6 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/912f406f436e8f3d13ce1d5be46d7553.pdf dd09fc949e4f6e4f33d3924a8ec1031c PDF Text Text VII. évfolyam 6. szám A nógrádi nemzetiségek életéről Sokszemközt a bejárókkal Riportnovella egy asszony egy napjáról Szocialista brigádvetélkedők Salgótarjánban • Bereczky Loránd: Képzőművészet, mecénálás, közönség A Nógrádi Nemzeti Intézet Nógrád-honti históriák az államosításról • Riportdráma Salgótarjánról A visszatekintő, tapasztalatadó összegzés örökkön ne­ mesítő felelőssége és nem az ünneplő gyertyagyújtás hivalkodó kényszere indította a gondolatot, hogy itt és most — ha csak jelképesen is - egyenleget vonjunk el­ múlt évi munkánk eredményei és kudarcai között. Az ok: e hatodik számunk megjelentével zárul a Palócföld megujhodásának első éve. És bár a ,,mérlegkészítés" kulisszák mögé tartozó feladat elsősorban; hogy kontur­ jai mégis címoldalra kerülnek, azzal már első lépésünk­ kor rögzített álláspontunkat nyomatékosítanánk: nem formálisan apellálunk az olvasói közvéleményre. Arra a közvéleményre, amely a lap körül minden elő­ zőnél távolabbra gyűrűzik, egyre erősödő hanggal fejezi ki önmagát. Igazolja ezt az alapos megelégedésünket az el nem kelt példányok (az ún. remittenda) folyton kisebbedő aránya, igazolja, hogy egy év leforgása alatt megduplázódott az előfizetők száma, és igazolja a szó­ beli-írásbeli kifogások sokasága is: miért nem kapható a Palócföld megyénk ebben vagy abban a községében — és Budapesten és Szegeden és Miskolcon és Debre­ cenben. Mindez önmagáért szól; miként nem maradhat említetlenül az sem, hogy talán éppen a munkásolvasók IRODALMI MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �és az ifjúság megnyerésében nem értük el a kívánt ered­ ményt. Hangsúlyozott törekvésünk ellenére. S ez utóbbi gond már — terjesztési problémáinkat nem tekintve — a lap tematikai-tartalmi-műfaji minősí­ tését igényli. Hitünk szerint - és e hitünket mértékadó vélemények is erősítenek — közelebb került a Palócföld mai társadal­ munk, a megyei valóság aktuális lényegi kérdéseinek problémafeltáró vizsgálatához. Felelős szerkesztőségi munkával és bővülő szerzőgárdával teremtve lehetősé­ get, hogy szocialista jelenünk és hagyományaink elkö­ telezett és minél sokoldalúbb tükröztetése valóban köz­ érdekű folyóiratot eredményezzen. És ha mindehhez ön­ kritika járulhat, akkor essen szó arról, hogy hiányérze­ tünk forrása - nem töltöttük ki a „munkásközpontúság" elképzeléseink szerint megszabott kereteit: sem temati­ kai következetességben, sem műfaji sokoldalúságban, sem nyelvi közvetlenségben. Járuljon pedig ehhez vallomásszerűen még egy ku­ darcunk beismerése: ez a megjelenés pontatlansága. Amire nem találni ugyan az olvasót, az előfizetőt kellő­ en meggyőző okot, magyarázatul mégis annyit talán, hogy a szerkesztőségi kollektivát új feladatok elé állító új megjelenési feltételekhez nehezítő körülményként já ­ rult a felelős szerkesztő csaknem féléves kényszerű tá­ volléte. Kedves Olvasónk! Mint ahogy minden holnap a jobbat, tisztábban ne­ mesebbet és szebbet teremtés lehetőségét és szükséges benső kényszerét ébreszti ránk, szerkesztőségünk is az­ zal a meggyőződéssel ajánlja figyelmébe e számunkat — jelenünket és múltunkat — , hogy az új év Palócföld­ je még inkább közérdeklődést keltő, közmegelégedést kiváltó folyóirattá munkálódik. E remény maradéktalan kiteljesedésében bízva kíván jó egészséget, békés, közéletben és magánéletben egy­ aránt sikeres, boldog új évet a szerkesztőség valamennyi tagja nevében Kassai-Végh Miklós PALÓ CFÖLD IR O D ALM I M ŰVÉSZETI, TÁ RSADALOM PO LIT IK A l FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján. Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 6745 NyV Balassagyarmat 1000+ 100 db. Fv.: Peller Gábor VII. évfolyam 6. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 5 7 8 11 Szalánczay György: Nemzetiségek Nógrádban V. Kiss Mária; Kétlakiak Zengő Árpád: Város és főiskolája Erdős István: Nehéz nap (riportnovella) Brigádvetékedők ’72-’ 73 (V. K. M.) MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 12 Bereczky Loránd: Képzőművészet, mecénálás, közönség SZÉPIRODALOM 15 Páhi Péter: Lefekvés előtt 15 Bartha László: Vereb Mari negyven pengője 17 Eőssi K. Sándor: Pályaválasztás, Levél, Egy napihír, Előkelő vendég 17 Nagy István: Egyszer magához ölel 18 Nap Fábián: A malom HAGYOMÁNY 19 Belitzky János: Nógrádi pedagógiai gondolkodók (1742-1848) 20 Leblanc Zsoltné: Nógrádi Nemzeti Intézet 22 Tóth Elemér: Nógrád-honti históriák az államosításról KÖRKÉP 24 25 25 26 27 28 28 29 30 Magyar Hét, Linz (dr. Vayerné Zibolen Ágnes) Iványi Ödön tárlatáról (Baranyi Judit) Láng és tövis (Barna Tibor) Szocialista irodalmak panorámája (Csongrády Béla) Czakó Gábor: Indulatos jelentések (Kiss Aurél) Gera György: Terelőút (Horpácsi Sándor) Szakmabelieknek és laikusoknak (Szatmári Béla) Két múzeumi kiadványról (Schneider Miklós) A dramatizált történelem (H. S.) A címoldalon Borsos Miklós: Derkovits, a hátsó borítón Somogyi József: Felszabadulási emlékmű. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Szalánczay György Nemzetiségek Nógrádban A közelmúltban zajlottak le a nemzetiségi szövetségek or­ szágos értekezletei. A szlovák- és német nemzetiségiek tanács­ kozásán megyénk küldöttei is részt vettek. Nógrád megye 24 községében élnek nemzetiségi származású lakosok, túlnyomó többségük szlovák, két községben - Szendehelyen és Berke­ nyén - német anyanyelvűek. A megye nemzetiségi lakosai kb. 250 éve költöztek mai lakó­ helyükre. A törökök kiűzése után Nógrád megyében nem ala­ kult ki olyan népesedési vákuum, mint az Alföld egyes vidé­ kein, de a népesség mozgása itt is nagyfokú volt. Az ide tele­ pülő szlovákok nagy többsége spontán átköltöző volt, az itt élő protestáns földesurak azonban néhány községbe szervezet­ ten telepítettek be protestáns vallású szlovák parasztokat. Így alakult ki jelentős számú szlovák lakosság elsősorban Galgaguta, Szente, Szátok, Bánk, Ő sagárd és Nőtincs községekben. A megye sok településén több mint két évszázada él együtt a szlovák és a magyar parasztság; - joggal tehetjük fel a kér­ dést: milyen volt és milyen ma a magyar és a nemzetiségi lakosság együttélése megyénkben. A magyar történelemben gyakran vetődött fel a nemzetiségi probléma; így nem érdek­ telen a kérdés: él-e még ma is a nemzetiségi kérdés a köz­ tudatban, és ha él, hogyan él? Mit jelent ma nemzetiséginek lenni Magyarországon? A magyar és a nemzetiségi lakosság együttélésének első időszaka - kb. másfél évszázad - szinte zavartalannak mond­ ható. Az itt élő magyar és szlovák parasztok életkörülményei, anyagi helyzete hasonló volt, a megyei nemesség jelentős része is kétnyelvű volt, kifejezett nemzetiségi elnyomásról ebben az időszakban nem beszélhetünk. A nemzetiségek nemzeti öntu­ datra ébredése a reformkor idejére tehető. Az 1848/49-es for­ radalom és szabadságharc alatt nem volt nemzetiségi ellen­ tét Nógrád megyében, s a szabadságharc leverését követő megtorlás és önkényuralom egyaránt sújtotta a magyarokat és a szlovákokat. A nemzetiségi elnyomás és az erőszakos magyarosítás a kiegyezés után kezdődött, s csúcspontját a két világháború közti irredenta, nacionalista időszakban érte el. Ez a korszak mérhetetlenül sokat ártott a magyar és szlovák kapcsolatok­ nak, az ekkor keletkezett feszültségek még sokáig éreztették hatásukat. A felszabadulás gyökeres változást hozott a nemzetiségi po­ litika terén is: a hazánkban élő nemzetiségiek államunk teljes jogú polgárai lettek, senkit sem ért hátrány vagy sérelem nemzetisége miatt; (pl. a földosztás egyaránt földet juttatott a magyar és a szlovák parasztnak) kultúrálódásukhoz, anyanyel­ vük tanulásához, népművészetük és népi hagyományaik meg­ őrzéséhez nagyon sok segítséget kaptak, ill. kapnak. A megye nemzetiségi lakosságának többsége a rétsági járás­ ban él. A járás népességének mintegy 25— 26 % -a nemzetiségi származású, 10 községben szlovákok, 2 községben német anya­ nyelvűek élnek. Van olyan község, amelyben ma már csak né­ hány szlovák származású család él, s van olyan is, amelyben a családok nagy többsége szlovák, a legtöbb nemzetiségi köz­ ségben azonban együtt él a magyar és a nemzetiségi szárma­ zású lakosság. A nemzetiségiek helyzete, gazdasági, kulturá­ lis, és szociális ellátottsága teljes mértékben megegyezik a velük lakóhelyi, ill. munkahelyi közösségben élő és dolgozó lakosság élet- és munkakörülményeivel, ellátottsági szintjével. Nyelvi kultúrájuk alakulása az azonos helyzetet, a lakó­ helyi és munkahelyi kapcsolatok élénkségét, a társadalmi élet­ ben való aktív jelenlétet tükrözi. A nemzetiségi lakosság idősebb korosztálya rendszeresen használja anyanyelvét, jól érti és beszéli a szlovák, ill. a német nyelvet, - de magyarul is valamennyien jól beszélnek. Megfi­ gyelhető körükben a két nyelv keverése, keveredése. Korábbi kulturális helyzetükből, hátrányaikból adódik, hogy az irodalmi nyelvet kevesen beszélik, és kevesen olvasnak anyanyelven rendszeresen irodalmat. A 25-30 éven aluli nemzetiségi szár­ mazású lakosok közt már többen vannak, akik csak igen gyen­ gén beszélik a nemzetiségi nyelvet, s rendszeresen a magyar nyelvet használják, egyrészük anyanyelvének is a magyart tartja. A szlovák és a német anyanyelvű lakosság nemzetiségi kul­ túráját, népi hagyományait — ha nem is mindig tiszta, eredeti formában - megőrizte. Elősegítette ezt, hogy településeik, kb. az ötvenes évek végéig viszonylag zártak voltak, alig volt el­ vándorló vagy kijáró dolgozó. A 60-as évek elején a települé­ sek viszonylagos zártsága megszűnt, mind több lett a kijáró dolgozó. A fiatalok természetes igényévé vált a szakmatanulás, és — az ismerten gyenge természeti és gazdasági adottságok miatt — a termelőszövetkezetek nem tudják a helyi munkaerőt teljes mértékben lekötni: s ez hozzájárult a kijáró dolgozók számának növekedéséhez. Ezek a körülmények meggyorsítot­ ták a nemzetiségi lakosság természetes asszimilációját, aminek következménye a nemzetiségi hagyományok átmeneti gyengülé­ se lett. (Kb. ezideig hordta a falvakban a lakosság a népvise­ letet is.) Fölfigyeltek erre a jelenségre a megye és a járás társadal­ mi és kulturális irányító szervei is, és időben intézkedéseket tettek, segítséget nyújtanak a nemzetiségi kultúra és a népi hagyományok megőrzéséhez. A rétsági járás iskoláiban hagyománya van a szlovák nyelvoktatásnak. Az iskolai körzetesítés első fázisának befejezése­ kor — az 1962/63. tanévben a járás 14 körzeti általános iskolá­ jából 9 iskolában folyt nemzetiségi nyelvoktatás, (szlovák) 33 tanulócsoportban 813 tanuló, a beiratkozottak 19 % -a tanulta anyanyelvét. A következő időszakban (1968-ig) 1 iskola kivéte­ lével továbbra is folyt a szlovák nyelv oktatása, de a nemzeti­ ségi nyelvet tanulók száma és aránya csökkent: az 1968/69. tanévben a tanulók 11,8 % -a tanult szlovákul. 1968-ban köz­ ponti- és helyi párt, állami- és társadalmi szervek vizsgálták meg a nemzetiségi lakosság helyzetét, élet- és munkakörülmé­ nyeiket, művelődésüket. A vizsgálat alapján minden szinten ki­ dolgozták a nemzetiségiek körében végzendő munka felada­ tait. Ennek eredményeként fokozottabb erőfeszítések történtek Nógrád megyében a nemzetiségi dolgozók társadalmi aktivitá­ sának fokozása, a helyi közéletbe való tervszerűbb bevonása érdekében, a nemzetiségi lakosság anyanyelvének, kultúrájá­ nak ápolásáért, népi hagyományainak megőrzéséért. Továbbfejlődött a nemzetiségi nyelvoktatás is. Sikerült meg­ szervezni és folyamatosan biztosítani a német nyelvoktatást a két német nemzetiségi községben. Az 1969/70. tanévben 8 szlo­ vák és két német nemzetiségi nyelvet oktató általános iskolá­ ban, 42 tanulócsoportban 907 tanuló tanulta anyanyelvét, ez a tanulói összlétszám 23,7 % -a. Jelenleg 9 általános iskolában szlovák, 2-ben német nyelvoktatás folyik, 43 tanulócsoportban 772 tanuló, a beiratkozottak 24,7 % -a tanulja a nemzetiségi nyelvet. Már harmadik éve folyik szlovák nyelvoktatás a rétsági Gimnáziumban is. A nemzetiségi nyelvet tanító tanárok szá­ ma 9-ről, 16-ra emelkedett. 1969. óta működik a rétsági járás­ ban egy szlovák és egy német nyelven is foglalkozó óvodai csoport. 3 �A nemzetiségi községek könyvtáraiban jelentős számú szlo­ vák és német nyelvű könyv található, e könyvtárak részére az utóbbi 5 évben közel ezer kötet könyvet vásároltak. Többen ol­ vassák a nemzetiségi szövetségek lapját és naptárát is. Né­ hány községben a nemzetiségi lakosok részére anyanyelvű is­ meretterjesztő előadásokat is rendeznek. Minden évben a me­ gyei MO KÉP közreműködésével nemzetiségi filmheteket ren­ deznek a szlovák-, és német-lakta községekben. Ugyancsak jelentősek az eredmények a nemzetiségi kultúra ápolásának terén is, 1968. után megújult és azóta is erősödik a nemzetiségi lakosság körében az öntevékeny művészeti moz­ galom és a népi hagyományok gyűjtése, megőrzése. Bánkon „Nemzetiségi Ház" létesült, amelyben állandó kiállítás kere­ tében mutatják be a község népművészeti hagyományait, népi használati tárgyait. Ugyancsak jelentős- de még végleges el­ helyezésre váró gyűjtemény van Felsőpetényben és Legénden is. Sorra alakultak a nemzetiségi községekben az énekkarok és népi tánccsoportok is, közülük nem egy jelentős eredménye­ ket ért el: A Szlovák Nemzetiségi Szövetség által rendezett kultúrális seregszemlén a nézsai a legéndi énekkar második helyezést ért el. Ezek a csoportok az ország különböző részein rendezett fesztiválokon is sikeresen szerepeltek. Az 1967. óta rendszeresen sorra kerülő Nemzetiségi Talál­ kozó évi rendezvényei lehetőséget adnak arra is, hogy egy nagyszabású műsor keretében ezek a csoportok bemutatkoz­ zanak az igen nagyszámú (4 -6 ezres) közönség előtt is. Az eddigi nemzetiségi találkozók tapasztalatai bizonyítják, hogy ezek a rendezvények nagy mértékben aktivizálják a nemzeti­ ségi lakosságot, ez az aktivitás nem szorítkozik csupán kul­ turális területre, hanem jelentősen segíti az aktivitás kibon­ takozását és tartalmasabbá tételét a közélet terén is. A nem­ zetiségi találkozóknak nagy szerepük van abban is, hogy kia­ lakul és erősödik a magyarországi szlovákok és szlovákiai test­ véreik közötti kulturális kapcsolat is; cserelátogatásokat tesz­ nek, sor kerül műkedvelő művészeti csoportok vendégszereplé­ sére is. Többek közt ez is segíti a műkedvelő művészeti mun­ ka, valamint a csoportokon belüli belső nevelőmunka fellen­ dülését, az esztétikai színvonal emelkedését. A járásban az el­ 4 - múlt 5 év során a műkedvelő csoportok létszáma közel a két­ szeresére emelkedett. Ezekben a csoportokban együtt dolgoz­ nak magyar és nemzetiségi származásúak, megismerik egy­ más népi kultúráját, aktívan részt vesznek annak ápolásában is. Jó kapcsolat alakult ki a nemzetiségi községek vezetői, a mű­ vészeti csoportok és a Szlovák, ill. Német Nemzetiségi Szö­ vetségek közt is. E két nemzetiségi szövetség rendszeres kap­ csolatot tart mind a nemzetiségi lakossággal, mind a járási és helyi szervekkel, segítik a nemzetiségi nyelvoktatást és közművelődési munkát is. A tudatosabb, a feladatokat és a lehetőségeket egyaránt jól érzékelő politikai munka sok téren eredményekkel járt: növe­ kedett társadalmi aktivitásuk, egyre többen és egyre rendszere­ sebben kapcsolódnak be a helyi közéletbe. Mind több helyi tisztségviselő kerül a nemzetiségi származásúak köréből, a nemzetiségi községekben a tanácstagok 57 % -a nemzetiségi származású, (a járás összes tanácstagjának 24 % -a nemze­ tiségi.) A magyar és nemzetiségi lakosság együttélése, munkahelyi együttműködése teljes mértékben zavartalan. A nemzetiség munkájának megítélése, értékelése a szocialista értékrend alapján történik; nem találkozni olyan példával, hogy ne a munkából, az emberi magatartásból indulnának ki, hogy nem­ zetiségi okok miatt bárkit is hátrány vagy sérelem érne. Ha visszatérünk a bevezető kérdésekhez - él-e még a nem­ zetiségi kérdés a köztudatban, mit jelent ma nemzetiséginek lenni Magyarországon, — egyértelmű választ adhatunk: a régi értelemben vett nemzetiségi kérdés — magyar gőg és a nem­ zetiségiek mellőzöttsége, feszültség és súrlódások, megnemértés és elzárkózás — ma már nem létezik a köztudatban; ma nemzetiséginek lenni azonos hazát és eltérő hagyományo­ kat — más népdal, tánc, népviselet — azonos célokat, jövőt és különböző, de nem idegen múltat, történelmet jelent. A két és fél évszázados együttélés nagyfokú, de többségében ter­ mészetes asszimilálódást eredményezett. Az itt élő nemzetisé­ geket vissza szlovákosítani vagy németesíteni szükségtelen — de lehetetlen is — lenne. Népi hagyományaikat, nemzetközi kul­ túrájukat meg kell őrizni, érzelmeiket tiszteletben kell tartani; — nemzeti kultúrájuk magyar népi kultúránkat is gazdagítja. �V. Kiss Mária Kétlakiak Nógrád megye, 1970 : az aktív keresők száma 109 596.25505 városi és 84 091 községi lakos Mekkora vajon ebben a sum­ mában azoknak az aránya, akik „kétlakiságuk" miatt sem munkahelyükön, sem lakóhelyükön nincsenek igazán otthon? A hátrányos helyzetű ingázó bejárók. • (Sűrű, ködös reggel. A gyárépület mellett egymás után á ll­ nak meg az autóbuszok. Húsz ember, ötven ember, száz em­ ber — emberek tömege. Tódulnak be a gyárkapun.) — Mikor szokott kelni? — Na, mit gondol? A hajnali kakasszóval. Azért ne sajnál­ jon! Tíz éve csinálom, megszoktam. — . . . de a mindennapi buszozás . . . — Ugyan, háromezerért maga is biztos elviselné. — És szabadideje . . . ? — Mondja, magának hajnali háromnegyed hatkor értelme­ sebb kérdés nem jut eszébe? • Bejáró I. 1, aki vidékről jár be az iskolába vagy a mun­ kahelyére ritk. Isk. Nem bennlakó » tanuló « Nem a munkálta­ tónál lakó « alkalmazott (A ." Magyar Értelmező Kéziszótára » Akadémiai Kiadó Bp. 1972.) Bejáró: Aki valahová bejárni, gyakran bemenni szokott. Pl. Vásárokra bejáró falusi mesteremberek." (A Magyar Nyelv Szótára, Pest 1862) Bejáró: (tudományos meghatározás nélkül, köznapi defi­ nicióval, kézlegyintés kiséretében) „megfoghatatlan , napjai jelentős részét utazással töltő, sok gondot okozó, munkáján ki­ vül számításba nem vehető . . . • (Ismeretlen utas a vasútállomáson. Magyarázkodás és há­ rom kérdés után): -Tényleg nem lehet magukra számítani? — Nézze, ami a nyolc óra munkaidőben benne van, azt szí­ vesen csinálom. Dolgozok becsülettel, társadalmi megbízatást is vállalok, ha érdemesnek tartanak rá. Minden ismeretterjesz­ tő előadást meghallgatok, ami a reggeli szünetben van. De műszak vége után veszem a felszerelést és sietek a vonathoz. Mert nekem egy fél órás késés, az három órás kiesés. • Magyarország tíz és fél milliós népességének közel fele aktív kereső - 5 061 200 lakos. Nógrád megye minden tízezer lakója közül 1633 volt iparban foglalkoztatott az elmúlt évi statisztikai felmérés szerint: megközelítőleg 40 000 ember. Az ipartelepek zöme a két városban koncentrálódik: 1969ben Balassagyarmaton 27, Salgótarjánban 44 működött. Ha az iparfejlesztés területi elve alapján mindinkább számba kell vennünk a községeket is, azért nyilvánvaló, hogy az iparban foglalkoztatottak zöme a két város üzemeiben töl­ ti munkaidejét. • (Nehéztesti munkás. Üzeme megyeszékhelyi, lakóhelye a várost félórás buszozással megközelíthető hegyi község:) — Mesélje el egy napját! — Jó Bármelyiket mondom el, olyan mint a többi. Kezdem: ha délelőttös vagyok, fél négykor kelek, hatra beérek a gyár­ ba. Azt is elmondjam, hogy bent mit csinálok? — Azt is. — Fújáskor odaállok a kemence mellé, adagolom az anya­ got az olvasztóba. Nem mindegy az, hogy milyen arányban keverjük! Érzék kell hozzá. Szóval adagolok. Közben szívom a port, a füstöt. A nagy zaj már kikezdte a hallásomat is. Be­ kapkodom a reggelit és adagolok tovább. A műszak leteltével megmosdok, átöltözök és rohanok a buszhoz. Otthon nagyon sokat eszek — jó étvágyam van — ,aztán kezdődik a második műszak: a ház körüli tevés-vevés. Féligkész ház, állatok,a kert, egy kis fusimunka - észre sem veszem és már este van. Be­ dőlök az ágyba. Tőlem aztán játszhatnak a tévében, amit akarnak, egyhamar elnyom az álom. (Bátortalanul kérdezek rá a szabad időre.) — Alig van, de ha mégis, akkor az erdőt járom. Mert az er­ dőt nagyon szeretem: friss levegő, csend, nyugalom. Tudja, több mint egy évtizede dolgozok az adagolóban, érzem, hogy nehéz a tüdőm, romlik az egészségem. Kell nekem az erdő. Az egy másik világ. (Kérdezősködnék még olvasásról, művelődésről, szórako­ zásról. Nem visz rá a lelkem.) • Kutatom a fentebb már idézett kézikönyvekben a szabad idő definícióját. A száztíz éves pesti szótár szabad címszava után ilyesfélék sokaságát találom: ember, polgár, lelkiismeret, szellem, út, szív stb. Szabad időről nem esik szó. Az esztende­ je kiadott kéziszótár közel egy oldalnyi variáció- és magyará­ zathalmazának közepe táján a következőkre bukkanok: „sza­ bad I. mn. Kötelező elfoglaltsággal ki nem töltött idő (szak)” . • A képből, ha túl sötétre mázolják, jóformán semmi sem vehető ki tisztán. De a túlszinezettből is nehezen bogozható ki az igazság. Ingázók, bejárók: egyre ritkább már szóbakerültükkor a kézlegyintők száma. És egyre több a hasznosnak látszó, dicséretes törekvés: helyzettisztázás, tervek, elképzelé­ sek, döntések. Ha átfogó offenzíváról, kiforrott módszerekről még nem is beszélhetünk. • (Salgótarjáni nagyüzem művezetője:) — Ha helyben, az üzemben nem sikerül a bejárókat elcsíp­ ni - utánuk kell menni. Utánuk, a lakóhelyükre. Vinni nekik ismeretterjesztő előadásokat, műkedvelő együtteseket. Az otta­ ni művelődési házakba. Tudja, van abban valami vonzó, ha a munkás a lakóhelyén, a helyi művelődési házban lát viszont egy másik üzemrészben dolgozó ismerőst nézőként, vagy ép­ pen a színpadon. A személyes ismeretség varázsa még a csa­ ládot is elviszi az előadásra: lássa az asszony is a szereplő kollégákat. Persze ezt a módszert csak akkor lehet alkalmaz­ ni, ha ugyanabból a faluból többen is bejárnak az üzembe. Nyolc-tíz emberért, ugye, nemigen érdemes kimenni. • (C. Z., körzeti TIT csoport tagja:) - A tarjáni nagyüzem a körzetébe tartozó három községben ismeretterjesztő előadássorozatot indított az ott lakó gyári dolgozóinak. Az előadások költségeit, az előadók biztosítását is vállalta. Hogy sikeres lesz-e a kezdeményezés? Reméljük. Sok múlik az ismertetett témákon és az előadókon is . . . (Salgótarjánban élő, dolgozó, tehát nem ingázó brigád­ vezető :) - A gyárban töltik napjuk nagy részét. Csak az lenne az igazi, hogy a munka elvégzése után az itteni kollektivával — a saját brigádjukkal, munkatársaikkal - együtt üljenek le ba­ ráti beszélgetésre, együtt szerezzenek új élményeket, ismere­ teket. Hogy munkaidő után nem szívesen maradnak itt? Mond­ ja már meg őszintén, maga gyakran találkozott már a megye üzemeiben amolyan vendég maraszta ló programokkal? Mer t én nemigen hallottam. Ha azt akarjuk, hogy a munkás a műszak végét jelző dudaszó után ne rohanjon haza, a következőt kell tennünk: igényt kelteni az emberekben a kultúra, a szórako­ zás iránt. Nagy segítség ebben a brigádmozgalom, a tar­ talmas és nem formális kulturális vállalások: egyszóval a kö­ zösség hatóereje. Aztán, ha már van akár csak egy parányi igény is, gyerünk továbbfejleszteni. Mondjuk egy, a gyár terü­ letén működő jó munkásklubbal. A programjában legyen ben­ ne a munkás óhaja, kívánsága is: személy szerint Kis János mit hallana szívesen, kivel találkozna és miről beszélgetne. • (Sok az igazság a brigádvezető elképzeléseiben. És mit tesz a véletlen? Vagy a szükségszerűség? A nagy balassagyar­ mati üzem mintha csak az ő receptjére készített volna orvos­ ságot a bejáró-gondra. A vállalati szb-titkár mondja:) — Új üzem vagyunk, heterogén gárdával, most kovácsolódó 5 �gondolásból, vagy mert nem szorul magyarázatra? — nem sze­ repel sem a bejáró, sem a szabad idő fogalom. • (M. F.-né, nőkből álló salgótarjáni fizikai brigád vezető­ je:) — A brigádomban több a bejáró, mint a helybeli. Szín­ ház, mozi, film? Még nem nagyon megy ez nálunk. Miért? Be­ kerül például az asszony a gyárba, dolgozik itt nyolc órát, és azt mondják rá -gyári munkás. Rosszul mondják, mert ettől még nem az. Mert munka után hazautazik a falujába és viszsza-vedlik otthon parasztasszonnyá. Gondolkodásmódjában is meg cselekedeteiben is. Eteti a tyúkokat, neveli a mindenféle háziállatot, ápolja a kertet, aztán mikor már nem lát a fá­ radtságtól, hát beesik az ágyba és alszik. Folytatja a nagy­ anyja, üknagyanyja életét. A gyári élet meg amolyan plusz te­ her - plusz kereseti lehetőséggel. Át kell formálni a gondol­ kodásukat is. És amikor már a szívében, a lelkében is munkás szóval akkor beszélhetünk már színházról is, filmről is . . . • (Gyári munkás. Lakóhelye az üzemtől harminc kilométer­ nyire:) — Azt mondják a többiek: „Te Béla! Hogy élhetsz te így? Nem jársz velünk, nem maradsz itt munkaidő elteltével, csak rohansz haza.” Igy mondják. Pedig higgye el, elvtársnő, nem vagyok én sötét alak. Más itt a baj. Miért nem veszek részt üzemi rendezvényeken? Mert nem kell, hogy összeterelje­ nek a jónéppel az ebédlőbe, a konyhaszagú terembe, azok mögé az asztalok mögé, amin pár órával előbb bekapkodtuk a krumplistésztát. Otthon meg a művelődési házba megint nem esik jó bemenni: néhány ember kártyázik vagy fiatalok mag­ nóznak — mit keressek én ott. De munka van a ház körül, az megvár engem. Meg a tévét és az újságokat szeretem. Hát ezért mondom, hogy nem vagyok én sötét alak. Máshol van a hiba, ha annak látszom, én mondom. (Munkásasszony. Szécsényi üzem sajtolóműhely:) - Ne­ kem az a véleményem, hogy minden embernek van szabad ideje arra, amire akarja. Hitetlen vagyok én azokkal szemben, akik siránkoznak, hogy „nincs időm olvasni, nem tudtam a té­ vét megnézni.” Nézze, én családos anya vagyok, két műszak­ ban dolgozok, naponta utazgatok. Mégis, az olvasást el nem hagynám, a jó filmekről le nem mondanék. Tudja, a szovjet filmeket meg regényeket szeretem: azok olyan nekem szólók. Aztán, ha belekezdek egy könyvbe, még éjszaka is előveszem, ha napközben nincs hozzá időm. Az ember magának csinálja a szabad időt. Csak talán nem mindenki és nem mindig hasz­ nos. dolgokra. „A kevésbé iskolázott stb (az stb alatt kétkedés nélkül foly­ tatom a sort a bejárókkal. VKM) rétegeknél nemcsak a szabad idő egésze rövidebb, mint a kedvező helyzetűeknél, hanem ezen belül 70-ről 50 százalékra csökken az un. kultúrális jellegű (olvasás, tanulás, kultúrális rendezvények, rádióhallgatás és tv-nézés) tevékenységek aránya, ezen belül 40-ről 20 százalék­ ra az olvasásra fordított idő idő aránya." (Ferge Zsuzsa: Tár­ sadalmunk rétegződése) kollektivával. Jócskán szippantottunk is — a környék falvaibái, más üzemekből — munkaerőt. Sok a bejárónk. Foglalkozni akarunk velük: az elmúlt hónaptól hivatásos népművelőt alkal­ mazunk. Ő kezeli a műszaki könyvtárunkat, az ő gondjára lesznek bízva a bejáróink is. Van egy szép klubunk, a nép­ művelőnk majd megtölti tartalommal, szervez programot. A já ­ ratokat meg úgy igazítjuk, hogy ne legyen problémája senki­ nek a hazautazással. (A hivatásos népművelő:) - Izgalmas, bár nehéz munka ez. Különféle érdeklődési körű, más-más igényű embereket kell egybefogni. Búvárkodni kell köztük; felméréseket készíteni, személyesen elbeszélgetni az ingázókkal. A munkám eredmé­ nye végülis mérhető lesz: a klubon — ha a klub mindig tele lesz emberekkel Az azt jelenti: jól dolgoztam. És azt — s ez a legfontosabb, — hogy sikerült tennünk valamit az ingázókért. A megye 135 települése közül a két városban jelenlevő né­ pesség száma 50.957, a 133 községet viszont 190.165-en lak­ ják. Az arány (durván számítva) 1:4 a községek javára. Ugyan­ akkor - bár egy évvel korábbi tényszámokat figyelembe véve, de bekalkulálva az elsőnél tíz év alatti 50, a másodiknál 400 %-os gyarapodást - Salgótarjánban dolgozott az iparban foglalkoztatottak 41,5 Balassagyarmaton 9,2 % -a. A város-köz­ ség arány itt közel 1:1. S a két arány közötti különbség adja az ingázó bejárók tömegét. A fontosabb fogalmak magyarázata című 175 oldalas ki­ advány (Központi Statisztikai Hivatal Bp. 1967) célja egyértel­ mű. Első címszava az adminisztratív alkalmazottak, az utolsó a zöldterület. E kettő között - feledékenységből, alapos meg­ A kép nem sajátosan nógrádi, a helyzet — az országos és országon kívüli viszonyokat figyelembe véve — nem különös: mindenütt másutt is „bejárnak” . A felelősség: hátrányos hely­ zetük lehetőség szerinti oldása. • 6 • (Az 1970. évi népszámlálás adataiból:) • �Z engő Árpád Város és főiskolája Alig kétszáz méterre a város főteré­ től, emeletes lakótömbök árnyékában áll egy kétszintes épület. Ebben a kü­ lönleges kiképzésű épületben kapott he­ lyet a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Tagozata, a város első fel­ sőoktatási intézménye. Eredetileg zene­ iskolának készült, a főiskola csak ide­ iglenesen működik itt. Az oktatás 1972 szeptemberében indult meg tizenegy ta ­ nár irányításával, ötvennégy hallgató részvételével. A főiskolának kollégiuma még nincs, a diákokat az iskolától há­ rom kilométerre lévő munkásszállás er­ re a célra elkülönített részében helyez­ ték el. Étkezésüket a főtéri Karancs-étteremben biztosították. A nappali évfo­ lyam mellett egy levelező tagozat is in­ dult. Elsősorban vidéki ipari vállalatok számára képeznek pénzügyi, számviteli­ ügyvitelszervezés és gépesítés irányításá­ ra, szervezésére és fejlesztésére képesí­ tett - gazdasági szakembereket. Dialógusok az utcán -T u d ja -e , hogy Salgótarjánban van már főiskola? T. György (42 éves gépkocsivezető): — Hogyne kérem, olvastam a Nógrádban. Kellenek a jó szakemberek. Csak itt is maradjon majd belőlük. — Mit tudsz a diákokról, a főiskolai életről? K. Edit (17 éves, gimnáziumi tanuló): — Tulajdonképpen semmit. Néha talá l­ kozom az utcán egy-egy plakáttal, ami valamilyen bulit hirdet a főiskolán, de közelebbről semmit. — Meg tudná mondani, merre van a Számviteli Főiskola? Egy munkás (az útburkolók közül): — Itt, a Pécskő Áruháznál tessék balra men­ ni, és ott lesz mindjárt a Gagarin-iskola mellett. — Van-e felsőfokú oktatás a városban? F. Mária (20 éves adminisztrátor): — Sajnos, igen. Nekem sajnos, mert nem sikerült a felvételim a Számvitelire. választ pedig — meglepő módon — el­ sősorban fiataloktól kaptuk. főiskola végleges épülete. Ez utóbbi már önálló létével is (azáltal, hogy ki­ zárólagosan a salgótarjáni főiskola) feltétlenül nagy hatással bírhat. S másfelől: lehetetlen dolog lenne magára hagyni a főiskolát, várva, hogy beépüljön a város életébe. A vá­ rosnak nemcsak elvárásai, de kötele­ zettségei is vannak az intézménnyel szmben. Itt egyrészt a város egészére gondolok: másrészt az irányító szer­ vekre, intézményekre, melyek megfele­ lő lehetőséget, fórumot biztosíthatnak, hogy ezek a hallgatók a szakmai kép­ zésen kívül egyéb képességeiket is ki­ bontakoztathassák. Ö sszegezve tehát, az elvárás megvaló­ sításának két feltétele van: részükről az akarás, hogy beépüljenek a város életébe, a város részéről pedig a le­ hetőség megteremtése, hogy ez az igény megfelelő kibontakozási teret kapjon. Aki hivatalból is jói ismeri a főiskolát Csik Pál, a Városi Tanács elnökhe­ lyettese: - Nem volt véletlen, hogy a megyei és városi vezetés éveken át szívós har­ cot folytatott a főiskola idetelepítésé­ ért. Nem idealizmus dolgozott ben­ nünk - hogy legyen főiskolánk, mert attól város a város, — hanem a meg­ alapozott tudatosság, mert a város­ ban s a megyében valamely módon meg kell gyorsítani a helyi értelmiség képzését, letelepítését, a nemcsak a nagy, de a közép- és kisüzemek meg­ felelő szakember-ellátását is. Ugyan­ akkor van egy olyan „elvárásunk” is, hogy a főiskola előbb-utóbb legyen hatással a város tudományos, kultu­ rális urbanizációs életére. Most az el­ ső évfolyamtól bizonyos értelemben túl sokat is várunk, meg bizonyos érte­ lemben — keveset is. Sokat azért, mert Egy az ötvennégy közül évtizedekre most kell megalapozni a főiskola légkörét. Ennek az első, hon­ A tanév kezdetén a hallgatók szinte alapító társaságank küldetése, hogy azonnal elkezdtek „nyüzsögni” , napok megalapozza az iskola közösségi-köz­ alatt megalakították a KISz-szervezetet életi szellemét, amely bízunk benne, és különböző, a főiskolai élet irányítá­ jellemzi majd a későbbi intézményi sánál nélkülözhetetlen bizottságokat. életet. Azt hiszem, nagyon igazságta­ Szinte mindenki tisztségviselő lett, hi­ lanok lennénk, ha azt várnánk, hogy szen ötvennégy főből kellett létrehozni már ebben az évben, vagy éppen ezeket a kis csoportokat. Részt vettek a máris érezhetően jelen legyen a főis­ város szinte minden „megmozdulásán": kola a város életében. Ez lehetetlen. színházban, moziba jártak, még társa­ Egyrészt azért, mert a hallgatókat és a dalmi munkából is kivették részüket. tanárokat egyaránt a belső munkaAztán mintha lazult volna a mozgalom és életrend, életritmus, életmód kiala­ tartása. kítása foglalja el. Másrészt, ez az ötMég később: minden a helyére ke­ ven-egynéhány fős diáklétszám kevés rült, folyik a normális élet. ahhoz, hogy a városban éreztetni tud­ ja hatását. Kosztrihán Éva, a főiskola KISz-titkára Ha számítunk arra, hogy a főiskolá­ — Tudjuk, hogy mindenki ránk figyel. nak jelentős hatása legyen a város De míg össze nem kovácsolódtunk, életére, akkor ez a jövőnek szól. Bi­ szervezetileg meg nem erősödtünk, ad­ zonyos feltételekhez, és — alapvetően dig komoly KISz életet, igazi főiskolás — időhöz kötve. Ki kell hogy alakul­ hangulatot teremteni nem lehet. Azu­ jon a három évfolyam a nappali ta ­ tán meg még komolyabban kell végez­ gozaton, és megfelelő létszámmal, eh­ ni a munkát, hiszen meg kell terem­ hez igazodva a levelező és esti tago­ teni a talajt az elsősök számára, ki keli zat. Fel kell, hogy épüljön továbbá a alakítani egy olyan életformát, amely Ez a néhány vélemény mindenképpen elégtelen ahhoz, hogy teljes képet kap­ junk: mennyire ismerik a negyvenezer főt számláló város lakói főiskolájukat. Egy hosszabb vizsgálódás és sok-sok beszél­ getés összefoglalójaként viszont levonha­ tók a következtetések: kevés volt azok száma, akik nem tudtak semmit a főis­ koláról: egy ember úgy vélte, hogy Ba­ lassagyarmaton még működik a tanító­ képző, s hogy ez a megye egyetlen fel­ sőfokú oktatási intézménye. A nemleges 7 �„bent" is gyümölcsöző (hiszen alap­ vető feladatunk a tanulás), de a vá­ ros felé is látványos, olyan amelyre igazán felfigyelnek. A legilletékesebb Lonsták László, a főiskola vezetője: -A közgazdasági életet egy kicsit megmozgatja, előbbre viheti a főisko­ la, már azért is, mert a városban, de a megyében is meglehetősen kevés a közgazdasági szakember. Az a han­ gulat, amely egy ilyen oktatási intéz­ ményen belül kell — megvan. Kemény munkát végeztünk, hogy kialakuljon, hiszen az év elején bejött ötvennégy diák, akik középiskolából „szabadul­ tak ki” , még az előadók számára is ismeretlen környezetbe kerültek be, így tradíciók híján nekik kellett lerak­ niuk a főiskolai élet alapjait. Tény, hogy hallgatóink „megjelentek" a vá­ rosban. Ott voltak és vannak különbö­ ző rendezvényeken, járnak színházba, Az utolsó pont előtt Az ötvennégy hallgató nagy része hely­ beli — vagy legalábbis a megye lakója. De jöttek ide tanulni az ország távolab­ bi részeiről, például Szabolcs és Hajdú megyéből is. Szeptemberben újra ötven fővel gyarapodik a nappali évfolyam lét­ száma; s ugyanennyivel a levelező tago­ zaté. Két év múlva már a teljes, három évfolyamos főiskolán folyik majd az ok­ tatás. Pár éven belül elkészül az iskola saját épülete és a diákok kényelmes kol­ légiumi ellátást kapnak. További két év múlva kilépnek az első diplomások az iskola kapuján: a most „tradíciót terem­ tők". A kivülről szemlélő, aki nem ismeri a tradíció-teremtés gondját, baját, aggód­ va kéri számon a főiskolásoktól a jelen­ leginél aktívabb részvételt a közéletben, általában a város életében. Ez az aggó­ dás és számonkérés jogos, ha arra gon­ dolunk, hogy az itt végzett szakemberek nagyrésze a városban, illetve a megyé­ ben fog dolgozni, és ehhez elengedhe­ tetlenül szükséges együtt élniük a város­ sal. A kérdés csupán az, hogy ez az együttélés miben nyilvánulhat meg. Lát­ ványos, nagy cselekedetekkel kell magu­ kat észrevétetni, vagy a szükségleteknek megfelelően ott és akkor belépni az „életbe", ahol és amikor erre nekik vagy a városuknak és a megyének szüksége van. A diákok az utóbbira esküsznek . . . állást a vezetőségtől ajándékba, ahogy Anni meg örökölte két éve az anyja után. Nem tudnak maguk semmit. Csak ülnek itt P. elvtárs körül, főzik a kávéját, meg átszaladnak sörért a kocsmába, ha megszomjazik, hát ne beszéljen velem ilyen hangon! Maguk egyszerűen törvénysértők, mindenben, ahogy esztéká ügyben is: mint egy báróság, olyan a hatalmuk. Se Erzsi lányom tisztálkodott a konyhában, mint aki délután eszük, se iskolájuk, csak a rokonságuk. Abból élnek. De sok ballagni fog, a két kisebb már félnyolckor elment az iskolába. víz lefolyik még a piszkos Ipolyon, míg maguk, — akár az Livi szokása szerint szívesen, Ö csi morogva. Készítem elő Erzsi egész falu P.-P.-népsége — lenyel, kiköp engemet, mert attól, fehér blúzát, eszembe jut, hogy rögtön nyolckor be kell men­ hogy itt majd mindenki neve P.-vel kezdődik, mint az uramé, nem az irodába, tisztázni ezt az esztéká-dolgot. Ö csi fiam áp­ akitől tizenhárom évi kínlódás után elváltam, én bírni fogom rilis 14-től május 27-ig B-on kórházi kezelésben részesült; ha a harcot, meg a gyerekek is mellettem. áprilisban kijelentette a téesz az esztékából, hát a kórház P. János főkönyvelő felállt, kinézett az utcára az ablakon, hamarosan küldi a nyakamra a számlát, alighanem meglesz úgy kezdett beszélni. Halkan, mint egy okos pap, hogy ha vagy kétezer forint privát alapon. Jobb ha előbb bemegyek, majd emeli hangját, hát ereje legyen szavának. mint ha papír jön előbb, akkor aztán magyarázhatom, „Látja, látja, milyen tiszteletlenül beszél megint P.-né a fia ­ hogy a járás hatályon kívül helyezte a tagkizárásomat, de az tal alkalmazottunkkal! Elmondja mindennek. Butának, iskolázat­ esztéká vagy a kórház a pénzt bevasalja. Erzsi elment az is­ lannak, rosszakarónak! Hát kell ez P.-né? Gabika nem ellen­ kolába, én meg egyenest az irodára, hogy beszéljek R. Lászsége magának. Történt, ami történt azzal a válással, plety­ lóné esztékással, aki az anyósom bérmakeresztlánya, ő dolgo­ kál, amit pletykál a maga anyósa. Megint mások a családi zott leghangosabban ellenem mindig az irodisták közül. Ott ügyek, más a munka. Gabika inkább jóindulattal van maguk volt benn mind a négy könyvelő. P. János főkönyvelő, Magdi, iránt. Látja, a családi pótléka ügyében is intézkedett, anélkül az elnök lánya, Anni, aki anyja után örökölte az irodista á l­ is, hogy maga kérte volna. Hivatali kötelességből. Elküldte a lást, és a Gabika, R. Lászlóné, a „kedves rokon" — esztékás. Nagyon udvariasan tőle kérdeztem meg először, hogy a kizá­ családi pótlék igénybejelentését a három gyerek után P. Józsi rást érvénytelenítő végzés után vissza jelentettek-e az eszté- vállalatához Pestre, hogy majd onnan kapja a pénzt, P.-né. kába? Mert az Ö csi kórházi költsége nagy pénz lesz, igen fon­ Hogy ne pusztuljanak éhen, ha már maga munka nélkül van, hanem megélhessenek!” tos az ügyet sürgősen rendbe tenni! Az én esztékásom magas Micsoda? Ezt tették volna? Erre már csúnyán elkáromkodtam lóról válaszolt, „Nem jelentettük vissza, ki van zárva a téeszünkből. Nem dolgozik itt." Mondom megint, hogy a járási hatá­ magam a négy könyvelő nagy riadalmára. Magam felé fordí­ rozat hatálytalanította a kizárást régen, dolgoznék is, ha mun­ tottam a ferde vállú kis embert az ablaktól: Micsoda? Főköny­ kát kapnék, és dolgozom is, hiszen a téesz feles eper, málna­ velő elvtárs! Nagyon jól tudják, hogy nekem nem kell P. Józsi földjét művelem, aszerint is megvan az éves 120 kötelező na­ vállalatától a családi pótlék! Én innen vagyok jogosult rá ! pom, hát feltétlen jelentsenek vissza! A válasz még hango­ Értik? P. János főkönyvelő, hogy kikerüljön a kezem ügyéből, óva­ sabb volt. „Nem jelentjük. Kizárta a közgyűlés 97 asszony sza­ tosan csoszogva, vaksin visszaült íróasztala mögé. Én az ablak vazatával, hát kivan zárva! És ne dirigáljon itt! Menjen haza, hüvöséhez nyomtam a homlokom, hogy szét ne pattanjon a vagy menjen ahova akar!" fejem a rettenetes felindulástól. Mint egy maffia: úgy támad­ A többi három könyvelő még hallgatott. Én rácsaptam a nak rám megint együtt. Most jár le a gyerekelhelyezési per Gabika asztalára: a törvények számítanak, nem a maguk aka­ fellebbezési határideje, hát támadnak megint összefogva. rata! „Hagyjon békén, mi itt dolgozunk, nem cirkuszolunk" — Fineszesen csinálják. Hogy rám bizonyítsák, semmiképpen nem így Gabika. Maga nem érti a munkáját, mondom, legalább is­ tudom biztosítani a gyermekeim nevelését, itt az új „intézkedé­ merné az előírásokat, akkor nem beszélne így. „Még csak az sük". A javamra! 150 forinttal több jusson a gyerekeknek! kell, hogy maga tanítson! Maga falu szégyene! Magával van ennyire buta? Hiszen tőlünk csak 360 forintot kapott havonta a a legtöbb bajunk! Mikor hagyja végre már el a téesz-lakását? három gyerek után, az ura vállalatától meg 510-et fognak Meg a falut... Le akarjuk bontani azt a házat, olyan ócska, küldeni. Nagy különbség magának havi 150 forint, mikor sze­ hogy egyszer magukra dől, igaz, P. elvtárs?" A főkönyvelő gények, mint a templom egere. Köszönje meg inkább az intéz­ csak bólint neki, nem szól. Én folytatom: R-né!, maga ezt az kedést, mint háborítja itt a munkát!” Erdős István Nehéz nap 8 �Gazemberség! — csattantam fel kiegyenesedve. Az én ne­ vemben ne kérjenek maguk semmit P. Józsi vállalatától. Nem állok kötélnek! El tudom tartani a gyermekeimet, nem fogják elvenni tőlem őket, ha még kétszer annyira összeszervezik is falut ellenem, mint eddig tették. Én megvédem magam. Amit kiálltam itt a válásom óta maguk ellen, a nagy rokonság el­ len, beláthatnák már, hogy erős vagyok, értik? Erős vagyok. Harmincöt évesen ötvennek nézek ki, de erős vagyok, mint a vas! P. János főkönyvelő mosolyogva letette maga elé a szemü­ vegét, széttárta a karját. ,,Ha olyan biztos a dolgában P.-né, miért fél elfogadni a nagyobb családi pótlékot a kisebb he­ lyett? Ésszerűtlen! Nem?” Főkönyvelő elvtárs, — válaszoltam már csendesebben, — kígyók között járva, magasszárú csizmát húzzon az ember!. Jobb a kevesebb a saját jogomon, mint a több az ellenséges uram jogán. A válás óta hét és félezer forint gyerektartással tartozik nekem P. Józsi, de inkább egy lépést sem teszek a pénz után, mint hogy azt mondhassa ez a szent falu, hogy a nagyanyjuknál van a helyük a gyerekeknek, ha már a gyerek­ tartáson múlik az életük, a tartásuk. Hát nem. Törvényesség ide, járási határozat oda, maguk nem adnak munkát nekem hónapok óta. Tartják magukat a kizáráshoz, én tartom ma­ gam ahhoz, amit két éve mondok, a válás óta. Itt maradok Dol­ gozni akarok. Maguknak azóta erkölcstelen lettem. Kizártak. Fellebbezésre a járás visszahelyezett. Maguk nem nyugszanak. Ha a fejetetejére áll ez a rokonsági-alapon szervezett ,,Győ­ zelem” téesz, meg a szent falu, akkor is maradok. Én magam mellett tartom a három gyerekem, akik ahogy mellettem állnak, még a szomszéd falut is hívhatják a legközelebbi gyerekelhe­ lyezési perre tanúskodni. Szép ruhába járnak? Köszönnek az utcán? Nem soványak? Tessék csak elvtársak! Szervezzék meg a válaszokat! Az igazság ezen a falun túl mindenütt átsüt a maguk gyűlöletén, összefogásán. Köszönnek a gyerekek! Van mit enniük! A ruhájuk olyan, mit a másoké. Csak a temp­ lomba nem járnak! Nem járunk mint a többi mind! A vezető elvtársaké is! Mert a süket tyúk-anyjuk tíz éven át nem tanult meg úgy gágogni itt, amilyen libák közé vetette a sors. Ne­ hezen élte túl a nagy rokonság a szégyent! Istentelenek a P.-gyerekek. Mint az anyjuk! Ki kell suppolni őket a faluból! Iátj ák, P. elvtárs, azóta is áll a harc, s mennyivel erősebb vagyok, hogy a részeges, munkakerülő uram két éve nem a l­ szik egy fedél alatt velünk . . . Hogy kitettem a szűrét. P. János főkönyvelő Félbeszakított. Mint aki ki akar hessegetni már maga mellől, úgy mondta: ,,kap majd a pesti válla­ lattól papírokat, töltse ki, küldje vissza! Onnan kapja majd családi pótlékát, P.-né. Kész! Nálunk, mint ahogy mondja is, és én is mondom, nem d o lg o zik... Írja majd be a nyilatko­ zatba, hogy keresete nem haladja meg havonta a hatszáz fo­ rintot, szakmája van ugyan, de iparengedélye nincs, munkaviszonyban nem áll, havonként nem dolgozik 11 munkana­ pot ..." Ez bizony másképp lesz P. elvtárs, — indulok az ajtó felé. — azt fogom írni, hogy a hónap minden munkanapján dolgozom a feles málna, eperföldeken, havi keresetem jó termés esetén 2000 forintot is eléri, de igen rossz hozamnál se rosszabb havi 1000 forintnál, és azt is meg fogom írni, hogy P. Józsi édesap­ ja itt a „Győzelemben" vezetőségi tag, az egész téesz egy rokoni-egylet, s hogy ez a családi pótlék ügy átszervezése egy trükk csupán, hogy elvegyék három szép gyermekemet, csinos kis cselédek lehessenek a nagyszülők házatáján, a ház­ tájiban, ahogy felcseperedtek. Hát nem, nem kérem én Pestről a családi pótlékot! Ezt fogom írni főkönyvelő elvtárs-úr; meg egy levelet a megyei esztékának Tarjánba, hogy mi megy itt velem, meg mi megy télvíz idején a körzeti orvosnál, 100-120 asszony hosszadalmas téli-betegeskedése körül, mikor nincs munka a téeszben, aztán majd meglátjuk, mi lesz? Ki mellé áll a törvény?! Jónapot! Bevágtam rájuk az ajtót. Itthon, bár sürgősen el kellett volna kezdeni a főzést az ünnepi vacsorához Erzsike ballagásának tiszteletére; előbb is az esztékás kis kartársnő szavait fejemben forgatva, leültem levelet írni a ház ügyéről. Tisztelt Győzelem TSz vezetősége! Az alábbi lakásügyi prob­ lémámmal fordulok önökhöz. Mikor a téesz használaton kí­ vüli, rossz irodaépületét két évvel ezelőtt lakásul megkaptam, rendbe tettem, beleköltöztem gyermekeimmel, azt igérték, ha pénzem lesz rá, megvehetem, mert eladó lesz. Legcélszerűbb­ nek látom, hogy én venném meg, mivel itt lakom három gye­ rekkel, és itt is akarok maradni, amíg őket fel nem nevelem. Kérem, tájékoztassanak hivatalos írásban, valami elfogadható vételár felől, melyet ez a ház megérne nekem is, maguknak is. De azt is hallottam, hogy le akarják a fejem felől bontani. Ilyen esetben azt kérném, biztosítsanak, felszámolandó házról lévén szó, szociálpolitikai kedvezményt nekem, meg legelső­ sorban is munkát, hogy keressek, hogy építkezéshez kölcsönt kaphassak az államtól. Tisztelettel: P. Józsefné. Írtam, de már arra gondoltam, szép nagylányom néhány óra múlva batyúval a vállán képletesen útnak indul a nyol­ cadik osztályból, bele a bonyolult, zűrzavaros életbe. Felejtve minden gondom, bajom, Erzsike ballagására úgy mentem dél­ ben, mintha én is nagygazdalány lettem volna itt ebben az Ipoly parti faluban tizenöt éve, s én is arra számíthatnék, hogy száz rokon ölel-csókol, ajándékoz bennünket a nagy nap alkalmából, mint a többieket. Az ünnepség az iskolaudvaron kezdődött el, de aztán a legnagyobb terembe kellett beszorulni az eleredt zápor miatt mindenkinek. J. igazgató beszélt-beszélt, egyszercsak kopasz fejéhez kapott, érzi, hogy esik rá az eső. Ekkor már mindenki szedelőzködött; be a terembe. Nem sze­ rette a falu ezt az igazgatót. Egy éve került ide. Meg­ szűnt az alatt az egy év alatt a protekciózás, nem tette meg a javaslatot a híres „régi jótanulók” továbbtanulására, azt mondta; szándék ide, szándék oda, kapjon minden nyolcadikos olyan jegyet, azt a javaslatot, amit tanulása, tudása után ér­ demel, nem érdekel, ki kinek fia-lánya, ezért is döntött úgy előzetesen a szülői munkaközösség, mutatva a falu haragját, hogy épp Erzsike lányom adja majd J. igazgatónak a ballagok búcsúajándékát az ünnepségen, egy aranyaimat ábrázoló likőrös készletet, Cs. osztályfőnöknek meg B. Kati ugyancsak egy boroskészletet üvegből, füles butéliával! Ez volt az egyesség: aranyalma az igazgatóé, butélia az osz­ tályfőnöké, aztán minden tanár kap valami apróságot. Az eső elől, ahogy vonulunk a terembe, hát hetedikesek kisérik a ballagókat helyükre, az én lányom mellé pont K. Gézát osz­ tották, a híres régi kulák-família szemefényét, az anyja egy percen belül sírva fakadt ott a helyszínen, hogy ilyen szégyent kellett megérnie. Odaszaladt, el akarta húzni a gyereket a lá ­ nyom mellől, de a fiú nem hagyta magát, első volt neki a tanítója parancsa, a kötelesség, Erzsike mellett haladt tovább derekasan. K.-né könnyei összemosódtak az esővel, a búcsúbe­ szédre már be sem jött a terembe, úgy pukkadt kinn a mé­ regtől. Aztán hazarohant, rettenetes szégyenében, hogy pont az ő fiának kell végigkísérni majd az iskolától a kulturig P-né lányát, — a falu botránykörének lányát, a betolakodó kurvaJuci lányát; micsoda gyalázat! G.-né a munkaközösség veze­ tője, amíg a teremben az új elnökségi dobogót összeszerkesz­ tették, ügyesen adogatta szét kosarából az előkészített aján­ dékokat. Ülök a padban, pont az igazgató felesége mögött, hal­ lom G.-né suttogását a fal mellett álló gyerek-párok felé. „Ad­ játok előre az első párnak, P. Erzsinek a készletet!" „Kinek adom? - sziszeg vissza Erzsi, G.-né felé." „Cs. Zolinak, meg­ mondtam már, az osztályfőnöknek!" A hátrébb álló B. Kati cso­ magján tisztán látom, hogy a füles butelia van benne; neki is azt súgja a hetedik párban G.-né: Cs. Zolinak, az osztályfő­ nöknek. Nem hiszek a fülemnek. Hátrafordulok B. Katihoz. Ki­ nek lesz? — súgom. Az osztályfőnöknek, mondja. Az Erzsi lá ­ nyomnak súgott utasítást tisztán hallottam; hát világos, hogy kavarodást akarnak a sértett szülők. Az okoskodó igazgató szé­ gyenüljön meg a falu előtt: nem kap semmit! Tanulja meg, mi 9 �itt a rend. Jó hangosan odasúgom Erzsi lányomnak: Erzsi! Te az igazgatónak adod az ajándékot! Nem lehet, piszeg vissza. — Cs. tanár úrnak kell. Erzsi, — emelem fel a suttogó hangom — , mondom! Visszafordul a lányom G.-néhez, mégegyszer megkérdi halkan: „Magdus néni, kié az aranyalmás?'' „Az osztályfőnöké!" Ez a válasz. Kis-piti összeesküvés! De itt nem lesz botrány! Erzsi! — súgom újra, — az igazgatónak adod! Hátra sem fordul, csak rázza a fejet, hogy nem, neki első, amit G-né mond, hisz ő vezényli itt az egész ünnepséget. Az igazgató közben már mondja búcsúztató szónoklatát. K-nak sziszegek: gyere ide! Mondd meg Erzsinek, hogy az igazgató­ nak adja az aranyalmát, mert összetöröm a csontját. K. viszi az üzenetet, Erzsi csak újra rázza a fejét; nem, nem. J. igaz­ gató izzadó homlokkal beszél. Június 5-én illik melegnek len­ ni, hadd izzadjon! Fog ő még ebben a faluban izzadni amúgy is eleget! Aki itt nem tetszik a népnek, azt jégre teszik; mint még 1955 körül, hasonlóan, egy nagyokos igazgatót, bíróság elé citálták 4 fiatalasszony tanúvallomása alapján, aki mind összebeszélve vallotta, hogy 14 éves iskolás korában az igaz­ gató fogdosta, nyomogatta, erőszakolgatta őket, s hogy koráb­ ban csak szégyeltek szólni, hát tegyék el innen az ilyen fajta­ lan igazgatót. A férjek is tudtak a hercehurcáról, nagyokat nevettek a tanúskodáson, mert tudták, szó se igaz semmiből, azért megy az egész, hogy helyezzék el a „tanárurat", aki nem „tetszik a népnek” . El is helyezték. Nem fog itt J. igazgató se tíz évet lehúzni, ahogy a keményfejűsége mutatkozik az első évben, mint elődje, aki bírta mindenkivel barátságban, mo­ solygósa n a „szent igát” . Erzsi, gyere ide, - mondtam félhangosan. Az igazgatóné hátra lesett, hogy mi a baj, megvártam míg visszafordul, aztán szóltam Erzsihez, aki pirulva hozzám hajolt, könnye majd ki­ csordult, úgy nézett rám, hogy mi bajom? Erzsi! A Cs. Zoli ajándéka B. Katinál van. Láttam, hallottam. Ezek itt botrányt akarnak keverni, veled! Pont veled! Cs. Zoli régi fiú, „bejáratott osztályfőnök” , kapjon két ajándékot, az igazgató egyet sem, érted? Rázta a fejét, hogy nem. Ő nem tehet mást, m in t... Durcás lett, konok. Higgy nekem, Erzsi! Mert számolunk, ha nem az eszedre hallgatsz! Visszalépett a sorba a lányom. Sírt. Az igazgató is kilesett a búcsúbeszédből felénk. Észrevette a zajt. Szidom a lányom a konokságáért, mi­ kor én neveltem olyannak. Azért, aztán később hiába suttogott az ajándékosztáskor hátulról G-né, hogy „Erzsi, Erzsi, első pár indulás,” Erzsi nem mozdult. Várt. Megvárta, amíg Cs. Zol­ tán osztályfőnök a hetedik párban álló G. Katitól megkapja 10 a füles butéliát; Erzsi csak a legvégén indult az aranyalmával az igazgató felé. Csak a saját szemének hitt a nyavalyás kölyke! Kivárta még azt is, az anyja igazat mond-e? Csak aztán ment az igazgatóhoz az ajándékkal, mikor maga meg­ győződött, mi készült a diri-bácsi ellen. A K.-gyerekkel párban szépen végigballagott a lányom a falun a többiek között, a hamar elszaladt zápor nyomát már csak a kultur csöpögő ereszei mutatták. Erzsike nem akart táncolni. Ahogy megették az uzsonnát, odabújt hozzám: ne haragudj, édesanya, mondta, és jobbrólbalról megcsókolt. Jól van, mondtam neki, rendben van, így van jól, nekem se higgy. Az istennek se higgy, saját szemeddel győződj meg az igazságról! Ha csekélység, ha nagy dolog. Így van ez jól, kislányom. Alig beszéltünk, üzentek érte, hogy a nagyanyja hívatja. Hogy menjen ki a kultur elé, ajándékot hozott neki. Erzsi visszaüzente: a gyűlölködés ellenére szépen meghívta nagy­ szüleit a ballagásra, nem jöttek el, vigyék az ajándékot, ahova akarják . . . A kedves „nagymama” bosszúja nem maradt el. Otthon az ünnepi vacsora roncsait dobáltuk a szemetesvödörbe, lassan lámpaoltáshoz, lefekvéshez készülődtünk, amikor zörögtek az ajtón. Kilenc óra múlt. Ki az? — kiáltottam. „Kezét csókolom, P. István vagyok, Józsi unokatestvére. A nagynénitől, a maga anyósától jövünk egy külföldi barátom­ mal. És, é s . . . ” Mit akarnak? — mondom, közelebb lépve... „Ez itt a barátom, távoli rokon. P. Feri, az Ipolyon túlról, odaátról, Szlovákiából. Külföldi! 19 éves fiatalember. Nősülne. A nagynéném, a maga anyósa kommendálta most neki, hogy jöjjünk, nézzük meg, kérjük meg az unokáját, Erzsikét, a maga lányát. Szép nagy lány, éppen ma elballagott a nyolcadik­ ból . . . Hát ezért, kopogunk. Ha beengedni sziveskednének . . . Ne tessék haragudni!" Felvettem a jósúlyú kutácsot, már nyúltam a kulcs után, hogy kiosztom a „jókedvű” leánykérőket, de aztán inkább el­ fújtam a lámpát. A kutácsot visszadobtam a szén közé. Hal­ latszott, hogy egy darabig téblábolt még a két fiatalember az ajtó előtt, aztán minden elcsendesedett. Jéghideg lavór vizet tettem a székre, tetőtől talpig lemosa­ kodtam a sötétben. Mire hálóingben benyitottam a szobába, a gyerekek mindhárman ágyban voltak. Láttam a félhomályban, nyitott szemmel feküdtek csendben, vártak rám . . . Csak annyit tudtam mondani az ágyam szélére ülve: nehéz nap volt, gyerekek . . . �Brigádvetélkedők '7 2 -'7 3 és melyek, akik csak a pecsétek begyűjtéséig érdeklődtek az ajánlott műsorok iránt. A második vetélkedőről — három felvonásban A fenti hiányosságok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az 1973-as év elején meghirdetett második városi vetélkedő­ re jelentkező brigádok száma jóval alacsonyabb volt, mint az előző évben. Ugyanakkor örvendetes tény, hogy több olyan vállalat, üzem is elküldte brigádjait a vetélkedőre, amely ed­ dig még csak keveset hallatott magáról. Ismét megindult a harc a pontokért - nem hallgathatjuk el azonban az e sza­ kaszban történt lemorzsolódást sem, bár ennek okait itt és most nem boncolgatjuk. A pontok összesítése alapján végülis Kultúra és közösség 16 brigád jutott az elődöntőbe. Az ember társadalmi lény. Arra született, hogy életét közös­ A művelődési központ üvegcsarnokában végigrakott aszta­ ségben élje le. Családban, lakóhelyi társulatokban, munka­ lok mellett ültek a versenyző csapatok, s valamiféle jóleső helyen és azon kívül. A szocialista társadalom ezt különösen borzongás futott végig a szemlélődő hátán, amikor a kohó igényli és követeli. De igaz az is, hogy az egyre javuló élet- mellett dolgozó munkás felállt és Váczi Mihály verseiből idé­ színvonal- az anyagiak mind bőségesebb birtoklása- magá­ zett, amikor kicsit félszegen és sután - talán mintha leckét val hozott egy új jelenséget is; az emberek összehordják kis mondana- ismertette a brigád névadójának, a nagy költő váraikat és bezárkóznak falai mögé. A munkás is, a nem életének fontosabb állomásait. Ilyen és ehhez hasonló epi­ munkás is. zódok enyhítették az affölött érzett hosszúságot is; hogy lám, Hogyan oldható fel ez az ellentmondás, milyen utakon a rendezők nem okultak a tavalyi versenyből és ismét össze­ nyerhető meg a fizikai és nem fizikai dolgozó egyszerre a kul­ ültették a műszaki és a fizikai brigádokat. Az elődöntő felada­ túra és a kollektivizmus néhol-néhol közönyösen félretolt ügyé­ tait illetően nem akarunk részletekbe bocsátkozni, egy dolgot nek? A legnyilvánvalóbban kínálkozó szervezeti formán, a szo­ mégis érdemes megemlíteni. A csapatok feladatul kapták, hogy öt percben mutassák be a brigádjukat tetszés szerinti cialista brigádrendszeren keresztül. A szocialista brigádokmint a kultúra befogadtatására alkalmas keret — tulajdon­ formában. Ha ehhez a feladathoz a kiírás- vagy a szemé­ képpen már régóta adott, hiszen többek között az is különböz­ lyes beszélgetés- néhány ötlettel, jótanáccsal is szolgált vol­ teti meg a szimpla brigádoktól, hogy az üzemi, gazdasági cél­ na, akkor nem az történik, ami történt; hogy a legtöbb kitűzések szervezettebb teljesítésén túl tagjai vállalják a szo­ csapat öt perces, hivatalos jelentéshez hasonló felolvasással cialista együttélés egyéb normáit is. Az együttgondolkodást mutatkozott be. és közös cselekvést szórakozásban, tanulásban, művelődésben. S éppen, mert mindezt szabályzatba is foglalt kötelezettség­ nek ismerik el, a közművelődés már régebben utat kellett vol­ na találjon hozzájuk. Pedig, hogy ez a mulasztás a munkáskultúra - a munkások rendelkezésére bocsátott differenciált tartalmak, formák, módszerek és kulturálódási igények — fej­ lesztésében számottevő akadály volt, az egy, az idén immár második évben megrendezett eseményen (s előzményein) jól lemérhető volt. Az esemény; a szocialista brigádok II. váro­ si vetélkedője. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor feltételezem, hogy a IV. ötéves terv első éveit, a X. pártkongresszus óta eltelt időszakot az utókor a munkásművelődés új szakaszaként em­ legeti majd Salgótarjánban, Nógrád megyében is. Nem mintha különösen „látványos fordulaton” estünk volna túl, nem mint­ ha „egetverően” nagy sikereket mondhatnánk magunkénak. Mégis; ha a közelmúltra visszatekintünk, nem lehet nem felfigyelnünk a munkásság művelődését szorgalmazó munka sa­ játosan új vonásaira. Az újszülött nem szeplőtelen Ám mielőtt az idei versenyről részletesebben szólnánk, for­ gassuk vissza az idő kerekét, és idézzük fel a kezdetet, a szo­ cialista brigádok tavalyi várostörténeti vetélkedőjének esemé­ nyeit. Amely a várossá válásának ötvenedik évfordulóját ün­ neplő Salgótarjánt köszöntötte. A kezdeményezést nemvárt si­ ker koronázta. A felhívásra a város hatvan brigádja reagált; hatvan közösség vállalta a verseny szabta kiírást, feltételeket. Tekintsünk végig a vetélkedő szakaszain; a selejtező során a benevezettek lelkesen látogatták a város művelődési intézmé­ nyeit; beültek a moziba, színházba, ellátogattak a múzeum­ ba- egyszóval gyültek az ismeretek s ezzel együtt a tovább­ jutáshoz szükséges pontok is. A látványos elődöntőn és dön­ tőn már a város munkásmozgalmából, gazdaságtörténetéből vizsgáztak a versenyzők. Ö röm volt látni, hallani a kis kollek­ tívák igyekezetét, győzni akarását. Aztán eldőlt a nagy verseny, kiosztották a díjakat, helyezéseket — s a résztvevőkkel való utólagos beszélgetés során az is kiderült, hogy az újszülött nem volt szeplőtelen. Ezt a tényt pedig még sokáig a „sze­ mére vetették” . Nagyon sokan sérelmezték, hogy a nyertes brigádok — műszaki értelmiségek, „íróasztal mögöttiek” közül kerültek ki. És azonnal azt is hozzá tették; de hiszen ez ter­ mészetes, ha figyelembe vesszük, hogy a fizikai és a műszaki brigádok — az előbbiek nagy igyekezete ellenére sem egy start­ helyről indultak. Aztán Sok brigád kifogásolta, hogy a pont­ szerző verseny során gyűjtött ismeretekből nem állítottak öszsze kérdéseket, nem kérték számon a látottakat-hallottakat. Pedig ez a módszer fényt derített volna arra, hogy mely bri­ gádok voltak valóban aktív részesei egy-egy rendezvénynek, A délutáni döntőbe jutott nyolc csapatot a színpadon lát­ hattuk viszont. A közönség a barátok, ismerősök, családta­ gok biztatása sokszor felforrósította a levegőt. A nehéz kül­ politikai kérdésektől, a munkajogi, üzemi problémákon keresz­ tül a tréfás játékokig mindenből volt részük a jól felkészült, tájékozott csapatoknak. Az első helyet és az ezzel járó hat­ ezer forintot a Vegyépszer Delta brigádja vívta ki magának, az AGROBER Szalvai Mihály és a brigádja előtt. A konkluzió A két vetélkedő mérlegének megvonására csak röviden vál­ lalkozunk. Bebizonyosodott, hogy hasznos, jó ez a forma a szocialista brigádok tömeges mozgósítására, művelődési igé­ nyeik felkeltésére, vagy fokozására. Nem véletlen, hogy a sal­ gótarjáni példa nyomán a megye számos községében rendez­ tek vagy rendeznek hasonló vetélkedőket. Óriási érdeklődés kiséretében. De! Hogy ez az érdeklődés el ne apadjon, a verseny ren­ dezőinek, patrónusainak körültekintőbben, alaposabban, a körülmények mélyreható elemzése alapján kell tervezni, moz­ gósítani, szabályokat fogalmazni. Végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy nem az ember van a vetélkedőért, hanem a vetélkedő az emberért. V. K. M. 1 1 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE B E R E C Z K Y LO R ÁN D Képzőművészet, mecénálás, közönség 1. Nem tagadom, teljesen elfogult va­ gyok, amikor az egyre szélesedő kulturá­ lis érdeklődés területei közül első helyen a vizuális kultúra, s azon belül is a kép­ zőművészet iránti vonzalom határozza meg érdeklődésemet. Nem csupán a kie­ melt figyelem, hanem — lehet, hogy „szakmai ártalom” — izguló, drukkoló, a sikerért sok mindent vállaló odaadással jellemezhető érdeklődés ez, majdhogy­ nem szerelem. Aki hasonló elkötelezett­ séggel vonzódik a művészet ezen ága iránt, minden bizonnyal igazat ad ab­ ban, hogy szivet-lelket melengető öröm a képzőművészet kiteljesedése; a kiállítások számának ugrásszerű gyarapodása, a tárlatlátogatók érdeklődésének növeke­ dése, a határozott véleményformálás egyre inkább tapasztalható jelenléte. Jó látni és hallani, hogy egy-egy jelentő­ sebb köztéri alkotás, közösségi épület­ hez kapcsolódó murális munka, érdeke­ sebb tárlat sok-sok embert véleményfor­ málásra késztető közügye kulturális éle­ tünk mindennapjainknak. Így van ez ak­ kor is, ha a művészethez, illetve annak eredményeihez való közeledés még bő­ ven rejt magában ellentmondásokat is. De aki már tetszését vagy nem tetszését megfogalmazza, kapcsolatot teremtett, s ez a kapcsolat a kulturális javak iránti igény meglétéről árulkodik. Éppen ezért a gyarapodás feletti öröm és jóérzés mel­ lett azonnal megjelenik a felelősség gon­ dolata is. Mindenki - akár alkotó, akár a kultúra terjesztésében különböző he­ lyen és szinten tevékenykedő ember — nagyon is konkrétan megfogalmazható felelősséggel tartozik a társadalom kul­ turális igényeinek megteremtéséért, az igény színvonalának alakításáért, és ter­ mészetesen az igény megfelelő nívójú ki­ elégítéséért. Úgy gondolom, hogy ez az általános kötelezettség nem csupán elméleti köve­ telmény; nem azt jelenti, hogy minden, a kultúra területén valamilyen szolgálatot teljesítőnek „szuperklasszis” fokon kép­ zett filosznak kell lennie. A csak az elmé­ let szintjén tetszetős kinyilatkoztatások­ ban jelentkező szentenciák követelménykénti szajkózása inkább riaszt, mintsem közelít. Az általános elvi kijelentések he­ lyett, sok apró mozzanat és összefüggés felmérésére alapozva kell a vizuális kul­ 12 túra egészének érdekében tevékenyked­ nünk, s minden poszton az adott feladat teljességéhez igazodnunk. Köztudott, — de nem hiszem, hogy fölösleges ismétel­ ni, - akit lakása berendezésében eszté­ tikailag segítünk, azt látni tanítjuk; akivel az öltözködés ízlésnormáit ismertetjük meg, közelebb visszük a képzőművészet­ hez; s akivel megszerettettük a képzőművészetet, azt egész emberségében is befolyásoltuk. A művészetek esztétikai ér­ téket és ezen keresztül örömet sugárzó hatása, ha felismertté és így mozgató erővé vált, végsősoron társadalmunk szo­ cialista közgondolkodásának normáit motiválja, embert és emberi kapcsolato­ kat tesz tartalmasabbá. A sok-sok, csupán részkérdésnek vagy másodlagos apróságnak tekintett problé­ mára is választ kell tehát adnunk. Ter­ mészetesen igényes és becsületes választ, mert abból kerekedik ki a vizuális kultúra fejlesztése érdekében végzendő közmű­ velődési munka lényege, amelyben (mi­ vel esztétikai tanulságokat koncentráltan hordoz) megkülönböztetett szerepe van a képzőművészetnek. Nem közömbös te­ hát, hogy a képzőművészet és a társa­ dalom találkozásának, illetve e kontak­ tus tartalmának, formájának differenciá­ lása érdekében mit kell tennünk. A tu­ datos, célszerűen szervezett, megfelelően irányított munkára lehet és kell építe­ nünk, mert ez a záloga a kortárs, szo­ cialista eszmeiségű képzőművészet fejlő­ désének és a társadalom vizuális kultú­ rája gazdagodásának. Szocialista t á r s­ sadalmunkban az egész társadalom, il­ letve annak minden tagja mecénás. De ha nem rendszerbe foglalt, a haladást, a nívós kibontakozást segítő konkrét igénnyel találkozik művész és mecénás, akkor csupán a személyes és jámbor óhajok esetlegességére lennénk hagyat­ kozva. Az óhajok szándékukban lehetnek kifogástalanok is, de az eredmény az egyes óhajok, elképzelések szerint ala­ kulva mégiscsak kétséges. Az azonos szándék egybefonása, a kívánság tetté változtatása a feladatunk. 2. Az eddig sorolt gondolatok azért ötlöttek fel, mert szeretném számba venni a „művészetpártolás'' néhány, nagyon is Nógrád megyére, illetve Salgótarjánra jellemző vonását. Az első kérdés: való­ ban létezik-e valami — csak ez ország­ részhez köthető mecénási, vagy még in­ kább közművelődési munkát karakterizáló — speciális feltétel. Úgy hiszem nem, ha csak az esztétikai nevelés terén vég­ zett munka tudatossága, színvonala és eredményessége nem válik speciálissá, egyedi jellegzetességgé. Ha csak a kül­ ső jegyeket figyeljük, a jelenségeket so­ roljuk fel, akkor különleges feltételekkel nem találkozunk. Új városrészek máshol is vannak, rangos alkotóművészek más­ hol is élnek, kiállításokat nem csak itt rendeznek, szobrokat sokfelé találunk, s a művészet, a művészet és közönség ta ­ lálkozásának erkölcsi, anyagi támogatá­ sa is e vidéken kívül is általános gya­ korlat. Mégis — lehet, hogy ismét a szubjek­ tív elfogódottság szólal meg belőlem — van valami jellegzetesen ide köthető mo­ mentum, amely az akarás erősségében, s az eredményesség mindig természete­ sen jelentkező nívójában egyértelműen mérhető. Egészen biztos, hogy ennek megvannak azért az objektív, és a kul­ túra teremtésében, valamint terjesztésé­ ben résztvevők személyes adottságaiból fakadó okai is. Ha a megye „fővárosa” , Salgótarján történetét vizsgáljuk, utalást kapunk az objektív tényezőre. Szembetűnő az a környezetváltozás, amely az itt lakók gondolkodásának befolyásolója volt. Elég az utolsó évtizedet néznünk, akkor is vi­ lágos, hogy hogyan változott a termelési struktúra; a bányászat mellett széles ter­ melési skálájú ipar teremtődött. Oly üte­ mű volt ez a fejlődés, hogy túlzás nél­ kül meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy Salgótarján differenciált iparral rendelkező megyeközpont, s ebben a termelési struktúrában nem is a bányá­ szat rendelkezik vezető szereppel. Nem jelentéktelen az sem, hogy megteremtő­ dött a — lakosságot is szervező - ipari �bázis, amely természetesen óriási lendü­ lettel fokozta a kulturális igényeket is. Ez a szerencsés termelési és lakossági átrétegződés akkor érte meg forduló­ pontját, amikor a város vizuális megjele­ nését is változtatni kellett; az új termelési és letelepedési feltételekhez kellett iga­ zítani a település fejlesztési koncepció­ ját. Az átgondolt városépítés, illetve vá­ rosfejlesztés eredménye, hogy lényegé­ ben és karakterében új vizuális közeg jött létre. A völgyben épült város már nem „földszintes település” . A központ közösségi épületei, s a lakóházak a ter­ mészettel harmonikus egységet alkotnak, s ma már teljesen megváltozott szellemű környezetet jelentenek az itt élőknek. Az építkezés technológiája, a gyarapodás üteme is hozzájárult az építészet által közvetített esztétikai értékek befogadá­ sához. Ahogy gazdagodott és differenci­ álódott a város ipara, úgy növekedett és gazdagodott a lakosság — új csalódok telepedtek itt le, őshonosok költözköd­ tek új lakásba: együtt alakult, formáló­ dott a város és népessége. Tehát ez az együtt alakulás biztosította az azonnali kontaktust; nagy szavakat használva — az „új honfoglalás” természetes hova­ tartozás-érzéssel párosult, mindenki sa­ játjának érezte a várost. Ez az alapja a jó értelemben vett lokálpatriotizmusnak, s a kontaktus lényeges mozzanata: a tu­ datosan vállalt vizuális környezet. A tu­ datosságból pedig, az építészet által megteremtett esztétikai értékeken alapu­ ló kulturális igényesség fakadt. Nem gondolom spekulatív elemzésnek, hogy az új környezet rendezési elvéből - dicsérje a tervezőket — azt a követ­ keztetést vonjuk le, hogy a városközpont kialakítása szinte diktálja a kultúrával való foglalkozás szükségességét. A tele­ pülés és a település centrumának köz­ ponti épülete a Művelődési Ház. Szép, és jó arányú építészeti tömege, kitárul­ kozó portálja főszereplője a térnek, s kö­ rülötte — hirdetve a kultúra és az élet kapcsolatát — kerültek elhelyezésre az ugyanolyan igényességgel épült, a min­ dennapok életfeltételeit szolgáló közös­ ségi épületek. Az itt lakóknak, s az erre járó vendégnek a lehető legtermészete­ sebb, hogy a téren szobrok vannak, hogy itt találkozik az új szellemű település szimbólumát hirdető, nagyméretű beton­ üveg plasztikával, s mindez úgy ragadja meg figyelmét, hogy nem kell az elhelye­ zés okán tűnődnie. Nem kell tűnődnie, mert a természet is jelen van, a lakóhá­ zak, a közösségi épületek nem a környe­ zettel vetélkedők; a táj nincs feleselő el­ lentmondásban a város szerveződésével. S az élet mindennapi ritmusa is egybe­ vág a tér szervezés gondolatával. Az ilyen környezetben, már eleve meghatá­ rozott a vizualitás igénye, az itt lakók éppen az együttalakulás folyamatában — tudatosan — közelebb kerültek a kép­ zőművészethez is. Megitélésem szerint — több más mellett - az egyik nagyon lé­ nyeges alapja a képzőművészet területén végzett eredményes közművelődési mun­ kának; a megye, a város művészetpárto­ ló jóhírének. 3. Természetesen az érdeklődés, a meg­ lévő alap önmagában kevés lenne. A ma meglévő vonzalom csak úgy marad meg a holnap számára is, ha erre az alapra építünk. Nem a véletlenre kell bíznunk azt, hogy az egyre emelkedő életszínvonal biztosította nagyobb kultúrálódási lehetőség milyen formában, és főként milyen minőségben telítődik tarta­ lommal; a bővülő feltételek hogyan szol­ gálják a kulturális értékek iránti igényt. Erről szólnunk kell, mivel éppen napjaink aktuális feladata a közművelődés tartal­ mának, htásos módszereinek kidolgozá­ sa. A képzőművészet területén a legtöbb félreértés a szakmai és a közösségi érde­ kek szolgálatának vélt ellentétéből adó­ dik. A képzőművészet sorsáért közvetlenül felelősséget érzők, a mesterségbeli kér­ désekkel foglalkozók és természetesen maguk az alkotók a művészet elméleti-, kifejezési- és elismerési gondjainak ol­ daláról közelítik a feladatokat. Bizonyos tekintetben ez természetes is, hiszen mégis csak ők közvetlen érdekeltek a művészet alakulásában. De nem lenne helyeselhető olyan elfogultság, amely csak a szakmai kérdések középpontba állításával, figyelmen kívül hagyja a mű­ vek társadalmasításának szempontjait. Nem helyes, ha egy-egy kiállítást csupán szakmai fórumnak tekintünk; nem helyes, ha a művészet társadalmi szerepének meghatározásánál éppen a társadalom kulturálódási igényeit hagyjuk figyelmen kívül. Ezek az ellentétek nem takarnak valóságos érdekellentéteket, csupán ar­ ról van szó, hogy néha spekulatív esz­ mefuttatások következtében összeegyez­ tethetetlennek tartjuk a művészet és a közművelődés érdekeit. Mintha a két terület gondjai nem kapcsolódnának egymáshoz, s mintha ezekkel a gondok­ kal nem lehetne egyszerre, összefüggé­ seikben foglalkoznunk. A szakmai gőg, vagy a vulgarizálás eredményre nem ve­ zethet. Salgótarján - napjainkban sok eset­ ben joggal irigyelt — kiállítási tevékeny­ sége jó példa lehet a két terület érdekazonosságának bemutatására. A Tavaszi Tárlatok sorsa, a Zománc Biennálé, a Gimnázium „Galéria Sorozata" egyszer­ re szakmai fórum és közművelődési mun­ ka is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az em­ lített rendezvények a város lakóinak ér­ deklődésére és művészetszeretetére épül­ ve érik el sikereiket. Közönségbázis nél­ kül holt térben, élettelenül pöffeszkedő parádévá degradálódna bármelyik, hi­ szen céljától lenne megfosztva az alko­ tómunka eredménye, a mű. Ahhoz, — megitélésem szerint — hogy a közönség valóban érdeklődve, értően, kritikai meg­ jegyzéseit sem titkolva kapcsolódhassék a képzőművészet ünnepi eseményeihez, igen körültekintően kell megtervezni a ki- 13 �misztikumok eloszlatását eredményezheti, mert az adott közösségben világossá vá­ lik, hogy az alkotás igen komoly erőfeszí­ tést, helytállást, elkötelezettséget kívánó emberi tevékenység. A művész kitűzött célja elérése érdekében, a gondolati ter­ vezés mellett, ugyanúgy küzd az anyag­ gal, technológiával, mint bármely más, az adott helyen termelt termék esetében a munkások teszik. Ha speciálisan is, de az értelmes együttdolgozás a munka megbecsülését is propagálhatja. Elmond­ ható tehát, hogy mecénási „művészetpártoló'' eszköz a szocialista szerződés; de azt is állíthatjuk, hogy az egyik leg­ hatékonyabb közművelődési eszköz is, amelyet nagyon hasznos lenne minél el­ terjedtebben alkalmaznunk. Munkás kö­ zösség válik éltető közeggé a művész számára, s a megbecsült munka hitele széles körben igazolja a műalkotást. Előbb az érdeklődés ébred, majd a meg­ értés és a birtokbavétel következik — a közönség, igényét csiszolva fogja óvni és félteni a sajátjának érzett kulturális ér­ tékeket. 4. állítási tevékenységet. Biztosan nem len­ ne akkora vonzereje például, egy más tájhoz, más közösséghez kapcsolódó fes­ tőművészeti bemutatónak, mint a Zo­ mánc Biennálénak. Az ok is könnyen fel­ tárható. A zománccal való foglalkozás a városban eleven termelési feladatként jelenlévő valóság. A zománccal dolgo­ zók közvetlenül, a többiek pedig egyéb információk alapján vetik szembe érdek­ lődésüket a kiállítási anyaggal. Mit tud csinálni, hogyan tud bánni a művész ez­ zel az anyaggal? Hogyan és miért válik művészetté az ismert anyag ilyen, vagy olyan alkalmazása? A művészet leglé­ nyegesebb kérdéseihez jutunk el a ter­ mészetes érdeklődés alapján. Jelen eset­ ben a kapott válaszok hitelét tovább fo­ kozza az a tény, hogy a jól értelmezett és kellően kihasznált közművelődési fó­ rum egyben igen jelentős szakmai fó­ 14 rum is. Az egyetlen az országban, amelyen egy művészeti ág eredményei, problémái — sőt olykor tévedései — ken­ dőzetlenül a közönség előtt kerülnek megvitatásra és dokumentálásra. Ez egy­ ben arra is figyelmeztet, hogy a szakmai kérdéseket is csak tiszta szándékkal és eszközökkel lehet közvetíteni. Nem hallgatható el azonban az sem, hogy az emberi kapcsolatok megteremté­ se is a közönség és a művészet közele­ dését szolgálja. Ebben a városban ala­ kult ki, tudomásom szerint egyedülállóan, a szocialista szerződésnek az a rendsze­ re, amelyben mindkét szerződő fél — üzem és művész — a kölcsönös megbe­ csülés és az egymás hasznára végzett munka alapján találta meg az együtt­ működés feltételeit. Így a művész részvé­ tele az üzemi közösségben nem formális. Az ott végzett alkotómunka felesleges Az elmondott gondolatokat még egygyel — inkább csak kívánalommal, — szeretném kiegészíteni. Ez a „telepítés” gondja. A képzőművészet területén szinte elengedhetetlen, hogy az eredményes közművelődési tevékenység aktív és nívós művészeti alkotómunkát végző művészek­ re épüljön. Legyen „saját alkotója” , il­ letve legyenek „saját alkotói” az adott megyének, városnak. Az ő munkájuk je ­ lentheti az egész magvar művészethez való kapcsolódás és befogadás alapját. Ezért, bár nem kevés anyagi gonddal jár, megfontolt terv alapján foglalkozni kell a művészek letelepítésének kérdésével is. Erre számtalan mód, s lehetőség van, a lényege azonban az, hogy világosan kell látnunk: a letelepítés, a művészetpárto­ láson túl közművelődési munka is. Tudom, hogy Nógrád, megyében és Salgótarjánban e tekintetben is vannak hagyományok és vannak tervek. Kívá­ nom, hogy a tervek minél előbb valóság­ gá váljanak. �Páhi Péter Lefekvés előtt — Nem mész ki holnap a szőlőbe? — csak éppen hogy meg­ említse, bizonytalanul hangzott a kérdés lefekvés előtt, Érezte, hogy valami gorombaság következne, hát hallgatott, mintha azt mondta volna ,,jó éjszakát, aludj jól." A térti száján való­ ban ott ült a dühös válasz, de ő is hallgatott. Ha most úgy istenigazában megmondja a véleményét, abból csetepaté lesz. Jobb békességben élni. Beidegzett mozdulatokkal vetette az ágyát. A kérdés, mint ablaküvegek közé szorult légy zöngése, a fü­ lében maradt. Mi az öregúristenért hajtja ez az asszony? Két teljes hete van a szabadságból. Permetezni nem kell, a szemek szépen fejlődnek. Minek azt folyton dédelgetni, mint egy beteg gyereket? Vagy talán . . .? De ezt a gondolatot elhessegette. Neki? Ugyan! Bár sose lehet tudni! Egész nap ott áll a pult mögött. „Más valamit? Mit tetszik még parancsolni?” Méri a kenyeret, a tejet, adja a kalácsot, a süteményt, beváltja az üvegeket. Délutánra zsibog a talpa, dagadt a bokája. És most: „Nem mész ki holnap a szőlőbe?” A nyavalya ott törné ki azt a szőlőt is. Nem elég nap mint nap fel-lepakolni arról a rohadt kocsiról, zötykölődni a sofőr mellett napszámra, igyekez­ ni a boltok előtt a pakolással, s aztán hajts még, mert kifut­ nak az időből, ma még ezt le kell szállítani, délután 5 óra van, 56 km a kerekek előtt, és idejében vissza is kellene érni. Nem érti ezt az asszonyt. 15 éve élnek egymás mellett, és nem tudja mi hajtja, mi űzi, mert nemcsak őt noszogtatja, saját magát is. Előbb a ház, a berendezés. No jó, hát ez kell, ezért ő is hajtott, mint az úristen. Aztán a szőlő, a vityiló, most meg kocsival akarja rázatni a fenekét vénségére. Az eszébe Bartha László Vereb Mari negyven pengője A csendőrök végigsétáltak a falun. Feltűzött szuronnyal lép­ kedtek, a biciklit maguk mellett tolták. Bementek a Közön, át a temetőnek, a patak mellett ki a kocsma elé, majd a kas­ télynak kanyarodtak. A falubelieket idegesítette kémlelő te­ kintetük. Azelőtt is jártak erre, egy héten legalább egyszer, vasárnap délután, ha valami mulatság volt, a legények miatt. A kövesdi Mihály napi vásár óta meg mindennap. Híre járt, hogy a kövesdi vásárban Vereb Mari kiabált valamit, azért ez a nagy sétálás. Hogy mi történt, ma már nem lehet pontosan megállapíta­ ni. A sok „így mondják” , „Vizi Erzsa beszélte” , „keresztanyám látta, mert ott vót, nagyot hall szegény” bevezető mondatok után lassan kerekedik a történet. Emlékeznek az esetre, so­ káig lázban tartotta a falut. Vereb Marinak nagy híre volt ak­ kor. Meg az ikreknek. Tíz gyereke született Vereb Marinak, kétszer iker. Már hét gyerek nőtte ki a viganót, amikor ezek jöttek. Május végén betegedett le Mari, a nagy melegek előtt, s úgy gondolta, nyáron, legalábbis a végén elmehet valami munkára. Az ura falubelinél cselédeskedett, majdhogynem rokonnál. Sokat dol­ gozott, de volt is rajta áldás. Apósának félhely földje volt, mai számítás szerint lehetett vagy nyolc hold, de a kocsmára ment. Mégis elvette Marit, a jóformájú, beszédes lányt, aki úgy dolgozott, mint senki más a faluban. Megvoltak együtt, haladtak is lassan, de ahogy jöttek a gyerekek sorra, egyre nehezebb lett. Munka is kevesebb akadt, Gali Nagy Mihály eleresztette a cselédeket, ahogy letelt róla a bíróság, maga dolgozott a családjával. Árvai Imre is megélhetés után nézett. Először elment Hatvanba, a cukorgyárba, a másik év már Né­ metországban találta, oda szegődött a falubeliekkel summás- sem jutna, hogy egyszer belegebed ebbe a baromi munkába, más munka után kéne nézni, ezt nem lehet a végtelenségig bírni. Bezzeg tavaly, amikor megroppant a dereka, akkor be volt tojva, no de a pénz . . . Hát hol keres ő meg ennyit? „G on­ dolj a családra! Más be zze g ...” De hányszor gondolt! Majd vénségére mehet sepregetni, vagy éjjeliőrnek. Hány alkalom volt rá, hogy tanuljon valamilyen szakmát. De hát a pénz! És lassan megöregszik. Amikor a pizsamakabátját felemelte az esti csöndességben, belülről visszhangzott a kérdés. „Nem mész ki holnap a sző­ lőbe?" Utána csönd, nagy-nagy csönd. Reménytelenül, egye­ dül érezte magát. Míg utazott, dolgozott, csak a közvetlen következő dolog érdekelte. Ez a kizökkenés idegesítette, meg­ döbbentette, most végre pihenhetne és gondolkoznia kell. Ugyanazok a beidegzett mozdulatok naponta több ezerszer. Mire hazaér, dög fáradt, húzza az ágy, a tv-adáson elalszik. A két srácot időnként megpofozza, hogy el ne felejtsék ki az ap­ juk, de ezt is csak kényszerből teszi. „ Üssed őket, mert igen elkanászosodtak! Nem hallgatnak már az anyjukra sem” ! Mit tud erről a két srácról? Az anyjuk gondja. Ő van velük többet. És mit tud erről az asszonyról? Nagyritkán összebújnak az ágyban kötelességszerűen, unalomból. És tudja hogy az aszszony is unja már, most pontosan visszaemlékszik az álomból felébresztett „na gyere" mondataira. Még ahhoz is gyávák, hogy bevallják egymásnak az igazat. Nem kellett volna elven­ ni ezt az asszonyt. De a falu szája, s a szégyen! És élnek egymás mellett, mint két, törzsével egymás mellé nőtt fa, egymást kikezdve, kiszáradva. Hát mi hajtja ezt az asszonyt?! Begombolta a pizsama utolsó gombját is, átvillant az agyán: meg kéne simogatni, vele is beszélni erről. És megint tisztán hallotta belülről az unott kérdést, de csak a nehéz hortyogásnak válaszolhatott: — Nem! nak. Keveset hozott az esztendő, Marinak se ütött be a répa a kassai püspökség földjén. — Mari sokat szenvedett akkor. Azé kiabált a kövesdi vásá­ ron. A gyerekei miatt. Az ikrek miatt. Meg Mari olyan, hogy nem hagyja az igazát. Nekünk fődünk is vót, mégiscsak rán­ tást ettünk lisztlánggal, arra is két napig jártunk rá. Meg ba­ bot. Jaj, de sok sovány babot ettem életemben! Anyósom görhét sütött, de cukrot se tett bele. Monta, majd ha áll, édesedik. Bizony nem édesedett az, csak száradt! Láttam, náluk vótam, mikor az apjuk hazagyött, a tarisznyából hideg sült­ krumplit szedtek elő a gyerekek, meg szalonnabőrt. Úgy ették, majd megfulladtak. Egyszuszra mondta el szíves kisérőm, a hetven éves Erzsi né­ ni. Leírtam, csak a magam eligazítására tettem pontot, felki­ áltójelet. - Árvai Imrét hiába keresi. Meghalt. A bíró, G ali Nagy M i­ hály él még, tán kilencvenkét éves. A szeme gyenge, nem lát vele, de most is éles eszű. Itt lakik nem messze, a községházával szemben. — igazítanak útba. A fél falu kőműves. Új házak, átépítve majd mind. Kedvelik a végig üveges tornácot, a palatetőt, meg a beton kerítésosz­ lopokat, amelyekre csempéket tesznek, színeseket. Nem lát­ tam egytömegben ennyi drótot, hálót. - Jaj, lelkem, van itt egy nagyon rendes ember, Kovács Já­ nos. Fiatal, de szerencsétlenül járt, rokkant lett a lába. Esz­ tergályos a tanult szakmája, de csak faesztergát tudott csinál­ ni magának. Ő fonja ezeket a hálókat. A motort vette, a dróthajtót maga csinálta. A bíróék kerítése is az ő drótja. - Így igazodom ki segítséggel a faluban. —A ikreket kérdezi? Jól emlékszek rá. — Kissé fátyolos hangon mondja Gali Nagy Mihály, az öregek rezdülő-lengő beszédével, a világtalanok megfontoltságával, figyelmével. — Imre akkor nálam vót cseléd. Nagyon jó munkás, szor­ galmas. Nem ivós, rendes ember. A felesége, Mari is tán két évig járt hozzám, meg az öcsémhez, Ferenchez. Sírt, zo­ kogott Mari, panaszkodott az egész falunak. Mikor az ikrek meglettek, be kellett mutatni a templomba. Nem maradhatott 15 �el. Meg kell keresztelni, nálunk így mondják, be kell mutatni. Minden gyerek után 50 fillért kellett fizetni, tehát Marinak 1 pengőt, az ikrekért. Nem került azoknak akkor egy fillérjük se, Imre éppen munka után szaladgált. Elvitték a gyerekeket a templomba, a kanonok megállapodott öregember vót. Sok pénze lehetett, fösvénynek mondták. Megnyugodott, hogy nem kapott 1 pengőt, de másnap a harangozóval má üzent. Nem volt templomos egyik se. Imre különösen nem. Mikor har­ madszor üzent a kanonok úr, maga ment el. Nagyon dúlt le­ hetett, mondják, még a kalap is rosszul állt a fején. Többen látták, hogy nagyokat lépett, mikor ment a parókiára, de biz­ tosat senki nem tud, mi történt. — A feleségem figyelte a kapun keresztül, hogy nagy egyet­ értéssel búcsúzkodtak a tornácon, a kanonok úr kezet is nyúj­ tott, Imre meg zsebretett kézzel, laposakat lépve igyekezett ha­ za. Senki nem merte megkérdezni mit beszéltek, Imrét úgyis kevés beszédűnek ismerték a faluba — toldja meg Gali Nagy Mihály. Vereb Mari szívesen emlékezik a történetre. Az uráról sze­ retettel beszél, büszkén. Bikás volt utoljára, ötvenben halt el. - Tudta az egész falu, hogy dolgos ember Imre, mégis a szájukra vettek bennünket. Azok, akiknek egy-egy nyavalyás gyereke mászkált a nagy udvaron. Azok vótak a fáradtak, de­ rékfájósak. Mer tönkretették magukat. Nem akartak gyereket. — Imre akkor öt pengőt kapott a kanonok úrtól. Mondta, másba is segít, mennyek át, majd megbeszéljük. Velem. Mink úgy gondoltuk, vagy vissza akarja a pénzt, vagy valami csintalanságba töri a fejét, Ö reg vót végig. Nem azé mondom, de én rendes asszony vótam, most meg má megint megmonda­ nám magának hogy-mint, de valami lelkifurdalása lehetett miattunk, oszt segített. Kérvényt írt a Nagyméltóságú Asszony­ nak, hogy aszongya ő karácsonyra mindég ad ajándékot meg segélyt az ikreknek, ha nyomorultak. Be is írta szépen a ne­ vüket, csak el kellett vinni a postára, feladni ajánlva. Mink nem hittünk benne. Telt-múlt az idő, eccer csak üzen a kanonok úr, tavasszal. Koratavasszal. Dehogy, karácsony előtt. Tavasszal. Ordít ne­ kem, hogy így hálálom meg a sok pénz neki, amibe segített, tudta eddig is, hgoy nem ismerjük a keresztényi szeretet. Én meg csak hallgattam, oszt nemsokára elkezdtem a rivást. Meg­ esküdtem, hogy nem kaptam pénzt, de nem hitte, elzavart. Ríttam hazafelé végig, oszt leültem itt a Közné a tőcikre. Lát­ ták, tudták hogy bajom van, senki nem szólt hozzám. A kis­ bíró levelet hordott, odafordult. Akkor eszméltem, megkérdez­ tem, karácsony környékén hozott-e nekem levelet vagy pénzt. - Hoztam — mondja, negyven pengőt, sok péz vót, megkér­ deztem Árva i Imrét, hogy az övé e? Azt mondta, az övé. Pestrő gyött — így nekem Csordás Jani, a kisbíró. Az udvaron ülünk, a hátsó szobából hozott egyeneshátú székeken, forgatjuk Vereb Mari esetét. Korabeli asszonyok gyűlnek, boltból hazafelé, hónuk alatt kenyér, kezükben sza­ tyor. Állnak, le nem ülnének. Mindenki siet, persze a beszéd egy órára így is kikerekedik. — Tuggya, sok Árva i Imre van a faluba. A Csontos Árva i, Bajusz, Parti, Filip, még elsorolni se tudom. Imre mind — fűzi a végszóhoz a magáét a parti szomszédasszony. — Ez meg, aki a pénzt felvette, a Kupec Árvai. Kupec vót, kereskedett. Ki hitte vóna, hogy nem az övé a pénz. — Bement Csordás Jani a községházára, megnézte a könyv­ be. Negyven pengő gyött nekem, meg ajánlott level, át vót véve a Kupec Árvai által. Megkönnyebbül, nyugodtabb lesz Vereb Mari, ahogy ezt ki­ mondja. Újra átélte az izgalmakat, a gyanusítást, hogy elta­ gadta a pénzt, meg azt, hogy hálátlannak mondták. Akkor taIán nem úgy csinálta, de valami belső parancsra indul az em­ lékezet, megint a kanonok kalapja tűnik fel. Hiába, először őt kellett meggyőzni az igazáról, menteni kellett a becsületét. Meg az uráét is. — Megvan má, hogy ki vette fel a pénzt! — Ott termettem, szaladtam, lihegtem is a kanonok úr egészen megijedt, nyug­ tatott. Elmondtam neki. Nem akarta elhinni, mondta is, hogy az az Árvai nem lehet, mer az rendes ember, meg különösen 16 ha level is vót vele, szóval nem lehet. Én meg csak győzköd­ tem. Másnap a kisbíró is tanusította. - Akkor má Marira mindenfélét mondtak, csak jót nem. Hogy kódus, meg hogy rátáttya a száját a máséra. Honnan lenne neki negyven pengője, kitől kapná? Mit adott el? Ha csak a gyerekeit el nem adja, van egy kosárral! Én a pénz­ ről nem tudtam, de haragudtam, mer a gyerekeket is szidták. Nekem is vót — mennyi is? — akkor éppen hét, mint Marinak. — Csípőre tett kézzel beszél, előrehajolva, a hosszúkosarat le­ tette a földre. Csontkeretes szemüvege megvillan. - Az én urammal cimborák vótak, együtt dolgoztak, Német­ országba is együtt vótak. Két jóember, Isten nyugosztalja őket! - A negyven pengőt nem is bántam. Kellett vóna, de csak­ ugyan hátha nem az enyém. De az ajánlott levelet mindenáron a kezembe akartam kapni. A Főméltóságú Asszonytól gyött, a Kabinetirodától. Így mondta Csordás Jancsi, be vót írva a könyvbe. Az asszony a Kupec Árva i félrefarú felesége, olyan vót mindég, mint akit az Isten nem segít, úgy mondta, hogy széttépték a gyerekek a levelet. Én oszt hordtam végig a falun a bajomat, emlegettem, hogy feljelentem. Mígnem a kanonok úr megént üzent. Kapom magam, megyek, leültet a tornácon, oszt csak mondja: a legszebb a békesség, meg hogy nem sza­ bad haragot táplálni a szívünkbe. Bántani meg nem lehet senkit, szóval se, tettel se, gondolattal se. Biztos a fülibe jutott, hogy megráztam a ferdefarún a szoknyát. - Mindég védte a gyerekeit — szól hivatali tárgyilagosság­ gal a volt bíró. Az asszonyi zsémbeskedést metsző logikával szedi rendbe, mintha csak a kötekedő, bicskát nyitogató legé­ nyeket parancsolná haza a mulatságból. Védte. Kiabáltak utána, követték a falu gyerekei, kérdezték: ,,Mari, hány a ma­ lac?” Zörgettek az ablakon, szomszédja se vót, az ura meg elszegődött. Elment oszt Mari Kövesdre a Mihály napi vásárra, kartoné, edényé, miegymásé, a cserepesek mellett látta meg a Kupec Árva i feleségit, búzát árult. Ö sszeakadtak. Mari tolvaj­ nak, hazugnak kiáltotta, elmondta mindenkinek. Azt is kiabálta, hogy majd ő ír a Főméltóságú Asszonynak, mer az a szegénye­ ket pártfogolja, nem a hazugokat. Osztoztak, mire két csend­ őr odament, kérdezték, kinek mi baja a Főméltóságú Asszony­ nyal. Hát úgye a kormányzó Horthy Miklós felesége vót, mindgyá lecsendesítették őket. Másnap reggel má ki is gyöttek a csendőrök. - Rögtön meglett a level, az ajánlott level. Azt írta Kabinet­ iroda, hogy a Főméltóságú Asszony minden hónapba negyven pengőt küld az iroda által az ikreknek. Ő k kapták is híven. Könnyes lesz Mari szeme. - Csúfolták, szidták Marit is, meg az urát is, különösen azu­ tán, hogy igazok lett. Még a pap se köszönt vissza. Naphosszat énekelték a gyerekek, „Kódusok szegénye, tehenszar az ebédgye!” Meg „Kéne neked bankó, mint cigánynak a vak ló!" - Mikor az én Imrém elékerült, a jegyző úr beszélt vele. Dicsérte, hogy szorgalmas, munkás ember. Nem szégyelli, hogy a falu a szájára veszi? Igaz magyar ember nem él kegyelem­ bül. Alamizsnábul. Imre rettenetesen káromkodott. Hogy neki nem kell, inkább éhen döglik, de ezt már nem bírja. Másik tavaszon úgy látszott könnyebb lesz, szólt a jegyzőnek, hogy le akar mondani a segélyről. A jegyző a kanonok úrhoz küldte, mer ő csinálta így az egészet. Az öreg kanonok megírt egy szép levelet, hogy így-úgy köszönjük, de nem élünk vele, a segítséggel. Azt is beírta, hogy a Főméltóságú Asszony fiának, Istvánnak vót valami gyára, oszt a munkásokat el kellett eresz­ teni, hát inkább nekik adja. Úgy is lett, a következő hónapba nem is gyött a pénz. - Imrét rá vagy két hónapra behítták katonának, az én Fe­ rimmel együtt mentek el, persze közbe Marinak meglett a tize­ dik gyereke is. Úgy maradt fillér nélkül velek. A szétfolyó beszédbe G ali Nagy Mihály vág rendet. - Mink csak így éltünk, eccer, Kövesdre kellett vinni tíz má­ zsa kukoricát. Lemorzsoltuk, kocsira raktuk. Jó lovak vótak a faluba, nekem is vót öt. Három erős. Negyediket a Csontos Árvaitó kértem kölcsön. Négyet fogtunk be, tíz mázsa szem­ nek. A lovakat nagyon kíméltük. Egymást soha- �Eőssi K. Sándor Pályaválasztás A garázsajtó még nyitva van, előtte áll a Ford Capri, ami­ vel nemrégen érkeztünk. A kertésznek még nem volt ideje be­ csukni a kaput. A kerti sétányon, a mérgeszöld fák és bok­ rok közül éppen előlép az öreg. Ülünk a kétszintes nyaraló teraszán. Dr. K. J. valamikor kéményseprő szeretett volna lenni. Őszülő hajú, középkorú férfi. Testalkata kicsit kövérkés, rövidlábú és széles tenyerű. Bárátságos ember. - Sajnos, nem lehettem kéményseprő - mondja elmereng­ ve. - Pedig tehetséget éreztem hozzá. De engem már egé­ szen kicsi koromban az iskolapadba kényszerítettek. Amíg a hasonló korú pajtásaim libákat legeltettek a kertek alatt, ne­ kem már a betevő tudásért kellett dolgoznom. Szegények vol­ tunk. A tanító kinézett magának. Az apám nem mert ellen­ kezni vele. Menni kellett tanulni. - Nehéz évek lehettek - vetem közbe megértően és nagyot sóhajtok. - Igen - bólogat. - Amikor leszakérettségiztem, az apám elé álltam és azt mondtam neki: „Apám, én nem tanulok to­ vább, dolgozni szeretnék. Kéményseprő akarok lenni." No, azt látta volna! „Még hogy dolgozni! Miből, te kelekótya?" — dörgött szegény jó apám. „Becsületes orvos leszel, vagy szíjjat hasítok a hátadból!" — Jaj, csak azt ne — sikítottam, hiszen én még a foghúzástól is elájulok. Dehát hiába ellenkeztem, nem volt mentség. Látja, így lettem orvos. Hálisten, nem sok ragadt rám az egyetemen. S azóta azt a keveset is elfelejtet­ tem, amit megtanultam. Higgye el, azért még most is össze­ szorul a szívem, ha kéményseprőt látok elballagni a házunk előtt. - Később nem próbálta meg valóra váltani a gyermekkori álmot? - Mit mondjak? Mire megtehettem volna, addigra elfárad­ tam. Most már beletörődtem, hogy egyszerű orvos maradok életem végéig. Mihez is kezdhetnék ötvenévesen? Talán majd a fiam! Ha minden jól megy, akkor neki sikerül. Neki biztosan s ik e rü l!... azért minden rendben legyen a háznál. KÜLÖNBEN JÓL VA­ GYUNK, kedves fiam, te csak ne nyugtalankodjál, Feri, ha tud, majd elmegy hozzád. Vigyázz magadra, sokszor csóko­ lunk: szerető édesanyád.” Egy n a p ih ír Balázs István családfő, a Kismotor- és Gépgyár „Kiváló dolgozó" jelvénnyel kitüntetett esztergályosa, szocialista bri­ gádvezető és szakszervezeti bizalmi, tegnap kiséretével hivata­ los látogatásra az anyósához Heves megyébe utazott: A csa­ ládfőt az autóbuszpályaudvaron a forgalmista és ismeretsé­ gi körének más tagjai búcsúztatták. A küldöttség a kora esti órákban megérkezett Szarvaskőre, ahol a Béke utca 115 szám alatti családi ház udvarán id. Baka Gáborné adott fogadást a vendégek tiszteletére. A családfő a rokonság képviselőinek jelenlétében rövid sajtótájékoztatót tartott. E lő k e lő vendég Néhány perccel múlt egy óra. A fényes étteremben alig volt vendég. Az egyik asztal körül három-négy pincér sürgö­ lődött. Mellette még senki sem ült. Szertartásosan terítettek. Ahogy igen magasrangú vendég­ nek szoktak. Az egyik széket félretették, helyére tálalóasztal­ kát csúsztattak. Különböző tányérokat, hófehér szalvétát, há­ romféle kanalat, villát és kést raktak az asztalra, középre zászlót, melléje kis fűszeres dobozkákat és ételízesítő üveg­ cséket. Fél kettő után két perccel középkorú férfi lépett a terembe. Olajfoltos, kék munkásruha volt rajta. Hóna alatt kopott-bar­ na aktatáska. Kényelmesen letelepedett a fényesen terített asztalhoz. - Egy nagyfröccsöt kérek — mondta a pincérnek, aki a konyhába vezető kétszárnyú üvegajtó előtt ácsorgott. Az aktatáskájából szalonnát, kenyeret, hagymát vett elő, kikattintotta csontnyelű zsebkését, gyengéden eltolta maga elől az evőeszközöket és jóízűen falatozni kezdett. Levél „Kedves fiam! Tudatom veled, hogy hétfőn szerencsésen ha­ zaértem. Másnap már hozta haza Ilon nénéd aput Pestről. Mi is nagyon sajnáltuk, hogy a festés miatt hazaküldték a k li­ nikáról. Azt írták a papírjára, hogy gyógyultan távozott. Pe­ dig rosszabbodott az állapota, amióta nála jártál. Már alig tud az ágyban a másik oldalára fordulni. Hiába dugdostuk a sok pénzt az orvosoknak. A hónap végére rendelték föl kontroll vizsgálatra. Majd beszélek az osztályos főorvos úrral. Lehet, hogy újra ottfogják. Feri bátyád még mindig itthon van a karjával. Be van ne­ ki gipszelve. Most már elárulta, hogy nem is elesett, hanem marháskodtak a műhelyben, vagy hogyan mondta, és a gépcsoportvezető rávágott a karjára, úgy törött el. Látod, miiyen hamar megvan a baj, kisfiam. Csak nem akarja mondani sen­ kinek, nehogy a főnökének valami kellemetlensége legyen be­ lőle. Én nem tudom, mit csinált vele az az ember, de biztos, hogy ez nem egészen rendes dolog. Egyébként föl se veszi az egészet, soha nincsen itthon, á l­ landóan a kislánynál kujtorog. Azt mondja, ősszel ha lesz la­ kás, megtartják az esküvőt. Én nem szólok bele, ők tudják, hogy mit akarnak. Múltkor el is hozta bemutatni, amikor apu még nem volt itthon. Aprócska és soványka a szentem, de nagyon helyes. Most még ráadásul én is megjártam. Beleléptem valami szegbe, másnapra úgy földagadt a bokám, hogy alig tudtam a cipőt ráhúzni. Minden nap injekcióra és kötözésre járok. Nem is tudom, hogy ki vigye aput Pestre? Pihentetni kellene a lábam, de nincsen senki, aki segítsen. Ott van a sok állat, a kertben is akad munka, pedig néha már egy vödör vizet is nehezemre esik behozni. Csak sántikálok egész nap, hogy Nagy István Egyszer magához ölel Társadul szegődök vidék vándora, Vitéz Mihály! Hallgat az éjszaka, mit mondhatna árva magunknak? Vacog a szívünk: megtagadott bennünket a Város és kitett a küszöbre, ránkzuha nó éjszakába az egetlen ég alá, országutak vánkosára. Elküldött bennünket, neki a hallgató határnak, városok ajtaját kulcsolni, meleg szót koldulni. Itt állunk kelet felé, arcunkat a reggelbe mártjuk, megtörölközünk a puha, ember nélküli csöndbe. Elindulunk, és magányunkat magunkra gomboljuk: ne érjen el a hiábavalóság igézete, páncél legyen a dal, szívünket védő madár szárnya: ne érezzük, hogy fuldoklunk alatta észrevétlen. Messze előttünk a délceg Dorottya botladozik, kacagása arcunkat barázdává hasogatja és tekintetében álommá vált jövőnk vergődik: nem tud ragyogni, ha önmagában is bizonytalan. Újra elindulunk, neki a hallgató határnak. Most elküldött, de egyszer magához ölel a Város és nemcsak árva testünket fogadja be a földje. Fehérgyarmat, 1973. 17 �Nap Fábián A malom Számítottam rá, hogy újra azt fogom álmodni, amit olyan­ kor mindig, ha egy új városba érkezem. Miért pont ez a szi­ get lenne kivétel? Így történik már évek óta, pontosabban mióta Green-Green után kutatok a világban. Éppúgy szégyellem ma reggel is az álmomat, ahogyan szé­ gyelltem eddig is az ébredés-kijózanodás kíméletlen percei­ ben. Végülis, ha meggondolom, nem illik hozzám az efféle nyavalygás, a mindenféle racionális kapcsot nélkülöző éjszakai hidegrázás. Márpedig az álmaim ilyenek. És a végén mindig megtalálom Green-Greent, mégpedig mindig ugyanabban a szobában, ahol az angol filológiáról magyarázott - furcsán peregtek szájából az angol szavak — ,ugyanolyan hasig-hátig érő szőke dróthajat visel, mint régen, a melle épp olyan, rejtélyes formájú szeme épp olyan színtelen. Ám ezek az egyforma álmok mindig megszakadnak, s rá kell jönnöm: reggel van és én teljesen ostobán élek. Ki hin­ né el, hogy évek óta ténfergek a világban, felszállok minden vonatra és mindig az utolsó fülkébe, mert tudom, hogy Gre­ en-Green mindig az utolsó fülkében utazik. És most, hogy kifogytak Európa vasútjai, a hajókat járom, bár soha nem volt tudomásom arról, hogy Green-Green va­ laha is utazott volna hajón. Reszket a szoba a fényben. Gondolom, ősz van odakint és t alán kedd. A kedd mindig valami meglepőt — többnyire roszszat hoz. Számtalanszor megfestettem a kedd hangulatát, a romlott marcipán-ízű napét, mely a naptárlapok között, vagy az esővert város kőlépcsőin didereg. Közben többnyire a feltámadás esélyeit latolgattam egy lánnyal, aki természe­ tesen Green-Green, ki is lehetne más. Hát most megint itt ez a kedd. Nem tudok mit kezdeni ve­ le. Tulajdonképpen rettegek, hogy kivonszol az ágyból, kilök a hotel elé, megcibál, megpróbál lebeszélni erről az idétlen ámokfutásról. Lökdösik az ajtót. Nem húzom magamra a takarót. Fekszem meztelenül. A fé­ nyek különféle rácsos szerkezetekkel kisérleteznek bőrömön. Jól tudom, lehetetlen, hogy a kopogás Green-Greent jelent­ se, mégis várakozóan nézem a jellegtelenül fehér ajtót. Pró­ bálom elképzelni, hogyan viselkedik most a szobaszám az a j­ tókereten, cipőm a küszöb előtt. Nem szólok. Feketekötényes lány lép be. Arca Green-Greené. Felülök. Lépked az ágy felé. Aztán kezdenek áttörni vonásai a masz­ kon. Egyre élesebb az arc, az orr nyerge, a szem sekély kubikgödreiből előugrik egy arasznyi halporonty. Nyilvánvalóvá válik, hogy egy egészen egyszerű szobalány nyomul ágyam felé, aki szeretett volna Green-Green arcával becsapni engem. Noha ez nem sikerült neki, mégis határo­ zottan érzem: akar valamit. A maszk használata nem lehet véletlen. - Uram, nincs reggeli. Az egész személyzet eltűnt éjszaka. - Nem vagyok éhes - mondom, és nézem a blúza alatt fe­ szengő nyúlfiókokat. Harcuk reménytelen: hiába igyekez­ nek átszakítani a formaruha vékony kényszerzubbonyát, hogy kikandikálhassanak a fényszerkezetek négyszögeibe. - Bocsánatot kell kérnem uram. Teljesen érthetetlen a dolog. Elaludtam ma reggel, és amikor felébredtem, mindent üre­ sen találtam. Az utcán sem láttam senkit. - Bizonyára nehéz éjszakája lehetett — gondolom némi maliciával, és nem szólok semmit. Ülök meztelenül, mereven, szemem elé fogott kézzel, ujjaim között nézem ezt a lányt aki kétségbeesetten látszik és reménytelen kérdésekkel hint be. - Egyáltalán senki. Nézzen ki az ablakon! Jöjjön! Kézenfog. Felállok. Nem érzem, hogy talpam érintkezne a szőnyeg érdes felületével. Tényleg nincs senki az utcán. Ké­ ső délelőtt lehet. 18 — Elég furcsa szokásaik vannak ezen a szigeten — próbálko­ zom valami magyarázattal. — Dehogy uram. Nincsenek különleges szokások, hiszen alig tiz mérföldre van a kontinens. Az ablak előtt tér. Hórihorgas épületek mögött erdő fénye­ sedik. Átnézek az ég alatt. Három madár ül az egyik veze­ téken. Izgatottnak tűnnek. Az erdő mögött különös építményt fedezek fel. Hegyes sip­ ka, négy kar. Visszabotorkálok a szemüvegemért. Nézem. — Valami malomféle lehet — mondom hangosan — , n yilván szélmalom. A lány értetlenül néz rám: — Malom? Itt nincs malom. Az egész szigeten nincs egy sem. Itt nőttem fel, én csak tudom!? Átfogom a vállát, de a puha hús meghökkent. Kibámul az ablakon, szemében rémület: - Malom. Valóban az . . . de hiszen tegnap még nem volt ott semmi! Érzem, hogy kicsussza n kezem közül és elindul kifelé. Egé­ szen különösen, ritmustalan léptekkel vánszorog a parketten. Tapogat. Látom, már a téren húz keresztül, átvág az úttesten, kikerüli a dermedt viaszszínű autókat. Mintha dróton rángatnák. Egy vakajtajú bár mellett tűnik fel. Egyenesen a malom felé tart. Újra az ágyon ülök. Különös levegőáramok búrájában gub­ basztok. Kényszert érzek, hogy ezredszer is átgondoljam a Green-Green-féle mesét. Pedig jól tudom: minden tiszta és világos. Öltözöm. Az üres téren vakarózva billegek. A város szélén kettéhasadt az erdő. Sugárszerű ösvényen látom a szobalányt. Lába be­ legabalyodott a horizontba. Viaskodik, megszabadul és fut tovább. Gyorsítok. Száz méterre vagyok már csak tőle, amikor meg­ pillantom a malmot. Tisztás közepén áll. Nagyképű, büszke és ellenszenves. Szürke. Csökevényes lábakon terpeszkedik egy sziklahasadék szélén. Kiabálok. A lány csak megy tovább. Belép a kerek kapun. Fent er­ kély, mögötte sötét sebhely. Leülök. Tüdőm fújtat, tiltakozik. Lábamban duruzsolnak az összecsavarodott inak. Nem vagyok hajlandó odafigyelni rájuk. A lány az erkélyre érkezett. Félmeztelen. Szép mellei ringanak a szélben. Málnaszedő idő. Aztán soha-nem-hallott pengés. Libikóka fordul így át, A lány felröppen, majd sután szárnyal lefelé. Nem értem. Rugdosom az ajtót. Csikorog, féltárul. Baljóslatú, dohos a levegő odabent. Nem akarok belépni. Szú serceg a lépcsőben. Opálos prizmák csalnak felfelé. — Nem illik egy öreg malomhoz ez a viselkedés — motyogom. — Gyanús ez a malom. Rendellenes, szabályellenes malom. Ám a csörlők hangja dobhártyámon nagyon is valószerű. Felérkeztem. A kerengő vaskorlátját markolom. Ujjamból lég­ gyökerek sarjadnak. Belecsúsznak harsogva a vasba. Némi biztonságot érzek. Mintha gyengülne a lefelé kényszerítő erő. Legyőzhetőnek tűnik. Lebegek. Az idő ül a tornácon. Csufondárosan vigyorog. Félúton lá­ tom, hogy az amorf alakzatok emberek. Ahogy haladok lefe­ lé, nagyobbodnak. Két arc a tegnapi utcáról odalent. Hirte­ len megértem, hová tűntek a szigetlakok. A szobalány melle­ in rigók fecsegnek. Sovány kis lelke felfelémenőben. — Uristen — nyögöm, amikor megpillantom a vöröses lávada­ rab mellett Green-Greent. Óriás szilvaszemére szüretelni gyü­ lekeznek a sármányok. A malom lépkedni kezd. Felhajtja kockás skót szoknyáját, félrebillenti koronás kobak­ ját. A gyáva tenger szétnyílik előtte. Már csak egy rongyvitorla leng idomtalanul. Vajon sejti-e a kontinens, mit hoz a szerda? Warszawa, 1971 �HAGYOMÁNY Belitzky János Nógrádi pedagógiai gondolkodók 1742— 1848 A feudális államberendezés a XVIII. század folyamán Európaszerte egyre inkább rányomta bélyegét a nevelés és az oktatás minden vonat­ kozására. Egymás után jelentek meg a különbö­ ző részproblémák megoldását célzó uralkodói rendeletek, és divattá vált a pedagógiai kérdé­ sekkel való foglalkozás az értelmiségiek külön­ böző köreiben. Hasonló helyzet alakult ki ha­ zánkban, és ezen belül megyénkben is volt több olyan nagyműveltségű egyéniség, akik szin­ tén jelentős tevékenységet fejtettek ki a peda­ gógiai kérdések felvetése és mgoldása területén. Ezek sorában elsőként Perliczy János Dánielt, Nógrád vármegye Losoncon lakó tiszti főorvo­ sát kell említenünk, aki korának egyik legna­ gyobb hazai tekintélye a gyógyászat terén, és számos kiadott, de még több kiadatlan orvosi mű szerzője. Számos mechanikával és elméleti fizikával foglalkozó dolgozatot is írt, de ezek épp úgy nincsenek kellőképpen feltárva és mél­ tatva, mint különböző találmányai. Pedagógiatör­ téneti szempontból rendkívül jelentős az, hogy 1742-ben tervezetet dolgozott ki a magyarországi orvosképzés megindítása tárgyában. Ügy vélte, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy az or­ szágban tevékenykedő orvosok mind külföldi dip­ lomával rendelkeznek és hogy az orvoshiány kö­ vetkeztében a különféle kuruzslók tömegei teszik tönkre az emberek egészségi állapotát. Részle­ tesen indokolta egy orvostudományi egyetem lét­ rehozásának szükségességét és annak helyéül Pest városát javasolta. Tervezetét 1751-ben az előkelőbb magyar uraknak és a helytartótanács­ nak is megküldte, amelynek egészségügyi bizott­ sága az év decemberében tárgyalta meg Per­ liczy javaslatát. Az eredmény: azt javasolták, hogy Mária Terézia királynő a nagyszombati ér­ seki egyetem keretében alapítson orvosi kart, ami azonban nem történt meg és Perliczy javas­ latát ad acta tették. Tizenkilenc év múlva azonban — mivel a Per­ liczy által felsorakoztatott érvek egyre aktuáli­ sabbá tették az egyetemi színvonalon történő orvosképzést — ismét elővették azt és 1769-ben megalapították Nagyszombatban az orvosi kart. Ez az 1770. tanév elejétől az 1777. tanév vé­ géig működött itt, amikor is Budára, majd pe­ dig 1780-ban a Perliczy által javasolt Pestre he­ lyezték át, ahol napjainkban is a magyar or­ vosképzés és tudományos élet élvonalában tölti be fontos szerepét. A kor nagy problémája, hogy az iskolai ok­ tatás teljes egészében az egyházak kezében volt. Ezek - katolikus és protestáns egyaránt — félté­ kenyen őrizték a saját maguk zárt világának minden sajátosságát és tiltakoztak minden állami beavatkozásnak még csak a kisérlete ellen is, pedig az észjogi levezetéseken alapuló korabeli állambölcset már egyenesen uralkodói jognak, állami szabályozás tárgyának tekintette az okta­ tásügyet. Például Mária Terézia, aki a közok­ tatás állami rendezése útján kívánt szert tenni jó polgárokra, 1770-ben nyíltan megírta Migazzi váci püspöknek, aki óvást emelt az egyházi is­ kolák állami felügyelete ellen, hogy az iskolaügy minden vonatkozásban politikai kérdés, mert az iskolák arra valók, hogy hasznos és engedelmes alattvalókat neveljenek. Vagy például, 1777 már­ ciusában, az iskolák állami ellenőrzését is be­ vezető Ratio Educationnis kiadása előtt a Szirákon birtokos gróf Teleki József óvást emelt a király­ nőhöz intézett előterjesztésében a két protestáns egyház iskoláinak önkormányzatát sértő intéz­ kedések, főleg pedig a királyi főigazgatók ha­ táskörének azokra vonatkozó kiterjesztése ellen. A nagy műveltségű és Európát többször be­ utazó Teleki József, aki II. József uralkodása ide­ jén a pécsi tankerület főigazgatója — tehát ép­ pen annak a tisztségnek a viselője, aminek a lé­ tesítése ellen harcolt - , már ekkor egyike a kö­ zépiskolák magyar tanítási nyelve előharcosainak. 1777-ben — amikor Benyák Bernát a pesti piarista gimnáziumban magyar nyelven kezdte a filozófiát, Molnár János volt jezsuita pedig Bu­ dán a fizikát — Teleki az egyik iskolai „vetél­ kedőn", amit a magyar nyelv művelése jegyében a pesti piaristáknál tartottak, így fejezte ki erre vonatkozó nézeteit: A költők és a tudósok „magyar nyelven szólván, mutassák próbakövön a magyar nyelvnek nemcsak elegendőségét a tudományok tanításokra és gyakorlásokra, hanem magához édesítő kies ékességét is. Következendőképpen megcáfolják azokat, kik édes nyelvün­ ket buta merészséggel tapodni bátorkodnak." — Teleki azon elsők egyike, aki a középiskola min­ den tantárgyának magyar nyelven való tanítá­ sáért küzd. ami - a hagyományra hivatkozva még az 1830-as években is nem egy középisko­ lánk tanári testületének merev visszautasításá­ ban részesült. A Pilinyben és Ságújfalun birtokos báró Prónay Gábort 1784-ben a Nóg rád megyét is magába n foglaló pozsonyi tankerület fő igazgatójává nevezte ki II. József. Ekkori iskolalátogatási je­ lentései olyan magas színvonalúak voltak, hogy azok a la pján a helytartótanács számos utasítást adott ki a geometria, a fizika és a természetrajz gimnáziumi tanításának módozataira nézve. Élete leg nagyobb hatású alkotása az 1971. évi. az iskolai reformot előkészítő országgyűlési bizottság megbízása alapján készített törvényjavaslat terve­ zete. Ezt az átfogó pedagógiai szintézist is nyújtó művét 1973-ban fejezte be, de érvényre jutását megakadályozta a francia forradalom és a maqyar jakobinus mozgalom eszméitől meg riadt ne­ mesi közvélemény és így csak az 1825/27. évi országgyűlés vette újból tárgyalás alá és nyom­ tatta ki. Ez ,,A nemzeti nevelés eleiről” címet viselő, latinul írt mű vált ala p jává a reformországgyűlések tanügyi vitáinak és rendelkezé­ seinek. Prónay Gábor javaslatának legfőbb jellemzője, hogy abban a XVIII. századi felvilágosodás va­ lamennyi kulturpolitikai elve megtalálható. Ezek értelmében kívánja a közoktatás egységes állami intézését, mert az oktatási ügy az egész nemzet közös ügye. Hangsúlyozza az oktatás egyetemes­ ségének, a művelődés általánosságának elvét, aminek értelmében a műveltség megszerzésének lehetősége általános emberi jog, ebből senki ki nem rekeszthető, mert a tudatlanság úgy az egyénre, mind a nemzetre nézve végzetes bűn. Éppen ezért a rendi társadalom legalsóbb ré­ tege, a jobbágyság sem zárható ki a művelődés áldásaiból. Ezt a rendet szellemileg emelni kell, és még a tanyákon lakók oktatásáról is gon­ doskodni kíván. Kimondja, hogy bármilyen fokú iskola, tekintet nélkül a születései és társadalmi rangra, bárki előtt nyitva áll, az oktatás tehát általános jellegű és ezért ingyenes, mert csak így érhető el, hogy a szegényebb néposztályok előtt is nyitva álljonak az iskolák kapui. A tár­ sadalmi kiváltságok kapuit döngeti azzal a köve­ telményével is, hogy mindenkit a nyilvános is­ kolák látogatására kötelez a magántanulással szemben — ami a gazdagabbak körében volt elterjedve - és csak annyi engedményt tesz, hogy egyenlőre a magántanulók eredményeit is elismeri, hogyha azok nyilvános jellegű iskolák­ ban vizsgáznak. A törvényjavaslat négy szakaszra oszlik. Az első az államhatalom azon jogát részletezi, és hangsúlyozza, hogy „az összes közoktatási in­ tézmények egyformán, ugyanazon alapelvek sze­ rint rendeztessenek". A második szakaszt a de­ mokratikus kulturpolitika megfogalmazásának és az iskolarendszerek tervezetének tekinthetjük. Eszerint minden kisebb és nagyobb községben és népesebb tanyákon, valamint a városokban is népiskolákat kell létesíteni. Ezekre az ország min­ den egyes tankerületében — a számbeli arányok figyelembe vételével — a latin nyelv elemeit ta ­ nító grammatikai iskolák, gimnáziumok és kü­ lönféle szakképesítést nyújtó akadémiák épül­ jenek és végül legyen az ország középpontjá­ ban, Pesten, egyetem. Az akadémiák a nemzeti művelődés magasabb célkitűzéseit szolgálják. Legyen ezek sorában művészeti akadémia, kato­ nai akadémia, bányászati akadémia. Hasonló célt szolgálnak a létesítendő tudós társaság, a tudományos akadémia, és ettől elválasztva, kü­ lön akadémiaként, a hazai irodalom és nyelv művelését szolgáló társaság. Kimondja, hogy a leányok neveléséről és oktatásáról a népiskolánál magasabb fokon szintén gondoskodni kell. A harmadik szakasz a közoktatás ingyenessé­ gének elvét mondta ki. Ennek elősegítése érde­ kében „az elemi iskolákat a községek tartsák fenn, amennyiben pedig erre nincs erejük, a fö l­ desurak kötelessége a segélyezés” . Az oktatás és nevelés belső, tartalmi problémáinak szem­ pontjait a törvényjavaslat negyedik szakasza tár­ gyalta. Ez a rész, bár a XVIII. század második felének utilitarisztikus világnézet és a felvilágo­ sodás elveinek sajátos keveréke. Kitűnik ez ab­ ból is, hogy míg egyrészt a vallástant a közokta­ tás főtárgyának tekinti, addig másrészt valamenynyi tanulónak azonos módon erkölcstant is elő kell adni, „melynek mindenkire nézve, a vallá­ sok különbözősége nélkül, ugyanannak kell len­ nie". Ez a javaslat tulajdonképpen a laikus er­ kölcsi oktatás első és utolsó megfogalmazása közoktatásügyünk 1919-ig terejdő történetében. A konzervativizmus szelleme a nemesi rend ér­ dekében, az 1790. évi országgyűlés alkotmányt védő intézkedéseinek jegyében jelenik meg. Ezért hangsúlyozza az erkölcsi nevelés alapelveként, hogy „ez a szabad nemzet, mely sajátos alkot­ mányának örvend, nemes szellemű és ne szolgai nevelésben részesüljön s inkább a becsületérzés, mintsem a büntetés félelme irányítsa". Nyom­ ban hozzáteszi azonban, hogy a csak népiskolát végző földmíves- és iparosztály leikébe már ko­ rán bele kell oltani az alkotmányhoz való ra­ gaszkodás érzését. Ezért „a népiskolai olvasó­ könyvekben felfogásukhoz mért módon tárgyalni kell mindazt, ami bőségesen megmutatja, mily sokféle hasznos háramlik rájuk is vissza az or­ szág alkotmányából” . Az utilitarizmus, a hasznosság elvének jegyé­ ben jelenti ki, hogy az iskolákban csak azoknak a tudományoknak van helyük, „amelyek legin­ kább válhatnak bárki életének hasznára” . A jo ­ zefinizmus szellemében akarja azonban meg­ akadályozni az un. szellemi proletariátus kiala­ kulását. Kijelenti, hogy bár az iskolák minden fajtájának kapuja nyitva áll bárki számára, még­ is óvatosságra int, „hogy az ország lakosainak a felsőbb iskolák látogatására irányuló szerfölött erős hajlama ne térítsen el olyanokat a földmíveléstől, ipartól, mesterségektől és kereskedéstől, akik ezen a téren lehetnének az államnak nagy hasznára, ellenben a felsőbb iskolákban csekély előmenetelt mutatnak és semmi reményt sem nyújtanak arra, hogy ezen az úton a közjót elő fogják mozdítani” . A magyar nyelv ügyében azt javasolta, hogy annak művelése végett „a grammatikai iskolák­ ban bárhol a magyar birodalomban a latin nyel­ vet a magyar nyelv segítségével kell tanítani", 19 �és hogy a magyar nyelv az iskolákban, miként arról az 1792. évi Vll. tc. intézkedik, mint önál­ ló rendes tantárgy foglaljon helyet. Azt azon­ ban fel sem veti hogy a középiskolákban va­ lamennyi tá rgyat Kellene tanítani. Kimondja a tervezet, hogy bizonyos idő múl­ va senki sem bocsá tható mesterségek tanulásá­ ra és kisebb községi vagy városi tisztségek vi­ selésére, akinek legalább népiskolai végzettsége nincsen. Megyei vagy egyéb közhivatalt sem tö lt­ het be senki, aki nem igazolja, hogy sikerrel tanulmányozta a filozófia egyes ágait, a logikát, a matefizikát és az erkölcstant, továbbá a jo g ­ tudományokat, a természetjogot, az egyetemes közjogot valamint a magyar birodalom köz- és magánjogát és statisztikáját. A pedagógusok státuszát úgy kívánja kiala­ kítani, illetve továbbfejleszteni, hogy „a közne­ velés felügyelete és igazgatása benső kapcso­ latban maradjon az ország közigazgatásával és az az ország semmiféle állású vagy hivatású la ­ kosaira szabadalomként ne bízassék, hanem egyedül a legalkalmasabb egyének választan­ dók igazgatói, tanári és tanítói tisztségre” . A pedagógusokat országos tisztviselőknek kell te­ kinteni és közülük azokat, akik a közoktatás te­ rén kitűnnek, vagy a tudomány terén műveikkel gyarapítják a magyar irodalom dicsőségét, mél­ tó jutalomban kell részesíteni. Az e tisztségben megöregedettek számára pedig megfelelő nyug­ díjról gondoskodjék az állam. — Olyan magyar törvényt, amelyből a magyar pedagógusok ilyen nagy megbecsülése csendülne ki, csak másfél­ száz év múlva, iskoláink felszabadulás utáni á l­ lamosításakor fogalmaztak meg és léptették életbe. Prónay Gábor tervezetével kapcsolatban fel­ merül az a kérdés, hogy mennyiben az ő sze­ mélyes alkotása az? - Joggal, hiszen az ok­ tatásügy szervezésével és rendszerezésével meg­ bízott országgyűlési bizottság tagjai jól ismer­ ték a francia nemzetgyűlés elé terjesztett tan­ ügyi javaslatokat és megalakulásakor a bizott­ ság tagjai a francia polgári eskü mintájára megszerkesztett esküt tettek le. - Kétségtelen azonban az, hogy a végleges megfogalmazás Prónay műve és a bizottság tagjai is azt az ő nevéhez fűzték. Ez a soha törvényerőre nem emelkedett elő­ remutató jellegű javaslat is igazolja azt, hogy a XVIII. és XIX. század fordulója Magyarorszá­ gának számos olyan vezető állást vagy tisztsé­ get viselő személyisége volt, akik az Európaszerte haladónak tekintett pedagógiai eszmék­ nek nemcsak a megértői, de a meghonosítani akarói is votak. Hatottak ezek az eszmék azok­ ra az aulikus főurakra, is akik minden vonatko­ zásban az uralkodóház érdekeit kívánták elő­ mozdítani. Így gondolkozott a Kékkőn birtokos gróf Balassa Ferenc is. A magyar nyelv hivatali és oktatási általánossá tétele ellen azért küz­ dött, mert így a magyar nemesség lehetetlenné tenné a király és a bécsi minisztériumok befo­ lyását. Azoknak a helyes elképzeléseinek, hogy a Magyarországon lakó egyéb nemzetiség rová­ sára nem lehet a magyart uralkodó nyelvvé emelni, hogy a magyar tannyelvű iskolákban is tanítsák a nemzetiségek egy-egy nyelvét és a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelvet, vagy hogy Budán alakítsanak a szentpétervári aka­ démiai mintájá ra egy tudományos akadémiát, amelynek elsőrendű feladata lenne a Magyarországon beszélt nyelvek nagy közös szótárát elkészíteni: túlzó aulikus magatartása miatt még a bécsi udvar köreiben sem voltak támogatói, mert az ola j lett volna az 1792. évi országgyű­ lési hangulat néha szinte forradalmi színezetű láng jaira. A francia háborúk korában azonban a helytartótanács nem egy ekkor felvetett gon­ dolatát elfogadta és rendeletei útján kötelező­ vé tette, ami nem történt meg a Prónay-féle tervezet a la pvető elgondolásaival. Kármán József 1794-ben megjelent ,,A nem­ zet csinosodása” című műve nagy nemzeti ön­ vallomás és leleplezés. Kritikus szemmel nézte az ország művelődési arculatát és bevallja, hogy a nemzeti nyelv, irodalom és tudomány kora még 20 nm érkezett el hozzánk és azok, akik ezek meg­ létét akarják elhitetni csak hízelegnek. „Valljuk meg az igazat! Ott megállapodtunk, ahol elkez­ dettük. Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája!" - Megállapítását iga­ zolja a haladó szellemű pedagógiai törekvések megvalósításának egy helyben topogása. A II. József korában egyre inkább az alapműveltséget nyújtó népiskolák felé fordulás irányvonalának egyik legkimagaslóbb megyénkbeli folytatója gróf Teleki László, aki az 1806ban kiadott „A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései" című terjedelmes és a ne­ velés egész területével foglalkozó munkájában is nagy tért szentelt ez ügynek. Kéziratos tanul­ mányaiban is foglalkozott a kérdéssel, így az 1796-ban írt „Tanácsadás a gyermeknevelés ügyében" címűben. Teleki úgy látta, hogy a nemzeti kultura és a magyar nyelv fejlesztésé­ nek a legnagyobb akadálya, sajátos módon, a magyar iskola. „Akár olcsóbb falusi és városi os­ koláinkat, akár pedig felsőbb gymnasiumainkat egészen az universitásunkig tekintjük, mindennütt, oly sok végtelen hibákat, anomáliákat ta ­ lálhatunk, hogy valósággal csuda nemzetemnek ilyen lábon való megállhatása is.” Még a fa ­ lusi iskolákban is az anyanyelv rovására már a latin nyelvvel és ennek könyvnélkül való ta ­ nulásával terhelik a szegény paraszt gyermeke­ ket, ahelyett, hogy gyakorlati ismeretekre taní­ tanák őket, amelyeknek a mezei gazda, a szán­ tóvető paraszt hasznát veheti. A városi népisko­ lák sem tanítanak mesterembereknek és keres­ kedőknek való ismereteket, hanem latin nyel­ vet, régi görög és római történelmet. Ugyan­ csak rossz lábon állnak a középrend iskolái, a Gimnáziumok is. Se elegendő tanítók, se jó ­ móddal készült pedagógusok azokban nincse­ nek, és ha némelykor vágynak is, azok illendő­ en meg nem jutalmaztatnak.” A gimnáziumban is minden a latin nyelv körül forog, bedig az egyes tantárgyakat végre már nemzeti nyelven kellene tanítani. Teleki, a sziráki birtokos, jól ismerte a falu­ si nép gazdasági és művelődési helyzetéből adódó problémákat, uqyanakkor azonban arisz­ tokrata mivolta következtében a szellemi élet kiválóságainak a problematikája is érdekelte, hiszen éppen ez is az az egyik tényező volt, amelyik a feudális rendi állom kereteit egyre érezhetőbben feszítette. Így szűrte le művelődéspolitikai programmját, amelynek főbb tételeit így foglalhatjuk össze: az iskolák tanítási nyel­ ve a maqyar leqyen, a latin és a görög klaszszikusokat azonban buzgón kell tanítani, fon­ tos az irodalmi ismeretek tanítása, a maavar retorikai szellem ápolása, de ezzel párhuzamosan ipari és kereskedelmi ismereteket nyújtó szakiskolákat is kell létesíteni. Végül, mintegy művelődéspolitikai célként leszögezi, hogy a nemzeti műveltség ujjászületésében a magya­ rul író íróké és tudósoké a vezérszerep. Kétségtelen, hogy az 1790. évi nagy nemzeti felbuzdulás óta egyre inkább utat tört az a gondolat, hogy a magyar művelődés ujjászüle­ tésében az íróké és a tudósoké a vezérszerep. Teleki tehát, több pedagógiával foglalkozó írónkhoz hasonlóan, leg lább annyira a korszel­ lemnek, mint a saját gondolatainak a kifejező­ je. Ezzel kapcsolatban egyre nagyobb hangsúlyt kap a nem magyarul tudó állampolgárok ma­ gyarul beszélni megtanításának kérdése, ami a kapitalizálódás következtében kibontakozó polgáriasodás utáni vagy szülte magyar naciona­ lizmus követelménye. A megyénkben is birtokos Prónay Sándor 1810 táján már arról ír, hogy az 1806-ban bevezetett új tanrendszer alapján az evangélikus iskolákban a német és szlovák vi­ dékeken nem várható a magyar nyelv tudásá­ nak a terjedése és ezért azt a megyénk szlo­ vák lakosait is érintő javaslatot teszi, hogy az idevalósiakat a magyar vidékek iskoláhba köldjék „magyar szóra" 12-13 éves gyermekeiket. Javasoljai is ilyenül a sajógömöri, az osgyáni és a győri evangélikus iskolákat. — Az ilyen és az ehhez hasonló gordolatokkal telített pedagó­ giai elképzelések eredményezték azután azt, hogy az oktatás és a nevelés kérdéseinek problemtakiját nacionalista túlzások homályosították el. Az 1825/27. évi országgyűlés ilyen körülmények közepette vette elő Prónay Gábor 1793-ban be­ fejezett törvényjavaslatát. Bizottságot küldött ki. Ennek egyik buzgó tagja gróf Teleki József, a népoktatás és a magyar nyelv ügyéért buzgó Te­ leki László fia, a Magyar Tudományos Akadé­ mia első elnöke. Teleki József vállalta, hogy el­ készíti a bizottság számára a magyar közok­ tatás általános elveire vonatkozó tervezete, ami az egész tanügyi rendszer ujjászervezésének az alapgondolatait tartalmazza. Ez a bizottság a harmincas és a negyvenes években kötetekre rugó javaslatokat készített, amiket az ország­ gyűlések megtárgyaltak és részben törvények tormájában ki is adtak. Tény azonban az, hogy még az 1848-ban bekövetkezett polgári forra­ dalmak sem tudta megoldani a kérdések szá­ mos lényegbe vágó részét, sőt a dualizmus ko­ ra sem és így nem alapvető kérdés végleges rendezése a felszabadulás utáni idők tanügyi intézkedései sorában nyert elintézést. A fenti példák is igazolják azonban azt, hogy Nógrád megye egykori szellemi kapacitásai kivették ré­ szüket a haladás csíráinak elhintéséből. (Fontosabb irodalom: Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. I-II. k., Buda­ pest é. n. - Finónczy Ernő: Az újkori nevelés története (1600-1800.). Budapest, 1927.— Ezeken kívül felhasználtam a Nógrád megye története 896-1849. című kötetéhez készített ott fel nem dolgozott jegyzeteimet is.) Leblanc Zsoltné Nógrádi Nemzeti Intézet Oktatási reformképzelések század elején Nógrádban a múlt A magyar nyelv elterjesztéséért indult reform­ kori mozgalom Nógrád megyét is arra indította, hogy határozott intézkedéseket tegyen és így jött létre 1831-ben a Nógrádi Nemzeti Intézet elnevezésű egyesület. Ennek céljául azt tűzték ki, hogy vizsgálja meg „a nemzeti léleknek és erőnek ébreszgetésére és fenntartására, a ho­ ni nyelv virágzására" legalkalmasabb eszközö­ ket és hogy dolgozza ki a „honi nyelv terjesz­ tésének" a megye területén alkalmazható leg­ jobb módozatait. A kezdeményezés a megye határain túl is visszhangot váltott ki. Erről tanúskodik Széc­ henyi István levele is, melyben többek között a következőket írta : „Nemes Nógrád Vármegyének a magyar nyelv terjesztése iránti buzgósága öröm­ mel tölté be keblemet, mert ez által nem­ zetiségünk és így erőnk s nagyságunkat lá ­ tom fejledezni, melly egyedül emelhet ki bennünket a homályba s feledéskenységbe süllyesztett népek sorábul, s Hunniát mél­ tó fényére deríti. Vajha Nógrád szép pél­ dáját egyéb törvényhatóságaink is követnék, s Egyesületek által igyekeznének sikert sze­ rezni a nemzeti nyelv terjesztésében, az O r­ szág annyiszor kijelentett kívánságának. Vajha belátnák valahányra azon nagy igaz­ ságot, hogy csak ott van boldogság, hol erő van, az erők pedig csak egyesítve mun­ kálhatnak hathatósan." Az Intézet rövidesen meg is kezdte tevékeny­ ségét, de hamarosan rá kellett döbbennie, hogy a nyelv terjesztésének a legfőbb letéteménye­ se, az iskola sok problémával küszködik és ez a körülmény a kitűzött cél elérését veszélyez­ teti. �Mindenekelőtt ezért gondoskodniok kellett ar­ ról, hogy az iskolák el legyenek látva megfele­ lő tankönyvekkel. Ezért úgy határozott az Inté­ zet, hogy maga készített könyveket. Ez azon­ ban már újabb problémákat vetett fel, melyet a következőkben foglaltak össze: „Ha a dolgot a következéstől vesszük fel, csak ugyan igaz, az, hogy addig, míg jó tanítók nem lesznek, a könyvekkel se le­ het sokat érni, s így mindenek előtt alkal­ matos tanítók megszerzéséről kellene gon­ doskodni, egyéb iránt a falusi tanításnak nem egyedül magának a mesternek szemé­ lyes alkalmatlansága lenne akadályul, de a rossz füzetés, az oskola ház nem léte vagy rossz állapotja." Ezekből a megállapításokból pedig az követ­ kezett, hogy felvessék a tanítók továbbképzésé­ nek a szükségességét is: „Jó volna, igen is, mindjárt ha lehetne, a mestereket a kívánt jobb mód szerint való tanításra vinni” , ezért tanítóképzőre volna szükség, mely arra is alkalmas lehetne, hogy „amely mester a kívánt mód szerint való tanításra nem lenne elég alkalmatos, ugyan ott ha csak kis időre is abban ami a tanításra legszükségesebb, oktatást ven­ ne s legalább alkalmatosabbá tétetnék.” Az oktatást nehezítő körülmények javítása érde­ kében az Intézet tagjai elmondták véleményü­ ket. Így a készülő könyvekkel kapcsolatban pl. a következő javaslat hangzott el: „Szereztessenek meg olly könyvek, mellyekHoni nyelv taníttatását czélarányosan el ből a nem tökélletes magyar tanító is a intézhesse, a gyermekek pedig belőllek örömmel tanuljanak. Legyenek azokban pél­ dának okáért az A. B. C. és olvasásra ve­ zető táblákon s lapokon kívül még mesék, rövid históriák, versek, példa beszédek, köz­ mondások és kettős beszédek is, mellyeket a gyermek könnyen meg foghatja, gyö­ nyörűséggel tanul és gyenge emlékezeté­ ben m eg ta rth a tja . . . ” A tervezett könyvek elkészítésére vállalkozók kö­ zül az egyik így tervezgetett: „Az igyekezetem egészen oda fog irányul­ ni, hogy mind azt, minél rövidebben lehet egy-egészbe foglaljam, amit egy falusi nevendéknek 12-tődik évéig, legyen az gyer­ mek vagy leány, . . . megtanulni, később korában használni nem csak lehet, hanem elkerülhetetlenül szükséges is. Semmi újat nem igérek. Többnyire kivonásokat teszek,— de gyenge elméjökhöz képest. A leírásban a magyar tudós Társaság különös használa­ tára kiadott ,,Magyar helyesírás és Szóragasztás főbb Szabályait" akarom és fogom követni. Azt mindazáltal mint egy bizonyost fogadhatom, hogy a Nevelés- és az Orszagtudományok ezen tárgyról szóló iskolai alaprajzaihoz, valamint is, és leginkább az eddig nem olly könnyen kipótolható vesz­ tünkre, elhagyatott falusi tökélyesedés szük­ ségeihez akarmo magamot alkalmazni.” A tanítók helyzetét illetően egyöntetű megálla­ pítása volt az Intézet tagjainak, hogy meg kel­ lene szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, mely szerint a tanítók a fizetésüket közvetlenül a ta ­ nulók szüleitől kapják. Ez részben helytelen füg­ gést eredményez, mely a anító helyzetét teszi bizonytalanná, ugyanakkor pedig a szülők ré­ széről is sokszor megoldhatalan problémát je ­ lent. Ezért javasolták a következőket: „Mivel a paraszt egy átaljába olly szegény, hogy tsak a mindennapi szükségére meg kívántató pénzt is alig kereshet: nem csu­ da tehát, hogy sokszor csupán csak azon okból a gyermekét nem taníttat, mert a ta ­ nítónak járó, jól lehet igen csekély fizetést kim éli; erre nézve a nagy és szent célnak elérését hathatósan siettetné az, hogy ha a tanításért járó s érdemhez szabott fize­ tés nem az oskolai gyermekek szüléi által, hanem valami más fel-találandó mód által ki pótolódna." Gátolta továbbá a tanítói munkát az is, hogy legtöbb helyen a tanítók látták el a községi jegyzői feladatokat is. Ezzel kapcsolatban a kö­ vetkező állásfoglalás született: „A Nótáriusság tanítói hivatalból végkép­ pen el-választassék. Ha a szorgalmatos ta ­ nító a maga pontos hivatalának lelki esmérete és az ország kívánsága szerént tökélletesen meg-felelni kívánja: akkor nékie egész idejét e szent kötelesség teljesítésé­ nek szentelnie kell; már pedig a nótáriusi hivatal által számtalan drága óráktól sőt napoktól fosztatik meg, mellyeket ama fel­ jebb való munkálódására sokkal haszno­ sabban fordíthatna." Gondolt az Intézet a tanítói munka megfele­ lő ellenőrzésére is. Megoldásként a következő­ ket ajánlották: „A néptanítás előmenetelének legnagyobb segéd eszköze azon felügyelés, melly mint legközelebbi, a helybeli szükségeket legkönynyebben ismerhetvén, a hely körkülményeit az első tűnt akadályok elhárítására folyvásti munkálódása, s a legközelebbi érde­ kek egyesítése álta használni legképesebb. Erre lenne minden anya egyházi közösség­ ben béhozondó iskolai Bizottság, melly a földes Urakból, egkházi felvigyázokból, min­ dég a lelkipásztorból, helybeli tanítóból, egy Intézetbeli tagból, illető megyei tisztviselő, s ezek által választandó egynéhány érde­ mesebb lakosokból állana." Az elmondottakon túl még azzal a körülménnyel is számolniok kellett, melyet egy jelentés a követ­ kezőkben foglalt össze: „A paraszt szüléknek azon rossz és e Nem­ zeti ntézetnek éppen ellenkező szokások van, hogy jó l lehet csak November hónapnak kezdetével a gyermekeiket oskolába adják, mégis azokat kivált nagyobbakat már Februárius vége felé az oskolától el huzzák, s így éppen akkor, amidőn hosszabb napokon többet tanulhatnának a gyermekek, a tanullás ugy szólván egészen meg-szűnik." Kimondották ezért tervezetükben: „Hogy a gyermekek kezdő tanulási pályájok, amint az 6-ik évet eltöltik, nyitasssák meg és 10-ik évi korig folytassék,-minden esztendő­ ben legalább 8 holnapokig, az az 1 ső Octobertől-Juniusig tartson; — azon Idő alatt pedig a tanító minden nap a helybeli bi­ zottság által meg határozandó bizonyos ó órákban tanítani tartozzék.” Gondoltak arra is, hogy az iskoláskor előtti elő­ készítésre is mód lehessen. Ezért javasolták: „Hogy pedig a 6,7 esztendős kornál kisebb gyermekek is szélerányos nevelés által a rendes tanításra előkészületet, s könnyebséget nyerjenek, egyszersmind a jó rendhez melly a társasági Élet legfőbb eleme hozzá szoktassanak, szinte a nagyobb gyermekek kisded testvéreik őrzésétől felszabadítván, a köz iskolákban járhassanak, különösen pediq a Magyar nyelv az annak elfogadásására leghajlandóbb zsenge korban terjeszt­ hessék, az úgynevezett Gvermek-qyám-lntézetek ajánltatnak, mellyeknek felállítása, mindenütt, hol kedvezőbb körülmények mu­ tatódnak, az e végre megkérendő megyebeli asszonyságok munkállódások által, a Nem­ zeti Intézet által elő adandó terv szerint a helybeli iskolai bizottság segítségével is eszközöltetnék." Az Intézet törekvése volt az is, hogy a kiváló munkát végző tanítóknak pénzjutalmat tudjon adni. Hogy ehhez a megfelelő tőke rendelkezé­ sükre álljon, a megye területén önkéntes pénz­ felajánlásokat gyűjtöttek, ezen kívül bálok szer­ vezésével is növelték tőkéjüket. Így vált lehetővé, hogy pl. 1834-ben tizenegy tanítót tudtak szeré­ nyebb összegű pénzjutalomban részesíteni. A tervezetekben megfogalmazott szép elképzelé­ sek azonban jórészt nem valósulhattak meg. A rendi társadalom, a kiváltságos nemesi réteg nem volt elég érett ahhoz, hogy ezeket a haladó reformeszméket a megvalósuláshoz segítse. Né­ hány évvel az Intézet megalakulása után csak azt állapíthatta meg az egyik vezető, hogy „Közcélú egyesületüknek, mellyre nem tsak tulajdon figyelmünk van fordítva, eddigi fo ­ ganatját anélkül, hogy érdemünkről legkiseb gondolattal is akarnék valamit levonni, e kevés szavakkal fejezhetem ki: csak kevés­ sel tettünk többet a semminél. . . ” Az elképzelések, a szép tervek értékéből azon­ ban mitsem von le ez a körülmény. Mindezek, melyekből a Nemzeti Intézet eredeti levéltári iratanyagának felhasználásával itt ízelítőt ad­ tunk, megyénk legszebb hagyományai közé ta r­ toznak. 21 �Tóth E le m é r Nógrád-honti históriák az államosításról Néha még így mondják: a Gábriel idejében. Vagy: a Kocsis alatt. Ez is időszámítás, ha nem is kötődik uralkodóhoz, dinasztiá­ hoz. Tanítókhoz kötődik. Mert például a Gábriel tanítás után befogott, zörgött végig az utcán a szekérrel. Ment a mezőre, mint bárki más a falu­ ban. Ilyen „uralkodó” volt, krétás kezű földműves. A Kocsist meg inkább a hangjáról emlegetik. Azóta is hi­ ányzik az a hang a templomból. Egy-egy szürkébben sikerült szertartás után mondják is — sóhajtva — az öregebbek: — Bezzeg a Kocsis, a Kocsis . . . A faluban megemlegetik a tanítókat. • Ő k is a falut. Néhai Boldizsár fiának ezt írta Gábriel Pál: „Kedves József Uram! Legutóbb a templom mellett találkoztunk a Pista temeté­ sén. Már akkor lett volna egy kötelességem. A vonat abla­ kából néztem görcsösen annak a falunak a körvonalait, ahol huszonhat éven küzdöttem egy maroknyi nép felemelkedéséért, ahol szembeszálltam a maradisággal, ahol a gazdák anyagias gondolkodását tördeltem, de . . . a rám bízott ifjúság lelkében örökös emléket állítottam. Ő k mondják, hogy nincs olyan ház, ahol esténként nem lenne szó rólam. Mindegyik — akár sze­ gény, akár gazdag - kapott tőlem útravalót a tarisznyájába, az élet sok nehézségében tud belenyúlni segítségért...” Így mentek el — hosszú szolgálat után - a tanítók, kántor­ tanítók a faluból. Lélekben ott maradtak. • Nógrád-Hont vármegye egykori tanfelügyelője, Moldoványi János is emlékezik. Egy dátumra. Az államosításra: egy korszak­ ra. Vagy inkább: egy korszak elmúltára. — Jelentették a szobi járásból egy faluból, hogy a leltárban szereplő harmónium nincs meg. Előző este még megvolt. Az osztály le volt zárva, érthetetlen, hova tűnt. Én a tanfelügye­ lőségen dolgoztam. Kimentünk a faluba az alispánnal. Az iskolaszék elnöke a pap volt. Mondtuk neki: maga felelős az államosítás nyomán most már államvagyont képező harmóniumért. Húsz percen belül kerítse elő. Kiderült: előző nap késő este kinyitotta az osztályt a harangozóval, s elvitték a harmóniumot a templomba, a sekrestyébe. Ezért a „kerekház­ ba” is kerülhet, jegyeztük meg. Pár percen belül hozta a har­ móniumot a pap, meg a harangozó. Ketten, világos nappal, végig a falun. Később aztán — általában — mégis csak eltűntek az isko­ lákból a hajdani harmóniumok. Hová? Szanaszét. Így kezdődött: „A kántor beszólt az ajtón: — Hallja-e öcsém, még ma illik, hogy átmenjünk a paphoz. Együtt. Rendjén valónak tartottam magam is. Köszöntem a figyelmet. Indultunk azonnal. — Ö csém — szólott Soós Antal a plébánia kapujánál, azután el ne felejtsen kezet csókolni. — Ha ő kezet csókol nekem — feleltem — , én is kezet csóko­ lok. Ezzel el volt vetve a sorsom kockája. A pap elém nyújtotta jól táplált kövér kezét. Én egyszerűen megszorítottam. Le sem ültetett. Azt mondta: — Remélem jól viseli magát. — Na most elmehetnek - szólott azután fakó arcszínnel. De nem nyújtotta a kezét.” 22 S az iskola? „Alacsony kis földes szoba volt. Benne három sor pad, egy asztal, egy szék, egy ágy, meg egy tyúkketrec. - Bátyám — szóltam elszoruló szívvel — , hát ezek a tyúkok? — No bizony — felelte Soós Antal — , a tyúk jó állat. Én sze­ retem a tyúkokat. De, ha nem tetszik, kitétetem . . . — No, ez a szép és nemes pálya ugyancsak nyomorúsággal kezdődik.” Gárdonyi Géza sorai ezek a hajdani segédtanítóról. - A helyettes tanítónak nem járt szünetben fizetés - jegyzi meg Moldoványi János. - A karácsonyi, a húsvéti és a nyári szünetben nem fizettek neki. Pénzt csak a tanítás ideje alatt kapott. Január 6-án volt vízkereszt, január 7-től kapott pénzt a helyettes tanító. A segédtanító már kapott állandó f i­ zetést, 110 pengő körül. Nógrád-Hont vármegye hajdani tanfelügyelője Balassagyar­ maton él. Nyugdíjas. Nap közben egyedül van a hatalmas szo­ bában. Barna cserépkályhában pattog a tűz, nemsokára húsz Celsius fok körülire melegszik a szoba levegője. Az iskolák á l­ lamosítása Nógrád-Hont vármegyében elválaszthatatlan az ő nevétől. Az iskolák államosításának negyedszázados jubileu­ mán Mátyás József (Romhány) a Munka Érdemrend ezüst fo­ kozatát, Moldoványi János a Munka Érdemrend bronz fokoza­ tát kapta. Kitüntetést, emléklapot kapott még ebből az alka­ lomból Salgótarjánban Németh László, Borsos Gábor, Cserháti József, Vadkerty Lóránt, Szécsényben Balla Károly, Szurdokpüspökiben Gáspár József, Kisbágyonban Papp István, Nagybátonyban Alaxay Béla, Nagybátony-Szorospatakon Kovács József, Fenyvesi József és Kovács János Kisterenyén, dr. Selmeczi János Felsőpetényben, Balogh László Nőtincsen, Papp Győző Szügyben, Endrész Pál Pásztón, dr. Korom Géza Balas­ sagyarmaton. • Nógrád-Hont vármegyében az államosítás előtt 198 népis­ kola volt — ezek voltak a mai általános iskolák elődei — , kö­ zülük 26 állami, 172 felekezeti. Talán soknak is tűnik ez a szám. Nem olyan sok, ha tudjuk, több olyan kis falu volt, ahol mind katolikus, mind pedig református és evangélikus iskola műkö­ dött, egy-egy tanerővel. Az egyházi főhatóságok valamennyi felekezetnél ragaszkodtak iskoláikhoz, az iskolaszék elnöke mindenütt a pap volt, aki gondosan ügyelt arra, hogy a fiatalság oktatása-nevelése megfeleljen az uralkodó osztály érdekeinek. A tanító ezekben az iskolákban védtelen és kiszolgáltatott volt. Gárdonyi Géza Lámpás-a, Bródy Sándor A tanítónő című színműve, Petőfi Sándor Az apostol című műve megannyi irodal­ mi bemutatása e kiszolgáltatottságnak. S a műveket még sorol­ hatnánk. És persze itt élnek közöttünk még az emlékező szem­ tanúk. Halgassuk meg őket, enélkül nem érthetjük meg telje­ sen az államosítás nagy jelentőségét, új korszakot nyitó voltát. - A tanítóságnak az államosítás előtt érdekképviselete nem volt - mondja Moldoványi János. A felszabadulás után ala­ kultak meg a járási városi megyei pedagógus szakszerveze­ tek, amelyekbe felekezetekre való tekintet nélkül tömörültek a pedagógusok. 1945 augusztusában a vármegye tanítóságának 83 százaléka szakszervezeti tag volt. Ekkor Magyarország 26 vármegyéje kö­ zül ötben volt szakszervezete a pedagógusoknak. A szakszerve­ zet Budapest után először itt alakult meg. • Moldoványi János 1946 augusztusában lett Nógrád-Hont vármegye tanfelügyelője. Ekkor költözött az akkori megyeszék­ helyre, Balassagyarmatra. Koalíciós kormány volt. A főispán, az alispán szociáldemokrata volt. Így a megye székhelyén minden tisztviselő a szociáldemokrata pártba lépett be. - Na, megjelent a szalon-kommunista - jegyezték meg, amikor Moldoványi János odakerült. Rá egy évre 42 tagja volt a pedagógusok köréből a kommunista pártnak. (A 26 vármegye közül Nógrád-Hont vármegyén kívül Pest megyében működött ekkor kommunista tanfelügyelő, Háros A ntal) • - Az államosítást megelőző néhány héten bizalmas értesü­ lést kapott a megyei pedagógus szakszervezet, s a vármegyei �tanfelügyelő a kommunista párttól, s a pedagógus szakszerve­ zet országos vezetőségétől az iskolák államosításának időpont­ járól — emlékezik Moldoványi János. — Kidolgoztuk az államo­ sítás ütemtervét. Járásonként államosítási bizottságokat alakí­ tottunk, a tagokat elláttuk a szükséges okmányokkal, megbízó levelekkel, s közöltük a teendőiket. A bizottságok tagjai a falvak kommunista párttitkárai, az állami és társulati iskolák kommunista tagjai és demokratikus érzelmű pedagógusok voltak. Ebben az időszakban — pár héttel az államosítás előtt — a tanítóság táviratban kérte a minisztériumtól a felekezeti iskolák államosítását. Ortutay Gyula írja Emlékezés az államosításra című cik­ kében (Fényes, tiszta árnyak, Szépirodalmi Könyvkiadó, Buda­ pest, 1973): ,,Egy levélre s írójára mégis, ma is emlékszem. Veszprém megyei tanító volt, felekezeti iskolánál, biztatott az államosításra, megírta, milyen megalázó egy felekezeti iskolá­ nál a tanító helyzete, s megírta azt is; ha a törvény tárgya­ lásra kerül, nem mozdul el addig a Parlament kapujából, amíg kezet nem szoríthat velem, aki akkor a megye képviselője is voltam. Parlamenti beszédében Bóka volt az, aki érzékletes ké­ pekben rámutatott a felekezeti tanító megalázó emberi hely­ zeteire, függésének megszégyenítő formáira: író volt, jól érezte az érzékeny erkölcsi-lélektani motívumokat is. Hát a mi veszp­ rémi tanítónk valóban ott silbakolt a vita végéig kora reggel óta a Parlament l-es kapujánál, ahonnan a képviselők kiraj­ zanak.” - Az államosítás parlamenti tárgyalását megelőző napon megyénkből is felmentek a felekezeti tanítók, több százan Bu­ dapestre tüntetni, követelve az iskolák államosítását. Másnap, 1948 június 16-án a Parlament karzatát foglalták el — így em­ lékezik Moldoványi János. - A törvényjavaslat előadója dr. Ortutay Gyula, akkori közoktatási miniszter volt. A szavazáskor a kommunista párt, a szociáldemokrata párt, a nemzeti pa­ rasztpárt, s a kisgazdapárt -bal szárnya megszavazta, s döntő többséggel törvényerőre emelte az iskolák államosítását. A képviselők ezután elénekelték a Himnuszt. Az ellenzék is kény­ telen volt énekelni. Ortutay Gyula írja említett visszaemlékezésében: „Egyedül az öreg hölgy, Schlachta Margit maradt ülve. Vékonyan, össze­ szorított szájjal, a maga módján bátran is - ez a Himnusz, hiába írta Kölcsey Ferenc, többé nem az ő himnusza, gondol­ hatta.” • — A szobi járásban, Ipolytölgyesen az államosítás előtt tíz nappal, június 6-án a kommunista párttitkárt agyonlőtték — emlékezik Nógrád-Hont vármegye hajdani tanfelügyelője. — Oda az államosítási bizottság nem mert kimenni. Szóltam az alispánnak, Kovács Jenőnek: Te Jenő, kimegyünk oda mi álla­ mosítani. Az egész vármegyénél egy autó volt, a főispáné. Szabad lett, Kovács Jenővel, rendőrkisérettel kimentünk Ipolytölgyesre. A rendőrök, nyílt paranccsal, két autóval jöttek. Be­ megyünk a faluba. Az iskola körül tömörülnek és üvöltöznek az emberek. Kiszállnak a rendőrök, halálos csönd. Így szóltam az emberekhez: Nézzék, emberek. Mi ezt az államosítási törvényt végrehajtjuk. Bementünk az iskolába, elővettük a leltárt, számbavettük, ami volt. • Őrhalomban az államosítási bizottsággal szemben fellépett a kántortanító is — mondja Moldoványi János. — A múlt rend­ szerben kormánypárti képviselő volt. Karhatalommal kellett el­ távolítani. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták nála az esztergomi főegyházmegye egyik kanonokjának bizalmas iratát, amelyben a főszékesegyházhoz tartozó iskolák számára közli, hogyan álljanak ellent az államosításnak. A tanügyi szervek a vallás és közoktatásügyi miniszter 8000/ 1948. számú rendeletet követően, együttműködve az MDP helyi szerveivel felmérték az iskolákban, ki az, aki nem kíván államo­ sított iskolában tanítani. A tanfelügyelői jelentés szerint mintegy huszan mondtak le állásukról, nem kérték átminő­ sítésüket Balassagyarmaton, Szobon, Márianosztrán, Szécsényben, Nagymaroson. — Becskén egy kántortanító nem tette le az esküt — jegyzi meg a volt tanfelügyelő. — A kántori fizetését ekkor az egy­ házközség felemelte. Mert azt megmondtuk mindegyiknek: a mai naptól kezdve orgonára ülni nem szabad. Voltak olyan kántortanítók, akik a jövedelmet féltették, s ez nem volt kevés, jól megéltek belőle. Az államosításnak ez a szakasza Nógrád-Hont vármegyében nyolc-tíz napig tartott. 23 �KÖRKÉP Magyar Hét, Linz A linzi magyar hét keretében a prog­ ramok sokaságában és a kiállítások ren­ getegében, — a régészet, foto, gyermek­ rajz és könyv bemutatói közepette — ezen a most megnyíló tárlaton a mai ma­ gyar képzőművészetet három művész képviselte: Czinke Ferenc, Kő Pál és Ló­ ránt János. Az alkotók 1926, 1938 és 1941-es években születtek, így tehát a közép és a fiatal művészgeneráció kép­ viselői. Munkáik bemutatásával — természet­ szerűen — mégcsak nem is törekedhet­ tünk arra, hogy élő képzőművészetünk keresztmetszetét adjuk. Festészetünk, szobrászatunk és grafikusművészetünk területéről nem azért választottuk őket, mert átfogóan képviselik hazánk mai képzőművészetét, (hiszen azt ma igen sokféle szemléleti és stiláris törekvés je l­ lemzi) hanem azért, mert az általuk kép­ viselt irányzaton belül őket tehetséges­ nek, munkájukat eredményesnek és pá­ lyájukat a jövőben egyre tovább teljesedőnek érezzük. E három művész egy bizonyos fokon a mai magyar képzőművészet legjellegze­ tesebb fejlődési irányában, - talán még annyit is mondhatunk, hogy fővonalá­ ban, — helyezkedik el, törekvéseiket az expressziv tendenciák gyűjtőfogalmával lehetne összefoglalni. Közös bennük a múlt jó hagyományainak és az új tö­ rekvéseknek sajátos ötvözete, az a szin­ tézis, amelyben művészetünk a hazai at­ moszférában feldolgozza a nagy nem­ zetközi áramlatokat. Kiállítóink közül Czinke Ferenc grafi­ kusművészt kell elsőként bemutatnunk. Ennek több oka is van. Öt itt üdvözöl­ hetjük a linzi Magyar Hét alkalmából rendezett kiállításon személyesen, és ő a legidősebb hármuk között. Grafikái­ nak egyéni hangját a magyar népművé­ szet alkotó megidézése jellemzi. Hoszszú évek során szakmájának mesteri is­ meretével került őszinte közelségbe a magyar népmeséhez, a régi nép szoká­ sokhoz. Bonyolult módon tette magáévá a magyar népmesék epizódjait, a pa­ rasztbútorok, hímzések, csipkék, fafara­ gások emlékképeit, és elemeire bontva, sajátjává téve használja fel őket mon­ danivalójához. Mindezt őszintén cselekszi, s ezért - bár legsajátosabb hang­ ján szól, — munkáiban mégis benne rej­ lik a népmesék igazsága, benne zenél a népdalok egyszerű dallama. Műveiben új értelmet, aktuális tartalmat nyernek és őszinte igazságokat fejeznek ki az ih­ lető részletszépségek. 24 A fiatal festőgeneráció expressziv tö­ rekvéseit képviseli Lóránt János is. Fes­ tői hagyományait a századelő nosztal­ giákkal és szenvedélyekkel telített nagymagyar-alföldi művészet körében kell ke­ resnünk, de kifejezési eszközeit újabb hatások alakították. Lóránt János látszó­ lag megelégszik a hazai táj, az emberi alak minimálisra redukált formai motívu­ maival, halkra visszafogott színeivel, ezekkel az eszközökkel az ember és a természet drámai hangulatait tolmácsol­ ja maradéktalanul. Kompozíciói szigorú­ ak, tartózkodóak és szikárak; józan he­ gyek, fanyar háztetők, kevés örömű he­ gyek világa, melyben apró szépségek vannak elrejtve. De ezeknek az apró részleteknek megrendítő hatásuk van. A fiatal szobrásznemzedéket képviselő Kő Pál az expressziv figurális kifejezés új lehetőségeit keresi. Stiláris törekvése­ iben a neonaturalizmus, sőt a pop-art hatása is, a naiv művészet groteszk vilá­ ga és a hazai folklór befolyása is felfe­ dezhető. Fiatalságára jellemzően sok­ felé irányul figyelme. Sokféle anyagot használ, de az anyag adta lehetősége­ ket jól választja mondanivalójának pre­ ciz megfogalmazásához. Az elmondottakból világossá válik előttünk a művészek kiválasztásának egy újabb indítóoka is. Jelenlétüket itt, Linz városában a most megnyíló Magyar Hé­ ten nemcsak tehetségük indokolja, ha­ nem még egy másik közös jellemzőjük is: Czinke Ferenc, Lóránt János és Kő Pál művészete a hazai táj, a hazai vi­ dék, a magyar embertípus ismerete, a magyar folklór-hagyomány és az ottho­ ni atmoszféra nélkül nem születhetett volna meg. Műveiken keresztül mindeb­ ből ízelítőt kapnak e kiállítás látogatói is. (dr. Vayerné Zibolen Ágnes kiállítás megnyitója) �Iványi Ödön tárlatáról 1966 őszén találkoztunk először Ivá­ nyi Ödön festőművész munkásságát be­ mutató kiállítással itt, Salgótarjánban. Most újból a nyilvánosság elé lép szűkebb pátriájában, hogy számot ad­ jon az azóta eltelt időszak munkássá­ gáról kisérleteiről és eredményeiről. Egy kiállítás mindig nagy esemény az alkotóművészek életében. A műterem intim atmoszférájából kiemelve, egymás mellé felfüggesztve a kiállítóteremben mindig másképpen hatnak a művek. Olyan értékeik — esetleg megoldatlan problémáik — t ünnek elő, amelyek addig elkerülték figyelmet, s amelyek okulásul szolgálhatnak a művésznek további te­ vékenységére vonatkozóan. Másik fontos tényező: hogyan hatnak a művek a közönségre? Itt nem lehet előre kiszámítani az eredményt. Sokszor érik a művészeket kellemes és kellemet­ len csalódások: a látogatókban nem mindig azt a hatást váltja ki egy-egy mű, mint amilyen szándékkal létrehozta azt alkotója. Pedig nagyon lényeges, hogy művész - mű - közönség találkozzék egy-egy kiállításon. Hiszen az alkotók többsége — ide tartozik Iványi Ödön is - korának társadalmához akar szólni: saját korának valóság-élményeit kívánja saját értelmezésében, megfogalmazásá­ ban művészi tevékenységében átlényegesítve közölni, alkotásaiban kifejezni. Iványi Ödön festészetének, művészi munkájának ezt a valóság-élményt el­ sősorban ez a város jelenti. Salgótar­ ján dinamikus változása, országhatára­ inkon túl is ismertté vált modern város­ képének alakulása, a megye és a város vezetőinek megértő, lelkes támogatása eleve jó közérzetet biztosít az itt élő mű­ vészeknek, segíti alkotói tevékenységü­ ket. Nagyon fontos a látogatók, a kö­ zönség reagálása. Hiszen a művek első­ sorban nekik készülnek, hozzájuk szól­ nak. Salgótarjánban alkotóművésznek lenni nem jelenti — a szó kissé elnéző, olykor vállveregető értelmében vett — vi­ déki művészsors vállalását. Elért eredményeik, a városban rende­ zett színvonalas, országos jellegű kiállí­ tások sokat segítettek a helyi alkotók megismertetésében. Iványi Ödön majd 20 éve él itt. Mű­ vészi tevékenysége, munkássága minden­ ki előtt ismert, hiszen nincs olyan kollek­ tív kiállítás, ahol ne találkoznánk egyegy festményével, finom akvarelljével. Művészetpedagógiai tevékenységével ő is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a vá­ rosnak ilyen nagy számú művészetet sze­ rető és értő közönsége alakult ki, akik igénylik a jó kiállításokat, érzékenyen re­ agálnak minden képzőművészeti ese­ ményre, vagy egy új alkotásra, amely Salgótarjánba kerül. Iványi Ödön elkö­ Láng és tövis Taar Ferenc riportdrámájának bemuta­ tója telezte magát ehhez a városhoz, az itt élő emberekhez. Milyen változásokat, új vonásokat lát­ hatunk mostani kiállításán a korábbi, 1966. évihez képest? Tömörebb, szigo­ rúbb fogalmazás (akár a Régi Tarján, vagy a Csendet című képet említem ez utóbbi tulajdonképpen a művész kül­ ső és belső csendet, nyugalmat vágyó önarcképe-.) vagy a zártabb képépítés, melynek legszebb példája a Bányász-piéta sirató asszonyainak együttese; a szí­ nek szerepének megnövekedése, mint az Öreg falak című festményen végig vitt színgazdagságon látni. Az akvarellek szervesen kötődnek mind témájukban, mind művészi megfogalmazásukban a festményanyaghoz. Egy ilyen kisebb kiállítás - természete­ sen — nem adhat teljes képet Iványi Ödön utóbbi években bejárt művészi út­ jának, kisérleteinek és az eredményei­ nek egészéről. A mostani kiállítási anyag válogatásánál az volt a cél a mű­ vészt idézve — hogy életéletérzését, hit­ vallását, kitárulkozását megismerhessük. Őszinte, szerény, de ugyanakkor nagyon szigorú, magasra állított művészi mérce alapján került bemutatásra ez az anyag. Hogy Iványi Ödön gazdag, immár 30 esztendős művészi munkásságát egészé­ ben, sokoldalúságában megláthassuk, csak egy komoly retrospektiv kiállítás ke­ retében nyílna lehetőség. Ez, a kiállítás­ ra került anyag jó adalékul szolgál tevé­ kenységének, művészetének közelebbi megismeréséhez. Taar Ferenc színpadi műve, a Láng és tövis - amelyet az író Salgótarján Város Tanácsának felkérésére a város­ évforduló alkalmából készített — megje­ lent a Palócföld 1972. évi 4. számában. Egészen más azonban egy színpadi mű olvasmányélménye, és más a színpadi hatása, amikor a történés alakjai térben és időben érzékelhető dimenziót nyer­ nek. Az olvasmányélmény után ennek le­ hettünk részesei a Nagy Októberi Szoci­ alista Forradalom előestéjén, s a követ­ kező néhány esten a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. S a szín­ padi bemutató csak megerősítette a fen­ tebbi tételt, azt, hogy egy drámai mű igazi élettere mindenekelőtt az a közve­ títő közeg, amelybe szánták. Azért, mert a színház kollektív művészet; a dráma­ író nem mondhat le a színpadról és a szinészről, de még a nézőtérről sem, mely a játék során érzelmi aktív része­ sévé válik a látványnak és az esemé­ nyeknek. Ebben a formában Taar Ferenc műve is jóval több olvasmányélménynél. Azt a pluszt, melyet a színpad technikai esz­ köztára, a rendező és a színészek kiegé­ szítőként adnak, hiába keresnők az írott szövegben, legfeljebb szerzői utasítá­ sokban húzódnak meg. Egyben azonban a bemutató csak méginkább megerősí­ tett bennünket, mégpedig abban, hogy a Láng és tövis elsősorban nem irodal­ mi, hanem politikai szándékú vállalko­ zás, s ebben bizonyára a szerző is egyet­ ért. Sürgősen tisztázni szeretném azon­ ban: nem mintha az irodalom és a po­ litika nem férhetne meg közös gyéké­ nyen — ezt, úgy vélem, felesleges pél­ dák sorával bizonygatnom — , hanem mert Taar Ferenc műve esetében ez for­ mai kivitelezésben is egészen nyilvánva­ ló. Az író szabálytalan riportnak, riport­ drámának jelöli meg színpadi vállalko­ zását, márpedig a riport műfaja nem­ igen ad lehetőséget az események, in­ dulati, érzelmi motivációk részletezésére, elemzésére. A szerzőnek pedig ez eset­ ben nemigen volt más és tegyük hozzá: jobb választási lehetősége a riportázsnál, hiszen egy város 50 éves történeté­ nek legsajátosabb jellemzőit úgy kellett színpadra sűrítenie, hogy abból zárt egy­ ség kerekedjék. Az írói képzelet kalan­ dozásait alá kellett rendelnie történel­ mi és személyi tényezőknek, - csakis e feltételek között formálhatta nyersanya­ gát. Taar Ferenc vállalta ezt, s elismerés­ sel mondhatjuk, hogy vállalásának be­ csülettel és méltó módon eleget tett. Igaz, őszinte portrét formált a városról, melyben történelmi személyiségei és mai polgárai, azok eszmei politikai tö­ rekvései jól felismerhetők. 25 �Lehetne vitázni az író nyelvezetéről. Némely helyütt úgy érezzük, mintha vezércikk-izű általánosságokat, szólomokat, kapnánk, mintha a szerző hátat fordí­ tana a köteles irodalmi igényességnek? De a helyzet nem egészen ez. Hogy mi, arra éppen ő adja a legpreanásabb választ, amikor így kér­ dez a színpadon egyik riportalanyától: „Mondja, miért van az, hogy görcsbe rándul a kéz, ha egy színdarabban le kell írni azt, hogy forradalom . . . meg p á r t . . . meg kommunizmus? Miért lép­ nek működésbe a bénító reflexek? . . .Jól tudom, világos! A magyarázat kéznél van. De ma?! Az ember már attól fél, hogy rásütik a stupid vonalasság, vagy a stréberség „bélyeget” ! . . . Pedig ki kell mondani! Ezek szent fogalmak!” És Taar Ferenc vállalja s ki is mond­ ja. Ha némely „esztétikus” lelkek, a „tiszta művészet” párlatának kedvelői fa ­ nyalognak is. Kimondja, mert mindenek­ előtt politizálni akar. Mert azért a Láng és tövis egyszersmind irodalom is, csak tessék jól ráhallgatni a színpadra, ami­ Szocialista irodalmak panorámája A Helikon 1972/3-4. számáról Megszoktuk már, hogy az egyes lap­ számaira jócskán várakoztató Helikon gazdag tartalmával nyújt kárpótolást - a rendszertelen megjelenés ellenére is hűséges- olvasóinak. Legutóbbi száma pedig éppenséggel úttörő jellegű és ennélfogva - óvatos jelzóhasználattal él­ ve is — nagy jelentőségű: arra vállalko­ zott, hogy tanulmánysorozat formájában bemutassa az európai szocialista orszá­ gok népeinek irodalmi fejlődését az utóbbi másfél évtizedben, 1956-1970 kö­ zött. A magyar irodalomtörténetírás illetve könyvkiadás határainkon túli orientáci­ ója szellemi életünk egyik karakterisz­ tikus vonása. A „kelet-európaiság” , a „dunamentiség” mibenlétének rendsze­ res elemzése, a szisztematikus kapcsolat és hatástörténeti kutatás, a szomszéd népek irodalmának megismerésére való tudatos törekvés jeles összehasonlító irodalomtörténészek, folyóiratok - első­ sorban a Világirodalmi Figyelő szere­ pét betöltő Helikon - könyvkiadók -ne­ véhez méltón főként az „Európa"-figye- 26 lemre és elismerésre késztető eredmé­ nyeiben összegződik. Tanulmányok, cik­ kek sora jelent meg folyóiratainkban a külföldi irodalmak egy-egy korszakáról, jelenségéről, műhelyekről, alkotókról mű­ vekről, egymás után láttak napvilágot a nemzeti irodamak történetét (cseh, len­ gyel, román, szlovák stb.) áttekintő, összefoglaló kötetek, az irodalomtörté­ netet „hiteles dokumentumokban” , mű­ vekben, szemelvényekben reprezentáló úgynevezett „kistükrök” (bolgár, észt, szerb-horváth stb.) Bármelyiket nyitjuk is ki ezek közül, abban valamennyi meg­ egyezik, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak igen vázlatosan foglalkozik az iro­ dalmak felszabadulás utáni történeté­ vel, pláne az 50-es évek végi, 60-as évekbeli fejlődéssel. Ezt a hiányt enyhí­ ti — megszüntetni ugyanis nincs módjá­ ban — , a szocialista országok irodalmá­ ról meglévő ismereteink „fehér foltjának” egy jórészét besatírozza a Helikon kez­ deményezése. A szocialista országok - bolgár, cseh, jugoszláv, lengyel, NDK, román, szlovák — kor Furák Teréz és Hován Jóska dialó­ gusait szövi. Mennyi megindító, üde báj, kesernyés líra, emelkedett érzelmű em­ berség árad! Talán csak egyetlen mon­ datot ebből, amikor Hován immár el­ múlt szerelmese, Teréz emlékén méláz: „Azok a legszomorúbb dolgok az élet­ ben, amelyek elmúlnak, anélkül, hogy le­ tek volna . . . ” Hát ez a fogalmazási, stiláris kettős­ ség jellemzi Taar Ferenc művét, nagyonis tudatosan, sőt céltudatosan. A Láng és tövis bemutatója díszére vált annak a jubileumi eseménysorozat­ nak, amelyet lezárt. Méltó az évforduló­ hoz, annak a városnak volt és élő pol­ gáraihoz, akikről és akikhez szól. A debreceni Csokonai Színház együt­ tese is a kivételes alkalom-kívánta igé­ nyességgel szolgálta mind az írót, mind az ünnepi közönséget. A szép sikerben egyenlő részesként osztozott Simor Ottó Sárosdy Rezső, Sarlay Imre, Gerbár Ti­ bor, Novák István, Kiss László, Földessy Margit, Sárközi Zoltán, Szabó Ibo­ lya, Titkos Sára, Csáky Magda, Teszári Gábor, Csikos Sándor, Sárady Zoltán, a salgótarjáni Petőfi-színjátszócsoport, s nem utolsósorban Ruszt József rendező. Taar Ferenc riportdrámája történelmi dokumentum, és egyben tanulságok öszszegzője is Salgótarján jelen és további történelméhez, melyről szólni majd új krónikás dolga lesz. Barna Tibor irodalmával egy-egy tanulmány foglal­ kozik, míg a Szovjetunió népeinek iro­ dalmai közül az orosz-szovjet irodalom­ mal három (próza, líra, dráma), a töb­ bi szovjet irodalommal (belorusz, észt, grúz, litván, örmény, ukrán és az urali népek) szintén egy-egy írás. A temati­ kus lapszám összeállítását egy előre sej­ tett akadály nehezítette: „amint ez a történettudományokban általában történ­ ni szokott, az említett országokban az irodalomtörténetírás és az irodalomkri­ tika még nem vállalkozott a legközeleb­ bi múlt irodalmi jelenségeinek, esemé­ nyeinek, tapasztalatainak összegezésé­ re, az irodalmi fejlődés csomópontjai­ nak, a fejlődés irányainak, vonulatainak kitapogatására és bemutatására” . Ezért kényszerült a Helikon arra a merész el­ határozásra, hogy a kelet-közép-európai irodalmak hazai szakembereit kérje fel e nehéz és felelősségteljes munkára. Né­ hány irodalom esetében a felkérés siker­ rel járt, más esetekben viszont az egyes országok irodalomkritikai sajtójából vá­ logattak olyan cikkeket, amelyek ha korlátozott igénnyel is, de mégiscsak va­ lamiféle szintézist próbáltak adni a tár­ gyalt időszak irodalmáról. A gondokon felülemelkedve megszüle­ tett egy olyan összeállítás, amelynek �nem kisebbek az érdemei annál, mint­ hogy „a szocializmust építő európai né­ pek irodalmai ilyen széles panorámá­ jának bemutatását, ilyen bőséges infor­ mációkat tartalmazó összegezését eddig még nem közöltek a hazai sajtó­ ban” . A gondosan megírt tanulmányok­ ból, a jól kiválasztott cikkekből nem­ csak azt tudjuk meg, ami sajátos a nemzeti irodalmak 1956 utáni fejlődésé­ ben, hanem az is kiderül, hogy melyek a szocialista építés törvényszerűségei­ ből fakadó közös vonások az egyes iro­ dalmakban. A Köpeczi Béla bevezető „jegyzeteiben” megfogalmazott általá­ nosító gondolatok, - hogy például az SZKP XX. kongresszusa új utakat jelölt meg a szocialista társadalom tovább­ fejlesztésére, új erőket, energiákat sza­ badított fel az irodalom terén is, új ér­ tékrendszer igénye jelentkezett vala­ mennyi országban, megnőtt a dokumen­ tum-, a tényirodalom szerepe, „kritikaibb” lett az irodalom a szocialista or­ szágokban mind a múlt, mind a jelen szempontjából, az írók, kritikusok, mű­ velődéspolitikusok mindenütt egyre na­ gyobb érdeklődéssel fordulnak az olva­ sóközönség problémája, az irodalom és az olvasás közötti kapcsolatok tanulmá­ nyozása felé stb. — szinte visszhangoznak a résztanulmányokban s mintegy felve­ tik, sugallják a szocialista irodalmak fejlődéstörténeti szintézisének szükséges­ ségét. Az olvasók számára fontos ismeretközlésen túl ebben, a szakembereket inspiráló szemléletben keresendő a He­ likon kedvező hazai és nemzetközi fo ­ gadtatásra, méltánylásra jogos vállal­ kozásának nagy jelentősége. nem a stiluseszközökkel kifejezett érzelmek, ha­ nem a tények, az összefüggések és a következte­ tések teszik. Indulatokat keltenek a menetközben feltámadó gondolatok, amelyek az író szándéka szerint a felelősen érző-gondolkodó olvasóban sorjáznak. A mondanivaló súlya és a hangvétel visszafogottsága a hatás fontos eleme, amely­ nek ereje csak akkor halványul, amikor a ra­ cionalitás kontrollja alá vesszük a kötet egé­ szében, vagy egyes írásaiban kirajzolódó képet. Mert Czakó írásaiban fontos kérdésekről szól, olyanokról, amelyeknek megoldása a közösség egészének gondja, amelyeknek megoldása ér­ aekében évek óta sok-sok alkotó társadalmi ener­ giát mozgósítunk. A szocialista közgondolkodás mai jellemzőiről, ellentmondásairól szól akkor is, amikor az a l­ bérletek emberséget nyomorító uzsoráját veszi célba, vagy az erkölcsi tudatszintet elemzi a fia ­ talok körében, vagy a munkáról, annak rangjá­ ról, a korrupcióról, vagy a házasságról kialakult társadalmi felfogással foglalkozik. Az író porblémaérzékenysége, valóságtisztelete, társadalmi valóságunkra tapadó figyelme a kötet le gnagyobb értéke, fő érdeme. Témaválasztása, konstruktív megközelítési módja révén a megszo­ kás, a beletörődés ellen lép fel, azt akarva, hogy a környezetünkben nap mint nap tapasztal­ ható kispolgári magatartásformák, nézetek ellen belenyugvás, elfásulás nélkül vegyük fel a har­ cot — példával, vitával, tanítással és meggyőzé se l. A közgondolkodás és magatartás környezetünk­ ben is mindennapos problémáit idézi fel hatá­ sosan és figyelmet keltően, úgy, hogy - noha ismerős kérdéseket, gondokat feszeget — egyet­ len írását sem tehetjük félre unott kézlegyintés kiséretében. A kötet írásai azonban nemcsak a témákra, a közgondolkodás mai állapotára irányuló tovább­ gondolkodásra késztetnek, kénytelenek vagyunk az írói szemlélet és módszer problémáira is fel­ figyelni. Mindenek előtt arra, hogy nagyon fontos tár­ sadalompolitikai, ideológiai kérdésekről 3-400 kérdőív alapján tényszerű véleményeket mondani kockázatos vállalkozás. Az elmúlt években gigászi méreteket öltött divat ma már sokakat bizalmat­ lanná tesz a felmérések hitelessége, realitása iránt. Nem az adatok valódiságában kételke­ dünk, hanem az eredmények tipikusságát nem tartjuk meggyőzőnek. Egyetlen példát. A Czakó által készített egyik felmérésben szerepel az az igen fontos kérdés, hogy az emberek örömmel végzik-e a munkájukat. A megkérdezettek 58 %-a igennel felelt, köztük a szakmunkások 57 %-a, az értelmiségiek 71 %-a, a technikusok 56 %-a, a tisztviselők 54 % -a, a segédmunkások 29 %-a, az ipari tanulók 78 % -a adta ezt a fe­ leletet. Az adatok esetlegessége szembetűnő, így a levont következtetések is meglehetősen egysíkúakká váltak. A felmérésekre, azok adataira épített elemzé­ sek és következtetések legnagyobb problémá­ ja azonban, hogy szinte minden esetben (a dol­ gok természetéből adódóan) statikus képet ad­ nak, nemegyszer kuriozitásokat eredményeznek. A statikus képalkotás következtében éppen a fejlődést kiváltó, mozgató rúgókat, a közösségi erőket, az életformában, igényekben végbement változásokat, a társadalmi strukturák átalakulá­ sai folyamatát, annak hatásait nem sikerül meg­ ragadni, az adatokat mágikus tisztelettel felmu­ tató írói szemlélet éppen embert formáló társa­ dalmi gyakorlatunkat hagyja optikáján belül. Nem tudományos dolgozatokat vesz kezébe az olvasó, amikor Czakó Gábor könyvét kezdi o l­ vasni. Közéleti ihletésű, felelőséggel és hittel végzett munkák termékei ezek az írások, hadü­ zenetek környezetünk visszáságai, gondolkodá­ sunk torzulásai ellen. Mégis idekívánkozik a méltatás végére, hogy szívesen olvastunk volna legalább egyetlen olyan írást a kötetben — éppen a realitás érdekében is - amelyből kide­ rül: elért eredményeink, eddigi munkánk védel­ mében, a megtett út közben keletkeztek ezek a hadüzenetek. Gondjainkat elkendőzni vétek, prob­ lémáinkról nem szólni felelőtlenség. Értékeinket, munkánkat a képalkotásban figyelmen kívül hagyni azonban veszélyes. Ö nmagunkat becsüljük vele aló, hitet, ambíciót, akaratot fékezünk, cse­ lekvő energiánkat kisebbíthetjük. Ez pedig Czakó Gábor szándékaival találkozik legkevésbé. Kiss Aurél Csongrády Béla Czakó Gábor: Indulatos jelentések Olvasmánynak is érdekes, továbbgondolkodás­ ra pedig különösen inspiráló könyvet jelentetett meg a Magvető Könyvkiadó a Czakó Gábor írá­ saiból közölt válogatásokkal. A kötet írásainak nagyrésze nem ismeretlen az olvasó előtt: a sajátos műfaj elemekből épülő szocioriportok országos irodalmi folyóiratokban (Kortárs, stb.) mór napvilágot látak. Publicisztikai szemlélet és hevület, a tanulmányíró elemző és kutató kedve és a szociográfus adat és tényszeretete ötvöző­ dik valami sajátos egésszé ezekben a rövidebbhosszabb riportokban. Nyilván e különös (s ma meglehetősen divatos) műfaj az oka, hogy a témát jobbára csak felvető, de az összefüggése­ ket gazdagon felvillantó „jelentések" nem hagy­ ják nyugton az olvasót. Vitára ingerük, utánkeresésre ösztönzik, he­ lyenként elképesztik, hogy azonosulásra, de min­ denképpen reagálásra késztessék. Az olvasói aktivitást azonban felkelti a ripor­ tok hangvétele, s a választott módszere is. A címmel ellentétben e jelentéseket indulatossá 27 �Gera György: Terelőút A II. világháború volt az emberiség legvére­ sebb, legkegyetlenebb háborúja. Nem is az á l­ dozatok minden eddigit felülmúló száma miatt, hanem éppen a fasizmus értelmetlen és ugyan­ akkor félelmetesen módszeres emberírtása miatt. Még olvasva, filmen, tv-ben nézve is iszonyat­ tal tölti el a túlélőt ez a már-már irracionális barbárság. Olyan sokk, szégyen ez Európa tör­ ténelmében, amely felett nem lehet, nem sza­ bad napirendre térni. Fel kell deríteni ennek az esztelenül-racionális szemléletnek, gépezetnek a születését, mechanizmusát, amely népe boldo­ gulását ártatlan milliók elpusztulásához köti. Tu­ datosítani kell, hogy a gyűlölet, a faji elfogult­ ság, a sovinizmus — s ennek részeként az anti­ szemitizmus — soha semmiféle nemzeti problé­ mát nem oldott meg, csak tragédiákat okozhat, katasztrófákba torkollhat. Ugyanakkor igaz az is, hogy semmiféle bosszú, revans nem méltó az áldozatokhoz, nem használ a túlélőknek. Gera György regénye sugallja ezeket az igaz­ ságokat, de nem ilyen közhelyszerűen, hanem a művészi ábrázolás megjelenítő erejével. Hőse - akit kamaszként hurcoltak el a háború végén egy ausztriai koncentrációs táborba — 15 év­ vel később felkeresi a lágert, hogy felelevenít­ se a múlt emlékeit s egyszersmind le is szá­ moljon velük. Egész családját kiirtották s ezt a sebet a másfél évtized sem tudta begyógyíta­ ni. Bizonytalanul teng-leng a világban, nem tudja, hová is tartozik. Az ártatlan, értelmetlen áldozatok emléke minduntalan a gyilkosokat idézi. Keresésükre indul, hogy megnézze, ho­ gyan élnek ma, hogy szembesítse őket hajda­ ni tetteikkel. Ám az idilli ausztriai táj, a szo­ lid jómódban élő parasztok, a falu nem akar emlékezni. Amikor a regény hőse mindenáron emlékeztetni akarja őket, szégyenük és harag­ juk ellene fordul és megveri a násznép, akik kö­ zé a hajdani láger után kérdezősködve betop­ pan. A gyilkosok és a cinkosai n e m b o c s á ­ t a n a k meg. Roger mondja valahol Antoin-nak (a Thibault családban), hogy nem tudunk ad­ dig megbocsátani embertársainknak, míg m a g u n k n a k nem bocsájtjuk meg, amit ellene vétettünk. A gyilkos lelkiismerete irgalmatlan, mert fél. Nem csupán a bosszútól. A nürnber­ gi perben a végtelenségig tagadtak a főbűnö­ sök is, holott a tények és bizonyítékok tömege szólt ellenük. De nehezebbnek tűnik szembe­ nézni tetteinkkel és vállalni azt a következmé­ nyeivel együtt, mint elkövetni azokat. Ez a féle­ lem tüntette el a lágerek nyomait is. A regény hőse már csak bozótot, elvadult gazt talál a helyén, s csak egy darab faltörmeléket tud ma­ gával vinni emlékül. A környék lakói megta­ gadnak minden tájékoztatást a múltra és a lágerre vonatkozóan. A tudatot is benövi a fű? Nem, a gyilkosok nem felejtenek, de nem ha j­ landók beszélni. Mindent tud viszont Schwille doktor, aki a háború óta élete céljának tartja, hogy a hóhérokról adatokat qyűjtsön. Félelme­ tes szorgalommal, szívóssággal és precizitással kutat fel minden adatot. Több ezer kartonja van, amiket az igazságszolgáltatás rendelkezé­ sére bocsájt. Csakhogy az egyre kevésbé kiván­ csi rá. Az IDŐ egyre inkább elmossa, betemeti a múlt szennyét is. A főhős — tanár egy vidé­ ki kisvárosban — , aki a láger helyét keresve újra átéli gyermekkora, ifjúsága minden poklát — tehetetlen fá jdalmában kivánná a bosszút. Ám amikor a hideg gyűlölettel találkozik Schwille archivumában rádöbben, hogy a bosszú újabb vérontást szülne. A múltat már nem lehet megnem-történtté tenni s a bosszú a gyilkosokhoz zülleszti a bosszúállót is. Végül is el kell dön­ tenie, hogy hová is tartozik. Itt érti meg. hogy már akkor választott, amikor a lágerből ide jött haza. Azzal, hogy nem állította ki a képeit, (rajzolgat, festeget) nem nősült meg , mert nem akart gyereket csak kibúit a felelősség alól. el­ odázta a döntést. Az élet törvényeit kell követ­ 28 nie, a folytonosságát, a humánumét. Nem ta­ gadhatja le a lágert, — kollégái előtt eddig elhallgatta — de Schwille fanatizmusát se kö­ vetheti. Apja emlékébe kapaszkodik, aki mér­ téktartásra és tartalmas humanizmusra taní­ totta, aki irtózott a szélsőségtől és az elfogult­ ságtól. Érett, jól komponált regény Gera György könyve. A tulajdonképpeni cselekmény néhány nap alatt játszódik, ám az idősikok váltásával, az emlékezés-technika frappáns alkalmazásával egy teljes életutat tud bemutatni. A dokumen­ tumok, idézetek a magyar történelemből, a né­ met fasizmus történetéből távlatot, históriai mi­ liöt is adnak a regény cselekményének. Semprun Nagy utazása, Az ájulás-ával szemben az áldozatot rajzolta meg, aki e l s z e n v e d t e a történelmet és csak hosszas érlelődés, a láger nyomainak keresése után döbben rá, hogy cse­ lekednie kell, v á l l a l n i a önmagát. Ezt a he­ lyes cselekvést azonban itt és most kell megta­ lálnia. (Magvető Könyvkiadó, Bp. 1972.) Horpácsi Sándor Szakmabelieknek és laikusoknak Mielőtt rátérnénk az „ Ember és lát­ vány városépítészetünkben” c. könyv is­ mertetésére, igyekezve feltárni mindazt, amit fontosnak, kiemelnivalónak tartunk, először a városépítészet fogalmának mint bevezető alapfogalomnak megvilá­ gítására — , a szerzőtől „kölcsönzünk” egy pontos megfogalmazást. - „A vá­ rosépítészet olyan műfaj, a város olyan műalkotás, amelynek megalkotása a gyakorlati életet szolgálja, de amelynek a mindennapos élet, a fejlődés maga is az egyik közvetlen alapítója.” - Ez az idézet a három részre komponált mű I. része bevezető fejezetének alapgondola­ ta. A három rész megoszlását kissé ön­ kényesen úgy írhatjuk fel, hogy - Á - B Á. Az I. és III. rész konkrét problémákkal, a középső inkább általános érvényű el­ méleti kérdésekkel foglalkozik. Ezt a megállapításunkat fejezik ki a részcí­ mek, amelyek így szólnak: I. „Városkép, városépítészet, városköz­ pont." II. „Általános városépítészeti kérdések.” III. „Történeti városaink és központjaik különleges kérdései." Az I. részben a szerző rendkívül sokol­ dalúan tárja fel, tudatosítja bennünk a városkép fogalmát, a külső és belső vá­ roskép hatását, a várossziluett jelentő­ ségét. Megismerjük a városszerkezet és vá­ roskompozíció közötti különbséget, azt, hogy a városszerkezet funkcionális lénye­ gű, viszont a városkompozíció elsősor­ ban esztétikai-vizuális jelentőségű; és készséggel fogadjuk el azt megállapítást, hogy a kompozíció esztétikai értéke an­ nál jelentősebb, minél inkább egybeesik az előbbi két tényező. A Magyar Városkép c. fejezetéből rész­ letes és igen érzékletes képet kapunk városaink jellegzetességeiről, sajátossá­ gairól, összehasonlítva más európai vá­ rosok, települések jellemző tulajdonsá­ gaival. G ranasztói Pál ezeket a jellemvo­ násokat a következőképpen rögzíti más hasonló értékű megállapításával együtt. „Városaink laza, falusias, vagy egyéb kertes beépítésű házakkal fokozatosan olvadnak a tájba” — vagy „Városaink a terephez idomulnak.” — és „A középü­ letek csoportja határozottabban emelke­ dik ki — mint általában az európai váro­ sokban” . — A magyar városkép meghatá­ rozott elemének tekinti az épületek és te­ tőszerkezetek formáját, arányát, épüle­ teink puritán, díszítetlen, hivalkodás men­ tesen szinezett homlokzatait, de mind­ ezeken túlmenően nagyon jelentősnek tartja városaink belső növényzetét és azt, hogy a táj és város között majdnem ki­ vétel nélkül rendkívül harmonikus illesz­ kedés van. Ezután szemléletes képet nyújt a modern városképről, összehasonlítva a „N őtt” és „Egyidejűséget kifejező” város­ képekkel, párhuzamba állítva azonossá­ gaikat a továbbfejleszthetőség és ellen­ téteiket az újszerűség megidézésével. A modern városkép jellemzője — írja — a „Tágulás" - „Tisztulás,” a több dimen­ ziós állandóan érezhető arány és méret­ növekedés. Ugyanakkor sokakkal egyet­ értően hiányolja a modern városképből, a régi városképekben átélt városképi ef­ fektusokat, az intimitást, a védettség ér­ zetét. Éppen ez a megállapítása vezet a történeti városközpontjaink c. fejezethez, amiben kifejti, hogy — „a történeti városközpontok megtartása, ésszerű fejleszté­ se lehet a helyes út." — mert a történeti városközpontokban nagy szellemi, eszmei értékek akkumulálódtak, jelentőségük, az emberekre gyakorolt hatásuk nagy és az emberek természetszerűleg vonzódnak ezekhez. De felhívja figyelmünket arra, hogy ne tekintsük őket rezervátumoknak, értékeik megtartása mellett fejlesszük, bővítsük, körültekintően úgy, hogy ma magunknak is „értékeset" tegyünk hoz­ zájuk. A II. rész általánosabb érvényű meg­ állapításai közül igen fontosnak tartjuk többek között azt, hogy a városok múltja feltérképezhető hatásuk a fejlesztésre vo­ natkozóan egyértelműen értékelhető, ugyanakkor a hosszabb távlatra megha­ tározó tervezés hibás szemlélet eredménye, tekintettel a jövőre, az állandóan gyorsuló fejlődésre, amit hosszú távon előre látni lehetetlen. Mindig a kor kö­ vetelményei a közeljövő belátható és el­ érhető valósága legyen irányítója városfejlesztő, átépítő tevékenységünknek. A szerző arra biztat — „merészek, újítók ott legyünk, egyben terveinkhez is ragaszko­ dók, ahol a környezetet is belátható időn belül átalakíthatjuk." — A továbbiakban a városokról kialakult tudatról — a váro­ sok esztétikai értékének tudatformáló erejéről, a közösség városformáló és a város közösségformáló kölcsönhatásáról nyújt tájékoztatást. Azt írja, — „A városépítészet rendje, mint �esztétikai érték, a létrehozó társadalom rendjének kifejezése” — ezzel kapcsolat­ ban elemzi a közösség városalakító te­ vőleges részvételének fontosságát, és ki­ emeli, hogy a helyi közösségi szándékok, elhatározások, szervező munka érvény­ re jutásának éppen városunk, Salgótar­ ján nyújtja a legjobb példát az utóbbi időben. Leszögezi, hogy a városépítés, „Közösségi alkotás” — ,és ennek a gya­ korlati megvalósítására szocialista vi­ szonyaink között minden feltétel adott. A könyv III. részében részletesen fog­ lalkozik a történeti városközpontok fej­ lesztésének, átépítésének szerteágazó problematikájával. Nem ért egyet azzal, hogy új városközpontok létesüljenek, új helyen a történeti városainkban, az elő­ zőekben kifejtett indokaink alapján, in­ kább a központokban lévő történeti ér­ tékű, alkotás értékű építményeink gon­ dos felülvizsgálatát, értékmeghatározá­ sát, s ha kell, akár az óvatos ésszerű szanálását tartja követendőnek a törté­ neti városközpontok helyének megóvása érdekében, azért, hogy azok képesek le­ gyenek alkalmazkodni a megváltozott kö­ rülményekhez. Újra hangsúlyozza, a tör­ téneti városközpontok jelentőségét és azt kívánja, hogy „A városközpontok újjá alakítását ne a távlati fejlesztés végére halasszuk, hanem — legalábbis megkezdésüket — hozzuk minél előbb­ re” . Itt és ezért hozza fel példának újó­ lag városunk, Salgótarján városközpont­ jának újjáépítését, megjegyezve, hogy ebben az esetben ugyan nem történeti városközpont újjáépítéséről van szó, mégis, jobb példa híján az itt történte­ ket ajánlja követendőnek. Granasztói Pál könyve jelentőségét mindezeken túl többek között abban lát­ juk, hogy jó időben, a rossz példák nél­ küli időben szól közösséghez, alkotókhoz, segít felmérni jövőbeni tevékenységünk súlyát, kihatását, és ösztönöz a jó mun­ kára. Szatmári Béla Két múzeumi kiadványról A tavalyi és az idei két nagy irodalmi évfor­ duló, Mikszáth és Madách emlékének felidézése dicséretes kezdeményezésre indította a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságát. A korábbi mú­ zeumi füzetek továbbfejlesztéseként ugyanis Nóg­ rád megyei múzeumi közlemények sorozatcím alatt tanulmányköteteket bocsátott közre a megye két nagy szülöttje tiszteletére. (A régi sorozat folytatását érzékeltetve azzal, hogy a kötetek­ nek a 18. és 19. sorszámot adták). A Mikszáth-emlékkötet színvonalának emelé­ sére sikerült megnyerniök az országos szakértő gárda két neves tagjának a közreműködését is: BISZTRAY GYULA a Mikszáth-művekben fellelhe­ tő rendkívül gazdag szellemi néprajzi adalékok­ ról ad hírt és ezzel is igazolja, hogy a palócok nagy írója mennyire ismerte népe gondolkodásmódját, lelki világát; KOZOCSA SÁNDOR vi­ szont újabban előkerült Mikszáth-levelek publi­ kálásával egészíti ki az írói életrajzot. Rajtuk kívül természetesen a megyében tevékenykedő kutatók is tudtak újat nyújtani: KISS AURÉL a Mikszáth-művek dzsentri-ábrázolásának kérdései­ hez szól hozzá elsősorban stilisztikai szempontból, kimutatva, hogy a realizmus és romantika ket­ tőssége a dzsentri és polgár viszonyának és meg­ jelenítésének problémájaként jelentkezik első­ sorban az utolsó nagy regényben, a Noszty fiú esetében; SZABÓ BÉLA a regények és elbeszé­ lések társadalmi-politikai hátterének, mondani­ valójuk valóságmagvának megvilágítását segíti elő a korabeli Nógrád megye társadalmi, gaz­ dasági viszonyainak felvázolásával. Jól egészíti ki ezt a tanulmányt az a néhány eredeti levél­ tári dokumentum, amely az 1870-es évek korrupt és botrányokban bővelkedő megyei közéletét mu­ tatja be. Érdekes kérdést feszeget ERDŐS ISTVÁN felmérése: hogyan él ma a nagy író emléke egy­ kori falujában, Mohorán; LEBLANC ZSOLTNÉ és BALÁZS LÁSZLÓ pedig jó öszeállítást ad a Mikszáth-hagyományok ápolásáról, illetve az évfor­ dulóval kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenység­ ről. Hasonló célkitűzésekkel jö tt létre a második, a Madách emlékének szentelt tanulmánykötet is. Ennél ugyan már kevésbé sikerült a szerzőgárda kiszélesítése, hiszen megyén kívüli kutatót csak egyet találhatunk a kötet szerzői között és a töb­ biek, a megyebeliek is szinte teljesen azonosak a Mikszáth-kötet szerzőivel. Ez a körülmény ter­ mészetesen mit sem von le a tanulmányok érté­ kéből, csupán elgondolkoztatja az olvasót azon, vajon nincs-e a megyében más, több, irodalmat, történelmet kedvelő és értő ember, akinek mun­ kásságára ilyen és hasonló kiadványokban, de a folyóiratokban és sajtóban is számítani lehet. A kötet előszava, midőn arról szól, hogy a múzeumi 29 �szervezet a későbbiekben is folytatni kívánja a Madách-hagyományok ápolását, legyen egyúttal felhívás is, mely megmozgatja a szunnyadó erő­ ket és aktivitásra serkenti a szellemi tartalékokat. A kötet tanulmányai három témakörbe csopor­ tosíthatók. Ezek közül az elsőt, a Madách-életrajz kiegészítését szolgálja kitűnően SZABÓ BÉ­ LÁNAK a legújabb kutatásokban és eddig még nem ismert dokumentumokon alapuló tanulmá­ nya, amely a korábbiakban elterjedt Madáchképet módosítva kimutatja a nagy írónak a sza­ badságharc idején kifejtett aktív tevékenységét; részben ezt támasztja alá, részben más vonatko­ zásokban egészíti ki az életrajzot LEBLANCZ ZSOLTNÉ dokumentumválogatása, melyben az utóbbi évek levéltári feldolgozó munkája során előkerült Madách-dokumentumokat teszi közzé, melyek — ha önmagukban nem is túl jelentősek, de összességükben mégis sokat mondanak s egyben jól kapcsolódnak az 1964-ben (éppen a múzeumi füzetek 9. darabjaként) megjelent Krizsán-féle dokumentumösszeállításhoz. A másik témakör Madách írói arculatának, il­ letve munkásságának egy-egy oldalára rávilág ító tanulmányokat tartalmaz. A Nógrád megyei Madách-kutatá s egyik legserényebb budapesti művelőiének, KERÉNYI FERENC iro­ dalomtörténésznek a tanulmánya Madách világ­ nézetének néhány kérdéséről szólva elmondja, hogy szemben azokkal a nézetekkel, melyek sze­ rint Madáchnak határozott világnézete nem volt, csak különböző eszmeáramlatok ötvöződtek ben­ ne össze, igenis jól érződik felfogásában kora haladó gondolkodóinak, Feuerbachnak és hason­ lóknak szemlélete (függetlenül attól, hogy a Tragédiában bibliai forrásból indul ki), természete­ sen nem úgy, mint az ellentétes hatások erősza­ kos egymásbaforrasztása, hanem mint egy vívó­ dó ember évek során át megharcolt, alakuló, de dolgokról a lehetőségek korlátain belül minél világosabb képet adó világnézete. KISS AURÉL a lírikus Madáchról ír, megállapít­ va, hogy a versek nem egy lírikus egyéniség reflexiói, hanem a filozófus költő önkifejezési kisérletei, melyek, ha a Tragédia árnyékában sze­ rényebb helyet is foglalnak el, önálló értékük miatt mégis csak figyelmet, tiszteletet parancsoló alkotások. ERDŐS ISTVÁN a sokáig elfeledett és napjainkban reneszánszát élő Madách-dráma, a Mózes kapcsán elmondja, hogy a szerző a nagy történelmi sorsfordulók heroikus méretű vezéregyéniségeinek szükségszerűségéről szól a műben (félreérthetetlenül utalva ezzel Kossuthra), arról, hogy bár a vezér elbukott, a nép a győzelem hitével folytatja a harcot. Végül a harmadik témakör, a Madách-ha­ gyományok továbbélése jelenik meg a — meglepő módon a kötet elejére helyezett, egyébként azon­ ban kitűnő - összefoglalásában, melyben MOL­ NÁR PÁL fejti ki a milléneumi évek hangzatos, semmitmondó frázisokkal teli Madách kultuszá­ tól a napjaink tartalmas, a társadalom széles rétegeit sokoldalúan megmozgató, történetileg megalapozott Madách-kultuszá nak kifejlődéséig megtett út főbb állomásait, részletesen ismertet­ ve, hogy miként is állunk ma Nógrád megyében a nagy írónk hagyományainak ápolásával. A két kötet nyomdai kivitelezése jó, különösen a Madách-kötetről lehet ezt elmondani. A külön­ ben gondos szerkesztés talán olyan kisebb észre­ vételeket is megelőzhetett volna, mint az pl. hogy tulajdonképpen egyik kötetnek sincs, címe, va­ lamint, hogy — főként a Madách-kötetnél — a képanyag válogatása és összeállítása kissé ötlet­ szerű. Mindenesetre a kötetek témájuknál és fel­ dolgozásuk igényességénél fogva nyereségei le­ hetnek a hazai irodalomtörténetírásunknak, ha az eddiginél szervezettebb és céltudatosabb ter­ jesztéssel próbálná a múzeumi igazgatóság azo­ kat az országos érdeklődés homlokterébe á llíta ­ ni. Nem valószínű, hogy félni kellene a sze­ rénytelenség és a kellő önkritika hiányának vád­ jától és így megfosztani az ország határain be­ lül, de kívül is élő érdeklődőket attól, hogy tu­ domást szerezhessenek a két kiadványról és amennyiben igénylik, a jelenleginél könnyebben hozzá is juthassanak. S chneider M iklós 30 FIGYELŐ A dramatizált történelem Vannak történelmi alakjaink, akiknek korai és tragikus halálába még évszá­ zadok multán sem tud belenyugodni a nemzet emlékezete. Alakjuk köré legen­ dákat sző a kegyelet, ezeket kiszinezi, dramatizálja. Feltehetően minden nép történetében így van ez, a mi történel­ münkben azonban oly sok a vesztett há­ ború, levert forradalom, hogy az emlé­ kezet belesajdul. Ezzel vagy más, szub­ jektív, lélektani okokkal magyarázható, hogy mi mindig külső okokat keresünk a kudarcok, veszteségek magyarázatá­ ra? A török azért foglalta el és uralta oly sokáig az országot, mert nem segítettek sőt elgáncsoltak minket a Habsburgok; 1848-49-ben azért buktunk el, mert túl­ erővel jöttek a cári csapatok stb stb. Aki olvasott Jókai-regényeket tudja mi­ ről beszélünk . . A nemzet önismeretének egyfajta hiá­ nyáról van szó, arról a szinte menekü­ lésszerű önfelmentésről, mindent — meg­ magyarázni — akarásról, amely képes letagadni, megszépíteni és a tényeket, csakhogy ne kelljen önvizsgálatot tar­ tani. Mert valóban volt külső támadás is, — sok — túlerő is, de IV. Béla hiába szólt, jajdult, hogy ki azt az ősi kar­ dot, Mátyás örökségét mi magyarok (uraink) prédálták el szinte versengve, tobzódva. Mindez pedig Ö rsi TV-játéka nyomán lett újból téma. Megölték Zrínyi Miklóst vagy tényleg baleset történt? A vita évszázadok óta tart. Hiába a derék, szavahihető Bethlen Miklós tragikusan szép beszámolója (önéletrajzában) az esetről, hiába a korabeli dokumentumok; levelek, követi beszámolók, diplomáciai iratok. Nem akarunk hinni a tényeknek. Nem, ez a kiváló férfi, költő, hadvezér, politikus hadvezér, kardforgató férfi, ügyes vadász — nem, ő nem halhatott meg ilyen ostobán, ilyen végzetszerűen - mondogatjuk. Ilyen baleset nincs, itt az ármány dolgozott, a politikai ellenfe­ lek, a szerelmi vetélytárs! (Nádasdy) ke­ ze, akiknek útjában állt valamilyen okok miatt. S mi a derekak, bátrak, becsülete­ sek védtelenek vagyunk az ilyen ármány­ nyal szemben. Ezért volt hasznos a TV Műhely 3. adása, ahol is hivatott szak­ emberek beszélgettek a műsorvezető Szakály Ferenccel erről a témáról is. Na­ gyon rokonszenves embernek tartja Zrí­ nyi Miklóst Klaniczay Tibor, Perjés Géza, Péter Katalin is. Ügyes volt ez a kérdés a vita végén. Ám az, hogy a tudós mi­ ként vélekedik kutatása tárgyáról, nem befolyásolja a tények objektív feltárásá­ ban. Perjés Géza, a hadtörténész szemé­ vel elemezte Zrínyi pályáját. Kora egyik legnagyobb hadvezére volt, aki két megyényi területre volt visszaszorítva, nem bontakoztathatta ki stratégiai zsenia­ litását. Monteccuccoli szerencsésebb volt. Ám ezért gyűlölni Monteccuccolit? Zrínyi gyűlölhette — vetélytársa volt. Az utókornak azonban tudnia kell, mérlegel­ nie kell a korabeli európai erőviszonyo­ kat is, amelyben a Habsburg uralkodó is csak egy sakkfigura, aki nem úgy lép, ahogy akar. Determinálja Franciaország, XIV. Lajos, a török, és természetesen a magyarországi politikai helyzet is. El­ hangzott a vitában is, hogy egy politi­ kust, egy történelmi kort nem lehet eti­ kusan megitélni. Illetve lehet, de annak semmi haszna, Zrínyi nagyságából semmit se von le, ha figyelembe vesszük, hogy va­ lóságosan mekkora mozgásterülete volt. Erkölcsi, emberi nagysága éppen abban van, hogy mérlegelte is az adott ma­ gyarországi és európai helyzetet, volt esze, ereje, bátorsága, hogy építő mó­ don beleszóljon, változtatni akarjon raj­ ta. Nem drukker volt és nem kibic. De a történelmet mi már nem csinálhatjuk he­ lyette, halála okát sem változtathatjuk meg! Klaniczay professzor higgadtan bölcs magyarázatából tudjuk meg a le­ gendatermés okát. Az induló kuruc moz­ galomnak szüksége volt a mártír Zrínyi alakjára, hogy erkölcsi tőkét és morális alapot kovácsoljon belőle a laboncok ellen. Az adott történelmi pillanatban ez indokolt is lehetett. De valóban megérti Zrínyi nagyságát, a szellemét, aki a ha­ lállal manipulál? (a szónak abban az értelmében, ahogy Csoóri Sándor fejti meg a 10-es Tiszatájban írt cikkében, azaz mást mond, mint ami van?) Mit mond József Attila? Bizony be kell „vallanunk” a történelmünket, mert aki a történelmet jól tudja, a jelent csinálja jól. S ez sem könnyű dolog. Van mit ta­ nulni Zrínyitől: szívósságot, töretlen, lo­ bogó hitet, racionális számítást, ha kell, leleményességet. Perjés Géza hívta fel a figyelmet arra, hogy Zrínyi kitűnő gaz­ dasági szervező is volt! gályái, gulyái jövedelmét — a haza, a köz hasznára — , de gyarapította. Érdekes, hogy erről még a történelemtudomány is keveset tud. Miért? Mert erről nem lehet olyan pá­ tosszal beszélni? Nem itt buktak el leg­ szebb harcaink, hogy nem volt elég ló, fegyver, ruha, élelem? Zrínyi katonáinak volt. Élesszük ennek a Zrínyinek az em­ lékét is a kard és toliforgatóé mellett! Nem is veszített csatát... H. S. �Híreinkből December 15-én, a salgótarjáni Ö blösüveggyá ri Művelődési Házban bonyolítot­ ták le a Munkásfiatalok Országos Vers­ mondó Versenyének megyei elődöntőjét. Az országos döntő színhelye 1974 április 5-6-7-én Salgótarjánban lesz. Ünnepélyes keretek között avatták fel a megyeszékhelyen Vasas Károly szobrászművész bányász témájú köztéri szobrát. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának székháza szomszédságában álló bronz kompozíció avatására december 22-én ke­ rült sor. Befejező nyomdai munkálataihoz érkezett a kemerovói és nógrádi költők alkotásait tartalmazó irodalmi antológia. A Corvi­ na Könyvkiadó gondozásában megjelenő kétnyelvű kötet — Találkozás címmel előreláthatóan 1974 első felében kerül az olvasók asztalára. KÉPJEGYZÉK: címoldal: Borsos Miklós: Derkovits (Salgótar­ ján, Schuyer F. út, 4. old.: Nemzetiségi együttes, 5. old.: Sal­ gótarján, Autóbuszállomás, 7. old.: Salgótarján éjjel, 12. old.: Salgótarján városközpontja, 10. old.: Patay László seccója (Salgótarján, SZMT-székház, 13 old.: Varga Imre: Városszim­ bólum, Radnóti (mindkettő Salgótarján, Tanácsköztársaság tér), 14. old.: Somogyi József: Felszabadulási emlékmű és Lessenyei Márta: Napbanéző (mindkettő Salgótarján, Tanácsköz­ társaság tér), 21. old.: Báli meghívó 1932-ből és gr. Széche­ nyi István levele „Nemes Nógrád Vármegyének” , 23. old.: Blaski János mozaikfala — részlet (Megyei Művelődési Köz­ pont üvegcsarnoka, Salgótarján), 24. old.: Czinke Ferenc: A város, 25. old.: Iványi Ödön képei, 26. old.: Taar Ferenc: Láng és tövis (a salgótarjáni bemutatóról), 29. old.: Salgótarján, városközpont, borító belső Tar István: Tanácsköztársasági em­ lékmű (Salgótarján, Tanácsköztársaság tér) és Pál Mihály: Fiú madárral (Salgótarján, Lovász József út), hátsó borító: So­ mogyi József: Felszabadulási emlékmű (Salgótarján, Tanácsköztársaság tér). �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/07f251293a08c25fb0e6fcd2b175798b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09d7e7f6a492647f4ac4814cbc16f30b.pdf da1fd1f12f5dd643cbfb29a85a4e0ff5 PDF Text Text Egy elfeledett Mikszáth -elbeszélés Közélet, közéletiség -nézetfelderítésen fiatalok között Riport szakmunkástanulókkal Bányászdalok Urbanizáció, művészet Végvári Lajos Salgótarjánról A komárnói Magyar Területi Színház Vasas Károly bányász-szobráról Gyermekkoromban gyökerezik az emlék (bár, ha utánagondolok, társíthatok ide példát bőven a felnőtté érés éveiből is): milyen tömérdek megpróbáltatás, mennyi járt utakat és mellékösvényeket mérő próbálkozás, sanda szabálytalanság, önös érdekű kihágás, csüggedést szülő balsiker és mennyi apró öröm, diadalmas nyereség kel­ lett ahhoz, hogy végre hittel tudva fogadjuk el a kollektív játékok egyezményes rendjét. Mert az emberfajta elemi ösztönével együtt hagyományozódik át az az önzés, ami a még csekélyebb tudatú ifjúkorban olyan leplezetlenül megnyilatkozik — nem azonosulva ugyan a más kárára törekvéssel, de jellege miatt igencsak messze esve a kol­ lektivizmustól. És bizony közvetlen tapasztalás hozza meg csak a kilábalást. Aminek első foka: a közösségi együttmozdulás lehetőségeinek, majd szabályrendszerének fel­ ismerő elfogadása. A második pedig: a közérdek elsőd­ leges ösztönzőként való ,,közreműködtetése” az együttmozdulásokban. Így érik felnőttkorba a társadalmi szövet­ rendszerbe megszámlálhatatlan kötéssel ágyazott ember — s így érik felnőttkorba maga a társadalom is. Nem ma kezdődött folyamatban sorakoznak elő a szo­ cialista társadalomépítés aktuális igényeit hangsúlyozó irányelvek, állásfoglalások, határozatok, melyek egyértel­ műen arra ösztönöznek, hogy egyén és kollektíva tuda- IRODALMI, MŰVÉSZETI, TARSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �tosabban élje át felelős mivoltját és szövetkezzen politikai céljainkat segítő közös vélemény-, akarat-, cselekvésnyilvánításra. S mégis, a konstruktív mozgásoknak tág teret nyitó politika, a közszellemet e mozgások szükségességének elfogadására noszogató igény, a szocialista demokrácia bő lehetőségkeretei ellenere is — milyen gyakran talál­ kozhatni az ember (a társadalmi lény) ,,kamaszkorának" irritáló jeleivel. („Gyakrant" mondok, ha nem is óhajtok túlnyomó többségről beszélve az aránytévesztés hibájába esni. És „irritálónak" nevezem, mert, ha fel is fogható a fejlődés természetes szakaszjegyének, felszívódása indo­ kolatlanul lassú ütemű.) Kerüljünk közelebb a konkrétumokhoz! Ime, néhány egyértelmüsítő jel, adalék annak megvilá­ gítására, mire alapozódik az a felvetésem, hogy bőséggel vannak ma még a szocialista társadalomépítés „szentül komoly játékának" szabályrendszerét, a közön keresztül az egyennek biztos nyereséget adó lényegét elfogadni nem merők, vagy éppen saját hasznukra fordítani akarók. 1. Azokra gondolok, akik a szűkebb-tágabb közössé­ gükön belül tapasztalt és a közösséget általánosan emésztő gondot képtelenek „közfelkiáltással" megszün­ tetni. Inkább veszik magukra a „nyűg alatt nyögés" ko­ holt, de kényelmes köntösét, hogy a tétlenség állapotá­ ban aztán oktalan sértettség lombozódjon bennük. 2. Azokra gondolok, akik e közös gondok orvoslására nem a játékszabályok szerint közvetlenül illetékes fórum­ hoz folyamodnak, hanem meghökkentő ugrásokat produkálva, azonnal felsőbb szinteken keresik — na­ gyobb bátorsággal helyben is meglelhető — igazukat. (Mintha minden náthás beteg azonnal klinikai profeszszorhoz folyamodna körzeti orvosa helyett.) 3. Azokra gondolok, akik a „ne szólj szám, nem fáj fejem" elvét vallják közösségi ügyekben, de gondolkodás nélkül veszik a fáradságot, hogy több fórumon hivatali üggyé emeljék jelentéktelen tyúkpöreiket, mert a közélet szinpadait csak maguknak írt monológok eljátszására vélik hasznosnak. Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Deák Gábor: Ifjúság és politika 4 Szendi Márta: Másokért élni 7 Pál József: Ma közérzet... 10 Szöghy Katalin: Okok és kifogások 12 Kő-Szabó Imre: Falusi fiatalok 14 Dokumentum: Könyvek SZÉPIRODALOM 15 Mikszáth Kálmán: Aki tudtán kívül házas 21 Egy elfelejtett Mikszáth-elbeszélés (Belitzky János) 22 Emil Boleslav Lukac: Ki az uralkodó?, Verlaince szobra alatt (Jánosy István fordításai) HAGYOMÁNY 23 Nagy Zoltán: Nógrádi bányászdalok MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 26 Végvári Lajos: Urbanizáció, művészet, lehetőségek 28 Sulyok László: „...mint Déryné kortársai” 29 Madách-emlékérem és Madách-alkotói díj, 1974. KÖRKÉP 30 Vasas Károly bányász-szobra (Pál József) 31 Irodalmi Színpadi Napok (Kiss Aurél) 32 Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek (Horpácsi Sándor) 33 Tanulmányok a munkásosztályról (Csongrády Béla) 34 A nemzetközi munkásmozgalom története (H. Hámori Anna) 34 Egy gimnázium jubileumára (Schneider Miklós) A címoldalon Vasas Károly bányász-szobra, a hátsó borítón Kass János Mózes című grafikája (részlet) 4. És gondolok végül azokra, akik a demokrácia gya­ korlásának színterein „következetes” semmitmondással, nyálas hajbókolással vagy éppen alaptalanul vagdalkozó nagyhangúsággal produkálják magukat — szándéko­ san egyenlőségjelet téve közérdekű önkifejezés és helyez­ kedő önmutogatás közé. Igen, léteznek ezek a típusok, nem is kis számban vannak jelen. Ők a hátrányos helyzetűek. Hátrányos hely­ IRODALMI,MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT zetűek, mert speciális helyi és egyéni meghatározottsá­ gok miatt magukat a szocialista demokrácia intézményrendszerében való iskolázatlanságra kényszerítik. Bár a A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta társadalmi együttélés általános feltételei között és ösz­ Felelős szerkesztő: Végh Miklós tönzői hatására régen „magasabb osztályba" léphettek A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, volna már... És lépnek is, hiszen a közösségi élet hét­ Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. köznapi sikerélményeinek sorával kell nap mint nap Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI szembesülniük. Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, Így érnek lassan ők is felnőttkorba: azok mellé, akik vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei egy már magasabb minőségű kollektívizmussal átsegítet­ jelzőszámára. Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél ték kamaszkorán ezt a mi társadalmunkat. Segítsük őket évre 15, egy évre 30 Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. nem könnyű megújulásukban! PALÓCFÖLD Kassai-Végh Miklós 74 7540 Nm NyV balassagyarmati telepe 2000 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ifjúság és politika Az ifjúsági vezetők, az ifjúság nevelésével foglalkozók annak idején — négy évvel ezelőtt — a jövőt tudatosan tervező, táv­ latokról gondoskodó politikai döntésként fogadták az ifjúságpolitikai határozatot. Megvalósítását az elmúlt évben felelős fórumok (Politikai Bizottság, a megyéi pártbizottság, a pártszervezetek) értékelték, de értékítéletet alkotott önmagáról, helyzetéről, felkészüléséről a KTSZ-vezetőségválasztás alkalmá­ val a legérdekeltebb fél, az ifjúság is. Négy év mérlegét megvonni, egy megye méreteiben gondol­ kodva is, egyetlen, szigorú terjedelmi korlátok közé fogott cikk­ ben - nem tartozik a könnyű feladatok sorába. Csábító volna a dolog könnyebbik felét megfogni: megírni, hogy hány fiatal kapott megbízatást és bizalmat különböző testületekben, hány munkatervben szerepel „kiemelt” feladatként az ifjúság neve­ lése; hány ezer, tízezer vagy éppen százezer forint áll a fiata­ lok neveléséhez rendelkezésre; hogy elcsitultak a generációs viták, higgadtabb a közvélekedés a fiatalok ügyeiben. Ha vi­ szont erről szólna a cikk — arról, hogy az ifjúságpolitika leg­ fontosabb alapelemei kialakultak -, igazat, de nem eleget szólna. A lényeg azonban nyilvánvaló: társadalmunk egészének fej­ lődése lehetővé teszi, ugyanakkor meg is követeli, hogy ezzel párhuzamosan az ifjúság gondolkodásmódja, magatartása, életformája is a kívánt ütemben fejlődjön. Nem kevesebbről van szó, mint a kommunista karakterű fiatalok felneveléséről; s ez az egész társadalom ügye és állandó feladata kell, hogy legyen. Ezért áll mai munkánk középpontjában az ifjúság esz­ mei, politikai nevelése. Ez - ma már aligha vitathatja valaki is — a szocializmus teljes felépítése szempontjából a legdöntőbb kérdések közé tartozik, hiszen olyan rétegről van szó, amely nemcsak alakítandó, formálandó, a felnőtt nemzedéknek bo­ nyolult „leckéket feladó” közeg, hanem cselekvő részese, ál­ landó mozgásban levő ereje is a társadalomnak. Sem a jelen, sem a jövő számára nem lehet ez közömbös, hiszen a jelen építőiről, alakítóiról, a jövő munkásosztályáról és annak veze­ tőiről van szó. Nemrégen (a múlt év novemberében) állapította meg a Po­ litikai Bizottság, hogy az „ifjúság körében végzett politikai ne­ velőmunka eredményeivel nem lehetünk elégedettek, színvo­ nalában mind a követelményektől, mind a lehetőségektől el­ marad.” Ezt akkor is el kell fogadnunk, ha tudjuk és nap mint nap tapasztaljuk, hogy az ifjúság jelentős többsége szorgal­ masan tanul, becsületesen dolgozik, készül a „felnőtt” életre; hogy gondolkodásában a szocialista eszmék hatása döntően érvényesül: a KISZ-tagok ismerik, elfogadják a párt politiká­ ját, ennek valóraváltásán - érdeke is ezt kívánja — dolgozik a fiatalság. A legjobbak — egyre többen — a párttagság sorai­ ban, tudatosan, elkötelezett módon végzett munkával is kife­ jezik politikai felismerésüket. Csak példaként említem azt a többezer fiatalt, aki az ifjúsá­ gi brigádokban dolgozik, több mint tízezer a száma a felnőtt brigádok fiatl tagjainak. Két a megye gazdasági fejlődésében is komoly szerepet játszó üzemünk KISZ-védnökséggel épült, és szólhatunk KISZ-alapszervezetekről, melyek többezer órát dolgoztak társadalmi munkában lakóhelyük szépítéséért, az óvodai-bölcsödei férőhelyek bővítéséért; akik minden „köz­ ponti megkeresés nélkül birtokba vették az utcát, és szenve­ délyes hangon, fiatal internacionalistákhoz méltón szóltak a chilei munkások hős harcáról, akik végig szinte együtt „har­ coltak" vietnami testvéreikkel. Ez a jogos elismerés pedig elég­ séges alap ahhoz, hogy a felnőtt társadalom megfelelő biza­ lommal legyen az ifjúság iránt. Akkor is, ha nem szabad, nem érdemes hallgatni azokról a nevelési gondokról, amelyek jelei a tapasztalható, fokozódó politikai aktivitás, a tisztességesen végzett munka mögött is jelen vannak. tény, hogy a fiatalok környezetüktől többnyire készen ka­ pott társadalomképben nem egy torzult nézetet is örököltek: nacionalizmust éppúgy, mint ultrabalos felfogást. Saját ta­ pasztalatuk azonban módosithatja, de meg is erősítheti a kispolgári társadalomszemlélet érveit. Terjed a közélet, a poli­ tika iránt közömbösség, tanulásban, az ismeretszerzésben meg­ mutatkozó igénytelenség. A becsületesen dolgozók mellett nem kevés azoknak a száma, akik csak annyit teljesítenek, amenynyit minimálisan megkövetelnek tőlük. A fiatalok nem lebecsü­ lendő száma nem mentes az anyagiasságtól, a „kevés mun­ ka — sok pénz” elmélettől. És legalább annyira elítélendő azok gondolkodása, akiket a „Ne szólj szám, nem fáj fejem” elve vezérel, akik a közösségi érdek megsértése láttán sem szólnak: a fiatalok körében is létezik, sőt újratermelődik egy­ fajta kispolgáriasság, hol álradikális forradalmi hevület frá­ zisaiban, hol „a külvilág zajától mentes, csendes, békés ott­ hon” illúzióiban. Az ifjúság nevelésében legfőbb segítőerőnk maga a fiatal­ ság. Az a nagyszámú tisztségviselő, aki — ha megfelelően fel­ készül, ha szóban és tettben példát mutat — nézet- és vé­ leményformáló politikai erővé válhat. A vezetők, az ifjúkommunisták nevelése, politikai képzése, közéleti készségeinek fejlesztése nélkül eddigi eredményeink is veszendőbe mehetnek. Akit a mélyvízbe dobnak, vagy megta­ nul úszni, vagy elsüllyed megfelelő segítség nélkül. Politizálóbb légkör megteremtéséről — amelyben fejlődik, gyarapodik a fiatal vitakészsége, formálódik gondolkodása, alakul magatartása - a fiatalok körében mindenek előtt az adott KISZ-közösségnek kell gondoskodni. Valójában azonban a nevelésben érdekeltek összehangolt tevékenysége szükséges. Újra és újra meg kell a fiatalsággal együtt tanulni, hogy nem lehet a hibák, elítélendő jelenségek, pozícióinkat gyengítő tü­ netek ellen harcolni úgy, hogy ezt a harcot öt vagy tíz ember vállalja magára. A család az a nevelő közösség, amely a felnövekvő ember­ ben a köz ügyei iránti érzékenységet kialakítja, amely a magánés közéleti harmónia iránti igényeket megalapozhatja. S a munkahely az a terep, ahol nemcsak munkadarabok készül­ nek, hanem emberi kapcsolatok, példák, magatartásformák épülnek. A lógós, a fusizó, a követelőző, a kizárólag a bo­ ríték vastagsága alapján gondolkodó fiatalok (ilyenek is van­ nak, sajnos nem elvétve) felfogása nem független a környe­ zetben tapasztalt példáktól. A társadalmi felelősségvállalás, a nevelés tartalmában ki­ fejeződő egységes törődés éppen ezért döntő tényező az ifjú­ ság eszmei, politikai tudatának formálásában. S éppen ennek fogyatékosságaival találkozunk nap mint nap. Azt hiszem, a felnőtt társadalomnak vannak adósságai atekintetben, hogy az ifjúságot jobban bevonjuk a hétköznapi tennivalók végzé­ sébe - a holnap alakításának nagy kérdéseiben is. Nap mint nap tapasztalható, hogy akik jobban részesei, alakítói, formálói környezetüknek, akik közéleti tevékenységet fejtenek ki, tudják, hogy felelősek — mindenki felelős — nap­ jaink „történelméért”, érzik munkájuk eredményét is. A fiatalok az észt, érzelmet, fantáziát követelő cselekvést szeretik igazán, és nem a tétlen félrehúzódást. A tevékeny­ ség örömével pedig a tanulóévek alatt, már a családban kell megismertetni őket. Továbbá ... Üzemeinkben is gyakran találni példát az if­ 3 �júságpolitika leszűkítésére. Küldöttértekezleten fogalmazták meg a fiatalok, hogy a gazdaságvezetés a közösségnek biz­ tosított anyagi juttatással „tudta le” feladatát, s éppen a legfontosabbról feledkezett el: a fiatal dolgozók neveléséről. A munka rendszeres értékelésével, a kiemelkedő munka er­ kölcsi-anyagi elismerésével, a fiatalok kezdeményezése, ja­ vaslatai felhasználásával, fiatal kolléktiváknak adott önálló megbízatásokkal ma még ritkán élnek munkahelyi vezetőink. A szabad idő kulturált felhasználásához, a művelődési igény kielégítéséhez a feltételek a falvakban a legmostohábbak. A KISZ megyebizottságnak anyagilag is módja van - támogatja is — a tanáccsal közös beruházásban épülő klubkönyvtárak építését, ahol a KISZ-nek is alakítanak ki helyiséget. Meg­ Másokért élni A magyar nyelv értelmező szótárából a következő definiciókat kölcsönöztük. Köz — „Valamely nagyobb közösség, például társadalom, nemzet, állam.” Il­ lusztrálásul álljanak itt Madách nemes pátoszú szeépveretű sorai: „Enyésszen az egyén, ha él a köz Mely egyenesekből nagy egészt csinál.” Közélet — „Azon emberi tevékenységek és folyamatok összesége, amelyék a népközösség állami, politikai életével, el­ sősorban az állami vezető szervek és ha­ tóságok munkájával, működésével kap­ csolatosak. Más oldalról: a közösség po­ litikai társadalmi élete, tevékenysége, életviszonyai. Az egyén részvétele ebben: (a magánélettel ellentétben) a nyilvános társadalmi élet.” Magánélet — „Az az életmód, amely­ ben valaki elzárkózik a politikai, közéle­ ti tevékenység elől, és nem szerepel a nyilvánosság előtt.” Porta a sűrűlléces ke­ rítés mögött, ahová a világ szeme elől visszavonulni szoktak. Kapcsolódási pontok közélet és ma­ gánélet között? Sok helyen érintkezik a 4 hökkentő, hogy átadás után ilyen féltételek mellett is nem­ egyszer kell közelharcot vívni azért, hogy mégis „beengedjék” a fiatalokat. Ugyanakkor arra még nem figyeltünk fel eléggé, hogy például a parókián ifjúsági klub működik, ahová, mitagadás, KlSZ-tagok is jártak, mert ott a legújabb lemezeket lehetett (s bizonyára mást is lehet) hallani... Ifjúság és politika — összetartozó fogalmak. Nem lehet politikai programunkat támogatni, megvalósításáért dolgoz­ ni, jövőnket megalapozni és építeni úgy, hogy az ifjúság ne­ velésére ne összpontosítanánk figyelmünket. Az ifjúság — nem­ zeti érték. A vele való okos gondoskodás közös felelősségünk. Deák Gábor kettő. Jó szem, jó érzék, helyes vágá­ nyon futó gondolat kell a határvonal meghúzásához. Ha lehet ilyen vonalat meghúzni ... „A faluban a magánélet is közélet, te­ hát ennek is a legtökéletesebb, nyilvá­ nosság szellemében kell folynia." (Móricz) 2. A társadalom fejlődésének alapvető igénye, hogy „társadalmi életünk demok­ ratizmusának fejlődése, a helyi önálló­ ság és öntevékenység igényének és lelehetőségének növekedése járjon jobban együtt a fiatalokkal közéleti, politikai ak­ tivizálásával, ilyen irányú igényeik kielé­ gítésével.” (Idézet az MSZMP Központi Bizottsága ifjúságpolitikai határozatából) 3. Élénken él még bennem a jelenet. Egy üzemvezetővel beszélgettem. A notesz már zárva volt a toll is beletűzve, ami­ kor szó került az üzemben dolgozó fia­ talokról. Az üzemvezető, jó ötvenes férfi, kicsit szeretettel, de árnyalatnyi bosszankodással a hangjában mondta: - Ezeknek a világon mindenben ben­ ne kell lenniük. Leesett egy darab sza­ lonna a padlóra? Felveszik, de rögtön meg is jegyzik: aztán, ha baleset lesz, ne nekünk tegyen szemrehányást, Jani bácsi! Várni kell a szerszámra? Nem jön az anyag? Az nem létezik, hogy vala­ melyik srác rám ne nyitna: azért fizetnek minket, hogy a plafonon számoljuk a re­ pedéseket, vagy azért, hogy dolgozzunk? Persze, hogy igazuk van, de sietnek is kipakolni vele! Én meg már hozzászok­ tam az idősebb szakikhoz, azok három­ szor is megforgatták a szájukban a szót, mire kimondták. Most, hogy jött a nagy fiatalítás, hozzá kell igazodnom a for­ rófejű huszonévesékhez. - Baj, hogy forrófejűek? Hogy izgá­ gák? - Nem baj. Mondtam már, legtöbb­ ször igazuk van, a jószándékukban meg azóta eszembe se jut kételkedni, amióta beleszagoltam az egyik beszélgetésük­ be. Lelkiztek, ahogy ők mondják. Viszszás esetekről folyt a szó, az élet fonák helyzeteiről. Egyikőjük nekiszegezte a kér­ dést a többinek: feltétlenül nekünk és most kell megváltani a világot? Mire na­ gyon határozottan és komolyan jött mit jött? valósággal csattant, mint a pus­ kalövés! — a válasz: nekünk most kell megpróbálnunk! Nem véletlen, hogy Jani bácsinak fel­ tűnt a gyors fiatalítás következtében �gyorsan megváltozott légkör. Fiatalság és minden iránti fogékonyság — szoro­ san összetartozók. Akiben a napi apró gondok, a hétköznapi kis csaták eltompították a köz iránti érzékenységet, aki előbb kivonja a várható haszonból a várható következményeket, és csak plusz előjelű „eredmény” után hajlandó szól­ ni, cselekedni, az nem fiatal már igazán, még ha harmincon innen van is. A szív, az erő és a bátorság nem mate­ matika dolga. 4. Egy KISZ-oktatáson a propagandista kategóriákra osztotta a 14—26 éves fia­ talokat a társadalom életében, a köz­ életben elfoglalt helyük szerint. A cso­ portosítás a következőképpen hangzott: 1. A legjelentősebb - létszámban, po­ litikai súlyában ma már meghatározó jellegű — csoportot azok a politikailag aktív fiatalok alkotják, akik tudatosan kiállnak szocialista társadalmunk való­ sága mellett, akik a munkában vállalják féladataikat. Többre törekednek a tanu­ lásban és a közéletben, részt kérnek a politikai életből, a KISZ-ben, vagy a szakszervezetekben, vagy akár sportkö­ rökben végeznek közhasznú munkát. Azok tehát, akik akarnak is, tudnak is kötelességeiken felüli pluszt adni. 2. Egy másik nagy csoport tagjai azok a fiatalok, akik a munkában és tanu­ lásban becsülettel eleget tesznek köte­ lességeiknek de passzívak a politikai, kö­ zösségi életben. Ők a tartalékcsapat. Őszinte szóval, nemes célokkal, vonzó feladatokkal cselekvésre késztethetők. 3. Egy külön, kisebb csoportot alkot­ nak azok, akikben él a lendület, a tett­ vágy, de akik még nem eléggé kiforrott egyéniségek ahhoz, hogy cselekvési igé­ nyüket a szűkebb közösség vagy a tár­ sadalom érdekében hasznosítsák. Inga­ doznak a közhasznú és az öncélú, a ha­ ladó és a látszatra ellenzékieskedő cse­ lekvési formák között. 4. Ebbe a csoportba soroljuk azokat, akik számára a munka és a tanulás csak kényszerű kötelesség. Ők a mának élnek. Az élet igazán szép, tartalmas területein legfeljebb csak előfordulgatnak. 5. Létszámban legkisebb, talán a leg­ nagyobb figyelmet érdemlő csoportot társadalmunk tudatos ellenségei alkot­ ják. A besorolás erősen elméleti jellegű. A cselekvést és annak belső indítékait, a szándék, a tett és a cél harmóniáját nem lehet kilóra mérni. Az egyéniség sokszínű, jónak és rossznak elegye, ne­ hezen tűr bárminemű kategorizálást. 5. M. Sándor külsőre amolyan arany-kö­ zéputas fiú. Húszon inneni. Szolidan öl­ tözik, gondosan nyírt, rövid frizurát visel. Ha nem tudnám, hogy a város bármely presszójában törzsvendégnek számít, azt mondanám, Sándor a mama kedvence. Megkérdeztem tőle, miből futja neki er­ re a nagy életre. — Én keresem rá a pénzt, tehetem! — Nézz körül a világban. Itt háború, amott kisebb csetepaté, a harmadik he­ lyen puccs, a negyediken éhinség, leg­ újabban az energiaválság. Soroljam a hecceket tovább? Hát tudom én, mikor üt be a krach?! Az egész világ egy nagy rendetlenség. Nem az én dolgom a rend­ csinálás, én ahhoz kisember vagyok, meg az alkatom se olyan harcias. Hát akkor már a legjobb, amit tehetek, hogy élem világomat. Nem csinálok botrá­ nyokat, nem rúgom fel a dobot, tehát senkinek nincs az életembe beleszólása. Sándor egyébként - ha nem pakolja ki nézeteit — nem lóg ki a sorból. A munkahelyén nincs semmi baj vele, sőt, társadalmi munkára is elmegy, ha szól­ nak, mert szereti a társaságot. gyon rossz dolog. De még rosszabb az, hogy ezt senki sem veszi észre! Az em­ ber persze eljár, szokásból. De komo­ lyan mondom, többet érne, ha az egész társaság elmenne udvart söpörni. Ak­ kor legalább a hasznosság illuziója vi­ gasztalna. Sokat emlegetett, divatbajött dolog manapság az ifjúság klubmozgalma. Va­ lóban, kevés olyan község vagy éppen lakóterület akad, ahol ne működne if­ júsági klub. Egymás társaságában, a leg­ különfélébb programokban vehetnek itt részt a fiatalok. Hetente akár többször is randevút adnak egymásnak. Lehet akkor a fiatalok közéleti tevé­ kenységének egyik fóruma a klub? Le­ het, de csak, ha valóban a közélet mű­ helyévé teszik, Nem a klubfenntartók dolga ez, nem a helyi vezetőké, nem bárki más kívülállóé, hanem egyedül a fiataloké, akiknek otthona a klub. Jó, ha van benne magnó, tévé, lemezjátszó, 6 asztali foci, de ne csak ezek legyenek, s ne mindenkor ezek játsszák a „fősze­ Kissé extrém a gondolattársítás, de vál­ laljuk rizikóját: tegyük fél, hogy a köz- repet”. Mert így a klub lehet prima kis életiség egy ízletes sütemény, amelynek játékbarlang. Azonaban csak az, és sem­ elkészítéséhez pontos recept kell. Mi­ mi több. De a közélet igazi műhelymunkája lyen alkotóelemekből keverhetjük ki a folyhat abban a klubban, ahová időn­ tésztáját? Mi kell a közéletiséghez? Mindenekelőtt kell hozzá fórum: meg­ ként meghívják a helyi tanács elnökét, felelő alkalom a közéletiség gyakorlá­ az iskola igazgatóját, a pártszervezet sához. Nem elég a jelzést fogni, befo­ titkárát, egy-egy üzem vagy gazdaság gadni, szelektálni, saját tartalékból pluszt vezetőjét. Vendégnek és vendéglátónak hozzáadni — továbbítani kell. Méghozzá egyaránt hasznos a találkozás. Minde­ a továbbítandóknak megfelelő fórumon. nekelőtt tájékozottságot ad a fiatalok­ nak hogy könnyebben eligazodjanak szű­ Lehet a közéletiség fóruma a fiatalok kebb közösségük életében. Támpontot ad számára a KISZ-gyűlés? De mennyire! a meghívottnak a további tervezéshez. Sőt, nemcsak fóruma, iskolája is! Alkalmat mindkét félnek a problémák Miért? Lehet másmilyen is? Lehet. Ha „kiteregetésére". És lehetőséget, ugyan­ a vezetőség fontossága tudatában felül csak mindkét félnék, a tettek mezejére az emelvényre, és onnan beszél „le” a lépéshez. Mégpedig egymást segítve, tagságnak. Ha a titkár iskolásan elda­ mindenkiért dolgozva. rálja a mondandóját és utána felteszi A klub nyitotta lehetőségek szinte a az örökzöld kérdést: van valakinek hoz­ felsorolhatatlanságig gazdagok. És ahol zászólása? Már akkor inkább vállalja nincs klub? legalább az őszinteséget, és kérdezzen Nőket foglalkoztató üzem „lányai” ép­ így: ugye, nem akartok hozzászólni? pen erre panaszkodnak. A közéletiséget tanulni kell. Gondol­ - Évek óta képtelenek vagyunk egy kozva tanulni és tanulás közben gyako­ helyiséghez jutni, ami végre már a miénk rolni. Ezek szerint egy „igazi”, vérbő lehetne. Már a két évvel ezelőtti KISZKISZ-oktatás a közéletiség ragyogó is­ választásokon is a legforróbb témák kö­ kolája lehet. zött szerepelt a klubhiány, azóta is Ha olyan. Ha a sok tárgyi ismeret ugyanaz a helyzet. Már nem tudjuk, ki­ mellé szókincset, vitakészséget is ad a hez forduljunk, mit csináljunk ... fiataloknak. Ha felruházza őket a má­ — Végtelenül csodálkozom a tanács­ sok előtti szólás nem könnyű mestersé­ talanságukon - mondja az üzem veze­ gével, tehetségével. Hogy a szereplés tője. — Klubjuk valóban nincs a lányok­ természetes drukkja ne lehessen leküzd­ nak, de miért? Ott voltam azon a két hetetlen akadály. évvel ezelőtti választáson is, meg a leg­ De lehet a KISZ-oktatás másmilyen is. utóbbin is. Már két esztendeje meg­ Ha a propagandista kézbe fogja a bros­ mondtam: keressenek valahol egy meg­ surát, lelkiismeretesen felolvassa: ha a felelő helyiséget, foglalják le, béreljék ki, fiatalok eközben unatkoznak, kornya- a többire ne legyen gondjuk. Az összes doznak, ha már hazafelé menet sem em­ anyagit az üzem vállalja. De azt már lékeznek az óktatás témájára, akkor az mégse várják, hogy majd én megyek ne­ oktatás nem a közéletiség iskolája, ha­ kik helyiséget keresni! Azt hiszem, ez nem a szó rossz értelmében vett szemi­ elég világos beszéd, érthettek volna be­ nárium. lőle a lányok! Valamit nekik is tenniük — Nálunk évről-évre ugyanaz a srác kell a klubért, végülis az övék lenne, szól hozzá. Ez már magában véve is na­ nem? 5 �A közéletiség gyakorlása bizonyos fo­ kú aktivitás nélkül elképzelhetetlen. S ha ez az aktivitás már a kezdet kezdetén, a lehetséges fórum megteremtésekor elszivárog, akkor mi maradna a műhely­ munkára ? 7 A közéletiség „kikeveréséhez" szükséges többi alkotóelemekről egy salgótarjáni nagyüzem fiataljaivaI beszélgetünk. A beszélgetőpartnerek: L. Dezső, F. Erzsé­ bet, S. Zoltán, D. Márta, V. István, és N. Péter. Ők hatan egy olyan KlSZ-alapszervezet tagjai, amely a legjobbnak ki­ járó gyári vándorzászló várományosa. Szerintük milyen feltételek azok, amelye­ ket nem nélkülözhet a közéleti tevékeny­ ség? F. Erzsébet: — Tájékozottság. Nélkülöz­ hetetlen ahhoz, hogy az ember ne csak nézzen, hanem lásson is. Ne csak be­ fogadja az információt, hanem tudjon is vele mit kezdeni. Aki nem tájékozott, az nem is lehet a köz dolgai iránt érzékeny, fogékony. N. Péter: - Akkor már tisztázzuk azt is, hogy mit értünk mi a köz dolgain. Köz­ ügyek szerintem azok, amelyek minden embert érintenek valamilyen formában, ha nem is egyforma erővel. Itt van pél­ dául a környezetszennyeződés, amely vastagon belefér a közügyek első kate­ góriájába. D. Márta: - Aki tehát környezetünk tisztaságáért tesz valmit, az közéleti em­ ber? L. Dezső: — Ha ez a kötelessége, ak­ kor nem. Heyerdahl viszont, aki az óceá­ nok szennyeződéséről adott vészjelet, közéleti embernek számítható. Aki közé­ leti ember, annak három nagy terüle­ ten kell véleményt nyilvánítania. Mikrokörnyezetében és az ehhez kapcsolódó témákban. Az ország ügyeiben. És bizo­ nyos általános emberi jellemzők kapcsán, amelyek már nem szoríthatók határok közé. V. István: - Szólni, jelezni, véleményt nyilvánítani! És a tették? A munka? Azt sem lehet kizárni a körből! Az érdeklő­ dés, a fogékonyság csak tettekkel páro­ sulva alkothat közéletiséget! D. Márta : - Közéleti tettekre nem mindenkinek van lehetősége. Lehet a jel­ zés is cselekvés! Persze csak akkor, ha nem a magam dolgában teszem, hanem közösségemért. És ha én ezt belső kény­ szernek engedelmeskedve teszem, akkor részt kértem a közéletből. N. Péter: — Persze, a tájékozottság mellett lehetőségre is szükség van. El­ képzelhető, hogy vadakinek fáj egy prob­ léma, szeretne is valamit tenni ellene, de nincs abban a helyzetben ... L. Dezső: — Lehetősége mindenkinek van! Ha elfogadnánk Péter tételét, ké­ nyelmes kiskaput adnánk egy sereg lus­ ta, közömbös embernek. Mentségükre 6 elég volna a lehetőségek hiányát felhoz­ ni! Valamilyen lehetőséggel mindenkiél­ het, csak tudnia kell, hogy melyikkel. Ezzel viszont ismét a tájékozottsághoz jutottunk. S. Zoltán: — Bizonyos didaktikai kész­ ség is a feltételek sorába tartozik. Egyik társunk páldául azért nem jött el erre a beszélgetésre, mert minket, hatunkat is soknak talált ahhoz, hogy elmondja előt­ tünk a véleményét. Pedig vannak jó meg­ látásai. Csak lámpalázas. L. Dezső: — És ami szerintem még na­ gyon fontos: a közéletiség kibontakozá­ sa egészséges légkör nélkül lehetetlen. Ennek megteremtése persze országos ügy, és országos viszonylatban szerintem meg is van. Helyileg viszont annyira nincs, hogy már maga ez a szótársítás: egész­ séges légkör — sokszor szinte szólamként hat. F. Erzsébet: — Ezért aztán könnyen rá­ sütik az emberre a nagyszájúság bélye­ gét, ha szóvátesz valamit. — Milyen formáit ismeritek a közéleti megnyiIvánulásoknak? V. István: - A szólás és a tettek. L. Dezső: — Itt van például a társa­ dalmi munka. Építünk egy játszóteret. Kézzelfoghatóbb, alkotóbb jellegűnek tűnhet, mint mondjuk az, hogy valaki szóvá tesz egy problémát. Előbbinek na­ gyobb a biztonsága, utóbbi viszont sze­ rintem a közélet szempontjából többet je­ lenthet. A szólás elindíthat egy folyama­ tot, egy láncreakciót, ami — ha kiforrja maggát — beláthatatlan eredményeket hozhat. Elindíthat. Az utolsó szótagra tet­ tem a hangsúlyt. D. Márta: — Szólást és tettet nem le­ het különválasztani. Mindennek van egy elméleti és egy gyakorlati oldala, a ket­ tő együtt képezi az egészet. N. Péter: — Egyáltalán, kell különö­ sebb észbéli képesség ahhoz, hogy va­ laki közéleti ember lehessen? Más agyá­ ban is megszülethet az isteni szikra! L. Dezső: — Azért ezzel a társadalmi munkával vigyázzunk! Ha bárki, ismerve tisztelve a célt, valóban azért megy, hogy dolgozzon, az közéleti megmozdulás, aláírom. De aki csak azért sziveskedik megjelenni, hogy lássák? Hogy piros pontot szerezzen akár a főnökénél, akár a KISZ-titkárnál? Annak mi köze a közéletiséghez? N. Péter: — Aki bármiféle kényszertől hajtva jön, az buta ember, mert igába lehet hajtani! - A közélet fórumai ma már általá­ ban adottak. A fiatalok ott vannak eze­ ken a fórumokon, sokszor mégis csak a csendes szemlélődő szerepét vállalják. Nem mindig vállalkoznak bírálatra. Miért? V. István: - Kell a bírálathoz funkció is! Hogy az ember hátulról is biztosít­ hassa magát! Mert vannak összekulcsolt kezek itt is, meg más itt is. D. Márta: - Meg kell választani, hogy hol, mikor, mit mond el az ember. A főnök bírálója például számíthat a „ho­ noráriumra”! F. Erzsébet: — De gyerekek! Hát túl vagyunk már ezen, nem? Persze, hogy nézze meg az ember, hogy mit mond, és legyen igaza! S. Zoltán: - És akkor úgy jár, mint az a bizonyos bogár Arany János Családi körében ... N. Péter: — Lehet, hogy kap az ember egy-két pofont. Ennek a kockázatát vál­ lalni kell. Ma még igen. Az első pofon után lehet az ember óvatosabb, megfon­ toltabb, változtathat a taktikáján, csak a háttérbe vissza ne vonuljon. Számolni kell azzal, hogy a bírálattal, főleg, ha az személyt érint, veszíteni is lehet. Va­ lakinek a vereséget is vállalnia kell! L. Dezső: — Aki egyszer s mindenkor­ ra, egész életére befogja a száját, az nagyon rosszul érzi magát. Nem szeret­ nék a bőrében lenni. Aki szól, annak sokszor egyetlen kártérítése a jó közér­ zet. Mégis, én is azt mondom: nem igaz az, hogy nem éri meg szólni. Előbb-utóbb meghozza az eredményt. Egyébként is, aki azt kezdi el latolgatni, hogy „meg­ éri-e, vagy sem”, abból már nem lesz énekes halott. Úgyis arra a következte­ tésre jut, hogy nem éri meg: tehát hall­ gat. Ez nem számítás, hanem meggyőző­ dés dolga! 8 L.-né csinos fiatalasszony. A legutób­ bi választás óta tanácstag. Városi lakos, de körzete meglehetősen falusias jelle­ gű. Az ügyék is, amellyel választói fel­ keresik, félig városias, félig falusias élet­ módra vallanak. De nem ez, ami számá­ ra nehézséget jelentett. — A KISZ jelöltje voltam, s ez bizo­ nyos kötelezettséget is jelent. A tanács­ ban fokozottan kell a fiatalok érdekeit képviselnem. De a körzet nemcsak az ifjúságból áll! Úgy kell tehát dolgoznom, hogy felnőtt választók ne vethessék a szememre, hogy elfogult vagyok, velük nem törődöm, de a fiatalok se érezzék magukat becsapva, megcsalatva. Hát ez aztán igazán nem könnyű dolog! — Megbántad, megbízatást? hogy elvállaltad a — Szó sincs róla! Nagyszerű dolog tanácstagnak lenni! Persze nehéz ezt úgy megfogalmazni, hogy ne hangozzék nagyképűen. Mégis vállalnom kell a nagyképűség ódiumát, mert kikívánkozik belőlem: amióta tanácstag vagyok, fon­ tos embernek érzem magam. Felnőttebb­ nek, ha így jobban tetszik. Több száz ember bizalmát érzem. A bőrömön, a zsigereimben. Hozzám csöngetnek be ügyes-bajos dolgaikkal, rámbízzák gond­ jaikat. Lehet, hogy ezek nagy szavak, de nem a nyilatkozás kedvéért mondom: ér­ �Ma közérzet... tékesebb az életem, mert nemcsak a ma­ gam életét élem, hanem többszáz mási­ két is. A másokért élés pedig számomra nem kevesebb a boldogságnál! Riport szakmunkástanulókkal (és önmagammal) 9 A másokért élés ideálja vezette azt az asszonyt is, aki egy munkahelyi értekez­ let alkalmával felállt, és igen kemény szavakat mondott. Jelenlévő főnökéről elmondta, hogy az vajmi keveset tesz a jó munkahelyi légkörért. Sőt! Nem sokat törődik a kellő munkafeltételek biztosí­ tásával sem. Egyszóval nem való posztjá­ ra, és az egész munkahely előrehaladása lehetetlen addig, amíg ilyen a vezető. Valamennyi állítását konkrétumokkal iga­ zolta. Az arcán elszántság ült, látszott, hogy régóta készül erre a „kipakolásra”. Igaza tudatában mondta végig mondan­ dóját, a végére mégis belepirosodott. Ezen a helyen, ebben a közösségben szokatlannak, mi több, fantasztikus eset­ nek számított a „kirohanás”. A főnök végighallgatta, majd szót kért. A válasz körülbelül így hangzott: — Köszönöm a bírálatot, az őszinte szót mindenki csak örömmel fogadhatja. Még ha talán elevenére tapintanak, ak­ kor is. Az építő bírálatból csak tanulni lehet. Majd óvatos, leheletfinom kanyar, a folytatás lényege pedig már ez volt: - Az elvtársnő kapott egy fontos fe­ ladatot. Még mindig nem látom, hogy elkészült volna. Mi lesz, kérem, a ha­ táridővel? És a multkori munkája? Én igen elnéző vagyok, de még így is elé­ gedetlenségemnek kell hangot adnom! Stb. stb. stb. A bíráló asszony fejére olvasta mindazt, amiért az egész kollek­ tíva felelős. Tartott ez egészen addig, míg a felsőbb szerv képviselője meg nem elégelte, és véget nem vetett neki, mond­ ván : - Itt most nem az elvtársnőről van szó, hanem a vezető magatartásáról! Summa-summárum: a közösség túl­ nyomó többsége napok alatt lebetege­ dett. Inkább a táppénz, mint az állásfog­ lalás! A felsőbb szerv képviselője távo­ zott, az asszony maradt. És indult a cécó Az idegeit kórházban hozták rendbe. Az eset valódi. Általános? Szerencsére nem. Egyedi? Sajnos, nem. 10 Szintén fiatalok szájából hangzott el a szentencia: — Az ember bármi fonákságot szóvá tehet. Bírálhat tényt is, személyt is. De soha nem szabad megvárni, hogy elfa­ juljon a dolog, mert annak csak gorom­ ba vége leheet. Apró ügyekben, naponta kell alakítani helyére tenni a közéletet. Ezt bárki kisember rizikómentesen meg­ teheti. Szendi Márta „Szakmunkásképző Iskoláink a munkásosztály fő utánpótlási bázisai. Sze­ repüket a megye dinamikusan változó munkaerőigényeinek biztosításában fokozni kell. A szakmunkásképzés korszerű feltételeinek megteremtése, szi­ lárd elméleti és szakmai ismeretekkel felvértezett ifjúmunkások képzése alapvető politikai érdekünk." (Közoktatáspolitikánk megyei feladatai: az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának 1972. október 25-i határozata.) ... holnap osztályfelfogás. Hiába a figyelmeztetés; most amikor már toll és papír van előttem, nem állom meg az általánosítás nélkül, ha mégoly túlzó­ nak tűnik is. Pedig régi, jó beszélgetőparnerem — jobb híján így nevezem, többnek ő nem engedné -, aki az élenem egy területének avatottabb isme­ rője nálam, előre figyelmeztetett: „Az­ tán semmi gőzölgés, ideológiai felhám! Ezek az élettől tanulnak az életnek. Há­ rom nap iskola, három nap munka. Gondolhatod, hogy melyik lehet a ket­ tő közül az iskola.” Azt hiszem, ha erre nem ilyen élességgel figyelmeztet, más nyomon indulok el, pedig magam is tutam arról, amire a figyelmem ráirányí­ totta. Iskoláink egyike sem laboratórium. Ezer szállal kötődnek az adott település életéhez. Mégis minden iskola tanulója elsősorban tanuló. A szakmunkástanu ­ ló éppannyira tanuló, mint a gimnazis­ ta, vagy a „gépiparis”. Ebben nincs különbség. Ha tehát valamit hasonlí­ tunk valamihez, akkor az a valami biz­ tosan létezik is. Van tehát iskola is. Nem olajcsepp úszik az élet felszínén. Az iskola A 211. sz. Szakmunkásképző Iskola kí­ vülről modern, szinte a Bauhaus elvei alapján építettnek vélem. A homlokzat tagoltsága, az ablakok elhelyezése tökételes funkcionalitást sejtet. Közismert, az épület túlzsúfolt, nincsenek szertá­ rak, az amúgyis keskeny folyosókat szer­ tári szekrények szűkítik. Minden hibáját a benne dolgozók és tanulók tudnák elmondani. Az iskola persze mindenkor nevelt, tanított; ez az iskola is, mint a város többi iskolája, ha nem is függet­ lenül az objektum adottságaitól. Idézhetnénk statisztikákat, mennyi ta­ nuló végzett, hányan szereztek szakmun­ kásbizonyítványt. A város üzemeiben dol­ gozó szakmunkások 18-20 korosztálya itt szerzett szakképesítést, tehát a 35— 38 éves korúakig ebben az intézetben kapták meg a szakmai útravalót. En­ gem persze a ma tanulói izgattak. Ve­ lük beszélgettem a diákotthon és az is­ kola klubjában. A diákotthonosokkal félszegebben, inkább nekem felelgetve; az iskola klubjában viszont parázs vita folyt, elég lett volna a bekapcsolt Phi­ lips magnót otthagynom. A magnónak persze megvan az a hátránya, hogy nem őriz meg arcokat, beszédes gesz­ tusokat, mimikát, olykor hangsúlyokat sem. És azt sem tudom odaírni a csak töredékében felhasznált szövegrészek elé, hogy „P. S. harmadéves:”, „C. Gy. elsős:", stb. Beszélgetünk, bemutatkozás nélkül. „Én elégedett vagyok a mostani isko­ lával. Nem ilyen korszerű iskolába jár­ tam otthon. Az kicsi volt. Vasárnap templomnak használták, hétközben meg iskolának. Kis falu a miénk, nyolcadik­ ban csak öten voltunk.” Kojnok József nevelési igazgatóhe­ lyettes: „Az új iskola szinte álom lesz, mint ahogy ez is álom volt a koráb­ bihoz képest. A Malinovszkij úti iskola alagsorában kezdtünk 1951-ben. Jog­ elődünk a Rima tánciskolája volt. Mi­ után a ferencesek rendházát állami tu­ lajdonba vették, oda költöztünk. Az most az „alsóiskola”. Ide 1964. janu­ árjában költöztünk. Átadás 1964. ápri­ lis 9-én volt. Még őrzöm a beszédet, amit a KISZ-titkárnak írtam. A mosta­ niak, - a Brunda például - már ma­ gúk írják a beszédüket, hozzászólásu­ kat." Neki is én termelek „Általában a szülők ijesztenek rá a gyerekekre. A gimnazistáknak vagy a gépiparisoknak azt mondják: No fiam, ha nem tanulsz, mehetsz iparitanuló­ nak.” „Például tavaly akartunk rendezni egy klubdélutánt. Elmentünk a Bolyaiba. Azt 7 �hiszem elsősekhez. El akartuk hívni őket. Nem jöttek el. Azt mondták: „emtéhások ..." Kisebbrendűek? Az osztályfő­ nökük is ellenezte.” „Ők azt tartják (gimnazisták), hogy az ő iskolájuk magasabb szinten van. De a műszakiakban nincsenek olyanok, mint mi. Ők úgy érzik, ők a menők. Pe­ dig szerintem egyáltalán nem. Egy bi­ zonyos önteltség van. Nem akarják el­ ismerni, hogyha ő még továbbtanul, neki is én fogok termelni. Ezt valahogy nem érzékelik, hanem egyszerűen lené­ zik az embert. Nem érdemes erről vitat­ kozni. Sokszor elmondtuk ezt városi kül­ döttértekezleteken is. Mindenki hallga­ tott. Megmondtuk szemükbe az igaz­ ságot. Csak tátották a szájukat. Az igaz hogy mi kaptuk a legőszintébb tapsot.” „Vegyünk egy tankönyvet, mondjuk történelmet és magyart, a gimnázium­ ból és tőlünk. A mi tankönyvünkben megvan ugyanaz az anyag, csak nem olyan részletesen, mint a gimnáziumi­ ban. Például a miénkben nincs benne, hogy Petőfinek a híd alatt megpödör­ ték a bajuszát - mert ők ezt nevezik több tudásnak. Nem ezt kell tudni. Ha­ nem — valójában mi volt.” Horváth László igazgató: „Nekem is felvetették ezt a kérdést a tanulók. Kér­ déssel válaszoltam. Hány olyan olyan van köztetek, akinek a tesvére középis­ kolában tanul? Szép számmal vannak ilyenek. Tőlük kérdeztem meg, érzik-e a különbséget velük szemben. Nem mondták. Nem olyan éles az ellentét, mint ahogy egyedi esetekből a gyerekek meg­ itélik. Valamikor, amikor ez még igaz volt, negatív vélemány alakult ki ró­ lunk. A közvélemény ehhez mindmáig makacsul ragaszkodik." Kojnok József nevelési igazgatóhelyetttes: „A mi feladatunk elsősorban a munkára nevelés. Lehet, hogy elfogul­ tak vagyunk, de ezt a tevékenységet más középiskolánál eredményesebben végeztük. Gyerekeinkről általában kül­ sőségek alapján itélkeznek. Egyébként más középiskolások jóval nagyobb szám­ ban viselkednek botrányos módon. Er­ ről a BM-szervek tudnának többet mon­ dani ...” Szakma teszi az embert „Mi négyen üvegfúvók vagyunk. Négy napot dolgozunk, kettőt tanulunk. Első­ ben még volt három nap iskola. Meg kémia, fizika. Szerintem másodévben elég a két nap, mert nem emeltszintű. A szakmai tudást elsajátítjuk.” „A három nap az iskolában elegen­ dő szerintem. Mert aki a szakmáját megszereti, annak nem kell annyit ta­ nulni. Ipari tanulóknak általában a szak­ mát kell megszeretni, nem a tanulást. Minden szakmának van könnyebb, ne­ hezebb része. Tanulás is kell, hogy el­ méletileg is értse az ember. Én szerin­ tem a gyakorlat többet jelent.” 8 Kojnok József nevelési igazgatóhe­ József Attila és a négyütemű motor lyettes: „örökkön vitatott problémára az Nem érdektelen kitérő, amit a riport elméleti és a gyakorlati oktatás ará­ nya. A szakoktatók és az üzemek véle­ készítője egyetlen, tehát nem elegendő, ménye egyértelmű: szakmát a gyakor­ sőt nem is eléggé jellemző példával alá­ latban lehet megtanulni. De a jövőt kell támaszt. Elfogult ő is. nézni. Ezek a gyerekek a jövő félszázad Munkás témájú írást az utóbbi idő­ munkásai. Ha most még a manuális ben nem is olvastatok? munka van előtérben a magyar ipar­ ban, nem biztos, hogy így lesz 20 év - Kertész Ákos nevét hallottátok? múlva is. Nagy összefüggésekben gon­ dolkodó, szélesebb látóhatárú szakmun­ - Senkinek nincs benne a tankönyvé­ kásokra van szükség.” ben? „Nálunk legalábbis a sütőiparban, a -De igen. Tanultunk tőle valamit. A gyakorlat az első. Olyan tantárgyak címét már elfelejtettem. Valamilyen vers, vannak, amelyek egyáltalán nem a vagy ilyesfajta volt. Már nem emlék­ szakmához kapcsolódnak. Középfokú szem, miről szólt. anyag. Például gépismeret is. Szerintem Most nemrégiben olvastuk az Anti­ ezt fölösleges tanulni. Inkább anyag­ gonét, ami kötelező olvasmány volt. Dol­ óra legyen kétszer.” gozatot is írtunk belőle. Szereplőket Horváth László igazgató: „Az elmé­ kellett jellemezni.” letileg reális közelségűnek megfogal­ mazott háromszori, négyszeri szakmaváltás egy emberöltő alatt minden kon­ Egyenrangú partner zekvenciájával nem terhelhető ránk. A probléma így nem vethető fel. Az alap­ Arról, hogy mit oktassunk és miből fokú oktatást kell megvizsgálnunk. Ah­ mennyit, még sokat vitatkozunk. Nevel­ hoz, hogy elméletileg többet nyújthas­ ni azonban nem felejtettünk el. Tudjuk, sunk, az alapfokú oktatásnak kell jobb mit akarunk elérni, egyre inkább a mód­ gyerekanyagot küldeni. A konvertálha­ ját is. Ehhez ugyan elengedhetetlen a tóságban jelentős szerepe lesz szerin­ megfelelő oktatandó anyag - a tisz­ tem az üzemeknek is a munkástovább­ tázatlanság következményei még hoszképzéseknek. szú ideig gondot okoznak —, de vagy Semmi esetre sem helyeselném a gya­ egy mind gazdagabban érvényesülő ne­ korlati és elméleti oktatás arányának velési közeg, társadalmunk életközegé­ megváltoztatását. A gyakorlati oktatás­ nek is nevezném, a patetizmust azon­ ban kell jobb feltételeket teremteni. ban igyekszem elkerüni. Ügy, hogy a szakmai oktatás egy ré­ „Viszonyunk az iskolavezetéshez, a szét az üzemekbe visszük át. Egy eszter­ tanárokhoz, az egyenrangú partner vi­ gapad szerkezetét jobban meg lehet is­ szonya. Ezt többen tanúsíthatják. Eresztmerni az üzemben. Ha a tanműhelyek vénybe, házi KISZ-vezetőképző tanfo­ ellátottsága javul, ezzel is az elmélet és lyamunkra például kijött hozzánk az gyakorlat kielégítő viszonya teremtődik igazgató, az igazgatóhelyettes, a párt­ meg. Fontosnak tartom még, hogy ne vezetőség, a szakszervezet, a tanárok. tévesszük szem elől: a gyerek tanuló az Elbeszélgettünk üzemi, iskolai dolgok­ üzemben is.” ról.” „A mesteremnek a véleménye, hogy „Ami véleményünk volt, azt nyíltan feltétlenül tudni kell, amit az iskolában megmondtuk az igazgatónak, igazgatótanítanak, mert az hozzátartozik egy helyettesnek, pártvezetőknek. Tanárokkal szakmunkás általános műveltségéhez. kapcsolatban például, hogy nem tet­ �szik ahogy tanít, ahogy leadja az anya­ got. Túltekeri az előadását, bonyolultan magyaráz. Gondolom, ők ezt a taná­ rokkal megbeszélik. Éreztük a változást, ezért gondolom.” „Nem tetszett egyértelműen a taná­ roknak - egy részének -, hogy az is­ kolavezetés így szerzi be az informáci­ ókat.” Horváth László igazgató: „Eresztvényben a legkényesebb kérdések is fel­ merültek. Bizonyos bírálatot kaptunk is, hogy miért mond a diák véleményt a tanár jelenléte nélkül. Ezekre azon­ ban meg fogom adni az egyértelmű vá­ laszt! Vezetői szinten helyén van a kér­ dés. A mi erőfeszítéseink ellenére is bi­ zonyos esetekben egyes tanárok, egyes szakoktatók nem látják át a probléma­ kör jelentőségét. Arról van szó, hogy a gyerek iskolai keretek között tanulják meg, mi az üzemi demokrácia. Az isko­ lai életben kialakultak a KlSZ-képviselet formái, amelyek eredményesen funk­ cionálnak. A szakszervezeti mozgalom terén vannak még tennivalóink. A szakszervezeti mozgalom még sok ki nem használt lehetőséget kínál a demokra­ tizmusra neveléshez.” „Volt egy eset nemrég a munkaru­ hával kapcsolatban. Szóltunk a meste­ rünknek. Azt mondja: ő nem tud sem­ mit csinálni. Fölmentünk az irodába, ott volt az igazgató, meg valami osztályve­ zető, vagy mi volt. Voltunk vagy hu­ szonöten. Bementünk. Megmondtuk an­ nak, aki az íróasztal mögött ült, hogy nekünk munkaruha kell. Meg se mert mukkanni, csak nézett az íróasztal mö­ gül. Februárban megvolt a munkaruha, bakancs. Szerintem, ha valaki mer szól­ ni, ott is el tudja intézni a dolgát.” „A KISZ-ben minden lehetőség meg­ van. Anyagiakban sincs lehetetlen. Az iskolától is megkapunk minden támo­ gatást. Ha az iskolának éppen nem lenne lehetősége, a Városi KISZ Bizott­ ság mindenben segít." Vidékiek „A KISZ-ben az a probléma, hogy sok a vidéki. Az osztályunkban 35-en va­ gyunk, ebből csak hat tarjáni. Nálunk a taggyűlést is osztályfőnöki órán kell meg­ szervezni. Mert ha kiállok, hogy órák után taggyűlés lesz, felhangzik a kórus: „megy a buszom”, „megy a vonatom”. Jó, ha zsíroskenyeret nem vágnak hoz­ zám.” „Vidékiek ...” „Vidéki”. Jól emlékszem középiskolás koromból erre a minősítés­ re. Nem állapotot, körülményt határoz­ nak így meg. Minősítenek. Egyént, cso­ portot. „Vidékiek” - ajkbiggyesztve mondják, gúnnyal, kézlegyintéssel, váll­ rándítással. Volt mikor az én számon is kicsúszott. Pedig helyzetem szerint közé­ jük tartoztam, két-három, sőt négy órám is elpocsékolódott az utazással, várako­ zással. Idetartozni nem állapot, helyzet, széről ezt a problémát. Túlságosan sze­ körülmény kérdése, próbáltam bizonyí­ mélyesnek. Én magam nem vettem észre. tani magam is a bejárók védelmében. Azt mondanám, személye válogatja. A (Óriási áldozatba került, ideget, energi­ át emésztett fel.) Mindenek előtt felfogás, tanulóknak 70—72%-a vidéki. Még a klubdélutánokon való viselkedésben sem általános viszonyulás a dolgokhoz. „Vi­ déki” — súlyos szó a diáktársadalomban, válnak külön a városiaktól. Legfeljebb a divat követőinél még szélsőségesebben, mint a „provincializmus” a művészeti még ízléstelenebbül jelentkezik a hatás." életben. „Ők abban a körben nevelkedtek fel. Nálunk is volt egy srác. Klubdélutánt Kint az életben rendeztünk. Mire ő: nem jön be, mert „A forgácsolás úgy történik, hogy a szabadszombatos. Mondom neki: Csávó! Állj már meg! Mire való a szabadszom­ forgó munkadarab felületébe behatol a bat! Hát ő otthon akar lenni, nem jön szerszám és leválasztja a felesleges be. Már bennük van a bezárkózottság. anyagmennyiséget. A munkadarab elké­ Lehet, hogy később kinövik. Talán bele­ szítésekor ügyelni kell a felületi minő­ kóstolnak valamibe.” ségre és a tűrések betartására. A for­ „Nem éreztetjük velük, hogy Rio de gács leválasztásakor súrlódás keletke­ Simagöröngyön lakik. De ahogyan be­ zik a szerszám és az anyag között, amely­ szélnek!? Nem is a tájszólás miatt. től igen felmelegszik a forgács, ezért Ahogy kijön belőlük a szó! Püff-paff, vigyáznunk kell, mert égési sebeket okoz­ ahogy kijön.” hat.” (Részlet Balázs István volt III. éves ta­ „Egy klubdélutánra meghívtuk a sza­ bó lányokat. A srácok nagyon csinosan nuló iskolaújságnak írt cikkéből.) jöttek el, azt lehet mondani: fehér ing, Kojnok József nev. ig. h.: „Van cso­ nyakkendő volt mindenkin. Megegyeztünk portos oktatás. Van szakmunkásokhoz taggyűlésen, hogy mindenki táncol. beosztott és van kisiparosokhoz beosz­ „Majd én megmutatom, hogy a falunk­ tott tanuló. A formák tehát rendkívül dif­ ban hogyan szokták.” Jöttek a lányok. ferenciáltak. Sokszor emiatt az egységes Kezdjem én, mondták. Jó. Aztán mon­ nevelést megvalósítani nehéz, az ered­ dom nekik, ők is csinálják már. „Mind­ mény gyakran negatív. Lerombolódik az járt.” Kirohantak a Nemzetibe, hoztak iskola hatása. egy üveg kimért pálinkát. Elkezdték in­ A szakoktatóknak sokkal nagyobb le­ ni. Mondom nekik: „dehát mégis, srácok.” hetőségük van a személyiség formálá­ „Ne szövegelj te nekünk. Te tarjáni vagy sára. Velük vonnak több ideig.” Most itt érezzük jól magunkat. Iszunk. „A mesterekkel megint probléma van, Kész.” Zömében vidékiek. A szakmát azt meg­ „Ők azt akarják, hogy ne vegyék ész­ tanuljuk, megtanuljuk, de hát viselkedre rajtuk, hogy falusiak. Minket igyekez­ ni is meg kell tanulnunk. A viselkedés nek utánozni. Viselkedésben, öltözkö­ nem úgy jön magától. Azt tanulják, el­ désben egyaránt. Ez az, ami nem sike­ lesik innen-onnan, tapasztalják.” rül nekik. Nemhogy felvennék, ami ott­ „Üzemben problémát jelentenek a hon van cuccuk, hanem felöltöznek min­ den színbe. Papagájnak néznek ki. Épp felszabadult segédek, akik szinte olyan ebben tűnik ki, hogy nem olyanok, mint fiatal srácok, mint mi. Ők a fiatal szak­ mi. Azt mondják: „Városiak! Itt ez a di­ munkások. A tanulóknak égnek áll a vat! De jó! Akkor felveszem én is!” hajuk tőlük.” „Az üveggyárban a elsősöket mindig Aztán papagáj lesz belőlük.” megverték a felszabadultak. Ment az el­ Kojnok József nevelési igazgatóhelyet­ tes: „Mesterkéltnek érzem a gyerekek ré­ sős a felszabadult mellett, az meg fel­ rúgta, szabályszerűen felrúgta. Ha meg­ kérdezte, miért, mégegyszer felrúgták." „Nálunk elsőben reszelni kell. Egy milliméterért már szólt a mester, hogy finomabban reszeld. Tized milliméter el­ térésnél már kaptál egy nagy pofont. Harmadszor csináltad meg a fűrésztő­ két. Kaptál egy egyest, meg még egy nagy pofon is. Mit tehettél? Bementünk az öltözőbe pityeregni.” „Nem egy esetben úgy kellett elugranom a »makarenko« elől. Van neki egy nádszál. Ha hülyéskedünk, vagy nem úgy csináljuk, ahogy ránkparan­ csolt, akkor előveszi a »makarenkót«, aztán püff-paff. Egyszer megjárt. Ve­ tettünk. Egyik gyerek kiejtette a sza­ kajtót, kiment a liszt. Megütötte. Jött a főmérnök, mondtuk mi történt. Fegyel­ mi lett belőle. Azóta olyan, mint a ke­ zesbárány.” 9 �„A mester kerítéscsinálást vállalt. A másik csoport két hétig azt csinálta. Meg innen az otthonból elvállalta az olaj­ kályhákat. Mi csináltuk meg. Azt hiszem, pénzt kapott érte." „A mai melósokban az van: előbb a maszek, fiam. Aztán megint a maszek, és harmadszor is a maszek. Nagy szü­ net, aztán jöhet a közösségi meló. Kiad­ ják a melót, már éppen hozzálátnak, de „jé, van lapos vas”. Előbb megcsinálja az akváriumkeretet; „hazára kell a gye­ reknek”. Aztán jön a művezető: „Apa, kész van a meló?” „Mindjárt kész le­ szek. Tudja, hogy van, Gyula bá'!?” „Per­ sze, tudom fiam”. Kész. El van intézve.” „Volt egy másik mesterem. Akvárium volt a mániája. A szakoktatói irodába gyönyörű szép akváriumot készíttetett ve­ lünk. Leült, karjára tette a kezét, úgy nézte.” „Ha ugyanolyan munkás leszek, mint a többi, akkor már másképpen viszo­ nyulnak hozzám. Felnőtt dolgozónak fog­ nak tekinteni.” „Egyik srác nemrég végzett. Kikerült egy brigádhoz. Látom, hogy úgy beszél, mozog köztük, mint régi brigádtag. Ha valaki dolgozik és problémája van, ott is csak merészség kell. Csak sokan meg­ ijednek, ha ki kell nyitni a szájukat.” „Mi már be vagyunk osztva brigádba. Teljesítményben dolgozunk. Nálunk tény­ leg van hajtás. Minden hónapban telje­ sítjük a száz százalékot. Sőt többet is. Csak jó lenne, ha mindenki munkája után kapná a pénzt. Nem úgy, mint egyesek. „No apukám, neked szép ar­ cod van. Nesze.” „Harmadikban ugyanazt csináljuk, mint a segédek. Ha valami munka van: Tanulók! Nem az, aki már felszabadult. Az öreg szaki annak a fiatal srácnak nem mondja, hogy: csináljad te. Ha mondja is, a válasz az, hogy: majd a tanulók." A jövő Horváth László igazgató: „Nem ért bennünket váratlanul, hogy tanácsi irá­ nyításba kerülünk. A Központi Bizottság ülése tett végleges pontot a kérdésre. Az előnyét én abban látom, hogy köz­ vetlenebb az irányítás, jobban figyelem­ be lehet venni a helyi igényeket. Köze­ Okok és kifogások VAJON IGAZ-E, hogy mély szakadék tátong a köznyelv és a jogi, hivatali nyelv között, s hogy ez a szakadék akadálya le­ het jogaink érvényesítésének? Egyértelmű választ nem lehet adni; igaz is, nem is. Bizonyítja ezt az „Élet és Irodalom” ha­ sábjain nemrégiben lezárult vita, amelyet Szekulity Péter „Nyelvi kiszolgáltatottság” című írása indított el, s amely az­ zal a - számomra vérszegény — tanulsággal fejeződött be, hogy a hivatal beszéljen emberebbül, „szálljon le” az egysze­ rű magyar nyelv színvonalára, az emberek pedig művelődjenek, gazdagítsák szókincsüket, fejlesszék jogi kultúrájukat, lehető­ leg szervezett oktatás keretében. HALADJUNK AZ EGYSZERŰBBTŐL A BONYOLULTABB FELÉ, s kezdjük a látszólag legkisebb jelentőségű kérdéssel, a hivatali nyelv bonyolultságaival, kacifántos fordulataival. A megoldás érdekében máris tettünk valamit; most készül a sze­ gedi József Attila Tudományos Egyetemen a „hivatali fogalma­ zás példatára”, amely a legegyszerűbb magyarsággal fogal­ mazott iratmintákkal segíti majd a hivatalok működését, az okés ügyiratok jobb megértését. Azonban arra nézve, hogy a bi­ zonytalanságot, a megnemértést nem elsősorban nyelvi ne­ hézségek okozzák, egyetlen példát hozok fel, a sajátomat. Úgy hiszem, itt ez a legjobb példa, mert ha igaz, amit Sze­ kulity Péter ír, én is a teljesjogú magyar állampolgárok közé tartozom, hiszen elvégeztem még a jogi egyetemet is. Illenék kiismernem magamat a jogszabályok tengerében, megértenem a hivatali nyelv fordulatait. Talán meg is értem. Mindez még­ sem elegendő ahhoz, hogy magabiztosan nyújtsam át a kala­ uznak a vasúti igazolványomat, amely havi kétszeri hazautazás­ hoz biztosít számomra kedvezményeket. Mialatt összehúzott szemöldökkel vizsgálgatja igazolványomat, ugyanolyan szo­ rongva figyelem a kalauz arcát, mint bármelyik más halandó, hogy vajon mikor derül ki, hogy esetleg lemaradt valami a rengeteg - MÁV által megkívánt — adatból és bélyegzőlenyo­ matból, és mikor szállítanak le a vonatról. Nézem a szigorú tekintetet, amely ellenőrzi, ráírtam-e a menetjegyre az igazol­ vány számát, s az jár a fejemben; vajon honnan tudja a jegy­ 10 lebb kerülünk az általános iskolákhoz és a helyi középiskolákhoz.” Hír az iskolai lapból: „Intézetünkben krónikus helyhiánnyal küzdünk. Épülete­ ink állapota, korszerűsége nem kielégí­ tő. Néhány éven belül azonban megol­ dódnak problémáink. 75 millió forintos beruházással új intézet épül, mely komp­ lex egységként iskolával, tanműhellyel és kollégiummal is rendelkezni fog. A te­ rületrendezés már megkezdődött, a ter­ vek szerint az 1975-ös tanévet új intézet­ ben indíthatjuk el.” A riport készítőjének nyilatkozata: Dosztojevszkij szerint az ember nevetése az ember maga s általános emberképé­ hez híven Dosztojevszkijt a gyermek ne­ vetése gyönyörködteti igazán. Kölcsönzött „Philipsem” legalább harminc perc ne­ vetést őriz. Ha módomban lenne, ezt a harminc perc nevetést eltenném. Hall­ gatom nevetéseik egymásra rakodó ré­ tegeit, s arra gondolok, évről-évre gyüjtenem kellene tőlük egy tekercsre valót. Azt remélem, az 1975-ös év rétege friss, tápláló lesz a fáradó rétegek közül. Pál József vizsgáló vagy bárki, hogy becsületesen élek-e a vasúti ked­ vezmény jogával? Mert az igazolványban van négy bélyegzőlenyomat, egy SZTK-törzsszám, benne van, mikor születtem, miért születtem, arról nem is szólva, hogy négy tapasztalt jogász barátom összefogására volt szükség, míg kiderült, mi mindennek kell szerepelnie benne. Csak azt nem lehet belőle kideríteni, valóban havonta kétszer veszem-e igénybe, amint az megillet, vagy pedig húszszor, vagy harmincszor. Pedig a sza­ bályt ékes magyarsággal írták... Igaz, sok esetben érthetetlen, magyartalan az akták, okira­ tok, különböző belső szabályzatok nyelve. Mégsem hiszem, hogy nagyot téved, aki az igazi ludasnak a bürokráciát tartja, amely felesleges előírásokkal, fontoskodással, áttekinthetetlen tennivalók tömegével sújtja az állampolgárokat, s végülis két­ ségessé teszi egyes jogaink érvényesülését. A hivatal nyelve? Némelyek megértik. A hivatal logikáját azonban sokszor senki sem érti, ez mindannyiunkat tanácstalanná tesz, elbizonytalanít. Márpedig olyan kérdés megoldásához, amelyben vala­ mennyien érintve vagyunk, a nyelvi szempontoknál sokkal több szempontot kellene figyelembe venni. ÁLTALÁNOSNAK MONDHATÓ vélemény, hogy a hivatali nyelvet lehet egyszerűsíteni, a jogszabályok nyelvével azonban nagyon is csínján kell bánni. A megoldás egyszerű, vélik; a jog legyen mindenkié. Szervezzünk tanfolyamokat, tanítsunk jogi alapfogalmakat, emelkedjünk fel a jogi nyelv megértésének műveltségi színvonalára. Nem eléggé világos azonban, milyen mélységű legyen az oktatás s az sem, mit nyer vele a konkrét jogi problémákkal küszködő állampolgár. Ebben az országban nincs analfabétiz­ mus, kötelező a nyolc általános osztály elvégzése, s lassan a középiskolai érettségi válik általánossá. Azokkal a jogi alap­ fogalmakkal, amelyek ismerete feltétlenül szükséges, valahol, valamilyen formában mindenki találkozik. Ha kellő körültekin­ tés nélkül állítjuk össze a jogi „gyorstalpaló” tanfolyamok anyagát, könnyen zűrzavart okozhatunk a laikus fejében. Kap ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, s az összefüggések ismerete nélkül végülis helytelen következtetéseket vonhat le. ISMERŐSÖM, B. I. PÉLDÁJA kívánkozik ide, aki vállalata kollektív szerződésének egy rendelkezésére hivatkozva március- �temen, s az újdonsült jogász is még jóideig nélkülözi a szak­ mai magabiztosságot, neki jóval több időt kell fordítania egyegy ügy megoldására, mint tapasztaltabb kollégájának. Van szakadék nálunk a tipikusan jogi nyelv és a köznyelv között? Kétségtelenül van. De az esetek többségében ez szük­ ségszerű, s ezért az esetek többségével kapcsolatban nem is tekinthetjük álprobléma gyártásánál többnek az efölött való sopánkodást. VAN A JOGNAK EGY OLYAN CSOPORTJA, amellyel kapcsolatban az állampolgároknak is sok tennivalójuk akad; az alapvető demokratikus jogainkat rögzítő jog­ szabályok esetében. A tennivalók megint csak nem a nyelvi műveltség alacsony színvonalából fakadnak. Jóhiszeműen sen­ ki sem állíthatja, hogy az alapvető jogainkat rögzítő jogszabá­ lyok, elsősorban a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, nem közérthető. A szocialista jogrendszerek természetéből fakad, hogy a legfontosabb, legáltalánosabb jogok fogalmazása egyszerű és világos, s a jogszabályok nyelve csak a részletes, alapos körültekintést igénylő szabályozás során válik törvény­ szerűen bonyolultabbá. Ennek garanciális okai vannak, hiszen alapjogainkat nekünk magunknak kell érvényesítenünk, s hogy ezt megtehessük, elsősorban világosan kell látnunk, mit tar­ tartalmaznak ezek a jogok. Ha néha alapvető jogok sem érvé­ nyesülnek megfelelően, ennek mélyebben fekvő okai vannak. ban akarta kivenni előző évi szabadságát. A vállalat azonban a Munka Törvénykönyvének rendelkezését alkalmazta, amely szerint január végéig kellett volna kivennie a szabadságot. A kérdéses törvényhely utal arra, hogy a vállalati kollektív szer­ ződés másként is rendelkezhet, s ezért megpróbáltam megér­ tetni B. l-vel, hogy nem kell belenyugodnia a döntésbe, hiszen a kollektív szerződés valóban másként rendelkezett, márpedig a kollektív szerződés feltétlenül hasonlít a jogszabályhoz anynyiban, hogy rendelkezései kötelező erővel bírnak a vállalat dolgozóira nézve. B. I. vitába szállt velem. Azt mondta, ő járt jogi tanfolyamra, ahol megtanulta, hogy ha az alacsonyabb és magasabb rangú szabály között ellentét van, a magasabb rangúnak kell érvé­ nyesülnie, ezért az ő esetében a Munka Törvénykönyve az irányadó. Van jogi kultúrája B. l-nek? Kétségkívül van annyi, hogy talált „jogi alapot" saját jogának csorbítására. HASONLÓ ESET K. J-É. Kritikus magatartása, közvetlen fe­ letteseivel való gyakori összetűzése miatt felmondott neki vál­ lalatának igazgatója. A felmondás nem tartalmaz hamis in­ dokot, így hangrik: „Ön több ízben megtagadta a munka­ végzést művezetője határozott és többszöri utasítása ellenére is.” Nem lehet tagadni, csakugyan így történt. K. J. azonban jogosan tagadta meg a munkát, hiszen megfelelő biztonsági felszerelések nélkül olyan feladat elvégzésére utasították, amely veszélyeztette testi épségét. K. J. belelapozott egy munkajogi tankönyvbe, s ott azt találta; a felmondást csak akkor lehet meg fellebbezni, ha a felmondási ok valótlan. Természetesen K. J. nem fellebbezett, mert a törvénynek azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy a benne foglalt jogokat, így a felmondás jo­ gát is csak társadalmi rendeltetésének megfelelően szabad gyakorolni, nem ismerte. A KÖVETKEZTETÉS EGYSZERŰ: a jogi félműveltség több kárt okoz, mint hasznot, s nem a jogszabályok érvényesítését segíti, hanem inkább a jogok csorbításához vezet. Nincs semmi szükség arra, hogy magunk próbáljuk megoldani vitás jogi ügyeinket. A vállalati jogtanácsosok a vállalat bármely dolgo­ zójának adnak jogi tanácsot, mégpedig ingyen. Ha a mun­ kahelyen nincs jogász, a tanácstalan állampolgár felkeresheti a legközelebbi bíróságot is a panasznapon, de fordulhat az újságokhoz és a rádióhoz is, amelyek szervezetten foglalkoznak jogi tanácsadással. Tudomásul kell venni, hogy a jogszabályok tekintélyes részének értelmezése és érvényesítése nem az ál­ lampolgárok feladata. A jog végülis tudomány, amelynek a szabályai közt való eligazodást négy-öt évig tanítják az egye­ BIZONYSÁGKÉPPEN csak két esetet említek. Tavasszal ta­ nácstagi jelöíőgyűlésen jártam egy Nógrád megyei kisközség­ ben. Csakugyan kis község, mert a körzet választópolgárai sej­ tették előre, ki a Hazafias Népfront jelöltje, s nem is titkolták nemtetszésüket egymás előtt. Bizalmatlan arccal pusmogták, s aki látta őket, joggal hihette: olyan parázs vita lesz itt, amilyet még nem látott a falu. Nem volt vita. Valamennyien elfogadták a jelöltet. Szemlesütve nyújtották fel a karjukat, „én-aztán-nem hagyom-magamat-behúzni-a csőbe” arckifejezéssel. A gyűlés után megkérdeztem azt a nyugdíjas bányászt, aki korábban a leghangosabban méltatlankodott - igaz, azt hitte, csak a hoz­ zátartozói hallják -, miért nem mondta el nyilvánosan is a kifogásait? Bizalmatlanul mért végig. - Miből gondolja, hogy vannak kifogásaim? - Hallottam... - Ne szítson itt ellenségeskedést, jó? — mondta meglehető­ sen gorombán, s gyorsan faképnél hagyott. Hasonlóképpen jártam a többieknél is, akiknél megpróbáltam puhatolózni. - Félnek valamitől? - kérdeztem legvégül egy fejkendős asszonytól. - Maga nem tudja azt, hogy „Szólj igazat, betörik a fe­ jed”? - Ki törné be? - Mondjuk ő, ha tanácstag lesz. - Még nem választották meg ... - Megsemmisítő pillantás­ sal mért végig: - Mindegy az. Nem lehet az semmiképpen kisember, akit egyszer ide állítottak. - Bosszuálló természetűnek ismerik? - Nem. Inkább az a baj vele, hogy szelíd természet, olyan tedd ide-tedd oda. Nem érne el az semmit, ha megválaszta­ nánk ... Éppen ez a bajunk vele. Nem túl logikus, de tanulságos történet. Mint ahogyan a másik is az. Az egyik salgótarjáni nagyüzem fiatalokból álló brigádjával beszélgettem, akik kollektívan szid­ ták a vállalati kollektív szerződést. Aki a leghangosabban szidta, saját bevallása szerint egy testes kollégája háta mö­ gött édesdeden szunnyadt a szerződés tervezetének megvita­ tásakor. - Ezt még be is vallja? — kérdeztem megütközve. - Miért ne? — mondta vállat vonva. — Az igazgató azzal kezdte, hogy a vállalat legtapasztaltabb szakembereinek és jogászának segítségével hosszas munkával készült el a tervezet, s véleménye szerint most már csakugyan minden fontos kérdést kielégítően szabályoz. Én egyszerű melós vagyok, én javasal­ jak változtatásokat? 11 �- A többiek ébren voltak, nem? - Nézze - mondta egy köpcös fiatalember. - Amit egyszer hat példányban legépelve tesznek az ember orra elé, azon már nyilvánvalóan nem akarnak változtatni. - Az sem biztos, hogy a vezetőség nem. De a dolgozók elérhetik a változtatást. - Ugyan minek annyit hadoválni? Fizessék meg a munká­ mat és kész. Ha meg adódik valami más problémám, amit nem oldanak meg tisztességesen, legfeljebb fogom a munkaköny­ vemet, és elmegyek máshová. VAN EZEKBEN AZ ESETEKBEN SZÓ a nyelvi kifejezőkészség, a szókincs, vagy a jogi kultúra hiányáról? Az volna a főgond, hogy sokan beleszólnának a társadalom ügyeinek intézésébe, ha tudnák, miképpen fogjanak hozzá? Mintha sokkal inkább az volna a baj, hogy sokan még mindig nem hiszik, még mindig nem szokták meg beleszólási jogukat. Mások pedig olyan mec­ hanizmusnak képzelik a demokráciát, amelynek automatikusan kell működnie, mert csak odáig jutottak el a felismerésekben, hogy nálunk nincsenek gátak a demokrácia útjában. Nem ér­ tik, hogy az akadályok elhárítása nem elegendő, hajtóerőre is szükség van, s ez a hajtóerő a közéleti aktivitás. Ehelyett passzív elégedetlenségbe vonulnak, és gyanakodva szemlélik Falusi fiatalok A FALU ÉS A FIATALOK. A falun élő fiatalokat vizsgálva megállapítható „ve­ gyes” összetételük: a többség már nem földműveléssel foglalkozik, legalább is nem a régi módon. A termelőszövetkeze­ tekben, a falvakban letelepedett üze­ mekben gépekkel, szakképesítéssel dol­ goznak - és sok településből ingáznak a közeli városok üzemeibe is naponta. Megtalálhatók a parasztok leszármazot­ tai, unokái; és a munkások fiai, lányai. A falu zártabb közössége egybefogja a korosztályokat: egy óvodába járnak, egy iskolába — ez tart 14 éves korig. Innen kezdődik a szétválasztás: tovább­ tanulás, kollégium, szakmunkásképző in­ tézetek, munkavállalás. A fiúk többsége tanul vagy dolgozik. A lányok is követik őket, de sokan otthon maradnak még. A fiúk katonaságig össze-összejárnak, iskolában, munkahelyen, a művelődési házban, utcán, otthon; a lányok átlag­ ban 18-20 éves korukban, sokszor még hamarább — férjhez mennek. Aztán már többet nem jönnek a többi fiatal közé. Csak az utcán vagy a boltban váltanak néha egy-egy szót. KÖZÉPISKOLÁSOK. A vizsgált terüle­ ten csak egy középiskola működik. Érdekesség: az iskola szaktanár-ellá­ tottsága közel 100 százalékos, az iskolá­ ban előfizetésre került 35 darab Kritika, 18 darab Új írás, 16 darab Látóhatár, 30 darab Palócföld — ezenkívül olvas­ ható 25 féle sajtótermék. KÉT ÖNÁLLÓ VEZETÉSŰ MŰVELŐ­ DÉSI HÁZ működik, a többi „igazgató” tiszteletdíjas. Munkájukról a kérdések alapján így vallanak: 12 a demokratikus alapintézményeket - kizárólag saját magukra nem gyanakodnak. Úgy hiszem, kétségtelen, hogy nem lehet a választékos be­ szédet, a jogi nyelv cirádáit tanítanunk ott, ahol a szocialista jog tartalmát, jog és demokratizmus összefüggéseit kell meg­ értenünk. Ez ugyanis csak a legegyszerűbb szavak segítségével lehetséges. JOG, JOGÉRVÉNYESÜLÉS, DEMOKRÁCIA; nem homogén fo­ galmak. Összefüggésüket vizsgálva nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalom életét minden oldalról behálózó, alakító jogszabályok különböző tartalmúak, s mindegyikük más-más jelentőséggel bír. Ha valamely jog nem érvényesül, az okokat keresve mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, mi a szabály tartalma, milyen társadalmi viszonyokat szabályoz, mi­ lyen széles rétegeket érint, s hogy a szocialista demokrácia ér­ vényesülése szemponjából milyen jelentőséggel bír. Csak az­ zal összefüggésében vizsgálható a kérdés; a jogszabály fogal­ mazása túl bonyolult-e, vagy az értelmező műveltségi színvo­ nala nem elég magas, s azt is, hogy a szabály szövege vagy tartalma találkozik-e értetlenséggel. Általánosítható értékű vá­ laszt csak így kaphatunk kérdéseinkre. Szöghy Katalin 1. — A programot kérdezi? Van, az megtalálja a maga szórakozását. Persze a véleményeket is összegyűjtjük, a fiata­ van. lokét is. — Részletesebben. 3. - Most volt egy táncos est. Itt ját­ -Mozi, hetente kétszer-háromszor, szott egy gitárzenekar. Nagyon sok fia­ a műsort mindig kifüggesztjük. Működik talt vonzott, még a szomszéd falvakból a könyvtár — kétszer van kölcsönzés. A is eljöttek. KISZ-esek néha esténként összejönnek: — Ilyen est hányszor van? főleg szombaton meg vasárnap. — Évente négy-öt. — Előadások nincsenek? — Ismeretterjesztő előadás? — Néha jön a varieté, meg Korda — Nyolc-tíz alkalommal. vagy a Harangozó. — Milyenek? — A közönség? — Politikai, tudományos. Most a fi­ — Legtöbbször teltház van. Ilyenkor ataloknak egy felvilágosító előadás, a csak fiatalokat lát az ember. doktor úr tartotta. A lányok közül csak 2. — Erre nagyon vigyázunk. Végsőso­ a bátrabbak jöttek el. ron a program határozza meg az intéz­ — Sok energiát vesz igénybe ez a mény munkáját. Igyekszünk minden vezetői munka? igényt kielégíteni, de sajnos, a választék — Túlságosan nem. Én tiszteletdí­ nem valami bőséges. jas vagyok, néha esténként lejövök, — Miért? megnézem az ifjúsági klubot, aztán tíz — Nézze, a mozi működik, rendsze­ óra után Terka néni bezár. resen. Szélesvásznú, a nézőtérre befér A FIATALOK ÉS A TANÁCS - ESET­ 500 ember. A jó filmek Pest után elég LEG AZ ÜZEM hamar ideérnek. Ezeknek már olyan ki­ — Intézkedési tervet még 1970-ben alakult közönségük van. Fiatalok, közép­ készítettünk. Sajnos a felülvizsgálatra korúak meg nyugdíjasok. Más a helyzet nem volt időnk. az igényesebb közönséggel. Nekik szín­ — Ifjúsági klub már két éve műkö­ ház kell, hangverseny. Csak az a baj, dik. Először nem volt megfelelő helyi­ hogy ebből az igényesebb nézőből nincs ség, de sikerült megoldanunk a problé­ egy teltházra való. A választék? A Déryné mát. Berendeztük, mert még szék sem Színház, varieté műsor, meg amit az ORI volt benne. rendez. Az már külön szerencse, ha si­ — Fiatalok is segítettek? kerül egy-egy előadóművész önálló est­ — Igen, társadalmi munkát végez­ jét megszervezni, vagy két-három éven­ tek a szövetkezetnél, mi meg kiegészí­ ként egyszer eljön az Állami Népi Együt­ tettük a pénzt és vettünk tv-t, rádiót, tes. magnót, lemezjátszót meg különböző já­ — Bevételi terv is van? tékokat. Most már teljes a felszerelés. — Meghatározva nincs, de vesztesé­ — Miért nekünk kell foglalkozni a gesek azért nem lehetünk. fiatalokkal? Kérdezem, mire való akkor — A program összeállításánál van a KISZ? valamilyen előírás? Részlet egy ifjúsággal foglalkozó — Nincs. Teljesen szabadon csi­ tanácsi anyagból: „az együttműködési náljuk. Itt, a művelődési házban több szerződések formálisak, három tanács szakkör, klub működik. Aki idejön, az nem kötötte meg ...” �ván. Így szakkörök (fotó-, képzőművé­ szeti, honismereti, irodalmi) csak az új önálló vezetésű művelődési otthonok­ ban tevékenykednek. - Ki járt itt utoljára a tanácstól? - Itt a klubban? - Igen. - Nem tudom, nem emlékszem, pedig mindig itt vagyok. - Az üzemben van KISZ-szervezet? - Igen, még akkor megalakultunk, amikor létrejött ez a telep. - Hol szoktak összejönni? - A KISZ-gyűlést mindig az ebéd­ lőben tartjuk. Az a harminc fiatal ott is elfér. - Itt nincs szórakozási lehetőség? - Ha vége a műszaknak, siet haza mindenki. Inkább a faluban szoktunk este elmenni a klubba. A kis községekben szakköri jeleggel énekkarok és tánccsoportok szerveződ­ tek. Kor szerinti összetételben erősen megoszlók. A fiatalok részvétele ezek­ ben a csoportokban 10-15 százalékos. Ezek a körök igen szép sikereket köny­ velhetnek el, nem egy közülük megyei, sőt országos hírű. A VÁROSBA UTAZNAK NAPONTA, VONATON, BUSZON. A kijáró dolgo­ zók száma közel 4000 fő, ebből a fiata­ lok száma 2400—2600 fő. Reggel négykor, ötkor kelnek és utaz­ nak, mire visszaérnek megint öt óra van - de már este. Utazással töltenek naponta 2-6 órát. ANYAGI TÁMOGATÁS. A tanácsok az ifjúsággal kapcsolatos feladatok elvég­ zésére külön alapot létesítettek. Az el­ múlt három év alatt az alábbiak szerint alakult a tervezés és a felhasználás: Az összegek rendeltetése (1000 Ft-ban) Ifjúsági szervezetek támogatása (úttörő-KISZ) Művelődési otthonok támogatása: Sporttámogatás 1973 1971 1972 85 138 75 636 1030 667 22 52 79 Egy üzem adott ifjúsági klub támoga­ tására 100 m/Ft és egy termelőszövet­ kezet a könyvtár könyvállományának gyarapítására 5 m/Ft összeget. Az ifjú­ sági szervezetek támogatására egy-egy kisebb közösségnek átlagosan évente 1500—3000 forint összeg jut. A tanácsok a pénzösszeg felhasználását sokszor liberálisan vagy túlzott szigorral keze­ lik. A szélsőségek nagyon sok súrlódást okoznak. IFJÚSÁGI KLUBOK, ÉS EGY IFJÚSÁ­ GI KLUB. Jelenlegi vizsgált területen amely egy átlagosan 30.000 lakosú közigazgatási egység (járás), 25 település­ sel — 16 klub működik 416 fővel. A köz­ ségek 61,5 százalékában van és 38,5 szá­ zalékában nincs klub. A klubok átlag 26 fővel működnek, a kis (600—1000 lakokosú) települések fiataljainak 35—45 százalékát fogják össze. — Jó ez a klub, én szeretek ide jár­ ni. Legszívesebben sakkozom ... — A klubdélutánok talán a legsikerültebbek. Ilyenkor jól kitáncoljuk magunkat... — Legtöbben lemezt szeretnének hallgat­ ni, meg beszélgetni. (— Miről?) — Min­ denről ... - Kár, hogy csak szombaton tudok idejönni, mert egész héten távol vagyok, és ahol dolgozom, ott nincs semmi... - Csak klubtag jöhet ide be, persze ez nem mindig jó, mert ha tán­ colni akarunk, akkor hiányoznak a lá­ nyok .. de azért nem vesszük ezt mi olyan szigorúan. D. falu lakossága: 2837 fő, ebből a fiatalok száma: 1108 fő. Kor szerinti AKIK A FIATALOKKAL FOGLALKOZNAK Megoszlás: 0-4 év: 188 fő; 5-9 év: 189 fő; 10-14 év: 234 fő; 15-19 év: 152 fő; 20-24 év: 103 fő; 25-29 év: 242 fő. A 15-29 év közötti három csoportból kijár dolgozni V. — D. — B. városokba több, mint 200 fiatal. Vonaton utaznak napi 2-5 órát, így a klubélettől távol esnek. 1970-ben új művelődési ház épült, az ifjúsági klub a központ bázisa. Har­ minckét tagja van a klubnak: rendsze­ resen megjelenik átlagosan 12—15 fő, hetente 6 órában, többségben szomba­ ton és vasárnap. A kérdésre, hogy fon­ tossági rendbe sorolják az alábbi kul­ turális formákat, a következő sorrend alakult ki: 1. könyv, 2. mozi, 3. rádió, 4. tánc, 5. tv, 6. újság, 7. klub, 8. színház. A KLUBOK PROGRAMJA: - Én jónak tartom, tartalmas. A vezető sok érdekes beszélgetést kezde­ ményezett már. Aztán a viták roppant izgalmasak... — Kár, hogy rossz a tv és nem lehet itt nézni. Otthon nem sze­ retem, mert az öregem mindig lekap­ csolja: ő korán kel és korán fekszik. Egy szobánk van csak ... — Én a srá­ cok miatt jövök ... - Hiányoznak a lá­ nyok, azok csak szombaton jönnek . . . — A múltkor is volt itt három egyetemis­ ta Pestről. Kérdezősködtek pénzről, sze­ relemről, munkáról, tanulásról meg az életről. Jó beszélgetés volt. - Nekem kellene összeállítani a programot? - Igen. - Csinálnék egy jó bulit. Lehívnám az Alfa zenekart, meg csinálnék vetél­ kedőt. - Miről? - Mindenről . . . irodalomról, zené­ ről. SZAKKÖRÖK. Működési alapfeltétetelük a megfelelő helyiség biztosítása. A fotószakkör speciális felszerelést is kí­ — Foglalkozása? — Pedagógus. — Foglalkozása? — Tisztviselő. - Szeret a fiatalokkal foglalkozni? - Igen, hiszen magam is az va­ gyok, csak sokszor elkeserítenek. - Miért? - Mindig azt vágják a fejemhez, Marika maga menyasszony, ne szalad­ gáljon a klubba, a fiúk közé. ... ÉS AKIK NEM FOGLALKOZNAK. A pedagóguson kívül egy faluban él és dolgozik az orvos, a védőnő, a tanácsi dolgozó, az agronómus, az állattenyész­ tő, a közgazdász, a főkönyvelő, a tech­ nikus - üzemeknél a munkás-vezetők, az építész ... ... — engem senki sem hívott... Mi­ ért nem? Nem is gondolkodtam erre... - nem érek én rá. Olyan kevés az időm ... — Szívesen vezetnék valamilyen szak­ kört ... — Foglalkoztam velük, aztán egyszer a kollégák azt mondták, csinál­ jam, ha nincs jobb dolgom, de észre­ vettem, hogy elmaradoznak mellőlem. Abba kellett hagynom. - A nagyközségi tanáccsal újab­ ban létezik egy státusz: népművelési előadó. Az a baj, hogy ezt „csak" pe­ dagógus tudja ellátni, abból is kevés van, így sokszor hónapokig betöltetlen. A KÖNYVTÁR ÉS A FIATALOK. R. község. Szép, tágas könyvtár, külön ol­ vasóteremmel. Hetente négy alkalommal tart nyitva. A könyvtárba beírt olvasók száma: 586 fő (15 éves kortól a nyug­ díjasokig). Megoszlás: szak- és betaní­ tott munkás 90 fő (15,3 százalék), eb­ ből rendszeresen olvas 32 százalék; ve­ zetők és alkalmazottak — tágabb érte­ lemben: 120 fő (20,4 százalék), rend­ szeresen olvas 67,3 százalék; adminiszt­ ratív munkakörből 100 fő (17 százalék), olvas 89,8 százalék; középiskolás tanuló: 13 �190 fő (32,4 százalék), ebből olvas 92,1 százalék; szakmunkástanuló: 30 fő (5,1 százalék), rendszeresen olvas 17,3 szá­ zalék. A középiskolások olvasási kedve igen jó, pozitív befolyásoló tényező a megfe­ lelő iskolai ösztönzés, ezen keresztül az egyén belső igényének kiaknázása. Ez­ zel szemben a szakmunkástanulók olva­ sási kedve egyáltalán nem kecsegtető. Mit olvasnak? Találomra választot­ tam ki két olvasójegyet, mert bár az itt szereplő adatok nem jellemzők, mégis engednek némi következtetést. A közép­ iskolai tanuló kölcsönzött könyveinek száma egy év alatt: 23 kötet (Kaffka, Thomas Mann, Jókai Anna, Moldova, Ibsen), a szakmunkástanuló 11 kötetet kölcsönzött (Szemjonov, Agatha Christie, Csörsz István, Rejtő Jenő). IFJÚSÁGI FÓRUM. Részlet tanácsi statisztikából: ,,az elmúlt időszak alatt 29 esetben tartottak a községben ifjú­ sági fórumot, 1579 fő részvételével.” Ez azt jelenti, Hogy átlagosan egy-egy ilyen rendezvényen 54 fő fiatal jelent meg, ez a község fiataljainak 15-25 százalékát adja. (A szervezés terén tehát még na­ gyon sok hiányosság mutatkozik). A megtartott fórumok programjai: intézke­ dési terv ismertetése, a negyedik öté­ ves terv irányelveinek ismertetése, bű­ nözés elleni harc a fiatalok körében (előadás), társadalmi munka szervezése, községfejlesztési célkitűzések ismerteté­ se, fiatalok helye és szerepe a termelőszövetkezetben (előadás). A fórumok előadások voltak, tájékoz­ tatók, melyeket a tanácsi dolgozók, ren­ dőri szervek, munkahelyek vezetői tar­ tottak. Hozzászólt 116 fiatal, a résztve­ vők 7,3 százaléka: egy-egy összejövete­ len 4-4 fő. INFORMÁLTSÁG. „Igen égető a hely­ zet a mindennapok tájékozottságában. Az információéhséget több síkon pró­ bálják kielégíteni. Az újság ebben fon­ tos szerepet játszik." R. község ifjusági klubja. Huszonhat megkérdezett fiatal közül 6 olvas rend­ szeresen Népszabadságot, 5 Népsportot, 4 NÓGRÁD-ot, 4 Magyar Ifjúságot, 4 Képes Újságot, 1 Deltát, 1 Magyaror­ szágot, 1 Világifjúságot, 1 Rádiótechni­ kát, 1 Ezermestert, 1 Magyar Hírlapot, 1 Népszavát, 2 nem olvas újságot rendsze­ resen. Egy-két lapnál többet nem ol­ vasnak, 2 lapot is csak 8-an. R. község ifjúsági klubjában napilap­ pal, hetilappal és folyóirattal együtt 18 ujság jár. Az újságokat a megkérdezet­ tek a klubban olvassák, otthon erre nincs lehetőség — talán igény sem. Van olyan ifjúsági klub, ahová 3—4 újság jár, olyan is akad, ahol sajtóter­ mékre nem fizettek elő. TÁRLATOK. A községi művelődési há­ zakban nem rendeznek tárlatokat. Erre vonatkozó adatok nem találhatók. Kivé­ telt képeznek az új művelődési otthonok. - Mini tárlatokat rendezünk, éven­ te 6-8 alkalommal, itt a társalgóban, mert sajnos máshol nincs alkalmas he­ lyünk. - Ez a művelődési otthon most épült, a tervezésnél a tárlatrendezésre nem gondoltak? — Azt hiszem, nem. Az igény csak annyi volt, hogy az alapokat szolgálja: DOKUMENTUM Könyvek... Év Tudom. Ism. Szak- Szép- Ifj. és Tan­ E- Összterj. mai rod. gyermek köny­ gyéb szevek sen művek (könyvek) száma 1950 1960 1972 182 357 1026 306 409 807 464 647 2591 367 695 730 467 64 186 660 230 1206 30 18 58 1880 2972 6648 A Statisztikai Évkönyv 1972 című vaskos kötetből idézett ada­ tok a félezredes jubileumhoz érkezett magyar könyvnyomtatás impozáns mutatói. De jelzik örömeink, gondjaink nagyrészét is. Huszonkét év alatt három és félszeresére nőtt a könyvformában megjelent művek száma. Így nyomon követni az éves könyvter­ mést, az információrobbanás terheit elviselni csak az képes, akiben kialakult a válogatás és tájékozódás képessége. Aki­ ben a műveltségnek stabil és nem merev alapjai vannak, s akiben kialakult a lépéstartás szellemi igénye. A könyvtermés növekedése a művek jellege szerint változó. Természetes és nyilvánvaló, hogy a tudományos könyvek és a szakmai művek száma nőtt a leggyorsabban (5. 6, illetve 5.5- 14 legyen benne színházterem, klub, meg sok kisebb helyiség szakköröknek. — A tárlatok anyaga? — Nagyon vegyes. Rendeztünk a megyében élő képzőművészek képeiből is - sajnos a művészek nem a legszín­ vonalasabb képeikkel szerepeltek. Azt hiszem, nem kedvelik az ilyen vidéki kis tárlatokat. — Látogatottságról nem beszélhe­ tünk. Külön azzal a céllal senki sem jön. Erre járnak, valamilyen más rendezvé­ nyen, és a szünetben megnézik. — Én Pesten láttam először képzőművészeti tárlatot. Egy tánccsoportban táncoltam, és egyszer a vezetőnk elvitt bennünket. Nagyon érdekes volt. Azóta már máshol is láttam tárlatot. VÁRHATÓ-E VÁLTOZÁS A FALUSI FIATALSÁG MŰVELŐDÉSÉBEN? Válto­ zásnak kell bekövetkezni, a jelek kedve­ zőek. A változás egyik alapvető feltéte­ lének az általános műveltség alapját lerakó — és emelkedő — iskolázottsági szintet vallva, álljon erre bizonyítás­ képpen az alábbi iskolai statisztika egy találomra kiválasztott beiskolázási év­ ről : A vizsgált területen általános iskolá­ ban végzett az 1971/72-es tanévben: 405 tanuló, ebből fizikai szülők gyerme­ ke 362 tanuló (89,3 százalék), tovább tanult: 326 tanuló (80,4 százalék). Gimnáziumban 45 (11,1 százalék), szakközépiskolában 88 (21,7 százalék), szakmunkásképző intézetben 180 (44,4 százalék), egyéb iskolában 13 (3,2 szá­ zalék), munkát vállalt 79 tanuló (19,5 százalék)... Kő-Szabó Imre szörös az emelkedés. A termelőerővé, mindennapjaink alkotó részévé vált tudomány és szakismeret térhódítása a könyvki­ adás egész korábbi mechanizmusát és szerkezetét átalakí­ totta. 1950-ben a tudományos és szakmai könyvek együttes részaránya 34,4 százalék volt. 1972-ben 54,4 százalékra emel­ kedett ez a szám — jelezve egyúttal a műveltség szerkezetében végbement, s ma is tartó átalakulást. Megduplázódott a szépirodalmi jellegű könyvek száma, s két és félszeresére növekedett a gyermek- és ifjúsági iroda­ lom kategóriájába tartozó művek aránya. Mégis, ez utóbbi könyvkiadásunk mostohagyermeke. A nemrég lezajlott országos vitában sok szó esett a gyermekek, s általában a fiatalok ol­ vasóvá nevelésének fontosságáról, a megfelelő számú és szín­ vonalú könyv hiányának nevelési veszélyeiről. Jelenleg a könyv­ kiadásban ez a kategória mindössze 3,5 százalékos részesedés­ sel szerepel, s ha a példányszám tekintetében kedvezőbb is c kép (10,1 százalékos részesedés) - a legfiatalabb és a leendő olvasók érdekében többet kell tennünk. 1972-ben 63 millió könyv jelent meg, háromszorta több, mint 22 évvel ezelőtt: a tanulás, a művelődés lehetőségei évről-évre nagyobbak, évről-évre nagyobb választékot kínálnak a köny­ vesboltok, a könyvtárak a szépirodalmat kedvelőknek, a ta­ nulóknak, a tudományos pályákon tevékenykedőknek. A lehető­ ségekkel — az egész társadalom számára biztosított lehetősé­ gekkel — a különböző társadalmi csoportok jelentősen eltérő módon élnek. Szocialista kulturális forradalmunk egyik sürgető feladata, hogy a lehetőségek egyenlősége után a részesedés­ ben a felhasználásban csökkentse a meglevő különbséget. �Aki tudtán kívül házas Elbeszélés A „Hymen" számára írta: Mikszáth Kálmán I. Két vőlegény, egy menyasszony A Koronthayék kerítésén reggel óta kelepeit egy szarka, a falusi lakóknak ez a kedves fekete-fehérbe öltözött komor­ nyikja, ki az érkező vendéget bejelenti. Eleinte unatkozva gubaszkodék egy kor­ hadt karón, melynek hasadékain ki s be mászkáltak a mindenféle bogarak, a ma­ gát otthonosan érző szú, és a lapos bödék sokasága. A szarka nagy komolyan nézegette, csak néha-néha piszkálta meg őket hosszú összenyomott csőrével ímmel-ámmal. Nagy oka volt a kedvtelenségre. Az a malheur esett meg rajta, hogy az imént, midőn étkezési kombinációkkal egy ízletes húsú bogár felé nyúlt, egy apró pille repült torkába s szűk száj­ pitvarában összevervén szárnyait, a szarka torkát konokul megcsiklandozta. Bíz ez borzasztó dolog volt. Sokáig rázta utána a fejét s mint már mon­ dottuk, kedvtelenül turkált az istenadta mindennapi kenyérben, mely a lyuka­ csos karó minden zeg-zugából bőven özönlött ki sütkérezni a napra. No de az idő megenyhít mindent s a vendégek előfutárja a kellemetlenség utóízének elmúltával ismét napirendre tért s mint valami kényes páva a legyő­ zőjét, szélesre tárta szét farkát, rázva azt jobbra-balra hangos kelepeléssel. Egy gyönyörű barna fő bukkant élő a folyosón sorba rakott leander bokrok kö­ zül. Talán oda is tartozik: a leandertőn nőtt a legszebb virágnak. - Hess te, hess te - nem kell most a vendég, és megfenyegette piciny ujjaival a csúf madarat. A szarka kutyába sem vette a bizalmat­ lansági szavazatot, egyre kelepelt. Dejszen ma ne jöjjön senki. Nem le­ hetne az kedves vendég: mert hiszen a legkedvesebb vendég, aki azt a szép leányfőt megzavarta, itt van. De csitt! Hiszen azt még senki sem tudja, ez még mély titok, a szép barna főbe nagy ravaszsággal belopózott gon­ dolat, mely még ott is csak incognitó kó­ vályog; igazi nevét nem meri elárulni, sem azt, hogy a szív küldöttje, titkos hó­ dítási instrukciókkal ellátva, csak olyan átutazó ártatlan perszonának adja ki magát, ki, ha akarom gondolat, ha aka­ rom köd, ha akarom füst, ha akarom ott van, ha nem akarom --- bizony akkor is ott van. A szép tündöklő homlokon azonban, szép is a menyecske s ki tudja mi lehet az égető sötét szemekből kicsillogó öröm még a következése — — — de ha nem is, fölé, valami piciny bánatfelhőcske van annyi a gyerek odahaza, mint az orgonasip, s az a szegény asszony rá nem ér odaállítva intendánsnak. Beszélyírói látcsövünkön megadatott a gazdálkodástól a nevelésükkel foglal­ azon privilégium, látni még olyan rejtett kozni. Nincs is olyan vásott gyerekraj hét dolgokat is, miket senki sem tudhat, igen megyében, mint az a Koronthay had ott­ jogosan bocsátkozhatunk hát Mari kis­ hon Bogárhátán, nem marad ezek miatt asszony arckifejezésének magyarázatába. kutya, drótos tót, üvegestót, aki meg ne Magyarázatába a megmagyarazhatat- hajigálnának, ablak, melyet be ne tör­ lannak! Mert négyszemközt szólva van-e nének. abban logika, hogy mikor valakinek öröm Koronthay János uram bizony jobban ül a szemében, bánat üljön ugyanakkor tenné, ha lemondva az úri életről, ásót egy centiméternyire följebb, a homlokán? villát fogna ő maga is a helyett, hogy, Éppen olyan, mintha valakinek a csizma- ha már sem birtokot nem hagyhat rájok, patkója szikrát adna, mikor térdig lubic­ sem becsületes illő nevelést nem adhat kol a vízben. nekik, úri proletárokat nevel belőlük, mert Fiatal leányokkal azonban sok olyan életpályájukon át az apjuk „tekintetes” történik, ami akkor válik igazán érthetet­ címe lesz a vezető lidércük. lenné, mikor már meg van magyarázva. De az öreg sokkal könnyelműbb, mint­ Ne vállalkozzunk tehát sysiphusi mun­ sem ilyen komoly dolgokon törné a fejét; kára, elégedjünk meg annyi leleplezés­ többet ér annál egy kis kalabrias a kaszi­ sel, hogy a Mari kisasszony szívecskéje nóban, vagy egy kis parázs ferbli a „zöld már nem semleges terület, hogy a szarka fánál” esténkint. fecsegése most prózai és végül, hogy Ami a gyerekeket illeti, azokat azért valami nincs ínyére ... hozza évenkint a gólya, mert az az Úr­ Többet még a regényírói látcsőn sem istennek az ő akarata, — majd gondot is visel rájok ő, ki a mezők s erdők mada­ lehet meglátni — a nőből. De nem is akarunk ezúttal, mert ha rait eteti. egyszerre mindent elmondanánk, mi el­ Koronthay János alig csinál egyebet, beszélni valónk maradna a beszély folya­ mint hogy, midőn megszületnek, beírja mán, pedig ennek a történetnek, dacára, őket rendre a nagy kapcsos bibliába, hogy egészen az igazság mellett mara­ ilyenformán: „született Dezső fiam 1847 dunk, két számon keresztül kell még tar­ a rák planéta alatt”, vagy János fiú a tania legalább is. bikajegy alatt. E célból egy üres lap volt Koronthay Mari egyike azon csinos, a bibliába bekötve, de immár tele van az kedves teremtéseknek, minőket csak írva egészen, a legutolsó újszülöttnek, a Magyarországon a „szép hölgyek hazá­ kis Gizikének már csak a „margón” ju­ jában’’ lehet találni, egyszerű, naív, tott hely. igénytelen, falusias és mégis úri és elő­ Csakhogy nehéz ám a tekintetes allekelő modorú. Szép, hosszúkás arca van, véltárnok úron kifogni, még a sorsnak is, görög orral, délceg termete, az egész me­ mert elhatározta, hogy épen nem hagy gyében híres arról, hogy neki vannak a magára pressiót gyakoroltatni s még né­ legkisebb lábai. Csak az az egy hibája, hány üres fehér lapot köttet be a száza­ hogy nagyon halovány az ajka, úgy is dos pergaménák közé. hívják gúnyosan: „hideg-ajkú”! Az egy­ Mert tudja Pál mit kaszál; a leányszer bizonyos, hogy a színtelen ajkú gyermekek serdülni kezdenek s amilyen leány nem szenvedélyes és nem képes arányban szaporodni fognak a gyerekek, nagy szerelemre. olyan arányban fognak fogyni részint A Koronthay Mari édes apja allevél- férjhezmenetel, részint egyéb körülmé­ tárnok a megyében, a szegényebb bocs- nyek következtében. koros nemességhez tartozik, azért is volt * Ime a kis Marinak, alighogy levetette kénytelen ott hagyni az ősi hétszilvafát a rövid ruhát, már két kérője is van egy­ Bogárháton, hadd gazdálkodjék benne a szerre, az öreg Bárándy prókátor és az nemzetes asszony, kinek a háztartás ve­ adjunktusa, Lupcsek. Egyetlen kancellá­ zetésében a Mari kisasszony is segít; riából kettő. Pedig még bálban sem volt, míg ő maga már évek óta benn a vá­ még be sincs mutatva. Az egész várme­ rosban a vármegyeházán családjától el­ gye lázban lesz, ha egyszer báli ruhában szakítva körmöl nyolcszáz forint évi fize­ látja Marit. Mert szakasztott olyan szép, tésért, ki lévén téve minden irányban a mint az anyja volt ebben a korban, aki följebbvalók szekaturájának. Bizony ke­ után bárók, grófok bolondultak, de per­ serű kenyér az a hivatalnoki s mégis sze senki sem bírta megkapni, csak Ko­ mennyien vágynak rá. Miért? bizonyosan ronthay János úr. a címért, hogy „tekintetes urak” legye­ Hm! Csak bolond teremtés az ember nek a „nemzetes urakból." mégis, hogy vén prókátor létére is bele­ Tekintetes Koronthay János úr pedig megy az exact reális irányból a házasság jobb, ha otthon maradna a portán és ne bolondos aktusába, mely egy jóravaló csak szombatonkint járna „tisztát válta­ prókátort csak annyiban érdekelhet, mert ni”, ahogy a vármegyei kaszinóban tréfá­ leendő válópörök természetszerű alapját san mondani szokták, mert dacára, hogy képezi. Házasság nélkül soha sem lehet­ már eladó lány van a háznál, fiatal is ne válópör. 15 �Az öreg gazdag Bárándyt, akinek száz hold földje és virágzó klientélája van, annyira megzavarja két fekete hamis szem, hogy alig hét hónapra, a megbol­ dogult teensasszony halála után, udva­ rolni kezd a szép gyereklánynak. És az igen eredeti dolog, mikor a vén prókátor szerelmes; elfelejti a tárgyalá­ sokat, több gondja, hogy a kabátja ki legyen kefélve és a nyakkendője jól cso­ korba kötve, mint a törvényszéki végzé­ sekre; az aktákkal felhalmozott ódon kancellária szűk neki, eljár a mezőre és gyönyörködik madárdalban, virágok illa­ tában. Szakadnak a nyakába a makacssági végzések, de ő nem törődik azokkal; Corpus Juris helyett a Himfy szerelmeit kéri el olvasás végett Lupcsek ügyvédjelölt­ től; s ebből aztán Lupcsek is megtudja, hogy a principális szerelmes. Amit pedig amice Lupcsek tud, ki Bárándy szerint semmit sem tud, azt más valóságos szégyen volna nem tudni neki magának is. Tudja is s fölveszi elméjében a tényál­ ladékot. Az a kis Koronthay lány szegény ugyan, mint a templom egere, ő maga pedig gazdag, de a Mariska igen szép, ő pe­ dig már vén s épen nem szép. A hiányok kiegészítik egymást, mert a Mariska ugyan kaphatna szebb, fiatalabb férjet, de nem olyan gazdagot; ő pedig elve­ hetne még valami világjártas özvegyaszszonyt, a kinek még talán pénze is lenne, hanem az nem lenne olyan szép, olyan kedves, mint Koronthay Mari. Igaz, hogy a külsőségre való tekintet mindenkoron ostobaság volt s lesz is, míg a világ tart, — de hát ő, aki annyi okos cselekedetet művelt életében, miért ne tehetne egyszer, ... egyetlen egyszer bolondságot. Hiszen a prókátor is ember: az ő szíve sincs kőből; azt is „signálja” az Ámor nyila, abban is megterem az áb­ ránd s neki is elkel egy kis gyönyörűség „felzetnek” a rideg aktákhoz. Így mindent meghányva-vetve elhatá­ rozta, hogy elveszi Marit s hozzá is látott rögtön a teendőkhöz, olyan nagy paszszióval, mintha egy zsíros pör lenne. Hiszen az igaz, hogy ez is egy pör, csakhogy egészen megfordított pör. Az ember itt is megírja a „keresetet”, csakhogy magát kéri benne elmarasztalni a bájos alperes által s a helyett hogy kö­ vetelne benne, ő igér mennyet, földet; a „válasz”-ra azután a „viszontválasz” kö­ vetkezik, de abban sem gorombáskodik, nem cáfol, hanem inkább mindent beösmer, a goromba „tagadtatik” szó elő sem fordul benne; ha a viszontválaszra „ellenirat” jönne, gyorsan következik a végirat s ha az is kedvező, kitűzetik az eljegyzés napja, majd pedig a lakoda­ lomé. Csakhogy ez nem ment olyan könnyen. Egyet felejtett el Bárándy, azt, hogy ez a Lupcsek Gábor még sem olyan ostoba ember mindenben, mint az exequálás- 16 ban; s hogy a fiatal leányok bolond szemüvegen át nézik a világot, nem tud­ van helyes megkülönböztetést tenni a szegény ördög és a gazdag ember, a principális és az adjunktus között. Azután azt is tekintetbe kellett volna venni, hogy Lupcsek Gábor átkozottul csinos fiú, szőke göndör haja s nagy ábrándos kék szemei többet érnek az asszonyok szemében, mint a hellespontusi halas tavak, ha mindjárt meg ötszáz hold száraz földet veszünk is körülöttük. Az történt tehat a tekintetes principá­ lis úr vigyázatlansága folytán, hogy míg a lapcseket mindig magával vitte, valahányszor Bogárhátra Koronthayéknoz ki­ rándult, a szép Mariska beleszeretett Lupcsekbe. Lupcsek pedig (óh, az akasztofáravaló!/ nem csak osztotta, hanem meg szította is az ártatlan leányzó lángoló érzelmeit. Bárándy nem vette észre a dolgot (hiá­ ba, a szerelem még a legokosabb em­ ber eszét is eltompitja), de a Kató szakacsné jött rá, aki már húsz év óta való­ ságos belső titkos tanácsosa volt a fis­ kális úrnak, még akkor is, midőn az nőt­ len volt; keresztül szolgálta az első fe­ leség epocháját s illő megadással ké­ szült a második házasság korszakához is; csúnya tót vén leány volt, de ragaszkodó, foga nem volt, csak két kiülő agyar elől, de szíve hű volt gazdájához. A fiskális úr együtt öregedvén meg Katával, mint az egyedüli emlékhez fiatal korából, nagy bizalommal volt hozzá s bizonyos respektussal viseltetett iránta: soha sem merte megszidni, a bérét pon­ tosan fizette minden hónap elsején «pe­ dig a fiskális úr az egész megyében úgy ösmeretes, mint a legfösvényebb ember, a ki Pontius Pilátusnak sem fizet pör nél­ kül), sőt Kata iránt (csodák csodája!) még gyöngéd is tud lenni. Minden kará­ csonykor valami ruhadarabot vesz neki ajándékba, húsvétkor egy sorsjegyet, pünköstkor pedig rendesen apróbb tár­ gyakat, tükröt, imádságos könyvet, cifra guzsalyt, elefántcsont olvasót, karneol keresztet s több efélét, a miről tudja, hogy az Katának örömet okoz. A vén leány kegyelettel rakosgatja el évről évre a tulipános ládába urának ajándékait, meg a sorsjegyeket is, me­ lyeken még soha sem nyert, de melyekről szegény azt sem tudja, mire valók. De ezeket maga a fiskális úr sem ked­ veli, mert ő egészen reális és pedans ember, szereti azt, a mi pozitív s nem ad az esélyekre semmit. A szerencse csak az ostobákba ütődik bele ilyen primitív alakban: ő pedig okos ember, maga ke­ resi fel a szerencsét s biztosra veszi. Hanem tekintélyes társadalmi állásá­ nál fogva itt is, ott is rádisputál főispán, vicispán, előkelő asszonynép egy-egy jó­ tékonycélú ilyen papírt, a mit ő olyan reálisan tőkésít aztán, hogy húsvéti aján­ dékba osztogatja el a cselédei között. Tehát a szakácsné jött rá legelébb, hogy az amice Lupcsek szerelmes s fi­ gyelmeztette a tekintetes urat, hogy az ifjú úr éjjelenkint fel s alá jár a kan­ celláriában, ahol a divánra szoktak neki ágyat vetni s hangosan, mintha megbo­ londult volna, verseket szaval Marihoz. S azokat másnap a szomszéd asztalosné kis fia által kiküldi Bogárhátra Koronthayékhoz. Az átkozott asztalos gyerek választ is hoz mindennap, a mit amice Lupcsek a kerítés mellett szokott átvenni. E fölfedezés nagyon megdöbbentette Bárándy urat s talán először életében érezte magát szerencsétlennek. Mert minden szerencsétlenség bliktri ahhoz, amit az imádott leány hűtlensége okoz. E fölfedezés éppen a reggelinél érte a derék urat, minélfogva így szólt: — Itthon van Lupcsek úr? Nézze meg Kati a kancelláriában; s ha ott van, küldje be. — Dehogy van itthon, dehogy; még tegnap uzsonna után átment Bogárhát­ ra: ott turbékol most a drágalátos. — No megállj! sziszegte Bárándy. Mondja meg a kocsisnak, hogy fogjon be. Bárándy áthajtatott Bogárhátra. Nem hiába kelepelt hát a szarka a Koronthayék kerítésén; vendég nézett a ház­ hoz, dacára annak, hogy a kedves ven­ dég már ott volt. Ide most már egészen fölösleges a vén Bárándy. Vagy hogy ki tudja ...? Hiszen a női szív ki magyarázhatatlan titok s két kérő egy­ szerre soha sem lehet kellemetlen. Különösen nem a mama előtt, ki nagy szívességgel fogadja a gazdag, tekinté­ lyes úri embert, siet őt kihámozni az úti köpönyegéből, nagy, élénk felkiáltáso­ kat tesz: — Szénát a lovaknak! Reggelizett-e már a kocsis? Milyen szerencse!... Mi­ lyen rendkívüli szerencse! Siet még a széket is megtörülni, a hova Bárándy urat ülteti. — Nagy violentia, kezeit csókolom . . . Nagy sérelem esett rajtam, azért jövök olyan sietve. — Mi baj történt, az isten szerelméért? — Jaj, megfulok, elszédülök... — Szolgálhatok egy kis cukros vízzel? — Kezeit csókolom ... Szégyenemben futok meg. Igen is nem iszom cukros vi­ zet, kezeit csókolom, ittam már én elég keserűséget ma reggel. Hol a Mari kis­ asszony? — Ott vannak valahol a kertben Lup­ csek úrral. A fiskális úr dühösen forgatta meg vérvörös szemeit. — Micsoda, a Lupcsekkel? Ezzel a semmirevaló adjunktusommal? Hát tud­ ja-e a teensasszony, hogy a kisasszony­ nak, kit én nőmül akarok venni, viszonya van ezzel az emberrel? Koronthayné bágyadt mosollyal felelt: — Ne okozzon ön fölösleges felindulást magának. Az én Marim okos leány s még ha szeretné is Lupcsek urat, ő bizonyo­ san az eszétől fog kérni tanácsot. �— Köszönöm alássan az ilyen vigaszta­ gondolkozási időt kért, ugyanezt tette lást. A rózsa, melynek illatát a pók is Lupcsek úrral szemben is. Az egy hónap­ szítta már, elvesztette azt. ból még alig múlt el egy hét. Három hét múlva el fog dőlni a dolog. Hisz az csak A nemzetes asszony fölkacagott. — Ön túloz, kedves ügyvéd úr. A dolog öntől függ, hogy Lupcsek aljegyző ne le­ annyiból all: ön is, Lupcsek úr is kijelen­ gyen. Önnek nagy tekintélye, nagy ere­ tette, hogy készek leányomat nőül venni. je van a megyegyűléseken. - Igaz! Ez mind igaz — felelte Bárán— Hogyan? Merte volna? rikkantott dy lecsillapodva. Persze, persze, hogy közbe a principális dühösen. Engedje meg teensasszony, de az mégis borzasztó, tőlem függ. No hát nem is lesz ő belő­ hogy ilyen kígyót tápláltam a kebelem­ le még hajdú sem, fogadom. Ebben a pillanatban az ajtó nyílt és ben. — A szerelemben nincs okoskodás - a fiatalok beléptek. Lupcsek elvörösö­ felelte mosolyogva Koronthayné. Ön is dött fülig, midőn principálisát megpil­ lantá, a tekintetes úr arcán pedig kida­ szerelmes Mariba, ő is. gadtak az erek a dühtől, de igyekezett — De hát kicsoda ő? Egy ember, akit azt visszafojtani. én akkor csaphatok él, amikor akarom. Csak a Mari arcán nem látszott sem — Igaz, tökéletesen igaz. De a főis­ zavar, sem meglepetés. pán megigérte, hogy a legközelebbi me­ Azon a liliomfehér arcon épen úgy gyegyűlésen a megűrült aljegyzői székre játszott a mosoly s úgy nyíltak a rózsák, kandidálni fogja. S ki tudja, hátha meg­ mint egyébkor. választják. — „Milyen nyugalom!” — dünnyögte — E szerint tehát... magában az anya. — „Milyen kitűnő ne­ — Csillapodjék ön kedves ügyvéd úr. velés!” A leányka vonzalma nem jöhet komoly számba, de nem is úgy van ő nevelve, hogy valakit szeressen. Mari ha szegény II. Házasság — telegrafon. leány is, kitűnő nevelést kapott. Én ne­ Bárándy úr egy. tervet gondolt ki. Ezt veltem őt. Színarany az a leány. Ő nem a Lupcseket el kell távolítani az útból fog bolondot csinálni soha. Az ön felet­ minden áron. Arra pedig épen kedvező te megtisztelő ajánlatára egy hónapi alkalom kínálkozott. A vármegye főispánja, Kamuthy László gróf ő méltósága, Bécsben szokott tartózkodni, mivel a bátyja jelenleg a biro­ dalmi kancellár. A méltósagos főispán úr­ nak Bárándy az ügyvédje, tehát mindig van valami értekezni való. Most is na­ gyon komplikált az alsó-bodonyi határ kommassatiója, a parasztok ellenszegül­ tek, s az irtványföldekből ötheted részt akarnak, pedig a gróf csak kétötödöt igért, ezt a dolgot okvetlenül meg kell beszélni a gróffal. Hát hadd menjen amice Lupcsek holnap Bécsbe, magával vivén a szükséges irományokat is. Leg­ alább útban nem lesz a pernahajder. Úgy is szívesen megy, hogy a főispán protekcióját kérje a jegyzőválasztásra nézve. (No, abból ugyan nem lesz pap­ sajt!) Hanem azért hadd menjen; ha majd fenn lesz, kifogy a pénze, (mert Bárándy úr csak az úti költséget adja át neki itthon, a visszautazásra innen küld majd neki pénzt, mert ellopnák tő­ le Bécsben a világ legraffinirozottabb tolvajai). Bárándy gondoskodni fog, hogy ott tartsa őt, míg csak lehet, s akinek ideje van, az szabadon lélekzik: addig egyedül lesz a Marival, s ha ér még va­ lamit a tündöklő ékesszólás hatalma, ak­ kor játszva bilincseli magához a szép leányt. Elfelejteti Lupcseket. 1T �Lupcsek kapott az alkalmon s eluta­ zott Bécsbe. Ott egyenesen a ballplatzi palotába sietett: a főispán kancellár bátyjánál la­ kott. László gróf roppant ellentéte volt báty­ jának; míg Antal gróf a legszeretetreméliobb nagyvilági modorral bírt, melylyel mindenkihez alkalmazni tudta magát s mellyel mindenkit megnyert, addig Lász­ ló a legnagyobb arisztokrata s egyike később azon történeti nevezetességű négy főrendházi tagnak, kik a zsidó-emanci­ pációt nem szavazták meg. Antal gróf nem volt válogatós az esz­ közökben, ha célok eléréséről volt szó (azért is vitte sokra), míg ellenben Lász­ ló gróf mint egy igazi nemes, egészen középkori szemüvegen nézte a modern világot, és sajátos olygarchikus fogal­ mai voltak sok tekintetben. Ő rajta esett meg például, hogy a gyapjúra előleget kérvén egy pesti gyap­ júkereskedőtől, levelét ekkép címezte: ,,An Jakob Weisz, Jud in Pest." Figyel meztettetvén a sértő levélcímre, azt vá­ laszolta: Én nem címezem máskép; nem tehetem! Mi történhetik egyéb, mint hogy egy-két percenttel drágább pénzt kapok? A pénznek nem volt előtte semmi be­ cse, de annál több Antal gróf előtt, ki élénk összeköttetésben állott a pénzvi­ lággal s állását is felhasználta arra, hogy ruinált ősi birtokait megmenthesse a rájok halmozott terhektől, s hogy va­ gyont szerezve, az aláhanyatlott csalá­ dot ismét a régi középkori fényben ra­ gyogtathassa. A kancellárról azt jegyezte meg talá­ lóan egyik életírója, hogy épen úgy utá­ na nyúlt a garasoknak, mint a százez­ reknek; s hogy szépen harmoniába tud­ ta hozni a saját zsebét az államok érde­ keivel, melyeknek élén állott. Midőn Lupcsek feketébe öltözve meg­ jelent a ballplatzi palotában, a komor­ nyikhoz fordult legelőbb. - Itthon van a méltóságos gróf-főis­ pán? — Itthon. - Jelentsen be kérem nála. Van va­ laki odabenn? - ő excellentiája a birodalmi kan­ cellár, de azért bejelenthetem. - Igen le leszek kötelezve. A komornyik kijött és azon választ hoz­ ta, hogy üzenje meg, mit akar. — Én Bárándy ügyvéd segédje vagyok s ő küldött engem, hogy ő méltóságá­ nak bizonyos ügyekben előterjesztéseket tegyek. A komornyik újra bement meg kijött rövid idő múlva. — Ő méltósága rá nem ér most gaz­ dasági ügyeikkel vesződni. Jöjjön ön hol­ nap. Lupcsek másnap megint megjelent. — Jó hogy itt van ön, - mondta a ko­ mornyik mosolygó arccal. Úgy kerestük az egész városban, mint a tűt. Itt már nagyon türelmetlenül várja ő excellen­ tiája. 18 — Talán ő méltósága. — Nem: maga a birodalmi kancellár. — Menjen be hozzá azonnal! — De hisz engem nem ösmer az excellentiás úr; s épen semmi mondaniva­ lóm számára. A komornyik vállalt vont s így szólt: — Nekem határozott utasításom van e tekintetben. — Jól van tehát, jelentsen be. — Semmi szükség. Lépjen be ezen az ajtón. Lupcsek két szobán ment keresztül, me­ lyek igen egyszerűen voltak bútorozva, a harmadiknál kopogtatott: — Herein! telelte egy hang. Belépett és a birodalmi kancellárral ál­ lott szemben. Magas, robustus alak, szép piros arccal s szúró, zöldes színű sze­ mekkel, a haja még csak most kezd őszülni. A kancellár udvariasan néhány lépést tett a jött felé, azután széket mutatott ki számára. — Hogy hívják önt? kérdé magyarul, németes kiejtéssel. — Lupcsek Gábornak, kegyelmes uram. — Hol született ön? — Patvarc-falván, a kegyelmes uram szülőhelyéhez egy órajárásnyira. — Be bírná ön ezt okmányilag bizo­ nyítani még ma? Amice Lupcsek nagy szemeket me­ resztett, ámult, bámult, sehogy sem bír­ ta felfogni, mire valók ezek a kérdések. — Igenis, be tudnám bizonyítani — fe­ lele azután — mert ő méltóságánál a fő­ ispán úrnál lépéseket óhajtván tenni az iránt, hogy a megűrült aljegyzői állásra kandidálni kegyeskedjék, összes okmá­ nyait magammal hoztam, köztük keresztlevelemet is. — Igen helyesen! mondá a kancellár élénken. Azután majdnem hevesen hoz­ zá tette: Csak nem nős ön? — Nem, kegyelmes uram. — Ez esetben ön szerencsés ember! Jöjjön magánkabinetembe, nyíltan fo­ gok önnel beszélni. Itt... itt — jegyzé meg mosolyogva, - a falnak füle van. Egy picike dolgozó szobába léptek, mely tele volt ritkaságokkal; ásványok, fegyverek, könyvek, műremekek, faragványok költői rendetlenségben díszíték az államférfi szobáját... — Üljön le uram s húzza ide a szé­ két közelebb. Akar-e ön nagy úr lenni, gazdag, dúsgazdag ember? Lupcsek a kérdésre azt hitte, az „Ezeregy éjszaka" tündérmeséit álmodja, ke­ zével megsímította homlokát, ha váljon ébren van-e ... azután zavartan, félén­ ken válaszolta: — Igen, kegyelmes uram. Már hogy is ne akarna ő nagy úr len­ ni? Hiszen ez volt a vágya egész életé­ ben. Hogy bámulnának odahaza Patvarcon a tót atyafiak, ha a Lupcsek bognármester fia hintón állítana be egy­ szer. — Én önt nagy úrrá teszem — süvített végig a kis szobán az excellentiás úr hangja. Amice Lupcsek édesdeden húnyta be szemeit és csak a fejével bólintgatott. — Önnek meg kell házasodni, még ma ... Lupcsek úr felnyitotta a szemeit, és elhalványult. — Mennyasszonyom van odahaza, ke­ gyelmes uram! — Eh bolondság! szólott az államfér­ fi... valami falusi liba, az ő tizenkét vánkos cihájával, egy tucat sleifos szok­ nyával, ugyanannyi ezüst evőeszközzel. Itt egy milliomos leányról van szó. Ön Wolfram belgiumi bankár leányát fogja elvenni, a délutáni vonattal érkezik meg. A leánynak másfél millió hozománya van. — Másfél mil-li-ó! — hörögte Lupcsek Gábor. Lehetetlen! E percben halk kopogtatás hallatszott az ajtón. — A titkárom — mondá a főúr. Ő szo­ kott ilyen lábujjhegyen jönni. Csakugyan a titkár lépett be, egy ki­ aszott hórihorgas ember, irtózatos hoszszú orral és hajjal. — Kész a kérvény? kérdé a kancellár. — Igen is kegyelmes uram, föl van szerelve mindennel, semmi sem hiányzik egyéb csak a név. Milyen nevet írjak alá? — Írja ön alá: Wolfram Vilma férje­ zett Lupcsek Gáborné. — Szolgálatjára kegyelmes uram. A titkár felkelt, Lupcsek úr pedig ámulva dadogá: — Lupcsek Gáborné . . . Oh kegyel­ mes úr, milyen tréfa ez! — A legkomolyabb dolog, kedves ba­ rátom. Ön még ma Belgium egyik leg­ gazdagabb örökösének s egyik legszebb leányának aki után grófok versengtek hi­ ába, törvényes férje lesz ... — Merjem-e hinni? Istenem, mily meg­ lepetés! Önkénytelenül a falon függő tükörbe vetett egy pillantást... — Hihetetlen, vagy legalább is cso­ dálatos! mondó aztán... Föl nem fog­ hatom, honnan ismer engem az én fe­ leségem ... azaz Wolfram kisasszony? — Ön nagyon naív barátocskám szólott a kancellár — a kisasszony épen nem ismeri önt, de e házasságot maga­ sabb érdekek követelik. — Tehát magasabb érdekek, — ma­ kogta szórakozottan, s szemeit zavartan hordozta körül a pazarul bútorozott fül­ kében. A gróf felkelt, egyszer-kétszer végig lé­ pegetett a szobán, aztán megállott a fi­ atal ember előtt. — Tehát beleegyezik? — Excellentiádra bízom magamat tel­ jesen. — Nagyon derék ... Eszerint elárulha­ tok ön előtt, a nélkül hogy indiskrét len­ nék, bizonyos részletéket, hogy ön tájé­ kozva legyen. �- Nagyon lekötelezne excellentiád bi­ zalmával. - Wolfram bankár, de figyeljen ön, Wolfrom bankár egy vállalatot óhajt elnyerni Magyarországon, mondjuk hogy egy vasút-vonal kiépítését. A pályázat holnap lejár, a kérvényt, illetőleg az ajánlatot még ma be kell nyújtani. A do­ log sürgős és bajos elejteni, mert ve­ gyük föl, hogy tetemes haszonnal jár. Pedig el kell ejteni, mert a pályázat egyik ostoba pontja azt kívánja, hogy a pályázó magyar honpolgár legyen. (Ez elbeszélt epizód nem tartozik a mesék világába, megtörtént tény, az, nem is nagyon a rég múltból, a szereplő szemé­ lyek még mai napság is köztünk élnek, épen azért pótoltam igazi nevüket álne­ vekkel. M. K.) Nos kezdi ön már érteni? — Megvallom, nem. — Ejh, hát mi természetesebb ilyen esetben, mint az, hogy ha a bankárnak leánya is van, azt hirtelen férjhez adja egy magyar honpolgárhoz, mi által a leány is rögtön magyar lakossá válik. A Lupcsek úr fejében derengeni kez­ dett, mintha légycsapóval ütötték volna agyon agyvelejében a ködöt. - E szerint én szerencsés pillanatban jöttem. - Úgy van fiatal ember. Ön szeren­ csés időben jött, mert nem könnyű dolog nekem ilyen embert találni mint ön, ki­ vált midőn néhány óra alatt kell. Jött volna bár akárki, fő az, hogy magyar le­ gyen és nőtlen. Ezt azért mondom, hogy lássa, nekem semmit sem köszönhet, mindent a körülményeknek. — Nem mondhatná meg kegyelmes uram, szép-e a feleségem? — Az ördögbe is, ön igazán gyerekes, hogy ilyen csekély részletekre is gondol. Menjen ön most haza, öltözzék fel, fél négyre megjön a vonat, ötkor esküsznek, addig intézkedem a dispenzáció ügyé­ ben. A viszontlátásig barátom! Az esküvő véghez ment fél ötkor. Lup­ csek úr el volt ragadtatva, menyasszo­ nya úgy nézett ki, mint egy mesebeli tündérkirályné. Maga a birodalmi kan­ cellár volt a tanú meg a titkárja. Jelen volt a bankár is, ki igen nyájasan visel­ te magát veje iránt. Az esküvő után minden ceremónia nélküli ebéd volt magánál a kancellár­ nál, ahol a szép menyasszony hidegen viselte magát vőlegénye iránt, és amikor elfordulhatott, mindig összenevetett nagynénjével, aki Svájcból ide kisérte. Olyan furcsa volt az egész. Amice Lupcsek gondolt arra is, hogy talán oda kellene rohanni hozzá s jól össze-vissza csókolni, hiszen férje ő an­ nak a selyemtől, bársonytól, gyémánttól csillogó angyalnak; de bizony csak min­ dig meggondolta magát, hogy ebben a nagyúri házban nem illenék ilyesmi. A lakoma után félrehívta az exellentiás úr és tudtára adta, hogy a felesé­ ge rögtön visszautazik. Ezt még most úgy kívánják a körülmények. Majd meg­ tudja később és maga is helyeselni fog­ ja. Hanem itt van ezer forint és mulas­ son jól addig is, míg ezek a különös vi­ szonyok megváltoznak. Amice Lupcsek savanyú arcot vágott az asszony elutazásához, de a mosoly­ gó ezres bankjegy megvigasztalta. Hát még a pompás Cliquot-pezsgő! — Mégis jó nekünk nagy uraknak, dünnyögé, midőn felesége egy udvarias kézszorítással elbúcsúzott tőle. Lupcsek úr ki akarta kísérni a vasút­ hoz. 19 �De azt a világért sem engedhette a derék após; a kocsiban különben is csak három személynek jutott hely: az apá­ nak, a leánynak és a nagynénének. Megnyugodott tehát, amin változtatni nem lehet s meglehetős rózsás hangu­ latban ért vendéglői szállására, hol rög­ tön az íróasztalhoz ült s levelet írt a te­ kintetes principális úrnak, még pedig a következő hangon: Kedves barátom Bárándy! Ma találkoztam a kancellár, gr. Kamuthy Antal ő nagyméltóságával s amint meglátott, azonnal megkérte kezemet Wolfram Vilma kisasszony számára. Dé­ lután meg is esküdtünk. Feleségem egy bájos angyal. Hozománya mintegy két millió forint. Kedves Bárándy, ön belát­ hatja e szerint, hogy köztünk minden eddigi viszony megszűnt, ügyeivel nem foglalkozhatom, jóakaratom és jóindu­ latomról azonban biztosíthatom. Fogadja üdvözletemet kedvesem! Lupcsek Gábor U.i. Azt a kis lányt, no tudja melyiket, most már teljesen önnek hagyom. III. Házasság spekulációból. Tekintetes Bárándy úr nagyot nevetett ennek a hóbortos levélnek, de mivelhogy egyszerre jött meg a levéllel a bécsi „Presse” is s abban az esküvő megvolt a „Hymen-hírek” között említve, mind­ össze a fejét csóválta meg, azután be­ kiáltotta a Kata szakácsnét, és megpa­ rancsolta, hogy fogasson be, mert megint át kell mennie Bogárhátra. Most az egy­ szer érdekes híreket visz nekik. Zsebre tette a levelet meg a Pressét is, - de minthogy útközben a trafiik bolt­ ba is be kellett mennie még, előre ment a nagy piacra gyalog s oda rendelte a kocsit maga elé. Kisvárosi trafik-boltban mindig szokott lenni egy csomó adomázó úr. Most is volt. Bárándy meg nem állhatta, hogy el ne újságolja a nagy eseményt ennek a mihaszna Lupcseknek a bolond szeren­ cséjéről s közkézre ne bocsássa a leve­ let is a „Pressét” is. A trafik-tulajdonos mohón kapott a Pressén, de nem a haszontalan pletykát nézte belőle, hanem a legújabbi sors­ húzás eredményét. Már neki vérében van a gyakorlatiasság. S ime egyszerre csak elvörösödik és fojtott hangos hörgi: — Ügyvéd úr... ügyvéd úr, ön, oh jaj, ön megnyerte a nagy treffert. Bárándy odanézett s látta, hogy jegy­ ző-könyvével hasonlította össze a nye­ remény-számokat. Ugyanis az a szokás volt, hogy az általa eladott sorsjegynek a számát bejegyezte a „Notiz"-könyvébe s a tulajdonos nevét is. 20 Bárándy is elhalványodott. Ő is em­ lékezett a számra: 78,888. A négy nyol­ casra a hetes után. Igen, ez a szám csinálta a főnyere­ ményt. S a főnyeremény százezer forint. S azt a sorsjegyet ő a Katának ajándé­ kozta! Az ördög menjen most már Bogárhátra! Ezt el kell igazítani valahogy, el kell igazítani minden áron. Százezer forint nagy falat, azt nem szabad kiereszteni a markából. Százezer forint egy dominium, kastélyt, úri birto­ kot vehet rajta s négyesben járhat mint a Bogáthy grófok. Nem hallgatta a gratulációikat, talpa alatt égett a föld s visszaküldvén a ko­ csit, siető léptekkel ment haza. Nagy lihegve nyitott be a konyhába. Nem bírta megtartani prókátori hidegvérűségét. egy percig sem tudott várni. — Kata, jöjjön be a szobámba. Szíve hevesen dobogott, arca most ki volt gyúlva s midőn a belépő Katit meg­ nézte, először életében jött rá, hogy miért ne lehetne ezt a vén lányt felesé­ gül venni? Hiszen nem is olyan nagyon rút. szomj ez már a szakácsnéknál a gazdák után. - No hát a Marci kovácslegényről, feleié szégyenlősen; s akár hiszik, akár nem, szemérmesen arcához emelte lisz­ tes kötényét, akár egy tizennyolc éves lányka. A prókátor az ajkait harapta meg, azu­ tán így szólt magában: Látod Bárándy, mégis okos ember vagy, hogy nem mond­ tad meg neki a főnyereményt. Mert a vén kecske szerelmes, s könnyen a fa­ képnél maradhattál volna. Legkönnyebb dolog a világon biztosra utazni. - Arról a korhelyről ne is beszélj. Az nem érdemel meg egy olyan tisztessé­ ges és csinos személyt mint te. Kati elpirult. - Ugyan menjen tens uram, ne bo­ londozzon! A gyúró-deszkán hagytam a tésztát, még belepiszmog a macska. - Ülj le Kati! Az ördög vigye most a reszelt tésztát. Nagyon fontos dolgot aka­ rok neked mondani. Ajkain lebegett már a szó, hogy: „Ka­ ti te százezer forintot nyertél, gyere ve­ lem a paphoz; tekintetes asszony lesz belőled.” Ebben a pillanatban szerencsére egy tükörbe talált pillantani a fiskális úr, mely látományra kedvetlen grimaszt csi­ nált s nagy újját homlokára illesztvén azt dörmögte: — Ki tudja, hátha ... Csak módjával. Legyen helyén az eszed Bárándy, ne­ hogy elhirtelenkedd a dolgot. - Hadd hallom. - Nem vagyok barátja a sok szónak Kati. Sok beszédnek sok az alja. Azért hát azt mondom röviden, hogy én téged feleségül veszlek. - Mondom már, hogy ne csúfolkodjék velem a tens úr. Sok a dolgom odakünn. Aztán meg nincs ma április elseje. - Becsületemre mondom Kati, én sze­ retlek téged, az első perctől, a mióta láttalak. Egy darabig küzködtem ma­ gamban, (az az egy darabig körülbelül huszonöt esztendő volt) tudod, a társa­ dalmi állás s több eféle . . . de most be­ látom, hogy nem élhetek nálad nélkül. Kezdé tehát lassú óvatos tempóban, édes, fokonkint lágyuló hangon: — Édes Katim! mondd meg nekem, ha te neked sok pénzed lenne, férjhez men­ nél-e? - Hát igazán nem tréfál? — kiáltó Kata és könnyűi megeredtek, végig cse­ pegve tulipiros arcán s belevegyülve a lisztbe, melynek nyomai látszottak min­ denütt. — Csak nem ezért hivatott a tens úr! mondó Kati vihogva. Hát biz én férjhez mennék tens uram. — Ugyan kihez édes Katiim? A prókátor úr ajkán mosoly lebegett s még egy hamiskás kacsintást is meg­ kockáztatott. A női szörny még jobban vihogott, agya­ rait mutatva. Bárándy úgy tartotta illőnek, hogy fel­ keljen s egy néma ölelései fejezze be ez idylli jelenetet, melyhez hasonlót ritkán mutat már a mai prózai kor. — Hát iszen tudja azt a tens úr! mi­ nek kérdezi? — Igaz, te mindig ragaszkodó voltál, hű . . . — Igen én hű voltam, de ő ... — Kiről van hát szó tulajdonképen? — kérdé az ügyvéd kellemetlenül megle­ petve, mert nem gondolhatott a hiú és önző emberek szokásaként egyebet, mint hogy ő hozzá szeretne férjhez menni a vén szakácsné. Hisz az már egy szente­ sített ős romantika, hogy a szakácsné az úrnak felesége akar lenni. Tantalusi Megtörtént a házasság. Bárándy és Kata férj és feleség lettek, még pedig ők is dispensátióval, mert a dolog na­ gyon sűrgős volt Bárándynak. A szenve­ dély elégette volna, ha még sokáig kell várnia. Az egész vármegye fölkacagott, mikor ez a Hymen-hír is ritkított betűkkel meg­ jelent, a „Bugy-Szent-Pálfalvai Híradó­ ban.” De legjobban az öreg Bárándy nevetett s édelegve viselte azt a bélye­ get, hogy ő nevetséges. Hiszen csak nevessetek! Majd megtud­ játok ti, hogy mégis én csináltam itt a legjobb parthiet. �Alig is várta, hogy az oltártól eljöjje­ nek, mindjárt kezdte kivallatgatni Katit. Most már szóba lehetett hozni — Nem emlékszel édes lelkem, mon­ dá, midőn a lakoma után egyedül ma­ radtak a hálószobában, nekem úgy rém­ lik, hogy én egy sorsjegyet adtam neked ajándékba húsvétkor. — Hogy ne emlékezném! Nagyon em­ lékszem rá! A bodonyi zsidó ezelőtt egy héttel vette meg tőlem tíz pengő forint­ ért. — De csak oda nem adtad? kérdi el­ sápadva a prókátor. — De bizony oda adtam. — No hát fel is akaszthatom maga­ mat, de mindjárt. Mint a sebzett vadállat úgy ordított fel, kirohant a szobából s egyenesen a pisztolyaihoz szaladt a kancelláriába; a nagy kiabálásra összegyűlt cselédeknek kellett őt megfogni és összekötözni, hogy életében kárt ne tegyen. Legalább a mé­ zes heteket élje át már! A kitűzött napon, midőn a válaszért kellett volna eljönnie a két vőlegénynek, nem kelepek a Koronthayék kerítésén a szarka. Nem is jött vendég egész nap. A szép Mari be sokszor állt ki az ut­ caajtóba s szomorúan nézte az ország­ úton a távozó és érkező kocsikat. Egyik sem fordult be a Koronthay-portára. Meglehet, hogy készen volt már a fe­ lelete. De nem volt a kinek elmondja Valjon hova lehetett a két vőlegény? Eltűnődött, elepekedett ezen a hiába való kérdésen. Akárhol vannak is, ha itt nincsenek. Mit ér már neki az ő sorsuk? Ez már mostan el van hibázva, hord­ hatja a pártát a fején s a nyilakat a szemeiben, ki tudja meddig ... talán örökké, azon a tanulságon elmélkedve: „akkor menjen a lány férjhez a mikor kérik”. A Hymen lánca szép rózsalánc, hanem szörnyen szakadás, mint a lenfo­ nal, nem szabad rángatni erre-arra ... Később azután meghozta a pletyka a amit már tudunk: sőt még többet is. két szerelmes átélt viszontagságait. Azt Katiból nagy Harpia lett s szörnyen nyakára ült a tekintetes úrnak. Jelenleg, midőn e beszélyt írjuk, két hatosával ad­ ja ki a pénzt férjének szivarra és fekete kávéra s a cselédei által nagyságoltatja magát. Amice Lupcsek házassága csak álom volt. Öt eszköznek használták. Midőn Wolframék illetőleg férjezett Lupcsek Gáborné megkapták a vállalatot, Lupcsek ellen megindították a válópört. Soha egy percet sem töltött feleségével, ha­ nem tízezer forintnyi kárpótlást mégis kapott, amit inkább „sápnak" lehet ne­ vezni. Ebből az öszegből urizált még egy darabig Bécsben, az utolsó öt forinttal azután hazatért egy év múlva s ma reg­ gel is még ott láttam a Bárándy kancel­ láriájában, a mint egy keresetet másolt le hat példányban. Hiszékenysége, jó kedélye és helyzete nem változott, minden a régi, azzal a különbséggel, hogy a Kata most „nagysád” és az ebédnél kezet szokott neki csókolni. 118-120. 1.), a szereplők ismertetése annak keretében, hogy a gazdag és öreg Bárándy ügyvéd és famulusa Lupcsek Gábor szerelemre lobbannak Koronthay vármegyei allevéltárnok Mari nevű leánya iránt. — a Lupcsek név Mikszáth több elbeszélé­ A „Mikszáth és Balassagyarmat” című nagyobb tanulmány­ sében előfordul. Először 1873-ban a „Nibelungok harcá”-ban hoz végzett adatgyűjtés során a Nógrádi Lapok és Honti Híradó (Krk 1. k. 181-204. 1.) szerepel „amice Lupcsek”, mint Makk­ 1881. január 16-i számának irodalmi rovatában azt olvastam, fői fiskális famulusa, aki számára nincs fekvőhely az iratokkal hogy Budapesten megjelent a Szentirmay József és Géza által telehalmozott irodában, „hanem odakint köteles hálni a kony­ szerkesztett új hetilap, a Hymen első száma. „A lap közlemé­ hában, Örzsi szolgáló kizárólagos terrénumán”. — Megjelenik nyeket igér legnevesebb íróink (Lauka, Balázs, Komócsy, Mik­ tehát már itt az ügyvéd, az ügyvédsegéd és a szakácsnő jelen száth s költőink (Ábrányi, Pósa) tollából”. Megyei újságunk novellánkban is szereplő hármasa. — Szerepel „domine Lup­ április 17-i száma a Hymen 14., április 24-i száma pedig 15. csek” ügyvédbojtár az 1877-ben megjelent „A vármegye róká­ számát ismertetve, a megjelent elbeszélések között felsorolta ja” című elbeszélésében (Krk. 1. k. 117-177. 1.), valamint a Mikszáth Kálmán „Aki tudtán kívül házas" című folytatásos „Szegeden” című elbeszélés töredékében (Krk. 1. k. 221-245. 1.) is. — Érdekessége az első résznek, hogy írónak a „hideg novelláját is. ajkú ” kifejezést, ami az egyik 1880-ban írt novellájának a címe A hír nem volt meglepő, hiszen a Szegedről távozó Mikszáth (Krk. 30. k. 185-221. 1.), itt ismét alkalmazza. 1880 végén már Budapesten tartózkodott és addig, is, míg a A második rész, a „Házasság—telegrafon” (Hymen, 15. sz. Pesti Hírlapnál állandó alkalmazást nem nyert, igyekezett írá­ sait a különböző fővárosi lapoknál elhelyezni. — Annál megle­ 128-129. 1. és 16. sz. 138-139. 1.), a gróf Forgách Antal biro­ pőbb volt azonban az, hogy az „Aki tudtán kívül házas” cí­ dalmi kancellár és öccse, József, megyénk főispánja személyé­ mű elbeszélés Mikszáth ez időben megjelent írásainak legtel­ vel kapcsolatos igaz történetek és anekdoták felhasználásával jesebb gyűjteményében, a Kritikai Kiadásban (a továbbiak­ jött létre. Az itt közölt téma egyik változatát, a helyszínt a ba­ ban Krk.) sem fordul elő. A Hymen 1881. évi I. évfolyama 13. lassagyarmati megyeházára helyezve, az író saját magával (április 3.) 14. (április 10.) 15. (április 17.), 16. (április 24.) és megtörtént kiházasítási kísérletként adta elő az 1879-ben meg­ 17. (május 1.) számaiban megjelent elbeszélés lemásolt szö­ jelent „Szerelem — lábakkal kifejezve” című karcol a tóban (Krk. vegének birtokában pedig nyilvánvalóvá vált, hogy gazdag 56. k. 17-21. 1.). — Ebben a részben különben igen értékes balassagyarmati és Nógrád megyei benyomások alapján létre­ mikszáthi kipellengérezése található az 1860-as évek legma­ jött, feledésbe merült Mikszáth-novellával állunk szemben, gasabb kormányköreiben is meglevő, a külföldi tőke magyaramelynek újbóli közlése több szempontból tekintve is hiány­ országi behozatalával kapcsolatos korrupciónak. A harmadik rész, a „Házasság spekulációból” (Hymen, 17. pótló. sz. 148-150. 1.), az 1872-ben megjelent „Sramko bácsi” című Elfelejtett Mikszáth-novellák felbukkanásának lehetőségére elbeszélés (Krk. 27. k. 98-127. 1.) sorsjeggyel kapcsolatos az Irodalomtörténet 1971. évi évfolyamában Pikay István is komikus házassági históriájának változata Bárándyra alkal­ felhívta a figyelmet és így írt: „jó néhány regisztrálatlan orgá­ mazva, de itt a szakácsnő lesz a feleség. — Lupcsek Bécsből numra bukkantam, melyben ismételten Mikszáth-írások talál­ való hazakerülése sem oldja meg Koronthay Mari ügyét, hatók, minden vitát kizáró módon, teljes névvel jelölve” 371. 1.) aki habozásának válik áldozatául. - Nincs tehát igazi „hapy — A most újraközlendő elbeszéléssel kapcsolatban sem történt end”. más, csak az, hogy az eddigi Mikszáth-kutatóknak — Pikay A balvégzetű szerelmi histórián azonban írónk az 1882-ben szerint főleg azért, mert Rubinyi bibliográfiáját teljesnek te­ megjelent „A Lupcsek Jani házasodása” című kis elbeszélé­ kintették - elkerülte a figyelmét egy rövidéletű hetilap. sében (Krk. 34. k. 11—14. 1.) változtatott. Lupcsek otthagyja Az „Aki tudtán kívül házas” című elbeszélés meseszövése is Bécset kancellárostól és menyasszonyostól együtt és siet haza — Mikszáth elbeszélő művészete sajátosságainak megfelelően falujába, szerelméhez, Eszterhez. - Mikszáth tehát nem nyu­ — számos olyan motívumot tartalmaz, amik más műveiben is godott bele a hősnő boldogtalanságába és meséjét megnyug­ előfordulnak. Lássuk tehát ezek legjellemzőbbjeit: tatóbb módon szőtte tovább ragyogó fantáziájában. — Az el­ Az elbeszélés három fő részre tagozódik. Az első rész, a „Két felejtett Mikszáth novella szövege pedig szóról-szóra a követ­ vőlegény egy menyasszony” (Hymen, 13. sz. 108-109. és 14. sz. kező: Belitzky János Egy elfeledett Mikszáthelbeszélés 21 �Emil Boleslav Lukác Ki az uralkodó ? P. Jozeffy emlékére Ki volt Nogyúr közülük? Aki a trónon ült, s szeme hályog — vakult, a füle eldugult? Hogy vergődik szegény, terhe alatt merül: nem látta, s nem fülelte: lejtőn a dúlt sikolyt. Ki volt Herceg közülük? Ki a bíborban ült, csillaggal kebelén és hermelin palástban? S Mozart-zenére míg víg közönnyel üdült: nem látta, nem fülelte a jajszót a csalánban? Vagy az talán, aki lázas szemmel hajolt le népe keblére kínjára és sietett. a gazhoz hogy nekik kijárjon méltó életet, panaszkeservüket fájó szívén viselve? Árvák ügyvédje ő, könnyek megolvasója, trón csillag nélkül is: szívek uralkodója 22 Verlaine szobra alatt Börtön-kórház, kórház-börtön e két hely volt a zseni állandó otthona. Mikor láza hidegleléshez ért el, mindig küldtek: jöjjön Eugénia. Tisztelt akadémikus urak éppen díjjal nem tüntették ki ót soha. Mikor már leszámolt szegény a Véggel, gyorsan egy Xéniát löktek oda. Ifjak tömege rájött: e gagyogás, mely félig zene, félig lángolás: a szív szaturnáliájáért kiált csak, hogy épp e párhuzamos bukdosás visz a tudomány és művészet csúcsáig és irgalmáig az Ember Fiának. (Jánosy István fordításai) �HAGYOMÁNY Nógrádi bányászdalok A nógrádi szénmedence jó néhány bányájának a bezárása döbbent rá, hogy Salgótarján környékén egy több mint százesztendős múltra visszatekintő munkásréteg-típus van kipusz­ tulóban: akik eddig a föld alatt keresték kenyerüket, most tá­ volabbi bányavidékekre költöznek, más iparágakban keresnek munkát, vagy éppen nyugdíjba vonulnak. Visszavonhatatlanul elapad a vidék bányászlakossága, s halaszthatatlan feladat a bányászat évszázados emlékeinek az összegyűjtése. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum megbízásából 1971 óta foglalkozom a bányászfolklór egy sajátos ágának, a bányász­ daloknak összegyűjtésével és feldolgozásával. Már gyűjtőmunkám első hónapjaiban a bányászfalvak felé terelődött a figyelmem. A bányatelepek lakásainak ajtajain ugyanis gyakran hiába kopogtam. Inászón, Szorospatakon, Somlyón, Róna bányatelepen, Etes bányatelepen és másutt többször azzal utasítottak el, hogy ők „dolgoztak, nem volt ide­ jük énekelni.” Ha egy-egy régi dalárdás kérésemre elénekelt néhány műdalt, abban sem volt sok köszönet. Csak úgy áradt belőlük a hamis pátosz, az érzelgősség, a mesterkéltség, az idegen, többnyire németes hangzás. Én viszont azokat a nóta­ kat kerestem, amelyek saját szívükből pattantak ki, amelyek természetes tükrei voltak saját érzésviláguknak, gondolkodá­ suknak, amelyek igaz képet mutatnak az érdeklődőknek egy munkásrétegről, azokról, akik itt éltek a közelünkben a XIX. század közepe óta. A keresett dalokat a bányászfalvakban találtam meg. Két év alatt tizenhét községben végeztem eredményes gyűjtőmun­ kát: Bárnában, Cereden, Etesen, Karancslapujtőn, Karancskesziben, Karancsságon, Kazáron, Kisterenyén, Mátranovákon, Mátramindszenten, Mátraszelén, Nemtiben, Nagybátonyban, Ságújfalun, Szilaspogonyban és Taron. Dallamközlőim többnyire nótáskedvű bányászfeleségek vagy nyugdíjas bányászok voltak, akik benne élnek a paraszti kö­ zegekben, és életelemük a paraszti kultúra. Hallatlanul gaz­ dag repertoárjukban a tömérdek népdal mellett ott él bennük a viszonylagosan csekély számú munkásdal és a summásdal is. Kérésemre különösen az asszonyok énekeltek szívesen magne­ tofonszalagra. (A férfiak eleinte szabódtak, de egy kis jóféle itóka bevételezése után csakhamar megeredt a hangjuk.) A dallam- és szövegvilágban szinte kizárólag a magyar nép­ dalokból kinövő bányászdalt azok a falüközségek teremtették meg, amelyek lakosságának egy része szakított a földművelés­ sel, és ha eleinte húzódozva is, de arra kényszerült, hogy a közelben megnyíló szénbányában keresse meg betévő falatját. Megrázó élmény lehetett az első leszállás a föld gyomrába. Egy nótafa elmondta, hogy „rettenetes félelmet, szorongást ér­ zett, amikor első alkalommal ment a bányába dolgozni. Amikor egyedül maradt, dalolnia kellett, hogy rettegése alábbhagy­ jon. Később enyhült a szorongása és pár heti munka után talált ki egy bányásznótát." Számos más példával is igazol­ ható, hogy a dalok legtöbbször személyes élményből születtek, s az esetek jelentős részében nem is terjedtek a falu határain túl. Toldi Miklós 63 éves karancslapujtői nyugdíjas bányász egyik dalszövege ilyen személyes izzású, a naiv költészet jegyeit magán viselő lírai alkotás, amellyel nem találkoztam egyetlen községben sem későbbi utaimon. Amikor még csillés voltam, jaj de sokat sírtam, Mikor azt a sok foratot a csillébe raktam. Fénylett a lapátom, a bányászcsákányom, Gyere, kedves kisangyalom, csókolom a szádon. Mikor este hazaérek, el van kilenc óra, Rátekintek az asztalra, nincsen semmi rajta. Semmi nincsen rajta, csak egy üres csajka, Mellette az édesanyám, hull a könnye rája. Felbontotta az ágyamat, le is feküdtem én, De a gyomrom nagyon korgott, el sem aludtam én. Reggel korán keltem, és újból elmentem, Zsebkendőmben a nadrágszíjon kis száraz kenyérrel. Másnap aztán előleg volt, kaptam három pengőt, Azon vett az édesanyám egy fekete kendőt. Maradt egy kis zsírra, meg Prokop-cipóra, Azzal voltunk fizetésiig, mert nem jutott másra. Ha a dalok szövege általánosabb érzéseket fejezett ki, ak­ kor közkedveltté vált, elterjedt a bányavidékeken, s több válto­ zatával találkozik ma is a gyűjtő. Ime egy népszerű szöveg három variánsa. 1. Jaj, de mély az Albert-akna belseje, Körös-körül oszlopokkal van tele, Nem nézhetek ki belőle semőrre, de semőrre, Sem a derült, sem a borult időre. (Karancskeszi) 2. Jánosakna olyan, mint a temető, Nincsen benne csak a sűrű levegő, Nem nézhetek ki belőle semőrre, Sem a derült, sem a borús időre. (Kisterenye) 3. Mizserfai bánya fala de magos, De sok szegény bányászlegény hervad ott, Nem nézhetek ki belőle semőrre, Sem a derült, sem a borult időre. (Homokterenye) Érdekes megfigyelni, hogyan különül el fokozatosan a bá­ nyászdal a népdaltól. Az alkalmi szövegváltozatok az elválás kezdetét jelentik csu­ pán. Bányászfalvakban természetesnek, magától értetődőnek tűnt közkedvelt népdalok, egy-egy szavát megváltoztatni, a barna legény helyett bányászlegényt, a barna kislány helyett bányászkislányt énekelni, mint azt például az „Esteledik a fa­ luban, haza kéne menni . . .’, a „Kis kút kerekeskút van az udvaromban”... és az „Ablakomban három cserép muskátli” című dalban tették. 23 �A bányának nincs ajtaja, ablaka, A napsugár soha nem süt be rajta, Bányász legény ha lemegy a tárnába, Bányászkislány sírva tekint utána. Jaj, de mély a Károly-sakta kéménye, Ott lett annak a szegény bányásznak vége, Dehogy hitte volna szombat délben, Hogy vasárnap legyen a temetése. Kitették a holttestet az udvarra, Nincsen, aki végig-hosszig siratja, Károly-saktai bányászkislány siratja, Arra maradt az ő pénzes tárcája. Aki engem kimosott a véremből, Azt áldja meg az a nagy jó Teremtő, Károly-saktai bányászkislány mosott ki, A jó Isten majd megfizeti neki. Édesanyám, ha fel akar keresni, A tarjáni temetőbe jöjjön ki, Megismeri síromat a rózsáról, Keresztemet a gyászos pántlikáról. (A parasztlakosság körében helyenként lenézett foglalkozás volt a bányászat.) Édesanyám, zárat csináltasson, Hogy énhozzám bányász ne járhasson, Magam fogom az ajtót bezárni, Piszkos bányász, nem fogsz hozzám járni. A népdaltól való távolodás már nagyobb mérvű, mikor az eredeti teljes szövegbe már egy egész strófányi bányász-szö­ veg ágyazódik. Az „Este későn ragyognak a csillagok” című dal első szakasza még régi népi szöveg, de a második már bányász témát szólaltat meg, bár erősen érződik rajta az első versszak ihlető hatása. 1. Este későn ragyognak a csillagok, Barna legény a faluban csavarog, Olyan szépen mondja egy barna lánynak, Adj egy csókot, majd meghalok utánad. 2. Este van már, kilencet üt az óra, Bányászlegény szomjazik a tárnába, Olyan szépen mondja egy barna lánynak, Adjék vizet a szomjazó bányásznak. Az eltávolodás utolsó szakaszában a szöveganyag már tel­ jesen bányásztémájú. Ilyen a „Jaj, de mély az Albert-akna beszálló” című dal is, amely már csak hangvételében őrzi a parasztdalok világát. Jaj, de mély az Albert-akna beszálló, Tetejében ül két fekete holló, Mind a kettő kiterjeszti a szárnyát, Bányászlegény öleli a babáját. Jaj, de mély az Albert-akna belseje, Körös-körül oszlopokkal van tele, Nem nézhetek ki belőle semőrre, Sem a derült, sem a borult időre. A bányászdalok szövegvilágát vizsgálva sokszínű kép rajzo­ lódik elénk. A borongós hangulatú, panaszos dalok a legjel­ lemzőbbek. A földművelőből lett munkás aggodalommal in­ dul a mélybe; balladai hangvételű dalokban csendülnek fel a bányásztragédiák. 24 (Az emigrációba kényszerült bányász sorsát is dalba foglal­ ták.) Bányászmenyecske, mit ér a te életed, Nincsen itthon a te urad, kedvesed, Nincsen itthon, dolgozik Kanadában, Keresi a pénzt a sima szövetruhára. Bányászmenyecske ír egy gyászos levelet, Gyere haza, édes férjem, ha lehet, Hazamennék, de nincs annyi dollárom, Amivel én a hajójegyet megváltom. (A magyar népdalokhoz hasonlóan gyakori téma a szerelem, melyek többnyire a bányászlányok vágyódását vagy éppen ag­ godalmát ábrázolják.) Alacsony a bánya, Aknász vigyáz rája. Aknász uram, az egekre kérem, Segédvájár a szeretőm nékem, Erisszen hozzája. Nem szabad a lánynak a bányába járni, Hisz’ jól tudom, de mikor a babám Segédvájár, ritkán jön el hozzám, Nehéz aztat várni. (A legények hangja hűvösebb, józanabb.) A bányába akarok menni, A babám is el akar jönni, Nem zsebkendő, hogy a zsebembe tegyem, A bányába magammal vigyem. (A mulatozó bányász képe meglehetősen sűrűn található dalkincsünkben.) �Ha bemegyek a lapujtői csárdába, Rézfokosom vágom a gerendába, Aki legény, vegye ki, azt csak bányász teheti, Még az éjjel piros vérem folyik ki. (Az ezernyi veszély, a tragikus haláltól való örökös félelem megteremtett bizonyos vallásos ihletésű dalfajtát is.) Nem hal meg az Isten soha, Mindenekre vagyon gondja, Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. (Újabban felhangzanak a bányászéletet dicsérő sorok is.) Aki bányász akar lenni, nem kell annak megijedni csuhajla, Én is az akarok lenni, nem is fogok megijedni csuhajla, Szép élet ez, ihajla, a bányászélet, csuhajla, Karbidlámpa a kezében, barna kislány az ölében csuhajla, (A szellemes túlzások, az önirónia, a vidámság sem hiányzik érzésvilágukból.) Bárna falu körül van kerítve, Bányászlegényből van a kerítése, Bányászlegény nappal a szenet vágja, Este pedig a babáját csókolja. Nincs is annál betyárosabb élet, Ha egy kislány bányászlegényt szeret, Bányászlegény lefekszik a sárba, Nem fekszik a libatollas ágyba. A bányász-szövegeket szinte kizárólag közismert népdalokra énekelték (90 százalék), és csak kis mértékben népies mű­ dalokra (10 százalék). Itt megjegyzendő, hogy a két dalfajta NÓGRÁDI bányászdalok GYŰJTÖTTE: NAGY ZOLTÁN szétválasztása rendkívül nehéz feladat, sokszor még a szakem­ ber számára is. A 19. századtól oly divatos népies műdalok szerzői ugyan ismertek, s dalaik is megjelentek különböző gyűjteményes kiadásokban, tehát látszólag könnyű dönteni a hovatartozás kérdésében még akkor is, ha a kompozíció hang­ zásvilága nem vezet nyomra. Valójában azonban a feladat nehéz. A népies műdal a paraszti közegbe kerülve állandóan csiszolódott, változott olyannyira, hogy ha élne, már a szülőatyja sem ismerne rá. Ha a népies műdalon sokat változtatott a kö­ zösség, az már nem egy ember munkája, s így nyugodtan nép­ dalnak tekinthetjük. De hol az a pont, ahol megbillen a mér­ leg nyelve? Ha néha bizonytalankodva is, a szakembernek végül is dönteni kell. Felépítés szempontjából szinte az egész zenei anyag négy­ soros, visszatérő szerkezetű (az első sor dallama az utolsóban visszatér) a magyar népzene úgynevezett új stílusából szár­ mazó dallam (87 százalék). Ezen belül is számban messze ki­ emelkednék az ABBA szerkezetek. Erről a dallamszerkezetekről állapította meg Bartók Béla, hogy „kétségkívül magyar föl­ dön termett, jellemzően magyar alakulat.” Hangnemileg a dúr és a moll jellegű dalok nagyjából fele­ fele arányban osztoznak meg. Az előbbiben a mixolides, az utóbbiban a dóros jelleg ütközik ki többször. Néhány lides dal­ lam is található, ami kétségtelenül szlovák hatást mutat. A dallamok túlnyomó része a záróhang felett mozgó auten­ tikus dallam, alig néhány ereszkedik a záróhang alá. A sorok szótagszáma nem mutat egységes képet, rendkívül szélsőséges, változó, 7-től 18-ig terjed. Annak ellenére, hogy előadásmód­ jukban a giusto jelleg a domináló, ez korántsem feszes, gyors tempót, hanem inkább lágyabb, líraibb, sokszor kissé vontatott előadást, megszólaltatást jelent. Nagy Zoltán 25 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGÉ Urbanizáció, művészet, lehetőségek Salgótarján egyedülállóan szép és mo­ dern városunk: száz év múlva éppen olyan büszkék lesznek rá utódaink, mint mi ma Sopronra vagy Kőszegre. Mert ez az egyetlen olyan magyar város az utób­ bi kétszáz év történetében, amely — ala­ kulását, struktúráját, térszervezettségét tekintve — egységes egésznek értékelhe­ tő. A magyar városok (tisztelet a kivétel­ nek) „nott" városok: lakás és kereske­ delmi szükségletek hozták létre, ezek gyarapították változó tempóban - de terv nélküli spontaneitással... Ez a kö­ rülmény oka aztán annak, hogy nálunk alig van urbanizációs tradíció. A magyar ember a maga gyakran pro­ vinciális módján csak a saját házatája, otthona, udvarháza körül nézelődött, csak annak viselte gondját. S nemcsak a volt uralkodó osztályra, hanem az egész történelmi Magyarország lakossá­ gára általánosíthatók ezek a gondola­ tok. Nekünk most kell és most lehet kiala­ kítanunk a magunk urbanisztikáját. Ipa­ runk fejlettsége, nemzetközi kapcsola­ taink gazdagodása elsősorban az ipari munkások, munkaszervezők és mérnökök tudatában plántálták el a sokoldalúan urbanizált város iránti igényt. Így hatá­ rozza meg Salgótarján fejlődését ipa­ rának differenciáltsága. Mert egy ko­ hászváros lakói, sajnos, sohasem lesz­ nek olyan igényesek, mint egy olyan vá­ roséi, ahol magas színvonalon álló más ipari tevékenységek is befolyásolják az ízlést: például Salgótarjánban a zo­ mánc- vagy az üveggyártás. Salgótarján urbanisztikai eredményei­ hez hozzájárult páratlanul szép fekvése is, a természeti környezet léptéket adó arányossága. Ám hasonló környezettel rendelkezik Tatabánya, Oroszlány, vagy Kazincbarcika is — ezek az egyprofilú ipari városok éppen a differenciáltság hiánya miatt nem jutottak el az urbani­ zációs esztétikának ahhoz az igenlésé­ hez, amit Salgótarjánban csodálunk. Persze a konkrét igényről és az épí­ tész-tervezők kínálatáról sem szabad megfeledkeznünk. A salgótarjániak nem­ csak városrekonstrukcióra, jól lakható, modern házakra törekedtek, hanem egy igen testükre szabott, a környezetbe be­ illő urbanisztikai megoldást is igényel­ 26 tek. Olyat, amely az élet állandó szín­ padjaként befolyásolja, ösztönzi a ben­ ne cselekvőket az önérték és társadalmi kommunikáció magasabb színvonalának elérésére. Ha lehet a modernt a régivel egybevetni, úgy egyedül Salgótarján vonatkozásában tehetjük ezt meg: a varos épületei által meghatározott életterüle­ tek képzőművészeti alkotásokkal való mi­ nősítése hasonló ahhoz a tevékenység­ hez, amit a reneszánsz városiasodás kez­ detén a firenzei confraternitásoknál ta­ pasztalhatunk leginkább. Ezek a társu­ lások rendelték meg a maguk társadalmi mintáit meghatározó képzőművészeti al­ kotásokat, freskókat, szobrokat: ez az eszményeket kereső s az eszményekkel befolyásolni akaró művészeti tevékeny­ ség az alkotó és befogadó közötti kap­ csolat egyedül álló példája. A barokk vagy a XIX. század vonatkozásában a nyilvánosság elé kerülő művészeti alko­ tás már nem belülről, a városi kommu­ nából fakad, hanem kívülről jön — még akkor is, ha városi közösség számára elfogadható értéket és eszményeket kínál. Salgótarjánt a köztereibe realizált eszmények, értékmodellek teszik egye­ dülállóvá: az épület, a plasztika és a monumentális díszítés egymástól el nem választhatók, egymást erősítő, egymás minőségét fokozó tényezők. Ellene vethetné bárki az előbbi párhu­ zamnak azt a tényt, hogy Salgótarján képzőművészeti alkotásainak, díszítésé­ nek zöme fővárosi művészektől szárma­ zik, tehát kívülről jött. Ám mégis a vá­ rosban termett: meg vagyok győződve arról, hogy az itt feladatot betöltő mű­ vészek - tudva-tudatlanul - asszociál­ tak a firenzei városháza előtti térrel s ez az inkább érzett, mintsem tudatos­ hasonlóság a feladat elvégzésében való igényességüket csak fokozta. Páratlan él­ ményben volt részük: ki tudták számítani az elérhető hatást, hiszen adott környe­ zetben, többé már nem változó — stabil — feltételek közé helyezhették műveiket. Salgótarján tehát a magyar urbaniszti­ ka protagonistája, olyan érték, amely minden más város lokalpatriotáit is kell hogy lelkesítse és igény dolgában befo­ lyásolja. Ám a salgótarjániak sem ülhet­ nek babérjaikon; ha meg kívánják őriz­ ni avantgarde helyüket, újabb mintaszerű problémamegoldásokat kell végrehajta­ niuk. Nem ismerem részleteiben a város ter­ vezett képzőművészeti beruházásait, az intézmények fejlesztésére és alapítására vonatkozó elképzeléseket. Ám, még ha ismerném, sem lennék tekintettel e gon­ dolatmenetemben a közelebbi és távo­ labbi tervekre, azt kívánván felvázolni (mint a magyar művelődésnek e város­ ba többször ellátogató munkása, aki ér­ tékeli és elismeri az eredményeket), mit javasolnék megvalósítani a legközelebbi jövőben. 1. Nem rendeznék festészeti vagy grafikai kiállítást a művelődési központ úgyne­ vezett „üvegcsarnokában.” Az ott lévő mozaik méretei nem engedik meg, hogy bármilyen síkformájú ábrázolás helyet kapjon abban a térben. Viszont nagyon alkalmasnak találom ezt a szép arányú teret arra, hogy ott állandó szobrászati kiállítást nyissanak meg: adva van a ki­ látás a térre, benne a mai magyar szob­ rászat remekei — olyan előny, amit to­ vább kell fejleszteni. Az itt látható alko­ tások rangját és vonzerejét kihasználva olyan szoborgyűjteményt kellene létre­ hozni, amelyben helyet kapnának a vá­ rosokban felállított köztéri szobrok tervei, modelljei, irásos és rajzos dokumentációi. A lektorátus és az érdekelt művészek bi­ zonyára szívesen beleegyeznének abba, hogy minden két évben kiállítást rendez­ zenek az országban felállított szoborművek terveiből. Ilyen módon Salgótarján a magyar monumentális művészet központ­ ja lehetne. 2. A művelődési ház oldalfolyosóin zo­ máncművészeti állandó kiállítást rendez­ nék be. A mi régimódi osztályozásunk szerint a zománcművészet az iparművé­ szet körébe tartozik: a műfaj alkotásai­ nak gyűjtésére kizárólag az Iparművésze­ ti Múzeum, mint nemzeti szakgyűjtemény, hivatott. Ám a zománc kilépett a csak iparművészeti funkciók közül — festészeti anyag is lett. Helyesebb volna, ha nem beszélnénk festészetről és iparművészet­ ről, hanem vizuális művészetekről; s ez esetben nincs probléma a zománc ho­ vatartozását illetőleg. Salgótarján elől járhat azzal is, hogy új módon értékeli a zománcművészetet. Az állandó kiállí­ táshoz bizonyára hozzájárulnának az ér­ dekelt gyárak is — anyagi és más vonat­ kozású támogatással, hiszen ez a gyűj­ temény a gyárak közreműködésével egy­ ben kutató és publikációs központ is le­ hetne: kiadványok, szimpozionok, sza­ badegyetemek szervezésével óriási szol­ gálatot tehetne a magyar művelődésnek. �3. A salgótarjáni üveggyártás az üvegművesség állandó múzeumi kiállításon való bemutatását indokolja. Ennek meg­ valósítása a megyei múzeum dolga le­ het. Van azonban az üvegművészetnek egy olyan területe, amely — hasonlóan a zománchoz — már nem dekoratív haszná­ lati tárgyakat hoz az üvegszobrászat. Bronzban szegény ország lévén nehezen képzelhető el, hogy minden megőrzésre érdemes szobrot bronzba lehessen ön­ teni; nem is beszélek a bronzban való sokszorosítás anyagi és technikai prob­ lémáiról. Ám az üvegszobrászat - mint azt a modern művészet több kiváló mes­ terének idevágó tevékenysége bizonyítja — nemcsak új, olcsóbb anyagot, hanem a mai ízlésnek,a művészet újszerű törek­ véseinek megfelelő alakítási közeget kí­ nál. A porcelánszobrokon, mint technikán és méginkább mint szemléleten túlhaladt az idő. Talán ma még sokan idegenked­ nek az üvegszobroktól: a megfelelő üvegfajták és színek felfedezése, a szo­ bor számára kedvező világítási formák kialakítása minden bizonnyal nagyon sok hívet szerez ennek az új lehetőségnek. 4. Múlhatatlan feladat egy salgótarjáni megszervezése. A legnehezebb probléma a tervezett gyűjtemény profil­ jának meghatározása. Ma már vannak nagyobb vidéki képtáraink, melyek álla­ gát részben a Magyar Nemzeti Galéria letéti anyaga adja. A Nemzeti Galéria újabb kölcsönzésre nem képes, ennél­ fogva le kell mondani a képtár országos jellegéről, s aligha lehet egy történeti ér­ dekű kiállítást is szervezni. Leghelyesebb volna a városban és megyében élő, vagy onnan elszármazott művészek munkáit képtár összegyűjteni, s az anyagot állandó vá­ logatással, tudatos fejlesztéssel tovább építeni. Elképzelhető ezenkívül egy tematika szerinti gyűjtemény - bár ezért a megol­ dásért sem a művészek ,sem a műértők nem lelkesednek, roppant idegenforgalmi vonzereje volna annak, ha Salgótarján létrehozna egy olyan gyűjteményt, amely színvonalas válogatásban mutatná be a falusi nép életét, népművészeti tevékeny­ ségét ábrázoló festményeket, szobrokat, grafikákat. S egy ilyen gyűjteményt jól ki lehetne egészíteni megfelelő fotográfiai anyaggal. Meggyőződésem, hogy a Ma­ gyar Fotóművészek Szövetsége szívesen adna letétbe a témába vágó történeti és esztétikai értékű fotográfiákat; annál is inkább, mert — ha jól tudom — sok klaszszikusnak tekintett népi tárgyú felvétel ebben a megyében készült. 5. Komoly hagyományai vannak Salgótar­ jánban a fotográfiával való foglalkozás­ nak. Érdemes volna tehát egy fotóművé­ szeti gyűjtemény kialakítása: részben a már említett módon — a Fotószövetség segítségével, részben társadalmi úton. Azt gondolom, fotóművészeink szívesen ad­ nának képeket, ha biztosíték volna mun­ káik állandó kiállítására. 6. Az alkalmazott fotográfia az a terület, amelyet nálunk még alig jártak be: itt azokra a technikákra gondolok, amelyek szerte a világon még csak kibontakozó­ ban vannak, például falra ragasztható emulziók, amelyek tapétaként, lakásdísz­ ként értékelhetők. Sok lehetőséget kínál­ nak továbbá a komponált, stilizált fo­ tográfiák egyéb módszerei is. Az építé­ szeti fotopályázatokat is - melyeket évente rendez meg az Építész és Fotó­ szövetség — Salgótarjánhoz lehetne köt­ ni: ennek a pályázatnak kiállításon való bemutatása ugyanis ritkán sikerül. 7. A felépülő új kiállítási helyiség roppant lehetőségeket ad Salgótarjánnak: módja van arra, hogy inponálóbb külsőt adjon a zománcművészeti biennáléknak, von­ zóbbá tegye a tavaszi tárlatot, melynek színvonalán volna mit javítani. S meg le­ hetne szervezni az üvegművészeti biennálét — s egész sor országos jelentőségű fotókiállítást. • Néhány ötlet és gondolat az, amit pa­ pírra vetettem; lehet, vannak köztük most kivitelezhetők, mások talán csak a távo­ labbi jövőben realizálhatók. A város irán­ ti érdeklődés és nagyrabecsülés szülte őket: jószándék és remények keveréke tehát ez az írás. Összefoglalóként azt kívánom újra hangsúlyozni, hogy a várostól további céltudatos és következetes fejlesztési koncepció kialakítását várjuk, igényeljük. Nem arra kell törekednie Salgótarján­ nak, hogy meglegyen ott is minden olyan dolog, ami a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban van. Salgótarján bátor útra lépett, tehát a továbbiakban is csak azt kérik tőle számon, ami csak itt van, csak itt lehet. Ismételni nem nehéz — megtalálni az újat, s ezt szívesen, bátran — kockázattól sem riadva vissza — be­ teljesíteni, továbbfejleszteni: ez az, ami csodálatot ébreszt és tekintélyt szerez­ het egy városnak, megyének, országrész­ nek. Azt hiszem, a jövő útja minél több ha­ tározott karakterű helyi műhely kialakí­ tása. Egy ilyen nagyszerű adottságú mű­ hely színhelyének látom én Salgótarjánt. Ennek az alakuló műhelynek sajátos ka­ rakterét az adja meg, (és a jövőben még csak fokozhatja), hogy tradíció nél­ küli műhely, ipari környezetben, a mun­ kásosztály igényeit kielégítés szándéká­ val keletkezett. Nem technikai újdonság az, amit ez a műhely eddig jelentett, hanem az élet­ mód fórumainak meghatározásához se­ gítő modern művészet. Reméljük, hogy az igények növekedésével, a közönség akti­ vizálódásával ez a formai keret egyre letisztultabb tartalommal telítődik. Eh­ hez a kiteljesedéshez segíthet hozzá a Salgótarjánban alakuló urbanizáció. Végvári Lajos 27 �mint Déryné kortársai“ „Olyan szép, olyan hősi munkát végeztek, mint Déryné kor­ társai. Szívből kívánom, hogy az elismerést, a dicsőséget, a jutalmat ne csak az utókortól kapják meg. De ha még úgy történnék is: megéri!" - A komarnói Magyar Területi Színház — a MATESZ - vendégkönyvében olvashatjuk ezt a bejegyzést. Féltve őrzött sorok: Illyés Gyula Kossuth-díjas költőnk írta, amikor Lőrincz Gyula festőművész társaságában a színház ven­ dégeként Komárnóban járt. bárki legyen is az efféle lelkesült sorok szerzője, korunk racionális gondolat- és érzésvilágú olvasója leplezetlen fenn­ tartással fogadja, még személyesen nem győződik meg igaz­ ságáról. A múlt év novemberének végén aztán a megyénk vá­ rosaiban, Salgótarjánban, és Balassagyarmaton járt színház előadásai oszlatták el kételyeinket: az együttes Felkai Ferenc dramaturgiai szempontból kevésbé sikerült, az irodalmi és tör­ ténelmi ismeretterjesztést azonban kitűnően szolgáló Madách című drámájával vendégszerepeit. Nagy hozzáértéssel rende­ zett, ízléssel visszafogott, élvezetes előadást láttunk. Madách és kora, zaklatott életének képei, a nemzet és az emberiség sorsát egységbe fogó gondolatai idéződtek fel néhány órára a színpadon. Tehetséges művészek tolmácsolásában - sikerrel. * Dr. Krivosik Istvánnal, a társulat rövid időre Salgótarjánba érkezett igazgatójával beszélgettünk a színház mindennapjai­ ról, tevékenységéről. - Mi szól Felkai Ferenc drámájának bemutatása mellett? - A darabot a nagy magyar költő és politikus születésének 150. évfordulója alkalmából tűztük műsorra. Választását több szempont indokolja, de csak a leglényegesebbet említeném. Ez pedig: örök almunk volt Az ember tragédiájának színrevitele. Csakhogy ennek megértése nem könnyű, élvezetéhez bi­ zonyos ismeretek szükségesek. Közönségünk hallott ugyan már az iskolában Madáchról és tragédiájáról, de nagyon keveset — sokan nem is olvastak a művet. Mi viszont mindenáron be akartuk mutatni. Hogy ez lehetővé váljon és megkönnyítsük helyzetünket, mutattuk be a Felkai-drámát, mint amely min­ den másnál alkalmasabb a szükséges információk közvetítésé­ re: a közönség elé hozza a költőt és a Tragédiát is. Ráadásul jól szórakoztat. - Válaszában említést tett a közönségről is. Kik alkotják a MATESZ közönségét? - A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban több mint fél millió magyar nemzetiségű állampolgár él. Közülük évente több mint százezer néző tekinti meg színházunk előadásait. A lá­ togatók 80 százaléka mezőgazdasági dolgozó és munkás, ugyanennyi százalékban falun élő... És ami ezen felül emlí­ tést érdemlő, hogy a nézők 40 százalékát fiatalok alkotják. Közönségünk az utóbbi néhány esztendőben átrétegződött: tíz-tizenöt évvel ezelőtt, emlékszem, még öreg nénikék és bácsikák ültek a nézőtéren, most meg csupa fiatal. Olyan gene­ rációk nőttek fel, amelyek megszerették és igénylik a színhá­ zat, a tiszta emberi szó zenéjét. - Hogyan hatott ez az átrétegződés a színház munkájára, milyen vál­ tozásokat eredményezett? - A hatás legjobban — természetesen — műsorpolitikánkban érzékelhető. Egyre több olyan darabot játszunk, amely az if­ júság sajátos problémáival foglalkozik, ezeket elemzi, illetve ezekre próbál válaszolni. Mai műsorpolitikánknak is gyakor­ lata már, hogy évadonként egy-két darabot kizárólag csak a fiataloknak, illetve a gyerekeknek játszunk. Az idei programban ilyen lesz például Sármándi Pál „Peti kalandjai” című mese­ játéka: bemutatásával legfiatalabb nézőinknek kívánunk kel­ lemes órákat szerezni. Az ifjúsági és gyermekszínházra vonatkozóan egyébként van egy átfogó elképzelésünk: a közeljövőben önállósuló kassai Thália Színpadunk fogja majd ezt a feladatot ellátni. A kassai színház fejlesztése már most ennek figyelembevételével történik. 28 - Mit jelent ez a fajta munkamegosztás a két színház vonatkozásában? — Az alapvető funkció azonos: a saját nemzeti kultura haladó hagyományaink, a szlovák és a csen Kulturális ertekeknek az ápolása, a haladó nyugati drámairodalom legkitünőbb művészeinek megismertetese, az igényes es tartalmas mű­ velődés, szórakozás biztosítása. Eltérések a konkrét feladatok­ ban lesznek. A kassai színház a jövőben elsősorban ifjúsági müveket, a komárnói pedig felnőttek számára írott darabokat mutat be. Természetesen nem megkövesedett, merev határok­ ról van szó, hiszen a komárnói színház is játszik ifjúsági mű­ veket. Csupán: profilja szempontjából ezek nem lesznek meg­ határozók. Ez a színház zenés darabokat is műsorára tűz majd. Bizonyos munkamegosztásról is beszélhetünk: a kassai Thália Színpad jobbára Kelet-Szlovákiát, a komárnói Magyar Területi Színház Dél-Szlovákiát látja el színházi előadásokkal. Ez nagy könnyebbséget jelent a művészek számára is; megkíméli őket a sokszor hosszú és fárasztó utazástól: ugyanakkor Kelet-Szlovákia községeiben - ahová eddig ritkábban juthattunk el gyakoribb és állandóbb játszási lehetőséget biztosít. Tudjuk, sosem leszünk „kőszínház”: előadásaink 70 százalékát a két központon kívül játszuk. Ez számunkra döntő jelentőségű, meg­ határozó. - A MATESZ 1952. októberében kezdte meg működését (1953. január­ jában tartotta első bemutatóját, Urbán Ernő Tűzkeresztség című drámá­ jával.) Ez volt az első állandó hivatalos magyar színház a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A MATESZ nemzetiségi színház - amely szer­ ves részét képezi a szlovákiai színművészetnek: a szlovák színházakkal azo­ nos társadalmi közegben és feltételek között, azonos társadalmi és művészi célok megvalósításáért tevékenykedik. Az eltelt két évtized alatt közel más­ félszáz bemutatót tartott: zömében a magyar és a szocialista országok drámairodalmának klasszikus és mai kort reprezentáló műveit tűzte műsor­ ra. Milyen bemutatók szerepelnek a huszonegyedik évad terveiben? — Az eddigi úton kívánunk továbbmenni. Komárnóban hat, Kassán négy bemutatót tervezünk. Ízelítőül néhány címet: Madách Imre: Az ember tragédiája, Hasek-Burián: Svjek, Örkény István: Tóték, Gogol: Leánynéző, Audi Strahl: Ádám �A színház egész kollektívájának erejét próbára tevő, nagy feladatok ezek. Megvalósításukon 107 ember dolgozik. Kö­ zöttük 40 színész és 10 művészi dolgozó: rendező, díszlet- és jelmeztervező stb. A művészek három főváros — Pozsony, Bu­ dapest, Prága — művészeti főiskoláján szerezték illetve szerzik meg diplomájukat. Sokan film- és televíziós szereplésekhez is hozzájárulnak. Az utóbbi időben különösen Csendes László, Drófi Mátyás, Ropog József, Siposs Jenő és Turner Zsigmond szerepel gyakran a kamerák előtt. A két utóbbi művész — Mihályfi Imre Pókháló című filmjében - Magyarországon is forgatott. „Déryné kortársai” (ahogyan Illyés nevezte őket), a színház ismert és kevésbé ismert művészei nagy munkát végeznek. Előadásról-előadásra a világgal, annak minden örömével és gond­ jával ismertetik meg a szlovákiai magyar falvak lakóit. Po­ zsonytól Csernőig játszanak, mintegy 500 kilométer hosszú­ ságú vonalon. Sulyok László Madách-emlékérem, 1974 A megyében született, élt és alkotott nagy drámaíró, Madách Imre halála 100. évfordulóján, 1964-ben, állított tisztelgő em­ léket a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Ma­ dách-emlékérem alapításával. Átadására évenként kerül sor. Marton Endre Csongrády Béla Réti Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a budapesti Nemzeti Színház igazgató-főrendezője. az MSZMP Salgótarján városi Bizott­ ságának propaganda és művelődési cso­ portjának vezetője, a Palócföld rovatve­ zetője. festőművész, a balassagyarmati Rózsa­ völgyi Márk Állami Zeneiskola igazgató­ ja. Madách-alkotói díj, 1974 Ez évben először hirdette meg Nógrád megye Tanácsa a Madách Imre életművével foglalkozó, szellemi örökségét ápoló, a megye szellemi életét céltudatosan gazdagító tudományos és irodalmi-művészeti alkotómunkára ösztönző díjat. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánva köszöntjük - a szer­ kesztőség és olvasóink nevében - az 1974. évi Madách-emlékérmeseket és Madách- alkotói díjasokat. Munkásságuk, terveik ismertetésére la­ Csukly László Hibó Tamás tanár, irodalomtörténész grafikusművész punk második számába térünk ki. 29 �KORKÉP el, munkája közben. Másfél évszázad gyotrelmes osztályküzdelmeirol, a társadalmi kiszolgáltatottságról, a „jó szerencsé"-re bízott megismételhetetlen életekről, a test-lelki nyomorról hiteles élmények alapján vannak ismeretei Va­ sasnak. Ez adja alkotása érzelmi suga­ rát. A nyomor heroizálását azonban ke­ rüli. József Attila tárgyilagosságával ad­ ja vissza a réteg történelmi szerepét: akik „tették, ami kell”, akik eleve láza­ dásra voltaik determinálva. A beroppanásra mindig kész vágatban térdelve dolgozik a bányász, karjából, vállából alkotva főtegerendát.. Kezében erőtel­ jesen lendül a csákány, szétfeszíti a kő­ keret meghatározó négyszögét. A figura azonban térdelve marad. Ezen a ponton ragadható meg leg­ inkább Vasas Károly távolságtartó és a kötelezőnek vélt heroizmust — a láza­ dás heroizálását - másodszor is elke­ rülő alkotói felfogásának lényege. Míg első esetben a determináltság vastörvé­ nyére utalt, másodszor a múlt máig ha­ tó erejére, életmódbeli, érzelmi-szellemi görcsökre. Széttörték létük emberhez méltatlan kereteit, mégis sokszor této­ ván állnak köztünk, figyelve — nem min­ dig értő szemmel — a lét gyorsan vál­ tozó áradatát, a kort, amelyről már nem Vasas Károly bányász-szobra Ma Magyarországon köztéri szobrot csinálni és felállítani több mint kultu­ rális esemény. Olyan városban pedig, mint Salgótarján, — ahol a vidéki váro­ sokkal összehasonlítva, területéhez mér­ ten a legtöbb szobor tallálható — egy­ értelműen közügy. Ezért aztán az alko­ tóknak nincs könnyű dolguk. Vasas Ká­ rolynak sem. Pedig tudjuk róla, hogy itt született, Bóna Kovács Károly baglyasaljai kép­ zőművészeti szoboriskolájában kapta az elhatározó indíttatást a művészi pályára. Salgótarjánban Münnich Ferencről ké­ szített portréja, Szécsényben felszabadu­ lási emlékműve, Balassagyarmaton Kiscsikó gyermekkel című kompozíciója ta­ lálható. Évről-évre hűséges résztvevője a tavaszi tárlatnak, de szívesen emlék­ szünk energikus Lenin-szobrára is az 1972. évi szabadtéri szoborkiállításról. Ennyi előzmény után is még el kell fogadtatnia azonban magát Bányász­ szobrának. Nem elsősorban a megértés nehézsége miatt. (A megértéssel nem le­ het gondja a széles közönségnek: szim­ 30 bolikája tiszta és egyszerű, jelentése könnyen megfejthető.) Vasas a város mába érő történelmének egy szeletéről közli velünk gondolatait. Kicsit kívülről, távolságtartással, mégsem ridegen, ha­ nem hozzánk kötődően, értünk szólva. Történelemről beszél, mégis nekünk - a bátyánkról, apánkról, rokonokról, ismerő­ sökről formál véleményt. És ez az, ami nehezíti Vasas dolgát — a közönség sze­ mélyes érzékenysége mindabban, aminek kifejezésére vállalkozott. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága székházának előadóterme előtti parkosí­ tott területen kapott helyet a szobor. Somosi bazaltból készült, stilizált vágatból szénfal előtt térdelő, csákányát lendítő barna férfialak bukkan el. Ennyi a szobor látványa. A bányász tartása, a meg­ lendített — fegyvert és munkaeszközt egyszerre jelentő — csákány, a térdrekényszerítettség azonban történelmet hor­ doz. A munkásosztály egy rétegének tör­ ténelmét, amely az ember ellen törő erők mindegyikét — társadalmit és ter­ mészetit egyaránt - a testén szenvedte �den győzedelmessége ellenére elsősor­ ban kitörni készülő, de még lefojtott energiakat hordoz (legtöbb erővonal a kő­ keretbe ütközik), addig az oldalnézet teljes erejével lendülő alakot mutat. A lendületet azonban megtöri a kőkeret. Ami előlről stilizált tárnának tűnt, oldal­ ról semmiféle szobrászati jelentést nem hordoz, hanem - kissé profánul fogal­ mazva - „felbuktatja” a bányászt. Marad tehát a pontosan fogalmazott, jól megoldott előlnézeti kép. S bár a szobor, térbeli korlátozottsága miatt (két érvényes dimenzióra szűkül) a meg­ valósulásban veszít erejéből: nagyformá­ tumú szándék. Kétségtelen hogy gondolati mélysége a legjobb négy-öt köztéri alkotásunk kö­ zé emeli. Gazdagabbak lettünk a jelen­ nel és a múlttal való szembesülés egy újabb lehetőségével. Pál József Irodalmi Siznpadi Napok akarják elhitetni velük, hogy ácsolatának egészét ők csinálják. Fel kéne áll­ ni, mert fel lehet... Nagy erénye a kompozíciónak, hogy bár munkásszobor, alkotója mégsem elé­ gedett meg a munka hősiességének ál­ talános, tehát eleve nem elég tartalmas ábrázolásával. A munka hősiessége „csak" egyik szála összetett mondani­ valójának. Ugyanakkor maga a munka központi magja, mintegy, szervezője a mondanivaló egészének. A munkában realizálódnak az ember alapvető viszo­ nyai: viszonya a természethez, viszonya a társadalomhoz és önmagához, s a munkából nő ki a lázadás, a forradal­ mit tett gondolata is. Ilymódon összekap­ csolódik a munka mint az emberi kitel­ jesedés alapja és a forradalmiság, mint ami elsöpri mindazt, ami az ember önmegvalósításának útjában áll. Ezzel a gondolatkörrel azonban Va­ sas Károly Bányász-szobra túlimutat he­ lyi jelentőségén. Törekvéseiben ízig-vérig modern lesz. A kor tárnájába bezárt em­ ber kap választ sorskérdéseire. E tartalmi gazdagságot és mélységet azonban nem támogatják minden vo­ natkozásban a formai megoldások. A szobor elhelyezése elvileg két nézetet tesz lehetővé. Adott azonban egy fél há­ tulnézet is, ami nem kínál plasztikai él­ ményt, de legalább az élőiről való meg­ tekintésre ösztökél. Az oldalnézet tuda­ tosan a mondanivaló szolgálatába lett állítva. Míg ugyanis az előlnézet a ke­ resztátlóban elhelyezett figura miatt min­ Tizenhárom versenyprogram és ugyan­ ennyi nyilvános bemutató, szakmai ta­ nácskozások, filmvetítés, kiállítás, ismer­ kedések, jó ízű viták. A IX. Madách Imre Irodalmi Színpadi Napok programjának ezek a „címszavai" is érzékeltetik: ese­ ménydús, tartalmas két és fél napot töl­ töttek a seregszemle résztvevői Balassa­ gyarmaton, sok tapasztalatot, tanulsá­ got kínálnak a bemutatók és a beszél­ getések. Olyanokat, amelyeknek végig­ gondolása nem haszontalan a rendez­ vény lezárultával sem. Néhány évvel ezelőtt az irodalmi szín­ padi mozgalom válságos periódust élt át. Nem az együttesek számának csök­ kenése, a viták szaporodása jelezte a válságot, hanem a tartalom, a program gyengesége. Artisztikum és életérzéses misztikum, apolitikus semmitmondás és ultrabalos „bátorság", sokkolás és tech­ nikai bravúrok kultikus tisztelete mutatta a zsákutcákat. A résztvevők, a rendezők és szerkesztők mintha egyaránt elfelej­ tették volna, hogy azok a fiatalok, akik egy együttes tagjaként a pódiumon köl­ tők szavait vagy dokumentumokat köz­ vetítettek - politizálnak, a közéleti cse­ lekvés egy sajátos formáját választva állástfoglalnak és állást akarnak foglal­ tatni. A válság elmultának - vagy lega­ lábbis a megújulásnak — egyik legbiz­ tosabb jele, hogy az előadások tartal­ mában, a megfogalmazott gondolatok­ ban, a társadalmi cselekvés szándéká­ ban jól érezhetően megerősödött éstisztultabb formában jelentkezett a felelős politizálás igénye. A kiírás a mai ma­ gyar irodalom anyagának felhasználá­ sára kötelezte a résztvevőket, s a szer­ kesztők (szinte kivétel nélkül) konstruk­ tív szellemű művekre támaszkodtak, jól válogattak. Politizáltak akkor is, amikor (mint a házigazda-együttes) egy Szakonyi-állatmesével a nagyképűséget, az ostoba fellengzősséget és a vak hiúsá­ got támadták: s akkor is (mint a pécsi Amatőr Színpad), amikor dokumentum ­ játékukkal az emberi — családi kapcso­ latok tragikus végű elsivárosodása el­ len tiltakoztak. Humánum és példake­ resés: a legtöbb együttes produkciójá­ ban e kettős szándék munkált. A humánum, az emberi személyiség védelme volt a témája a veresegyházi Forrás Irodalmi Színpad Tökéletes alatt­ való című műsorának éppúgy, mint a szécsényi Terra Irodalmi Színpad. Az ár­ nyék című játékának. De ugyanilyen in­ díttatású volt a budapesti Csili Stúdió produkciója (Vendég), a már említett pécsi műsor (Csendes beszélgetés, Cé­ dulák) és a jászberényi Mozaik Irodalmi Színpad előadása (Jajszó nélkül) is. A közöny, az önzés, a butaság ellen — egy felelős emberi magatartásért — szület­ tek ezek a műsorok, s ha voltak is ál­ talános, tértől, időtől független mozza­ natok, a szándékaik tisztasága, a hatás hasznossága aligha vitatható. A jelbe­ szédes, az általában beszélő műsorok is - végül is - konkrét tartalmat kaptak egy konkrét szituációban, előadás és közönség kapcsolatában. Az eldologia­ sodó emberi kapcsolatok, a meg nem értés és ostoba közöny elleni tiltakozás ma sem vesztett aktualitásából, s ha nem válik világfájdalmas hangulat-al­ kotássá, gondolkodást és magatartást formáló hatására számítani lehet. Voltak szép számmal a direkt politi­ zálás és agitáció szándékát nyiltan vál­ laló műsorok is: a budakeszi KE-SzínHáz (J. A) és a vanyarci Veres Pálné Irodalmi Színpad (Játék három képben), a budapesti Móricz Zsigmond Irodalmi Színpad (Ahogy éltem, úgy is halok meg . . .) és a zalaszentgróti Aréna Szín­ pad (Munkamorál) vagy példakeresés­ sel) József Attila és Schönherz Zoltán emberi-politikai arcképének megidézésével) vagy mai átalakulásaink mindenna­ pos, de figyelmeztető gondjaink felidé­ zésével. Néha érdesen, néha meg kifor­ ratlan eszközzel és gondolatokkal, de gondolkodásra, vitára s (talán) cselek­ vésre késztetően is. Voltak szép és unalmas produkciók is (például a miskolci Latabár E. Szín­ pad Szavitri és Szavitjan c. műsora), az együttesek nagy többsége azonban mondani akart valamit koráról, a kor emberéről. Mondani — felelősséggel. S ez a legnagyobb érdem, amelyet a meg­ újuló mozgalom, mint nevelőerő magá­ énak tudhat. 31 �A megvalósítás, a szándékot hatni ké­ pes előadássá formáló művészi eszközök tekintetében is egészségesebb produk­ ciókat láthatott a két helyen is szép számmal megjelenő közönség. Technikai bravúrok helyett a játék és a gondolat erejére, a szereplők és a nézők közötti kapcsolat kialakítására épültek az előa­ dások. (Ez alól talán csak a szécsényi Terra Színpad volt kivétel — kissé túl­ zásba vitt kellékei időnként megtörték a lírai alaphangvételt.) Az „eszköztelen", közvetlen kapcsola­ tokra építő játékstílus azonban buktatók­ kal is jár. A közönség között mozgó, ülő szereplők óhatatlanul lemondtak az egész közönség figyelméről - a testkö­ zelbeni, klubszerű játékforma nagy pub­ likum körében nem teljes hatású. Ez volt megfigyelhető a pécsiek, a jászberé­ nyiek és a zalaszentgrótiak előadásán is, ahol a színjadra ültetett zsüri is tá­ vol került (nem fizikai értelemben) a já­ téktól. E játéktípus másik buktatója: csak tisztán, értelmesen beszélő, jól ar­ tikuláló, megfelelő szereplőkkel alkal­ mazható. A salgótarjániak, a miskolci­ Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek Bertha Bulcsu kötete a Magyarország felfedezése-sorozat eddig legvitatottabb írása: a módszere miatt az. Tulajdonkép­ pen a szerző szubjektív lírai vallomása a tóról, szülőföldjéről, gyermek- és ifjú­ karáról, s mintegy ennek az apropójára kerekedik ki maga a szociográfia. Illet­ ve — és éppen emiatt van a sok elma­ rasztaló cikk is — nem kerekedik ki. Nincs könnyű dolga Bertha Bulcsunak. Nincs, mert a sorozat eddigi kötetei ma­ gasra emelték a mércét, és nincs — pa­ radox, de így van — a választott témá­ ja miatt. Éppen a Balatonról tudunk a legtöbbet, és éppen ettől a könyvtől vár­ tuk bizonyos vonatkozásban a legtöbbet. Mindenek előtt azt, hogy valami újat ad, általunk nem vagy kevésbé ismert olda­ lát mutatja be a Balatonnak, új ténye­ ket tár fel. Ad ilyen ujdonságot is Bertha Bulcsu, de az valahogy elsikkad, felol­ dódik a vallomásban. Azt, hogy Keszt­ hely városának milyen gondjai vannak, például ugyanolyan hansúlyt kap, mint az, hogy a hajdan szép Gulácsi Maya bizony megtáskásodott, megcsúnyult. Nem az a baj, hogy a szépíró módsze­ rével él (ehhez joga van), hanem, hogy rosszul él vele. Így történhet meg, hogy lírai betéteket, emlékeket, telibetalált életképeket terjengős, lapos, száraz pró­ zai oldalak követnek, amelyeknek se han­ gulatuk, se információértékük nincs. 32 ak abbéli gyengéi egész produkciójukat befolyásolták. (De általában is: szabade országos rendezvényen beszédhibás szereplőt színpadra engedni?) A megvalósításban mutatkozó két vég­ let jellemző az útkeresés irányaira. A zalalaszentgróti Aréna Színpad szereplői a nézők gyűrűjében, azok arcába kiáltot­ ták komor, vádló és figyelmeztető szava­ ikat, a játék öröme nélkül, fárasztó drá­ mai feszültségben mozogva — katharzis nélkül. A vanyarci együttes eleven, per­ gő ritmusú, felszabadult játékkal, remek ötletekkel lepte meg a megyei bemuta­ tó nézőit - most annak sikerén felbuz­ dulva néhol a jó ízlés határait lépték túl, jókedvűk mesterkélté vált, s így az ötletek is taszítottak egyes mozzanatok­ ban. (S itt kell szólni egy disszonáns jelen­ ségről is; nem a szereplők külleméről, hanem színpadon kívüli magatartásáról. Az önbecsülés, a hit hasznos és szüksé­ ges e munkához, a mozgalomban való részvételhez, ha azonban túlnő az egészséges határokon, ismét válságba sodorhat embereket, együtteseket. A mozgalmat. A résztvevőknek is tudniuk kell, hogy „csupán'' becsületesen dol­ gozó, tanuló fiatalok, akik önkifejezés­ ből, cselekvési vágyból, művészetszeretetből szerepelnek, s hogy a hivatáso­ sak - a középszerű hivatásosak nagyképű gesztusai, szóhasználata nem követendő példa — idegen a mozga­ lomtól.) Az oratórikus és játékos lehetőségek közötti útvesztőben legszerencsésebben a Madách Imre Irodalmi Színpad tájé­ kozódott. A remek koreográfia, a jó ren­ dezői ötletek, és a szereplők játékked­ ve a téma, a mű szinte valamennyi le­ hetőségét kihasználta. Nagy közönségsikerüket nem a „hazai pályának" kö­ szönhetik. A nagymúltú együttes meg­ újulása és új rendezőjük Dr. Molnárné Merczel Erzsébet sikeres bemutatkozá­ sa a fesztivál örömteli eseménye. A sikeres rendezvényhez, a jó han­ gulatához nagymértékben hozzájárult a körültekintő, minden részletet figyelem­ bevevő rendezés. A könyv szerkezete szervesen követke­ zik az írói módszerből: csapongó nagy asszociációs ívet ír le - témában is, földrajzi értelemben is. Mi az, amit mégis megtudunk a Ba­ latonról? Azt, hogy szép, hogy mindig új arcát mutatja, nem lehet megúnni — eddig is tudtuk. A magunkfajta halandó csak vágyakozik utána, s boldog, ha éle­ tében kétszer-háromszor két hetet üdül­ het a partjai mellett. Mert bizony a Ba­ laton olyan, mint ama kacér nő — pénz kell hozzá, sok pénz... (Még akkor is, ha szakszervezeti beutalóval jut el oda a szerencsés dolgozó). A Balaton az egyik legbiztosabb devizaforrásunk. Jön­ nek a sápadt külföldiek — „Ach, Sonnenschein!” - hozzák a kemény valutát. Köz­ ben felverik az árakat, hogy a kispénzű magyarnak csak a nyála csorog. Mind­ ezt megírja Bertha Bulcsu, utánajárva annak is, hogyan alakul ki ez a helyzet. Miért kevés a tó partján a gyümölcs (holott gyümölcstermő vidék veszi körül), miért olyan rossz a közlekedés, az áru­ ellátás, a vendéglátás? stb. stb. Az okok összetettek. Az egyik: szemléleti. Üzlet­ nek tekintjük a Balatont, de gyorsan akarjuk visszanyerni a befektetett tőkét. Így állt elő az a helyzet, hogy ma a né­ met, osztrák stb. inkább a spanyol, az adriai tengerpartra megy, mert az ol­ csóbb! Ám az igazi vesztes a kispénzű, családos munkásember, aki a Déli Pá­ lyaudvarról, Kelenföldről akar leruccanni a hét végére. Már a zsúfolt vonaton megszenved a víz öröméért, hogy a par­ ton újabb bosszúságok várják, ha enniinni akar, ha nem tudja megfizetni a csillagokig felvert szobaárakat. Mindezeken csak újabb befektetésekkel lehet változtatni. És jobb szervezéssel . . . Mert lesz változás — mondja Bertha Bulcsu —, ahhoz az kell, hogy egy gazdája le­ gyen a Balatonnak, s egyáltalán legyen gazdája. Érdekesen tárja fel az őslakók és az üdülők érdekellentéteit. Egyelőre való­ ságos, létező ellentét ez, mert az állan­ dó lakosság azt látja, hogy a városa, faluja kommunális, urbanizációs fejlesz­ tése rovására fejlődik a part üdülő jel­ lege. Ezzel is, a munkaerővándorlással is magyarázható, hogy miközben a Bala­ ton partján a települések egyre csinosodnak, nőnek — maga a lakosság csök­ ken. Az, hogy a 18 ezres Keszthelynek 45 óvodai férőhelye van — önmagáért beszél. Az őslakosság panasza tehát jo- Kiss Aurél �gos. Olyan ellentmondás ez, amit csak a nagyon átgondolt, tudatosan szerve­ zett jövő oldhat meg. El kell dönteni, hogy milyen szerepet szánunk a Balatonnak. Több veszély fe­ nyegeti Bertha Bulcsu szerint. Veszély­ ben van maga a Balaton élővilága. Több komponenst is elemez: így például a víz mennyiségét, az élővilágot fenyegető par­ ti védműveket (nem tudnak ivni a halak, elköltöznek a vizi madarak stb.), ipari üzemeket, amelyek szennyezik a vizet, de ide sorolhatók a permetezőszerek is, amik a csapadékkal jutnak a tóba. Mindeze­ ket a bajokat maga az ember idézte elő azzal, hogy a pillanatnyi és vélt haszon reményében megváltoztatta a természeti környezetet. Legelőször (és mindmáig) a horgászok tiltakoznak az elmaradt fogás miatt. A szerző is horgász, sportember — szenvedélyesen érdekli a dolog. Egyet kell értenünk véle. amikor furcsállja, hogy a halászok (akiket a horgászok rablógazdálkodással vádolnak) bőséges zsák­ mányából miért nem jut a Balaton-partra is? Nagy szeretettel ír a klasszikus sző­ lőkultúráról. Itt is lát néhány aggasztó tünetet. Az elhanyagolt vagy meggondolatlanul táblásított hegyoldalakat pusz­ títja az erózió. A bor nem csupán örö­ möt, mámort, de kemény munkát is je­ lent. Meg is érdemli a búfelejtőt, aki egész nyáron görnyed érte — az alko­ holizmus viszont sajnálatos „betegség" itt is. Felháborító, hogy ezeket a nemes borokat szemérmetlenül pancsolják, hi­ Tanulmányok a munkásosztályról munkásság másik rétegébe a magánkézben lé­ vő nagyüzemek, s reszben a kisipari keretek között dolgozó városi iparágak idősebb, régi szakmunkások tartoznak. A harmadik réteghez a nagyüzemi és részben a kisipari szakmunkásság fiatalabb generációi voltak sorolhatók. A ne­ gyedik rétegnek a nagyüzemi betanított mun­ kások egy részét, s főleg a segédmunkásságot lehetett tekinteni, s végül az ötödik típust azok alkották, akiknek az állam volt a munkaadó­ juk. E rétegződés jellemző vonásainak a bemu­ tatása alkalmat adott a szerzőnek arra, hogy felhívja a figyelmet: a magyar munkásosztály sokrétű, olykor ellentétes előjelű élményeit és hagyományait mélyreható vizsgálat alapján kell megítélni. Ezt igényli a jelen társadalmi-politikai gyakorlata is. A következő két tanulmánynak - amely a napjaink munkásosztályán belüli két jelentős ré­ teg: az ipari munkásnők, illetve a munkásifjú­ ság helyzetével foglalkozik — a Központi Bizott­ ság időközben (mármint a tanulmányok első változatainak publikálása óta) megjelent köz­ ismert határozatai és az ezek hatására történt intézkedések adnak aktualitást. Turgonyi Júlia és Ferge Zsuzsa tanulmánya az ipari munkás­ nők munka- és életkörülményeiről — statisz­ tikai, szociológiai és egyéb jellegű adatokra, információkra támaszkodva - végez helyzetelem­ zést. A szerzőpár kiemelt témaként foglalkozik a nők munkavállalási, foglalkoztatottsági hely­ zetével (nemzetközi összehasonlító adatokat is felhasználva), az iskolai végzettség, szakképzett­ ség problémájával, a munkakörülmények, mun­ kaszervezet illetve az életkörülmények néhány vonatkozásával, a munkásnők politikai aktivitá­ sával. Következtetéseik sorában a leglényege­ sebb megállapítás, hogy „szinte nincs a nők­ és különösképpen a munkásnők — életének olyan mozzanata, amelyet ne kellene és lehet­ ne kedvezően megítélnünk, ha azt a felszaba­ dulás előtti helyzettel hasonlítjuk össze. E ma­ gukért beszélő eredmények mellett a munkás­ nők helyzetét számos olyan régi vagy új meg­ oldatlan probléma nehezíti, amelynek leküzdése sürgős feladat. A hangsúlyt ezért a tennivalók­ ra, a jövőre kell helyeznünk." Balogh István és Gál Róbert A munkásifjúság című tanulmánya - noha első változata előbb született meg, mint az ifjúságpolitikai dokumen­ tumok — annak az igénynek a felismeréséből fakadt, amelyeket a Központi Bizottság 1970. februári ülésén a következőképpen fogalmazott meg: „Szükség van rá, hogy az ifjúság körében végzett munka tudományosan megalapozottabb legyen, objektív reagálást jelentsen az ifjúság rétegeinek, korosztályainak igényeire, segítse elő a társadalomban lezajló — az ifjúságot közvet­ lenül érintő — folyamatok tudományos feltárá­ sát és a feladatok megalapozottabb kitűzését" Balogh István és Gál Róbert a munkásifjúság sajátos vonásait elemezvén jutnak el az e té­ ren megoldásra váró politikai feladatok ösz- Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézeté­ nek fő kutatási programját képezi a munkásság élet- és munkakörülményeinek, eszmei-politikai arculatának, kulturális helyzetének, rétegződé­ sének, perspektíváinak vizsgálata. A kutatások célja: feltárni azokat a tényezőket, tendenci­ ákat, amelyek előkészítik, befolyásolják a mun­ kásosztály vezető szerepének érvényesülését biz­ tosító politikai döntéseket, illetve igazolják azok helyességét. Az Intézet megbízásából az elmúlt években e témakörben publikált jelentősebb ta­ nulmányok átdolgozott kibővített változatainak egy kötetben való megjelentetése Tanulmányok a munkásosztályról címmel mintegy a kutatások eddigi eredményeinek szintetikus értékű összeg­ zésének is tekinthető — s mint ilyen, forrásanyag ként szolgál a további elemzésekhez. De olvas­ mányává kell, hogy váljon minél több nemszakember, „mindössze" politikai, közéleti ér­ deklődésű olvasónak is. A kötet tartalmát négy tanulmány képezi. Dr. Halay Tibor előszavát - amely a könyvfor­ mátumú megjelentetés indítékaira, a tanulmá­ nyok közötti összefüggésekre hívja fel a figyel­ met - Lackó Miklós A magyar munkásosztály fejlődésének fő vonásai a tőkés korszakban (1867-1944) című írása követi. A szerző a cím­ ben megfogalmazott témát — a fejlődéstörté­ neti kutatások eddigi eredményei alapján — há­ rom kérdéskörben vizsgálja: „milyen sajátos vo­ násokat alakított ki az új és a legújabbkori történeti fejlődés a magyar munkásosztályban; a tőkés korszak milyen összetételű, milyen tár­ sadalmi és politikai tudatú munkásosztályt ha­ gyott örökül a szocialista korszaknak; hogyan, milyen mértékben éreztetik hatásukat ma is a magyar munkásosztály múltból átszármazott sa­ játosságai?” A kiegyezéstől a felszabadulás kü­ szöbéig tartó időszak elemzésének tanulsága, hogy 1940-es évek elejére a munkásosztály a társadalom legnagyobb és legjelentősebb osz­ tályává erősödött, de egyes rétegeit különböző adotságok jellemezték. „Munkásosztályunk arcu­ latán nyomot hagyott egyfelől a kapitalizmus késői fejlődése; az ország agrárjellege, az ipar viszonylagos elmaradottsága, a modern ipari tradíciók viszonylagos fejletlensége; másfelől a nagy forradalmi hagyományok, egy erős szoci­ alista és szakszervezeti mozgalom léte — ezeket a fasizmus viszonyai sem tudták megsemmisí­ teni, csak átmenetileg visszafojtani." A munkásosztályt, társadalmi-politikai arculatát és beállítottságát illetően a felszabadulás előtti évek­ ben öt főbb csoportba, típusba lehetett sorolni. Az egyik típust a következetesen osztályharcos, forradalmi érzeletű munkások számszerűen nem nagy, de társadalmi-politikai hatását tekintve annál nagyobb jelentőségű rétege alkotta. A gítják. Hova lett a borosgazdák régi be­ csülete, önérzete? — kérdi fájdalmasan Bertha Bulcsu. Az egész könyv maga ezt a nagy kér­ dést teszi fel: mi lesz veled Balaton? Ha­ talmas piszkos kád lesz, holt víz, ami kö­ rül bosszusan tolong a több százezer em­ ber; vagy győz a józanság, és valóban Magyarország (és Európa) parkja, kel­ lemes Vize lesz, amely mellett olcsón és kényelmesen felüdülhet a megfáradt dol­ gozó ember? A szerző aggódik és vár. Az olvasó szép nyarakról álmodik és visszavágyik gyermekkora úttörőtáborá­ ba, amikor még gondtalanul lubickolta vízben, focizott a parton és nem viszke­ tett a zsebe, ha a Balatont emlegették . (Szépirodalmi, 1973) Horpácsi Sándor szegzéséig s a munkásifjúság problémái felé fordult társadalmi érdeklődés alapján segítenek e rétegek továbbhaladását biztosító célkitűzé­ sek megfogalmazásában. E két szociológiai megközelítésű tanulmányt Blaskovits János és Illés János kötetzáró dolgo­ zata követi, amely témájából - A munkásosztály fogalma - eredően is inkább elméleti irányult­ ságú, mint a megelőző három írás. A munkásosztály fogalmáról zajló vitákban határozott ál­ lásfoglalásnak tekinthető tanulmánynak azon­ ban egyszersmind jelentős gyakorlati értéke is van, hiszen a teoretikusnak tűnő cím mögött ezúttal is közérdekű társadalmi-politikai kérdé­ sek húzódnak meg. Erre maguk a szerzők is utal­ nak, amikor azt írják: „A munkásosztály fogal­ ma meghatározásának nagy társadalmi-politikai és tudományos jelentősége van... A munkásosztály fogalmának, belső rétegződésének, hely­ zetének, tudatának behatóbb vizsgálata felte­ hetően segíti és meggyorsítja a szocialista tár­ sadalom struktúrájának pontosabb megismeré­ sét... Vizsgálatunk kiindulópontja természete­ sen a jelenlegi helyzet és egyik célja is az, hogy jobban eligazodjunk a mai viszonyok kö­ zütt. Ám számolnunk kell társadalmunk átmeneti jellegével, hiszen egész társadalmunk, munkás­ osztályunk a kapitalizmusból nőtt ki és a kom­ munizmus felé halad. Ez azt jelenti, hogy a ma számára levonható igen fontos következtetése­ ken túl vizsgálatunk — talán legfontosabb — cél­ ja a perspektiva felvázolása." Blaskovits János — csakúgy mint néhány év­ vel ezelőtt publikált, ismert tanulmányában — most szerzőtársával, Illés Jánossal vallja, hogy a munkásosztály és egyáltalán a társadalmi struktúra meghatározása gyorsan változó korunk­ ban is csak a lenini kritériumok alapján — de, azokat nem mechanikusan értelmezve és alkal­ mazva - lehetséges. Szükséges ezt azért hang­ súlyozni, mert a szocializmusbeli osztálystruktúra körüli vitáknak éppen ez az egyik fő kérdé­ se. Blaskovits János és Illés János véleménye szerint a tulajdonviszonyok a szocialista társa­ dalomban is döntő szerepet játszanak: bármi­ lyen fontos a munkamegosztás jelentősége a társadalmi különbségek létezésében, egészséges differenciáló funkcióját csak az adott tulajdonviszonyok között fejtheti ki. A szocialista kor­ szak munkásosztályának is fő rétege az ipari­ fizikai munkásság, a szerzők azonban — alapul véve a mai magyar társadalom fejlettségi szint­ jét - kitágítják a munkásosztály fogalmának határait; „ideszámítva” egyrészt az állami me­ zőgazdasági üzemek, gépjavító állomások dol­ gozóinak, a közlekedésben, a kereskedelemben és a szolgáltatásban foglalkoztatottak bizonyos rétegét, másrészt a művezetőket és az üzemi technikusokat, mondván, hogy az utóbbiak „a munkásosztály legképzettebb, szakmailag legfel­ készültebb részét képezik, hogy ők a legkvali­ fikáltabb szakmunkások." A tanulmány végkövet­ keztetése szerint a „munkásosztály miközben át- 33 �alakítja a társadalmat, átalakul, önmagát is át­ formálja, egyre inkább alkalmassá válik a tár­ sadalom vezetésére, sikerrel felel meg a foko­ zódó követelményeknek." A szerzők álláspontjának helyességét igazolják — mint erről a Társadalomtudományi Közlemé­ nyek 1973/1-2. számában olvashatunk — a Béke és Szocializmus szerkesztősége és a varsói tár­ sadalomtudományi főiskola által rendezett nem­ zetközi elméleti konferencia tapasztalatai is. E témakörben újabb eredmények várhatók a szoci­ alista országok tudományos akadémiái által szer­ vezett együttműködési program keretében. „A munkásosztály a világforradalmi folyamatban" című nemzetközi problémabizottság munkája révén. Mind az elméleti kutatások, mind a politikai, társadalmi gyakorlat szempontjából hasznos könyv a Tanulmányok a munkásosztályról, s kü­ lönösen ott tarthat számot közérdeklődésre, ahol nagy számban élnek munkások: így például a nógrádi iparmedence területén, Salgótarján vá­ rosban és vonzáskörzetében is, annál inkább, mert — mint Halay Tibor a Társadalomtudomá­ nyi Intézet igazgatóhelyettese utal rá — a ké­ szülő tudományos elemzések sorában többek között a salgótarjáni munkások kulturális hely­ zetének feldolgozása, értékelése is helyet ka­ pott. (Kossuth, 1973) Csongrády Béla A nemzetközi munkásmozgalom története 1830-1945 Hetente jelennek meg a nemzetközi munkásmozgalom történetével, a munkásmozgalom tör­ ténetének egy-egy szakaszával foglalkozó művek: tanulmányok, cikkek, visszaemlékezések az ol­ vasó számára szinte összefoghatatlan, feldolgohatatlan sora áll rendelkezésre a nemzetközi osztályharc egy-egy időszakának megismerésé­ hez. A könyvtárnyi irodalomban való eligazodás­ hoz, a munkásmozgalom fejlődése fő vonalának megrajzolásához ad régóta hiányzó segítséget a Kossuth Könyvkiadónál 1973 őszén megjelent mű: A nemzetközi munkásmozgalom története 1830—1945. A MSZMP Politikai Főiskolájának gondozásában elkészült kötet eredeti s legfon­ tosabb rendeltetését tekintve tankönyv. A Poli­ tikai Főiskola, s az esti egyetemek szakosító tanfolyamának nemzetközi munkásmozgalom-tör­ ténetével foglalkozó tankönyve. A nemzetközi munkásmozgalom-történet szakokra bontása, a mű szerkezeti felépítése, az egyes fejezetek bel­ ső tagolása a jelzett tanfolyamok tananyagának szerkezetére épül. Ám talán pontosabb úgy fo­ galmazni, hogy a tankönyv megírásával telje­ sedett ki, vált részleteiben is pontosabbá e tan­ folyamok tematikája. A kötet fogalmazásmódjában, stílusában, kiemeléseiben, időrendi átte­ kintésében és névjegyzékében szintén a tanköny­ vek műfaji sajátosságai szerint jár el. A kép­ mellékletek jól egészítik ki a tananyagot, szem­ léltetik, emberközelbe hozzák a munkásmozga­ lom történetének fő kérdéseit, a sok szálon futó események közül kiválasztva a legjellemzőbbe­ ket, a kor lényegét leginkább érzékeltetőket. Ugyanakkor a kötet messze túlmutat egy is­ kolarendszerű tanfolyam hallgatóinak munkás­ mozgalom-történetre való oktatásán: összefog­ lalóját adja a munkásosztály kialakulásával egyidőben kibontakozó nemzetközi osztályharc (má­ sodik világháború befejezéséig terjedő) törté­ netének. Rendkívül szerencsés volt a tankönyv „nyílt terjesztésű" kiadvány formájában minden érdeklődő számára elérhetővé tétele. Nehéz feladatot kellett a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének fő vonalát megrajzoló kötetnek megoldania. Fel kellett vázolnia az egyetemes történelem — 1830-tól 1945-ig több történelmi szakaszt felölelő — menetét. Ebben a vázban megfogalmaznia az alapvető történel­ mi összefüggéseket, egy-egy szakasz legfőbb jellemzőit, a kapitalizmus világméretű fejlődé­ 34 sének és elmélyülő válságának reális képét, a kapitalizmus és szocializmus küzdelmének kibontakozását. A történelem alapvető összefüggéseit történelmi események konkrét menetére építveabból kibontva, s ezáltal a konkrét események­ kel hitelesítve — kellett felsorakoztatnia, anél­ kül, hogy az események túlrészletezésével bár­ hol is sértené, eltakarná magát a lényeget: a történelmi fejlődést. Az emberiseg fejlődését nemzeti állomok torténetén keresztül kellett bemutatni: megtalálni a helyes aranyt a nemzeti történeti kérdések beiktatásában, a fejlődés általános jellemzői és egy-egy nemzet sajátos vo­ násai dialektikus egysegének erzekeltetésében. A nemzeti és egyetemes történelem szoros ré­ szeként kellett megfogalmazni a nemzetközi mun­ kásmozgalom történetének több mint 100 éves fejlődését. A nemzeti keretben végbemenő osztályharc minden ország munkásmozgalmát spe­ ciális vonásokkal ruházza fel: a kötetnek össz­ hangot, harmonikus összhangot kellett teremte­ nie a nemzeti méretekben végbemenő küzdel­ lem s az egész nemzetközi mozgalom fejlődésé­ nek alapkérdései között. A nemzetközi munkásosztály előrelépésének minden állomásában meg kellett jelölni az abban a történeti pillanatban legtöbbet jelentő, az általános fejlődést leg­ inkább előrevivő nemzetit: majd kiemelni a tör­ ténelmi összefüggések közül a jelenlegi osztály­ harc számára kulcsfontosságú tapasztalatokat adó tudományos szocializmus tárgykörébe tartozó ta­ nulságokat. És minden korszak, minden lényeges esemény kapcsán meg kellett fogalmazni a for­ radalmi munkásmozgalom politikájának fő kér­ déseit, azok gyakorlati megvalósítása során fel­ merülő tapasztalatokat. A különböző összetevők helyes arányának ki­ alakításával példamutató mű született. A marx­ ista történelemszemlélet érvényesítésének, s ezen belül az osztályérdekek következetes hangsúlyo­ zásának talaján harmonikus felépítésű, szerző­ kollektíva munkája ellenére — vagy éppen annak eredményeként — egységes felfogású kötet szü­ letett. Nem tudni, tervezi-e a Politikai Főiskola és a Kossuth Könyvkiadó a kötet folytatásának meg­ jelentetését: a nemzetközi munkásmozgalom tör­ ténetének — 1945-től legalább az 1960-as évek elejéig történő fejlődésének — az 1945 előtti történet feldolgozási szempontjaihoz hasonló ala­ pon történő összefoglalását. A közel — egészen közeli — múlt történeti jellegű feldolgozása nyil­ ván újabb és eltérő feladatokat is felvet, mégis egyértelmű, hogy az iskolarendszerű politikai ok­ tatást, s az ezen túlmenő önképzést, a nemzet­ közi osztályharcban való eligazodást a második kötet kiadása jelentősen elősegítené. (Kossuth, 1973.) H. Hámori Anna Egy gimnázium jubileumára Ünnepélyes külsejű jubileumi évkönyvvel adott hírt magáról a közelmúltban a megye második legrégibb középiskolája, a salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközépiskola. Ötven év múlt eseményeit idézik a kötet lapjai, olyan ötven esztendőét, melynek első fele úgyszólván egy­ általán nem előremutató hagyományaival aligha teremtette meg alapját a rákövetkező negyed­ század egészséges fejlődésének. Közismert ugyan­ is. hogy a két háború közti időszak „klebelsbergi” művelődéspolitikája milyen szerepet szánt a magyar gimnáziumoknak': a sokat hangoztatott közép-európai „kultúrfölény” hordozóinak, a fő­ ként középrétegbeli „elitnek” a kinevelését. lgaz, Salgótarján esetében a kultúrkormányzatnak és a helyi vezetőknek engedményt kellett tenniök: a város szinte nyomasztó többségű munkáslakossága nem tette lehetővé, hogy a gimnázium kizárólag csak a szűk értelmiségi­ alkalmazotti rétegek gyermekeinek jól elzárt in­ tézete legyen. Így vált lehetővé, hogy — ha számbeli túlsúlyra nem is emelkedett — a fizikai dolgozók gyermekeinek a csoportja az intézet tanulói sorában, arányszámuk mégis magasabb volt, mint az ország más gimnáziumaiban. Ta­ lán nem képzelődés azt hinnünk, hogy ez a kö­ rülmény is közrejátszhatott abban, hogy a gim­ názium, amely a hazai finánctőke egyik leghirhedtebb alakjának, Chorin Ferencnek nevét vi­ selte — huszonkét éven át nem kapott megfe­ lelő épületet, és abban a bányai kolóniai ba­ rakknál alig jobb épületben húzódott meg, melyben, 1923-ban kezdte működését. Az első évtizedek végzős növendékei közül ma már viszonylag kevesen élnek és tevékenykednek a városban. De elevenen élnek bennük és az utánuk jövők emlékezetében is azok az értékes hagyományok, melyeknek felidézését az évkönyv is egyik kedves kötelességének tartotta. Gondo­ lunk itt egyrészt az iskola és Juhász Gyula, va­ lamint Móricz Zsigmond kapcsolatára. Ez a két kapcsolat még akkor is említésreméltó, ha tud­ juk, hogy Juhász Gyulának aligha jutottak vol­ na az eszébe a salgótarjáni gimnazisták, ha nincs személyes kapcsolatban az iskola akkori egyik tanárával, és Móricz Zsigmond leányának a felvételét is elsősorban családi körülmények tették indokolttá. Mindezek ellenére a személyes vonatkozások közérdekűvé váltak, és az iskola akkori tanulói számara — de a későbbieknek is - szellemi energiát jelenthettek, sőt biztatást is: egy olyan új kor eljövetelének igéretét, melyben „új életet fogan a láva”. Ezen kívül még egy vonatkozásban jelentett az első korszak értékes hagyományt: az intézet tanárai sorában olyanok tevékenykedtek, akik a hazai szellemi életnek ma is elismert munkásai. Így elsősorban Dornyay Béla említhető, aki a magyar múzeumügy és helyismereti kutatás ki­ váló alakja, továbbá Fayl Frigyes, aki — talán méltatlanul is feledésbe merült — említésre mél­ tó művész, a képzőművészet lelkes propagátora volt. Ezek az értékes elemek tették lehetővé az inté­ zet mai vezetősége számára, hogy vállalja ha­ gyományként az első huszonkét esztendőt is, hogy a mai iskolát az egykori Chorin Ferenc gimnázi­ um utódjának és folytatójának ismerje el. A rossz emlékű magyar királyi csendőrség egykori országos iskolájának épületében 1945ben megindult gimnázium előbb név nélkül, majd később Madách Imre neve alatt, a hazai népi demokratikus, majd szocialista művelődéspolitika elveinek alapján határozott erőfeszítéseket tett és tesz ma is, hogy megfelelve a követelmények­ nek, az egyre magasabb műveltségű ifjúság ki­ nevelését, a sokoldalúan képezett polgárok szá­ mának növelését elősegítse. Az intézet hallatlan vitalitását mutatja, hogy az elmúlt huszonöt év folyamán három alkalommal is alapot adott új középiskola megszületésének (1950-ben a gépipari technikum, 1963-ban a közgazdasági technikum, 1966-ban pedig a Bolya gimnázium jött létre, jórészt a Madách-gimnázium tanárainak bevonásával). Mindezeken kí­ vül számos szervezeti változás, a célkitűzések módosítása, a szakközépiskolai oktatás különbö­ ző ágainak a bevezetése nehezítette, de semmi­ képpen sem csökkentette annak a következetes oktató-nevelő munkának a lendületét, amelynek eredményeiről, nehézségeiről és örömeiről oly sokszínű, szubjektív ele mekkel is olykor átszőtt, de végül is az objektív tények szilárd alapjá­ ra helyezett beszámolókat olvashatunk a jubi­ leumi évkönyvben. Elsősorban természetesen az iskola mai és volt növendékei forgathatják érdeklődéssel az év­ könyvet, melyben az ötven év jól összefoglalt krónikáján túl értesülhetnek a jubileumi tanév minden említésreméltó eseményéről, beszámoló­ kat olvashatnak (adatokkal is alátámasztva) az iskola szervezetéről, mozgalmi életéről. Különösen gazdag anyaggal tárulkozik ki előttünk a külön­ böző szakkörök munkája. Kívülálló számára is érdekes lehet a színes tematikájú sok műhely­ munka, mely az iskola tanárainak és tanulóinak legsikerültebb pályamunkáiból, dolgozataiból ad ízelítőt. Az intézet múltja után érdeklődő olvasó még a sok visszaemlékezés mellett szívesen olvasott volna táblázatot az iskola volt tanárairól, eset­ leg nevezetesebb végzett növendékeiről, de jól tudhatja, hogy az ilyen névsorok összeállítása, nem könnyű dolog, rengeteg utánjárást igényel és terjedelmes. Schneider Miklós �|VÁSÁRHELYI MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA, SALGÓTARJÁN 1974. FEBRUÁR 10-26 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/398c9dbb21aa0d080b22477cb542d3fc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/28a00ccf5168d211b9d3d65426592c76.pdf fb624f69f2ad2f918d0e706045f7d7b5 PDF Text Text Gondolatok a forradalmiság fogalmához Egy asztal mellett — vallomás egy rádiósorozatról Központ és gyáregység Átmeneti helyzetben Nők a munkahelyeken — üzemkeről, üzemi munkásokról Madách-emlékérmesek ,,megvallatása“ Elkötelezettebbé váltunk — interjú munkásokkal a szocialista brigádmozgalom hőskoráról Múzeumok és művészetpártolás Vásárhelyi művészek és Kass János kiállítása Salgótarjánban Történelem alulnézetben Nyílt levél Itthon és külföldön, barát és ellenség előtt ismét nyil­ vánvaló lett, hogy a politikánk útvonalait sem a szidal­ mak, sem a negligálás, de a kétes értékű dicséretek sem képesek eltéríteni. Kultúráról, gazdaságról, demok­ ráciáról, vagy az élet bármely területére vonatkozó dön­ tésről legyen is szó — az iránytű állását ma is a mun­ kásosztály érdekei határozzák meg. A politika sodró lendületének, lüktető dinamizmusá­ nak hatása alól a társadalom egyre kisebb csoportjai képesek kivonni magukat. Egyre kevesebben érzik és hi­ szik, hogy a ,,kisemberek” és a „nagypolitika” két külön világ, s e két világ találkozása csak a történelem rend­ kívüli, nagyszerű vagy tragikus pillanataiban történhet meg. Ennek a — fél emberöltővel ezelőtt széles körben vonzó - szemlélet- és magatartásformának a politikai események felgyorsult tempója, a távolságok csökkené­ se, s főként a szocialista politika tudatos törekvése üzent hadat. Ez a törekvés napjainkban - a Központi Bizottság már­ ciusi határozatai révén új lendületet kapva — a dolgozó tömegektől, s elsősorban a munkásosztálytól, szinte sze­ mélyekre bontott felelősséget, környezetet alakító, gon­ dolkodást formáló aktivitást igényel. Lényege ez politi­ kánknak: az egyes embertől, az osztály tagjától IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �nem csupán a végrehajtást igényli, nem csupán a meg­ valósítás katonás fegyelmére számít. De igényli a dön­ tés állandó kontrollját, kezdeményező továbbfejlesztését, állandó gazdagítását — azoktól, akikért, akiknek érde­ kében történelmi méretű tervek, vagy a mindennapokat szebbé, jobbá tevő kisebb intézkedések születnek. Ah­ hoz azonban, hogy a szocializmusnak ez az emberi kap­ csolatokban, gondolkodásban és magatartásban kitel­ jesedő foka megvalósuljon, ahhoz, hogy a termelés és fogyasztás mutatóin túl az életcélokban, eszményekben, az alkotó közösségek erejének növekedésében érzékel­ hető változás meggyorsuljon, még sokminden szükséges. A társadalmi fejlődés irányának, eszközeinek megter­ vezéséhez ma már éppúgy nem elégséges az osztályösz­ tön, a napi és távlati érdekek összefüggésének megérté­ séhez éppúgy kevés a intuició, a megérzés, mint a társa­ dalmi, a munkahelyi demokrácia gyakorlásához a har­ cosság, a bátor szókimondás (noha enélkül is bajos do­ log az érdekek védelme, a jogok és kötelességek arányos és egyetemes megfogalmazása). Ezért is több, mint szim­ bólum, hogy a társadalomépítést irányító párt központi fóruma egyidőben foglalkozott a munkásosztály társadal­ mi-politikai szerepével, történelmi feladataival és a közművelődés fejlesztésére vonatkozó tervekkel. S egészen természetes, hogy a két döntés számos ponton kapcso­ lódott egymáshoz. A sok közös vonás közül három különösen szembetű­ nő. Elsősorban az, hogy a munkásosztály történelmi hi­ vatása, társadalmunk politikai-gazdasági érdekei sür­ gető igénnyel vetik fel a munkásművelődés széleskörű fejlesztését, a politikai-ideológiai, a szakmai és általá­ nos műveltség minőségi és mennyiségi növelését. Másrészt mindkét döntés a munkahelyi vezetők fele­ lősségét, szerepét, kezdeményező magatartásuk jelentő­ ségét hangsúlyozza, olyan szemlélet érvényesítését igény­ li, amelyben a politikai, a gazdasági-technikai és a kul­ turális szempontok egyaránt megfelelő szerepet kapnak. S végül: az üzemi demokrácia fejlesztése, a munkásosztály politikai-közéleti aktivitásának növelése, művelt­ ségének állandó gazdagítása döntően a munkahelyi társadalmi-politikai szervezetekben, azok nevelő-, követelménytámasztó, orientáló tevékenységén múlik. Azon a legnagyobb, alapvető politikai erőn, amely üzemeinkben a múltban, s a szocializmus építésének folyamatában kialakult, s társadalmi fejlődésünk döntő tényezőjévé vált. A PALÓCFÖLD olvasói - az elmúlt évben, s az idén eddig megjelent számainkban is — nyomon követhették: folyóiratunk természetes kötelezettségként számról-számra megvalósítandó feladatának tartja, hogy a maga sze­ rény eszközeivel segítse a munkásművelődés, a közélet, a munkahelyi demokrácia fejlesztésének ügyét. S ezt kí­ vánja tenni következő számaiban is — tudva, hogy a szé­ les társadalmi munkamegosztást kívánó munkában — nem fél, s nem is két év energiáira lesz szükség. Kiss Aurél Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 5 6 7 9 11 13 15 Bandur Károly: Gondolatok a forradalmiság fogalmához Kiss Aurél: Csak „fekete vagy fehér"? Fekete László: Értelmiség és közélet Egy asztal mellett Vallomás egy rádiósorozatról (Agárdi Péter) Venesz Károly: Központ és gyáregység Szomszéd Imre: Átmeneti helyzetben Tamás Pál: Nők a munkahelyeken Madách-emlékérmesek „megvallatása” (Sulyok László) SZÉPIRODALOM 17 Kemerovói költők bemutatása. Bevezető: Kojnok Nándor HAGYOMÁNY 21 Szvircsek Ferenc: Nógrád megye sajtója az államosításokról 22 Kiss Sándor: „Elkötelezettebbé váltunk" MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 24 Draveczky Balázs: Múzeumok és művészetpártolás 25 Pál József: Vásárhelyi művészek Salgótarjánban 27 Czinke Ferenc: Szembesítés KÖRKÉP 29 29 31 31 32 33 34 Kass János kiállításán (Czinke Ferenc) László—Bencsík Sándor: Történelem alulnézetben (Horpácsi Sándor) Magyar újságok fényképalbuma (Schneider Miklós) A felfedezés öröme (Lakos György) Filmjegyzet (Korill Ferenc) Nyílt levél Újhelyi Jánoshoz (Csongrády Béla) Győry Dezső (1900-1974) (Kerékgyártó István) A címoldalon Fábián Gyöngyvér: Tavasz, a hátsó borítón Borbás Tibor: Ady. PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 3544 Nm NyV balassagyarmati telepe 2000 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Gondolatok a forradalmiság fogalmához Szerte a világban - az utóbbi években hazánkban is - sok vita folyik a forradalmiság fogalmáról, tartalmáról. S miután több vonatkozásban valóban adósok vagyunk napjaink forra­ dalmi tartalmának, korunk forradalmár típusának megfogal­ mazásával, bőven kínálkozik is lehetőség a torzításra, a tuda­ tos zavarkeltésre. Ellenfeleink élnek is a lehetőséggel. Az első győztes orosz proletárforradalom, de különösen a szocializmus világrendszerré válása óta a szocializmus és a demokrácia fogalmai mellett a forradalmiság az, amely körül a legtöbb burzsoá bűvészkedés, illetve jobb és „baloldali" kö­ dösítés, visszaélés tapasztalható. Napjainkban ugyanis már szinte senki nem léphet fel új eszmék vagy téveszmék szószó­ lójaként, ha nem hivatkozik a „forradalomra". Sőt hétköznapi szókészletünkben is ott találhatjuk e kifejezést — gyakran olyan jelenségek, folyamatok minősítésére is, amelyeknek igen kevés közük van a forradalomhoz (életforma-, sex-, divat-, kulturális „forradalom”, stb.) Nem véletlen tehát a törekvés, hogy a kom­ munista mozgalom azt az elvet, amely korunkhoz lényegében csak hozzátartozik, a fenti körülmények miatt újraértelmezze, s lehetőség szerint elméletileg is egyértelműen megfogalmazza. A feladat megoldása nem egyszerű, hiszen a forradalmi világ­ mozgalom az általános, közös problémákon belül sajátos hely­ zet elé állítja a mozgalom különböző osztagait. A konkrét történelmi feltételek és feladatok különbözősége miatt pedig mást és mást jelent a forradalmiság egy-egy ország és párt számára. Ezért amilyen helytelen lenne azt követelni, hogy ahol a hatalom megragadásáért folyó harc van napirenden, ott a mi helyzetünknek megfelelően határozzák meg a forradalmiság tartalmát, éppannyira helytelen lenne, ha mi mechanikusan átvennénk az általuk megfogalmazott társadalmi célokat. A FORRADALMISÁG-FOGALOM LÉNYEGE Igaz - s ezt hangsúlyozni kell -, vannak közös, általános vonásai a kommunista forradalmiságnak, de a történelmi hely­ zet sajátosságaitól és a társadalmi fejlődés stádiumától füg­ gően más és más jegyek, vonások kerülnek előtérbe: módosul, konkretizálódik a forradalmiság tartalma. Célszerű tehát, ha a forradalmiság elvével kapcsolatosan elsősorban a történeti­ séget emeljük ki - hiszen leggyakrabban úgy vetődik fel a kérdés: van-e helye nálunk a forradalmiságnak? (Mert való­ ban más ma a helyzet Magyarországon, mint 1918-19-ben, a felszabadulás időszakában, vagy akár a perui forradalmi moz­ galom mai helyzetéhez viszonyítva is.) Az így felmerült kérdés­ re azonban úgy adhatunk helyes választ, ha tisztázzuk a fo­ galmat és világosan elválaszthatjuk egymástól a forradalmiság tartalmi és módszerbeli oldalait. A forradalmiság mint egy társadalmi osztály erkölcsi-politikai elve, az adott osztály és mozgalom olyan képességét fejezi ki, amely a társadalmi fejlődés szükségleteiből és lehető­ ségeiből fakadó feladatokat radikálisan oldja meg, és amely a társadalmi haladást a legkedvezőbb módon képes elősegí­ teni. A forradalmiság tehát összhangban áll a munkásosztály történelmileg változó céljaival és érdekeivel. Azaz: bármennyi­ re is változó, módosuló feladatot kell megoldani - mást a ka­ pitalizmus, mást a szocializmus különböző szakaszaiban —, min­ dig lehetséges és szükséges is a legkedvezőbb út megválasztá­ sa. S mert a munkásosztálynak sohasem érdeke a haladás le­ zárása, az adott viszonyok konzerválása, kitermeli hát azt a politikai erőt, amelynek tevékenysége megfelel a forradalmiság fenti tartalmának. Ilyen értelemben a forradalmiságnak nem­ csak helye van nálunk, hanem a haladás szempontjából nél­ külözhetetlen is. FORRADALMI POLITIKA — REFORMPOLITIKA A forradalmiság tartalma azonban különböző formákban, módszerek útján nyilvánulhat meg. A marxizmus-leninizmus a társadalmi küzdelemben elismeri mind a forradalom, mind a reform eszközeit, formáit és módszereit. A harc forradalmi és reformer módszerei azonban csak akkor haladóak, ha forra­ dalmi tartalmúak, ha forradalmiság eszközei. Ennek hangsú­ lyozása azért is fontos, mert gyakran vélik a forradalom, a for­ radalmiság ellenpólusának a reformot. Ami pedig téves felfo­ gás, mivel a reform is lehet a forradalmi fejlődés része: reform és forradalom nem alternatívák — a forradalom ellentétpárja nem a reform, hanem az ellenforradalom. A feladat éppen az, hogy megfelelően egyeztetni tudjuk a forradalmiság két válfa­ ját. Ennek az egyeztetésnek a lényege a napi és távlati célok és érdekek helyes összekapcsolása. Aki úgy tünteti fel a dolgot, hogy az alapvető, a távlati cé­ lok valamiféle „angyali eszmények", amelyek nem függnek össze a napi érdekekért folyó „bűnös" harccal, az „érzelgős frázissá, émelyítő édességgé változtatja a szocializmust" — hangsúlyozza Lenin. S egyúttal figyelmeztet arra is: „bármely harcban, bármely napi kérdésért folyjon is az, meg kell len­ nie az alapvető célokkal való bonthatatlan kapcsolatoknak." Látható tehát, hogy a lenini felfogás szerint a forradalmiság: elv, s nem egy konkrét módszer. De a forradalmi gyakorlat, a forradalmiság magában foglalja a harc két típusát: egyrészt a rohamos lendületet, szükség szerint az erőszakos politikai forradalmat, másrészt a békés, hosszú, viszonylag lassú apró­ munkát, a reformtevékenységet, a revoluciót szolgáló evoluciót is. A forradalmiságnak ezek az általános elvei természetesen a szocializmusra is érvényesek, bár bizonyos sajátos változások bekövetkeznek. A kapitalizmusban a forradalmiság alapvető irányultsága ellenzéki-tagadó, fő célja a tőkés rend megdön­ tése. A hatalom megragadása után a forradalmiság az alkotó, tudatos építőtevékenységben jut kifejezésre. Az új társadalom kiépítése állandó fejlődést jelent; a meglévőnek, a konzervatív­ nak folytonos meghaladását. Tehát a forradalmiság a szocia­ lizmus viszonyai között is magában foglalja a „tagadást”, az idejétmúlt, a visszahúzó jelenségek kritikáját. Az alkalmazott módszerek értékelésekor azonban szükséges megkülönböztetést tennünk, attól függően, hogy a kapitaliz­ musról vagy az épülő szocializmusról van-e szó. A kapitaliz­ mus körülményei között ugyanis a reformmódszerek a forra­ dalmi módszerek „melléktermékei", míg a szocializmusban a forradalmiság tartalmának fő módszerévé a reform válik. Ter­ mészetesen a forradalmiság nem mint forradalmi politika ala­ kul át reformpolitikává, és nem a forradalmi magatartás ala­ kul át reformistává. Hangsúlyoznunk kell ismételten, hogy ezesetben módszerről van szó, arról, hogy a szocializmus építé­ sének fő eszköze: a reformrendszer. Miután a társadalmi feladatok időről-időre változnak, en­ nek megfelelően a forradalmiság is változó módszereket, eszkö­ zöket igényel, amelyek közül egyiket sem lehet elméleti rangra emelni, a forradalmiság egyetlen módszerévé tenni. Ha va­ laki a forradalmi eszközökben — s ráadásul nem megfelelő feltételek között — látná csak a forradalmiságot, nem forra­ dalmi harcossá, hanem frázis-forradalmárrá válna; ha viszont csak a reformeszközökben látná a forradalmiságot, úgy az op­ portunizmus talajára csúszna. Megállapíthatjuk tehát, hogy a forradalmiság megjelenhet gyors, ugrásszerű forradalmi átalakulásban és viszonylag lassú, 3 �evoluciós fejlődésben, reformépítésben. A szocializmus teljes felépítésének hosszú időre vonatkozó fő módszere a reformjellegű haladás. Persze csak úgy és akkor, ha a reformtevé­ kenység a tartalomnak, a forradalmi feladatok következetes végrehajtásának van alárendelve. Azaz: a reformmódszer csak akkor minősíthető forradalminak, ha a napi feladatok megol­ dását a munkásosztály távolabbi céljainak tükrében közelí­ ti meg, ha tudatosan figyelembe veszi a szocializmus építésé­ nek távlatát és a nemzetközi proletáriátus forradalmi harcá­ nak érdekeit. FÉLREÉRTŐK, TORZÍTÓK, BŰVÉSZKEDŐK A kérdés tartalmi és módszerbeli taglalása azért is indokolt, mert mind „balról”, mind jobboldalról más, hamis megközelí­ tésben és értelmezésben használják a forradalmiság fogal­ mát. A „baloldali” ultraradikálisok csak a barrikádharcot te­ kintik forradalminak; a békés építőm unka feladatait lebecsül­ ve, a szocializmusért cselekvés fő, sőt egyetlen formájának napjainkban is csak az imperializmus elleni fegyveres harcot fogadják el. A jobboldaliak pedig szüntelen moralizálásukkal igyekeznek elriasztani a tömeget a társadalmi küzdelmektől, a szocialista közösségi élettől. Egy dologban azonban találko­ zik mindkét szélsőség, nevezetesen abban, hogy tagadja a „fennállót", az építőmunka forradalmi értelmét, alábecsüli a jelen tetteit, feladatait és eredményeit, sivárnak, unalmasnak ítélve azt. Mind a kapitalizmus, mind a szocializmus viszonyai között ezeknek a jobboldali és „újbaloldali”, álforradülmi elméletek­ nek objektív reakciós szerepük van. Nem véletlen, hogy az imperialista propaganda szocializmus ellen folytatott kampá­ nyában, az eszmei-politikai fellazításban erősödik e nézetek­ nek, a nemzetközi munkásmozgalom minden rendű és rangú árulójának, szakadár csoportjának népszerűsítése. Igaz, a romantikus antikapitalista, álforradalmi jelszavak­ kal időnként marxista köntösben jelentkező „újbaloldali" és jobboldali revizionizmus hazai híveinek köre szűk, mégis je­ lenthetnek veszélyt ezek a nézetek, más burzsoá eszmékkel együtt: főleg a fiatalok egyes csoportjaira. Természetesen nemcsak az ifjúságra; de az ifjúságnak kevesebb a társadalmi és élettapasztalata, s nem ritkán éppen a politikailag legak­ tívabb fiatalok válhatnak az álforradalmi és más antimarxista nézetek híveivé, hordozóivá. A fiatalokkal általában nehezebb megértetni, hogy a forradalom nem haladhat folytonosan csak ugrásszerű változások és nyílt társadalmi ütközetek útján. S hogy a forradalomhoz hozzátartozik a konszolidáció, az épí­ tés, a társadalom élete egész átalakításának hosszantartó, s a mindennapok fáradságos munkájával járó szakasza is. A LENINIZMUS ÁLLÁSPONTJÁRÓL A marximus-leninizmus mindig határozott ideológai harcot vívott az elvont forradalmárkodással és az absztrakt moralizálással. A leninizmus álláspontja az, hogy a szocialista társa­ dalom felépítésének egész korszaka forradalmi jellegű, külön­ böző állomásai egyformán fontosak és egymást kölcsönösen feltételezik. A hatalom megragadása idejének forradalmi erő­ feszítéseit történelmileg betetőzte, követte és követi a szoci­ alista gazdasági-társadalmi rend - mint tapasztaljuk, nem is olyan „egyszerű” - kiépítése és felépítése. Ennek a szükséges és megkerülhetetlen feladatnak a megoldása nem kevésbé for­ radalmi, mint a nyílt osztályharc; sőt Lenin nemegyszer alá­ húzta, hogy viszonylag „könnyebb, egyszerűbb” feladat a ha­ talom meghódítása, mint egy merőben új társadalom felépí­ tése. Ez utóbbi feladat ugyanis nem oldható meg egyetlen hősies nekilendüléssel, egy „szuronyrohammal”, hanem a tö­ megek között végzett hétköznapi munkához szükséges türelmes, állhatatos és hősies erőfeszítéseket követel meg a társadalmi haladásért tenni akaróktól. A hatalom megragadása után a társadalom forradalmi át­ alakítása azt igényli, hogy roham helyett tanuljunk meg — ha 4 kell - a fáradságosabb kerülő úton járni, diplomataként tár­ gyalni, ésszerű kompromisszumokat kötni, a gazdasági élete! szervezni, irányítani, kereskedni és még sok egyebet. S mind­ eközben művelődni, ismereteket, tapasztalatokat szerezni, hogy merőben új tennivalóinkat jól és egyre jobban oldhassuk meg. Ha végiggondoljuk, jogosan merülhet fel a kérdés: miért lenne kisebb jelentőségű tett hazánkban is új ipartelepeket, városokat létrehozni, terméketlen földeket termővé tenni, orszá­ gunkat gazdaságilag is a fejlett országok sorába emelni, mint negyedszázaddal azelőtt a munkásegység, a proletárdiktatúra megteremtéséért harcolni? Mindaz, ami akkor és azóta történt s ma is történik, nem más, mint ugyanazon forradalmi átala­ kulás más-más szakasza. Tény, hogy ez az átalakulás történel­ mileg egy egész korszakot ölel fel, amelyben olykor csak igen lassan, lépésről-lépésre lehet haladni, s általában kevésbé látványosaik tetteink eredményei is. De a marxista-leninista forradalom-szemlélet nem úgy osztályozza a társadalmi hala­ dást szolgáló tudatos emberi tevékenységet, hogy ez „igazi”, amaz „nem igazi" forradalmi tett. A forradalmi munka csak olyan lehet, amilyet a mozgalom, a forradalmi harc megkí­ ván; és a konkrét feladatok aszerint változnak, hogy milyen a konkrét helyzet, amelyben a forradalmárnak cselekedni kell. Ez pedig alapvetően attól függ, hogy a forradalom a fejlődés melyik stádiumában tart. Napjainkban sokat vitatott és bírált problémája a kispolgáriság a maga sokrétű lehetséges jelentkezési formáival. En­ nek kapcsán újból felvetődik a kérdés: vajon az önzéssel, em­ bertelenséggel, közönnyel, az új kezdeményezéseket bénító megszokással, a bürokratizmussal szembeni küzdelem könnyebb és kevésbé forradalmi a korábbi harcnál? Ha végiggondoljuk, válaszunk nyilvánvalóan az egyértelmű nem! Hiszen ez is tár­ sadalmi harc, életformák és elvek harca, amelyre mindenütt mód van, s mindenütt szükség van — egyéni példával is, kö­ zösségi fellépéssel is. A közösség, a társadalom érdekeit sértő jelenségek feletti közömbös elnézés, a passzív szemlélődés, a „nem az én dol­ gom, nem az én asztalom" szemlélet és magatartás elleni fel­ lépés forradalmi tettnek minősül. Hiszen minden forradalmár lelkületével mélységesen ellenkezik az önző, egoista, bürokra­ ta magatartás. Mert a forradalmár tudja, hogy számára a köz ügye nem lehet közömbös, mert minden az ő saját ügye, min­ denben illetékes, mindenhez van köze, amiben társadalmi ér­ dek fejeződik ki. Ugyanis élesen ellentmond a forradalmi szemléletnek, ma­ gatartásnak a közöny olyan formája is, amely az „úgysem te­ hetek semmit” — vagy ami ugyanaz: „kevés vagyok ahhoz, hogy bármiit is megváltoztassak” - minden visszássággal megbékülő, csak az egyén önös idilli nyugalmát kereső magatar­ tásban jut kifejezésre. A forradalmár ebben a kérdésben ma is ugyanúgy viselkedik, mint régen, mert vallja: amit az em­ berek csináltak, azt az emberek meg is változtathatják. A fentebb leírtak összegzéseképpen ismételten utalhatunk Lenin következő intő szavaira: „Ha indulónkban azt énekel­ jük, hogy ... ez a harc lesz a végső, ebben sajnos van egy kis pontatlanság.” A szocialista forradalom ugyanis nem egyet­ len aktus végrehajtásából áll; céljainak megvalósítása folyik ma is, a szocialista forradalom hosszú folyamat, amely egész történelmi korszakra kiterjed. Ennek felismerése, a szocialista társadalom építésében való aktív és tudatos részvétel, ennek tudatos vállalása, gondjaival, ellentmondásaival együtt — ez a forradalmiság mai és valódi értelme. Ezt azok tudják felis­ merni, akik a „végső harc” tartalmát, célját, s a hozzá vezető utat is világosan látják. Másképpen fogalmazva: napjainkban hazánkban az tekinthető forradalmárnak, aki a szocialista épí­ tőmunkát történelmi távlatokra tekintő tudatossággal és ép­ pen ezért szívós, mindennapi munkával szolgálja. Ez egyúttal a legfőbb világforradalmi tényező; a szocialista világrendszer támogatását is jelenti. A mi forradalmi — a világ minden tár­ sadalmi és függetlenségi szabadságmozgalmával szolidáris — politikánk hatékonyságának ugyanis az a legfontosabb mércé­ je, hogy a magunk szocialista feladatait — s ami ugyanaz: a mi szocialista forradalmunkat — hogyan és milyen ütemben tudjuk megvalósítani. Bandúr Károly �Csak „fekete vagy fehér“? Tíz középiskolás üli körül az asztalt. Harmadikos negyedikes gimnazisták, szakközépiskolások. Eleven szellemű, vi­ tatkozó kedvű fiatalok, akik arról mond­ ják el véleményüket: kit tartanak forradalmárnak, mit jelent az ő életükben a forradalom. A közelmúltban a megye 10 középfokú tanintézetében félezer diák mon­ dott arról véleményt, hogy mai életünk­ ben lát-e forradalmi cselekvésre lehe­ tőséget. A kérdőíves felmérés és a cso­ portos beszélgetések tanúsága szerint a megkérdezettek egyharmada válaszolt igenlő módon. A szakmunkástanulók kö­ rében ez az arány 15% volt... (17 éves gimnazista, magabiztosan fo­ galmaz, szemmel láthatóan nem először beszél erről a témáról): „A nagy tettek kora lejárt. 1848-ban, 1919-ben, vagy közvetlenül a felszabadulás után konk­ rét helyzetek, világos feladatok voltak. Aki tudta, hogy mit jelent a társadalmi haladás, megtalálta a maga cselekvési lehetőségeit. Ma mindenki csak azt haj­ togatja: nyugalom, először tanulj, s az­ tán állj elő világmegváltó terveiddel.” (18 éves szakközépiskolás — keresi a szavakat, a gondolattal küszködik): „Sze­ rintem sincs komoly lehetőség arra ma, hogy komoly dolgokat csináljon az em­ ber. Iskolát dekorálni, fát ültetni, ünnepi műsorokat készíteni — ez a KISZ szer­ vezetünk forradalmi programja ... Ha meg megmondjuk valamiről, hogy nem jó, megmagyarázzák: a hétköznapokban kell példát mutatni.” (Érettségi előtt álló gimnazista lány): „Kétszer voltam építőtáborban. A szer­ vezéskor azzal agitáltak: itt mindenki megmutathatja, mennyit akar tenni. A táborparancsnok is a munkafegyelem­ ről, az ifjúkommunista helytállásról be­ szélt a megnyitón. S aztán: olyan mun­ kát kaptunk, amelyet a felnőttek sem vállaltak, mert nem érte meg nekik. Elő­ fordult, hogy két órán át egy fia ládát sem láttunk. Ültünk a fa alatt.” A beszélgetés résztvevői egyideig kör­ nyezetünkben tapasztalt példákat, kisebb-nagyobb csalódásokat soroltak. Családi, iskolai, üzemi példák. Esetek, amelyek a gyakran „feketén-fehéren” gondolkodó fiatalokat töprengésre kész­ tettek, gesztusok, amelyekből a szó és amelyek a gyakran „feketén-fehéren" A példák jellegét az előbb idézett fel­ mérés más adatai jól érzékeltetik: A di­ ákfiatalok zöme környezetünk legvisszataszítóbb tulajdonságainak a nagyképű­ séget, az önzést, a kétszinűséget, a kö­ zömbösséget, a brutalitást (!) tartja. (A kis csoport eszmecseréjének egy közgazdásznak készülő negyedikes gim­ nazista adott új fordulatot): „Azt hiszem fatális félreértésről van szó. Az iskolá­ ban, a történelemórákon, de a KISZben is olyan hősökről, forradalmárokról, eszményekről tanulunk, akik kivételes ko­ rokban, kivételes adottságaik folytán váltak példává! Ők a mérce, s azt hisszük, mert csak róluk tanulunk, a for­ radalmi magatartás Vasvári, Kun Béla, Nógrádi Sándor mértékű egyéniségeket követel. Pedig mellettük sok olyan em­ ber is élt, aki szintén forradalmár volt. Tettetik, nevük azonban nem került a történelemkönyvbe. Én forradalmárnak tartom a nagyanyámat is, aki a felsza­ badulás előtt egy börtönben ülő kom­ munista gyerekeinek viselte gondját. „Helyben vagyunk, a kis tettek, a hét­ köznapok forradalmisága (vág közbe némi indulattal egy bölcsésznek készülő lány. Iskolában KISZ-vezetőségi tag. Szünetei látással, futással, szervezéssel telnek. Esti órákban vetődik haza, a ta­ nulás éjjeli-hajnali program nála.) „Ma mindenhol erről hallunk, de hogyan le­ het a hétköznapok forradalmát megva­ lósítani, ha egészen kis dolgokért ve­ szekedni, noszogatni kell a gyerekeket. Van fogalmatok arról, hogy hányszor kell a „kétforintos KlSZ-tagokkal" küsz­ ködni azért, hogy valami közösen elha­ tározott dolgot megcsináljanak? S ha az ember „kiborul”, még meg is gyanu­ sítják: persze, egyetemre akarsz menni, azért nyüzsögsz ..." A már idézett felmérés adataiból is­ mét egy példa: a diákfiatalok 34 %-a a KISZ alapszervezetében, 16 %-a ott­ hon, 8 %-a tanítási, osztályfőnöki órán foglalkozik politikai kérdésekkel, 13% távoltartja magát mindenféle politikai témájú beszélgetésektől. . . A hosszúra nyúlt, s az eredeti témá­ tól jócskán elkanyarodó beszélgetés vé­ gén az egyik, ezidáig csendesen figye­ lő lány jegyezte meg: jó lenne valahogyan másképpen csinálni, tartalmasab­ ban, közösségben dolgozni. (Az eszmecsere főbb gondolataihoz két kommentár): A pedagógusé: „Nézd, nem sok újat mondtak a gyerekek. Ma­ gam is érzem, s a tantestületben má­ soknak is ez a véleménye: tudatosab­ ban kellene nevelnünk. Az osztályozás­ ról vitatkozunk, a tananyagcsökkentést próbálgatjuk, új didaktikai módszereket keresünk. De ami a lényeg lenne — a gyerekek személyiségének, gondolkodásmódjának formálása — valahogyan el­ sikkad mindennapi munkánkban. Főleg mai és holnapi világunkhoz kötődő gon­ dolataikat nem ismerjük, nem formáljuk eléggé következetesen. Miért? Nem tu­ dom . . . Időhiány, szemlélet, módszerprobléma? Azt hiszem, több élmény, sze­ mélyes példamutatás és politizálóbb is­ kolai légkör kellene ..." Érettségizett szakmunkásoké: (volt iskolai KlSZ-vezető): „Kicsit steril világban éltem annak idején az iskolában. Sokat vitatkoztunk. Most az üzemben — túl a kezdeti ne­ hézségeken — sok mindent másképpen látok. Számontartjuk, kinek, hogyan vál­ tozik az élete, a borítékon túl hányig látnak. És - dolgozunk . . .” A Politikai Kisszótár (Kossuth Könyv­ kiadó 1971. 93-94. lap) így határozza meg a forradalom fogalmát: „... az osztályharc legmagasabb formája, az osztálytársadalom fejlődésének törvény­ szerűen bekövetkező szakasza, melyben a-fejlettebb, magasabbrendű társadalmi­ gazdasági alakulat (fegyveres vagy bé­ kés eszközökkel) felváltva az elavult, tár­ sadalmi rendszert, a hatalom a régi reakciós osztály kezéből a haladó osz­ tály kezébe megy át, s olymódon meg­ nyitja a társadalom továbbfejlődésének útját... A szocialista forradalom jelle­ gében alapvetően különbözik forradal­ maktól, megdönti a régi uralkodó osz­ tály hatalmát, létrehozza a proletárdik­ tatúrát, megszünteti a magántulajdon uralmát és a kizsákmányolás valamennyi formáját, az osztálynélküli társadalom­ ba való átmenet kezdetét jelenti ..." Levonható-e valamiféle tanulság a beszélgetés idézett részleteiből, s a meg­ említett adatokból? Az egyedinek egy­ általában nem nevezhető vélemények cselekvési vágyról, akaratról tanúskod­ nak ugyan, de elképzeléseket, terveket körvonalazni is alig képesek. Sok diákfiatal gondolkodik hasonlóképpen, s még többen vannak olyanok, akik véle­ mény, cselekvési igény, közösségi kötő­ dés nélkül töltik el a diákélet hétköz­ napjait. Ma az iskola megváltozhatatlannak hitt keretei erősen átalakulóban van­ nak. Az új Rendtartás, az ifjúsági moz­ galom új szervezeti keretei (és tartal­ mai) új eszközöket kínálnak egy ered­ ményesebb, tudatosabb magatartást megalapozó nevelőmunkához. Az okta­ táspolitikai határozat nevelési program is — a nevelés feltételeinek javításával, a tudatos nevelői magatartás fejleszté­ sével valóraváltható program. Kiss Aurél 5 �Értelmiség és közélet Nem lenne helyénvaló megkérdezni, hagy értelmiségünk, a szakmák követelményein túl, a közéletben használja-e tudását, hiszen közismert az a tevékenység, mélyet e réteg legjobbjai a munkahelyi, lakóhelyi közösségekben, életformájukból adódó kiscsoportokban, a párt, az állami, a tömegszervezeti testüle­ tekben kifejtenek. Azonban a kérdést csak fiatal értelmisé­ geikre szűkítve, már fel-felparázslik a vita. Szerencsére nem elsősorban a „becsülettel-e vagy sem” kérdése közül, hanem generációs problémaként. Pedig milyen régi probléma ez, s még milyen sokáig fenn fog maradni! Hiszen napjainkig ezré­ vel sorolhatnánk a példákat a fiatalon véghez vitt nagy dol­ gokra ... s ugyanennyit arra, amit idős korban tettek. Avagy, hogy milyen hibákat követhet el az ember, ha idős vagy fiatal. Mert a megszerzett tudás becsülettel való használata nem kö­ todik életkorhoz!! Bár tény, hogy a lehetőségek még a közé­ leti tevékenység vonatkozásában sem egyformák idős vagy fiatal korban!! Sokan elhanyagolható körülménynek tartják a fiatal értel­ miségiek, de általában a fiatalok inhomogenitását. A fő moti­ vációs tényezők alapján (a közéletiség és a generációváltás vonatkozásában) kimutathatóan válik el egymástól a „harmin­ casok'' és a „huszonévesek'' csoportja. Az első csoportnak a 15-20—25 évvel ezelőtt történtekről személyes tapasztalata van; míg a másik számára ez „csupán” történelem. Az első csoportnak az idősekkel való viszonya konfliktusoktól általá­ ban mentesebb hiszen a tapasztalatok birtokában könnyeb­ ben megért dolgokat, reálisabban ítél; míg a második csoport helyzete bonyolultabb. Hiszen, ami az idősek számára a mun­ ka eredménye, azaz a jelen, e korosztálynak „csak” az az alap, melyre a változtatás igényével — akár munkája, akár közéleti szereplés során — hatni akar. S ebből természetesen torzulások is származnak: olykor az idősek reagálása, talán nem is ok nélkül, szenvedélyesebb — ami nem csökkenti a surlódó felületeket. Talán ezzel is magyarázható, hogy a fiatal értélmiségiek közéleti tevékenységéről folytatott beszélgetéseim során port­ réim többsége előhozakodott a generációs problémával annál a kérdésnél, hogy milyen lehetőségek adottak számára a kö­ zéleti szereplésre, s ezzel hogyan él. (26 éves, diplomás mezőgazdasági szakember.) „Nálunk az egyetemen annak idején mindenki tudta, hogy az egyik tanszék vezetőjének „keze alól” szinte nőnek ki a te­ hetséges, nemcsak a szakmában, de a közéletben is jártas, aktív fiatalok, míg a másik tanszéken csak a vezető lehetett okos! Ott ez még csak hagyján — a tehetséges, ha néha ne­ hezen is, de utat talál. Az életben azonban az ilyen munkahe­ lyen, mint az enyém is, az így elveszett idő hatalmas ár! Az ilyen vezető többet árt, mint egy aszályos esztendő!” (28 éves, diplomás közalkalmazott.) „Ha az embernek nem törődnek az életével, gondjaival, cél­ jaival, akkor perspektivátlan körbe szorul a munkahelyén, ez nemcsak az egyénnek árt (bár ez önmagában sem bocsána­ tos bűn), hanem — szűkebb és tágabb értelemben egyaránt — a közösségnek is. Sok düh szorul így az emberbe ahhoz, hogy ezek után még a köz érdekében a munkáján túl is te­ gyen. Meg aztán nálunk is úgy van, mint a színészeknél: bi­ zonyos idő után beskatulyázódunk! Ezt csinálja már hat éve, erre jó, slusz!” (Közéleti tevékenységet folytató 26 éves műszaki.) „Nem, hidd el, nem lennék mérges, ha csak arról lenne szó, hogy nem ismerik el még társadalmi munkának sem azt, amit e testületben csinálok, de hogy én még állandóan kérdezkedjek tőle, hogy ő kegyesen megengedje nekem (amikor meg­ engedi) az üléseken való részvételt, a munkaidőre eső ottani tevékenységet, hogy állandóan azt kapjam, hogy munkahe­ lyem is van”, meg hogy „ebben a hónapban már voltam egy­ szer”...! Ezt nem lehet lenyelni. Úgy tudom, közügy ez az egész! Nem? Még ha az itteni munkámnak nem tennék ele­ get... de hát nem dolgozik más helyettem!... 6 (25 éves tanár, ugyancsak nem iskolai munkakörben.) „A munkatársak, sajnos, a főnök véleményét osztják. Lega­ lábbis nyilvánosan. Nincsenek meghatva, hogy a munkaköri kötelességemen túl részt vállalok különböző szerveknél közé­ leti tevékenységből is. Na, nem, karrierizmussal azért nem vádolnak, sokkal praktikusabbak, azt hiszem, úgy gondolják, pénzért csinálom ..." * Hogyan töltse be hivatását a KISZ, szakszervezet, Hazafias Népfront, 111 Vöröskereszt, stb. ha aktivistái, akik jelentős kö­ zéleti tevékenységet fejtenek ki, ilyen megítélést kapnak a munkahelyükön. Vagy ugyanezen ok miatt: hogyan lenessen szélesíteni az aktivisták hálózatát? Kérdezhetnénk, de tudott dolog, hogy mindezek ellenére is jó a helyzet, sőt: a tagság bővül is! Csak hát egy fiatal, tapasztalatok nélkül, kellő információk híján, nem kezdheti közéleti tevékenységét ezeken a fórumo­ kon! Éppen ezért van a közéleti szereplés más szintjeinek is igen nagy jelentősége. (Természetesen a konkrét munkára irá­ nyuló tevékenység hasznán túl.) S ez akár „tervezett" is lehet­ ne. Elég gyakori tapasztalat ugyanis, hogy az úgynevezett „második vonal” nincs, vagy alig van kiépítve. A közéleti te­ vékenységben aktívan, eredménnyel dolgozók kiválása esetén nincs olyan lehetőség, hogy azokból lehetne választani, akik e tevékenység más szintjein már beváltak, ez a munka „testük­ re szabott”. * Fontosnak ítélt területe a közéleti tevékenységnek a lakóhe­ lyen, a lakótelepi közösségekben kifejtett munka. (Bár az előbbit magam részéről lényegesebbnek tartom, természete­ sen nem mereven elszakítva a kettőt, hiszen ugyanazon embe­ rekről van szó, de a „kicentizett" szabad idő korlátai itt túlsá­ gosan hatnak.) Tudott, hogy az új lakótelepek benépesedése elsősorban a magasabb kvalifikált szakmunkásokból, fiatal értelmiségiekből történik. Ez azonban nem jelent homogén csoportot, amit a la­ kóhelyi, lakótelepi közösségek kialakulatlansága elég jól szemléltet, sőt tovább bonyolítja a helyzetet itt, az is, hogy az értelmiségiek szabad idejét a szakma, a hivatás alaposan le­ csökkenti. (27 éves orvos.) „Kénytelen-kellemetlen, de súlyoznom kell ezeket a dolgokat. Nem talicskázok a ház előtt, nem „lakótelepi gyülök” (mint itt itt nevezik a lépcsőházban, vagy a szárítóban tartott lakóte­ lepi gyűléseket), nem szervezem a lakótársakat közös beszél­ getéseket, sörözésre, nem „teszem magam” az itteni kulturális életért, néhány órám jut hetenként ilyesmire, s azt most leköti, hogy garázsokat építünk. Közösen. Egyébként elhiheted, hogy ez is elég jól összehozza az embereket, s munka közben sok mindenről szó esik, azokról is, amit most említettél ...” (Vezető beosztású, 28 éves diplomás.) „Igen szeretek ügyködni. A munkám is olyan, hogy összefügg ezzel, meg a családom is jól szervezett: nagymama, nagypapa, hatásköröm is van, tudok intézni dolgokat. Hát csinálom. Igen persze a beosztásom miatt s nem mindegy, hogy csinálom-e vagy sem ..." Világos: a lehetőségek a lakóhelyen ugyancsak korlátozot­ tak, azonban nem mindenki számára. A „jól szervezett” csa­ lád, a „vezető beosztás" más feltételeket biztosít, s a tenniakarókat megosztja. Akiknek minden erejét idejét, leköti a ne­ hezen megszerzett lakás, egy bizonyos életszínvonal biztosítá­ sa, a szakma fejlődésével való lépéstartás, az — ha még akar is - nehezen képes bekapcsolódni, a közösségek kialakításá­ ban részt venni. Így hátrányos helyzete még a közéleti tevé­ kenységben is kiütközhet. Természetesen nem helyes néhány példa alapján általános érvényű következtetéseket levonni, nem is célom, de az objek­ tive korlátozottabb lehetőségű tehetséges tenniakarók problé­ máira több gonddal kellene figyelni. Fekete László �Egy asztal mellett VITAVEZETŐ: Önök szerint a hetvenes évek­ ben Magyarországon mit lehet korszerű életnek, korszerű életformának tartani? Mindenki a saját tapasztalataiból, saját életéből tud kiindulni, akár azt tekintve korszerű életnek, akár ahhoz képest valami mást. Megtud-e az ember fogal­ mazni maga számára valami eszményt, hogy hogyan éljen? Hogyan illeszthető bele az élet­ eszménybe az életszínvonal kérdése, a kereset, a továbbképzés gondolata — egyáltalán mi az, hogy korszerű élet? TECHNIKUS: A fogalmazással van, azt hiszem, probléma, mert a korszerűség alatt én valahogy azt értem, hogy az igények legteljesebb mérték­ ben való kielégítése. Szabadidő, szórakozás, kul­ turálódási lehetőségek: mind együtt legyen a megfelelő mértékben. MUNKÁS: Szerintem az a korszerű élet ma­ napság, amikor szinkronban van a művelődés és az anyagi igények. Tehát magyarul: pénz kell ahhoz, hogy az ember kulturálódni tudjon, szabadidejével rendelkezzen. Szóval: mindenhez pénz kell. Pénz kell ugye. És mindnyájan a mun­ ka után járó bérből, tehát fizetésből élők va­ gyunk. Nincs más jövedelem, vagy más valami. És ahhoz, hogy én az igényeimet kielégítsem, kulturálódjak, tehát - mit tudom én - hangver­ senyre járjak, vagy néha felmenjek Pestre, szín­ házba vagy könyvet vegyek — mindehhez kell a pénz. És olyan kereseti lehetőség, amellyel mindezt megtudja teremteni magának az ember. VITAVEZETŐ: Namármost az a kérdés, hogy aki jól keres, az korszerűen él-e? TECHNIKUS: Az még nem jelenti azt. De már, ha ésszel él, lehet korszerűen élni. Szükséges a korszerű élethez — azt hiszem — mosógép, televí­ zió, hűtőszekrény, a korszerű lakás, esetleg köz­ ponti fűtés, hideg-meleg vízzel. Azt hiszem, hogy ez már egy minimális igény, amit mindenki el­ várhat. VITAVEZETŐ: Azt hiszem, hogy ezzel egyet le­ het érteni. A kérdés az, hogy mi itt önöknél a valóság. Hogyan élnek, mire jut pénzük és mire jut idejük? Valóban az-e a fő kérdés még min­ dig, hogy megfelelő szintre jusson el az életszínvonalunk, úgyhogy jusson ételre, italra, la­ kásra. Vagy pedig ma már - legalábbis a mun­ kásság többsége — eljutott olyan szintre, hogy nagyjából megél, keres annyit, hogy a legfonto­ sabb szükségleteit (anyagi szükségleteit) kielé­ gítse, és valahol ott vetődik most fel a problé­ ma, ott vitatkoznak az emberek, ott van mindig a konfliktus, hogy „hogyan tovább” (....) Be­ széljünk most egy kicsit a brigádközösségekről is: hogyan élnek, hogy dolgoznak, hogyan szó­ rakoznak és művelődnek a Vörös Október brigád tagjai. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Nagyon komoly munkát igényel az, hogy egy brigád összeforr­ jon. Volt ebben a Vörös Októberben olyan is, aki elfelejtett a munkaidő kezdetétől megjelen­ ni, ez az ember nagyon hajlamos volt arra, hogy a borospoharaknak a fenekére nézzen. (...) De végül mégis megváltozott. Érdemes volt azért, mert beilleszkedett egy olyan brigádba, amely nagy előszeretettel vett részt kirándulásokon, amely a gazdasági feladatát nagyon komolyan veszi, a tőle telhető legjobban igyekszik azt tel­ jesíteni. MUNKÁS: Hát én a brigádmozgalomról nem tudok annyi szépet és jót elmondani, őszintén mondom. Ez az én véleményem. Ahogy én lá­ tom. Nehéz az embereket összefogni, legyen az a társadalmi munka vagy valamilyen közös meg­ mozdulás, valahogy mindenki elfoglalt a saját problémájával, a saját gondját helyezi előtérbe. Gondolok itt arra, hogy a városban már sokak­ nak kis kertje van, rohan oda, ha leteszi a nyolcórás műszakot, a szerszámot. Mindenki ro­ han, futás oda a kertvárosba; gyomlálni, palántázni. Persze ez nem általános dolog, amit én + A Magyar Rádió hasonló című sorozatá­ ban ez év januárjában elhangzott adás­ ból. (Szerkesztő: Sárkány Klára. Vitavezető: Agárdi Péter.) mondok, csak ahogy én látom. A másik amit én látok, hogy sok az adminisztrációs hiba, szerin­ tem „papírvonalra” csúszott ez a brigádmozga­ lom. Mozijegy-gyűjtések, meg ilyen hasonló dol­ gok. Ha volt közös mozilátogatás, egy bácsi, mikor jöttek ki a moziból, azt kérte, hogy „le­ gyen szíves a jegyeket...” Szóval ilyen is volt. Ha el is megy a brigád színházba vagy moziba, a vitára már nem került sor, mert egyszerűen nincs rá lehetőség, nincs rá idő, nincs rá mód. Mindenki ment haza, sok a vidéki általában. A dolgozók nem tudom hány százaléka, de na­ gyon sok vidéki bejáró van, és nem minden olyan szép szerintem, mind ahogy lenni kellene. Va­ lahogy a közösségi szellemen kellene javítani vagy változtatni, vagy más irányba terelni az em­ berek érdeklődését. a gyerekek és valamelyik gyerek első évben megbukik és akkor azt mondták neki, fiam te megbuktál, mint csőszerelő, át leszel irányítva hegesztőnek, mert annak még jó vagy. A hiány­ szakmák anyagilag is egy kicsit háttérbe szorulnak, különben is vagy egészségre ártalma­ sak vagy pedig a munkakörülmények nem olyan automatizáltak, több fizikai erőt igénylő szakmák. Odakerül az, aki az általános iskolát végigblic­ celte. Itt kellene a szakszervezetnek vagy va­ lakinek a vállalaton belül is felszólalni, patronál­ ni, hogy ezek az emberek, ezek a fiatal szak­ munkások valamilyen formában képezhessék ma­ gukat. Átsegíteni őket. Nemcsak a ma törvé­ nyes három nap tanulmányi szabadságra gon­ dolok, ami mindenkinek kijár, aki esti középis­ kolában továbbtanul, hanem többre. (...) BRIGÁDVEZETŐ: Ha egy csoporton belül vagy egy brigádon belül már van egy olyan ember, vagy kettő, vagy háromnál több személy, aki események sorozata, az már a brigád érdeklő­ közösségi szellemet képvisel vagy érdekli az desét is fel tudja kelteni. VITAVEZETŐ: És ez már megint nemcsak pénz, hanem... VITAVEZETŐ: Támogatja-e egyáltalán a gyár az üzemvezetés az oktatást? Nagyon sok helyen, ahol a rádióval jártam, arról panaszkodtak a munkások, hogy nem támogatja az üzemvezető beiskolázási kérelmüket, mert azt mondja, hogy neki ebből semmi haszna nem lesz — mármint az üzemnek —, csak kára, mert szabadságot kell adnia, el kell engedni korábban, és akkor mi­ nek? Van-e ebben valami igazság? MUNKÁS: Hát valóban így van, mert nem ja­ vasoltak itt többünket. Mert, azt mondták, úgyse tudnak bennünket foglalkoztatni, mint ahogy be is bizonyosodott, hogy nem alkalmaz­ nak bennünket az iskoláztatás után. De azért ettől függetlenül az a véleményünk megmaradt, hogy érdemes volt továbbtanulnunk. VITAVEZETŐ: Nos, tehát mégis engedték? MUNKÁS: Engedték, de hozzájárulás nélkül. VITAVEZETŐ: Nem kaptak tanulmányi szabad­ ságot? MUNKÁS: Nem. És nem szerződtünk a válla­ lattal olyan értelemben, hogy iskolázás után minket már végzettségünknek megfelelő állás­ hoz juttatnak. Nem is juttattak bennünket. De ezen már túl vagyunk és nem is igényeljük. Már 15 évig normán dolgoztunk, meg vagyunk edződve, szívósak vagyunk, és amíg tudjuk, csináljuk továbbra is. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Természetesnek ve­ szem, hogy egy acél- és vasöntő gyáregység dolgozója, ha továbbtanulási igénnyel lép fel, és nem olyan szakmában kívánja továbbké­ pezni magát, amilyet a saját területén alkalmaz­ ni tud, egy kicsit meggondolja magát az a gazdasági vezető, hogy hozzájáruljon-e. A vál­ lalat egy csomó forintot befektet erre. Akár a szabadságokat, akár egyéb kedvezményeket ve­ szünk figyelembe, ezek a dolgok a dolgozó zse­ bét is érintik, a nyereségből mennek el. Ezeket a nyereségből fedezett dolgokat csak meg kell gondolni, hogy később hasznosítani tudjuk-e. VITAVEZETŐ: A tanulás mindig megtérül. De azt hiszem, hogy a vita nem is annyira a szak­ mai továbbképzésnél szokott kirobbanni, hanem ott, amikor például egy esztergályos gimnázi­ umba akar járni. A vállalat nem járul hozzá, hogy a fiatalember gimnáziumba járjon, mert „közvetlenül nem érdeke.” És itt van az igazi probléma, azt hiszem. (...) MUNKÁS: Én az üzemen belül ugyanabban a szakmában akartam továbbtanulni, de rám sem, mint ahogy több kollégámra sem tartottak igényt, ezért hát kihelyeztek bennünket egy új gyáregy­ ségbe, ahol nagy a munkaerőhiány. TECHNIKUS: Hogy ne legyenek hiányszakmák, azt azzal lehet megoldani, hogy jó keresetet biz­ tosítsanak. Akkor nem lesz olyan probléma, hogy az iparitanuló intézetekben nem tudnak osztályt indítani, mert nincs jelentkező. Végülis: aki ezek­ re a hiányszakmákra jelentkezik, az már anynyira gyenge képességű, hogy az általános is­ kolát valahogy végigbicegte, és máshová nem megy el, nincs más lehetősége. Hallottam én olyan dolgot, hogy csőszerelő szakmát tanulnak TECHNIKUS: ...nem, persze. Szélesebb látó­ körű ember lesz. Gondolom, hogy többfélekép­ pen kamatoztatja a tanulást a gyakorlatban. És van még egy másik oldala is a dolognak. Olyat még nem hallottam, hogy a technológiában vagy a szerkesztésben munkaerőhiány lett volna. Ilyen még nem volt, tudomásom szerint. De olyanról tudok, hogy gyáregységekben, műhelyekben, vasszerkezeti üzemekben munkaerőhiány van. Tehát fizikai munkaerőhiány. Szerintem azokat a fog­ lalkozási ágakat vagy szakmákat kellene do­ tálni, pénzzel patronálni, ahol munkaerőhiány van. Azzal lehetne az embereket átcsoportosí­ tani. Erőszakkal nem lehet valakit lakatosnak, egyengetőlakatosnak küldeni, vagy rozsdatisztí­ tónak. Csak pénzzel lehet küldeni. MUNKÁS: Vannak olyan jó szakmunkások, akik jól keresnek: elérik a 3000—3500 forintot át­ lagosan. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: 330 művezető van a Győri Vagon- és Gépgyárban, vagy volt — és ezt soknak találták. Leépítések voltak, volt olyan, hogy aki akart, visszamehetett a jól kereső fizi­ kai állományba. De nem fordult elő olyan, hogy a művezető azt mondta volna, hogy „uraim lete­ szem a köpenyt, ott van a kalapács, fölveszem, aztán elkezdek püfölni.” Ilyen nem volt. Pedig azt mondták, hogy elmarad a pénzük a jól ke­ reső szakmunkások mögött. Ebből megint az szűrhető le, hogy ott kell dotálni, ott kell fizetni, ahol hiányzik az ember, nem ott, ahol van... VITAVEZETŐ: Azért a dolog nem ilyen egy­ szerű: a munkabért nem lehet közvetlenül és tartósan a kereslet-kínálat „piaci” törvényeitől függővé tenni. Fontos és gyakran érvényesített szempont a béreknél a munkaerőhiány: de táv­ latilag csakis a munka értéke, fontossága sze­ rinti elosztás lehet biztos alap. Efelé mutat a tervezett egységes szakmai bértáblázat is (...) MUNKÁS: Szerintem a fizikai munka alábecsülése valahogy úgy néz ki, hogy „ez csak melós, mit akar"? VITAVEZETŐ: Azt hiszem a lényegre tapintott. TECHNIKUS: Mindenki azért tanul, hogy meg­ nyerje a Dárius kincseit? MUNKÁS: Sokan azt mondják, hogy csak ak­ kor tanulok tovább, ha a vállalatnak érdeke. Hát én szerintem nem így áll ez a dolog, mert én akkor is továbbtanulok, ha a jó szüleim nem akarják. Tehát elsősorban nem azért tanu­ lok tovább, mert az a vállalatnak érdeke, hanem, mert én úgy érzem, hogy nekem érdekem a mű­ velődés, vagy a fejlődés, vagy a szélesebb látó­ kör megszerzése, és akkor én továbbtanulok, akár annak ellenére, hogy a vállalatnak nem érdeke. BRIGÁDVEZETŐ: A magasabb iskolai végzett­ ség, akár politikai, akár más iskolát veszek fi­ gyelembe, azt jelenti, hogy az üzemi demokrá­ cia valamely fórumához bátrabban, nyíltabban, jobban fogalmazva tud valaki hozzászólni. TECHNIKUS: Szeretném valakitől konkrétan hallani, hogy mit ért üzemi demokrácián. Mert van a termelési feladat, van a fizikai dolgozó, van az a műszaki dolgozó, aki technológus, van az a kereskedelmi alkalmazott a vállalatnál, a piackutató. Hát én nem szólhatok bele annak a munkájába. Az üzemi demokrácia szerint bele­ szólhatok mindenbe: a vállalat döntéseibe is be­ leszólhat egy fizikai dolgozó, vagy beleszólhat 7 �egy másik alkalmazott. De eleve: hogyha nem az én szakterületem, akkor nem szólhatok bele, mert valamit elrontok. Tehát azért van ott meg­ felelő képzettségű szakember, azon a ponton, hogy ő a legjobb tudása szerint döntsön. Leg­ jobb tudása szerint - hangsúlyozom. Tehát itt kellene felvilágosítani az embereket, hogyha ott azon a ponton, ahol vannak, tökéletes munkát végeznek, akkor nem lesz szükség arra, hogy beleszóljon a dolgozó a vállalat döntéseibe, a vállalati tervek alakulásába vagy alakításába ... MUNKÁS: Nem is az a lényeg, hogy egy egy­ szerű ember mindenféle szinten képzett legyen. De ha beleszól, és olyan tájékoztatást kap, hogy ezzel a dolgok közepébe kerül — akár a vállalati tervnek az összeállításánál, akár a különféle problémák megodásánál közelebb ke­ rül a kérdéshez — akkor ezzel is fejleszti a lá­ tókörét. TECHNIKUS: De a másik dolog, most én tör­ ténetesen hogyan szólhatok bele, ha azt mond­ ják termelési tanácskozásokon, hogy kérem, a győri vagongyár behoz 500 darab kocsit: akkor én mondjam azt, hogy miért ötszázat, miért nem ötszázötöt? Vagy 499-et? VITAVEZETŐ: Az üzemi demokráciának nem ez a lényege. Az üzemi demokrácia nem azonos a szakmai kérdésekbe való aprólékos beleszólással, de az már üzemi demokrácia, hogy ezt az üzem­ részt pl. jól vezetik-e, van-e állandó anyagellá­ tása. (...) ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Szinte minden ilyen termelési tanácskozás alkalmából hangsúlyozzuk azokat a dolgokat, hogy ez az a fórum, ahol a dolgozók elmondhatják a mindennapos pana­ szaikat BRIGÁDVEZETŐ: Kötelesek elmondani. MUNKÁS: Kötelesek elmondani. S amikor befejeződik a termelési tanácskozás, akkor még ketten-hárman esetleg megkeresik az előadót, aki a termelési tanácskozást folytatta, és kisebb egységben, kisebb kollektívában mondják még el az észrevételeiket. ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: Engem boldogság tölt el akkor, amikor egy egyszerű fizikai dolgo­ zót meglátok az iroda ajtaján nem kopogni, ha­ nem benyitni. 26 esztendeje dolgozom a Vagon­ gyárban és emlékszem én arra az időszakra is, amikor az egyszerű dolgozók remegtek az iro­ daajtóban. Ma már ilyen nincs. Ma már minden egyes dolgozó bátran, néha fölényesen is, nyit be. VITAVEZETŐ: Szóval itt a brigádmozgalomnak van egy emberi eredménye is. A demokratizmus egyben a magabiztosságukat is erősíti? ÜZEMVEZETŐ-PÁRTTITKÁR: van! Biztos hogy így VITAVEZETŐ: Ez is tulajdonképpen azt bizo­ nyítja, hogy a művelődés és az üzemi demokrá­ cia tulajdonképpen ugyanannak a dolognak két oldala. És mivel jelenleg az üzemi demokrácia sokhelyütt alacsony színvonalú, még nem fejlett, az a látszat áll fenn, mintha az lenne az üzemi demokráciának a feladata, hogy szakmai részkér­ désekre szóljanak bele a dolgozók. És mivel erre nincs lehetőség, sok középszintű vezető a terme­ lékenységre, a nyereségre hivatkozva — olykor talán akaratlanul is — gátolja az üzemi demok­ rácia fejlődését. Pedig manapság nem ez a tendencia, hanem az ellenkezője. Az, hogy ta­ nuljunk, tanuljunk azért, hogy egyre átfogóbban lássuk a dolgokat. Hogy ne csak a saját mun­ kapadomat lássam, hanem lássam az egész üzem gondjait is. Nem a legaprólékosabb szám­ szerű statisztikai kérdésekben persze, hanem abban, hogy mit termelünk. Van pl. olyan mun­ kás, egy betanított munkás, aki egy csavart be­ csavar, és nem tudja, hogy mibe. Ez a munkás egész másképp él — nemcsak a gyárban, hanem otthon is - ha már tudja, mit miért csinál. A gazda — öntudata, közösségi érzése is „megjö­ het” ettől. MUNKÁS: A munka is igényli a szélesebb lá­ tókört. De nemcsak munkahelyen van az ember, hanem barátok között, társaságban, ismerősök között is: ahol újságot olvas és könyvet, televíziót néz. VITAVEZETŐ: Valóban, nemcsak a munka az ami az ember életét adja. MUNKÁS: Aki szakmához köti a továbbképzé­ sét, az már szerintem a műveltségét, szakmasze­ retetét is bizonyítja. Mert látja: műszakilag korszerűbbek a gépek s ezzel lépést kell ni, tehát érdemes tanulnia. S éppen ez a ösztönzi az embert, hogy igénye legyen vábbfejlődésre. egyre tarta­ tudat a to­ TECHNIKUS: A technika fejlődése azt igazol­ ja, hogy a fizikai munkás már nem csak emel­ get, lapátol, meg küszködik, cipekedik — most már a fizikai munkásnak is gombnyomogatás kö­ vetkezik. És nem kell szégyelleni, hogy valaki fi­ zikai munkás. Nem lehet kizárólag azért tanulni, hogy az emberből vezető legyen. MUNKÁS: Azt hallottam a napokban, hogy a gyerektől kérdezik az iskolában: mi a foglalko­ zása az apádnak, mi a foglalkozása az anyád­ nak. És szégyelli bevallani, hogy ,,az én apám csak egy lakatos" — vagy kubikus történetesen. Ez nevelés kérdése. Vagy a gyerekbe valahogy már beidegződött, az anyatejjel szívódott bele ez a szemlélet? Így nevelik, hogy: „fiam, te szégyelld, hogy az apád kubikus”? Ilyen is van. Egészen biztos, hogy van, sajnos. VITAVEZETŐ: Azt hiszem, hogy a választóvo­ nal az emberek között, az értékes és a nem ér­ tékes munka között nem ott húzódik, ahol a fi­ zikai munka és a szellemi munka határa van. A fő választóvonal nem ez. A fő választóvonal az, hogy valaki a saját munkaterületén — lett lé­ gyen az fizikai munka vagy íróasztali, értelmiségi munka — hogyan dolgozik, milyen a munkája, a munka minősége. Persze, az is tény, hogy jelenleg az ország technikai fejlettsége következté­ ben még nagyon sok olyan munka van, nehéz fizikai munka, amelyet nem lehet teljes szívvel végezni, illuzió lenne arra törekedni, hogy ma mindenki tökéletes kielégülést nyerjen, otthon érezze magát a saját munkájában. Viszont az is tény, hogy társadalmi méretekben nem kerül­ het szembe - vagy nem szabad, hogy szembe kerüljön - a munka és az ember munkán kívü­ li tevékenysége, életformája. Sőt: éppen hogy a munka révén, az értelmes munkára épülő kor­ szerű életformában találhat az ember igazi ott­ hont". Vallomás egy rádiósorozatról Közel két éve, hogy a Rádió stúdiójában egy asztal köré hívtuk a Társadalmi Szemle „Kinek írtunk?” vitájának elindídítóját, Hajdu Ráfist és egyik munkás-hozzászólóját, Nagy Bélát. Egyszeri beszélgetésnek szántuk azt a vitát a munkásság és művelődés, az olvasók és kritikusok „viszonyá"-nak oly sokat érintett kérdéséről. De a beszélgetést folytatni kellett, mindenekelőtt azért, mert Nagy Béla meghívta a rádiót abba a köz­ ségbe, ahol el és dolgozik, - a Borsod megyei Edelénybe. A vendéglátó ismeretségi körében továbbgyűrűző kíváncsi ér­ deklődés „hívott” ezután bennünket Edelényről Kazincbarcikára, s az akaratlan sorozat következő állomásai a Debreceni Járműjavító, egy békéscsabai brigádklub, Nagyszénás község, a Győri Vagon- és Gépgyár, Halmajugra község stb. lettek. Vajda Ferenc és Járkány Klára ösztönző szerkesztői együttmű­ ködése révén vált az egyszeri műsor sorozattá. A sorozat érté­ keit, gyengéit és hatását nem én vagyok hívatva elemezni. Annyi azonban kétségtelen, hogy ha hullámzó színvonalon, ha nem egyöntetűen élénk, pezsgő vitalégkörben is, de talán si­ került egy, időszerű művelődési és társadalmi kérdéseinkről a „legillletékesebbek”-kel: kétkezi dolgozókkal beszélgető, együtt­ töprengő műfaji kisérletet elindítani. Nem művelődésügyi szak­ emberekkel, hanem a „résztvevőkkel”, a közművelődési-népművelési statisztikák és a gyakorlat „alanyaival” ülünk egy asz­ tal mellé, anélkül, hogy kinyilatkozásnak, minden áron elfo­ gadható álláspontnak tekintenénk az elhangzó véleményeket csak azért, mert munkásoké. Az őszinte légkör, a közös célok, �az együtt feliismert problémák s főleg a társadalmi megközelí­ tés biztosította e beszélgetések hitelességét. S ez azért is öröm, mert éppen e vitáikon fogalmazták meg, többször a munkásrésztvevők, hogy hiányolják még közéletünkből a mun­ kásság és az értelmiség, a vezetők közötti teljes bizalmat. Vagyis mindenek előtt az értélmiségi magatartás élvszerűsé­ gében is tapintatos, demokratikus szellemű, a munkásokért, s nem fölöttük, nélkülük vitatkozó jellegét. Két tanulság megfogalmazása kívánkozik még a toliamra. Egy tárgyi és egy személyes. A vitaműsorok — „tárgyi oldalról” — szinte első pillanattól kezdve azt bizonyították (ami persze elvileg közhelynek tűnik) hogy a művelődés, a kultúra kérdése elválaszthatatlan társa­ dalmi problémáktól, vagyis a művelődés pusztán reszortfela­ datként való kezelése (amire még nem kevés példa van) elle­ ne mond nemcsak a kulturális forradalom lenini értelmezésé­ nek, de gátolja mai társadalmi valóságunk húzóerőit is. Egy gyáron belül például — számtalanszor megbizonyosodtam ró­ la — eltéphetetlenül összefügg egyrészről a színvonalas gaz­ daságirányítás, az üzemi demokrácia, a munkások felelős „beleszólásá”-nak komolyan vétele, az alapközösségek (például brigádok) példaadó ember-erkölcsi kohéziója; és másrészről a beiskoláztatás, a továbbtanulásra ösztönzés igényes káderpolitikája, a gyári dolgozók műveltségének és világképének érezhető tágulása. Mint ahogy nem kevés a „negatív előjelű” összefüggés is: a technokratikus, az üzemi demokráciát a nye­ reségre és a (sokszor vélt) gazdasági hatékonyságra hivatkoz­ va visszafogó vezetés nemcsak azért követ el hibát, mert a munkások tulajdonosi öntudatát, közösségi aktivitását gyengí­ ti és manipulálja, mert a fogyasztói-privatizáló-kispolgári élet­ szemléletet erősíti az emberek gyáron kívüli életében is. Azért is káros ez a „technokrata bürokratizmus”, mert például a továbbtanulásban való pillanatnyi üzemi-gyári érdektelenség­ re hivatkozva távlatilag a gazdasági-termelési korszerűsödés ellen is dolgozik, hiszen nagyobb általános műveltséggel az az esetleges új szakmai feladatok is könnyebben oldhatók meg, s az emberi-erkölcsi-tudati energiák és belső ösztönzé­ sek (amelyeket az ember a korszerű műveltség révén szerez) felmérhetetlen anyagi erőtartalék felhalmozódását is ered­ ményezhetik. A gyár keretei közül kilépve ezért is összetartozó társadalompolitikai célkitűzéseket, ugyanannak a folyamatnak csupán különböző (de nem elválasztható s főleg nem egymás ellen kijátszható) oldalait jelenti a gazdaságirányítási rend­ szer korszerűsítése, a szocialista demokrácia (s alapsejtje: az üzemi demokrácia) következetes fejlesztése és a közművelő­ dés, az oktatás új koncepciójának kidolgozása. Személyes oldalról mindehhez csak annyit kiegészítésül: hi­ vatásom szerint az irodalommal foglalkozom, kritikusnak, iro­ dalomtörténésznek készülök, munkám tehát elsősorban a könyvekhez köt. Bár a könyvek melletti, az íróasztali tudo­ mányos munkát elsősorban a vállalt és kiérlelt új gondolatok helyessége, igazságtartalma minősíti, s korántsem a demagóg módon értelmezett „életesség”, a „nép közé járás”, számomra mégis sok ösztönzést ad — legalábbis így érzem — ez a rádiós tevékenység, műsorvezetés. Mert végülis segít abban, hogy át­ lássam a „kulturális folyamat” ívelését az alkotástól a közve­ títéseken át a befogadóig, s jobban megértsem az írástudók, a kritikusok, irodalomközvetítők és szerkesztők, s általában az értelmiség megtisztelő feladatait, de egyúttal mérhetetlen fe­ lelősségét is. (Talán patetikus ez így, mintha nem illene ma­ napság ekként fogalmazni — no nem baj!) Konfliktusok, igazi frontok valójában nem a tudományos és a közművelődési meg­ közelítés között vannak az életben, hanem egyrészről az egysé­ ges szocialista kultura-személet, másrészről az öncélú „tudo­ mányoskodás”, ál-kérdésfelvetés, illetve az itt—ott még fellel­ hető prakticista, manipuláló, „ez van” szemléletű, cinikus „mű­ velődéspolitikai” gyakorlat között. Központ és gyáregység szaladni, sem lemaradni nem szabad - és nem is tanácsos. A budapesti központban Stenczinger Sándor vezérigazgató mondta el a múlt év közepén, hogy a salgótarjáni gyáregy­ ségben nagy az igyekezet. Az itt dolgozó kollektíva, műszakiak és fizikaiak egyaránt képesek nagyobb feladatok elvégzésére is. Néha szinte vissza is kell fogni a gyáregység vezetését, hiszen a nagyobb fejlesztés szubjektív feltételei csak folyama­ tosan alakulnak ki. A kecskeméti gyáregység például tíz év alatt eljutott a mai szintre, — az önálló elszámolási rendszer megvalósításához. Ennyi idő nem kell a salgótarjániaknak, mert a központ jól hasznosítja korábban szerzett tapasztala­ tait. A bizonyíték! A központ szeretné, ha év végére Salgó­ tarjánban gyártanák le az URH-rádiótelefonok minden egy­ ségét. S közvetlenül innen is exportálnák. Az akkori kívánság, óhaj több tekintetben a megvalósulás útján halad. Igaz, ez év elejétől még csak hat egységet gyár­ tanak itt. Év közben újabb két egység átvételét oldják majd meg. Az utolsó két egység átvétele 1975 elején történik majd meg. Addig is ideszállítják azokat az egységeket, amelyeket jelenleg Budapesten gyártanak. Itt végzik el a rendszertechni­ kai, valamint a műszeres és funkcióvizsgálatokat. Elvégzése után becsomagolják az árut, vagonba rakják és innen expor­ tálják. Erre a nagy feladatra egy fél év alatt készült fel a sal­ gótarjáni gyáregység kollektívája. Az URH-rádiótelefon igen kényes híradástechnikai beren­ dezés. Előállítása a munkásoktól az átlagnál nagyobb általá­ nos műveltséget (általában érettségizett lányokat, fiúkat, jólképzett híradástechnikai szakmunkásokat, technikusokat és villamosmérnököket) követel. E követelmény kielégítését tartja egyik legnehezebb feladatának a gyáregység vezetője, Pálfalvi László. Önként adódik a kérdés, mit tett eddig a gyáregység a na­ gyobb önállóság megszerzéséért? Salgótarjánban villamosipari szakembert szerezni — más üzemből, vállalattól — nemigen lehet. Akik vannak, azok nem Nógrád iparának egyik sajátossága, hogy az üzemek több­ sége gyáregységi, gyár vagy telephelyi szinten működik — a budapesti központok irányításával. A korábbi időkben erőtelje­ sebben, az utóbbi hónapokban már jóval kevesebbszer, de időnként fellángol a kívánság: több önállóságot kérnek a me­ gye gyáregységei, gyárai. Indokoltak ezek a kívánságok? Mi­ ben rejlik a Budapestről irányított üzemek függősége és önál­ lósága? Hogyan élnek kapott lehetőségeikkel? Mit tesznek vagy tették a nagyobb önállóság megszervezéséért? S végül: hogyan látják „fent” az önállóság növelésének további feltéte­ leit, annak útját, módját, lehetőségeit? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő új gyárában, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében és annak a budapesti központjában. A salgótarjáni üzem „allapgyártmánya” azösszüzemi munkamegosztásban az URH-rádiótelefon. Tavaly májusban a gyárt­ mány 10 egységéből még csak hármat állítottak elő. Ez év elején újabb három egységgel bővült a termékskála. A köz­ pont nem gátolja, hanem segíti a gyáregység nagyobb önálló­ ságra irányuló törekvéseit. Ez a tendencia jól felfogott gazda­ sági érdekből, az egész vállalat fejlődésének igényéből fa­ kad: a számítástechnikai programot csak akkor tudják a kö­ vetelményeknek megfelelően teljesíteni, ha a budapesti gyár­ egységet teljesen tehermentesítik a jelenlegi URH-rádiótele­ fonok különböző egységeinek gyártása alól. A BRG-nél olyan központi vezetési elv és gyakorlat érvénye­ sül, amelyeknek értelmében a gyáregységek napi termelését Budapestről irányítani, operatívan megoldani képtelenség. Ezért — ahol csak lehet — minden módon növelni kell önálló­ ságukat. Ez csak nagy körültekintéssel, megfontoltan, reális helyzetfelmérés alapján lehetséges. E tekintetben sem előre­ Agárdi Péter 9 �olyan specialistái ennek a szakmának, amilyenek ma már az üzem álltai korszerűnek ítélt követelmények. Látszólag egy gyártmányról van ugyan szó, ennek ellenére, ahány megren­ delés érkezik a gyárba, annyi változatban készül el a termék. A legapróbb változtatás is komoly, szakmai, műszaki felkészült­ séget, inteligenciát követel tehát. Azt sem szabad elfeledni, hogy az URH-rádiótelefon gyártás alapjában véve hároméven­ ként megújul, vagyis ebben az iparágban az előállított gyárt­ mányok korábban évülnek el, mlint másutt. S ezzel együtt avul­ nak el (részben) a megszerzett szakmai ismeretek is. Azok a szakemberek, akik például annakidején a vezetékes híradás­ technikával foglalkoztak, bizony nehezen igazodnak el, nehe­ zen állják meg a helyüket. (A mostani követelményeknek meg­ felelő szakemberképzés pedig régebben nem folyt a város­ ban.) A gyár letelepítésével kezdődött meg ebben a szakmá­ ban a szakemberutánpótlás. A gyáregység már több fiatalt beiskolázott. Ez azonban igen kevés az egyre növekvő feladatok sikeres elvégzéséhez. Nehe­ zíti a szakemberképzést, hogy nincs jól megoldva a tanulók gyakorlati oktatása. A szakemberutánpótlás gondjait növeli továbbá az is, hogy azok, akik korábban elektroműszerészi szakképzést szereztek, elhagyták a várost, mert eddig nem ta­ láltaik megfelelő foglalkoztatási lehetőséget. A gyáregység ve­ zetője igyekszik ugyan visszahozni az elvándoroltakat, de mivel ez sem jelent megnyugtató megoldást, kénytelen máshonnan „toborozni" magasfokú szakmai ismeretekkel rendelkező szak­ embereket. Ez pedig nem megy máról-holnapra. Holott itt, most azonnal, sok, jóképességű elektroműszerészt, technikust vagy szakmunkást tudnának foglalkoztatni. Jelenleg 12 mérnök és 41 technikus dolgozik a gyáregység­ ben, az igazgató most tárgyal egy Leningrádban végzett há­ zaspárral. Egy ösztöndíjasuk van, két most végzős mérnökje­ lölttel tárgyalnak Budapesten idejövetelükről. A vezérigazgató: - A nagyobb önállóság legfontosabb feltételének tartom, hogy a munkások, műszakiak tökéletesen ismerjék meg azt, amit gyártanak. A gyártmány rajzán túl ismerjék azok konstruk­ ciós elveit: mindazokat a követelményeket, amelyek a rajzból nem derülnek ki egységesen és teljesen egyértelműen. Ha ezt sikerül elérni, akkor a salgótarjáni műszaki gárda már vitat­ kozni is tud a jobb gyártás feltételeiről, követelményeiről, sőt tanácsot is tud adni a „hogyan jobban" megvalósításához. A gazdasági szabályozókat valóban ki lehet dolgozni, meg lehet gyorsan tanulni, hamar el lehet sajátítani ... A híradás­ technikai ismeretekhez azonban az előbbinél jóval több kell: magasfokú munkaintelligencia. Ezért úgy vélekedik, hogy a Salgótarjánban foglalkoztatott fizikai munkások zömének érett­ ségivel kell rendelkeznie. Ugyanis ebben az esetben, a sok kö­ zül nem egy szakmáról van szó, hanem olyan fizikai munkáról, amelyben alapvetően meghatározó a szellemi koncentráló készség, a felfogóképesség, az általános műveltség. Ez per­ döntő a vállalat további fejlődése szempontjából is. S bár nem jelenti azt, hogy ezután nincs szükség azokra a fizikai munkásokra, akiknek csak nyolc általános iskolai végzettségük van, (akik eddig is bizonyították, hogy kisebb általános elő­ 10 képzettséggel is képesek együtthaladni a korral): az előbbieket figyelembe véve a létszámbővítésnél elsősorban fiatalok, érett­ ségizettek felvételét szorgalmazzák Budapesten, bár arról a járható útról sem szabad lemondaniuk, hogy a dolgozók gim­ náziumában képezzék fiatal dolgozóikat. Sajnos az érettségi­ zett fiatalok közül kevesen jelentkeznek a magasfokú álltalános műveltséget kívánó szakmára. Jelenleg a szakmunkásgárda 24,8 százaléka rendelkezik csak középiskolai végzettséggel. Az utánpótlás biztosítása céljából 12 érettségizett fiatal részére kétéves emeltszintű okatást szerveztek. Részükre tanműhelyt is biztosítottak. Együttműködési szerződést kötöttek a Bolyai Gimnáziummal. Az iskola harmadéves diákjai üzemlátogatás során ismerkednek meg az itt folyó munkával, hogy mire vé­ geznek, a tapasztalatok birtokában döntsék el, hogy ide jön­ nek-e dolgozni. A harmadikos, érdeklődő diákokat nyári gya­ korlatra fogadja a gyár vezetősége. A szakmai kultúra fejlesztése érdekében az első lépések már megtörténtek. Az alapképzést szolgáló 36, illetve 44 órás tan­ folyam keretében olyan gyártmányismertető előadások hang­ zottak el, amelyek az itt gyártott egységek előállításával kap­ csolatos, alapvető követelményeket, összefüggéseket ismertet­ ték meg a dolgozókkal. Hogy el tudjanak igazodni abban, amit csinálnak, egy kicsit értsék is azt, hogy mit, miiért kell elvégezniök, hogy a különböző „tartozékokban" valamelyest ki­ ismerjék magukat. A szakmai alapképzettség növelését szolgáló tanfolyamokat helyesli a munkások többsége. Az elmúlt évben két csoportban 30—30 fizikai munkás részére tartottak szakmai tanfolyamot. Ebben az esztendőben a fizikai dolgozók 50 százalékát kívánják továbbképzésben részesíteni. Elsősorban a szereldei dolgozókra építenek, őket régebben műszák után készítették fél feladataikra. A fejlesztés során új munkáskezekre is szükség lesz. Ebben az évben csaknem 30 fővel nő a munkáslétszám. Az újonnan felvettek nagyrésze a kikészítő üzembe kerül, ahol automata gépsoron dolgoznak majd. A gyáregység igazgatója szerint ezt a munkát 8 általános iskolát végzettek is el tudják majd látni. Az előbb említett munkakörben elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozó dolgozókra számítanak. A salgótarjáni gyáregység a központi bérrendszer elképzelé­ seinek megfelelően, önállóan alakítja ki bérrendszerét is. Bu­ dapesten azonos munkáért ugyanannyi bért kapnak a fizikai munkások, mint Salgótarjánban. A bérszínvonal azonban kü­ lönböző. Budapest áll az első helyen, mivel itt nagyon sok kvalifikált szakmunkás dolgozik. Utána Salgótarján következik, ahol ötszáz forinttal magasabb az egy főre eső átlag, mint a tíz éve működő kecskeméti gyáregységben. (A salgótarjáni dolgozók havi átlagkeresete jóval meghaladja a kétezer forin­ tot.) Van olyan igény, hogy Salgótarjánban olyan szakmai alapképzést kell biztosítani, amelyek eredményeként (célmű­ szerekkel) a betanított munkások is képesek lesznek kifogás­ talanul elvégezni a különböző egységek műszeres mérését. Eddig hat betanított munkás szerzett olyan elméleti képzést és gyakorlatot, amely alkalmassá teszi az előbb említett feladatok elvégzésére. �Pálfalvi László gyáregységigazgató szerint nem lenne jó, ha most azonnal náluk is bevezetnék a teljes önelszámolási rend­ szert, mivel ennek nincsenek meg a feltételei. Ezzel egyetért a vezérigazgató is, hozzáfűzve, hogy ez a helyzet csak átmeneti állapotot jelent. Amíg nincs teljes önelszámolás, addig a gyár­ egységet nem nagyon érdekli, hogy az általa készített gyárt­ mány mibe kerül, hol lehet és kell a munkafolyamatokat össze­ vonni, hol kell jobban megszervezni a munkát. Jelen pillanat­ ban Salgótarjánban alapvetően csak arra kell ügyelni, hogy a termeléssel összhangban használják fel a béreket. Amikor majd egy-egy termék önköltségének részletes elemzése is a helyi gyáregységre hárul, amikor elő lesz írva számukra, hogy milyen nyereséget kell előteremteni, akkor biztos másként in­ tézkednek a különböző gazdasági kérdésekben, bizonyára más lesz majd a munkások felfogása, mert saját bőrükön érzik egy-egy intézkedésük helyességét vagy helytelenségét. Pillanatnyilag nincs mód az önálló elszámolási rendszer be­ vezetésére, mert Budapest és Kecskemét még igen tevékenyen besegít a gyáregység munkájába és ez megakadályozza azt a fajta önköltségszámítást, amely egyértelműen megmutatná, mi­ lyen hatékonysággal és gazdaságosan dolgoznak a salgótarjá­ niak. A központ továbbra is kezében tartja a műszaki fejlesztést és a beruházások eldöntését, (a kivitelezés viszont továbbra is a gyáregységek feladata.) A központ végzi el számítógépek se­ gítségével az anyagbeszerzést: itt az ésszerűség szem előtt tar­ tásával bizonyos önállóságot adnak a gyáregységnek (például Kecskemétre hárul a műanyagbeszerzés, a salgótarjániak dolga lesz a lakatos présmunkák elvégzése az egész vállalat számára). Ezen kívül bizonyos külső kooperációkban is lesz önállóságuk. A piackutatást és az értékesítést továbbra is a központ irányítja. Változás annyi, hogy a jelentősebb üzletkö­ téseknél jelen lesznek majd a gyáregységek vezetői, akik nyi­ latkoznak a teljesítés lehetőségeiről, a határidőkről: s első kézből ismerik meg a megrendelő által előírt követelményeket. A későbbiek során például Salgótarjánból közvetlenül szállít­ ják el az exportképes árukat, — amelyeket ugyanitt számláznak le. Így vélekedett a vezérigazgató tavaly májusban. Az idén januárban több vagon exportképes árut szállítottak a Szovje­ tunióba a MERT átvétel után. A tervek szerint 1974 végéig 220 millió forint értékben kerül URH-rádiótelefon közvetlenül Sal­ gótarjánból csak a Szovjetunióba. Központban marad a gyártástechnológiák kidolgozása is. Itt olyan magas képzettségű szakemberek vannak, akiknek rendkívül sokrétű és alapos ismereteik vannak egy-egy terü­ leten, sok tapasztalatot figyelembe tudnak venni a technoló­ giák kidolgozásánál. Ami nem jelenti azt, hogy a salgótarjá­ niaknak nem lehet jobb ötletük, elképzelésük a különböző megoldásokra. (Abból indult ki a központi vezetés, hogy az íróasztal mellől a technológiák kialakításánál sem lehet min­ dent előre, kifogástalanul eldönteni. Még a legjobb, legala­ posabb elképzeléseket is módosíthatja az élet, a gyakorlat.) Az előbb említett segítségre a központ vezetői igényt tartanak, számítanak: a salgótarjániak létrehozták gyártástechnológiai csoportjukat, amely a gyártástechnológia átvételénél olyan észrevételekkel rukkolt elő, amelyet a központban szívesen elfogadtak. Az eltelt rövid idő alatt, mint a példák mutatják, mélyreható változások történtek a gyáregység életében, dolgozóiknak te­ vékenységében. Tovább nőtt a magas színvonalú termelőmun­ kával kivívott önállóság, a központ megértő segítsége. S bár még nem tart itt valamennyi, a megyébe nemrégen települt gyáregység, telephely — a függőség és önállóság he­ lyes arányának kialakítására más vállalatoknál is folyik a munka, több-kevesebb időt és feszültséget igényelve. Venesz Károly Átmeneti helyzetben Az ország energiaszerkezetében az elmúlt évek során vég­ bement változások érzékenyen érintették a nógrádi szénter­ melést: népgazdasági érdekből sor került a nagy ráfordítással termelő, alacsony fűtőértékű szenet adó aknák bezárására. Okos előrelátás eredményeként azonnali központi és a helyi intézkedések segítették és segítik a bányászgondok folyamotos megoldását, hiszen égető feladatként jelentkezett a bá­ nyászatból felszabadult férfi munkaerő, a jelenlegi munkások és a felnövekvő nemzedék foglalkoztatása. A megoldás: új üzemek letelepítése, a régiek rekonstrukciója, a szénbányák vállalat valamint a tsz-ek segédüzemági tevékenységének nö­ velése. Mindemellett azonban - hogy a családi jövedelmekben ne legyen visszaesés — elő kellett segíteni a bányászfeleségek és leánygyermekek munkába állítását is. Így került sor három könnyűipari üzem letelepítésére a bánya által átadott épüle­ tekbe — János-aknán a Budapesti Fehérneműgyár, Kazáron a Váci Kötöttárugyár, Nagybátonyban a Budapesti Harisnyagyár kezdte meg a termelést. 1969-ben a három telephelyen már 562 nő dolgozott, s ez a szám az újabb bővítések révén ma már 1675-re emelkedett. Azoknak a nőknek, akik soha nem dolgoztak szervezett körül­ mények között - a háztartásból vagy az iskolából jöttek — na­ gyon nehéz volt a beilleszkedés. Sokoldalúan körültekintő mun­ kát követelt tehát a velük való foglalkozás, hiszen nehezen tudták megszokni a munkafegyelmet, az üzemi rendet és a légkört. A nagybátonyi harisnyagyárból az első időszakban magas számban késtek el, mert nem tudták megszervezni az új körülmények közepette felgyorsult ütemű családi életet. A kazári kötöttárugyárban is erősen érzékelhető volt, hogy a dolgozókban az általános átmeneti nehézségek miatt bizonyos mérvű lelki konfliktusok keletkeztek, amelyeket csak hosszabb idő után sikerült feloldani. Sok nehézséget okozott a gyerme­ kek elhelyezése bölcsődébe, óvodába, illetve napközibe; újabb gondot jelentett a családban, hogy például a megbetegedett gyermekkel ki maradjon otthon. Minden gyárban gyakori volt a hiányzás, a jogos vagy jogtalan távolmaradás: ami nehezí­ tette az üzemi terv teljesítését. Akadtak, akik nem is tudtak be­ illeszkedni, inkább megváltak a gyártól: az elmúlt öt esztendő­ ben ezen üzemekből 414-en lépték ki három hónaptól koráb­ ban, s a három hónap után kilépettek száma még az előzőnél is magasabb - 603-an távoztak. (Bár közülük 104-en újra visszatértek az üzemhez.) A munkássá válás folyamata megköveteli a dolgozó nők ál­ talános műveltségének, szakmai és politikai felkészültségének tervszerű növelését — e fontos kérdésre sokoldalúan irányította rá a figyelmet az MSZMP Központi Bizottságának 1970-ben elfogadott nőpolitikai határozata. Ezt követően a X. pártkong­ resszus is társadalom fejlődésének előterébe állította a dol­ gozó nők helyzetének gyors ütemű javítását, feladatul szabva, hogy: „Társadalmi összefogással, a pártszervezetek, a szakszervezetek az ifjúsági szövetség és más társadalmi szervezetek együttes munkájával, az állami és gazdasági vezetők megfe­ lelő intézkedéseivel kell közelebb jutni ahhoz, hogy mindenütt megszűnjön a nők hátrányos megkülönböztetése”. És valóban nagy erőösszefogással indult útjára az a nemes törekvés, hogy e párthatározatok alapján mielőbb ténylegesen is váljanak va­ lóra a nők általános helyzetének javítását szolgáló célkitűzések. A törekvés időszerűségét bizonyítja az a tény is, hogy nem csupán speciálisan nőket érintő problémáról van szó, hanem arról az átmeneti nehézségről, amely az iparstruktúra válto­ zása következtében állott elő. Mégis a nők helyzetéről kell szólni, mert a munkába állításuk és foglalkoztatásuk ma teljes egészében egybeesik az egyéni, a vállalati és a társadalmi ér­ dekkel, s mert igaz: a jelenlegi szükséglet zömében csak be­ tanított szakmunkásokat követel, de a holnap, a dinamikusan fejlődő üzemek termelése és a nők egyre fokozottabban igé­ nyelt társadalmi tevékenysége perspektíváikat illetően megkö­ veteli a megkülönböztetett figyelmet. 11 �Milyen módon vonatkoztatható ez az említett üzemekre? Részjelenségként említem, hogy az elmúlt öt évben a három üzemnél 907 dolgozó nő részesült segélyben, és 2125 főnek adományoztak kitüntetést, illetve pénzjutalmat. Az egyes üze­ mek között persze e vonatkozásban igen nagy az eltérés: amíg a kazári kötöttáruüzemben a 378 dolgozó közül 45-en része­ sültek jutalomban, illetve kitüntetésben, addig a jános-aknai fehérneműgyárban ugyanezen idő alatt a 757 munkásnő­ ből — a jól dolgozók többször is — 1450-en. (Tehát együk he­ lyen elméletileg ugyanazon dolgozó munkáját kétszer is elis­ merték, míg a másikon egyszer sem.) Megállapítható, hogy a párt és mozgalmi szervek többszöri kezdeményezése után is csak lassú az előrehaladás a nők szakmunkássá képzésében. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat is: 1969. 1973. 1971. létsz. szakmunk. létsz. szakmunk. létsz. szakmunk. Kazári Kötött­ árugyár 260 6 285 10 375 14 Nagybátonyi Harisnyagyár 87 4 338 9 540 17 Jánosaknai Női Fehérnemű­ gyár 215 7 589 60 757 69 ÖSSZESEN: 562 17 1212 79 1672 100 Üzem ÖSSZ. ÖSSZ. ÖSSZ. telműen a betanított munkások képezik a meghatározó hánya­ dot: 1969-ben a létszám 97 százaléka, míg 1973-ban a 95 szá­ zaléka dolgozott betanított munkásként. Az 1969-es esztendőben az 562 dolgozóból 17 nő rendelke­ zett szakmunkásvizsgával. Ez az arány az 1973-as évre sem so­ kat változott, hiszen az 1675 dolgozó nő közül mindössze száz­ nak sikerült szakmunkássá válnia. A vállalatok vezetése láthatóan nem törekszik a szakmun­ kások számának növelésére. Létezik ilyen koncepció, és abból táplálkozik, hogy az üzemben a munkásnők sablonmunkát vé­ geznek, csak részfeladatot hajtanak végre, szalagrendszerben tevékenykednek, ami nem igényel különösebb szakképzettsé­ get - megfelel e feladatok ellátására a betanított munkás is. Nem sikerül megoldani azt feladatot sem, hogy az alsó szin­ tű vezetők, — szalagvezetők, meósok, csoportvezetők stb. továbbképzése a követelményeknek megfelelően történjen. (Pe­ dig az elmúlt évek során több, mint 100nőkerült ezekre a posz­ tokra.) A kezdeti lépések, törekvések csak gyér eredményekkel jártak. Akik részére szükséges volna a továbbképzés biztosítá­ sa és szívesen tennének eleget e fontos feladatnak, a legjobb szándékuk mellett sem élhetnek vele, mert sajnos ennek feltéte­ lei még nem teremtődtek meg a járásban, de a megyében sem. Ez a felfogás mereven gátolja a munkásnők továbbtanu­ lásra, szakmai és általános műveltség fejlesztésére irányu­ ló igényeit. Igaz, az átlag-bérszínvonal növekedése kedvező­ en alakult az elmúlt évek során (a nagybátonyi harisnyagyár­ ban az átlagbér 1969-es 1430 forintról 1970-re 1780 forintra, a kötöttárugyár kazári telepén ezen időszakban 1120 forintról 1450 forintra, míg a női fehérneműgyár jános-aknai telepén 1390 forintról 1932 forintra emelkedett), a nőpolitikai határo­ zat végrehajtása azonban többet követel ennél: a munkásnők szakmai műveltségének fokozását is. Kívánatosak az üzemi, a szakmunkásvizsgára felkészítő tanfolyamok, a munkásakadémi­ ák; és egy sor más olyan szervezett képzés, amely a munkás­ nőket valóban eljuttatja a szakvizsgáig, a szakmunkássá vá­ lásig. Persze ezzel együttjáró politikai feladat a dolgozó nők ál­ lami oktatásban való részvételének a segítése is. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának 1972. október 25-i határozata, amely kiemeli, hogy az üzemekben a tanuláshoz kedvező és ösztönző légkört kell teremteni a fizikai dolgozók 12 számára, rámutat: „szervezzék a felnőtt oktatás üzemi formáit, az anyagi érdekeltség rendszerével is ösztönözzék a munkások pótló- és továbbképző tanulmányait." S ha elismerjük is, hogy már kezdik felismerni e határozat megállapításainak fontossá­ gát és keresik a megoldás különböző formáit, megállapítha­ tó, hogy lassú az előrehaladás a dolgozó nők továbbtanulá ­ sa terén. A számok is bizonyítják, hogy eddig a nőket foglal­ koztató új üzemekben csak elvétve találhatók olyan dolgo­ zók, akik a munka mellett szerezték meg valamelyik iskolatí­ pusban a végbizonyítványukat. A vezetők és a dolgozók — „nálunk a dolgozóknak túlnyomó többsége rendelkezik az ál­ talános iskola nyolcadik osztályával'' — téves megnyugvásá­ nak alapja ugyanis az, hogy a dolgozó nők 83 százaléka 40 éven aluli, akiknek már a lehetőségeik, körülményeik lehető­ vé tették a tanulást: ennek eredményeként rendelkezik a dol­ gozó nők 75 százaléka a nyolc osztályos általános iskolai vég­ zettséggel. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ugyanezen üzemekben dolgozó nők 19 százalékára, azaz 317 főre nem érvényes a fenti megállapodás. S ez a szám, ha nem is megdöbbentő, de elgondolkodtató, hiszen közel minden ötödik nőnek hiányzik az általános iskoláról szóló végbizonyít­ ványa, középiskolai végzettséggel mindössze 6 százalék ren­ delkezik, felsőfokú végzettségű pedig szinte nem is talál­ ható. Az elmúlt évek során a munkaképes nők egyre nagyobb százaléka került az üzemekbe. Ennélfogva a munkásnők helye és szerepe tovább fokozódott a társadalmi életben. A megyei pártértekezlet 1970-ben találóan állapította meg:" ... e nagy és kedvező változás új ellentmondáshoz is vezetett. Átmeneti­ leg nehezebb lett a családos nők helyzete, mert továbbra is rájuk hárul a család ellátása, a háztartás szervezése." Az ellentmondások feloldását segítő intézkedések eredményesen segítették a nőpolitikai határozat megvalósítását, a dolgozó nők helyzetének a javítását, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy például a vizsgált üzemekben a 1672 dolgozó nő közül 905-nek (azaz 54 százaléknak) van gyermeke, akiknek az el­ látásáról és neveléséről meghatározó mértékben ők gondos­ kodnak. Továbbra is következetes intézkedésekre van szükség a tu­ datformálás, a szemléletalakítás meggyorsítása érdekében a férfiak és a nők körében egyaránt. A dolgozók marxista-leni­ nista műveltségének fokozását politikai kérdésként kell kezel­ ni: a pártmunka szerves részévé téve a munkásnők szakmai és politikai felkészítését, a társadalmi életben való aktív tevé­ kenykedtetését is - hiszen a nőket foglalkoztató három könynyűipari üzem a salgótarjáni járásban ma már jelentős poli­ tikai erő is. (Közülük 222-en párttagok, KlSz-ben 285-en te­ vékenykednek és 1648 munkásnő a tagja a szakszervezetnek. Többen fejtik ki tevékenységüket a tanácsokban, a Vöröske­ resztben, a Nőbizottságokban, a szülői munkaközösségekben és más társadalmi szervezetekben.) Ma már alapfokú politikai tanfolyamot végzett a dolgozó nők közül 40 százaléka, és 58-an fejezték be a marxista-le­ ninista esti középfokú iskolát. (Sajnos az öthónapos pártisko­ lát mindössze csak két fő, a marxista-leninista esti egyetemet szintén csak két fő végezte el.) A sok tennivaló és számos aka­ dály ellenére is egészséges folyamat indult meg tehát. Azok a gondok, amelyek a nőket foglalkoztató üzemek min­ dennapi termelő tevékenysége közepette megfogalmazódnak, tulajdoniképpen azon törekvések kapcsán születtek, amelyek létrehozták és megteremtették az új munkafeltételeket. Örö­ münkre szolgált a nőket foglalkoztató üzemek letelepítése, mert lehetőséget teremtett arra, hogy egyre több bányászfele­ ség váljék munkássá. Az említett problémák nem kisebbíthetik az elért eredmények nagyságát, azt a nagyszerű tényt, hogy új iparág honosodott meg az elmúlt évek során, amely egy­ értelműen segítette elő célkitűzéseink megvalósítását. Ami gond gazdag eredményeink mellett létezik, elsősorban az átmeneti állapotból ered és arra figyelmeztet, hogy előre látva a lehető­ ségeket, azokat jobban kihasználva tegyünk intézkedéseket. Hogy felkészültebben fogadhassuk majd az új feladatokat. Szomszéd Imre �Nők a munkahelyeken A múlt század vége óta ismert és rettegett veszély, a mun­ kanélküliség ellen törvény védi a dolgozókat, s e törvény re­ alitását maga az élet, a felszabadulás óta tapasztalt gazdasági társadalmi fejlődés garantálja. A felnőtt népesség általánosan növekvő gazdasági aktivitásán belül is különösen szembetűnő a női dolgozók számának rohamos növekedése. Az otthon négy fala közül kilépő lányok, asszonyok munkavállalási lehetőségei először az ötvenes években bővültek számottevően. A szolgálta­ tás jellegű ágazatok, a szociális-kulturális ellátás fejlődése, a ,,kenyérkereső" férfiak és az „otthonülő", „nem dolgozó" lá­ nyok, asszonyok hagyományos megkülönböztetését. A megyében ez a folyamat némi fáziseltolódással, a könynyűipar hatvanas évekbeli gyors fejlődésévél bontakozott ki, s egyúttal feloldotta az iparra jellemző korábbi területi és ága­ zati aránytalaságokat is. Az 1970. január 1-i népszámlálás időpontjában Nógrád me­ gyében 122 776 nő élt, a felszabadulást követő időszakban ez a szám közel 13 ezer fővel növekedett. A legutóbbi népszámlálás időpontjában ezer férfire a megyében 1046 nő jutott. A megye sajátos demográfiai mozgásjelenségei ugyanakkor a női né­ pesség korösszetételét is előnytelenül változtatták: az 1930. évi népszámlálás időpontjában a női népesség közel egyharmada 14 éven aluli, volt, arányuk 40 évvel később 21 %-ra csök­ kent, a már nem munkaképes korú, (55 éves és idősebb) nők aránya viszont 9%-ról 17,4 %-ra emelkedett. Ez egyben a munkába álló nők számát is befolyásolja. Az elmúlt évtizedek társadalmi átalakulását jól érzékelteti, hogy 1949-ben a munkaképes korú nők 25,6 %-a volt aktív kereső, ez az arány 1970-re több mint kétszeresére, 57,6 %-ra emelkedett. Az inaktiv - nagyrészt nyugdíjas és járandékos keresők arányváltozása a legnagyobb mértékű. (1970-ben az 55 éves és idősebb nők 6,3 %-a volt inaktiv kereső, 1949-ben csak 1,8 %.) A nők helyzetében bekövetkezett alapvető válto­ zásokat tükrözi, hogy a munkaerőforráshoz tartozó női népes­ ségen belül az eltartottak - háztartásbeliek, felnőtt női csa­ ládtagok - aránya 1970. év elejére az 1949. évi 72,6 %-ról 36,1 %-ra csökkent. A húsz évvel ezelőtt készített munkaerő­ mérleg alig ezer munkaképes korú női tanulót tartott nyilván, számuk 1970-re több mint háromszorosára emelkedett. Szá­ mított adatok alapján megállapítható, hogy a munkaerőkíná­ lat — jelen esetben a munkaképes korú aktív kereső tevékeny­ séget nem folytató női népesség - és a munkaerőkereslet mérlege napjainkban 25-28 ezer főre tehető, a területi elhe­ lyezkedés, a szükséges szakmai előképzettség szempontjából rendkívül heterogén összetételű női munkaerőtartalék létére enged következtetni. A nők munkavállalását a gazdasági fejlődés által biztosí­ tott új munkahelyeken, a munkaerő természetes cserélődésén kívül számos tényező befolyásolja. Közülük csupán a nők bio­ lógiai sajátosságait, a családban még ma is betöltött hagyo­ mányos szerepüket, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb is­ kolai végzettségüket, szakképzettségi színvonalukat említjük meg. Figyelemreméltó a nők nagyobb korcsoportonként is tapasz­ talható különböző munkavállalási szándéka is. A világhábo­ rús években általánossá vált a katonának bevonult férfiak he­ lyettesítése, később, a gazdasági válságok időszakában — ha kisebb mértékben is — az olcsóbb női munkaerő alkalmazása. Napjainkban a munkavállalási szándék kettős jellegű. Az idő­ sebb korosztályokhoz tartozó, általában több gyermeket neve­ lő nők főként a család jövedelmének kiegészítése, a maga­ sabb életszínvonal biztosítása érdekében vállalnak munkát. Ez a gazdasági szempont a fiatalabb korosztályokhoz tartozókra már kevésbé jellemző. Általában a magasabb szintű iskolai végzettség, az emberöltőkön át érvényes társadalmi szokások feloldódása után egyre inkább emelkedik azoknak a nőknek a száma, akik nem elsődleges gazdasági okok miatt, hanem hivatásszerűen vállalnak munkát. Századunk eddig eltelt időszakában a kereső foglalkozású nők száma, társadalmi szektorok, foglalkozási ágak szerinti megoszlása alapvetően változott. A századforduló első évében a dolgozó nők száma Nógrád megyében 14 441 fő. Száz, rend­ szeres jövedelemmel rendelkező nőre átlagosan 450 eltartott nő jutott. Az 1970. évi népszámlálás időpontjában megyénkben 58 594 rendszeres jövedelemmel rendelkező nőt írtak össze, többsé­ gükben — mintegy 43 ezer fő — aktív kereső foglalkozást foly­ tatott: a nők 35 százaléka volt tehát munkavállaló. Hasonló módon változott a kereső nők és az összes keresők egymáshoz viszonyított aránya is. Az évszázad első éveiben az összes ke­ resők mintegy 20-22 százaléka volt nő, arányuk napjainkban 40 százalékra emelkedett. A korábban említett öregedési folyamat egyenes következ­ ménye az inaktív kereső női népesség számának emelkedése. Az 1930-ban végrehajtott népszámlálás még csak mintegy 1500 nyugdíjas nőt vett számba, számuk 1960-ra 4500-ra, tíz évvel később — a társadalombiztosítás általánossá válása után — már 15 500 főre emelkedett. A felszabadulás után a nők foglalkoztatásában meglévő területi különbségek lényegesen mérséklődtek. Az 1949. évi népszámlálás időpontjában az aktív kereső nők aránya a mezőgazdaság súlya miatt - a községekben volt a legmaga­ sabb: 18,4 százalék. Legalacsonyabb - a nehézipar egyolda­ lú súlya miatt - Salgótarjánban volt, ahol a legnagyobb mér­ tékű volt a foglalkoztatottsági viszonyok fejlődése is. Húsz év­ vel ezelőtt az aktív kereső nők aránya a megyeszékhelyen 13 százalék volt, 1970-re 44 százalékra emelkedett. Balassagyar­ maton jelenleg az arányszám értéke 40, a községben 33, a megyében átlagosan 35 százalék. A kereső nők számának emelkedésével párhuzamosan vál­ tozott a foglalkozási struktúra is. A gazdaságilag fejlettebb országokban már a múlt század derekán megkezdődött a me­ zőgazdaságilag aktív keresők számának és arányának csök­ kenése, mely sajátos velejárója az általános gazdasági fej­ lődésnek. Hazánkban - gazdasági jelentőségétől függően Nógrád megyében is - az említett fejlődés egyik feltétele, hogy a rendelkezésre álló női munkaerőt minél nagyobb szám­ ban vonjuk be a társadalmi termelésbe, illetve hogy a női munka hatékonyabb, optimálisan termelékeny legyen. (A struk­ turaváltozás vizsgálatához a bázisadatokat az 1949. évi népszámlálás szolgáltatta.) Jelzett időpontban az összes kereső nők mintegy háromnegyede a mezőgazdasági ágazathoz tar­ tozott. Az ágazat ily magas súlya mellett figyelmet érdemel a belső struktura is. A mintegy 14 550 főnyi kereső nők több­ sége - kétharmada - segítő családtagnak minősült, közel felében 20-40 éves korú volt, tehát a mezőgazdaság poten­ ciális munkaerőtartalékát jelentette. Az önálló gazdálkodóként dolgozó nők aránya további közel egyharmadra tehető, a mun­ kásnők aránya nem érte el a három százalékot sem. A me­ zőgazdaságban aktív keresőknek minősülő nők 96 százaléka a magánszektorhoz tartozott. Csak az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében vetünk pillantást a nem mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatott nők megoszlására. Az iparban 1 500 nő dolgozott, a magánkisipar segítő családtagjai kivé­ telével munkahelyeik zömét a salgótarjáni körzetben találtuk. A további legfontosabb gazdasági ágak közül a szállítás csak 167, a kereskedelem 654 fővel részesedett. A korábban mezőgazdaságban foglalkoztatott női munka­ erő ágazatok közötti áramlása szorosan kapcsolódik az 50-es években kibontakozó iparfejlesztéshez, építőipari tevékenység­ hez. Az 1949—1960 évek közötti időszakban az iparfejlesztés Nógrád megyében nagyrészt a salgótarjáni medence fejlődését jelentette. A megye másik négy járásban — Balassagyarmat kivételével — a női munkaerőforrás felhasználására továbbra is csak a mezőgazdaságban volt lehetőség. Hasonlóképpen a munkaképes korba lépő több ezernyi nő részére vagy a megyén kívül, vagy a megye mezőgazdaságában, az egyéni gazdasá­ gokban nyílott lehetőség. Nagyrészt a fenti jelenségek együttes 13 �következménye, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők 1970 január 1-én aktív kereső nők 57,1 százaléka rendelke­ száma a tíz évvel korábbi állapotokhoz képest 21 440 főre — zett befejezett alsó- vagy ennél magasabb fokú iskolai vég­ közel másfélszeresére emelkedett. A mezőgazdaságban dolgo­ zettséggel. Az érettségizettek száma az elmúlt 20 év folyamán zó nők aránya az országban összesen is emelkedett, de az lényegesen emelkedett, hasonló irányú a változás az egyete­ emelkedés lényegesen alacsonyabb — 10 százalék alatt volt. mi, főiskolai végzettséggel rendelkezők esetében is. A közép­ (Érdemes megjegyezni, hogy ez az emelkedés alatta maradt a iskolát végzett nők aránya 1949-1970 évek között 2,7 száza­ tisztán mezőgazdasági jellegű megyékben tapasztalható emel­ lékról 12,2 százalékra, a felsőfokú végzettséggűeké 0,3 száza­ kedésnek, például Bács-Kiskun megyében 33, Békésben 16 szá­ lékról 2,4 százalékra emelkedett. zalékos volt a növekedés.) Az aktív kereső nők közel háromnegyede munkás. A fizikai A hatvanas évek elejére befejeződött a mezőgazdaság szo­ foglalkozású nők száma az elmúlt két évtizedben több mint cialista átszervezése. A nagyüzemi gazdálkodás lehetővé tette ötszörösére — 31 188 főre — emelkedett. A szakmunkás nők a legkorszerűbb technika, technológiai módszerek széleskörű aránya csak 8 százalék, ez a tény önmagában is jelzi a mun­ alkalmazását, s ez a mezőgazdaság viszonylag nagy tömegű kaerőgazdálkodás folyamatában jelentkező problémákat. A 15 munkaerőtartalékának felszabadulásához vezetett. Az ágazat­ éves és idősebb fizikai foglalkozású nők közül minden tizen­ hoz tartozó aktív női keresők száma 1966-ra mintegy 18 ezer harmadik az összes aktív kereső nők közül minden tizenhete­ főre csökkent, de még mindig mintegy 4000 fővel foglalkozta­ dik szerzett szakképzettséget, az ugyanilyen korú férfiak egytott többet, mint 16 évvel korábban. Az 1970. évi népszámlá­ harmada, illetve mintegy 31 százaléka szakképzett. lás időpontjában mezőgazdasági munkát végző nők száma A nők foglalkoztatási színvonalának további emelése több alig haladja meg a 13 ezer főt. Az összes mezőgazdasági ke­ resők fele nő, az összes keresők esetében ez az arány csak probléma nagyrészt egyidejű megoldását teszi szükségessé. 39 százalék. A mezőgazdaságban foglalkoztatott nők számá­ További iparfejlesztési szándék mellett meghatározó tényező a nak gyors csökkenése — különösen munkacsúcsokban és a ne­ munkaerőtaratlék területi elhelyezkedése, képzettségi színvo­ hezebben gépesíthető ágazatokban - helyenként munkaerőhi­ nala, a munkavállalással kapcsolatos elképzelések sokfélesége ányt is okozott, melyet az ott dolgozó nők kedvezőtlen kor- <is. Egy — a tanácsok munkaügyi hivatalaiban a korábbi évek­ megoszlása tovább súlyosbíthat. Az 1970. évi népszámlálás időpntjában az ágazatban dolgozó nők 87 százaléka harminc ben végrehajtott vizsgálat eredményei szerint a munkát keresők évesnél idősebb, de magas - 41 százalékos - az 50 éves és egy százaléka egyedülálló, közel harmadrészüknek a munka­ idősebb nők aránya is. végzés mellett a család, többnyire kiskorú gyermekek gondozá­ Részben a mezőgazdasághoz tartozó — később réteget vál­ sára is ügyelniük kell. Rendkívül alacsony a szakképzettség­ toztató — női népesség csökkenése, másrészt a korábban csak gel rendelkezők aránya, ők lakóhelyükhöz közel szakmájában háztartásban foglalkozóik munkavállalása volt a forrása a nem vagy nem tud, vagy nem is kíván elhelyezkedni. Döntő több­ mezőgazdasági munkaköröket betöltő nők gyors létszámemel­ ségük csak könnyű fizikai munkát biztosító munkalehetőséget kedésének. A megye második ipari centrumává fejlődött Ba­ fogad el, a bármilyen jellegű fizikai munkát, több műszakos lassagyarmat, ahol az iparfejlesztési politika elsődleges fel­ munkarendet is vállalók aránya 10 százalék alatt volt. adatának tekintette a könnyűipari - zömmel nőket foglalkoz­ Kétségtelen, hogy a nők ilyen gyors és nagymértékű aktivi­ tató - munkahelyek telepítését. A községek egész sorában — zálódása — lapvető hasznossága mellett — néhány problémát Pásztón, Jobbágyiban, Homokterenyén, Kazáron, Nagybátony- is eredményezett. ban - működnek új, a könnyűiparhoz sorolható új üzemek, Alapjaiban különbözik a rendszeres munkatevékenységet melyek végső soron a nők elhelyezkedése kapcsán jelentke­ ző problémákat hivatottak megoldani. Az 1970. évi népszám­ folytató és csak a családi funkciókat ellátó nők életmódja. Az lálás időpontjában az ipari ágazatok és az építőipar együttes a tény sem igényel különösebb bizonyítást, hogy ez a folya­ részesedése 38 százalék felett volt, ezen túlmenően közel azo­ mat is hozzájárult a születési arányszámok, a természetes sza­ nos arányban részesedett a mezőgazdaság és a további ága­ porodás elmúlt időszakban megfigyelhető rendkívüli mértékű visszaeséséhez. A problémák köre tovább bővíthető, helyette zatok is (30,4 illetve 31,3 százalék.) azonban azzal a gondolattal zárjuk tanulmányunkat, hogy a A gazdaságilag aktív nők mobilizálódásának egyik eredmé­ nők gazdasági aktivitásának fokozódása része és alapja az nye a népgazdasági ágak szerinti összetétel változása. Az osz­ egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának, útja társadal­ tály- vagy réteghelyzet változása sok esetben együtt járt — az esetek egyrészében szükséges előfeltételként - az általá­ munk anyagi, politikai, erkölcsi és kulturális fejlődésének. nos és szakmai műveltség emelkedésével, a foglalkozási mi­ Tamás Pál nőség változásával. 14 �Csongrády Béla kitüntetése egyszemélyben szólt a népművelőnek és a pártmunkásnak. Milyen tö­ rekvések vezették hivatalos és azon kívüli mun­ kájában, mindennapi tevékenységében? Madách-emlékérmesek „megvallatása" Az idén tizedik alkalommal ítélték oda a Nógrád megyei Tanács alapítványát, a Madách-emlékérmeket. Ezúttal MARTON ENDRE, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője, RÉTI ZOLTÁN festőművész, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója, és CSONGRÁDY BÉLA, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága propaganda és művelődési csoportjának vezetője részesült a kitüntetésben. Az emlékplakettek min­ denkori odaítélése a végzett munkát „jutalmaz­ za", elismerést és megbecsülést jelent, s eqyben megerősítést, további bátorítást és ösztönzést az alkotó, közvéleményt formáló cselekvésre. Marton Endre Madách Imre Mózes című drámájának színreviteléért kapta meg az emlékérmet; ünnepélyes átadása­ kor mondotta: „Négyszer ért öröm a Mó­ zessel kapcsolatban: először amikor be­ mutattuk és olyan sikere volt, hogy hatá­ sára sokan rehabilitálták az eddigi „egyműves” Madách-képüket. Majd amikor - második alkalommal — megkaptam érte a Kossuth-díjat. Harmadszor tavaly nyáron, amikor eljátszottuk a Sze­ gedi Szabadtéri Játékokon, és 22 000 em­ ber tapsolhatott Madách művének: és negyedszer most, amikor átvehetem ezt a kitüntetést. Hiszem, a megtiszteltetés nem csak engemet ért, hanem a Nemzeti Színház egész, Madách-hívő társulatát.” - Rendezőként hányszor dáchcsal találkozni? volt alkalma Ma- — Két Madách-művet rendeztem ed­ dig: a Mózest Keresztury Dezső átdolgo­ zásában, és a Csák végnapjait. Mindket­ tő nagy siker. A Mózes hatodik szezon­ ja megy a Nemzeti Színházban, túl van a 300. előadáson; a Csák végnapjai az 50. előadásnál tart. — Mivel magyarázza a Madách-művek e nagy sikerét? — Mindenképpen azzal, hogy olyan gondolatot vetnek fel, amelyek a ma em­ berét is foglalkoztatják; hiába játszódnak a történelemben, élőn szólnak a mához. Mert miről van szó a Csák-ban? Arról, hogy minden nagyság, vonzás és tehet­ ség, ha nem tud megújulni, a kornak megfelelően akcióképessé válni — elbu­ kik. A Mózes gondolatánál sincs moder­ nebb, azt hiszem; fő vonala: a népből választott vezető és a vezetettek kérdé­ se. — A Nemzeti Színház társulata a Mózest múlt év nyarán bemutatta a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Milyen koncepcióbeli, rendezői változ­ tatásokat tett ez szükségessé? — Lényegében minden maradt a he­ lyén .. még a térszínpad is. Egy dolog kapott nagyobb hangsúlyt: a tömeg de nem létszámban, hanem úgy, hogy élőbbé vált; a téren árnyaltabbá, válto­ zatosabbá lehetett tenni Mózes és a tö­ meg, vagyis a vezető és a vezetett kap­ csolatát. — Milyen fő rendezői törekvések vezették Madách-művek színpadra állításában? a — Meggyőződésem, hogy Madách Im­ re nemcsak Az ember tragédiájának az alkotója. Az említett valóban kiemelkedő műve, de lassan le kellene szokni már arról, hogy csak ezt tartjuk számon. Így nem tiszteljük eléggé Madáchot... El­ lenzőinek érvelése, hogy Madách könyvdrámákat írt, hogy műveit nem le­ het bemutatni. Ez nincs így; ez a XIX. század színpadára vonatkozott. Ma Madách teljesen egyértelmű és előadha­ tó szerző .. Műveinek színpadra állítá­ sában másik dolog is sarkallt: még a hat­ vanas évek közepén elhatároztam, hogy mindent el fogok követni azért, hogy a feledésbe merült — oly kevés, de mégis értékes — magyar klasszikus drámákat sorozatban, a lehetőségek szerint, meg­ rendezzem. — Madách esetében ... ? — A „Tragédia" nem elfelejtett mű, de Madáchtól ezt rendezem legközelebb. A bemutatót 1975-re tervezzük. A következő évben pedig Goethe Faustját mutatnánk be... Hogy miért e sorrendiség? Mert sokan azt állítják, hogy a „Tragédia” a Faust másolata, árnyéka. A két egymás utáni előadással e felfogás helytelensé­ gét szeretném bebizonyítani; Madách drámája önálló mű, és remekmű. Emlé­ keztet a Faustra, de nem másolata: nyel­ vében, gondolatiságában, nemzeti szel­ lemében más. Ügy érzem, hogy az íróval és önmagunkkal szembeni kötelesség is, hogy egyszer ezt határozottan kimondjuk. Az új „Tragédia”-előadás alapja az álmok dinamikus egymásutánisága lesz: tézis-antitézis-szintézis, ami együtt egy egységet zár le. — Hogyan zéseire? emlékezik eddigi Madách-rende- — Madáchot felfedezni a modern szín­ padnak — minden problémája ellenére — nagy öröm számomra, és mindig nagy kedvvel és becsvággyal tettem. Madách színházát megteremteni a modern szín­ ház számára — úgy gondolom —, egész színházi kultúránk nagy nyeresége. Ter­ mészetesen nem volt könnyű munka, minthogy számomra minden rendezés önmagammal szemben — a mű minden értékét felmutató — kegyetlenül igényes munka. S a legnagyobb nehézséget nem is a művek színpadra állítása okozta, mint inkább a művek bemutatása körül kirobbant szenvedélyes vita. Nagyra be­ csülöm az irodalmárok féltő álláspont­ ját, amelynek lényege az volt, hogy egy szót sem szabad megváltoztatni a mű­ ben, mégis -úgy vélem, hogy a mű ér­ telmét és értékét nem sértő javításokat el kell végezni. Ez az élő színház minden­ kori feladata és kötelessége. Ebben rend­ kívül nagy segítőtársat kaptam Keresztury Dezső személyében. S meg kell említe­ nem, hogy a Madách-művek — most már elmondhatjuk — értékes sikersorozatában eszményi munkatársat kaptam Sinkovits Imre és minden szereplő színész részvé­ telével. Enélkül nem jöhetett volna létre ez a Madách-reneszánsz. - Azt hiszem, megbocsátható „bűn", ha az embert az átlagosnál nagyobb, de még egészségesnek mondható lokálpat­ riotizmus fűti. Minden megnyilatkozásom­ mal, munkámmal arra törekedtem, hogy bebizonyítsam: ma már hamis és korsze­ rűtlen az a kép, amit Salgótarjánról és a megyéről korábban festettek. S itt el­ sősorban — munkámmal összefüggésben - a művészeti nevelés területén elért nagy mérvű előrelépésre gondolok . . . - Mit jelent ez a valóságban? - Salgótarjánban rendszeresen ren­ dezünk például nagy, országos jelentő­ ségű tárlatokat; az utóbbi tíz év alatt megszaporodtak köztéri szobraink. Sike­ rült a Szolnoki Szigligeti Színház és az intézmények, valamint a tanácsok közötti eredményes kapcsolatok kiépítése. Zenei téren is - ami köztudottan lemaradt a többi művészetek között - sikerült előre lépnünk: az Országos Filharmóniával való megegyezés alapján létrehoztuk a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekart. De nagy fejlődést értünk el a filmesztétikai nevelés területén is, amit a filmklubok és az Art Kinok léte szembetűnően bizo­ nyít . . . S óriásit lépett előre az ismeretterjesztés .. . Egyúttal itt jegyezném meg, hogy amikor a fejlődésről beszélek, ak­ kor azt mindig két vonatkozásban értem: egyrészt az alkotók, a művészek vonat­ kozásában, akik számára biztosítottuk az alkotás feltételeit, másrészt a közönség, a munkásság vonatkozásában, akik szá­ mára viszont a befogadást tettük lehető­ vé, illetve könnyítettük meg. - Népművelési felügyelőként kilenc esztendeig dolgozott a Salgótarjáni városi Tanács VB. mű­ velődésügyi osztályán. Az elért eredmények te­ vékeny résztvevője volt, sok esetben kezdemé­ nyező szerepet játszott. Munkáját milyen tényezők határozták meg, motiválták? — Az egész munka keretét egy tíz év­ vel ezelőtt született megyei párthatározat adta meg Salgótarján kulturális cent­ rummá fejlesztéséről. Ezzel a hivatalos megfogalmazással voltak összhangban az én személyes lehetőségeim és vágyaim. Munkámhoz lendületet adott a várossá nyilvánítás 50 éves évfordulója. Méltó megünneplésére — ez több éves munka volt — kulturális bizottságot hoztunk lét­ re, amelynek titkárává választottak. Így tehát valamilyen oldalról a városban le­ vő minden kulturális rendezvényhez kö­ zöm volt. — Irással is rendszeresen foglalkozik. A Palóc­ földben első - Rimay Jánosról, Balassi Bálint tanítványáról írott tanulmánya — végzős egye­ temista hallgató korában, 1963-ban jelent meg. 1967-ben lett a folyóirat szerkesztőségi tagja és a Körkép rovat vezetője. Szerző és szerkesztő egy­ személyben; milyen célok vezették? - A kulturális hagyományok ápolása és a kelet-európai népek irodalmának, kultúrájának megismertetése. Mikszáth-, Madách- és Bérczy-kutatásokat folytat­ tam, számos művelődéspolitikai és esz­ tétikai jellegű cikket, tanulmányt írtam. A szomszéd népek irodalmával való fog- 15 �lalkozás pedig valóságos hobby, amely abból fakad, hogy az egyetemen orosz és — fakultative — román nyelvet tanul­ tam. S mint rovatvezető, fő törekvésem az, hogy minden jelentős kulturális ese­ mény bekerüljön a lapba, hogy a jövő olvasója visszalapozva, kronologikus tü­ körképet kaphasson. Mert meggyőződé­ sem, hogy a jövőnek is írunk. - Van-e olyan munkája, amit különösen ked­ vel? - Igen. A Salgótarján története című kötetben megjelent tanulmányomat, amely a város 1945 utáni kulturális fejlő­ déséről szólt. A másik pedig egy részta­ nulmány a megye felszabadulás utáni népművelésének történetéről. - Jövőbeni tervei? - Először mint rovatvezető válaszolok: tovább bővíteni, megyénk határain túl is, az alkotók körét, és a rovat kritikai hang­ jának erősödésén munkálkodni. És mint pártmunkás: továbbra is a párt művelő­ déspolitikájának végrehajtása a város és a megye — kulturális felemelkedésé­ ért. Réti Zoltán személyében olyan művész és pe­ dagógus részesült a kitüntetésben, akinek ér­ deklődése gyermekkorától kezdve egyenértékűn kétirányú: képzőművészeti és zenei. - Milyen gondolatokat, érzelmeket kívánt fest­ ményeiben „megfogalmazni?" - Ezzel úgy vagyok, hogy jobban sze­ retem, ha a képeim beszélnek. Mert bár­ milyen szépeket is mondok a világról, mely minket körülvesz, bármennyire irtó­ zom is a veszélytől, amely feketévé vál­ toztatja a tiszta forrást, és élvezhetet­ lenné a friss levegőt, a szavak nem ér­ nek semmit, ha a néző képeimből mind­ ezt ki nem olvassa. A természet szépsé­ gét, az ember és a táj egymásrautalt, egymásraható harmóniáját kívánom meg­ jeleníteni. Itt, Nógrádban . . . Mert hiába mondják, hogy a dombok itt is olyanok, mint — mondjuk — München környékén; nem: olyanok, és mégis egészen mások . . Egyébként honvágyas típus vagyok. A há­ ború alatt és után sokat hányódtam, s életem folyamán mehettem volna - hív­ tak - sokfelé, de nem mentem. Itt szü­ lettem Nagyorosziban, Nógrád megyé­ ben. Nem tudnék máshol élni. Még ren­ geteg tervem van, amit szeretnék meg­ valósítani. - A zenéről még nem ejtettünk szót, holott ön zeneelméleti szakember, a Liszt Ferenc Tár­ saság alapitó tagja, zenepedagógus, karvezető is, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatója. Hogyan ítéli meg a megye és Balassagyarmat zeneiskolai helyzetét? - Statisztikai tény, hogy Nógrád me­ gye a zeneiskolai ellátottság terén még ma is hátul jár a megyék sorában. Kü­ lönösen rossz a helyzet a megye nyuga­ ti felében. Mert míg Salgótarján és Hat­ van között jópár zeneiskolát találunk, addig Salgótarján és Vác között csak a miénket: Balassagyarmaton. Lehetősé­ 16 geink behatároltak; az idén negyven je­ lentkezőt voltunk kénytelenek elutasítani, a jelenlegi anyagi körülményeink között pedig fejlesztésre semmi remény nincs. Ezért vetődik fel nagyon élesen, szinte követelődzően a kérdés: hogyan fognak zenét tanulni a környék — fizikai — dol­ gozóinak gyerekei? Az alapvető szerve­ zeti problémákat meg kell oldanunk, mert ez a tartalmi munka további mélyü­ lésének feltétele. A zeneiskolai hálózat fejlődése szempontjából mindenesetre sokat várok attól a határozattól, amely célul tűzte Balassagyarmat középfokú kultúrcentrummá való fejlesztését. — Egyes vélemények szerint megyénk zenei éle­ te elmaradott, különösen, ha más művészetek­ hez viszonyítva nézzük. Mi erről a véleménye? - Nem hiszem, hogy ezek az állítások a valóságot fejezik ki. Nem igaz, hogy a zene annyira lemaradt volna megyénk­ ben. Ez csak látszólagos — véleményem szerint — és abból fakad, hogy keveseb­ bet foglalkozunk vele szóban - külön­ böző fórumokon — és írásban — sajtó­ ban, folyóiratokban -, mint más művé­ szeti ágakkal . . . Különösen az utóbbi négy-öt esztendőben mérhető jól, meny­ nyit fejlődött tartalmi, minőségi szempont­ ból megyénk zenei élete. Tanulóinkegy­ re gyakrabban érnek el sikereket orszá­ gos bemutatókon, versenyeken. Iskolánk egyik tanulója hozta el például nemrég az észak-magyarországi területi hang­ verseny első díját. A szegedi országos hegedű és fa-fúvós versenyről mindhá­ rom Nógrád megyei - salgótarjáni, nagybátonyi és balassagyarmati - iskola értékes díjakkal tért haza. Ezek a sikerek adnak önbizalmat valamennyiünknek, s egyben bizonyítják: komoly tartalmi, mi­ nőségi munka folyik az iskolákban. Szűts Pál, a nagybátonyi zeneiskola igazgató­ ja, tudjuk, zeneszerző: műveit játsszák az iskolákban, bemutatókon; Virág László Salgótarjánban a szimfonikus zenekarral dolgozik kitűnően; a balassagyarmati kamaraegyüttest jobban ismerik az or­ szágban, mint itthon, a megyében. Sze­ rintem jobban oda kellene figyelni zenei életünk eseményeire, ezeket jobban meg kellene ismertetni megyénk lakosságával. - Könyvet ír; hallhatnánk erről bővebben? - Kmetty Kálmán biztatására és a Ba­ lassagyarmati Városi Tanács támogatá­ sával kezdtem a város szülötte, Rózsa­ völgyi Márk életével és munkásságával foglalkozni. Helytörténeti munkának in­ dult, s kiderült, hogy hézagpótló zenetörténeti mű lesz belőle. A Zeneműkiadó Vállalat 1975-ben fogja megjelentetni. Sulyok László �Kemerevói költők bemutatása Távol élő barátok üzeneteként, üdvözleteként közlünk most néhány verset egy közeljövőben megjelenő, orosz-magyar nyelvű antológiából: a kötet megyénk felszabadulásának 30. évfordulójára a Corvina adja ki. Immár egy évtizede, hogy Nyugat-Szibéria egy országnyi táját, a Kemerovói-területet és Nógrád megyét testvéri barátság köti össze, amely egyre mélyül és gazdagodik. Naponta megbizonyosodhatunk arról, hogy milyen erős és őszinte megismerési vágy él a két táj lakossága szivévében egymás iránt. Valóságos felfedező mozgalom ez már, nem pusz­ tán érdeklődés és kíváncsiság. A kötet — melyből a verseket válogattuk — a kemerevói és nógrádi költők, képzőművészek közös bemutatkozásának dokumentuma. Alkotó művészeink a költészet és kép láttató-erejével jelenítik meg az embe­ reket, a tájat, a multat, a jövőt, a gondolkodást és érzelmeket, a min­ dennapok örömeit, gondjait: a sokszínű és nagyszerű életet. A kemerevói költők verseinek közlésével kezdjük el a Palócföldben a szomszédos népek költészetét bemutató sorozatunkat, és ez így válik különös jelentőségűvé, jelképessé a népek barátságának ápolásában vállalt szerepünk szempontjából. Buravljov, Jevgenyij Szergejevics hogy szívünkben apáink éljenek, a szél arcunkat ne kímélje meg, ősz Üstökünkbe tépve egyenest. . . — mert elnyűvődött munkában e test —, Nem rejt bokor, makacs erőnk ha fogy. Buravljov, Jevgenyij Szergejevics. 1921-ben szü­ letett a kauzsszki körzetben. A katonai műszaki repülőiskola elvégzése után sok évig szolgált a katonai légierők egységeinél és a szovjet hadsesereg műszaki alakulatainál. 1961-ben levelező tagozaton végzett a Gorkij Irodalmi Intézetben. Eddig 11 verses- és prózai kötete jelent meg. 1961-ben vették fel a Szovjet Írók Szövetségébe. Az életrajz így indult valahogy: A vörös zászló fennen lobogott, és jött vissza a polgárháború katonája, apánk — a lőttkarú. Az éhinség évében szült anyánk - fajtát folytatni —, csak ezt hagyta ránk Fiaskóból szoptunk lágy emlő helyett - a sovány anyák nem adtak tejet -, pár év múlva az apák zászlaját fogva esküdtünk, harcoltunk tovább . . . Az életrajz így indult valahogy: naponta nyolc-tíz támadás, halott . . . Az életrajz így indult valahogy: - A tank alá! Akkor robbanni fog! Aztán az érmék: Bresztért, Berlinért. . . aztán a hajók — feledve a vért —, új építkezés, állvány erdeje, a vitorlákban keresés szele. Az életrajz így indult valahogy: A költő, ha ír — gyalupadra rogy, aztán az élet regéi nyomán vékony könyvecske, első zsenge. Ám mi nem azoknak írtunk verseket, kiknek az élet csupa élvezet, divatos cipők, ingek — a világ: kik ajkbiggyesztős mosoly-figurák. Lehet semmink sincs. Szegények vagyunk. De a Haza, az él miáltalunk, Az életrajz így indult valahogy . .. (Jobbágy Károly fordítása) már kezdenénk is: no, mi van? s ekkor nagy ívben bolyongva, teherkocsi botladozik, hát szemlesütve, feltápászkodva, mohón megszívják a cigit, a szerszámokhoz így térnek vissza, s röstelkedőn köhintenek: hej, barátocskám, sűrgős a munka, majd beszélgetünk, ha lehet. (Vihar Béla fordítása) Bajanov, Boriszov, Viktor Mihajlovics Mihail Bajanov, Viktor Mihajlovics. 1934-ben született a Fjodorovics kemerovói körzetben. Jelenleg Diesel-mozdony vezető. 1957 óta publikál. Verseskötei: „Harmat” (1963) „Túl a füzes folyón" (1965), „Szülőföl­ dem” (1967). Elbeszéléseket is írt, amelyeket Kemerovóban adtak ki. 1965-től tagja a Szovjet Írók Szövetségének. Öreg ácsok Bár megvénültek, ám azért mégse, a küzdelmet nem adták fel. A nagyapáik éles fejszéje kezükben még nem tompult el. A nyugdíj. Nemrég hozta a posta. Most tán sutban üljenek? Az udvart söpörjék fel csinosra? A kolhoztól jött üzenet: Lám, rozzant a híd, javítsátok meg! Feledve hinárt, patakot, megyek iszapban, pára reszket, buzgalmukon ámuldozok. Hány öreg mester, mind meghajolva, a gerendákat hasítja, sorra lesújt a fejsze, sebesen, egy hajszálnyira a csizma mellett, hangtalanul, figyelmesen. De ha ott jársz véletlenül, A halál szólítnak, foglalj köztük helyet, majd dohány Is előkerül, a mellbevágó, zöld szűzdohányuk, mint most is, jó komótosan, a falu dolgát, hogy meghányjuk, Boriszov, Mihail Fjodorovics. 1924-ben született az Altájban. Tizenhét éves korában, egyenesen az iskolapadból önként jelentkezett, hogy meg­ védje hazáját a fasiszta megszállóktól. A Szov­ jetunió Hőse magas kitüntetésre érdemesítették. Jogi egyetemet végzett. 1965-ben Kemerovóban jelent meg első verseskötete, a „Hűség", és 1969-ben a második: „Nyugtalan visszhang”. Katonasors Rágondolunk, s elborul a kedvünk: Minket darvak hangjai helyett Kürtszó keltett, s kényszeredve mentünk, Gyermekkorunk semmibe veszett. Zöld alkonyban. Ablakát kihajtva, Ábrándjaink nem hallhatta lány A háború katonavonatba Zsúfolt minket iskola után. De a tűzben, Srapnelvijjogásban, Hol áldozatra várt, Katonasors, sem én, sem a társam S ha láttok is el-elkomorulni — Ott nem gondolhatott senki rád! Sok emlékünk mint fájás betölt — Ma is,mint rég, katonák vagyunk mi 17 �A jó frontján, mely előretört. Vád ne érjen, múló pillanat csak! . . . Hisz míg suttognak a jegenyék, Mind tisztábban Hallani a darvak Hívó, messzi trombitajelét. (Polgár István fordítása) Jurov, Gennagyij Jevlampievics Jurov, Gennagyij Jevlampievics. Kemerovóban született 1937-ben. 1959-ben végezte el tomszki egyetem történeti-filológiai fakultását. Jelenleg a kemerovói területi újság munkatársa. Verseskötetei: „Kék fáklya" (1964), „Elfutó messzeség" (1968), „Partok" (1970). A vérengző borz A vérengző borz Árnyként suhan, s a hátán a sűrű csíksorok. Táguló pupilláján vérszomj, iszony lobog. Akkor talákozz véle, ha veszted vállalod, mert vészt hordoz két szeme, s kit megmar, az halott. Kőhányta omladékon, víz mentén, sebesen, a borz nyomomban oson, s a lépte nesztelen. Engedi, heverjem csak, s álmomban tör oda, nekiugrik nyakamnak, belémhasít foga. Ismerem gonosz dühét, amint buzgón követ, szája vörös üregét, ínyét, az éheset. Rég érzem szándékait, lapul, leselg, rohan, véremről ábrándozik, felinná szomjasan. Éj sürget, hogy hamarost fedélt leljek, de nem! Megtöltöm golyóval most kétcsövű fegyverem. Bár a tajga hűs nagyon, bevárom. Ott szalad . . . S a célgömbbél elkapom, a fölugró vadat. (Vihar Béla fordítása) Fjodorov, Vaszilij Dimitrievics Fjodorov, aVszilij Dmitrievics. 1918-ban született Kemerovóban. 1938-ban végezte el az Aviációs Technikumot, azután repülőgépüzemekben dolgo­ zott művezetőként és technikusként. „A hetedik égbolt" című poémája és „Három kakas" című kötete elnyerte az Oroszországi Szovjet Szövet­ ségi Szocialista Köztársaság Gorkij állami diját. Vaszilij Fjodorov egyike a legikemelkedöbb és legnépszerűbb szovjet költőknek. 18 Az élet fő Az élet fő alapja egyszerű: nő ajka . .. férfi ajka ... Az élet jó alapja egyszerű: mell a mellet add takarja. Az egész alapja bölcs s egyszerű ahogy tavasszal a rügy hajt s a fű Hát a katonák vére? Hát a feleségük fájdalma? Hát a stroncium a felhők bokraiban? Csupa tévedés, csupa melléfogás, évszázados tévelyedés száz meg száz. De az élet alapja, az egyszerű: nő ajka . .. férfi ajka . . . (Majtényi Zoltán fordítása) Pinajev, Alekszandr Jefimovics Pinajev, Alekszandr Jefimovics. 1907-ben született Marijnszkben. Fiatal korában az aldanszki lelő­ helyeken aranyásóként és Komszomol-funkcionáriusként dolgozott. Elvégezte a tomszki Technoló­ giai Intézetet, dolgozott szibériai építkezéseken, munkatársa volt a Bányászati Tudományos Kutató Intézetnek. Három verseskötete jelent meg. Ezelőtt Ezelőtt nem is oly sok évvel, Csak néztem őket, kisgyerek, Anyám előtt bátyám letérdelt, Búcsút vett, s fölemelkedett: - A messzi útra áldj meg engem Áldj meg, nehéz a feladat, Áldj meg, győzzek a küzdelemben, Viseljem el a bajokat. Áldj meg, hogy boldogságban éljek, Áldj meg, hogy ne féljek sosem, Anyai hatalmaddal áldj meg, hogy ne veszítsem életem! S fenségesen anyánk felelte, Hazánkként bölcs és büszke volt: - A halál balra — jobbra menj, de Balra, ha a becsület ott! Más e kor, az élet de más már, S mást él majd, aki most gyerek, Magasztosabbat e szokásnál, Szebbet én mégsem ismerek. (Polgár István fordítása) Nyegbogatov, Mihail Alekszandrovics Nyebogatov, Mihail Alekszandrovics. 1921-ben született Gurlevszben. Háború után a Kuznyecki Szénmedence című újság irodalmi munkatársa­ ként és a körzeti rádióállomás tudósítójaként, to­ vábbá a Kemerovói Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. Több mint tizenöt éve hivatásos iro­ dalmár. 1962-ben felvették a Szovjet Írók Szö­ vetségébe. Útravaló Szülőföldemet bejárta nem hoztam útravalót, csak ami a szívnék drága, zúgó-zengő nyírfa szót, felhőfonal színezüstjét, mély kék égen, ábraként, kanyargós hegyhátak mentén úszik Szalair felé. Bacsat folyó csacsogását hoztam el emlékül én, hol virágos lombú nyárfák alatt lányt vár a legény: fanyar füst lágy fenyőágon, folyónk friss csíkja felett, fű, mely zsongó illatárt ont, nefelejcses kis sziget. . . Kedves utaim se hagytam: követ déli verőn hogy égették pőre talpam hajdanán a hegytetőn. Nagy kincset, kedves vidékem, nem vártam errefele, batyúm, hát bizony szegényes, viszont a szívem tele. (Majtényi Zoltán fordítása) (Majtényi Zoltán fordítása) Szaulov, Anatolij Petrovics Szaulov, Anatolij ePtrovics. 1942-ben született a kemerovói terület Leninszk-kuznyecki körzetében. Elvégezte a tomszki Pedagógiai Főiskolát. A tomszki és kemerovói televiziós stúdió szerkesz­ tőjeként és a körzeti újságok tudósítójaként dol­ gozott. Két verseskötete jelent meg. Rezgő délibáb a réten, fű hullámzik, nap tüzel. Illatával kósza szélen kamilla és hárs üzen. Kakukk jajdul. Nem fénycsöppek, kék virágok lángja ég lenn a fűben — kakukk-könnyek csillámlanak szerteszét. Csipkeágat félrehajtva földre hajlok: erre jut, lám, füvek közt, itt meg arra egy kis ösvény: hangyaút. Füvek kérnek: - Harmatunk már, nézd, feliitta mind a nap! Rőt jégcseppek a szamócák, hajladozva ringanak . . . Rám kacsint az érő hajnal, és szelíden, mint anyám, simogatva megvigasztal karmos-mostoha csalán. (Végh Miklós fordítása) �Kiszeljov, Igor Mihajlovics Kiszeljov, Igor Mihajlovics. 1933-ban született az Altájban. 1955-ben fe­ jezte be a novoszibirszki Pedagógiai Intézet irodalmi fakultását. Jelenleg a területi ifjúsági lap, a „Kuznyecki komszomolista" tudósítója. Verseskö­ tetei: „Bimbófakadás” (1966) és „Jaroszlavna” (1968); mindkettő Kemerovóban jelent meg. Magasság B. Volinov űrhajósnak Csillag zuhant az álmos sztyep fölött, az égre fényes tűz-csíkot hasítva . . . Az ő szivébe nézett, s útra hívta őt a magasság, amely érte jött. a bányaváros, a kedves, derék, - mert nem könnyű az útja a magasnak — nevelte lassan-lassan gyermekét keménynek és merésznek, és makacsnak. Szellő-kezekkel a hajába túrt, gondoskodott ütésről, horzsolásról, - s végül ő maga is sokat tanult keménykötésűnek nevelt fiától. A strandra vágtatott a sok barát, - óm őt egy más út igérete vonta: edzésre járt a vén ugrótoronyba, s a nyújtón óriáskereket csinált. Útja (födön, - nem csillagok között) nem emlékeztet semmilyen mesére. De kiskorától úgy vágyott az égre, hogy egyszer mégis szárnya ütközött. S lám, űrhajóját csillagos mesék honában viszi most előre bátran, s ott van szeretve, féltve a nyomában a bányaváros, a kedves, derék amelynek lám, most szaporult a gondja, mert a másik fiút figyeli már, ki edzésre jár az ugrótoronyba, s a nyújtón óriáskereket csinál. (Lothár László fordítása) Izmajlov, Vlagyimir Alekszejevics Izmajlov, Vlagyimir Alekszejevics. 1926-ban született az Altájban. Fiata­ labb korában falusi könyvtárosként és könyvelőként dolgozott. 1953-ban kezdett újságíróként dolgozni, ugyanebben az évben jelent meg Kemerovóban első verseskötete. A Szovjetszkaja Rosszija Könyvkiadó 1967-ben jelentette meg Izmajlov összegyűjtött verseit „Hólepte fenyők" címmel. 1963 óta tagja a Szovjet Írók Szövetségének. Barátom, egy napon, be furcsát fkérdezett: Mezsdurecsenszkóban miért sok a gyerek? Ha a főúton sétálsz, lám, úgy tűnik, nosza nem tajgai város ez, hanem óvoda! Miért? Merthogy szép hely? Ez lenne a titka, vagy azért, mert vize üde, forrástiszta, azért, mert beárad tavaszkor, az erdők illata, mint részegítő bor, s ha az alkonyattal a sugár kigyullad, még az apókák is koszorúkat fonnak. A férfiaknak meg, gondjuk félretéve, vérüket fölgyújtja asszonyuk szépsége. Azért, mert azt látod, bárhová is lépj itt, e fiatal várost az ifjak építik. Ó, irigykedjetek, ti, ódon városok, e házak sorára, hol ifjú láng lobog, hol narancsszín réten legény megy a lánnyal, s fölékitik egymást izzó tűzvirággal. Mennyi zselnicemeggy! A hegyet belepik! Ifjak dala harsan estétől reggeliig. S ha közben elhallgat, szünetel az ének, kicsiny unokákra számíthattok, vének. Barátom, egy napon, be furcsát kérdezett: Mezsdurecsenszkóban miért sok a gyerek? Legyintettem, aztán megvontam vállamat: Miért?, miért? Talán az éghajlat miatt.. . (Vihar Béla fordítása) 19 �Mahalov, Valentin Vasziljevics Mahalov, Valentin Vasziljevics. 1933-ban született Gorkij városban. 1958ban végezte el a leningrádi egyetem filológiai fakultását. Az Építők Új­ ságának tudósitója. Versei, karcolatai, elbeszélései 5 kötetben jelentek meg Kemerovóban. Megálmodom e a májust még ezerszer, olyannak látom, mint valaha rég: tajgánk súlyos szempilláján a szender reszketve szűri az ég kék szinét. Valahol fönn a messzi fellegekben szalag leng, lökhajtásos gép nyoma. És újból hívogat a munka engem: kószáljak napos tájunkon tova, 20 csodáljam meg a fiatal világot, fogjak markomba álmos csillagot. Elmegyek hazulról. Ajtót kitárok. Kéklő májussal szembe baktatok. Hol rakoncátlan a szél, arra váltok, hol erejét próbálja a folyó, hol naszádként száguldnak jéghasábok, s málló oldaluk naptól oIvadó. Mindazt a mozgást én szívemmel érzem, csordultig tölt és magával ragad, gondot-bajt, nyűgöt elsodor keményen, hordja rossz, téli kábaságomat. Új távlatokat tár elémbe sodrón, soha szemem még nem látott ilyet! Légszomj kínoz, versek fojtják a torkom, melyeket kiagyalni nem lehet. (Majtényi Zoltán fordítása) �HAGYOMÁNY Nógrád megye sajtója az államosításokról A Magyar Függetlenségi Frontnak Szegeden 1944 decemberében, a kom­ munisták kezdeményezésére megfogalmazott programpontjai között szere­ pelt— az agrárforradalmat megvalósító földosztás mellett—néhány iparág államosítása is, melynek lehetőségét az új hatalmi viszonyok tették lehetővé 1945 decemberében létrejött a kommunisták vezetésével a Gazdasági Főtanács, mely fontos szerepet játszott az ipari üzemek államosításának előkészítésében. Hamarosan megszületett a szénbányák állami kezelésbe vételét kimondó törvény, azonban a bányák államosítását jelentős poli­ tikai felvilágosító munka előzte meg. Gyűléseken, pártnapokon ismertették az MKP határozati javaslatát a munkásokkal. A bányász szakszervezet 1945 december 7-i ülésén Nógrádi Sándor ipar­ ügyi államtitkár jelentette be először a bánya államosítását. Erről az ese­ ményről a Munkás Szó december 15-i száma ír: „Nógrádi elvtárs hatalmas és mindvégig nagy érdeklődéssel kísért beszédében többek között bejelen­ tette, hogy az államosítás a közeljövőben a nehéziparban és az erőművek­ nél is bekövetkezhetik. Az államosításban azonban a bányákban kell elől­ járni, mert a szénre igen nagy szükség van és a szükségletet betölteni csak államosítás révén lehet... csak a szocialista pártoktól támogatott ál­ lamkormányzat tudja értékének megfelelően ellátni a munkásságot és a termelést is csak ő tudja azon a nívón tartani, amelyre szükség van ... a munkásságnak is kell áldozatot hoznia, napi legalább 2000 vagon szénre van ma szükség, melyből most csak 1600 vagont tud termelni a magyar bánya ... a salgótarjáni medencében is a mai 270 vagonról 330-340 va­ gon termelésre kell felemelkedni ... a termelés fokozása érdekében a bá­ nya élére biztosok fognak kerülni... Egy nagy csatáról van szó, a szén­ csatáról és ezt a csatát meg kell nyernünk! - fejezte be beszédét Nógrádi Sándor. Az iparmedence legjelentősebb üzeme a szénbánya 1946 január 1-én került állami kezelésbe. A tényleges államosítás 1946 májusától történt, erről így ír a sajtó május 11-i számában: „A nemzetgyűlés keddi ülésén Bán elvtárs miniszter beter­ jesztette a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslatot. A javas­ lat szerint mindennemű ásványszén tekintetében a földtulajdonost megille­ tő jog 46 január 1-re visszamenő hatállyal megszűnik. A szenjogra vo19 natkozo telekkönyvi bejelentéseket a hatóságok hivatalból törlik, a szénjog megszünteteseert kártalanítás nem jár. Az ásványszen feltárására szolgáló bányatelkek tehermentesen az allam tulajdonába kerülnek, hasonló­ képpen a létesítmények, vagyontárgyak és az energia ellátasa és köznasznalatra szolgáló villamosművek. Állami tulajdonba veszik az üzemek kezelé­ seben levő, vagy használatra rendelt iparvasutakat, sodronykötélpályákat, karbidgyárakat, az igazgatáshoz szükséges ingatlanokat, a munkavállalók ellátásara szolgáló kertészeteket, gyümölcsösöket, az üzemek céljaira szol­ gáló élelem és ruhanemű készleteket." A bányák államosítása után, 1946 végén került sor a Baloldali Blokk kezdeményezésére a magyar nehézipar három legnagyobb és legfontosabb üzemének állami kezelésbe vételére. Ez az intézkedés érintette a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgótarjáni Acélgyárát is, melynek államosí­ tására 1946 december 1-ével került sor; ekkor a Nehézipari Központ irá­ nyítása alá került. 1949 január 1-től korlátolt felelősségű, 1950 június 1-től önálló nemzeti vállalat lett. A fentebb említett döntést Apró Antal, az MKP KB tagja nagygyűlésen ismertette - az intézkedés fontosságát és jelentő­ ségét kiemelve. A Munkás Szó 1946 december 1-ével cikket közöl az „Államosításhoz'' címmel a salgótarjáni naggyűlésről: „a bányák és az elektromos energiát szolgáltató erőközpontok után sor kerül az ország három legnagyobb ne­ hézipari üzemének állami kezelésbe való vételére. A csepeli Weiss Manfréd Müveket, a Ganz Villamossági üzemet és Rima hatalmas gyárüzemeit érinti az iparügyi miniszter által bejelentett kormányrendelet. Ezzel hatalmas lé­ péssel jutott előre az egész Európában követett államosítási politika." Az állami kezelésbe vétel megoldására nyolc tervezet készült az Iparügyi Minisztériumban, míg végül a kilencediket elfogadta a Minisztertanács 1946 december 8-án „Új gazdát kapott a Rimamurány” címmel jelent meg egy cikk a helyi sajtóban: „a három nagy vállalat, köztük a Rima is ez év december 1-től állami ellenőrzés alatt áll. Az állami ellenőröket fel fogja váltani a most felállítandó nehéz ipari Központi Igazgatótanács és titkárság. (NIK) ... Ezek a vállalatok mint ahogy az állami ellenőrök jelentették — deficittel küzdenek, nekünk a jövőben ezt a deficitet kell ki­ küszöbölni.” Az államosítás egyidejűleg jelentette azt is, hogy a termelés jelenlegi tervszerűtlen voltát megváltoztatják, és az üzemekben olyan cikkeket ter­ melnek majd, amire a helyi, műszaki lehetőségek adottak. Ezekben az állami intézkedésekben a Baloldali Blokk követelései lépnek a megvaló­ sulás útjára. Ezt a célt fogalmazta meg 1946 december 15-i számában a Munkás Szó - mikor „Harc a drágaság ellen” című írásában ezt írta: „a drágaság elleni küzdelmet és a forint védelmét elősegíti majd a nehézipar állami kezelésbe vétele is.” Az államosított Salgótarjáni Acélgyárban történt változásokkal foglalkozik 1947 január 12-i számában a Munkás Szó: „A NIK Mekis József elvtársunk személyében teljhatalmú megbízottat küldött le a Salgótarjáni Acélgyárhoz, hogy ott irányítást és ellenőrzést gyakoroljon minden tekintetben.” Az új igazgatónak a legfőbb célja az volt, hogy „ ... az eddigi vezetés folytán bekövetkezett meglazult munkafegyelmet helyreállítsa, az egyes munka­ helyeken fellelhető elégedetlenséget és visszáságokat megszüntesse és ésszerű termelés menet bevezetésével a többtermelést elősegítse, hogy ezál­ tal a munkásság életszínvonalát növelje.’ 1947 nyarán és őszén került sor a tíz legnagyobb bank állami kezelésbe vételére. A Munkás Szó 1947 júniusi 1-i számában írja: „A legsürgősebb feladatunk: a nagybankok államosítása.” ................... 1948 folyamán a proletárdiktatúra bevezetése következményeképpen ra­ dikális államosításra került sor. 1948 március 25-én a Minisztertanácsban kimondották a 100 főnél több munkást foglalkoztató üzemek államosítását. A forradalmi átalakulás, az állami beavatkozás, helyreállítás lehetősége, s a társadalmi-gazdasági feltételek alakulása lehetővé tette a tervszerű gaz dálkodás bevezetését, melyet már a Kommunista Párt 1946 végen köve­ telt. Ennek eredményeképpen 1947 augusztus 1-től elfogadták a hároméves tervet, mely fontos tényezője lett gazdasági fejlődésünk további menetének. A Nógrádi Újság 1948 április 4-i száma „Miénk a gyár” címmel oldalas riportot szentelt a fentebb említett üzemek államosítása alkalmával. A fe­ ladat az volt, bemutatni azt, hogy hogyan fogadták a nógrádi dolgozok az államosítást. Nógrád megyéből-a Salgótarjáni Üveggyár, a salgótarjáni gépgyár, a Selypi Cukorgyár, a somoskőújfalusi kőbánya, a Hungária vil­ lamossági rt. salgótarjáni kirendeltsége került a munkásság kezébe. Ezek az üzemek munkásigazgatókat kaptak, és munkájukkal már a hároméves terv megvalósítását segítik elő. Munkaverseny a demokrácia „megcukrozásáért” - írja a Nógrádi Újság a Selypi Cukorgyárról készült riportjában, - ahol a munkaverseny is már megindult: „Az én örömöm kettős... az első az, hogy államosították a gyárat, tehát a sajátunk lett, a másik pedig, hogy a munkaversenyben olyan tempóval dolgozhatunk a demokrácia megcukrozásáért, amilyen soha nem létezett ebben a gyárban ... a közhangu­ lat jó ... hogy végre megszűnnek a hibák, mert a miénk lett a gyár, az egész ország.” örömnap volt az üveggyárban is, ahol 30-án délután a műszakváltás előtt tartottak gyárértekezletet, ahol Varga Albert üzemi párt­ titkár beszélt a dolgozókhoz. „A gyártulajdonos Zoltán igazgató helyett munkásigazgató veszi át a gyár vezetését és az állam biztosítja majd a folyamatos munkához való nyersanyagokat. Így nem kell leépíteni a gyá­ rat, mint ahogy azt a tőkés igazgató szerette volna.” A dolgozók a gyűlés után táviratban üdvözölték az MKP főtitkárát, a Gazdasági Főtanácsot, abból az alkalomból, hogy „valóra vált régi álmuk - övék lett a gyár." Ez azt jelentette, hogy az üveggyár 1400 dolgozója tulajdonosa lett a gé­ peknek, olvasztókemencéknek, szerszámoknak, a gyárnak, s továbbiakban az országos terveknek megfelelően végzik majd munkájukat. A Nógrádi Újság „Munkásigazgató a Hungáriában" címmel közli az államosítást, amikor is megalakult a Villamosenergia Szolgáltató Vállalat, a Hungária Villamossági rt. utódjaként: „ ... Borsányi József üzemi munkás vette át a heyi kirendeltség vezetését. Az új kinevezést az itt dolgozó mun­ kások örömmel üdvözölték.” „A Munkásság is biztosítva lesz” — címmel készült riport a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárról — mely a budapesti üzemtől 1948-ban külön­ vált. „A salgótarjáni gépgyár 85 százalékban a Kereskedelmi Bank álla­ mosításakor állami kezelésbe került már január elsejével Így az újabb államosítás révén „csak” 15 százalékot kaptak... a munkásság, amely most hívta ki munkaversenyre a mosonmagyaróvári „Kühne" mező­ gazdasági gépgyárat, reméli hogy most teljes egészében biztosítva lesz a munkaversenyhez szükséges nyersanyag ... ők is munkásigazgatót kap­ nak, mellyel tulajdonukba veszik teljesen a gyárat...” A somoskői kőbányában is lelkesedéssel fogadták az államosítás hírét a munkások: A bánya a Hitelbank államosítása során már nagyrészt állami kezelésbe került. Most teljesen közösség tulajdonába ment át az újabb rendelkezések értelmében ... kinevezték az új munkásigazgatót, Juhász Ist­ ván személyében, aki azelőtt üzemi bizottság elnöke volt.” - írja a Nógrádi Újság. Filó János, aki 21 éve dolgozott a vállalatnál a következőket mond­ ta: „Most nem állunk még jól, de az államosítással olyan hatalmas lépést teszünk a sorsunk jobbrafordítása terén, amely biztosítja felemelkedésün­ ket... saját munkatársunk került a vállalat élére, Juhász István, aki a mi érdekeinket tartja szemelőtt és ügyel arra, hogy a dolgozókat ne érje károsodás, mert már úgy is magunknak építjük az országot.” Végül megál­ lapítja a Nógrádi Újság zárszavában: „A magyar nép legújabbkori törté­ nelmének honfoglalása és egyben Nógrád megyében is megtörtént... a marxista, leninista elmélet tanításai valóra váltak ... a munkásosztály pe­ dig végrehajtja feladatát és mint most is, kiveszi elnyomói kezéből a gaz­ dasági hatalmat és felépíti a dolgozók becsületes társadalmát, a szocia­ lizmust.” „Üdvözöljük az új munkásvezetőket” címmel írja 1948 április 18-án a Nógrádi Újság: „A száznál több munkást foglalkoztató gyáraké és üzemek államosítása során a salgótarjáni iparmedence vállalatainak élére is ki­ nevezték az új munkásigazgatókat. Kivétel volt ezideig a salgótarjáni pa­ lackgyár, zagyvapálfalvai táblaüveggyár. Ezek élére most nevezték ki az új munkásvezetőket... Brabecz József a salgótarjáni üveggyár budapesti 21 �központjának munkásigazgatójává... aVrga Bertalan elvtársat, a salgó­ tarjáni üveggyár telepvezetőjévé nevezték ki... Katona Gyula a zagyvapálfalvai üveggyár új vezetője.” 1948 április 25-i számában közli a Nógrádi Újság: „A salgótarjáni acél­ gyári munkásigazgatóját Mekis József elvtársat vasasszakszervezet huszadik kongresszusa ... a Szakszervezet főtitkárává választotta. Az új munkásigaz­ gató Borka Attila elvtárs, lakatos és hegesztő. A budapesti Lampart gyár­ ban volt MKP párttitkár, majd üzemi bizottsági elnök.” 1948 május 1-től a Szabad Nógrád néven szerepel a Nógrádi Újság, mely júliusi 3-i számában riportot közöl a zagyvapálfalvai üveggyár prob­ lémájáról: „Teljes üzemmel folyik az ország területén nagyon keresett üveg gyártása: az üzem az általánositás útján áll. A nagytőke spekulációja azonban - külföldi érdekeltségre hivatkozva - nem akarja az állam ke­ zelésébe átadni az üveggyárat... szervezkedve a demokrácia ellenes nagy­ kereskedelemmel, megszüntették a táblaüveg vásárlását, és annak áru­ sítását, noha az egész ország területén óriási táblaüveghiány mutatkozik." Ezzel a lépéssel a gyárat deficitessé akarták tenni, aminek a következmé­ nye lett volna a munkanélküliség. „A kormányzatunk azonban átlát az ilyen spekuláción, és a dolgozók érdekeinek szem előtt tartásával felsza­ badította a táblaüveg árusítását, és ezen intézkedés után közvetlen a gyár területén is, bármilyen mennyiségben lehet vásárolni táblaüveget” — fejeződik be a cikk. 1948 tavaszától a gazdasági helyzet javulásáról beszélhetünk, amelyet az 1948—49-es forradalom centenáriumára kibontakozott munkaverseny is segített. Az ipari termelés emelkedett, növekedtek a beruházások, az inflá­ ciós jelenségek pedig csökkentek. Mindezeket elősegítette a Szovjetunió által adott jóvátételi kedvezmény is. A munkásosztály egységes pártjának megteremtésével 1948-ban létrejött a MDP, ez által a hatalom jellegében is változás következett be, ami eredményezte, hogy a munkásosztály nem csupán a hatalom részese, hanem annak vezető erejévé is vált, s nyíltan célul tűzhette ki a szocializmus felépítését. Ehhez az 1947-48 folyamán a gazdasági életben bekövetkezett változások szolgáltatták az alapot. Szvircsek Ferenc „...Elkötelezettebbé váltunk" TAGLIEBERNÉ: — Nekem legalábbis ezt mondták, Hogy tudják már az éle­ tünket . .. ismerik a brigád életét, csak olyan kérdéseik lesznek, hogy ki milyen. Úgyhogy nem is készültem olyan nagyon. K. S.: - Csak beszélgettünk. Tizenöt-ti­ zenhat éves voltam, amikor a szocialista brigádmozgalom indult, nem tudhatom, hogy s mint volt. Az idősebbektől szeret­ ném hallani, hogy elmondják . . . Ott tet­ szett abbahagyni, hogy jött egy fiatal mérnök. TAGLIEBERNÉ: — Igen, aki mint pat­ ronáló lett hozzánk adva. Ő is elmond­ ta, hogy milyen kihatásai vannak ennek a mozgalomnak: munkafegyelem meg­ szorítása, stb. Ismertette, milyen ponto­ kat, milyen címeket lehet elérni, s hát hogy nem fizetik, semmiféle anyagi előnnyel nem jár, csak önzetlenül, a ma­ gunk kedvére csinálhatjuk. K. S.: — Akkor még nem volt jutalomszabadság? TAGLIEBERNÉ: — Nem, nem. Semmi sem volt, csak brigádoklevél, s jelvény. Az is olyan szépen, sorrendben: egyik év­ ben az oklevél, a másik évben a jelvény, ha jól dolgoztunk. S nálunk pontosan meg is van: oklevél, jelvény, zöldkoszo­ rús, bronz, ezüst... Nálunk ilyen szabá­ lyosan ment. Csak egy ilyen füzetbe ír­ ták bele a tevékenységünket, s akkor a művezető értékelte. Volt az első években olyan is, hogy az egyik csoportban volt egy késés. És mert aki mulasztott, be­ csületesen elment szólni a művezetőnek, 22 hogy „nahát, Tóni bácsi, egy félórát késtem, elnézést kérek", no, abban az évben az egész brigád, amelyhez tarto­ zott, kiesett, nem volt értékelve. A másik brigádot értékelték, mert ott nem volt ké­ sés — papíron. Úgyhogy egy kicsit roszszul is esett ez. K. S.: —Józsi bácsi, a Szolnoki, biztosan nagyon sokat tudna beszélni arról, — sokszor találkoztam a nevével a Nógrád régebbi számaiban régi „motoros” a szo­ cialista brigádmozgalomban -, hogyan nyerték el már '60-ban Horváth Györ­ gyék az első szocialista brigád címet. Nagyon sokat írtak róluk. Akkor még mindig a kezdetnél tartottak? TAGLIEBERNÉ: — Igen, igen. Hát, egy kicsikét fejlettebbek voltunk már, mint azelőtt, valahogy egy kicsit elkötelezet­ tebbé tettük magunkat. De aztán volt itt a kultúrotthonban egy brigádvezető értekezlet, egy tájékoztató a brigádnak, s akkor jött Pestről egy elvtárs, az el­ mondta, megismertette a brigádokkal a lényegét, az értelmét ennek a mozga­ lomnak. Azt mondta, hogy akkor se ke­ seredjünk el, ha nem sikerül, ha nem bírtuk elérni esetleg valamelyik brigád­ tag miatt, mert akkor is csak együtt van a brigád. Most egyénileg is elnyerheti bárki akár az ezüstöt, akár az aranyat, de akkor még nem lehetett. Akkor még egy ember is sújthatta az egész brigá­ dot. K. S.: - Most Józsi bácsi is elmondhatná, hogy náluk hogyan volt az annak idején! SZOLNOKI: - Nálunk ’59-ben alakult meg a szocialista címért induló brigád a finomcsiszolóban. Még akkor Horváth György nevén futott a brigád. Hat fővel indultunk. Hát ez egy országos felhívás volt, a beindulásnál. Tudtommal 10—12 brigád kezdte a gyárunkban. Csak a fi­ nomcsiszolóban négy — persze még kis létszámmal .. . Ma már 46 a létszám az én brigádomban. K. S.: — Józsi bácsi, arról beszélhetne, ho­ gyan, mikor és kinek jutott eszébe elő­ ször, hogy részt vegyenek az új verseny­ mozgalomban? SZOLNOKI: — Amint mondtam az előbb, ez egy ilyen országos felhívás volt. K. S.: — A gyáron belül ki mondta először, hogy „na, ilyen is van, gyerünk, csinál­ juk!”? SZOLNOKI: — Először a szakszerve­ zet... Persze, azért nem lehet azt mon­ dani, hogy „fölülről” jött, „lent” is kel­ lett lenni embereknek, akik elvállalják. Az is igaz, hogy eleinte nagyon idegen­ kedtek tőle az emberek, Pláne, amikor elmondták, hogy milyen követelmények vannak. Nálunk könnyebb volt a hely­ zet: legalább öt éve együtt dolgoztunk, jól megértettük egymást, nem úgy, mint egy új brigád, amelynek a tagjai innenonnan kerülték össze. A legtöbbünk párt­ tag is volt. .. K. S.: — Mit vártak a mozgalomtól? milyen eredményt? SZOLNOKI: —Hát, ugye, már nekünk arról beszélgettek akkor, hogy a Szovjet­ unióban már mennek ezek a mozgalmak �s jó irányban haladtak. Föllendítették a szocializmus építését, elősegítették a munkatermelés fokozását. Láttuk, azt is, ha betartjuk ezeket a dolgokat, az vég­ eredményben nekünk is jó lesz, előny lesz, mert — valóban, vissza lehet men­ ni egészen 1959-ig! — a mi brigádunk mindig a legjobban keresett, még a mai napig is. S ez ennek is köszönhető . . . S ugye, ez is lendített az emberen: több a pénz, nagyobb a kedv a jó munkára. Elég szigorú volt akkor a mesterünk is. K. S.: — Havonta értékelték a teljesít­ ményt? SZOLNOKI: - Igen. K. S.: — Egy jelentésben olvastam, hogy még ’62-'65-ben is akadozott az érté­ kelés. Előfordult az az eset is, hogy csu­ pán két üzemrész készítette el. PFÖRTNER: — Olyan feltételek voltak, például ki volt mondva, hogy „ha a 150 százalékot ebben az évben végig eléri­ tek, akkor meg lesz a cím”. Szóval, ilyen is volt annak idején. Id. VARGA: Hát, mikor megalakultunk, ugye, azt se tudtuk jóformán, hogy mi ez a szocialista brigádmozgalom. A Schink Jóska bácsi jött le, ő is ott dolgozott, azon a kemencén, ahol én. Elkezdett ve­ lem beszélgetni, hogy: „Na, Sanyi bácsi - aszongya —, alakuljatok meg ti mint szocialista brigád! A mi brigádunk is megalakult — aszongya —. És a fazekas kemence majd szocialista üzemrész lesz . . .” Az első évben teljesítettük is a feltételeket, de a Schink Jóskáék kies­ tek, mert volt egy templombajáró segéd köztük, az öreg Holcer Rudi bácsi. Ő azt mondta, őt nem érdekli a szocialista brigád, ő ebben nőtt föl, ő templomba jár. . . Úgyhogy a Schink aztán ki is cse­ rélte őtet. Eltetette onnan. S aztán az öreg mégis megfogadta a következő év­ ben, hogy hát már nem megy templom­ ba, csakhogy maradhasson, újra beke­ rülhessen a régi brigádba. Abban az időben három évig mindig elértük a cí­ met, közben az én segédem is visszadob­ ta a tagsági könyvét, s akkor mi is kies­ tünk. K. S.: — Miért dobta vissza? Id. VARGA: — Hát, valamilyen kérel­ mét nem teljesítették. A Fazekas Paliról van szó, most beteglátogató. És közben a fiam bevonult katonának, újból kellett a brigádnak mindent kezdenie, alakítani. Akkor három évig pangott a verseny. SZOLNOKI: - Hát persze azóta válto­ zott a helyzet. Akkor még úgy volt, hogy egyért az egész. Most már nem így van. Most, aki nem teljesíti a vállalásokat, az esik ki. Már a brigádvezető kizárja az ilyet. Helytelen is volt, hogy ha ez az egy nem áll helyt, akkor az egész bri­ gádnak betették. DEÁK: — Nehéz volt a kezdés, meg­ mondom, hogy miért. Nem volt anyagi­ lag dotálva, meg abban az időben — tizenöt évvel ezelőtt — még nem is vol­ tak olyan fejlettek az emberek, mint most: nagyon jó brigádnak kellett lenni, hogy el tudja azt a címet érni .. . Minden embernek komolyan kellett foglalkozni a munkájával. K.S.: Hogyan kezdett a maga brigádja? DEÁK: - Akkor még csak brigádtag voltam, ’60-ban. A brigádvezető volt az, aki azt mondta, hogy anyagilag mi nem fogunk ezzel semmit nyerni — Melincz István volt, őneki a brigádjába dolgoz­ tam akkor (ő elég komoly ember volt, el­ ment most már nyugdíjba). S mi akkor nem is vártunk semmit: úgy gondoltuk, őszintén szólva, hogy talán nem is kell semmit tenni azért, hogy elnyerjük az ok­ levelet, hiszen amúgy is jól dolgoztunk. A neheze számunkra akkor kezdődött, amikor elkerültem tőlük ’63-ban. Na, ak­ kor már brigádvezető lettem, átvettem egy fiatal brigádot az öreg Zsidai Jani bácsitól, ott is benne voltam a dolgok­ ban, de sokkal nehezebb volt, mert a fia­ talok szerettek kilengeni, s ehhez hason­ lók. A munkával nemigen volt nagyobb baj, de a szocialista életmód ..! SZOLNOKI: - Amikor az első okleve­ let megkaptuk, adtak hozzá kétezer fo­ rint jutalmat, ami akkoriban még elég nagy pénz volt, szép összeg — s csak ha­ tan voltunk rá. Ez is adott ambíciót. Utána még többször kaptunk jutalmat, mindjárt a kezdet kezdetén, úgy hogy nem mondták meg előre, de amikor el­ értük az év végét, akkor előálltak az ok­ levéllel meg a pénzzel. Hát most már van tíz oklevelünk, egy nagy a brigádnak, ki­ csi a tagoknak. Nekem is van jópár ok­ levelem meg vagy tíz kiváló dolgozó ok­ levél. S van munkaérdemrendem is és építőipari kiváló dolgozó kitüntetésem. Minden évben elértem eddig, teljesítet­ tem a feltételeket... Ma nehezebb a szocialista brigád munkája, mint koráb­ ban. Hat stabil tag volt az induláskor, nem nagyon kellett agitálni egymást semmire. Most negyvenhaton vagyunk, s ebben van mindenfajta, tizenhat éves, meg mint én, ötvenhárom. Én vagyok a legidősebb. Húsz-harminc év a korkü­ lönbség az utánam következővel. Meg­ nyertük az országos ÜM ifjúsági versenyt is egy alkalommal. Arany jelvényem is van három. Jutalomszabadság jár rá. Voltam Finnországban, a múlt évben az országos szocialista brigádértekezleten. Egyszer Szlovákiában is jártunk tapasz­ talatcserén egy ottani üveggyárban. Szó­ val, nagyon sok élményem van. Megbe­ csülnek, nem mondhatom azt, hogy nem becsülnek meg. S gondolom, hogy ez azért van, mert jól Visszük a brigádot... . Egy rossz emlékünk is volt, hat éve, ami­ kor úgy nézett ki, hogy már minden szét­ megy, úgy hat éve, akkor összedobtak bennünket, egyben dolgozott mindenki, még a csomagolókat is egy elszámolásra vették velünk. Nem számított, hogy csi­ szoló vagy nem csiszoló — egybe az egész! Egy darabig ment, mert mindenki­ ben megvolt az akarat, de aztán zu­ hantunk visszafelé: leesett a termelés, már 90 százalékokat teljesítettünk ... K. S.: — Meddig ment ez így? SZOLNOKI: — Négy évig így volt. K. S.: — Közben nem tették szóvá? SZOLNOKI: Én az első perctől meg­ mondtam, hogy ez nem helyes, így nincs verseny. Mert kivel versenyezzünk? Egy­ be volt az egész! Mindig mondtam, te­ gyék szét a brigádokat, de hiába. Azt mondták, így a jobb, mert könnyebb a bérelszámolóknak, nem kell külön szá­ molgatni, meg ehhez hasonlók. Végül be­ bizonyosodott az, amit én mondtam, hogy legalább három brigád kell. Két évvel ezelőtt meg is történt. Így most há­ romfelé vagyunk osztva. Azóta javult a termelés mindenhol. S most a pénz is több. K. S.: - És maga szerint, Sanyi bácsi, mit változott az élet 15 év alatt? Id. VARGA: — Hát, ősz hajszálam még nem nagyon van, de kopaszodni kopa­ szodom ... Én azelőtt mindenáron itt akartam hagyni ezt a szakmát. Felkerül­ tem a 4-es fazekasra, ott a Schink kez­ dett velem foglalkozni. Nekem lakás­ gondjaim voltak, a két gyerek már meg­ volt, s egy vizes pincelakásban laktunk, a gyerekek állandóan betegek voltak. No, ez ötvenegyben volt. Be is adtam a felmondást — akkor még Szabó Laci volt az igazgató, és ő adott aztán a kolóniá­ ban nekünk lakást 52-ben: szoba, kony­ hát. Hát, az se sokkal jobb volt, de le­ galább a gyerekek nem betegeskedtek annyit és megnyugodtam. Húzódott ez a dolog nekem, mert mindenáron el akar­ tam innen menni Parádra, hívtak is oda. De aztán Parád leállt, én meg marad­ tam. Nekem személyes élményem, örö­ möm, hogy egy boldog családot fölne­ veltem, a lányomat iskoláztattam, a fia­ mat megtanítottam dolgozni. Hát mi kell egy szülőnek ennél több? A pénzemet megkeresem, mert átlagban a 4700-4800 megvan, megbecsülnek. Kétszeres arany­ jelvényes szocialista brigád vagyunk: van egy csomó oklevelem, ezüst, bronz is van kiváló dolgozó jelvényből, ami mind azt bizonyítja, hogy meg vannak velem elégedve, és hogy én is meg lehetek elé­ gedve. (.......) Kiss Sándor 23 �MŰVÉSZÉT ÉS KÖZÖNSÉGE Múzeumok és művészetpártolás Ma már hazánkban megszokott - és különösen a kisebb vidéki városainkban örvend közkedveltségnek - a múzeumi képző- és iparművészeti bemutató tevé­ kenység. (Ha megnézzük múzeumaink 1973. évi statisztikáját, a közel 9 és 1/2 milliós látogató-létszámból igen tekinté­ lyes azoknak a száma, akik vissza-vissza térnek egy-egy érdekes bemutatóra, kiál­ lításra, vernisszázsra.) Ne essék most itt szó arról, hogy a mú­ zeumi kiállító tevékenységnek milyen ked­ vező hatása érezhető az iskolán kívüli oktatásban, művelésben: ennek gyakor­ lati haszna ma már hazánkban is köz­ tudott. Szinte alig akad olyan általános vagy középiskola, amelyik ne használná fel az eleven történelemkönyvet vagy a termekben található élő képzőművészeti bemutatót az iskolai tananyag kiegészí­ tésére vagy dokumentálására. Ilyen irá­ nyú tevékenységünket Európa-szerte elis­ merik. Annyira, hogy legutóbb 1973. ok­ tóberében nyilatkoztak róla igen kedve­ zően - felhíva más országok figyelmét is itteni sikereinkre — a Magyarországon ülésező ICOM konferencia nyugati és keleti szakemberei. A múzeumi bemuta­ tók, a kiállításokon megtartott iskolai ta­ nuló-órák az ezzel foglalkozó külföldi szakemberek előtt is nagy sikert arattak. Elég, ha megemlítjük, hogy a Központi Múzeumi Igazgatóság „Múzeum és kö­ zönség" sorozatában az elmúlt esztendő­ ben megjelent „Tanítási órák a győri Xantus János Múzeumban” című tanul­ mánykötet — éppen az ICOM konferen­ cia hatására és mintegy a más vidéki helyeken termékeny talajra talált kezde­ ményezés kipróbálására — napjainkra szinte egy szálig elfogyott! Bár sajnos, nincs idegennyelvű rezüméje, mégis kere­ sik már külföldről is. Több vidéki múzeumunk csak a klaszszikus értékű, már lezárt művészeti alko­ tásokat, kikristályosodott életműveket, az idő mércéjén már megméretett képeket szereti közönsége előtt bemutatni. (Ez a módszer kényelmesebb, veszélytelenebb, állásfoglalást sem kíván. A statisztikus szemléletű múzeumigazgatók szemében az időszakos kiállításokat illetően a leg­ kisebb kockázattal járnak.) El kell ma­ rasztalnunk ezt a korszerűnek egyáltalán nem mondható szemléletet. Alig kíván ugyanis bővebb bizonyítást az a tény, hogy ez csak indirekt módon és esetlege­ sen segíti mai képzőművészeti életünk fejlődését, izmosodását. A tömegkommunikációs eszközök és a sajtó sokat foglalkozik napjaink múzeumi 24 kiállító tevékenységének ízlésformáló erejével, az ideológiai harcunkban mér­ hető pozitív hatásával, állásfoglalásaival. Sem nekünk, sem iskolapolitikánknak nem közömbös, hogy múzeumaink kiállí­ tásai sznob parvenűségre vagy szocia­ lista módon gondolkodó, humánus látás­ módra tanítanak-e. „Akivel megszerettetjük a képzőművé­ szetet, azt egész emberségében is befo­ lyásoltuk" — írta Bereczky Lóránd. Szé­ pen fogalmazta meg embert formáló, a tudatra ható törekvéseink igazát. Na­ gyon érdekes módon egyik klasszikus mű­ vészünk, Rippl-Rónai József több, mint 70 éve elmondott gondolatait idézi emléke­ zetünkbe: „Nem hihető, hogy valami le­ het még a világon a művészeteken kí­ vül, ami akkora szociális haszonnal is járna, mint az ilyennemű érdeklődés. Az ily manifesztálás a szépért, jóért egész más életet, más nevelést biztosít szá­ munkra. Sőt, az is bizonyos, hogy jobban szeretjük otthonunkat, mint ma, és hogy melegebb és kedélyesebb lesz a családi életünk. Szép lesz a kertünk, és szeretni fogjuk a felénk néző virágokat." „Nem­ zeti vagy nemzetközi legyen-e a magyar művész művészetében” — ez volt a címe annak a megnyitónak, amit a jeles mes­ ter 1903. májusában szépszámú közönség előtt elmondott. (Az első kiállítása volt ez a somogyi származású művészeknek, melyet a kaposvári Siket-néma Intézet­ ben rendeztek bemutató és egyben mecénáló szándékkal.) A magyar múzeumok közül több olyan van, amely már eddig is nagyon sok és hasznos szolgálatot tett a mai és élő művészet pártolásának, bemutatásának és megszerettetésének. Legyen e helyen elég csak a hódmezővásárhelyi, pécsi és szentendrei múzeumok ilyen irányú tevé­ kenységet tanúul hívni. És ha múzeumaink bemutató, kiállító tevékenysége indirekt formában közreműködik művészeink alko­ tásainak, kísérleteinek, életművének meg­ ismertetésében, megszerettetésében, ak­ kor a múzeumainkban átadásra kerülő rangos művészeti díjak, a közvetlen vagy közvetett módon pártfogolt állami, hiva­ talos és magánvásárlások - egyáltalán: a figyelem általános irányítása a művé­ szek munkásságára — a direkt mecénálást segítik! (tavaszi tárlatok; városok, megyék bemutatói, biennálék, tájegysé­ gek művészeinek kiállításai, stb.). Bizonyos vagyok abban, hogy az üze­ mek, vállalatok, téeszek, stb. dolgozói­ nak találkozásai művészekkel a múzeumi bemutatókon nemcsak esztétikai-ideológiai-nevelési haszonnal járnak, hanem közelebb hozzák az alkotókat és az al­ kotásokat. Tulajdonképpen új módon és módszerekkel új mecénásokat kutatnak fel. Hány barátság szövődött már ilyen kezdeményezés után festő és látogató, kerámikus és művészetbarát között — ki­ zárva az alkalmi hangulatokat, pillanat­ nyi „művészeti’’ divathullámokat szeizmográfszerűen rögzítő, és silány árujuk­ kal biztos piacot ilyen módon biztosító giccs-kufárokat, házaló kereskedőket! És még valamit: a szocialista szerződé­ sek üzem és művész, téesz és festő kö­ zött nemcsak formális jellegű együttmű- �ködést, együttélést jelentenek, hanem a pecuniális, közvetlenül anyagi javakban lemérhető, a művészeknek nyújtott segít­ ségen túl kölcsönös megbecsülést, az egymás hasznára végzett értékes munka megismertetését és meg becsültetését. Ez többet ér minden divatos művészeti vagy filozófiai kampánynál, állami vagy tár­ sadalmi vezető helyről elmondott vagy szorgalmazott, sőt sugalmazott figyel­ meztetésnél, vezércikknél, brossuránál. Művészeti kiállító munkánkban közis­ mert és tudott, hogy a múzeumi bemuta­ tók az élő művészeiknek érték-elismerő rangot és (természetesen, s nem utolsó sorban) anyagi elismerést is jelentenek. A különböző művészeti és kulturális in­ tézmények, társadalmi és politikai szer­ vek ma a gyakorlatban is egyre inkább támogatják és segítik azokat az elkép­ zeléseket, hogy a vidéki intézmények — és itt elsősorban a falusi, nagyobb részt ilyen téren ma még alig kihasznált mű­ velődési házakra, kulturtermekre gondo­ lok - a jelenleginél sokkal többet fog­ lalkozzanak élő alkotóinkkal, mai képzőművészetünkkel. Számtalan példát lehet­ ne felsorolni, hogy egy kisebb település kiállító-tevékenysége mennyit tehet mű­ vészetpolitikánk népszerű és hivatalos elismertetéséért. (Ilyen tevékenységből nőtt ki a ma már országosan is számontartott nyírbátori Báthori Múzeum kiállí­ tó és népművelő tevékenysége, kiállítá­ sainak hatása.) Hogy kis községben mennyit és hogyan tehetnek jót ezen a téren, a meglévő tapasztalatok alapján éppen erről számoltam be a Népműve­ lés című lap 1974. januári számában, felsorolva azokat a példákat is, amelyek a gyakorlatiságot, az eredményességet segítik. A művészeti ágak más területeit (al­ kalmazott művészetek, építészet, térplasz­ tika, stb.) például az atgondolt telepulesfejlesztesek, gondos telepítési tervek segithetik a legjobban: a pozitív értelem­ ben vett művészeti lokálpatriotizmusnak, mai művészet-mecénálásnak szinte kor­ latlan lehetőségeit kínálják. Igen ponto­ san és helyesen hívta fel erre a lehető­ ségre is a figyelmet Bereczky Lóránd cik­ ke, de egy gondolatot még feltétlenül hozzá kell tennünk fejtegetéseihez: ma már egyre inkább — és ha kell, akkor akár admisztratív eszközökkel is — befo­ lyásolni kell a tanácsok művészetpártoló tevékenységét. És befolyásolni kell a mú­ zeumok képzőművészeti gyűjteményeinek továbbfejlesztését, hogy ne csak véletlen­ szerűen és a meglévő szolíd anyagi le­ hetőségükkel mecénálják a mai képzőművészeti gyűjteményük kialakítását és gyarapítását. Átgondolt tervekkel és kon­ centrált pénzügyi támogatással már 5-6 év alatt is figyelmet kívánó anyagot gyűjthetnek így össze! Ha a kiállításokat, múzeumokat láto­ gató, lassan 10 milliós magyar közön­ ségre gondolok, nincs és nem is lehet helye a közművelődésben a csak szak­ mai köröket és érdeklődőket mozgató bemutatóknak. (Ilyeneket és a beavatot­ takat érdeklő technikai vitákat, öncélú vagy látszólag öncélú vernisszázsokat klubszerű formában vagy az érintett kö­ zösségnek kell megrendezni!) A komp­ lex rendezvények, a tanító célzatú mű­ vészettörténeti sorozatok, viták, elemzé­ sek, tárlat- és műteremlátogatások, mun­ kabemutatók napjainkban nagyobb tö­ meget vonzanak, mint az 50-es évek agyonreklámozott és agyonszervezett is­ meretterjesztő előadásai. Az ilyen ren­ Vásárhelyi művészek Salgótarjánban A kiállítási terveket böngészve új kez­ deményezésre figyelhetünk fel: mintha arra készülnének a rendezők, hogy to­ pográfiai keresztmetszetét adják a mai magyar képzőművészetnek. Ami a gya­ korlatban iskolák, műhelyek, művészte­ lepek bemutatását fogja jelenteni. Di­ csérendő elképzelés, itt van az ideje. A közönség szoktatása, „kinevelése" meg­ történt (persze az ilyesmi sosem befeje­ zett), alkalmanként kitűnő kóstolót is ve­ hettek a kortárs magyar képzőművészet­ ből. Ideje azonban, hogy folyamatokról, tendenciákról, belső mozgásokról is tu­ dósítást kapjon közönségünk. Ehhez nyújt jó lehetőséget a topográfiai elvű bemutatkozás. Az idei tervekben Salgótarjánban a vásárhelyi művészet és a Duna Műhely kiállítása szerepel. Nem lehetett véletlen ötlet a vásárhe­ lyi művészek elsőként való bemutatása. Jelzi azt a jó kapcsolatot, amely Lóránt János és Czinke Ferenc sikeres vásárhe­ lyi szereplésével kialakult a két város között. Nyilvánvalóbb azonban annak a realizmusnak az előnyben részesítése, amit a vásárhelyi művészet jelentett és jelent ma is a magyar pikturában: szem­ léletben közelebb állhat a mi fiatal kö­ zönségünkhöz. Célját azonban teljes mértékben ak­ kor érte volna el a bemutatkozás, ha a vásárhelyi művészet keresztmetszetét rep­ rezentáló tárlatot láthattunk volna. Ha nem is történeti keresztmetszetet, de leg­ alább a mai helyzet keresztmetszetét. A kiállítás anyaga azonban egy év töredé­ kes válogatása. Hiányérzetünk méginkább fokozódott azáltal, hogy az anyag dezvények tudományos rangjáról és nép­ szerűsítő hatásfokáról azonban még a nagyobb statisztikai adatok reményében sem szabad lemondanunk! Ezt a gon­ dolatot tudatosítanunk kell a rendező vagy közreműködő szervek képviselői kö­ zött is (múzeum, TIT, megyei vagy járási tanács, művelődési központ, szakszerve­ zeti egységek, stb.). S nem szabad meg­ feledkeznünk arról, hogy kiállítási szem­ pontból még nem tűntek el a városok és falvak közötti művelődési különbsé­ gek Ezért mindig és mindenütt töreked­ nünk kell a fokozatosságra. A mikro­ kozmosz és a makrokozmosz kapcsolata művészeti téren a mi irányításunkkal és a mi befolyásunkkal egészül. így — ha­ csak egy téglányival is, de mi is hozzá­ járulhatunk az említett különbségek el­ tüntetéséhez. Az elmúlt években sokat tett (és tesz ma is) a televízió és a rádió a művésze­ ti ismeretek terjesztéséért, mégsem mondhatunk le a közvetlen, élményszerű ismeretadás és ismeretátvétel varázsáról. (Az üzemi intézményi és egyéb közmű­ velődési rendezvények, előadások, be­ mutatások, viták hatása igen nagy. A tárgyakkal illusztrált bemutatók, az alko­ tóknak feltett közvetlen kérdések és vá­ laszok már sok embert indítottak el a helyes művelődés — nagyon sokszor a helyes önművelés — útjain. Ha ezek között máról-holnapra több kétkezi munkást, fizikai dolgozót talá­ lunk, művészeti ismeretterjesztő mun­ kánk már nem volt eredménytelen. Draveczky Balázs zöme pontosan azokat a problémákat jelzi, amelyekért a vásárhelyi művészetet állandó támadás éri. Kevés kép hagyott bennünk mély nyo­ mot. Az élményt nyújtó alkotások még élesebben érzékeltették a válogatás eset­ legességeit. Németh József primitivekből és Nagy Istvánon átszűrt posztimpresszi­ onizmusból formált képvilága a Mezei Vénusszal a kiállítás legfajsúlyosabb al­ kotását jelentette. Szalay Ferenc a hite­ les tárgyi viszonylatokból hiteles festői valóságot teremt, atmoszférája a mély­ ségesen átérzett paraszti világé. Hézső Ferenc láthatóan a képi téralakítás mo­ dern eredményeinek vásárhelyi adaptá­ ciójával küzd; ezáltal éri el, hogy a ha­ gyományosnak tartott vagy vélt tárgyi hűség lényegi tartalmak megőrzésének hűségévé alakul át legjobb műveiben. A legfiatalabbak még túlságosan foglyai a látott valóságnak. Igy legtöbbjük a ha­ gyományőrzés korlátait sugallja. Fejér Csaba és különösen Csikós András igé­ retesnek tűnik. 25 �A látott anyag alapján nehéz lenne ár­ nyaltan summázott véleményt adnunk. Hézső Ferenccel, a területen élő művé­ szek vezetőjével folytatott beszélgetésünk nemcsak a kiállítás hiányait pótolhatja a verbalizmus lehetőségének határáig, hanem a vásárhelyi művészet légkörébe, sajátos világába avathat be. Első kérdé­ sünk is Vásárhely egyéni arculatával kap­ csolatos. -Véleményed szerint mi különbözteti meg a vá­ sárhelyi művészetet más mai műhelyektől és is­ koláktól, ha ilyenekről egyáltalán beszélhetünk? Nálunk a hagyományt a kelleténél jobban tisztelik. A hagyománytiszteletnek egyébként is megvan a visszatartó moz­ zanata. A stiláris folytatás erőszakolásán minden valamire való művészünk igyeke­ zett túllépni. A folytonosság nálunk el­ sősorban a mindenki mástól megkülön­ böztető magatartásformában jut kifeje­ zésre. Fő problémánk a paraszti életvál­ tás kérdése. Ki konzervativabb eszközök­ kel, ki modernebbül, ezt igyekszik meg­ fogalmazni. És ha ezt illik mondani, — mert nem szeretem használni ezt a kife­ jezést — ezért realista megfogalmazású művészet a miénk. Rendkívül sok támadás ér bennünket. A körülöttünk támadt viharok közül a legutóbbi 10 évből elég megemlítenem a Nemzeti Galériában rendezett kiállítás visszhangját. Várhatóan Szalay kiállítá­ sa a Műcsarnokban az év második felé­ ben szintén vihart kavar. Nem vagyunk divatos széláramlatban Részben jogos a támadás, de olyan mér­ tékben irreális, mint amilyet kapunk. Társadalmi felelősségérzetünket azonban nem lehet elvitatni. Sajátos közösségér­ zetünk adja meg egyéni arculatunkat. 26 - Gondolom, a hagyományon túl ez élteti mai jó kapcsolatotokat a közönséggel. — A hagyományosan megrendezésre kerülő országos rangú Őszi Tárlaton túl igen jelentősnek tartom azokat a kiállí­ tásokat, amelyeket egy-egy tsz-ben, kis­ községben tartunk; művelődési házakban ebédlőkben, a legkülönbözőbb helye­ ken. Egy a lényeg: közel a közönséghez. Kapcsolatunk a közönséggel akarva, vagy akaratlanul mindenképpen létre­ jönne. Nem elszigetelt munkát végzünk, együtt élünk a várossal. A festegető mű­ vész megszokott látvány a városban. Kö­ zönségünk ízlése éppúgy hagyományőr­ ző, mint művészetünk. És ennek is meg­ van a negatív oldala: tartózkodás a modernnek nevezett áramlatokkal szem­ ben. - Ezek szerint nincs túl jó véleményed a kö­ zönségről? — A vásárhelyi ízlés-állapot megre­ kedt egyfajta látványszinten. Ha ezt eredménynek vesszük mint a művészetek iránti érdeklődést, akkor elégedett va­ gyok. Ha viszont a fejlődés szempontjá­ ból nézem, a továbblépés gátjának is tekinthetem. De hagyományvállalásunk és saját közönségünk tisztelete ennek el­ lenére is egyértelmű: Elsősorban etikai vonatkozásban motivál bennünket: va­ lakiről valakinek mondunk el valamit. - Az ízlés-állapot folytonosságából visszafelé következtetve folytonosságról lehet szó a művé­ szet esetében is. — Valóban így van, nálunk nincsenek időszakos váltások: divatok. A kontinuitás egyik legfőbb jellemzőnknek tűnik. A ge­ nerációknál is az egymásra épülést figyel­ hetjük meg, megszakításokkal nem ta­ lálkozunk. Az iskolában tanítványaimnak a magam korszakolását mindig el szok­ tam végezni. Tornyai munkálkodása a kezdet, néhány itteni születésű művésszel A második periódust a mai idősebb ge­ neráció adja. Majd a betelepültek de­ rékhada, a mostani középgeneráció kö­ vetkezik - Németh József, Szalay, Kajári. Őket követte a legfiatalabb generá­ ció: Fejér Csaba, Samu Kati, Erdős Pé­ ter és még néhányan, köztük jómagam. Tehát a folytonosságon túl egymás mel­ lett élésről is beszélhetünk. — A folytonosságnak persze egzisztenciális fel­ tételei is vannak. Nem beszélve a társadalom erkölcsi megbecsüléséről. — Ezzel elégedettek lehetünk. 15 mű­ termes lakás épült az elmúlt 5—6 évben. Korábban sajátos helyzetben voltunk. Kialakult a képzőművészeti élet, de nem voltak meg a feltételei. Többek közt a műtermes lakások létesítésével, ez a gond a múlté. Jelenleg 25 művész dol­ gozik a városban. Ebből „szabadúszó” legfeljebb 2-3 ember, a többi tanít, dol­ gozik. A város közéletében való szereplésünk egyértelműen jónak mondható. Többen tanácstagok vagyunk. Magam a városi PB. tagja vagyok. Anyagi megbecsülésünk olyan, mint más megyékben, ill. amiket egy város biztosítani tud. A megyében ugyanis nagy számban élnek művészek, Szeged közelsége pedig anyagi vonatkozásban is árnyékoló. Persze így nincs min ve­ szekedni, nincs klikkesedés: nincsenek nagy koncok. Surlódásaink szakmaiak le­ hetnek, vagy legfeljebb emberiek. -A vásárhelyi tészetet jelent. művészet nem kizárólag fes­ — Igen, ezt részben a kiállítás is ér­ zékelteti: pl. a kerámia mint hagyo­ mány igen erőteljes. Működik egy majo- �likagyár, amely ezt a népi hagyományt tovább élteti. A napi művészi gyakorlat azonban ezt a hagyományt kevésbé használja fel. Most vásároltuk meg egy népművész műhelyét, amelyből nem mú­ zeumot akarunk csinálni. Elsősorban műhellyé szeretnénk fejleszteni. Textil­ hagyományaink is vannak, de az inkább divatjellegű és az ipar használja fel. (Hódiköt) A porcelángyár szintén kisér­ letezik bizonyos kerámia-elemek ipari termelésbe való átmentésével. - Ha a magad helyéről kellene beszélned a funkciódon túl, hogyan határoznád meg? — Vásárhelyi születésű vagyok. Tor­ nyain és Kosztán nőttem fel. A főiskolán szétnéztem a „nagyvilágban”. Egry, Derkovits, Dési Huber, Blake munkáit tar­ tom magamra nézve meghatározónak. És hát Chagallt, mint olyan embert, aki tényező volt festészetemben. Vásárhely­ ről a Kohánhoz fűződő személyes barát­ ságomat tartom jelentősnek. És persze igyekeztem saját magammá válni. Szeretem az életet a maga teljessé­ gében. Alapvetően optimista természetű vagyok. Ezt az élet iránti szeretet a nép iránti elkötelezettségem is táplálja. Ezt az elkötelezettséget nehéz ma kimondani a frázis hatása nélkül. Pedig ennek je­ gyében dolgozom. Fontosnak érzem a népi kultúrkincs, a népművészet megőr­ zését és továbbfejlesztését. A sejtjeimben vannak a vásárhelyi dolgok. A szakmát gyermekkoromtól tu­ datosan igyekeztem elsajátítani. Szá­ momra létkérdés, életelem, hogy a tár­ sadalomban, szűkebb környezetemben is jó vágányon menjenek a dolgok. Ez igen sok energiát emészt fel, no és időt vesz Szembesítés „Kísérletek is kellenének...” — írja Népszabadság-beli Az esztétikai nevelés kérdőjelei című cikkében Zoltai Dénes; s a korszerűen felfogott esztétikai nevelés megalapozását, reformot sürgető írása befejező részében így indokol: „Mert bizony az esztétikai nevelés területén ma nemcsak a gondos helyzetfel­ mérés, vagy a szabatos célmeghatározás hiánycikk; hiányoz­ nak az igazán megalapozott és célratörő kísérletek is.” Természetesen, csak úgy képzelhető el eredményes közmű­ velődés, ha sikerül behozni a lemaradást, amit a letűnt idő ránkhagyott, - de nem erőltetett rendeletekkel, erőszakolt tan­ tervi követelményekkel. Az alapozási munka különféle mód­ szerekkel folyik, az ismeretszerzés bonyolult útjain. Forrongó az útkeresés, ötletes formák jönnek létre a televízió, a rádió, saj­ tó, s nem utolsósorban az iskolai esztétikai nevelés rendszeré­ ben. Nem elégedhetünk meg már az alapok lerakásakor sem azzal, hogy az iskola - megszokott sémáin, keretein belül egy megcsontosodott tantervi koncepció évek alatt toldozgatott-foldozgatott keretei közt vonuljon defenzívába, merthogy „ma a természettudományos ismereteké a szó.” Az esztétikai nevelés sokrétű tennivalói között pl. a salgó­ tarjáni Bolyai Gimnáziumban is megteremtődött egy sor új for­ ma az ízlés, a látáskultúra, egyáltalán a tudatos esztétikai ne­ velés útjainak kimunkálására: iskolamúzeum, iskolagaléria, tárlatlátogatások, műteremlátogatások mint konkrét keret adnak lehetőséget. Az Iskolagalériában rendszeresen megnyí­ ló kiállítások jó alkalmat biztosítanak arra, hogy eredeti mű­ vek vonzó hatásában tisztázhatók legyenek a legalapvetőbb kérdések. Legutóbb Fábián Rózsa kiállításával nyílt lehetőség Egy tárlat több dolgot mutat be az emberek­ nek az életből, mint amennyit egy-egy ember megfigyelhet. A képek olyan új vonást rejthetnek amely talán csak lappang az ember bensőjében de nem tud feltörni, mert nem tudjuk megne­ vezni. Egy ilyen tárlat megtekintése után az em­ ber el kezd gondolkodni a képek gondolati­ ságán és rádöbben, hogy őt már régen foglal­ koztatja ez a téma, csak nem tudatosult még benne. Szerintem ilyen felfedezést több ember is tehetett már. Nekem a kiállítás ilyen értelem­ ben mutatott és nyújtott újat. (Sági Magdolna IV. o.) A tárlatok fontos szerepet játszanak a közmű­ velődésben. A művészek általában az emberek­ el a festéstől. Mégis vállalom, mert egy idő múlva az eredménynek jelentkeznie kell. - Benned nem okoz-e konfliktust az erőteljes elkötelezettség közérthetőség-igénye és a mo­ dern festészet vívmányainak ellentmondása? — Naponta bírkózom ezzel a problé­ mával, pontosan ebben a problémavi­ lágban dolgozom. Érzem a kérdés meg­ oldásának, a megoldás keresésének na­ pi szükségletét. Aki ezt nem veszi tudo­ másul, az elmarad. Ha van valahol vita köztünk, akkor ennek részleteiben, illet­ ve megoldásaiban van. Vitáink azon ala­ pulnak, ki milyen mértékben tárja szé­ lesre a kapuit. Ennek kapcsán szeretném tudatosítani: funkciómból fakadó mun­ kám egyik fő elvének tekintem, hogy nemcsak a múlt van. Van jelenünk is. Pál József a grafikai műfajok tisztázására, a Megyei Művelődési Ház pe­ dig a hódmezővásárhelyi művészek kiállításával adott módot a konkrét elemzésre, a műalkotások tartalmi és formai vizsgála­ tára. Magam — alkotóművész és tanár lévén — kettős (bár egy-gyökerű) érdekeltséggel és érdeklődéssel szerveztem meg az „akciót”, melynek során minden I. és IV. osztály külön tár­ latvezetés és vita keretében tekintette meg a kiállítást, ahol az eligazítás után önálló „kutatómunkát" végeztek a tanulók, s egy-egy mű kiváIasztásávaI indulhatott el a műelemző mun­ ka Milyen kérdések merültek fel?: miért megyünk tárlatra, mire való a művészet, hogyan nézzünk egy kiállítást, milyen szempontok szerint közelítsünk egy műhöz, hogyan vezet el a látható forma, szín, kompozíció a tartalmi megértésig. De olyan apróságokról is szóltunk, hogy milyen távolról nézzünk egy képet, szabad-e egy műalkotáshoz hozzányúlni, stb. A megértés igen fontos szakaszának mutatkozott, hogy a tettek, és hogy vitatkozhattak önmagukkal és társaikkal, ami­ kor más cselekvően vesz részt az indokolásban, a miértekre adott válaszokban. Minden tanuló „kritikát” írt a kiállításról. Ezek az értékitéletek nem szűk szakmai zsargon és sznob-kérődzés voltak, hanem az életkornak megfelelő őszinte felfede­ zések. Akadtak félreértések, erőszakolt belemagyarázások is, de végtére is: az úszó is a mély vízben érzi, hogy a levegő­ vétel fontos szempont. Az iskolai elméleti alapok átazonosítása után tehát itt a személyiség kitárulkozása a lényeges elem: legyen véleménye a látottakról, - a bekondicionált indítás elvezeti a tudatos műélvezés irányába. Ezekből a tanulói kritikákból, feljegyzé­ sekből válogattam ki néhányat bizonyságul arra, hogy aki egy szer megindul a műalkotás megértésének útján, az a tudatos vizsgálódás és felfedezés örömével gazdagodik. Szélesebbre kell tárni a kapukat a befogadás sokrétű és bonyolult világa számára! Czinke Ferenc hez szólnak, nekik akarnak elmondani valamit a világról, az életről. Ezért fontos az, hogy gyak­ ran járjon az ember kiállításokra. Ez részben nö­ veli az ilyen tárgyú ismereteket, részben pedig művészi élményekkel gazdagít. (Varga Ibolya, IV. o.) A tárlatok feladata szerintem kettős, de ez nem választható szét: esztétikai élményt kell nyújtaniuk, s valami mélyebb mondanivalót kell hordozniuk. Az esztétikai élmény megszerzése az egyszerűbb. A művészek az élet eseményeire, különböző dolgokra érzékenyebben reagálnak, mint mások. S reagálásukat, véleményüket, gongondolatait különlegesen, szokatlan formanyelven kell megértenie a tárlatlátogatóknak. A művész gondolatait különlegse, szokatlan formanyelven mondja el. A látogatának meg kell tanulnia meg érteni ezt a formanyelvet. Akkor fog igazán él­ ménnyé válni egy-egy tárlat. (Bolyós Ildikó, IV. o.) Szalay Ferenc Idős ember című festménye tet­ szett. Nagyon kifejező a munkában és sok szen­ vedéstől megráncosodott, megbarult, szinte aszott arc, amelyre, ha ránéz az ember, rögtön látja, hogy nem a „Rotschild''-famíliából való, hanem egy a sok szegény alföldi paraszt közül. Az öregember kék inge is jellemző a társadal­ mi helyzetére: egyszerű kék vászoning. Ugy is mondhatnám: „proliing". Ezt a szint már több- 27 �ször láttam régi filmekben, mini nadrág vagy ing színét — és mindig a szegény emberen volt. A háttér sötétjéből kiemelkedő öreg, — lehet, hogy hülye hasonlítás, de — rám úgy hatott, mint Leonardo Giocondája. Bár az előbbi egy élettörténetet láttat, Leonardo képe pedig egy női ideált, azonban mindkét kép hasonlít abban ami alapgondolata a festészetnek, hogy a fény és árnyék a világos és sötét színek alkalmazá­ sával a nézőt az általa fontosnak tartott figu­ rára irányítja. Tehát, amikor a képet nézem, nem látok mást, mint az öreget, illetve a Mona Lisát. Szalay Ferenc képe nem egy különöset, hanem egyet a sok közül, de nagyon kifejezően láttat a nézővel. A sötét szín nyomasztó és ko­ mor hangulatával fokozza a festő a kép mon­ danivalóját. (Rozgonyi Nándor, IV. o.) Szalay Ferenc Idős emberét választottam. Egy öregember portréja. Látjuk megtört, barázdált arcát, s képzeletben rögtön hasonlítunk. Egy má­ sik öregemberhez, akit ismerünk. Talán annak is ilyen megtört, ilyen fáradt az arca, de a fest­ mény mégis más. Életét magunk előtt leperget­ ve elénk tűnik az idős arc minden ráncának tör­ ténete. A félfeudális Magyarország berendezke­ dése, a polgárság hiánya rányomta bélyegét a korra. Fáradt, öreg arcának színei finom harmó­ niába olvadnak ruhája színeivel. Szürke, fakó haja szinte nedvesen tapad fejéhez, végigvo­ nultatva a pergamen-szerű, elmosódott színeket arca vonásain. Kapott kabátjának barnás színe még csak fokozza a kép barnaságát. Ebből az egész sötét világból fehér, itt-ott zöld villan elő. A zöld szín számomra mindig a nyugtatót jelen­ ti. Ennél a képnél is. Az öregember meggyötört arcából szeme tiszta, töretlen fénye sugárzik elő. Olyan, minha a következő pillanatban, hogy a festő vászonra rögzítette vonásait, szóval a kö­ vetkező pillatban felállna és jókedvűen elmoso­ lyodna unokája csínytevésein. (Pintér Friderika IV. o.) E művészgenerációhoz tartozik többek között Németh József is, akinek Mezei Vénusz című képe a kiállítás egyik legjobban sikerült darab­ ja. Ez a Vénusz sokban különbözik a „klasszikus” megfestett vagy kifaragott Vénuszoktól. Jól érez­ hető és látható, ez, ha például Giorgone Alvó Vénusz című képével hasonlítjuk össze. Giorgone képe mozgalmasabb, Vénusza pajzánabb, nyíl­ tabb. Németh József képén érezni, hogy a festő milyen jól ismeri a parasztok lelkivilágát, a ter­ mészethez való meghitt viszonyát. Még az elemzés előtt meg kell jegyeznem, — úgy érzem —, hogy nem tettek rám különösebb hatást a kiállítás, illetve a műalkotások. Való­ színüleg, nem érzem eléggé ezeknek a művé­ szeknek a mondanivalóját. Hézső Ferenc alkotásai „tetszettek a legjob­ ban”, ezek közül is a Változó idő című képe. A kép első pillantásra egy „jóképű" plakátnak is nevezhető, aminek ilyen címet adnék: Békét, szeretetet'! Erre talán a képen domináló kék szín késztet, még konkrétabban a kép jobb felső sar­ kában szálló kék madár, amely szinte az éle­ tet jelentő Nap felől száll, magával hozva az életerőt. Az egész kép egy kicsit emlékeztet az impresszionista festők képeire. Valami finom re­ megést vélek felfedezni rajta, ami a tér és az idő végtelenségére utal. A facsonkokban valami nem kívánt, sőt gyű­ lölt világ időképet látom derengeni. De csak derengeni, mert a fekete és sötétkék színek mintegy függönyként állnak őrt a teljes igazság előtt. Az élesen kirajzolódó határvonalakban (vagy; szabdalóvonalakban) idősíkok érzékelte­ tését látom, az idő felépítését mozaiklapokból, amivel még megfoghatatlanabbá, állandóságát vesztettebbé válik. Almási Gyula Őszi szántásán egy végelátha­ tatlan táj bontakozik ki. A szántóterület nagy­ ságát még érzékelhetőbbé teszik a rajta keresz­ tülhúzódó sárga vonalak. A távolban egy kis fa­ lut is láthatunk. A kép eszmei mondanivalója az ember picinysége, és egyben nagysága lehet. Mi mindenre képesek egy ilyen kis falu lakói! Meny­ nyi fáradságos, és mégis boldog munkát adhat egy ekkora szántóterület! A föld barna, itt-ott fekete, trágyzás utáni színe, és az ég fáradt, homályba burkolódzó kékes fénye: az ősz jelei. Valamiképpen az egész tájban van valami szo­ morú. Talán a távoli faluban elrejtett vidámság mutatja az előtte fekvő területett ilyennek. A táj kopárságának kifjezését segíti az is, hogy a fes­ tő elég kevés színt használt. Egy kicsit idézi a kép a múltat is, hiszen a szántóföldön nincs semmi mozgalmasság, nem látható a gépek so­ kasága. De ez már nemcsak erre a festményre jellemző hiszen mindenféle művésztben van va­ lami, ami múltra mutat, s így talán ez a vásár­ helyi művészet is inkább felel meg Petőfi korá­ nak, mint a mostani technikai újdonságokban bővelkedő kornak. (Ferencz Melinda, 1. o.) A kiállítás egésze nem tetszett. Sokkal igé­ nyesebb képeket vártam — a hírnévnek, jelen­ tőségnek megfelelőt. Természetesen a jövőben is szertnénk még találkozni a hódmezővásár­ helyi művészek képeivel; s a kritika most épp azért fontos, hogy akkor a legjobb és legjellem­ zőbb alkotásokat nézhessük meg. Hézső Ferenc Változó időjén az irányjelző a képet négy részre osztja. A festő az észak szimbolizálására két öreg, száraz fát alkalmaz. A ke­ letet vöröses színű levelekkel ábrázolja. A délt a fényesen sütő nap jelképezi. A nyugatot áb­ rázoló madárnál egy nyilat találhatunk, amely dél felé mutat, jelezvén, hogy a madár dél felé repül. Ez az ábrázolás fejezi ki a változó időt. Én azonban felfedeztem ezeknek egy másik je­ lentését is. A két öreg, száradó fa nemcsak az északot jelenti, hanem a telet is szimbolizálja. Ugyanígy a levelek a tavaszt jelentik, mert a tavasz hozza a virágokat, a rügyező fákat. A nap a nyarat feejzi ki. A madár az őszt jelenti, mert a mellette levő nyíl a nap felé mutat, mintegy jelezve, hogy ősszel a madarak délre repülnek, ahol meleg nyár van akkor is. Ugyan­ akkor a festő minden egyes évszakot vagy ég­ tájat ketté osztott, mégpedig úgy, hogy a ben­ nük elhelyezett alakokat szimmetrikussá tette. S az így már 8 részre osztott kép is szimmetrikus­ sá vált. Nekem nagyon tetszett a színek alkal­ mazása is. Az egész kép sötétkék alapon can, amelyen vörös, sárga és fehér színeket alkalmaz az ábrázoláshoz. Ez a színpárosítás is kifejezi az ellentétet, amely az évszakok között van. (Szolnoki Ildikó, IV. o.) (Oláh Ferenc, I. o.) Mezei Vénusza engem Gauguin képeire em­ lékeztet (Te va hervis) A kép kompozíciója cse­ lekmény nélküli. Sikerszerűen felrakott, lágy kör­ vonalakba zárt foltok (zöld, barna) jelelmzik. Ez a darabosság, a megfontolt, lassú, merev mozdulatok ősi nyugalmat árasztanak. Ez a kép igazi élmény. Jó előtte állni és néz­ ni. Nagy érdeme, hogy gondolatokat is ébreszt az emberben; szép és mély érzéseket. Tiszta gondolatokat. 28 rEdős János Száradó fa című képe egy ceru­ zarajz. A képen csak egy magányos fa áll, mely­ nek ágai levelek nélkül, élettelenül meredeznek az eg felé. Csak a jobb oldalán, egy piciny ágon vannak levelek. A kép mindenképpen az elmúlásra figyelmeztet bennünket. A zöldellő ág még felvillantja előttünk az élet lehetőségét. Olyan ez, mint a holdoklónak egy kis biztatás, remény. De a vég könyörtelen, a fa kiszárad, az ember meghal. Petőfi szavaival élve „ ... elhull a virág, s eliramlik az élet..." E rajz láttán rögtön eszembe jutott Csontváry Magányos céd­ rus című hires festménye. Ezen is a puszta táj­ ban, a végtelenben áll a magányos, „haldok­ ló" fa. Talán e kép hatására készítette a rajzot a művész. De az is lehet, hogy a fa szépsége ragadta meg. Vagy talán magányos volt: ez sem kizárt dolog. (Varga Erzsébet, I. o.) Az elmúlt rajzórán a vásárhelyi művészek kiál­ lítását tekintettük meg a József Attila Megyei Művelődési Központban. Számomra nagyon nagy örömet jelentettek ezek a képek, különösen Er­ dős János Száradó fa című festménye: magá­ nyos, egyedül álló fa a kihalt pusztán. Körülötte egyetlen ember, vagy több fa nem látható, csu­ pán gyér növényzet, néhány fűszál ékeskedik. Az öregedő fának alsó ágai nincsenek, talán ha egy nagyobb szél vagy vihar jönne, magával ragadná és tova vinné. Mégis ragaszkodik az élethez, hiszen néhány felső ágán rügyezik. Mint minden élőlény a Földön, ez a fa is élni, lé­ tezni akar, még ha nincsenek is meg azok a feltételek, amelyek az élethez szükségesek. Meg­ próbálja életét tengetni az utolsó pillanatig azon a kihalt vidéken, pusztán. Ennek a fának az élete átruházható egy em­ beri életre is. Az az ember, aki egész életében dolgozik, hogy szükségleteit kielégítse, nehéz munkát vállala és végez, most már talán jobb lenne neki is a sorsa, élete, nem öröm nélkül halna meg, még ha beteg is vagy éppen eleget szenvedett. Pedig tudjuk, hogy beteg és fél lábbal a sírban van. Ő is örülne a gyógyulásnak vagy épen a gyógyulás jelének; ami a fánál a rügyezést, a virágzást jelenti. Azért tetszik kü­ lönösen ez a kép, mert az életet jelképezi, il­ letve ábrázolja — a száradó fa esetében. És tudjuk azt is, hogy aki egyszer születik, annak egyszer meg is kell halnia, akár akar, akár nem akar. (Krajer Mária, I. o.) A mai vásárhelyi művészek bizonyos fokon el­ szakadtak múltjuktól, hagyományaiktól, művésze­ tük közelebb áll Petőfi korához, mint a XX. szá­ zadhoz. Sem formailag, sem tartalmilag nem tükröződik műveikben korunk rohanó tempója, problémái. A kiállítás képei nem tetszettek. Nem sok fantáziát láttam bennük. A tárlatoknak szerintem fontos hely jut éle tünkben. Formálják gondolkodásunkat, Ízlésün­ ket „agymunkára” kényszerítenek bennünket, — persze, erre csak igen „jó” művészet nyújt ma­ radandó élményt. A szabadtéri tárlatoknak na­ gyobb híve vagyok, mint amiket csarnokokban rendeznek... De leginkább Siqueirossal értek egyet, aki a várak falára festett monumentális képeket. (Prakfalvi Endre, IV. o.) Olyan ez, mint a könyvtár, a könyv és az em­ ber kapcsolata, ugyanolyan szál fűzi egybe a tárlat-alkotás- és ember fogalmát is: a megis­ merés, az esztétikai szépség fogalma. Talán több lehetőséget kellene teremteni a tárlathoz, meg kellene tanítani az embereket, hogy ne csak nézzenek, hanem lássanak is, a szónak nem pejoratív értelmében, hanem úgy, ahogy egy hihetetlenül szép, „giccsnek" tűnő alkonyban az ember meglátja a szépet. Szerintem nagy lehető­ ségek állnak még ebben a széles rétegek előtt még nem elterjedt „műfaj" előtt (Kaszás J. IV. o.) �KÖRKÉP Kass János kiállításán Kass János kiállításának megnyitója a minősítve figyelembe ajánló beszedek szokásos műfajában nem képzelhető el: grafikusművészről kell szólanom, s kide­ rül, hogy — szakmai határait régen túl­ lépve — az alkotóképzelet olyan vidékét vette birtokba, ahol szűk szakmai—műfa­ ji keretekről beszélni merő képtelenség. A művészi magatartás olyan mába roha­ nó kifejezésformákkal párosul, mely mű­ vekben adja meg a ma kérdéseire rime­ lő válaszokat. Ujat tesz, felrúgja a szok­ ványos, konvencionális, beidegzett szo­ kásrendet, a helyébe megteremti azt, amit kiérzünk az anyagból, — gondolat­ ban a mában élve; s ezáltal rögtön egy reneszánsz játékos kedvű, teremtő egyé­ niséggel szembesülünk a művekben. Igy azonnal nyilvánvalóvá válik az új — min­ den bravúros csillogástól mentesen. Egy, a ma alkotóműhelyét igazán re­ prezentáló kiállítással van itt dolgunk. Nem az újrakészülés studiumaival, a ki­ sérletezés folyamatával reprezentál, ha­ nem a tudatos teremtéssel, sokrétű fel­ fedezéssel. Az érett mester szól a ma emberehez. És ami igen fontos - s ez itt a müvek kapcsán nyilvánvaló —, Kass János alapos felkészültségű mester. Grafikai lapjai bizonyságtételek mualkotasbeli rangjuk mellett olyan vonatkozás­ ban is, hogy a művészi közlés nagy fe­ szültségű belső rendjében igazolják: ke­ vesen tudnak így rajzolni, ilyen érzéke­ nyen, intellektuálisan gazdagon inter­ pretálni azt, ami a lényeg. Amit soha nem lehet mondatokkal, mesével megha­ tározni. Ami mély igazság, de a dolgok­ ban rejtve van. Külön öröm számunkra, hogy itt, Ma­ dách megyéjében Madách-emlékérmesünket köszönthetjük Kass János mester­ ben, aki korunk legizgalmasabb Madách­ illusztrációival nemzetközileg is jelentős mértékben járult hozzá a Madách-életmű örökletesen igaz fennmaradásához. A művek ilyetén gazdagságát csak az tudja létrehozni, aki csillagvirág léptű életében a tragédiák szurakfeketébe zu­ hanó boldogtalanságát is átélheti, hogy felkiáltójellé formálja az emberiség szá­ mára mindazt, amire vigyáznia kell. Kass János művészete összetetten a felfedezőé: világát nem tudjuk más mű­ vész világából következtetni. Nem foly­ tatója, nem elágazása egy útnak, hanem gyalogösvény ez a látomások és a va­ ló élet mozaikkockáiból kirakottan, sajá­ tosan egyéni formációban. Konzekvensen XX. századi művész, akit a kép-gra­ fika, a szobrászat, a könyvművészet mű­ faji határai nem kötnek gúzsba, mert túllép a műfaji korlátokon, hogy min­ dennel, amihez nyúl, magas művészetet teremtsen. Költészetet a művészetben, az emberért, mert itt minden értünk törté­ nik. „Poeta doctus" a képzőművészet vi­ lágában. Nemcsak az alkotás konkrét valóságával, hanem azzal is, hogy hidat teremtett a költészet és képzőművészet között — közösségivé téve azt azzal, hogy megteremti egy-egy fejplasztikájában az embert, hogy költészettel koronáztassa fel. Így válik aranyserleggé a hétközna­ pok bűvölete — a képzőművész és a köl­ tő közös gondjában teremtő boldogság­ gá, örök láthatatlan koronával ékesítet­ ten. Juhász Ferenc, Nagy László, Déry Tibor — a rendet tenyerükön hordók so­ rából, a fiatalabb Szokolai Tamás, Fábri Péter vagy a túlról integető Devecseri Gábor szól a művek aranyhúrjain — lázas mindenségkeresésben, rózsát-nevető holnapokban. A harcos szocialista alapállású mű­ vész hitvallása ez egy összeszorított ököl­ ben jelképpé formált forradalmiságban — mintegy valóságtételül, hogy művésze­ te összefoglaló nagy rendjében külön hely illeti meg ezt az elkötelezettséget, mert Kass János elkötelezett művész a hit és a szó legtisztábban csengő értel­ mében. Ezért különleges alkalom ez a kiállí­ tás arra, hogy új, izgalmas felfedezések­ hez indítson el bennüket — e nekünk te­ remtett világéhoz. Új inspirációkat adva ön-és társadalomismeretünkben a hol­ napokért naponta való szárnyaláshoz. Nagy László írja Kass János plakát­ ján: „Műveld a csodát, ne magyarázd, sehova kacsázik minden út, jobban tud­ juk a jövőt a múltnál, válasszuk a villám jelenét.” Művésznek és tárlatlátogatónak egy­ aránt belépőjegy ez a kiállításhoz, me­ lyet kísérjen a felfedezés boldogsága és öröme. Czinke Ferenc László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben Sok jó és izgalmas kötet jelent már meg ebben a sorozatban, (rossz egy sem!) mégis, ha van létjogosultsága, akkor azt éppen László—Bencsik Sándor könyve adja meg (amelyet várhatóan, re­ mélhetően hasonlók követnek). Ez a könyv valóban több évtizedes hiányt pó­ tol. A Forrás szociográfiai pályázatát értékelve jogosan vetette fel Hatvany Dá­ niel, hogy szociográfiai irodalmunk erő­ sen falu-központú, hiányzik a város feltérképezése. Különösen hiányoznak azok az írások, amelyek a munkásság életkö­ rülményeivel foglalkoznak! A Magyaror­ szág felfedezése sorozat írói - noha mind városlakó - csak a magyar vidéket pász­ tázták eddig. S ekkor, ezek után jön — mit jön, berobban! — László-Bencsik ezzel a könyvével, amely egyszerre ad alapvető tudósítást a külvárosról, a leg­ nehezebb munkát végző, leglenézettebb munkásréteg világáról. Méltán hasonlít­ ja Berkovits György (Élet és Irodalom, 1974/7.) egy másik alapvető műhöz: a Puszták népéhez. Elgondolkodtató a pár­ huzam, mert noha a két könyv más idő­ ben íródott, másról szól; lényegében azonban valahol ki is egészítik egymást. Lászió-Bencsik tulajdonképpen a Pusz­ ták népe mai, városi változatát írta meg. Illyés az uradalmi cselédek, a jobbá­ gyoknál is mostohább sorsú társadalom alatti réteg szociográfiáját írta meg, 29 �László-Bencsik pedig azt, hogy ezek utódai (a második es harmadik nemze­ dék) hogyan kapaszkodnak meg a vá­ ros peremén, mik lesznek, mik lehetnek, hogyan alakul a sorsuk. Mert nem vé­ letlen, hogy a László-Bencsik által be­ mutatott export-csomagoló brigád tag­ jainak csaknem fele (s tovább tágítva ez érvényes az egész „segédmunkás" réteg­ re!) a falutól távoli tanyák, jobb eset­ ben faluvégi kis summás, uradalmi cseléd-kisparaszti házakból verbuválódik. Ez ad a címnek - Történelem alulné­ zetben — is értelmet és több dimenziót. Mert igaza van - a könyv maga igazolja - László—Bencsiknek, amikor sajátos tör­ ténelemkönyvnek tartja a munkáját. Egy társadalmi réteg mozgását követi nyo­ mon, amely minden hányattatás, min­ den visszahúzó erő ellenére is emelke­ dik. Iszonyú nyomás alatt élt ez a réteg. A történelem tektonikus mozgása, a gra­ vitáció mindig itt érvényesült a legha­ marabb és a legsúlyosabban. A 6-1217! gyermekes családok, a legsilányabbul fizetett kemény, csontot morzsoló munka világa ez, ahol a puszta elemi lét: jóllakni, nem megfagyni, fedél alá hú­ zódni mindennapos, húsbavágó gondot jelentett. Ezek az emberek — olvassuk Illyésnél — az emberi nyomorúságnak és kiszolgáltatottságnak olyan mélységében éltek, amelyben „emberi méltóságról" beszélni se lehetett. S mindez „villamos­ sal elérhető távolságban’’ a város alatt, mellett — írja László-Bencsik. „Hogyan lesz az ember munkás?" teszi fel önmagának is a kérdést LászlóBencsik a könyv elején. „Látszólag egy­ szerűen. Többnyire úgy, hogy beleszüle­ tik" - válaszolja. Ezek a munkások azon­ ban, akikről ő ír, nem ebbe születtek bele, hanem idesodródtak. (Meg kell majd írni még valakinek a kvalifikált szakmunkást is, aki okos gépeket gyárt és irányít, aki tiszta köpenyben dolgozik, akit tisztelnek a szaktudásáért, mert nél­ külözhetetlen.) László-Bencsik statisz­ tikája szerint kb. 2 millióan vannak: „anyagmozgatók, segédmunkások”. Hon­ nan jönnek, miért ide jönnek?? A pusz­ tákról - Illyéséről — a sokgyermekes munkás-kisparaszt-kispolgár, más szó­ val a legszegényebb családokból, ahol már a gyereknek is dolgozni kellett (kell??), ahol ritka, ha elvégzik a 8 álta­ lánost, szakmát, mesterséget nem tanul­ nak. Ezeknek az embereknek csak a két kezük van és a kényszer: dolgozni, élni kell. Maga az író is idesodródott. Értelmisé­ gi, aki kénytelen odahagyni a pályát és azonnal, mindegy mit, de munkát keres­ ni. Aki „semmihez se ért, akinek csak a fizikai ereje (míg van ... !) áll rendelke­ zésre: az lesz segédmunkás. (Általában, mert az élet furcsa dolgokat produkál olykor. Hány értelmiségi hagyja ott ön­ ként a pályát a pillanatnyi nagyobb ke­ reset miatt?? De ez már nem a könyv té­ mája...) László-Bencsik kényszerűség­ ből vállalaja ezt a munkát, hogy megis­ 30 merve a brigádot, a munkát, ezt az élet­ módot, mindenestől vállalja az egészet. S ezzel marad hű tulajdonképpen értelmisé­ gi voltához is. Vállalaja a résztvevő, a tanú szerepét, hogy elmondhassa a brigádot, a brigádért, a brigád helyett is. Ez az ér­ telmiségi magatartás, amely mindenkép­ pen tiszteletreméltó és követendő, amely túlmutat azon, ami László-Bencsik leg­ privátabb magánügye lenne. Mert vala­ kinek el kell mondania a brigádot, az írás, a művészet erejével meg kell mu­ tatni az egész társadalomnak, mert nem ismerjük! Igen, valljuk meg — s így volt ez Illyéssel is -, csak sztereotip fráziso­ kat tudtunk eddig erről a világról, hogy pl. „a hórukk emberek isznak", „izga­ gák", „műveletlenek" stb, stb. Még a közvetlen feletteseik is így vélekednek, amikor megkérdezik, hogy „kellene a több pénz piára?” Nem, ezt a Szegvári brigád sose tudja elmondani: nem tudja megmutatni, felmutatni önmagát. (őszin­ tén szólva nem is nagyon kérdezik őket, nem figyelnek rájuk ...) Teszi a dolgát: „ráver a melóban", túlórázik, fusizik, há­ zat épít, kapál, mellékes és a vonat után rohan, iszik is néha és ájultan alszik a fáradtságtól, hogy korahajnalban keljen, reggel megint újrakezdje. De nem tudja elmondani ezt a kívülálló sem. Igaza volt Kassáknak, amikor dühösen kifakadt a fehér mandzsettával sétáló, buta és fel­ színes kérdéseket felvető, futó impressziók alapján regényt eszkábáló „munkás írók" ellen. (Aki nem tudja leírni a mun­ kát, a termelés örömét és kínját, az mit tud mondani a munkásról?? Itt gyengék fiatal prózaíróink is! A munkás életének több mint szerves része a munka, maga az élet, akár „szereti" a munkát, akar nem ... !) Az írás, a megformálás kifeje­ zetten „értelmiségi munka" ugyan, de érvényes, megélt, megszenvedett élmé­ nyek nélkül csak a valóság felületét karistolhatja a legnagyobb tehetség is. S eppen ez a nagyszerű László-Bencsik könyvében: az azonosulás a munkában, sorsban, gondolkodásban, ugyanakkor az epikai távolságtartás, józanság a megformalasban. Mert az, aki az övéiről be­ szél, annak nem kell minden percben hűsegesküt tenni, a pártosságát, elköte­ lezettségét bizonygatni... Annak joga van a bírálatra - „befelé" is: sorstársai felé, de „kifelé”, a társadalom felé, ami­ kor emberibb életet, több megbecsülést és törődést kér a munkások számára. László-Bencsik nem agitálni akar, csu­ pán dokumentálni és demonstrálni. Ezek az emberek mindig dolgoztak, ez egyet­ len örökségük, amit magukkal hoztak a történelemből a jobbágy, uradalmi cse­ léd ősöktől, és dolgoznak, míg a szó szo­ ros értelmében fizikailag is meg nem semmisülnek! Rá is kényszerülnek (az egyik társuk 700 Ft nyugdíjat kap a ke­ mény munkában töltött élet után ... és a tsz nyugdíjak? amellett lehet „pihen­ ni”?), de nem is tudnak meglenni mun­ ka nélkül. Életüknek, világuknak centrá­ lis pontja, fókusza ez. Egyszerre kénysze­ rűség és létezési forma. Az élet örö­ meiből kevés jut nekik, mert a fizetésük 70-80 %-at megeszik (újra kell termelni a munkaerejüket a kemény munkához!), de idejük, erejük sincs ahhoz, hogy a ci­ vilizáció és a kultúra javait élvezzék. Az eddig mértéktartó, objektív László-Ben­ csik ennél a témánál vált szenvedélye­ sebb hangra. Mert az, hogy a munkatár­ sainak valóban nincs fizikai idejük ön­ magukra (elviszik a túlórázások, a hét­ végi különmunkák, a család stb.), de meg a kemény fizikai munka után való­ ban fáradtak, kedvtelenek is arra, hogy művelődjenek — tényleg több, mint el­ gondolkodtató! Ízlésüket, gondolkodásu­ kat, életvitelüket alapvetően determinál­ ják a munka körülményei (a mennyisége, de a minősége is!) Ha meg is lenne, hoz­ nák magukkal (de honnan?! a kisparasztizsellér-kispolgár stb. világból?!) az igényt — a gondolatszikkaztó, primitív fizikai munka lassan azt is kiölné! Ezt éppen önmagán figyelte meg a szerző. Nem mintha feladta volna az értelmiségi szel­ lemi igényét. Sőt! De csak nehezen - a korábbinál sokkal nehezebben — tudta megteremteni a szellemi igények kielégí­ tésének a feltételeit. (Le kellett mondani pl. a folyóiratokról, mert nem telt rá ... A gyerekei hátrányosabb helyzetbe ke­ rültek az apjuk foglalkozása miatt. Ó, ó pedagógusok!!) Így, amikor felméri a brigád tagjainak (a már más forrásokból is ismert) szellemi, kulturális igényeit, ak­ kor ezt nem azért teszi, hogy megbotránkozzon és megbotránkoztasson. A bri­ gádvezető Szegvári Gyulában olyan pél­ dát is leír, aki vibráló intellektusával, mohó szellemi-kulturális éhségével pozi­ tív pólust is jelent, aki hatni akar, nevelni a rábízott közösséget. Szegvári erőfeszí­ tése - és mindenki másé is — csak na­ gyon szerény eredményeket hozhat mind­ addig, míg a munkások életkörülményei nem változnak meg döntően. Az, hogy a brigád tagjainak a gyerekei nem jutot­ tak be a bölcsődébe, óvodába, a középés felsőbb fokú iskolákba - már nem is olyan érthetetlen ezek után. A munkás­ asszonyok otthon maradnak, ha gyereket szülnek (lényegesen rontva ezzel a csa­ lád életszínvonalát - ha átmenetileg is), a gyerekeket olyan pályára küldik a szü­ lők, ahol minél hamarabb kereshetnek. A könyv mégsem keserű vagy vádas­ kodó. Hiszen a munka, ezek a munkás­ kezek éppen a fejlődés zálogai és bizto­ sítékai. Az előbbrelépés még egy ideig csak mennyiségi felhalmozódást fog je­ lenteni: házat, lakást, jobb kosztot, több ruhát, háztartási gépeket, bútort stb. s valamivel több szabadidőt. Ezek a kom­ ponensek a következő generációnál már minőségi (szellemi, kulturális igényt-gyarapodást, a teljesebb, harmonikusabb életet) változást eredményezhetik. Mikor? Minél hamarabb! Nemcsak megérdem­ lik, de az ő munkájuk áldozatuk minden­ nek a motorja és alapja! (Szépirodalmi 1973.) Horpácsi Sándor �Magyar újságok fényképalbuma A felfedezés öröme Elevenen ható problémáról szólt az Élet és Irodalom 10. számában Rózsa Gyula, amikor ar­ ról írt, hogy Magyarország „nagyszövegű kis or­ szág" lett, ahol mór Comenius sem tudta annak idején kiadatni a látható világot bemutató művét, az Orbis Pictust. Kultúránk szövegcentrikus jellegének ellentmondásossága különösen az utolsó másfél évtizedben vált nyilvánvalóvá, mi­ dőn a televízió térhódítása immár egyre széle­ sebb körben tette lehetővé a sokoldalú ismeretek vizuális úton való továbbítását. Igaz, a szövegek varázsa még a televízióra is visszahatott, ezért hallunk még mai napig is hosszú, illusztrálatlan és éppen ezért a figyelmet alig lekötő beszélge­ téseket, előadásokat; de már egyre szélesedik azoknak a műsoroknak a tábora, melyek a kép, a látvány erejével közlik mondanivalójukat. Sőt, már könyvkiadásunk is jelentkezik olyan művek­ kel, melyeknél megdőlt a szöveg elsősége és a kép nyomul előtérbe. Külön örvendetes dolog, hogy éppen történeti kiadványoknál találkozunk ezzel a kezdeményezéssel. Hiszen a történetírás, a történeti ismeretterjesztés fulladt leginkább a szá­ raz adat- és számtenger érdektelenségébe és a múlt sokszínű valósága szürke, nem egyszer ki­ fejezetten rossz stílusú szövegekből alig-alig csil­ lan elő a nem hozzáértő olvasó számára. Az utóbbi években megjelent nagyszerű könyvek (A magyar történelem képeskönyve, a Rákóczi sza­ badságharc és az 1848 eseményeit bemutató ké­ peskönyv) után most egy újabb ilyen kiadványt vehetünk kézbe. Ebben Dersi Tamás és Szántó Tibor a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulója tiszteletére A magyar sajtó képeskönyve cím alatt ízelítőt ad az említésreméltó hazai sajtótermékekből, de nem úgy, hogy elmondja azok jellemzőit és idé­ zeteket közöl azok írásaiból, hanem bemutatja az eredeti lapok egy-egy oldalának hasonmását. Ezeket a képeket csak a lehető legrövidebb ma­ gyarázatok kísérik, melyek a kiadóra, a kiadás körülményeire, műfaji jellegzetességekre vonatko­ zó legfontosabb tudnivalókat tartalmazzák. A bevezetőben Dersi Tamás is említést tesz arról, ami a kötetet lapozgató olvasóknak is azonnal szembetűnik: szinte elképzelhetetlen, ed­ dig soha nem gondolt gazdagság, sokszínűség az, ami a bemutatott néhány száz év magyar sajtótermékeiben képviselve van. Kezdve a leg­ első magyar nyomtatvány, az 1473-ban kiadott Budai Krónika előszavával, a XV—XVII. század­ ban a hadvezérek és várkapitányok tollából szü­ letett hadi jelentések, az első tulajdonképpeni újság, az 1700-as évek elején a Rákóczi szabad­ ságharc híreit hozó Mercurius Veridicus, majd az 1779-ben induló Magyar Hírmondó első címlap­ ján át közel háromszáz képen vonul el előttünk mindaz a változatos szellemi termék, amelynek kiadói, szerzői, szerkesztői sorában ott találjuk az ország legjelentősebb politikai, társadalmi gon­ dolkodóit, de költőit, íróit is. örömmel fedeztük föl a múlt eszten­ dő végén, hogy folyóirataink színvona­ la folyamatos és következetes emelke­ dést mutat, s az olvasók mind szíveseb­ ben veszik kézbe politikai, társadalmi, irodalmi, művészeti és kritikai folyóira­ tainkat. De nem az olvasók fölfedezése a legizgalmasabb, hiszen a szerzők föl­ fedező és vitázó kedve teszi érdekesebbé kiadványaink tartalmát. Szeretjük ugyan­ is az új gondolatokkal teli dolgozatokat, amilyen többek között a Kortárs decem­ beri, 12. számában Király István: A min­ dennapok forradalmisága című írása volt. A fölfedező és a vitázó irodalom értékén mit sem változtat, hogy egyide­ jűleg a megdicsért folyóiratokban még mindig nagyítóval kellett keresni az olyan publicisztikai vagy szépirodalmi alkotásokat, amelyek szerzőik életismeretét, emberközelségét, a munkás- és parasztproblémák igaz megértését igazolnak. Nem az elvontabb, elvi síkon színvona­ las irasokat kifogásoljuk, hanem az affé­ le műveket hiányoljuk, mint például a szepirodalomban Végh Antalnak utóbb megjelent több elbeszélése. Az életközelség, a kiagyalatlan, igaz probléma­ felvetés csak tovább lendítene a fejlő­ dés ívén. A szó szoros értelmében nem képeket nézünk ebben a könyvben, hiszen a közölt lapok minde­ gyike elolvasható szöveget tartalmaz, mégis a változatos tipográfiai megoldások, az illusztrációk látványa elsősorban a vizuális élmény erejével hat Természetesen a teljesebb képet az kapja, aki veszi a fáradtságot és bele-beleolvas a lapok eredeti szövegeibe is, hiszen így amellett, hogy az egykorú nyelv sajátos stílusa révén könnyeb­ ben maga elé tudja képzelni az adott világot, még fogalmat alkothat magának az utolsó más­ fél évszázad magyar sajtójának változatos te­ matikájáról is. Hiszen Kazinczy Ferenc Élet és Literatúrája a maga esztétikai cikkeivel éppúgy szerves része sajtótörténetünknek, mint a Toldy Vörösmarty-Bajza triász színvonalas szemléje: az Athenaeum, a szabadságharc korszakának élclapja: a Charivari, az 1857-ben megjelent Nő­ világ. az egy évvel később indult (és máig fenn­ álló) Orvosi Hetilap — melynek bemutatott szá­ ma éppen Semmelweiss professzor úr egyik cik­ két közli—, a Táncsics szerkesztette Arany Trom­ bita, majd később az Általános Munkás Újság, meg a Népszava, Mikszáth Országos Hírlapja, az 1909-ben induló Mozgófénykép Híradó és más rengeteg ismert és kevésbé ismert folyóirat, újság, egészen a felszabadulás időpontjáig, a legálisan megjelent Szabad Népig. Nagyon helyes kezdeményezése volt a szer­ zőknek, hogy az azóta eltelt közel harminc év­ ről sem feledtek meg és keresztmetszetét adják — ha kisméretű másolatok közlésével is — a mai Magyarország sajtójának, bemutatva a ma élő számottevő lapok egy-egy címlapját. (Külön öröm számunkra a Palócföld 1970. évi 3—4 szá­ mának borítólapját látni a tájegységek tudomá­ nyos-irodalmi orgánumai sorában.) Hálátlan és értelmetlen feladat volna azt ele­ mezgetni, hogy mi maradt ki e válogatásból, mit lehetett volna esetleg elhagyni belőle. A gyűjtemény — mint minden hasonló munka — feltehetően módosítható lenne kisebb-nagyobb mértékben. Egy azonban bizonyos: jelen állapo­ tában is kitűnő eszköz ahhoz, hogy fogalmat al­ kothassunk belőle a magyar szellemi élet e fon­ tos területéről, a sajtóról, és eközben jól kiegé­ szíthessük mindazokat az ismereteinket is, ame­ lyekkel az elmúlt évszázadok közgondolkodását, jellegzetességeit, eszmeáramlatait illetően ren­ delkezünk. (Kossuth 1973.) Schneider Miklós bizalomkeltő az új esztendő kezdete is. Olvasói szemmel folyóiratainkban, heti­ lapjainkban és tömegkommunikációs esz­ közeinkben, kiadványainkban több olyan műre, műsorszámra akadtunk, amelyek alkalmasak arra, hogy meghatározzák a tartalom magasabb színvonalát. Nagy érdeklődéssel olvashattuk többek között a Pártéletben azt az interjúsorozatot, amelyben Feladataink az új esztendőben címmel Biszku Béla, Jakab Sándor, Ka­ tona István és Párdi Imre válaszoltak a szerkesztőség kérdéseire. Izgalommal néztük és hallgattuk a képernyőről SzentGyörgyi Albert kétszer ötven perces nyi­ latkozatát. Hadd essék azonban most szó csupán a fölfedezőnek nevezhető írásokról, elő­ adásokról! Mindenekelőtt néhány szó a SzentGyörgyi műsorról, annál is inkább, mert ő nemcsak jelképesen, hanem hivatás­ ból is „fölfedező". A TV-ben látott kétré­ szes műsora csodálatos élmény volt hi­ szen oly egyszerűen és nyilvánvalóan tárgyalt bonyolult biológiai és kémiai kérdésekről, ahogyan csak az tud, aki mindent ért, mindent egyszerűnek tart és kristályosan tisztán lát. A kritikák soka­ ságán kívül a Magyarország című hetilap (1974. márc. 3. szám) is cikket szentelt a nagysikerű filmriportnak. Sas György cikkéből idézünk: „Tulajdonképpen mind­ végig a megbeszélt terv szerint, s mégis igen kötetlenül zajlott le a száz percnél hosszabb interjú, csak két, előre meg 31 �nem tárgyalt momentum ékelődött köz­ be, ezt azonban a néző (s ez volt a jó) nem vehette észre. Kardos meglepetés­ szerűen tette Szent-Györgyi elé azt a műsorfüzetet, amely a régi hires szegedi diákelőadást, ama tragikus végbe tor­ kolló Hamlet-bemutatót juttatta emléke­ zetébe. A » sokkolás « bevált, az adás legmegrendítőbb percei voltak ezek. (Az utolsó nap többen látták, hogy ebből a ritkaságszámba menő műsorfüzetből Sze­ geden valahogy szerzett is egyet SzentGyörgyi és magával vitte Amerikába.) A végén szintén váratlanul kérte meg Szent-Györgyit a riporter, hogy üzenjen a magyar tévénézőknek. Szent-Györgyi, aki eddig folyamatosan, » kapásból « vá­ laszolt minden kérdésre, itt megálittatta a felvevőgépet és fél óra gondolkodási időt kért. Ennyire fontosnak tartotta az üzenet minden szavát." A Kortárs idei szamaiban Németh Lász­ ló pedagógiai tárgyú esszéi keltenek méltán feltűnést. Az Uj ember kovácsa című Makarenko -könyv olvasása kap­ csán az 1974 januári számban emlékszik vissza egyik utópiájára, az Iskola Kakaskútonra. „A kiadók nagyon ha­ tásosnak érzékeltték az »Uj ember kovácsa« címet, de mi akkoriban épp eleget kaptunk ezekből az új emberekből ahhoz, hogy gyártásának a titka különösen csábíthatott vol­ na, főként ha a pedagógiai eljárást, amely előállítja őket, » kovácsolásnak « minősítik. A szerző azonban nem adott ilyen címet a vastag, kétszázoldalas be­ számolójának. A cím: Pedagógicseszkaja poéma, Pedagógiai költemény vagy: Egy költemény a pedagógiáról, ami, ha megtudom, hogy a személyi kultusz első szakaszában készült, már akkor fel hí­ vatta volna a figyelmet magára." S egy rövid idézet a kakaskuti iskoláról is: „Az új iskolának nem szabadna tankaszár­ nyának maradni, s ha valami katonai dolgokhoz, inkább egy táborhoz, cser­ késztáborhoz kellene hasonlítani. Ott megvan a lehetősége annak a ter­ mészetes szereposztásnak, amelynek hi­ ánya felnőtt életünknek is betegsége, oda az élet szegmentumai is játékszerűbben hozhatók be. Az éhség és szük­ ség, amelyből Makarenko telepe kinőtt — éppúgy mint az én kakaskuti iskolám­ ban — egy új elemet vitt be: ennek a tábornak alkotnia is kell, megvalósítani valamit, így lehet a felébresztett képes­ ségek igazi nevelője, így gazdagíthatja a játékok közben létrejött közösségi ér­ zést, a kollektív alkotás öntudatával is.” S végül a Pedagógiai kisérletekről (1974 márciusi szám) néhány mondat: „...én tulajdonképpen az iskolai műveltséget gyorsan pótló felnőttek számára állítot­ tam össze a szükséges anyagot, akiknek nem nyolc hanem tán csak egy-két évük van erre a mulatságra; egy-egy tantárgy két-három órájában három-négyszer anynyi » lényeget« kell megtanulniuk, de meg mint az életben forgott, eleven ér­ telmű emberek, vasutasok, földmívesek, 32 gyári munkások sok mindent láttak, hal­ lottak már, amit vétek volna a középis­ kolai anyag kiterjesztésével is nem tuda­ tosítani bennük. Mert ne halljon például a gyári munkás vegytanban technológi­ át, is, a földmunkás genetikát, a felnőtt asszony embriológiát. Ha középiskolása­ imat egy kicsit nagyobb anyagban me­ ritem is meg, egy év alatt, amíg velem lesz dolguk, voltaképpen több évit vesz­ nek át, e nagyobb cél, a felnőttképzés érdekében » szenvednek « - s talán nem is olyan nagyon szenvednek, hisz érde­ kes dolgokat hallanak, s nem kérem amolyan gyilkos módra számon.” A fölfedezés meghökkentő hatását kel­ ti Veres Péter művészi végrendelete (Új Irás, 1974 március) is, amelyet még 1944ben írt, érdekes párbeszédes formában. Az őt körülölelő világot, társadalmat Pál képviseli a párbeszédben, amig a ké­ nyesnek is mondható kérdésekre Péter, az író válaszol. Igy kerül szóba a faj, a nemzet, a nép fogalma is: PÁL: Állj! Sok a szó, és sok benne az érzelem által diktált és önigazoló önké­ nyes okoskodás. Arra felelj nekem, hogy miért használod az elfogadott és tiszta értelmű „nemzet" helyett a népet? Sőt időként vagy alkalomadtán a fajt? Hi­ szen a nemzetek létét mindenki elismeri, a nemzetközi szocialisták is, hiszen az elvük is nemzetközi és nem nemzet nél­ küli, vagyis elvük alapja a nemzetek lé­ te és azok szabad szövetkezése. Ne hidd, hogy én egy bárgyú polgár vagyok, aki a fasiszta újságok vezércikkeiből szedi ki ismereteit a marxista nemzetköziségről PÉTER: Látod, ez egy igazi kérdés, és csakugyan gondolkoznom kell rajta. Két eset lehetséges: Vagy azért fogadom el a fasiszták szóhasználatát a tájról és népről, mert ők ezekkel a fogalmakkal dolgoznak, és én a saját területükön, a sajat fogalmi világukban akartam meg­ mérkőzni velük. Ezért írtam a Szocializ­ mus - nacionalizmus című könyvemet is. Vagy azért fogadtam el ezt a szóhaszná­ latot, mert a „nemzet" a magyarban is nagyon a birtokon belüliek szava lett. Nagyon is önmagukat értették alatta, s minket: parasztokat és munkásokat an­ nak idején, mint hazátlan bitangokat ke­ zeltek. E kezelések tettleges gyakorlatát magam is sokszor a bőrömön és csont­ jaimban észleltem, s aztán állampolgári jogokban és egyebekben nem úgy bán­ tak velünk, mint a nemzet tagjaival. Pél­ dául választójogom még ma sincs, és fe­ leségemnek öt gyermekkel szintén nincs. Egyszóval: no, van itt ok elég, hogy a birtokon belüliek nemzetfogalmával nem barátkozhattam meg. Valószínű, hogy még az is közte van, hogy ebbe a hivatalos nemzetfogalomba mindenki belefér, akárcsak a magyarul nem tudó idegen is. És ami, mint jogta­ lan parasztnak és írónak méginkább visszás volt, ezt a hivatalos nemzetfogal­ mat már elméletben és gyakorlatban jó­ részt idegen — nemcsak származásilag idegen, hanem a magyarságtól lelkület­ ben is idegen — urak képviselték: sajtó­ ban, politikában, iskolákban, egyeteme­ ken, akadémiákon, mindenütt. Valószínű, hogy e tényezők összessége hatott, pedig különben elismerem, hogy az én nép- és fajfogalmam, körülbelül azonos a klasszikus nemzetfogalommal. Nem kizáró jellegű, nem törekszik faji zártságra. Sőt a beltenyésztést faji ve­ szedelemnek tartom, de egyhez ragasz­ kodom: Minden népnek joga van hozzá, hogy az életformáját saját maga ízlése és észjárása szerint rendezze, és a szel­ lemi formában, kultúrában, művészetben, irodalomban a sajátját fejezze ki, és minden idegen ahhoz alkalmazkodjon! Azt azonban hozzáteszem: a nép fogal­ ma elmélyültebb, mint a nemzeté, kö­ zösségi jelentése zártabb, határozot­ tabb.” Öt könyvkiadó — az Európa Könyvkia­ dó, Gondolat Könyvkiadó, Magvető Könyvkiadó, Móra Ferenc Könyvkiadó és a Szépirodalmi Könyvkiadó — nagyszerű fölfedezése és kezdeményezése egy új hetilap: a Rakéta Regényújság. Nem kell magyarázat hozzá, hogy közművelődési szándékával tisztába jöjjünk, ráadásul a közérdek mögött a kiadók hétköznapi anyagi érdeke is megfér. A Rakéta Re­ gényújság — véleményünk szerint — tu­ lajdonképpen elsősorban az új olvasók nak készül, hogy a regényújság oldot­ tabb, rövidebbre szabdalt műveiből kap­ janak kedvet a könyvolvasáshoz. (Nagy feladat a „Rakétát” mindenekelőtt ehhez a réteghez eljuttatni!) Az első két szám (1974 február 26 és március 5) „slágere”, Dürrenmatt: Az igéret című irodalmi érté­ kű krimije a könyvbarátoknak is kedvcsi­ náló! Lakos György Filmjegyzet Képzeletbeli, soha el nem kezdett filmnaplóm­ ban az év elején látott filmekről — szinte mot­ tóként állna: felelősségvállalás és cselekvés Jegyzeteimben ott sorakozna Stanislaw Lem és Andrej Tarkovszkij, Dosztojevszkij és Lev Kulidzsanov neve s utána az élményt adó filmek cí­ me: Solaris, Bűn és bűnhődés. Nem vezet az a szándék, hogy a különböző alkotásokból egynemű választ vagy következte­ tést csikarjak ki, de most gyors egymásutánban értek csaknem megegyező hatások e filmek lát­ tán; lehetetlen nem beszélni róluk. Dosztojevszkij művében Rosa Luxemburg már jónéhány évtizede felfedezte a felelősség és a részvétel nagy gondolatát: „Dosztojevszkij szá­ mára kizökkent az idő, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a ször­ nyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egy­ szer is átélte az ő Raszkolnyikovját, az többé nem rejtőzhet el a maga csigaházacskájában, a filiszterség és önhitt egoizmus tojáshéjában ..." Lev Kulidzsanov a filmművészet eszközével — az­ zal, hogy Raszkolnyikov belső világát is „látha­ tóvá” tette — adja tudtára a ma emberének: az individualizmus bűnbe és magányba sodor, fel­ oldozást csak az őszinte önmagunkkal való szem­ benézés és a cselekvés ad, mert enélkül elve­ szítjük a legfontosabbat, jogunkat a jövőhöz. Ahhoz a jövőhöz, melyből a filozófus alkatú film­ rendező, Andrej Tarkovszkij szól hozzánk. �A Solaris főhőse, Kelvin - akárcsak Raszkolnyikov - lélektani határhelyzetbe állított ember, de ő már a tudomány és a technika csodáinak birtokosa. Számára a kapcsolatteremtés, az em­ beri együttélés titkának megismerése a problé­ ma. Önmagával és tudóstársaival vívott párba­ jának eszköze — hasonlóan Dosztojevszkij hő­ séhez — az emlékezés. Ott Szonjában öltött tes­ tet a lelkiismeret, itt a Solaris által életre kel­ tett Hariban, akinek láttán Kelvin szembenéz önmagával. Ennek a folyamatnak elemzése so­ rán bontakozik ki Lem és Tarkovszkij összegzé­ se az ember saját létének őszinte, teljes válla­ lása és a cselekvés révén képes a kapcsolatte­ remtésre, a teljes emberi életre. Természetesen végignéztem a TV-ben bemu­ tatott többi Dosztojevszkij-adaptációt is. Bár ezekkel — nyilvánvaló erényeik elismerése mellett - inkább vitázni lenne kedvem, nem teszem, mert szintén filmélményhez juttattak. A Félkegyelmű-Miskin — Rogozsin - Nasztaszja három­ szöge felidézte a „Proletár Karamazovok” (Gyer­ tyán Ervin szellemes és találó megfogalmazása) Rocco — Simone — Nadia háromszögét. Igen, Visconti kétségkívül Dosztojevszkij ihlette film­ jéről, a Roccó és fivéreiről van szó, melynek az Édes élet című antológiában megjelent forgatókönyvét „olvastatták" el újra velem a Karamazov testvérek és a Félkegyelmű, s ezért csak kö­ szönet jár nekik. Végül, nem azért, mert egy jegyzetet illik is befejezni, a látottak múltból és jövőből hozzánk szóló üzenete — felelősségvállalás és cse­ lekvés — nem csupán egy képzeletbeli filmnapló mottója lehet, és ne is csak az legyen ... Korill Ferenc Nyílt levél Újhelyi Jánoshoz a „hosszúra nyúlt kamaszkorról” Kedves János! „Kötet nélküli íróságod” végét jelző regényed megjelenése óta eggyel több okom van büszkének lenni — ha egyál­ talán megengedett, elfogadható dolog a büszkeség bármilyen szituációban is volt évfolyam- és — ami nekem lényege­ sen többet jelent — kollégistatársaimra Mindig is előszeretettel vettem kézbe az irodalmi közéletben paradox kategóriává merevedett úgynevezett „elsőkönyves szerzők” ama bizonyos korszakváltó, ran­ got adó s egyszersmind óvatos gyanúval fogadott - több esetben sokáig egyet­ len — kötetét, hiszen általában saját nemzedékem problémáival találkoztam lapjain. Mohó kíváncsisággal egyvégtében olvastam ki erre módot adó kisre­ gény-terjedelmű, érdeklődésemet csak felfokozó különös, Svédország messze van című könyvedet. Magam előtt is titkoltan és kimondatlanul, de valójában azt kerestem, hol találok régi önmagunk­ ra, közös élményeink mennyiben jelentik forrását gondolataidnak, íróvá érésednek. Illúziórombolást jelentene számomra, ha másként lenne: én mindenesetre szíve­ sen éreztem úgy, hogy Varga Bálint élet­ re hívásában, a férfikor küszöbéig jutott könyvtárigazgató előéletének alakításá­ ban tetten értem Eötvös Kollégium-i éveink emberformáló hatását. Ezek után aligha leszek objektivitás­ sal, mértéktartó tárgyilagossággal „vá­ dolható”, amikor kijelentem: tetszett a könyved. Oktalan dolog lenne azt keres­ ni, hogy ebben mennyi része van — mert van — a természetszerű elfogultságnak, az eleve „úgy-olvasás” indítékának. A harminc éves korára diplomát, lakást, vezető beosztást szerzett, egzisztenciát teremtett főhősöd lappangó karrierizmu­ sának, meleg emberi kapcsolatok híján lévő, a „magamban bíztam eleitől fog­ va” életelvének zsákutcáját és a minden­ nek megálljt, fordulatot parancsoló gondolat szükségszerű érlelődését vélemé­ nyem szerint hiteles atmoszférateremtően, formalista bravúroktól mentesen, korsze­ rűen, visszafogottan, izgalmasan sikerült ábrázolnod. Nem azért fordulok hozzád nyílt levél­ ben, hogy ezeket tudomásodra nozzam, Hiszen a gratulációnak, könyved feletti örömöm kifejezésének más, intimebb és ezért ízlésesebb módja is lehetséges lett volna. Vitatkozni szeretnék veled, de nem elsősorban a regénybeli mondandóddal, hanem annak egy részével, amit a még nagyobb nyilvánosság előtt, a televízió januári „Nyitott könyv” műsorában, re­ gényed dramatizált bemutatásakor Sza­ bó B. István jól megformált, okos kér­ déseire elmondtál. (Mielőtt azonban er­ ről szólnék, szerény egyetértésemet sze­ retném kifejezni Szűcs Andornak, a Te­ levízió irodalmi és drámai főszerkesztő­ sége vezetőjének a Könyvvilág 1974/2. számában megjelent „Könyveket muto­ gatunk...” című cikke alábbi részleté­ vel: „...e negyedév fontos képet ad a sorozat szándékairól, honnét hová tart, amikor olvasótoborozást végez a mai iro­ dalom érdekében. A Svédország messze van című Újhelyi-kötet tévébemutatása bizonyos fanyalgást eredményezett a sajtókritikában. Ez nem okoz kedvetlen­ séget azokban, akik a műsort készítik. Újhelyi könyvét nem tartjuk szeplőtlen alkotásnak, de alkotójával együtt a sok figyelmet érdemlő írók közé soroljuk s azt reméljük, hogy még találkozunk vele a tévé képernyőjén.” (csak üdvözölhetjük a „Nyitott könyv” profilbővülését s örven­ detes, hogy a fanyalgó sajtóvisszhang nem veszi kedvét Szűcs Andornak és munkatársainak a kockázatvállalásban s nemcsak a „kikezdhetetlenül pedáns művek, a már egyébként is népszerű al­ kotók bemutatását tartják kizárólagos fe­ ladatnak.) A tiédtől eltérő véleményem van az ál­ talad többször is használt „hosszúra nyúlt kamaszkor" kifejezés értelmezését, tartalmát illetően. Ha jól értettem - lep­ lezetlen szorongástól terhes — szavaidat, a 40-es évek elején, közepén születettek, azaz a mai harmincegynéhány évesek önálló karakterrel és alkotótevékenység­ gel — ami alatt én nemcsak művészeti és tudományos munkát értek — rendelkező felnőttekké válását minősítetted — sze­ rintem indokolatlanul — hosszú folyamat­ nak, mondván, sokáig nem szólhattunk bele a dolgokba, nem tudtunk hangot adni véleményünknek. Hát ez az, ami nyilvános vitára, feleselésre ingerelt. Mi­ be nem szólhattunk bele úgynevezett „hosszúra nyúlt kamaszkorunk” idején, illetve volt-e egyáltalán ilyennek tituláható szakasza életünknek? Az első kérdésre sehogy sem találok elfogadható választ, az utóbbira nemmel kell felelnem. Vajon mi a reális oka vé­ leménykülönbségünknek, mi az, ami ve­ led másként láttatja ugyanazt a dolgot? Azt hiszem, tíz éve elkülönült élet- és munkakörülményeink merőbeni eltérése okozza e felfogásbeli differenciát. Te a fővárosban élsz, én vidéken. Te alkotóművészek, filmesek, újságírók vilá— gában vagy járatos, én a kozeletet is­ merem minden bizonnyal jobban. (Talán nem fecsegek ki intimitásokat azzal, ha arra utalok, hogy mar egyetemista ko­ rodban cikkeid, ambícióid révén kapcso­ latokat alakítottál ki bizonyos körökkel; irigyeltünk is egy kicsit érte ...) Lehet, hogy egyes alkotóműhelyek steril vilá­ gában összeszűkül a fiatalok, az újat akarók beleszólási lehetősége a dolgok­ ba, innen én ezt nem tudom megítélni. Nem helyes azonban netán erre építeni analógiát s általában olyan jogokat kér­ ni, amelyekkel évek óta élhetünk és úgy érzem élünk is. Soha nem volt ilyen ér­ vényesülési lehetőség közvetlenül a po­ litikából fakadóan a fiatalok előtt, mint éppen az elmúlt években illetve napja­ inkban. (Érdekes, hogy főhősöd számára is „megadtál” minden elérhetőt s amiatt bírálod, hogy egyfajta komfortszemlélet illuziói kezdik ki eredendően pozitív jel­ lemét, célnak tekinti az értelmes élethez eszközként szolgáló anyagi javak meg­ szerzését.) A mindennapok politikai gya­ korlatában tapasztalom, hogy nemhogy hosszúra nyúlt volna kamaszkorunk, ha­ nem éppenséggel nagyon korán ítéltet­ tünk felnőttnek s bíztak ránk igencsak komoly feladatokat, felelős funkciókat. Ha eljut hozzád - amit őszintén re­ mélek — a Palócföld jelen száma, min­ den bizonnyal meglep majd e neked címzett nyílt levél. Bízom abban, hogy nem érted félre szándékaimat s egy ki­ csit abban is, hogy véleményed védelmé­ ben reagálsz soraimra, esetleg lapunk hasábjain is. Azt kívánom, hogy mielőbb sikerüljön túljutnod az „elsőkönyves íróság” álla­ potán s írói, dramaturgi, „filmes” ambí­ cióidat koronázza sok siker művészeti közéletünk javára, gazdagodására. Ba­ rátsággal: Csongrády Béla 33 �Győri Dezső (1900-1974.) Négy éve sincs, hogy a barát és küz­ dőtárs, Fábry Zoltán koporsójára helyez­ te Stószon válogatott költeményeinek, az Emberi hangnak frissen megjelent példá­ nyát, s most, ez év februárjában az ő sírját álltuk körül a Farkasréti temető­ ben. Még kézbevehette történelmi regé­ nyének, a Viharvirágnak hetedik kiadásat, de gyűjteményes verskötetének mar csak nyomdai levonatát láthatta, s több kö­ tetre tervezett önéletrajzát sem fejezhet­ te be. De élete, az önéletrajz megiratlan fejezetei kiolvashatók a versekből és regényeiből. Életének értelmét és tanul­ ságat művei közvetítik szamunkra. költészete kisebbségi sorban, a két világháboru közötti Csneszlovákiában bontakozott ki. Munkássága — felejtések és újrafelfedezések után — immár a hu­ szadik századi magyar irodalom szerves része. Versei azonban ma sem csupán egy korszak művészi dokumentumaiként hatnak, hanem az aktualitás erejével is. Amíg meg nem szűnik a világban a kor­ látolt, soviniszta gyűlölködés és önzés, addig Győry „emberi hang"-ja időszerű marad. Amíg lesznek mindennel eltelt, cinikus kozmopoliták — Győry hazaszere­ tete nem veszít mozgósító erejéből. A mindenfajta embertelenséggel, társadal­ mi elnyomással, nacionalizmussal, faji gyűlölködéssel szembeforduló Győry köl­ tészete értékes eszmei és morális példa. Kevesen látták az első pillanattól annyi­ ra tisztán a fasiszta demagógia veszé­ lyét, kevesen mondtak annyira szenvedé­ lyesen és merészen nemet az újkori bar­ bárságra, mint ő, nemcsak a magyar, de az egész közép-európai irodalomban is. Számára az írás nem csupán irodalmi ügy és nem is a siker hajszolása volt, hanem hivatás, társadalmi, nemzeti, mo­ rális küldetés: Én és ezer társam a sorban szegényekért s kicsinyekért fájtuk s izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. Sosem magunkért, mindig másért hirdettünk többet, mint magunk; jobb lenni ösztönünknél s másnál, s tartani minden gátomlásnál élő gátnak szívünk s agyunk. Mi késztette a polgári értelmiségi csa­ lád, a rimaszombati tanár fiát, hogy fel­ vegye a küzdelmet a retrográd „bús­ magyar”, felvidéki dzsentri-szellemmel, s leszámoljon az apák illuzióival, a mindin­ kább tartalmát-vesztett konzervatív ellen­ zékiséggel, álnegyvennyolcassággal? A költő családjában elevenen éltek a szabadságharcos hagyományok: egyik őse hajdúkapitány, nagyapja az 1848-as szabadságharcban Bem hadnagya volt. Őmaga kamaszfejjel Karikás Frigyes hí­ res harminckilences dandárjában harcolt 34 és a Gömöri Munkás szerkesztőségében dolgozott 1919-ben. A forradalom bu­ kása után, a válságból kilábalva, keresi az értelmes cselekvés lehetőségeit. Lehetetlen helyzetekben, kisszerű, pro­ vinciális viszonyok közepette viaskodik, kezdetben látszatra egymaga; aztán sza­ va mindinkább visszhangra talál a hala­ dó ifjúság körében. Programadó írását, a Kisebbségi Géniuszt, 1925-ben a kassai Renaissance Kulturegyesület első ünne­ pi rendezvényén olvassa fel: a felolvasás értetlenségbe, botrányba fullad, de a szöveg egy héttel később megjelenik a Prágai Magyar Hírlapban és egy diák­ lapban, s hatása szétgyűrűzik az ifjúság körében. Győry kezdeményező szerepét, jelentőségét így jellemzi a kiváló kom­ munista-antifasiszta publicista Fábry Zoltán: „Az első világháború magyarjára a kínok és szenvedések tovább záporoz­ tak a békekötés után is: Kurzus-Magyarország félelmet tenyésztve, közönyt egyenlített. Nálunk az első döbbenetben az új helyzet vak, irredenta felgyúlást, szentimentális rezignációt és kvaterkavirtust eredményezett. De voltak kivételek itt is, ott is: szocializmusra és demokrá­ ciára ébredtek illegalitásosok, munkások, diákok, írók és költők. Újra és másképp kellett kezdeni mindent. Hangot adni és zsákutcák helyett új csapásra mutatni. Változni és változtatni. Névadó kellett és új fogalmazás. És akkor született meg Győry Dezső szövegezésében az új név, az új cím: „Újarcú magyarok”. Győry a kisebbségi sors hátrányából erényt kovácsol: mélyebb önismeretre és átfogóbb, távlatosabb gondolkodásra ser­ kent. „Ez a költészet - fogalmazza meg a húszas években eszmélő fiatal nemzedék élményét llku Pál — életet, népért való emberséget, szociális felelősségérzetet tudatosított, embersorsokat irányított tör­ ténelmünknek egy igen bonyolult, veszé­ lyekkel és szakadékokkal teleszórt kor­ szakában és ezzel a haladás élvonalába segítette, sodorta a sokat emlegetett há­ ború utáni nemzedéket.” Győry költésze­ tében találta meg szellemi forrását a csehszlovákiai haladó fiatalok mozgalma, a Sarló. A Győry-versektől megérintett „sarlósok” a népi kultúra emlékeinek gyűjtésével kezdték munkájukat, faluku­ tató szociográfiával folytatták és sokan közülük eljutottak a munkásmozgalom­ hoz. Itthon Móricz Zsigmond méltatta meleg szavakkal a Nyugatban Győry költészetét, példaadó szellemiségét. Közben válságok és makacs újkezdé­ sek során egyre mélyül költészete. A messianisztikus lobogás alábbhagy, a reformer illuziók szertefoszlanak, de a felismert értékek megmaradnak. Népe és a többi kis közép-európai nép sorsát együttesen, összefüggéseiben szemléli: mindnek kivánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. A harmincas évek folyamán a fasiz­ mus elleni küzdelemben teljesedik ki köl­ tészete. Versek sorával ébreszt: minden emberi érték veszélyben forog. (Kardos humanizmus, Hegyi szél a Dunánál, Ókori metszet új keretben, Kis népekért, A történelem sodrában) 1939-ben a Pozsonyi Újság közli a Magyar Hegyibe­ széd 1939 karácsonyán című tizennégy részből álló, nagy arányú költeményét, amely a következő évben Emberi hang címmel könyvalakban is megjelent — előbb Pozsonyban, aztán Budapesten. Ez a versciklus a költő eszményeinek fog­ lalata. Felméri a megtett utat, a haladó mozgalmak eredményeit, számotvet a de­ mokratikus erők szétforgácsolódásával, figyelmeztet az emberiséget fenyegető veszedelemre és ellenállásra buzdít. Kínzó önvizsgálat és keserű vád nyer ki­ fejezést a versben: Mit mondjunk, hogyha számonkérik, miért nem jött utánunk a zöm? s miért zúdult ránk, emberi ösvény csapóira a bosszúözön? ... Felelhetne egy földrész sorsa. Jaj, nem így várunk feleletet. Nem hallgattál a költőidre: Európa moshadd kezedet! A világháború kitörése után Győry el­ szigetelődik, publikációs lehetőségei jórészt megszűnnek. Az eseményeket azonban változatlanul lázas figyelemmel kíséri, s a versírást nem hagyja abba. A felszabadulást türelmetlenül várta. 1944 novemberében még dúlt a harc, amikor a költő újra hallatja szavát: Új világunkat vérben szülik. Nézek a ködbe. Messze. Szét. S előveszem kettétört árva ceruzám megmaradt felét. Az irodalmi dogmatizmus és sematiz­ mus éveiben azonban háttérbe szorul. A Férfiének Európa romjain című költemé­ nyét egyik (azóta disszidált) lapszerkesz­ tő nem tartja elég „pozitívnak'', „harco­ sabb” verset kér. De Győry csak egyfé­ leképpen tud írni. Nem hajlandó ima­ malomként pergetni a frázisokat — el­ hallgat, és mert van mondanivalója, évekkel később feltámad mint prózaíró. S egymás után jelennek meg új és új kiadásban népszerű történelmi regényei, amelyek a magyar történelem egy-egy sorsdöntő korszakát idézik, s a történelmi személyek mellett szűkebb pátriájának jellegzetes figuráit, palóc népi alakok sorát rajzolja meg. (Két végzetes korona, A vérvörös Vág, Sorsvirág, Tűzvirág.) Életének utolsó másfél évtizedében — a háromszoros József Attila-díj és regé­ nyei rendkívüli népszerűsége mellett megérhette, hogy mint költőt is újra fel­ fedezték. A költeményekben rejlő szellemi és morális energiák ismét eleven erővé váltak és alkotójuk ránk hagyott üzene­ teként hatnak ma is, továbbra is. Kerékgyártó István �KOVÁCS BÉLA: CSOKONAI EMLÉKÉRE SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT 4. FELEDY GYULA; HALÁL DÉLUTÁN IV. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/dee7460dcf17ed55f1eb685c4a2704d6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/288d5e245cdc9342dc3fe8fa8269b581.pdf 80422850acef9ebf53bb4e6c0300fdfb PDF Text Text V IlI. évfolyam 3. szám Interjú a munkásművelődésről Tudomány és rutinmunka Meditáció — iskoláról, nevelésről Történelmi nevelés és hazafiság A nógrádi munkásság kialakulása Jobbágy Károly, Fábri Péter, Tamás István versei A szocialista brigádok és a film IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Olvasónapló Minden születő új körül — a lényegéből gyökerező és a lététől függetlenül munkáló erőtereknek engedelmeskedve — óhatatlanul kialakul-elrendeződik az elfogult támogatók, az epés gonoszkodók és a pártatlan megítélők, a szószátyár semmittevők és a nemesítő cselekvők köre. A könnyebbik feladat: „leválasztani” az újszülött mellől a rosszindulat szószólóit. Már ennél sokkal nehe­ zebb hasznos törvényt tenni a jóakarattal bábáskodók között. Mert hiábavaló és fullaszthat a gondoskodás is, ha éppen megnemértésben, félreértésben ágyazódik: bár eljuttathat az építkező tevésig, az ápoló jobbításba beleveti a rontó torzítás magjait is. Szocialista holnap­ jaink percről-percre több Értőért kiáltanak. Szembeötlően érzékelhető, ahogyan manapság már a centrális előkészítés, az irányszabás és programadás tartalmai és módszerei is minőségileg új alapot teremte­ nek társadalmi továbbhaladásunk számára. Közelmúlt­ beli párt- és állami határozatok sora igazolja, hogy tár­ sadalmi-politikai törekvéseink főirányának változatlan volta nem zárja ki — sőt éppen feltételezi — a hangsú­ lyok áthelyezését, a belső ritmusváltást. Olyan igények felerősítését, mint például (sok közül egyként) a pers- TÁR SA D ALO M PO LIT K I AI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �pektívikus és napi, az általános és konkrét komplex ér­ telmezésének, alkalmazásának kívánalma. Ez a magasabb minőségi szint persze létfeltételként kí­ vánja — követeli meg az értelmezők — alkalmazók fele­ lősségének növekedését: a politikát megvalósító tömege­ két. Mert hatékonyabb, szélesebb körű, színvonalasabb mindennapi munka — ami irányadó dokumentumainkat kell hogy megvalósítsa — csak úgy bontakozhat ki tár­ sadalmi méretekben, ha ki-ki a maga helyén helyesen érti, a szocialista közösséget szolgáló szemlélettel vértezetten napi gyakorlatra váltja elveinket. Mellékszálon, de lapunkat érintő példára hivatkozom a megnemértésről, amikor itt és most a megújult Pa­ lócföld mai törekvéseivel kapcsolatos vélemények egy ré­ tegét kommentálom. A folyóirat karakterének megválto­ zása óta ugyanis nem kevesen adtak hangot félelmük­ nek, hogy talán kárát látja a kultúra, a művészet, az irodalom annak, ha aktuális társadalmi kérdések felve­ tésére helyezzük a hangsúlyt, s hogy túlzott elkötelezett­ séget vállal (?), amikor munkahelyi és lakóterületi köz­ állapotaink, a demokratizmus, a közéletiség mai, helyi problémáinak vizsgálatára szentel túlnyomó terjedelmi arányokat. A megnemértők és a félreértők álláspontja, félelme ez. Azoké, akik nem érzik, nem értik, hogy a misztifikált, „folyóiratméltóság” ellenében tett enged­ mények alapjára tudatosan építkezve végezzük elhivatott munkánkat. Közérdekű és köznapi befolyásoltságunkkal, osztályszempontjainkkal azt hirdetve, hogy az emberi, az emberi társadalmi tevékenység semmelyik formája nem függetlenedhetik a kultúrával, a művelődéssel és művelt­ séggel való kapcsolattól. S hogy ez a kapcsolat akkor igazán életképes (a prakticizmus dicsőítése nélkül értve ezt), ha kinek-kinek a társadalmi munkamegosztás sze­ rinti posztján szolgál inspiratív erőül. Így érezzük hát szükségességét és természetes voltát annak, hogy egy gondolatmenetben essék szó demokratizmust és anya­ nyelvet, szocialista brigádmozgalmat és művészetet, iparfejlesztést és iskolázottságot érintő kérdésekről. Mert hi­ tünk szerint ez az értelmezés, amely megfelel a komplexi­ tás mai társadalmi igényének, s felel meg hasznosan mai napi feladatainknak. A vidéken-lét örömeivel és gondjaival tetézettek min­ dennapjaink az országnak egy olyan szögében, ahol a tradíciók és a jelen valósága sokszorozott élességű fény­ be állítják a tömegműveltség kérdését (ha mai társadal­ mi történéseink közepette egyáltalán elképzelhető a mi­ enkétől „lefelé” eltérő intenzitás is.) A kultúrateremtés, a műveltségfejlesztés érdekében mind több és hatható­ sabb eszköz igényeltetik, hogy valóban töretlen marad­ hassék fejlődésünk íve. Ehhez a töretlen ívhez milliók el­ veinket megvalósító gondoskodása segíthet. De hiábavaló és fullaszthat a gondoskodás is, ha ép­ pen megnemértésben, félreértésben ágyazódik: bár el­ juthat az építkező tevésig, az ápoló jobbításba beleveti a rontó torzítás magjait is. Szocialista holnapjaink percről-percre több Értőért kiáltanak. Kassai-Végh M iklós V III. évfolyam 3. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 A művelődés központi kérdése: a munkásműveltség interjú Géczi János elvtárssal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsá­ gának első titkárával 5 Dokumentumok 6 Pádár András: Próbafúrások 9 Keres Emil: „Indulatos gondjaink elillannak.” 10 dr. Fancsik János: Tudomány és rutinmunka 11 Kovács Ferenc: Meditáció — iskoláról, nevelésről 13 Fabulya Lászlóné: Történelmi nevelés és hazafiság SZÉPIRODALOM 15 15 15 16 21 22 22 Jobbágy Károly: Anyánk Szabó Ernő: Radnóti szobra előtt, Nyolc sor Fábri Péter: Tótágas Pál József: A regényolvasó Solymos Ida: Változtass önmagaddá Tamás István: Palócföld, Ködellik Hargittay A ttila: Ezen a földön HAGYOMÁNY 23 Tamás Pál: A nógrádi munkásság kialakulása 26 Váci Mihályról MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 27 Korill Ferenc: A szocialista brigádok és a film 28 Zengő Árpád: Csupán egy villanás KÖRKÉP 30 30 31 32 33 34 IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Csongrády Béla) A IV. Tavaszi Tárlatról (Horváth György) Olvasónapló (Szigethy Gábor) Tallózás — Vita, de nem a vitáért (L. Gy.) Még egyszer - de nem utoljára - a Makráról (Cs. B.) A Pókháló filmen (Lakos György) A címoldalon Marosits István: Derkovits, a hátsó borítón Czinke grafikája Ferenc PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215— 96162 pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 4488 Nm NyV balassagyarmati telepe 1600 db. Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A művelődés központi kérdése: a munkásműveltség Interjú Géczi János elvtárssal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkárával. - Társadalm unk minden területén cselekvésre mozgósító érdek­ lődést, egyetértést váltottak ki az MSZMP Központi Bizottságának márciusi ülésén született határozatok. M it emelne ki Géczi elvtárs e kétségkívül határozott távlatokat megszabó és egyben gazdag cselekvési program ot adó döntések jellegéről, különös jelentőségé­ ről szólván? — A Központi Bizottság ez év márciusi ülésén kétségtelenül szo­ cialista fejlődésünket alapvetően befolyásoló döntések születtek. Nem ok nélküli tehát az az élénk visszhang, amit itthon és külföl­ dön egyaránt kiváltottak. De éppen némely kommentár túlzása, „félreértése” szükségessé is teszi, hogy az újszerű vonásokat sem hagyva említés nélkül, különösen hangsúlyozzuk ezeknek a határo­ zatoknak mindenkori általános politikai céljainkkal egybehangzó, három évtizedes politikai gyakorlatunkat kiteljesítő jellegét. Mindenekelőtt azt keli kiemelnünk, hogy mindaz, ami a Központi Bizottság márciusi ülésén határozattá fogalmazódott, valójában ki­ fejeződött és kifejeződik pártunk minden eddigi döntésében, min­ dennapi munkánk egészében. A párt mindig kötelességszerű fi­ gyelemmel kísérte a munkásosztály helyzetét, életkörülményeit. Olyan politikát folytatott, amely folytonosan kifejezte a munkásság távlati és napi érdekeit. Ebből következik az is, hogy időközönként elemzi a változásokat, levonja a következtetéseket, kijelöli a tenni­ valókat. És határozatokban fogalmazza meg azokat: párt- és állami intézkedésekben. Az említett határozatok helyes értékeléséhez el­ kerülhetetlen tehát, hogy figyelembe vegyük a folyamatosságot, az előzményeket: ez esetben például a X. pártkongresszus és az azt követő részdöntések egész sorának szerepét. Hiszen pártunk X. kongresszusának határozatában egyértelműen kifejeződik, hogy a munkásosztály vezető szerepe és politikai képviselete között közvet­ len összefüggés van, hogy ennek a megvalósított napi politikában kell kifejezésre jutni. S hogy ez megköveteli a munkásság politikai képzettségének, műveltségének, közéleti jártasságának, különféle testületekben való képviseleti arányának növekedését. Politikai törekvéseink változatlanságát hangsúlyozzuk tehát akkor, amikor a munkásosztály vezető szerepének, s ezzel összhang­ ban a munkássággal és a társadalommal szembeni igények kielé­ gítésének fontosságát kiemeljük. De éppen a kérdés súlya, a fejlődés hozta változások, menet köz­ ben szerzett tapasztalataink szükségessé tették azt is, hogy a hatá­ rozatokban rögzített program új minőségi vonásokkal bővüljön. Itt van helye az újszerűség emlegetésének, amikor arról beszélünk, hogy az eddigieknél komplexebb értelmezés jutott szóhoz a helyzetelemzés és a feladatkijelölés során, és az eddigieknél nagyobb in­ tenzitást várunk el a társadalom minden területén a programot megvalósító mindennapi munkában. Azt kell felismernünk, hogy a társadalom vezető erejét fejlesztő program nem korlátozható csak bér és csak gazdasági, csak képviseleti és csak ideológiai vagy kul­ turális feladatokra. A munkásosztály életét, tevékenységét, társadal­ mi szerepét egészében érintő feladatrendszer megoldásáról van szó. Erre a szintézisre figyelve kell tehát értékelnünk és valóra váltanunk az egyes részdöntéseket. Fokozott munkatempóval és felelősséggel — a társadalom minden területén végzett folyamatos napi politikai gyakorlat során. — Nyilván a megyét sem érte készületlenül a Központi Bizottság határozata. Milyen tapasztalatok birtokában fogalm azódnak meg a Nógrád megyére vonatkozó közvetlen és távlati tennivalók? — Már a X. pártkongresszust megelőző, 1970. évi megyei párt­ értekezlet hangsúlyozottan igényelte a nógrádi munkásság közéleti aktivitásának növelését, műveltségének, művelődési feltételeinek fej­ lesztését. Nyilvánvaló, hogy ez a feladat nem lehetett a „sok közül egy”, sem reszortkérdés, hanem társadalompolitikai programunk központi feladatává kellett válnia. Az általános elvi-politikai okok mellett ezt követelte a sajátos megyei helyzet is. A gazdasági struk­ túra megváltozása a szénbányászat termelésének csökkenésével, új üzemek létesítésével, s a régiek rekonstrukciójával járt együtt. Ez, és a fokozódó mértékű urbanizáció igen nagy társadalmi mobilitást idézett elő. Néhány adat arra vonatkozóan, hogy milyen jelentőssé vált az utóbbi időszakban például a munkásság létszámának növe­ kedése és átrétegződése: 1960 és 1970 között több mint tízezer fővel nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. Tíz év alatt két és félsze­ resére nőtt a munkát vállaló nők aránya, s mintegy háromezer fő­ vel emelkedett a harminc éven aluli munkások száma. Számítsuk hozzá mindehhez az ipar sokoldalú minőségi változásait, fejlődését, s láthatóvá válik tennivalóink összetettsége, sürgető volta. Céljaink megvalósításához több irányban, sokféle eszköz felhasz­ nálásával láttunk hozzá, s jelentős erőfeszítéseink az elmúlt négy évben is konkrét eredményeket szültek. A legkülönfélébb fórumokat vettük igénybe a közművelődésben dolgozók, az üzemi párt-, tö­ megszervezeti és gazdasági vezetők szemléletének alakításakor. Az volt a célunk, hogy a munka általános kiinduló tételévé tegyük: a munkásművelődés fejlesztése politikai kérdés, a munkásság ve­ zető szerepével összefüggő kérdés. Az említetteknek s maguknak a munkásoknak a körében is olyan közfelfogást, értékrendet kell ki­ alakítanunk, amelynek alapjáról helyesen ítélik meg a művelődés társadalmi szerepét, kapcsolatát a munkások vezetőkészségével és más társadalmi rétegekre gyakorlandó hatását. Felhasználtuk e célra a politikai munka különféle lehetőségeit, támaszkodtunk a kulturális élet, a sajtó eszközeire, vizsgáltuk a munkásság egyes rétegeinek izlés- és igényszintjét: olyan átfogó elemzést bonyolítottunk le, mint például a másfélezer salgótarjáni üzemi munkást érintő művelődésszociológiai vizsgálat. Munkánk során úgy láttuk, hogy a munkásosztály társadalmi szerepének erősítését, helyzetének további javítását a megyében politikánk alapvető kérdéseként s ugyanakkor — s éppen ezért — mindennapi feladatként értelmezik. A központi intézkedések ked­ vező hatásának is köszönhetően felélénkült, rendszeresebbé vált az ezirányú munka minden területen. Persze, beszélnünk kell bizonyos —viszonylagos— elmaradásról is. Arról, hogy a helyes értelmezés, a feladatok végrehajtása több he­ lyütt éppen a napi munkában nem érvényesül még igazán, a gya­ korlati megvalósítás végeredményben elmarad a társadalmi fejlő­ dés szükségleteitől. Van, ahol a munkásosztállyal kapcsolatos öszszetett feladatrendszert csak bérkérdések megoldására, vagy a kép­ viseleti arányokra korlátozzék. Rossz ez az értelmezés, mert a mun­ ka így csak szűk fronton bontakozik ki és számos cselekvési lehe­ tőség marad kihasználatlanul. A nagyüzemi pártbizottságok pél­ dául a munkások művelődéséről gyakran túl általános irányelveket fogalmaznak meg, az alapszervezetek nem használják ki éppen a helyi nevelési-ösztönzési lehetőségeket. A gazdasági vezetés meg­ elégszik a szakképzés anyagi feltételeinek biztosításával és a szer­ vezéssel, de már az átképzésre, a többféle szakképesítés biztosítá­ sára sem vállalkozik szívesen — mert fél a fluktuációtól. A közmű­ velődési intézmények jelentős energiát vesztenek azzal, hogy riva- 3 �lizálnak a „tanácsi"-,,szakszervezeti" határán. A szakszervezetek passzivitásának tudható be, hogy a rendkívüli lehetőségeket is bi­ zonyító szocialista brigádmozgalom kulturális szempontból még ma sem eléggé felel meg a társadalmi igényeknek. — M iért kap most ilyen különös hangsúlyt a munkások művelő­ désének feladata? — Ismételten hangsúlyozom, hogy a munkásművelődés kérdése szervesen összefügg a munkásosztály szerepének erősítésével. Olyan kifejezetten politikai kérdés, amit nem lehet és nem szabad egyes intézmények, szervek vagy egyének reszortfeladatának tekinteni. Ha ezt nem ismerjük fel, vagy ha csak a munka egyes részelemeit emel­ jük ki, akkor hátráltatjuk, visszafogjuk a fejlődést más területeken is. Tehát társadalmi munkamegosztás kell: állami szervek, munka­ helyi vezetők, szakszervezetek és munkáskollektívák összefogása a pártszervezetek irányításával. Ahhoz, hogy a munkásosztály politikai súlya, szerepe tovább nö­ vekedjen, feltétlenül növelnie szükséges műveltségét. Mert erről az alapról fejleszthető a munkás közéleti aktivitása, szerepe és tevé­ kenysége a különféle testületekben, a párt politikájának végrehaj­ tásában. Vagyis: a politikai érdek, a társadalom érdeke, a mun­ kásosztály érdeke teljes mértékben azonos az egyes munkás elemi egyéni érdekével. Ennek tudata kell, hogy késztesse a munkást po­ litikai, általános és szakmai műveltségének gyarapítására. Ehhez pedig azért van szükség a társadalom és a munkás művelődésről alkotott felfogásának, a közgondolkodásnak befolyásolására, meri a művelődés területén kiharcolt előnyök nem mérhetők olyan köz­ vetlenül, mint például a lakás- vagy bérkérdések esetében. Azaz: ma még mindig maguk az érdekeltek sem ismerik fel, hogy a mű­ veltség gyarapodása milyen fontos feltétele helyzetük általános ja ­ vulásának. — A Központi Bizottság döntését követően Nógrád megyében is megkezdődött a munkásművelődés fejlesztésével kapcsolatos fe la ­ datok kimunkálása, a hatékonyabb, céltudatosabb munka feltéte­ leinek kialakítása. — Az előbb elmondottak értelmében is, a munkásság politikai­ ideológiai, szakmai és általános műveltségének együttes fejleszté­ sét hangsúlyozzuk. Figyelmünket több területre is koncentráljuk. A közoktatásban rendkívül fontos a fizikai dolgozók gyermekeinek oktatási-nevelési-művelődési feltételeit javítani, továbbfejleszteni a szakmunkásképzést. A felnőttek művelődésében kulcsszerepe van a munkahelynek: itt az újfajta vezetői felfogás általánosítása, a me­ gyében nemes munkásmozgalmi-művelődési hagyományok élesztése, a tömegszervezetek és mozgalmak aktivizálása a feladat. Koordi­ nációra van szükség továbbá a munkahely és a lakóterület e mun­ kában érdekelt társadalmi-politikai tényezői között. Mivel a megyé­ ben igen magas az új, az átképzett, a bejáró munkások aránya, ezért céljainkat csak igen differenciált tevékenységgel érhetjük el, Nézzük részterületenként! A napi munkaerőszükséglet kielégítéséhez egyre halaszthatatlanabbul szükséges a szakképzés ügyének rendbetétele. A foglalkoz­ tatottsági struktura változásaihoz egyre kedvezőbben igazodik az ifjúság szakképzési rendszere. Folyamatosan javítanunk kell a fel­ tételeket: az erőket a megfelelő színvonalú-tartalmú képzés bizto­ sítására kell összpontosítanunk. Jelentős változást hoz majd ezen a téren többek között a salgótarjáni szakmunkásképző intézet műkö­ dési körülményeinek megújulása . . . A felnőttek körében megélén­ kült érdeklődést látva, úgy vélem, fel kell készülnünk rá, hogy már a közeljövőben egyre több betanított munkás kívánja megszerezni szakmunkás és a középfokú (például szakközépiskolai) végzettsé­ get. Ezt felismerve, rugalmasabban kell eljárnunk az általános és középiskolai kihelyezett osztályok szervezésének engedélyezésekor. A továbbképzéssel kapcsolatos gondjaink lényege, hogy bár szük­ ségét felismerik, s meg is kezdődött a központi intézkedések vég­ rehajtása, számos üzemünkben mennyiségi szemlélet uralkodik. szétforgácsolódnak az erők, nem eléggé a munkások érdekeltségé­ vel, érdeklődésével találkozó, nem eléggé színvonalas a tananyag. Ellenpéldaként hadd hivatkozzak a salgótarjáni síküveggyárnak a felnőttoktatásban elért sikereire. Ott ugyanis az üzemvezetés nem egyszerűen felismerte a tanulás szükségét, hanem a lehetőségek megteremtésén túl — munkaidőkedvezménnyel, jutalomszabadság­ 4r gal, előlépési előny biztosításával — egyénileg érdekeltté is tette a dolgozókat. Az eredmény: két év alatt százharminckilencen tettek eredményes általános iskolai vizsgát (nagyrészt negyven évnél idő­ sebb betanított és segédmunkás) és százhatvanketten tanulnak je­ lenleg (kétharmadrészben munkások) gimnáziumban. Nos, ez a tervszerű bátorság látszik a járható útnak másutt is. Nem kisebb jelentőségű az előbbieknél a politikai-ideológiai mű­ veltség emelése. Erősítenünk kell a munkás-szemlélet hatását más társadalmi rétegekre, a munkásság közéleti jártasságának és akti­ vitásának, a vezetésben való részvételének és véleménynyilvánításá­ nak súlyát. Ezért maguknak a munkásoknak a szemléletét is állan­ dóan gazdagítanunk kell a párt politikájának, a marxizmus-leninizmus ideológiájának szellemében. Megkülönböztetett figyelemmel ke!l tehát kísérnünk, hogy elég differenciáltan és színvonalasan történik-e a pártoktatásban igen nagy számban résztvevő munkás kép­ zése. Gondolkodnunk kell arról, hogy miképpen növelhető arányuk a pá rtoktatás magasabb szintjein. Meg kell vizsgálnunk, hogy a politikai, ideológiai és társadalomtudományi műveltséget fejlesztő munkában hogyan javítható tovább a különféle szervezetek, intéz­ mények munkamegosztása és együttműködése. A művelődés, a munkásművelődés ügye nem lehet kampány és reszortfeladat. Vissza kell adnunk a kulturális nevelőmunkának azt a rangot, amely a munkásmozgalom hagyományaként régen meg­ illette. Mert ne feledjük el, hogy a mozgalom nevelte harcosait, mű­ velődésük fóruma is volt. Erre éppen Nógrád megyében, Salgótar­ jánban kell emlékeznünk. Itt, ahol a munkásság mozgalma a tudás, az olvasás, a művészetek iránti fogékonyságra nevelt, aktív művelő­ désre szoktatott, gazdag munkásművészeti tradíciókat teremtett. Most sem kisebb a feladat — de nem kisebb a munkáskollektívák­ ban, főként a szocialista brigádokban rejlő lehetőség sem. Mind­ erre nem eléggé figyelni nemcsak hiba lenne, hanem bűn. — A művelődés konkrét Nógrád megyei területeit számbavéve mi­ lyennek ítéli meg Géczi elvtárs a munkásság műveltségét fejlesztő munka feltételeit? — Amikor határozottan szélesíteni akarjuk a rendszeresen műve­ lődő, környezetüket meghatározó módon befolyásolni képes munká­ sok körét, természetes körülmény, hogy reálisan mérjük fel a fel­ tételeket. Pontosan azt: miért, hol és hogyan művelődik ma a mun­ kás. Számolnunk kell például azzal, hogy napjainkban a művelődés számottevő része folyik az otthon keretei között. Mivel pedig az életszínvonal emelkedése csak növelni fogja a saját tévé, rádió, magnetofon, lemezjátszó, könyv számát és népszerűségét — ez a sajátosság a jövőben is megmarad. Akkor viszont messzemenően figyelembe kell venni a feltételek javításakor. Részint úgy, hogy pél­ dául javítjuk a TV második programjának, a Petőfi-rádiónak a me­ gyében még minimális vételi lehetőségeit; részint úgy, hogy köz­ pontilag ösztönözzük ezeket a nagyhatású tömegkommunikációs eszközöket gondosabb, a munkások műveltségi helyzetét, érdeklődé­ sét és érdekét jobban figyelembe vevő műsorpolitika kialakítására. A másik számottevő terület — a művelődési intézmények hálóza­ ta — más természetű gondokkal küszködik. A közönségnek a műve­ lődés minősége iránti, emelkedő igényeit a jelenlegi objektumok többsége nem tudja kielégíteni. Egy részük — köztük a régi mun­ kásotthonok — korszerűsítése nem történt meg, pedig hatásfokuk csak az anyagi-tárgyi feltételek javulásával növekedhet; más ré­ szük szinte már lebontásra vár. Az újonnan települt üzemek több­ sége ma még nem képes például művelődési intézmény létesítésére pénzt áldozni. De az új lakótelepeken sem épültek fel az előírt közművelődési intézmények, tehát ezek közvetlen ellátottsága is meg­ lehetősen hiányos. Az elképzelések szerint a tanács és a közép­ üzemek közös összefogásával építhetők fel egy-egy lakótelep kultu­ rális közintézményei. S mivel anyagi erőink végesek, erőinket ott kell koncentrálnunk, ahol legközvetlenebbül a munkástömegek igé­ nyeit elégítjük ki. Nem igaz, amivel szkeptikus vagy meghasonlott szószólók érvel­ nek: hogy nem kell más az embernek, mint a kártya, a biliárd és az ital. Jó program kell, minőségi választék, s lesznek hozzá aktív közreműködők is Ezt régi munkáskulturális tradíciónk és mai pél­ dák egyaránt bizonyítják. Új és új eszközöket kell bevetni a kultu­ rális értékek és a munkásság közötti kapcsolat további elmélyítése érdekében. Milyen jó szolgálatot tett például a képzőművészek és �az üzemek között létrejött szocialista szerződés: anyagi biztonságot adott a művészeknek, mindennapos kapcsolat alkalmát a munkások­ kal, lehetőséget problémáik, véleményük megismerésére. A mun­ kásoknak pedig módot a korszerű művészi megoldások értőbb el­ fogadására, izlésük fejlesztésére. Ezért hasznosak a munkásközön­ ség gondolkodásmódját, Ízlését formáló képzőművészeti kiállítások és a szabadtéri szoborkiállítás is. S nagyobb, megnövekedett tár­ sadalmi haszna miatt tetszik az újjáalakult Palócföld is: a folyóirat munkásarculata, kritikus, de a pozitív példa erejével befolyásoló jellege, mai közvetlen társadalompolitikai kérdéseket elemző írásai színvonalasan egybehangzók itt vázolt törekvéseinkkel. Nem nyújtva tovább a példák sorát: mind több csatornán kelleljuttatnunk a kul­ túra értékeit a munkásokhoz. A konkrét tennivalók többágúak és több szintűek. A cél: a mű­ velt, közéleti munkásnak kell a közgondolkodás értékskáláján élre kerülnie, és általános típussá válnia. Ehhez szükséges valamennyi­ ünk céltudatos, folyamatos, konkrét munkája. Így valósulhat meg egyre teljesebben és gazdagabban művelődéspolitikánk központi célja: a munkásműveltség. Lejegyezte: 1974. június 6-án Kassai-Végh Miklós Dokumentum ,,A szocializmus teljes győzelmének három alapvető belső társadalmi feltétele közül az el­ ső, a munkásosztály politikai hatalma hazánk­ ban megvan. kérdések iránt, s jelentősen nő a hatékony ku­ tatásszervezés szerepe. Gyorsul a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő hasznosu­ lása. A második a kapitalista kizsákmányolás meg­ szüntetése, alapjaiban megtörtént, a szocialis­ ta, osztálynélküli társadalom építése folyik. A harmadik feltétel megteremtése, az emberek gon­ dolkodásának szocialista átformálása megkez­ dődött. Törvényszerű, hogy a legszélesebb tö­ megek, valamennyi dolgozó gondolkodásának megszabadítása a kapitalista, kispolgári marad­ ványoktól, az emberek tudatának szocialista á t­ formálása tömegméretekben nem előzi meg, ha­ nem csak követi a politikai hatalom meghódí­ tását, a tőkés társadalmi rendszer felszámolá­ sát. Törvényszerű az is, hogy az emberek gon­ dolkodásának átformálása a leghosszabb, a le g ­ tovább tartó folyamat valamennyi alapvető ta r­ sadalmi folyamat közü l . . . Az emberek gondol­ kodásának szocialista átformálását fejleszteni és gyorsítani a szocializmus ügyének teljes győzel­ méhez elengedhetetlenül alapvető társadalmi feladat. A tömegek gondolkodásának fejleszté­ sében a közoktatás, a tudomány, az irodalom és a művészetek jelentősége d ö n tő ... A tudomány szerepének növekedése világje­ lenség, de nem független az adott társadalmi viszonyoktól. A tőkés társadalombon is növek­ szik a tudomány jelentősége. A tudományos eredményeket ott is tömegesen felhasználják a termelésben. A tudományos-technikai forradalom — a termelési viszonyok korláta i miatt — egy­ ben el is mélyíti a tőkés társadalom kibékíthetetlen ellentmondásait. A tudomány számos vívmánya - létrehozóinak szubjektiv szándékától függetlenül is - a háborús fenyegetés és az erőszak eszközévé válik. A szocializmus építésének általános — és nem­ csak kulturális - feladatai mind több és több jól képzett, alapos általános és szakműveltség­ gel rendelkező dolgozót követelnek meg az élet valamennyi területen. A szocialista fejlődés tör­ vényszerű velejárója, hogy törvényszerűen emel­ kedik a dolgozók kulturális és technikai színvo­ nala, és nő az értelmiségiek száma. Csakis ezen az úton biztosítható a szocializmus fölénye a kapitalizmus fölött, s csakis így lehet mind ma­ gasabb szinten kielégíteni a néptömegek szün­ telenül növekvő anyagi és kulturális igényeit. E folyamat végső eredménye a szellemi és fi­ zikai munka közötti lényeges különbség meg­ szüntetése lesz." (Az MSZMP Művelődési poli­ tikájának irányelvei; Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956— 1962. Kossuth Bp. 1973 243-257.) Korunkat a társadalmi forradalmaik és a ter­ melőerők nagyarányú növekedése mellett a tu­ dományok rendkívül gyors fejlődése és társa­ dalmi szerepűk megnövekedése jellemzi. A ki­ bontakozó tudományos-technikai forradalom ha­ tására elmélyülnek ismereteink a természetről és a társadalomról, átalakul a termelőerők szerke­ zete és színvonala. A tudomány sokféle módon hat a társadalom tudatára, az oktatásra, a mű­ velődésre, az egészségügyre, az élet- és mun­ kakörülmények alakulására, eredményei fontos tényezőként jönnek számításba a politika, a nemzetközi kapcsolatok formálásában. A fejlődés nyomán átalakulóban van maga a tudományos tevékenység is. A tudományos ku­ tatás volumene egyre inkább iparági méretek­ kel jellemezhető, s a társadalmi tevékenység egyik szervezett — egyes területeken az iparsze­ rű termelés jegyeit felmutató — ágazatává vá­ lik. Gyarapodik a különféle típusú kutatóhelyek hálózata, a kutatómunka anyagi, technikai, sze­ mél y i bázisa és fokozódik a figyelem a kutató­ munka szervezetével, működésének mechanizmu­ sával, a kutatás eredményességével összefüggő A tudományos-technikai haladás a szocializ­ musban objektív társadalmi korlátoktól mente­ sen bontakozhat ki. A szocializmus és a kom­ munizmus lényegéből fakadóan igényli a tudo­ mány segítségét, az a társadalom építésének egyik legn a gyobb hajtóerejévé válik. A bővített újratermelési folyamatban növekszik a szellemi munka, a tudományos tevékenység részaránya, a kutatás legtöbb eredménye a nemzeti jöve­ delmet növelő tényezőként vehető számításba, s az egész társadalmat szolgálja. (Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei; Kossuth 1969. 37— 38 old.) Az oktatásüggyel kapcsolatos társadalmi kö­ vetelmények megnövekedtek. A szocializmus ma­ gasabb szinten történő építéséhez, a tudomá­ nyos-technikai forradalom hazai kibontakoztatá­ sához műveltebb, marxista világnézetű, szocialis­ ta erkölcsű szakemberekre, egyre sokoldalúbb, közösségi személyiségekre van szükség . . . Köznevelésünket iskolarendszerünk jelenlegi szervezeti kereteinek megtartásával kell tovább­ fejlesztenünk: az iskola belső életét, az okta­ tás-nevelés tartalm át és módszereit kell korsze­ rűsítenünk. Erőfeszítéseinket elsősorban azokra a feladatokra koncentráljuk, amelyek a további fejlődést is alapvetően meghatározzák, így — az általános iskolák fejlesztésére és a közöttük le­ vő színvonalbeli különbség csökkentésére; — a szakmunkásképzés fejlesztésére: — a középiskoláik képzési célkitűzései, valamint a népgazdaság munkaerő- és szakember-szük­ ségleti terve közötti összhang megteremtésére; — az irányítás szervezettségének, hatékonyságá­ nak növelésére, a bürokratizmus csökkentésé­ re; — a fejlesztéshez szükséges személyi és anyagi fettételek megteremtésére, és hatékony fe l­ ha sznáIásár a . . . Az iskolai életben szélesíteni kell a tanulók, a hallgatók jogait, és növelni kell felelősségérzetüket. Az oktató-nevelő intézmények életét szabályozó dokumentumokban rögzíteni kell a diákönkormányzatok hatáskörét, biztosítva az út­ törőcsapat, a KlSZ-szervezetek önálló tevékeny­ ségét. Ki kell alakítani a nevelők és tanulók együtt munkálkodó közösségét. A KISZ váljék a tanulói közösségek szervezőjévé, a közszellem alakítójává, de őrizze meg önálló politikai-moz­ galmi jellegét." (Az állami oktatás helyzete, to­ vábbfejlesztésének feladatai, Az MSZMP KB 1972 június 15-16-i határozata.) ,,A szocializmus építése megköveteli az állan­ dóan fejlődő termelést, a magasabb életszín­ vonalat és a közösségi életformát is. A szoci­ alista társadalom további építése szakmailag jól képzett, a termelési kultúra és a munkaer­ kölcs követelményeinek megfelelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és termékenyebben vég­ ző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel. A szocialista ember formálása a társadalom fej lődésének elengedhetetlen követelménye, és mind nagyobb tömegek igénye. A közművelődésnek hozzá kell járulnia a köz­ életi tevékenység fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia további kiszélesítéséhez szükséges szellemi előfeltételek megteremtését. A közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetítésére; fontos feladata a szocialista életmód, életforma és ma­ gatartás kialakításának segítése, a szocialista eszmékkel való érte Imi-érzelmi azonosulás, a kö­ zösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti ak­ tivitás fejlesztése. A szocialista közművelődésnek elő kell segí­ tenie olyan társadalmi légkör kialakítását, amely­ ben az értelmes élet igényeinek kielégítése, a közösségi célokért végzett munka jelenti a tár­ sadalmi értéket, és ez kapja meg a legtöbb megbecsülést, ahol a fogyasztási javak meg­ szerzése és használata ésszerűen történik, a tényleges szükségleteket követi. Közművelődéspolitikánk fontos feladata, hogy hozzájáruljon a művelődési, kulturális egyenlőt­ lenségek — s ezen túl a társadalmi különbségek - csökkentéséhez, és meggyorsítsa az egyéni­ ség mind teljesebb kibontakoztatását. A közművelődési munka fontos feladata elő­ segíteni azt, hogy a felnőtt lakosság a szoci­ alizmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömegméretűvé váljék. Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érde­ kek egyaránt sürgetik a munkásművelődés kö­ vetkezetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásműve­ lődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben, a szo­ cialista brigádokban már kialakult, illetve ala­ kuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező kö­ zösségekre kell támaszkodni. Erőteljes segítésük fontos a heterogén összetétel (szakmunkás, be­ tanított munkás, segédmunkás), az eltérő mű­ veltség és érdeklődési kör miatt is, hatásuk pe­ dig túlnő a közvetlen (üzemi) környezeten. A folyamatos és állandó művelődés szüksé­ gességének felismertetésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. A szakminisztériumok szerezzenek érvényt an nak az elvnek és gyakor­ latnak, hogy a munkahelyen a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozzék a dolgozók mű­ velődésének segítése. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az 50 kiemelt fontosságú üzem dolgozóinak művelő­ désére. A munkások műveltségének növelése ér­ dekében terjeszteni és fejleszteni kell az eddig kialakult módszereket (könyvtárlátogatá s, ked­ vezményes mozi-, színházbérlet akció), bővíteni a kulturális lehetőségeket. A szellemi és anya­ gi erők koncentrálásának meg kell javítani a (A közművelődés helyzete és fejlesztésének fel­ adatai. Kossuth 1974. 59— 60-61. oldal). 5 �Előbbre akarjuk vinni a művelődés ügyét. Érezzük, hogy va­ lami nincs rendben a művelődés területén; a kulturális élet számadatai csillapítják a kételyeinket. De nem megtévesztőek-e ezek a számok? Vajon meggyőzően bizonyítják-e a közérdekű kultúrának, a belső igényből folytonossá vált mű­ velődésnek a társadalom életében betöltött rangos szerepét? Társadalmi-gazdasági fejlődésünk arra kényszerít bennünket, hogy a kulturális gyakorlatot, a mindenki életében realizálódó kultúrát felzárkóztassuk ehhez a fejlődéshez. De vajon kényszerít-e mindenkit, s elmondhatjuk-e, hogy egyre inkább tuda­ tosodik a kultúra általános szükséglete? * GYŐ RIK FERENC szocialista brigádvezető, 45 éves. A Sal­ gótarjáni Kohászati Üzemek egyik legnehezebb munkahelyén, az acélöntödei tisztítóműhelyben dolgozik a kollektívájával. Művezető, de osztályos társaihoz hasonlóan szakértelemmel bánik a vágóval, a köszörűvel, a lángvágóval, s a többi hasz­ nálatos szerszámmal. * — Milyen szakértelem kell az ilyen munkához? — Nos, ehhez is kell, nemcsak a mérnöki feladathoz mondja hamiskás mosollyal. — Igaz, felöntést levágni, öntvényhomokot letisztítani kevesen akarnak. „Fogdmeg munka" ez, akárhogy is vesszük. Az alapfogásokat tanfolyamon sajátítja el az ember, a többihez meg már erő és egy kis ügyesség kell. De megteszi a rutin is . . . — Tehát szükségtelennek tartja az iskolázást? — Lényegében nem. A nyolc osztály kell. Ez alapvető. De eh­ hez a munkához nem kell technikum. Szakmunkásképző sem, mert nem szakma. — Ö nnek milyen iskolája van? — Világéletemben kétkezi ember voltam. Megvan a nyolc osztályom, van háromhónapos pártiskolám, elvégeztem a marxista-leninista esti középet, majd az esti egyetemet. . . —Azt mondta, ehhez a munkáihoz nem kell magasabb isko­ la, s lám politikai egyetemet végzett. Szakmailag miért nem jutott tovább? — Szerintem nem ellentmondásos, amit mondtam. S hadd erősítsem a véleményemet azzal, hogy jelenleg politikai gaz­ daságtan szakosítóra járok. S mindezt nem régen csinálom, mondhatni: idős fejjel. Látja, szakmailag már nehezebben ment a dolog. S nem azért, mert nem szeretek tanulni — vagy nem szerettem volna! —, hanem azért, mert fiatalabb korom­ ban dolgozni kellett. Meg a tanulási lehetőségek sem voltak olyan kedvezőék, mint jelenleg. — Tekintsünk távolabbra. Emlékszik-e az úgynevezett kultu­ rális forradalom első szakaszára? Hol töltötte azokat az éve­ ket? — A felszabadulás Kemence községben ért. Ott éltek a szü­ leim. Ott voltam az EPOSZ létrehozásánál, de nem sokkal ké­ sőbb, az első választásoknál már a Kommunista Pártnak tel­ jesítettem küldönci feladatokat. Jöttek a falujárók, elkezdőd­ tek az államosítások. A község papja a szószékről uszított a rendszer ellen. Akkor még fekete volt a hercegprímási birtok árnyéka. Agrárproletárok között nőttem fel, s akkor nem ér­ tettük pontosan a történteket, csak azt éreztük, hogy jó lesz, ami jön. Akkoriban voltam én színjátszó. Afféle műkedvelő. A faluban korábban is rendeztek előadásokat, annak a néhány módosabb gazdának, meg a falusi elitnek a gyerekei, akik csak együtt játszottak. Nagyon szerettünk volna mink is pro­ dukálni, így hát alakítottunk egy kis együttest. Köztünk és köz­ tük azonban csak nehezen engedett fel a bizalmatlanság. Most meg tudom fogalmazni politikusan a választ, de akkor nem lenne igaz; abban az időben nem vizsgálgattuk, honnan törnek fel a kulturális igények. Valamit akartunk. Szórakozni, örülni, alkotni, alakítani a magunk kedvére . . . — Ez a felszabadult vagy inkább elszabadult alkotó, alakító kedv nem hajtotta tovább? — Hosszú lenne a története azoknak az éveknek! Nem is emlékszem, hogy a kezdeti lángolás hogyan változott pislo­ 6 gássá. Talán a körülmények a hibásak? Vagy talán ón vagyok a bűnös? Ügy érzem, hasznára voltam és vagyok a társadalom­ nak — még akkor is, ha nem lettem magasan képzett ember. De a fiam már egyetemet végez! A családalapítás, az önálló otthon teremtésének gondjai lekötötték az erőmet. Meg a moz­ galom. Sok olyan közkatonája van a mozgalomnak, a pártnak, mint én vagyok; akiknek az aprómunkája nélkül kevesebb ta­ nult ember lenne most ebben a társadalomban. — Sohasem akart tanulni, valamilyen szakképzettséget sze­ rezni? — Szárnyaszegett próbálkozások maradtak a tervek. — Bánja? — Akár bánom, akár nem, ezen már nem változtathatok . . . — Térjünk vissza a politikai képzéshez. Valószínű, hogy a társadalomtudományokhoz való nagyobb vonzódás kényszerí­ tette mégis az iskolapadba. — Az is. De sokkal nagyobb volt a belső kényszer, hogy helytállhassak a mozgalmi területen. Mondtam már, a mun­ kánkhoz inkább erő és ügyesség kell, s nem diploma. De aki másokat akar oktatni, az előbb készüljön rá. — Egyáltalán van-e ideje a saját kielégülésére művelődni? — Ezt úgy érti, hogy szórakozni? — Egy kicsit úgy is. — Nem idő kérdése. Ha fáradt vagyok — s ez egyre gyako­ ribb - , csalogathatnak a legjobb színdarabra. S egyébként is. A színházat rangos helyre sorolják a művelődési statisztikában, mégis kevesen járnak, mert ahhoz át kell öltözni. A vidékinek újra be kell jönni a városba. Ha egyáltalán közel lakik a vá­ roshoz. Mit választ inkább? A televíziót. Sajnos, de így igaz. Hat darab jegyünk van a brigád részére a József Attila Megyei Művelődési Központba, de ritkán akad gazdája . . . — Nem érdekes a műsor vagy nem értik? — Nézze, én eléggé érdeklődő természetű ember vagyok, mégis ritkán megyünk. Mi az oka? Valahogyan megelégszünk a magunk valóságával. A magamfajta ember mindennek keresi az anyagi hasznát. Ne értse félre, nem vagyunk anya­ giasak, csak valahogyan ezeknek a kultúrdolgoknak nem érzé­ keljük az értékét. A fiatalok jobban érzik az ízét a kultúrának. . — Elégedett tehát a fiatalabb korosztályok műveltségével? — Nem. Meglepő ugye? No, a felnövő korosztályok általá­ ban lépést tartanak a technikai fejlődéssel. De mintha baj len­ ne az általános műveltségen belül a humán műveltséggel. Nem tudom, miből fakad. Azt látom, hogy okos elveink ellené­ re is gyakrabban kezeljük az embereket, mint munkaerőt, s nem mint embereket. Érzelmileg nagyon elszegényedtünk. Hol van már az ötvenes évek kollektivitása? Nem az akikori viszo­ nyokat kívánom én vissza, de most sokkal inkább elmondhat­ juk, hogy mindenki inkább igyekszik befelé fordulni, mint ak­ kor. Pedig most sokkal nagyobbak és gazdagabbak a lehető­ ségek a művelődéshez, tanuláshoz, mint a mi időnkben volt. Sokan tanulna k is, meg művelődnek, de hiába minden, ha csak kevés jut el annak a felméréséhez, hogy neki sajátmagá- �nak mi a szerepe ebben a társadalomban. Szép beszámolók hangzanak el a jogokról, közte a művelődéshez való jogokról is, de vajon mikor csinálunk már tiszta lapot az ilyen köteles­ ségek elszámoltatásáról is? Ebben látom a bajok o k á t... * JUHÁSZ LÁSZLÓ, villanyszerelő. A karbantartó és szolgál­ tató gyárrészleg egyik alapszervezetének párttitkára. Hosszú évekig aktív munkán dolgozott, azonban sérülése miatt anyag­ kezelői beosztásban dolgozik. * — Mi a párttitkár véleménye a művelődéssel kapcsolatos pártdokumentumokban megfogalmazott feladatok végrehaj­ tásáról? — Célzatos kérdést kaptam, így válaszolok. Hadd kezdjem a legalapvetőbbel, a párttag kötelességeivel. A szervezeti sza­ bályzat egyebek között kimondja: ,,A párttag kötelessége, hogy sajátítsa el a marxizmus-leninizmust, fejlessze politikai tudá­ sát, gazdagítsa műveltségét." Egyértelmű, igaz? Persze, most joggal fölteheti a kérdést, hogy hol tart ennek a kötelességnek a végrehajtásával a párttitkár. Mivel beszélgetésünknek nem a politikai műveltség problémaköre a tárgya, erre csak annyit: a választott tisztségemhez mérten rendszeresen képzem ma­ gam. — Tehát akkor beszéljünk a közművelődés, az általános mű­ veltség kérdéseiről! — A párt X. kongresszusa állást foglalt, hogy társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általá­ nos műveltségének emelése és szakképzettségének növelése. Mi a helyzet nálunk? A kohászati üzemek mindig híres volt a jó szakembergárdájáról. Most Is jó ez a gárda. S különösen jó itt a karbantartóknál, még közelebbről a villamosoknál. Sok jó mérnökünk, technikusunk, szakmunkásunk van. Az isko­ lák jó alapot adnak a szakembereknek az induláshoz, a gyár­ ba kerülésükkor azonban ez a helyzet egyeseknél javul, má­ soknál rom lik. . . — Mi az oka ennek? — Többféle oka van. A legdöntőbb talán az, hogy az embe­ rek nagy része nem érzi a személyes érdekeltségét a művelődés­ ben. De azt hiszem, az az ember nem is érezheti a személyes érdekeltségét szakmai műveltségének továbbfejlesztésében, aki nem talál kielégülést a munkájában; akinek nem veszik észre a jó „húzásait” , vagy nem részesítik megfelelő anyagi el­ bírálásban. Sok változata van ennek a témának . . . — Azt akarja mondani, hogy a művelődési indítékok, illetve a gátak igen differenciáltak? — Természetes. De ugyanígy szólni kell még egy nagyon lé­ nyeges dologról, az anyagi kérdésről. Valamikor anyagi gond­ jaink voltak, meg olyan tanulási lehetőségek sem álltak a ren­ delkezésre, mint napjainkban. Most viszonylag jól keresnek az emberek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jó üzemi lég­ kör. A pártpolitikai és vállalati bérintézkedések szép összeggel növelték az emberek jövedelmét. De ha megvizsgálnánk, hogy ezt a megnövekedett jövedelmet milyen arányban fordítják az emberek művelődésre, elszomorító képet kapnánk . . . — Rendelkezésére áII valamilyen összehasonlító adat? — Nincs ilyen adat a birtokomban, de talán jobb is: ha csak a számokat néznénk meg, valószínű, hogy néhány vonat­ kozásban javulást is észlelnénk. Gondolok itt arra, hogy ma­ napság több könyvet, újságot, folyóiratot vesznek az emberek. De vajon elolvassák-e? A hatékonyság mérése a gazdálkodás­ ban is eléggé bonyolult, hát még milyen bonyolult és áttételes a kulturális életben. De valahogyan mégis mérni kellene, még­ pedig rendszeresen, mert a csak számszerű adatok félreve­ zetnék; — Azt akarja mondani, hogy „hazudik a statisztika” ? — Nem ezt, hanem azt, hogy nem mutatja meg a valósá­ got. Hiába van nékem ezer kötet könyvem, ha az csak dísz. — Kissé eltértünk a szigorúan vett tárgyunktól. Itt a kar­ bantartói munkakörben igen lényeges feladat a műveltség fo­ kozása, de legalább a „felújító karbantartása". Történik-e en­ nek érdekében valami a gyárban? — Igen. Számos tanfolyam működik évről-évre a gyárban, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a dolgozók lépést tarthas­ sanak az új technikával. Ezzel nincs baj. Ebben a gárdában a dolgozók döntő többsége érzékeli a magasabb technikai szín­ vonallal járó követelményeket és igyekszik is lépést tartani. No, hiszen ezen a területen rohamosabb is a fejlődés, mint pél­ dául ott, ahol csak egy gépet kell kiszolgálni. Ezt úgy értem, hogy változik azon a területen is a technika, de ott lényegében betanított munkáról van szó, míg nálunk, ha nem is alkotásról, de egy elromlott alkotás kijavításáról, ami nem kevésbé nehéz fél adat. - Lényegében rendben mennek a dolgok, ezt mutatják a válaszok. Eszerint az átlagnál magasabb kultúráltságú emberek dolgoznak ezen a területen. Vajon a szakképzettség növekedé­ sével és rendszeres „karbantartásával” együtt jár-e az embe­ rek egymás közötti viszonyainak a fejlődése is? - Valahogyan az emberi viszonylatokban nem érződik ez a — szerintem viszonylag — jobb kulturális színvonal. Egyoldalú ez a művéltség. Szakműveltség, ami nélkülözhetetlen a min­ dennapi feladatok végrehajtásához. Enélkül nincs pénz, nincs több pénz. Sokszor kifogásolták már a dolgozók, hogy „kevés” az üzemi demokrácia. De amikor szólni kellene a különböző fórumokon — s nem is annyira a „kellene” a döntő, mint azt, hogy örömmel várnák —, akkor mély csend honol. Nincs mon­ danivaló? Nem hiszem. Sokkal inkább hajlok afelé, hogy nem tudják kifejezni magukat sokan — pedig a kulturáltságnak ép­ pen úgy fokmérője a helyes beszéd, mint a jó írás. Ezen a gát­ láson pedig túl kell jutni, mert ez rossz az egyénnek, de rossz a közösségnek is. Az embereknek meg kell osztaniuk egymás­ sal ismereteiket, érdeklődésüket és kultúrájukat. Így lehetne aktivizálni mindenkit, hogy felkészültségének megfelelően ve­ gye ki a részét a gyár dolgaiból, a közélet problémáinak a megoldásából, de kényszerítve is érezze magát műveltségének ápolására . . . * PA LLA LÁSZLÓ, fiatal technológus a hengermű-gyárrészlegben. Néhány éve végezte el a miskolci műszaki egyetemet. Fia­ tal házas. Ambiciózus fiatalember. * - Ö n nem salgótarjáni, más megyéből került ide, ugyan­ akkor csaknem öt évig egy nagyvárosban élt és tanult. Szülő­ földje és egyetemi tanulmányainak színhelye ismeretében ho­ gyan vélekedik Salgótarján és közvetlen környezete kulturális helyzetéről? - Széleskörű a kérdés, egyszerűen nehéz erre válaszolni. De válasszuk szét. Valóban, én a Jászságban születtem, onnan származtam ide. Az a vidék mezőgazdasági vidék volt, ennek a „tájjellegnek” felelt meg a kulturális fejlődése is. Nehéz összemérni vele jelenlegi lakóhelyemet. Ami pedig Miskolcot illeti, ez esetben már sok párhuzamot találni; természetesen Miskolchoz viszonyítva itt markánsabb a műveltség . . . - Mit ért azon, hogy markánsabb? - Azt, hogy nagyobb hangsúlyt adnak a politikai, mint az általános műveltségnek. . . - S ez baj? - Dehogy baj! De ha a művelődés egyoldalú, az akárhogy is vesszük, káros. Egyetértek a marxizmus-leninizmus ideológiá­ jával, ezt tanultam, magamévá tettem. Nagyon jól lenne, ha minden munkás legalább középfokon elsajátítaná ezt az ideo­ lógiát, de úgy, hogy eleven erővé is tudja változtatni. Nos, ehhez pedig elengedhetetlen az általános és a szakmai mű­ veltség gyarapítása. De azt hiszem, nem ez a beszélgetés lé­ nyege, így térjünk vissza oda, hogy inkább a hozzám hasonló korosztályúakról szólok. Megítélésem szerint ezek a fiatalok legyen bármilyen végzettségük - bátrabbak, nagyobb az önbi­ zalmuk. Nem akarok kitérni ennek a pszichológiai és gazda­ sági okaira, de az okok között kétségtélenül szerepet játsza­ nak a magasabb általános műveltséggel összefüggő okok is. A fiatalok mernek véleményt mondani. S ezek a vélemények többé-kevésbé jók. Koruknál és életkori sajátosságaiknál fogva a fiatalok lelkesebbek, s nem mentesen a forrófejű ségtől sem. De szerintem ez nem baj, pontosabban szólva ez lenne a ki­ sebb gond. - Mi a nagyobb baj? 7 �— A nagyobb baj az, hogy sok a rossz példa a fiatalok előtt. Ha egy tenniakarástól „megfertőzött” fiatalember bekerüli egy csapatba, ahol lendületüket vesztett, irigy és anyagias idő­ sebbeket lát maga körüli; látja és érzi törtetésüket, intrikáikat, vajon mi történik vele? Két választása lehet: betörik vagy meg­ szökik. — A fiataloktól sem le het eltűrni a fölényességet, a lekeze­ lést és a tiszteletlenséget. Világmegváltó terveik nélkülözik azt a tapasztalatot, amivel az idősebbek már rendelkeznek. Vajon azért tűrjék el a szeszélyeiket vagy műveletlen modorukat, mert iskolázottak? — Szó nincs róla! Én a magam részéről helytelenítem, hogy sok fiatal egyenrangúnak tartja magát az idősebb, tapasztal­ tabb emberekkel. Ha ezt egy-két fiatal nem látja be, akkor azt mondom, bennük van a hiba. De amikor ez a jelenség tö­ megesen fordul elő, az már nevelési probléma, s ez mere­ deken összefügg a műveltség, a kultúráltság színvonalával. Ebben az esetben azután vizsgálat tárgyává lehet tenni a szü­ lői ház, a munkaihelyi közösség, a baráti kör, stb. műveltségi színvonalát, mert áttételesen ezek jelentkeznek a fiatal maga­ tartásában. — Maradjunk a munkaihelyi közösségnél. Miilyen az Önök munkahelyi közössége? — Erre kétféleképpen válaszolhatok, de vagy innen, vagy onnan megkérdőjeleznék. Olyan a közösségünk, mint a ha­ sonlók nagy átlaga. Döntően egyetemet végzett műszaki em­ berekből áll. Fiatalokból. Akiktől várnak valamit. A gyár veze­ tői, a dolgozók . . . — Ne térjünk műszaki utakra. Mit gondol, Ö ntől — és kol­ légáitól - , az értelmiségitől mit várnak a munkások, a társa­ dalom? — Nem tudom, mire céloz. Vallószínű, hogy emberséges irá­ nyítást, példamutató munkát és életet. Esetleg többet? — Ha úgy teszem fel a kérdést, hogy elegendő, ha csak Ö n tud valamit? — Értem. Nos, én nagyon szívesen adok tanácsot, segítek azon, aki hozzám fordul. Lehet, hogy többet, sokkal többet kel­ lene tenni, de nem tudom, hogyan. Gyakrabban beszélgetek dolgozókkal. Egyszerű kétkezi munkásokkal. Megdöbbentően nagy azoknak a száma, akiknek hiányzik az általános iskolai végzettsége. Igénytelenek, közömbösek . . . — Nem érzi, hogy valahol itt kellene segíteniük? — Lehet. Erre még senki sem kért. A kollégákkal sokat be­ szélgetünk a jelen és a jövő problémáiról, s mind gyakrab­ ban kerüli szóba a Tudományos Technikai Forradalom. Ügy érzem készületlenül állunk előtte. Pedig nem áll hatjuk meg a helyünket, ha nem sikerül a megérkezéséig az általános mű­ veltségi színvonal emelését e lé rn i. . . * BO LYÓS LÁSZLÓ a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg program csoportvezetője. A „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett „Petőfi" színjátszó szakosztály titkára. Jelenleg is színjátszó. * — Ügy érzem, egy kicsit „házon belüli" a kérdés. Ön jövőre ünnepli öntevékeny színjátszó hivatása gyakorlásának har­ mincéves évfordulóját. Hogyan látja az emberek kultúráltságát, műveltségét? — Ne bolygassuk a múltat. Ha pedig a mai ember művelt­ ségéről akarok szólni, azt mondom: attól függ, honnan szem­ lélem. Ha az iskolázottságot tekintem, akkor szép a kép. Per­ sze sók baj van még az általános iskolai végzettség körül. Vagy ha a televízió nézőit veszem számba, az is nagy emel­ kedést mutat. Kétségtelen, hogy mindkettőnek jelentős a kul­ turális szerepe — sőt az iskolának meghatározó. De csak így szemlélve a helyzetet, nem kapunk átfogó, pontos képet. — Kérem, fejtse ki a véleményét! — Ez a gond nem mai keletű. S előbb hagy mondjak gya­ korlati példákat. Valamikor vált a vállalatnál énekkar, rendez­ tünk fúvóshangversenyeket, nem is beszélve a színjátszók gaz­ dag műsorairól. S ma ml van a Kohász Művelődési Központ­ ban? Szégyellem m ondani. . . 8 - Vajon nem az egykori nagy látványos, kosztümös színda­ rabok iránti nosztalgia váltja ki a keserűséget? — Nem. Azt már valamelyest elfogadtuk, hogy a látványos darabok korszaka lejárt. Kerestük az új utakat. Nagyon nehéz megtalálni, mert manapság már más a helyzet, mint egykor: fejlődött a kulturális ellátottság, belépett a tömegkommuniká­ ció és közömbösek lettek az emberek. Keli-e ezeknél nagyobb konkurrencia? Azt hiszem, nem. Nyilván mély a probléma, és a művelődés, a kultúra minden területére kiterjed. Itt van pél­ dául a mozi. Lehet, hogy rossz példa, de példa. Tíz éve va­ gyok a művelődési központban működő mozi üzemvezetője, s jól emlékszem a hatvanas évek elejére, amikor évente százezer néző fordult meg nálunk. Ma pedig ennek a negyede: huszon­ öt ezer. S amikor még Salgótarjánban nem működött színház, évente négy-öt színdarabot, operettet is bemutattunk. Színház­ pótló szerepünket betöltöttük, ennek is vége. Pedig még lehet­ ne játszani, csak többet kellene törődni a dolgokkal . . . — Pontosabban szólva, mivel kellene többet törődni? — Az emberek differenciáltabb művelődési igényéinek a ki­ elégítésével. Nyilvánvaló, hogy ez meghatározza a műsorpo­ litikát is, ugyanakkor erősen feltételezi — sőt nélkülözhetetlen­ né teszi — a törődést a műsorok látogatásával: magyarán szól­ va, a szervezést. - Gondolja, hogy szervezéssel be lehet vinni az embereket a kulturális rendezvényekre? — Nem gondolom, hanem meggyőződésem. De nem azzal a fajta szervezéssel, amit korábban folytattunk. És nem is poros műsorpolit ikával. Egy példát ezzel kapcsolatban. Százak já r­ tak a Kohász Művelődési Központba a közép- és az idősebb korosztályból. Szívesen jöttek el bálokra is, mert kedvelték a zenét. Az intézmény azonban csak egy zenékart tud fenntar­ tani, s a fiatalok kedvéért beat-zenekart foglalkoztat. Rendez­ tünk hagyományos zenekísérettel is bált, de kongtak a termek az ürességtől - nem jötték a megszokott vendégek, mert el­ szoktak tőlünk. Nos, mondhatnák, miért nem foglalkoztatunk két zenekart, vagy olyat, amelyik hagyományos és beat-stílusban is zenél? A két zenekarhoz nincs pénz, kétféle stílusban játszó együttest meg lehetetlen szerezni . . . - Ismereteim szeriint, különösebb panaszra nem lehet okuk, mert igen szépek az intézmény eredményei. — Nem mint az intézmény dolgozója ültünk le beszélgetni, kizárólag magánvéleményt mondok. Az eredmények nem roszszak, de mégsem az igaziak. A művelődésen belül eltolódás következett be az ismeretterjesztés, a szaktanfolyamok, az is­ kolarendszerű oktatás irányába. Ezek fontosak, de csak egy­ oldalú műveltséget adnak, s nem rendelkeznek azzal a közös­ ségteremtő erővel, ami a különböző művészeti csoportok fon­ tos tulajdonsága. Az a legnagyobb baj, hogy nincs az embe­ rekben érdeklődés. Ennek a közönynek alapos oka lehet az is, hogy az emberek nem tudják kiválasztani, amire szükségük len­ ne. A felgyorsult fejlődés olyan érzést vált ki az emberből, mintha semmire sem volna ideje. Lélektani probléma, s ráa­ dásul ellene szól az egyre növekvő szabad idő. Lám, micsoda ellentmondás! De vajon el tudjuk-e tölteni okosan és hasz­ nosan a szabad időnket? És ne csak az anyagi haszonra gon­ doljunk most! Illetve ne csak a közvetlenül jelentkező anyagi haszonra, hanem az erkölcsire is, ami közvetve anyagit is je­ lent . . . - Mit ért Ö n erkölcsi hasznon? - Nos, azt a kulturális értéket, a mely segíti kialakítani a közösségi gondolkodást és felelősséget; s a szociali sta esz­ ményekhez méltó magatartásra és életmódra buzdítja az embe­ reket. A kultúrában való elmélyülés személyiségformálást, gaz­ dagodást jelent. Egy kulturált ember biztosabban helyt áll a munkában is, mint egy kulturálatlan. S valahogy jó lenne job­ ban érezni azt is, hogy a közösség számít az egyes emberek munkájára. Nevezetesen a művészeti csoportok tagjainak a tevékenységére, akik valósággal ajánl gatják magukat szerep­ lésre . . . — Tehát ez a haszon később aktivizál? - Igen. A kultúra, a közművelődés, a művészet sokat segít­ het az emberek aktivizálásában, az emberi kíváncsiság, az új megoldások iránti kutatás, fogékonyság és tenn iakarás kiala­ kításában . . . Pádár András �„Indulatos gondjaink elillannak” Indulatos gondjaink elillannak. Ö rülünk. Derülátó, békülékeny pillanatokat érnek itt meg problémáink. Mégpedig azok: lehet-e továbblépni a kultúra, az irodalom megszerettetése terén, ott, azokon a frontvonalakon, ahol minden eredmény — ami van — valódi, de ugyanakkor minden előbbrelépés — tud­ juk — kemény munka, harc, verekedés? Megvallatnak bennünket — munkásfiatalok országos vers­ mondó versenyének bírálóit, értékelőit, gondozóit — ezek a szép pillanatok. Sokszor nézünk egymásra: a szemekből és a zsüri tagjainak magatartásából, feszült figyelméből — sok mon­ danivalójával együtt is — tulajdonképpen egy nagy erejű, szép meggyőződés sugárzik: érdemes fáradozni, dolgozni, mert ime - itt ez a szép eredmény. Amit az hozott létre, csak az emel­ hetett maga fölé, amit nem láthattunk, csak sejtünk, elképze­ lünk: egy országos készülődés. Nekem - nyilván azért, mert az utóbbi időben a közműve­ lődés gondjaival, problémáival többet foglalkoztam — az jár a fejemben, hogy milyen kitűnő példa és bizonyíték ez a ta­ lálkozó és a mögötte tudott országos tevékenység a legutóbbi párthatározatnak arra a végkövetkeztetésére, hogy minden munkánk legfontosabb célja a fizikai dolgozók körében vég­ zett kulturális munka. Meg az jár a fejemben: miért dugták így el ezt a seregszem­ lét ország-világ elől, akik létrehozták, és miért nem figyeltek oda azok, akiknek kötelességük lett volna a sajtóban, a rá­ dióban, a televízióban ezt a találkozót, és ami mögötte él, su­ gárzik, az ország közvéleményével megismertetni. Nem látvá­ nyos propagandára gondolok és nem is arra, hogy önmagáról szóljon az ismertetés, a népszerűsítés, hanem arra, hogy a közművelődési párthatározat következtetéseinek egyik nagysze­ rű, gyakorlati igazolása lehetett volna ennek az alkalomnak szélesebb körű propagálása. Azért, hogy kedvet kapjanak má­ sutt, más helyeken ugyanebben az ügyben tépelődők, gondol­ kodók és tenni akarók kollektívái. És azért is, hogy a munkások körében végzett kulturális nevelő munka ügye előtt unatkozók, tétlenkedők nem kis számát megmozgassa. A döntő után és az eredményhirdetés előtt rögtönzött be­ szélgetésben kíváncsi kérdéseink vallatták döntőbe jutott fia ­ taljainkat. Kiderült: nemcsak „szereplésüknek” , felkészültsé­ gük színvonalának, hanem önálló megszólalásaiknak is örül­ hetünk. Ha akár a rádió, akár a televízió riportot csinált volna a megjelent fiatalok bármelyikével — értékes és sajátságos megfogalmazását kaphatta volna annak: hogyan látják önma­ gukat, milyen szép helyre sorolják programjaikban művelődé­ süket, s hogy akarnak segíteni további tevékenységükkel kö­ zös ügyünkben. A zsúfolt program eldugta előlünk a némán ott ülő, velünk együtt élő, lélegző nevelőket, kísérőket, akikkel a rövid szünet­ ben egy-egy szót válthattunk csak. De jelenlétük és figyelmük azt mesélte el, amit a találkozó szelleme: nem pálmákért jöttek ide fiaikkal, leányaikkal együtt (mert itt mindenki örült a másik sikerének), hanem azért, hogy újabb benyomásokat gyűjtsenek ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a kultúra a társadalom legszebb, legértékesebb juttatá­ sa. A Palócföld szerkesztősége kért, hogy írjak egy pár sort a munkásfiatalok salgótarjáni találkozójáról. Nyomom a gázpe­ dalt, sietek haza Budapestre, gondolkodom: és csak az jut eszembe, hogy nagyon jól éreztem magam. Ha kiszabadulok Budapestről — útban valamely helység felé —, érzem meg min­ dig igazából az uralkodó évszakot. Most tavasz van. Most ér­ zem igazán. Közérzetem is tavaszi: friss vagyok, üdének érzem magam és fiatalnak. Pedig igazából fáradt vagyok és nem is tartozom, már éveim száma miatt sem, a fiatalok közé. De az a hatás, amit ez a találkozó gyakorolt rám, ezt a közérzetet adta ajándékba. Ott áll e mögött a seregszemle mögött sok névtelen, egy­ szerű munkása a kultúrának, akiknek fáradtsága és szorgal­ ma az itt megjelent fiataloknak és a szemlélőknek igen sok örömet szerzett. Ismerve őket (és nem ismerve is): szótlan, ke­ mény kézszorítással megköszönöm fáradozásukat - ezért a közérzetért. Keres Emil 9 �Tudomány és rutinmunka Az MSzMP megyei Bizottsága - sajátos megyei viszonyainkat, lehetőségeinket figyelembevéve - 1969-ben szabta meg a Tudománypolitikai Irányelvekből adódó, s így az egészségügy területére is természetszerűleg vonatkozó feladatokat. Ez év februárjában a megyei párt vb tárgyalta az azóta eltelt időszak tapasztalatait és megállapította, hogy a tevékenység „A tudományos technikai forradalom korszakát éljük” , „a tudomány egyre in­ kább termelőerővé vállik” : közismertek, tényeken alapulnak ezek és az ehhez hasonló megállapítások. Hajlamosak va­ gyunk azonban — és sajnos, magamat sem érzem kivételnek — úgy értelmezni a dolog lényegét, hogy a tudományos technikai forradalom, vagy éppen a tu­ dományok művelése nem a mi asztalunk, azt „valakik” (tudósok?) csinálják helyet­ tünk — esetleg Pesten. S hogy nekünk más a feladatunk: nekünk az élet min­ dennapos gondjaival-bajaival törődés a munkánk (ezt is alig győzzük elvégez­ ni). Van valami misztikus varázsa a „tudo­ mány” szónak. Különleges képességű emberek művelték az ókorban Görögor­ szágban és Rómában, titokzatos műhe­ lyekben a középkor táján: sötét, formaiin szagú boncka mrák mélyén ismerték meg az emberi test rejtelmes anatómiáját, primitív eszközökkel fedeztek fel korszakalkotó élettani igazságokat. Vasalius, Laennec, Claud e Bernard és társaik olyan korszakokban éltek, amikor még sok mindent fel lehetett fedezni: azok­ ban az időikben még lehetett valaki tu­ dós - gondoljuk. Mert talán gyerekko­ runk örökségeként n a ívan ma is így képzeljük el a tudóst, illetve a tudomá­ nyos munkát. Ellentmondásosnak tűnik, hogy ma­ napság effajta tudósok nincsenek, és mégis most a leggyorsabb a tudomá­ nyok fejlődése. Na persze: ma hatalmas kutatóközpontok vannak a legtökéletesebb műszerekkel felszerelve. Részecskeszámlálók, komputer, hang- és sugár­ szigetelt mondern lombikok a tudósok tevékenységének színterei. Ez az elkép­ zelés a másik véglet. Tudomásul kell vennünk, hogy nem csupán e két szélsőséges helyzetben képzelhető el és nem is így zajlik a tu­ dományos munka. A tudomány szinte ha­ tártalan — ágazatait és mélységét te­ kintve is. Egészen mások a természettudományok és mások a társadalomtu­ dományok, módszerei, eredményességi mutatói. De azonos tudományágazaton belül is nehéz az egyes megállapítások vagy félfedezések súlyát adott időpont­ ban lemérni. Egy részeredmény, sze­ rény ténymegállapítás vagy éppen tu­ dományos melléktermék a későbbiék so­ rán hatalmas horderejűvé válhat. Kijelenthetjük hát, hogy a tudomány —szorítkozzunk a továbbiakban az or­ vostudományra! — művelése mások fel­ adata? Hogy azt csak modern kutatóközpontokban lehet végezni, vagy leg­ alábbis klinikákon? Kizárhatjuk-e ma­ gunkat, vagy kizárhatnak-e bennünket mások azok köréből, akik adalékokkal 10 iránya jó, üteme megfelelő; az alapvető célkitűzések jóváhagyása mellett a tudományos tevékenység fellendítése és további szélesítése érdekében néhány fogyatékosságra hívta fel a figyelmet és megjelölte a további konkrét tennivalókat. szolgálhatnak a tudományos eredmé­ nyekhez? Semmi esetre sem! Egy-egy kiemelkedő eredmény egy hatalmas piramis csúcsa. Amihez azon­ ban szükséges a piramis bázisa is. És ezek a piramis-bázisok ma egyre széle­ sebbek, sőt egymással átfedéseket ké­ peznek, egymással többszörös összefüg­ gésben vannak — miként az elért tudo­ mányos felfedezések is. A piramisok épí­ tőkövei között valahai jelien kell len­ niük a hétköznapi — de rendszerezett — megfigyeléseknek, a ritkább betegségek diagnózisában, therápiájában szerzett tapasztalatoknak, sőt az orvosi körzetek­ ben is végezhető - és jelenleg is vég­ zett — tudományos tevékenységnek. De még akkor is részesei vagyunk a tudo­ mányos munkának, amikor megfigyelé­ seink eredményéként olyan kérdéseket teszünk fel, melyek saját körünkben, sa­ ját lehetőségeink melllett nem válaszol­ hatok meg, és gondolatokat ébreszte­ nek elméleti kutatókban, befolyásolhat­ ják az egyes kutatási témakörök kiala­ kulását. A tudomány próbája a gyakorlat. Ha ez így van, ókkor a mi gyakorlatunk nélkül nem is létezhet tudomány, illetve annak nem lenne különösebb értelme, öncélúvá és kontrolláIhatatlanná válna. Felvetődhet ezek után a kérdés: ha valaki bárhol egyáltalán dolgozik, tevé­ kenykedik, az egyben tudományt is mű­ vel? Első pillanatra egyértelmű „nem” mel lehet válaszoln i. Nos, akkor hol van a tudományos szint alsó határa? Erre, azt hiszen, „általában” nem lehet felel­ ni. De még egyetlen tudományág ese­ tében is nehezen húzható meg a válasz­ tóvonal a rutinmunka és a tudomány kö­ zött. Ö sszemosni azonban a kettőt nem lehet, hiszen így önámító módon igény­ telenné válnánk saját magunkkal szem­ ben, s a tudomány fogalmának degradálása a fenti abszurd következtetéshez vezetne. Ebből pedig a társadalom szá­ mára semmi haszon nem származna. Megrekedne az érdeklődés saját szak­ területünk megoldatlan kérdéseinek ta­ nulmányozása, megfejtése iránt, de más területek élért eredményeinek adaptá­ lására is képtelenné válnánk. Más ol­ dalról azonban hiba lenne az is, ha el­ érhetetlen magasságú piedestálra he­ lyeznénk a tudományt: hiszen az eleve elérhetetlen célok ugyanúgy az érdekte­ lenség szürkeségébe fojtanának ben­ nünket. Ügy gondolom, az igényes, a rend­ szerezett rutinmunka, az ennek kapcsán hosszabb távon szerzett tapasztalatok összegezése, azok szóbeli vagy írásbeli közlése, mások eredményeivel való öszszehasonlítása már elkönyvelhető tudo­ mányos munkaként. Aki eddig a szintig eljut, akarva-akaratlan ul mélyebben megismeri az adott téma szakirodalmát, sőt érdeklődési körébe kerülnek a ha­ tárterületek is. És itt már aligha van megállás! Kibontakozik a kisérletező kedv, eljutottunk az egyértelműen tudo­ mányos szintűnek nevezhető, illetve ak­ ként elfogadott tevékenység iránti konk­ rét igényhez, majd annak műveléséhez. Van-e megyénkben lehetőség tudo­ mányos tevékenységre az egészségügy területén ? Van. Ezt bizonyítja az évek óta folyó gyakorlat. Még akkor is ezt kell állíta­ nunk, ha időnként a lehetőségék kere­ teit túl szűkösnek Ítéljük. (Tárgyi lehe­ tőségekről van szó). Szeretnénk minél sokoldalúbban dokumentálni megfigye­ léseink eredményeit, ehhez pedig a je­ lenleginél többet nyújtani tudó, sok esetben pedig teljességgel hiányzó mű­ szerek, felszerelések lennének szüksége­ sek. Sok technikai akadály le is küzd­ hető leleményességgel, helyes témavá­ lasztással. Adott lehetőségek mellett produkáltak már megyénk orvosai országosan — sőt az ország határain túl is — megismert és elismert gyakorlati hasznú tudomá­ nyos eredményeket, melyekre a szakiro­ dalom rendszeresen hivatkozik. A szülé­ szeti gyakorlatban korábban használt és sok bajt okozó „fogó-műtéteket” ma már szinte teljesen kiszorította az öszszehasonlít hatatlanul célszerűbb „vácum extractio” . Ennek első kb. 20 évvel ez­ előtti eszközei — megmosolyogni valóan egyszerű, szinte házi barkácsolású ins­ trumentumok — megyénkben születtek és mégis irányt szabtak a korszerű szü­ lésvezetésben! De volt emberi agy, mely a lehetőséget felismerte és volt kitartás a kezdeti nehézségek, átmeneti sikertelen­ ség vagy buktatók ellenére az eszközök és az alkalmazást technika tökéletesíté­ sére. Csak így születhettek meg a mai eredmények. És beszélhetnénk még a nálunk kikisérletezett bőrgyógyászati „mikroplaszti­ kai” eljárásról, a műtéti varratókat he­ lyettesítő szövetragasztásos módszer el­ terjesztésében elért eredményekről és így tovább. Kis kitérővel medikus koromban, de azóta is többször tapasztalt, számomra elgondolkoztató megfigyelésemet emlí­ teném meg: Jól felszerelt, kiváló kutatóiról, elis­ mert tudományos szaktekintélyeiről hí­ res intézetek miilyen nagyszerű kisérle­ teket végeztek és végeznék, primitív, a tanársegéd és az intézeti szakmunkások által összeeszkábált eszközökkel! Ez mindenképpen elismerésre méltó dolog és követendő. De felveti azt az intelmet is, hogy tudományágunk nem szigetel- �heti el magát a műszaki tudományoktól, intenzívebben igénybe kell vennünk a mérnökök, műszaki szakemberek segít­ ségét. Ez a feliismerés az utóbbi időben általában már gyakorlattá vált, az or­ vostudomány gyorsabban átveszi a mű­ szaki technika eredményeit (telemetria, Laser-sugár, üvegszál-optika, stb. stb.), de megyei viszonylatban vannak még le­ hetőségek! Egymás jobb (megismerése, esetleg klubkereteken belüli kötetlen be­ szélgetések, eszmecserék ezek felismeré­ sét segítenék, s éppen ezért nem lennének haszontalanok egyik fél számára sem. Az egészségügyben évek óta folyó tu­ dományos munka még eredményesebbé vállhat, ha - az előzőekben érintettek figyelembevételén túl — sikerülne az ér­ deklődést az orvosok még szélesebb kö­ rében felkelteni. Ha sikerülne létrehoz­ ni olyan munkacsoportokat (divatos szó­ val team-éket) melyék a betegellátás elevenébe vágó és egyben eredmények­ kel kecsegtető, csekély eszköz-, illetve műszerigényű témák megoldására kon­ centrálnának. Ilyen komplex témák le­ hetnének a foglalkozási ártalmaik, azok megelőzési módjának kutatása, a nem fertőző betegségek epidemiologiai prob­ lémái, a csecsemőhalálozás további csökentésénék kérdései, stb. Ezek egy­ úttal más szakterületek érintésével, bevonásával (szociológiai, pedagógiai,mű­ szaki tudományok) általában is moz­ gásba hozhatnák, pezsdíthetnék a me­ gye tudományos életét. Saját tevékenységünket, eredményein­ két ismerjük, ismertetjük, de általában csak szakmai berkekben. Van „Megyei Tudományos Tanács” -unk, mely a mun­ kát szervezi, irányítja. Van megyei tudo­ mányos szaklapunk, a „Nógrádi O rvo­ sok Lapja” , mely országosan is elisme­ rést vívott ki magának. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy me­ gyénkben ismertek ezek a tények lega­ lább azok körében, is, akik saját szak­ területükön tudományos munkával fog­ lalkoznak. Azért tételezem ezt fel, mert mi orvosok sem ismerjük — ha van ilyen — más területek hasonló törekvéseit vagy eredményeit. Nem önös célok, de közös hasznunk és elsősorban tudományos közéletünk kibontakoztatása érdekében talán cél­ szerű lenne a szakmai vertikalitás mellett - annak szükségességét elismerve és fenntartva — a megyén belüli horizontalitások kiépítése is. Dr. Francsik János Meditáció iskoláról, nevelésről... 1961-ben iskolareform alakította át oktatási rendszerünket. Tizenkét esztendő telt el azóta, s most újabb reform küszö­ bén állunk. Az 1961 évi III. számú törvény akkori reformunk alapgon­ dolatát három célkitűzésben fogalmazta meg. 1. A világné­ zeti erkölcsi-politikai nevelés fejlesztése, 2. az élettel való kapcsolat erősítése, 3. az iskolában nyújtott műveltség kor­ szerűsítése. Iskolareform-törvényünket épp e három alapelv teszi ne­ veléstörténeti jelentőségű határkővé. Az akkori célkitűzések helyesnek bizonyultak, a mindennapok gyakorlata ezt egy­ értelműen eldöntötte. (A problémakört kifejezetten a középis­ kolai tanulóifjúság helyzetének elemzésén keresztül próbálom áttekinteni. Természetesen a kérdések jelentkezése nem szű­ kíthető le ifjúságunknak csak erre a rétegére. Mivel középis­ kolai tanulóink ifjúságunknak egy heterogénitása ellenére is homogénebb nevelői hatásoknak kitett, körülhatárolt rétegét alkotják, indokolt, hogy a témát az ő esetükben vizsgáljam.) A reform mindegyik célkitűzését, azok megvalósulását jelen­ tős fórumok elemezték: V. Nevelésügyi Kongreszus, ifjúságpolitikai, közoktatáspolitikai párthatározatok. A világnézeti ne­ velés kérdéseihez azonban újra és újra vissza kell térnünk jelentősége miatt is szükséges ez. No meg, végülis: konkrét tapasztalataim is ebből a körből vannak. Természetesen a megállapítások között szép számmal sze­ repel olyan következtetés, amely egész tanulóifjúságunkra, sőt ifjuságunk egészének nevelési helyzetére jellemző. A problémakör vizsgálata a leszűkítés után is rendkívül szer­ teágazó és bonyolult, s a bonyolultságból adódóan gyakran egymásnak ellentmondó. Világosan kirajzolódik, hogy az alapelv megfogalmazása megtermékenyítve pedagógiánkat, nevelésünk hatékonyságát növelte. Komoly eredményeket értünk el a világnézeti nevelés­ ben. Ifjuságunk magatartását, gondolkodását a pozitív voná­ sok határozzák meg. Ugyanakkor naponta érzékeljük a hiá­ nyosságokat, találkozunk bizony elgondolkodtató jelensé­ gekkel is. Természetesen e cikk keretében csak néhány kritikusabb terület kiragadására lehet vállalkozni, semmiképpen sem a lezártság, csupán a problémafelvetés igényével. HIDEG RÁCIÓ ÉSHŰVÖS EMÓCIÓK Tanulóifjúságunkra a legnagyobb nevelői hatást az egyes tantárgyakon keresztül gyakorolja iskolarendszerünk. De az egyes tantárgyak érzelmi hatása kicsi. A tankönyvi érvek elsősorban racionálisak, csupán az intellektuális igé­ nyeknek felelnek meg. Mindenképpen hiányzik vagy a kelle­ ténél kevesebb teret kap az érzelmi motiváció. A szaktanárok tudatosan is kerülik az élményt adó érzelmi aláfestéseket. Az élményt elnyomja a ráció. Régmult történelmünk hőseit sikerült módszeresen deheroizálni, ugyanakkor a legújabb kor személyiségeit nem sikerült hősökké tenni, talán épp az előbbi deheroizáció miatt. Gyer­ mekeink szemében kommunista mártírjaink „papíros figurák” maradnak. Nem sikerült érzelmileg, emberileg közel vinni hoz­ zájuk alakjukat, tetteiket. Elsősorban történelem-és irodalomkönyveink számlájára írhatjuk a fenti hibákat, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy tankönyveink csak kifejezik, hordozzák kulturális szféránk közhangulatát. Divatba jött manapság a deheroizálás, az il­ luziók szétrombolása. Filmgyártásunkat, könyvkiadásunkat len­ ne érdemes megvizsgálni e tekintetben. Nem hiszem, hogy ne­ velésügyünknek használunk azzal, ha ifjúságunkat megfoszt­ juk példaképeitől. Nem biztos, hogy ifjuságunk jelenlegi pél­ daképei — beat-zenészek, élsportolók — egyértelműen pozitív figurák. Senki sem akarja visszaállítani a túlérzélgős nevelést, de meg kell találnunk az értelmi és érzelmi motivumok helyes 1 1 �arányát, s első lépésként épp a helyes arány érdekében nö­ velnünk kell tanításunk érzelmi átfűtöttségét. Érdemes megszívlelni nemrég elhunyt Kossut-díjas f i­ zikusunk, Novobáczky Károly gondolatát: „A természettudo­ mányok sem alkalmasak arra, hogy érzelmi beállítódástól füg­ getlenül meggyőzzenek a materializmus igazáról.” S hogy a társadalomtudományok területén méginkább ha­ sonló a helyzet, ez elég könnyen belátható. M ONDVACSINÁLT TANANYAGCSÖKKENTÉS Az ismeretanyag túlméretezettsége napjainkban már olyan feszítőerővel jelentkezett, hogy a készülő új tantervek és tan­ könyvek megjelenését sem lehetett megvárni, és tananyagcsökkentést kellett végrehajtani. 1961-ben induló oktatási reformunknak is határozott törek­ vése volt a lexikális anyag csökkentése, s hogy ezt mennyire nem sikerült megnyugtatóan megoldania, ezt mutatja a jelen­ legi tananyagcsökkentés. Sajnos a problémákon csak enyhíteni sikerült némiképpen. Effektív tananyagcsökkentés nem érte az iskolát, mert kesz­ tyűs kézzel nyúltunk a régi tananyaghoz. Gyakorlatilag megmaradt a zsúfolt ismeretanyag. Ugyanak­ kor mindannyiunk előtt világos, hogy a sok ismeret bizonyos határokon túl legfőbb célunkat, a nevelést, ezen belül is a vi­ lágnézeti szempontból lényeges áttekintést, elmélyítést teszi eleve lehetetlenné. Tanár és tanuló az anyag elvégzésének rabszolgájává válik. Versenyfutás az idővel. S a nagy rohanás­ ban a világnézeti nevelési lehetőségeket hagyjuk gyakorta fi­ gyelmen kívül. Sokat beszélünk manapság a tanulói terhek csökkentéséről, de gyermekeink a tényleges csökkentést nem érzékelik, de nem is érzékelhetik, mert az egyes tárgyak ismeretanyagának nagy százaléka továbbra is megmaradt. Érzékelik viszont a túlterhelés csökkentését a pedagógusok terheik növekedésében. A korszerűbb, tanulókat tevékenykedtető módszertani eljárá­ sok megnövelik a felkészülés idejét. S ez fokozottabb elfára­ dáshoz, ingerlékenységhez, kimerüléshez vezet. Kimerült pe­ dagógusokkal pedig napjaink osztályharcának legfontosabb területét, a tudatformálást csak mérsékelt eredménnyel lehet végezni. Talán a pedagógusok kötelező óraszámának csökken­ tésével kellett volna kezdeni újabb reformokat, hogy idő, ener­ gia és kedv kisérje az átalakulás megvalósulását. A POLITIKUSSÁG FRÁZISAI Az egyes szaktantárgyak tantervei jelentős világnézeti kö­ vetelményrendszert tartalmaznak, de a tankönyvek ezeket a követelményeket nem tudták kellően realizálni. A tankönyvek elsősorban a tantervek tanítási anyagával szá­ molnak, erre épülnek s a nevelési követelmények a tanköny­ vekben viszonylag elsikkadnak, s a nevelési hatás elmarad. A tankönyvekben a világnézeti vonatkozások elhalványodott for­ mában jelennek meg, vagy teljesen el is maradnak. Egyes tan­ könyvírók a világnézeti következtetések levonását a frázisoktól való félelem miatt hagyják el. Természetesen nem azt várjuk tankönyvíróinktól, hogy olyan nevelési funkciót realizáljanak egy adott tárgyban, amely tőle idegen, de az álobjektivitás, az apolitikusság szemlélete sem kevésbé káros. Tehát túl kell lépni a „szégyenlős materializmus” álláspont­ ján, de nem szabad a másik végletbe sem esni. Tankönyveinkben gyakran találkozunk sematikus megfogal­ mazásokkal, színtelen frázisokkal, jelszószerű politikai következ­ tetésekkel leegyszerűsített, kinyilatkoztatás ízű tételekkel. Ugyanakkor naponta tapasztaljuk, hogy tanulóink — ifjú ko­ rukban különösen — mennyire irtóztak a nagy szavaktól, hogy viszolyognak a patétikusan hangzó, de üresen kongó „ta n ­ meséktől.” Az előbb elmondottak tankönyvi problémák. A gyakorlati pedagógiában hatványozódnak vagy tompulnak. 12 A SZEMÉREM FÁTYLA Az ifjúság nemi nevelésének kérdése elsősorban az erkölcsi neveles szterájába tartozik, de mint minden erkölcsi kérdésnek, a nemi nevelesnek is komoly világnézeti összetevői vannak. Alapvető problémánk, hogy ez a nevelési terület úgyszólván hiányzik nevelési rendszerünkből. A szexuális kérdésekkel meg­ lehetősen periférikusan foglalkoznak. A családok zömének ilyen irányú nevelése ugyancsak kevés. Ugyanakkor demográfiai adataink: válások, a korai házasságok, a korai nemi élet, az abortuszok magas száma, a galeriban elkövetett fiatalkorúak nemi erőszakoskodásai mind arra figyelmeztetnek, hogy a kérdéssel inkább foglalkozni kell, mint a szemérem fátylába burkolózni. Ifjúságunkat már a teenager-kor derekán fel kell készíte­ nünk a nemi élet élettani és etikai kérdéseiben. Konkrétan is megismertetni őket a születésszabályozás, fogamzásgátlás korszerű módszereivel. Általában a demográfiai kérdések vizsgálata hiányzik tan­ terveinkből. Pedig a népszaporulat kérdése napjainkban kü­ lönös élességű gazdasági problémaként vetődik fel. A fejlődő országok túlnépesedéssel küzdenek, a civilizált országokban a természetes szaporodás rendkívül alacsony. Ha az utóbbi egyedüli fokmérője lenne egy ország civilizáltságának, hazánk meglehetősen előkelő helyre kerülne a nem­ zetek rangsorában. Ismeretesek államunk nagyobb fokú szaporodást ösztönző erőfeszítései. Feltétlenül szükséges lenne, hogy iskolarendszerünk is tá ­ mogassa a maga sajátos nevelési eszközeivel az egészséges szaporodási arány előmozdítását. A családtervezés talán önálló tantárgyat is kaphatna, s ennek keretében foglalkoz­ hatnánk az emberi fajfenntartás biológiai és társadalmi öszszetevőivel. De amíg erre sor kerül, addig is tevékenykednünk kell. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy fiataljaink nagyobb ré­ sze nemi információit nem az iskolában, nem a családban, hanem a barátok, a „haverok” társaságában szerzi. Szerencsére könyvkiadásunk révén több olvasnivalót tudunk gyermekeink kezébe adni. De legalább hívjuk fel ezekre fi­ gyelmüket, s ne óvakodjunk terjesztésüktől s még megbeszélé­ sükre is vállalkozzunk! A TANTÁRGYAK - KÜLÖNÁLLÓ SZIGETEK „Vezércikket már írtunk róla, hogy egységes világképet kell nyújtania az isko lá n a k... A tantárgyak egymást követik az órarendben, de logikájuk és szókészletük idegen egymástól.” E gondolatokat Marx György írta a Népszabadság ka­ rácsonyi számában. Az ellentmondás nyilvánvaló, s gyakorlati pedagógiánkban kell feloldani. A tanulók fejében különösen éles válaszfalak vannak az egyes tantárgyak között. Gyakran képtelenek az egyik tárgyban megismert jelenséget vagy következtetést a másik tárgy eseté­ ben hasznosítani. A pedagógusok nagyobb része is saját szaktárgyában gon­ dolkodik. Az egyes tantárgyak tehát különálló szigetek. Világ­ nézeti jellegű ismeretanyaga, következtetése kisebb vagy na­ gyobb mélységben minden tantárgynak van. A szaktárgyi ismeretanyagnak a tanulói személyiségben meg­ felelő szintézisben kell integrálódnia. A középiskola legújabb tantárgyát elsősorban ez a direkt igény szülte. A világnéze­ tünk alapjai a középiskola negyedik osztályában összegezni hivatott a szaktárgyak világnézeti ismereteit. Ezt az összegző funkciót azonban csak több-kevesebb sikerrel realizálja. Egyet­ len tantárgy amelyet csak egy évig tanítunk, természetesen a teljes megoldást nem eredményezheti. Különben is száktaná­ raink egy része hajlamos azt hinni, hogy az új tárgy a szak­ tárgyak világnézeti nevelő funkcióit is átvette. Erről szó sincs, inkább a szaktárgyak ilyen irányú tevékenységére irányította rá pedagógusaink figyelmét. �Nem akarok az új tárgy szerepével, jelentőségével részlete­ sebben foglalkozni, ez egy külön cikket igényelne. Egyetlen érdemét mégis szükséges kiemelnünk: nevezetesen, hogy a szaktárgyak „közös dolgaira" irányította figyelmünket és arra, hogy rendezni kell végre közös dolgainkat. Annak az igénye is felvetődött, hogy érdemes lenne megkí­ sérelni a rokon tárgyak egy komlexebb tárgyba való összevo­ nását. Persze ehhez az átlagosnál felkészültebb pedagógusok­ ra van szükség. Nem véletlen, hogy évtizedekkel ezelőtt Németh László volt úttörője e gondolat megvalósításának. De hogy a tantárgyak közötti válaszfalak lebontásán, a tantárgyak közeledésén kell fáradoznunk, ez egyértelmű fel­ adatunk, egységes világképet e nélkül nem tudunk kialakíta­ ni tanulóinkban. A TÖ M E G K O M M U N IK Á C IÓ ÉS A KÖRNYEZET HATÁSAI Azok a határok, amelyek gyermekeinket az egyes tantárgya­ kon keresztül érik, ha nincsenek is teljesen összehangolva, de legalább nagy vonalakban egy egységes koncepció szülöttei és ugyancsak nagy vonaliakban azonosak és elvileg pozitivek. Nem így állunk az iskolán kívüli határokkal. A család, a ba­ rátok, az utca, a tömegkommunikáció szerepére gondolunk. Hogy ezek is mély nyomokat hagynak tanulóifjúságunk világ­ nézeti arculatán, ezt sejtjük vagy tudjuk. Ugyanakkor látjuk, hogy oktatási reformunk ezen a területen még nagyon kevés valóságos lépést tett előre. Komoly, megoldandó feladataink vannak máig és még csak azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk a problémák megoldásához. Még szocialista államunk által irányított könyvkiadásunk, filmforgalmazásunk, tévé-műsoraink és egyéb tömegkommu­ nikációs csatornáink sem mindig azt a hatást gyakorolják ta­ nulóinkra, amely szinkronban lenne nevelési célkitűzéseinkkel. Ezek mellett találkozunk tudatosan fellazító törekvésekkel is. Ifjúságunk beat-zene igénye például olyan fokú, hogy az ugyancsak bőséges hazai csatornák nem tudják szomjukat olta­ ni, esetleg csak csillapítani. Ismert, hogy tanulóink közül so­ kan hallgatják a Szabad Európa Rádió Cseke László-műsorait. Általában minden politikai célzat távol áll tőlük, csupán beatmuzsikát akarnak hallgatni. Természetesen a Szabad Európa Rádióban értik a módját, hogy közben elhintsenek néhány olyan megjegyzést, amely tanulóink szemében teljesen politi­ kamentesnek tűnik. Valójában a tudatos fellazítást szolgálja. A családi határok között a vallási jellegűek a legerősebbek. Egészen intenzíven jelentkeznek ezek túlnyomóan mezőgazdasági lakosságú területeinken. Az iskola és a család nevelése között esetenként nemcsak, hogy nincs összehangoltság, hanem a két hatás teljesen ellentétes. Jobbik esetben az osz­ tályfőnök ismeri a családi hatások jellegét, tudatosan szá­ mol velük és megpróbálja ellesúlyozásukat megszervezni, moz­ gósítván az osztályban tanító többi szaktanárt is. Sajnos, az osztályfőnök a gyakorlatban erre sokszor képte­ len, hiszen az osztályban tanító többi szaktanártól csak anynyiban különbözik, hogy ő az adminisztrátora az illető osztály­ nak, s ő is csak egyike az osztályban tanító szaktanároknak. A tanítási órán ő is a szaktantárgyi anyag elvégzésével küsz­ ködik. Számolni kellene a baráti kör vagy rosszabbik esetben a ga­ leri hatásával is. Tanulóinkat nem lehet izoláltan nevelni, de már az iskolában meg kell őket tanítani arra, hogy a különböző környezeti hatá­ sokra hogyan reagáljanak, mit építsenek be világképükbe és mi ellen kell felvérteződniök. Kovács Ferenc Történelmi nevelés és hazafiság A TÖRTÉNELEMTANÁR IS FELTESZI A KÉRDÉST „EMLÉKEZNÜNK KELL MAGUNK MIATT S UTÓDAINKÉRT” A TV-ben látott Csuhraj-filmben, a sztálingrá­ di csatára való Emlékezés-ben azt mondja a narrátor: „Emlékeznünk kell magunk miatt s utódainkért” . Ez az aforizma tömörségével fo ­ galmazott mondat tudatosította a nézőben mind­ azt, amit látott: a nagy történelmi eseményekre való visszaemlékezés legyen ihlető forrása nap­ jaink és holnapjaink erkölcsi-politikai érzésének, a hazafiságnak, Ennek lehetőségét mindig is kínálta a történelem; és a haladó igényű tör­ ténelemtanítás mindig vállalja, ma is vállalja azt a feladatot, hogy úgy ismertesse meg a múl­ tat, úgy idézze fel a régi korokat, hogy eleven példákat mutasson fel a múltból a saját kora, a jelen számára. Napjainkban sincs kisebb jelentősége sem a hazafiságnak, sem pedig a hazafiságra való ne­ velés kérdéseinek. A felszabadulás utáni — de­ mokratikus, majd pedig szocialista - fejlődé­ sünk adott szakaszaiban különös fontossággal vetődtek fel ezek a kérdések: hazafiság és forradalmiság, hazafiság és internacionalizmus. És a közelmúltbeli és régebbi multunk történelmi ta ­ pasztalatai jócskán meggyőzhettek mindnyájun­ kat arról, hogy a történelmi haladás és megma­ radás feltételei közül nem hiányzott az igaz ha­ zafiság, és hogy a korszerűség, internacionaliz­ mus és hazafiság édestestvérek. Mindezt elfelej­ teni vagy elhanyagolni épp olyan bűn, mint el­ mulasztani ezeknek a fogalmaknak az újraér­ telmezését s a hozzátapadó káros nézetektől va­ ló megtisztítását a változó kor igényeinek meg­ felelően. Ennek jogán fordul a felnőtt társada­ lom - szülők, közéleti politikusok, mozgalmi ve­ zetők, pedagógusok és mindenki, aki felelőssé­ get érez az ifjúság iránt - fokozott figyelemmel ezek felé a kérdések felé; vizsgáló szemmel őszinte kritikával szembesíti a valósággal mun­ kájának elért eredményeit és fogyatékosságait. A pedagógus is ezt teszi, természetesen. (Bár ezen a területen az eredmények mérése szinte lehetetlennek tűnik.) Mert a nevelés mindig kol­ lektív tevékenység, mindig megoszlik térben és időben. Ami azt jelenti, hogy egy-egy gyermek nevelésében sokféle hatás érvényesül (család, fiatalok informális és formális csoportjai, társa­ dalmi közösségek, környezet), másrészt a neve­ lés időben elhúzódó folyamatában nagyon sok pedagógus és nem-pedagógus vesz részt. En­ nek a nevelésnek a valóságos, számokkal nem mérhető eredménye csak a társadalmi tevé­ kenységbe való bekapcsolódás után realizálódik. Mindez nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy időn­ ként elemezzük e folyamatnak egyes szakaszait és problémáit. A történelemtanár is felteszi a kérdést: „Hol tartunk ma a történelmi nevelésben, milyen sze­ repet játszik ifjúságunk tudatában, erkölcsi-po­ litikai érzelmeiben a szocialista hazafiság? Ho­ gyan nyilvánul meg mindez mostani cselekvésé­ ben, és mennyire képes majd befolyásolni társa­ dalmi magatartását és tetteit?” E probléma vizs­ gálatában, elemzésében sokféle kérdéssel ta lá l­ kozik az ember. Pozitivumok, eredmények lelke­ sítenek bennünket, és kudarcok csüggesztenek el. A legszembetűnőbbnek s egyben legfonto­ sabbnak azt találom, hogy teljes egyértelműség­ gel kapcsolják össze a hazafiság és forradalmiság fogalmát, és egyre többen azonosulnak „a hétköznapi tettek hazafiságával". Noha némi nosztalgikus hangsúllyal ismételgetik, hogy a látványos, nagy tettek ideje már lejárt, és a barrikád helyett már csak az iskolapad vagy munkapad melletti helytállásra nyílik lehetősége egy mai fiatalnak, de végső soron megértik az idők változását, és vállalják a mai feladatok végrehajtásának egyszerűbb formáit - ilyen ér­ telemben vallják magukat hazafinak. Az elmon­ dottakban benne rejlik az az eredmény is, hogy képesek dialektikusa n gondolkodni, a történelmi fejlődés folyamatába mint történelmi kategóriát illesztik be a hazafiság fogalmát, és meg tudják magyarázni a hazafiság tartalmi jegyeinek bizo­ nyos változását, új jegyekkel való gazdagodását, hazafiság és internacionalizmus összefonódását. Egy másik, viszonylag rövid idő alatt végbe­ ment nagy változást mutató probléma: az if­ júság viszonya a szülőföldhöz. A szűkebb pátria és a magyar haza viszonyának, léptékének vál­ tozását tükrözi ifjúságunk tudata és maga­ tartása. 13 �MEGVALÓSULT PETŐFI ÁBRÁNDJA Az elmúlt évtizedekben oly sokat fejlődő ha­ zai turizmus hatására, annak eredményeképpen ifjúságunk a gyakorlatban valósítja meg Petőfi ábrándját: nemcsak a gazda szemével néz szét a hazai tájon, hanem annak otthonosságával j ár-kel szerte e hazában. (Földrajzi ismeretei és utazási tapasztalatai már az ország határain túlra is kiterjednek.) Szépen gondozott-óvott mű­ emlékeink pedig a történelembe viszik el, meg­ ragadják fantáziáját és hozzásegítik népünk tör­ ténelmének, harcos multjának a megismeréséhez. Valóban az „Ismerd meg hazádatl" program megvalósulásának vagyunk tanúi napjainkban. Ezzel összefüggésben elmondhatjuk azt is, hogy épülő városaink, falvaink, a tegnapi pusztán ki­ nőtt olajkutak, erőművek, és gyárak, a régi szi­ ken virágzó öntözött földek, zöldellő erdősávok látványát gyakran természetesnek találják a fia ­ talok, és egy kicsit az elkényeztetett ember egy­ kedvűségével veszik tudomásul az elért eredmé­ nyeket. Sokmindent látnak, elfogadnak, tudnak, de csak ritkábban éreznek büszkeséget szocia­ lista hazánk iránt; az elismerésben fukarabbak a vártnál és a kelleténél; a fejlődést és életkö­ rülményeket illetően pedig türelmetlenebbek. Középiskolás fiatalok esetében ez annyiban ért­ hető, hogy nekik maguknak a KISZ-építőtáborok kivételével nem nyílik alkalmuk a szocialista épí­ tőmunkában való aktív részvételre, és ezért a tényleges tapasztalatok és átélt élmények híján érzelmeik nem elég mélyek és nem elég gaz­ dagok. F O K O Z Ó D Ó TÁRSADALMI AKTIVITÁS - ALKALMI D Ö C C E N Ő KKEL Ennél sokkal jobb a helyzet a politikai gyakor­ lattal kapcsolatban. Ifjúságunk közéleti tapasz­ talatai szépen gazdagodtak az elmúlt évek in­ tenzív társadalmi gyakorlata alapján: fokozódott az ifjúsági mozgalom, a vertikális rendszerű KISZ-szervezetekben a közösség tevékenysége, társadalmi aktivitása. Ebben öntevékenységének, politizálási igényének realizálását láthatjuk meg­ nyilvánulni, s éppen ezért kell beszélnünk arról is, hogy ugyanakkor igen sok politikai kérdés megítélésében (sok máshoz hasonlóan) hiányzik a kellő árnyaltság. Gyakran csak fehéren-feketén látják a problémákat, végletes véleményük­ höz még végletesebb érzelmi reakciók társulnak; vagy csak lelkesednek valamiért, vagy csak el­ utasítanak valamit hirtelen, kellő mérlegelés nél­ kül. Ezek a zömmel életkori sajátosságokkal öszszefüggő kérdések magyarázzák azokat a naiv véleményeket is, amelyek szerint a jó hazafiság­ hoz elegendő, ha valaki „belép a KISZ-be és ott dolgozik” , vagy betartja az iskolai háziren­ det. Az ilyen leegyszerűsítésekben vagy a hazafiságnak csak a munkára és tanulásra való redukálásában kétségkívül nagyon sok egyolda­ lúság van, amelynek a mélyén felületesség, gon­ dolkodásbeli restség, naívság húzódik, de nincs benne szándékolt félremagyarázás és rosszindu­ lat. Szép számmal találkozik az ember a fogal­ mak tisztázatlanságával, tévesztésével, vagy más­ sal való behelyettesítésével is. (Például forradalom, hazafiság és honvédelem problémáinak összefüggéseiben igen ellentétes nézetek je ­ lentkeznek a fiatalok véleményében. Vagy csak a múltra vonatkoztatva tartják érvényesnek a honvédelmi kötelezettség kérdését, vagy pedig nem érzik eléggé valósnak a problémát a jelen­ re vonatkoztatva.) Mindezeket tapasztalva méltán érzünk bosszú­ ságot, keserűséget: kevésnek tűnik a sok-sok erőfeszítés (a honvédelmi nevelés, az iskolában, az ifjúsági mozgalomban folyó politikai nevelés) eredménye. Sokkal inkább adhatnak azokban okot az aggodalomra a neonacionalizmus időn­ kénti megnyilvánulásai: a mi fiataljaink is ta ­ lálkoznak — közvetve ugyan — az effajta néze­ tekkel, eljutnak hozzájuk bizonyos megnyilvánulá­ sok hírei. És a külsőségek mindig vonzók egy fiatal számára; a mozgalmasságot, az aktivitást, a mindenféle ellenzéki szerepet gyakran véli kor­ szerűnek, modernnek, a konzervativizmussal való bátor szembeszegülésnek. Hiszen egy fiatalnak, kellő történelmi távlatok híján, megfelelő tapasz­ talatok hiányában sokkal nehezebb észrevenni a nemzeti jelképek piros-fehér-zöld színeibe burkolódzó demagógiát vagy a szépen hangzó nem­ zeti eszmék jelszavai mögött a magyarkodás szirénhangjait, az ideológiai fellazítás ravasz buktatóit. Sokkal nehezebb elválasztani az ig a ­ zit a talmitól, megítélni azt, hogy valóban mi a korszerű, mi a haladó. IGÉNY A MEGÉRTÉSRE - HAJLAM AZ ELUTASÍTÁSRA S ebben rendkívüli a felnőttek lehetősége, fe ­ lelőssége és feladata: vitával és meggyőzéssel, türelemmel és a felnőttek erkölcsi-politikai pél­ damutatásával tisztázni. Mert a kamaszkor egyik legfőbb életkori sajátossága, hogy nagyfokú igény él minden fiatalban az őt körülvevő termé­ szeti és társadalmi valóság megismerésére, meg­ értésére. Még akkor is, ha igen erős kritikai vi­ szony kapcsolja a felnőtt világhoz, hajlamos a bonyolultat a hazug fogalmával helyettesíteni, gyakran a kételkedés, szembenállás, elutasítás az első reflexe. Paradoxnak tűnhet azt állítani, hogy épp erre a hajlamra appellálva lehet és kell az ifjúság szelektív képességét, kritikai ma­ gatartását fejleszteni, az ellenséges ideológiai befolyásokkal szembeni immunitását edzeni. Mindez feltételezi másfelől azoknak a készségek­ nek a fejlesztését is, amelyek a tények sokolda­ lú, pontos magyarázatán át vezetnek a valóság pontos megismeréséhez és az abban való kiiga­ zodás helyes reflexeinek a kialakításához. A fia ­ taloknak rendkívüli igényük az, hogy mikro- és makroviláguk problémáit megvitassák nemcsak a barátaikkal, hanem partnerként a felnőttekkel is. Vita közben érveket keresve csiszolódik a logi­ kájuk, megtanulnak dialektikusa n gondolkodni, s megfogalmazni állásfoglalásukat, kimondani és vállalni meggyőződésüket. Ennek az igénynek a kielégítését nem szabad elmulasztani. A benne rejlő óriási nevelési lehetőségek kiaknázása nem lehet csupán egyes felnőttek kedvtelése, magán­ ügye, hanem társadalmi érdek is. Egységes szem­ lélettel, koordinált eljárásokkal sokat tehetünk nemcsak a szocialista hazafiságra való nevelés­ ben, hanem sokkal jobb, hatékonyabb lehet egész pedagógiai nevelőmunkánk is. Végsősoron jobban megközelíthetjük célunkat: a szocia­ lista ember nevelését. Fabulya Lászlóné Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösz­ tönzése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagí­ tása érdekében Madách Imre-alkotói díj elnyerésére pá­ lyázatot hirdet, Írók, képzőművészek, újságírók, peda­ gógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvonalasabb alkotómunkára, eddig el­ szórtan publikáló szerzők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók közül akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrá­ lódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális művelődési feladatainak megoldásához, me­ gyénk szocialista hagyományaihoz. 14 A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentál­ ni kell, hogy két hónapos intenzív alkotó tevékenység­ gel a mű elkészül, vagy minőségileg új állapotba, a megvalósuláshoz közelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7 000 forint, odaitélésé­ ről a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt, s a díj átadására (minden év) január 20-án, Madách Imre szü­ letésének évfordulóján kerül sor. A végrehajtó bizottság az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsát­ ja a csesztvei Madách Múzeum vendégszobáját is, ahol zavartalan körülményeket teremthetnek munkájukhoz. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB Művelő­ désügyi Osztályára, 1974. október 1-ig lehet benyújtani. �Szabó Ernő Radnóti szobra előtt — Varga Imrének — Értük, kik ólmozott napjukat ezüst kincs után kutatva lázban töltik el, kük téged tudni sem tudnák, s nem érzik az érced, kik közül a versed senkivel nem tud még beszélni — miattuk bolyongsz a göröngyökön tovább, miattuk állsz a megfáradt fának támaszkodva, most érettük zihálja csönded, mit kívánsz. Szerencse-nép rohan — te állsz a földön, és a szaggatott szövetfoszlányokon újból új meleget játszó szólnék adsz. S várod, hogy értse mind — csöndes mosoly - , ki élfáradt már, s kiben torzó maradt a hit, mit érced melegében is hozol. Nyolc sor Nyolc sor csupán: egy perc az életedből, amíg leírod jól fogalmazott nyolc sorban minden vágyadat, és minden bajt, mi elháríttatott. Mi lesz, ha nem? - döbben beléd, hegyes nyilakkal szurkál önön kételyed: egy madár szállt itt, nevét nem tudod . . . Leírod őt, a szántóföld felett? Jobbágy Károly Fábri Péter ANYÁNK Hat fájdalma, bús anya, fején bánat-korona, f elfeszített Jézusért pénteken hullatva vért, * hat ágával hatfele, csupa jelképpel tele: szombat-váró szánalom az utolsó hajnalon . . . hat ház (szinte egy falu) szegény gunyhó, vertfalu, Feltámadás van-e itt? Nincs! Mert nincs csúcs hetedik. hat asszony és hat legény, téli fagyok idején. Hatágú a korona, szögesdrót a glória, Hat fa ága úgy lobog, mint az égre tárt karok. sors-tövisből borona, bánat királyasszonya. Egy a hétfő-sirató, indulót búcsúztató, Hatfájdalmú bús anya, nem szabad zokognia, második a keddi könny, magány-verte börtönön, csak kezébe temetett arccal nyelni könnyeket. a harmadik: szerda-kín, riogató álmain, Mindnyájunknak anyja ő, ez a jajba merülő, csütörtöki negyedik, mert szólni sem engedik, sötét felhőt terelő, kötény, f ölénk terülő. T ó t á gas Tótágast állt egy herceg, egy madár tolla serceg, egy bagoly bölcset mondott, becsuktak egy bolondot, ölelő karként, éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, bukfencet vet egy miszter, ministrált egy miniszter, semmi sem volt hiába, nem estünk ily hibába, ölelő karként, éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, bátor lett minden gyáva, csúf állat lett a páva, télen ébredt a medve, mert erre volt épp kedve, ölelő karként, énéklő kar ként egy ablak kitárult és mindent elárult, a szegényék örülték, a gazok megkövültek, égig nőtt minden város, felhőkkel lett határos, ölelő kar ként éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, s ha mindez így maradna, az volna jó, szavamra, de álmaim merészék, pedig nem vagyok részeg, s öle lő karként, éneklő kaiként egy ablak kitárult és m i n d e n t elárult. 15 �Pá l Jó z s e f A REGÉNYOLVASÓ ,,Soha életemben nem tudtam kitalálni valamit. De a valósággal szemben olyan vagyok, mint a festő a modellje előtt, amikor azt mondja; tartsd így és így a karod, vedd fel ezt vagy azt az arckifejezést, amelyre szükségem van.” (André Gide) Elszoktam az üres lapoktól, az írástól pedig különösen. Min­ den betűben, minden szóban bizonytalankodva indítom útjára a tollat — a tollat, s nem a tollam, hiszen nem a magamé, hanem a felbontatlan, csomagnyi írólappal tette be szobám asztalára a szükszavú fehér köpenyes —; bizonytalankodva, mert kevésbé bízom az eredményben mint őrzőim, akiknek nem titkolt szándékuk, hogy magam vessek betűket a fehérlő olda­ lakra. Úgy látszik a puszta felkéréssel nem elégedtek meg, mert az érintetlenül hagyott írólap-csomagot látva, kezdték tü­ relmüket veszíteni, s mivel járatos vagyok az ilyen ügyekben, nyilvánvalóvá vált, hogy a kiéheztetés eszközéhez folyamod­ nak: napok óta nemhogy regény, de egyetlen nyomtatott betű sem juthatott a szobámba. Tisztában voltam helyzetemmel, tudtam, hogy le vagyok győzve, kezdtem elveszíteni a fejem, s mint a tetszhalott, aki lent a föld mélyén magához térve ráéb­ red helyzetére és hirtelen támadt mohó éhségében lerágja kar­ jának húsát, úgy vettem kézbe tollat és papírt. De mintha görcs állt volna a kezembe, képtelen voltam egyetlen betűt is leírni. Föl-alá rohangáltam, már amennyire szűk szobám meg­ engedte, vagy levetettem magam kényelmesnek nem mondha­ tó fekhelyemre és a menyezetet bámultam, négyzetcentiméterről-négyzetcentiméterre haladva, balról jobbra, míg rá nem úntam a plafonra. Folytathattam a négy fallal, melyek épp oly sivárok voltak, mint a magasban lévő társuk. Később az üres lapokat vettem kézbe. A kötegnyi írólap ta­ pintása kiszabadított cellámból, visszavitt gyermekkorom ta­ pasztalatlan vidékeire. Ujjbegyeim tapintása a kígyóhajlékonyságú papírkötegen, a szabályosra vágott éleken, a köteg mármár érzéki örömöket ébresztő teltsége gyermekkori vonzódá­ somat hozták be cellámba, vagy vittek ki innen - értelmezés kérdése, oktalan költőiség - , gyermekkori vonzódásomat min­ den iránt, amit papírból formáltak remekbe: legyen az a leg­ egyszerűbb füzet. Tunya bátyáim érzéktelensége révén, akik mit sem törődtek iskolatáskájuk tartalmával, korán kiélhettem vonzódásomat. Vonzalmam annyira sajátságos és öncélú volt, hogy elsős ko­ romban meggátolt abban, hogy tiszta füzeteimbe minden te­ ketória nélkül, tanítóm ösztönzésére belefirkáljam az ABC előtanulmányait, a pálcikákat, hullámvonalakat, fecskéket, ki tudja, hány cifraságot még, amivel közel lopják az éretlen el­ mékhez a tényleges betűket. Ezt a rendkívülinek mondható gyermekkori esetet őrzőim nem ismerhették, mert különben va­ lamilyen módon megóvnak a sokkhelyzettől, amely ugyan az írás szokatlanságában gyökerezett, de amelyet a váratlanul föltámadott gyermekkori emlék mélyített el. Úgy látszik azonban, türelmük mégis kiheverte előre nem látható tévedésüket, illetve információhiányukat, mert hajtha­ tatlanok maradtak. S lám, egy idő után valóban elkezdtem az írást. Minden öntetszelgés nélkül mondhatom, megértem makacs­ ságukat. Hiszen a helyükben én is ezt tenném: nem is hogy ritka, hanem egyenesen egyedüli esetről van szó. Érdeklődé­ süket vezesse bár a tudomány szolgálata vagy bármi más, csakis azt tehetik, amit jelenleg tesznek velem. Titkon azt re­ mélem — lehet-e titkom ebben a helyzetben, különöse n így, hogy az írásom még beszolgáltatási kényszer alatt is áll —, hogy kielégítve kíváncsiságukat, elnyerem jutalmam, s ismét könyveket kapok. Annál is inkább, miivel a tudósi érdeklődés nem a jelenség megszüntetését célozza véleményem szerint, hanem élni hagyja, miután a megismerés által kinyilvánítja el­ ismerését - a kulturtársadalmak szokása szerint - a születtem-eIvegyüItem-kiváItam klasszikus triádjának. Oly egyedüli esetekben, mint az enyém, reményem méginkább megalapo­ zottnak tűnik. Hiszen ősömnek senki sem mondható, s elődei­ met is magam választottam. Az elődszerepe azonban mindig jóval távolabb áll attól, aminek elődjéül rendelte a dolgok végtelen logikája. 16 Elődjeimhez, akikhez — miután hírüket vettem: ez pedig nem sokkal az ABC birtokba vétele után történhetett — ellenállha­ tatlan vonzalom fűzött, ami rövid időn belül tiszteletté növekedett. Mit, tiszteletté! Rajongássá! Ama jámbor életű szerze­ tesekről van szó, akik a történelem legendája szerint gyakran egyetlen könyvnek szentelték életüket. Nehéz lenne közülük bárkit is megneveznem, névszerint természetesen egyiküket sem, hanem úgy, hogy az itt és itt látható szerzetes, ebben és ebben a kódexben. Nem, nem. Egyszerűen csak „a " másoló szerzetesről van szó. Mert mind egyformák ők, akármelyik kódex iniciáléjában tűnnek is fel, gyakran „író szent” -nek ál­ cázva magukat. Szerzetesi ruhájuk zárt rendbe szerveződik az írandó kötet fölé görnyedő testen. Rendszerint az iskolapa­ dokra emlékeztető alakú — engem ugyan az iskolapadok em­ lékeztetnek erre — asztalnál ülnek, amelynek ülődeszkája és szemnek kedvező dőlésszögű írólapja egybe van építve. A könyv, az írópad és a szerzetes olyan szerves egységet alkot, mint a gályapad, az evező és a rab. (Azt hiszem, még szól­ nom kell ezekről a különös írópadokról.) Mégis, minden hasonlóság ellenére, mennyire különbözőek szent szerzeteseim. Rajongásom tetőfokán valóságos gyűjte­ ményem volt belőlük. Utánjárást és költséget nem kímélve, minden elérhető vagy általam fellelt másolónak megszereztem a facsimiléjét. Attól sem riadtam vissza, hogy olvasótermek rejtettebb zugaiba húzódva a hasonmás kiadásokat középiskolai boncoláshoz használt szikével megcsonkítsam, magammal víve szerzetesemet. Látható, meddig terjedt elragadtatásom e görnyedt-hátú névtelenek iránt, ha lételememet, a könyvet is megsebeztem értük. Gyűjteményem oly tekintélyessé duzzadt, hogy később saját otthonomban nemcsak a fekhelyem melletti fal fejem felé eső, hanem a hosszanti felületét is betapétázhattam. Amikor később találomra egyet meghagytam belőlük, a többit pedig eltüzeltem, mivel polcaim növekvő folyóméterei igényelték a szóbanforgó falfelületeket is, akkor derült ki, mennyit összegyűjtöttem belőlük: hosszú percekig bámultam a többnyire jóminőségű papírok fényes lángjait, míg végre el- | hamvadtak. Ifjúságom égett el velük, amit nem tagadtam meg hebehurgyán, hanem nagyon is szervesen átmentettem érett­ nek tekinthető korszakomba, amiről az egy megőrzött másolón kívül az is tanúskodik, hogy most elődeimként őket nevezem meg. Ez pedig szervesebb hagyományőrzés minden külsőség­ nél. Nem tagadom, hogy újraolvasva első, lélegzetnyi írásomat, a kapkodás jelei figyelhetők meg előadásomon. Annyi kötet re­ gényolvasói gyakorlata nyomán azonban biztosra veszem, mire végleg leteszem a tollat, kezdet és vég visszaint egymásnak; ami társtalan rész volt, otthonra lel az egészben, az előreutalás kiragad a „most” -bál; mire az előreutalás részleteződik, a „m ult''-tá lett „most” zárkózik fel a jelenleg érvényes „most” -hoz, hogy mindebből valami felfoghatatlan libikóka legyen; de minden esetre más, mint az élet, amely erre a játékra so­ hasem képes, s amelyben semmi sem valósul meg teljesen. Míg az írás, ha egyszer elkezdjük és végigvittük, mondható bármilyennek, mégis kerek lesz, lezárt, önmagában érvényes. Ezt remélem a magamétól is, bár nem lépek fel a regény igé­ nyével. Ezen a ponton a soraimat olvasók közül bárkiben felmerül­ het a kérdés, hogy ismerve a titkomat, miért nem látok neki magam is egy regény megírásának. A kérdés naiv és egyedüliségem - a kérdést eleve kizáró — jellegének teljes meg nem értéséből fakad. A regényíró mindig korlátozottabb a regény­ olvasóval szemben. Ifjúságomhoz való hűségem másik jele kétségtelenül az atyai házba való visszaköltözés volt és a ház átalakítása a magam igényei szerint. Visszaköltözésem több volt, mint önmagamhoz való hűség. Semmiden családom útját irányítottam magasabb régiók felé. Tettem jelentőségére talán fényt vet, ha elmondom a család legendáriumából anyám vizsgáját, aki ha megmondja, mi volt �azon a szentírásbeli fán, sikeresén befejezettnek tudhatja ta­ nulmányait. Valószínűleg a nagy tét és a templomablakon be­ áradó május végi napfény, a hosszú álldogálás, mögöttük (hi­ szen nem egyedül vizsgázott) a padokban és fent a karzaton a fal u apraja-nagyja, okozhatta, hogy tömören kivágta a vá­ laszt: „Béka” . Ami, ugye, nem egészen ugyanaz, amiről a Bib­ lia ír. Bár azt honnan tudhatta volna, hogy ténylegesen mi áll a Bibliában, hiszen becsületes magyar szöveget is nehezen olvasott el, nem még a nehézkes Írást. A Biblia Pauperumkorabeli néptanítói szellem, az ábrázolatok világos beszéde ki­ veszett ugyan, de a tanítók segítőkészsége megmaradt. ,,Nono, kis butája (kinek?), gondolkozz csak!” És a rövid kitérő után megszületett a válasz. Érthető, ha büszkeség tölt el, hogy magam hová jutottam, jobbára a magam erejéből. Mégis egy ködbevesző emberlánc szerves részének érzem magam. Bizonyítja ezt az is, hogy vé­ gül apám házában telepedtem le, új karaktert adva az épü­ letnek. Addig azonban végig kellett járnom egész romanti­ kusnak nevezett korszakomat. A ház valójában nem is mindig volt az apámé. Uradalmi cselédként laktak benne, más családokkal együtt. Míg más családok kirajzottak belőle, ők hűségesek maradtak hozzá. Apám elvégezte a szükséges javításokat, a kisebbeket saját maga, ha kellett kőművest, ácsot hívott. Nyugdíjaztatása előtt állt, amikor felajánlotta a téesz — akinek a tulajdonába ment át az épület - , hogy potom áron megvásárolhatja, va­ lamilyen különleges lehetőség alapján, amely arra is kitért, hogy kezdettől fogva az ő családja lakja, ők gondozták az épületet, ezért a vételár szinte csak a nevükre íratás. Olyan kicsiny, szinte névleges összeget kértek érte, hogy apám az 5—6 ezer forintnál nem több megtakarított pénzéből egyöszszegben, készpénzben fizethetett. Ebben a környezetben hogyan kaptam rá az olvasásra, ma is kérdés előttem. Valószínűtlennek tűnik, de nehezen tanul­ tam meg olvasni. Tény viszont, hogy az első osztály végére el­ ismerten a legjobb olvasók közé tartoztam. Ekkor még egy­ szerű volt a helyzet. Semmi másról nem kellett tanúbizonysá­ got adnom, mint hogy el tudom-e olvasni a feladott leckét Felsőtagozatos koromban már gondom volt az olvasott irodalmi szövegekkel. Akkor viszont még könnyen megtettem, hogy a könyvek magyarázatait mondtam fel. Később, gimna­ zista koromban erre már nem voltam képes. Elsősortban Me­ rényi, az irdalom és magyar nyelv tanára miatt. S míg álta­ lános iskolásként utolsó éveimben a tankönyvi szövegek pon­ tos felmondásával vívtam ki tanáraim elismerését, mint szor­ galmas tanuló (amit növelt az a hírem is, hogy sokat olvasok ha nem én olvasom a legtöbbet), addig gimnáziumi éveim­ ben legfeljebb az utóbbi maradt meg hajdani dicsőségemből. Nem is igen emlékszem másra gyermekkoromból, általános iskolai éveimből, mint a hosszú olvasásokra, különösen a nyá­ riakra. Nyáron a tanítási idő nem szabdalta fel a napomat. Rendszerint eltűntem otthonról, szüleim tudtával és beleegye­ zésével. Nem adtak munkát, hitték, hogy hasznomra lesz az ol­ vasás, iskolai eredményeim is éltették bennük a reményt. A tyúkok, kacsák, legyek üldöztek el otthonról. A tyúkokat amúgy is ki nem állhattam még abból az időből, amikor a könyvek­ ben csak a forma szabályosságát szerettem. Egyszer kombájn zötykölődött el a házunk előtt kalászokat hul lajtva. Ö ssze­ gyűjtöttem a ropogós, zizegő szálakat és marokra fogva, mint­ ha csokor virágot vinnék, behúzódtam egy sarokba, magam köré csalogatva a tyúkokat. A kíváncsi és mohó kakas olyan közel jött, hogy kakastaraja és tollazatának színe sem azelőtt, sem később nem volt olyan friss, eleven, mint akkor. Ügy ter­ veztem, hogy ,,egy kalász nektek, egy kalász nekem"—ala- 17 �pon megesszük a teljes csokrot. Meg is tárgyaltam velük; a visszavonhatatlanná vált, és a szolgálat nemes érzésével te­ Kakas nagy buzgalommal verte szét az első kalászt, a szemek lítődött, amikor később az olvasóterem egy bizonyos fakkjászétperegtek tyúkjainak. Nekem azonban már az első búza­ ban rendszeresen felfedeztem Merényit. Arról álmodoztam, én szem toklásza a torkomon akadt. Fuldokló köhögésemre kár- vinném neki a sűrűn teleírt kérőlapjai alapján a kívánt köny­ örvendő kotkodácsolással rebbent szét a tyúkhad. Zajuk anyá­ veket. mat is előcsalta, aki aztán mihelyt kiszedte belőlem, mi ba­ Említettem már, hogy úgy tűnhet, mintha középiskolás preszjom, üggyel-bajjal puha kenyerbéllel megszabadított a maka­ tizsromlásomat Merényi OKozta volna. Élesen tagadom. Idő­ ben egyre távolabb azoktól évektől, úgy tűnik számomra, a csul torkomban ragadt toklásztól. Minden baromfit gyűlöltem az udvarban. Nem győztem raj­ hozzam méltó egyetlen ember ő volt. Megbénított, lenyűgö­ ta csodálkozni, hogyan lehet nekik ugyanolyan szabad járká- zött az elemzéseivel. Szavai az ihletettség pillanataiban is lásuk, mint nekem. Bejöhettek a konyhára is, apám külön is tisztán, logikusan követték egymást, csak sodrásuk erősbödött szerette, ha evés közben a térdére ült valamelyik. Évente akadt Mindig világos volt az elemzés és Merényi különböző volta, egy-egy jérce, amelyik felismerte ezt a lehetőséget és apám árnyalatokban sem tévesztve össze saját valóját a müveivel. kegyeibe férkőzött, megszerezve magának az utolsó halál jogát Osztálytársaim színvonaltalan fecsegéseinek példája, ame­ abból a költésből, amelyikbe tartozott. lyekben savószürke élményeiket szerették volna színesíteni az Az életnek ez a rendezetlensége korán kifejlesztette a rend irodalommal, s az egészne k volt valamiféle szemérmetlen je l­ iránti érzékenységemet, általában az érzékenységet. Szerettem lege is, egyáltalán nem vonzottak. A vitákba ritkán kapcso­ volna, ha a dolgok megkapnák jelentőségüket, kiválnának, el­ lódtam bele. Feleleteimben viszont olyan zavarba kerültem, különülnének, önérvényességük teljességében mutatkoznának. hogy nem éreztem a mértéket, meddig követem Merényit, hon­ Családunk életében viszont minden alaktalanul összefolyt, s nan kezdődik mindaz, ami egyedül és kizárólag rám tartozik. ennek megtestesítője az udvar képe, háziállatainak viszonya a Ilyenkor félszegen megálltam és végighordoztam tekintetem családhoz volt. Néha már nem tudtam, mi vagyunk-e ő értük, Merényi hibátlan küllemén. Egy-egy öltönyt általában hoszvagy ők vannak azért, hogy vasárnap az asztalunkra kerülje­ szabb ideig hordott, mégis mindennap úgy állt rajta, mint­ nek. ha aznap vette volna fel: sőt úgy tűnt, hogy gyakran válto­ Szüleim méltányolták érzékenységemet, ami pedig nem kis gatja, holott megfigyeltem, nyakkendőit cserélte sűrűn, s nyil­ veszélyt jelentett háziállatainkra, mert megtörtént, hogy a tojó­ ván az ingét. Szép tején egyszerűen hátrafésült, keményszálú tyúkok eszeveszett kárálásai, amikor felkeltek napi adagjuk hajat hordott, mely a homloka fölött éppen a keménysége teljesítése után, úgy felbőszítettek, hogy kővel dobáltam meg miatt hullámot vetett. Amúgy is magas homloka így megdup­ valamennyit. E dobálások eredménye is — váratlan húsos ebé­ lázódott. Homlokráncai nem a szimpla párhuzamosságot kö­ vették, hanem beszéd közben a párhuzamos mélyedésék el­ dek hétköznapokon — hozzájárult a szülői türelemhez. Mint mondottam, dicsőségem hanyatlása a gimnáziumi töredeztek, kis csatornákon, vágatokon érintkeztek egymással. években következett be. Én magam nem tekintem veszteség­ Ezért megállapíthatatlan volt, hány ránc szeldeli homlokát. nek. Merényi megismerése — nem tudom Merényi tanár úr­ Arccsontjai alól függőleges hasadék szaladt a járomcsontig nak nevezni - még hasznomra is volt, mert világossá tette - gyerekkorában nevetésre horpadó gödröcske lehetett. Néz­ törekvéseimet, és hozzájárult egyedülvalóságom kialakulásá­ tem Merényit, s már nem a feleletemben búvó vallomást pró­ hoz, ha úgy is tünik a felületes szemlélőnek, hogy romlásom báltam takargatni, hanem testi valómat, pörsenéseimet, ki­ okát benne keresse. nőtt ruhámat, parasztosan nyitott ingnyakamat. Osztálytársa­ Készültem a gimnáziummal való találkozásra. Várakozásom im vagy más tanárok által csak egyféleképpen értékelhető többé-kevésbé a XIX. századi magyar regényen formálódott, elakadásaim ellenére általában nem kaptam túl rossz érdem­ de hatottak rá a XX. századi polgári regényirodalom némely jegyet. Ma már úgy látom, megérthette tekintetem egyedül művei is. Az épület vodonatúj cementszaga, a vasbeton már őt méltányló gesztusát. Talán Merényi hatására is, méginkább osztálytársaiméra, az első pillanatban kevés jót igért. Bizalmam azonban mindig az újé, mert az újak nélkül még mindig a szerzeteseimnél úgy véltem, szükségem van élményekre. Bár az átélteket első­ tartanánk, és én jól tudtam, mennyivel vagyunk előbbre ked­ sorban olvasmányaimban szándékoztam hasznosítani, mégis velt monomániásaimnál. Mégis hihetetlennek tűnt, amikor a romantikusnak nevezett korszakom tetőfokára értem ekkor. könyvtárnak titulált teremben csak az ablakkal szemközti és Így pazaroltam el nem kevés időt - többek közt a lányra. az egyik oldalsó fal volt beépítve könyvszekrénnyel, a másik Csak így nevezem, Merényi neve mellett általános alannyal szabadon hagyott oldalsó falat pedig folyóirattartók, tévé, célozva rá. rádió foglalta el. Gondolható, mennyire semmibe vettem a Sokáig kellett várnom, míg a liftben találtam vele. Magam, gimnáziumot minden építészeti újszerűségével. Másik könyvtár útban föl a lakásukra. Az elsötétített ablakok mögött a lasután néztem a városban. tex-nadrág gumija engedett kutatva buvó kezemnek. Még A városi könyvtár csupa-üveg oldalfalai miatt kivülről in­ egyetlen akadály és ismeretlen vidéken barangoltak ujjaim, kább hasonlított az akváriumhoz, mint római lakóházhoz, liánokba keveredve, majd nedvedző forráshoz értek. Ruháink­ ahogy később neveztem. Az utcai forgalomtól csak a padlótól tól megszabadulva, mint ismeretlen tudás tört föl belőlem az menyezetig érő ablaktáblák választották el a könyveket. Az ősi ritmus. „Ennyi, ennyi, ennyi, ennyi,"—ismételgette bennem egy leáIutcáról úgy tűnt, mintha az olvasóhalak rejtekhelyeket ke­ resnének a polcüregek között. líthatatlan megafon lefelé a liftben, míg a liftszekrény zötyBelépve rögtön nyilvánvalóvá vált a római lakóházra emlé­ tyent, és kiszálltam. Hívásai ismétlődtek, többet azonban nem keztető tagolás. Az előcsarnoktól jobbra a kölcsönzőtért he­ ragadott el a lift. Egy idő után, a szünetekben, ha találkoz­ lyezték el, balra az olvasótermet. Középen az atriumra vagy. tunk, csak állt az ablaknál és kifelé bámult, nem próbált meg inkább a peristyliumra emlékeztető udvar virágokkal, diszkrét hívni. —Mire gondolsz? — kérdeztem az utolsó ilyen alkalommal. szükőkúttal, szoborral (olvasó nő). —Gondolkodom - válaszolta. Pedig révülten állt ott. A belső udvaron túl, a téglalap lezárásaként - későbbi mun­ kahelyem - a raktár. A kölcsönzőteret nem képzeltem nagy­ Ismertem ezt a tekintetet. Ilyenkor nem gondol semmire az nak, belépve azonban olyan volt, mint a könyv, amelynek vi­ ember. Mint, ahogy élete nagyobb részében sem gondol sem­ lágot eltakaró méretei a fellapozáskor ugranak elő, akár az mire, egyszerűen csak van és nem jár semmi az eszében. Lát, ördög a varázsdobozból. Valósággal elszédültem: a könyv­ hall, szagol, ízlel, tapint, tudomása van a dolgokról, beleért­ mennyiség sokszorosa volt annak, amit valaha is együtt el ve saját magát is, fogalmilag azonban nem emel ki semmit tudtam képzelni. Képtelenségnek tűnt néhány könyvet kivá­ a homályból, ha egyáltalán homályról lehet beszélni. Mert lasztani és kölcsönzés után hazavinni. Járkáltam fel-alá, mu­ a dolgok a maguk mozdulatlanságában nagyon is egyértel­ tatóujjamat huzigáltam a könyvsorokon, ahogyan gyerekko­ műen vannak jelen. Petyhüdt vitorlaként lógó elménk tudja ezt és érzékszerveinkre bíz bennünket. Ilyenkor úgy tűnhet, romban kerepeltem a kerítésen karikám botjával. Akkor határoztam el, hogy ott fogok dolgozni, abban az egyáltalán nem létezünk, mert érzékszerveink azonosak a egyértelmű tagólásban, határozott formavilágban. Döntésem hangokkal, képekkel, szagokkal, ízekkel. És ez még csak nem 18 �is unalom. Az egykedvűség minden emberben meglévő végső ta. Távollétem jobban kedvezett szűkölő öregségüknek, mint formája: gondolattalanság. El ettől az állapottól! El! Minél otthonlétem gyámolításai. A megszokás befonta volna jelen­ messzebb! A regényekből ezek a percek hiányoznak, az üres­ létemet, de távollétem munkát adott meszesedő fantáziájuk­ ség percei, nem ritkán órái. Fantasztikus összevonásokról van nak: mindennapos téma lehettem, a várakozás örök készen­ szó, az idő merész figyelmen kívül hagyásával. A napok, évek, létében éltek, nem temette el őket a fásult lemondás. Én amelyek oly nehezen múlnak, kihült salakot sem hagyva ma­ pedig kedvemre olvashattam. Esténként gyakran bezárattam guk után, mindez a tökéletlenség kiiktatódik a regényből. Jól magam a könyvtárba éjszakára, elbújtam a raktárban, míg emlékezetembe akartam vésni a lány tekintetét. Mégegyszer az utolsó ember is elment, mert a hatalmas könyvláncok kö­ a szemébe néztem, hátat fordítottam és elmentem. Emlékeze­ zött jobban esett az olvasás, mint albérletemben, ahol a ma­ temben magammal víve az üres tekintetet, amely erősítő pánt gam vásárolta kötetek a padlón hevertek. volt szándékaimon. Később ezt a jelenetet minden visszaem­ Olvastam és kiszolgáltam Merényit. lékezéskor tökéletesebbre csiszoltam, annyira, hogy végül tel­ Azt hittem, így tart örökké, míg egyszer Merényi hosszabb jesen elégedett voltam vele, és ettől kezdve minden részleté­ ideig elmaradt. Ritkán volt beteg, olyankor sem sokáig. Tá­ ben azonos módon idéztem fel. volléte aggasztó volt. Tudakozódtam és nem akartam hinni A gimnázium befejezése után könnyen bekerültem a könyv­ a fülemnek. tárba. Vágyam tehát teljesült: könyvek között teltek napjaim. Nem jön többet! Raktárosként dolgoztam. Be kellett sorolnom a visszahozott Ifjúságom akkor lezárult. Pestre költözött, tagja lett egy könyveket, megkeresni a kérőlapok alapján, ha a kölcsönzőrangos irodalmi lap szerkesztőségének. Ettől kezdve munká­ térben vagy az olvasóterem polcain nem találták a könyvtárosok. A nagyobb halom kéréseket gyakran magam vittem ki, segít­ mat sorra érték a bírálatok. Egyik éjszakai bentmaradásomségképpen a többnyire női könyvtárosoknak. Ezért nem tűnt nál felfedeztek, amiért fegyelmit kaptam. Abban az időben összesítettem, hány folyómétert olvashat­ fel, hogy a Merényiét mindig személyesen helyeztem az asz­ talára. Lázas izgalom fogott el, mihelyt a kérőlapon elolvas­ tam addig. Elenyészően kevésnek tűnt, s olyan kielégíthetet­ tam a nevét, sokszor már az ismerős írásképtől izgatott lettem len könyvéhség fogott el, mint amikor először léptem be a A legrövidebb időn bélül teljesülő kívánságai neki voltak. Azt könyvtárba. Az általam biztosítandó ellátás akadozott, egyre hittem, örökké tart ez az állapot. Munkám nem vette teljesen több volt rám a panasz. Apám halála megrendített, tetézte igénybe munkaidőmet, a napi csúcspontok után bőven jutott bajomat. Hazaköltöztem anyámhoz, de dolgozni még bejár­ idő olvasásra. A fizetésem, mivel igényeim nem túl nagyok, tam, bár tudtam, hogy nem sokáig. Hazaköltözésem szeren­ tisztes megélhetést biztosított. Lakbéremen felül szabadon köl­ csémre szolgált, mert anyám hamarosan követte apámat, ha­ tekezhettem. Ugyanis nem maradtam otthon szüleimmel, al­ lálos ágyán a pap és a szomszédok jelenlétében rámhagyta bérletet kerestem magamnak. Az otthoni baromfiudvar, szüle­ a házat telkestől. Anyámat apám mellé temettem, zsebkendő­ im rendszeres látogatásai révén, biztosította napi ellátáso­ be csavart megtalált pénzükből keresztet állítottam nekik és mat. Mindkettőjüket végigvezettem a római lakóházon, ahogy kerítéssel vettem körül. A keresztállítás után, a temetőből jövet mértem fel először a munkahelyemet becéztem. Apám könnyekig hatódott az üvegtől, műanyagpadlótól, szőnyegtől, virágoktól. ,,Bár csak hagyatékomat. Rögtön kész voltam az elhatározásommal. Más­ azoknak a lüke bátyáidnak is fogott volna az eszük" - mond­ nap már nem utaztam be a városba dolgozni, elküldtem fel- 19 �mondó levelemet. Mielőtt tervem szerint bármit is kezdtem volna hagyatékommal, bátyáim bepereltek, öntudatlanul ked­ vezve tervemnek. A falu terjeszkedett, nőtt, dagadt. Új telepek, új utcák ke­ letkeztek, régiek nyújtóztak hosszabbra, eredeti részei öltöt­ tek új külsőt. Valóságos versenylázban változott meg a falu képe. A szomszédos épületeken világosan felismerhető volt, melyik épült hamarabb, mert a később épített, ha parányival is, de többnek akart látszani, nem pedig természetes módon egyszerűen különbözni, ahogy egyik épület különbözik a má­ siktól, még ha a terv azonos is. Emeletes, manzárddal tető­ zött homlokzatuk olyan üresen kongónak tűnt, mint némely monumentális férfi-fej, amelynek árnyképrajzolata valósággal goethei, a megszólalása azonban mindennél leleplezőbb. Tulajdonképpen erre az elrugaszkodott változásra számítot­ tam az örökösödési tárgyalás után, amit tanúim révén simán megnyertem. Nékem ítélték, tanúim vallomásai alapján, mind a házat, mind a hatalmas kertet, amelyre várhatóan előbbutóbb szemet vet valaki. Hiszen életmódomból nyilvánvaló volt, hogy semmi szándékom sincs a kerttel. Ha a házat nem is adom el, a kertből még művelésre is jókora marad lakóházépítés esetén is: mérlegelhettek, akiket vonzott a telek. Arra azért nem számítottam, hogy a legélesebb vetélkedés bátyáim között bontakozik ki. A tárgyalás utáni haragtartás ideje nem nyúlt túl hosszúra. Előbb kisebbik bátyám keresett fel titkon. Nem sokkal később az idősebbik is. Minden ajánlatukkal estéről-estére maga­ sabbra srófolták az összeget, amit majd valamelyikük ki fog fizetni, s amely összegből puritán igényeimmel hosszú ideig elélhetek, zavartalan olvasást biztosítva magamnak. Mert már a teljes ingatlan megszerzésével ez volt a célom. Biztosítani a háborítatlan olvasás feltételeit. Ragaszkodásuk az apai föld­ höz meglepett, kissé meg is ingatott a családtörténetünkben betöltött szerepem felől. Végül a fiatalabbik bátyám kifogyott ajánlati lehetőségeiből és az idősebbtől magam sem várt összegű árat kaptam. Nem kevés időm pazarlódott el a velük való alkudozásban, az összeg azonban, amely leendő zavartalan olvasóim zálo­ ga volt, mámorító érzéssel töltött el. Ifjúkori zavarodottságom a városi könyvtár szabadpolc-er­ dejében akkor billent helyre, amikor leszámolták elém a pénzt. A kötegek felmarkolásakor a szabályos alakú papírok tapintása gyermekkorom papírrajongását hozta vissza. Az éle­ tem sűrűsödött abban a pillanatban. Olyan ritka élmények közé tartozik az emlékezetemben, amilyent rendszeresen csak könyvek adhatnak, az élet nagy néha. Berendezhettem otthonomat, beboríthattam a falakat pol­ cokkal - akkor égettem el szerzeteseimet - , és megcsináltat­ hattam olvasópadomat. Másnál is találkoztam ezekkel a speciális olvasópadokkal, mégis Düreréi fogtak meg igazán, mert életének legjobb ilyen tárgyú ábrázolatai egyazon személyhez kötődnek. Hu­ szonegy éves volt, amikor elkészítette első fametszetét szere­ tett Jeromosáról. A szent szobájában nem is egy, hanem há­ rom ilyen olvasópad található; héber, görög és latin betűs nyitott kötetekkel. A könyvek hatalmasak, s az olvasópadok még őrzik román kori eredetük darabosságát, valósággal pa­ raszti nagyoltságúak. A nagy, a tökéletes Jeremosig többször is megmintázta a szent öreget. Egy alkalommal ijesztő tákol­ mányon, két szikladarabra fektetett deszkán olvasva, hogy az­ tán 1514-ben készített, cellájában olvasó szentje mindent fe­ lülmúljon. Eltűnik a behemót olvasószekrény vagy írópad, he­ lyette kecses lábú asztalt látunk, rajta puhafából készült, egy­ szerű könyvtartót. Mégis a korai olvasópad formáját vá­ lasztottam. A paraszti célszerűség érdekelt. Ügy tűnhet, a kelleténél többet körülményeskedem az asz­ tallal. Nem így van. Az olvasás szertartás, amely asztalt kí­ ván, s az asztallap síkja nem más, mint az oltár síkja. Hason vagy hanyattfekve olvasni nagyobb vétség, mint moziban cukorkás staniclival zajt csapni. Az asztal lényege, hogy a mel­ lette ülés révén a fej megfelelő helyzetbe kerül, amely hely­ zetet az ülőhelyzeten kívül bármiféle, kényelmi szempontok alapján kialakított olvasási mód devalvál, aminek logikus ve­ 20 lejárója a sorok álomba fulladása, nem pedig az olvasás tu­ datosan elhatározott megszakítása. Olvasópadomat nem sokáig használtam, Merényi távozá­ sával tudatosult időzavarom az otthoni környezetben, zavar­ talan lehetőségeim közepette elmélyült. Rá kellett jönnöm az olvasópadhoz kötődő olvasási mód hátrányaira. Mindenek előtt az alvás — legfőbb ellenségem, mióta olvasási mohósá­ gom fokozódik — elkerülhetetlenségére. Arccal rábukni a la­ pokra és aludni, aludni, aludni, másnak szépnek tűnhet; szá­ momra a halál ilyenmód való eljövetele lenne valóban az —, de fölébredni a két levél nyomával a homlokomon, középen a lapbefűzés által keletkező űr csikjával - szégyen. Szégyen. Jól emlékeztem ministráns koromból a húsvéti ünnepekre, amikor hűtlenek lettünk az oltárhoz és a kicsiny, puhafából készült, a misekönyv nélkül szinte súlytalan, hordozható könyv­ tartó - az 1514-es Jeromos által használt mása - is hasz­ nálaton kívül került, akkor vettük elő az oltár mögül, amely egyben afféle szertár szerepét is betöltötte, a kereszt-átlós talpú, nagy, álló könyvtartót, ami szemmagasságba emelte az álló tisztelendőhöz a misekönyvet. Ilyet kellett csináltatnom. Ál ló könyvtartóm előtt állva időkihasználásom lényegesen ja ­ vult. Főképpen pedig elkerültem a könyvön való alvás szégye­ nét. Hosszú félórákra sikerült megnyújtanom az olvasási időt. Nehezülő szemhéjam, kihagyó idegeim összecsukló térdeim­ től felfrissültek. Hosszú gyakorlatokkal sikerült elérnem, hogy a kezdeti 2-3 szori összecsuklás után később 8-10 összecsuklásig tudtam fel­ fejlődni. Az utolsó 100-150 oldal esetében egészen a befeje­ zésig erőt tudtam magamon venni, s mindannyiszor felkel­ tem a könyvtartó lábai elé helyezett szőnyegről, amely fel­ fogta esésemet, a padló figyelmeztető ütését azonban áten­ gedte. Az utolsó oldalak már a győzelem mámorával teltek el, sorok indultak meg bennem, előre tudtam, álmom tiszta lesz, képek nélküli, mormolva szemem előtt haladó sorokat, s mi­ re elérkezett az utolsó mondat, végeztem utolsó szavával, tér­ dem engedelmesen beroggyant, szemem átlépett a regényt lezáró utolsó írásjelen és a bennem megindult sorok felvetül­ tek szemhéjam lecsukódó belső falára. Testem kielégülten el­ terült a könyvállvány lábai előtt, nem vágyott más fekhelyre, s reggel felnyíló szemem, felkúszva az állvány karcsú derekán, a kedvező szögben ferdén állított olvasólapon megtalálta a ,,kiolvasott" regényt. Aztán eljött az idő, hogy nem elégedtem meg az ilyen be­ fejezésekkel sem. Mihelyt végére értem az egyiknek, márts olvasatlanra cseréltem fél. Több napi olvasás után — mennyi lehetett, nem tudom — itt tértem magamhoz, ebben a szobá­ ban, arcom felett a fehér köpenyes kutató tekintetével. Szám­ ban papírízt éreztem, mintha könyvet rágtam volna. Gyom­ rom felkavarodott az éhségtől, olyan üresnek éreztem, mint egy hordót, amit kimostak. O lthatatlan olvasásvágy tört rám. Czinke Ferenc grafikái T öm egsír (litografia) 17. old. Felszálló fo rm á k (rajz) 19. old. Boksák (rajz) 19. old. Érintés (litografia) 21. old. Vágtató nyár (szines fametszet) 22. old. Tékozló tél (szines fam etszet) 22. old. �S o lym os Ida azt meg mitől, hogy peronok pokla is kinyit egy eget s tőled tündökletes? Változtass önmagaddá Szépítésre sem érdemes, hogy felnőtt arcom és szavam nem lesz neked, mert nem lehet; mélységét nem ismerheted. E tárgykörben ha szólanék, annak, ki voltál, vagy leszel: dicséretét arcod ilyet már-már soha? bár tudnám! — elfogad-e még? Meghalnék szívesen, de csak élnem lehet mindétig félig-nélküled. A józan ész is föllebbez: napi 1440 percet élek neked. Jobb lenne mégis nélküled; ez csak félig-veled és fél-önkívület, ha testemnek is nem lehet veled. Arcom egy cselédke belehelt ablaka: kedvedre - ha úgy jön - , kedvetlenül megnézheted benne magad. Nincs rá szavad. Ha mégis megkockáztatod, orcomra karcol rejtjelet; ha fényeket dob, reszketek, moccanni is alig merek. Folyosók füttyödtől zengenek, nézlek s ünnepelek, mint az őrült gyerek vattacukrot és lampiont. De ezt nem értheted . . . E pont-világ egész egét beboltozod. Porcelán-sápadt homlokod csak égitest; tenyerembe nem adhatod. Mert nem tudod, hogy ki vagyok, kapsz csak csodálatot. Ne fájdítson a szenvedés, a magány sem, ami vagyok, többed van belőle mint elég — hogy élni légy, s csak nélkülem osztatlan egész. 21 �Tamás István Hargittay Attila 22 Palócföid Ködellik riadt vergődésed töretlen s megnyílt utakra vitt S a lármás szemfényvesztések dús kirakata után barázdáid barna melegére bukva oly jól esett sírnom Kit innen küldnek nem parancsra indul kezében bot oldalán iszák s a napraforgók biztos iránytűje nyomán konok ősök kemény hitébe vág Vígság és bánat szűkszavú földje átkozott és áldott kínzó marasztalás köszöntöm szép feltündöklő arcod tenyérben óh tenyérnyi csöpp hazám a Mátra a fákra csillagrózsák ezüst szikrái szállnak S a múlt jámbor birkanyája nesztelen kérődzik S hol a lét végződik kigyulladnak a kék bolygás temetők S lúdbőrző háztetők tolla alá dugja Ii la csőrét a gond míg elalszik fönn a Hold a Koncsurok tejszín hamujában Ezen a földön (Oláh Gyulának) Az éjszaka szívveréseivel élünk, folyton-dohogó gyár-lüktetésben, vízesés-hangzuhatagban, vörösszárnyú érc- por-angyalok vígasztalásá ban, kémény-pipafüst, tisztítótűzű kemencék imádságában, csuhás felhők bűnbocsánatában, acéllá tisztult tenyerek mozdulatában, testek sószagú ölelésében, vasvirágok mezején, füst-lomberdők sűrűjében: ezen a földön, bal hajnalzsebkendőjébe törli a világ megizzadt homlokát, miikor rendben, békében összefolyik a csend. �HAGYOMÁNY A nógrádi munkásság kialakulása Korunk társada Iomtudományainak egyik alapvető kutatási témája, vizsgála­ ti feladata a munkásosztály kialakulásá­ nak, belső rétegződésének folyamata, ál­ talános, szakmai és politikai műveltsé­ gének, általában a munkásosztállyal kapcsolatos kérdéseknek tudományos vizsgálata. Megyénk vonatkozásában er­ ről a kérdésről bővebben olvashat az ér­ deklődő a közelmúltban megjelent me­ gyetörténet, valamiint a Salgótarján tör­ ténete című kötetekben, e tanulmány célja az, hogy részben az említett mü­ vek, részben népszámlálási, statisztikai kiadványok alapjan adjon összefoglalót a munkásság szamanak ala kulasaról és a mennyiségi elemzés mellett azokról a jellegzetességekről, is, melyek Nograd megye munkásságának sajátos vonásait adjak. A z a b szolutizmus korában a magyar ipar pénzgazdálkodására, hiteléletére az osztrák banktoke uralma a jellemző. A kiegyezést követő ipari fejlődés lehető­ sege is meghatározott. A közös vámterü­ letből is következő diszkrimináció csak néhány, az élelmiszeripar körébe sorol­ ható iparág viszonylagos fejlődését tette lehetővé. Készben az említett iparágak energiaigénye, a vasúti közlekedés szén­ igénye, az olcsó munkaerő, a viszony­ lag kedvező termelési feltételek terem­ tettek alapot, később konjunktúrát a nógrádi szénbányászat, illetve a kiter­ melt szénre, mint energiabázisra telepü­ lő vasipar, később az üveggyártás fej­ lődéséhez. E tényezőkben kereshetjük a magyar ipar fejlődésének másik sajátos­ ságát: azt, hogy a feudális elemekkel terhes nagybirtokrendszerben gyökerező ipari elmaradottság egyes területeken — közöttük a Salgótarjáni-medencében — Viszonylagos fejlettséggel párosult. Nógrád megye gazdaságföldrajzi vi­ szonyaiból következően kevésbé jó felté­ teleket sem biztosított a mezőgazdaság kapitalista fejlődéséhez. A nógrádi pa­ raszt a parasztok között is a legszegé­ nyebb, az erdőgazdálkodás, a makkoltatás, erdőirtás és a faszénégetés nyújt csak számára némi jövedelemkiegészí­ tést. Az 1784—1787 évek között II. József rendeletére végrehajtott népösszeírás adatai szerint a felnőtt férfi népesség közel fele földnélküli zsellér, további ne­ gyede tenyérnyi földterületen gazdálko­ dó szegényparaszt, csak 3 százaléka ne­ mes, a polgárok aránya nem érte el az egy százalékot sem. A nógrádi ipar fejlődésének — egy­ ben a munkásosztály kialakulásának, belső rétegződésének — hosszú története „A munkásosztály az ország társadalmi és politikai életben és egyben a ter­ melésben betöltött szerepénél fogva vált és marad társadalmunk vezető e re je ... (Az MSZMP X. kongresszusának határozatából) van. E fejlődéstörténet kezdeti, majd ké­ sőbbi fontosabb állomásai is egyértel­ műen bizonyítják, hogy az ipar bölcső­ je, fejlődésének gerince a szénbányá­ szat volt. E helyütt csak a legfontosab­ bakról: a Pressburger Zeitung 1767 ok­ tóber 31-1 száma közli, hogy Salgó he­ gyén szén található. A következő évtize­ dekben több feljegyzés, tanulmány hívja fel a figyelmet a salgótarjáni bányász­ kodás kedvező természeti feltételeire. Az üzemszerű szénbányászat kezdetének el­ ső jele, hogy Zagyván — a M ária-táróból — 1848-ban már 18 500 bécsi mázsa szenet, tíz évvel később a városkörnyéki kibuvásoknál már 25 000 mázsa szenet szállítottak a tiszai gőzhajózás számára. Az ütemesebb fejlődés legfőbb akadálya a szállítás nehézségeiben keresendő. Ennek ellenére a Salgótarján környékén bányászott szén mennyisége 1863-ban mar 20 ezer tonna körül alakult, a ter­ melés további növelésére — ami egyben a gyorsan fejlődő pesti tőkés ipar szénigényének kielégítését is jelenti — csak az 1867-ben megvalósult vasúti össze­ köttetés adott lehetőséget. 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság, sorra nyitotta meg a városban és környékén munkahelyeit. Négy évvel a századforduló előtt szénte­ rületét négyszeresére emelte — az ország más területein is érdekeltségeket sze­ rezve —, így az ország egyik legerősebb részvénytársaságává vált. E tényezők­ ben is fellelhető a megyei iparfejlődés együk sajátos jegye; a klasszikus kapita­ lista ipari fejlődés fokozatainak részle­ ges hiánya, hiszen az ipar szervezete már a kezdet időszakában a monopolkapita­ lista forma — a vasút állami tulajdona következtében ennek állam-monopolkapitali sta formája volt a jellemző A főváros és a salgótarjáni szénme­ dence közvetlen vasúti összeköttetése — mely jellegét tekintve egyedüli volt az országban — a szénbányászat hallatlan méretű fejlesztését teszi lehetővé. A va­ súti közlekedés kezdetének évében a részvénytársaság évi termelése már közel 400 ezer mázsa, a következő öt évben ennek már több mint tízszeresét termel ik. A szénbányák munkáslétszáma az üzemszerű termelés megindításának évé­ ben alig haladja meg a 200 főt, öt év­ vel később; 1872-ben már 2200 fő­ inél több munkás dolgozik a salgótarjá­ n i bányákban. A viszonylag magas kalóriaértékű és mennyiségű szén a gömöri nyersvastermelőkben felveti a vasfinomító mű léte­ sítésének gondolatát, melyet az egyre erősödő tőkés csoportok is magukévá tettek. A gyár építése 1869-ben kezdő­ dik, az építéssel együtt folyik a salgói szénmezők feltárása is. A gyár 1871-ben 250 alkalmazottal, az évtized utolsó évében már közel 900 munkással dolgozik. 1880-ban a gyár és a bányák együttes munkáslétszáma mintegy 3200 fő - az összes alkalmazottaké pedig 3400 fő körül alakult. A munkáslétszám ily rövid idő alatti gyors felfutására ipari fejlődésünk történetében alig van példa. E folyamat egyben azt is jelentette, hogy a korábban „kenyeretlen Tarján” néven emlegetett település az ország legjelen­ tősebb vidéki ipari centrumává fejlődött. Az 1880—1890 évek közötti időszakot to­ vábbi ipari fejlődés fémjelzi. A bányatársulat tovább növeli szénterületét, eze­ ken a területeken új munkahelyeket is nyit. A korábban Salgótarján-Baglyasalja tengely mentén található munkahe­ lyek nagyobb területen szóródnak, Zagyvapálfalván, Etesen, Homokterenyén és Mátraszelén is beindul az üzemszerű szénbányászat. Kialakul az akkor még kisközségnek számító település ipari je l­ lege, a települések egész sorában kez­ detét veszi a foglalkozási struktúra vál­ tozása. Az évtized végén a szénbányá­ szat már 3800, a vasipar pedig mintegy 1000 munkást foglalkoztat. Az ipari fej­ lődés újabb jelentős szakasza a 90-es években kezdődik. 1893-ban kistőkések megalakítják a megye első gépgyárát, melyben már az alapítás évében közel 250 munkást foglalkoztatnak. Ugyan­ ebben az évben alakul az Egyesült Ma­ gyarhoni Üveggyár RT. Salgótarjáni Gyára 270 munkással. A századforduló évében a 18 ezer lakosú Salgótarján már nagyipari centrum, lakossága 20 év alatt két és félszeresére emelkedett. A társadalmi rétegződés irányának, üte­ mének változását is Salgótarján repre­ zentálja.1880-ban a lakosság még közel egyötöde őstermeléssel foglalkozik, az ipari-bányászati ágazat népessége 38 százalékra tehető. A századforduló évé­ ben ez utóbbiak aránya már 70 százalék felett van, a hasonló vagy ennél maga­ sabb népességszámú települések eseté­ ben az ipari népesség aránya Salgótar­ jánban a legmagasabb. A község bányái­ ban mintegy 5300 bányász, üzemeiben pedig 1550 vasipari, közel 300 üvegipari - együttesen mintegy 7200 munkás dol­ gozott. (Az összes alkalmazotti létszám mintegy 5 -7 százalékkal volt ennél ma­ gasabb.) Ez a mintegy 7200 főnyi mun- 23 �kástömeg tekinthető a nógrádi munkás­ ségét is. A nyolcvanas években több mumát 10 órában állapítják meg. Az osztály magjának, melynek története ezernyi — nagyrészt nem magyar anya­ egy bányászra jutó évi széntermelés az azonosítható kezdeti szakaszában a jobb nyelvű — bányászt telepítettek Salgótar­ 1870-es évek körül 180 tonna, harminc megélhetés körülményeiért, később a jánba és környékére. A fejlődés kezde­ évvel később már csaknem ennek kétsze­ politikai jogáért vívott harc történetével tén álló gyáripar működési teltétele volt rese, a növekmény forrása elsősorban a a magas szakmunkáshányad, e teltétel munka intenzitásának kiméletlen fokozá­ is. A nagyüzemi munkásság számának csak osztrák, cseh, német és olasz nem­ sa, kihasználása volt. Az élet- és mun­ változásán túl célszerű áttekinteni a szá­ zetiségű szakmunkások bevándoroltatá- kakörülményekből fakadó, a bérezés zadforduló Nógrád megyéjének foglal­ sa útján volt kielégíthető. (Viszonylag rendszeréből következő terheket a tőkés kozási szerkezetét, illetve a foglalkozási későbbi időpontban - 1910-ben - is 15 társaságok hatalma tovább fokozta, erő­ struktúra területi jellegzetességeit is. A százalék felett volt a nem magyar anya­ szakos, tudatosan és célszerűen tervezett szénbányászat a megyeben az összes ke­ nyelvű munkások, aránya a salgótarjáni beavatkozása tovább súlyosbította. Az resők mintegy 8 százalékát foglalkoztat­ medencében.) Való igaz, hogy a külföl­ egykori Salgótarjánt például több közja. Ez az arany a nógrádi medencében di munkások gyorsan beolvadtak a he­ igazgatási területre — bányatelepre, 25, Salgótarjánban 30 százalék felett lyi lakosok közé, a szakmunkásmozgalom gyártelepre és a községre — osztották, van. A megye 1900-ban alapjában véve kezdeti időszakában azonban a nyelvi mellyel a bányai és az ipari munka jel­ agrár jellegű, a népesség mintegy két­ nehézségek, az eltérő életmód, szokások legéből egyébként is adódó ellentéteket harmada, a salgótarjáni medencén kí­ •mindenféleképpen problémát jelentet­ mesterségesen fokozták, hosszú ideig vül 70 százaléka mezőgazdasághoz tar­ tek, az eltérő juttatások, bérezés, a meg­ eleve lehetetlenné téve e két munkás­ tozik. Salgótarjánban a lakosság közel különböztetett bánásmód, mely az ide- réteg egységének kialakulását. 90 százalékának a szénbányászat és az genajkúak számára volt a kedvezőbb, a Elsősorban a bányászokat sujtó em­ ipar biztosítja a megélhetési lehetősé­ munkásegység gyors kialakulása szem­ bertelen életkörülmények szükségképpen get. Száz keresőnek az iparban átlago­ pontjából egyenest negatív tényező volt. a bányamunkásság és a tőke közötti san 253, a bányászatban 259 családtag A gyors növekedés tőkés viszonyok kö­ összecsapásokhoz vezettek. A Nógrád eltartásáról kellett gondoskodnia. A ko­ zött az életkörülmények rohamos romlá­ megyei bányamunkásság első, kezdeti rabeli ipar — a szénbányászat területi, sához vezetett. A XIX. század egyik név­ mozgalma 1884-ben kezdődött. 1884. illetve munkaszervezetében megfigyelhe­ telen krónikása méltán nevezte Salgótar­ március 24-én Baglyasalján 800 bányász tő koncentrációjához viszonyítva — lé­ jánt „magyar Birmingham"-nek. E kor­ lépett sztrájkba, főkövetelésként a mun­ nyegesen lazább szerkezetű volt. A rend­ szak néhány még ma is látható öröksé­ kabérek emelését fogalmazták meg. A szeres ipari tevékenységből származó jö­ ge a deszkából összetákolt barakk-lakó­ sztrájk elfojtásánál a losonci gyalogez­ vedelemmel rendelkezők aránya a me­ telepek, a bányakolóniák együttese, me­ red egyik egységén kívül a csendőrség gyében átlagosan csak 14 százalék lyekre az embertelen zsúfoltság, az ele­ is jelen van, több munkást letartóztattak 8864 fő volt. Ezen belül a nagyüzemi, mi életfeltételek hiánya volt a jellemző. a sortűznek bányász halottja is volt. gyáripari munkások aránya a megyé­ A gyors fejlődés következtében kialaku­ 1898-ban 3000-nél több bányász sztráj­ ben átlagosan 26 százalék, Salgótarján­ ló munkaerőkereslet, később az ennél kol, 8 órás munkaidőt, magasabb bére­ ban kiugróan magas, 80 százalék volt. jóval magasabb kínálat a bérek lefelé- ket követelnek. A hadsereg isimét bea­ Az iparban tehát ötezernyi kereső foglal­ szorítására adott lehetőséget, a munka­ vatkozik, az élet- és munkakörülmények kozású a magánkisiparban — fele-fele nélküliség egyre gyakoribb jelenséggé alig változnak. A korabéli sajtó 1906arányban önálló iparosként, illetve ezek vált. A körzet iparában — beleértve a ban 4000-nél több salgótarjáni bányász munkás-alkalmazottjaiként — dolgozott. szénbányászatot is — általános a 12 munkabeszüntetéséről számol be, amely Húsz főnél nagyobb „ipari vállalkozás" órás munkaidő, az olcsóbb gyermek- közel három hétig tart, letörésére ezer­ csak Salgótarjánban, illetve a salgótar­ munka fokozott igénybevétele. A kora­ nél több katonát vetnek be. Egy évvel jáni medence néhány községében volt. beli rendelkezések antihuman itására korábban jelentős az acélgyári henge­ Már a századforduló időszakára kiala­ jellemző, hogy nem tiltják a 12 éven alu­ rész-sztrájk, két évvel később a Hirschkult — közel 60 évig nem is nagyon vál­ li gyermekek alkalmazását, míg a 14—16 gyáriak 4 napig tartó, gazdasági célok tozott — a megye gazdasági szerkezete; éves korúak napi munkaidejének maxi­ eléréséért folytatott munkabeszüntetése a tulajdonképpeni iparban dolgozók 50 százaléka a salgótarjáni medence mun­ kahelyein, további 42 százaléka egyenle­ tes eloszlásban a megye községeiben dolgozott. Az 1900-as — mai közigazgatási hatá­ roknak megfelelő — Nógrád megyében a népesség közel kétharmada a mezőgazdasághoz tartozott. A mintegy 40 ezer főnyi őstermelő fele önálló föld­ művesként — zömében a megélhetést alig biztosító földterületen — gazdálko­ dott. Az állandó mezőgazdasági munká­ sok, gazdasági cselédek száma 7500, az időszaki munkások, napszámosok száma pedig mintegy 12 000 fő körül alakult. Ez utóbbi, tízezernyi agrárproletár a pestkörnyéki és a salgótarjáni iparfejlő­ dés potenciális munkaerőtartalékát je­ lentette. A nagyüzemekben foglalkoztatott munkáslétszám — rövid idő alatti — nö­ vekedését az őshonos népesség, illetve annak természetes szaporodása termé­ szetesen nem biztosította. A gyors ipari fejlődés munkaerőszükséglete az egy­ kori község közvetlen környékén túl moz­ gásba hozta a felvidéki megyék népes­ 24 �A XX. század első évtizede további az előző évtizedekhez viszonyítva azon­ ban lasúbb ütemű — ipari fejlődés idő­ szaka volt. A salgótarjáni medence 15 községében - újak a Karancs-völgyében és környékén — működnek szénbányák, együttes alkalmazotti létszámuk mintegy 8300 fő, a munkások létszáma közel ezer fővel magasabb, mint tíz évvel koráb­ ban. A húsz főnél több munkást foglal­ koztató üzemek száma az 1900 évi 5-ről 15-re, munkáslétszámuk 3400 főre emel­ kedett, tehát több mint ezer fővel volt magasabb, mint tíz évvel korábban. A salgótarjáni medence községeinek 30 nagyüzemében 11 ezernél több bányászt és munkást foglalkoztattak. A század el­ ső évtizedének végén a bányászatban, gyáriparban foglalkoztatott munkások száma már 12 ezer fő felett van, az egyéb szektorokban, nagyrészt a ma­ gánkisiparban foglalkoztatott munkások száma további 3000 főre tehető. A nagy­ ipari munkásság ily magas — az orszá­ gos átlagnál jóval magasabb - területi koncentrációja egyedülálló. A munkások életkörülményei az évti­ zed folyamán alig változtak, a szénbá­ nyászat esetében tovább romlottak. A pénz vásárlóereje csökkent, ennék kö­ vetkeztében változatlan jövedelmi viszo­ nyok mellett egyre több munkáscsaládra volt jellemző a létbizonytalanság. A nóg­ rádi munkások átlagos havi keresete 1910-ben 15 korona körül alakult, a munkásnőké nem érte el a 7 koronát sem. Az összes munkások mintegy tize­ dének heti bére tíz korona alatt maradt, a munkások további fele az átlagos he­ ti bérnél kevesebbet keresett. A 16 éven aluli munkások bérhelyzete még roszszabb, nem ért el átlagosan 6 koronát sem. A bérek természetesen levonások nélkül értendők, melyek mértéke idősza­ konként meghaladta az összes kifizetett bérék 10—15 százalékát is. A munkanél­ küliek száma 500-800 fő körül mozgott, a munkanélküliek zöme abba a kategó­ riába tartozott, amelyet az egykori sta­ tisztika a „bizonytalan idejű munkanélkül i ' '-nek nevezett (ez a „bizony­ talan" jelző három hónapot is meghaladó időszakot jelentett). Az 1910 utáni évek gazdasági életére mar a háborús készülődés volt a jellem­ ző. Az acélgyár a háború kezdetéig kor­ szerűsíti üzemeit, munkáslétszáma 1600 fölé emelkedik. Tovább nő a munkáslétszám a szénbányákban is. A háborús evekben ugyan egyre több bányász ke­ rül a harcterekre, de a termelés szük­ ségszerű fokozása miatt gyorsan haza­ kerülnek, a bányákban teljesítenek ka­ tonai szolgálatot. A Salgótarján környé­ ki szénbányák termelése 1916-ban mű­ ködése folyamán eddigi legmagasabb: 1,2 millió tonna. A háborús években ro­ hamosan burjánzó uzsorakereskedelem, a feketepiac elsősorban az alacsony jö­ vedelmű bányászokat, és a kisebb jöve­ delemmel rendelkező nagyüzemi mun­ kásokat sújtotta. A munkás heti béréért csak 3 kilogramm húst, vagy 10 liter te­ jet tudott venni. A világháború után tovább nő a sal­ gótarjáni medence jelentősége, a bá­ nyamunkásság 20 százaléka, a szénter­ melés 30 százaléka a medence terüle­ tére koncentrálódott. A salgótarjáni üze­ mek munkástömege — hozzátehetjük: egyre tudatosabban szerveződő, töme­ ge — azonban ennél többet jelent A magyar munkásosztály olyan tömegében is jelentős osztaga, melynek harcában a korábbi gazdasági célokat, sürgető szük­ ségszerűséggel, politikai célkitűzések el­ érése váltja fel. Az I. világháborút követő évben kiú­ jul a salgótarjáni bányamunkások sztrájkmozgalma. 1818 május 1-ét a bá­ nyászok harcos politikai tömegtüntetés­ sel ünneplik, egy évvel később hasonló időpontban köszöntik a Magyar Tanácsköztársaságot, melynek története a nóg­ rádi munkások számára a harc és a megfeszített munka történetét jelentette. E kettős feladat: megvédeni Salgótar­ jánt az imperialista intervenció támadá­ sától, biztosítani a proletárállam ener­ giaszükségletét, a Vörös Hadsereg ha­ dianyagellátását. 1919 májusában a sal­ gótarjáni munkások zöme fegyvert ra­ gad, megvédi városát, nagy szerepe van Vörös Hadsereg északi hadjáratának előkészítésében. A proletárállam szoci­ ális intézkedései, munkáspolitikája, ké­ sőbb a tanácshatalom megdöntésének körülményei, következményei széles kör­ ben ismertek, bemutatásuk nem a ta­ nulmány feladata. Az 1920-as években a bányabirtoko­ sok legfontosabb cálja a széntermelés további növelése. A szénbányászat mun­ kahelyei az évtized elején már 23 köz­ ségre terjednek ki, a foglalkoztatott bá­ nyamunkások száma meghaladja a 7000 főt. Az acélgyár termelését kétszeresére emeli, munkáslétszáma 2000 fő felett van. Az évtized végén kibontakozó gaz­ dasági válság előbb a bányát érinti, de ezek az üzemek érik el előbb a fellen­ dülés szakaszát is. Az 1927-1930-as években nagy konkurrencia, az olcsóbb külföldi szén miatt a munkanélküli bá­ nyászok számát ezer főkben tartják szá­ mon. 1930-ban a szénbányászat 7100— a város két ipari üzeme 2200 —az üveg­ gyáriak 1000 főt foglalkoztattak. Ebben az időszakban éli fénykorát a megye egyik sajátos nagyüzeme, a somoskői (eresztvényi) kőbánya, mely 1910-ben 210 főt, húsz évvel később már 600-nál több munkást foglalkoztatott. A salgó­ tarjáni medence nagyüzemi munkáslét­ száma a fentiek szerint ebben az idő­ pontban közel 12 000 fő. (Ezek az ada­ tok egyben a salgótarjáni medence csaknem kizárólagos gazdasági súlyát jelentik a megyében, a „vidéki" ipart a Jobbágyiban működő kőbánya, illetve a Romhányi Cserépkályhagyártó RT. jelen­ ti, együttes munkáslétszámuk azonban 150 fő alatt van.) A második világháborús készülődés a nógrádi szénbányáknak és az acélgyár­ nak újabb konjunkturát jelent. A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. széntermelé­ sét 1938—1942 között másfélszeresére emeli, a munkáslétszám meghaladja a tízezer főt. A következő években, ahogyan az egész ország egyre jo bban be­ lesodródik a világháborúba, csökken az üzemek munkásgardája. A felszabadulás után Nógrád megye munkásosztálya számos bizonyitékát ad­ ja politikai szervezettségének, hazasze­ retetének. Ma már történelmi tényeket sorolhatunk fel; a széncsata megszerve­ zését (az 1946. évi széntermelés mar na­ pi 3700 tonna több mint fele az 1942. évi termelésnek.) Az 1945 november 4-i képviselőválasztás egyben politikai demonstráció is, Salgótarjánban a Ma­ gyar Kommunista Párt a szavazatok kö­ zel 70 százalékát kapja, hasonló ered­ ménnyel záródnak az 1947-ben megtar­ tott választások is. A felszabadulás óta eltelt közel 30 év története a munkások számának alaku­ lása, belső rétegződése tekintetében újabb önálló tanulmányt igényel. A vál­ tozás mértékét és arányait csak a leg­ fontosabb összefüggésében szükséges itt áttekinteni. A Nógrád megye iparában foglalkoztatott munkások száma nap­ jainkban eléri a 40 000 főt, további mint­ egy 11 000 főre tehető az építőipari, 85 ezer főre az összes fizikai munkások szá ­ ma. A salgótarjáni medence korábbi sú­ lya — a megye nyugati fele javára — csökkent, de jelentős változások figyelhe­ tők meg a medence ipari szerkezetében is. E tanulmányban többször is szereplő üzemek többsége munkáslétszámát két­ szeresére, vagy ennél nagyobb mérték­ ben emelte. A nagyüzemi — nagyrészt két vagy többgenerációs-munkások szám­ szerű aránya ugyan csökkent, de a szak­ ma szeretete, a politikai szervezettség, a társadalmi és politikai aktivitás terén ma is példaként szolgálhatnak a mun­ kássá válás útját járó fizikai dolgozók számára. Tamás Pál 25 �VÁCI MIHÁLYRÓL beszélget Réti Zoltánnal Kulcsár Katalin* KK.: A Kortárs 1973. júliusi számában ezt olvashatjuk Juhász Mária tollá­ ból: „Réti Zoltán, akinek képeiről alább beszélünk, fiatal korában Váci M i­ hály szoros baráti köréhez tartozott. Véletlenül találkoztak s mégis sors­ szerűe n, és nagyon megszerették egymást. Réti egy évvel idősebb volt Vá­ ci Mihálynál és tapasztaltabb is. 1943 őszén felvették a Képzőművészeti Főiskolára, de a háborús idők miatt nem tudta tanulmányait folytatni, s így már a Pestet já rt intellektuel tekintélyével került az egyik Nyíregyháza környéki bokortanyára tanítóna k. Itt hozta össze őket a sors, s Réti Zol­ tánnak akkor nem kisebb és nem nagyobb szerep ju to tt osztályrészül Váci Mihály életében, mint az első ébresztő: ő kezdte erősítgetni a fiatal vi­ déki tanító művészhajlamait, ő beszélt neki először a fővárosi irodalmi és képzőművészeti életről. Réti akkor nem tudta, hogy Váci Mihály verseket is ír, hiszen maga a költő sem döntötte még el, hogy melyik pályát vá­ lasztja, akkoriban mindenekelőtt a képzőművészet érdekelte és festőmű­ vész szeretett volna lenni. Rétit mindenesetre megragadta Váci Mihály ki­ fogyhatatlan érdeklődése minden iránt, ami a világban, a művészeti élet­ ben történik, és szenvedélyesen és sokat beszélgettek." Az önök közös sorsa azután barátságot érlelt. De kezdjük most ezt a beszélgetést egészen onnét, hogy miképpen is ismerkedtek meg egymás­ sal. R. Z.: 1944. tavaszán megtudtuk, hogy korosztályomnak az ősszel be kell vonulnia katonának, tanulmányaimat nem folytathatom. Elvállaltam egy tanítói állást Nyíregyháza mellett, Halmosbokoron. 1944. augusztus 15-én érkeztem Nyíregyházára, letettük az esküt. Voltunk vagy hatan, heten fia ­ tal tanítók. Eskü után odajött hozzám Miska. H allott felőlem, hogy jártam Pesten iskolába. M indjárt meghívott hozzájuk ebédre, bemutatott a szü­ leinek. Nekem nagyon jólesett, hogy egy benszülött védőszárnyai alá vesz. Kedves emberek voltak a szülei, otthon volt az öccse is. Ebéd után sétál­ tunk, beszélgettünk. M indjárt észrevettem, hogy Váci Mihály nagyon jóeszű fiatalember, csendes, szerény. A környezetéből azonnal kivált, nem viselkedésével, a feltűnőséget nem szerette. Igen választékosa n és fino­ man öltözködött, ami akkoriban egy tanyasi tanítónál szokatlan volt. Volt egy remek biciklije és egy Roxan nevű hatalmas farkaskutyája. Így já rt a hosszú utakon, utcákon, ha a homok megengedte. Ezek persze külsőségek, de ezt a jó megjelenést nem erőltette magára, hanem áradt belőle, és amikor jobban megismertük egymást, láttam ; hogy belső összeszedettségének, igényességének tükre ez. Az írása is igényes volt. Nagyon saj­ nálom, hogy elkallódott sok levele közül nem maradtak meg azok, melye­ ket kézzel megrajzolt-nyomtatott betűkkel írt. Hihetetlenül gyorsain tudott így írni. Ezt az írásmódot akkor hagyta abba, amikor megtanult gépelni. Juhász Máriának erről írtam, levelemből a Kortárs fenti számában idéz is: „«Mi volt az, ami kettőnket ilyen rövid idő alatt olyan közel sodort egymás­ hoz? Nyilván mindkettőnknek jólesett a másik társasága. Miska részéről nagyon egyszerű a magyarázat Elvégezte a tanítóképzőt, ami akkoriban egy zsákutca volt. Ebből a tanyasi-tanítói körből nagyon nehéz, szinte le­ hetetlen volt kiszabadulni. Márpedig ő repülni akart. Bennem olyan példát látott, aki kitört a tanítóskodásból, többet látott s talán tudott is sok olyan ról, amiről ő csak szeretett volna tudni és hallani. A régi tanítóképzők nagyon jól iskolák voltak, de azokban a képzés nagyon is gyakorlatias, hasznossági szemléletű volt. Akinek szellemileg többre volt szüksége, az bizony önképzésre szorult. Mislkában, mint a vulkán, elemi erővel tört fel a tudásvágy. Mindenről hallani akart, amiről addig nem hallott. S ebben én épp kapóra jöttem. Tele vo ltam ambícióval, bizonyos sikerélményeim is voltak - ha nem több, hát az, hogy felvettek a Képzőművészeti Főisko­ lára — , magam is nagyon szerettem olvasni. De ami főként összehozott kettőnket: én is szenvedélyesen szerettem beszélgetni olyannal, akinek önálló véleménye van. S ilyen alig akadt. Nekem tetszett az, hogy Miska állandóan kérdezett. Én meg állandóan meséltem neki Pestről az akkori irodalomról, zenéről, de leginkább a festészet érdekelte. Olyan aktívan tudott hallgatni, hogy én magam is élveztem azt, amit mondok, mert egyegy tömör, találó kérdése ismét okot adott arra, hogy tovább beszéljek. Különösen a múlt század hetvenes évei után következő irányzatok érdekel­ ték. Nagyon élvezte, hogy pl. az impresszionizmus hogyan keletkezett, na­ gyon szerette hallani az 1910-es évek forrongásait, s azt, hogy ezek ho­ gyan és mikor jelentkeztek az irodalomban, zenében, képzőművészetben. ‘ Könyvek, tá ja k , em berek című m űsorban a Petőfi rádióba n elha ngzott beszélgetés form ában. 26 kissé k ib ő v íte tt Mivel ő is tanult összhangzattant, jó l meg tudtom neki magyarázni azt, am it összeolvastam és összespekuláltam magamnak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Az azonban hamarosan kiderült, hogy olvasottság szempont­ jából összehasonlítva kettőnket, ő messze túlszárnyalt engem. Megdöbben­ tem azon, hogy ez a fiatalember, érdeklődéstől vezéreltetve, mennyit össze­ olvasott. A XX. századtól szinte semmit sem halott még akkor, pl. Karinthy Így írtok ti című kötetét én mutattam meg neki, de Dante, Shakespeare, Miilére, Rostaad, Tolsztoj és Dosztojevszkij szinte minden hozzáférhető mű­ vét elolvasta.« Réti bevonult katonának, Váci Mihályt pedig, öccsével együtt egy munkaszolgálatos csapat tagjaként Nyugat felé hajtották. Ekkor szerezte meg Réti Zoltán nyíregyházi barátja számára, ahogy ő írja, a ,,katonahelyette­ sítésével ideiglenesen megbízott evangélikus kántortanító"-i állást Csesztvén. Ez a csesztvei epizód Váci Mihály életének legszívderítőbb emlékei közé tartozott. Mindössze néhány hétig maradtak a Madách kastélyáról híres kis faluban, ment továbbvitték őket a határig, aho l is Váci Mihály megszökött és visszagyalogolt Nyi regyházára, de jószerivel mindenre em­ lékezett, ami itt történt. Jóízű humorral és öniróniával idézte föl mindig élményeit abból az időből, amikor a csesztvei evangélikus templomban nemcsak harmóniumozni, hanem prédikálni is rákényszerült, s mi, a hall­ gatói, szinte magunk előtt láttuk az aprócska templomocskát, amelynek szószékén, egy „kalodaszerűen" kiképzett deszkatábla mögül kellett ki­ dugnia a fejét, ha a gyülekezethez kívánt szólni. Az árva menekülő kato­ nákról beszélt rendszerint, s megrigatta a csesztveieket, akik saját ide­ genbe szakadt hozzátartozóikra gondolván, minden földi jóval ellátták az alig húszesztendős, félig katonaszökevény tanítót és társaságát" K. K.: Van egy írásos bizonyíték is arról, hogy Váci Mihálynak milyen fon­ tosnak voltak ezek a beszélgetések, hiszen húsz év multán a mindenütt otthon című kötet dedikációjába n ezt írta: „Réti Zoltánnak húsz éve tartó barátságunkért, Baudelaire-ért, a mániákus beszélgetésekért képzőművé­ szetről — a régi baráti szeretettel, Váci Mihály." R. Z.: Igen. Ez is olyan érdekes dolog, nem is gondoltam arra, hogy neki ilyen sokat jelentett ez. Ha számba veszem például, hogy milyen köteteket vittem magammal, az alábbiak jutnak eszembe: Szőnyi István A kép, Kosztolányi Dezső A B C, Veres Péter M it ér az ember, ha magyar?, Szabó Dezső Az egész látóhatárból egy kötet, Sinka István Egy fekete bojtár vallomásai, Karinthy Frigyes Így írtok ti és Baudelaire Fleurs du mal . Ezeket a köteteket nézegettük, meg is beszéltük, de valahogy a Baudelaire kötetről megfeledkeztem, az nála maradt, és valószínűnek tar­ tom, hogy Debrecenben, amikor a klinikán feküdt, á t is olvasta. A pusz­ tától a fórumig c. írásában így í r erről: „A szenvedés kultúráját” , a kí­ nok rafinált művészetét Baudela ire-től tanultam, amikor a debreceni klin i­ ka különszobájában, morfium injekciótól szelídítetten, kívülről motyogtam sorait — és írtam az ő modorában rímekbe és jambusokba bódított kínjaim kórtörténeteit.” Baudelaire-től tényleg sokat tanult. Abban az időben érthető, hogy miért tetszett neki nagyon Baudelaire. Egyrészt tetszett a nyelvezete, tehát az, hogy Baudelaire festette azt, amit leírt, az ember szinte látja szemei előtt azokat a színeket, hallja a hangokat, az ízeket érzi a szájában. De azt hiszem, hogy inkább az, amit őt Baudelaire-höz sodorta — Petőfi után, mert Petőfi volt az első szerelme - az, hogy már akkor beteges természetű ember volt, a veséje mindig rendetlenkedett, akokr is, tehát már 1944-ben. Baudelaire-hez azért sodródott, mert rokon léleknek találta. Erről gyakran beszélt nékem, hogy a gyönyörűséget, a szépséget azt nemcsak a jóban meg kellemesebben lehet felelni, megtalálni, hanem a szenvedésben is. Megmondom őszintén, akkor nem nagyon értettem, hogy ő mért beszél nekem erről ilyen sokat, mert nem szívesen beszélt erről akkoriban, hogy ő nem egészséges, Maga magát vigasztalta talán azzal, hogy ebben is tehet gyönyörűséget lelni. Még akkor nem döntötte e l tulajdonképpen, hogy mi akar lenni, akkor talán inkább festő szeretett volna lenni. K. K: Versekkel próbálkozott már ebben az időben? R. Z.: Hát írt verset. Én is írtam. Játszottunk, mutogattunk egymásnak, az övé jobb volt, mint az enyém, de nem készült költőnek. Ez tény. Inkább a képzőművészet izgatta őt. K. K.: Az életútjuk kettévált. A folglalkozást is nézve, a mindennapokat is nézve, de azért a barátság továbbra is megmaradt, ha másképp nem, hát levelekkel. Tudom a levelek nyomán, hogy többször készülődött ide ö n ö k ­ höz Balassagyarmatra, de valahogy valami miatt a találkozások elm arad­ tak. R. Z.: 1964 óta talán évente egy-két alkalmat megbeszéltünk, de mindigmindig közbejött valami. Most legutóbb is úgy volt, hogy 1970. április 2-re meghívta őt az itteni Balássi Bálint Gimnázium előadást tartani. Irta ne­ kem, hogy akármi történik is, el fog jönni. Akkor történt, hogy Vietnámba utazott, és hallottuk a hírt, hogy meghalt. �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE A szocialista brigádok és a film A filmművészet nagy tömeghatása, különleges személyiségformáló szere­ pe, komplexitása révén nemcsak az esztétikai nevelés fontos eszköze, ha­ nem kiemelkedő jelentőségű gondolkodásformáló tényező is. Nagy nép­ szerűsége a televízió elterjedésével még növekedett (ha ezt a mozilátogatók száma nem is tükrözi). Művelődéspolitikai, de általános társadalompoliti­ kai szempontokból sem mellékes tehát, hogy e lehetőséggel: a művelődést-szórakozást, közösségi élményt egyszerre nyújtó alkalommal hogyan él többek között például a munkásművelődés legfőbb bázisa, a szocialista brigádmozgalom. E gondolatból indultam ki, amikor a mozinak, s a legnagyobb népsze­ rűséggel rendelkező művészetnek, a filmművészetnek meglévő lehetőségeit és azok kihasználását vizsgáltam négy Nógrád megyei ipari üzem szocia­ lista brigádjainak körében. Nem valamiféle divatos megfontolás késztetett erre a feladatra. Kétségtelen: a már kialakult művelődési szokásokkal és igényekkel rendelkező közösségekre is csak akkor támaszkodhatunk, ha pon­ tosan ismerjük azokat. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a való­ ság és a célok szembesítése, a „konkrét helyzet konkrét elemzése" - te­ hát e közösségek vizsgálata. Pontos adatokat kell szerezni arról, hogy mi­ lyen gyakran járnak moziba a szocialista brigádok tagjai, milyen filmek­ hez, minek alapján választják ki azokat, stb. - mert csak ezek birtokában lehet tudatos és tervszerű munkát végezni annak érdekében, hogy „száza­ dunk népművészete” valóban betöltse társadalmi funkcióját, a szocialista tudat, erkölcs és etika fejlesztését. A vizsgálat adatfelvétele 1973. április-májusban történt kérdőíves mód­ szerrel. Most a számszerűséget mellőzve csak a főbb adatokat, tapasz­ ta lokat és következtetéseket foglalom össze 332 érdemlegesen válaszoló szocialista brigádtag feleletei alapján, akiknek jellemző adatai a követke­ zők: - 54 % harminc éven aluli fiatal, - 46 % nő, - 65,3 % fizikai dolgozó, - 57,5 % rendelkezik nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettség­ gel, - 33,5 % bejáró dolgozó. A film aktív tudatformáló tényezővé való válásának alapjában két mennyiségi és minőségi - feltétele van. A mennyiségi feltételt a folyama­ tos filmhatás jelenti, s ennek megléte nyilvánvalóan kiderül a mozilátoga­ tás és a televíziós filmnézés gyakoriságára vonatkozó kérdésekre adott válaszokból. Ezek szerint a válaszolók közel kétharmada egyénileg gyakori, illetve rendszeres mozibejáró, és 80,4 százalékuk vallja, hogy mindig, ille ­ tőleg gyakran megnézi a televízióban bemutatott játékfilmeket. Ezenkívül 77,2 százalékuk szeretne még gyakrabban moziba járni (akik nem, azok nagyrészt a gyakori mozilátogatók közé tartoznak), de ebben az időhiány akadályozza őket. Természetesen, hibás feltételezés lenne, ha önmagában a látott filmek ilyen számától vagy további mennyiségi halmozódásától a hatásnak kitett közegben a (közösségekben) minőségi változást remélnénk. A második feltétel az eizensteini klasszikus megfogalmazásban rejlik: „a filmnek nem az a dolga, hogy „elszórakoztassa” a közönséget. Nem a mulattatás, hanem a megragadás a célja. Az hogy töltést adjon a közön­ ségnek, ne pedig szétszórja még azokat az erőket is, amelyeket magával hozott a moziba. A „szórakozás” nem az az ártatlan fogalom, aminek az első pillanatban tűnik: a felszín mögött határozott aktív folyamat rejtőzik.” E folyamat lényege: a valóságtól elszakadt, öncélúan szórakoztató film — ahelyett, hogy aktivizálná a nézőket a meghatározott társadalmi célok elérésére - feszültséglevezetőül szolgál, álmodozásra, teljes passzivitásra készteti a közönséget. A veszély pedig, amire már Eizenstein is utalt: a szocialista társadalmat nem lehet a legszélesebb tömegek aktív részvétele nélkül megvalósítani, ezért céljaink ellen hat az elandalító, „levezető", a figyelmet a valóságról elterelő filmművészet. A szocialista tudat filmmű­ vészeti eszközökkel való alakításához ezek szerint az említett két feltétel egyidejű megléte szükséges, vagyis: a folyamatos filmhatást magas mű­ vészi színvonalon megjelenítő, elkötelezett alkotások kell, hogy jelentsék. Sajnos, a válaszolók film ízlés-szintje - amit a legkedveltebb filmek és film típusok felsoroltatásával igyekeztem meghatározni, válaszként figyelem­ be véve a „kedvencek” együttesét s azt, hogy a gyakorlatban a kedveltség és az ízlés megközelítően azonos - azt mutatja, hogy nagy többségük az olcsó szórakozás mellett dönt, amikor maga választja ki a megnézendő filmet. A legjobbnak tartott filmek (itt csak a listavezetők): Magyar Külföldi TV-film ill. - sorozat Hypolit a lakáj A tüzes íjász Hosszú forró nyár Körhinta Fekete tulipán Minden lében két kanál Liliomfi A púpos A fekete város A legkedveltebb filmtípusok: I. kaland II. bűnügyi III. vidám Mai komoly társadalmi és politikai problémákat ábrázoló filmeket csak elvétve lehet találni, és a film típusok rangsorában is csak a tizedik a tá r­ sadalmi témájú film, mindössze 25 szavazattal, a vezető kalandfilm 204 szavazatával szemben. A film kiválasztását befolyásoló tényezők között a film műfaja vezet (43 %), ezt követi a színészek vonzása (21,6 % ). Mind­ ezek azt mutatják, hogy a válaszolók tekintélyes hányada rossz tanács­ adókra, az előítéletekre hallgat, s ezt a káros tendenciát az ismerős ér­ veléssel támasztja a lá : „Van az életben, a munkahelyen elég gond, a moziban csak szórakozni akarok." E válaszok pedig igazolni látszanak a következőket: „Úgy is bekövetkezhet tehát a gazdasági fejlődés, hogy az általa közvetlenül támasztott kulturális igényeket az a fajta »fogyasztói kultúra« elégíti ki, amely egy szakmában ad specializált tudást, de azon kívül az igazi kultúra helyét szórakoztató álkultúrával tölti ki - a slágertől a krimiig tudományként pedig annak sci-fi, krimi t ípusú változatáig. S hogy ez a lehetőség nem puszta rémkép, azt bizonyítják a fejlett tőkés államok, mindenekelőtt Amerika, ahol a gazdasági fejlődés újabb szakasza mindenütt a fogyasztásra orientált formát valósította meg. Hasonló ten­ denciák már nálunk is mutatkoznak, s így okunk van hinni, hogy auto­ matikusan ez a séma lép életbe, a szocialista alternatíva megvalósításá­ hoz viszont tudatos erőfeszítések szükségesek.” (Vitányi Iván: A munkás­ ság művelődée. Élet és Irodalom 1973. április 14.) Ilyen tudatos erőfeszítéseket jelentene az akott esetben ha a ténylege­ sen meglévő »magas« film iránti igényeket és a szocialista brigádoknak a tagok kulturális igényeire, ízlésére gyakorolt kedvező hatását - ami ténykérdés - összhangba hozva, szerepelne a film a brigádok kulturális vállalásaiban. A jelen esetben azonban 50,4 százalékban nem szerepel a vállalásokban közös mozilátogatás, vagy az illető nem tud róla. Így azu­ tán az sem meglepő, hogy 40,5 százalékuk nem vett részt közös mozilá­ togatáson az elmúlt évben. Pedig ha az együtt látott filmek listájára né­ zünk, akkor szembetűnő különbség jelentkezik az egyénileg legjobbnak tartott és ezért nyilván favorizált filmekhez viszonyítva: magasan vezet a munkástémájú, az üzemi demokrácia kérdéseivel foglalkozó JELENIDŐ - és a felsorolt filmek műsorpolitikai képe összességében is jobb. A további le­ hetőséget pedig az adja, hogy még a közösségen belül sem megfelelő a kiválasztás irányítottsága; mint ahogy az az alábbiakból is kiderül: 27 �Minek alapján választották ki a filmet? — — — — — — valamelyik brigádtag látta és ajánlotta a brigádvezető ajánlotta véletlenül az SZB kulturális felelőse javasolta a közönségszervező ajánlatára egyéb ösztönzésre 25,7 18,1 42,1 8,5 5,5 0,7 % % % % % % Az orientálás jelentőségét és egyben felelősségét növeli, hogy a brigád­ tagok 68,1 százaléka vallja: közösen megvitatják a látott filmeket. Mon­ dani sem kell, nem mindegy, hogy a JELENIDŐről, vagy a HOSSZÚ FORRÓ NYÁRról vitáznak, s az Angyal-típusú figurák, vagy a nehézsége­ ket vállaló és azokat legyőzni képes, szocialista ember válik közösségi eszménnyé. A vizsgálat több oldalról is megerősítette: a szocialista brigádmozgalom szervezeti kereteiben elérhető, hogy a film és munkásközönsége elvi en­ gedmények nélkül közeledjék egymáshoz — erre égetően szükség is lenne - , de ezt a lehetőséget nem használjuk fel kellőképpen. Ezeket a ténye­ ket figyelembe véve kell meghatározni a konkrét feladatokat — s ez egy­ ben a vizsgálat gyakorlati célja: cselekvésre ösztönözni és a részletes tennivalók meghatározásához adatokat, kiindulópontot adni. Persze ez az írás nem lehet részletes program, de arra módot ad a helyzetelemzésen csupán egy villanás MÁR EZ IS JÓ - Falun nevelkedtem. Sokáig azt hit­ tem — még egyetemista koromban is —, hogy a színház csak Pesten színház. Ügy érzem, valami nem stimmel nálunk ezzel a fővároscentrikus gondolkodással. Hidd el, most már szégyenlem, hogy annak idején csak legyintettem és is, ha pél­ dául az úgynevezett vidéki színházakról beszéltek. - Salgótarjánban változott meg a vé­ leményed? - No nem. Hiszen Tarjánnak nincs önálló színháza és így ez a város a „v i­ déknek" is vidék. Amikor a televízió „rá ­ szokott" arra, hogy nemcsak pesti szín­ házakból közvetít, akkor döbbentem rá, néhány darab után, hogy mennyi, de mennyi jó színész dolgozik, játszik vidé­ ken. De van még itt valami, amire Sal­ gótarjánban jöttem rá. Meglehetősen sokat járok színházba, s mert itt a Szol­ noki Szigligeti Színház játszik, náluk fe­ deztem fel, hogy sok a jó színész ennél a társulatnál, viszont feltűnő, hogy akik nem tartoznak ezek közé, azok nagyon rosszak — ez a különbség valahogy nem ütközik ki ennyire a fővárosi színházak­ nál. - Válogatás nélkül megnézel minden bemutatót? - Nézd, az az igazság, hogy Tarjánban nincs nagy választási lehetőség. No, ezt nem panaszként mondom, mert nem hiszem - bár nem értek hozzá —, hogy önálló színház nélkül egy ilyen (tulaj­ donképpen kis) városban lehet máskép­ pen alakítani a „színházi életet". Az én 28 túl, hogy a továbblépéshez szükséges tennivalók közül néhányat elmond­ ja k: - a film iránti tömegméretű igényeket figyelembevéve a mozilátogatást mint a társas művelődés egyik formáját szerepeltetni kell a kulturális vál­ lalásokban; - a filmforgalmazásban dolgozó népművelők folyamatosan kell segítsék a filmkiválasztást és - a „vitaigényt” kihasználva - az értékes művek befogadását; - a munkahelyi vezetésnek, a párt- és szakszervezeti szerveknek fokozott követelménytámasztással, az értékelési rendszer szigorításával kell megteremteniük az értékes alkotások presztizsét. Természetesen a szocialista brigádok kulturális tevékenységében amelynek átfogó művelődési programra kell épülnie — csak egy részterü­ let a film. De ha a „számunkra a legfontosabb művészet" néha túl sokat idézett lenini megállapítása önmagában semmiféle kiváltságot sem juttat a filmnek más művészeti ágakkal szemben, ám jelenti azt, hogy a széles tömegigény következtében, amit a film kielégít, a legfontosabbá válhat, a valóság megválasztásának hatékony eszköze lehet, ha a tömegekben a valóság konfliktusait tudatosítja. Ennek érdekében viszont - mint e vizs­ gálat is mutatja - nagyon sok tennivalónk van. Korill Ferenc Az tudja igazán, mit jelent, mit je aki — ahogy mondani szokás — az isten háta mögül kerül olyan helyre, ahol v a l ó d i s z í n h á z van, v a l ó d i s z í n é s z e k k e l , nem csupán a televízió részint élményadó, részint hatásromboló színháza. Ez utóbbit akkor veszi észre igazán az ember, ha beül a nézőtérre, maga előtt látja színeiben, díszleteiben, poros deszkáival a SZÍNHÁZAT, átremegteti magán az együttes műélvezet pótolhatatlan izgalmait. problémám másban rejtőzik. Sok a le­ maradásom. Nagyon sokáig csak a ma­ tematikával, fizikával és a kémiával fog­ lalkoztam. Ez lekötötte minden időmet, pontosabban csak én hittem, hogy lekö­ ti. Így aztán igyekszem minden darabot megnézni, moziba is el-elmegyek és so­ kat olvasok. ADATOK SZERINT Az elmúlt színházi évadban Salgótar­ jánban 38 előadást tartottak négy szín­ házi bérleti akció keretében. A felnőt­ tek számára szervezett előadásokra a „M adách"-bérlet keretében 555 db, a „Mikszáth"-bérletben 502 db bérlet kelt el. Az ifjúság számára hirdetett előadássorozatban 316 „Petőfi” - és 496 „G árdonyi” -bérlet talált gazdára. A József Attila Megyei Művelődési Központ szín­ háztermében 645 néző számára van hely. A LEVÉL „Amikor Kertész Ákos Makra című szín­ művének bemutatója után találkoztunk, arra kért, hogy egyszer üljünk le és be­ szélgessünk a színházról. Akkor én azt meg is i gértem, de utóbb meggondoltam a dolgot: így papíron talán könnyebben ki tudom magam fejezni, így van időm megrágni a gondolataimat. Nehezen tudok én beszélni a színházról. Keveset is járok és nem is ismerem annyira, hogy olyan véleményt tudjak mondani, ami magát is érdekli. Annyit el tudok monda­ ni, hogy az operát nem szeretem, mert nem értem. A múltkor a rádióban azt mondták, hogy az operában nem a szö­ veg, hanem a zene a lényeg. Ezt vélet­ lenül hallottam meg, és egy kicsit el is gondolkodtam rajta. Egész nap a mo­ torok, szegverőgépek zúgását hallom, es­ te, munka után inkább a csöndet kívá­ nom. Az ilyen nehéz zene már idegesít, nem is tudnék odafigyelni. A rádiójáté­ kokat szívesebben meghallgatom, de há­ zimunka mellett sokszor arra sincs időm. Színházba legtöbbször a feleségem miatt megyek. Persze általában nem is bánom meg. Volt olyan előadás, amit szívesen néztem volna tovább, ha tartott volna. Olvastam már több helyen, meg hal­ lottam is, hogy a mozi, a színház, a könyv azért van, hogy nevelje, tanítsa az embert. Én mindig kerestem, vártam azo­ kat a dolgokat, amiket nekem is meg kell tanulni, és azt, ahogyan viselkedni és élni kell. De a munkapadnál, otthon és máshol is mindig másképpen történik, mint ahogy azt leírták. Tudom, hogy az nem törvény, ami a könyvekben és a színpadon van, mégis hová jutok, ha én szeretnék néha úgy tenni, ahogy azt ol­ vasom, l átom?" KERESZTMETSZET A színházi évadban tizenkét színpadi művet láthatott a közönség. Az operákat a Debreceni Csokonai Színház, a pró­ zai műveket és a zenés játékokat a Szol­ noki Szigligeti Színház mutatta be. Ime néhány a bemutatott darabok közül: Verdi: Trubadur (és az Attila) és Taar Ferenc Salgótarjánról szóló műve: a Láng és tövis; Gorkij: Éjjeli menedékhely és Goldoni: Két úr szolgája; Kertész Ákos: Makra és Ben Jonson: Volpone. �KÖZÉPISKOLÁS FOKON — Segít-e a színiház a tanulásban? — Azt hiszem, igen. Az iskolában szin­ te kizárólag a klasszikus szerzőket ta­ nuljuk, viszont a színház nem mindig „őket” játsza. Én személy szerint jobban szeretem a mai darabokat; az úgyneve­ zett klasszikusokból nehezen tudom ki­ bogozni a mának szóló mondanivalót. Egyedül a görög drámákat szeretem igazán, azokat is inkább a nyelvezetü­ kért. — A salgótarjáni színházi élettel hogy vagy megelégedve? — Hiányolom azokat a színdarabokat, zenés játékokat, melyek például most futnak Pesten. Innen nehéz feljutni, s fő­ leg: egy diák zsebéhez mérve drága szó­ rakozás. A Szolnoki Szigligeti Színház előadásaira bérletem van, szívesen né­ zem őket. — Maradjunk még a színháznál. Az amatőr színjátszóknak évek óta újra nagy sikerük van. Lehetséges-e szerinted, hogy ez a mozgalom valamennyire pótolni vagy kiegészíteni tudja a hivatásosak színházát olyan helyen, ahol nincs ál­ landó társulat? — Erre már csak azért sem tudok vá­ laszolni, mert itt a városban, úgy tudom, csak irodalmi színpad van. — És egy amatőr színpad nem lenne elég? — Lehet, hogy elég lenne, de én még ezt sem ismerem. Tudom, hogy van a Megyei Művelődési Központban, de nem láttam még őket játszani. Ez egy kicsit bosszant, mert nagyon szeretem a ver­ seket, szeretem az irodalmi összeállítá­ sokat, különösen úgy, ahogy ezeket mos­ tanában az irodalmi színpadok csinálják. — Tudsz-e arról, hogy az üveggyár­ nak, az építőknek is van színjátszó gár­ dájuk, s hogy a legfontosabbat ki ne felejtsem, a Kohász Művelődési Központ­ ban működik a — nagy hírű — Petőfi színjátszókor? — Nem. Nem is hallottam róluk. Se­ hol nem találkoztam olyan tájékoztató­ val, értesítéssel, ahonnan megtudhattam volna. KÖZÖSEN — A brigádverseny vállalásai között szerepel az is, hogy időnként elmegyünk színházba, moziba. —Csak a vállalás miatt teszik ezt? — Nehéz erre válaszolni. Az biztos, hogy van köze hozzá. Végeredményben ez az akció indította el hogy már rend­ szer lett abból, hogy különböző kultu­ rális rendezvényekre közösen, vagy külön-külön elmegyünk, minden unszolás nélkül. — Az előbb valaki megjegyezte, hogy szeretik kiválogatni a vidámabb dolgo­ kat. — No igen. Mi is különbözőek va­ gyunk. Más az ízlésünk és ezért sokszor nehéz összeegyeztetni a programokat. Mindenki mást akar. MEDITÁCIÓ — Végül is kinek a szava dönt? A felnőtt színházi bérletek nagy több­ — Legtöbbször az, hogy a brigádver­ ségét üzemek, szocialista brigádok vá­ sárolták meg. Feltételezhető tehát, hogy senyben milyen színdarabok és filmek, ezek felhasználásával főként a munká­ vagy más dolgok szerepelnek. Aztán az, sok járnak színházba. Ez a megállapítás hogy menyire tudunk megegyezni. — A programok között a színház más azonban nem valósághű, mivel a gya­ korlat azt mutatja — ha sajnos, számok­ rendezvényekkel, előadásokkal szemben kal még nem is mutatható ki - , hogy a előnyben vagy hátrányban van? — Nem szoktuk így beosztani, rangso­ bérletek egy része „megreked" az iro­ dákban, s csak (arányaiban) kisebb rolni. De ha végiggondolom, a színház mindig többet jelent nekünk, mint bár­ hányada jut el a munkásokhoz. Az előadások — egy-két kivétellel — mi más. Kicsit ünnep nekünk. Akármi­ teljes teltház előtt játszódtak le. Csupán lyen furcsa is, de egy régi, már nyugdí­ az ifjúsági bérlet tűnik kevésnek: a vá­ jas brigádtagunk tette azzá. Vermes Pis­ rosnak egy főiskolája, négy középfokú ta bácsi régi munkásszínjátszó volt, s oktatási intézménye s szakmunkásképző úgy beszélt a színházról, mintha az iskolája van, melyek tanuló ifjúságának templom lenne. Mindig haragudott, ha száma indokolná a bérletek magasabb valaki mozgott, köhögött vagy megszó­ lalt a nézőtéren. Azt mondta: „Nektek számát. jól esne, ha valaki belezavarna a mun­ kátokba?” — Ez azt is jelentheti, hogy az amatőr színjátszókat is meg szokták nézni? — Ilyenre még nem volt lehetőség. Bár egyszer vagy kétszer már itt az üzem­ ben is voltak diákok, akik nagyon szép műsort adtak, itt a munkapadok mellett. — A régiekre emlékeznek-e? — Régiekre? Hát az ötvenes években nagyon sok volt az ilyen, munkásokból szervezett csoport. Aztán ezek lassan megszűntek. Maradt egy-kettő, amelyik jobb volt, de jöttek a nagy színészek, és — lehet, hogy ezért — azok is lassan megszűntek. Egy csoportot tudok, ame­ lyik még működik, a Kohász Művelődési Központban a Petőfi-színjátszókör, ha jól tudom a nevüket. BENNE A VILÁG Párbeszédek a színházról. Lehetett vol­ na író, kritikus, színész vagy rendező, színházi szakember a partner. Lehetett volna súlyos, a színház világát, a színház és közönség viszonyát elemző az írás. Lehetett volna konkrétabb, vagy sokkal általánosabb, nevekkel tűzdelt s rang­ hoz, beosztásokhoz kötött, rétegenkénti” , szilárdabb, jellemzőbb. Csupán egy vil­ lanás lett, hogyan kötődik a hétköznap emberéhez Thália temploma, hogyan tudja szigorú rendbe szedett hétköznapi teendői mellé illeszteni a szó, a gondo­ lat, a játék ünnepét. Zengő Árpád 29 �KÖRKÉP IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat* A haladó politikai tradíciókat tisztelő, a moz­ galmi keretek között kibontakozott kulturális ha­ gyományokat vállaló, megőrzésükön akarattal, hittel munkálkodó városunk ,,legúja bbkori" törek­ vései között, a ma szellemi arculatát meghatá­ rozó új — társadalom és művelődéspolitikai céljainkkal egybecsengő, megyeszékhely rangjá­ hoz méltó, karakteréhez simuló — kezdeménye­ zések ösztönzése, felkarolása, támogatása mar­ kánsan kirajzolódó vonulatot jelent. Nemcsak az alkalom mondatja velem, hanem az elfogultság­ tól mentesen megítélt tények bizonyítják: a ,,hagyományteremtés” legjobban a képzőművészet terén sikerült. E két, két és fél évtizedes folyamatnak — amely „előtörténete" a Nógrád megyei képzőművészek mai eredményeinek és méginkább a jövő pers­ pektíváinak - jelentős állomása, feljegyzett ce­ zúrája volt 1965 április 4-e, a felszabadulásunk huszadik évfordulója. Akokr első ízben — és ez­ úttal éppen tizedszer — került megrendezésre az észak-magyarországi képzőművészek immár igen­ csak hagyományos seregszemléje. Hogy a kilenc évvel ezelőtti, toranydaruktól, építőálllványoktól övezett, félig kész épületben, díszetlen betonfalak között (a mai megyei könyv­ tár helyén) életre hívott tárlatból az országos kiállítási program egyik — ha még nem is a legjelentősebbek, az úgynevezett „elsővo nalbeliek" sorában - számontartott, figyelemmel kí­ sért eseménye lett, abban minden bizonnyal nem kis szerepe volt a jól megválasztott idő­ pontnak. E kiállítás ugyanis szervesen ágyazódik be évenkénti felszabadulási ünnepségsoroza­ tainkba, része lett a történelmi sorsfordulóként tisztelt eseményről nemzeti ünnep rangján való megemlékezéseinknek. Szimbólummá vált: a mű­ vészi alkotás örömeit, szépségét e napon meg­ osztani a befogadásra készek egyre szélesedő táborával, az új típusú mecénások körével, se­ gíteni eljuttatni az emberi méltóság magasla­ taira azokat, akik mind történelmi távlatban, mind a békés építőmunka jelen periódusában a lehetőségeit, a feltételeit teremtették meg a szo­ cialista művészet kibontakozásának. Így kapcso­ lódik ezen ünnepi rendezvény is azokhoz a kö­ zelmúltban született döntésekhez, dokumentu­ mokhoz, amelyek dolgozó népünk szolgálatában az eddiginél magasabb szinten végzendő fela­ datainkat fogalmazták meg. A hatszor egymás után „Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás" címen meg­ rendezett bemutató 1971 óta viseli a „Salgótar­ jáni Tavaszi Tárlat” nevet. E változás inkább csak formai, mintsem tartalmi jegyeket érintett: a tavaszi tárlat egyenes jogutódja elődjének, így e tizedik, jubileumnak is tekinthető kiállítás némi számvetésre is jogot ad, módot kínál. Szem­ tanúként visszatekintve e kiállítások során — nem az egymástól elválasztó különbségeket keresve — a folyamatosságot biztosító eszmei-politikai el­ kötelezettség, a szocialista humanizmus jegyé­ ben fogant életszemlélet jelenlétét, a „munkaművészet” jelleg kidomborodását, a minden­ napok jelenségeihez, embereihez való kötő­ dését, a társadalmi problémákra — sikerekre, gondokra — való érzékeny reagálást és mindez­ zel szoros összefüggésben e kiállítást mindig övező érdeklődést, mondhatni népszerűséget tart­ hatjuk fő jellemvonásainak. Ugyancsak állandó 30 kísérőjelensége e tárlat fejlődési vonulatának a — nemcsak a tájegységen belülről, hanem a fővárosból és szerte az országból érkező — részt­ vevők körének fokozatos bővülése a politikai és ideológiai tisztaságra, az elszürkülés, a provincional izmus veszélyeinek egyre nagyobb ívben valló elkerülésére ösztönző, a megújulásra min­ dig kész rendezői elvek és gyakorlat konstruktív szerepe, amelynek végeredményeként az idei ki­ állítás — mintha a művészek tudatosan készül­ tek volna, az egyébként bennünk aligha tuda­ tosult jubileumra — az egyik legjobbnak minő­ sül a megelőző kilenccel való összevetésben. Az 1974-es Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot min­ den bizonnyal emlékezetessé tevő jellemzők kö­ zül a műrfa jok közti színvonal kiegyenlítődését, a műfajok bővülését említhetjük elsősorban. El­ mélyültebb, kiegyensúlyozottabb a festészeti anyag, megszokottan magas szintű a grafika, gazdagodott, színesebbé vált a szobrászat, és — örvendetes módon — kapcsolódott a tá rla thoz az iparművészet: a kerámia, a textil vonalán, s nem utolsósorban a városban élő és alkotó „üveg­ művészek” jóvoltából. A tárlaton most jelenlévő fiatalabb nemzedék nem a jóindulatú engedé­ kenység jóvoltából, hanem igéretes tehetsége révén került be a kiállítók soraiba, sőt többen alkotásai képezik, de örömünkre szolgál, hogy a közülük a díjazottak közé is. A kiállítás törzs­ anyagát természetszerűleg a nógrádi művészek tá rla t minden eddiginél „nyitottabb” , a megszo­ kottnál erőteljesebb hangon jelentkeztek a má­ sutt élő művészek, ami a kiállítás rangjának emelkedését tételezi fel s egyszersmind záloga a továbbfejlődésnek. (A tájegységi együvétartozás érzését mélyíti el az a gesztus is, hogy a köz­ reműködők sorában a Miskolci Bartók Béta Ze­ neművészeti Szakközépiskola ütőhangszer-együt­ tesét köszönthetjük.) Már nem meglepő, de to­ vábbra is magasan értékelendő jelenségként ta rtjuk számon, hogy a rendszeres díjalapítók mellé ismét egy új is feliratkozott: ezúttal a BRG helyi gyáregysége ajánlott fel díjat, hogy — más üzemekhez hasonlóan — ilyen formában vállaljon részt a szocialista képzőművészet ne­ mes ügyének támogatásából. Néhány napja, hogy megjelentek a városban a tavaszi tárlat plakátjai: korszerű épülettömbök kontúrjaiba helyezett festőállvány a művészetek harmóniájár a, a képzőművészet mindennapi tu­ datunkban helyet kért szerepére utal. A virág­ motívum - amely nemcsak a plakáton és a ka­ talógus címlapján, hanem az ez alkalo m m al először kiosztásra kerülő új plaketten is megje­ lenik — e fontos kulturális rendezvény érzelmi te­ lítettségét, a tavaszhoz, az élet mindenkori re­ neszánszához fűződő reményeinket szimbolizál­ ja. Az idei kiállítás pozitív tapasztalatai feljo­ gosítanak arra a várakozásra, hogy képzőművé­ szeink mához egy évre, felszabadulásunk har­ mincadik évfordulójára a jubileumhoz méltóan készülnek fel, jól sáfárkodnak tehetségükkel, al­ kotó energiájukkal, eredményesen használják ki a városban, a megyéiben biztosított egyre elő­ nyösebb élet- és munkakörülményeket. Hason­ ló a kérésünk a területi szervezet valamennyi tagjához, meghívott vendégművészeinkhez is: képességeik szerint járuljanak hozzá e fórum további kiteljesedéséhez. E megnyitó beszéd nem vállalkozhatott arra, nem léphetett fel azzal az igénnyel, hogy mű­ vészeti, esztétikai szempontok alapján értékelje a látottakat, szmába vegye egy-egy művész fe j­ lődését, netán visszaesését, konstatálja-e elemezze a kiemelkedő alkotá sokat, hisz erre elsősorban a kritikusok, műtörténészek, művésztársak, úgy­ mond : a szakemberek a hivatottak, ehelyett a fenti gondolatok jegyében kívánta e kiállítást a tárlatlátogató közönség szives figyelmébe ajánla n i. Csongrády Béla * Elhangzott a József Attila Művelődési Központ­ ban, a felszabadulás ünnepén rendezett kiá llí­ tás megnyitó beszédeként. Tavaszi tárlat Mikor van készen egy mű: egy kép, egy szo­ bor, egy grafikai lap, egy iparművészeti (illetve egyre inkább ipari - művészeti - használati) tárgy? Amikor fölkerül a festményre az utolsó ecsetvo­ nás? Amikor nemes anyagban áll már a plasz­ tika? Amikor megszáradt, s mappába került a művet hordozó papiros? Amikor az iparművész (vagy a gyár) befejezte a munkát? Egyszóval: amikor lezárult a teremtés? Nos, igen — és nem. Mert a befejezett kép, szobor, grafika, tárgy — talán nem teljesen pontos, de kifejező hasonlattal élve - olyan, mint egy akkumulátor: magába szívta megformálójának gondolatait, energiáit. Ám nem azért, hogy fösvény módjára kuporgassa, rejtegesse, hanem hogy kisugároz­ za, közvetítse a dolgok rendje szerint. Hogy ka­ pocs legyen a művész és a közönség évezre­ dek óta tartó párbeszédén. Nem szójáték hát és nem pusztán szép mon­ dás, ha azt állítjuk, hogy egy mű — kép, szo­ bor, grafika, tárgy — akkor készül el igazán, amikor a közönség elé kerül: amikor kiállítják �(vagy megveszik, s használni kezdik; de ez már más terület, hagyjuk ezúttal). Ehhez a találko­ záshoz — ha tetszik: a művek teljes ,,elkészü­ léséhez'' — természetesen fórumok keltenek. S hogy minél többre van szükség, azt már, gon­ dolom, szinte fölösleges is külön hangsúlyozni. Ha más nem, már ez, a találkozás lehetősége is fontossá — az itteni és az országos figyel­ met egyaránt megérdemlővé — tenné az immár negyedszer megnyitott salgótarjáni Tavaszi Tár­ latot. De — természetesen — Tarján és benne a József Attila Megyei Művelődési Központ nem csak ezt, nem a puszta lehetőséget adja. Ö n­ magát is, azaz a párbeszéd képességét és kész­ ségét, a művek és az emberek rövidre zárt áramkörének folyamatos világosságát. A Tava­ szi Tárlatra látogató iskolásak és felnőttek ak­ ti v figyelmét (amelyet oly jól esett látnia a ki­ állítás fásultabb, értetlenebb nézőkhöz szokott vendégének). Ez a feszült figyelem, ez az őszinte érdeklő­ dés azonban — tegyük ezt most mindjárt hoz­ zá - nem a kiállítás puszta tényének szól t. A Tava szi Tárlat vendégeit a bemutató tartalma - a művek sora - vonzotta, vagy tartotta fog­ va belépésük pillanatától kezdve a Művelő­ dési Központ üvegcsarnokába n. Ami már nem csak a rendezőiket, s a nézőket dicséri - a kiáll í tókat is: a tudása-képessége szerinti maxi­ mumot nyújtotta mindenikük. Sőt, annál is többet. A 4. salgótarjáni Tava­ szi Tárlat ugyanis nem kevés meglepetéssel és j ónéhány igazi csemegével szolgált még a gya­ kori tárlatlátogatóknak is. Akik itt és ezúttal értesülhettek róla, hogy Barczi Pál és Lukovszky László - akiknek eddig csak grafikáit vártuk új meg új izgalommal a tárlatok során — képeket is fest. S éppen nem rosszakat! Kompozícióikon (Barczi Pál Találkozás és Lukovszky Csendélet címmel bemutatott képén) hiába is keresnn ék a a „grafikus” nyomait: jól elgondolt és biztosan megvalósított festői mű mind a kettő. Barczi munkája erősen formált foltjaiból épített feszült­ ségekkel teli teret; Lukovszky műve elsősorban a plasztikus formálásra fordít gondot, a tárgyak testének felépítése, egymáshoz való térbeli vi­ szonyuk pontos kialakítása a legfőbb célja. Kiemelésük azonban semmiképpen sem je ­ lenti azt, hogy „ csa k ez a két mű" szerepel a salgótarjáni Tavaszi Tárlaton, hogy a festők kompozíciói elhalványo dnak mellettük. Elvégre Ló­ ránt János három képe, Farkas András illetve Birkás István két műve, Jánossy Ferenc két o la j­ festménye, Mazsaroff Miklós és Mustó János két-két munkája, s még j ónéhány társük telje­ sítménye hasonló figyelmet követel magának. S éppen azzal, hogy — nem keltenek meglepetést: biztosan építet utak állásáról ad mindenki fi­ gyelemreméltó tudósítást. Lóránt képei, az Iparitanuló, a Bazaltok és a Kőrös ismét bebizonyíják, milyen végtelenül gazdag szín a szürke: mindlen belefér, mindent elbír, akár egy teljes festői és emberi világ terhét képes elhordani — ha mesterére akad. Lóránt „szürke” színörvé­ nyei ezeken a képeken — mint társaikon is — emberré, tájjá, tárggyá és érzelemmé-gondolattá rendeződnek, kemény szerkezetük biztosan hordja a mű hiába, melléfogás, disszonáns fel­ hang nélkül felépítet testét. Farkas András mun­ kái - bizonyos mértékig — hasonló úton halad­ nak. Igaz, ő jobban kapaszkodik a választott motívumok valós színeihez, belőlük épít asszo­ ciációs hidakat a téma és a mű közé. Birkás hasonlóképpen já r el (Az ősz maradéka címmel bemutatott kompozíciójának tanúsága szerint), de ő ismét merészebb, s — úgy tűnik — szíve szerint a Lóránt János által képviselt képépít­ kezést választja ideáljának. Jánossy Ferenc Akt vörösben és Ifjú vörös ingben című képe en­ nek a színekre építő festésmódnak a történeti gyökereit mutatja meg: festészetünk régebbi ha­ gyományrétegeiből merít. Azokból, amelyekben a motívum felidézésében és képelemmé alakítá­ sában az aggályosabban kezelt rajzos forma a színhez hasonló mértékben játszott szerepet. Mazsaroff Miklós és Mustó János művei már más áramlatot képviselnek: azt az expresszivitást kereső festményideált próbálják a maguk nyel­ vén megvalósítani, amelyre pikturán k a hatvanas években igyekezett támaszkodni az elbeszélő festészet tájainak elhagyásakor. — És folytathat­ nánk még tovább a sort, a tanulságok felidézézését, hisz szinte valamennyi kép — Fábián Gyöngyvér, Földi Péter, Iványi Ödön, Kengyel Zoltán, Kishonthy Jenő, Nagy Ernő, Papp László, Pataki József, Réti Zoltán, Seres János, Somoskői Ödön és Tóth Imre munkái — jelent valamit az egyén, s a közösség számára, még ha jónéhányuknak mutál is a hangja. A festmények után a grafikákra kerítve most a szót, előljáróban hadd szögezzem le: a Tavaszi Tárlaton itt, ebben a műfajban vonul fel a leg­ erősebb, a legegyenletesebb mezőny. De nem is csoda! Hiszen a tárlat egyik rendezője a Magyar Képzőművészek Szövetségének Észak-Magyarországi Területi Szervezete, amely — túlzás a udvariaskodás nélkül megállapíthatjuk — tagjai, s bará ta i-vendégei révén, a Salgótarjánban és a Miskolcon élők, s az oda dolgozni járok révén a hazai grafikai élmezőnyének tekintélyes részét soraiba tartozónak tudhatja. A József Attila Me­ gyei Művelődési Központ üvegcsarnokában ta l­ lózva az idei Tavaszi Tárlat anyagából — első­ ként az egyenlőik közül - , hadd említsem az élen Feledy Gyula Halál délután című sorozatá­ nak három (IV., V. és VI.) lapját. Igaz, róluk már kifejtette véleményét a kritika a miskolci Grafikai Biennálé alkalmából, hiszen o tt láthat­ tuk őket először; mégis, hadd mondjam most el újra, hogy Feledy ezekben a művekben munkás­ ságának egyik - máris kétségbevonhatatlan je ­ lentőségű — csúcsához érkezett. Aminthogy Csohány Kálmán rajzolóművészetének is fontos pont­ ja az a Csokonai verseihez fűződő sorozat, amelynek ezúttal hat lapjával ismerkedhettünk meg: rajtuk szinte tehetőségeinek netovábbjá­ hoz érkezik el az a szűkszavú, néhány vonallal egész világot teremtő rajzoló- és rézkarcoló módszer, amelyet Cshoány anyanyelvének isme­ rünk. Czinke Ferenc Rekviem a. vizekért című so­ rozata viszont újra megnyíló lehetőségeket mu­ ta t: jelzi, hogy — az erősebb „festőiség” vizei­ ről visszaevezve — Czinke grafikáinak gondolatrendszerét (és tartalmas motívumszerkezetét, a valóság átírásának, művé fogalmazásának esz­ köztárát) erősíti. Figyelmet érdemel Lukovszky László két papírmetszete - Az első nap és Em­ berek — is. Érdekes őket szembesíteni tőlük nem messze függő képével — az összevetés bebizo­ nyította, hogy Lukovszky nem csak önállóan „b e ­ széli” a két műfaj nyelvét, de egyiket is, másikat is teljes szuverenitással. Zala Tibor négy litog­ rá fiája — a két Itá liai emlék, az Ö reg fa és a Gyökerek — mesterének megújított grafikai nyel­ véből nyújtott ízelítőt a Tavaszi Tárla t vendé­ geinek. Máger Ágnes olaj pasztelljei - fáradtsá­ guk ellenére — jó rajzkészségről és egy lehetsé­ ges kibontakozásról győzhették meg szemlélői­ ket. Hibó Tamás lapjai sokat igérnek — ha még nem is tudják maradéktalanul beváltani vala­ mennyi igéretüket. Dala József, Farkas András, Molnár Béla, Sorki Dala Andor, Szabó Andor, Szujó Zoltán, Teliinger István és Tóth Imre mun­ kái pedig — egyenlőre — jó hátteret jelentettek a tárlat közös mondandójának érvényesítésében, mert bár mozdulataikban ugyan még sok bizony­ talanság munkál, s némelyikük előbb alakította ki a modorát, mint ahogyan a gondolatait tisz­ tázta, ám a folyamat még egyiküknél sem zárult le, kibontakozásuk nem csak szükséges — lehet­ séges is. A szobor-anyag meglepetését Borbás Tibor szolgáltatta. Nagy fába vágta a fejszéjét — Ady illusztrációt formáit. Az már kevésbé meglepő, hogy sikerrel oldotta meg feladatát: bonyolult kompozíciója, az „Egy ócska konflisban" nem hiánytalan képet ad, hanem hibátlant; kon­ centráltan beszél, a lényeges vonások kiemelé­ sével pontosan irányítja szemünket és figyel­ münket a mű fontos részleteire, mondandójára. Mellé Kovács Ferenc érmei kívánkoznak a sor­ ban. Velük Kovács hirtelen, de nem megalapo­ zatlan fejlődésnek indul plakettművészetünk fi­ gyelmet érdemlő egyéniségei közé lendült. A többi mű - Gyurcsek Ferenc, Janzer Frigyes, Ki­ rály Róbert, id. Szabó István, Szanyi Péter és Vasas Károly kompozíciói — javarészt ismerősök, vagy ismerős megoldásokat mutatnak: ki-ki a maga színvonalán szerepelt. Végül néhány szót a Tavaszi Tárlat iparművé­ szeti kollekciójáról. Mindenekelőtt: bemutatása kétszeres nyereség. Mert nem csak a képzőmű­ vészeti anyagot színesítik Csermán Ilona és Hor­ váth Sándor kerámiai (Csermán plasztikái még kicsit görcsösek, kevesebb szabadságot enged nekik, mint anyaga és mestersége megengedne; Horváth Sándor az agyag természetét ismerve alakítja ki R elíef-jeit); Dienes Anna, Hamza Erzsébet, Szatmári Béla és Takács Géza üvegkompozíciói (közülük Takács a legkiforrottabb egyéniség, de jó irányba tapogatóznak Dienes és Hamza munkái is, bár némelykor az az ér­ zésünk, mintha csak szép tárgyakat szeretnének form álni: kísérleteik mögött nem mindig érzeni a célkitörést Szatmári üveg-zománc kompozí­ ciói — sajnos — kevés önállóságot mutatnak); és Mészáros Erzsébet plasztikus textilje, s gobelin­ terve. Jelenlétük egy másik igazságot is megmu­ tat: hogy a képző- és az iparművészet egymás mellett — s pláne, egymás ellen — nem boldo­ gulhat. Csak így, együtt. Hiszen egy világ, a vi­ zuális kultúra része mindkettő. Szigethy G á b o r: percért mindent feláldozni képesek csiszolt tu­ lajdonsága. Nem olvasták a Háború és Békét, mert időt a napi tülekedésben soha nem vol­ tak képesek szakítani rá, de kívánatos ismerte­ tésekből tudják, hagy fontos remekmű, illik is­ merni, hivatkozni rá, ha Napóleonról vagy Kutuzovról, Moszkva égéséről vagy az austerlitzi csatáról esik szó. Ő k Lukács György műveiből a tartalomjegyzéket ismerik, Marxból a napisaj­ tóban megjelent idézeteket, Shakespeare élet­ műve számukra a Lamb-tesvérek gyermekded átköltött meséi, a Don Quijote ifjúságuk mese­ kivonata, a János vitéz iskolai kötelező olvas­ mány, Gulliver bábszínházélmény, Thomas Ma nn „polgári realista” , Gorkij „szocialista realista” , Mikszáth kritikai realista” , Móricz a magyar parasztság sorsának nagy ábrázolója, József A ttila a munkásosztály költője, Ady hi rnök új időknek új dalaival, Radnóti a fasizmus tragi­ kus sorsú áldozata, Juhász Ferenc Kossuth-díjas, Illyés Gyula élő klasszikus . . . Mindenkiről tudnak valami művelt apróságot. Mert amit olvastak, azt is rosszul olvasták. Csak a könnyen megjegeyzhetőre figyeltek, a felszínes mesére, a bármikor bárhol elmesélhe­ tő történetre, egy szereplő báli ruhájának szallag ja ira, vagy a forradalmár hős harcos szónok­ lataira, vagy egy virágoskert bájos leírására, idézhető félmondatokra, címekre, nevekre — a műveltség látszatkellékeire. Mert egyre többet olvasunk. És egyre felszí­ nesebben. Sokat olvasni — ma ez eszmény. Pedig elmélyülten kellene olvasni, töprengve, egy-egy mon­ datnál meg-megáIIva, visszalapozva, az olva­ sottakat tapaszta lá sainkkal összehasonlítva, egy­ bevetve, olvasás közben korábbi élményeinket is felidézve. A gyors-olvasás, a sokat-olvasás jelszavai he­ lyett a gondolkodva-olvasás gyakorlatát kellene megvalósítanunk. Hogy mint emberek többek le­ gyünk amikor összecsukjuk a könyvet, mint mi- Olvasónapló Sokféleképpen lehet hazudni. Műveltséget ha­ zudni például hallgatással szokás. Mert hatal­ mas az irodalo m, s napi gondjaink között ke­ vés idő ju t olvasásra, s mert az emberi élet kevés végigolvasni az elmúlt évezredek minden remekművét, hát gyakorta úgy teszünk, mintha olvastunk volna minden fontosnak itélt alkotást. Művelten hallgatni, egyetértő fejbólintással o l­ vasottságunkat bizonygatni — a félműveltek, a sznobok, az áltudósok, a rangjukkal tetszelgők, az ostobák, hiúak, az életnek mindig csak a felszínen kujtorgók, a napi sikereket remélők, a Horváth György 31 �előlit kézbevettük azt. Hogy ne csak megízlel­ jük, de megértsük a könyv lapjain rejtőzködő csodálatos világokat, hogy bár felejtsük az idő múltával a szereplő személyek nevét, ruháza­ tát, szavait, de egyéniségűnkben tovább élje­ nek tetteik, elszánásaik, akarásaik, vállalásaik; hogy egy-egy verssor akkor is ott muzsikáljon fülünkben, amikor nem műveltség-fitogtatóan idézni, de mindennap életünkben épp e ben­ nünket élő verssor szellemében cselekedni kell. Olvasni — ez önmagunk s a világ jobb meg­ ismerése. Ö nmagunk s a világ érdekében. * ,,Ha neked emberi a mértéktartás, az igény­ telenség, nekem emberi a magasra csavart láng Emberek vagyunk, s meghalunk mindenképpen. De jobb, ha az asszonyok hajsarló ja vágja el a torkom. Jobb, ha alvadó kokárdát üt számra a veszély, mintsem lepecsételt szájjal járjak. Mert lezárva megromlik bennem a szerelem, kő lesz a szeretet, értéktelen a bánat. Ebben az átme­ neti korban. Mondja Szindbád." Egy próza-vers törmeléke; még csak nem is a teljes költemény, Nagy László Szindbádjá nak e töredék so rai muzsikálnak bennem hónapok óta. Ment lezárva megromlik bennem a szere­ lem — mondja Szindbád, kő lesz a szeretet, ér­ téktelen a bánat. Szerelemből, szeretetből, bá­ natból szőtt emberség világít e sorokban, a mértéktartást, igénytelenséget életüknek vállalókkal szemben. Csodát kereső, hittel-teljes ember-kép ez, megalkuvások nélküli, veszélyekkel szembe­ nézni képes, az életet nagynak, szépnek remé­ lő, a halált is vállaló, mert emberek vagyunk, s meghalunk mindenképpen, de — s itt követke­ zik az a furcsa, földies, karcolóan földszagú kép, amely visszaránt, szívenüt, nem engedi, hogy könnyes sirámmá színtelenedjen a vers, hogy hétköznapi bánatainkra legyen könnyed ír; jobb, ha az asszonyok hajsarlója vágja el a torkom. Jobb, ha alvadó kokárdát üt számra a veszély. . . A hajsarló egyszerre idézi a búzafektető penge villanását, a valamikori hajfo­ natat, a kedves arcát koszorúzó ékességet, a megszerzett és elveszített szépség tündöklését, a lehetőséget, a reményt, a mindennapi munkát, a szerelmet. A kokárda a forradalmat sejdíti, az al vadó kokárda a levert forradalmat, de a „jobb, ha alvadó kokárdát üt szá mra a veszély” a levert forradalmat is vállaló forradalmiságot; a nem csupán a csillogást, a győztes diadalt, tetszetős-felszínes igazságot, de a megsar­ colt tisztaságot, a bukásban felfénylő igazságot is. * Eötvöst olvosok. Eötvös József Magyarország 1514-ben című ritkán olvasott regényét. Most új­ ra megjelennek a múlt századi nagy író alko­ tásai. A falu jegyzője. A XIX. század uralkodó eszméi, a tanulmányok, a politikai írások, ver­ sek, drámák. Aki akarja, akinek bátorsága van; felfedezheti magának az egyik legnagyobb pró­ zaírót. Mert nem könnyű olvasmány a Magyarország 1514-ben. Értékeit nem csillogóan kínálja, bir­ kózni kell a gondolatokkal s nem elandalogni a csevegő cselekmény szárnyalásán. A regény menetét meg-megakasztó eszmefuttatások böl­ cseletét nem elegendő átpillla ntani, de fontos, hagy mérlegeljünk, összehasonlítsunk, gondolat­ ban korunk Dózsái, Szále resi Abrusai, Lőrinc ba­ rátai után kutassunk, hogy a reformkorban a reformkoriak számára Dózsáról irt regény máhozszólá sát is megértsük. Engelsnek A német parasztháború című írá­ sából tudjuk; reménytelen volt a középkorban a feudális nemesség ellen kaszával - kapával tá­ madó paraszti lázadás, mert csak lázadás volt, ellenszegülés, elpusztítása minden rossznak, el­ nyomásnak — de lehetőséget új világok megte­ remtésére nem teremtett, s így szükségszerűen el kelle t t buknia. Münzer Tamásnak éppen úgy, mint Dózsa Györgynek. A politikában centralista Eötvös József aggodal omtól eltelten figyeli a radikal izólódó ma­ gyar szellemi életet, s regényéből Is kiolvasha­ tó: fél a forra d a lo m tó l; fél attól: az elnyomot­ tak, a hatalomtól kisemmizettek, az értelmes élettől elt i Ito ttak, az emberi lehetőségektől meg­ fosztottak roppant lázadása kiszámíthatatlan kö­ 32 vetkezményekkel járhat. De az ideológus Eöt­ vösnél, a gondolkodó Eötvösnél mélyebben, öszszetettebben látja az emberiséget, törvényeit a prózaíró Eötvös: ezért, hogy képes teljességé­ ben ábrázolni egy furcsán ellentmondásos tár­ sadalom minden furcsaságát, ezért, hogy az egyéni életek elbizonytalanodó körvonalait mu­ tatja fel, a megromlott korban a megromlott életűek résziigazságait, s a regény lapjain fel­ sejlik a humánus igazság: nem a forradalom­ tól, de a lázadástól félti az országot Eötvös József, mert érzi, hogy roppant indulatok fe­ szülnek szerte a hazában, érzi, hogy szellemi mozgalmak erjednek, de látja azt is: mindezek nem vezetnek, nem vezethetnek forradalomhoz, tényleges megújuláshoz, csak lázadáshoz, amely elbukik s elbuknak vele a legjobbak is. Csak­ hogy Eötvös nagy író s nem próbálja meg el­ kendőzni, könnyed fátylakkal leplezni az igaz­ ságot: tu d ja : eljöhet a pillanat, amikor a láza­ dás is naggyá tehet népet, mert ha megújulni nem képes is, de legalább igényét a megúju­ lásra felmutatja. S aztán bukását majd hősi­ esen viseli, mint Dózsa a tüzes trónt. * Miért is hát, hogy olvasunk? Könyveket tor­ nyozunk asztalunkra, ágyunk mellé, táskáinkba, kabátzsebünkbe gyűrünk finom irodalmat, vagy a felszín baját éneklő könnyed regényéket, ka­ cagtató bohóságot, izgalmas krimit, Háború és Tallózás Vita, de nem a vitáért Emlékszem, régen is voltak viták, de igazan vérre menőre a Déry Felelete fö­ lött folyón kívül nem nagyon. A viták al­ talában oly dolgok fölött folytak, ame­ lyek tulajdonképpen nem tartalmaztak ellentéteket, legfeljebb konstruáltak ilyet, hogy az agyonszajkózott téziseket ismét feleleveníthessék. S amikor már szaba­ don vitázhatott bárki és a témát is az élet adhatta, olykor még mindig odaér­ ződtek a kiagyaltság bélyegei és a föl­ kért hozzászólók. Hol volt még az a spon­ taneitás és hév, amely a Fekete Gyula könyve nyomán föltámadt népesedéspo­ litikai vitát jellemezte! Sipos Gyula a Népszabadságban már szinte pázmánypéteri hitvitázó hangot ütött meg. Nem állítom, hogy a viták szükséges velejá­ rója a túlfűtött hevesség, de (fokozata­ itól függetlenül) a szenvedély híján nem igazi vita a vita. S beszéljünk a máról! Úgy hiszem, nem mondok újat, még kevésbé valótlant az­ zal, hogy; napjainkban a vita nem a lát­ szatért, nem magáért a vitáért folyik, hiszen csaknem valamennyi témát (né­ pesedéspolitikai, tanyakérdés, költészet közérthetősége, stb.) az élet maga vetet­ te föl, s az illetékesek, benfentesek vi­ táját sokszor a társadalom minden ré­ tegének érdeklődése és nagyarányú részvétele kiséri. Hiszen vannak hetila­ pok, folyóiratok, amelyek nem győzik le­ küzdeni olvasóik véleménynyilvánító és közlési vágyát. (Mint többek között a Köznevelésben, ahol egyre több szót kér a kritikus és nem kritikus olvasó!) békét, Léda asszony zsoltárait, a könnyes tekin­ tetű Csokonai Vitéz Mihály mélabús költemé­ nyeit? Miiért is vesszük kézbe újra meg újra a már olvasott köteteket, miért ismételgetjük ma­ gunkban a már ismert verssorokat, miért va­ gyunk kiváncsiak a könyvek titkaira? És miért, hogy izgatottan csüggünk egy-egy új verssoron, megfejteni akarva a benne rejlő sokszólamú üzenetet? ....... tűzbe borul / a kocsma, hová belépek, aranycsizmás varjúkirály / ordít a kerítésen, ré­ szeg vagyok anyám, hazamenni/ n em tudok, csillagok térdei alatt vergődik az éjszaka...' Bari Károly új kötetéből valók e sorok. A ver­ gődő éjszakából kilábolni akaró ember indu­ lata suhint itt a kerítésen tetszelgő varjúkirály felé, nem az aranycsizmát irigyelve tőle, hanem másoknak fájdalm at okozó tetszelgését utálva. Fájdalomból tornyozva indulatot, menekülés­ től részegen kiáltva, hazakívánkozóan, meg­ nyugvást keresően zenélő sorok ezek, poétikai tankönyvbe illően azok, de Bari Károly rímtelen éneke a megkeseredéstő l visszarettenők éneke is, a varjúkirály felé indulattal suhintok éneke is, a házukról a rontást elkergetni akarók éne­ ke is . Hogy megpendüljön beletörődni kész lelkünk­ ben a ha rcias húr — ezért jó zengetni magunk­ ban e verssorokat. Hátha mi is elkergetjük egyszer saját életünk varjúkirályait! Nem állítom, hogy amiről vita, polémia folyik, az ma .mar mindenütt és minden­ kor elsőrendű közügy, de még, teszem azt, az Elet és Irodalom „Véleményünk szerint" rovatának is előrevivő szerepe van, pedig sokszor magával a visszás­ sággal polemizál, s nem egyszer a pe­ riféria perifériáján. A legélénkebb vitázó kedvet a Kritika mutatja, s ez bizonyos olvasóréteg kö­ rében rendkívül megnövelte iránta az ér­ deklődést. Egy szerkesztőségi vitacikk be­ vezetőjében olvashattuk: „Különöskép­ pen a szocialista kulturális élet igényli az alkotó vitát. Olyan világban élünk, amelyben még együtt élnek a burzsoá ideológia elemei a mi marxi-lenini el­ méletünkkel és gyakorlatunkkal. Olyan világban élünk amely naponta vet fel új és új problémákat, melyeknek marx­ ista megoldása el sem képzelhető ter­ mékeny vita nélkül, hiszen az igazi meg­ oldás lehet az idézgetés, a megfelleb­ bezhetetlen itéletmondás.” Hát a Kriti­ ka él is a kritika fegyverével, ha külö­ nösen a személyek közötti polémiát ked­ veli is, ami magában rejti a veszélyt, hogy a vita tematikája eltávolodik az ál­ talánostól a különleges, a kuriozitás fe­ lé. Szerencsére az eddigi viták ezt a ve­ szélyt jó hajókormányos módjára min­ dig megkerülték, bár Szkülla és Kharübdisz a közelben komorlott. Igazán „életszagú” kerekasztallá illetve vitafó­ rummá alakult Tamás István sorozata, amelyben munkások nyilatkoznak, vitáz­ nak a művelődésről. Néhány idézet hadd álljon itt a Szerszámgépipari Művek kő­ bányai, kilencszáz személyt foglalkozta­ tó gyárában lezajlott beszélgetésből: „Sokan tanulnak is, megbírkóznak a mű­ szakbeosztás nehézségeivel. Mert az nem kedvez a tanulásnak: a vállalat érthető­ en, elsősorban a konkrét produkciókra törekszik. S valami — talán egyfajta uj­ onnan elterjedt szemléletből való — �gyanú is körülveszi a továbbtanulókat: valóban csak az ismereteiket akarják gyarapítani, s nem magasabb beosztás­ ra törekszenek-e a megszerzendő oklevél­ lel? Nehezen hiszik el, hogy sok mun­ kás nem a beosztás miatt akar tanulni, hanem azért, hogy jobban el tudja lát­ ni a munkáját.” (Kőszegi Sándor eszter­ gályos). Egy másik szemelvény: „M egle­ het, hogy az oktatási hatóságokat ingerli a »harmadik tornaóra« problémá­ jának firtatása. Én is ideges volnék, ha elrendelnének a műhelyben olyasmit, aminek a végrehajtásához pillanatnyilag nincsenek meg a feltételek, s utána szemrehányások érnének.” (V. Nagy Ist­ ván horizontálesztergályos.) S egy meg­ hökkentő mondat Zsebényi Béla szere­ lő szájából: „M it bonyolítsam: úgy ve­ szem észre, hogy sokak szemében ma már nem »rang« munkásnak lenni.” A sokrétű viták őserdejében jól segít eligazodni a Látóhatár, körültekintő vá­ logatásaival. A lapok, folyóiratok olva­ sása, a Látóhatár szemelvényei egyaránt tisztán mutatják, mennyire az általános egy rendhagyó összeállítás a közművelőközművelődés kérdése, amelynek alaku­ lásával és jövő perspektivájával elmélyülten foglalkozott a Központi Bizottság idei, márciusi ülése is. Ugyancsak a Lá­ tóhatár márciusi számában jelent meg egy rendhagyó összeállítás a közműve­ lődés körül folyó vitáról. A bevezetőben olvashatjuk: „A viták, mint olvasmányok is izgalmasak, emellett állásfoglalásra és esetleges cselekvésre késztetnek." Végezetül kicsit vitázó hangulatban említsünk meg két, a Kritika márciusi számában megjelent írást. Az egyik G aál Gábor 1928-ból kiásott cikkéhez kapcsolódóan Rózsa Gyula képzőművé­ szeti, a másik Hajdú Ráfis G ábor iro­ dalmi telítettséggel foglalkozó írása. Mindkettőnek lényege, hogy „sok az esz­ kimó, kevés a fóka.” Magyarországon jelenleg mintegy ezer festőművészt tar­ tanak számon - írja Rózsa Gyula - és „az ezer festőből a fölöslegeseket úgy tartjuk el, hogy a valóban kiemelkedő tehetségektől vesszük el a pénzt, meg­ bízást, s osztjuk szét »demokratikusan« Epigonéknak.” Hajdú Ráfis hasonló helyzetre utal a szépirodalomban. Mind­ ketten hangsúlyozzák a kialakult hely­ zetben a kritikusok felelősségét. Sőt Hajdú Ráfis ezen is túlmegy. Ezt írja többek között: „Nemzedékem tagjai a hozzám korban, sokan hitben is közel álló fiatalok között egy sor, tehetségét, elhivatottságát már művekkel bizonyított akad. Emeljük ki őket az első könyvek, antológiák, legkülönbözőbb publikációs orgánumok közölte masszából. Érdemben méltató, érdekükben igazmondó, nyíltan bíráló tanulmányokkal. Folyamatos, rend­ szeres közlési lehetőséggel, anyagi tá­ mogatással, erkölcsi elismeréssel. De csak őket.!” Mindkét írásban érthető és elismerésre méltó az aggodalom, az esz­ tétikai jószándék, mégis elgondolkoztató, vajon mit szólna az efféle másokat ki­ záró protokoll-listákhoz — mondjuk — Osvát Ernő, vagy más, új tehetségek so­ rát fölfedező szerkesztő. Volt időszak, amikor Jakab Ödön állt az irodalmi protokoll-lista legelején. Vajon kinek isme­ rős már ez a név, kik ismerik alkotása­ it? Ificsapatok nélkül hogyan képzelhe­ tő el ütőképes, világszínvonalú nagy vá­ logatott? Úgy hisszük — főként irodal­ mi téren - jó játéklehetőséget biztosihatnak a kezdő tehetségeknek, orosz­ lánkörmüket nyújtogatóknak (ki tudja, lesz-e belőlük Petőfi vagy Móricz Zsigmond?) a napilapok, a megyeiek is, valamint a vidéki folyóiratok, amelyek talán túlontúl is a „nagy nevek” bűvö­ letében élnek. Pedig a csúcsra lanká­ kon és dombokon át vezet az út. Jól — ha úgy tetszik, korszerűen — meg­ írt regény Kertész Ákosé: s a kedvező fogadtatásnál ez sem volt mellékes szempont. A sok belső monológra épülő szerkezet egységének megteremtése pe­ dig egyenesen virtuóz teljesítmény. A témával és a mondanivalóval együtt a művészi kifejező eszközök is életközei­ ben maradtak. Sikerült megtalálnia a mű hangulatának megfelelő nyelvi— stiltiszti— kai megoldásokat. Mint ahogyan Makra Ferenc nem maga a munkásosztály, Ker­ tész Ákos sem a munkásosztályról írt re­ gényt, hanem egy értelmes, dolgozni és gondolkodni tudó és akaró emberről, aki — mellesleg: művészi színvonalon — mestere szakmájának. Ezt az embert avatta felszabadulás utáni irodalmunk egyik karakterisztikus, felejthetetlen hő­ L. Gy. sévé, s ezzel a munkástéma rangját emelve bizonyította — akinek kellett —, hogy nincsenek periférikus témák — leg­ feljebb ilyen írók. Még egyszer Ennyiben summázható a „M akra" kö­ rül kialakult általános értékítélet, ame­ -de nem utoljáralyet e sorok írója — ne ítéltessék ezért szerénytelennek — saját olvasmányélmé­ a Makráról nye alapján is igazoltnak vélt. Másodszor e mű dramatizált változa­ Kertész Ákos „M akra” című regénye ta keltett — közel sem ilyen egyértelmű első kiadásban 1971-ben jelent meg a - visszhangot. A József Attila Színház Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásá­ ösztönzésére és bemutatásában Makra ban. Az irodalomban „átlagszinten” jár­ Ferenc életútja a színpadon is megele­ tasak már a hatvanas évek eleji novel­ venedett, de — mint általában a regény­ lák, és elsősorban a „Sikátor” alapján ből lett drámák esetében szokásos: a jó joggal reméltek Kertész Ákostól — fő­ előadás ellenére vesztett szuggesztív ha­ ként, mint a munkássors krónikásától — tásból, művészi erejéből — idézhetjük további sikereket, a „M akra” azonban (személyes élmények híján) a lapvéle­ minden jogos várakozást is felülmúlt, s ményeket. Figyelmünk — ezúttal a Szolnoki Szig­ — noha e mű megítélésében sem teljes az egyetértés — végülis az irodalmi köz­ ligeti Színház salgótarjáni vendégjátéka vélemény — beleértve ebbe természete­ kapcsán - harmadízben fordult a „M ak­ sen a „nem szakember” olvasóknak az ra” felé. Egy jó regény kevésbé sikerült újbóli kiadások nyomán egyre szélesedő színpadi változatának a híre, s a mind­ táborát is — az 1957 utáni magyar pró­ két minősítésből táplálkozó várakozás za csúcsteljesítményei sorában tartja előzte tehát meg a szolnokiak szereplé­ számon a „M akrá” -t, a „Rozsdatemető” , sét, amely ezúttal — a mindig szíves ven­ a „Húsz óra” , a „Próféta voltál szívem” , déglátáson túl — ünnepi eseménnyé is „A látogató” és még néhány kötet tár­ bővült: a X. Nógrád megyei Pedagógiai saságában. Napok megnyitóján részt vett nevelők tiszteletére is bemutatta a társulat Ker­ Az igazságkeresés őszinte szenvedé­ lye: ez a legnagyobb érdeme Kertész tész Ákos drámáját. Előlegezzük a Szigli­ Ákos regényének. Mire (az eredendően geti Színház produkciójának értékelését, tucatmód élni akaró) Makra Ferenc var­ amikor úgy vélékedünk: helyes döntés gabetűket járt sorsa az idealizált élet­ volt a jubileumi program keretében e forma révébe jutott, rá kellett döbben­ drámát bemutatni, hiszen a megye pe­ nie: a legtöbb ellentmondás, konvenció, dagógus társadalmának képviseletében megalkuvás e rózsaszínű világot feszíti. megjelentek olyan művet s olyan előa­ A főhős vágyaiban megcélzott elképze­ dásban láttak, amelynek megszeretteté­ lések igazát sorsának alakulása igen­ se legalább annyira fontos művészetpo­ csak megkérdőjelezte és mert környeze­ litikai szempontból, mint a klasszikus te egyaránt vonzotta a langyos kénye­ drámák ismertetése. lem, a hazug harmónia és az értelmet A fővárosi bemutatót kísérő vélemé­ igenlő, a kockázatot vállaló - de egy­ nyek után kellemes meglepetés volt a szersmind meggondolatlan cselekedetek­ „M akrá"-t a József Attila Művelődési be torkolló — magatartás irányába, szün- Központ színpadán látni, és értékeit e telen vívódás, lankadatlan küzdelem lett műfajban is felfedezni. Ennek az a ma­ élete. Elbukott, de senkivel nem alku­ gyarázata, hogy a két előadás — túl dott meg. Balsorsában is hatalmas, azon, hogy az ősbemutatóval nem azo­ gyöngeségében is erős mardt, hiszen a nos társulatról van szó - alapanyagát te­ végső következményékkel őszintén szem­ kintve is különbözik egymástól. Kertész benézni csak a becsületes jelleműék, a Ákos ugyanis az ősbemutató tanulságai­ „tiszták” képesek. ból okulván némileg átdolgozta a szöveg- 33 �könyvet. Igy ír erről az előadás műsor­ füzetében: ,,Megpróbáltuk bátrabban vállalni azt, hogy ennék a darabnak az alapja regény. Azaz olyan hosszú folya­ mat, ami nem szűkíthető össze térben és időben a hagyományos dráma törvényei szerint, amelynek csak jellemző drámai csomópontjait lehet a színpadon élet­ re kelteni és felmutatni, és nem is min­ dig az eseményék valóságos sorrendjé­ ben, hanem olykor belső, logikai össze­ függéseik szerint. És megpróbáltuk vál­ lalni azt is, hogy a színház v é g ü lis -já ­ ték. Nem a valóság, hanem a jelzése, fikció. Vajon a pesti előadás nem a fen­ tiek szerint íródott? — kérdezhetné az ol­ vasó. Dehogynem. Pontosan a fenti alapelvek szerint. Csak egy kicsit bátor­ talanabbul ! ...' Ami viszont az előadást illeti: ismét érzékelhettük, hogy miért foglal el elő­ kelő helyet a vidéki színházak képzeletbeli sorrendjében a Szigligeti Színház. Babarczy László modernkedéstől mentes korszerű rendezése, a szerepről-szerepre kiteljesedő, az igéreteket talán leghamarébb beváltó Csomós Mari játéka, Iványi József megszokottan magas szín­ vonalú alakítása, a már csak vendég Baranyai Ibolya szerepéhez illő tempe­ ramentuma, szépsége, Székely László a mondanivalóhoz simuló s azt felerősítő színpadképe egyaránt részesei a siker­ nek. (Talán „csak" a címszereplő Piróth Gyula játékfelfogása vitatható valame­ lyest, ugyanis belső feszültségekkel teli, visszafogott, fegyelmezett alakításában Makra intellektusa, okos embersége ke­ véssé érvényesül.) Szívesen találkoztunk újra a „M akrá” val, s felfokozott kíváncsisággal várjuk a filmvásznon való megjelenését. Cs. B. A Pókháló filmen Szívesen foglalkoztunk folyóiratunk hasábjain is az utóbbi két esztendei könyvtermés egyik jogos szenzációjával, Galgóczi Erzsébet Pókháló című regényével, amely napjaink nagyon eleven problémáit, a korrupciót, a nepotizmust és az ezekkel rokon ujdondi szokásformákat, az elvtelen ajándékozgatást, a gátlástalan protekcionizmust tűzte tollhegyre. Ezek a csökevények időnként úgy fonják be az érintetlen, tiszta em­ bert, mint légyáldozatát a pókháló, hogy látszólag nincs menekvés, csakis a korlátlan kapituláció árán. Ilyen kritikus helyzetbe került a regényben Niklai Géza tsz-elnök is, aki nem volt hajlandó a megyei és járási elvtársakat az első le­ halászás „terméséből” megajándékozgatni, csak azért, hogy ezáltal más tsz-eket megelőző előjogokat élvezzenek, sőt tu­ domásul vette a vezetőség határozatát, amely Selyem Zsiga agronómust, aki a „tsz érdekében” kisérelt meg korrumpál­ ni, leváltotta tisztségéről és menesztette. Niklai Géza már teljesen belegabalyodott a hálóba: ellen­ őrök garmadáját zúdítják a tsz-re, az őt mentő bizonylatok eltűnnek, ellene hangolják a megtévesztett falut, és a gör­ csös szorításból csak úgy menekülhet (miután felesége is ott­ hagyja végül), hogy „a szekrény legfelső fiókjából kiveszi pisz­ tolyát, megnézi, megvan-e töltve, s a bőrlemberdzsek belső zsebébe rejti.” S íme a regény utolsó sorai: „Niklai megindul saját présháza felé. Zsugorodó, keskenyedő alakját végül magába nyeli a horgas. Nemsokára lőfegyver dörrenése hallatszik abból az irány­ ból. A dombtetőn őrködő suhancok azt hiszik, hogy a csősz adott jelt a lövöldözéshez — elsütik puskáikat, és szines ra­ kéták százai lobbannak a szüretelők fölött." A jószándékú, emberi lehetőségek szerint tiszta Niklai két­ szeresen elvész. Elvész először, amikor megalkuszik és vissza­ veszi Selyem Zsigát, vét az igazság és lelkiismerete ellen, s elvész másodszor is, mert nem tudja elviselni a hajsza és fő­ ként önmaga megalkuvása következményeit. A regényben tragikus a bukás, mint egy színpadi tragédiában, vagy egy klasszikus operában. A film ezzel szemben számos változtatást visz véghez, anél­ kül, hogy az alapproblémát megsértené. Niklai itt is jó, még jobb, mint a regényben, hiszen nem nős és így joggal udva­ rolhat a pedagógus Zsuzsának. Morális téren álhatatos és el van szánva arra, hogy a tsz-vezetőség törvényes határozatá­ ért az atyaúristennel szemben is kiáll. Amikor megkéri Decki Zsigát (a regényben Selyem Zsiga), hogy járjon el e terme­ lés rovására menő zaklatások ügyében Csegei elvtársnál, a járási vezetőnél, azt kizárólag a közösség érdekében teszi és nem igér rekompenzációt érte. Ámde a végkifejlet: Niklai és 34 igazsága nem győz, mert a korrupt agronómust a területi szövetség visszahelyezi állásába, sőt Decki a korábban tolvajlásért mellőzött Pigniczkiből is újból brigádvezetőt csinál; de el sem vész Niklai, mert a megyei pártbizottság végül is melléáll és Csegeit megrója, valamint az ügy rendezésére utasítja. Az igazság nem diadalmaskodott, az igazság nem bukott el. Ami a regényben egyértelmű volt — bár rendhagyó, mert a rosszban sántikálók, betyárbecsületből összefogók, asszony és érdekszálon összefonódók, a gonoszok diiadalmaskodtak az igazság felett és Niklai menthetetlenül elveszett —, az a filmben többértelműbbé, nem bonyolulttá, hanem zavarossá vált. S furcsa módon nem a regény tragikus befejezése a re­ ménytelenebb, hanem a filmé. A regény ugyanis Zsuppán, a helyettes lázongása által nyitvahagy még egy alternatívát: a kérlelhetetlen, megalkuvás nélküli harcot az igazságért. Az előzmények után, az elvtelen összefonódás láttán a harc na­ gyon reménytelennek látszik, de mégis más dolog harcban elbukni a „m affia” támadásával szemben, mint kompromiszszumot kötni a „m affiával” . A filmben elmarad a kompromisszum, de elmarad a győ­ zelem is. S ha az igazság nem győz, akkor a másik véglet di­ adalt ül. Ezen pedig semminemű deus ex machina vagy jelképrendszer nem változtat. A film ugyanis a befejezést egy allegorikus — ujonnan és kívülről bevitt — jelenetre bízza. Decki Zsiga ismét elindul egy teherautónyi halszállítmánnyal a város irányába, de a tsz dimbes-dombos határában Zsup­ pán, az elnökhelyettes elébe áll az autónak, az újabb gaz­ ságoknak. A teherautó a dombos úton fölborul, Decki is, Zsupán is úgy ül a kopott mezőn, mint a hordóból szárazra zuhant halak. És akkor jön a városból a „megistenült” Nik­ lai. Nem messzire a katasztrófa színhelyétől megállítja jár­ művét és csak néz, csak néz,, csak néz . . . Talán az elveszett igazságot keresi a messzi távolban. Mindezekből kitűnik, hogy a film szemmel láthatólag túl­ zott óvatossága, eltérései a regénytől a produkciónak hátrá­ nyára voltak, bár így is nagy dolog, hogy végre igazi prob­ lémákkal, hús-vér emberekkel találkoztunk a filmvásznon. A filmben több emlékezetes alakítással találkozunk, Madaras József, Koncz Gábor, Moór Mariann és különösképpen Hor­ váth Sándor nevét nem lehet említés nélkül hagyni, ámde maradandó remeket ezúttal Avar István alkot, aki mintegy ko­ ronát tesz eddigi filmszinészi alkotásaira. Érett, higgadt, mér­ téktartó és igaz ember. „Muszáj" érte aggódni, vele együtt érezni. Lakos G yörgy �Marosits István: Város Farkas Ádám: Bronzszobor négy elemből FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STÚDIÓJA S Z Á Z A D U N K című pályázatának bemutatója a József Attila Művelődési Központban 1974. VI. 24— VII. 7-ig Farsang Sándor: Tér �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8f14c83a6f0b4f11d815f6092e4b92fe.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9ae34f25fe2fc12c7725d276c23279c7.pdf 42df8f60b253fff310d23b2f55998704 PDF Text Text Szocialista brigádvezetők a m unkásm űvelődésről A m agánlakás-építés problémái Tudom ány és közm űvelődés a m úzeum okban A m unkáskórusokról A nógrádi Ipartelepítés múltjából M adách-életrajzi adalékok a Harsányi-hagyaték alapján Papp Lajos versei, Bába M ihály és Erdős István írása Antológiákról A szocializmus teljes felépítéséért tevékenykedő társa­ dalmunkban csakis új, szocialista nemzeti kultúra tölt­ heti be maradéktalanul sajátos funkcióját. Nélküle nem alakulhat ki és nem fejlődhet a társadalom marxista-le­ ninista ideológián alapuló tudata, a szocialista hazafiságot és internacionalizmust egyaránt magába foglaló új nemzeti öntudata. A szocialista nemzeti kultúra szerves részeként élnek és hatnak történelmünk haladó elemei, így a népi Kul­ túra hagyományai is. Politikai, művelődési és közműve­ lődési életünk időszerű kérdései - a szocialista nem­ zeti egység megteremtésének célja, a hazafias nevelés, a nacionalizmus elleni harc, a népművészeti hagyomá­ nyok beépülése a művészeti alkotómunkába, a helyi ha­ gyományok széleskörű és mozgalomszerű feltárása — természetszereűn, sőt szükségszerűen fordítja a figyel­ met a népi kultúra jelenségei felé. A nép kultúrájának vizsgálata és a kisérlet, annak beépítésére a nemzeti öntudatba, művészetbe a 18. szá­ zadban kezdődött. Az érdeklődés egy-egy tudományág tárgyköreként jelentkezett ugyan, de sokrétű összefüg­ gésben a meghatározott korok társadalmi kérdéseivel. Ugyanis a nép kultúrájával, művészetével való foglalko­ zás, feltárása és tudatosítása, felhasználása nem első- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sorban, mint tudományos tevékenység, hanem mint ide­ ológiai, politikai, művészeti törekvések szerves része ha­ tott és hathatott, a társadalomban, a nemzeti tudatban és művészetben, általában a közvéleményben. A történelmi fejlődés során a népi kultúra, a népi hagyomány fogalom- és tárgyköre bővült, változott: egy­ részt a paraszti osztály mellett a századfordulótól a mun­ kásosztály kulturája is az érdeklődés fényébe került, másrészt a szinte kizárólagosan népművészet-központú kutatások kiegészültek a népi életmód, szokások, a né­ pi társadalom elemzésével is. Megyénk jellegzetes — palóc — etnikai terület. Ez magyarázza, hogy a néprajzkutatók és nyelvészek a kez­ dettől fogva máig különös figyelmet fordítottak vizsgála­ tára. Az 1891-ben megalakított Nógrád megyei Múze­ umi Társulat, és a később megszervezett Palóc Múze­ um legalapvetőbb célkitűzése a palócság tárgyi és szel­ lemi népművészetének gyűjtése és feltárása volt. Máig sincs azonban összefoglaló mű Nógrád megye népi ha­ gyományairól, népművészetéről. A Munkásmozgalmi Mú­ zeum csak a legutóbbi években kezdte el az ipari mun­ kásság, de különösen a bányászság sajátos életkörül­ ményei között kialakult életmód, szokások, művelődési formák kutatását, feldolgozását. Közművelődési tevékenységünk fejlesztésének egyál­ talán nem elhanyagolható célkitűzése: gazdag és má­ ig élő, ható népi hagyományaink feltárása, a bennük rejlő politikai, esztétikai értékek széleskörű felhasználá­ sa. Népi hagyományaink ápolása váljék hát közművelő­ dési és oktatási gyakorlatunk szerves részévé, kapjon nagyobb szerepet az ismeretterjesztésben, az öntevé­ keny művészeti mozgalomban, a múzeumi, kiállítási programokban, a helyi és megyei társadalmi akciókban, az iskolákban végzett oktatási és órán kívüli tevékeny­ ségben. A korszerű művelődés elvei alapján, differen­ ciáltan kell meghatároznunk a hagyományos formájuk­ ban felújítható vagy felhasználható elemek körét, és a történeti jellegű, ismertetésre váró hagyományok téma­ köreit. Mire gondolt a ,,nép", amikor dalt költött, amikor szenvedélyes táncait kidobogta, csanakját, guzsaját fa­ ragta, s amikor természet-kérő játékait variálta, amikor „megadta a módját” a mindennapi eseményeknek? Ar­ ra biztosan nem, hogy nemcsak a maga örömére, hasz­ nára teszi mindezt, hanem a jövőnek is. A nép nagyon sokáig nem volt tudatos kultúrateremtő, hagyományai mégis a nemzeti kultúra máig ható részévé váltak. Nézzük, hallgatjuk a táncokat, a népdalokat, a la­ kodalmast, a szüreti játékot; megráznak a balladák tra­ gédiái, elgondolkodunk a nép régi életéről szóló hír­ adásokon, leírásokon. És szinte észre sem vesszük, hogy közben nemcsak élményben gyarapodunk, hanem érzé­ seink, gondolataink is formálódnak, mai emberségünk gazdagodik. Nap mint nap erősödik meggyőződésünk: a népi kultúra hagyományainak társadalomalakító sze­ repe is van. V IlI. évfolyam 4 . szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 5 6 7 9 11 12 Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről Sulyok László: Hűség a dalhoz, hűség a hagyományokhoz Sapszon Ferenc: Munkáskórusokról Molnár Pál: Tudomány, közművelődés, nevelés Kő-Szabó Imre: Házépítés Szinyei Béla: A magánlakás-építésről Prokai Gábor: „Nem romantikus idő volt” E.K.S. A faragó ember SZÉPIRODALOM 13 Bába Mihály: A osomag 13 Papp Lajos: Három arckép, Gépeiemről 15 Erdős István: A bikának el kell pusztulnia HAGYOMÁNY 17 Szvircsek Ferenc: A nógrádi ipartelepítés múltjából 18 Belitzky János: A szabadgondolkodás nógrádi és borsodi előfutárai 20 Leblan c Zsoltné: Madách-életrajzi adalékok a Harsányi-hagyaték alap­ ján KORKÉP 22 23 24 25 26 26 Olvasónapló 1974 (Szigethy Gábor) Fábián Gyöngyvér kiállításán (Mikó Sándor) Szép szó 1973 (Lakos György) Írószemmel 1973 (Szaláncay György) Körkép 74 (Dobass Gyula) Rivalda 72— 73 (Barna Tibor) * A címoldalon Antoni Fa lat festménye, a hátsó borítón grafikája Mészáros Géza PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓlRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐ LÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállala t. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest. V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215— 96162, pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 6 Ft. Előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 F t Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 5560 Nm NyV balassagarmati telepe 2000 db. Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK B aranyi János b rig á d v e z e tő , S íküveggyár, szocialista b rig á d Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről M á ju s első hetében a szocialista b rig á d ve ze tő k k lu b já b a n a m unkásm űvelődésről beszélgettek, v ita tko zta k a klu b ta g o k . Az é r­ dekeltek, a tervek, elképzelések m egvalósítói közül tö b b e n v á lla l­ koztak arra, hogy e lm o n d já k , ille tve le írjá k vélem ényüket. Közülük kettőnek a d u n k helyt szám unkban, s to v á b b ia k b a n is rendszeresen kö zö ljük a m ozgalom le g ta p a s z ta lta b b vezetőinek vélem ényét. G ecse Józsefné brig á d ve ze tő , M a ka re n ko szo c ilasta b rig á d S a lg ó ta rjá n Síküveggyár, Az egyre pa rá zsa b b beszélgetést, v itá t m egle p e tte n h a llg a tta m . M eglepetésem oka az volt, hogy a m űvelt e m b e r elem zésekor a hozzászólók túlnyom ó részben az iskolai végzettségnél k ö tö tte k ki. Szinte egyetlen és elsődleges té n yké n t szerepelt, hogy a m űvelt­ ség csak az iskolai végzettségől fü g g . K id e rü lt aztán nehezen, hogy nem á llo k egyedül e lle n vélem énnyel. Szerintem ugyanis a műveltség nem csupán „ m a g a s " iskolai végzettség, hanem a n n á l sokkal tö b b . Nem értek egyet azzal sem, hogy a m űveltségre csak születni le ­ het, azt m e g ta n u ln i nem. Igenis meg le h e t ta n u ln i, ille tve csak m e g ta n u ln i lehet. De nem m indegy, hogyan ta n u lju k meg. Term é­ szetesen egyik a la p ja az iskola, de még nem m inden. P o litika i szakm ai fe jle ttsé g , képzettség, m a rx is ta -le n in is ta vilá g n é z e t nélkül szerintem nincs m űvelt em ber. S okféle té m a kö rb e n kell a k tív n a k és s o k o ld a lú n a k lenni. V égül — de ez a le g fo n to s a b b — tu d n i kell a lk a lm a zko d n i a környezethez, a társakhoz, te h á t tu d n i kell „e m ­ berségesen” viselkedni. S ajnos igen sok péld a van az üzem ben és azon kívül is a rra , hogy v a la k in e k m egvan az isko lá ja , mégsem tu d k e llő k é p p e n b e ­ illeszkedni a közösségbe, m ert csak s a já t p á ly a fu tá s a é rd e kli, csak m a g á t ta rtja o ko sn a k: „v a la k in e k ", és tu d á s á t senkivel nem h a j­ la n d ó m egosztani, nem tu d em berségesen b á n n i e m b e rtá rsa iva l, b e o szto ttja iva l. Az ilyen p e d ig , b á rm ilyen „o k o s " is, nem m űvelt em ber. Egy b rig á d o n be lü l elég sokféle em b e r van. A m űvelődés sokféle a lk a lm a , fo rm á ja , lehetősége á ll rendelkezésre, s nehéz e ld ö n te n i: közösen hová m enjen, m it válasszon a b rig á d , hiszen az é rd e k lő ­ dési körök nem m in d ig egyeznek. Egy-egy színházi e lő a d á s ra szí­ vesen m együnk együtt, a k iá llítá s t, tá rla to t is szívesen m egnézzük. N ehezebb a helyzet a kom oly zenével. Túl sok lehetőség nincs rá, hogy megszeresse, aki még nem szereti. Itt m ár nehezebb a szer­ vezés. Az e lm ú lt években re n d e ze tt vá ro stö rté n e ti ve té lke d ő k igen hasznosak v o lta k : olyan g a zd a g ta rta lm ú e lő a d á so ko n , k iá llítá s o ­ kon vettünk részt, am elyek k u ltu rá lis , p o litik a i szem pontból sokat n yú jto tta k. Lelkesen is já r t a b rig á d , szinte e ggyéforrva g y ű jtö tte a p o n to ka t. És közben ta n u lt, fe jlő d ö tt. Az ilyen hasznos kezdem é­ nyezésekkel serkenteni lehetne a b rig á d o k a t a sokré tű b b , kom o­ lya b b m űvelődés felé. Tovább kellene g y a ra p íta n i ezeknek az a l­ ka lm a kn a k a számát. M e rt a k ib e n m egvan a szándék a ta n u lá s ­ ra, m űvelődésre - szívesen él ezekkel a lehetőségekkel. Kossuth Lajos Érzem, hogy va la m i tö rté n t velem és környezetem m el. M i is tö r­ té n t? ! Az tö rté n t, hogy a m agam és a kö rü lö tte m é lő társaim é le tkö rü lm é n ye i, g o n d o lk o d á s m ó d ja á ta la k u lta k . V á lla la tu n k fe jlő ­ désével a d o lg o zó k irá n t tá m a s z to tt követelm ények is változtak. A te c h n ik a gyors fe jlő d é s e s o k o ld a lú a n fe jle tt em b e re ket kíván, hogy még nagyo b b , m e g a la p o z o tta b b g a zd a sá g i sikereket érhes­ sünk el, hogy m in ő sé g ile g m e g fe le lő b b m unka k e rü ljö n ki a kezünk a ló l, am ivel h o z z á já ru lu n k v á lla la tu n k még n a g yo b b nyereségéhez. D e m o n d h a ju k -e azt, hogy a m unkásosztálynak, mely a vezető szerepet tö lti be tá rs a d a lm u n k b a n , m ár szakm ai k u ltú rá va l és m ű­ veltséggel rendelkező ta g ja i vagyunk? Nem. E cél eléréséért még nagyon sokat kell te n n ü n k. A S íkü ve g g yárban ugyan va n n a k h á ­ zila g re n d e ze tt k u ltu rá lis m egm ozdulások, p o litik a i oktatás, te rm e ­ lési tanácskozások, TIT e lő a d á so k, szakm ai to vábbképző ta n fo ly a ­ mok. M e g szo ko tt d o lo g a d o lg o zó k vezetésbe való bevonása is. De ez még kevés ahhoz, a m it a ma e m b e rétől e lvá r tá rsa d a lm u n k. M ég tö b b e t kell te n n ü n k ezen a téren, hogy a d o lg o z ó k a t úgy fo r­ m áljuk, úgy képezzük, hogy a követelm ényeknek m inden te k in te t­ ben e le g e t tu d ju n k te n n i. A S íküveggyár g a zd a s á g i és töm egszervezeti vezetői nagy e rő ­ feszítéseket tesznek a n n a k é rd e ké b e n , hogy a d o lg o zó k m űvelődé­ sét m a g a sa b b szintre em elhessék. F o lya m atban van a sp o rtte le p építése, tervezik új k u ltú rh á z építését, m ár negyedik éve szervezet­ ten fo ly ik az á lta lá n o s és középiskolai o kta tá s g yá ru n k k u ltú ro tth o n á b a n . Folyik a m a rx is ta -le n in is ta esti középiskolai továbbképzés, á lla n d ó a n b iz to s íto tt a szakm ai továbbképzés. A rá d ió , televízió, s a jtó és a színházi e lő a d á so k, k é p k iá llítá s o k, a n ké to k so ko ld a lú a n b iz to s ítjá k m inden em b e r szám ára a ku ltú ra m inél szélesebb körű m egism erését. G y á ru n k b a n a d o tt a lehetőség a szocialista b rig á d o k n a k arra, hogy éve n ké n t tö b b szö r is k irá n d u lh a s s a n a k. Ezeket a k irá n d u lá ­ sokat a szórakoztatás, kika p cso ló d á s m e lle tt helyes összekötni m ú­ zeumok, ké p tá ra k, g yá ra k lá to g a tá s á v a l, m ert az ilyen irányú ta ­ pasztalatszerzés a szocialista g o n d o lk o d á s t segíti elő. M i e d d ig is, de ezután is ilyen fo rm á b a n szervezzük k irá n d u lá s a in k a t. Vélem ényem szerint a szocialista b rig á d o k csak a kko r tesznek e le g e t ig a zá n hiva tá su kn a k, ha a tervek teljesítése, a g a zd a sá g i fe la d a to k m a ra d é k ta la n m egvalósítása m e lle tt az önm űvelésre is tesznek vá lla lá s t, ille tve v á lla lá s u k a t te lje s ítik is. Ü gy g ondolom , hogy - nem csak g yá ru n k b a n , hanem más v á lla la to k n á l is - még sokan nem rend e lke zn e k az a la p m ű v e lts é g e t a d ó nyolc osztályos á lta lá n o s isko la i végzettséggel. A S íküveggyár erre is nagy g o n d o t fo rd ít, b á r ezzel a n ya g ia k k a l já ró köte le ze ttsé g e t v á lla l m a g á ra : ugyanis a 3 na p ta n u lm á n yi szabadságon fe lü l 6 n a p ju ta lo m s z a b a d s á g o t ad, és am ennyiben a vizsgaeredm ény le g a lá b b „ jó " rendű, e bb e n az esetben p é n zju ­ ta lm a t is kap az a dolgozó, a k i az á lta lá n o s iskola valam elyik osztá lyá t elvégzi. M indössze 80 kötelező óra a la tt el le h e t az 5 .-6 . vagy a 7. ille tve 8. osztályt végezni. Helyes lenne, ha a b rig á d o k olyan s e g ítsé g e t a d n á n a k k o lle k tiv á ju k egy-egy ta g já n a k , hogy le ­ hetővé te n n é k szám ukra az a n ya g i veszteség n é lkü li to v á b b ta n u ­ lást. G yá ru n k b a n 600 fő nem re n d e lke zik a 8 á lta lá n o s iskolával, u g ya n a kko r 800 fő te vékenykedik a szocialista b rig á d m o z g a lo m ­ ban. Éppen ezért a szocialista b rig á d m o z g a lm a t fe l a k a rju k hasz­ n á ln i a rra is, hogy ta g ja i a k u ltu rá lis v á lla lá s k o r a 8 á lta lá n o s is­ kolával nem rendelkezők szám ának csökkentésére is té rje n e k ki. Sajnos, a vid é krő l b e já ró d o lg o zó k körében ta p a s z ta lh a tó , hogy még az a n ya g i e lő re lé p é s t je le n tő szakm ai továbbképzésben sem szívesen vesznek részt. De ritk á n le h e t velük ta lá lk o z n i m űsoros rendezvény és film e lő a d á s o k a lk a lm á v a l is ; az üzem ben, sőt la k ó ­ helyükön sem vesznek részt ilyen je lle g ű önm űvelésben, h o lo tt nagy részük szocialista b rig á d b a n do lg o zik. O lya n ta p a s z ta la t is van, hogy a középszintű vezető nem teszi lehetővé a to v á b b ta n u ló d o l- 3 �m űvészeti és iro d a lm i é le t képviselőivel. E ga zd a g p ro g ra m o k le ­ hető sé g e t n y ú jta n a k p o litik a i, id e o ló g ia i, erkölcsi, g a zd a sá g i és egyéb m egism erésre. M in d e ze k p e d ig a b rigádvezetők lá tó kö ré t növelik. Ezáltal képesek lesznek a rra , hogy b rig á d ja ik b a n so ko ld a ­ lú szószólókká v á lja n a k . S zám unkra a m űvelődés lehetőségei te h á t a d o tta k. M in d a n n y i­ unk érdeke, hogy fe lis m e rjü k : a te lje s em berség nem csak a n y a ­ g ia k o n m úlik. gozónak a fo g la lko zá so ko n v a ló részvéteit, d e u g y a n a k k o r egyes vezetők m aguk sem rendelkeznek a szükséges isko la i végzettség­ gel, a m it jo g o sa n fe l is kell róni n e k ik . . . És a m űvelődés te k in te ­ tében is volna m it te n n iü k . Ü dvözölni lehet a József A ttila M űvelődési K özpontban lé tre h o ­ zott SZO CIALISTA BRIGADVEZETÖK KLUBJA szervezőit, m ert ez­ zel le h e tő sé g e t a d ta k a brig á d ve ze tő kn e k, hogy kicserélhessék ta ­ p a szta la ta ika t, u g ya n a kk o r ta lá lk o z h a tn a k a p o litik a i, g a zd a sá g i, Hűség a dalhoz, hűség a hagyományokhoz Felejthetetlen 5 0 év A karnagy a kis em elvényen ül, szem­ ben az énekesekkel. Előénekel a szólam ok­ nak. Ú j d a lt ta n u l a kó ru s: „S zá n t a b a ­ bám, csireg-csörög, se j-h a j, a já ro m . . . ” A szemek a karnagyra figye ln e k. A terem ben csend feszül. A h a n g o t kell „ e lk a p n i” , em ­ lékezetbe vésni a d a lla m o t. S zólam onként p ró b á lko zn a k az énekléssel. Nem sikerül. Ism étlés következik m in d a d d ig , a m íg m in ­ d e n fé le szem pontból e lfo g a d h a tó nem lesz a pro d u kció . * A 37 ta g ú BÁNYÁSZ FÉRFIKAR id é n m á­ ju s b a n ü n n e p e lte fe n n á llá s á n a k 50-ik év­ fo rd u ló já t. H azai és k ü lfö ld i fe llé p é se k so­ kasága, d a lo s ta lá lk o z ó k fe le jth e te tle n é l­ ményei és közönségsikerei je lz ik az e l­ m ú lt fél évszázadot. De nem m a ra d t el — m ert nem m a ra d h a to tt - a h iva ta lo s e lis­ merés sem. A kórust a m u n k á s d ik ta tú ra h a ­ g y om ányainak m egőrzésében k ife jte tt je ­ lentős tevékenységéért 1956-ban a „S zo ci­ a lista k u ltú rá é rt” kitü n te té sb e n részesítet­ ték. Később két ízben m e g ka p tá k a „K iv á ­ ló Együttes” m egtisztelő cím et, az u tó b b i esztendő m inősítő versenyein p e d ig ug ya n ­ csak két a lka lo m m a l az a kko ri le g m a g a ­ sa bb művészi elism erésnek szám ító a m a tő r művészeti kitüntetést, az „A ranykoszorú d ip lo m á va l” -t szerezték meg. Az e lte lt 50 év ú tja a zo n b a n csak látszó­ lag ilyen tö re tle n ívű, e lle n tm o n d á s o k tó l mentes. A valóság sokkal össze te tte b b ; nem csak az öröm öket, hanem a harco ka t, a keserveket és a szom orúságokat is m a­ g á b a n őrzi. A zo ka t a h a tó s á g o k tó l elszen­ ve d ett zakla tá so ka t, fiz ik a i és lelki m e g p ró ­ b á lta tá so ka t, am elyek fe le tt m in d ig d ia ­ d a lm a sko d o tt az é n e ke t kedvelő, d a lo ló m unkások egységes a ka ra ta . A fe lsza b a d u lá s e lő tt a m u n ká sd a lkö r ta g ja i nem egy esetben csak nagy nehéz­ ségek á rá n , a h a tó sá g o k kijátszásával ta ­ lá lk o zh a tta k. Az e lle n fo rra d a lm i rendszer re n d fe n n ta rtó i árg u s szemmel fig y e lté k m in­ den lé p é sü ke t: tu d tá k , hogy a kórus és hozzá h asonló öntevékeny művészeti cso­ p o rto k nem csak a művészet igaz á p o ló i, a m u n ká sd a lku ltú ra és a m u n ká sh a g yo m á ­ nyok őrzői, hanem a p o litik a i m unka olyan színterei is, am elyek le g á lis a lk a lm a k a t te ­ rem tenek a g o n d o la to k szabad, e lle n ő riz ­ h e tetlen és töm eges cseréjére. Ez pe d ig nem vo lt kedvére a k o ra b e li h a ta lo m n a k . M e rt m iről beszélgethet két (h á t még tö b b ) m unkás — sok egyéb más m e lle tt — , ha 4 nem a rró l, hogy a m egélhetési g o n d o k m i­ lyen súlyosan nehezednek a csa lá d ra , m i­ lyen nyom orúságos é le tkö rü lm é n ye k között élnek, m ennyire kis z o lg á lta to tta k . Z e n ta i A n ta l 1925-től é n e kel a kórusban. Ő a le g ré g ib b ta g ja ; az a la p ító k közül m ár senki sem él. A kor a lig látszik ra jta . Friss még ma is, Litkéről busszal já r be T a rjá n b a é n e ke ln i. A régi id ő kre így em ­ lékszik: - A h a tó sá g o k a mi p ró b á in k a t, fe llé p é ­ seinket nem szívesen engedélyezték. Csak a k a to liku s kö rö ke t meg a jo b b o ld a li C só­ ka -fé le ip a ro s d a lk ö ré t. D e tu d ja , m ilyen az e m b e r; ha tilta n a k va la m it, csak azért is c s in á lja . M in k e t tilto tta k , nem szívleltek, h á t a zé rt is é n e ke ltü n k. A m ik o r a m unkáso tth o n b a n p ró b á ltu n k , sokszor a fe le sé ­ gem á llt őrt, jelezte, ha jö tte k a cse n d ő ­ rök vagy a sp iclik. A kko r b e le ke zd tü n k va­ lam ilyen irre d e n ta n ó tá b a . M ik o r a ztá n k i­ tis z tu lt a levegő, o tt fo ly ta ttu k az éneklést, a h o l a b b a h a g y tu k , m u nkásm ozgalm i d a ­ lokkal. - N éha a zé rt „ le fü le lte k ” ben n ü n ke t. P éldául, a m ik o r P á lfa lvá ra m entünk é n e k e l­ ni. A csendőrségnek fe ltű n t a sok piros szegfűs fé rfi, a v irá g o t leszedették a g o m b ­ lyukakból. Később, 1928-ban p e d ig az egész é n e kka rt bíróság elé á llíto ttá k , és m in d n y á ­ ju n k ra 1 h ó n a p i fe lfü g g e s z te tt b ö rtö n b ü n ­ tetést és ezer korona pé n zb i rsá g o t szabtak ki. A zt m o n d tá k — am i ig a z is v o lt — , azért, m ert a la p s z a b á ly nélkül m űködünk. A „c s ó ­ kások” á ru lta k el ben n ü n ke t. A m u n ká sd a lo so ka t a zo n b a n nem tu d tá k e lria s z ta n i az é n e klé stő l. 1930-tól m ár re n d ­ szeresen szerepeltek a nagy országos m unk á sd a lo s-ta lá lko zó ko n , tö b b e k között G y ő r­ ben, M iskolcon, Pécsett, Békéscsabán. A n yílt p o litik a i k iá llá s t je le n te tté k ezek az o lyko r d e m o n s trá c ió szám ba m enő m űvé­ szeti fesztiválok. Az e rő t és a k ita rtá s t nem egyszerűen csak a d a l szeretete a d ta , le g a lá b b a n n y ira a közös m unkássors, a p o litik a i és a tá rs a ­ d a lm i célok azonossága. A közösség biz­ to n sá g á t, m e g va ló síta n d ó c é lt és b á to rs á ­ g o t a d o tt, m egsokszorozta az egyes em ber ere jé t. V o lta k olyan esztendők, a m ik o r a kórus a h a tó s á g i ellenőrzés és tiltá s e lle ­ nére 90 ta g o t szám lált. * A fe ls z a b a d u lá s új fe je z e te t n y ito tt a Bányász F é rfika r tö rté n e té b e n is. Az ország n yu g a ti fe lé b e n még heves h a rco k d ú lta k , a m ik o r a fe ls z a b a d íto tt S a lg ó ta rjá n b a n egy a m biciózus fia ta le m b e r, M a ró ti G yula, aki 1973 végéig vo lt karnagya az együttesnek, m egbízást k a p o tt a kórus szervezésére. A m u n ká sd a lkö r m egváltozott tö rté n e lm i és tá rs a d a lm i körülm ények között fo ly ta tta m u n k á já t. O tt voltak a m e g in d u ló ú jjá é p í­ téseknél, az üzem ekben, az é le n já ró tszeknél, m in d e n ü tt, ah o l d a la ik k a l lelkesíteni k e lle tt és tu d ta k . A választási ha rco kb a n a M a g y a r K om m unista Párt m e lle tt vettek részt. S ajátos a g itá c ió s eszközük az ének volt. — A k k o rib a n komoly, sorsdöntő p o litik a i, h a ta lm i ha rco k fo ly ta k az országban - me­ sélik tö b b e n is, egym ástól csippentve el a szót. — Bizony vo lt olyan hely, a h o l az egy­ ház és a reakció á lta l fe ltü z e lt suhancok m e g d o b á ltá k a kocsinkat. De ezek az in ­ cidensek cse p p e t sem zavartak bennünket, sőt o la ja t a d ta k a tűzre. Legközelebb még e lszá n ta b b a n , még szenvedélyesebben én e ­ keltük a m u n ká sin d u ló ka t, á lltu n k ki a kom ­ m unista p á rt p ro g ra m ja m ellett. — V é le tle n ü l lettem a kórus ta g ja - em ­ lékezik az érces han g ú P utnok János, a S a lg ó ta rjá n i K ohászati Ü zemek szerszámla ka to sa . - Az a cé lg yá rb a n egy m űhelyben d o lg o zta m G ulyis Sanyi bácsival, m in t ta ­ nuló. Egyszer Sanyi bácsi szerszám ot kért tőlem , közben m egem lítette, nem volna-e kedvem é n e ke ln i. Én még soha nem é n e ­ keltem é n e kka rb a n , de ig e n t m ondtam . Ő szin té n szólva, féltem egy kicsit, úgyhogy csak két hét m úlva m entem el. A ztán o tt is ra g a d ta m . M a is így van ez. A k it m e g é rin t a zen­ gő, szálló ének varázsa, az nem tu d le ­ m o n d a n i az éneklésről, nem tu d s z a b a d u l­ ni tőle. - Közel lakom a kultúrházhoz, sokszor itt bám észkodtam a ház körül és h a llg a tta m a d a lo s o k a t — m on d ja Jä g e r S ándor, 19 éves bányai ács. — M egtetszett, a m it csi­ n á lta k, je le n tke ztem a k a rn a g yn á l és kér­ tem a felvételem et. — Nekem b a rá ta im , m unkatársaim é n e ke l­ nek a kórusban — szól Fancsik G yula, a Z IM fia ta l gáztűzhely-szerelője. — Ő k m o n d ­ ták, jö jje k el. T udták, jó hangom van, meg am úgy is ke lle n ek a fia ta lo k a kórusba. M a vagyok itt először, de nagyon jó l é r­ zem m a g a m a t az em berek között. A zt h i­ szem, m in d ig eljövök. �M i ta rtja össze a kórust? Ki m ié rt á ld o z fe l önként, sőt szívesen szabad id e jé b ő l hetente kétszer két ó rá t, nem szám ítva a fellépéseket, az ezzel já r ó utazást? - A kórusban m agam is szórakozom — v a llja Pavlik Pál, aki 1951 óta énekel a d a l­ körben. - A d a lta n u lá s , az éneklés k ik a p ­ csolja az e m b e rt m in d e n n a p i m u n k á já b ó l, és igazi fe lsza b a d u lá st, ö rö m e t je le n t. Ig a ­ zán jó l a dalosok között érzem m agam at. Erőszakkal sem lehetne o tth o n fo g n i. H e t­ venegyben hosszabb id e ig beteg voltam , aztán a m iko r kicsit ja v u lt az á lla p o to m , le ­ vezettettem m a g a m a t a feleségem m el a dalosokhoz, m ert m ár nem b írta m n élkülük. - Nem sajnálom id ő m e t az énekléstől veszi á t a szót Jä g e r S ándor. - M unka után jó l esik a pihenés, a m it szám om ra az éneklés je le n t. A be a t-te l szemben ez e g é ­ szen m ásfajta szórakozás. A b eat nekem egyszerű id ő tö lté s csupán, a kórusm unka viszont á lla n d ó ta n u lá s, m űvelődés, az é l­ mények h ih e te tle n ü l bő fo rrá sa . - Életem évtizedek óta n ó d o tt egybe — m ondja Nem bántam meg az itt kat a tá ja k a t, ah o l évek kü lfö ld ö n , já rtu n k , ta lá n volna az é n e kka r nélkül. a kóruséval fo ­ Putnok János. — tö ltö tt id ő t. A zo­ során itth o n és sohasem lá tta m G ulyis S ándor, acé lg yá ri n y u g d íja s a kó­ rus le g id ő se b b ta g ja . H e tve n h é t éves, de még ma is szorgalm asan já r a p ró b á kra, szereplésekre: - Nem dohányoztam , nem voltam k á r­ tyás életem ben soha, é n e ke ln i szerettem, g yerekkorom tól fogva. Az ének v o lt a m in­ denem . * A fia ta lítá s csaknem va lam ennyi a m a tő r é n e kka r le g fő b b p ro b lé m á ja , g o n d ja . A Bányász F érfikar á tla g -é le tk o ra is m agas: ötven-ötvenkét év. N incs u tá n p ó tlá s — is­ m étlik, hol száraz tényként, hol kétségbe esve, országszerte a karnagyok, népm űve­ lők. M i le h e t ennek az oka? Idézzünk né­ hány vélem ényt! Putnok János, 1945-ös é n e kka ri ta g : — A fia ta lo k csak a b e a t-n e k é ln e k. Jó, nem bánom , legyen az is, d e nem á rta n a , ha m ellette ism ernék és é rte n é k a kórusm űvé­ szet szépségeit is. B alogh Emil, a m ű kö d te tő szerv, a Bá­ nyász M űvelődési H áz ig a z g a tó ja : — Ré­ gen a gyerekekbe m ár az isko lá b a n b e o l­ to ttá k az éneklési vágyat, iskolai ünnepély el sem m ú lh a to tt é n e kka ri szereplés nélkül. Ke rdi Ferenc, helyettes k a rn a g y : — Sze­ rintem az iskolai o k ta tá s b a n is h iba lehet. A fia ta lo k , nem tudom , m iért, valószínűleg m ár itt ka p n a k csöm ört a közös énekléstől. Később aztán szinte természetes, hogy tu ­ dom ásul sem a k a rjá k venni a kórusm uzsi­ kát. Pavlik Pál, a kórus titk á ra : — A m ai fi­ a ta lo k a m űvészetnek ezt az á g á t nem sze­ retik. Nem á ld o zzá k rá a szabad id e jü ke t. Pedig szép élm ényt je le n t az éneklés. N agy Ild ik ó 18 éves, é re ttsé g ize tt kívü l­ á lló : - Iskolás korom ban énekkaros v o l­ tam . A k k o r szerettem : jó v o lt a tá rsa sá g és sok új d a lt ta n u ltu n k , rendszeresen fe l­ lé p tü n k az iskolai ünnepélyeken. De most m ár nem já rn é k é n e kka rb a , m ert nagy le ­ k ö tö ttsé g e t je le n t. Sok m ásra, p é ld á u l könyvolvasásra, a m it jo b b a n szeretek, nem ju t ­ na időm . V irá g László karnagy, zeneiskolai ig a z ­ g a tó : — R égebben a k u ltu rá lis lehetőségek száma jó v a l szerényebb vo lt a m o sta n in á l. Az em berek a kórusokban m űvelődhettek, szórakozhattak és p o litiz á lh a tta k is. Az ö n ­ tevékeny művészeti cso p o rto k közül az én e k­ kar vo lt m in d e n ki szám ára a legkö n n ye b b e n e lérhető, hiszen sem m iféle — még zenei — e lő ké p ze ttsé g e t sem kívánt, csak jó fü l és han g k e lle tt hozzá. M a szám talan k u ltu rá ­ lis lehetőség között vá la s z th a tn a k a fia ta ­ lok. Természetesnek ta rto m , hogy megosz­ lik az é rd e k lő d é s ü k . N e kü n k azt, hogy a kórusm ű vészet csaknem teljesen kiesik b e ­ lőle, m in t tényt, tu d o m á su l kell vennünk, de u g ya n a kko r nem m o n d h a tu n k le a fia ta lo k m egnyeréséről. C sak a személyes m eggyő­ zés, a beszélgetések eredm ényezhetnek v á l­ tozást. A fia ta lítá s , a frissítés különösen most, az o k tó b e rre tervezett n a g y -b rita n n ia i szereplésünk e lő tt férne ránk. A vélem ények m egerősítettek elké p ze lé ­ s e in kb e n : a fia ta lo k k a l m ár az iskolában, az o tta n i é n e k k a ro kb a n kell m egism ertetni és m egszerettetni a kórusm uzsikát. A kórus­ u tá n p ó tlá s , a folyam atosság csak így biz­ to s íth a tó . Bizonyára nem á rta n a a kórusok m e lle tti n a g y o b b p ro p a g a n d a sem : hadd ism erjék meg m inél tö b b e n m uzsikájukat, s ike re ike t! A n a g ym ú ltú s a lg ó ta rjá n i Bányász F érfi­ kar e lő tt kom oly fe la d a to k á lln a k . Ezek: a m u n ká sd a lh a g yo m ányok őrzése és á p o lá sa , m inél tö b b m a d rig á l és n é p d a lfe ld o lg o z á s m e g ta n u lá sa , a kórus h a n g szín g a zd a g sá ­ g á n a k bővítése, az egyes zenei korszakok szerzőinek és zenéjének m egism erése, a ze­ nei lá tó k ö r szélesítése, s végül a fia ta lítá s m egvalósítása. Bízunk a b b a n , hogy a k itű ­ zö tt fe la d a to k a t te lje s íte n i tu d já k , és két év múlva, az ú ja b b országos m inősítő ver­ senyen a le g m a g a sa b b fokozatot, a feszti­ vál d íja t nyert együttesek között üdvözöl­ h e tjü k a ta rjá n i bányász d alosokat. * A ka rn a g y a kis em elvényen ül, szemben az énekessel. A szemek rá fig ye ln e k. K ar­ já n a k egyetlen m ozd u la tá ra fe lcse n d ü l az é n e k: ,,Én ültettem a c é d r u s f á t . . . ” A két órás p róba vé gefelé já ru n k . Az énekesek fá ra d n i látszanak. Fegyelm ezettségük azon­ ban legyűri a fá ra d ts á g o t. L a n k a d a tla n le l­ kesedéssel p ró b á ln a k tovább. Titkon ta lá n m ár m ost a rra a p illa n a tra g o n d o ln a k , a m ik o r re fle kto ro k fo rró fényeiben fe je t le ­ hajtva e d a l végén m egköszönik a zúgó ta p so ka t. S u ly o k L á s z ló Munkáskórusokról Az 5 0 éves Salgótarjáni Bányász Férfikórus jubileuma alkalmából Ez év májusában került sor Salgótarjánban néhány meghívott énekkar és a megye munkás­ kórusainak VI. Országos Minősítő Hangverse­ nyére. A Szakszervezetek Nógrád megyei Taná­ csa, a József Attila Megyei Művelődési Köz­ pont, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a KÓTA Megyei Szervezete vállalta e jelentős találkozó megrendezését. Ennek keretében ünne­ pelte fennállásának 50 éves évfordulóját a me­ gye egyik legrégibb öntevékeny művészeti cso­ portja, a Salgótarjáni Bányász Férfikórus. A salgótarjáni Vigadóban 1924-ben megala­ kult bányász énekkarnak a felszabadulás előtti években sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy egyáltalán fennmaradhasson. A kórusta­ gok - bányászok és ipari munkások - legjobj ai tudták, hogy nem könnyű feladatra vállal­ koztak. Néhány évvel a Tanácsköztársaság bu­ kása után a féktelen terror és elnyomás ellen a dolgozók különféle szervezetekbe tömörültek, és így próbáltak harcolni a fennálló rend em­ bertelenségei, üldözései ellen. Ilyen szervezet volt az akkor megalakult Bányászkórus is, mely az első perctől kezdve vállalta a politikai har­ cot is. Bátor kiállást kívánt ugyanis a különbö­ ző összejöveteleken énekelt forradalmi dalok, a szebb, a boldogabb jövőt hirdető munkásdalok, a cenzura megtévesztésére fedőnevekkel álcá­ zott, gyújtó hatású dalok előadása. S ha a megannyi megpróbáltatás, lemondás, a növek­ vő kizsákmányolás meg is keserítette a kórus éle­ tét, megtörni soha nem tudta. A II. világhábo­ rúban szétzilált kórus hamarosan talpraállt: még szinte dörögtek az ágyuk, amikor újra megkez­ dődött a Férfikar szervezése. A felszabadulás után az énekkar egyre job­ ban megerősödött, és a sorozatos sikerek után az elismerés sem maradt el: 1956-ban megkap­ ta a „Szocialista kulturáért" kitüntetést, majd 1970-ben és 1972-ben a „Kiváló együttes” cí­ met. Az országos minősítések lépcsősítsék is fokról-fokra előre haladt: 1964-ben még „Ezüstkoszorút” kapott, de 1972-ben már az „Arany­ koszorú diplomával” fokozatot érte el. És most, az 50 éves évfordulón kellett megvédenie e ma­ gas fokozatot. Sikerült. Virág László karnagy - ez évben vette át a vezetést Maróti Gyulától, aki közel 30 évig ve­ zette kitünően az énekkart — nagyszerűen felké­ szítette kórusát. Az idősebb és fiatalabb éneke­ sek szerencsés keveredéséből jó hanganyagú szép hangzású férfikart sikerült összekovácsolnia akik odaadóan, nagy lelkesedéssel követték in­ téseit. Műsorukból különösen ki kell emelni Pászti: „Éhségdal” -ának, a szöveg érzelmi hullámzá­ sát jól követő, kifejező előadását. 5 �Ez ünnepélyes alkalomból gratulálunk a ju b i­ láns énekkarnak az elmúlt időszak nagyszerű eredményeihez és kívánjuk, hogy találjanak sok­ sok örömet továbbra is a kóruséneklésben, s le­ gyenek a jövőben is megbízható, lelkes tagjai az öntevékeny kórusok nagy családjának. * A háromnapos munkásdalos ünnep sok más szép produkcióval ajándékozott meg bennünket. Az Ózdi Farkaslyuk Radnóti Miklós Művelődési Ház Vegyeskara (karnagy: Vámos József) műso­ rából a „Salgótarjáni vöröskatonák dala" előa­ dása emelhető ki. Minősítésük: „Ezüstkoszorú” . A Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara (Pécs) Ivániska Mátyás vezetésével az „Orm án­ sági népdalok" zeneileg kimunkált előadásával tűnt ki. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával". Az Olajipari Művelődési Ház Erkel Ferenc Kó­ rusa (Nagykanizsa, karnagy: Russay Olivérné) Kocsár: „Suhanj szerelem - Szerenád” tételé­ nek stílusos megszólaltatásával ért el szép si­ kert. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával". Az Ózdi Népművelési Intézmények Vegyeskara Korényi Lajos vezényletével Karai: „Barikádra" cí­ mű forardalmi kórusművét énekelte a legjobban Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával." A Ba­ lassagyarmati Kisipari Szövetkezetek Vegyeskara (karnagy: Ember Csaba) ízlésesen szólaltatott meg néhány tételt Monteverdi: „Scherzi Musicali" ciklusából. Minősítése „Ezüstkoszorú diplomával.” A Jászberényi Hűtőgépgyár M adrigál Kórusának (karnagy: Rohonczy Andrea) változatos műsorá­ ból a madrigálok stilusos előadását emeljük ki. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával.” A Főváro­ si Autótaxi V állalat Kórusa (karnagy: Puster Já­ nos) Juhász: Kavarog a forradalom című kó­ rusművének jó előadásával szerzett maradandó élményt. Minősítése: „Aranykoszorú". A Salgó­ tarjáni Pedagógus Kórus (Karnagy: Virág Lász­ ló) igényes műsorral szerepelt. Különösen k itünt Udvardy: „Bájoló” -jának finomsága, és Szokolay: „M iniatűr kantátájá''- nak áradó hangzása: Minősítése: „Aranykoszorú” . A Komlói Művelő­ dési Házak Igazgatósága Vegyeskara (karnagy: Tóth Ferenc) nagyszerűen helytállt. Nehéz, igé­ nyes műsorukat stílusosan, muzikálisan adták elő. Kodály: „Székely keservesének” drámai, be­ lülről fakadó előadása emlékezetes marad. M i­ nősítése: „Fesztivál kórus” . Az eddig felsorolt kórusok minősítésüket az „Általános kategóriában" szerezték. A Munkásőrség Központi Férfikara Révész László és Tóth Béla vezényletével ezúttal is ki­ Tudomány, közművelődés, nevelés Olyan önálló tudományos bázisokkal nem vagy csak szűkösen ren­ delkező megyében, mint a miénk, a meglevő műhelyek szerepe és fele­ lőssége kétszeres. Ö nálló kutatás és országos eredmények közvetítése tehát tudományos munkánk — azonban csak egy részét jelenti sokfunkci­ ójú intézményünknek. Vállalnunk kellett, s a gyakorlat sok példájával iga­ zolható módon vállaltuk i s a részvételt a közművelődés sokirányú tevé­ kenységében. Alapvető feladatunknak azonban azt tartjuk, hogy az élet­ re kelt múlt tárgyi emlékeivel dokumentumaival közösséget összefűző tu­ datot, hazafias érzelmeket és szemléletet formáljunk. Törekvések, események ismertetéséről kell szólni, - egy műhely útkeresé­ sének és megújulásának máris kézzel fogható tényeiről. A sokféle kezdemé­ nyezést, próbálkozást összefűző szándékról: a jelenünket, mostani mun­ káinkat is befolyásoló múlt megismertetéséről, szűkebb világunkhoz fűződő érzelmek kialakításáról, elmélyítéséről. Gyűjtő, feldolgozó, kiállító és publikáló tevékenységünk során, a me­ gyei múzeumi szervezetben művelt tudományágak keretén belül — régé­ szet, új- és legújabbkori történet, képzőművészet, irodalom — és műve­ lődéstörténet, néprajz — évről-évre számottevőbb erdményeket érünk el. A települések régmúltjának, múltjának és közelmúltjának feltárásával, a feltárás eredményeinek kiállításával, publikálásával hasznos szolgálatot teszünk a szűkebb hazánkhoz, megyénkhez, városunkhoz, községeinkhez való értelmi és érzelmi kötődés elmélyítésének. A különféle kisközössé­ gek: iskolák, szocialista brigádok és az egyének bekapcsolása a gyűjtő­ munkába, a gyűjtemények gyarapításába is ilyen irányú, s egyre gyakrab­ ban fordul elő, hogy öntevékenyen keresik fel múzeumainkat és kérik, hogy az általuk fontosnak vélt tárgyakat derítsük fel vagy helyezzük el a gyűj­ teménybe és majd állítsuk ki. Ilyen értékes segítség útján jutott pl. bir­ tokunkba a (nemcsak országos hírességű) középkori könyvgyűjtemény, a munkásmozgalom kezdeti időszakából származó dokumentumok, ipartör­ téneti tárgyiak, modellek, a munkáséletmód számos emléke. A szülőföldhöz való kötődést a legintenzívebb állandó, időszaki, to­ vábbá vándorkiállításaink útján erősíthetjük. A megye paraszti kulturá­ já t a Palóc Múzeumban elhelyezett és elhelyezésre kerülő néprajzi á llan­ dó és időszaki kiállítások mutatják be. A paraszti gazdálkodás hagyo­ mányos tárgyainak, a palócság színes népviseletének, gazdag népművésze­ tének rekvizitumai, a népi hagyományok (községenként népmesék, népi játékok, szólás-mondások és földrajzi nevek) gyűjteményei mind-mind erős szálat szőnek az egészségesen fejlődő lokálpatriotizmus köré. Rendkí­ vül hasznosak a megye múltjáról vagy egy-egy nagyobb település fejl ődéséről szóló kiállítások: erre talán elegendő bizonyíték a Salgótarján története és bizonyos vonatkozásban a Pásztó története kiállítások sike­ re. Ennek példáján felbuzdulva a közeljövőben szécsényi és balassagyar­ mati múzeumunkban is kívánunk készíteni helytörténeti kiállításokat. Ha­ 6 magaslóan szerepelt. Legjobb öntevékeny férfi­ karunk magasfokú zeneiséggel előadott, igen nehéz műsorából Durkó: „Három tanulmány” ának példamutató megszólaltatását emeljük ki. Minősítése: „Hangverseny kategóriá" - ban: Fesz tiválkórus diplomával” . A Magyar Kábelművek Férfikarának (Budapest, karnagy: Kalmár Már­ ton) műsorából B jelij: „A börtönben” című kó­ rusművének hangulatos előadása tetszett leg­ jobban. Az énekkar ezen a hangversenyen nem kérte minősítését. A munkáskórusok minősítő hangversenyeinek végeztével a résztvevő kórusok megkoszorúzták a Tanácsökztársaság téri Felszabadulási Emlékmű­ vet, majd Fasang: „Békét a világnak" összkari előadása után a Megyei Művelődési Központ színháztermében a Bányász Férfikórus tisztele­ tére jubileumi műsor bemutatására került sor, amely méltó befejezése volt a háromnapos ün­ nepségsorozatnak. Reméljük, hogy e nagyszerű kezdeményezés­ nek a következő években folytatása lesz, és Sal­ gótarján a jövőben is szívesen ad otthont újabb munkástat álkozóknak! SAPSZON FERENC sonló célokat szolgálnak továbbá azok a monográfiák - Salgótarján tör­ ténete, Pásztó története — , amelyek szinte a kiállításokkal párhuzamosan munkálódtak k i; a Nógrád megye története I., II., III. és IV. kötetei (ame­ lyek számos helytörténeti vonatkozást tartalmaznak) - másirányú funkci­ ójuk mellett — sikeresen kapcsolódnak a szülőföld megismertetéséhez, megszerettetéséhez. De hasonlóan jó szolgálatot tehetnének a honismereti körük, és a falukrónikák írói. Éppen ezért kell sajnálattal megállapíta­ ni, hogy az alig néhány éve még eredményes honismereti-helytörténeti tevékenység visszaesett — múzeumi szervezetünk viszont csupán néhány honismereti kör szakmai segítését tudja csak vállalni. A megye lakossága is résztvett a török- és németellenes függetlenségi harcokban: e harcok emlékeinek egy része gyűjteményeinkben, illetve helytörténeti állandó kiállításaink tablóin, vitrinjeiben van elhelyezve. 1973-ban 125. évfordulóján az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharcra emlékezve a balassagyarmati Palóc Múzeumban a Múzeumi- és Műemléki Hónap nyitányaként rendezett időszaki kállításunk, majd az e kiállításunk dokumentumaiból az általános és középiskolák számára didaktikus cél­ lal készült vándorkiállítás látogatói számának nagysága és az elért ha­ tás bizonyítja az ilyen jellegű időszaki és vándorkiállítások létjogosult­ ságát. Eddig kellően ki nem aknázott lehetőségek rejlenek a végvári har­ cok színhelyei, az ott elhelyezett emléktáblák, stb, illetve az azokat be­ mutató fotók, dokumentumok, feldolgozások kötésadó erejének haszno­ sításában. A kérdés jelentőségének bizonyítására a Szirákon — a múze­ umi szervezet kezdeményezésére és tevékeny részvételével — helyreállított Teleki László sírhely- és emléktáblaavatás adott lehetőséget a Karancsberényben elhelyezett állandó kiállításunkról, ahol az ellenállási mozga­ lom megyei eseményeit elevenítjük fel korabeli tárgyak, dokumentumok, fényképek alapján. S ugyanide sorolandó pl. Szomszéd Imrének a Mú­ zeumi Füzetek sorozatban megjelentetett, Nógrádi partizánok című ta­ nulmánya is. A haladó irodalmi hagyományok ápolását is fontosnak tartja a mú­ zeumi szervezet. Külön gonddal foglalkozunk — elsősorban 1960 óta — a Mikszáth és Madách életével, életművével kapcsolatos irodalmi és helytörténeti tárgyaik, dokumentumok gyűjtésével. Részben a megyei gyűjtő­ munka, de legfőképpen a Petőfi Irodalmi Múzeum, és az Országos Levél­ tár közreműködésével 1960-ban Mikszáth-kiállítást rendeztünk be Horpácson, Madách-kiállítást Csesztvén, 1964-ben. Ezzel szinte párhuzamosan a balassagyarmati Palóc Múzeumban Mikszáth Kálmán és Madách Imre emlékszobákat alakítottunk ki. 1972-ben a horpácsi, 1973-ban pedig a csesztvei állandó kiállítások korszerűsítését, bővítését végeztük el. A me­ gye két nagy irodalmi alakja közéleti tevékenységéről, írói munkásságá­ ról több, a megyehatárokon túl is elismerést kiváltó, a múzeumi szervezet gondozásában megjelent önálló tanulmányt és kötetet tettünk közzé 1964ben, 1972-ben, majd 1973-ban, — vásárlásokkal, gyűjtésekkel — megte­ remtettük egy önálló Madách-gyűjtemény kialakításának lehetőségét. A múzeumi szervezet tudományos apparátusa fentiek mellett számotte­ vő feladatot vállalt a Madách- és Mikszáth-évfordulók megszervezésében, lebonyolításában. A kisebb jelentőségű írók, művészek sorából Bérczy Ká­ roly és Szentgyörgyi István életének és műveinek megismertetését tűztük ki célul. Erre kedvező lehetőséget biztosított az a társadalmi segítség, amelyet a honismereti mozgalom aktivistáitól kaptunk. Ez évben dol­ goztuk fel Nógrádi Pap László nevelésügyi szakember életét és munkás­ ságát. Gyüjteményünkbe került a Komjáthy munkájáról szóló feldolgozás is. Továbbra is adósak vagyunk viszont a megye más irodalmi „apró- �szentjeinek” (pl. Ferenczi Teréz) nevelésügyi szakemberei, a megyében született, vagy rövidebb ideig megyénkben élt képzőművészek, a termé­ szettudományok neves művelői és műszaki szakemberek, újítók életművé­ nek közkinccsé tételével, hiszen e téren csupán Tittel Pál életútjának fel­ dolgozására vállalkozhattunk. Nógrád megye — s különösen a salgótarjáni iparvidék — munkásmoz­ galma országosan is elismert. A tárgyi és dokumentációs emlékek tudatos gyűjtése a dicsőséges Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából indult meg. A kezdetben szűk múzeumi bázisra épülő gyűjtőmunka eredménye­ képpen, de a nagy történelmi évfordulók kedvező társadalmi hatásaként is, számos értékes tárgy és dokumentum került a múzeum birtokába. Igen jelentős - különösen az 1965-1970 közötti időszakban — az a tevékeny­ ség, amely során időszakos kiállítások rendezésével — részben központi, részben helyi anyagból — járult hozzá Salgótarján és környéke ifjúságá­ nak és felnőtt lakosságának szocialista neveléséhez. 1965-től 1970-ig a múzeum tudományos dolgozói energiájának számot­ tevő részét az évenként megrendezett jubileumi kiállítások előkészítése, megrendezése kötötte le. Ezek sorából is kiemelkednek a felszabadulásunk 20. és 25. évfordulójára, a polgári demokratikus forradalom és a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára készített kiállí­ tások. 1969-ben állítottuk ki id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászmű­ vész „bányasorozatát” a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban. A nagy történelmi évfordulók keretében megrendezésre került kiállítások fontos politikai nevelő szerepet töltöttek be, kár, hogy helyiség hiánya miatt csak néhány hétig voltak megtekinthetők. - A viszonylag sok időszaki és egy állandó kiállítás mellett ezidőben lendült fel a múzeum tudományos tevékenysége. A múzeum dolgozói és a köréjük csoprtosuló helytörténeti kutatók tollából számos feldolgozás jelent meg. (Adatok a salgótarjáni munkásság életkörülményeihez; a Ma­ gyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek megalakulásáról és kezdeti tevékenységükről; Nógrádi partizánok; A salgótarjáni szénmeden­ ce munkásmozgalmai, 1919— 1932; Adalékok a nemzeti és üzemi bizottsá­ gok Nógrád megyei tevékenységéhez; stb.) Több önálló tanulmány ta ­ pasztalatai alapján részben a múzeum tudományos apparátusára és a megye helytörténészeire alapozva készült és az 1965-ben kiadásra került NÓGRÁD, az 1972. évi kiadású Salgótarján története, a bányamunkásmozgalom történetét feldolgozó monográfia, valamint a Nógrád megye története I— IV. kötete. — 1969. december 22-én Salgótarján felszabadulása 25. évfordulója ün­ nepségeinek keretében került sor a karancsberényi egykori Légrádi-kastélyban — ahol 1944 végén a Nógrádi partizáncsoport harcálláspontja volt - egy felszabadulási és partizán-emlékkiállítás kialakítására. 1971. szep­ tember 29-én Nógrádi Sándor-emlékkiállítással bővítettük az emlékmúze­ umot. 1973. szeptember 29-én ünepélyes külsőségek között vette fel a Nógrádi Partizáncsoport Emlékmúzeuma nevet. Az emlékmúzeum látoga­ tottsága példásan kiemelkedő. Ellátogatnak ide a Nógrádi Sándor ne­ vét viselő KISZ-szervezetek, úttörőcsapatok, turista egyesületek, honvéd­ ségi alakulatok képviselői. Számos megyén kívüli, sőt külföldi is felke­ resi az ország egyetlen partizán emlékmúzeumát. HÁZÉPÍTÉS 5 m illió 389 ezer em b e r él fa lu n , 3130 községben. A fe lsza b a d u lá s tó l n a p ja in k ­ ig fa lu n csaknem 700 ezer há za t é p í­ te tte k vagy é p íte tte k ujjá . Egyedül 1972-ben 28 ezer lakás é p ü lt fa lu n . A fa lu si lakóházak értéke 80 m illiá rd Ft, 93 százalékuk csa lá d i ház. M in d e n m á­ sodik fia ta l lakást a k a r é p íte n i. AKI TAVASSZAL KEZDI K int a telkén ta lá lko zta m H.P.-vel H.P. 31 éves, itt la kik a fa lu b a n , a szüleinél, Ö t éve nősült, a ze lő tt Pesten d o lg o z o tt m int festő. H a za jö tt, b e á llt a téeszbe, az é p ítő b ri­ gádba. A telken felhalm ozva a kő, a hom ok, meg a té g la . - Tervezget? — teszem fel a kérdést, mert látom , nagyon elm élyedt. — A házat? — kérdez vissza. — Nem, az enyém terve az m ár készen van. M ég az ősszel m e gcsináltattam , az e n g e d é ly is m eg­ van. Jó idő kell, ilyenko r id e ra g a d az em ­ ber. A múzeumlátogatásokat tárlatvezetéssel kötjük össze. Ügy érezzük, hogy az emlékmúzeumot meglátogatók — a látottak és hallottak hatására ala p ­ ján — gazdag élményekel távoznak. A változatlan érdeklődésre vall, hogy a Salgótarjántól mintegy 20 km-re lévő emlékmúzeumot eddig kö­ zel tizenhatezren tekintették meg. A kiállítótevékenység mellett szakmai ta ­ nácsadást is végzünk: segítséget nyújtunk — reprodukciós anyagok köz­ rebocsátása útján — a Nógrádi nevét viselő egyesületeknek alkalmi kiál­ lításaik megrendezéséhez. Testvérmegyénk egyik múzeumát — a KözépSzlovákia kerületéhez tartozó füleki múzeumot — ahol Nógrádi Sándor született — ugyancsak kiállítási anyaggal láttuk el. - A szocialista nevelésben igen fontos szerepet szánunk a munkásosz­ tály kialakulását, osztállyá szerveződését, szakmai és politikai fejlődését, éle tmódjának változásait bemutató tárgyi és dokumentációs emlékek eddiginél szisztematikusabb gyűjtésének, rendszerezésének, majd — ha az uj múzeum felépül — bemutatásának. Ezzel párhuzamosan a m á r felgyűj tött anyagokból időszaki és vándorkiállításokat rendezünk. A Képek Nógrád megye munkásmozgalmából, Az iskolák államosítása, Politikai plakátok 1945— 1948; 1918— 1919; (időszaki és vándor), A munkásosztály az irodalomban című időszaki kiállítások, továbbá a Salgótarján törté­ nete kiállításon elhelyezett, a város munkásmozgalmát ábrázoló tablók jól szolgálták a hazafias nevelést. Felszabadulásunk 30. évfordulójára való felkészülés, a különböző kollektivák (iskolai, honismereti, helytörté­ neti szakkörök, szocialista brigádok) bevonása a gyűjtőmunkába, továb­ bá a gyűjtött anyag keletkezésének, történelmi követelményeinek tisztá­ zása hasonlóan szolgálja fenti célkitűzésünket. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a különböző eddig nyomtatásban meg nem jelent, de az ifjúság és a munkásság egyes csoportjai, továb­ bá helytörténészek számára — önálló, vagy kiegészítő jellegű — forrásértékű kiadványt bocsássunk rendelkezésre. Eddig két forráskiadványt: A Nógrád megyei bányamunkásság küzdelme a Horthy-korszakban, továbbá Dokumentumok, adatok Nógrád megye felszabadulásának történetéből című önálló köteteket adtuk ki. - Ez évben kerül az olvasók elé a Nógrád megye munkásmozgalmá­ nak kezdeti szakaszát (1861— 1918) magában foglaló gyűjtemény. Terve­ ink között szerepel az 1918— 19-es forradalmak, továbbá az 1948-1962 közötti időszak legfontosabb munkásmozgalmi dokumentumainak közre­ adása. Ugyancsak tervbe vettük - erre a munkánknak irányt adó tudományos középtávú terv is ösztönöz — a szakszervezeti mozgalom megyei történe­ tének megírását. Az első kötet, amely az 1898— 1948 közti időszakot ölel fel, várhatóan már 1974-ben — míg az 1948-1970 közötti periódus össze­ foglalását 1976-ben — tervezzük megjelentetni. Adósságaink vannak az ifjúsági mozgalom, a különböző baloldali egye sületek, a szocialista közigazgatás és más fontos témák megyei szintű fel­ dolgozásában. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy szakmai munkánkon ke­ resztül alapjaiban sikeresen kapcsolódunk a párt- és tömegszervezetek, neveléssel foglalkozó állami intézmények munkájához, és a múzeumi tárgy­ gyűjtemények, kiállítások, kiadványok közrebocsátásán túl a szóbeli is­ meretterjesztő munkából is kivesszük részünket. - A ztán m egvan hozzá m inden? — Igen. Régóta a k a rju k , tu d ja , az ö re g e k ­ nél azért mégsem az igazi. A s a já tjá b a n akar az em ber é ln i. M in d e n k in e k ez a vágya. A hogy végignézek az utcasoron, könnyen m e g á lla p íth a to m a frissen p iros cserepekről, hány ház é p ü lt ta va ly. H.P. te lk é tő l kifelé a fa lu b ó l le g a lá b b nyolc helyen m a g a so d ­ nak a té g la ra k á s o k . A kő- és h o m o k k u p a ­ c o k a t m ár nem is tu d o m m egszám lálni. ,. . . . a fa lu s i házak nem m in d e n ő tt a c é ln a k m e g fe le lő e n é p ü ln e k : sok a fe n n h é já zó , sátortetős, a tá jb a nem illő é p ü le t. Rossz a beosztásuk, d rá g a , a n y a g p a z a rló a kivitelezettségük. ( . . . ) Ezek a h iv a lk o d ó a n d rá g a é p ü le te k ro n tjá k a fa lu k é p e t.” N épszabadság. 1973. szept. 5. AKI MÁR FELÉPÍTETTE A gazda szívesen fo g a d . Bevezet a ház­ ba, m ert az a la g s o rb a m együnk be az u d ­ varról. Az egész ház alápincézve, lépcső nem vezet lefelé, egyszerűen egy szintben van az u d va rra l és a m agassága le g a lá b b két m éter. Közel érzem fe je m e t a lakás (vagy pince?) menyezetéhez. A b e to n fa la k még csupasza k, az asszony ép p e n nagym osást csinál, egyenletes mo­ ra jja l já r a m osógép. A gazda átvezet egy Molnár Pál m ásik helyiségbe, a h o l á gyak á lln a k , kö­ zépen nagy fa a sztal. Széket húz közelebb és hellyel k ín á l. A m iko r ő is leül, rá m fo r­ d ítja a rcá t, kíváncsian néz. — Itt la kn a k? - kérdezem . — Igen - m o n d ja . - M ég fe n t nincs kész te lje se n — m u ta t fel. — A d d ig itt lakunk. — Régen é p íte tte? — Tavaly tavasszal kezdtem . — Egyedül? — A fia m segített. — D olgozik? — Lassan két éve, hogy leszerelt a katon áéktól. Lakatos a téeszben. — És m aga? — B ejárok a városba, régen kezdtem, az­ tán o tt ra g a d ta m . O n n a n a ka ro k m ár nyug­ d íjb a m enni. — Soká lesz az még. — Tíz év, elszalad az. — Ilyen ko rb a n n e kivá g o tt ennek a nagy építkezésnek? — M ié rt ne? Tíz év a la tt lem egy egy cso­ mó részlet, m ert OTP kölcsönt is vettünk fel, meg vo lt egy kis örökség. A fia m pe­ d ig d o lg o zo tt. Bent a téeszben. M eg itthon is, a feleségem m el. H árom évig fo g la lk o z ­ ta k b ika h izla lá ssa l, az asszony ta rto tt vagy három száz tyúkot, aztán c s u rra n t is meg c sö p p e n t — m on d ja és mosolyog. Látszik ra jta , hogy e lé g e d e tt. 7 �m egépíthessék. Persze, sok ta p a szta la to m van arró l is, hogy elté rn e k a tervektől, jó ­ val n a g y o b b a t é p íte n e k : ezek a n y a g p a z a r­ lók, csúnyák, otro m bák. — Ha m ár az a n ya g ró l esett szó, a helyi a n y a g o k a t hogyan hasznosítják? — Vegyesek a ta p a s z ta la ta im , van aki fe lh a s z n á lja a követ, van aki nem. Term é­ szetesen az is n agyban közrejátszik, hogy a kő d rá g á b b , m in t a beton. Az u tó b b it egyszerűbb b e d o lgozni. — Ö n m a g á n a k még nem tervezett? A m i­ ben csak a s a já t elképzelése van benne. - Tudom , ezt m iért kérdezte. H ig yje el, sokszor e lg o n d o lko zta m azon, hogy a fa lu ­ si építkezésekben fe lle lh e tő e g yh a n g ú sá g o t célszerű, a tá jb a illő házak építésével kel­ lene m e g vá lto zta tni. C sináltam is ilyen te r­ vet, pá lyá za to n d íja z tá k , aztán nem tu d ­ tam e la d n i senkinek. A MŰSZAKI OSZTÁLY VEZETŐJE M e g k ín á l egy kupica p á lin k á v a l, am elyet egy h a rm a d ik helyiségből hozott ki, aztán in vitá l, nézzem meg fe n t az építkezést. Létrán kell felm ászni, m ert lépcsőre még nem fu to tta . Fent a lig győzöm szám olni a s z o b á ka t; van le g a lá b b négy. A p ró , szépen erezett p a rke ttá va l lerakva. Az előszoba m intás csem pével burkolva. — O lasz — m u ta tja széles m osollyal. A fürdőszoba zöld fényben úszik; a kád, a mosdó, zöld a csempe. zöld H a so n lítá si a d a to k . Egy kétszobás, konyhás, fürdőszobás fa lu s i c sa lá d i ház bekerülési összege 1962-ben: 140— 150 m/Ft. (60 m2 a la p te rü le tte l). U g ya n ­ ez a ház 1973-ban: 190— 200 m /Ft-b a került. H a a kétszobás, konyhás, fü r­ dőszobás fa lu si háza t sorházban, kis­ sé kib ő víte tte n é p ítjü k te l (ezt a f o r­ m át a korm ányzat n é p g a zd a sá g i szem­ p o n tb ó l - te rü le tg a z d á lk o d á s , közm ű­ vesítés - fo ko zo tt kedvezm ényekkel tá ­ m o g a tja ), a bekerülési összeg csak 2 2 0 -2 4 0 m /Ft-ra em elkedik. E lle n p o n t: a környéken tö b b háza t é p íte tte k 3 6 0 380 m /Ft-ért, de vo lt olyan é p ítte tő , aki fe lé p íte tte - a s a já t erejét, ügyes­ ségét leszám ítva — 170 m/Ft-ért. A TERVEZŐ M .J . építésztechnikus. M osolygó arcú, v i­ dám em ber, kiegyensúlyozott. — Régóta tervezek. rendszeresen. Az u tó b b i id ő b e n — A zelőtt? — Elvétve, persze a k o rá b b i időszak az in d u lá sé volt. M a m ár sokkal könnyebb. — H ogyan kezdődik a tervezés? — Egyszerű a kérdés, a válasz nem ne­ héz: aki é p íte n i akar, m egkeres. E lm ondja, m it a k a r vagy m it szeretne, aztán m egvi­ ta tju k . — O ly a n t is a ka rn a k, a m it esetleg e lő írá s tilt? — Természetesen. M eg kell m agyarázni, és 8 ez sokszor nem is egyszerű. Van, aki g ö r­ csösen ra gaszkodik az elképzeléséhez. - M ilyen h á za t tervez legszívesebben? - Nézze, a tervezés nem egyszerűen egy sima m egrendelés. V a n n a k előírások, meg az em ber hozzáteszi az a lk o tó i elképzelést is. Kényelmes, célszerű házat szeretek te r­ vezni, és ö rü lö k, ha a m e g re n de lő az e l­ képzelését m e g ta lá lja benne. - Embere v á lo g a tja ? - Természetes. M á st kell terveznem — még ha fa lu s i házról beszélünk is — a p a ­ rasztem bernek, m ást a m u nkásnak és e g é ­ szen m ást az é rte lm isé g in e k. - M i a „ s lá g e r” ? - Itt fa lu n a sátortetős ház. A többség ezt kéri, tudom , hogy a fa lu k é p szem pont­ já b ó l egyhangú, de a m egre n de lő é a szó. A nyeregtető nem h ó d íto tt még kellően, p e ­ d ig az a le ghasznosabb a té rkih a szn á lá s m iatt, meg szépségre is elsőbb. - És a m andzard tető? - Ezért ra jo n g a n a k . Nem tudom és a tö b b i tervező sem tu d ja m egm agyarázni, hogy nem jó , d rá g á b b és ro n tja a ház ké­ pét. M ég bünte té sre is vá lla lko zn a k, csak N. S. húsz éve d o lg o zik a ta n á csn á l, e b ­ ből az id ő b ő l le g a lá b b k é th a rm a d á b a n az építkezésekkel fo g la lko zo tt. Van is gond meg b a j. N egyvenöt éves, h a lá n té ká n fe ­ hér a haj. - A hol ilyen nagy az építkezési kedv, o tt azért fo ko zo tta n kell ő rkö d n i a szabályok fele tt. - Ez term észetes. Ezen úgy se g íte ttü n k még k o rá b b a n , hogy elkészítettük a fa lu körzeti központok rendezési tervét. Az a cé­ lunk, hogy szép, rendezett fa lva k a la k u lja ­ nak ki. - És a vé g re h a jtás? - Látja, ez m ár nem egyértelm ű. A zokat a terveket szakem berek készítették, tö b b ­ ször á tvita tva a fa lu b a n élőkkel. A ztán jó ­ v á h a g yja a ta n á c s te s tü le te, és ahogy te ­ lik az idő, m in d ig v á lto zta tn i a k a rjá k . Per­ sze, sokan szeretnék az egyéni elképzelé­ seiket érvényesíteni. - H ol ta r t a mai m odern fa lu m egvaló­ sítása? - A rendezési tervek k ije lö lik ezekben a közp o n to kb a n a többszintes lakóházakat. Egyes ta n á cso k követendő példával já rn a k �e lől, sajnos a ka d olyan ta n á csi vezető, aki id e g e n ke d ik, irre á lis n a k ta rtja . Pedig a f i­ a ta lo k m ár nem a k a rn a k azo kb a n a régi nagy kertekben ka p á ln i. — M ilyen az „ é p itkezési m o rá l"? — Vegyesek a ta p a szta la to k . H a nagyon szigorúan vennénk, m inden építkezésnél le ­ h e lne valam i s z a b á lyta la n s á g o t ta lá ln i. — M ib ő l a d ó d ik ez? — A helytelen elképzelésekből. M e g szü le ­ tik az e lhatározás, hogy é p íte n e k, te lk e t vesznek, terveztetnek. Ez e d d ig re n d b e n is lenne, de közben az elképzelést m ár nem tisztázzák. Ássák a kuta t, aztán m ikor e l­ készül a terv, a kút olyan közel van a ház­ hoz, hogy az a b la k b ó l le h e t m erni a vizet. A vé d ő tá vo lsá g o ka t nem ta rtjá k be. Persze a ta n á cs is hibás, m ert nem e llenőrzi, s m e gfelelő fe lvilá g o sító m unkával is tö b b e t le h etne e lé rn i. P éldául az e lő k e rte k e t is egyenesen feleslegesnek ta rtjá k , aztán té ­ len az úttestről söprik a havat, hogy az a u ­ tók ne vá g já k fel a piszkot. Természetesen ez nem á lta lá n o s, ezek csak k ira g a d o tt p éldák. — Lakják e g y á lta lá n ezeket a házakat? — Sajnos, még vá lto za tla n a „tiszta szo ­ b a ” elve: sokfelé lá tn i c s a lá d o k a t szorosko dni nyáriko n yh á kb a n , p e d ig o tt a nagy lakás. A kerítésekből meg „versenyt” csi­ n á ln a k : születnek olyan giccs-költem ények, am elyek húsz-harm incezerbe kerülnek. N égy évet vizsgálva 1969-ben é p ü lt a m egyében 266 lakás á lla m i, 892 m a­ g á n e rő b ő l (összesen: 1158 la ká s); 1970-ben 302, illetve 962 (1264); 1971ben 440, illetve 1078 (1518); 1972-ben A 500, ille tve 1524 (2024.) O rszágos a d a t az 1972-es é vre : á lla m i lakás 29 489, m a g á n e rő b ő l 60 705, összesen 90 194. A m a g á n e rő b ő l é p íte tt lakások hoszszabb id e jű e lő ta k a ré k o s s á g b ó l, ezt k i­ e g é szíte tt O TP -kölcsönök ig é n yb e vé te ­ léből v a ló s u ln a k meg. 1972-ben a rét­ sá g i já rá s b a n O TP -kölcsönnel 180, kölcsön nélkül 29 h á za t é p íte tte k . A m egyében 950 h á za t O TP -kölcsönnel, 122 kölcsön n élkül, országosan OTP kölcsönnel 49 909-et, kölcsön nélkül 10 796-t é p íte tte k fel. AKI MOST TERVEZTET Negyven éves lehet, g y ű rö tt bársony za­ k ó já b a n zavartan á ll a tervező e lő tt. Be­ szél, m agyaráz. M u n ká h o z szokott kemény u jja i között nem á ll meg a hegyesre fa ­ ra g o tt ceruza. Kusza v o n a la k a t húz a fe ­ hér p a p írra . Szeretné m a g á t m e g é rte tn i: — Ide kellene a szoba, o tt p e d ig a veranda legyen, de üvegezett. H a lehet, a kko r fü r­ dőszoba meg jó nagy konyha. A n y á ri­ konyhát se fe le jts e k i! T u d ja , a d iszn ó vá ­ g á so k! M eg az asszony o tt főz, mos. A ztán legyen benne még . . . — és to v á b b m agya­ ráz m in d a rró l, a m it m e g á lm o d o tt és h o l­ nap m egvalósít. A KIVITELEZŐ K. J. kőműves kisiparos, fia ta l, vidám em ­ ber. — Az építkezésnél kezembe a d ja a g a z­ da a te rve t és azzal ke zd i: - Képzelje, ide te tte a tervező az a jtó t, hogy néz az o tt ki? Áttesszük ide, az a b la k o t p e d ig a m á­ sik o ld a lra , úgy sokkal jo b b a n m utat. Itt p e d ig ezt a n y ito tt teraszt lefalazzuk és k é s z .. . - Nem tu d o k m it m on d a n i. Leg­ töb b szö r hozzáteszik: c s in á lja vagy m ást hívjak? Ö rvendetes az előrelépés az é p ü lt la ­ kások szo b á it tekintve. 1962-ben a ré t­ sági já rá s b a n é p ü lt 142 la ká sb ó l 118 kétszobás és csupán 1 vo lt három szo­ bás. A m egyében 1969-ben az é p ü lt lakások közül 389, 1972-ben m ár 1252 vo lt kétszobás, a három szobás lakások száma az 1969-es 207-ről 694-re ug­ rott. O rszá g osan az é p ü lt lakások kö­ zül a 2 és többszobások aránya 77,3% A LEGNAGYOBB HÁZ TULAJDONOSA U. község Petőfi u tc á já b a n á ll egy „c s o ­ d á la to s ” nagy ház. V a ló b a n nagy, olyan sokszögletű, a kék v a ko la t meg az é rd e ­ kes m egoldású m andzard te tő m ár meszsziről m a g á ra vo n ja a figyelm et. A tö b b i ház v o n a lá tó l le g a lá b b egy m éterrel k ij­ je b b á ll. A c ifra vaskerítés, m in t kirá ly p a ­ lá s tjá n a ro jt, úgy fu tja körbe a házat. A fa lu b a n azt m ondják, a gazda na­ gyon b o ld o g és büszke a házára. Az in d u ­ lásnál a le g k ü lö n b e t a k a rta . M e g c s in á lta t­ ta a tervet, lá tta m is, Két szoba; egyszerű, célszerű fa lu s i ház. A ztán *ő egy kicsit m ó­ d o s íto tt ra jta . C sak úgy. O lya n nagyra si­ k e rü lt a végén, hogy m aga sem tu d e lig a ­ zodni benne. Az á rá t kérdeztem , de kité rt a válasz e lől. M o st mérges m in d e n kire , a „ v ilá g ra ” , m ert m e g b i rsá g o lták. A házából nyu g o d ­ ta n „ k ite ln e ” két ta ka ro s fa lu s i ház. Kő-Szabó Imre m a g á n la k á s - é p ít é s r ő l Napjainkban soha nem látott dinamizmussal jelentkezik és népszerűsödik a magánépítési igény és tevékenység. A magánlakás, üdülő, garázs, a kiskertmozgalomhoz tartozó telkeken létesített hétvégi ház vagy éppen szerszámoskamra tömeges elterjedése életszínvonalunk örvendetes emelkedéséből származik. Ám a kap­ csolódó igények kielégítése olyan súlyos problémákat vet fel, hogy a megoldás érdekében fokozott figyelmet kell e kérdésnek szen­ telnünk. Kiindulásul annyit, hogy Nógrád megyében a magánlakás-épí­ tés körülbelül 70 % - a családiház formában valósul meg — első­ sorban a városokon kívül. A sorházas, társasházas építési forma is elterjedt ugyan, de elsősorban a két városban. Kétségtelen, hogy az utóbbi sok szempontból kedvezőbb az előbbinél: gazda­ ságosabb a közművesítés, szervezettebb és anyagi meggondo­ lásból praktikusabb maga az építés, bár igaz az is, hogy a bér­ lakásokhoz hasonlóan nem elégít ki olyan funkcionális igényeket, amelyek a külön használatú telekhez kapcsolódnak: garázsépítés, hobbykert, tárolóhelyiség, barkácsműhely, kisállattartás stb. Maradjunk a magánlakás-építésnél! A magánlakás-építés ,,lakástermelésünk" hallatlanul fontos ré­ sze, ennek híján a Kormány által kitűzött 15 éves program — 1975ig egy millió lakás felépítése — nem teljesülhetne. Mai eredmé­ nyeink ismeretében nem lehet ez kétséges, hiszen a felszabadulás után épült lakások kétharmad része magánlakás, és ha csökkent is a IV. ötéves tervben ez az arány, még mindig meghaladja az 50 százalékot. Már esett említés arról, hogy a magánlakásoknak (megyénkre és országosan is jellemző ez) csupán kisebb hányada — mintegy 9 �25—30 % - a épül magasan szervezett, közművesített, telepszerű többszintes, vagy más nagyobb laksűrűséget adó formában, ezért itt és most inkább a nagyobb arányú falusi családiház-építés problémáiról ejtenék szót. Hiszen jelentősége rendkívüli: meghatá­ rozó szerepe van a falusi életforma, az ízlés fejlettsége (lakáskul­ túrán át) vagy a településfejlesztés vonatkozásában — utóbbiról szólva azt is állíthatjuk, hogy községeink többségében egyedüli fejlesztési tényező. Nem közömbös tehát, hogy milyen formában jönnek létre, hogyan befolyásolják-alakítják a település arculatát ezek a lakások, családi házak, milyen lesz alaprajzi elrendezésük közműellátásuk, modern életre való felhasználhatóságuk. Megyénkben évente 800—1000 családiház épül (1971-ben 994, 1972-ben 1072) — ez az összlakásépítésnek mintegy 53 % - a . Vi­ déken — megyénk községeiben — ez az arány 85—90 % körül ala­ kul. Vízzel és csatornázással ellátott az utóbbiak 25—30 % - a , szem­ ben a megyei összes 50—60 % -o s arányával. Villamosenergia ugyan kivétel nélkül mindegyikben van, de kiépített úttal, kiszol­ gáló bolthálózattal már igen gyakran nem rendelkeznek. Ezekhez a hátrányokhoz járul, hogy más lakásépítési formákkal szemben lényegesen nagyobb anyagi erőt, saját munkát, szervezést, után­ járást igényel felépítésük. Az OTP nyújtotta hitellehetőséget ugyan az építtetők többsége kihasználja (kb. 30 % épít OTP-kölcsön nél­ kül), mivel azonban a megyei hitelpolitika szerint a kölcsön tény­ leges összege a kiemelt településeken (városok, nagyközségek) a 80 000 Ft-ot, egyéb településeken a 70 000 Ft-ot, gyakorlatilag az átlagos 55 000 Ft-ot nem haladhatja meg — az átlagos kivitele­ zési költség viszont egy átlagos nagyságú, részben alápincézett családi ház esetében 200-250 000 Ft —, kiszámítható, hogy az épít­ tetőnek mintegy 100—150 000 Ft „előtakarékossággal” keli rendel­ keznie. És akkor még csak az anyagiak kerültek szóba, hiszen köztudo­ mású, hogy mekkora saját és rokoni munkát fektet be, mennyi gon­ dot, utánjárást vállal magára tervek beszerzésével, hatósági en­ gedélyeztetéssel, építőanyag beszerzésével a magánlakást építő. S neki nem jár a gyermekek és eltartottak utáni szociálpolitikai kedvezmény, a többi lakásépítési formához viszonyítva korlátozot­ tabb a munkáltatói támogatás mértéke is. Summa summárum: a családiházat építő-építtető tehervállalása minden más lakásépítési formát, lakásszerzési módot keresőénél súlyosabb. A kérdés másik oldala, hogy míg a saját eszköz és energia felhasználása révén a magánlakás-építkezés jelentősen csökkenti az állam lakásépítési terheit, ugyanakkor az állami beavatkozás, akár a gazdasági, akár a szervezési, hatósági irányítás, elmarad a kí­ vánalmaktól. Ami viszont olyan gondhoz vezet, hogy például kor­ szerűtlen a lakásalaprajz, korszerűtlen a szerkezet, kedvezőtlen az esztétikai megjelenés, gazdaságtalan az építés, sok a komfort nél­ küli lakás és az anyagilag megalapozatlan építési igény miatt be­ fejezetlen maradt vagy mértéktelenül elhúzódó építkezés. Miért olyan magas még napjainkban is a családi házat építők aránya, mi okozza a népszerűsödést a kedvezőtlen gazdasági fel­ tételek ellenére is? A kérdés megválaszolása kimerítő vizsgálódást kívánna, annyi azonban megállapítható (már amennyire ezt az ilyen kérdésekben az enyémhez hasonló járatlanság alapjáról bár­ ki is teheti), hogy egyik meghatározó a család mint hagyományos termelőegység: azt értve ezen, hogy a falusi család „feje" több­ nyire iparban foglalkoztatott, fix keresettel rendelkező eljáró, míg a család többi tagja a téeszben, háztájiban tevékenykedik. A ter­ melési funkción kívül persze nagyon sok olyan módot is biztosít az önálló telkes családi ház, amit más, zártabb építési forma nem tesz lehetővé: ilyen a már említett garázs, tárolóhelyiségek, pihe­ nőkert stb. E funkciók aránya változik aztán annak megfelelően, hogy a családi ház városi vagy falusi-e, egészen addig, hogy la­ kóudvarrá zsugorodik vagy lényegileg csupán a lakás természeti kiegészítése. A falusi házaknál ez utóbbit alig veszik figyelembe: ott a lakás teljesen elszakad a természeti környezetet adó kerttől, zárttá válik, magas lábazatra helyezik — így kialakul a Lakás, ame­ lyet csodása n berendeznek, de nem laknak. Lakják viszont a már eleve mindennapi életük lebonyolítására tervezett-kialakított alag­ sori lakókonyhákat, melléképületszerű nyárikonyhát. Lépjünk közelebb ehhez a problémához! Egy családi ház átlagos értéke 200—250 000 forint, sokszor még több: egy szorgalmas élet, egy család megfeszített munkájának eredménye. Egyéni haszon. De nemcsak az. Társadalmi haszon is: 10 ha felépül, a nemzeti vagyon részévé válik. Akkor is, ha rossz mi­ nőségű s így rosszul használható. Nyilvánvaló hát, hogy hatéko­ nyabban kell őrködnünk: legyen a használati érték az értéknek megfelelő! S ne lehessen érv annak az érve, aki „az én pénzem­ ből lesz, olyan legyen, amilyet akarok — én élek benne’'-elvével replikázik. S ne lehessen általános gyakorlat ismerősök, rokonok, tekintélyek sokszor ízléstelen, pöffeszkedő, rosszul használható há­ zának utánzása. Mert a rosszul tervezett leendő otthon, ha nem is szükségszerűen az, de lehet rossz életformát kialakító s ezáltal tudattorzító erő. Mi lehetne az „egy lépés előre?” A jó lakás alapja a jó terv: kívánatos lenne a jó típustervek minél nagyobb arányú felhasználása. Mert a tervek zömét ma még magántervezők készítik — nagy az ő felelősségük is az épít­ tetői ízlésformálás terén. Felkészültségük jelenleg nem teszi őket erre alkalmassá: megyénkben pl. körülbelül 130 magántervezőnek van tervezői „jogosítványa", közülük 60—70 dolgozik e körben rend­ szeresen: 15 építészmérnök, 40 építőipari technikus és kisszámú kőműves mester. (A tervek zömét technikus-tervezők készítik, s meg kell mondani, hogy a kevés kivételtől eltekintve a korszerűtlen szabványmegoldásokat részesítik előnyben, nem képesek vagy haj­ lamosak a korszerű lakás iránti igény felkeltésére.) Meg keli teremteni — mert a magánlakásépítés (lehetőségeink­ hez képest) alacsony színvonalának oka — a „magánerős" építke­ zés szervezettségét, megszüntetendő a hatóságok ma még eléggé elnéző fellépése és a felhasznált tervek alacsony színvonala. Mert végezetül arról szólván, hogy pedig milyen fogyatékossá­ gai vannak egy mai családi háznak s terveinek, arra tágabb át­ tekintés helyett, hagy válasszam ide Callmeyer Ferenc írásának (A sajátház-építés és az üdülőépítés tervellátása, Hazai Építésügyi Tájékoztató Közlemények 1974/2) néhány gondolatát. „Az alap­ rajz korszerűségének vizsgálata labilis alapokon áll. Az életforma, melyre az alaprajz szerveződik, kialakulatlan mind vidéki, mind vá­ rosi vonatkozásban. . . A század harmincas éveinek kispolgári alaprajzi szervezete uralkodik a magyar alaprajzokon. Ennek lé­ nyege az előszobára szervezettség, a szobák használati értékének bizonytalansága, a külső és belső tér kapcsolatának elhanyagolá­ s a . . . : az utcai szobák előbb-utóbb használhatatlanná válnak és a lakás teljes napi funkciója a lakókonyhába szorul. (ÉGSZI-felmérés: az új lakások 34 % -á b a n a televíziót a konyhában hasz­ nálják.) . . . Visszatérve a tervezés és tervellátás problémájára, megemlíthető, hogy a megoldás nem az egyedi tervezés minőségi javításában, hanem a típustervek választékának bővítésében és nem utolsósorban nívós, államilag támogatott propagandájában rejlik . . . A tanácsadó szolgálat regionális megszervezésével, a tí­ pustervek, prospektusok általánosabb terjesztésével (könyvárusi, ujságárusi forgalmazás) és intenzívebb lakásépítés-kultúra szolgátatással (kommunikációs eszközök — ingyen propaganda füzetek) a lakásépítésnek ez az állam által elhanyagolt területe felkarolható lenne." Szinyei Béla �Nem romantikus idő volt, hanem harc, munka A beszélgetés Lipták József elvtárssal, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkárával, egykori ifjúsági vezetővel készült, emlékezé­ sül a mozgalom 1945-48 közötti időszakára. - T izenkilenc éves fia ta le m b e rk é n t é rte a felszabadulás. A zonnal kérte a fe lv é te lé t a kom m unista p á rtb a és szinte ezzel egyidőben - p á rtm e g b íza tá sb ó l is — be ka p cso ­ ló d o tt az ifjú s á g i m ozgalom ba. M e d d ig d o lg o zo tt ifjú s á g i vezetőként? - A M A D IS Z -nak voltam ta g ja és 1 9 4548-ig titk á ra is K a ra n cs la p ú jtő községben, 1948-ban B udapestre kerültem is k o lá ra : a m iko r elvégeztem , Pesten d o lg o zta m a K özpontban. 1950-ben, a DISZ m e g a la k u ­ lá sakor jö tte m vissza N ó g rá d m egyébe: először három h ó n a p ig városi titk á rn a k S a l­ g ó ta rjá n b a . Az e lle n fo rra d a lo m ig a DISZ megyei titk á ra k é n t vezettem a megye ifjú ­ sági m ozgalm át, az e lle n fo rra d a lm a t kö­ vetően m unká lko d ta m a KISZ létrehozásán 1957 á p rilis á n a k első fe lé b e n — a KISZ m e galakulása után — kértem áthelyezése­ met a „ fe ln ő tt m o zg a lo m b a ". — A M A D IS Z -tól és a különböző rétegszervezetek tevékenységétől a KISZ m eg­ a la k u lá s á ig hosszú az út. Közben sok vá l­ tozáson m ent á t az ifjú s á g i m ozgalom . A m ai fia ta lo k m ár nem nagyon ism erik a „ré te g id ő k e t". M ik voltak a h á b o rú t köve­ tő időszak je lle m ző i, hogyan a la k u lta k meg a rétegszervezetek? - Ennek az időszaknak a fő je lle m ző je ? Egy v ilá g h á b o rú után voltunk. A m ik o r az ifjú sá g k ijö tt a p in cé b ő l, a sötétségből, olyan időszakot követett a fe lsza b a d u lá si kor, am elyben ko rá b b a n az ifjú s á g eg y­ mással ta lá lko zn i, szót v á lta n i, szórakozni nem tu d o tt. T ehát egyik fő igénye az volt, hogy találkozhasson, m ásrészt p e d ig keres­ te az ú tjá t, helyét a tá rs a d a lo m b a n . Eb­ ben az idő b e n sok b á lt és más rendez­ vényt szerveztünk. M in d e n t p ó to ln i a k a r­ tunk, a m it a h á ború e lvett tő lü n k. Ekkor még v a ló b a n rétegszervezetek v o l­ tak. A M A D IS Z (M a g y a r D e m o kra tiku s If­ jú s á g i Szövetség, a kom m unista p á rt ifjú ­ sági szervezete a la k u lt meg először, m ajd sorban a tö b b i p á rto k is megszervezték if­ jú s á g i bázisaikat. Egy községen, városon, az országon belül kom m unista, szo ciá ld e ­ m okrata, kisgazda, p a ra s z tifjú s á g i szerve­ zet m űköd ött. Szét vo lt tépve az ifjú sá g . Szervezeteik a fe ln ő tt pártszervek p ro g ra m ­ ja a la p já n ö n á lló p o ltik a i a rc u la to t m u ta t­ tak, de je lle m ző v o lt m indre, hogy ta g s á ­ guk szórakozott, ta lá lk o z n i a ka rt. Járási, megyei irá n yítá s nélkül, sp o n tá n helyi, üze­ mi kezdem ényezésekre a la k u lta k , és egyik fő tevékenységük a hasonló g o n d o lk o d á s ú , szem léletű, környezetű, azonos fo g la lk o z á ­ sú szülők fia ta lja in a k összefogása volt. Ez elsősorban úgy ju to tt kifejezésre, hogy akik az ip a rb a n d olgoztak, azok a M A D IS Z-ba vagy a S ZIM -be (S zociáld e m o kra ta Ifjú s á g i M ozgalom ), a kik a m ezőg a zd a sá g b a n d o l­ goztak, a kisgazda vagy a p a ra s z tifjú s á g i szervezetbe kü ld té k a fia ta lo k a t. A v a llá ­ sos szülők — fü g g e tle n ü l fo g la lk o z á s u k tó l - a KALO T-ba (K a to liku s A g rá rifjú s á g i Le­ gényegyletek O rszágos T estülete) irá n y íto t­ tá k a fia ik a t. A M A D IS Z a fo rra d a lm i, te h á t a szoci­ alizm ust, m u n k á s h a ta lm a t a k a ró ; a kom ­ m unista p á rt ú tjá t, p ro g ra m já t követő, azt m agáévá tevő m un kásifjú s á g o t szervezte. A szervezet vezetői gyűléseiken, rendezvénye­ iken a kom m unista p á rt p o litik á já t, ta n ítá ­ sa it közvetítették a fia ta lo k h o z . De ez je l­ lem ezte a tö b b i rétegszervezetet is: a fe l­ n ő t t pá rtp ro g ra m o k , a n a p i fe la d a to k a la p ­ já n szervezett p o litik a i m unka. A k ü lö n b ö ­ ző rendezvényekre, a p á rto k á lta l szerve­ zett p ro g ra m o k ra is m inden ifjú s á g i szer­ vezet a m aga tö m e g e it m ozgósította. - N ó g rá d m egyében hogyan oszlott meg az ifjú s á g a különböző rétegszervezetek kö­ zött? -L e g n a g y o b b bázisa a M A D IS Z -n a k volt, különösen S a lg ó ta rjá n város és já rá s te ­ rületén, meg a m ed e n cé t övező községek­ ben. A kisgazda és p a ra s z tifjú s á g i szerve­ zeteknek a külső já rá s o k b a n — m in d e n e k­ e lő tt B ala ssa g ya rm a t és Pásztó környékén — vo lt e rő se b b befolyásuk. A SZIM Z agyv a p á lfa lv a , N a g y b á to n y térségében és egyes üzem ekben szerveződött p e rifé riku s hatással. Az a rá n y o k a t te kin tve a megye ifjú s á g á n a k k é th a rm a d á t a M A D IS Z tö m ö ­ ríte tte , m ellette a kisgazdasági ifjú s á g i szer­ vezet re n d e lke ze tt szám ottevő e rő v e l, a KALO T-nak elszórt helyi szervezetei m űködtek. — Az egyes ifjú s á g i szervezetek között p é ld á u l egy fa lu b a n v o lta k-e vitá k és mi je lle m e zte ezeket? A vélem énykülönbségek e lté rte k a fe ln ő tt p á rto k é itó l, vagy azok tü krö ző d te k a fia ta lo k között is? Emlékszike ko n kré t esetekre, am elyekkel a vélem énykülö n b sé g e k jelle m e zh e tő k? - A kisgazda ifjú s á g i szervezetek vezetői á lta lá b a n a 20 vagy a n n á l tö b b h o ld d a l rendelkező szülők gyerm ekei voltak. Ők m agukra é rte tté k a fö ld felo sztá sá t (a 20 h o ld ju k ra is), így elle n e a g itá lta k , sőt még g o n d o la tk é n t is ellenezték szóba kerülését. Ebből és h asonló p ro b lé m á kb ó l összeütkö­ zésük tá m a d t az ifjú s á g i szervezeteknek. N em egyszer m e gtörtént, hogy le vá g tu k a v illa n y d ró to t - mi az övékét, ők a m iénket. Vagy az e sté n ké n ti tevékenységet néha m eg­ a ka d á lyo zta , hogy a vezetés összecsapott: m ár úgy értem , hogy egym ást az utcán e lka p tu k. T ehát sokszor te ttle g e ssé g ig fa ­ ju lt a vita. V agy p é ld á u l a különböző re n ­ dezvényeken, m in d e n e k e lő tt m árcius 15-e a lk a lm á b ó l, versengés folyt, ki v o n u lta t föl tö b b fia ta lt. M i a fo rra d a lm i jelszavak mel- 1 1 �le tt elsősorban József A ttilá t szavaltunk, ők in k á b b 1848-ra, a m agyarságra, a nemzeti jelszavakra „h iv a tk o z ta k ". Ezek a harcok, összetűzések '45 és ’46-ban nem csak a köz­ ségekben és alapszervezeti szinten, hanem városi, já rá s i rendezvényeken is je le n tk e z ­ tek. — Az 1945 és 1948 között fe lve tő d ő nagy p o litik a i kérdések, a h a ta lo m kérdése h o ­ gya n je le n te k meg az ifjú s á g körében? — A ha ta lo m b irto klá sa személyi ké rd é ­ sekben is je le n tk e z e tt. A községekben úgy. hogy a régi főjegyző, a régi h iva ta ln o k m a rad-e vagy az ú ja k b ó l: a m unkásokból szerveződik községi, városi vezetés. A M A DISZ, a kom m unista p á rtta l a le g jo b b f i­ a it kü ld te a vezetésbe. Egy p é ld á n m egvi­ lá g ítv a : k ia d tu k a jelszót, hogy „El a re­ akciós írn o kka l a k ö z s é g h á z á ró I" (A fő ­ jegyző e lv o n u lt a fro n tta l, de az a p p a rá tu ­ sa o ttm a ra d t.) Ekkor a M A D IS Z a község­ háza elé vonult, o tt m egnevezte, hogy ki az, aki nem kívánatos, ezért „a z o n n a l ha g y­ ja el a he lyisé g e t." U g ya n a kko r a s a já t e m b e rü ket m ár be is ü lte tté k a helyére. N y ilvá nva ló a n a m ásik p á rt, a m ásik ifjú ­ sági szervezet is fu n k c ió t a k a rt szerezni a h a ta lo m b ó l. V o lt időszak, a m ik o r mi kere­ ke d tünk fö lü l, de e lő fo rd u lt, hogy egység jö tt létre és azok képviselőit is b e ju tta ttu k a vezetésbe — 3:1, 2:1 a rá n y b a n . És ha ez hőskor v o l t . . . Nos, ez a mi szám unkra nem ám fo rra d a lm i, rom antikus idő, hanem h a rc volt, m unka, p o litik a i ve­ rekedés. Sokszor a tetle g e ssé g ig . . . le g ­ fe lje b b ennyiben rom antikus. D e nekünk a b b a n az idő b e n nem vo lt az. T ehát a személyes harcos kiállás, a cselekvő p o li­ tik a i m a g a ta rtá s követelm ény volt. — Ö n hosszú id ő n á t d o lg o z o tt az ifjú ­ sági m ozgalom ban vezetőként. Az ifjú s á g p o litik a i m unka ta p a s z ta la ta ib ó l m ilyen útra v a ló t hozott m agával? - V iszonylag hosszú ide ig és m ozgalm as időszakban voltam ifjú s á g i vezető. Az ifjú ­ sági m ozgalom ban lettem vezető is, em ber is, p o litik u s is. Az nevelte szem léletem et, m odorom at, egész je lle m e m e t. . . De nem ­ csak nekem, hanem ezreknek és százez­ reknek a m egyében és az o rszá g b a n . Sze­ rettem és szeretem, é rdeke l ma is az ifjú ­ ság. — H ogyan lá tja a hetvenes évek ifjú s á g i m o zgalm át M agyarországo n , és mi a vé­ lem énye a m ai fia ta lo k ró l? — A ká r m űveltségét, ism ereteit, fe lké szü lt­ ségét, m o rá ljá t, h u m ánum á t, p o litik a i m a­ g a ta rtá s á t veszem a m ai ifjú s á g n a k , szin­ te össze sem h a so n líth a tó , m ennyivel k u l­ tu rá lta b b , m űveltebb, p o litik u m á b a n m a g a ­ sa b b szinten á ll, m in t a mi nem zedékünk volt. De b o n y o lu lta b b a k, összetettebbek a mai fe la d a to k is: nem olyan látványos, a b a rik á d o k nem h a tá ro ló d n a k el a n n y ira é le ­ sen, m int az én ifjú s á g i vezetésem idősza­ ká b an. Egyébként, ism ét m egem lítem , az sem vo lt a kko r rom antiku s szám unkra, h a ­ nem nagyon kom oly harc, küzdelem , a m in ­ d e n n a p i é letünk, na p i m u n ká n k szerves ré­ szévé vált. Semmi re n d kívü lit, fo rra d a lm it nem lá ttu n k ebben, m in t ahogy, vélem é- 12 nyem szerint a mai fia ta lo k sem lá tn a k még ma. De az lesz a ma ifjú s á g á n a k te vékenysége is. H a tizenöt-húsz év múlva visszatekintünk, nagyon ro m a n tiku s lesz és fo rra d a lm i. Ism ételten, ha m ajd visszatekintü n k . . . Az ifjú s á g ö rö k tu la jd o n s á g a , hogy robba n é ko n y, hogy egészséges tü re lm e tle n séggel rendelkezik. H a ezt szinkronba hoz- A fa r a g ó Azelőtt minden környéken akadt egy-kettő. Főképpen pásztoremberek mert a fafaragás­ hoz sok idő és nyugalom kell. A falvak, a pusz­ ták lakóit, a szegényeket, a nincsteleneket maga a szükség is arra kényszerítette, hogy egyes használati eszközeiket maguk készítsék. A népi faragó művészet mégis sokkal többre volt ké­ pes és hivatott, mint a természetes és alapvető emberi szükségletek puszta kielégítésére. So­ ha nem érte be a tárgyak használhatóságával, an­ nál jóval többre tört: a tartalom és a forma, a használhatóság és a szépség összhangjára. A bárkányi „faragó ember"-t Bozó István nak hívták. Bár nyolcvankét évig élt, viszony­ lag keveset faragott. Télen azért, mert a pász­ torkodásnak már legénykorában búcsút mon­ dott. Jött a háború, az első, s nagyobb baja ugyan szerencsére nem esett, csak éppen a megvadult harci mén leharapta a jobb keze kö­ zépső ujját. Később, idősebb korában az ujjhijjas kézfejet nyomorékká zúzta a kocsirúd. A t­ tól kezdve a faragó kést nem tudta többé a kezébe venni - Egyszerre haltak meg az édesanyámmal — mondja Klári néni, a fiatalabbik lánya. - Édes­ apám meghalt úgy hat óra felé, az édesanyánk rá fél órára. Mire az egyiküket felöltöztettük, addigra meghalt a másikuk. Nagyon betegek voltak. Az utolsó két hétben már nem is tud­ tak egymásról. Az eltűnt idő romló, néma tanúi. A jelleg­ zetes homlokzatú, szabadkéményes parasztiház, amely az ezerkilencszázas évek elején épült. Bizonyára kevés hasonló van már a környéken. Az udvaron a tépett kerekeskút, mellett a ki­ szolgált kemence, fölötte alacsony sátortető, amiről leszédülni készülnek a cserepek. Aki megveszi, nemsokára szétlöki a vályogfalakat, s helyükre nagyablakos, tágas családiházat épít. A málló -fogyadozó használati eszközök, lim-lomok szemétbe kerülnek. De a fafaragványok egészen biztosan még számos nemzedéket fognak gyönyörködtetni. Nehéz élete volt a faragó embernek. Hábo­ rúk, forradalom, szegénység, három gyerek, sok munka. Harmincnyolcban kiállítást rendeztek Kisterenyén népi fafaragványokból. Akkor második díjat nyert. Így mondják a leszármazottak. De valahogyan még az az öt pengőnyi jutalom is elkallódott a hivatalok útvesztőiben. Talán azért is faragott olyan keveset, mert se ideje, se ereje nem maradt hozzá. - A föld, az volt minden — emlékezik viszsza arra az időre Bozó Gyuláné. — Ő k is azt akarták, hogy földjük legyen. Készpénze nem volt a szegény embernek, m it tehettek, kölcsönt kértek a takaréktól, abból fizették a fődet. A kamat meg nagy volt, mindig csak erre fu­ totta, a derekát soha nem birták törleszteni. Milyen gazdag és hajlékony is a magyar zuk az idősebbek h ig g a d tsá g á va l, m egfonto ltsá g á va l, ta p a s z ta la tá v a l, az nagyon szép és nagy ere d m é nyeket hoz. Jó szellemű, életerős, a reá váró fe la d a to k ra felkészülő fia ta ls á g u n k van és ebben m e g ta lá lh a tó a KISZ-nek, az ifjú s á g m a g já n a k élesztő, szer­ vező e re je is. Prokay Gábor em ber nyelv! Hol az a zsurnaliszta, aki a szorító pénz­ telenséget nagyobb nyelvi erővel és érzéklete­ sebben tudná kifejezni: a derekát soha nem bírták törleszteni. S még mennyi jóízű, találó szóhasználattal találkozhatunk faluhelyen! Ta­ lán még sem keli a nyelv elszürkülésétől tar­ tani. Csak néhány az ízes mondatok közül, amik a vendégszerető Bozó-famíliában hallha­ tók. — Ha meg nem kosaraznak — kínálja a kisüstivel a vendégeket a házigazda, s amikor a szókimondásra fordul a beszéd sora, kicsit kesernyésen megjegyzi: - Aki az igazat meg­ mondja, annak nincsen becsi a vezetőség előtt. „Becsi" van az apai örökségnek, a fafaragványoknak Klári és Ilonka néniéknél meg Gyu­ la bácsiékná l. Ezeket mindhárom Bozó család­ ban nagy becsben tartják. A legérdekesebb talán az a fafaragvány, amit az esztendő fájának neveznek. Világos színű fakoszorú, amely apró, mintázatlan fa ­ lapocskákból áll. Ahány nap van az esztendő­ ben, annyi falapocskából. Hasonló fakoszorút, bár eltérő lapszámmal, többet is készített a bárkányi faragó ember. Az összeillesztési pon­ tot, ahol az egyenesvonalúan készített koszorú­ alakzat két vége egymáshoz kapcsolódik, á llí­ tólag szinte lehetetlen fölfedezni. (A fakoszorúk feltehetően kizárólag díszítő elemként szolgál­ tak egy-egy régi parasztházban.) Időrendben a legrégibb a sötét tónusú, fa­ ragott képkeret, amelyben első világháborús katonafotó látható. A harmincas években ké­ szültek a kelyhek, amelyek bizonyára az örök­ ség legértékesebb darabjai. Rajtuk faágak, le­ velek, vi rágok, a pásztorélet jelenetei, állatok. Rendkívül ötletes a kelyhek fogófülének kiala­ kítása, az egyik oldalon gyíkfigura, a másik ol­ dalon kölyökkutya, alul apró kosárkák. S még valami, ami „öröklődött” a család­ ban: a fafaragás szeretete. Az öreg fafaragó fiának, Bozó Gyulának a munkái közül való a dohányszelence és a díszes guzsa ly. Az utóbbi használati eszköz nélkülözhetetlen da­ rab volt a nógrádi falvakban, ahogyan Bozó Gyuláné is elmondja: — Az vót a vagyona az asszonynépnek. Olya­ nok voltak a guzsalyok, olyan díszesek, mint a szentkúti botok. Az rang volt, hogy kinek milyen szép guzsalya van. A legény ezzel ked­ veskedett a lánynak, amikor komolyan járni kezdett hozzá. Magam is dolgoztam guzsallyal, jártunk a fonóházhoz, ment a munka, közben énekelgettünk, néha még táncoltunk is. Így szó­ rakozott a fiatalság. Aztán jö tt az új életfor­ ma és minden abbamaradt. Attól kezdve se kedv, se kenderfőd . . . Bozó Gyula bácsi még arról beszél: ha nyugdíjba megy, majd akkor fog sokat farag­ ni, de a fia már nem vesz faragókést a kezé­ be. É. K. S. �Bába Mihály A csom ag A m ikor a nap az istá lló g e rin c é re ült, m ár o tt szöszm ötölt az udvaron. A szérűt fe lseperte, aztán le ü lt a fa v á g ó tőkére, a zsebéből e lő k o to rt m a d za g g a l összekötötte a seprűben m e g la zu lt szálakat, m e g h a jto g a t­ ta, m e g p ró b á lta a fogásá t, ig a z íto tt v a la ­ m it a nye le n, és az ó lto rn á c sa rká b a á llí­ to tta. K ö rü ljá rta a kertet, a g a lly a k a t öszszeszedte, egy m e g la zu lt lé cé t visszaerősí­ te tt a helyére, aztán m e g in t az udvaron piszm ogott. K ihozta a p itv a rb ó l a b a ltá t, összevágta a g a lly a t meg két g y ö k é rd a ra ­ bot, és a kis halom te te jé re rakta, szépen egym ás m ellé, hogyha esni ta lá l, le csu ro g ­ jo n róla a víz. Felesége kiszólt, hogy m enjen be re g g e ­ lizni. S zótlanul le ü lt a ka n a p é ra , k a la p já t az ágyra tette. Egy ideig nézte a konyha körül csoszogó asszonyát, és a m ik o r elé te t­ te a pirosra sü lt szalonnát, m ár csak a tá n yé rt bám ulta. Az asszony le ü lt az asztal végénél, d a ­ rabka fo rró zsírba m á rto tt kenyeret rá g ­ csált. - H a llo d , azért én csak levágom azt a két tyúkot. Tyúklevest főzök, csig á va l. C si­ ga még van. És lesütöm . H á th a jö n n e k. D é lu tá n is jö h e tn e k. V a la m it d ü n n yö g ö tt, m e g tö rö lte száját, szétpödörte bajszát, és kim e n t az u dvarra. A kocát k ie n g e d te az u dvarra, és a kko r eszébe ju to tt, hogy keccet eszkábál össze, és beveti fűvel az udvart. Tehene nincs, egy süldő meg néhány tyúk az összes jó ­ szága, még jó is lesz, ha nem lesz olyan puszta az udvar. Ha m egnő ra jta a fű, k i­ e n g e d h e ti rá le g e ln i a disznót, le g a lá b b nem kell neki a ke rtb ő l c ip e ln i a d u d vá t. Nem tö p re n g e tt sokáig, hozzá is kezdett, léceket fa ra g o tt, karókat, aztán kihozta a szeges-katulyát, s a gö rb e , rozsdás szege­ ket kiegyenesítette. Az ól e lő tt n y ú jto tt lé p ­ tekkel kim érte a ketrec hosszát, szélességét k ije lö lte a c u lá p o k meg az a jtó helyét, és előhozta az ásót. Egy c u lá p g ö d ö r kiásása u tán m e g á llt, p ih e g e tt, e lő k o to rta p ip á já t, pöfékelve rá g y ú jto tt. A v o n a t éles fü ttyé t hallva fe lje b b em elte a fejé t. T alán most jö n n e k - g o n d o lta . Jönniük kell, m ár csak az a n y ju k m ia tt is. H á t jó, jó, m in d e n k in e k m egvan a m aga b a ja , de a k k o r is. M e g írtá k nekik, hogy m e g ta rtjá k . Ez az ö tve n ö tö d ik. M ost m ár nem lesz sok. A nyolcvanon tú l. A rra g o n d o lt, hogy az ötve n e d ikre , az a ra n y la k o d a lo m ra szépen összejöttek, de m ost h iá b a v á rjá k a hírt, a levelet, semmi sem jö n . Két te li b utyko s o tt á ll a tiszta szo b á b a n , a n a g yházban, ko l­ bász, szalonna van, a kalács is két n a p ja . A b e to n já rd á n lépések k o p o g ta k. Figyelt, m ajd a ko rlá th o z m ent és kinézett. V é g ig ­ lá to tt az úton. Csak Veres D a n i fia b a k a n ­ csának vasa verte fel a csendet. Nem, ezzel m ár nem jö tte k — megy viszsza a ketrechez, és ássa to v á b b a cu lá p o k helyét. Lassan, kom ótosan emel ki m inden ásó fö ld e t. N éha a ház fe lé les, a fe le sé ­ ge az eresz a la tt kopasztja a két tyúkot. A kém ényből vékony kékes fü s t száll fel. Á ll te h á t a sütés-főzés, m ár le sem ta g a d ­ h a tn á k a vendégvárást. A felesége bevitte a m egkopasztott tyúkot, de m ár ő is tu d ­ ja , hogy ezzel a v o n a tta l nem jö h e tn e k. Kiásta a c u lá p o k helyét. A tőkéhez b o ­ to rká l, leül, érzi. hogy e lfá ra d t. H a m a r k i­ fu lla d , ka p k o d n i kell a levegőt. D e csak így m a ra d jo n . Csak ne ke llje n le fe kü d n i, tö p re n g , m ert az á g y a t nem szereti. Az úgy le g ye n g íti, hogy u tá n a já rn i se tu d . A kkor aztán egym aga m a ra d n a az asszony, még az se lenne, aki egy kis a p ró fá t vá g jo n ne­ ki. Igaz, ők a k a rtá k így, m ert Juliska, a le g ­ kisebb fe lk ö ltö z ö tt Pestre, a veje hívta, hogy m enjenek fe l ők is. - Nem te h e tjü k, fia m — m ondta vejének re b b e n ő szemmel — , nem nekünk va ló az. N ekem meg a n yá to k n a k m ég a n a g ya p ja is itt született. A ztán meg mi le n n e a ház­ zal? V a la k in e k csak őrizni kell, hogy nek­ tek legyen. H iá b a v ita tko zta k vele, hogy nekik nem kell, a d já k el, d e erre csak sértődötten h a llg a to tt. Így aztán egyedül m a ra d ta k te l­ jesen. A n d rá s, a le g id ő se b b fia , még a h á b o rú u tán D e b re ce n b e költözött. Teri M isko lcra , m ert az ura a n n a k is g yá ri lett. Péter Pesten kalauz, S ándor meg m inisz­ té riu m b a n van, Juliska meg az egyetem en do lg o zik. N yáron még jó , m ert vakáció a la tt jö n n e k az unokák, m ajd fe lve rik a házat, olyan hangosak, de m égis jo b b , m in t ez az örökös h a llg a tá s . A n yu g d íj nem sok, igaz se g ít ra jtu k a h á ztá ji meg a kert. De jö vő re m ár h á ztá ji se kell neki, nincs, aki bedolgozza. Ü l a tőkén, pöfékel, szívja a p ip á t. A fe ­ lesége jö n a kis kosárral a p ró fá é rt. T eli­ ra kja , m egáll az ura m ellett. - M it á stá l ott? — m u ta t a c u lá p o k he­ lyére. - Ketrecet c sin á lo k a kocának. - M in e k a? Bevetem fűvel az udvart, azért. Az asszony m e g ig a zítja ke n d ő jé t. K en­ derszín h a já t a fekete kendő a lá b ú jta tja . - Hiszen szebb lesz a kko r az udvar, igaz, jo b b lesz az u n o ká kn a k is benne hancúrozni. - Ü hüm. H a llg a tn a k . M in d a ketten a rra g o n d o l­ nak, hogy m egfeledkeztek róluk, de g o n d o ­ la tu k a t nem m o n d já k ki. Az asszony hóna a lá fo g ja a kis kosár tüzelőt. - Nem zavarom nagyon, há th a a h á r­ mas vo n a tta l . . . Nem fejezi be a m o n d a to t. T u d ja , hogy így is érti az ura. Az meg csak b ó lin t rá és szívja to v á b b a p ip á t. Az asszony csoszogva m egy a házba, ő meg fe lá ll és a c u lá p o k a t b e á llítja . Jobbró l-b a lró l is m egnézegeti, hogy egyenesen \ P A P P LA JO S VER SEI Három arckép D. E. B. N. L. K. B. O lc só m érget fo g o tt m agá ra M in t a vo n a to k p o n to s s á g a : Ikon-fény, pá rá s levegőben. sok-sok d rá g a hazugság után. a h a lá l m ásfél p e rc e t késett. A világ k ip e rg e tt szeméből. sum m a: Nem elég jö n n i! ro h a n n i kell m inden v á rh a tó ö leléshez: Ö rd ö g ö t-a n g y a lt h iá b a várva A rem egő sínekre lépett. A ra n y p o r-m o s o ly ; h u ll id ő tle n e lú n ta m a g á t a kko r d é lu tá n . Sovány volt, bölcs és nagyon árva. a h o m o k-h in tő messzeségből. S m ert a méreg is lassan ha to tt, K ig o n d o lta m ár ezt a v é g e t. Szeme kiszakadt a v ilá g b ó l. h u rko t illesztett szép nyakára. Írt tü krö t. M a g á t nézte benne. Im b o ly g o tt bom ló fé lh o m á ly b a n . H a lá la helyén m ajd egy tá b la Követ ír t: s a tü k ö rre vetve De lá tja istene tró n u s á tó l, Emlékét szállongva fö d i el h ird e ti: itt élt, itt la ko tt. p o rrá zúzta a gyöngeséget. b o rá t kik isszák m o sta n á b a n . eszmék é g e tt Ikarusz-tolla. s nyúlni m áris átokhoz, késhez, e lvá g n i az el nem szakadtat. Aki m egáll, meg nem m a ra d h at. K ifo rd u l a v ilá g a ló la . Lezuhan; a rcá n bűzös pólya. 13 �á llja n a k , aztán beszórja a kis g ö d rö k e t és le d ö n g ö li. M e g in t oda tib lá b o l a tőkéhez, p ih e n n i. O n n a n nézi az ól e lő tt á lló c u lá p okat. Elégedett. S zétpödri bajszát, a m iko r kiszuszogta m a g á t és m e g in t a ketrec kö­ rül m atat. Az id ő m intha v á lto za tla n lenne, a nap m intha nem a k a rn a m ozdulni a kékesen fölé b o ru ló é g b o lto n . N éha egy-egy fe lh ő ­ foszlány e lta k a rja , ilyenko r felles, m intha m ár a lebukó n a p o t p illa n ta n á meg. C sa­ ló d o tta n p ö d ö r e gyet bajszán. A d é li h a ­ rangszót egykedvűen h a llg a tja . Az utcán a lig egy-két e mber. M a jd csak estefelé e le ­ venedik meg kissé, a m ik o r a „B o c s k a ib ó l" jö n n e k hazafelé az em berek. A kko r m in d ig o tt á ll a k a p u b a n . Ennek, a n n a k is köszön, e gy-két szót v á lta n a k, m egkérdezi, m it csi­ n á lta k, hol, m elyik d ű lő n d o lg o zta k, aztán egész este ezen dörm ög, v ita tko zik a fe le ­ ségével. M ost még ez is messze van, még csak dél van és ha jö n n e k a vo n a tta l, a k ­ kor . . . F eláll, o tt szöszmötöl m e g in t a ketrec kö­ rül, hogy ne g o n d o ljo n m e g in t a gyerekek­ re. A léceket szegelgeti, a ka ró k a t drótozza össze, lá tja , hogy a felesé g e ki meg b e já r a p itva rb a , hogy a kém ényből a lig -a lig száll füst, te h á t levette a lá b a st, hogy el ne fő jö n a tyúkleves. M á sko r m ár e b é d e l­ nek ilyenkor, de m ost tu d ja , hogy a m íg el nem fü tyü l a három órási, a d d ig nem lesz ebéd. M ég a kko r is vá rn i k e ll; g o n d o la tb a n k i­ sérni ő ke t az á llo m á stó l egészen hazáig. M ég a kko r várni, m ert há th a m e g á llta k va­ lakivel beszélgetni. Nem, m ár nem jö n n e k. M in d e n várakozási id ő lete lt. Felesége o tt á ll a to rn á c elő tt. - G yere, együnk. M in d e n o tt á ll, készen. Az a sztalra csa k két tá n yé r kerül. C silla g o s a csigaleves, de nem érzi az ízét, a hús puh a , om lós, ezt szereti, de egy csepp ö rö m e t sem érez. A kifli sem száraz. - Iszol egy p o h á rra l, hozzak? - kérdezi Gépeimről HŰTŐGÉPEM H űtőszekrényeinkben ú ja b b jégkorszak készül; egykilós csom agokban m a m m utokat tá ro lu n k tízezer esztendőn át. R om latlan m egm aradnak, b á rm iko r fogyaszthatok, lassan kiengesztelve. Szép ez a konzerváltság. Jaj, csak a biztosíték el ne ro m o ljon egyszer! S e derűs jé g k o r után a frissé d e rm e d t vilá g e lm e rü ln e az ú ja b b , a m m ó n iá tó l bűzlő olvadás-vízözönben. 14 az asszony. Vörös a szeme, biztosan sokat d örzsölgette, m ert sírni m ár nem tu d , de olyan h a m a r könnybe lá b a d a szeme. — Iszunk, h á t persze, hogy iszunk — m on d ja és int, hogy két p o h a ra t tegyen az a sztalra. - Nem bánom , de nekem csak egy csep­ pet . . . — C seppet, persze, hogy egy cseppet, h i­ szen csupa csepp ez — ö n ti az a ra n y s á r­ ga n e d üt. — Isten éltessen m in d k e ttő n k e t meg a gye rm e ke in ke t is, sokáig — em eli fe l p o h a ­ rá t az asszony. — Éltessen — b ó lin t rá az e m b e r és fe l­ h a jtja a borocskát. Ritkán iszik, de ez olyan jó le s e tt neki, hogy még egy p o h á rra l önt. V a k k a n t a vén kutya. M in d k e tte n izg a ­ to tta n fe lá lln a k . Jönnek — g o n d o ljá k , de nem m erik k im o n d a n i a szót. A küszöbön m e g to rp a n n a k. A postás áll e lő ttü k. Két nagy c so m a g o t cipel. — Jó n a p o t. Teri néném , jó na p o t, A n d ­ rás bácsi. — M e g jö tt a csom ag — o tth o n o sa n te ­ szi le a székre. — Az egyik Pestről, a m á­ sik meg M isko lcró l. M eg két tá v ira t és egy expressz levél. Csak nem va la m i é vfo r­ du ló ? — Az az — m o n d ja az asszony. - az ö t­ ven ö tö d ik. C e ru zá t n yú jt A n d rá s bácsinak, hogy ír­ ja a lá a vényeket. Remeg a keze, a m íg ne­ vét körm öli. — Egy p o h á rra l? A n d rá s bácsi. — em eli fel a b utyko st - Egy se jö tt haza? — néz körül a pos­ tás. - Nem. - H ej, ilyenek ezek a m ai gyerekek — s ó h a jt fel. - N ekem is odavan kettő, még levelet is ritk á n írnak. Az em ber m e göreg­ szik és m egfeledkeznek róla. Szomorú ez. M ég tán a tem etisre se jö n n e k el. A n d rá s bácsi szétpödri c sa va rin t is egyet ra jta . bajszát, még - Na, na — em eli fel u jjá t. — A zért nem egészen úgy van az. M e rt h á t itt vannak az enyémek. Egy se jö tt el. De m iért? O ka van a n n a k. Hiszen m aga is, öcsém, tu d ja , hogy m in d e n kin e k megvan a m aga g ondja -b a ja . Az egyik nem tu d o tt jö n n i a g yá r­ ból, a másik, am ék a m inisztérium ba van, a n n a k se le h e t csak úgy uk-m ukk szaladni haza. Juliskának meg lehet, hogy m egint beteg a g y e re k e . . . De azért nem fe le d ­ keztek meg . . . A csom ag, a levél . . . na, szóval, nem jö tte k, de h á t Istenem, vótak velünk ele g e t, meg jö n n e k, ha t u d n a k . . . D ohog. A postás érzi, hogy b a jt csinált. - Nem sérté skipp m ondtam én, A n d rá s bátyám , hiszen tu dom én, jó l tudom , ne­ hogy h a ra g legyik m ár e b b ő l, na — koc­ c in tja oda p o h a rá t az öreg em beréhez. - ’Sten - ’Sten — m o n d já k egym ás u tá n h ö rp e n tik b o ra ik a t. és ki- A postás köszön, elm egy. O tt m a ra d n ak m e g in t együtt. - Jól te tte d , hogy m e gm ondtad neki m o n d ja az asszony. — , jó l te tte d , ne higygyék, hogy a m ieink is olyanok, meg oka van a n n a k, hogy nem jö tte k . — M á r hogyne in n é k egy ilyen szép év­ fo rd u ló ra . Ö tve n ö t év együtt, jó b a n -ro sszban, hej, szép, nagyon szép ez - fo g ja meg a p o h a ra t és a m agasba em eli, — Isten éltesse A n d rá s b átyám ékat, erőben, egészségben és csak azt kívánom , hogy még vagy húsz évig én köszöntsem fel m a­ g u ka t. — Köszönjük. A g g y a isten. Az em b e r csak b ó lin t rá, aztán fo g ja a konyhakést és nyiszálja el a csom agokon a sp á rg á t. A rra g o n d o l ő is meg a fe le ­ sége is, hogy ezen az évfo rd u ló n egyik gyerm ekük sem n yitja rá ju k az a jtó t. De g o n d o la tb a n még rem énykednek. T alán az esti vo n a tta l jö n valam elyik. ÓRÁM TELEFONOM tik -tik -tik -tik Percegve c irp e l; így in t m in d ig , s percekre nyír fel ó rá t, n apot. R eggel nem a lh a to k , résen van, riaszt. Felébredek, s h a n g ja lebeg e lő tte m -m ö g ö tte m , fö lö tte m -k ö rü lö tte m estig és pim asz ritm usa pontos, meg nem z ö k k e n ; se n kitő l-se m m itő l meg nem hökken tik -tik -tik -tik a cél virtusa. V a jo n ő t e lő b b é ri-e u tó l a h a js z á lru g ó szívinfarktusa? H a lló i ki beszél? Én vagyok. H a lló ! ki beszél? (sötét van Csak a csilla g o k) H a lló ! ki beszél? (csend van Csak én) H a lló ! ki beszól? (ü lö k egy fe lh ő perem én) Itt vagyok. (H a lló , h a lló !) M it a d h a to k ? Z a jo s öröm em e lfo gyott. Kinek kell szorongásom ? Eladtam m ár m agam , h á t h a llg a to k . (H a lló i ki beszél?) Én nem beszélek. Nem rezdül se szél, sem a fá k ; sem a lélek. �Erdős VIstván A bikának el kell pusztulnia Úgy tudom , M a gyarorszá g o n sohasem rendeztek b ik a v ia d a lt. Egyszer, sok évtizede egy vá n d o r-a ré n a hírverést c s in á lt volna e je llegzetes spanyol sportn a k, de hogy a főváros h a tó sá g a i k ik ö tö t­ ték fe lté te lü k e t a b iká k é le tb e n m a ra d á sáró l, a m a ta d o ro k B u d a ­ pesten nem le n g e tté k in g e rlő vörös kö pönyegeiket. Semmi értelm e úgy b ik a v ia d a lt já tsza n i, m o n d tá k a spanyolok, ha a b ik á n a k é le t­ ben kell m ara d n ia , hisz é p p az a küzdelem cé lja , te tő p o n tja , lényege, hogy a to rre ro m egöli a b ik á t. . . D é lu tá n ö t ó ra k o r olyan izg a lo m m a l á lltu n k a h a ta lm a s keleties é p ítm ény tövében, m intha az évszázad m érkőzéseként a m agyar la b d a rú g ó v á lo g a to tt v ilá g b a jn o k i d ö n tő jé re lenne b elépőnk, vagy a kikn e k szorongását nem le h e t fu tb a ll-iz g a lo m fo k o k b a n k im u ta t­ ni, úgy, m intha éle tü n k fo n to s fo rd u ló p o n tjá n , dö n té sre várva kérnénk bebocsátást, hogy tízezrek közt m egm érettessünk az iz­ g alm ak, iszonyúságok elviselésében. Az a ré n a á rn y é k á b a n tú ris ­ ták 3 0 -4 0 fős cso p o rtja i vá ra ko zta k körös-körül az idegenvezetők vezényszavára, a n n á l tü re lm e tle n e b b ü l, a h o g y a kétm illió s B a rce ­ lona egyre g a z d a g a b b a n o n to tta a m aga s p a n y o lja it, kevésbé szer­ vezett tu ris tá it a té r m inden o ld a lá ró l az a ré n a felé. Jöttek n a g y­ c sa lá d o k taxin — ném elyik kocsiból nyolca n is k ik á sz á ló d ta k ; jö tt egy mankós, kövér asszony, tolószékes ö re g e m b e r; jö tte k g yalog, ro b o g ó n , m ikrobuszon. Ö z ö n lö tt a töm eg a b e já ra to kh o z. Jöttek lo vasrendőrök a z a va rta la n fo rg a lo m b izto sítá sá ra , jö tt egy te h e r­ a u tó n yi katona-néző, és jö tte k nagy lá n ycsa p a to k összekarolkozva. N egyed h a tko r jö t t egy díszes fe ke te viseletbe ö ltö z ö tt idős fé rfi, aki u tcá t n yito tt m aga körül a sűrűsödő tö m e g b e n : úgy köszöngetett, in te g e te tt jo b b ra -b a lra ism erősnek, id e g e n n e k, rendőrnek, presszósnőnek, buszsofőrnek, m in t aki kirá ly n a k já ró h ó d o la tta l számol. V a la m i köze lesz o d a b e n n a cerem óniához. H a rsá n ya n k i­ a b á lt. In v itá lt befelé. Jöjje n e k, jö jje n e k , később csak egyre n a ­ g yo bb lesz a töm eg. T oporogva s z o ro n g a ttu k lep e d ő n yi b e lé p ő in ­ ket, szidtuk a cse lle n g ő későnjövőket, a k ik re vá rn i kell. Fél hat e lő tt két perccel idegenvezetőnk egy fe h é r ke n d ő t lo b o g ta tv a vég­ re é lre á llt, s mi — ötvenen m a g ya ro k — b e p ré s e lő d tü n k a b e já ra t körül nyüzsgő ó riá si töm egbe. Az aré n a belseje ká p rá za to sa n színes. Az é p ítm é n y len d ü le te s b oltívei, m ozgalm as díszítései, a nyüzsgő töm eg s z ín o rg iá ja , a z a ré ­ na hom okhűvös barn a nyugalm a, a kü zd ő te re t övező m agas p a ­ lá n k különös pirossága m ind izgalm as, v a d o n a tú j látvány. Feszeng­ ve ültünk, keskeny betoncsíkon, h á tu n k b a n éreztük a m ög ö ttü n k ülők té rd e it. A küzdőtér fő b e já ra ta m ö g ö tt p ü sp ö klila köpenyek lob o g ta tá sá va l, h a jto g a tá s s a l készülődtek a küzdelem re a b ik a in g e r­ lők, a m a ta d o ro k segédei. Messze lenn, sok em eletnyi m élységben a la ttu n k , já tsza n i kezd a zenekar. Különös, h a lk m u zsiká ju kb a n tü ­ zes feszültségek vib rá ln a k , m ajd in d u ló ritm u s b a le n d ülve fokozódik a hangerő, és e lkezdődik a látványos bevonulás. Lovon, gyalog, ilyen-olyan d íszru h á b a n fe lvo n u l a p ro g ra m va la m e n n yi szereplője — díszhelyen a három m a ta d o r. Tisztelegnek a közönségnek, a zsü rin e k ". A v ia d a l díszelnöke ponto sa n h á rom negyed h a tk o r je lt a d a küzdelem elkezdésére. Z a v a rt csend a le lá tó k o n , feszes vá ­ rakozás a poro n d hom okjá n . Ü gy á lln a k o tt há rm a n -n é g ye n lila köpenyeikkel, m int a kikn e k szerénynek kell lenniük, hisz nem ők a főszereplők itt ma. M e g n y itjá k a kerítés b ik a b o c s á tó ka p u já t. M agasra ta rto tt orral bekocog a fe ke te e lle n fé l, a b ika . A n n y it tu d u n k róla csak, hogy huszonnégy ó rá ja nem evett, huszonnégy ó rá ja vaksötétben ta rto ttá k . A zt senki sem tu d h a tta meg, vad vagy közönyös, erős, harcos-e vagy szelíd. A fény, a m in t a p o ro n d n a ­ pos fe lé re kocog, e lv a k ítja . T alán ösztönösen, ta lá n vé le tle n ü l az árnyékos rész fe lé fu t, s a k k o r észreveszi a d o b o g ó in g e rlő ke t. V a ­ d u l száguld az egyik után , nyom ába ér, de az ügyesen a p a lá n k d u p la fedezékébe b ú jik s a bika leszegett szarva csa tta n a desz­ kán. Így já r m ásodszor-harm adszor is, d e bőszen vá g tá zik m in d ­ annyiszor a lila kendősök utá n . Jó b ika lesz, h a lla ts z o tt egy m eg­ jegyzés, — lám m ár m agyar szakértő is ül közöttünk, — kis ta p s ­ p a ta k o k csörgedeztek in n e n -o n n a n a bika harcossága lá ttá n . S e kkor egy a lila köpenyesek közül a p o ro n d o n m a ra d t: ő a m a­ ta d o r segítője, a b ika tá m a d á s á t v á rja . Jó messze helyezkedik, hogy a bika nagy ro ham m al fusson m ajd bele a le b e g te te tt d ra ­ p é riá b a . Ü gy tö rté n ik , fe lc s a tta n a taps, s a p ro d u kció néhány­ szor m e gism étlődik, s m ár é p p já té k b a m e le g e d e tt volna a közön­ ség, m ikor ú ja b b kapu n yílik meg, s h a lk zeneszóra két lovas pika d o r kocog a p o ro n d ra . A lovak csü d ig p á n cé lb a n , a lovasok biztos vé delm et n yú jtó vasakban. Az első p illa n a ttó l kezdve e lle n ­ szenvesek. Elhelyezkednek a részükre k ije lö lt p o rond-sávban, és szú­ rásra készen fo rd ítjá k p ik á ju k a t. A m ajd két méteres lándzsa-sze­ rű fegyver végén 8— 10 centis, éles hegyes csillogás. Pika. Pikával szúrta agyon egy kozák Petőfi S ándort. Az in g e rlő k m in d e n á ro n a lovasokhoz a k a rjá k csa lo g a tn i a b i­ kát. M ost é p p e n h o g y rövid ro h a m o t szabnak neki, de a m egva­ d u lt á lla t még így is m egem eli, szinte a rrá b b teszi a lovat, lovasá­ val, s b e le b o n y o ló d ik a ló p á n c é lz a tá n a k em elgetésébe, dö fkö d é sébe. A p ik a d o r, ahogy visszanyeri egyensúlyát a ló h á tá n , p iká já t a bika nyakszirtjébe v á g ja . De a b ika a szúrásra sem enged. P a lánknak gyöm öszöli a lovat, a ztá n fe ld ö n ti. H alk, kétségbeesett asszony-sikolyok. M e g ö li a lo v a t! Jaj. A közönség fütyül, az in g e r­ lők nagy nehezen e lc s a lo g a tjá k a b iká t. A lovat ta lp ra tá m o g a t­ já k. Semmi b a ja . Tetőtől ta lp ig p á n c é lb a n van. Ú jra h á tá n a p i­ kador. Az in g e rlő k fu tá sa m ár nem kell nagyon gyors legyen, a bika fá ra d n i látszik. N ya ká b ól ö m lik a vér. V issza csa lo g a tjá k újra a p ik a d o r elé, s még kisebb te re t hagyva a tá m a d á sra , a lónak fu tta tjá k . A bika m e g in t d ü h ö d te n birkózik, a p ik a d o r éles fegyve­ rével szántja, trancsírozza a nyakát. A közönség fütyül, kiáltozik. A bika nem enged, a p ik a d o r egyre m élyebbre szúr, ah o g y a 8 centis pe n g e e n g e d i. Füttykoncert. D ü h ö dte n fü ty ü lö k én is. A b i­ ka nyakán, k é to ld a lt p a ta k b a n ö m lik a vér, de nem h a g yja a lovat. G yöm öszöli. A p ik a d o r nem b írja e lto ln i, tá v o lta rta n i a le g ­ ke g ye tle n e b b a lá m e rítő szúrásokkal sem. Ú jra levegőben ló és lo ­ vas. A p ik a d o r kétségbeesetten v á jká l a bika n yakában. N egyven­ ezer e m b e r dohog, to m b o l, tü n te t. F ü lsiketítő a fütyülés. Az in g e r­ lők szinte a fa rk á n á l fogva húzzák el a b ik á t a lótól. A zenekar já tsza n i kezd m egint. D ühösen kifú jo m m agam . D isznóság. Kivo­ n u ln a k a pika d o ro k. A bika m ereven á ll a p o rond közepén. A b a n d e rille ró k já té k a következik. Ő k azok, a kik fu ttá b a n felugorva, fé lre u g o rva két-két, félm éteres fé m b o to t szúrnak a bika nyakába. A fé m b o to k végén horog van, ha jó l szúrnak, a b a n d e rille ró k, a k ­ kor a fegyver a bika n ya ká b a n m arad, s még in k á b b d ü h íti a m egsebzett á lla to t folyto n o s lengésével, m ozgásával. A b a n d e ril­ lerók, ügyes, b á to r em berek. Talán ők v á lla ljá k a le g tö b b kocká­ zatot. Feléjük ro han a bika, fé lre u g o rva nyakába szúrják fe lü lrő l a fegyvereket. V égül a szúrások vegyesen sikerülnek, a h a t díszes ko lo nc helyett m indössze kettő m arad a bika n yakában. És ekkor ú ja b b zeneszóra, szertartásos e le g a n c iá v a l bevonul a m atador. Az ő ru h á ja a legfényesebb, legdíszesebb. K a la p já t o d a a d ja v a la k i­ nek az első sorban. Az ő köpenye tűzvörös, és kardra téve kezdő­ d ik m ajd a küzdelem végső szakasza. A m a ta d o r büszkén néz szembe a b ikával. K a rd já t ig a z ítja , a m e llé t kidülleszti. A közön­ ség feszülten fig ye l. A b ika véresen, d ö g fá ra d ta n liheg a porond közepén. M ik o r n e k iro h a n t a m a ta d o rn a k, igazi le n d ü le te m ár h iá n y­ zik, a fo rd u lá s n á l a té rd e is m e groggyan. A m a ta d o r könnyedén h a jlik el előle. V ih a ro s taps. S egy ú ja b b ügyes e lh a jlá s n á l a kö­ zönség nagy része m ár o lé t kiá lt, hogy kezdődne egy izgalm as közös já té k, ritm ikus k iá lto z á s ; m e g v a d u lt bika, közönség á lta l fe l­ tüzelt, egyre tö b b e t kockáztató m a ta d o r. De a bika m egáll. F újtat, leszegi fe jé t. A m a ta d o r egyre kö ze le b b to p o g hozzá. In g e rli. A bika rövid, kedvetlen roham ra vá lla lko zik, a közönség ú jra to m b o l az e lra g a d ta tá s tó l. Nem úgy a m agyar tu ris tá k csp o rtja . V a la ki a feszült csendben e lk iá ltja m agát. Ezt a b ik á t m ár egy m o so g a tó ­ lány is megöl né, egy konyhakéssel. Itt nevetés, lenn körben piszszegés. Én a rra g o n d o lo k , hogy így k iá lth a t az e lke se re d e tt fiz e tő ­ néző m o n d ju k egy C s e p e l-M T K meccs 85. percében 0:0-ás á llá s ­ nál, álm os, lézengő já té k n á l b u n d á t, csalást, kígyót-békát. V a ló b a n , a bika egyre e rő tle n e b b . Sok vért veszít. Jó, ha 3 - 4 m étert fu t egy kö p e n yfo rg a tá sra . V ih a ros düh e kelletlenségbe m egy át, s a h o g y m egáll 2 — 3 m éterre szembe a m a ta d o rra l, m in t­ ha kegyelm et kérne, vagy kegyelem döfést. Térdei egyre többször m e g ro g gya n n a k. A m a ta d o r a lig tu d ja b e m u ta tn i 3 - 4 c ifra m o tí­ vum át az ingerlésnek, e lh a jlá s n a k , je lt kap rá, hogy m eg ö lh e ti a bikát. S ez a p illa n a t a m a ta d o r m űvészetének a csúcsa. M o n d ­ já k, úgy d ö fi le fe lü lrő l, szemből a b iká t, hogy az á lla t villá m sú j- 15 �to tta n e lte rü l, nem m ozdul tö b b e t. Feszültségfokozó zene. A m a­ ta d o r fe le m e li a fényesen c s illo g ó pengét, a bika in d u l, a szúrás hatalm as. A bika m eg to rp a n , rázza a fe jé t. N incs villám csapás. O rrlik a in habos vér buzog. R oham ra in d u l. A fegyvertelen m a ta d o r e lu g rik . Ú j k a rd é rt a pa lá n kh o z szalad. A bika, ha tá n to ro g v a is, tá m a d . A m a ta d o r az ú j kard fo ká va l kihúzza a ré g it, s egy a l­ kalm as p illa n a tb a n ú jra d ö f. A bika meg sem rebben. A közönség fü ty ü ln i kezd. A b ika végre tá n to ro g , fé lté rd re ereszkedik. Rázza a fe jé t. A közönség fü tyü l, tü n te t. A b ika h a lá ltu s á ja iszonyú k ín ja i a m a ta d o r e llen h a n g o ljá k a soktízezer em bert. Ilyenkor vezénylik elő a m a ta d o r le g n a g y o b b szégyenére a mészárost, aki egy rövid éles pengével leszúrja az á lla to t. S üketítő fü tty k o n c e rt fo g a d ja a kövér em bert, s rá a d á su l az ő szúrása sem sikerül. A b ika fe lá ll. In n e n -o n n a n nevetés, s még á d á z a b b fütyülés. V égül a m a ta d o r h a rm a d ik szúrása b e le d ö n ti h a ta lm a s v é rtó c s á já b a a b iká t. A ze­ ne kar já ts z a n i kezd, de a fü tty k o n c e rt eln yo m ja a zenét, s míg ké­ sőbb nagy ta p s kiséretében k iv o n ta tjá k a jó l küzdő b iká t, a d d ig a hom okot is e lig a z ítjá k , b e ta k a rjá k a vért. S m ásodperceken be­ lül b e fu t a p o ro n d ra a m ásodik bika. Kicsi, arányos fe lé p íté sű , m ozgékony. Nem figyel az in g e rlő lila lo b o g á sra . T ü re lm e tle n ü l szaglászik, fo rg a tja a fe jé t, aztán a h a n g za va rtó l m e g riadva e lin ­ d u l körbe fu tn i a p a lá n k m entén. Keresi a k ijá ra to t. H iá b a á ll ú tjá b a a ká rki, kike rü li, m ag a sb a e m e lt fe jje l k u ta tja a k a p u t a ke­ rítésen. A közönség tü re lm e tle n . Itt-o tt ú jra fü tyü ln e k. V égre a b i­ ka m egkerget egy lila köpenyest, de rö g tö n ú jra h á ta tfo rd ít a ce­ re m óniának. M ost az a ré n a legközepén a hom o ko t szaglássza. M in th a le g e ln i a k a rn a ! H iá b a rázzák e lő tte a köpönyeget, h iá b a d o b o g n a k e lő tte , fö l sem em eli fe jé t. A közönség fü tyü l, új b ik á t követel. Ez az á lla t a lk a lm a tla n n a k tű n ik a küzdelem re. H iá b a a fütty, a tüntetés, a bika m a ra d . Rokonszenves á lla t. A passzivitás az egyetlen m ódja, hogy é le tb e n m a ra d jo n . H iá b a in g e rlik, né­ hány méteres fu tá s utá n ú jra és ú jra h á ta t fo rd ít e lle n fe lé n e k. Egy dühös spanyol fé rfi á td o b ja m a g á t a m agas kerítésen, s b e rohan a p o ro n d ra , le k a p ja z a kó já t, a b ika fe lé in d u l. M e g rá z ­ za, m in t m a ta d o ro k a vörös köpenyüket, hogy m ajd ő m e g m u ta t­ ja . . . Izgalm as kergetőzés kezdődik a b ika körül. A civil nem h a g y­ ja m agát, de végül b e le te k e rik egy lila köpenybe, s á ta d já k a re n ­ dő röknek. Nevetés. V égre tö rté n ik valam i. A bika, am elynek é le ­ té é rt most m ár h a tá ro z o tta n szurkolunk, v á lto z a tla n u l a hom okot szaglássza. A lig m occan in g e rlő i után. A ztán zene szól, ú jra jö n ­ nek a lovas p ika d o ro k. Ekkor bizonyossá lesz, hogy en n e k a b ik á ­ nak is m in d e n ké p p e n el kell p u sztu ln ia . N incs leléptetés, a lk a l­ m a tlanság. A d o lg o k m a n ip u lá lt re n d je szerint ezt a b ik á t is ne­ k ic s a lo g a tjá k a p ik a d o ro k p á n c é lz a tá n a k , szúrófegyverének, hogy ö m ö ljö n a vére, hogy d ö g fá ra d t legyen, hogy kétségbeesett le ­ gyen, hogy tá n to ro g v a vá rja a hős m a ta d o rt m ajd végső küzde­ lem re. M egkínozzák, fé lig m egölik, hogy a m a ta d o r já té k a a lib i h arc legyen, hogy a hős to rre ró veszélyek n é lkü l küzdhessen, hogy könnyű győztes lehessen, hogy a mestersége ru tin fo g á s a in a k b irto ­ ká b a n a közönség szemefénye, b álványa legyen, a lehető le g o l­ csóbban . . . A p ika d o ro k a m a ta d o r szennyes eszközei. Ő k g o n d o sko d n a k a rró l, hogy a fő n ö k ne fe ld ü h íte tt, s m egsebzett b ik á t ka p jo n a vé g já té kb a n , hanem egy sok vért vesztett, a g yo n g yö tö rt, kegye­ le m döfésért könyörgő á lla to t. Így, ilyen szisztém ában irg a lm a tla n u l sportszerűtlen ez a küzdelem . M e rt a b ik a in g e rlő k , m a ta d o r segé­ dek siserahada törvényszerűen, ú jra - és ú jra csak a pá n cé lo s lo ­ vasnak c sa lja a b iká t. S a p ik a d o r, m in th a a m aga védelm ében, a lova védelm ében te n n é , á tk o z o ttu l kegyetlen mészáros. V éd e ke ­ zik, van a lib ije , de így is g ya kra n k if ü ty ü lik . .. A p ik a d o ro k kiö re ­ g e d e tt to rre ró k, m a ta d o ro k . Így veszik h a szn u ka t az a ré n á b a n . . . S a szelíd b ika, a J ó ösztönű, m elynek é le té é rt szurkolhatunk, b e ­ lem egy u g yanazokba a c s a p d á k b a ; k o rá b b i nyug a lm á h o z m é lta t­ la n u l birkó zik a fe lp á n c é lz o tt lóval, m iközben nyakát, szügyét b í­ b o rp iro sra festi a vér, roh a n a b a n d e rille ró k után, hogy le n g ő he­ gyes h o rg a ik a t nyakába v á g já k, h a ta lm a s roham m al fu t a fig y e l­ mét e lte re lő b ik a in g e rlő k után. M e g v a d u lt, de nincs m ár e lég e re ­ je, le n d ü le te ahhoz, hogy ig a z i v ia d a lra késztesse a to rre ró t. M égis, ez a m a ta d o r, a m ásodik b ika m a ta d o ra tö b b m utatós fi­ g u rá t b e m u ta th a t, lá tvá n y o s a b b a n já ts z h a t vele, m int az első bik a -ö lő tehette. A taps, az elism erés nem m a rad el, de furcsam ód, mi m agyarok így is rette n e te se n u n a tko ztu n k, s csak a n n a k ö rü ­ lünk, hogy le g a lá b b ez a szim patikus á lla t tényleg egyetlen szú­ 16 rással bevégezheti húszperces kín ló d á s á t. V illa n a kard, tizedm ásodperc a la tt te rü l el a hom okon é le tte le n ü l. Ennyi elég, s a m a­ ta d o r a közönség ü n n e p e lt hőse. Kezét m ellére téve h a jlo n g , m ajd körbesétál a p o ro n d o n , fo g a d ja a viharos elism eréseket. M in d e n ­ fé le tá rg y a k a t b e d o b á ln a k elé, hogy szentséges kezeivel érintve visszadobná. S apkák, kulacsok, m ellények röpülnek, de a m atador nem h a jo l le értü k, a se gédje d o b á l vissza m indent, m ögötte h a ­ ladva. A közönség e lé g e d e tt, s tü re lm e tle n ü l vá rja a h a rm a d ik b i­ kát. A v ia d a lo n h a t b ika szerepel. H a t b iká n a k kell e lp u sztu ln ia . A m ieink közül sokan m e g e lé g e lik ezt a küzdelm et, a k ijá ra t felé in d u ln a k . S m in t a végén kid e rü l, nekik van igazuk. A harm adik, negyedik, ö tö d ik, h a to d ik b ika lem észárlása is érdektelen, vissza­ taszító. A m a ta d o ro k fé lig élő, b o tla d o zó b iká kka l viaskodnak, s ezekkel sem tu d n a k egy szúrásra végezni. A legelső bika nehéz pusztulása kétszer is m egism étlődik. Egyre tö b b a fütty, a tilta k o ­ zó dobo g á s. S h á rom negyed nyolckor, a h a to d ik bika szánalm a­ san nehézkes e lp u s z títá s á n a k percében - tila lo m ide, tila lo m oda, - a h a ta lm a s fü tty k o n c e rt m ellé látványos ü lő p á rn a d o b á lá s kez­ d ő d ik. A m a ta d o r h a jlo n g , és rö p ü ln e k fe lé a m ű b ő rp árn á k. Tíz, száz, tízezer. Két perc sem te lik el, az a ré n a sűrű p á rn a e ső tő l szí­ nes. Két p á rn á t m agam is le rö p íte k a p o ro n d ra : gyönge kis e lé g té ­ tel kétórás m a n ip u lá lt v ia d a lé rt, a h a ta lm as b e lé p ő d íja k é r t... M á sn a p a fü rd ő v á ro s k á n k s z á llo d á já b a n az ebéd h a rm a d ik fo ­ gása igen puha, f in o m hús volt, sü ltb u rg o n yá va l. D icsértük, ahogy tu d tu k. A p in c é rlá n y nevetett. Torro — m ondta. Bika. M íg mi B ar­ c e lo n á b a n já rtu n k , va sá rn a p d é lu tá n Lo ret de M a rb a n is v o lt b i­ ka via d a l. Jóval szerényebb képességű m a ta d o ro kka l, kisebb fe l­ ha jtá ssa l, kisebb közönséggel. H a t bika itt is gyászos véget ért. A küzdelem re nevelt fia ta l á lla to k húsa a le g jo b b csem ege. D rá ­ ga. Á lta lá b a n azok a jo b b szá llo d á k tu d já k m egvásárolni, a m e ­ lyekben sok a k ü lfö ld i vendég. V égül is a b ik á n a k m in d e g y!? M in d e g y m á r . . . A b ik á n a k m in d e n ké p p e n el k e ll p u s z tu ln ia ! �HAGYOMÁNY A nógrádi ipartelepítés múltjából (A 18. és 19. századi üveggyártás gazdaságtörténeti vonatkozásai Nógrád megyében) Az üveggyártás története sok példát nyújt nemcsak a gazdaságföldrajzot, hanem az ipartörténetet is érdeklő telephelyválasztás problémáira. A nógrádi üveggyártás történetén jól lehet tanulmá­ nyozni a természeti földrajzi környezet és a társadalom egymásrahatásának változását, azt, hogy a társadalmi termelés és a társa­ dalmi viszonyok különböző fejlettségi fokán mennyire másként hat­ nak ugyanazok a tényezők; a technikában, a termelés méreteiben és ennek nyomán fellépő nyersanyag- és energiaigényben, vala­ mint a közlekedési viszonyokban beállott változások mennyire vál­ toztatják meg a telephely korábbi előnyös tulajdonságait ott, ahol rövid időre, ha csak néhány évtizedre is, a megye iparágai közül vezető szerepre tett szert az üveggyártás, hogy azután átadja he­ lyét a bányászatnak és a vasiparnak. Amikor az üveghutákat telepítették, döntő tényező volt a közeli erdő: a tüzelőfa és a hamuzsír-nyerés céljából. Új telepítés ese­ tén már egyik üzem telephelyét sem determinálta a fa és az olvasz­ táshoz szükséges nyersanyag közelsége, hanem sokkal inkább fon­ tos lett a piac és nyersanyagforrás miatt a jó vasúti közlekedés melletti telephelyválasztás. Az üvegipar sajátosságai közé tartozik az is, hogy a többi ipar­ ágtól eltérően nem a céhes keretek felduzzadása útján, a kisipaból nőtt ki a modern gyáripar, hanem fordítva: a gyáripar megteremtődése hívta életre a kisipart azáltal, hogy — a kész terméket, mint feldolgozásra váró alapanyagot megtermelte számára. Ezek a kisüzemek végezték azután az üvegcsiszolást, üvegfestést, és a mo­ zaikkészítést. Az üvegiparnak azért nincsenek céhes hagyományai, mert az üveghuták többsége a XVIII. században a feudális nemes­ ség birtokain jött létre, mint földesúri tulajdon, s az üvegkészítő is a földesúr alkalmazottja. Nem volt céhtag, szemben a feldolgozó üvegesekkel. Másrészt az ipartelepek is túlságosan szétszórtan, egy­ mástól nagy távolságra működtek és a kézműipari kereteket meg­ haladó befektetéseket igényeltek volna. Az üvegkészítés tehát ma­ nufakturális keretek között jelenik meg és ez a munkamegosztáson alapuló kooperáció, a tőkés termelési mód jellegzetes formája, a XVIII. század utolsó harmadáig tartott, de az üveggyártás terén még a XIX. század végén is a manufaktúrák jellegzetességeit is­ merjük fel. Termelési jellege ezeknek a manufaktúráknak alig kü­ lönbözik másban a céhes kézművességtől kezdetben, mint az „egy­ azon töke által egyazon időben, egyazon helyiségben foglalkozta­ tott munkások nagyobb számában”. Ez az egyszerű tőkés kooperáció is eleve szabad bérmunkást té­ telez fel, aki munkaerejét a tőkének adja. A feudális birtokon azon­ ban, mivel nem volt az országban megfelelő minőségű munkaerő, azaz szakember, ezekhez a hutákhoz átengedett jobbágyok és kéz­ művesek munkaerejének igénybevétele a jellemző. A manufaktúra kiteljesedett formája tovább élt az üvegiparban, a folyamatos egy­ másutániságot megvalósító részmunkások foglalkoztatásában. Eb­ ben az időszakban történt meg a gépek kifejlesztése — bizonyos folyamatok esetében, amelyeket nagy erőkifejtéssel kellett eddig el­ végezni (pl. a kvarckövek zúzását, vizierővel hajtott zuzómalmok segítségével). A nagyiparban teljesedik ki végül a munkásnak a manufaktúrában történt hiearchizálása, vagyis a munkás részmun­ kássá való minősítése. Ezek után az üveggyártást, az üveget előállító manufaktúrák, üveghuták keletkezését vizsgáljuk meg. A megyei huták létesítésé­ nek dátumait, akár az egész ország területén, a feljegyzések pon­ tatlansága miatt lehetetlen megállapítani, így legtöbbjük keletke­ zési ideje ismeretlen. Az első huták nagy része ugyanis nem az üveg gyártását tekintette elsődleges feladatának, hanem a fák ki­ termelését és értékesítését. Az erdőfelhasználás, illetve hasznosítás szántóterületek nyerése, a hamuzsírfőzés, fafaragás és végül üveg­ készítés céljából történt. Ezért járhatatlan, forgalomtól mentes utak mellé, patak- illetve folyóvölgyekbe és erdők sűrűjébe települtek. A munka befejeztével — a körülöttük lévő erdő felélése után — nagy­ részt elpusztultak, illetve évszázadok múlva nyomtalanul eltűntek. Így tehát a földrajzi környezetnek kialakulásukban, de a meg­ szünésükben is, elsősorban a nyersanyag és az energiaforrrások biztosítása, valamint a termékek értékesítése szempontjából volt fontos szerepe. A helyi energiák kedvezőek voltak, elősegítették lé­ tesítési és működési körülményeiket, mivel az itt előállított üvegek — kalciumkálium és kalciumnátrium üvegek — tömegesen felhasz­ nált nyersanyaga a mész, a hamuzsír (később a szóda) illetve a kvarckő vagy homok voltak, és ezek közül meszet és a homokot, illetve kvarckövet a táj geológiai felépítése, a hamuzsír és a fűtő­ anyagot a vidék sajátos domborzati, éghajlati és talajadottságai­ nak következtében hatalmas erdőség biztosította. Bár a homok minősége nem volt a legjobb az üveggyártás céljaira, ezért ezek­ ben az időkben ezek a huták csupán közönséges öblösedények, illetve zöld ablakkarikák és üvegtányérok készítését végezték, és a felvevőpiacuk is csak a szűk környező terület volt. A huták működéséhez szükséges vizet, mint nyersanyagot a hamuzsírfőzéshez és kis hányadában energiaforrást szintén a dom­ borzati és klímaviszonyokból adódó, viszonylag sűrű vízhálózat pa­ takjai biztosították Nógrád megyében is. Helyzeti energiáikat, gazdasági és forgalmi helyzetüket figyelembevéve, az elérhetőség és közlekedés szempontjából nem lehet előnyösnek nevezni. Éppen ezek voltak a későbbi időszakban meg­ szünésüknek legfőbb okozói. A huták létesítésének körülményeit vizsgálva, először a nagybirtokokon létesült ipari vállalkozásokat kell sorra venni. Ugyanis — Mérei Gyula szerint — 1790 után az egyes uradalmakban maguk a földbirtokosok létesítettek üzemet, melyet részben házi kezelésben tartottak. Az ilyen esetekben a földjáradék változott át ipari tőkévé. Az uradalmakban létesült üze­ mek jelentős része ekkor elsősorban az uradalom másképpen nem értékesíthető nyersanyagának, főleg a fának hasznosítása céljá­ ból történt. Ha pedig bérlőnek adták kezelésbe a létesített üze­ met, akkor is csak a járadék és nem a profitszerzés vezette a bir­ tokosokat, ami az ipari vállalkozások „tipikusan feudális jellegű értékelésére mutat." Nógrád megyében is a földesurak által támogatott ipari tevé­ kenység körébe tartozott a zsellérmunkásokkal üzemeltetett üveg­ huta. Hanyatlásukat a már említett okokon túl a kellő munkameg­ osztás és a jól képzett szakmunkásoknak a hiánya is elősegítette. Ilyen feudális birtokon létesült üveghuta volt Nógrád megyében a feltehetően már a XVII. században is működött divényi huta (of­ ficina vitraria), a XVIII. század végén települt bzovai huta (vitraria fabrica), valamint a későbbi Balassa-Huta. Üvegiparunk azonban a XVIII. század második felétől kezdve hanyatlásnak indult a bé­ csi udvar gazdaságpolitikája miatt. A XIX. század elején a statisz­ tikai kiadványok mégis 54 hutát sorolnak fel, melyek műszakilag el­ maradottak voltak és mennyiségben többé-kevésbé, minőségileg azonban kevésbé tudták a hazai szükségletet kielégíteni. Az 1840. évi 17 tc. mondta ki a szabad gyáralapítás jogát, amit az 1843-44. évi országgyűlésen elfogadott rendelet, a nem neme­ sek „birtokbirhatási" joga tett teljessé. Az üvegiparunkban a XIX. század második felében, a vámsorompók megszüntének, a vasúti hálózat kiépítésének és az üvegipar területén külföldön történt na­ gyobb haladásnak nálunk is érezhető hatása volt, habár ez csak a XIX. század végén volt eredményekben lemérhető. Egymás után keletkeztek az új gyártelepek, így a Felső-lpoly völgyében kapita­ lista jellegű üveggyártás bontakozott ki. 1820-ban Málnapatak nagyközséghez tartozó Szamotercsen és Látkán üveggyár kezdte 17 �meg működését. 1836-ban Záhn J. György a Cseh-Brezó község­ hez tartozó Zlatnó-pusztán üveggyártelepet hozott létre. Szinten 1836-ban, a Szinóbánya községhez tartozó Katalinhután létesített Kossuch János, majd 1842-ben a Kuchinka testvérek alapítottak üveggyárat Málnapatakon. A már említett nehézségek ellenére a Nógrád megyei üveggyá­ rak egyre több elismerésben részesültek. Utalunk itt az iparműkiállításokon kapott érmekre, pl. a londoni ipari kiállítás diplomájára 1853-ban, melyet a Katalinhutai gyár kapott, valamint az 1873-as bécsi kiállítási éremre. Erre az időszakra esik gyáraink budapesti lerakatainak megalapítása. A technikai fejlődést az üveggyártásban a közvetlen tüzelésről a gáztüzelésre, pontosabban a Siemens-féle gázgenerátor olvasztókemencékre való áttérés, a fa helyett a kőszén használatának be­ vezetése jelentette. Ezzel szűnt meg ténylegesen az üvegipar eddig oly sokszor emlegetett helyhezkötöttsége, ami a közvetlen fatüzelés eredménye volt. Uj technológia is megjelenik, a fuvás és az öntés mellett a sajtolás, és a tégelykemencék mellett a kádkemencék használata. Az üvegkészítés ekkor alakult át üveggyártássá. A tőke érdeklődését igazolja az a tény is, hogy 1869-től rész­ vénytársaságok alapítása is megindult az üvegiparban. 1891-ben Nógrád megyében hét üveggyár volt, ezek közül fúvott és csiszolt üveget: Hámor, Málnapatak, Zlatnó, Katalinhuta, táblaüveget pe­ d ig: Farkasvölgy és Látka üveggyárai készítettek. 1893-ban létesült az Egyesült Magyar Honi Üveggyárak Rt. Salgó-Tarjáni Palackgyá­ ra, valamint Schwarz A. és Fiai Pálfalván alapított táblaüveggyára. Ezzel a megyei gyárak száma 9 lett. A XIX. század első felében kevesebb üveghutával bíró Nógrád megye felküzdötte magát az első helyre, és a fővároshoz való közelsége, valamint a korszakban kitermelés alatt álló, gazdag barnaszénbányáinál fogva az ország első és legfontosabb üvegiparos megyéje lett. Nógrád, Gömör, KisHont és Zólyom megyék találkozásánál kialakult területen egymás­ hoz közel 15 üveggyár volt, ezek közül 13 gáztüzeléses és csak ket­ tő a hagyományos közvetlen tüzelésű. Visszatekintve az elmúlt évszázadokra, megállapíthatjuk azt, hogy a hazai üveggyárakban nem volt meg a kivánatos specializálódás, hiszen a tőkés társadalmi viszonyok között sokféle tényező hatásá­ ra végbement fejlődés nem eredményezhetett a mai technológiai és közlekedési viszonyok mellett ésszerűnek tartható területi munkamegosztást, így a korabeli hutáink nem specializálhatták magu­ kat nehány üvegtermék előállítására, hanem erejük szétforgácsolasával egyszerre sokféle üveg gyártását végezték. A XIX. század végén és a XX. század elején észlelhető változás azt bizonyítja, hogy a telephelyek megválasztása egyre jobban az összes telepítési tényezők együttes mérlegelése alapjá n történt és a technológia, valamint a szállítás fejlődése következtében nem volt már olyan mérvű a helyhezkötöttség, mint a közvetlen tüzelés­ sel bíró huták idejében. Egyes vállalatok specializálódása ered­ ményezte, hogy a vállalatok a termelő berendezéseiket fejlesztet­ ték, átcsoportosították. Ez a fejlesztés viszonylag lassan ment vég­ be. A fatüzelésre, vizierőre és a helyi nyersanyagokra (kvarc, mész, hamuzsir), valamint a jobbágymunkára és csak a későbbiekben bérmunkára alapozott elmaradt technikájú huták üzemeltetése, figyelembevéve a távoli, főleg városi piacokat, egyre kevésbé volt kifizetődő. Külföldön a jóminőségű energiahordozó, a szén felhasználása, a tőkés gazdaság fejlettsége magasabb szintű tech­ nikát hozott létre. Ezeknek a külföldi üzemeknek a versenye arra késztette az egyes felvidéki huták tulajdonosait és a részvénytár­ saságokat, hogy termelő berendezéseiket tökéletesítsék, ami azt jelentette, hogy széntüzelésre, a regeneratív kemencék és gőzgé­ pek alkalmazására tértek át. A régi huták közelében nem volt szen­ bánya, a rossz útviszonyok, a vasút hiánya, illetve a telephelytől való nagy távolsága a szén szállítását, mellette a többi nyersanya­ gét is gazdaságtalanná tette. Ezért az üveggyárak telepítésénél a szén közelsége, és a jó közlekedési lehetőség volt a későbbiekben a döntő tényező. A kezdeti előny — az erdők mélyére való költö­ zés — most fejlődésük gátjaként megszünésükhez vezetett. De a meglévő vasúton való szállításkor a nyersanyag és készárú, vala­ mint a tüzelőanyag tarifális problémái az egyébként is tőkesze­ gény iparnak újabb érvágást okoztak. Az üvegáruk vámtételének csökkenése, a külföldi üvegkészítmények elleni védekezés lehető­ ségétől fosztotta meg a hazai ipart. Szakképzett munkások és meg­ felelő szakoktatás hiánya is mind az üveggyártás válságát jelen­ tették az évszázados multú Nógrád megyei üveggyártásban is. Szvircsek Ferenc A szabadgondolkodás nógrádi és borsodi előfutárai (Balassagyarmati és miskolci szabadkőművesek a XVIII. század végén) A XVII. századi felvilágosodás sajátos letéte­ ményese és közvetítője volt a sza badkőművesség, ami hazánkban angol, francia és porosz példák nyomán Mária Terézia uralkodása alatt terjedt el és mindvégig szoros kapcsolatban á llt az osztrák örökös tartományok szabadkő­ műves csoportjaival, az un. „páholyok"-kal. Az eredetileg csak humanisztikus és filantropikus mű­ ködést kifejezni akaró mozgalom hozzánk már abban az állapotában juto tt el, amikor már minden pozitív vallásosság ellentétét jelentette és egyik legfőbb hirdetője volt annak az elkép­ zelésnek, hogy minden nemzeti, állami, faji és vallási különbség ellenére az embereket egy­ aránt testvéreknek kell tartani. Mi sem termé­ szetesebb, hogy mindazok, akik valamely val­ lás hívői voltak, a szabadkőművességben a leg­ nagyobb, jól szervezett ellenfelüket látták. És nem is ok nélkül, mert — amint azt Székfű Gyu­ la megállapította - „valószínű, hogy a vallásellenes, tiszta deisztikus felvilágosodás német és magyar földön soha ily mértékben nem terjedt v o l n ael, ha a szabadkőművesség, mint szerve­ zet, karjára nem veszi. Az élet teljes elvilágiasodása, a dogmáknak és az egyház parancsa­ inak a mindennapi kérdések közül kiszorítása 18 kétségtelenül a szabadkőművesség munkája. Ez tanította meg a művelt néposztályokat arra, hogy napjaikat Isten nélkül is eltölthetik, tisztán vi­ lági erkölcstannak engedelmeskedve". — Ügy véljük, hogy egyéb magyarázatra nincs is szük­ ségünk, hogy a szabadkőművességgel való tu­ dományos kutatások jelentőségére rámutassunk, azok helytörténeti jelentőségét hangsúlyozzuk és a haladó gondolkodás képviselőit lássuk a páholyok tagjaiban. Első tekintetre a középkori babonák, az alki­ mia, az értelmetlen misztikus szertartások és a XVIII. századi felvilágosodás emberbaráti törek­ véseinek csodálatosan zagyva keveréke volt ná­ lunk a rózsakeresztes mozgalom és az abból ki­ nőtt, de az azzal továbbra is szoros kapcsolat­ ban lévő szabadkőművesség, miként arra már a Nógrád megye története című mű első köte­ tében rámutattam. Kitűnik ez azokból a szabad kőműves iratokból is, amelyek Nagy Iván hát­ rahagyott iratmásolatai közt Nógrád megye le­ véltárában találhatók. Eszerint „mihelyt a candidatus a Rose Croixba bevétetik és a jelenlé­ vő testvérek által megöleltetik, azonnal neki a szabadkőművesség első tableauja igazi értelme megmagyarázta tik, ugymint: a négyszeg képe­ zi a loget, vagyis a gyülekezeti helyet, nem ugyan az isten templomát, hanem a 12 nemzet­ ség alapját, mint az Aaron melltábláján 12 ne­ meskő által jelölve voltak, és pedig a négy elem, a főszelnek és világrészek szerint. Ebből támadtak a népek számlálási módjai is és a titkos levelezések is ezen négyszegek és a kö­ vetkező alphabet szerint intézendők:" és le is rajzolja nem is egy, hanem két titkos írás be­ tűit. Az ,,alapszabályok" a továbbiakban is ilyen furcsa misztikával telítettek. Az évek számozá­ sát i. e. 5000-rel kezdik és így 1785 a szabadkőművesek naptárában az 5785 .esztendő. A külsőségek tekintetében tehát a páholyok tag­ jai a „homo ludens" — a „játszadozó ember" - egyik figyelemre méltó válfaja, és csak a dol­ gok mélyére látók ismerték föl a sok furcsa­ sággal tarkított ceremóniát űzők csoportosulá­ sában a fedőszervet, azt a keretet, amely a ha­ ladó gondolatok élharcosait lett volna hivatva elrejteni az illetéktelen beavatkozók elől. A me­ gyetörténetben, de a Kármán Józsefről írt cik­ keimben is igyekeztem erre a tényre rámutatni, mert annak külön jelentősége volt a magyar ja ­ kobinusok tevékenysége során. Nyomatékosan kell azonban hangsúlyoznom, hogy nem minden magyar jakobinus volt szabadkőműves és nem minden magyarországi szabadkőműves volt egy­ úttal forradalmár is. Ezt a tényt figyelembe vé­ ve kell tehát kezelnünk mindazokat a személyi adatokat, amelyek a Nagy Iván által lemásolt �iratanyagban megtalálhatók, mert az ország kü­ lönböző szabadkőműves páholyainak— így a ba­ lassagyarmati „Szent János, a Kelet erényes za­ ra ndoka" és a miskolci ,,Szent János, a Kelet erényes világpolgára” címet viselő páholyoknak is - a tagjai közéleti szereplésük során nem egy olyan nézetnek adtak kifejezést, ami öszszefüggött a „fedőszerven” belüli nézetek ala­ kulásával. Mi sem bizonyítja jobbon a szabadkőműves­ ség politikai jelentőségét, mint az, hogy II. József — akinek apja, Lotharin giai Ferenc német­ római császár maga is szabadkőműves volt és mar csak emiatt is nagyon sokat tudott a moz­ galomról - 1785 november 20-án rendőri fel­ ügyelet alá helyezte a páholyokat, de — böl­ csen és okosan - nem tiltotta be azokat, mert tudatában volt annak, hogy tagjaik közül szá­ mosan az ő általa is megvalósítani akart elkép­ zelések harcosai. Nem rendelkeztek azonban ily bölcs megfontolással az 1795 június 23-án kelt helytartótanácsi rendelet megfogalmazói és an­ nak sugalmazója, Sándor Lipót nádor, akik min­ den haladó gondolat ellenségei voltak és fé­ lelmükben a szabadkőműves páholyok vagy bár­ milyen más néven szereplő hasonló szervezet működését betiltották. Az 1785-től 1795-ig terjedő tíz esztendő nagyjelentőségű külföldi és hazai események évti­ zede. Ezek sorában a „franciaországi változások” voltak a legnagyobb horderejűek és nagy ha­ tással voltak a II. József halálát követő ma­ gyarországi politikai és társadalmi életre is. A további megyetörténeti kutatások szempontjá­ ból nézve sem közömbös tehát, ha közelebbről megismerkedünk a balassagyarmati páholy tag­ jaival és ennek során - már csak az össze­ hasonlítás kedvéért is - miskolci elvbarátaink­ kal. A balassagyarmati páholynak 1785-ben 30 tag­ ja volt és ezek száma 1794 végéig 40-re emel­ kedett. A miskolci páholy tagjainak száma 1785-ben 42, tehát 12-vel több, mint a gyar­ matié, későbbi adatokat azonban nem tartal­ maz forrásunk és így összehasonlításunk a lap­ jául az 1785. évi névsorokat vesszük. A balassagyarmati tagok névsora, külön feltün­ tetve az 1785-ig és az ezután, 1794 végéig be­ lépetteket, a következő: Balogh Péter, Baloghy Antal, Beniczky Pál, Cseh-Szombathy József, Csonka József, Gyürky István, Hamaliar Márton, Kántor Gábor, Knauer Károly, Madács Péter, Mayer József, Mihalitska János, Mocsáry Antal, Muslay Antal, Muslay Antal, Muslay István, Müller Mór, Pákozdy János, Pongrácz Boldizsár, Porpáczy Ádá m, Puky Ferenc, báró Ritterstein Jó­ zsef, Sréter János, Szerém Gábor, Szilassy Jó­ zsef, Szontagh Mihály, Szubszky István, Szudy György, Tihanyi Tamás, Trajtler Gábor, Vicenti János, és az 1785 után belépettek: Abhortis Já­ nos, Bilnicza Pál, Foglár János, Halász László, Majthényi László, Márto nfy István, Palásthy Ist­ ván, Péchy Imre, Podhorszky János, Prónay Mihály, — A miskolci tagok névsora 1785-ben: gróf Aspremont János, gróf Barkóczy Ferenec, gróf Barkóczy János, Beck Pál, Bernáth László, Berzeviczy György, báró Coletti Benedek, gróf Csáky Antal, Egger József, Fáy Ábrahám, Fáy Barnabás, Fráter István, Fucker Frigyes Jakab, Garzuli Antal, báró Henninger János, Kazinczy Ferenc, Keltz Antal, Komáromy György, Komáromy Lajos, Major Zsigmond, Máriássy István, Máriássy Márk, Melczer László, gróf Nugent Ferenc, Óváry László, Péczeli István, Pogány Ádám, Pogány Lajos, Puky András, Puky László, Radvánszky Ferenc, Ragály István, Ragály József, Röhlen Ferenc, Szathmári Király József, Szathmári Király Miklós, Szent-lmrey Gábor, Szerencsy József, gróf Török József, gráf Török Lajos, Vay József, Zombory Zsigmond. A tagok belépési idejére nézve csak a ba­ lassagyarmati névsorok tartalmaznak adatokat. A páholyt 1781 nyarán alapította a hét „öreg mester", akik - Hamaliar, Balogh, Szontagh, Tihanyi, Szubszky, Mihaletska és Pongrácz - rózsakereszt esek voltak, és ez a magyarázata an­ nak, hogy a páholy 53 műből álló könyvtára zömmel kémiai tárgyú köteteket tartalmazott. Az alapítók 1781-ben két, 1782-ben öt, 1783-ban és 1784-ben négy-négy, 1785-ben pedig nyolc új tagot gyűjtöttek maguk köré. Az 1794. évi névsor szerint ezután hat esztendeig nem volt tagszaporulat, 1792-ben és 1794-ben azonban öt-öt új tagot vettek fel. A tagokat belépésük időpontja szerinti sorszámmal jelölt névjegyzé­ ke k azonban csak a készítésük idejében Balas­ sagyarmaton tevékenykedőket sorolják fel és nem tüntetik fel az időközben belépett és más­ hová átlépett tagok neveit. Ez az eset áll fenn M adách Sándorral, a magyar jakobinusok ügy­ védjével kapcsolatban is, akit a töredékesen fennmaradt jegyzőkönyvi kivonat szerint 1789 november 22-én „mesteri fokra” vettek fel, ami azt jelenti, hogy „inas” és „legény” fokozatait valamelyik más páholyban már korábban el­ nyerte, de 1794-ben már megint nem a gyar­ mati páholy tagja. Nagyon érdekes képet nyerünk, ha összeha­ sonlítjuk a balassagyarmati és a miskolci pá­ holy tagjainak társadalmi rang és foglalkozás szerinti megoszlását. Eszerint 1785-ben Balas­ sagyarmaton 1 báró, Miskolcon 7 gróf és 1 bá­ ró szerepel a tagak névsorában, vagyis az arisz­ tokraták százalékos aránya a többi taghoz viszo­ nyítva Balassagyarmaton 3,3 % , Miskolcon 21,6 % ami a gyarmati páholy ,,demokratikusabb” jellegére mutat, viszont a miskolci páholy ese­ tében az arisztokraták „elpolgáriasodására” enged következtetni. Ez nagymértékben tükröző­ dik a foglalkozási ágak szerinti megoszlás szá­ zalékos arányainak elemzésekor is. Ez a követ­ kező volt: BaIassagya rmaton Csak földesúr - Megyei tisztviselő 10 Megye i bírósági tisztviselő Megyei mérnök Miskolcon 6 14.2 % 33,3 % 15 35,7 % 3 10,- % 8 19.- % 1 3,3 % 1 2,3 % - Országos bírósági tisztviselő 3 10,- % 1 2,3 % Állami tisztviselő 1 3,3 % 2 4,6 % Katonatiszt 3 10,- % 7 Ügyvéd 1 3,3 % 1 2,3 % Orvos 3 10,- % 1 2,3 % Pap 3 10,- % - - Uradalmi tisztviselő 2 6,6 % - - 30 100,- % Ö sszesen Érdekes képet kapunk a két páholy vonzás­ területére, vagyis a tagok Nógrád, illetve Bor­ sod megyén kívüli lakóhelyére nézve is. A hely­ névadatok a miskolci névsor esetében nem tel­ jes mértékben kielégítőek, mert például a Zemp­ lénben birtokos, de Kassán hivatalnokoskodó Kazinczy Ferenc neve mellett sincs lakóhelyi adat feltüntetve. Ilyen hiányosság 14 név ese­ tében fordul elő, beleértve a katonatiszteket és a Göttingenben tartózkodó, nyilván Szepes me­ gyei Berzeviczyt is. A 28 lakóhelyi adattal ren­ delkező közül 9 Borsod megyei, 10 Abauj, 3 Gömör, 2 Zemplén, 1 Bihar és 1 Mármaros me­ gyei, valamint 1 Kassa és 1 Debrecen városi lakóhellyel bíró volt. Ez azt jelenti, hogy még így is 19 a nem borsodiak vagy miskolciak száma, ami a tagok számának 45,2 % -a. Eh­ hez hozzáadhatjuk a hiányos adattal rendelke­ zők sorából a 3 országos hivatalt viselőt és így kerek 50 % -a a páholy tagjainak biztos, hogy más megyékben és városokban is tevékenykedett a szabadkőműves célkitűzések jegyében. Ezzel szemben Balassagyarmaton csak 5 olyan tagot találunk, akik más város- vagy megyebeliek. 42 16,6 % 100,- % Közülük 2 Pest megyében, 1 Gömör megyében, 1 Selmecbányáin és 1 Korpo nán tevékenykedett. Nagyon valószínű, hogy a 3 katonatiszt állandó állományhelyének sem tekinthető Nógrád megye valamelyik települése. Így a 3 országos bíróság­ nál működő és a z 1 állami tisztviselőt is ide­ számítva, 12 a másutt is tevékenykedők száma, ami a páholy létszámának 40 % -a, vagyis a balassagyarmati páholy területileg „nógrádibb” volt, m ini a nem ilyen mértékben „borsodi"-nak tekinthető miskolci. Némileg ez a nógrádi jelleg tűnik ki a tagok felekezeti megoszlásából is, amire nézve Miskolcról nincs adatunk. A gyar­ mati páholy tagjai közül 13 katolikus, 11 evan­ gélikus és 6 református, ami nagyjából megfelel a megye köznemessége és értelmisége felekezeti arányának. A balassagyarmati páholy működésére nézve is van néhány jegyzőkönyvi töredékekből leszűrhető adatunk. Ezek sorában figyelemre méltó a tagok felvételével kapcsolatos eljárás. Azt, aki sza­ badkőműves szeretett volna lenni, egy vagy két tag által figyeltették. Például az 1785 augusz­ tus 8-i jegyzőkönyv szerint „Plaveczky György 19 �zádorfalvi plébános a 12-ik (Szilassy József) á l­ tal ajá nItatván, szemmeltartásával a 21-i k (Porpáczy Ádám) megbízatik", vagy ,,Luce János evangélikus lelkész szemmeltartása elrendelte­ tik” . Ugyanezt olvassuk egy Beer nevűről is. A megfigyelők jelentéseket készítettek és nyújtottak be a páholy tagságának. Például „Kántor Gá­ bor felől a titkos relátió beadatik a 9-ik (Mocsáry Antal) által. Beadatott von Richterről is a relátió” . - Azokat, akik megfeleltek, „tanítvány­ nak" vették fel, mégpedig fehér és fekete golyók­ kal történő szavazás útján. Az 1785 augusztus 21 -i jegyzőkönyvben ez á ll: „Szontagh candidatusról jó vélemény adatván, scrutinium (kikér­ dezés) alá vonatván, mind fehér golyót kapván, meglett", vagyis felvették a páholy tagjai so­ rába. - „Luce, Beer, Plaveczky további szemmeltartás alá rendeltetnek” . A páholy különböző tisztségviselői sorában a „titkár” intézte a levelezéseket. Tisztét Balas­ sagyarmaton Szilassy József, Miskolcon Kazin­ czy Ferenc viselte. Ő k állították össze a tagnév­ sorokat és közölték azokat a velük kapcsolatban álló páholyokkal. A Nagy Iván féle iratmásola­ tok között is találunk levelet. Például 1785 ja ­ nuár 26-án válaszoltak a gyarmatiak a prágai Union páholy kérdéseire. A levelet Szubszky Ist­ ván mester, Balogh Péter és Muslay Antal „fe l­ vigyázók" írták alá , mintegy hitelesítve Szilassy közlését. 1785-ben még a linzi „Siebe Weisen" A M a d á ch -kultu sz kib o n ta ko zá sá n a k e l­ ső je le n tő s a lka lm a az 1923. év volt, a k ö l­ tő születésének 100. é vfo rd u ló ja . Az 1923. év és az ezt követő évek eseménysorozatába (M a d á c h Em lékbizottság lé tre ­ hozása, e m lé k tá b la -á llítá s , M ad á ch -szob o r, ünnepségek, stb.) szervesen ille tt iro d a lo m történészeinknek az a törekvése is, hogy m o n o g rá fiá kb a n , kisebb ta n u lm á n yo kb a n , n a gyobb lélegzetű, de ro m a n tiku s h a n g vé ­ te lű írá so kb a n fo g la ljá k össze M a d á ch Im ­ re életét, m unkásságát. M ű ve in e k össze­ g y ű jtö tt kia d á sá ra , k ritik a i elem zésére is sor került. A le g h ite le se b b a d a lé ko k o n a la p u ló é le t­ rajz életm ű-elem zés B alogh K árolynak, M a ­ dách Im re unokaöccsének két m űve: M a ­ dá ch Im re o tth o n a és M a d á c h az em ber és a költő. B alogh K ároly művével m ajdnem egy id ő b e n je le n t meg (B udapesten, 1932-ben) a költő é le tú tjá n a k m erőben más h a n g vé ­ telű fe ld o lg o zá sa H arsányi Z so lt to llá b ó l: Ember küzdj . . . cím m el, három kötetben. 1964-ben a N ó g rá d megyei Levéltár e lő d ­ je, a Pest m egyei Levéltár tö b b e k között megszerezte a H a rsá n yi-fé le ha g ya té k egy részét is. Így kerültek a N ó g rá d megyei Le­ vé ltá r tu la jd o n a k é n t S a lg ó ta rjá n b a azok a levelek, röpke tudósítások, m elyeket H a rs á ­ nyi Z so ltn a k írta k a M ad á ch -é le tre g é n yh e z a d a to k a t kérő — a Pesti H írla p 1932. á p ­ rilis 17-i szám ának m ellé kle té b e n közzétett - fe lh ívá sá ra . * Szinte ö zönlöttek a levelek H arsányi Zsolthoz 1932-ben. Az újsá g o lva só k zöme m ind tu d n i vélt va la m it M a d á c h Im réről, a 20 (Hét Bölcs) és a pozsonyi „Sicherheit” (Bizton­ ság) páhollyal is leveleztek a balassagyarmati­ ak. Az érkezett és az elküldendő leveleket a pá­ holy ülésein felolvasták. 1785 augusztus 17-én kelt a miskolci páholy balassagyarmatiakhoz írt levele, amit Vay József mester, Szathmári Ká­ roly József „kincstartó" és Kazinczy Ferenc titkár írtak alá és amelyhez mellékelték (tagjaik név­ sorát és hasonló megküldésére kérték a gyar­ mati páholyt. A páholyok ülésein — külön tartották a „ ta ­ nítványok” és külön a „legények” számára a szabadkőműves misztika keretei közé foglalt társadalmi és tudományos kérdésekkel is fog­ lalkoztak. Így a gyarmati tanítványok számára tartott 1785 augusztus 21-i ülésén „az imakönyv supperevidiáltatik” ami alatt egy talán saját szerkesztésű „káté” , vagyis a szabadkőművesség célkitűzéseit tartalmazó kézirat szerkesztői mun­ kálatainak a felülvizsgálását és megmagyarázá­ sát kell értenünk. Ugyanekkor a mesterek és le­ gények számára tartott ülésen a 2. számú tag, azaz Balogh Péter, „a feltámadásról és rombo­ lásról" tartott felolvasást. A cím után ítélve, a páholy rangban első felvigyázójának — aki ud­ vari tanácsos és a hétszemélyes tábla tagja és nemcsak megyénk, hanem az ország politikai életében is jelentős személyiség— a felolvasásra hihetőleg szintén a szabadkőműves „virágnyelv” titkos homályába burkolt közérdekű vonatkozá­ sokat is tartalmazott, miként az nem egy sza­ badkőműves által írt sajtótermékben - vélemé­ nyünk szerint Kármán József „Fanni hagyomá­ nyai” -ban - kimutatható. Jótékonykodással és tagjaik anyagi megsegíté­ sével is foglalkoztak a páholyok. Az erre igény­ bevett összegeket a különböző nagyságú tag­ díjakból és az önkéntes adományokból fedez­ ték. Erre a célra szolgáltak az üléseken való meg nem jelenésért kivetett büntetésdíjak is. Két pénztáruk volt, amit a „kincstartó" - Ba­ lassagyarmaton Puky Ferenc — kezelt. A szegé­ nyeknek juttatott kisebb-nagyobb összegekről, de minden egyéb pénzügyi műveletről is, beszá­ moltak a gyűléseken. Pénzügyeik - legalább is az, amiről jegyzőkönyveik tanúskodnak — kissze­ rű akciók voltak. Az igazi nagy ügyletekről azon­ ban nem készültek ilyen beszámolók. A szabad­ kőművesség, és főleg a szabadkőműves bankárok és államférfiak kapitalista fejlődésünkkel kap­ csolatos tevékenysége eddig jóformán feltáratlan történelmi probléma. Pedig ilyen volt, és hátte­ rében azok a névsorok állanak, amiket a külön­ böző páholyok egymásnak küldözgettek. Ez a gazdasági tevékenység legalább olyan fontos, mint a felvilágosodás eszméinek szabadkőmű­ ves misztikával kevert terjesztése. Dr. Beliczky János Madách-életrajzi d á c h ró l szóló m űveiben. Henriczi Ágoston fia, Henriczi Béla, ki Poltá ron (Losonc m el­ adalékok le tt) vo lt lelkész, a következőkben válaszolt H arsányi Z so lt fe lh ív á s á ra : „ . . . a M a d á ch é le tra jz m e gírásához . . . szívesen a já n lo m fel közrem űködésem et. Szüleim a jk á ró l so­ ka t m egjegyeztem a M a d á ch h á z r ó l. . . a Harsányi-hagyaték alapja n csa lá d ró l, ism erőseikről, b a rá ta ik ró l. A le g ­ tö b b le vé líró M a d á c h Im re jellem éhez, em ­ beri, kö ltő i énjéhez, c sa lá d i, rokoni, b a rá ti k a p c s o la ta in a k a la ku lá sá h o z, az ism erősök, rokonok bem u ta tá sá h o z kívá n t segítséget n yú jta n i. Így pl. özv. Szemere G yörgyné, b u d a p e s ­ ti lakos írta : „S a jn o s, nem sokat tu d o k M ad á c h ró l, de azt a keveset biztos fo rrá s b ó l, ugyanis M a d á c h személyes jó b a rá tjá tó l, C sem niczky E dw ardtól, aki fé rje m n a g y a p ­ ja volt. Tőle h a llo tta m azt, a m it t u d a t o k . . . M a d á c h Im re in k á b b zárkózott e m b e r volt, de jó és régi b a rá to k közt nagyon kedélyes tu d o tt le n n i; a C sem niczky c s a lá d n a k kü­ lönösen régi jó b a rá tja volt, hiszen S a ro l­ ta leányuk (az én anyósom ) esküvőjén ő vo lt a ta n ú . C s a lá d i é lete nagyon b o ld o g ­ ta la n vo lt és g yakran é p p akkor, illetve azért m ent á t Sztráczinba Csemniczkyékhez, m ert lelke mélyén nagy sebet é rze tt.” A tyám 1 8 5 2 -1908-ig, te h á t 56 éven á t volt alsósztregovai lelkész, . . . egyike M a d á ch Imre b iz a lm a sa in a k is . . . M a d á c h nagy művének ké zira tá t legelsősorban atyám nak olvasta fel, s vele v ita tta meg a n n a k v a l­ lási részleteit.” Levelében e m líté st te tt Palágyi M e n yh é rtrő l és Latkóczy M ih á lyról, a kik szintén írta k a M a d á c h -c s a lá d ró l. U tó b b iró l kiem elte, hogy „b p e s ti ta n á r, . . . a V Il I. ke r. fő g im n á ziu m 1901. évi é rte sítő ­ jé b e n m e g je le n t cikkében értekezik M a ­ dá ch Im re őseiről. R ám utat a lite ra to r M a ­ dách ősökre s Im rében az in c a rn a tió ra .” H enriczi a P rágai M a g y a r H írla p 1923. évi, * M a d á c h c e n te n á riu m i szám ában írt egy hosszabb ta n u lm á n y t „S zendrey Júlia és F ráter Erzsébet cím m e l.” Ebben a rró l szól, hogy , , . . . B o ld o g u lt atyám is rendkívüli a la k . M in t a kivégzett H ajnóczy személyi titk á rá n a k u n o k á ja kerül m aga is bujdosó h o n vé d ké n t 1852-ben Sztregovára, M a d á ch ék közelébe. Im re ekkor az Ú j é p ü le tb e n raboskodik. Közvetlen ta n ú ja a szalm aöz­ vegy sza b a d a b b m ozgásának. M a g a is e l­ kíséri egy-két m u la tsá g ra , stb.” Közismert, hogy M a d á c h Im re b a rá ti kö­ réhez ta rto z o tt a fa lu két p a p ja , a k a to li­ kus D iva ld G usztáv és az e va n g é liku s H enriczi Á go sto n . Róluk, v itá ik ró l, Az em ber tra g é d iá ja születésében já ts z o tt szerepük­ ről bőven o lva sh a tu n k B alogh Károly M a ­ l fj. Mikszáth Kálmánnak, a nagy író fiá n a k levele azért je le n tő s, m ert M a d á ch b a rá ta ­ iról s z o lg á lta t néhány — más részben is­ m ert — a d a lé k o t; sajátos n é ző p o n tb ó l: „S zo n tá g h Pál nem vo lt nős em ber. Szülei e lő k e lő n ó g rá d i fö ld b irto k o s o k voltak. Szon­ tá g h m á r a 48-as fo rra d a lo m e lő tt szerepet �já tszott, m in t Libetbánya követe, a pozso­ nyi d ié tá n ; később fo g a lm a z ó le tt az első m agyar kü lü g ym in iszté riu m b a n . N agyon szerette m in d ig az íróka t, sokkal jo b b a n , m in t a p o litiku so ka t. M a d á ch , szerencsét­ len házassága után h ó n a p o k a t tö ltö tt H orpácson S zontágh Pálnak. Az e m b e r tra g é ­ d iá já n a k egy részét is o tt írta meg. Szon­ tá g h p u ritá n , egyszerű e m b e r volt, b á r igen nagy vagyonnal re n d e lk e z e tt. . . ” * Veres Pál a lis p á n ró l, s n e jé rő l, Beniczky H e rm in rő l, M a d á ch és a Veres család közötti m eleg, b a rá ti ka p cso la tró l, a Vanyarcon tö ltö tt kellem es n a p o kró l, Veres Pálné leányának, R udnai Józsefnénak „Em ­ lé ke im ” cím ű könyvéről - m elyben bőven fo g la lko zik a M a d á ch és a Veres család b a rá tsá g á va l — is sok levélíró m egem lékszik; tö b b e k között a m ár e m líte tt özv. Sze­ mere G yörgyné. És tö b b e n fo g la lk o z ta k b u r­ koltan, vagy nyíltan ifj. M a d á ch n é , Fráter Erzsébet személyével, a F ráter c s a lá d d a l, a két M a d á ch n é közötti viszony a la k u lá s á v a l. Nézzünk meg e levelek közül is n éhányat. Henriczi Béla lelkész a m ár e m líte tt ta n u l­ m ányában (Szendrey Júlia és F ráter Erzsé­ bet) így ír ifj. M a d á c h n é ró l; „ . . . ném ileg m enteni aka rta m M a d á c h Im rének h a zu l­ ról kiü ld ö zö tt és kétségbeesésbe ke rg e te tt hitvesét, gyerm ekkori benyom ásaim a la p ­ já n , m int aki még személyesen ism ertem az anyóst, a m éltóságos asszonyt. Az iro d a ­ lom kegyelettel ille g e ti össze P etőfiné m eg­ té p e tt, m e g d o b á lt fá ty o lá t; ném i ily e ljá ­ rást m egérdem elne a szegény F ráter Er­ zsébet is . . . N éhai ap á m te lje se n be volt avatva a c sa lá d i katasztrófa titkos, b iz a l­ mas részleteibe. Tőle tu d o m F ráter Erzsi többszöri közeledését urához, c s a lá d já h o z. A törekvések a zonban m ind m e g h iusu lta k a mama a k a ra tá n .” „ . . . A tyám h o ltá ig á llí­ to tta , hogy F ráter Erzsébet korántsem vo lt am a elvetem ült, fé rje szerelm ére m é lta tla n nő, a m in ő n e k az u tó ko r ité li. Egy kis e lk e ­ seredés, egy kis F ráter bohém hév, s az anyós ta szíto ttá k le a le jtő n ." * Fráter Pál dr. d e b re ce n i ügyvéd is tö b b ­ ször v á lto tt levelet H arsá n yiva l F ráter Er­ zsébet személyével ka p c s o la tb a n . V égülis konkrét a d a to k a t nem tu d o tt a d n i, de ő te re m te tte meg az író és dr. Perédy György, az Erdélyi Lapok főszerkesztője (N a g yvá ra d O ro d e a ) között a ka pcso la to t. „P erédy írja F ráter Pál — évekkel ez e lő tt közzétett valam elyik vá ra d i la p b a n M a d á c h n é ra vo­ natkozó cikkso ro za tá b a n igen értékes és érdekes a d a to k a t. Ezeket az a d a to k a t á llí­ tólag öreg asszonyoktól, aztán B ihar vá r­ megye K özkórházában ta lá lt kó rle íráso kb ó l, könyvelési a d a to k b ó l, v a la m in t B ihar v á r­ megye tenkei já rá s á b a n fekvő Tóti község­ ben lakó Sebess c s a lá d tó l szerezte; a tr a ­ g ikus végű asszonynak arcképével együtt. A Sebess család egy ta g ja , dr. Sebess La­ jos orvos ma is él N ag yvá ra d o n . A család B ihar várm egye sok úri c s a lá d já v a l volt ro ­ koni összeköttetésben; tö b b e k között a Frá­ te r cs a lá d d a l is." * Perédy György levelében így írt H a rs á ­ n yin a k: „ . . . V á ra d ra kerülve tö b b e k között iro d a lo m tö rté n e ti rip o rto k k a l kezdtem fo g ­ la lkozni. Így fe ltű n t M a d á c h é le tra jz á n á l, hogy milyen ku rtá n -fu rc s á n b á n ta k el az asszonyokkal 2 - 3 sorban. . . . keresni kezd­ tü k a fo rrá s o k a t B ih a rb a n . M e g ta lá ltu k a kórházi törzskönyvben nevét. . . . a ro k o n a ­ itól sok érdekes d o lg o t tu d ta m meg, azo­ kat rip o rto k b a n fe ld o lg o z ta m . . . . m e g ta ­ lá lta m a nagy o la j ké p é t is, a m it Fráter Erzsébet e lh o zo tt m agával, m ikor e lv á lt az u rá tó l. A képet M a d á c h c s in á lta tta ; d rá ­ ga ékszerek v a n n a k ra jta festve, M a d á ch ékszerek. A kép nálam . Több fényképem is van róla . . . " * K ondor Vilm os, a b a la ssa g ya rm a ti N agy Iván M úzeum ig a z g a tó ja a rró l é rte síte tte az írót, hogy a P ró n a y-csa lá d n a k m úzeum i le té tb e helyezett okm ányai között, annak rendezése során olyan ira to k ra a k a d ta k, am elyek közvetve M a d á c h ra , ille tve fe le sé ­ gére u ta ln a k. „F rá te r József. Erzsi é d e sa ty­ ja — törvényes g yá m já n a k, ille tve a Fráter árvák c u to rá n a k : G á s p á r Istvá n n a k b e a d ­ ványa szerint — igen könnyelm ű, henye és költekező é le tm ó d o t fo ly ta to tt. . . . fe lte h e ­ tő te h á t, hogy F ráter Erzsébet é d e s a ty já ­ nak vérm érsékletét, tu la jd o n s á g a it, szoká­ sa it ö rö kö lte . Ezen az a la p o n te h á t a psych o lógus m ár könnyebben tu d e lig a z o d n i a kü lö n b e n m e g m a g y a rá z h a ta tla n lelki m o­ tív u m o k a t ille tő e n , melyek nyilván cseleke­ d e te it is b e fo ly á s o lh a ttá k ." * M a d á ch Im re fivérének, K á rolynak u n o ­ kája, a m egyében is jó l ism ert A liz néni, G rosschm id Károlyhoz m ent fe le sé g ü l. Ő (a fé rj) e m líte tte H arsányihoz íro tt levelé­ ben a csesztvei környezetben ism ert ese­ m ényt: „ . . . m ikor M a d á c h Im re fo g s á g ­ ban ült, m e g je le n t Csesztvén M a d á c h Ká­ roly, hogy s ó g o rn é já t m eglá to g a ssa és a g a z d a s á g n a k u tá n a nézzen. Ideérve lá tta , hogy nagy tá rsa sá g c ig á n y m e lle tt h a n g o ­ san m ulat. Lelke mélyén fe lh á b o ro d v a le sem szállt a kocsiról, hanem m e g fo rd u lt és e lm e n t . . . T örténik ez ugya n a kko r, m ikor azt írja az asszony az urának, hogy anynyira nincs pénze, hogy a házi cselédeket sem b írja fize tn i — és hogy fá j neki az ura tá vo llé te és fo g s á g a .” * M a d á c h Im re fo g s á g á n a k o kát, a k ö rü l­ m ényeket m ár szinte te lje se n fe ltá rta a kö­ ze lm ú lt M a d á c h -k u ta tá s a . Perének anyaga a zo n b a n mai n a p ig sem k e rü lt e lő a Bachkorszak h a ta lm a s ira tte rm é sé b ő l. A „ b ű n ­ tá rs a k ró l", fo g s á g b a ju tá s u k ró l viszont eze­ ket közölték H a rsá n yiva l :Hellebranth Pál, ny. Heves megyei főjegyző írta : „H in k ó Já­ nos Losonc város tekintélyes p o lg á ra , h a ­ zafias vezérem bere, 1849-ben a város p o l­ gárm e ste re volt. 1849. m árcius 15-én h a ­ zafias ü n n e p é lyt re n d e ze tt Losoncon, mely m ia tt a császári c s a p a to k m e gszállták a várost. Ekkor érintkezésbe lé p e tt a Losonc felé közelgő Beniczky Lajos ő rn a g y hon­ védseregével, s a híres m árcius 24-i ra jta ­ ütéskor Beniczky o ld a lá n h a rc o lt az osztrá ­ kok e lle n . A sza b a d sá g h a rc u tán e lfo g tá k , u tó b b kegyelm et kapva szigorú re n d ő ri fe l­ ügyelet a lá helyezték. A H a d tö rté n e ti Levéltárban őrzik a sza­ b a d s á g h a rc u tá n i re n d ő rség i ira to k a t; ezek közül az 1853-i N ó g rá d megyei in te rn á lta k n y ilv á n ta rtá s á b a n szerepel H in kó János is. U gyancsak B udapesten ke lt aláírás n é l­ k ü li levél ú ja b b regényes a d a lé k o k k a l gaz­ d a g íto tta a H in k ó ró l a lk o to tt képet. Szerin­ te : „ H in k ó János 1819-ben V asberényben született. . . . M a jd fe lk e rü lt Pestre egy o ttlévő rokonához. Két évig vo lt o tt. Egy a l­ kalom m al m e g ism erkedett M a d á ch csa l, a k i­ nek e lp a n a s z o lta éle te tö rté n e té t, hogy sa­ já t h a zá b a n bu jdosóvá kell le n n ie . Tö bbször ta lá lk o z ta k , s nem egyszer M adách vendége volt. . . . h a llo ttá k , hogy Kossuth titk á rá t ki a k a rjá k végezni. H in kó fe lke re s­ te az e líté lte t és á lru h á b a n m egszöktette. M a d á ch vitte el őket. O tt é lte k m ind a h á r­ m an. M a jd M a d á ch egyik a lk a lm a z o ttja jó pénzért e lá ru lta őket. M in d a h á rm a t elfo g tá k. M a d á c h egy id ő m úlva kisza b a d u lt. . . . H in k ó t p e d ig az osztrákok lefejezték. . ' * S ta rk M ih á ly H ellebranth Pál szerint az 1848/49-es sza b a d sá g h a rcb a n h o n vé d h a d ­ nagy volt, E rdélyben s z o lg á lt; m ajd 1849. j ú lius hób a n e zredét Szegedre re n d e lté k ; augusztus e le jé n a Szegedre érkező Dem­ binszky hadseregéhez került, részt vett a tem esvári csa tá b a n , s szo lg á lt a d é li se­ reg fe lo szlá sá ig . „ A sza b a d sá g h a rc u tá n i szerepléséről tudom ásom és a d a ta im n in ­ csenek.” Rákóczy Jánossal ka p cso la tb a n ta lá n a le g ille té k e s e b b kereste meg levelével H a rsányi Z s o lto t: Rákóczy Aladár nyug. m inisz­ té riu m i fő ig a z g a tó . „N a g y a p á m , Rákóczy János szü le te tt H o n t vm -ben, Rákóczon 1814-ben, m e g h a lt u g ya n o tt 1878-ban . . . Ig a z o lt honvédhuszár — őrnagy, kor­ m ánybiztos, végül a H onvédelm i Bizottm ány ta g ja és titk á ra , s m in t ilyen egészen V i­ lá g o sig Kossuth m e lle tt te tt személyes szol­ g á la to t. 1850-ben h a lá lra ité lte te tt, összes vagyona e lk o b o z ta to tt. . . . 1860-ban h a za ­ tért, 1874-ben m egvakult és Rákóczon é lt az ősi h ázban 1878-ig. . . . N a g ya p á m n a k M a d á c h c s a l való ism eretsége a végzetes szomorú eset, mely m ia tt M a d á c h o t fo g s á g ­ ba vetették. Ifjú k o ri jó b a rá ts á g , sőt D u b raviczky, Pongrácz, Libercsey révén tá vo li rokoni kötelék fűzte ő ke t össze. . . . M iko r nag ya p á m V ilá g o stó l m e n e k ü lt... Rákóczra p o n t az é d e sa p ja tem etésére érkezett, k it szívszélhüdés ért, m égp e d ig azért, m ert egy k o rp o n a i ism erős azzal á llíto tt be Rákóczra, hogy n a g y a p á m a t V ilá g o sn á l ag yo n ­ lőtték. A tem etésről feleségéhez a k a rt m en­ ni, . . . Pesten ta lá lk o z o tt M a d á ch csa l, aki m egrém ülve a n agyapám vakm erőségén, m agával vitte S ztregovára. Itt — szakállát, b a ju szá t le b e re tv á lta — ráhúzzák a vadász ru h á t és az e rd ő ő ri házban elhelyezték. Pár h ó n a p ig m a ra d h a to tt, m ert egy . . . m a­ gyar g a z d a tis z t: H o jtsi M iksa fe lje le n te tte , hogy a Rakovecz álvadász tu la jd o n k é p p e n egy veszedelm es fo rra d a lm á r.” * A levelek ta rta lm á t, m elyből itt v á lo g a ­ tá s t a d tu n k, H arsányi az é le tra jz i regény­ ben csak ötletszerűen használta fel, ezért érdem es fe lid é z n i m indezeket a nem lé ­ nyeges, de az összkép szem pontjából szá­ m ottevő a d a to k a t. Leblanc Zsoltné 21 �KÖRKÉP Olvasónapló M á r m e g ta n u ltu k, hogy József Attila 1905ben született, pro le tá rszü lö k gyerm eke vo lt s a p ja m á sfé lm illió nincste le n m a gyarral e g yü tt k itá n to rg o tt A m e rik á b a ; m ár m e g ta ­ nultuk, hogy József A ttila gye rm e kko rá b a n né lkülözött, éhezett, Ö csöd ö n nevelőszülők szeretettelen keze között k a lló d o tt, aztán v i­ zet á ru lt a V ilá g m oziban s összeszedte a p á lya u d va ro kró l kid ö cö g ő szekerekről e lh u lla jto tt szenet - télre, tü ze lő n e k ; tu d ju k , hogy egyszer lib a s ü lte t szeretett vo ln a e n n i s ö t fo rin té rt ku g le rt venni, m in t a g a z d a g o k ; m ár m e g ta n u ltu k, hogy egyetem re já r t Sze­ geden, Bécsben, ta n u lt, olvasott, de egy ostoba professzor e lta n á cso lta ő t; m ár m eg­ ta n u ltu k , hogy József A ttila a p ro le tá ro k kö ltő je lett, a szegényeké, az elnyom ottaké, a kizsákm ányoltaké, s ta lá n ezért is vo lt tra g ik u sa n szükségszerű, hogy B a latonszár­ szón a sínek közé zuhant. És ta lá n nem is zuhant, hisz lá th a ta tla n kezek is lökh e tn e k egy e m b e rt a kerekek a lá . De meg kell ta n u ln u n k , hogy József A ttila m inden kor szegényeinek k ö ltő je volt, m inden kor kizsákm ányoltja ié , m indenkié, a k in e k az e m berinél kevesebb ju to tt ke­ nyérből, vízből, g o n d o la tb ó l; m in d e n kié , aki le vegőért k iá lt; m indenkié, aki v á rja , hogy mikor lesz látható reszketésű bennünk az első csillag; m indenkié, aki kétségbeesve tilta ko zik, ha a k tá b a írjá k, m iről á lm o d o tt, s s z á m o n ta rtjá k m ikor, m ié rt s kinek te le fo n o ­ z o tt; m indenkié, aki harcos te tte k é rt emel szót s m indenkié, aki cselekszik, a b őrét kockáztatva, m ert azt szeretné, ha jo b b le n ­ ne a vilá g s ha jo b b lenne a v ilá g o n m in­ de n kinek, a szegényeknek, a kizsákm ányolta kn a k, a kikn e k az em be rin é l kevesebb ju t kenyérből, vízből, g o n d o la tb ó l és sza b a d ­ s á g b ó l; meg kell ta n u ln u n k még, hogy Jó­ zsef A ttila a mi költőnk, h a rc o ln i akaróké, tilta k o z n i és cselekedni tu d ó ké , a kik, ha k e ll; lo b o g ó t bontva — de re n d é rt s h a r­ m ó n iá é rt k iá lta n a k , em bersé ge t kérnek az em bernek, m a gyarságot a m agyarnak. * Legkevésbé ko rtá rs a in k a t ism erjük. Ele­ ven közelségük ö n m a g á b a n is g ya ko rta le ­ h e te tle n n é teszi az igazi m egism erést, és m iközben az egész á tp illa n tá s á ra vágyunk, m iközben az összefüggéseket és h a tó s u g a ­ ru k a t ku ta tju k, szem ünk m e g b o tlik a rész­ lete kb en, lá tó h a tá ru n k a t le ke re kítik a h é t­ köznapok szűkreszabott lehetőségei. A kö­ zelségtől m egilletődve s elvakítva csak rész­ le te ke t é rtü n k meg, ism erünk fe l. A közvet­ le nül m egism erhető részleteket. M e rt az iro ­ d a lm i k ö ztu d a to t azok a művek fo rm á ljá k , am elyeket sokan és sokféleképpen o lvas­ h a tn a k. A p illa n a tn y i iro d a lm i é rté kre n d e t 22 1974 is az olva sh a tó s v ita th a tó művek te re m tik meg. S m egszületnek vélem ények és íté le ­ tek író kró l, m üvekről, am ely íté le te k a p il­ la n a tn y ila g á tlá to tt va ló sá g g a l összhangban n a g y o b b n a k vagy kisebbnek, c s o d á la to s a b b ­ nak vagy sekélyebbnek é rté k e lik a művet é rté k é n é l; s aztán ez az első p illa n a tb a n fo rm á lt vélem ényünk tu d a to s u l, m eggyőző­ déssé válik, g o n d o lko zá su n kb a n p o lg á rjo g o t nyerő igazság lesz. A tö rté n e le m a zo n b a n nem fecsérli id e jé t, a te g n a p te g n a p e lő tt lesz, a részletek össze­ ka pcsolódnak, á tp illa n tá s u n k a te g n a p ró l m indegyre kerekebb, tisztá b b , vilá g o sa b b . És e lle n tm o n d á s b a ke rü lü n k te g n a p i íté le ­ te in kke l. Az ilyen p illa n a to k b a n ú jra kell olvasni a te g n a p iro d a lm á t, m ert te g n a p i íté le te in k te g n a p i és mai tévedéseink is. Konsztantyin Pausztovszkijt két d o lo g nö­ velte ko rtá rsa i szem ében nagy íróvá. Az e g yik: m indaz am i h iá n yzo tt az író m űvei­ ből. M e rt Pausztovszkijt klasszikusokon isko­ lá zo tt ízlése, em berközelségű mesélőkedve, ta rtó zko d á sa a to rz ító s harsány színektől, óvatossága és érzelm es va ló s á g lá tá s a m eg­ kím élte s m egóvta a kor látványos és fe lszí­ nes külsőségeinek álm űvészi m egéneklésétő l: elbeszéléseiből h iá n yo zn a k a tú lb u z g ó m unkaversenyek zajos esem ényei, hiányoz­ nak a szoborszerű hősök, a lo b o g ó zászlók a la tt m osolyogva h a ld o kló k, a bölcs mosolyú fu n k cio n á riu s o k , hiányzik m űveiből az az — oly sokak á lta l a k k o rib a n kötelezőnek é rze tt - stílus, a m e lyb ő l m a g á tó l é rte tő d ő e n következett, hogy a term elési je le n té se k h a n g n e m é b e n fecsegtek a csókolódzás köz­ ben is a jö vő re fü g g e s z te tt szemű fia ta lo k . Pausztovszkij fin o m a n érzelmes tö rté n e te i te h á t m eghatóak, szépek, m egkönnyeztetőek, le ke re kíte tte k, és é p p az e lő b b ie k kö­ vetkeztében — ez le h e t népszerűségük m á­ sik fo rrá sa — je lle m z ő jü k egy rö g h ö zta p a d ó szim bolizm us: a m in d e n fé le tá rs a d a lm i ko n k­ rétság te lje s hiánya ezekben a szépen é r­ zelmes h is tó riá k b a n a kortárs olvasó szám á­ ra m e g te re m te tte a sokszínű és sokirányú, de csak a kko r és csak o tt igaz és izgalm as to v á b b g o n d o lá s lehetőségét. A m űalkotás író ila g szándékos vagy ö n ­ ké n te le n ü l v á lla lt h iá n ya i növelték elsősor­ ban nagyra e m űvészet tá rs a d a lm i h a tó ­ körét, nem művészi erényei. S m ert n api fo n to s s á g o k a t re jtjelezve tükröző je lk é p e in tú llé p e tt a tö rté n e le m , ma m ár csupán m eg­ h a tó a n érzelm es és szép H istóriák ezek az elbeszélések, ám fe liz g a tó s m egrázó é l­ m ényt le lk ü nkben nem faka szta n a k. Pausztovszkij e gyik leg re m e ke b b d a ra b ja p é ld á u l az A távirat cím ű elbeszélés, melyet á lta lá b a n is az író ta lá n legszebb írá sa ké n t szokás e m le g e tn i. Egy m agányos vidéki házban é ld e g é lő öregasszonyról szól a tö r­ ténet. Leánya M oszkvában él, e lfo g la lt és zsúfolt életű titk á ra a Képzőművészek Szö­ vetségének. A n y já n a k rendszeresen küld pénzt s a feladóvevényen néhány od a ve ­ te tt sort, de levélírásra m ind ritk á b b a n fu t­ ja id e jé b ő l s m ár három éve is van, hogy nem vo lt o d a h a za . Egy rem énytelenül őszbef o rd u ló é jje le n aztán az öregasszony le­ velet ír, hazavárja lányát, lá tn i szeretné még egyszer őt. De a lány nem válaszol. Id e jé t és e re jé t egy fia ta l művész k iá llítá ­ sának megszervezése pusztítja. S a m eg­ nyitó n a p já n kézhez a tá v ira to t: anyja h a l­ d o klik. E lindul, de m ár későn érkezik. Any­ ja szom orúan és egyedül h a lt meg, a lány p e d ig szemlesütve, kö n n yb e b o ru lt a rcca l s éjszaka hagyja el a fa lu t. Szép és m egható tö rté n e t. S zánalm at és sajn á lko zá st ke lt az olvasóban. De szánako­ zó rosszérzésünktől az író nem sza b a d ít meg, m ert ebb e n a tö rté n e tb e n m eghal egy m a­ gányos öregem ber, h a lá la le h a n g o ló és szo­ morú és é rte lm e tle n , de m indezért nem o k o lh a tó senki. Igaz, a lány nehezen szán­ ta rá m a g á t az utazásra, de hiszen egy tehetséges fia ta l művészt ke lle tt istá p o ln ia . S a tö b b ie k is m ind, a két szorgoskodó fa ­ lu b e li öreg, a postás, a szomszédasszony, a k iá llítá s t m egnyitó e ln ö k : valam ennyien kedves és de ré k em berek. Csak a vonatokra nehéz je g y e t ka p n i — ezért érkezik késve a lány. Az öregasszony m agányos és é rte l­ m etlen h a lá lá n a k így le g fő b b oka egy vé­ le tle n . Pausztovszkij azo n b a n nem á b rá z o l­ ja ennek a v é le tle n nek a tá rs a d a lm i szük­ ségszerűségét, nem á b rá z o lja a lány é le tú t­ já t, am elyben a n yjá val és ön m a g á va l szem­ beni felelősségérzete lassan felm orzsolódik. Nem á b rá z o lja a tá rs a d a lm a t, am elyben nehéz a vo n a to kra je g y e t kapni. Így a véletlen egyszeri, egyszerű és szo­ morú véletlen m arad. S egy vé le tle n ü l é r­ te lm e tle n h a lá le se trő l szám ol be az e lb e ­ szélés egy olyan korban, a m iko r nem csak vé le tle n ü l h a lta k meg é rte lm e tle n ü l em be­ rek. Pausztovszkij áttetsző a kva re lle ke t fe ste tt koráról, vízfestm ényeket puha tá ja k ró l, szo­ m orú sorsú m agányos em berekről. S a kor­ társ olvasók m e g h a to tta n szem lélték e f i­ nom tónusú képeket, m ert ism eretlenek vo l­ tak meg B ulgakov látom ásból és em beri életek tö rm e lé k e ib ő l á lm o d o tt realista vízi­ ói, ism eretlenek Ba bel tra g ik u s m in ia tu rá i, m ert a „kényszerű e lfe le d te té s " re jte tte az olvasók szeme e lő l M a n d e lsta m , H le b n yikov, B elij műveit. Pausztovszkij elbeszélései híra d á so k a te g n a p iro d a lm á ró l. M e rt B ulgakov, Belij, Ba bel ujó la g m egism ert ha ta lm a sa n izzó­ fényű festm ényei m e llett ma m ár halványnak és k ifa k u ltn a k érezzük Pausztovszkij vízfest­ ményeit, ám ezek a finom képek em bersé­ ges tá ja k ró l h írth o zóak voltak a je lszó kö l­ tészet és vezércikk-életm űvek születése ide- �jén. Pausztovszkij é rtő és kritiku s ú jra o lv a sása is azért fontos, hogy tis z tá b b a n lássuk a te g n a p iro d a lm á t. S így m élyebben é rtsük a m ait. * N agy kort m egérő a lk o tó k fa n y a r bölcses­ ségük vagy derűs m in d e n tu d á su k fényével k a la u zo ln a k ro p p a n t ta p a s z ta lá s a ik útvesz­ tő ib e n : ha tö rté n e te k e t m esélnek is, szelle­ m üket fig y e ljü k . A rendte re m tő elm ét, az a p ró és je le n té k te le n esem ényekből e m b e r­ s é g -p a lo tá t é p ítő in d u la to t, a m ár sem m itől vissza nem rettenő szókim ondást. Déry Tibor m agányos hőse, a kedves bó p eer csendesen kocog a végső n yu g a ­ lom felé. C sodavárások, csilla g só vá rsá g o k nélkül szem lélődik, fig y e li a k ö rü lö tte fo d ­ rozódó békét. B arátkozik a h a lá lla l. Ám e h a lá lla l tá rs a lk o d ó nagyon öreg író csak a rra figyel m indegyre jo b b a n e llo b ­ ban ó szellem ével: m ilyen is k ö rü lö tte az élet. H ogy m it csin á ln a k a n ála évtizedekkel kevesebbet m egéltek, hogyan terem tenek m a guknak szabad é le te t; te re m te n e k-e s a ka rn a k-e m aguknak szabad éle te t. M in t ahogy ő a k a rt és te re m te tt h a rco k és m eg­ alkuvások közt bujócskázó é lete során. C sendesen szem lélődik, a ka ra to s in d u la to k nélkül, fé llá b b a l m ár az e lm ú lá sb a n . De még m egcsillan szemében a szeretet-kívánás in d u la ta , még szikrát lo b b a n t benne az é le tb e -in d u ló k á h ita ta , még u tá n a n y ú l a már elvesztett édennek. Fanyar bö lcs; nem csak irig y li a még b o l­ d o g n a k, s z a b a d n a k le n n i a k a ró k a t, d e b o l­ dog és szabad é le te t is rem él nekik. M eg erőt, a m egharcoláshoz. M e rt ki tu d ja , ha e lm ú ln a k a fia ta ls á g lázai, a te re m tő in d u la t, a s za b a d sá g o t ra ­ jo n g ó á lm o k nem fa k u ln a k -e zsíros m e g a l­ kuvássá, piszkot leplező szürke á ln o k s á g ­ gá? Az öreg író búcsúzik. M á r nagyon öreg. A fia ta lo k a t is egyre kevésbé kedveli, s ha fá j is távozásuk, m a g á n yb a n , íróasztalához ülve, írn itu d á s t rem élve még tere m tő lá za ­ kat képes ö n m a g á b ó l fa ka szta n i. T alán nem é rtjü k keserűségét, nyers szókim ondását, kedvtelenségét. De c s o d á lju k h a lá lla l b a ­ rátkozó életkedvét. Azt, hogy nem a d ja fö l a harcot. * M ilyen könnyen fe le jtü n k el rem ekm űve­ ke t! Kassák Lajos Egy e m b e r é lete cím ű re­ g é nyfolyam a m ost ú jra m e g je le n t, ha nem is a te lje s ö n é le tírá s, de nagyrésze ú jra o l­ vasható. F elfedezhetünk m a g u n kn a k v ilá g o ­ k a t: Kint az udvaron egy cséplőgép rostá­ ján dolgoztunk. Forrón sütött a nap, a gép­ ből, mint valami döglött állatból, kiolvadt a zsír és az olaj, s mi valósággal lubickoltunk a piszokban. Éreztük, hogy élünk. De a ka ru n k -e fe lfe d e zn i, m egism erni, ve­ szélyt v á lla ló a n m élységekbe nézni? Kas­ sák szikár-kem ény v ilá g b a kalauzol, fe le j­ te tt m ú lta k iz g a lm á b a . De a k a rju k -e követ­ ni őt? S m ásokat, m últidézőket, kem ényen v a lló igazat-beszélőket? M in th a jo b b a n szeretnénk a m e g n yu g ta ­ tó a n szépen szólókat, csendről, békéről fűzfa s íp o ló k a t, a m in d e n n a p o k a t szorgos h a n ­ gya m u n ká va l e lp e rg e tő k d icsé re té t m uzsi­ ká ló ka t, a b elenyugvásokról, a szép m eg ju hászodásokról p ré d ik á ló k a t. A békülékeny a p o sto lo ka t. Kassák nem a belenyugvásról p ré d ik á lt; é lete e g é t a je le n n e l kibékülés kedves bá­ rá n yfe lh ő i nem é kítették. Nem já r t e b édre kastélyokba. P aprikás k ru m p lin élt. És ig a ­ zat írt. Így é lte tú l a kor ham is p ró fé tá in a k szép zsengéit az Egy e m ber éle te igazsága. Figyelm eztető m ai la n to sa in kn a k. Szigethy Gábor Fábián Gyöngyvér kiállításán* vá a szülőföld, a család, az iskola, sok kedves em léke és élm énye m in d ig is kö­ tö tté k. Így szól e rrő l a mélyen gyökerező, g a zd a g o n gyüm ölcsöző őszinte k a p c s o la t­ ról m aga a művész e k iá llítá s k a ta ló g u s á ­ hoz íro tt ö n v a llo m á s á b a n : „G y e re k fe jje l a n ó g rá d i hegyekre eszm éltem , am elyek kö­ rülveszik a várost. És a bányászokra, a kik nehéz, kemény em berek, a k ik m in d e n kin é l jo b b a n tu d já k m e g becsülni a napsütést. És a tűzben fo rm á ló d ó üveg c s illo g á s á ra .. . Az e m b e r ve re jté ke és az üveg csillo g á sa fo g o tt meg, s a m ik o r később, az a lko tó művészet első p ró b á lk o z á s a ira szántam m agam , ezek a benyom ások vezettek. Azt hiszem, hogy a n ó g rá d i levegő, a szemem lá ttá ra ujjá s z ü le tő , fo rm á ló d ó város a t­ m oszférája m in d ig elkísér, b á rh o l é lje k. És m in d ig vissza-visszatérek hozzá.” V isszajött h á t e zú tta l is, e ljö tt e lm o n ­ d a n i a festőm űvész nyelvén: ez vagyok én, ez az én hitem , m unkám és vilá g o m , ez az én m o n d a n iva ló m az e m bereknek — az em ­ b erekről. Egy k iá llítá s m in d ig je le n tő s esemény, ünnep, bem utatkozás a k iá llító művész szá­ m á ra : a lka lo m a m egtett ú t felm érésére, az a d d ig i eredm ények összegzésére. De ü n ­ nep ez a n n a k is, aki erre leh e tő sé g e t te ­ rem tett, a n n a k a közönségnek is, am elyik a tá rla to t fo g a d ja , a n n á l is in ká b b , mivel Fábián G yöngyvér festőm űvész h a z a jö tt szülővárosába, hogy a n n a k a szűkebb kö­ zösségnek a d jo n szám ot m u nkásságáról, m o n d a n iva ló já ró l, a h o n n a n e lin d u lt és a h o ­ Ügy érzem, hogy itt ta lá lk o z ik az a h it és az a m unka, am i ezt a két fo g a lm a t összekapcsolja és még ü n n epélyesebbé te ­ szi. A rra a h itre és m u n ká ra g o n d o lo k , am i e rő t a d o tt e n n e k a n a g y o b b közösségnek — a városnak — is, hogy b á to r kezdem é­ nyezéssel ilyen rövid idő a la tt egy teljesen új várost terem tsen azzal az igénnyel, hogy ennek a szocialista ku ltú ra is a lk o tó elem e és fo n to s ta rto zé ka legyen. Jóleső érzéssel ta p a s z ta lh a tju k , hogy a város p o litik a i és k u ltu rá lis é le té n e k vezetői m ilyen fig y e le m ­ re m éltó g o n d o sko d á st ta n ú s íta n a k , hogy ezt a kom oly á ld o z a to k á rá n m e g va ló síto tt n a gyvonalú keretet — hozzá h a sonló — b e l­ ső ta rta lo m m a l tö ltsék meg, hogy m inél szebbé és g a z d a g a b b á tegyék az itt élők h é tk ö z n a p ja it és ü n n e p e it, m u n k á já t és pihenését. A város szobrai, k iá llítá s a i, a ta ­ vaszi tá rla to k , az országos zom áncm űvésze­ ti b ie n n á lé k - k u ltu rá lis é le tü n k fo n to s é r­ tékeivé v á lta k és S a lg ó ta rjá n t is m ár o tt e m le g e tjü k a vidéki ku ltú rce n tru m o k között m in t p é ld á u l Pécset, M iskolcot, Székesfe­ hérvárt, H ódm ezővásárhelyt, Szegedet. El­ nézést kérek, hogy m indezt ezen a k iá llí­ tás kapcsán m ondom el, de úgy érzem, hogy szoros ta rta lm i összefüggésben va n ­ na k egym ással. F ábián G yöngyvér sugárzó e re jű és tisz­ ta sá g ú festészetet te re m te tt a fő isko la e l­ végzését követő a lig fé l évtized a la tt. T áb­ la ké p e in e k fo rm á ib a n szigorú törvény, rend, színeiben li ra je le n ik meg te le h u m á n u m ­ mal, o p tim izm ussal. F ábián G yöngyvér „e m b e rk ö z p o n tú " művész: alakok, je lle m e k á b rá zo lá sa a d ja festészetének karakterisz­ tiku s vonását. M in t a je le n k iá llítá s is ta ­ n ú sítja , az o la jk é p a lk o tja m unkásságának je le n tő s h á n ya d á t, de neve m áris ism erő­ sen cseng a reneszánszát élő zom áncm ű­ vészetet kedvelők népes tá b o rá b a n , hiszen Fábián G yöngyvér tűzzom áncai e „szak­ m a " é lv o n a lá b a e m e lik a lk o tó ju k a t. Ezt ig a ­ zolja, hogy az e d d ig m egrendezett m indkét országos zom áncm űvészeti b ie n n á lé n d íja t ka p o tt. Z o m á n cb a fo rm á lt b a lla d á i, m ese­ fig u rá i a festészeti form anyelv új te c h n ik á ­ ra a lk a lm a z o tt k itü nő p é ld á i. Fábián G yöngyvér első gyűjtem ényes tá rla tá t e g o n d o la to k je g yé b e n a já n lo m a szűkebb haza közönségének szíves fig y e l­ m ébe. Mikó Sándor Elhangzott a kiállítás megnyitásán 23 �Szép s z ó 197 3 Szerencsére oly ga zd a g a m agyar szókincs, hogy b á rki vá la szt­ h a t m a g á n a k szép szavaink közül, ha kedve ta rtja . V a la m ik o r n a ­ gyon szívem szerint va ló n a k ta rto tta m a „ lé g g ö m b " ízes, jó h a n g ­ zását, töm ör, kifejező, szinte a llite rá ló zenéjét, am ihez közel sem jö h e t e re d e tije , a lu ftb a llo n . A lé g g ö m b b e n benne van a göm bölydedség, a szín, a szépség, de az is, hogy az egészet gáz vagy levegő feszíti, de még az is, hogy bizonyos id ő m úlva, a d o tt m eg­ terhelés esetén szétpukkan, nem m arad más belőle, csak fél m a­ roknyi gum irongy. M indez o n n a n ju to tt az eszembe, hogy egyném elyik mai szépirodalm i a lk o tá s kisértetiesen h a s o n lít a lé g g ö m b ­ höz. M utatós, ke lle ti m agá t, de b e lü l üres. H a kieresztjük b e lő le a levegőt, annyi sem m arad belőle, m in t a va ló d i lé g g ö m b b ő l. M in d ez pe d ig a Népszava Szép Szó a n to ló g iá já n a k olvasásakor v illa n t á t bennem , hiszen le h e te tle n észre nem venni szerkesztők­ nek és le kto rn a k (Szalontay Mihály, Tuli József, v a la m in t G e rő Já­ nos) azt az erőszakos törekvését, hogy a belső ta rta lm a t tö b b re ta rts á k a c ifra külsőnél. S m inden bizonnyal nem ra jtu k m úlik, ha egy-egy novella vagy vers m égis n a g yo t pukka n , m in t a tú ls á g o ­ san fö lfú jt léggöm b. Ezek u tá n ta lá n az olvasó is se jti már, hogy a Szép Szó a lm a ­ nach szépirodalm i része re n d kívü l hu llá m zó színvonalú, m in th a v i­ h a r vesszőzné, s m indez első so rb a n nem eszté tiku m á t te kin tve k i­ rívó, hanem m in d e n e ke lő tt ta rta lm ila g . A csokorba g y ű jtö tt e lb e ­ szélések elé Cseres Tibor Csoportkép cím ű írá s á n a k cím é t te tté k a szerkesztők. Jobbik eset, hogy ez a kevésbé sikerült, p e rifé riku s novella a lig h a je lö l vá lo g a tá s i te n d e n c iá t, in k á b b az író más m ű­ vekkel szerzett te kin té lyé t fé m je lzi. A C so p o rtké p C serest a lig h a te t­ te volna híressé. De h á t a te n d e n c ia más, ezt Baráth Lajos életszagú, m egrázó, mélyen em beri, m unkás környezetben játszó in ­ d ító no ve llá ja m aga is se jtte ti. Persze, tö b b írás is aka d , amely a N épszava nemes h a gyom á n ya ira utal, (B artha, Thiery, Tu li, M o l­ n á r G éza, László A n n a , V athy Zsuzsa stb.) olyan írókra, a kik a néppel élnek, gondo lko zn a k, m unkások, parasztok g o n d já t, p ro b ­ lé m á it jó l ism erik, hiszen a Népszava g ya kra n nagy író i egyénisé­ gek e lin d ító ja , és m in d ig a nép ügyétől, é le tm ó d já tó l e lvá la szth a ­ ta tla n iro d a lo m szócsöve volt. H ogyisne a k a rn a az m a ra d n i, az­ zá le nni a p ro le tá rd ik ta tú ra é p ítő é ve ib e n ! Ehhez a valósághoz, az egyszerű e m berek életéhez és g o n d o l­ kodásához kö ze lá lló b b iro d a lm i közeghez ta rto z ik Bertha Bulcsu m egrázó no ve llá ja , am elyben a p ih e n n i vágyó K o llá r és c s a lá d ­ ja a horgásztanyán összeakad azzal a személyzetis nővel, az ig a z ­ g a tó egykori szeretőjével, aki K o llá r egyetem i fe lv é te lé t m e g a ka ­ d ályozta. H ázastársi, é le ttá rs i, c s a lá d i útvesztőkbe ka la u zo l b e n ­ n ü n ke t F. Rácz Kálmán. Egy sé rü lt lélek és sé rte tt je lle m in d ító ­ okai m a ra d n ak tito k b a n Illés Endre: Perben cím ű rem ek írá sá b a n . Nem tipikus, de azért van cím en nevettet ki egy v á lla la ti k o rlá ­ to lts á g o t Kolozsvári Grandpierre Emil. C so d á la to s kis rem ekmű László Anna elbeszélése, a Megette a cápa, egy m agányos, kis­ gyerm ekes asszony érzelm i vívódása — szó szerint — egy fia ta la b b fé rfi k a rja ib a n . Az ötvenhatos események, ka to n a tiszte k m e g p ró ­ b á lta tá sa , kisértése, válaszú tja á ll Molnár Géza Földcsuszamlás cím ű n o ve llá já n a k kö zé p p o n tjá b a n . Jelképes, szép írás Rákosy Gergely A kis álmodozója. M e g rá zó ó rá k a t é lü n k á t Szögi Balázsék szegényes p o rtá já n Siklós János n o v e llá já b a n . Ironikus, é rd e ­ kes írás Szeberényi Lehel e re d e tm o n d á ja , am elyben a szerző A poara nép eredete és vándorlása cím en a la k u lg a tó fantasztikus regényébe enged b e p illa n tá s t. Susu, a fa lu si ta n ító n ő és Gerzson, a ló id o m á r fe u d á lis k a p c s o la tá ró l le b b e n fö l a fü g g ö n y Thiery Árpád m eghökentő n o ve llá já b a n . A számok mindent elmondanak — ez a cím e Tuli József élére á llíto tt, m o n d h a tn á n k szatirikus no­ v e llá já n a k, am elyben a ravasz maszek kisiparos eszén tú ljá r a még tö b b h á jja l m egkent, fia ta l revizor. F ia ta lo k p á rtta g fe lv é te li taggyűlése a tá rg ya a Mi ketten, felnőtt férfiaknak, am elyben Új­ helyi János fo rm á lja iro d a lo m m á ezt a fe le jth e te tle n aktust. Urbán Ernő írásában s za tíra író i teh e tsé g é t v illo g ta tja , Vathy Zsuzsa pe d ig egy üzemi la p ifjú ú js á g író já n a k h á n ya tta tá s a iv a l te re li a gyári életre, h a n g u la tra a figyelm e t. Ö nm aga á tla g a a la tt m a ra d t viszont Galambos Lajos a kö te t­ ben é rd e m te le n ü l p u b lik á lt szokványos „sze re lm i” tö rté n e te , s tö b b ­ szörösen elcsépelt fo rm á t vá la szto tt Gergely Mihály a Monológok­ 24 ban. Két asszony beszélget, e gyik sem fig ye l a m ásikra, m indegyik m o n d ja a m agáét, s végül azzal kelnek fel, hogy m ilyen jó l k ib e ­ szélgették m ag u ka t. M ég jó , hogy G e rg e ly tu d o tt ú ja t m ondatni hőseivel. A kötetben szere p lő negyvenöt költő közül á lljo n itt azoknak a neve, a k ik igényességben, m o n d a n iv a ló b a n e zú tta l kim agasla n a k: Boda István, Héra Zoltán, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Ladányi Mi­ hály, Nagy László, Pákolitz István, Sipos Gyula, Soós Zoltán, Takáts Gyula. És e m lítsük meg itt Tamás Menyhért rímes ráolvasása­ it, m in t c ím a d ó t. A költem ények közcím e u g ya n is: Ráolvasások. Bi­ zony egyném elyik p o é tá n k ra is rá fé rn e a ráolvasás, hogy m eg­ sza b a d u ljo n a m odorosság, felszínesség, ta rta lm a tla n s á g ö rd ö g é ­ től. A k o rá b b i évekhez h a so n ló a n most is tö b b é rté ke t ta rta lm a zn a k a cikkek, ta n u lm á n yo k, hiszen itt m ár nehezebb elszakadni a va ­ lóság ta la já tó l. Ezúttal a v a ló sá g -ro va to k köre is b ő v ü lt: az író ­ jegyzetek, ta n u lm á n y o k m ellé o d a k e rü lte k a k ü lö n fé le iro d a lm i év­ fo rd u ló s írások és ö t képzőm űvészeti k ritik a is, u tó b b ia k sokat sej­ te tő tu sra jzo kka l illu sztrá lva . Lám, — az irójegyzetek ig a z o ljá k — író in k m ennyivel élénkebbek, elevenebbek, e g yé n ie b b e k és m a g a b izto sa b b a k, ha van m it m on­ d a n iu k ! Fekete Gyula: Küszöb: a valóság cím ű írá sá b a n m in d já rt ars p o e tic á t is a d : „Tisztességes viszony a valósághoz - o ly a n fo n ­ tos törvény ez, a m elyet m inél tö b b e n ta rta n a k be, a n n á l közelebb kerülnek egym áshoz az em berek. Nem csupán egyetértésükkel v itá ik k a l is." Elvont és ö rö k ig a zsá g o ka t hord m ag á b a n Thiery Á rp á d p u b lic is z tik á ja is (Elkötelezettség: felelősség), így p é ld á u l: „Szem élyekben csa ló d h a tu n k . Ez id ő n k é n t e lő fo rd u l, de ez nem kér­ d ő je le z h e ti meg az eszme ig a z s á g á t és a m ellette v á lla lt e lk ö te ­ lezettséget, a tá rs a d a lm i hovatartozást, am ely u g ya n a kko r a biztos töm egek és benne term észetesen személyek eszmei és fe g yve rb a ­ rá tsá g á h o z is k a p c s o ló d ik ." V agy p e d ig : „ A fe jb ó lin tá s ö n m a g á b a n semmi jó t sem eredm ényez, b á rm e n nyire komoly is a bólintás, ha csak egy rosszul é rte lm e ze tt békesség kedvéért tö rté n ik ." És még egy a ra n y ig a z s á g : „ A jó l végzett m unka és a tisztességes em beri m a g a ta rtá s ö n m a g á b a n is elkötelezettség, s a m agam részéről sokkal tis z tá b b n a k és érté ke se b b n e k ta rto m , m int a lá tsza t-e lkö te ­ leze ttsé g e ke t." Az írójegyzetek közül, Veres Péter kitű n ő írá sá t (A természet könyve) is beleértve, Mocsár Gábor m űhelytitka (Játék a témával) ra g a d ja meg le g ta rtó s a b b a n az olvasót. Ritka élvezet a m in t a látszat, a valóság és az élm ények g y u rm á já b ó l az író e lő ttü n k fo rm á lja meg a tém át, végén a valóság v á ra tla n c s a tta ­ n ó já va l. (M in t k id e rü lt, a m e g sa jn á lt, e lh a g yo ttn a k vélt fé rfi az ú jsá g o kb ó l ism ert feleséggyilkos v o lt! A köny g e rin c é t (Szocializmus, életforma közcím en) a ta n u lm á ­ nyok, hosszabb elvi cikkek, fe lszó la lá so k vagy a felszólalások kivo­ n a ta i a lk o tjá k . Elsőként Virizlay Gyula cikkéből (Több támogatást a munkásművelődésnek) kívánkozik ism ét p a p írra néhány idézet, m integy a lá tá m a sztvá n in d o k o k k a l a zo ka t a nehézségeket, am e­ lyekkel tö b b e k közt iro d a lm u n k is küzd. Igy p é ld á u l: „A kapcso­ la to k ta rta lm a s a b b á té te le a zé rt is sürgető, m ert az u tó b b i évek­ ben elég g ya kra n és jo g o s a n h a n g z o tt el, hogy ritka a kétkezi d o l­ gozók á b rá zo lá sa az iro d a lo m b a n , film b e n , színházban, képzőm ű­ vészetben. A d m in is z tra tív eszközökkel persze, nem szabad, és nem is le h e t e rő lte tn i az ilyen té m á jú művek lé tre jö tté t, de kötelessé­ g ü n k ig é n ye ln i ezt és kedvezőbb leh e tő sé g et te re m te n i az ilyen a l­ kotások m egszületéséhez." És ím a m a g ya rá zat: „A z a tény, hogy ma nem a m un ká sé le te t vá la sztjá k a lk o tó á b rá zo lá sra , nem a té ­ ma irá n ti e llenérzésből fa ka d , hanem sokkal in k á b b — és sajnos v á lto z a tla n u l — a m unkásélet nem ism eréséből.” Ezek a tények többé-kevésbé m eghatározzák az alkotóm űvészek és a d olgozó tö ­ m egek viszonyát: „N e m é rth e tü n k egyet azokkal az a lko tó kka l, akik a közönség » tu d a tla n s á g a « és ö n m a g u k vélt zsenialitása közötti szakadékban vélik fe lfe d e zn i meg nem értésük okát. De azzal sem é rth e tü n k egyet, a m ik o r a közönség egy részénél d iva ttá válik egyes nagy művészek a lk o tá s á n a k le b ecsülése." H a so n ló nyílt, szinte vészjelző h a n g o t ü tö tt meg Darvas József a H a za fia s N é p fro n t nyíregyházi tanácskozásán, az olvasó m ozga­ lom m al k a p c s o la to s a n : ,, . . . a fe ls z a b a d u lá s elő ttih e z képest kö­ rü lb e lü l d u p lá ja n á lu n k az olva só kn a k a száma. De még ez az ó riá si arányú fe jlő d é s is csak azt je le n ti, hogy k ö rü lb e lü l 25 szá­ zaléka a fe ln ő tt lako ssá g n a k a rendszeres olvasó, másik 25 száza­ léka a lk a lm i olvasó és bizony a lako ssá g n a k a fele e g y á lta lá n nem vagy csak a lig -a lig o lva s." K ülönösen gyenge a parasztság, ezt kö- �vetően pe d ig a m unkások részvétele az o lva s á s b a n : a parasztság könyvvásárlása 1972-re is mindössze fe je n k é n t 14 fo rin tra e m e lke ­ dett, a m unkásságé viszont sokkal jo b b ra , fe je n k é n t 39 fo rin tra , de m indez messzi e lm a ra d a 100 fo rin to s országos á tla g tó l. A szer­ ző a ba j o ka i között je lö lte meg a könyvtári beszerzési összegek csökkenését, az isko la i o kta tá s hián yo ssá g a it, a hum án ta n tá rg y a k e lh a n ya g o lá sá t. Ez u tó b b iv a l ka p cso la to sa n m o n d o tta : „T u d ju k p é ld á u l, hogy O laszo rszá g b a n a F iat G y á rb a n — a g yár s a já t szakm unkásképző intézm ényeiben — a hum án m űveltségre fo rd íto tt óraszám az összes óraszám ok 40 százalékát a d ja . Ezzel szemben n á lu n k csak a kile n c százalékát. H o lo tt egy k a p ita lis ta cég n y il­ ván nem a hum án ku ltú ra irá n ti nagyszívűségből c s in á lja azt, a m it csinál, hanem m ert tu d ja : á lta lá n o s műveltség n é lkü l még jó szak­ m unkás sem le h e t v a la k i.” S még egy fig ye lm e zte tő s zá m a d a t: „S z o cio ló g ia i vizsg á la to k k im u ta ttá k : b á r az e lm ú lt tíz évben nőtt az olvasók száma, az olvasásra fo rd íto tt idő á tla g o s a n k ö rü lb e lü l 40 százalékkal csö kke n t." A közm űvelődés e gyik le g fo n to s a b b esz­ köze te h á t nem tö lth e ti be fo n to s kü ld e té s é t: „És b á r a könyv nem egyetlen eszköze a m űvelődésnek — soha nem is fo g tu k fe l így az O lvasó N é p é rt M o zg a lm a t — , de a könyv, hisszük és v a llju k , m égiscsak a le g fő b b eszköze.” Maróti László a közm űvelődés széles te rü le té t, fe la d a ta in k na g y­ s á g á t m u ta tta be cikkében, így összegezve fe la d a ta in k a t: „K e ll, hogy közülünk mind tö b b e n fe le lje n e k meg az ehhez szükséges négy le g fo n to s a b b a la pkö ve te lm é n yn e k. Ezek a szilárd m arxistale n in ista világnézet, a szakértelem , a fe la d a tv á lla lá s tu d a to ssá g a , és a tá rs a d a lm i célkitűzések m e g va ló sítá sá é rt érze tt fe le lő ssé g .” Jánossy Lajos o kta tá su n k néhány p ro b lé m á já n a k ta g la lá s a közben á lla p ítja m e g : „ A tú lte rh e lé s m egszüntetését a zo n b a n nem a ta n ­ könyvek o ld a lszá m á n a k ilyen vagy olyan m ódon való csökkentése b iztosítja. Az eredm ényt az fo g ja b izto síta n i, ha a p e d a g ó g u s o k Írószemmel 1973 képesek lesznek a ta n a n y a g lé n ye g é t é rth e tő e n kiem elni, és ezt a lén ye g e t m eg fe le lő , jó l kivá la szto tt p é ld á kka l szem léltetni.” A czél G yö rg yn e k a Szakszervezetek O rszágos Tanácsa 1973 jú ­ nius 29-i ülésén e lh a n g z o tt fe lszó la lá sa m integy összegezi az e m ­ líte tt p ro b lé m á k b ó l is a d ó d ó fe la d a ta in k a t: „ M a és b e lá th a tó jö ­ vőben is fe la d a tu n k m arad a k u ltu rá lis nevelő m unka tá rs a d a lm i­ vá té te le .” És még h a n g s ú ly o s a b b a n : „ A ku ltu rá lis fe jlő d é s, az é le tfo rm a szocialista fejlesztésének fe la d a ta i még soha nem m e­ rü lte k fe l olyan súllyal és olyan á tfo g ó a n , m in t ma, a m ik o r a szo­ cializm us te lje s fe lé p íté s é n e k m u n k á já t végezzük.” S még egyszer n a p ja in k ég e tő k ö te le ze ttsé g é rő l: „É rth e tő a vágy a n yugalom ra, békére és a b izto n sá g ra . Az em berek, persze, nem az á lló víz nyu­ g a lm á t, hanem a s ta b ilitá s és az egészséges változás és fe jlő d é s h a rm ó n iá já t ig é n ylik. Ennek a ke ttő n e k az egységét; a m in d e n n a ­ pok d in a m iz m u s á t és s ta b ilitá s á t m e g te re m teni — a ma fo rra d a lm i fe la d a ta .” Az évfordulós írá so kb ó l kiem elném Simon István Az: én Petőfi-képem cím ű írá s á t. Ü gyesek, b e m u ta tó je lle g ű e k a Szép Szó G a lé ­ ria írásai. M in d e n t egybevetve: az idei könyvhétre m e g je le n t Szép Szó a lm a n a c h b a n szem betűnő és h e lye n ké n t lenyűgöző az a törekvés, hogy a kétkezi em b e r élete, g o n d ja , öröm e, az ő t é rin tő elvi kér­ dések k e rü lje n e k az a lko tá so k kö z p o n tjá b a . M in d a törekvéssel, m ind a m egvalósítással messzi m egelőzi a könyv a tö b b i könyvheti a n to ló g iá t, am elyekben h a n g sú lyo zo tta n nagy helyet ka p n a k a p e ­ riférikus, k is p o lg á ri m iliő t és g o n d o lk o d á s t lehelő írások. S a ta r­ ta lm i igényesség kedvéért szívesen m e g b o csá tju k a színvonalbeli eltéréseket is. Am elyek ta lá n nem is oly nagyok, n a gyarányúak, m in t a m e nnyire szem betűnőek. (Táncsics, 1974.) nek korszakairól és a fe jlő d é s i szakaszok­ nak m e g fe le lő e ln ö k -típ u s o k ró l (Kunszabó Ferenc: Elnökök a termelőszövetkezetben), 1945-ben az vo lt a kérdés: é lü n k. Később az, hogy m iből é lünk. S n a p ja in k b a n egyre in k á b b a „h o g ya n é lü n k " kérdése kerül e lő ­ térbe. A szocialista term elési viszonyokat m ár k ia la k íto ttu k , az em b e ri é le tv ite l szo­ c ia lis ta á ta la k ítá s á n , a szocialista életm ód á lta lá n o ssá té te lé n most m u n ká lko d u n k. S zocialista m ódon éln i, do lg o zn i, g o n d o lk o d ­ n i! — ezt az ünnepélyesen hangzó, de n a ­ gyon valós törekvésünket illu s z trá lja , hozza em berközelbe az Í rószemmel 1973 cím ű a n ­ to ló g ia . 27 riport, in te rjú , ta n u lm á n y , s más — m ű fa jila g szinte b e so ro lh a ta tla n — írás ka­ p o tt helyet a Nemes György v á lo g a tta kö­ te tb e n . V a lam ennyi n a p ja in k v a ló s á g á t m u­ ta tja be, e le m zi: ném elyik szociografikus részletességgel, m ásik a p illa n a tk é p tö m ö r egyszerűségével. A k tu a litá s és elkötelezettség - ez a két fő je lle m ző je az írásoknak. F elelősségteljes kötődés a hazához, a szülőföldhöz, az itt élő, dolgozó em berek je le n é h e z és jö v ő jé hez; (Szekulity Péter: Európa közel van, Var­ ga Domonkos: Álom az Alföldről, Fekete G yu la: Kishaza). K ritikus v a ló s á g fe ltá rá s a a term elés, a tá rs a d a lm i é le t em beri vo n a tk o ­ zásainak, a m a g á n - és a c s a lá d i é le t né­ hány tip ik u s p ro b lé m á já n a k , é le tvite lü n k, é le tm ó d k u ltú rá n k égetően a k tu á lis ké rd é se i­ nek. A té m a kö rö k is sokszínűek: rip o rt a le n in városi o le fin m ű építésérő l, tö rté n e lm i viszszatekintésként és a je le n le g i helyzetkép szem pontjából is érdekes, szociografikus ta n u lm á n y a term előszövetkezetek fe jlő d é s é ­ te le p ü lé s s z o c io ló g ia i ta n u lm á n y a ta n yá k je le n é rő l és jö v ő jé rő l (Mocsár Gábor: Kéte­ zerhez közeledve). Több m u n ká sté m á jú írá st is o lva sh a tu n k a k ö te tb e n : p o rtré egy s a lg ó ta rjá n i m un­ kásról (Siklós László: Portré nagyító nélkül), szem léletes le írá s a buszsofőrök m u n k á já ­ ról, elm élkedés a m unkásvédelem , m unkaegészségügy p ro b lé m á iró l, érdekes, to v á b b ­ g o n d o lk o d á s ra kényszerítő beszélgetés a m unkásm űvelődésről. Széles skálán je le n tk e z ik az írá so kb a n a m in d e n n a p i é le t ezerszínű p ro b lé m a k ö re : c sa lá d i é le t és nevelés, la k ó te le p i é le t és fa lu si la ko d a lo m , szórakozás és tá p lá lk o z á s ­ ku ltú ra , „ ú j n é p b e te g sé g e k” . N é h á ny író szeme m élyebbre is te k in t: régi, rossz b e id e g ­ ződések a n a kro n isztiku s to vá b b é lé sé rő l, torz m a g a ta rtá s fo rm á k ú jra te rm e lő d é s é rő l tu d ó ­ síta n a k (Baráth Lajos: Beidegződés, vagy urhatnámság?, Molnár G éza: Az íróasztal varázsa). A kötet összeállítása a rra en g e d követ­ keztetni, hogy a szerkesztő valam ennyi tá r ­ sadalm i réteg helyzetéről a k a r ké p e t a d n i, so ko ld a lú a n á b rá z o ln i igyekszik n a p ja in k v a ­ lóságát. Az a n to ló g ia nem statikus helyzet­ kép, hanem az élő je le n tü k re : am elyre még e rő te lje se n h a t a m últ, d e é rzé ke lh e tő ­ en be n n e fo rm á ló d ik m ár a jö vő is. Eré­ nye a valóság széles h o riz o n tjá n a k be m u ­ ta tá sa , h ib á ja — néhány mű kivételével — a kellő mélység, elem zés h iánya. Szervesen következik e b b ő l a k ró n ik a -je lle g : csak a p ro b lé m a fe ltá rá s ig ju t el a le g tö b b szerző, a to vá b b lé p é s ú tjá t kevesen je lö lik . LAKOS GYÖRGY A kö te t le g k ie m e lke d ő b b a lk o tá sa i a p o rt­ rék, s a fe n te b b e m líte tt K unszabó-tanulm ány a tsz e ln ö krő l, v a la m in t Levelendel László ta n u lm á n y a (Orvosokról itt és most) egy „kényes ké rd é stő l” : a h á la p é n zrő l. A szerző nem harsány szenzáció-kereséssel, nem népszerűsködő „le le p le z ő szá n d é kka l” , hanem fele lő ssé g teljes, e lm é lyü lt elem zés­ sel közelíti meg ezt a fontos tá rs a d a lm i kér­ dést. Nem szűkíti le a vizsgálódást v a la m i­ fé le h á lá s b o rra v a ló -té m á ra , hanem a ne­ hezebb u ta t választva d ia le k tik u s képet a l­ kot egészségügyünk helyzetéről. A p ro b lé ­ mák g yö ke re it k u ta tja , nem b ű n b a k o t ke­ res, hanem m eg oldást. H allama Erzsébet írása Tigyi József a ka d é m iku sró l (Tudós, szürkében) rem ekbe sik e rü lt kép egy m o­ dern tu d ó s és közéleti e m berről — s egyben tö b b is a n n á l: az é le t m inőségének b e m u ta ­ tása, a te lje s e m beri é le t p ro to típ u sa . H a ­ sonló rem ekm ű Thiery Árpád p o rtré ja Pap Jánosról, a Veszprém m egyei P ártbizottság első titk á rá ró l (Rendjelek az ember jelle­ mén). Az a n to ló g ia szerkesztője, Nemes György kitű n ő p ro b lém aérzékenységgel v á lo g a to tt az e lm ú lt év p u b lic is z tik á já b ó l: a tém ák a k tu ­ álisak, az írások jó színvonalúak, az író i m egközelítés fele lősségteljes. Az egyetlen, am i h iá n yzik: a jö v ő o rie n tá c ió . Nem elég csak fe ltá rn i a va lóságot, rá m u ta tn i, fig y e l­ met irá n y íta n i a p ro b lé m á kra — a m e g o l­ dás, az e lő re lé p é s ú tjá t is keresni, m u ta tn i kell. Az é le t m inőségének továbbfejlesztése az iro d a lo m n a k , s m in d n y á ju n k n a k közös é r­ deke — és fe la d a ta . (Kossuth, 1974.) Szalánczay György 25 �K ö rk é p 7 4 Az egyre nagyobb példányszámban megje­ lenő Körkép a legtöbb üzletben még az első napokban elkel. Évről-évre — úgy látszik — a legkapósabb könyvheti kiadvány. Olvassák di­ ákok, tisztviselők, munkások — szóval, akit csak érdekel mai kispróza-irodalmunk. A különféle igényeknek nehezen konkretizál­ ható közös nevezője: mindenki jó olvasmányra vár. Ez tematikában, stílusban, hangvételben, esztétikai színvonalban egyénenként is mástés mást jelent. Tehát egy ilyen kötet sokszínűsé­ ge nemcsak az antológia-jellegből adódó kényszerűség, de erény is. Másrészt a müveknek öszszeségükben reprezentálniuk is kell az eltelt egy, másfél esztendőt. S ahogy annak idején a sorozatirányító beköszöntőben olvashattuk, feladata az is, hogy az érdeklődő „átfogó ké­ pet alkothasson a műfaj mindenkori állapotá­ ról". A kötet anyaga 1972-ben és 1973 első felé­ ben jelent meg először, a Kortársban és az Új Írásban. Az újabb termést nem kérhetjük számon, ismerjük a nyomdai kapacitás korláta ­ it. De talán jó lett volna a vidéki folyóiratok házatá ján is körülnézni. Vagy akkor is így ala­ kult volna a névsor? Nem lenne nehéz egy másik listát benyújta­ ni, de ez nincs szándékomban. Ilyen jellegű vállalkozásnál nem könnyű csak a legfontosabb szerkesztési szempontoknak is eleget tenni. Sík Csaba ismét nagy körültekintéssel és meggyőző eredménnyel végezte a válogatást. Azért így is van hiányérzetem. A jelenlegi helyzet az, hogy nemigen ütkö­ zünk meg azon, ha elbeszéléseik között vallomást, esszét vagy regényrészletet találunk. A szer­ kesztő is ehhez tartotta magát. Ezért merem kérdeni, hol maradt Szentkuthy Miklós? Az el­ te lt esztendő nagyjelentőségű irodalmi esemé­ nye volt Orpheusának megjelenése, ismételt föl­ fedezése. Most jó alkalom lett volna valamit közölni a szerzőtől. Akár újrapublikálással, akár készülő művéből. Mészöly Miklós távolmaradása sem indokol­ ható már azzal, hogy a szűkszavú alkotó nem publikál. Izgalmas írásai jelentek meg a Kortársban. És Hernádi Gyula? Sajátos világlátá­ sa, hangja: nélkül nem teljes a kép. Vagy a fiatalabbak közül Vámos Miklós! Elbeszélései külön vonzerőt kölcsönöztek egy-egy folyóirat számnak, s a Körkép olvasóját nem vígasztal­ ja, hogy a Kozmosz-antológiában szerepelt, s az sem, hogy nemzedéke képviseltetve van a kötet­ ben. Sorolhatnám még; Lázár Ervin, G áll István, Thiery Árpád, Fenákel Judit, Végh Antal - csak akik hirtelen eszembejutnak. De marad­ junk a realitásnál, minden és mindenki nem fér bele egy könyvbe. Déry Tibor remekműve, a Kedves B o p e e r...! a kötetből „egy fejjel" kimagaslik. A regény méltatása már megtörtént könyvalakban törté­ nő megjelenésekor. Déry kisregénye mellett Császár, Mándy, Munkácsi, Örkény, Somogyi, Tatay, Tóth műveit olvastam újra legnagyobb örömmel. Császár elbeszélésében egy kollégiumi neve­ lőtanár és igazgatója közti nézeteltérésről van szó. Az utóbbi egy-két évben sok effélét olvas­ hattunk, publicisztikusan is agyongyúrt história. Ám Császár a jelentéktelen esetet olyan hite­ lesen, annyira ökonomikusa n dolgozza fel, hogy a bőrünkön, torkunkban érezzük a tanár megalázottságát, maguk is dühöngünk az igazgató a rcpirító — egyébként a jószándékúság pózá­ ban tetszelgő — , ostoba gesztusain. Ilyen egy­ szerűen és súlyosan a demokratizmus-vitához rég szólt hozzá szépirodalmi mű. Mándytól a Zsámboky mozija ciklus egy da­ rabja került a kötetbe, Mándy a végletekig ki­ használja a tudott tényt, hogy az irodalmi hős - fikció. Az ő alakjai nem ismerik a térés idő kötöttségeit. Zsámboky álmodozó, de mindent tudó, minden sztárral pertu pajtás mozirajongó. Egyéniségének fénytörő prizmáján keresztül is­ merkedtünk meg az elfeledt vagy ma is világ­ hírű filmcsillagok viselt dolgaival. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Marion Daves vagy 26 Chaplin az elbeszélés főszereplője. Nem róluk van szó elsősorban, hanem Zsámboky nosztal­ giáiról. És ez a Zsámboky mindannyiunkra ha­ sonlít egy kicsit. Munkácsi módszere merőben más. Betörők­ ről szóló története izgalmas, mint egy krimi. A szerző itt visszahelyezte jogaiba a cselekményt. Biztos kézzel bonyolítja, sehol sem túlzón, hatásvadászón. Az érzelgősség szellője viszont meglegyinti az írást. Távolságot tartó, mélyebb jellemrajzzal ez is elkerülhető lett volna. Örkény mindig üdítő, mesteri egyperceseivel, Tatay Sándor műve balladás nyelvezetével, tra­ gikus felhangjaival, nemes pátoszával hódítja meg az olvasó szívét. Somogyi Tóth Sándornak kitünő elbeszélései, a hagyományos értelemben vett novellái is jelen­ tek meg az elmúlt évben. Az itt szereplő Közeli csillagon nincs modell egy interjú formában elő­ adott esszé az irodalomról, saját műhelyprob­ lémáiról. Esszéregény részletemként el tudnám képzelni. Elbeszélésnek művészi kvalitásai elle­ nére sem nevezném. Viszont olyan lebilincselően érdekes, tanulságos — talán nem túlzás azt mondani: műfajteremtő írás — hogy ismét egyet kell értenünk a szerkesztői rugalmassággal. Napjaink magyar valóságának torzult ten­ denciáira figyelmeztetnek Galgóczi, Vészi ke­ mény, drámai elbeszélései; Boldizsár, Cseres té­ mája a felszabadulás előtti történelmünk. Fi­ lozófikus parabola Mesterházi regényrészle­ te. A hétköznapok kisebb-nagyobb eseményei­ ről írnak általános érvénnyel, fantáziadúsan, vagy éppen szándékolt szikársággal, de min­ denkor a tőlük megszokott igényességgel Bor Ambrus, Karinthy Ferenc, Kolozsvári Grandpierre, Rákosy, Simonffy. Látható: a kötet szerkesztője nem tévesztette szem elől sem a művészi minőség, sem a tá r­ sadalmi érték kritériumát. Tehette, irodalmunk egészét is ez a törekvés élteti. (Magvető 1974.) Doboss Gyula Rivalda 72-73 Ö t tö rté n e lm i d rám a és három egyéb ka­ te g ó riá b a so ra ko zta th a tó szín p a d i mű, am it a R ivalda '72— '73 az id e i könyvhéten a ke­ zünkbe a d o tt. E h é za g p ó tló sorozat, ha nem is te lje s ­ ségében ö le li fe l egy-egy évad új m agyar szín p a d i a lk o tá s a it, m indenesetre jellem ző keresztm etszetet n yú jt a törekvések irá ­ nyát és m in ő sé g é t ille tő e n . A '72— '73-as Rivalda p é ld á u l a rra a h a tá ro z o tt követ­ keztetésre vezéreli el olva só já t, hogy a szer­ zők zöme még m in d ig szívesebben és biz­ to n sá g o s a b b a n mozog a tö rté n e lm i tá v la ­ to k ü le p e d e tte b b te repén, h a tá ro z o tta b b a n és h o riz o n to t b e te k in tő b b e n é p ít h id a t o n n a n m o n d a n d ó i szám ára hozzánk, m int je le n ü n k m ozgásban, vá lto zá so kb a n bővel­ kedő tá rs a d a lm i ta la já ró l. Egy mű érté ké n e k term észetesen nem m e g h a tá ro zó ja a kor, am elybe az író m on­ d a n d ó já t helyezi, a tö rté n e le m p é ld á i n a ­ gyon is időszerűek lehetnek, de a je le n sajátos p ro b lé m a tik á já n a k , történéseinek, p o litik a i, g a zd a sá g i, szellem i törekvéseinek művészi e re jű és h ite lű á b rá zo lá sa u g ya n ­ csak nem n é lkü lö zh e tő s z ín p a d a in k o n . S le g a lá b b olyan izgalm as író i fe la d a t. Ez u tó b b i, a kötetben a lényegesen ke­ vesebb közül a le g fig y e le m re m é ltó b b két­ ségkívül Kertész Ákos: Névnap cím ű ko­ m é d iá ja , m elyben az író e rkölcsi, m orális m a g a ta rtá s fo rm á k a t ütköztet meg — g ro ­ teszk helyzetekben is rendkívül cé lra tö rő e n , egy c sa lá d i keretből tá rs a d a lm i m éretűre bon ta ko zta tva . Nem épp e n szerencsés választás vo lt vi­ szont Fekete Sándor: Akar-e ön író lenni? avagy a Herkules Akadémia cím ű p a m fle tt­ jé n e k besorolása a kötetbe. Fekete valam i egészen sajátos sum m ázást ad é le tü n k szá­ mos m egnevezett vagy s e jte tt személyéről, m űvekről és irá n yzatokról az érvényesülés benderoszkáros le h etőségeiről. A lig hihető, hogy honi iro d a lm i berkeink olyan süppedékes m o csaraktól bűzlenének, ahogyan azt Fekete S á n d o r „h ő se ” köröm szakadtig b izo n yg a tja nekünk, s azt sem, hogy egy viszonylagosan szűk tá rs a d a lm i csoport esetleges, fe lté te le z h e tő p o zicio n á lis c sa tá ­ rozásai, csip-csup in trik á i olyan közérdek­ lődésre ta rth a tn á n a k számot, hogy a Ri­ va ld a te re t e n g e d je n részére. Ezt látszik e rősíteni az a tény is, hogy a d ra m a tiz á lt eszm efuttatás s zín p a d o t csak studiókeretek között k a p o tt a T h á lia S zínházban. A tö rté n e lm i ta b ló k és p o rtré k so rá t a kötetben Darvas József: Hunyadija vezeti be. A mű leg sze m b etűnőbb gyengéje, hogy h íjá n van a n n a k a ro p p a n t em beri és tá r­ sadalm i ko n fliktu sn a k, am ely H u n ya d i ú t­ já t és cse le ke d e te it tö rté n e lm ile g m egszab­ ta. A k o n flik tu s o k a t az író m indvégig kisszabású civó d á so kkal helyettesíti, hőse nem m ennyet-f ö ld e t d ö n g e tő , csak ka rd o t zörre n tő ; fiz ik a i és pszichikai cselekm ény he­ lyett e p ika u ra lja a színpadot. M o d e rn e b b vonalvezetésű, d rá m a is á g b a n sem szűkölködő tö rté n e lm i p o rtré t n y ú jt a kötetben Eörsi István: Széchenyi és az ár­ nyak cím ű színm űve. A d ia ló g u s o k kö ltő isége és g o n d o la ti á rn ya ltsá g a , g a zd a g sá ­ ga jó le n d ítő e re je az esem ényeknek, s a v é g k ife jle t h ib á tla n d ra m a tu rg ia i konstruk­ ció e re d m é nye ké n t következik be. Illyés Gyula D ó zsa-drám ája, a Testvérek vélem ényem szerint m ögötte m arad a le g ­ ja va lllyé s-d rá m á kn ak. Úgy érzem, a la p o ­ sabbá, feszesebbé te h e tn é a művet, c é lra ­ tö rő b b é a je lle m e k e t, m ert n ém elyütt g o n ­ d o la ti ö nism étlésbe keverednek, s ez egyes je le n e te k e t hosszadalm assá tesz. Egy a zo n ­ ban k é tsé g te le n : a d rá m á b ó l költő szól hozzánk, a mű nyelvi szépsége lenyűgöző, színpadra fig ye lé st követelő. Szívesen olvastam ú jra Maróti Lajos: Az utolsó éjszaka cím ű, G io rd a n o Bru nóról és ko rá ró l szóló, ugynevezett abszolút tö rté ­ n e lm ie tle n já té k á t — m elyre sokan em lé ­ kezhetünk a N em zeti Színház e lő a d á s á ­ ban, s A va r István já té k á b a n — , Németh László Gandhiját, m elyet a T hália Színház já tszo tt, és érdekes válla lko zá s a G yurkó L á szló -a d a p tá ció k sorában A búsképű lo­ vag Don Quijote de la Mancha szörnyű­ séges kalandjai és gyönyörűszép halála A R ivalda 7 2 -7 3 drá m a g yűjte m é n ye m in­ den ta p a s z ta la tá v a l értékes fo lyta tá s ab­ ban a sorban könyvespolcunkon, a h o l a so­ rozat egyszerűségében is tetszetős kötete­ inek a d u n k helyet. (Magvető, 1974.) Barna Tibor �M ŰVÉSZTELEP SALGÓTARJÁN 1974 A Salgótarjánban ez évben első ízben megrendezett művésztelepen részt vett képzőművészek alkotásaiból �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/baf4600ed166ef013b40793b83728bce.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f8379209f807fbbb639f5ef59c933d6e.pdf ba1bc8818039680c87b2cf0f63152d85 PDF Text Text Kultúra és emeletek Az üzemi demokrácia műhelykérdéseiről Vidéken élő értelmiség Művelődési házak kötéltánca Fábri Péter és Páhi Péter versei Kemény Dezső és Pál József prózai írásai Szabadtéri szoborkiállítás Salgótarján M unkásváros és népi folklór Részlet egy készülő Rózsavölgyi-monográfiából Nógrád megye története négy kötetben A kollektív fejlődés feltételeként ismerve el ezt az együttélők közö ssége periódikusan időt ad magának tapasztalatadó összegzésre, hogy a mérlegelő visszatekin­ tésből okulva meghatározhassa a továbbhaladás aktuá­ lis taktikáját. És megszületnek a határozatok. A határozatok azért születnek, hogy megvalósuljanak - ponto­ sabban szólva, hogy megvalósítsák (megvalósítsuk) azo­ kat. Nem árt hangsúlyozni ezt a látszat-banalitást, amíg találunk társadalomalakító szándékú és érvényű dön­ téseket, melyek sorsa alig lett több annál, mint hogy semmit érő - mert csupán önigazoló — apróhatározatok bokrai nőtték körül. Éppen az efféle veszély jelenkori távolléte miatt essen most szó a közművelődési párthatározat „életé­ ről” ! Amikor ma itt a közművelődésünket érintő aktuális feladatokról ejtünk szót, úgy gondolom, egyikünket sem kell meggyőzni arról, hogy rendkívüli hatókörű, általános továbbhaladásunknak alapozó probléma optimális meg­ oldásának szükségét tudatosítjuk. S tudjuk azt is - effelől a pártunknak már rövidtávon is tevésre sürgető mun­ katempója győz meg leginkább — , hogy már ma a kul­ turális állapotainkat rendező, megvalósító konkrét cse­ lekvés kell váljon napi feladattá. Valamennyiünk szá­ mára. TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRO DALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Olyan ügy körül bábáskodunk, amely csak vala­ mennyiünk folyamatosan, szervezett felelősséggel együtt­ működő mozgalma révén teljesedhet ki - s e kiteljesedés nélkül társadalmi-nemzeti haladásunk nehezen képzel­ hető el. Nincsen hát helye (van-e egyáltalán bárhol is?) szószátyárságnak, látszatcselekvésnek, húzódozó reszort­ részvételnek: teendőink mindenkire és az élet minden területére érvényesek. Tennivalóink elvégzése során nyilván sok akadályt kell leküzdenünk: meg kell szabadulnunk (és szabadíta­ ni másokat) sok szemléletbeli fogyatékosságtól, a közgondolkodás hamis útra vezető, rossz beidegződéseitől. Be kell látnunk, hogy soha még ilyen alapos körültekin­ téssel nem vettük számba kulturális életünk minőségét, a szükséges teendőket — s a közművelődésnek ebbéli helyét, szerepét. Be kell látnunk, hogy elveink lényege szerint olyan műveltséget óhajtunk általánossá tenni, amely társadalmi-politikai, gazasági-műszaki-technikai továbbhaladásunknak, gondolkodásmódunk, életmódunk magatartásmódunk fejlődésének hajtóereje. Ebben a (gyakorlatot meghatározó) értelmezésben pedig olyan, látszólag távoleső területek között létesül nyilvánvaló kapcsolat, mint általános műveltség és műszaki-techni­ kai előrehaladás, anyanyelvismeret és demokratikus gya­ korlat, ízlésfejlettség és politikai-ideológiai stabilitás. Mindenoldalúan fejlett, harmonikus közéleti személyiség kialakítása a cél, alkotó, politikus itélőképességű közös­ ségi ember önigényen alapuló kimunkálódása. A cél összetettsége, a feladat sokrétűsége olyan szervezett együttmozgást igényel a megvalósítás során, melyben tehát ki-ki maximális öntevékenységgel kell vé­ gezze a maga konkrét tennivalóit. Leszámolva azokkal a tévhitekkel, amelyek egyenlőségjelet tesznek a kultúra és annak részterületei (irodalom, művészet, kollektív szó­ rakozás) közé. Leszámolva az önállótlansággal, amely még a legalsó szinten is személyreszóló központi határo­ zatot igényel minden részcselekvéshez. Leszámolva a te­ hetetlen fensőbbrendűség pesszimista illuziójával, amely leszólja a tömegek művelődési igényeit; vagy éppen ,,látványmércékkel” méri az eredményességet (csupán vagy elsősorban azon, hogy például hány nívós szépiro­ dalmi művet olvasnak hetente közösen a szocialista bri­ gádok tagjai!). Meggyőződésünk szerint ma — s a jövőben még inkább — abban kell látnunk lapunk alapvető feladatát, hogy a kultúra, a kulturálódás fogalmát a fentebb emlí­ tetten tágan értelmezve, részterületeinek komplexitását megvilágítva segítsük a köz művelődés iránti igényeinek felkeltését, s ezen igények lehetőségeink szerinti minél teljesebb kielégítését. Minél tágabb szerző- és olvasó­ köröket kell ráébresztenünk arra, hogy a társadalom kö­ vetelte művelt ember nem öncél, hanem továbbhaladá­ sunk feltétele. Ennek az ügynek érdekében kell körülha­ tárolnunk még felelősebben a Palócföld mint alkotómű­ hely tennivalóit. Kassai-Végh Miklós TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 6 8 10 12 Kiss Aurél: Kultúra és emeletek Sólyom István: Beleszólni vagy résztvenni? Kő-Szabó Imre: Tősgyökeres, gyökeret vert, gyökértelen Sulyok László: Művelődési házak kötéltánca Kaári Sándor: Az olvasóvá nevelés gondjai Csongrády Béla: Kultúra és közösség SZÉPIRODALOM 13 13 15 15 Fábri Péter: Igen pontos tavasz, Tükörkép. Jelek Kemény Dezső: Ne nézz hátra! Páhi Péter: Sírodnál, Hajnaltól estig Pál József: A ceruza MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉG 17 Csorba Géza: Szabadtéri szoborkiállítás, 1974. 18 Csik Pál: Egy munkásvárosról és a folklórról HAGYOMÁNY 19 Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk 21 Molnár Pál. Sándor Pál KORKÉP 22 23 24 25 26 Nógrád megye története IV. (Schneider Miklós) Kiss Károly: Nincs megállás (M. P.) Jiri Musil: Lakásszociológia (Bacskó Piroska) Lázár István: Kiált Patak vára (Horpácsi Sándor) Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet jelképei (Czinke Ferenc) A címoldalon Makrisz Agamemnon, a hátsó borítón Szabó Gyula mun­ kája. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIK A I, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta, Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nándor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 6195 N. m. Ny. St. 1600 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KISS AURÉL Kultúra és emeletek „A k u ltú ra létezik, fejlődik ott is, ahol nincs szocializmus. De szocializmus k u ltú ra — a töm egek k u ltú rája — nélkül elképzel­ h etetlen.” A lenini kulturális forradalom nak ez az alapgondolata három évtizede sokféle szellemi energiát, anyagi erőt hozott moz­ gásba egész népünk szellemi gazdagodása, értelm esebb, tarta lm a­ sabb és em beribb élete érdekében. Eredm ényét nem csak azok a m ostanában gyakran idézett m utatók dokum entálják, am elyekkel általában egy közösség kulturális viszonyait jelezni szokás. Nem­ csak az iskolázottsági arányok, a m űvelődésre fordított összegek, a m űvelődési feltételek javulása, a kiállítás-, színház- és mozi­ látogatók, a könyvtári tagok szám ának gyarapodása — egész éle­ tü n k : hétköznapjaink, igényeink és szokásaink történelm i m éretű fejlődésével m érhető k ulturális haladásunk. Sokféle adat és tapasztalat m u ta tja : az egyetlen valóban hu­ m anista társadalom , a szocializmus képes arra, hogy a k u ltú rát a legszélesebb értelem ben a m indennapokat alakító erővé fej­ lessze, a k u ltú ra képzeletbeli és valóságos épületeit m agasba emelje. A k u ltu rális forradalom nak ez az egész társadalm at érintő, át­ form áló törekvése az elm últ néhány évben különösen érzékletes­ sé vált. A program ot adó, m ódszereket és célokat, eszközöket tisztázó elm últ fél évtizedben átfogó program született a tudo­ m ányos alkotó m unka, a közoktatás, s legújabban a közművelő­ dés továbbfejlesztésére. Ez utóbbi jelentőségéről — éppen széles körű társadalm i h atása m iatt is — sok szó esett. P olitikai fóru­ mokon, a közélet különböző színterein, m agánbeszélgetésekben és a sajtóban egyöntetű volt a vélem ény: a Központi Bizottság közm űvelődéspolitikai határozatában a k ultúra, a m űvelődés kap­ csán többről, társadalm i fejlődésünk további lehetőségeiről és irá­ nyáról is szó esett. Sokak szám ára világos, hogy a m ostani döntés országos szinten és a politika helyi terepein nem azért született, m ert a szellem földszintes viskói és a lakóházak sok­ em eletes épületei közötti feszültséget kell feloldani. Nem a kis­ polgári türelm etlenség, a m űveltséget huszáros roham m al bevenni akaró voluntarizm us, a kulturális forradalm at „átnevelésként” értelm ező ál-m arxizm us döntéseink alapja, sokkal inkább az az igény, am elyet a h atározat a szocialista em bereszm ény alapján fogalm azott m eg: ,,A szocialista társadalom további építése szakm ailag jól kép­ zett, a term elési k u ltú ra és a m unkaerkölcs követelm ényeinek megfelelő, m u n k áju k at tudatosan, célszerűen és term elékenyeb­ ben végző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel.” Ez a társadalm i igény — jól érzékelhető ez nem csak a k u ltu rá­ lis életben, hanem egész társadalm unkban kibontakozott folya­ m atokból — nem csupán és nem általában a k ultúra, a m űvelt­ ség terjesztését alapozza meg. Nem közömbös, hogy a kibontako­ zott pozitív társadalm i légkör, a helyi döntések kim unkálása so­ rán m egerősödött cselekvési kedv a k u ltú ra fő- vagy m ellék­ áram ainak enged-e szabad teret. Mai tennivalóink, s különösen holnapi feladataink m egoldása szem pontjából nem lényegtelen: hogyan alakulnak a szocialista k ultúra pozíciói. Az elm últ évek­ ben — ha voltak is kiadói, szerkesztői bizonytalanságok, ha időn­ ként a szükségesnél nagyobb türelm et is tapasztalhattunk egyes alkotói törekvések m egítélésében, ha elő is fordult a k u ltú rát áru ­ ként, nyereséges vállalkozásként kezelő kasszaszem lélet, a szo­ cialista k u ltú ra irán ti érdeklődés növekedett. Egyre nagyobb szá­ m ú közönség ism erte fel: a sokszor m eghökkentő, újszerű eszkö­ zökkel dolgozó, sokkoló, avantgarde vagy nihilista produkciók semmit, vagy csak féligazságokat m ondanak. Egyre nagyobb kö­ zönségigény tám ogatja azokat a művészi elképzeléseket, s általá­ ban k ultu rális törekvéseket, amelyek a szocialista értékrend és eszmények alapján kívánják a m ai em ber kérdéseit megválaszol­ ni. Az alkotók és terjesztők-közvetítők együttes felelősségén m ú­ lik, hogy az ism ét mozgalom m á fejlődő k u ltu rális érdeklődés egyszerűen csak a szabad idő eltöltését szolgálja-e, vagy a szocialis­ ta eszmék további térhódítását is segíti? S ahogyan nem közömbös a k u ltú ra tartalm a, m inősége, ugyan­ így a közm űveltség fejlesztésének központi kérdése az is: ho­ gyan, kiknek az érdekében jönnek mozgásba a m űveltség gya­ rap ítását szolgáló-segítő társadalm i energiák? A k ulturális forradalom hazai történetének eddigi legdinam i­ kusabb szakaszait az jellem ezte, hogy a m űvelődés irán ti nagy társadalm i érdeklődés főként a m unkásság körében m utatkozott. A negyvenes évek végén — ötvenes évek elején éppúgy, m int az ötvenes—hatvanas évek fordulóján főként az üzemekből jövők ültek a felnőttek szám ára m ár kissé kényelm etlen iskolapadokba, a m unkásszínjátszók, énekkarosok kedvéért gyűlt össze a kultúrotthonok nagyterm ében a közönség. A közművelődés újabb fellendülése is elsősorban a m unkásm űvelődés fejlesztésén m úlik. Ha azok a részleteiben okos tervek, am elyek például az olvasó m unkásért, az iskoláit befejező vagy folytató dolgozóért szület­ tek, egységes egésszé állnak, átfogó program m á fejlődnek, a kul­ turális forradalom harm adik nagy korszakát alapozhatjuk meg. Megyénk nagyüzem eiben az elm últ hónapokban sorra dolgoz­ ták ki és v itatták meg a m unkásm űvelődés fejlesztésének prog­ ram ját. A helyi körülm ények — szükségletek és feltételek — az intézkedések részleteit befolyásolták, a kezdem ényezések irán y át m eghatározták. N éhány lényeges vonásban azonban a kidolgozott program ok m egegyeztek. Így például a program ok többsége a m űvelődést a képzés oldaláról közelíti meg. A m unkásm űvelődés egyik alapja a képzés rendszerének ki­ alakítása, a további m unka alapfeltétele az általános, szakm ai és politikai képzettség együttes fejlesztése. Ez a törekvés egyszerre biztosítja az üzem ek politikai és gazdasági érdekeit, szolgálja az egyén egzisztenciális és k ulturális fejlődését, segíti tudatosabb közéleti és term elői m agatartásának m egalapozását, végső soron osztálya érdekeinek felism erését és tudatos szolgálatát. Nem a bizonyítvány túlzott tisztelete rejlik e törekvés m ögött (eseten­ ként talán az is), sokkal inkább az a szándék, hogy az alapozás hiányainak pótlásával a kedvezőtlenebb k u ltu rális viszonyokat, a rendszeres m űvelődés hatókörén eddig kívül levők szám át csök­ kenteni lehet. A kidolgozott program ok m ásik közös vonása a szocialista b ri­ gádok k ulturális szerepének felism erésén alapul. A szocialista term elői kollektívák kulturális ösztönzése, rendszeres orientálása, vállalásaik teljesítéséhez a szükséges tám ogatás biztosítása régen igényelt és hangsúlyozott feladat. A m ost m egfogalm azott konk­ rét intézkedések nyom án a m unkásm űvelődés kollektív form ái­ nak fejlődése, általa pedig nem csak a művelődés, hanem az üze­ mi légkör szám ottevő változása is várható. A m unkásm űvelődés politikai jelentőségének megfelelő fejlő­ dése nagym értékben azon is m úlik: m ennyiben sikerül érvényt szerezni a végrehajtásban a széles körű társadalm i felelősségvál­ lalásnak és m unkam egosztásnak. A nnak a kialak u lt rendszernek a folyam atos és célratörő m űködéséről van szó, am elyben egy­ a rá n t érvényesül a m unkahelyi vezetők és a m unkásokkal együtt dolgozó értelm iség felelőssége. Széles körben fogalm azódott meg a felism erés: a politikai felelősségét helyesen értékelő, a gazdasági feladatait és perspektíváit látó gazdasági vezető szám ára term é­ szetes tennivaló a dolgozók kulturális igényeinek kielégítése és form álása. Ezek a program ok közösek abban is, hogy a gyár és a k u ltu rá­ lis intézm ények közötti m erev h atáro k at feloldották. H adat üzen­ tek annak a régi szemléletnek, am ely a m unkát, a term elést és a k u ltú rát, a m űvelődést nem csak szétválasztotta, hanem szembe is állította. 3 �„Ha a közművelődés otthont keres, s otthonra lel a gyár kapuin belül is, fejlődése m eggyorsul, társadalm i hatása kiteljesedik” — fogalm azta meg egyik nagyüzem ünk igazgatója. Ehhez azonban a közm űvelődésben dolgozók tevékenységének m egújulása szükséges. A k ulturális intézm ények falai kitágulnak, a népm űvelők társadalm i kapcsolatai bővülnek, s egyúttal a m u n k áju k irán ti követelm ények is növekednek. A várakozó, a m ostoha feltételek m iatt siránkozó, a k u ltú rá t a m űvészettel azonosító népm űvelői szemlélet és m agatartás felett eljárt az idő. Egyre kevesebben is vannak azok a m űvelődési szakem berek, ak ik az érdektelenség m iatt csak panaszkodnak. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik vélt vagy valóságos magasságokból pil­ lan tan ak le a „földszintre”, s az igénytelenséget kárhoztatják — az igények emelése helyett. Egyre többen tudják: a k u ltú ra épü­ letének új em eletei nem önm agukról, s nem is házgyári techniká­ val, hanem szívós m unkával, sok-sok lelkesedéssel, hivatásszere­ tettel építhetők fel. S nő azoknak a száma is, akik részt kérnek ebből a m unkából, legyenek b ár a nép hivatásos nevelői és m űve­ lői, orvosok, m érnökök, vagy környezetüket form álni akaró ve­ zetők, m unkások. SÓLYOM ISTVÁN Beleszólni vagy résztvenni? Mi történik akkor, am ikor valaki első ízben em elkedik szólásra egy tanácskozáson, taggyűlésen, b en y ú jtja első újítási javaslatát? És m indezt esetleg 40—50 éves fejjel, úgy, hogy előtte m ár szám­ talan tanácskozást ült végig szótlanul, sok-sok jó gondolata volt m ár, am it nem m ert eddig p ap írra vetni, vagy szóvá tenni. Ho­ gyan fogadják első m egnyilatkozását, am it m ár nem az ism erő­ sök, barátok szűk körében tett, hanem a közösség előtt, am elynek évek óta tag ja? Mit vált ki benne a javaslatára kapott válasz? Elveszik a kedvét, vagy ráébred arra, hogy ism eretei nem elegen­ dők ahhoz, hogy a jelenségeket összefüggéseiben m egértse, és vé­ lem ényt alkosson? Kíváncsi lesz, és tájékozódni akar, tanulni, vagy visszavonul saját kis gondjai közé? Sok-sok kérdés a közösségi em berré válás folyam atában. Nem egyszerű vélem énycsere m ár ez. A közösség és annak egy tagja kerül sajátos kapcsolatba. Egyenlőségjel kerül-e az egyén és a közösség gondjai közé? Két, egym ásra kölcsönösen ható tényező határozza ezt m eg: a dolgozók tájékozottsága (vagy tágabban: ál­ talános m űveltségi szintje és cselekvőkészsége), valam int a veze­ tés igénye a dolgozók vélem ényére, javaslataira — az üzemi de­ m okrácia érvényesülése. M indezekre a lehetőségek adottak, kialakultak az üzemi de­ m okrácia gyakorlásának szervezeti keretei, fórum ai. Hogyan m ű­ ködnek és hogyan javíthatók? M erre kell továbblépni? Eddig a vélem énykérés dom inált, bár a dolgozók vélem ényét többnyire csak a végrehajtás során vagy utólag kérték, am ikor egy m ár m egtörtént vagy eldöntött tényt lehetett bírálni. Ma a hangsúly az irán yításra kerül, am ikor a dolgozók javaslataira az előkészítés, tervezés időszakában is igényt kell tartani. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSOK A term elési tanácskozások időben igen pontosan m eghatározot­ tak, azokat a gazdasági év egy-egy szakaszának lezárása u tán tartják . A tanácskozások egyik feladata, hogy a dolgozók előtt is­ m ertessék a vállalat által elért eredm ényeket, a feladatok végre­ h ajtásáb an felm erült problém ákat és a következő gazdasági idő­ szak feladatait. További fontos feladat ugyanezeket a gazdasági egységekre vonatkoztatva ism ertetni, hangsúlyozva a szűkebb kollektíva szerepét és teendőit. A gazdasági vezetés a tanácsko­ zások m egtartásához segítséget n y ú jt: a vállalat egészét érintő kérdésekben megfelelő tárgyilagossággal és kritikus szellemben u tal az egyes gazdasági egységek össztevékenységére. A term e­ lési tanácskozást, ill. osztályértekezletet tartó k feladata, hogy a vállalatvezetés által adott inform ációkat a helyi sajátosságoknak m egfelelően felhasználják. 4 A tanácskozások aktivitása igen változékony, hosszabb idő át­ lagában nem m ondható kielégítőnek. Ennek több oka van, de leg­ többjük általában érvényes egyéb fórum okra is. Elsőként a beszámolót kell em líteni. Igen gyakori, hogy a be­ számoló egyszerű adathalm az, lélektelen felolvasás. Homályos, elvont a feladatok megjelölése (pedig a hallgatónak — sajnos, a nagy többség hallgató — m ásnap „k o n krétan” meg kell fogni a szerszámot). G yakori a határozatok, dokum entum ok egy-egy m ondatának közhelyszerű alkalm azása. Ha a dolgozók azt hall­ ják, hogy „növelni kell a term elékenységet, fokozni kell a haté­ konyságot, jav ítan i kell az anyag- és energiatakarékosságot”, m ásnap aligha fognak erre törekedni. A feladatok általános meg­ határozása u tán azokat m indenképpen közvetlenebbül kell vonat­ koztatni a konkrét m unkaterületre. A term elési tanácskozások aktivitásáról g yakran készülnek fel­ m érések, és erről a tanácskozások jegyzőkönyvei is rendszeres inform ációkat adnak. Ezekből az adatokból hosszú idő átlagában az alábbiak em elhetők ki: a m egjelenés 70—75 százalékos, a hozzászólás aránya a m egjelentekhez képest 5—7 százalék, a dolgozók összlétszámához képest 3,5—5 százalékos. A felm érések alapján rendre tanulm ányok, jelentések készül­ nek, és a fenti szám okat „kevés — illendőnek ta rto tt — fe n n tar­ tással elfogadható” m inősítéssel ítélik meg. Hogy több aggályunk legyen a term elési tanácskozások jelen­ tőségét, főleg aktivitását illetően, a kérdést meg kell vizsgálni a visszájáról is. Az átlagban 4000 főt foglalkoztató üzem ben nem jelenik meg a tanácskozáson 1000—1200 fő és kb. 3800 dolgozó nem ad hangot vélem ényének, nincs problém ája, javaslata e nyil­ vános fórum on. A tém ában ta rto tt vizsgálatok vezetői és a kér­ dőívek rendre felteszik a kérdést: mi az üzemi dem okrácia gya­ korlásának, a vélem ények cseréjének legfontosabb fórum a? A válaszok elsöprő többségben a term elési tanácskozásokat jelölik meg. Ez a fenti szám okkal — úgy látszik — szöges ellentétben áll. TÁJÉKOZTATNI A beszámolókból nem derül ki, m it csinált jól, hol hibázott a kollektíva, m ik a jövőbeni feladatai. M árpedig a vállalat egészét érintő eredm ényekről csak annyit kell közölni, am ennyit a dolgo­ zók képesek befogadni és am it illik is tudni. Nem szakszerű, h a­ nem közérthető nyelven. A beszám olónak kissé „provokatívnak”, hozzászólásra ingerlőnek kell lennie. Olyan kérdéseket kell fel­ vetnie, am elyekre választ csak az illető kollektíva adhat. A huzal­ m ű dolgozói pl. a létszám gondok enyhítésében nem igen tu d n ak segíteni, abban azonban igen, hogyan kell kihasználni a m unka­ időt, hogyan lehet több gépet kezelni, hogyan leh et a selejtet csökkenteni. A beszám olókban gyakori a bírálat, ritk a a dicséret, a becsületes m unka elismerése, népszerűsítése. A felvetett javas­ latokra adott válaszok (ha vannak) a dolgozó szám ára nem sokat jelentenek. Azt, hogy nincs pénz, m űszakilag nem megoldható, nincs rá kapacitás, indokolni kell. A válasz legyen tájékoztató, fedje fel azokat az összefüggéseket, am elyeket a dolgozó nem ismer, késztetve őt arra, hogy m egism erje. A javaslatot, eredm é­ nyességétől függetlenül is meg kell köszönni, a dolgozót segítő szándék vezette. Teljes m értékben hiányzik a tanácskozásokról a szemléltetés. Azt nem kell bizonyítani, hogy a m ondanivaló vizuális m egje­ lenítéssel együtt lényegesen hatásosabb: könnyebb egy jól szer­ kesztett grafikonon felism erni a változást és annak jellegét, m int egy számsorból kihám ozni azt. Szem léletesebb egy táv lati elkép­ zelés jól érthető rajzzal, v etite tt képpel, m int ak ár tízperces szö­ veggel. Az ezek m egvalósításába fek te tett energia bizonyosan bőségesen visszatérül. Egyik tanácskozás sem telik el anélkül, hogy a társszervekkel való kapcsolat szóba ne kerülne a beszám olókban, vagy a hozzá­ szólásokban. Különösen áll ez a központi szervekkel — főosztá­ lyok, k arb an tartó és szolgáltató részlegek — kapcsolatban. Ami­ kor pl. egy üzem rekonstrukciója elkezdődik, fokozódik az ér- �deklődés, kíváncsiság. Ezt elsősorban azok tu d ják kielégíteni, akiknek feladatuk ezzel foglalkozni. A tanácskozások m egtartá­ sát elrendelő körlevél ugyan a központi szervek részéről kijelöl képviselőket, azonban ebben nem tapasztalható a m egváltozott körülm ényeket követő rugalm asság: egy-egy tanácskozásra rend­ re ugyanazok járn a k el. A tanácskozásokon k im utathatóan javul az aktivitás, h a a na­ pirendnek valam ilyen aktualitása van (bérfejlesztés, nyereségré­ szesedés, az üzem életét lényegesen érintő intézkedés: fejlesztés, leépítés m egszűntetés előtt és alatt, nagy jelentőségű p árt- és korm ányhatározat nyilvánosságra hozatala után). Mivel ezek ál­ talában nem igazodnak a term elési tanácskozások m egszokott ne­ gyedéves ütem ezéséhez, megvizsgálandó, nem lenne-e célszerű az ak tu alitásra törekvéssel időnként feloldani az időrendi m erevsé­ get: akkor összehívni a tanácskozást, am ikor a dolgozók többsége, vagy a vezetés szükségesnek tartja. VITATKOZNI IS Form ai jegyeit tekintve egy ünnepi nagygyűlés és egy term e­ lési tanácskozás nem különbözik egymástól. A tanácskozáson is van elnökség, am elynek egyik tagja felkéri az előadót, tartsa meg a beszámolót, van virágcserép stb. A ta­ nácskozás résztvevői az elnökséggel szemben foglalnak helyet, at­ tól tisztes távolságban. A nem régiben m egtartott ifjúsági parlam entek aktivitás tekin­ tetében m inden várakozást messze felülm últak. Az egyik — ame­ lyiknek résztvevője voltam , közel öt órán át ta rto tt úgy, hogy végül sajnálni kellett, hogy m indent nem tu d tu n k m egvitatni. En­ nek titk a a levezetés rendjében rejlett. A parlam entre m indkét fél jól készült. A beszámoló rövid volt, lényegretörő. Ez u tá n a szokásos rend felborult, kialakult egy, a v itát irányító „központ”, körülötte kisebb csoportokkal. Igen gyorsan kialakult a tém a tá r­ gyalásának rendje, a hozzászólások egy-egy tém a köré csoporto­ sultak. A hozzászólók egym ással is vitatkoztak, közös vélem ény alakulhatott ki. Az ifjúsági parlam ent sajátos jellege nem zárja ki annak lehetőségét, hogy jó tapasztalatait m áshol is hasznosít­ suk. Kiem eltem a vita szót. A lebonyolítás jelenlegi rendje nem teszi lehetővé a vita kialakulását. Az előadó m egvárja, míg m in­ denki megteszi észrevételét, utána lehetőségeihez m érten válaszol a feltett kérdésekre, és ezzel a tanácskozás befejeződik. Meg kell terem teni a vita lehetőségét, még a szenvedélyes vitáét is. A term elési tanácskozások hatáskörébe u talt kérdések eldönté­ se formális. Ha öt fő jutalm azására van lehetőség, öt fő kerül elő­ terjesztésre, ha egy kitüntetésre van lehetőség, egy javaslat hang­ zik el. A tanácskozás ezeket „egyhangúlag” jóváhagyja. Mi lenne, ha öt ju talo m ra nyolc főt javasolnánk, egy kitüntetésre kettőt, vagy h árm at? Vagy éppen a kollektíva tenne javaslatot? KÉT TANÁCSKOZÁS KÖZÖTT A tanácskozásokon a dolgozók az eredm ényeket és gondokat csokorba kötve k ap ják meg. Közben eltelt egy negyedév. M inden nap eredm ényekkel és gondokkal telt el. A term elési tanácskozások oly sokat em legetett aktivitása vég­ eredm ény, am it a közben eltelt időszakokban alapoztunk meg. Mivel? Az üzemi, m unkahelyi légkörrel. A dolgozók a vállalati m unkam egosztással m eghatározott szo­ ros kapcsolatban vannak egym ással is és a vezetőkkel is. Itt most a vezetőkkel való kapcsolatról ejtenék néhány szót. M egosztja-e a vezető a napi gondjait dolgozóival, vagy csak a term elési tanácskozáson jelenti be form ális igényét? G yakran hangzik el az a panasz, hogy a vezetőt a dolgozók alig ism erik, csak bejönni és elm enni látják, vagy éppen a tanácskozáson. Csak a szem élytelen utasítás jelent kapcsolatot. Nem ism erik em­ beri tulajdonságait, szokásait, a javaslatokra való reagálását. Pedig hosszú ideig szóbeszéd tárgya, ha egy vezető nemcsak ad­ dig ju t el, hogy végigsétál az üzemen, hanem m egkérdezi az esztergélyostól, hogyan érzi m agát az üzemben, mi az, am it éppen csinál. Ilyenkor a dolgozó nem kis büszkeséggel beszél a szakm á­ járól, m unkájáról, arról, hogy m ilyen fontosnak ta rtja azt, hogy ezt a tengelyt jól m egcsinálja és gyorsan. Meg a fociról, a család­ ról. Vagy ha úgy k ér meg egy szerkesztőt egy rugó m egtervezésé­ re, hogy érezteti, ez m enni szokott ugyan rendesen, de m ost olyan szerencsétlenül jöttek össze a dolgok, hogy egyedül csak ő tu d ja megcsinálni. Beszélgetnek! Mi lesz az eredm énye, ha vezető nem pusztán a látványosságra törekszik? A m ellett, hogy tekintélye van, népszerű is lesz. Jó lesz az üzemi légkör, a kollektíva közérzete, szokás lesz a vélem é­ nyezés naponta is és a tanácskozásokon is. T ulajdonképpen ez a term elési tanácskozások kiterjesztése térb en és időben. Itt az ak­ tivitás nem m érhető számokkal, statisztikákkal, de a h atása na­ ponta érezhető. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK M int az előbbiekben m ár szó esett róla, a m unkam egosztás a dolgozók m u n k atársi kapcsolatát is pontosan m eghatározza, a kapcsolat azonban pusztán ezen az alapon személytelen, hiszen m inden helyre behelyettesíthető m ásvalaki — a csoport ettől még nem kollektíva. A S algótarjáni Kohászati Üzem ekben 137 szocialista brigád m ű­ ködik. 1974. évben felajánlásaikkal 24 m illió forint gazdasági eredm ény elérését tűzték ki célul, a kongresszusi m unkaverseny felhívására további 4,5 millió forintot. Szám okban ki sem fejez­ hető vállalást tettek a szocialista életm ód kialakítására, a m űvelő­ désre. Hogyan? Önkéntesen, a m agasabb rendű célok ism eretében felm érve a kisebb kollektíva lehetőségeit, igényeit, belső tartalék ait. A válla­ lás nem más, m int a vélem ények, hozzászólások, javaslatok a szűkebb kollektívák előtt álló feladatok megoldásához. A vállalások jelentős részben tartalm aznak a m unkaköri kötelességen túli tevékenységeket és túlm ennek a problém ák felvetésén, a javas­ lattétel m ellett kötelezettséget vállalnak a m egoldásra is. K ötele­ zettséget em lítettem . Ez a fogalom teszi teljessé az üzemi dem ok­ ráciát. Nemcsak jogokat és lehetőségeket jelent, hanem ezek egy­ ségét a kötelességgel. Hogyan ju t el az egyén oda, hogy kötelezettséget vállaljon a javaslat m egtételére és a feladat m egoldására is? A szocialista brigád tagjaként úgy, hogy a m u n k atársak at nem ­ csak a kiszabott m unka köti össze, hanem a közösség ereje, gond­ jai, örömei. A szocialista brigád tagjai jól ism erik egym ást, egy­ m ás képességeit, em beri tulajdonságait. Valami közös volt, ami brigáddá egyesítette őket. Az azonos m u n katerület, vagy az, hogy fiatalok, vagy nők. M it n y ú jt a közösség a brigádtagnak? A közösen végzett m unka öröm ét, annak elism erését, a brigád és a vállalat m unkája irán ti felelősség érzetét. A brigád egy-egy kiem elkedőbb tagjának példája ösztönző a többiekre. Sok tovább­ tanuló a brigádjától kapott ösztönzést a tan u lásra és ezt a brigád nem csak az egyén, hanem a kollektíva eredm ényének is elism eri, m ert elism erheti. Számos példa van arra, hogy a brigádok hogyan segítenek tagjaiknak a m űvelődésben, de gondjaik enyhítésében is (pl. családi ház építés, kapcsolattartás a gyerm ekgondozási sza­ badságon levőkkel). A közös tevékenység révén a brigád és az egyén is gazdagabb lesz. A brigádok felajánlásai, a kollektíva javaslatai, hozzájárulásai a vállalat tevékenységéhez, eredm ényei az egyén, a brigád és a vállalat kollektívájának gazdagodását szolgálják. A brigádértekezlet rendszeres alkalom az önértékelésre, a fel­ adatok szem élyre szóló lebontására, az ak tivitás folyam atos éb­ ren tartására. Légköre a közeli, em beri kapcsolatok m iatt oldot­ tabb, b átrabb a vélem énynyilvánítás, a bírálat. T ulajdonképpen gyakorlótere az üzemi dem okráciának. Persze a brigádm ozga­ lom nak is m egvannak a sajátos gondjai. Legnagyobb a form alitás. A vállalások nem m indenhol m egalapozottak, reálisak, a teljesí­ tésekkor m egelégednek azzal, hogy igazolást kapnak róla. A k ü ­ lönböző gazdasági területek vezetői eltérő követelm ényeket tá­ m asztanak a brigádokkal szemben, és a baj akkor derül ki, am i­ kor a vállalati értékelésre kerül sor. A vállalások m eghatározása­ kor nincs egyensúlyban a hárm as jelszó teljesítése. A mozgalom azonban egészségesen fejlődik, am it m u tat az em lített felajánlá­ sok összessége és teljesítési foka. Legfontosabb feladatát (hogy segítse az egyén beilleszkedését a közösségbe) jól teljesíti. 5 �AZ ÚJÍTÓMOZGALOM Az üzemi dem okrácia tém akörét eddig a kollektívák cselekvé­ sén keresztül közelítettük meg. Az egyén cselekvését legjobban az újítóén keresztül vizsgálhatjuk. Elvileg m indenki lehet újító és ú jításra senki nem kötelezett. Nincs kötelezettség, van belső indíték, am it gyakran nagyon leegyszerűsítve így fogalm aznak meg: újítási díj. Valóban erről van szó? Nem. Az újító em ber tevékenységének fázisai: — a m űszaki, gazdasági jelenségek, folyam atok tanulm ányo­ zása és k ritik ai elemzése, — a hibák feltárása, — konkrét javaslat kidolgozása a hibák kijavítására, — a m egvalósításban való aktív részvétel. Indítékai, az alkotási vágy (többet tenni annál, am it a term e­ lésben elfoglalt helyünk megszab), az egyéni és vállalati (nép­ gazdasági) érdekek összefüggéseinek helyes felismerése. Az egyén am ellett, hogy anyagi és erkölcsi m egbecsülésben ré­ szesül, m élyebb ism eretekre tesz szert, szakkönyveket búj, tanul, szervez, saját m agát teszi képessé arra, hogy nagyobb önálló fel­ adatokat is ellásson, illetve kezdeményezzen. Ezáltal a vállalat gazdálkodása eredm ényesebb lesz, m ert a felvetett javaslat va­ lóságos problém át old meg, vállalati szükségletet elégít ki. M indezek m iatt az újítási javaslatok elbírálása nem tekinthető egyszerű szakm ai feladatnak. Nem egyszerűen m űszaki vagy szer­ vezési tevékenységről van szó: az újítóm ozgalom éppen az el­ m ondottak m iatt szorosan hozzátartozik az üzemi dem okrácia fogalmához. Nagyon sok újítási javaslatot ik tatn ak le ezzel a záradékkal: „A jav aslatot elutasítom !” Hány, kezdő lépését tevő újítónak ve­ szik el örökre a kedvét attól, hogy javaslatait nem hogy leírja, h a­ nem el is m ondja valahol. A FEJLŐDÉS Az üzemi dem okrácia néhány vonatkozását elemeztem. Ezek­ ből néhány általános következtetést is le lehet vonni. M indenekelőtt azt, hogy a fejlődés folyam án az ,,erőviszonyok” m egváltoztak. A term elési tanácskozások inkább beszámoló jelle­ KŐ-SZABÓ IMRE Tősgyökeres, gyökeret vert, gyökértelen H. Rózsika huszonötéves, fekete, m osoly­ gós arcú kislány. Ő a könyvtáros a faluban. — Debreceni születésű vagyok, szüleim ott laknak, ott végeztem a könyvtár szakot 1971-ben — kezdi a beszélgetést. — Hogyan került ide? — Sokan megkérdezték ezt már tőlem. Tudja, m indig is könyvtáros akartam lenni. Szeretek olvasni, még gyerekkoromtól: a ro­ konságban két könyvtáros is van. — Volt kitől tanulni. — Igen. Beiratkoztam az egyetemre, elvé­ geztem, aztán jött a nagy kérdés, hová m en­ jek. — És a választás? — Én is azt hittem , hogy lehet választani, de abban az évben „főállású” könyvtárost valahogy keveset kerestek. A közelben sem ­ mi, a kiíráson több ism eretlen település ne­ ve, m indegy volt, m elyiket választom. — Így került ide? — Igen. Talán segített a döntésben az a pár szó, hogy „munkáslakta település”. 6 gűek, a javaslatok jelentős része nem o tt hangzik el, hanem u tá­ na. Éppen ezért nem jellem ezhető az üzemi dem okrácia a term e­ lési tanácskozások aktivitásával. A brigádok által felajánlott 24 millió forint erőteljes hozzászólás. Az újítók által hozott 8—9 millió forint ugyancsak. És am it nem lehet számokkal kifejezni: a továbbtanulók százai, az önm űvelők ezrei, az, hogy m ind töb­ ben érzik jól m agukat a m unkahelyükön, az Acélgyárban. Az üzemi dem okrácia igazán akkor tölti be feladatát, ha nem időn­ ként, hanem folyam atosan él, funkcionál. E rre igen sok lehetőség van az em lítetteken kívül is (a DH-mozgalom, a különböző szer­ vezetek taggyűlései, a m unkásgyűlések, brigádvezetők, ú jítók ta­ nácskozásai). Tudatosítani kell, hogy ezek a tevékenységek egy egész részét képezik, nem kell m indenkinek külön-külön jól dol­ gozónak és brigádtagnak, újítónak és párt-, KISZ-, szakszervezeti tag n ak lennie. De ahogy ezt a brigádm ozgalom a hárm as jelsza­ vában — szocialista módon dolgozni, élni, m űvelődni — jól összefoglalta: az üzemi dem okrácia nem egyszerűen beleszólást jelent az üzem életébe, hanem részvételt, önkéntes és cselekvő részvételt. TÖRVÉNYT ALKOTNI A fejlődés, eredm ényeink teszik szükségessé, hogy közéletün­ ket továbbfejlesszük. Számos határozat, dokum entum ítélte ezt sürgetőnek. A S algótarjáni Kohászati Üzem ekben készülőben van az üzemi dem okrácia fejlesztését célzó igazgatói utasítás. A gyakorlat ed­ dig az volt, hogy a tervezetet m egkapták a gyárrészlegek, főosz­ tályok vezetői, p á rt- és töm egszervezetek véleményezésre. A vég­ leges kidolgozás ezek figyelem bevételével történt. A vállalat gaz­ dasági és pártvezetése m ost úgy döntött, hogy a tém a term észete m iatt a tervezetet elküldi néhány — fizikai, m űszaki —, brigád­ nak, újítónak, törzsgárdatagoknak, a közéletben is ak tív an tevé­ kenykedő dolgozóinak. Az u tasítás így a dolgozók közvetett és közvetlen úton m egtett javaslatai alapján fog elkészülni. Elké­ szítésében részt vesznek azok is, akiknek lehetőségeit, jogait, kö­ telességeit rögzíti. D em okratikus úton hozzuk létre ezt a vállalati törvényt, am ely az üzemi dem okrácia továbbfejlesztését szolgálja. Ez így logikus. Közben rendezi a visszahozott könyveket. Nézem szótlanul. Gyorsan m egtalálja minden könyv pontos helyét. Látszik munkáján a begyakorlottság. — M ilyen volt a kezdet? — kérdezem tovább. Megáll, elgondolkozik. — Idegenül fogadtak. Egyrészt mert ism e­ retlen voltam, messziről jöttem, meg ráadá­ sul, hogy nő vagyok. Észreveszi csodálkozásomat. — Így igaz. Lassan indult minden. A ta­ nács segített, ők hirdették a pályázatot. So­ kan azt mondták: fényűzés ez, m inek ide még egy ember. A m it az ideérkezést követő­ en rendeztem, érdektelenül fogadták. Sok­ szor keseredtem el, sokat sírtam is. (A könyvtárból nyílik a szolgálati szobá­ ja. Lépésnyire van egymástól a m unkahely és a lakás. Ő már nem tud különbséget ten­ ni közöttük.) — Másnap újból kezdtem mindent. Egyre több embert ismertem meg. Elsősorban a fi­ atalok segítettek — folytatja —. Ők nagyon hálásak. Esténként klubként is működünk, rendszeresen van itt legalább harminc fiatal. — Fiúk, lányok? — Inkább fiúk, a lányok csak szombaton­ ként jönnek. Gondolkozom, szeretnék még kérdezni, de nem akarom megsérteni. — Vőlegény? — Nincs — válaszolja határozottan. — Pedig múlik az idő. K ellene valam it tenni. — Nem is udvaroltak? — faggatom. — Észrevettem, hogy néztek, de nem m er­ tek udvarolni. Én csak a könyvtáros marad­ tam, aztán meg nincs olyan, aki nekem is tetszene. A pedagógusok nősök, meg ugyan­ ilyen lányok. Elmennék én m áshová szóra­ kozni, ismerkedni, csak az a baj, hogy este dolgozom. Most nagyon szomorú az arca. — Tudja, el is mennék, meg maradnék is. Sokat dolgoztam, sajnálom a munkámat. Közben telik az idő, így nem akarok m eg­ öregedni, de nem tudom, mi le s z ... T. Sándor harm inckét éves, magas, szőke fiatalember. Energikus. Foglalkozása: taná­ csi főelőadó. Szakképzettsége: agrármérnök. Szolgálati ideje 8 év. Havi fizetése: 3 200 Ft. — Születésének helye? — Fót. — Hol végzett? — Gödöllőn. — Miért választotta ezt a munkakört? — Mondjam azt, szükséges ezen a terü­ leten ez a végzettség? Ez csak form ális len ­ ne. Tulajdonképpen én nem így képzeltem — mondja gyors beszédjárásával. — Először téeszben kezdtem. A munka nem volt rossz, de a lakás igen. — M unkahelyváltás? — Igen, a lakás miatt. — Nem furcsa elszakadni a város vonzá­ sától? Falun élni? — Az első m unkahelyem is falun volt. He­ ves megyében. — Ez a második? �— Igen. — Nyolc éve dolgozik ebben a m unkakör­ ben. Megszerette? — Csak megszoktam! — m ondja nyomatékkal. — Nem szerettem meg, ez biztos. Nincs látványos munka, csak papír van, meg határidő, de az rengeteg. — A kollégák? — Nagyon vegyes az összetétel. Van itt jo­ gász, gépészmérnök, közgazdászgyakornok. De m ezőgazdasági csak én vagyok. — Ez baj? — Minden kérdésben tőlem várják a dön­ tést, aztán ha nem sik erü l.. . — Család? — Két gyerek, mind a kettő fiú. F elesé­ gem dolgozik. Máskülönben jól érezzük magunkat. — Szórakozás? — Egy éve Zsiguli-tulajdonosok vagyunk, szeretünk kirándulni. — Távlati tervek? — Nem terveztünk sem m it..., talán k i­ alakul minden. Dr. M. I. jogász. Itt született a m egyében, a szülei itt élnek. Az egyetem et az ország másik felében végezte. Minden vágya az volt, hogy visszajön a szülőföldre. — Olyan sokáig kellett erre várnom. Jöt­ tem örömmel és most három év után viszszamegyek az Alföldre. — Miért? — Sok oka van. A feleségem ott született, én itt. Ő oda vágyódik, én itt érzem jól m a­ gam. Ezt a kettősséget nem lehet egy életen át játszani. — Dönteni kell. — Méghozzá véglegesen! — Gyengék voltak az érvei — teszem hoz­ zá. — Lehet, pedig a feltételek jók voltak. Nem panaszkodom. A m unkahelyem en sze­ rettem dolgozni, sajnálom a barátaimat. A pénz miatt sem fájt a fejem , szép lakást kaptunk. És mégis. * K. Z. bajuszos, szem üveges, harmincon fe ­ lüli fiatalem ber. Az állam i gazdaság irodá­ jában beszélgetünk a határszemle után. — M ilyen a vetés? — Szép, csak eső kellene, jó kiadós — mondja, és hellyel kínál. Faggatni kezdem a pályakezdés éveiről. Nehezen válaszol, sokat gondolkozik. Ú gy érzi az ember, hogy szeretné elfelejteni a régi dolgokat.. . — Pesten születtem , nagyon keveset vol­ tam falun. Valam i azért m égis vonzott ide. Hogy mi, ma sem tudom megmagyarázni. — A gyerekkori élm ények? — Lehet. Egyik nagybátyám falusi állat­ orvos. Nyaranta néha elm entem hozzájuk, talán akkor találkoztam a faluval. — Az egyetem ? — Mindjárt a középiskola után. Gödöllőt választottam, üzemgazdasági szakon végez­ tem. — Milyenek voltak az egyetem i évek? — Erről csak felsőfokban lehet beszélni. Én azt hittem , hogy az egyetem után b ele­ vetem magam a munkába, és a vágyaim , ál­ maim teljesülnek. Azért is hittem ebben, mert a második év után egyik term előszövet­ kezettel ösztöndíjas-szerződést kötöttem. Öt évre. Ígértek lakást, éreztem, jól indulok, a reményeim, az egyetem felkészítése csodá­ latos lehetőségeket kínált. — A valóság? Gondolkozva, lehangoltan ingatja a fejét. — Az nem volt ilyen rózsás. Jöttem a fe ­ leségem m el, mert közben megnősültem. Me­ gyek az elnökhöz, itt vagyok! — mondtam neki. Ő m eg csak nézett rám. — Ki hívta magát? — kérdezte. Nem tudtam, m it csinál­ jak hirtelen. Megáll a beszélgetésben, cigarettára gyújt és aztán folytatja: — Elfeledkeztek róla, hogy az ösztöndíja­ suk vagyok. Ez csak az első m eglepetés volt. mert az elnök még „több-ben” is részesített. — A lakás? — Az volt a második. Egy szoba, konyhás, szükséglakás félét adott. A téesz irodája szép házban volt. Később tudtam meg, hogy ere­ detileg nekem építették, még az egyetem i éveim alatt, állam i támogatással. — Volt harmadik m eglepetés is? — Olyan piti beosztást kaptam, hogy az már nem is igaz. Bosszankodtam m iatta. A z­ tán az elnök m egkövetelte, nyújtsak segítsé­ get a szarvasm arhatelepen; ez pedig elvit­ te a szabad időmet. Reggeltől estig távol v ol­ tam. — A munkaidő? — Elm élet — legyint a kezével szomo­ rúan. — Ez nem azonos az egyetem en ta­ nítottal . Nem nyolc óra ám. Ú gy van, m int a régi parasztembernél: az első kakas­ szó a kezdet, aztán a vége, amikor lem egy a nap. Legalább négy évig nem olvastam könyvet. Újságot is néha. Délben, esetleg vasárnap. — A felesége? — Veszekedett velem , csapjak az asztalra, mondta mindig. De az elnökkel szemben nem lehetett csapkodni. Kötött az ösztöndíj. Vártunk, majd csak letelik. — Új m unkahelyet választott? — Rosszul. Elmentünk egy másik faluba. m ásik téeszbe. Jól indult minden, két év után m érleghiányos lett. Pedig ma is érzem, a növényterm esztésben mindent megtettünk a jó eredményekért. Újabb cigarettára gyújt. — Vizsgálódtak. Volt ott egy bizottság, keresték az okokat. Rám is mondtak egy-két dolgot, pedig nem volt igazuk. Szerintem a m elléküzem ben volt a h ib a .. . Nem tudtam elég erőt gyűjteni a védekezéshez, m inden­ től elm ent a kedvem. — Újabb váltás? — Igen. Ez m ost már a harmadik m un­ kahelyem . Négy éve vagyok itt. Jól érzem magam, m egbecsülnek. — Végleges? — Talán m egszokjuk egyszer.. . — fejezi be még ma is bizonytalanul. * A fehér Polski Fiat, am elyre felkéredzkedtem, egyenletesen fut az országúton. A sző­ ke, harminc év körüli, kockás inges fiatal­ ember fém keretes sötét szem üvege mögül néha rámpillant. — Hová? — szólal meg. — Haza, ide a szomszéd faluba — vála­ szolom. — Én is, csak egy kicsit messzebb. — Erre dolgozik? — kérdezem. — Igen, már lassan három éve. — Nem láttam még. — Reggel korán jövök, este később m e­ gyek, elkerültük egymást. Gödön lakom, onnan járok ide. Napi hetven kilométer. — Megéri olyan messziről eljönni? — Persze. A pénz kell, jól fizetnek, önál­ ló a munkaköröm. És ez lényeges. A kocsi szépen veszi a kanyart. — A szakmája? — Építész. — Az j ó .. . — mondom bizonytalanul. — Erről lehetne beszélni. Ez nekem lega­ lább a tizenötödik m unkahelyem . Mindig azt vágták a fejem hez, nyugtalan vagyok. Már az állásváltoztatások m ia tt.. . Pedig nem volt igazuk, én csak a helyem et keres­ tem. — És a mostani? — Úgy érzem, ez jó, a munkatársak is rendesek. Tervezek, ezzel sokkal jobban le­ het keresni. Igaz, meló is van vele, de sze­ retem csinálni. Teherautókat előzünk meg. A Polski Fiat kürtje dallamosan zeng az erdőövezte úton. — Mindig voltak, akik belebeszéltek a dol­ gaimba. Falusi gyerek vagyok, vonzott a város. Végeztem a technikum ban, dolgoztam több építőipari vállalatnál, de nem jöttem ki a többiekkel. Lehet, hogy bennem is van baj, ezt nem vitatom. Megpróbáltam én már mindent, voltam kisiparos is, az sem ment: rengeteget kellett dolgozni, mert ott nem úgy van ám, m int az üzemben. Ott hajtás van. A m eló után kapja az ember a pénzt. A kocsi sebességm érője a százon táncol. — Persze, nem rossz ez így, csak meg kell szokni. A város szélén lakom, faluban dol­ gozom. távolság nincs, a kocsi oda viszi az embert, ahová akarom .. . * K. P. orvos. Szem üveges fiatalem ber, nem több harmincháromnál. A presszóban talál­ kozunk, véletlenül. Ott állunk mind a ketten a pultnál. Ő kávét kér, magyarázza, hogy fáradt. Délután van, úgy három körül. A fekvőbetegeket látogatta a körzetében. Talán estére lesz egy kis szabad ideje. Sze­ retne olvasni. Sört iszunk aztán, és beszélgetünk. — Én vidéken születtem , ott nevelkedtem . Nekem nem jelentett sem m i nehézséget a beilleszkedés. Elvégeztem az egyetem et és jöttem. Sohasem vágytam a városba, nem is akartam ott maradni, m indig idegen volt az a kőből szabott világ. Itt kaptam lakást, szép tágas, négy szoba. A rendelő m indjárt m ellette. A körzetem sem rossz. Talán az a nehézség, hogy két falut látok el. A távol­ ság hat kilom éter, és bizony éjjel is sokszor kirángatnak az ágyból. Van úgy, hogy tíz­ szer is. A zenegép Kovács Kati számát játsza. A falusi presszóban fiatalok, legalább harm in­ can. — Nincs kialakult életrendem — folytatja az orvos. — Nem is lehet. Én m indig szol­ gálatban vagyok. A szabad időt úgy csipke­ dem el. A barátairól, a társaságáról érdeklődöm. — Az egyszerű emberek, azok között ér­ zem jól magam. Igaz, ezért a kollégák már többször tettek m egjegyzést. De nem érde­ kel. Az apám egyszerű ember volt. orvost csinált belőlem , ennyivel már csak neki is tartozom .. . Néha elkeserítenek. Főleg, ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy azt én szeretném. Ilyenkor m indig elhatározom, hogy elmegyek. Aztán másnap újból kezdek m indent. Maradok. * — Tanítóképzőt végeztem . Már tizenkét éve dolgozom. — Férje? — Hajadon vagyok. — Itt lakik? — Igen, kaptam egy szolgálati szobát. — A kollégák? — A „társaság” nagyon vegyes és többsé­ ge elzárkózik. Csak annyit barátkoznak, am ennyit kell. — Szeretne férjhez m enni? — Szeretnék? Persze, hogy szeretnék, de tudja m aga mi van itt? Kihez m enjen az ember? — N incsenek ismerősök? — Ide jöttem, és jó darabig csak a gyere­ keket ismertem. Mindig a nyarat várom. Ilyenkor a szüleimhez m egyek a városba. Azok a szép idők. Kár, hogy olyan gyorsan elszaladnak. — Mit csinál a szüleinél? — Pótolom a tíz hónap elmaradását. Mo­ zi, színház, hangverseny, uszoda. * B. M. harm incötéves, magas fiatalem ber. A korából nyugodtan letagadhatna öt évet, ha szüksége lenne erre. Két éve költöztek 7 �ide, ebbe a nyolcszáz lakosú községbe, a fe leségével és három éves fiával. — Én, kérem, nagyon jó szakmát hagytam ott a városban. — Mivel foglalkozott? — Egy nagyvállalat piackutatója voltam. — Miért hagyta ott? — Nagyon egyszerű a magyarázat. A fele­ ségem óvónő, a városban, Szegeden, albér­ letben laktunk. Azért annyit nem kerestünk, hogy lakásra gondolhattunk volna. Jött a gyerek, dönteni kellett. — Vidéket választották? — Hirdettek pályázatot óvónőnek. Kap­ tunk egy csodálatosan szép szolgálati lakást, központi fűtéssel. A környezet olyan, hogy álm odni sem mertem soha. Park és fák. — Mivel foglalkozik? — Á tm enetileg mást csinálok. Jelentkez­ tem a közgazdasági egyetemre. Bízom abban, hogy felvesznek és sikerül elvégeznem . — Utána mi lesz? Mik a tervei? — Ezt nem tudnám megmondani. Az egye­ tem m el itt is elhelyezkedhetem . Egy biztos, szeretnék egy szép családi házat! SULYOK LÁSZLÓ Művelődési házak kötéltánca Minden m űvelődési ház, m inden m űvelő­ dési intézm ény célja azonos: a kulturális ren­ dezvények sokaságában lehetőleg m inden lá­ togató találja meg a m űveltségének, az íz­ lésének és az érdeklődésének megfelelőt. Persze, ez sok esetben nem sikerül. Az igé­ nyes, a szórakoztató, a kellő, az egyénileg és társadalmilag szükséges számtalan oknál fogva marad „hiánylistán". Pedig a közön­ ség nélkül nincs közművelődés, s látogatók nélkül nem „él meg” a m űvelődési otthon. Milyen legyen hát végül is a feladatát jól végezni kívánó m űvelődési ház programja? Mit adjon közönségének, hogyan elégítse ki a támasztott kettős igényt: a magasabb m ű­ veltséget kívánó kor és kívánalmak után járó közízlés követelm ényeit? Ez a közm ű­ velődés egyik mindenkori, a megújulást ön­ magában hordozó gondja. * A bolt előtt várakozunk. Vagyunk legalább húszan. Még nem hozták a kenyeret, pedig lassan este hat óra lesz. A várakozók kis csoportokba verődnek, beszélgetnek. T. J.-né barna fiatalasszony. — Én itt születtem ebben a faluban, itt jártam iskolába. A szüleim egyszerű em be­ rek, parasztok. Apám hatvanöt, még jár a téeszbe. Gyalogmunkás. Anyám otthon van, a ház körül dolgozgat, néha elm egy nap­ számba. Hatvanéves. — Maga itt tanít az iskolában. Hogy lett pedagógus? — Leérettségiztem, aztán m unkát kerestem. Akkor mondta valaki, képesítés nélküli pe­ dagógust keresnek. Beszéltem az igazgató­ val, aki annak idején még engem is taní­ tott. Felvett. — Azóta? — Elvégeztem levelezőn az egri tanár­ képző főiskolát. Biológia-földrajz szakos ta­ nár lettem. — Tehát értelm iségi! — Ezt én sohasem éreztem. Tanár néninek szólítanak, a kollégák megbecsülnek, de sem kiváltságot, sem lebecsülést sohasem érez­ tem. A kenyeresautó felgyújtott lámpákkal ér­ kezik. Lassan szürkülni kezd. A kosarakat hangos reccsenéssel rakják a bolt előtti placcra. Még várni kell. — Elvégzem a munkám, mint bárme­ lyik pedagógus. Ez szerintem a lényeg! — Férje? — Itt dolgozik a téeszben, anyagbeszerző. — Lakás? — Tavaly építettük, pedagóguskölcsönnel. Jól érzem magam, innen akarok nyugdíjba menni. * A megyében 3895 fő értelm iségi él. (2716 fő férfi és 1179 fő nő). Főbb rétegződés szerint: jogász 258 fő (230 férfi, 28 nő); pedagógus 1610 fő (746 férfi, 864 nő); orvos 425 fő (279 férfi, 146 nő); mezőgazdasági szakember 512 fő (457 férfi, 55 nő); műszaki 626 fő (596 fér­ fi, 30 nő). (KHS-adat; 1972). Az elmúlt évek adataihoz viszonyítva a számok lassú em elkedést mutatnak. (3,8 %) Többen letelepednek, többen elmennek. A többség próbálkozik, keres, kutat, szeretne gyökeret ereszteni. 8 * A februári programfüzetekben lapozgatok. A hónap mindössze huszonnyolc napot szám ­ lál. Rövid idő, szembetűnően sok rendez­ vénnyel. Bármelyik intézm ény dicséretet ér­ dem elhetne érte. De vajon a számok önm a­ gukban kellőképpen tükrözik-e a valóságot, képesek-e úgy tájékoztatni az érdeklődőt, hogy az pontos és megbízható képet kapjon az intézm ény napi tevékenységéről, m unká­ jának hatékonyságáról. A Sz.-i járási m űvelődési központban, il­ letve annak szervezésében a tárgyhónap idején — nem szám ítva a kiscsoportos fog­ lalkozásokat — tizenkét rendezvényt bonyo­ lítottak le; ugyanezen időszak alatt a P.-i járási m űvelődési központ — a „fogadott" rendezvények nélkül — tizenhárom progra­ mot szervezett, míg a S.-i m űvelődési köz­ pont — kiscsoportos foglalkozások, film vetí­ tések, dolgozók általános iskolája kivételével, de a gondosan szervezett és nagyszámú is­ mereterjesztő előadásokkal együtt — negy­ venet. Nézzük az ebből adódó következtetéseket! Az első két intézm ény programjai között alig van számszerű eltérés; e kettőt a har­ madikhoz viszonyítva annál inkább. Az e l­ térések — objektív okokkal is — könnyen magyarázhatók, hiszen egészen más anyagi és szellem i adottságok közepette dolgozik a szécsényi intézm ény, mint az ugyancsak ta­ nácsi fenntartású pásztói, vagy a szakszervezeti felügyeletű salgótarjáni Kohász Mű­ velődési Központ. A szem élyi, tárgyi ellátottság tekintetében a szécsényi a legelmaradottabb, költségveté­ se is a legkevesebb. Ráadásul e költségve­ tés kétoldali megoszlása is — állam i támoga­ tás és saját bevétel — nagyon kedvezőtlen. (Az előbbi mindössze 43 százalék. Ezzel szemben a pásztói m űvelődési központ költ­ ségvetésének körülbelül 60, a Kohász Mű­ velődési Központénak a 70 százalékát je­ lenti az állam i támogatás). Ezek az arányok összehasonlíthatatlanabbul egészségesebbek az előzőnél. De koránt­ sem biztos, hogy m egfelelőek, bárha a tar­ talmasabb, a színvonalasabb — a biztonsá­ gosabb munka lehetőségét jelentik. De csak a lehetőségét, hiszen a végzett munka m inő­ sége és a rendelkezésre álló, befektetett pénzösszeg között nincs szükségszerű ok-oko­ zati összefüggés. M egfelelően képzett, ráter­ mett, áldozatkész és jóízlésű népművelők nélkül a pénz önmagában nem sokat ér. könnyen folyhat el haszontalanul. A költségvetés tükrében summázott v é­ leményünk: a három intézm ény közül m in­ denféle szempontból, anyagi, tárgyi és sze­ m élyi ellátottság tekintetében egyaránt és egyértelműen a szécsényi van a legnehezebb helyzetben. Ennek az intézm énynek kell a legnagyobb saját bevételt produkálnia, kö­ vetkezésképpen ennek az intézm énynek kell a leginkább ügyeskednie és minden olyan rendezvényt, vagy egyéb lehetőséget megra­ gadnia, am ely a „trezor” tartalmát a lehető legbiztosabban gyarapítja. Ha nem ezt teszi, megbukott. * ....... Szocialista társadalmunkban a m űvé­ szeti alkotások, a kulturális szolgáltatások, általában a kultúra fontos társadalom politi­ kai ügy és nem kereskedelm i kérdés.” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. no­ vember 14—15-i ülésének állásfoglalásából.) Aki csinálta, vagy valam ilyen formában egyszer is megpróbálta, tudja csak igazán, hogy milyen nehéz és felelősségteljes a nép­ művelő munkája. Munkaterülete — a köz­ m űvelődés, am elyben dolgozik — a legszé­ lesebb és a legmélyebb gyökerekkel kötő­ dik a társadalomhoz, a m indennapi élethez, rendkívül bonyolult, összetett. A népm űve­ lőnek egyszerre kell lenni jó szervezőnek és jó diplomatának; hogy szót értsen m inden­ kivel a hivatalos „m ecénásokkal” és a kö­ zönség legszélesebb rétegeivel. Különben magára marad, ücsöröghet egyedül tisztára söpört intézm ényének helyiségeiben. * Milyen céllal rendezték meg az em lített intézm ények programjaikat? Az első a tizenkettő közül négyet „kul­ túrpolitikai m egfontolásból”, hatot „a kö­ zönség igénye alapján” és kettőt tisztán anya­ gi meggondolásból valósított meg. Ez szép arány. Az első csoportban ismeretterjesztő előadást, színházi előadásokat és előadóes­ tet, a másodikban házi tánciskolát, szellem i vetélkedőt, disc-jockey műsorokat és film ­ klubelőadásokat, a harmadikban farsangi jel­ mezes bálokat találunk. A másik helyen szintén négy előadást szerveztek „kultúrpolitikai céllal”, ötöt a kö­ zönség igényeinek kielégítésére, és négyet „anyagi m egfontolásból”. Itt az első csoport­ ban ifjúsági zenekari hangversenyt, a mezőgazdasági könyvhónap alkalm ából kiállítást, gyerm ekszínházi előadást és „Röpülj páva”körök közös fellépését, a másodikban növény­ védő betanított-m unkás-tanfolyam ot, gyer­ mek ügyességi és énekversenyt, ism eretter­ jesztő előadást és szakköri éves közgyűlést, a harmadikban két-két bált, illetve zenés, vidám műsort láthatunk. A harmadik intézm ény havi programjá­ ban harm inchét rendezvény megvalósítását „kultúrpolitikai célkitűzések” magyarázzák míg háromét „anyagi m eggondolások”. Itt jegyezzük meg, a másik két intézm ényre is érvényesen, hogy a programok elbírálásakor a „kultúrpolitikai meggondolásból” és a ,,kö­ zönség igénye alapján” megnevezésű kate­ góriák gyakorta egybeestek, s csak a könynyebb tájékozódás végett választottuk ketté, és soroltuk — politikai fontosságra való te­ kintettel — jobbára az első csoportba. En­ nek m egfelelően jártunk el például a leg­ utóbb em lített m űvelődési központ ismeretterjesztő előadásainak besorolásakor: a m ű­ velődési központban és a gyár területén tar­ tott harm incnégy politikai és népgazdasági szempontból egyaránt hasznos előadást a „kultúrpolitikai” kategóriába soroltuk. * A számok látszólag helyes közművelődési koncepcióról tanúskodnak: azt mutatják, hogy az intézm ények vezetői jól használj ák fel a tartalm i tevékenység céljaira rendelke­ zésükre álló összegeket. Mégis: m iért panaszkodnak népm űvelőink, �vétellel nem gazdálkodnánk, csak azzal az összeggel, amit egy-egy rendezvényre a fenn­ tartónk biztosítana tartalmi tevékenységünk számára. Így valóban csak azokat a m űvé­ szeti műsorokat csinálnánk meg. am elyekre kultúrpolitikai és nevelési szempontból a legnagyobb szükség van. (Hagy csak ezt em ­ lítsem : így elhagyhatnánk a kétes értékű, de olcsóbb hakni műsorokat.) K étségtelen v i­ szont — és ennek érvényesülnie kell minden közm űvelődési intézm ény tevékenységében —. hogy a politikai tartalmú előadások nem le­ hetnek üzleti fontolgatások tárgyai. Viszont iga z az is, és itt az ellentm ondás, hogy ad­ dig. amíg állam ilag teljes egészében nem dotálják ezeket a műsorokat, addig a mű­ velődési házak vezetőinek egy kicsit m in­ dig „kereskedőknek” is kell lenniük. Ez szerintem a jelenlegi költségvetési gyakor­ latból adódik. Mert igaz itt is a közmon­ dás: addig lehet nyújtózni, am eddig a ta­ karó ér. Ezért aztán olyan műsorpolitikát kell m egvalósítanunk, am elyben az egyik műsor bevétele behozza a másik ráfizetését. Magvarán: a kultúrpolitikailag fontos. de társadalmunk adott kulturális fejlettségi szintjén még kevésbé népszerű programot m indig valam ilyen nagy bevételű táncos, vagy zenés műsorral keli „m egtámogatnunk”. miért követelnek munkájukhoz egyre több pénzt? Válaszuk a kérdésekre m egegyező: a nagy kockázat miatt. A jelenlegi pénzügyi gazdálkodási rendszer ugyanis valóságos kö­ téltáncra kényszeríti a népművelőket, s ők vagy megtanulnak a kötélen táncolni, vagy nem. s akkor odébbállnak, leköszönve a v e ­ zetésről. Érdemes meghallgatnunk a m űvelődési központjaink igazgatóinak a jelenlegi gaz­ dálkodási gyakorlatról alkotott vélem ényét: — Ha minden kötelező és szükséges k i­ adást összeszámolok, akkor a tartalm i m un­ kára már nagyon kevés pénz marad. Az üzem eltetés (ebben benne van a fűtés, v ilá ­ gítás, javítások és sok m ás egyéb) teszi ki a legnagyobb költségeket. Minden idegszá­ lunkkal az anyagi biztonságra törekszünk, nehogy az év folyamán pénzügyi nehézsége­ ink támadjanak, fizetésképtelenné váljunk. Ezért rendezünk gyakran bálokat, tánceste­ ket, más kasszasikert jelentő előadásokat. Ebbe a kényszerűségbe term észetesen bele­ játszik, hogy az ilyenfajta rendezvények iránt nagy a közönségigény; a tánc esetében főleg a fiataloké. — Hogyan teljesítem a költségvetési ter­ vet? Ú gy, hogy egy-egy nagyobb veszteség­ gel járó rendezvény — mondjuk színházi be­ mutató, vagy előadóest — után, m indig olyan műsorokat szervezek, am elyek helyre­ billentik a költségvetési egyensúlyt, esetleg még nagyobb anyagi haszonnal járnak. Az­ tán minden rendezvény esetében arra tö­ rekszem, hogy a rezsi a lehető legkevesebb legyen. Ifjúsági klub- vagy szakköri tagok segítségével nagyon sokszor megspórolom a jegyszedői díjakat, a szállítási, terem beren­ dezési és egyéb költségeket. Ezen kívül nagy segítséget jelentenek még számunkra bevé­ teli tervünk teljesítésében a helyi üzem ek­ kel, intézm ényekkel és szervekkel kötött szocialista együttm űködési szerződések, m e­ lyek kölcsönös előnyöket biztosítanak: ha­ tékonyabbá teszik intézm ényünk közm űve­ lődési munkáját és szervezetten biztosítják a dolgozók m űvelődését, szórakozását. A szocialista együttm űködési szerződések am elyeket nemcsak Szécsényben ismernek kitűnő eszközei a szocialista közm űvelő­ dés fellendítésének. A tapasztalatok szerint azonban ezeknek a szerződéseknek a több­ sége — kevés kivételtől eltekintve — for­ m ális, névleges, és csupán a gazdasági egységek, szervek vezetői lelkiism eretének megnyugtatására szolgál: „mi igenis szív­ ügyünknek tekintjük a kultúrát. áldozunk rá.” Így a m űvelődési intézm ények társ n él­ kül tervezik munkájukat, az együttműködő partnerek pénzükért nem kívánnak sem m i konkrét szolgáltatást; kapnak, am it kapnak — gondolván, az már a m űvelődési ház gondja, feladata. (Pedig nem a m unkálta­ tó ism erhetné-e jobban dolgozói igényeit, érdeklődését.) Mindezek után a m űvelődési ház jár az eddigi, megszokott, megkopott útján, am ely az újnál kétség kívül biztonsá­ gosabb. Saját ízlése, belátása szerint dönt, aztán egyedül is vállalja, illetve viseli a fe ­ lelősséget, a következm ényeket. — Milyen formában értesülnek, tájékozód­ nak egy-egy rendezvény fogadtatásáról, a közönségre tett hatásáról? — Az információkat a huszonöt tagú tár­ sadalm i vezetőségen és a gyár kulturális ak­ tíváinak nagy hálózatán keresztül kapjuk, szem élyes beszélgetések útján. A nem üzemi, szakszervezeti m űvelődési házak ebből a szem pontból nehezebb h ely­ zetben vannak. Erről beszél a nagyközségi központ igazgatója: — A népm űvelésben, hogy m inél jobban betölthesse társadalmi funkcióját, két do­ logra van szükség: az információk közvetí­ tésére és visszacsatolására. Az elsőt tudjuk biztosítani, az utóbbi viszont akadozik, hé­ zagos. Mindennapi munkánk m ellett ugyanis lehetetlenség minden egyes jelentősebb ren­ dezvény után elm enni az üzemekbe, intéz­ ményekbe, hogy megkérdezzük a közönség vélem ényét. Egyetlen fokmérő marad álta­ lában: a létszám. Ha sokan jöttek el az elő­ adásra, akkor sikeresnek tartjuk a rendez­ vényt. Ez term észetesen — tudjuk — nem reális mérce, de jelenlegi körülményeink kö­ zött a legkézenfekvőbb visszacsatolási mód­ szer — erre van lehetőségünk. Szerintem, bár ezzel sokan talán nem értenek egyet, az a gazdálkodási rendszer lenne nálunk is a legm egfelelőbb, ami a m egyei m űvelődési központok vonatkozásában érvényesül: a be- A m űvelődési házak, városi, járási m űve­ lődési központok folyószám la szerint gazdál­ kodó szervek. Ennek m egfelelően a taná­ csoktól, mint fenntartó szervektől, a m űve­ lődéspolitikai feladatok megoldásához szük­ séges pénzügyi kiadásoknak csak bizonyos hányadát kapják meg állam i támogatásként; a többit saját bevételből kell fedezniük. Ez a már em lített bizonytalanságérzetet kelti a népművelőkben, s a pénzzel való indokolt (és érthető) ügyeskedést eredményez. A kul­ túra ekkor kezd „sántítani”. Kérdés, nem lenn e-e célszerű, hasznosabb a bruttó-gaz­ dálkodásra való áttérés, am ely egy-egy ren­ dezvény teljes kiadását fedezné. Az iskolák, a kollégium ok, a könyvtárak, klubkönyvtá­ rak. a m egyei m űvelődési központok eseté­ ben ez történik. Miért ne lehetne m egvaló­ sítani ezt más besorolású m űvelődési intéz­ m ények — az em lítettek — esetében is? „A szocialista társadalom további építése szakm ailag jól képzett, a term elési kultúra és a munkaerkölcs követelm ényeinek m eg­ felelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és term elékenyebben végző, közösségi gondol­ kodású dolgozókat igényel. A szocialista em ­ ber form álása a társadalom fejlődésének e l­ engedhetetlen követelm én ye.. . ” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésének közm űvelődési határozatából.) * A cím ben két látszólag disszonáns foga­ lom: kultúra és kereskedelem került egymás m ellé, a m indennapi közm űvelődési gyakor­ lat tapasztalatai révén. Ma még népm űvelő­ ink egy részének tudatában — bár többnyire kényszerűségből — általában nem taszítja egym ást e két szó; sőt. nem egy esetben na­ gyon is összeédesednek. Ideje lenne már m egszüntetni ezt a barátságot. Mert ha nem is lehet szándék a közm űvelődés anyagi o l­ dalának abszolutizálása (épp ilyen fontos a szem élyi meghatározottság, népművelőink szakmai, ideológiai, politikai, elm életi és gyakorlati felkészültsége, odaadó, lelkes te­ vékenysége), az em lített gondok valósak. Na­ gyobb igyekezettel, koncentrált, közös fe l­ lépéssel kell a m aiaknál jelentősebb ered­ m ényeket elérnünk a kultúra, a m űveltség területein. 9 �KAÁRI SÁNDOR Az olvasóvá nevelés gondjai Az utóbbi években — elsősorban az V. nevelésügyi kongreszszus téziseiben m egfogalm azott elvek jegyében — egyre több szó esik a perm anens m űvelődés kérdéseiről. Az állandó, folyam atos, m eg-m egújuló önművelés, értelm es önképzés lehetőségeit, esz­ köztárát kell m egtalálnunk ahhoz, hogy a korszerűen m űvelt em ber ne csupán képlet, „vitatém a” legyen, hanem eleven való­ ság. K ulturális forradalm unk jelenlegi szakaszában előtérbe ke­ rü lt a tömegek szocialista kultúrájának, kulturáltságának m egte­ rem tése. E feladat m egvalósításában — számos más, esetenként fonto­ sabb terület, eszköz m ellett — lényeges szerep ju t iskolai i r o d a ­ lomtanításunknak. Közel két évtizedes tan ári gyakorlat alapján fogalm azhatom meg: az anyanyelvi k u ltú ra fejlesztése, s az olvasóvá nevelés m unkánk legkritikusabb pontja. Olyan területek tehát, amelyek irán t most, a közm űvelődés-politikai határozat végrehajtása köze­ pette nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. NEM SZÜLETÜNK OLVASÓNAK B árm elyik könyvtárban vizsgálódunk, beszélgetünk a rendsze­ resen, igényesen olvasó fiatalokkal, a kérdéseinkre adott vála­ szaikból kiderül, hogy a családnak, az otthoni környezetnek meg­ határozó szerepe volt és van olvasóvá nevelésükben. Azokban a családokban, ahol term észetes „ b a rátja” a könyv a család m inden tagjának, az olvasás szenvedéllyé válik; az iskola ezekben az esetekben nem csak okosan irányíthatja, szervezheti az olvasást, de biztos lehet az eredm ényben. Mi történjék azonban azokkal a gyerekekkel, akik olyan családban nőttek fel, am elyben szinte ism eretlen a könyv? Az óvodai nevelés, az iskolaelőkészítés fel­ adatai között örvendetesen gyarapodik annak felismerése, hogy pótolni lehet a családi nevelés hiányait. Ehhez persze gazdag óvo­ dai, iskolai kö n y vtárakra van szükség! Megfelelő, az életkori sa­ játosságokat figyelem be vevő könyvekben nincs hiány. P á r évvel ezelőtt még az volt a legfőbb gondunk, hogy hiányzik a m egfele­ lő ifjúsági irodalom . Ma m ár ennek bővében vagyunk, úgy vé­ lem azonban, hogy elm aradt a m ennyiségi növekedés m ellett (ezt elsősorban a közkönyvtárakra és nem az iskolaiakra értem) az olvasóvá nevelés m ódszertanának, az oktató-nevelő m unkában nélkülözhetetlen didaktikai elveknek megismerése, alkalm azása. A gondok sora végtelen: az általános iskola alsó tagozatából sok olyan gyerm ek kerül tovább, aki nem rendelkezik az olvasás biz­ tos technikájával, nem tud összefüggően, értően olvasni. A ké­ sőbbiek során a legfőbb gondot az jelenti, hogyha továbbra sem sikerül a biztos olvasást elsajátítaniok, m inden olvasással kap­ csolatos szellemi tevékenység az ő szám ukra kínszenvedés lesz, és félő, hogy ritk án fogják élvezni az önálló ism eretszerzés örö­ mét. Tizennégy éves korig azonban látszólag tiszta a kép: gyer­ m ekeink a mesék, vidám történetek, kalandos-rom antikus ifjúsági m űvek, történeti tárgyú írások, tudom ányos-fantasztikus alkotá­ sok révén m egism erkednek a világgal, ism ereteiket életkori sa­ játosságaiknak, igényeiknek megfelelően megszerezték. Az i g é n y e s o l v a s ó f e ln őt té v á l á s azonban éppen a 14—16 éves k o r­ ban kezdődik! Az általam egy ízben m egkérdezett 7—8. osztályos tanulók tíz legkedvesebb, olvasott írója: Dékány András, G árdonyi Géza, M óra Ferenc, Jókai Mór, Hegedüs Géza, Kertész Erzsébet, T hury Zsuzsa, K ántor Zsuzsa, Gergely M árta, Fekete István. Tudom, hogy más lista is elképzelhető, sokban azonban nem té r el a fentitől: az érzelm eikre ható, a hősök sorsában egy kissé önm a­ gukat kereső, látó, az eszm ényeket kereső-kutató ifjak e szerzők m űveit szívesen forgatják. Az általános iskolai irodalom tanítás figyelem be veszi ezt, tiszteletet érdem lő módon irán y ítja a tanu­ lók olvasását. De ezen a szinten veszélyesnek látszik, hogy — ke­ vés kivételtől eltekintve — az irodalom szakos tanárok a k ö t e l e z ő é s a j á n l o t t ifjúsági m ű v e k n é l többet nem igen ism ernek, s nem áll rendelkezésükre megfelelő arányban igényes, a m űvek eszté­ tikai szépségeit feltáró elemzés sem. arról nem is beszélve, hogy 10 irodalm i folyóiratainkban alig jelennek meg ifjúsági m űvekről szóló m éltatások. Vita ugyan folyik az ifjúsági irodalom ról, ez azonban gyakran elszigetelt, nem kap elég visszhangot (itt elsősorban a J e l e n k o r ­ b a n és a P e t ő f i N é p é b e n folyó v itára gondolok). Örvendetes, hogy az ifjúsági irodalom nak külön kiadói, soroza­ tai vannak (Móra Kiadó, Sirály- és Delfin-könyvek, „pöttyös” és „csíkos” sorozat stb.), a kritikai visszhang azonban esetenként kevés, vagy nem ju t el a m agyartanárokhoz. MIT TEHET A KÖZÉPISKOLA? Felelőssége óriási. A gondot abban látom, hogy középiskoláink­ ban két véglet uralkodik jelenleg: az egyik nézet képviselői jó­ részt a tantervi anyag elsajátíttatásával küzdenek úgy, hogy a ta­ nulók egyéni olvasását nem irán y ítják (csak a kötelező olvasm á­ nyok és ajánlott m űvek szintjén), időhiányra hivatkozva. A m á­ sik vélem ény képviselői az I. osztályban azonnal a m agyar, s a világirodalom legjelentősebb „felnőtt” alkotásaival ism ertetik meg a tanulókat, nem biztosítva a m egfelelő átm enetet. Abban az iskolában, osztályban, ahol az első nézet a dom ináns, az olva­ sási listán Berkesi András. Szilvási Lajos és Jókai vezet. A m áso­ dik esetben vegyesebb a kép, m ert a korosztályuknál (körülm é­ nyeiknél fogva) érettebb, igényesen olvasó diákok m ellett vi­ szonylag nagy szám ban találhatók krím ifalók vagy egyáltalán nem olvasók is. Tudom jól, hogy a képet nem lenne szabad ennyire „leegysze­ rű síten i”, hiszen az a vázoltnál sokkal bonyolultabb. A jelenség azonban m indenképpen nyugtalanító. Tévedés ne essék: nem az irodalm at tanítók m űveltségével van baj — sem az általános, sem a középiskolában. Az egyénenként eltérő, összességében azonban feltétlenül megfelelő. A gondot abban látom, hogy jelenleg nem tudjuk eléggé intenzíven, hasznosan, funkcionálisan irányítani tanítványaink egyéni olvasását, f o l y a m a t o s ö n m ű v e l é s é t . N i n c s meg a szükséges, zökkenőm entes á t m e n e t az általános iskola és a középiskola között az olvasóvá nevelésben. E tek in tet­ ben az iskolák önm aguk nem boldogulnak. Feltétlenül szükséges az iskolák és a közművelődési intézm ények, könyvtárak, m űvelő­ dési otthonok intenzív, állandó kapcsolatának, együtt-tervezésének, együttm unkálkodásának m egterem tése! ,,A nevelési ténye­ zők körének bővítése, a perm anens m űvelődés iránti igény m eg­ alapozása és fejlesztése érdekében különösen fontos az i s k o l á k és a k ö z m ű v e l ő d é s i intézm ények szervezett és m indkét pólusról irányított e g y ü t t m ű k ö d é s e . ” (K özoktatásunk megyei feladatai: MSZMP MB 1972. okt. 25-i határo zata 20. old.). E term észetes igény m egfogalmazása egyre inkább a gyakorlati megvalósulás ú tjá ra kerül. Salgótarjántól Rétságig a m egye több községében, városában ism erték fel, hogy „ ...e kapcsolatot igényelniük kell iskoláinknak, s kezdem ényezniük kell a közm űvelődés területén dolgozóknak is.” (uo.) A m egyeszékhely középiskoláinak első osztályosait a tanév elején szervezetten elviszik a m agyartanárok a megyei könyvtár­ ba. (Elsősorban a Bolyai Gim názium ban, a Közgazdasági Szakkö­ zépiskolában és a G épipari Szakközépiskolában ism erték fel en­ nek m ár eddig is óriási jelentőségét). E látogatások alkalm asak arra, hogy tanulóink m egism erkedjenek a k ö n y v tári szervezettel, eligazodjanak a szakszerű útm u tatás nyom án a katalógusok világá­ ban, hogy személyes kapcsolatot terem tsenek tanárok, diákok és könyvtárosok. Az a jó, ha a látogatást beiratkozás és kölcsönzés követi. Az utóbbi időben örvendetesen javul a s z a k m u n k á s t a n u l ó k é r ­ olvasási igényének felmérése, tudatos irányítása is. A Balassi Bálint Megyei K önyvtár m u n katársai nem régiben fe­ jezték be újabb felm érésüket, s ebben rendkívül fig y elem re m éltó adatokat közölnek. (Belkó Józsefné m ódszertani könyvtáros m un­ k ája: 1973. I. 1—XII. 31-ig tartó felm érés a kölcsönzésről és kér­ dőíves tájékozódás.) A m egyeszékhelyen m űködő szakm unkás­ k ép ző intézetekben tanuló diákok száma 1550, közülük 744 könyv­ tári tag. A beiratkozott tanulók szám a közel van az 50 százalék­ hoz, s ez még akkor is örvendetes, ha tudjuk, hogy egy részük inaktív olvasó, más részük pedig még nem olvas igényesen. M indehhez tegyük hozzá még azt is, hogy a városban m űködő deklődésének, �anyaggal rendelkeznek, egyre jobban töltik be funkciójukat, fő­ ként azokban az iskolákban, ahol az iskolavezetés és a m agyar­ tanárok közössége szinkronban van a szándékban és a m egvaló­ sításban. Ez nem csupán pénzkérdés! Nos, ennek ism eretében sem tarto m elégnek a 60 százalékos arányt. A könyvtár m eghitt helye lehet diákok és m agyartanárok találkozójának. S nemcsak az iskolai kö n y v tárra érvényes ez. A k ö z k ö n y v t á r b a n tartott rendezvényeknek sajátos hangulatuk van. Az itt ta rto tt m agyar­ órák em lékezetesek, az itt szervezett író-olvasó találkozók hangu­ lata intim , az itt rendezett vetélkedők-fejtörők sikere biztosabb, m int egyebütt. Nagyszerű rendezvényekről kapunk h írt gyerm ekkönyvtárak­ ból (Salgótarján, B alassagyarm at, Szécsény stb.), s ilyenkor m in­ dig sajnáljuk egy kicsit, hogy m agy artan árain k egy része nem vesz ezekről tu d o m á st... Középiskolás tan árain k n ak alig egyharm ada tagja valam elyik közkönyvtárnak: s ez még akkor is nyug­ talanító lehet, ha tudjuk, hogy többségük házikönyvtára rendkí­ vül gazdag, az egyéni érdeklődést kielégíti. Az ideális megoldás az lenne, ha valam ennyi iskolánk és a te­ rületén m űködő könyvtár (ill. m űvelődési intézm ény) m egkötné az együttm űködési szerződést, s ez gyümölcsöző együttgondolko­ dást, tevékenységet eredm ényezne. A legtöbb sikerrel ez ott ke­ csegtet, ahol a könyvtáros is pedagógus. Rétságon pl. a könyvtár igazgatója m agyar szakos tan ár, s jól ism eri az általános és középiskolai irodalm i tan terv ek et, ponto­ san tudja, hogy m it akar, hol kell és hogyan kell segítenie az is­ kolai irodalom oktatásnak: rendszeresen szervez író-olvasó talál­ kozókat (az iskolák igényeit figyelem be véve), irodalm i évfordu­ lókon kiállítást, vetélkedőt. K önyvtári gyakorlatot vezet gim na­ zistáknak, végzett tanítványai alapfokú könyvtárosi vizsgát tesz­ nek, s érettségi után kisközségek kö n y v táraib an m u n k át vállal­ h atnak, vagy továbbtanulásukhoz kapnak nagy segítséget (nép­ m űvelő-könyvtár szakon, m agyar szakon). Hasonló jó gyakorla­ tot, példát a m egye több középiskolájából lehetne em líteni (Balas­ si Gim názium , Bolyai és M adách Gim názium , s legújabban Pász­ tó). üzemi k önyvtárak (kohász, öblösüveggyári, síküveggyári) beirat­ kozott olvasóinak 6—12 százaléka szakm unkástanuló. Az em lített könyvárakban október—novem ber hóban (átlago­ san 2 esetben), egy olvasó 5,4 könyvet kölcsönzött, 70,3 százalék­ ban szépirodalm i, 29,7 százalékban ism eretterjesztő m űveket. M i t o l v a s n a k ? (A lányok többet, a fiúk kevesebbet.) A legolva­ sottabb m agyar szerzők: R ejtő Jenő, Jókai, Rónaszegi Miklós, Berkesi A ndrás, A rany János, M ikszáth Kálm án, G ergely M árta és Szilvási Lajos. K ülföldi írók: Verne, Cooper, Hemingway, K. May, Dumas, M oravia. A jelenség nem új, van benne nyugtalanító vonás is, a leglé­ nyegesebbnek azt látom , hogy e fiatalok rendszeresen könyvtárba járn ak , egyéniségük alakul, a könyvtáros és a ta n á r figyelemm el kísérheti, finom an a la k íth atja ízlésüket. S ami ennél is fonto­ sabb: jó részük akkor is eljár m ajd a könyvtárba, am ikor m ár nem já r iskolába! A felm érés szól egyébként a családi könyvtárak nagyságáról, az olvasás céljáról, a választás m ikéntjéről, m otívu­ m airól, a kedvenc tém akörökről, szórakozásról, időtöltésről, saj­ tóterm ékek olvasásáról, rendezvények irán ti érdeklődéséről is. Mindez, m int az elm últ évi (középiskolások olvasm ányai), m eg­ érdem elné, hogy publikálják. A megyei k ö n yvtárban — s hasonló az arány a m egye többi helységében is — jelenleg a beiratkozottaknak több, m int egy­ negyede középiskolás! (1974. szeptem ber 10-i adat S algótarján­ ban: 5087 beiratkozott olvasóból 1313 középiskolás.) Nem telje­ sen hiteles adatok szerint középiskolásaink 60 százaléka tagja va­ lam elyik közkönyvtárnak. Elég-e ez? Ügy tűnik, hogy megfelelő arány, b ár szerintem az lenne a jó, h a 100 százalékos lenne. Tud­ juk, hogy több helyen az iskolai könyvtárak egyre gazdagabb A könyvtári gyakorlaton részt vevő tanulók sokat segítenek társaiknak az olvasm ányok m egválasztásában, önállóbbak a könyvtárban társaiknál, ők m ár harm adikos k o ru k ra feltétlenül eljutnak Jókai, M ikszáth u tán a M odern K ö nyvtár köteteinek, szerzőinek ism eretéig. Erről beszélt a tapasztalatok összegyűjtése kapcsán a megyei könyvtár csupaszív könyvtárosa, R étei Ferencné is. MIT TEHET A SZAKTANÁR? Ahogyan az írástudók felelősségéről beszélünk, beszélnünk kell az írásértők felelősségéről is. Az olvasóvá nevelés kulcsszereplői a m agyartanárok. Hiszem és vallom, hogy az i r o d a l o m ó r á k h a n g u l a t a , inspiráló hangulatának m egterem tése szükséges ah­ hoz, hogy egyre fogékonyabbá tegyük tan ítv án y ain k at a szépre, az okosra, a racionális-em ocionális élm ények befogadására, igénylésér e. M inden irodalom órán legyen szépirodalm i szöveg olvasá­ sa! Vagy tan ári bem utatásra, vagy csendes olvasásra gondolok. Az elm élyült, saját tem pót figyelem be vevő tanulói tevékenység­ re utalok, a rra az alkalom ra, am ikor egyénenként, csoportonként szabom meg a feladatot. Lehetőséget kell biztosítani az egyéni olvasm ányok bem utatására, term észetesen előkészítés után. Az előkészítés legyen rövid, újítsa fel az ism ereteket, legyen szem­ léletes, de ne legyen „agyonm agyarázás” ! Ne követeljük meg a kötelező tetszést! Legyen szabad diák jainknak ellenvélem ényüket is elm ondani, s ne h arag u d ju n k azért, hogyha nem m indig fogad­ ják el tanácsainkat! A jó m ag y artan ár törekszik arra, hogy rö­ vid idő alatt m egism erje — m ár az I. osztály első félévében — tanítványait, felm érje érdeklődésüket és pontosan tudja, hogy hová, m ilyen m ódszerekkel akar eljutni. Szakközépiskolai I. osztályban végzett felm érés szerint tan u ­ lóink 70—80 százaléka olvasm ányait a szülők és a b arátnők (ba­ rátok) h atásá ra választja meg. Egy-egy osztályban is m egfigyel­ hetjük, hogy egym ásnak adják a sikerkönyveket tanítványaink. Ezt lehet irányítani is: sok ta n á rt ism erek, aki saját könyveit is kölcsönzi, s azok kézről-kézre já rn a k az osztályban. 11 �„A folyóirat-olvasás könyvolvasóvá tesz, a m ár olvasót tu d a­ tosabb olvasóvá neveli” — m ondja e tém a szakavatott írója Tüs­ kés Tibor. (K ortárs irodalom a középiskolában; Tankönyvkiadó, Bp. 1970.) M ennyire igaza van abban is, hogy a folyóiratokkal való ism erkedést a népszerű képeslapok, újságok ism ertetésével kell kezdeni az I. osztályban! Nem biztos, hogy tanári igényeket is kielégít e term ékek irodalm i rovata, de tudom ásul kell ven­ nünk, hogy tan ítványaink olvassák ezeket. Elsősorban a követke­ zőkre gondolok: Ifjúsági Magazin, M agyar Ifjúság. Világ Ifjúsá­ ga, Ifjú Kom m unista. E setenként kapjanak ezek is teret az iroda­ lom órán, legyen figyelőjük! Ne felejtsük el: ezek ismerete, ta n ít­ ványainkkal együttolvasása vezet az Élet és Irodalomhoz, az Új Íráshoz, a K ortárshoz, s végül a Nagyvilághoz. M inden héten az első irodalom óra (szerencse, ha ez hétfőn van) alkalm as lehet arra, hogy a televízió, a r á d i ó m űsoraira irá­ nyítsuk a figyelmet. Esetenként ez csupán tájékoztatás, a fontos m űsoroknak azonban nagyobb tere t kell szentelni. A Rádió- és Televízióújság Könyvespolcunk rovata kikerülhet az osztály fali­ újságjára is. Sem m it sem ér az ilyenfajta érdeklődés: „hányan láttátok a m űsort?” K érjünk vélem ényt, m ondjunk vélem ényt egyegy felhasználható m űsorról! A helyi irodalmi hagyom ányok is­ m erete. gyűjtése sokat jelenthet az olvasóvá nevelésben, úgy, ahogyan azt példam utató módon a Madách Gim názium és Szakközépiskola testü lete végzi (pályázatok kiírása, versenyek rende­ CSONGRÁDY BÉLA Kultúra és közösség A vegyes em lékű „Népművelési Értesítő” helyett ez évtől „ K u ltú ra és k ö zö s ség ’’ cí­ men jelenteti meg elm életi folyóiratát a N épm űvelési Intézet. A kétségtelen jó szán­ déktól vezérelt „Értesítő” számonkénti egy­ két publikációjának sikerült ugyan élet- és valós „problémaközelben” maradni, figye­ lemre méltónak bizonyult a lap nemzetközi orientációja, azonban a rendszertelen m eg­ jelenés, az öncélú tudományoskodásba m e­ revedő tanulmányok gyakori közlése, a menetközbeni változtatás képességének — vagy szándékának? — hiánya radikális megoldás irányába terelte a kiadványt: új folyóirat lépett a helyébe. A bemutatkozáskor, induláskor különösen oly lényeges cím választás nem kis gondját jól oldotta meg a kiadó és az újjászervező­ dött szerkesztő bizottság: a száraz, keveset mondó, konvencionális címet egyértelm űb­ ben tartalmasabbra, az Intézet és a szer­ kesztők szándékait, célkitűzéseit kifejezőbb­ re sikerült változtatni. Aligha vitatja ugyan­ is bárki — különösen nem napjainkban, a közművelődés növekvő társadalmi szerepé­ nek időszakában —, hogy a címben szerep­ lő fogalmak szocialista társadalmunkb an egymást feltételező, kiegészítő, egymással szorosan összefüggő tartalmakat takarnak. (A közösség által, a közösségben, a közös­ ségért végzett kulturális tevékenység ugyan­ akkor nem választható külön az emberi éle­ tet meghatározó módon átfogó lényegi moz­ zanattól, a munkától sem, minekután végső soron nem beszélhetünk a munkától elsza­ kított k ulturáról, s fordítva. Ha pedig kö­ zösségről szólunk, éltető elemére, a m unká­ ra is gondolnunk kell, mint ahogyan Aczél György, a Központi Bizottság márciusi ü lé­ sén mondotta: „Miből áll a mi új »életreceptünk«? Mondjuk meg jó előre: nincs eb­ ben semmi csodaszer. Legfőbb elem ei jól ismertek: a munka, a közösség, a kultúra — és e háromnak szerves, szocialista egysé­ ge.” Jól példázza ezt az összefüggést a folyó­ irat „vezércikknek”, „programnyilatkozat­ nak” is felfogható bevezető tanulmánya, am ely Miklós Pál tollából „A közművelődés társadalmi szerepéről” címm el jelent meg. „A közm űvelődés egész tartalmának olyan­ 12 zése), s ahogyan a M ikszáth-kultuszt ápolják Pásztón (prózam on­ dóverseny). A m o d e r n i r o d a l o m m egism ertetésén túli m egszerettetése m in­ den m ag y artan ár egyik legszebb feladata. Alkalm assá kell tenni tan ítv án y ain k at arra, hogy a bonyolultabb, de m ind esztétiku­ m ában, m ind em berform áló jellegét tekintve korszerűbb m űvé­ szet hatékony eszköz legyen nevelésünkben. Tévedés ne essék, nem a rom antika ellen szólok, hiszen tudom , hogy diákjaink te­ kintélyes részénél, s a felnőtteknél is Jókai vezet a népszerűségi listán, a klasszikusok közül őt M ikszáth követi. Ez utóbbinak örülhetünk, hiszen „görbeország” írójától tan u lh atn ak diákjaink jellem ábrázolást, a rom antikus-realista elemek m esteri elegyíté­ sét, valóságábrázolást. Az nem baj, hogy felnőtt vagy fiatal ro­ m antikus írásokat olvas, a baj az, ha csak azt olvas, vagy rom an­ tikaigény ürügyén szirupos történetekkel táp lálják (Dallos Sán­ dor M unkácsy-életrajzára, vagy a Pillangóra, s hásonlókra gon­ dolok). Az igényes tan ár meg tudja láttatn i az em beri és társadalm i igazságokat bonyolultabban tükröző m odern m űvészi alkotások esztétikai szépségeit is, s neki nem okoz gondot Ady, József At­ tila költészete segítségével m ai lírán k m egszerettetése sem. Ezt azonban csak „tiszta szívvel”, csak igényes, tudatos tevékenység­ gel lehet. nak kell lennie, hogy a közösségi erkölcsöt és a közösségi felelősséget, röviden a kö­ zösségi tudatot erősítse és m inél magasabb szintre emelje... A közösségi tudatnak az egyik fontos közvetett fejlesztője, egyben az egész szocialista közm űvelődésnek lényeges tartalmi meghatározója a közm űvelődés ak­ tív jelleg e” — írja egyebek közt a szerző a párt közm űvelődés-politikai határozatának szellem ét tükröző, a szem léletform álás je ­ gyében fogant cikkében. Hasonló gondolato­ kat fogalmaz meg Vitányi Iván — az Intézet igazgatója, s egyben e folyóirat főszerkesz­ tője — is „A szocialista m űvelődés elm éle­ téhez” című tanulmányában, mondandója summ ájaként keresvén annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet „jelszószerű töm örséggel” kifejezni a szocialista kultúra lényegét: „a kultúra közkinccsé tétele a nép minden ré­ tegében + a szocialista tartalom döntő sze­ repe + aktív-alkotó-közösségi jelleg = szo cialista m űvelődés.” A „Kultúra és közösség” a továbbiakban m űvészetszociológiával (Józsa Péter: F est­ m ények hatása), Szent-Györgyi Albert sze­ gedi éveinek bem utatásával (M. Kiss Sán­ dor: „ . . . a népeket szellem i egységbe kös­ sük ö ssz e.. . ”). egy pszichológiai vizsgálat tanulságaival (Sági Mária: A kulturális akti­ vitás pszichológiai tényezői), folklórkutatás­ sal (Lévai Júlia: A folklór valósága; Sipos Zsuzsa: Népművészetünkről), módszertani kérdésekkel (Deme Tamás: Esztétikai nevelés az iskolában) foglalkozik, s a hagyományt megőrizvén „Horizont” című rovatában a ludw igshafeni tanácskozás anyagaiból közöl részleteket az ifjúság és a film kapcsolata kérdéskörben. Egy szám alapján még nem körvonalazó­ dik egyértelm űen egy folyóirat arculata, nem tudni, m elyek lesznek az állandó rovatai, fő kutatási témái stb. Az azonban biztosnak látszik, hogy jó úton haladva indult el az új folyóirat, létének jogosságát, célkitűzései­ nek realitását egyrészt igazolja, másrészt megerősíti az a kedvező légkör, az a növek­ vő érdeklődés, am ely a közművelődési párthatározat feldolgozása nyomán országszerte tapasztalható a művelődés, a m űveltség, a kultúra kérdései iránt. E folyóirat jellegéből adódóan elsősorban a. Népm űvelési Intézet tudom ányos mun­ katársainak, kutatóinak nyújt publikációs lehetőséget — mint ahogyan az első szóm esetében is történt —, kívánatos lenne azon­ ban a „belterjes” jelleget elkerülendő tuda­ tosan tágítani a szerzők körét. Még jelen­ tősebb gondnak látszik az országos terjesz­ tés megoldatlansága, ugyanis a folyóirat — lévén a N épm űvelési Propaganda Iroda k i­ adványa — nem vásárolható meg csak úgy egyszerűen a hírlapárusoknál. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy sok olyan olvasót — szakembert és érdeklődőt egyaránt — v e­ szít el a lap, aki nem is tud létéről: s így hatóköre eleve szűkebb a kívánatosnál és a megérdemeltnél. Varga Imre: Hősi emlékmű �Jelek FÁBRI PÉTER VERSEI Tükörkép Ez a szoba m ilyen m egfogható! Lágy göm bként habog az éjszaka. Az ablak nem választ el sem m itől: A szoba tükörképe az éjszakában: A m egkettőzött és önm agába zárt té r: ott vagyok m indenütt. Itt bent ez a szoba m ilyen m egfogható! S itt m ellettem ez a szoba: Én ott az asztalnál az éjszakába ölelve: A falakon kívül: jelenlétem is m ilyen távoli. Igen pontos tavasz Íme tavasz van. Arcom ról a jég m a leolvad. Dalolni illenék — hiszen tavasz van — arról, hogy nyár lesz m aholnap. De úgy tűnik, hogy a term észetes hasonlatok korának vége; itt állok h át e hasonlíthatatlan tavasszal, és nem vetíthetem m agam at az égbe. K örben a kertek bokranak, a koloritot klorofil vigyázza; kék tin tával írom le: zöld látszat csúszott szemem s a föld közé; hanem a tavasz képzete a tavasz érzetét se m agyarázza. KEMÉNY DEZSŐ Ne nézz hátra A gép m ozdulatlanul állt a kifutón, fénylő bőrén szikrázva p attan tak szét a rázáporozó esőcsöppek. Az aprókerekű transzfer­ busz egészen a lépcső aljáig farolt, s k ét esernyős légilány fel­ lefutva k ísérte az ernyőtlen utasokat a hirtelen jö tt zivatarban. A zsúfolt kis járm ű nehézkesen kanyarogva kúszott az épület fe­ lé a párázó betonon; ablakain át tikkadt, verejtékező arcok bá­ m ulták a szürke eget, a közönyösen forgó irányítóan tennát, a lé­ gikikötő hom lokzatán kéklő, csőből h ajlíto tt feliratot. A m ásodik esőfutás csak a ponyva alatt érkező poggyászt verte végig; az utaso k at m ár elnyelte az épület zegzugos terem - és fo­ lyosórendszere. A hivatalos form aságok gépszerű lebonyolódása után Vogt ú r m egállt a váróterem ajtajáb an , hom lokát törülte, rám osolygott leányára, tovább azonban nem ju to tt egy elfojtott harákolásnál, m ert m egszólalt a hangszóró: „A chtung, A chtung! Es w ird die Fam ilie Vogt von S tu ttg a rt a u fg e fo rd e rt.. . ” W ilhelm Vogt h itetlen képpel előresietett az inform ációhoz. Felesége és lánya engedelm esen követte. Az asszony kétségkívül ideges volt, a lány szem m elláthatólag unatkozott. A gyorsforgalm i úon végig hallgattak. Az asszony az Erzsébethídnál ráp illan to tt a b ehúnyt szemmel ülő H elgára, és halkan megszólalt. — Jól érzed m agad, Willi? — K itűnően. — Örülök neki. — Meglepő ez a pontosság. M ercedest kértem és azt is kap­ tunk. És ez a fickó tű rh ető en beszél ném etül. — A végén ne feledkezzél meg a borravalóról. Itt úgy szokás. Az asszony perceken át nem szólt, m egint lán y ára nézett, foly­ tatta. — Még m indig ragaszkodsz ehhez a képtelen kiránduláshoz? — Term észetesen. Tartozom vele. Ez a harm incadik év. — Sosem szeretted az öcsédet. — Az em bernek elsősorban kötelességei vannak, Lieschen. Persze, azért érzelm ei is vannak. Ahol a szerelem is jel m arad lekottázott m enekülés hajad leválik ujjaim ról fényében fölsír szerethetnélek odaadva m indent de hol van m ár a m inden csak dolgok vannak fölösleges tények innen-onnan Hagyj meg h át ebben az örök ellenfényben a levegőtől is elkülönülten B urkát veszíti a dió és szétesik Szerelm em lekottázhatatlan m enekülésem föléd van írva a pokol így legalább m egcsókolhatlak T estünk görcseiben ha tehetné szétvetné-e m agát a világ. — De téged csak a tieid érdekelnek. Valid be. Az nem érdekel, hogy például én húzódozom az ilyen m orbid dolgoktól. — Mi az, hogy m orbid? Hogy érted ezt? — Nem tudom . Csak érzem. Vogt ú r felnevetett. Helga m ocorgott egy kicsit, ú jra elcsen­ desedett. A Körszállónál úgy kellett felrázni, m int egy kisgyere­ ket. Nem m ent le vacsorázni a szüleivel, csak egy sima italt ho­ zatott fel a szobájába, és anélkül, hogy kinézett volna az ablakon, ágyba bújt. — A kötelesség kötelesség, Lieschen — m ondta Vogt ú r a sajt után szivarra gyújtva. — Nem ism ertem az öcsédet, m ert nem ism erhettem . De am iket te meséltél r ó la ... — A zért kértem , hogy az én századom ban szolgáljon. Feltétle­ nül beszélnünk kell m ost erről? Az asszony olyan hangosan felcsattant, hogy a szomszéd asztal­ nál ülők odafordultak. — Egy herélt! — A nneliese!... Egyébként nem heréit volt, hanem homosze­ xuális. — Az m indegy! — Már, hogy volna m indegy? — Egy nő szám ára m indegy. Vogt ú r a szám lát kérte, fizetett és m egérdeklődte a reggeli legkorábban lehetséges időpontját. — Nyugodj meg, Lieschen— m ondta a liftben. — Azt hiszem, az a baj, hogy te túlságosan nagy jelentőséget tu lajdonítasz az ilyesm inek. Az öcsém volt! — Egy hom oszexuális. — Éppen ezért felháborító az, am i vele történ t. Még m a is fel­ háborít. Engem h áborít fel, de nem azért, m ert az öcsém volt. A tény h áborít fel. A parancsnok én voltam , teh át a felelős is én voltam . Képes m egérteni ezt a te lágy szász lelked? Az asszony nem felelt, kilépett a liftből, végigsietett a nesztelen padlójú folyosón. Jobb lábára kissé kiccentve járó férje az ajtó ­ nál érte utól. — Bocsáss meg, Lieschen. É rthető, ha te m ásképp fogod fel. Én azonban nem foghatom fel m ásképp, csak így. Én voltam a parancsnok. O tt és akkor. Én nem voltam rossz parancsnok. — Nem tudom — m ondta az asszony és leült az ágya szélére. 13 �— Én akkor tizenöt éves voltam. Nem értem . — Nem érted? Az asszony előrehajolt, bekapcsolta a rádiót, és leh ajto tt fejjel hallgatta a hangszóróból áradó G luck-m uzsikát. Orfeusz áriáját együtt dúdolta a rádióval és fél órával később, m ár az ágyban fekve, hangosan m egism ételte a zenei frázist. Vogt ú r a telefonnál állt és ébresztőt kért. X P arányi falucska a C serhát közepén. Kegyetlen napfényben iz­ zó út. A vége jo b b ra kunkorodik, eltűnik a domboldal m álna­ bokrai között. K étoldalt, a kerítés m ellett, em berek. K utya vak­ k an t — elhallgattatják. A Mercedes porlepett-feketén rostokol a kocsma előtt. (Most m in d já rt k itátja torkát, rekedt bőgés tör elő a m otorházból és m egelevenedik a tájék : szürkeruhás alakok tyú­ kot kergetnek, m alacvisítás fullad hörgésbe, padlásról hányják le a leveles dohányt, csípős izzadságszagot hord a kelletlenül feltá­ m adó szél.) A gépkocsivezető m erev kézzel rágyújt a felkínált Philip Morisra, s háta m ögött a ném et család torokhangú beszélgetésével be­ lép a kocsmába. — A T yekvicskáékat keressük. M agyar utca. Tót utca. Por, izzás, m akadám , kéreggé sült sár. Ház. ház, ház. M ozdulatlan em berek. Ház, ház, ház. — Jó napot kívánok. A háznépből csak egy öregasszony van otthon. Feketekendős, gyanakvó Sibylla. — Én benne vagyok a téeszbe’ a földdel együtt, m it akar? — M aguk gondozzák a sírt. Tudja, a sírt keresik. Most jöttek Németországból. M aguk m inden évben kapnak egy csomagot tő­ lük. Így van, Tyekvicska néni? — A fiam m egfizeti a vám ot, m it akar? — Csak a sírt keresik. — Maga kicsoda? — A gépkocsivezető. Ezek nem tudnak m agyarul. Legyen szí­ ves eljönni velünk és m egm utatni. — Fáj a lábam . Föl van h antolva a sír, be is ü ltette a menyem, m it akar? — Maga ism erte? — Én akkor a jám áb a voltam , nem láttam senkit, m it akar? — A sírt keresik, nem érti? Meg ak arják látogatni a rokonuk sírját. A sofőr m ár nem a borravalóra gondol, hóna alatt és h átán sö­ té t foltok ütik át inge fehér vásznát. (Az inget a B arina-patakban sulykolták az asszonyok, azon a napon is visszhangzott a völgy, a lepedők és alsószoknyák is m egtisztultak a szennytől, de nótaszó nem hallatszott, csak a csapás-csapás u tán és a megsokszorozó­ dott visszhang, és B arm a alázatos türelem m el hordta el, mos­ ta szét a földi élet mocskát.) — A sírt! — Nem köll azt keresni, m egvan. Az öregasszony Fekete Doboz. H allja a szót és válaszol. Bele­ nézni nem lehet. — Az u ra hol volt akkor? — Hol lett volna? A katonáéknál. H idat őrzött Pesten. — M erre találju k meg a sírt? — A ravatalozó tövébe. De ide be ne hozza őket! — M ért fél tőlük, Tyekvicska néni? Nem b án tják magát. A kakas otthagyja a kapirgáló tyúkokat, peckes léptekkel kö­ zeledik a beszélgetőkhöz. Megáll, fejét gyors m adárm ozdulattal ferd ére billenti, égővörös ta ra ja m egrezzen; szeme m eredt-sárgán bám ulja az öregasszony két, egym ásba kulcsolt fakéreg-kezét; az alvó szél bágyadt lélegzete felborzolja a farok tark a tollbokrétájá t, és a kakas fordul, m egy és ráugrik az első, ú tjáb a kerülő jérce h átára. — Nem b án tják m agát, h allja? A kkor bántották? — Én a jám ába voltam akkor. De a lán y o m .. . — az öregaszszony lassan jobb ra-b alra ingatja a fejét és énekel. — Anička m lynárova m ášli ty húsky doma, m ášli, m ášli? 14 — Figyeljen m ár rám ! Mi tö rtén t a lányával? — A lányom ? Az Anicska jegyben já rt a Klincsok Misával. Né­ m etek laktak a faluba, katonák. G yarm attól Vácig m inden tele­ fonkaróra új drótot raktak. Pirosat. A tisztjük nálunk lakott. Ott, abba a szobába. Az öccse is, de az csira volt. A tiszt rám en t az A nicskára és gyereket csinált neki, h a tudni akarja, itattam én vele főzetet, de nem h a jto tta el neki, a front u tán m eglett a gye­ rek. Légydongás, csend. F ent a Sirokiban a ratn ak ; kaszával a ra t­ nak, a horhosok közti szűk és m eredek dom bhátak nem tű rik a kom bájnt. — A Klincsok Misa akkor kaszát dobott bele, ha tudni akarja. Az öccsibe. Azt hitte, az tette. — Az öccsébe? — Abba. Ott helybe m eghalt. A M isát akkor fölkötötték. A mi lovunk istrángjával. Még akkor volt lovunk. (A m ezítlábak és a korcbagyűrt szoknyaszélek között fehér lábszárak és fehér com­ bok. Nem m ozdulnak. K örben a szürke tábori sapkák alatt me­ rev tekintetek. Az összeterelt asszonyokat nézik. Az asszonyok szeme lesütve. Végignézni vagy elszenvedni m ajdnem egyremegy. Nem m inden élő vállalja.) — A gyerek él? — G yerek? — az öregasszony szemében józan értelem ébred. — Nem gyerek az m ár. Szerelő a cem entgyárba, m it ak ar? — fordulna és m enne vissza a konyha félhom ályába, de a sofőr u tá ­ naszól. Egyetlen kérdező szóval. — És? — és nézi az öregasszony hátát. A konyha négy fala, a tűzhely felett lógó rézüst, a padkán álló vizesvödrök felhango­ kat szőnek a válaszba. — Nem jön az ide vissza, az an y ját is m agával vitte. A tem ető ott van, szembe. A kit felkötnek, tudja, az a tem etőárokba ke­ rül. M ert az nincs beszentelve. Ide ne hozza őket! (A három ném et m egkönnyebbült arccal veri le az ásókra ta­ padt földet az árok fölé v etett pallóhidon. A patak p artjá n m eg­ állnak. Egyikük a vízbe köp. utánanéz. A m ásik kettő a térdelve előrehajló asszonyokat nézi: fel-lejár a nehéz sulykolófa a leve­ gőben, s ahogy lecsap, itt is, ott is sziporkázva freccsen fel a víz A szoknyák felhajtva; kérges-sáros talpak, fehéren világító m ez­ telen combok.) A három ném et m egkönnyebült arccal jön át az árok fölé v etett pallóhídon. A hibátlan helyesírású bazaltkőlapon hetvennégy órán át fog égni az üvegcilindertől védett mécses. A sofőr ném án nyitja az ajtót, ném án csukja; beül, kapcsol. H áta m ögött a három ném et. A sofőr a visszapillantó-tükörben Helga szabályos, finom vonalú arcát nézi, és félfüllel hallja az apa zsör­ tölődő hangját, az anya halk nevetését. Helga nem törődik velük. Visszanéz a sofőrre, azután a tájat bám ulja. Egyetlen gyerek, testvére nincs, a belénevelt jóm odor visszatartja, hogy m egjegy­ zést tegyen arra, am it nem tu d tak belénevelni. A sofőr is hallgat. Félúton egy kérdésre így válaszol :,,Jaw ohl”, s az ú t végén, az aláírt m enetlevél és a borravaló birtokában is csak ennyit m ond: „A ngenehm e Reise den H errschaften.” X A ferihegyi tran z it disztingvált zsongása nélkülözi a vasúti csar­ nokok w agneri pátoszát. U dvarias m ozdulatok, csiszolt m ondatok, pontos intézkedések. Tej a kosárban nyávogó m acskának. Sovány sonkaszelet a karon ülő tö rp erattlern ak . M egkülönböztetett figye­ lem az állatok egészségügyi útiokm ányainak. Kopasz fejek és dús parókák. F arm ernadrágok között egy földigérő, hófehér szári, Öt nyelven elism ételt, behízelgő hangszóró-figyelm eztetések, pu­ ha ülőbútorok, légkondicionált, területen k ív ü li légköbm éterek. W ilhelm Vogt ú r sört iszik. Anneliese Vogt asszony tonicot. Helga Vogt kisasszony egy szép szál lengyel legényt néz. Életében m ost lát először lengyelt. T ekintete nyílt és őszintén kíváncsi. A m üncheni gép hajtóm űvei bem elegítve, ü resjáratb an v árják a start pillanatát. �PÁHI PÉTER Sírodnál Változnék kis bogárrá, lennék tö rt szárnyú varjú, cipelem árvaságom , cipel a karvaly-karm ú. Törött szárnyam alá gubbasztom fejem ; anyám , sírodnál szikla voltam , azóta nem lelem helyem. Hajnaltól estig B atyuba kötött tejfeh ér hajnal, dűlők végén vajú d ik a keleti ég, harm at reggeli v ár a krum plisoroknál, h arap a kapa lapos vasszíve, m agához görbít a guggoló növény. A Nap korongját felemeli arcod, hom lokod ráncából szivárog a könny, fióka-ördögök m ezítelen talpa dobol az éhség sürgető ütem én. Szundít egy kicsit délben a kapa. m orzsákért mond im át m ad ár a lomb között, krum plivirágok köszönni látn ak a d ü lő úti ballagásnak és h átad ívén búcsúzik a fény. Vacsoracsillag k erg etett haza, otthon a lábasnak Hold köszönt, sim ogatás zizzent felém, egy tányérnyi béke küszöbre költözött s szíveden ü tö tt sebet a tű a folt fölött. Czinder Antal: Vasaló nő A ceruza többre viheti. Tágliber m entségére a valódi okot is m eg kell m ondani: m indig és m indenkor szigorúan b etarto tta és b e tartatta a biztonsági rendszabályokat, különösen a fronton, a szénfal m el­ lett. Vállalva a gyávaság v ád ját is! Jól tu d ju k alapos iskolai tanulm ányainkból — term észetesen van aki az életből, m agam inkább az iskolából —, hogy valaki, il­ letve valam i akkor nem közönséges, esetünkben akkor válik ki a ceruzák halm azából, ha két alapkérdésünkre az átlagtól eltérő vá­ laszt ad. Ezek pedig: a Hol? és M ikor? — em lékeznek? (A hogyan? és a m it? egyértelm űen az előbbiektől függ, a ki? pedig szinte mellékes.) Az író asztalfió k b an .. . A délelőttös sichta k e z d etek o r... Telje­ sen érth etetlen és fölöttébb gyanús körülm ények k ö z ö tt... Őrült k a la m a jk á t.. . — sietnek választ adni a kérdésekre. Diákos k ap ­ kodásnak azonban itt nincs helye. Fogjunk a dologhoz nyugodtan, m int Tágliber, az új személyzetis. A nnyira új volt T ágliber ebben a beosztásában, hogy ez a szür­ ke októberi reggel jelen tette szám ára az első nap kezdetét új m unkahelyén. Nem lett volna azonban Tágliber. ha nem hozza m agával ő is, m int a fakaruszon rázódó többiek, a karbidos lám ­ páját és ,,hűséges kopni”-ját, ahogy m aga nevezte. Rossznyelvek szerint azért becézte így. m ert még az izzadtságot se m erte letö­ r ölni kopasz fejebúbjáról. Ahhoz ugyanis le kellett volna venni a kopniját. A köznép azonban m indig irigy arra. aki közülük Ez azonban régi história és ő most, m iközben társai — m it sem törődve az út és fakaruszuk nagyot nyekkenő kibékíthetetlen összecsapásaival — aludni próbáltak, addig ő gondolkodott. Az első m ozdulatán, am ivel a kettős vaspántot a lakatokkal, a vas­ rácsot az ablakon és a biztonsági zárat m egvizsgálja. P ontatlanok vagyunk azonban, ha azt m ondjuk, gondolkodott m indezen. Nem, nem. R utinosan végigfuttatta elm éjét az egész tevékenységi so­ ron, m int egy sportoló a gyakorlata m ozzanatain, akinek m ár idegeiben van m inden elem. Ha nem ism ernénk, joggal m erülne fel bennünk a kérdés: m egtehette-e ezt Tágliber m ár az első na­ pon? K étségtelenül m egtehette. Pontosan úgy cselekedett, ahogy a fakaruszon á tfu tta tta elm é­ jén. Távolról látta, hogy az irodaablakkal nincs b a j. A kettős vaspánt szabályos párhuzam ossága — m intha geom etriai szer­ kesztés lenne —, súlyos lakatokkal az ajtó nyitódó szélén bizser­ gést k eltett csákányhoz szokott töm zsi u jjaiban. A bizsergés sze­ m érm etlenül tovater jed t egész testén, am int a vaspántok pendülve sorra az ajtófélfának csapódtak. A puhán ellenálló, legyőzetést váró biztonsági zár kinyitása és a felnyíló ajtó, bent az irodában az íróasztalra eső ablakrács gyenge, de négyzeteinek sértetlen á r­ nyéka elzsibbasztotta bakancsos lábujjait. Sietve helyet foglalt, PÁL JÓZSEF 15 �két öklét az íróasztal jobb és bal oldali redőnyös fiókjai fölé rak ta, láb át előrenyújtva, h á tá t a karosszéknek vetette. Ha nem lettü n k volna tan ú i a benne lejátszódó érzelm i viharnak, talán hiszünk a rossznyelveknek, akik szerint az önteltség tipikus pöffeszkedő tartásáv al ü lt az asztalnál. Mi tudjuk, hogy lábai m akacs zsibbadása ellen küzdött, am i sikerrel is járt. M unkához fogha­ tott. Kulcscsomójával kin yitotta a középső fiókot, ahonnan karikába n ajto tt, kifényesedett dróton fityegő két m ásik kulcsot em elt ki. Ezekkel k in yitotta az oldalsó fiókok redőnyeit. M indkettőt kinyi­ totta, csak u tán a húzta fel előbb a bal, m ajd a jobb oldali redőnyt. Érződött, ahogy az íróasztal a kelő nappal elhalt rostjaiba föl­ szívja az új személyzetis új szisztém áját. Tágliber rá té rt a fiókok egyenkénti ellenőrzésére. És ekkor tö r­ tén t a baj. Az első, am it Tágliber trösztszerte híres biztonsági fe­ gyelme okozott. M egtehette volna, hogy csak egy fiókot húz ki, m ondjuk a bal felsőt, esetleg a jobb felsőt, és m unkához lát. De a bal alsóval kezdte, ezt szokta meg. B ár m indegy lett volna, hol kezdi, belátható időn belül úgy is sorrakerül az a bizonyos fiók is. M ielőtt azonban m unkához lát, szeretett m eggyőződni m inden fiók háborítatlanságáról, am i teljesen fölösleges volt, hiszen az át­ adás-átvételnél pontosan átv ett m indent. T udta például az indi­ gó szám át, nem beszélve olyan apróságokról, m int a gemkapocs. Itt ugyanis valam ilyen szempontból m indennek jelentősége lehe­ tett, ez bizalm i m unkakör volt. A fiókokban lapuló dossziék leg­ alább ilyen alaposak voltak. Az anyag azonban korántsem volt teljes, m inden igényt kielégítő, kiegészítésük T ágliberre várt. Biztonságra törekvő aprólékossága pontosan ide illett. Ezért ne csodálkozzunk, ha a következő pillanatban látszatra árta tla n do­ log történ t, valójában teljesen érthetetlen. Tágliber a bal alsó — teh át negyedik — u tán a hárm as fiókot vette sorra. Sim a lendü­ lettel húzta. A dossziékhoz azonban képtelen volt nyúlni. Egy félkeresztbe fordult, tak aro san kihegyezett kék-piros ceruzára esett döbbent tekintete. Pontosan em lékezett, hogy itt melyik üzemrész anyagai vannak. A dossziékon kívül itt m ásnak semmi keresnivalója nem volt. Irodaszereknek pedig különösen nem. Azok a középső fiók dobozkáiban kap tak helyet, de kék-piros ceruza még ott sem volt. Ó vatosan felcsippentette az elvben nem létező tárgyat. Hasz­ nálták, de a faragás nem régi, am ellett takaros, szabályos faragás, állapította meg. M egdöbbenése fokozódott, am ikor a ceruzán hosszirányban feliratot fedezett fel „M A-DE-IN” — betűzte. Be­ tűzte volna tovább is, a szöveg azonban, valószínűleg a fogástól, használat közben kikopott. Ennyi is elég volt, hogy az érthetetlen feliratból villám gyorsan m egértse, mi történhetett. Tudta, m it kell tennie. Tíz perc alatt m egérkeztek. A jeep salakesőt csapott az épület falához, ahogy éles szögben a bejárathoz kanyarodott. A kivágódó ajtókon együtem ben, sietve, mégis m inden felesleges m ozdulat nélkül négy civil lépett ki. Öl­ tözetük a különbözőség ellenére egységesnek tűnt. K ettő benyom ult az irodába, kettő a té r fontosabb p ontjára állt. Közönyösen nézni kezdték a sürgő-forgó csilléket. A gyorsa­ ság láttán T ágliberbe belefulladt a szó. — E lv tá rs a k .. . — nyögte. — V árjunk ezzel. Mi tudjuk, kik vagyunk. — Magas, karcsú, kellem es em ber volt. Mégis zárkózottnak tű n t; kalapját, am ely se­ hogyan sem illett a fejére nem vette le, m int ahogy szorosra h ú ­ zott övű, sok gombos átm eneti k ab á tjá t sem. — M aga? — Én, kérem , é n ... — M aga te tte a bejelentést. K éptelen volt bárm it is kinyögni. Olyan érzése tám adt, hogy ezek m indent tudnak. A kalapos a m ásikra nézett, aki egyetér­ tően viszonozta tekintetét. Duzzadt képén hajszálerek ágbogai te­ nyésztek, hatalm as h asát k ab átja öve fogta össze. A szétpattanás­ sal fenyegető test azonban nem kevésbé ak a rt bizalm at árasztani, m int a kalapos, aki term észeténél fogva kellem es em ber volt. A kalapos az asztalhoz állt. Látszott, hogy a telefonbejelentés alap ján pontosan tájékozódik. A ceruzát helyén hagyta, huzigálni kezdte a fiókokat. T ágliber aggodalm asan figyelte. M ár az átvé­ telnél felfedezte az asztal egyetlen hiányosságát. A bal oldali, fe­ 16 lülről m ásodik fiók egy bizonyos h atáro n túlhúzva zakkan egyet és a hárm asra esik. Aki nem ism eri, könnyen k ib o ríth atja az egész fiók tartalm át. Nem is tudja, hogyan úszta meg az átvétel­ nél, hogy vele nem úgy történt. Szólni akart, de m ire rászánta m agát, m ár p u ffan tak az ira tta r­ tók, ahogy csak az ira tta rtó k tu d n ak puffanni. A fiók pedig rakoncátlan zajt csapott. — M enjen ki — szólt rá a kalapos. In d u lat nem látszott az ar­ cán. Felszedni és visszahelyezni készült a fiókot. Táglibert a köp­ cös öves hasával kituszkolta. Jóform án annyi ideje sem volt, hogy a m ásik kettő figyelő te­ kintetét zavarában kikerülje és a nyugodt m éltósággal közlekedő csillék közül m egállapítsa, m elyik megy befelé üresen, m elyiken jön kifelé a szén, m áris beszólították. — Senkinek sem m iről. Ért engem ? — kérdezte a kalapos. — Igenis. — Senkinek semmiről. Részleteket pedig egyáltalán ne. — Igenis. — Nem érti m aga, em ber — m ondta a kalapos nyugodt hangon. — A tárgyi bizonyítékot ne em lítse senkinek. Lefoglaljuk és el­ visszük. M aradjon nyugton. A z e l j á r á s mo s t m á r m eg­ i n d u l t a k e l l ő i d ő b e n m i n d e n t m e g t u d maj d. — In tett, a dagadt borítékot vett elő és óvatosan belehelyezte a ceruzát. — Igenis. A c e ru z á t... senkinek. Értem , kérem — buzgólkodott Tágliber. — M arha. Nem érti. Részleteket senkinek. „Tárgyi bizonyíté­ ko t” — érti? — Értem k é re m ... Csak „tárgyi bizonyítékot”. . . részleteket senkinek. A m ilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan eltűntek. Meg volt róla győződve, hogy nyom on vannak. Izgalm ában felfoghatatlannak tűnt, hogy a kötélpályán a telerak o tt csillék változatlan nyu­ galom m al járta k . Befelé indultak az üresek, szabályos időközön­ ként pedig faszállítm ány. Az elkövetkezendő hetekben gyakran kijöttek. O lykor m ár vártak rá. És később is jöttek, am ikor m ár nem m indenben ta r­ to tta m agát alkalm asnak a feladat ellátására. (Talán em iatt a belső önkritika m iatt teh ette meg. hogy bányásznapokon a töb­ biek m egtűrték, velük együtt részegedjen le. Később pedig m ár nem is em lékezett senki, hogy valam iért is kiközösítették volna valaha is a z o k b a n az időkben.) Neki rendszerint asztalhoz kellett ülnie. A kalapos az ablakhoz állt, figyelte a m űszakváltás m iatt m egélénkült teret. A kövér rendszerint Tágliberen ta rto tta a szemét. Időnként a dossziékat is átfu to tták . Ilyen napok u tán érthető m ódon ingerülten töltötte be család­ fői tisztét régi kolóniabeli otthonában. A m it még soha nem tett, spiccesen se, m ert a szesztől csak szom orúság fogta el, m ost az asszonyon is ra jta hagyta kezenyom át. Szörnyen restelte, rend­ szerint azonban még két tasli volt a folytatás, am it a gyerek szen­ vedett el. A m ikor a gyereknél felfedezte a ceruzát az utóbbi idők meg­ szokásával tenyere kétszer csapódott a gyerek tark ó jára. Egyszerűen nem ak art hinni a szemének. — H onnan van? — k ap ta föl a gyerek elöl. Az ütés m iatt nem nagy eredm ényre szám ított. — V ettem — hebegett a gyerek. — Miből az anyád kínjából? Ne hazudj nekem ! A gyerek látta, hogy ahol az előbbi kettő term ett, o tt bőséggel van még több is. — H á t... loptam , illetve H anák kölcsön adta. — H anák? H onnan lehet H anáknak ilyen? — Neki van! M ert a p a p á ja .. . Tágliber nem figyelt a gyerek gajdolására. M ásnap a fegyelmi veszélyét vállalva elhagyta m unkahelyét. A legközelebbi népbolt­ ban a fiától elvett ceruza felm utatásával hasonlót k ért és kapott. MADE IN CZECHOSLOVÁKIA — olvasta. A felism erés tovább h ajto tta . Irodájában óvatosan kihúzta a bal kettest. A dossziék tetejére ra k ta a ceruzát és visszatolta. M ajd óvatosan ism ét ki­ húzta. A k ritik u s ponton túlhúzva a bal kettes a h árm asra zakkant, a ceruza elindult. Visszahelyezte a bal kettest. K ihúzta a bal hárm ast. �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE CSORBA GÉZA Szabadtéri szoborkiállítás, 1974 M ostanában m éltán beszélünk arról, hogy m űvészeti életünk fejlődésében a vidéki városok egyre nagyobb és fonto­ sabb szerepet játszanak. Régi hagyom á­ nyokkal rendelkező m űvészeti centrum ok m egújulnak, s m ellettük újabb központok keletkeznek, ahol a városfejlesztés, az építőm űvészet, a köztéri szobrászat, a fes­ tészet, a grafika, az iparm űvészet — h ad d fejezzem ki röviden így: a m űvészeti al­ kotó m unka rangja és becsülete, a jó ízlés kultusza — odaadó kezdem ényezőkre és tám ogatókra, érdeklődő és igényeket tá­ masztó közönségre talál. Rendkívül örvendetes folyam at ennek az egészségesebb vérkeringésnek a pezsdülése, am ely feltétele annak, hogy a m ű­ vészet ezekből a centrum okból m indenho­ vá kisugározzék. a legkisebb települések­ be is eljusson, s jelen legyen m indenütt, ahol em berek élnek és dolgoznak M a­ gyarországon. S alg ó tarján t új, fiatal m űvészeti köz­ pontként szokták emlegetni, s m ind energikusabb fejlődése, ígéretes perspektívái révén valóban ráillik a „fiatal" jelző. Más­ felől azonban hozzá kell tenni, hogy a m űvészetet ápoló és fejlesztő törekvésnek m ár tekintélyes m últja van ebben a vá­ rosban. a környezetszépítő szándék im­ m ár hagyom ánynak tekinthető, hiszen S algótarján a m odern urbanisztika egyik legragyogóbb eredm énye, úgyszólván is­ kolapéldája hazánkban, de ugyanígy hí­ ressé vált köztéri szobrairól, kiállításai or­ szágszerte ism ertek, és im m ár negyedszer nyílik meg itt, a város főterén a szabad­ téri szoborkiállítás. Ügy érezzük, ennek a városépítő, m ű­ vészetet ápoló hagyom ánynak a talaján születhetett meg e tárlatsorozatnak a gongondolata is — egy újabb szerencsés kez­ deményezés —, am ely igen alkalm as arra. hogy a m űvészetet közel vigye a közön­ séghez és hétköznapjainkat is gazdagító élm ényeink közé iktassa. A szabadtéri kiállításoknak m inden zártterű tárlattó l m erőben eltérő hangu­ latu k és h atásuk van. Ez az itteni kiállí­ tás azonban azért is újszerű, m ert a m ű­ vek itt vannak a város szívében, a leg­ forgalm asabb pontián. egy harm onikus arányú, nagyszerű építészeti környezetben jelennek meg. A tárlato t rendezői bele­ kom ponálták városuk képébe, a nap m in­ den órájában nyitva áll a közönség előtt; és itt m aga a közönség is szokatlan, új Részlet a Szabadtéri Szoborkiállításról (Előtérben Farkas Ádám szobra) fogalom, m ert hiszen kiállításlátogató m in­ denki. aki m egfordul a város központjá­ ban. Szerencsés, de egyúttal szigorú környe­ zet is, am ely m egbírálja a m űveket. A va­ lóban erőteljes, kifejező, teret igénylő szo­ bor itt igazolást nyer, hatása felerősödik. Éppen ebben láth atju k a kiállítás másik nagy érdem ét, m ert hasznos tanulságokat n y ú jth at a m űvek alkotóinak is, s ezzel hozzájárul köztéri szobrászatunk további fejlődéséhez. E tárlat kapcsán hívom fel a figyelm et két olyan m om entum ra, am ely napjaink­ ban különös hangsúlyt ad országos jelle­ gű kiállításainknak. Egyfelől most, am ikor hazánk felszabadulásának harm incadik év­ fordulójához közeledünk, m egkülönböz­ tete tt fontosságot kell tulajdonítanunk m inden olyan m űvészeti seregszemlének, am ely alkalm as arra. hogy egy kissé viszszapillantsunk az elmúlt esztendőkre, ered­ m ényeinket országos m éretekben is fel­ m érjük, és a szocialista m űvészeti k ultú­ ra örvendetes fejlődését m egállapíthassuk. Másfelől m egem lítem azt a korántsem új, de a M agyar Szocialista M unkáspárt közművelődési határozata révén összefogottabb koncepciót és újabb lendületet nyert m unkálkodást, am ely népünk m ű­ velését, szellemi kincsének gyarapítását célozza, s am elyben a képzőm űvészeti kul­ tú ra terjesztésének is országos m éretű közüggyé kell válnia. Meggyőződésem, hogy ez a kiállítás, am ely m onum entális szobrászatunk és kisplasztikánk számos szép alkotását sorakoztatja egym ás mellé, a m űvészetet befogadó töm egek érdekét szolgálja és hasznos tám ogatója a közm ű­ velés nagy ügyének is. Czinder Antal: Ősz 17 �a szabadtéri bem utató és a csoportok fel­ vonulása nagy közönségsikert arato tt. A résztvevők m unkájuk és eredm ényeik elis­ m erésének tek in tették a fesztiválra tö rtén t m eghívást. Örömmel tapasztaltuk, hogy m ind a szereplők, m ind a közönség köré­ ben feltűnően sok fiatal volt. Ez a tény jól tükrözi fiatalságunk érdeklődésének és m űveltségének gazdagodását, és figyelmez­ tet feladatainkra is. CSIK PÁL Egy munkásvárosról és a folklórról 1972 szeptem berében itt még szokatlan — s látszólag talán indokolatlan — prog­ ram m al, nagyszabású rendezvénysorozat­ tal gazdagodott S algótarján város k u ltu rá ­ lis-m űvészeti élete: a M agyar Rádió nép­ zenei fesztiváljának és a salgótarjáni nép­ zenei találkozónak megrendezésével. A kezdeményezéssel közvetlen gyakorlati cél is vezetett b e n n ü n k e t: az 50 é ves vá­ rosjubileum ünneplése, hiszen a jubileum i év kiemelkedő, országos jelentőségű prog­ ram ján ak tek in tettü k e 3 napos népzenei, népm űvészeti rendezvénysorozatot. Ebből a szempontból — úgy véljük — egyértel­ m űen helyes volt ennek — a M agyar Rá­ dió által biztosított — lehetőségnek a felhasználása. A hangversenyek m agas m ű­ vészi színvonala, a szomszéd népek népze­ néjének a bem utatása, a gondosan rende­ zett palóc népm űvészeti kiállítás jelentős élm ényekkel és sok ism erettel gazdagította városunk lakosságát, segítette zenei anya­ nyelvűnk m egértését és elsajátítását, m ás­ részt pedig jó lehetőséget biztosított váro­ sunk életének, fejlődésének, eredm ényei­ nek széles körű m egism ertetésére. M ind­ ezeken túl a rendezvények kapcsán, jelen­ tős tartalm i és a közművelődés gyakorla­ tá t is befolyásoló problém ák m erültek fel, m elyekre a közm űvelődésnek a m űvelő­ déspolitika m egvalósítási folyam atában választ kell adnia. Csak a legfontosabba­ kat em lítve: a hagyom ányokhoz való vi­ szony, a hagyom ányápolás helye a közm ű­ velődésben; lehetőségei, m ódjai, formái, népzene és m odern zene viszonya, a hagyo­ m ányápolás és világnézeti, esztétikai neve­ lés, ism eretterjesztés problém ái stb. S m i­ vel a népzene a népi hagyom ányok és ál­ talában a népm űvészet irán ti érdeklődés az utóbbi években M agyarországon jelen­ tősen fellendült — nagy részben a M agyar Rádió és Televízió által szervezett külön­ böző vetélkedők h atására is —, szükséges­ nek látszott és látszik ezeknek a vetélke­ dőknek, m ozgalm aknak fenntartása, to­ vábbfejlesztése és beépítése a közm űvelő­ dés rendszerébe. Részben ezek a m ozzanatok, részben a kulturális hagyom ányok m egterem tésére irányuló tevékenység, m ásrészt bizonyos elvi m egfontolások indokolták, hogy 1974 júniusában m ásodik alkalom m al is házi­ gazdája legyen a város ennek az országos, bizonyos értelem ben nem zetközi rendez­ vénysorozatnak. Sokakban felm erült és felm erülhetett a kérdés, hogy m iért éppen S algótarján ad helyet a népzenei fesztiválnak és találko­ zónak, hiszen köztudott, hogy a mi váro­ sunk nem népm űvészetéről, hanem forra­ dalm i m unkásm ozgalm i hagyom ányairól, iparáról, m odern városépítészetéről vált ism ertté és híressé. Látszólag van alapja ennek a kérdőjelnek. De csak a látszat alapján. Hiszen a népm űvészet a nem zetek 18 k u ltú ráján ak alapja, forrása. A m i ko­ ru nkban a nép, a nemzet, az emberiség kulturális örökségének hordozója, tovább­ fejlesztője és a szocialista k u ltú ra m egte­ rem tője a m unkásosztály, mely világunkat form áló tevékenysége során, nagy társa­ dalm i változások közepette is m indm áig m egőrizte történelm ünk közösségi k u ltu ­ rális értékeit, jó hagyom ányait, m elyeket tudatosan épít be a m aga k ultúrájába, hogy ez által a népi k ultúra, a népm űvé­ szet igazi szocialista nem zeti értékké vál­ jék. A szocialista viszonyok között nem ta rt­ h ató fenn a külön úgynevezett „népi-pa­ raszti” és külön „m unkás” k u ltú ra elm éle­ te és gyakorlata. A szocialista nem zeti kul­ tú ra egységes, az egész dolgozó nép közös kincse. A II. S algótarjáni Népzenei Fesztivált és Népzenei Találkozót e felfogás szellemében szándékoztunk m egszervezni és gazdagíta­ ni. Szélesítettük a nemzetközi m ezőnyt az­ zal a céllal, hogy m ás népek népzenéjének m egism ertetésével erősítsük a népek kö­ zötti barátság érzését. (Szovjetunió, Bulgá­ ria, Jugoszlávia, Ausztria, Belgium és az NSZK énekesei vettek részt). Bizonyos ér­ telem ben változott a fesztivál jellege, m ert — az előzőhöz képest — nagyobb teret kapott a m unkás-folklór bem utatása — a sum m ás-daloktól a bányász-dalokig. Úgy gondolom, hogy a másodszori m egrendezés helyes volt. Bizonyítja ezt az országos érdeklődés. Olyan sok együttes és egyén jelentette be részvételét, hogy a ta ­ lálkozóra nem is tudtuk m indegyiket fo­ gadni, a Rádió m unkatársai kénytelenek voltak a teljesítm ény alapján szelektálni. Így csak a nyilvános rádiószereplésre al­ kalm as csoportok, énekesek és hangszere­ sek lehettek jelen. A rendezvénysorozat találkozott a vá­ ros dolgozóinak igényével, érdeklődésével, hiszen m inden hangversenyen m egtelt kö­ zönséggel a m űvelődési központ színházterm e. M indhárom nyilvános hangverseny, Elsősorban arra gondolunk, hogy a kü­ lönböző tényezők h atására m egélénkült és egyre több korosztályban jelentkező ér­ deklődést irány íto ttá, szervezettebbé kel­ lene tenni. Ahol lehetőség és igény van rá, be kell építeni a közművelődés program já­ ba kom plex módon, összekapcsolva sokol­ dalú ism erett er j esztéssel (történelem , nép­ rajz, zenei ism eretek, szomszéd népek tör­ ténelm e, k u ltú rája stb.), hogy a hagyo­ m ány ne m erüljön ki egyéni, vagy csopor­ tos éneklésben, zenélésben és ne a szerep­ lés, a fellépés legyen az elsődleges, gyakran kizárólagos cél. A kétévenként ism étlődő népzenei fesz­ tiválokat és népzenei találkozókat orszá­ gosan jobban elő kell készíteni. El kellene érni, hogy az egyes csoportok és egyének tudatosan készüljenek erre a seregszemlére. Éppen ezért — úgy gondoljuk — szükség lenne országos koordinálásra, a párhuza­ mosságok m egszüntetésére. (Nem bizonyos, hogy jó szolgálatot tesz az ügynek, ha a M agyar Televízió és a M agyar Rádió — egym ástól függetlenül, m ás-m ás címszó alatt szerepelteti — kevés eltéréssel — ugyanazokat a csoportokat, szólistákat. Nem szükséges részletezni ennek kedve­ zőtlen hatását és következm ényeit.) Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy ez a mozgalom több múló divatnál, a közm űvelődés egyik hatékony terü lete lehet, s ennek megfelelő fontossággal kell vele foglalkoznia m inden illetékes szervnek, in­ tézm énynek és a közművelődés területén tevékenykedő szakem bernek. A rendezvénysorozat salgótarjáni lebo­ nyolítását is tovább kell javítani. Az 1972-es és 1974-es fesztivál program ja a próbák és szereplések után m ár nem ha­ gyott időt arra, hogy az ország egész terü ­ letéről ide látogatók megism erhessék a városi, üzemi m űvelődési központok és otthonok életét, tevékenységét, nem kerül­ h etett sor a m unkásokkal, m unkásfiatalok­ kal való találkozókra, vélem énycserékre. Az 1976-ra tervezett fesztiválon biztosíta­ nunk kell az üzemi m űvelődési közpon­ tokban való szereplésüket, a m unkás-pa­ raszt találkozókat, tapasztalatcseréket. Szükséges a tapasztalatok további elem­ zése és felhasználása. Úgy gondoljuk, hogy helyesen cselekszünk, ha a jövőben is vál­ laljuk a népzenei fesztivál és népzenei ta­ lálkozó házigazda szerepét, hiszen közvet­ len környékünk is, de az egész Nógrád m egye rendkívül gazdag m áig is élő népm űvészeti hagyom ányokban, m elyek feltá­ rása és feldolgozása sok lehetőséget kínáló sürgős feladat, s ebben a m unkában, en­ nek szervezésében, irányításában, a fóru­ mok biztosításában nagy szerepet kell vállalnia a város intézm ényeinek, szervei­ nek és szakem bereinek. �HAGYOMÁNY RÉTI ZOLTÁN Rózsavölgyi Márk 1335-ben Rózsavölgyit Pozsonyban találjuk, ahol az országgyűlési közönség előtt többször hangversenyezett nagy sikerrel. Ennek a po­ zsonyi utazásnak van egy nevezetes epizódja is, m égpedig az, hogy — valószínűleg több főrangú m agyar úr, közöttük gróf Reviczky Ádám, akkori kancellár biztatására — átrándul Bécsbe, ahol két ízben szere­ pelhetett az udvari dalszínházban. Az udvari dalszínházban való sze­ replés önmagában véve bizonyos zenei rangot jelentett; s az akkori bécsi lapok egyhangúlag magasztalták Rózsavölgyi játékát. Ezt a bé­ csi hangversenyt m egem líti a múlt század híres bécsi zenekritikusa, Eduard Hanslick is, G eschichte des Concertwesen s in Wien című 1369-ben m egjelent könyvében. Az 1830-as évek hazai sajtójának báli tudósításai között találunk olyan jelzéseket is, m elyek arra vallanak, hogy az előkelőbb bálokon és táncmulatságokon kívül másfajta táncélet is van M agyarországon: ,,is fájdalom, m égtsak fél pallérozódású m agyar városban is a m a­ gyar nemzeti Tánczot hijába keressük, de az együgyü falusiak társasá­ gában, és a ’ m agyar kortsmákon tsalhatatlanul feltaláljuk.” Rengeteg idézettel lehetne bizonyítani, hogy a magyar táncot pár­ tolók a harmincas években m ennyit küzdenek azért, hogy a nem zet­ közi tánc és tánczene egyeduralmát m egtörjék. Nagyon nehezen megy. Az előítéletek töm kelege, a társadalmi különbségek m élysége szinte áttörhetetlen falat képez, m elyen a magyarosodási törekvések nem tudnak áthatolni. Ebben a küzdelem ben term észetesen nemcsak a tán­ cosoknak, hanem a muzsikusoknak is döntő szerepük van. Közülük kiem elkedik Rózsavölgyi alakja. De jelentős szerepet visznek a ván­ dorszínészek is, akik a színielőadásokba beleszőve, vagy a felvonások közötti szünetekben helyet adnak a magyar táncnak és a magyar ze­ nének. Ezekután érthető, hogy m ilyen nagy jelentősége van Rózsavölgyi „Lassú csárdás”-ának. m ely 1835-ben jelent meg. A csárdás, mint zenei műfaj, nyom tatott kottalapon ez id ő tájt jelenik meg először. Rózsavöl­ gyi ciklikus tánckompozíciójának részei: Lassú csárdás, Trio, Trio, Gyorsan, Friss, Gyorsan, Trio. (Említsük meg, hogy ezekben az években Bernát Gáspár is írt csárdásokat.) Rózsavölgyi jelentősége most kezd kiteljesedni. A klasszikus ver­ bunkos formáinak a legterm észetesebb módon tud továbbfejlesztője lenni. „ ... elsajátító-, felszívó-, s újjáterem tő készségének teljes bir­ tokában, nevelkedhetik bele Bihari nem zedékének frissen kiforrott form avilágába.'’ Míg a századforduló táján kialakult a „klasszi­ kus verbunkos” form avilága: az 1830—1850 közötti két évtized „meg­ hozza a m agyar tánczene színpadi és szalontípusait, m ellettük a csár­ dást, s végül a verbunkosból kivirágzó tulajdonképpeni műzenei kísér­ letek, a nagyobb koncepciójú műformák útnakindulását.” „A fejlődés központi árama, m ely Bihari halálával egy pillanatra megszakadt, most — egyelőre — két úton fut tovább: egyik a mind szélesebbé tá­ guló verbunkos útja, másik a színpadi muzsikáé. Előbbin Rózsavölgyi Márk testesíti m eg a korszak fő törekvéseit, utóbbin több kisebb je ­ lentőségű zeneszerző, Erkel közvetlen elődei.” Az új tánctípus már a húszas évektől kezdve alakul Rózsavölgyi alkotóm űhelyében: a verbunkos friss részei kibővülnek, majd önálló­ vá válnak. Erre vonatkozóan S za b o lc si B en ce írja: „Rózsavölgyi igazi történeti jelentősége formaösztönében, s for­ máló m űvészetében áll. E művészi készség révén verhet hidat Ró­ zsavölgyi, a tánckom ponista.. . a negyvenes évek tánczenéjétől a hatvanas évek magyar m űzenéjéhez.” Rózsavölgyi járta az országot, szinte hihetetlen, hogy mennyit uta­ zott. Sokszor egyedül, egy szál hegedűvel lépett pódiumra, állt füg­ göny elé az előadások szüneteiben, vagy a kör közepére zajos és fullasztó bálok táncosai közé. Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk 1835-ben Frankenburg A dolf hosszabb cikkben írja le, hogy Egerben miképpen adott hangversenyt a táncterem közepén a pihenőóra alatt Rózsavölgyi „minden rendbéli hallgatóktól körülvéve” : „Rózsavölgyi itt van!” — kezdi a cikkíró, idézve azt a felkiáltást, m ellyel őt házi­ gazdája m ély álmából felriasztotta. „Ő (t.i. Rózsavölgyi) a’ tánczterem ben fogja magát nyilván hallat­ ni.” Háziuram ment, m iután m egkelle neki ígérnem, hogy én is ok­ vetlenül a ’ magányconcertnél m int műértő m egfogok jelenni. Én a’ dicsért hangászt, kit eddig csak kedvelt caracteristicai m agyarjaiból ismerék, valóban akartaim szem élyesen látni és hallani, hogy mind magamnak az itt igen gyéren vetett alkalom ból egy régen óhajtott fül-kéjet, mind pedig a Regélő nagyon tisztelt szerzőjének, annak leírása ’s elküldésével, honm űvészi becses adatait többesítsem. Kü­ lönben is a'miről ítélni vagy írni szándékozom, m ivel másoknak igen hinni soha se szoktam, azt m indig magam akarom látni vagy ta­ pasztalni: nehogy a ’ könnyenhívő olvasó m a g y a r közönséget, ki­ vált a ’ dámákat, kiket csak szépségök vagy esztendejek iránt ha­ gyok néha kellem es csalódásban, barátimmal ujjat húzva kigúnyol­ ni vagy jégre vezetni láttassam, m int azon ism eretes franczia gascognier, ki utazási töredékekben Amerikát sajtóba ereszté, és egy m érföldnyire sem utazott honából. — Hallottam Rózsavölgyi (ere­ detileg: Rosenthal; mint hallám veszprémi fi) a’ pihenő óra alatt mesteri ügyességgel és lelkes kinyom ással öt darabot a’ tánczterem közepén szám os minden rendibéli halgatóktól körülvéve, eljátszani. A’ darabok egy lassu magyar, és egy verbungosból állottak. Zajos taps fogadá és követé mindenikét. Kim ondhatatlan szép a’ lassú 19 �magyar, ha a’ hegedű síró hurjain reszket, és szívünkbe szállva ro­ kon hangjaival érzésinket felrázza, felem eli a’ valón tul magosabb é letre. Én itt nem W inkhler m agyarjait értem kikeresett m esterug­ rásaival, chromaticai hatvannégyeseivel, végtelen trillerével, m elylyek hangversenyi adagióknak inkább, mint magyarnak illenek-be az eredeti magyar lassú nóta e p e d ő legyen, m int a ’ szerelm es dalja holdvilágéjben kedvese ablakjai alatt; f e l l e n g ő s mint az ifjú m agyar Leonidas szive, ki szabadságát védve harczra k é l; l á g y és p a n a s z l ó mint a’ nyögő fuvallat elfelejtett hősek s irjain, és epedő mint az ártatlan leány első szerelm i csókja. — Én Rózsavöl­ gyit igen szivesen hallgattam . Ő ugyan nem remekelt, de tiszta hangjait, előadását és érzem ényes játékát nem lehetett nem m éltánylani. ítéljenek róla mások, m it akarnak; nékem egy szép órát szer­ zett.” A tudósító szerint a m ulatozó társaság zajongása m eglehetősen za­ varta az előadást; „Sajnosan kell em litenem, hogy a’ szomszéd szobákban toborzó vendégek kiáltása, nevetése, ’s a. t. noha az ajtók zárva voltak, és én elég közel állottam e’ magyar Anphionhoz, érthetetlenné tevék jó részben a ’ három utolsó hangm ivet.” A Honművész rendszeresen értesíti a közönséget Rózsavölgyi leg­ újabb m űveinek m egjelenéséről, m elyek kiadására Tomala Ferdinánd m űárus vállalkozott. Egy ilyen hirdetésben olvashatunk arról a műről, m elyet a zeneszerző Nógrád várm egye főispánja hitvesének ajánlott: „Rózsavölgyi Mark urna k legújabb m agyar nótáji (kőre metszve) m últ napokban jelentek-m eg. Czimök: »Magyar nóták, m ellyeket fortepianóra készitett és nagy méltóságú gróf Sándor Mathilda aszs zony ő excellentiájának n. m. Buzini gróf Keglevich Gábor úr koronaőr t. n. Nógrád várm egye főispánja ’s a’ t. ő excja hites tár­ sának, t. n. Nógár vm egye praetorialis háza szentelésének ünnepén m ély tisztelettel ajánl ’s a t.« — Tartalma egy lassú ’s fris magyar. Csinos borítékban ára 30 ezüst kr. — Találtatik Pesten Tomala m űárus urnái.” A z előtte levő számokban Balassagyarmatról olvashatunk, melyben a tudósítás beszámol az 1835. október 19-i örömünnep napjáról, am i­ kor felavatták a várm egye házát. A hivatalos felavatási ünnepségen kívül szórakoztató műsorról is gon­ doskodott a rendezőség. „Ugyan ezen estén vevénk részt a ’ m egye sta ­ tusai által ide, különösen meghivott m iskolczi magyar színész társa­ ság által a’ m egyének ideigleni termiében adatott 5 felvonásos m ulat­ ságos vitézi szindarabban. Ezen inneplésre meg valának híva kedvelt Dérynénk, Bartha és Telepi urak is, a ’ budai színész társaságnak elő ­ kelőbb tagjai, ’s ezen utóbb em litettnek müvészi keze alkalm azá na­ gyobb részint a ’ csinos diszitm ényeket is.” A tudósítás őszintén beszámol arról is, hogy sok v olt az ének: „. . . 5/ Andronicóból kettős d a l: Déryné és Latabár által — m ár meg is untuk. Harmadik szakaszban: hogy fölösleges volt m ár éneklésö k, és hogy a’ sok szép is unalm at szerez, magok is elism erték szinészeink; mer 1/ a ’ Marieból választott kettős dal helyett S z ő l l ő s i L a j o s úr divatos m agyar tánczával lépe-fel, ’s a ’ tapsok közti ism ételtetés volt jutalm a köz tetszést nyert derék tánczosunknak.” A fenti idézetek után érthetetlen, hogy Rózsavölgyi nevével a hoszszú beszámolóban nem találkozunk. Feltehető, hogy Szőllősi Magyar táncának zenéje — m int később oly sok alkalom m al — ezúttal is Ró­ zsavölgyi szerzem énye volt. Bár a tudósítás nem em líti: nagyon való­ színű, hogy a fentebb em lített, s a főispán hitvesének ajánlott m agyar­ nótákat az avatási ünnepségre komponálta Rózsavölgyi. Nem tudjuk: m egköszönte-e Sándor Mathilda asszony a „Magyar nóták” ajánlását. De az válasz nélkül aligha maradhatott, m ert 1836ban új m űvet írt Rózsavölgyi Nógrád várm egye Karainak és Rende i­ nek tiszteletére. A mű cím lapján az alábbi felirat díszeleg: „Emlékhangok M agyar nem zeti nótában Fortepianóra és hegedűre Fortepiano kisérettel szerzé és Tekintetes N em es Nógrád Várm egye T. T. Karainak és Rende inek m ély tisztelettel ajánlá Rózsavölgyi Márk. T. N. Nógrád várm egyének tisztujitási innepe alkalm ával 1836.” Ezen az 1836. évi tisztújító közgyűlésen sok érdekes esem ény történt. A várm egyei közgyűlés tiltakozik az ellen, hogy ifjakat az illetékes törvényhatóságok tudta nélkül katonaság által elfogattatva, Pesten, az ú.n . Új épületben fogva tartanak. Ezen a gyűlésen határozta el a m e­ gye azt is, hogy „a Megye hiteles Pecsétje is Magyar körülirásba fog­ laltassék”. A z Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött eredeti Rózsavölgyi-kériratok ném elyike a zeneszerző és Nógrád m egye további 20 kapcsolatára vet fényt. E vonósegyüttesre írt, választékos ízléssel összhangosított, finom an formált, s a prím szólam előadójával szemben virtuóz igényeket támasztó táncdarabok egyike a „három hegedűre és brugóra” írt Nógrádi Emlék. Címlapján ez olvasható: „Nógrádi Em lék, három hegedű ’s Brugóra szerzé ’s , N agym éltóságú Gróf K eglevich Gábor hitvesének ajánlja Rózsavölgyi.” A lap alján más írással az alábbi m egjegyzés található: „No. 25. Bod D ánielé fizettem érette Rózsavölgyinek július 13-án 843. 2 Pftot.” Van a Széchényi Könyvtárban egy 120 levelet tartalmazó eredeti kéziratos kottagyűjtem ény: Rózsavölgyi táncai egy hegedűre. Ennek 95—96. lapján található Emlék Nógrádra című kompozíciója. Rózsavölgyi és szülőföldjének kapcsolata tehát — m űvei bizonyít­ ják — nem szűnt m eg később sem, akkor sem, amikor a muzsikus már több évtizede m ásutt lakott. 1836. január havában Nagyváradon járt, Finale Ignác fa- és szalm aharm onika-m űvész társaságában. „ N a g y v á r a d m iveltebb közönségét lefolyt januar hónap több estéin pesti hangm űvészek R ó z s a v ö l g y i M a r k hegedűn, és F i n a l e I g n á c z a’ fa - ’s szalm a-harm onikán adott hangverse­ nyekkel kellem esen m ulattatták. Az elsőbbik remek játszásával bájola; az utóbbi ritka ügyességével álm élatra ragadott m inket. Mind­ kettőnek fáradozásait, főleg a magyar csárdásokat (m ellyel a ’ »pesti tárogató« czímű m agyar nóták gyűjtem ényének 2-dik füzetében jelentek-m eg) zajgó tapsok jutalmazák. Mi azonban e ’ jeles művészek iránt hevesb részvétet és számosb hallgatót oh ajtánk.” A tudósítások hasonló befejezésével a későbbiek folyam án is talál­ kozhatunk: a cikkek írói sokszor nem voltak m egelégedve a közönség lelkesedésével és a hallgatók számával. Később arról értesülünk, hogy Rózsavölgyi Debrecenben járt, szintén Final e Ignáccal, ahol február 12-én délután 4 órakor az „arany bika” vendéglő termében „nagy hangászatot” adott. Huzamosabb ideig tartózkodhatott Debrecenben, m ert április 12-én történt szerepléséről is olvashatunk. Ez a hír azért is érdekes, m ert em lítést tesz a m űkedvelő m uzsikusok közreműködé­ séről is: „ D e b r e c z e n b e n április 12-kén, m int már m ultkor is emlí tettük, Baranyi ur részére »A line« adatott. E’ jeles és szép tehetsé­ geiért becsült s z inészünket nem csak a z érdem eket m éltányló közön­ ség jutalm azá : hanem ném ely m űkedvelők is sziveskedtek az éne­ kek k iséretére kivántató hangászatot elválalni, m elly karban az el­ ső hegedűn a ’ hangköltő ism eretes m űvész R ó z s a v ö l g y i Mark m ind játék folyta mind felvonási szünetek alatt a’ közönség gyö­ nyörködtetésére jelesen játszott több rendbeli magyar nótáiért za­ jos tapssal és többszer hangzott éljennel tiszteltetett.” Pár nappal később egy debreceni örömünnepről olvashatunk, s arról, hogy Rózsavölgyi Márk vezényelt; V. Ferdinánd születésnapján, áp­ rilis 19-én: „Öröm-innep Debreczenben. Ő cs. kir. felségének, uralkodó kirá­ lyunknak, születési napját Debreczen városa is érzékenyen inneplé. Reggel a ’ catholica és helvét vallásbeli egyházakban isteni szolgá­ latok tartattak, m elyekben ő cs. kir. felségére mindenki szivéből b ol­ dogító áldásért esedezett. Mindenik egyházban szivem előleg énekel­ tetett a’ »tarsd-m eg Isten királyunkat". A’ cath. egyház hangászkarát R ó z s a v ö l g y i M a r k ism eretes hangm űvész alkatta egybe. M ozsár- és üdvözlő-lövések em elték az inneplés fényét.” 1836-ban m ég „a kolozsvári és nagyszebeni közönséget ragadá el remeklő m űvészetével”. Novem ber 7-én viszont Kassán találjuk: „...Rózsavölgyi Márk hangm űvész hangversenyt adott, m ellyre azon­ ban igen k evés néző jelent-m eg.” Hogy Rózsavölgyit az ifjúság is a m agáénak tekintette, m utatja a következő idézet, m ely eperjesi szerepléséről számol be. Mind a pro­ testáns, m ind a katolikus nevelőintézetek diákjai sorra alakítanak m a­ gyar nyelvm űvelő társaságokat. Ezek tagjai a magyar irodalom termé­ keivel való m egism erkedés érdekében nyelvm űvelő előadásokat tar­ tanak. Az eperjesi evangélikus kollégium diákjai egy ilyen alkalomra Rózsavölgyi Márkot is m eghívták, hiszen zenéje számukra a nemzeti kultúra szerves része volt. „Eperjesi hangverseny. — Az eperjesi ev. collegium keblében lé­ tező magyar nyelvm űvi társaság által évenként tartatni szokott ö r ö m ü n n e p a’ tavai B e r z s e n y i dicsőitésére szentelt gyá­ szos e m l é k ü n n e p , ’s több illyfélék teljes fényben tüntetik-elő azon buzgalmat, mi szerint az ottani ifjúság nemzeti nyelvünket az eperjesi idegen ajkúak között m indinkább terjeszteni igyekszik. — �Legújabban az em lített társaság tagjai közül néhányan, R ó z s a ­ v ö l g y i M a r k k a l egyesülve s z a v a l á s t és h a n g v e r ­ s e n y t adtak a’ társaság könyvtárának gyarapítására. A’ jeles hangm űvész négy eredeti darabját játszá-el, ’s m űvészeti és igen kellem es előadását m indenkor harsány taps követte. Az ifjak Bajza, Fáy András, Hrabowszky Zsigmond, Kisfaludy Károly, Vajda Péter MOLNÁR PÁL Sándor Pál Korunk patriotizmusa a cselekvő hazafiság. Ezért tartjuk példaképünknek a term e­ lőmunkában, tudományban, kultúrában élen­ járó embereket, hiszen napjaink hőseit széttéphetetlen szálak fűzik harcos elődeikhez: a ma élenjáró munkásai, szövetkezeti pa­ rasztjai, szellem i dolgozói a tegnapok és tegnapelőttök gyerm ekei és unokái. A harcos elődök munkája tört utat napjainkhoz. Éle­ tük és munkásságuk ezért éltető elem ül szol­ gál ifjúságunk és felnőtt nemzedékünk m in­ dennapos harcaihoz. Az értünk fáradozó, sokszor életveszélyt is vállaló emberek életltjának m egism ertetését, a forradalmi harcok felidézését nemcsak a tanulságok hasznosí­ tása, hanem az erkölcsi elism erés, a neves és névtelen hősök előtti tisztelség érdekében is fontosnak tartjuk. Nógrád m egye igen gazdag m unkásm ozgal­ mi hagyományokban. Számos önálló kötet, tanulmány, cikk foglalkozott nemegyszer országos jelentőségű harcok, tüntetések, sztrájkok, ellenállási mozgalmak részletes le ­ írásával. Történtek próbálkozások — főleg a nagy történelm i évfordulók időszakában — a harcokban élenjárók életének megírására is. Hogy most újabb próbálkozással találko­ zunk. elsősorban a bevezetőben foglaltak alátámasztása érdekében történik. Egy köztiszteletben álló, idős veterán életútjának általunk ismert fontos állom ásait elevenítjük fel, olyan harcosét, kinek tettei nemcsak sa­ ját maga. hanem osztályos társai dicsőséges, de egyben sok veszélyt és kockázatot is magában foglaló életét idézik fel. A harcok­ ban bátor, a veszélyek vállalásában követke­ zetes volt: Sándor Pál, született 1902-ben Vizsláson. A munkásmozgalommal 18 éves korában, közvetlenül munkába állása után került kap­ csolatba. Szervezett bányásztársai őt is be­ vonták beszélgetéseikbe, ahol a kizsákm á­ nyolás okairól, a munkásság elnyomásáról esett gyakran szó. A beszélgetések folyamán a kiutat a szervezkedésben látta. Ennek ha­ tására 1922- ben be is lépett a bányász­ szakszervezet helyi csoportjába és a szociál­ demokrata pártba. Ezután több m egbízatást kapott. Ú j tagok szervezése m ellett illegális röplapok terjesztésébe és az 1924-es sztrájk előkészítésébe és lebonvolításába is bevon­ ták. Fentiek következtében politikai fejlődé­ se meggyorsult: 1925-ben az MSZMP, 1926ban pedig az illegális KMP tagja lett. Kom ­ munista párttaggá való válásában sokat kö­ szönhet Targos Árpádnak, Lovász Józsefnek, s nemkülönben testvérbátyjának, Sándor Istvánnak. 1926-ban már jelentős pártmeg­ bízatást kapott. A KMP illegális sejtjeinek és a bányászszakszervezet baloldali vezetői­ nek szervezésében lezajlott éhségm enet le ­ bonyolításában kellett részt vennie. Elvtársai­ val együtt a vizslási bányászokat 5—6-os csoportokba osztották be és indították útnak Salgótarjánba, hogy azok csatlakozhassanak a Budapestre induló, kenyeret, m unkát köve­ telő bányászokhoz. A m enetet Csóka Vendel, a szakszervezet áruló vezetője ugyan lesze­ relte és a tömeget különböző ígérgetésekkel szélnek eresztette, az osztályharcos politikát és Vörösmarty után szavaltak. — A’ tarka vegyületü (kötött és kö­ tetlen beszédben iratott) költem ények mind magukban, mind pedig a ’ helyes szavalati előadás által, köztetszést nyerének. Kár, hogy a’ hallgatók szám a — a ’ hirtelen támadott eső és szél miatt nem sza­ porodhatott nagyobbra.” folytató munkások, elősorban a kom m unis­ ták a harcot tovább folytatták. Sándor Pál is ezek közé tartozott. 1927-ben és 1928-ban tevékenyen részt vett olyan illegális m un­ kákban, am elyek során ism eretlen szem é­ lyekkel kellett pontosan kijelölt helyen és időben a megadott jelzéssel találkozni, cso­ magot átvenni, s azokat határidőre a konspi­ ráció szabályainak m egfelelően továbbítani. 1928-ban négy napig — vállalva az ezzel járó következm ényeket — a körözés alatt álló Targos Árpádot saját lakásán bújtatta el. Bátorságára és lelem ényességére vallott, hogy a lakást átkutató csendőröket sikerült m egtévesztenie. Az 1929-es esztendő újabb feladatokat je­ lentett számára is. Részt vállalt a négy hétig tartó bányászsztrájk szervezésében. A sztrájkot követően elfogatási parancsot ad­ tak ki a szervezésben résztvevők ellen. A nagyfokú konspiráció következtében azon ­ ban az 1929, 1931 és 32. évi letartóztatáso­ kat elkerülte. Amikor a rendőrség és csend­ őrség helyi vezetői azt jelentették felettes szerveiknek, hogy a salgótarjáni bányavidék illegális mozgalm át felszám olták, m élysége­ sen tévedtek. A lebukottak helyére újak álltak és a konspiráció révén megmaradt kommunistákkal együtt tovább folytatták a harcot. 1934 után viszonylag kevés útm uta­ tást kaptak a KMP központjától. Ennek el­ lenére — helyesen — elsősorban a legális m unkásszervezetek (szakszervezet, szociál­ demokrata párt) m egvédését tartották fel­ adatuknak, hiszen Gömbös Gyula német mintára a totális fasizmus bevezetésére tö­ rekedett. Az 1939-es országgyűlési választá­ sok előtt a nyilaskeresztes párt erősödő propagandája ellen vették fel a harcot. Eb­ ben igen nagy segítségünkre volt Kovács József, a szakszervezeti központ vidéki fe l­ adatokkal megbízott vezetője. Fontos felada­ tuknak tekintették a leventék felvilágosítá­ sát is. Ebben az időszakban hol Sándor Pál lakásán, hol az erdőben tartotta az illegális sejt fenti feladatokkal kapcsolatos m egbeszé­ léseit. A dolgozók érdekeinek védelm ét sem hanyagolták el. 1937-ben pl. amikor is Forgács-lejtősaknán be akarták vezetni a 10 órás munkaidőt, Sándor P ál közrem űködésé­ vel. a fejtésen dolgozók segítségével sike­ rült az intézkedést megakadályozni. A háborúra való felkészülés súlyos terhe­ ket rótt a dolgozó osztályokra. A nem zetgazdaság militarizálódása, a gazdasági v á l­ ságot követő konjunktúra gyors befejeződé­ se a nyilaskeresztes párt számára biztosí­ tott kedvező működési lehetőséget. 1939-ben szerzett pozíciói bővítése érdekében ezért or­ szágos sztrájkot szerveztek. Vizsláson is m egjelentek a fasiszta párt képviselői és fenyegetésekkel próbálták a munkásságot rá­ bírni a sztrájkra. A KMP illegális sejtjének tagjai — köztük Sándor Pál is — jól látták, hogy a m unkam egszüntetés nem a nagyobb kenyérért, hanem a nyilasok hatalm i pozí­ ciója kiszélesítéséért folyik. Ezért a m unká­ sokat arra intették, hogy ne dőljenek be a nyilasok demagógiájának. Hogy a nyilasok a vizslási bányászok körében céljaikat nem érték el, nagyban közreműködött a helyi pártsejt határozott fellépése. Magyarországnak a szovjetellenes háború­ ba való belépése után a pártsejtek felsőbb szerveiktől azt az utasítást kapták, hogy szabotálják a termelést. Eredményesen azonban csak úgy tudhattak tevékenykedni, ha szimpatizánsokat, megbízható pártonkívülieket is bevontak a munkába, olyanokat, akik ném etellenes magatartásról tettek tanúbizonyságot. Megbízható emberek segítségé­ vel így számos olyan szabotázsakciót hajnek m egrongálása stb. —, ami huzamosabb tottak végre — vontatókötél-elszakítás, motorhiba-előidézés, kaparószalag működéséidőre m egszakította a termelést. Sándor Pált és Jakab Ferdinándot — akik a szobotázsakciók kidolgozásában komoly szerepet v ál­ laltak — még a Szovjetunió ellen indított háború harmadik hónapjában letartóztatták és internálták. Kistarcsán azonban, ahol Ságvári Endre is többször meglátogatta őket, újabb erőt gyűjtöttek harcaikhoz. Az inter­ nálásból hazajövet a mozgalmi munkát m indketten ott folytatták, ahol augusztusban abbahagyták. Sándor Pálnak és társainak hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítá­ sa nem csak a szabadságot jelentette, hanem az örökös rettegéstől, létbizonytalanságtól va­ ló megszabadulást is. (A felszabadulásig rendőri felügyelet alatt álltak.) A harcot azonban nem hagyták abba. Csupán a harc eszköze és módszere változott. Az első és legfontosabb feladat az ország újjáépítése volt. Sándor Pál m unkahelyén Kisterenyén a szovjet hadsereg számára m unkatársaival együtt helyi és környékbeli dolgozók be­ vonásával ideiglenes repülőteret készítettek. Az áram szolgáltatás m egindítása után p e­ dig hozzáláttak a bányában okozott károk helyreállításához, víztelenítéséhez, majd a term elés m egindításához. A term elés m eg­ indítása viszonylag nem okozott nehézséget. Szinte valam ennyi gépet, alkatrészt elrej­ tettek. befalaztak. Lakóhelyén. Vizsláson te­ vékenyen közreműködött a földosztás előké­ szítésében. lebonyolításában. Az újjáép ítés­ ben szerzett érdemei, valam int m unkásm oz­ galmi múltja alapján 1946-ban üzemi bizott­ sági elnökké, majd ezt követően a bánya­ igazgatóság valam ennyi m unkahelyét átfogó központi üzemi bizottság tagjává választot­ ták. Az MKP m egyei bizottsága 1946-ban bányászszervezőnek kérte fel. Sokirányú és eredm ényes társadalmi tevékenységére az MKP központja is felfigyelt. A héthónapos központi pártiskola elvégzése után vezető közigazgatási funkcióba akarták állítani. Ezt ő — e területen m eglevő járatlanságára hivatkozva — nem fogadta el. 1948-ban azonban már nem mondhatott nemet, amikoris Császár Pál bányaigazgató közvetlen helyettesévé nevezték ki. Innen útja a Ma­ gyar Állam i Szénbányák igazgatói beosz­ tásához vezetett, 1952-ben pedig a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, majd 1953. novem be­ rében a Kányási Bányaüzem igazgatója lett Innen vonult nyugállom ányba 1954-ben. A m unkásm ozgalomm al ezután sem szakí­ totta meg a kapcsolatot. Az 1956-os ellenforradalom első napjaiban jelentkezett a néphatalom megvédésére. Idős kora ellenére elsőként lépett be a munkásőrök közé, ahol korát meghazudtoló módon állt helyt. 17 éves szolgálat után helyét fia, Sándor János, a nagybátonyi szolgáltató üzem dolgozója vette át. 21 �KÖRKÉP Nógrád megye története IV. Meglepő válasznak lehettek tanúi a tvnézők egy, az elm últ hónapokban bem u­ ta to tt riportm űsor végén. A rip o rter ti. m iu tán a tan y án lakó családdal számbavette, hogy a cselédsorból kiindulva hová fejlődtek életviszonyaik, és feltette a k ér­ dést, hogy vajon m ire em lékeznek legke­ vésbé szívesen a m ögöttük álló időszakból, azt a választ kapta, hogy az ötvenes évek elejére, a term énybegyűjtés korszakára. Jól m u tatja ez a kis villanásnyi m egnyi­ latkozás, hogy az em ber, a szem tanú, aki a valóságnak m indig csak egy m ikronnyi szektorát tu d ja látószögébe befogni és ez az érzékelése is át meg át van szőve szub­ jek tív elem ekkel, történelm i súlyú ered­ m ények birtokában is hajlam os arra, hogy akárha lényegtelen elem eket em eljen kü­ lönösen fontossá. Kétségtelen, hogy m in­ den történelm i korszak (s így szocialista fejlődésünk első két évtizede is) számos el­ lentm ondást hordoz m agában, olyanokat, m elyek látszólag vagy valóságosan szem­ ben állnak a politikai hatalom célkitűzé­ seivel. Abban, hogy az em ber eligazodjék ezeknek az ellentm ondásoknak útvesztői­ ben, és hogy szinte a kulisszák mögé is be­ tekintve világosan láthassa az összefüggé­ seket, az erőfeszítéseket (s az ezzel elke­ rülhetetlenül együtt járó kudarcokat), m e­ lyek végül is a m indenki által átélt és el­ ism ert eredm ényekhez vezetnek, döntő fontossága van a k ortörténet művelésének. Ami éppen azt tűzi ki célul, hogy rögzítse a közelm últ jelenbe nyúló m ozzanatait, jel­ legzetességeit, esem ényeit és így segítse hozzá az érdeklődőket a lényeges és lé­ nyegtelen elem ek világos különválasztá­ sához, az esem ények és jelenségek szub­ jektivitástól m entes értékeléséhez és ezzel legújabb kori történeti fejlődésünk helyes, a valóságnak megfelelő szemléletéhez. És ez a helyes szemlélet segít rávilágítani a r­ ra az összetartó erőre, am it éppen a közös célért folytatott, bárm i sok áldozattal is járó h arc jelent m indannyiunk számára. M ert helyesen állapítja meg Klaniczay Tibor a nem zeti hagyom ányról (a K ortárs ez évi 5. számában) írt cikkében: nem sza­ bad abban az illúzióban ringatnunk m a­ gunkat, hogy szocialista állam unk polgárai azért élnek és m aradnak meg hazájukban, m ert m indegyikük szám ára itt a legkönynyebb élni, jobb, m int bárhol m ásutt. A hagyom ánynak, a m egtett útnak és a vele járó áldozatoknak az ébrentartása, annak a nem egyszer keserves folyam atnak a fel­ idézése, am ely a jelenben élvezett ered­ m ényekhez vezetett, igenis a legjelentő­ sebb, m inden anyagi jólétnél erősebb té­ nyezője egy adott közösség belső kohézió­ jának. 22 Ezért kell nagy öröm m el üdvözölnünk m inden olyan m unkát, am ely ehhez hoz­ zásegít m inket. N éhány részletkérdéssel foglalkozó, külön­ féle kötetekben m egjelent hosszabb-rövidebb tanulm ányoktól eltekintve azonban olyan k ortörténeti feldolgozás, am ely szo­ cialista fejlődésünk első két évtizedének valam ennyi fontos kérdését az elm ondot­ tak n ak m egfelelően elemezve m u tatn á be egy szűkebb terület, egy megye közelm últ­ ját, m indeddig csak egy készült hazánk­ ban — a Borsod megyei m onográfia. Ez azonban az adott szűk terjedelem h atárai között nem vállalkozhatott még a rra sem, hogy többet adjon egy vázlatos, sommás összefoglalásnál. Nógrád megye sorsáért aggódó, azt fi­ gyelem m el kísérő közvélem ényünk ezért joggal lehet büszke m ost arra, hogy a me­ gyetörténet IV. köteteként olyan feldolgo­ zást kaphat kézhez (Jakab Sándor tollá­ ból), am ely több, m int 300 oldalon ad öszszefoglalót a felszabadulás óta eltelt első két évtized, pontosabban 17 év legfonto­ sabb eseményeiről, problém áiról. A m un­ ka három fő fejezete közül az első 1948-ig, a szocialista forradalom győzelméig ism er­ teti a legfontosabb kérdéseket. Itt viszony­ lag já rt úton m ehetett végig a szerző, hisz’ e korszak főbb tém áit, a háborús károkat, a felszabadulás u tán m űködő népi szervek tevékenységét, a földosztást, a választáso­ kat m ár viszonylag sok tanulm ány taglal­ ta eddig is, nem egy megyei kiadvány is foglalkozott m ár ezekkel a kérdésekkel. A szocializmus építésének kezdeteivel és ellentm ondásaival foglalkozó második rész, m ely 1948— 1956. időszakát veszi vizsgálat alá, m ár úttörő feladatra vállal­ kozik, am ikor e nagy fontosságú évek kendőzetlenül őszinte bem utatásával tá rja fel az ellentm ondásosságukban is im poná­ ló erőfeszítéseket és azok eredm ényeit, m elyek m egvetették alapját a m egye ma is tartó fejlődésének (kiemelve azt és egyben a m egye dolgozó lakosságát a sok évszá­ zadra visszanyúló hátrányos helyzetéből). Az ipar és mezőgazdaság fejlődése, a szi­ lárd m unkáshatalom kialakulása ezekben az években vette kezdetét, de ez a folya­ m at korántsem volt zökkenőmentes. Szin­ te felforrósodik a mű, m ikor ennek az idő­ szaknak azokat az ellentm ondásait m u tat­ ja be, am elyek ha nehezítették is, de vé­ gül mégsem akadályozhatták meg szocia­ lista rendszerünk egészséges kibontakozá­ sát. Így először olvashat az érdeklődő a párt politikájának torzulásairól, melyek végül is oda vezettek, hogy a szerző a MDP „uralkodásáról” beszélhet, am ikor a pártm u n k a szinte teljesen egybefolyt a ta­ nácsi m unkával és arra az — egyébként helyes — elvre alapozódva, hogy nálunk m indenért a kom m unisták a felelősek, a pártszervek tevékenysége operatív, napi feladatok ellátására is k iterjed t; itt talál­ kozunk először azoknak a nehézségeknek az elemzésével, am elyek a m egye iparosí­ tásának nagy folyam atát — az országos helyzethez hasonlóan — szám ottevően m egnehezítették; m int am ilyenek az alap­ anyag (a m egye esetében döntő fontossá­ gú szén minőségi) problém ái, az üzemek gyártási profiljának tisztázatlansága, a m unkásságra súlyos teh erk én t nehezedő „perm anens norm arendezés” és a m unkaverseny-m ozgalom egyéb fonákságai, a m unkásság életkörülm ényeiben bekövet­ kezett stagnálás, a közellátási problém ák, a békekölcsönök jegyeztetése, a lakásvi­ szonyok elm aradottsága és az ip ar kon­ centráltsága, am ely a latens m unkanélkü­ liség veszélyét hordta állandóan m agában. Ez a fejezet m u tatja be a mezőgazdaság szocialista átszervezésének első lépéseit, melyek szintén nem voltak problém am en­ tesek. K özrejátszott ebben az, hogy a me­ gyében viszonylag m agas volt a kisparasztok aránya, kevés volt a nagygazda, ebből következően a falusi osztályharc fenntartása érdekében a kulákkategória kibővítése vált szükségessé (Nógrádban vezették be a ,,politikai k u lák ” fogalmat), ehhez já ru lt még a nógrádi földek rossz minősége, a kedvezőtlen adottságok, vala­ m int az a tény, hogy a pártbizottságok fő­ ként ipari m unkásokból állottak, akik nem érezték át a problém ákat és ezért a felté­ telektől független, gyors kollektivizálást tűzték ki célul. Ez term észetesen gyakran adm inisztratív eszközök alkalm azásához vezetett, valam int a számszerű eredm é­ nyek erőltetése révén valóságos hadigaz­ dálkodás jelleget adott a mezőgazdaság fejlesztésének. M indezeknek az ellentm ondásoknak a bem utatása adja a kötet egyik legnagyobb értékét, hiszen azáltal, hogy rám u tat, mi­ lyen keserves küzdelm ek és sok áldozat árán született meg az új, h allatlan m ér­ tékben növeli meg nem csak a mű, hanem egész rendszerünk és politikánk hitelét, kifogva a szelet azok vitorlájából, akik még m a is h ajlandók a rra célozni, hogy politikai-társadalm i rendszerünk m egvál­ tozott, eredeti célkitűzéseitől elhajlott, A kötet világosan m u tat ugyanis rá, hogy az akkori és m ai eredm ények mögött ugyanaz az erő, ugyanaz a p árt áll, amely — igaz — em berekből tevődik össze, akik sokat és nagyot is tévedhetnek, de a szer­ vezett belső kontroll előbb-utóbb m inden­ képpen helyrehozza ezeket a hibákat. Jól látható ez abból is, hogy a különböző problém ák m egoldását célzó országos és megyei párthatározatok hogyan közeled­ tek egyre tisztultabban, egyre világosab­ ban a helyes m egoldások létrehozatalához. A kötet harm ad ik nagy fejezete a nép­ hatalom m egszilárdulásának, a szocializ­ mus alapjai lerakásának folyam atáról ad az előbbieknél ném ileg m ár vázlatosabb, összefoglaló jellegű képet. E korszak beve- �zetőjeként ism ét m int újdonságot olvas­ h atju k an n ak az 1956-os ellenforradalom ­ nak megyei esem énytörténetét és jellem ­ zését, am ely — B udapestet leszám ítva — aligha vezetett olyan tragikus végkifej­ lethez, m int éppen a m egye székhelyén, Salgótarjánban. Az ellenforradalm at kö­ vető évek b em u tatásában kiem elt helyet kapott a gazdasági konszolidáció, mely ugyan szintén nem volt m entes m inden ellentm ondástól (gondoljunk csak a bá­ nyák fejlesztési problém áira, vagy a m ű­ szaki fejlesztést gátló objektív és szubjek­ tív tényezőkre, m elyek között még olyan, az ipari forradalom korszakára em lékez­ tető elem ek is m egtalálhatók voltak, m int az, hogy a m unkások a „kenyerüket fél­ te tté k ” az intenzív fejlesztéstől), de végül is oda vezetett, hogy a m egye iparában so­ ha nem tapasztalt (és máig tartó) fejlődés ind u lh atott meg. Ugyanígy világosan áll előttünk a mezőgazdaság szocialista át­ szervezésének újabb nagy lendületet vevő szakasza, m elynek eredm ényeként a me­ gye szántóterületének 1967-ben még csak 6.3 százalékán tevékenykedő term előszö­ vetkezetek 1962-re m ár a terület 96 száza­ lékát vették m űvelés alá. A fejlődés folya­ m át szabályozó és helyes m ederbe terelő határozatok részletes ism ertetése ennél a tém ánál (és m ás kérdéseknél is) világosan m u tatja, hogy a történések hátterében a p á rt elm életi m eggondolásai állanak. Ép­ pen ez az oka annak is, hogy első pillan­ tásra talán arán y talan ul is sok helyet k a­ pott az egész kötetben a p árt belső kérdé­ seinek, politikájának, szervezeti problé­ m áinak vizsgálata. Ez azonban teljes m ér­ tékben indokolt, éppen abból a meggondo­ lásból kiindulva, hogy a m ozgató erőt, az esem ények továbbvitelét, a felm erült ne­ hézségek leküzdőjét m indig is a p árt ve­ zette dolgozó rétegek jelentették. Még akkor is el kell fogadnunk ezt az arányt, ha azt láth atju k , hogy egyes kérdések a kötetben m eglehetősen h áttérb e szorultak: így különösen a társadalom és az egyes em ber kapcsolatát oly kifejezően szemlél­ tető tanácsi igazgatás kérdései, vagy a szocialista társadalom jellegének gazdagí­ tásában oly jelentős k ulturális eredm é­ nyek, m elyek a kötetben csak jelzéssze­ rűen jelentkeznek. Klaniczay Tibor m ár idézett tanulm á­ nyában említi, de egyébként is köztudott, hogy a történelem népszerűsítése és tan í­ tása messze elm arad a szükséges színvo­ naltól és éppen ezért nélkülözi a kívánatos hatóerőt. Ez nem utolsósorban abból kö­ vetkezik, hogy a történelem — a laikusok szám ára — egyre kevésbé válik érdekes­ sé. Nos a Nógrád megye történetének ne­ gyedik kötete cseppet sincs híjával az ér­ dekességnek: hiszen olyan dolgokról ír, a szocializmus építése hőskorának olyan problém áit villantja fel, m elynek elolvasá­ sa — különösen azok szám ára, akik átél­ ték a feldolgozott korszakot — egy izgal­ m as regénnyel való m egism erkedéshez ha­ sonló h atást v álth at ki. Az idézett tanulm ány még annak az ag­ gálynak is kifejezést ad, hogy korunk tör­ ténetírása, hagyom ányápolása hajlam os a figyelem nek a régebbi századokról való elterelésére és ezzel nem zeti hagyom á­ nyunk csonkítására. K ötetünk esetében ez az aggály is eloszlik, hiszen nem egy kiragadott korszak önálló, m indentől füg­ getlen feldolgozásával állunk szemben, h a­ nem egy négykötetes m ű utolsó kötetével, am ely a plasztikusan ábrázolt elm últ év­ századok és évtizedek sok viszontagsága utáni végső nagy elrendeződést, a megye lakossága életében előállott, azelőtt soha nem tapasztalt m érvű változást írja le, m int egy világosan nyom on követhető fo­ lyam at utolsó fázisát. A korábbi kötetek­ hez fűződő kapcsolatot egyébként jól se­ gíti a négy kötethez készült és itt közölt hely-, név- és tárgym utató, valam int a m egye helységeinek néhány fontos ada­ tá t közlő, a fejlődést is bizonyos m érték­ ben érzékeltető a d a ttá r is. Schneider Miklós KISS KÁROLY Nincs megállás Kiss K árolynak, a m agyar m unkásm oz­ galom kiem elkedő harcosának Nincs m eg­ állás című visszaemlékezése tényanyagban rendkívül gazdag, tudom ányos m egalapo­ zottságú. E Nógrád m egyei vonatkozáso­ kat is tartalm azó könyv nem csak több szem pontjából ú jat adó történeti m unka, hanem fordulatokban gazdag, olvasm á­ nyos m ű is. A kiadvány egyik fő értéke abban rejlik, hogy egy, a m agyar m unkásmozgalom szem pontjából is jelentős k o r­ szak jobb m egism eréséhez n y ú jt tám pon­ tot. Ügy m u tatja be egy H orthy-fasiszta korszakbeli kom m unista vezető legális, de legfőképpen illegális m unkáját, hogy az m egfeleljen a történeti hűségnek, k erü lje a ham is csillogást, mégis ábrázolja azt a forradalm i optim izm ust, am ely a KMP harcosaiban élt. Olyan fo rrad alm ár p o rtréján ak felszaba­ dulást megelőző korszakával ism erkedhet meg az olvasó, aki az 1920-as évek elején (mint bőripari m unkás) először a szakszer­ vezetben, m ajd a KM P illegális m u nkájá­ ban tevékenykedett. A forradalm i m un­ kásm ozgalom ban való részvételétől kezdve szakadatlan üldöztetések, zaklatások, sú­ lyos m egpróbáltatások közepette zajlott élete. Számos esetben nézett szembe kilá­ tástalannak tűnő helyzetekkel, am ikor a legszigorúbb konspirációs szabályok elle­ nére szabadsága, sőt élete is kockán for­ gott. O ptim izm usa és ezzel párosuló bátor­ sága, higgadtsága, helyzetfelism erése azonban sohasem hagyta cserben. A rend­ kívül szigorú konspiráció következtében is szinte elkerülhetetlen lebukások alkal­ m ával sem vesztette el hidegvérét. Ugyan­ akkor nem tek in tette m agát hősnek, fé­ lelm et nem ism erő harcosnak, olyannak, aki sohasem gondolt a várható következ­ m ényekre. A könyv számos értékes útbaigazítást ad a KMP konspirációs hibáiról is. A szerző börtönbüntetése alatt szerzett tudom ást az 1930-ban kezdődő lebukásokról. Elsőként Csapó József. Házi F erenc és a KMP II. kongresszusáról hazaérkezett F ü rst Zol­ tán, valam int Réti László k erü lt rendőr­ kézre. C ellatársaival beszélgetve, de a moz­ galom eddigi ú tjá t is vizsgálva a rra a kö­ vetkeztetésre ju to tt, hogy a lebukásokat konspirációs hibák m ellett spiclik okozák. A sorozatos lebukások a KMP kül­ földi bizottságát is nyugtalanították. A hazaküldött káderek egy része még a szo­ kásos negyedévet sem tö lth ették szaba­ don. Hosszú vizsgálat u tá n — m iután szá­ mos kom m unista vezető ju to tt börtönbe, egyesek pedig az akasztófa alá is — sike­ rü lt a p árt felső kapcsolataiba beépült Oancz József árulót leleplezni és gyors úton „kivonni a forgalom ból”, nehogy még többen essenek a fasiszta terro r áldo­ zatául. Ma m ár egyre több hiteles képet kapunk a két világháború közötti időszak szovjet­ unióbeli állapotairól (elsősorban szovjet szerzők, m em oirírók tollából). Kiss Ká­ roly, akit itthoni eredm ényes m unkája alapján küldött ki a KMP M oszkvába egy év időtartam ra, hogy tapasztalatokat sze­ rezzen a Vörös Szakszervezeti Internacionálé m unkájáról, eddigi ism ereteinket szá­ mos ponton gazdagítja. Nemcsak Moszkva, a lüktető eleven nagyváros m indennapos eseményeivel ism ertet meg a szerző, ha­ nem betekintést n y ú jt a külföldi bizott­ ság m unkájába, az o tt élő em igránsok éle­ tébe is. Röviddel hazatérése u tán — am elyre a tervezettnél korábban k erü lt sor —, kel­ lem etlen m eglepetés érte. Egy köztörvé­ nyes bűnözőt köröző ren d ő rjárő r elfogta őt és társát, m ajd m iután k id erült a „té­ vedés”. ism ét a politikai rendőrség kezébe került, ahol jó ism erősként „üdvözölték”. M indenáron terhelő vallom ást ak a rtak tő ­ le kicsikarni. Ez a kegyetlen kínzások el­ lenére sem sikerült. Vascsövet tettek meg­ kötözött keze és térde közé és fejjel le­ felé lógatva kezdték kínozni. „G um ibottal először keresztben, m ajd hosszában verték a talpam at. N éhány ütés u tá n m ár na­ gyon fá jt ez a m ű v e le t... Eltorzult arcom látv án y a zavarhatta őket a verés szaksze­ rű végzésében" — em lékezik vissza a szerző a rendkívüli nehéz órákra. B átorságá­ nak, szívósságának köszönhette, hogy nem tört meg és így nem szerezhettek tudo­ m ást sem korábbi itthoni illegális tevé­ kenységéről, sem pedig m oszkvai útjáról. Élete izgalm akkal, fordulatokkal gazdag időszakának csúcsát jelen tette az 1936-os év, am ikor át kellett vennie a B udapesti P ártbizottság m u n k áját, m ert a p ártb i­ zottsági tagok közül m ár csak Kiss K ároly volt szabadlábon. Nem kisebb feladatot kellett vállalnia, m int a KM P Központi Bizottsága feloszlatását követő időszakkal együttjáró bizonytalanság fokozatos, tü rel­ mes felszám olását. A problém ákat fokoz­ ta, hogy a külföldi bizottság a K om intern titkárságának határozatával ellentétben a szervezetek m űködésének szüneteltetését is utasításba adta. Meg kellett oldania a kádergondokat, a szervezetek vezetőit is meg kellett nyugtatnia. U gyanakkor to­ vább kellett irán y ítan i a kom m unisták m u n k áját a m egváltozott körülm ények között. 23 �Az 1940-es esztendő szám ára kellem et­ len m eglepetést hozott: Schveinitzer poli­ tikai rendőrségének em berei lefogták. Le­ bukása u tá n a kistarcsai internáló táborba került. A szerző igen szemléletesen ism er­ teti könyvében az internáló tábor belső életét, a kapcsolatterem tés lehetőségeit a külvilággal. B em utatja elvtársait, de olyan személy tevékenységének egy-egy mozza­ n atát is felvillantja, aki rém hírterjesztés m iatt k erü lt be néhány hétre, s aki a felszabadulás u tán nem késett jelentkezni a pártközpontban, hogy érdem ei elism eré­ séül — újságokat hozott be a politikai fog­ lyoknak — m agas külkereskedelm i állást kérjen. Mivel ezt nem kapta meg, sürgő­ sen disszidált. Az internáló táb o rt az A ndrássy-laktanya követte, m ajd Nagykanizsa, ahol rön­ köt kellett raknia. Innen 1943. augusztus 23-án szabadult ki. Hét évi bujkálás után ism ét saját nevén élhetett Budapesten. Elvtársai m unkahelyet biztosítottak szá­ m ára. 1944. m árcius 19-én — am ikor a ném etek az országot m egszállták — ism ét letartó ztatták , m ajd N agykanizsára szállí­ to tták el. Szeptem ber 6-án szabadult és csatlakozott a kőbányai partizánokhoz. 1945. ja n u á r 11-én találkozik a felszabadí­ tó szovjet harcosokkal. Útja ezután m ár sokkal könnyebb volt. M egkereste elvtár­ sait és bekapcsolódott B udapest újjáépí­ tésébe. Rövidesen a káderosztály megszer­ vezését bízták rá az MKP központjában, tag ja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek is. Önéletírását Kiss Károly egy új, szebb korszak küszöbén szakítja meg azzal a gondolattal, hogy egy későbbi időpontban m ásik írásban számoljon be a felszaba­ dulást követő időszakról. ( K o s s u t h , 1974) M. P. JIRI MUSIL Lakásszociológia Egyre sokasodnak azok a szociológiai ta­ nulm ányok, am elyek társadalm unk égető problém áira keresnek választ, s a tények feltárásával ny ú jtanak segítséget a terve­ zéshez, az előrelátáshoz, a cselekvéshez. A lakásépítés, a városépítés egyike azoknak a gondoknak, am elyek helyes megoldása csak akkor lehetséges, ha ism erjük jelen­ legi lákásellátottságunkat és azokat az el­ várásokat is, am elyeknek a közeli és a tá­ voli jövőben a városoknak meg kell felel­ niük. Ügy tűnhet, hogy a városépítés kizáró­ lag gazdasági m egfontolást kíván. Alapo­ sabb vizsgálat u tán kiderül, hogy a lakás­ építés ütem e, a lakótelepek létrehozása és főleg a lakások elosztása politikai kérdés. Kik kapjanak elsősorban lakást? Kik m a­ rad jan ak a régiekben? K inek juttassanak állam i, vagy szövetkezeti lakást, és kik építsenek m agánerőből családi házat? M indezekre a kérdésekre pontos, és az ér­ 24 dekeltek szám ára lehetőleg m egnyugtató választ kell találni. A helyes döntések ér­ dekében nélkülözhetetlenek a tudom ányos ism eretek, ebben a tém akörben többek kö­ zött a lakásszociológia. Az em lített problém ákat vizsgálja most m egjelent könyvében Jiri Musil csehszlo­ vák szociológus, aki jelentős városszocio­ lógiai kutatásai révén vált ism ertté hazá­ ja h atárain túl is, az utóbbi években pedig sikerrel dolgozik az ENSZ európai gaz­ dasági bizottságának szakértőjeként. Je ­ len m unkájában a rra törekedett, hogy fel­ m utassa azokat az eredm ényeket és ta­ pasztalatokat, m elyeket a különböző orszá­ gok a városépítés és a lakáshasználat te­ rén elértek. pontból fontos gazdasági egység m a ra d ... »üzem bentartása« olyan m ennyiségű m un­ kát kíván, am ely sem m iben sem m arad el az iparban felhasznált m unka mennyisége m ögött.” A tervezők szám ára ebből nagyon sok­ féle következtetés adódik a lakás belső el­ rendezését illetően. Egyet azonban külön is meg kell jegyezni. A konyha m éreteit nem lehet korlátlanul csökkenteni anél­ kül, hogy az ne h atn a vissza károsan a családra. A tervezők és városépítők gond­ já t tovább növeli az a tény, hogy m inden egyes család fejlődésének m eghatározott szakaszait éli meg, kezdve a családalapí­ tástól a gyerm ekek felnevelésén át az idős korig. A könyvből kitűnik, hogy szociológiai kutatások segítségével tárh a tó fel pél­ dául, hogyan reagálnak az em berek saját környezetükre, beválnak-e a gyakorlat­ ban azok az elképzelések, am elyeket az építészek m egálm odnak az új városlakók szám ára. A gondot ugyanis nem csupán az egészségügyi, vagy szociális szempon­ tokból kifogásolható lakások jelentik. A lakás és a család, vagy a lakás és a na­ gyobb közösség kapcsolatának vizsgálata m egm utatja, hogy a látszólag megfelelő lakások is jelenthetnek konfliktusforrást a család egésze, vagy a család egy-egy tag­ ja szám ára, ha nincsenek biztosítva a kö­ zösségi élet és ugyanakkor az elkülönülés, a m agánélet feltételei. Az életciklusok összefüggésében vizs­ gálja a szerző a lakások nagyságát, belső elrendezését, a lakószobák egymáshoz való viszonyát, funkcióját. M egállapítja, hogy az éppen kialakuló családok szám ára ele­ gendő a kism éretű lakás. Később a gyer­ m ekek születésével nagyobb alapterületű és tagoltabb lakás a megfelelő. Mégis, a fiatalok m ár kezdetben olyan m éretű la­ kás megszerzésére törekszenek, amely leendő családjuk m axim ális nagyságának felel m ajd meg. E rre azért kényszerülnek, m eghosszabbodásával az összlakossághoz m ert a lakáscsere ma még hosszadalmas, fárasztó folyam at, és nem is biztos, hogy m egvalósítható a szükséges időre. Idősebb korban ismét a kisebb lakás jelenti a leg­ jobb életfeltételt. A család válságát hirdető szociológusok és filozófusok egyik fő érve a család funk­ cióinak változásához kötődik: azt állítják, hogy a család a fejlődés folyam án elvesz­ tette hagyom ányos funkcióit, m indenek előtt a gazdasági funkcióját, am elyet ed­ dig a kohézió egyik legfontosabb tényező­ jeként tarto tta k számon. Valóban ilyen nagym értékű átalakulá­ son m ent át a család? A kötetben össze­ gyűjtött adatok meggyőznek arról, hogy bizonyos tevékenységi form ák valóban m egszűntek a családon belül (Nem v a rr­ ják otthon ruháikat, nem sütnek kenyeret stb.). U gyanakkor tény az is, hogy a mezőgazdaságban és az élelm iszeriparban elő­ állított term ékek további feldolgozására van szükség ahhoz, hogy fogyaszthatóak legyenek. Vagyis, az üzemi term elés és a személyes fogyasztás között fontos lánc­ szem a család körében végzett m unka, am ely során a m egvásárolt élelm iszereket táplálkozásra alkalm asabbá teszik. M ennyi időt kell erre a tevékenységre fordítani? E rre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kielégítő adatok. A szerző is csupán egy Svédországban végzett fel­ m érésre tu d hivatkozni, am ely nem tü k ­ rözheti hűen sem a csehszlovák, sem a mi viszonyainkat, mégis figyelem re m éltó m egállapításokat taralm az. Az em lített felm érés szerint Svédországban a bevásár­ lás, a főzés és az ehhez kapcsolódó m un­ kák évente 2340 m illió m unkaórát emész­ tenek fel, míg az ipari term elésre ugyan­ ezen idő alatt csak 1290 millió m unkaórát fordítanak. Ebből és m ás forrásokból szár­ mazó adatokra tám aszkodva állapítja meg a szerző, hogy „a család fogyasztási szem­ „Az eszményi m egoldás az volna — írja a szerző —, h a a családok m indig a fejlő­ dés egyes ciklusainak m egfelelő nagyságú és összetételű lakásokba költözhetnének, nek m ajd idős em berek, akik egészségesek viszonyítva egyre nagyobb arányban éla fiatalabb generációtól eltérő igényeket lesznek, tehát önállóan lakhatnak, de akik Ennek term észetesen az alapvető lakás­ szükséglet teljes kielégítettsége, továbbá bizonyos lakástartalékok és ugyanakkor egy olyan gazdag lakásválaszték az elő­ feltétele, am ely könnyen hozzáférhetőbbé és cserélhetőbbé teszi a különböző lakáso­ kat.” K ülön fejezetet szentel az író az idős em berek lakásm ódja vizsgálatának. Ezt azért ta rtja fontosnak, m ert az életkor tám asztanak a lakásokkal szemben. M űvének további fejezeteiben a szerző a különféle lakásrendszerekkel foglalko­ zik, vizsgálja hogyan lehet felm érni a lakásszükségleteket', kísérletet tesz annak m egállapítására, m ennyi lakásra lesz szük­ sége E urópának 1980-ig. Ism erteti és kri­ tikailag elemzi a lakáselm életeket. Követ­ keztetései széles körű anyaggyűjtésen nyugszanak, m egértésüket táblázatok, gra­ fikonok segítik elő. Elvontabb elméleti fejtegetéseit gyakorlati példákkal teszi szemléletesebbé. M egállapításai hasznos segítséget nyú jtan ak a várostervezőkön és -építőkön kívül a kislakások építőinek, sőt azoknak is, akik a m ár meglevő lakásukat szeretnék m egváltozott igényeikhez és szükségleteikhez célszerűen hozzáalakítani. ( K o s s u th , 1974.) Bacskó Pirosba �Kiált Patak vára — Magyarország felfedezése — Kezdjük vallom ásszerűen: jó ilyen könyve­ ket olvasni. Újra és újra elm ondhatjuk ezt. ha olyan írásokkal találkozunk, am elyekben szűkebb és tágabb otthonunk gondjairól felelősen ír valaki. Ha volt, van értelm iségi hivatás és felelősségtudat, akkor az sosem a dolgok könnyebbik végét, szebbik oldalát kereste, de m indig is igyekezett m egism erni é s elem ző módon feltárni a valóságot, am ely bizony „közelről” sosem olyan szép. m int „magasról n ézvést”, m ert t ele van konflik­ tussal, szeplőkkel, m egoldatlan és m egol­ dandó feladatokkal. A ki m a Magyarországon tenni, cselekedni akar, annak kötelessége, de létkérdése is m egism erni a valóságot. Lázár István az a fajta m agyar értelm iségi, aki sokszor vállalva az éles vitákat, konflik­ tusokat, nem is kevesek rosszallását is (jaj! nem szeretjük ám azt, aki „kibeszéli a fa­ lu t!” . .. ) úgy vizsgálja és írja le választott tárgyát, hogy sürgeti, felvillantja, m egm u­ tatja a változás útját-m ódját is. K ölcsey és Széchenyi furor publicusa ez. am ely azért „kegyetlen”, „goromba” szeretett m agyarjai­ v al szem ben, m ert gyarapodni, boldogulni szeretné látni őket. A m arxista értelm iségi nem is tehet mást, ha értelm es és l elkiis­ m eretes, Tanulmányozni, eljutni a jelenségt ől a lényegig, s a tudás birtokában vissza­ hatni a valóságra — ez a lecke, n em kevés, nem k ö n n yű ... Nem kis fába vágta a fejszéjét Lázár István. Borsod—Abaúj—Zemplén ma az egyik legnagyobb és legsokszínűbb megyénk. Or­ szág az országban. Ez értendő úgy is. hogy — s ezt éppen Lázár könyvéből tudtuk m eg — a m egye gondjai, eredm ényei m indig is erősen meghatározták az egész országét, il­ letv e a m egye függvénye is az ország á lla ­ potának, gazdasági-politikai helyzetének. Elég, ha itt csupán Borsod iparára utalunk, am elynek már létrejötte is a szűkebb (bor­ sod—gömöri, zem pléni, abaúji) táj m unka­ erőfölöslegét volt hivatva lekötni, de a je­ lenlegi m egye (B—A—Z) munkaerőáramlá­ sa. feleslege (Zemplénben), m ásrészt hiánya (Ózd, Miskolc) m inden gondja országosan is jellem ző. Mondhatnók úgy is, hogy a m e­ gy e csepp a tengerben (ha az ország a ten ­ ger). de olyan csepp a tengerben, am elyben m inden (jó is rossz is) töm ényebben van meg. m int máshol. Lázár István éppen ezért nem is vállalkozott, vállalkozhatott arra. hogy az egész mai m egyét feltérképezze. ,,Csupán” egy szűkebb tájegységet. ahogy ő írja, gyermekkora világát, tájait m utatja be. ezt azonban olyan m élységben, gazdagság­ ban, hogy valóban kilátót tud adni az egész m egyére, országra. A hajdani Zemplén az ország egyik le g ­ elesettebb, legszegényebb m egyéje volt. Ne tévesszen m eg senkit a táj szépsége, válto­ zatossága. A Bodrog-part a folyótól szen­ vedett (és szenved ma is a tavaszi vizek idején), a Hegyköz és a Tokaji-hegység az elzártságtól és szegénységtől. K ivétel csu­ pán m aga a Hegyalja — ,,szőlővesszejével”, ám ennek a sorsa sem volt soha derűs, fel­ hőtlen. Ma sem az. Lázár sokoldalúan, sok szem pontból vizs­ gálja meg a vidéket. Vegyük talán először a filológust. Az em ber beül a könyvtárba és m indent elolvas, amit a tájról leírtak. Lá­ zárnak szerencséje is van ebben, m int sá­ rospataki diáknak. A város a maga iskolái­ val, tradícióival sugallja is. bele is neveli, de meg is szeretteti fiaival a történelm et. Még a túlzásait, elfogultságait is elnézzük annak a szerzőnek, aki ilyen szenvedélyesen, márm ár szent dühhel szereti városát (amely m ellesleg, sok huza-vona, hányódás után nem is olyan régen lett ism ét város.) Ha valaki a történelem felől közelíti meg a dol­ gokat. többet is m egért azokból (a dolgok­ ból), de van m ás előnye is: a jelenségeket mozgásukban, változásukban tudja szem lél­ ni, ábrázolni. A zt a baedekerek is tudják hogy ezen a tájon régóta él az ember. Ezt tanúsítják a régészeti leletek, de Lázár m eg­ lepetése nem ez. Nem véletlen, hogy a tu­ dományos érdeklődés m egint az eredetünk és a honfoglalás kérdései felé fordul. Lá­ zárnak erről is van mondandója, a bodrog­ közi ember múltjáról, őseiről. Olyan sajátos term észeti viszonyok (folyók, árterek, m o­ csarak) között éltek itt, olyan elzártságban (a folyók szabályozásáig), am elyben az et­ nikum specifikus ősi tulajdonságai m egm a­ radhattak. (Csak egyetlen érdekes példát! itt élő emberek vérképe m egőrizte ősi. ázsiai összetételét, illetve m ég m ost is azonossá­ gokat m utat távoli belsőázsiai népekével. De em líthetnénk a népm űvészetet is. (Ko­ vács Dániel gyűjtötte, gyűjti lelkes sátoral­ jaújhelyi tanítványaival) a m ár csak itt fe l­ lelhető népszokásokat is. am elyek egyszerre jelentenek a néprajzosoknak öröm et m ar­ káns archaizmusukkal, ugyanakkor súlyos gondokat is, hiszen a táj elm aradottságát is jelzik. Máshol — pl. a Hegyközben — meg éppen a bevándorlók (szlovákok? ruszinok?), tehát nem zetiségek m últját és jelenét bogozgatja, miközben szélesebb kitekintést is ad erre a történelm ünk során o ly gyakran súlyos kérdésgubancra. Különösen érdekes, mert „hézagpótló”, am it a zem pléni (és m a­ gyarországi) zsidóság történetéről mond el. Túl sokat fecsegünk (jó és rosszindulattal) ám túl keveset tudunk erről a kérdésről. Lázár nem kerüli m eg a kérdést, alapos történelm i, szociográfiai elem zést ad. Her­ cegkút és Károlyfalva esetében m eg a m a­ gyarországi ném etség (svábok?) beilleszke­ désére, szorgalmukra, benső, átörökített tör­ vényeikre tér ki. Ezekben az elem zésekben m ég a szakm abelieknek is adhat újat, an­ nál is inkább, m ivel az utóbbi időikig elég kevés publikáció foglalkozott ezekkel a „ké­ n yes” kérdésekkel. Ehhez azonban már k evés a könyvtár. A filoszt felváltja az újságíró, aki lankadat­ lanul, kielégíthetetlen tudásszom jjal járja a vidéket, hogy m indent m aga lásson, m in ­ denről maga győződjön m eg, m inél több emberrel találkozhasson. A történelem m el a mára kérdez, a mában a folyamatot, a v á l­ tozást (vagy annak lehetőségét) kutatja. B i­ zony, a válasz nem m indig megnyugtató. Itt m ost nem csupán arról van szó. hogy elsi­ ratja kedves városa. Sárospatak m últját is­ kolái hanyatlását pl. (mert volt abban n e ­ gatív is! ama derék protestáns iskolaszellem pl. sem m i kivetnivalót nem talált a szolgadiákok dolgoztatásában), hanem hogy elénk tárja a borvidék sanyarú és valóban megdöbbentő pusztulását is. Hová lettek a jó iskolák és a jó szőlőn term ett borok??! — kiálthatnánk fel k issé pathetikusan. Á m L á­ zár nem pathetikus és n em demagóg. A pa­ taki schola és a hegyaljai bor is az ötvenes évek voluntarista, át nem gondolt iskola-, illetve gazdaságpolitikájának esett áldoza­ tul. S m ilyen nehéz m indkettőt visszaállíta­ ni! Túlzónak tűnhet a k ét dolog párhuzam­ ba állítása, d e az élet kínálja az analógiát. Hiszen éppen Lázártól tudjuk, hogy a bor és az iskola ügyében is azonos m egoldással kísérleteznek: ha már a m inőség oda. lega­ lább a m ennyiség legyen n agyobb .. . Ért­ hető, hogy a vita m indm áig nem ült el e kérdésről. Különösen a borról n em (Patak lassan m egint iparosodó iskolaváros lesz, a pedagógusképzés egyik bázisa). A szenvedé­ lyek és az érdekek, érdekeltségek olyan csa­ tornáit, modus vivend iit kell itt m ég kiala­ kítani, amelyben a term elési k ed v is m eg­ nő (megművelik az elárvult kopár hegyol­ dalakat). a m inőség is visszatér, a tokaji m egint a „borok királya” lesz. Most nem az. Egy csak a kommersz és hitelét veszített itókák közül. Egészen m ás problém ákkal találkozunk a Hegyköz és a Tokaji-hegység című fejezet­ ben. Ez az erdőkkel borított, apró. elszórt falvakkal telehintett táj veti fe l a már em ­ lített problémát: az iparét. Mert m iből élt. él, éljen m eg a táj embere, ahol is csak er­ dők (a Károlyik é s mások vadászterületei), m eredek szögű, sovány, rosszul termő domb­ oldalak, legelők vannak? Itt mindenkor sze­ gényen éltek, m élyen az országos szint alatt. Innen vándoroltak e l legtöbben távoli ipar­ vidékekre — és Amerikába is. Ez a vidék adta az üveges, foltozó-fazekas stb. vándorkisiparosokat, a diósgyőri, ózdi. stb. gyárak, az építkezések segédmunkásait. Holott ez a táj — hajdan ércekben is — á s ­ ványokban gazdag. Ki is alakult a jelleg­ zetes ipara (üveg. agyag, porcelán), am ely később részben elsorvadt, m ásrészt erősen átalakult. K ő- és ásványbányái, porcelán, agyag, beton és építőanyagipara m a is je ­ lentős. De ezek sem tudják lekötni a helyi munkaerőt, arra kényszerítve ezzel, hogy vagy ingázzon, vagy boldogabb tájra k öl­ tözzön. A m it ezekről a bányákról, k isüze­ m ekről megtudunk a szerzőtől, az részben meghökkentő, máskor elkeserítő, elszom orí­ tó, sőt dühítő! Itt m ost elég legyen csupán a perlit-kálváriát em líteni. Tanulságos (s nem csupán a perlit-ügyre!). hogy a provin­ cializm us hogyan egészül ki. m ilyen jól m eg­ fér a hozzánem értéssel, a rossz, ügyetlen üz­ leti szellem m el, a távoli KÖZPONT nem tö­ rődömségével, önzésével és hatalm askodásá­ val. A z „elnyom ott vidék” és az ,,arisztok­ ratikus hivatal” béka-egér harcának csak vesztesei lehetnek. Az egyik oldalon a tény­ leges elm aradottság (civilizációs, gazdasági, kulturális-tudati is. am ely önerejéből nem tud kikászálódni a kátyúból), a m ásik olda­ lon a (talán, de nem m indi g jóindulatú) kö­ zöny, tunyaság, am ely érzéketlenül szem ­ léli ezeknek az em bereknek, vidékeknek a kínlódását. Ez szüli m eg aztán azt az egész­ ségtelen gyanakvást, am ely eleve kétkedéssel fogadja azt, am i „fentről” jön és viszont sem m it se fogad e l (kezdem ényezést, ö tle­ tet), am i „lenti”. Van persze ellenpélda is (a bodrogkeresztúri KTSZ), ahol a lelem ény, kitűnő üzleti érzék a „sem m iből” (agyag. kő. kaolin) is kom oly értékeket tud élőhozni. Ám. m int em lítettük már. ezek a jelenségek, példák korántsem csak Zemplénre jellem zőek, h i­ szen m ásutt is fellelhetők a m aradiság, a bürokratikus sém ákban való gondolkodás, de ezek pozitív ellentétei is. A táj jövője joggal aggasztja a szerzőt. A régió fejlődése, az itt élő tízezrek gondjai n em oldhatók m eg csu­ pán helyi, m egyei erőforrásokból. Ugyanak­ kor a lem aradás a fejlettebb, gazdagabb tá­ jakkal szem ben (településszerkezet, útháló­ zat, mezőgazdasága, ezen belül a zöldség és gyüm ölcsterm elés, állattenyésztés, de az iskolák ellátottsága tanerővel is) nem k i­ csi, és csak átgondolt, tervszerű és szívós m unkával hozható be. Mert felm erül ez a kérdés is, hogy pl. érdem es-e a Hegyközben továbbra is fenntartani a ráfizetéses m ezőgazdaságot? Ha ipart telepítenek, akkor ki é s m ilyent telepítsen? Mi legyen az elnép ­ telenedett falvakkal, vidékekkel? Turistaparadicsom lesz? Ahhoz viszont utak k elle­ nek, befektetés, befektetés. Befejezésül a szerzőt idézzük: ,,Ami iga­ zán fontos, az m égis az egész vidék, a volt Zemplén sorsa. Ha kiált Patak vára. nem m agáért kiált. Saját sorsa, rangja m it sem ér egymagában, boldogulása annak a függ­ vénye, ahogyan a környéke fejlődik.” Hatalmas m unkát végzett Lázár István, s egyben szép példát is terem tett: hogyan pá­ rosulhat a lokálpatriotizm us sokoldalú ér­ deklődéssel és szakism erettel. Ú gy tűnik, hogy a sorozat is ebbe az irányba fejlődik tovább: a szakmák, rétegek, energiahordo- 25 �zók (szén, olaj, fa stb.) után egyre kom p­ lexebb, egyre tágabb tájegységeket, proble­ m atikát fognak össze. Lázár István könyve úttörő-jellegű ebben is. Zemplénről ilyen alapos, sokoldalú munka nem jelent m eg az elm últ 50 évben. Lázár am ellett, hogy új ism ereteket ad, jótékonyan provokál is, ser­ kentőleg hat a régió lakóinak, sorsa intézői­ nek gondolkodására. K ell-e, Lehet-e m a író­ nak többet tenni? ( S z é p ir o d a lm i, 1974.) Horpácsi Sándor ARADI NÓRA A szocialista képzőművészet jelképei M intha időzítetten jelent volna meg A radi Nóra könyve: abban a felpezsdülő közm űvelődési életben, m elynek m a tevé­ keny részesei vagyunk, szinte nélkülözhe­ tetlen világos beszéddel, tudom ányosan igazolt tapasztalatokkal szolgál. A szocia­ lista képzőművészet új, kialakult jelképrendszerének, jelképeinek m egértéséhez vezeti el az olvasót-nézőt (m ert a könyv olvasva-nézve agitál és tudatosít a pártos, osztályszem pontú m űvészet m ellett és ér­ te). Felfedezi az olvasó szám ára a jelképrendszerek erdejéből azokat a törvénysze­ rűségeket, am elyek orientáló erővel bír­ nak, am elyek a m űalkotásokban a befoga­ dók szám ára is tudatform áló érték hordo­ zói, am elyek hozzásegítik az olvasót a mű befogadásához, m egértéséhez, s biztos fo­ gódzót n y ú jtan ak a tájékozódáshoz. A radi Nóra könyve az első olyan kísér­ leti mű a szocialista képzőművészeti szim­ bólum ok rendszerbe foglalására, m ely az alkotó m űvészettörténész széles körű tudo­ m ányos k u tató m u n k ájára alapozva a tel­ jesség igényével h a t . .. és tem atikailag is teljesen ú ja t hozott. Nem lexikon, m ert itt az egyes részek nem különülnek el egy­ m ástól, ha külön egészet is alkotnak, szellemi kapcsolódásuk közös gyökerű. Szerves kapcsolódásukhoz csak világosabb szerkesztési elv az alfabetikus rend, de ezen belül az egym ásba kapcsolódó tiszta lényeg kihám ozása, a forradalm i m űvészet közös eszmeisége a m eghatározó. Különös érdeme, hogy a képzőm űvészet­ ben já ra tla n olvasó is rögtön otthon talál­ ja m agát abban a sokak szám ára elvont világban, am it a m űvészet jelent. M egta­ n ítja az olvasót arra, hogy am it néz, azt tartalm asab b an kell látnia, hogy pl. a ka­ lapács itt, egy bizonyos képi szerkezetben 26 nem csak egy szerszám, hanem egy a m ű­ ben m egfogalm azott eszmét kifejező m otí­ vum, jelkép. Hogy a bika a XX. századi m űvészetben m int m otívum , szinte elfo­ gadottan, m űvekben bizonyítottan a rom ­ boló erőt, a sötétséget, az elnyom ást, a fasizm ust engedi asszociálni. A sisak, a sar­ ló és kalapács, az utcakő, a szörny, a vörös zászló, a m unkás-paraszt szövetség (a m otívum ok rendszeréből csak e p árat kiem elve is) m utatják, hogy az általános és konkrét jelentések hogyan kapnak he­ lyet a m űalkotások jelentéstartalm át m eg­ határozón az egyes m űvekben. A reprodu­ kált m űvek elemzései rövid, töm ör utalá­ sokkal egészítik ki és igazolják a főcím alatt m egfogalm azott (irodalm i vonatko­ zásában is izgalmas, olvasmányos) érté­ keléseket, utalásokat. Tiszta, osztályszem pontú szelekciót vég­ zett a tudós-m űvészettörténész, m ert el kellett hagynia azokat a jelképeket, m e­ lyek nem tartalm aznak olyan belső m a­ got, am ihez kötni lehetne a kollektív tu ­ d attarta lm ú képi form ációkat, vagy azo­ kat, m elyekben a szimbólum tisztázatlan tu d attartalm ak a t asszociálhat. Így elsősor­ ban (csakis) a szocialista tartalm i jelképek, szimbólumok, elfogadott, szinte term észe­ tes jelentéstartalm ú m űalkotások vizsgála­ tá ra kerül sor. Világosan kitűnik, hogy más a kép, m int a szimbólum, az egyezményes jel. Hozzá­ értő használatához segíti az olvasót azál­ tal, hogy világról alkotott ism ereteink for­ rásait hozzákapcsolja a művész által al­ kotott egyezményes jelhez —, hogy a lá­ to tt és gondolt m egbonthatatlan egység­ ben a valósághoz kapcsolódhassék. Itt a szim bólumok bizonyítóan igazolják, hogy a valóság objektív jelképei m ennyire kap­ csolódnak a szocialista, haladó eszméhez, hogy érzékelhető jelképeken keresztül ho­ gyan válik a fogalom az eszme hordozójá­ vá, hogyan válik nyilvánvalóvá a „ re jte tt” értelem . „A m otívum , szimbólum stb. kife­ jezések használata korántsem egységes, sőt egyazon gondolkodásm ódon, szemléleten belül sem teljesen azonos értelm űek a ze­ ne, a képzőművészet, az irodalom , a film stb. vonatkozásában; egyik-m ásik term i­ nus többféle m eghatározásával és alkal­ m azásával találkozhatunk a m arxista gon­ dolkodáson belül is. Itt és m ost azt kíván­ ju k tisztázni, hogy a képzőm űvészetre al­ kalm azva m ilyen értelem ben és összefüg­ gésben fordul el a m otívum , a szimbólum, az allagória, a jel.” — írja A radi Nóra. M ajd m áshelyütt: „A szim bólumnál, jel­ képnél egyszerűbb, korlátozottabb kifeje­ zési lehetőségeket tartalm az az allegória, mely nem helyzeteket, típusokat jelenít meg, hanem közvetlenebbül idéz társadal­ mi, történeti fogalm akat.” S itt Lukács G yörgyöt idézi, m iszerint „az allegória m egkerüli a különösséget, az egyesben re j­ lő lényegi dolgok felszínre ju tta tá sát, és így végső soron dezantropom orf, em bertől elvonatkoztató, dehum anizáló jellegű. Anélkül, hogy a m űvészet régebbi, m ito­ logikus korszakaira vonatkozóan m érle­ gelnénk e főként irodalom történeti tapasz­ talatokat általánosító m eghatározás alkal­ m azhatóságát, vagy ak á r a benne rejlő goethei nézetet (az allegória: kép, mely nem önm agával, hanem valam ilyen foga­ lommal egy jelentésű), a legújabb kori és jelenkori m űvészet szám szerint csökke­ nő allegóriáinak gyakorlatilag jellemző sajátosságára m u tatu n k inkább rá : az al­ legória m ind gyakrabban érintkezik a m a­ gasabb rendű szimbólummal, sőt átcsaphat a még m agasabb rendű típusba is.” Így já rja körül azokat az elm életi kér­ déseket, m elyek egy-egy a tárg y alt kép ti­ pikus vonatkozásaiban az elm életi kérdés­ hez logikusan kapcsolható. A könyv világosan m egm utatja az egyes jelképek etikai eredetét, s annak fejlődési ú tját, az egyén és közösség vonatkozásá­ ban. Az író egyrészt olyan jelen téstartal­ m akat vizsgál és tisztáz, am elyek az avantgarde törekvésekben felfedezhetők, m ásrészt a köznyelvben összekevert szóhasználatokat „teszi a hely ü k re”. M űalko­ táshoz kapcsoltan u tal a jel, jelkép, a szim­ bólum, a m otívum eredetére, hogy a m ű­ vészettörténetben nem eléggé járta s olva­ só is a kialakult eredettől indulhasson el az új mű, az ebben m egfogalm azott jelen­ téstartalom vizsgálatához, megértéséhez. A m űvészettörténeti stílusproblém ák, a XX. század egyetem es és nem zeti problé­ mái, az alkotó és közönség viszonya m ind­ m ind visszatérően erősíti az olvasóban a felfedezés öröm ét, m egindítja a m űvészet birodalm ának felfedezése útján. A könyv külső m egjelenésében is reprezentatív, m éltóan belső tartalm i gazdagságához. A typográfiai m unka, a világos, áttek in th etőn okos szerkesztés nagy erénye a könyv­ nek. A reprodukciók kiválasztása is nagy és körültekintő m unkára hívja fel a figyel­ met. (Kár, hogy egy-két esetben a tarta l­ mi igazság bizonyítására nem sikerült olyan m űvet reprodukálni, am ely m űvészettöréneti kvalitása hitelével m éltó lenne a könyvben m egjelentek családjához, azok rangjához, nem utolsósorban a könyv ér­ tékéhez.) A radi Nóra könyve újabb rem ekm ű ab­ ban a sorban, am ivel a szerző eddig is — hűen elkötelezettségéhez — gazdagította a m űvészet m egértését, népszerűsítését, nem utolsósorban közm űvelődésünk haté­ konyságát. ( K o s s u th , 1974.) Czinke Ferenc �D ubravecz M arcell: Tüzek a hegyekben Julius Szabó: A partizán siratása I. KÖ ZÉP-SZLO V Á KIA I M ŰVÉSZEK A SZ LO V Á K NEM ZETI FELK ELÉS 30. ÉV FO R D U LÓ JÁ R A RENDEZETT SA LG Ó TA RJÁ N I K IÁ L L ÍT Á S Á R Ó L �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cd6a45a4892746a4b2841732dbe7a3bf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/17b627758ec25a28ea24c517222b4166.pdf c40dc5ee8b211e04fdf04cf8315016ba PDF Text Text A művelődés kérdéseiről különféle színhelyeken A népesedéspolitika megvalósulásának hétköznapjairól Pályázati felhívás Oravec János prózai írása és Banos János versei Nógrád megye felszabadításának krónikája Munkásénekkarok múltja és jelene Palócnapok A hazafiasság és forradalmiság aktuális kérdéseihez Feledy Gyula kiállítása elé PALÓC FÖLD A Krónikás egy harminc esztendővel korábbi december 5. és 31. napjai között sorolja elő Nógrád megye felszabadításának ál­ dozatos eseményeit. Még nehéztüzű fegyverek feleselésében ezrek ezreinek hull vére, még nehéz a szabadulás útja ország legnyugatibb csak Magyar­ csücskéig is, és a Reichstagtól öthónapnyi szenvedéses messzeségben őrzi valahol a Katona a fasizmus fe­ lálhatva, ma is magasba emelhessük az elkötelezett előrehaladás bizonyosságát — az emléket őrző hála nem egyedüli jeleként. Harminc év — nézőpont kérdése ez — sok is, meg kevés is. De ki tagadhatná el tőlünk a megye falvainak és városainak, ipari üzemeinek és termelő szántóinak, lakóotthonainak és az otthono­ kat lakóknak hatványozódó gyarapodását? Anyagiakban és szelle­ lett aratott győzelem Vörös Zászlaját — Nógrád megye lakossága miekben egyaránt. S ki tagadhatná el, hogy minden, ami három pedig már a birtokába adott új életet dédelgeti. Békében. évtizedes teremtő munkánk értékeként jegyeztetik fel, lehetőség­ gyökereit harminc évvel korábbra nyújtja vissza? Így számítódik És az életteremtés erőtadó új kútjai nyíltak meg, és új utakon indultak el a kétkezi teremtők. Hogy harminc év gyümölcseit szám­ az emlékező hála jegyének mindennapjaink eredményessége. TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Mindennapi szónoklatok és zászlólobogtatások helyett. Mert igen, az emberi gyarlóság sajnos, nemritkán és nem keveseket hajlít meg, hogy méltó cselekedetek helyében hamis hitvallások álpáto­ szával kendőzze el a folyamatos semmittevést. Ha kevés volt a sza­ badság három évtizede, örömet adó eredményeink kétszeresét megteremteni, ahhoz minden esetre elég, hogy a kétszer annyit teremtést gátló hibákból nemesítő tapasztalatösszegezésig juthas­ sunk. Így harcolhattuk és harcolhatjuk csak ki világunk és magunk magasabb rendű minőségét. Voltak, vannak és - sajnos, még belátható ideig lesznek is közöttünk, akik csak nyelvükön hordott hitük hangoskodását állít­ - ják szembe az elkötelezett szívvel tevők serénykedésével; akik kollek­ tív bűnné hazudnák a maguk hibáját és saját sikerükké a közösség eredményeit; akik partikuláris érdekeket érvényesítenének minden általánost megelőzve. Ha egyre kevesebb levegő jut is nekik hatalommal élő munkálkodók okos gyülekezetében. a Tegnap, megyénk felszabadulásának évfordulóját ünnepeltük, az 1975. év az ország, a nemzet felszabadulására emlékezésé, s pártunk XI. kongresszusának éve. A sokoldalú összegzések éve. Kinek-kinek megkettőzött felelősséggel illő ten n ie tehát. TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Gyepesi Béla: Magasabb mércéhez 3 Korill Ferenc: Döntés után — munka közben 4 Kovács Ferenc: Iskola — közművelődés 5 Pályázati felhívás 6 Hann Ferenc: Egy település „lelép a térképről” 8 Szendi Márta: Népesedéspolitika 10 Reichard Jenő: Felvilágosult felelősséggel 11 Szokács László: Battonya, a szabadság kapuja SZÉPIRODALOM 13 Oravec János: Egy karhossznyi cinder 16 Banos János: Adósság, Vörösmartynak, Búcsú A cselekedetre esik itt a hangsúly, az egyes emberre jutó te­ endők tényleges elvégzésére. A társadalmunknak hasznot hajtó HAGYOMÁNY konkrét, minőségi cselekvésre. Essen szó akár fizikai, akár szellemi 17 18 munkáról. Olyan tevékenységre, amit nem fertőz kisszerűség, értetlen akadékoskodás, vagy akár szűk látókörű óvatoskodás, de nem mételyez megsemmisítő nagyvonalúság, parttalan hebehurgyaság sem. Elveink szerint valóan hasznos, józan, megfontolt cselekvésre: a Cselekvésre. Mert csak ez adhatja meg az előrehaladást mérő ünnep igaz örömöt adó izeit, az elfogulatlan megmérekezés nemesítő igazsá­ gát. Kassai-Végh Miklós Szabó Béla: Nógrád megye felszabadulása Maróti Gyula: Munkásénekkarok Magyarországon a két világháború között KÓRKÉP 20 Palócnapok (Hargitai Attila) 21 A hazafiság és forradalmiság aktuális kérdései (Szalánczay György) 23 „Kossuth-könyvek” (Csongrády Béla) 24 Nagy László: Versben bujdosó (Lakos György) 25 A város a hegyekbe megy (Cs. B.) 26 Olvasónapló (Szigethy Gábor) 27 Karancslejtős, 1944 (Czinke Ferenc) A címoldalon Feledy Gyula Torzó, a hátsó borítón Koponya című rajzai (tus). PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Ezúton közöljük a Palócföld olvasóival, szerzőivel, mindazokkal, akik baráti figyelemmel kisérik lapunk mun­ káját, hogy 1975-től szerkesztőségünk a Salgótarján, Arany János út 21. számú lakóépületben működik (föld­ szint). A SZERKESZTŐSÉG A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nándor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74.7417 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Gyepesi Béla Magasabb mércéhez ,,A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben, a szocialista brigádokban már kialakult, illet­ ve alakuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségek­ re kell támaszkodni”. A Központi Bizottság közművelődés-poli­ tikai határozatának előbb idézett gondolata üzemünk (a nagybátonyi gépüzem) munkáskollektívájának politikai és kulturá­ lis életében is meghatározóan aktuális; sokféle tapasztalatot és tennivalót idéz fel — most is, amikor a munkásművelődés fej­ lesztésének programján dolgozunk, s nyilván később is, amikor a kidolgozott feladatok megvalósítását segítő „aprómunkán” lesz a sor. Mostanában — nem méltatlanul — gyakran esik szó a szo­ cialista brigádokról: munkaverseny, termelékenység, kommunis­ ta műszakok, üzemi demokrácia, munkásművelődés... Megannyi politikai, gazdasági feladat, amelyben ezek az új típusú munkás­ kollektívák felnőttek, megerősödtek, amelyek kiteljesítésében mindig számítani lehet rájuk. És éppen ez a sokféle feladat jut eszembe, amikor a mozgalom gondjairól, a brigádok tevékeny­ ségének egyoldalúságáról, kulturális vállalásaik formális voltá­ ról olvasok, hallok. El kell gondolkoznunk a mozgalmat ért bí­ rálatokon, hiszen ha sok igazság is van bennük, szocialista bri­ gádjaink (melyeknek a hagyományos értelemben vett kulturális vállalásai valóban nem látványosak), mégis döntő szerepet ját­ szottak abban, hogy például üzemünk ötször is az „Élüzem” cím birtokosa lett. S akkor szereztük ezt a rangot, amikor jócskán voltak gondjaink: egyszerre kellett megküzdeni a ter­ mékszerkezet-váltás, a technológiafejlesztés, s munkáslétszám, a képzetlen munkások létszámának növekedéséből adódó gon­ dokkal. Elsősorban a szocialista brigádok fegyelmezettsége, ön­ tudatos munkája, szakképzés iránti érdeklődése, összefogása adott olyan politikai erőt és lendületet, amellyel ezeket az egy­ szerre jelentkező, külön-külön is nagy feladatokat meg tudtuk oldani. Brigádjaink kulturális tevékenysége, mert erre ösztönöztek bennünket a közvetlen gazdasági feladatok, eddig elsősorban képzés jellegű volt. Az általános iskola befejezése, a szakma megszerzése, a képzettség megújítása, a második szakma meg­ szerzése voltak a legjobbak (s egyre többek) igényeinek növe­ kedését jelző állomások. S közben nemcsak gazdasági feladata­ ikat oldották meg egyre eredményesebben, hanem környezetük igényeit, szokásait is fokozatosan átalakították. (Ezt jelzi többek között az újítási kedv növekedése, mennyiségi és műszaki-érték­ beli gyarapodása is.) A további munka bonyolultabb és sokrétűbb. Vannak olya­ nok, akiket szakközépiskola végzésére kell ösztönözni, s vannak, akiket az általános iskola befejezésében kell segíteni. Vannak brigádtagok, akik szakmai képzettségük fejlesztésével, mások az analfabéták „patronálásával” tehetnek üzemükért, kollektívá­ jukért (a cigánydolgozók egy részénél még ilyen feladatokkal is számolni kell), másoktól a munkásakadémiák rendszeres látoga­ tása várható el. Elképzeléseink, s feladataink lényege azonban az, hogy a jövőben a szocialista brigádoktól nem csupán a gaz­ dasági érdekeken alapuló szakmai művelődést, hanem a hagyo­ mányos kulturális érdeklődés emelkedését várjuk el. A helyi (Bányász) művelődési házban erre jó lehetőség is van, hiszen egymást követik a kiállítások, író-olvasó találkozók, vetélke­ dők, szakköri és klubrendezvények. S ha nem lenne az üzem vonzáskörzete olyan nagy (50 településből járnak hozzánk dol­ gozni), ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása kézenfekvő len­ ne. Mostani elképzeléseink ezért többirányúak. Az üzemben akarjuk a kulturális rendezvények, művelődési alkalmak számát gyarapítani. A „kulturális import” elsősorban azoknak jelente­ ne élményt, akik otthon egyáltalán nem, vagy csak ritkán jut­ nak el a művelődési otthonba. A gazdasági és politikai vezetés keresi a lakóhelyekkel is a kapcsolatot, hiszen a dolgozókért vállalt felelősségünk nem állhat meg az üzem kapuinál. Anyagi támogatás, szervezés, kezdeményezések révén a brigádok tag­ jaihoz otthon, falujukban is eljuthatunk. Az üzem szocialista munkáskollektívái már régebben meg­ tették az első lépéseket. Hogy az volt-e a nehezebb, vagy a most következő, a magasabb mércéhez igazodó munka — hamarosan elválik. Haszna, értéke az üzem életében, a kollektívák munká­ jában, az egyes emberek sorsában jelentős lesz, biztosra vehet­ jük: a gazdasági, politikai, kulturális támogatással fejlődő szo­ cialista brigádok hatása az üzemi élet legkülönbözőbb területein tapasztalható lesz — a munkahelyi légkörtől a termelésig, a po­ litikai közélettől a legelemibb emberi kapcsolatokig. Korill Ferenc Döntés után — munka közben Beszámoló a közművelődés fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáról és a további feladatokról — olvashattuk a nem­ régiben lezajlott megyei közművelődési aktívaértekezletre szóló meghívón, s már ez is egyértelműen jelzi: a párt nem hagy le­ hetőséget arra, hogy a határozat teremtette kedvező légkörben merengve — csak ettől várva a megoldást — elfeledkezzünk a konkrét cselekvésről. Miért döntő fontosságú ezt leszögeznünk? 1968-ban Eötvös József népoktatási törvénye és a népműve­ lési egyletek megalakításáról szóló rendelete a korszerű polgá­ ri művelődéspolitika szinte valamennyi lehetőségét magában hor­ dozta, s mégis olyan társadalmat örököltünk, amelynek meg­ döbbentően elmaradott műveltségi állapota olyan tehertételt je­ lentett, amit a mai napig sem sikerült teljesen leküzdeni. Ma, 1974-ben rendelkezünk egy olyan párthatározattal, amely magá­ ban hordozza a korszerű szocialista közművelődés-politika meg­ valósításának minden lehetőségét... Az összefüggés — a társa­ dalmi viszonyokban rejlő döntő különbségek ellenére — világos: csak a határozaton vagyunk túl — ami önmagában nem oldja meg a feladatokat —, a munka nehezén még nem. A közművelődés az egész társadalom figyelmének közép­ pontjába került —, s most már a helyes elvek átültetése a min­ dennapi munkába, a megvalósítás van napirenden. A határo­ zatból adódó első feladat minden közművelődési intézmény szá­ mára a „konkrét helyzet konkrét elemzése” — vagyis tevékeny­ ségének összehasonlítása a megfogalmazott követelményekkel. Szükségszerűen adódik ez abból, hogy a párt átfogó dokumen­ tumai az ország, illetve a megye helyzetéből kiindulva és annak megváltoztatását célozva — egységében nézik a közművelődés ügyét, s intézményekre szabott szervezeti, módszer­ tani, formai kérdésekkel — érthető okokból — nem foglalkoz­ nak. A folyamatos munka érdekében az említett elemzést ala­ pul véve ki kell emelni és további gyakorlattá tenni az eddigi tevékenység során már kialakult megfelelő módszereket és for­ 3 �mákat, s ami még fontosabb: a nem megfelelőket korszerűsíte­ ni, illetve újabbakkal helyettesíteni. Ezt az egyébként állandó feladatot megkezdve pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált, nem oldható meg a művelődési folyamatok vizsgálatán alapuló mód­ szertani kultúra — a műveltség terjesztése és befogadása mód­ szertanának — fejlesztése nélkül. Nem arról van szó, hogy pél­ dául a művelődési otthonok tudományos kutatóközponttá vál­ janak, de arról igenis szó van, hogy az intézmények nagy több­ ségében léteznek művelődéssel foglalkozó közösségek — ez a művelődési folyamatok vizsgálatának egyik alapfeltétele —, amelyekben lehetséges lenne a művelődési folyamatok leírása, esettanulmányok készítése, a közösségeket irányítók tapasztala­ tainak elemzése stb. — s ez a munka jelenlegi gyakorlatunkban szinte teljesen hiányzik. Ennek következményeire neves szak­ emberek már figyelmeztettek, s most a reánk váró feladatok vég­ rehajtása előtt nem árt felidézni véleményüket: „Teljes joggal hangoztatjuk a művelődés szervezetének racionalizálását, felté­ teleinek megjavítását, hatékonyságának és irányításának kor­ szerűsítését. Ám ha eközben nem tudunk támaszkodni a műve­ lődési folyamatból származó tényanyagra, és magát a folyamatot nem fejlesztjük, akkor nem találunk megfelelő utat a személyi­ séghez, a művelődő emberhez.” (Dr. Karsai Károly: A művelő­ dési folyamat kutatásának kérdései, különös tekintettel a fiatal szakemberek bevonásának lehetőségeire. Népművelési Értesítő 1972/2.) „Ha önművelésre képes embereket akarunk nevelni, megfelelő módszertani kultúrát, az önművelés kultúráját kell kialakítanunk. Míg a kultúra elsajátításának eszközrendszerét nem adjuk megfelelően kézbe, addig a kultúrát nem tudjuk iga­ zán demokratizálni.” (Dr. Durkó Mátyás: Felszólalás-részlet a művelődésiotthon-vezetők III. országos konferenciáján. 1972. március 23—24—25.) S, hogy mindezek éppen legfontosabb fel­ adatunk, a munkásművelődés fejlesztése szempontjából mit je­ lentenek, arra ezek után, úgy gondolom, nem szükséges külön kitérni, miként arra sem, hogy egész munkánk eredményessége döntően a módszerek milyenségétől függ. Két tény is indokolja, hogy a művelődési otthonok feladatai között most a szórakozásról — szórakoztatásról is beszéljünk. Először, mert a közművelődés-politikai határozat végre a „helyé­ re teszi” ezt a kérdést, az első pártdokumentum, amelyben a szórakozás nem pejoratív értelemben szerepel. Másodszor: a sza­ bad idő növekedésével egyre inkább előtérbe kerül a művelődé­ si otthonok szórakoztató, pihenési, ún. rekreációs szerepe. Már a szabad időben és a szórakozásból is politikát csinál­ nak? — kérdezik sokan, s a válasz csak igen lehet. A művelő­ dés és a szórakozás viszonyának tisztázása után — amire a ha­ tározat lehetőséget ad — ez nem is lehet vitás, hiszen e kettő egymással dialektikus kölcsönhatásban álló társadalmi jelenség. A kérdés az, hogy kit mi szórakoztat, s így természetesen ugyanaz a tevékenység lehet művelő és szórakoztató is. Talál­ kozás egy művészeti alkotással, barkács-szakkörben való részvé­ tel, öntevékeny művészeti csoportban szereplés — ezek mind­ mind szórakoztatnak, ugyanakkor segítik a személyiség kitelje­ sedését, művelődését is. Természetesen a tartalom függvénye annak, hogy ki mennyire van birtokában a művelődési lehető­ ségek, eszközök használata feltételeinek. (Lásd: az önművelés kultúrája!) A mi gyakorlatunk számára most az a tény a legfontosabb, hogy a szórakozásnak, a szórakoztatva-művelő formáknak ko­ moly nevelő, igényteremtő szerepük van. Azok az emberek, akik még nem rendelkeznek megfelelő készségekkel, igényekkel, a szórakoztatva-művelő formákon keresztül kapcsolódnak be a művelődés folyamatába, s így valósulhat meg fejlődésük, sze­ mélyiségük, képességeik kibontakozása. Ezt kell figyelembe ven­ ni, amikor a szabad idő eltöltésének, a szórakoztatásnak lehető­ ségeit tervezzük. „Az evés közben jön meg az étvágy” igazsága itt is érvényesül, s a mi feladatunk, minél szélesebb, változato­ sabb „étlapot” adni. Nem kell félnünk a „rangtalanságtól”, mert nincsen szebb rang, mint magasabb igényeket teremteni, formálni. 4 Kovács Ferenc Iskola — közművelődés „A szocialista közművelődés egyik alapvető feladata az önmű­ velés fontosságának felismertetése..., hogy az emberek képesek le­ gyenek önmaguk is választani a kulturális értékek között, dönteni ar­ ról, hogy a kultúrából a maguk számára mit, miért tartanak fontos­ nak.” Ezeket a gondolatokat a KB 1974. márciusi határozata fogalmaz­ ta meg. A sorok egyértelműen tartalmazzák új műveltségeszményün­ ket, s ennek megvalósítása érdekében végzendő feladataink termé­ szetszerűen nem szűkíthetők le a közművelődési intézmények tevé­ kenységére: az önmagát permanensen művelő személyiséget kell ered­ ményeznie iskolai nevelésünknek is. Napjaikban megváltozott az iskolával szembeni társadalmi igény. Egyre világosabbá válik, miszerint teljesen illuzórikus az iskolától várni, hogy megadja mindazt az ismeretanyagot, amire később az életben szükségünk lesz; hogy életünket nem lehet két részre osztani: egy felkészülési és egy tevékenykedési szakaszra. A felkészülésnek együtt kell jelentkeznie az iskolában és az életben egyaránt. Az isko­ la eredményesebb munkát végez, ha élettel töltődik meg, ha tevékenykedtetve készíti fel az ifjú nemzedékeket későbbi tényleges te­ vékenységükre. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy tanulóink mecha­ nikus befogadókként csupán tárgyai ismeretnyújtásunknak, hanem arra kell törekednünk, hogy maguk legyenek az ismeretszerzés tevé­ keny alanyai. Ehhez persze a zártkörű ismeretnyújtás helyett magát az ismeretszerzés módját és csatornáit kell megismertetni tanítvá­ nyainkkal. Az iskola zártságát tehát éppen a nyitottsággal kell fel­ oldanunk. Tovább kell csökkentenünk a mindenki számára kötelezően el­ végzendő anyagot. Oldanunk kell egy sor megkötöttségen. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a tanárnak, hogy egy-egy osztály ér­ deklődésének megfelelően maga szelektáljon a tanítási anyagban. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a tanulónak, hogy az egyes tantárgyak között maga válasszon egyéni adottságainak megfelelően, hogy azokat a képességeit bontsa ki és fejlessze tovább, amelyek leg­ inkább segítik önmaga megvalósításában, és éppen ezért a társada­ lomnak ezáltal válhat értékesebb előbbrevivőjévé. Ezáltal feloldhatjuk a kényszerjelleget, mert mindannyiunk előtt világos, hogy az önkéntesen, belső motivációból vállalt munka több­ szörösen eredményesebb. Módszereinkben is a kötetlenebb és az egyéni képességeknek megfelelő differenciálódás irányába kell haladnunk. A merev tanár-diák viszonyt ideje már feladnunk, s helyébe az ember-ember, tehát az együttdolgozó partner kapcsolatot tenni. És mindennek érdekében ténylegesen tevékenykednünk kell a demokratizmus kiszélesítése érdekében. Az irányító apparátus az igazgatóknak, az igazgatók a tanároknak, s a tanárok a diákoknak próbáljanak nagyobb kezdeményezési teret biztosítani. Fejlődésünk jelenlegi stádiumában társadalmi érdek fűződik a demokratizmus kiszélesítéséhez. Hogy többek elmondják véleményü­ ket, hogy a döntéseket magukénak érezzék, lássák, hogy őket is meg­ hallgatták. Persze ez sem megy egyik napról a másikra. Sok még a régi beidegződés, idő kell, míg ezek gátlás alá kerülnek, éppen mert erősek gátlásaink! Társadalmunk egészére vonatkozik, de az iskolában különösen jelentkezik, hogy a demokrácia lehetőségei jóval szélesebbek, mint amilyen mederben ténylegesen folyik gyakorlati megvalósítása. Nem teremthetünk persze parttalan demokráciát, hisz’ az maga lenne az anarchia, a káosz. Iskolarendszerünknek vannak szervezeti keretei, ezek között kell dolgoznunk, de a demokratikus folyam part­ jai szélesednek, a meder növekszik, s mi még mindig csak régi nyom­ vonalunkon hajózunk, s nem merünk az új vizekre kievezni. Az iskolai demokrácia további szélesítése nélkül az önművelési igényt nem tudjuk realizálni. Pedig éppen itt találkozik legkifejezettebben közoktatásunk és közművelődésünk. Művelődéspolitikánk egységes. Az önművelés szükségességének és nélkülözhetetlenségének felismertetése és lehetőségeinek bővítése ta­ nuló diákjaink és dolgozó felnőttjeink körében egyaránt megvalósí­ tandó. Az iskolának tehát mégiscsak fel kell készítenie felnövekvő nem­ zedékünket a későbbi tevékeny életre — de nem a régi értelemben. Nem megadni mindazt ismeretanyagban, amire később szükségük lesz, hanem kifejleszteni mindazt a képességet, amelynek birtokában a csörtető életben zökkenők nélkül tudják a lépést tartani, zökkenők nélkül tudjanak újat tanulni, és nagyobb zökkenő nélkül még lépés­ váltásra is képesek legyenek. Hogy tanulóink, kikerülvén az életbe képesek legyenek az állandó önutólérésre, műveltségük folyamatos megújítására, kiegészítésére. Hogy már az iskolapadok között lássák, hogy az iskola végeztével csak a padok kerülnek ki életükből, a tanu­ lás végigkíséri későbbi tevékeny munkájukat is. Mennyiben tudja ma az iskola az önművelődési igényt megva­ lósítani? A nevelőmunka egyik fő letéteményese maga a pedagógus. Hogy mi minden múlik a pedagógus személyiségén, az mindannyiunk előtt ismert. �A pedagógus mint példa önmagában is óriási nevelőerőt jelent. Nyilván a tudását állandóan gyarapító, az újat észrevevő, megtanuló és alkalmazó pedagógus, aki maga is „ég”, lángra gyújtja tanítvá­ nyait is. Szerencsések azok a tanulók, akiknek sikerül ilyen tanárt ki­ fogniuk. Sajnos, kicsi a szerencsés tanulók aránya, mert a pedagó­ gusok többsége nem „ég”, hanem kiég mindennapi munkájában. Közismert a pedagógusok anyagi helyzete. Alapjövedelmük ala­ csonyabb, mint más értelmiségi rétegeké. Többen viszont igénylik a magasabb jövedelmet. Túlórát, levelező tagozatot, esti iskolát, min­ dent elvállalnak, s a végén túlzott lekötöttségük folytán még arra sincs idejük, hogy az így rendelkezésükre jutó anyagi javakat fel tudják használni. Hol marad idejük önmaguk művelésére? Kényte­ lenek rutinból tanítani. Példájuk semmiképpen sem ébreszt önművelési igényt tanítványaikban, de rutinmunkájuk sem tudja ezt a célt szol­ gálni. A pedagógusok másik csooprtja csak a kötelezőt tanítja, alacso­ nyabb jövedelmük közérzetükben jut kifejeződésre, s csak egy részük képes ezen túltenni magát és minden energiával tanítványai kibon­ takozásának útját egyengetni. A mostani kötelező óraszámcsökkentés némiképp enyhített a kérdésen, de nem oldott meg semmit. Egyrészt alig érezhető, másrészt új pedagógusaink csak a nyugdíjasokat pótolták. És még nem is beszéltünk iskoláink elnőiesedéséről. Arról, hogy családvédelmünk és népesedéspolitikánk az egyre szaporodó szülési szabadságok és gyermekgondozási segélyek következtében a másik pedagógusnőt sújtja, mert a munkát valakinek el kell végeznie. De hogyan? Szólhatnánk iskoláink tárgyi feltételeiről is. Hogy a szemléltető eszközöket, feladatlapokat tanáraink még sokszor kénytelenek manu­ fakturális viszonyok között maguk készíteni. Közben az élet rohan, az iskola is változik, s a pedagógus megterhelése növekszik. De nézzük meg magát az iskolát is, mennyiben alkalmas az önművelési igény realizálására? Iskoláink jelenlegi szervezettségét Komensky alkalmazta először. Osztály, tanórarend, tanév nem volt előtte. Közben néhány évszázad eltelt, s a szervezettségi formák maradtak. Mondhatjuk azt is, hogy iskoláink belső szervezettsége kiállta az idők próbáját, s mindez Ko­ mensky zsenijét bizonyítja. Mindez kétségtelen, de az is látnunk kell, hogy újat akaró pedagógiai törekvéseink feszegetik a régi kereteket. Hogy hozzásegítsük tanulóinkat adottságaik realizálásához, képessé­ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS geik kibontakoztatásához, hogy felkeltsük bennük az önművelés igé­ nyét, differenciáltan kell velük foglalkoznunk. Az érdeklődésnek, képességeknek megfelelően differenciált foglalkozás a tanítási órába csak részben fér bele. Kiváló tanulóinkkal szakkörökben, egyetemi előkészítőkön, konzultációkon foglalkozunk. A kisebb létszám, a na­ gyobb érdeklődés, az önkéntes motiváció, a későbbi életpályára való tudatos készülés teszik ezeket a délutáni órákat eredményesebbekké. De leggyöngébb tanulóinknak is korrepetálásokat szervezünk, és ott próbálunk mindent elkövetni, hogy ők is elérjék az elégséges szintet. Tehát a tanórán kívüli iskolai foglalkozások kibővülésének va­ gyunk tanúi. S egy jól dolgozó iskola vezetői és tantestülete igyekszik is bővíteni ezeket a formákat. Ezeket a formákat önkéntesen vállal­ ják gyermekeink, s iskoláinkban jelenleg ezek a formák képezik az önművelődés igazi műhelyeit. Befejezésként a családi viszonyok különbözőségére érdemes fi­ gyelmünket ráirányítani. Hogy az egyes családok között milyen kü­ lönbségek vannak a kultúra értékeinek értékelése és befogadásának szükségessége tekintetében — közismert. A család igen fontos neve­ lési tényező az önművelés kialakításában is. Nem mindegy, hogy a gyermek könyveket lát otthon, és apját, anyját, amint forgatja, hasz­ nálja is ezeket a könyveket, vagy csak azokat a könyveket találja meg, amelyeket már ő maga vásárolt zsebpénzéből (s ezért is azt a rosszaló megjegyzést kapja, hogy „fiacskám, jobban meggondolhat­ nád, mielőtt ilyen hiábavalóságokra szórod ki pénzedet”). A családi körülmények heterogenitása tehát nemcsak szociális te­ kintetben jelentkezik. Más-más az egyes családok műveltségre moti­ váló bázisa. A különbségek jelentkeznek a tanulásban, a viselkedés­ ben, az értékorientációban és a pályaválasztásban egyaránt. Nem elég csak tudomásul venni ezeket a különbségeket. Az isko­ la nemes feladatot teljesít, amikor külön foglalkozik a fizikai dolgo­ zók gyermekeivel, amikor hátrányos helyzetük megszüntetése érde­ kében megpróbálja pótolni azokat a hiányokat, amiket a család nem tud „behozni”. De közművelődésünknek is nemes feladata, amikor azon fáradozik, hogy e különbségek csökkenjenek. Nyilván egyik napról a másikra nem érünk el látványos eredmé­ nyeket. De nem szabad arra várnunk, hogy az életszínvonal emelke­ dése automatikusan kulturális emelkedettséget is eredményez. Közoktatásunknak és közművelődésünknek közös feladata, hogy a műveltségi színvonalban és lehetőségekben jelentkező viszonylagos hátrányokat leküzdje és az önművelés igényét általánossá tegye. A díjakat a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ün­ nepi tanácsülésen, 1975 augusztusában ad­ ják át. A Nógrád megyei Tanács VB Művelő­ désügyi Osztálya a tanácsok megalakulá­ sának 25. évfordulója tiszteletére művésze­ ti pályázatokat hirdet a megyében élő al­ kotók részére. A képzőművészeti (festmény, szobor, grafika), zenei (kórusmű), irodalmi (vers, novella, szociográfia) pályamunkák fejez­ zék ki, tükrözzék azt az áldozatos tevé­ kenységet, melyet a tanácsok az elmúlt ne­ gyedszázad alatt a politikai élet, a gazda­ ság, a kultúra területén végeztek a megye lakossága érdekében. A képzőművészeti pályázatok díjazására 30 000, a zenei, szépirodalmi pályázatok díjazására 15—15 000 forintot fordítunk. A pályázatok jeligések: a pályázatok mellett zárt borítékban kell elhelyezni nevet, lak­ címet. A pályamunkákat 1975. június 1-ig lehet beküldeni a Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályára. 5 �IMRE BÁCSI „A legrégibb inászói bánya az Ó-Máriatáró volt, melyet... Moosbrugger Je­ romos bányavállalkozó és Wéber Ala­ jos bányamérnök nyitottak meg 1848ban.” (Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya RT nógrádi szénbányásza­ tának története 1860—1943-ig, St., 1944.) Hann Ferenc Egy település „lelép a térképről" Nem ponton egy Nógrád megye fekete érintkezik története a föld kincsével: a szénnel. A szén emelt várost és falvakat a nógrádi hegyek között, s vonzott magához, éltetett vagy eresztett fogytával szélnek emberezreket. E most induló, sorozatban három villanásnyi ilyen „szénvezette- sorsú” települések három típusá­ val, az ottlakók életének alaku­ lásával ismerkedhet meg az olva­ só. „Inászóbánya, Zagyvarónához tartozó telep Nógrád vm. füleki j.-ban, a salgótarjáni kőszénbánya-társaság bányatetelep Nógrád vm. füleki j.-ban, a Salgó­ tarján.” (Révai nagy lexikona, Bp. 1913. X. köt.) A vízválasztói tó Salgótarján északi szélén, jól megközelíthető helyen nyúlik el a hegyek lábánál. A közeli ötvözetgyár kékes füstje rá­ telepszik a víztükörre. A fák között faházak, karcsú mólók. Idő­ sebb férfi bíbelődik horgászbotjával az út menti kőkorlátnak dőlve. — Inászó? Nem, nem tudom, merre van. Az a helyzet, hogy én nem vagyok idevalósi. A fiam Tarjánba nősült, így hát leruccanok hoz­ zájuk néha. Két percig sem tart, míg az autó rákanya­ rodik a szűk erdei útra. Barátom a volánnál slalomversenyzőket megszégyenítő ügyesség­ gel manőverez a pocsolyák és a negyedmé­ ter mély keréknyomok között. A fák koroná­ ja majdnem összeér, csak egy helyen szakít­ ja meg a zöld alagút folytonosságát egy, a fe­ jünk fölött átívelő híd. Azt mondják, itt még tíz—tizenöt évvel ezelőtt naponta végigdöcögött a bányavasút. A házak aprók. A falusi épületek egysze­ rű kedvességet és valamilyen homályos városiasságot sugároznak. Dunnák szellőznek a kerítésen, a hozzá nem értő módon összetá­ kolt ólban disznó röfög. Falu ez, vagy város perifériája? — ötlik fel az idegenben. A keskeny út parányi térbe torkollik. Túloldalán újra látszó épület, ha­ talmas „udvar”, frissen festett zöld drótkerí­ tés. Munkásnadrágos, középkorú férfi bukkan elő a leálló motor hangjára. 6 A FÉRFI „1435-ben Inászó város volt. 1478-ban Inaszópta néven Zagyvafő várnának tar­ tozéka.” (Dornyai: Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza, St., 1929.) Hát igen: bontanak. Vagy tíz család van még itt, de szeptember végéig ezeknek is el kell költözni. Igazi inászói bányász már alig lakik kint. Ahogy fogyott a szén, lassan be­ szivárogtak Tarjánba, működő bányák kör­ nyékére költöztek. Itt olcsó a lakbér, néhány cigánycsalád köl­ tözött ide, no meg hát maradt néhány öreg, akik itt élték le az életüket. Ők már nem szí­ vesen mozdulnak. Ez a ház? Itt fácántelep lesz, vadgazdaság. — Én kérem? Huszonhárom óta lakom itt. Nem vagyok született inászói. Héhalomban születtem. Tudja, hol van? Huszonkettőtől vagyok bányász. Vájár. Most taposom hetvennyolcadik évemet. Harmincöt esztendőt dolgoztam a föld alatt, négy gyereket nevel­ tünk fel az asszonnyal. Kettő lett belőlök bá­ nyász. A legidősebb fiam — aki Gyöngyösön lakik — főaknász volt, a másik meg — a tarjáni — vájár, mint az apja... Van már vagy öt éve, hogy végképp meg­ szűnt a bánya. Akkoriban talán ötven család lakott itt, de 1930. tájban tán még hetven is volt. Jó szenet hoztunk fel, barnakőszenet. De aztán mindig kevesebb lett a szén, az em­ berek kezdtek elköltözni, bontották a háza­ kat. Pedig kilencszáztízben még kórház is épült, meg orvosi rendelő... Az első háborúban megsebesültem. Nem is bántottak aztán katonáéktól. Tizenkilencben mégis beálltam saját akaratomból a Vörös Hadseregbe. Lent az Alföldön harcoltunk, Békéscsaba környékén. Aztán meg a szak­ szervezetben dolgoztam. Voltam elnökhelyet­ tes is, — várjon csak — harmincegyben vagy harminckettőben. A szakszervezettel kezdtem a mozgalmat, azzal is fogok meghalni. Ezt már nem adom fel. Nézze a kitüntetéseimet! Sokszor előveszem mostanában, és eszembe­ jutnak a régi idők. Még csendőri felügyelet alatt is voltam. A főszolgabíró — Dr. Török Zoltánnak hívták —, az helyeztetett csendőri felügyelet alá, mozgalmi múltam miatt... A kis harang mellett volt egy síndarab is, azt verték a sikta végén. A harang inkább a halottaknak szólt. De ha baj volt odalenn, ak­ kor azt is meghúzták. Utoljára a Vincze Józsefnét temették Inászón. Kórházban halt meg, úgy hozták haza, hetvennégy áprilisá­ ban. Öreg volt. Most már kötél sincs a ha­ rangon. .. Bizony mi is költözünk. Pálfalvára, a régi kolóniára. Nem mondom, szép lakásunk lesz: szoba, konyha, spejz, és mi már csak ketten vagyunk, öregek. Két hónapja kezünkben van a lakáskulcs, de hát ötven évet húztunk le itt, nehéz megválni a teleptől. A rádió? Telefunken. Az első forintért vet­ tem. Nagyon jól működik. �Később építettek egy kultúrházat, ebben működött az iskola. A viszonylag nagy ter­ met elválasztófallal bontották meg. A gyere­ kek rövid műsorokat tanultak be, az „elő­ adáson’ ’ott ült a telep apraja-nagyja. Heten­ te kétszer volt filmvetítés, szüreti mulatságot is rendeztek minden évben. Az emberek megtalálták maguknak a szórakozást. Fiatal voltam akkor, független. Minden kulturális munkát én végeztem. Beavattak a telep ügyeibe. Nem voltam párttag, de a párt­ gyűlésekre is meghívtak... Az emberek? Kemény munkát végeztek, és az meglátszott rajtuk. Nem fogadták be könnyen az idegent, de ha megismerték és megszerették, a nagy család tagjának szá­ mított. Nemegyszer kerülő úton kellett haza­ mennem, mert a kocsma előtt nyolcan-tízen is belémkaroltak volna: „Jöjjön tanító úr, el­ megy a sör habja!” Egyszóval familiáris lég­ körbe csöppentem. Máig is szívesen emlékszem vissza arra a fiatal bányászra, aki kereszteket írt a fize­ téslista alá, aztán egyszer eljött és megkért, tanítsam meg írni. Akkoriban persze szerve­ zett felnőttoktatás még nem nagyon létezett... Régen jártam Inászón. 1960-ban kerültem el onnan... de gyakran találkozom odavalósiakkal. Az egyik Pálfalván lakik, a másik Tarjánban. Ahogy gyengült a bánya, egyre több telepivel találkoztam a tarjáni főtéren. Azt hiszem, ez így is van rendjén. Változik a világ. E sorok lejegyzőjét kevés személyes szál fűzi Inászó-bányatelephez. öt éve hallotta először a település nevét, azóta is csak elsár­ gult újságlapokon, levéltári dokumentumok­ ban bukkant rá néha. Először látta a nagy­ múltú, de a század eleje óta egyre sorvadó helységet, amikor már serényen folytak a bontási munkálatok. Olyan emberekkel beszélt, akiket évek vagy évtizedek kötöttek Inászóhoz, melynek nevét hamarosan csak egy vadgazdaság őrzi majd meg. Mégis úgy gondolja, Inászó egy­ kori lakói jobb körülmények, jobb életfelté­ telek közé kerülve, városi emberekké válva, minden nosztalgia nélkül emlékeznek majd életük egy hősi korszakára, mely elválaszt­ hatatlan a térképről immár lekerült Inászó bányatelep nevétől. A NÉNI „Nézzetek az öregek arcába, de ne kér­ dezősködjetek!” (Alain Lemolne) Apró termetű, hajlott hátú néni tesz-vesz a félig lebontott ház tenyérnyi kertjében. Egyetlen helyiség felett van már csak tető. A boltos hozzá adja be vasárnapra a láda sört, aki akar, tőle vásárolhat bolti áron. El­ sárgult, régi fényképeket mutogat. Fotós ba­ rátom kezében kattog a gép. — Milyen szép a néni — mondja. A néni természetesen nem érti. Mi szép lehet az öregségben? A számtalan barázdával átszelt arc felderül, amikor lányáról magyaráz: — Tanárnő Tarjánban. Biztosan ismerik. Néz­ zék csak... itt... ő az, ezen a képen... A NÉNI LÁNYA „Tulajdonképpen a harmincas évek ele­ jén kezdődött meg Inászó-bányatelep visszafejlesztése.” (M. L. szóbeli közlé­ se.) — Mit is mondjak? Hat éves lehettem, amikor elkerültünk Inászóról. Csak gyermek­ kori emlékeim maradtak, azok meg... — hi­ szen tudja —, eléggé megbízhatatlanok. Apám aknász volt. Kis gyerek voltam, ami­ kor Rónabányára költöztünk. Emlékszem, hogy egy darabig kisvasúttal jártam a vízvá­ lasztói iskolába. Anyám a nővérével élt, aztán, hogy magá­ ra maradt, két éve minden nyáron kiköltö­ zik. Szebb ott ilyenkor, meg hát az emlé­ kek. .. tudja, milyenek az öregek... A TANÍTÓ „Minden tanító kötelessége, hogy isme­ reteit átadja a népitömegeknek, hogy napról napra résztvegyen a közösség életében.” (M. L. Kalinin: A kommu­ nista nevelésről, Bp. 1949. Szikra.) — Nem vagyok őshonos nógrádi. A pápai tanítóképzőből kerültem Inászóra, az ötvenes évek derekán. Öt évig tanítottam itt. 1—4. összevont osztályokat. Eleinte kint laktam, ha be akartam jönni a városba, ott volt a bányavillamos, az bevitt a Zagyva-rakodóig. Nem volt sok gyerek, általában húsz alatt volt a létszám (30—40 család lakott itt akko­ riban.) Legtöbbjük elvégezte a nyolc általá­ nost, de előfordult, hogy hatodikból, hetedik­ ből felmentették a szülők a gyereket, és men­ tek a bányába csillésnek. Hadakozni kellett az értelmesebbjéért, hogy engedjék tanulni. Volt tanítványaim közül ma van pedagógus, irodai dolgozó, többségük becsületes munkás­ ember... 7 �Szendi Márta Hépesedéspolitika I. A világ legszebb, leghangulatosabb, leg­ kedvesebb városainak a sorába állítanám Krakkót. Az első nap első óráiban otthon érezheti itt magáit az ember. Ismerősen kö­ szönnek a terek, az utcák, s még szinte ott­ honi a levegő is, amit tüdejébe szív. Valami mégis furcsa volt ebben a város­ ban. Eleinte megfoghatatlan érzés, valami hiányának az érzése zavarta az otthonlevés igazi biztonságát. Nem sokkal az elutazás előtt tudtam csak az ürt behelyettesíteni. Hiányoztak a krakkói utcákról a babako­ csik, a várandós asszonyok, azaz alig-alig találkoztunk az itthon már oly természetes képpel. Valóban oly természetes már a mi sze­ münknek ez a kép? S ily szorosan illeszke­ dik már a város látványához? 1. 1973. február 13-án nagy horderejű hatá­ rozat látott napvilágot: az MSZMP KB Po­ litikai Bizottságának népesedéspolitikai ha­ tározata. Mint minden intézkedésnek és ha­ tározatnak, szűkkörű, cinikus ellenzéke en­ nek is kialakult. Az idő azonban ezúttal sem a körön kívülről megnyilatkozó kibiceket igazolta. Néhány szóban, számban az előzmények­ ről. Nógrád megye demográfiai helyzete fő vonásaiban az országos helyzetképhez igazo­ dott. Summásan ez azt jelenti, hogy me­ gyénkben is kedvezőtlenül alakult az élveszületések aránya, csökkent a háromés többgyermekes, növekedett a gyermektelen és egygyermekes családok száma. 1949—1970 között 25,2 százalékról 32,9 szá­ zalékra nőtt a gyermektelen családok ará­ nya, az egygyermekeseké 31,1 százalékról 36,7 százalékra emelkedett. A testvér nél­ kül felnövekvő gyermekek, az egykék szá­ ma ez idő alatt csaknem 8000-rel növeke­ dett. Éppen a legtermékenyebb szülőképes kor­ ban levő, 20—29 éves asszonyok esetében érzékelhető a legkedvezőtlenebb kép: 16 szá­ zalékuk gyermektelen, további 50 százalékuk csak egy gyermek nevelésére vállalkozik. Legplasztikusabban mutatja e tendenciát Salgótarján és Balassagyarmat, a megye két városa. Hazánkban tízévenként tartanak népszám­ lálást. Az 1970-ben lezajlott számlálás egyik eredménye aggasztó: öregedik a nénesség! Nógrád megye sem kivétel. Az 1960—1970 közötti évtizedben a gyermekek (0—14 év között) száma 7000 fővel csökkent, csaknem 8000 fővel emelkedett viszont a 60 évesek és annál idősebbek száma. Az öregkorúak aránya a produktív korban levőkhöz viszo­ nyítva 16 százalékról 30 százalékra tolódott el. Emelkedő tendenciát mutat a koraszülé­ sek száma. Míg a koraszülési arány 1950ben 5,5 százalék volt, 1970-ben meghaladta a 12 százalékot is. Hogy miért baj ez. és mennyire sínyli meg a gyermek az anya­ méhen belüli megrövidült életet, az nem szorul különösebb' magyarázatra. A fő vét­ kes a művi terhességmegszakítások gyako­ risága, s összesenben is igen magas száma. Hiszen aki odaállt az abortusz bizottság elé, az gyakorlatilag csak igenlő választ kapha­ tott. Vajmi csekély eredményt hoztak a le­ beszélő, szándéktól eltéríteni igyekvő kísér­ letek. Nem is csoda. Aki a fizikailag, er­ kölcsileg lesújtó procedurára rászánta ma­ gát, az már szilárd elhatározással kopogta­ tott a rendelő ajtaján. 8 2. Megérett a helyzet az intézkedésre. S mi­ vel az intézkedés nagyvonalúan mérte a job­ bító szándékot, s az ahhoz valókat is. nyil­ vánvaló volt, hogy az első eredmények sem váratnak sokáig magukra. Legalábbis azok az első vonulatok, amely a vizsgálódó érzé­ kelés által már kitapinthatóak. 3. Az elmúlt év szeptemberében a megyében 1553 terhesgondozottat tartottak nyilván a védőnők. Az egy esztendővel későbbi ősz­ elején ez a szám már meghaladta a 2050-et is. Az emelkedés 32,38 százalékos! A 2056 gondozásba vett terhes közül 827 várja az első gyermeket, 967 a másodikat, 165 a har­ madikat, 50 ,a negyediket és 47 a „többedik” gyermekét. — Ezeknek a statisztikáknak kihűlni sincs idejük, mindig kézben vannak — kommen­ tál dr. Szabó Sándor területi szülészfőorvos. — Most mindenki a népesedésről beszél, ezekről a számokról kérdez. Nem panaszként mondom, persze. De ássunk csak kicsit mé­ lyebbre! Hol születik a több gyermek? Az elsőt váró családok 10,4 százaléka, a másodi­ kat várók 9,6 százaléka, a harmadik gyer­ mek elé néző családok 35 százaléka, a ne­ gyedik gyereket várók 56 százaléka, a ..töb­ bedik” gyereket váróknak pedig 93 százalé­ ka(!) cigány, lumpen, és kifejezetten rossz szociális körülmények között él. Nem. nem azt akarom mondani, hogy ez a népesedés­ politikai határozat eredménye, következmé­ nye. íratlan törvény. Gondoljunk csak végig legújabbkori történelmünkön, de akár régebbi időkön is. Amióta világ a világ, a sok gyermek még sohasem volt státusszimbólum! Inkább a szegénysorban élők nyomora, esetleg a felelőtlen életet élők újabb terhe. De sikk, az nem! Ma sem. ak­ kor sem, amikor az anyagiak nem paran­ csolnak megálljt. — A szülés előtt álló asszonyokat fel kell venni a kórházba. Hely kell, személyzet kell, több, mint korábban. A megyei kórház vi­ szont kész épület, többé-kevésbé készre ala­ kított osztályokkal. Hogyan igazodik az új helyzethez? — A terhesek számának emelkedése szü­ lésekben még csak részben realizálódott. Salgótarjánban például 41 százalékkal emel­ kedett a terhesek száma (érdekes megfigyel­ ni, mennyire érzékenyen reagál a város min­ den újra!), a szülések száma azonban még csak 20 százalékos emelkedést mutat. Nem mintha ez nem terhelné túl a szülészetet, hiszen azelőtt is tele voltunk! Eddig kétféle módon tudtunk helyet „csinálni”: korábban engedtük haza a szülésen .már túlesett anyá­ kat, illetve csökkentettük a veszélyeztetett terhesek szülés előtti befektetésének gyako­ riságát, számát. Egyik sem jó dolog, és meg­ oldást sem ad. Átmenetileg enyhíti a gon­ dot az az intézkedés, amelyről már szó volt a kórházban; a kevésbé kihasznált osztá­ lyok kórtermeiket adnak át szülészeti célra. Könnyen meglehet, hogy harc árán jutunk hozzá minden egyes új ágyhoz: ki mond le szívesen osztályának egy darabjáról? Itt azonban félre kell tenni a szubjektív té­ nyezőket, a kihasználtsági mutatók dönte­ nek. Átmenetileg ez már lehet megoldás, nem kényszerülünk a jelenleg alkalmazott két „módszerhez”. A szülésszám további emelkedése esetén (márpedig ez nem vélet­ len eshetőség, hanem bizonyossággal bekö­ vetkező) további megoldáson kell gondol­ kodnunk. Jóslatra kérem a főorvost. Azzal a meg­ kötéssel, hogy személyes megérzésének ad hangot, nem pedig jósol, ezt az „előrejel­ zést” adja: — Számításom szerint ez az igen jelentős megugrás, amely minden várakozást felül­ múl — jómagam sem számítottam 10 szá­ zaléknál többre — még 4—5 évig tart. Ak­ korra ugyanis a szülőképes korú nők szá­ mának csökkenésével kell kalkulálnunk, az 1956-os abortusztörvény első hatását érez­ zük majd. A most olyannyira népszerűsített 3 gyermekes családideálnak 4—5 év múlva be kell érnie, hogy e csökkentő hatást el­ lensúlyozza. És — lehet, hogy túl drasztiku­ san hangzik, de inkább őszinték legyünk, mint finomak — az emberek legtöbbje ma így mérlegel: megéri vagy sem? A gyermek­ vállalás kérdését is nagyrészt így döntik el. A további kedvezmények az anyagi gondok átvállalását célzó intézkedések több vizet hajtanak az új családideál „malmára”, mint ezer rábeszélés. A szülésznek mint embernek is örömet hoznak a kedvező változások. Végre-valahára megfordult az arány: több immár a szü­ lés, mint a művi abortusz. És a szülészor­ vos életek világrasegítésére szerződött, nem a rombolómunkára. Mert mindenben szebb az építés, mint a rombolás — éppen az élet indítására ne lenne ez igaz? 4. Színtiszta női üzem a Jánosaknai Női Fe­ hérneműgyár. Férfiak itt csak mutatóba akadnak. — 860 nő dolgozik nálunk. Jogilag — teszi hozzá az egyszavas kiigazítást Kecskés Já­ nos telepvezető. — Azért csak jogilag, mert eb­ ből a létszámból 130-an otthon nevelik gyer­ meküket, napi 80 a betegünk, ha csak egynyi, akkor még jól is vagyunk. A betegek nagy része is terhesség miatt kerül táppénz­ be. — Akkor hát itt nem sok örömet okoz a népesedéspolitikai határozat? — Nekem mint embernek igen, mert tu­ dom, látom, hogy nagyszerű folyamatot in­ dukál. De mint telepvezetőt, igencsak kelle­ metlenül érint. Hogy csak egyet mondjak: van egy fél szalagunk, terveztük végig épí­ tését. Alkatrészünk is lett volna, de ugyan honnan vennénk száz embert hozzá?! Jó, ha a gyesre távozókat pótolni tudjuk valahogy... A telepvezető tehát szívja a fogát. És köz­ ben a lehetőségek utolsó csöppjét is kicsa­ varja a kismamák javára. Itt az a szokás, hogy a várandós asszonyoknak alászállított követelményeknek kell csak megfelelniök. A terhesség harmadik hónapjában a norma 90 százalékát várják, a kismamáktól, majd minden további hónapban 10—10 százalék­ kal kevesebbet. A bér természetesen 100 százalékos teljesítménynek felel meg. A ter­ hessége hetedik hónapjában levő kismamá­ tól beérik tehát 50 százalékos teljesítmény­ nyel is. Arra azonban nemigen akad példa, hogy héthónapos terhes dolgozzék még. Ha­ sonló elbírálást alkalmaznak a gyes-ről viszszatérőkkcl szemben is. Időt kapnak az aszszonyok, míg kezük ismét a gép alá szokik, míg egész testük átveszi a munka ritmusát. Hat hónapig kapják a kiegészítő bért, de két hónap után már nincs szükség rá. A ked­ vezménnyel senki nem él vissza. Valószínű­ leg már csak a többiek miatt sem, hogy ne kelljen restellkedni a „teljesértékűek” előtt. — Már a terhesség viselésének könnyíté­ se is ad feladatot, de igazi nehézségek a munkába visszatéréskor jelentkeznek. Ami­ kor a bölcsődei, óvodai helyekért kell ve­ rekedni. Amikor az egyműszakos munka­ rendet kéri az anya, mert csak így tudja elhelyezni a gyerekeket. És egyáltalán: 3—4 évi távoliét után összeszokik-e újra a gépé­ vel? M-né a napokban kereste fel a telepveze­ tőt. Jönne vissza dolgozni, de seregnyi a gondja-baja. Nem bízik már 'magában, tart a géptől, nem akar többé rajta dolgozni. Inkább valami egyszerűbb kézimunkát vál­ lalna, ha lehet. És hatra se tud jönni, csak 8-ra, mert a gyereket nem vették fel a homokterenyei óvodába — az indok: a gyerek szellemi fogyatékos —, csak a mátraszeleiben kapott helyet, s az messzebb van. — Most mit csináljak? Jöhetne takaríta­ �ni, a 8 órás munkakezdés sem lehetetlen, de már előre hallom a sugdosást: M-nével ki­ vételeznek!... A homokterenyei óvoda el­ utasító válaszát egyébként furcsának, sőt visszásnak találom. Egyik brigádunk szabá­ lyos szerződést kötött az illetékes tanáccsal, hogy a kérelmek elbírálásánál előnyt élvez­ zenek a brigád gyerekei — honorálásképpen a brigád nyújtotta segítségért. Az asszonyok minden textilmunkát elvégeznek az óvodá­ nak, kommunista műszakból legutóbb is 60 ezer forintot utaltak át az óvodának. A fő­ művezető gyermeke sem fért be, pedig ő brigád tag. Napi két órában üzemorvos rendel a tele­ pen. A rendelőt, a betegszobát, a pihenőt a telephely maga építette, apródonként besze­ rezte az orvosi műszereket is. Évente szer­ vezett rákszűrésben vesznek részt az asszo­ nyok, szintén itt, helyben. Ilyenkor átszer­ vezik a műszakot. Nevetve mondják: itt a szűrés olyan halálbiztos és -pontos, hogy a vizsgálóasztalt a tarjániak már el sem vi­ szik. Úgy látszik örökbe itt marad. Vajon kötelessége-e a munkahelyi üzemi vezetésnek mindezt megtenni, elintézni? Az intézkedések nagy része nem kötelező. De a telepvezetés felhatalmazást kapott az anyagyártól, ha akar, élhet vele. Szándékon, na meg persze jól látó szemen, jól halló fü­ lön múlik. És hogy a kedvezmények későbbi „hasznával” már most terveznek? Nyilván kalkulálnak azzal, hogy a humánus intézke­ dések érzelmi szálakkal is idekötik az aszszonyokat, hogy idővel hűséges törzsgárdá­ ra számíthatnak majd. De baj az, ha a szá­ mításokban ez, is fontod művelet? Végül is azért vezető egy vezető, hogy messzebbre lásson az orránál, sőt, még a halnapnál is! 5. A sürgősségi listán túl egy szuper-sürgőssé­ gi lista is készült. Az előbbin 46. a „szuperlistán” 20 család szerepelt. Valamennyien nagycsaládosok, három, vagy annál több gyermeket nevelnek. A rövidebb listára azok kerültek fel, akiknek valóban „adj uram, de rögtön” kellett a lakás. A nagyobb, a kom­ fortosabb, vagy egyáltalán A LAKÁS, mert semmilyen sem volt. — Ők húszan, egy kivételével az idén új otthonba költöztek — mondja dr. Hegedüs Károly, a Salgótarján városi Tanács vb-titkára. — De ez már a második szakaszban történt. Az első az volt, hogy még tavaly, azon melegében a népesedéspolitikai hatá­ rozat megjelenése után soron kívüli akciót indítottunk a nagycsaládosok javára. A 15 százalékos előtörlesztési összeg elengedésé­ vel olcsó áron, 170 ezer forintos lakást utal­ tunk ki 11 sokgyermekes családnak. Egy­ szobás, két és félszobás lakásokat. Nem állítom, hogy ennél tágasabb, jobb lakást álmodni sem lehet, de összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé jutott 11 család. Olcsón, ami számukra különösen nem elhanyagolha­ tó szempont. A listák alapján a megyeszékhelyen 1975. fordulójáig még 26 nagycsaládos gond iának enyhítése hárul a városi tanácsra. Hogy kal­ kulál a laikus? Ehhez nem kell más. mint 26 beköltözhető, tágas lakás. Pedig, de meszsze áll ez a hétköznapi realitásoktól!... Az ötgyermekes újaknai családapának né­ pes családján kívül nem volt egyebe a magatákolta ágynál, továbbá két széknél és egy asztalnál. Lakást kért, kapott is. Kétszobá­ sat, ami eddigi életnivójának messze fölötte állt. Bevitte a lakásba „bútorzatát” — és gúnyosan ásítozott a sok üres fal. Túl nagy­ nak bizonyult az új otthon. A fokozatoknak égy egész sor közbeeső lépcsőjét átugrotta ez a család. Hogy sikerül-e a lendület után megtartani egyensúlyát, az majd elválik... A IV. ötéves terv salgótarjáni lakásépít­ kezését körülbelül ez jellemzi: sokat, sokat, hogy legalább valamit enyhüljön a szorítás. Aztán lesz majd idő és erő a jobb és na­ gyobb lakások arányának növelésére, az ún. minőségi lakásépítkezésre. Ma még luxus a 3 szobás lakás. Pedig az a család, amely 3 gyermek nevelésére vállalkozott, nem per­ dülhet éppen táncra benne. És meddig lesz még a jövő zenéje, hogy az építészek végre a többgyermekes családra tervezték, formál­ ják az otthont? Lehetséges, hogy a luxusnak újabb, magasabb fokozata ez az igény? — Számításunk szerint a jövő esztendő végéig még 80 sokgyermekes adja be lakáskérelmét — kalkulál hangosan dr. Hegedüs Károly. — Ők ismét soron kívüliek lesznek. A későbbiekben is évente minimum 20 la­ kást kell tartalékolnunk a nagycsaládosok külön keretére. Nekik mindenkor a sor elején kell helyet adni. Határozat nélkül is nyilvánvaló megoldás ez, a határozat pedig legszigorúbb kötelességeink közé sorolja ezt a fajta megkülönböztetést. 6. B-nébőI ömlik a panasz. A sérelmek egy része a bántó él mellett is hordoz valami komikusát. B-né maga is többször elneveti magát. A beszámolóra a „nem tudom, hogy sírják-e vagy nevessek” hangulat illik. B-né második gyermekével maradt otthon. Férje fizetéséből él a négytagú család. Bnének tehát nagyon beosztóan kell gazdál­ kodnia. — Hát, meg is nézem a forint helyét, el­ hiheti. Már akkor persze, amikor az raj­ tam múlik. Mert időnként rejtélyes csekke­ ket kapunk a lakásépítési szövetkezettől, hogy fizessünk be ezer-kétezer-háromezer forintot bonyolítási, kezelési és tudj’isten még milyen költség fejében. Egy éve már, hogy itt lakunk, ugyan mit kell még most is annyit bonyolítani?! Engem ezek a csek­ kek nagyon érzékenyen érintenek. Egyszer elhatároztam, ha addig élek is, utánajárok: hová mennek, mire kellenek az összegek. Hogy tudjam legalább... Küldöztek egyik bizottságtól a másikig, a másiktól a harma­ dikig, mégsem tudtam meg, amit akartam. Akkor aztán feladtam. Nincs nékem erre időm a két gyerek mellett. Olykor sajátságos tapintattal időzítik ezeket a csekkeket. A múlt évben például karácsony és szilveszter között kaptunk egyet, mellette a felszólítás­ sal: három napon belül háromezer valahányszáz forintot fizessünk be. Kérdezem: kará­ csony és szilveszter között melyik család zsebéből kandikálnak ki a fölös ezresek? B-né sorolja a cifraságokat, mert az ifjú­ sági lakótelepen, amiről szó van, akad belő­ lük elég. A földszinti klubszobában például különös dolgok történtek: a közös művelő­ désre, pihenésre szánt lakásnyi nagyságú helyiséget időnként elönti a fölötte levő la­ kások szennyvize. Ez önmagában még nem furcsa, hiszen a szennyvízvezeték a klub­ szobában végződik, tehát más helyiséget nem is önthet el. A különös az, hogy az építők több mint egy esztenő alatt nem ta­ láltak jobb megoldást. Az ajánlkozó lakók­ nak pedig nem engedik begyömöszölni a cső végét, mondván, az építők dolga, ne avatkozzanak bele. — Itt csupa fiatal házaspár lakik —foly­ tatja B-né a lajstromot. — Csak a mi lép­ csőházunkban 26 gyerek van. Másütt ennyi­ vel már óvodát működtetnek. Nem az óvo­ da, bölcsőde hiánya miatt háborgók, majd lesz talán az is. De az már valóban boszszantó, hogy ha a gyerekeket levegőztetni akarjuk, az országútra kell kimenni. Mert itt köröskörül sártenger vág el minket a kül­ világtól, nyilván észrevette. Sürgettük, csi­ nálják meg a járdát, nem olyan nagy öszszeg az. El is kezdték, a felét nagy lendület­ tel lesímították. aztán hipp-hopp. eltűntek az emberek Ennek egy-másfél hónapja. Most ott vagyunk, ahol a mádi varga, van egy járdaszigetünk a nagy sáros masszában. Mit érünk vele? B-né fiatal, alaptermészete a derű. Így vi­ szonylag kedélyesen viseli a bosszúságokat. Apró-cseprő panaszainak orvoslásáról nem szól törvény. A kérdés mégis ide kívánko­ zik: mindezek nem tartoznak a népesedéspilitikai határozathoz? 7. Egy határozat — a népesedéspolitikai is — majdnem mindenható. Ami egyáltalán mér­ hető és számon kérhető, azt a határozatra hivatkozva mérni és számon kérni lehet. De ki és hogyan kérheti számon a fejekben megbúvó gondolatot? — Jó körzet az enyém, meg nem is — jelentette ki határozottan a kisterenyei vé­ dőnő. — Jó, mert itt a szülők mindenüket a gyerekre adják. És ugyanezért rossz is. Mert nem úgy kell törődni a gyerekkel, hogy drá­ ga karácsonyfát csinálnak belőle, ráaggatva mindenféle díszt, meg csingilingit. Jó lenne már kisöpörni a fejekből ezt a haszontalan mindentakarást, és okos, jó arányokat he­ lyébe állítani. Jó lenne már egy ilyen rend­ csinálás, csak persze non megy ez olyan gyorsan. A puccparádéba öltöztetett gyerek és a hajszolt, mindig fáradt feleség. Az otthoni tennivalókat gondosan és precízen különvá­ logató férj: ez női munka, ez férfi munka. A patyolattól hazahozott ágynemű, ami bi­ zony sokszor szürkére sikerül. Az ételkonzerv okos dolog, jó is, de rendszeres használatát hány többgyermekes család engedheti meg magának? És az éttermi étkezést? A család ellátása, gondozása alatt ma ter­ mészetszerűleg ezt értjük: mosni, főzni, va­ salni, takarítani a cseládra. Azaz a fizikai lét szükségleteit kielégíteni. (Vajon meddig lesz még természetes ez a meglehetősen szűk értelmezés?) A család gondozása ha­ gyományosan az asszony feladata. Könynyítését gépek szolgálják, ám ezek in­ kább az erőt kímélik, mintsem a szükséges időt rövidítik. Ma már azonban csaknem hagyományos asszonyi feladat az is. hogy a férfiéval egyenrangú termelőmunkát végez­ zen. A gyermeknevelés tetemes része ugyan­ csak az ő „reszortja”. Akkor hát a háztar­ tási munka magától értetődőn megosztódik a két fél között! Vagy mégsem? Ismerősöm fiatal férj. Felesége gyermeket vár. mindketten dolgoznak, mindketten ko­ moly keresetet visznek haza. Megkérdeztem: mi a helyzet náluk az otthoni munkameg­ osztással? — Én segítek otthon, mert nem akarom, hogy a feleségem kevesebbét pihenjen, mint én, hogy rosszkedvű, agyondolgozott, beletö­ rődő asszony legyen. Egy ízben azonban ko­ moly vitába bonyolódtunk. Feleségem amel­ lett érvelt, hogy a férjnek manapság köte­ lessége is a háztartási munka, nem szíves­ ség csupán a részéről. Én nem akartam, ma sem akarom elismerni. Pontosabban az eszemmel belátom, hiszen logikája tiszta, mint az egyszeregy, de nem visz rá a lélek, hogy ezt az elvet valljam magam is. Inkább azt mondom: segítek otthon, mert szeretem a feleségem. És tessék csak megfigyelni a férjek nagy részét! A fiatalabbak nagy része nem veti el magát újsággal a kezében a fotelben, miközben az asszony dolgozik. De hogy szól a megokolásuk? „Segítek, mert az asszony a) nem ér rá mindenre b) gyenge c) beteg d) terhes e) így több időnk jut egy­ másra meg a szórakozásra”. De mutasson nekem olyat, aki azt mondja: segítek, mert a háztartás a mai helyzetben a férjnek ép­ pen olyan kötelessége, mint a feleségnek. Legalább 50 év kell ahhoz, hogy ez legyen az általános, ne a többi különféle magyará­ zat-változat. A védőnő azt mondta: „ez persze nem megy olyan gyorsan”. A fiatal férj ezt: „leg­ alább 50 év kell hozzá”. Megfoghatatlan, tá­ voli, bizonytalan határidők. Nem tiszták és határozottak, nem olyanok, amilyenekkel a határozatok operálnak: 1974. január 1-től, jú­ lius 1-től stb. A fejekben lenne nagyon jó fordulást el­ érni! Milyen egyszerű is volna, ha csupán a törvényhozókon múlna!... 9 �dr. Reichard Jenő Felvilágosult felelősséggel Nemegyszer mutatunk hajlandóságot arra, hogy elmerülve szakterületünk mélyrétegeibe, elveszítsük a tágabb tájékozódás igényét — később képességét is. Márpedig bármilyen gazdag is­ merettárral rendelkezzék is ez vagy az a „specialista”, társadal­ mi értékéből veszít, ha nem igazítja továbbhaladásának útját az őt befogadó nagyközösségéhez. Ügy érzem, ilyen módon szükséges — nemcsak orvosi, de társadalmi érdek — nyomon követnünk az 1973-ban megjelent népesedéspolitikai határozat által előidé­ zett változásokat, például akár a szülész-nőgyógyászi praxis lá­ tószögéből; s mentjük fel magunkat jelen esetben a tudományos­ ság kötelmei alól. Tudvalevő, hogy a népesedéspolitikai határozat a népesedé­ si helyzet javítását, a gyermekes családok fokozott támogatását, a nő és a születendő gyermek hatékonyabb óvását, az egészség­ ügyi és családtervezési ismeretek szervezett oktatásának beveze­ tését tűzte ki célul. Az a társadalmi átalakulás, melynek eleme ez a határozat is, természetszerűen megváltoztatja magát a leg­ kisebb társadalmi közösséget: a családot is. Ennek az átalakulás­ nak vagyunk tanúi és részesei napjainkban, s ezért van szükség az új, szocialista családmodell kialakítására. Tudjuk, hogy nem elsődlegesen és kizárólagosan orvosi feladat ez, mégis tagadha­ tatlanul nagy felelősség hárul azokra is, akik nővédelmi tanács­ adással, családtervezési felvilágosítással, (terhességmegszakítással, vagy terhestanácsadással foglalkozva befolyásoló erői a változá­ soknak : a szülész-nőgyógyászokra. A problémával foglalkozó szociológusok, filozófusok, demog­ ráfusok megfelelő előrejelzéseket adták a család változásairól, helyzetéről. Az MSZMP X. kongresszusa is felhívta a figyelmet arra, hogy olyan gazdasági intézkedésekre és művelődésünket átfogó, szervezett közvéleményformáló propagandamunkára van szükség, ami a család nagyobb elismeréséhez, megbecsüléséhez, felelősségteljesebb utódvállaláshoz vezet. Aktuális volt mindez, hiszen jelentősen megváltozott a családok életvitele, bonyolul­ tabb együttélési összefüggések, erkölcsi normák, célkitűzések ke­ rültek felszínre. Az anyagi jólét növekedésével párhuzamosan kialakult összkomfortos életvitel ugyanis nem párosult olyan tudatos tartalmi összetevőkkel, felismerésekkel, amelyek a csa­ lád mai problémáit konfliktusmentesen oldhatták volna meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a már általánosan ismert adat, hogy például 1971-ben az 1000 lakosra jutó élveszülések száma 14,5, a természetes szaporodás pedig 1000 lakosra 2,6 volt, ami az elvárható vagy ideálisnak mondható értékektől ugyan­ csak távol áll. (A népszaporulat alakulását tekintve az európai országok között is kedvezőtlen a helyzetünk.) S mivel a pozitív szándékú intézkedések nyilvánvalóan összeütköznek a merev ha­ gyományokkal, megrögzött szemléletekkel, torz előítéletekkel, nem haszontalan a megvalósulás egy-egy stációjánál a helyzetké­ pet rögzítenünk, elemeznünk, értékelnünk. Annál fontosabb ez, mert könnyen megeshet, hogy kellő ellenőrzés híján — főleg a fiatalok körében — még talajra találhat (vagy a népesedéspoliti­ kai törvény bizonyos lojalitását félreértelmezve éppen elszapo­ rodhat) valamiféle könnyelmű nézet az új nemzedék ügyéről szólván. Mindennek bizonyítására idézek ide néhány, munkám során szerzett, s érzésem szerint nem egyedi érvényű tapasztala­ tot: Sz. É. tizennyolc éves hajadon terhességmegszakítást kér. Arra a kérdésre, hogy mivel indokolja álláspontját, azt válaszol­ ja: a jövő hónapban ugyan túl lesz az esküvőn, de pillanatnyi­ lag az életet szeretné élvezni, nem pedig pelenkát mosni... K. F.-né huszonnégy éves, négy éve férjezett, egy gyereke van. Azért kér terhességmegszakítást, mert autóra gyűjtenek.. Cs. A.-né harminchárom éves, négy gyereket szült. Bevallása sze­ rint azért vállalja az ötödiket is, mert így több családi pótlékot kap. A fogamzásgátló szereket nem ismeri... Sorolhatnám még a példákat, de talán ennyiből is kitűnik, hogy a születendő gyer­ mek nem mindig a kisközösség, a család nemesen tervezett gyü­ mölcse. Vagyis: egészségügyi felvilágosító munkánk (amialapja az egészséges emberi kapcsolatok létrejöttének) még elmarad at­ tól a szinttől, amit optimális funkcionálás esetén el kell érnie. Ma egy 15—18 éves fiatal például mást és mást tanul a szaporító 10 rendszerről attól függően, hogy milyen iskolatípusba jár, holott életkori sajátosságainak megfelelően ugyanazokra az ismeretekre lenne szüksége. Elgondolkodtató a KSH közlése is, miszerint az 1968-ban megvizsgált 15—19 éves reprezentatív lakosságcsoport­ ból mindössze 33 százalék kapott szexuális felvilágosítást. Vessük ezt egybe azzal, hogy Budapesten az utóbbi években a 14 éven aluli korcsoportban meghétszereződött a terhességmegszakítások száma, s hogy 1970-ben 18 000 középiskolás lánynak volt művi abortusza. Nem mehetünk el mindezek mellett közömbösen, hiszen az első nemi kapcsolat felelőtlen létrejötte — kellő felvilágosítást nélkülözve — lelkileg sérült, testileg már megviselt családalapító alanyt produkál. (Sőt, saját gyakorlatomból sem ismeretlen olyan szomorú következmény, hogy az első terhesség művi megszakí­ tás miatt a méh eltávolítására kényszerültünk, s ennek a beavat­ kozásnak az alanya (fiatal lány) már soha meg nem ismerheti a saját anyaság, saját gyerek ízeit, örömeit.) Milyen hatásai érzékelhetőek ma a népesedéspolitikai ha­ tározatnák? Egy év nem nagy idő, különösen ha azt vesszük fi­ gyelembe, hogy a sokrétű, mindenre kiterjedő intézkedésektől hasonló összetettségű eredményeket remélünk. Az intézkedések gazdasági vonatkozásai máris kifejtették hatásukat, a felvilágosultság alakulása viszont statisztikailag nem mérhető. Mit mu­ tatnak a demográfiai jellemzők? Nógrád megye gondozott ter­ heseinek száma az alábbiak szerint alakul: Nógrád megye gondozott terheseinek száma 1973. szeptember 15-én és 1974. szeptember 15-én 1974 960 770 326 2056 Emelkedés + % 262 37,50 204 36,00 37 12,80 503 32,38 Biztatóak a táblázat adataiból levonható következtetések, hiszen a kimutatott emelkedés a határozat kedvező fogadtatásá­ ról tanúskodik. Érdekes (bár mindig tudtuk), hogy a magasabb urbanizációs fokú városban gyorsabb a reagálás üteme. Az ob­ jektív megítélés érdekében adatainkat elemezni kell. Tudvalevő, hogy az ötvenes évek elejének „Ratkó-gyerekei” most értek abba a korba, amikor életkoruknak megfelelő termé­ szetes rend szerint első-második gyermeküket szülik. A Nógrád megyei Szüléskerületi Hivatal adatai szerint Salgótarján város területéről, a kimondottan munkásvárosból 424 terhes közül mindössze 20 vállalta a kívánatos harmadik gyereket. Ez mind­ nyájunkat figyelmeztető adat. Módosítására kedvezően hat, hogy a határozat következtében kialakult lakáselosztási gyakorlat folytán (30 000 forint engedmény gyermekenként) — lakásprob­ lémái megoldását, kedvezményeket remélve — sok gyerektelen vagy egy gyermekes anya vállalja a szülést. Érdekes megállapí­ tásokat tehetünk továbbá, ha a terhesek gyermekszám és foglal­ kozás szerinti megoszlását vizsgáljuk: 1973 Salgótarján és vonzási köre 698 Balassagyarmat vonzási köre 566 Pásztó és vonzási köre 289 Nógrád megye összesen: 1553 Gondozott terhesek megoszlása az eddig élő gyermekszám szerint 1974. szeptember 15-én a terhesanya élő gyermek foglalkozása szerint száma htb. fizikai szellemi szerint 0 1 2 3 több mindössz. 515 600 108 23 20 1266 242 267 14 1 — 524 62 108 44 25 27 266 összesen 827 967 165 50 47 2056 az összesből rosszz szociális helyzetű 86 93 58 28 44 289 (10,4%) ( 9,6%) (35,1%) (56,0%) (93,6%) (14,0%) Két igen elgondolkodtató tényre kell figyelnünk a táblázat elemzésekor. 1. A négy és több gyermeket vállalók — ha nem is nagy számokról van szó — 93,6 százaléka rossz szociális körülmények között élő család. Amíg az egyik oldalon össznépi érdek a har­ madik gyerek elvárása, megnyugtató-e, hogy a szociális helyze­ tüknél fogva nehézségekkel küzdő családok vállalják bizonyos szociális kedvezmények miatt a negyedik, ötödik, esetleg még �több gyermeket? Figyelmeztetően felelősségteljes társadalmi ér­ dek a szelepek és zsilipek ilyen irányban ésszerűen szabályozott működtetése is. S ez bizony ma még hátra van. 2. A második sajátosság, hogy a szellemi dolgozó terhesek közül az egész megyében mindössze 15 vállal három vagy több gyereket. Lényeges kérdés, hogy azért ilyen alacsony ez az arány, mert adottságaik miatt erőteljesen élnek a fogamzásgátlás le­ hetőségével, vagy kényelmi, polgárias szempontoknak engednek. Ennek eldöntése a jövő feladata. A határozat egyik igen pozitív döntése a terhességmegsza­ kítás engedélyezésének új rendje, ami elősorban az anyák vé­ delmében született a társadalmi elvárásoknak megfelelően. A ter­ hességmegszakítások száma alábbiak szerint alakult. A változás szembetűnő, kedvező és megnyugtató. A terhességmegszakítások számának összehasonlítása 1973. jan. 1.—okt. 1-ig és 1974. jan. 1.—okt. 1-ig 1974. I. 1. — X. 1-ig 3282 1973. I. 1. — X. 1-ig Csökkenés 1928 41,3% Nekünk, nőgyógyászoknak jutott az a hálálan feladat, hogy nem kívánt terhességtől megszabadítsuk a leendő anyát. A táb­ lázat adataiból arra is következtethetünk, hogy egyre többen határozzák meg a fogamzásgátló szerek segítségével az utód megszületésének időpontját. Ami egyértelműen a népesedéspoli­ tikai határozat kedvező hatásának is tudható be. Ahhoz viszont, hogy a megindult folyamat tartós és tendenciózusan kedvező le­ gyen, sok még a tennivaló. A legfontosabb — itt is, mint általá­ ban — az orvosi ténykedésben: a megelőzés. Ez átfogó felvilágo­ sítás alapvető tények ismerete nélkül elképzelhetetlen. Márpe­ dig érzésem szerint éppen ezen a fronton tettünk legkeveseb­ bet. A határozat megvalósítása útján: beszélgetések, előadásaim során gyakorta tapasztalom, hogy sem jogaikkal, sem kötelessé­ geikkel nincsenek tisztában a gyerekes anyák és leendő anyák. Nem kielégítő a felvilágosító munka. Sok még a maradiság, a megrögzött, múltból megmaradt álszemérem ezekben a kérdé­ sekben. Nyilvánvaló, hogy csak úgy tudunk előrelépni, ha a korszerű pedagógiai felkészítés akár az ifjúság, akár a felnőttek vonatkozásában a közművelődési feladatok szerves részévé válik. Ezen az úton léphetünk előre a tudatos családtervezési ismeretek bővítésében. Az egész népünk gondját szorgalmazók nagy, koor­ dinált összefogására van itt szükség. E rövid és inkább gondolat­ keltő cikk keretében legfeljebb egy-két részproblémára tértem ki. De mélyebben és bonyolultabban és felelősebben — mi több, hosszú évekre tervezve — kell itt gondolkodnunk, hogy az ered­ mény ne maradjon el. Szokács László Battonya, a szabadság kapuja Ezerkilencszáznegyvennégy december. Nóg­ rád földjén is dörögnek már a felszabadító szovjet seregek ágyúi. Szabad mar Erdőtarcsa, Erdőkürt, Szirák, Kalló, de Salgótarján még nem. A városban felfegyverzett nyila­ sok, csendőrök és német katonák igyekeznek megfélemlíteni a lakosságot. Nem válogat­ nak az eszközökben — a kegyetlenkedéstől, a terrortól sem riadnak vissza. Egymást érik a kivégzések. A csendőrlaktanya udvarához december 6-án kivezénylik a lakosságot: ki­ végzést kell végignézniük a teniszpályán, ahol a karancslejtősi ellenállás négy bátor harcosát vezetik puskacsövek elé. A város környéki erdőkben egyre több a katonaszö­ kevény, hiszen értelmetlen már a harc. A csendőrök december 21-én Ortáspusztán kö­ rülveszik az erdészlakot. Az elfogottakat Sal­ gótarjánba kísérik és az OTI pincéjébe zár­ ják. A hadbíróság gyorsan dolgozik. Az el­ hurcoltak között van Varga András domb­ egyházi katonaszökevény. A bíróság halálra ítéli, és december 22-én a város főterén kivégzik. A nyakában tábla van: „Nem je­ lentkezett, hazaáruló!” Három nap múlva a szovjet harcosok fel­ szabadítják Salgótarjánt. Varga András szü­ lőföldje már három hónapja szabad. Bizto­ san róla is beszélnek otthon, várják a fiút, aki már nem lehet ott szerettei között. Bé­ kés megyébe előbb érkezett a szabadság, mint Nógrádba: a szabadság kapuja 1944. szeptember 23-án Battonya. Ezen a napon az Elek—Dombegyháza—Battonya—Csanádpalota vonalban a szovjet csapatok elérik a magyar—román határt. ♦ Nagy Sándor ma is az Aradi úton lakik. Kemény kötésű ember, barázdált az arca, ma is jól emlékszik arra a hajnalra, szep­ tember 23-ára. — Pár nap szabadságot kaptam, a front­ ról jöttem haza. A Sziondában laktam, a tanyán. Napfelkelte volt, mikor kijöttem a házból, kinéztem a Pécskai útra. Hirtelen mozgást láttam. No, gondoltam magamban; ezek oroszok! Szóltam az asszonynak, — ő meg megijedt. — Te, vigyázz! Mi fog történni? Mi lesz velünk? — ijedezett. — Mi lenne? Ne félj semmit — nyugtat­ tam. Jöttek az úton, a grónici erdő felől, le­ hettek vagy húszan-hannincan. Kúsztak a szántón, a mezőn is — öregek és fiatalok. Az arcát is láttam némelyiknek. A szomszéd tanyában még magyar katonák voltak — emlékezik a 62 éves Nagy Sándor. A katonák, a 18. harckocsizó hadtest fel­ derítői V. P. Brjukov százados vezetésével nem vonultak azonnal a községbe. Vártak, mert tudták, hogy a községben levő erősen megtizedelt gyalogos ezred szárnyai nincse­ nek biztosítva, s előbb-utóbb kénytelenek lesznek visszavonulni. Megeredt az eső és három napon ált vigasztalanul esett. „A községben — eltekintve a részeg ka­ tonatisztek orditozásától — rend és nyuga­ lom honolt, mindenki betartotta a törvénye­ ket, habár azok őrei már árkon-bokron túl voltak. Amikor szeptember 20-a körül elter­ jedt a szovjet csapatok bevonulásának a hí­ re. a hatóságok vezetői a főjegyzőt, a jegy­ zőket, a rendőrbiztost, a végrehajtókat, a járásbírókat, a földbirtokosokat, a katonatiszt­ feleségeket, de igen sok egyszerű Írnokot is páni félelem szállta meg. Ezek az emberek, akik művelt, képzett embereknek tartották magukat, hitelt adtak az akkoriban terjedő képtelenebbnél képtelenebb rémhíreknek. Megindult a menekülés! Az urak és hölgyek egymást tiporták, teherautókon, vonaton vagy parasztszekéren igyekeztek minél messzebb kerülni a „veszélyzónától”. A csendőrök fö­ lényesen, gúnnyal mosolyogtak az urak gyá­ va futásán, de éjszaka ők is meggondolták magukat és a kiürítési parancs bevárása nélkül „angolosan” megléptek. Battonya dolgozó népe sehová nem moz­ dult! Hiába akarta végrehajtani a község totális kiürítését Kováts István magyar ki­ rályi ezredes, a községbe rendelt 12 teher­ autónak üresen kellett távoznia, mert a „bol­ sevista kígyófészek” — ahogy Kováts nevez­ te a községet — lakói otthon maradtak, s nyugodtan várták a szovjet csapatokat. A rendületlenül zuhogó eső mindenkit be­ szorított a házakba, az utcákon alig lehetett embereket látni. Egyszercsak sátorlapba bur­ kolózott magyar katonák jelentek meg az ut­ cákon, bezörgettek a házakba, s ráparan­ csoltak a férfiakra: hozzanak sarlót és kö­ vessék őket. Amikor vagy száz embert öszszegyűjtöttek, a község keleti szélére vezé­ nyelték őket, s ott rájuk parancsoltak, hogy kezdjék meg a magyar állások előtt álló ku­ koricaszár levágását. A parancsnokok persze jól tudták, hogy a szovjet katonák tűz alá vehetik az embereket, hiszen nem láthat­ ják pontosan, mit csinálnak, de mit számí­ tott ezeknek az uraknak száz civil élete. Az emberek remegő térddel kezdtek munkához, minden pillanatban várva a sorozatot. De a szovjetek nem lőttek! Nem lőttek, mert bizonyára észrevették, hogy odakényszerített civilek mocorognak a kukoricásban, s nem akarták kioltani ártatlan emberek életét. Szeptember 25-én a reggeli órákban hir­ telen összeszedelőzködött a magyar ezred, s a község keleti—nyugati irányú utcáin el­ vonult nyugat felé. Az agyoncsigázott ka­ tonák alig-alig vonszolták magukat a sáros, lucskos járdákon, és vágyódó pillantásokat küldtek az ablakokból leselkedő civilek fe­ lé. Nyilván sokuknak megfordult a fejében, hogy lemarad ezredétől, meghúzódik a há­ zakban a szovjet csapatok megérkezéséig. De fényes nappal, észrevétlenül lemaradni, ez a lehetetlenséggel volt határos. Már min­ den magyar katona elhagyta a községet, de a szovjetek nem jöttek aznap délután, de másnap délelőtt sem. Végül dél felé elter­ jedt a hír, hogy üzemet érkezett a szovjet csapatoktól. Hogy ez így volt-e vagy sem, senki nem tudja pontosan. Minden esetre az a paraszti, akit állítólag a tanyáról a köz­ ségbe küldtek, esküdözött, hogy igazat mond. A szovjet csapatok parancsnokának üzene­ tét adta tovább: a község népe legyen nyu­ godt, senkinek nem esik bántódása. délután vonulnak be a községbe. Szeptember 26-án elállt az eső, s délután­ ra már a nap is előbújt. A szovjet csapatok felsorakoztak az aradi úton, s megindultak a község felé. Elöl egy tank gördült lassú ünnepélyességgel, utána két amerikai gyárt­ mányú dzsip húzott katonatisztekkel a há­ tán. Teherautó mozgott előre — egy sza­ kasznyi katona szorongott rajta, az autó 11 �után gyalogos egységek masíroztak. A köz­ ség keleti szélén a köves úton a falu népe nevében háromtagú küldöttség fogadta a szovjet csapatokat A fogadóbizottság mö­ gött a járdáikon összeverődött emberek kí­ váncsian lesték a fejleményeket. Amikor a dzsipek a fogadóbizottság elé értek, a köz­ ség előre kinevezett katonai parancsnoka, egy magas, kopaszodó ezredes leugrott a dzsip­ ről, s a katonatisztek kíséretében a fogadó­ bizottság tagjaihoz lépett. Néhány szót mon­ dott, amit egy alhadnagy fordított magyar­ ra, aztán lekezelt mindhármójukkal, és Elesánszky Kázmér főszolgabírót maga mellé invitálta a dzsipre. A főszolgabíró riadt arc­ cal nézett körül, nyilván azt hitte, hogy többé nem látja a községet, de csalódnia kellett. A szovjet parancsnok egyenesen a községházára vitte, s nyomban kinevezte Battonya község közigazgatásának fejévé. Még másnap körüljárta a községet a kisbí­ ró, és kihirdette a városparancsnokság dön­ tését. Dr. Elesánszky is felhívással fordult a község népéhez, felszólította az embereket: szolgáltassanak be minden fegyvert és min­ denki folytassa ott a munkát, ahol abba­ hagyta.” (Részletek Puja Frigyesnek —Bat­ tonya szülöttének — a község felszabadulá­ sának 20. évfordulójára írt tanulmányából.) Indult az élet, most már szabad földön. Másnap plakátok jelentek meg a battonyai házak falán. Sok volt a képes, a rajzos, né­ metellenes plakát, de a legfontosabb az a felhívás volt, amelyet a Vörös Hadsereg in­ tézett a magyar néphez: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar terü­ letre lép, nem a)z a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja... A szovjet csa­ patok bevonulását magyar területre kizá­ rólag az a katonai szükségszerűség tette el­ kerülhetetlenné, hogy la német csapatok, a Németországgal szövetséges Magyarország hadereje továbbra is ellenállnak... A Vö­ rös Hadsereg nem hódítóként jött Magyar­ országra, hanem mint a magyar nép fel­ szabadítója a német fasiszta iga alól...” A felhívás felszólította a helyi önkor­ mányzatok összes szerveit, hogy dolgozza­ nak tovább. A lakosságot, a munkásokat, parasztokat, a kisiparosokat és kiskereske­ dőket, a vállalkozókat és kistisztviselőket is kérték, hogy folytassák a munkát. A lelké­ szek is akadálytalanul végezhették tevékeny­ ségüket. A battonyaiak naphosszat az utcán vol­ tak, tárgyalták a fejleményeket, megbeszél­ ték a híreket. Nézték a községen átvonuló szovjet katonákat, a teherkocsikat, az óriási ágyúkat és tankokat. Vajon tudták-e. hogy a felszabadítók között magyarok is vannak? Tudták-e, hogy szovjet katonaként harcol Rockó György, a 25 éves battonyai fiatal­ ember, akiben felébredt a lelkiismeret és az első adandó alkalommal átállt a szovjet csa­ patok oldalára. A Vörös Hadsereg egykori katonája most 55 éves és overálban érkezett a beszélgetés­ re, ide az Ifjúsági Házba. Motorkerékpárját a ház előtt hagyta — egyenes a munka­ helyéről jött, a Dózsa Tsz-ből, ahol brigád­ vezető. Tízen vannak az állattenyésztési bri­ gádban, a munkájuk felelősségteljes, hiszen 1600—1700 darabos az állomány. Furcsa, hogy munkáról beszélgetünk, pedig katonaemlékekért kértem beszélgetést Rockó Györgytől, ettől az alacsony, vékony ember­ től, aki egyáltalán nem katonatípus és nincs az arcára írva, hogy végigharcolta a magyarországi frontokat, részt vett jó né­ hány település felszabadításában, együtt szolgált Steinmetz Miklóssal, a hősi halált halt szovjet parlamenterrel. Faggatom az egykori harcost, akinek friss, eleven az em­ lékezete. — Hogyan lett a Vörös Hadsereg kato­ nája? — teszem fél az első kérdést. 12 — Már 15 hónapot töltöttem kinn a fron­ ton, amikor szabadságot kaptam. Ekkor már érlelődött bennem, hogy ha erre lehetősé­ gem lesz, átallok a szovjet csapatokhoz. Fia­ tal voltam és bántott a lelkiismeret, hogy a németek milyen kegyetlenül bánnak az orosz lakossággal. A német atrocitások, közülünk, a magyar katonák közül is sokunkat felhá­ borítottak. Nem örülhettem sokáig a „pihe­ nésnek”, mert 1944. május 15-én már újra a fronton voltam a battonyai 31-es határőr­ századdal. Akkor döntöttem: az első beve­ tésnél átállok. Ez Deltin környékén történt. Tudtam beszélni a szovjetekkel, hiszen szerb az anyanyelvem. Átszóltam: — Ne lőjjetek, át akarok menni! — Gyere! — kiáltotta valaki, de tovább lőttek. — Csak akkor, ha nem lőttök! — mire megszólalt egy síp, és abbamaradt a lövöl­ dözés. Körülvettek, mahorkával kínáltak, én meg magyar cigarettával őket. Azonnal az ezred­ parancsnokhoz vezettek, Kartoskov őrnagy­ hoz, aki kihallgatott. A beszélgetés során kiderült: jól beszélek oroszul, értem a nyel­ vet, s megkérdezte az ezredparancsnok, van-e kedvem a felderítőkhöz menni. Igent mond­ tam, s így azonnal szólt Zotov kapitánynak, a szakaszparancsnoknak. így kerültem a fel­ derítőkhöz. Hadosztályunkat pihenőre. ki­ egészítésre két hónap után visszarendelték. — Mikor és hol érkezett először magyar földre? — A Kárpátokon át, áttörve az Árpád-vo­ nalat jöttünk előre. Sáros ősz volt. Kassa irányába fordult hadosztályunk Ungvár után, s megvártuk, míg Csap környékén felszámol­ ják a védekezőket. Később áthelyeztek a Tiszán túlra, ahol Budapest irányába tört előre a II. Ukrán hadsereg. — Mikor ismerkedett meg Steinmetz kapi­ tánnyal? — Augusztus végén került hozzánk Ste­ inmetz Miklós politikai tiszt, akit egyene­ sen Moszkvából küldtek. Még egy magyar fiú volt velünk, a beregszászi Bodnár Alexander. Steinmetz állandóan tanított és sok mindent elmondott, magyarázott. for­ gatta a térképet. A propagandacsoportnál dolgoztam ekkor, röpcédulákat juttattunk át a frontvonalon, hangosbeszélőn szóltunk a magyarokhoz, hogy értelmetlen a harc. A fasiszták Osztapenko századossal együtt meg­ ölték Steinmetz Miklóst, akinek halála mé­ lyen megrendített — mondja Rockó György, és egy fényképet mutat, amelyen Jampolszki és Steinmetz kapitány mellett ott áll ő is, a Vörös Hadsereg egyenruhájában. — Ismernie kelllett, ha a politikaiaknál szolgált. Illés Bélát, a kiváló magyar írót. — Találkoztam vele, „Béla bácsival”, de nem tudtam, hogy író. — Hogyan fogadták a szovjet harcosokat a magyar lakosok? — Az egyszerű emberek mindenütt szere­ tettel várták a szovjet katonákat, szivélyesen fogadták őket. — Hol érte a háború vége Rockó Györ­ gyöt? — Csehszlovákiában! Nagy volt az öröm. Egész éjszaka gramafonoztunk. örültünk, hogy vége a harcnak. Befejeződött! — Mi volt a rangja, amikor leszerelt? —Hadnagyként szereltem le. és a szov­ jet hadsereg egyenruhájában jöttem haza Battonyára. Itt élt az unokatestvérem, a nagybátyám. Küldtem egy fényképet még a háború alatt, és üzentem, ha vége lesz a harcnak, hazajövök. Örültek a hírnek, mert azt hitték, meghaltam. Úgy hogy nem volt meglepetés, amikor beállítottam, de az öröm annál nagyobb. — emlékezik az egykori harcos, akit ma is megbecsülés övez a falu­ ban, szerénysége, munkaszeretete, embersé­ ge miatt mindenki tiszteli, szereti. Harminc éve szabadult fel Battonya. amely ma nagyközség, és ahol békésen élnek együtt magyarok, románok és szerbek. Sorsuk év­ századok óta közös. A magyar, román és délszláv nemzetiségű szegényparasztok az agrárszocialista mozgalmakban is együtt har­ coltak, s ennek egyik történelmi jelentőségű eseménye is itt zajlott le, Battonyán 1891ben, amikor ezer aratómunkás lépett sztrájk­ ba, követelt nagyobb darab kenyeret. Az elsőként felszabadult magyar község­ ben. 1944. őszén már megalakult a kommu­ nista párt, és irányításával 1945. tavaszán 1041 család kapott földet — 4659 hold ke­ rült felosztásra. Mi jellemzi ma Battonyát? Nehéz a harminc év történetét visszaidézni. Ma három termelőszövetkezete van a nagy­ községnek, 11 ezer hektáron gazdálkodnak és 2381 dolgozó tagnak biztosítanak nyu­ godt megélhetést. Az országban 1947-ben — az elsők között — szervezték meg a népi középiskolai rendszert a faluban. Az álta­ lános iskolákban ma nemcsak magyar, ha­ nem szerb és román nyelven is oktatnak. A Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépis­ kola tanulóinak száma 400, a felnőtt okta­ tásban 200-an tanulnak. Önálló zeneiskolája is van a községnek, ahol különböző hang­ szereken 160 diák tanul. Maradjunk a számoknál: Battonyának 3416 lakása van. A felszabadulás óta 20 kilomé­ ter villanyhálózatot, 40 ezer négyzetméter járdát építettek. Nyolcszázhuszonhárom la­ kásba vezették be a vizet. A községben 112 személygépkocsi 208 motorkerékpár. 6 ezer kerékpár van. A hűtőszekrények száma 1500, a mosógépek száma 2000 és a házaknál 1670 a televíziókészülékek száma. A kulturális élet központja a József At­ tila Művelődési Központ, ahol otthont kap­ tak a nemzetiségi klubok, táncegyüttesek, kórusok. Anyanyelvükön hallgatnak itt elő­ adásokat a község román és szerb lakosai. Igen nagy gondot fordítanak a néphagyo­ mányok és szokások ápolására. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk Battonya sportéletéről. Tekézőik Békés megye szerte híresek. Csapatuk az NB III-ban játszik, ugyanakkor egy másik együttes a megyei I. osztályban, ahol a labdarúgók is szerepel­ nek. A nagyközség sakkélete falusi viszony­ latban országosan kiemelkedő. Szántó Ist­ ván személyében magyar levelezési bajnoka van a községnek, aki hamarosan a levele­ zési Világ Kupa döntőjébe is bekerül. Hí­ resek felszabadulási sakkversenyeik, ame­ lyet mindig szeptemberben rendeznek, s azon a legjobb Békés megyei játékosok mellett az ország minden részéből indulnak sakkozók. ★ Emlékmű áll a község központjában, hir­ deti a szabadságot, Battonya lakóinak há­ láját a felszabadító szovjet hősök iránt. Azt a napot, amikor először léptek magyar földre a szovjet hadsereg katonái, minden évben megünneplik a battonyaiak. Fiatalok érkez­ nek a községbe Békés megye minden falu­ jából. Végigjárják azt az útvonalat, ame­ lyen harminc évvel ezelőtt a szovjet harco­ sok jöttek, Rockó Milán, az Ifjúsági Ház igazgatója mondja: — Az idén a Béke-menet a Felszabadulási Emlékparkból indult, az Aradi út men­ tén vezet a fiatalok útja. Ez a történelmi emlékhely országos társadalmi összefogással épül. Egyelőre öt hektárnyi területet par­ kosítunk. Nyíló virágok, fák, bokrok, dísz­ cserjék tarkítják maid a parkot. Haditech­ nikai múzeumot is létesítünk. MIG 15-ös vadászgép, T—34-es tátik, 75 milliméteres lövegek és egyéb harci eszközök láthatók itt, olyanok, amilyenekkel a második világhábo­ rúban harcoltak a fasiszták ellen a felszaba­ dítóik. Szemben a parkkal épül majd a sportkombinát, itt lesz a fedett uszoda is. Hol­ nap a reggel zenés ébresztővel kezdődik, délelőtt lesz az ünnepség, délután sportver­ seny, kulturműsor, este pedig táncmulatság zárja a napot. Tartson velünk! Battonya, 1974. szeptember 15—22. �Oravec János Egy karhossznyi cinder, avagy a jódolgos Vitkó Dani balladája „Szabályzat a m. kir. vas- és acélgyár tulajdo­ nát képező lakházakban lakó tisztviselők, altisz­ tek, alkalmazottak és munkások, gyárral szerző­ déses viszonyban álló felek, stb. számára. 55. § A telep temetőjében való Keverés tilos. A teme­ tőből bármit elvinni a gyár, a bánya szolgála­ tából való azonnali elbocsátást von maga után" - Nincs olyan élő, én mondom emberek, aki boldogan halna meg. Én mondom, emberek, csak a halottak tudnak boldogan meghalni. De emberek, vannak különlegesen boldogtalan halá­ lok, és ne felejtsétek, emberek, a halál mindig boldogtalan. - Most, hogy elrendeltetett, most, hogy meggyújtottam életem utolsó és legrövidebb ideig égő gyertyáját, a cindert, a gyujtózsinórt, mondanom kell nektek valamit. Amit mondok, nem a féle­ lem diktálja. Nem a haláltól való félelem, hanem a halálba hul­ lott teljes életem követeli ezt. Most, hogy már ég életem legrövi­ debb és utolsó gyertyája, érzem, hogy a csontom elkezd deszkásodni. Fájdalmat okoz a csont halála, és koporsóvá alakul át tes­ temben a csont rendszere. Én vagyok és én leszek az egyetlen ember, akinek a testét nem kívülről öleli a koporsó, hanem a tes­ tében hordja a földi maradványai eltakarításához szükséges nél­ külözhetetlenségeket. Bennem lakik a halál, és én az ő koporsó­ jában. Most, amikor meghalok, azt fogják mondani: kis ember, nagy halál. Én pedig azt mondom, mielőtt meghalnék: kis ember, kis halál. — Te, kedves feleségem, asszonyom, mielőtt meghaltál, nem szól­ tál hozzám. Nem mintha nem lett volna mondanivalód, perlekedni valód, de elhatároztad, fájdalmaddal, fájdalmas némaságoddal, néma fájdalmaddal és haláloddal engem is megölsz. És én, mi­ után lezártam a szemhéjadat, azon nap éjszakáján a többiekkel elsirattalak. „Haj, haj, rossz voltál. Rossz voltál és meghaltál. Haj, aj, rossz voltál, jó lettél és meghaltál. Aj, haj, meghaltál ..." Ak­ kor a többiek, azon a te földet és életet raboló hajnalodon meg­ átkoztak téged, az ágyadat, a székedet, a kanaladat és a kése­ det, a lábad nyomát, a gyereked mosolyát, a hajnal rádeső har­ matát, az est csillagzuhatagát, az éjszaka mámorát, ismeretlen atyád ágyékát, anyád kacérságát, bűnben fogantatott fiad bol­ dogságát és egy legény egy kezét, amivel egyszerre át tudott ölel­ ni egyszer. A siratók átka ezt imádkozta: „Aj, jaj, meghaltál. Meg­ halt a csalódod. Meghal az urad is, meg a boldogságod. Aj, haj, jaj, jaj . . És halálotok után én is meghaltam. És én azóta is minden reggel és délben és este és éjfélkor meghalok. És mindig más halállal. Mintha mindig más és más ember lennék. Az élet­ től idegen halál ismerősöm, barátom, társam lett. Vele beszélget­ tem, ha szólnom volt kedvem, ő volt falat kenyerem, pohár borom, borotválkozó tükröm, gyűlölt anyám, véresre vert, szeretett kurvám, mérhetetlen uram, öreg szolgám, a bűnben cimborám, gyerme­ kemtől keresztkomám, halálodban, halálomban bíróm. — Soha nem mondtam el senkinek, neked sem, miképpen esz­ méltem a világra, hogyan dolgoztam, hogyan éltem. Köztünk sem esett sok szó arról, hogy miképpen találkoztunk egy fa virágjában, gyümölcsében. Ha akarnám, a gyujtózsinórt most kiszakíthatnám a robbanóanyagból, a testemből, és én még sokáig élhetnék és mesélhetnék. De nem akarom, és nem is tehetem. Életemben egy­ szer nagyon gyáva voltam, s ezért te magzatommal együtt meghal­ tál. Ezért nekem is meg kell halnom. - Figyelj hát, figyeljtek hát, te, asszonyom, halljad, amit mon­ dok és majd sok év múlva, ha ott lent a föld alatt te már meg­ öregszel és a fiam emberré nő, majd mondd el neki, mondd el neki mindazt, amit én most gyónok neked. Nem sok időm van, hi­ szen ég a cinder, közelg lángja a szívemhez. így hát csak úgy szólok és csak annyit, mint a haldokló utolsó leheletekor. Levegőben-cikázó-fecske-emlékeimet nem tudják követni a földön-bakancsban-járó-ajkaim. De én tudom, hogy te, asszonyom, ott lent, a föld alatt, hallod a levegőben fecskeként cikázó gondolataimat és ezért most nyugodt vagyok. Lassabban ver a szívem és ez le­ lassítja az idő múlását. Nemcsak itt, a mellényzsebemben levő óra ketyegését, hanem minden órák járását az egész világon és így a tűz araszolását is, ahogy a láng harap a cindérből, ahogy kö­ zelg a szívemhez. Figyelj hát! . . . — Szüleimre nem emlékszem. Kisgyerek voltam, amikor apámat elvette a bánya. Itt úgy mondták, neki van a világon a legna­ gyobb koporsója, merthogy még a holttestét sem tudták kimente­ ni. Anyám, ahogy mesélik, mindig is gyenge, beteges volt, rövid­ del apám után halt. így nagyszüleimre maradtam. Tudod, itt a bányatelepen a kincstáré minden. A házak, az utak, a disznó- és a kecskeólak, a kamrák, a közös klozetok, a templom, a kocsma, a magazin, a tűzoltó szertár és az emberek is. A lakások ajtaja szorosan egymás mellett van, éppen olyan távolságra, mint egy szoba szélessége. Mindeniknek akkora kis sáv jut a közös udvar­ ból, amit mindenki szigorúan elkerített. A kerítéslécek mellé olcsó szőlőfajta néhány tőkéjét ültették. Ezek aztán izzadva kínlódtak fel, a napfény felé, és olyan lugassá nőttek, mint a jó ablakfüg­ göny. Kifelé lehetett látni belőlük, befelé nem, vagy csak nehezen. Tavasztól késő őszig ezekben a lugasokban élték le életüket az emberek. Sokan itt is haltak. Itt főzött, mosott az asszony, innen nem mehetett ki a gyerek egy lépést sem, ha rossz fát tett a tüz­ re, itt zsírozta bakancsát a bányász, vagy fújta a forró levest a kecskelábú asztalnál és itt mosdott a nagy mosófazékban, ha ha­ zatért a föld alól. A kerítés anyagából, állapotából, a szőlőindák rendjéből, a szőlőlevelek egészségességéből következtetni lehetett arra, kiféle ember, miféle család lakik ott. Apám anyja, nagyanyámék lugasa elütött a szomszédokétól. Rendben volt a kerítés, a kiskapu sem lógott a zsanérján és nem is nyikorgott. A szőlő­ indák tömötten futottak fel a kifeszített dróthálón és deszkatetőn, egészen a cserepekig. Azon túl aztán már nem lehetett paran­ csolni nekik, csak metszeni. Szertelenül elkanyarodtak jobbra-balra, vagy felemelték fejüket a levegőbe, de volt olyan zsenge ágacska, amelyik — nem tudni miért — visszafordult a föld felé. - Ha valaki a lugasba lépett, téglán járt. Ami ott volt, a csikó­ tűzhely kivételével, az mind fából volt, és azt mind az én szótlan nagyapám faragta meg. Volt ott hosszú lóca, támla nélkül. Ezen ülni, de aludni is lehetett, és erre került nagymosáskor a teknő is. A kecskelábú asztalnak olyan vastag lapja volt, hogy elbírta volna bármelyik király címeres étkészletét is. Mellette állt a pu­ hafából készült egydeszka-keskeny lóca, amelyik aránytalanul ma­ gas és könnyű volt, ezért sokszor feldőlt. De le lehetett ülni még kis sámlira, hokkedlira, meg egy háromlábú székre is, amelynek homorú ülőkéjére sokszor raktam gyermekkorom kincseit: gombo­ kat, színes golyókat, ceruzavéget, kis szegeket, hogy el ne gu­ ruljanak. A fal mellett, a ház eresze alatt állt a sparherd — szin­ tén kincstári tulajdon —, amelyben állandóan égett a tűz. Alatta volt a sok jó, száraz, munkában megfáradt fa, meg a gyujtós és egy ócska faládában a szén. A stelázsi is a falnak támasztotta nemlétező hátát. Nehezen kopó, törő, a használatra türelmes edé­ nyek voltak a polcokon. Nehéz, öntöttvas fazekak, lábasok, ser­ penyők ültek szép sorjában az ollóval kicifrázott újságpapíron. A lugas egyik sarkában, ahol az árnyék a legsötétebb volt, ember­ derékig ágaskodó fakupa állt, mindig tele hűs vízzel, és az olda­ lára akasztva a szintén fából faragott, hosszú nyelű merítőedény­ nyel. Ez volt nagyanyám birodalma: amit aztán te örököltél. — Gyermekkoromban sok időt eltöltöttem itt. ültem a kissámlin és néztem a lapjára fektetett, föld beágyazott téglákon futkározó hangyákat. Csak akkor kaptam fel a fejem, ha megsuhintott nagyanyám szoknyája. Ilyenkor felnéztem rá és megvártam, amíg ő is megkeres a szemével. Rendszerint visszalépett hozzám, leha­ jolt, megsimogatta a fejem és ezt mondta mosolytalan arccal: „Nem vagy útban, virágom . ..” Ha a nagyapám otthon volt, ő is ugyanúgy félrehúzídott valahová a lugasba, mint én. Ebéd után megtömte a pipáját. Én vékony fenyőfából hasított szilánkot tar­ tottam a tűzbe és amikor ez meggyulladt, odavittem neki. Erről gyújtott rá. Kettőjüket ritkán hallottam beszélgetni. Ha mégis szót váltottak, akkor is röviden, és minden esetben vagy a pálinka, vagy a pipadohány miatt. Nagyapóm rendszerint kevesellte a na­ pi adagot, nagyanyám azt mondta, hogy még ez is sok. Gondo­ lom, minden maradt a régiben, mert nagyanyám igen erélyes aszszony volt. Féltek tőle ember-nagy fiai és mindenki tisztelte őt a telepen. Ő tartotta össze és többször ő tartotta el a terebélyes rokonságot. Minden kérdésben övé volt az utolsó szó. De ennek ellenére, mindenki azt mondta: így van jól. - Iskolát nem sokat jártam. Mifelénk azt tartották, árva gyerek- 13 �nek nem a betű a gyámolítója, hanem a munka. És hogy később nagyapámat is összetörte a bánya, én léptem a helyébe takaroncként, mert akkor elvette volna tőlünk a kincstár a lakást és mi szegény nagyanyámmal földönfutókká váltunk volna. Később kiskocsis lettem a bányánál, aztán nagykocsis. Egyszer hiányzott egy ember az egyik széntermelő csapatból. Engem küldtek a he­ lyébe, le a föld alá. Legközelebb már így kért a vájár:,,Azt a jó dolgos Vitkó Danit vinném, aknász úr.” Hát így lettem aztán én az egész telepnek a „Jó dolgos Vitkó Dani." Éltem, mint a többiek, dolgoztam, mint a többiek, és vasárnaponként, ebéd után gyö­ nyörködtem nagyanyám öregszép arcában. Aztán elérkezett az a vasárnap is, amikor már ő sem volt. Csak a lehelletétől fényes poharak a komódon. Emlékszem, akkor arra gondoltam, úgy lát­ szik, én azért születtem a világra, hogy temessek, hogy mindenkit eltemessek, aki nekem kedves. Nagyon egyedül maradtam. Ami­ kor kitört a háború, még örültem is neki, hogy katona leszek, de minket, bányászokat nem hívtak be. Nekünk az volt a dolgunk, hogy napi tizenkét órában túrjuk a földet, a föld alatt a szénért. - Azon a vasárnapon is nagyon fáradt voltam, amikor megis­ mertelek. Nem is nagyon akaródzott bemenni a városba, dehát búcsú volt. Milyen pontosan emlékszem erre a májusi vasárnap­ ra! Reggel leültem a kissámlira, ahogy nagyapámtól láttam, ma­ gam elé húztam a hokkedlit, leterítettem újságpapírral és sorban ráraktam az apámtól rám maradt borotvát, a szappant, a fenőszí­ jat, a pamacsot és egy kis tálka forróvizet. Középre helyeztem a fakeretes talpas tükröt, és beleigazítottam az arcomat. Aztán kint az udvaron megmosdottam, megfésülködtem, tiszta inget vettem fel, felgyűrtem az ujját és nem gomboltam be a nyakát. A fekete kabátomat akasztottam magamra és állandóan nyitva tartottam, hogy mindenki láthassa az óraláncot, amit az apámtól örököltem a mellénnyel együtt. A búcsúban bundapálinkát ittunk a cimbo­ rákkal és akkor egy közülünk rád mutatott ott, a kocsma közelé­ ben, és azt mondta, hogy te vagy az, aki pénzért árulja magát. Nem akartam elhinni, hiszen olyan voltál, mint egy gyerek. Sző­ ke és vékony. A ruhád meg se városi, se falusi, városi is, falusi is. És én akkor megvettelek téged. Anélkül, hogy rám néztél vol­ na, azt suttogtad, máshová nem mehetünk az emberek szeme elől, csak olyan helyre, ahol olyan emberek vannak, akik nem látnak. Fel a város fölé, a dombra, a temetőbe... - Az a temető, az a májusi temető!... Soha nem feledem. Még a kezedet sem fogtam meg, csak ültem melletted, néztem szétte­ rülő szoknyádat, melynek színes virágai olyanok voltak, mintha él­ nének, mintha ideteremtődtek volna a sarjadzó, zöld fűszálak kö­ zé. A városból felhallatszott a búcsú zaja, a körhintás trombitá­ lása, a mutatványosok ordibálása, puskák durrogása, részegek éneklése. Ott, a temetőben gondolatban számbavettem halottaimat, s amikor az arcodba néztem, éreztem, hogy élek. Emlékszel, Juli? Akkor te felálltál, lesímítottad a szoknyádat és a földre, a fű közé ejtetted a fényes pénzt, amit tőlem kaptál. Nem szóltál sem­ mit, csak elindultál, lefelé. Én nem mentem utánad, csak a sze­ memmel követtelek, mert tudtam, hogy te lent megvársz, hogy te mór az életedben másé, mint az enyém, nem lehetsz. Ültömből leheveredtem, kinyújtóztam a fűvön. Néztem a felhőket és arra gondoltam, hogy itt van mellettem, a földön, a fű között a pénz, amely még a te tenyered melegét őrzi. És akkor árnyék vetődött és kiáltott rám: „Nem tudja, hogy a telep temetőjében való heverés a netalányi hiányok miatt tilos?!” Az őr volt. Megfenyege­ tett, hogy feljelent, de a fűben heverő pénz ellenében elengedett. Sokáig kerestelek a sátrak között, míg rád találtam. Én akkor meg­ fogtam a kezed, és te velem jöttél, haza. El a városból, a bánya­ telepre. Emlékszel? Három hegyen és három völgyön mentünk át, mire csillagfénynél hazaértünk. Én akkor arra gondoltam, hogy eddigi lassú halálodból az életbe viszlek téged. Nem tudhattam, hidd el, nem tudhattam, hogy eddigi lassú életedből a gyors ha­ lál vár rád mellettem. Nemtudhattam. Bocsáss meg érte... - És amikor ott feküdtünk egymás mellett nagyszüleim és szü­ leim ágyában, te azt mondtad, hogy megszámlálod a szoba négy sarkát, hogy teljesüljön a kívánságod. Akkor én is megolvastam a sarkokat és azt kívántam magamban, hogy jobb világ virradjon ránk, olyan, amelyben az emberek a temető füvén is heverhetnek, ha oda húzza őket az ősök fájdalmas emléke. Azt hiszem, akkor gondoltam életemben először a világra ... - Azt csak én tudom, milyen boldogság szállt rám, amikor az asszonyom lettél. Sokáig nem vettem észre, hogy mit suttognak ró­ 14 lad a telepen, aztán meg úgy tettem, mintha nem tudnám. Azt hittem, csak irigyelnek minket. Emlékszel, Juli, amikor megmondtad, hogy gyereket vársz, munkába menet dupla menázsit csomagoltattam veled, pedig a háború miatt nekünk is szűkösen volt. Kenyeret, szalonnát, hagymát vittem, két porciót. Egyet magam­ nak, egyet meg annak a szegény orosz hadifogolynak, akit azért osztottak be mellénk munkára, hogy hajtsa a kéziventillátort, ami a friss levegőt hozta nekünk a föld alá. Éjszakások voltunk akkor, s mégis jó kedvvel dolgoztunk. A cimborák állandóan engem vic­ celtek és én egészen addig nevettem velük, amíg egyszer csak le­ esett az ácsolatba akasztott lámpám. Mindenki észrevette. Rudi szólalt meg, ismerted szegényt, akit később, a sztrájk idején el­ ütött a csendőrgolyó. Azt mondta: „Megcsal a feleséged, Dani. Most feküdt le valakivel .. .” Én akkor odaugrottam hozzá és meg­ ütöttem. Ő csak állt, nézett, csodálkozott, mert heccnek szánta, amit mondott, és nem ütött vissza. Hát ezt sem mondtam el ne­ ked, Juli, Ezért is bocsáss meg. És bocsásson meg nekem halálom előtt Rudi is, a halála után . . . - Aztán a háború miatt egyre keservesebb idők következtek. A konzumból egyre kevesebb lisztet, kenyeret, sőt, cukrot, szalonnát, zsírt kaptunk. De én a tizenkét órás föld alatti munka mellett az erdőket jártam, a Kakarcsó-dombot, Cinakót, a Boroszló-völgyet és a Csevicét borókamagért, suskáért, tölgymakkért, szederért, szamócáért, málnáért, tinórú, keserű, galamb és csíkgombáért, amit aztán te vittél gyalog a városba, a piacra. Te meg minden­ ben segítettél nekem, pedig gyereket vártál. És ha nagy esők, nagy havak jártak, akkor otthon szőttél, fontál. Azt mondtad, olyan végtelen hosszú fonalat kerekítesz, hogy a gombolyag talán a Kakarcsó-dombnál is nagyobb lesz. - Aztán beütött a sztrájk. Én nem akartam, azt mondtam, gye­ reket várunk. Dolgozni kell, hogy megélhessünk. Emlékszel, Juli, �akkor szólalkoztunk össze először. Te azt mondtad, ha a többiek sztrájkolnak, akkor én sem mehetek dolgozni. A városban, a gyár­ ban, ahol te éltél, így volt. Emlékszel, ezt mondtad. És még azt, hogy van olyan eset, amikor nem munkával, hanem munkabeszün­ tetéssel, sztrájkkal lehet jobb kenyérhez, több kenyérhez jutni. Én akkor ezt nem értettem. A harmadik napon az egész telep elin­ dult az igazgatóság felé. Az egész telep. Nemcsak mi, bánya­ munkások, hanem gyerekek, öregek, asszonyok is. Én akkor azt mondottam, hogy maradj otthon. De te azt mondtad, te mondtad, emlékszel Juli, hogy ha az asszonyok mennek, neked is menni kell. Neked még inkább menni kell. Akkor sejdítettem, hogy tudod, mit beszélnek rólad a telepen. És ott, ahol a legszűkebb a völgy, ahol szorosan egymás mellé kényszeríti a két hegyoldal a városba ve­ zető utat, a gyárba vezető kisvasutat és a patakot, csendőrök és katonák lánca állta utunkat. Emlékszel, Juli, ott pöfögött a kismozdony, amely a katonákkal, csendőrökkel teli vonatot hozta a városból. Annak ütközőjén állt a parancsnok és előtte lent a föl­ dön feszes szíjon ott vicsorított egy óriási farkaskutya. Mi megáll­ tunk. Akkor a parancsnok azt kiáltotta: „Ez a kutya, ez az állat azóta nem kap sem enni, sem inni, mióta ti megtagadtátok a mun­ kát. Étien, szomjan van. És nézzétek, mivé lett! És akkor a kezé­ be vett egy fényes konzervdobozt, az egyik katona puskájáról le­ akasztotta a bajonetet és a dobozba vágta. Aztán a fényes kon­ zervdobozt ledobta a földre, a kutya elé. És akkor a szegény állat, aki a bajonetet ütötte résen érezte a hús szagát, szinte megőrült. Nem tudott mit kezdeni a fényes fémbe zárt hússal. Toporzékolt vinnyogott, harapta, marta a fémdobozt, üvöltött, vinnyogott a kín­ tól, lógott a nyelve, fehéren villámlottak fogai, csorgott a nyála. És akkor a parancsnok ismét kiáltott: „Látjátok, emberek, ilyen állatokká lesztek ti is, ha nem dolgoztok, mert ugyanúgy a ke­ zünkben vagytok, mint ez a kutya, és ugyanúgy a kezünkben van minden gazdagság fémdobozba zárva, mint ahogy ez a hús a konzervos dobozba. És a gazdagság kulcsa, az elzárt kenyér kul­ csa a mi birtokunkban van. Ezért hát felszólítalak benneteket, hogy forduljatok vissza, térjetek otthonotokba és vegyétek fel a munkát...” - Emlékszel, Juli, ott álltunk egymás mellett a harmadik vagy negyedik sorban, jól láttunk mindent. Én fogtam a kezed, és érez­ tem, hogy remegsz. És akkor, abban a döbbenetes csendben, a kutya ismét felüvöltött, kiragadta magát őrzője kezéből, elszakí­ totta a kötelet és nekirohant a meglékelt konzerves doboznak. És akkor minden összezavarodott. Üvölteni kezdtek az emberek is, és meglódult az egész tömeg. A tiszt kiabált, de én nem hallot­ tam, hogy mit, csak ordításra tátott száj-mozgását láttam. Élesen fütyült a kisvonat, a katonák, csendőrök hátrább léptek és vállhoz emelték a puskát. Akkor te kirántottad a kezemből a kezed. Ki­ ugrottól az emberek elé, duzzadt hasadra fektetted két tenyered, mintha magzatodat védenéd, és te is kiabálni kezdtél, de a han­ godat nem hallottam. S én tudtam, hogy akkor oda kellene ugranom melléd, visszarántani téged az emberi testek várfala mö­ gé, vagy ottmaradni melletted az emberi testek várfala előtt. De nem tettem. És akkor eldördült a sortűz, a tömeg feljajdult és me­ nekült, egymást földre tiporva futott a barakok felé. És köztük én is. És a barakokon túl, a kerteken menekültem az erdő széléig. Amikor ott az avarba rogytam, tudtam, hogy vége a világnak... — És a csendőrök golyója elütötte Rudit, akit azon az éjszakán megütöttem, és Mihályt, akit keresztkománknak szántunk gyere­ künk születése után. És estére te is meghaltál. Mások hoztak és fektettek nagyszüleim és szüleim ágyába, amelyben első éjszakán­ kat álmodtuk mi is. Akik hoztak, mondták, hogy halálra ütöttek egy puska tusával. Meghaltál anélkül, hogy még egyszer rám emel­ ted volna a szemedet. És veled és benned meghalt a magzatunk is. Asszonyok jöttek, megmosdattak, felöltöztettek, elsirattak, és megátkoztak. „Haj, haj, rossz voltál. Rossz voltál és meghaltál. Haj, aj, rossz voltál, jó lettél és meghaltál. Aj, haj, meghaltál ...” Elsirattak és megátkoztak téged. Azt mondták, te hoztad ránk a bajt a városból. „Aj, jaj, meghaltál. Meghalt a családod. Meghal az urad is, meg a boldogságod. Aj, haj, jaj, jaj ..." - Eltemettünk benneteket, egy napon és tisztességgel. Rudit, Mihályt és tégedet. A temetőben csak az asszonyok és a gyere­ kek sírtak. Mi férfiak nem. Még azon éjszakán elmentem a látó­ asszonyhoz. Azt akartam tudni, fiúnk született volna-e vagy lá­ nyunk. De a látóasszony, az a híres látóasszony, aki mindent meg tudott mondani, erre nem tudott felelni. Csak a fejét ingatta és sírt. Mielőtt eljöttem volna, azt mondta, hogy rövidesen én is utá­ natok megyek... — És látod, most itt vagyok, a temetőben, friss sírotok mellett fekszem. És reménykedem, hogy jön a mindenható és félelmetes Őr, aki a szabályzatra hivatkozva elzavar a temetőből, merthogy ez is a kincstáré, és ezért itt heverni tilos. De a mindenható és félelmetes Őr nem jön. Csend van és éjszaka. Nekem dolgoznom kellene. A többiek lent vannak. Tudod, Juli, fővonalat hajtunk meddőben. Ez a legszebb,, de a legnehezebb bányamunka. Itt árulja el magát az ember, igazi bányász-e. Mert a meddő nehe­ zebb, mint a szén, és ugyanakkor pontosan a kitűzött irányban, szinten kell haladni, úgy, hogy ha kilométerekről is kinézünk a föld alól, látni lehessen a napot. Élni is csak így szabad. Hogy ha az ember visszanéz az életére, az olyan egyenes legyen, mint a napsugár, aki a naphoz vezet. És az én életem nem ilyen volt. Ezért választom az önhalált. Este rendesen bementem dolgozni, aztán félrehúzódtam. Magamhoz vettem három paxitot meg egy gyutacsot. Vágtam egy karhossznyi cindert, betöltöttem, zsebretettem és kijöttem a bányából. Fel, ide a domboldalra, az éjszaka csendes temetőbe, mellétek. És most már ég a gyujtózsinór. Köze­ leg a láng a szívemhez, a robbanóanyaghoz. Érdekes, egyszeregy mérnök azt mondta, hogy a robbanóanyagot is gabonából csinál­ ják, mint a kenyeret... Most, hogy elrendeltetett, most, hogy kö­ zeleg a láng, megszámolom a csillagos ég négy sarkát, hogy tel­ jesüljön utolsó kívánságom. Azt kívánom, hogy az utánunk jövők­ re boldogabb esztendők virradjanak és köszöntsenek, mint ami­ lyen ez az ezerkilencszáztizennyolcas volt... - Bocsáss meg, Juli, asszonyom, és ha majd sok év múlva ott lent, a föld alatt, a fiam emberré nő, majd mondd el neki, mondd el neki mindazt, amit most én gyóntam neked. És ti, cimborák, ti is bocsássatok meg. Ti, akik így fogtok majd emlegetni: És akkorron a Jódolgos Vitkó Danit egy szörnyű pillanat a halálba ragad­ ta ... * Szakértői vélemény: „Egy méter gyujtózsinór (cinder) 110 má­ sodperc alatt közvetíti a szúrólángot a gyutacshoz illetve a robba­ nóanyaghoz ...” 15 �Bános János versei Adósság Arcom szikes földjéből kifordulnak a napok Haszontalan bujaság csíráztatója vagyok Szemem árokpartjába hullanak az éjszakák: temetkeznek — temeti hazugságát a világ Harminc drahmás gyávaság: váltságdíj jóra rosszra Kinek így kinek másképp fordul a sorsa jobbra Csalán és szamártövis törli adósságomat Sebet lépek még ma is rézpénzeim izzanak Búcsú Ma sem ád nyugtot az ágy elárul minden moccanása Az éjszakák — üti ajkamat a szó az éjszakák térdre rogyása Sűrűsödik fölöttem mint a sötétség a kín Virradat harap az éjbe vérzik a világ odakinn s én belül vérz&k hasadok merülök el magamban Hányódom csak hánykolódom se ég fölöttem se föld alattam Szeretsz Tested őrtüze égeti éjszaka a szót Én meg nem tudok semmi kézzelfoghatót Mi lesz veled ha nem leszek ölelésem szétszakad Bámulom érthetetlenül elárult arcodat 16 �HAGYOMÁNY Szabó Béla Nógrád megye felszabadulása 1941. júniusában a magyar uralkodó osztály a magyar népet a hitleri Németország oldalán bevitte a második világháborúba. A há­ ború, amely megpróbáltatást jelentett az egész országnak, Nógrád megye lakosságát is súlyosan érintette. 1941—1945-ig — a Horthy el­ lenforradalmi rendszer, majd a nyilas rémuralom időszakában — az elpusztult hadosztályokat egymás után töltötték fel és részletenként a legkülönbözőbb harcvonalakon vetették be. Részletes adatok ugyan arra vonatkozóan, hogy a megye lakosságát milyen mértékben érin­ tették a második világháború katonai terhei, nem állnak rendelke­ zésünkre, de annyit tudunk, hogy a megye férfilakosságának nagyon jelentős hányada volt kénytelen részt venni a második világháború katonai műveleteiben, és a bevonultak jelentős része, 10—20 százaléka nem tért vissza szülőföldjére, halt meg a háborúban. Még véresebbek voltak azok a veszteségek, melyeket a megye la­ kosságának egy része a második világháború végén, 1944-ben a zsi­ dóság tömeges deportálásának következtében szenvedett el. Az em­ beriességet megcsúfolva, gyerekek, öregek, nők, férfiak ezreit szállí­ tották 1944. májusától kezdve a haláltáborokba, akik közül csak egye­ sek tértek vissza. Ugyancsak internálták, koncentrációs táborba hur­ colták a munkásmozgalom vezetőit. Nagyoroszi építőmunkásai közül például 31 főt hurcoltak el és öltek meg. A háború nemcsak emberáldozatokat, hanem anyagi áldozato­ kat is követelt a megye lakosságától. Az ipari üzemek termelését, a mezőgazdaságot a magyar uralkodó osztály teljes egészében a hitleri Németország háborús gépezetének szolgálatába állította. A visszavo­ nuló fasiszta csapatok azonban elrabolták a megye állatállományának zömét, leszerelték, Németországba hurcolták a megye ipari üzemeit is: a salgótarjáni Acélárugyárból például 4560 métermázsa gépet, gépal­ katrészt vittek el zárt vonatokban. A gyár 635 villamos motorjából 485-öt raboltak el és az üzemben hagyott motorokat is megbénítot­ ták. A bányából 500 villanymotort, a zagyvapálfalvi üveggyárból 6 húzógépet, a tűzhelygyárból 50 vagonnyi anyagot és alkatrészt, az öblösüveggyárból az automata üveggyártó gépet és további 5 vagon­ nyi kisebb gépet és alkatrészt szállítottak el. A gyárak bénítását, ki­ rablását a legnagyobb körültekintéssel hajtották végre. Még arra is gondoltak, hogy a fontos nyersanyagokat is elrabolják. De például az Acélárugyárból még a 16 ezer darabból álló rajzdokumentációt is magukkal vitték. A Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság kára elérte a 30 millió pengőt. A Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Rt. Acélgyárát mintegy 60 százalékos károsodás érte kizárólag a németek fosztoga­ tása következtében. E bűnös háborúból a magyar uralkodó osztály képtelen volt ki­ vezetni a magyar népet. A magyar nagytőkések és földbirtokosok osztályérdekei erősebbnek bizonyultak, mint a nép, a nemzet egyete­ mes érdekei. Ezért vált képtelenné ez az uralkodó osztály a fasiszta Németországgal való szembefordulásra 1944. márciusában, és szinte ellenállás nélkül szánhatta meg Hitler az egész országot. Midőn a fel­ szabadító szovjet csapatok katonai győzelme teljesen szétzúzta a né­ met katonai erőket és hazánk határaihoz érkeztek, a magyar uralko­ dő osztály még mindig képtelennek bizonyult arra, hogy a józan ész szavára hallgatva, legalább az utolsó pillanatban kilépjen a háború­ ból. 1944. október 15-e így a Szálasi vezette nyilas rémuralom kezde­ tének dátuma lett, amelyet követően folytatták a céltalan háborút, s az országot a visszavonuló német erők, az utóvéd hadszínterévé tet­ ték. A magyar nép legjobbjai, az illegális kommunista párt vezetésé­ vel, az illegalitásba kényszerített polgári pártokkal együtt szervezték a magyar nép belső ellenállását. A nógrádi erdők is megteltek a bevonulást megtagadó munká­ sokkal, katonaszökevényekkel. Az üzemek munkásai életük kockázta­ tásával mentették meg az újjáépítéshez, az üzem megindításához nél­ külözhetetlen gépeket, nyersanyagokat, mint azt a salgótarjáni üveg­ gyár, acélgyár, a vízválasztói erőmű és a bányák esetei bizonyítják. A megye munkásai és a legjobbak azonban nemcsak a gazdasági el­ lenállás útján harcoltak a német megszállók és magyar bérenceik ellen. Megyénk területén, megyénk fiainak részvételével és támoga­ tásával országosan is jelentős partizán ellenállási tevékenység zajlott le. A megyei ellenállás sorából messze kiemelkedik a Nógrádi Sán­ dor vezette partizáncsoport tevékenysége. A szlovákiai felkelésben is részt vett csoport az Alacsony-Tátrából indult el és 1944 novemberé­ ben jutott el Nógrád megye területére, Ipolytarnóc, Karancsberény, Abroncsospuszta körzetébe, és természetes rejtekhelyeit kihasználva a kis csoport jelentős erővé vált Nógrád megyében. Kiemelkedő szere­ pet kapott a munkásmozgalomban a karancslejtősi bányászok ellen­ állása, partizáncsoportok segítették a szovjet hadsereg harcait a me­ gye nyugati területein, a Börzsöny-hegységben (melyek közül a Görgey-féle ellenállási csoport tevékenysége emelhető ki). A magyar el­ lenállási mozgalom, partizántevékenység nemcsak segítséget nyújtott a Szovjetunió felszabadító hadseregének, hanem bizonyította, hogy a magyar nép nem azonos a magyar uralkodó osztállyal, hogy a magyar nép legjobbjai készek függetlenségünkért, haladásunkért harcba in­ dulni. Ez az ellenállási mozgalom számos eredményt mutatott fel, sok hőst és vértanút adott, azonban nem volt képes hazánkat az ország­ ban működő német és nyilas katonai erőktől felszabadítani. Magyarország, ezen belül természetesein Nógrád megye felszabadítását végülis a Szovjetunió Vörös Hadserege hajtotta végre. Nógrád megye felszabadítása 1944. december 5—31-ig tartott. A hadműveleteket a Malinovszkij marsall vezetése alatt álló második ukrán fronthoz tartozó katonai erők hajtották végre, s ez részét ké­ pezte annak a nagy egységnek, melyet a Budapest felszabadításáért folytatott hadművelet néven lehet összefoglalni. A német katonai erők, melyek az úgynevezett déli hadseregcsoporthoz tartoztak és Friesner vezérezredes parancsnoksága alatt álltak, a megyétől közvet­ lenül délre, az Aszód—Hatvan vonaltól északra foglaltak el védőállást. Ezen a vonalon német páncélos hadosztályok, SS páncélgránátos had­ osztályok, továbbá gyalogos hadosztályok ásták be magukat, melyek egyrészt a Fetter-Pico továbbá Wöhler tábornokok vezette csoport­ hoz, illetve hadsereghez tartoztak. A német fasiszta erők a megye déli részén szívós ellenállásra rendezkedtek be és a védelmi vonal lényegében a megye déli területeit is magába foglalta (Szurdokpüs­ pöki. Bercel vonaláig). A szovjet hadsereg 7. gránátlövész hadserege M. Sz. Sumilov ve­ zérezredes parancsnoksága alatt és a 6. gárda harckocsizó hadserege Krafcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt kapta azt a feladatot, hogy a megyétől délre kiépített német állásokat törje át és kezdje meg Nógrád megye felszabadítását. A szovjet harcosok 1944. decem­ ber 5-én a Heves megyei Verseg és Nagykökényes községek között kierőszakolták az erős német védővonal áttörését, és december 5-én este 11 órakor a 6. gárda harckocsi hadsereg előőrsei és elővédjét képező páncélosok felszabadították a megye első községét, Erdőtarcsát. December 6-án az áttörést sikerült a szovjet páncélos erőknek kiszélesíteni és a német védővonalat teljes egészében áttörni. A 6. gárda harckocsi hadsereghez tartozó 9. és 5. gárda harckocsi hadtest csapatai ezen a napon Vanyarcon, Kállón keresztül Bercelig jutottak el, sőt az elővéd csapatok Galgaguta, Nógrádsáp, Nézsa, Alsópetény községeket is felszabadították. A december 5—6-i áttörési harcok eredményeként a megye nyu­ gati felén lényegében felszámolták a szervezett német ellenállást. A szovjet 6. gárda harckocsi hadsereg páncélosai ennek következté­ ben két útvonalon, egyrészt Nógrádsáp, Keszeg, Ősagárd, Nőtincs, Tolmács, Rétság, másrészt Nógrádsáp, Alsópetény, Bánk útvonalakon gyorsan haladva december 8-án Diósjenő, Drégelypalánk, Ipolyvece községekig nyomultak előre. A szovjet páncélos erők egy része, me­ lyek az 5. gárda harckocsi hadtesthez tartoztak, december 7-én Vác irányában folytatták a Budapest bekerítését célzó hadműveletet. A szétvert német erők a megye nyugati részén csak Nógrádtól, Dósjenőtől keletre a Börzsöny-hegység hegyvonulatait megszállva, valamint a megye északnyugati csücskében, Hont—Ipolyság körzetében álltak meg újra. December 12-ig azonban az Ipoly mellett védekező német fasiszta erőket felszámolták, a Börzsöny-hegységben pedig majd egy hónapig tartó állóharcok kezdődtek. A megye nyugati területeinek gyors katonai felszabadítása azt eredményezte, hogy a megye lakossága sem emberéletben, sem pedig anyagi javaiban a háború következtében komolyabb károsodást nem szenvedett. A visszavonuló német erők ugyan az állatállomány jóré­ szét már előzőleg elhajtották, a közlekedési útvonalakat és hidakat igyekeztek szétrombolni, ám a falvak lakossága és az otthonok nagy része nem szenvedett háborús károkat. Elkeseredettebb ellenállást folytattak a fasiszta erők a megye keleti területén, ahol elsősorban a megye ipari üzemei helyezkedtek el. A keleti területek felszabadítása szintén december 5-vel vette kezdetét. December 6-án nyomult be az Erdőtarcsa—Héhalom közötti sávba a Plijev altábornagy vezetése alatt álló lovas-gépesített cso­ port, mely Szirák, Bér, Becske, Magyarnándor, Mohora érintésével december 8-án felszabadította Szügyöt és december 8-án este már kí­ sérletet tett Balassagyarmat, az akkori megyeszékhely felszabadítá­ sára. A visszavonuló német erők Balassagyarmaton félköríves véde­ lemre rendezkedtek be, azonban a szovjet páncélosoknak és lovasság­ nak december 9-én a reggeli órákban sikerült a német páncélosok el­ lenállását letörni és a várost felszabadítani. (Balassagyarmaton csak kisebb utcai harcokra került ennek következtében sor.) A Plijevcsoport egységei Balassagyarmatról már december 10-én megindultak az Ipoly, a balassagyarmati—szécsényi vasútvonal és műút mentén Szécsény irányába, és december 10-én Szécsény előterébe érkeztek. Szécsény elfoglalása és Szécsény körzetében az Ipolyon való át­ kelés azzal fenyegette az ekkor még a megye déli részén, Szurdok­ 17 �püspöki, Jobbágyi, Csecse térségében védekező német fasiszta erőket, hogy a szovjet csapatok bekerítik őket és Losonc, Fülek, Salgótarján északról történő elfoglalásával még a visszavonulási útvonalukat is elvágják. Ezért Wöhler tábornok erős páncélos tüzérségi és páncél­ gránátos egységeket vezényelt Szécsénybe, kik feladatul kapták a község végsőkig való tartását. Így komoly erőkkel szemben a Plijevcsoport támadása — mely arra irányult, hogy Szécsényt menetből el­ foglalja — nem sikerült, és Szécsény előtt december 11-től decem­ ber 28-ig (több mint két hétig tartó) rendkívül súlyos, véres harcok alakultak ki. E harcok során a szovjet páncélos és lovas csoport ka­ tonái, majd az ugyancsak ide érkező gyaloghadosztályok harcosai nemegyszer törtek be a szélső házakba és tettek kísérletet a község felszabadítására. Ezek a véres harcok súlyos áldozatokat követeltek a felszabadító hadsereg katonáitól, de súlyos anyagi és vérveszteséget szenvedett maga a község is. Szécsény lakóházainak 50 százaléka rommá vált, 50 százaléka kisebb sérülést szenvedett. A község mel­ letti patakon átvezető vashidat a németek felrobbantották, több mint 80 fogatot (160 lóval), 150 szarvasmarhát, 300 sertést, 300 juhot, 10 vagon gabonát hurcoltak el. A község lakói közül több mint 110-en vesztették életüket a németek esztelen ellenállása következtében. Szécsény Magyarország egyik legelpusztítottabb községeként szaba­ dult fel. Lényegében december 9-én indult meg a megye keleti területei­ nek felszabadításáért folytatott harc. A megye Balassagyarmat—Erdőtarcsa között húzható vonalától keletre eső területeinek felszaba­ dítását egyrészt az 53. lövész hadseregnek Managarov altábornagy parancsnoksága alatt álló lövészhadosztályai, másrészt a 27. gárda­ hadsereg Trofimenko vezérezredes parancsnoksága alatti gárda lö­ vészhadosztályai, valamint az e hadseregek kötelékében küzdő két román hadosztály — az 1. Tudor Vladimirescu lövészhadosztály és a 2. román hegyi lövészhadosztály — katonái hajtották végre. A német fasiszta erők Buják, Csécse, Bélahalompuszta, továbbá Bokor, Cserhátszentiván térségében rendezkedtek be szivósabb véde­ kezésre, ahonnan ellentámadásokat is vezettek a felszabadító szovjet erőkkel szemben. December 9-én az 53. hadsereg 24. gárda lövész had­ testéhez tartozó 3 szovjet lövészhadosztály a 82., a 72. gárda lövész­ hadosztályok és az 1. gárda légideszant hadosztály a Plijev-csoport által nyitott résein, illetve szabad útvonalon gyorsan haladt észak felé, s a Salgótarján—jobbágyi vonaltól keletre és nyugatra elhelyez­ kedő német tömböt nyugati irányból átkarolta. Ennek az átkarolási hadműveletnek során december 11-én a 82. lövészhadosztály erői már kijutottak az Ipoly vonalára és Szécsénytől nyugatra eső terep­ részre, a 72. gárda lövészhadosztály katonái pedig Cserhátsurány— Herencsény—Nógrádsipeken keresztül Varsány—Rimóc községekig, és bekapcsolódtak a Szécsényért folyó küzdelmekbe. Az 1. gárda lé­ gideszant katonái ugyanakkor Buják, Bokor, Kutasó térségében nyo­ multak, ahol erős küzdelmei kellett folytatni a Cserhátszentiván térsé­ gében védekező német erőkkel szemben. E megkerülő, átkaroló hadműveletekkel párhuzamosan indult meg a küzdelem a Héhalom—Lőrinci és Selyp vonaltól északra eső területek felszabadításáért. Az 53. hadsereg 49. lövész hadtestéhez tar­ tozó 6., 203., 373. és 110. gárda lövész hadosztályainak sikerült áttörni a Bélahalompuszta, Csécse térségében szívós védekezésre berendez­ kedett németek vonalán, és december 18-án Mátraverebély, Kisbárkány, Tar, Hasznos községek felszabadításával Kisterenye előterébe jutottak. A németek Kisterenyétől délre újabb ellenállási vonalat igyekeztek kiépíteni, mely egészen Nagybárkány—Kisbárkány vona­ láig terjedt. Maróti Gyula Munkásénekkarok Magyarországon a két világháború között A magyar munkásénekkarok joggal tekintik elődjüknek a múlt század második felében alakult dalárdákat, mert azokat — néhány kivételtől eltekintve — a zenei és társadalmi haladás szolgálata hívta életre. Az 1867-es kiegyezés táján országos szervezettel rendelkező dalárdamozgalom céljai megegyeztek a reformnemzedék törekvései­ vel: megteremteni és országosan közkinccsé tenni a XIX. század sa­ játos magyar zenei nyelvét, s ezzel hozzájárulni az önálló nemzetté válás folyamatának meggyorsulásához. Az 1849-ben elbukott, s egy időre háttérbe szorult függetlenségi eszme győzelemre segítése ebben az időben ismét reális célkitűzésnek tűnt. A zene sajátos eszközei különösen a dalárdamozgalom útján bi­ zonyultak hatékony eszköznek, hiszen ekkorra a dalosegyesületek há­ lózata az egész országra kiterjedt. A helyes irányt a magyar zenei élet akkori legnagyobb egyéniségei — Erkel, Liszt, Mosonyi, Ábrányi, Reményi Ede és a hozzájuk hasonlók — garantálták: alkotói és szer­ vezői képességeik teljes latbavetésével álltak az országos dalárdamoz­ galom élén. Ez a magyarázata, hogy a 80-as évek vége felé sorra alakuló munkásdalárdák első műsorszámaikat elődjeik legnépszerűbb rebel­ lis dalaiból válogatták. Legtöbbször csupán a szövegét helyettesítet­ ték be a céljaiknak megfelelőbbel; mint pl. a Kossuth-nóta esetében, 18 December 22-ére sikerült a szovjet gyaloghadosztályoknak a Zagyva-völgyén tovább előnyomulni, és Kisterenyén keresztül Vizslás községet felszabadítani. December 23-án az 53. hadsereg egységei mellett megjelentek a megye területén a 27. hadsereghez tartozó 3. gárda légideszant hadosztály, valamint a 2. román hegyi lövész had­ osztály katonái is, akik Mátramindszent. Nemti, Kazár, továbbá Nád­ újfalu, Mátranovák, Homokterenye, Mátraszele, valamint Zabar, Cered, Bárna, Róna útvonalakon, nagyon nehéz hegyi terepeken köze­ ledtek az iparmedece központja, a megye mai székhelye, Salgótarján felé. December 24—25-re a felszabadító szovjet hadsereg katonái el­ érték a Salgótarjánt délről és keletről övező hegy vonulatokat, és az eleseredetten harcoló németek ellenállását erdei harcókban törték meg. Ugyancsak sikerült Nagybárkány, Kisbárkány, Nagylóc térségé­ ben a szívós ellenállásra berendezkedett német erők felszámolása is, és a felszabadító hadsereg katonái december 24-én Nagylóc, Nógrádmegyer felszabadításával átjutottak a Cserhát északi vonulatainak akadályain. December 25-én Zagyvapálfalva, 26-án Salgótarján teljes felsza­ badításával megkezdődött a mindenütt visszavonuló ellenséges erők üldözése. A szovjet csapatok a Salgótarján—szécsényi műúton, attól északra és délre, Kishartyánon, Etesen, Ságújfalun, Karancsságon, Szalmatercsen, Pilinyen, Endrefalván keresztül nyomultak előre, és december 30-án Ludánynál, december 31-én Nógrádszakálnál átlépték az Ipolyt. A teljesen gyűrűbe zárt fasiszta német erők december 28-án, hogy a fogságba esést elkerüljék, feladták Szécsényt és az Ipoly északi oldalára vonultak vissza. A Salgótarjántól északra fekvő területek és a Karancs völgye felszabadítása december 26—31-ig tör­ tént meg, amikor a salgótarjáni—litkei út mentén, valamint a Ka­ rancs hegyvonulatain előnyomuló szovjet erők december 31-én ezen a területen is átkeltek az Ipoly folyón. A december 5—31-ig tartó harcok eredményeként Nógrád megye községei felszabadultak, és 1945. január 1-vel az új esztendőt Nógrád megye dolgozói, parasztjai már szabad földön köszönthették. amelyből május elsejei dalt csináltak: „Indulj munkás tüntetésre, má­ jus hónap elsejére...” Az 1889-ben alakult Péksegédek Dalárdájának a bemutatkozásán azonban már másféle változtatással is találkozha­ tunk: Arany János híres 48-as Nemzetőrdalát nem csak új szöveg­ gel, hanem a szöveghez jobban illő moll-változatban énekelték a munkások. („Szomorúan szól a magyar nóta...”) A szövegében és dallamában egyaránt eredeti magyar munkásdal, még inkább annak kórusra alkalmazott változata csak évtizedek múltán jelenik meg a munkáskórusok műsorán. Az első próbálkozások ugyan elég koraiak, de azok még erősen magukon viselik szerzőik gyakorlatlanságát és a német—osztrák munkásmozgalomban honos induló-stílus jegyeit. Az első jelentősebb ilyen próbálkozás évtizede­ ken át népszerű május elsejei munkásdalt eredményezett. Az erede­ tileg „Munkáshimnusz” címet viselő dal ((„Itt van újra május else­ je. ..”). Stark Henrik, pesti zenetanár szerzeménye, aki dalosainak, a Budapesti Általános Munkásegylet vezetőségének a felkérésére komponálta 1892-ben ezt a dalt, hogy az első hivatalosan engedélye­ zett május elsejei felvonuláson legyen a kórusnak mit magyarul éne­ kelni. Jellemző, hogy a dalt egy év múlva Orosházán és Hódmező­ vásárhelyen is énekelték a felvonulók. íme a bizonyíték, milyen nagy szükség lett volna hasonló dalokra, ha akadt volna kóruskomponista, aki a „kényes” feladatot vállalta volna. A munkásdalárdák alapsza­ bályba foglalták, hogy legfőbb feladatuknak „az agitáció és az összetartozandóság érzetének ápolásával” a munkásmozgalom céljait és fejlődését kívánják szolgálni. Ehhez határozott elkötelezettséget kife­ jező dalokra volt szükségük. Amíg ilyen magyar művekkel nem ren­ delkeztek, addig úgy segítettek magukon, hogy az európai forradal­ mak és nemzeti mozgalmak ismertebb dalait importálták, eredeti nyelven vagy magyarra fordított szöveggel énekelték. Közülük a két legismertebb és legnépszerűbb a Marseillaise és az osztrákból átül­ tetett Das Lied der Arbeit (a Munka dala) volt. �Művészileg is igényes hazai munkáskarirodalom alapjait csak jóval később, a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége meg­ alakulása (1908) után sikerült megvetni. A szövetség egyik fő felada­ tának tekintette a mozgalom céljainak megfelelő új művek születésé­ nek előmozdítását. Anyagi alapja ugyan ehhez meglehetősen szűk keretnek bizonyult, hiszen a szövetség alig pár tucat munkáskórus összefogásából alakult, mégis, néhány év alatt tekintélyes számú új, jól énekelhető kórusművel ajándékozták meg az énekkarokat. A Ta­ nácsköztársaság kikiáltása után már számos — főleg Petőfi- és Adyversre komponált — jó mű szólalhatott meg a kórusok műsorán. olyan művek, amelyek a kor zenei nyelvén, művészi igénnyel fogal­ mazták meg a munkásság törekvéseit. A Tanácsköztársaság leverése után — különösen a fehérterror éveiben — a hatóságok még keményebbre szorították az ellenőrzés gyeplőjét. A munkásdalárdák minden fellépését előzetes cenzúrának vetették alá; az állami kézben lévő üzemek, vállalatok (posta, vasút, bányaüzem, stb.) dalárdáinak pedig kereken megtiltották a munkásdalos-szövetségbe való belépést. Utóbbiakra mecénás rendszert vezettek be, majd megbízható vállalati emberek vezetői megbízatása útján a rendszer iránti teljes behódolásra késztették őket. Akadtak persze a fővárosban is, vidéken is vállalkozások, amelyek az ilyen államosítási kísérletnek egy ideig sikerrel ellenálltak. Ilyen volt a salgótarjáni bányászdalosok kezdeményezése is. Ennek alapja, hogy a Tanácsköztársaság idején Salgótarjánban a forradalmi mozgalmak­ nak már mélyre nyúló hagyományai éltek. A dalosok számára nyil­ vánvaló volt, hogy önálló bányászkórus létesítése a vállalaton belül csakis a „mecénás” irányításának elfogadásával lehetséges. Ezért vállalták inkább a mostohább körülményeket, a helyi vasasokkal va­ ló fúziót, csak hogy némileg szabadabban dönthessenek afelől, hogy mikor, kinek, mit énekeljenek. A most 50 éves Bányász Férfikar krónikása „zivataros idő”-nek nevezi ezt a korszakot, a Salgótarjáni Bánya- és Kohóművek Dalkörének első néhány esztendejét. A nemrég elhúnyt Tóth József és a ma is éneklő Zentai Antal emlékezéseiből megbizonyosodhatunk róla, hogy a tarjáni dalosok számára az 1924—30. közötti esztendők valóban zivatarosak voltak. Nem csak a hatóságoktól kellett tartaniok, hanem a munkásmozga­ lom szervezeteibe befurakodott kétkulacsosok árulásával is számol­ niok kellett. A Csóka—Batta-féle akció elöl az öntudatos dalosok átpártolása a Salgótarjáni Vasas Dalkörbe tipikus esete volt annak a belső forrongásnak, amely a munkásénekkarok sorait gyakran meg­ tépázta. Amely együttes vezetőségében akár csak néhány dalos is akadt, akik a munkásöntudatnak viszonylag szilárd talaján álltak, ott az ilyen belső megrázkódtatások legtöbbször a közösségi szellem megerősödéséhez vezettek. A salgótarjáni kórus életében Vilezsál Antal visszahívása a kórus élére ennek a ki-kit-győz-le folyamatnak a befejező állomása volt. A belső nehézségek leküzdésével szervezetileg és művészileg egyaránt megerősödő együttes egyre szaporodó szerepléseivel természetszerűen ismét magára vonta a rendőri szervek figyelmét. Az 1924-es alapítás­ tól alig négy év telt el az emlékezetes zagyvapálfalvi kirándulásig, amely végül is fejenként 1000 korona pénzbüntetéssel és egyhavi el­ zárással végződött. Az ok: a tavasznak örvendő dalosok virágos jó­ kedvükben piros szekfűvel a gomblyukaikban igyekeztek a zagyva­ pálfalvi fellépésük színhelye felé. Kellett-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték a hatóság számára, hogy itt „kommunista tüntetés”-ről van szó. S ezzel elérkezett az idő a munkásdalosok jókedvének és túlzott magabiztosságának a megnyirbálására. Az alapítók visszaemlékezéseiből az is kiderült, hogy a Vasas Dal­ kör — minden hatósági zaklatás ellenére — a bányászdalosoknak „meleg baráti otthont” biztosított. Az 1929-es súlyos gazdasági válság és az ezt követő nehéz esztendők a munkásdalosok között, éppen az egymásrautaltság érzetének további mélyítésére adtak alkalmat. Sok hazai munkásénekkar történetéből idézhetnék a salgótarjániakéhoz hasonló lelkes hangú visszaemlékezéseket ezekből az évekből: titok­ ban megtartott próbák izgalmairól, zártkörű mozgalmi fellépésekről, amelyeken a munkások szervezett akcióiról tárgyaltak, és ahol a kó­ rus éneke az „elszánt akarat”-ot volt hivatva tettekké, cselekedetek­ ké érlelni; tüntető zászlós felvonulásokról és országos dalünnepségek nagy közös karainak erőt sugárzó demonstratív szerepéről. Győr, Miskolc, Pécs, majd Szombathely volt a színhelye — 1930 és 1938 között — a két évenként megrendezett országos munkásdalos tömegdemonstrációknak, amelyeknek a hatása minden alkalommal messze túlnőtt a dalosmozgalom keretein. A salgótarjáni dalosok ezek közül — sajnos —, csak a miskolci ünnepségre emlékezhetnek, hi­ szen az elérhető földrajzi távolságban volt tőlük. A pécsi és a szom­ bathelyi utazás költségeinek terhét nyilván nem tudták vállalni, ezért csak a Népszava hasábjairól értesülhettek az ott történtekről. Milyen kár. A szombathelyi dalosünnepség ugyanis jelentőségében valamenynyi fölé emelkedik. 1938-ban a szervezkedő fasizmus már az újabb világégés rémével fenyegette Európa népeit. Nem csoda tehát, hogy a Szombathelyen megrendezett kétnapos országos munkásdalos összejö­ vetel háborúellenes jelszavaival, különösen pedig a béke mellett tün­ tető hatalmas szabadtéri közöskari produkciók tömegvisszhangjával dühödt támadásra ingerelte a háborúra spekulálókat. Ijedten verték félre a vészharangokat a szombathelyi veszedelmes „kommunista tün­ tetés” miatt. így jutott el a szombathelyi munkásdalos ünnepség híre a Parlamentbe: Rajniss Ferenc, nyilas képviselő nyújtott be interpel­ lációt a belügyminiszterhez, követelve dr. Ujj Józsefnek, a „vörös nyakkendős karnagy''-nak a letartóztatását, aki szerinte felelős a Szombathelyen történtekért. 1963 óla Szombathelyen — ötévenként ismétlődő munkásénekkari találkozókkal — emlékeznek az 1938-as rendezvényre; ma is meg­ tartva annak eredeti, de most is érvényes eszmei célkitűzését: a béke megőrzésére való mozgósítást. Igaz, hogy a tarjáni dalosok 1938-ban az emlékezetes találkozón nem lehettek jelen, de lélekben, gondolat­ ban bizonyára akkor is ott voltak. A mostani közös emlékezésben való részvételnek azonban már nincsenek anyagi akadályai. A nagy családban nekik is ott a helyük, amikor a hősi korszakra emlékeznek az ország munkásdalosai. Ha eddig erre nem gondoltak, még a kö­ vetkező alkalmakkor pótolhatják azt. A szombathelyi rendezők bi­ zonyára örömmel és szeretettel üdvözölnék őket. Felvetődhet a kérdés: vajon miféle zenei eredmények tették ilyen hatásossá e társadalmi-politikai dalosmegmozdulásokat? Milyen mű­ vészi vértezettel volt képes a munkások énekkari mozgalma zenei szempontból is hitelt érdemlővé tenni a politikai demonstrációkat? A művészi igényesség bizonyos minimális foka nélkül ugyanis ilyen eszmei-érzelmi hatás nehezen elképzelhető. Néhány pillantás a XX. századi magyar zene fejlődésének és főleg küzdelmeinek történetére elegendő ahhoz, hogy e kérdésre kielégítő feleletet kapjunk. Már a ’30-as évek derekán is jóval túl voltunk, amikor a Bartók—Korályúton haladó új magyar zeneművészet elfogadása vagy elvetése az énekkari mozgalom népes táborát is elodázhatatlan válaszút elé ál­ lította. A múlt század — idegenből származó — Liedertafel hagyo­ mányain nevelkedett dalostársadalomban az új zenei nyelv elfogadta­ tása nem volt könnyű feladat, kiváltképpen akkor, ha a kórus mű­ vészeti vezetője sem jutott még túl a döntési időszakán. (Meg kell azon­ ban jegyezni, hogy ezek a nehézségek semmivel sem voltak súlyo­ sabbak, mint a zene más területein!) Hamarosan kitűnt, hogy a munkásénekkarok viszonylag könnyen avathatók e küzdelem élharcosai­ vá. Bartók és Kodály nemcsak mint alkotók, hanem mint tudós-nép­ művelők is sokat tettek az új zenei felfogás elterjesztéséért. Már a ’30-as éves elején mindenkor szívesen vállalták a munkásdalos-szövetség kórusműpályázatainak a műbírálói szerepét, amellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetség kottakínálataiban évről évre több, zeneileg értékes mű kapott helyet. E segítő szándék csúcsa mé­ gis az volt, amikor Kodály — a szövetség felkérésére — 1937-ben az Ady-versre készült és máig népszerű Felszállott a páva című művét egyenesen a munkás férfikarok számára megírta. Az Ady születésé­ nek 60., s a munkásdalosszövetség megalakulásának pedig 30. évfor­ dulóján bemutatott mű Városi Színházi (ma Erkel Színház) összkari előadása valóságos győzelmi ünnepe volt a munkásdalos-mozgalom művészi megújulásának. A bemutató utáni hónapokban egymást ér­ ték az új zene újabb és újabb alkotásainak a bemutatói az egyes munkásénekkarok önálló szereplésein. Természetesen most sem ma­ radtak el a hatósági beavatkozások sem. Elsőként mindjárt Kodály Felszállott a páva című művét tiltották le a munkáskórusok műsorá­ ról. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a „Páva" bemutatója, amely kétségtelenül több volt az új zene győzelmi ünnepénél, miért vonta magára a Horthy-rendőrség figyelmét. Az egyre fokozódó cen­ zori beavatkozások azonban a mozgalmon belüli ellenmondásokat is újra kiélezték. A szövetség berkein belül és kívül egyaránt felélén­ kültek a viták az alkalmazkodás-pártiak és a haladás ügyét minden nehézséggel szemben vállalni kész dalosvezetők között. A fasizmus erősödése és a háborús készülődés fokozódása azután a vitákat foko­ zatosan háttérbe szorította és a munkásénekkarokat ismét döntés elé állította: vállalni a harcot a zene eszközeivel súlyos kockázatok árán is, vagy belenyugodni a „megváltoztathatatlanba” és statisztálni az újabb tragédia kibontakozásához. Nem a szövetség vezetőinek az érdeme, hogy szép számmal akad­ tak ezután is munkásénekkarok, amelyek a harcot, az állhatatosságot vállalták. Kórusa válogatja, melyik milyen hittel, milyen elszántság­ gal és főleg milyen eredménnyel volt képes a nehéz követelmények­ nek megfelelni. Ez nem utolsó sorban a kórus művészeti vezetőjén, annak politikai hovatartozandóságán és azon múlott, hogy mennyire számíthatott az együttes vezetőségi tagjainak a támogatására, amikor a fasizmus elleni harc zenei programjának a megvalósítására került sor. E korszak énekkari mozgalmának történetében külön fejezetet érdemel a Szalmás- és a Vándor-kórus tevékenysége, amelyek — mindkettő a maga lehetőségei között, a maga módján — az utolsó percekig nem tértek le a maguk választotta útról, mindaddig, amíg az erőszak megálljt nem parancsolt számukra. Szalmás Piroskával, illetve Vándor Sándorral az élükön tanítottak, agitáltak, harcra lel­ kesítettek, amíg el nem némították őket. Aki ma végiglapozza a Szalmás-kórus Vonuljatok ki Chansonok című kötetét, némi bepillan­ tást nyerhet a remek kis közösség hősi munkájába. Vándor Sándor nevét és munkásságát most kezdi megismerni az énekkari mozgalom tagsága. A háromévenként ismétlődő és Ván­ dor Sándor nevét viselő szemlék és fesztiválok rendezői célkitűzései és műsorai róla vallanak. Ezek mindenkit meggyőzhetnek róla, hogy a negyven év előtti és a mai körülmények alapvető különbsége elle­ nére közös vonása is van az akkori és a mai munkásénekkari moz­ galom céljainak: Továbbra is nekik kell vállalniok a zenei és társa­ dalmi haladásért, a nyugodt, békés, alkotói légkör biztosításáért fo­ lyó küzdelemben az élharcos szerepét. Ehhez ma is minden adottsá­ guk meg van. Ha az olvasó a Salgótarjáni Bányász Férfikar 50 éves jubileumán közreadott fehér könyvecskét végiglapozza, meggyőződ­ het róla, hogy ez az együttes a felszabadulás után is vállalta ezt a szerepet. Hisszük, hogy a következő évtizedekben is ez jellemzi majd munkájukat és emberi magatartásukat egyaránt. 19 �KORKÉP Palócnapok A magyar népzene óriásai — Bartók és Kodály — hatalmas munkát végeztek, hogy népi kultúránk értékeit az utókor számára megmentsék. Hiszen Bartók úgy találta, hogy „népi dallamaink mindegyi­ ke valóságos mintaképe a legmagasabb művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bachfúgát, vagy Mozart-szonátát.” Kodály pe­ dig azt írja egyhelyütt, hogy amiként a régi Velencében időről-időre búvárok szálltak alá, hogy megvizsgálják, épek-e még, nem korhadtak-e el a várost tartó cölöpök, úgy szálltak le ők is Bartókkal a parasztzene-hagyomány mélységeibe — és úgy találták: az oszlopok épek, erősek, lehet rájuk építkezni. Nógrádban különösen gazdag — öltöz­ ködési, zenei, tánc-, építészeti — hagyo­ mányai vannak a népi kultúrának. Erre alapozva tűzte célul 1970. évi középtávú irányelveiben az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsága e hagyományok ápolását, aktív tömegmozgósító életbentartását, népszerűsítését. Szerves része, folytatása volt ez a döntés annak a — már a párt X. kongresszusán megfogalmazódott — elvnek, hogy jelentős tevékenységi teret kell adni az öntevékeny művészeti együt­ teseknek, amelyek népi hagyományaink ápolását, továbbélését szolgálják. Az első, nagyszabású fellendülés a „pá­ va-körök” esetében történt meg. Ez a mi sajátos helyi viszonyaink között azzal a eredménnyel járt, hogy nemcsak népi dal­ kincsünk, hanem a munkásfolklór is so­ kak kedvencévé vált. (A bányászatból nyugdíjazottak felszabadult idejüket nem kevesen áldozták például arra, hogy ku­ tassák, feldolgozzák, dokumentálják és énekeljék azokat a dalokat, amelyek a munkásélettel, a munkásság harcaival kapcsolatosak.) E kezdeti sikerek — mintegy a töme­ gesült és sürgető igény — adták az ötle­ tet, hogy fórumot kell teremteni, ahol a különféle csoportok szereplési lehető­ séghez jutnak, átadhatják egymásnak ta­ pasztalataikat, egy megújuló mozgalom kovászai lehetnek. így született meg az évenként megrendezésre kerülő járási palócnapok ötlete. Első ízben 1971-ben Nemti községben került sor erre a rendezvénysorozatra, melyen tizennégy öntevékeny művészeti együttes szerepelt: a rendező-vendéglátó községen kívül Karancskeszi, Kisterenye, Nagybátony, Maconka, Szuha, Karancslapujtő, Kazár, Mátramindszent csoportjai­ nak bemutatkozását kísérte figyelemmel a közel ötezer főnyi lelkes közönség. A szín­ padi program mellett a szécsényi Háziipa­ ri Szövetkezet rendezett kiállítást a pa­ 20 lóc díszítőművészet értékeinek igazolásá­ ra, a járási könyvtár pedig a Palócföld az irodalomban című kiadványával hívta fel a figyelmet a megye életéről tudósító írókra, irodalmi alkotásokra. Az 1972-ben Kisterenyén rendezett II. járási palócnapon tizenhat csoport mutat­ kozott be. A programot id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészünk kiállítá­ sa és a Jobbágy Károly, József Attila-díjas költővel való találkozó gazdagította. Bulgária magyarországi nagykövete — aki Jordan Kracsmanov, bolgár szobrász­ művész Dimitrov-szobrának avatására ér­ kezett a helyszínre — így nyilatkozott él­ ményeiről: „Mély benyomást tettek rám a nógrádi dalok és díszes népviseletek. Azt hiszem, sok közös vonás van a bolgár és a magyar nép lelkivilága és művésze­ te között.” Harmadízben Karancskeszi község adott otthont az 1973. évi palócnapnak. A ti­ zennyolc színpadra lépő együttes mellett itt mutatkozott be a nagybátonyi szak­ munkásképző intézet fiúkórusa (munkás­ mozgalmi és munkásfolklór anyaggal), Lucfalva nemzetiségi csoportja (szlovák táncokkal és dalokkal) és a mátraverebélyi cigányegyüttes (eredeti cigány gyűj­ téssel). 1974-ben, az immár IV. palócnapra nemcsak a salgótarjáni járás népi együt­ tesei gyűltek egybe; 17 csoporttal képvi­ seltette magát Heves megye is — és meg­ jelent vendégként egy-egy csoporttal Pest és Komárom megye is. Húszezer főnyi közönség volt tanúja ötvenkét öntevékeny művészeti együttes ünnepi felvonulásának és színpompás bemutatójának, id. Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész — faszobraival a paraszti életet és munkát megörökítő — kiállításának, Kovács Pál fafaragó munkáinak, Komár Sándorné saját gyűjtésből berendezett palóc szo­ bájának. „Nincs nosztalgiánk a cifra nyomorúság után, amelyben embertelen élet, megaláz­ tatás, szolgaság jutott a palóc vidék népének, de fontos, felbecsülhetetlen ér­ téknek tartjuk azt a népi kultúrát, amely­ ből Bartók, Kodály, Veres Péter, Szabó Pál művészete gyökerezett és nőtt ma­ gasra” — mondotta ünnepi megnyitó be­ szédében dr. Szomszéd Imre, az MSZMP járási titkára. — Végtelenül örülünk, hogy a tiszta források vizéhez mind több fiatal járul, szeretik és művelik az idő­ sebbektől örökölt művészetet, amely így örök életű és további munkájuk tevékeny serkentője lehet.” Valóban, ez az évenként megújuló ren­ dezvény is tégla a kodályi álom megva­ lósulásához, Kodályéhoz, aki Bartókról szólva mondja: „diadalmas hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell összefogni minden té­ nyezőnek. Ha majd egyszer azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a dolgozó néphez, s az megérti, akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép”. Szocialista társadalmat építő né­ pünk tehát akkor lesz igazán erős, ha a népi kultúra szilárd alapjaira is építkez­ ve álmodja tovább emberközpontú vilá­ gát. Hargitai Attila �A hazafiság és forradalmiság aktuális kérdései Az elmúlt másfél évtizedben a magyar társadalomtudomány egyik központi vitája a hazafiság és nemzetköziség kérdéseiről, nem­ zeti hagyományainknak a ma köztudatában betöltött szerepéről és funkciójáról, s ennek kapcsán napjaink forradalmiságának ismérvei­ ről és problémáiról zajlott. A téma nemcsak a tudományos életet, hanem — különböző meg­ közelítési módokon keresztül — a közvéleményt is foglalkoztatja. Erről tanúskodik a megújuló honismereti mozgalom, az iskolai törté­ nelemtanításról folytatott eszmecsere, egyes történelmi témájú műal­ kotásokban — az irodalomban Nemeskürthy történeti esszéi, a film­ művészetben a Hideg napok, Jancsó- és Kósa-filmek — jelentkező deheroizáló tendencia körüli viták; erre utal a határainkon kívül élő magyarok életével kapcsolatos kérdésfeltevések megszaporodása. A problémakör hosszú távú aktualitását a kötetek, tanulmányok, vita­ cikkek és publicisztikák sokasága, valamint az egri hazafias nevelési tanácskozások iránti érdeklődés is jelzi. (Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Molnár Erik: Válogatott tanulmányok; Mód Aladár: Nemzet és szocialista nemzet; Szücs Jenő: A nemzet histórikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge; Benczédi—Csatári: Szocialista hazafiság — szocialista történetszemlélet; Veres Péter: Történelmi je­ lenlét; Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. Külön szeretném felhívni a fi­ gyelmet két irányadó állásfoglalásra e témakörben. Az MSZMP tézi­ sei: A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról [Társa­ dalmi szemle, 1959/7—8.]. Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkakö­ zössége állásfoglalása: A szocialista hazafiság és a proletár internacio­ nalizmus időszerű kérdései [Társadalmi Szemle, 1974/10.1) A polémiához az egyik legújabb és sokoldalú hozzászólás, a té­ mát a legszélesebb értelemben vett mai társadalompolitikai kérdések problematikájába ágyazva vizsgáló értekezés: Király István: A min­ dennapok forradalmisága című írása, mely egy másik nagy tanulmá­ nyával, a Hazafiság és internacionalizmussal és néhány kisebb elem­ zéssel együtt jelent meg a Hazafiság és forradalmiság című tanul­ mánykötetben; a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1974. július vé­ gén. A Hazafiság és internacionalizmus (a szocialista hazafiság és a magyar szabadságharcos hagyományok) — előtörténetét ismerve, a tanulmányról folytatott rendkívül tanulságos vitáról tudva, mindkét téma aktualitását, társadalmi tudatunk fejlődését elősegítő hatását érzékelve, úgy gondoltam, nem elégedhetek meg egyszerűen a könyv bemutatásával, néhány figyelemfelkeltő gondolattal; ezért megkísér­ lem Király István tanulmányait és a körülöttük kibontakozott vitát együttesen bemutatni, a problémakör teljes áttekintéséhez segítséget nyújtani. Erre ösztönöz az MSZMP Központi Bizottsága mellett mű­ ködő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása is, amely a Tár­ sadalmi Szemle 1974. októberi számában jelent meg A szocialista ha­ zafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései címmel. Király István: Hazafiság és internacionalizmus című tanulmánya eredetileg előadásként hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia 1973. évi közgyűlésének nyilvános ülésén. Az előadás szövege a Kor­ társ 1973/7—8—9. számában jelent meg először. A tanulmány a nem­ zeti kérdés, a korszerű marxista nemzetfogalom, a szocialista hazafi­ ság és az internacionalizmus napjainkban egyre erősödő aktualitással jelenlévő kérdéskomplexumának tisztázásához kíván hozzájárulni. A szerzőt az a kérdés foglalkoztatja elsősorban, hogy miképpen lehet a múlt tapasztalatait hasznosítani, hogy a jövőre is adjon tanulságot. A mai magyar társadalom kulturális és mindennapi tudata vonatko­ zásában felmerült kérdésekre — haza, hazafiság, nacionalizmus, inter­ nacionalizmus, kozmopolitizmus, szupranacionalizmus — tudunk-e kielégítő választ adni, pontosak-e fogalmaink, kellő mélységben sike­ rült-e feltárni e fogalmak minden rétegét, összetevőjét, összetettsé­ gükben és kölcsönhatásukban vizsgáljuk-e azokat, meglátjuk-e, meg tudjuk-e láttatni a mindennapi életben jelenlévő és ható mozzanatai­ kat? A hazafiság — s egyre inkább az internacionalizmus érzése is — az ember legbensőbb érzéseinek, tudati-érzelmi alapélményeinek egyike. A hazafiság fogalmának leegyszerűsítése, sematikus értelme­ zése a hazához — s ezen keresztül a társadalmi célkitűzéseinkhez — való kötődést gyengíti; ezért a hazafiság és internacionalizmus érzel­ mi, fogalmi eredőinek és összetevőinek a lehetőségeken belüli legtel­ jesebb feltárása pozitív orientációt adhat társadalomépítő felada­ taink megvalósításához is. A helyesen, sokoldalúan értelmezett, a napi tevékenységben testet ölteni tudó és cselekvésben realizálódó hazafi­ ság érzése milliók munkájának motivációs bázisát jelentheti. Mindezek tudatában vizsgálja Király István a hazafiság és inter­ nacionalizmus elméletét, eszmetörténeti gyökereit, valamint a mai életmódban megelevenedő momentumait. Szándéka érzéseink, fogal­ maink tudatosítása: az ösztönös, néha szunnyadó, néhol tévelygő ha­ zafias érzés tisztázása, a mélyen gyökerező hazaszeretet jövőért mun­ káló szocialista hazafisággá építése. „A szocialista hazafiság és inter­ nacionalizmus. .. az építő munka egyik fontos erőforrása, nélkülözhe­ tetlen tudati tényezője is.” (Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munka­ közösségének állásfoglalása; Társadalmi Szemle, 1974/10.) A szocialista hazafiságnak — az érzésnek és fogalomnak egyaránt — sok összetevője van: gyökere a szülőföld, az anyanyelv, a nép, a táj, egyszóval a haza szeretete, eleven tényezője a nemzeti hagyo­ mány, a történelem, az irodalom, a művészetek és a népművészet. Ta­ nulmányát Király István a nemzeti hagyomány és történetírásunk, eszmetörténetünk vizsgálatával kezdi. Kiindulópontja a kurucos-szabadságharcos tradíciók kérdése körüli történészvita és annak a mai köztudatra gyakorolt hatása. „Marxista—leninista igényű nemzeti önvizsgálat volt ez. Ideológiai újat keresés.” „Egy realista igényű, a té­ nyeket a maguk valóságában és összetettségében láttatni akaró törté­ netírói hozzáállás szorított háttérbe a polémia során egy leegyszerűsí­ tetten pedagógikus és teleologikus, a pártosságot rosszul értelmező, s így nem egy esetben illúziókat tápláló — hamisan, torzul heroizáló — romantikus történetírói attitüdöt. Nyilvánvaló lett a vita nyomán, hogy a történetírás nem azzal pártos, s nem úgy nevel fel szocialista szellemiségre, ha mellékessé tesz, már-már elhallgat bizonyos — a haladó erők megítélése szempontjából — problematikus, negatív té­ nyeket és előtérbe állítja a csupán kedvezőket, hanem ha komolyan veszi a maga valóságfeltáró szerepét: tudomány-mivoltát, s nem is­ merve fétist, törve mítoszokat, a maga realitásában, összetettségében — emberi arcával — láttatja a múltat. A naív — mert sokban üres — lelkesedéssel szemben így erősítheti csak a nem könnyű, felszí­ nes, de próbált meggyőződést, a kiküzdött hitet.” (Király István: Ha­ zafiság és forradalmiság, 133—134. oldal.) A Molnár Erik által kezdeményezett történészvita egyik legjelen­ tősebb eredményének tartja a nacionalizmussal való határozott szem­ befordulást. Rámutat arra, hogy a nacionalizmustól mérgezett egyol­ dalú magyarságtudat olyan útvesztőt jelent, amelyben még a közel­ múlt kritikus perceiben is sokan megtévedtek: nem véletlen, hanem az akkori hazafiság-tudat gyengesége volt, hogy a régi, történelmi függetlenségi küzdelmek szabadságharcos frazeológiáját elorozó ellen­ forradalmi demagógia álhazafias jelszavai 1956-ban oly sokakat meg­ téveszthettek. A nacionalizmus a szocialista hazafiság legveszélyesebb ellensége. Ellene nem elégséges szavakban küzdenünk, nem elég el­ ítélni csak; vitákban, ízekre szedve kell bebizonyítani tételeinek ál­ igazságát, érzésmegnyilvánulásai torzságát, egészének hamistudat jel­ legét. „A nacionalizmus és kozmopolitizmus az imperializmus fegyve­ re a marxizmus—leninizmus, a szocializmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elleni ideológiai harcában” — álla­ pítja meg a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása. (Társadal­ mi Szemle, 1974/10. szám 34. oldal.) A nemzeti hagyományok helyes értékelését azonban nemcsak a nacionalizmus veszélyezteti, hanem — a Király István által „a sajá­ tos magyar baloldali ezoterizmusnak” nevezett jelenség is, a „hajla­ mosság az elkülönülésre”. Ez a szemléletmód lemondott a magyar nemzeti hagyomány problematikus részéről, nem szállt vitába, ha­ nem elhatárolta magát a problémáktól. Ezen helytelen szemlélettel szemben Lenin példáját idézi: „Lenin 1915. decemberében a sovinisz­ ta mámortól félrevezetett tömegeket látva nemcsak a nem-et mon­ dást, a nacionalizmus elleni tiltakozást érezte például kötelességének, de az igen-keresést is. A "lepénzelt lantosok*, »tucat-nyárspolgárok«, »szociálsoviniszták«, "képmutató álhazafiságával« szemben idézett egy más előjelű nemzeti büszkeséget: a proletárokét. Hamis tartal­ makkal asszociáltan nem hagyott veszni egy szép, igaz érzést: nem­ csak az elhatárolódásra — az átértékelésre is volt benne képesség. Meg akart küzdeni a tömegek leikéért. A baloldali ezoterizmusból vi­ szont hiányzott ez a fajta igény. Hagyta, hogy jobboldali kisajátítás zsákmányaivá váljanak olyan nagy súlyú, mozgósító szavak, mint pél­ dául nemzet, haza, nép.” (Király István: Hazafiság és forradalmiság 146. old.) Kitűnően látja a problémát a szerző: ha a szocialista hazafiság fogalom- és érzéskörébe nem tudjuk bevonni, a marxizmus—leniniz­ mus tudományos alapján állva értelmezni és magyarázni a más-más történelmi és társadalmi szituációban másként jelentkező nemzet, ha­ za, nép, hazafiság, nemzeti hűség, népszeretet, népérdek, nemzeti ha­ ladás fogalmakat, s ezek konkrét megnyilvánulásait — akkor az ál­ talunk hagyott űrt betölti a nacionalizmus, vagy a kozmopolitizmus, kisajátítja, a saját szája íze szerint értelmezve eltorzítja nemzeti ha­ gyományainkat, s e torz hagyományokat továbbéltetve mételyezi, ködösíti a tudatot. Ezért kell bátran szembenézve vizsgálni nemzeti hagyományunkat, történelmünket a dialektikus és történelmi mate­ rializmus szellemében a maga összetettségében — néhol ellentmon­ dásosságában — feltárni, s ezért helytelen bármiféle elkülönülés. Egy nemzet, egy nép történelme mindig egységes egész, az egészet sérti, értelmét torzítja minden egyoldalú vizsgálat, egyes események össze­ függések önkényes mellőzése, vagy túlhangsúlyozása, bármely mo­ mentumától való elhatárolódás. A másik nagy eredménye tehát a — Király István szerint a még mind ez idáig megnyugtatóan le nem zárult — történészvitának, hogy megszűntette a függetlenségi harcok egyoldalú túlértékelését — és az ennek ellenhatásaként létrejövő teljes megkérdőjelezését, valamint az osztályharcos hagyományok differenciálatlan, indokolatlan és helytelen háttérbe szorítását; egy reális történetszemléletet alakított ki, mely szerint: „a magyar nép története az osztályharcok mellett a függetlenségi és szabadságharcok sorozatából áll.” (Király István: Ha­ zafiság és forradalmiság, 152. oldal.) Ezt a szocialista hazafiságot megalapozó történetszemléletet erősí­ ti a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása is. „A történelmi örökség egymás ellen ható, de ugyanakkor egymást feltételező folya­ matok összessége. Éppen ezért különösen fontos kritikai elsajátítása, marxista—leninista értelmezése, osztályszempontú értékelése, tenden­ ciáinak dialektikus rangsorolása. A forradalmi és a haladó hagyo­ mányok ápolása, a negatív tapasztalatok tanulságainak számon tartá­ sa egyik feltétele a szocialista nemzet önismeretének, táplálója kö­ zösségi tudatának, aktív tényezője szocializmust építő munkánknak.” 21 �(A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései. Társadalmi Szemle, 1974/10. szám 38. oldal.) A szocialista hazafiság azonban nem lehet teljes önmagában. A múlt teljes megértéséhez, a jelen társadalmi életében való eligazodás­ hoz, társadalomépítő célkitűzéseinkkel való azonosuláshoz és a pozi­ tív irányú jövő-orientációhoz elengedhetetlen a szocialista hazafiság kiegészítője, teljessé tevője: a szocialista nemzetköziség. Tanulmá­ nyának további részében az internacionalizmusról, s annak legve­ szélyesebb ellenségéről, a burzsoá szupranacioalizmusról, a lefegyver­ ző, hazug nemzetfölöttiségről és az e mellett jelentkező többi káros tendeciáról: a nemzeti közömbösségről és a nemzeti nihilizmusról ír Király István. Helyesen mutat rá arra, hogy napjainkban a szocialis­ ta hazafiság és a proletár internacionalizmus érzését nemcsak a na­ cionalizmus szításával támadja az imperialista manipuláció, a fellazítási taktika, hanem „a tőkés integrációt eszménynek tekintő nemzetfölöttiség” hirdetésével is. „Nemcsak nacionalista alapon lehet szembefordulni a szocialista nemzetközösséggel — írja Király István —, de egy más törvényű, más osztálytartalmú, kapitalista jellegű in­ tegrációs elképzelés birtokában, a nyugati tőkés világhoz való vonzó­ dás — a szupranacionalizmus — jegyében is.” (Király István: Hazafi­ ság és forradalmiság, 156—157. oldal.) Épp ezért tartja a hétköznapok ellenforradalmiságának, a szocia­ lista társadalomépítés és a szocialista integráció elleni csöndes és nagyon veszélyes aknamunkának a szupranacionalizmust és az an­ nak kiegészítőjét a nemzeti nihilizmust. Bonyolult körülmények között kell helytállnia tehát a szocialista hazafiság és nemzetköziség érzésének, tudatának napjainkban. E problémát nem lehet megkerülni. „A nemzeti kérdésben elfoglalt ál­ láspont elválaszthatatlan korunk számos alapvető kérdésének meg­ válaszolásától. A nemzeti kérdés megítélése állásfoglalást jelent a békés egymás mellett élés keretei között folyó nemzetközi osztály­ harcnak, a szocialista tábor egységének, a dolgozó nép további fel­ emelkedésének kérdésében is ” — állapítja meg a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása. (Társadalmi Szemle, 1974/10. 35. oldal.) Szocialista társadalomépítő feladatainknak a mindennapi mun­ kában történő realizálása, a szocialista integráció kibontakoztatása és a burzsoázia fellazító törekvései elleni küzdelem egyaránt azt kö­ veteli, hogy feltárjuk nemzeti hagyományunk minden olyan momen­ tumát, melyet megszüntetve megőrizve nemzet-tudatunk részének tekinthetünk, melyre minőségi változást jelentő új volta ellenére is joggal támaszkodhat a szocialista hazafiság és nemzetköziség. Ezért kell dialektikusan vizsgálni a szabadságharcos hazaszeretet hagyomá­ nyát — egyszerre óvakodva jelentőségének egyoldalú eltúlzásától, mitizálásától, de tényleges történelmi szerepének és eszmetörténeti hatásának igaztalan negligálásától is, sokoldalúan feltárni történel­ münk osztályharcos, forradalmi hagyományait; s kiterjeszteni a ku­ tatást a magyar nép tötrénetének alkotó-építő szakaszaira is, tudato­ sítani, történelmi jelentőségének megfelelő hangsúlyt adni a dolgozó nép szívós építőmunkájának, megértetni, hogy „a történelem a dol­ gozó nép története, hogy a nép munkája a múltban is minden nem­ zeti érték, teljesítmény alapja volt.” (Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása.) Ezeken a lépcsőkön át vezet a tanulmány a nemzeti hagyomá­ nyokra épülő szabadságharcos hazafiságtól a forradalmi-osztályharcos örökség patriotizmusán keresztül a mai szocialista hazafiságig, internacionalizmusig, a honépítés tettekben, munkában testet öltő ha­ zaszeretetéig, a mindennapok forradalmiságáig. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 1973. szeptember 26-án zártkörű vitát rendezett Király István Hazafiság és internacio­ nalizmus című tanulmányáról. A vita gyorsírásos jegyzőkönyve alap­ ján készített összefoglalás a Magyar Tudomány 1974/1. számában je­ lent meg. A gazdag és sokoldalú, néhol szenvedélyes, de mindig tárgyszerű interdiszciplináris vita segített tisztázni a hazafiság és in­ ternacionalizmus aktuális kérdéseit. Király István tanulmányának reveláns erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nem volt „semleges” hozzászólás. Czine Mihály hívta fel a figyelmet arra, hogy néhány történészünk félreértette Király István: A történészek fejlődéstörténeti gondolatokat, monografikus kifejtést vártak, de Király Istvánt, elsősorban nem a nemzeti múlt érdekelte, hanem an­ nak a mára gyakorolt hatása. A Molnár Erik-vitát nem azért ve­ tette fel, hogy lezárja, összegezze a vita tanulságait; számára ez ürügy volt, hogy a ma kérdéseiről beszéljen, Klaniczay Tibor is azt hangsúlyozta, hogy — véleménye szerint — Király Istvánnak nem az volt a szándéka, hogy történettudományunk újabb fejlődését mérlegre tegye, hanem egy nagyon aktuális mai er­ kölcsi, politikai, nemzeti problémával való szembenézés. Ezután a mai magyar nemzeti tudat néhány zavarának, problémájának, néhol je­ lentkező gyengülésének okait kutatja. Rámutat a legszélesebb érte­ lemben vett nemzeti hagyomány — a történelem, irodalom, műemlé­ kek, intézményi tradíciók és a folklór ápolásának hiányosságaira, s az ebből fakadó gondjainkra. Hozzászólását továbbfejlesztve egy tömör gondolatgazdag problémafeltárást, tanulmányt jelentetett meg a Kor­ társ 1974 5. számában: Gondolatok a nemzeti hagyományokról cím­ mel. Bírálja a nemzeti hagyományok megbecsülésének ellentmondá­ sait: a kampányszerűséget, az évfordulók egyoldalú kultuszát; arra figyelmeztet, hogy a hagyomány legfőbb ereje a folytonosság, ezért helytelen, ha a hagyományok ápolása csak az ünnepségekhez kapcso­ lódik. Elgondolkodtató észrevételei vannak az iskolai hazafias neve­ lésről és a műemlékvédelemről is. Darvas József hozzászólásában arról szólt, hogy a nacionalizmust, szupranacionalizmust és a nemzeti nihilizmust egységben kell vizs­ 22 gálnunk, rá kell mutatni ezek közös gyökereire — csak így tudunk ellenük eredményesen küzdeni. Pándi Pál hozzászólásának bevezetőjében összefoglalta az előző hozzászólások és a Király-tanulmány fogadtatásának tapasztalatait. Azokhoz csatlakozik, akik örültek, hogy alkalom adódott a naciona­ lizmus — szupranacionalizmus kérdéseinek értelmes, színvonalas, köz­ ügyet segítő vitájára. Megkísérli felderíteni a véleménykülönbségek okait is: a tanulmány egyik hiányosságának a baloldali ezoterizmus nem kielégítően differenciált vizsgálatát tartja; abban sem ért egyet Király Istvánnal, hogy az ellenünk irányuló burzsoá propagandában a szupranacionalizmusé a vezető szerep (Király sem állítja ezt!), to­ vábbá a Király-tanulmány — véleménye szerinti — hangsúlyeltoló­ dásairól szól. (Az érzelmi kötődés kérdését túlhangsúlyozottnak tart­ ja.) Németh G. Béla: Király István kérdésfeltevését jogosnak, sőt sürgetően szükségesnek tartja. „Az iparosodó társadalom fejlődése, a szocialista renden belül is és külső hatásokra is, olyan jelenségeket is létrehoz, melyek a közösséghez való tartozás érzetét és felelősség­ tudatát visszaszorítják, fellazítják, meggyöngítik. Ezekre a kérdésekre nem elég védekező, detenzív válaszokat adni, hanem pozitív prog­ ramot kell nyújtani, a szocialista nemzeti tudatot kell korszerűen ki­ munkálni.” Ebben látja ennek a vitának a nagy lehetőségét, s egyben felelősségét is. Néhány történészünk nem a Király-tanulmány egészével, hanem annak egy-egy önkényesen kiragadott részletével szállt vitába. Tény, hogy a tanulmány példatárában, bizonyítási anyagában vannak vi­ tatható momentumok, azonban egyoldalúan ezzel vitatkozni zsákut­ cát jelentene, a lényeges mondanivalóról terelné el a figyelmet. A hozzászólók közül többen (Pach Zsigmond Pál, R. Várkonyi Ágnes, Pándi Pál) felszólalásukat továbbfejlesztett formában publi­ kálták is. Király István válaszában — a tudományetikai kérdések tisztázá­ sán túl — tanulmányának célját hangsúlyozta ismételten: a tettek­ ben, építőmunkában realizálódó szocialista hazafiság és internacio­ nalizmus terjesztését, erősítését, a közösségcentrikus gondolkodás tér­ hódítását kívánta elősegíteni. Szabolcsi Miklós zárszavában úgy értékelte a vitát, hogy jelentős lépést tettünk a szocialista nemzet fogalmának tisztázása érdekében. Hangsúlyozta a progresszív hagyományok teljességére való támasz­ kodás — és napjaink kérdései megválaszolásának fontosságát. Király István kötetének másik nagy tanulmánya: A mindenna­ pok forradalmisága, eredetileg a Kortárs 1973/11—12. számában je­ lent meg „egy tervezett tanulmánykötet előszava” megjelöléssel. Arra a kérdésre keresi a választ a szerző, hogy mit jelent nap­ jainkban, a több mint negyedszázada folyó szocialista építőmunka körülményei között a forradalmi cselekvés, magatartás, „mi is hát a ma forradalmisága?” Nem szónoki kérdésnek szánja ezt! Azonnal megadja a sokoldalúan indokolt, érvekkel, idézetekkel, tényekkel alá­ támasztott választ is „.. .az építőmunka pátoszáról — a József Attila-i »dolgozni csak pontosan, szépen« forradalmian szép fegyelméről szól. (Király István: Hazafiság és forradalmiság 5. oldal.) A szocialista építőmunka forradalmiságának, a munkának, mint forradalmi tettnek, helytállásnak, küzdelemnek bizonyítását tűzi ki tanulmányának céljául. Arra figyelmeztet: a munka forradalmi cse­ lekvés, magatartás jellegét nem elég deklarálni, nem elég szavakkal bizonyítani; a társadalmi élet és a társadalmi tudat továbbfejleszté­ sével, a problémák, az ellentmondások bátor feltárásával és kijavítá­ sával egész közéletünket olyan szintre kell emelnünk, mely a szocia­ lista építőmunka tartalmi-emberi kiteljesedésének optimális feltétele és elősegítője lehet. Az ehhez szükséges társadalmi önvizsgálatra és programadásra tesz kísérletet. A tanulmány első részében az ifjúság és forradalmiság kérdését vizsgálja. Ahhoz, hogy egyértelműen elfogadjuk, mindnyájunk meg­ győződésévé váljon az a tény, hogy napjaink forradalmisága azt is jelenti: helytállás a munka frontján —. fel kell tárni, s le kell küz­ deni az ez ellen ható nézeteket és mechanizmusokat. A munka rang­ jának, emberformáló erejének felismerését nehezíti az ifjúságban — életkori tulajdonságként — meglevő romantizáló hajlam, amit az is­ kolai nevelő munka még tovább túloz, valamint az egyoldalúan elvont, tapasztalatok nélküli és túlérzékeny igényesség. Felhívja a figyelmet: ha nem küzdünk a helytelen szemléletek ellen, az ifjúság egy részé­ nek tudatában „a hétköznapok rendje, s a forradalmiság messze el­ különül.” A mindennapok forradalmiságának kibontakozását fékező ténye­ zőként jelöli meg a bürokratizmust, melynek két válfaját ismerteti: a dogmatikus bürokratizmust és a technokrata bürokratizmust. A bü­ rokratizmus legkárosabb hatását abban látja, hogy gátolja az újatkeresést, s ezáltal elidegeníti az ifjúságot, aminek az a következmé­ nye, hogy hatni kezdenek tudatára olyan hamis és káros teóriák, mint a szocialista dezilluzionlizmus és a pszeudo-forradalmiság. E veszélyes és káros nézetek leküzdése érdekében szólít fel a bü­ rokratizmus elleni küzdelemre, legjobb fegyverként megjelölve a szo­ cialista demokratizmust, és a magas morális-kulturális szint: az em­ beri minőség kialakítását. „Lenini értelemben vett, kulturális forrada­ lomra van ehhez szükség — írja Király István — a szocialista for­ radalomnak leghosszabbra nyúló, s tán legösszetettebb, nehéz szaka­ sza ez.” (Király István: Hazafiság és forradalmiság 44. oldal.) A kul­ turális forradalom feladataként jelöli meg a tudása, az életforma — és a gondolkodás forradalmát. Mindennapok forradalmisága egyik fő ismérvének tartja Ki­ rály István a közelre nézést. (Nem rövidlátás, szűklátókörűség! ......a forradalmisághoz mindig is hozzátartozik a két fajta látás: a közeire �és a távolra tekintés. Mindig ismérve ennek egyrészt az, hogy a távoli célt, a történelem Engelstől emlegetett vörös fonalát sohasem téveszti szem elöl az egyén, másrészt pedig az, hogy a tömegektől, a realitásoktól sosem szakad messze.” (Király István Hazafiság és forradalmiság 57. oldal.) Ezután igen érdekesen, érvelően Kifejti, mit ért közeire nézés alatt, s miért tartja fontosnak ezt. Majd arról értekszik, hogy nem elégséges a mindennapok forradalmiságának csak az álta­ lános ismérveit, feladatait vizsgálni; helytelen ha csak a célra, a feladatokra tekintünk, s megfeledkezünk, vagy nem vesszük figye­ lembe a feladatokat végrehajtó, a célokat valóraváltó, a jövőt építő embert. Forradalmiságunknak morális, emberi ismérveire, követelmé­ nyeire is felhívja a figyelmet, a megértő emberségre, a szocialista hu­ manizmusra szólít fel. A „követelek tőled, mert tisztellek” mély hu­ manizmusú makarenkói igényességét érezhetjük ki soraiból, az el­ vont — az itt és most körülményeitől elvonatkoztató — könnyen antihumánussá válható elméleti igényességgel szemben. Vezérfonalként húzódik végig a tanulmányon az elmélyült, s arányteremtő igényessége: a fiatalság túlzó romantikussága, új-ro­ mantikus álforradalmisága elleni harc ne csapjon át illúzióromboló szkepticizmusba; a mát, a lehetőségeket figyelmen kívül hagyó abszt­ rakt. túlzó igényesség bírálata nem lehet az igénytelenség ments­ vára: a bürokratizmus elleni küzdelem nem válhat az anarchia igen­ lésévé; a távlati célok szem előtt tartása ne vonja el a figyelmet a na­ pi problémákról; a közösség érdekében vállalt tudatos fegyelem erősí­ tése ne csapjon át a személyiség kibontakozását gátló öncélú aszkézisbe; megértő emberséget, a szocialista humanizmust ne kompromit­ tálhassa a „mindent megbocsátás cinikus közönye.” A három évtizeddel ezelőtt pincékből, romok közül előbújó megviselt, éhező, rongyos, de felszabadult magyar népet a „Tiéd az ország, magadnak építed!” történelmien szép jelszavával szólította munkába a Magyar Kommunista Párt. Három évtized új hazát, új társadalmat építő munkája követeli tőlünk az alkotó nyugtalanságot, a hibákba soha bele nem nyugvást, az újért — a szocialista társada­ lomért, szocialista emberért — vívott küzdelmünkben az örök embe­ ri példaadást: a tudását annak, felelősségérzést azért, hogy minden­ hez, ami ebben az országban épül közünk van. részünk van benne. „A munkás nyögése, verejtéke, elhasznált ereje, álma bronz hajó­ harangba öntve, vagy szuperfoszfátba olvasztva konténerbe kerül... A késztermékben, bármily fényes az, egy-egy darabka élet is útra kel... Aztán a termékben kopik tovább. A Nílus kikötőiben nagyokat kondul a hajóharang, a rendet szolgálja, a magyar tolóhajók hírne­ vét, becsületét. A szuperfoszfát talajba kerül, feloldódik. A gyökerek „Kossuth-könyvek" művelődéspolitikáról, kultúráról, ízlésről 1974 — minden bizonnyal emlékezetes esztendő marad hosszú évek, évtizedek elteltével is a kultúra, a művelődésügy irányítói, szakemberei, szervezői és része­ sei, alkotók és befogadók, azaz a magyar társadalom széles tömegei számára. En­ nek oka, hogy az MSZMP Központi Bi­ zottsága — felismerve, hogy az eddigiek­ nél sürgetőbben, parancsoló szükségszerű­ séggel vetődik fel a szocialista tudat, életmód, életforma továbbfejlesztésének igénye — első ízben vizsgálta meg önálló napirendként — de szoros összefüggésben a társadalmi gyakorlat egyéb területei­ vel — a közművelődés helyzetét, s mint legfelsőbb politikai testület hozott hatá­ rozatot szocialista valóságunk e szférájá­ nak fejlesztésére. E sorok megjelenésekor bizonyára megszokottként hat majd a párt közművelődés-politikai határozata megjelenésének, jelentőségének említése, közismertté válnak — a pártfórumokat követő állami, társadalmi és tömegszer­ vezetek állásfoglalásai, intézkedései nyo­ mán a párton kívüliek körében is — a határozat céljai, alapvonásai, megvalósí­ tásának főbb teendői, és túl leszünk a végrehajtás szakaszának kezdeti lépésein is. Mégsem mellőzhetjük e társadalmi mozgalommá • szélesedő politikai döntésre felszívják az esővízzel. Beépül a szőlő vesszőjébe, hajtásaiba, duzza­ dó fürtjeibe.” — írja Bertha Bulcsu, a Magyarország felfedezése cí­ mű sorozatban írott kötetében. így válik minden dolgozó ember munkája az épülő jövő egy-egy téglájává; így hagyja rajta a munkás a kézjegyét a történelmen. Király István tanulmányának múlhatatlan érdeme, hogy megmu­ tatja — itt és ma — az emberi élet kiteljesedésének csúcsait, s nem csak megmutatja: segít felemelkedni is. A kötetben helyet kapott még két kitűnő irodalmi műelemzés. Ady Endre: Margita élni akar című poémájában egy forradalmi mo­ dell. egy „a történelemben gondolkodó Prométheuszi ember” irodalmi ábrázolását mutatja be. Ady Endre: Sípja régi babonának című ver­ sének interpretálása a verselemzés remekműve: a lineáris és a struk­ turális verselemző mód dialektikus egységben történő alkalmazásá­ val, a vers logikai-szemantikai és képi-zenei síkjának páratlanul gazdag, árnyalt kibontásával tudatosítja a költemény mondanivaló­ ját. A hazafiság és internacionalizmus című tanulmány irodalomtör­ ténészi eszközökkel kifejtett argumentációjának is felfoghatjuk az — önmagában is helytálló — irodalmi tanulmányként is teljes Ady és a kurucos — szabadságharcos örökség című írást. A Nemzeti és nemzetközi a mai kultúrában című írásában (Fel­ szólalás a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tartott nemzetközi tudományos konferencián) már körvonalazódtak azok az alapelvek, amelyek szerint a Hazafiság és internacionaliz­ musban nyernek mai gondjaink teljes és történeti szemléletű kibon­ tást. Szól az MSZMP következetes, kétfrontos ideológiai harcáról mind a nacionalizmus, mind a nemzeti nihilizmus ellen. Rámutatott a na­ cionalizmus és a nemzeti nihilizmus közös gyökerére, a burzsoá ego­ izmusra és szembeállította ezzel a szocialista hazafiság és internacio­ nalizmus morális alapját, a kollektivitás érzését, a szocialista felelős­ ségérzetet. Móricz öröksége és a korszerű elkötelezettség címmel az 1972. ok­ tóberében megrendezett debreceni irodalmi napokon elhangzott elő­ adásának szövegében pedig már a Mindennapok forradalmisága né­ hány motívumát láthatjuk, alapgondolatával találkozunk. Király István tanulmánykötete együttgondolkodásra késztető, al­ kotó, elvszerű vitára ösztönző, előrelépést segítő-sürgető alkotás; fele­ lősségteljes hozzászólás társadalmi és kulturális életünk aktuális kér­ déseihez. Szalánczay György való utalást olyan — e recencióval is ajánlott — olvasmányok esetében, ame­ lyek témájuk, tartalmuk szerint közvetle­ nül kapcsolódnak a közművelődés-politiká­ hoz gyakorlati vagy éppen elméleti meg­ közelítésben, s e jellegükből eredően részt vállalnak a társadalmi tudat, a közgon­ dolkodás, a közízlés vagy az úgynevezett kultúrfilozófiai szemlélet formálásának folyamatából. Az alábbiakban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1974-ben meg­ jelent ilyen könyvek — Aczél György: Szocialista kultúra — közösségi ember; Hermann István: A mai kultúra problé­ mái; Szerdahelyi István: A mindennapi élet esztétikája; Ízlés és kultúra (Tanul­ mánykötet Szerdahelyi István szerkeszté­ sében) — néhány összecsengő sajátossá­ gát kiemelve kívánjuk igazolni a szerzők szándékbeli közelségét, a közművelődés­ politikai határozat szellemének jelenlétét a sorok között, ezért sok, egyébként fon­ tos — a mű karaktere, mondanivalója szempontjából pedig éppenséggel fő kér­ désnek tetsző — gondolat nyomon köve­ tésétől, bemutatásától eltekintünk. Aczél György és Hermann István köny­ vét egyebek között az a felfogás roko­ nítja, hogy mindketten, más-más megkö­ zelítésben — eszmei-politikai, illetve filo­ zófiai — ugyan, de ahhoz a konklúzióhoz jutnak el, hogy a szocializmusnak lénye­ gi tendenciája a tágabban értelemezett kul­ turális fejlődés alapként, feltételként s egyszersmind „korparancsként” való té­ telezése. „Feladataink megoldása megkö­ veteli a magasabb kulturáltságot, és hely­ zetünk nemcsak lehetővé, hanem szüksé­ gessé is teszi, hogy a társadalomban vég­ bemenő átalakulás — nagyobb és kisebb közösségek közvetítésével — mindinkább szocialistává alakítsa a családok, az egyé­ nek életfelfogását, életformáját is... Nem utolsósorban a közművelődésen, az em­ berek tevékeny művelődésén múlik, hogy a fejlettebb termelés, a magasabb élet­ színvonal egyúttal azt is eredményezze, hogy mind szélesebb körben és mind gyorsabban bontakozhat ki az értelmes, szabad, harmonikus emberi élet és a kö­ zösségi életforma... A szocializmus tuda­ tosan valósul meg, és éppen ez az ún. „fogyasztói szemlélet” egyetlen hatékony ellenszere.” E sorokra szinte rímelnek Hermann István gondolatai, amelyekben kifejti, hogy a fogyasztás a szocializmus­ ban is lényeges eleme az életszínvonalnak, „de a fogyasztás nem önmagáért való fo­ gyasztás, hanem sokkal inkább eszköz arra, hogy a szabad idő formális mennyi­ ségét az ember egyre tartalmasabban tölt­ se ki, képességeit kifejlessze, sokoldalúvá tegye önmagát... A kultúra nem a kö­ vetkező láncszem egy taktikai értelemben, hanem a szocializmus számára a követ­ kező terveket meghaladó szocializmus valóságos fejlődését jelentő kérdés”. Ezen kiemelésekben immanens módon fellelhető az a — közművelődés- politikai határozatot is átszövő — gondolat, hogy a szocialista kultúra helyét, funkcióit kere­ sendő, a társadalmi egészből, úgymond totalitásból kell kiindulnunk a kultúra és a politika, a kultúra és a gazdaság dia­ lektikus összhangjának figyelembevételé­ vel. „Ennek a dialektikának a felismeré­ 23 �se legelsősorban és legközvetlenebbül a munkásosztály érdeke” — írja Hermann István, míg Aczél György könyvében — politikánk szerves következményeként — sok helyen szerepel vezérmotívumként a munkásművelődés kérdése. Így többek között utal a szerző a Központi Bizottság márciusi ülésének második határozatára, amelynek dokumentuma kimondta, hogy „a munkásosztály jelenleg társadalmunk­ nak számbelileg is legnagyobb osztálya”, s „mint a társadalom vezető osztálya, fe­ lelősséget érez a társadalom valamennyi rétegének életkörülményeiért... A mun­ kásosztály képzettségének, színvonalának emelkedése egyben új műveltségi igénye­ ket is támaszt. A kulturális élet a mun­ kásosztály fokozódó érdeklődéséről, alko­ tó erejéről tanúskodik.” Hermann István könyvének alcíme (Ka­ pitalista kultúra — szocialista kultúra) is jelzi a szerző szándékát: a két világrend­ szer kulturális viszonyainak összevetését. E gondolatmenet végkövetkeztetése, hogy a szocialista kultúra már most döntő fö­ lényben van a kapitalista kultúrával szemben, és éppen a szocialista kultúra, az egész társadalom dinamikus fejlődése biztosítja a végső győzelmet. Aczél György is több tanulmányában, beszédé­ ben, külföldi lapoknak adott interjújában foglalkozik a szocialista kultúra emberi tartalmainak bizonyításával. Ezúttal mindössze egy motívumra, de talán a leg­ fontosabbra hívjuk fel a figyelmet: a kultúra — az eddigi idézetekben és a könyv címében is szereplő — közösségi jellegének hangsúlyozására, mintegy el­ lenpólusaként annak a polgári tendenciá­ nak, amelynek — mint Hermann István elemzéséből kitűnik — szükségszerű ve­ lejárója az atomizálódás, az elidegenedés komplex jelensége. Egyebek közt a közösségi ember fogal­ ma teremti meg számunkra a kapcsolódás lehetőségét a további két könyv mon­ dandójához: művészeti, esztétikai poblémákhoz, az ízlés és kultúra összefüggé­ seihez, hiszen — mint Hermann István írja, könyve „A művészet fejlődési lehe­ tősége a szocializmusban” című fejezeté­ ben — „a szocialista társadalomban a művészet fejlődését nem lehet különvá­ lasztani a közönség művészi ízlésének fej­ lődésétől, esztétikai érzékének alakulásá­ tól. Ezért, ha ma a szocialista társada­ lomban még nem használjuk ki azokat az objektív lehetőségeket, amelyeket a szo­ cializmus a művészet fejlődése számára nyújt, ez nem utolsósorban azért van, mert a művészet szocialista fejlődésének egyik előfeltétele az esztétikailag érzé­ keny és kulturált közönség demokratikus ítélete, ízlésfejlődése stb.” E problémakör jelen van Aczél György előadói beszédé­ ben is, amelyet a Központi Bizottság márciusi ülésén tartott: .. a szocializ­ mus magas színvonalú és állandóan fej­ lődő művészet és irodalom nélkül nem lé­ tezhet, nem épülhet, mint ahogyan a sokoldalú, fejlett szocialista ember sem képzelhető el irodalom és művészet, szo­ cialista kultúra nélkül... Történelmünk során sohasem volt olyan reális lehetőség 24 mű és közönség, alkotás és befogadók tö­ meges találkozására, mint ma a szocia­ lizmusban. .. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy az ízlés kérdésében ugyan nem hozunk rendeleteket, de milliók ízlése a szocialista társadalomban közügy!” Az Ízlés és kultúra című kötetben Szer­ dahelyi István az elmúlt évtized során az úgynevezett „ízlés-vitában” fogant 24 leg­ jellemzőbb tanulmányt gyűjtötte egybe több szakterület és tudományág képvise­ lőinek tollából, mintegy a termékeny esz­ mecsere összegzése s nem lezárása céljá­ ból. Az ízlés, mint ahogyan a többféle de­ finícióból is kiderül, nem könnyen körül­ írható kategória, s terjedelme, kritériu­ mai meglehetősen szubjektívnek tűnnek. A közművelődés szempontjából örvende­ tes, hogy a kötet tanulmányainak közép­ pontjában álló esztétikai ízlés kérdéseiben summázhatók bizonyos irányelvek, ame­ lyek lényegét Szerdahelyi István bevezető tanulmányában foglalta össze. Szerinte „a marxizmus alapelveinek az az álláspont felel meg, mely szerint azok a kritériu­ mok, amelyek egy-egy jelenséget esztéti­ kai minőségűvé, esztétikai tárggyá tesz­ nek, függetlenek az egyes ember tudatá­ tól, s ebben az értelemben objektívek; objektivitásuk azonban társadalmi, amennyiben az esztétikum nem más, mint látható-hallható érzéki formában megjele­ nő társadalmi-emberi lényeg. ... Másfelől viszont a marxista szakirodalom egyálta­ lán nem tagadja, hogy az az élmény, amelyben az esztétikai tárgy tükröződik, szubjektív; hogy az élmény tárgyainak ob­ jektív esztétikai minőségeit felismeri, vagy félreismeri (és milyen mértékben te­ szi ezt) a befogadó, ez az ő személyes ké­ pességeinek, sőt nem kis mértékben pil­ lanatnyi lelkiállapotának is függvénye.” E megközelítésben adekvátnak tűnik tár­ sadalmunk ízlésállapota, amelyet több ta­ nulmány is jellemez más-más aspektus­ ból, és levonható az a következtetés, hogy az ízlés fejlesztése csak a társadalmi-em­ beri lényeg egészének gazdagodásával, to­ vábbi alakításával érhető el. Szerdahelyi István saját kötetében A mindennapi élet esztétikájában is egyik fő kérdésként elemzi a szocialista közíz­ lés problémáit a kulturált emberi környe­ zettel, magatartással való összefüggésben, s így kerül — meglehetős szakjellege, esszéisztikus stílusa „ellenére” — közel aktuális művelődéspolitikai feladatainkhoz. Azokat az — alapvetően esztétikai jelle­ gű — törvényeket, normákat, értékeket keresi, amelyek a szocialista társadalom mindennapjaiban érvényesek. Témánk szempontjából lényeges megállapításainak egyikét, — „hogy az autonóm művészet csak akkor tudja az emberi nem érdekei­ nek szemszögéből tükrözni a valóságot, ha az embert emberré tevő, el nem idegene­ dett munka, a társadalmi fejlődés e dön­ tő ereje iránti vonzalmainkat fokozza” — a híres József Attila-töredék gondolattal — „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” — vezeti be, amely a művészeti absztrakció egyik szép példájaként mottója lehet mindannak, amiről az említett könyvek szólnak. Noha a Kossuth Könyvkiadó „hivatás­ szerűen” foglalkozik a politikai, ideoló­ giai irodalom megjelentetésével, terjeszti a marxizmus—leninizmus tudományos el­ méletét, mégis dicséretes az a kiadói gya­ korlat, amely hozzájárul a politika egyes részterületein való alapos tájékozódáshoz, közvetlen vagy közvetett formában segíti az egyes párthatározatok értelmezését, végrehajtását. Meggyőződésünk ugyanis, hogy például a művelődés témakörében megjelentetett művek nemcsak a marxis­ ta elméletet gazdagítják, hanem jó szol­ gálatot tesznek a közművelődés gyakor­ lati feladatainak megvalósításában is. Csongrády Béla Nagy László Versben bujdosó Ő az örök gyermek. Megejtő a gyerme­ ki bája, ártatlan a tekintete, mosolya, mint­ ha nem is 1975-ben érné el élete fél évszázadát. Szűz arca gyermekséget és játékossá­ got takar. Ilyen lehetett évtizedekkel ko­ rábbi, hivatalos gyermekkorában, a felsőiszkázi kiskonyhában báva csutkalovaival, ci­ rokhegedűjével és a hatalmas állat, a remek mén iránti tiszteletével. S ma is csak játszik, telve érintetlen, tiszta érzésekkel. körülbás­ tyázva vakmerő metafórák színes építőkoc­ káival — és szivében félelem. Félelem a fel­ nőttektől, a színlelő, kegyetlen és kiismer­ hetetlen világtól, a vacogtató jégmezőktől és a hamis fényekkel, hívságos sugarakkal csa­ logató délszaktól. S aki kézbe veszi (talán többször is. bibliásan) és falja szivének vérrel és arannyal írt meséit, kicsit örömmel kapja föl fejét: íme, örök a gyermek, s örök a lelkűinkben róla őrzött kép. De mégis, mintha kamaszodott volna. Cirokhegedűjének már ismeri játékvoltát és a lovak iránti csodálatába mar nem keveredik áhítat és fohász. A Versben bujdosó" költeményei és pró­ za-versei már új Nagy Lászlót sejtetnek ve­ lünk. Ő, aki a galamb vagy a rántanivaló csirke vérétől is elfordul, most fölmerészke­ dett egy dombtetőre, mint aki utálattal katonásdit játszik és már a szablyát is előrántotta. A szablyát, mely már nem játékkard, csak az pelyhedző állú még, aki a pengét villogtatja a napban. Még bizonytalan, hogy mit tesz, mivé lesz, de már Balassival együtt vallja: „Kell immár énékem csak jó ló, hamar agár. Ifjak társasága, éles szablya, jó madár.” Ady érezhette hozzá hasonlóan éneklő én­ je válságát, midőn rádöbbent, hogy Góg és Magóg fia ő, s történelmi származása kötelez. S ahogy ott áll, kivont szablyával. gyer­ meki mosollyal, egyszeriben elkezd növeked­ ni, s megijedünk, milyen óriás ő. S meghökkenünk, mily gyermekien, de akaratosan szól a bibliai óriás: „Szóljon a végszó a kufárlelkeknek. az adóvevőknek. Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfele is csúsznak a romlasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik.” Vagy a Krúdy emlékének bádban írja: szentelt Szind- �„Ha neked emberi a mértéktartás, az igény­ telenség, nekem emberi a magasra csavart láng." Persze, a dalt, szerelmet, a ló-metaforát nem teszi félre, hiszen nem teheti félre, hi­ szen szelíd lényéhez fájdalmasan hozzátartoznak. De a fájdalom már férfias fájda­ lom: ..... a nyár is lezabáltan nyikorog a szélben furcsa aratás van az én fejem a zsákban apánk lobog a dombon pedig eltemettük rongyai dühével apánk lobog a dombon" (MADÁRIJESZTŐ) Nem hurrázik, mint a rumszítta közkato­ na roham előtt, vagy roham alatt, de csend­ ben biztatja, ösztökéli önmagát, mint a HE­ GYI BESZÉD-ben. „Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen” Azt mondja más helyütt. A VÁROS IDÉZÉ­ SE című alkotásában: „S míg ősszel az agyvér­ zéses hegyek felől közelített a bor karaván­ ja a húshoz, földolgozott vérhez, összeállt bennem a mondat: Ez a világ megvénhedett. Szózatot intéztem a kirakat üvegénél a zsebórákhoz: Siessetek! Ujjam ösztökélte a toronyórákat: Siessetek! Hajamon, minit a hajnal, bársony diáksapkám kivirult. Címe­ rében a tölgyfa erővel zúgni kezdett. Régi diákok lelke, gályarabok izma megébredt e szimbólumban. Már hol vannak a velünk ballagó virágok? Elsápadva a lemondástól. négy út közül választottam a miénket, já­ rok azon. S már köpenyem nem is porból, de hamuból, mennydörgő sziták alatt.” Őszinte, igaz, nem mímelt a ZÁSZLÓ já­ tékossága, mégis minden játéka olyan, hogy csak komolyan szabad venni. Minden szó, tett, érzés, látomás a természet felnőtt ko­ hójában edződött, s bizony dörmögően em­ beri a MEDVEZSOLTÁR is, melyben játékos­ ságának komolyságát szinte bevallja: „.. .s csillagkép-testvéreihez, akik űri ringlispilen ülnek mindig, s kezükben örök nyalóka. ment világnagy eperfán trónol, tűnődik, ott szüretel édeni cukrot és vérének ízét nem ismeri még, mert neki intelem s rémlés mind csak üres árnyék, s csak árnyat öltöztet minden fekete prófécia.” nem zokog De a nyílt színvallás, az önmaga szólongatása az adys nagy küzdelemre, az sem rit­ kaság a költő legújabb kötetében. A Petőfi születésnapjára írott költeményben (FÖLTÁ­ MADT PIROS CSIZMA) már úgy nyújtja hí­ vő kezét a Géniuszhoz, ahogyan ez, ő is ke­ resi Sándort: „Hát nem szebb az újjászüle­ tés hó-alatti kárhozatunknál?” „lélekzem a télben, fohászkodom föltámadt piros csizma, csak zaklass te irgalmatlan édes, te fényes csikorogd széjjel a szívünk havát!” Elgondolkoztató, hogy az életműben mi táplálja az örökké visszatérő „remek mén” metafórákat. Ifjúkori emlékek? A példaadó állat igavonó szerepe és az ezzel járó szo­ morú egyhangúság? Harci mezőkön vágtázó arabs mének dübörgése? A csillagos hom­ lok, a fényes szőrruha? Vagy a költőnél a A város a hegyekbe megy Sokan kerestük az ünnepi könyvhét kiadványai sorában a szov­ jet írók „legújabb” novelláskötetét, hiszen tíz éven át rendszere­ sen ez alkalommal jelent meg a szovjet próza legjavából váloga­ tott gyűjtemény. Bármi legyen is az oka e kerek évtizedet megért hagyomány megszűnésének, az csökkenti hiányérzetünket, hogy az elbeszélések helyett ezúttal riportokat, publicisztikai írásokat tar­ talmazó kötet került a népszerű könyvheti antológiák közé. Nem véletlenül és talán nem is tévesen használtuk e helyen az antológia kifejezést, ami közismerten szépirodalmi jellegű írások gyűjteményét jelöli. Az orosz-magyar szótár szerint az „ocserk” többek között életszerű leírást, karcolatot stb., azaz sajátos irodal­ mi műfajt jelent; olyannyira sajátosat azonban, hogy az orosz iro­ dalomban valamennyire jártasak is tudják, hogy — miután a magyar nyelvben nincs megfelelője e szónak — fordítás helyett célszerűbb az eredeti formulát használni ahhoz, hogye fogalom igazi tartal­ mát, hangulatát kifejezhessük. Ha mégis rokonítani akarjuk a ma­ gyar irodalomban ismert műfajok valamelyikével, akkor talán a do­ kumentumpróza, az irodalmi riport, a szociográfia áll hozzá a leg­ közelebb, tehát az olyan jellegű írások, amelyeket az „Irószemmel..." című, évről-évre megjelenő kötetekben olvashatunk. No­ ha a szociográfiai irodalom hazánkban is reneszánszát éli, — ami egyszersmind azt jelenti, hogy gazdag hagyományban gyökerezik - mégsem jelent — és soha nem is jelentett — olyan karakterisz­ tikus műfajt, mint az „ocserk” az orosz írók, illetve olvasók számá­ ra. Az ilyen típusú írásokból válogatott egy kötetnyit - a maga is szerzőként szereplő — Anatolij Zlobin, aki a Modern könyvtár so­ rozat 256. kötetének — Bronyiszlav Holopov írása után — „A vá­ ros a hegyekbe megy” címet adta. Gorkij - aki nemcsak a regény, az elbeszélés, hanem az „ocserk” klasszikusának is nevezhető — az „ocser”-et olyan alkotásnak tar­ totta, amely a kutatás és az elbeszélés határán áll. Abban a tizen­ négy írásban is, amelyet A. Zlobin a magyar olvasók számára zöm­ mel folyóiratokból összegyűjtött, napjaink szovjet valóságának isme­ ló a nagy szimbólum, egyedül és összességé­ ben a Természetet mintázza? Lehet, hogy minden kérdésre „igen” a válasz? „Lejtőn lefelé robognak a vas-rokonok nagy vasalt kocsik tolják maguk előtt a csa­ csi-méretű lovacskákat.” (ELSŐ ÖZVEGYSÉGEM) „vagyok zengő kincs-fa ostortól virágzom termek zúzva, rúgva” (TESTVÉREK FEHÉRBEN) „Mének és jegenyék vágóhídja, vad jelen, vad jövő hajtószíja. forgószél-kosara porból fonva, szép hajas fejekkel megrakodva. tetézve mennyi lenyesett kézzel — itt a legigazabb gárda vész el —” (HARAG) „.. .torlódhat a két sörényes. de a mellkas, de az ágyék tömör narancsa kibukkan. untalanul új ajándék, alázat, kevélység, fintor ebben a fénykörben nem honos, nem a félélem, nem a kín. itt az öröm az ostoros...” (KÉT SÖRÉNYES) A legújabb kötetben, a kötet verseiben egy gyermekköltő bujdosik, pelyhedző állal és hófehér hajjal, madárka szívvel és kivont szablyával. Harcra készen. Újabb harcokra készen. Amint az eleve elrendeltetett: ,,És megtarthattam volna egy véres ballonkabátot. Harmincegy golyó ütötte át. de csak bő­ rét csípték a fiúnak, bizonyítva: létezik csoda is. Figyelmeztet: nem véletlenül ma­ radsz élve, még sokat akar tőled a sors.” Még sokat akar tőle a sors! (Szépirodalmi, 1973.) Lakos György rete a művészi megjelenítés képességével párosul. A könyv mottója találóan fejezi ki az írások gondolati ét hangulati egységét: „Dol­ gozni csak úgy lehet, ha az ember tudatában van annak, hogy je­ lentős munkát végez. Romantikussá kell tenni a dolgokat, máskülön­ ben minden elsikkad. Mégiscsak az optimisták csinálnak mindent az életben.” A sokszínű szovjet társadalom munka- és ünnepnapjait, a husza­ dik század derekán a kor diktálta tempóban változó jellemeket, szo­ kásokat konkrét tényekhez, eseményekhez kötötten, de nem száraz adatok tükrében, hanem meleg emberi hangon, nem túláradó, de mély érzelmi töltéssel, nem érzelgősen, hanem napjainkhoz „igazí­ tott” őszintén romantikus pátosszal ábrázolják a szerzők. Azok az emberek érdeklik őket, akik Jurij Nagibin szavaival szólva „nem ej­ tették ámulatba kortársaikat sem valami nagy teljesítménnyel, sem a megfeszített akarat szülte csodával, sem héraklészi hőstettel, sem pedig világraszóló bűncselekményt nem követtek el; akik nem éne­ kelnek úgy, akár a csalogány, nem ugranak akkorát, akár a szöcs­ ke; akik a háborúban közlegények voltak, békevilágban pedig ész­ revétlen dolgozók; akik végigálltak minden sort, mert nem élveztek kiváltságot az ínséges időkben; akik marhavagonokban utaztak, közös kórteremben vagy éppenséggel a kórház folyosóján feküdtek, és mindjárt a háború kitörésének napján csomagolni kezdtek a kenyérzsákjukba.” Egy évvel ezelőtt a „jubiláns” elbeszéléskötet bemutatása kapcsán tettük szóvá, hogy az írásokból kevés információt kapunk napjaink szovjet társadalmi valóságáról, a szovjet emberek aktuális problé­ máiról, érzés- és gondolatvilágukról. Ez a kötet az „ocserk" sajátos eszközeivel éppen ezt az adósságot látszik törleszteni. Azt nem tudjuk meg az írásokból, hogy hogyan él ma a szovjet ember, hiszen ez a kérdés látszategyszerűsége ellenére rendkívül elvont, s éppen ezért nem válaszolható meg tízszer ennyi írás, hiteles politikai in­ formációk, de még személyes élmények alapján sem. Azt vizsont megismerjük, hogy milyen ma egy „újszerűen-hagyományos” vologdai lakodalom; hogyan alakult ki Jakov Fjodorovics Uszkov ét­ termi felszolgáló életfilozófiája a falusi gyermekek nélkülözésein, 25 �a vendéglősnél töltött korántsem rózsás inaséveken, világháborún, német fogságon és sok más viszontagságon át; hogyan hívják ma magukhoz Zangezur hegyi falvai a várost, amely örményország­ ban mindenekelőtt Jerevánt jelenti; megtudjuk, mit jelent tizenki­ lenc nap, öt óra és harminchét perc alatt megtenni a kolimai út­ vonalat, amely háromezer kilométernyi hegy és folyó, hajó és rév, fehér tundra és fekete erdő, szélvihar és hórengeteg; megismer­ jük, hogyan élnek, gondolkodnak, szeretnek a Leningrád sugárút ifjú építői, hogyan nő ki egyetlen éjszaka húsz új sátor a földből a meglevők mellé; szó esik számítógépekről, automatizálási mód­ szerekről, a legjobb írás azonban ugyancsak emberhez kötődik: Anatolij Sztyepanovics Konovalovot „a magasépítőt” mutatja be, aki brigádjával többek között a szokolnyiki korcsolyapálya, a Kong­ resszusi Palota és a Rosszija Szálló acélszerkezetét építette. Az írás — amely egyébként egy dokumentumregény részlete — szer­ zőjét, Anatolij Mednyikovot a munkásélet változásai érdeklik, azt keresi mi benne az új, mennyiben hatottak ró a hagyományok. „Néha arra gondolok, — írja - vajon nem kellene-e azoknak a fiúknak, lányoknak, iskolás gyerekeknek - vagy a papájuknak, mamájuknak — akik a Rosszija Szállóhoz tartozó háromezer férő­ helyes filmszínház boltíves előcsarnokába vagy nagytermébe be­ mennek, nem kellene-e legalább valamicskét tudniuk azokról, akik építették, és arról, hogyan készült ez a szép épület? Nem vál­ tunk-e túlságosan közömbössé a munka iránt, természetesnek tart­ va mindent, amit a munka teremt, nemigen törődve magával a folyamattal, a munka dinamizmusával, egyes termelési helyzetek — drámaiságával, ha úgy tetszik?! És miért vetjük oda időnként olyan könnyedén a lekicsinylő „termelési beszámoló” titulust, amikor va­ laki megkockáztatja, hogy a munkafolyamatról írjon — mintha ez nem lenne elválaszthatatlan, szoros kapcsolatban a munkásember akaraterejével, bátorságával, jellemével? A kötet írásai arról győzik meg az olvasót, hogy a szocialista építés, tiszteletet parancsoló, világraszóló eredményei mögött min­ dennapi emberek sikerei, örömei, gondjai, kudarcai húzódnak meg és a társadalom magasabbrendűségéből adódóan természetesnek tűnő eredmények nagy erőfeszítéseket követelnek. Egyben közösek az írások különböző korú és rangú írói és szereplői: forradalmi optimizmus érzése, az emberi élet, a munka örök győzelmébe ve­ tett hit ereje táplálja gondolkodásukat, magatartásukat. Ezért volt érdemes a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé tenni a legújabb - hat-nyolc éves - szovjet orosz „ocserk-irodalom” néhány kiemelkedő alkotását, s éppen ezért megérte volna sorozaton kívüli kötetként megjelentetni, mert így félő, hogy a mo­ dern könyvtár egyébként tetszetős „formaruhájába” öltöztetve nem elég figyelemkeltő a fűzött kötet tipográfiája. (Európa, 1974.} Csongrády Béla Olvasónapló III. perlekedésbe, halottsiratóba menekülnek; a szerelem várába zár­ kóznak, onnan énekelnek. Bűbájos nóták e versek, andalító gúnnyal szólnak, füstös va­ rázslatok hangulatát idézik, népmesék zamatával zenélnek. Csak a leszámolni akarás elszántsága hiányzik még e költészet­ ből. Az ellenfélbe tövig döfött tőr indulata. Kiss Anna, ha bátor, s ha mer, sivatagokból csillagokig repül­ het. Ha felvértezve fűszeres mámorokkal tőrt vesz a kezébe. X (Tengerének) Gonddal, gyönyörűvel nem gondol századunk,/ hát nem tudod, halandó, hogy mink itt meghalunk? Keserűen muzsikál Szécsi Margit vershegedűje, de nem re­ ménytelen éneket vijjog: Csak az élt, aki szeretett./ Csak az lé­ tezett, akit láttak, kit a Szerelem Csillaga/ magára vállalt. A középkori himnuszok zsolozsmás szárnyalása ez, az Ave, ma­ ris Stella, Tengernek csillaga, üdvözlégy feljajduló fohásza, a be nem teljesült élet könnyektől fényesedő tisztasága: Tudod-e már, mi a sors,/ mi töri a kortyot ketté/ mi a SOHA—MINDÖRÖK­ KÉ—/ Tenger, nem látlak többé. De belenyugodhat-e, míg él az ember, hogy nem látja többé a tengert? Megszokhatók a tengerteljességet messzeziláló idők? Káromkodhatunk, rázhatjuk az öklünk, üvölthetünk, sírhatunk is, de kihez kiáltsunk, ha Befagyott a tenger/ acélablak-kéken,! pünkösd napja nézi magát/ a halottas jégben? Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban — így a mai Amerika költő-prófétája: a pusztulás fájdalma ez, az újra­ kezdeni nem tudás világot szembeköpő keserűsége. Pusztulnunk kell? Hát pusztuljunk piszkosan, fürdessük meg a félig tisztákat is a sárban, öklendjünk mocskot a még reménykedők arcába, dü­ hödt sírással rontsunk magunk körül, s ha már teremteni nem tu­ dunk, legyünk nagyok a rombolásban, gyávaságban, meghunyászkodásban — a szeméthegyek feltornyozásában. Szeressük tehetetlenül tehetetlen szívünket: elvesztettük a je­ lent, kihullott kezünkből a jövő. Szécsi Margit nem búcsúzik az eljövendőtől: övé a keserű jelen. Láttam a lélek virradatát, mikor rejtőztem az éjbe. Nem menekül, csak rejtőzik az éjbe bánatot altató koromsö­ tétbe, csillagokkal társalgó reménykedésbe. S tudja miért éleli őt az éjszaka: imádni ifjúi magát mi tudtuk csak ifjan, s hiába a befelé fordított képek emléke a nem-kellő szeretet kötege az kísér bennünket az éjszakába! Mindannyian elindulunk egyszer az éjszakába, de ködből hulló hajnalunknak, naptűzte delünknek, a gyümölcsízű délutánnak, felhőkkel komoruló szürkületnek értelme akkor volt, ha korom­ sötétbe hullásunk előtt újra látjuk a hajnalcsillagot. Szécsi Margit látja: fényesedik körülötte az éjszaka. (Koromvirágok). Felvilágosult időkben, immár kétszáz éve is lassan, Goethe — ki előbb Herder híve volt az Énekek éneke megítélésében, s dalkoszorúnak szerette azt — drámát kezdett sejdíteni az élő latinság utolsó ajándékában, a szerelmi költészet e fűszeres csodájában. Látomásokból, egymásnak feleselő kórusok zengéseiből, királyi szózatból, megejtő csábításokból, vőlegény és menyasszony érzelmeinek és érzékeinek szikrázásából egybeszőtt drámát. Emberi viadalt. Színpadon, megelevenedve, nem elképzelhetőt. Színjátékot: ál­ mainkban elsistergőt. Később elavult Goethe felfogása. S a Faustot sem tartjuk ma drámának. Mert eljátszani nincs megfelelő színpadunk. Kiss Anna talán olvasta az Énekek énekét. Talán nem. Talán ismeri a drámatörténet formatanát. Talán nem. Költeményei drámák. Ha nem is illeszthetők egyetlen kanoni­ zált dramaturgia szabályrendszerébe sem. Ha nincs is színpad, amelyen megelevenedhetnének. S ha tudatosan, ha öntudatlanul, de elődöket a csillagjósok, a buja maszkokat öltők, a varázsos mellébeszélők, az éjszakába do­ bokat pergetők, a medveéneket zengők között keres. A csillagok sivatagában, ahol állunk — itt éled az Énekek éneke verszenéje, még az első kötetben, a Fabábuban. Most a Feketegyűrűben siva­ tagvilágokat és csillagreményeket kapcsol egybe. Itt születik a dráma. Nem csupán a kutyák fejében jönnek-mennek a képek itt, de megindul a világ: elbitangolt vagonok jönnek teli sapkarózsával; madárijesztők, almacsőszök, hegyek énekelnék; feleselnek egy­ mással a lámpavirágok, mesteremberek, beszélni tudó varjak; fabábu vitatkozik a széllel, kerítőnő csivitel és bujtogat: ne csak viseljétek a reménység színeit; táltosbika vallja: aki egyszer csillagra éhül,/ nem akar lejönni az égrül. De A városban: Az éneket visszafújja a szél, valamennyien kormosak vagyunk. Igen, kormosak vagyunk. De az arccal a tengernek feszülők még indulattal énekeltek, csillagsivatagokban csillagvonzásokért jajongtak, s letörölték ar­ cukról a kormot. Kiss Anna lámpavirágai, fabábui, kásahegyet harapó semmiéletűi, küldöncei, kertészei, rétilámpásai, madárijesztői, szekeres emberei, énekszóval zengő hegyei beletörődtek abba: kormos az arcuk. Nem örülnek ennek. Csak nincs erejük arcukat letörleni: meg­ szokták a kormot. S varázslatokba, múltidéző dobszólamokba, máglyás énekekbe, sámándalokba, tárgyakat elevenítő szóviadalokba, boszorkány­ 26 Szigethy Gábor �„Karancslejtős, 1944" Feledy Gyula kiállítása elé... Egy művész életének megindító élmé­ nye lehet mindaz, ami része a világnak, hogy önkifejezésében valóra válthassa, a teremtés izgalmas, idillikus, vagy nem ritkán drámaisággal telített szféráit. Egy repedés a deszkapalánkon, az ereszen le­ csüngő jégcsap, nádrengeteg tükörbe né­ zőn, egy soha nem felejthető arc, egy ba­ busgatott emlék, csendélet, táj, mind­ mind belesimul az alkotó ember életébe — hol hosszabb, hol kevesebb kihordási idővel. De az igazán nagy drámák, a fel­ kiáltójelekké társadalmi igazságok tűzkohójában csiszolt figyelmeztetések, a hit és elkötelezettség igazságélménye csak ott fakadhat fel igazán, ahol az élmény az igaz alkotásra épített toronyból kondítja meg a harangot. Feledy Gyulánál nem kell különösebb kutatómunkát végezni ahhoz, hogy felfe­ dezhessük megtett útjában, a mélyről jövő, lejtaknák, tárnák szénfekete sűrűsé­ géből indulás alkotó igézetét. Ezért vál­ hatott élőn-elevenen átsütő élményévé a karancslejtősi bányászok gigászi küzdelme a teremtő anyag után a tékozló emberte­ lenséggel — fasizmussal — szemben. A szén simogató gyémántcsillogását felvál­ totta a torkolattüzek gyilkoló villámlása, a csillék zenéjét a fegyverzávárzatok fé­ lelmetes pokolhangjai. Ahol az emberség besározódik, ott a történelem tanúkövei évszázadok múlva is megszólalnak, s az emberiség szégyen­ kezik ! Így szólal meg Feledy művészete is; a történelmet faggatva, figyelmeztetőn, fajtája jussán és jogán! Nem holmi mondvacsinált politikai aktualitás, a mű­ vészet szélesebb holdudvarát megugató polgári helyezkedés ürügyén, hanem adekvát módon eddigi szókimondásával, mintegy kötelességből. Egy palóc falu bá­ nyászainak állítva emléket sorozatával. A népi ellenállás kis szigetén, ott van az egész történelem, a maga nagyságában; heorikus küzdelem megelevenedik a la­ pokon. Feledy nagysikerű budapesti bemuta­ tója után most a helyszín, a szűkebb „tetthely” köszöntheti a művészt. Akar­ va sem mondom, hogy a szűkebb haza, mert ez az alkotói tett mindenütt otthon lehet e világban, ahol magának vallja az emberiség a rózsás reggeleket, a félelem­ mel ma már nem csikorgó kapukat; ahol a szabadság a maga természetéből ere­ dően simogatja a rendet, melyben min­ denki teheti a magáét okosan, megfontol­ tan, türelmetlenül, ha kell, az égre írva, ha kell, gránitba vésve. A Feledy-lapok itt közölt reprodukciói csak részben a kiállítás anyagából tanú­ sítják azt az izgalmat, a műalkotást te­ remtést hevületét, elkötelezettségének sú­ lyosságát, amit a „Karancslejtős 1944” kiállítás nyújt a tárlatlátogató számára. Külön öröm és szerencse, hogy előze­ tesként bemutathatjuk — tárlatnyitás előtt — Feledy Gyulát; fájdalommal azok nevében is köszönthetjük, akik itt már nem lehetnek, mert volt „Karancs­ lejtős, 1944”. CZINKE FERENC �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2b2082de21f1c5dc0516d6cbbc7796c4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f60f9e53e945a3ed0050500d958a3350.pdf 9693ac633579ec2a5af64835caa6df1d PDF Text Text 1975 1 A fe ls z a b a d u lá st k ö v ető e ls ő é v e k nógrádi krónikája F ejezet a z MKP tö r té n e té b ő l Mit o lv a sn a k a le e n d ő szakm unkások? A fia ta l m űszaki ér telm iség b e ille sz k e d é sé r ő l Bejáró m unkások m ű v e lő d é se K em ény é s Pál J ó zse f prózai Ján o sy é s B anos Ján os D ezső írásai, István versei Am atőr szín játszók ta lá lk o zó ja — le n g y e l irodalom M agyar m u n k ásszociográfiák Utoljára a Makráról H elytörtén et, 1974. PALOC FÖLD K özösségek és eg y es em b erek é rté k re n d je a la k u l á t m o s ta n á b a n : eg y re tö b b e n n em csa k jo g u k n a k , d e te rm é sz e te s k ö te lesség ü k n e k érzik, hogy felelős m ódon v egyenek részt a z e g é sz o rsz á g o t érin tő tervek k ia la k ítá s á b a n , az e g é sz n é p s o rs á t é rin tő elk ép z elé sek m e g fo rm á lá s á b a n . Új, t á g a b b é rte lm e t k a p n a k az „ e n y ém ” g o n d ­ jai, sz á n d é k a i és te rv ei. A k özösség — b á r sokszor észrev étlen ü l, s n é h a m ég a k elletén é l la s s a b b a n — eg y re e rő s e b b , eg y re n e h e ­ z e b b e n e lté p h e tő sz ála k k al k a p c so lja az e g y e st az e g é sz h e z — a g o n d o lk o d á s b a n is. k et is á llá s fo g la lá s ra k észtették - m o n d h a tjá k a „kívülállók". Két­ s é g te le n is, hogy a rendkívüli alk alo m rendkívüli ak tiv itá st vált ki: a z elm ú lt évek erő feszítéseirő l, e lő re h a la d á s u k ró l készült érté k elé s, g o n d ja in k á tte k in té s e , s egy fél év tize d re szóló ten n iv aló ju k su m ­ m á ja ta rta lm a s v élem én y n y ilv án ításra hívja fel a z e m b e re k e t. A b e ­ leszó lás és te n n ia k a rá s s z á n d é k a a le g sz é le s e b b közvélem ényt is r e a g á lá s r a készteti. Ism ét szin te n a p o n ta ig a z o ló d o tt a ta p a s z ta ­ la t: am ik o r a k ö zö sség fo n to s k é rd é se k b e n , v a ló b a n e ld ö n te n d ő k é rd é se k b e n fo g la lh a t á llá s t - é re tte n é s fe le lő ssé g g e l teszi azt. Az elm últ h etek , h ó n a p o k felgyorsult politikai esem é n y ei, a négy év m u n k á já ró l készült szám vetés, a p á r t XI. k o n g re ssz u sá ra közre­ b o c s á to tt Irányelvek vitája m ég a nem „közéleti a lk a tú " e m b e r e ­ A fele lő s és h aszn o s, a k ö zö sség sz e m p o n tjá b ó l g y ak o rlati e r e d ­ m ényt hozó v élem én y n y ilv án ításn ak közism ertek a fe lté te le i — so k ­ szor és so k felé e s e tt m ár szó erről. A szo cia lista d e mo k rá c ia fej­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lesztések o r — m e g jelö lt és vállalt fe la d a ta in k v aló ra v á ltá s a é r d e ­ k é b e n — m ég n a g y o b b h a n g sú ly t k a p n a k azok a törek v ések , te v é ­ ken y ségek, am elyek a d e m o k rá c ia g y a k o rlá sá h o z sz ü k ség e s kész­ sé g ek é s já rta s s á g o k fe jle sz té sé t szo lg álják . S u gyanígy igénylik és feltételezik közösen k ia lak íto tt terveink a d em o k ra tik u s fó ru m o ­ k at m ű k ö d tető szervezetek, intézm ények felelő s é rd e k lő d é sé t, fi­ gyelm ét. S m egk ív án ják a közvélem ény, a kollektíva e lé v itára b o ­ c s á to tt k érd é sek g o n d o s m é rle g e lé sé t — a valós k érd ések , fontos p ro b lém ák felelő s k iv á la s z tá sá t is. M o s ta n á b a n g y a k ra n ju tn a k e s z e m b e M óra fe le jth e te tle n pa­ rasz tja i, akik a politikát „úri h u n c u ts á g n a k ” ta rto ttá k , melytől a b e c sü le te s , d o lg o z ó e m b e rn e k ó v a k o d n ia kell, m ert k ü lö n b e n úgy já r, m int M ihály, ak i „ fo ly a m atb a té te te tt” . . . Egy em b erö ltő , vagy an n y i sem kellett hozzá, s m illiókban o ld ó d o tt ez a közügyektől való id e g e n k e d é s, a közéleti te v é k e n y sé g e t fékező g ö rcs. A n a p i é le t f o rg a ta g a , a tá rs a d a lm i szü k ség le te k é s a z a z o k a t felism erő, hozzájuk tu d a to s a n a lk alm az k o d ó politikai g y ak o rla t o l­ d o tta fel sokak ta rtó z k o d á s á t és e lő íté le té t, h o zta felszín re közös­ s é g e t g y a ra p ító érté k eik e t. S m a m ár g a z d a s á g és k ö zség fejlesz­ tés, id e o ló g ia és kultú ra, te rm elé k en y sé g és ta k a ré k o s s á g — eg y ­ szóval az é le t kis és n ag y — k é rd é se ib e n m o n d a n a k vélem ényt azok, akik n a p o n ta m u n k a p a d m ellett, a m e z ő g a z d a s á g b a n , a b o l­ tok p u ltjai m ö g ö tt vagy m á su tt m unk áju k k al, tettek k el is ig azo lják szav aikat. A szo cialista fo rrad a lo m b iztató tá v la ta it, terveink, sz á n d é k a in k m e g v a ló s u lá sá n a k g y ak o rlati g a r a n c iá já t je len ti a fele lő ssé g , am ellyel sok e z re n szólnak hozzá az o rsz á g o s fe la d a to k h o z , Ö tle ­ teikkel, ja v a sla ta ik k a l é s kritikus vélem ényükkel jelzik: a d o lg o zó em b erek so k a n , eg y re tö b b e n tu d já k : a szo cialista tá rs a d a lo m é p í­ té s e n em csa k értük, h a n e m velük, velünk történik. D e a z is k é ts é g te le n : a köz ü gyeinek fo rm á lá s á b a n já rta s e m ­ b erek , a kollektíva s o r s á b a beleszólni szán d ék o zó k sz á m a — h a n ő tt is — m ég nem e lé g . Sok gyűlés, fórum , ta n á c s k o z á s fu llad az u n alo m sz ü rk e sé g é b e , so k a n szólnak b á tra n o rsz á g o s d o lg o k ró l, s h a llg a tn a k környezetük g o n d ja iró l akkor is, h a szólniuk kellen e. Felelős és b á to r észrev ételek szorulnak ki a folyosói b e s z é lg e té ­ se k b e, okos ja v a sla to k , jó ö tle te k m a ra d n a k k im o n d a tla n u l. Ké­ nyelem ből, ó v a to ssá g b ó l, rossz ta p a s z ta la to k m iatt. N em vált m ég a közéleti sz e re p lé s m in d e n n a p o s m e g n y ilv á n u lássá, a z em b er egyik le g fő b b a la p v e tő létezési fo rm á já v á. K ülönösen sok a te e n d ő a felnövekvő és a m a ifjú nem zed ék ek , azok é rté k re n d jé n e k a la k í­ tá s á b a n . A szo cia lista d e m o k rá c ia fe jle sz té se nem g e n e rá c ió s kér­ d é s u g y an , d e a jövőnkről kialak u lt tervek új ig én y ek et tá m a s z ta ­ n ak a h o ln a p e m b e re iránt. Egyebek között azt, hogy n e az a lk a ­ lom révén é lje n le h e tő sé g e iv e l, h a n e m m a g a kezd em én y ezze, t e ­ rem tse m eg felelő s h o zz ászó lá sát, környezetform áló sz á n d é k a i m e g v a ló s ítá s á n a k külső- és b első feltételeit. N em csak a z elm últ hetek, h ó n a p o k ta p a s z ta la ta i a la p já n , h an e m a d o lo g te rm é sz e té b ő l f a k a d ó a n fo g a lm a z h a tó m e g : a közéleti sz erep lé s, tev ék e n y ség nem cél, h a n e m eszköz. A sz erep lé s, a vé­ lem én ynyilvánítás alk alo m a közösség d o lg a ib a n való felelő s részt­ v á lla lá sra . Alkalom , am ely b ő l a cselekvés sz á n d é k a fa k a d . A lka­ lom, a m ely b e n a közösség m egszületik, s n a p ró l n a p r a erősödik. Kiss A urél 1975 1 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3. 6. 8. 10. 11. S ch n eid er M iklós: A z élet m eg ú ju lása N ógrád m egyében. Belkó Józsefné: Mit o lv asn ak a leendő szak m u n k áso k ? Sólyom Istv á n : A fia ta l m űszaki értelm iség. C sik P á l: V áros és környéke. H an n F eren c: Ezt a v id ék et n em földm űvesek lak ják . SZÉPIRODALOM 13. 14. 14. 16. 16. 17. 20. K em ény Dezső: Sebek. Ján o sy Istv án : Bolondok k irálya. P á l József: S zenteste; Tej, köcsögben. Bencze József: C sák Erzsébet. A nyám , N yár. Banos Já n o s: Szerelm esvers. Va len t József: N yugtalan éjszakák. N ap F áb iá n : N octurnes. HAGYOMÁNY 21. Balogh S án d o r: Az M K P szervezeti m egerősödése és p ro g ram ja (1945). MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 23. M áté L ajo s: Lengyel irodalom — m ag y ar színjátszók. 24. L ó rá n t Já n o s k iállításá h o z (P app Lajos). 26. „G yertek, m e sélü n k !'’ (Tóth Ilus). KÖ RKÉP 27. M agyar m unkásszociográfiák (1888—1945), M olnár G éza: K ü lv á­ rosi b aran g o lás (H orpácsi S ándor). 29. H ely tö rtén et, 1974 (Sch. M.). 29. U to ljára a M akráról (Csongrády Béla). A cím oldalon és b o rítókon po litik ai p lakátok. (Fotó: G ugi László) PALÓ CFÖ LD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŰDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Ezúton közöljük a P alócföld olvasóival, szerzőivel, m indazokkal, akik b a rá ti figyelem m el kísérik la p u n k m un­ k á já t, hogy 1975-től sz erk esz tő sé g ü n k a S a lg ó ta rjá n , A rany Já n o s ú t 21. szám ú la k ó é p ü le tb e n m űködik (föld­ szint). A SZERKESZTŐSÉG Felelős szerkesztő: Végh Miklós. S zerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , A ran y Ján o s ú t 21. T elefon: 14— 13. K iad ja a N ógrád m egyei L ap k i­ adó V állalat. Felelős kiadó: V ida Edit. T erjeszti a M agyar Posta. E lőfizethető b árm ely po stah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a posta h írla p ­ üzleteiben, és a posta K özponti H írlap Iro d án ál (KHI B udapest V., József n á d o r té r 1. sz. P o stacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv án y o n , v alam in t á tu ta lá ssa l a K H I 215—96162 p én zfo rg al­ mi jelzőszám ra. Egyes szám á r a 5 Ft, előfizetési d íj fél év re 15, egy év re 30 Ft. M egjelenik kéth av o n ta. K ézirato k at és rajz o k at nem őr ­ zü n k meg és nem k ü ld ü n k vissza. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az é le t m e g uju lá sa N ógrád m e g y é b e n A szovjet Vörös H adseregnek a fasiszta ném et haderőre m ért csapásai, az ország fokozatos felszabadítása lehetővé tették, hogy az élet — im m ár az új, dem okratikus M agyarország felépítésén fáradozó erők vezetésével és irányításával — m inél ham arabb visszatérjen a rendes kerékvágásba. Nógrád m egye felszabadulásának időpontjáig az ország jelen­ tős területei (a tiszántúli megyék) m ár szám ottevő eredm énye­ ket értek el a dem okratikus fejlődés ú tjá n : így m indenekelőtt em lítést érdem el, hogy a K om m unista P á rt 25 évi illegalitás után ú jra szabadon folytathatta m űködését, m egkezdte tevé­ kenységét a Szociáldem okrata P árt, és létrejö ttek — nem egy helyen a kom m unisták ösztönzésére és segítségével — a Nem­ zeti P arasztp árt és a Független K isgazdapárt helyi szervezetei is. Ezzel rendelkezésre állott az a szilárd bázis, m ely a további fejlődés alapjául szolgálhatott. A feladatokat legvilágosabban is­ m erő és azokat a legkövetkezetesebben végrehajtó MKP 1944. novem ber 30-án hozta nyilvánosságra a nem zeti újjászületés program ját, m elyben többek között sürgette a fasiszta N ém etor­ szággal való szem befordulási, a hazaárulók felelősségre vonását, a dem okratikus szabadságjogokat és legfőképpen a földreform ot, mely a m agyar parasztság évszázados követelését volt hivatva megoldani. Az MKP kezdem ényezésére a korábban m űködő M agyar Front p ártjai M agyar Nemzeti Függetlenségi F ront néven új politikai szövetséget alak íto ttak k i: ezt az 1944. decem ber 3-án Szegeden rendezett nagygyűlésen jelentették be. Ekkor nagy erővel indult meg a M NFF helyi szerveinek, a nem zeti bizottságoknak a lét­ rehozatala. A nem zeti bizottságok szervezése egyébként m ár egyes helyeken közvetlenül a felszabadulás utáni napokban meg­ indult, ebben nem kis része volt azoknak az idősebb p ártm u n ­ kásoknak, akik még az első m agyar p ro letárd ik tatú ra idején te­ vékenykedtek és elevenen élt em lékezetükben a helyi tanácsok, direktórium ok m űködése. Em lítést érdem elnek ezenkívül az üzemi bizottságok is, m elyek szintén 1944. év decem berétől kezd­ tek alakulni, és — csírájában — m agukban foglalták a MKPnak a nagytőke korlátozását célzó pro g ram ját is. Jelentős lépés volt az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeülte Deb­ recenben 1944. év decem berében, m ert ezzel létrejö tt az új ál­ lam hatalom m egtestesítője, a születő dem okratikus M agyaror­ szág szilárd politikai tám asza. Az Ideiglenes N em zetgyűlés leg­ fontosabb lépése az volt, hogy elfogadta és egyhangúlag m a­ gáévá tette a M NFF program ját, m egválasztotta az ország Ideig­ lenes K orm ányát. Ezzel egyidőben a felszabadult területeken m egtették az első lépéseket az élet norm alizálása ú tjá n : a te r­ m előm unka m egindítása, a közélelmezés biztosítása, a közigaz­ gatás legelem ibb szükségleteinek ellátása jelen tette az új népha­ talm i szervek tevékenységének legfőbb m ozzanatait. Az erre vo­ natkozó erőfeszítések eredm énnyel is jártak , és így a tiszántúli m egyékben nagy erővel fogott hozzá a lakosság az elm aradt őszi m ezőgazdasági m unkák elvégzéséhez, a b etak arítatlan term és m egvédéséhez; a nem zeti bizottságok eredm énnyel szorgalmaz­ ták a régi közigazgatási apparátus m unkájának m egindítását — egyelőre jórészt az ittm arad t régi közigazgatási személyzet al­ kalm azásával. A városokban kigyulladt a villany, és az iskolák­ ban m egkezdődött a tanítás. M indezek az erőfeszítések és eredm ények azt jelentették, hogy az ezután felszabaduló területek m ár kész tapasztalatokat vehet­ tek át az élet m egindításával, az új, dem okratikus M agyarország felépítésének reáju k háruló részfeladataival kapcsolatosan. Nógrád m egye teljes felszabadítása (m int azt az előző szá­ m unkban közölt tan ulm ányban láthattuk) közel egy teljes hó­ napot v ett igénybe, és term észetes, hogy m indaddig, m íg a m e­ gye területén a harci esem ények folytak, a helyi erők m egszer­ veződésére alig k erü lh etett sor. Jól m u tatja ezt az, hogy az or­ szág felszabadult vidékein ezekben a hetekben m ár oly’ fontos szerepet játszó nem zeti bizottságok megszervezése meglehetős késéssel indult. Sajnos, a rendelkezésre álló forrásanyag hiányos­ ságai nem teszik lehetővé, hogy teljességében m egrajzolhassuk e fontos népi szervek létrejöttének és m űködésének m inden m ozzanatát. A nnyit azonban a meglevő írásos dokum entum ok alapján is m egállapíthatunk, hogy a nem zeti bizottságok létre­ jöttében, különösen a salgótarjáni járásban, az M K P-nak jelen­ tős szerepe volt. A m egye m ás részein, így többek között az ak ­ kori m egyeszékhelyen, B alassagyarm aton, valam int jó néhány m ezőgazdasági jellegű községben (amilyen pl. Bokor, C serhátha­ láp, C serhátszentiván, Csitár, G algaguta, Őrhalom . Ipolyvece, Nézsa, Palotás stb.) viszont a legeltérőbb világnézetű és a leg­ különbözőbb rétegekből szárm azó elem eket töm örítő Független Kisgazda P á rt rag ad ta m agához a kezdeményezést, és szerezte m eg a többséget, m egsejtve nyilvánvalóan azt, hogy a nem zeti bizottságokban elfoglalt vezető szerepük nem kevés segítséget jelent szám ukra a töm egbefolyásért vívott küzdelem ben. A Kis­ gazda P ártn ak erre a lépésére egyrészt az adott lehetőséget, hogy a m egyében m ár a kész, tiszántúli példa nyom án in d u lh a­ to tt m eg a nem zeti bizottságok szervezése és így azok létrejö t­ téhez nem volt feltétlenül szükség arra, hogy alapítóik k izáró­ lag a dem okratikus átalakulást a legkövetkezetesebben követelő m unkás-paraszt rétegekből kerüljenek ki, m ásrészt pedig a Füg­ getlen Kisgazda P árt, m int a M NFF tagja, azokkal is el tu d ta fogadtatni ekkor még m agát, akik ugyancsak őszintén kívánták a dem okratikus újjászületést, de esetleg a kom m unistákkal szemben bizalm atlanok voltak — nem utolsósorban a negyedszá­ zados ellenforradalm i propaganda eredm ényeképpen. A megye nemzeti bizottságainak m egalakulását ném ileg h á t­ rá lta tta az a körülm ény, hogy a felszabadulás időpontjában a m egye területén az őszi m ezőgazdasági m unkák nagyobbára m ár el voltak végezve. A V iharsarokban ugyanis a népi szervek gyors m egalakulását döntő m értékben a sürgető mezőgazdasági m unkák elvégzéséről való gondoskodás tette szükségessé. Ez az akció term észetesen nem csak mezőgazdasági problém a, hiszen ezzel függött össze a lakosság ellátása, a Vörös H adsereg h a r­ coló egységeinek tám ogatása és ezzel a fasizmus elleni harcba való közvetett bekapcsolódás, és nem utolsósorban az általános néphangulat norm ális m ederbe terelése, m elyre az élet m inden területének rendezése céljából akkor ott m indennél nagyobb szükség volt. A m egyében tehát, m ely egyébként is csak rész­ ben mezőgazdasági jellegű, az em lített körülm ény nem hato tt olyan erővel, m int a Tiszántúlon vagy a V iharsarokban. A m ásik körülm ény pedig, m ely ugyancsak azt eredm ényez­ hette, hogy a nem zeti bizottságok alakulása késve kezdődött és hónapokig elhúzódott, az, hogy 1944. decem berében m ár m egala­ k u lt az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti K or­ m ány, és így a spontánul m egalakuló népi szervek m űködése nem jelentkezett olyan parancsoló szükségszerűséggel, m int az októbertől decem berig felszabadult területeken. Így nagyrészt érthető, hogy a m egye nem zeti bizottságai igen eltérő időpontokban alak u ltak meg. Egyes ellenőrizhetetlen adatok szerint néhány községben (Ko­ zárd, Ősagárd), m ár 1944. decem berében létrejött, ugyanakkor viszont S algótarján városban a fennm aradt jegyzőkönyv sze­ rin t ja n u á r 28-án alakult m eg a nem zeti bizottság. F eb ru árb an jö ttek létre B alassagyarm at, M átraszőllős, B aglyasalja, Lucfalva, Zagyvapálfalva, B ocsárlapújtő, K arancskeszi, N agybárkány, Ho­ m okterenye, K isterenye községek nem zeti bizottságai. A közsé­ 3 �gek nagy részében azonban m árcius-április hónapokban került sor a nem zeti bizottságok m egalakulására, sőt, néhány község­ ben (Alsópetény, Diósjenő, E rdőkürt) valószínűleg csak 1946. év­ ben. A nem zeti bizottságok m egalakulásának viszonylag késői idő­ pontja azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a m unkásság nem le tt volna kellőképpen ak tív és nem te tte volna meg a szükséges lépéseket arra, hogy a Vörös H adsereg felszabadító harcai u tá n közvetlenül létrehozza szervezeteit. M ár 1945. ja n u á r 2-án m egérkezett S algótarjánba a D ebrecenben székelő Központi Bizottság kiküldötte, és az illegalitásból ism ert elvtársak bevo­ násával m egkezdte a p á rt szervezését. A salgótarjáni pártszer­ vezet (m elyet a Liget u. 5. sz. házban alak íto ttak meg) volt a m egyében az első, m elyet azonban rövid egym ásutánban követ­ ték a többi pártszervezetek. H iánytalan kép a rendelkezésre álló adatokból nem állítható ugyan össze, de a dokum entum anyag és a községek tájékoztatása alapján az állapítható meg, hogy né­ hány község kivételével (m int pl. Bér, Csitár, Debercsény, Iliny, Ősagárd, P atak stb, te h á t főként m ezőgazdasági jellegű telepü­ lések) az M KP m ár 1945. év első felében valam ennyi községben m egalakította szervezeteit: S algótarján u tá n talán legkorábban Szécsényben, ahonnan egy beérkezett jelentés ja n u á r 12-re teszi az MKP helyi szervezetének m egalakulását. Itt em líthető meg, hogy a m egye terü letén az 1945. év első fe­ lében az M K P-n kívül még a Nemzeti P arasztpárt, a Szociálde­ m okrata P á rt és a Független K isgazdapárt végzett széles körű szervező m unkát, m elynek eredm ényeként az em lített párto k a községek nagy részében kialakították helyi szervezeteiket. (Az N PP -nak nem volt szervezete B árna, Cered, Dorogháza, Etes, K arancsalja, K arancsberény, Bocsárlapujtő stb. községekben, te­ h á t főként a salgótarjáni iparm edencében, nem jö tt létre 3ZDPpártszervezet Alsótoldon, Csitáron, Debercsényben, Ilinyben, P a ­ lotáson, Szandán, Szécsénkén, V arsányban és más, elsősorban m ezőgazdasági jellegű községekben. Az F K P -nak sem sikerült m ind enütt a szervezés, így k im arad t pl. Cered, Csécse, K arancs­ alja, Kazár, Kálló, T ar stb.) Az M KP első pártszervezeteinek személyi összetételére jellem ­ ző, hogy azokban a legális m unkásm ozgalom ban tevékenykedők szerepeltek a legnagyobb számmal. A rendelkezésre álló adatok szerint a m egye 12 jelentősebb helységében alak u lt pártszerve­ zetek vezetőségi tagjainak a száma összesen 75 fő volt, közülük az illegális KM P ta g ja , volt 25, a legális m unkásm ozgalom ban tevékenykedett 34 és a Tanácsköztársaság aktív résztvevője volt 14. A pártszervezetek m egalakulása teh át az első fontos lépést je­ len tette az élet m egindulásának folyam atában. Az ő hatékony tevékenységük nyom án létre jö tt nem zeti bizottságok viszont fo ly tatták a m unkát, és tevékenységükkel nagyban hozzájárul­ tak ahhoz, hogy az élet m inden területén rendeződjenek a vi­ szonyok. Term észetes az, hogy m unkájuk főként gazdasági jel­ legű problém ák m egoldását jelentette. Itt is, m int az Alföldön, nagy gondot kellett fordítani a m ezőgazdasági m unkák m egindí­ tására, igen fontos feladatuk volt továbbá a közellátás m egszer­ vezése és e téren a helyi lehetőségek felkutatása. Jelentős szere­ pet töltöttek be a nem zeti bizottságok a földosztás m egindításá­ nál azzal, hogy segítettek a földigénylő bizottságok m egalakítá­ sában és a parasztság egy részénél a földreform m al szembeni bizalm atlanság eloszlatásában. M indezek m ellett szociális, egész­ ségügyi feladatok ellátásával is törődniök kellett, am i elsősor­ ban a Nemzeti Segély akció tám ogatását jelentette, és gondos­ kodno k kellett bizonyos kulturális problém ák m egoldásáról is. Ezek sorában döntő fontosságú volt az iskolákban a tan ítás meg­ kezdése. S ik erü lt is pl. a salgótarjáni iskolákban m ár 1945. feb­ ru á rján ak m ásodik felében a tan ítást m egindítani. A nem zeti bizottságok tevékenysége m ellett feltétlenül emlí­ tést kell ten n ü n k egy m ásik fontos népi szervnek, az üzem i bi­ zottságoknak a m űködéséről is, m elyeknek különösen az iparvi­ déken m utatkozott m eg nagy fontosságuk. M int köztudott, a felszabadulás időpontjában a hazai és így a Nógrád megyei ipari üzemek is kifosztva állottak, hiszen a né­ m et hadvezetőség és a velük szövetkezett m agyar fasiszta kor­ m ányzat m inden igyekezete a rra irányult uralm uk utolsó hetei­ 4 ben, hogy a gyárak leszerelésével, energiaterm elő és -szolgál­ tató részek megsem m isítésével tegyék egyrészt lehetetlenné azok term előm unkáját, m ásrészt az elhurcolt gépek és anyagok segítségével a végsőkig folytathassák a ném et hadigépezet tá ­ m ogatását. A pusztítás nagyságát érzékeltetik a következő ada­ tok: a S algótarjáni K őszénbánya összes k á ra kb. 60 m illió pen­ gő (1938-as értékben), m elynek ere dm ényeként az 1945-ös te r­ melés az 1942. évinek m indössze csak alig egyharm ada leh etett; az acélgyár vesztesége term előgépeiben, -eszközeiben, -anyagai­ ban közel 60 százalékos, pedig légitám adások és egyéb harci cse­ lekm ények következtében alig sérült meg valam i. A kárösszeg itt kb. 20 millió pengőt tesz ki, de igen szám ottevő a B udapest— S algótarjáni G épgyár és Vasöntő (a Hirsch-gyár), valam int a Zagyvapálfalvi Ü veggyár károsodása is. Nyilvánvaló, hogy eb­ ben a rendkívül nehéz helyzetben, m elyet m ég az is tetézett, hogy az ipari üzemek m unkáslétszám a is nagym értékben m eg­ csappant, a m unkásság rendkívüli lelkesedésére és h atáro zo tt fellépésére volt szükség, hogy a term elés m egindulhasson. A tő ­ kés tulajdonosok, ill. üzemvezetők egy része elm enekült, az itt­ hon m ara d t vezetők és tulajdonosok első ténykedése elsősorban a B udapesten levő anyavállalatok ügyeinek rendbehozatala, a csúcsvezetés stabilizálása volt, és csak később kezdtek foglalkoz­ ni a m egye területén lévő vállalatok problém áival. Így a m un­ kásosztály soraiból a kom m unisták kezdem ényezésére létre jö tt üzemi bizottságok szinte akadálytalanul, egym aguk lá th a ttá k el az üzem ek irányítását. Az üzemi bizottságok létrehozásában a hazai és nemzetközi tapasztalatokon kívül jól hasznosították az üzem ekben az 1919es tapasztalatokat is. Ennek jele többek között, hogy az acél­ gyárban és az üveggyárban először m unkástanács néven kez­ d ett m űködni az üzemi bizottság. A tagság többsége a politikai­ lag legképzettebb m unkások soraiból k erü lt ki, term észetesen helyet k aptak a szellemi dolgozók is. Az üzemi bizottságok leg­ fontosabb feladata a m egrongált bányák, gyárak helyreállítása, üzem képessé tétele, a term elés m egindítása volt. M indenekelőtt m eg kellett indítani a villam osáram -szolgáltatást, m eg kellett szervezni a helyreállítási m unkákat. Előszedték és beépítették az e lre jte tt gépeket, és így fokozatosan m egindulhatott a term elés — volt rá eset, hogy kézi erővel h a jto tt gépek segítségével. A term elés m eginditásán túl fontos feladatot jelen tett a dol­ gozók élelemm el való ellátása. Ennek érdekében az acélgyárból héttagú küldöttség kereste fel D ebrecenben az Ideiglenes Nem ­ zeti K orm ányt. S ikerült is tehergépkocsikat szerezniök, m elyek­ nek segítségével az üzemi bizottságok közvetlen term ékcserét bo­ nyolíthattak le. Az acélgyár vasárut, az üveggyár üvegárut, a tűzhelygyár pedig tűzhelyeket és kály h ák at szállított az Alföld­ re élelm iszer ellenében. M indezeken túl az üzemi bizottságok tevékenységének lénye­ ges részét képezte a tőkés term elés és elosztás ellenőrzése. Ezzel párhuzam osan fontos feladatukn ak tek in tették a szocialista m unkaviszonyok kialakítását, az új m unkaerkölcsre való neve­ lést is. Term észetes az, hogy a tőkés tulajdon feletti ellenőrzést az üzem ek nem egyform án értékelték. N ézeteltérések m utatkoz­ tak az ellenőrzés körének kijelölésében és végrehajtásában, ezért igen nagy jelentősége volt a M inisztertanács 1945. feb ru ár 3-án elfogadott rendeletének, m ely kim ondta, hogy az üzem i bizott­ ságok hatásköre kiterjed a m unkaviszonyt illető összes ügyek­ re, az alkalm azottaknak a m unkaviszonyból folyó jogainak é r­ vényesítésére, közös gazdasági és jóléti érdekeire (családvéde­ lem re, üzem biztonsági, egészségügyi berendezésekre, k u ltu rális és jóléti intézm ényekre stb.). K iterjed a bizottság h atásköre az al­ kalm azottakkal való bánásm ódra, az álkalm azottak fegyelm i ügyeire, a m unkaviszályok békés elintézésére, a m u nkafeltéte­ lekre stb.) M indazokat a teendőket, m elyeket a vonatkozó rendelet az üzemi bizottságok feladataként jelölt meg, az üzemi bizottságok m egalakulásuk óta gyakorolták, s így a rendelet tulajdonkép­ pen a m ár kialakult gyakorlat szentesítése, rendezése volt. A nem zeti és üzemi bizottságok teh át m inden erejükkel az élet m egindításának és normális m ederbe terelésének m u n k áján fáradoztak. Eredm ényességüknek az M KP következetes elvi irá­ nyító tevékenysége m ellett sikeres előmozdítói voltak legtöbb esetben az újonnan m egindult közigazgatási szervek is. �nyák bányafaszükségletének biztosítását, sőt, a szovjet és rom án alakulatok szám ára őrölt lisztből a lakosságnak is ju tta tta k . Mindez a néhány kiragadott példa is érzékletesen m u tatja, hogy a m egye területén m űködő népi szervek, a nem zeti és üzemi bi­ zottságok súlyos és felelősségteljes feladataik végzése során nem álltak m agukra hagyatva. Az új, dem okratikus M agyarország felépitéséért küzdő m un­ kásosztálynak azonban legfőbb segítőtársul, szövetségesül a pa­ rasztságot kellett m egnyernie, m ert csak így v álh ato tt teljessé a m unkás-paraszt dem okratikus dik tatú ra, a népi dem okratikus forradalom kiinduló alapja. A megye ittm arad t vezetői m ár 1945. ja n u á r végén összeültek és az egyik árvaszéki ülnököt megbízt ák az alispáni teendők végzésével. S algótarjánban a helyi nem zeti bizottság feb ru ár 24én szervezte meg a városi képviselőtestületet, a helyi önkor­ m ányzat testületi szervét. A kom m unisták szorgalm azására feb­ ru árb an m egkezdte m űködését a pénzügyigazgatóság, az adóhi­ vatal, áprilisban pedig az Állam építészeti H ivatal, m elynek fő­ ként az u tak k arb an tartásáb an volt fontos szerepe. A régi közigazgatási ap p arátu s teh át m egindult, de keretei között a régi személyi összetétel új elemekkel, a m unkásosztály és parasztság soraiból kik erü lt személyekkel gyarapodott. Feltétlenül em lítést kell tennünk arról a segítségről is, m elyet az élet m egindítása területén a szovjet hadsereg tanúsított a la­ kossággal, illetve a vezető szervekkel szemben. M ár az első n a­ pokban m egjelent a Vörös H adsereg plakátja, am ely leszögez­ te, hogy a Vörös H adsereg nem m int hódító jö tt M agyaror­ szágra, hanem m int olyan hadsereg, am ely a ném et elnyom ók igája alól szabadítja fel a lakosságot. A kim ondott szónál azon­ ban sokkal hatékonyabban bizonyította segíteniakarását kézzel­ fogható tényekkel. Így a helyi szovjet parancsnokságok nem egy helyen szorgalm azták az ottm aradt közigazgatási vezetők m unkába állását, segítséget ny ú jto ttak a közbiztonsági szervek megszervezésénél. Különösen fontos volt gazdasági tám ogatásuk: a súlyos igavonóhiányt a lóállom ány egy részének m entesítésé­ vel és a lókórházból szabaduló lovak kiutalásával enyhítették, am ikor a tavaszi m unkák végzése azt m egkivánta, a m egye te ­ rü letén m egszüntették a kötelező m unkaszolgálatot (az ún. ro­ botot), a Vörös H adsereg részére term elő üzem eket fokozatosan visszaadták polgári használatra, a nagyüzem eket (m int pl. az acélgyárat) m egrendeléseikkel tám ogatták, elősegítették a b á­ A parasztság m egnyerésének alapvető feltétele volt, hogy k i­ elégítést nyerjen az évszázados földéhség. Ezt a kérdést sehogy m ásképpen nem lehetett m egnyugtatóan m egoldani, m int a nagybirtokok m egszüntetése és a föld szétosztása útján. A m un­ kásság vezető rétege, az MKP, valam int a befolyásuk alatt álló nem zeti bizottságok világosan látták ezt, és tu d ták , hogy nem ism étlődhet meg az 1919-ben elkövetett hib a: a nagybirtokból nem szabad rögtön term előszövetkezetet alakítani. Az M NFF 1944. decem beri program ja is kim ondotta a széles körű földre­ form szükségességét; Nógrád m egyében is — még a földreform ­ rendelet m egjelenése előtt — határo zato t hoztak a föld felosztá­ sáról. A S algótarjáni Nemzeti Bizottság m ár feb ru ár 28-án ki­ nyilvánította a nagybirtok felosztásának szükségességét. Nógrád m egye területén, b ár nem kifejezetten mezőgazdasági jellegű megye, a földosztás rendkívül sürgetőnek m utatkozott, hiszen nagy szám ban voltak itt találhatók jelentős nagybirtokok (az esztergom i érsekség, a váci püspökség, gróf Pappenheim , báró Prónay, Degenfeld—Schom burg, Osztrolucky, T ornyay—Schossberger stb.), m elyek területéből, valam int a hazaárulóktól, nyila­ soktól stb. — a földosztás során, az 1945. m árciusában m inden községben m egalakult földigénylő (más néven földosztó) bizott­ ságok közrem űködésével — közel 200 ezer k atasztrális hold te ­ rü letet koboztak el, illetve v áltottak meg. Sajnos, még ez a m ennyiség is elég kevésnek bizonyult, hiszen a jogosult föld­ igénylők igényeinek a kielégítése is nehézségekbe ütközött. 23 683 igényjogosult földigénylő volt a m egye terü letén (közülük a legnagyobb szám ban m ezőgazdasági m unkások, törpebirtoko­ sok és gazdasági cselédek találhatók), akik közül ju tta tá sb a n ré ­ szesült 22 081, a m egyebeli népesség 9,5 százaléka (az országos átlag 6,6 százalék). Részükre kiosztottak közel 60 ezer kh. föl­ det (a többi terület állam i tartalékföld, legelő, házhelyek stb. céljaira m arad t vissza), am i azt jelenti, hogy egy igénylő átlag­ ban alig kapott 2—3 holdnyi földterületet. Az egyes földigénylőknek ju tta to tt földm ennyiségekben azon­ ban m eglehetősen nagy az eltérés. O lyan községekben, ahol nem volt elegendő a rendelkezésre álló föld. csak egészen kevés ju ­ to tt (pl. M ihálygergén 800— 1000 négyszögöl, Etesen 500 négyszög­ öltől 3 holdig, M átram indszenten 1 hold, Hasznoson 1—2 hold, Szilaspogonyban 1,5 hold, Hollókőn 1,5—3 hold igénylőként), m á­ su tt viszont általában 3—6 holdnyi terület. Egyes községekben pedig m ég ennél többet is ki tu d tak osztani az igénylőknek (pl. B erkenyén 6—10, D orogházán 6—8, G algagután 3—9, N ógrád­ m egyeren 3— 11, Szendehelyen 6—10, Szirákon 5— 15 hold kö­ zött ju to tt átlagban, sőt, C ereden egyes igénylőknek még 20 hold is). A földosztás azonban így is jelentősen m egváltoztatta a nóg­ rádi falvak arculatát, hiszen m egszűntek a parasztságot évszá­ zadok óta kiszipolyozó nagybirtokok, és jóval m egnőtt a kisbir­ tokosok száma. Nyilvánvaló, hogy ez a réteg, az új ju tta to tta k tábora sokkal határozottabban állt ki a dem okratikus M agyarország építésének program ja m ellett és szilárd bázisát képezte a m unkás-paraszt szövetségnek, mely a további szocialista fejlő­ dés egyik alapvető feltétele volt. Az eddig elm ondottak néhány kiem elt kérdés bem utatásával igyekeztek rávilágítani annak a néhány hónapnak a jelentőségé­ re, m ely a m egye felszabadulása, 1944. decem bere és az ország teljes felszabadulása, 1945. április 4. között eltelt és m elynek so­ rá n N ógrád m egye lakossága m egindult a népi dem okratikus forradalom útján. Schneider Miklós 5 �Mit o lv a sn a k a le e n d ő szak m u n kások ? T ársa d alm u n k a közm egbecsülés egész érté k re n d sze ré t a m u n k á ­ ra alapozza. A term előtevékenység: alkotás, am ihez egyre bővülő szellem i ism eret, képesség és tehetség kell. A hogy v an tehetséges o r­ vos, m érnök és tudom ányos k u tató , úgy v an tehetséges m u n k ás: esztergályos, kohász, bányász. A m űszaki tudom ány o s fo rrad alo m fokozatos té rh ó d ításá v al egyenes ará n y b an nő a m ü v elt, nagy szak ­ m ai k u ltú rá jú m u n k ás értéke, tá rsa d a lm i ran g ja . Az ifjú n em zed ék ­ kel szem ben tám aszto tt igények egyben a feln ő tt nem zedéknek az ifjúsággal kapcsolatos fela d ata it is m eghatározzák. N yom atékosan hangsúlyozandó, hogy a d ifferen ciáltság k övetelm ény ein ek m egfelelő­ en vegyük figyelem be a különböző ifjú ság i rétegek eltérő ad o ttsá g a­ it, m űveltségbeli szin tjét, am ik o r péld áu l a k ö n y v tá r első ren d ű fe l­ ad a ta i között ta rto z u n k pótolni az ösztönző k u ltu rá lis k ö rn y ezet h iá ­ nyát a h átrá n y o s ind u lású gyerm ekek és fiatalo k szám ára. M indezekből k iin d u lv a lá ttu n k hozzá 1973-ban a sz a k m u n k á sta­ n u ló k , e fontos olvasóréteg k ö n y v tá ri tagságának, o lv asm án y án ak , érdeklődési körén ek felm éréséhez a m egyei kön y v tárb an . A B alassi B álint M egyei K ö n y v tárn a k 1973-ban 5500 olvasója volt. Ebből szak m u n k ástan u ló 760 fő, ez összolvasóink 14 százaléka. A v árosban m űködő két szakm unkásképző in tézetben az 1973/74-es t anévben összesen 1550 fő ta n u lt. A ta n u ló k szám a a k ap o tt felv ilá­ gosítás sz erin t a k o ráb b i évekhez képest jelentősen (kb. 200 fővel) csökkent. V izsgálódásunk első részében az érd e k elt b en n ü n k e t, hogy a két iskolából h án y a n és m ilyen m egoszlásban já rn a k hozzánk a tanulók. A m egyei k ö n y v tá rb a b eiratk o zo tt 760 fő a ta n u ló k 49 száza­ léka. Ebből a Mü.M. 211. In tézetből az össztanulók 48,1 százaléka (fiú 45.9 százalék, leán y 63,0 százalék), a kereskedelm i és v en d é g lá­ tó p ari intézetből 47,2 százalék (fiú 60,8 százalék, leány 42,5 százalék) olvasónk. (A K ohász M űvelődési K özpont összes olvasói közül 6,5 százalék, az ö b lö sü v eg g y ár 11,6 százalék, a S íküveggyár 6,1 százalék szak m unkástanuló. Ö sszevetve: a négy intézm énynél 930 fő, azaz az össztanulók 60 százaléka b eira tk o zo tt olvasó. F eltételezh ető a tö b b ­ szörös beiratkozás lehetősége is: jelen esetben ezt nem vizsgáltuk.) A kölcsönzési esetek szám át 659 ta n u ló n ál egész évben, h av o n ­ kénti bontásban figyeltük. E sz erin t 3610 alkalom m al v ittek ki köny­ vet, azaz átlag b a n egy ta n u ló több m in t ötször kölcsönzött. A leg fo r­ galm asabb hónap o k : m árciu s (445), novem ber (427), d ecem ber (399), o któber (374), fe b ru á r (363), m á ju s (355 alkalom m al). Jú n iu s b a n 115, jú liu sb an 163, au gusztusban 108 alk alo m m al v itte k k i k ö n y v et: ez term észetesen összefügg a szünidővel, am ikor a vid ék i d iákok r i t ­ k ábban jö n n e k be a városba. Az összes szak m u n k ástan u ló olvasónk közül h uzam osabb ideig, nem , vagy csak egy alk alo m m al kölcsönzött 273 fő. S ajnos, ez a szám magas: csoportos látogatások alk alm áv a l b eiratkozn ak , de a to v á b b i­ akb an nem lá to g a tjá k k ö n y v tá ru n k a t. F e la d a tu n k n a k te k in tjü k ezen fiatalok m egnyerését a n n á l is inkább, m e rt az em líte tt intézm ények közötti kollek tív m u n k áb an — helyzetünkből adódóan (központban van a kön y v tár, v a sú t- és buszállom ástól 100—150 m é terre, o lvasó­ terem m el, h irlapolvasúval és nagy könyvállom ánn y al rendelk ezü n k ) legfőképpen a b ejáró fia ta lo k szabad id e jén ek hasznos eltöltéséről, olvasóvá neveléséről kell gondoskodnunk. O któber—novem ber h ó n ap b an részletes sta tisz tik á t v ezettü n k a szak m u n k ástan u ló k á lta l kölcsönzött m űvekről. A vizsgált időszak­ ban 271 fiú és 103 leány, azaz 374 fia ta l 746 alkalo m m al 2053 k ö n y ­ vet v itt el. Á tlagosan te h á t 2 esetben és egy olvasó 5,4 könyvet kölcsönzött. A 271 fiú összesen 1543 könyvet választo tt, ez az össz­ kölcsönzések 75,1 százaléka, a lányok 510 kötetet, am i a kölcsönzések 24,8 százaléka. A kölcsönzött m űvek összetételében a szépirodalom 70,3 száza­ lékban, az ism eretterjesztő 29,7 százalékban volt k épviselve a szakirodalom m al együtt. A legtöbb könyvet, 867 k ö te te t (42,2 százalék) az I. osztályosok kölcsönözték. A fiú k tö b b et olvasnak. N agyon jó a szakirodalom ol­ v asásának ará n y a, 29,7 százalék. Az irodalom m egoszlása sz erin t a fiú k kölcsönzéseiben az ism eretterjesztő irodalom 37,1 százalékban, a lányok kölcsönzéseiben csak 7,1 százalékban szerepel. A rán y aib an nézve legjobb a II. osztályos fiú k kölcsönzése, szépirodalom 55,7 százalék, ism eretterjesztő irodalom 44,2 százalék. U gyanez m o ndható a II. osztályos lányok kölcsönzésének v izsg álatán ál is, b á r itt csak az összeshez viszonyítva jo b b ak az a rá n y o k : szépirodalom 88,4 szá­ zalék, ism eretterjesztő irodalom 11,5 százalék. Az ism eretterjesztő irodalom kölcsönzésénél öröm m el á lla p íth a ­ tó meg, hogy a legolvasottabb a m űszaki irodalom , m ásodik helyen a társad alo m tu d o m án y . A lányok könyvkölcsönzésénél első helyen a társad alo m tu d o m án y , m a jd az iro dalom tudom ány áll. M int m á r em lí­ t ettü k a lányok érdeklődése a szakirodalom irá n t sokkal kisebb. Itt kell a jövőben tö b b e t te n n ü n k érdeklődésük felkeltésére. A kikölcsönzött 245 m űszaki könyv közül — am i az ism e re tte r­ jesztő irodalom 40,2 százaléka — legtöbbet (96 könyvet) az elek tro ­ technika, 73 könyvet a já rm ű te c h n ik a , és 54 könyvet a h íra d á ste c h ­ n ik a tárgyköréből v itték el. 6 Az ad o tt időszakban a szépirodalom ból a lányok átlag b an 4,6, a fúk 3,5 könyvet kölcsönöztek. A klasszikusok,, v alam in t a m ai m a­ g yar irodalom m agas szám át főleg az a já n lo tt és kötelező irodalom teszi ki. Jó ered m én y n ek te k in th e tjü k a m o d ern k ü lfö ld i irodalom irá n ti ig én y t és azt, hogy a k rim ik fo rg alm a alacsony. Az egész évi kölcsönzések á tla g á t te k in tv e , kétség telen ü l legtöbbször R ejtő ­ könyveket kölcsönöztek. A felsorolásból az is k itű n ik , hogy a legtöbb m ű az iskolai tan an y ag h o z kapcsolódó irodalom . A szórakoztató iro d alm at m a is elsősorban a ro m an tik u s és k alan d o s tö rté n ete k képviselik (Jókai Mór, Rónaszegi M iklós, B erkesi A ndrás, G ergely M árta, Szilvási L ajos, D ékány A n d rás, F eh ér T ibor m űvei). Ö röm ­ m el ta p asz taltu k , hogy a m ai m ag y ar író k közül S án ta F erenc, G al­ góczi E rzsébet írása i k ed v eltek a tan u ló k körében. A legolvasottabb k ü lfö ld i írók V erne, Cooper, H em ingw ay, D u­ m as. Ried, London, M oravia, Lem , C hristie, M oliere, Zola, M erle, Sienkiew icz, A m adó, T rav en , Solohov. Összevetve a k o ráb b i évek ta p asz talata iv al, v alam in t m ás in téz­ m ények hasonló felm éréseivel, a sz ak m u n k ástan u ló k szépirodalm i igényei jelen tő sen nem v álto ztak . A fejlő d ést ab b an lá tju k , hogy ezek az olv aso tt m ű vek többségében m agasabb ízlésszinten h elyez­ k ed n ek el. Az érdeklődési sk á la széles, de a k o n k rét o lv asm án y él­ m ény hiányzik, am it az érzelm i nevelés h iá n y án a k vélünk. Ezek a p ro b lém ák legjobban az egyéni beszélgetések során, azaz a k érd ő ­ ívek k itö ltések o r k e rü lte k felszínre. A kölcsönzések reg isztrálásáv al p árh u zam o san ugyanis k ét h ó n a ­ pon k eresztü l kérdőíves felm érést is végeztünk. Szükségesnek ta rto ttu k a kiegészítést egyrészt az igények feltérk ép ezése m ia tt, m ásrészt — s ez sz ám u n k ra a legizgalm asabb k érdéscsoport volt — a r r a v á rtu n k választ, jól ism e rik -e k ö n y v tá ru n k a t, és a kölcsönzésen kív ü l igénybe veszik -e egyéb szo lg áltatásain k at. H árom fő cso p o rtb a osztott, 25 k érdésből álló kérdőívet á llíto t­ tu n k össze, am ely re írásb a n k ellett válaszolni név n élkül. A k érd ő ­ ívek 70 százalék án ál beszélgetéssel k ö tö ttü k össze a válaszad áso k at. A 90 k érd ő ív et 61 fiú és 29 leán y tö ltö tte ki. A v álaszadók közül 7 fiú érettség izett. A v álaszadók életk o ra 15—16 év, am i az iskola I —II. osztály án ak felel meg. A fiatalo k 74,4 százaléka m u nkásszülők gyerm eke. A lányok 44,8 százaléka, a fiú k 39 százalék a olvas rendszeresen, a legtöbbjük, össze­ sen 27-en 4 évnél régebben. A k érd ő ív en fe lte tt „M ióta olvas re n d ­ szeresen ?” és „M ás k ö n y v tá rn a k ta g ja -e ” k érd é sek re nem k a p tu n k pontos választ, ill. a k ét k érd é st úgy értelm ezték , hogy jelen leg is la ­ kóhelyi (községi, falusi) k ö n y v tári tagok ugyan, de o n n an csak a lk a l­ m a n k én t kölcsönöznek könyvet, s itt a m egyei k ö n y v tá rb a n ren d sze­ res olvasók. A sa já t k ö n y v tá rra vonatkozó tá b lá z a tn á l a k érd ő ív nem — így a válaszok sem — tesz különbséget a fiatalo k sa já t és a család könyvállo m án y a között. A k ö n y v v ásárlást alap v ető en d e te rm in á lja a m ű ­ veltségi szint és a jövedelem . A 90 fiatal közül 74 válaszolt pontosan. M eg állap íth ató , hogy az 1—50 k ö tetes házi k ö n y v tá r a leggyakoribb (39 esetben). A családi k ö n y v tá ra k állo m án y án ak összetételéről részletes ad at nem áll ren d elk ezésü n k re, de a beszélgetésekből k itű n t, hogy jelen tő s részü k elsősorban kézikönyveket, szakkönyveket vásárol, ezek m ellett az olcsó k iad ású zsebkönyveket, sorozatok ta g ja it és k rim ik e t. A „M ilyen céllal olvas?” k érd é sre m in d en válaszadó tö b b in d í­ ték o t is m eg jelö lh etett, így egy k érd e zett két, h áro m k ateg ó riáb a n is �szerepel: a szórakozás, időtöltésre 96 válasz, a m űvelődési igényre 48 válasz érkezett. Az időtöltés, szórakozás m egjelölése, sajnos, 38 eset­ ben szerepelt egyedüli indítóokként, főleg a lányok válaszában. H árom esetben jelö lték egyedüli o kként a m űvelődési igényt. A „ H ogyan v á la sz tja ki o lv a sm á n y ait?” k érd é sü n k re nagyon m a ­ gas szám ban (a k érd ezettek 57,7 százaléka) jelölik az ö tletszerű v á ­ lasztás m ódját, ugyan ak k o r a k ö nyvtáros ta n á c sá t csak 7,7 százalék k érte, ill. fo g ad ta el. Ez az a rá n y a lányoknál sokkal jo b b (13,7). A b ­ ban, hogy a m á r ism ert szerzőtől szívesen olvasnak a fiatalo k (a v á ­ laszadók 53,3 százaléka), m egnyilvánul bizonyos tu d ato s olvasás, b ár ez nem je le n t m inden esetben igényességet is. Je len tő sn ek te k in tjü k a rád ió b a n (28,8 százalék), a tv -b e n (15,5 százalék), az ú jsá g b an (7.7 százalék) szerzett inform áció k a la p já n v álaszto tt olvasm ányok a r á ­ nyát. A beszélgetések során főleg a ro m an tik u s rád ió játé k -so ro z ato ­ kat, ifjú sági regények a la p já n készült folytatásos h an g játé k o k at, a tv -b ő l az izgalm as sorozatok iro d alm át jelö lték olvasásuk in d íték áu l. A m eg k érdezettek 34,4 százaléka szereti a tö rtén elm i regényeket, el­ beszéléseket. S ajnálatos, hogy a tá rsa d a lm i p ro b lém ák k al foglalkozó szépirodalm i m űvek irá n t kicsi az érdeklődés (12,2 százalék), b á r ez a lán y o k n ál valam ivel m agasabb, 13,7 százalék. T alán a k érd és nem volt egyértelm ű, m e rt a kikölcsönzött könyvek között pl. a m ai m a­ g yar irodalom 30 százalékkal, a m odern külföldi irodalom 25,9 száza­ lékkal van képviselve. E nnél a k érdéscsoportnál lá th ató a legtöbb ellentm ondás, m e rt pl. a fan ta sztik u s m űvek irá n ti érdeklődés 45,5 százalékos, u g yanakkor a kölcsönzésben ez az irodalom 15 százalékban jelen tk ezik. M agyarázat az lehet, hogy igazán jó fan ta sztik u s regény az utóbbi időben kevés je le n t meg, a régebbieket pedig m ár olvasták. U gyanez a helyzet a kalandos és krim iiro d alo m m al is. S okkal több, igényesebb ifjúsági m ű re lenne szükség, am i a m ai fiatalo k tá rs a ­ dalm i, egyéni problém áiról szól — fogalm azódott m eg több beszél­ getés alk alm ával. A „legkedveltebb szerzők” k érd é sre válaszolva nem csak p rózaíró ­ kat, h an em költőket is em lítettek , b á r a lista szegényes és félő, hogy a k érd ésfeltevéskor m in t kötelező irodalom „épp ez ju to tt az eszü k ­ be”. A kölcsönzésekben a költészet 5,3 százalékban van képviselve. A két kedvenc olvasm ány m egnevezésére az a láb b ia k b an k iem el­ tü n k illu sztrá lás céljából egy-egy világosabban fogalm azott választ. (A legtöbb fiataln á l azt ta p asz taltu k , hogy sz u b jek tív élm ényekről n e­ hezen nyilatkoznak.) „A p árm a i k o lo sto r.. . tan u lság o s és szórakoztató volt és tö rté ­ nelm ileg g az d ag íto tta ism ereteim et.” (16 éves lány, ü v eg ­ csiszoló.) „Az élet k o m é d iá s a i...: m egrázó és em beri p ro b lém ák k al fo g lal­ kozik a könyv.” (17 éves lány, szakács.) „Az em beri s o r s .. . : b e m u ta tja a h áb o rú u tá n i nyom orúságot, a szegények életét.” (Lány, 15 éves eladó.) „K osztolányi és Ady v erse it szeretem nagyon és én is szoktam írni. . ”(16 éves lány, női szabó.) „H ázasságból e lé g sé g e s...: m e rt szeretem m egism erni a velem egykorúak életét.” (17 éves lány, könyvkötő.) „A f á r a ó ...: történelem m el, m ű vészettel kapcsolatos szép könyv.” (14 éves lány, eladó.) „ S o lá ris.. . : az em beriség v á rh a tó és reális problém áiró l sz ó ln a k .’ (19 éves fiú, m űszerész.) „É letem (G orkij m ű v e ).. . elolvasás u tá n gondolkodtam ra jta , m a ­ gam előtt látom és szinte beleélem m a g a m .. . ” (15 éves fiú, fűtésszerelő). „Az ara n y e m b e r.. .:k alan d , ro m a n tik a m e lle tt m ély érzelm i m egnyilvánulások, tö rtén elm i valóság.” „Az öreg halász és a te n g e r ...: m e rt nagyon izgalm as és beleéli m agát az e m b e r .. . ” (16 éves fiú, asztalos.) M elyek a legkedveltebb tém ak ö rö k az ism eretterjesztő iro d alo m ­ b an ? Az e k érd é sü n k re ad o tt válaszok igazolják a kölcsönzéseket. A k iv itt ism eretterjesztő irodalom 40,2 százaléka a tech n ik a, 16,5 száza­ léka a társad alo m tu d o m án y , 10,6 százaléka a term észettu d o m án y , 10.3 százaléka a sp o rt irodalm a. A te ch n ik a sz akirodalm án belül egy-egy szakm ához kapcsolódó m űvek irá n ti, ilyen a rá n y ú érdek lő d és ö rv en ­ detes. A tá rsa d alo m tu d o m á n y i irodalom kölcsönző la p ja ib a n b ö n ­ gészve azonban, sajnos, m ég m indig azt lá th a tju k , hogy kevés a k i­ m o n d o ttan tö rtén elm i, p o litik ai vonatkozású könyv sz ak m u n k á sta n u ­ lóink kezében. T ov áb b ra is k ed v eltek a bűnügyi könyvek. A 101 k ö l­ csönzött m ű között h árom esetben szerepelt N ógrád m egye tö rté n ete , k ét esetben Z sukov E m lékek, gondolatok, k ét esetben H an n I stenek, nép ek cím ű könyve. A szívesebben olvasott könyvek m a is J a c ta H í­ res an g ol—a m e rik a i bű np erek , P in té r B o trányok a X X . században, Cook Az ism eretlen F B I stb. A term észettu d o m án y o k iro d alm áb a n az a já n lo tt olvasm ányokon k ív ü l is nagy az egyéni érdeklődés. S ik er­ könyvek: B ertino A ten g er m élye, K leibl Á dám nyom ában, A dam son könyvei, az O roszlánhűség. A petty es S zfinx stb. A könyvolvasás m e lle tt izgalm as kérd és volt sz á m u n k ra az, hogy a fiatalo k m ilyen m é rték b en olvassák a sa jtó term ék ek et. A m eg k ér­ dezettek közül 6 kivételével, h a nem is rendszeresen, de m in d en k i ol­ vas n ap ilap o t. A táblázatokból k itű n ik , hogy — és ez az eddigi a d a ­ to k a t te k in tv e m eglepő — a lá n y o k nagyobb százalék b an ren d sz ere­ sen újságolvasók. A leg olvasottabb n apilapok a N ógrád és a N ép­ szabadság. A legkedveltebb fo ly ó irato k : a M agyar Ifjúság, Füles, K é­ pes Ú jság, N ők L apja, Ifjú ság i M agazin, L udas M atyi, K épes Sport T ükör, Szabad Föld, V ilág Ifjú ság a, O rszág-V ilág, É let és T udom ány, E zerm ester, D elta, A utó-M otor, L ab d arú g ás, P a jtá s, F ilm -S zín h ázM uzsika, R ád iótechnika. A felso ro ltak b ó l lá th a tju k , hogy b á r a m eg k érd ezettek érd e k lő d é­ se sokoldalú, a legtöbben a szórakoztató, képes fo ly ó irato k at, h e tila ­ po k at kedvelik. Figyelm eztető, hogy iro d alm i fo lyóirat, h etilap egy sem szerepel a listán. A tv ren d szeresen és legszívesebben n ézett m ű so rai: D elta. K ék fény, T elesport, T v -h írad ó , A H ét, N y ito tt könyv, R ad ar. Tv G aléria, Fórum . A felsorolás ad o tt volt, aláh ú z ásá v al több m ű so rt is m eg jelö l­ h e te tt a válaszadó. Az „egyéb” k é rd é sre a T éka, R ólad van szó cím ű m űsorok, v alam in t d o k u m en tu m film ek , vetélkedők, színházi k ö zv etí­ tések, já té k film e k szerep elnek legtöbbször. A 90 k érd ő ív en ad o tt v álasz a la p já n 55 fő h aszn á lja re n d sz e re se n az olvasóterm et. Ez az összes v álaszad ó k 61 százaléka — a fiú k 65.5 százaléka, a lán y o k 51,7 százaléka. Ig én y b ev ételk én t 32 esetben a kézi­ könyvek, lexikonok, 14 esetb en a képesújságok, fo ly ó irato k h aszn á­ la tá t és 8 esetben a ta n u lá st írtá k . A k ö n y v tárk ö zi kölcsönzés fo g alm át nem ism erték , így m in t könyvkölcsönzést jelö lték . A k ataló g u st és felép ítését nagyon kevesen ism erték . Az igennel v álaszo ltak is csak elvétve h aszn á lják . (A beszélgetések so rán jó leh ető ség ü n k ny ílt a katalógus h asz n á la tá n a k b e m u ta tá sá ra , am it m aguk a fiatalo k is k é r­ tek.) R endezvények irá n ti érd ek lő d ésre ad o tt v álaszaik so rren d b en a k ö vetkezők: p o litik ai előadások, v iták , irodalm i rendezvények, író-olvasó találk o zó k ; tu d o m án y ró l, m ű v észetrő l á lta lá b a n ; „m in d en tém a érd e k li”, szak m áv al kapcsolatos előadások, fiatalo k p ro b lém ái­ val foglalkozó előadások, k ö n y v ism ertetés á ltaláb a n , vetélkedők, v ersh allg atás. A válaszad ó k közül tö b b en fé lre é rte tté k a k érd ést és nem a k ö n y v tá r a d ta lehetőségeket v ették figyelem be. így: színházi előadás, han g v ersen y , k iállítás, k lu b d é lu tá n , tánc, szórakozási ig é n y t is jelö ltek . F igyelm et érd em lő : sokan jelezték, hogy vidékről já rn a k be, így — b á r érd ek eln é őket sok m in d en — nem tu d n ak részt venni ren d ezvényeken. V élem ényünk, hogy a sz ak m u n k ástan u ló k ilyen m agas ará n y ú je ­ len léte az olvasók között (a m egyei k ö n y v tá rb a n 49 százalék, ill a a vizsgált k ö n y v tá ra k k al eg y ü tt 60 százalék) jó eredm én y n ek te k in t­ hető, és e csoport sokkal p ozitívabb m eg ítélésére k észteth et b árk it, m in t eddig, hiszen k ö zism ertek azok a v élem én y n y ilv án ításo k , am e­ lyekkel á lta lá b a n a szak m u n k á sta n u ló k képességeit, tö rek v éseit, m ű ­ velődési a k tiv itá sá t illetik . T erm észetesen a to v á b b iak b a n is a rra tö ­ rekszünk. hogy m ég nagyobb a rá n y b a n íratk o zzan ak be a k ö n y v tá r­ ba, m a jd ren d szeres o lv asó k k á v áljan a k , hiszen a ta n u ló ifjú ság e cso­ p o rtjá n a k jövője, tá rsa d a lm i fe la d a ta i és hely zete nem hagy kétséget m űvelődésük szükségességének, elen g ed h etetlen ség én ek m egítélésében. Az elem zés to v áb b i a d a ta i fe lh ív já k a fig y elm et a k ö n yvtárosok felelősségére. M agas az in a k tív olvasók szám a. Ez a té n y az éves figyelés fo r­ galm i m u ta tó it lényegesen csökkenti. Az ak tív olvasók k ö n y v tá rlá to ­ g atása in ak gyakorisága, v a la m in t a kikölcsönzött k önyvek m ennyisége jó n ak m ondható. A kölcsönzött m ű v ek elem zéséből azonban m á r a r r a is leh et k ö vetkeztetni, hogy ízlésszin tjü k nem té r el az ism ert sa b ­ lontól, a szak- és ism eretterjesztő iro d alo m m egoszlása pedig — k ü ­ lönösen a lán y o k n ál — nem felel m eg eg y értelm ű en az elv árh ató (vagy in k áb b elérhető) szak m ai érdeklődésnek. A k érd ő ív kö n y v táro so k sz á m á ra egyik legizgalm asabb k érd ésére — „H ogyan v á la sz tja k i o lv a sm á n y ait?” — „ A k ö n y v táro s a já n lá s á ra ” és az „O lvasott ró la az ú jsá g b a n ” tip u sv ála sz azonos érté k k el — 7,7 szá­ zalékkal — szerepel. Ez a tén y to v áb b i m u n k á n k fő m eg h atáro zó ja. T o­ v á b b ra is szorgalm azzuk te h á t a sz ak m u n k ástan u ló k k ö réb en az o l­ vasószervezést. A ta n á ro k k a l eg y ü ttm ű k ö d v e egyes csoportok, o sztá­ lyok fo g ad á sára k észü lü n k fel: előzetesen tájék o zó d u n k , hogy m ilyen szak irá n t érd ek lő d n ek legjobban, és az állom ány b em u tatása k o r a z ad o tt té m áb a n so k o ld alú an h ív ju k fel a figyelm et az iro d alo m ra. Szol­ g á lta tá sa in k ism ertetésén k ív ü l a k ö n y v tá r h a sz n á la tá ra (pl. k atalógus h a sz n á la tá ra stb.) ta n ítju k a fiatalo k a t, az olvasó terem b en pedig a lexikonok, b ib lio g ráfiák h a sz n á la tá t ism ertetjü k , ú jság o k at, fo ly ó ira­ to k a t és szak lap o k at m u ta tu n k be. A ren d szeres olvasóvá n ev elés fontos láncszem e le h et az „első találk o zás” a k ö n y v tá rral, a k ö n y v tá ­ rossal. T örek szü n k a szem élyes kap cso lat m eg terem tésére, hogy o lv as­ m á n y aik ra vonatkozó ta n á c sa in k a t m inél többen igényeljék, elfogad­ ják . A hhoz, hogy m in él több fia ta l b iz alm át m eg n y erjü k , tá jé k o z o tt­ n ak kell le n n ü n k a m ai ifjú ság i iro d alo m b an . F okozott felelősséggel kell k u ta tn u n k az iro d alo m b an és felfed n i azokat az érté k ek e t — érzelm i, etik ai ta rta lm a t —, am ely ek et a fiatalo k igényelnek. M indent figyelem be véve te h á t n em csak az irán y elv ek , re n d e l­ kezések, de a valóság is — am ely et felm érésü n k b irto k á b a n k o n k ré t ad a to k is alá tá m a sz ta n a k — in d o k o lják a sz ak m u n k ástan u ló k kö n y v ­ tá ro n belül te rv szerű k u ltu rá lis nevelésén ek szükségességét. Belkó Józsefné 7 �A fia ta l m űszaki értelm iség A cím ben m egjelölt fogalom m ögött egy tá rsa d a lm i réte g je le n ­ tősen le szű k ített része áll. M ielőtt m élyebb elem zéshez fognánk, cél­ szerű á tte k in te n i a leszűkítés ta rta lm á t. A fiatalsá g — állap o t, az élet fo ly a m a tá n a k egy szakasza. Az életk o r a szociológiai tan u lm án y o k , sta tisz tik a i k im u tatá so k egyik független változója. Az általán o s értelm ezés sz erin t a fiatalság k o n k ­ ré t életk o rral — 30 évvel — b e h a tá ro lt. A zt a kiegészítést, hogy a fiatalság o t nem a kor, han em az érzelm ek, cselekedetek h atáro zzák meg, itt ny u g o d tan m ellőzhetjük, a rró l a z időszakról v an szó, am ely a la tt a fia ta l m u n k á b a lépésétől kezdve a m unkam egosztásban elfoglalt helye, tu d á sa és képességei á lta l m eg v aló sítja (vagy m eg v a­ ló síth atja) vágyait, elképzeléseit, m egalapozza egzisztenciáját. E cikk té m á ja szem pontjából elsőrangú jelentősége van az életk o rn ak ab b an , hogy a fia ta l a p á ly á ja kezdetén, vagy ahhoz m ég közel van. V iszonylag egyszerűen b e h a tá ro lh a tó az is, m it je le n t m ű szak in ak lenni. A m u nkam egosztásban elfoglalt hely — am ely et elsősorban a képzettség h atáro z m eg — ezt többé-k ev ésb é m eghatározza. A k ép ­ zettség — vagy iskolai végzettség — m a e n n e k alap v ető m e g h atá ro ­ zója, hiszen m egterem tv e a kellő szám ú és a tá rsa d alm i szükségletek­ nek m egfelelően szakosodott intézm ényeket, lehetőség n y ílo tt a fog­ lalkozási te rü le te k te ch n ik a i szín v o n alán ak rögzítésére és érv én y re ju tta tá s á ra . A technik um ok, szakközépiskolák, m űszaki főiskolák és egyetem ek a fiatalo k a t célirányosan ezekre a m űszak i p ály ák ra k é­ szítik fel. H angsúlyozottan em eltem k i az iskolai végzettséget, m in t m e g h a­ tározó k rité riu m o t, hiszen a v állalato k szem élyzeti osztályai az erre alap o zo tt te rv sz erin t h a tá ro z z á k m eg tá v la ti szakem b erig én y ü k et és a m u n k á b a lépő fia ta lt is e sz erin t irá n y ítjá k a gazdasági m u n k a k o n k ­ ré t te rü lete ire. Az idősebb k o rosztálynál term észetesen ez az össze­ függés lazább, m e rt egyrészt a k o ráb b i o k ta tási ren d szer m a ra d é k ta ­ lan u l nem felelt m eg az igényeknek, m ásrészt jelen leg elfoglalt h e­ ly ü k re a b izonyítvánn yal nem , vagy alig igazolható irán y ítási, szer­ vezési, döntési készség, a ta p a sz ta la t is jelentős befolyással volt. V alam elyest közelebb k e rü ltü n k m á r az értelm iség m e g h atá ro z á­ sához is, leg aláb b is általánosságban. H asznos lesz felidézni, hogy a közfelfogás m inek a la p já n m inősíti az értelm iségit. H árom jellegzetes felfogás él, m elyek sz erin t: — értelm iségi a m ű v e lt em ber, — értelm iségi az isk o lázo tt em ber, — értelm iségi az isk o lázo tt m ű v e lt em ber, és ezek a la p já n túlnyom órészt szellem i m u n k á t végez. M indhárom felfogás ta rta lm a z lényeges elem et, azonban közös hiányosságuk, hogy m eg m arad n a k a felszínes ism érv ek kiem elésénél, állap o to t áb rá zo ln ak . K iin d u ln i term észetesen in n e n le h et és kell, hozzátéve a szelle­ m i m u n k a fu n k ció it: — ú j szellem i é rté k e k alk o tását, — a m eglevő szellem i é rté k e k alkotó m ódon való közvetítését, és alk alm azását, Ezekkel kiegészítve és érté k elv e az előbbi leeg y szerű sített felfo ­ gásokat, világossá válik, hogy értelm iséginek len n i nem állap o to t jelen t, han em fo lyam atot, a szellem i képességek m ozgásform áját. A p á ly á já t kezdő fia ta l — te ch n ik u s vagy m érn ö k — m indezek potenciális lehetőségét m a g áb a n h o rd ja. Hogy ezeken az alap o k o n valóban értelm iségivé v áljék , eleget tegyen a tá rsa d a lm i m u n k a m eg ­ osztásban v álasz tása sz erin t elfoglalt helyéből adódó fela d ato k n a k — am elyek sem m iképpen sem sz ű k íth e tő k le a szakm ai fe la d a to k ra —, ren d elk ezésére áll 8—10 év. A CÉLOK M ilyen elképzelései le h etn e k sa já t céljairól a tin tasz ag ú dip lo ­ m áv al p á ly á já t kezdő fia ta l m é rn ö k n e k ? V ilágot m egváltó te rv e k k e l in d u l, hiszen olyan ism erete k et ho­ zott m agával az egyetem ről, am elyek in k áb b a jövő te c h n ik á já n a k feleln ek meg, m in t a m a te c h n ik á já n a k — am elyről rá a d á su l olyan sokszor k im u ta ttu k m ár, hogy nem k is m érték b en hordozza m ag á­ ban a m ú ltat. O lyan készségre te tt szert, am elynek b irto k á b an eg y a rán t képes a ta n u lta k h o z hasonló és ezekre alapozva újab b , b o n y o lu ltab b fe l­ ad a to k m egoldására. Hogy az előbb m egfogalm azott cél reális-e, vagy csak a tú lz o tt önbizalom tá p lá lja ? F o rra d a lm i cé l-e vagy elérh ete tle n álom ? A zt m e g állap íth atju k , hogy ez életk o ri sajátosság a fiatalo k te r ­ m észetes törekvése, úgy is érzik, hogy ennél kevesebbel nem is le ­ het n ek iin d u ln i. A körülmények is megadják ennek lehetőségét, sőt szükségsze­ környezetünkben körülnézni: a régi 80—100 éves gyárak megfiatalodnak, új, korszerű technológiák hono­ sodnak meg , m intha az idő múlásán lennének úrrá; a szántóföldek helyén új gyárak épülnek, amelyekbe életet kell lehelni, amelyeket mozgásba kell hozni. rű v é is teszik. Elég a szűkebb Mind csodálatosan szép feladat, „csak” észre kell gét. 8 venni szépsé­ Hogy mindez nem egy-egy ambiciózus mérnök, vagy technikus feladata és nem az ő tevékenységének eredménye? Ma egyre kevésbé kapcsolhatók a nagy tettek, egy-egy kiem elke­ dő személyiséghez. Egy tudományos felfedezés, vagy annak alkotó alkalmazása, egy rekonstrukció megtervezése és sikeres végrehajtá­ sa, egy gép megtervezése, egy újítás-kollektívák összehangolt tevé­ kenységének eredm ényei. Ennek részesévé válni — az előbb kissé fe nnkölten megfogalmazott cél realizálását jelenti. Hogy ez sikerül-e, sok m indentől függ, s még ha sikerül is, ak ­ kor sem mindig érzik ezt át. BELÉPVE A GYÁRKAPUN Kicsit ünnepélyes pillanat — megrázkódtatással. Olyan mint am ikor mozgó vonatra szállunk fel. Rögtön magával ragad akkor is, ha csak sejtjük, hogy a rra felé halad, am erre mi is menni szándéko­ zunk. Utasai m ár ism erik egymást, céljukat, többeknek az utazás m ár rutin, néhányan egykedvűen csinálják. Ilyen mozgásban levő rendszerbe kerül a fiatal műszaki is, am i­ kor kissé m egilletődötten a kollégák jártasságától, magabiztosságától, bekapcsolódik a munkába. Mint m ár sző volt róla, céljai nagyok, am it sokszor ironikusan, „világot megváltó” jelzővel illetnek. S am it olyan sokszor kézlegyin­ téssel elintéznek, vagy lépten-nyomon arról igyekeznek a kezdőt meggyőzni, hogy erre képtelen. Elm ondja ezt az idős szakmunkás, akinek kisujjában van szakm ája m inden csínja-bínja; elm ondja a vezető is, megfeledkezve arról, hogy az ő m unkája is benne van abban, hogy 15—20 év alatt m egújult a gyár; elm ondja az is, aki a m unkájáról nem tud egyebet mondani, csak azt, hogy naponta hattól kettőig tart. Pedig, am ikor még bátortalanul megjegyzi, hogy ez, vagy az az üzem korszerűtlen, a berendezés, amelyet tanulm ányaiból ismer, sok­ kal többre is képes — nemcsak bírál, azt a szándékát is kifejezésre juttatja, hogy kész részt vállalni az általa felvetett feladatok megol­ dásából. Az indulás többé-kevésbé egységes m indenki szám ára, leszám ít­ va a kezdő fizetés tanulm ányi eredménytől függően kis m értékű és in­ dokolt eltérését. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy az első évben mindenki a m unkahelyétől kapott konkrét feladat m egoldásával ad számot képességeiről, felkészültségéről, a gyakorlat ideje alatt szer­ zett tapasztalatairól, azok alkotó alkalm azásáról. Ez, m int az első találkozás a gyakorlattal, ha nem is mindent eldöntő, de nagy jelentőségű. Á ltala lemérhető a bizonyítványban m ár nehezebben felfedezhető alkalm azási és problém a-felism erő készség. A diploma, vagy oklevél „személytelen” tulajdonosának ki­ rajzolódik az egyénisége is, a neve nem „egy fiatal m érnök” lesz, hanem X. Y. Ebben a vonatkozásban a gyakorlati idő és az elvég­ zett feladat nem egyszerű felm érés — igen komoly és felelősségtel­ jes személyzeti munka. Az első bemutatkozó beszélgetés ugyanis — különösen, ha csoportos — nem sokkal egészíti ki a kartonon rögzí­ tett nacionálét. Mint ahogy a feladatok elvégzése sem pótolhatja a további sze­ mélyes beszélgetéseket. Ú jra szükséges a két fél véleményének egyez­ tetése, most m ár egymás alaposabb ism erete alapján. A fiatal a vál­ lalat egészére vonatkozó átfogóbb ism eretekre tesz szert, szűkebb szakmai területén mélyebb összefüggésekben is jól tájékozott, a vál­ lalat pedig m egism ert képességei alapján megalapozottan tu d ja a megfelelő em bert megfelelő helyre tenni. Ekkor szükséges tulajdon­ képpen eldönteni, ki hova kerüljön, összhangot terem tve abban, hogy kire hol van szükség, illetve ki hová szeretne kerülni. Bizonyá­ ra kevesebb lesz a gond később, h a a felvételkor elhatározott vá­ lasztást m egváltoztatják mindezek figyelembe vételével, nem m ere­ vítik meg a helyzetet bárm elyikük a k arata ellenére. A pályakezdőkkel való foglalkozás vázolt folyam ata nem ilyen egységes, a különböző vállalatoknál különböző fejlettség fokozatai alakultak ki. Jelentőségét talán fölösleges is hangsúlyozni, elég á t­ lapozni a nemrégiben lezajlott ifjúsági parlam entek jegyzőkönyveit: szembetűnő, hogy a fiatalok m ennyire érzik ennek szükségszerűségét, m ennyire fontosnak ta rtjá k nemcsak saját maguk, hanem a vállalat érdekében is. Hiánya vagy hibái vezethetnek a befelé forduláshoz, apoliti­ kus m agatartáshoz, a közösség gondjai iránt érzéketlenséghez, am iket nagy hiba csak a fiatalok, fiatal értelm iségiek életkori sajátosságai­ nak tekinteni. Körülbelül egy év elteltével tapasztalható m ár erőteljes diffe­ renciálódás, am it nemcsak a m unkahely jellege vagy az egyén m aga­ tartása határoz meg, hanem egymáshoz való viszonyuk is. Ez a vi­ szony az egyik fiatalnál abban nyilvánul meg, hogy csupán megszok­ ja a m unkáját és ennek megfelelően végzi, míg a m ásik megszereti úgy, hogy meg is ak arja változtatni. A KEZDEMÉNYEZÉS LEHETŐSÉGE A gyakorlati idő letelte után m indenki valam ilyen beosztásba kerül, a beosztásnak megfelelő önállóságot kap és megnő a felelőssé­ ge is. Milyen viszonyban van az önállóság és a felelősség egymással? �A fela d ato k önálló m egoldását l eh e tő'vé teszik az e lsa já títo tt m ű ­ szaki ism eretek, az ism erete k alk alm az ásá n ak te ch n ik a i lehetőségei. U g yanakkor a m űszaki előírások, szabványok, m unk av éd elm i sza­ bályok, v á lla la ti rendelkezések, a közvetlen vezető elképzelései és az an y ag i és erkölcsi felelősség az önállóság érvényesülési te rü le té t je ­ lentősen k orlátozza. N em m a ra d t m ozgási terü lete , az önállóság a fe ­ lelősség b ö rtönébe k erü lt. Látszólag. E llen tm ondás ez, am i m a g áb a n hordozza a m egoldást is, h i­ szen az önállóság nem azonos a b e ta n u lt m ozzanatok felügyelet n él­ k ü li m egism étlésével. L egalábbis az alkotó önállóság nem azonos az önálló kezdem ényezéssel. M iért em lítettem ellen tm o n d ást? A fe la d a t hordozza m agában, vagy a fia ta l? A k ettő találkozása. És az ellentm ondás felo ld ásán ak m ó d ja je l­ lem zően m eghatáro zza a m űszaki tevékenység jellegét. M eg le h e t h á trá ln i, m eg le h et elégedni az egyszerűbb m egoldás­ sal, p ap íro n eleget té v e kötelességünknek. Ily en term észetesen a leg­ k iválóbb alkotó tevékenységben is előfordul. M indennap nem lehet nagy dolgot m űvelni. A veszély ab b an van, hogy h am ar m eg leh et szokni — hisz’ v o ltak ép p en kényelm es — ki leh et zárni az összeütközések leh ető sé­ gét. A tevékenység ism étlés lesz v álto za tla n fokon. Az így n y ert nyugalom felszínes és h am ar felbom lik. L eggyakrabban úgy, hogy az egyén ön m agával k erü l összeütközésbe. Szám os példával b izo n y íth atja, k i-k i a m a g a körn y ezetéb en is, hogyan fu to tt zá to n y ra egy p á ly a azért, m e rt m egszokva a k én y e l­ m esen végzett tevékenységet, elvesztette a v á ra tla n helyzetekhez való alk alm azk odás képességét. N agy á r a nyugalom ért. Az önállóság érvényesülési te rü le te v alóban eléggé szűk. Csak az önálló kezdem ényezéssel bővíthető. A lapos felkészültséggel kö­ vetkezetességgel és b átorsággal elin d íto tt kezdem ényezéssel.. M ind­ ezekkel ren d elk ezh et a fiatal, fe lté te le it m ag áb an hordozva, tu d v a azt, hogy az éppen k iem elt m űszaki m egoldás nem örökké való, v a ­ lak i létreh ozta. Az idő esetleg m á r e ljá rt felette, m in t ahogy a m ú lt eredm ényein alapuló m egállapodások — szabályok, technológiai elő­ íráso k — fe le tt is. L egjellem zőbb p é ld á ja enn ek az ú jító tevékenység, am ik o r a ja ­ v aslat szem bekerül a technológiai előírásokkal, rö g zített b eru h ázási p ro g ram m al sz en tesített g y ak o rla tta l, vagy elképzeléssel. Izg alm as te rü leth e z é rtü n k ezzel, az alk o tás területéh ez. Az ú j születéséhez, am in él báb ásk o d n i a m űszaki p á ly á t választó h iv atása. E rre k észü lt évekig, ezzel a céllal in d u lt el p ály áján . M inden születő ú j v alam ily en m é rték b en tú lh a la d az ism erten , a m egszokottan, az általán o s g y akorlaton, ebből következően ta rta lm a z bizo n y talan elem eket, kockázatot. Az elm életi k u ta tó m u n k á t folytató tu d ó sn a k ez term észetes közege, m ozgási lehetősége. K evésbé m o n d ­ ható el ez a m űszaki g y ak o rla t te rü leté rő l, különösen h a a m egvaló­ sítás egyetlen k rité riu m a : m ennyi n yereséget hoz a következő évben. S h á n y ja v a sla t m e rü l feledésbe azért, m e rt eredm énye ugyan je le n ­ tő sn ek íg érkezett, de n éh á n y po n to n bizo n y talan volt. Sokszor a rró l sem győződünk m eg, hogy ez a b izonytalan po n t v aló b an az-e. A kezdem ényezésnek pedig az elm ondottakon k ív ü l fontos feltétele az is, m e g k ap ja -e a tévedés lehetőségét is. N em a felelőtlen k o ck á za tra gondolok, han em a rra , am i m inden ú j elem et ta rta lm a z ó döntésben ben n e van. Ez a lehetőség az ú ja t k eresőnek ritk á n a d a tik meg, k ü ­ lönösen, h a fiatal, ta p asz talatlan . M egcsontosodott szokásokkal, szak ­ m ai féltékenységgel k e rü l szem be. P edig ez a h arc — nevezzük így — olyan, hogy m in d k é t fél n y erte sk én t k e rü lh e t ki belőle. A v állalat, a nagyobb közösség g azd a­ gabb le tt n em csak a m űszaki m egoldás eredm ényével, h an em a m u n k á jáv a l, lehetőségeivel elégedett és ezáltal további k ezdem énye­ zésre ösztönzött m űszaki dolgozóval. E gyéni érv én y esü lésén ek leh ető ség eit — a m ag áv al hozott és a v á lla la t á lta l n y ú jto tt lehetőségeket vizsgáltuk. H a m in d en tö rek v és csak e rre irán y u l, csak a sa já t érd ek ein ek érv én y esítése a cél, h am aro san v álság b a k e rü l a k k o r ö n m agával is, és a közösséggel is. M ert belép ése p illa n a tá tó l kezdve közösségbe k erü l, am ely et fo rm á ln ia kell, s am ely őt is fo rm álja. F e la d a ta n em csak a szűkebben v ett szak m ai tevékenység lesz, h an em ezen tú l és v ele összhangban — szélesebb k ö rű tá rsa d alm i h i­ v a tá sa v an : k u ltu rá lis, k u ltú ra k ö zv etítő te rü le te n , a közéleti és p o li­ tik a i tevékenység te rü le té n . A ko llek tív a, ah o v á k e rü lt, nem csak k ollégák serege, han em k ö ­ zösség, közös felad ato k k al, gondokkal, öröm ökkel. U gyanígy a v á lla ­ la t sem elk ü lö n ü lt csoportok összessége. E zeknek a közösségeknek életéb en alkotó m ódon rész t v en n i a m űszaki értelm iség tá rsa d a lm i h iv atása, en n ek te lje síté sév e l eg y ü tt és á lta la lesz v aló b an értelm iségi. Ez a bevezető részben k ife jte tt fo ly am atn ak , a szellem i képességek e m o zg ásfo rm áján ak elv ála szt­ h a ta tla n része. A m u nkam egosztás — am ellett, hogy elv álaszt, elk ü lö n ít — a szakm ai és em b eri k ap cso lato k széles s k á lá já t teszi szükségessé, am elyekben a szak m ai vélem ény, ítélet, állásfo g lalás is. S ezek a v é­ lem ények szü n telen ü l ö ssz eh aso n líttatn ak a közösség vélem ényével. E redm énye fo k m érő je an n a k , hogy az egyén m e n n y ire tu d o tt azono­ su ln i a közösséggel, hogyan szolgálja a közös érd ek ek et, hogy illesz­ k ed e tt b e a közösségbe. E rre szám os lehetőség v an , m in d e n ek e lő tt a szak m ai te v ék e n y ­ h alad , egy-egy lépéssel m in d ig lem arad u n k . A k ettő között erm észeség m aga. — am ely sz erin t v ázo ltu k az előbbiekben, összetett k ap cso ­ lat fo rm á ja — ezeken k ív ü l pedig a különböző töm egszervezetek m u n ­ k á já b a n való ak tív részvétel. A szűkebben v e tt szakm ai te rü le te n p é l­ d áu l az FM K T m u n k á já b a n , ú jító k o lle k tív á k ta g jak é n t, a k ö zv et­ len m u n k a te rü le té n pedig a szocialista b rig ád o k b an . Ezek által é rh e ­ tő el a közm egbecsülés — am ely n ek csak része a szakm ai tek in tély — s a n n a k b irto k á b a n lesz képes befolyásolni k ö rn y ezetét és k ép v i­ seln i is azt. L épten-nyom on ta lálk o zu n k e n n e k olyan m egítélésével, hogy v a ­ la k i csak az ért nyüzsög, hogy egyengesse egyéni érv ényesülésének ú tjá t. E bben term észetesen v an „v alam i”, de n em úgy, ahogy a p a s z­ szívak felfogják. T ársa d alm i elism erésb en egyre in k á b b az részesül, ak i felism eri, hogy egyéni b o ld o g u lásán ak feltéte le a tá rsad alo m gy a­ rap o d á sa — és (ennek m egfelelően cselekszik. S ezt az elism erést a tá r ­ sadalom nem m egelőlegezi, h an em az össztevékenység érték elése a la p já n m egadja. A zt is észre k ell v en n ü n k , hogy am íg tö p ren g ü n k arró l, m i a so rre n d : előbb legyen az elism erés és u tá n a a te tt (fizessenek meg jó l, m ajd a k k o r m eg m u tato m , k i vagyok, m ire vagyok képes), az idő h alad, egy-egy lépéssel m in d ig le m arad u n k . A k ettő között te r ­ m észetesen k ö lcsö n h atás van, d e az előrelépés feltéte le sem m ik ép ­ pen sem az, hogy v árak o zu n k , m a jd tö rté n ik valam i. K i kell tu d n i h aszn áln i azo k at a lehetőségeket, am ely ek et a v á l­ lalat, tág ab b a n a tá rsa d alo m m a a fiatalo k elé tá r, s am elyek ma való b an nag y o b b ak m in d e n eddiginél. Ez sem csak a v állalato n m úlik. Sólyom István Az egyén, m e g találv a szám ításait, továb b i érvényesülési le h ető ­ ségeit, szükségesnek érzi m agát, szívesen végzi m u n k á já t. Szakm ai von atk o zásban szilárd k ap cso lata jö n lé tre a v á lla la tta l. Ism eretei n em csak g y arapodnak, h an e m m inőségileg is fejlődnek. Ezt elérni m ár nem csak siker — élm ény. E lérve a h arm in cad ik életévét, v isszatek in tv e jóleső érzéssel á lla ­ p íth a tja meg, hogy le te tte a n évjegyét — egy re k o n stru k cós fela d at sik eres v ég re h ajtá sá v al, egy ú j elképzelést m egvalósító b erendezés m egtervezésével, ú j technológia kidolgozásával, az ezekben való k ez­ dem ényező, alkotó tevékenységgel. M egvalósultak azok az elképze­ lései, am ik kel 8—10 évvel azelő tt b izakodva kezdte m eg h iv atását. Az ú jr a való törekvés nem kivétel lesz, h an e m g y ak o rlatéltető elem, cél. S ez n em csak a v állalato n m úlik. S a já t m agán is. KÖZÖSSÉGBEN ÉLNI Eddig fő k én t a szakm ai tevékenységen k eresztü l k ísé rtü k a fia ta lt p á ly á ja kezdetén. végig 9 �Város é s környéke S algótarján földrajzi-közigazgatási h a ­ tárait a 21-es ú t egy-egy pontja, s a hosz­ szan elnyúló városközpontot övező dom ­ bok vonulata, a közöttük húzódó kis völ­ gyek beszögelései rajzolják meg. Valósá­ gos h atárai azonban ennél tágabb teret fognak át. Ezért a város k u ltu rális életé­ nek irányítói, szervezői szám ára m ár ré­ gen tudatosan v állalt program a négyes célkitűzés: részt venni Észak-M agyaror­ szág k u ltu rális arcu latának alakításában, betölteni a m egyeszékhely kulturális, irá­ nyító és példaadó szerepét, átfogni-szer­ vezni a vonzáskörzet szellemi életét, s ki­ elégíteni-form álni a vár oslakók kulturális igényeit. Ebből a sokrétű, jelentős energiákat kí­ vánó feladatsorból alighanem a legbonyo­ lultabb a vonzáskörzet szellemi életének alakítása, s benne a bejáró m unkások kul­ tu rális szokásainak form álása, igényeik és művelődési feltételeik fejlesztése. Bonyolult, de kötelező feladat, m ert S algótarjánban évek óta term észetes tö­ rekvés a m unkásközpontú k ulturális gya­ korlat m egterem tése és fejlesztése. Ez pe­ dig a bejáró m unkások gondjainak meg­ oldása nélkül aligha valósítható meg. De term észetes kötelességünk azért is, m ert sok em bert érintő kérdésről van szó. Na­ ponta több, m int tízezer em ber ül vonat­ ra, „civil”, vagy m unkásjáratú autóbu­ szokra, hogy a város üzem eiben a m unka­ kezdésre készen álljon. Több m int 30 köz­ ségből jönnek dolgozni m unkások. Van aki 5 kilom éterről, van aki 40-nél is tá­ volabbról utazik, s átlagosan napi két, két és fél órát tölt úton. M unkánk felelőssé­ gét növeli, hogy a városban dolgozók m in­ tá t és érték ren d et is visznek m agukkal ha­ za — gondolkodásuk, m agatartásuk, igé­ nyeik és szokásaik példát jelentenek sok falubeli ismerős, ro k on vagy szomszéd szám ára. Nem hanyagolható el term észe­ tesen a kölcsönhatás m ásik oldala sem : a bejáró m unkások is alak ítják a város lég­ körét, az üzemek, m unkahelyek belső vi­ lágát, ezért életform ájuk, szokásaik ala­ kítása a város fejlődése szem pontjából sem közömbös. A bejáró m unkásság k ulturális viszo­ nyainak fejlesztését célzó program évek óta alakul, s m a m ár a közm űvelődés-poli­ tikai p árth atáro zat u tá n fő vonalaiban ki is rajzolódott. E program nál abból kell ki­ indulni. hogy tartós, sok éves m unkára kell felkészülnünk, nem csak azért, m ert a k u ltu rális nevelés m aga is hosszan tartó folyam at, hanem azért is, m ert a város ipari üzemei m unkaerő-szükségletüket hosszabb távon a városon kívüli lehetősé­ gekre építve elégíthetik csak ki. A fel­ ad at m egoldása sokeszközű és sokszínű m u n k át igényel (iskolai végzettségi h iá ­ nyok pótlása, cigánydolgozók kulturális igényeinek m egalapozása, szakmaszerzés, életm ódform álás). T ennivalóinkat, s p a rt­ nereinket valós, s nagyon is kon k rét ér­ 10 A bejáró m unkások m ű velőd éséről dekeltségi viszonyok befolyásolják — ezek az érdekek a politikai, gazdasági és k ultu­ rális életben gyökereznek. A város, az üzemek és a lakóhely együt­ tes felelősségéről a bejáró m unkások kul­ turális nevelésével kapcsolatban az el­ m últ években sok szó esett. Voltak ta­ nácskozások. am elyek m egerősitették a kö­ zös cselekvés szándékát, s vannak jó kez­ deményezések, am elyek tám ogatásra mél­ tóak (pl. az SKÜ kom m unista szom batja a bejáró m unkások m űvelődési feltételeinek javítására, öntevékeny m űvészeti csopor­ tok tájoltatása, TIT-előadások „exportja” stb). Ezek azonban tapasztalataink sze­ rin t nem elégségesek. Ma a vonzáskörzet községeiben a m űvelődési lehetőségek n a­ gyon eltérőek. Csak a nagyobb községek­ ben van egységes m űvelődési terv, függet­ len ített m űvelődési ház igazgató, alkalm as objektum . Ahol e lehetőségek még m egen­ gednék, ott is további erőfeszítéseket kí­ v án a m űvelődési igények kibontakoztatá­ sa, a kulturális közélet kialakítása és erő­ sítése a korábbi korszerűtlen szemlélettel, konzervatív tradíciókkal, életm óddal, m ű­ velődési szokásokkal szemben. A községi tanácsok nem jelentkeznek igényekkel a város felé, s ez nehezíti a kulturális álla­ pot feltárását, a helyi m űvelődéspolitika kialakítását, a város és a vonzáskörzeti községek kulturális, m űvelődési lehetősé­ geinek, h atásán ak szervezését és koordiná­ lását, a helyi m űvelődéspolitikai igények hatékony kialakítását. A községi tanácsok nem m ondhatnak le a városba bejáró dol­ gozók m űvelésének, közéletbe történő b e­ kapcsolásának rá ju k háruló feladatairól. A m egyeszékhely által potenciálisan k í­ nálkozó m űvelődési intézm ényhálózat k o ­ rántsem jelenti azt, hogy egyben m inden­ ki szám ára konkrét m űvelődési lehetősé­ get is nyújt. Ez a lehetőség csak a m un­ kahelyre bevitt, vagy a lakóhelyre közve­ títe tt tevékenységen, illetve a m űvelődést orientáló propagandán — m ely vonatkoz­ na a városban elérhető, a legtágabb érte­ lem ben felfogott m űvelődési lehetőségekre és a tömegközlési eszközök által n y ú jto tt m űsorokra is — keresztül jöhet szám ítás­ ba Nem h ag y h atju k azonban figyelm en kívül, hogy a város által n yújtható k u ltu ­ rálódás lehetőségét még inkább szűkíti a közlekedés, m int az üzemen belüli tevé­ kenységet. Az üzemen belüli művelődési lehetősé­ gek a legjobban kihasználható, szervezet­ ten is a legm egközelíthetőbb terület. Mi­ vel a dolgozó nap ján ak döntő részét — szervezett közösségben — itt tölti, ezért a m unkahelyén kell olyan közművelődési m otivációs rendszert — a kom plex m űve­ lődési hatások rendszerét — kiépíteni, am ely befolyásolni, változtatni tu d ja gon­ dolkodását, életm ódját, m űvelődési igé­ nyeit és szokásait. E terü leten rendkívül nagy szerepük lehet — elsősorban közvet­ len közösségi hatásukkal — a szocialista brigádoknak. A m unkát elsősorban a felnőttoktatás újjászervezésével célszerű elindítani. E rre m ár számos jó kezdeményezés, egyre több biztató példa van (Síküveggyár, Öblös­ üveggyár). Jelentős m unkásrétegeket érint a szakmai és politikai képzés rendszere. (Itt érvényesül legjobban az üzemek konkrét érdekeltsége.) Ezek azonban kez­ deti lépések. A cél — am int azt a KB közm űvelődés-politikai h atáro zata jelöli meg — nem csupán az ism eretek, a k u ltú ­ ra terjesztése, hanem a szocialista m aga­ tartás, gondolkodásm ód és életform a szé­ les körű elterjesztése. Ezért a három té­ nyező együttes felelősségét, cselekvési le­ hetőségeit kell m egkeresni. A m ostani m unka során m indenekelőtt szervezetté és rendszeressé kell tenni a községi tanácsok és a városi tanács szer­ veinek m unkakapcsolatát. Ebben tovább­ ra is a városi tanácsnak kell kezdem é­ nyeznie, s a városban m űködő intézm é­ nyek és szakem berek ad jan ak segítséget a vonzáskörzeti községeknek az elemző m un­ kához, a program ok kialakításához, s a 3 fő terü let (m unkahely, lakóhely, város) le­ hetőségeinek szám bavétele alap ján koor­ dináltan hozzá kell kezdeni a bejáró m un­ kásság szervezett képzéséhez. Úgy gondolom, hasznos lenne annak tisztázása, hogy egyes területeken mi le­ gyen a m eghatározó jellegű képzési-m űve­ lési igény. A bejáró dolgozók politikai, általános és szakm ai képzése, illetve továbbképzése a �m unkahelyen látszik legm egoldhatóbb­ nak. Egyrészt azért, m ert a m unkahelyen kialakíthatók azok a m otivációs rendsze­ rek, m elyek érdekeltté teszik a dolgozót m űveltsége m egalapozásában, illetve el­ m élyítésében, m ásrészt a szervezési-szer­ vezeti problém ák — helyi konkrét intéz­ kedések alapján — a m unkahelyen könynyebben feloldhatók. Ezeken túlm enően pedig a városi oktatási intézm ényekkel való együttm űködés révén — a személyi feltételek is többnyire biztosíthatók. Az iskolák és üzem ek között létrejö tt szocialista szerződésekben ennek konkrét form áit is meg lehet határozni. S az erősö­ dő üzemi dem okratizm us, a szocialista brigádok dinam ikusan növekvő szerepe és hatása, az egészségesen fejlődő üzemi lég­ k ö r — m elyben kiem elkedő szerepük van az üzemi p á rt- és társadalm i szervek ak ­ tiv itásán ak — jó feltételeket terem t a m űvelődés szám ára. A KB 1974. m árciusi h atáro zata a v ártn ál is nagyobb érdeklő­ dést váltott ki az üzemi pártszervezeteink­ ben. Az üzemben, illetve az üzemmel együtt­ m űködve a szervezett o ktatás több form ája terje d t el a városban, az igények örven­ detesen növekszenek, de ezekben még ma is viszonylag kis számm al vesznek részt bejáró dolgozók. A távolm aradást leg­ gy akrabban közlekedési, életm ód- és élet­ form abeli okokból indokolják. Éppen ezért vizsgálni kell a lakóhelyen kínálkozó lehe­ tőség felhasználását. A form ákat, az idő­ Ezt a v id é k e t nem fö ld m ű v esek lakják Rákóczi-telep tíz percnyire fekszik Kis­ terenyétől. Hegyek közé ékelődnek az u t­ cák, a házak változatosak: a m agyar falu­ ra annyira jellem ző uniform izált sátorte­ tős épületekből itt keveset látni. A telepet körülbelül annyi em ber lakja, m int egy közepes nagyságú nógrádi falut. A kerítések m ögött parányi kertek. Mé­ retükből látszik, ezt a vidéket nem föld­ m űvesek lakják. Rákóczi-telep a huszas évek elején épült, akkoriban nyíltak itt a bányák: a Józsefés G yörgy-akna, Szurdokbánya és a töb­ bi. A lakosok napjainkig szinte kizárólag bányászattal foglalkoztak. X — A bányák lassan kim erültek, egyre kevésbé volt gazdaságos a term elés. A ztán p á r éve m eg is szűntek az itteni tárók — meséli Valent József tanító. Régi em ber a telepen, több m int 20 éve él itt, „falube­ lin ek” számít. — Az em berek m ind a bányából éltek. Aki nem a föld a la tt dolgozott, az is több­ n y ire közvetett kapcsolatban állt a szénnel — folytatja. — Hogy mi lett az em berek­ kel? Á ltalában azt hiszik, hogy az új élet­ pontot, az időtartam ot úgy kell k ialak íta­ ni, hogy m egfeleljen a bejáró m unkások igényeinek és körülm ényeinek. Tapaszta­ lataink azt bizonyítják, hogy azok a for­ m ák a legkedveltebbek — m ert konkrét perspektívát adnak —, am elyek összekap­ csolják az általános képzést a szakképzés­ sel. E kedvező légkör: a m űvelődési tevé­ kenység tekintélye, az üzemi közéletiség erősödése nagy jelentőségű a m unkássá válás folyam atának m eggyorsításában is. Ezzel szinte törvényszerűen együtt já r az életm ódváltás igénye is, am inek segítésé­ ben a legnagyobb szerepe a városnak és a városban m űködő intézm ényeknek le­ het. Az életm ódváltás zökkenőinek csökken­ tése vagy kiküszöbölése tu d ati tényezőkön és konkrét ism ereteken m úlik. Ehhez alapvetően szükséges a helyes ér­ tékrendnek — a közösségi m agatartástól a szocialista szokásokon át a lakáskultúráig, a családon belüli viselkedés és cselekvés­ form áig — m egism ertetése és elfogadtatá­ sa. A város sok olyan lehetőséggel rendel­ kezik, am elyek következetes felhasználását m indezidáig elm ulasztottuk. Az igazság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy az üzem ben is. a város életében is léteznek és hatn ak olyan jelenségek, am e­ lyek negatív példát szolgáltatnak. Ezek felszám olása és hatásu k ellensúlyozása form ára való átállás kom oly gondokat okozott. Az igazság az, hogy sokan m a is bányászok; Szorospatakra vagy K ányásra járnak, egy részük nyugdíjba m ent. Vi­ szonylag kevesen helyezkedtek el m ás te­ rületen. Az idegenek m eglepődve állap ítják meg, hogy nap közben jobbára idős és közép­ korú férfiakkal találkozhatnak az utcán, nőket viszont csak elvétve látni. A zért van így, m ert több olyan üzem nyílt a környéken, m ely elsősorban női m unka­ erőre számít. Az asszonyok eljárn ak K a­ zárra a varrodába, és a nagybátonyi h a­ risnyagyárba. Régen otthon kellett m aradniuk, m ert ha jö tt az em ber a bányából, meleg ételt kellett tennie az asztalra, meg legelőbb is forró fürdővizet készíteni, hiszen vala­ m ikor szénporosan jö ttek m eg a férfiak a föld a ló l... Ez persze m ár a régm últ. M ostanában reggelente több az asszony a buszon, m int f é r f i... Bizony, napközben elég nehezen telik itt az idő. A paraszti m unkához nem szoktak az itteniek, a könyvhöz sem , m aradnak h át a hosszú beszélgetések, sörözgetés, m eg a kártyaklub. Aki m unkához — m ég­ pedig igen kem ény m unkához — szokott, nehezen viseli a tétlenséget. A nyugdíja­ sok szinte valam ennyien eljárn ak idény­ m unkára, s többségük nem a pénz m iatt sokoldalú és hosszan ta rtó m u n k át követel a város életének m inden területén. A hazautazás előtti kényszerű várak o ­ zási időt hasznossá teh etjü k , ha egy-egy k iállítást — legyen az képzőművészeti, lak ­ ber endezési, könyv vagy egyéb — szerve­ zünk az üzemben, s összekapcsoljuk elő­ adással, tárlatvezetéssel vagy konzultá­ cióval. A ko ráb b i próbálkozások bizonyít­ ják, hogy csak akkor hatékonyak ezek a rendezvények, ha a dolgozókat ténylegesen foglalkoztató problém ák m egoldásához adnak segítséget. V onzáskörzeti községeinkre is jellemző a m odern technikai és urbanizációs vív­ m ányok töm eges megszervezése. Ezek felhasználására, alkalm azására úgy kell m egtanítani a falusi közösségeket, hogy valóban az életm ódváltás eszközei legye­ nek. Ma az életszínvonal falun általáb an nincs összhangban az életm óddal, az élet­ m ód elm arad az életszínvonal — a jöve­ delem — által biztosított lehetőségek mö­ gött, még akkor is, ha figyelem be vesszük, hogy a falun élő em ber életkörülm ényei m a is — és még sokáig — objektíve szük­ ségszerűen bizonyos eltérő vonásokat m u­ tatn ak a városiakétól. Ism ételten hangsúlyozom , hogy a tém a megközelítése és m egoldása csak a három terü let szoros együttm űködése, tervszerű, koordinált és rendszeres tevékenysége ú t­ ján lehetséges. Csík Pál (hiszen a nyu g d íjak ra igazán nem lehet pa­ nasz), hanem , hogy értelm esen teljen az idő. V an aki az A lföldre jár, meg Sza­ bolcsba alm át szedni, az egyik szomszéd Nagyorosziba utazgat egy építkezésre. Na, de efféle m unkák rövid ideig ta r ta n a k ... Az egyik öreg szobrokat farag, a m ásik kertitörpéket g y á r t... A „társasági élet" a kárty ak lu b b an zajlik. Alig v árják az öt órát. Évek óta rendszeresen, m inden nap leülnek az asztalhoz. Volt idő, am ik o r Ju ­ hász bácsihoz igazítottuk az órát. Am ikor elhaladt az ablak előtt, tu d tu k : öt perc m úlva öt. X A té r valóban a telep központja. Egyik oldalán az italbolt, a kultúrház, a m ási­ kon egy zöldségkereskedés. A fák alatt néhány pad. A szem erkélő esőben sem üres az ú t: öregek álldogálnak, beszélgetnek. Magas, széles vállú férfi csatlakozik hoz­ zánk, kezében m űanyag vödör. A „honnan-hová?” kérdésre válaszolva m ondja: — A k u ty án ak viszem az ételt. A régi R ákóczi-tárónál dolgozott. Most a Földtani Intézetnek van ott ra k tá ra. Száznál több lépcső m egm ászása u tán b u k ­ kan fel a lejárat. K ét hatalm as b ern áth e­ gyi ugrándozik körülöttünk. — Ez a táró annak idején a v ájártan u ló k tan b án y ája volt — m agyarázza vendéglátónk. — Ki­ tűnő m esterek o k tatták itt a gyerekeket három éven át. M indenféle m unkafolya­ m atot kipróbáltak, gyakoroltak, s közben term eltek is, m égpedig nem is akárm eny­ 11 �nyit. Úgy emlékszem. hatvanhét táján szűnt meg itt a bánya. Más tárók még éveken át m ű k ö d tek ... csa vize, cuppog a sár: falusias a h an ­ gulat. B elépünk a kertkapun. Az udvaron szobrok: Kossuth, Lenin. A szabad ég alatt dom boldalnak tám aszkodó alakok meglepik a vendéget. Úgy tűnik, m intha a földből nőttek volna ki. Valam ilyen p ri­ m itív kedvesség és tag ad h atatlan szobrá­ szi képesség keveredik bennük. A nyaguk nehezen m egm unkálható term éskő. X B udavári Károly, K ossuth-díjas v ájárt az utcán szólítom meg. M arkáns arcú, m egterm ett férfi. M ár nyugdíjas. Kész­ séggel beszél életéről, a telepről, a bányá­ szatról: ezek a fogalm ak szám ára szinte ugyanazt a tartalm at hordozzák. — Ifjú Tóth Józsefnek hívnak — kezdi a házigazda. — Így bizony, hiába ősz a hajam . Nem tanultam én senkitől a szob­ rászkodást, csak úgy m agam nak csinálga­ tom. A kkor kaptam rá igazán, am ikor nyugdíjba m entem . Meg, hogy a felesé­ gem is elhalt, egyszerre nagyon sok lett az időm . . . — N egyvenkét évig dolgoztam a bányá­ ban. Voltam küldönc, vájár, m ajd gépke­ zelő, végül brigádvezető. Az első bányák egyikében kezdtem . József-aknán, 13 éves korom ban. Nehéz idők v o lta k ... A felszabadulás u tá n m agam is rájö t­ tem : kell a szén az élet m egindulásához, az újjáépítéshez. A kkoriban frontm ester voltam , szerveztem az em bereket. K ato­ nák is jöttek, meg olyanok, akik nem so­ k at értettek a szénhez. Úgy csoportosítot­ tam az em bereket, hogy öreg bányászok m ellé osztottam be az újakat, így aztán m indig ki tu d tu k hozni valahogy a nor­ m át. Pedig nem volt azt gyerekjáték tel­ jesíteni. Nekem például volt tízcsillés nor­ mám, am i 70 m ázsa szenet jelent, m ert tíz m ázsa fért egy csillébe; később volt tizenhárom csille is, ez 92 m ázsa szénnek felel m e g ... M egmondom őszintén, nekem a m ai bá­ nyászat m ár szórakozás lenne, ha bírnám , hiszen m ár m inden gépesítve van. Én még sokat dolgoztam kézi erővel, különösen a m últ rendszerben. . . Ö tvenhárom ban je­ lentek meg az első gépek, de ahol én vol­ tam , csak K óta-féle rakodógép volt. Vit­ tü k m agunkkal egyik m unkahelyről a m á­ sikra. M otorral m űködött, lánc h ajtotta, m int a kerékpárt. L ábunk közé vettük, volt ra jta egy három m éteres kaparósza­ lag, a rra koto rtu k két oldalról a szenet. Ez m ár sokat jelentett. Egy em ber harm inc csille szenet is m egkapart. Aztán, ha odébb kellett állni, négyen m egfogtuk a gépet, és v ittü k az új m unkahelyre. . . Most m ár nagyon jó a bányászoknak, m egm ondom őszintén. A vége felé m ár nekünk is könnyebbede tt. Az volt a baj, hogy mi m ár elég gyenge kalóriájú sze­ net bányásztunk — a m últ rendszerben kiterm elték a jó szén j a v á t . . . Jóm agam 1965-ben m entem nyugdíjba, azóta a Föld­ tan i Intézetnél dolgozom, m int portás. A K ossuth-díj? Bizony az nagy esemény volt! Ötvenhárom m árcius tizenötödikén felhívtak B udapestre. Az Országház csar­ nokában, ott ad ta át a d íjat a nehézipari m iniszter. L eültettek szép sorban m ind­ nyáju n k at, meg volt számozva m indenki­ nek a helye, úgy szólítottak bennünket. Este a korm ány tagjai fogadták a küldöt­ teket. Vacsora volt, beszélgetés. Ezeket az ór ák at nem felejti el az em ber soha. Ahogy itt beszélgetünk, könnyűnek tűnik m inden, pedig sok m unka volt a 16 k itü n ­ tetésem meg a K ossuth-díj m ögött is . . . 12 Mi tagadás, eljárt az idő. Szerencsére, azért van m iről beszélgetni a régi m un­ katársakkal. Elhihetik, negyvenkét év nem kis idő, tö rtén t egy s m ás az em berrel... X Bedő Sándor bácsi neve fogalom a tele­ pen. 1924 óta él itt. 79 éves, de kedélye, hum ora — azt m ondják — sem m it sem kopott. M indenből tré fá t csinál, nem so­ káig m aradnak meg közelében a rosszked­ vű em berek. — A színház volt a szenvedélyem — meséli. — Persze, am atőrökkel, m űkedve­ lőkkel dolgoztam. M ár a háború előtt is tanítottam be darabokat, de a legszebb korszak a felszabadulást követő hónapok­ tól egészen 1961-ig tarto tt. Játszottunk mi m indenfélét, főleg népszínm űveket: A be­ ty á r kendőjét, a Cigányt, a Te csak pipálj, L ad á n y i-t... M ikor hozzáfogtunk, sem m ink sem volt. Összejött mégis m inden. A fiúk ho rd ták a vizet, a lányok súroltak, én m eg a kulisz­ szákat festettem , díszítettem a színpadot... Nagyon szerettem azt a gárdát. A cso­ port zöme bányában dolgozott, akadt egy­ két iparos, azok feleségei, lányai. J á r­ tuk a környéket is. V oltunk Mizserfán, N em tibányán, több környékbeli faluban. A kadtak nehéz p illanataink: a székeket úgy k u n yeráltuk össze az előadás kezde­ tén. M anapság könnyebb lenne az ifjú ­ ságnak, ha foglalkoznának ilyesmivel. De h át van m ár jobb szórakozás is: jönnek ide színészek, énekesek, itt a tévé, mozi is van. . . A m ikor befejeztük a m űkedvelő színjátszást, k erü lt ide egy keskenyfilm es vetítő, azt kezeltem egy darabig, aztán „rám fogták”, hogy öreg vagyok . . . — Fiatalos elgondolásai vannak az én u ram nak — szól közbe S ándor bácsi fele­ sége. — A tánczenét szereti. Húz enge­ m et is, hogy gyere, táncoljunk . . . — Látod, m ár m egint kibeszéled az em­ b ert — kacsint S ándor bácsi. — Hiába, az asszonynép csak nem tu d ja ta rta n i a száját. X Az eső rákezdett. M ár zuhog, am ikor sé­ tálu n k fel az emelkedőn. Fröccsen a tó ­ Ez itt Rákóczi lenne. M agam öntöttem ki bronzból, aztán u tán a csiszolgattam. Elég sokat m olesztáltak, csúfolódtak, hogy ilyesm ire adtam a fejem. M ondtam is Szabó Pista b áty ám n ak : Voltam B ükk­ széken, átm entem a p arkon és u tánam súg­ tak : „O tt megy ifjú Tóth József, szob­ rászm űvész”. P ista bátyám m eg azt m ond­ ta, ne törődj vele. H át nem is törődök én, de azért csak bánt a dolog. X Fiatal, energikus em ber Jak a b Gábor, a telep K IS Z -titkára. Az olaj kályhával bíbe­ lődik. Ma este összejönnek a fiatalok, itt a klubban, s k in t bizony érződik m ár az ősz. — Nem m ondhatnám , hogy sokan va­ gyunk, harm inchárom tag ja van az alap­ szervnek. Igaz, hogy sokan a m unkahelyü­ kön, az iskolákban tagjai az o ttan i KISZnek. Sokan eljárnak. A klub hétfő kivételével m indennap nyitva van. A program k ö tetlen. Öt-h at éve nagyon jól m ent a klubélet. Most, saj­ nos, valam ilyen form aság m iatt elakadtak igazolványaink Terenyén, nem kap tu k meg a m űködési engedélyt, ezek nélkül pedig hivatalosan nem létezhet sem m iféle klub. Pedig m eglennének a feltételeink. Nem panaszkodhatunk a felszerelésre sem, és a kedvvel sincs hiba. X A posta falán hatalm as, furcsa form á­ jú telefonkészülék. Fölötte zom ánctábla: Segélykérő telefon. E különös szerkezet valam ikor a föld a la tt m űködött: távoli m unkahelyek, különféle fejtések között létesíthettek általa kapcsolatot. Ma a „pol­ g á ri” lakosságot szolgálja: közvetlen kon­ tak tu st terem t Salgótarjánnal. T alán egy kicsit a Rákóczi-telepiek m eg­ változott életét is jelképezi: egy valam i­ kori életform ából — h a nem is könnyen — sikerrel — válto ttak át egy újba, m ás­ féle —, s nem kevésbé jelentős — hasz­ not hozva a társadalom nak. Hann Ferenc �K em ény D ezső S e b ek A fegyelmi bizottság elnöke a gépírólányra nézett, tovább dik­ tált. — . . . az ütés következtében Rolf Schneider m egtántorodott, fejét beverte a harántgyalugépbe. A m ellékelt üzem orvosi látle­ let szerint arcán zúzódásokat és nyolc napon túl gyógyuló sérülé­ seket szenvedett. A lány kihúzta a gépből a jegyzőkönyv első oldalát, m egnézte az ötödik m ásolatot: h alvány volt, elmosódott, m int egy régi em­ lék, de azért olvasható. — V árjon — m ondta az elnök. — Nem tudom elképzelni, hogy csinálhat ilyet valaki. H allja, V ereb? — a sem m itm ondó külsejű, ünneplő ru h ás férfi hallgatott. — Nézze, m aga nagyon jól tu d ja hogy ebből ügyészségi ügy lesz. — A férfi nem felelt. — Még­ hozzá idegen állam polgár az illető, kiküldetésben, olyan ez, m in th a az üzem volna a vendéglátó. Szép kis vendéglátás! — A férfi ném án állt. — Em ber! M ondjon m ár valam it! — semmi vá­ lasz. Az elnök hom lokát törülte. — M agának lesz rossz, Vereb, ha nem beszél. A rendőrség is ki fogja hallgatni. K izárólag azért nem vették őrizetbe, m ert az üzem olyan vélem ényt adott m a­ gáról... A férfi felnézett. — M ilyen vélem ényt? — Na, végre! Szóval tud beszélni, m i? E lv árh atju k m agától, hogy m indent és őszintén. Ahogy kell. Nő volt a dologban? — Én nő m iatt nem ütök. — H át akkor? — Nehéz rá visszaemlékezni. És nem is jó. — Ne bolondítson, em ber! Tegnap történt, még egy napja sincs! E rre nem képes visszaem lékezni? — Nem erről beszélek. — Mi? Na jó. Olvassa fel neki, am it eddig leírt. A sem m itm ondó arcú férfi akkor ennyit m ondott, egészen hal­ kan: — Nyolc napon túl gyógyul. Cirkusz az egész. — Hallja, V ereb? A lány olvasott. Éneklő hangon, a sorok végén m eg-m egállva. — . . . az ebédszünet végefelé Rolf Schneider és a két m ásik ném et szerelő, valam int az üzemi lakatosok játszottak. Egyikük krétáv al k ö rt rajzolt a földre, és néhány lépés távolságból pénzzel célbadobtak. Vereb Lajos nem vett részt a játékban. Rolf Schnei­ d er első dobása a célba talált. M indenki nevetett, kiabáltak, s ak­ kor V ereb Lajos közelebb lépett és öklével Rolf Schneider arcá­ ba vágott. Az ütés k ö v etk eztéb en ... — A vére lecsurgott a trik ó jára — vágott közbe a bizottság elé idézett, sem m itm ondó arcú férfi. — Zöld volt a trikó, a piros vér fekete lett rajta. X H ajnal óta folyt a m unka a birkalegelő kötéllel k e ríte tt d arab ­ káján, a lakókocsik között a sem m iből em elkedő sátor körül, kö­ telek, húzd meg, csiganyikorgás, tom pa puffanások, cölöpök, a két kopott m edve enni kap, bűz, az úristenit, hova rak táto k a kék festéket. A KÉT TARGET, akartok potyajegyet a délutánira, bá­ csi, mi az, hogy illúzionista, kígyójuk is van, húzd azt a k u rv a kötelet, még, még, m ég öt gyerek jöhet, vizet a lovaknak, h a tudtok valahol kutyakölyköt, azt is hozhattok, jegyért vagy ötven fil­ lérért, pénztárkocsi, A KÉT TARGET, délután féláron, m ert a m edvék pihennek, a m űlovarnőt G ruber M áriának hívják, a cukrászné, hogy sváb vagy zsidó, na és ha zsidó, ez a cukrászné m int a falu farka, ti is eljöttök este? A szájkosaras m edvék kibicikliznek, fénylik a cilinder, te kö­ lyök, nem voltál te itt délután is, két vén bohóc, m ár csupa szap­ panhab a manézs, a nő a ló h átán tizenöt éves, a bejelentőlapon negyvenkettő, csöndet, p a tta n az ostor, dobpergés, egy-kettő-há­ rom szaltó, tus, fénylik a cilinder, w as schon beginnen? Öten jönnek beszélgetve, leülnek az első sorban, a két feketeruhás meg a három szürke, az egyik, az öreg, nézd csak, az osztrák, a cuk­ rászné, az egy rendes em ber, az h a civil volna, halkabban, úgy tu d n a felszolgálni az üzletben, hogy a zserbóban se jobban, azért a sapkájukat levehetnék a fejükről, h alkabban, tu d az m indent a k á rty a trü k k tő l a tótágasig, de ilyen egy rendes em ber, csend le­ gyen ott hátul, kölykök, ugye lehet itt a szünetben szódavizet k apni, m ost aztán ta k a ríth a tjá k a m anézst. Szignál, fénylik a cilinder, A KÉT TARGET. Ezüstpikkelyes dresszben a nő, nyak án csokorra kötött ezüstszalag, a férfin fekete trikónadrág, zöld tri­ kó, m egint a bohócok, a kifutó elé állítják a nagy fekete táb lát és a szövetdarab is fekete, a nő m eglobogtatja, előrefut, a férfi szé­ les bőrtokból tíz szélespengéjű tőrszerű k ést vesz elő, a K ék Du­ na-keringő és fénylik a cilinder, mosolygós h angulat, a pikkelyek ezüstösen dobják vissza a fényt és a nő szőke, m eghajlás fekete nadrágban, zöld trikóban, m ég m indig a D onauw alzer, a férfi odakínálja a késeket az öt ném etnek, ősi ri tus, az egyik fek eteru ­ h á s k iv á la s z t egyet, m egm utatja az osztráknak, az bólint, és a Kék D una harm adszor, a férfi bókol, h átratáncol, villan a kivá­ lasztott kés és a kifeszített szövet reccsenve hasad ketté, tus, a nő ugrik, bókol, m ár a tábla előtt áll szétterpesztett lábbal, szétve­ te tt két karral, aranyszőke m adonna-fej a fekete h á ttéren és mo­ solyog míg a férfi kim éri a tíz lépés távolságot ak k o r h á tra fordul, balkezében kilenc kés, a jobban egy és nincs m ár Kék Duna, csak a dob pereg h alk an és kezdődik a játék a nő bokájánál. Egy jobbra, egy balra a bokák mellé, a dobpergés lassan erősö­ dik, egy jobbra egy b alra a combok m ellé s egy pontosan a két comb közé, egészen fent, de nevetni senki sem m er, ez eddig öt, a férfi teljesen a sötétben áll, csak a késeket látod villanni a sem ­ miből, repülni a sem m iből és heggyel beleállni a fekete táblába a nő bőre m ellett, egy jobbra és egy b alra a csípő mellé, egy jobb­ ra, egy balra a két hónaljba és a dobpergés m ost m ár az agyad­ ban dörömböl, a férfi v ár egy pillanatig az utolsó kés előtt, csend, m it akarsz, figyeld, a tizedik jön, azt m ondták, hogy délután bal­ ról dobta, m ost biztos jobbról, és a tizedik is elővillan és bal olda­ l on, közvetlenül a nyak bőre m ellett átvágva az ezüst szalagot, rezegve áll meg a deszkában, és cin tán y ér és dob és három trom ­ bita recsegi a tust. H ajlongás egym ás kezét fogva, zúg a taps, a ném etek állnak és ordítanak, tenyérverés, a kis osztrák átlép a lábnyi kötélkorláton és rázogatja a zöldtrikós kezét és az egyik fek eteru h ás is átugrik, az nem n y ú jt kezet hanem kézzel-lábbal m agyaráz és a nézőtér kíváncsian lecsendesül. A feketeruhás ném et. A fekete táb lára m utogat, a m ellére ver, száját csucsorítja, pénzt vesz elő. Az ar­ tista h átrál, szeme olajos-rém ülten rebben, éles m etszésű orra m ost hófehérnek tűnik, m egfordul, két keze a levegőben, de nincs fal, am inek nekitapaszthatná, és a ném et kezében m ár száz pengő, és a kis osztrák m ár tö rt m agyarsággal m ondja, hogy a Schar­ fü h rer ú r száz pengőt ad, ha őt is ugyanígy körüldobálja, fe jrá­ zás, rettegő hátrálás, a fekete S ch arfü h rer üvölt, keze a zöldtrikós vállán, a tábla elé löki, also dann du w irst h ie r stehen bleiben du Schw einehund és futó léptek, fénylik a cilinder az igazgató ke­ zében, görnyedt hát, az osztrák szabódik, a fekete m egint ordít, az osztrák vállat von, tanácstalanul körülnéz, a cukrászné, ez m eg tu d ja csinálni és m ég száz pengőt is k ap érte a zöldtrikós, az igazgató m agyaráz és kér, az osztrák eltolja, a S ch arfü h rer odébb taszítja és szétvetett lábbal, csípőretett kézzel áll a m anézs közepén, in t a zenekarnak, a kis osztrák pedig kim éri a tíz lé­ pést, a pikkelyes nő öklét szájára szorítva kuporog a m anézs szé­ lén és pereg a dob. Jobb boka, bal boka, jobb comb bal comb, egy kés a k ét comb közé egészen fent, de nevetni senki sem m er, ez eddig öt, a kis osztrák a sötétben áll, sem m iből villannak a kések, jobb hónalj, bal hónalj, a zöldtrikós m ost k in y itja a szemét, a kis osztrák zsebkendőt vesz elő, a gallérja alá töröl, m egfogja a tizedik kés hegyét, a dobpergés m ost m ár a zöldtrikós agyában dörömböl, a cukrászné, neki nem kötöttek szalagot a n y ak ára és villan a tize­ dik kés és a zöldtrikós hirtelen m ozdulattal jo b b ra billenti a fe­ jét, a nyaka is vele mozdul, nem bízott-e az osztrák kezében és távolabb ak arta-e vinni n yakát a balról v á rt késtől, vagy azért-e m ert öt perccel k orábban nem m erte vállalni a sunyin felajánlott ölési lehetőséget, egy öröklét egy szem pillantás a la tt és a kés be­ leáll a nyakába, de rögtön ki is hullik, a v ér m agasra szökken és feketére festi a zöld trikót. A pikkelyes nő odarohan, a férfi ad­ 13 �digra lecsúszik a földre, hatszáz em ber sóhaja lebbenti a ponyvát, de szó nincs, a férfi szája torzan félrehúzódik, az osztrák csak áll, lassan és félszegen elvigyorodik, a feketeruhások hangosan rö­ högnek, a S ch arfü h rer a com bját csapkodja jókedvében és az utolsó padsorban, közvetlenül a ponyva előtt és közvetlenül a h á­ ború vége előtt egy sovány, tíz év körüli fiú visítva felröhög és röhög, röhög, am íg ki nem vonszolják. X A lány leírta az utolsó szót, v árta a folytatást. A sem m itm ondó arcú férfi azonban hallgatott. Az elnök odébb lökte a h am u tar­ tót, előrehajolt. — Nézze, van aki azt m ondja, hogy sebet csak sebbel lehet or­ vosolni. Lehet, hogy igaz, de én nem hiszek benne. És most m ondja, m it csináljunk mi m agával? Jánosy István B olond ok királya Firinc Képére 1. Világ előtti végen van egy viselős szikla, az előtt sóhajt, zokog az A nya: M indent m egtett, am i kellő, mégis m arad t m éhe m eddő; nem ak ar fia m egszületni! M intha nyílnék M ennyből ajtó, hangot hallott a sóhajtó. Amíg, anyám , itt sóhajtasz, m eddő m éhhel csak óhajtasz, nem szállhatok ki a kőből! Szerrel szerezz arany seprőt, söpörd vele Ég perem ét, a Föld szín ét! H árom szor üss a sziklára! És az A nya valahára három szor ü tö tt a sziklára. És a szikla m eghasada, kikelt onnan édes fia. 2. A hadból hazatérvén, hol em bert nem ölt de a pergőtűzbe m int szanitéc kikúszott, hova m ás senki se m e r t.. . . tétova tám olygott lyukas tüdejével. Senki sem törődött szent betegségével. Kis k ály h áját lopott gallyal fűtötte. V ásott kölykök m elegedtek körötte, meg egy ledér lány, — az m osta gönceit, szeszelte tetveit, s ő m egáldotta, de nem élt vele. Fölkelni is m ár alig volt ereje. Csak k án tálta százszor naponta: „Ne dúlj, ne árts, még állatot se bánts!” 3. M indent m ásképpen tett, m int a többiek; rám o n d ták : „kőbölcsőben született”, és becsukták a bolondok közé, de ő m inden bolonddal tisztelettel beszélt, m in t em berfenséggel. M int em berfenséget szerették őt viszont: a bolondok álorcás karneválján a Bolondok K irályának őt választották. O tt állt az álcás m askarák közt (volt o tt csodafiúszarvas: nappal, holddal agancsán; ordító oroszlán, nyers kakadú, fényes sisakos vallon zsoldos), s ő tűnődve nézett a semmibe, a bolondok borús királya. 14 soha, Pál József Szenteste T ágult szemekkel szorongtak a vaksötétben. A lövöldözés kezdete óta a gyertyát sem m erték égetni. Az ajtó t stangával, használt kocsitengellyel tám asztották ki, s m ost feszült várako­ zással m eredtek abba az irányba, am erre a pinceajtót sejtették. Csillagok gyúltak szemeik előtt az erőltetéstől. Az asszony várakozása m ás v olt, m int a többieké. Am ikor a front hangjai átszivárogtak a hegyeken, m ár egy éve m últ, hogy nem jö tt h ír a férje felől. Ahogy sűrűsödtek a szekerek, gépjárm űvek, m enetoszlopok, asszonyi bizakodással egyre in­ kább úgy érezte, fé rjét is hazahozza ez az em beráradat. Napok óta, éjjel és nappal özönlöttek a visszavonuló kato­ nák, lovak, trénszekerek. F áradtságot és tisztátlanságot árasz­ tó em bertöm eg, fegyverek, sisakok, sapkák, hátizsákok, tép ett bakancsok végeláthatatlan, cél nélküli árad ata hullám zott végig a falun. M int a kora tavaszi szennyes ár, am ely elárasztja a k erte­ ket, és az otthonok küszöbéig nyomul. Ebből az áradatból v ár­ ta, m int gyerm ekkorában az öregek m eséinek m egism étlődését, az öregekét, akik szerint harangot hozott a hólé még az ő ifjú­ ságuk idején. A k itartó lövöldözés zaját egyszerre két, egym ást gyorsan követő detonáció vágta k etté; belenyögött a pince erős faajtaja. H allani lehetett, ahogy a rosszul odatám asztott, használt kocsitengely dübbenve hull a döngölt földre. — A híd — hallotta az asszony apja h an g ját, — A híd — is­ m ételte az öreg. Rögtön nem is értette, m it ak ar m ondani az apja, csak a rém ületére figyelt fel, arra is futólag, m ost gondo­ latai a híd felé torlódtak, am elyhez lánykorának annyi em léke tapadt. A kiáltás nyom án a vasárnapi, ünneplős híd, legények­ kel és lányokkal fészkelte be m agát gondolataiba. A nnyira, hogy felugrott a sötétben, am ikor egyszerre világosodott meg előtte, hogy a híd nincs többé és az apja fél. M ióta a férje távol v an tőlük, a gyerekek az öreggel együtt azt ették, am it ő előte­ rem tett. Az öreggel csak a következő száj volt több, m int tiszte lett volna, abból csak rigolyás jogai jö ttek elő. Elszégyellte m a­ gát az öreg m iatt, m intha m egleste volna valam i elrejtenivaló titkos és bizalm as cselekedet közben, és visszakucorodott a fészkelődő gyerekek mellé. A napok óta benne növekvő bizonyos­ ság azonban, hogy fé rjét hazahozza az áradat, egyre erősödött. A falura m ár rátelepedett a decem beri korai szürkület, am i­ kor az öreg felderítése nyom án kim erészkedtek a pincéből. M iután a gazdának m egköszönték a helyet, a két m egszeppent gyerekkel együtt hazatértek. A falu ism ét tele volt katonákkal, m ost sem értették egyi­ k ü k beszédét sem. a házukba is ú jak települtek. Az ajtó körül nagy volt a töm örülés, mégis szokatlan csendesség fogadta ő k e t; a figyelem érezhetően valam ilyen benti esem énynek szólt. Am ikor közelebb értek, a katonák nyilván m egértették, hogy az érkezettek otthona ez, és ú t nyílt előttük. Bent, az öreg fekvőhelyén fekü d t valaki szétvetett, sáros csizm ájú lábbal. A rcát nem láth atták , kato n aru h ás lány h ajo lt a melle fölé. V érrel á titato tt kötésen m atato tt. A gyerekek is meg­ értették, hogy a csönd és a figyelem a sebesültnek szól. Az öreg beterelte őket a kam rába. Rézsűt falnak tám asztotta a teknőt, a láb ú jtatta m indkettőt. A nagyobbat, a lányt szorosan a fal m el­ lé guggoltatta, a kisebbet, a fiút nővére elé, két oldalt pedig rongyokkal fedte le őket. — Mit csinál apuka?! — n y ito tt rá ju k az asszony. — Nem hallottad a plébános úrtól, m it csinálnak a gyere­ kekkel? — suttogta fojto ttan az öreg. — Ugyan m ár! V énségére kezd el hinni a p apnak? — sza­ badította ki az asszony a gyerekeket. A kam rából azonban nem m erészkedtek ki. Összebújtak ism ét, m in t a pincében. A két gyerek azonban nem felejtette el, m ilyen nap van, a bátorságuk is m egjött, követelőzni kezdtek. Nekik is csak k a­ rácsony lehet, fontolgatta az asszony, h áth a szívesen is veszik, ha készít valam it. Nem igen volt sem m ijük, hacsak a kevéske fa­ gyott krum plit nem szám ítja, m eg a doboz m arm eládét, am it még a ném etektől lopott az öreg. Az jól jön a gyerekeknek, nekik �attól igazi karácsony lesz. K im erészkedett a konyhába, hogy vi­ a gyűjtem ényt. Valahogy a m egégetéshez m égsem volt kedve. zet tegyen fel. Egykedvűen figyelte, am int a konzerves dobozból szétm ásznak, A sebesült besötétült szemgödörrel, félig nyitott cserepes elrugaszkodnak a bogarai, szertehurcolva a züm m ögést az alko­ szájjal feküdt. A tehetetlen várakozásban m ellette gubbasztó n y at ban. k ato n aru h ás nő m egigazította a férfi haját. Lehúzta a csizm áját A lbert k itartó an köpködött, csak úgy m aga elé. képzeletben is. Az asszony szeme a sáros, elárvult csizmákon állapodott meg. jelölte ki a legyőzendő távolságokat. Úgy látszott, nem ú n ja Az ilyen csizmák m indig férfib ajt jeleztek a háznál, férfiakét, m eg soha. N yugodtnak látszott, tudta, hogy legfeljebb a M ise­ akiknél nincs esendőbb testi bajaikban. Á polta m ár nem egyszer hegyről és a K endergátból hallatszik ide a hívás, a K áposztás­ ap ját is, férjét is — ism erte jól azt, am ikor a férfiem ber gyá­ kertből hiábavaló érte kiabálni, b á r az an y ja őt is szólongatni m olításra szorul. Nem is gondolt arra, hogy ennek sebesülése fogja, h áth a a környéken van. van. Meleg kell neki, a csizm ája sem m arad h at így — ez fog­ Zoltán nehezebb helyzetben volt, m ert a saját udvarukon lalkoztatta. Levette a buzogni induló vizet, m ajd kezére húzta a játszottak Tojással, Toncsival és A lberttel. A nyja eln y ú jto tt hí­ csizmát. Szaporán já rt a kefe. vása nem sokáig hagyta kétségek között. A többiek is kászá­ K opogtatás nélkül nyílt az ajtó, az asszony keze m egállt a lódtak, in d u ltak haza. Még segítettek Z oltánnak és an y ján ak a levegőben. Szikkadt paraszt állt az ajtóban. garicsból beterelni a higany-virgonc kism alacokat és a kocát. A — No, lyány, látom , m ár m egbarátkoztál velük — m indig serdülő jószágok egyszerre roham ozták meg a b ejáratot, úgy, így szólította: ,,lyány”-nak, m int napszám os k o rá b a n ; olyan hosz­ hogy eleven torlasz keletkezett az ólajtóban. Az egyik addig-ad­ szan n y ú jtv a a szót, ahogy csak olyanok tudják, akik ad ­ dig izgett-m ozgott, fú rta m agát előre, míg egy m ásiknak a h á­ h atn ak m u n k át m ásoknak. Ettől „lyány”-tól m ost is arcába tá ra került, és félreérthetetlen farm ozgásba kezdett. Toncsi vi­ szökött a vér szégyenében. — H át az ünnepi vacsorát megcsi­ hogott, Tojás tárgyilagos kíváncsisággal szem lélte a jelenetet, n áltad-e m ár n e k i k ? A lbert tu d ta, am it tudott, és lekicsinylően nézett végig a töb­ — Nincsen nekünk sem m ink, jól tu d ja maga. bieken. Zoltán az anyja m iatt nem tud ta, m it tegyen. — A disznó, am it az urad vett tőlem még a m últ télen, am i­ — No, nézd csak a pondróját! Mi nem kéne m ár ennek is! k o r itth o n volt, h á t az semmi? — m ondta az anyja, és a vesszővel a m alachalom közepébe csa­ — Fias. Hogy lehetne azt levágni. A zért v ette az uram , pott. A torlasz m eglódult, be lehetett csukni az ajtót. A gyere­ hogy eladhassuk a kicsiket, az anyából meg élhessünk, míg h a­ kek hazaindultak, Zoltán a tejre várt, am it még m egszűr az zajön. M agunknak is alig van m it ennünk, nem m ég a disznó­ anyja, aztán köcsögbe önt, és am it még habos-m elegen a ta n á r­ nak. Talán meg se ellik szegény. nőnek fog vinni. — Fias vagy nem fias, a többieknek ennyi sincs. M inden­ k it tö n k rete tt a háború. Engem is. Ide kell adnod. Hadd vendé­ — No, itt van. Vigyed — lökte Zoltán kezébe az anyja — geljük m eg e z e k e t . Vigyed a tanárnődnek — m ondta (olyan hanggal, ahogy a m a­ — D ehát m agának, meg az egész rokonságának ott a sok lacokat korholta), m intha a fiú nem tudná, hogy vinnie kell és hízója elrejtv e a hegyek között, a tanyákon, ahová e z e k a hová kell vinnie. Oda hordta m ár évek óta, tan árn ak , tan árn ő ­ katonák se igen ju tn ak el! M indenki tudja, még a gyerekek is. nek, m ikor ki lak ta a szobát. Ha az egyik távozott, az anyja — Gyere, vagy elv itetlek ! E z e k k e l . K ülönben kiabálj felkereste az újonnan érkezettet, és közölte vele, hogy az elődje csak, ha azt hiszed, hogy m egérti közülük valaki is. M ielőtt tőle vette a tejet, és Zoltán esti tejhordás a folytatódott. A jelen­ rán k sötétedik, nálam legyél a disznóval! legi tan árn ő azonban egészen m ás volt, m in t az előzőek. M ióta Nem teh ete tt m ást, kötelet kötött a disznó nyakába és el­ neki hordja, m inden este m egújuló izgalom m al v ette kezébe a h ajto tta. A kötelet akkor is tarta n ia kellett, am ikor egyetlen lö­ köcsögöt. A fiatal férfi tan áro k at nem szerette a zoknibűz és a véstől oldalára fo rd u lt az állat. Még látta, am ikor a felm etszett rendetlenség m iatt. A rra pedig nem em lékezett, hogy az előző hasból szétgörögtek a csapos kis állatok. Gőzük felszállt, szét­ tan árn ő k ilyen rendezetten, tisztán ta rto ttá k volna a szobát. Még foszlott, sem m ivé lett a hidegben, m int m eg nem született éle­ a levegője is m ás volt a tan árn ő óta. Ami azelőtt szintén nem tük. tű n t fel szám ára, azok a vaságy végére vagy a kályha fölötti K áb u ltan tám olygott haza. A szürke égen v arjak úsztak a kötélre tereg etett kicsiny, finom, könnyű, illatos ru h adarabok falu felé éjszakára. Az erőlködő m ad arak at visszavetette a szél. voltak. Az illat ugyan jö h etett a m osdósarokból is, ahol a tü k ö r Néha úgy tű n t, m intha belefagynának a légbe. H avazni készült. előtti üvegpolcon a szappanon kívül sok m inden m ás — doboz­ Az orosz tiszt h alott volt, m ire hazaért. Lábára felhúzták a kák, üvegcsék — sorakozott, de elképzelhetetlen volt, hogy ezek csizmát, am it az asszony bokszolt fényesre. Tehetetlenségében a puszta érintésre is biztosan kellem es ru h ad arab o k ne lennének k itö rt belőle a sírás. illatosak. A tisztet a sötétedés és a m egindult havazás ellenére elte­ A szoba érzékeiben m egrajzolódó képével lép ett ki az utcá­ m ették. B iztosan azért, m ert késő éjszaka ism ét hallották az is­ ra. A többiekre gondolt. Úgy érezte, m intha m eglopná őket. m erős zajt: seregek vonultak az utakon. Újra m agukra m arad­ Titkos szégyene rákvörösen ült ki az arcára, am ikor a besűrű­ tak. A fé rjét nem hozta haza az áradat. södött orgonasövényből sakálüvöltéssel Toncsi u g ro tt elő. Még m indig nem tudta, mi lesz velük. — Tele van a gatya, m i? — kérdezte, m ire vigyorogva a többiek is előbújtak. Zoltán tudta, hogy eg yütt kell velük vin­ n ie a tejet. Toncsit m ár akkor felism erte, am ikor kiv ált a bok­ Tej, k ö c sö g b e n rok közül, és ahogy alakja kibontakozott, úgy lett nyilvánvaló a m ásodperc tö rt része alatt, mi a szándéka. Cseppet sem ijed t H atározottan u nták a lövész- és páncélos alakulatok ütköze­ meg, csak ra jta k ap o ttn a k érezte m agát. M aga sem tudta, min, tét. Tojás a fedélzeti golyószóróval még belekaszált a sűrűsödő m ert valahogy m ás volt ez, m int m ikor az an y ja érte tetten v a ­ félárn yékokba, aztán bejelentette, hogy kiszáll a játékból. A lam in. Mégis, m intha m enthetetlenül ra jta k a p tá k volna, m ent­ csapatok egy része szétszéledt, hazafelé v ette az irá n y t. Ők né­ séget nem talált, m enekülési lehetőség nem kínálkozott, m ert gyen együtt m aradtak, m intha valam inek m ég történnie kellene. nem tudta, m ire keressen m entséget és m iért kellene m enekül­ nie. Az anyák hívó szava, am ely m int az esti harangszó, véget vet a napnak, késett. A szürkületben titkos, meleg légáram latok A m ikor bekopogott a tan árn ő ajtaján , nem n y ito tta ki, úsztak, m eg-m egcsapták arcukat. A tavaszi sim ogatást játéktól m int m áskor, hanem hangosan, hogy a csukott ajtó n áth a lla t­ k ip iru lt arcukon is érezték. A fűzfa m ár elhányta b ark áját, és szon, bekiáltott, hogy „hoztuk a te je t”. A tan árn ő nem válaszolt pihéi szálldostak az estben, m egrajzolva a levegő láth atatlan rögtön. A csönd értelm ezte a m ondatot: „V árjatok egy kicsit. mozgását. Rögtön nyitom ”. Zoltán tudta, hogy az ajtó nyitva van. M iután m eghozta a tejet, távoztában szokta hallani, am int fordul a Toncsi cserebogár gyűjtésbe fogott. Bő aratása volt, a m eg­ kulcs a zárban. Most m indannyian füleltek. Gyors, zavarodott­ éledő föld és a zsenge lom bú fák egyre nagyobb rajokban on­ ság nélküli lépések, k in tfelejtett ru h ad arab o k összekapkodásá­ to ttá k a telt, kem ény bogarakat. Toncsi a kocsikenőcsöt is elő­ nak zaja és szekrénynyikorgás hallatszott. V alam i olyan tö rté n t készítette, am inek frecskelő, pattogó pezsgésében elem észti m ajd 15 �bent, am i sohasem előzte m eg Zoltán belépését, s am inek egye­ dül Zoltán tu d ta az értelm ét. B encze József versei M ajd a lépések közeledtek, és Toncsi erőlködve próbálta összetartani szétszaladó száját. A tan árn ő kinyitotta az ajtót, be­ hívta a társaságot. Zoltán figyelte, ahogy a többiek lopva kö­ rülnéznek. A szobát, igen, a szobát nem ak arta, hogy lássák — öltött benne h atáro zo tt alak o t a viszolygás kísérletétől. Tojás, Toncsi és A lbert tekintete, m intha nem is a barátaié, hanem a nyolcadikos lányoké lenne, és őt tapogatnák végig, m iközben átöltözik a testnevelés órára. F elm érte a szobát, a rejtőzködés lehetőségeit, a kályha fölötti kötélen nem száradt fehérnem ű, az ágy végén a vas ugyancsak csupasz volt, a m osdóállvány sar­ k á t elhúzott negyedkörnyi függöny tak arta, Zoltán azonban így is m egérezte a szappan, a sam pon és a többi piperecikk elegy, női szagát. A szám bavételtől valam ennyire m egnyugodott. Egé­ szen m agára talált, m ire a tan árn ő visszaadta az üres köcsögöt. — L áttátok!? — tö rt ki Tojásból a kérdés az utcán. Bizo­ nyos volt benne, hogy csak ő láthatta. Esküdözött, hogy a sa­ rokban átlósan állított szekrény m ögött valakit látott. — Csókás volt — lökte ki hosszas unszolásra, kellő h atás­ szünet után. Csókás, a jobbösszekötő a kedvencük volt. A járási bajnokságot őt b iztatva szurkolták végig. Nevét a m egyei lap ­ ban is olvasták a bajnokságról készült összefoglalóban. Toncsit rögtön letorkolták, am ikor azt javasolta, vissza kell m enni és m egnézni a függönyön keresztül. Zoltán készült m ondani, hogy a tan árn ő nem olyan, és a szekrény mögé nem is férne be egy em ber, de ak k o rra Tojás m ár kész volt az ötletével. C s á k E rz sé b e t — Mivel, h a ak arnánk, m egzavarhatnánk őket, rá ju k zörget­ hetnénk, bedobhatnánk az ablakot, ezért teljesen tőlünk függ, eg yütt m arad h atn ak -e vagy nem. Ha úgy veszem, m egajándé­ kozzuk Csókást. Em lékezzetek az őszi bajnokságra, am ikor nem tu d tu n k neki m it venni, m ert csak cigaretta, konyak, meg ilye­ nek ju to tta k eszünkbe. Egy sportem ber pedig nem iszik és nem dohányzik. M ost itt az alkalom az ajándékozásra. Nem fogja t udni, hogy aján d ék és h ogy tőlünk kapta, de így szebb az egész. E gyetértünk? Zoltán m egkövülten hallgatott, Toncsi lelkendezett, csak A lbert te tt ellenvetést. E m lékeztetett arra, am ikor a csapat az M NK-ban m agasabb osztálybeli csapattal k erü lt össze, és a ko­ pasz, kövér városi drukker, akinek a szavait ittá k a helybeliek, azt m ondta: „A sörtől meg az éjszakázástól — huncutul hunyo­ ríto tt — becsipásodik az ember. A ztán csodálkozik, ha nem megy a foci.” — Csak sim ogathatja — m ondta Toncsi, akit könnyen le­ h etett befolyásolni. — Esetleg meg is csókolhatja. — Le is vetkőzhetnek és egymás m ellett fekhetnek, m int s film ekben, hogy beszélgessenek. Úgyse szokott senkivel a t a ­ nárnő — javasolta Tojás, aki nehezen a k a rt engedni a saját öt­ letéből. — Az nem jó, m ert akkor rágyújtanak. Emlékezzél csak! A bban a film ben is először lefeküdtek, aztán meg rágyújtottak — lett okos egyszerre Toncsi. — Ti teljesen hülyék vagytok — szögezte le Albert. — Az sem jó. A bátyám m ondta, hogy o ly an k o r... — nyelt egyet. — Csak nem m utatják. T ojást érzékeny pontyán érték A lbert szavai. Méghogy ő A lbert b áty ján ak a felvilágosítására lenne szorulva!? Meg k ü ­ lönben is! Az ötlet jó? Jó. M egérdem li Csókás? Meg. A kkor m i­ nek okoskodni. Egy m arad: oszolni! A m ikor Z oltán belépett a konyhába, ap ja az asztalnál ült. H áttal az ajtónak. Evett. A füle és jobb orcáján az ételdudor le-föl mozgott. Lapockái között kihűlő, három szög alakú izzadt­ ságfolt sötétlett. A háromszög hegye a gerincárok vonalában a h áta közepéig ért. — Hol kódorogtál eddig? — kérdezte az anyja. — El kellett mosni a lábast, hogy kiönthesse. — No, hiszen, ha m ost m osta e l...! L ábát mosni, enni, az­ tán m ars az ág y b a! Zoltán kiöblítette a tejes köcsögöt, aztán tette, am it az any­ ja parancsolt. 16 Csák Erzsébet m esszire m ent, írnék neki, de nem lehet, elküldenék, de nincsen kit, m agam m ennék, de nem illik. Elküldeném én a Holdat, hogy m ondja el bánatom at. A Hold kevély, bizony nagyon, nem érti meg a bánatom . K üldeném a csillagokat, értessék m eg a gyászomat, a csillagok m ég kicsinyek, nem értik meg, hogy szenvedek. A nyám Szerette a rendet sublót tisztaságot, dolgos keze mérges lúgban v ért virágzott. N yár Szaladj m eleg zápor, fárad t a lom bsátor. R epedt a föld, sárga, tik k ad t a Nap lángja, fá ra d t a sok gyökér szenved a gyüm ölcsér’. B anos J á n o s S z e re lm e s v e rs Elek veled lázadásban torkig töm ött hallgatásban nikotin-felhő m agányban nélküled is m indig nálam R ánt m agával a világba idegeim lavinája fulladok arcod tavába s kivet melleid hullám a C söndjeim ha szétdobáltad reszket szétszórt szavam nálad karod gyökeréből fák at növessz — köztük fújdogáljak Legyek szellőd hogyha n y ár vagy viharod ha ü tnek árn y ak csillagokba v etett ágyad álm odd fénybe éjszakám at �Va lent József N yu gtalan éjsza k á k A városba a fodrászhoz huszonkilencedikén m entem . Ez volt anyátok halála előtt kilenc nappal. Ekkor m ár nyolc éve bete­ geskedett, nem tudhattam , hogy éppen utolsó n ap jait éli. Anna nénéteknek m eghagytam , hogy nézzen át hozzá, am íg én odale­ szek; egyszer legalább szabadítsa fel a kötéseket, és főzzön teát is bőségesen. Lomb utca tizenegy: ez volt annak a valakinek a címe. akiről ti is hallottatok. (Zöldre festett kerítés veszi körül a portát, be­ lül szőllőlugas, dísznövények, betonlapokból járdák.) Három szor is csöngettem, ugyanaz a kiszáradt, szemüveges öregasszony n y i­ to tt ajtót, aki m áskor is szokott. Kripogó hangon énekelte, hogy m egint hiába jöttem , és m ár csukta is be az ajtót. K értem , azért csak engedjen be, inkább várok; vagy adjon p ap írt és tollat, o tt­ hagyok néhány sort. E rre ideges lett, m agából kikelve kiabálni kezdett. E kkor egy pillanatra m egm ozdult a függöny, és mögöt­ te alig észrevehetően ott láttam őt. Látszott, ahogy mozog. Elő­ ször azt hittem , talán tévedek, jobban m egnéztem : ő volt. L át­ ta, hogy látom , h irtelen oldalt lépett. Ezzel nagyon m egsértett. K i ő tulajdonképpen? Mivel érdem eltem ezt ki, am ikor én m in­ dent, de m indent m egtettem érte? M elléálltam a nagy bajában, am ikor m ár m indenki eltávolodott tőle. Kedves voltam hozzá. kedves, engedékeny. Ő tudja, csakis ő. Szabad időm et lopva rá ­ áldoztam, vállaltam a kockázatot a világ előtt, de főleg előtte­ tek. A szégyent. Sokszor elviseltem a nehéz pillantásokat, am it Anna nénétek m ért rám . M egérdem eltem . H azudtam anyátok előtt, m ondhatom , hazugságban éltem. Legtöbbször a fodrásznál voltam , o tt volt bizonyíték a hajam . Mindig sok volt a vendég, m indig sok volt. E lindultam csavarogni. (Az lehetetlen, hogy ilyenkor hazajöjjek, én ism erem a saját term észetem . Azt hiába is m ondja A nna nénétek, ő egy nő, én meg férfi vagyok. Én ilyenkor csak kújtorgok. jövök-m egyek. legjobb, ha nem is szólnak hozzám. Megállok a k ira k a t előtt, ott állok egy kicsit, jönnek arra, köszönök, leszegem a fejem , to­ vább megyek. Visszafordulok, akko r eszmélek, hogy m iért for­ dultam vissza; a m enésem nek semmi célja, én m égis megyek. E ljutok a V ásártérig, ott m ár érzem a lábaim at, o tt a pad, el­ nyújtózkodom . Jönnek a rra sokan, elsietnek, én is felállok, és m agam tól is azt kérdezem , m iért?) B etértem a kocsmába. Sajnos, tényleg többet ittam a kelleténél. M uskotályt re n d el­ tem, ott voltak Jan iék is, azok is kértek. Elkezdték volna m on­ dani a régit. K önyököm ön jön ki. Jan i m ár be volt állítva, nyom ta a szöveget. Én oda sem hallgattam , nekem m egvolt a 17 �m agam baja. K értek még egy kört, én visszakértem . Nyom kod­ ták bele a szódát, m ondtam , m uskotályba nem szeretem. Jan i erőszakoskodott, m int m indig, ha többet iszik: hogy én így le­ nézem őt, úgy lenézem. Azt m ondtam neki, kom plexusa van. m ire azt felelte, nem tudja, mi az a kom plexus, de. hogy őt le­ nézem, arról meg van győződve, és neki én ne is beszéljek. Be­ lem elegedtünk az ivásba, én is kértem , ők is visszakérték. Ne­ kem m ár szédült a fejem , azon voltam , hogy m iham arább ott­ hagyjam őket. A kkor m ár elm ent a három huszas. Kellem esen zsongott a fejem. Ilyenkor föltám ad a mocskos term észetem . (Nem tudom , illetlenséget követek-e el, de én meg­ nézem a nőket. Meg bizony. K iállok a sarokra, végignézem, ahogy így elhaladnak előttem . A nnyit m ár csak m egengedhet az em ber m agának. O tt bám ulok ó rák at is. Azt meg kell hagyni, jó nők vannak, csinosabbnál csinosabbak. Jó alakúak, meg m in­ den. V alam ikor? V alam ikor nem kellett nekem így m eg úgy. Az em bernek volt, am ennyit csak akart. V asárnaponként elm en­ tü n k Janiékkal, ki a Dolinkába, ott volt a fiatalság színe, java. Hej, de szép világ volt is az! Én valahogy mégis szégyellem az egészet. Sokszor azon va­ gyok, ugyan jó t teszek-e én m ost? Ugyan nem fog-e engem az utókor kinevetni? Hogy lenne jobb, így vagy úgy? Ki ad ehhez nekem tanácsot? Ki ad?) Még aznap m egism erkedtem M agdolnával. Takaros, szem revaló terem tés, olyan M anci-féle alak, csak nem szeplős. O tt lakik, ahol Kovácsék, Kovácsék a nyolcadikon, ő a hatodikon. Három szobás főbérleti lakás, beépített bútorok. A neve ki van írva az ajtóra, fekete m árvány lapon aranyozott be­ tűk. M agdolna egyedül él, csak arra vár, hogy neki megfelelő tá rsa t találjon. De m indez bizonytalan, én nem voltam bent ná­ la. Kovácsékhoz m entem , abban a hagyatékügyben, am iről m ár ti is hallottatok. Mindig halogattam , de m ost jól jö tt ki, Mag­ dolna m iatt is. Nagyon szívesen szóbaállt velem, mosolygott, kö­ zel jö tt hozzám, és együtt kerestük Kovácsék nevét a névjegy­ zéken. — Ism eri őket? — kérdeztem . — V árjon csak, várjon csak — próbált emlékezni. — M agas férfi. — M agas? — Szőke, göndör. — Szőke, göndör? — Felesége cigányos. — Felesége cigányos? — G yerek is van, erősen rövidlátó. — Ahá, ahá, tudom ki az, ne is folytassa! M agdolna fölvitt engem a liften, azután elváltunk. Találkozás másodszor. K ét n ap ra rá m egkíséreltem a M agdolnával való újbóli talál­ kozást. Végigm entem ugyanazon az útvonalon, m int először, és ugyanabban az időben. Feltevésem szerint M agdolna az első ta ­ lálkozásunkkor a m unkából jö tt haza. M inden úgy volt, ahogy elgondoltam , csak nem m ertem m egszólítani. M ásnap ugyanoda m entem , ugyanakkor, de akkor bevettem előtte egy kis bátori­ tót. Meg is jö tt M agdolna a szokott irányból. M egnyújtottam a lépést, így pontosan egyszerre értü n k a kapu alá. M agdolna ez esetben kiábrándítóan viselkedett. Nyom a sem volt a kedves, bársonyos hangjának, lenézően kezelt, és láth a­ tóan idegesítette a jelenlétem . T ürelm etlenül sietett, nagyon sü r­ gős és fontos dolga lehetett, am i m ellett az én személyem csak jelentéktelen p onttá zsugorodott. Ez így látszott. Nem volt jo­ gom kifaggatni, így m indenről csak találgathattam . Lehet egy ügy halaszthatatlan, és ak k o r a saját édesanyját is m ellőznie kell pillanatnyilag, viszont lehetett ez m ásképp is. Én jóhisze­ m űen bíztam , m int egy kisgyerek. M iért gondoljak m in d járt a rosszabbra? Ez adta az ötletet, hogy döntsön egy harm adik le­ hetőség a sorsunk felől, írok neki levelet: 18 „Kedves, Magdolna! Ne haragudjon, hogy írok, de fontos dologban akarok M agá­ val találkozni. Emlékszik, ott a liftben. Én m entem a nyolca­ dikra, Maga a hatodikra. Lehet, hogy nem is M aga az, akinek írok, de még egyszer kérem , ne haragudjon, meg a rra is k é­ rem, jöjjön el a P itypalattyba szombaton. M ondjuk ötkor, vagy hatkor. Legyen hétkor, m ert akko r m ár sötétedik, és M aga rá ­ ér. M ajd én ott leszek ham arább, középen, a harm ad ik asztal­ nál. Nem engedek addig senkit m agam mellé, affelől nyugodt lehet. A rról lehet m egtudni, hogy én vagyok, hogy egyedül ülök, és csak M agát nézem. Várom, nagyon várom , siessen! Üdvözli Istv án ”. Szom bat volt, június hetedike. Egész éjjel esett az eső, verte az ablakot. Elkezdte még este, el nem állt reggelig, és én m inden csepp koppanását hallottam . Még éjfélkor is égett a villany, olvasást erőltettem , azután m ér­ gem ben kim entem a konyhába. Az étel m eghidegedett; koloncol­ tam a fazekakban, ím m el-ám m al lenyom tam néhány kanállal, aztán vissza az ágyba. Az alvás nem m ent, csak nem m ent, el­ kezdtem szavalni Petőfi A nyám tyú k ját. A kkor k ib ú jt Anna né­ né tek a m ásik szobából, hogy „m i az, mi az, m it k atatok, kivel beszélek”. Visszaküldtem , aludjon nyugodtan, „csak a m acskát abriktoltam kifelé, m ivel véletlenül bennm aradt, és hányni a k a rt”. A nna nénétek m orogva visszam ent, azt hajto g atta, hogy anyátok „félrebeszél, nem lehet tudni, alszik-e, vagy fölvan, m ert a kérdésekre nem válaszol”. Á tm entem én is hozzá: en­ gem m egism ert, nekem válaszolt — m indenben úgy volt, m int m áskor. Ekkor m á r végleg kim ent az álom a szememből, a felgyújtott lám pánál csak a falat néztem . B ántott, hogy nyúzott leszek m ásnap és kialvatlan, ez a nő szóba sem áll velem. K italáltam , hogy sétálok egyet a friss levegőn, az m indig jót szokott tenni. A nna nénétek ezt végleg nem állhatta, elkezdett veszekedni, hogy begolyósodtam, h a m ár kin n caplatok az esőn. „Begolyó­ sodtál, te”, dobtam neki vissza, „a vécére csak kim ehetek” . Ak­ kor elkezdtem szaladni, m int akinek nagyon sürgős. A hátralevő időt az ágyban töltöttem félig alvással, félig te r­ vezgetéssel. Reggelre fárad tan ébredtem . Este fél hét. A P itypalattyba valóban elm entem , o tt ültem a harm adik asz­ talnál. Ha azt a kérdést firtatjáto k , hogy m iért, am i szerintem nem kérdés, azt is firtath a tn á to k , hogy m iért zöldül a fű. Nem akarom én mellébeszéléssel az egészet elhom ályosítani, de tu d ­ notok kell, hogy mi anyátokkal hogy voltunk. Úgy voltunk, ahogy egy betegségtől ágyhoz szögezett asszony és egy egészsé­ ge teljében levő férfi lehet. Mellesleg h atv an h at m ájusáról nem beszéltek, am ikor orvostól-orvosig szaladoztam , külföldi gyógy­ szerekért rim ánkodtam , fölvittem any áto k at a k lin ik ára időt, fá­ radságot nem sajnálva. A rról sincs szó, hogy m ilyen anyagi ál­ dozatokat hoztam ezért, pedig a k an d id átu s m egm ondta m ár m in d járt az elején, hogy gyógykiút ebből nincs, csak idő k érdé­ se, hogy m eddig húzza. De még ak k o r is rem énykedtem , még m indig. Másik, am i nem mellékes. A nyátok m aga is m egértően vélekedett, de én ezt nyíltan nem használtam ki, részben nem volt lehetőségem , de ha lett volna is, tudtam , hogy ha közszáj­ ra kerülünk, ez anyátokat eltak arítan á az élők sorából. Egyik napról a m ásikra. Én azon a bizonyos szom baton ennek a tu d a­ tában léptem be a P itypalattyba. N agyon is a tudatában. Em elt fővel körül sem m ertem nézni, m eghúzódtam csendesen egy üveg bor m ellett. Iddogáltam . Olaszrizlinget kértem . Tudom, ak k o r jól­ esett, isten bocsássa meg, jólesett. És ha valakinek kellett az ital, akkor nekem kellett. Közben g y ak ran az ajtó ra néztem nyugtalan nézéssel, jöttek-m entek m indenfelé em berek. Magdol­ na sehol. Egyszercsak nyílik az ajtó , k it látn ak szemeim. Jan ié­ kat. Egy nagy csapat. H úzták a csíkot befelé. Nagy üdvözlések, tettü n k az asztalhoz pótszéket, elhelyezkedtek. Mit isztok, m it isztok? B elem elegedtünk a beszédbe, ottragadtak. Magdolna később sem jö tt meg. Nem csodálom. Az a levél m inden volt, csak nem levél. Az egy eszelős agy sületlen m ellék­ �term éke, egy félnótás dilihopp szellemi kínja, restellem , hogy ilyen bárgyú fogással ak artam nőt halászni, és ha ez a nő el­ hozza és elém tárja saját soraim at, vagy elém sem tárja , csak fö­ lényes m agabiztonsággal kigúnyol, a győztes pozíciójából rám ­ ölti a nyelvét, egy szavam sem leh etett volna, legfeljebb m egalá­ zottan kioldalgok a m ellékajtón. Részeg voltam , fiaim. Ez az egy, am ibe belekapaszkodhatok. M ást nem tudok és nem is akarok m entségem re felhozni. K eserű ez nékem. M indent sum m ázva, ahogy én közeledtem a nőkhöz, a m egje­ lenésem a beszédem, a hallgatásaim , a megjegyzéseim, kezek érintése, oda-odanyúlás, tapogatás, feszesség, félszegség, incsel­ kedés, csipkelődés, bám ulások, szemek ügyetlen mosolya, mind, m ind naiv kezdőre vallanak. Ezért, ezekért nem lett volna sza­ bad an n ak m egtörténnie, am i m egtörtént, azoknak rosszindula­ tú n belejátszania az ügybe, akik jóform án nem is illetékesek, durván, darabosan belegázolni mások, jelen esetben az én m a­ gánéletem be. Jan iró l sem tételeztem volna föl, am it m egkaptam tőle, érdem telenül, m éltánytalanul, ha ezt előre tudom , le sem ülök vele egy asztalhoz, soha, egy pohár bor erejéig sem. A szomszédok pedig, akik szembe m ézes-mázosak, hízelgők, előzé­ kenyek, adják a m egértőt, velünk együttérzőt, diszkrétek, lojá­ lisak, és így tovább, valóban aljas kárörvendők, m ost tudom , akik csak azért hízelegték testközelbe m agukat, hogy m inél több intim itást, belső problém át m egtudjanak, és azon csámcsogja­ nak. De ti, fiaim, ti hogyan k erü lte te k a m ásik oldalra, am ikor gő­ zötök sem volt a helyzetről? Nem tudom , hol tű n tetek el a sze­ m em elől, m ikor vesztettelek el benneteket? Ti tulajdonképpen hosszú h a ja t és divatos nadrágot viseltek, ugyanakkor elég nek­ tek az innen-onnan érkezett suttogás? A pátokról van szó, és mi férfiak m indig férfiasan m eg értettü k egym ást. V ajon m ost az értesítésem alap ján m ernétek-e úgy vélekedni, hogy apátok k u r­ vahajcsár? V ajon az én jóhiszem ű élnivágyásom ekkora bűn? Rosszul esik ez nekem, igen rosszul, m ost különösen, hogy egye­ dül m aradtam . A P ityp alatty b an poharaztunk. Jan iék koráb b an fölcihelődtek m int én, készültek m ég egy helyre, közben abból nem lett semmi, hazam entek. O tthon va­ lahogy összefutottak A nna nénétekkel, leadták neki a drótot, hogy én így meg úgy viselkedtem , ital, nők, m inden, ott fetren ­ gek a városban részegen és a pénzem et is elrabolták, a rendőr­ ség m ár körözi a tetteseket, de m ég nem találták meg, h a regge­ lig sem k erülnek elő, k u tyákkal is m egindítják a nyomozást, de az még nem biztos. A nna nénéteknek nem kellett m ás, körül­ lárm ázta a szomszédokat, lehordott engem m indennek, ingyen­ élőnek, k u rvahajcsárnak, feleséggyilkosnak. Hazaértem . Látszólag nyugalom volt a portán, csendesség, a villanyok leoltva. H átul a kutya fogadott, m egnéztem a szerszámost, m in­ den a legnagyobb rendben, m agam hoz vettem a baltát. A rra m ár nem emlékszem, hogy m iért vettem m agam hoz, m ert ir­ tózatosan fájt a fejem. Csak azt tudom , hogy kopogtam az aj­ tón, talán az ablakon is, de inkább az ajtón. V alam i m in th a m egriasztotta volna a tyúkokat, még gondoltam is, hogy h átra m egyek, de an n y ira hasogatott a fejem , hogy csak b e m inél h a­ m arább, és bevenni valam it. M ár sokszor zörögtem , m ire elő­ kászmál ódott A nna n énétek, h allottam a m atatását. — — — — — — — — — — — — — M it akarsz? Engedj be! Tőlem te ne akarj sem m it! Anna, ne bolondozz, fáj a fejem ! Menj oda, ahol eddig voltál! Nyisd ki, szépen kérlek! Részeg vagy, hol ittál? Még egyszer m ondom, engedj be! Nekem te nem parancsolsz, parancsolj a ku rv áid n ak ! U toljára m ondom, Anna, gondold meg! Részeg vagy! Nem nyitod ki? Nem. Csak ezután törtem be az ajtót. M indenre h alványan em lék­ szem, de ha jól tudom , a b altát használtam . A kezem azonban véres lett. M ajd hirtelen m egszédültem , kiszaladt alólam a föld, talán nekiestem valam inek. K örülöttem zűrzavar tám ad, honnan, h o n n an nem , ott term ettek m ások is, valaki lódobogás­ sal szaladt h átra , onnan vissza, m it szaladoztak, azt nem tu ­ dom. A tyúkok vad rikácsolásba kezdtek. Az ólaknál Jan i b ú j­ kált. Úgy nézett ki, m intha az egészet m egrendezték volna. Ne­ kem legalább úgy tűnt. A nna nénétek vijjogott, vijjogott, m int egy vad indián és a fogait vicsorgatta. L apátnagy fogai voltak. A ztán csak annyit hallottam , gyilkos, gyilkos, m ajdnem m eg­ gyilkolt. Végre m inden elcsendesedett. A nna nénétek azóta nem lakik nálunk, anyátok pedig m á r ak­ kor éjjel az utolsón volt, és m ásnap m eghalt, m in t tudjátok. Rám nehéz napok vártak, m eg k ellett próbálnom az egyedüllét sótlanságát. B ár a mi családunk anyátok halálával és A nna né­ nétek elköltözésével szétforgácsolódott, a súgás-búgás azóta is fennm aradt. Nyíltan vagy bu rk o ltan szállítják felétek a hírek et az akkori napok körülm ényeivel kapcsolatban, m ondanom sem kell, hogy m ilyen céllal. Engem befeketítenek, benneteket elle­ nem hergelnek. Sajnos. M egvan a talaj is hozzá, az az őszinte, és tiszta érzés, am i benneteket anyátokhoz fűzött. Én ezt meg­ értem . Legjobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. S aját érde­ künkben. Én igyekeztem érzékeltetni veletek azon bizonyos na­ pok zavarosságát, ha m indez nem sikerült, nem ra jta m m úlott. G yertek el, tárgyaljunk szemtől-szembe, én állom a sarat, m ert ha zavarodott is voltam , a szándékom tiszta m aradt, affelől nyu­ godtak lehettek. V árlak, nagyon várlak benneteket. �N ap Fábián N octurnes 1. 6. balkáni csend fehérség leszakad rólad a blúz áju ltan gubbaszt m elleden a nyár hiányod m egtölt hold és nap vacog földig csüng le az ég a hom okban csillagszögek 7. oldozz meg párnád elfelejtett tél van fagyott gyöngyöt perget Azazel 2. fehérben, kékben állsz pásztorsíp torkából k en tau r fu t elő Khloé sajtot, v ajat ejt a fűbe szigetünk zöld és óarany 3. kezedben a tárgyak a fények sokasodnak kötényed alatt felhő hová tettél? 4. az ajtó derm edten áll sós szél pereg lábad nyom ában három tüzes m adár 5. lédám juditom salom ém vagy + m iféle hangokkal barátkozol + m iféle írt hord hom lokod + halántékodon az ér m it cipel + és a m elled a vállad . . . . hasad hogyan kedvelhet + botlásaim közben m ire mozdul a szád + egy iram odásnyi ten g er vagy 20 8. N üktim osz m egfeszítve + a bor ecetes lőre + Párzik az ősz + F ut a csend delelő + Párzik az ősz + F u t a csend delelőre + Ázol nem ér a n ap + Bomlik arany inged + Isten ül zsebem ben + Átfoglak átfogsz m inden N ugátszínű 9. H ER O : a mécs friss olajjal telten lángol a tú lp art m álékony köd m ögött Leandros! érzed-e arcom a szélben LEANDROS: fan y ar álcák a h ín ár útvesztőiben csikóhal táncol H ero ! hom lokig é r az éj �HAGYOMÁNY Az MKP sze rv eze ti m e g e r ő s ö d é s e é s program ja (1945) Az ország felszabadított területein a M agyar K om m unista P árt kezdte m eg elsőnek szervező m unkáját. A p á rt azért tu ­ dott — negyedszázados kényszerű illegalitása ellenére — előny­ re szert ten n i a többi politikai irányzattal szemben, m ert poli­ tikailag sokkal jobban felkészült a háború u tán i feladatokra és az ország jövőjét illetően világos, m egalapozott célkitűzései vol­ tak. M unkáját jelentősen m egkönnyítette az a körülm ény is, hogy állásfoglalásait az esem ények lényegében igazolták. Poli­ tik ai befolyása, különösen a háború végén, többszörösen na­ gyobb volt szervezeti erejénél. A szervezést olyan terü leten in­ d íth atta meg, ahol a forradalm i fejlődés viszonylag m agas fokot ért el. De kedvezett szám ára a nem zetközi helyzet is. Hiszen a kom m unista p árto k befolyása világszerte, s ezen belül a szom­ szédos országokban is erőteljesen növekedett, hazai tevékeny­ ségét pedig a felszabadító szovjet hadsereg bizalm a övezte. A p á rt szervezeti fejlődésének gyors ütem ét m u tatta, hogy 1945. fe b ru árjá b an a taglétszám m egközelítette a 30 000 főt, de még ugyanezen év m ájusában elérte a 150 000 főt.1 A m ájusi konferencia u tá n országosan kibontakozott „tagfelvételi verseny” eredm ényeként azonban 1945. októberében a kom m unista p á rt tag jain ak a száma m á r m eghaladta a félm illiót. S ez azt jelen­ tette, hogy az ország lakosságának 5,7 százaléka az M K P-ban helyezkedett el.2 Egyidejűleg term észetesen a szervezetek száma is növekedett, és jóval m eghaladta az 1945. évi m ájusi 1500-at. De a kom m unista pártszervezetek m ég m indig elég messze vol­ tak attól, hogy az egész országot „behálózzák”. Hiszen 1946. ja­ nu árjában, am ikor 4000 pártszervezetet ta rto tta k nyilván, sem leh etett teljes szervezeti kiépítettségről beszélni. 1945. derekán a D unántúlon a kom m unista p á rt szervezett­ sége messze elm aradt az ország többi részétől. O któberre ez a helyzet valam elyest javult, de az elm aradás továbbra is fenn­ állt. A Pécsi T erületi Bizottság tagságának viszonylag m agasabb szám a nyilvánvalóan a pécsi iparvidéken, elsősorban a bányá­ szok között végzett eredm ényesebb szervező m unkával függött össze. G yőrött és környékén azonban a p á rt m ár közel sem tu ­ dott ilyen sikereket felm utatni. Jellem ző, hogy 1945. júliusában egyedül N ógrád m egyében több tag ja volt a kom m unista p á rt­ nak, m int a Szom bathelyi és a G yőri T erületi Bizottság hatókö­ rében együttvéve. Azt a tényt, hogy a kom m unista p á rtb a első­ sorban a m unkások léptek be, kétségkívül igazolja a B udapesti és a Miskolci T erületi Bizottság, valam int a N ógrád m egyei bi­ zottság taglétszám a. A Debreceni, Kecskem éti és főleg a Sze­ gedi T erületi Bizottsághoz tartozó kom m unisták nagy szám a pedig arról tanúskodik, hogy a p á rt a tagszervezés teré n a Ti­ szántúlon, teh át a döntően m ezőgazdasági jellegű vidékeken, igen kom oly eredm ényt ért el. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az M KP kezdettől fogva nem csak a m unkásság, de a paraszt­ ság körében is figyelem re m éltó befolyással rendelkezett. Igaz, ez a befolyás a parasztság körében közel sem volt egyenletes. Hiszen a D unántúl — ellentétben a Tiszántúllal — éppen a kom ­ m unista paraszti befolyás gyengeségére h ív ta fel a figyelm et. A D una—Tisza közének vidéke pedig valam iféle átm enetet je­ len tett az előbb em lítettek szem pontjából. A kom m unista p á rt szervezettségének a foka azonban a m unkásság körében sem volt teljesen kiegyensúlyozottnak m ondható. A sokkal jelentő­ sebb észak-dunántúli iparvidék ugyanis m ég 1945. októberében is mindössze 7—800 fővel já rt Nógrád m egye előtt. D e ez utób­ bi m ellett a Miskolci és a Pécsi T erületi Bizottság számai is a bányavidékek különleges szerepére utaltak, ti, arra, hogy a kom m unista p árt a bányavidékeken volt a legerősebb. Em el­ lett főleg a budapesti taglétszám alakulása tanúskodott a nagyüzem i m unkásság kom oly pártbeli szerepéről. A m unkások közötti kom m unista befolyás m éreteit és jellegzetességeit is ér­ zékeltette a p ártn a k a különböző szakszervezetekben elfoglalt helye. A kom m unista p ártn a k szinte kizárólagos befolyása volt a bányászszakszervezetben, döntő többsége az építőm unkások és a vegyipari m unkások szakszervezetében, valam int részben a tex tilip ari m unkások körében és több kisebb szakszervezetben. U gyanakkor viszonylag alacsony volt a p á rt befolyása a vasas­ szakszervezetben. A nyom dászok és a városi és várm egyei alkal­ m azottak szakszervezetében pedig szinte elenyésző volt a kom ­ m unisták szerepe. De alig valam ivel volt kedvezőbb a helyzet a közalkalm azottak szakszervezetében és néhány m ás, kevésbé je ­ lentős szakszervezetben.3 Ez utóbbiak viszont m ár átvisznek bennünket m ás társadalm i rétegekhez, m indenekelőtt a közép­ rétegekhez, ahol a kom m unista befolyás 1945. első felében még rendkívül csekély volt.4 Ezen a helyzeten az sem változtatott, hogy helyenként kisebb-nagyobb szám ban kisiparosok és kiske­ reskedők is csatlakoztak a párthoz.5 A kom m unista p á rt taglétszám a azonban nem csak a p árt szociális bázisa szem pontjából alakult sajátosan, hanem tagjai­ nak politikai tap asztalatait, elm életi felkészültségét és m ú ltját illetően is. Az illegális kom m unista m ozgalom ban résztvevők közül m integy 3000-en kapcsolódtak be a felszabadulás u tá n a p á rt m unkájába.6 E m ellett 1945-ben és u tán a a koráb b an Cseh­ szlovákia, valam int részben R om ánia és Jugoszlávia terü letén élt m agyar kom m unisták közül is nem kevesen lép tek be a pártba. Továbbá a hadifoglyok körében végzett politikai neve­ lőm unka eredm ényeként hazatérésük u tá n szám osan kom m u­ n istaként vettek részt a m unkásm ozgalom ban. Az előbbiekhez csatlakoztak még term észetesen a nyugat-európai országokból h azatért kom m unisták is. Új színt és egyúttal kom oly erőt képviselt a m agyar kom ­ m unista m ozgalom ban a szociáldem okrata p á rt tag jai egy részé­ nek átlépése a felszabadulás u tán .7 De nem volt kisebb jelentő­ ségű a p á rt szem pontjából a volt vöröskatonáknak, d irek tó riu ­ mi tagoknak, s általában Tanácsköztársaság idején szerepet vállaltaknak az újbóli aktivizálódása. Ez utóbbiak, különösen vidéken, országszerte az elsők között jelentkeztek a kom m unis­ ta pártba, vagy egyenesen ők kezdem ényezték a helyi szerveze­ tek m egalakítását. Mindez azt jelentette, hogy a M agyar K om m unista P árt, a negyedszázados illegalitás ellenére, úgyszólván a felszabadulás pillanatától rendelkezett azokkal az erőkkel, köztük igen tapasz­ ta lt és képzett forradalm árokkal, am elyek viszonylag rövid időn belül eredm ényes pártszervező m u n k át voltak képesek végezni, illetve végeztek. A fentiekből k itűnik azonban az is, hogy a p árt tagjainak többsége olyanok közül k erü lt ki, akik koráb b an a kom m unista mozgalom m ezsgyéjéig sem ju to tta k el, legjobb esetben valam ilyen haladó szervezetnek, egyesületnek voltak a tagjai. Sőt, az esetek többségében csak a kom m unista p árt fel­ szabadulás u tán i tevékenysége keltett b ennük pozitív visszhan­ got. A kom m unista p á rt volt az egyetlen, am ely ténylegesen kö­ vetelm ényeket, feltételeket tám asztott a p ártb a való felvételkor. A párto k közötti versengés, a koalíciós időszak körülm ényei azonban nagyon m egnehezítették nem csak a szigorú m érce al­ kalm azását, de esetenként a véletlen elem eknek a határo zo tt el­ u tasítását is. A párttagság jelentős részének politikai tapasztalatlansága a rra figyelm eztette az M KP vezetőségét, hogy a tagság körében is igen nagy szükség van a politikai nevelő m unkára, m ert — a legjobb szervező m unka m ellett is — csak így lehet a p á rt el­ m életi és cselekvési egységét biztosítani. A kom m unista p á rt vi­ lágos célkitűzései, a p árto n belül folytato tt intenzív nevelő m un­ k a és a párttagságnak a m indennapi politikai küzdelm ekbe va­ 21 �ló bevonása lényegében biztosították a M agyar K om m unista P á rt gyors ütem ű fejlődését. Viszonylag rövid időn belül sike­ rü lt elérni, hogy a p á rt a legszervezettebb és a legütőképesebb „osztaga” legyen a felszabadulás u tán i m agyar politikai életnek. A kom m unista p á rt felszabadulás utáni közvetlen politikai és gazdasági célkitűzéseit 1944. novem ber 30-án Szegeden hozta nyilvánosságra a „M agyarország dem okratikus újjáépítésének és felem elkedésének program ja. Az M KP jav aslata” című dokum en­ tum ban, am elyet később a M agyar Nemzeti Függetlenségi F ro n t­ ba töm örült pártok, kisebb m ódosítással, közös program ul fogadtak el.8 Ez a program ta rta lm á t tekintve antifasiszta, antifeudális, antiim perialista dem okratikus program volt. Lényegében ennek a végrehajtásában szerzett tapasztalatok alapján fogalm azta meg a p á rt — 1945. m ájus 20—21-i országos értekezletén — azokat a feladatokat, am elyeket „A M agyar K om m unista P á rt országos értekezletének h atáro zata a politikai helyzetről és a p á rt felada­ tairó l” címen hozott nyilvánosságra, és további tevékenységének az alapjául szolgált.9 A határozat leszögezte, hogy az országos é r­ tekezlet teljes egészében jóváhagyja és a jövőre nézve is érvé­ nyesnek tek in ti a K özponti Vezetőségnek az ország dem okra­ tikus és hazafias erőinek az összefogását, együttm űködését szol­ gáló politikáját, am elynek döntő szerepe volt az Ideiglenes Nem ­ zetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti K orm ány m egszületésében s az általu k hozott döntésekben, vagyis az új, dem okratikus Ma­ gyarország alapjainak a lerakásában. „Az országos pártértekezlet u tasítja teh át a pártvezetőséget — hangzott a határozat — , hogy p olitikájának tengelyévé a jövőben is a dem okratikus erők szo­ ros együttm űködését tegye. M élyítse el és szilárdítsa meg a m unkásegységfrontot, a szociáldem okrata p ártta l való szoros együtm űködést a két m unkáspárt április 27— i nyílt levelének szellemében, és utasítson el m inden kísérletet, m ely ennek az egységnek m egbontására irányul. M űködjön szorosan együtt, a M agyar Nemzeti Függetlenségi F ront többi p ártjaiv al is, a füg­ getlen kisgazdapárttal és a nem zeti p arasztp ártta l”. Az orszá­ gos értekezlet a p á rt és az ország előtt álló központ feladatul az ú jjáép ítést jelölte m eg: „Az újjáépítés a fiatal m agyar dem ok­ rácia tűzpróbája, erre kell összpontosítani a nem zet m inden ere­ jé t”. A konferencia helyeselte azt a konkrét célkitűzést is, am ely az újjáépítés során a vasú t és a postai hálózat helyreállítására fek tette a fő súlyt, s em ellett az építőipart és a m ezőgazdasági gépipart helyezte előtérbe. K övetelte az újjáépítés m eggyorsítása érdekében a nyilasok, fasiszták vagyonának, üzem einek azonnali elkobzását és a szénbányák állam osítását. Egyidejűleg rám u ta to tt azonban a rra is, hogy bátorítani és tám ogatni kell azokat a tő­ késeket, akik részt vesznek, vagy részt ak a rn ak venni az or­ szág gazdasági talpraállításában. Az ú jjáépítés alapvető politikai feltételeként a fasiszta m aradványok következetes felszám olását jelölte meg. A fentiekkel összefüggésben különösen az igazolási eljárások eredm énytelenségére és a népbíróságok tevékenységé­ n ek az elégtelenségére h ív ta fel a figyelm et. Az ország nem zetközi helyzetét és k ilátásait illetően a kon­ ferencia azt fogadta el alaptételként, hogy az ország politikai súlya és nem zetközi tekintélye egyenes arán y b an áll azzal, hogy „m ilyen alapos m unkát végzünk itth o n a fasizm us és a reakció gyökereinek kiirtásában, a m agyar dem okrácia kiépítésében és m egszilárdításában”. K iem elte továbbá a m agyar—szovjet b arát­ ság jelentőségét és állást foglalt a fegyverszüneti szerződésben vállalt jóvátétel pontos és m aradék talan teljesítése m ellett. Üd­ vözölte P. Groza rom án m iniszterelnöknek az erdélyi m agyar­ sággal kapcsolatos jóindulatú m egnyilatkozásait és Tito m arsall Jugoszláviájának a m agyar nép irán t tan ú síto tt b aráti érzelm e­ it. S rem ényét fejezte ki atekintetben, hogy a Csehszlovák Köz­ társaság is hasonló szellemben fogja kezelni az ott élő m agyar nem zetiségű lakosságot és ezzel is elősegíti a jó viszony k ialaku­ lását a két szomszédos állam között. A m ájusi konferencia külön h atáro zatb an rögzítette a kom ­ m unisták feladatait a szakszervezetekben. Döntő jelentőségű vívm ánynak tek in tette a szakszervezetekben m egvalósult m un­ kásegységet, am ely a kom m unisták és a szociáldem okraták szo­ ros együttm űködésében fejeződött ki. Éppen ezért különösen fontosnak tarto tta, hogy a kom m unisták és a szociáldem okraták a jövőben is együttesen h árítsák el a helyenként jelentkező „kü­ lönállási ” kísérleteket. A h atáro zat — a sztrájkjogról való le­ m ondás nélkül — az újjáépítés érdekében elv etette a m unkabe­ szüntetés eszközének az alkalm azását. U gyanakkor síkraszállt azért, hogy a m unkaközvetítés joga kizárólag a szakszervezete­ ket illesse m eg.10 A M agyar K om m unista P á rt első legális konferenciája, ha nem is ad o tt a nem zetközi és a belpolitika m inden kérdésére ki­ m erítő választ, alapjában véve helyesen vázolta fel a p árt poli­ tikáját, feladatait az elkövetkező időszak szem pontjából. Balogh Sándor * Részlet a szerző „Parlamenti és pártharcok 1945—47” című, előkészületben levő könyvéből. 1. Szabó É va: A M agyar K om m unista P árt. L egyőzhetetlen erő. A m ag y ar k om m unista m ozgalom szervezeti fejlődésének 50 éve. K ossuth K önyvkiadó, Bp. 1968. 162—163. old. 4. B alogh S án d o r: A M agyar K o m m u n ista P á rt értelm iség i p o litik áján a k felszabadulás u tá n i tö rtén etéb ő l. Századok. 99. évf. 457— 484. old. 2. A p á rtta g sá g létsz ám á n ak fejlődési ü te ­ m ét és fö ldrajzi elhelyezkedését 1945. m ájus és o któber között az aláb b i tá b láz at szem ­ lélteti: 5. P á rtm u n k a , 1964. áp rilis 15. II. évf. 3. sz. 97. old. taglétszám (fő) jú liu s október 7. K éth ly A nna a felszab ad u lás u tá n i első szegedi ú tjá ró l szóló tá jék o z ta tó jáb a n arró l szólt, hogy o tt a „régi e lv tá rsa k ” közül tö b ­ ben az M K P -b a lép tek be. (P l A rch. 253/1—1.) Bán A n tal az SZDP 1945. m áju s 10-i k ib ő ­ v íte tt p ártvezetőségi ülésen, a k é t m u n k á s­ p á rt szervezeti fejlő d ését és viszonyát ele­ m ezve, szintén azt hangsúlyozta, hogy a h á ­ ború elő tti szociáldem okrata m ozgalom ban részt vevők közül többen a k o m m u n ista p á rtb a lép tek be a felszab ad u lás u tán . (Pl. A rch. 253 1—5.) S ág v ári Á gnes könyvében (Töm egm ozgalm ak és p o litik ai küzdelm ek B u dapesten 1945—1947. K ossuth K önyvkiadó 1964. 103 old.) ugyancsak arró l ír, hogy „N agy-B udapest te rü leté n m á r az első h ó n a ­ pokban 3000-nél tö b b re em elk ed ett a kom ­ m u n ista p á rt m u n k á jáb a n részt v állaló volt szo ciáld em o k raták szám a”. Új elem ekkel gaz­ 40 000 76 673 M iskolci T erü le ti B izottság 17 637 70 736 Szegedi T erü leti B izottság 18 000 55 109 D ebreceni T erü leti Bizottság 75 000 136 890 B udapesti T erü le ti Bizottság 35 625 85 763 ebből N agy-B udapest 32 000 62 695 K ecskem éti T erü leti B izottság 5 500 18 760 S zom bathelyi T erü le ti B izottság 6 000 24 105 G yőri T erü leti B izottság 16 637 40 280 Pécsi T erü le ti B izottság 15 803 23 553 N ógrád m. Összesen: 3. P l. A rch. 253/1—67. 22 226 577 508 801 6. Szabó É v a: lm . 163. old. Magyarországon d a g ítja idevonatkozó ism erete in k e t S tra ssen ­ re ite r E rzséb et is „A Szociáldem okrata P á rt ú jjászerv eződ ése” c. ta n u lm á n y áb a n . ..Sze­ geden, B ékéscsabán, H ódm ezővásárhelyen és O rosházán az átlép és oly' m é re tek e t öltött, hogy n o v em b er—d ecem ber folyam án a helyi szo ciáld em o k rata p á rté le t csak n éh án y em ­ b er kezdem ényezésére in d u lt meg...” ( P á rt­ tö rté n eti K özlem ények, 1971. szeptem ber. X V II. évf. 3. sz. 6. old.) Szabó É va pedig — 1945. jú liu sá ra vonatkozóan — 20—25 000-re becsüli a k o m m u n ista p á rt azon ta g jain ak szám át, ak ik k o ráb b an a szociáldem okrata p á rtb a n , a szakszervezeti m ozgalom ban, vagy a T anácsk ö ztársaság id ején szerep et v á lla l­ tak. (Szabó É va: im . 163. old.) 8. F elszab ad u lás 1944. szep tem b er 26. — 1945. áp rilis 4. D okum entum ok. S zikra Bp. 1955. 170 old. 9. A M agyar K om m unista P á rt és a Szo­ ciáld em o k rata P á rt h a tá ro z a ta i 1944—1948. K ossuth K önyvkiadó Bp. 1967. 81. old. 10. Uo. 89. old. �MŰVÉSZÉT ES KÖZÖNSÉGE L en gyel irodalom — m agyar színjátszók Tíz évvel ezelőtt, m ikor B alassagyarm a­ ton m egrendezték az első irodalm i színpa­ di napokat, az elnevezés pontosan fedte a fogalm akat. 1964 az irodalm i színpadi mozgalom virágzásának kora volt. Ebben az időszakban „irodalm i színpadon” kizá­ rólag szerkesztett, jo b b ára lírai m űsort é r­ tettünk. M integy négy-öt év telt el addig, amíg — a később Debreczeni Tibor által orátórikus színjátéknak elnevezett — lírai szerkezetű m űsorok m ind több drám aiság­ gal, közéleti érdeklődéssel telítődtek. Ez­ zel párhuzam osan sok együttes fordult különböző pódium játékok (novella-, kisre­ gény-, dokum entum anyag-adaptációk) fe­ lé, s a popularitás igényének megfelelően m egjelentek az am atőr színpadok m űsorán a népi vagy vásári kom édiák is. Nem be­ szélhettünk többé „irodalm i színpad” -ról, hanem egységes színjátszásról, színjáték­ ról, m elynek egyes csoportok inkább ora­ tórikus, mások drám ai fa jtá já t m űvelték. Az új színjátéktípusok beérésének ide­ je az első „Szóljatok, szép szavak” rádiós­ pályázat, m ajd az ennek sikereire épülő 1972-es nagy országos fesztivál volt, m e­ lyet K azincbarcikán rendeztek meg, s egy korán elhunyt, tehetséges am atőr rendező­ ről, ifj. H orváth Istvánról neveztek el. Ezzel párhuzam osan folytak különböző rétegfesztiválok (egyetem i és főiskolai, középiskolai diák-, m unkás- és falusi szín­ padok találkozói), folytak tovább a „Szól­ jatok. . . ” pályázatok. Ezért szembe kellett nézni azzal a kérdéssel, hogy e sokféle, és jellege, stílusa szerint egyénített arculatú találkozó között m ilyen feladat v ár a ba­ lassagyarm ati M adách Im re Irodalm i Szín­ padi N apokra: az a veszély fenyegetett ugyanis, hogy a m ásu tt m á r szerepelt anyagoknak m integy repriz-fesztiválja lesz csupán. Az első kísérlet az volt, hogy 1972-ben m eghívásos forgatókönyvi pályázattal előz­ tü k meg a fesztivált. A kiírás tem atikus volt és ez m erőben ellenkezett az elneve­ zés ad ta fogalommal. A kiírás ugyanis pó­ dium játékokra szólt, am i azt jelentette, hogy lírai oratórium m al nem leh etett Ba­ lassagyarm aton színpadra kerülni. S ajn á­ latos m ódon azonban, igen sok gyenge forgatókönyv k erü lt a forgatókönyvi zsü­ ri elé, s az előadásra m eghívott produk­ ciók sem m ind készültek el, vagy nem fe­ leltek meg a követelm ényeknek. Így a kiírás ellenére meg k ellett hívni m ás m ű­ fajú produkciókat is, hogy a fesztivál szín­ vonalát biztosítani tudjuk. Az 1972-es irodalm i színpadi napoknak azonban volt egy nagyon biztató vonása: a m ai am atőr színjátszó élvonal mögé felzárkózni készülő m ásodvonal jelentke­ zését regisztrálhattuk. Itt biztosította K a­ zincbarcikán elnyert ra n g já t a pécsi A m a­ tő r Színpad a m egyei vándorserleg el­ nyerésével, itt tű n t fel a veresegyházi F orrás Színpad és új stílust kutató rende­ zője ifj. Dániel Kornél, itt bizonyított ú jra a tiszaföldvári B ányai K ornél Diákszín­ pad, s itt m u tato tt érdekes színeket a deb­ receni Alföld Színpad. Az 1973-as fesztivált az 1972-eshez h a­ sonló elgondolásokkal szerveztük meg. Most m ár vállalva, hogy a M adách Im re Irodalm i Színpadi Napok a felfedezés örö­ m ét hozhatja m ind a szervezőknek, m ind a szakem bereknek. A pécsi A m atőr Szín­ pad m egtartotta a vándorserleget, s olyan új együttesek tű n tek fel, m int a zala­ szentgrótiak, a m egújult balassagyarm ati M adách Színpad, feltű n t a megyéből a vanyarci színpad, kísérletező kedvét meg­ őrizte ifj. Dániel Kornél a F orrás Szín­ padon. S ha nem is tu d tak teljes értékűt nyújtani, friss, új tehetségek jelentkeztek, m int Szőke Pál (Csili Stúdió), vagy m int sikeres bem utatkozása u tá n néhány héttel tragikusan elhunyt Csaba Ju d it és Boldi­ zsár P éter közös rendezése (Ke Színpad). Volt teh át mód a felfedezésre, joggal örülhettünk az új tehetségek jelentkezésé­ nek. Ö röm ünk azonban nem lehetett tisz­ ta, aggodalom vegyült bele, féltünk, hogy nem leszünk képesek m indig új és új fel­ fedezéseket tenni. U gyanakkor az ad o tt réteg- és országos fesztiválok m ellett sze­ re ttü k volna egyedülvaló tartalom m al m egtölteni a M adách Im re Irodalm i Szín­ padi Napokat. Így m erü lt fel F ábián Zol­ tánban, az Írószövetség titk áráb an , a ba­ lassagyarm ati fesztivál több éven át volt elnökében és Debreczeni Tiborban, a Nép­ m űvelési Intézet osztályvezetőjében a gondolat, hogy B alassagyarm at legyen a jövőben a baráti, szocialista népek irodal­ m ának tem atikus találkozója. A X. irodal­ mi színpadi napok ideje egybeesett a vá­ ros harm inc éves felszabadulási évfordu­ lójával, s a b aráti lengyel nép felszabadu­ lásának is harm incadik fordulójával, Ön­ ként adódott, hogy a sort a lengyel nép irodalm ával, a hagyom ányos lengyel—m a­ gyar b arátság tém akörével kezdjük. Az ötlet Nógrád m egye és B alassagyar­ m at állam i és pártvezetői, valam int a Lengyel K u ltú ra vezetői részéről egyaránt nagy m egértésre talált, s így 1974 m ár­ ciusában m egszületett a m inden am atőr rendezőhöz szóló pályázati felhívás, mely a M adách Im re Irodalm i Színpadi Napok tarta lm i és m űvészi m egújulásához veze­ tett. 2. A budapesti Lengyel K u ltú ra — sze­ m ély szerint B arb ara Wiechno, igazgatóhelyettes — az első pillanattól kezdve nagy segítséget n y ú jto tt: a Lengyel K u ltú ra forgatókönyvi d íjak at és a fesztivál első díját, egy lengyelországi utazást aján lo tt fel a fesztivál szám ára. A hath ató s anyagi tám ogatásnál azonban sokkal jelentősebb volt az a szellemi tám ogatás, am it B ar­ bara Wiechno elvtársnő személyes közre­ m űködése biztosított. E lkészített eg y p o n ­ tos és hasznos lengyel irodalm i bibliográ­ fiát, m elyet m inden pályázónak m egküld­ tünk, pontos irodalm i ízlésről, nagy szín­ házk u ltú rájáró l tanúskodva részt v e tt a forgatókönyvi zsü ri és bem utatózsüri m un­ kájáb an is. A pályázatra hetvenegy forga­ tókönyv érkezett be, melyből a forgató­ könyvi zsü ri tizennyolc anyagot bem uta­ tásra is javasolt. A b em utatóra készülő produkciókat főpróba-bem utató állapot­ ban újabb előzsüri tek in tette meg, mely azonban csupán egy produkciót nem ja ­ vasolt bem utatásra, többen viszont m a­ guk léptek vissza, felkészülési idő hiá­ nyában. Ezek közül legsajnálatosabb a pécsi A m atőr Színpad visszalépése, mely így nem elvesztette a vándorserleget, h a­ nem önként m ondott le róla. Végülis 15 színjáték k e rü lt a közönség és a bírálóbizottság elé. A tizenöt bem utató igen széles képet n y ú jto tt a lengyel irodalom ról. Felölelte az élő és klasszikus írók igen nagy körét, s szinte m inden m a létező am atő r színpa­ di form ában igyekezett megszólalni. Ta­ lálkoztunk A ndrzejew ski, Nowak, Gowacz­ ki, Odojewski, Zsukrovszkij m űveivel épp úgy, m int Miczkiewicz vagy Sienkiewicz m űveivel; Rozewicz verssel, prózával és színdarabbal is jelentkezett a m űsorban. L áth attu n k lírai, epikus és drám ai orató­ rium ot, pantom im m el kiegészített pódium ­ játékot, szatirikus parabolát, lengyel tém á­ ra író-szerkesztői anyagból m agyar pó­ dium játékot, s drám ai színjátékot is. T agadhatatlan azonban, hogy a Ma­ dách Im re Irodalm i Színpadi Napok to­ vábbra is a m ásodvonal felzárkózni igyek­ vő fesztiválja m aradt. Most azonban k i­ egyenlítettebb volt a színvonal, s valójá­ ban csupán egyetlen olyan produkció ak ad t (A rany róka — Jászberény), mely nem ü tö tte m eg a fesztivál átlagos m ér­ tékét. 3. A bem utatósorozat legnagyobb értéke, hogy hitelesen rag ad ta meg, h ív en tükröz­ te a m ai lengyel irodalom sokrétűségét. Hiteles és valós lengyel világot m u tato tt be. ak á r a S urányi Ibolya szerkesztette „M uzsikás Ja n k ó ”, ak á r a Zala K ornélia rendezte és szerkesztette „Levelek Ma rc 23 �Chagallhoz” produkcióra gondolunk, m e­ lyek lírai oratórium a form ában egy-egy té­ m a k ö ré (zene a lengyel irodalom ban, il­ letőleg a fasizmus elleni h arc a lengyel m űvészetben) csoportosítottak lírá t és pró­ zát. Sajátos szint m u tato tt fel a szom bathelyiek Borowski m űveire szerkesztett, pantom im m el kiegészített koncentrációs táb o r em lékképe, s ugyanezt fejezte ki m agasabbrendű m űvészi form ában a kecs­ kem étiek Odojew ski „A messzeségbe vész” című produkciója. Mai társadalm i problé­ m ák at tárg y a lt a veszprém iek H erbert „Egyszerű tö rtén e t” című novellájából készített pódium játéka és a budapesti P e­ rem Színpad „A m etszőpont” című eklek­ tikus pódium játéka, m ely Gowacki-novel­ la adaptációjára épült. Ennek a bem utató­ nak külön értéke, hogy a figurákban, a szituációk légkörében hiteles lengyel vilá­ got m u tato tt be. Pontosabban, B arbara Wiechno auten tik u s vélem énye szerint, ebben a produkcióban volt leghitelesebb a lengyelség. — A szatíra, parabola vilá­ gát a balassagyarm ati M adách Színpad „Legenda a dicsőséges feltám adásról”, a veresegyházi „Az objektív vétek” című pódium játéka, v alam int a balassagyarm ati Ex Libris együttes Rozewicz „A félbesza­ k íto tt já té k ” cím ű szatírája m u tatta be. Érdekes tapasztalat, hogy a tizenöt be­ m utatóból négy az em beri lélek m élysé­ geit k u tatta, saját testére szabott pszicho­ logizáló stílu st kísérletezett ki. Legsikere­ sebben a kecskem étiek „A messzeségbe vész” cím ű produkciója, legelvontabban a tatabányai „Tiszta m u n k a”, egységesen, de kissé kezdetlegesen a szom bathelyi be­ m utató, és legvitathatóbban a Szabó Lő­ rinc Színpad. Lehet, hogy a pszichologiz­ Lóránt Já n o s k iállítá sá h o z M it b íz h at itt, a k ép ek között az em ber a szav ak ra? Szíves köszöntést, azoknak szólót, ak ik eljö ttek , s eljönnek m a jd L ó rá n t Jáo n s, a S alg ó ta rján b a n élő festőm űvész (békésszent­ an d rá si születésű, h a rm in c h a t éves, nős, két g yerm ek ap ja, ta n u lm á n y a it Szegeden fe ­ jezte b e a ta n árk ép ző főiskolán stb.) tá r la ­ tá ra a Csók Istv án G alériáb a, s m egtekintik k iá llíto tt 50 m u n k á já t, az utóbbi négy év ja v a term ését... Á m több ez az alkalom k on­ vencionális ta lálk o zásain k egyikénél, „hogy­ vagyszervuszos” összefutásainknál. H iszen nem csak n é z n i — lá tn i in v itá lt m agához. S így tu d ó sítást is. É rzések, gondolatok k ö zv etítését; gyors lélek tő l-lélek ig futó in ­ te ru rb á n kapcsolással. E lm ondását, pontos m ond ato k k á szabályo­ zását, egyszerűsítését m in d an n ak , am i lé te ­ zésében, m ozgásában szabály o zh atatlan és u to lérh etetlen , stru k tú rá já b a n sokrétűbb, hajlék o n yabb, alak változásokban és á rn y a la ­ tokban gazdagabb, sem hogy e m o n d a t-p ász­ torok befogadhatnák, s valam ely ítélet, m eg h atározás korlátozó k a rá m já b a te re l­ hetnék. 24 mus jelentkezése irányzatot ígér, de való­ színűbb, hogy ez csupán a választott m ű­ vek, a lengyel irodalom ra jellem ző lélek­ elemzés adekvát színpadi form ájának ku­ tatásából ered. A kecskem étiek rendezője, Köves Zsu­ zsa először m utatkozott be nagy fesztivá­ lon egy jellegzetes együttessel. Színpadán a cselekm ényt játszó halló- és beszélőké­ pes színjátszók m ellett a pantom im ikus elem eket süketném a színjátszók oldották meg. Túl a m űvészi értékeken, m elyet a valóban tehetséges rendező színvonalasan oldott meg, ez a tény önm agában is je­ lentős szociális és pedagógiai tett. Túlzá­ sai, Jancsótól és a 25. Színháztól átv ett eszközei ellenére nagyon biztató rendező­ ígéret a tatabányai Szóda Sándor. Öröm ­ mel üdvözöltük az évek óta hallgató Csi­ kász István (Ex Libris) újrajelentkezését és m egújult, szatirikus stílusát. Tám ogat­ juk és segítjük ifj. Dániel K ornél egyéni rendezői stílusát; örülhettünk, hogy nagy­ m últú együttesét odahagyva Éless Béla régi rendezői kvalitásai m egújhodásra képesek (Perem Színpad). 4. Ha a B alassagyarm aton tapasztaltakat belehelyezzük a m agyar am atőr színjátszó mozgalom egészébe, a kép akkor is na­ gyon szép és sajátosan egyéni. Úgy talál­ kozhattunk itt m inden m a élő színjáték­ típussal és jellegzetes stílusjeggyel, hogy alkalm azói egyéni látásm ódról, sajátos rendezői terem tő fantáziáról tettek tan ú ­ ságot. Természetes, hogy a m ost bontako­ zó, vagy m ost jelentkező rendezők követ­ nek bizonyos példákat, „hozott anyagból”, panelelem ekből is építkeznek. Nem lehet előzm ények nélkül kirobbanni, já rt u ta­ kon kell tovább haladni. M indegyikük színezte egyéniségével az átv ett elem eket, sőt tovább gondolta, továbbfejlesztette azokat. Egyetlen egy sem volt köztük, aki az átv ett m ódszereket ne egyénítette volna a m aga képére. Tévedéseikkel is a fejlődést szolgálták. Bizonyos, hogy a tem atikai kiírás, je ­ len esetben a lengyel irodalom színpadi m egjelenítése, tenm ékenyítőleg h ato tt az egyes csoportok m u n k ájára, ezen keresz­ tül az egész m agyar am atőr mozgalom ra. A lengyel nép m ásodik világháborús hősi küzdelm ei irán ti tisztelet, az irodalm i anyag gondos válogatása, a pályázat meg­ hirdetéséből áradó politikai felelősség tet­ te, hogy az egész fesztivál eszmeisége pél­ dam utatóan tiszta, zavaros eszmék, félre­ értések nélküli volt. Szereplő együttesek, előkészítők és a zsüri egyaránt nyugodt lelkiism erettel, a jól végzett, felelősségtől á th ato tt m unka m egnyugtató érzésével té rh e te tt haza B alassagyarm atról. A X. M adách Im re Irodalm i Színpadi Napok közm űvelődési h atását fokozta, hogy az egyes produkciókat nem csak a fesztivál-közönség, hanem a város nagyközönsége, sőt üzemek, falvak közönsége előtt is bem utatták. R em éljük, hogy a XI. M adách Im re Iro ­ dalm i Színpadi Napok, — m elynek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójához k ap ­ csolódva a szovjet népek irodalm a lesz a tém ája — ezen a jól kezdett úton, még több eredm ényt felm utatva zárul m ajd. Máté Lajos �A való ságnak, a létezésnek szám talanszor több részegysége, anyagi p o n tja van. s ezek között szám talan szo r több összefüggés, v i­ szony, k ölcsönhatás, m in t am en n y it például a geom etria a m é rta n i helyek felism ert sza­ bályszerűségeiben szám on ta rt, felsorol. Az alkotóm űvészet m indig több a n n á l, am i r a ­ cionálisan, oksági összefüggésekbe ágyazot­ ta n fe ltá ru lh a t a logikai m egism erésben. Több is és — m ás is. F énygyújtás, villanó láng, m ely egyszerre v e tü l r á nem csak az ism ert-láto tt, s em berivé v álto ztato tt világra, h an em a tá v o li fo rm á k ra, rejtelm e k re, a csodák irracio n ális, m isztikus v aló szín ű tlen ­ ségeire, n em ism étlődő, s n em ism ételhető egyediségére; s ezért is n ém ul el a beszéd igazi alk o tások előtt, igazi m űvészet előtt. A ki az A lföldről jö tt, g y erm ek k o rát ott élte, ism eri, érzi a síkság az ég és föld sza­ bad összeölelkezésének, egybeolvadásának és e lvegyülésének ú tjá b a sem m it sem állító, tiszta h o rizontú tágasság varázsát. A hajós élm énye hasonlít tá n ’ ehhez; lá tv a ég és te n ­ ger egym ást tü k rö ző kékségét, s tu d v a, hogy a h atáro n tú l — am eddig az em beri szem el­ lá t — is csak ég v an és te n g er van, m elyek nagyságához képest az érzékelő em beri pont elenyészően kicsíny, térben, időben egyszerű­ en észrev ehetetlen. C sakhogy itt föld van a ta lp u n k a la tt, s nem hullám zó és fe n e k e tle ­ n ü l, á tlá th a ta tla n u l m ély bizonytalanság. S zilárd és biztonságos föld, k ezü n k n ek en­ gedelm eskedő, m űvelhető és term ékeny. Asszony- és anyaterm észetű , ki re n d íth e te t­ len tö rv én ye sz erin t szüli, te rm i m agából növényeit, á lla ta it, em bereit. T űri, hogy r a j­ t a , belőle éljenek, cibálják, tapossák, föléljék energiáit. V égtelen tü relem m el, szeretettel h ag y ja m indezt, és így, egyfo rm án fogadja vissza te re m tm é n y eit m a g áb a végül. L ó rá n t k ép eirő l az alfö ld i tá jn a k a m eg­ értése, átélése su g árzik rá n k . N em a tá j lá t­ v án y á t festi ő, a tá j lényegét k ere si; a lé ­ nyeget, am ely n ek m eg értése rév én véges és végtelen, rész és egész k o n flik tu sá n ak em ­ beri tra g ik u m a is feloldódhat, a re n d e t és h a rm ó n iá t hozó k a ta rz is által. E k atarzis m egkeresését. m egvalósítását á llíto tta célul ő a m űvészetében. S rag aszk o d ik hozzá, h a la d elő re m a k a ­ csul, k ö vetkezetesen a célhoz vezető úton. N em m ossa k i m ag áb ó l felesleges beszéddel, szavak k al ezt a konok a k a rato t. S zűk szav ú ­ sága is k o n cen tráltság , s nem p u sztán a lk a t és k a ra k te r vonása. N em této v ázik , és nem v ib rál szín ek és stílu so k sokféleségével, nem öltözködik változó d iv ato k b a. G ra fik a i la p ­ jai, színes fam etszetei: a m ű h ely t gazdagító stílu sta n u lm á n y e p en zu m ai egyben a d a lé ­ kok: rész tan u lm án y a i a kö v etk ezetes és m in ­ dig ö n m ag ára, ö n erejére, lelk iism eretre és m eggyőződésre h allgató, szu v erén m ódon épülő go n d o latren d szern ek . B elülről táplálkozó, ö n m a g át belső é rté k e i­ ből fejlesztő m űvészet az övé. S alig h an em filozofikus alap v etése teszi oly’ m eggyőzővé, szuggesztívvá, ebben v an ereje, v o n zása és szépsége is. A gon d o lato t to v áb b kell gon d o ln i; a d ol­ goknak a v ég ére k ell já rn i. V égére já rn i a dolgoknak... F alu siak , t a ­ nyasiak , alföldi p a ra szte m b e re k sz a v a já rá ­ sa lám , a rs p o eticáv á leh et, s lesz ebben a m űvészetben. F elem elő és m eg tartó erő v é: m e rt csak a végig n em gondolt gondolat h itv án y o d ik frázissá, szóvirággá. S ugyanígy, nem lesz m űvészet a félig -te tt, félig -csin ált m esterkedésből, a k alam oló ügyeskedésekből sem. Ű jab b kép ein szín ek et p ró b ál k i L ó rán t. T iszta-k ék és rőtes, m e leg -b arn a színeket. F ig u rális kom pozíciókban em b er és tá j k a p ­ cso latán ak áb rázo lásán , s a hozzá legköze­ lebb álló k arcát, a la k já t m osolygós sz e re te t­ tel m egörökítő p o rtrék o n tú l m egpróbálkozik m ásféle em beri, tá rsa d a lm i m o n d an d ó t h o r­ dozó szituációk m eg jelen ítésév el. S ajáto san groteszk em b erala k ja i nem id eg en íten ek el m aguktól, az elrajzo ltság in k áb b vonzóvá teszi ezeket a fig u rá k at, ro konszenvet éb ­ reszt irán tu k . Í gy em beriek, s k ö zü lü n k v a ­ lók, ham is m egszépítések, érzelm es eszm é­ n y ítés és rik ító pátosz n élkül. Színei sem hivalkodó, m a g u k ért való csil­ logások. Ú gy tű n ik , a m e g talált cél és ú t, a küzdelem m el eln y ert belső re n d és erény, egy a k o ráb b in ál ta lá n szelídebb, s h a rm o ­ n ik u sab b szem lélődés — a n y u g ta lan és lo b ­ ban ék o n y tav asz u tá n a te rm é st beérlelő n y á r sugarai. L ó rá n t Já n o s m űv észetén ek e n y a ra gaz­ dag a r a tá s t ígér. Papp Lajos ⃰E lh a n g z o tt a C só k I s tv á n G a lé r iá b a n , 1974. n o ­ v e m b e r 6 -án , a t á r l a t m e g n y itó já n . 25 �G y ertek , „m esélünk"! I. O rszágos Bábjátékos B em utató-színpad é s A nim ációs Filmszemle Különös találkozás volt: k ét m űvészeti ág egy közös cél érdekében vállalkozott három napi együttl étre, hogy a szó legszo­ rosabb értelm ében versenyt fusson, zász­ lajára ezt írv a: „G yertek, m esélünk!” De vajon időszerű-e m a m eséről, báb­ játékról beszélni? — kérdezhetjük. Hiszen különös kor, m elyben élünk: látszólag nem kedvez a m esének. Jobban szereti, kedveli a konkrét dolgokat, hogy az érte­ lem csillogásában kauzálisan kísérhesse végig az esem ényeket. A csodaszerűt ra ­ cionálisan fogja fel, éppen ezért könnyen konfliktusba k erül a mesével — ennek következtében a bábjátékkal, illetve m in­ den anim ációs m egjelenítési form áival. A mese kezdetben olyan költészet, m ely egyúttal kozmogónia. A prim itív gondol­ kodás k u tató ja Lévy-Bruck Lucien világosan elemzi azokat a jelenségeket, jellegzetességeket, m elyek m ind a mesé­ ben, m ind (bizonyos m értékben) az anim á­ ciós m űvészetekben fellelhetők. A prim i­ tív em berek életében jelentős tényezők a term észetfeletti erők: szinte m indent a m isztikus hatalm aktól eredőnek tek in te­ nek. A mai k u ltú rem ber szám ára az egyetlen elviselhető m ítikus form a a mese, és ez is csak azért lehetséges, m ert a m e­ se szépségeszm ényt is meg tud valósítani. A szépség pedig kikezdhetetlen. A m űvé­ szet sok rem eke igazolni tudja, hogy re á­ lisnak, csodálatosnak, tényszerűnek, illu­ ziónak — a k á r kauzális vagy nem az — m egvan a képessége, hogy valam i szépet hozzon létre. Ezek szerint nem kell a m ai em bertől féltenünk a m esét, s ennek an i­ mációs m egvalósításait. A m ai em ber is sokszor él át olyasm it, am inek konkrét fogalmi leírása egyre bonyolultabb — nem beszélve annak m űvészi érzékeltetéséről. A m odern tudom ányos világkép m atem a­ tikai m egfogalm azásai során is, a közért­ hetőség érdekében, nagyon sokszor kell költői hasonlatokhoz nyúlni. Olyan kife­ jezésekkel, absztrakciókkal találkozunk, m elyek h a nem is m eseiek, de nincsenek távol tőle. (A tudós, tú l a m atem atikán, a „negyedik dim enzión”, h a feltételezéseiről képet szeretne terem teni, akaratlanul is m eseinek tűnő fikciókba téved.) A tudo­ m ány egyre jobban bővíti a term észet jobb m egism erését. A tudom ány eredm ényei felborították a m ítikusa t, m egfejtették. Ezért elkövetkezett az az idő, am ikor a me­ sét a vele rokon m űfajokat szükségszerűen m odernizálni kell. Időszerű-e h á t m a a m ese? Igen! Job­ ban, m int valaha, m ert form anyelvéről nem kell lem ondania, de új tartalom m al töltődhet, kifejezési eszközeit bővítheti. Ezért áll az anim ációs m űvészet (BÁB és FILM) oly közel m indennek a m egvalósí­ tásához, m ert absztrakciói, jelzései a m ai em berhez szólnak. 26 A gyerm ek látásm ódja anim isztikus. Úgy „éli m eg” a környező világ tárgyait, lényeit, m int önm agát. M indent anim ál, élővé lelkesít, vagy h a úgy tetszik: v ará­ zsol. Igényli a csodát, ezért szereti a báb­ játékot, m ert a bábu m egelevenedési cso­ da. É rtelm i meggyőzéssel az indulatok nem közelíthetők meg, nem csak a gyer­ m eknél, de még a felnőttnél sem. A hato­ dik életévét m egközelítő em berkében a fogalmi gondolkodás kezd kialakulni. Ho­ gyan lehet az elvont fogalm akat (m int jó­ ság, becsület, szorgalom stb.) szám ára fel­ ism erhetővé, érthetővé tenni, ak k o r am i­ kor tudjuk, hogy messze áll m ég az elvont gondolkodás képességétől. Az animációs alkotások dram atu rg iáján ak követelm é­ nye, hogy cselekvéseket — am ennyire le­ hetséges — szöveg nélkül is m egértesse­ nek. A színészek a m aguk testi jelenlété­ vel akadályozzák a m ese végső megköze­ lítését. Az élő szereplő, bárm ily tehetsé­ ges, m indig belekever a fiktív drám ába valam i attól távol állót, azaz önm agát. A bábszinpad és a film végletesen a mesei­ nek a m egvalósíthatósága. A bábuk — ak á r valóságosak, a k á r rajz, m int a film en — elérhetnek m agasabb reális régiókba. Az erkölcsi nevelés m ellett az anim á­ ciós m űvészet az esztétikai neveléshez n y ú jtja a legtöbb segítséget. Ezt kom plex volta határozza m eg: a társm űvészetek töm örülése, összefonódása (irodalom, kép­ zőművészet, zene,, tánc és nem utolsó sorban a színjátszás) sokoldalú érdeklődés­ re késztet, és ezáltal ízlést fejleszt. Alapot ad a vizuális kultúrához. Első, m ásodik osztályban a gyerm ek m inden feltűnőt észrevesz. Gyakorló pe­ dagógusok ism erik a figyelem csúcsponto­ sításának. vagy elvonásának lehetőségeit, m elyhez egyetlen mozgó figura is elegen­ dő. Az anim ációs lehetőségek végtelenek. A tárg y — nevezetesen bábfigura — ak ­ kor éri el célját, ha cselekszik, mozog, „él”. A szöveg csak kísérője a cselekvés­ nek. A film forgatókönyvében az indulás­ tól kezdve benne van az egész m űalkotás, anélkül, hogy abban az író a szóbeli kife­ jező eszközökkel k ívánna hatni. A képi m egfogalm azásba át tu d ja tenni a saját, egyébként szóban kifejezhető gondolatait. Az elm ondottak után, azt hiszem, m ár felesleges ism ételten is m éltatni a két m ű­ vészeti ág — bábosok és film esek írásunk cím ében jelzett — első, salgótarjáni társu ­ lását. A három nap b em u tato tt produkcióit a vártnál nagyobb siker koronázta: diadal­ m askodott a „mese”. A mai, nem kis g o n d : az elkövetkező m unka színvonalának to­ vábbi emelése. Ezt k ív án ja tölünk a fel­ növekvő nem zedék, am elynek igaz em­ berré válásáért mi, felnőttek vagyunk a felelősek. T anítsuk meg a m ese szárnyain repülni, hogy tere t n y ú jtsu n k fan táziájá­ nak, hogy m inél nem esebbé csiszolódva, m egtanulja a szépet és jót, legyen hasz­ nos tagja az eljövendő társadalm unknak. Ehhez m integy hitvallásul idézzük m eg ide Váci M ihály gondolatait: „Itt járjon, és itt vezessen, ha azt akarja, hogy köves­ sem !” Tóth Ilus �KÖRKÉP M agyar m u n k á sszo cio g rá fiá k (1888 — 1945) Még tö rténelem tanárok is zavarba jön­ nek sokszor, ha egy-egy lelkesebb tan ít­ ványuk a m ag y ar m unkásság történetéről, életéről k ér olvasnivalót. M ert valljuk be, még a szépirodalm i m unkák száma is el­ enyészik, m ondjuk, a parasztság vagy ép­ pen a polgárság életét bem utató m űvek m ellett; az olvasm ányos, a szélesebb köz­ vélem énynek is szánt tudom ányos m unkák szám a azonban m ég kevesebb. Sok oka volt ennek. M indenekelőtt el kell m on­ dani azt a m a m ár közhelyet, hogy a m un­ kásság a legfiatalabb társadalm i osztály történ elm ü n k b en (a m ai értelem ben véve m integy „100 éves”). A dott kitűnő írókat, politikusokat is (csak F ra n k el Leó, K as­ sák Lajos, József A ttila nevét em lítjük itt utalásszerűen), ám a tudom ányos felm éré­ sekbe csak kevesen m ertek belevágni. M ondjuk k i rögtön azt is, hogy sokkal ne­ hezebb a dolga (s ezt is sokan elm ondták m ár) annak, ak i a város, a m unkások szo­ ciográfiáját ak a rja m egírni, m int a p a­ rasztsággal foglalkozónak. B elátható, m iért. A falu m ég m a is zártabb, á ttek in t­ hetőbb közösség, m in t egy város vagy gyár. A vagyoni különbségek tagolták ugyan, de végeredm ényben az egész kö­ zösség létalapja azonos volt: a föld, a föld­ művelés. Sokkal bonyolultabb m unka- és em beri kapcsolatok, viszonyok vannak egy-egy gyáron, városnegyeden belül. Bo­ nyolulttá teszi a szakm ák, foglalkozások, a m unkások eredetének, szárm azásának sokfélesége stb. Ezzel is m agyarázható, hogy a m unkásokkal foglalkozó szociográ­ fus csak ritk á n vállalkozik kom plex, átfo­ gó elemzésre, s az esetek többségében csupán 1—1 jelenséget, problém abokrot vizsgál meg. (A szépirodalom helyzete persze m ás, K assák: Egy em ber élete cí­ m ű önéletrajzi regényéből az olvasó nem csupán a század eleji m unkássorsokat is­ m erheti meg, de képet k ap az egész k o ra­ beli társadalom ról is!) N ehezítette a szo­ ciográfus dolgát m agának az uralkodó osztálynak az ellenszenve, ellenséges be­ állítottsága a m unkásosztállyal szemben. A m unkásság sztrájkharcai, s aztán 1918— 1919 esem ényei félelem mel és gyűlölettel töltötték el a hatalm on levő osztályt. S mégis az első felm éréseket éppen az ő m egrendelésükre, kifejezetten praktikus célokkal készítették (pl. Rézler Gyula, So­ m ogyi Manó stb.). A kialakuló, fejlődő m a­ gyar kapitalizm us — m a m ár hihetetlenül hangzik, hiszen tu d ju k , hogy közben „ki­ tán to rg o tt m ásfél millió em berünk” — m unkaerő-hiánnyal küzdött. M iközben a m agyar parasztok százezrei kihajóztak A m erikába, hogy ott napszám osként, se­ gédm unkásként „szerencsét pró b áljan ak ”, s elvesszenek a m agyarság szám ára, a m a­ gyar gyárakba külföldön toboroznak szakm unkásokat! Így áll elő az a p éld át­ lan helyzet, hogy a hirtelen m egnövekedett B udapest (és m ás városaink) m unkássere­ gének jelentős hányada nem m agyar a század végén! M iért érdekes ez? M ert a külföldről bevándorolt m unkásréteg egy­ részt „hozza m agával” az akkor a m iénk­ nél fejlettebb technikai szintet, tudást, de osztályharcos tapasztalatait is. (Gondol­ ju k meg, hogy nálunk csak — gyakorlati­ lag — 1848 söpri el az elavult céhrend­ szert!) A m unkás teh át — kezdetben — k ét­ szeresen is idegen volt a m agyar társad a­ lom ban, am ely még sokáig (1945-ig) vele­ jéig feudális m aradt. A század végére, az első világháborúig persze lényegesen m eg­ változik a m unkásság etnikai összetétele is. A m unkásm ozgalom hullám zó jellegét nem csupán a m indenkori gazdasági (vi­ lággazdasági) helyzet h atáro zta meg, de az is, hogy m ilyen m értékben „hígult fel” a faluból beáram ló nincstelenekkel, akik sokszor az éhhalál elől m enekülnek a falu­ ból. A kötetben több tanulm ány is elemzi ezt a jelenséget. S arkalatos kérdés volt ez sokáig, m ert a k ét dolgozó osztály — m unkások-parasztok — viszonyát, a m un­ káspártok politikáját (sokszor negatívan is!) m eghatározta. A kim eríthetetlennek tűnő agrárproletárság olyan óriási m un­ kaerőpiacot jelen tett, am elyet az uralkodó osztályok m indenkor fel is használtak cél­ jaik érdekében. Így alak u lh ato tt ki az a sajnálatos helyzet, hogy a m unkásság és a parasztság osztályharcai egym ással p árh u ­ zam osan folytak, s ezt a kettősséget, lá t­ szólagos ellentétet m ég 1919 hibás paraszt­ politikája sem tu d ta feloldani. A kötetben olvasható tanulm ányok jelentős része az „első generációs” m unkásokkal foglalko­ zik. Hogyan, m ilyen fejlődési fokozatokon keresztül lesz a faluból bekerülő a g rá r­ proletárból (elszegényedett kisparasztból) öntudatos m unkás? Olyan kérdés ez, am ely m a is izgalm as tém ája a szociográ­ fiáknak. A szerzők három fokozatot külön­ böztetnek meg, s ez a három fokozat rész­ ben a m unkásság tö rtén eti fejlődését, helyzetét és (öntudati) m inőségét is jelö­ li: A napszám os (m a: segédm unkás), aki­ nek sem m iféle szaktudása nincs, csak a fizikai erejét hozza az iparba. Ennek a szám ban jelentős rétegnek a kötődése erő­ sebb volt a faluhoz. Sokszor csak idény­ jelleggel m egy dolgozni az iparba, tavasz­ szal, a m ezőgazdasági m unkák indulása­ kor, egyszerűen hazam egy. A század végén nem egy g y ár kénytelen em iatt nyáron csökkenteni a term elést is! Ennek a réteg­ nek a kötődése az iparhoz, a gyárhoz, a m unkásosztályhoz igen laza. Ön tu d ati foka is alacsony, a sztrájk - és bérharcokban nem ism eri fel az egész m unkásosztály é r­ dekeit. E m iatt is fogadják sokszor ellen­ ségesen, meg nem értéssel a m unkások. F ejlettebb öntu d attal rendelkeztek a beta­ n íto tt m unkások, akik állandóan az ip ar­ ban dolgoztak, de tan u lt szakm ájuk nem volt. Ez a réteg verbuválódott részben a napszám osokból, de válságok idején a szakm unkásokból is. A szakm unkás ugyan­ is, h a nem k ap o tt a tan u lt szakm ájában m unkát, kénytelen volt m ást is elvállalni. A kapitalizm usban, a roham osan fejlődő technika századában a m ár egyszer elsajá­ títo tt szaktudás h am ar devalválódik, a m unkás, hogy megélhessen, kénytelen ál­ landóan újabb szakm át is tanulni. Ugyan­ akkor ez, tudniillik a szakm unkásréteg a m unkásosztály legöntudatosabb, h a rc ­ rakészebb eleme. A tőkés viszony­ lag őket fizeti meg a legjobban, a korabeli statisztikák szerint mégis ez a réteg a legm ozgékonyabb (és a b etan íto tt m unkások rétege a legstabi­ labb). Az oka nyilvánvaló: csak azt a né­ hány m unkafogást ism eri, am ivel máshol nem boldogul. A válságok, sztrájkok, b ér­ harcok m iatti és általi mozgások azonban állandóan em elték az egész m unkásosztály tudását, egyben ö n tu d a tszin tjét is. M agya­ rá n : a kollektív tudás, tap asztalat egyre halm ozódott, an n ak ellenére, hogy a tőkés (kezdetben különösen) nem sok gondot fo rd íto tt a m unkásság (akárcsak szakmai) tan ítására, m űvelésére. Így lehet az, hogy noha a m unkásosztály etnikai összetétel és osztályszárm azási szem pontból sosem volt egységes (egymás m ellett élnek a 2., 3. m unkásgenerációk és a m indig új m un­ kásseregek), az osztálytudata m indig is erős volt. E rősítették ezt a szakszerveze­ tek, kulturális tevékenységek. A m u n ­ kásság eleve ki volt szorítva az iskolák­ ból, m űvelődési lehetőségekből (lásd: Föl­ des Ferenc: A m unkásság kulturális hely­ zete Magyarországon), ezért ezeket m agá­ nak k ellett m egszerveznie, pótolnia. Így a m ozgalom szerepe kettős volt: szervezte a m unkásság harcát a jobb m egélhetésért, em beribb körülm ényekért, ugyanakkor (előadásokkal, dalárdák, színjátszókörök, szavalókörök, sportegyesületek stb. alakí­ tásával) em elte a m unkásság m űveltségi szintjét is. Nem egy m unkás éppen a k u l­ turális tevékenységén keresztül ju t el m a­ gához a mozgalomhoz is. Nem véletlen, hogy az uralkodó osztály és h atalm i szer­ vei egyform án üldözik, igyekeznek elfoj­ tan i m indkettőt (a m ozgalm at is, a k u ltu ­ rális tevékenységet is). Lehetetlen a k ö tetb en szereplő 33 (a m agvas előszóval 34) tanulm ányt, csaknem 450 oldalas könyvet érdem ben ism ertetni, elemezni. Ha van m ég értelm e ennek a k i­ fejezésnek, akkor feltétlenül hiány-, h é­ zagpótlónak neveznénk, hiszen m ég a be­ vezetőt író szakem ber — L itván György 27 �— is csak három ilyen, illetve rokontém á­ jú válogatást tu d megnevezni. Így aztán értelm etlen és tisztességtelen akadékos­ kodás lenne bárm ilyen bírálat, észrevétel a szerkesztő m unkájáról. Csak öröm ünket fejezhetjük ki azon, hogy a K ossuth Kiadó vállalta (az MTA Történelem tudom ányi Intézete gondozásában) a könyv m egjelen­ tetését. V annak tanulm ányok, am elyek po­ rosak m ár, nehezen olvashatók, a szemlé­ letü k is m eghaladott (nem m arxista szer­ zők), de ezek is értékes dokum entum ok. Az egész k önyv hallatlanul izgalmas, he­ lyenként szívbem arkolóan szomorú és le­ hangoló. De, aki pl. a jelenlegi lakáshely­ zetünk m iatt türelm etlen, vagy a m unká­ sok körében tapasztalható jogos öntudatot ak a rja m egérteni, s egyáltalán az elm últ 100 év m agyar történelm ét akarja érteni, an nak feltétlenül át kell tanulm ányoznia ezt a könyvet. S akinek felkeltette az é r­ deklődését a tém a iránt? Az türelm etlenül v árja az újabb, a m ai m unkásszociográfiá­ kat! (Kossuth, 1974.) M olnár G é z a Külvárosi b a ra n g o lá s M agyarország fe lfe d e z é s e A „K ülvárosi jelad ás” című antológiával együtt egy éven belül im m ár a második kötettel jelentkezik a XX. kerület. A k ri­ tika annak idején (1973) alig vett tudo­ m ást a K árp áti K am il szerkesztette, kiállí­ tásában is kitűnő kötetről. Pedig ez a könyv sokkal több volt, m int am it a ha­ gyom ányos „táj-antológiák” ígérnek. Nem kevesebbet bizonyított, m int azt, hogy a külváros, a m unkásnegyed és a m unkás­ sors, -életform a is m egterem theti, meg is term i a m aga sajátos folklór jellegű, fol­ klórt is terem tő m űvészetét (éppen a szer­ kesztő: K árp áti K am ii verseire jellemző leginkább a „pesterzsébetiség”). Sokszor beszélünk a m unkásm űveltségről, a m un­ kásirodalom ról, u g y anakkor m intha nem figyelnénk eléggé oda, nem tám ogatnánk eléggé okosan, hath atósan a szemérmesen jelentkező h ajtásait. Felpanaszolja ezt K árp áti K am il, de M olnár Géza is a Ma­ gyarország felfedezése sorozat legújabb kö­ tetében. Alá kell itt húznunk a szem érm es jelzőt, m ert ezek a költők, írók, festők a világ legterm észetesebb dolgának tartják , hogy hűségesek m aradnak (Erzsébet, a XX. ker. esetében m ég „topográfiailag” is) a felnevelő osztályhoz, m ikrotájhoz és eh ­ hez nem kérnek sem m iféle anyagi, vagy erkölcsi tám ogatást, a vállveregető elis­ m eréstől meg éppen irtóznak. Tessék csak belelapozni a napilapokba, folyóiratokba, hán y tudósítást olvashatunk pl. a m unká­ sok képzőm űvészeti szakköreiről (Miskol­ con pl. több is van), am elyek am ellett, hogy értelm es hobbyt jelentenek sok száz m unkásnak, nem egy élvonalbeli m űvészt is fölneveltek, szárnyra segítettek?! Igaz, nehezen szólalnak meg ezek az em berek, „érteni kell a nyelvükön”, m ert nem sze­ retik a „nagy szavakat”, a sznob fanyal­ gást, vagy pajtáskodást. De érdem es vég­ 28 re elgondolkodni azon, hogy, ha , a paraszti sorból jelentkezik egy tehetség, az tudja, hogy kikhez fordulhat tám oga­ tásért, m egértésért, míg a m unkássorból kikerülő festegető, írogató tehetségek leg­ többször m egrekednek a hobby szintjén? M olnár Géza — részben — válaszol erre a kérdésre is. M ert beszélgessünk csak el egy m unkással! A legritkább eset, hogy a m unkájáról beszél (pláne értelm iségi kör­ nyezetben!). Nem m intha szégyellné — sőt! —, de m egint nem találunk jobb szót: visszatartja valam iféle szemérem a k itá ­ rulkozástól. A m aguk körében: az üzem­ ben, vagy egy fröccs m ellett, teh át ahol evidens am iről beszélnek, m egtárgyalnak ők m indent, éles szakm ai v iták at is foly­ tatnak, ám a „kívülről” érdeklődő előtt becsukódnak. Csak találgatásként vetjük fe l: nem ez a m agyarázata annak is, hogy aránylag kevesebb regény, szociográfia stb. jelent meg az ő életükről? M ondjuk ki rögtön, hogy lényegesen nehezebb is át­ tekinteni egy gyárat, vagy m unkásnegye­ det (a csupán csak érdeklődőnek), m int — m ondjuk — egy téeszt, vagy falut. László-Bencsik kitűnő, s egyben példa ere­ jű könyve u tán azonban nem lehet meg­ kerülni a kérdést: De hiszen nem kerülte meg annak idején Nagy Lajos és Illyés sem, am ikor a K iskunhalom -ot, a Puszták népét í r ta ! A jelenlét, a tém ával való azo­ nosulás nélkül nem lehet valam irevaló szociográfiát (m ást sem) í r n i . . . Ha m ost M olnár Géza könyvét a nagy elődökkel próbáljuk összevetni, akkor az illyési példát (akiről M olnár is nagy tisz­ telettel, szeretettel ír) látszik követni. Mol­ n ár Géza bennszülött Pesterzsébeten. Ide fűződnek gyerm ekkora, felnőtté-íróvá éré­ sének élményei, ugyanakkor ez a ragasz­ kodás tudatos is. A helyhez is persze, de még inkább a még m indig elm aradott (a belvároshoz képest az) m unkásnegyed la­ kóihoz. A kötet hangvétele (s ebben is hasonlít a László-Bencsikéhez) végig sze­ m élyes: egyes szám első személy, holott választhatta volna (a tárgyism erete meg­ van hozzá) a hűvösen objektív szemléle­ tet, stílust is. Igen, de akkor pontosan az „m aradt volna k i” a kötetből, am i élteti, am i különleges helyet biztosít szám ára a sorozatban: a líra. Líra még olyan prózai tények leírásában is, m int pl. Pesterzsébet urbanizációs, civilizációs elm aradottsága, gondjai. Csupán a han g u latu k ért idézzünk néhány sornyit az erzsébeti antológiából. Ezek a versek egyszerre idézik Pesterzsé­ betet, de a m unkássorsot is. Földeák János: K ülvárosi kiáltás verséből pl. című „Hé! Tudtok-e rólunk? Láttok-e bennünket? A b etyár irgalm át! — még mi is é lü n k ! Nem selyem gatyában tartju k a testünket s kétszer m egnézzük, m ennyi a b érü n k !” stb. A lbert Zsuzsa így fogalm az Pesterzsébet c. versében: „Boráros tértől az Ady E ndre térig m ásik ország ez, m ásféle em berek lak n ak erre, m ásképp beszélnek és m ásképpen öltözködnek.” s csupán néhány sornyit Béri Géza versé­ ből. m ert kitűnően jellem zi Pesterzsébet (és általában a m unkásnegyedek) lakói­ nak az „eredetét”. (Ősök nélkül) „Nekem nincs ősöm A nagyanyám fél évszázada jö tt fel Pestre. M ert terhes volt. És m inden este könnyebbülten oldotta le a kendőt derekáról”, stb. Nem, a versek idézésével nem lehet .elspórolni” a recenziót, de — úgy érez­ zük, hogy — m inden m éltató jelzőnél töb­ bet m ondanak, jobban jellem zik M olnár Géza könyvét is. Közhely, hogy a m un­ kásság a legfiatalabb osztály tö rtén el­ m ünkben, következésképp a m unkásne­ gyedek is. Pesterzsébet — noha ma m ár B udapest része — településszerkezetét, la­ kóinak a városhoz fűződő kapcsolatát te­ kintve még m a is kisvárosi jellegű a szó pozitív, de negatív jelentésében is. A tö r­ ténészek k im u tatták ugyan, hogy m ár a róm aiak idejében is település volt itt; E r­ zsébetfalva, K ossuthfalva, 1919-ben Lenin­ város!, Pesterzsébet fejlődése, léte, jellege mégis csak a m últ század végén m egindult iparosításnak köszönhető. M int Bp. többi külvárosában is, itt is a vidékről feláram ­ ló, m unkát kereső és a környező g y árak ­ ban (Csepel!) alkalm azott h ajdani parasz­ tok, sum m ások, iparosok telepedtek le, építették a m aguk kis egy-szoba konyhás házikóit. Ezzel m agyarázható, hogy P est­ erzsébet (és m ás városok m unkásnegyedei is!) hosszú évtizedeken keresztül földszin­ tes város volt, zsúfolt, szegény és elha­ nyagolt is egyben. Utcái porosak-sárosak (300 km -nyi utcáiból csak 40 százaléknyi aszfaltozott), já rd a és vízvezeték nélkül. M indent m ost kell pótolni, m iközben ki kell elégíteni a félelm etesen m egnőtt la­ kásigényeket is (ezt is a feudalizm ustól örököltük: ezt a lehetetlen, N yugat-E ur ó­ �pában ism eretlen lakásszegénységet), ki kell alakítani egy, a m odern követelm ények­ nek is megfelelő városm agot is (jellemző, hogy pl. a m ásik m u n k ásv áro s: Miskolc is hasonló gondokkal küzd). M olnár Géza azonban — am ellett, hogy alaposan elemzi ezeket a kérdéseket is a tanácselnökkel, p á rttitk á rra l készített in ­ terjú ib an pl. — író lévén elsősorban m a­ gára az em berre kíváncsi. A legkézenfek­ vőbb m ódszert választotta: a saját élmé­ nyei, im pressziói m ellett, m integy azokat kiegészítendő, ellenőrizendő is, in terjú k at készített a szám ára oly’ kedves, vagy éppen jellegzetes, érdekes pesterzsébetiek­ kel. Igy a könyv törzse tulajdonképpen ezekből az életsorsokból, életszeletekből áll össze. M egism erjük Pesterzsébet élő és m ár elhunyt m unkásm ozgalm i harcosait, v eterán jait: Vadász K árolyt, a Subiczokat, A lbert G yuláékat, a k erület közéleti veze­ tőit, de m űvészeit is (akiknek az antoló­ giája a m ár em lített K ülvárosi jeladás). P ontatlan, rossz kifejezéssel élve (m ert m iért ne kellene erről is beszélni?!) „ké­ nyes tém ák a t” is érint, m int pl. a m u n ­ kások közérzete, vagy éppen a cigánykér­ dés. Nem idilli képet rajzol a m unkások­ ról, akik között bizony akadnak „nehéz fiú k ” is, a talponállók, sőt, olykor a bör­ tönök „vendégei” is. (Miért és m eddig isz­ nak ezek az em berek? László Bencsik b ri­ gádvezetője sem tu d o tt erre válaszolni, pedig az alkoholizm us népbetegséggé tere­ bélyesedése ellen sürgősen tenni kell vala­ m it!) Egy állandóan változó — m ennyisé­ gében is, hisz’ a beáram lás a városba ma is szakadatlanul ta rt — közösséget m utat be az író, am elynek éppen a m unkához és a társadalom hoz való viszonya a legjel­ lem zőbb állan d ó : ti. az, hogy aktívan és a két keze m unkájával vesz részt a term e­ lésben. Ön tu d ata és — jogos — elégedet­ lensége is ebből fakad. Nem a hatalom ­ ban való részvételről van itt szó (azon nincs, nem lehet vita), inkább az erkölcsi elism erésről és m egbecsülésről. Kezdve azon, hogy nagyobb publicitást — m ond­ juk, hogy kegyeletet? — k ér a szerző a m unkásm ozgalom m a még ism eretlen, mél­ tatlan u l elfeledett m ártírjainak, vagy ép­ pen szerény nyugdíjból éldegélő, m agukra m ara d t öregjeinek (csaknem 20 000 nyug­ díjas él a kerületben!), kisebb gőgöt, keve­ sebb packázást a bürokrácia íróasztal­ bástyáitól. A lbert G yula özvegye pl. alig 1000 Ft-nyi nyugdíjat „élvez”, az író, de az olvasó sem érti pl., hogy m iért kell be­ zárni a m unkáskerületben („költségfedezet h íjá n ”) egy ifjúsági klubot, am it a fiata­ lok építettek társadalm i m unkában? M iért nem lehet egy m unkáskerületnek (volt!) saját lapja, antológiája, m úzeum a (ellenez­ ték), m ikor nem egy jeles alkotó él ott?! M iért félünk ettől a lokálpatriotizm ustól, am ely egyetem esen is érvényes szellemi (és politikai, erkölcsi) értékeket tu d fel­ m u tatn i? (R átkaynak pl. nem volt m ű ter­ me, Czétényi, Földeák elköltözött, m ert m áshol k apott lakást, K árpáti K am il albérletben nyomorog, a saját kiadásában jelent meg a m ásodik kötete!, am ikor fűz­ fapoéták is bizalm at kapnak kiadóktól), lásd Bulla K., H orváth stb. Politikus, ízig-vérig közéleti és elköte­ lezett írás ez a könyv. Azzal a jótékony izgalommal teszi le az olvasó, am elyet csak a „nostra r es a g itu r” írások váltanak ki. Végigolvasva elfeledjük, hogy bosszan­ kodtunk a helyenkénti henye fogalm azá­ sok, ismétlések, szájbarágós m agyarázatok m iatt. V áltozatlanul várjuk, m ert nagy szükség van rájuk! a hasonló írásokat Miskolcról, Salgótarjánról, K azincbarciká­ ról, tehát a régi és a fiatal m unkásváro­ sainkról, a bejáró m unkások, az első a betelepülő m unkásnem zedékek gondjairól, életkörülm ényeiről, vagy ak á r a sokat v itato tt cigánykérdésről is! A tém a — sü r­ getően — „kínálja m agát”, csak a László Bencsikhez, M olnár Gézához hasonló toll­ forgatók szükségeltetnek hozzá. . . (Szépirodalm i, 1974.) Horpácsi Sándor H elytörtén et,1974. Az elm ú lt év n agy h e ly tö rtén e ti e re d m é­ nye, a m eg y etö rtén et IV. k ö te tén e k m eg je­ lenése cseppet sem sz o ríto tta h á tté rb e in té z ­ m ény ein k ezirán y ú tevékenységét és így ú j ­ ból k ét k ia d v án y m egjelenéséről szám o lh a­ tu n k be. A m egyei m úzeum i szervezet MÚZEUM I KÖZLEM ÉNYEK 1974/20. cím en k ia d o tt k ö ­ te te soha m egyénkben m ég n em lá to tt m ű ­ faj, a m úzeum i évkönyv nagyon szép p é l­ d ája. Az ilyen évkönyvek á lta lá b a n az ad o tt m úzeum vagy m úzeum i szervezet m u n k a ­ tá rsa in a k a m aguk érdeklődési te rü le té n el­ é r t ered m én y eirő l ad n a k h írt. M ivel az el­ sődleges cél éppen a rész k u tatáso k részeredm én y ein ek közzététele, az ily en év ­ könyvek á lta lá b a n nem szo k tak érdekesek lenni a szélesebb olvasóközönség szám ára, in k áb b csak a szűkebb szak m a figyel oda rá ju k . Nos, a N ógrád m egyei m úzeum i év­ könyv szerkesztésénél sik e rü lt olyan anyagot összeválogatni, hogy az az előbb e m líte tt célkitűzésen (a tudom ányos rész k u tatáso k eredm én y ein ek közzétételén) tú l m ég két célk itű zést is k itű n ő en m egvalósít. E gyrészt k eresztm etszetét a d ja a k ö te t a N ógrád m e­ gyei m ú zeum i szervezet legfőbb te v ék e n y ­ ségi te rü lete in ek , m ásrészt p ed ig a hely es anyag v álo g atás rév é n a nem szak em b erek sz ám á ra is élvezettel olvasható közlem én y ei­ vel nagyon fontos h ely ism ereti, h e ly tö rté n e ­ ti tu d n iv a ló k a t tu d közölni és ezzel k ö zv et­ lenül is nagy fontosságú közm űvelődési fel­ a d a to k a t ellátni. A k ö tet első, nagyobb része, m ely a k ü ­ lönböző sz ak te rü lete k n éh á n y k érd ésérő l szám ol be, sok érd ek eset ta rtalm a z. Z ólyom i József a m egye tá rg y i n é p ra jz a tá rg y k ö ré ­ ből, az 1700—1850. évekből szárm azó le v él­ tá ri an y ag felh aszn álásáv al eddig soha n em láto tt, h a llo tt dolgokról beszél. K ap ro s M ár­ ta a k ét v ilág h áb o rú közti időszak h ied elem v ilá g án a k egy m o m en tu m áró l, a g y erm ekkel kapcsolatos m ágikus szokásokról ir. S zv ir­ csek F e re n c a m ag y ar ip a rfejlő d és h a tá sá t vizsg álja a X V III—X IX . századi N ógrád m egye ü v eg ip arán a k fejlő d ésére és ezzel (a la p u n k b an m á r k o ráb b a n közölt hasonló t a ­ n u lm á n y áv a l együtt) m e g n y itja a so rát azok­ n ak a m u n k á k n ak , am elyekben a m úzeum i szervezet az elkövetkező évek fo ly am án a m egye te lje s g azd aság tö rtén etét fel k ív á n ja dolgozni, sz a k ítv a kissé az eddig ta lá n tú l­ zo ttan b án y a ce n trik u s szem lélettel, m elynek fényében az egyéb ip a rá g a k ra a m eg érd e­ m eltn él kevesebb figyelem ju to tt. Szabó B éla — a h e ly tö rtén e t té m ak ö réb ő l — sz in ­ tén ú j k u ta tá s i ered m én y ek re tám aszk o d v a egészíti ki a m eg y etö rtén etb en (és u gyancsak la p o k b an is m eg jelen t hasonló te m a tik á jú ír á sa iban) az 1848/49-es fo rrad alo m és sza­ b ad ság h arc kérdéseivel foglalkozó m e g álla­ pításokat, elsősorban a jo b b ág y felszab ad ítás fogy aték o sság ain ak a m egye jo b b ág y lak o s­ sága k örében ta p a sz ta lt v isszh an g ja v o n a t­ kozásában, m ásrészt pedig a rró l a n agy lel­ kesedésről, m ellyel a m egye n ép e 1849-ben csatlak o zo tt a fo rrad alo m ügyéhez. B elitzky Já n o s a m u n k á séletm ó d -k u ta tás fontos tárg y k ö réb en , szin tén le v éltári fo rráso k felh aszn álásáv al m ond el olyan jellem ző rész­ le tek e t a nógrádi bányászokról, am elyek sok­ ban h o zzásegíthetnek a k ö zelm ú lt viszonyai­ n a k a m egértéséhez. Az évkönyv m ásodik része az intézm ény felad ataiv al, m u n k á já v a l foglalkozik. K iss A urél alap o s elm életi fejteg etéséb en a m ú ­ zeu m n ak az ideológiai, k u ltu rá lis nevelő­ m u n k á b an b etö ltö tt szerepét vizsgálja. Do­ m onkos A lajos a m úzeum i közm űvelődés ered m én y eirő l és n éh án y p ro b lém ájá ró l szól, M olnár P ál pedig az ip a rtö rté n e ti g y ű jtő te­ vékenység h elyzetéről és to v áb b fejlesztésé­ nek fela d ata iró l ír, m a jd ism erteti a m egyei m úzeum i szervezet 1973. évi m u n k á ját. M in d ­ ezek az íráso k a r r a a n agy e n e rg iá t k ö v e­ telő, rokonszenves erő feszítésre v ilág ítan ak rá, am ely az im m ár re á lis közelségbe k erü lt, 1975. év elején m eg ép íten i k ez d ett ú j sa l­ g ó ta rjá n i m úzeum m egfelelő szak m ai előké­ szítését szolgálják. Az év m ásik k ia d v án y á t a N ógrád m egyei L ev é ltá r te tte közzé. FO RRA D A LM I H É T ­ K Ö ZN A PO K cím m el a m egyében 1919-ben tevékenykedő d irek tó riu m o k n ak a leg k ü lö n ­ bözőbb ren d elk ezéseit ta rta lm a z z a a k ia d ­ vány. M ár a cím is u ta l a rra . hogy ezú ttal nem olyan v álo g ato tt d o k u m en tu m o k m eg je­ le n tetése v o lt a cél, m ely ek a n ag y fo rra ­ d alm i változások, m ozgások leg h ív eb b tü k ­ rei, h an e m szin te a teljesség igényével k í­ v á n ja fe ltá rn i m in d azo k at az eddig tö b b n y i­ re m ég lap p an g ó — vagy k iseb b fontosságuk m ia tt a k o ráb b i p u b lik áció k b an m ellőzött — m eg nyilatkozásokat, m elyek így egy ü ttesen m égiscsak igen n ag y bizonyító erővel b ír ­ n ak : m in d e n k i sz ám á ra világosan m u ta tjá k , hogy a p ro letáru ra lo m fo rra d a lm i szervei az élet m in d en te rü le té n re n d e t k ív á n ta k te ­ re m te n i és a m u n k á sh atalm a t úgy m eg ala­ pozni, hogy az v aló b an m in d en jószándékú em b er sz ám á ra elfogadható legyen. M in d ­ ezek az erőfeszítések, a fo rra d a lm i szerv ek h étk ö zn ap i ügyekben te tt intézk ed ései an n ál rokonszenvesebbek, a n n á l hősiesebbek, h a figyelem be vesszük, hogy m ilyen ren d k ív ü l nehéz, szorongató h elyzetben k e rü lt sor azo k n ak m eg h o zatalára. Ú gy v éljü k , hogy ez az összeállítás is m éltó n já ru l hozzá ahhoz, hogy tö rté n elm i m ú ltu n k e kiem elkedő k o r­ szak át m ég jo b b an m eg érth essü k , a ró la a l­ k o to tt k ép et egyre teljeseb b en k ib o n tak o z­ ta th assu k . Sch. M. Utoljára a Makráról A P alócföld 1974/3-as szám áb an k ö zzétett jeg y zetü n k m á r cím ében — „M ég egyszer, d e n em u to ljá ra a M a k rá ró l” — előlegezte, m integy b eh aran g o zta ezt az ú ja b b a t, am ely ­ nek v á rh a tó ap ro p ó ját, — hogy tu d n iillik film is készül belőle — u g y an csak je lez tü k m á r a Szigligeti Színház elő ad á sán a k m é lta ­ tásakor. A film et a m ú lt év vége felé b e m u ta ttá k , s ezzel m ás-m ás m űvészeti ág fo rm a ny e lvén, váltakozó — k ép zelet-szü lte, ille tv e szak em ­ b ere k -c sin álta — k o sztüm ökben és díszletek között m eg jelen ítv e ugyan, de em b eri lén y e­ gét, belső ta rta lm á t te k in tv e u g y an az a M ak ra F eren c h arm a d szo r k é rt beb o csátást a szocialista m ű v észetet értők, k ed v elő k , s 29 �egyszersm ind form álók m indegyre gy arap o ­ dó „okos gyülekezetébe”. A regénybeli b e­ m u tatkozáskor erőteljes, határozott, ere d en ­ dően őszinte han g to m p á b b ra sik ered ett a m ásodik jelen tk ezésk o r a színpadon, s b á ­ to rtalan, alig h allh ató a film béli M akra h angja. A végeredm ény te h á t sajnos, ezúttal is szinte képletszerűen felírh a tó : k itű n ő r e ­ gény, kevésbé jó d rám a , közepes film . E nnek a m á r-m á r „axióm a-szerű” jelenségnek okait elem zi nincs m ód e reflexió keretei között, célunk egyébként is m indössze a M a k ra cí­ mű ú j m agyar film ről az eddigiekben som ­ m ásan m egfogalm azott é rté k íté le tü n k á r ­ n y altab b k ifejtése; ez azonban term észete­ sen nem n élkülözheti a regénnyel m int alap an yaggal való összevetést. K esergünk, hogy m e g to rp an t „d iad alm en e­ té b en ” a m agyar film , m agas m ércéhez sza­ b o ttak elv árásain k . De m á r a „csúcson” v i­ tá ztu n k : a tegnapot is idéző m ai v alóságunk­ ról, a szebb h o ln a p u n k ért k ell film e t is csi­ n áln i, közérdeklődést k iv áltó t, elevenbe v á­ gót, k ö zérthetőt — a szó igazi értelm ében. Ilyen íg éretet hordozott a film esek szám ára M ak ra F erenc v a rg a b e tű t já r t sorsa: egy olyan m unkáshősé, ak i nem tipikus ugyan a szó elk o p tato tt értelm ében, de elh iv a to tt­ sága, gondolkodni tu d á sa és alkotókészsége, alakoskodásra, m e g alk u v ásra képtelen g erin ­ cessége, negyedszázadnyi közvetlen m ú l­ tu n k b a n gyökerező feszültsége révén „hús­ 30 v é r” fig u rak én t, életü n k b ő l táplálkozó, valós konfliktusok alan y a k én t „k ív án k o zo tt” a legszélesebb nyilvánosság elé, a film v ászo n ­ r a is. A film lá ttá n egyszerű azt k o n sta tá l­ ni, hogy egy jó regény — m in t m á r a n n y i­ szor — „e lle n állt” a m egfilm esítés szándé­ kán ak , sőt enn ek o k ait sem tú l nehéz e k o n k rét esetben felfed n i: a sok belső m o ­ nológra, g o n dolatokra és em lék ek re épülő virtuóz reg én y k eretb en egyértelm ű m o n d a n ­ dó a film epizódok h alm azáb an szétesik, h i­ te lét veszti. Iro d a lm u n k b a n ritk a m an ap ság a m u n ­ k ástém ára fogalm azott, pro b lém aérzék en y al­ kotás. K ertész Ákos regénye ilyen volt. E zért k ellett vo ln a — sa já t és egy m u n k á sh ős érdekében — a csáb ítás ellen ére „m egkím él­ n i” M ak rát a film től (sőt ta lá n m á r a szín­ háztól is?). M ost m á r tu d ju k : n em elszalasz­ to tt lehetőség volt a M ak ra film rev itele. h a ­ nem egyszerűen tévedés. K ertész Á kos lá t­ ható an nagyon szereti hősét, in n e n a „ tú l­ ho rd ás”. K evesebb — te h á t csak a regény — ezú ttal is több le tt volna, hiszen nagy k ö n y v élm én y ü n k et is b eá rn y ék o lja egy k i­ csit e kevésbé sik e rü lt film . Ebben többek között olyan „apróságot” is lu d asn ak érzünk, hogy R ényi T am ás (aki p á ­ ly a fu tása so rán a m u n k á sté m ájú film ek re n ­ dezésében nem kis érd em ek et szerzett és ez­ ú tta l is h iteles atm oszfé r á t te re m te tt M akra körül té rb e n és illőben eg y arán t) sz erin tü n k tév ed ett a cím szereplő m egválasztásakor. J u ­ hász Já c in t v élem én y ü n k szerin t alk atilag nem alk alm as a reg én y b eli M a k ra F eren c m egfo rm álására, in te lle k tu á lisa b b a kelleténél. Érdekes, hogy a Szigligeti S zínház előadása kapcsán pedig azt te ttü k szóvá, hogy P iró th G yula a lak ításá b an kevéssé érv én y esü lt M ak ra okos em bersége. Ez is bizonyítja, hogy a reg én y b eli M ak rát k ere stü k a színpadon is, a film b en is — h asztalan . A szolnokiak elő ad ásán ak ism eretéb en zavaró volt. hogy P iró th G yula epizódszereplőként a film ben is feltű n ik . K edvezőbb összeh aso n lításra ad viszont m ódot Csomós M ari já ték a , ak i Szolnokon is és a film b en is V alit — ezt a M ak ra életét felk av aró , különös jellem ű , ú rilán y b ó l le tt m ozgalm istát — k elti életre, ezú ttal v isszafogottabban, de kevésbé él­ m ényt adóan. T ovább kell te h á t v árn u n k , am íg film en — film re ír t té m a k é n t — m eg jelen ik hétk ö z­ n a p ja in k valósága, a m unkáshős igaz figu­ r á ja olyan színvonalon, ahogyan azt a tö rté ­ n elm i tá v lato t igénylő tém ák feldolgozásánál m á r többször tap asz taltu k . A M ak rátó l p e­ dig m ost m á r ab b an a rem én y b en búcsúzunk, hogy n etán tv -já té k nem lesz belőle. Csongrády Béla �POLITIKAI PLAKÁTKIÁLLÍTÁS Balassagyarmat 1974. december — 1975. január �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/85e06162c95f55de45b1ef4f7580eafc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9b4fff07f862852826ef3a50f8f7d360.pdf 8fbe8c2681afafc9e5337a2f78436dcc PDF Text Text 1975 2 A felelősség rétegei A művészet megértése és az értető művészet Tartalom és forma — történelmi emlékszobraink Oravec János, Lakos György prózai írása Taar Ferenc hangjátéka (részlet) Amatőr színjátszók, munkásszínjátszók Mikszáth Kálmán ismeretlen diákkori verse Madách-emlékérmesek „ megvallatása″ Országos elméleti konferencia, Salgótarján Így is közügy — népesedéspolitika PALÓ C FÖLD Lám, harm inc esztendő te lt el máris 1945 áldozatos-igazságosztó-fel­ emelő á p rilisa óta, három évtizednyi idő méri rajtunk — ma többszörös hangsúllyal is téve fe l kérdéseit — m egtett és meg nem te tt dolgainkat. Arra gondolok, hogy milyen nagyszerű lenne (s milyen ijesztő is egyben), ha m inden apró dolgunk elvégzése közben a mostanihoz, az ünnepihez hasonlóan törekednénk számot adni a Történelemnek magunk és mások, egyén, nemzet, társadalom józan igazsággal megmért fő- és melléksze­ repeiről. Pedig e felelősségtől - annak különféle fokozatait használva m agunkat soha nem mentesíthetjük. Anyám szavai szerint jóm agam az első lépések próbálgatásánál ta r­ tottam , a tegnap születettek makacs elszántságával kisérelve meg ú jra és újra a lehetetlennek tűnőt, akkor am ikor a háborús fé lh a lá lb ó l új életre kezdett lábadozni az ország. S íme, máris korosztályok sora nőtt mögénk (az én generációm mögé), akik számára már mi is a Történelem egy be­ teljesedett szakaszát m egélt Tanúságtevők vagyunk, lehetünk. Vagy ha ezt nem kérik számon tőlünk, hát azzá lenni jussunk és kötelességünk. Jussunk és kötelességünk minden, embert, emberséget, nemzetet, társa­ dalm at a fejlődés törvényeinek áthagyományozásával óvó előző dék p é ld á ja szerint - és különös okból is. nemze­ E különös ok, hogy az én nemzedékem (bár aggasztóan tá g és szűk egyszerre e fogalom terjedelm e) az, amely úgy élte á t az ú j társadalm i és nem zettudattal továbblépő Magyarország le gu tó bb i harm inc évét, hogy határesetté válha to tt és vált. Elválasztó közeggé és szorossá ková­ csoló kapoccsá a „ még” -eket és „m á r” -oka t különböző arányban és mó­ TÁRSADALOM POLITIKAI, IR O D ALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �d on birtokló korosztályok között. Hiszen mi vagyunk azok, akik - ha öntud atlan ul is - érzékszerveinkkel még felfo gha ttu k egy Nyugat felé hát­ ráló kor és egy háború ocsmányságait, hogy izmaink és idegeink vissza­ fog hatatla n nyugtalanságával ma is fel-felidéződjék az ilyen békét féltő szó. És mi vagyunk, akik már összegzésre-tapasztalatot szürni-ta n u lsá ­ g o t vonni képesen m érhettük fel, m utathatjuk a Jövő elé egy ország ú j­ jáépítésének, újjárendezésének, m ajd felnőtté érésének hétköznapi örö­ m eit-gondjait. Átérezzük-e vajon eléggé nemzedékünknek ezt a történelem ad ta kü­ lönös felelősségét? Felelősséget azok helyett, akiket m últtá te tt a tö rté ­ nelem néhány emberiséggyalázó éve. Azok helyett, akik ebbe a rendbe születetten a Jelen és Jövő hordozói „csak” . Azok helyett, akik a Jelent és Jövőt csak a M últ, s a M ú lta t csak a Jelen és Jövő színező-torzító szemüvegén á t ítélik meg. M indazok helyett és mindazokért, akik ilyen vagy olyan ok m iatt akár egyet is figyelm en kívül felejtenek a „ho n n a n és hogyan jöttünk?” , „h o l és hogyan vagyunk?", „ho vá és hogyan igyek­ szünk?” kérdései közül. (Vagy: van-e jogunk önhatalm úlag ilyen fokozott felelősséggel ruházni fel ezt a nemzedéket — a magunkét?) Nem ritkán akadozik egyetértő szándékunk megvalósítása hamis ge­ nerációs elfogultságok m iatt, pedig egy épület fa la it em eljük itt va la ­ mennyien. Az építkezés alap elve : szocialista társadalom és nemzeti fü g ­ getlenség. Az Ö röklétnek szánjuk ezt az épületet, természetes hát, hogy — ugyanarra az a lap ra rakva a fa la ka t ma is, ugyanazon pillérek kö­ zé — az elfutó idővel folyton-folyvást a m agunk egyre teljesedő igaza szerint módosítunk ezt-azt a részleteken. 1975 2 TARTALOM V ÁLTO ZÓ V A LÓ S Á G U N K 3. Kassai—Végh Miklós: A felelősség rétegei 4. Czinke Ferenc: A megértetés felelősségéről 5. Pál József: Emlékművek, történelmi emlékszobrok 7. H. F.: Az amatőr színjátszás házatáján 8. Szendi M árta: Így is közügy 10. Hann Ferenc: A bánya — Tiribes, 1975 11. Szatmári Béla: Miben élünk? SZÉPIRODALOM 13. Taar Ferenc: Szivárvány a föld alatt 16. Szepesi József: Elhagyott ház 17. Lakos György: Haláltánc Ebben az épitőm unkában az kell, hogy összefűző és megosztó elv legyen: ki és hogyan tervez, ki és milyen szakmunkát végez, vagy segéd­ kezik csupán. S a munkamegosztásban, a minősítésben még m ásodlago­ san sincs helye valam iféle külön generációs csoportosításnak. Az élet ugyanis nem egyszer m utatja elénk azt a hibalehetőséget, hogy ha mind jó l ismerjük is a felhúzandó építmény rendeltetését, szerkezetét, a m un­ kafolyam atok szükséges kapcsolatát, felelősségünket a m indennapi ten­ nivalókban, azért a napi problém ák m eg-m egm ozditják alattunk a ta ­ la jt: s hamis törvények szerint keveredik meg értelmező, értető közös nyelvünk. (A „ré g i jó ” betonozó a la p o t fenyegető veszélyt lá t a falak korhoz nemesedő új vonalai lá ttá n, s a csak tegnap munkába á llt fia ­ ta l kőműves azt hiszi, hogy ta lá n lehetséges a „k i-k i ízlése szerint" gya­ korlata. M íg végül e konkrét generációnak cimezhető tévedések (téve­ 21. Oravec János: Virágok és gyökerek 22. Gulyás Mihály: Történetek a hőskorból HAGYOM ÁNY 24. Jakus Lajos: Mikszáth Kálmán ismeretlen diákkori verse 25. Sulyok László: Madách-emlékérmesek „m egvallatása" KÖ RKÉP 27. A salgótarjáni országos elméleti konferenciáról (Dezséry László) 27. Egy zenekarról és a zenei életről (Róna Frigyes) 28. Feledy Gyula kiállításához (Horváth István) 29. Szántó Miklós: Munkaidő-csökkentés és életmód (Kiss Aurél) sen) egy generáció bűneként tűnnek föl.) Ezért, ezért is van rendkívüli szükségünk m inden „ü n n e p i” alkalom ra az együtt m egélt hétköznapok után. M ert az ünnep m egajándékoz a vissza- és előretekintés lehetőségeivel, hogy beláthassuk az egymást kö­ vető korosztályok szerepét, kapcsolatát a jövőépítö örökségápolásban, aztán hitünkben újraerősítve indíthasson útnak önm agunk és mások így igaz megmérése. S m ind tisztábban birtokolhassuk az egyedül igaz kö­ zös nyelvet - a cselekedtető egyetértés érdekében. S mégegyszer mondom, a történelem ben generációként is kim u ta t­ ható az Ember, de hiba lenne m úlhatatlan erényként, vagy bűnként szá­ mon ta rta n i valamely generációhoz tartozást, illetve hiba lenne egy ér­ dem, egy bűn szerint ítélni meg egyes generációkat. De mert minden korosztálynak más és más történelm i szituációk kínálkoznak életkora le g ­ tevékenyebb korszakához, s mert a halm ozódó tapasztalatok tömege vagy az „ú jszü lö tt á rtatla nsá g” egyaránt sűrülhet tőkévé, olykor hamis tud attá , a mi közbülső korosztályunk kötelessége (is) leszögezni, hogy — életkortól mentesen - a mindannyiunk életét nemesítő célok szerint, elvek a la p já n m egtett vagy meg nem tett dolgok kell megmérjenek m indünket. S e közös cél, közös ügy semmiképpen sem viseli m agán salangul a közös, az értő-értető nyelvből elkülönített „generációs dialektusokat." K assai-Végh M ikló s M eleg szeretettel köszöntjük szerkesztőségünk ta g já t, Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas grafikusművészt abból az alkalom ból, hogy elkötelezett művészi alkotóm unkája és közéleti tevékenysége elismeréseként elnyerte a M agyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet. 2 9 . Ladányi Mihály: Se csillaga, se holdja (Paku Imre) X A címoldalon Czinke Ferenc grafikája, a hátsó borítón Csohány Kálmán rajza. PALOCFÖLD TÁRSADALOMPOLÍTIKAI, IRO DALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓ G RÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím:, 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.9817 N. m. Ny. St. Index: 25.925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A felelősség rétegei Az elvek és az elveket va ló ra v á ltó g y a k o rla t között m in d ig k ita p in th a tó a k az eltérés k is e b b -n a g y o b b hajszá lre p e d é se i. Szinte term észetes is ez, hiszen még a le g re á lis a b b helyzetfelm érésen a la p u ló elvek is a Jövőt „veszik c é lb a ", s e n n e k következtében m á r a m egvalósulás (m egvalósítás) első lépéseinek m egtételéhez az o p tim á lish o z közelítő fe lté te le k e t kérnek számon. M ivel pe d ig a fe lté te le k n e k ilyen eszményi e g y ü ttlé té t nem az é le t p ro d u k á lja , hanem m in d e n n a p i h a rc a in k k a l épp e n nekünk kell biztosítanunk, nem v é le tle n ü l is m é tlő d ö tt a XI. p á rtko n g re sz­ szus h a tá ro z a ta lk o tó v itá ja során, s z ilá rd u lt m in d e n n a p ja in k a t m e ghatározó a lapelvvé K á d á r elvtárs v ita zá ró beszédében, a „p o ­ litik á b a n egységes értelm ezést és következetes v é g re h a jtá s t!” igé­ nye, vagyis „a kongresszusi v itáb a n m e g fo g a lm a zo tt igény az, hogy p ártu n k kövesse fő p o litik ai irán y vo n a lá t, és a n n a k a la p já n foly­ tassa és fejlessze to váb b e d d ig i p o litik á já t, kiegészült egy másik, nagyon h atáro zo tt ig é n n ye l: a p o litik a egységes értelm ezésén ek, egységes és következetes v é g re h a jtá s á n a k követelm ényével.” M in d ig a k a d ta k ugyanis (s tú lz o tt optim izm us le n n e azt h in ­ nünk, hogy rövid időn b e lü l m egszűnnek létezni o lyanok), akik vé tlenül vagy tu d a to s a n v á lla lv a a ham is értelm ezés szószólóivá lettek, s olyanok is, a kik a helyes értelm ezés b irto k á b a n sem vá lta k a g y a ko rla tra vá ltó m unka aktív részeseivé. „A szocializm us é p í­ tésének új kérdései, a nem zetközi m u n kásm o zg alom , a kü lp o liti­ kai helyzet egyes p ro b lé m á i nyom án.. . n álu n k is tükröződik egyes személyek, csoportok távlatvesztése.” (Az M SZM P KB XI. kongresz­ szusi b e szá m o ló já b ó l.) A m in d e n n a p i m unka té v ú tja it te h á t csak úgy k e rü lh e tjü k el, ha m ár az első lépések m egtételével e g yid őb e n kollektív fe le lő sség e t v á lla lu n k a „tá vla tve szté s” le h e tő sé g e in e k m inim á lisra csökkentésében, a távlatvesztő nézetek visszanyesege­ tésében. Első lé p é skén t: az egységesen helyes értelm ezésre tö re ­ kedve. A TÁ VLATVESZTÉS SZÉLSŐ SÉG EI A félreértelm ezés egyik fo rm á ja k é n t a m e chanikus szem lélet­ tel tá rs u ló óvatos kétkedést ta rto m számon, am i (m e g le p ő e lle n t­ m o n d á s!) nem egyszer leplezi m a g á t fe lfe d e ző le lke sü ltsé g g e l. Az e csoporthoz ta rto zó k fo lya m a to s e lő re h a la d á s u n k a t önkényesen szakaszolják, a fo lya m a to ssá g o t szándékosan fig ye lm e n kívül fe ­ lejtve p o litik a i d o k u m e n tu m a in k b ó l e g y o ld a lú a n csupán az e se tle ­ ges korrekciókra, újszerű fe la d a tk ije lö lé s e k re összpontosítanak. A m in d e n n a p i következetes a p ró m u n k a h e lye tt fe lfe d e z ő k a m p á ­ nyokban é lik ki m agukat, s mivel a kétkedés és lekicsinylés á llá s ­ p o n tjá ró l ítélkeznek d o lg a in k fe le tt (p é ld á u l frá zisn a k könyvelik el, hogy tá rs a d a lm u n k közem berei m ind jo b b a n kite lje se d ő szemé­ lyiségként „n é zn e k tú l a m u n k a p a d o n ” ), kise b b ítik eredm ényeink m értékét, e lő re h a la d á s u n k fékjévé válnak. A félreértelm ezés m ásik m e g n yilvá n u lá si fo rm á ja az előzővel nagyrészt szem b e á llíth a tó olyan szem léleten a la p u l, am elynek képviselői a c é lja in k elérésekor (a d o ku m e n tu m o kb a n k ö rü lra jz o lt stra té g ia és ta k tik a jó v o ltá b ó l) m egvalósuló á lla p o to k a t és eszmé­ nyeket m ár to tá lis a n létező va ló s á g k é n t értelm ezik. E téveszm éből k iin d u lva aztán id e a liz á ljá k mai k ö z á lla p o ta in k a t, m e g h a m isítják fe jlő d é sü n k való helyzetét. Ezáltal p e d ig b a g a te lliz á ljá k te n n iv a ­ ló in ka t, te h á t nehezítik az e lő re h a la d á s t. A D E M O K R A T IZ M U S G Y A K O R L Á S A S O R Á N „A mi szocialista d em o krác iá n k a d em o k rá c ia szó e re d e ti é r­ telm é b e n a nagy tö bb ség u ra lm a , a n ép u ralm a és a köz é rd e ­ keit szo lg á lja . A szocialista d em o k rá c ia fejles ztésé b e n , a n n a k m in den fő te rü le té n — az á lla m i éle t, a tan ác si, a z üzem i és a szövetkezeti d em o krác ia fejles ztésé b e n — e g y a rá n t érzék elh e tő m értékb en e lő b b re ju to ttu n k. Az á lla m p o lg á ro k , a dolgozók m ind n ag yo b b szám b an és m értékb en szó lhatnak b e le közvetlenül is az országos p o litik a, a lak ó te rü le t, illetve az üzem , a szövetkezet ügyeinek e ld ö n té s é b e .” „A szocialista ép ítés e le n g e d h e te tle n kö­ vetelm énye, az egész dolg ozó n ép érd e ke , hogy a m unkásosztály vezető szerepe az elm ú lt idők ered m é n y eire a la p o zv a a tá rs a d a l­ mi éle t m in den te rü le té n to váb b erő s ö d jék p o litik a i súlya, szere­ pe to váb b n ö v ek ed jé k.” — á lla p ítja meg az M SZM P K özponti Bi­ zottsága XI. kongresszusi b eszám olója. A m in d e n n a p i g y a k o rla t ta n ú s á g a szerint á lta lá b a n n yilvá n ­ való, hogy az é le t m inden te rü le té n növekszik a d olgozók, a m u n ­ kások (képviseleti, részvételi, véle m é n ya lkotó, d ö n té si stb.) aránya, a k o rá b b in á l n a g yo b b szám ban és h a n g sú llya l ve tő d n e k fe l­ színre a m unkással, a n n a k m u n k á já v a l, életével, é le tm ó d já v a l, m űvelődésével, szabad id e jé ve l, közérzetével, közéletiségével k a p ­ csolatos kérdések. S c é lja in k szerinti, nemes szándék m unkál e b ­ ben a g y a k o rla tb a n . Ám a m egvalósítás, je le n le g i szakaszában, még nem kevés m e chanikus e le m e t is ta rta lm a z , s nem kevés h iá n yossá g g a l hív­ ja fel m a g á ra a fig y e lm e t a n a p i m unka. K ita p in th a tó ugyanis, hogy 1. a XI. kongresszus h a tá ro z a tá ­ nak vonatkozó (fe n te b b id é ze tt) passzusát előkészítő p o litik a i d o k u m e n tu m o k a t is nem kevesen kezelték puszta kin yila tko zá s­ ké n t; s m ert nem bíztak a d o lg ozó k, a m unkásság fe lké szü ltsé g é ­ ben, közéleti igényében, ko rlá to k közé szorították a szocialista d e m o krá cia egészséges fo ly a m a ta it; 2. a m echanikus értelm ezés h ib á já b a esve (m ert e g y e n lő s é g je le t te tte k a m unkásosztály, va­ la m in t a kiem elkedő, ille tve á tla g o s n á l g ye n g é b b szem élyiségje­ gyekkel rendelkező egyes m unkás közé) a fo rm a sá g o k útvesztői­ be ke rü lte k . IDEÁLIS-REÁLIS, E G Y E D I-T IP IK U S Nem a la p ta la n fe lte n n i a ké rd é st: m ié rt van, hogy a nem h iva ta los fo rm a sá g o k között, nem a jegyzőkönyv á rn yé ká b a n nyílt b á to rs á g g a l, jó z a n hozzáértéssel, term észetes g ö rd ü lé ke n ysé g g e l vélem ényt fo rm á ló m unkás — a k ib e n (m in t m ásokban is) benne él a term észetes igény, hogy a tá rs a d a lo m , a nem zet m inden g o n d ja -ö rö m e kapcsán dönthessen - a „p ó d iu m o n " oly sokszor h ih e te tle n ü l ta la jt veszt? K é tfa jta m ódon. Leértékeli m a g á t: azaz egyszeriben nem képes, nem h a jla n d ó m e g fo n to lá s a i h o riz o n tjá t üzeme, lakása fa la in tú lra növelni, körülbástyázza m a g á t a lehető le g kise b b ko lle ktívá k (b rig á d , c s a lá d ) p ro b lé m á iva l. (Erre még m a g y a rá z a to t látszik a d n i a közéleti felkészültség és p ó d iu m ru tin h iá n ya.) M e g le p ő b b a m ásik v é g le t: a ta la jve sztő felé rté ke lé s, a m i­ kor is va la m i nehezen m e g m a g ya rá zh a tó á tlé n ye g ü lé s fo lytá n m on­ d a n d ó ja olyan á lta lá n o s s á válik, olyan m értékben nélkü lö zi a h i­ va tkozást ö n m a g á ra és ko n kré t környezetére, hogy helye, szerepe, fe la d a ta szerint szinte té rb e n és id ő b e n e lh e lye zh e te tle n n é válik. (Itt ta lá n v a la m ifé le védekező-ködösítő „fe lk é s z íte tts é g e t" té te le z­ zünk fel?) Nem ó h a jto m itt ú jra m e le g íte n i az e lm ú lt évben S zekulity Péter írása kapcsán a „n y e lv i k is z o lg á lta to tts á g ró l” k iro b b a n t v i­ tá t. Nem, m ert m egítélésem szerint korántsem a „h á trá n y o s nyel­ vi fe lkészültségi á lla p o t" g o n d ja in k e lső d leges oka. Két (nem m ellőzhető) szem pont kívánkozik tu d n iillik ide, hogy helyes és szabad ú t n yíljon az „egységes értelm ezés, egységes és következetes v é g re h a jtá s ” e lő tt. Az egyik az, hogy a szo cia lista dem okratizm us kite lje síté sé ­ nek fo ly a m a tá b a n a d ö n tő szó a „term e lé sb en é le n já ró , a tá rs a ­ 3 �d alm i tevékenységben kiem elkedő és m e g fe le lő e n felkészü lt m un­ kások, fizik ai d o lg o zó k” jussa, azoké, a k ik m ár ma sem kis a rá n y ­ ban je le n va ló k. A m ásik az, hogy — e b b ő l következően — nem h a g y h a tju k figyelm en kívül „a dolgozók ta rta lm a s , közérthető tá ­ jé k o zta tá s á t, p o litik ai, szakm ai és á lta lá n o s m űveltségének á l­ la n d ó em elését.″ (Az MSZMP XI. kongresszusának h a tá ro z a tá b ó l.) M e rt csak így veszthet végérvényesen c s a tá t m ind a kételkedő le­ kicsinylés, m ind az o k ta la n id e a lizá lá s. A m ik egyazon fé lre é rté s következm ényei, mivel egy szu b je ktíven m e g íté lt osztály m ú ltb é li, vagy célul tű zö tt ra n g já t, helyét, á lta lá n o s ism e rte tő je g y e it vo­ n a tk o z ta tjá k egy reá lisa n , most és itt létező osztályra, ille tve az ahhoz ta rto zó egyes szem élyiségre. Így p e d ig m e g k re á ló d ik ” a fiktív O sztály, D olgozó, M unkás — e lfe d ve az é le tb e n i d iffe re n c iá lt­ s á g o t: a zt a tényt, hogy a tö m e g e k és osztályok a m űvelt és m ű­ veletlen, képzett és képzetlen, a ktív és passzív egyedek széles s k á lá já t fo g la ljá k m ag u kb a . A kik nem te h e tő k va la m e n n yie n a zo ­ nos m értékben típussá, hivatkozási vagy d ö n té si a la p p á . TÖBBEK K Ö ZT A SAJTÓ FELELŐSSÉGÉRŐL „T árs ad alm u n k olyan színvonalú és h atású id e o ló g ia i, k u ltu ­ rális és közm űvelődési tevékenységre ta rt igényt, am ely tu d a to ­ sa b b a n fo rm á lja az em berek szocialista g o n d o lko d á sá t, eszm evi­ lá g á t.” „T elje se b b é és eszm eileg m e g a la p o z o tta b b á kell ten n i a tá jé k o z ta tá s t.-." — szögezi le az M SZM P XI. kongresszusának h a ­ tá ro za ta , s így fo ly ta tja : „A sajtó, a rá d ió , a televízió jelen tős h a ta lm i eszközök, fontos id e o ló g ia i, p o litik ai szerepet tö lte n e k be A megértés felelősségéről S ikertelen k ísérlet lenne — hiszen alko­ tónkénti, m űvenkénti elemzéssel, törvé­ nyekhez kötve lenne szükséges — azt ke­ resni. hogyan realizálódik kortárs képző­ m űvészetünkben az elkötelezettség. S egyáltalán nem biztos, hogy általános é r­ vényű, mégis konkrét követelm ényeket, eszközöket, vagy m esterségbeli szintet tud­ n án k ezügyben a m űvekkel szem besíteni, b ár a feléjük irányuló, sugárzó hatás, a társadalm i érdeklődés, az aktuális-igény érzékelhető, sőt m a m ár egyre inkább te r­ mészetes, és holnaptól még m agától é rte ­ tődőbb lesz. M eglehet, hogy sok megoldás, am i képi igényességgel igyekszik elfogadtatni m a­ gát, az — b ár m a idegen kísérletként hat — holnap valam ely ipari form ában reali­ zálódva, hasznos, fogyasztásra alkalm as tárg y kísérője lesz. És igaz az is, hogy ami m a az aktuális napi politika szintjén agi­ tál, kielégíti az éppen soron levő társadal­ mi szükségletet, az később — a szükséglet kielégítése u tá n — elöregszik, elhalványul, m ivel nincsenek meg a m űalkotást jellem ­ ző kritérum ai. S mindezzel szemben gyak­ ran m egtörténik az is, hogy a m indentől tartózkodó mű, m ert be tud illeszkedni egy kozm opolita világáram latba — s a kritika sem m itm ondásába „belegondolja” a h ar­ m onikus belső feszítettség intellektuális ,,érté k eit” —, átm enetileg az élvonalba ke­ rül, m aradandóságot követel m agának. Mit teh etü n k a végletek ellen? F ogadjuk és jegyezzük meg a lényeget: a világnézeti m eghatározók m ellett az el­ kötelezettségnek állandó értékm érője a mi­ nőség — ezért közösségi értékké, a totali­ tást m utatóvá nőhet például a csendélet; de egy tiszta eszme, egy forradalm i tém a 4 a tá rs a d a lo m é le té b e n , eszm éink terjesztéséb en, a valóság fe ltá ­ rá s á b a n , ered m én yein k b e m u ta tá s á b a n . M u n k á ju k szakm ai, e lm é­ leti szín vo n alán ak em elésével, szocialista szellem ű nevelő és ízlés­ fo rm á ló tevékenységük ja v ítá s á v a l s zo lg á ljá k h a té k o n y a b b a n a p á rt p o litik á já n a k érvényesítését.” M a, a m ik o r egy nem e p illa n a tb a n keletkezett te n d e n c ia fe l­ erősödése fo ly tá n m ind n a g y o b b te re t és h a n g sú lyt kap tö m e g ­ közlési eszközeinkben is a h étkö zn ap i közéleti egyéniség hétköz­ n a p i é le té n e k be m u ta tá sa , n é lkü lö zh e te tle n a felelősség növelé­ se a va ló sá go sa n létező típus és tipikus feltérképezésében, m eg­ ítélésében és nyilvánosság elé m u ta tá sá b a n . N é lkü lö zh e te tle n a felelősség növelése h ib á in k és eredm ényeink, le m a ra d á s a in k és e lő re lé p é s e in k b e m u ta tá s á b a n . S m ert a n yo m ta to tt vagy rá d ió b ó l, te le vízió b ó l sugárzó szónak m isztikus ere je van, csak m in im á lis p ro g ra m u n k le h e t a va ló sá gh ű sé g . (H iszen ennek keretei között még igencsak — rá a d á s u l h a m is! — a p ró p é n zre cse ré lő d h e tn e k a nem esveretű elvek.) Több k e ll: a hozzáértő és felkészült m egköze­ lítéssel nyilvánosság elé tá rt, tá jé ko zta tó -b e fo lyá so ló , nem esítő­ fe jle sztő igazság. M e rt nem egyszer m o n d a tta fel velünk a leckét a történelem , hogy a va ló sá go n m it sem v á lto z ta t a csú fító -szépítő vélekedés — le g fe lje b b a te tő roskad meg fe jü n k fe le tt, ha a te rve t így vagy úgy csonkító elképzelések szerint é p íte ttü k a la tta a ta rtó p illé re ­ ket. m egjelenítése is lehet értéktelen illusztrá­ ció, bagatell m em oriter, ha a m egjelenítés m inősége alacsony. A felszabadulás óta politikai és k u ltu rá ­ lis célkitűzésünk, hogy a k u ltú ra értékeivel a tömegek m aguk jav ára rendezzék be az életet. Igyekeztünk-e feloldani az ellent­ m ondásokat? Vajon m indent m egtettünk-e a „berendezkedés” érdekében? Ezekben a kérdésekben rejtőzik az igazi, a korszerű elkötelezettség dilem m ája. M ert végtére is, mi az elkötelezettség? Ha a m űvész artisz­ tikus és társadalm i é rté k e t becsülő és be­ csülni tanító-értető m űvében kapcsolatot tu d terem teni a közösséggel, és a kapcso­ latb an résztvevők a m ű m ondandója által szinkronba tudnak k erülni a társadalm i célokkal, a re n d ért való felelősséggel, ak­ kor — az esztétikai élm ényben m agasabb szintre em elkedve — m ár valam ennyien elkötelezettek. Nyilvánvaló, a m űvész csak abban különbözik a közönségtől, hogy ké­ pileg tágabb látóhatárral, többet és telje­ sebbet lát m ásoknál. De nem m ást! Az al­ kotó sem élhet társadalm on kívül, és a jó művész közösségi kötődése tudatos: folyto­ nosan a társadalm i gondokra, öröm ökre reagál, m egdöbbentik a tragédiák, népe gondjához kötődik, azok gyökereit fejte­ geti; tovább ép íti a haladó társadalm i és nem zeti hagyom ányokat, a kultúrát. A mai közönség k o rtárs m űvészetünkben — a m últ értékké változtatott em lékezete m ellett — az élőt, a m ában tájék o ztató t és eligazítót keresi. A hozzáértés nehézségén kívül bonyolítja a művész, m ű és befogadó kapcsolatát a k ritik a által kialakított m ű­ zsargon, az esztétikai szóinfláció és -bürok­ rácia. Az elkötelezettség teh át m egnyilvá­ nul a művész alkotásaiban és eligazítón je­ len kell lennie a kritikában. A közm űvelő­ dés is m egkívánja — művésztől, m űtől és leginkább a k ritik átó l — a közönség tan í­ K assai-V ég h M iklós tását. M egtanítottuk-e a befogadókat, hogy sokrétű összetevőik vizsgálatával é r­ tékeljenek egy m űalkotást? Tudják, ér­ tik-e, am it a tartalom és an nak kibom lása — a form a, szín, szerkezet, a részletek és egész összhangja — jelent? És hozzásegí­ tettü k -e a közönséget, hogy az esztétikai érték érzelm i alapon is a személyes véle­ m ényalkotás igazságához segítse? Az alkotóm űvész sosem m ondhat le a m egértetés felelősségéről, m ert a lényeg a közlendőben és a kifejezendőben van, s ez a mai, az új kifejezéseket kereső m űvészet­ ben hitvallás is kell legyen. (E rre az erő­ feszítést nem igénylő n aturalisztikus áb rá­ zolás és a bonyolultabb-elvontabb m egjele­ nítési mód is eg y arán t n y ú jt bőségesen pél­ dát.) K épzőm űvészetünk jelenkori szaka­ szában — talán az élet bonyolultságából adódóan — az elvontabb, jelképesebb érte l­ m ű „szókincsgyarapodás” folyam atát él­ jük. De m egvan a veszély, hogy m ondani­ való híján, vagy a form aalkotó képesség hiányában könnyen „m űvésszé” válnak di­ lettánsok. Nemegyszer tám ogatásra is ta­ lálnak a sznobok, kultúraködösítők körei­ ben — zav art keltve az egészséges, felelő­ sen igaz m űvészetet terem tők és élvezők táborának ítéletalkotásában. A m űalkotás valójában akkor születik meg, am ikor elju t közönségéhez és ott to­ vábbgondolkodásra — mi több: cselekvés­ re — kényszerít. G uttuso, Siqueiros, C alabria — és tovább sorolhatnánk — m űvészetét é rtik hazájuk­ ban a töm egek, m ivel a szocialista jelképrendszerek ism ert elem einek használata egyértelm űen forradalm i elkötelezettséget jelent, s mindez m egegyezik a töm egek for­ radalm i céljaival is. Itthoni tap asztalat vi­ szont, hogy m ég szakm abeliek is akad­ tak, akik G uttuso budapesti kiállításán fa­ �nyalogva fogadták a m ondandó „sarló-ka­ lapácsos zászló, vörös csillag, felvonuló m unkások” képi m egfogalm azásáért, m ondván: konszolidált állapotunkban ez m ár nem sikk! Hangsúlyos figyelm eztetés ez! Figyelm eztetés, hiszen a rra utal, hogy olykor a kelleténél több megbecsülést kap honi m űvészetünkben a politikam entesség, az esztétikai széplelkűség. Ezzel szemben viszont az erőteljes, forradalm ian elkötele­ zett alapállás kom form izm usnak h at egye­ sek szem ében! E zért az „érdekesség” esz­ tétik ai kategóriává válik, a polgári sem m it­ m ondást a „m űvészettörténész” europeer világszínvonalként m u tatja be. Ugyancsak gond, hogy az elvontabb m űvel kontaktust keresők értelm i, érzelm i problém áin így segít a k ritik u s: „funkciója kettős: in tel­ lektuális-felszabadító, ú jra értékelésre késztető-, és szenzuális szépség és harm ó­ nia élm ényt kelt a sajátos vizuális közlés­ rendszer ú t j á n . . . ”, és így tovább! (Ennek az állítólag értékelve m agyarázó szövegnek m egértése, befogadása nagyobb próbatétel, m int az írás tárgyául választott m ű elfoga­ dása.) De félreértés ne essék: am ikor az időszerű osztályszem pontú elkötelezettség jelenlétét igénylem a m űvészetben, távol­ ról sem valam iféle kincstári közgondolko­ dásra serkentek. Csupán arról van szó, hogy am ikor ma a m űvészetnek szószéke lehet m inden kiállítóterem , kultúrotthon vagy üzem, a k k o r az elkötelezettség a m ű­ vek m egalkotása m ellett a kapcsolatot te­ rem tők-m agyarázók-irányítók felelősségét is jelenti. S jelenti a közm űveltség növeke­ désének szükségét. A néphatalom ban közm űvelődésünk egyre nagyobb kaput nyit és lehetőséget terem t a képzőművész, a képzőm űvészet szám ára, de b en y ú jtja a számlát is: m ivel járu ln ak hozzá a tám oga­ tottak a töm egek k u ltú ráján a k gazdagodá­ sához. szellem ének em elkedéséhez? C zinke F eren c Emlékművek, történelmi emlékszobrok A köztéri szobrászat ma vitatém a — s nem elvont, tárg y nélküli. Egy-egy, rend­ szerint új köztéri szobrunk körül parázsla­ nak fel pro és k o n tra az érvek. Nógrád és m egyeszékhelyünk szobrai jobbára pozi­ tív példaként kerülnek em lítésre a tv-ben, sajtóban egyaránt, m indez azonban nem jelenti azt, m intha e viták egyik lényegi kérdése — a közvélem ény viszonya az újabban közterekre k e rü lt alkotásokhoz — itt egyértelm űen m egválaszolható lenne, m int az ország bárm ely más részén. Itt, és m ost a köztéri alkotásaink közül kizárólag a — Lyka K ároly szép kifejezésével élve — „történelm i em lékszobrászat” körébe ta r­ tozó m űvekkel kívánok foglalkozni. A vi­ ták is, a közérdeklődés is ezt kísérte meg­ különböztetett figyelemm el, s felállításra is túlnyom órészt ilyen m űvek kerültek me­ gyénkben is. (Hogy m ennyire szükség len­ ne m ásm ilyenekre is, az m ás kérdés.) A té­ m ával kapcsolatban őrzök k ét élm ényt: egy szem élyeset (gyerm ekkorit), és egy ol­ vasm ányélm ényt. Az utóbbiról essék szó előbb, m ert ennek hatására értettem meg az elsőt. M arx és Engels „gipszben” Páciusz bácsi, D éry Felelet című re­ gényének m unkása meséli az apjáról: „ . . . am ikor meghallotta, hogy m ájus else­ jére felállítják M arxnak és Engelsnek a szobrát, nem lehetett bírni vele. Felkelt a betegágyból, s elvánszorgott az A pponyi térre. (. . . ) M egállt a szobrok előtt, levette kalapját, s csak állt, állt, alig lehetett ha­ zacsalogatni. Á llt az öreg, levett kalappal a gyönyörű, fehér gipszszobrok előtt, s a sze­ m ét törölgette. Hát m égsem éltem hiába, mondta, a proletariátusnak már van hazá­ ja.” M ikor volt ez? „A kom m ünben, tizen­ kilencben, azt ki lehet találni.” — hangzott a regénybeli válasz a harm incas években. Mi azonban a lényeget illetően azt is m ondhattuk volna: 1945-ben. Az idézet jel­ lemző ereje ugyanis szám unkra ebben a válaszban van. M ert fe ltárja bizonyos kor­ szakok történelm i em lékszobor-állítási szem pontjait és a közönség viszonyulás­ rendszerét. (Az esztétikai m egértés szem ­ pontjából term észetesen ki kell várnunk azt az esetet, am ikor valaki az adott tö rté­ nelm i ford u lattal ellenségesen áll szem ­ ben.) M int az 1919-es M arx—Engels szoborral történt, m inden történelm i emlékszobor esetében a szobrot állító kor viszonya fe­ jeződik ki egy bizonyos személyiséghez (személyiségekhez), történelm i eseményhez (eseményekhez) és legfőképpen egy eszmé­ hez. Az esem ények folytatójának, vagy a személyiségek, s m indenekelőtt egy eszme örökösének ta rtja m agát a kor. Ezért m in­ den ilyen em lékszobor egyszersm ind renre­ zentáció is, am elynek felállítását politikai szem pontok vezetik. A politika legfőbb cél­ kitűzése pedig a töm eghatás. Eléréséhez közérthetőnek ta rto tt stílust, hagyom á­ nyosnak vélt plasztikai nyelvet igényel a m űvészektől. Ebből fakadóan a művészi, az esztétikai elem gyakorta h áttérb e szorul. Legjobb esetben n aturális m unkák szület­ nek. innen azonban m ár egy k u rta lépés a sem atizm us (példákat lehetne sorolni az ötvenes évek elejéről). És nem is m indig a m egrendelők önkénye m iatt. M ert a meg­ bízatást m egvalósító szobrász művészi am ­ bícióval, a művésziség tudatával alkotja m űvét. A közönség viszonyulása m indehhez sa­ játos. Az esem ények forrpontján m aga is saját rem ényeinek m egtestesülését, önnön harcának eredm ényességét tiszteli meg az emlékszoborban, m int ahogy D éry öreg m unkása. Nem a m űvésziesség a fontos, nem a m egform álás m ilyensége, hanem a m egform álás ténye, m aga a szobor léte. Nincs kit elm arasztalnunk. Nem kétséges, hogy a Tanácsköztársaság győzelmével az ideiglenes gipszet tartós, nem es anyagból készült, esztétikailag is m agas szintű alkotás v álto tta fel. A gipsz m intha jelezné a napi politikai szükségle­ tet, és egyúttal m intha a rra is utalna, hogy a véglegesnek m ásm ilyennek kell lennie. Csakhogy köztéri szobrászatunk a sem a­ tizm us korszakában m intha éppen ezt fe­ lejtette volna el: am it a Tanácsköztársaság ideiglenesnek szánt, ekkor gipsz helyett m aradandó anyagokból alkották. A hatás­ m echanizm us m ost is ugyanaz, m in t az előbb vázolt. A korszakm eghatározó tö rté­ nelm i esem ényt követően a hivatalos poli­ tika, a m űvészet és a töm egek eggyéforr­ nak valam iféle stíldem okratizm usban. Az időben való távolodás azonban (és különö­ sen az adott k o r napi problém ái) elhalvá­ nyítják a m űalkotást létreh ív ó napi politi­ kai szem pontot (anélkül, hogy a történ elm i cezúra jelentőségét csökkentenék; sőt!). A szocializmus ö n k ritik ája eg y ú ttal felszá­ m olja a m űalkotás a u rá já t a társadalom aurájával helyettesítő k o rt is. Lejátszódik az em lékszobor kiüresedése. Az ak tu alitás m últával, esztétikai kohézió h íján elveszti töm eghatását is. P usztán em lékhellyé v á­ lik. Koszorúzás, társadalm i ünnepek stb. színhelyévé, am elyeknél tartalm atlan ság a m iatt még zavaró is lehet. Éppen a m eg­ változott társadalom m iatt, am ely m ár nem téveszti össze önm agát a m űalkotás­ sal. A folyam at tragikum a különösen élesen dom borodik ki, ha figyelem be vesszük, hogy a valóságos történelem ben éppen az ellenkezője játszódik le. A történelm i cezú­ ra jelentősége — am in t e rre m ár u taltu n k —, időben tőle távolodva egyre nyilván­ valóbbá válik, az általa m egindított folya­ m atok kibontakozásával a valóság egyre inkább gazdagszik. Míg az em lékszobor a napi érdekeltségű m egközelítés m iatt egy­ re inkább elszegényedik. Ezért tűnik m a sok, a szocializmus első évtizedeiben állíto tt köztéri szobrunk a m ai ízlés szám ára elégtelennek. Vagy leg­ alábbis a közönség egy része szám ára nem kielégítőnek. 5 �Fontos m egtennünk ezt a különbségté­ telt. Az ízlés m akacsabb, m int a h ogy gon­ dolnánk: am it m a társadalm i m éretekben bírálunk, sőt ellenzünk, és nem tám ogatjuk a sem atizm us álrealizm usa m iatt, kifejezet­ ten előnyben részesülhet a tömegízlés ré ­ széről. Term észetesen általános vizuális el­ m aradottságról van szó. (Ezen — az okta­ táson és m ég a valóban láto tt m űvek mo­ tivációs jelentőségén is túltéve —, leg­ inkább a töm egkom m unikáció változta­ tott.) A tény leszögezése önm agában nem elég. M inden vizuális kultúrához vizuális élm ény szükséges. Ami a plasztikai, szob­ rászati közízlést illeti: közönségünk a szá­ zadforduló tájékától neobarokkos álpátosz­ hoz, hibátlan zsinórozású, korlátolt realiz­ m ushoz lett szoktatva. Az első világháború u tán pedig falvainkban és városainkban eg y arán t százával állították a b o rjú ját könnyedén v ívő szuronyos-puskás, nagy­ bajúszú katonákat. „A kiknek” ugyan a H orthy-rendszer nacionalista politikáját k ellett volna éb ren tartan i, mégis (sajátos módon) szándéktalan tiltakozássá, m em en­ tókká váltak. K ultikus szerepet töltöttek be, különösen falun. H alottak napján a hozzátartozók égették a talapzaton a túlvi­ lágra világító gyertyáikat. (Ez lenne a gye­ rekkori emlék.) Nem a szobor m int látvány volt fontos, hanem létezésük, ami lehetősé­ get adott a gyertyaégetésre, azok em léke­ zetére is, akik ki tudja, hol kerültek föld alá. Bonyolult összetevőknek köszönhető te­ h á t — am elyek közé az általam jelzettek, m in t lényegesek tarto znak —, hogy a 60-as években m inden érdem esebb köztéri alko­ tást kisebbfajta botrány fogadott. Még a r­ ra is akadt példa, hogy a helyi vezetés a szakm ai közvélem ény országos felhördü­ lése ellenére visszautasította a felállításra javasolt m űvet. Különböző, legfőképpen középiskolás diákokkal fo ly tato tt beszélgetésekből szin­ te úgy tűnik, az ízlés heterogenitása m iatt ma nem is lehet köztéri szobrot állítani. Különösen veszélyes éppen politikai em ­ lékszobrot. Ha ugyanis az eddigiekben azt sugalltuk, hogy az esztétikai mércével m ért, rossz politikai szobor á rt m inden po­ zitív történelm i eszménynek, illetve a napi politikának (amely kapcsolatát reprezen­ tálja a felállítással és a szobor körüli poli­ tikai m egm ozdulásokkal, ünnepségekkel), akkor ennek a m egfordításával m egoldat­ lan feladványhoz jutunk. Ha ugyanis esz­ tétikai m ércével m ért jó szobrot állítunk fel, akkor a széles töm egek ízlésével talál­ ju k m agunkat szemben. A körültekintően m egvalósult politikai szándékot rögtön el­ fedi a közízlésbotrány. Az em lített beszélgetések azonban m in­ dig m egm utatták a megoldás irányát is. Á ltalában első helyre k e rü lt a megszokás (művészetpszichológia által is igazolt) je­ lensége, am elyre nem csupán az idősebb generációknak, hanem a fiataloknak is szükségük van. Sokan hangsúlyozták a m egértés, a m a­ gyarázás szerepét — iskolában, közm űvelő­ dés által stb. (Ezért lenne jó például, ha egy-egy városnéző séta során egy-egy isko­ lai osztály nem csak sznob csodálattal ven­ né körül a salgótarjáni R adnóti-szobrot, hanem az olyan term észetességgel lenne elemzés tárgya, m int ak á r egy R adnótivers.) Ezek a vélem ények nem csak arra hívják fel a figyelm et, hogy a plasztikai m űveltség tanítása és terjesztése elégtelen, hanem a köztéri szobrok elhelyezésének előkészítetlenségére is. Élénken emlékszem az egri Lenin-szobor felállításának előzmé­ nyeire, M akrisz Agam em non és a város la­ kóinak párbeszédére. Ilyen és ehhez ha­ sonló tevékenység eredm énye lehet, h ogy a m áról holnapra köztérre kerülő szobrot az értő elfogadás, vagy am i nem kevésbé fon­ tos, az értő elutasítás légköre veszi körül. Á ltalában: nem kell félni a botrányszagú ízlésvitáktól. Ahol ugyanis az esztétikai szem pontokat h áttérb e szorítják az ízlés m egnyilvánulásai, ott előbb-utóbb fény de­ rü l az adott történelm i esemény, vagy sze­ m élyiség korszerűtlen értelm ezésére is. A jó szobor ellen em elt ízlésbeli, form ai ki­ fogások ugyanis végső soron a szobor lé­ nyege ellen em elt kifogások, s az ízlés mö­ gül történelem szem lélet bukkan elő (Szán­ tó Kovács János szobra, ceglédi Dózsa-szo­ bor stb.). Ily m ódon ezek a viták nagyon is hasznunkra vannak, m ert a tisztulást ered­ m ényezhetik. Példák Az eddigieket érdem es megyei példákon is megvizsgálni. V álasszunk ki két 1919-es és két felszabadulási em lékszobrot. Először vegyük szem ügyre Szöllősi Enikő B alassagyarm aton és Tar István Salgótar­ jánban felállított tanácsköztársasági em ­ lékm űvét. Ami az első pillantásra nyilván­ valóvá válik, az a két közelítés alapvető különbsége. Taré harsogóan győzedelmes, lábszártekercses, puskás katona, Szőllősié elbukásában torokszorongatóan tragikus zászlótartó. B ár ötlete egyiknek sem túl eredeti, a megközelítési m ódban benne rej­ lik művészi rangsorolásuk is. T ar Istvánét érezzük a sem atikusabbnak, túlzott h ar­ sánysága m iatt, Szőllősi szobrának tragi­ kum a viszont m egejti a nézőt személyesebb 6 m egfogalm azásával. Tar István szándéka erősen leegyszerűsítve nyilván az lehetett, hogy 1919. célkitűzései a m ával tö retlen ü l folytatódtak — am i történelm ileg igaz is. De művészileg azt eredm ényezi, hogy az alkotó a m át vetíti vissza 1919-be, s a ma eredm ényei azonosak lesznek a Kom m ün hősiességével. A történelm i esemény és az ügy azonosítását figyelhetjük így meg. Ezért tá n to rí thatatlan T ar k atonája, am ely így viszont m ár nem is katona, hanem m a­ ga a győztes proletárforradalom allegóriá­ ja. A történelm i konkrétság hiányán túl a szoborból a személyesség is hiányzik: az ügy elborít m inden em beri konkrétságot. Szőllősi Enikő viszont nem téveszti össze a m át a történelem m el. Ezt nem egysze­ rűen az elbukó alakokkal teszi érzékletessé, hanem az általános szemléleti form án be­ lül drám ai szerkezetet alakít ki a végtagok és a törzs, valam int a zászlórúd és a zászló form arendjében. A plasztikai élm ényt kü­ lönösen elm élyíti a fig u ráb a beható tér. A m egform álás artisztikum a a m űalkotás és a befogadás „itt és m ost”-ján ak különbsége m iatt nyer valódi életet. A szobor „itt és mos t ”-ja 1919. A befogadásé az eredm é­ nyeivel napról n apra bizonyító szocialista M agyarországé. Ebből a különbségből adó­ dik az em lékszobor és a néző idejének fe­ szültsége, ennek h atására képződik tiszte­ letünk 1919 hősei iránt. Itt is jelen van az ügy, de személyes m egrendülésünkben m ár az ügyért áldozatot vállaló én sorsát éljü k meg. (Mindezzel nem azt ak a rju k m ondani, hogy az elbukottat, de történelm ileg előre­ m u tató t csak bukásában leh et hűségesen ábrázolni. Úgy véljük, nem kerethüségről, hanem belső hitelességről írtu n k az eddi­ giekben.) Som ogyi József Felszabadulási em lék­ m ű ve és Csaba László S zo vjet hősi em lék­ m ű ve a rra példa, hogy a pátosz is lehet tartalm as és alk alm an k én t a m odernség látszatra jobb a sem atizm usnál. S algótarján városszerkezeti szem pontból leghangsúlyozottabb po n tján áll Som ogyi szobra. Az elhelyezés önm agában is m eg­ növeli jelentőségét. A kompozíción érződik, hogy a betöltendő szerep tudatos figyelem bevételével készítette alkotója. Átlagos szem m agasságnál nem m agasabb talapza­ ton em elkedik ki a nagy form átum ú tér­ ből. M értéktartása is hozzájárul ahhoz, hogy a té r dem okratikus jellegét fokozza, ugyanakkor a tér és a betonépületek em ­ beri léptékét is erősíti (vagy talán m egad­ ja?). A különböző nézőpontokból, ahogy a vasbetonra rávetü l a két em beri alak, ön­ kéntelenül is Le C orbusier m odulár-figurá­ já ra gondolunk. Tekergő, döglődő sárk án y ­ kígyóra m erészen felállított női alakok, ki­ tá rt karok és röpülő galam bok jelenítik meg a tém át, s rögtön az anyag lehetősé­ geinek kiaknázásáról beszélnek. A sá r­ kánykígyó figurájával a m agyar szobrá­ szat kezdeteihez, és egyúttal ősi, a m ai kö­ zönség szám ára is egyértelm ű, de plaszti­ kailag nem szokványos jelképhez nyúl vissza Somogyi. (A m ad arak szokvá­ nyosabbak, de kom pozicionális szer­ vességükkel term észetesnek tűnnek.) A kompozíció a mozgásos elem ek ellenére is statik u s benyom ást kelt, az erővonalak szabad kifutásában nyugodtságot érzünk. Ebben az általános kiegyensúlyozottságban „fogalm azódik m eg” az em beri figurák h á­ lája. Jelenvalónak érezzük a pátoszt is. A �történelm i p illan at pátosza azonban az utó­ kor által n y ert m egfogalm azást. Ezért a frissen felszabadultak elemi erejű érzelem ­ nyilvánításánál lényegesebb szerepet kap­ nak a békében eltöltött évek érett érzel­ mei, am elyek a pillanat súlyát m ár egy m egtett korszakon m érik le. Csaba László valam i nem szokványosat akart, véljük, am iből jelentés és tartalom nélküli lett. ö tá g ú csillagot v etít ki térbe. vasbetonból. A csillag ettő l nem válik szob­ rászati tartalm ak hordozójává. Sőt, az sem tűnik fel, hogy csillagról v an szó. Az épít­ m ény betonidom ok m ondanivaló nélküli rendje m arad. Csaba László azonban nem szobrász, hanem építész. R áadásul a terv is, de a kivitelezés is hordozza a m onum enta­ litás igényét. Ez azonban, azt hiszem, jóin­ d u latú m entség m arad. A tény az em lékm ű — az arányok és az elhelyezés esetlegessé­ geivel. Az amatőr színjátszás házatáján Hallomásból tudom (azok mesélik, akiknek élete, s így kulturális élményei is hosszú távon kötődnek Salgótarjánhoz), hogy évtizedeken át dicsekedett ez a város az acélgyár patroná­ lásával működő amatőr színjátszó együttessel. A Petőfiről elnevezett csoport híre túljutott a megye határain, s a hivatalos elismerések so­ rán túl minősítette működésüket az előadásai­ kon mindig nagy számban jelen levő közönség is. A Petőfi-színjátszók egykor Salgótarján színházát jelentették. Mára az együttesnek szinte csak dicső múltja maradt: jelene gondokkal, megoldha­ tatlannak tűnő problémákkal terhes. Egyedi jelenség vagy tendencia vajon az amatőr, a munkásszínjátszás iránti aktív köz­ reműködő érdeklődés és tevékenységük szín­ vonalának megcsappanása ? H. F. — M ilyen jelentőséget — m űvészeti alkotó és alakító, közös­ ségformáló szerepet — tulajdoníthatunk ma az am atőr színját­ szó mozgalom nak? N em jelent-e gondot az együttesek közötti je­ lentős színvonalbeli eltérés? DEBRECZENI TIBOR, a Népművelési Intézet osztályvezetője: — Az am atőr színjátszó mozgalomról beszélni nehéz és köny­ nyű egyszerre. Nehéz, m ert apróbb gondok m indig akadnak, könnyű, m ert a célokat, m ódszereket m egfogalm azták, a szakirodalom ban ezek olvashatók, és az is nyilvánvaló, hogy a moz­ galom ra szüksége van a társadalom nak, hiszen éppen az olyan típusú alkotó em ber kim unkálásában vállal részt, m elyre a szo­ cializmus építésének jelen szakaszában egyre inkább szükség van. K önnyen belátható, hogy m inden ilyenféle em berform áló tevé­ kenységet tám ogatni kell. Tulajdonképpen a közösségi em ber ki­ m unkálásáról v an szó. B izonyított tény, hogy m inden (jó) am a­ tőr együttes közösséggé válik, s ez a közösség a m űvészet köze­ gében jön létre, alkotó, terem tő m unka közben. Az sem elhanyagolható tény, am it a tém ával foglalkozó term é­ szettudósok em eltek ki, hogy tudniillik ez a tevékenység egyfe­ lől g átat vet az elidegenedésnek, m érsékli a technizálódó szakbar­ bárságot, m ásrészt általa a személyiség harm onikusabbá válik. Tulajdonképpen teh át ez jelenti az am atőr m űvészetek első fu n k ­ cióját: a belső nevelés, személyiségfejlesztés. Nem kevésbé fontos funkció, hogy — m ost ne vizsgáljuk a m egvalósítási szintet — érték et hoznak létre. S végül a harm a­ dik lényeges kom ponens a közvetítés: azaz hogy ezek a csopor­ tok m ásokat — közösséget — is bevonhatnak a „m unkába.” Persze ezek az összetevők rétegződve valósulnak meg. Az „él­ boly”-hoz tartozó csoportok m indhárom követelm énynek eleget tesznek, a „derékhad” többnyire az első kettőnek, s végül nem szabad elfeledkezni a h arm adik rétegről, az „örök kezdők”-ről, azokról a csoportokról, m elyek 1—2 évi m űködés u tán feloszla­ nak. Még az ő létüknek is van értelm e, m ert noha a közvetítés szintje gyenge, a belső önnevelő m unka m egtörténik, s bizonyos fokú alkotásról is beszélhetünk esetükben. Éppen ezért nem ér­ dektelen szólni arról a gyakorlatról, hogy a megyei szervek, in­ tézm ények a nem elég m agas szinten produkáló csoportokról ál­ talában leveszik a kezüket, holott a nem élvonalbeli együttesek is m eghozzák az önm űvelő közösségform álódás hasznát. Hogy eltolódik-e az am atőr színjátszás a játék fe lé ? ... Nem hi­ szem. Sok a tanár-rendező, s éppen ezért az oratórikus form a Most lehetne m egem líteni, hogy Varga Im re Város című kompozíciója m ennyivel sikeresebben közelíti meg a m odernség és em lékszobor közös nevezőre hozását. Ez azonban m ár kívül esik k ísérletünk tá r­ gyán. Egyébként is a V árost „csak” elhe­ lyezték, több értetlen k itagadásban része­ sült, m int értő elutasításban. És hányan vannak a sznobokon kívül és ellenére, akik el is m erik fogadni? Ugyancsak értőn. Pál József dom inál még mindig, hiszen ez nem kíván já té k k u ltú rá t; ezen kívül perm anensen jelentkeznek olyan igények (évfordulókra, ünnepekre való készülés), m elyeknek talán leginkább ez az elő­ adásform a felel meg. — Mi a vélem énye az amatőr színjátszó m ozgalm on belül a m unkásszínjátszás helyéről, minőségéről, lehetőségeiről? ÉLESS BÉLA, a Népművelési Intézet m un k atársa: — H át igen. . . valóban korunk egyik legizgalm asabb problé­ m ája a m unkásszínjátszás. Maga a m eghatározás is, a fogalom pontos körülhatárolása is napjaink egyik közm űvelődési v itaté­ m ája. A legkorszerűbb felfogás úgy értelm ezi a m unkásszínját­ szást, m int azoknak az együtteseknek összességét, m elyek a te r­ m előkollektívákkal, a m unkások érdekképviseleti szerveivel szo­ ros kapcsolatban, azok elvi-ideológiai irányításával m űködnek, összetételükben legalább ötven százalékig m unkások, m űsorpoli­ tikájukban m eghatározó a m unkásosztály társadalm i-történelm i szerepének, m indennapi problém áinak bem utatása, a m unkások m űvelődésének segítése. E bonyolult m egfogalm azás azt is érezteti, hogy M agyarorszá­ gon nem egy kifejezetten erre a célra létrehozott szervezet fog­ lalkozik m unkásszínjátszással, hanem — ahogyan közm űvelődé­ sünk egésze is több szektorú — több társadalm i szerv, elsősorban a SZOT. A szakszervezet által fe n n ta rto tt kb. 400 csoport m ellett az ipari szövetkezetek kb. 60, a tanácsok kb. 200, a szakm unkáskép­ ző intézetek m integy 50 csoportot m űködtetnek. Az adatok szerint tehát hazánkban körülbelül 1700 m unkásszínjátszó közösség dol­ gozik. Hogy m it játszanak ezek az együttesek? A többség m a m ég — lem aradva a mozgalom élvonalától — színm űveket (realista já ­ tékstílusban), jeleneteket, koncertszerű összeállításokat és orató­ rikus lírai és epikus m űsorokat. Legjobb m unkásszínjátszó együtteseink (a B udapesti Csili Sós Im re Színpada, a K aposvári Fonóm unkás Kisszínpad, a T atab á­ nyai Bányász Színpad stb.) példam utatása nyom án új színeket nyer és egyre gazdagodik a pódium játékok bem utatása. A pó­ dium i jelzéses színjátékform a felel m eg leginkább a m unkásszín­ játszás korszerű követelm ényeinek: az üzemi vagy lakóterületi klubokban, m unkásszállásokon, s az épületeken kívül — p ark ­ ban, játszótéren, szórakozóhelyeken — a jelzéses játék különféle form ái alkalm azhatók leginkább. A korszerű játékform ák térhódítása jelenleg zajló, örvendetes folyam at. Örvendetes, m ert lehetővé teszi, hogy az együttesek konkrétan kapcsolódjanak a m unkásközösségek m űvészeti ism e­ reteinek bővítéséhez, s nem utolsósorban igényes m ódon vegye­ nek részt e közösségek szórakoztatásában. — M ilyennek ítéli a m unkásszínjátszás jelenét és jö vő jét egy „fiatal m unkásszínpad” rendező-vezetője? SZÓDA SÁNDOR, a tatabányai KOMÉP Színpad rendezője: — Színpadom, a KOMÉP Színpad fe n n tartó ja a K om árom me­ gyei Á llam i Építőipari Vállalat. A csoport 1974. m ájus 1-én ala­ k u lt: a dátum teljesen véletlen, m i m égis kicsit jelképesnek érez­ zük. M unkásszínjátszást ak aru n k csinálni, a m unkások m űvelő­ dését szolgálni. A csoport tagjai az elm últ években végeztek a 314. sz. Ipari Szakm unkásképző Intézetben. Nem véletlenül hangsúlyozom m indezt, hanem azért, m ert m eg­ győződésem, hogy az iparitanuló-intézetekben, ahol a jövő szak­ m unkásait nevelik, kellene többet törődni az am atő r színjátszás­ 7 �sal és általáb an az am atőr m űvészeti mozgalom m al — ott m eg­ alapozni a m unkásm űvelődést. (Szerencsére egyre több ilyen is­ kolatípusban folyik m ár hasonló tevékenység.) Az am atőr m unka k étirán y ú haszna (produkcióival a közönség m űvelődési igényét elégíti ki, fejleszti, növeli; ugyanakkor a m indennapi m unka so­ rá n a tagok önm űvelése is m agasabb szintre em elkedik) itt egy­ értelm űen a jövő m unkásosztályáé. Lehet, hogy a dolgok vélet­ len egybeeséséről van csak szó, de azt hiszem, ezzel nem m agya­ rázható az a tény, hogy színpadom 13 tagjából (9 fiú, 4 lány) m ind a 9 fiú fizikai m unkás, szakm unkás vagy szakm unkásta­ nuló; „lányaim ” között is van egy szakm unkás, a m ásik 3 é re tt­ ségizett alkalm azott, s a 9 szakm unkás fiúból egy m ár megsze­ rezte az érettségit, 6 pedig m ost já r középiskolába. Mondom, igaz, hogy eleve az ilyesfajta „szellemi tevékenység” irán t érdeklődő fiatalok találják meg az u tat az am atőr mozgalomhoz, de kissé büszkén vallom, talán a csoport is hozzásegítette őket az igények felébresztéséhez, vagy tudatosulásához. P ró b arendünket is az iskolai m unkához igazítottuk, s m ert a többség hétfőn, szerdán, pénteken já r esti középiskolába, hát kedd, csütörtök, szom bat a próbanapunk. C sütörtökön néhány is­ kolás, illetve nyelvet tanuló gyerek m iatt csak este 8 órakor tu ­ dunk kezdeni, a késői próbákon mégis szinte teljes a létszám, hiányzás csak igen indokolt esetben fordul elő; pedig van, aki két m űszakban dolgozik. Egy jellemző példa a színjátszás vonzóerejére. Három olyan gyerek van a csoportom ban m a is, akik az 1970-ben alakult Ipari­ tanuló csoportnak is tagjai voltak. Az egyikük egy évig „színját­ szott”, aztán közben leérettségizett, s az idén, am ikor az Építőipa­ ri V állalat lett a gazdánk — ő ott dolgozik —, ú jra jelentkezett. Most katona, a csoport tagjai leveleznek vele, katonaesküjére is elutaztak néhányan. Az Építőipari Vállalat jó gazda: megfelelő Így is közügy A gyermek születése előtti élet kérdései a boldog, izgatott várakozás találgatásai. Vajon milyen lesz? Kinek a vonásait örökli? Me­ rem-e majd a kezembe fogni? Amolyan köny­ nyű sóhajok ezek. Választ nem várók, gond­ talanok, felhőtlenek. S ha megszületett, léte követelő, ellátást, gondoskodást igénylő. És újabb kérdések jön­ nek. De az új kérdőjeleket már nem az idil­ likus tervezgetés írja. Földönjáró gondok jut­ nak most már a szülők osztályrészéül. Nagyon is reálisak, nagyon is köznapiak, s válasz nél­ kül nagyon is kielégítetlenek. 1. — Írjátok már meg egyszer azt is, hogy a kereskedelem, illetve az ipar (nem tudni, hogy mikor melyik a ludas, mert egymás közti lab­ dázgatásukból ez derül ki legkevésbé), gyak­ ran miért nem tartja kötelességének a népe­ sedéspolitika megvalósításának segítését! — Egyik ismerősöm noszogatott így, s azonnal sorolta is, mi az, ami éppen nem kapható, vagy ami kapható ugyan, de eséllyel indul­ hatna a „Mama Bosszúsága” címért folyó moz­ galomban. A kapható — nem kapható kérdés valóban „megér egy misét”. — Igazi kálváriát jártam a rácsos gyermek­ ágy után — első gyermekét nevelő fiatalasz­ szony mondja a panaszt, immár megkönnyeb­ bülten, de még mindig az emlék ébresztette keserűséggel. — Hónapokon át kerestem az üzletekben, nem akartam elhinni, hogy tény­ leg nincs. Ha megláttak, már messziről inte­ gettek az eladók: ne járjak hiába a nagy ha­ sammal. Amikor már nagyon szorított az idő, írtam anyámnak, próbáljon keríteni valahon­ nan, akár használtan is, csak legyen. Ő húzott ki a pácból. Pusztán a kíváncsiságnak enged­ ve, azóta is érdeklődöm utána, s azóta sem ta­ láltam még gyermekágyat. 8 tám ogatást ad, s ezért „elvárásai” is vannak — am elyek egybe­ esnek a mi elképzeléseinkkel. Most indul egy „m unkásszálló-so­ rozatunk” József A ttiláról. A vállalatnak ugyanis a m egye leg­ különbözőbb részein közel tíz m unkásszállója van, az ottlakók kulturális igényeit kielégítendő-nevelendő sorozatokat tervezünk a m agyar és a világirodalom nagyjairól. Nem szégyen az isme­ retterjesztés, valljuk, m űsoraink közben k o n k rét ism eretterjesz­ tést is tartu n k . Közben pedig készülünk a tavaszra, a „H azánkról szóljatok, szép szavak” vetélkedőre. 1924-ben öt, 1925-ben tíz hétig sztrájk o ltak a tatab án y ai bányá­ szok. Ez utóbbi volt a m agyar szénbányászat legnagyobb sztrájkja. Még élnek néhányan az akkori bányászok közül —, m ost a sztrájk körülm ényeit k u tatju k , s ebből az anyagból csinálunk m űsort. A m unkát egyre inkább szeretném a kollektíva m u n k ájáv á tenni: én az MSZMP Megyei A rchívum ában kutatok, a feld erített élő szem tanúkat — a velem való konzultáció u tán — a gyerekek ke­ resik fel m agnetofonnal, s készítenek riportokat. Ez azt hiszem, önm agában is eredm ény: gyerekeim lapozgatják a k ét világhá­ ború közötti időszak történelm ét, ism erkednek élő tan ú k k al — m indenképpen hasznosnak érzem ezt a m unkát. H át még, ha jó előadás sikeredne belőle!! Hogy m ilyen lesz a sajátos kifejező form ánk, m ilyen lesz a mi színházunk? Csak az irányt látom , am erre m enni szeretnénk. Mi úgy m ondjuk: „indulatos színházat” szeretnénk csinálni. Olyas­ fa jta színjátszást, m elyben m indig a játszók saját indulata épül be a játékba, az pedig — éppen m ert átélt indulatokról, érzel­ m ekről van szó — a m ába rá n tja a tö rtén etet, a m ondandó álta­ lánosabb érvényűvé válik, és ez a dolgok rendjénél fogva a szín­ ház egész kelléktárát m eghatározza. — Felfoghatatlan számomra, hol a dotáció a drága gyermekholmikon — tűnődik az új­ donsült apa. — Mit kérnének vajon a 17 fo­ rintos élőkéért, ha még dotáció sem lenne? — aztán finom gúnnyal hozzáteszi: — Persze, én nem értek a dolgokhoz, én csak amolyan tájé­ kozatlan vevő vagyok. Vevőcske . .. Ha a hangnem nem is mindig egészen indo­ kolt, a tények mindenesetre igazak. S a sok­ szor megjáratott, sokszor hitegetett ember már vajmi keveset ad a hangnemre. Tekintet nél­ kül a finom árnyalatokra, „natúr” mondja a magáét. A mama nyolcéves lányának csak 400 forin­ ton felüli értékű nadrágot talált. A mama a kilencéves lányának csak 300 forintos csizmát kapott. Mindketten drágállották, bár mind­ ketten készségesen feltételezték: bizonyára rosszkor mentek. Csak hát éppen akkor volt szükségük és pénzük a keresett holmira. Kevés a mechanikai játék, úgyszólván nincs is. Hasonlóan az olyannyira keresett diavetí­ tőhöz és görkorcsolyához... És hová tűntek a kantárok a kisnadrágokról? És a kis zsebek az ingekről és nadrágokról ? S miért oly szűkre szabottak a gyermekkabátok váll-és ujjrészei? Talán azért, hogy megoldhatatlan feladat elé állítsák a szülőt, aki történetesen rétegesen szeretné öltöztetni gyermekét? Az utolsó kérdés már magában hordozza válasza terhét is: lehet-e például luxusról be­ szélni akkor, amikor gyermekcipőkről van szó? A gyermekcipők fajtáját ugyanis két al­ fajra osztja iparunk-kereskedelmünk: árstop­ pos cipőkre és luxus jellegű cipőkre. Az ársto­ posak az olcsóbbak, szépséghibájuk azonban, hogy gyakorta elszakadnak, beáznak kívülről, átáznak belülről a láb lecsapódott melegétől, törnek és kitöredeznek, túl vékony vagy túl vastag és merev a talpuk. Hasonlatosak ahhoz a bizonyos állatorvosi tanlóhoz: mindenféle betegséget képes produkálni. Ezzel szemben a luxus jellegű cipők drágábbak, jóval szeb­ bek, s talán valamivel jobbak. Talán. Az ipar nem szégyelli a rossz minőségű ci­ pőket kiadni a kezéből. (Bár mondják, az utóbbi egy esztendőben kis javulás észlelhető már.) A szülők annál szemérmesebbek, restel­ lik a csődöt mondott holmit visszavinni a boltba. Hogy ki az tehát, aki ráfizet, az telje­ sen egyértelmű ... (A „luxus gyermekcipő” meghatározásnak egyébként is visszás felhangjai vannak. Miért kell a gyermek világról szerzett első ismeretei között máris szerepelnie a luxus szónak? Gyermek és luxus — fonák társítás. Még a sok mindenhez hozzáedződött fül is idegen­ kedve bezárkózik előtte.) Iskolai dolgozathoz illő lenne most általános konzekvenciákat levonni. Nem szükséges, hi­ szen mindenki előtt nyilvánvaló: a népesedéspolitikai határozat végrehajtása nem csupán a szülők, nem is pusztán az egészségügy dolga. Tennivalója és felelőssége van benne az ipar­ nak és a kereskedelemnek is, méghozzá nem is csekély. Az „ipar nem gyártja, kereskede­ lem nem rendeli” refrénű kiszámolós versike recitálása helyett inkább e tennivalók s e fe­ lelősség dolgában keljenek versenyre egymás­ sal. 2. Nehéz megágyazni a szerelemnek. Födél, különösképp saját födél alá jutni a párnak, amely egymásnak ajánlotta életét, jövőjét. S ha életük új ágban folytatódik? A gyermek­ nek könnyű-e vagy legalább könnyebb-e már helyet, biztos vigyázást lelni? Okos találmány a gyermekgondozási segély, szabadság. Azért találták fel, mert a legtöké­ letesebb bölcsőde sem ér fel a jó családi miliő­ vel. És ezért, hogy az anya dönthessen: foly­ tatja munkáját, vagy azt átmenetileg gyermeke nevelésével cseréli fel. S hogy — eltekintve a hivatás illetve az anyagi juttatás kétségtelenül érvényesülő kényszerétől — valóban választ­ hasson, második lehetőségként nem csukták be a bölcsődéket sem. (Bár akadtak többen, akik nyomban készek lettek volna rá.) „Gyermekintézmény-hálózatunkban a böl­ csődei igények kielégítése a legelmaradottabb. �(Országosan 1006 bölcsődés korúra 97 férőhely, megyénkben 62 férőhely jut.) Fokozza az igé­ nyek és az elhelyezési lehetőségek közötti fe­ szültséget, hogy a IV. ötéves tervre előirány­ zott bölcsődei férőhely-fejlesztés csak részben valósul meg.” (Részlet az MSZMP Nógrád me­ gyei Bizottságának a népesedéspolitikai hatá­ rozathoz kapcsolódó feladattervéből.) A megyére általánosan jellemző képbén persze a színskála minden árnyalata megtalál­ ható: a bölcsődétlen községektől kezdve egé­ szen a zagyvapálfalvi Gorkij-bölcsődéig, amely a legszebbek, legtágasabbak egyike. Salgótarján hat bölcsődéje 224 helyet kínál a három év alatti gyerekeknek. Ezzel a hat intézménnyel szinte évek óta minden jogos igényt képes a város kielégíteni. Sőt, az idén először a beíratott gyermekek száma nem éri el a férőhelyszámot. Bár ez alighanem vélet­ len periódus csak, ősszel valószínűleg nem áll­ ja már meg helyét a megállapítás. Idén ugyan­ is 25 százalékos a „gyermektöbblet” a sokak által becsült 10 százalékkal szemben. Igaz, ugyan, hogy legkevésbé az anyák szándékát lehet prognosztizálni, mégis azt kell mondani: az idei, csaknem ideális állapotot prolongálni aligha lehet. Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy az átlagosnál jobb körülmények között nyugod­ tak, békések a szülői kedélyek. Aki bölcsődei „főszezonban”, augusztus utolsó hetében beül a városi tanács egészségügyi osztályára, s vé­ gighallgat, végignéz egy-egy hangos szülői nagyjelenetet, riasztó állapotokra következ­ tetne. Holott arról van szó csupán, hogy a legtöbb szülő foggal-körömmel ragaszkodik a lakóhelyéhez legközelebb eső bölcsődéhez. Akkor is, ha az már tele van, sőt, akkor is, ha már túlzsúfolt. — Pedig minden ilyen esetben szépen, tü­ relmesen elmagyarázzuk a szülőnek: higgye el, a túlzsúfoltság a gyerek kárára megy, az ő gyerekének is, nemcsak a másénak — mondja például dr. Muzsay József, Salgótarján város főorvosa. — Hiába minden rábeszélés, meg­ okolás, jobb belátásra szinte senki nem tér. Pedig addig, amíg bölcsődénk fölös számban nem lesz — márpedig egyhamar nem lesz —, a kényelmi szempontokat kissé mégis mérsé­ kelni kell. Budapesten Kőbányáról Újpestre hordják a gyerekeket, nálunk a vásártéri szü­ lő már nem hajlandó a Csizmadia úti Ságváribölcsődébe vinni a kicsijét. Félreértés ne es­ sék, magam sem pártolom a gyerekkel való hosszas utazgatást, buszozgatást, de a lehető­ ségek határok közé szorulnak, s ezt tudomá­ sul kell venni. S mert nem mindenki veszi tudomásul, ki­ alakult az a helyzet, hogy a zagyvapálfalvi Gorkij- és a Csizmadia úti Ságvári-bölcsődé­ ben viszonylag kevés a gyerek, viszont jócskán zsúfolt a Lovász József úti Napsugár és a Bem utcai Petőfi is. Lévén a gondozónőknek valamennyi bölcső­ dében mindössze két kezük, természetes, hogy a több gyermeket csak kisebb „fajlagos időráfordítással” tudják ellátni. A megyeszékhely 48 gondozónői állása be­ töltött, kivéve azt a négyet, amelyet a szabad szombatok bevezetésére visszapótlásként ka­ pott a város. A két, védett korban levőtől el­ tekintve valamennyi gondozónő szakképzett. Legalábbis jelenleg. Figyelembe véve ugyanis az igencsak szolid gondozónői fizetéseket, szá­ mítani kell bizonyos, elfelé irányuló mozgás­ ra. Január 1-től 1440 forintnál kisebb gondozó­ női fizetés nincs már Salgótarjánban. De gon­ doljunk csak bele, van-e még terület — ezen kívül, ahol minden „anyagok” legfinomabbi­ kával, a gyermekkel dolgoznak —, ahol a szakképzett munkát ily csekély fizetéssel is­ mernék el? A „piacról élünk” szemlélettel szemben persze ott a hivatástudat és -szeretet, reálisnak tűnik azonban a feltételezés, hogy az anyagi juttatás alacsony voltát az csak bi­ zonyos határig ellensúlyozza. S a határon túl már a gazdasági kényszer az erősebb, nem az erkölcsi. Az egyenlőtlen területi eloszlás egyébként nemcsak a helykihasználásra igaz. Igaz úgy is, hogy az északi városrésznek egyáltalán nincs bölcsődéje. A Sebaj-telepen és a Kemerovo körúton lakóknak nagy gondja ez. Annál is inkább, mert a két lakótelepen zömmel fiatal házasok élnek, s két gyermek felnevelésére vonatkozó ígéretét sokuk máris beváltotta. Az V. ötéves tervben az északi városrész kap böl­ csődét, valószínűleg Sebaj-telepen helyezik el. 3. P. Cs. nevetve mesélte: — Ha igaz az, hogy holt hírét keltett ember örökké él, akkor az én házasságom is örökké­ való, mert elvált híremet költötték már. Pedig annyi történt csupán, hogy külön jártunk szín­ házba, moziba, felváltva vigyáztunk a gye­ rekre. Az egyedüli lehetőség, hogy az ember ne maradjon le mindenről. Vannak pótolha­ tatlan és behozhatatlan dolgok. Később hiába már minden, ezeket az alkalmakat többé nem lehet visszahozni. Úgy tűnik, P. Cs.-ék módszere szépen tartja magát. A gyermekes házaspárok ma is ebből az egyből választhatnak, ha történetesen nem élvezik a „nagymama-service” áldásos könnyí­ tését. Mert akkor joggal érezhetik magukat páholyban. De ha nem?. .. Csodálatos dolog lenne, ha a fiatal mama vagy papa egyszerűen csak felemelné a tele­ font: „Pótmamaszolgálat? Este 6-ra kérünk egy pótmamát a színházi előadás végéig! Rendben van? Köszönjük!” Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nincs még olyan telefon­ szám, amelyre pótmamák jelentkeznek. Miért nincs? Hiányzik a vállalkozó kedv? Hiányzik az életre hívás feltétele? Vagy a vál­ lalkozás gazdája? Nehéz ma már eldönteni, pontosan minek híján futott zátonyra a pót­ mamaszolgálat ügye. Mert az ügy m a­ napság ott tart, hogy éppenséggel nem tart sehol. Szépen indult pedig a történet. A számviteli főiskolás lányok kopogtattak a salgótarjáni városi tanácson azzal, hogy ők vállalnák a pótmamaságot. Kedvük, anyagi helyzetük egy­ aránt ösztönző. Csakhogy rend a lelke min­ dennek. Egy ilyen szolgáltatást nem lehet csak úgy, ukk-mukk-fukk nyélbeütni. A hivatal azért van, hogy hivatalos formába öntse a vállalkozó kedvet, s egyúttal vállára vegye a „gazdai” feladatokat is. A hivatal ezúttal a következőket mondotta a főiskolás lányok érdeklődésére: — Kell egy egészségügyi minimumvizsga. Primitív szintű egészségügyi ismeretek elsajá­ tításáról (hogy kell tartani, pelenkázni a gye­ reket, stb... hét-nyolc előadás meghallgatásá­ ról van szó, főiskolásoknak ez nem okoz ne­ hézséget. Egészségügyi könyvet kell kiállítani a pótmamáknak, a vizsgálatokat pedig rend­ szeresen megújítani. Természetes, hogy fertő­ ző betegségben szenvedő embert nem küldhe­ tünk gyermek mellé. Ebben tudunk segíteni, meg is tesszük szívesen. Ugyanakkor azonban azt is közölte a hiva­ tal, hogy ezen túlmenően mást nem tehet. Azaz nem vállalja a szolgálat munkájáért a felelősséget, mert azt csak saját szakképzett dolgozóiért teheti. Nem vállalja a munkaköz­ vetítést, sem az adminisztratív ügyek intézé­ sét, munkajogi kérdések kézbentartását stb. Az egészségügyi minimumvizsgával és kis­ könyvvel ellátott lányok tehát a saját felelős­ ségükre és „szakállukra” pótmamáskodhattak volna. Ezt viszont ők nem vállalták. Ezért tart az ügy ott, ahol tart. Azaz sehol. Egy szép vállalkozás megfeneklése mindig elgondolkoztatja és elszomorítja az embert. Tény, hogy a pótmamaszolgálatra nagy szük­ ség lenne. Mert nem egészen igazságos dolog, hogy a gyermeket vállalókra egyben a szóra­ kozásról, művelődésről való kényszerű lemon­ dást is rátestálják. Tény, hogy lennének már, akik szívesen mennének házhoz pótmamának a hívásra. Miért nem találkozhat akkor szán­ dék és igény? Tökéletes holtponton nyugszik most a pót­ mamaszolgálat ügye. Makacsul és kimozdíthatatlanul. Mint valami gúnyos fintor, szem­ telen fricska, konok „csakazértse!” a jó szán­ déknak. Csakhogy nem olyan probléma ez, amely­ nek létébe akár átmenetileg is bele kellene nyugodni. Nem lehet megalkudni a gondolat­ tal, hogy a hivatalos, de szükséges formák hí­ ján megbukjék a vállalkozás. A mostani ked­ vetlenségből, letargiából kirugaszkodva, egy következő nekiveselkedéssel meg kell találni a megvalósítás útját, módját. Mint ahogyan másutt — úgy hírlik — máris megtalálták. 4. Országos híre kelt a salgótarjáni összefo­ gásnak. A példát a közvélemény, a sajtó azóta is emlegeti. Bizonyságul arra, hogy milyen nagyszerű tettekre képes az ember, ha gyer­ mekéről van szó. Az összefogás eredménye: 300-al nőtt az óvodai férőhelyek száma! Ezzel a gondok valamelyest enyhültek. De hol van­ nak még a megoldástól?! Az egyes óvodák terheltsége nagyon válto­ zatos. A zagyvapálfalvi, hallatlanul túlter­ helt, 130—150 százalékos kihasználtsággal dol­ gozik, a zagyvarónaiban viszont van még hely. Az óvodák egy része egykor más célra épült. Ezek ma szükségóvodák. Hiába toldják-fold­ ják, szépítgetik őket, soha nem érnek az „iga­ zi” óvodák nyomába. Az összefogás nyomán a férőhelyek száma gyarapodott, a konyhai kapacitás azonban egy adaggal sem nőtt. Az eddig „csupán” túlter­ helt konyhák most már az agyonterheltség ha­ tárait is átlépték: átlag 200 százalékos kihasz­ náltsággal dolgoznak. A megoldás: az új óvo­ dákat korszerű konyhával kell megépíteni, a régieknek pedig egy majdan megépülő, köz­ ponti konyháról kell szállítani az ételt. — Ezek a realitás tényei — mondja Csik Pál, a városi tanács elnökhelyettese. — Részint szükségszerűek is, hiszen sok az örökségünk, sokfelől köti gúzsba a jobbító kezet. De az már mai felelőtlenség, ha ezek számát még újabbakkal toldjuk meg. Az anyagi eszközök szűkössége sem indok arra. hogy a pénz fogy­ tával az óvodát és a bölcsődét hagyjuk ki a lakótelepi beruházás megvalósításából. Keve­ sebb lesz a feszültség, ha inkább egy lakóház felhúzásáról mondunk le, de nem hagyjuk sor­ sára a lakáshoz juttatott gyermekes családo­ kat. Nem szabad megengedni magunknak azt a luxust, hogy lakótelepeket emeljünk gyer­ mekintézmények nélkül! Nem elég, ha csak a várost látjuk, s a benne lakó embereket csak akkor, amikor már hangosan követelnek. Az urbanizálódással a gyerekkel szembeni felelős­ ség növekedése is velejár, és erről egyetlen városépítőnek sem szabad megfeledkeznie. 5. K. L.-né fiatal pedagógus. Második éve ne­ veli otthon gyermekeit. — A szeptemberek a legnehezebbek. Nem találom a helyem, a bőrömből majd’ kibújok. Sose hittem volna, hogy az évnyitó íze-hangu­ lata ennyire meggyötri az embert, ha nem le­ het része benne. Persze, nem könnyű év köz­ ben sem. Éppen most hiányzom, amikor a pe­ dagóguspályán egymást érik a változások. Időnként elsétálok az iskolába, hónom alá fo­ gom az összes szaklapot, folyóiratot, ami csak kezem ügyébe kerül, s viszem haza átböngész­ ni. Ha többet nem is tudok, legalább ennyit tegyek meg. F. L.-né gépészmérnök. Úgy tervezi, egy évig marad otthon, kisfiával. — Ez is óriási kiesés, véres verítékkel pó­ tolható csak. Anyagiakban is persze, de ebbe még talán könnyebb beletörődni. Hanem a 9 �süket elszigeteltség, az a szörnyű! Hogy hiába olvasok szakkönyvet, szaklapot, mégsem tu­ dom, merre hány méter a szakmámban. Mert a munkahely az nem szaklap. És nem lehet elvárni senkitől, hogy állandóan házhoz hozza a benti híreket. Tudom magamról, amikor még dolgoztam, milyen nehezen jutottam el beteglátogatásra, nem mintha nem akartam volna. Odabenn az élet megy tovább. Csak körülöttem lett olyan csendes, lassú minden. Egyébként félre ne értse, nagyon szeretem a fiamat, nem nyűg számomra vele lenni. De eddig életem felét, ha nem többet, a szakmám­ ra áldoztam. Ez tény, nem lehet meg nem tör­ téntté tenni. Életemnek ez a fele hiányzik most. K. Gy.-né lemezkivágó. Kislányával maradt otthon. Fiával, a nagyobbiakkal csak az öthó­ napos szülési szabadságot vette igénybe. — Építkeztünk, nagyon kellett a pénz. Mu­ száj volt. De saját példámból látom, hogy a picinek milyen sokat tesz a nyugodt, békés otthon, az édesanya. Hajnali sötét utcán böl­ csődébe rohanni az álom és ébrenlét között vergődő gyerekkel... Nem akarom még egy­ szer végigcsinálni. Elég nehéz a gyári mun­ kám, ez is belejátszott a döntésbe. Anyagilag persze megérezzük, de a férjem dolgozgat es­ tenként itt-ott, pótol valamit. Szakmailag? Nem vagyok én tanult ember, három év múl­ va ugyanaz a munka vár. Ez okoz nekem a legkevesebb fejfájást. Hogy esetleg tanulhat­ nék? Minek? Nem való az m ár egy kétgyer­ mekes anyának. A férjem is azt m ondja: te csak maradj nyugodtan, nem kell már neked küszködni a tanulással. Rendben tartani a csa­ ládot, meg pótlásként még egy kis pénzt is keresni, elég az egy asszonytól. Fiatal férj okfejtése: — Ha úgy veszem, hogy a gyermekgondozási segéllyel a gyermeknevelés munkáját fizetik meg, akkor jogos, hogy mindenki azonos ösz­ szeget kap. Ha viszont a fizetés és a segély közötti különbözetet nézem, akkor a kvalifi­ káltabb, tehát magasabb keresetű nők hát­ rányt szenvednek. Ez így nem igazságos. Van valami ráció abban, hogy a fizetés és a gyes között százalékos kapcsolatot kell teremteni. Persze a mostani összegeknek minimumkénti biztosításával, nehogy a kiskeresetűek járja­ nak rosszul. Sz. S. üzemi párttitkár. Neki magának is kisgyermekei vannak. De nem azért, hanem az ügyért szól lelkesedése. — Név nélkül lesz? Csak azért, m ert új em­ ber vagyok én itt, nem szeretném, ha azt mondanák rólam: fitymálok mindent csak mert nem én csináltam. A gyes-en levők­ kel nálunk nem sokat törődtek. „Meghaltak, eltűntek, vidéken lettek eltemetve.” Erről a pontról most már nagyon sürgősen ki kell mozdulni. Hogy mire gondolok? Például: időnkénti látogatásra, s hogy ezeken a benti susmusokon, pletykákon kívül komoly dolgok­ ról is szó essék. Meghívni a kismamákat ün­ nepségekre, rendezvényekre, és nem megsér­ tődni, ha netán valamelyikük nem jön el. Ez nem az a helyzet, amikor Mohamed távol tart­ ja magát a hegytől, s az viszont. Sokkal több­ ről van szó, nagyobb a tét, minthogy dacos­ kodhatnának: „minek menjünk X-néhez, mi­ kor az még egyszer sem volt benn?” Nekünk minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy éreztessük a fiatal mamával: számítunk rá, visszavárjuk. Ma még túl gyakran szakad el a kapcsolat köldökzsinórja. Néhány formalitás, strigula a feladattervben — kevés is, lelketlen is. Nem segít az anyának, de még csak a munkahely érdekeit sem szolgálja. Akkor pedig nem sza­ bad az energiával éppen itt takarékoskodni. Az anyaság öröme tiszta, felhőtlen, semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Ne keserítse hát meg egy cseppnyi üröm sem! S z e n d i M árta 10 A bánya — Tiribes. 1975. V annak szavak, m elyeket m indenki m egtanul apró gyerm ek korában, a szó m egtapad az agyban, bárm ikor előkeres­ hető, felidézhető s az em ber m égsem tudja, igazában m it is jelent, am íg sa já t érzékei­ vel bele nem kóstol, amíg m aga is meg nem tapasztalja a fogalom tartalm át. Tengert, repülőgépet szám talanszor lá t­ hat bárki film en, fényképeken, m indig akad szavahihető tanú, aki részletesen be­ számol élm ényeiről. Mégis. .. m ás látn i a tengert, felszállni a repülővel. A valódi ta ­ pasztalást nem pótolhatják a mesék, fil­ mek, olvasm ányélm ények. A lighanem így vagyunk ezzel a szóval is : bánya. N ógrádban több m in t egy évszáza­ da foglalkoznak bányászattal (még élt Pe­ tőfi, am ikor az első táró k at m egnyitották), s azóta is sokan éltek és élnek a szénből. A „fekete a ra n y ” ipart, v asu tat adott a vi­ déknek, jelentéktelen falvacskákat várossá em elt, az élet szűkebb pátrián k b an így vagy úgy összefügg a föld m élyéből előke­ rülő ásvánnyal. Itt van közöttünk, és mégis keveset tu ­ dunk róla. K eveset tu d u n k azokról, akik két-három száz m éter m élyen a föld alatt kem ény m unkával robbantanak, fejtenek, szállítanak. Az újsághírek, film híradók inform ációs anyaga szegényes és periférikus. A még né­ hány évvel ezelőtt oly nagy esem ényt je­ lentő bányásznapok em léke fakul. És hát az az igazság, hogy az igazi bányász nem a város főterén fekete díszegyenruhában gondtalanul sétálgató férfi. Az igazi b á­ nyász nem a vasárnap em bere. ⃰ N ógrádban napjainkban mindössze négy akna m űködik. V alam ennyi N agybátony környékén, három (Kányás, Szorospatak és Tiribes) egészen közel egymáshoz. V ala­ m ennyi közül Tiribes a legkisebb. 1942-ben kezdték el az aknam élyítést, a fővágatokat 1944 m árciusában kezdték vágni, a kam raés pásztafejtés m egindulásának dátum a 1947. B arnaszenet bányásznak. N apjaink­ ban napi ötvenkét vagon szenet adnak a népgazdaságnak. M indezt 500 bányász ter­ meli. Tiribes 1973-ban nyerte el az Élüzem címet. A jelek azt m utatják, a kiváló telje­ sítm ényt (m ert hiszen ez húzódik meg a cím mögött) 1974-ben is ta rta n i tudták. Az a k n á t 1974 első negyedévében be ak arták zárni, úgy tűnt, a tiribesi szén ki­ term elése nem gazdaságos. Ebben az esz­ tendőben csökkent a term elés, apadt a m unkáslétszám . 1975-ben a tervek szerint 159 810 tonna szenet ad Tiribes. Ügy tűnik, a valam ivel gyengébb k aló riaérték ű kettes telepi szenet is érdem es kiterm elni. Még jó p ár esztendeig lesz itt dolga a b á­ nyásznak. * A kas em berekkel m egrakodva tű n ik el a függőaknában. Közel három száz m éteres ú t végén szállnak ki a bányászok, a két pár sín közötti keskeny sávon indul m indenki a m aga m unkahelyére. A sisaklám pa fénye jégcsapokra világít. F eb ru á r van. Lassan, kom ótosan haladunk a délkeleti siklón. A hosszú em elkedő végén bizony sűrűbben szedi a levegőt, aki csak alkalm i vendég idelenn. A siklótetőn, az első pihenőnél h á­ rom „régi” bányásszal (Pócsa István, Bódi Zoltán, Kom ódi J á n os) beszélgetünk. Vala­ m ennyien szállítók (ahogy itt m ondják, az „uraságiba” járnak), m in d h árm an cerediek. * — A cigaretta? K érem itt nincs mese. M indenkinek tudom ásul kell venni, hogy sújtólégveszélyes a bánya, ide semmiféle, szik rát adó szerszám ot lehozni nem lehet. Soha nem is hallottam , hogy m egpróbálko­ zott volna vele valaki. Még az új em berek sem . . . Nekem különben sincs ilyen prob­ lém ám . Nekem könnyű, én nem dohány­ zom. — Fiatalok? Nincsenek sokan. Talán a Sulyok gyerek. . . ő a legfiatalabb, olyan huszonhét éves form a, de ő is elég régen dolgozik m ár a bányánál. — Én? Ahogy kim arad tam az iskolából, m in d já rt a bányához kerültem . M unkás­ családból szárm azom , apám is az erőm űnél dolgozott. K ét nővérem van meg egy öcsém. K azáron kezdtem , de dolgoztam K isteleken, a Róna-üzem nél, Inászón, F or­ gácson és m ost itt. Még fiatal vagyok, negyvenegyes. Ilyen k o rb an Beckenbauer­ ék m ég futballoznak. Bizony m ár m egjár­ tam egy-két helyet. A m ikor Forgácson m ondták, hogy bezárt a bánya, el lehet he­ lyezkedni az építőiparban, sokan m entek Csehszlovákiába, én azt m ondtam , én a bá­ n y á t nem hagyom. Ha ki kell m enni Moszkva mellé vagy bárm ilyen messzire, megyek, csak bánya legyen. V oltunk egy páran, akik így gondoltuk akkoriban. Szál­ lító vagyok, de szeretnék v á já r lenni. Még lehet, van rá időm. Talán m ostanában lesz is rá lehetőség. — Bizony, úgy m ásfél évvel ezelőtt volt bennünk rossz érzés. Jö ttek a hírek a bá­ nyászat visszafejlesztéséről. Engem is el­ irányítottak, először az ötvözetgyárba, az­ tán meg a fa telep re —, de nem tu d tam megszokni. Egyszer m űszak u tán kaszálni m entem , elestem a biciklivel, eltö rö tt a ke­ zem. Volt időm, hát bem entem F arkas Béla főm érnökhöz, aki igen jól ism ert engem, m ert h á t én kilencszázötven óta a bányánál dolgoztam, aztán ő visszahelyeztetett. Nem is tudom , mi le tt volna velem, h a nem si­ kerül. Lehet, hogy én is olyan vándorm a­ d ár lettem volna, aki sehol sem tud m eg­ m aradni. Most m ár jó. Úgy szám ítunk, hogy h a t­ van vagonra tu d ju k felem elni a napi te r­ m elést... am ikor a mi triónk együtt van, úgy m egy m inden, m int valam ikor az „aranycsapatban”. . . . A nnak örülünk, ha egy-két csillével több m egy ki a ke­ zünkből, m int a napi norm a . . . * A hetes ereszkén járu n k . A III. fro n t felé visz. Az akkum ulátoros bányászlám pás m egvilágítja az acéltám okat, a főtét. Távol­ ról gépek zaja hallatszik. K ísérőnk, Fodor Gyula bányam ester szakszerűen m agyaráz, m ozdulataiból, hanghordozásából érezhető, hogy szenvedélyesen szereti m unkáját. G im názium i érettségi u tán m ent a bányá­ hoz, sa já t erejéből végezte el a techniku­ m ot, öt félévet h allg ato tt a főiskolán. Nem szívesen beszél m agáról. Az egyik brigád­ vezető dicséri: „Bizony, nagyon meg v a­ gyunk elégedve a Fodor elvtárssal, volt ő �m á r aknászunk, főaknászunk, bányam este­ rü n k is m ás aknáknál. M indig jól megvol­ tu n k ”. — No, no! — m ondja, és nevet. — Ilye­ neket legfeljebb ak k o r m ondjon, ha nem vagyok itt. A hátam mögött. Enyhe lejtőn h aladunk. K önnyen m egy a beszélgetés. — T udja, előfordulnak balesetek, sze­ rencsére ritk án . De ha van valam i baj, m in d járt bem ondja a rádió, a televízió, te­ le v an n ak vele az újságok. Az em berek meg — m ár akik nem ism erik a mi szak­ m án k at — , szörnyülködnek, sajnálkoznak. Ha m ás m unkahelyen történik baj, kevés­ bé figyel oda a közvélem ény. (A bánya az oka — gondolom m agam ban —, hiszen az idegen szám ára a bánya vala­ mi m isztikus, m egfoghatatlan dolgot jelent, a föld a la tt vonuló fekete érrendszer, ol­ vasm ányok emlékei, Van Gogh m issziója a Borinage-ban, az E lvtársak című film, M astroianni konstru k tív -forradalm i ta n á r­ figurája, régi rajzok, a bányam úzeum a r­ chív tárg y ai ködlenek fel. Igen, a bánya: . . . ez valam i más.) — Azt beszélik a bányászokról, hogy ke­ m ény em berek — fo ly tatja a bányam ester. — Így is van. A szép, de nem könnyű m un­ ka összekovácsolta az ittenieket. A legen­ dák, am iket m esélnek róluk, itt m inden­ napi igazságok. A hétköznapok tartozékai. * A szabályos vonalvezetésű vágatot zeg­ zugos rész v áltja fel. A tám ok sű rűbbek és rendszertelenebbek. M indenhol szénrögök. A földön gum iszalagon fut a szén a csillék felé. A robbantás utáni savanyk ás szag terjeng, szénpor, füst száll. Fekete arcú fé r­ fiak segítik szalagra a fényes göröngyöket. A légvágatban ülünk le. Pernyész A ndrás m esél élete elm últ húsz esztendejéről, arról az időről, am ikor m űszaki tan ári vizsgát tett, s v ájártan u ló k at o ktatott a szakm a is­ m eretére, szeretetére. A rról beszél, hogy három esztendeig az egyik közeli term előszövetkezet elnökeként dolgozott, s aztán ú jra visszajött, ide a föld alá, ahol „jó szerencsét” kívánnak egym ásnak az em­ berek. A frontm ester, Világosi József rábólint. N éha-néha kibök egy szót, lá tsz ik : nem ke­ nyere a sok beszéd. Szakszavak rö p k ö d n ek : vágatvastagság, különféle m érési adatok, szakm ánylap, norm a. Közben ú jra k itisztul a levegő. Ahogy m ondani szo k ás: itt jó a huzat. A kas sebesen száll fölfelé, Öt óra telt el odalenn, alig több, m int egy fél műszak. Metszően hideg a levegő. Rövid séta után előttünk a lám pakam ra: lekerül a kötele­ zően előírt m entőkészülék, az öltözőben a bányászruha, aztán irány a tus. Az öltöző p adján üldögélve arról beszél­ getünk, hogy a terv e k szerint ú jra m egin­ dul N ógrádban a vájárképzés. Szükség van fiatal szakem berekre. Az országnak is, a szakm ának is. Valaki úgy m ondta odalent: van jövője a szénnek. B erreg a m otor. A közelben teli kasok húznak el a drótkötélpályán a bátonyi osz­ tályozó felé. K ísérőnk kezet n yújt, s a vendég auto­ m atikusan így köszön el: Jó szerencsét! H an n F eren c Miben élünk? Most tíz éve, hogy a nagy tudású, a tá r­ sadalm i kérdésekkel m indig segítő módon foglalkozó, m indannyiunk által nagyra becsült néhai Erdei Ferenc, a Hazafias N épfront keretén belül országos értekezle­ tet hívott össze, ahol vitaindító beszédé­ ben elm ondta m indazt, ami m ár akkor or­ szágosan figyelm et érdem lő és sajnos fájó jelenségként sü rg etett azonnali m egoldást, de legalábbis a helyes m ederbe terelés m egkezdésének igényét. A m agánépítés helyzetében azonban m ind a m ai napig nem következtek be a v árt és rem élt vál­ tozások. R endkívül lehangoló, hogy em berek h al­ latlan energiával, m inden m egtakarított pénzük elhasználásával, adóssággal és m ás terhekkel olyan lakóépületeket építenek, am elyek m a sem felelnek meg a k u ltu rált életvitelnek, és sem m iképpen sem fognak m egfelelni évek m úlva azoknak, akik m ajd öröklik őket — ha tetszik, h a nem. Igaz, ebben nem ők m aguk egyedül hi­ básak, vagyunk elegen mások, akiknek kutya kötelességük volna m inden energi­ ánk latbavetésével harcolni ellenük, „ÉR­ TÜ K ”. De vajon megtesszük-e, vagy csak ám ítjuk m agunkat, és őket, akik tudva, vagy tudatlanul, de mégis csak igénylik segítésünket, útm utatásunkat, hasznos köz­ rem űködésünket. V an-e ehhez erőnk, kellő etikus m agatartásunk. Kétlem . Vajon nem választjuk-e sokszor inkább a passzi­ vitást aktív meggyőzés helyett, és inkább hagyjuk m agunkat meggyőzni (m ert az sokkal könnyebb), m int hosszas és fárad­ ságos rábeszéléssel bebizonyítani a m a­ gunk igazát, elfogadtatni a jobbat. ⃰ „A m érnök ú r szokott rajzokat készíte­ ni (kérdi a jövevény), m ert nekünk m ond­ ták a sógorék, hogy nekik is a m érnök ú r csinálta a rajzot. M ink is azt szeretnénk, ha nekünk is m egcsinálná (szatyrába nyúl). E hun e a terv, az uram rajzolta. (G yűrött, enyhén piszkos kockás p apír­ darabot sim ít ki az asztalra — a gyerek füzetéből való.) Ez a tervünk, ilyet aka­ ru n k építeni, tessék m egcsinálni a rajzot az engedélyezéshez, de ilyen legyen, m ert ez tetszik nekünk, ilyen a sógoréké is, csak az kisebb. N ekünk ekkora kell. (XY „m érnök ú r” m agában rögtön lem ond an­ nak lehetőségéről is, hogy m egbízóját meggyőzze arról, nem jó, am it akarnak. Egyrészt m ert rem énytelen, m ásrészt m ár rég elvesztette erkölcsi alap ját ahhoz, hogy bárm it is m ondjon, hisz’ m egcsinálta m ár a „sógorét”, a m it tudom én, kiét úgy, ahogy a m egrendelői akarták, híjával m indannak, am it joggal elvárnak attól, akinek tan u lt m estersége a házépítés. Így aztán m á r csak az m arad h átra , hogy m eg­ egyezzenek, m ikorára készül el a rajz és m ibe kerül.)” Valóban az az általános helyzet, hogy a legtöbb építeni szándékozó egyszerű em­ ber, bizonyos kényszerítő körülm ényektől űzve felkeresi a „MÉRNÖK ÚR”-at, á t­ adja neki az általa készített „TERVET”, és m egkéri, hogy „CSINÁLJA M EG” az engedélyezéshez szükséges „R A JZ ”-ot. M indebből az derül ki, hogy a m ag án ter­ vezőtől nem fogad el ötleteket, csak a sa­ já t feje u tá n h ajlan d ó m enni, illetve szű­ kös tapasztalataira k íván tám aszkodni. Term észetesen vannak igazi m érnökök is a M agán Tervezői N évjegyzékben (OTN), sőt vannak jó felkészültségű tech­ nikusok is, akik képesek volnának a rá ­ juk bízott feladatoknak eleget tenni. Mé­ gis csak igen elvétve fordul elő a gyakor­ latban, hogy az építtető nem a k ifo rro tt és m egm ásíthatatlan „terv ”-et hozza m agával, hanem csak a vázlat „rajz”-ot, n etán el­ m ondja az elképzeléseit (hogy körülbelül m ilyet, m ekkorát stb.-t szeretne építeni), a többit rábízza a tervezőre. A rra pedig csak nagyon hosszú és fáradságos u tá n já ­ rással lehetne példát találni, hogy valaki, valahol arra k é rt egy építészt, tervezze meg a lakóházát, n y aralóját, egyebét a legjobb tudása szerint, m ert elvégre ehhez jobban ért, m ert ez a szakm ája, n etán h i­ vatása. A „tervező” szó olyan em bert jelent, aki egy bizonyos szakterületen, a m egszerzett m űszaki ism ereteit, teh át szakism eretét felhasználva, kon struál új, addig nem is­ m ert szerkezeteket, épületeket stb., de ha nem ú jat, m indenképpen olyat, am i az előzőktől eltér abban, hogy a tap asztalt h i­ bákat kiküszöböli, azt sem m iképpen nem ism étli meg. Ehhez, term észetesen ism er­ ni kell a m ár m egvalósult konstrukciókat, teh át állandó és alkotó kapcsolatot kell fen n ta rtan i a gyakorlattal, de ism erni kell az újonnan felvetődő elm életi kérdéseket is. A tervező építésznek abban is jára to s­ nak kell lennie, hogy m ilyen anyagok, tí­ pus-, illetve előregyártott szerkezeti ele­ mek kaphatók, ism ernie kell az építőipari árakat, nyom on kell követnie azok csak­ nem állandó változásait. Ezeken túl a leg­ különfélébb hatósági előírások, rendeletek, szabályzatok és szabványok b etartásáv al kell m egkonstruálni épületeit. A leírtak a szakm ai ism eretekhez kapcsolódnak — szorosan, elengedhetetlen m inim um ként. Ami ezen túl az építészt jellem zi, az az, hogy ism eri az életet, a legkülönbözőbb em berek életvitelét, körülm ényeit, igényeit, feladata végrehajtása közben ezeket mesz­ szemenően figyelem be veszi, ugyanakkor m inden erejével törekszik arra, hogy az em ber szám ára olyan, m a is használható terek et alkosson, am i kielégíti a jövő élet­ form ájának v árh ató alakulását is, sőt a n ­ nak m ielőbbi m egvalósulását tevékenysé­ gével sietteti, előre m u tató m ódon befo­ lyásolja. Célja eléréséhez szüksége v an többek között néhány vele született tu la j­ donságra, így többek között a fantáziára, nagyfokú variációs készségre, térb en lá­ tásra, m egjelenítő erő re és rajztu d ásra. Ha ezek alap ján vizsgáljuk meg a M agán Tervezői N évjegyzékben szereplők névso­ rát, m egállapíthatju k : alig találunk a le­ 11 �írtak n ak m egfelelő tervezőket. Ennek sok oka van, m elyek között döntő szerepet k ap a m ár ism ertetett körülm ény, hogy a m agánépítők nem terveztetnek, hanem az engedélyezési rajz készítésére korlátozzák igényeiket, m iközben m egkötik a tervező kezét-lábát. A m agántervező szinte egyetlen felada­ ta a hatósági előírások ism eretében a le­ hetőségekhez m érten korrigálni azokat a „terv ek et”, am elyeket a laikus építtető a saját képére és hasonlatosságára („de na­ gyobbat, m int m ásoké” kitétellel) alkotott. Feltehetően ezért m aradnak távol a m a­ gántervezéstől azok az építészek, akik hi­ vato ttab b ak volnának arra, hogy m egter­ vezzék a jövő otthonait, jól funkcionáló, gazdaságos, esztétikus környezetet terem t­ ve az egyén és a közösség szám ára egy­ arán t. A kérdés m egoldására országos in­ tézkedések születtek, am elyek többek kö­ zött szűkítették azoknak körét, akik m int tervező építészek m űködhetnek, sőt a hírek szerint további szigorítások fognak kö­ vetkezni. M ert társadalm i m éretű problé­ m ák m egoldására csak az arra érettek al­ kalm asak. U gyanakkor nem szabad elfe­ lejteni, hogy nem csak az építtető és a tervező felelőssége a fejlődés, az előreha­ ladás m egvalósulásának gondja, hanem az engedélyező hatóságoké és azoké a társa­ dalm i szerveké is, am elyek felelősséggel tarto zn ak m indnyájunknak, a közösség­ nek. De nem különben a népm űvelőké és k u ltúrpolitikusoké is, akik az építészekkel vállvetve kell küzdjenek, az em berek k u l­ turálódásáért, ízlésform álásáért. ⃰ Polgári felfogás, sőt inkább kispolgári szemlélet eredm énye a „m anzard”-tetős ház. Az ősi m agyar nyeregtetős ház félre­ értelm ezve „paraszt”-ház tévhitének szo­ m orú áldozata. A form ájától való szabadu­ lásban vélhetik sokan a paraszti életfor­ m ától szabadulás egyetlen útját. Ez p er­ sze tévedés. U gyanakkor sokan nem tu d ­ ják, hogy a szecessziós, zaklatott form ájú m anzardtető a szükség, a nyom or szülötte és egyáltalán nem a jólét, a tehetősség ki­ fejezője. F. M ansard francia építész a XVII. században a m eglevő tető terek be­ építésével n y ú jto tt m egoldást az akkor fojtogató lakásínség enyhítésére. A nevé­ ből szárm azó francia szó, „m ansard”, je­ lentése padlásszoba. T ehát a m anzardtető olyan funkció betöltésére jö tt létre, am i­ lyen funkciót eg yáltalán nem, vagy csak igen-igen elvétve tölt be a m agánház te­ tején, m ert a legritkább esetben rejtőzik m ögötte használható lakóhelyiség, így többnyire értelm etlen és felesleges. A te­ tőszerkezet kialakítása ugyanakkor egyér­ telm űen alkalm assá tenné erre, m iközben anyagfelhasználása a sokkal tetszetősebb nyeregtetőnél több (igaz, a szarufák m é­ re té t csökkenti a körbefutó szelemen), mégis gazdaságtalanabb. K ihasználatlan­ sága m iatt nem n y ú jt praktikum ot, ezért öncélú és hivalkodó. Ez a több em eletes, nagy alapterületű épületek töm egform álásában még elfogad­ 12 h ató alakzat teljesen indokolatlan és bán­ tó a m agánház szerény m éretei m iatt, t ulzó az épülethez viszonyítva, így azt va­ lósággal agyonnyom ja. Különösen rossz h atású akkor, ha a ház m agas lábazatra kerül az „állandó tartózkodási té r” igénye m iatt — a szuterén építésére gondolok, am i összefügg a m a divatossá vált „tiszta­ h áz” eszményével, am iért az épület ará­ nya tovább rom lik. k an laknak a szuterénben, a konyhában, a tulajdonképpeni lak ást csak legfeljebb alvásra, de inkább vendégfogadásra hasz­ nálják. Mindez az esztétikum m élypontjára süllyed akkor, ha a tornác helyett épülő és semmi hasznos funkciót be nem töltő, úgy­ nevezett „üvegezett v eran d a” lefedésére hihetetlenül torz „fia-m anzardot” építe­ nek. A rendezetlen form a, a rossz arányok, önm agukban is bántóak, de szinte elvisel­ hetetlenné válnak, am ikor töm egesen je­ lennek m eg a falu utcaképében, sablono­ sa n utánozva egym ást. M onotonitásukban elszom orítóbb hangulatot árasztva, m int a nagyvárosok azonos elem ekből épülő „em­ b e rk a p tá r”-ainak képe. Ami h a bántó is, de elfogadható, m ert egy hallatlanul nagy fontosságú cél m egvalósítását szolgálják: a korm ányunk által m eghirdetett nagy­ arán y ú lakásépítési program teljesítését. A m ennyire azonban tudom ásul vehető az állam i lakásépítés területén, annyira el­ ítélhető ez az egykaptafa m ódszer a m a­ gánházak világában. M ert m agától értető­ dő igény volna az, hogy az egyén „egyé­ ni” épületet építsen m agának, háza legyen egyéniségének kifejezője, életform ájának, kulturáltságának, n etán foglalkozásának hirdetője. A lakóház az életform a kifejezője. Az életvitel igényessége és an n ak változásai új és új funkciókat kívánnak. Az új és korszerű funkció korszerű form át hoz m a­ gával. A korszerű form a m egvalósítása követeli a korszerű szerkezetek alkalm a­ zását. M indez fordítva is igaz. K orszerű szerkezetekből korszerű form a születik stb. Az összefüggések teh át nyilvánvalók. U gyanakkor v itát kizáróan bizonyítják, hogy a lakóépület létrehozása szakértelm et igénylő folyam at. A m agánház tervezési és kivitelezési gyakorlata a m ai napig ezek­ nek a követelm ényeknek nem felel meg. Ennek két döntő oka van. Egyik, hogy a m agánházról csak kis léptékű M = 1:100-as engedélyezési te rv készül, am iről építeni csak p o n tatlan u l lehet. K iviteli (úgynevezett pallér-) terv e k re volna szük­ ség ahhoz, hogy az építéskor ne csak a sablonos szokványm egoldások k erüljenek kivitelezésre. A m ásik ok az, hogy a költ­ ségek csökkentése érdekében az építés többnyire m agánerővel történik, szakér­ telem híjával. A kiviteli terv m élységű tervekre e m iatt még döntőbb szükség volna. Nem várható el a falun élő em bertől, aki ideje nagy részét a m aga környezeté­ ben töltötte, hogy építészeti kultúrával rendelkezzen, . . . de az joggal elvárható, hogy ne ragaszkodjon m indenáron a m a­ ga vélt igazához akkor is, ha a hozzáértő m eg a k a rja győzni a jóról. A m egyei építészek bevonásával m agán­ ház tervpályázat kiírása, a terv ek kiállí­ táson történő bem utatása, a terjesztésük érdekében katalógus készítése voln a cél­ szerű. A népm űvelők és szociográfusok felm érnék a falvakban lakók életkörülm é­ nyeit, m unkavégzését stb., am i alapján ki lehetne dolgozni olyan speciálisan nógrádi típusokat, am elyek m egfelelnek a külön­ böző életform át élők igényeinek. N yilván­ való, hogy m ás alaprajzú épületre van szüksége a kétlak i em bernek, m int a csak m ezőgazdasággal foglalkozónak stb. A felm érések alap ján a falvak, községek részletes rendezési terv é t el kell készíteni, m eghatározni, hova m ilyen igény kielégí­ tésére szolgáló épület kerü ljö n és azután ezt a terv e t szigorúan b etartan i, illetve b etartatn i. (A városokban nem csak állam i lakásépítés folyik, hanem a m agánépítés szám talan form ája valósul meg. Mégis a rendezési tervekben m eghatározott m ére­ tű, alakú, lakásszám ú stb. épületet lehet építeni „m agánerőből”, igaz, állam i tám o­ gatás m ellett. Ehhez hasonló következetes­ séggel kellene k ialak ítan i a községek, fal­ vak képét is.) A TIT k eretén belül a m a­ gánházépítés kérdéseiről előadássorozatot kell szervezni az építeni szándékozók szá­ m ára. Ehhez a rra van szükség, hogy az em be­ rekben legyen igény a szokványoktól va­ ló eltérésre, ízlésük, vizuális látásk u ltú rá­ ju k és m inim ális esztétikai ism ereteik le­ gyenek. M indennek m egszerzéséért m aguk az em berek vajm i keveset tesznek, ugyan­ akkor a pedagógusoknak, népm űvelőknek a felelőssége itt egyre fokozódik. De nem ­ csak erre van szükség, hanem arra is, hogy a m egváltozott viszonyok között m egta­ nítsuk az em bereket helyesen élni, és se­ gítsük őket növekvő szabad idejük hasznos eltöltésében. É letterük, a lakásuk alkalm as legyen a k u ltu rá lt életvitel m egvalósításá­ ra. A lakáskultúra, m ásként a k u ltu rá lt la­ kás a használás igényességéből fakad. A lakásban nem csak enni és aludni kell, h a ­ nem aktívan élni, m űvelődni, alkotó jelle­ gű m unkát végezni, egyáltalán tevéke­ nyen, hasznosan tölteni az időt. Sajnos, a legtöbb m agánház nem veszi figyelem be ezeket az igényeket, passzív létezésre nyújt csak lehetőséget. Egyre inkább nyilvánva­ lóvá válik, hogy a „tisztaház” eszménye nagy h atást gyakorol az em berekre. So­ Igaz, a falusi körülm ények sok piszok­ kal járó házkörüli tevékenysége a rra kész­ teti az ott élőiket, hogy rendkívüli nagy gonddal vigyázzanak a tisztaságra, mégis ez a túlzás értelm etlenné degradálja a sok m unkát, am i létrehozta az épületeket. Szatmári Béla �Taar Ferenc Szivárvány a föld alatt rádiójáték (részletek) Történik az 1929—30-as években, Baglyasalján. A bányászok fúvószenekara régi gyászindulót játszik. Kevés idő múlva a zene a beszéd alá halkul. BESZÉLŐ: . .. E nép történelme örökös harccal és szenvedéssel volt teli. Bányaomlás, tüdőbaj, háború, börtön,, csendőrgolyó tizedelte. E nép mindig gyászolt. Soha nem száradt fel a könnye. Időnként azért kiragyogott felette a szivárvány is: voltak örömei, víg alkal­ mai és nagyon gazdag volt lelki szépségekben. Erről azonban ke­ veset írnak a krónikák. Pedig csak így teljes a kép, amely a múlt­ ból felénk néz. Ezt a szivárványt kerestem én is Baglyason ... (...) KONFERÁLÓ: Szivárvány a Föld alatt. Rádiójáték Furák Terézről. FÉRFIHANG (BALOG): (Egészen közel. Halkan.) Kit temetnek? ASSZONY: (Ugyanúgy) Furák Terézt. FÉRFI: (Döbbenten) Andrásnak a húgát? ASSZONY: Azt, szegényt!:... A bátyja börtönben, a vőlegénye is, a Hován Jóska... nem is tudják szegények, hogy m eghalt. . . (elsírja magát) (...) (A cellában) BALOG: Megismersz, Hován Jóska? HOVÁN: (Kis szünet után) Balog Sándor vagy... Lapujtőről. Hogy kerülsz ide, a börtönbe, te is? BALOG: Elkaptak. Nálatok jártam tegnap. Kerestelek, Bandit is. Röplapért m entem ... aki várt, egy detektív volt... HOVÁN: (Izgalomba jön) Otthon já rtá l... Baglyason? BALOG: Ott hallottam, egy asszonytól, hogy te is, meg Bandi is ... HOVÁN: Miféle asszonytól? BALOG: Nem ism erem ... csak úgy megszólítottam a tem etésen... HOVÁN: Temetésen?... Mit kerestél te o tt?... Kit temettek? BALOG : (Nagy zavarban) Valami... öreg em bert... HOVÁN: (Nagy megkönnyebbüléssel sóhajt) Hál’ istennek!. .. Már úgy megijedtem... (váltással) ...Virágzik már a h árs?... Bizto­ san láttad a nagy gesztenyefát is a ravatalozónál... Istenem! De sokszor bújkáltunk ott is!... (mélyről, s mert örül, hogy van tár­ sa, akihez szólhat) ...Nem leltem már a helyem et... Ott hagy­ tam a kis menyasszonyomat Baglyason. Súlyos beteg... Nem tu­ dok róla semmit, amióta lekaptak... Mi lehet vele? BALOG: (Váratlanul, könnyedén) Beteg. HOVÁN: Honnan tudod? Hallottál valamit talán ...? Beszélj! BALOG: Valaki em lítette... HOVÁN: Óh, Te! Nem is tudod, milyen örömet hoztál nekem!... Az éjjel nem hunytam le a szememet... Éppen most két éve, hogy megismerkedtünk... ez járt a fejem ben... előjött újra m inden... Szerettem volna elm ondani... de nem volt kinek... (A zene kiúszik). (...) HOVÁN: Na, aszongya, Romeo: „Túl súlyos kínnal vert meg könnyű Ámor / És mély sebemből olyan mélyre buktam / Hogy könnyű szárnya sem repít magasba: / Szerelmem súlya végképp földre nyom.” . . . Te jössz! BANDI: (akadozva) M er... hogy kell ezt kiolvasni? HOVÁN: (fonetikusan) Mercutio! BANDI: A fene megeszi! Merkució:... „Nyomd vissza bátran: enged az nyomásnak / Oly gyenge kis portéka, el se bír.” / (Más hangon) Na, ezt én nem értem. Milyen portéka? HOVÁN: Ott van! (olvassa) „És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüs­ ke!” Te jössz megint. BANDI: (Küzdve az olvasással) „Ne hagyd magad, ha vad s alább ne add / Úgy szúrd meg, hogy kerüljön ő alul” (tele szájjal felnevet) HOVÁN: Mit röhögsz? BANDI: Ezt a marhaságot ...Nahát, Ezt én nem csinálom, nem rö­ högtetem ki m agam at... HOVÁN: Gyerünk csak tovább! BANDI: Különben J uliánk sincs, beteg, hogy akarod eljátszani? HOVÁN: Majd lesz valahogy ... BANDI: Halasszuk e l . . . nekem is annyi most a gondom . . . HOVÁN: Végre, nagy nehezen összeszedtük a fiatalokat... lehetetlen! BANDI: A közönség meg sem é r ti... HOVÁN: A Rómeó és Júliát mindenki m egérti... a gyárral is, ka­ punk jelmezeket... a nyomda titokban kinyomja a meghívót, mindenki segít, hogy sikerüljön. Éppen mi fuccsoljunk b e?... Gyerünk tovább! E lh a n g z o tt 1975. m á r c iu s 19-én a K o s su th R á d ió b a n , a S zegedi N em zeti S zín h áz m ű v é s z e in e k e lő a d á s á b a n . R e n d e z te K ő v á ry K a ta lin . (E pillanatban ajtónyitás) BANDI: Ti még nem ismeritek egymást. A húgom, Terike. TERÉZ: (Halkan, elfogódottan) Furák Teréz. HOVÁN: Én meg Hován József ... TERÉZ: Névről már ismerem ... B anditól... HOVÁN: Tegezz csak nyugodtan. Hány éves vagy? TERÉZ: Tizenhét. .. HOVÁN: Én meg huszonnégy. Szinte egyidősök vagyunk! Szervusz! TERÉZ: (Szégyellősen) Szervusz! HOVÁN: Te, Bandi! Nem is mondtad, hogy ilyen szép kis húgod van! BANDI: Kár a gőzért! Ez még gyerek. HOVÁN: (Hirtelen eszébe jut, felkiált) M egvan!... Megvan! (sebesen) Idehallgass Terike ! Akarsz velünk szerepelni? TERÉZ: Én? . .. Sose csináltam . .. HOVÁN: Nézd, hogy elpirult! Hát nem drága!? BANDI: Mondom, hogy ez még gyerek. Ezt még nem csókolta meg fiú. HOVÁN: Tényleg? Akkor én leszek az első! TERÉZ: Hogyisne! HOVÁN: Pertuk lettünk! Hol a puszi? Gyerünk csak!... BANDI: Ne vacakolj már Teri, lökjél oda neki egyet, aztán eredj, mert próbálunk. HOVÁN: Na, látod, ennyi az egész! Most én is! (cuppanósan megcsó­ kolja, már csak játékból is) . .. Drága vagy . . . Nézz csak rám, ki­ c si. .. könnyes a szemed ... megbántottalak? BANDI: Na, elég az udvarlásból! Indíts, Teri! HOVÁN: Hogy beszélsz az én Júliámmal, mi? TERÉZ: Komolyan gondolod? BANDI: Még jó, hogy az apámat, meg az anyámat is fel nem kéred, hogy ott lenne az egész család, kifestve a színpadon, mint a bohó­ cok!. .. A húgomat hagyjuk ki! HOVÁN: Döntsön ő !. . . Hát nézz rá, nincs szem ed?!... Gyöngyös háló a fején... hófehér, földig érő ru h a ... mint egy kis angyal! És a hangja i s . . . hallod? Mintha a lelke szólalna m e g ... a kedvessé­ g e ... (Hirtelen elhatározással) Olvassad csak innen, Kicsi! No, ne félj m á r!. .. Én leszek Rómeó. .. a szerelmesed. . . De, ne a földet nézzed, hanem engem . .. Megint elpirultál!. .. TERÉZ: Rögtön jövök! (kiszalad) BANDI: Te ezt komolyan gondolod? HOVÁN: Gyönyörű g y erek '. .. Kész Júlia! Sugárzik belőle a tisztaság, a jóság, a szépség. .. az ilyenek a halálig hűségesek. . . most hová szaladt? BANDI: Biztos sír, örömében. Nő! Tudod!? ... HOVÁN: Már jön is !. .. (meglepődve) . .. Hát ez . . . micsoda? BANDI; (Felrikkant) A tollas k a la p !... A néném nyerte a vásárban! Ebben akarod játszani, Júliát? Meg kell dögleni! (Fulladozva ka­ cag) HOVÁN: (Megértéssel, melegen) Ez ide nem lesz jó, Kicsi! Majd kerí­ tünk m ásikat... Forró az arcod! Nem haragszol, hogy megsimo­ gattalak? BANDI: (Miután kinevette magát) Mi lesz hát? Udvarolunk, vagy próbálunk? HOVÁN: Eredj már Bandi, nézd meg, nem vagyok odakint? BANDI: Megverlek, hogy leülsz, mint a k islib a !... Mindjárt jö v ö k ... (kimegy. Kis szünet) HOVÁN: Nézz csak rá m !. .. Félsz tőlem? . .. Hány iskolát jártál? TERÉZ: H atot. . . Szín jeles voltam HOVÁN: Olvasni szeretsz? TERÉZ: Nemigen van mit. HOVÁN: Majd én hozok . . . Dolgozol valahol? TERÉZ: Itthon, a ház körül . .. HOVÁN: Nem jönnél be Tarjánba, az üveggyárba? Megpróbálok he­ lyet keríteni ... TERÉZ: Te ott vagy most? HOVÁN: A bányából kirúgtak.... TERÉZ: Miért? HOVÁN: Mert nem szeretem a kelkáposztát!... (melegen) Nagyon szép a hom lokod!... Mért pirulsz el mindig? (váltással) Na, itt a szöveg, olvassad csak. Innen! . . . B átran! . . . (Terike olvasni kezdi, eleinte kissé bizonytalanul, majd egyre fo­ lyékonyabban, aztán már felszabadultan, színesen, motiválva és már észrevétlenül átsiklottunk az előadásra) ( . . . ) (Nagy tapsvihar. Hosszan tartó ünneplés, amely átmegy báli zené­ be. Keringőt játszik a fúvószenekar. Emelkedett a hangulat.) HOVÁN: (A zene fölött) Könnyen táncolsz . . . TERÉZ: Pedig nem is tanultam ... HOVÁN: Megjósoltam ugye, hogy nagy sikered lesz? Tehetség van benned! TERÉZ: Jaj, pedig annyira izgultam, el ne tévesszem a szöveget... HOVÁN: Úgy játszottál, úgy mondtad, mint aki igazán átérzi... TERÉZ: Te is! . .. Elhittem neked a színpadon ... HOVÁN: És m ost. .. ha mondanám . .. m ár nem hinnéd el? TERÉZ: (szégyellősen) Miket kérdezel!?... (A zene sodorja, viszi őket magával, mintha a bennük feszülő érzelem röpítené őket most) HOVÁN: Bandi kivel táncol ? TEZÉZ: (kuncogva) A babájával!... Anyám nem szereti. HOVÁN: Pedig csinos lány. TERÉZ: Azt mondja Bandi, neki csak úgy ke ll . . . 13 �HOVÁN: Előbb te igyál! (Miközben Teréz kortyol) Hát nem vagyunk HOVÁN: (évődve) Mi az, hogy — úgy? mi bolondok? Más kifelé megy innen, mi meg ide jövünk csóko­ TERÉZ: (feltalálja magát) Kérdezd meg tőle! (elkaccantja magát. A lózni!? zene magasra csap, ismét belesodródnak a hullámaiba. Kis idő TERÉZ: Hogyhogy csókolózni? múltán) HOVÁN: Mit gondolsz, itt állunk és nézzük a sötétet? TERÉZ: Most mire gondolsz? . .. Úgy elkomolyodtál. HOVÁN: Menjünk ki egy p ercre. .. mondani akarok valamit. (Kint a TERÉZ: (halkan kuncog) Ráírjuk a dugóra a mai n a p o t... ekkor csó­ koltál meg először ... szabadban. A zene kiszűrődik a bálteremből) (Ez az első „komoly” beszélgetés közöttük. Ennek megfelelően (...) mindketten kissé elfogódottak, tartózkodóak és ugyanakkor nyíl­ tak. Kitárulkozók és szemérmesek. A hely, a hangulat és a belső (Gyors váltással orgonaszó. Erőteljes, széles akkordok. A temp­ láz meghitt, bensőséges emelkedettséget ad a párbeszédnek, ame­ lomban vagyunk.) lyen átizzik a titkolt és mégis nyilvánvaló szerelem.) TERÉZ: (Közel) Itt nem lenne szabad ... HOVÁN: Most itt sik erü lt. .. HOVÁN: (Közel). .. Először is szeretném megköszönni, hogy elvállal­ TERÉZ: Szoríts m agadhoz!... Egy hete nem láttalak. Merre voltál? tad a szerepet. . . és hogy olyan jól csináltad. Úgy féltelek!. .. Mik ezek a kék foltok? TERÉZ: Olyan jó volt készülődni, számolni a napokat és mindig ta­ HOVÁN Sem m i. :.. Csak kihallgattak. lálkozni! (szomorkásan) Kár, hogy már vége! HOVÁN: Csak azt akartam m é g ... (nehezen mondja ki) ...holnaptól TERÉZ: Ütöttek? HOVÁN: Megszoktam. nem mutatkozhatunk együtt. .. legfeljebb ritkán . . . TERÉZ: Istenem !... Megcsókolom a helyét, attól hamarabb begyó­ TERÉZ: (Ijedten) Miért? gyul . .. HOVÁN: Eddig a próbák. .. szóval, volt valami ok . .. de, mit gondol­ HOVÁN: Itthon mi újság? nának ezután? TERÉZ: Szervezem a lányokat, ahogy mondtad ... TERÉZ: Nem érdekel! HOVÁN: Mennem kell, Kicsi. HOVÁN: Várj csak! (magyarázólag) ...H o l van munkám, hol n in cs... TERÉZ: Máris? . .. Mikor lesz már legalább egy napunk? egyszer itt, máskor o tt. .. az ilyenre mondják, hogy csavargó. HOVÁN: Majd . .. hamarosan ... TERÉZ: (Ösztönös gyanakvással) Csak — ezért? TERÉZ: Ölelj meg! (Nagyon szerelmesen) Szeretnék mindig így ma­ HOVÁN: A te érdekedben. (Kis hallgatás) radni ... TERÉZ: (Halkan) Most nem mondasz igazat. (Szünet) Bandit is figye­ lik. Tudom. (Jóska csendre pisszegi) ...U gye, ezért nem akarod? (. . ) HOVÁN: A bátyád életéről van szó, ha fecsegsz! TERÉZ: Meg a tiedről! (Gyors váltással rikoltó vásári zenebona. És mindketten csordultig HOVÁN: Te tudsz arról, hogy B andi...? tele vannak örömmel, vidámsággal, szerelemmel. Csupa napfény TERÉZ: Nekem azt nem szabad tudni. ragyog most kívül is, belül is.) HOVÁN: Akkor azt is tudod, hogy a pincétekben röplapok vannak. HOVÁN: Gyere bátyám! Célba lövünk (A lány hallgat, vagyis: tudja.) Idehallgass, Kicsi! Beszéljünk ma­ TERÉZ: Sose csináltam! gyarul! Ha engem elkapnak, neked is bajod e sh e t... Velem lát­ t a k . .. Nem akarom! Érted már? Az én életem nem olyan, mint a HOVÁN: Azért vásár! (ringlispil zene) többi fiú é . .. sose tudhatom, mi történik velem... Én csak meg­ (Visongva-kiáltva) Nem szédülsz? bélyegeznélek a világ e lő tt. .. férjhez sem tudnál m enni. . . vén­ TERÉZ: HOVÁN: Dehogynem! Megyünk még egy kört? lány akarsz maradni? TERÉZ: Megyünk hát! TERÉZ: Dehogy akarok! (Recsegő hangszóróból korabeli foxtrott) HOVÁN: Mert én . . . nem vehetlek el. TERÉZ: (közel) Hová tetted a lőlapot? TERÉZ: Muszáj ezt neked csinálni?... HOVÁN: Minek az? Bele sem találtál. Emlék a „lőtehetségedről” ? HOVÁN; Ezt te nem é r te d ... (nem akar a témába merülni) Gyere, TERÉZ: Rossz vagy! menjünk vissza! HOVÁN: Mit igyunk? TERÉZ; (Kissé elérzékenyül) És m á r ... nem is találkozunk, ezután? TERÉZ: egy virslit. HOVÁN: N em !:., (meggondolja) ...Ille tv e ... majd üzenek Bandival, HOVÁN:Előbb Előbb két kis üveg rumot amikor le h e t. .. De, ha nem, h á t. . . ne felejtsd el a te Rómeó­ TEREZ: Berúgunk!? ... dat...! , HOVÁN: Na és? TESÉZ: (Érzi, hogy ez amolyan búcsúféle. Tartja magát) ...E zt a fe­ TERÉZ: Igazad van édes „öcsém” ! hér ru h ám at. . . amiben játszottam. .. nem bontom széjjel. Elte­ (a zene felerősödik kevés időre) szem. .. Én is köszönöm. .. mindent köszönök neked, Jóska... TERÉZ; Táncolni akarsz? (Felerősödik a báli zene, mintegy kifejezve az érzelmek forrpont­ HOVÁN: Naná! ját is, majd fokozatosan kiúszik, miközben szöveg jön fölé. Tár­ TERÉZ: Hogy kell ezt? gyilagos, tényszerű közlés, ellenpontja az érzelmi telítettségnek) det nyomd ki feszüljön a szoknya, a hasadat meg behúzod, mint a kanál... látod? Mehet! BESZÉLŐ : 1 929. július. A salgótarjáni csendőrparancsnok jelenti: „Az augusztus elsejével kapcsolatos. .. sztrájkot a baglyasaljai (Nagy nevetgélés közben táncolnak, egy darabig a zenét halljuk és kommunista érzelmű bányászok fogadták el. A mozgalom irányí­ a kacarászást: önfeledt, boldog nap, amely estére emlékké her­ tói: Hován József, Eppich Ede és Pothornik József elbocsátott v a d !... A zene kiúszik. Csend. Tücsökciripelés. Távoli kutya­ ugatás.) bányászok.” TERÉZ: Olyan jó v o lt!... Csak kevés v o lt... Mikor lesz már egy (Gyors áttűnés: óriási robaj, csörömpölés, sziszegés és nyögés a egész napunk, együtt . . .? közelben) HOVÁN: Mit szorongatsz a kezedben? BANDI: (Káromkodik) Azt a huncut kisistenit! TERÉZ: A kis üvegeket... TERÉZ: (Ijedten) Mi volt az? HOVÁN: Fura ember v ag y !... A szíved még gyerek, az eszed már BANDI: Egy rohadt csille. Itt h ag y ták ... Nekimentem a sö tétb en ... felnőttes. .. Egyik kezeddel a lepkét fogdosod, a másikkal már HOVÁN: Jó lesz itt? dolgozol... BANDI: Elhagyott bánya... én is ide szoktam já rn i. . . Majd vigyázok TERÉZ: Nyakamon az egész ház! Anyám beteges... Főzés, mosás, a kijáratnál. Beszélgessetek. tyúkok... TERÉZ: És ha jön valaki? HOVÁN: (utánozva) Pire-pire-pire! BANDI: Szájon kapom! Mit mászkál erre? (Távolodó léptei alatt csi­ TERÉZ: Jaj, olyan vagy, mint egy nagy kölyök!. .. Mint én — fiúban! korog a szén) HOVÁN: A különbség szinte semmi. (Teréz felnevet) Akarsz tőlem HOVÁN: (közel) Látod, már találkoztunk is. Kicsináltam! egy fiút? TERÉZ: V ártalak. .. Na, milyen bátyám van? Ő is kicsinálta! TERÉZ: Akarsz tőlem egy nyaklevest? . .. Ez micsoda? HOVÁN: Édesen mondod: bátyám ! (melegen) Drága bátyám ! HOVÁN: Vásárfia! TERÉZ: (ugyanúgy) Édes öcsém! (elnevetik magukat) Mélyen va­ TERÉZ: Jaj, de drága!. .. Egy kisfiú! gyunk? HOVÁN: Az „öcséd” . . . Hogy mindig veled leg y en ... Mit kapok HOVÁN: Nem nagyon. Lejtakna. Szemfedőnek azért vastag lenne! érte? TERÉZ: Ne viccelj az ilyesmivel. Mi ez a recsegés? TERÉZ: Egy. .. egy puszikát!. .. (Tiltakozva) Mit akarsz? HOVÁN: Nyomja a kőzet a gerendákat. HOVÁN; (forrón, kívánva a lányt) Na, találd ki! TERÉZ: Menjünk innen! TERÉZ: (gyorsan másra tereli a szót) Jaj, majdnem elfelejtem . .. HOVÁN: Micsoda bányászivadék vagy te? Itt nem látnak meg. HOVÁN: Nem érdekel m ost. . . semmi nem érdekel...! TERÉZ: Én sem látlak. TERÉZ: Itt van . .. amit k érté l. .. összeírtam ... HOVÁN: Elég ha érzi egymást az em ber. .. HOVÁN: (Gyorsan lehiggad) Magaddal hurcoltad a vásárban? Nem TERÉZ: (rácsap) Hol a kezed? vagy normális! HOVÁN: Tényleg, hol is v an ?... TERÉZ: Hát, mikor adjam á t ? . .. Apám is segített összeírni, kik a fiatalok, hol dolgoznak . .. itt van . .. TERÉZ: Kapsz egy nyaklevest! HOVÁN: Inkább az üveget add ide, bátyám! (pukkanva húzza ki a HOVÁN: Hol tartod a könyvet, amit adtam? TERÉZ: A nagy falitükör háta m ö g ö tt... Bandi is ott tartja a röp­ dugót) cédulákat . .. TERÉZ: Ne ... ne dobd el a dugót! 14 �HOVÁN: Gyere már közelebb! TERÉZ: (Kibúvót keresve) Hoztam egy kis tésztát... magam sütöt­ tem ... HOVÁN: Most nem érdekel a tésztád! (Csókkal pecsételi le a lány száját. Aztán nagy csend. Csak egy éles vonatfütty kanyarog elő valahonnan és nekivágódik a hegyoldalnak.) (...) (A fúvószenekar a Kék Duna-keringő játssza, a nagy vigalom hangjai: nevetgélés, pohárcsengés, élénk hangok innen, onnan, s a sokféle zaj összekeveredik. Aztán mindez távolabbról. A szabad­ ban vagyunk, az udvaron.) KAKUK: (Közel. Bizalmasan) ...O kosan tetted, hogy nem mutatkoz­ tál vele. . . Most a hasznunkra v álik . .. A pesti futárunkat figye­ lik . .. sürgősen más kell. HOVÁN: Rám gondoltál? KAKUK: Téged ismernek. Különben is hamarosan át kell menned a határon . .. Hány éves az a kislány? HOVÁN: Melyik? (Csak most érti el) N e m ... ahhoz még nagyon fiatal. KAKUK: A legjobb fegyvere: még gyereknek látszik. HOVÁN: Nincs is köztünk. .. azt sem tudja, eszik, vagy isszák... KAKUK: Mi sem az anyánk méhében tanultuk meg ... HOVÁN: Semmi köze a mozgalomhoz ... KAKUK: Az a te szégyened! HOVÁN: Adtam neki könyveket, kisebb megbízásokat, d eh á t. .. sem­ mi tapasztalat ! Ha elkapnák, rögtön kivernének belőle m indent... KAKUK: Nem biztos! A bátyja is kemény gyerek. .. az apja 19-es... Ha szeret, elvállalja és majd lesz ereje ... HOVÁN: D ehát. .. mért kellene egyből bevonni? KAKUK: (kezdi a türelmét veszíteni) Neked m agyarázzam ... a régi párttagnak? HOVÁN: Az ember nemcsak párttag, hanem ember is ...! KAKUK: Mit akarsz ezzel mondani? HOVÁN: (párhuzamosan beszélnek, mintha nem is figyelnének egy­ más szavára) Valakit csak úgy befogni, minden tapasztalat nél­ kül ...? KAKUK: (Tagoltan, nyomatékkal) Nekünk a szimpatizánsokra i s .. . HOVÁN: ... kitenni a lebukásnak, a verésnek ...? KAKUK: . .. építenünk kell, ha a szükség úgy hozza! HOVÁN: ...ez — lelketlenség! (Csend. A lakodalmi zene hallatszik távolabbról) KAKUK: (Más hangon) Ha nem ismernélek, elkergetnélek. HOVÁN: (Enyhősít a hangján) Értsd már meg: ez még gyerek! KAKUK: (Fojtottan, de élesen) Te hogy kezdted? Hány éves voltál? És én? Meg a többiek? . .. Mint most ez a „gyerek” ! HOVÁN: Ne használd ki, hogy szeret... KAKUK: A szerelemnél is van fontosabb ... HOVÁN: Legalább ne én szervezzem be...! KAKUK: És amikor másokat szervezel? Akkor nem jut eszedbe, hogy azok is tartoznak valakihez? . .. Ez a te feladatod! HOVÁN: És ha nem vállalom? KAKUK: Megteheted. Egyszer. HOVÁN: Van tebenned érzés? ... KAKUK: Erre majd máskor felelek! . .. (Vonaton. Csattognak a kerekek. Időnként füttyent a mozdony) HOVÁN: (Közel) A végállomásig megyünk, meg vissza. Addig min­ dent meg kell beszélnünk ... TERÉZ: Itt, a nyitott peronon? HOVÁN: Itt. Nem hallja senki. . . Segítenél nekem? TERÉZ: Még kérdezed? HOVÁN: Nekünk! TERÉZ: Így értettem én is ... HOVÁN: D e ... vége a gondtalan életn e k ... megváltozik m in d en ... TERÉZ: Te is csinálod. HOVÁN: Féltelek! TERÉZ: Szeretlek! (Csattognak a kerekek a váltón) TERÉZ: Legalább többször látjuk egym ást!... HOVÁN: Nagyon veszélyes . .. TERÉZ: Majd vigyázunk egymásra ... HOVÁN: Ha elkapnak, gyertyával égetik a bőrödet, gumibottal ver­ nek, szöget ütnek a körmöd alá ... TERÉZ: (Szinte sikoltva az iszonyattól) N e!. . . Ne folytasd! (Éles, hosszú vonatfütty) TERÉZ: Mi lenne a dolgom? HOVÁN: Levelet viszel Pestre. És hozol is. Néha röplapot. TERÉZ: Milyen levelet? HOVÁN: Közönséges . .. De vegyszerrel titkosírás van rajta . .. TERÉZ: És kinek kell majd átadni? HOVÁN: Mindent megtudsz ... (Kocsmazaj. Zűrzavaros beszéd, pohárcsengés, lárma.) BANDI: (Nagyon ingerült) Kinek van joga az én húgomat, a tudtom és beleegyezésem nélkül...? HOVÁN: Hallgass! Ne kiabálj! Megvesztél? BANDI: . .. álljon elém! Úgy megverem, hogy összecsinálja magát! HOVÁN: Vigyázz! Jönnek! (Hangot vált, szélesen) Isten éltessen paj­ tás! (koccintanak) BANDI: (A foga között szűrve) Dögölj m e g ... Nem te ... Az a hosz­ szú, sovány! Lefogadom, hogy kopó. Megverjem? Most úgyis ked­ vemben vagyok. .. HOVÁN: Nyughass már, az istenedet! BANDI: (Felfortyan) Nyughass!? Mért nyughass? Folyton csak nyug­ hass! Nem dumálni kéne, hanem megfordítani a lapátot, oszt ad­ jad neki, a szeme közé! Az az osztályharc, nem a fecsegés! HOVÁN: Te aztán megoldanád! BANDI: Nekem csak kétféle ember létezik: akit meg kell verni, meg akit nem kell megverni. Több nincs! Mindig csak nyughass!? Mi lett a nagy szervezkedésből is? Mindjárt m egm ondom ... Elegem van az egészből! HOVÁN: Nem tudod, miket beszélsz! BANDI: Örülj, hogy te tudod. Mert te okos vagy. Én meg csak egy nagy marha HOVÁN: Mi a bajod? BANDI: Ütni, vágni szeretnék!... Szétverni ezt az egész rohadt, disz­ nó világot! (Nagyot fúj, kissé lehiggad) Mi a szándékod Terivel? HOVÁN: Szeretjük egymást. BANDI: Nem ez érdekel. . . Be akarod szervezni őt is ? . . . Beteg! HOVÁN: (értetlenül) Mi baja? BANDI: Valahová utaztatok és megfázott a peronon. Lázas. Fáj a há­ ta... Lehet, hogy tüdőgyulladás ... HOVÁN: Azonnal fektesd ágyba! BANDI: Nem akart, de bevágtam a párnák közé. Most aztán s í r . .. hogy elmondta, mit szólsz majd hozzá. .. Mondtam, ne izgassa magát, majd én elintézem v e le d ... Mért akarod beszervezni...? Nem elég egy családból egy...? HOVÁN: Szükségünk van rá. BANDI: Itt vagyok én. Kettő helyett is, ha kell. HOVÁN: Téged már ism ernek... BANDI: Az ig a z ... (Más hangon) ...M e g kéne valahogy röntgenez­ tetni Pesten... Nyugtalanít!... Az isten is csak nézi-nézi az egé­ szet, oszt nem csinál semmit, csak nézi. . . (kiköp) (...) BESZÉLŐ: 1929. Jelentés a belügyminiszternek: „ ...A baglyasaljai szénbánya kerületében ismeretlen tettesek nagyobb számú kom­ munista röpiratot dobáltak szét. Nyomozás folyam atban.. (...) TERÉZ: (Megbántódva) Titkolózol előttem. HOVÁN: Vannak dolgok, amik nem tartoznak rád. 15 �TERÉZ: Ha valami bajod esik. . . az sem tartozik rám? HOVÁN: Figyelmeztettelek, az én életem nem olyan... TERÉZ: Most már az enyém s e m ... Ha egyszer lefognak... az sem tartozik terád? HOVÁN: Próbálj m egérteni... TERÉZ: Te i s ! ... Érzem, más le tte m ... fontos, amit csinálok... És nem akarok csak „postás” lenni!. .. Holnap ott leszek én is a kör­ menetben. HOVÁN: (Megrökönyödve) Honnan veszed ezt? TERÉZ: Eltitkoltad előlem!... Ott lesznek az összekötők minden bá­ nyából . .. megbeszélitek a sztrájkot... HOVÁN: Ki mondta ezt? TERÉZ: Nem fontos! HOVÁN: Fecsegett! Lebukhatunk! TERÉZ: Ne fé lj!... Sulyok bácsi m o n d ta... vigyázzak, ha netán én is ott lennék ... HOVÁN: (Nem akar hinni a fülének) Sulyok b ác si? ... Nemrég sza­ badult, állandóan figyelik... hol beszéltél vele? TERÉZ: A meddőhányón. HOVÁN: Megőrültél? Tisztára elment az eszed! Ott voltál köztük? TERÉZ: Többször is ... Ott vannak a szabadult kom m unisták... poli­ tizálnak . . . keresgélik a szenet. . . tanulok tőlük ... HOVÁN: De ott vannak a spiclik is, a besúgók!. . . Na, most már leg­ alább a te neved is rajta lesz a feketelistán! Mért nem kérdeztél meg? TERÉZ: Nem vagyok már gyerek ...! HOVÁN: De az vagy! Ha elengedem a kezed, rögtön elkószálsz mel­ lő lem ... Többet nem mégy a meddőhányóra! Bajt akarsz ma­ gadnak? ... TERÉZ: Az a nagyobb baj, Jóska, hogy mindig a fáj a h á ta m ... lá­ zam van. .. izzadok . .. minden utazáskor újra megfázom ... HOVÁN: Abba kellene hagynod. TERÉZ: Hogy képzeled? HOVÁN: Azonnal ágyba fekszel! TERÉZ: Holnap én is ott leszek a körmenetben... Legalább ez az egy n a p !... Mindig ígéred, mindig csak tervezzük, sose jön e l . . . HOVÁN: Holnap lebukhatunk. TERÉZ: Akkor — együtt. (...) (Gyors váltással: autótülkölés, villamos zaja, a városi forgalom ezernyi hangja. Majd csend. Szobában vagyunk.) ORVOS: (Tompa, fénytelen hangon) Üljenek le, amíg felöltözik... Gyújtsanak rá! (Apró zajok, gyufa sercen) HOVÁN: (Megköszörüli a torkát) Mi a helyzet, doktor ú r ? . .. ORVOS: (Hosszan kifújja a füstöt) Legjobb, ha őszintén beszélünk.., Volt már tüdőbeteg a családban? BANDI: Egyik néném. Hat éve halt meg. ORVOS: A kislánynak mind a két tüdeje meg van támadva. BANDI: (Elszörnyülködve) Nagyon súlyos? ORVOS: Ha nem lennék ateista, azt mondanám, bízzunk istenben. HOVÁN: Remény sincs? ORVOS: Nézzék, ha nem fázik m e g ... ha jól étk ezik ... ha sokat pi­ hen... ha nem éri váratlan izgalom... évekig elélhet. BANDI: És a szanatórium ?... Összeszedjük a rávalót. A bányászok nem hagyják el egymást. ORVOS: Az otthon a legjobb szanatórium. Írok a helybeli orvosnak. A gyógyszereket váltsák ki. A kezdő adagot én adom. .. Termé­ szetesen a lánykának nem szabad tudni sem m iről. . . egy lelki megrázkódtatás elviheti. .. HOVÁN: Mivel tartozunk, doktor úr? ORVOS: Sem m ivel... Már jön i s . . . De kár érte! Gyönyörű kis te­ remtés! . .. (váltással) . . . Semmi baj, kislány, egy kis mellhártyaizgalom . .. Időnként jöjjön fel kontrollra hozzám ... (Vonatkerekek monoton zaja, sípolás.) TERÉZ: Itt csókoltál meg először . . . HOVÁN: Kár volt kijönni, felizgatod magad ... TERÉZ: Búcsúzom . .. HOVÁN: Bolondokat beszélsz! Gyerünk innen! TERÉZ: Hiába mondjátok, én tu d o m ... Még az tartja bennem a lel­ ket, hogy szükség van rám. .. számolom a napokat, gyűjtöm az erőt, amikor menni k ell. .. Ölelj meg, Jóska! HOVÁN: Részketsz. Látod!? TERÉZ: Sose volt egyetlen napunk... mindig csak vártuk, v ártu k ... most már nem is jön e l . .. HOVÁN: Dehogynem! TERÉZ: (élénken) Tudod, mi lesz holnap? HOVÁN: Betöltöd a tizennyolcat... TERÉZ: Tudtam, hogy nem felejted el! HOVÁN: Mit adjak neked? Semmim sincs. TERÉZ: Nekem az a legtöbb, hogy — vagy! HOVÁN: Azért mégis van egy ajándékom . .. TERÉZ: Micsoda? Mondjad! HOVÁN: Ha meggyógyulsz majd, feleségül veszlek... TERÉZ: (elsírja magát) Istenem! Életem legszebb napja! KAKUK: Lássátok be, nem szabad tovább kockáztatni semmit. BANDI: Ha elveszed tőle, összeroppan, vége! KAKUK: A mozgalom érdeke... 16 HOVÁN: A mozgalmat mi csináljuk! BANDI: Miért kell a kettőt szembeállítani? KAKUK: Igazad van. Állítsuk egymás m e llé... Hagyjuk meg neki a futárm unkát. .. De az igazi levelet holnaptól más viszi. . . Leg­ jobb lenne lebeszélni... HOVÁN: Próbáltam. Nem m egy... Követeli a munkát betegen is!... (Báli zene. Mint a darab elején. Vidámság. Ezt halljuk egy dara­ big, majd) HOVÁN: (Nem akar hinni a szemének) Mit keresel te itt? TERÉZ: (Vidámságot erőltet magára) Táncolni akarok. .. Észre sem veszed? . .. A fehér ruha van rajtam ... HOVÁN: Azonnal viszlek haza!. .. Még csak ez hiányzott!... TERÉZ: Ne . .. ne vigyél még ... HOVÁN: Lázas vagy, tüzel az arcod ... hogy tehettél ilyet? TERÉZ: (Erőt vesz magán) Egész nap olyan jól éreztem m agam at... tudtam, hogy este eljövök. . . itt akartam le n n i. .. veled ... HOVÁN: Rádterítem a zakóm at... dideregsz. TERÉZ: (Végképp elhagyja az ereje) Jóska... Nem bírom ... HOVÁN: Megyünk h a z a !... Az ölembe v eszlek... U ta t!... Adjatok u ta t!. .. (Ahogyan távolodik a lánnyal, halkul a zene) (Újra a cellában.) HOVÁN: Biztos, hogy nem csaptál be?... Nem hazudtál? BALOG: (Tompán) Nem hazudtam ... HOVÁN: Esküszöl? BALOG: Igen... HOVÁN: Szóval... azt m ondták... beteg? HOVÁN: (Reszketőket sóhajt)...Tudod, attól féltem, hogy a megráz­ kod tatás... Bandi is, én is... De, így jól van. Még van remény! Minél előbb ki kell szabadulnom innen...! (Kintről, a folyosóról ütemes lépések közelednek) BALOG: (Felfigyel) Jönnek! HOVÁN: Biztosan énértem. Kezdődik! BALOG: Vigyázz magadra. HOVÁN: Ne fé lj... most megint erősnek érzem m agam at... Jó hírt hoztál... Áldjon meg é rte ... (Kulcszörgés. Kivágódik a cella ajtaja) FEGYŐR: (Kurtán) Hován: (Becsukódik az ajtó. Az ütemes lépések egyre távolodnak). Szepesi József Elhagyott ház Rég járta m itt, m egváltozott azóta m inden, m inden: a m eghitt k erti pad kopott, a pitvar bús, kietlen. S oly nagy a csend, hogy szinte fáj, belétörpü l az em ber. R égvárt fiára ez a tá j talán m ár rá sem ismer. Itt vagyok újra. Sem m i nesz. Az apró házikó nem él. Hideg a kém ény, az eresz rozsdás, lyukas a fedél. M egsárgult csontváz a lugas, hervadt bordáin por, penész, s am erre szem lát, dudva, gaz m indenütt, s m inden m úlni kész. R epedt m ankóval áll a kút, rokkant gerincén mély sebek, körötte ném a v értan ú k : tö rt korsók, fél edényfülek. K orhadt favödrét nem m eri vizébe m ár a gazda; nem kell m ár innia neki — bort sem — egy rossz falatra. Nem kell a rózsafa-pipa, s hiába vendég, jó b ará t: nem nyitja többé m ár soha szólásra ő az a jak á t. M agával v itte a titok oda, hol nincs több áldom ás . . . K ihalt a porta, elhagyott, m agányos koldus ez a ház._________ �Lakos G yörgy Haláltánc K e v e se n tu d já k , h o g y W ro c la w b a n (a k k o r m ég B re sla u ) eg y m a g y a r sz á z a d is fe lk e lte tte a fig y e lm e t a m á s o d ik v ilá g h á b o rú v é g n a p ja ib a n a n tifa s is z ta m a ­ g a ta r tá s á v a l. A sz e rz ő m o st b e fe je z e tt d o k u m e n tu m le g é n y e , a m e ly a század tö r té n e té t d o lg o zza fel. sz e m é ly e s é lm é n y e n a la p u l. A re g é n y c ím e : M ag y ar sz á z a d a ,.F e s tu n g ” -b a n . R é sz le tü n k a re g é n y b e fe je z ő fe je z e te , a m e ly b e n a m a g y a r sz á z a d k a to n á i az e r ő d v á r o s b a n v é g ü l is fe g y v e re s h a r c c a l ig y e k e z te k m e n te n i é le tü k e t. M a g y a ro rsz á g m á r fe lsz a b a d u lt, H itle r m á r ö n g y ilk o ssá g o t k ö v e te tt el. B e rlin a fe ls z a b a d ító k k e z é re k e r ü lt, de F e s tu n g B re sla u S S -v éd ő i m ég e lle n á llta k . . . Derűs, meleg idő volt. A fegyvernyugvás következtében a levegő is tisztult valamelyest, a brandkommandó nem hívta fel magára újabb gyújtogatással a figyelmet. A pályaudvarnak ez a része, rakodóival és raktáraival, a személy- és teherforgalom megszűnése előtt is csendes szakasznak számított, azonban május 5.-én a szanaszét álldogáló teher­ kocsik ellenére is valósággal kongott az ürességtől. Sehol semmi moz­ gás, mintha egy kísértetváros üres zugában adtunk volna egymásnak találkozót. Egyébként akkor, az adott időpontban vajmi keveset tö­ rődtünk az időjárással, városképpel, általános hangulattal, sőt a csen­ det se csendnek fogtuk föl, annál is inkább, mert Laci fáradhatatlanul erre intette népét: — Csak csendben! Csak csendben, bajtársak! Háromnegyed kettőkor hajszálpontosan együtt állt a század a rönk­ máglya mellett, egy fél raj kivételével, amelyik Vavrik Feri vezetésé­ vel valami különmunkára az Oderán túlra vonult. Megpróbáltuk érte­ síteni őket, de a küldöncök dolgavégezetlen tértek vissza. Néhány em­ ber miatt mégse odázhattuk el az alaposan megszervezett akciót! Ez volt a kisebb baj. Nagyobb izgalmat okozott, hogy a harmadik sza­ kaszban még sokaknak hiányzott a fegyvere. Néhányunknak vissza kellett szöknie a Finanzamtba, ahol egy öttagú különítmény ezekben a pillanatokban kezdte el a német keret lefegyverzését és ártalm at­ lanná tételét. Ámde a fegyverkiosztás elsősorban időtrabló voltában rejtett veszélyt, hiszen ha kettőig nem érünk a vasúti híd alá, be­ lekeveredünk a védelmünkre zúdított zárótűzbe. Mindenesetre, amint mondani szokás, csipkedtük magunkat és né­ hány perc múlva Laci már ki is adhatta az indulási parancsot. — Előre, magyarok! De csak csendben! Még csendesebben! Utoljára maradtam, sereghajtónak. Szabó József, a pirospozsgás to­ vábbszolgáló szakaszvezető caplatott mellettem, nem győztem nógatni, hogy katonásan szedje a lábát. Az volt az érzésem, hogy le akar sza­ kadni a többitől, nincs ínyére ez a kivonulás, amelyből kisejlett az eredeti szándék. Még a híd alá se értünk, már mindenki tudta, mire megy a játék. Hogy elérkezett a perc, amire négy hónapja úgyszólván szakadatlanul készültünk! A híd közelében Ugró Laci száj postával megküldte a csendes pa­ rancsot. — Észrevétlenül befutni a híd alá! Meg is indult az emberhad, azonban néhányan gyáván az ellenkező irányba, a szanaszét pihenő tehervagonok felé futottak. Szabó szakasz­ vezető a híd közelében, egy óvóhely tetején állt és tenyerét használva szemellenzőnek a közeli lövészárkokat leste. Erélyesen rákiáltottam. — Azonnal jöjjön le! Elárulja a század rejtekhelyét! De Szabó csak állt, mint balfiú a szirttetőn. Éppen lelövéssel akar­ tam megfenyegetni, amikor kezdetét vette a zárótűz, húsz-harminc méternyire a hídtól, mint rendhagyó felhőszakadás, hullni kezdtek a gránátok és ágyúlövedékek s a nagy csatazajban aknavetővel telibe találták Szabó szakaszvezetőt. Annus Béla elsősegélyládikájával föl­ szaladt hozzá, de nyomban vissza is jött. — Szétlapult, mint a palacsinta — mondta. — Nincs benne egy sze­ mernyi élet sem. Szabó szakaszvezető volt az első, s mint később kiderült, egyetlen halottunk az áttörés alatt, de ő is magamagának kereste a bajt. Nem szólván arról, hogy a meggondolatlanság ijedelmet és riadalmat oko­ zott a többiek körében Ott álltunk tehát a híd alatt, ahonnan nem egészen száz métert kel­ lett már csak megtenni a bérházig, amelynek pincéjében szovjet ba­ rátaink várnak ránk. A hídon két sínpár fekszik. Ezzel párhuzamosan halad az utca, amelyet az általunk épített lövészárokrendszer keresztez. A lövész­ árok felé a süllyesztett aluljáróból a süllyesztett feljáró út védelme alatt mintegy tíz méternyire veszélytelenül el lehetett jutni, csak ezt a tíz métert kellett volna futva megtenni, hogy a bal oldali kis utcá­ ban állomásozó német katonák föl ne figyeljenek ránk. Jobbról nem fenyegetett veszély, mert a síneket az úttól vastag kőfal választotta el. A német lövészárokból újabb harmincméteres futás (a német és a szovjet lövészárkot csak egy üres teleknyi távolság választotta el egy­ mástól) és máris biztonságban találja magát a boldogtalan magyar katona. — Melán induljon el rajával! — adta ki a parancsot Ugró Laci. S nyolc-tíz ember, az élen Melánnal, nekilendült. Hátulról figyel­ tem, amint puskával a kézben, előregörnyedve csatároszlopban oson­ tak a kőfal tövében. Csakhamar elérték az alig tízméteres szakaszt, ahol az út szinte a vasúti töltéssel egy szintre magasodik. Abban a pillanatban géppuskasortűz kelepelt föl a kis utcából. Melán és még ketten az árokba futottak, a többiek viszont hasravágódtak éppen a legjobban belátható helyen. A hasonfekvők fölött pattogtak a golyók a kőfalon. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért: — Fussatok! S ők futottak is, csakhogy hátrafelé, vissza a biztonságosnak vélt híd alá. Zúgás, morgás, zűrzavar támadt sorainkban. Pillanatra Ugró Laci is tanácstalanná vált, pedig minden perc késedelem halállal fenyegetett. — Tíz önként jelentkezőt kérek! — emeltem meg hangomat. Senki se lépett ki. — Úgy látom, mindenki egy emberként készen áll a harcra — mond­ tam. — Így tehát én jelölök ki tíz embert. Soroltam a csongrádi „kubikosok” nevét. Még vigyázzt is vezényel­ tem, hogy nagyobb legyen a cirkusz, és elindultam az előbbi úton, ahol Melán raja megtorpant. Ahogy kiléptünk a híd alól, hátrafordultam. — A mi feladatunk lesz, hogy a többiek biztonságos átérését fedez­ zük — mondtam. — Aki parancs nélkül hátrafut, agyonlövöm. Meg­ értették? Nem hiszem, hogy bárki is komolyan vette a fenyegetést. — Meg — válaszolták mégis. — Akkor előre! A géppuskasorozatból nekünk is kijutott, de amikor beugrottam az árokba, boldogan konstatáltam, hogy a raj minden tagja sértetlen. Igaz, a fele visszafutott a biztonságot nyújtó híd alá. A lövészárokban nem silbakolt német katona, sőt a kőfalon belüli géppuskafészek is üresen tátongott. Pedig innen le lehetett volna tarolni valamennyi át­ futó magyart. Minden jel arra mutatott, hogy a géppuskás és a lövé­ szek Melánékkal együtt átszöktek a biztonságosabb oldalra. — Egy ember visszamegy és szól Ugró hadapród úrnak, hogy sza­ bad az út! Egy ember velem marad. Belül megyünk a kőfalon, nehogy a németek erősítést küldjenek a szakaszparancsnoki bunkerból! A többiek átfuthatnak! Az a pincelejárat már az oroszoké. Az utasítást visszavívő „egy ember” az akkor már nyomunkba ért Schlachtoczky volt. Amikor átbújtam a kőfalon vájt résen, a lövészárok belátható ágá­ ban csak egy 15—16 éves, megrémült Hitler-jugend álldogált, kezében ócska mauser remegett. Rárontottam, de géppisztolyom csütörtököt mondott. A tusával vágtam fejbe, a szuvas fa szétvált. Akkor már a gyerek mauserja a hasamat csiklandozta. Nem tehetek egyebet, ki kell csavarjam a kezéből, mielőtt elsüthetné. Éppen a puska elvételével voltam elfoglalva, sikerült is az öreg szer­ számot félrefordítani, így a puskacső veszélytelen helyzetbe került, mi­ által nagy kő esett le a szívemről. Tisztában voltam vele, ha nem egy reszkető Hitler-jugenddel állok szemben, akkor m ár a dumdum-golyó a hasamban várta volna, hogy fölemésszem, m int a tejfölös töltött ká­ posztát. A gyerek az ijedtségtől egyszerűen képtelen volt elsütni. Most hogy birkóztunk, már keményen ragaszkodott mauserjához, jól­ lehet mert tudta, hogy a fegyverét elhagyó katonát kíméletlenül fő­ be lövik. Hozzápréseltem a kölyköt a futóárok falához és a puskát ke­ resztben a torkához illesztettem és rászorítottam, mintha puskából és emberből óhajtanék feszületet egybeilleszteni. A fiú felnyögött, én pe­ dig még inkább rátámaszkodtam. Testemmel tökéletesen eltakartam, eleven védőpajzsot alkottam fölötte. E testhelyzetnek az elkövetkező események alakulásában jelentős, a magam szempontjából döntő szerepe lett. Történt ugyanis, hogy a közvetlen közelünkben felbukkant egy re­ pülős egyenruhás SS őrmester. Váratlan megjelenése a lövészárok e pontján nem volt szokatlannak ítélhető, mivel ezeket az árkokat tuda­ tosan cikcakk irányban ássák, hogy minél több legyen a kiszögellés a célzáshoz, minél nagyobb legyen a védelem a bombák és nehézfegy­ verek ellen. Az SS, aki előretartott pisztollyal közeledett, látván ifjú baj társa szorongatott helyzetét, a biztonság kedvéért a jobb combom­ ba eresztett három golyót. Följebb nem mert lőni, nehogy a német fiúban tegyen kárt. Most m ár midenáron meg kellett szerezzem a puskát. A Hitler-jugend olyan görcsösen kapaszkodott bele, mint komondor a velőscsontba. Hiába igyekeztem néhány térdlökéssel az érzékenyebb testrészén ke­ resztül jobb belátásra bírni. Helyzetem kilátástalannak, jövőm aggasz­ tónak mutatkozott. Egyedül vagyok kettő ellen és még használható fegyverem sincs! A kritikus pillanatban szökellt át a kőfalon vágott résen Gajdos Károly, a századparancsnokunk. 17 �— No, Karcsi — mondtam fennhangon —, most mutasd meg a lövési, tudományod! Fingasd ki ezt a gyászhuszárt! (Mármint a fekete egyen­ ruhás német őrmestert!) S ő megmutatta, mit tud. Úgy ahogyan begyakorolta, madzagjánál fogva előrántotta forgó­ pisztolyát, amely lövésre kész tenyerébe repült, csak a kakast kellett meghúzni. Igaz, hogy az első két golyó a bal combomat találta el, de a harmadik a magas homlokú, kopasz felű SS őrmester halántékába csapódott. Ez búcsúzóul még egy golyót eresztett a lábamba, majd tel­ jes hosszában hasravágódott. Arca földhöz simult, csak a sebe maradt szabadon. Mint szűk vizű forrósból, kibuggyant néhány vércsepp a sebből, de az is hamar megalvadt. Beszedtem hirtelenjében hat-hét golyót, bár a legkisebb fájdalmat sem éreztem. Ha megdobnak meggymaggal, tán jobban fáj. Minden­ esetre most már minden erőt a puska megszerzésére fordítottam. Ki­ derült, hogy erőlködnöm sem kell, mert a fiút őrmestere halála annyi­ ra meghökkentette, hogy erőtlenül elengedte a fegyvert. Gajdos már nem tartózkodott az árokban, láttam, hogy lóhalálában fut a szovjet állások felé. Nyomában lövésektől porzik az utca. S még sokan futottak át a megjelölt szakaszon. Egyszeriben kiábrándító gyengeség fogott el. A megszerzett puska csaknem kihullott a kezemből. Még mindig széttárt karral, előre nyújt­ va tartottam, mintha tornagyakorlatot végeznék vele. A Hitler-jugend látván tétovázásomat, galléron fogta a halott németet és két kézzel húzta, cibálta a szakaszparancsnoki bunker felé. Velem közben meg­ fordult a világ. Megpördültem képzeletbeli tengelyem körül, mintha ringlispilszerű gyorsasággal forogtam volna egy ideig, s egyszercsak a géppuskafészekben egy töltényes láda vasalt sarkára huppantam. Ak­ kor sajdult belém az első fájdalom. (Mint a későbbi röntgenvizsgálat megállapította, tomporcsontom eltört, hosszában szétvált, mintha a hitvány ragasztó csak addig tartotta volna össze.) Szájam kicserepesedett. Pokoli szomjúság gyötört. Inni! Inni! Köpe­ nyem zsebében lapult ugyan egy butykos, de már képtelen voltam elő­ venni. S akkor a parancsnoki bunker felől elővánszorgott Melán, aki­ ről azt hittem, hogy már régen odaát van. Bőrkabátot viselt, kem é­ nyen, határozottan lépegetett. Rákészültem, hogyha mellém ér, megkérem: — Komám, vonszolj át magaddal! Hang azonban nem jött ki a számon, ő pedig nem látott, csak ment, szemében azzal a szent révülettel, ami ezen a napon századunk szinte minden tagját hatalmába kerítette. Később tudtam meg, hogy percek­ kel előbb, de már az SS őrmester halála után, egy öreg, megátalkodott Volksturmmannt ő is a másvilágra küldött. Még többen futottak át, majdnem mellettem. Csak a kőfal válasz­ tott el az ijedt, lihegő testektől. S akkor két fegyveres német megragadott és maga előtt lökdösött a szakaszparancsnoki bunkerig. Mintha évekig tartott volna az a száz­ méternyi út, amely csak bevezetője volt a későbbi tortúrának. A szakaszparancsnok méla undorral mért végig, mintha egy amőbát nézne rendkívüli nagyítású mikroszkópon át. Szinte beszélt a tekinte­ te: „Mit találtatok ki, ti undorító véglények! Azt képzeltétek, hogy a felsőbbrendű fajnak túl lehet járni az eszén!” Vagy, ahogy Nietsche mondja: „Zúzzátok, törjétek össze a jókat és igazakat!” — Was ist los? (No, mi van?) — bámult a képembe. — Megsebesültem — mondtam. — Részesítsenek elsősegélyben. — Nincs fölösleges kötszerünk. Ami van, az másnak kell. — Emberség is van a világon — mondtam, m ert a parancsnok ágyá­ nak dőlve valamennyire magamhoz tértem. — Emberség? Te beszélsz emberségről, te disznó? — mondta mono­ ton hangon —: Hátulról, orvul támadtok, mint a kóbor ebek. Hány németet lőttetek le hamarjában? Azokat a németeket, akik hónapok óta etetnek benneteket és lám, kígyót melengettek a keblükön. Te szemét! Mindezt úgy sutyorogta el, mintha szerelmet vallana. Nem mondhattam el, hogy ha nem rakják közéjük azt a néhány vakbuzgó SS-t, az egész szakasz békén átmasírozott volna velünk a tovarisokhoz, ő pedig maradhatott volna magának a bunkerban, hogy valamin röhögni is lehessen. A századparancsnokságról telefonáltak, hogy szállítsanak át oda. (Közben Ugró Laciék m ár ásókkal kezdték elvagdosni a telefondróto­ kat a híd alatt.) A szakaszparancsnok köpött egyet. — Vigyétek a kutyát! — És az elsősegély ? — Kapsz te ott olyan elsősegélyt, hogy az egész családod megemle­ geti. A két német, aki az imént belökdösött a szakaszvezető bunkerjába, látván gyengeségemet viszonylag tisztességesen viselkedett. Beleka­ paszkodtak a köpenyem ujjába és annál fogva húztak maguk után a három bérház emlékét őrző téglahegyen át, mint a Bodri a rongyot. Mégse hátulról rugdostak, pedig megtehették volna. Hiába, mindenütt akadnak jó emberek! 18 Mire átrángattak a hegyen, nadrágom szára alaposan megtelt vérrel. Kísérőim odaállítottak a századparancsnoki pince bejáratához, mint egy próbababát, azután elengedtek. Egyetlen emlékem maradt meg: a pincébe az utcai ablaknyílásokon át bevetődött a délutáni napsugár. S a sugárkéve veszettül forogni kezdett, mint egy kiszidolozott arany­ propeller. Mintha órák teltek volna el. Ott feküdtem a padlón arcra borulva, egy nagy víztócsában, a vizet valószínűleg észhez térítésem érdekében pocsékolták el. A markáns századparancsnok pattogós ütemet kopogtatott ki kör­ mével íróasztalán: „Kinn a pusztán nyílik egy szép rózsaszál; A neve: Erika. Minden álmom, minden vágyam arra száll, Merre jár: Erika . . . ” S akkor egy rövid időre abbamaradt a kopogás. — Vigyétek át a zászlóaljparancsnokhoz! — mondta a markáns. — Hadd legyen neki is valami öröme ! Már eszméltem. Szemem sarkából ki-kikukucskáltam, csakhogy na­ gyon jó volt a nedves, hideg földön feküdni, tehát ott maradtam, amíg a hónom alá nem markoltak pribékeim. A századparancsnokság a Berliner Strassén állt, a Finanzamt olda­ lán. Vele szemben, a másik oldalon, srégvizavi székelt, a zászlóaljpa­ rancsnok. Az utcán csodálatomra Metternich várt. Nyomban hónom alá nyúlt és sugdosódva kérdezte: — Gajdos meg? — (Gajdos átment?) — Átment — mondtam. — Két golyót a combomban hagyott, hogy legyen valami emlékem tőle. — A hadnagy csinálta az egészet — kezdte el a sopánkodást. — Átküldte Schlachtoczkyt, hadd borotváljon meg és a ravasz figaró mindenkit leitatott pálinkával. Azután ránkcsaptak, elszedték a fegy­ verünket, s bezártak minket a páncélszekrénybe, meg a fridzsider­ be. .. Kurgyis elvitte a tárogatómat. Zsíroztam, babusgattam, vigyáz­ tam rá, ő meg elvitte . . . — Téged is becsuktak? — Engem magukkal hurcoltak a híd alá. Át akartak vinni az oro­ szoknak, ajándékul. Elgondoltam, milyen szép ajándék lett volna, Ivánék bizonyára sok­ kot kapnak a gyönyörtől. A zászlóalj parancsnok, aki első pillantásra jámbor, jól ápolt, síma ké­ pű értelmiségi benyomását tette, habzó szájjal ordított. De nem rám, rám ügyet sem vetett, hanem Metternichre. Minden második szava az volt, hogy Schweinérei.Y* — Hónapok óta készülnek, fegyvert visznek a körletbe és az ober­ feldwebel'semmit se lát, semmit se hall. Azután ellenállás nélkül át­ adják a fegyvereiket! Az ön fegyverével percekkel ezelőtt újabb há­ rom SS-katonát lőttek le. Remek automata géppisztoly, jól áll a kül­ földiek kezében. Kezdtem gyöngülni ismét. — Kötözzenek be — mondtam. A Bataillonskommandant nagyot rikkantott, mire két fogdmeg a szobában termett és vigyázzba merevedett. — Vigyék ezt a hüllőt! — mondta a parancsnok. — Lökjék a többi közé! Hatkor kivégzik valamennyit! Átellenben, az utca páros oldalán (érdekes módon ez a ház és a Fi­ nanzamt csaknem épségben máig megmaradt) egy ajtó nélküli, utcá­ ról nyíló szenespince előtt két géppuska állt, lövésre készen. A két fogdmeg korántsem tapintatosan letaszított a lépcsőn. A lendülettől és a tehetetlenségtől szárny nélkül is repülni tudtam. Négy erős kar a levegőben kapott el. Felismertem Kárpáthy hangját. — Azt hittem, te voltál az első, aki átm en t... — Megsebesültem — nyögtem. — Segíthetünk? — Nem hiszem. A vér megalvadt, így jó — hasra feküdtem és hom­ lokomat is a hideg pinceföldhöz szorítottam. — Ugró Laciról mit tud­ tok? — Szerintem átment — mondta. — Ide csak a notórius gyávák és a kiválasztott hősök kerültek. Sokáig hallgattunk, senki se óhajtott beszélgetni. — Hat órakor kivégzés — mondtam. — Ti még addig elszökhettek innen. A géppuskáknál egy lélek sincs. Csak meg kell fordítani őket és sakkban lehet tartani vele az egész német zászlóaljat. .. No, az idepréselődött nyolc-tíz embert, akik az áttörés veszélyei el­ len a pályaudvaron veszteglő tehervagonokban kerestek menedéket, részben gyávaságból, részben valamely pacifista felekezet intelmeinek engedve — cseppet sem tüzelte a harci kedv. Oly ferde pillantásokat vetettek a gádor fölött veszteglő két géppuskára, mint beteges hajla­ mú férfi a strandoló fiúcskára. �A pincét középütt strukturálisan betervezett téglaoszlop dúcolta alá. Annyira meghatározó helyen emelkedett, hogy fekve nehéz lett volna elkerülni. Az én fejem is csaknem az oszlopig ért. Nos, Kárpáthy eh­ hez az oszlophoz támaszkodott, guggolva és gunnyasztva, mint a putri­ juk előtt pipázó, öreg cigányasszonyok. — Élni szeretnék — csuklotta ki könnyei közül. — Nem akarok meghalni. A sírás rám is átragadt. Fejemben gőzkalapácsok sújtottak üteme­ sen, majd minden zajt, mozgást hallhatatlanná tett a Niagara fennsé­ ges zúgása. A rövid, alig ötven kilométeres folyó torkolata előtt két hatalmas zuhatagot alkot, az egyik 900, a másik 300 méternél széle­ sebb, a vízesés sodró árja elfedi a torz köveket, csak a víz csipkés, fe­ hér habja fodrozódik és veszi hátára az emlékeket. A robajló ár lá­ nyokat, jó és rossz tündéreket sodort magával. Kibomlott hajjal szá­ guldott felém Magdus, fekete fürtjei tüllfüggönyként láttatták bájait. Segítségért kiáltozott Feci, akire tudatosan már régen nem gondoltam, most mégis féltettem törékeny testét. Hangosan viháncolt Viola, ka­ cagása áttört a víz robaján és kis mellbimbóiról szirmonként vált le a fehér műmell. Lotte a vízből hógolyót gyúrt, azt hajigálta felém. Az­ után lányok garmadája zuhogott alá a Niagarán, megannyi nyers hús, érett, vérszagú, oroszlánbőszítő. S míg mindez lezajlott, időnként fölfölbukkant anyám, amint öblögetésre szánt ágyneműit elébe tartotta a zúgó ár tajtékának. Szólni akartam hozzá, de bármekkorát is kiáltot­ tam, hangomat elnyomta a zuhatag robaja. De egyszer, egyetlenegy­ szer sikerült vele szót váltanom, intésére megmerevedett és elhallga­ tott a Niagara. „ Mi történt, kisfiam?” „Semmi, anyukám, csak kaptam néhány lövést.” „És ez baj?” „Nem baj, csak kellemetlen. A baj ott kezdődik, hogy ki fognak vé­ gezni, mint egy bűnözőt.” „Ó, kisfiam, miért mondod te ezt nekem? Miért fájdítod a szí­ vemet?” „Hogy segíts rajtam. Kicsi koromban is mindig segítettél.” „Ma m ár nem tudok segíteni, kisfiam. Ha az téged megnyugtat, szí­ vesen imádkozom néhány sort. Nem sok időm van, éppen nagymosás­ ban vagyok. . . ” S akkor a vízesés megint nekilódult, hogy felfalja, szétmállassza az útjába kerülő szerves és szervetlen életeket. Két német katona kísérte a parton Tamarát. Szuronyos puskájukat előre tartották, de sóvárgó szemüket le nem vették a meztelen lányról. Az egyiknek a duzzadt, anyás mellek láttán futott össze a nyál a szájában, a másik az ágyék titkát kutatta kigúvadt szemmel. Tamara bemerészkedett a sodró ár­ ba és a tajtékok között m utatta be akrobata mutatványait, amik még csábítóbbá tették idomait. Időnként azonban a háttérből, hol Rensch, hol Metternich, hol Baron hadnagy hangján fölharsant a parancs: „Lőjjétek le! Orosz!” Rohantam volna segíteni, de a hegyes vasékek földhöz szögezték a lábamat. Kárpáthy megemelte a fejemet. Arca maszatos volt a könnytől, a pinceajtón beszűrődő alkonyi fény szivárványszínűre festette. — Rosszul vagy? — kérdezte. Hanyatt fordultam, lábamat fölhúztam és fektemben a térdemre tettem a kezemet. — Semmi bajom — mondtam és valóban frissnek, üdének, egészsé­ gesnek éreztem magamat. Szinte bosszantott, hogy itt lebzselünk, ahe­ lyett hogy a természet szép, tavaszi tájain barangolnánk. Kis idő múlva megkezdte műsorát a szovjet gigantofon, az óriás rádió, amelynek hangja betöltötte a várost. Ment a „Maros vize folyik csendesen” és ment a „Valahol Oroszországban”, a Karádi-lemez, amit bizonyára magyar volta miatt tettek föl, tartalm át aligha ismerték, vagy abban a percben nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Azután szokás szerint abbamaradt a zene és magabiztos, érces hang tette köz­ hírré (Kárpáthy önkívületben fordította), hogy amennyiben a német fogságba került magyaroknak egyetlen hajuk szála is meggürbül, min­ den magyarért negyven német tisztet végeznek ki. S hogy kétségeink ne lehessenek Kárpáthy fordításában, egy másik hang a felhívást ma­ gyarul is megismételte. — Ugró Laci mégis csak átért — mondtam megnyugodva. Ismét hasra fordultam és a hűvös oszlophoz szorítottam homlokomat. Tisztán hallottam Vass Miklós öblös, erős hangját, amint a Lehároperettből. A cárevicsből énekelte a megrázó strófát. Csillogott a hang­ ja, mint a metszett pohár „A Volga vizén jöttem át. Mint fészkét őrző sasmadár; A pusztaságon éj és csend Nincs holdsugár, se csillag fent. Mozdulatlan néma táj, Kozák legény szíve fáj, de fáj, Mert a szív megérzi, mit jelent. Ha az ember elhagyott. . . ” Azután minden elnémult. A Niagara se fenyegetett pusztító erejével többet. Számomra egy időre megszűnt a világ. Mialatt mi az ismeretlen szenespincében vártuk sorsunkat, azalatt a Festung-parancsnokság pincéjében, mint vízbe öntött forró ólom, ala­ kulgatott a történelem. Niehoff föld alatti szállásán összedugták fejüket az illetékesek: Ruff generális, a 609. hadosztály parancsnoka, von Friedenburg, repülő ezredes, Mohr alezredes, Lindenschmidt őrnagy, Herzog SA-Ober­ gruppenführer, a Volkssturm parancsnoka. Fischer főhadnagy, a pa­ rancsnok adjutánsa, Fuchs őrnagy, a főszállásmester és Tiesler vezér­ kari ezredes. Ez a névsor azért érdekes, mert hiányzik közülük Hanke mester, mint Himmler utóda, az SS teljhatalmú Reichsführere. Sőt alighanem Niehoff már „für, allre Fälle” elkészítette a kapituláció német vázlatát is, a szovjet fél jóindulatú lovagiassága ismeretében, s ez a tanácskozás csak formalitás volt a hangulat fölmérésére. Niehoff mindenekelőtt Schoerner marsall új parancsát olvasta föl, amely kísértetiesen egyezett a régivel: az utolsó szál emberig, az utolsó golyóig tovább védeni Festung Breslaut. A Festung-parancsnok ettől függetlenül józan meggondolásra, hig­ gadtságra szólította föl a jelenlevőket, akik közül Ruff generális nyomban a védelem folytatása mellett tett hitet, Herzog SA-Ober­ gruppenführer pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy az angol—amerikai féllel létrejön a külön megegyezés, ami a keleti fron­ ton új helyzetet teremt. Közben telexen megérkezett a hadsereg-főparancsnokság parancsa, amelyben hozzájárul Festung Breslau kapitulációjához. Niehoff ezek után átballagott az egyetemi könyvtár pincéjébe, Hanke gauleiter re­ zidenciájába és a Reichsführert kész tények elé állítva, post factum bejelentette a kapitulációt. Hanke nyilvánvalóan a további harcok mellett ágált, erről tanúskodik a frontújság következő napi, május 6-i száma is, amely még buzdító címekkel jelent meg: „Az ellenállás a szovjet ellen tovább t a r t . . . ” „Breslau szívósan k ita rt...” „V ilá g ító példa az egész német nép számára”. Niehoff generális nyilván fölaján­ lott egy könnyű felderítő repülőgépet, egy Gólyát szökésre, amit vi­ szont az bizonyít, hogy Hanke május 6-án hajnalban valóban egy „Fieseler Storch” fedélzetén szökött meg, Wehrmacht-tiszthelyettesi egyenruhában. De minden bizonnyal már május 5-én összeálltak a feltétel nélküli kapituláció rendelkezései, vagyis a nagyvonalú szovjet engedményeket pontokba foglalták. A végleges szöveg, amit aláírásukkal Glunzdovsz­ kij és Panov szovjet tábornokok is megerősítettek, így hangzott: 1. Mindenekelőtt a Niehoff generális parancsnoksága alá tartozó hadsereg beszünteti a hadműveleteket május 6-án, moszkvai időszámí­ tás szerint 14 (helyi időszámítás szerint 13) órakor. 2. Minden egység, fegyverzet és az összes harci eszköz, szállító és technikai berendezés sértetlenül egy helyben marad. 3. A parancsnokoknak, tiszteknek és katonáknak garantálják életü­ ket és élelmüket, m egtarthatják személyi tulajdonaikat és kitüntetései­ ket, s a háború befejeztével hazatérhetnek hazájukba 4. Valamennyi kórházban maradó sebesült és beteg szovjet részről azonnali orvosi segítségben részesül. 5. Valamennyi civil biztonságát és normális életkörülményeit szava­ tolják. 6. A parancsnokok és a többi tábornokok személygépkocsit kapnak sofőrrel együtt, azonkívül a fogság idejére megfelelő személyzetet. Érett tehát a béke. Erről azonban semmit sem tudtunk, sőt ami nagyobb baj, a sor­ sunkról intézkedő németek sem. Este nyolc óra tájban a Finanzamtban ébredtem föl, Vass Miklós és Drága Lajosom szobájában. A világítást két szál gyertya szolgáltatta, s amikor a sejtelmes homályban eszmélkedni kezdtem, az árnyalakok láttán az volt az érzésem, hogy egy gyászszertartás közepébe csöppen­ tem, ahol én voltam a halott. Még percek kellettek, hogy a körülöt­ tem ácsorgó alakok közül fölismerjem a hozzám legközelebb álló Ba­ ront és Kárpáthyt, és megkülönböztessem a siralomházpincéből átkí­ sért bajtársaimat a háttérben éberkedő német katonáktól. Baron, mint egy körültekintő, bölcs fülesbagoly, nyomban megálla­ pította, hogy ébren vagyok és közölte Kárpáthyval, hogy az akasztó­ fárayaló, frech magyart (mármint engem) ki akarja hallgatni. — Mondd meg neki, hogy előbb kötözzenek be! — vettem tudomást Baron úr szándékáról. — Már legalább tíz liter vért kiadtam magam­ ból, pedig csak öt liter vérem volt, az is szűken. — Már megint lázit a gaz rebellis! — horkant föl a Kacskakezű. Kárpáthy igyekezett szelídítgetni, mint a vadlovat. Elmondta, hogy végelgyengülésben szenvedek. Ez azonban cseppet sem hatotta meg a németet. — Mondja meg, hogy mióta szervezik ezt az ocsmány dezertálást? Mialatt Kárpáthy Baron kérdését áttette magyarra, szívembe hasí­ tott a felismerés, hogy a pokróc mögött ott lapul Tamarához írott le­ velem, ami éppen elegendő indok ahhoz, hogy mindőnket kivégezze­ nek. 19 �— Mondd, hogy nem volt itt semmiféle szervezkedés — mondtam a tolmácsoló Kárpáthynak. — Meg mondj, amit akarsz. Nagyobb baj az, hogy a szobámban áruló irat van. — Pedig alighanem átkutatják — mondta Kárpáthy és m ár fordítot­ ta is Baronnak a válaszomat. — És akkor a mai disznóságot ki szervezte? — tette föl az újabb kérdést a Kacskakezű. — Most mit csináljunk? És hol az a levél? — kérdezte Kárpáthy, cseppet sem törődve Baron kérdésével, hiszen Metternich már megad­ ta az okos alaphangot, hogy mindent Gajdosra kell rákenni. — Én egy lehetőséget látok — magyaráztam Kárpáthynak. — Meg­ mondod, hogy ráz a hideg és hogy pokrócot kérek, mert különben megtagadom a további választ. Te pedig megkísérted eltüntetni azt a cédulát... Baron káromkodva bár, beleegyezett, hogy pokrócot hozzanak. Utá­ naszóltam Kárpáthynak. — Az ágyam alatt van egy zsák dohány, az majd jó lesz fejpárná­ nak... Kárpáthyt Baron parancsára két szuronyos német kísérte el. Mint azonban kiderült, a két német a folyosó végén, az ajtóban megállt, s mivel az én szobám előszobából nyílt, Kárpáthy szabadon ügyesked­ hetett. — Minden rendben — nyugtatott meg, miközben a szűzdohányt igazgatta a fejem alá. — Elégettem a cetlit és hogy nagyobb legyen a balhé, égve bedugtam a szalmazsákodba. Azóta már az egész szoba lángban á l l ... Valóban friss füstszag hatolt be a folyosóról, ámde ennek a néme­ tek közül senki sem tulajdonított jelentőséget. Gajdos ugyanis a né­ metek lefegyverzése után szintén félgyújttatta körletét, amit a néme­ tek csak szívós munkával tudtak eloltani. Azóta is bűnjelek után ku­ tattak a korom és hamu között. Még körülbelül egy órám á t tartott a faggatózás, s ez idő alatt az ap­ rótermetű Gajdos hatalmas, antifasiszta hőssé magasztosult, aki egy 170 fős, németbarát közegben egymaga harcolt töretlenül az egyedül üdvözítő bolsevizmusért, tökéletesen elkendőzve haladó szándékait. Végül Baron is megunta az oktalan szócséplést. — Önök most a mi foglyaink — mondta. — Derékszíjat, cipőfűzőt, gatyamadzagot levetni és idedobni az asztalra. Át fogják kísérni önö­ ket Oderán túli fogdájukba . .. — És a sebesülttel mi lesz? — kérdezte Kárpáthy. — Kórházba visszük a disznót, bár nem érdemli meg. A szeme sem jól áll. Fogadni mernék, hogy ez vezette az egész bábszínházat ... Így kerültem május 5-én, későn este a Ring tőszomszédságában levő, piactéri föld alatti kórházba, amely emlékezetem szerint két emelet mélységben nyúlt a tér és a lebombázott, kiégett házak alá. Mégis csak szerencsétlen, árva, harmatgyenge vakondok lett belőlem! Egy negyven év körüli, szemüveges orvos eltávolította a rengeteg al­ vadt vért sebemről. Két-három golyót minden fertőtlenítés nélkül, egy-egy biztos kezű „huszárvágással” kimetélt sekély ágyából, azután a felcserrel átkötöztette sebemet. — Ez se bírja sokáig — mondta kézmosás közben. — Annyi vért vesztett, hogy jó ha holnapig kihúzza. A felcser jelentőségteljesen nézett az orvosra. — Ő vezette a lázadást. Hét németet megöltek, másik hetet meg át­ vitték az oroszokhoz. Az orvos lefittyedt ajakkal bámult maga elé. — Ma ez a dicsőség — mondta —, végül még lovagkeresztet kap érte. Már harminc órája feküdtem félig eszméletlenül. Erőm teljesen el­ hagyott, de időnként észleltem a körülöttem felhangzó zajokat és oly­ kor agyam tisztán és elevenen működött. Ilyenkor Tamarára gondol­ tam, aki telepátikus érzéseim szerint kétségbeesetten és fáradhatatla­ nul keres a rommá lett városban. Déltájban ágyamhoz jött a kórház új, szovjet parancsnoka, a mo­ solygós arcú őrnagy. Mellemre tette nehéz kezét, s mint egy hangszó­ ró, úgy harsogta. — Jól van, magyar. Ügyesen csináltátok. Ha meggyógyultál, elme­ hetsz haza. Minden magyar elmehet haza. De a németek gyűjtőtábor­ ba kerülnek. S kedveskedésül küldött egy csajka teát. Az emeleti ágyon feküdtem, alattam egy német közlegény nyögdé­ cselt, aki már többször megpróbált szóba elegyedni velem. A szovjet őrnagy távoztával egy lécdarabbal megkopogtatta az ágyam alját. — Vigyázz, magyar! — mondta jóindulattal. — Az orvosok ördögi tervet eszeltek ki. A magyarokat elteszik láb alól és a ti papírjaitok­ kal kiengedik a bújtatott parancsnokokat. Vannak itt olyan fejesek, hogy kincset ér a nevük is . .. Bolondságnak tartottam a mesét, merész fantáziának, de a bogár ott motoszkált bennem és nem is hagyott nyugodni. Különösen akkor ijedtem meg, amikor a kis szemüveges orvos kijelentette, hogy kitű­ nően javulok, szépen erősödöm és pár napon belül komolyabb sebé­ szeti műtétnek vetnek alá. 20 Kora délután váratlanul megjelent szobánkban Tamara, Vavrik Feri társaságában. Tamara sírt, Feri pedig elmondta, hogy előzőleg már öt másik kórházat végignéztek, amikor a Strigauer bunkerben egy ápoló­ nő azt javasolta, próbáljanak szerencsét a Ringnél, a föld alatti kór­ házban. S íme, megvagyok! Tamara látván, hogy sebesülésem nem életveszélyes, szenvedélyes gyorsasággal mesélte a vasárnap, a kapituláció eseményeit. — Megadták magukat a németek mind. Az SS-ek, a Wermachtkatonák, a 28 Volkssturm zászlóalj. Negyvenezer német masírozott az átvevőhelyekre, Öt helyen zajlott a megadási szertartás. Külön helyen adták meg magukat a tábornokok és külön helyen a Festung parancs­ nokai. Niehoff házi őrizetbe került. — És mi történt a külföldi lágerben? — Ó, az csodálatos volt — áradozott Tamara. — Az emberek, mint egy hatalmas folyó árja, hömpölyögtek ki az őrizetlenül hagyott kapun át. Az őrtoronyban megjelent 23 nemzet zászlaja. Mert 23 nemzet fiai találkoztak össze ebben az újkori Bábelben . .. Németül beszéltünk, mert én az orosz nyelvvel hadilábon álltam. Alsó ágytársam egy ideig hallgatott, majd közbevijjogott, mint a kuvik. — Eddig megúsztad és most orvul láb alól tesz a ravaszság. És elhadarta Tamarának is balsejtelmeit. Tamara egyenesen a kórházparancsnokhoz ment. A jóindulatú szov­ jet fiú tőle telhetőleg megnyugtatta. — Ne félj semmit, a férjednek egy hajaszála se görbülhet meg — mondta. — Különben is az orvosok a gyógyításra felesküsznek, s ezt nem állíthatják aljas célok szolgálatába. — Hitlerre is fölesküdtek — szúrta oda Tamara búcsúzóul. Engemet meg arra biztatott, hogy mihelyt érzek magamban vala­ mennyi erőt, hagyjam ott a kórházat, majd ő ápolásba vesz. Az Ode­ rán túl vár rám, egy kiégett pincében. Feri megnyugtatott, hogy ételital lesz elég. Ők egy-két napon belül hazaindulnak és meghagyják nekünk mindazt, amit a németek távozása után az élelmiszerraktárból összehalmoztak. Annyi a konzerv, hogy hónapokig elélhetünk belőle. Három nap múlva mankóval a hónom alatt, a dohányos zsákkal és a pokróccal a hátamon elhagytam a kórházat, zsebemben a „dokument­ tel”, amely szerint a feleségem lakásához közelebb eső Elbing-bunker­ be helyeztek át. Elindultam toronyiránt és kínosan hosszú gyaloglás után, csupán ösztöneimre hallgatva, fölfedeztem a pincét, ahol Tama­ rának várnia kellett. Egy ismeretlen, Weber nevű magyar férfit és osztrák feleségét, akivel a nagyszabású lágermisén házasodtak össze, találtam ott. Elmondták, hogy Tamara három házzal arrébb egy épen maradt földszinti lakást vett használatba. Bekopogtattam. Rohanva nyitott ajtót. Megérezte, hogy én érkeztem meg. Megkönnyezte a mankómat. De velem együtt nevetett, amikor fél kézzel az ágy végébe kapaszkodva, megforgattam a mankót és azt mondtam: — Hej, ha az áttörésnél ez a lángszóró velem van, bizonyisten meg­ táncoltattam volna azt az SS-t is! Alaposan kikacagtuk magunkat. Kisvártatva Tamara megkérdezte: — Csakugyan Gajdos lőtt rád? — Gajdos remekül viselkedett — mondtam. — Lefegyverezte a né­ metjeinket, én pedig neki köszönhetem az életemet. — Azt mondták, bosszút akart állni rajtad. — Hősként és becsületesen viselkedett. Nekem igazán elhiheted. Ha belém is talált két golyója, az a véletlen műve volt. De az is lehet, hogy az előírásosnál keskenyebbre ástuk a futóárkot. . . Űjabb két nap múlva hazajöttek a lakás tulajdonosai: az atléta Lotte és édesanyja, aki azóta is hiába kereste a férjét. Csontig sová­ nyodtak, szemükben az éhes és megalázott emberek örökmécsese lo­ bogott. Jóllakattuk őket, s amikor bejelentettük távozási készségünket, őszintén, jószívvel marasztaltak. Tamara megértette, hogy engem nyo­ maszt a korábbi ismeretség, velem együtt ragaszkodott a lakás átadá­ sához. Visszamentünk a pincébe, de a kapcsolatot tovább tartottuk Lottéékkal, és amikor Tamarát a váratlan betegség ágynak döntötte, Lotte kísért el a kötözésre és a szovjet komisszárhoz, aki lengyel és orosz nyelvű igazolványokkal látott el bennünket. Alig kezdte meg működését a lengyel adminisztráció, fölkereste szállásunkat a közigazgatás ...roclawi lengyel vezetője a szovjet ko­ misszár társaságában. Arra próbáltak rávenni, maradjak ott, teleped­ jek le végleg, megtesznek a vagongyár igazgatójának. Elmondtam, hogy lengyelül sem inni, sem enni, sem borotválkozni nem tudok, s minden vágyam régi ambícióm beteljesítése: újságíró akarok lenni. Látván makacsságomat, belenyugodtak hazatérési szándékomba, de indulásunk előtt néhány nappal a szovjet komisszár egy írógéppel és húsz jéger alsónadrággal ajándékozott meg, mondván: — Erre szüksége van egy zsurnalisztának! Az írógépet még csak értettem, de a gatyák! �O ra v e c Ján o s Virágok é s gyökerek Á llunk a hegyoldal lábánál. Nézzük a tavasziasan zöldülő dom bhátat. A keskeny ösvény úgy világít a telet m egsínylő, alig zöldellő fűben, m int a hanyagul odavetett fehér cérnaszál. Az ös­ vény k ét oldalán gyüm ölcsfák virágoznak. Az enyhe szél m egre­ m egteti az ágakat, az ágak elhullatják virágszirm aikat. F ehér és rózsaszín lepkeként szitálnak a virágszirm ok a napfényben. — Aki a v irágban gyönyörködik, vajon gondol-e a gyökérre — szólal m eg csendesen m ellettem az öreg. H átunk m ögött vén, földbe süppedt falusi ház. Kis kertjében o tt árválkodik a kissám li, ahhoz tám asztva a rövid, akácfából fa­ ragott sétabot. A nélkül ballagott ide az öreg. Most csak áll, és a nap felé fo rd ítja az arcát, töm ött őszes bajusza csillog. H alántéká ról fekete erek fu tn ak össze a szeme sarkához. A k ifak u lt m un­ k ásnadrág zsebéből pipát vesz elő, kom ótosan m egtöm i, aztán m eggyújtja. A prókat szippant a füstből. Pipázik. Vár. A ztán így fo ly tatja: — Van olyan növény, am elyik ham arabb virágzik, m in t ahogy rügyet, lom bot fakaszt. Ez a som. Sárga virága van, és a virágok­ nak nincsenek levéltársaik. De ennek a növénynek a legszívósabb a fája. A nehézfejű szerszám ok nyelét m indig ebből faragtuk. Va­ lahogy így van ez az em bereknél is. R ánézésre egyform ák. Mégis van közöttük olyan, am elyik ham arabb virágzik, m in t ahogy le­ velet nevel, és olyan szívós, hogy alig-alig lehet m egtörni a szá­ lá t-g e rin c é t. . . * Visszam együnk a kis kertbe. Az öreg leül a kissám lira, k ét sú­ lyos kezét az ölébe helyezi pihentetni. Az u d v arra k irak o tt asz­ talt nézi, am elynek fehér terítőjén szárad a tarhonya. — Sok verse van az én életem nek — m ondja az öreg. — Egy hét is m ondhatnám -énekelhetném -sírhatnám egyfolytában, éjjel-nap­ pal. A nnak idején mi leh etett a nincstelen m agyar, ha Kovács J á ­ nos a neve? Mi más, m int kubikos. Sok u ta t b ejártam a kenyér elébe és a kenyér után. És nagy földet bejártam , am ikor katona­ ru h á t húzott rám a sors. Azok a ruhák, k a to n a ru h á k ! . . . B akan­ csok, kapcák, csizmák, lábtekercsek, nadrágok, zubbonyok, m in­ denféle szíjak, csatok, sapkák és köpenyek. Igen. Egyre nagyon emlékszek. Amíg élek, nem fog kim enni a fejem ből. Hosszú, szür­ ke posztóköpeny volt. O tt kaptam tizenhétben M oszkvában, az egyik külvárosi tűzoltólaktanyában, am ikor három hadifogoly társam m al beléptünk a Vörös G árdába. A parancsnok m unkásem ­ ber volt, azt m ondták, valam i m an u fak tú ráb an dolgozott. Úgyahogy tu d tu n k m ár akkor oroszul, ezért, am íg m egettük a kis, füles, négyszögletes bádogedényből a kását, beszélgettünk. Em ­ lékszem rá, sehogy se tudtam m egm agyarázni neki, hogy mi is a kubikos. Csak akkor é rth e te tt meg valam it a mi nyom orúságunk­ ból, otthoni szegénységünkből, am ikor látta, hogy a fekete kenyér hajáv al törölöm ki az edényt. A ztán am ikor m agam ra m aradtam , hátradőltem a lócán, nekivetettem a h átam a falnak. A jóllakott­ ság m iatt fá rad tn ak éreztem magam. Hűvös volt. A ludni ak a r­ tam , de egyre csak az já rt a fejem ben, hogy jól csináltam -e, hogy idejöttem , hogy idecsaltam a társaim at is. Nem sokat tu d tam én m ég akkor a világról, de azt m ár igen, hogy a háború az igen ke­ gyetlen dolog, m in t ahogy a nincstelenség is. A hadifogoly-ba­ rakkokba járó agitátorok pedig azt m ondták, hogy a bolsevikok békét akarn ak , m eg hogy kiosztják a szegénység, a m uzsikok kö­ zött a nagybirtokosok földjét. Ezért m ondtam a parancsnoknak, am ikor m egkérdezte, hogy mi hozott ide m inket, a meggyőződés vagy az éhség, hogy a fej nincs messze a hastól. Am íg így töp­ rengtem , a frissen k apott katonaköpeny zsebében kotorászva pus­ kalőszert és egy szem tökm agot találtam . Eddig én azt hittem , hogy a köpeny teljesen új, olyannak látszott. H át ezután m ár iga­ zán nem tu d tam elaludni. Mi m inden m egfordult akkor, azon az éjszakán a fejem ben. Először az, hogy kié leh etett ez a köpeny? Ha valaki használta, m ost m iért nem viseli? R ajta kellene hogy legyen, hiszen hideg van, novem ber közepe. Hol lehet m ost az az em ber? Él-e vagy hal? És egyáltalán, m iféle világ az, hogy csak úgy vándorol egy köpeny, az egyik em berről leveszi, a m ásikra ráhúzza a sors! Ki is h á t a köpeny igazi gazdája? . . . * 1917. novem ber 15-én, este 10 óra tájb an M oszkvában, a K rem l ostrom a közben Kovács János vörösgárdista életveszélyesen m eg­ sebesült. Több m int húsz társával egy bérház ledőlt falai a la tt fe­ kü d t eszm életlen állapotban. A fehérek ugyanis aláak n ázták a K rem lhez közeli házakat. A m ikor a vörösgárdisták ro h am ra len­ dültek, egym ás u tán felrobbantották a m agas épületeket. Kovács Jánosnak a csizm ája sark át vették észre a szanitécek. Öt hónapig ápolták egy m oszkvai kórházban. Hősi h alált h alt orosz és m a­ gyar társa it a K rem l fala alatti sáncba tem ették el. A K rem lt no­ vem ber 16-án h a jln a lra elfoglalták a forradalm i csapatok. P éter­ v ár u tán M oszkvában is győzött a szovjethatalom . * — Még tizennyolc őszén hazakerültem — fo ly tatta csendesen az öreg. — Éppen a kukoricát törték. De a következő tavaszon m ár m egint k ato n aru h a volt rajtam . Ezt önként vettem föl, a kom m ün védelm ére. Az úristen se vehette volna el tőlünk, ha nincsenek árulók közöttünk. Pedig voltak, csak nem v ettü k észre őket. U gyanolyan egyenruhát hordtak, m in t mi, ugyanúgy és m a­ gyarul beszéltek, m int mi, de m ást éreztek. És ki lát be az em be­ rek fejébe? Az em berek szívébe? A kkor, a kom m ün végén olyat, olyan rosszat cselekedtem , hogy még m ost is belepirulok, ha eszembe jut, vagy ha beszélni kényszerít rá v a la k i. . . Nagy volt akkor m ár a zűrzavar a Tisza jobb partján . Nem volt se front, se parancs, csak összevisszaság. A törzs körül ténferegtem . am ikor elkapott egy kom isszár, aki m egparancsolta, hogy egy áru ló t k í­ sérjek a városba, a forradalm i törvényszékre. El is indultunk. Szótlanul poroszkáltunk az úton a nagy m elegben. Elöl az a spicli, h átra k ö tö tt kézzel, én meg a nyom ában puskásan. A m ikor egy gém eskúthoz értünk, a fogoly m egállt. M egértettem , hogy szom­ jas. A k ú t kávájához tám asztottam a pu sk át és vizet húztam a h ű ­ vös mélységből. A m ikor azt m ondta, hogy oldjam el a k ö tést a kezén, m ert így nem tu d inni, szótlanul nem et in tettem . A ztán m egbillentettem a zöld m ohás favödröt, úgy, hogy lassan folyt belőle a víz. Sokáig kortyolt így az én foglyom. A víz rácsu rra n t az arcára, k atonaruhájára. Csak néztem , egészen közelről néztem a csapzott haját, izzadt hom lokát és a szeme fölött egy kis vérző sebet. Egy koponyát láttam m agam előtt, am ely nem sokára m ár nem él, m ert a kivégző osztag golyója ly u k at ü t rajta. H iába v á r­ ja az anyja, az asszonya, a gyereke. Pedig m ár vége a háborúnak. Ekkor hirtelen elengedtem a vödröt, am elyet a kútgém a m agas­ ba rántott. Közben m egütötte a fogoly arcát, úgy hogy az o rra el­ kezdett erősen vérezni. Nagyon m egsajnáltam én ak k o r o tt azt az em bert. Elvágtam a kezén a kötelet és a fejem m el in tettem neki, hogy mehetsz. Az meg csak nézett rám és nem m ozdult. E kkor rá ­ em eltem a puskát, m ire az hirtelen sarkon fo rd u lt és elindult. Vissza se n é z e tt. . . — H át azt az em bert nem kellett volna ak k o r elengedni — nyö­ gött fel hirtelen az öreg. — Be kellett volna kísérni. Elítélni. K i­ végezni. Nem m egsajnálni. M ert u tán a ő végeztetett ki em bere­ ket . . . * Kovács János vöröskatonát H alason fogták el. A félegyházi gim názium ba ra k tá k a többiek közé. Itt, a to rn aterem b en lá tta viszont azt az em bert, ak it ő m egsajnált és elengedett. De itt és ekkor m ár az az em ber m ás egyenruh át hordott, és em berek sorsa felett ítélt. A m ikor egym ásra néztek, a tiszt elm osolyodott. Nem m ondott sem m it, csak szó nélkül leköpte az előtte vigyázzállásba m erevedő Kovács János volt v ö rö sk a to n á t. . . A m ikor este a sötét­ ben elsírta m agát Kovács János, nem a félelem , hanem a szégyen és a tehetetlenség csalt könnyeket a szemébe. * — A zt m ondják — fo ly tatta kissé m egnyugodva az öreg — hogy am ikor negyvennégy végén bejöttek hozzánk a továrisok, az az em ber öngyilkos lett. Nékem m égis lelkiism eretfurdalásom van és lesz is, am íg élek. Úgy próbálom jóvá ten n i azt a fiatalkori botlásom at, hogy am íg élek, m indig szám íthat rám a p árt. O tt voltam , am ikor az Alsósoron m egalakítottuk az első szervezetet, ott voltam , am ikor földet kellett osztani, az elsők között léptem be a közösbe és azok között voltam , akik ötv en h at hűvös őszén vigyázták a közös v a g y o n á t. . . Csak m ost, hogy m ár nagyon öreg vagyok, m eg beteges is, járok el kevesebbet a pártházba. És mos­ tanában, am ikor m ár sokat nyom om az ágyat, m eg ide vagyok kényszerítve a kis kertb en a kissámlihoz, szorul el néha a torkom . M ert am ikor sokáig nem n y itja rám látogató az ajtót, úgy érzem, felesleges vagyok, feleslegesen élek. Hogy m ost m ár ránk, öregek­ re nincs szükség . . . M ert hogy mi m ár m eg tettü k a m a g u n k é t. . . Most m ár pedig olyan jól élnek a népek, hogy eszükbe se ju t, m it kínlódtunk m i . . . 21 �— Ezért m ondtam az im ént, hogy aki a virágokban gyönyörkö­ dik, az gondoljon a gyökerekre, akik o tt lenn, a föld m élyében m unkálkodnak, hogy éljen a fa. Hogy erősödjék, hogy terebélye­ sedjék, hogy szép virágokat hozzon. Hogy gazdag term ése le­ gyen . . . * Kovács János nyugdíjas testét m eghajlította a nyom or, a m un­ ka, a harc, az a moszkvai bérház, am elynek a falát rá ju k robban­ to tták . Úgy já r m indig, m intha keresne valam it a földön. Ha m ost valaki elm enne hozzá és kezet akarna fogni vele, meg kellene h a­ jolnia. G ulyás Mihály Történetek a „hőskorból” — Most meghalsz, Kovács Jóska! — Ha m ár úgy kell lenni, m egtudhatnám , m iért? A term etes, elvadult arcú férfi odahagyta a két poroszkáló te­ henet, Kovács elé állt, s ezt m ondta: én bántanám m agát, én, a jótevőm et, aki kenyeret adott a gyerekeim szájába? Csendőr volt, ügye tisztázódott, háborús és népellenes bűncse­ lekm ény nem terheli a lelkét, de az egész testület a háborús bű­ nösök listájára k erült, s törvény volt rá, hogy állam i cégnél nem k ap h atn ak m unkát. J á r t a nyakam ra, vegyem magamhoz, becsü­ lettel m egállja m ajd a helyét, nem tud kenyeret adni a négy gye­ rekének. Én szívből gyűlöltem azt a testületet, m elynek tagja volt, de h át m ost nem testülettel, egy szerencsétlen, nagycsaládos em ­ berrel álltam szemben. U tána néztem tehát, nincs-e valam i a füle m ögött, és m agam hoz vettem . V asúti feletteseim sokat pisz­ káltak m iatta. Húzott, jobban, m int mások, hiszen tisztában volt vele, hogy kegyelem ből van a vasútnál. És ötvenhat októberének végén elállta az utam . Elm ondta, nem akárki, a tanácselnök biztatta fel, ha összeakadunk, nyírjon ki, m ert nálam nál m egrögzöttebb komcsi nincs a világon. Ötvenhárom ban a rra v itt az utam . Késő ősz volt, hideg, latya­ kos este. Rengeteg em ber ácsorog a csapkodó havasesőben. Ami­ kor m egism ernek, egym ás szavába vágva panaszkodnak, hogy m ár déltől itt fagyoskodnak, a kenyér meg sehol. Vasutasok, be­ járó ipari m unkások. A vonat indulásáig volt m ég időm, gondol­ tam, beugrok a tanácsra, h áth a o tt találom az elnököt. H át am it az tőlem kapott, nem te tte a kirak atb a! A m ikor a nevem mondom — Kovács Jóska vagyok — nyájasan elmosolyo­ dik, felugrik a székről, jó, hogy meg nem ölel. Lassan a testtel, nem dicsérni jöttem a tanácselnököt, hanem szidni. H át nem sül le a bőr a képéről a jó meleg szobában ücsörögni, am ikor a nép odakint fagyoskodik, a délre ígért kenyér este nyolcra még nem érkezett meg? H át m iért állította m agát ide a p árt és a nép bizal­ m a?! H át szabad ezt csinálni a néppel? L ejáratják a pártot, a szo­ cializmus ügyét! O rdítottam rá. K ékült-zöldült, se köpni, se nyel­ ni nem tudott. Azt hebegte, bajok vannak a kenyérellátással, s hogy nem ő a pékm ester. R ávágtam az ajtót, és m entem a vonathoz. H át ezért ak a rt el­ tétetn i láb alól. Gondolta, egy volt csendőr m indenre kapható, különösen ha a tanácselnök biztatja. A m ikor — h at heti bujkálás u tán — hazakerültem , első dolgom volt m egalakítani a pártot. Más pártok szinte m aguktól kinőttek a földből, m int a gom ba eső után, az M K P-t azonban szervezni kellett. A többihez volt valam iféle hagyom ány, a m iénk törvé­ nyen kívül volt helyezve, s am i rém h ír term ett, m ind-m ind elle­ nünk tám adt. Csendes éjszakákon még hallani leh etett a távoli ágyúzást. Akik szóba jöhettek, azt m o n d o g atták : várju n k még vele, m ajd ha leverik a ném eteket, m ég vissza is fordulhatnak, ha bevetik a „csodafegyvert”. . . Ellenfeleink azonban m ár szer­ veződtek, ha nem ak adt új rém hír, m aguk gyártották, hogy az urasági cselédeket, vasutasokat, a mi jövendő tag jain k at m egfé­ lem lítsék. Először a tizenkilenceseket járta m végig. N éhányan ke­ rek-perec k ijelen tették, soha többé nem pártoskodnak, egyszer m ár m egégették m iatta a kezüket, Öten, kereken öten azonban engedtek az agitációnak. De h át ezek is m ilyenek voltak? A 45-ös 22 választásokon az M KP — írd és m ondd — három szavazatot k a­ pott, pedig akkor m ár tizenkét tag u n k volt. M ondtam is a tag­ gyűlésen: szégyelljék m agukat! S unyta le m indegyik a fejét, csak egy 19-es, a feleségem m eg én em elhettem fel. A kisgazda- és pa­ rasztp árt v itte el a szavazatok 90 százalékát. E llenünk dolgozott a m últ, de a jelen is. A m int m ár m ondtam , a rém hírek m ind-m ind ellenünk acsarkodtak, s m ivel felvilágo­ sultságról szó sem lehetett, az em bereknek m ákszem nyi dem ok­ ratikus jogszokásuk se volt, m inden rém hírnek bedőltek. De am i­ kor meg kellett alakítani a Nemzeti Bizottságot, egyöntetűen rám , az M K P-alapszervezet titk á rá ra szavaztak. Nézze, furcsa idők voltak azok. A régi törvények m ár nem voltak érvényben, az újak még nem születtek meg, de az élet az nem állt meg, m ent a m aga ú tján — ki-ki a m aga becsülete, poli­ tikai állásfoglalása és tisztessége szerint intézkedett. A Nemzeti Bizottság elnökének hatalom volt a kezében, am ire rá ü tö tte a pe­ csétet, annak általában foganatja volt. D iktáltam is, persze hogy diktáltam . 45 nyarán bíróválasztást kellett tartan u n k .A régi bírót berendeltem a községházára, s kö­ zöltem vele, le kell m ondania, de azt nem tiltom meg, hogy ú jra jelöltesse m agát. A pökhendi nagygazda a szemembe n ev etett: nem m ond le. H át akkor vegye úgy, hogy m ár se az. H át jó, akkor lemond, s fülig szaladt mosollyal, köszönés nélkül távozott, Ösz­ szedugtuk fejünket, m it kellene tennünk, nehogy újjáválasszák? A képviselőtestület választja a bírót, teh át új képviselőtestületet kell választanunk, am elyben megfelelő szám ban lesznek újgaz­ dák, ipari m unkások, akik a mi jelöltü n k re fognak szavazni. És úgy is lett. A volt bíró nagy tra k tá t csapott korteseinek. Jö ttek röhögcsélve, m ost meg fog bukni v a la k i. . . N yilván a mi jelöl­ tü n k re gondoltak. Nagyot néztek, am ikor a képviselőtestület ú j­ jáválasztásával kezdtük, és sorra bekerültek a mi em bereink — s a mi jelöltünk lett a bíró, egy köztiszteletben álló kisgazda, akivel m agam is jó kapcsolatot tu d tam kiépíteni. A m ikor m egjött a híre, a fasiszta N ém etország k ap itu lált, az eddig szunnyadó haragvások is felszínre törtek. Én csak 41-től laktam a faluban, s bejáró dolgozó voltam az állam i gépgyárba, teh át nem igen ism ertem ki m agam az indulatok „hátországában". H azaérkezett például a volt főjegyző szovjet hadifogságból. „Fe­ szítsük m eg!’ „Elvitette a két szép ökröm et, nekem három lovam bánja, az én m agtáram at kipucoltatta. . . ” Vizsgálatot indítottam , s elsősorban a szegénységet kérdezgettem , m ilyen em ber volt? „H át a gazdákhoz húzott, hiszen az ú r hova húzzon? H a nem odahúz, elcsapják”. S m ost főleg a jobb m ódúak áskálódnak elle­ ne. H át persze, a szegénységtől nem volt m it elvinni. Úgy dön­ töttem , nem engedem bántani, egyesek hiába erősködtek, leg­ alább internáltassuk el. Nem volt fasiszta, népellenes bűncselek­ m ényeket nem tu d tak rábizonyítani. M aradt főjegyzőnek, de a lelkére kötöttem , viselkedjék úgy, hogy nekem is tessék. Felosztottuk a nagybirtokot. Alig végeztünk vele, az egyik reg­ gelre eltü ntek a m ezsgyekarók. Ki kell nyomozni a tetteseket. Égy szép napon arra ébredek, hogy töm eg verődött össze a laká­ som előtt, az em berek zúgnak, a haragosabbak lebitangoznak. Mi történt, em berek? A djam elő a földbirtokost, m iért vitettem el? Elhültem . Én? H át m aguk m egbolondultak! M enjenek szépen ha­ za, este falugyűlés a leventeotthonban. R ohantam be a község­ házára. F elhívtam a járási rendőrkap itán y t, este h étre v árju k , igen sürgős ügyben. Tele a nagyterem , az em berek m egism étlik, am it reggel a szemembe vágtak, és hogy adjam elő! Elordítot­ tam m agam , csend legyen, az isten fáját! Csend lett. Ezt m ondtam : az fogja előadni a „nagyságosurat”, aki rács mögé dugatta. Rá­ szóltam a k ap itán y ra: m iért vitetted el? „M ert kihúzgálta a k a­ ró k a t!” H onnan tudod, hogy ő volt? „M ondták”. És ha holnap rám m ondanak valam it, engem is elvitetsz?! És m egeresztettem a hangom : m egtiltom , hogy az én tudtom nélkül b árk it elhurcolja­ tok, ha csak nem tettenérésről vagy felsőbb utasításról van szó, de én ak k o r is tudni akarok róla, különben m áris lem ondtam az elnökségről. Ezek a m ódszerek az átkos H orthy-rendszerre voltak jellemzőek. És a töm eghez fordultam : Em berek, am íg én vagyok itt az M K P -titkár és a Nemzeti Bizottság elnöke, senkit bántódás nem érhet, egyetlen becsületes em bernek a hajszála se görbülhet meg. Felzúgott a töm eg: „Éljen Kovács Jó sk a!” Nem nekem kellett ez az éljen, higgye el, egy porcikám se kí­ vánta. Ez az éljen a M K P -titkárnak szólt, m aguknak a kom m u­ nistáknak. Rossz term észete van a m agyarnak, nagyon szeret ás­ kálódni. Jö ttek a jelentgetők. Azt m ondtam nekik, üljenek le, papírt, ceruzát tettem eléjük, tessék, hogy m aradjon nyom a és írja is alá. Rögtön szedte is a sátorfáját. Nem, nem engedjük sza­ badjára rossz term észetünket. �Később kitudódott, hogy a p arasztpárt elnökének felbújtására, két süldőlányka szedte ki a karókat, s ő jelen tette fel a volt földbirtokost. Elszánt, gyűlölködő em ber volt, az „uraknak az irm ag ját” is ki ak a rta irtani, s hogy nyom uk se m aradjon, a h a­ gyaték u k at is. A kastélyt földig rom bolni, ki m it ér, vigye. Felbiz­ ta tta az em bereket, hogy essenek neki a gyümölcsösnek, a falunak ugyanis n e m , volt erdeje, s tényleg tüzelő nélkül tek in tettü n k a tél elé. R endőrt állíttattam hozzá, aki beteszi ide a lábát, lássa el a baját. Tele a falu éhenkórász szegénygyerekkel, kell nekik a gyümölcs. A p arasztp árt elnöke feljelentett, a földesúrral paktálok, m ert védelm em be vettem . J ö tt a kivizsgálás, s azt m ondták, helyesen cselekedtem , mi nem az életére, a vagyonára törtünk. A cselédei szerették, a szokásosnál több b ért adott nekik, s „igazságosnak” tarto tták . A m ikor m indenéből kiforgattuk, volt cselédei ta rto ttá k el, h ordták neki a kaját. Meg kell m ondanom , pártállásra való tek in tet nélkül. Tél küszöbén négy-öt szekér jó tűzifát fedeztem fel a község­ háza udvarán. K érdem a főjegyzőt, h át ez hogy kerül ide, kié? „Mi k ap tu k az állam i erdőhivataltól”. Nem m aguk kapták, m a­ guk szerezzék be, ahogy tudják, s azoknak fogjuk ju tta tn i, akik sehogy se tu dják, Összerántottam a szociális bizottságot, és ki­ osztottuk m agatehetetlen öregeknek, többgyerm ekes hadiözve­ gyeknek. A főjegyző a pokolba kívánt. Túlkapás? H át m it m ondjak erre? Az is előfordult, de hát az se volt egészen az. 46 őszén dobol a kisbíró: egy vagon káposzta ér­ kezett, egy m ázsa ára 100 forint vagy egy m ázsa búza. Elkérem tőle a dobolási szöveget, ki írta alá. Senki. H onnan szerezted? A kezem be nyom ták. Ki? H á t.. . A káposzta gazdáját berendel­ tem a községházára: nézze, nekünk nincs búzánk, pénzünk is ke­ vés, 70 fo rin tért kiáru síthatja. Azt m ondja erre, hogy akkor nem eladó, visszaviszi. Lefoglalom, és 70 forintjával kim éretem . „Ez nem áll jogában”. Jogot m ost én diktálok. K irohant az állom ás­ ra. vissza feladta, és én hoppon m aradtam . K érdem az állom ás­ főnöktől, mi a törvény? A feladott áru biztonságát a MÁV sza­ vatolja, lefoglalni csak járásbírósági végzéssel le h e t. . . B eparan­ csoltam az őrsvezetőt: két rendőrt jól öltöztessen fel, lássa el pénzzel, élelemmel, kísérni fogják a káposztát, s ahol kikerül a MÁV hatásköréből, foglalják le a törvény nevében. A vagon még o tt állt az állomáson. M egkértem az állom ásfőnököt — hozzánk húzó szocdemes volt — addig ne engedje ráakasztani szerelvényre — találjon ki valam it —, am íg m egjárom a járásbíróságot. Elv­ társaim voltak ott, egyből adták a papírt. M ire visszatértem , m ár rá volt akasztva egy szerelvényre, a főnök húzta-halasztotta, de a tulajdonos állandóan o tt volt a nyakán. M utattam neki a végzést — a törvény nevében. Ha szemmel ölni lehetne, én m ár nem vol­ nék az élők sorában. Piszok feketéző, árdrágító volt. Ha belegon­ dolok, még túl is fizettük. Délben kezdtük el a kim érést, délután négyre egy fej nem volt belőle. Így is több m int ötezer forintot v itt ki abból a szegény faluból. őrsre, két m agaféle szem tanút is vitt. És az őrsparancsnok — kis­ gazdapárt-tag — rögtön küldött feleségem ért egy puskás rendőrt. R ohantam haza. Feleségem sír, m int a záporeső. K érem a re n d ­ őrtől az előállítási parancsot. H át az nincs. Ha ki nem ugrik, szétvágom a fejét a fejszével. A nnyit koplaltunk, m int a k u tya, és tessék, m ég m eg is ak arn ak szégyeníteni, a Nem zeti Bizottság el­ nökének a feleségét rendőr kíséri végig a falun, lopott! Elm entem az őrsre. Mondom a parancsnoknak, küldje ki az em bereit, négyszemközt akarok vele beszélni. Azt m ondja, nem küldi. Szépen kérem , nem lesz jó m agának se, ha beosztottai hallják, am it én fo­ gok m ondani. Végre ráállt. M arkos em ber voltam , és nem ijedtem m eg a m agam árnyékától soha. A farzsebére te tte a kezét. Ne féljen, nem vágom szét a pofáját, de ön egy aljas tróger. Jólesne annak az elvakult, gyűlölködő, reakciós lelkének, h a lejá ra th a t­ ná a Nemzeti Bizottság elnökét, az M K P-alapszervezet p á rttitk á ­ rát. M ajd m egnéztem , az ön felesége miből főz, ú n ják a ty ú k le­ vest, am it az én kölykeim látn i se láth atn ak , és még ezért is ilyen példás b üntetést szabna ki?! Szétöntöttem a krum plit, szedje ösz­ sze, vigye haza, akadjon a torkán. . . Elvesztettem a fejem , ordí­ tottam , ahogy a számon kifért. R ávágtam az ajtót. A legszebb öröm a káröröm , boldog voltam — ennyi nekem is k ijá r —, am ikor 46 őszén közönséges sikkasztásért k irúgták. A járőrbe küldött rendőröknek 20 fo rin t já rt volna — ezt egyedül ő tu d ta az őrsön. A fo rin t akkoriban sokat ért, azok a szegény ör­ dögök örültek a két fo rin tn ak is, hiszen fizetésen felül „jött a ház­ hoz”. Szépen aláira tta velük a nyugtát, s am ikor a beosztott k i­ m ent, ő odak an y arító tta a 0-á t — 18 forin to t zsebrevágott. E nnyi pénzért akkor legalább 20 kiló krum plit adtak. M it m ondjak még? Nem szeretném , ha azt hinné, hogy becs­ vágyó vagyok, harm inc év u tá n akarom b en y ú jtan i a „szám lát”, plecsni meg ilyesmi. M unkásként kezdtem az életem , m un k ásk én t m entem nyugdíjba, am ivel elégedett vagyok. A gyerekeim m ár felnőttek, becsülettel m egállják a helyüket — m indhárom párttag. A feleségem is nyugdíjas. 48-ban visszaköltöztünk a városba. Szó­ val, hova is akarok kilyukadni? T alán nekem is volt valam i sze­ repem abban, hogy a 47-es választásokon az M KP 112 szavazatot kapott. Jól m egjegyezte, m ennyit szereztünk 45-ben? Ha elfelej­ tette volna, m egism étlem : h á r m a t. . . Egyszer kapom az ukázt: be kell szolgáltatni 18 m ázsa m arha­ húst. A gazdák tízvalahány növendékjószágot aján lo ttak fel. Én nem vagyok se ezüst-, se aranykalászos gazda, an n y it azonban tu ­ dok, hogy ez ostobaság. A növendékek — m int üsző — o tt állnak a községháza udvarán. Mondom a főjegyzőnek, meg kell akadá­ lyozni, hogy ennyi szép állatot kivigyenek a faluból. „M it lehet tenni, a törvény az tö rv ény!” K idoboltattam a szegénysoron: aki­ nek m eddő vagy kehes tehene van, kicserélheti egészséges üsző­ re, ingyen és bérm entve. És m entek a hasznavehetetlen jószágok, a szegénység pedig örvendezett. Levágni vitték, húsnak az is jó, és h á t m ég a szarvasm arha-állom ány korántsem heverte ki a h á­ borús apasztást. Haragos? M egakadt. Egyszer szaladnak értem , gyorsan m enjek haza, m ert a rendőrök el ak a rják vinni a feleségem et. Nézze, igen nehezen éltünk 1945-ben. B ejáró vasutas voltam , a reggel kapott m illpengő estére egy fa b atk át se ért. Nekem is adtak egy hold földet. B eültettük krum plival, meg kukoricával. A talajm unka rossz volt — életem ben nem v olt földem —, a term és csapnivaló. Három apró gyerek. A feleségem tehenesgazdához já rt dolgozni a napi két liter tejért, máshoz babért, krum pliért, zsírért. A leg­ m ódosabbja szóba se állt velünk, dögöljenek éhen a s z . . . kom ­ csik, hiszen dú lt a harc, s én, ha kellett, ütöttem . De elég az hozzá, hogy a mi rossz földünkben még csak akkora volt a krum pli, m int a galam btojás. Szegény feleségem. M egbotlott no. K örülnézett ő, de nem eléggé, és a szomszédéból felhúzott néhány fészek krum plit, négy-vagy öt kilónyit. A tulajdonos szaladt az 23 �HAGYOMÁNY Mikszáth Kálmán ismeretlen diákköri verse M ikszáth diákköri versei közül nyolcnak a szövege — m elyet R im aszom batban írt — fennm aradt, a selmeci önképzőkörben be­ m u tato tt ötnek csak a címe. (1) K ét további, Selmecen írt költe­ m ényét jó b arátja, G ajdács P ál szerencsére m egőrizte m ásolatban, s 1901-ben és 1911-ben közzétette. (2) Most újabb, eddig lappangó zsengéje k erü lt elő egy m ásik osztálytársa: Csepcsányi Béla h a­ gyatékából. (3) A vers hum oros tém ájú, egy ősdiákról: Bogyó Mi­ hályról szól. 1863/64. tanévben keletkezett, am ikor M ikszáth és Csepcsányi a VII. osztályba járta k . (4) A vers alatt erre utalás történik. M ikszáth hum oros hangot használ Bogyó M ihály öreg­ diákról szóló, jellem rajznak beillő költem ényében, m elyet baráti körben elszavalt, s u tán a C sepcsányinak tollba m ondott, hogy az m egörökíthesse versesfüzetében. Bogyó M ihály öregdiák valószínűleg a selmeci erdészeti és bá­ nyászati akadém ia hallgatója lehetett. (5) D iáktársaságuk — a burschenschaft — h etenként esti összejöveteleket (kneipe) tarto tt, m elyen a gim názium VII—VIII. osztályos tanulói vendégként (hospes) részt vehettek. Csepcsányiról tudjuk, hogy igen szorgal­ m asan láto g atta ezeket az összejöveteleket, M ikszáth nyilván vele tarto tt. Egym áshoz vonzódásuk az irodalom irán ti érdeklődésből fakadt, ezt bizonyítja Csepcsányi versesfüzete és M ikszáthtól em ­ lékül k apott kis könyvecskéje. (6) Hozzájuk csatlakozik harm adiknak G ajdács Pál, írói hajlam ú ifjú, m ajdan az önképzőkör jegyzője s egyben a „K orm ány” című ifjúsági lap szerkesztője. M ikszáth az 1863/64. iskolai év m ásodik felében „a szigorlatok közben — különben is az egész éven át hanyagon látogatván az előadásokat — eltávozott” Selmecről, s csak a következő évben té r vissza, m egism ételve a VII. osztályt. (7) Csepcsányi m ár ekkor egy osztállyal feljebb jár, de 1864. szept. 20-án „nehéz szívvel” m egválik Selmectől, anyagi gondjai m iatt kénytelen tanítói állást vállalni Újverbászon. (8) K apcsolata M ikszáth-tal m egszakadt, b ár élete végéig híven ápolta barátságuk em lékét. Fia és unokája féltve m egőrizték a versesfüzetet, nekik köszönhetjük ennek az eddig ism eretlen költem énynek fennm aradását, m elyet helyesírás és központozás szem pontjából feltűnően hibás szövege k ijav ítá­ sával közlünk. Bogyó M ihályhoz Furcsa szójárása ő kegyelm ének, Hogyha cseng a pohár és hangzik az ének, M indig azt kiáltja, egyre m ondogatja: H ányan vagytok fiúk, ilyen, olyan adta. A ztán meg rákezdi azt a gyászos nótát, Mitől a terem is erős visszhangot ád, És kicsordul rá ja két szem ünk könnyűje Nem a fájdalom tól, hogy senki ne vélje. És hangzik az é n e k : Nincs m ár benne p ára . . Ő kegyelm ének legkedvesb nótája. M ikor oszt elhúzza, m ikor oszt elm ondja, Vagyon a kancsónak akkor aztán dolga. Egy keserveset húz öblös poharából, A ztán ú jra leül, nem beszél, nem mozdul, Nem is szólna tán az ítélet napig, m int: Itt m ulatunk éjfél u tán hatig. Csak a pipájával vagyon baja folyvás, A kkorát bojt m int egy gólya tojás, A kkor m ondja oszt ha rá g y ú jt ím mel ám m al, Hogy nem cserélne a burkus királlyal. Á ldott M iska bátyó m intha m ost is látnám , Minő diadallal ül az asztal hátán. Kezében egy vastag görbe bunkó nyele, M elyet kortesbotnak nevezget ő kelme. M agával is viszi holmi választáshoz, Hol csak ő kegyelm e szava dönt, határoz, De m ostan ez egyszer m egbukott végképpen, Mi nagyon fájdalm as érzet kebelében. Elhagyta öröme, elhagyta étvágya, M int m ás szegény em ber nem iszik b ú jáb a’ Elhagyta a kancsót, a kedves b arátot, Én tudom hogy m iért, ti is tu d h atjáto k . M ixád K álm ány Selmecz 1862/3 (9) Jakus Lajos JEGYZETEK 1. R ejtő István: M ikszáth K álm án a rim aszom bati diák (1959) 59. V áradi Béla: M ikszáth K álm án (Budapest, 1910) 43. 2. G ajdács P ál közlése: Pesti H írlap 1901. XII. 24. és Az Üjság 1911. XII. 24. 3. Csepcsányi József, nyug. evangélikus lelkész tulajdonában, No­ vi Sad (Újvidék) Jugoszlávia, ki Csepcsányi Béla unokája. Szí­ vesen rendelkezésünkre bocsátotta a vers fotokópiáját, keletke­ zésének körülm ényeiről és nagyatyjáról adott életrajzi felvilá­ gosításokat. 4. Evangélikus Országos Levéltár (továbbiakban EOL) Tudósítás a Selmeczi ágost. hitv. evang, kerületi lyceum tanuló ifjúságáról (anyakönyv) VII. osztály 1863/64. tanév I. II. félév. N évsorban 6. Csepcsányi Béla, 15. M ikszáth K álm án. 5. M ikszáth és Csepcsányi osztálytársa 1863/64-ben Bogyó Lajos G aram szentgyörgyről, az ottani reform átus prédikátor, Bogyó M ihály fia. Selm ecről a szigorlatok közben eltávozott. B átyja leh etett a költem ény főhőse. 6. A róm aiak történelm ei c. kis könyvecske Csepcsányi József tu ­ lajdonában az alábbi bejegyzéssel: „Csepcsányi B élának em lé­ kül M ikszáth K álm .” 24 7. EOL Selmeci evang, lyceum anyakönyve 1864/65. évről. 8. Uo. A VIII. oszt. névsorában 4. Csepcsányi Béla 19 éves, ág. hitv. M agyar, K iskér, Vajdaság. A tyja: István tanító. Osztály­ zat helyett a tanulm ányi rovat keresztülírva: Szeptem ber 20án V erbászra tanítónak m ent. U gyanebben az isk. évben a V II. osztályban M ikszáth K álm án a névsorban 13. 9. Az eredeti kéziraton M ikszáth aláírását Csepcsányi Béla csil­ laggal is m egjelölte, m elléje jegyezte: „saját kezétől”. A latta saját írása: M ixád K álm ánytól oskolatársam VIL oszt. Végül utólagos feljegyzés: Selmecz 1862/63. Ez utóbbi téves évszám ot Csepcsányi később írh a tta oda, s egy évet tév ed ett emlékezete. M ikszáth abban az időben használt jellegzetes állóírása közis­ m ert. Feltűnő, hogy am ikor ez a költem ény keletkezett, még használta az eredeti M ixád alakot is, ahogyan legtöbb őse írta nevét. Az ajándékozott kis könyvecskébe viszont m ár a végle­ gesen k ialakult M ikszáth-változat k erült. E nnek grafológiai összehasonlítása az előbbivel szükséges lenne, azonban nincs kezünk között. �Madá ch-em lékérm esek „m egvallatása” A TIT Nógrád m egyei szervezetének sal­ g ó tarján i székházában ünnepélyes külsősé­ gek között, nagy érdeklődés m ellett adták át az 1975. évi M adách-em lékérm eket, am ellyel a hagyom ányoknak m egfelelően az idén is azokat ju talm azták, akik eddigi tevékenységükkel jelentős m értékben já ­ ru ltak hozzá Nógrád megye szellemi életé­ nek fejlődéséhez, s kiem elkedő eredm énye­ ket értek el haladó kulturális hagyom á­ nyaink őrzésében és ápolásában. A megyei tanács alapítványát ebben az esztendőben. Csongrádi M ária, az Á llam i D éryné Szín­ ház Jászai-díjas rendezője, Csohány Kál­ m án, M unkácsy-díjas grafikusm űvész és a balassagyarm ati M adách Im re Irodalm i Színpad együttese kapta. Csongrádi M ária rendező — foglalkozá­ sát tekintve —, régi családi hagyom ányok folytatója. S leányában, aki a Fővárosi O perettszínház művésznője, él tovább a színház szeretete. B eszélgetésünk messziről indul. — N agyapám a színház szerelm ese v olt. A m últ század végén a kassai és a pozsonyi színházat igazgatta. N agyanyám színésznő­ ként dolgozott m ellette. Színházi em berek voltak a szüleim is. Édesapám rendező, a nyíregyházi színház egyik alapítója. Ezek u tán talán sem m i furcsaság nincs abban, hogy én is a színi pályát választottam . Igaz, kezdetben ezt a szüleim sem m iképpen sem ak arták. Meg kív án tak kím élni a színészet­ tel járó nehézségektől. Ezért óvónői képesí­ tést szereztem. De a színházat nem tudtam elfeledni: elvégeztem a színm űvészeti főis­ kolát. 1946-ban kaptam meg a színésznői diplom ám at. — M ikor szerződött a D éryné Színház­ hoz? — M indjárt a m egalakulása u tán egy esztendővel, 1952-ben. A legkülönbözőbb szerepeket alakítottam . De m ár ekkor n a­ gyon érdekelt a rendezés. Sokat utaztam , tanultam , olvastam . Egy rendezőnek sokat kell látnia, tapasztalnia. V égigjártam a szokásos fokozatokat: először segédrende­ ző lettem , m ajd az esztétikai egyetem el­ végzése után, 1958-tól rendező. Ebben a szerepkörben érzem a legjobban magam. aztán m inden rendezőnek van valam i hob­ byja: az én szenvedélyem a gyerm ekdara­ bok és a gyerm ekirodalom m űveinek szín­ p adra állítása. Egy-egy gyerm ekelőadás m egtekintése csodálatos öröm szám om ra: a nagym am a elkíséri az unokát, an y u k a a kisfiával jön, s ilymódon nem csak a jövő közönségét neveljük, hanem a jelen felnőtt nézőire is h atást gyakorolunk. Színházunk egyebek m ellett ezért is ta rtja egyik fontos feladatának az ifjúsági és gyerm ekdarabok bem utatását. — M int rendezőnek mi az elve? — M indig közérthetően, a töm egeknek, a népnek játszani. Csak azt az irányzatot tartom igaznak, am elyik közérthető. Le­ gyen bárm ilyen a darab — klasszikus vagy m ai (esetleg adaptáció, m int a M ikszátheredetű A becsületes G yuri története, am elynek ősbem utatóját Pásztón tartottuk) —, m indig úgy kell színpadra állítani, hogy gondolatait értsék az em berek. A m ű­ nek csak így lesz hatása, így m arad meg az em lékezetben, így foglalkoznak később is vele az em berek. Ez a rendezői állásfog­ lalásom családi gyökerekből táplálkozik, de állandó erősítést k ap a színháztól is, amely jellegénél, funkciójánál fogva sem lehet m ásm ilyen. A mi színházunk közönsége rendkívül sokrétű. M űsorpolitikánknak ezt figyelem be kell vennie. N ekünk divatokat nem lenne célszerű felkapni, m int ahogyan célszerűtlen lenne a kísérletezgetés — ezek job bára a szakm ának szólnak és egy na­ gyon szűk közönségrétegnek. — Az Ön által rendezett darabok több m int három negyed része elju to tt a megye városainak, falvainak színpadjaira is. A Peti-sorozat őszinte sik ert aratott. Most m ilyen darab rendezésére készül? — A színház a Német D em okratikus K öztársaság negyedszázados jubileum a al­ kalm ából engem bízott meg az NDK-beli darabok rendezésével. Rudi S trahl Éva és Á dám című v íg játék át nagy sik errel m u­ ta ttu k be az ősszel. Most a folytatásán dol­ gozom, am elynek bem u tató ját m áju sra te r­ vezzük. S van egy rendezésen kívül eső tervem : m inél jobban, m inél közelebbről m egism erni Nógrád m egyét, szorosabbra fűzni a m egye és a színház kapcsolatát, és szerény lehetőségeink szerint hozzájárulni a helyi közm űvelődési tervek m egvalósulá­ sához. * Csohány K álm án, M unkácsy-díjas g rafi­ kusm űvész a palócföld szülötte. H uszonkét éves koráig szülőfalujában, Pásztón élt. Életének — m ost m ár sírig tartó — nagy „kalan d ja” 1947-ben kezdődött. Egyszerű, pátosz nélküli ember. — P esten dolgozó b arátaim unszolására utaztam fel a fővárosba és iratkoztam be a Képzőm űvészeti Főiskolára. O tthon fizi­ kai m unkás voltam , sokáig nem is gondol­ tam arra, hogy hivatásos képzőművész le­ gyek. Kicsiny gyerekkorom tól szenvedélye­ sen rajzoltam ; de azt hiszem, ez m indenki­ vel előfordul. Az én esetem ben csak annyi a különbség, hogy én a gyerekkor elm últá­ val sem hagytam abba. — Kik tan íto ttá k a főiskolán? — Hincz Gyula, Konecsni György és Ék Sándor, aki m ost jan u árb an h alt meg. Én búcsúztattam a növendékek nevében. Sa­ nyi bácsi tiszta, nagyon rendes em ber v olt. — Ki vagy k ik h ato ttak a legerőtelje­ sebben látásm ódjára, befolyásolták m űvé­ szi-alkotói m ódszerét? — Nem tehetek olyan különbséget, hogy valaki is a legerősebben h ato tt rám . Azt m ondhatom inkább, hogy nagyon sok ha­ tás ért. M ind enkitől m egpróbáltam valam it ellesni, tanulni. S ezek a különböző h atá­ sok alakították ki aztán az én m űvészete­ met. — Eddigi rendezői pályafutása alatt m integy 80 d arab o t rendezett. M elyekre em lékezik a legszívesebben? — A felnőtt darabok közül Osztrovszkij V iharjának és Pável K ohout Ilyen nagy szerelem című d rám ájának rendezését ta r­ tom em lékezetesnek. A gyerekdarabok kö­ zül sok a szívemhez nőtt. Legfrissebb élm é­ nyek a Peti-sorozathoz kötnek. P eti — S ár­ m ándi P ál és Dénes M argit szülötte —, úgy érzem , kicsit az én gyerm ekem is. — 1964-ben, a Jászai-díj odaítélésekor a hivatalos indoklásban külön kiem elték az Ön által rendezett ifjúsági és gyerm ekda­ rabok előadásának m agas színvonalát. — A gyerm ekdarabok rendezése — ta­ lán m ert óvónőként indult felnőtt életem ? — . m indig vonzott, nagy célom volt. Meg 25 �— M űveit balladai töm örség, sajátosan egyéni — m ondhatni: nógrádi — hang jellem zi. . . — H add m eséljek el erről egy m egtör­ tén t esetet. Tíz évvel ezelőtt kiállítottam a D ürer-terem ben. Sem m iféle szöveg nem u talt arra, hogy valam i közöm is lenne Nógrádhoz. A m egnyitó után. nem sokára felhívott telefonon P ekáry István festőm ű­ vész és m egkérdezte: Hová való vagy te, öcsém? Nem nógrádi? Öröm m el m ondtam igent: P ista bácsi m egérezte rajzaim on a szülőföld ihletését. Nem hiszem, hogy m ű­ vész szám ára van nagyobb kitüntetés, m int az, ha az idegen m egérzi m unkáin egy szű­ kebb közösséghez való tartozását. Egyesek szerint ez a provincializm us; viszont ebben az értelm ében én vállalom is. H a ak ar­ nék, sem tudnék m ásképpen élni, dolgozni, m int hogy ne az em berekkel foglalkozzam. A m űvészetet csak érzelm i kinyilatkozta­ tásnak, érzelm i m agatartásnak tudom el­ képzelni. Őszinteség és em berközpontúság nélkül nincs igazi művészet. M unkáim m al, a m agam eszközével igyekszem szolgálni a népet, a társadalm at. — A salgótarjáni M adách Im re G im ná­ zium ban érettségizett. Hogyan élt a gim na­ zisták körében M adách em léke? — Fellengzősség nélkül m ondhatom , hogy szám unkra Madách nem tananyag volt, egy-egy m egtanulandó lecke, hanem becsületbeli, közös ügy. Így h át később, g rafik u sk én t term észetesen többször meg­ próbálkoztam M adáchcsal, m egpróbáltam visszaadni m űveinek gondolatiságát — de sokszor alulm aradtam . Újra és ú jra neki k ellett rugaszkodnom . . . Nem egyszerűen m egörökíteni akarom , hanem m egközelíte­ ni. Eddig három M adách-kom pozícióm at, m elyeket a Mózesból készítettem , tartom olyannak, am elyek m egközelítik elképzelé­ seim et. Ezek m ost a Nemzeti G aléria tu ­ lajdonában vannak. — M ilyen jelentősebb kiállításokat ta rt számon, am elyeken m űveivel szerepelt? — 1964-ben a velencei biennálén az én grafikáim képviselték M agyarországot, Szerepeltem a luganói, a Sao Paoló-i, tokiói és lju b jan ai biennálékon, Csoportosan m int a M agyar Képzőm űvészeti Szövetség tagja, m ár m inden európai országban kiál­ lítottam . Önálló bem utatkozásom volt töb­ bek között R avennában, Varsóban, Szófiá­ ban, Szabadkán, és term észetesen több vá­ rosban itthon is. Ami a szűkebb h azát ille­ ti, S alg ó tarján b an kétszer, Pásztón három alkalom m al volt önálló tárlatom . — Jelenleg „m in” dolgozik? — Elkezdtem egy grafikai sorozatot, am ely a pásztói népszokásokat örökíti meg. Ezt szeretném teljesen m egcsinálni, úgy, hogy az egyedi dolgok ábrázolásával vala­ mi általános érv én y ű t fogalm azzak meg, am it m inden em ber m egért. * A balassagyarm ati M adách Im re Irodal­ mi Színpad m ásfél é v tízeddel ezelőtt ala­ kult. A m egyében — m inden bizonnyal — a legtöbb sik ert és elism erést m agáénak m ondható am atő r m űvészeti együttes. A csoportot term észetesen érté k kudarcok is, de a tagság — elszánt h ite és ereje révén — m indig leküzdötte a nehézségeket, és a sik er újabb, m agasabb csúcsaira érkezett. 26 A 15 év alatt nagyon sok fiatal volt tag­ feléjük fordította az érdeklődést. S az sem mellékes, hogy a csoportban olyan, közel ja az együttesnek. Ma m ár é re tt korú férfi és nő az egykori alapítók m indegyike: a egykorú és nagyon közeli érdeklődésű em ­ város szellemi életének irányítói, valam i­ berek találkoztak össze, akik feszítő cselek­ vési vágyukat a színpadon kiélhették. lyen form ában tevékeny részesei. Csikász István tan ár az alapítók közül Csikász István még hozzáteszi: — A m a­ való. A leghosszabb ideig — hat évig — ő gunk és a m ások m űvelése v itt előre. Sose volt a csoport rendezője. nyugodtunk bele abba, am i volt; m in­ — 1959 őszén, am ikor Szabó K ároly és dig többet, jobbat ak artu n k . A közönség Versényi G yörgy tanárok vezetésével, a szim pátiája megsokszorozta erőnket. művelődési ház kebelén belül m egszerve­ Moliére-, Babits-, Csehov-, Lorca-est, ződött a színpad, akkor B alassagyarm aton 1919-es em lékm űsor, székely népballada — de azt hiszem, a m egyében is — egy ha­ összeállítás szerepelt a sok között m űsoru­ gyom ányokkal nem rendelkező m űfajt, az kon. S ez a találom ra k irag ad o tt felsorolás irodalm i színpad m ű faját terem tettü k és csupán csak sejteti az értékeket. A m inden­ honosítottuk meg. kori szándék: a k o n k rét em beri problém ák A következő évben m ár országos fóru­ átélhető és világos felrajzolásával m egm u­ mon is hallatott m agáról a balassagyarm a­ tatn i az em ber lényegét. ti színpad. 1960 áprilisában, G yőrött, az el­ A csoport tagjai között — ahogy m onda­ ső országos irodalm i színpadi fesztiválon ni szokták — m inden rendű és rangú em ­ szerepeltek, s a szakem berek példaként ál­ b ert m egtalálhattunk. M int ma is. Közös lították a többiek elé az együttes szerkesz­ a k a ra t feszítette a pedagógust és az ifjú ­ tési és előadási m ódját. Az évek során egy­ m unkást, a gim nazistát és az adm inisztrá­ m ást érték a sikerek. A legkülönbözőbb dí­ tort, az egészségügyi dolgozót. A m űvészet jak at — többek között a M agyar Írók Szö­ szerelm esei voltak; sőt, a „m űvészet szere­ vetsége, a kom arnói Jókai-napok, a balas­ tői”. akik — s ez a lényeges — annyiban sagyarm ati országos irodalm i színpadi n a­ különböznek a „m indennapi szeretőktől”, pok nagydíját — nyerték. V endégszerepei­ hogy m egtanultak értelm esen szeretni, cél­ tek Pozsonyban, a M agyarok Világszövet­ tu d attal és alázattal, állandó, erős belső sége által szervezett debreceni nyári egye­ kontrollal. tem en, a budapesti m ezőgazdasági kiállítá­ A M adách Im re Irodalm i Színpadnak két son. év óta M olnárné Merczel Erzsébet a rende­ 1969-ben m egkapták a „Kiváló E gyüttes” zője. A csoport nevében ő v ette át az em­ lékérm et. G im nazistaként, 13 évvel ezelőtt címet. került az együttesbe: Évente 6— 10 darabot m u tatta k be, s egyegy produkció általában ugyanennyi elő­ — A nnak ellenére, hogy a színpad csak­ adást é rt meg. R engeteget játszottak. Ba­ nem teljességgel kicserélődött, célunk vál­ lassagyarm aton és a környék falvaiban, po­ tozatlan: folytatni az elődök önművelő litikai évfordulók alkalm ából, önálló este­ m unkáját. S zeretnénk még több „hívőt” ken — átütő sikerrel. szerezni az irodalom nak: olyan m űveket bem utatni, am elyek gyarlóságainkra fi­ Mi volt népszerűségük titk a? gyelm eztetnek és m egtisztítanak. E lju tta t­ Több m inden. Az egyik a város jelentős nak a felism eréshez: nem rágódni kell a k ulturális hagyom ányaiban keresendő. A problém ákon, hanem tenni azok m egoldá­ városban élt költők és írók — Madách, M ikszáth, K om játhy Jenő, Szabó Lőrinc — sáért. És vidám ság is kell az em bereknek, em léke olyan sajátos légkört terem tett, hiszen m indenki szeret nevetni, felszaba­ am ely kedvezett a m űködésüknek. Az ak­ dultan örülni. kori hivatalos színjátszás sem atizm usa is Sulyok László �KORKÉP A salgótarjáni országos elméleti konferenciáról* lete használható fel erre a célra, m indenek­ előtt a nógrádi oktatási igazgatóság és a Tudom ányos Ism eretterjesztő T ársulat új megyei központi épülete.) S algótarjánban három napos országos el­ m életi konferencia zajlott le „Felszabadult hazánk 30 éve” címm el: a konferenciát a pártközpont agitációs és propagandaosztá­ lya kezdem ényezte, s résztvett azon vala­ m ennyi m egye és B udapest oktatási igaz­ gatóságainak küldöttsége. A konferencia címe is m u tatja , hogy a közös vizsgálódás tárg y a alapjában tö rténettudom ányi jelle­ gű volt. A p á rt Központi B izottságának ez a tudom ányos rendezvénye egy, tudom á­ nyos életünkben még nagyobb jelentőségű országos konferenciát előzött meg, azt amit a M agyar Tudom ányos A kadém ia a P á rt­ tö rtén eti Intézettel, a Politikai Főiskolával és a T ársadalom tudom ányi Intézettel egy ü tt rendez m ajd. Ez a konferencia, am ely m ost Salgótar­ jánb an volt, az oktatási igazgatóságok tör­ téneti tanszékeinek — és részben szocioló­ giai tudom ányos m u n k atársainak — közre­ m űködésével jö tt létre. A m agyarországi politikai-gazdasági-történelm i fejlődést vizsgálták abból a nézőpontból, hogyan fejlődött a p á rt politikája harm inc év alatt, m ennyiben irány íto tta, m ennyiben követte az országos fejlődést, hogyan m utatkozik a p á rt p olitikájának igazodása a helyi tö rté­ nelemhez, értv e ezen konkrét m agyar tájak — még m egfoghatóbban: m agyar megyék — életét. Tudvalevő, hogy ezek a (megyei p ártb i­ zottságok m ellett működő) O ktatási Igaz­ gatóságok k iterjed t tudom ányos k utató- és oktató m u n k át fejtenek k i és jelentős részük van a m arx ista képzettségű, m agas szintű értelm iségiek kiképzésében és gyakorlati­ elm életi m unkába állításában, Ma m ár va­ lam ennyi m egyénkben h at-h ét éve m űköd­ nek ezek az oktatási igazgatóságok és (há­ rom megye kivételével) megfelelő, korszerű épületekben k ap tak elhelyezést, olyanok­ ban, am elyek bentlakásos képzést tesznek lehetővé. Az oktatási igazgatóságoknak 10—12, tudom ányos fokozattal rendelkező főfoglalkozású tan áru k van, és term észete­ sen valam ennyi m egye igénybe veszi tudo­ m ányos továbbképzései során a m egye tu ­ dom ányos m u n k ára inspirálható értelm isé­ gét, legkiválóbb szakem bereit és oktatóit. Úgy tűnik, hogy ezek a — ma még elég háttérb en m űködő — intézm ények nagy jelentőségű m unkát végeznek a tudom á­ nyosan képzett értelm iség kiképzésében, s ennek éveken belül látszata lesz m inde­ nütt. Hazánk felszabadulásának 30-ik évfor­ dulójára m egkülönböztetett feladatot is k ap o tt ez a m ostani konferencia. A három ­ napos tudom ányos gyűlés, am ely plénum ­ ban és 5 szekcióban m űködött, „Em lék­ ülés”-nek nevezte m agát. Az öt szekció el­ különítve dolgozott, s ez különös intenzi­ tá st kölcsönzött a tudom ányos m unkának. (Salgótarján alkalm as is ilyen m unkam ód­ szer kialakítására, hiszen több kitűnő épü­ Az aktuális és folyam atos pártpolitikai m unka tudom ányos megalapozása egyre sürgetőbb követelm ény és különösen fon­ tos, hogy a p á rt politikáját a helyi fejlődés­ sel összhangban alakítsák. Ezért a helyi tö rtén et — ez kicsit többet foglal m agába, m int helytörténet — nyom on kísérése iz­ galm as tudom ányos feladat. Az oktatási igazgatóságok fél éve vállalták, hogy rész­ leteket dolgoznak ki egy ilyen országos egybevetésre. Ezeket m egyénként v itára bocsátották, és most ugyanezt te tté k orszá­ gos együttlétben. (Az öt szekcióban 20 elő­ adás és 32 k o rreferátu m hangzott el.) A megyei tudom ányos kollektívák által k i­ dolgozott tanulm ányok tarta lm át itt m ost nem ism ertethetjük ugyan, de az ism étlő­ dések elkerülésével néhány jellegzetes k u ­ tatási cél felsorolható: (mindig egy m egyé­ ről szólva) a társadalm i stru k tú ra alaku­ lása, a term előszövetkezeti parasztság tu ­ dati fejlődése, az üzemi dem okrácia, a m unkásság kulturáltsága, az urbanizációs folyam at, a szocialista iparosítás fő voná­ sai, a m unkás-paraszt szövetség tartalm a, a fellazítás elleni harc, az életkörülm é­ nyek alakulása, a m unkássá válás folya­ m ata, a szövetkezeti parasztság közösségi tudata, a nem zetiségi politika érvényesü­ lése, a tudom ányos élet. Csupa eleven, iz­ galm as kérdés. Ennek a tudom ányos m u n k án ak általá­ nos jelentősége, hogy a m egyék k o n k rét tö rtén eti fejlődési fo lyam atait k u ta tja fel. Ami önkéntelenül „m agával hozza”, hogy az egész, konkrét politikai és propagandam unkában nagyobb helyet és szerepet kap a szülőföld, a közvetlen környezet, a haza­ fiság. M ert a megyei fejlődés összefügg a nem zeti történelem m el, de azon belül sa já ­ tos is. Győri Im re, a KB titk á ra em elte ki, hogy a konferencia érték es adalékokat g y ű jtö tt össze a legújabb kori tö rtén eti irodalom hoz, s hogy segítette az összhang erősítését poli­ tika és tudom ány között. Hangsúlyozta, hogy napjainkról csak akkor szólhatunk elemző módon, „ha m egvan a politikus problém aérzékenységünk” , ha „a valóság ellentm ondásainak feltárására képesek v a­ g yunk”, m ert „a valóság feltárása, a tö rté­ neti elemzés, a következtetések levonása a tudom ány és a politika szám ára egyaránt fontosak”. Elhangzott a P etőfi Rádióban 1975. február 6-án. Dezséry László Egy zenekarról é s a zenei életről A salgótarjáni Szim fonikus Zenekar idestova négyesztendős m űködése során egyenletesen em elkedik koncertjeinek szín­ vonala, próbáról próbára rövidül az egy m ű re fordítandó felkészülési idő, ígére­ tesen növekszik a rep erto ár; így egyre n a­ gyobb és több teljesítm ényre képes az együttes. Felfigyelt e rre az Országos Fil­ harm ónia is: Nógrádon kívül is foglalkoz­ tatn i kívánja a zenekart, egyre rangosabb helyeken. A fejlődés jele az is, hogy kiváló szólistákat látu n k vendégül — csak a ta­ valyi és idei szezont em lítve: P erényi Esz­ ter hegedűm űvészt, Kiss G yula zongoram űvészt, Kóté László hegedűm űvészt stb. —, s az 1974-es veszprém i fesztiválon telje­ sítm ényével az együttes a gálaesten való fellépést érdem elte ki. Igazi am atőr zenekar ez, az am atőrök összes erényével. A város úgyszólván m in­ den rétege képviselve van benne: a zenélés szeretete hozta össze és ta rtja eg y ü tt a ze­ neiskolai tan árt, a más területen dolgozó pedagógust az üveggyári m űvezetővel, a röntgenfőorvost az acélgyáriakkal. Az egészséges és nem es előrehaladás egyik alapvető feltétele, hogy nem hiány­ zik a megye és város m egértő hozzájárulá­ sa: biztosították a szám ukra a zenekar fenntartásához és m űködéséhez szükséges anyagi eszközöket és problém áik m egvi­ tatásá ra is m indig szakítanak időt a város és a m egye vezetői. N agyjából és egészében teh át nincs okunk panaszra. Van azonban néhány tém akör, am elyet k ritik u san kell vizsgálnunk. Propaganda és népszerűség Az első a zenekar p ropagandája és — am i ezzel szorosan összefügg, — rendsze­ res foglalkoztatása. M ert példaként em lí­ tem, hogy m iközben például az 1974. no­ vem ber 7-i ünnepségen m egérdem elt szép sikerrel szerepelt az együttes, több m eghí­ vott — így m ondják —, m eglepődve és nagy elism eréssel nyilatkozott a követke­ zőképpen: „nem is tu d tu k , hogy van egy ilyen jó zenekaru n k .” Úgy tű n ik tehát, hogy S algótarjánban sokan nem is tu d n ak a város zenekarának létezéséről. A propa­ ganda hiányából adódó k ár azonban m á­ s u tt is m érhető. Aligha kell hangsúlyoznom az ifjúsági hangversenyek jelentőségét. A fiatalság szépérzékének fejlesztése, jóra, nem esre nevelése legfontosabb feladataink közé ta r­ tozik. Ennek egyik, nem lebecsülendő m ód­ ja a fiatalok m egism ertetése a zeneiroda­ lom rem ekm űveivel, s ebben az élőzenével való találkozást a legjobb hanglem ez sem pótolhatja. A hangversenyterem és a zene fegyelmező ereje a szépség-élm ényen felül k u ltu rált viselkedésre, figyelem re, elm é­ 27 �lyülésre oktat. K orm ányzatunk az Orszá­ gos F ilharm ónián keresztül tetem es össze­ get áldoz e célra, hiszen az ifjúsági hang­ versenyek v árh ató optim ális bevétele g y akran alig is fedezi a vendégszereplő m űvészek ú ti- és szállodaköltségét. Többoldalú felelősséget! Hogyan, élünk ezzel a lehetőséggel Nóg­ rád b an ? Ifjúsági hangversenyeink köre szervezési nehézségek — vagy m ondjam : ügyetlenségek — m iatt egyre szűkül. Pász­ tó, Nagybátony, Rétság — ahová a m últ­ ban rendszeresen já rtu n k — , ma nem ké­ pes kétszer vagy három szor egy évben 250—300 fiatalt összehozni az ifjúsági hangversenyekre. (Jó ellenpélda viszont B alassagyarm at, ahol új hangversenyterem és telt ház v á rt b en nünket idén is, lelkes, fegyelm ezett fiatalokkal. Nem véletlen! A m űvészet, a k u ltú ra, terjesztéséhez ügysze­ re te t kell. E nélkül sem m i m ás sem sikerül­ het.) Nem jobbak persze a tapasztalataink a m unkásm űvelődés terén sem. „Elébe m en­ tü n k ” m inden é rin te tt szervnek: hangver­ sen y t aján lo ttu n k fel a szakm unkástanuló­ otthonnak, az acélgyárnak, készen álltunk, hogy mi m enjünk hozzájuk, hajlandók vol­ tu n k időpontot egyeztetni — hangverseny m égsem lett m indebből! Szükséges teh át a „befogadók” szem léletváltozása is, ha ko­ moly célunk a k u ltú ra — itt: zenekultúra —, töm eges elterjesztése. A személyi fluktuáció a zenekar term é­ szetéből fakad. A tehetséges fiatalok a kö­ Feledy G yula kiállításához* Igen jelentős m inden esemény, m ond­ hatni ünnep, am ikor a közönség találkozik, aktív kapcsolatba k erü l egy-egy m űalko­ tással, és tu d atáb an a gondolatok és érzel­ m ek hosszú sorozata indul el. Meggyőződé­ sem szerint ilyen alkalom ez a m ai nap is. S okunknak ad m aradandó élm ényt, so­ k u n k n ak jelent ünnepet ennek a kiállítás­ nak központi anyaga, a K arancslejtős, 1944. című sorozat, hiszen az itt, Salgótar­ jánban, N ógrádban élők szám ára sokat mondó, történelm i konkrétságában eleven ez a cím. Itt S algótarjánban ennek a kiállí­ tásn ak különös és fokozott jelentőséget ad, hogy közvélem ényünk jól ism eri a tö rté­ nelm i h átteret, tu d az akkori — 1944-es — esem ények eszm ei-politikai tartalm áról is. Mi m ost a mű, az alkotó és egy konkrét esem ény — egy k o rábban m egvívott heroi­ kus küzdelem —, m űalkotásban testet öltő találkozásának lehetünk tanúi. Úgy érzem , hogy a képek tartalm a, dina­ m izm usa, sodrása olyan egyetem es és ma is ható gondolatokat fogalm az m eg, am e­ lyek az em beri cselekvés lényegét és értel­ m ét példázzák, s erőt ad nak a zászlót to­ vábbvívőknek is. És a m ai kiállítás szem­ besít is önm agunkkal és rá n k kérdez: Mit jelen t ma nekünk itt és m ost K arancslej­ tős? Az első válasz is szép és igaz: olyan tör­ ténelm i esem ényt, am elyben újabb m ártí­ rok sírjai jelzik m unkásm ozgalm unk sok Elhangzott a k iállítás megnyitó ünnepségén. 28 zépiskola u tán elm ennek tanulni — néhá­ nyan zenét, sokan m ás szakm át. Jönnek az új fiatalok, őket újból tan ítju k , neveljük, s m ire elsajátítják a kellő ism ereteket, ők is továbbállnak. Az egész megye zenei életé­ nek általános gondjaihoz vezet ez a prob­ léma, s ha m ár itt tartu n k , tekintsük át a teendőket ezzel összefüggésben. Hosszú tá ­ von ki kell dolgoznunk egy fejlesztési ter­ vet: hogyan tu d ju k a zenei pályán végzett fiatalokat S algótarjánban és N ógrádban letelepíteni, nekik szép m unkát és otthont adni? H árm as m egközelítésben látom a megoldást. 1. A zeneiskolák és a zeneisko­ lai hálózat folyam atos fejlesztése, új, hang­ szeres tanárok letelepítése — nyer velük az oktatás és a zenekari élet egyaránt. 2. Az iskolai énektanítás rangjának emelése. N yerjünk meg hangszeres pedagógusokat az új énektanári helyekre, ha ilyenek v an ­ nak. 3. A zenekar félfüggetlenné fejlesz­ tése. Ez több próba- és hangversenylehető­ séget biztosít, azonkívül figyelem re m éltó havi fix többletkeresetet jelent az új és ré­ gi tagoknak egyaránt. E tekintetben Kecs­ kem ét, Szolnok, Veszprém, Eger előttünk járn ak , Szom bathelyről — am elynek zene­ kara ebben az évben önállóvá vált — nem is szólva. M ert meggyőződésem, hogy Nógrád me­ gyében és S algótarjánban is érlelődnek a tényezők, am elyek a zenei élet területén szükséges és időszerű továbblépést belát­ ható időn belül lehetővé teszik. Róna Frigyes vérrel, szenvedéssel kikövezett ú tjá t; olyan politikai em lékhelyet, am elyet évfordulós alkalm akkor illő tisztelettel borítanak a túlélők koszorúi. De azt hiszem, ezen túl­ menően is találunk választ: K arancslejtős azt is jelenti, hogy szocialista elveink m eg­ valósításáért áldozatokat is tudnunk kell vállalni. Áldozatot, de nem valam i k a rita ­ tivitásban testet öltő önsanyargatást, ha­ nem olyan m agatartást, ami a tudatos em beri tevékenységnek egyik alkotóele­ me, am i a m egvalósított eredm ények ta r­ talm ában nyeri el értelm ét és célját. Jelenti ez a példa azt is, hogy az új szo­ cialista társadalom építése csak akkor le­ het eredm ényes, ha a világosan m egfogal­ m azott cél, a pontosan követhető elv jelen van a változást akarók, sürgetők és kezde­ ményezők húsában és vérében, cselekvései­ ben és gondolataiban. Jelenti azt is, hogy az azonosulásnak m agas hőfokon kell meg­ terem tődnie, am elyben a meggyőződés és hit együttesen segít át azokon a k onfliktu­ sokon, am elyek legyőzése után születik meg az em beri cselekvés és lét értelm e: a közösségi kapcsolatokat hordozó új társa­ dalom. S példája an n ak a m agatartásnak is, am ely — m ert tu d ta a jövőt — vállalta a jelent, pedig az a jelen — az 1944-es ka­ rancslejtősi, nógrádi, m agyar — még csak csírájában, kevesek harcában, kevesek lel­ kesedésében hordozta (a még alig körvona­ lazott) jövendőt. P éldája annak a m ártí­ rom ságnak, am ely a jövőre figyelve vállal­ ta „a m egvallattak, hogy vérzett a húsu n k ” szenvedéseit, m ert vállalói érezték — á t­ érezték — és így tu dták, hogy a gonoszok u ralm át a m egújuló em ber világa követi. K arancslejtős az igazi em beri cselekvés­ nek m egfelelően sok réteg ű : sokunk szá­ m ára élm ényt nyújtó, kom m unista meg­ győződésünkben erősítő m ag atartást hor­ doz. Ha Feledy Gyula csak az esemény m egörökítésére vállalkozott volna, akkor is hálásak lennénk érte. Hogy alkotásaival rádöbbentett és közelebb v itt hagyom á­ nyainkhoz: ezt köszönjük neki itt és most. A karancslejtősi sorozat m ellett Feledy Gyula m ás m unkáiból is szerepel hasonló in d íttatású válogatás, m integy bizonyíté­ kául annak, hogy h atározott alkotói a tti­ t üdről, belső kényszer alapján dolgozó m ű­ vészről, és nem a siker rem ényében évfor­ dulókhoz igazodó önállótlanságról, tém a­ szegénységről van szó. Feledy G yula szem élyében olyan m ű­ vészt köszöntünk körünkben, aki alkotói pályájának spirálján m ind m agasabbra és m agasabbra tör. Ism erjük m űveit a tav a­ szi tárlato k ró l; tudunk alkotói pályájának állom ásairól — a Lengyelországban tö ltö tt évekről, a fiatalon elért hazai és nem zet­ közi sikereiről, em lékezetes szerepléséről az 1966-os velencei biennálén. C sodáljuk széles sodrású alkotói törekvéseit, am elybe a könyvillusztrációtól a színpaddíszletig, a lapszerkesztői tevékenységtől a grafikán át a festészetig a képzőm űvészet m ajd m inden ága és az eleven társadalm i elfoglaltság is gét további eredm ények és sikerek kísér­ jék. Horváth István �Szántó Miklós: M unkaidő-csökkentés és életm ód Em pirikus tapasztalato kat leíró, oknyo­ mozó és távlato k at kereső tanulm ányok sora jelzi: a szociológia egyik legfontosabb kutatási terü lete lett a szabad idő alaku­ lása és felhasználása. Ma m ár az e tém ával foglalkozó hazai szakirodalom áttekintése is csak a szabad idő jelentős m értékű fel­ áldozásával képzelhető el. Nem valam iféle divathullám ról van szó (noha vannak div at szülte felm érések, ta­ nulm ányok is szép számm al), sokkal in­ kább a társadalm i-politikai szükségletek inspiráló hatásáról. Szántó Miklós könyvé­ ben azonban sajátos, a szokásosnál érdeke­ sebb és hasznosabb m ódon foglalkozik a szabad idő alakulásával. A városi ipari m unkásság m unkaidőn túli tevékenységeit, ezek feltételeit és in d ítékait vizsgálva az életm ód jellemző vonásait rajzolja meg, elemzése te h á t tú lm u ta t a szorosan vett m űvelődéspolitikai kérdések körén. A M unkaerő és Életszínvonal T ávlati Tervezési Bizottság m egbízásából készült széleskörű vizsgálat az 1968-ban m egindult és egyre szélesebb k ört érintő m unkaidő­ csökkentés h atását elem ezte. A kötet azon­ ban mégis sokkal több a felm érési adatok szakszerű elemzésénél, nem csak azért, m ert néhány adattal, összefüggéssel a nem ­ zetközi k itekintésre is alkalm at ad, s nem is csupán azért, m ert a kötet beveze­ tőjében m egdöbbentő dokum entum okkal illusztrálja a m agyar m unkásosztálynak a 8 órás m unkanapért, az em beribb életért vívott küzdelm ét. Legnagyobb érték e a könyv aktualitásában, a szerző problém aérzékenységében, az anyag feldolgozását szolgáló szem léletben és m ódszerben rejlik. Maga az életm ódkutatás világszerte so­ kakat foglalkoztató tém a, s a tudom ányos körökön túl: visszhangot vált ki a ,,hogyan éljü n k ” kérdése, a gazdasági-társadalm i viszonyokon alapuló perspektívák m inő­ sége, a m inél teljesebb önm egvalósítás le­ hetősége. A „quality of life”, az élet m inő­ sége — különösen a két világrendszer v er­ senyének m ai szakaszában — politikai k ér­ déssé vált, s különösen azzá v ált a mi vi­ szonyaink között a társadalom vezető osz­ tálya, a m unkásosztály esetében. A tém a alapos és sokoldalú feltárása alkalm at ad egy sor társadalom -, szociál- és m űvelődéspolitikai döntés h atásán ak vizsgálatára is. A szerző a tém a fontosságához m ért szemlélettel és m ódszerekkel közelít a ren ­ delkezésre álló anyaghoz. M unkájában tá­ m aszkodik a hazai és részben a nemzetközi k u tatás eredm ényeire, s törekszik a konk­ ré t felm érés ad atait hasznosítani. Igen tanulságos kiindulópontja, misze­ rin t „A m unkaidő-csökkentés nagy vív­ m ány, de nem önm agában álló, egyetlen­ egy és elszigetelt rendelkezés, hanem köl­ csönhatásuk egyik fontos tényezője. V an­ nak előfeltételei és van nak következm é­ nyei, látni kell funkcióit és m indazt az intézm ényi és eszközháttért, am elyek al­ kalm azkodása nélkül a m unkaidőcsökken­ tés zavarokat okozhat, új gondokat terem t­ het a társadalom nak.” Ennek a szem léletnek a hiánya, illetve az ennek megfelelő felkészülés gyengesége m agyarázza m a m ár, hogy a népm űvelők­ nek a m unkaidő-csökkentéshez fűzött nagy várakozása m iért nem , vagy m iért csak részben vált valóra. Szántó adatelem zései és következtetései világos képet adnak arról, hogy a választék bővítése és a v á­ lasztani tudás képessége eg y arán t feltétele a szabad idő helyes felhasználásának, az önm egvalósítást biztosító életform a kiala­ kításának. Az életm ódot m eghatározó tények sorá­ ból — m elyeket a könyv részletesen tárgyal —. kettőt külön is indokolt kiemelni. Az egyik: „az önm egvalósítás egyik alapfelté­ tele az önmegismerés, a valóság ism erete, a felism ert szükségszerűségek tudom ásul vé­ tele.” Azaz: az önm egvalósitás — felkészí­ tés, nevelés kérdése is. Olyan tanulság ez, am elyet mai m unkánkban jobban kell hasznosítani, várakozás és türelm etlen so­ pánkodás helyett alkalm azni. S a m ásik sem kevésbé fontos: „A kétféle életm ód nem a szabad idő m ennyiségében és nem a tevékenységek eltérő összetételében más. Egy város nem lesz szocialista, ha falait a szocialista építés során em elték a pusztá­ ban, vagy a kukoricaföldön. A döntő az értékrendszer, am ely szükségszerűen pol­ gári, vagy szocialista, és am ely nem csak m otivációként hajtóerő a tevékenységek mögött, hanem célként m egvalósul, vagy m eghiúsul. A szocialista vagy polgári tá r­ sadalm i viszonyok úgy jelennek meg, m int érték ek összefüggő re n d sz e re . . . A baj az, hogy koncepcionálisan nem dolgoztuk ki a szocializmus értékrendszerét. H iányzik a preferálás ösztönző vagy gátló rendszere, am ely biztosítani képes a szocialista é rté ­ kek m egvalósulását a következő évtizedek hétköznapi apróm unkájával. Ebben az ér­ tékrendszerben a kulcsfogalm ak — úgy gondolom — az önm egvalósítás, az egyenlő esély, a Közösségi Kohézió, a társadalm i célokkal való azonosulás. Az értékrendszer az, am i szocialista vagy burzsoá, az élet­ mód pedig következm ény és eredm ény.” Az életm ódot m eghatározó és befolyá­ soló (gyakran ellentétes hatású, egym ást keresztező) tényezők — a m ag atartásfo r­ m ák alap ján foglalja rendszerbe a szerző a szabad idő felhasználás főbb m odelljeit. Ezeknek a m odelleknek a gy ak o rlati m un­ kában való hasznosítása nem csak közm ű­ velődési céljaink valóra váltása, hanem egész politikai tevékenységünk szem pont­ jából fontos. Az elemzés végkonkluziója: a k ulturális „élcsoport” létszám a és fejlettségi szintje növekszik, szerkezete gyorsan változik. A középen elhelyezkedő nagy rétegekben az általános és középiskolát végzettek aránya em elkedik ugyan, de — a szükségletekhez és lehetőségekhez képest — lelassult a nö­ vekedés ütem e. A harm adik, aránylag nagy réteg pedig m ind jobban elm arad a „középtől”, s m éginkább a legm űvelteb­ bektől az „élcsoporttól”. A m indennapi gyakorlat szám ára hasz­ nos és hasznosítandó tám pontot, részletei­ ben rendkívül gazdag, elm életi m egállapí­ tásait tekintve is figyelem re m éltó könyvet ajánl te h á t a k ritikus időben, am ikor a m unkásm űvelődés különösen sokakat é r­ deklő és érintő politikai kérdés. (A kadé­ miai, 1974.) Kiss Aurél Ladányi Mihály: Se csillaga, se holdja A legtöbb gyűjteményes verseskötet — ilyen Ladányi eddigi műveit közlő új kötete —, több elvi kérdést vet fel. Elsősorban a kiadás szük­ ségét kell indokolnunk, aztán m indjárt a köl­ tő szemléletének, összegező elvének egyik ál­ lomására jutunk: mely költeményeit tartja reá legjellemzőbbeknek csaknem két évtized­ nyi költői terméséből. Ladányi újra közli csaknem valamennyi ed­ digi kötetének verseit, tehát a válogatás, a szi­ gorítás elvét szabadon alkalmazta, sőt egykori köteteinek egységét sem bontja meg (ahogy azt több kortársa széles jókedvvel megteszi), alig valamit módosítja egyik-másik verse szövegét. Ő maga tehát együttességükben vállalja eddig szerzett verseit. E kettős elv továbbá azt je­ lenti, költőnk szereti a véglegezett, befejezett, zárt műveket. Jogosult aztán az az elvi kér­ dés is: nem korai-e ez a vállalkozás, egy össze­ foglaló kötet kiadása, hiszen 1959—1971 kö­ zött mindössze kilenc, aránylagosan kis terje­ delmű kötettel lépett a nyilvánosság elé, s e mostani, 1974-es kiadású összesítő kötete kö­ zepes terjedelmű a hasonló jellegű kiadvá­ nyokhoz képest. A mennyiségi elvet gyorsan vessük el, s csak a minőséget tekintsük. Ezek szerint jogosultnak tartjuk az ő mostani, múltját idéző, pályáját igazoló összefoglalás megjelentetését. Elsősorban azért, mivel La­ dányi Mihály az 1959-es Tűztánc antológia költői közül a lassúdad és biztató, fokozatos fejlődés — vagy inkább kibontakozás — folya­ matát mindenkor színvonalemeléssel, téma­ változatokkal jelezte — jóllehet azt bírálói nem méltányolták eléggé, vagy félremagya­ rázták tisztes szándékait. Ladányi mindettől függetlenül, szinte szemünk láttára nőtt, emel­ kedett jelentékeny költőnkké, önálló, határo­ zott arcéllel válik ki s nem amolyan „után­ pótlás-költőként”. A Se csillaga, se holdja jelentősége éppen az, hogy ízről-ízre, fokról-fokra, versről-versre meggyőződhetünk róla: költőnk olyan gaz­ dag és változatos eszköztárral rendelkezik, hogy valamennyi megnyilatkozása egyéninek, esedetinek hat. Bizonyos egyivású jellegzetes­ ség, az egy anyaméhből való származás roko­ nítja verseit, még az ismétlődő indítékok, újra tollára szökkent szólamok ellenére sem lehet azt megállapítani róla, mintha adott esetben ismételné önmagát, vagy éppen külső hatások érvényesülnének költészetében. Nagyszerűen tudja új szövegkörnyezetbe elhelyezni önis­ métléseit, szólamait vagy a külső hatás jegyeit eláruló röpke mondatkákat, jelentéstani ele­ meket. Mindezek új környezetük révén átala­ kulnak, átminősülnek, s csaknem új elemként hatnak. Ladányi Mihály önelvű, öneszközű költő, s a vele olykor rokonított Villonhoz (és mások­ hoz) jelentéktelen, csupán átfutó szálak kötik, inkább a sorshelyzet rokon volta, tehát külső­ séges, életrajzi tényezők emlékeztetik őt a franciák csavargó költőjére vagy más hasonló nyughatatlan egyéniségekre. Saját különös sorsát részint maga keresi, keseríti, mostoha napjait felelőtlen szemlélődés túlzásai nehe­ zítették meg, költői lecsapódásuk, versbeli tartalmiságuk azonban bőven kárpótolják őt. Társadalmi különállása arra való, hogy egy független pontról mindig mélyebbre lásson, minél több visszásságot észleljen, lazaságokat tapasztaljon; fenegyerekeskedése nem felszí­ nes magatartás, hanem minden bohémségével szemben keserű tapasztalatszerzés, fájó él­ ménygyűjtés, sajgó felelősségérzet, tehát tu ­ datos költői alapállás. Látszólagos szertelen­ sége, fintorgása végülis egyetlen gyújtópont­ ból, szabadszájú szókimondásból, hetyke fö­ lényből származik. Úgynevezett fegyelmezett költeményei a maguk zárt formájával azt bi­ zonyítják: tud ő kemény, határozott-közlésű költő lenni, sőt szabadverseinek belső, egy- 29 �ségre törekvő alakítása éppen ez utóbb jel­ lemzett m agatartására vezethető vissza. Ladányi tehát sokrétű, változékony művész­ egyéniség, aki nemcsak minden költői feladat megoldására hívatott, az életjelenségek színét és fonákját egyszerre képes látni és láttatni, hanem mondott „művészi szertelensége” mel­ lett — sőt annak fegyelmezése révén — hatá­ rozott elvi magaslatokra küzdötte fel magát. Ehhez mindenesetre segítette őt kétségtelen tehetsége, küszködő eszmélkedése, eleven tár­ sadalomtudata, személyes sorsa, költői művelt­ sége, iskolázott gyakorlata. Költőnk tehát — amint már megállapítottuk — önálló egyé­ niség, föltétien ura tud lenni különben csa­ pongó természetének — még akkor is, amikor időszerű kérdéseket feszeget, visszás jelensé­ geket bírál, ferdeségeket gúnyol, vagy történe­ tesen a nemi vágyak mohó megnyilatkozásait válogatatlan szókészlettel, durván, saját nevü­ kön mondja ki. A finomkodó stílusválaszté­ kosságot nem fogadja el, ugyanakkor az úgy­ nevezett durvább szavak alkalmazásával nem kérkedik, a költői-olvasói érintkezés termé­ szetes eszközének tartja őket, irodalomképes elemekként kezeli valamennyit, ahogy mon­ danivalója során fölbukkannak. Legkevésbé esik a másik végletbe, az üres szónokiasságba, harsogó vezércikkszerűségbe, szájbarágó tár­ sadalombölcselkedésbe. Inkább enged olykor olyan hatásoknak, lazításoknak, melyek azt az érzést keltik az olvasóban, miszerint némely verse elsősorban alkotva, kész elemekből szer­ kesztve van, mint költve, az ihletés indíttatá­ sától vezettetve. Az ő ars poeticájában a tartalmi-formai szabadság olyan lehetőségek sorozatát engedi meg, mely szerint annak minden megnyilat­ kozó elemét saját fegyelmeként vagy ide-oda mozgó ötletként önállóan, inkább szeszélyé­ nek engedve használhatja, alkalmazhatja egy nagyobb, tágas összefüggés érdekében, a vers elvi tartalmának, szocialista-proletár szemlé­ letének igazolása érdekében. A teljesen sza­ badnak értelmezett és akként megvalósított ars poeticája merő ellentéte minden hagyo­ mányosnak anélkül, hogy a századbeli avant­ garde irányokhoz visszamenne „kölcsönzött”, megújított fogásokért, mesterkélt eszközökért vagy indítékokért. Tartalmi-formai hagyo­ mányoknak, a szabad vers megújulásának ko­ rát Ladányi 1959-el nagyjából lezártnak te­ kinti: a versbeli külső kötések lazítását ő a belső kötés erkölcsi, esztétikai, ritmikai újí­ tás, főként társadalmi lélektartalom közlése érdekében megszorítja, másítja, átalakítja. A Tűztánc költői közül mindössze hárman — Váci Mihály, Garai Gábor, Ladányi Mihály — tudlak az alapindításból megújulni, tehát ki-ki megteremtette egyéni ars poeticáját, ez az újításváltozás a szocialista új költő három egyéniségének különálló szemléletközlés­ módját valósította meg, s nem mindeniknél érvényesült a kézenfekvő egykorú külföldi hatás. Hármójuk közül Ladányi kisebb terje­ delmű művekkel jelentkezett ugyan, de ön­ állóbb úton járt. Hogy mindez a változás rá­ juk nézve Korán bekövetkezett, azt egyszerűen le lehet mérni az 1963-as Tiszta szigorúság cí­ mű antológiában levő verseik értelmezésével is, de leginkább önálló köteteik egyeztető elemzésével. Váci Mihály jobban tapadt az előzményekhez, Garait inkább nyugati ha­ sonló törekvések izgatták, míg Ladányi legszí­ vesebben — kockázatok vállalásával — ön­ álló útján, eszmélkedése közben, a hazai szel­ lemi-politikai hatásokat érlelte költészetté, szemléletmódja talán szovjet kortársaira em­ lékeztet, költői magatartásában jelentkező úgynevezett fenegyerekeskedés önállóskodó sorshelyzetének eredménye. Mindennek tar­ talmi-formai következményeire már utaltunk. Az 1959-es Tűztánc huszonegy költője az 1963-as Tiszta szigorúságban mindössze tízre zsugorodott. Ez antológia szereplői közül az­ óta eredeti hatású, jelentékeny költővé csupán Váci, Garai, Ladányi emelkedett, míg a többi hét a tisztes középszeren, a derékhadban ma­ 30 radt meg. Váci Mihály halála hirtelen lezárt egy nagy jelentőségű, emelkedett szellemű szo­ cialista költői pályát, Garai többirányú érdek­ lődésével, széles körű tevékenységével előbbre lépett Ladányihoz képest, de ugyanakkor la­ zult is és nem tágult szocialista-proletár köl­ tői szemlélete; ez idő alatt Ladányi, bár ke­ vesebb méltánylásban részesült Garaihoz ké­ pest, még mélyebben merült el, sajátos ön­ ellentmondásainak visszatetszőségével együtt, az egyéni arcél, az egyedi, különleges versmű­ vészet, a társadalmi-politikai élet átértékelő szemléletében. Ha szabad e kijelentést meg­ kockáztatni: ő József Attila proletárköltésze­ tét tekinti indító hatásnak, bátorító példának, különösen a szabadverselés-mód területén tö­ rekszik háttérben tartott eszményét túlhalad­ ni. Ez azonban olyan gyöngéd kapcsolat, ami­ nek csekély külső jele észlelhető Ladányi for­ maművészetén, inkább tartalmi hatásértékek uralkodnak nála József Attila költői kincstá­ rából. Ahogyan az egykorú modern szovjet költők (Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinoku­ rov) „új hulláma” vonzotta Ladányit, a nyu­ gati újítóknak csak merészkedései, csapongó kedélyük szertelenkedései tetszettek neki. Életeleme, szinte ars poeticai elve a vers­ ötletek változatossága, tetszés szerint való változtatása: egy-egy költeménye ötletek soro­ zatának tekinthető, ezen belül az egyes, ked­ velt ötlet önálló ritmikai egységet alkot, több ilyen egység sorokat teremt, vagyis a tartal­ mi-formai elemek az ő szabadverselő-gyakorlatában is ízületről ízületre — tehát ötletegy­ ségként — tagolják legtöbb művét előbb so­ rokká, szakaszokká, gyakrabban egyetlen nagy, szakasz nélkül írott verssé. Ez az alko­ tásmód, mivel az ötlettagok értelmi-ritmikai egységek, feleslegesítik még a mondatoknak írásjelekkel történő hagyományos elválasztá­ sát, tehát a versfolyam önálló értelemszaka­ szokból tevődik össze. Modern szabad versét ezek szerint tartalmi-formai-ritmikai elemek belső összefüggése jellemzi. Ladányi modern, szabad verse az élet lükteté­ séből — annak lassuló-gyorsuló, váltakozó üteme szerint — születik. Az életfolyamat pil­ lanatnyi szakaszai, jelenetei, képei éltetik va­ lamennyit, mindegyiket egy-egy ritmusforma alakítja kisebb-nagyobb verselemmé, tehát verssorrá vagy más tagolódó versrészletté. A képek váltakozó villódzása a rajzfilmek képváltásának módozataihoz áll közel. Mindegyik versben a költő egész lelke teljes hűséggel, az adott kép vagy képsor hangulatának és a költő akaratának, tudatának megfelelően tükröző­ dik, emelkedik, nemesül versalkotó tényező­ vé. A képizületek csupán vázlatok, tehát kép­ elemek, költőivé a ritmus avatja őket. Hagyo­ mányos — vagyis magyaros és nyugat-európai — formái szintén laza kötésűek. Határozot­ tabb tartalmi-formai egység némely esetben feltűnően jellemzi őket, ezek között találhatók a Ladányi fejlődését mutató versek. A szabad képzettársításnak minden lehető­ ségével él anélkül, hogy a versei közérthető­ ségét különösebben zavarná vagy feltűnően megnehezítené. Megrovásként kell mégis meg­ állapítanunk, hogy túlhalmozza verseit ked­ velt ötleteskedéseivel. A burjánzóan szertelen ötletáradat elmos bizonyos, szükséges fegyel­ mező gátakat, szétbontja a vers szerkezetét, szerencsére e jelenségek aránya csekély. Ladányi Mihálynak irodalmunkban elfog­ lalt helyzetét az 1959 óta jelentkezett költők­ höz viszonyítottuk. Nagy kortársainak, köz­ vetlen elődeinek munkásságát nem érintettük, nem mértük őt hozzájuk, szerintünk annak ideje még nem érkezett el; őt tehát a legújabb lírikusi sereglés egyik vezető alakjaként mél­ tányoltuk. Természetesen a két említett an­ tológia óta egy csapat fiatal költő lépett a nyilvánosság elé. Közülük már többen bizo­ nyítottak, de sokan megrekedtek vagy elhall­ gattak, pedig könyvkiadásunk a gyors, korai megjelenést biztosította számukra. A Váci— Garai—Ladányi teremtette szocialista líra új alakjai nyilván a kapuk előtt állanak, vagy tudatosan KeszülneK újításukra. Hogy kik lesznek kiváló, forradalmian újító egyéniségei a várható sereglésnek, azt ma még sejteni sem lehet, egyelőre egyfajta elbizonytalanodás gá­ tolja kibontakozásuk útját, de szürrealista túl­ zásaikat sem szabad elhallgatnunk. Az idő — politika, közélet, társadalom — önállóan ér­ leli az igazi tehetségeket, a várható középsze­ rűség viszont a másod-, a harmadhelyre szo­ rul, ahogyan az törvényszerű. Ami pedig Ladányi mostani helyzetét — a Se csillaga, se holdja versei alapján — illeti, korszakváltás elé érkezett, ez az összegező kö­ tet jóllehet alapvető teljesítmény, művészi eredmény, végleges, záró műnek mégse tekint­ hetjük, valóban egy állomás, melyről előre kell és lehet tekinteni, fölfelé vezető úton foly­ tatni, haladni egy nagyobb cél — a nagyköltői rang — elérésére. Egyik helyén önmagát a szépség huligánjá­ nak mondotta. Nos, mi Ladányi e kijelentésé­ nek komolyságot nem tulajdoníthatunk, hi­ szen számtalan ellenpéldát idézhetnénk tőle cáfolatul, mivel ellentmond ennek e kötetének komolyabbik, nagyobbik hányada. Ladányi is­ meri saját útját-módját, értékeli lehetőségeit, érzékeli hibáit, visszataszító, torz megnyilat­ kozás volna őt bármire ezúttal figyelmeztetni. Kortársaihoz és utódaihoz viszonyítva, önfe­ gyelmének, mélységének, következetesebb szemléletének szigora látszik számára szüksé­ gesnek — mindössze, tehát egy komoly kite­ kintés és egy széleskörű előrelátás parancsát jövőjére nézve ő sem mellőzheti. Az élet, az egész környezet összetett valóság s nem szét­ eső, bomló, ahogyan ma szívesen látják egyes költőink. A szocializmus éppen az összefogás világnézete. Mindennek tudatában válhatik ő a szocialista közéleti költészet még nagyobb, egységesebb hatású képviselőjévé, nagy költő­ jévé. Fejlődésének, emelkedésének, lirai vál­ tásának csírái benne vannak már e kötetében, csupán termőbb növénnyé kell őket sarjasz­ tania. Végezetül: Ladányi Mihály jól tudja és vi­ lágosan értelmezi: a szocialista társadalom, az alkotó, termelő, dolgozó rétegek szellemi igé­ nye, általános tájékozódása egyre növekszik és mindjobban mélyül, ennek a folyamatnak megfelelően kell újult költészetének irányát, mélységét, közérthetőségét, témavilágát, for­ mai eszköztárát megszabnia, újra alkotnia. (Szépirodalmi, 1974.) ________________ Paku Imre �5. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT 1975. április―május �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3e0179ed1a6b033bb1d4f12d1ceae356.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/de1cf3093e5d07d660f7b11f0cbcb756.pdf 8f80096e826a418ee254900cc93455df PDF Text Text 1975 3 A szocialista kultúra m indennapjairól A fe ln ő tto k ta tá s jelen id ő b e n P ró b a fú rá so k -b e sz é lg e té ­ sek a m űvelődésről C igányok Erdős István, Boronyai Tam ás prózai írása, G yőri László, Niklai Á dám v erse A S zőnyi-partizáncsoport tö rté n e té h e z A kom m unista p á rt töm egk a p c so la ta in a k k é rd éséh ez Egy m unkásszínpad jö v ő jéért Az 5. S a lg ó ta rjá n i Tavaszi Tárlatról P e d a g ó g ia i N apok, ’75 PALÓC FÖLD T öbb év tize d e m ár, hogy m indenévi ü n n e p e in k s o r á b a n o tt v an A Könyv a z o n b a n fittyet h án y a z e ffé le p esszim izm u sra, s esem é n y ek é n t. n em h o g y á llja a vihart, d e pozíciói e g y re k ed v ező b b ek . E gyértel­ lé p te k p o ro n d ra , m ű e n b izo n y íth ató ez a k á r a k ö nyvkiadás, a könyvesboltok, könyv­ hogy m e g tö rjék a Könyvnek a k u ltú ra k ö zv e títésé b en k ia lak u lt h a ­ tá ra k növekvő fo rg a lm á t m u ta tó sta tisz tik a i a d a to k k a l is. S le h e t-e ta lm á t, s eg y e se k m ár a z írott szó te m e té sé rő l is su tto g ta k , m o n d ­ v ajo n sz e b b b izo n y ság u n k arró l, hogy a m ai e m b e r szellem i é rle - v án , hogy e m e lk e d ő b e n a z új csilla g , a M arco n i nevével je lze tt is­ lő d é s é b e n e g y re r a n g o s a b b s z e re p e t játszik a Könyv, m int é p p e n a m eretközlő le h e tő s é g e k (rá d ió , televízió stb.) á r a d a t a e lm o ssa G u ­ m in d e n jú n iu s e leji ü n n e p i h é t ! A b iz o n y sá g o t p e d ig n em a z je ­ te n b e rg „ a v u lt” ta lá lm á n y á t. lenti, hogy e h é t n a p ig ta rtó lá tv án y so ro z at m ilyen közvetlenül ki­ a Könyvé is - é le tü n k el nem fe le d h e tő , ran g o s P edig időről id ő re új é s új te ch n ik a i eszközök TÁRSADALO MPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �m u ta th a tó sikerrel zárul, h an e m a z ilyesfajta ü n n e p lé te z é sé n e k m ár p u sz ta tényével is. M ert a z ü n n e p a z á p o ló sz e re te t é s m e g ­ b e c sü lő tiszte let külön a já n d é k a , a z á p o ló sz e re te t é s m e g b ec sü lő tiszte let k in y ilv án ításán ak eg y e d i a lk a lm a , am i m ö g ö tt azonban te rm é sz e te se n húzódik m eg a k ö zn ap i a lk alm ak so ro z a tá n a k „m ö­ g ö tte s ta rto m á n y a .” (A hogyan p é ld á u l a m u n k a ü n n e p e is csak akkor, o tt és azok sz á m á ra ig a z ü n n e p , a h o l, am iko r é s akik ke­ resik, m eglelik é s m a g a s b a m u ta tjá k a m u nka é s a z e m b e r h a r ­ m onikus lényegi együvé ta rto z á s á t a m in d e n n a p o k o n .) A Könyv te h á t á llja a vihart. S fel kell te n n ü n k a k é rd é st: v a­ ló b a n , milyen v ará zso s h a ta lm a folytá n m a ra d első b a rá ta in k eg y i­ 1975 3 TARTALOM v á l t o z ó v a l ó s Ág u n k a z írá s m e g m a ra d . Lehet, hogy ez a z ig a z sá g a d ja m eg a v álaszt?) 3. A szocialista k u ltú ra m in d e n n ap jairó l Beszélgetés Dr. V onsik G yulával, a T IT fő titk á rá v a l (Sulyok László) 4. P á d á r A n d rás: P ró b afú ráso k 7. Dr. S zalánczay G yörgy: A feln ő tto k tatásró l jelenidóben Ig en , ta lá n ez az írott szó n ak le g in k á b b m e g k ü lö n b ö z te tő e n e m b e rt 9. K ő-Szabó Im re : C igánysoron ke a z ö sszem b eri érté k ek á th a g y o m á n y o z á sá ra a lk a lm a s (m o d ern ) eszközök s o k a s o d á s a é s n é p s z e rű s ö d é s e k o rá b a n is. Az ókori m o n d á s időt á lló b ö lc s e s s é g e sz erin t: a szó elszáll — se g ítő tu la jd o n s á g a . H ogy a la p o k o n te s te t ö ltö tt ism eretek m e g ­ őrizhetők, a szem élyiségnek le g m e g fe le lő b b e n tá ro lh a tó k , re n d sz e ­ 11. G. K iss M agdolna: N ehéz ú to n 12. Szokács László: A lak u lt: 1887-ben rezh ető k , s id ézh ető k vissza. F igyelm eztetően fon to s ez, hiszen em ­ b eri e lő re h a la d á s u n k z á lo g a nem a z ism eretek egyszeri (b á rm e k ­ k ora te rje d e lm ű és m élységű) b e f o g a d á s á b a n rejlik, h a n e m azok elm ély ed ő, ö n ism e re te t fejlesztő „ k o ty v a sz tá sá b a n ” . e le m z é sé b e n és alk o tó tu d á s s á A Könyv és a z e m b e r b a r á ts á g á t feltétle n ü l ilyen irá n y b a n kell te h á t e rő síte n ü n k , m ert e g y e t kell é rte n ü n k Tő­ kei F eren c cel a b b a n , hogy „ . .írni-olvasni u g y an m in d en k i tu d , és SZÉPIRODALOM 15. 15. 15. 17. G yőri László: K isvárosi felirato k N iklai Á d ám : B a k te r-rig m u s Erdős Istv án : A házőrző B oronyai T am ás: A készenlét á ra HAGYOMÁNY so k a n o lv a sn ak is, csak h o g y ig en sok e m b e r nem tu d ja m ég , hogy 19. L akos G yörgy: L áto g ató b an mit olvas, nem érti k e llő k é p p e n .. . ez nem feltétle n ü l (ső t az e s e ­ 20. P. A.: A tan ú tek túlnyom ó tö b b s é g é b e n á lta lá b a n nem ) az e g y e s e m b e r h ib á ja , 22. Dr. Szom széd Im re : B alassag y arm at po litik ai viszonyai (1945— 17) h a n e m p é ld á u l a könyv h ib á ja is le h e t.” Akkor válik te h á t ig a z á n 25. Dr. B a n d u r K áro ly : A k o m m u n ista p á rt töm egkapcsolatai N ógrád b an (1957—62) b e n s ő s é g e s s é b a r á ts á g u n k a Könyvvel, h a a z á lla n d ó „k é zfo g ás" jó v o ltáb ó l is elé rü n k „egy olyan tá rs a d a lm i á lla p o to t, am ely b e n n em csa k hogy elvileg n incs senki elzárv a a kultú ra n ag y é rté k e i­ K Ö RK ÉP től - 27. T allózás az Ü nnep ürü g y én (C songrády Béla) ez a helyzet a fe ls z a b a d u lá s ó ta - , h a n e m a h o l v a ló b a n v ég b e m e g y a fo ly am at: a z em b eri kultú ra m e g szilárd u l a z eg y es e m b e re k b e n , v alam e n n y iü n k b e n , sz o k ásu n k k á válik, m o c c a n n i nem tu d u n k n élküle, éln i nem tu d u n k n é lk ü le ; d olgozni, jo b b a n d o lg o z ­ ni nem tu d u n k n élk ü le.” Az o tth o n o k könyvespolcain so k a so d n a k a könyvek m u n k áso k, érte lm iség ie k v a lla n a k erről. K ellete van a diák o k , d é s t lá th a tó form ák, k im u ta th a tó tények szerin t m érjék, ném i b izal­ szem lélik e négy fal közé h ú zó d ó A felszab ad u lt N ógrád m egye 30 év e (S. L.) Pedagógiai N apok, ’75 (G ordos János) 5. S alg ó ta rján i T avaszi T á rla t (H orváth György) A gobelin „szo lg álatáb an ” (Czinke F erenc) X Könyvnek. (A k u ltú ra egyném ely m u n k á sai, akik m egszokták, hogy a m űvelő­ m a tla n s á g g a l is 28 28. 28. 30. A cím oldalon P ász to r G áb o r A blak, a hátsó b o rítón K ő Pál A nyám könyvei cím ű m u n k ája. te v ék e n y ség e t, m o n d v án , mi a b izonyság a r r a , hogy a Könyv tö b b é vált eg y szerű díszítő elem nél.) Az ü n n e p i könyvhét m egyei m egnyitó ünnepségén vettem ré sz t: a z ü n n e p s é g e t egyik kiem elt n ag y ü zem ü n k e b é d lő jé b e n re n d e z té k m eg. B alsejtelm ekkel érkeztem , csekély részv ételre, kény­ s z e re d e tt a rc o k ra , „ id e g e n ez n ek e m ” to p o rg á s ra sz á m ítv a .. . A TÁRSADALO MPO LITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT terem p erc ek a la tt m e g telt, s m ár a k ezdetkor olyan fo rg a lm a volt A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA a helyi könyvárusoknak, hogy s ü rg ő se n k ö n y v u tá n p ó tlá sért k ellett M e g jelen ik k é th a v o n ta futniuk. S ez is egy jelzés arró l, m iben áll m a és m erre ta rt a m ai e m b e r és a Könyv b a r á ts á g a . K assai-V ég h Miklós Felelős szerkesztő: Végh M iklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , A ran y Ján o s ú t 21. T elefon: 14— 13. K ia d ja a N ógrád m egyei L ap k i­ adó V állalat. Felelős k iad ó : V ida Edit. T erjeszti a M agyar Posta. E lőfizethető b árm e ly p o stah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a p o sta h írla p ­ üzleteiben, és a p o sta K özponti H írlap Iro d á n á l (KH I B u d ap est V., József n á d o r té r 1. sz. P o stacím : 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postau talv án y o n , v alam in t á tu ta lá ssa l a K H I 215—96162 p én zfo rg al­ m i jelzőszám ra. Egyes szám á r a 5 Ft, előfizetési d íj fél év re 15, egy é v re 30 Ft. M egjelenik k éth av o n ta. K ézirato k at és ra jz o k a t n em ő r­ zü n k m eg és n em k ü ld ü n k vissza. 75.10728 N. m . Ny. St. In d ex : 25.925 �VÁLTOZÓ V A LÓ SÁ G U N K A szocialista kultúra m indennapjairól — V o n s ik e lv tá r s , Ö n h o ssza b b id e ig t e v é k e n y e n v e t t r é s z t N ó g rá d s z e lle m i é le té n e k ir á n y ítá s á b a n , fo r m á lá s á b a n , s a P a ló c­ fö ld 1960-as első s z á m á n a k b e v e z e tő jé b e n r ö v id á tte k i n té s é t a d ta m e g y é n k k u ltu r á lis é le té n e k , v á z o lta fe jlő d é s ü n k e t. M ib e n m é r i m a N ó g rá d fe jlő d é s é t? — H a 1945 e lő tt le ír tá k — m e r t le ír tá k ! — , h o g y N ó g rá d m e ­ g y e sz e lle m ile g az o rsz á g le g s ö té te b b te r ü le te i k ö zé ta rto z ik , a k ­ k o r — a z t h isz e m — m a é p p e n az e lle n k e z ő jé t k e lle n e m o n d a n i. A sz e lle m i, a k u ltu r á lis e lő re h a la d á s — sz é le se b b é r te le m b e n is — n a g y o n n a g y u t a t t e t t m e g az e lm ú lt 30 é v b e n . A z 1960- as é v e k e le jé n fe lv e tő d ö tt, h o g y a n le h e tn e N ó g rá d m e g y é b e n m e g g y o r­ s íta n i a k u ltu r á lis h a la d á s t. E lé g é le s v itá k f o ly ta k e rrő l. A z e g y ik v é le m é n y s z e r in t p é ld á u l o ly a n fe ls ő o k ta tá s i in té z m é n y t, sz e lle m i c e n tr u m o t k e ll S a lg ó ta r já n b a n lé tre h o z n i, a m e ly k is u g á ro z o n n a n az eg ész m e g y é re . É n v is z o n t a z o k n a k az á llá s p o n tjá t k é p v is e lte m , a k ik s z e r in t a ttó l, h o g y v a n - e f e ls ő o k ta tá s i in té z m é n y ü n k v a g y se m , m e g h a tá ro z ó a n n e m fü g g se m m i. A ttó l m á r a n n á l tö b b , h o g y re n d e lk e z ü n k -e a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m m o z g á sb a le n d ü lé s é h e z sz ü k sé g e s sz ellem i é s m o z g a lm i tő k é v e l. A n n a k a n é z e tn e k a d ­ ta m te h á t k ife je z é s t, h o g y so k é r te lm is é g i k e ll, a k ik e t fe l le h e t h a s z n á ln i a te rm e lé s b e n és a z o n k ív ü l i s ; tá r s a d a lm ila g k e ll ő k e t h a s z n o s íta n i, s ez a z e rő — k ö z p o n ti b ázis, v a g y is in té z m é n y n é lk ü l is — g y o r s a n m e g tu d ja v á lto z ta tn i a N ó g rá d m e g y é rő l te r je s z te tt k ü lö n f é le n é z e te k e t. É n a z t h isz e m , a tö r té n e le m k ic s it e z t a z á l­ lá s p o n to t ig a z o lt a : a z u to ls ó m á s fé l é v tiz e d b e n S a lg ó ta r já n és a m e g y e k u ltu r á lis s z e m p o n tb ó l is f e lh ív ta m a g á r a a fig y e lm e t. M i­ v e l? A zzal, h o g y e g y re k o r s z e rű b b te r m é k e k e t d o b o tt p ia c r a , v ég ­ r e h a jto tt, ille tv e v é g r e h a jt e g y v á r o s r e k o n s tru k c ió t, a m e ly b e n a k a r v a - a k a r a tla n n u l b e n n e v a n e g y f a jta k u ltu r á lis h a la d á s is. N ó g rá d m in t sz e lle m i é r té k e k e t te rm e lő m e g y e is m e g je le n t az o rs z á g b a n és a k ö z tu d a tb a n . E lk é s z íte tte a n é g y k ö te te s m e g y e i m o n o g r á f iá t, sz á m o s k ia d v á n n y a l g a z d a g o d o tt. M in d e z e k té n y e k és b iz to s íté k o k . S a k u ltu r á lis f o rr a d a lo m a te tte k b e n je le n tk e z ik . — A szo c ia lista tá rs a d a lo m é p íté s e id e jé r ő l b e s z é lü n k , s ú jra m e g ú jr a ta lá lk o z u n k a szo c ia lista k u ltu r á lis fo r r a d a lo m fo g a l­ m á v a l. M it ta k a r tu la jd o n k é p p e n e z a fo g a lo m ? — M ie lő tt a k é r d é s é r e v á la s z o ln é k , te g y ü n k e g y k is v iss z a ­ p illa n tá s t, s n é z z ü k m eg , h o g y a n é r te lm e z tü k k o r á b b a n e z t a fo g a lm a t. C s a k n e m k é t é v tiz e d e n k e r e s z tü l a k u ltu r á lis f o r r a d a l­ m a t n e m az e lm é le t, h a n e m a k ö z n a p i, m in d e n n a p i g y a k o r la t ol­ d a lá r ó l v iz s g á ltu k . A fe ls z a b a d u lá s p illa n a tá b a n k a p o tt k u ltu r á ­ lis ö rö k s é g b ő l in d u lt u n k k i, e b b ő l k ö v e tk e z te ttü k k i f e la d a ta in ­ k a t, a m e ly e k m e g v a ló s ítá s a tu la jd o n k é p p e n e g y tö r té n e lm i m u ­ la s z tá s b e p ó tlá s á t je le n te tte . P é ld á u l: a z is k o lá k m in d e n k i szá­ m á r a v a ló h o z z á fé rh e tő v é té te le , a z a n a lf a b é tiz m u s le k ü z d é se , és íg y to v á b b — de m o k r a tik u s k ö v e te lé s e k , a m e ly e k a m i k u l t u r á ­ lis f o r r a d a lm u n k te rm in o ló g iá já b a és g y a k o r la tá b a m in t sz o c ia ­ lis ta k ö v e te lé s e k k e r ü lte k . A k u ltú r a d e m o k ra tiz á ló d á s a , a k u ltu ­ r á lis f o rr a d a lo m fo g a lm a a m i eg ész te v é k e n y s é g ü n k b e n ú g y k e ­ v e r e d e tt össze, m in th a eg y és u g y a n a z o n dolog, eg y é s u g y a n a z o n id ő sz a k f e la d a ta le n n e . D e a z o k b a n az o rs z á g o k b a n — p é ld á u l C s e h s z lo v á k iá b a n — , ahol a p o lg á ri d e m o k rá c ia g y ő ­ z ö tt és h o ssz a b b id e ig lé te z e tt, e g y s o r, az e m líte tte k h e z h a s o n ló f e la d a to t m e g o ld o tta k . N e k ü n k t e h á t e lő szö r a z z a l a k é rd é s s e l k e lle tt s z e m b e s íte n i m a g u n k a t, h o g y m it is é r t ü n k k u ltu r á lis f o r ­ ra d a lo m a la tt, h o n n a n k e z d ő d ik , m ily e n d e m o k r a tik u s f e lté te le k m e g te r e m té s e sz ü k sé g e s h ozzá. A m ik o r e z t m e g te ttü k , d e r ü lt k i, h o g y e g y s o r d o lg o t m o s t k e z d ü n k h e ly e s e n é rte lm e z n i, ú j k o n ­ cep ció a la p já n . M i e n n e k a k o n c e p c ió n a k a lé n y e g e ? F e lis m e r tü k , h o g y a szo­ c ia lis ta k u ltu r á lis f o rr a d a lo m n e m tö b b é s n e m k e v e se b b , m in t az e m b e re k a lk o tó k é p e s s é g é n e k k ife jle s z té s e , az e m b e r i te v é k e n y s é g a lk o tó v á té te le . M á sik k é r d é s : ez a f o ly a m a t m e n n y is é g e k k e l v a g y c s a k m in ő s é g g e l ír h a tó - e le ? M e rt a m íg o ly a n k é r d é s e k r ő l b e s z é l­ g e tü n k , m in t a k u l t ú r a é r té k e in e k h o z z á fé rh e tő v é té te le , a d d ig k ö n n y ű a d o lg u n k . D e a m ik o r m á r a z t k e r e s s ü k , h o g y a n v á lto z o tt m e g az e m b e r é le té b e n a k u ltú r a s z e re p e , a k k o r a z t c s a k s z á m o k ­ k a l m á r n e m je lle m e z h e tjü k . T u la jd o n k é p p e n ez a z eg é sz k u l t u ­ r á lis fo ly a m a tn a k , k u ltu r á lis h a la d á s n a k a le n in i fe lfo g á s a . I t t te ­ h á t a k u ltú r a s z e re p é n e k , tá r s a d a lm i h e ly é n e k , a v e le k a p c s o la to s s z e m lé le tü n k n e k a m e g v á lto z á s á ró l v a n szó, a m e ly c s a k á t té t e le ­ s e n ír h a tó le. A z t m o n d o m p é ld á u l — d e az e m b e r i te v é k e n y s é g b á r m e ly ik é r e (é le tm ó d ra , p o litik a i, k ö z é le ti te v é k e n y s é g r e stb .) v o n a tk o z ta th a to m — , h o g y az e m b e r le g fo n to s a b b é le tte v é k e n y ­ sé g e a m u n k a , s a k k o r a m ű v e lő d é s fe lé k ö z e lítv e a z t k e ll k e r e s ­ n e m , h o g y m i ú j a t je le n t e b b e n a f o ly a m a tb a n a k u ltú r a , m e n n y i­ b e n v á lt a le g fo n to s a b b e m b e r i te v é k e n y s é g a lk o tó v á . M e rt a m e n n y ib e n e rő s ö d ö tt, a m e n n y ib e n az e m b e r s z á m á r a v a ló b a n é le tte v é k e n y s é g g é v á lt az a lk o tó i m o z z a n a t (s íg y l e t t m á s a m u n ­ k a , m in t h a r m in c é v v e l e z e lő tt v o lt), a n n y ib a n é s o tt v a n je le n b e n n e a k u ltú r a . A m u n k á v a l sz e m b e n i k ö v e te lm é n y e k e t h á r o m s ík o n le h e t m e g fo g a lm a z n i: m in d ig tö b b e t, m in d ig jo b b a t é s m in ­ d ig s z e b b e t k e ll te rm e ln i. A m íg c sa k a „m in d ig tö b b e t” h a n g s ú ­ ly o z zu k , a d d ig ez c s a k m e n n y is é g i k ö z e líté s. D e h a a „ j o b b a t” — é s m é g in k á b b a „ s z e b b e t” — is fe lv e te m , a k k o r az m á r ú j m in ő ­ s é g ű k ö v e te lm é n y , a m e ly az e m b e r i k é p e s s é g e k v a la m ifé le p lu s z ­ s z á t k é r i sz á m o n , az e s z té tik u m tö r v é n y e i s z e r in ti a lk o tá s ig é n y é ­ b ő l k ö v e tk e z ő e n . A k u ltú r á n a k e b b e n v a n a n a g y s z e re p e . — A k u ltú r á r ó l m a m é g — s e z elég g é á lta lá n o s — v a la m ifé ­ le m is z tifik á ló e lk é p z e lé s e k v a n n a k fo r g a lo m b a n , a m ik s z e r in t a k u ltú r a fo g a lo m k ö r é b e c s a k a m ű v é s z e tk ö z e li s z e lle m i ja v a k ta r ­ to z n a k . — H a v a la h o l m e g je le n ik e z a sz ó : k u ltú r a , m a n a p s á g m é g v a ló b a n h a jla m o s a k v a g y u n k p u s z tá n az e ffé le s z e lle m i é r té k e k r e g o n d o ln i. A z e m b e r eg ész g o n d o la tr e n d s z e r é b e a u to m a tik u s a n ily e s f a jta fo g a lo m s o r „ u g r ik b e ” , m in t iro d a lo m , k ö n y v , s z ín h á z stb . D e m i v o ln a , h a o ly a sm i is „ b e u g r a n a ”, m in t — te sz e m a z t — a sz e rv e z é s, az ig a z g a tá s , a te rm e lé s , a fo g y a sz tá s , a p o litik a i m u n k a k u ltú r á ja . S m in d e z te rm é s z e te s e n , m in t az e m b e r lé té v e l te r m é s z e ts z e r ű e n k a p c s o la to s d o log. M e rt a g y a k o r la tb a n sin c s a a te v é k e n y s é g e k tő l e lv á la s z tv a . A k u ltú r a a z e m b e rb e n , a t e t ­ te ib e n v a n je le n , é s n e m r u h a k é n t a z e m b e re n . S ez n a g y o n lé n y e ­ ges. É n a z t s z e r e tn é m , h a a k u ltú r a te rm é s z e te s e le m e le n n e fo g a ­ l o m r e n d s z e r ü n k n e k , és n e m v a la m i k ü lö n , szép , f e n n k ö lt d o lo g k é n t é r te lm e z n é n k . E h h e z n y ilv á n v a ló a n o ly a n v á lto z á s k e ll, a m i h o sz ­ s z ú , sz ív ó s m u n k a e re d m é n y e le h e t. A z t s z o k ta m m o n d a n i: a k k o r le sz r e n d b e n m in d e n , h a m a jd m á r n e m tis z te ljü k , h a n e m s z e re t­ jü k a m ű v é s z e te t é s a tu d o m á n y t, h a n e m f e ln é z ü n k r á , h a n e m m a g u n k é v á te s s z ü k ; h a n e m ú g y te k in tü n k fe l r á , m in t a m it m á ­ s o k m ű v e ln e k , h a n e m ú g y , h o g y a z t m a g u n k is c s in á lju k . V a g y is : a m ik o r a k u ltú r a te rm é s z e te s r é s z ü n k k é , é n ü n k k é v á lt. — V o n s ik e lv tá r s e m líte tte a k u ltú r á v a l k a p c so la to s s z e m lé ­ le tü n k m e g v á lto z ta tá s á n a k s z ü k s é g e s s é g é t, a m e ly v é g ü l m a g á t a z e m b e r t v á lto z ta tja m e g , le h e tő v é té v e szá m á ra ö n m a g a m e g v a ló ­ sítá sá t. M ily e n le sz te h á t a jö v ő e m b e re ? — J e le n p illa n a tb a n , a tá rs a d a lo m fe jle tts é g é b ő l a d ó d ó a n , m é g o tt ta r t u n k , h o g y a z e m b e r e k tö b b s é g ü k b e n n e m a k é p e s s é ­ g e ik s z e r in t h e ly e z k e d n e k el a tá r s a d a lm i m u n k a m e g o s z tá s b a n . E z m é g e g y d a r a b ig íg y is lesz. D e a p e r s p e k tív a az, h o g y az e m b e r k é p e ssé g e i — s m in d e n e m b e r b e n v a n k é p s s é g — é s a t á r ­ s a d a lm i m u n k a m e g o s z tá s b a n e lfo g la lt h e ly e k ö z e le b b k e r ü ln e k e g y m á sh o z . V isz o n t a m íg n e m e s n e k e g y b e , a d d ig a z e m b e re k s a já t m a g u k a t e ls ő s o rb a n a m u n k a á lta l, a m u n k a - a lk o tá s é r te l­ m é b e n té te le z ik , fe jle s z tik . F ig y e lje m e g , az e m b e r e k m in d ig s z a k m á ju k o ld a lá ró l k ö z e líte n e k a p ro b lé m á h o z . E zen k ív ü l a z o n b a n m in d e n e m b e r n e k tö b b f é le k é p e ssé g e , a d o tts á g a , v o n ­ zó d á sa , é rd e k lő d é s e le h e t, a m it — h a s z a b a d k é p le te s e n fo g a l­ m a z n o m — k ü ls ő g y ű r ű k é n t é p ít a z e lő b b i k ö ré . I tt tá r s a d a lm i­ la g m á r nagy e g y b e e s é se k le h e tn e k , d e ezzel e g y ü tt sin c s, h o g y ez m in d e n k ir e e g y f o r m á n é r v é n y e s le n n e . C sa k eg y ­ 3 �e g y e m b e r c s o p o r tr a , m e ly e k n é l m á r e l le h e t te k in te n i a m u n k a m e g o s z tá s b a n e lfo g la lt h e ly tő l. M o st a k é r d é s r e v á la sz o lv a . A m ib e n h is z e k : a jö v ő e m b e re i o ly a n s o k o ld a lú a n f e jle tt, m a g a s a n m ű v e lt, k u ltu r á lt e m b e re k le sz n e k , a k ik n e k a k u ltu r á lts á g i s z in tje az o n o s lesz, d e a k u ltu ­ r á lts á g u k ta r t a lm a n em . V a n e n n e k a f o ly a m a tn a k e g y e g y s z e rű d ia le k tik á ja . A tá r s a d a lm ila g fe lfo g o tt tu d á s v a la m e n n y iü n k t u ­ d á s a , a k ik e b b e n a tá r s a d a lo m b a n é lü n k . A z é n tu d á s o m e b b ő l n e m a tu d á s k e z d e te é s v é g e , az é n k é p e s s é g e m é s k é sz sé g e m n em a k é p e ssé g é s k észsé g e le je és v ég e, h a n e m a m á s e m b e re k é v e l e g y ü tt te lje s e g é sz n e k c s a k a lk o tó ré sz e . E b b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y e g y ü tte s e n , tu d á s u n k a t, k é p e s s é g e in k e t és k é s z s é g e in k e t ö ssz e a d ­ v a, k é sz e k v a g y u n k a tá rs a d a lo m e lő tt á lló f e la d a to k m e g v a ló s í­ tá s á r a . I t t n e m a r r ó l v a n szó, h o g y m in d e n k i u g y a n a z t a d ja (h isze n azzal n e m le s z ü n k eg észek ), h a n e m a rró l, h o g y k ü lö n b ö z ő d o lg o k a t a d u n k össze a h h o z , a m ir e s z ü k s é g ü n k v a n . A jö v ő b e n e z é r t k e ll m in d e n k in e k (de n a g y o n !) é r te n ie a h h o z , a m it csin ál, h o g y a z így ö ssz e a d o tt d o lg o k b ó l n a g y tá r s a d a lm i h o z z á é rté s le g y e n . Ez a f a j­ ta ö ssz ea d ás a z o n b a n azo n o s n e m ű , az o n o s v ilá g n é z e t, id e o ló g ia i é r té k r e n d s z e r ta la j á n álló d o lg o k a t té te le z fel. A z id e o ló g ia , a v i­ lá g n é z e t k é r d é s é b e n te h á t azo n o s n e v e z ő re k e ll ju tn u n k . A s o k ­ o ld a lú s á g k é rd é s e p e d ig , a z t h isz e m , a k k o r k e r ü l a h e ly é re , h a azt m o n d ju k , h o g y az e m b e r s a j á t k é p e s s é g e it le sz k é p e s fe jle sz te n i. T e h á t eg y o ly a n tá r s a d a lo m b a f o g u n k e lju tn i, a m e ly le h e tő v é te ­ szi az e m b e r s z á m á r a s o k o ld a lú s á g a — v a g y in k á b b m in d e n o ld a ­ lú s á g a , b e n n e s z u n n y a d ó te h e ts é g e — k ife jle s z té s é t. — H o g y a n k é p z e ljü k el a v á lto z á s t és e r e d m é n y e it? — Ú g y, h o g y az e m b e r g o n d o lk o d á s á t e g y re in k á b b tu d o m á ­ n y o s a la p o k r a h e ly e z z ü k . E n g e ls m o n d ta a F e u e r b a c h - té z is e k b e n , a m ik o r a filo z ó fiá k k ö z ö tti k ü lö n b s é g e k rő l b e s z é lt: m in d e n e d ­ d ig i filo z ó fiá n k a m e g v á lto z ta tá s t tű z i k i célul. A m e g v á lto z ta tá s ­ h o z p e d ig m in d e n k é p p e n is m e r n ü n k k e ll a n n a k te rm é s z e té t, tö r ­ v é n y s z e rű s é g e it, a m it m e g a k a r u n k v á lto z ta tn i. A sz o c ia liz m u s a n a g y tö m e g e k tu d a to s te v é k e n y s é g é n , a tu d a to s s á g o n fe lé p ü lő tá rs a d a lo m . A z e m b e r t p e d ig tu d a to s lé n n y é e lső d le g e se n — a n é l­ k ü l, h o g y a m ű v é s z e te k h u m a n is z tik u s á ta la k ító je le n tő s é g é t k é t­ sé g b e v o n n á m — a tu d o m á n y teszi. E b b ő l k ö v e tk e z ik a fe la d a t, h o g y az e m b e r t a jö v ő b e n m é g jo b b a n k a p c s o la tb a k e ll h o z n i a tu d o m á n n y a l. A z in d ítá s s z e m p o n tjá b ó l e n n e k a la p v e tő e n k é t m ó d ja le h e ts é g e s . A z eg y ik , a m it az isk o la c s in á l: tis z ta f o r m á já ­ b a n t a n í t j u k m e g a tu d o m á n y t. M á sik m ó d ja a m e g le v ő e m b e ri g y a k o r la t o ld a lá ró l tö r té n ik . P é ld á u l a z t m o n d ju k : ez t c s in á lju k , íg y c s in á ltu k , de h o ln a p tó l k e z d v e m á r e m íg y c s in á lju k . E b b e n a f o ly a m a tb a n az e m b e r e g y ü tte s e n is m e ri m e g az e lm é le te t é s a g y a k o r la to t. — K o r u n k k ö z tu d o tta n n e m c s a k a szo c ia liz m u s , h a n e m a tu ­ d o m á n y o s - te c h n ik a i fo r r a d a lo m k o r a is. A tu d o m á n y m e g h a tá r o z ­ za a z e m b e r m in d e n te v é k e n y s é g é t, k ö z v e tle n te r m e lő e r ő v é v á lik . E z a je le n s é g ta p a s z ta lh a tó a fe j l e t t tő k é s o r s z á g o k b a n is. V a jo n b e s z é lh e tü n k -e o tt is a k u ltu r á lis fo r r a d a lo m ró l? P ró b a fú rá so k M ű v e lte b b tá r s a d a lm a t a k a r u n k . T á r s a d a l­ m i, g a z d a s á g i f e jlő d é s ü n k fe lk é s z ü lte b b , s o k o ld a lú a n m ű v e lt e m b e r e k e t k ö v e te l. K u ltu r á lis f o r r a d a lm u n k e d d ig i e r e d m é ­ n y e i e lis m e ré s re m é ltó a k , d e je le n tő s azo k sz á m a , a k ik m ű v e ltsé g e , k u ltu r á lis ig é n y e i e lm a r a d n a k a ttó l, a m it a tá r s a d a lo m M i e n n e k a z e lm é le tn e k a la p v e tő té v e d é s e ? A z b iz to s, h o g y tö r té n e le m á lta l f e lt e tt k é r d é s e k r e m in d k é t tá r s a d a lm i r e n d n e k v á la s z o ln ia k e ll. A te rm e lő e rő k fe jlő d é s e m in d k é t o ld a lo n f e lv e ti a tu d o m á n y o s - te c h n ik a i f o rr a d a lo m k é r d é s e it, a m e ly e k e t m eg k e ll o ld a n i. D e h o g y e z e k e t a k é r d é s e k e t, f e la d a to k a t h o g y a n o ld ­ já k m eg , m ily e n n a g y tö m e g e k b e v o n á s á v a l, m ily e n g y o rs a n , k i­ n e k a k á r á r a é s k in e k a h a s z n á ra , a z m in d ig a te rm e lé s i v isz o ­ n y o k tó l fü g g . E z e k e t a v á la s z a d á s n á l n e m le h e t k ik a p c so ln i. M e rt m á s a k a p ita lis ta k iz s á k m á n y o lá s o n a la p u ló te rm e lé s i v isz o n y és m á s a sz o cia lista. Á lta lu k , d e é r te m — m o n d ja a tő k é s. I t t te h á t n e m le h e t azo n o s k u ltu r á r ó l, k u ltu r á lis f o rr a d a lo m r ó l b eszé ln i. A z id e o ló g ia i v á la s z a d á s t e b b e n a k é r d é s b e n n e m le h e t k ik a p c s o l­ n i, é s p u s z tá n c s a k a te c h n ik a i, g a z d a s á g i s z e m lé le te t é r v é n y e s í­ te n i. Ez a la p v e tő e n h a m is ú t. N e k ü n k a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m r ó l sz ó lv a a b b ó l a z e g y s z e rű le n in i m o n d á s b ó l k e ll k iin d u ln i, a m e ly összes m ű v e in e k k é s z ü lő 5 1 -ik k ö te té b e n lesz o lv a s h a tó : p r o le t á r k u ltú r a e g y e n lő k o m m u ­ n iz m u ssa l. A m i a z t je le n ti — m e r t m i M a g y a ro rs z á g o n m é g a sz o ­ c ia liz m u s é p íté s é n é l t a r t u n k — , h o g y a k u ltu r á lis h a la d á s a sz o ­ c ia liz m u s g y a k o r la ti te tte ib e n v a n je le n , m in d e n b e n . H o g y e b b e n m ily e n e s z k ö z ö k e t h a s z n á lu n k , é s m ily e n ü te m e t d ik tá lu n k , a z a tá r a s a d a lo m f e jle tts é g é tő l, a z o b je k tív és s z u b je k tív fe lté te le k tő l fü g g . M in t m in d e n fo rr a d a lo m , a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m is c sa k a le g sz é le se b b tö m e g e k a k t ív te v é k e n y s é g e ú t j á n v a ló s u l m eg, a m i e ls ő s o rb a n m o z g a lm i je lle g ű m u n k á t, r é s z v é te lt, te v é k e n y s é ­ g e t ig é n y e l. N e m v é le tle n te h á t, h o g y a p á r t — k ü lö n ö s e n a z u tó b b i é v e k b e n — s o r r a v e tte v iz s g á la t a lá a k u ltú r a k ü lö n b ö z ő te r ü le te it, és h a tá r o z ta m e g a te n n iv a ló k a t. M e rt n in c s m á s ú t, c s a k ez a z e g y v e z e th e t f e la d a ta in k k ív á n t, g y o rs m e g o ld á sá h o z . A k u ltú r a ü g y é t — a sz o c ia liz m u s f o rr a d a lm i c é ljá b ó l k iin d u l­ v a — p o litik a i m o z g a lm i f e la d a tt á te s s z ü k és e n n e k r e n d e lü n k a lá m in d e n e g y e b e t. A f e la d a t n a g y s á g á b ó l k ö v e tk e z ik , h o g y ez n e m k e v é s e m b e r d o lg a , h a n e m k o m p le x , ö s s z tá rs a d a lm i m o zg ás, a m e ly a z e m b e r i te v é k e n y s é g v a la m e n n y i á g á t á tfo g ja , a z e m ­ b e r e k e g é sz é re k ite r je d , so k o ld a lú , a v a ló s á g á lta l b e fo ly á s o lt, a v a ló sá g á lta l tá m a s z to tt ig é n y e k b ő l és e z e k fe lis m e ré s é b ő l fa k a d . S u ly o k L ászló k o ra , s a v á lto z á s o k a t el le h e t sz e n v e d n i, d e az e m b e r e v á lto z á s o k tu d a to s , cse le k v ő ré sz e se is le h e t. E z t az d ö n ti el, h o g y az e m b e r e k m e n n y ir e k é p e s e k b első s z ü k s é g ­ le tü k k é , é le tm ó d ju k é s é le tf e lfo g á s u k sz e r­ v es ré sz é v é te n n i a z ú j sz o c ia lista k u ltú r a e ls a já títá s a ir á n ti ig é n y t. E rr e k é n y s z e rít a m a é s a h o ln a p ; d e v a jo n k é n y s z e r ít- e m in ­ d e n k it. ki tu d n a e lé g íte n i, s m é g jo b b a n e lm a r a d a t ­ tó l, a m it a tá r s a d a lm i fe jlő d é s m e g k ö v e te l. S e g íte n i a k a r ju k a m ű v e lő d é s ü g y é t, h o g y a re n d s z e r e s é s ta r t a lm a s m ű v e lő d é s a tö ­ m e g e k é le tv ite lé n e k s z e r v e s ré sz é v é v á l­ j on. M e rt k o r u n k , a f o rr a d a lm i v á lto z á so k 4 — A tu d o m á n y o s - te c h n ik a i f o r r a d a lo m v a ló b a n n e m c s a k a sz o c ia lista o rs z á g o k b a n , h a n e m a k a p ita lis ta , s ő t a n e m z e ti k a p i­ ta liz m u s ú t j á r a lé p ő fe jlő d ő o rs z á g o k b a n is e g y r e jo b b a n é r v é n y e ­ sü l. Ez eg y v ilá g o t m e g h a tá ro z ó té n y e z ő , a m e ly n e k te rm é s z e te s e n v a n n a k e g y f o r m á n é r v é n y e s je lle m z ő i. D e c s a k a te rm e lő e rő k v o ­ n a tk o z á s á b a n , é s n e m a te rm e lé s i v is z o n y o k é b a n . P é ld á u l a s z á ­ m ító g é p e k v a g y a k e m iz á lá s n a g y o b b s z e re p h e z ju tá s a n ö v e k v ő is m e r e te k e t k ö v e te l az e m b e r tő l, h a t a g o n d o lk o d á s ra m in d a szo ­ c ia lista , m in d a k a p ita lis ta k ö rn y e z e tb e n . T u la jd o n k é p p e n e n n e k a la p já n s z ü le te tt e g y elé g g é e l te r je d t é s v e s z é ly e s e lm é le t, m e ly s z e r in t az e m b e r i k u ltú r a f e jlő d é s é b e n le z á r u lt az a s z a k a sz , a m i­ k o r a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m lé n y e g é t a z id e o ló g ia h a tá r o z ta m eg . K é p v is e lő i a z t á llítjá k , h o g y m a m á r n e m le h e t b e s z é ln i sz o c ia lis­ ta és n e m sz o c ia lista k u ltu r á lis ú tr ó l, m iv e l a z t az ö ssz e m b e ri fo ly a m a to k h a tá r o z z á k m eg . G Á SPÁR M IHÁLY, m űvezető, 30 éves. A S alg ó tarján i K ohászati Ü zem ek h en g erm ű ­ v ének lak ato s részleg ét irá n y ítja . A gyár egyik leg k o rszerű b b term elő ü zem én ek m ech a­ n ik u s k a rb a n ta rtá sá é rt, z a v a rta la n üzem elé­ séért felel. 42 m u n k ás ta rto zik a keze alá. — M ű v e lt e m b e r n e k t a r t j a m a g á t? — Ig e n is, m e g n e m is — v á la sz o l. — H a a h h o z v is z o n y íto m m a g a m , a k i tő le m k e ­ v e s e b b e t tu d , a k k o r ig e n , h a v is z o n t eg y tu d ó s h o z m é re m m a g a m a t, a k k o r m á r n e m ... — Ö n s z e r in t a m ű v e lts é g e t az h a tá r o z ­ za m eg , h o g y v a la k i s e g é d m u n k á s v a g y p ro fe ssz o r? K ic s it tö p re n g , a z u tá n m e g fo g a lm a z z a a v á l a s z t: — A h h o z , h o g y v a la k i p r o fe s s z o r le g y e n , e lő b b m ű v e lts é g e t, h e ly e s e b b e n k e llő t u ­ d á s t k e ll s z e re z n ie , e g y é b k é n t n e m le h e tn e e g y e te m i ta n á r . A z o n b a n a s e g é d m u n k á s is le h e t m ű v e lt e m b e r, h isz e n a m ű v e lts é g �n e m p u s z tá n c sa k a m e g s z e rz e tt is m e r e te k b ir to k lá s a . E g y á lta lá n o s is k o lá t v é g z e tt se­ g é d m u n k á s is le h e t m ű v e lt e m b e r, h a n e m is v é g e z k ö z é p is k o lá t v a g y e g y e te m e t, v i­ sz o n t é rz é k e n y m a r a d a k u ltú r á r a . — E lfo g a d o m , h o g y n a g y o n fo n to s a k u ltú r a ir á n t i é rz é k e n y s é g , a z o n b a n h iá b a é rz é k e n y v a la k i, h a n e m s a já t íto tta el a is m e r e te k e t — m o n d h a tn á m : m ó d s z e re k e t — a g y o r s a n fe jlő d ő k u ltú r a b e fo g a d á s á ra . E rrő l m i az ön v é le m é n y e ? — N e m a v i t á é r t m o n d o m , d e is m e r e k k é tk e z i m u n k á s o k a t, a k ik c s a k az á lta lá n o s is k o lá t v é g e z té k el, m é g is m ű v e lte k . A z ig az, h o g y n e m is m e r ik a g ö rö g ir o d a lm a t v a g y a r ó m a i jo g o t, d e fe g y e lm e z e tte k , tis z te ssé g e se n és s z a k é rte le m m e l v é g z ik a m u n k á ju k a t, v a n v é le m é n y ü k a k ö z é le trő l, és sz ív e s e n á ld o z n a k s z a b a d id ő t a k ö zö s­ s é g é rt. Ez az id ő se b b k o ro s z tá ly , a m e ly r e m á r n e m v o n a tk o z ta th a tó a p á r t p r o g r a m n y ila tk o z a tá n a k e g y ik k ité te le , m is z e rin t: „ Á lta lá n o s s á k e ll te n n i a f e ln ö v e k v ő n e m ­ z e d é k k ö z é p fo k ú is k o lá z o tts á g á t” . Ez a n e m z e d é k a g y a k o r la t k ö z é p is k o lá já t j á r t a k i, s ő t s o k a n a g y a k o r la t, az é le t e g y e te m é t. A z t v is z o n t e lism e re m , h o g y a f ia ta lo k n a k k e ll a k ö z é p isk o la . — Ö n m e d d ig ju to t t? — G é p ip a r i te c h n ik u m o t v é g e z te m , S a lg ó ta r já n b a n . . . itt — Ö n v e z e tő , ú g y é rz i, h o g y a je le n le g i b e o s z tá sá h o z ez a v é g z e tts é g e le g e n d ő ? — A v é g z e tts é g , a z ig e n , d e a tu d á s e lő b b -u tó b b k e v é s le sz — m o n d ja . — E z é rt k e ll re n d s z e r e s e n k a r b a n ta r ta n i, a k á r c s a k a te rm e lő b e re n d e z é s e k e t. G y a k r a n f o r g a ­ to m a s z a k k ö n y v e k e t, s ig y e k sz e m m e g is ­ m e rk e d n i m in d e n ú jja l, a m i a k ö z v e tle n m u n k a te r ü le te m e t é r in ti. — S z e re t o lv a sn i? — Ig e n , s n e m c s a k — v a g y n e m e lső so r­ b a n — s z a k k ö n y v e k e t. M iv e l a fe le sé g e m is s z e re t o lv a sn i, m á r ö s s z e g y ű jtö ttü n k v a g y ö t-h a ts z á z k ö te t k ö n y v e t. A k ö n y v s z e r e te té r e n e v e ljü k a k is f iu n k a t is, a k i m o st v é g z i az első o sz tá ly t. — M ié rt o lv a s? — V a ló s z ín ű , n e m a z t v á la sz o lo m , a m it v á r tő le m . N a g y o n g y a k r a n a s z ó ra k o z á ­ s é r t. T e h á t n e m ú g y ü lö k le o lv a sn i, h o g y m o s t a z é r t o lv a so k , m e r t m e g a k a r o k is­ m e r n i eg y k o r t a re g é n y b ő l, h a n e m m e rt é r d e k e l a r e g é n y tö r té n e te . P e rs z e k ö z b e n m e g is m e re m a k o r t, m e g s o k m in d e n t — d e sz ó ra k o z v a . N a g y o n s z e re te m p é ld á u l az é le tr e g é n y e k e t. — T e le v íz ió ju k v a n ? — Ig e n . R e n d s z e re s e n n é z z ü k is, m e r t h á z o n k ív ü li s z ó ra k o z á s ra n e m v á lla lk o z ­ h a tu n k a g y e r e k m ia tt. E b b e n a r e n d s z e ­ r e s s é g b e n a z o n b a n ig y e k s z ü n k s z ig o rú a n v á lo g a tn i. A f ilm e k e t r e n d s z e r in t m e g n é z ­ zü k , é n p é ld á u l m in d e n g y á r i r ip o r tm ű s o r t. A fe le sé g e m a D e ltá t k e d v e li. N e m v é le t­ len , h isz e n a k ó r h á z b a n d o lg o z ik , d ié tá s ­ n ő v é r. — S h a a k is f iú id ő s e b b lesz? — I s m é t j á r u n k s z ín h á z b a , s s z e r e tn é n k v a ló ra v á lta n i e g y n a g y v á g y u n k a t . . . — M i az a v á g y ? — M e g is m e rn i az o rsz á g o t. K ü lö n ö s e n a n é p i é p íté s z e te t. B e já r n i a v id é k i m u z e á lis é rté k e k e t. . . — Ú g y érz i, ez h iá n y z ik a m ű v e lts é g é ­ b ő l? — N em tu d o m , n e m é rz e m , d e te ts z ik . R é sze a m ű v e lts é g n e k , b iz o n y o s, d e a m u n ­ k á m b a n n in c s r á s z ü k sé g e m . I n k á b b csak a é le te m e t g a z d a g ítja . A m u n k á m h o z so k ­ k a l in k á b b k e ll a p o litik a , a g a z d a s á g p o li­ tik a is m e re te . H o g y é rts e m a n a p i k é r d é ­ se k e t, d e m e g is é rte s s e m a z e m b e r e im ­ m el. É s v ita k é p e s le g y e k v e lü k , h a e r r e k e ­ r ü l sor. E z é rt is v é g e z te m el a M a r x is ta — L e n in is ta E sti K ö z é p isk o lá t. — M e g é rti m a g á t a m u n k á s o k k a l? — Ig e n . J ó k is g á r d a a m ié n k . T ö b b s é ­ gében szak m u n k áso k — n éh án y an k ét s z a k m á t is m e r n e k é s tu d n a k — , s jó n é h á ­ n y a n b e t a n ít o tt m u n k á s o k . S z a k m u n k á ­ s a in k k ö z ü l sz á m o s a n m e g o ld já k a le g b o ­ n y o lu lta b b f e la d a to k a t is, m e r t a h e ly z e ­ te k r á k é n y s z e r ítik ő k e t, d e az e lm é le ti m u n k a m á r n eh ezeb b en m egy. — S z o c ia lista b r ig á d ? — S z o c ia lista b r ig á d b a n d o lg o z u n k , s b e c s ü le tte l te lje s ítjü k v á lla lá s a in k a t a te r ­ m e lé s b e n . D e a ta n u lá s , a z é le tm ó d n e h e ­ z e n a la k u l. N e m j u t r á id ő , m in d e n k i m e g y a m a g a d o lg a u t á n . . . — N e m le h e t k ia la k íta n i b a r á ti k ö r t? — É p p e n a n a g y r o h a n á s m ia tt n in c s k ia la k u lt, ö ssz e sz o k o tt b a r á ti k ö r. D e ta lá n jó is, m e r t az á lla n d ó b a r á ti k ö r b e n a té ­ m a is á lla n d ó . . . NÉM ETH PÉTER, é v v e l e z e lő tt v é g z e tt ö s z tö n d íj a s a k é n t . A g é p észm érn ö k . N égy M is k o lc o n , a v á l l a l a t 27 é v e s s z a k e m b e r a szám ítóközpontban k ezdte a p ály afu tását, je ­ lenleg a m unkaszervezési csoport vezetője. Ő a fiatal m ű szak iak és közgazdászok ta n á c sá ­ n ak titk á ra , s egy alap szerv ezetn ek a K ISZtitk á ra . — Ö n é v e k e t tö ltö tt M isk o lco n , a z o r ­ sz á g m á s o d ik v á r o s á b a n , s o k k a l jo b b k u l ­ tu r á lis , m ű v e lő d é s i le h e tő s é g e k é s k ö r ü l­ m é n y e k k ö z ö tt, m in t itth o n S a lg ó ta r já b a n . H o g y a n íté li m e g az itth o n i h e ly z e te t? — N e h a s o n líts u k ö ssze a k é t v á ro s t, m e r t to rz k é p e t k a p u n k . A n n y i b iz o n y o s, h o g y e g y n a g y v á r o s b a n m e g h a tá ro z ó sz e ­ r e p e t já ts z ik a f e jlő d é s b e n a h e ly i k u ltú r a . E n n e k a lé te v isz o n t r é s z b e n a h a g y o m á ­ n y o k o n m ú lik , ré s z b e n azo n , h o g y v a n n a k - e k is u g á rz ó in té z m é n y e k a v á r o s b a n é s m i­ ly e n az é rte lm is é g . L e h e tő s é g e in k m á r v a n ­ n a k , c s a k n e m h a s z n o s ítju k e z e k e t. V a la ­ h o g y a n n e m tu d m e g h o n o s o d n i az a f a jt a k lu b é le t, a m i a z e g y ik a la p ja a k ö zö sség i k u ltú r á ló d á s n a k . J ó n a k ta r to m a T IT -b e n m ű k ö d ő é r te lm is é g i k lu b o t, a z o n b a n a z o r­ v o so k o n k ív ü l m á s é r te lm is é g ie k r i t k á n lá ­ to g a tjá k . — V é le m é n y e s z e r in t o d a k e lle n e já r n i a jo g á s z o k n a k , a p e d a g ó g u s o k n a k v a g y a k o ­ h á s z o k n a k is? — N e íg y fo g a lm a z z u k m eg , h o g y o d a ! O d a is. L e h e tn e m á s h o v á is, h a le n n é n e k k lu b o k . D e n in c s e n e k . P e d ig jó le h e tő s é g e t k ín á l a T u d o m á n y o s I s m e r e tte r je s z tő T á r ­ s u la t a m o d e r n s z é k h á z á v a l, e s e tle g a J ó ­ zsef A ttila M e g y ei M ű v e lő d é si K ö z p o n t, d e itt v a n a k ö z v e tle n k ö z e lü n k b e n a K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z p o n t, v a g y a T e c h n ik a H á ­ za, a m e ly e g y é b k é n t is ily e n c é lt h iv a to tt sz o lg á ln i. A M ű sz a k i és T e r m é s z e ttu d o m á ­ n y i E g y e s ü le te k S z ö v e tsé g e s z é k h á z h iá ­ n y á b a n k e v é s b é tu d ja k if e jte n i a h a tá s á t. A k ü lö n b ö z ő e g y e s ü le te k a s z ig o rú a n v e t t s z a k m a i é r d e k lő d é s n e k m e g fe le lő e n z á r ta k , a te v é k e n y s é g ü k az é r d e k e lt s z a k e m b e r e k s z ű k k ö r é r e k o r lá to z ó d ik . A k lu b é le t n y i­ to tta b b , s le h e tő s é g e t n y ú jt a b a r á tk o z á s ra , s z ó ra k o z á s ra is. 5 �— T e h á t v a n n a k le h e tő s é g e in k és m é g s in c se n e k . E b b e n az e s e tb e n h o g y a n o ld ja m e g e g y f ia ta l é r te lm is é g i a m ű v e lő d é s i p r o b lé m á it? — E lő b b a z t k e lle n e tis z tá z n i, h o g y v a n ­ n a k - e ily e n p r o b lé m á k a f ia t a l é r te lm is é ­ g ie k k ö ré b e n , s m ily e n e k ez e k a p r o b lé ­ m á k . A z is m e re ts é g i, b a r á ti k ö rö m b ő l t u ­ d o k k iin d u ln i. N os, v a n n a k ily e n g o n d ja in k . E ze k a g o n d o k a z o n b a n n e m a le h e tő s é g e k m ia tti g o n d o k , m é g h a sz ű k ö se k is a le h e ­ tő sé g e k . M e rt S a lg ó ta r já n b a n le h e t já r n i s z ín h á z b a , m o z ib a — f ilm e k e t is le h e t l á t ­ n i — , le h e t s p o r to ln i, sz ó ra k o z n i. A le g n a ­ g y o b b a k a d á ly a z idő. A le g tö b b e m b e r n e m tu d g a z d á lk o d n i a z i d e j é v e l . . . — E z t m a g á r a is v o n a tk o z ta tja ? — S a jn o s, ig e n . A m u n k a h e ly i e lfo g la lt­ s á g o m ig e n s o k ir á n y ú , s o k m in d e n b e n k e ll fe le lő ssé g g e l d ö n te n i. Ez b első fe s z ü lts é g e ­ k e t okoz. N y ilv á n a n a g y o b b r u tin k ia la ­ k u lá s á v a l ez m e g sz ű n ik . A n y u g o d ta b b k i­ lá tá s o k e lle n h a t a z o n b a n a k ib o n ta k o z ó tu d o m á n y o s - te c h n ik a i fo rr a d a lo m . A fe jlő ­ d é sse l e g y ü t tjá r a r é s z te r ü le te k b ő v ü lé se , s íg y e g y -e g y p r o b lé m á t s o k o ld a lú a n k e ll v iz sg á ln i. Ez p e d ig e lk é p z e lh e te tle n a sz a ­ k a d a tla n s z a k m a i ö n k é p z é s — v a g y ta n f o ­ ly a m i to v á b b k é p z é s — n é lk ü l. A z e m b e r m a g á n é le té b e b e tö r t a s z a k iro d a lo m s e g y ­ r e n a g y o b b h e ly e t k ö v e t e l .. . — T a p a s z ta la ta im s z e r in t a f ia ta l m ű ­ s z a k ia k n e m c s in á ln a k le lk iis m e r e ti k é r ­ d é s t a s z a k iro d a lo m o lv a sá sá b ó l. — Ig e n , v a ló b a n . N e m tu d o m , m ié rt. E n g e m p é ld á u l id e g e sít, h a n e m tu d o k v a ­ la m it, s n e m n y u g sz o m , a m íg v á la s z t n e m ta lá lo k a p ro b lé m á m r a . — S z é p iro d a lm a t is o lv a s? P o n to s a b b a n , ju t- e id e je a s z é p iro d a lo m m a l is m e r k e d n i? — R itk á n j u t r á id ő m , p e d ig s z e r e te k o lv a sn i. A k ö n y v e k ir á n t i s z e r e te tr e n e v e ­ le m a k ö r n y e z e te m e t is. A z o lv a sá si v á g y fe lk e lté s é b e n s o k a t s e g ít a K IS Z -a la p s z e r­ v ez eti o lv a só m o z g alo m . T ö b b e n e lo lv a s n a k eg y k ö n y v e t, s e g y -e g y b e s z é lg e té s k e r e té ­ b e n m e g v ita tju k . A v ita tk o z á s a z a m ib e n a le g jo b b a n le h e t c é lt é rn i. — E g y á lta lá n ju - e id e je sz ó ra k o z á s ra , v a g y m in d ig a k o m o ly d o lg o k é r d e k lik ? — V a ló s z ín ű j u t n a id ő s z ó ra k o z á s ra is, csak jo b b a n k e lle n e g a z d á lk o d n i az id ő v el. A lig h o g y m e g o ld o k e g y fe la d a to t, m á s ik h á ro m v á r a m e g o ld á s ra . P e rs z e n e m c s a k a k ö z v e tle n b e o s z tá so m b ó l a d ó d ó m u n k á k , ha n e m a tá r s a d a lm i f u n k c ió k k a l e g y ü ttjá r ó f e la d a to k is . . . — E n n y ir e le k ö ti a K IS Z -a la p s z e rv e z e t és a f ia ta l m ű s z a k ia k é s k ö z g a z d á sz o k ta ­ n ác sa ? — K IS Z - titk á r m o st le tte m , s az F M K T ba n se m r é g e n te v é k e n y k e d e m . D e n e m ­ cs a k e n n y i v a n . V e g y ü k p é ld á u l c s a k a S zerv ezési é s V e z e té si T u d o m á n y o s T á r s a ­ ságot, a h o l a N ó g rá d m e g y e i s z e rv e z e t v e ­ zetőségi ta g ja v a g y o k . A B u d a p e s ti M ű sz a ­ ki E g y e te m in s t r u k to r a k é n t p e d ig ta n íto k , Ta lá n ez az u tó b b i n e m is f á r a s z t a n n y ir a — m e r t n a g y o n s z ív e s e n ta n íto k . M o n d h a ­ tom , h o g y ez h o b b y m . N e m c sa k e g y e te m ­ re k é s z íte k elő f ia ta lo k a t s le v e le z ő h a llg a ­ tó k k a l fo g la lk o z o m , h a n e m k ü lö n b ö z ő t a n ­ 6 fo ly a m o k o n is ta n íto k . Ö rö m m e l ta p a s z ta ­ lom , h o g y a z e m b e r e k b e n m e g v a n a z é r ­ d e k lő d é s a z ú j ir á n t, s n e m m in d e g y , h o ­ g y a n o k ta tju k ő k et. H a a z ú j is m e r e te k e t n e m a m e g le v ő is m e r e te k r e é p ítjü k , n e m ­ h o g y em b erek e t nem n y e rü n k m eg a ta ­ n u lá s n a k , h a n e m e g y e n e s e n e lr ia s z tju k ő k et. V aló ság o s m ű v é s z e t k ö ze l ju t n i az e m b e re k h e z , s m ic so d a ö rö m e t o k o z a t u ­ d ás á ta d á s a ... — S z é p e n fo g a lm a z . Ős z in té n b e v a llo m , h o g y a b e s z é lg e té s e le jé n g o n d o la tb a n m e g ­ v á d o lta m , c s a k n e m b e s o ro lta m Ö n t a sz a k ­ b a r b á r o k közé. H a d d k é rd e z z e m m eg te h á t, Ö n s z e r in t m ily e n n e k k e ll le n n ie e g y fia ta l m é rn ö k n e k ? — N e m le h e t o k o m s é r tő d é s r e a f e lté te ­ lezés m ia tt. S a jn o s , v a la m i v a n e b b e n a s z a k b a rb á rs á g b a n . S o k a n b e le le s ü n k e b b e a h ib á b a , g y a k r a n n e m is a m a g u n k h ib á i m ia tt. A m i p e d ig a k é r d é s t ille ti, n o s a f ia ­ ta l m ű s z a k i m in d e n e k e lő tt a s z a k m á já b a n le g y e n n a g y o n p rec íz, n a g y o n ig é n y e s. T ö ­ r e k e d je n a s o k o ld a lú s á g ra . A s z a k m a u tá n p e d ig a k ö z é le tb e n v a ló já r ta s s á g o t ta r to m fo n to s n a k . P o litik a i is m e r e te k , g y a k o r la t n é lk ü l n e m tu d o m „le r e a g á ln i” a tá r s a d a l­ m i in fo rm á c ió k a t, a m á so k g o n d o lk o d á s á t f o rm á ln i p e d ig m é g k e v é sb é . P e d ig m in t f ia ta l é r te lm is é g in e k ez is fe la d a to m . . . — E ln é z é s t a k ö z b e sz ó lá sé rt. N e m a k a ­ r o k k ö te k e d n i, d e az is m e r te tő je g y e k k ö ­ z ü l k im a r a d t a k u ltú r a is m e re te , az á lta lá ­ nos m ű v e lts é g fe jle sz té se . V a g y e z t m é g ­ se m s o r o lja id e ? — T e rm é s z e te s e n az is m e r te tő je g y e k k ö zé so ro lo m a z á lta lá n o s m ű v e lts é g e t, a k u ltú r á n a k a n ö v e lé sé t is. C s u p á n a z t n em tu d o m , m ily e n o rv o s s á g g a l g y ó g y íth a tn á m m e g ö n m a g a m a t, m ily e n m e g o ld á s sa l v o n ­ h a t n á m a k t ív k u ltu r á lis k ö z ö ssé g e k b e a m ű sz a k i e m b e re k e t. K U T I IS T V Á N , s z e rv e z é s i o s z tá ly v e z e tő , 43 é v e s . A f i a t a l o s t a r t á s ú é s g o n d o lk o d á s ú o k ­ l e v e le s k o h ó m é r n ö k é s o k le v e le s k o h ó i p a r i g a z d a s á g i m é r n ö k 1963-tól d o lg o z ik S a l g ó ta r ­ já n b a n . J e le n le g a S a lg ó ta rjá n i K o h á s z a ti Ü z e m e k s z e rv e z é s i o s z tá ly v e z e tő je . T á r s a d a l ­ m i e lf o g la lts á g a i k ö z ö tt j e l e n tő s s z e r e p e t j á t ­ s z ik a s z e rv e z é s s e l t ö r té n ő f o g la lk o z á s — h i ­ sz e n a S z e rv e z é s i é s V e z e té s i T u d o m á n y o s T á r s a s á g N ó g r á d m e g y e i S z e r v e z e té n e k t i t ­ k á ra. — Ö n s z e r in t m i a m ű v e lts é g ? — N e m a k a r o k o k o s a b b le n n i a h iv a ta ­ los m e g h a tá ro z á s n á l, íg y e n n e k a m e g fo ­ g a lm a z á s á r a sz o rítk o z o m . E s z e rin t a m ű ­ v e ltsé g le x ik á lis m e g h a tá ro z á s b a n a k u ltu ­ r á lis é r té k e k e g y é n i e ls a já títá s á n a k a fo k a . A m ű v e lts é g t e h á t az e m b e r n e k n e m s z ü le ­ t e t t a d o tts á g a , h a n e m az é le te fo ly a m á n k ü lö n b ö z ő k ö r n y e z e ti té n y e z ő k p o z itív és n e g a tív m o tiv á ló h a tá s á r a , e g y é n i a d o tts á ­ g a in a k , h a jla m a in a k in d íté k á b ó l a k tív t e ­ v é k e n y s é g e r e d m é n y e k é n t m e g sz e re z h e tő e m b e r i tu la jd o n s á g . . . — S m i a m ű v e lő d é s ? — A m ű v e lts é g m e g s z e rz é s é re a k tív te v é k e n y s é g . . . ir á n y u ló — A z elő b b f e ls o r o lta k h o g y a n é r v é n y e ­ s ü ln e k v a g y e g y á lta lá n é r v é n y e s ü ln e k -e az e m b e r e k n a g y o b b m ű v e lts é g re v a ló tö ­ re k v é s é b e n ? — H a a k ü lö n b ö z ő k ö r n y e z e ti té n y e z ő ­ k e t te k in te m , k e z d jü k a le g fo n to s a b b a l: F re d M a rg u lle s í r j a : „ O ly a n v ilá g b a n é lü n k , a m e ly b e n a tu d o m á n y é s a te c h n ik a h ih e te tle n ü l g y o rs ü te m b e n fe jlő d ik , s v e ­ lü k e g y ü tt a z é le t- é s m u n k a k ö r ü lm é n y e k is. A k i ezzel n e m tu d lé p é s t t a r t a n i — a k á r e g y é n , ü ze m , á lla m v a g y p á r t — , a z t a f e j­ lő d é s k ö n y ö r te le n ü l f é lr e to lja . A z e m b e r i­ sé g tö r té n e té n e k s o k sz á z e z e r e s z te n d e je a l a tt az e m b e r m o z g á s á n a k s e b e s s é g é t e g é ­ sz e n a 20. sz á z a d e le jé ig m in d ö s sz e a g y a lo ­ g o s s e b e s s é g é n e k a tíz s z e re s é re s ik e r ü l t fe l­ e m e ln i. A se b e ssé g to v á b b i m e g tíz sz e re z é se m á r n e m e g é sz e n 50 é v a l a tt m e n t v é g b e , a le g u tó b b i 20 é v b e n p e d ig ú ja b b száz szo ­ r o s á r a e m e lk e d e tt és e lé r te a k o z m ik u s s e ­ b e s sé g e t.” N os. m it m u ta t ez? N e m m á st, m in t a z t, h o g y a fe jlő d é s, a k ö r ü lö ttü n k lev ő v ilá g a la k u lá s a s z o ro n g a tó e rő v e l k é n y s z e ríti az e m b e r t tu d á s á n a k n ö v e lé ­ s é re . . . — E z t e lfo g a d o m , d e n e m g y ő z ö tt m eg a rr ó l, h o g y e z t a s z o ro n g a tó k é n y s z e rt e g y ­ fo rm á n é r z ik az e m b e re k . E rr ő l m i a v é le ­ m é n y e .? — Ig az, n e m é r z ik e g y f o r m á n a fe jlő d é s d ik tá lta k é n y s z e rt, m e r t é p p e n a k ü lö n b ö ­ ző tu d á s ta r ta lm a k , v a g y m ű v e lts é g ta r ta l­ m a k m ia tt n e m is é r e zh e tik e g y fo rm á n . A z e g y ik fo n to s f e la d a t le n n e é p p e n az, h o g y e z e k e t a n a g y o n is k ü lö n b ö z ő m ű v e lts é g ­ ta r t a lm a k a t k ö z e líts ü k eg y m á sh o z . P o n to ­ s a b b a n , f o k o z a to s a n e m e ljü k a z o k n a k a s z á m á t, a k ik k ö z é p isk o la i, fő isk o la i v a g y e g y e te m i v é g z e tts é g e t sz e re z n e k . F o n to s s z e r e p e t tu la jd o n íto k az is k o la i v é g z e tt­ sé g n e k , d e ez e n k ív ü l sz á m o s f o rr á s b ó l tá p ­ lá lk o z h a tn a k a tu d á s r a sz o m ja s e m b e re k . V e g y ü k i t t a h a tá r e s e te k e t. I t t v a n p é ld á u l az a u to d id a k ta e s e te . S z á ­ m o s p é ld á t le h e t e m líte n i L o m b K a tó tó l id ő sb . S z a b ó I s tv á n sz o b rá sz m ű v é sz ig , h o g y m ir e k é p e s e g y -e g y e m b e r, h a el a k a r é r n i v a la m it. E ze k a z e m b e r e k c s u p á n ö n ­ k é p z é sse l — d e n a g y o n k ita r tó ö n k é p z é sse l — , j u t o t t a k el é le tc é lju k ig . P e rsz e , az ö n ­ k é p z é s n e k n e m c s a k ily e n e s e te k b e n v a n sz e re p e , h a n e m a le g m a g a s a b b e g y e te m i k é p z e tts é g m e g sz e rz é se u tá n is. N a g y o n e g y s z e rű , h o g y m ié r t. A z é v s z á z a d e le jé n m e g s z e rz e tt d ip lo m a e g y é le tr e sz ó ló an b iz to s íto tta a z e g y é n tu d á s á t. M a n a p s á g p e d ig m á r ö té v e n k é n t fe le z ő d ik a tu d á s . T e h á t a k i n e m v esz f á r a d s á g o t m a g á n a k az ö n k é p z é s re , az c sa k n e v e z h e ti m a g á t m é r ­ n ö k n e k , d e n e m az . . . — O ly a n b e o s z tá s b a n d o lg o z ik , a h o l k ö z­ v e tle n k a p c s o la ta v a n a tu d o m á n y é s a g y a k o r la ti é l e t le g ú ja b b e re d m é n y e iv e l. A k ö z v e tle n g y a k o r la tá b a n is é r z é k e li a z ö n ­ k é p z é s je le n tő s é g é t? — H a d d é rz é k e lte s s e m e g y p é ld á n . A m i­ k o r é n az e g y e te m re já r t a m , m é g n e m t a ­ n u ltu n k m á tr ix - s z á m ítá s t. A zo k a f ia ta lo k p e d ig , a k ik m o s t k e r ü lte k k i az e g y e te m rő l, m á r tö b b n y e lv e n ” tu d n a k p ro g ra m o z n i. Ők m á r é r t i k a s z á m ítá s te c h n ik á t, a m it n e ­ k e m é s m á s o k n a k is m e g k e ll t a n u l n i . . . — Ö n eg y fo n to s o s z tá ly n a k a v e z e tő je . P re s z tíz s t c s in á l ab b ó l, h a a b e o s z to ttja i, v a g y v a la m e ly ik b e o s z to ttja tö b b e t tu d . s e z é r t „ h a j t ” v a g y m á s é r t? — K e ttő s a k é rd é s . E lő sz ö r, n e m c s in á ­ lo k p r e s z tíz s k é r d é s t ab b ó l, h a v a la m e ly ik �b e o s z to tta m tö b b e t tu d , m e rt m in d e n t e g y e tle n v e z e tő se m tu d h a t. Ig az, s o k a t t a ­ n u lo k , k é p z e m m a g a m , d e n e m a z é r t „ h a j­ to k ” , m e r t m in d e n k i fö lö tt a k a r o k á lln i, h a n e m e g y n a g y o n e g y s z e rű o k m ia tt: e n ­ g e m k ie lé g ít a m u n k a . S h a e b b e n a m u n ­ k á b a n a k a d á lly a l, is m e r e tle n d o lo g g a l t a ­ lá lk o z o m , a z t e l k e ll h á r íta n o m , m e g k e ll ism e rn e m . — T e h á t a z t v a llja , h o g y c s a k a in d íté k b ó l tá p lá lk o z ik a tu d á s v á g y ? b első — A b e lső in d ít é k n a k n a g y o n f o n to s a sz e re p e . É n e z t az a n y a g ia k e lé h e ly e z e m , m e r t b iz o n y o s a n y a g ia k is f o n to s a k a t u ­ d á s m e g sz e rz é sé h e z . D e n e m a z é r t k é p z e m , m a g a m , h o g y ezzel m in d tö b b é s tö b b a n y a g it sz e re z z e k . E g y sz ó v a l n e k e m a t u ­ d á s n e m eszk ö z a n a g y o b b a n y a g ia k h o z , h a n e m f o rd ítv a . S z ív e se n m e g v e sz e k a k á r k ö n y v e t, a k á r h a n g le m e z t, v a g y b á r m i m á s t, a m i az é n m ű v e lts é g e m e t, tu d á s o m a t sz o lg á lja . — A k ö r n y e z e té b e n , az ism e rő se i k ö r é ­ b e n is e z t v a lljá k az e m b e r e k ? — S z á m o sa n v a lljá k ezt, d e ta g a d já k is. A z é le t p é ld á i a z t lá ts z a n a k b iz o n y íta n i, h o g y ra g á ly o s a b b az u tó b b i. S o k k a l tö b b e n h a js z o ljá k az a n y a g ia k a t, m in t g y a r a p ítjá k a tu d á s u k a t. — Ö n r ő l a z t m o n d já k , h o g y k ita r tó a n ö sz tö n z i a b e o s z to ttja it, h o g y ta n u lja n a k . — N e m tu d o m , le h e t- e e z t m o n d a n i ró ­ la m . A z té n y , h o g y c s a k o ly a n b e o s z to tta k ­ k a l le h e t d o lg o z n i, a k ik re n d s z e r e s e n o lv a s­ n a k , lé p é s t ta r t a n a k s z a k te r ü le tü k , az á l ta ­ lá n o s m ű v e lts é g v á lto z á s á v a l. N á la m v a ló ­ b a n tö b b e n ta n u ln a k , d e h isz e n a m u n k á n k k ö v e te li m eg . N e m ré g ib e n e g y ism e rő sö m lá to g a to tt m e g a z o rs z á g m á s v id é k é rő l. S z in té n fő n ö k . S a m ik o r m o n d ta m n e k i, h o g y m e n n y ie n ta n u ln a k a k o lle g á k , e p é ­ s e n je g y e z te m e g : „M ég é n ö sz tö n ö z z e m a b e o s z to ttja im a t, h o g y ta n u lja n a k , h o g y h o ln a p tö b b e t tu d ja n a k , m in t é n ? ” N os, ily e n is v a n . V a n n a k fő n ö k ö k , a k ik a m á ­ sik elő l e lz á r n á n a k m in d e n in f o rm á c ió t, is­ m e re te t, n e h o g y m e g in o g jo n a f ő n ö k i ír ó ­ a s z ta l . . . A feln ő tto k ta tásró l je le n id ő b e n T á r s a d a lm i e s g a z d a s á g i fe jlő d é s ü n k zá lo g a , a m u n k a m a m á r e ls ő s o rb a n n e m s z á n d é k é s le lk e s e d é s , h a n e m tu d á s k é rd é s e . A h ­ hoz, h o g y tö b b e t d o lg o z z u n k , m é g elég v olt a fe lv ilá g o sító , m e g ­ g y ő ző szó é s a te n n ia k a r á s , a k ö zö s ü g y ir á n t i fe le lő ssé g é rz e t. T á r ­ s a d a lo m é p ítő , f e la d a ta in k m e g v a ló s ítá s a s o r á n e r e d m é n y é s le h e ­ tő ség , h o g y tö b b e n d o lg o z z u n k : a tö r té n e lm i v ív m á n y , a m u n k á ­ h oz v a ló a lk o tm á n y o s jo g k o n k r é t m u n k a h e ly e k e n , m u n k a a lk a l­ m a k b a n r e a liz á ló d o tt. A n n a k a z o n b a n , h o g y tö b b e n és tö b b e t d o l­ g o z z u n k , k o n k r é t h a t á r a i v a n n a k , s m a m á r e l ju to tt u n k a szo cia­ lis ta tá rs a d a lo m é p íté s é n e k a b b a a s z a k a s z á b a , a m ik o r a fe jlő d é s e g y e tle n le h e ts é g e s ú t j a a h a té k o n y a b b , e r e d m é n y e s e b b m u n k a . S z á m u n k r a a sz o c ia liz m u s n e m c s a k g a z d a g a b b o rs z á g o t, jo b b m u n k a k ö r ü lm é n y e k e t, n ö v e k v ő é le ts z ín v o n a la t je le n t, h a n e m te l­ je s e b b e m b e r i é le te t, é le tf o r m á t is. E z é rt m o n d h a tju k , h o g y m a a k ö z m ű v e lő d é s a tá r s a d a lm i é le t a z o n te rü le te , a h o l ta lá lk o z ik e g y ­ m á s s a l a tá rs a d a lo m é s az e g y é n é r d e k e , a p o litik a i, a g a z d a s á g i é s a k u ltu r á lis f e la d a t; e lő re h a la d á s u n k f e lté te le a m ű v e lte b b m u n k á s , a k é p z e tte b b , s o k o ld a lú b b s z a k e m b e r — e g y s z ó v a l a z a l­ k o tó e m b e ri m u n k a . E g y re tö b b e n fig y e ln e k fe l a r r a , h o g y m a m in d g y a k r a b b a n b e s z é lü n k , o lv a s u n k , h a llu n k k ö z m ű v e lő d é si k é r d é s e k r ő l, té m a le t t a m ű v e lő d é s , a ta n u lá s . T ö m e g e k is m e r ik f e l: a h h o z , h o g y h e ly t t u d ju n k á lln i a m u n k a p a d n á l, a k ö z é le t f ó ru m a in , h o g y t á ­ jé k o z ó d n i tu d ju n k a sz ű k e b b k ö zösség, v a g y a v ilá g d o lg a ib a n — t a n u ln u n k k ell. E g y re tö b b ta n á c s k o z á s , ú js á g c ik k té m á ja le t t a f e ln ő tto k ta ­ tá s is. H e ly z e té rő l, e r e d m é n y e ir ő l é s g o n d ja ir ó l, p e r s p e k tív á ir ó l so k — n é h a e g y m á s n a k e lle n tm o n d ó — v é le m é n y t h a llh a tu n k , ol­ v a s h a tu n k . T é n y , h o g y a z o k ta tá s , a k ö z m ű v e lő d é s tá r s a d a lm i ü g g y é v á lik n á l u n k : in d o k o lt te h á t, h o g y e lb iz a k o d o tts á g tó l, e l­ k e s e re d é s tő l, in d u la to k tó l és p ro b lé m a é r z é k e tle n s é g tő l m e n te s e n m e g k ís é re ljü k fe jlő d é s é t b e m u ta tn i, je le n h e ly z e té t f e ltá r n i és p e r s ­ p e k tív á it fe lv á z o ln i a N ó g rá d m e g y é b e n fo ly ó f e ln ő tto k ta tá s n a k . Ü z e m e k s o r a k e r e s s z a k m u n k á s o k a t, k ö z is m e rt té n y a m u n ­ k a e r ő h iá n y . G a z d a s á g i v e z e tő k k e r e s ik a s z a k m u n k á s - u tá n p ó tlá s le h e tő s é g e it. M a m á r e g y é rte lm ű , h o g y h iá b a s z id ju k az o k ta tá s ­ ü g y é r t fe le lő s v e z e tő k e t, a s z a k m u n k á s k é p z ő in té z e te k e t — a ttó l n e m le sz tö b b s z a k m u n k á s ta n u ló . D e m o g rá fia i h e ly z e tü n k is m e ­ r e té b e n a r r a k e ll f e lk é s z ü ln ü n k , h o g y a s z a k m u n k á s - u tá n p ó tlá s eg y r é s z é t a g y á r k a p u k o n b e lü l k e ll k e r e s n i: a b e t a n ít o tt m u n k á ­ so k b ó l, s e g é d m u n k á s o k b ó l k e ll s z a k m u n k á s o k a t k é p e z n i, az a n y a g m o z g a tá s t p e d ig g é p e s íte n i k e ll, h o g y a z o t t fe ls z a b a d u ló — S m i lesz a k k o r , h a a b e o s z to tt h o l­ n a p té n y le g tö b b e t tu d , m in t Ö n ? — N em e se m k é tsé g b e . E g y ré s z t m a g a m is ta n u lo k , lé p é s t ta r t o k a fe jlő d é sse l, a m e n n y ir e c s a k le h e t, m á s ré s z t b e o s z to tt­ k é n t is e l tu d o m k é p z e ln i a v ilá g o t. — A k i ta n u l, a z a z t is g o n d o lh a tja , h o g y e g y isk o la v a g y ta n fo ly a m m e g s z e r­ zése e g y e n e s e n v e z e tő i á llá s b a s e g íti. H a Ö n v a ló b a n s o k a t ta n u l, b e o s z to ttk é n t is el tu d ja k é p z e ln i az é le te t, a k k o r é r d e ­ m e s-e s o k a t ta n u ln i? — M ie lő tt e g y é r te lm ű v á la s z t a d o k , h a d d m o n d ja m el, h o g y s o k a n c s a k a b e ­ o sz tá st, a f e k e te a u tó t, a v ík e n d h á z a t, s m i­ e g y e b e t lá tjá k m a g u k e lő tt. A z e s z ü k b e se m j u t ta lá n , h o g y a m u n k á n a k sz é p sé g e és ö rö m e v a n . S n e m a c ím e k é rt, a r a n g o ­ k é r t m e g a s tá tu s z s z im b ó lu m o k b ir to k lá ­ s á é r t k e ll ta n u ln i. N e k e m az a v é le m é n y e m , h o g y a k k o r is é r d e m e s ta n u ln i, h a ezzel se m m ifé le m a g a s a b b b e o s z tá s, v a g y félsz o ­ b á n y i ír ó a s z ta l n e m já r . A z e m b e rtő l u g y a n is m in d e n t e lv e h e tn e k , d e a tu d á s t, a z t n e m . E z é rt é rd e m e s . P á d á r A n d rá s m u n k a e r ő v e l jo b b a n t u d ju n k g a z d á lk o d n i, a te rm e lé s s z o lg á la tá ­ b a á llíta n i. E g y é r te lm ű te h á t, h o g y a s z a k e m b e r p ro b lé m á in k m e g o ld á s á t — h o ssz a b b tá v o n is — a f e ln ő tto k ta tá s k e r e te i k ö z ö tt k e ll k e r e s n ü n k . A tö m e g e s m é r e tű f e ln ő tto k ta tá s le h e tő s é g e i a fe ls z a b a d u lá s u tá n a la k u lta k k i n á lu n k , f e ln ő tto k ta tá s i r e n d s z e r ü n k a sz o c ia lis­ t a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m v ív m á n y a . N a p ja in k b a n a f e ln ő tto k ta tá s h a r m a d ik n a g y fe lle n d ü lé s é n e k le h e tü n k ta n ú i. A f e ln ő tto k ta tá s első h u llá m a tíz e z re k n e k a d ta m e g a le h e tő s é g e t — a n e g y v e n e s é v e k v é g é n é s a z ö tv e n e s é v e k e le jé n — , h o g y p ó to ljá k a z o k a t a m ű v e lts é g b e li h á t r á n y o k a t, a m e ly e k a m ú lt r e n d s z e r n e k az u r a l­ k o d ó o sz tá ly o k m ű v e lő d é s i m o n o p ó liu m á t b iz to sító , a d olgozó o s z tá ly o k a t s ú jtó is k o lá z ta tá s i p o litik á ja n y o m á n k e le tk e z te k . T ö ­ m e g e k s z e r e z té k m e g ú j m u n k a k ö r ü k — s o k a n : v e z e tő b e o s z tá s u k — e llá tá s á h o z s z ü k sé g e s is m e r e te k e t. A f e ln ő tto k ta tá s h ő s k o r á n a k je le n tő s e r e d m é n y e it s a jn o s n e m tu d tu k , ú g y m o n d , s z in te n ta r ta ­ n i. G a z d a sá g i é l e tü n k a k k o r i s z in tjé n m é g n e m v o lt p a ra n c s o ló s z ü k s é g s z e rű s é g a m a g a s a b b k é p z e tts é g , s e z é r t a ta n u lá s r a k é sz ­ te tő tá r s a d a lm i ö sz tö n ző re n d s z e r is k ia la k u la tla n v o lt. A z 1960-as é v e k k ö z e p é n a z o n b a n ú ja b b f e lle n d ü lé s k ö v e tk e z e tt b e a fe ln ő tto k ta tá s b a n . A m e z ő g a z d a sá g b ó l az ip a r b a á r a m ló k tö m e g e i fe je z ­ té k b e — m u n k a m e lle tt — á lta lá n o s is k o la i ta n u lm á n y a ik a t, a tá r s a d a lm i m u n k a m e g o s z tá s le g k ü lö n b ö z ő b b te r ü le te in d o lg o z ó k tíz e z re i s z e re z te k e s ti é s le v ele ző ta g o z a to k o n é r e tts é g it, s o k a n fe lső fo k ú o k le v e le t. E f e lle n d ü lé s k a m p á n y s z e r ű s é g e s z in te e lő re tu d h a tó v o lt: a f e ln ő tto k ta tá s b a n r é s z t v e v ő k n a g y tö b b s é g e e k k o r e g y é n i in d íté ­ k o k a la p já n ta n u lt. H iá n y z o tt az ü z e m , a m u n k a h e ly ö sz tö n ző e re je , s ő t e lé g g y a k o r i v o lt, h o g y a ro s s z u l é r te lm e z e tt c s o p o rté r ­ d e k a z ö s s z tá rs a d a lm i é r d e k — a ta n u lá s — e lle n h a t o t t : a m u n k a ­ h e ly e k s a já t, r ö v id tá v ú é r d e k e ik a la p já n ja v a s o ltá k , v a g y ta g a d ­ tá k m e g a to v á b b ta n u lá s i le h e tő s é g e k e t. A m u n k a h e ly i ö sz tö n zé s, tá m o g a tá s e lm a r a d á s a m ia tt m e g is m é tlő d ö tt a k o r á b b i, ig e n je ­ le n tő s m é r e tű v issz a e sé s. C sa k n é h á n y s z á m a N ó g rá d m e g y e i h e ly z e t é r z é k e lte té s é re . A z 1965 66. ta n é v b e n a f e ln ő tto k ta tá s b a n r é s z t v e t t: á lta lá n o s is k o lá b a n 1426 fő ; k ö z é p is k o lá b a n 3529 fő. A z 1970/71. ta n é v b e n : á lta lá n o s is k o lá b a n 294 fő ; k ö z é p is k o lá b a n 1925 fő. A m u n k a h e ly i ö sz tö n z ő k h iá n y á n tú l a z 1960-as é v e k v é g é n e g y r e n y ilv á n v a ló b b á v á lta k a f e ln ő tto k ta tá s i r e n d s z e r e g y é b p r o b lé m á i is. S z e rv e z e ti k e r e te i m e re v e k v o lta k , t a r t a lm a m e c h a ­ n ik u s a n ig a z o d o tt a n a p p a li ta g o z a to k ta n a n y a g á h o z . A lig n y ílo tt le h e tő s é g a r r a (p e d a g ó g ia i tö r e k v é s s e m v o lt), h o g y fig y e le m b e v e g y é k a f e ln ő ttk o r é le tk o r i s a já to s s á g a it, f e lt á r já k , é p íts e n e k a m u n k a s o r á n s z e r z e tt ta p a s z ta la to k r a , is m e r e te k re . 7 �K ö z b e n a z o n b a n e g y re e r ő te lje s e b b e n je le n tk e z te k a z o k a tá r s a d a lm i ig é n y e k , m e ly e k ú j r a é s s ü r g e tő e n v e t e tt é k fe l a f e l­ n ő tto k ta tá s , f e ln ő tt s z a k k é p z é s k é rd é s e it. M u n k a e r ő - ta r ta lé k a in k k im e r ü lte k , az ü z e m i r e k o n s tr u k c ió k u tá n tö b b s z a k k é p z e tt, to ­ v á b b k é p e z h e tő d o lg o z ó ra v a n s z ü k s é g ; a sz o c ia lista d e m o k ra tiz ­ m u s ta r ta lm a s a b b á té te le , a z ü z e m i d e m o k rá c ia e rő sö d é se , a h ely i s z e rv e k , te s tü le te k ö n á lló s á g á n a k n ö v e k e d é s e k é p z e tte b b , tá jé k o ­ z o tta b b e m b e r e k tö m e g é t ig é n y li. A sz o cia liz m u s n e m c s a k t á r ­ s a d a lo m fo rm á ló , h a n e m k o n k r é t e m b e r fo r m á ló e rő is: a sz o c ia liz ­ m u s é le tm ó d o t, te lje s e m b e r i é le te t je le n t — ez p e d ig m a m á r n e m k é p z e lh e tő el fo ly a m a to s m ű v e lő d é s , ö n m ű v e lé s é s tá rs a d a lm i m é r e tű k ö z m ű v e lő d é s n é lk ü l. A z e g y re in k á b b e g y m á s r a é p ü lő , k ö lc s ö n h a tá s b a n le v ő k ö z o k ta tá s é s k ö z m ű v e lő d é s k ö z ö tt h íd a f e ln ő tto k ta tá s : tá r s a d a lm i é rd e k , g a z d á s á g i s z ü k sé g le t, e g y é n i p á ly a k o r re k c ió s a lk a lo m , ú j is m e re te k , á lta lá n o s m ű v e ltsé g , s z a k ­ m a i k é p z e tts é g m e g s z e rz é s é n e k é s to v á b b fe jle s z té s é n e k le h e tő s é ­ ge, é s a tá r s a d a lm i m o b ilitá s e lő s e g ítő je e g y a r á n t. A z 1960-as é v e k e le jé n k e z d te k k ia la k u ln i a f e ln ő tto k ta tá s ú j, k o r s z e rű b b r e n d s z e r é n e k a k ö rv o n a la i. I n te n z ív k u ta tá s o k , k ís é r ­ le te k in d u lta k m e g a f e ln ő tto k ta tá s e lm é le ti é s g y a k o r la ti m ű h e ­ ly e ib e n , k e d v e z ő sz e m lé le tv á lto z á s k e z d e tt k ib o n ta k o z n i a g a z d a ­ sá g i s z f é r á b a n is. Ú j f e ln ő tto k ta tá s i f o rm á k , le h e tő s é g e k a la k u l­ t a k k i, m e g te r e m tő d ö tt a f e lté te le a n n a k , h o g y jo b b a n fig y e le m b e v e g y é k a f e ln ő tte k é le tk o r i s a já ts á g a it, é p íts e n e k a g y a k o r la t s o ­ r á n s z e r z e tt is m e r e te k re , ta p a s z ta la to k r a . A z ü z e m e k , m u n k a h e ­ ly e k n e m c s a k le h e tő v é te sz ik , d e m in d in te n z ív e b b e n ö sz tö n z ik is a d o lg o z ó ik to v á b b ta n u lá s á t. A f e ln ő tto k ta tá s to v á b b fe jle s z té s i le h e tő s é g e in e k k e re s é s e m e g y é n k m ű v e lő d é s p o ltik a i f e la d a ta i k ö z t m in d ig k ö z p o n ti k é r ­ d é s v o lt. s m a is az. A z ú j f o rm á k k e re s é s é b e n , a f e ln ő tto k ta tá s i k ís é r le te k k ö z ö tt o rsz á g o sa n is az é le n j á r t u n k : az a k ís é rle t, a m e ly r e a z 1967/68. ta n é v b e n M iz se rfá n , a b á n y a te le p m u n k á s s z á lló já b a n k e r ü lt sor, m a m á r b e v á lt és o rs z á g s z e rte e l te r je d t f e ln ő tto k ta tá s i fo rm a . (S a jn o s N ó g rá d b a n k ö ze l s e m t e r j e d t el o ly a n g y o r s a n é s o ly a n m é rté k b e n , m in t m á s m e g y é k b e n .) A k í­ s é r le t e r e d m é n y e a m a m á r k ö z is m e rt m a g á n v iz s g á r a e lő k é sz ítő ta n fo ly a m , a m e ly h e z az á lta lá n o s isk o la V II. e s V III. o s z tá ly a s z á ­ m á r a a k é t ta n fo ly a m te m a t ik á j á t feld o lg o z ó ta n á r i s e g é d k ö n y v e t is k ia d o tt a N é p m ű v e lé si In té z e t. M a m á r a d o lg o z ó k is k o lá ja (esti é s le v ele ző ta g o z a t) h a g y o ­ m á n y o s le h e tő s é g é n tú l v á la s z th a tja a d o lg o z ó a m a g á n v iz s g á ra e lő k é sz ítő ta n fo ly a m o t, v a g y eg y m á s ik ú j f e ln ő tto k ta tá s i f o rm á t, a r ö v id íte tt ta n u lm á n y i id e jű ta n f o ly a m o t is. E n n e k k e r e té b e n 4 h ó n a p a l a tt v a n le h e tő s é g az á lta lá n o s isk o la V II. v a g y V III. osz­ tá ly á n a k e lv ég z ésé re . A f e ln ő tto k ta tá s b a n r é s z t v e v ő dolgozó m a m á r n e m c sa k az is k o la p a d b a n ta n u lh a t, e g y r e tö b b ü z e m i k ih e ly e z e tt ta g o z a t m ű k ö d ik , és a m ű v e lő d é s i h á z a k is m e g k e z d té k a m a g á n v iz s g á r a e lő k é sz ítő ta n fo ly a m o k sz e rv e z é sé t. A f e ln ő tto k ta tá s ir á n t i é r d e k lő d é s n a g y m é rté k b e n fo k o z ó d o tt N ó g rá d m e g y é b e n is : 1970/71. ta n é v b e n á lta lá n o s is k o lá b a n 294 fő, k ö z é p is k o lá b a n 1925 fő ; 1973/74. ta n é v b e n á lta lá n o s is k o lá b a n 712 fő, k ö z é p is k o lá b a n 2359 fő ; je le n le g ta n u l á lta lá n o s is k o lá b a n 1411 fő, k ö z é p is k o lá b a n 3047 fő. (E z e k b e n a s z á m o k b a n a m a g á n v iz s ­ g á r a e lő k é sz ítő ta n fo ly a m o k a d a ta i n e m sz e re p e ln e k .) A f e ln ő tto k ta tá s ú j — s z e rv e z e tile g k o r s z e rű b b — f o rm á i v i­ s z o n y la g la s s a n é s n e h e z e n h o n o s o d ta k m e g , ille tv e te r je d te k el. E le in te (a te rm é s z e ts z e r ű k e z d e ti n e h é z s é g e k m ia tt) f e n n ta r tá s s a l f o g a d tá k az ú j f o r m á k a t. A z ó ta az ü z e m i k ih e ly e z e tt ta g o z a to k e g y é r te lm ű e lism e ré sse l f o g a d ta tn a k , d e a m a g á n v iz s g á r a e lő k é ­ sz e tő ta n fo ly a m o k p ro p a g á lá s a , n é p s z e rű s íté s e m é g m in d ig so k te n n iv a ló t ig é n y el. É rd e m e s k ö z e le b b rő l is m e g is m e rk e d n i a z ü z e m i k ih e ly e z e tt ta g o z a to k m u n k á já v a l. E b b e n a ta n é v b e n a z á lta lá n o s is k o lá b a b e ­ ir a tk o z o tt 1411 f e ln ő tt k ö z ü l 9 6 0 -an az ü z e m e k b e n ta n u ln a k k i­ h e ly e z e tt o sz tá ly o k b a n . E z e k n e k a ta n u ló c s o p o rto k n a k a m u n k á ­ já v a l k a p c s o la tb a n e g y r e k e d v e z ő b b , p o z itív a b b ta p a s z ta la to k a t, v é le m é n y e k e t h a llh a tu n k . A k ih e ly e z e tt o sz tá ly o k ta n u ló i k ö z ö tt c sa k f e le a n n y i a le m o rz so ló d ó k sz á m a , m in t a h a g y o m á n y o s f o r ­ m á n ta n u ló k é n a k ; r e n d s z e r e s e b b e n lá to g a tjá k a fo g la lk o z á s o k a t — az ü z e m m u n k a id ő - k e d v e z m é n y t a d , t e h á t e lle n ő rz i is a ré sz ­ v é te lt — , n a g y o b b a ta n u lm á n y i fe g y e le m . A k ih e ly e z e tt ta g o z a ­ to k sz e rv e z é s é b e n a n a g y ü z e m e k j á r n a k az é le n : a K o h á s z a ti Ü ze­ m e k , a S ík ü v e g g y á r, a Z o m á n c ip a ri M ű v e k , a z É p ítő ip a r i V á lla la t és a z Ö b lö s ü v e g g y á r m u n k á já t e m e lh e tjü k ki. 8 A m u n k a h e ly e n tö r té n ő ta n u lá s s z o rg a lm a z á s á t az is in d o k o lja , h o g y m e g y é n k d o lg o z ó in a k 48% - a in g á zó . A ta p a s z ta la to k s z e r in t a z in g á z ó k b e v o n á s a a f e ln ő tto k ta tá s b a s o k k a l n e h e z e b b , m in t a h e ly b e n la k ó d o lg o z ó k e s e té b e n . (Ez te rm é s z e te s e n é r th e tő is.) A z e s e te k tö b b s é g é b e n a z o n b a n — m u n k a id ő - k e d v e z m é n n y e l — ez ek a d o lg o z ó k k ö n n y e b b e n tu d n a k r é s z t v e n n i az ü z e m i ta g o z a to k m u n k á já b a n , m in t a la k ó h e ly ü k ö n . A k ih e ly e z e tt o sz tá ly o k m e g sz e rv e z é sé re te rm é s z e te s e n n in c s m e g m in d e n ü tt a le h e tő s é g . M a a z o n b a n m á r n e m c s a k a z o k ró l a g a z d a s á g i e g y s é g e k rő l m o n d h a tó el, h o g y tö r ő d n e k a f e ln ő tto k ta ­ tá s s a l, s e g ítik , ö sz tö n z ik d o lg o z ó ik ta n u lá s á t, a h o l az ü z e m b e n s z e rv e z e tt f e ln ő tto k ta tá s fo ly ik . P é ld a m u ta tó a n fo g la lk o z n a k a k é r d é s s e l a p á s z tó i ü z e m e k b e n , a b a la s s a g y a r m a ti H ú s ip a r i V á l­ la la tn á l, a F é m ip a r i V á lla la tn á l, a n ó g r á d k ö v e s d i K ő b á n y á n á l, a s z o ro s p a ta k i b á n y á n á l, s ú ja b b a n a r o m h á n y i É p íté s i K e r á m ia ­ g y á r b a n is. A z e lm ú lt é v e k b e n je le n tő s e n f e jlő d ö tt az ü z e m e k é s az is­ k o lá k k ö z ti k a p c so la t. A d o lg o z ó k to v á b b ta n u lá s á n a k s z e rv e z é s é ­ b e és s e g íté s é b e e g y re e r ő te lje s e b b e n k a p c s o ló d ta k b e a z ü z e m e k p á rts z e r v e z e te i é s g a z d a s á g i v e z e té se , f o k o z a to s a n k ib o n ta k o z ik a s z a k s z e rv e z e te k és a K IS Z e z ir á n y ú m u n k á ja is. A sz e rv e z ő m u n k á n tú l n é h á n y te rm e lő e g y s é g b e n m á r k ia la k u lt é s m in d jo b ­ b a n te r je d a z ö s z tö n z ő re n d s z e r is: a to v á b b ta n u ló d o lg o z ó k m u n ­ k a id ő -k e d v e z m é n y t k a p n a k , a m u n k a h e ly m e g v á s á ro lja r é s z ü k re a ta n e s z k ö z ö k e t, a jo b b ta n u lm á n y i e r e d m é n y e lé r é s é re ju ta lo m ­ s z a b a d s á g g a l s p é n z ju ta lo m m a l b u z d íta n a k , a v é g b iz o n y ítv á n y m e g s z e rz é s e k o r fiz e té s e m e lé s t a d n a k . A ta n u ló d o lg o z ó k se g íté se n e m s z ű k ü l le c sa k a z a n y a g ia k r a : h a l lh a t u n k m á r o ly a n k e z d e ­ m é n y e z é s rő l is. h o g y m ű s z a k i é r te lm is é g b e v o n á s á v a l k o r r e p e tá ­ lá s o k a t, k o n z u ltá c ió k a t s z e rv e z n e k m a te m a tik á b ó l, s e g íte n e k a v iz s g á k r a v a ló fe lk é sz ü lé sb e n . A f e ln ő tto k ta tá s ú ja b b fe lle n d ü lé s e s ü r g e tő e n v e ti f e l a t a r ­ ta lm i k é r d é s e k e t, a ta n a n y a g é s a p e d a g ó g ia i m ó d s z e re k k o r s z e rű ­ s íté s é n e k ig é n y é t. A m ú lt é v n y a r á n az O rs z á g g y ű lé s K u ltu r á lis B iz o ttsá g a is fo g la lk o z o tt a té m á v a l. A b b a n te lje s m á r a z e g y e t­ é rté s, h o g y a f e ln ő tto k ta tá s ta n a n y a g a n e m le h e t a n a p p a li ta g o z a t a n y a g á n a k á tv é te le , v a g y m e c h a n ik u s tö m ö ríté s e , az ú j t a n t e r ­ v e k k e l k a p c so la to s ig é n y e k is k ö z is m e rte k : fig y e le m b e k e ll v e n n i a f e ln ő ttk o r i is m e re ts z e rz é s s a já to s s á g a it, é p íte n i k e ll a g y a k o r ­ la tb a n s z e r z e tt is m e r e te k re . T e rm é sz e te s , h o g y a z ú j ta n te r v e k , ta n k ö n y v e k b e v e z e té s e e lő tt k ís é r le te k r e v a n sz ü k sé g , a z o n b a n a f e ln ő tto k ta tá s ta n u ló lé ts z á m á n a k e m e lk e d é se , s — m in d e n b i­ z o n n y a l h o ssz a b b id ő sz a k o n k e r e s z tü li — m a g a s s z in te n tö r té n ő á lla n d ó s u lá s a in d o k o lja , h o g y m ie lő b b b e v e z e té s re k e r ü lje n e k a ta r t a lm i k o r s z e rű s íté s je g y é b e n k é s z ü lt ú j ta n te r v e k , ta n a n y a g o k . E zzel p á rh u z a m o s a n — s a f e la d a t m á r m e g y e ile g is m e g o ld h a tó — f o k o z o tta b b fig y e lm e t k e ll f o r d íta n i a f e ln ő tto k ta tá s p e d a g ó g u ­ si tö r z s g á r d á já n a k k ia la k ítá s á r a , b ő v íté s é re , to v á b b k é p z é s ü k m e g o ld á s á ra . F ig y e le m b e k e ll v e n n i a z t is, h o g y a f e ln ő tto k ta tá s b a n h e te ­ ro g é n k o rö s s z e té te lű , d e e g y re in k á b b f ia ta la b b k o r á tla g ú ta n u ló k v e s z n e k r é s z t — te h á t f o n to s f e la d a t a n e v e lé s is. A f e ln ő tto k ta tá s n a k o rsz á g o sa n is és a m e g y é b e n is m é g n a g y sz e m é ly i ta r ta lé k a i v a n n a k : m e g y é n k ta n k ö te le s k o ro n tú li la k o s ­ s á g á n a k c s a k fe le r e n d e lk e z ik á lta lá n o s isk o la i v é g z e ttsé g g e l, a 16— 40 é v k ö z ö tti k o ro s z tá ly k b . 25— 2 6 % -á n a k n in c s á lta lá n o s is­ k o la i v é g z e ttsé g e . M á r ö n m a g á b a n ez a sz á m is in d o k o lja , t á r s a ­ d a lm i, g a z d a s á g i f e la d a ta in k p e d ig m e g k ö v e te lik , h o g y a f e ln ő tt­ o k ta tá s b a n n e c s a k k a p m á n y s z e r ű fe lle n d ü lé s , h a n e m m a g a s s z in ­ tű á lla n d ó s u lá s k ö v e tk e z z é k be. M in d e z e k fo ly a m a to s fig y e lm e t, fo k o z ó d ó e r ő f e s z íté s e k e t k ö ­ v e te ln e k a te rm e lő ü z e m e k tő l és a z is k o lá tó l, m ű v e lő d é s i s z e rv e k ­ tő l e g y a r á n t. A m ű v e lő d é s ü g y i ir á n y ítá s n a k a r e n d e lk e z é s r e álló e rő k k e l ú g y k e ll g a z d á lk o d n ia , h o g y a f e ln ő tto k ta tá s ig é n y e i m a ­ r a d é k ta la n u l k ie lé g ith e tő e k le g y e n e k . A te rm e lő ü z e m e k n e k fo ly a ­ m a to s m u n k á ra , te r v s z e r ű b e is k o lá z á s o k ra , a ta n u ló k m u n k á já ­ n a k re n d s z e r e s fig y e le m m e l k ís é ré s é re , ö sz tö n z é sé re é s s e g íté s é r e k e ll tö r e k e d n iü k . F e l k e ll k é s z ü ln iü k a r r a . h o g y s z a k m u n k á s ig é ­ n y ü k e t ré s z b e n a f e ln ő tt s z a k m u n k á s k é p z é s k e r e te i k ö z ö tt b iz to ­ s íts á k . Ö rö m m e l s z ó lh a tu n k a r r ó l, h o g y tá r s a d a lm i ü g g y é v á l t a t a ­ n u lá s , a m ű v e lő d é s . D e ez — m in t m in d e n e r e d m é n y — e g y b e n ú ja b b g o n d o k f o r r á s a is: a m e g n ö v e k e d e tt ig é n y e k k ie lé g íté s e t á r ­ s a d a lm i e rő fe s z íté s e k e t, ö ssz e fo g á st k ö v e te l. dr. S za lá n cza y G y ö rg y �C igánysoron 1. K ö zsé g ek , v á r o s o k h a t á r á b a n s z o ru ln a k e g y cso m ó b a ez ek a tö b b n y ir e fö ld b ő l, v á ­ ly o g b ó l, s z é ts z ó r t té g lá b ó l, d e s z k á b ó l ö ssze­ tá k o lt, z ö ld re , s á r g á r a , f e h é r r e , k é k r e , r ó ­ z s a s z ín re m e s z e lt v a g y é p p e n m e sz e le tle n v isk ó k . A p ró k , eg y h e ly is é g b ő l á lln a k , b e ­ re n d e z é s ü k h iá n y o s. L a k ó ik g y a lu la tla n „ f a á g y a k o n ” a ls z a n a k , é s n y ito t t tű z h e ly e n , ö s s z e ü tö tt „ s p a r h e lte n ” fő zn e k . A z o k a t v itté k elő szö r, a k ik n e k so k g y e r e ­ k ü k v o lt. K e lle tt v a la m i k e v e s e t fiz e tn i é r ­ te, d e n e k e m a v á lla la to m e lő le g e z te , m e rt o tt d o lg o z ta m m á r h á r o m év e . M o st m eg tö r le s z te m h a v o n ta az O T P -ré s z le te k e t. T u d ja , m ily e n k é n y e lm e s ? Íg y m á r m in ­ d e n m ás. C sa k a z a b a j, h o g y s o k a n v a n ­ n a k m é g k ö z ü lü n k , a k ik e g y s z e rű e n csak la k já k a h á z a t: n e m v e t te k s e m m it, n e m te tte k h o zz á e g y sz ö g e t se m . S z é g y e lln i v aló , lu s ta e m b e r e k ezek. 4. Íg y é l, ily e n te le p e k e n — K e m é n y I s tv á n , sz o cio ló g u s s z e r in t —, m e g k ö z e lítő le g 320 000 fő, e b b ő l 80 000 isk o lá s k o rú , 60 000 0— 6 é v e s. A 15— 22 é v k ö z ö ttie k s z á m a n e m is á lla p íth a tó m eg , h isz e n a z a d a to k tö b b n y ir e a m ú g y is b e c sü lte k . P . D ez ső n é h a r m in c é v k ö r ü li c ig á n y ­ a ssz o n y . M o st k a p o tt eg y ú j, C— 3 típ u s ú „ a k c ió s ” la k á s t. A v a k o la t é s a k ő p o ro z á s m é g friss. A h á z k ö r ü li n a g y „ s z é jje ls é g ” , f ö ld k u p a c o k , té g la tö rm e lé k , ú g y a h o g y az é p ítő k h a g y tá k . A te le p e k f e ls z á m o lá s á t a k o r m á n y p r o g ­ r a m tíz é v v e l e z e lő tt tű z te cé lu l, a m e g ­ v a ló s u lá s a z ó ta is la s s ú ü te m ű , a m e g o ld á ­ so k e lté rő e k , e lle n tm o n d á s o s a k . J o g g a l te ­ h e t jü k fe l a k é r d é s t: h o g y a n v á lth a tó m e g ez a k ö zel fé lm illió s tö m e g ? É s h o g y a n a k a r ja m a g a a c ig á n y sá g e z t a m e g v á ltá s t? — A ta n á c s tó l? — k é rd e z i, m ie lő tt én k é re z n é k . A z tá n m a g y a r á z k o d ik is: — N em v o lt m é g id ő m r e n d e t c s in á ln i. A te r ­ m e lő s z ö v e tk e z e tb e n d o lg o zo m , és m o s t d o ­ lo g id ő v a n . A n a g y o b b ik fia m P e s te n la k ik m u n k á s s z á llá s o n , sz o m b a to n jö n c sa k h a ­ za, m a jd r e n d e t c s in á lu n k . 2. N. J ó z s e f a fa lu h a t á r á b a n la k ik , k in t a te le p e n . R a jta k ív ü l m é g h é t c s a lá d é l o tt. Ő ig e n , a fe le sé g e n e m d o lg o zik . — A z t h iszi, e ttő l a n y o lc g y e r e k tő l el tu d o k m e n n i v a la h o v á ? N em , a z t n e m le ­ h e t — m o n d ja k o m o ly a n , A g y e r e k e k r ia d t sz e m m e l á lln a k k ö r ü l é s c s o d á lk o z v a n é z ­ n e k rá m , az id e g e n re . H ir te le n ö ssz e sz a la d az eg ész te le p , g y e r e k b ő l le g a lá b b 20— 25. M a sz a to s a r c u k b ó l b e h íz e lg ő f é n n y e l r a ­ g y o g f e k e te sz e m ü k . A z o tth o n t a lá l t N. J ó ­ z s e fn é t sz ó líto m m e g : — A f é r je ? — D o lg o zik . — H o l? ― Az „ a k k u m u lá to r b a n ” . M á r la ssa n e g y é v e lesz. P e s tr e v isz ik in n e n b u ssz a l. — M e n n y it k e re s ? — E z e rn y o lc a t, k e ttő e z re t. S e g é d m u n ­ k á s. — C s a lá d i p ó tlé k ? — A z t is k a p , ú g y h á r o m e z e r k ö rü l. — I t t la k n a k ? — k é rd e z e m , és a pici v is k ó ra m u ta to k (a te te je c s e ré p és k á t­ r á n y p a p ír v e g y e se n , f e h é re n v ir íta n a k a fa la k ). — Ig e n . K e lle n e m á r n a g y o b b , de n in c s pénzünk. — E lf é r n e k e b b e n m in d n y á ja n ? — É js z a k a ig e n , m e r t a k k o r c sa k fe k sz ik az e m b e r. L á tja , n a p p a lr a m é g az á g y a t is k i k e ll te n n i. 3. Sz. k ö zség . H a r m in c ö t é v k ö r ü li cig án y f é r f i m e s é li: — M a g a n e m lá tta , m i v o lt i t t a z e lő tt. O tt la k tu n k k in t a h e g y a la tt. M a g u n k v á g tu k k i a b a r la n g o t: eg y h e ly is é g b ő l á llt az egész. E g y jó v o lt b e n n e , h o g y n y á r o n h ű v ö s v o lt, té le n m e g m e leg . A z tá n e g y sz e r b e h ív ta k m in d n y á ju n k a t a ta n á c s h o z , v o lt o tt e g y f é r fi, m e g íg é rte , h o g y m in d e n k i k a p h á z a t, n e m k e ll tö b b é k in t la k n u n k . E g y é v se m t e lt el, n é g y e n m á r k a p t a k is. — Más m unkahelyre került? — Először nem dolgozott, aztán elment a MÁ V-hoz, most meg betegállom ányban van. — Nem sikerült építenie? — Nincs pénze. M ondtam neki — mert többször is felkeresett a lakás miatt — : „takarékoskodjál” . Eredménytelen maradt a rábeszélés. — Más megoldás nem volt? — Tanácsi lakásunk nincs, ha volna, más is kérne. M ert jogosult az van több. Úg y próbáltunk segíteni rajta, hogy ingye­ nesen juttattunk neki telket, aztán szanál­ tunk egy régi épületet, odaadtuk belőle a téglát meg a faanyagot. Ő pedig egy szép napon eladta az egészet. Elment a szom széd faluba és elmulatta. — Mi a m egoldás? — Nem tudom. Egyszerűen m egáll az ész! Képzelje, ezek után m ég azt csinálta, hogy lefényképezte a házát és beküldte egy panaszlevél kíséretében a Népszabadság­ hoz. — M ily en a la k á s ? — J ó , k é n y e lm e s . I t t s o k k a l jo b b , m in t a b b a n a ro m h á z b a n v o lt. — A f é r je ? — E lv á lta m . V a n h á r o m g y e re k , m e g az a p á m é l i t t v e lü n k . — M ik o r k ö ltö z te k ? — H á r o m h e te ta lá n . — M ié rt é p p e n a te m e tő m e lle tt k a p o tt te lk e t? — M á sh o l a k a r ta k , d e a m ik o r a m a jd a n i sz o m sz é d o k m e g tu d tá k , h o g y c ig á n y sz o m ­ sz é d o t k a p n a k , h á t b e m e n te k a ta n á c s r a p a n a s z k o d n i. N a g y v ita m e g v e s z e k e d é s le tt b elő le. A zz al é r v e lte k : n e k e m is s o k k a l jo b b lesz itt. Én m e g n e m is b á n ta m . — W C. v a n ? — M ég n in c s. M a jd h o z u n k f á t és é p í­ tü n k . K e r t is lesz. A z ö re g a z t m o n d ta , csi­ n ál. T a lá n e g y h ó n a p m ú lv a j á r t a m o tt ism é t. A té g la és a f ö ld ra k á s u g y a n ú g y á llt. A z u d v a r s a r k á b a n e g y n a g y g ö d rö t á s t a k : — O tt lesz m a jd a W C — m o n d ta az ö reg . 5. L a k a to s M e n y h é r t, B é k é s m e g y e i c ig á n y ­ b ó l le tt szo cio ló g u s, cig a n o ló g u s s z e r in t a c ig á n y o k le te le p íté s é h e z és a tá rs a d a lo m b a v a ló b e ille sz té sé h e z h á r o m d o lo g s z ü k s é ­ g e s : M U N K A , L A K Á S , IS K O L A . Í gy, n a g y b e tű v e l, e b b e n a s o rre n d b e n . 6. N. k ö zség ta n á c s e ln ö k e tö b b , m in t n e g y ­ v e n év es. — H a llo tta m , h o g y c sa k e g y c ig á n y c s a ­ lá d n e m la k ik m é g ú j h á z b a n . — Ig en , c sa k eg y . D e ezzel tö b b b a ju n k v a n , m in t a tö b b i tízzel. V a n e n n e k a z e m ­ b e r n e k r e n d e s s z a k m á ja : so fő r. D o lg o z o tt is, m á r a z t h ittü k , s ik e r ü l m in d e n t r e n d ­ b e s z e d n i, m ik o r e g y s z e r c sa k e lb o c s á jto t­ tá k . K id e r ü lt, h o g y e la d ta k v a la m i s z á llít­ m á n y t. 9 �8. 7. 11 A te r ü le te n , a h o l v iz sg á ló d ta m , n é g y te ­ le p v a n . E g y -e g y te le p e n á lta lá b a n 10— 20 c s a lá d él. A c s a lá d o k 5— 8 fő b ő l á lln a k . A g y e r e k e k tö b b sé g e 0— 10 év e s. Is k o lá b a c sa k a n a g y o b b a k já r n a k , a z o k is a n e g y e ­ d ik -ö tö d ik o sz tá ly b a . B. E le m é r h u s z o n n y o lc év es, i t t s z ü le te tt a te le p e n . M u ta tja a h á z á t. K ö rb e v e z e t. A f a l v izes, o m la d o z ik . B e n t fö ld e s k o n y h a , m e g a sz o b a. — D o lg o z n a k -e re n d s z e r e s e n a f e ln ő t­ te k ? — A f é r f ia k ig en . T ö b b s é g ü k r e n d s z e r e ­ s e n v á lla l m u n k á t, e g y e se k a z o n b a n csak a lk a lm i m u n k á b ó l é ln e k . A n ő k k ö z ü l 5 d o lg o z ik f o ly a m a to s a n (a te le p e n 83 n ő él), a g y e r e k e k r e a d d ig az ö re g e k v ig y á z z n a k . A z asszo n y , a h a t g y e r e k n é m á n á ll az a jtó b a n . A k o n y h á b a n c s a k eg y n a g y tű z ­ h e ly , a s z o b á b a n n é g y n á g y , a sz o b a k ö z e ­ p é n g y a lu la tla n fá b ó l ö ssz eá cso lt, h a ta lm a s a s z ta l. — M e n n y it d o lg o z n a k ? — A f é r f ia k 6 0 % -a v é g ig d o lg o z z a a h ó ­ n a p o t. A tö b b ie k c s a k a n n y it, h o g y a csa­ lá d i p ó tlé k jo g o s u lts á g á t e lé rjé k . — K ita r tó a k - e a m u n k a h e ly e n ? — A 72 f é r f i k ö z ü l — a k it m i h a g y o m á ­ n y o s a n c s a lá d f e n n ta r tó n a k n e v e z ü n k — , 9 d o lg o z o tt eg y m u n k a h e ly e n 3 é v n é l (13% ), 16 f é r fi e g y é v n é l h o ssz a b b id e je (22% ). A tö b b ie k (65% ) k é t- h á r o m h a v o n ta v á lto z ­ t a tjá k a h e ly ü k e t. A z in d o k o k k ö z ö tt a „ tö b b k e r e s e t” (ez c s u p á n 100— 200 F t) és a z „ o tt d o lg o z n a k a tö b b ie k ” sz e re p e l. E g y ­ m á s t c s á b ítjá k , s z e r e tn e k e g y ü tt d o lg o z n i a f a lu b e lije ik k e l v a g y az eg y te le p r ő l v a ló k ­ k a l. L e g tö b b e n az é p ítő ip a r b a n , ú té p íté s ­ n él, M Á V A U T -n á l v a n n a k . — M ily e n s z a k m á ju k ? m unkát végeznek? V a n -e — Isk o la i v é g z e tts é g ü k ala c so n y , tö b b ­ n y ir e segédm unkások. É p ítk e z é s e k n é l a n y a g o t h o r d a n a k , ú té p íté s n é l la p á to ln a k , ta k a r íta n a k . A k a d k ö z tü k e g y -k e ttő , a k i­ n e k v a n s z a k m á ja , d e ez e k s o h a s e m é ln e k a te le p e n , s z ü le ik m á r r é g e b b e n b e n t la k ­ n a k a fa lu b a n . — N ézze m eg , la k n i. ebben m ár nem le h e t — D o lg o zik ? — A T E F U -n á l, P e s te n . R a k o d ó v a g y o k , ő sszel lesz n é g y é v e . S z e r e tn e k o tt, n e m s z o k ta m h iá n y o z n i. — Ú j h á z a t f o g u n k é p íte n i — szól k ö z b e az e g y ik tíz é v k ö r ü li k islá n y . — O ly a t, m in t a z O lá h é k n a k v a n — m o n d ja az asszo n y . — T a lá n a d a v á lla la t a n n y it, a m e n n y it b e k e ll fiz e tn i. V o lta k a ta n á c s tó l is, h a m a r o s a n m e g k ö tik a s z e r ­ ző d é st. 9. H. J ó z s e fn é m é g íg y , ö tv e n é v e s e n is sz ép , f e k e te asszo n y . J ó l f é s ü lt k o n ty b a n h o r d ja a h a já t, v á la s z té k o s a n ö ltö z ik , s o k a t a d m a g á r a . H u s z o n ö t é v v e l e z e lő tt o t t la k ­ ta k a te le p e n . A n a g y o b b ik g y e r e k jó l b á n t a h e g e d ű v e l, k e r e s e tt is sz é p e n . A p é n z t m e g fo g ták , az ö tv e n e s é v e k e le jé n ö n e rő ­ b ő l é p í te t te k : o ly a n h á z u k v a n a fa lu b a n , „ m in t a tö b b i e m b e r n e k ” . F e lh á b o ro d v a ú js á g o lja : — K é p z e lje , c ig á n y o k a t a k a r n a k m e l­ lé n k te le p íte n i. V a n o tt eg y ü r e s te le k , a z t m o st o d a a d tá k az Ilo n n a k . — B iz to sa n é p íte n e k ő k is — m a g y a r á ­ zom . — N em tu d o m , h o l k e ll e lin té z n i, d e b e­ m egyek. — M ié rt? — C s a k n e m g o n d o lja , h o g y o d a e n g e ­ d e m a z t a k o szo s n é p s é g e t. M ég c s a k az h iá n y o z n a ! 10 . L. G á b o r az O T P -fió k la k á s é p íté s i k ö l­ c s ö n e it in té z i. F ia ta l, e n e r g ik u s e m b e r, p á r é v e d o lg o z ik e b b e n a b e o s z tá sb a n . — H a p é n z k e ll, u g y a n ú g y jö n n e k , m in t m á s o k — m o n d ja . — L e g tö b b sz ö r sz e m é ly i k ö lc sö n k e ll n e k ik : r u h á t a k a r n a k v e n n i, s z e r e tn e k sz é p e n já r n i. — A z „ a k c ió la k á s ”-k ö lc sö n ö k ? — É v e n te 15— 20 la k á s r a a d u n k . S a jn o s, az u tó b b i id ő b e n n e h e z e b b , m e rt az e g y é n i h o z z á já r u lá s ö sszeg e ig e n m a g as. — M e n n y i az? — R é g e b b e n 8000 F t v o lt, m o st 28 000. E zt, sa jn o s , n e m b ír já k ö sszeszed n i. A v á l­ la la to k s e g íte n e k , m e g a d u n k m é g k ie m e lt sz e m é ly i k ö lc sö n t, d e s o k s z o r ez is k ev é s. — M ily e n a v is s z a fiz e té s i m o rá l? M o solyog, m a jd íg y v á la sz o l: — S e m m iv e l s e m ro ssz a b b , d e n e m is jo b b , m in t m á so k e s e té b e n . N é h a k e ll le ­ til tá s t eszk ö zö ln i. A re n d e s e b b je a z o n b a n d o lg o zik r e n d s z e re s e n , a z tá n íg y fiz e tn e k . 10 . — A z o k a t m e g n é z h e ti, n y u g o d ta n . K ü ­ lö n b e k a z o k m in d e n k in é l — m o n d ja az ö re g c ig á n y , a k iv e l az u tc á n ta lá lk o z ta m . M e rt k e r e s e m a m e g a d o tt u tc á b a n O lá h L á sz ló é k a t, d e n e m ta lá lo m ; k é n y te le n v a ­ g y o k h á t k é rd e z ő s k ö d n i. — A z a n a g y h á z , o tt — asszo n y . m u ta tja eg y D é lu tá n v a n , a fe le sé g e t m eg az e m b e r t o tth o n ta lá lo m . — M o st jö t t ü n k h a z a a m u n k á b ó l. E g y ­ s z e r re d o lg o z u n k , íg y le g a lá b b e g y ü tt v a n a csalá d . A g y e r e k e k r e fig y e ln i k e ll, s z e r e t­ n e k c s a v a ro g n i. I s k o lá b a já r n a k , a n a g y o b ­ b ik a z id é n v ég ez, la k a to s ip a r ita n u ló n a k je le n tk e z e tt. B e v e z e tn e k . A k o n y h á b a n sz ép re n d , tis z ta s á g . H ím z e tt, sz ö v e g e s f a lv é d ő k a f a ­ lo n . F e s te tt k o n y h a b ú to r. K é ső b b m e g m u ta tjá k a fü rd ő s z o b á t ez a b ü sz k e sé g ü k . is: — A r o k o n o k is f e lj á r n a k id e fü rö d n i. K é t é v e é p íte ttü k , és to ld o ttu n k a h á z h o z m ég eg y sz o b á t. 12 . — N a g y o n s z e r e te k já ts z a n i — m o n d ja T. L ászló p rím á s , é s s u g á r z ik az a rc a . — T u d ja , az ú g y v a n , h o g y az e m b e r m á r m in t csecsem ő , a te jje l s z ív ja m a g á b a . A z­ tá n n e m tu d m e g le n n i n é lk ü le . S z é p e n fe lö ltö z v e ü l v e le m s z e m b e n a v e n d é g lő b e n , a h o l b e s z é lg e tü n k . É sz re ­ v eszi, h o g y n é z e m a r u h á já t. — F e h é r in g , s ö té t ö ltö n y . Ez k e llé k is. H o g y n é z n e k i eg y ro n g y o s m u z s ik u s ? N e v e t, v id á m a n . K o c c in tu n k , sö rre l. — V o lta k n e k e m jó v e n d é g e im . H ú z­ ta m é n m á r . . . — é s s o r o lja h o ssz a n a n e ­ v e k e t. — A z tá n n e m s a jn á l tá k á m a p é n t. E zzel a b a n d á v a l já ts z u n k e g y ü tt v a g y n y o lc év e. K e r e s ü n k re n d e s e n . K e ll a p én z, m o st p a r k e ttá z ta tta m a la k á s t, v e tte m az a s s z o n y n a k m o só g é p e t. M o st m e g eg y L e­ h e lé r t n y a g g a t. M e g íg é rte m n e k i, h ú s v é tr a m e g is le s z ! 13. H . I s tv á n k ö r z e ti o rv o s. F ia ta l e m b e r, a k ö rz e té h e z ta r to z ik eg y o ly a n f a lu is, a h o l „ te le p ” v a n , — S o k b a j v a n v e lü k . N e m t a r t j á k b e a z u ta s ítá s o k a t. A g y e r e k e k e g y o ld a lú a n tá p lá lk o z n a k , f e jle tle n e k . A z t n e m tu d ju k e lé rn i, h o g y é v e n te k é ts z e r h o z z á k e l o r ­ v o si v iz s g á la tr a . A k ö te le z ő o ltá s o k m ia tt a v é d ő n ő l e já r ja a lá b á t. E g é sz sé g ü g y i k ö v e ­ te lm é n y e k ? O tt a te le p e n ? N em is le h e t e r r ő l b e sz é ln i. Z s ú fo lta n é ln e k , k ú t n in c s, r e n d s z e r te le n ü l tis z tá lk o d n a k . A k ik e lk e ­ r ü lte k , az o k m á so k . A tö b b s é g e le g a lá b b is. Ú g y lá ts z ik , a m e g v á lto z ó k ö r n y e z e t k e d ­ v e z ő e n h a t r á ju k . S o k a b e te g á llo m á n y , fő le g h é tfő i n a p o ­ k o n . P e rsz e , s o k fé le o k b ó l p r ó b á lk o z n a k , e g y ig a z o lá ssa l is e lé g e d e tte k : a z o n a n a p o n le g a lá b b n e m k e ll d o lg o z n iu k . A le g s ír a l­ m a s a b b a h e ly z e t e g y c ig á n y b á l u tá n : n e m g y ő zö m b e u ta ln i ő k e t a f e rtő z ő re , m e g a „ n e m i” o sz tá ly ra . �14 . T -n é e g y h á ro m c s o p o rto s ó v o d á b a n óv ó ­ nő. — C ig á n y g y e re k e k ? J á r id e n y o lc . E zek re n d s z e r e s e n jö n n e k . — T e le p ie k ? — N em , i t t a f a lu b a n n in c s te le p . M á r k é t é v e , h o g y fe lsz á m o ltá k . — H o g y v is e lk e d n e k a c s o p o rtb a n a tö b ­ b ie k k e l? — J á ts z a n a k , fe s te n e k , s z a la d g á ln a k , h i­ sz e n g y e r e k e k : n e k ik m in d e n k i p a jtá s . — A sz ü lő k ? — I d e g e n k e d te k elő szö r, v o lt e g y k i­ sú rló d á s . A z tá n r á jö tte k , h o g y n in c s se m m i Nehéz úton „C o n s c rip tio Z in g a ro r u m p ro A nno 1 7 7 5 . . . ” : é p p e n k é tsz á z é v e s ju b ile u m u k ­ h o z é r k e z te k el ez e k a c irk a lm a z o tt la tin b e tű k k e l, tö b b k e v e s e b b b u z g a lo m m a l és a la p o s s á g g a l m e g ír t s ta tis z tik a i ív e k . C i­ g á n y -ö s s z e írá s o k . H e tv e n h á r o m (a m ai N ó g rá d m e g y é h e z ta rto z ó ) k ö zség m in te g y 640 la k ó já n a k s o rs á b ó l ő riz te k m e g v a la ­ m ic sk é t. E fe lje g y z é se k a c ig á n y s á g ró l m a i p r o b ­ lé m á k g y ö k e r e ire is r á v ilá g íta n a k . G o n d o l­ ju n k a r r a , h o g y é v s z á z a d o k o n á t „ e x t r a ” h e ly z e tb e n é lte k — k ív ü l a f a lu n , v á ro so n , a z á lta lá n o s s z o k á s n o rm á k o n . K ív ü l — de e g y ü tt a tö b b i ré te g g e l. M ily e n h e ly e t fo g la l e l a tá rs a d a lo m s tr u k t ú r á j á b a n a c ig á n y sá g , m it je le n t a m a m á r tá rs a d a lo m p o litik a i fo g a lo m m á v á ló c ig á n y k é rd é s . I d é z e t e g y k ö z p o n ti d e m o g rá fia i fe lm é ­ ré s b ő l : „A m a g y a r o rs z á g i c ig á n y la k o ssá g n e m re n d e lk e z ik o ly a n n y e lv i, k u ltu r á lis és e tik a i v o n á s o k k a l, a m e ly e k ő k e t n e m z e ti je lle g g e l r u h á z n á k fel. A c ig á n y sá g n em n e m z e tisé g , h a n e m e g y m e g h a tá r o z o tt jö ­ v e d e lm i s z in te n élő , tr a d ic io n á lis a n k ia la ­ k u lt é le tf o r m a - s a já to s s á g o k k a l re n d e lk e z ő tá r s a d a lm i ré te g . A tá r s a d a lm i m é re te k b e n tö r té n ő in te g r á ló d á s s z o rg a lm a z á sa s o r á n f o k o z o tta n fig y e le m b e k e ll v e n n i a s a já to s é le tk ö r ü lm é n y e k e t az a d a p tá ló d á s é r d e k é ­ b e n .” M in d a z o k , a k ik h iv a ta lb ó l, v a g y é r d e k ­ lő d é sb ő l — s le g tö b b s z ö r ő sz in te se g ítő s z á n d é k k a l, te n n ia k a rá s s a l, — , a c ig á n y k é rd é s s e l fo g la lk o z n a k , s z in te k iv é te l n é l­ k ü l a f e n te b b e m líte tt in te g r á ló d á s i fo ly a ­ m a t h ív e i. D e fe lv e tő d ik a k é r d é s : v a jo n a c ig á n y sá g a k a r ja - e a b e ille s z k e d é s t, v a jo n e z t lá tja - e az e lő re lé p é s m ó d já n a k ? V e k e rd i Jó z se f, a p r o b lé m a k ö r k iv á ló is­ m e rő je íg y f o g a lm a z ta m e g a v á la s z á t a N a p ja in k 1974. é v i 10. s z á m á b a n m e g je le n t c ik k é b e n : „ . . . e l m é l e t i s z e m p o n tb ó l a lig h a in d o k o lh a tó a c ig á n y s á g ö n á lló n e m z e ti­ sé g g é n y ilv á n ítá s a . É p p íg y e lle n e szól az a g y a k o r la ti s z e m p o n t, h o g y a c ig á n y sá g sz éles tö m e g e i n e m a k a r n a k e lk ü lö n ü ln i; e lle n k e z ő le g , f e le jte n i s z e re tn é k , h o g y c ig á ­ n y o k . N e m c s u p á n r a j t u k m ú lik , h o g y ez n e h e z e n s ik e rü l. E lé g g é el n e m íté lh e tő m ó d o n , a n e m c ig á n y tá rs a d a lo m sz é le s tö ­ m e g e i é p p ú g y , m in t e g y e s v e z e tő á llá s b a n le v ő e g y é n e k , a c ig á n y sá g m in d e n r é te g é t e g y ö n te tű e lő íté le tte l k e z e lik , s ezzel m e g ­ n e h e z ítik a f e le m e lk e d n i v á g y ó , d o lg o s ci­ k ü lö n b sé g . R e n d e se k . E b b e n a f a lu b a n m in d e n k i d o lg o z ik , a c ig á n y o k is. P o n to ­ s a n fiz e tn e k , a g y e r e k e k e t u g y a n ú g y j á r a t ­ já k , m in t m á so k , s ő t e g y ik -m á s ik c ig á n y c sa lá d m á r tú lz á s b a v iszi. A zoknak jó l m e g y , a f é r f i sz é p e n k e re s , s z a k m á ja v a n és a u tó ju k . 15. — Ig e n . N e m v itte m v o ln a s e m m ir e m e l­ le tte . Iv o tt, n e m a k a r t d o lg o z n i. Íg y n e m le h e t m e g é ln i. — És m a g a ? — É n d o lg o zo m , a M Á V A U T -n á l, m á r h é t éve. L a k á s t a k a r o k . V a n h é te z e r f o r in t m e g ta k a r íto tt p é n z e m , a v á lla la to m tá m o ­ g a t — m o n d ja , é s a h a n g já tó l k ié rz ő d ik e lsz á n tsá g a . E lla. M in d e n k i íg y ism e ri. H a r m in c év es c ig á n y lá n y . C sin o s, n a g y o n s z é p e n ö ltö zik , d iv a to s a n . A s s z o n y n e v é n m u ta tk o z ik be. — F é r je ? — N incs. — E lv á lt? — A te le p e n la k ik ? — Ig e n , d e n e m a k a r o k o t t m a ra d n i. A la k á s p e d ig m in é l elő b b k e ll. J ó l a k a r o k é ln i, ú g y m in t m á s, e h h e z p e d ig jo g o m v a n ! g á n y e g y e d e k b e é p ü lé s é t tá r s a d a lm u n k b a . A c ig á n y s á g ö n á lló n e m z e tis é g k é n t v aló k e z e lé se e z t a v á la s z fa la t m é g in k á b b e r ő ­ s íte n é . A c ig á n y sá g o n b e lü l c ig á n y n a c io ­ n a liz m u s l é tr e jö tt é t s e g íte n é elő , a m in e k e lő je le i: az ö n á lló sá g h ív e in e k m a g a ta r t á ­ s á b a n je lle g z e te s n a c io n a lis ta v o n á s o k fi­ g y e lh e tő k m e g (b e é p ü lé s h e ly e tt e lk ü lö n ü ­ lés, é g e tő n e v e lé s i é s sz o c iá lis p ro b lé m á k m e g o ld á s a h e ly e tt n y e lv i s tb . k é r d é s e k e rő ­ sz a k o lt fe lv e té s e , a k u ltu r á lis ö n á lló s á g és a h a g y o m á n y o k h a m is id e a liz á lá sa ). A n e m c ig á n y o k r é s z é rő l te rm é s z e te s e n s z in té n fo ­ k o z n á a s a jn á la to s e lz á rk ó z á s t a n e m z e ti­ s é g n e k k ik iá lto tt c ig á n y sá g „ n e m z e ti ö n tu ­ d a t a ” , a m e ly e lő r e lá th a tó la g ig e n s a já to s f o r m á k a t ö lte n e . M ás k é r d é s , h o g y a ci­ g á n y s á g a k k o r is k ü lö n le g e s tá m o g a tá s t é r ­ d e m e l, h a n em m in ő s ítjü k n e m z e tis é g n e k .” * v a n m u n k a v is z o n y a . L e g tö b b e n a s a lg ó ta r ­ já n i ip a r i ü z e m e k b e n v á lla lta k m u n k á t: a Z IM -b e n 500, a S K Ü -b e n é s a z Ö b lö sü v e g ­ g y á r b a n 250— 250, a z É p ítő ip a r i V á lla la t­ n á l 200 fő. N a g y ré sz ü k ré g i d o lg o zó , b r i­ g á d ta g , é s n ő a tö r z s g á r d a ta g o k sz á m a . S a jn o s, s o k o ly a n g a z d a s á g i v e z e tő v e l is ta lá lk o z h a tu n k , a k i n e m lá tja , m e n n y ir e fo n to s tá r s a d a lo m p o litik a i cél a c ig á n y o k m u n k á b a á llítá s a é s m u n k á b a n ta r tá s a . A M a g y a ro rs z á g o n é lő c ig á n y o k s z á m a 1971-ben 320 000 fő v o lt. Ez a s z á m a z ó ta to v á b b n ő tt. V á r o s b a n la k ik 2 2 % (eb b ő l B u d a p e s te n 8% ), f a lu n 78%. A la k á s o k k é t­ h arm a d a te le p e n ta lá lh a tó , 4 4 % -á b a n n in c s v illa n y , 3 2 % -á b a n n in c s W C. A z é p ü ­ le t te lk é n n in c s k ú t 8 4 % -á b a n , c sa k f e r tő ­ z ö tt v iz e t tu d h a s z n á ln i 16% . A z e lm ú lt é v e k b e n ig e n s o k tö r té n t a la ­ k á s v is z o n y o k ja v ítá s a é rd e k é b e n . S o k a n v á s á r o lta k p a r a s z th á z a k a t, v a g y k ö lc sö n ­ n e l é p íte tte k . A p r o b lé m á k te lje s m e g o ld á ­ sá tó l m é g is m e ssz e v a g y u n k . G y a k o ri h ib a , ú j c ig á n y s o ro k s z ü le tn e k , é s s o k e s e tb e n e lő íté le te k k o r lá to z z á k a la k á s - é s te le k v á ­ s á rlá s o k le h e tő s é g e it. A m e g y e i h e ly z e t? 13— 14 e z e r r e te h e tő a c ig á n y la k o s s á g lé ts z á m a M íg a III. ö té v e s te r v 340 „ a k c ió - la k á s r a ” a d o tt k e r e te t, é s e b b ő l 329 v a ló s u lt m eg , 1971-ben a 127 es k e r e tte l s z e m b e n 164 la k á s é p ü lt. A IV . ö té v e s te r v e g é sz é re 800 la k á s t te rv e z te k , ez a te le p e n é lő k (70 te le p ), 5 0 % -á t j u t t a t ­ ja jo b b la k á s k ö r ü lm é n y e k k ö zé, é s e g y b e n m e g k e z d ő d h e t e g y e s te le p e k te lje s fe lsz á ­ m o lá sa . E h h e z a z o n b a n to v á b b k e ll ja v íta n i a c ig á n y la k o s s á g f o g la lk o z ta to tts á g á t. J e le n le g o rsz á g o sa n a c ig á n y f é r f ia k h á ­ r o m n e g y e d ré sz e re n d e lk e z ik á lla n d ó m u n ­ k a v is z o n n y a l. 5 5 % -u k s e g é d m u n k á s , 10— 1 0 % -u k p e d ik s z a k - ille tv e b e t a n ít o tt m u n ­ k ás. A k e re s ő k tö b b m in t h á r o m n e g y e d r é ­ sze m a m á r v é g ig d o lg o z z a a z é v e t. F ő le g a n ő k n é l g y a k o r i a z á p r ilis - o k tó b e r k ö z ö tti id é n y m u n k a , re n d s z e r e s e n c sa k 3 0 % -u k d o lg o zik . A m e g y e i a d a to k h a s o n ló a k : a f é r f ia k 70— 7 5 % -á n a k , a n ő k 30— 3 5 % -á n a k K ő -S za b ó Im re A m u n k a v á lla lá s le h e tő s é g e iv e l, az eg ész é le tm ó d d a l s z o ro s a n ö ssz e fü g g ő k é r d é s a z is k o lá z ta tá s . A z 1970/71-es ta n é v b e n a t a ­ n u ló k 5,3 sz á z a lé k a , 59 595 g y e r e k v o lt ci­ g á n y s z á rm a z á s ú . 1 9 74/75-re s z á m u k és a r á n y u k is n ő tt: 5,8 sz á z a lé k , 60 789 fő. N a ­ g y o n k e d v e z ő tle n a z o s z tá ly o n k é n ti „sz ó ró ­ d á s u k ” : 6 ,9 % alsó s (22,7% I. o sz tá ly o s!), és c sa k 35,1 j á r fe lső b e (V III. o szt. 5 ,3 % !). M e g y é n k a c ig á n y ta n u ló k s z á m a r á n y á t t e ­ k in tv e B o rso d u tá n a m á s o d ik 11,9 s z á z a ­ lé k k a l (3329 fő), m e g elő z i B a r a n y á t é s S za­ b o lcso t. A fo ly ó ta n é v b e n a sz é c sé n y i já r á s is k o lá ib a n a ta n u ló k 2 3 % -a c ig á n y . H iá b a 100 sz á z a lé k o s a b e isk o lá z á s , h a 30— 4 0 % a b u k á s i a r á n y , a 822 ta n u ló b ó l c s a k 359 j á r az é le tk o r á n a k m e g fe le lő o sz tá ly b a . E g y so­ k a t m o n d ó s z á m s o r: az 1971/ 72. ta n é v 169 első séb ő l 107 j u t o t t el a n e g y e d ik b e , 121 ö tö d ik e s k ö z ü l c s u p á n 46 k e z d te e l a n y o l­ c a d ik a t 1974/ 7 5 -b en . A le m o rz so ló d á s o k a it és e lle n s z e re it k u ta tv a a sz é c sé n y i já r á s b a n is e lju to tta k a z ó v o d a, a z isk o la e lő k é sz ítő , a n a p k ö z is c s o p o rto k fo k o z o tt sz e rv e z é sé ­ n e k k ö v e te lm é n y é h e z : a z u tó b b i h á r o m é v ­ b e n c s a k n e m n é g y s z e re s é re n ő tt az ó v o d á ­ so k sz á m a , m e g d u p lá z ó d o tt a z e lő k é sz ítő b e já ró k é , a ta n u ló k 1 3 .5 % -a n a p k ö z is fo g ­ la lk o z á so k o n v esz ré sz t. F o k o z o tta b b f i­ g y e lm e t f o r d íta n a k az if jú s á g v é d e le m re , az if jú k o r i b ű n ö z é s m e g e lő z é sé re . F ig v e lm e z ­ te tő sz á m , h o g y a 116 c ig á n y b ű n ö z ő e g y ­ ro n e g y e d e m e g y é n k b e n is f ia ta lk o r ú , m á sik o ld a lr ó l: az 1 9 7 3 -b an jo g e rő s e n s z a b a d s á g v e s z té s re íté lt f ia ta lk o r ú a k 30 s z á z a lé k a cig á n y s z á r m a z á sú . A z e lk ö v e te tt b ű n cs e ­ le k m é n v e k k ö z ü l k iu g r ik a g a r á z d a s á g (az u tó b b i id ő b e n k ü lö n ö s e n a p á s z tó i já r á s b a n s z a p o r o d ta k el ez e k az e se te k ). S z in té n n a g y a v a g y o n e lle n i c s e le k m é n y e k sz á m a , ez ek e g y ré s z t s z a b á ly s é rté s e k , m á s ré s z t b e ­ s u r r a n ó to lv a jlá so k é s „m e ze i lo p á s o k ” . A ro ssz é le tk ö r ü lm á n y e k v iss z a h ú z ó h a tá s a m e lle tt a tö r v é n y e k , a s z a b á ly o k , á lta lá b a n az á lla m p o lg á r i is m e r e te k h é z a g o s is m e re ­ té b e n k e ll k e r e s n i az o k o k a t. E z é rt n e m le ­ h e t elég g é h a n g s ú ly o z n i, m ily e n f o n to s a m e g elő z és é s a fe lv ilá g o s ítá s ! 11 �K . J ., a Z IM p á r tb iz o tts á g á n a k e g y ik v e ­ z e tő je tiz e n h é t é v ig m ű v e z e tő v o lt, jó l is­ m e ri a c ig á n y d o lg o z ó k p ro b lé m á it. — A z e lő íté le t, a n e g a tív v é le k e d é s k é t f o r m á já t e l k e ll k ü lö n íte n i e g y m á stó l. A k ö z v é le m é n y b e n sz éle s k ö r b e n h a tó a n t i­ p á tia le g tö b b s z ö r h a m is á lta lá n o s ítá s o k o n a la p u l. O ly a n ez k issé, m in t a f ia ta lo k el­ íté lé s e : az o k is b e k e r ü ln e k a s o r b a , a k ik n e m é r d e m lik m eg. I tt, a g y á r b a n m á s a h e ly z e t: a m u n k á b a n és a k ö zö s s z ó ra k o ­ z á s b a n n in c s m e g k ü lö n b ö z te té s , c sa k a t r e ­ h á n y o k a t íté lik el. V a n c ig á n y m ű v e z e ­ tő n k , a k in e k k ö z é p isk o la i é s m a r x is ta — le n in is ta e g y e te m i v é g z e tts é g e v a n , ta lá l­ k o z h a tu n k v e lü k a p á r t - é s tö m e g sz e rv e ­ z e ti tis z tsé g v ise lő k s o r a ib a n , a m ű h e ly b i­ z o tts á g o k b a n , a p á r t - é s K I S Z -ta g o k , m u n ­ k á s ő rö k k ö z ö tt. N e m a z t m o n d o m , h o g y m in d n y á ja n , d e a z i t t d o lg o z ó k n a g y o b b ik ré sz e m e g ta lá lta a h e ly é t, é lt a b e ille sz k e ­ d é s h e z n y ú jto t t se g ítsé g g e l. V o lt o ly a n ösz­ tö n z ő re n d s z e r ü n k , h o g y a k i n e m h iá n y ­ z o tt, a m o z g ó b é rb ő l ju ta lm a t k a p o tt. A ré g ó ta itt d o lg o z ó k a t is e rő se n g á to lja a z o n b a n a e lő re lé p é s b e n a z isk o la i v ég ­ z e tts é g h iá n y a : tö b b m in t h e tv e n fő a n a l­ fa b é ta , s o k a n c s a k p á r o s z tá ly t v é g e z te k . A z á lta lá n o s isk o la i ta n fo ly a m o k r a 35-en je le n tk e z te k , ez is m u ta tja , m ily e n e rő s a s e g é d m u n k á tó l v a ló e ls z a k a d á s v á g y a a b e ille s z k e d e tte k b e n . * B .-n é, h a r m in c év k ö rü li, k im o n d o tta n jó m e g je le n é s ű fia ta la s s z o n y . A z eg y ik n a g y k ö z sé g c ig á n y la k o s a in a k ta n á c s ta g ja . — S o se ta g a d ta m , h o g y c ig á n y s z á r m a ­ z á sú v a g y o k . M in d a z , a m it e lé rte m , t u la j­ d o n k é p p e n íg y é rté k e s , e z é r t e re d m é n y . C i­ g á n y te le p e n s z ü le tte m . T a lá n é n v o lta m o tt az első, a k i e lv é g e z te a n y o lc á lta lá n o s t. 1968-ig c sa k n y a r a n ta d o lg o z ta m , a h a tv a ­ n i k o n z e r v g y á r b a n . 196 1 -b en m e n te m f é r j­ hez, eg y k is lá n y u n k v a n , eg é szség i o k o k b ó l n e m is le h e t tö b b . A k ö zö s é le tü n k ú g y in ­ d u lt, m in t a tö b b i c ig á n y h á z a s p á r é : eg y sz o b a -k o n y h á s la k á s k o n y h á já b a n la k ­ tu n k . H o g y a n j ö t t a f o r d u la t? A kkor m á r á lla n d ó m u n k a v is z o n y o m v o lt, fé r je m k a to n a id e jé t tö ltö tte , a k is lá n y e lső b e já r t . A m it h é t-n y o lc é v a l a t t ö s s z e g y ű jtö ttü n k — b ú to r o k a t, té v é t, h á z ta r tá s i fe ls z e re lé s e ­ k e t — , m in d e n t e g y la p ra té v e e la d ta m , e b ­ b ő l v e tte m a h á z h e ly e t. Össz e se n v o lt tíz ­ e z e r f o r in t k é s z p é n z e m é s az isz o n y ú n a g y e lsz á n á s. T a, é s a s z e re n c se : a K I S Z so ro n k ív ü l, k u lc s á ta d á s r a v á lla lta az é p íté s t, k a p ta m 30 e z e r d o tá c ió t, 52 e z e r k ö lc sö n t. A m ik o r a b r ig á d ta g ja i k ö ltö z te tn i a k a r ­ ta k , a lig tu d ta m e lm o n d a n i, h o g y n in c s m it, c sa k a le g sz ü k sé g e s e b b tá r g y a in k v a n n a k . H á la a jó O T P -n e k , a z ó ta a h a r m a d ik szo­ b a. a fü rd ő s z o b a is kész. B e re n d e z e tt la k á ­ s u n k v a n . É s h a v a la k i e s te b e k o p o g h o z­ z á n k , első lá tá s r a a z t h ih e ti, eg y é r te lm i­ ség i c s a lá d b a c s ö p p e n t, m in d e n ü tt k ö n y ­ v e k . fü z e te k . A f é r je m n e m ré g te tte le az 5— 6. o s z tá ly v iz sg á it, s f o ly ta tja to v á b b . É n a k ö z é p is k o lá t k e z d te m el. L á n y u n k h e ­ te d ik e s , k ö z e p es é s n é g y e s k ö z ö tti e r e d ­ m é n y e k k e l. H a ja v u l e g y k ic sit, n a g y o n s z e re tn é m , h a ta n ító n ő le h e tn e . N e m n a g v ­ r a v á g y á s b ó l, h a n e m a z é rt, m e r t k ö z ü lü n k v a ló tö b b e t te h e t a c ig á n y o k é rt, m in t a k i n e m is m e r m in k e t. 12 S o k a t f o g la lk o z ta to tt, h o g y a n le h e tn e m in é l h a m a r a b b fe lsz á m o ln i a te le p e t. E d ­ d ig a c s a lá d o k e g y h a r m a d a j u t o t t k i — n e m a s o k g y e re k e s e k k ö z ü l v a ló k ! A tö b ­ b ie k n e k e g y e lő re h iá b a v a n re n d s z e re s m u k a v is z o n y a , n e h é z az ú t . . . E l k e ll is­ m e rn i, n a g y a tu d a ti e lm a r a d o tts á g is. S o k -so k fe lv ilá g o sító e lő a d á s ra , r é te g e n ­ k é n ti ő sz in te b e s z é lg e té s e k re , a la p is m e r e ti és á lta lá n o s isk o la i ta n fo ly a m o k s z e rv e z é ­ s é re v a n sz ü k sé g . S o k m ú lik a ta n á c s i v e ­ z e té se n — c s a k az u tó b b i é v e k b e n fig y e l­ n e k jo b b a n o d a a p r o b lé m á in k r a . V essző p a rip á m , h o g y s o k k a l tö b b c ig á n y g y e r e k ­ n e k k e lle n e le n n i az ó v o d á k b a n , a g y e r e ­ k e k é s a sz ü lő k fe lv ilá g o s ítá s á b a n tö b b e t s e g íth e tn é n e k a p e d a g ó g u so k ! „ H a az e m b e r n e m d o lg o z ik r e n d s z e r e ­ se n , n e m é l m e g — e r r e a tíz ille tv e tiz e n ­ eg y g y e re k m e lle tt n e m v o lt n e h é z r á jö n n i.” R .-n é m u ta tja a k e z é t, b o k á já t, a m it n em k ím é lt m e g a r a k o d ó m u n k a . N y u g d íj e lő tt á ll: k é t é v e t v o lt az é p ítő ip a r b a n , 11 é v e itt, a g y á rb a n . E g y m ű h e ly b iz o tts á g i ta g v é le m é n y e : — Id ő s k o r a é s a so k g y e r e k e lle n é re n a g y o n jó a m u n k á h o z v a ló h o z z á á llá sa , ig a z o la t­ la n ja n in cs. S z o k tá k m o n d o g a tn i, h o g y a c ig á n y o k m e n n y ir e s z e r e tik a g y e r e k e k e t — ez r á s z in te tú lz o tta n is je lle m z ő , p e d ig so k g o n d ja - b a ja v o lt a fiú - é s lá n y g y e r e ­ k e iv e l e g y a r á n t, n e m k a p ta v issza a z t a so k á ld o z a to t, a m it h o z o tt é r tü k . T íz s a j á t g y e re k e m e lle tt m é g a lá n y a g y e r e k é t is n e v e l i . . . H a m e g te h e tjü k , s e g é ly e k k e l t á ­ m o g a tju k , m o s t is b e n t v a n e g y k é r v é n y e . R .-n é — I t t a m ű h e ly b e n n e m „c ig á n y o z n a k ” , so k m u n k á b a á lló fia ta la s s z o n y ö r ü l­ ne, h a ily e n r e n d e s e n b e s z é ln é n e k v ele, m in t a h o g y v e le m . Ig az, Z -b e n , a la k á s p ro b lé m á m m a l k a p c s o la tb a n m á r a fe je m ­ h ez v á g t á k : m a g u k b e v á n d o rló k ! P e d ig a c s a lá d u n k b a n s e n k i s e m v o lt ré sz e g e sk e d ő , a k é t fia m d o lg o z ik . C s a k h á t s o k a n v a ­ g y u n k . . . H o g y a lá n y o m g y e r e k é t é n n e ­ v elem , so se b á n ta m m e g — , tá n e g y ik b e n se m v o lt a n n y i ö rö m e m , m in t b e n n e . J ó l ta n u l, r e n d e s — re m é le k , v isz i v a la m ire , h a feln ő . * Z a g y v a I m re a M in is z te rta n á c s m e lle tt m ű k ö d ő C ig á n y K o o rd in á c ió s B iz o ttsá g e g y ik v e z e tő je . S z a b o lc stó l B a ra n y á ig so k h e ly e n t a r t o t t a n k é to k a t, e lő a d á s o k a t: „T is z tá b a n k e ll le n n ü n k azzal, h o g y a k ü ­ lö n c ig á n y o sz tá ly o k , isk o lá k , ó v o d á k , és e g y é b p e d a g ó g ia i in té z m é n y e k , m é g h a a s o k -so k le h e tő s é g e t r e jt ő c sa p i k o llé g iu m ­ ró l v a n i s szó, c s a k á tm e n e ti m e g o ld á s t je ­ le n te n e k . A z e lk ü lö n íté s m in d e n f o rm á ja c s a k eszköz, és c sa k á tg o n d o lta n , a le h e ­ tő sé g e k a la p o s fe lm é ré s é v e l s z a b a d ig é n y b e v e n n i. S o k k a l tö b b e t k e lle n e é p íte n i a t á r ­ s a d a lm i ö ssz e fo g á sra . A z e lő íté le te k ig a z á ­ b ó l c sa k a k iv á ltó n e g a tív je le n s é g e k m e g ­ sz ü n té v e l k e r ü ln e k sü lly e s z tő b e , d e m ég is a z t v a l lo m : n in c s h e ly e a p e s sz im iz m u sn a k , a „ k u ty á b ó l n e m lesz s z a lo n n a ”-e lv n e k . S zem e lő tt k e ll ta r ta n i, h o n n a n jö n v a la k i, d e n e á llíts u n k e lő íté le tb ő l k o r lá to k a t a h o v á ? , a z e lő b b re ju tá s e lé !” G . K iss M a g d o ln a A lakult 1887-ben A S a lg ó ta r já n i K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z­ p o n tb a n n eg y s z e r e te tte l, fé lté s s e l ő riz n e k e g y s e ly e m re n y o m ta to tt p la k á to t. A p la ­ kát d á tu m a s z e r in t: 1896. s z e p te m b e r 1 2 -én a z O lv asó E g y le t te k e p á ly a h e ly is é ­ g e ib e n a d a tik a B e ty á r k e n d ő je . E re d e ti n é p s z ín m ű n é g y fe lv o n á s b a n . Ír t a : A b o ­ n y i L ajo s, R e n d e z ő : H o n ti L a jo s, K a r n a g y : B e e r Jó z se f, S ú g ó : K a je tá n L ajo s. Ez a le g ré g e b b i e m lé k e , m o n d h a tn i e r e k ­ ly é je a s a lg ó ta r já n i m u n k á s s z ín já ts z á s n a k . J e g y z ő k ö n y v b e n m a r a d t — a m a i n y e lv e n sz ín já ts z ó s z a k o s z tá ly — a la p ítá s i é v e : 1887. á p r ilis 2-a. „ I n d ítv á n y té te t ik a z ir á n t, m is z e rin t az O lv asó E g y le t k e b e lé b e n eg y m ű k e d v e lő tá r s u l a t á la k íta s s é k .” M a jd a h a tá r o z a tb a n : „A z in d ítv á n y e g y h a n g ú la g e lf o g a d ta tv á n tu d o m á s u l v é te tik .” A N é p m ű v e lé si I n té z e t k ia d á s á b a n 1962b e n eg y n e g y v e n n é g y o ld a la s m u n k a k e ­ r ü l t k ia d á s r a . V e rtic h Jó z s e f ír ta , a k i é v ­ tiz e d e k e n á t ir á n y ító ja , sz e rv e z ő je , r e n d e ­ ző je v o lt a s z ín já ts z ó c s o p o rtn a k . N a g y a la a la p o ssá g g a l, f á r a d s á g o t n e m k ím é lv e ösz­ s z e g y ű jtö tte a d o k u m e n tu m o k a t é s m e g ­ ír ta az a k k o r 75 év e s S zin já tsz ó c s o p o rt tö r té n e té t. N a g y u t a t te tte k m e g a sa lg ó ­ ta r j á n i m u n k á s s z ín já ts z ó k . A z e g y ü tte s — h a sz a b a d íg y n e v e z n i — fé n y k o r a a fe lsz a ­ b a d u lá s u tá n i id ő k r e e sik és 1949-től 1965ig ta r t . A fe ls z a b a d u lá s é v é b e n v e tte fe l a c s o p o rt P e tő f i S á n d o r n e v é t és m é g u g y a n ­ e b b e n az e s z te n d ő b e n a ré g i f o r m á t és g y a ­ k o r la to t m e g ta r tv a , ú j ta r ta lo m m a l k e z d ő ­ d ö tt a m u n k a . „ V á ro s u n k é s k ö r n y é k e m u n k á s s z ín já t­ s z á s á n a k , ir o d a lm i é le té n e k é s k u l t ú r á j á ­ n a k em elé se, á p o lá s a és te rje s z té s e , e n n e k az é le tn e k i r á n y í tá s a é s k isz o lg á lá sa a c é l.” — m o n d ta k i az a la p s z a b á ly z a t, a m e ly a z ü g y r e n d e t is ta r ta lm a z ta , sz ó lt a s z a k o sz ­ tá ly v e z e té sé rő l, tis z ts é g v is e lő irő l é s le szö ­ g e z te : a P e tő f i S á n d o r S z ín já ts z ó S zak o sz­ tá ly m u n k á já t a p á r t ir á n y ítja . A c e n te n á ­ r iu m e m lé k é re 1 9 4 8 -b an a ta g o k ju ta lm a ­ z á s á ra , v a la m in t a m ű v é sz i é s s z a k k ö r i m u n k a e m e lé s é re k é t d íja t, a P e tő f i- és a M u n k a - d íja t a la p íto tta a sz a k o s z tá ly . A z e lő b b it az a ta g k a p ta m e g é v e n te , a k i a le g jo b b m ű v é s z i te lje s ítm é n y t n y ú jto tta , m íg u tó b b it azo k , a k ik a k ö zö sség i é le tb e n a le g jo b b m u n k á t v é g e z té k é s a s z ín já ts z á s ­ b a n sz é p fe jlő d é s t m u ta tta k . N a g y m e g ­ tis z te lte té s v o lt d íja t k a p n i. M in d e n év m á rc iu s á b a n ü n n e p é ly e s sz a k o sz tá ly i ü lé ­ se n k e r ü lte k a d íja k á ta d á s r a . Ez a k e d v e s, b e n s ő sé g e s a k tu s , ez a h a ­ g y o m á n y e b b e n az e s z te n d ő b e n m e g sz a ­ k a d t. N e m a d tá k k i s e m a P e tő fi-, s e m a M u n k a -d íja t. E g y s z e rű e n n e m v o lt k in e k ! E lm a r a d t a sz a k o s z tá ly -ü lé s , m e r t a n a g y ­ h ír ű , k é ts z e re s k iv á ló e g y ü tte s , a S z o c ia ­ lis ta k u l t ú r á é r t b ü s z k e tu la jd o n o s a t i ­ z e n h á r o m é v v e l a 75 é v e s ju b ile u m u tá n m a m á r c sa k p a p ír o n lé te z ik , v e g e tá l. A z ig a z sá g h o z ta rto z ik , h o g y ö t- h a t le lk e s s z ín já ts z ó m é g m in d ig ö ssz e já r. F e llé p n e k az a lk a lm i re n d e z v é n y e k e n , k ö z ö se n m ű ­ s o r t a d n a k a z ö b lö s ü v e g g y á ri sz ín já ts z ó k ­ k a l, d e ez m á r n e m a n a g y m ú ltú P e tő fi S z ín já ts z ó S z a k o s z tá ly ! M i tö r té n t? M ié rt n e m te tte k m é g c sa k k ís é r le te t se m , h o g y a h a g y o m á n y o s m á r ­ �ciu si ü n n e p é ly e s sz a k o sz tá ly i ü lé s t össze­ h ív já k ? B u k á s ? E lö re g e d é s ? K ile n c v e n év es ju b ile u m o t k ö s z ö n th e tn é n e k k é t é v m ú lv a ! M i a z o k a a m é ly p o n tn a k , a n n a k , h o g y id á ­ ig j u t o t t a z a z e g y ü tte s , a m e ly a m a g y a r o r ­ sz á g i m u n k á s m o z g a lo m k ia la k u lá s á v a l s z in te e g y id ő b e n j ö t t lé tr e ? V a n -e k iú t? F e ltá m a d h a t- e a P e tő f i S z ín já tsz ó S z a k o sz ­ tá ly ? A k é r d é s e k r e k e r e s tü k a v á la s z t. IL L É S P Á L , a K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z­ p o n t ig a z g a tó ja : H e te n v o ltu n k te s tv é re k . J ó m a g a m ti ­ z e n n é g y é v e s k o r o m b a n m á r az A c é lg y á r­ b a n d o lg o z ta m , elég n e h é z f iz ik a i m u n k á n k e z d te m a k o v á c so ló g y á r b a n . S z e r e tte m v oln a to v á b b ta n u ln i. D o lg o z ta m és k ö z b e n k é t o s z tá ly t v é g e z te m a m u n k á s g im n á ­ z iu m b a n . N e m tu d o m m ié r t, de engem m in d ig o ly a n b a r á to k v o n z o tta k , a k ik tő l le h e te tt ta n u ln i. S z e r e tte m a v e r s e k e t. I f jú v o lta m m é g é s a r r ó l á b r á n d o z ta m , h o g y sz ín é sz le sze k . A Z a g y v a i r a k o d ó n v o lt egy s z ű k k ö r ű , k is lé ts z á m ú s z ín já ts z ó c so p o rt. E n g e m is b e f o g a d ta k . I t t k e z d te m , s a z tá n tiz e n n y o lc é v e s k o r o m b a n n a g y m e g tis z te l­ te té s t je le n t e tt , h o g y b e lé p h e tte m a P e tő fi S z ín já ts z ó k k ö zé . C s o d á lk o z ta m : e z t is le­ h e t. M e g ta n u ltu k a s z ín p a d o n v a ló já r á s t, m o z g á st. B e szé ln i ta n u ltu n k ! M iv e l e n g e m a v e rs m o n d á s v o n z o tt, m e g ta n u lta m a s z a ­ v a lá s f o rté ly a it. A m ik o r m á r e lé r te m egy s z in te t, a k k o r k a p t a m e g y -e g y k is s z e re p e t. K é ső b b az o p e r e tt le tt a k e d v e lt m ű fa jo m . V o lt h a n g o m , s z e r e tte m é n e k e ln i é s tíz é v e n á t 1960-ig jó b a n -ro s s z b a n , d e in k á b b jó b a n k ita r to tta m a c s o p o rt m e lle tt. E b b e n a z id ő b e n h a t v a n ta g ja is v o lt az e g y ü tte s n e k . H á r o m b r ig á d b a n d o lg o z tu n k . V o lt o ly a n é v , h o g y k é t- h á r o m s z ín d a r a b o t is b e m u ta ttu n k . F e lv á ltv a já ts z o ttu k : e g y ik h é te n az e g y ik e t, a z tá n a m á s ik a t. A P e tő fi o ly a n k ö zö sség v o lt, a h o l é n m e g ta ­ lá lta m a z t, a m it k e r e s te m . A s z ó ra k o z á s t, a v id á m s á g o t é p p ú g y , m in t a ta n u lá s t. M in d ig v o lt ir á n y ító ja a s z a k o s z tá ly n a k . E z s o k a t je le n te tt. M á r c s a k a z é r t is, m e r t m a n a p s á g é p p e n ez e k az ir á n y ító e g y é n is é ­ g ek h iá n y o z n a k az e g y ü tte s b ő l. Ó zd o n , 1972-ben a V asa s s z ín já ts z ó k fesz­ tiv á ljá n m e g é re z tü k , m i az a b u k á s . M i, eg y o ly a n c s o p o rt, a m e ly n e k ta g ja i k o r á b b a n s i k e r t s ik e r r e h a lm o z ta k , v a la h o g y n e m é r e z tü k jó l m a g u n k a t e z e n a fe sz tiv á lo n . H a g y o m á n y o s d a r a b o t v itt ü n k , e g y e g y fe l­ v o n á s o s t, és a tö b b ie k le k ö rö z te k . E g y e d ü l m a r a d tu n k . G y ő z te k a z ú j f o rm á k , a m e ­ ly e k ú j ta r ta lo m m a l p á r o s u lta k . É n b íz o m a b b a n , h o g y ú jjá é le d a sz a k o sz tá ly , d e is ­ m é tle m : h iá n y z ik e g y o ly a n v a la k i a z é l­ rő l, a k i ö ssz e fo g n á a g á r d á t, a k i p r o g ra m o t a d n a az e g y ü tte s n e k . N in cs re n d e z ő n k ! N e m tu d tu k tu d a to s íta n i a ta g o k k a l, h o g y v á lto z ta k a z id ő k , f e jlő d ö tt m in d e n . A z a fo rm a , a m i k o r á b b a n jó v o lt, m a f a b a tk á t se m é r . Ú j h e ly z e t v a n , ú j f o r m á k k a l k e ll e lő jö n n i. S a jn o s r e n d e z ő in k , m a g u k a s z ín ­ já ts z ó k is n e m tu d ta k te lje s e g é sz é b e n az o ­ n o s u ln i az ú j ir á n y z a tta l. B e le f á r a d ta k a m u n k á b a , k o r o s o d ta k é s n a g y o n e rő s e n r a ­ g a s z k o d ta k a ré g ih e z . M ég m a is, h a az id ő s e b b e k k e l b e s z é lg e tü n k , a k ik ré s z tv e t­ te k az é v tiz e d e s m u n k á b a n , m é g m in d ig a b b ó l s z e r e tn é n e k é ln i, a m i v o lt. E m lé k e ­ k e t id é z n e k , é s s ó h a jto z n a k : m ié r t n e m le ­ h e t e z t m a is ú g y c sin á ln i, m in t ré g e n . N e m é r ti k m eg . h o g y az m á r s e n k it se m é rd e k e l, m á so k az ig é n y e k . V a la h o g y e n e r g iá t se m é re z n e k m a g u k b a n a r r a , h o g y b e fo g a d já k az ú ja t. A f ia ta lo k a t m e g k ö té lle l is n e h é z le n n e id e h o z n i. • B R U N C Z E L T IB O R , a K o h á s z a ti Ü ze­ m e k d o lg o z ó ja : A P e tő f ib e 1 9 4 9 -b en k e r ü lte m , m in d j á r t a m ű s z a k ia k k ö z é . M á r o tt d o lg o z o tt P e tik Is tv á n , T u r e k L ászló , k é s ő b b b e k a p c s o ló ­ d o tt a m u n k á b a K u k u r u g y J á n o s b ácsi, G éczi G y u la . B e lé p e tt J á v o r G y ö rg y , F a jd L ász ló — , h o g y c s a k n é h á n y n e v e t e m lít­ sek . A m i s ik e r v o lt, a z n e k ü n k m ű s z a k ia k ­ n a k is az m a r a d t, a m i b u k á s , a b b a n is k ö ­ zö sen o s z to z tu n k . N e m ta g a d o m , v o lta k d a ­ r a b o k , a m e ly e k a s z ív e m h e z n ő tte k . A z Ily e n n a g y sz e re le m , A z a r a n y e m b e r , a K ő ­ sz ív ű e m b e r fia i, a L u x e m b u rg g r ó fja . N e m v a g y o k o p tim is ta — tö r v é n y s z e r ű v o lt, h o g y id á ig j u t o t t a sz a k o sz tá ly . S o k m in d e n k ö z r e já ts z o tt. N e m s o r r e n d b e n m o n d o m a z o k o k a t, h a n e m a h o g y e sz e m b e j u t : te le v íz ió , k ö z ö n s é g h iá n y — s z e re p lő ­ h iá n y , é s n e m u to ls ó s o r b a n a m ű v e lő d é s i h á z n a k a s z ín já ts z ó k n e m a le g k e d v e s e b b g y e re k e i. S z e re p lő k h iá n y a ? A m a f ia ta lja m illió le h e tő s é g , sz ó ra k o z á s k ö z ü l v á la s z t­ h a t. M e g o ld ás le n n e , le g a lá b b is k e lle n e t a ­ lá ln i, d e ez c s a k ö ssz e fo g á ssa l é r h e tő el. A K o h á s z a ti Ü z e m e k le h e tn e a z első , a m e ly f e lk a r o lja az e g y ü tte s t, h isz e n a P e tő fi s z ín já tsz ó k é v tiz e d e k e n á t ö r e g b íte tté k a v á lla la t h ír n e v é t is. A h a g y o m á n y e lső so r­ b a n a v á lla la to t é r in t i! A ta b ló k o n d o lg o ­ zom . H a m a r o s a n ú j h e ly is é g e t k a p u n k , k lu b a v a tá s lesz, s r e m é n y k e d e m , h o g y a t a ­ g o k a t is s ik e r ü l ö ssz e h ív n i. M e g p ró b á ln i v a la m i ú ja t? • C S IC S G Y Ö R G Y , a K o h á s z a ti Ü z e m e k d o lg o z ó ja : A fe ls z a b a d u lá s é v é b e n , 1945 k a rá c s o ­ n y á n m á r eg ész e s té t b e tö ltő d a r a b b a l lé p ­ tü n k a k ö z ö n sé g elé, H á y G y u la : Iste n , c sá ­ szár, p a r a s z tjá v a l. M á r a z első é v b e n h a t a l­ m as le n d ü le tte l k e z d ő d ö tt a m u n k a . E rő t, le n d ü le te t a d o tt a f e ls z a b a d u lá s , és m i f ia ­ ta lo k m o h ó sá g g a l v e te ttü k m a g u n k a t a m ű ­ velő d ésre. M o n d ju k m e g ő s z in té n : az ö n te ­ v é k e n y sé g b e n , a m ű k e d v e lé s b e n n y ila tk o ­ z o tt m e g a z a z a m b íc ió , a m i a k k o r ib a n az if jú s á g b a n m e g v o lt. I g a z a z is, h o g y m á s m ű v e lő d é si le h e tősé g n e m ig e n a k a d t a v á ­ r o s b a n , é s a z o k a z ip a r i m u n k á so k v a g y d iá k o k , a k i k v a la m i n e m e s e t , s z é p e t k e r e s ­ te k , a z o k m e g ta lá ltá k m in d e z t n á lu n k , a P e tő f ib en . N e m v o lt g o n d ö tv e n — h a tv a n f i a t a l t ö ss z e to b o ro z n i. S íg y le n e te tt a z tá n a k is e b b ir o d a lm i m ű v e k m e lle tt k la s s z ik u ­ s o k b e m u ta tá s á r a is v á lla lk o z n i. V e r tic h J ó z s e f s z a k m a i v e z e té sé v e l, a k itű n ő sz e r­ v e z ő k é p e ssé g g e l m e g á ld o tt J a n c s á r S á n d o r ir á n y ítá s á v a l in d u lt a m u n k a , a m e ly o ly a n nagy je le n tő s é g ű m űveket p r o d u k á lt, h o g y a c s o p o rt o rsz á g o s h ír n é v r e t e t t sz e rt. E n g e m V e rtic h J ó z s e f „ s z e rv e z e tt b e ”, és a m a i n a p ig ta lá n le g e m lé k e z e te s e b b a la k í­ tá s o m M o lie re T a r tu f f e - jé b e n O rg o n v o lt. E r r e e m lé k s z e m le g s z ív e s e b b e n ! C s a k m in t sz ín já ts z ó d o lg o z ta m 1954-ig, d e m é g e b b e n az é v b e n m e g re n d e z te m e lső ö n á lló d a r a ­ b o m a t G o ld o n i K é t ú r sz o lg á já t, m a jd ze n é s d a r a b k ö v e tk e z e tt, L e h á r: L u x e m b u rg g r ó fja . N e m ré sz le te z e m , m e r r e já r t u n k , m ily e n d a r a b o k k a l a r a t t u n k s ik e r t , c sa k a n n y it m o n d h a to k , s z e r e tte m e z t a m u n k á t és v a ló já b a n c s a k a r e n d e z é s t h a g y ta m a b ­ b a, a k u ltú r m u n k á tó l n e m v á lta m el, n e m tu d o k e lv á ln i. Ö tv e n é v e s v a g y o k . N em v o lt m á r elég e rő m , h o g y e g y e d ü l v á l­ la lja m a m u n k á t. V e r tic h J ó z s e f é s S o m o s­ k ő i I s tv á n r e n d e z ő k n y u g d íjb a m e n te k . E g y e d ü l m a r a d ta m n y o lc — tíz „ ö r e g ” s z ín ­ já ts z ó v a l é s e g y - k é t te h e ts é g e s f ia ta lla l. A m ű k ö d é s le h e tő s é g é t n e m lá tta m b iz to s í­ to ttn a k , s e z é r t 1974 ta v a s z á n le m o n d ta m a re n d e z ő s é g rő l. M ire g o n d o lo k ? A z ö n te v é k e n y m u n k á b a n , c s a k ú g y m in t a s z ín já ts z ó ib a n , v á lta n i k e lle tt. A m o d e rn k o r m o d e rn sz ín p a d o t, s z ín já ts z á s t k ö v e ­ te lt. Ő s z in té n b e k e ll v a lla n i, e z t a v á ltá s t a c s o p o rt n e m tu d t a le b o n y o líta n i. A z ö re ­ g e k a ré g i n a g y d a r a b o k m u n k á já b a n sz í­ v e s e n r e s z tv e tte k , s m iv e l a f ia ta lítá s s a jn o s n e m s ik e r ü l t o ly a n ü te m b e n , a h o g y s z e r e t­ t ü k v o ln a , ő k e t m á r n e m le h e te tt m e g g y ő z ­ n i a r r ó l, h o g y az a m a tő r s z ín já ts z á s is a la p v e tő e n m e g v á lto z o tt. A m o d e rn f o rm á k lé p te k e lő té rb e , a z iro d a lm i és p ó d iu m m ű ­ s o ro k jo b b a n k if e je z té k a m a i é l e t lü k te té ­ sé t, a z ig é n y e k e t. A z a z e m lé k e z e te s ózdi fe s z tiv á l s o k m in d e n r e v á la s z t a d o tt. M á r az e lő k é sz íté s s e m v o lt jó . F e lm e n tü n k a v a s a s k ö z p o n tb a , e lm o n d tu k , h o g y G a l­ góczi A k n a m e z ő jé v e l in d u lu n k . A z t m o n d ­ tá k : r e n d b e n v a n , k é s z ü ljü n k , jó le sz a d a ­ ra b . Ó zd o n a z tá n k id e r ü lt, h o g y a tö b b ie k — fő leg a b u d a p e s ti és a fő v á r o s k ö r n y é k i c s o p o rto k — m á r e g é sz e n m á s u ta k o n j á r ­ n a k , m i p e d ig m é g m in d ig a h a g y o m á n y o s f o rm á t k ö v e tjü k . M in d e n e s e tr e k e lle m e t­ le n é rz é s v o lt, m e r t e z e k e t a c s o p o rto k a t ú ttö r ő k é n t e m le g e tté k , k ö v e te n d ő p é ld a ­ k é n t á llíto ttá k e lé n k . E lé n k , a k ik h ú s z ­ h u s z o n ö t é v e n á t e g é sz e n m á s k r itik á k h o z v o ltu n k sz o k v a. I t t v ilá g o s a n k id e rü lt, h o g y azo n az ú to n — a h a g y o m á n y o s s z ín ­ já ts z á s ú tjá n — , a m e ly e n e d d ig já r t u n k , to v á b b n e m le h e t m e n n i. A v á ltá s h o z m in ­ d e n k é p p e n b e já ts z o tt a k o r te c h n ik á ja . M in d e n h o l v a n m a m á r te le v íz ió , s z ín h á z és m á s e g y é b o ly a n k u ltu r á lis le h e tő s é g , n e m é r d e k li ő k e t a z a m a tő r p ro d u k c ió , a m ik o r k a r n y ú jt á s n y ir a v a n h iv a ta lo s v o ­ n a lo n a m a g a s s z ín v o n a lú b e m u ta tó k e g ész so ra , a m e ly a d o lg o z ó k re n d e lk e z é s é re áll. A k ö ­ zö n ség e lő re lé p e tt, f e jlő d ö tt é s m a m á r 13 �M ég is lá to k k iu ta t, s ez e g y b e n fo g la lh a tó össze. E g y ú j f ia t a l g á r d á v a l, m e g fe le lő ir á ­ n y ítá s s a l e lin d u ln i. F e lk u ta tn i a z o k a t a f ia ta lo k a t, a k ik b e n n e m c s a k a k a r a t , h a n e m is v a n é s v á lla ljá k e z t az ú j k o r n a k , a m a i é le tn e k m e g fe le lő ú j fo rm á t. H a n e m jö n a k ö zö n ség , k i k e ll h o z z á m e n n i. K a m a r a e lő ­ a d á s o k k a l f e lk e re s n i a s z o c ia lista b r ig á d o ­ k a t, o tt le n n i a k lu b e s te k e n a m u n k á s s z á l­ lá so k o n , és h a k e ll, ö tv e n , d e h a r m in c e m ­ b e r n e k is já ts z a n i, a d n i v a la m it. A s z é p s é ­ g e t, a t a r t a l m a t íg y is m e g le h e t m a jd t a ­ lá ln i. A s i k e r t is. M i é v tiz e d e k e n á t c s in á l­ tu k é s n e m b á n t u k m eg. V a n m ir e e m lé ­ k ezn i, és v a llju k be, so k sz o r e m lé k e k b ő l is é l a z e m b e r. V E R T IC H J Ó Z S E F n y u g d íja s : M i t a r t o t t a ö ssze a tá r s u la to t? O tt ta lá l­ tá k m e g a f ia ta lo k a z t a z e m e lk e d e tte b b sz ó ra k o z á s i le h e tő s é g e t, a m i a k k o r m é g h iá n y z o tt a v á ro sb ó l. N e m v o lt m é g te le v í­ zió. N e m v o lt S a lg ó ta r já n b a n re n d s z e r e s sz ín h á z i e lő a d á s, és a z ö n te v é k e n y sz ó ra k o ­ z á s a s z ó ra k o z ta tá s s a l e g y ü tt m a g a s fo k o n m ű v e lh e tő v o lt a P e tő fib e n . N e m c sa k a m a ­ g a s s z in tű e lő a d á s o k v o lta k é rd e k e s e k , h a ­ n e m az is, a m it c s in á ltu n k , a m it e lő a d tu n k , m in d e n k i sz ív e se n jö tt, a k i é re z te , h o g y v a n b e n n e e g y k is te h e ts é g és ez a k a r a t t a l p á ro s u l. J ö tt e k a m u n k a p a d m e llő l, m in t B a lo g h I s tv á n , B olyós L ászló, S o m o sk ő i I s tv á n , és jö tt e k a v á ro s b ó l a f e ln ő tte k és a d iá k o k e g y a r á n t. M e g k e re s tü k a k ö z é p ­ is k o lá k a t! A z 1960-as é v e k e le jé n k ih e ly e ­ z e tt g á r d á n k m ű k ö d ö tt a M a d á c h g im n á ­ z iu m b a n , d e v o lta k ta g ja in k a k ö z g a z d a sá g i te c h n ik u m b ó l is. J ó l é r e z té k m a g u k a t a fia ta lo k , h a f e ljö tte k a p r ó b á k r a , fo g la l­ k o z á s o k ra , a m e ly e k e t ig y e k e z tü n k é r d e ­ k essé, s z ín e ss é te n n i. K é t íz b e n s z ín já ts z ó is k o lá t is r e n d e z tü n k . E g y id ő b e n h á z i ú j ­ s á g ja is v o lt a s z a k o s z tá ly n a k — h a ts z o r je le n t m e g — , P e tő f i H ír a d ó v o lt a n ev e . H á n y le v é l j ö t t m á r S a lg ó ta r já n b a a P e tő ­ fih e z a z o k tó l, a k i k v a la m ik o r i t t b o n to g a t­ tá k s z á r n y a ik a t, fe ls o ro ln i se m tu d n á m ! E g y e t e m líte k , a m it T u r e k L ászló í r t a k u l­ tú r o tth o n v o lt ig a z g a tó já n a k , K o v á c s J ó ­ z s e fn e k B e rn b ő l, a h o l m in t a M a g y a r Á l­ la m i O p e r a h á z ta g ja v e n d é g s z e re p e l. H á lá ­ v a l é s k e d v e s e n e m lé k s z ik a z o k r a az id ő k ­ re , a m ik o r m é g m in t P e tő fi s z ín já ts z ó sz e ­ r e p e lt. A n n y i id ő u tá n is e m le g e ti, h o g y n á lu n k ta n u lta m e g a s z ín p a d i m o z g á st, a sz é p b e sz é d e t. H á y G y u la sz e m é ly e s e n is le n n j á r t d a ­ r a b ja b e m u ta tó já n , e lis m e ré s s e l sz ó lt a lá ­ to tta k r ó l, m e g je g y e z te u g y a n a k k o r , h o g y a já n lja a k ö n n y e b b d a r a b o k a t, h o z z á té v e ; n e m v a llo ttu n k sz é g y e n t. A z első n a g y lö­ k é s t Z e lk Z o ltá n a d ta , a k i m e g n é z te a z É j­ je li m e n e d é k h e ly b e m u ta t ó já t é s m in d e n t m e g te tt a z é rt, h o g y a c s o p o rt B u d a p e s te n is fe llé p h e s se n . Ez a k k o r , 1 9 4 6 -b an a n y a ­ g ia k m ia tt n e m v a l ó s u lh a to tt m eg. N a g y o n jó k a p c s o la tu n k v o lt M a jo r T a m á ssa l, a k i c s o p o rtjá v a l m é g a f e ls z a b a d u lá s e lő tt itt já r t, és b e m u ta t tá k az Ö zv eg y K a r n y ó n é t. N a g y o n sz ív e se n a d o tt ta n á c s o t, és ő v o lt az, a k i k é s sé g g e l h o z z á já r u lt a h h o z , h o g y a N e m z e ti S z ín h á z a t is m e g elő z v e b e m u ­ ta s s u k az Is te n , c sász ár, p a r a s z to t. L e v e le z ­ tü n k s z ín h á z ig a z g a tó k k a l, m in t p é ld á u l 14 L e n d v a i F e re n c c e l, a k i tő l d a r a b o k a t k a p ­ tu n k . K é ső b b a N é p m ű v e lé s i I n té z e t s z a k ­ e m b e re iv e l is á lla n d ó v o lt a k a p c s o la tta r ­ tá s. S o k sz o r le jö tt h o z z á n k D é v é n y i R ó b e rt, K e le ti Is tv á n , E g y k o h á s z fe s z tiv á lo n itt v o lt F ö ld e á k R ó b e rt, a D é ry n é S z ín h á z a k ­ k o r i re n d e z ő je , d r a m a tu r g ja . A z s ü ri e ln ö ­ k e k é n t te v é k e n y k e d e tt. B o ld o g a n m u ta tta m e g m in d e n k in e k , h o g y ü r e s a je g y z e tfü ­ zete, m e r t a R e g é n y e se k c ím ű b e m u ta tó n ­ k o n n e m tu d o tt s e m m it le je g y e z n i, a n n y ir a e lr a g a d ta az e lő a d á s s o d rá s a , h a tá s a . F o ly ­ ta to m a s o r t T ö rö k T a m á ssa l, a k it a r á d ió ­ tó l m in d e n k i is m e r — e b b e n az e s z te n d ő ­ b e n k a p ta m e g a J ó z s e f A ttila -d íj m á s o d ik fo k o z a tá t. H o ssz ú id e ig le v e le z tü n k , e g y s e ­ r e g ta n á c s o t a d o tt d a r a b já h o z , a D él k e ­ re s z tjé h e z . Ő ír ta , tu d o m id é z n i: „ n e m tu ­ d o m m e g é rte n i, m i le h e t az a z e rő , a m i ezt a c s o p o rto t ö s s z e ta rtja . E g y h iv a tá s o s t á r ­ s u la t is ta n u lh a t n a a P e tő f itő l! ” V is s z a k a ­ n y a r o d n é k Z elk Z o ltá n h o z , a k i a z t ír t a a S z a b a d s á g 1946. m á ju s 16-i s z á m á b a n : „...e lő a d á s u k n a k s o h a sin c s m ű k e d v e lő je lle g e , a z első je le n e te k b e n m e g ü tö ttt a la p h a n g b ó l s o h a se m z ö k k e n n e k k i, s o h a se m rip a c s k o d n a k , v é g ig tö r e tle n , m é r té k ­ ta r t ó és m ű v é sz i sz e m p o n tb ó l is m a g a s s z ín ­ v o n a lú já té k u k .” M a jd k é s ő b b : „ S o k a t ta ­ n u lh a tn a k e g y m á stó l. A b u d a p e s tie k m é r ­ té k ta r tá s t, m a g a s s z ín v o n a lra v a ló tö r e k ­ vést . . . ” E zek , ú g y g o n d o lo m , a m a i n a p ig a le g ­ é r té k e s e b b d o k u m e n tu m o k , b ír á la to k , v é ­ le m é n y e k . A z ú js á g c ik k e k r ő l m o st n e m szó­ lo k k ü lö n — s o k d ic s é r e te t k a p t u n k a n a ­ p ila p o k tó l. A c s o p o rtn á l az a n y a g ia k k a l s o h a b a j n e m v olt, m e r t a p á r t, a s z a k s z e r­ v e z e t, a g y á rv e z e té s m in d ig o tt á llt a cso­ p o r t m e lle tt, tá m o g a tta . A sz a k o s z tá ly z a ­ v a r ta la n u l m ű k ö d h e te tt. E m e lle tt k é t ö l­ töző, z u h a n y o z ó k , k is m ű h e ly , a m e g fe le lő k e llé k e k re n d e lk e z é s é re á llta k , ú g y h o g y a jó m u n k a f e lté te le b iz to s ítv a v o lt. A sze­ m é ly e s k a p c s o la to k is ig e n s o k a t je le n t e t­ te k . E lh a tá r o z tu k p é ld á u l, h o g y s z a b a d té r i s z ín p a d o t é p í tü n k a ré g i k u g liz ó b a n . A z első k a p a v á g á s t a g y á r a k k o r i ig a z g a ­ tó ja , B é rc ze s H enriik te t t e m eg-és ő t k ö v e t­ té k a tö b b i v e z e tő k . A s z ín p a d e lk é sz ü lt. A z a z tá n m á s k é rd é s , h o g y S h a k e s p e a re S z e n tiv á n é ji á lo m ja n e m k e r ü l t b e m u ta ­ tá s ra . A v á lla la tn a k k ö s z ö n h e ttü k a ta n u l­ m á n y u ta k a t a fő v á ro s b a , a h o l d a r a b o k a t n é z tü n k , és a M a d á c h S z ín h á z R ó m e o és J ú li a e lő a d á sa e lő tt a s z ín p a d te lje s b e ­ d ísz le te z é sé t is lá ttu k . E lő a d á so k u tá n m a jd n e m m in d ig f e ljö tt az ö ltö z ő b e a v á l­ la la t ig a z g a tó ja , sz a k s z e rv e z e ti ti t k á r a és m e g k ö sz ö n te a v é g z e tt m u n k á t. P e rsz e , h a n e m is m in d ig v o lt e r r e id e jü k a v e z e tő k ­ n e k , a z é r t m in d ig fig y e le m m e l k ís é r té k a P e tő f ib e n fo ly ó m u n k á t, é rd e k lő d te k , m ir e k é s z ü lü n k , m it te rv e z ü n k . 1940-től ta lá n h á r o m é v e t le s z á m ítv a , 1965-ig d o lg o z ta m m in t r e n d e z ő a sz a k o sz ­ tá ly n á l. A k k o r m á r s o k n a k é r e z te m a m u n ­ k á t, és a k u ltú r o tt h o n v e z e tő sé g e is ú g y t a ­ lá lta , h o g y k é t re n d e z ő elég . E n g e m m ű v é ­ s z e ti ta n á c s a d ó k é n t f o g la lk o z ta tta k é s fe l­ a d a to m v o lt a s z ín já ts z ó k k a l é s az a k k o r s z e rv e z ő d ö tt iro d a lm i s z ín p a d d a l v a ló fo g ­ la lk o z á s. M á r 1 9 6 6 -b an é rz ő d ö tt, h o g y a h a ­ g y o m á n y o s s z ín já ts z á s t, a P e tő f i s z ín h á z ­ p ó tló s z e r e p é t tú lh a la d ta az id ő . A te le v í­ zió h á z h o z h o z o tt m in d e n t, és S a lg ó ta r já n ­ b a n ö rv e n d e te s m ó d o n m a g a s s z in te n r e n d ­ sz e re ssé v á lta k a s z ín h á z i e lő a d á so k . E z e k ­ k e l se m k o n k u r r á ln i, se m m e g fe le lő s z in te n p r o d u k á ln i, n a g y d a r a b b a l k é s z ü ln i n e m le h e te tt. A ta g s á g f o g y o tt, m in d e n k in e k a k a d t v a la m ily e n d o lg a , t a n u lta k is az e m ­ b e re k . A m íg az ö tv e n e s é v e k b e n h e te n te ö t- h a t n a p o t a P e tő f ib e n tö lt ö tte k az e m ­ b e re k , m e r t jó l s z ó ra k o z ta k , m o s t m á r a h e ti h á r o m p r ó b a is ig e n te r h e s k e z d e tt le n n i. K e z d tü k k e r e s n i a f ia ta lo k k ö z ö tt az u tá n p ó tlá s t, és a k a d ta k is te h e ts é g e k az if jú m u n k á s o k , a k ö z é p isk o lá so k k ö z ö tt. M á r a k k o r k e z d te m m o n d o g a tn i: n e m a h á r o m fe lv o n á so s d a r a b o k ú t j á t k e lle n e já r n u n k , h a n e m p ó d iu m s z ín p a d k e lle n e , e s e m é n y já té k , d o k u m e n tu m d a ra b . K is lé t­ sz á m ú g á r d á v a l, g y o r s a n ta n u lh a tó , h a tá s o s d a r a b o k , m in t p é ld á u l M e rle : S is ip h u s és a H a lá l c ím ű d a r a b ja , a m iv e l m é g 1965-ben is n a g y s ik e r t a r a t t u n k S z é k e s f e h é rv á ro n az o rsz á g o s fe sz tiv á lo n . S a jn o s a ta g o k n a g y ré s z é b e n n e m ta lá l t m e g é r té s re ez a g o n d o la to m , és a v e z e té s se m á llt te lje s eg é­ sz é b e n m e llé m . M ég m in d ig é l t az a fe lfo ­ g ás, h o g y az a jó d a r a b , a m ib e n h a r m in c e m b e r sz e re p e l. N em v o lt m e g é rté s , u g y a n ­ a k k o r a ta g o k tö b b e t a k a r ta k s z e re p e ln i, m in t ta n u ln i. H o lo tt a P e tő f in e k m in d ig az v o lt az e re je , h o g y a p r ó b á k m e lle tt a t a ­ g o k k é p z é s é re is je le n tő s id ő t f o r d íto ttu n k . K é ső b b a z e m líte tt k is c s o p o rt is s z é te se tt, és b e k ö v e tk e z e tt e g y o ly a n id ő sz a k , a m ik o r n e m v o lt, c sa k n a g y o n f ia ta l és n a g y o n „ ö re g ” sz ín já ts z ó . N e m tu d tu k m e g ú jíta n i m a g u n k a t! M ég m o s t s e m t a r t o tt a P e tő fi, h o g y n e tu d jo n k ilá b o ln i a k á ty ú b ó l. V a n k iú t! E lő tte m n a g y r a b e c s ü lt p é ld a k é n t á ll B a ­ la s s a g y a r m a t, a h o l m a g a s s z in tr e k e r ü lt az iro d a lm i sz ín p a d . S a lg ó ta r já n b a n in k á b b a s z ín já ts z á s d o m in á l a m a i n a p ig . É n to ­ v á b b r a is a p ó d iu m s z ín p a d o t ta r to m é r d e ­ k e s n e k , és á llíto m , v a n te h e ts é g e s f ia ta l a v á ro s b a n , c s a k fe l k e ll k e r e s n i ő k e t. Iz g a l­ m a s p r o b lé m á k a t, m a i d o lg o k a t le h e tn e a k ö z ö n sé g e lé v in n i. N e m n é g y s z á z -ö tsz á z fő s k ö z ö n s é g re g o n d o lo k , h a n e m eg y s z a k s z e rv e z e ti ü lé sre , eg y H a z a fia s N é p f ro n t é r ­ é r te k e z le té r e , N ő k n a p já r a . K ilé p h e tn e a P e tő f i ú j r a a m e g y é b ő l is, d e e h h e z idő k e lle n e . K ö ze leg a sz áz év es é v f o r d u ló ja a K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z p o n tn a k é s az n e m le h e t, h og y a P e tő f i s z ín já ts z ó k ró l csak m in t m ú ltr ó l b e s z é ljü n k . T o b o rz ó , a v e z e ­ té s ré s z é rő l tü r e lm i id ő , á tá lln i a k o rs z e ­ r ű r e ! M á r h o ln a p el k e ll k e z d e n i a m u n ­ k á t. A v é le m é n y e k tu la jd o n k é p p e n m e g o l­ d á s t is a d n a k . A P e tő f i S z ín já ts z ó S z a k o sz ­ tá ly e g y k o ri v e z e tő i k im o n d tá k , h o l s z o rít a cip ő , és jó l lá tjá k a b a jf o r r á s o k o k a it. Ú jíta n i k ell, d e ú g y , h o g y fé lr e te s s z ü k a n o s z ta lg iá t. M e rt a m ú ltb ó l m e g é ln i m a m á r n e m le h e t. A n y itá s c s a k ú j ú to n in ­ d u lh a t, s z é le s re t á r t k a p u k k a l, fo g a d v a m in d e n ir o d a lm a t, s z ín já ts z á s t k e d v e lő f ia ­ ta lt. A h a g y o m á n y o k k ö te le z n e k , h isz en h a m a r o s a n r i t k a e s e m é n y re k e r ü lh e t s o r S a lg ó ta r já n b a n . A m ű k e d v e lő s z ín já ts z ó m o z g a lo m tö r té n e té b e n n in c s m é g eg y e g y ü tte s , a m e ly 90 é v e s é v f o r d u ló r a k é s z ü l­ h e tn e , m in t a P e tő f i S z ín já ts z ó S z a k o s z tá ly . S zo k á cs László �Győri László Kisvárosi föliratok AZ EM LÉKTÁBLÁÉ EGY K Ö RÖ M O LLÓ É A k u k tá h o z íg y szól a s z a k á c s : É n is ta lá lk o z ta m v e l e d : é n a z t h isz em , rá g ó s ez a h áz . b a le ttc ip ő b e n á llta m , u jjh e g y e n , D o b d el a h á z a t, n in c s tu d o m á n y in te g e tte m , é s z re se v e tt, rá , ro ssz h ú s, d e a tá b la ta lá n lá b a m g ö rb e v o lt s v olt k é t n a g y sz em e m S a lg ó ta r já n eg y tü n d e f a lá n E b b e n a h á z b a n sz á llt m e g m é g h o g y h a n in c s is, fő n i k ív á n . h a tv a n e g y é js z a k á r a EGY K Ö RÖ M É G y ő ri L ászló k ö ltő m eg K e r e s z ta p á m eg y m a c sk a v olt, fe le sé g e , S á ra . eg y tig r is v o lt a d é d a p á m . U n o k a h ú g o m k ec csel o jt EM M ÁÉ sz e re lm e t lá n y b a . V é rz ik á m ! Niklai Ádám e g y k o r a f ia ta l A M EGGYFÁÉ Bakter-rigm us k ö ltő , a k i í r t is m e g E g y lá n y k is u j já t o lto tta b e lé m n e m i s : G y . T iv a d a r. C sík o s M a csek , a z ó ta h ív la k én . E b b e n a h á z b a n sz á llt m e g N ézd a k ö rm ö m e t, la k k p ir o s . A g a m o n T íz re j á r . H a lk u l az u tc a . R e k lá m r i k k a n t : k a p a r j, k u r ta ! c iró k a , d e h a e lk a p la k , sírsz n a g y o n . T iz en eg y . — É n (s h o g y ’. . .? ) k a p a r ja k ? S z e m e m le sik m á r a v a r ja k . te lje s h a tv a n e g y n a p ig , A M o st ü ti a tiz e n k e ttő t. K ö rü lö tte m a csö n d m e g n ő tt. a m íg csak b e n e m tá n c o lt K é t p o n t k ö z t a le g rö v id e b b a h a tv a n k e tte d ik . ú t én v a g y o k : e g y e n e s, A HÁZÉ M e g sz á llta m G y ő ri L á sz ló t k é p z e t t á r s ít á s é g ö rb e , sz elíd és m e re d e k , É jfé l u tá n ó ra eg y m á r. A b la k ü v e g : sz ilv a le k v á r. e b - és o ro sz lá n sz e m e s. M esszi to r o n y k e t tő t k o n d u l — k é t k o r tty a l is fo g y a b o rb u l. d e m a m á r n e m v a g y o k se h o l. AZ EM LÉKTALÉ H á ro m . — T á v o l d e re n g m o s t a t e n g e r . ..T a v a ly té r d e m m o sta . E z e rk ile n c s z á z h a tv a n h a tb a n B e le k e rü l az e m lé k tá lb a ta lá lk o z tu n k e g y v o n a to n . a fö ld a r a b o lt e m lé k tá b la . A H A T V A N K E T T E D IK N A P É É n o k tó b e r e ls e je v o lta m , Erdős István A házőrző A b á g y a d t f é n y u d v a r ú v illa n y k ö r té t é s s z e rű tle n m a g a s s á g b a n h e ly e z té k e l a lá m p a o s z lo p o n , m é g is a z o szlop a k a n y a r b a n v o lt, s a f é n y is tö b b v o lt a s e m m in é l. E lé g jó lesz i t t a m e g v ilá g ítá s a h h o z , h o g y m e g lá s s a n a k , h o g y fe lv e g y e n e k , g o n d o lta a k o p a sz o d ó f ia ta l ta n á r , é s k é n y s z e r e d e tte n to p o r g o tt a z ú j tá m a s z p o n tjá n , a fa g y o s fö ld c so m ó n . A h á z a k , s z e m b e n az ú t tú ls ó o ld a lá n s ö té t a b la k s z e m e k k e l h á t r á lta k elő le a fo ly ó felé , e g y e tle n a b la k b ó l d e ­ r e n g e tt h a lv á n y , v ib r á ló fé n y , a te le v íz ió k é k e s m o c c a n á s a it é re z ­ te , m if é le m ű s o r m e h e t m é g tiz e n k e ttő k o r , m o ty o g ta m a g a elé, és a z a b la k h o z lo p a k o d o tt lá b u jjh e g y e n , h o g y ú j r a fe l n e z a v a r ja á lm á b ó l a k ím é le tle n ü l v ic so rg ó s á n ta k u ty á t, a s ű r ű n le fü g g ö n y ­ z ö tt a b la k m ö g ü l v a la m ily e n sz lá v n y e lv e n s z ű r ő d te k k i h a n g ­ fo sz lá n y o k . A s z lo v á k té v é t n é z h e tik , p r ó b á lt b e p illa n ta n i a f ü g ­ g ö n y ré s e in , d e fe la d ta , n a g y le n d ü le tte l u g r o tta á t v iss z a fe lé az á r k o t, s p r i n t e lt v a g y tíz m é te r t, m e le g íts e v a la m i m o z g ás, a lá m p a o s z lo p a l a t t h e ly b e n f u to tt to v á b b , e g y re tö b b h id e g s z o ru lt a b é le lt b a llo n k a b á tja , a lá és a u tó n a k , já r m ű n e k m á s fé l ó r á ja n y o m a se m v o lt. B e lá tta , e g y re k is e b b az esély , h o g y jö n n e e g y já r g á n y , k i a fe n e fo g é jf é lk o r e lin d u ln i, je g e s ú to n , p e ly h e d z ő h ó ­ e sé sb e n ! E g y é js z a k a i m u n k á s já r a t, c é lfu v a ro s te h e r a u tó jö h e tn e m é g le g fö lje b b , d e n em , m á r m u n k á s já r a t se m , e m lé k e z e tt, h o g y a m e n e tr e n d b e n , a la p a ljá n a n n a k a b u s z n a k a z é r k e z é s i id ő p o n t­ ja v o lt a z u to ls ó a d a t, a m e lly e l id e e lju to tt, m a r a d a te h e r a u tó ­ r e m é n y , e s e tle g te je s a u tó jö h e tn e , re n d ő rk o c s i, m e n tő k , tű z o ltó k v a g y b á r k i, c sa k jö n n e , c s a k v in n é k to v á b b e b b ő l a d e rm e s z tő h i­ d eg b ő l. a m e ly e g y re jo b b a n á t j á r j a c s o n tja it, a m e ly e lle n e g y re k e v é s b é é r t v a la m it f u tk o s n i, á r k o t u g r a n i o d a v issz a , v a g y n ő k r e g o n d o ln i, tá n c r a , a tá n c r a , G a b ir a , a k iv e l n é h á n y ó r á ja m é g ú g y s z o r íto ttá k á t e g y m á s t a p a r k e tto n , m in t lá n c sz e m e k k a p a s z k o d ­ n a k e g y m á s b a , e g y -e g y szó, félszó , in k á b b te s tü k m o c c a n á s a it h a llg a ttá k , z u h o g ta k r á j u k a k e m é n y d o b c s a tta n á s o k , a d o b o s N é g y ó ra . — R é g v á r a f e k h e ly . A m o tt is. M a jd n e f e le d j el. v o lt e g y e tle n e lv is e lh e tő m u z s ik u s a z e n e k a rb a n , G a b i is m e r te v a ­ la h o n n a n , e g y s z e r o d a is ü lt m e llé jü k eg y p e r c re , m e g itta G a b i k o n y a k já t, m o n d o tt k é t- h á r o m ré sz e g , b á r g y ú m o n d a to t, á t ü l t e g y m á s ik ré g i h a v e r k o n y a k ja m e llé , a n y á m é k a ls z a n a k ily e n k o r , f e l­ m e g y ü n k h o zz ám , m o n d ta G a b i b á to r ta la n u l, é s p ir o s lo tt a sz e m e a z e n e k a r o sto b a s z ín e s v illo g á sá tó l, o k é, d e m in d e n p e r c ü n k m e g v a n sz á m o lv a , v á la s z o lt fo n to s k o d v a , e z t k é s ő b b b o rz a s z tó a n m e g ­ b á n ta , m e r t v a la h o l itt g y ö k e r e z e tt a z é js z a k a m in d e n o s to b a s á g a , b u ta h is z té riá k , h a z u g s á g o k h ű s é g rő l, p a p o lá s o k tis z ta n a g y b a ­ r á ts á g r ó l, s e g y o ly a n ö ssz ev issza ság , te h e te tle n s é g , m e ly b ő l m á r c s a k e g y k iu g r á s v o lt, G a b ié k h á z a m e lle tt fe ls z á lln i az első j á r ­ m ű re , a m e ly k ö z e le d v é n , c sa k b ú c s ú in té s m a ra d , s e g y p illa n tá s a p lé h le m e z e n fe sz ü lő m e n e tr e n d r e , e g y u to ls ó b u sz , m e lly e l m e g ­ te h e t h ú s z k ilo m é te r t a z o tth o n a fe lé , fe le sé g e , g y e r e k e felé , a b u s z v é g á llo m á s tó l m a r a d h a tv a n k ilo m é te r a u tó s to p p r a , fo g ez m e n n i, b iz o n y g a tta m a g á n a k rö g tö n z é s e é rte lm e s s é g é t, é s a zsú ­ f o lt a u tó b u s z b a n ú g y it t a e g y sz ő k e lá n y m o h ó te k in te té n e k íg é ­ r e te it, m in t a p re s s z ó b a n a k o n y a k o t, s ö rt, n y a k r a - f ő r e , ta lá n ez a z ita l v o lt e d d ig az e g y e tle n se g íts é g a h id e g e lv ise lé sé b e n , d e a b első f o rr ó s á g é jf é l k ö r ü l m á r fe ls z á llt a d r ó to k fö lé , a f e lk a v a r t le b e g ő h ó v al, m a r a d t a d e rm e d ts é g , a c sen d , a h iá b a v a ló v á r a ­ k o zá s. A z ú t k ih a lt v o lt, n é m a . B u m ! B u m ! V e r te k é t ö k ö lle l k e m é n y e n a lá m p a o s z lo p o t, és e lh a tá ro z ta , h o g y a k á r e lle n k e z ő ir á n y b a is e lin d u l, h a a r r a m e n ­ n e v a la m i já r m ű , d e r ö g tö n n e v e te tt is a z e n g e d m é n y e n , e z a z e l­ h a tá r o z á s is k o m o ly ta la n , e g y m a r a d , v iss z a k e ll in d u ln ia a k is v á ­ ro s c e n tr u m á b a , a b u sz m e g á lló h o z , h a n e m a k a r j a , h o g y m e g fa g y ­ jo n . n e g y e d ó r a sin c s a z ú t, s h a k ö z b e n jö n n e e g y já r m ű , az ú t sz é lé n h a la d v a is in te g e th e tn e , s ő t a b u sz m e g á lló b a b e h ú z ó d v a is é s z re v e sz m in d e n m o to r z a jt, k ö ze lg ő r e f le k to r v illa n á s t, és sz él­ v é d e tt h e ly e n ta lá n k i le h e t b ír n i e z t a z á t k o z o tt h id e g e t, e z t az ó lm o s sá g o t a té r d e ib e n , k a r já b a n , n y a k á b a n , o t t le is ü lh e t, a k á r v é g ig d ő lh e t e g y p a d o n , n e m , a lu d n i n e m le h e t, h is z e n a k k o r n e m v eszi ész re , h a g é p k o c si jö n , h a in d u l a fo rg a lo m . A te je s a u tó k ily e n k o r m á r k e ll h o g y s ta r to lja n a k , ig a z v a sárn ap h a jn a lb a n 15 �egész más lehet az éjszakai m enetrendjük, mint 10 éve, átlag hét­ köznap este volt, hogy egyszer erre csavargott egy nyári éjszaka. A buszmegálló várófülkéjében, a mocskosszürke ablakokon át is kivehetően három pad v olt, egy vaskályha, egy csővázas szék ülés nélkül. Am int megnyitotta a nehéz, pontatlanul záródó ajtót, vad morgással két kutya ugrott közvetlen a lába elé, Lord, Vezér, hal­ latszott nyom ban a csitítás kutyanevekben krákogva a kályha mögül, vissza, a padon felült egy fiú, a kutyák nyom ban engedel­ mesen a pad alá som fordáltak, a fiú m egdörzsölte szemét két ök­ lével, visszatekerte nyakára az álmában széthagyott hosszú sálat, és bizalmatlanság nélkül bólintott a jóestétre, mutatott helyet a szomszéd padon, hosszú szőke haja arcába hullt, ahogy előregör­ nyedt, megtapogatni a kányha vasát, ez mint a jég, megint, m o­ rogta, felállt, kezet nyújtott, jóestét kívánok, kutyahideg lett ez a b od ega, pedig m ikor elaludtam, még volt parázs, n o nem hivatalos tűz, már én raktam, ahogy elment az utolsó járat. M indjárt be­ gyújtok újra, nevetett, és elindult, mozdulataiban már nyom a sem volt a bénító álmosságnak, kitárta az ajtót, visszarúgta, am ikor már úgy tűnt, hogy tiszteletlenül és az újonnan jöttre nézve go­ rom ba sértésként tárva nyitva hagyja maga után. A tanár nézte a parkon át igyekvő fiút, nagyot ugrott, csípőig érő bőrzakóján szétnyílt a cipzár, bőszárú nadrágja, sálja lobogott a fölerősödő szélben, s azt látta még, hogy a sarkon a hirdetőtáb­ lához lép, egy, kettő, három, tépi le egy lendülettel a plakátokat, ejti le a gyűrt papírt a lába elé, aztán a sarkon túlról kem ény re­ csegés, robaj hallatszott, s néhány m ásodperc m úlva újra ott volt a fiú nagy paírcsom óval három m éternyi deszkadarabbal hóna alatt. A deszkán az útjavító vállalat piros csíkjai, betűi emlékez­ tettek repeszekben szétcsattanva a kinti világra, a fiú a kályha mellett levő padnak támasztva törte le a deszka 30— 40 centis da­ rabjait, s nagy szakértelemmel igazította azonnal a kályhába sor­ ba a plakátnyújtósra, fal mellé a maradékot, Déryné Sz lehetett olvasni egy lelógó kék-fehér papírcsíkon, aztán, hogy a fiú gyu­ fát gyújtott, épp ezen a csíkon futtatta a lángot a kályhába, lesz itt m indjárt olyan meleg, nevetett rokonszenvesen, és m egpaskol­ va kutyáit, félkönyökre dőlt, visszafeküdt a padjára, jó l ég ez a deszka, hajnalig kibírjuk már mellette, ásított és várta, hogy a jö ­ vevény is m ondjon végre valamit, hogy beszélgetni lehessen, mert az alvás itt sokkal fárasztóbb, kim erítőbb, mint az ébrenlét. A ta­ nár megérezte a a fiú hallgatásán a várakozást, szép állat ez a fe­ kete, mondta, s a hozzá közelebb fekvő kutyára mutatott, sajnos nem az enyém, az enyém ez a tarka korcs, s megvakargatta az ál­ lat fejét, emez csak segít nekünk a házat őrizni hosszú estéken, éjszakákon, rendes dög a Lord, ugyanúgy mindent megtesz ne­ kem, mintha én lennék a gazdája, de az is lehet, még jobban is szeret, mint az orvost, aki m ellől minden este megszökik, hogy reggelig velünk legyen, velem m eg Vezérrel. Életemben egyszer volt kutyám, nevetett a tanár, 10 éves korom ban, Sajónak hívták, kicsi volt, barnásszürke, jó l lehetett vele hancúrozni, hűséges volt, szerettem, de egy napon elment, pont azon a napon, hogy a nővé­ rem lakodalma volt, nagy töm eg nyüzsgött a udvaron, m egijed­ hetett szegény a zajtól, és otthagyta a sok jó falatot, világgá ment, sose láttuk többet, még meg is sirattam, sokáig visszavártam, így van vele az ember, vette át a szót öregem beres bölcsességgel a fiú, megszereti ezeket a dögöket, néha jobban lehet őket szeretni, mint ném elyik barátot, rokont, a tanár fátyolos szemmel nézte az elm osódó ég -föld darabkákból összeálló üvegfalat, szerette volna kimondani, testvéred, barátod ül itt, fiú, szemben a padon, de hir­ telen nagy fénylyukat szakított egy közelgő autó reflektora a szürkeségen, m indketten felugrottak, a tanár kitárta az ajtót, s már futott volna az út szélére, a fiú csendesen utánaszólt, rend­ őrök, itt van szem ben az őrs, idejönnek, és mintha m egkönnyeb­ bült volna, hogy a tanár visszaült, nem kell egyedül maradnia, maga hová menne, ha jönne valami járgány, kérdezte a fiú, és gyöngéd simogatással nyugtatta Lordot, m ivel a kutya hangosan m orgott az ajtóhoz ugró tanárra, akármerre elindulnék már, vá­ laszolt a tanár nem túl nagy m eggyőződéssel, mert a buszmegálló­ ban lassan meleg lett, a tanár a fiú szem ében lobogó élet-ám ulat­ tól m eghatódva m ajdhogynem jól érezte magát, a dzsipp tényleg befordult szem ben a vöröstégla épület kapuján, jó hecc lett volna, ha akkor jön ez a rendőrségi kocsi, am ikor a fiú a plakátokat tépi, va gy az útjavítók korlátját bontja, m osolygott maga elé a tanár, belekeveredtem volna én is biztosan, feltette kinyújtott lá­ bát a padra, hátradőlt, két óra alatt ez az egyetlen járm ű az or­ szágúton, mondta, én meg, naív, azt hiszem, éjfélre otthon leszek egy jó stoppal, teljesen összefagytam lenn a sarkon, hanyattdőlt, olyan volt, mintha lakatlan lett volna ez a város, egyetlen házban 16 hadart egy szlovák tévém űsor bem ondója, se ember se jármű, se­ hol egy moccanás, ez a koszos lyuk most paradicsom i hely . . . Mi meg építkezünk itt, mondta hálásan a fiú, a folyópartra vezető utca végén épül a házunk, s az apám két hónapja minden éjszaka engem hagy itt a házra vigyázni, mert még Holdaskán la­ kunk, túl a folyón , májusban lehet m ajd beköltözni, én vagyok a vigyázó, vigyázok a félig kész házra, őrzöm az ablakkereteket, az anyagot, szerszámokat, magát a házat, bele ne költözzön valami csavargó népség, és ötvennyolc nap után tegnap éjszaka jutott először eszem be otthagyni azt a jégverm et, azt az istenverést, mert abban hidegebb van, mint kinn a betonon, a kokszkályhára hagyott szén é jfé lre elparázslik, aludni nem lehet, de m ajd alszok nappal, ugyanis ráérek, m ondja az apám, mert az építkezésen ne­ kem nem kell dolgozni, sőt nem lehet, súlyos beteg voltam , kis­ híjján elpatkoltam, nem szabad egy téglát sem arrébb tennem, hát így veszik hasznomat, éjszaka, csak én vagyok ott, illetve ne­ kem kellene ott lennem, de én itt tüzelek, itt alszok ezután, va gypedig. ha nem is alszom, legalább tűrhető melegen vagyok, úgy is lehetne mondani, csendesen fellázadtam az apám szava ellen. Ezt hallgassa meg. m ilyen em ber az apám. két méteres megvan, m ajd­ nem aggastyán, előre bocsátom , nem szeretem. A tanár a két ku­ tya dühös morgása közt felállt, a kályhához lépett, lesöpört a vas­ ról egy égő, b űzlő forgácsdarabot, ilyet az m ondjon énelőttem, m i­ lyet, kérdezte vissza a fiú, hát, hogy nem szereti az apját, ezt bo­ csátotta előre. De hát, ha egyszer így van, felelt nyugodtan a fiú, az is valami, hogy nem gyűlölöm , nem köptem le, mint a bará­ taim tették, mégiscsak az apám, akárhogyan is van a szag az atyai gondoskodása körül, persze maga azt nem értheti, nem fiúi nya­ valyák, vagy kivételesen fá jó atyai szigor miatt alakult ez így, az én apám egy falu atyja akart lenni, erővel, szegény haldokló­ öreg-őrült, aki végül is pusztán a kedvezőtlen feltételek miatt bu­ kott a prófétaságba, s lett egyre idegenebb számára a világ, ellán­ golt az élete, nézi a tenyerét, csak gyűlölet-pernye, undor-ham u van benne, ijedtében egyetlen kiáltás tapad a szájaszélére, elvtár­ sak, és mindenki nevet, és mint m ondom , vannak akik le is köpik, nyílt utcán, kocsma előtt, neki folyt a könnye, már inkább asz­ szony könny, mint férfié, nevetséges lett volna bárkit is bejelente­ nie akárhová, akármiért, ahogy mellette a faluban vicsorogtak, köptek az emberek, a felső kapcsolatok úgy m osolyogtak már az öreg szánalmas vergődésén, és akkor az anyám kitalálta itt ezt a házat, amit építeni kell, kőm űves volt az apám eredetileg, és ma­ ga olyat még nem látott, micsoda vad, dühös erővel ásta itt az el­ ső gödröt a mészoltáshoz, aki az utcán méltatlan tivornyáktól m egnyom orítva, görnyedten araszolt előre, itt a telken aggságát elhagyta, mintha látomásai lettek volna, úgy nézett a semmibe, ahol a falak m ajd állni fognak, ahol m ajd a szélkakas fordul a szél ellen próbálkozni, hiába, én m ondom , két életű lett az apám ezzel a házzal, első éves egyetemista voltam, m ikor elkezdték az alapokat rakni, tegnap már kinyílt a kém ény szája, az égre, én egy senki vagyok, két év elszaladt, délibábjaim is üszkös sarkúak, szeretném ledobni vállam ról a terhet, de ahogy az apám gyűlöle­ tében, úgy az én szánásomban is összetartanak az emberek, sze­ gény beteg gyerek . . . Mi az a betegség, kérdezte a tanár, és azt nézte a szennyes üvegen át, hogy az útmenti keskeny árok alján összegyűlik a hó. Már semmi, túl lennék rajta, m ondta a fiú, mégis úgy vagyok, mint a kétségbeesett koldus, aki túl szegény ahhoz, hogy éljen, de egyszál ingében, fél szemmel is túl gazdag az elpusztuláshoz. Én agyhártyagyulladáson estem át, súlyos agyhártyagyulladáson, az orvosok szerint az a ritka kivétel vagyok, akin a szörnyű baj nem hagyott nyom ot, szóval, állítólag normális vagyok, nem bolond, egyetlen durva kiáltás bevérezi a kezem, egyetlen elcsigázott öreg állat nyújtózkodása az istállóban jók ed vre derít, m eglehet külön­ ben, hogy a nyári gyakorlaton tehenek között szedtem össze a bajt, a fertőzést, ezt már nem lehet utólag biztosan kideríteni, de a kezelőorvos szerint elképzelhető ilyen variáns is a m egbetegedé­ sek k ö z ö tt. . . A fiú elhallgatott, deszkadarabokat dobált a tűzre, keskeny arcán gyerm ek mesék szüksége, a halántékán lángok táncolása. Anyák, gyerekkerékpárok, csecsemők, fehér gyapjú takaróban, látta a tanár félig becsukott szemével a házuk előtti teret, a mellén szétnyíló ballonját, sálját már nem kellett összehúznia, a kályha ontotta a meleget. Asszonyom , én évek óta összevissza hazudozom Önnek, kívánta volna m ondani barátságosan a harmadik padra képzelt feleségének ,ezzel a vadidegen fiúval félóra alatt em be­ �r ib b k ö z e lsé g b e k e r ü lte m , m in t Ö n n e l 10 é v a la tt, n e m , m o s t n e s z ó ljo n k ö zb e , a s sz o n y o m , c sa k m e g s ü k e tü ln é n k i t t az Ö n le f o jto tt g y ű lö le té tő l, n e b e s z é lje n m o st, c s u k ja b e a s z e m é t, h a llg a s so n , p r ó b á lja m e g e lk é p z e ln i, h o g y h ív n a k e n g e m , s u h o g n a k é r te m a sz é lle l h a t ty ú n y a k ú lá n y o k , s z á lln a k a v á r o s u n k f ö lö tt, k iá lto z ­ n a k é r te m , n e m is k iá ltá s ez, in k á b b é n e k , c s a k ó r á ju k b íz tá k a z é n e k lé s t a fö ld ö n , és é r te m é n e k e ln e k , h ív ó é n e k ez, e g y ik ü k , a s z ­ sz o n y o m Ö n re m u ta t, lá to m Ö n t, a m in t 4 é v e s lá n y u n k n y a k á t fö ld fe lé n y o m v a k iá lto z ik g ö rcsö s d ü h h e l a sz ő n y e g tó c s á ja fö ­ lö tt, a já té k b a f e le d k e z e tt g y e r m e k n e m é r t i a s z itk o k a t, s a k e ­ g y e tle n d u r v a s á g s z á n d é k á t, b e le v e re m a z o rro d , a g y e r e k csak n é z r á m k é rd ő n , a p a , te d d le k e z e d b ő l a m e g e m e lt k ir á ly n ő t, e n ­ g e m e m e lj f e l a z a rc o d elé, m i ig a z o ln a e n g e m , h a h ív ó a é n e k m á r a h e g y e k e n tú lr ó l h a n g z ik , h o v á in d u lo k é r te lm e tle n ü l n a p o n ta , a z a tá n c v á r , G a b i a r c a az a rc o m o n fo rró , sz o k á s o m m á lesz, v éd , a n é m a s á g v e le , ez a tél a m i k in y ílt k ö n y v ü n k , e ls z ö k ö tt b e lő le m in d e n je l, ta lá n m é g te s tü n k m o c c a n á sa i, f é ls z a v a k g y ű rő d é s e i a r c u n k ö s s z e s im u lá s á n k ö z e líth e tn e k v a la m i b iz o n y o ssá g h o z , sz e ­ re le m , v á g y k e re s é s M i lá n c o l ö ssze, é s m ic so d a lá n c ez? K é t fe ­ h é r e n izzó v a s lá n c sz e m , h id e g a r a n y k a r ik á k k a l k a p c s o ló d ik m á s o ld a lo n . A f iú m e g rá z ta h o ssz ú sz ő k e h a j á t, n ő ie s m o z d u la tta l re n d e z ­ te e l n y a k á n a f ü r tö k e t, é s m i lesz a ta n u lm á n y a iv a l, k é r d e z te a ta n á r , a tá g r a n y ílt sz e m m e l v á r a k o z ó fiú t, é s m o s t h a s o n ló n a k é r e z te K á ro lly a l, G a b i e g y e te m is ta v ő le g é n y é v e l, u g y a n a z a n y ú j­ t o t t k e s k e n y a rc , é le s e n m e ts z e tt s z á j, u g y a n a z a z é le t- á m u la t a s z e m é b e n . M a jd f o ly ta th a to m , v á la s z o lt k e d v e tle n ü l a fiú , csak tü r e lm e s n e k k e ll le n n e m az o rv o so k s z e rin t, eg y e lő re . C sa k s e m m i m e g e rő lte té s ! M in th a a z a r e n g e te g p ia , a m it k ín o m b a n le n y e le k , n e m le n n e sz á z sz o r n a g y o b b m e g e rő lte té s , m in t ta n u ln i, d o lg o zn i, d e v á r n o m k e ll, m é g n e m k a p ta m zö ld u ta t, a k o c s m á b a o tth o n m e g zö ld u t a t k a p o k , a b a r á ta im sz e re tn e k , h ív n a k , m e g b o c s á tjá k n e k e m az a p á m , m e g b o c s á tjá k , h o g y ta n u ln i a k a r o k ú jr a , é s a n a ­ p o k H o ld a s k á n o ly a n e g y fo rm á k , a k o c s m á n a k v a n v a la m i v a r á ­ zsa, e m b e r e k n y ü z s ö g n e k o tt, s z e r e tn e k , já ts z a n a k , b ic s k á t v á g n a k e g y m á s h á tá b a , tö r té n ik v a la m i, L o rd , m a r a d j n y u g o d ta n ! A k u ­ ty a c se n d e s m o rg á s u tá n az a jtó h o z f u to tt, eg y ré sz e g ö re g e m b e r b ó k lá s z ik a z a j t ó m ö g ö tt, b e n é z , s m á ris to v á b b in d u l sz éle s v i­ g y o r r a l az a rc á n . L o rd m é g k e ttő t v a k k a n t u tá n a , a z tá n a f iú lá b a e lé ü l, le e r e s z ti fe jé t, a fö ld re , le h u n y ja a s z e m é t. Ős z in té n sz ó lv a, r é g n e m h isz e m , h o g y f o ly ta tn i fo g o m v a la h a m é g az e g y e te m e t, k e z d te ú j r a a f iú m o n o to n h a n g s ú lly a l, so k ez a k é t év, a m it e l­ lé b e c o lta m , r e tte n e te s e n b u tá n a k , k ö z ö n s é g e sn e k , o tr o m b á n a k é r ­ z e m m a g a m , m in d já r t, a h o g y e g y lá n y k e z é t v a g y d e r e k á t e le n ­ g e d e m , tiz e n e g y ig m o s t is n ő n é l v o lta m , i t t a p re s s z ó n t ú l la k ik , n e m m essze, ez K a ti, d e v a n i t t n e k e m É v a, M á rta , M a r ik a és eg y fia ta la s s z o n y is, az ő n e v é t n e m m o n d o m ki, m e g e s k e te tt rá , h o g y m é g a n e v é t se m o n d o m k i so h a , se h o l, az u r a b ú to r g y á r i m u n k á s , f é lté k e n y te rm é s z e tű , ez a d ó d ik m é g az ita l m e lle tt. A z ú j h á z m e lle tt, a lá n y o k fé n y e s g ö m b ö ly ű s é g e , ez v ig a sz ta l, ez fe le d te t, ez jó. A t a n á r h a n y a tt f e k ü d t a p a d o n , á lo m é s é b r e n lé t h a t á r á n b á m u lta a b ó d é m ű a n y a g m e n n y e z e té t. R o ssz u l e s te k , f á j t a k a fiú v á r a tla n u l k ö zö n ség e s, d ic se k v ő s z a v a i m o z g é k o n y s z e re lm i é le té ­ rő l, h id e g lö tty in té s k é n t h u llt r á m in d e n n ő i n év , m e g p ró b á lta m é rle g e ln i, v a ló s á g o s s z e re lm e k rő l fe c se g -e a fiú , v a g y k a m a sz o s k é p z e lg é se it r a k j a elé m u ta tó s a n ? A z ó r á já r a n é z e tt, h é t ó ra m ú lt. G a b i v ilá g o ssz ő k e h a j á t lá tta lo b o g n i a fá k o n . J a j n e k e m , h a ig a z a m le h e t, g o n d o lta , h a az ő h ű tle n s é g e n e m az é n k e r e s é ­ se m r o k o n a , c s a k a p illa n a t m e n e d é k e . K á r o ly ö rö k k é o tt a k a r á lln i, a h o l a b iz o n y o ssá g v a n . A sz e re le m b e n is. É n ö rö k k é o tt a k a r o k á lln i, a h o l a k o c k á z a t v a n , s k ü lö n ö s e n a s z e re le m b e n , a h o l m e g le h e t, te lje s e n é r te lm e tle n a v ég leg e sség , k e re s é s , tö p r e n ­ g e tt, é s á t ü lt a z a jtó m e lle tti p a d r a , s z e m b e n a k u ty á k k a l, a z o k m á r m e g s z o k tá k a je le n lé té t, n e m m o r o g ta k r á , L o rd c s ö p p e t m e g e m e lte a f e jé t, d e n y o m b a n v is s z a e r e s z te tte k i n y ú jt o tt m első lá b á r a , s fé lig n y ito t t sz e m e s a r k á b ó l le s te az a jtó t. M e leg e v a n , k é r d e z te a f iú ó v a to s a n , m in th a m e g é r z e tt v o ln a v a la m it a ta n á r id e g e ssé g é b ő l, a la p o s a n b e d u r r a n to t tu n k a v é n k a z á n n a k , c sa k az első h a jn a li u ta s o k n a k e s ik m a jd le a z á llu k , h a b e á lln a k id e a h ó , a szél elő l, m ic so d a m e le g v a n , m a g á n a k m ik o r in d u l a b u s z a ; h a j n a lb a n N é g y ó ra - ö tv e n k o r , v á la s z o lt á lm o s a n a ta n á r , és v é ­ g ig d ő lt az ú j p a d já n , k á r h o g y b e s z é lt n e k e m a s z e re lm e irő l, k i ­ á b r á n d ító v o lt h a llg a tn i, a h o g y m o n d ta , n ő n é l v o lta m é s h o g y K a ti, É v a , Á g i . . . A f iú sz e re lt, Á g it é n n e m m o n d ta m és m a g á ­ n a k is a h o m lo k á r a v a n ír v a , h o g y e g y n ő m ia tt c s e lle n g i t t é js z a ­ k a , íg y v a n , n o u g y e , a k k o r m e g m i b a ja a z é n lá n y a im m a l? ! N em v a g y o k lo v a g ? H á t n e m v a g y o k ! I s m e r te m e g y lo v a g o t h a ll­ g a tó k o ro m b a n , te s ti- le lk i jó b a r á to m v o lt, c s u p a é rz é s, c s u p a u d ­ v a ria s s á g , lo v a g ia s sá g , és a lá n y t a k ib e s z e re lm e s v o lta m , m in t az ő r ü lt, az első a lk a lo m m a l m a g a a lá te p e r te , h o g y k ite tte m a lá ­ b o m a v á ro s b ó l, e h h e z m it szól, g y e r e k e t c s in á lt n e k i, h o g y é n az a g y b a jo m m ia tt, ú g y a z a lá n y a n a g y h a s a m ia tt e l tű n t a z e g y e ­ te m r ő l. é s a z t h isz i, h o g y a lo v a g , a h ő ssz e re lm e s é s ra b ló lo v a g e l­ v e tte , fe le lő ssé g e t v á lla lt a tö r té n te k é r t, n e m u r a m , a h o g y é n n e m v e tte m fe le s é g ü l a z t a lá n y t, ú g y ő se m , sz e la v i, m o n d ta e g y s z e r, h o g y ta v a ly te le fo n o n k e r e s te m , é s s z e m é re h á n y t a m a p is z o k s á ­ g á t, ez v a n , ez az é le t, n e m t u d o tt m á s t k in y ö g n i, p e d ig é n n e m a b a r á ts á g u n k a la p já n k é r te m tő le sz á m o n , a m it te tt, a r r a a k a r ­ ta m r á b ír n i, n e h a g y ja c s e rb e a z t a lá n y t, m o n d a n o m s e k e ll, jö ­ v ő r e v é g e z a fiú , fő o k o s, s z in te b iz to s r a v e h e tő , h o g y k é t é v m ú l­ v a K u b á b a k e r ü l, m in t sz e lle m i e x p o rt, ö r e g b íti o tt h a z á n k jó h í r ­ n e v é t. é s a tö b b i. A ta n á r s z é tt á r ta k a r já t, v a n ily e n , m o n d ta , és a k á ly h a tű z v ö rö s v a s á t n é z v e , ö s s z e s z ű k íte tt s z e m m e l m o so ly g o tt, s z e re n c se , h o g y K á r o ly t m in d ig is u tá lta m , a le g n a g y o b b e lle n s é g e m se fo g ­ h a t n á rá m , h o g y b a r á t j a v o lta m v a la h a , g o n d o lta , d e G a b ib a n k é ts é g te le n ü l tö m é n y te le n le lk iis m e r e tf u r d a lá s le h e t, m ic so d a h ü ly e v é le tle n p á r h u z a m , ezzel a h á z ő rz ő v e l, é s e g y s z e rű e n é r t h e ­ te tle n n e k ta lá lta a z t a r o k o n s z e n v e t, b a r á ts á g é r z é s t, a m it eg y ó r á ja m é g é r z e tt a fiú ir á n t, b a n á lis m a jd n e m -s z a v a k v o lta k a sz á já n , b a r á to d , te s tv é r e d ü l i t t a p a d o n , m é g jó , h o g y c s e n d b e n m a r a d t v é g ü l, fu rc s a , k ü lö n ö s fiú , d e m á r ig e n is, ig e n is e lle n s z e n ­ v es, in k á b b , m é g h o g y 4— 5 lá n y is v a n itt, a k i ő t s z e r e ti, e g y sin c s, ta lá n le g fö lje b b e g y le h e t, a tö b b i n a g y z o lá s, k ita lá c ió , k a m a s z ­ álo m . É s a fele ség e , k é r d e z te a fiú . a fe le sé g e m it sz ó l h o zzá, a m ik o r re g g e l b e á llít íg y ö ssz e g y ű rv e . N e m sz ó l s e m m it, v á la s z o lt a ta n á r , s z á m á ra a z a fo n to s, h o g y re g g e l h a z a m e g y e k , n y o lc k o r a z is k o lá ­ b a n le g y ü n k , h o g y e g y ü tt é r h e s s ü n k o d a a v é n k is a s s z o n y k o llé ­ g a n ő k e t m in d e n r e g g e l eg y e a fe n e , h o g y s ö té t jó s la ta ik e lle n é re tíz é v u t á n is e g y ü tt v a g y u n k , e g y ü tt jö v ü n k . M a g a ta n á r , h i t e t ­ le n k e d e tt fe jc s ó v á lv a a fiú , n a, e z t s e h itte m v o ln a , h o g y a k a d o ly a n ta n á r , a k i e g y ü tt ő rz i v e le m a h á z a t. N e m ő rz ö m m a g á v a l a h á z a t, m o n d ta g o ro m b á n a ta n á r , a b u s z ra v á r o k , ez e g y b u s z ­ m e g á lló , n e m ? A f iú n e m é r t e t t e a t a n á r h a r a g já t — k é r d e z n i a k a r t v a la m it, m é g is in k á b b h o s s z a n h a llg a to tt, m a jd fe lá llt, k i­ n é z e tt az a b la k o n . N in c s is h áz , s ó h a jto tt c s e n d e se n a fiú , n in c s h áz , é s s e m m i m e n e d é k e n in c s az a p á m n a k . N in cs, c s a k é n ta lá lo k k i n e k i id ő n k é n t v a la m i b ú v ó h e ly e t, a h o l c s e n d b e n , tito k b a n ö ssz e tá k o l v a la m it. É r ti? A k á r m it! C s a k h o g y tis z te lh e s s e m é r te . . . A z a lk o tá s é r t. A ta n á r é r te tle n ü l b á m u lt a f iú h á tá b a . Á lm o s f á r a d ts á g o t é r ­ z e tt v á llá r a n e h e z e d n i, n e m v o lt e lé g fris s, g o n d o lk o d n i a fiú s z a ­ v a in , a lu d n i a k a r t, a lu d n i e g y k e v e se t, o ld a lt f o r d u lt a p a d o n , a r ­ ca a lá s z o r íto tta te n y e r é t, a k a d - e sz e re tő , a k i m e lle ttü n k m a ra d , s ú g y m a r a d m e lle ttü n k , h o g y n e m k ív á n ju k a p o k o lb a , tö p r e n ­ g e tt, G a b i a r c á t a k a r ta m a g a elé id é z n i, l á tn i ú j r a v ilá g o ssz ő k e h a j á t a f á k r a ú sz n i, d e m in t a k it g y o r s ö k ö lle l h a lá n té k o n v á g n a k , e la lu d t. A f iú lá b u jjh e g y e n m e n t á t a b ó d é n , k i t á r t a c s e n d b e n az a jtó t, k ív ü lr ő l s z is s z e n te tt, L o rd . V e z é r, g y e r ü n k , s a fe le rő s ö d ő sz é lle l s z e m b e n e lin d u lt h a z a f e l é ! Boronyai Tam ás A k észen lét á ra — J ó s k a , k e lj fe l! — h a n g z o tt a k ö v é r b á n y á s z a s s z o n y s z a ­ v a , d e a s z ó líto tt m e g se m m o c ca n t. — J ó s k a , k e lj, f é l k ile n c , s ik tá b a k e ll m e n n i! A z a s sz o n y to p o g ó tü r e lm e tle n s é g e , n o m e g a fo k o z o tt h a n g ­ e rő v a la m i m o ty o g á s r a k é s z te tte u g y a n az a lv ó t, a m i k ö r ü lb e lü l a z t je le n ti, h o g y „ jó -jó , é r te m , k e le k m á r ” , d e c s a k n e m a k a r t s z a b a d u ln i m e le g n e k tű n ő á lm á tó l. — J ó s k a , te ré sz e g e s d iszn ó , h a eg é sz n a p a k o c s m á b a n iszol, le g y e n e rő d fe lk e ln i, a n n a k az ily e n m e g o ly a n a n y á d n a k , m e r t . . . Ez h a to tt. E rő s J ó z s e f b iz o n y ta la n u l f e lü lt a d ik ó n , m o ro g v a h a já b a t ú r t, z s e b é b e n c ig a r e tta u tá n m a ta to tt. M ég ü lté b e n is im­ b o ly g o tt. L á tsz ik , n e m a lu d ta k i d é lu tá n i ré sz e g sé g é t. É rd e k e s b ú ­ to r d a r a b ez a d ik ó , n e m is ág y , n e m is sz é k , o ly a n sz éle s, m in t 17 �e g y v o n a t k é ts z e m é ly e s ü lé se , ta lá n v a la m iv e l h o s s z a b b : i t t a lu d t e l E rő s J ó z s e f v á j á r d é lu tá n , a lig h o g y m e g e tte az e lé lö k ö tt, tö b b ­ s z ö r m e le g íte tt, fé lig k ih ű lt é te lt, s a z tá n a ré sz e g e m b e r e k e r ő t­ le n sé g é v e l e ld ő lt é s á ju lá s s z e rű e n e la lu d t. M o st tö r ő d ö tt fü stö lg ő c ig a r e ttá já v a l a s z á já b a n p r ó b á lta r e n d e z n i g o n d o la ta it, az asz­ sz o n y m e g s z o k o tt s z itk o z ó d á s a itó l k ís é rv e . H o g y is v o lt? Ig e n ! É js z a k á s ib ó l s z á llta k k i jó k e d v ű e n . — H é t fix — m o n d o g a ttá k a k a s b a n , s g y o rs a n k is z á m o ltá k , e z é r t 180 f o r in t k ö r ü li n y e r s b é r j á r , e h h e z jö n n e k a p ó tlé k o k , az a n n y i m in t 230— 240 f o r in t ö ssz ese n . . . N e m rossz. A jó l v é g z e tt m u n k a ö rö m é v e l v ic ce lő d v e, e g y m á s t lö k d ö sv e m e n te k az ö ltö z ő felé . A s z e r s z á m o k a t b e z á r tá k a „ p is z k o s b a ” , i t t t a r t o t t á k a m u n k a r u h á t, h o g y a z tá n m e g fü rö d v e , a „ tis z tá b ó l” á tv e g y é k az u tc a it. — J ó re g g e lt!. . . L e te lt? — h a n g z o tt m ö g ü lü k , s h á tr a f o r d u lv a az ö re g H a n s it p ill a n to t tá k m eg , k e z é b e n e lm a r a d h a ta tla n b u ty ­ k o sá v a l. A z ö re g s v á b p á lin k á t m é r t r e g g e le n te — p e rs z e c sa k „ tö rz s ta g o k n a k ” . N e m v o lt jó az ö re g ita la , in k á b b ro ssz, d e v o lt eg y e lő n y e : n e m k e lle tt c s a k f iz e té s k o r k ie g y e n líte n i, a d d ig fe l­ ír ta . „M iv el az a s sz o n y a le g u tó b b i p é n z o s z tá s k o r ú g y is k iz s e b e lt” fe lk iá ltá s s a l m in d e n re g g e l ig é n y b e v e tté k H a n s i b á c si s z o lg á lta ­ tá s a it : a tö r z s ta g s á g n ő tt, a f o rg a lo m fe lle n d ü lt. A p á lin k a g y o r s a n h a t o t t a z e ln y ű tt s z e r v e z e tr e , s a f ü r d ő ­ b e n m á r fe ld o b ó d v a é n e k e lté k a H á ro m v ö d ö r a p r ó k a v ic s. . . k e z d e tű tr á g á r n ó tá t, a m it h a r s á n y n e v e té s k ís é rt. A b u sz m e g á lló ­ n á l á llta k , a m ik o r B éla, a csillé se m e g sz ó la lt: — L e k é n e sz á lln i a K a p c á n á l, e g y e t l ö k n i ! D ü le d e z ő k o c s m a v o lt a K a p c a , a d o m b tö v é b e n , a h o l az a k n a á llt. M á r tö b b s z ö r a k a r t á k le b o n ta n i, d e a r e n d k ív ü l jó fo rg a lo m m ia tt e z t m in d ig e lh a la s z to ttá k . B e lü lrő l é p p e n o ly a n v o lt, m in t k ív ü lrő l. N é h á n y k o sz o s a sz ta l, sz é k e k , eg y r e x - b iliá r d a s z ta l, a h e ly isé g eg ész sz é le ssé g é b e n p u lt. M ö g ö tte a csap o s r e n d k ív ü li g y o rs a s á g g a l s z ó rta a fé ld e c ik e t é s a k o r s ó k a t, v ig y á z v a h a s z n á r a : a p á l in k á t jó v a l a h ite le s ítő csík a la tt, a s ö r t b ő h a b b a l. I t t s e n k i n e m r e k la m á lta , h o g y ré s z re h a jló , d e fö lö sle g e s is l e t t v o ln a , h is z a v á r a k o z ó k ú g y is to v á b b lö k ik n é h á n y k e r e s e tle n sz ó v a l a h ő ­ b ö r g ő t: „ E rig g y m á n o n n a n , o tt a sö rö d , o sz t f a l j á l ! ” J ó ó ra m ú lv a k iü r ü lt a h e ly isé g , c sa k n é h á n y a n m a r a d ta k , k ö z­ t ü k E rő s é k , m o n d v á n : „ F ia ta l az idő, m é g c s a k n y o lc ó r a v a n , j á t ­ s z u n k eg y p a r t i t ! ” R ö g tö n v o lt e lle n fé l — p e rs z e k o rs ó s ö r b e n ,— é s a r e x - a s z ta l tíz p e r c e n k é n t z á r t. N e m v o lt ez ig a z i já té k , csu ­ p á n ü r ü g y az iv á s ra , h isz e n a z e r e d m é n y s e n k it n e m é r d e k e lt k ü ­ lö n ö se b b e n , c s a k a v e s z te s k o n s ta tá lta e m íg y e n : „ É n k ö v e tk e ­ z e m ” . M á rm in t a s ö r t m e g re n d e ln i. M e n t ez fo ly a m a to s a n d élig , a h a n g e r ő az e lfo g y a s z to tt s ö rm e n n y is é g h a t á s á r a e g y r e n ö v e k e d e tt. E lő sz ö r k ise b b , k é s ő b b h e v e s v itá k k ö v e tk e z te k , s e m m isé g e k e n . M in d e n k i m o n d ta a m a g á é t, a já té k m e g s z a k a d t, s a k é t fé l m o ­ ro g v a tá v o z o tt a k o c sm a z u g a ib a , a le h e tő le g tá v o la b b e g y m á stó l. — Ez a s e n k ih á z i b e sz é l n e k e m , a k i eg y tá m o t n e m tu d f e l­ e m e ln i, n e k e m , a k i a te li c s illé t e g y e d ü l r a k o m fel, h a le e sik a sín rő l. A d é le lő ttö s m ű s z a k is k is z á llt, ú jr a b e n é p e s ü lt a z ivó. S ie tv e f o g y a s z to ttá k ita lu k a t a z e m b e re k , a z tá n s z a la d ta k , h o g y e lé r jé k a b u s z já r a to t. E rő s é k n e k m á r se m m i n e m v o lt s ü rg ő s, to m p a z s ib b a d ts á g b a m e n t á t az e lő b b m é g h a n g o s m é lta tla n k o d á s u k . B é la ú ja b b k o rsó s ö r ö k k e l é r k e z e t t a s z ta lu k h o z : — A z t m o n d já k , n é g y e n b e s z o r u lta k a d é le lő ttö s m ű s z a k b a n . E rő s a r c a m e g fe s z ü lt, b e le b á m u lt a s ö ré b e . Ú g y é r e z te a k o r ­ só b a s z o ru lt az é le te . (T isz tá n l á t t a m a g á t h ú sz é v v e l k o rá b b a n . A N y írsé g b ő l jö tt, o n n a n sz e rv e z té k . 22 éves, n a g y o n erő s. H o zza a v á g y a p é n z u tá n , a jo b b u tá n . A z tá n az első k o b a k (v a k ító a n fe h é r), ú j c sizm a és r u h a . K é ső b b . . . á ll le sz á llá s e lő tt az a k n á n á l, n e m lá tja , csak é rz i a r e tte n e te s m é ly sé g e t, a z e lh a s z n á lt le n ti le v e g ő a h id e g re é r v e „ k ic s a p ó d ik ” : „ fü s tö l az a k n a ” . A m e leg e lle n é re m e g b o rz o n g : n e m é r ti , m ié rt. S o k k a l k é ső b b , ö t é v m ú ltá v a l j ö t t rá . A k n á t sz e re lte k . M á r m e g sz o k ta az á lla n d ó k é s z e n lé te t a lé té r t, az é le té r t, a c s a lá d é rt, a z é r t az első m é ly lé le g z e té rt, a m it k isz á llá s u tá n szív m a g á b a az e m b e r a n a p r a lé p v e , h isz e n a lé t é s a h a lá l e g y h a js z á ln y ir a v a n e g y m á stó l, i t t té v e d n i c sa k h a lv a le h e t. V a g y é lv e a b iz to s h a lá l­ é r t. L e sz ű rn i, o sz tá ly o z n i, m e g k ü lö n b ö z te tn i a m u n k a z a jo k a t az ig a z i v e s z é ly z a jo k tó l, m e r t a b á n y a je le z a n n a k , a k i é r ti , é rz i ő t. A z tá n h a tá r o z n i, m e n e k ü ln i, m e n te n i, h isz e n i t t n e m tö b b e n d o l­ g o z n a k k ü lö n - k ü lö n , i t t Ő k d o lg o z n a k E g y ü tt. E g y m á s é rt, a p u sz ­ t a lé tü k é r t. N em a s a já t, h a n e m a k ö zö s lé tü k é r t. A m íg n in c s b a j, ta lá n ö ssz e v e sz n e k , fe n y e g e tő z n e k , m a r a k o d n a k eg y sz á l d e s z k á ­ é r t is, d e a m in t a b á n y a je le z , m á ris eg y é le te t é ln e k . A le g tis z ­ tá b b , a le g e m b e rib b lé te t : a k ö zö st. S m in d e z t m e g fo g a lm a z a tla n u l, k im o n d h a ta tla n u l, a n a g y o n e rő s é s e ls z á n t e m b e re k n é m a s á ­ g á v a l, k a p k o d á s n a k tű n ő , d e n a g y o n is tu d a to s , tis z ta m o z d u la ­ to k b a s z ű k ü lő je lb e s z é d d e l. S z ó v a l a k k o r m á r az a k n a v á já r o k n á l 18 d o lg o z o tt á lla n d ó é js z a k a i m ű s z a k b a n . J o b b a p é n z , g o n d o lta , m i­ k o r a v e s z é ly t e m le g e tté k o tth o n — „ e g y s z á l d e s z k á n a k a s t e te ­ jé n (in n e n ja v í t j á k az a k n á t) , a l a tt a d m e g e z e r m é te r ! ” ,— s csak m o so ly g o tt. „ S e m m iv e l s e m m á s, m in t le n t. A z a sz á l d e s z k a le g ­ a lá b b 30 c e n ti sz éle s, é s ez m á r lu x u s ” — v á la s z o lta , é s v iss z a e m ­ lé k e z v e az a k k o r ia k r a , o tt v a ló b a n íg y is g o n d o lta . É s a k k o r , az e g y ik é j je l K á n to r , a s e g é d v á já r , a k iv e l e g y p a r ti b a n d o lg o z o tt, „ m e llé lé p e tt” . E rő s é s z re s e m v e tte . M ik o r m u n k á já t b e f e je z te a k a s tú ls ó o ld a lá n , á tsz ó lt. N é m a csen d . V á r t. K iv e r te a v e r íté k , re m e g e tt, tá m a s z t k e r e s e tt. L e h a s a lt a d e s z k á ra , é s e g y s z e rib e n m o st d r ó tv a s ta g s á g ú n a k é r e z te . M in th a ö s s z e ro p p a n t, m e g s z a k a d t v o ln a b e n n e v a la m i. H á ro m n a p r a r á k ih a llg a ttá k . — N em , eg y h a n g n e m h a g y ta el s z á j á t . . . — v á la s z o lta . „A h a lá l az a k n á b a n 25 m é te r e n k é n t e lh e ly e z e tt f e s z ítő v a s a k o k o z ta zú z ó d á so k kö­ v e tk e z té b e n á llt b e. K b . 350— 400 m é te r t z u h a n t. A z a k n a ta lp r a esés u tá n m é g e g y - k é t p e rc ig é l t.” ) F e jé t fe le m e lv e , m e re v e n b á m u lt s z é t a k o c s m á b a n . B é la u n ­ sz o lta h a z a m e n e te lr e ; n e m h a llo tta . B e le h a jo lt a sö ré b e — iv o tt. N e m e s e tt jó l. L e g y ű r te : m u sz á j. O ld ó d ás. — M ég e g y k ö rt, B é la ! — o r d íto tt. A z tilta k o z o tt: — N e m k é n e m á r! — K u s s ! E rig g y , a z t m o n d ta m ! Ű jr a iv o tt. K e ttő t. H á r m a t. A z tá n r á z e n d íte tt a b á n y á s z h im ­ n u s z r a : „ S z e re n c s e fel, sz e re n c s e le ” H a n g ja e lc s u k lo tt, k ö n n y g ö r d ü lt v é g ig a rc á n . F e je le b ille n t. B á g y a d ta n a s z ta lr a d ő lt, el­ a lu d t. B é la r á z ta fel, s h o ssz a s n o s z o g a tá s ra s ik e r ü lt e g y ü tt el­ in d u ln iu k . M o st s z ív ja c ig a r e ttá já t, g y o m ra k a v a ro g , ro s s z u llé t k e r ü lg e ti. A z a s sz o n y s z itk a it m e g s z o k ta m á r, n é h a a z é r t m e g sz ó la l — J ó l v a n n o, h a g y d m á r ! ,— d e ez c s a k o la j a tű z re . A z e lé je t e t t é te lt c s a k k e v e r g e ti, n e k ib á to r o d v a s z á já b a v esz e g y k a n á lla l, d e a z o tt c sa k fo ro g , le m e n n i s e h o g y s e m a k a r . — M in th a a h á t a m r a r a k n á m — m o rm o g ja , d e h a n g o s a n sz ó ln i n e m m e r, tu d ja , a z t ú ja b b s z ó á r a d a t k ö v e ti. Ú js á g p a p ír b a c so m a g o lt z s íro s k e n y e ré t z s e b re te sz i, le g sz ív e ­ s e b b e n e ld o b n á , k ö sz ö n és n é lk ü l in d u l a b u sz h o z. A k ö d ö s, n y ir ­ k o s n o v e m b e r m in d e n k ín já t e lm é ly íti, v a c o g , m a jd m e le g e lesz, s m e g in t a h id e g rá z z a . R á g y ú jt. E z m é g m e g y v a la h o g y . A m e g á lló b a n m a jd n e m m in d e n k i fü s tö l. — A „ lu k b a n ” ú g y ­ s e m le h e t — g o n d o ljá k , s m e re v a rc c a l b á m u ln a k m a g u k elé, c sa k az ú jo n n a n jö v ő k e t k ö s z ö n tik eg y m o rg á s s z e rű „ jó e s té tte l” . A z ö ltö z ő b e n p isz k o s in g jé b e b ú jv a lib a b ő rö s lesz. M o st til­ ta k o z ik a sz e rv e z e te a m á s k o r m e g s z o k o tt e lle n . — M a jd c s a k le ­ te lik v a la h o g y — m o ty o g ja a k a s b a n a le sz á llá s e lő tt. M á r - m á r el is h iszi, m ik o r a g é p az in d u lá s k o r m e g e jti a f ü lk é t, az z u h a n v a g y tíz m é te r t. E z t m á r n e m b ír ja . A k a s rá c s á h o z s z o rítja a fe ­ jé t, h á n y . A tö b b ie k sz id já k , k e t te n - h á r m a n k ö v e tik , d e ő n e m h a llja . V a la m i h a lá lfé le le m v esz e r ő t r a jt a , c s a k k ö n n y e s sz e m é t tö rö lg e ti, m é ly e k e t lé leg e z, n e h o g y m é g e g y sz e r ro s s z u l le g y e n . A f e jt é s t k io s z tjá k , k ic s it ala c so n y h e ly r e k e r ü ln e k B é lá v a l. — M á s se m h iá n y z o tt — m o ro g ja , s té rd e lv e e lk e z d i a la p á to ­ lá s t. É jf é l k ö r ü l ú g y -a h o g y á lln a k . M in d e n l a p á t s z e n e t tíz n e k é re z , é s fo g a d k o z ik , h o g y a z é le tb e n tö b b é b e n e m rú g . A z id ő se ­ h o g y s e m h a la d , a m u n k a m é g k e v é sb é . K e ttő k o r m é g e g y e tle n sü v e g sin c s b e tá m o z v a . A k a p a r ó ü r e s e n j á r m ö g ö tte , s z in te k é n y ­ s z e r ítv e a m u n k á r a . M ű sz a k v é g é r e a la p o s a n m e g iz z a d v a is a lig lesz m e g a n é g y fix . A „ n é p e s b e n ” , íg y h ív já k az e m b e r e k e t s z á llító s z e n e sc sillé k e t, e g y s z á l d e s z k á v a l az a ljá n , m á r v a la h o g y é r z i m a g á t. A k e n y é r f e lé t is m eg eszi. S z a v a is m e g jö n , d e a z elő ző n a p r ó l c sa k a n y ­ n y it: — Ez is e lm e n t, m a jd h o ln a p b e h o z z u k v a la h o g y ! A s z é n ­ p o r a z iz z a d sá g m ia tt v a s ta g r é te g b e n r a k ó d ik te s té re , s k id o lg o ­ z o tt, d e e r ő tle n iz o m z a tá n m e g fu tv a e g y -e g y h a lv á n y a b b c s ík o t a lk o t. Ú g y fe s t, m in t e g y d a r a b m e g re p e d e z e tt, k ié g e tt fö ld . M á s­ k o r a f e k e té b ő l é lé n k e n k iv illa n ó fo g a m o s t n e m f e h é r , a jk a is v é r te le n . S zem ei b e lje b b ü ln e k , f é n y te le n e k , e lv e s z te tté k já t é k u ­ k a t. P u s z tá n a m e re v lá tá s f u n k c ió já t tö ltik b e, f á r a d ta k , n e m é l­ nek. N e m s ie t, m a jd n e m u to ls ó n a k s z á ll k i. L a ss a n , k o m ó to s a n v o n sz o lja lá b a it. A c s á k á n y is n e h é z , f ö ld ö n h ú z z a . S zo m ja s. N y e lv é t s z á jp a d lá s á r a ta p a s z tja , c s e ttin t. I n n a v a la m it. — É gy k u p ic a jó l e s n e — g o n d o lja , d e az é js z a k a i m u n k a „ é lm é n y e ” e ln y o m ja v á g y á t. T a lá n le a d n a ró la . — J ó r e g g e lt! — h a llja . H á tr a f o r d u l. L á tja az ö re g H a n s it, t a r t j a p o h a r á t. Iszik . E g g y el, k e ttő v e l. H a sz n á l. M o so ly o g , jó íz ű e n k r á k o g : m e g m e n e k ü lt. Ú j r a o d a t a r t j a a p o h a r á t. L e ü l a p a d r a . É rz i, az a lk o h o l s z é tá r a d s z e rv e z e té b e n . Á ta d ja m a g á t e n n e k a z s ib o n g á s n a k . B e m e g y a fü rd ő b e , z u h a n y o z ik . V á r ja a h a tá s t. A f ü rd ő b e n n e m é n e k e ln e k . . . �HAGYOMÁNY L áto g ató b an A s a lg ó ta r já n i s z ü le té s ű R. V á r k o n y i Á g n e s tö r té n é s z t b u d a i la k á s á n a k d o lg o z ó sz o b á já b a n k e r e s te m fel. E z t a z é rd e k e s , szép h á z a t D o h n á n y i E rn ő z e n e s z e rz ő é s z o n g o ra m ű v é s z é p í te t te ; i t t é lt, a lk o to tt é s t a n í t o t t m in te g y m á s fé l é v tiz e d ig . K é ső b b , m á r a h á b o r ú u tá n , a n e v e s m ű v é s z e ttö r té n é s z é s m ű v é s z e tfilo z ó fu s , F ü ­ le p L a jo s p ro fe s s z o r o tth o n a é s sz ellem i m ű h e ly e v o lt ez a la k á s. A h á z m a g a te h á t a m a g y a r m ű v e lő d é s tö rté n e t n e v e z e te s d a r a b ja . A d o lg o z ó sz o b á b a n , a m e n n y e z e tig n y ú ló p o lc o k o n fő le g tö r ­ té n e ttu d o m á n y i m u n k á k , f o rr á s k ia d v á n y o k á lln a k ; az a b la k m é ­ ly e d é s t s z in te b e tö ltő n a g y ír ó a s z ta lo n k é z ir a to k , je g y z e te k , k ö z ­ t ü k X V II— X V III. sz á z a d i ir a to k x e r o x - m á s o la ta i. A k ö n y v e s p o l­ co n m e g k e re s e m V á r k o n y i Á g n e s m ű v e it, a m o n o g r á f iá k a t, é le t­ r a jz o k a t s az if jú s á g s z á m á ra í r t is m e r e tte r je s z tő m u n k á it. — H o g y a n le sz v a la k i tö r té n é s z ? — N y ilv á n m in d e n k i m á s k é p p . É n p é ld á u l so k á ig a z t h itte m , h o g y o rv o s le sze k , d e — n e m u to ls ó s o rb a n k itű n ő m a g y a r - és t ö r ­ té n e le m ta n á r a im jó v o ltá b ó l — a h u m á n é r d e k lő d é s e g y r e e rő s e b b le tt b e n n e m s v é g ü l is a b ö lc s é s z k a rra ir a tk o z ta m b e tö r té n e ­ le m — m a g y a r s z a k r a . A k k o r se m k iz á r ó la g a tö r té n e le m é r d e k e lt; s z a k tá rg y a im o n k ív ü l filo z ó fiá t, p sz ic h o ló g iá t, sz o c io ló g iá t, m ű v é ­ s z e ttö r té n e te t is h a llg a tta m , é s e l já r ta m az o rv o si k a r n é h á n y elő ­ a d á s á r a is. H a r m a d é v e s k o r o m b a n f e lv e tte m a le v é ltá r o s s z a k o t és a T ö r té n e le m tu dom á n y i I n té z e t k ü ls ő m u n k a tá r s a le tte m . D ip ­ lo m á m m e g sz e rz é se u tá n i t t k a p ta m á llá s t, s a z ó ta is e g y h u z a m ­ b a n i t t dolg o zo m . J e le n le g az in té z e t e lső m a g y a r o s z tá ly á t v e z e ­ te m . A z o sz tá ly m u n k a te r ü le te a m a g y a r tö r té n e le m tö b b m in t e z e ré v e s id ő s z a k a : a m a g y a r s á g ő s tö r té n e té tő l 1848-ig. M in te g y h ú sz k iv á ló tö r té n é s z d o lg o z ik i t t e g y ü tt, é s tö b b k ü ls ő m u n k a tá r s k a p c s o ló d ik b e le a z o s z tá ly m u n k á já b a . (A le n y ű g ö z ő n a g y s á g ú sz o b a k itű n ő k e r e te t n y ú jt a b e sz é l­ g e té sh e z . E lk é p z e le m , h o g y v a la m ik o r k a m a r a z e n e é s z o n g o r a m ű ­ v e k s z ü le tte k itt, é s a c se n d e s e s té k n e k a R u r a lia H u n g a r ic a sz v it k is z ű rő d ő a k k o r d ja i a d t a k h a n g u la to t. M o st k a c a g á n y o s k u r u c v ité z e k k e s e r g ő je s z o lg á lta th a tn á a ze n ei a lá f e s té s t: V á r k o n y i Á g ­ n e s fő k u ta tá s i te r ü l e te u g y a n is a R á k ó c z i-sz a b a d sá g h a rc .) — F é le k , h o g y a k u r u c v ité z e k e g y k ic s it m é g m in d ig ú g y é ln e k a k ö z tu d a tb a n , a h o g y a X IX . s z á z a d i r o m a n tik u s sz e m lé le t m e g a lk o tta ő k e t. É n a R á k ó c z i-s z a b a d s á g h a rc c a l fo g la lk o z ó m u n ­ k á im b a n e n n é l a s z ín p a d ia s a n r o m a n tik u s k é p n é l a sz á z sz o r iz ­ g a lm a s a b b v a ló s á g o t ig y e k sz e m f e lt á r n i: a n y a lk a k u r u c v ité z e k h e ly e tt a ro n g y o s, h á tib ő r ö s jo b b á g y k a to n á k tö r té n e té t, I I. R á ­ k ó czi F e r e n c n e k a tá r s a d a lm i h a la d á s t sz o lg á ló á lla m é p ítő m u n ­ k á j á t, n a g y s z a b á s ú p o litik a i k o n c e p c ió já t é s a m a g a k o r á b a n h a l­ la tla n u l m o d e rn g a z d a s á g p o litik a i elk é p z e lé se it. — K u ta tá s a i s o r á n ta lá lk o z ik - e n ó g r á d i v o n a tk o z á s ú m e g le ­ p e té s e k k e l? O ly a n le v é ltá r i r é g is é g e k r e g o n d o lo k , a m e ly e k m a a z ú jd o n s á g e r e jé v e l h a tn a k . — R e n d k ív ü l s o k k a l. M in d ig k ü lö n ö rö m s z á m o m ra , h a N ó g rá d m e g y e i a n y a g k e r ü l a k e z e m b e . M e g ta lá lta m p é ld á u l a z t a N ó g ­ r á d m e g y e i ö ssz e írá st, a m e ly e t R á k ó cz i r e n d e le té r e a f e g y v e rt fo ­ g o tt jo b b á g y o k ró l é s n e m e s e k rő l k é s z íte tte k . E s z e r in t a z 1704. m á rc iu s 2 9 -én k e lt ö s s z e írá s s z e r in t N ó g rá d m e g y e h e ly sé g e ib ő l ö sszesen 488 jo b b á g y és 205 k is m e n e s á llt k u r u c zá sz ló k a lá ; tö b ­ b e n s z o lg á lta k K á ro ly i S á n d o r , O c sk a y L ászló é s a h ír e s S zab ó M á té e z re d é b e n , d e v o lta k a k ik k ö z v e tle n ü l R á k ó cz i v a g y B e rc sé ­ n y i m e lle tt h a r c o lta k . F o rro n g ó jo b b á g y s á g é l h e te tt e b b e n a v á r ­ m e g y é b e n . S o m o sk ő n a jo b b á g y o k , P á s z tó n a k u r u c k a to n á k e l­ f o g la ltá k a f ö ld e s ú ri fö ld e k e t. A z eg é sz m a g y a r tö r té n e le m sz e m ­ p o n tjá b ó l is je le n tő s e s e te k ezek , m e r t o rs z á g s z e rte h a s o n ló ró l ig e n k e v e s e t tu d u n k . E lé g g é k ö z is m e rt, h o g y S z é c sé n y b e n , a B o r jú p á s t m e z e jé n z a jlo tt le a s z a b a d s á g h a rc első o rs z á g g y ű lé s e , 1705-ben. A r r a v i­ s z o n t k e v e s e n tu d n á n a k v á la sz o ln i, h o g y m ié r t i t t t a r t o t t á k v é g ü l is e z t az o rs z á g g y ű lé s t, h isz e n e r e d e tile g R á k o s m e z e jé r e te r v e z ­ té k , a z u tá n p e d ig B e rc sé n y i L é v á t ja v a s o lta . R á k ó c z i m in d e n b i­ z o n n y a l a z é r t v á la s z to tta S z é c sé n y t, m e r t u d v a r i ta n á c s á b a n — a h o g y ő n e v e z te , m in is z té r iu m á b a n — tö b b n ó g r á d i n e m e s l á t t a el az á lla m é p íté s n e h é z m u n k á já t, é s a n e m e ssé g k o n z e r v a tív cso­ p o r tja iv a l s z e m b e n ez a n ó g r á d i n e m e ssé g R á k ó c z i tá r s a d a lo m p o litik a i tö re k v é s e ih e z is jó b á z is u l sz o lg á lt. Ig az, h o g y a n ó g r á d i n e m e ssé g is elő szö r v á r a k b a z á r k ó z o tt a k u r u c tá m a d á s h ír é r e , és c s a k 1703 v é g é n k ü ld te el a m e g y e tis z tik a r a R á d a y P á lt a f e je ­ d e le m to k a ji tá b o r á b a , h o g y b e je le n ts e h ű s é g ü k e t. A h u s z o n h a t e s z te n d ő s R á d a y n a g y m ű v e lts é g é v e l, sz é le s lá tó k ö r é v e l a z o n n a l m e g n y e r te a f e je d e le m r o k o n s z e n v é t; h a m a r o s a n titk o s k a n c e l­ lá r i á já n a k v e z e tő je é s f o n to s k ü ld e té s e k b e n e ljá r ó d ip lo m a tá ja le tt. Ő f o g a lm a z ta é s ö n tö tte R á k ó c z i ja v ítá s a i és m e g je g y z é s e i u tá n v ég ső f o rm á b a a „ R e c r u d e s c u n t.. . ” k e z d e tű , a v ilá g n é p e i­ h e z in té z e tt k iá ltv á n y t. E m líté s r e m é ltó , tö b b e k k ö z ö tt, a z is, h o g y a m ik o r a z ó n o d i o rsz á g g y ű lé s u t á n so k m e g y e s é re lm e s n e k ta lá l ta a d ó m e n te s s é g i k iv á lts á g á n a k e lv e sz té s é t, N ó g rá d v á l la l ta a k ö z te h e rv is e lé s s e l já r ó te r h e k e t. S zép f e la d a t v o ln a N ó g rá d m e ­ g y é n e k e je le n tő s h a g y o m á n y o k f e le le v e n íté s e é s á p o lá sa , a m ir e m o s t k ü lö n is k ín á lk o z ik az a lk a lo m , m e r t jö v ő r e le sz R á k ó cz i s z ü le té s é n e k h á ro m s z á z a d ik é v fo rd u ló ja , a m e ly n e k m e g ü n n e p lé ­ s é re o rs z á g s z e rte n a g y a k é s z ü lő d é s, s v a n o ly a n m e g y e , a h o l R á ­ k ó c z i-e m lé k b iz o tts á g a la k u lt, é p p e n a h e ly i h a g y o m á n y o k á p o lá ­ sá ra . — S o k a n a z t v a lljá k , h o g y b á r m it is k é rd e z z e n e k Ö n tő l, m in t az e g y s z e ri d iá k , m in d ig R á k ó c z in á l k ö t ki. — N o, n e m e g é sz e n íg y v a n . Ig az , h o g y a R á k ó c z i-s z a b a d s á g ­ h a r c a le g ré g ib b k u ta tá s i te r ü le te m , a m e ly h e z s o h a s e m le tte m h ű tle n , d e s o k m á s k o r s z a k k a l é s s o k fé le tö r té n e lm i k é r d é s s e l fo g ­ la lk o z o m . P l. a X V II. s z á z a d g a z d a s á g - é s p o litik a tö r té n e té v e l, a n e m z e ti tu d a t a la k u lá s á n a k k é rd é s e iv e l. L e g u tó b b a b é c si le v é l­ t á r a k b a n Z rín y i M ik ló s p o litik á já n a k n e m z e tk ö z i h á t te r é r ő l t á r ­ ta m f e l e d d ig te lje s e n is m e r e tle n f o rr á s a n y a g o t, k ö z te tö b b Z rí­ n y i-le v e le t is. N a g y o n je le n tő s a n y a g ez, m e r t a tö rö k e lle n e s n e m ­ z e tk ö z i k o a líc ió s z ü le té s é n e k e d d ig is m e r e tle n k ö r ü lm é n y e it s ik e ­ r ü l t fe ld e ríte n e m . S o k a t fo g la lk o z o m tu d o m á n y tö r té n e tte l. A M a ­ g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia f e n n á llá s á n a k s z á z ö tv e n e d ik é v f o r ­ d u ló já r a m é g a ta v a s s z a l m e g je le n ik az a k a d é m ia első ö ssz efo g ­ la ló tö r té n e te . E b b e n é n az a k a d é m ia lé te s íté s é é r t fo ly ó k ü z d e l­ m e k m in te g y m á s fé l é v s z á z a d o s id ő s z a k á t, a m e g a la p ítá s k ö r ü l­ m é n y e it é s a z első n a g y k o r s z a k — 1825— 1869 — tö r té n e té t te k in ­ te m á t. N ó g rá d m e g y é t g y a k r a n k e lle tt id é z n e m i t t is. E g y m a m á r te lje s e n f e le d é s b e m e rü lt, d e a m a g a k o r á b a n , a X V III. sz á ­ z a d első fe lé b e n e u ró p a i h ír ű n ó g r á d i o rv o s, P e rlic z y J á n o s D á ­ n ie l e g y ik e a z e lső k n e k , a k ik a m a g y a r tu d o m á n y o s k ö z p o n t m e g te ­ r e m té s é t s z o rg a lm a z tá k . N e m is tu d o m , h á n y , N ó g rá d m e g y e i h e ly s é g b ő l í r t le v é l m e n t á t a k e z e m e n . L e g tö b b S z ir á k o n k e lt. a z a k a d é m ia első e ln ö k é n e k , g ró f T e le k i J ó z s e f n e k az a lá ír á s á v a l. A tö r té n e tír ó T e le k i J ó z s e f c s a lá d i h a g y o m á n y k é n t ö rö k ö lte a tu d o ­ m á n y p á r to lá s t. D e n e m c s a k a z é r t je le n tő s a la k ja a m a g y a r tu d o ­ d o m á n y tö r té n e té n e k , m e r t k iv á ló m ű v e t a lk o to tt, é s s o k a t á ld o ­ z o tt a m a g y a r tu d o m á n y c é lja ira , h a n e m a p o lg á ri tu d o m á n y p o litik a ú ttö r ő je is v o lt. Ez az a r is z to k r a ta tú l t e t t e m a g á t a f e u ­ d á lis r e n d i fo rm á k o n , z s e b r e d u g o tt k é z z e l b e s z é lt a n á d o r r a l, a z t v a llo tta , h o g y a tu d o m á n y o s k é r d é s e k b e n n e m a s z ü le té s i k iv á lt­ ság , n e m a cím é s a ra n g , h a n e m c s a k is a s z a k é r te le m d ö n th e t, és a k a d é m ia i n a g y g y ű lé s i b e s z é d e ib e n tö b b s z ö r k i f e j te tt e : a z o rsz á ­ g o s tu d o m á n y o s k ö z p o n t m u n k á já n a k az eg ész m a g y a r tá r s a d a ­ lo m é r d e k é t k e ll sz o lg á ln ia é s az é r d e m i b ír á ló f ó ru m a k ö z v é le ­ m ény. — V é g ü l: m ik a le g k ö z e le b b i te rv e i? — V a n e g y m o n u m e n tá lis v á lla lk o z á s a a m a g y a r t ö r t é n e t t u ­ d o m á n y n a k : M a g y a ro rs z á g tö r té n e té n e k tíz k ö te tr e te r je d ő ö ssze­ fo g la lá sa . E n n e k a m u n k á n a k in té z e tü n k ig a z g a tó ja . P a c h Z sig ­ m o n d P á l a k a d é m ik u s a fő sz e rk e sz tő je ; a sz e rz ő k jó ré sz e in té z e ­ tü n k m u n k a tá r s a i k ö z ü l v aló . É n m a g a m a III. é s a IV . k ö te tb e ír o k eg y -e g y ré sz t. L akos G y ö rg y 19 �A tan ú (A Szőnyi-csoportról) A m á s o d ik v ilá g h á b o r ú h o v a to v á b b m á r tö r té n e le m : e g y re k e v e s e b b a z o k n a k az é lő k n e k a sz á m a , a k ik f e ln ő tt f e jje l é lté k á t, é r e z té k é s s z e n v e d té k m e g a b o r z a lm a k a t, s r o h a m o s a n f o g y a t­ k o z n a k az o k az é lő ta n ú k , a k ik s z e m b e fo r d u lta k az é r te lm e tle n ö ld ö k lé sse l, v á lla ltá k a n e h é z és v e sz é ly e s f e la d a to t: p a r tiz á n t e ­ v é k e n y s é g re sz e rv e z k e d n i a z e lle n s é g h á tá b a n , a h a z a f e ls z a b a ­ d ítá s á r a é rk e z ő V ö rö s H a d s e re g tá m o g a tá s a é r d e k é b e n . H a rm in c e s z te n d ő te lt el a h á b o r ú ó ta . A m a e m b e re e lő tt m é g se m is m e r e tle n e k a tö r té n te k , h a llo tt a h ír e s p a r tiz á n - c s a p a ­ to k r ó l: az U s z ta -, a S z ő n y i-, a D é k á n -, v a g y a N ó g rá d i-c s o p o rt­ ró l. S zám o s fe ld o lg o z á s ö r ö k íte tte m eg e z e k n e k a c s o p o rto k n a k a tö r té n e té t. e ls ő n e k ? « A z t fe le le m : »A z e lső b e n , a z o n n a l.« E lő tte m m á r sin c s. A z a jtó n á l v a g y o k . F e le tte m a n a g y , fé n y e s h o ld , ú g y k in y ú jto d a k a r o d é s e lé r e d ; e lő tte m az e jtő e r n y ő k f é n y lő k u p o lá ja . K iá lto k , a h o g y c s a k b ír o k : »M e g y e k !« — é s r om . . . ” senki tű n ik , feh é r k iu g ­ „1944. a u g u s z tu s 8 -á n 20 ó r a k o r a s z v ja to s in ó i r e p ü lő té r r ő l s ta r t o l t a g é p a S z ő n y i M á rto n p a r tiz á n c s o p o r tta l. A c s o p o rt a h a jn a li ó r á k b a n s ik e re s e n f ö ld e t é r t D ió sg y ő r k ö r n y é k é n , a B ü k k h e g y s é g b e n . A s ik e re s k e z d e trő l a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t szo v ­ je tu n ió b e li k é p v is e lő je , N ó g rá d i S á n d o r je le n té s t t e t t a z u k r á n p a r tiz á n p a r a n c s n o k s á g v e z e tő jé n e k , S z tro k a c s tá b o r n o k n a k . . . M á s n a p re g g e l a r á d ió je le n te tte , h o g y a S z ő n y i-c s o p o rto t k ö r ü l­ z á r tá k . . . ” (Id é z e t N ik o la j J a n c s e n k o v h a d tö r té n é s z „ H á ro m h a ­ tá r o n á t ” c ím ű k ö n y v é b ő l.) * * M o ln á r I s tv á n m á r v á r t. A z a s z ta lá n k ö n y v e k , d o k u m e n tu ­ m o k , f é n y k é p e k — a b e s z é lg e té sh e z k e r e s te elő m in d e z t. A r r a k é ­ re m , e m lé k e z z e n . Id é z z e fe l a z e g y k o ri e s e m é n y e k e t. G o n d o lk o d ik , v a g y c sa k a s z a v a k k a l v ia s k o d ik . A z a típ u s , a k i n e m s z e r e t s o k a t b esz é ln i. A la c so n y , zö m ök, te lje s e n ősz h a jú f é rfi. A z a s z ta lo n h e v e rő f é n y k é p e k k ö z ü l fe le m e l e g y e t, n é z e ­ g e ti, s m e g e re d a s z a v a . . . 1944 ta v a s z a M o ln á r I s tv á n m in te g y h á ro m s z á z tá r s á v a l az o b a r u v i a n t i­ f a s is z ta é s p a r tiz á n is k o la h a llg a tó ja . A k á r c s a k ő, a b a j tá r s a k d ö n tő tö b b s é g e is h a d ifo g o ly , a k ik v á lla ltá k a fe g y v e re s h a r c o t a fa s is z tá k e lle n . I t t ta lá lk o z ik é s is m e r k e d ik m e g N ó g rá d i S á n d o r ­ r a l, S z ő n y i M á rto n n a l, Us z ta G y u lá v a l, R é k a i M ik ló ssa l, D o m o n ­ k o s F e re n c c e l, s m á so k k a l. A n y á r k ö z e p é re b e f e je z ő d ö tt az a n tif a s is z ta m a g y a r o k f e l­ k é s z íté s e O b a r u v b a n . A s z o v je t h a d s e r e g e k k o r m á r c s a k n e m f e l­ s z a b a d íto tta a S z o v je tu n ió te r ü le té t. Í g y a p a r tiz á n h a r c g y a k o r ­ la t i ta p a s z ta la ta in a k m e g sz e rz é sé re m á r n e m v o lt le h e tő s é g a s z o v je t p a rtiz á n e g y s é g e k b e n . M a g y a ro rs z á g e lé ré s e l e t t a cél. A z U k rá n K o m m u n is ta P á r t K ö z p o n ti B iz o tts á g a 1944. jú n iu s á ­ b a n h a tá r o z a to t h o z o tt a r o m á n , c s e h sz lo v á k , m a g y a r p a r tiz á n ­ m o z g a lm a k n a g y o b b m é rv ű tá m o g a tá s á ró l. E n n e k a z v o lt a lé ­ n y e g e , h o g y az u k r á n k o m m u n is ta p á r t m in d e n tá m o g a tá s t m e g ­ a d a p a r tiz á n h a r c o k h o z . E h a tá r o z a t a la p já n k ö ltö z te k a m a g y a ­ r o k is O b a r u v b ó l K ije v -S z v ja to s in ó b a , a s z o v je t p a rtiz á n m o z g a ­ lo m le g n a g y o b b k ik é p z ő h e ly é re . I t t d ö n tö tte k a rr ó l, h o g y sz o v ­ j e t p é ld á r a e jtő e r n y ő s sz e rv e z ő c s o p o rto k a t lé te s íte n e k , a m e ly e k a lk a lm a s a k p a r tiz á n b á z is lé te s íté s é r e M a g y a ro rsz á g o n . S z tro k a c s tá b o rn o k , a p a r tiz á n b á z is p a r a n c s n o k a f e la já n lo tta , h o g y a s z e r ­ v ező c s o p o rto k m in d e g y ik é h e z k é t- h á r o m n a g y ta p a s z ta la tú sz o v ­ j e t p a r tiz á n t, r o b b a n tó s z a k e m b e r t, r á d ió s t é s k a to n a o r v o s t a d se­ g íts é g k é n t. . . — N ézze e z t a f é n y k é p e t! — m u ta tja a ré g i k é p e t. — K ö z v e t­ le n ü l a b e v e té s ü n k e lő tt k é s z ü lt a K ije v m e lle tti re p ü lő té r e n . E z a f ia ta l lá n y p e d ig L a rissz a , c s o p o rtu n k e g y k o ri rá d ió s a . A k é p r ő l n e m tu d ta m , a m íg a ta v a ly e lő tti ta lá lk o z á s u n k a lk a lm á v a l n e k e m n e m a já n d é k o z ta . . . * 1944. a u g u s z tu s 8 E lé rk e z e tt a n a g y n a p . M in d e n k i iz g a to tta n k é s z ü lő d ö tt. A n a p f o ly a m á n e lr e p ü lt az U s z ta -c so p o rt, s é js z a k a in d u lt a S ző ­ n y i-c s o p o rt. Id e k ív á n k o z ik n é h á n y s o r a b b ó l a n a p ló b ó l, a m it az e g y k o ri p a r tiz á n lá n y , L a ris z a B o risz o v n a P o ln ic k á ja v e z e te tt b e v e té s ü k ­ rő l ( A n a p ló t N ik o lá j J a n c s e n k o v h a d tö r té n é s z k é s z íte tte elő k öz­ lé sre ) : „ . . . 8 ó r á r a k in t v o ltu n k a r e p ü lő té r e n . F e lv e s s z ü k az e j­ tő e r n y ő t és m in d e n sz ü k sé g e se t. É rd e k e s , a fö ld rő l ö n á lló a n f e l­ á lln i n e m tu d o k . M in d e n k i id e g es, p e rsz e é n is. . . . A re p ü lő g é p s z á n tó k f e le tt sz áll. T iz e n h á r m a n v a g y u n k — ö t sz o v je t és n y o lc m a g y a r p a r tiz á n . F á j a h á ta m , ü ln i n e m v a la m i k é n y e lm e s. C sak m á r f ö ld e t é r n é n k . A tö r z s p a r a n c s n o k m e lle tt ü lö k (G rig o rij N o ­ v o tn ij). B e s z é lg e tü n k . V e le m s z e m b e n a p a r a n c s n o k (S ző n y i M á r­ to n ), re n d e s , k e d v e s e m b e r . . . H a m a ro s a n az eg ész k ü lö n ítm é n y s z e d e lő z k ö d n i k ez d , m e g h a llv á n a p a r a n c s o t: »F e lk é s z ü ln i! « — É n a h e te d ik v a g y o k a s o rb a n . A g o ly ó sz ó ró k e z e lő b e le k ia b á l a f ü le m b e : »M ész az első c s o p o rtb a n u to ls ó n a k , v a g y a m á s o d ik b a n 20 M o ln á r n é z e g e ti a k is k ö n y v e c s k é t, a m it J a n c s e n k o v d e d i­ k á lv a k ü ld ö tt n e k i 1969-ben. A k ö n y v b e n k is c é d u lá k o n e g y e s r é s z le te k f o rd ítá s a . A z e g é sz e t m é g n e m s ik e r ü lt le f o r d ítta tn i. N é­ z e m az a j á n lá s t: „ M o ln á r I s tv á n n a k , a „ H á ro m h a t á r o n á t ” cím ű e lb e sz é lé s h ő sé n e k , a sz e rz ő tő l. 1969. n o v e m b e r 1. J a n c s e n k o v N. a S z o v je t F e g y v e re s E rő k a le z re d e s e .” — A z a já n lá s t ú l h íz e lg ő — m o n d ja M o ln á r — , a k ö n y v b e n f o g la lt tö r té n e tn e k n á la m n a g y o b b h ő se i v a n n a k . J a n c s e n k o v k ö n y v e tu la jd o n k é p p e n a fe lle lh e tő d o k u m e n tu m o k é s a v iss z a ­ e m lé k e z é s e k a la p já n a S z ő n y i-c s o p o rt té n y k e d é s é r ő l szól. — A S z ő n y i-c s o p o rtró l n é h á n y fe ld o lg o z á s t, v a g y in k á b b ta lá n c s a k „ p r ó b á lk o z á s t” o lv a s ta m az u tó b b i e g y - k é t é v b e n . E z e k jo b ­ b á r a iro d a lm i m e g k ö z e líté se k . K e v é s a d o k u m e n tu m - e r e jü k . V a ­ jo n m i a z o k a ? — k é r d e m M o ln á rt. — E g y s z e rű e n n e k a z o k a — v á la sz o l. — A z ille g á lis te v é k e n y ­ sé g , a p a r tiz á n h a r c é p p e n a je lle g e m ia tt n e m k e d v e z e tt az ir o ­ g a tá s n a k . A z o k k ö z ö tt a k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt n e m v o lt id ő fe l­ je g y z é s e k e t k é s z íte n i. M a r a d t te h á t a v iss z a e m lé k e z é s. D e c s a k az é lő k e m lé k e z h e tn e k v iss z a a tö r té n te k r e . A fe ls z a b a d u lá s u tá n , a m ik o r h a z a k e rü lte m , a z t h itte m , c s a k k e t te n m a r a d tu n k m e g a c s o p o rtb ó l B a li F e riv e l. N é g y tá r s u n k a t a s o p r o n i f e g y h á z b a n v é ­ g e z té k k i. A tö b b ie k r ő l n e m v o lt b iz o n y s á g u n k . A v iss z a e m lé k e ­ z é s t n e m e r ő lt e tté k a b b a n az id ő b e n . . . — F e lid é z n e n é h á n y r é s z le te t a c s o p o rt te v é k e n y s é g é b ő l? * 1944. a u g u s z tu s 9 — Ú g y e m lé k s z e m , h o g y k é t c s o p o rtb a n u g r o ttu n k , d e v a la m i b a j tá m a d t a m á s o d ik c s o p o rtn á l, s e m ia tt n é h á n y a n m e s s z ire el­ s o d r ó d ta k . B a li F e re n c , C s iz m a d ia G y u la , K iss B e n já m in m á r elő se m k e r ü lt. Ő k u g y a n is n e m j u t o t t a k el a g y ü le k e z é si k ö rz e tb e . A c s o p o rt n a g y o b b ré sz e a z o n b a n ö s s z e k e rü lt a h a j n a li v iz e s e r d ő ­ b e n . A z t c s a k a v ilá g o s b a n lá ttu k , h o g y e r n y ő in k e g y ré s z e m e sz ­ s z ire v ilá g ít a f á k és a b o k r o k te te jé n . N a g y o n s ie ttü n k , h o g y ö ssz e sz e d jü k , d e n e m s ik e r ü l t b e fe je z n i, m e r t a k k o r m á r tu d ta k r ó lu n k , s m e g tá m a d tá k a c s o p o r t o t . . . — P e r c n y i n y u g tu n k n e m v o lt. G y o rs , ó v a to s m e n e te lé s s e l s i­ k e r ü lt e ls z a k a d n i a p a rtiz á n v a d á s z o k tó l, s m á s n a p m á r n y u g o d ­ ta b b a n te lt e l a n a p . V é g re b e k a p c s o lh a ttu k a rá d ió t. L a ris z a je ­ le n té s t a d o tt a k ije v i k ö z p o n tn a k : „A z »A ra n y ló « — ez v o lt cso­ p o r tu n k fe d ő n e v e — m e g k e z d i m u n k á j á t . . . ” — A z ö ssz e k ö tő v e l a z o n b a n n e m s ik e r ü l t ta lá lk o z n i a m e g b e ­ sz é lt h e ly e n é s id ő b e n . A z ő se g íts é g é v e l k e lle tt v o ln a k a p c s o la to t te r e m te n i a o tth o n ia k k a l, h o g y m e g te r e m ts ü k a p a r tiz á n b á ­ zist. V á r n i n e m le h e te tt, m e r t f e lb o ly d u lt a k ö rn y é k . A k ­ k o r n e m tu d tu k , c sa k s e jte ttü k , h o g y n a g y e r ő k e t m o z g ó s íto tta k e lle n ü n k , m e r t n a g y o n s z o r o n g a to tt h e ly z e tb e n v o ltu n k . A z e lle n ­ sé g e g y re jo b b a n k ö r ü lf o g o tt b e n n ü n k e t. S z ő n y i ú g y h a tá r o z o tt, h o g y a ta r t a l é k r á d ió t é s a r o b b a n ó a n y a g o t e lá ssu k , s e g y n y u ­ g o d ta b b h e ly z e tb e n v is s z a jö v ü n k é r te . M e n tü n k é s m e n tü n k . A z is m e r e tle n te r e p e n c sa k az ir á n y t ű é s a té r k é p s e g íte tt v a la m it. K a p c s o la tu n k s e n k iv e l s e m v o lt. Ú g y é re z te m , m in th a v a la m i t á ­ v o l-k e le ti tá jo n já r n á n k , s n e m a h a z á m b a n . . . — A h a r m a d ik v a g y a n e g y e d ik n a p s ik e r ü l t b e s z é lg e tn i n é ­ h á n y ta n y a s iv a l. E g y k e v é s é le lm e t is a d ta k . T ő lü k h a llo ttu k , h o g y az e l tű n t h á r o m b a j tá r s u n k a ta n y a k ö z e lé b e n é r t fö ld e t, �1944. s z e p te m b e r v é g e A s o p r o n i b ö r tö n b e n a h a t m a g y a r e g y c e llá b a n . A h a lá l á r ­ n y é k á b a n á lln a k m in d a n n y ia n . M isk o lco n m á r m in d e g y ik e t h a ­ lá lr a íté lté k H o r th y b írá i. K ín o z tá k ő k e t a G e s ta p ó n , v e r té k a k é m e lh á rító k , d e t ű r te k é s h a llg a tta k . A s z o v je t c s a p a to k r o h a ­ m o s e lő re n y o m u lá s a elő l m e n e k ü lv e h u r c o ltá k ő k e t a n y u g a ti h a tá r s z é lr e , h o g y v é g r e h a jts á k r a j t u k az íté le te t. A z ó r á k , a n a p o k la ssa n te lte k . K i tu d ja , h á n y s z o r m o n d tá k el e g y m á s n a k a tö r té n te k e t, h o g y az a p r ó m o z a ik o k b ó l ö ssz e á l­ líts á k a c s o p o rt tr a g é d iá já t. S z ü n te le n ü l a tö b b ie k r e g o n d o lta k . V a jo n m i le tt a s z o v je t b a j tá r s a k k a l? A z t m e g tu d tá k m é g M is­ k o lc o n , h o g y S z ő n y it e l á r u lta a g a z d a , a k in é l m e n e k ü lé s k ö z b e n m e g b ú jt. Ősz S z a b ó J á n o s m e g h a lt. S v a jo n r á j u k m i m á s v á r ­ h a t, m in t a h a lá l? O k tó b e r k ö z e p é n ú g y tű n t, m in d e n re n d b e jö n . A H o r th y p ro k la m á c ió p illa n a tn y i n a p s ü té s t h o z o tt. U tá n a ó r á k a l a tt b e b o ­ r u l t a z ég . A n é m e te k m e g s z á lltá k az o rsz á g o t, a b ö r tö n b e n is m e g je le n t az SS. d e a c s e n d ő rö k e lfo g tá k ő k et. Ő k fig y e lm e z te tte k , h o g y k ü lö n e g y s é g e k e t v e z é n y e lte k id e a m i f e lk u ta tá s u n k r a . A p a r a n c s n o k d ö n tö tt: n e m m a r a d h a tu n k : to v á b b , d e a z o n n a l . . . — E z u tá n é r t b e n n ü n k e t a n a g y v e s z te sé g . S ző n y i, Ősz S zab ó és N o v o tn ij f e ld e r íté s r e in d u lta k . F é ló r a se m te lt el, a m ik o r n e m m e ssz ire tő lü n k f e ld ö r ö g te k a fe g y v e re k . A z első p illa n a t b é n u lt­ s á g á t a c se le k v é s k ö v e tte . M in d e n k i a f e g y v e re u tá n k a p o tt, s m á r - m á r r o h a n tu n k , h o g y s e g íts ü n k , a m ik o r a k ö z e lb e n h ú z ó d ó ú to n ú ja b b e g y s é g e k é r k e z te k g é p k o c sik o n . A k a to n á k n a g y z a j­ ja l in d u lta k n e k i a h e g y o ld a ln a k . T e lje s e n k ö z é n k é k e lő d te k . M á r n e m t u d tu n k to v á b b r e jt v e m a ra d n i. F e lv e ttü k a h a r c o t az e g y ik sz a k a ssz a l. T ú l n a g y v o lt a z o n b a n a erő , v issz a k e lle tt v o n u l­ n u n k . S ik e r ü lt e ls z a k a d n i a k a to n á k tó l, s n e m s o k k a l k é s ő b b egy b o z ó tb a n m á r e g y ü tt v o ltu n k : h e te n . A p a r a n c s n o k é s tá r s a i e l­ tű n te k . . . — N a p o k ig n e m m e n tü n k to v á b b . A k ö r n y é k e n c ir k á ltu n k , b íz­ v a b e n n e , h o g y S z ő n y ié k e lő k e r ü ln e k D e n e m jö tte k . K ilo m é te ­ r e k e n á t m in d e n t m e g v iz s g á ltu n k , d e se m m i b íz ta tó . E g y e tle n m e n ts v á r u n k m a r a d t, a rá d ió . L a r is z á n a k s ik e r ü l t is m é t k a p c so ­ la to t te r e m te n ie a k ö z p o n tta l, a h o n n a n ü z e n e te t k a p t u n k : „ V é g re k e ll h a j ta n i a r e n d k ív ü li e s e tr e k id o lg o z o tt f e la d a to t. A c s o p o rt ta g ja i v o n u lja n a k á t sz lo v á k te r ü le tr e , v e g y é k fe l a k a p c s o la to t J e g o ro v p a r tiz á n c s o p o r tj á v a l. K é r je n e k e rő s íté s t, s té r je n e k v isz ­ sz a é s k é s z íts é k elő a b á z is t a k ö v e tk e z ő c s o p o rt s z á m á r a .” A r r a m á r n e m k a p t u n k v á la s z t, h o g y k ik é s m ik o r jö n n e k . S e z t m á r n e m is tu d tu k m e g so h a , m e r t h iá b a k ís é rle te z tü n k , K ije v v e l tö b ­ b é n e m s ik e r ü l t k a p c s o la to t t e r e m t e n i . . . — K ö rü lb e lü l a tiz e d ik n a p o n tö r té n h e te tt, h o g y a n n y i­ r a b e k e r íte t te k b e n n ü n k e t, h o g y lé le g e z n i is a lig le h e te tt. N em v o lt m á s v á la s z tá s , h a m e g a k a r u n k m e n e k ü ln i, m in t n e k i a v a d sz ik lá k n a k . Ó rá k ig ta r t o tt, a m íg re m e g ő iz m o k k a l le m á s z tu n k a sz ik lá k o n . U jja in k a t, té r d ü n k e t v é r e s r e m a r ta az éles kő. a r u h á n ­ k a t m e g té p á z ta , d e s ik e r ü lt. A z é l e tü n k é r t m á s z tu n k . A s z ik lá k tö ­ v é b e n ú g y r o g y tu n k a fö ld re , m in t a k it le ta g ló z ta k . A r r a s e m v o lt e rő n k , h o g y v a la m e ly ik ü n k ő rs é g e t á lljo n . T a lá n v a la m it a lu d ­ tu n k is. A z e s ő re e s z m é ltü n k . A z eső v a la m e ly e s t o lto tta lá z a s s z o m ju n k a t, d e g y o m r u n k é h s é g é t n e m c s illa p íth a tta . V a la h o l e n ­ n iv a ló t k e ll sz e re z n i. N em v olt m á s v á la s z tá s , m e g k e lle tt p r ó b á l­ n i a k á rh o g y . A k k o r v a la h o l R im a s z o m b a t k ö r n y é k é n já r t u n k . B rá z L a jo s m e g é n v á lla lk o z tu n k , m e g p ró b á lu n k é le lm e t sz erezn i. N e m m e h e ttü n k n a g y o n m e ssz ire , a m ik o r a z eső m o n o to n z a já t f e g y v e re k ro p o g á s a té p te szét. B e d o b tu k m a g u n k a t eg y b o k o r a lá , s v á r t u k m i lesz. A d ö r re n é s e k tá v o lo d ta k . Ó v a to s a n k ö z e líte ttü n k k iin d u lá s i h e ly ü n k h ö z , d e n e m ta lá l tu n k s e n k it. A tö b b ie k k e r e ­ s é s é t n e m f o ly ta th a ttu k , m e rt c s e n d ő rö k b e ü tk ö z tü n k . A lig t u d ­ tu n k e l m e n e k ü ln i. . . — N e m v o lt m á s v á la s z tá s u n k , m in t o ly a n h e ly r e ju tn i , a h o l b a r á to k k a l te r e m th e tü n k k a p c s o la to t. A c s o p o rt e ltű n t, a k e re sé s k ö z b e n e lté v e d tü n k . B rá z a z t m o n d ta , m e n jü n k h o z z á ju k , R u d a ­ b á n y á r a . O tt a b a lo ld a li é rz e lm ű b á n y á s z o k s e g íte n e k . B rá z L a jo s é s M o ln á r I s tv á n e l ju to tt R u d a b á n y á ra . D e alig lé p té k á t B r á z sz ü le i la k á s á n a k a j t a j á t , le c s a p ta k r á j u k a c s e n d ­ ő rö k . F ig y e lté k a h á z a t. N o v e m b e r e le jé n s z ó líto ttá k ő k e t a b ö r tö n p a r a n c s n o k h o z . A z ir o d á b a n tö b b e n v o lta k . E g y n y ila s k a r s z a la g o t v ise lő sz á z a d o s f o r d u lt h o z z á ju k . — T u d já k , m i v á r m a g u k ra ? — S e jtjü k .. . — N e m is s e jtik . I s m e r te te m az íté le tü k e t. A z első -, m á s o d n e g y e d - é s ö tö d r e n d ű v á d lo tt k ö té l á lta li, a h a r m a d - , é s a h a to d ­ r e n d ű v á d lo tt g o ly ó á lta li h a lá lt h a l. A h a t e m b e r b é n u lta n fig y e l. A n y e g le tis z t lá th a tó a n é lv e z i a h e ly z e te t. V á r, m a jd m e g sz ó la l: — M i a z o n b a n k e g y e lm e t g y a k o r o ltu n k . . . L a ss a n o ld ó d ik a b é n u lts á g . A h a t e m b e r a r c á n m e g je le n ik az é le t. A tis z t c s a k e r r e v á r. — . . . a k e g y e lm i r e n d e lk e z é s s z e r in t az első -, m á so d -, n e ­ g y e d -, és ötö d r e n d ű v á d lo tt g o ly ó á lta li h a l á lt k a p , a h a r m a d és h a to d r e n d ű v á d lo tt é le tf o g y tig la n i b ö r tö n t. Í té le tv é g r e h a jtá s h o ln a p . . . A h a t e m b e r ro g y a d o z v a lé p k i a b ö r tö n p a r a n c s n o k i ir o d á ­ ból. S z ó tla n u l h u lla n a k a s z a lm a v a c k o k r a . A c se n d m e g ü li a cel­ lá t. C sak a g o n d o la to k v ih a rz a n a k . H o ln a p m e g h a ln a k n é g y e n , d e k i tu d ja , a tö b b ie k is m e g m a r a d n a k - e e b b e n az in f e r n ó b a n ? A k iv é g z ő o sz ta g tü z e re g g e l 5 ó ra u tá n d ö r d ü lt el. A k é t é le tb e n m a r a d t p a r tiz á n s z ív é t m a r o k r a s z o r ítja a s o rtű z . N e m a k a r já k e lh in n i, h o g y ő k n é g y e n m á r n in c s e n e k tö b b é . * — Íg y tö r té n t — m o n d ja M o ln á r, s f á r a d ta n az a s z ta lr a t á ­ m a sz k o d ik . A k iv é g z é st k ö v e tő e n ú g y é lte k a b ö r tö n b e n , m in t az é lő h a ­ lo tta k . S o p ro n b ó l a f e ls z a b a d u lá s t k ö v e tő e n e lk e r ü lte k , d e M ol­ n á r c s a k á p r ilis m á s o d ik fe lé b e n é r k e z e tt h a z a S a lg ó ta r já n b a . A g y ő z e le m n a p já t m á r c s a lá d ja k ö ré b e n tö ltö tte . * — T u la jd o n k é p p e n h o g y a n d e r ü lt r á fé n y , h o g y k e tte n é ln e k a S z ő n y i-c so p o rtb ó l? — k é r d e m tő le. nem csak — A S z ő n y i-c s o p o rto t m e g s e m m is íte ttn e k te k in te tté k 1945b e n — v á la sz o lja . — C s a k k é s ő b b v á l t is m e r tté S z ő n y i M á r to n ­ n a k , Ő sz S z a b ó J á n o s k o m is s z á rn a k é s G rig o rij N o v o tn ijn a k a s o rs a , a h a lá lu k k ö rü lm é n y e . A c s o p o rt s z o v je t ta g ja ir ó l — J e v ­ g e n ij Io n o v ró l, V la d im ír Z s ilja je v rő l é s L a ris z a P o ln ic k á já r ó l — eg é sz en 1963-ig n e m tu d ta m s e m m it. A z t h isz e m , 1 9 6 2 -b en eg y v o lt cseh p a r tiz á n , O tto G u b ic s f e lh ív á s t t e t t k ö zzé az „ O g o n y o k ” s z o v je t k é p e s la p b a n , k e r e s v e J e v g e n ij lo n o v tá r s a it. J a n c s e n k o v e f e lh ív á s a la p já n ta lá lt r á I o n o v ra , az o r v o s ra a d a r a s z u n i s z a n a ­ tó r iu m b a n . T ő le a z u tá n m e g tu d ta , h o g y Z s ilja je v is él. K é ső b b m e g ta lá ltá k L a r is z á t is. — T a lá lk o z o tt-e a z ó ta s z o v je t b a jtá r s a iv a l? — Ig e n . E lő sz ö r 1 9 73-ban. P e rs z e a k a p c s o la to t é n m á r a k ­ k o r f e lv e tte m v e lü k , a m ik o r az első h ír e k e t m e g k a p ta m ró lu k . S a z ó ta m á r s z e m é ly e s e n is ta lá lk o z ta m L a ris z a P o ln i c k á j á v a l . . . 21 �1973. m á ju s a M oln á r I s tv á n ir o d á já b a n m e g c s ö rre n a te le fo n . — H a lló . . . M o ln á r I s tv á n ? . . . a b a la to n s z é p la k i n e m z e tk ö z i ú js á g ír ó ü d ü lő b ő l é r k e z e tt tá v ir a ta . . . v a la m i P o ln y ic k a ja k e r e ­ s i . . . je g y e z z e . . . N e m a k a r t h in n i a v a ló s á g n a k . M ég a k k o r is n e h e z e n , a m i­ k o r a la k á s á n m á r a tá v ir a t v á r ta . L a ris z a a B a la to n n á l v a n , k é ri, lá to g a s s a m eg. * A b a la to n s z é p la k i n e m z e tk ö z i ú js á g ír ó ü d ü lő k a p u já b a n h á r ­ m a n is s ie tn e k a s e g íts é g ü n k re a s é tá lg a to k k ö z ü l P o ln ic k á ja n e ­ v é n e k az e m líté s é re . O ro sz u l b e s z é ln e k . S z e re n c s é re v a n to lm á ­ c s u n k . M o ln á r I s tv á n a fe le sé g é b e k a ro l. A z a r c a a h a já h o z sá p a d , s a m é ly e n v é s ő d ö tt b a r á z d á k b a n h á r o m é v tiz e d e s e m lé k e k h u l­ lá m z a n a k . A z ü d ü lő e lő c s a rn o k á b ó l p iro sp o z s g á s a rc ú , e r ő te lje s n ő s ie t M o ln á ré k elé. E g y lé p é s re e g y m á s tó l m e g to r p a n n a k . M e rő e n n é ­ zik e g y m á st. — L a ris z a — s ó h a jtja a s z ó t az ősz e m b e r, s n y ú j t j a az é g ő ­ v ö rö s s z e g fű c so k ro t. E g y m á s v á llá r a b o r u ln a k . Á tv ih a r z ik r a j t u k a m ú lt m in d e n k ín ja , k e s e rv e , s a v is z o n tlá tá s p a r tt a la n b o ld o g sá g a . M in d e n k i n é m a tis z te le tte l v á r j a a k ö n n y ü k k ö d é n e g y m á s t v iz s g á lg a tó k é t e m b e r m é ly rő l s z a k a d t é r z e lm e in e k c s illa p o d á sá t. ⃰ — N á lu n k ez a s z o k á s — f ű z te h o z z á m a g y a r á z a tk é n t. A tó tó l a h a n g o n y i te m e tő b e m e n tü n k a p a r tiz á n o k s írjá h o z . L a risz a a te m e tő k a p u j á b a n g y á s z f á ty o lt b o r íto tt a f e jé re , s ú g y j ö t t a sírh o z . „ I t t n y u g s z ik G rig o rij N o v o tn ij és Ő sz S z a b ó J á n o s . . . ” á ll a s írk ö v ö n , d e L a ris z a e z t n e m lá tja . Ú g y á ll a s ír e lő tt, m in t a s z á r n y a s z e g e tt m a d á r . H a k e tte n is b e lé n e m k a r o ln a k , ö sszeesik . * A b a la to n i lá to g a tá s t k ö v e tő e n L a ris z a P o ln ic k á ja S a lg ó ta r ­ já n b a lá to g a to tt. N a g y ö rö m m e l, é rd e k lő d é s s e l is m e r k e d e tt m e g e g y k o ri h a r c o s tá r s á n a k r o k o n a iv a l, b a r á ta iv a l, a m u n k a h e ly é v e l s a v á ro s s a l. M á s n a p in d u ltu n k a H a n g o n y -tó h o z , az e g y k o ri h a r c o k s z ín ­ h e ly é re . L a ris z a e g y s z e rű f e k e te r u h á t ö ltö tt, s f e lt e tte a r e n d je le it, k itü n te té s e it. M o ln á r I s tv á n a z ü n n e p i m u n k á s ő r e g y e n r u h á b a n jö tt. E lő szö r a tó m e lle tti d o m b o n e m e lt e m lé k m ű v e t k e r e s tü k fel. A S z ő n y i-c so p o rt az első h ő si h a l o tta k a t ez en a tá jo n v e s z íte tte . A p a r ti z á n b a jtá r s a k v ir á g o t h e ly e z te k el az e m lé k m ű re , m a jd a k ö z e lb e n le v ő f á k a lá in v itá lt m in d e n k it P o ln ic k á ja . N é m á n fig y e ltü k , a h o g y a m a g á v a l h o z o tt tá s k á b ó l k e n y e r e t é s v o d k á t v e sz elő. K é r te , h o g y t ö r jü n k m in d a n n y ia n e g y -e g y d a ­ r a b k e n y e r e t, s ig y u n k m e g e g y -e g y n y e le t v o d k á t. Á ld o z z u n k ezzel a h ő sö k e m lé k é n e k . B a la ssa q y a rm a t politikai viszonyai (1945— 47) A h a z á n k f e ls z a b a d u l á s á t k ö v e tő d e m o k r a ti k u s á t a l a k u l á s k e z d e ti id ő s z a k á t, a k o m m u n i s t a p á r t s z e rv e z e ti k i é p í t é s é t v á z o l t a a P a ló c fö ld 1975/1. s z á m á b a n B a lo g h S á n d o r , m a j d a n n a k m e g y e i v o n a tk o z á s a i t S c h n e id e r M ik ló s . M in d k é t s z e rz ő m e g a la p o z o tt, h i te l e s k é p e t n y ú j t o t t a k o m m u n i s t a p á r t g y o rs s z e r v e z e ti m e g e r ő s ö d é s é r ő l é s a p o l it i k a i é l e t r e g y a k o r o lt k o n s t r u k t í v b e f o ly á s á r ó l. A m e g y e i t a p a s z t a l a t o k s z i n te t e l j e s e n m e g e g y e z n e k a z o r s z á g o ­ s a n é r v é n y e s m e g á lla p ít á s o k k a l, b á r a m e g y é b e n m e g k ü lö n b ö z te te tt f ig y e lm e t k í v á n a z i p a r i m u n k á s s á g (e z e n b e lü l is a b á n y a m u n k á s o k ) m a g a s f o k ú s z e rv e z e tts é g e , p o l it i k a i s z i lá r d s á g a é s h a té k o n y s á g a a k o m m u n i s t a p á r t m e g a l a k í tá s á b a n , a p o l it i k a i é le t s t a b il i z á lá s á b a n . (E z e k e n a b á n y a v i d é k e k e n u g y a n is fo k o z o tt je le n tő s é g e v o lt a T a n á c s k ö z tá r s a s á g e m l é k é n e k é s a n e g y e d s z á z a d o s H o r t h y - f a s iz m u s i r á n t i g y ű lö le tn e k .) M a g a m m o s t m é g s e m az ú j r e n d k i a l a k í t á s á é r t f o l y t a t o t t k ü z d e ­ le m p é ld á s t e r ü l e t e i r ő l s z ó ln é k . A t ö r t é n e t i h ű s é g é r d e k é b e n (s a z é le t a k k o r i d i f f e r e n c i á lt s á g á t b e m u t a ta n d ó ) s z ó t k e ll e j t e n ü n k t ö b b e k k ö ­ 22 C s o d á la to s a v ir á g b o n tá s id e jé n a H a n g o n y -tó v id é k e . A b é k e h o n o l a tá jo n . A tó b a h a l a t te le p íte tt a m u n k á lk o d ó e m b e r, h o g y a m a g a h a s z n á r a g y ü m ö lc sö z te ss e a v iz et. A tó p a r t j á n á ll a h a lő r h á z a . Id ő s e m b e r él a tó m e lle tt. N e m id e v a ló s i, v a la h o n n a n a z A l­ fö ld rő l k e r ü lt id e . K é r d e z te m tő le , tu d ja - e , m i t ö r té n t i t t h a r m in c é v v e l e z e lő tt. M e g v o n ta a v á llá t, n e m tu d ja . C s a k a z t lá tja , h o g y s o k a n j á r n a k a z e m lé k m ű h ö z . V a la m i p a r tiz á n o k h a lta k m e g itt... * A z é le t n e m á ll m eg , a n a p o k s z a b á ly o s a n v á lta k o z n a k a z é js z a k á v a l, e m b e r e k s z ü le tn e k s h a ln a k m eg . L a ris z a v is s z a té r t h a z á já b a , a h o l ú js á g ír ó k é n t d o lg o zik . Z s iljá je v a T á v o l-k e le te n d o lg o z ik , lo n o v g y ó g y ítja az e m b e r e k e t. T e rv e z ik , h o g y e g y s z e r ő k is e ljö n n e k , s a c s o p o rt m e g m a r a d t ta g ja i e g y ü tt k e r e s ik fe l c s a tá ik s z ín h e ly é t. M o ln á r I s tv á n is te sz i m in d e n n a p i d o lg á t. C s e n d e s e n é l, s k i­ t a r t ó a n d o lg o z ik , a h o g y a n n a k id e jé n m e g ta n u lta . P. A. z ö tt p é ld á u l a z a k k o r i m e g y e s z é k h e ly , B a la s s a g y a r m a t p o l it i k a i v is z o ­ n y a in a k a la k u lá s á ró l — a h o l a m u n k á s m o z g a lo m n a k e g y á lta lá n n e m v o l t a k h a g y o m á n y a i, s íg y a p o l it i k a i p á r t h a r c o k n e m c s a k a h e ly i, d e a m e g y e i v e z e té s n e k is n e m k is g o n d o t o k o z ta k . A z ú jjá s z e r v e z ő d ő m a g y a r t á r s a d a l o m o s z tá ly v is z o n y a in a k b o n y o ­ l u lt s á g a , a z e g y e s o s z tá ly o k é s r é te g e k p o l it i k a i a r c u l a t á n a k s o k r é t ű ­ sé g e a B a la s s a g y a r m a t o n k i a l a k u l t p á r tv i s z o n y o k b a n is tü k r ö z ő d ö tt. A z e g y e s p á r t o k j e l e n tő s e r ő f e s z í té s e k e t t e t t e k a n n a k é r d e k é b e n , h o g y m in é l n a g y o b b p o l it i k a i b e f o ly á s r a t e g y e n e k s z e rt. A z a m ú g y is n e h é z h e ly z e te t m é g i n k á b b s z ö v e v é n y e s s é t e t t e , h o g y a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e tle n s é g i F r o n t b a t ö m ö r ü l t p á r t o k p o l i t i k á j a a f e ls z a b a d u l á s u t á n j e l e n tő s e n m e g v á lto z o tt. B a la s s a g y a r m a t o n a s z é n m e d e n c é n e k , d e a z o r s z á g m á s v á r o s a i ­ n a k t ú ln y o m ó tö b b s é g é tő l e lt é r ő e n n e m a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t a la k u l t m e g e ls ő k é n t, h a n e m a F ü g g e tle n K is g a z d a P á r t é s a S z o c iá l­ d e m o k ra ta P á r t. E z a le m a ra d á s n e m c su p á n e g y sz e rű e g y h ó n a p o s f á ­ z is k é s é s , h a n e m a n n a k a z o b j e k t í v h e ly z e t n e k a k ö v e tk e z m é n y e , h o g y a k e z d e ti id ő k b e n a z M K P n e m t u d o t t k e llő s z é le s k ö r ű b e f o ly á s s a l l e n n i a z a k k o r i m e g y e s z é k h e ly t á r s a d a l m á r a . E v o n a tk o z á s b a n ó r i á s i v o lt a z e lt é r é s S a l g ó ta r j á n é s B a l a s s a g y a r m a t k ö z ö tt. M e r t b á r B a las­ �s a g y a rm a to n v o lt 5008 k e re ső , d e n e m v o lt n a g y ü z e m i m u n k á s sá g , v i­ szo n t a n n á l tö b b a tisz tv ise lő , h iv a ta ln o k , közel 1500 főt k ite v ő a k is ­ ip a ro so k , k is k e re sk e d ő k , a h ite lé le tb e n és m á s eg y é b te r ü le te n a fog­ la lk o z ta to tta k h a d a . A k o m m u n is ta p á r t ta g lé ts z á m a B a la s s a g y a rm a to n n e m e m e lk e ­ d e tt o ly a n g y o rsa n , m in t p é ld á u l a s a lg ó ta rjá n i já r á s b a n (ah o l a k o m ­ m u n is ta p á r tn a k m á r 1945 m á ju s á r a 23 a la p s z e rv e z e té b e n 8027 ta g ja v olt), a fö ld o sztás id e jé n a z o n b a n a dolgozó p a ra s z ts á g k ö ré b e n is n ő tt a b efo ly á sa . B a la s s a g y a rm a t v á ro s b a n és a já r á s b a n m á ju s v é g é re a F K G P -n a k 700, a S Z D P -n e k 800, az M K P -n e k 590 és a N P P -n e k 250 ta g ja v o lt. (A v á ro s és já r á s ta g lé ts z á m á ró l c sa k e g y ü tte s n y ilv á n ta r ­ tá s volt.) A h o z z á v e tő le g e s s z á m ítá s o k s z e r in t 1945. o k tó b e r é b e n a k o m m u ­ n is ta p á r t m ég c sa k 65 ta g o t sz á m lá lt, s a v á ro s i sz e rv e z e t a m á ju si p á rté rte k e z le t u tá n f o r d íto tt n a g y o b b fig y e lm e t — a h a tá r o z a t sz e lle ­ m é b e n — sz e rv e z e ti e re jé n e k és tö m e g b e fo ly á sá n a k n ö v e lé sé re . E m u n k á t n a g y m é rté k b e n se g íte tte , hogy 1945 jú n iu s á b a n m e g a la k u lt a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t J á r á s i és V á ro si B izo ttsá g a. A F ü g g e tle n sé g i F ro n t p á r t ja i n a k m e g eg y e zése a la p já n ily e n k ö ­ rü lm é n y e k k ö zö tt k e r ü lt so r az o rsz á g g y ű lé si v á la s z tá s o k 1945. n o ­ v e m b e r 4 -re v a ló k itű z é sé re . A v á la s z tá s k iírá s á v a l a b a lo ld a li e rő k c é lja m in d e n e k e lő tt az á lla m i é le tb e n fe n n á lló id e ig le n e ssé g m e g s z ü n ­ te té s e és a p o litik a i erő v isz o n y o k re n d e z é s e v o lt. A h o sszas tá r g y a lá s o k u tá n (a k o m m u n is tá k ja v a s la ta a la p já n ) a k o a líc ió p á r tja i, az M K P , az F K P , az S Z D P és az N P P közös v á la s z tá s i p ro g ra m a la p já n in d u l­ ta k . A z id e ig le n e s n e m z e tg y ű lé s tö rv é n y c ik k e 1945. sz e p te m b e r 16-án je le n t m eg a n e m z e tg y ű lé s i v á la s z tá s o k ró l. A tö rv é n y te lje s m é r té k b e n in té z k e d e tt a v á la s z tá s eg ész e lő k é sz ítő te v é k e n y sé g é rő l és a n n a k le ­ fo ly ta tá s á ró l. A z M K P v á la s z tá s i p r o g r a m já t a S z a b a d N ép 1945. sz e p ­ te m b e r 23-i s z á m a te tte közzé. A p ro g ra m k ö rv o n a la z ta az o rsz á g ú j j á ­ é p íté s é t célzó 3 év e s te r v e t, a la k o ssá g é le tk ö rü lm é n y e in e k a ja v ítá s á t az á lla m o s ítá s k ö v e te lé sé v e l, a p é n z é rté k é n e k m e g s z ilá rd ítá s á v a l, és h ite t te t t a p ro g r a m az á lla m és az e g y h á z e g y ü ttm ű k ö d é s e , v a la m in t a c sa lá d i é le t é rin th e te tle n s é g e m e lle tt. A M a g y a r K o m m u n is ta P á r t N ó g rá d m eg y ei B iz o ttsá g a m á r a p ro g ra m m e g je le n é s e e lő tt átfo g ó m u n k a te r v e t d o lg o z o tt k i a v á la s z tá s egész id ő s z a k á ra , a m it 1945. a u g u sz tu s 2 6 -án is m e rte tte k a m e g y e ösz­ szes p á rts z e rv e z e té n e k titk á r a iv a l és p ro p a g a n d a v e z e tő iv e l. E z u tá n k e z d ő d te k m eg B a la s s a g y a rm a to n is a v á ro s s z e rv e z e té n e k v á la s z tá s i e lő k é sz ü le te i. A k o m m u n is ta p á r tn a k a v á la s z tá s i k a m p á n y id ő s z a k á b a n m e g ­ h ir d e te tt fő je ls z a v a — „ K e n y e re t — jó p é n z t — re n d e t!” — je le n tő s m é r té k b e n s e g íte tte u g y a n a p ro g ra m m e g é rte té sé t, a v á la s z tá s i m u n ­ k á n a k m ég sem v o lt elég á tü tő e re je . N e h e z íte tte a v á la s z tá s i a g itá c ió t az is, hogy az a m ú g y is e rő s v a llá s i b e fo ly á s a la tt á lló v á ro s t az e g y ­ h áz n y ílta n b iz ta tta : a d ja s z a v a z a tá t a k isg a z d a p á r tr a . (E h h ez a la p o s b á to r ítá s t k a p o tt a p a p s á g M in d sz e n ti Jó z s e f h e rc e g p rím á stó l, a k i ez a lk a lo m m a l k ö rle v e le t a d o tt ki.) S n o h a a v á la s z tá s i m u n k a s e g íté sé re S a lg ó ta rjá n b ó l és B u d a p e s trő l is é rk e z te k a k tív á k , a v á ro s „ k á d e rv e z e ­ tő je ” a r r ó l te tt je le n té s t a m eg y ei b iz o tts á g n a k , h o g y a v á la s z tá s i m u n ­ k á r a k ik ü ld ö tt e lv tá r s a k a k e llő h e ly is m e re t h iá n y á b a n az a g itá c ió s és sz e rv e z é si fe la d a to k a t c sa k so k n e h é z sé g m e lle tt tu d tá k e lv é g e z n i, és m in d e n k is e re d m é n y é rt n a g y o n m eg k e ll d o lg o zn io k . A k ö z p o n t fi­ g y e lm e z te té se a la p já n a m e g y e i p á rtb iz o tts á g sz e p te m b e r 1 3 -án fo g ­ la lk o z o tt azzal, hogy B a la s s a g y a rm a t m in t m e g y e sz é k h e ly , a k ö z ig a z ­ g a tá s k ö z p o n tja , n ag y o n e lh a n y a g o lt a p á r t ré sz é rő l, a b iz o tts á g te v é ­ k en y sé g e u g y a n is e rő se n b á n y á s z -c e n trik u s . Így a v á la s z tá s o n in d u ló p á r to k k ö zü l, m e ly e k n a g y b u z g a lo m m a l v é g e z té k e lő k é s z ü le te ik e t és a g itá c ió s sz e rv e z ő m u n k á ju k a t, v é g ü l k ü ­ lö n ö sen a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t m u ta to tt fe l je le n tő s e re d m é n y t. E n n e k h a tá s a a v á la s z tá s s z á m a d a ta ib a n is m e g m u ta tk o z o tt, h isz e n m in d e z jó le h e tő sé g e t te r e m te tt a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t tá b o r á n a k a n ö v eléséh ez, m iv e l a v á la s z tá s o n a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e tle n sé g i F ro n t P á r t ja i n k ív ü l m á s p á r to k in d u lá s a n e m v o lt le h e tsé g e s. Így „ a jo b b o ld a li e rő k n e k a k isg a z d a p á r t h ív ó s z a v á r a tö rté n ő m e g je le n é s e és a p á r t m ögé v a ló fe lso ra k o z á s a ( ...) n e m c s a k a le h e tő sé g e k fe lis m e ­ ré sé b ő l fa k a d t, h a n e m k é n y sz e rh e ly z e tb ő l is k ö v e tk e z e tt. . . A fe lsz a ­ b a d u lá s u tá n i o b je k tív v isz o n y o k m e lle tt a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e t­ len ség i F ro n t p á r t ja i n a k a p o litik á já b ó l és m a g a ta rtá s á b ó l is k ö v e tk e ­ z e tt, h o g y 1945 d e re k á r a s a já to s h e ly z e t a la k u lt k i a p o litik a i é le tb e n . N e m c sa k a n é p i d e m o k ra tik u s re n d s z e r h ív e i, h a n e m jó ré s z t az e lle n ­ felei ső t az e lle n sé g e i is a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e tle n sé g i F ro n t p á r t ­ ja in , a k o a líc ió n b e lü l h e ly e z k e d te k e l.” A fe ls z a b a d u lá s u tá n i első v á la s z tá s B a la s s a g y a rm a to n ily e n p o li­ tik a i h e ly z e tb e n 1945. n o v e m b e r 4 -é n z a jlo tt le, és a k ö v e tk e z ő e re d ­ m é n y t h o zta. A v á ro s b a n ö sszesen 5365-en s z a v a z a to t a d ta k le. E b b ő l a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t 237 sz a v a z a to t k a p o tt, a m e ly az összes s z a v a z a tn a k m in d ö ssz e c sa k a 4 ,4 % -á t te tte k i; a S z o c iá ld e m o k ra ta P á r t 425 sz a v a z a tta l, 7 ,9 % -o t é r t el, a N e m z e ti P a ra s z t P á r t 215 s z a v a ­ z a tta l 4,1% -ot k a p o tt. A le g k e v e se b b sz a v a z a to t a P o lg á ri D e m o k ra ta P á r t k a p ta , m in d ö ssz e 21 -et (0,4% ); a v á la s z tá s le g tö b b sz a v a z a tá t, 4465-öt a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t, a m i a s z a v a z a to k 8 3 % -á n a k felel m e g — és ezzel az e re d m é n n y e l g y ő z te s k é n t k e r ü lt k i a v á la s z tá s i k ü z ­ d elem b ő l. A b a la s s a g y a rm a ti e re d m é n y e k b ő l is az a ta p a s z ta la t v o n h a tó le, h o g y a B a la s s a g y a rm a to n m é g n a g y o n je le n tő s b e fo ly á sa v a n a r e a k ­ ciós e rő k n e k , k ü lö n ö se n a h iv a ta ln o k i, a k is p o lg á ri és é rte lm is é g i k ö ­ rö k b e n , a k o m m u n is tá k a s z a v a z a to k a t az ú j tá r s a d a lo m ir á n t é rz e tt le g n a g y o b b fe le lő ssé g g e l re n d e lk e z ő m u n k á s o k tó l, p a ra s z to k tó l és a h a la d ó é rte lm is é g i ré te g b ő l k a p ta . A n n a k e lle n é re te h á t, hogy a p á r t ­ n a k m ég n e m v o lt B a la ss a g y a rm a to n je le n tő s b e fo ly á sa , m ég is a ta g ­ lé ts z á m á n a k n é g y sz e re s s z a v a z a tá t k a p ta . Ez tu la jd o n k é p p e n a z t is b i­ z o n y ítja , h o g y a p á r tn a k n a g y o b b v o lt a té n y le g e s b e fo ly á sa , m in t a m e n n y it a r á a d o tt sz a v a z a to k sz á m a . A k o m m u n is ta p á r t b a la s s a g y a rm a ti sz e rv e z e te e n n e k m e g fe le lő e n je le n tő s e rő fe sz íté se k e t te tt, h o g y a g a z d a sá g i h e ly z e t és a p o litik a i é le t s z ilá rd u ljo n . A n n a k e lle n é re , h o g y az F K P a b sz o lú t tö b b s é g e t sz e rz e tt, a v á la s z tá s o n m in d e n je le n tő s k e zd em én y ezés, a m e ly s e g íte tte a d e m o k r a tik u s ú jjá s z ü le té s t, a k o m m u n is ta p á r ttó l in d u lt ki. A z M K P v o lt az az erő , a m e ly k o n s tru k tív ja v a s la to k k a l á llt a la k o s sá g e lé és m u ta to tt r á a le g é g e tő b b fe la d a to k r a . Az M K P sz e rv e z e te v á ro s p o liti­ k a i te r v e t á llíto tt össze, a m e ly e t a k é p v is e lő te s tü le t és az egész v á ro s a lk o s sá g a e lé tá r t. A te r v k ie m e lte h o g y : „A d o lg o z ó k a t k é p v ise lő M K P m o st m á r szó ln i a k a r, m i tö b b , k ö v e te ln i a k a r, m e r t e h h e z a le ­ tű n t re n d s z e r h o ssz ú e ln y o m á sa m ia tt n e m v o lt joga. A z M K P b a la s s a ­ g y a rm a ti s z e rv e z e te a v á ro s m in d e n p o lg á rá n a k , v a la m in t a v á ro s f e j ­ lő d é sé n e k e rk ö lc si és a n y a g i é rd e k e it szem e lő tt ta r tv a v ég zi te v é ­ k e n y sé g é t.” A k o m m u n is ta p á r t p o litik á já n a k m e g v a ló sítá sa e re d m é n y e k é p p e n m e g g y o rsu lt a tá r s a d a lm i, g a z d a sá g i és k u ltu rá lis é le t fe jlő d é se , k io sz ­ to ttá k a fö ld e t, á lla m i k e z e lé sb e v e tté k a n a g y o b b ü z e m e k e t, m e g s z ü ­ le te tt a jó p é n z stb . A re a k c ió s e rő k a z o n b a n k é ts é g b e v o n tá k a s ta b i­ liz á c ió v é g r e h a jtá s á n a k m e g a la p o z o ttsá g á t, és m e g p r ó b á ltá k a v á ro s ­ b a n le v ő n e h é z sé g e k m ia tt a h a la d ó e rő k e t v á d o ln i. A v á ro s so k h iv a ta ln o k o t fo g la lk o z ta o tt és k ö z ü lü k s o k a t fo s z to t­ ta k m e g á llá s u k tó l a B -listá z á s ré v é n . A b a lo ld a li e rő k a B -lis tá z á s s a l a k ö z ig a z g a tá s, az á lla m a p p a r á tu s a h iv a ta lo k és in té z m é n y e k d e m o k ­ ra tiz á lá s á t, v a la m in t a h a ta lm i p o zíció m e g e rő síté sé t k ív á n tá k sz o l­ g á ln i. A re a k c ió v is z o n t a s z a k é r te le m re h iv a tk o z v a , s z e r e tte v o ln a k i­ s z o ríta n i az a m ú g y is k e v é s m u n k á s és p a r a s z t k á d e r t a h a ta lm i és ig a z g a tá si sz e rv e k b ő l, in té z m é n y e k b ő l. (K ü lö n ö sen a re n d ő rs é g és a k ö z ig a z g a tá s te r ü le té n v o lt e rő s a v ita.) A re a k c ió s e rő k a p o lg á ri tu la jd o n v is z o n y o k v é d e lm é t és m e g e rő ­ s íté s é t is k ö v e te lté k , e líté lte k és tá m a d ta k a g a z d a sá g s z o c ia liz á lá s á ra irá n y u ló m in d e n tö re k v é s t. É rv e ik a fe lv ilá g o s u la tla n la k o s sá g k ö ré ­ b e n te rm é s z e te s e n n e m m a r a d ta k h a tá s ta la n o k . M e g p ró b á ltá k a lá á s n i a s z o v je t-m a g y a r b a r á ts á g á p o lá s á t is, a m e ly b ő l e g y é rte lm ű e n k itű n t, h o g y a re a k c ió s e rő k te lje s e n a n y u g a ti o rie n tá c ió h ív e i v o lta k . A re a k c ió s e rő k te v é k e n y s é g é t s e g íte tte az e g y h á z i b e fo ly á s e rő ­ södése, a m e ly a v a llá so s é rz ü le tű e m b e r e k egy ré s z é t s z e m b e á llíto tta a p á r t p o litik á já v a l. K ü lö n ö se n a k a to lik u s e g y h á z z a l ro m lo tt m eg a v isz o n y . A k ü lö n b ö z ő e g y h á z a k ig y e k e z te k a te m p lo m i é s azo n k ív ü li re n d e z v é n y e ik e t ú g y sz e rv e z n i, h o g y az m in é l jo b b a n g á to lja a b a lo l­ d a li p á r to k és s z e rv e z e te k te v é k e n y sé g é t. K ü lö n ö se n az if jú s á g k ö ré ­ b e n v é g e z te k re a k c ió s m u n k á t m in d a d d ig , a m íg a b e lü g y m in is z te r 1946. jú liu s á b a n fe l n e m o s z la tta a k a to lik u s le g é n y e g y le te t és a C s e r­ kész S zö v etség et. A v á ro s re a k c ió s e le m e in e k é rv e lé s é t s e g íte tte elő R ák o si M á ty á s ­ n a k , a z M K P fő titk á r á n a k az 1946. o k tó b e r 20-án S a lg ó ta r já n b a n ta r t o t t g y ű lé se n te tt b e je le n té s e , m e ly s z e r in t a m eg y e sz é k h e ly é t B a la s s a ­ g y a rm a tr ó l S a lg ó ta rjá n b a h e ly e z ik á t. A b e je le n té s e lle n a v á ro s je ­ le n tő s ré sz e tilta k o z o tt, m iv e l a la k o s sá g o t n e m k é s z íte tté k fe l k e llő ­ k é p p e n a te rv e z e tte k k e l k a p c so la to sa n . A tilta k o z á s h o z a p o litik a i p á r ­ to k is c s a tla k o z ta k és s z e rv e z e te ik b e n s z in te á lla n d ó s u lt a k é rd é s m e g ­ v ita tá s a . E ttő l k e z d v e a k é t v á ro s k ö z ö tt m ég é le s e b b é v á lt a k o rá b b a n sem k ie lé g ítő k a p c so la t. A z éles p o litik a i és g a z d a sá g i k ü z d e le m b e n az o rsz á g m á s h e ly s é ­ g eih e z h a so n ló a n a v á ro s b a n ú j n é p i h a ta lo m jö tt lé tre , m e g s z ű n t a n a g y b ir to k re n d s z e r és je le n tő s sz o c ia lista v ív m á n y o k is sz ü le tte k . Az M K P III. k o n g re s sz u sa 1946 n o v e m b e ré b e n e b b e n a h e ly z e tb e n ta lá lta a v á ro st, a m ik o r ö sszeg ezte a m e g te tt u ta t és m e g s z a b ta a n é p d e m o k ­ r a tik u s fo rra d a lo m to v á b b v ite lé v e l k a p c so la to s le g fo n to sa b b te n n i­ v ló k a t. A k o n g re ssz u s m e g h a tá ro z ta a g a z d a sá g i és p o litik a i sík o n fo ly ó o sz tá ly h a rc ta r ta lm á t és ir á n y á t. E zt j u t t a t t a k ife je z é s re a k o n g ­ re ssz u s je ls z a v a is: „N e m a tő k é s e k n e k , h a n e m a n é p n e k é p ítjü k az o rsz á g o t.” Ez a n a p n á l is v ilá g o sa b b á te tte a k ü z d e le m c é ljá t és a h a rc m e n e té t. A p á r t fig y e lm é t e k k o r e g y re e rő te lje s e b b e n a n é p s z á m á ra le g ­ fo n to sa b b k é rd é s re , a h a ta lo m r a ir á n y íto tta . E z a z é rt v o lt a la p v e tő fe la d a t, m e r t a m u n k á s o k és a p a ra s z to k a h a la d ó é rte lm is é g ie k k e l e g y ü tt m á r ré sz e se i v o lta k a h a ta lo m n a k B a la s s a g y a rm a to n é p p e n úgy, m in t az o rszág o s sz e rv e k b e n . U g y a n a k k o r m eg k e lle tt m u ta tn i a z t is, h o g y m ily e n fo r m á b a n le h e t és k e ll a fo r ra d a lo m v ív m á n y a it to v á b b ­ fe jle sz te n i. Ez te t te k ö te le z ő v é a p á r t tö m e g b e fo ly á s á n a k e rő s íté s é t, a m u n k á s -p a ra s z t sz ö v e tsé g g a z d a g ítá sá t, az é p ítő m u n k a g y o rs ítá s á t. 23 �A v á ro s la k o s sá g a k ö ré b e n a b u rz s o á z ia v is sz a sz o rítá sa és a s ta b i­ lizáció v é g re h a jtá s a p o z itív h a tá s t v á lto tt k i. A b é rb ő l és fiz e té sb ő l é lő k ö rö m m e l v e tté k tu d o m á su l, h o g y h o ssz ú id ő u tá n jó fo r in tta l f i­ z e tik ő ket. Így az ú jjá é p íté s b e n e lé r t e re d m é n y e k m e g te re m te tté k a n ­ n a k le h e tő sé g é t, hogy a k o m m u n is ta p á r t a M A D IS Z , az M N D SZ és a sz a k s z e rv e z e te k v á ro s i m o zg alm i te v é k e n y sé g e e g y re n a g y o b b te r ü le ­ te n é re z te sse p o litik a i h a tá s á t. A h a la d ó e rő k re a k c ió e lle n i h a rc a e re d m é n y e k é n t k e r ü lt so r az első h á ro m é v e s te r v e lő k é s z íté sé re és b e in d ítá s á ra . A h á ro m é v e s te r v 1947. jú liu s 11-én a szen v e d é ly e s p a rla m e n ti h a rc k ö z e p e tte e m e lk e d e tt tö rv é n y e rő re , s e z t k ö v e tő e n egy h ó n a p m ú lv a — 1947. a u g u sz tu s 1-én — k e z d e té t v e tte a te r v v é g re h a jtá s a . B a la s s a g y a rm a t h á ro m é v e s te r v é t n a g y k ö rü lte k in té s s e l k é s z íte t­ té k m eg a h e ly z e te t, h o g y e r r e n in c s szü k ség , h isz a z S Z D P ú g y is m e g ­ la lt fe la d a to k je le n tő s ré sz e m eg is v a ló s u lt, d e tö b b f e la d a t re a liz á ­ lá s á ra e g y á lta lá n n e m v a g y c sa k a k é ső b b i id ő sz a k b a n e se tle g n a p ­ ja in k b a n k e r ü lh e te tt sor. E zzel a v á ro s b a n , ú j k ö rü lm é n y e k , ú j le h e tő ­ sé g e k a la k u lta k ki a sz o c ia lista é p ítő m u n k a to v á b b v ite lé re . A 3 év es te r v b e fe je z é se u tá n k e r ü lt so r 1947. a u g u sz tu s 31-én az o rsz á g g y ű lé si v á la s z tá s o k m e g ta rtá s á ra . A v á la s z tá s i h a d já r a t m in d e n p á r t ré s z é rő l n a g y e rő b e d o b á s sa l in d u lt m eg. Az M K P fe la já n lo tta az S Z D P -n e k , hogy közös v á la s z tá s i lis tá n in d u lja n a k , a m e ly a m u n k á s o sz tá ly e g y ség ét e rő s íte n é a re a k c ió e lle n i h a rc b a n . E z t a ja v a s la to t a z o n b a n az S Z D P (jo b b s z á rn y á n a k n y o m á s á ra ) e lu ta s íto tta . Ü gy íté l­ té k m eg a h e ly z e te t, hogy e r r e n in c s szü k sé g , isz az S Z D P ú g y is h m e g ­ e lő z h e ti az a K P -o t. B a la s s a g y a rm a to n a z o n b a n k o rá b b a n se m v o lt e rő s a z SZ D P , és a v á la s z tá s id ő s z a k á ra p o litik a i b e fo ly á sa m é g in k á b b v issz a e se tt. N agy se g ítsé g e t a d o tt a v á la s z tá s i m u n k á h o z K á d á r Já n o s , az M K P m eg y ei lista v e z e tő k é p v ise lő je lö ltje , a k i v á la s z tá s i n a g y g y ű ­ lé se n közel 4000 ré s z tv e v ő e lő tt b e sz é lt és is m e rte tte az o rsz á g e lő tt álló fe la d a to k a t. A z e lé r t e re d m é n y e k lá ttá n a k ü lö n b ö z ő p á rto k b a tö m ö rü lt re a k c ió s e rő k a v á ro s b a n (ép p ú g y , m in t a h o g y a z o rs z á g sz e rte tö r té n t) ú j p á r to k lé tre h o z á s á v a l ig y e k e z te k e rő ik s z é tfo rg á c s o lá sá t m e g á llíta n i. M e g je le n t B a la s s a g y a rm a to n és v á la s z tá s i n a g y g y ű lé s t t a r ­ to tt a re a k c ió s p á rtv e z é r B a ra n k o v ic s is, a k i d e m a g ó g iá já v a l k á p r á z ­ ta t t a el a tö b b , m i n t 3000 fős tö m e g e t. A v á la s z tá s i e re d m é n y e k v é g ü l is k ö v e tk e z ő k é p p e n a l a k u l t a k : a v á ro s b a n s z a v a z á s ra jo g o s u lta k 95 % -a, ö sszesen 5775 á lla m p o lg á r a d ta le é rv é n y e s sz a v a z a tá t. A le a d o tt sz a ­ v a z a to k m e g o sz lá sá t az a lá b b i tá b lá z a t m u t a tj a (ö sszev etv e az 1945-ös e r e d m é n n y e l) : A p á rt neve M agyar 1945 szavazat % K o m m u n is ta S z o c iá ld e m o k ra ta P á rt P á rt 237 425 F ü g g e tle n K isg a z d a F ö ld m u n k á s és P o lg á ri P á r t 4465 N em zeti P a ra sz t P á rt 4,4 7,9 1947 sz a v a z a t % 674 11,7 468 8,2 83,— 225 3,8 215 4,2 268 4,6 — — 3856 67,— — 233 4,— D e m o k ra ta P á r t (B a ra n k o v ic s) M a g y a r R a d ik á lis P á r t — F ü g g e tle n M a g y a r D e m o k ra ta P á rt — — P o lg á ri D e m o k ra ta P á r t 21 0,5 Ö sszesen : 5363 100,— 41 10 5775 0,6 0,1 100,— B a la s s a g y a rm a to n te h á t az o rsz á g o stó l és a m e g y e itő l e lté rő e re d ­ m é n y sz ü le te tt. A ddig, a m íg o rsz á g o sa n a B a lo ld a li B lo k k p á r t ja i r a a v á la s z tó k n a k tö b b m in t 4 5 % -a a d ta a sz a v a z a tá t, a v á ro s b a n ez m in d ­ össze 28,3% -ot t e t t ki. U g y a n a k k o r a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t az előző v á la s z tá s 83% -os e re d m é n y é v e l sz e m b e n m in d ö ssz e c sa k 3 ,8 % -o t é r t el. B a la ss a g y a rm a to n u g y a n is a re a k c ió s e rő k ú j p á r tb a tö m ö rü lte k . M iv el a K isg a z d a P á r to n b e lü l fe llé p te k a jo b b o ld a la ll sz e m b e n , a t a g ­ ság je le n tő s része a B a ra n k o v ic s -fé le D e m o k ra ta N é p p á rtb a n ta lá lt m e n e d é k e t. T e v é k e n y sé g é t az e g y h á z i re a k c ió és a ré g i re n d s z e r h ív e i, a z síro s p a ra s z to k , a h iv a ta ln o k o k , a k ö z ig a z g a tá s, v a la m in t az in té z - 24 m é n y e k tis z tv is e lő in e k je le n tő s része, az á r d r á g ító k -ü z é rk e d ő k h a d á ­ v a l e g y ü tt tá m o g a tta . Í gy fo r d u lh a to tt elő, hogy az 1947-es v á la s z tá s o n a v á ro s b a n ez a p á r t 67% -os s z a v a z a ta rá n n y a l a b sz o lú t tö b b s é g e t s z e r­ z e tt. A v á la s z tá s b a la s s a g y a rm a ti e re d m é n y e , a m e ly re a k o m m u n is ta p á r t tu la jd o n k é p p e n sz á m íto tt, n e m o k o z o tt tú ls á g o s a n n a g y m e g le p e ­ té st. A sz á m o k a r r a fig y e lm e z te tté k a k o m m u n is tá k a t, hogy a re a k c ió s e rő k te lje s le g y ő zé séh ez k ö v e tk e z e te s és szív ó s h a r c r a k e ll m o z g ó síta n i a v á ro s dolgozó tö m e g e it. A p o litik a i h a rc to v á b b v ite lé h e z ú ja b b e rő t a d o tt a p á rts z e rv e z e te k n e k az, h o g y S a lg ó ta rjá n b a n és a z o rs z á g ip a r i v id é k e in m á sh o l is a m u n k á s o s z tá ly a k a r a tá b ó l az M K P fe jlő d ö tt a le g e rő se b b p á r t tá h a z á n k b a n . A v á la s z tá s i a g itá c ió , a m e ly az e lm ú lt k é t év e re d m é n y e ire és a 3 é v e s te r v r e é p ü lt, o rs z á g -v ilá g e lő tt b e b i­ z o n y íto tta , h o g y a k o m m u n is ta p á r t a „ te tte k p á r t j a ”, o ly a n p á rt, a m e ly tö rő d ik a dolgozó k is e m b e re k é rd e k e iv e l, és fo g la lk o z ik g o n d ­ ja ik m e g o ld á sá v a l. M in d ez a v á la s z tá s i h a rc id e jé n a b b a n ju to tt k if e ­ je z é sre , h o g y a p á r t s ík ra s z á llt a jo b b é le lm is z e r- e llá tá s é r t, fe llé p e tt az á r d r á g ító k e lle n , ja v a s la tá r a le s z á llíto ttá k a gáz, a v illa m o se n e rg ia és a te j á rá t. H a tá ro z o tta n k ö v e te lte a k ö z ig a z g a tá sb a és a g a z d a sá g i v e z e té sb e a m u n k á s o k b e v o n á sá t, v a la m in t a m u n k a n é lk ü lis é g m e g ­ o ld á sá t. T e rm é sz e te s e n m in d e z e k , a dolgozó tö m e g e k é rd e k e it szo l­ g á ló in té z k e d é se k n e m te ts z e tte k a re a k c ió s tö m e g e k n e k . A v á la s z tá s u tá n B a la s s a g y a rm a to n — m iv e l it t a B a ra n k o v ic s -fé le p á r t k e r ü lt ki g y ő ztesen — a p o litik a i h a rc is m é t fe llá n g o lt és sok n e h é z sé g e t o k o ­ zo tt a g a z d a s á g i-p o litik a i és id eo ló g iai m u n k á b a n . A z M K P v á ro s i sz e rv e z e te a v á la s z tá s u tá n ö ssz e ü lt és a sz a v a z a ­ to k tü k r é b e n e le m e z te az e rő v isz o n y o k a t, m a jd m e g je lö lte a v á ro s b a n v ég z e n d ő le g fo n to sa b b fe la d a to k a t. A z M K P K ö z p o n ti V ezető ség én ek S z e rv e z é si O s z tá ly á ra k ü ld ö tt é rté k e lő je le n té s is n a g y te r e t s z e n te lt a v á la s z tá s i m u n k á n a k és a sz a v a z á s e re d m é n y é b ő l le v o n t ta n u ls á g o k ­ n a k . A k o m m u n is ta p á r tn a k k o rá b b a n a K is g a z d a p á rtta l, a z t k ö v e tő e n p e d ig az ú jo n n a n a la k u lt B a ra n k o v ic s -fé le re a k c ió s p á r t ta l v o lt e lle n ­ séges je lle g ű a k a p c so la ta . A je le n té s r á m u ta t, h o g y a F ü g g e tle n K is ­ g a z d a p á rt a v á la s z tá s o k ó ta n e m tu d o tt ta lp r a á lln i. A tö b b i p á r t ta l az M K P v á ro s i sz e rv e z e té n e k a k a p c s o la ta jó n a k m o n d h a tó , és az le h e ­ tő v é te tte az e g y ü ttm ű k ö d é s t a v á ro s é rd e k é b e n . Ez a n n á l is in k á b b fig y e lm e t é rd e m e l, m iv e l a v á ro s k o m m u n is ta p á r t ja s o k k a l n a g y o b b te k in té ly n ö v e k e d é s t é r t el, m in t a m e n n y i a r e á a d o tt sz a v a z a to k s z á ­ m á n a k n ö v e k e d é se . A p á r t ir á n ti é rd e k lő d é s a v á la s z tá s u tá n m e g n ő tt és rö v id h á ro m h ó n a p a la tt ú ja b b 71 sz e m é ly t v e tte k fel, ezzel 1947. n o v e m b e ré re m á r 584 ta g ja v o lt az M K P v á ro s i sz e rv e z e té n e k . J ó h a ­ tá s t g y a k o ro lt a v á ro s p o litik a i é le té re , a n e h é z sé g e k e lle n é re is az a té n y , h o g y az ú j k o rm á n y ö ssz e té te lé b e n , de m á s h a ta lm i és ig a z g a tá si s z e rv e k b e n p o z itív v á lto z á s m e n t v é g b e a h a la d ó e rő k ja v á r a . K e d v e z ő e n é re z te tte h a tá s á t a v á ro s b a n a tö m e g sz e rv e z e te k te v é ­ k e n y ség e. A k o m m u n is ta p á r t k e z d e m é n y e z é sé re m á r k o rá b b a n m e g ­ a la k u lta k a sz a k sz e rv e z e te k , a M A D IS Z , az M N D SZ , a N É K O S Z és az ú ttö rő sz e rv e z e te k . A p á r t b e fo ly á sa a sz e rv e z e te k b e n e ls ő so rb a n ta g ­ ja in k e re s z tü l é rv é n y e s ü lt. M in d ez a k ö rü lm é n y le h e tő v é te t te a jo b b o ld a l e lle n i h a tá r o z o t­ ta b b p o litik a i fe llé p é s t. A z S Z D P v á ro s i sz e rv e z e te is le s z á m o lt jo b b ­ o ld a li ta g ja iv a l és tá m o g a tta a z t a k e z d e m é n y e z é st, h o g y a m u n k á s o sz tá ly n a k egy p o litik a i p á r t ja leg y en . B a la s s a g y a rm a to n az M K P és az S Z D P 1948 első n e g y e d é v é b e n eg y közös s z e m in á riu m o t sz e rv e z e tt 40— 45 h a llg a tó ré s z v é te lé v e l, a h o l a la p v e tő elv i és p o litik a i k é rd é s e ­ k e t v it a tt a k m eg. U g y a n a k k o r a m o z ih e ly isé g b e n e g y ü tt ta r to t tá k m eg a fe b r u á r i p á rtn a p o t, a h o l közel 800 fő v e tt ré sz t. A p o litik a i h e ly z e te t a k o a líc ió s p á r to k e rő s a k tiv itá s a je lle m e z te és a jo b b o ld a l tá m a d ta az e g y e sü lé si p o litik á t. A fu n k c ió k é rd é s é b e n in g a d o z á s v o lt ta p a s z ta l­ h a tó az S Z D P v á ro s i v e z e tő sé g é b e n is, d e g y o rs a n e rő s ö d ö tt a k o m m u ­ n is ta p á rth o z v a ló k ö zele d és. E zt e rő s íte tte a c e n te n á riu m i é v b a la s s a ­ g y a rm a ti m e g n y itó ü n n e p sé g é n M ih á ly fi E rn ő m in is z te r b esz é d e is. E g y m á s ik g y ű lé s e n az S Z D P ti tk á r a k ije le n te tte , hogy „a m u n k á s e g y ­ ség et a le h e tő le g s z o ro sa b b ra k ív á n já k fű zn i és h a a n e m z e t és a m u n ­ k á so s z tá ly é rd e k e i ú g y k ív á n já k , a k é t p á r t e g y e sü ln i fog” . A z e g y e sü ­ léssel k a p c so la to s p o litik a i és sz e rv e z e ti e lő k é s z ü le te k és m u n k á la to k a v á ro s te r ü le té n k ö rü lte k in tő e n tö r té n te k . E re d m é n y e se n s e g íte tte az e g y e sü lé s e lő k é s z íté sé t a k é t p á r t eg y ­ m á s t k ö v e tő p o litik a i re n d e z v é n y s o ro z a ta , a g y ű lések , p á rtn a p o k , ü n ­ n é p sé g e k , cso p o rto s b e sz é lg e té se k , ré te g ta lá lk o z ó k , te a e s te k és m á s eg y é b fo r m á k is. A b a lo ld a l e r e jé t e rő s íte tte a v á ro s i S Z I T és E P O S Z s z e rv e z e t f e b r u á r b a n tö r té n t m e g a la k u lá s a is. A z egész e lő k é s z ü le ti m u n k á n a k a k tív ré sz e se v o lt O czel J á n o s , az M K P m eg y ei ti tk á r a is, a k i az e lv i ir á n y ítá s m e lle tt a h e ly s z ín e n is so k se g ítsé g e t n y ú jto tt. Az S Z D P b a la s s a g y a rm a ti sz e rv e z e te e k k o r 206 jo b b o ld a li b e á llí­ to tts á g ú ta g já t z á r ta k i m e g fe le lő in d o k és e g y én i e lb írá lá s a la p já n . M e g fig y e lh e tő v o lt az a je le n sé g is, hogy e g y re tö b b e n k e re s té k fe l az M K P h e ly i v e z e tő sé g é t b e lé p é si s z á n d é k u k k a l. E b b e n a h e ly z e tb e n k e ­ r ü lt so r B a la s s a g y a rm a to n 1948. á p rilis 2 3 -án tö b b , m in t 1300 fő ré s z v é ­ te lé v e l az M K P és az S Z D P e g y e sü lé si g y ű lé sé re . A z e g y e s íte tt p á r t, a m e ly k ö zel 1500 ta g g a l re n d e lk e z e tt az e g y e sü lési k o n g re ssz u s u tá n — 1948. jú n iu s 13— 14-én — fe lv e tte a M a g y a r D olgozók P á r t j a n e v e t. T u la jd o n k é p p e n a k é t p á r t e g y e sü lé sé n é l lé tr e jö tt a m u n k á s o s z tá ly eg y ség es m a r x is ta —le n in is ta p á r tja , a m e ly a m u n k á s h a ta lo m m e g szi­ lá r d ítá s á n a k a z á lo g á v á v á lt. dr. Szomszéd Imre �A kom m unista p á rt tö m e g k a p c so la ta i N ó g rád b an (1957— 62) A z 1956 o k tó b e ré b e n k ir o b b a n t e lle n fo r ra d a lm i e s e m é n y e k N ó g rá d m e g y é b e n is sú ly o s h e ly z e te t te r e m te tte k . A k ié le z e tt o s z tá ly h a rc v i­ sz o n y ai k ö z ö tt so rsd ö n tő v o lt, h o g y m ily e n g y o rsa n sz e rv e z ő d ik ú jjá a p á rt, s á ll h e ly re ir á n y ító te v é k e n y sé g e . T ö rté n e lm ü n k so h a n e m b iz o n y íto tta jo b b a n , m in t e k k o r, a m u n k á s o s z tá ly é lc s a p a tá n a k , a k o m m u n is ta p á r tn a k a lé tjo g o s u lts á g á t, o ly a n p á r t n a k a sz ü k sé g e ssé ­ gét, a m e ly „az o sz tá ly á tm e n e ti h a n g u la tá v a l sz e m b e n az o sz tá ly m a ­ ra d a n d ó tö r té n e ti é rd e k e it k é p v is e li” . A m u n k á s o s z tá ly ig azi é rd e k e in e k s z e m p o n tjá b ó l d ö n tő sz e re p e v a n a n n a k , hogy m ily e n e rő s és eg y ség es a m u n k á s o s z tá ly k o m m u ­ n is ta p á r tja , m ily e n a k a p c s o la ta a dolgozó tö m e g e k k e l, m e n n y ire é r ­ tik és te s z ik m a g u k é v á a tö m e g e k a p á r t h e ly e s p o litik á já t. A h h o z a z o n b a n , hogy a p á r t v is s z a n y e rje a tö m e g e k b iz a lm á t, v e z e tn i tu d ja a m u n k á s o s z tá ly t, k é p e s le g y e n rá é b r e s z te n i fe le lő s s é g tu d a tá ra és a s a já t é rd e k e iv e l ö s s z h a n g b a n á lló te n n iv a ló k r a — a k o m m u n is tá k e lő tt a f e la d a to k egész s o ra v á r t m e g o ld á sra . E sz m e i-p o litik a i sík o n m eg k e lle tt v é d e n i a m a r x iz m u s —l e n in iz m u s tis z ta s á g á t. E l k e lle tt h a ­ tá r o ln io k m a g u k a t a ré g i p á rtv e z e té s s z e k tá s -d o g m a tik u s h ib á itó l, v a ­ la m in t az 1956 n y a r á n és az e lle n fo r ra d a lo m id e jé n e lu r a lk o d o tt r e v i­ z io n ista n é z e te k tő l. E h h e z a m u n k á h o z fe lb e c s ü lh e te tle n se g ítsé g e t a d o tt a p á r t K ö z p o n ti B iz o tts á g á n a k 1956 d e c e m b e ri h a tá r o z a ta . A m eg y ei p á r t- é s k ö z é le tb e n é lé n k v itá k b o n ta k o z ta k k i, m e ly e k é rth e tő e n a K ö z p o n ti B iz o ttsá g h a tá r o z a tá n a k az e lle n fo rra d a lo m o k a iró l szóló m e g á lla p ítá s a i és a b e lő lü k le v o n t k ö v e tk e z te té s e k k ö rü l é le z ő d te k ki. E széles k ö rb e n z a jló e sz m e c se re s o rá n k e lle tt m e g é r­ te tn i, ho gy az e lle n fo rra d a lo m k ir o b b a n á s á n a k o k a it e le m e z v e a p á r t a z é rt á llíto tta első h e ly re a ré g i v e z e té s s z u b je k tiv is ta , s z e k tá s h ib á i­ n a k b ír á la tá t, m e r t a m a g y a r tá r s a d a lo m e h ib á k és az a z o k h o z v a ló m a k a c s ra g a s z k o d á s k ö v e tk e z té b e n k e r ü lt v á ls á g o s h e ly z e tb e . U g y a n ­ a k k o r a s z o c ia lista é p íté s h e ly e s g y a k o rla tá n a k k ia la k ítá s a se m tö r ­ té n h e tn e m eg, h a az M S Z M P n e m s z a k ít g y ö k e re s e n a k o rá b b i h ib á k ­ k a l, s h a n e m lé p fel a tö b b é v e n k e re s z tü l b e id e g z e tt sz e k tá s g y a k o r­ la t m a r a d v á n y a iv a l sz e m b e n . S ez a tá r s a d a lm i m é re te k b e n fő v e ­ sz é ly t je le n tő re v iz io n iz m u s le k ü z d é s é n e k is fo n to s f e lté te le v o lt, h i­ szen s a j á t ta p a s z ta la ta in k is m eg g y ő ző e n m u ta ttá k , h o g y a s z e k tá sd o g m a tiz m u s ta la já r ó l é p p ú g y n e m le h e t e re d m é n y e s e n k ü z d e n i a jo b b o ld a lisá g e lle n , m in t a h o g y a n fo r d ítv a sem . A h a tá r o z a t m e g te ­ re m te tte a n n a k a fe lté te le it, h o g y a p á r tb a n k ik ü s z ö b ö lő d jé k a p o li­ tik a i ir á n y v o n a l k é to ld a lú to rz ítá s a i e lle n i h a rc le n in i e sz m é jé n e k fo rm á lis k ezelése. (A k é tfro n to s h a rc s ik e re u g y a n is n e m a fo rm á lis k é tir á n y ú e lh a tá ro ló d á s o n m ú lik , h a n e m a n n a k a p o litik a i p la tfo rm ­ n a k a h e ly e ssé g é n és g y a k o rla ti m e g v a ló sítá sá n , a m e ly n e k t a l a j á n az e lh a tá ro ló d á s v égbem egy .) A m eg y ei p á rts z e rv e k fo k o z o tt fig y e le m m e l k ís é rté k a p á r t ú j j á ­ s z e rv e z é sé n e k fo ly a m a tá t. R e n d sz e re s e n é r té k e lté k a m u n k á t, s m e g ­ te tté k a sz ü k ség es in té z k e d é se k e t, h o g y e rő s ö d jé k a p á r t é lc s a p a t je l­ lege. M eg y é n k b e n , a p á r t ú jjá s z e rv e z é s e az o rs z á g o sn á l g y o rsa b b ü te m b e n m e n t v ég b e. A z ü z e m i p á rts z e rv e z e te k m e lle tt n ö v e k v ő s z á m ­ b a n a la k u lta k m eg a te r ü le ti és h iv a ta li s z e rv e z e te k is. A z M S Z M P n e k 1957 m á ju s e le jé n az o rs z á g b a n 350 e z e r ta g ja v o lt, s ez m e g fe le lt az M D P -ta g sá g 40 sz á z a lé k á n a k . N ó g rá d m e g y é b e n az M S Z M P ta g ­ ja in a k s z á m a m e g h a la d ta a 12 és fé l e z re t, s ez az M D P -ta g sá g fe lé t je le n te tte . A z o rs z á g o sn á l n a g y o b b ü te m ű fe jlő d é s e ls ő so rb a n a z z a l m a g y a rá z h a tó , h o g y az e lle n fo r ra d a lo m id e jé n is fe n n m a ra d ta k , fo ­ ly a m a to s a n d o lg o z ta k az ü z e m i és a fa lu s i p á rts z e rv e z e te k . U g y a n c sa k s e g íte tte a p á r t ú jjá s z e rv e z é s é t, h o g y a m e g y é b e n , a n é p e ss é g e n b e lü l az o rs z á g o sn á l m a g a s a b b v o lt a m u n k á s o k a rá n y a , és a z o k n a k a m u n ­ k á s e m b e re k n e k a s z á m a is, a k ik b e n m é ly e n é lte k a fo r ra d a lm i h a g y o ­ m á n y o k , ta p a s z ta la to k . J ó r é s z t e z e k a té n y e z ő k m a g y a rá z tá k , hogy 1957 m á ju s á b a n N ó g rá d m e g y e p á r tta g s á g á n a k tö b b m in t 72 s z á z a lé ­ k a m u n k á s s z á rm a z á s ú v o lt. A p á rts z e rv e z e te k tö m e g k a p c so la ta e rő s íté s é n e k és fe jle sz té sé n e k fo n to s fe lté te le v o lt a p á rtd e m o k r á c ia , a p á r té le t le n in i n o rm á in a k k ö v e tk e z e te s é rv é n y e s íté se . A p á r t d rá g a á r a t f iz e te tt a z é rt a ta p a s z ­ ta la té r t, h o g y a sz e m é ly i k u ltu sz , a z e b b ő l fa k a d ó m u n k a s tílu s , az e s z m e i-p o litik a i n e v e lé s h e ly e tt a lk a lm a z o tt a d m in is z tr a tív eszk ö zö k , a c e n tra liz m u s b ü ro k r a tik u s tú lh a jtá s a , a v á la s z to tt s z e rv e k jo g a in a k m e g sé rté se , a p á r té le t fo rm a liz m u s a m e g b o n to ttá k a p á rte g y sé g e t, la ­ z íto ttá k a p á rtfe g y e lm e t. M in d ez p e d ig m e g in g a tta a p á r t és a tö m e g e k k a p c s o la tá t, g y e n g íte tte a p á r t és a tö m e g e k k a p c s o la tá t, g y e n g íte tte a p á r t v e z e tő s z e re p é t, e ls o rv a s z to tta az á lla m i és tá r s a d a lm i é le t d e ­ m o k ra tiz m u s á t. A m i a k ö v e tk e z m é n y e k e t ille ti, n e m je le n te tt k is e b b v e ­ szély t a re v iz io n iz m u s sem . A zzal, h o g y s z e m b e á llíto tta a p á rtd e m o k ­ r á c iá t a c e n tra liz m u s s a l, és a d e m o k rá c ia lo b o g ó ja a la tt az a n a rc h iz ­ m u s t, a fra k c ió z á s sz e lle m é t te r je s z te tte , la z íto tta a p á rte g y sé g e t, p á r t ­ fe g y e lm e t, m e g b é n íto tta a p á rto t, m e g r e n d íte tte a p r o le tá r d ik ta tú r a a la p ja it. A p á rtv e z e té s e z é rt az ú jjá s z e rv e z é s id e jé n is a r r a tö re k e d e tt, hogy a d e m o k r a tik u s c e n tr a liz m u s m in d k é t o ld a lá t e rő s íts e . B izonyos s z e rv e z e ti re n d s z a b á ly o k a t is fo g a n a to síto tt, h o g y m e g a k a d á ly o z z a a sz e k tá s d o g m a tiz m u s és a re v iz io n is ta n é z e te k te r je d é s é t. M in d e n e k ­ e lő tt a p á r t v e z e tő te s tü le te ib e n é rv é n y e s íte tte a k o lle k tív v e z e té s e l­ v é t, és sz á m o s in té z k e d é s t fo g a n a to s íto tt a p á r td e m o k r á c ia to v á b b f e j­ le s z té sé re . A p á r té le t d e m o k ra tiz m u s a fo k o z a to sa n , a jo b b - és á lb a l­ o ld a li n é z e te k e lle n fo ly ta to tt k ü z d e le m b e n a la k u lt és e rő s ö d ö tt m eg p á rts z e rv e z e te in k b e n . A p á r t és a p á r té le t m e g ú jh o d á s á é r t v é g z e tt m u n k a s o rá n k ü lö ­ n ö se n éles v itá t v á lto tta k ki a p á r t b e lső é le te és a tö m e g m u n k a ösz­ sz efü g g ései. A k a d ta k , a k ik — a té n y e k e t le e g y s z e rű sítv e — ú g y g o n ­ d o ltá k , h o g y a p á r té le t fü g g e tle n a p á r t tö m e g k a p c so la tá tó l. P e d ig a ta r ta lm a s p á rté le t, a p á rts z e rv e z e te k egysége, a p á r tta g o k im p o n á ló fe g y e lm e te sz i ig a z á n v o n z ó v á a p á r to t és p o litik á já t a d o lg o zó k széles tö m e g e i s z á m á ra . A p á rts z e rv e z e te k b e lső re n d je te h á t eg y ik fo n to s té n y e z ő je a tö m e g k a p c so la to k e rő s íté s é n e k . „Minél erősebbek lesznek pártszervezeteink — fig y e lm e z te t L e n in — , m inél kevesebb lesz az in­ gadozás és az álhatatlanság a párton belül, annál szélesebb körű, sok­ oldalúbb, gazdagabb és term ékenyebb lesz a párt befolyása a m unkás­ töm egeknek a pártot körülvevő, a párt által vezetett elemeire. Elvégre mégsem szabad összetéveszteni a pártot, m int a m unkásosztály élcsa­ patát az egész osztállyal.” A d e m o k ra tiz m u s e rő s íté s e e g y ü tt j á r t a p á r tm u n k a m ó d s z e re in e k fe lü lv iz s g á la tá v a l, az ú j m u n k a s tílu s k ia la k ítá s á v a l. Ez m in d e n e k e lő tt a z t k ö v e te lte , hogy a p á rts z e rv e z e te k n e b e c s ü ljé k le a tö m e g m u n k á t, sz ü n te ssé k m eg a p á rto n k ív ü li tö m e g e k ir á n t tá p lá lt b iz a lm a tla n s á g o t. A m eg y ei p á rtv e z e té s fe lh ív ta a tö m e g m u n k á r a a p á rts z e rv e z e te k f i­ g y e lm é t, és g y a k o rla ti te v é k e n y sé g é v e l is ig y e k e z e tt e lő s e g íte n i a tö ­ m e g p o litik a i m u n k a fe lle n d ü lé sé t. A p á rtn a p o k , a p á rtc s o p o rto k és az a k tív a h á ló z a t re n d s z e ré n e k fo k o z a to s k ia la k u lá s a m e lle tt m e g k e z d ő d ­ te k és e lte r je d te k a tö m e g m u n k a o ly a n fo rm á i és m ó d sz e re i, m in t a cso p o rto s b e sz é lg e té se k , a k is g y ű lé se k és az a n k é to k . A m e g y é b e n k i­ b o n ta k o z ó tö m e g p o litik a i m u n k á n a k ú ja b b ö sz tö n z é st a d o tt a m eg y ei p á rta k tív a ü lé s (1957. f e b r u á r e le jé n ), a m e ly e n ré s z t v e tt K á d á r J á n o s , az M S Z M P K B és a M a g y a r F o rr a d a lm i M u n k á s -P a ra s z t K o rm á n y e l ­ n ö k e is. A z a k tív a ü lé s e n e lh a n g z o tta k a t — a m e ly e k je le n tő s m é r té k ­ b e n e lő s e g íte tté k a p á rtta g s á g e s z m e i-p o litik a i tis z tá n lá tá s á t — ü zem i és fa lu g y ű lé s e k e n is m e r te tté k a k o m m u n is tá k , s h a tá s u k r a so k a n k é r ­ té k fe lv é te lü k e t a p á rtb a . A p á r t tö m e g k a p c s o la ta in a k a la k u lá s á b a n fo n to s s z e re p ü k v o lt a k ü lö n fé le tá r s a d a lm i sz e rv e k n e k , tö m e g sz e rv e z e te k n e k . A p á r t e r e d ­ m é n y e s ú jjá sz e rv e z é se , a n n a k eg észség es m e n e te , é lc s a p a t je lle g é n e k m eg e rő sö d é se , a p á r t é le té n e k , te v é k e n y s é g é n e k le n in i m e g ú jh o d á s a k e d v e z ő h a tá s s a l v o lt a tö m e g sz e rv e z e te k , tö m e g m o z g a lm a k sz e rv e z e ti h e ly r e á llítá s á ra , m u n k á ju k k ib o n ta k o z ta tá s á ra . E m e lle tt a s z a k s z e rv e ­ z e te k m eg y ei sz e rv e ib e n és az o k ta g s á g á b a n v é g b e m e n t e sz m e i-p o li­ tik a i tis z tu lá s i fo ly a m a t sz e m p o n tjá b ó l ig e n je le n tő s v o lt, hogy a SZ O T 1956. n o v e m b e r 4. u tá n a z o n n a l á llá s t fo g la l a z M S Z M P és a M a g y a r F o rr a d a lm i M u n k á s -P a r a sz t K o rm á n y p o litik á ja m e lle tt. A m e g y e i sz a k s z e rv e z e ti s z e rv e k — m e g tis z títv a s o r a ik a t — h a rc o t in d íto tta k m in d e n o ly a n n é z e t e lle n , a m e ly e k e t az e lle n f o r r a d a lm á ­ ro k a d o lg o zó k m e g té v e s z té s é re h ird e tte k . N a g y h a tá s ú , a ta g lé ts z á m u g rá s s z e rű e m e lk e d é sé b e n is n a g y sze­ re p e t já ts z ó re n d e z v é n y e k v o lta k a s z a k s z e rv e z e ti női a k tív a ü lé s e k . E zek sz e rv e z é sé b e n a p á rts z e rv e k is a k tív s z e re p e t v á lla lta k , s f e l­ h a s z n á ltá k a h e ly i n ő ta n á c s o k a la k u lá s á n a k e lő k é s z íté sé re . A z ú j j á ­ a la k u ló és m eg e rő sö d ő s z a k s z e rv e z e te k ré s z t v á lla lta k a m u n k a fe g y e ­ le m m e g s z ilá rd ítá s á b a n , s az ú j a la p o k o n k ib o n ta k o z ó m u n k a v e r s e n y sz e rv e z é sé b e n . A sz a k s z e rv e z e te k p á r t p o litik á ja m e lle tti e lk ö te le z e tt k iá llá s a , ta g s á g u n k k ö ré b e n v é g z e tt e g y re e re d m é n y e s e b b m u n k á ja je ­ le n tő s té n y e z ő je v o lt m e g y é n k b e n m in d a sz o c ia lista k o n sz o lid á c ió n a k , m in d a fe lg y o rs u lt sz o c ia lista é p ítő m u n k á n a k . Az e lle n fo r ra d a lm i p r o p a g a n d a sú ly o s z a v a ro k a t o k o zo tt m e g y é n k fia ta lja i k ö ré b e n is. A D ISZ m u n k á ja m e g b é n u lt, s a fia ta lo k k ö zö tt k ü lö n b ö z ő ré te g s z e rv e z e te k te v é k e n y k e d te k , a m e ly e k az e lle n fo r ra d a ­ lo m u tá n sz e rv e z ő d te k . B á r e z e k n a g y o b b ré s z t k o m m u n is ta b e fo ly á s a la tt á llta k , az ifjú s á g eg y ség es k o m m u n is ta n e v e lé s é t m é g se m tu d tá k b iz to síta n i. Az M S Z M P ja v a s la tá r a m e g a la k u lt eg y ség es ifjú s á g i s z e rv e z e t — a K IS Z — m e g y é n k b e n is 1957. m á rc iu s 21-én b o n to tt z á szló t. A z if jú ­ sá g s o r a in a k e lle n fo r ra d a lo m u tá n i p o litik a i, v ilá g n é z e ti, sze rv e z e ti, re n d e z é s e a le g g y o rsa b b a n és le g e re d m é n y e s e b b e n a m u n k á s fia ta lo k k ö ré b e n m e n t v ég b e. A fa lu si ifjú s á g i s z e rv e z e te k p o litik a i m u n k á ja n e h e z e n in d u lt m eg, te v é k e n y s é g ü k k u ltu rá lis , ille tv e e zen b e lü l is a sz ó ra k o z á s b iz to s ítá s á b a n m e r ü lt k i. C sa k la s s a n , a kö zség i te r m e lő ­ sz ö v e tk e z e ti p á rta la p s z e rv e z e te k m e g a la k u lá s á v a l és a m u n k á s fia ta lo k h a th a tó s se g ítsé g é v e l b o n ta k o z o tt k i a K IS Z p a ra s z ti, p o litik a i b á z isa . S z e rv e z e ti b e fo ly á s á n a k fo k o z a to s k isz é le síté sé v e l, az if jú s á g k ö ré b e n k ib o n ta k o z ta to tt m u n k á já v a l v isz o n y la g rö v id id ő a la tt az ifjú s á g i tö ­ m e g e k s z e rv e z e té v é v á lt. A fe lté te le k m e g é rle lő d é sé v e l 1958 ja n u á r — f e b r u á r já b a n N ó g rád m e g y é b e n is m e g a la k u ln a k a H a z a fia s N é p fro n t m egyei, já r á s i, v á ro si, k ö zség i b iz o tts á g a i. A n é p fr o n t sz e rv e in e k ú jjá a la k ítá s a n a g y p o litik a i a k tiv itá s t k e lte tt é le tre . H e ly e n k é n t té v e s n é z e te k is fe lb u k k a n ta k . E zek e lo s z la tá sa n e m m e n t m á ró l h o ln a p ra . L e g sú ly o sa b b g o n d o t, a n é p fro n tm o z g a lo m m a l sz e m b e n i b iz a lm a tla n s á g m e g s z ü n te té se je le n ­ te tt. ( P á r tta g ja in k eg y ré sz e n e m ti tk o lt e lle n sz e n v v e l fo g a d ta a n é p ­ 25 �f ro n t ú jjá s z e rv e z é s é t, a ttó l ta r tv a , h o g y is m é t h a n g o t k a p n a k b e n n e az e llen ség es elem ek .) A m o z g a lo m m a l sz e m b e n je le n tk e z ő f e n n t a r t á ­ sok, s a k ü lö n b ö ző h e ly te le n n é z e te k le k ü z d é sé h e z a la p v e tő se g ítsé g e t n y ú jto tt a P o litik a i B izo ttsá g 1957 n o v e m b e ri h a tá r o z a ta , a m e ly b e n ré s z le te s k if e jté s é t ta lá lju k a n n a k az a la p v e tő e lv e n e k , h o g y a n é p ­ fro n tp o litik a a n n a k az a la p ig a z s á g n a k az é rv é n y e s ü lé si k e re te , m isz e ­ r i n t a szo cializm u s n e m eg y e se k , h a n e m az eg ész n é p s z á m á ra és se ­ g ítsé g é v e l ép ü l. A tá r s a d a lm i sz e rv e z e te k ta r ta lm a s a b b m u n k á ja ; a ta g s á g e sz m e i­ p o litik a i n e v e lé se szo ro sa n ö sszefü g g ő t a tá r s a d a lm i és tö m e g sz e rv e ­ z e te k p á r t ir á n y ítá s á n a k ú j m ó d sz e re iv e l. A z M S Z M P e b b e n az ir á n y ­ b a n is e rő s íte tte e sz m e i-p o litik a i b e fo ly á sá t, s e g y id e jű le g n ö v e lte a tá r s a d a lm i sz e rv e k ö n á lló sá g á t. A b b ó l in d u lt k i, h o g y a p á r t v e z e tő s z e re p é n e k , tö m e g b e fo ly á sá n a k n ö v e k e d é sé t n e m a d e m o k rá c ia sz é le ­ sed ésétő l, h a n e m a d e m o k rá c ia k o rlá to z á s á tó l k e ll ó v n i. U g y a n a k k o r a p á r t tu d a to s a n tö r e k e d e tt a r r a is, h o g y e g y sé g e se b b m u n k a m e g o sz ­ tá s a la k u ljo n ki a p á r t és a tá r s a d a lm i s z e rv e k k ö z ö tt. A z M S Z M P e lv i a la p o n re n d e z te a p á r t és a p á r to n k ív ü liek v is z o n y á t is. K é p v is e lte és a g y a k o rla tb a n is é r v é n y t s z e rz e tt a n n a k az e lv n e k , h o g y a tá r s a d a lo m m in d e n dolgozó á lla m p o lg á ra — p á r tá llá s r a v a ló te k in te t n é lk ü l — e g y e n jo g ú . D e k la rá lta , ho g y h a z á n k b a n , p á rttis z ts é g k iv é te lé v e l, b á r ­ m e ly fu n k c ió t b e tö lth e t p á r to n k ív ü li is, h a h ű a sz o c ia liz m u s ü g y éh ez. A m eg y ei p á rts z e rv e k és sz e rv e z e te k , a k o m m u n is tá k te v é k e n y s é ­ g éb en ö sszesség éb en a le n in i e lv e k é rv é n y e s ü lte k . A tö m e g m u n k á b a n k ia la k u lt ú j, k o m m u n is ta m u n k a s tílu s sz o ro sa n ö ssz e fü g g ö tt a z o k k a l a k ed v ező v á lto z á so k k a l, a m e ly e k a p á r té le t és a p á r tm u n k a b első sz e rv e z e té b e n v é g b e m e n te k . A fe le sle g e s p a p ír m u n k a c sö k k e n té se le ­ h e tő v é te tte és ö sztö n ö zte a v e z e tő k e t, a p o litik a i m u n k á s o k a t a r r a , hogy re n d s z e re s e b b e n és g y a k ra b b a n le g y e n e k az e m b e re k k ö zö tt. A m u n k a m ó d s z e r v á lto z á s á t je lz i, hogy a p á rts z e rv e k n e m c s a k a p á r t ­ ta g o k k a l, h a n e m a p á rto n k ív ü lie k k e l is ta n á c s k o z ta k , s a d ö n té s e k e lő tt m e g h a llg a ttá k a sz a k e m b e re k v é le m é n y é t. A p á rts z e rv e z e te k te ­ v é k e n y sé g é b e n e rő s ö d te k a p o litik a i v o n á so k , s h á tté r b e sz o ru lt az o p e ra tív je lle g ű , szerv ező m u n k a . E zt a p o z itív fe jlő d é s t á lla p ítja m eg tö b b m eg y ei v á la s z to tt te s tü le ti ü lé s, és 1959 ő szén a m e g y e i p á r t é r t e ­ k e z le t is. A z t is h a n g s ú ly o z tá k a z o n b a n a ta n á c sk o z á so n , h o g y a m e ­ g y é b e n m ég so k h e ly e n él a s z e k tá s d o g m a tiz m u s a p á rtta g o k k ö ré b e n . M eg y én k p á rtta g s á g á n a k je le n tő s ré sz e n e m é r te tte m e g a z o n n a l a p á r t m u n k a s tílu s á b a n b e k ö v e tk e z e tt v á lto z á so k je le n tő s é g é t, a p á r t é s a p á rto n k ív ü lie k k a p c s o la tá t. S o k te k in te tb e n tá m a s z k o d ta k m é g a sz e m é ly i k u ltu s z é v e ib e n s z in te je lsz ó g y a n á n t h a s z n á lt „ é rv r e ” , hogy „ m in d e n é r t, a m i e b b e n a z o rszá g b a n tö r té n ik , m i, k o m m u n is tá k v a ­ g y u n k a f e l e l ő s e k ! ”. Ez a m e g fo g a lm a z á s a z t a h ib á s fe lfo g á st tü k ­ rö zte, am ely , a n n a k id e jé n , e lto rz íto tta a p á r t v e z e tő sz e re p é t, le b e ­ c s ü lte a tö m e g e k e t, b iz a lm a tla n s á g o t tá p lá lt a p á rto n k ív ü lie k k e l sz e m ­ b en . E z é rt a m eg y éb e n , az ir á n y ító p á rts z e rv e k tő l ig en n a g y e rő fe sz í­ té s e k e t k ö v e te lt ,hogy m eg g y ő ző e n é rv e lv e e lfo g a d ta s s á k a p á r tta g s á g ­ g al a le n in i fig y e lm e z te té st, m is z e rin t: „ S z ó s e m l e h e t s e m m i f é l e e r e d ­ m é n y e s k o m m u n is ta é p íté s r ő l, h a a le g k ü lö n b ö z ő b b m u n k a t e r ü le te k e n s z ö v e t s é g r e n e m l é p ü n k a n e m k o m m u n i s t á k k a l . . . ”. A p á rtta g s á g k ö ré b e n f o ly ta to tt e s z m e i-p o litik a i n e v e lő m u n k a k i­ ta r tá s t, n a g y tü r e lm e t és ta p in ta to t ig é n y e lt. E z é rt a p á rtv e z e té s to ­ v á b b i lé p é s e k e t te tt, m in d e n e k e lő tt az id e o ló g ia i s z ín v o n a l e m e lé se é rd e k é b e n . S zéles tö m e g e k e t v o n ta k b e a m e g y é b e n a sz e rv e z e tt p á r t ­ o k ta tá s b a . É v e n k é n t a p á rtta g s á g 60— 65 sz á z a lé k a m a r x is ta — le n in is ta k é p z é sb e n v e tt ré s z t. M á r 1959-ben m e g k e z d te m u n k á já t a m a r x is ta — le n in is ta e sti e g y ete m , 105 h a llg a tó v a l. A z id e o ló g ia i m u n k a fe lle n d ü ­ lé s é t a z o n b a n a k a d á ly o z ta , h o g y a v e z e tő k eg y ré sz e n e m sz ív e se n fo g la lk o z o tt e lm é le ti k é rd é s e k k e l. A m eg y ei p á r té r te k e z le t e z é rt k i­ m o n d ta ; „ H a b i z t o s í t a n i a k a r j u k a z e d d i g e l é r t e r e d m é n y e i n k t a r t ó s ­ s á g á t, é s m é g n a g y o b b lé p é s e k m e g té te lé t t ű z z ü k k i c é lu l, a k k o r e m e l ­ n i k e ll a p á r t id e o ló g ia i te v é k e n y s é g é t, e ls ő s o r b a n a p á r tfu n k c io n á r iu ­ s o k id e o ló g ia i m u n k á j á n a k s z ín v o n a lá t. A z id e o ló g ia i m u n k a s o r á n , m a m é g e g y s o r fo n to s k é r d é s v á r m e g o ld á s r a . A le g n a g y o b b e r ő fe s z í­ té s e k e t a s z e k ta r ia n iz m u s v é g le g e s s z é tz ú z á s a i g é n y l i . . . ” M eg y é n k b e n is széles k ö rű fe lv ilá g o sító -n e v e lő m u n k a so rá n t u ­ d a to s o d o tt, hogy a p á r t és a p á rto n k ív ü lie k v isz o n y a n e m fe jlő d h e t r e v iz io n is ta - o p p o rtu n is ta a la p o n , d e n e m k é p z e lh e tő e l a p á r t tö m e g ­ k a p c s o la tá n a k e rő s íté s e sz e k tá s a la p o n se m ,a tö m e g e k k e l sz e m b e n i b iz a lm a tla n s á g , tü re lm e tle n s é g lé g k ö ré b e n . A p á r t sz ív ó sa n k ü z d ö tt a fő v eszély , a re v iz io n iz m u s e lle n . M eg k e lle tt é r te tn i, ho g y a p á r t so h a se m te k in te tte a tö m e g e k e t esz k ö z n e k , h a n e m — a d o lo g lé n y e g é t n é z v e — a p á r t a dolgozó tö m e g e k fe g y v e re . A tö m e g e k s z o lg á la ta s z a b ta m eg a la p v e tő e n a p á r t v is z o n y á t a p á rto n k ív ü lie k h e z , ez a z o n ­ b a n n e m je le n te tt „szolg ai s z e re p e t”, a tö m e g e k k r itik á tla n f e tis iz á lá ­ sá t. H iszen a m íg o sztály o k , ré te g e k lé te z n e k , a d d ig k ü lö n b ö z ő é rd e k e k , h e ly e s és h e ly te le n n é z e te k , tö re k v é s e k is je le n tk e z n e k . A k o m m u n is­ tá k a k k o r is a tö m e g e k é rd e k e it k é p v is e lik , a m ik o r fe llé p n e k a k á ro s tö r e k v é s e k e lle n , a m ik o r a tö m e g e k s z o c ia lista n e v e lé sé é rt, g o n d o lk o ­ d á s m ó d ju k m e g v á lto z ta tá s á é rt k ü z d e n e k . A p á r t sz á m o lt a p á rto n k ív ü lie k v é le m é n y é v e l, k r itik á já v a l, és v á lto z ta to tt k o rá b b i m u n k a s tílu s á n is. S z e rv e z e ti b iz to s íté k o t n y ú jto tt a r r a , hogy az á llá sfo g la lá s o k , h a tá ro z a to k e lő k é sz íté sé b e b e v o n ja a p á rto n k ív ü lie k e t is. Így az a g rá r p o litik a i té z ise k rő l sz éles k ö rű v ita fo ly t a p á rto n k ív ü li s z a k e m b e re k , a p a ra s z to k b e v o n á sá v a l, a m ű v e lő ­ d é s p o litik a i irá n y e lv e k h e z so k é rte lm is é g i dolgozó sz ó lt e lő ze tesen . 26 E zzel a p á r t n a g y se g ítsé g e t a k o rá b b i b iz a lm a tla n s á g is a ta p a s z ta la ta i b iz o n y ítjá k a z t g o n d o k ró l is, h a é rz ik , h o g y k a p o tt m u n k á já h o z , s e g y ú tta l fe lo ld ó d o tt p á rto n k ív ü lie k , a tö m e g e k k ö ré b e n . A p á r t is, h o g y a tö m e g e k k e l szó t le h e t é rte n i a a p á r t sz á m o l v e lü k , b íz ik b e n n ü k . Így v o lt ez m in d e n e k e lő tt a m e g y e m u n k á s tö m e g e iv e l. A p á r t a m u n k á s o k h o z fo rd u lt, h isz e n a p á r t é s a m u n k á s o s z tá ly v is z o n y a k é ­ pezi a p á r t tö m e g k a p c s o la tá n a k a la p já t. A m u n k á s o k k a l k ia la k u lt k a p c so la t v o lt a fe lté te le a n n a k , h o g y sz ám o s h e ly e s in té z k e d é s lá to tt n a p v ilá g o t. M in d ez n ö v e lte a p á r t te k in té ly é t, és e rő s íte tte a m u n k á ­ so k a t a b b a n , h o g y tá r s a d a lm u n k u ra lk o d ó e re je a m u n k á s sá g . A K öz­ p o n ti B iz o ttsá g 1958. o k tó b e ri h a tá r o z a ta , a d ö n té s t k ö v e tő m egyei v iz sg á ló d á s, a h e ly i in té z k e d é s e k to v á b b e rő s íte tté k a p á r t b e fo ly á sá t a m u n k á s o k k ö ré b e n . A m u n k a so rá n m e g y é n k b e n is so k száz a k ti­ v is ta v e tt ré s z t a m u n k á s s á g h e ly z e té n e k so k o ld a lú f e ltá r á s á b a n , a te n n iv a ló k k id o lg o z á sá b a n . A h e ly z e te le m z é s k ü lö n ö s g o n d o t f o r d íto tt az ú j m u n k á s o k ra , in te g rá ló d á s u k fo ly a m a tá ra . A p á r t tö m e g k a p c so ­ la ta in a k e rő s íté s é b e n je le n tő s s z e re p e v o lt a n n a k , hogy a p á r t fig y e ­ le m b e v e tte a m u n k á s s á g v á lto z ó ö s s z e té te lé t és a k ö lö n b ö ző ré te g e k e lté rő s a já to s s á g a it. B e b iz o n y o so d o tt az is, h o g y a m u n k á s o k k é sz e k fe lso ra k o z n i a p á r t m ögé. T á m o g a tjá k p o litik á já t. A K B - h a tá ro z a t is ­ m e rte té s e s o rá n , a m u n k á s g y ű lé s e k e n a p á r t v ezető i n y ílta n b e sz é lte k a g a z d a sá g , az ü z e m é le té rő l, az e re d m é n y e k m e lle tt a g o n d o k ró l, a h i­ b á k ró l is. A v á la s z : ü z e m e in k b e n ú j le n d ü le te t k a p o tt a sz o c ia lista m u n k a v e rs e n y , a m e ly b e n a k o m m u n is tá k m e lle tt a p á rto n k ív ü lie k e z re i is r é s z t v e tte k . A v e rs e n y s ik e r é t je lz i ez a z e z e rn y i f e la já n lá s , és az, h o g y m e g a la k u lta k a sz o c ia lis ta b rig á d o k , a m e ly e k s z á m a 1960-b a n 3 0 0 -ra e m e lk e d e tt. M in d e z e k b iz o n y ítjá k : a m u n k á s o k b a n e rő s ö d ö tt a tu d a t, h o g y ő k a z o rs z á g g a z d á i, fo k o z ó d o tt b e n n ü k a fe le lő ssé g az ü zem , a m eg y e, a z o rs z á g e re d m é n y e s fe jlő d é sé é rt. T e rv s z e rű fe lv ilá g o sító m unka fo ly t a p a ra s z ts á g so ­ ra ib a n . A p á r t v ilá g o sa n lá tta , h o g y a m e z ő g a z d a sá g s z o c ia lista á ts z e r ­ v e z é sé n e k fő p o litik a i fe lté te le a p a ra s z ts á g és a p á r t k ö z ö tti k ö lcsö n ö s b iz a lo m h e ly r e á llítá s a és m e g e rő síté se . U g y a n is n e m c s a k a p a ra s z ts á g ­ b a n é lte k f e n n ta r tá s o k a p á r t p o litik á já v a l szem b en . „ A k ö z s é g i p á r t s z e r v e z e te k je le n tő s r é s z e . . . s z e k tá s e lz á r k ó z á s t ta n ú s íto tt a z e g y é n i­ le g d o lg o z ó p a r a s z to k k a l s z e m b e n , i n k á b b e lr ia s z to tta , m i n t k ö z e líte tte ő k e t a p á r t h o z ” — o lv a s h a tju k a m e g y e i p á rtb iz o tts á g 1959. fe b r u á r 16-i e lő te rje sz té s é b e n . Ezzel is m a g y a rá z h a tó , hogy 1961-ben a m eg y e 53 te rm e lő sz ö v e tk e z e ti p á rts z e rv e z e té b e n e g y e tle n ta g o t sem v e tte k fel a p á rtb a . A k o lle k tiv iz á lá s a p á r tm u n k a k ö z é p p o n tjá b a h e ly e z te a fa lu si p á rts z e rv e z e te k e t. A z ir á n y ító p á rts z e rv e k , a p o litik a i fe le lő sö k s e g ít­ sé g é v e l a fa lu s i p á rts z e rv e z e te k m u n k á ja fo k o z a to sa n ja v u lt. Ez e g y ü ttjá r t a fa lu s i a la p s z e rv e z e te k sz e rv e z e ti m e g e rő síté sé v e l, k ü lö n ö ­ se n a te rm e lő sz ö v e tk e z e ti a la p s z e rv e z e te k ta g é p ítő m u n k á já n a k fo k o ­ z ó d á sá v a l. A p á r tta g o k k ö z ö tt m e g y é n k b e n k e v é s v o lt a dolgozó p a ­ ra s z t. S z á m u k 1962-re 1340-re e m e lk e d e tt, a z o n b a n ez a p á rtta g s á g n a k m é g m in d ig c sa k 8,4 s z á z a lé k á t je le n te tte . K ü lö n ö s je le n tő s é g e v o lt a n n a k , h o g y a m e z ő g a z d a sá g sz o c ia lista á tsz e rv e z é se u tá n a n ő k fo k o z o tta b b a n k a p c s o ló d ta k b e a p á r tm u n k á b a . A s z e k tá s e lz á rk ó z á s fe lo ld á sa , a p á r t a g r á r p o litik á já n a k g y a k o rla ti e re d m é n y e i e rő s íte tté k a k ö lcsö n ö s b iz a lm a t, a m e g b e c sü lé s t, s ez a p á r t p a ra s z ti b á z is á n a k n ö v e k e d é sé t je le n te tte . M e g y é n k b e n a p á r t tö m e g k a p c s o la tá n a k eg y ik le g n e h e z e b b t e r ü ­ le te az é rte lm is é g v o lt. K ü lö n ö se n az e lle n fo r ra d a lo m u tá n e rő sö d ö tt az é rte lm is é g e lle n e s h a n g u la t. I r á n y ító p á rts z e rv e in k szívós, k ita rtó , p o litik a i n e v e lő m u n k á t v é g e z te k a z é rt, hogy e lfo g a d ta s s á k és é rv é ­ n y e s íts é k a p á r t é rte lm is é g i p o litik á já t. F e llé p te k a k ü lö n b ö z ő jo b b ­ o ld a li re v iz io n is ta n é z e te k és a z o ly a n h a m is á lta lá n o s ítá s o k e l­ le n is, a m e ly e k s z e rin t az egész é rte lm is é g re a k c ió s. A m u n k a h o sszú id eig ta r to tt, d e m e g h o z ta az e re d m é n y t. A z é rte lm is é g s z á m a é s a r á ­ n y a g y o rsa n n ö v e k e d e tt, sz o c iá lis ö ssz e té te le k e d v e z ő e n a la k u lt. Ez a fe jlő d é s k é p e z te az a la p j á t a n n a k , hogy 1957 és 1962 k ö z ö tt a k o m m u ­ n is ta é rte lm is é g ie k s z á m a h á ro m s z o ro s á ra e m e lk e d e tt, k ö z é le ti te v é ­ k e n y sé g ü k fo k o z ó d á sa p e d ig s e g íte tte az é rte lm is é g e lle n e s n é z e te k e l­ o s z la tá sá t. J o g g a l á lla p íth a tta m e g az 1962. o k tó b e r v é g é n ö ssz e h ív o tt m eg y ei p á r té r te k e z le t: „ E l m ú l t a z a z id ő , a m i k o r m e g y é n k e t é r t e l m i ­ s é g e lle n e s n e k n e v e z t é k . M a m á r k ö lc s ö n ö s a b iz a lo m , a m e g b e c s ü lé s , a k ö zö s a lk o tó m u n k a s z e lle m é b e n f e j t jü k k i te v é k e n y s é g ü n k e t.” Az 1960-as é v e k e le jé ig s z o c ia lista a la p o k r a h e ly e z tü k a tá r s a d a l­ m i, a g a z d a sá g i v is z o n y o k a t N ó g rá d m e g y é b e n is. E b b e n te r m é s z e te ­ le a z o n b a n a z o k a m ó d sz e re k , fo r m á k és e rő fe sz íté se k sem , a m e ly e k ú t j á n ez a p o litik a é rv é n y e s ü lt. T ö rté n e lm i k ü z d e le m v o lt ez, szívós e sz m e i-p o litik a i h a rc , a m e ly e t a k o m m u n is tá k v ív ta k m eg . A h a rc n e ­ h é z sé g é t c sa k fo k o z ta , h o g y n e m r i tk á n a „ s a já t” h ib á k , „ s a já t” té v e d é se k e lle n is k ü z d e n i k e lle tt. S a h a rc e b b e n az é rte le m b e n is e re d m é n y e s v o lt. A m eg y e p á rtta g s á g á n a k e s z m e i-p o litik a i eg ysége, a la k o s sá g fe ls o ra ­ k o z á sa a p á r t p o litik á ja m ögé, a k o m m u n is tá k és p á r to n k ív ü lie k m in ­ d e n k o rá b b in á l sz o ro sa b b ö sszefo g ása és a lk o tó e g y ü ttm ű k ö d é s e N óg­ r á d m e g y e sz o c ia lista to v á b b fe jlő d é s é n e k b izto s a la p já v á v á lt. dr. Bandur Károly �KÖ RKÉP Tallózás az Ü nnep ürügyén M é ltó k é p p ü n n e p e ln i: e m b e r lé p té k ű „ f e la d a t” . N e m z e ti s o r s f o r d u ló n k p iro s b e ­ tű s n a p j a it m in d e n e s z te n d ő b e n — k iv á lt az ú g y n e v e z e tt k e r e k é v f o r d u ló k o n — t á r ­ s a d a lm i m é r e tű tis z te le ta d á s ö v e z i. K é ts é g ­ k ív ü l s o k a t v á lto z ta k h á r o m é v tiz e d s o r á n le g je le s e b b ü n n e p ü n k k ö s z ö n té s é n e k f o r ­ m á i is: d ís z te le n e b b ü l, k e v e s e b b p á to ssz a l, d e e m b e rk ö z e lib b e n , é r z e le m g a z d a g a b b a n , a s z á m v e té s t jö v ő t fo rm á ló te rv e in k k e l e g y e sítv e , to v á b b i a lk o tá s r a , c s e le k v é sre ö sz tö n ö z v e e m lé k e z ü n k a n n a k a n a p n a k a h ő se ire , a m e ly m é rf ö ld k ő k é n t e m e lk e d ik tö r té n e lm ü n k o r s z á g ú tjá n — n e m k e v e s e b ­ b e t, m in t é v s z á z a d o s sz o lg a s á g u n k v é g é t je le z v e . A fe ls z a b a d ítá s , fe ls z a b a d u lá s sz a ­ v a k é r te lm é t le g g y a k r a b b a n és le g te r m é ­ sz e te s e b b e n ú g y é r t j ü k : a s z a b a d s á g b ir to ­ k á b a n o rs z á g u n k a n é p h a z á ja le tt, a b é k é t a sz o c ia lista v ilá g r e n d s z e r e r e je b iz to s ítja . E g y fé l e m b e rö ltő n y i ta p a s z ta la t a z o n b a n m o s ta n á b a n m á r a z t is k im o n d a tja v e lü n k , h o g y e k ife je z é s e k tö b b é r te lm ű e k s, h o g y h a r m in c é v v e l e z e lő tt m e g te r e m tő d ö tt u g y a n a le g fo n to s a b b : a f e lté te le a n n a k , h o g y e m b e r m ó d r a é ljü n k , a fe ls z a b a d u lá s a z o n b a n n e m e g y e tle n m o z z a n a ta v o lt é le ­ tü n k n e k . M é ltó s á g ra , ö n tu d a tr a , k u l t ú r á r a v a n s z ü k s é g ü n k : ú j f a j t a e m b e r r a jz á s á n á l báb ásk o d u n k . je is M e s te rh á z i L a jo s to llá b ó l. „ M e g v a n a h a té k o n y s á g m é rté k e , é s a z o n tú l m in d e n — a le g ő s z in té b b jó s z á n d é k is — t a r t a l ­ m á t v e sz ti, fo rm á lis lesz. T e h á t f é lte m a m a g a m s z e n tje it, a m ik o r ü n n e p e ln i k e z ­ d ü n k . É s m ié r t s z e m é rm e te s k e d je m : a fe lsz a b a d u lá s az é le te m le g n a g y o b b é lm é n y e , m in d ig v e le m m a ra d ó — h a ú g y te ts z ik — s z e n t e m lé k . A »m in d ig «~et ú g y is é r tv e , h o g y »s z ü n te le n ü l« H a m e g lá to k e g y f a lu ­ si v íz to r n y o t, b e lé m d o b b a n a f e ls z a b a d u ­ lá s ” — ír ja . B iz o n y á ra s o k a k m o n d a n d ó já t fe je z i k i, s jo g g a l t a r t h a t ig é n y t g o n d o la ttá r s ítá s r a , a z o n o s u lá s ra , a m ik o r — b á r fé ­ k e z e tle n in d u la tta l — n e k itá m a d a z e r e d ­ m é n y e in k á r n y é k á b a n m e g h ú z ó d ó ig a z sá g ­ ta la n s á g n a k , s z ív te le n s é g n e k , id e g té p ő in ­ tr ik á n a k . „ . . . fö l k é n e lé te k b e n is s z a b a ­ d u ln i m á r! A te h e ts é g te le n a k a r n o k o k , a k is k ir á ly o k é s m e s te rn y a ln o k a ik , a p le ty ­ k a h ö lg y e k és a »tö r le s z tő k « aló l. .. A s é r­ tő k e t k e ll o ly a n h e ly r e te n n i, a h o l n in c s h a ta lm u k m á s o k f ö l ö t t ! . . . F o ly ta s s u k t e ­ h á t a fe ls z a b a d u lá s m ű v é t! M e rt v a n m ég te n n iv a ló .” * A f o ly ó ira to k , n a p ila p o k ü n n e p i m e g e m ­ lé k e z é se it, v e z é r c ik k e it o lv a sv a tö b b h e ­ ly e n ta lá l tu n k r á a z ily e n c se n g é sű , „ sza­ b á l y ta l a n ” , d e fe le lő ssé g g e l, e lk ö te le z e tt­ sé g g e l le ír t g o n d o la to k r a . A fe ls z a b a d u lá s f o ly a m a t — ír ja F a r a g ó V ilm o s a N é p m ű ­ v e lé s á p r ilis i s z á m á b a n — , „ a m e ly v iss z a z u h a n á s o k k a l é s e lő re le n d ü lé s e k k e l e g y b e l á th a ta tla n tö r té n e lm i s z a k a s z napi h a r c f e la d a ta it k ín á lja , p o n to s a b b a n n e m is k ív á n ja , v a ló s á g g a l r á n k k é n y s z e ríti, m e rt az a d o tt le h e tő s é g e k b ir to k á b a n o k u n k - jo ­ g u n k sin c s m á s tó l s z á m o n k é r n i a s z a b a d ­ s á g o t: f e ls z a b a d u ln u n k n e k ü n k m a g u n k ­ n a k k ell. A n n y i a m ié n k , a m e n n y it k iv e ­ r e k s z ü n k m a g u n k n a k . É s a h e ly z e te t c sa k k ö n n y íti, d e e g y s z e rs m in d b o n y o lu lttá t e ­ szi, h o g y a k ik k e l v e r e k e d n ü n k k ell, a z o k is m i m a g u n k v a g y u n k ” . A z e lle n a fe lfo ­ g ás, s z e m lé le t e lle n e m e l s z ó t a sz erző , a m e ly m e g sz o k á ssá g é p ie siti, s z e r ta r tá s s á , k ö te le z ő p e n z u m m á m e re v íti e s e te n k é n t azt, „ a m i a le g sz e m é ly e se b b m a g á n ü g y ü n k is le h e tn e ” . A k tu á lis fig y e lm e z te té s e , h o g y a s z á m v e té s e k b e n is a z e m b e r t k e ll k e r e s ­ n ü n k , „ a k in e k fe ls z a b a d u lá s a m é r té k é t n e m is le h e t m in d ig s z á m o k b a n k ife je z n i. P e d ig a fe ls z a b a d u lá s é v f o r d u ló ja e lső so r­ b a n e r r e jó : m e g m é rn i, h o g y m e n n y ir e s z a b a d u ltu n k fel. H o g y m e k k o r á t n ő ttü n k . H o g y m e n n y it c s ö k k e n t r a j t u n k a tö r té n e ­ le m g e rin c g ö rn y e s z tő nyom ása. H ogy m e n n y ir e e g y e n e s e d tü n k fel. H o g y m e n y ­ n y ir e k ö z e líte ttü k m e g az eg é sz ség e s g e r in ­ cű, f e ls z a b a d u lt e m b e r m a g a s s á g á t”. „ E g y e m b e r ö ltő t é lte m — d e a s o rso m tö r té n e te m és e z e r é v n y i” — V áci M ih á ly s o r a it m o ttó k é n t í r h a t n á k s z in te v a la ­ m e n n y i ju b ile u m i k ia d v á n y , e m lé k k ö n y v la p ja ir a , d e ta lá n le g jo b b a n a S z é p iro d a l­ m i K ia d ó ü n n e p i a n to ló g iá já n a k , a „ J e le n ­ lé t”- n e k a m a r g ó já r a illen e . E v á lo g a tá s k ö ltő i, író i u g y a n is tö b b s é g ü k b e n V áci M ih á ly k o r - é s n e m z e d é k tá rs a i v o lta k , o ly a n o k , a k ik n e k sz e m é ly e s é lm é n y ü k v o lt m é g a z ö n m a g á t tú lé lt tá rs a d a lo m , a h á b o ­ rú , a fa siz m u s, s sz e m é ly e s é lm é n y ü k v o lt m á r a f e ls z a b a d u lá s , a g y ő ze le m , az ú j j á ­ é p íté s h e r o ik u s k ü z d e lm e , o ly a n o k , a k ik ­ n e k f e ln ő tt é le tü k h á r o m é v tiz e d e „ e le jé ­ tő l v é g é ig s ű r ű tö r té n e te m ” . Ő k m a g u k te tté k is, h o g y az te g y e n , h isz e n „ m in d n y á ­ ja n e z t a h a r m in c é v e t a k ö z é le t e r ő te r é ­ b e n — v o n z á s á b a n - ta s z ítá s á b a n — é lté k m e g e m b e r k é n t, ír ó k é n t” . M ű v e ik b ő l a z é r t te h e te tt „ J e le n lé t” c ím m e l k ö te te t sz e r­ k e s z te n i, m e r t a k ö z é p n e m z e d é k , az ú g y ­ n e v e z e tt d e r é k h a d o ly a n k é p v is e lő i ők, a k ik s o h a „ n e m h ú z ó d ta k fe d e z é k b e ” . „A z e m b e r i te rm é s z e t, az író i a l k a t s z e r in t, m i­ k o r m ily e n h a r c i k e d v v e l, m ik o r m ily e n tá b o r b a n , n e m r i t k á n sz e m tő l-s z e m b e e g y ­ m á ssa l, d e k ö zö s v o n á s u k m a r a d t sz étsz ó ­ ró d v a is m e g a m a g á n y b a n is: a tö r té n e l­ m i je le n lé t.” M in d e z e k a l a p já n jo g o s v o lt a s z e r k e s z tő k n e k — B e n já m in L ászló, D o ­ b o z y I m r e. F e k e te G y u la é s V észi E n d re , a k ik m a g u k is r e p r e z e n tá n s a i e n e m z e d é k ­ n e k — a b b a n re m é n y k e d n i, „h o g y e k ö te t, e g y tö r té n e lm i k o r s z a k o t sz é le se n á tfo g ó é s s o k fe lő l á tv ilá g ító ír á s a iv a l, h o z z á te h e t n é h á n y v o n á s t je le n k o r u n k h ite le s r a jz á ­ h o z . . . . d e ta lá n a z t is je le z h e ti e g y b e n . h o g y az e lm ú lt h á r o m é v tiz e d k ü z d e lm e s író i e re d m é n y e i, k ö z é le ti é lm é n y e i n e m ­ c s a k a m ú lt m e g íté lé s é h e z a d n a k tá v la to ­ k a t, d e tá v la t o k a t n y itn a k a jö v ő fe lé is ” . H a so n ló h é tk ö z n a p i g o n d o la to k je g y é b e n f o g a n t az á p r ilis i K r itik a ü n n e p i k ö sz ö n tő ­ A z elő b b id é z e tt p u b lic is z tik a i ír á s o k k a l s z e m lé le te r o k o n ítja e m ű f a jila g „ r e n d e ­ z e tte n ” k ö te te t. H a r m in c n y o lc író p u r itá n , s z a b á ly ta la n , d e ő sz in te tis z te le ta d á s a s u ­ g á r z ik la p ja ir ó l: ö rö m ö rö m e in k f e le tt, a g ­ g ó d á s. h a r a g — ö n m a g u n k é r t s n e m e lle ­ n ü n k . E m b e ri so rso k r a jz o la ta e g y ű jte ­ m é n y „ c s e n d ó rá b a n ” é s b é k é tle n ü l. Ily e ­ n e k v a g y u n k : „ k o r á n k e lő k ” s v ilá g o t lá t­ n iv á g y ó k , fő n ö k ö k é s b e o s z to tta k , r o k o n o k és r o k o n íto tta k , s z e r e tü n k é s s z e r e tte tü n k , az É G R E v á g y u n k é s v á r j u k a M ik u lá s t, az „ id e g e k k o r á t ” é ljü k , „ v illá m fé n y ű e k in d u la ta in k ” s v a n „ a m ir ő l n e m b esz é ­ l ü n k ” . S h o g y m it k e ll te n n iü k é r tü n k , n e ­ k ik ír ó k n a k , k ö ltő k n e k a „szé p s z ó ” e r e jé ­ v el, a z t S im o n I s tv á n fo g a lm a z ta m e g : „ . . . e z t az ö n m a g á b a te r j e d t / v ilá g o t k e ll, h o g y s e g ítse , az e m b e r t, / k ilé p n i l eg v é g ső b é k ly ó ib ó l.” V ag y S ip o s G y u la : „ E m e ld a s z e k e re t, V a lje a n ! / H o g y to v á b b m e h e s ­ s e n .” * T e rm é sz e te s , h o g y a h é tk ö z n a p o k o n is m in d e g y r e fo k o z ó d ó é r d e k lő d é s a s z o v je t n é p , tá rs a d a lo m , k u ltú r a i r á n t ú ja b b le n ­ d ü le te t k a p o tt a ju b ile u m k a p c s á n . S zéles k ö r ű v á r a k o z á s e lő z te m e g az ü n n e p tis z ­ te le té r e é le tr e h ív o tt ú j f o ly ó ir a t: a „ S z o v ­ je t Iro d a lo m ” m e g je le n é s é t is. A la p m o sz k ­ v a i é s b u d a p e s ti s z e rk e s z tő b iz o tts á g á t — é lü k ö n S z a v v a D a n g u lo v v a l és K ir á ly I s t­ v á n n a l — K á d á r J á n o s ü d v ö z ö lte a z első sz á m „ b e k ö s z ö n tő jé b e n ” : „ K ív á n o m a fo ­ ly ó ir a t s z o v je t és m a g y a r s z e rk e s z tő in e k , h o g y k ö zö s m u n k á ju k , a la p m a g y a r v á lto ­ z a ta s ik e re s e n te lje s íts e n a g y fo n to s s á g ú h iv a tá s á t. A f o ly ó ir a tb a n m e g je le n ő m ű ­ v e k ö sz tö n ö z z é k a m a g y a r ir o d a lm a t is, j á ­ r u lja n a k h o z z á az író i, m ű v é sz i, a lk o tó i, b a r á ti k a p c s o la to k to v á b b i g a z d a g o d á s á ­ hoz. K ö te le z z e a s z e r k e s z tő k e t az, h o g y n é p ü n k ő s z in té n é r d e k lő d ik a te s tv é r i S z o v je tu n ió v a ló s á g á t, a s z o v je t n a p é le té t m a g a s m ű v é sz i s z ín v o n a lo n tü k r ö z ő ir o ­ d a lo m i r á n t . . . S v é g ü l a z t k ív á n o m , h o g y a S z o v je t I ro d a lo m m a g y a r v á lto z a ta n e c sa k o lv a s m á n y t je le n ts e n a m a g y a r k ö ­ z ö n s é g n e k . h a n e m v á ljo n a k u ltu r á lis és tö m e g p o litik a i m u n k a e g y ik s z e rv e z ő jé v é ; já r u ljo n h o zz á a S z o v je tu n ió v a l, a S z o v je t­ u n ió n é p e iv e l v a ló sz o ro s te s tv é r i k a p c s o ­ la ta i n a k to v á b b i g a z d a g ítá s á h o z , e r ő s íté ­ s é h e z ” — ír ta e g y e b e k k ö z ö tt p á r t u n k első tit k á r a . E d d ig se m t u d t u n k k e v e s e t a sz o v je t iro d a lo m ró l. C sa k e g y e tle n p é ld á t e r r e : 19 5 9 -b en , 1 9 6 7 -b en é s le g u tó b b a z e lm ú lt é v v é g é n — „ N a p ja in k s z o v je t ir o d a lm a ” c ím m e l — je le n t m e g ta n u lm á n y k ö te t az „e lig a z ítá s ” s z á n d é k á v a l. E k ö te te k je le n ­ tő s é g é t a b b a n m é r h e tjü k , h o g y k ö n y v k i­ a d á s u n k és fo ly ó ir a t- s z e r k e s z té s ü n k — e l­ s ő s o rb a n a N a g y v ilá g — jó v o ltá b ó l v o l t b ő ­ v e n o lv a s m á n y é lm é n y ü n k , a m e ly h e z „ fo z ó d z ó t” ig é n y e ltü n k . M in d e z e k e lle n é re m in ő s é g ile g ú j sz a k a sz a k e z d ő d ö tt e fo ly ó ­ ir a t m e g je le n é s é v e l a s z o v je t iro d a lo m b a n m a g y a r n y e lv e n v a ló tá jé k o z ó d á s n a k . E l­ s ő s o r b a n a z is m e re ts z e rz é s re n d s z e re s s é g e , fo ly a m a to s s á g a b iz to s íto tt e z á lta l. M á r az első s z á m b ó l is k id e r ü l: a la p n e m r a g a s z - 27 �k o d ik sz o ro s a n a cím éh e z, s m á s m ű v é s z e ti á g a k b e m u ta tá s á r a is m ó d o t k ín á l. A z is v a ló sz ín ű , h o g y — b á r a b e m u ta tk o z ó s z á m m é g c sa k é r z é k e lte ti, s n e m b iz o n y ít­ ja e z t — n e m c s a k a sz o v je t-o ro s z iro d a lm i is m e r e te in k b ő v ü ln e k m a jd e f o ly ó ir a t ol­ v a s tá n , h a n e m jo b b a n m e g is m e rjü k m á s n é p e k , k ö z tá rs a s á g o k k u l t ú r á j á t is. S m i az, a m it a S z o v je t Iro d a lo m első s z á m á b ó l k ü lö n ö s e n fig y e le m re m é ltó n a k ta lá ltu n k . E rő s e n s z u b je k tív m e g k ö z e líté s­ b e n ím e a s o r r e n d : a k ö z e lm ú ltb a n f ia ta lo n e lh u n y t, r e n d k ív ü li te h e ts é g ű V asz ilij S u k ­ s in elb esz élé se i, V asz il B ik o v v a l k é s z íte tt i n te r jú a s z o v je t h á b o r ú s ir o d a lo m k é r d é ­ s e irő l és L e o n y id M a rtin o v v a llo m á s a az o ro sz és a m a g y a r iro d a lo m , k ö lté s z e t t a ­ lá lk o z á s a iró l, k é z fo g á s a iró l. A z h isz e m , a k i m á r — a k á r s a j á t é lv e z e té re is — g y ü r k ö ­ z ö tt v a la h a m ű fo rd ítá s s a l, sz ív e se n o lv a s k é t n y e lv e n e g y u g y a n a z o n ír á s t, ö s s z e v e t­ v e a z o k a t, ta n u lv a a s z a k a v a to tt to lm á ­ cso k tó l. E lső íz b e n V. R a s z p u ty in e lb e sz é ­ lé s é t o lv a s h a tju k ily m ó d o n : e r e d e tib e n és N ik o d é m u sz E lli f o rd ítá s á b a n . A S z o v je t I ro d a lo m e d d ig a n g o lu l, f r a n ­ c iáu l, n é m e tü l, s p a n y o lu l, ja p á n u l, le n g y e ­ lü l, c s e h ü l é s sz lo v á k u l je le n t m eg . K ile n ­ c e d ik n y e lv k é n t — ő sz in te ö r ö m ü n k r e — a m a g y a r is fe ls o ra k o z o tt. C s o n g rá d y B éla A fe lsz a b a d u lt N ógrád m eg y e 30 é v e H a z á n k f e ls z a b a d u lá s á n a k 30. é v f o r d u ló ­ j á t ü n n e p e ljü k . E b b ő l a z a lk a lo m b ó l r e n ­ d e z te k a s a lg ó ta r já n i N ó g rá d m e g y e i M u n ­ k á s m o z g a lm i M ú z e u m b a n id ő sz a k o s p o liti­ k a i, d o k u m e n tá c ió s k iá llítá s t A fe ls z a b a ­ d u lt N ó g rá d m e g y e 30 é v e cím m el. A k iá llítá s re n d e z ő i — d r. M o ln á r P á l és S z v irc se k F e r e n c — v á lto z a to s esz k ö z ö k ­ k e l — fé n y k é p e k , tá b lá z a to k , m a k e tte k , m o d e lle k , v a ló sá g o s tá r g y a k , ip a r i te r m é ­ k e k , e r e d e ti d o k u m e n tu m o k f e lh a s z n á lá s á ­ v a l — m u ta tjá k b e tö r té n e lm ü n k n e k e z t a z e s e m é n y e k b e n é s e re d m é n y e k b e n o ly p á ­ r a tl a n u l g a z d a g k o r s z a k á t. A re n d e z é s jó l a lk a lm a z k o d ik a k o r lá to z o tt t e r ü l e ti le h e ­ tő sé g h e z és a m ú z e u m lá to g a tó k ig é n y e ih e z ; az é r te le m h e z é s a z é r z e le m h e z e g y a r á n t szól. A m ú z e o ló g u s o k a jo b b á tte k in th e tő s é g c é ljá b ó l m e g y é n k h a r m in c é v e s fe jlő d é s é t té m á k r a o s z to ttá k . E z e k k ö z ü l az első és le g fo n to s a b b te r ü l e t a p o litik a i és tá r s a d a l­ m i é le t, a z i t t b e k ö v e tk e z e tt fe jlő d é s és v á lto z á s b e m u ta tá s a . A k iá llítá s a N ó g rá d i S á n d o r v e z e tte p a r tiz á n c s o p o r t te v é k e n y ­ sé g é n e k is m e r te té s é v e l „ in d ít” , m a jd ré s z ­ le te s e n é s lá tv á n y o s a n m u t a t j a b e a m e g y e f e ls z a b a d ítá s á n a k m o z z a n a ta it. 1944. d e c e m b e r 31. — a m e g y e fe ls z a b a ­ d u lá s á n a k , s e g y b e n az ú j, b o ld o g a b b é le t in d u lá s á n a k k e z d e te . A fe ls z a b a d u lá s a z a m e g h a tá ro z ó e se m é n y , a m e ly m in d e n d ö n ­ tő és lé n y e g i v á lto z á s e re d ő je , m in d a z o k ­ n a k a z e r e d m é n y e k n e k és s ik e re k n e k k i­ in d u ló p o n tja , a m e ly e k e t n é p ü n k a z e lm ú lt h á r o m é v tiz e d a l a t t p o litik a i, g a z d a s á g i, tá r s a d a lm i és k u ltu r á lis té r e n e lé rt. A z ú j ­ 28 já é p íté s , a b á n y á k é s g y á r a k , a z isk o lá k , in té z m é n y e k á lla m o s ítá s a , a m u n k á s o s z ­ tá ly p o litik a i h a ta lm á n a k m e g sz e rz é se e g y eg y lé n y e g e s á llo m á sa o r s z á g u n k tö r té n e ­ té n e k . A z 1 9 4 8 -b an m e g k e z d e tt sz o c ia lista é p í­ té s d in a m ik u s fe jlő d é s é t té n y e k , s z á m a d a ­ to k b iz o n y ítjá k . T a b ló k , g r a f ik o n o k sz e m ­ lé lte tik a m e g y e ip a r i b e r u h á z á s á n a k a l a ­ k u lá s á t, a fo g la lk o z ta to tts á g , a tá r s a d a lm i á tré te g z ő d é s , az é le tm ó d és az é le ts z ín v o ­ n a l v á lto z á s a it. S m in th a tü k ö r b e n n é z ­ n é n k , ú g y ra jz o ló d ik k i e lő ttü n k m ú lt- és je le n b e li é le tü n k . A k iá llítá s h ív e n b iz o ­ n y ítj a a z t is, a m it m á r a m a tiz e n é v e s e i is k ö z v e tle n ü l ta p a s z ta lh a tta k , h o g y a m e g y e é le té b e n s o h a k o r á b b a n n e m v o lt o ly a n e r ő te lje s é s sz e m b e tű n ő a fe jlő d é s, m in t az u to lsó 10 e s z te n d ő b e n . S a lg ó ta r já n , a m e ­ g y e s z é k h e ly m o d e rn — é p íté s z e te r é v é n E u r ó p a - h ír ű — ip a r i v á r o s s á l e t t ; m á sik , n a g y m ú ltú v á r o s u n k , B a la s s a g y a rm a t is n a p r ó l n a p r a v á lto z ik , ú j, ip a r o s o d o tt a r ­ co t ö lt. S az é l e t e g y r e sz eb b és t a r t a lm a ­ s a b b lesz a n a g y k ö z s é g e k b e n , a m e g y e k is f a lv a ib a n is. A sz o c ia liz m u s n é h á n y é v t i­ ze d a l a t t b e p ó to lta a z ú r i M a g y a ro rs z á g é v s z á z a d o s m u la s z tá s a it. A k iá llítá s — a m e ly (a te lje s s é g ig é n y e n é lk ü l, te rm é s z e te s e n ) m e g é lt és m a i v a ló ­ s á g u n k k a l is m e r te ti m e g a lá to g a tó t — a z a lk o tó , a te re m tő e m b e r t, a d o lg o s n é p e t d ic sé ri, a k i a p á r t t a l e g y r e sz o ro s a b b eg y ­ sé g b e n , a p á r t v e z e té s é v e l é r t e és é r i e l s i­ k e r e it. A tö r té n e lm i h ű s é g h e z é s ig a z s á g ­ hoz ra g a s z k o d v a , s a b lo n o k n é lk ü l t á r u l fe l m e g y é n k tö r té n e lm e ,s é p p e n ez a to r z ítá s ­ tó l m e n te s , ő sz in te á b rá z o lá s a t á r l a t le g ­ fő b b e rő ssé g e. M eg g y ő ző e r e je e b b e n r e j ­ lik . N e m e g y s z e rű illu s z trá c ió v a g y s t a ­ tis z tik a i je le n té s az, a m it l á tu n k — tö b b a n n á l, m e r t a z ö s s z e fü g g é s e k re is r á v il á g ít. S íg y tu d ja e lé r n i e re d e n d ő c é ljá t: a z é r ­ z e lm i-é rte lm i á b r á z o lá s s e g íts é g é v e l a h a ­ z a fisá g (az eg é sz ség e s lo k á lp a trio tiz m u s ) és a p r o le tá r in te rn a c io n a liz m u s é rz é sé n e k e rő s íté s é t. A k iá llítá s m ű v é s z e ti te rv e z ő i é s k iv it e ­ lezői, P re s its A n ta l és S z u jó Z o ltá n jó l ol­ d o ttá k m e g a n e h é z fe la d a to t. A m ú z e u m k ö z is m e rte n p a r á n y i h e ly isé g e ih e z , s z ű k fo ly o só já h o z illő, a lk a lm a z k o d ó , lá tv á n y o s k iá llítá s t k é s z íte tte k . A f e lü le te k „ s z é th ú ­ z á s á v a l” e lk e r ü lté k a z s ú fo lts á g o t; szellő s, á tte k in th e tő a tá r la t. A ta r ta lo m é s a f o rm a e g y s é g é t p o m p á ­ s a n p é ld á z ó k iá llítá s h a s z n o s is m e r e te k e t n y ú jt, jó l tö lti b e k ö z m ű v e lő d é s i f e la d a tá t, s e g y ú tta l k iv á ló a la p u l sz o lg ál a te rv e z e tt, ú j s a lg ó ta r já n i m ú z e u m a n y a g á h o z . S. L. P e d a g ó g ia i N apok ′75. T iz e n e g y e d ik a lk a lo m m a l r e n d e z té k m e g m e g y é n k p e d a g ó g u s a i é s n é p m ű v e lő i s z á ­ m á r a S a lg ó ta r já n b a n a P e d a g ó g ia i N a p o ­ k a t, a m in e k p r o g r a m ja a tiz e n e g y é v v e l ez­ e lő tti in d u lá s k o r m é g c sa k a m e g y e sz é k ­ h e ly n e v e lő ire te r j e d t k i, m a a z o n b a n m á r az eg é sz m e g y e p e d a g ó g u s a in a k tá jé k o z ta ­ tá s á t s z o lg á lja — a k tu á lis p o litik a i, id e o ló ­ g ia i é s s z a k m a i k é r d é s e k r ő l. A z ez é v i r e n ­ d e z v é n y n e k k ü lö n ö s je le n tő s é g e t k ö lc sö n ­ z ö tt h a z á n k f e ls z a b a d u lá s á n a k 30. é v f o r ­ d u ló ja é s p á r tu n k X I. k o n g r e s s z u s a : az e lő a d á so k , k o n z u ltá c ió k é s v itá k k ö z é p ­ p o n tjá b a n sz o c ia lista tá r s a d a l m u n k h á r o m é v tiz e d e s e re d m é n y e i, az M S Z M P le g fe l­ ső b b f ó r u m á n a k h a tá r o z a ta i é s a P ro g r a m n y ila tk o z a t fő g o n d o la ta i á llta k . N e v e lő m u n k á n k az e lm ú lt é v e k b e n s o k ­ r é tű v é é s b o n y o lu lttá v á lt. A n e v e lé s i in ­ té z m é n y e k n e k ( ó v o d á k n a k v a g y k ö z é p is­ k o lá k n a k e g y a r á n t) e g y re n a g y o b b ré s z t k e ll v á lla ln iu k a sz o c ia lista e m b e re s z m é n y m e g fo rm á lá s á b ó l. N em k ö zö m b ö s sz á ­ m u n k r a , h o g y m ily e n m é r té k b e n tu d ju k az if jú n e m z e d é k e t f e lk é s z íte n i a z é le tr e , m á r ­ p e d ig a z is k o la a sz o c ia lis ta tá r s a d a lm i t u ­ d a t k ia la k ítá s á n a k é s f e jle s z té s é n e k eg y ik le g fo n to s a b b te r ü le te . E z é rt n e m e lé g csak is m e r e te k e t n y ú jta n i f ia ta lja in k n a k . O ly a n e m b e r r é k e ll n e v e ln i ő k e t, a k ik é le tü k cél­ já n a k te k in tik a m u n k á t, az a k tív te v é ­ k e n y s é g e t, a z a lk o tá s t, a sz o c ia lista t á r s a ­ d a lo m ő s z in te h ív e i é s e g y é n i b o ld o g u lá s u ­ k a t a tá r s a d a lo m s z e b b é és jo b b á té te lé v e l a k a r já k m e g v a ló s íta n i. T á r s a d a lm u n k m in d e n lé n y e g e s c é lja v a ­ la m ily e n m ó d o n és f o r m á b a n ö ssz e fü g g az o k ta tó - n e v e lő m u n k á v a l. A n e v e lé s h a tó ­ k ö r e k ite r je d a z eg ész la k o s s á g ra . E z é rt h a a tá rs a d a lo m f e jlő d ik , e n n e k m e g fe le lő e n s z ü k s é g s z e rű to v á b b fe jle s z te n i a n e v e lő i te v é k e n y s é g e t is. H a lé p é s t a k a r u n k t a r t a ­ n i a fe jlő d é sse l, id ő rő l-id ő re sz e m b e s íte n i k e ll p e d a g ó g ia i m u n k á n k a t a v á lto z á s b a n je le n tk e z ő ú j s z ü k s é g le te k k e l és ig é n y e k ­ k el. A sz o c ia lis ta tá r s a d a lo m p e d a g ó g u sa m in d ig k e re s i a z ú ja t, a c é lo k n a k jo b b a n m e g fe le lő t, a m i sz o c ia lis ta p e d a g ó g iá n k b ir to k á b a n n e m a z e lv e k f e la d á s á t v a g y m e g v á lto z ta tá s á t je le n ti, h a n e m a z o k g a z ­ d a g ítá s á t é s e lm é ly íté s é t. É s a p e d a g ó g ia i k ís é r le te k s z é le se d é se a z t m u ta tja , h o g y n e v e lő in k k ö z ü l m in d tö b b e n v é g z ik n a g y g o n d d a l é s fe le lő ssé g g e l e z t a te v é k e n y s é ­ g ü k e t. N e v e lő m u n k á n k e lv á la s z th a ta tla n a z o k ­ tó l a je le n tő s tá rs a d a lo m p o litik a i in té z k e ­ d é stő l, a m e ly e k a z ifjú s á g , a n ő k és a m u n ­ k á s o s z tá ly tá r s a d a lm i s z e re p é t, s ú ly á t h i­ v a t o tta k fo k o zn i. H á r o m é v v e l e z e lő tt je ­ le n t m e g p á r tu n k k ö z o k ta tá s p o litik a i h a ­ tá ro z a ta . E z e n f o n to s d ö n té s e k m e g v a ló s í­ tá s á b a n n e v e lő in k ú g y v e s z n e k ré sz t, h o g y a le h e tő le g o p tim á lis a b b a n v a ló s ítjá k m e g a k ö z o k ta tá s p o litik á r a h á r u ló f e la d a to k a t. F e la d a ta in k n a g y o k , m e g v a ló s ítá s u k szi­ lá r d p o litik a i é s id e o ló g ia i á llá s fo g la lá s t, v a la m in t sz o c ia lis ta v ilá g n é z e te t k ö v e te l n e v e lő in k tő l. E h h e z ig y e k e z e tt a r e n d e z ­ v é n y s o ro z a t m á r a z első n a p o n s e g íts é g e t n y ú jta n i p á r tu n k X I. k o n g r e s s z u s á n a k h a ­ tá r o z a ta i is m e rte té s é v e l. H isz e n n e v e lő in ­ k e t m á r a v á la s z tá s o k id ő s z a k á b a n é lé n k e n f o g la lk o z ta ttá k a p o litik a i ir á n y v o n a l a l a ­ k u lá s á n a k k é rd é s e i, h e ly e s lik az M S Z M P p o litik á já t, a z é r t a n n a k m e g e rő s íté s é t v á r ­ tá k a p á r tk o n g r e s s z u s tó l is. U g y a n a k k o r a m ű v e lő d é s b e n é s a p o litik a i é le t m á s t e r ü ­ le té n ta p a s z ta lt n e g a tív je le n s é g e k a l a p já n k if e je z é s r e j u t t a t t á k a p o litik a i f e la d a to k k ö v e tk e z e te s e b b m e g v a ló s ítá s á n a k ig é n y é t, a sz o c ia lista é r té k e k e t h a t á r o z o tta b b a n é r ­ v é n y e s ítő tö r e k v é s e k tá m o g a tá s á n a k s z ü k ­ sé g e ssé g é t. P e d a g ó g u s a in k tö b b s é g e ig é n y ­ li a re n d s z e r e s p o litik a i tá jé k o z ó d á s t, e z é r t sz ü k sé g v a n a r r a , h o g y a P e d a g ó g ia i N a p o k �re n d e z v é n y e i k e r e té b e n a p o litik a i g y a k o r ­ l a t m é ly e b b , id e o ló g ia i ö ssz e fü g g é se ire h ív ­ ju k fe l a f ig y e lm ü k e t. A s z a k m a i ta n á c s k o z á s o k o n — v a la ­ m e n n y i sz e k c ió b a n — á t te k i n te t té k a z é r i n t e t t t e r ü l e t h a r m in c é v n y i e r e d m é n y e it is, a m e ly e k az é v f o r d u ló r a e m lé k e z é s m e l­ l e tt e g y b e n a la p u l is s z o lg á ln a k a m u n k a to v á b b fe jle s z té s é h e z . dr. G ordos Ján os Az 5. S a lg ó tarján i Tavaszi Tárlat K é t ju b ile u m o t k ö s z ö n tö tt ez az id e i se re g sz e m le a s a lg ó ta r já n i J ó z s e f A ttila M ű v e lő d é si K özpont ü v e g c sa rn o k á b a n : e g y o rs z á g o s a t — fe ls z a b a d u lá s u n k h a r ­ m in c a d ik é v f o r d u ló já t — é s eg y s z e r é ­ n y e b b e t — a m a g a ö te s z te n d ő s fe n n á llá s á t. D e h á t n e m tú lz á s e z t a k e t tő t így, e g y lé le g z e tre e m le g e tn i? E lv é g re az e g y ik eg y eg é sz v ilá g le tű n é s é r e és — a m i m é g fo n ­ to s a b b — e g y m á s ik s z ü le té s é re e m lé k e z ­ t e t ; a m á sik , a t á r l a t cím e e lé í r t ö tö s sz á m a „ k é p z ő m ű v é s z e t b e lü g y e ”. . . N os, n e m ! E lő sz ö r is a z é rt, m e r t a k é p z ő m ű v é s z e tn e k n in c s e n e k b e lü g y e i, n in c s e ­ n e k a v ilá g tó l f ü g g e tle n , ö n m a g u k é r t v a ló g e s z tu s a i: a m ű a k k o r v á lik é r te lm e s eg ésszé, h a k ö z ö n s é g e t k a p , h a k iá llítá s r a k e r ü l. P é ld á u l id e , a J ó z s e f A ttila M ű v e ­ lő d é si K ö z p o n tb a , a s a lg ó ta r já n ia k é v rő l é v r e v á r t, s m o s t ö tö d sz ö r m e g n y ito tt T a ­ v a s z i T á r la tá r a . A m e ly — é s ez a m á s ik ok, a m ié r t n e m h o g y in d o k o la tla n , de e g y e n e s e n e le n g e d h e te tle n e k é t ju b ile u m ö ssz e k a p c so lá sa — a lig h a s z ü le te tt v o ln a m e g m á s k o r é s m á s tá r s a d a lm i k ö r ü lm é ­ n y e k k ö zö tt. M e c é n á s n a k le n n i u g y a n is n e m c s a k szép, de e g y s z e rs m in d n a g y o n n e h é z fe la d a t. A gazdagság, a pénz eg y m ag áb an kevés h ozzá. K ö zö sség is s z ü k s é g e lte tik , a m e ly ­ n e k s z á m á r a és — n e m h e ly e tte , h a n e m v e le e g y ü tt — n e v é b e n a m ű v é s z e te t t á ­ m o g a tó a lk o tá s o k a t k é r é s k a p . É s e z t a k ö z ö ssé g e t n e m a l a k ít h a tt a k i m á s r e n d , c s a k az, a m e ly ik a m a h a r m in c e s z te n d ő v e l e z e lő tti 1945-ös é v b e n m e g s z ü le te tt: a m e ­ ly ik — tö r té n e lm ü n k s o r á n e lő sz ö r — v a ­ ló b a n k ie lé g íte tte a tá rs a d a lo m m in d e n r é ­ te g é n e k é s o s z tá ly á n a k e le m i sz ü k s é g le te it, a m e ly m e n te s íte tte ő k e t a lé tb iz o n y ta la n ­ sá g s z o ro n g á sa itó l, fö lo ld v a e z á lta l sz e lle ­ m ü k e t is a n y o m o r b é k ly ó z o ttsá g á b ó l, h o g y s z a b a d o n é s n y u g a lo m m a l já r h a s s a be, fe d e z h e s se fö l m in d a z o k a t a tá ja k a t, a m e ly e k re a d d ig p illa n ta n i s e v o lt é r k e ­ zése. M essze k a la n d o z ta m , lá tsz ó la g , a T a v a sz i T á r la ttó l. P e d ig — é p p e n m o s t é r k e z te m el h o zzá. A s z e lle m d o lg a in a k fe lfe d e z é sé t u g y a n is a tu d a to s m e g is m e ré s k ö v e ti, ezt p e d ig a tu d a to s v á la s z tá s é s tá m o g a tá s . S z ó v a l az, a m it m e c e n a tú r á n a k s z o k tu n k n e v e z n i, s a m e ly n e k e g y ik f ó ru m a és g y ü ­ m ö lcse é p p e n ez a ta v a s z o n ta ism é tlő d ő , s m in d n a g y o b b v is s z h a n g o t v e r ő se re g ­ szem le. K é p z ő m ű v é s z e tü n k b e n é s k ö z ö n s é g ü n k ­ b e n u g y a n is a le g tö b b e n t ú l j u t o t t a k m á r a T a v a sz i T á r la t e g y s z e rű tu d o m á s u lv é te lé n : a k i c s a k e g y s z e r is i t t já r t , s m e g n é z te a n y a g á t, v a g y le g a lá b b k é z b e v e tte k a ta ló ­ g u s á t, p o n to s a n tu d ja , h og y s ú ly a s z e r in t ez a k iá llítá s v a ló b a n o rsz á g o s je le n tő s é ­ g ű v é e m e lk e d ik . S ú ly a s z e r i n t . . . s ez n a ­ g y o n fo n to s d o lo g ! A b e m u ta tó k m in ő s é ­ g é r ő l u g y a n is n e m r é s z tv e v ő in e k s z á m a s z e r in t d ö n t, h a n e m ú g y , h o g y k i és m i­ ly e n m u n k á k k a l t a r t j a s z ü k s é g e s n e k k i­ r u k k o ln i f ó ru m á n . É s e b b ő l a sz e m p o n tb ó l a z 5. S a lg ó ta r já n i T a v a sz i T á r la t ig a z á n k ite s z m a g á é r t: m é ltó a v á ro sh o z , a m e ly b e f o g a d ta é s a k ö r n y e z e th e z — m o d e rn é p íté s z e tü n k e g y ik le g sz e b b é p ü le te g y ü tte ­ sé h ez , s k ö r é b e n V a rg a I m r e é s S o m o g y i J ó z se f sz o b ra ih o z — , a m e ly o tth o n á t, a J ó ­ zsef A ttila M ű v e lő d é si K ö z p o n to t k ö r ü l­ veszi. D e lé p jü n k b e m o s t m á r a k a p u n , s lá s ­ s u k : m it is k ín á l h á t 1 9 7 5 -b en a T a v a sz i T á rla t! T a r ts u n k h á t s o r r e n d e t — p e rs z e je le z v e , h o g y ez n e m je le n t e g y s z e rs m in d „ é r té k ­ r e n d e t” — é s k e z d jü k e l a m ű v e k sz e m ­ ü g y r e v é te lé t a sz o b ro k k a l. A h o g y a n a r e n d e z é s is k ín á lja : h is z e n K ő P á l k é t m ű ­ ve, a D e lilla é s a K o s s u th a lig h a v é le tle n ü l k e r ü lt a k é t k a r ú lé p cső s z á r a ir a , s z in te a b e m u ta tó fo g a d ó b iz o tts á g a k é n t. E z a k é t szobor — é s m e lle ttü k a h a r m a d ik , a z A n y á m k ö n y v e i — K ő P á l f o n to s lé p é s é ­ r ő l in f o r m á lja a v e le ta lá lk o z ó t, é s m e g ­ m u ta tja , h o g y ú j r a m e g ú j r a k é p e s m a g á ­ n a k m e g te r e m te n i a k ife je z é s h e z s z ü k sé g e s s z a b a d s á g o t, h o g y ö n m a g a „ s z a b á ly a ib ó l” és a k ö z m e g e g y e z é s k o n v e n c ió ib ó l eg y ­ a r á n t k é p e s k itö r n i — á m a n é lk ü l, h o g y a r e n d r ő l, a k é p i b e sz é d lo g ik á já ró l, a p la s z ­ tik a i t é r - és f o r m a te r e m té s tö r v é n y e ir ő l e g y p ill a n a tr a is m e g fe le d k e z n é k . K ő P á l m u n k á i p e rs z e n e m a t á r l a t eg ész s z o b rá s z a ti a n y a g á t je le n tik . . . s fo n to s s á ­ g u k leszö g e zé se s e m m o n d ja az t, h o g y j e ­ le n tő s é g ü k a tö b b i m ű e lle n é re é r v é n y e s ü l. Id ő sb S z a b ó I s tv á n é le te s fa s z o b o r é s sz é ­ p e n m u n k á lt m á r v á n y p o r t r é j a (a G á b o r k a feje ) is o k k a l á l lítj á k m e g a T a v a sz i T á r ­ la to n v e n d é g e s k e d ő k e t. S n e m c s a k a z é rt, m e r t a m á r v á n y s z o b o r ú j r a m e g k é r d e z te ti: n e m s k a tu ly á z z u k m i tú l h a m a r é s t ú l e g y ­ é r te lm ű e n a z e m b e r e k e t? — h a n e m a z é r t is, m e r t k o lle k c ió ju k e g y m á s o ld a lr ó l b i­ z o n y ítja , m ily e n s o k o ld a lú a n y a g a s z o b ­ r á s z a tb a n o ly s o k á és o ly m é lta tla n u l m e l­ lő z ö tt f a — lá m , é le tm ű v e k é p íth e tő k rá . A tö b b i s z o b rá s z : B o rb á s T ib o r, a k itő l m o s t a ta v a ly in á l e g y s z e rű b b m u n k á t — G a rc ia L o rc a a r c m á s á t — lá th a tu n k , H a d ik G y u la — a k in e k e ls ő s o rb a n M a d á c h -fe je é r d e m e l e m líté s t — , V a rg a É v a — k itő l h á r o m r e lie f e t lá t t u n k — , v a la m in t C z in ­ d e r A n ta l é s K o v á c s B é la — a k ik a b e ­ m u ta tó é r e m a n y a g á t a d tá k — e z ú tta l in ­ k á b b k ís é r e te t (igaz, é p p e n n e m m é lta tla n k ís é re te t) a d o t t e k é t fe lis m e r te tő k o lle k ­ cióhoz. A g r a f ik á k r a te r e lv e im m á r a sz ó t, m in ­ d e n e k e lő tt m e g k e ll is m é te ln i a b e v e z e tő ­ b e n m o n d o tta k a t: a T a v a sz i T á r la t g r a f i­ k a i k o lle k c ió ja b e te lje s íti a v e le sz e m b e n tá m a s z to tt jo g o s v á r a k o z á s t. Ig az, a ré s z t v e n n i a k a r ó k e r r e a k iá llítá s r a is a z u tó b b i é v e k , v a g y te r m é k e n y e b b k o r s z a k u k a t é lő k rő l b eszé lv e, h ó n a p o k te rm é s é n e k le g ­ ja v á t k ü ld té k be. B á lv á n y o s H u b a B á n y á ­ szo k cím ű la p ja , C z in k e F e r e n c R a d n ó tiso ro z a ta , C s o h á n y K á lm á n R a jz e g y R a d ­ n ó t'i-v e rsh e z cím ű m u n k á ja , F e le d y G y u la h á r o m K a s s á k em lé k la p - ja , H ib ó T a m á s Á d á m és É v á - ja , P e th ő J á n o s K é t e m b e r-e , P á s z to r G á b o r A b la k - a é s Z a la T ib o r K o m ­ p o z íc ió ja b iz o n n y a l e z e k k ö z é ta rto z ik . K ö ­ r ü k — te c h n ik a i- s tílu s k r itik a i sz e m p o n tb ó l — n e m n y ú j t m e g le p e té s e k e t: k i- k i a m a g a n y e lv é t b eszé li, a s a já t, is m e r t e s z k ö z e iv e l fo g a lm a z z a m e g a z e m b e rs é g rő l, a fe ls z a ­ b a d u lá s r ó l, az ú j é le tr ő l, s a v ilá g m é g m in d ig — é s ú j r a — fe n y e g e tő v e s z e d e l­ m e irő l v a ló n é z e te it. S ez e k a fe le lő se n v á ­ la s z to tt és á té r z e tt- á tg o n d o lt k ö z le n d ő k a z o k , a m e ly e k m é g is fö le m e lik e z t a k iá l­ lít á s t. . . S e r r e jó lesz a la p o s a n o d a fig y e l­ n i: g r a f ik u s m ű v é s z e tü n k u g y a n is — tö b ­ b e n m e g je g y e z té k m á r — a h a tv a n a s é v e k k ö z e p é ig -v é g é ig ta r t ó k iu g r ó ü te m ű fe jlő ­ d é s e u tá n az u tó b b i id ő b e n v a la h o g y k ö r ­ b e já r n i lá tsz ik . M ű v e lő i e lé r té k , v a g y m e g ­ k ö z e líte tté k a te c h n ik a i o p tim u m o t, á m b ir to k á t n e m ú g y h a s z n á ltá k k i, a h o g y a n le h e te tt v o ln a : v a la h o g y ú g y d o lg o z ta k , m in th a e g y ep o szo k te r e m té s é r e h iv a to tt k ö ltő c s a k b u k o lik u s p á s z to r i é n e k e k e t m e rn e é s a k a r n a z e n g e n i . . . Á m itt, a J ó ­ zsef A ttila M ű v e lő d é si K ö z p o n tb a n fe lv o ­ n u ló g r a f ik á k k ö z t m in th a f e lb o r u ln a ez a „ tr a d íc ió ” , e ltű n ik a le fo jto tts á g . A S a lg ó ta r já n i T a v a sz i T á r la t fe s té s z e ti a n y a g á n a k k ü lö n le g e s s é g é rő l: k itű n ő g r a ­ f ik u s a in k é r d e k e s é s é r d e m e s k é p e ir ő l m á r ta v a ly is e j te t tü n k szó t. M o s ta n i k o lle k c ió ­ j u k p e d ig a r r ó l g y ő z m eg , h o g y é p p e n n e m m é lta tla n u l: B a rcz i P á l H a z a i e m lé k -e é s L u k o v sz k i L ászló k é t k é p e jó s z ín v o n a lró l, k ö v e tk e z e te s m u n k á r ó l ta n ú s k o d ik . T e v é ­ kenységükkel ugyanúgy n y er a m agyar p ik tú r a — é s S zű k eb b p á t r i á j u k m ű v é s z e ­ te — , m in t a n n a k a k é t f ia t a l f e s tő n e k : N a g y E lő d n e k é s M é sz á ro s G é z á n a k a m u n k á lk o d á s á v a l, a k ik n e k a v á r o s b a n és a tá r l a to n v a ló s z e re p lé s e e g y f o r m á n n y e ­ re sé g , f o ly ta tn i é s k ib ő v íte n i v a ló tö r e k ­ v és. F ig y e le m r e m é ltó lé p é s t t e t t az e lm ú lt e s z te n d ő b e n L ó rá n t J á n o s is — é s e r e d m é ­ n y e it ö r ö m m e l r e g is z tr á lh a tju k a m o s ta n i k o lle k c ió já n . A n n á l in k á b b , m e r t n e m is o ly r é g e n m é g ú g y t ű n t : sz ín e s e d é s i k ís é r ­ le te , p a l e tt á já n a k g a z d a g o d á s a f e lo ld ja k é ­ p e in e k s z ik á r s z e rk e z e te s s é g é t, m e g fo s z tja m u n k á s s á g á t a ttó l az e r é n y tő l, a m e ly k a ­ r a k te r é n e k g e r in c é t je le n te tte . S z e re n c s é re , a z a g g o d a lo m a la p ta la n n a k b iz o n y u lt! A s z ín e k tő l L ó r á n t J á n o s fe s té s z e te ú j e r ő t k a p o tt, a n é lk ü l, h o g y fe l k e lle tt v o ln a a d ­ n ia ré g i e r é n y e it. V é g ü l: a z ip a rm ű v é s z e k rő l. J e le n lé tü k , b á r e z ú tta l k is e b b k o lle k c ió v a l s z e re p e ln e k a T a v a sz i T á r la to n , m in t a z e lm ú lt e s z te n ­ d ő b e n , v á lto z a tla n u l fo n to s : a v á r o s ip a r á ­ n a k k u l t ú r á j á t je lz i — é s in s p ir á lja , r e ­ m é ljü k — a m it e lé n k tá r n a k . T a k á c s G éz a és H a m z a E rz s é b e t ü v e g e i m u n k á s s á g u k e lm é ly ü lé s é rő l ta n ú s k o d n a k , H o r v á th S á n ­ d o r k e r á m ia r e li e f je p e d ig m é g így, v á z la t­ k é n t is m u ta tja — v é g le g e s v á lto z a ta é r e tt, j ól f u n g á ló m ű . M é sz á ro s E rz s é b e t g o b e ­ lin je in e k k r i t i k á j á t is jó l v é g e z te a zsü ri, a m ik o r Ü n n e p cím ű k o m p o z íc ió já t a fe ls z a b a d u lá s i p á ly á z a t k e r e té b e n d íja z ta — h isz d ö n té se , ezzel m in d e n k i e g y e té rth e t, e re d m é n y e s k ís é r le te k e t ju ta lm a z o tt. H o r v á th G y ö rg y 29 �Ám a c é lo k , é s d é d e lg e te tt á lm o k m é g k is fiú s a n sz e p lő s e k . S o k m é g a v é le tle n s z e rű s é g , a z „ a lk a lm i” m u n k a a b b a n , a m i v a n — ha az ö sszesség m a g á b a n h o rd o z z a is a m a r a d a n d ó v á n e m e s ítő p ro g ra m é rté k e it. A m ű v é s z e t f é s z e k r a k á s á t d ö n tő e n b e fo ly á s o lja a z a k ö zeg , a m i­ b e b e é p ü l; a h o l v á r a A g o b elin „szo lgá la tá b a n ” S zeren csésen s a lg ó ta rjá n i z o m á n c b ie n n á lé , s z a b a d té r i s z o b o rk iá llítá s , ta v a s z i tá r la t m a m á r m in d jo b b a n , o rsz á g o s je lle g e e red m én y ei c s o ló d n a k N ó g rá d h o z a f ő v á ro s b a n és az o rsz á g s ik e re s e n a k o n k ré ta n N á lu n k , a h o l a z ip a r, a n a g y ü z e m tá g u ló h a tá ra it, a z k a p ­ h e te tle n . A z ü v e g g y á ri m á s tá je g y s é g e ib e n m ű v é s z e k , a z ö n á lló a n s z a b ja m e g a g o n d o lk o z á s és ip a rm ű v é s z e t je le n lé te te rv e z ő m ű v é sz e k , a a lk o tó s z in te ro m h án y i ip a r m ű v é s z e k m in d n é lk ü lö z ­ k e ra m ik u s ­ je le n tő s e b b s z e re ­ p é t k e ll s z á m b a v e n n ü n k a m e g y e m ű v é s z e ti é le té n e k jö v ő jé t ille tő e n . a lk o tó k . M é sz á ro s E rz s é b e t ip a rm ű v é s z ez u tó b ­ b ia k k ö z ü l v aló . S a lg ó ta r já n b a n él és d o l­ g o zik , m e g y e i és o rsz á g o s k iá llítá s o k is­ m e r t a lk o tó ja , az ez év i fe ls z a b a d u lá s i p á ­ ly á z a t H e v e s m e g y e i n a g y d íja s a . M ű v é ­ sz e te e g y re n e s z á n s z á t íg é rő m ű f a jh o z k a p c s o ló d ik — a g o b e lin h e z , a z a z f a lk á r ­ p ith o z . A m íg a le é lt k o r o k a z o tth o n t o tth o ­ n o ssá te v ő f a lk á r p ito k a t a s ík m ű v é s z e t h a t á r t e r ü l e t é r e s z o ríto ttá k , a d d ig m a a te x tilm ű v é s z e t tö b b e t a k a r ; le ro m b o ln i a k o n z e r v a tív s z e m lé le te t, ú j f u n k c ió t te ­ r e m te n i a z á lta l, h o g y a m ű és k ö rn y e z e ­ te tá g u ló tö b b d im e n z ió ssá g a z d a g o d ik . A te x tille l s a já to s a n a la k ít o tt té r é lm é n y t e r ­ m é s z e te s e n n e m le h e t sz o b rá sz a t, d e f u n k ­ ció n é lk ü li a la k z a t se m . E n n e k tis z tá z á s a a m ű v é s z f e la d a ta . M é sz á ro s E rz sé b e t ily e n sz e m p o n tb ó l b iz ta tó ú to n j á r : fa lk á r p it ja i m e lle tt a z 1974-es T a v a sz i T á r ­ la to n „ F e h é r O sz lo p ” c ím m e l b e m u ta to tt t é r t e x til je m u ta tja a z t a k ís é rle te z ő k e d ­ v e t és te h e ts é g e t, a m i e d d ig i e re d m é n y e i u tá n a f ia ta l ip a rm ű v é s z e k r a n g o s so rá b a em eli. X — A g o b e lin a n y a g á n á l fo g v a ig e n k ö lts é g e s m ű f a j, e n n e k e lle n é re n a p ja in k ­ b a n ú j v irá g z á s n a k in d u lt; h o g y a n szo l­ g á lja , s z o lg á lh a tja a sz é le se b b tö m e g e k e t? — A z e m b e re k a m in d e n n a p i é le tb e n je le n le v ő tá r g y a k b a n a fu n k c ió m e lle tt a sz é p sé g e t, a fo rm a tis z ta s á g o t is k e re s ik . A z ip a rm ű v é s z e k á lta l a lk o to tt tá r g y a k (sok­ sz o r é le tfo n to s s á g ú h a s z n á la ti tá r g y a k ) a z ip a r i tö m e g g y á r tá s r é v é n n a p i sz ü k sé g le ­ lin je , a z A n g e r s - b e n ta lá lh a tó „ A p o k a lip ­ sz is” , a b ib lia je le n e te it á b r á z o lja , b izo ­ n y o s sz e lle m i s z ü k s é g le te t e lé g íte tt ki m á r, m e r t a sz em lélő le o lv a s h a tta ró la a b ib liá t. E b b ő l a p é ld á b ó l lá tn i, h o g y a g o b e lin k ö z ö s sé g e t is sz o lg á lt a tö r té n e l­ m i k o r o k f o ly a m á n , n e m v o lt m in d e n e s e tb e n k iz á ró la g o s m a g á n tu la jd o n . E sz­ té tik a i é r té k k e l b ír t, a sz éle s tö m e g e k e t g a z d a g íto tta . E g y -e g y k a te d r á lis tu la jd o ­ n á b a n k ö z k in c c s é v á lh a to tt a z a r a n y n á l is d r á g á b b g o b elin . N a p ja in k b a n a g o b e lin -m ű v é s z e t m eg­ ú ju lá s á t é ljü k . A z ú j é p ítő a n y a g o k n a g y sík f a lf e lü le te k lé tr e h o z á s á r a is a lk a lm a ­ s a k e g y ik -m á s ik k ö z é p ü le tn é l h a ta lm a s b e lm a g a ssá g o k , h o m o g é n f a lf e lü le te k jö n ­ n e k lé tr e . S b á r k a p n a k i tt - o t t iz g alm as, r u s z tik u s f a lb o r ítá s t, d e a z é p ü le tb e ls ő o tth o n o s a b b á , m e le g e b b é té te lé r e m é g n a p ­ ja in k é p íté s z e i is a te x tilt ta lá ljá k le g a l­ k a lm a s a b b n a k . E z e n b e lü l a g o b e lin ­ k á r p ito t, a m i te rm é s z e te s e n ugyanúgy tü k r ö z i, m e g je le n íti m a i m o d e rn v ilá g u n ­ k a t, m in t a z ő t m a g á b a fo g la ló é p ü le t. A m a e m b e ré h e z k e ll, h o g y sz ó ljo n , a kor n y e lv é n e k m e g fe le lő e n . T e h á t n e m a tá b ­ la k é p ig é n y é v e l m e g fe s te tt, f o to n a tu r á lis ré sz le te ssé g g e l te le tű z d e lt, k a r to n r ó l k é ­ sz ü lt te x tilm u n k á k eze k , m in t a z előző tö r té n e lm i k o r b a n , h a n e m a te x til a n y a g ­ je lle g é n e k m e g fe le lő , ö n á lló és ö n tö r v é n y ű m ű a lk o tá s o k — a h o l a te x til a d o m in á n s. — H o g y a n ta lá l h a tj a m e g a h e ly é t eg y k is v á r o s b a n e g y g o b e lin m ű v é sz . M i k e ll a h h o z , h o g y i t t jó l é re z z e m a g á t? N in c s-e r a k o tt k é p e k és a k é s z g o b e lin e k . F o n a ­ la k tá r o lá s á r a sin c s m e g fe le lő h ely em , n e m h o g y n y u g o d t a lk o tó m u n k á ra . É v ek ó ta s z e r e tn é k n a g y o b b m é r e tű szövőszé­ k e t, m e ly e t a la k á s k is m é r e te f o ly tá n el­ h e ly e z n i n e m tu d o k. E d d ig le s z ő tt m u n ­ k á im s a já t a n y a g i fe d e z e tte l tö r té n te k , h a v á s á r o lta k tő le m o ly k o r-o ly k o r, az k iá llí­ tá s ró l tö r té n t. B á r m e g b íz á s ra tö b b sz ö r k a p ta m íg é re te t, e g y ik se m re a liz á ló d o tt. Ü js á g h ird e té s b e n o lv a s ta m , h o g y a z eg yik íg é r e t t á r g y a (a n a g y m é r e tű m o d e rn te x ­ til fa lik é p ) m á r n e m a k tu á lis , m ással k é s z ítte tté k el. E z h o ssz ú id ő ó ta a m e g y é ­ b e n le v ő e g y e tle n m u r á lis te x til-m e g b íz á s v o lt. E m b e ri és m ű v é sz i s z e m p o n tb ó l is leg ­ f o n to s a b b n a k a z t ta r to m , h o g y n y ito tt tu d ja k m a r a d n i a v ilá g ra . Íg y le h e t csak v a la m i ú ja t, k o r s z e r ű t lé tre h o z n i, hogy ö n álló , s a já t s tílu s s á a la k u ljo n , a m iv e l a g o b e lin n y e lv é n k ö z ö lh e te m g o n d o la ta i­ m a t. M e g k e ll is m e r n e m (le h e tő le g n e m ­ csak re p r o d u k c ió u tá n ) m in d e n le g jo b ­ b a t, a m it e b b e n a m ű f a jb a n c s in á lta k . E r­ r e a k k o r is s z ü k s é g e m le n n e , h a n e m egy k is v á ro s b a n é ln é k . M a ra d a n d ó é lm é n y v o lt sz á m o m ra p é ld á u l P á riz s , a clu n y -i m ú z e u m , a le g u tó b b i la u s a n n e -i te x til­ b ie n n á lé , d e a sv á jc i L a S a r r a z b a n lá to tt le n g y e l r e p r e z e n ta tív te x tilk iá llítá s is. A z p e d ig c sa k te rm é s z e te s , h o g y a h az ai „ a n y a g o t” ( b e le é rtv e a le g ú ja b b a k a t is) ism e re m . A g o b e lin te rv e k e g y ré sz e te rm é s z e te ­ s e n v a ló b a n c sa k te r v m a ra d . E z e lk e r ü l­ h e te tle n , m e r t se m elég id ő v e l, se m ele­ t e t e lé g íte n e k k i. D e az ip a rm ű v é s z e tn e k az o rsz á g o s v é r k e rin g é s b ő l k ire k e s z tv e ? H o g y a n á ll ö ssze e g y é le tm ű , h a c s a k te r ­ v a n o ly a n á g a is, a m e ly v e k b e n m a r a d ? K e r e s i-e a z o k a t a z ú j, ol­ a h h o z , h o g y m in d e n te r v é t v ég ső f o rm á ­ csó b b a n y a g o k a t, m é ly e k b a n r e a liz á lh a s s a . H isz e k a b b a n , h o g y id ő ­ e ltá v o lo d o tt m in d e n n a p i é le t k ö z v e tle n a lé ts z ü k s é g le ­ te itő l és eg y s z in tr e e m e lk e d e tt a képző- m ű v é s z e tte l. Ily e n tö b b e k k ö z ö tt a g o b e ­ lin . 30 lá ttá n e g y b iz o n y o s t á j ­ a m ű v é s z e ti é le t a d e k v á t tü k r e a d o tt tá r s a d a lm i, g a z d a s á g i s z itu á c ió n a k . ző -) m ű v é s z e t n ó g r á d i k a r a k t e r e . A fe s té s z e t, s z o b rá s z a t, g r a f ik a r a n ­ é le tm ó d is s z á m o n t a r t o t t le h e t) a z á lta lá n o s tá r s a d a l­ V iz s g á la t tá r g y á v á k e ll t e h á t te n n i, m it k ív á n e g y s é g ; m ik é n t le g y e n fo ly tá n e g y re lá tv á n y o s a b b a n b o m lik k i a (m a m é g e ls ő s o rb a n k é p ­ g o s, o rs z á g o s a n nem m e n e k ü ln ie k e ll). a la k u l a m e g y e m ű v é s z e ti é le te , p e z s g ő s o k r é tű s é ­ g e m o s t a la k u l ig a z á n , A le h e t (v a g y m i tu d a tf o r m á lá s n a k , a h o l ig a z á n te r m é s z e te s o tth o n r a ta lá lh a t (v a g y h o z z á f é r h e tő b ­ b é se g ítik a m e g s z ü le tő m ű v e k e t? — A m űvészi m u n k á m b a n n ag y fék e­ ző e rő a m e g fe le lő m ű te r e m h iá n y a . S a j­ A k ö z é p k o r b a n a k a s té ly o k f a la it d ísz í­ n os, h é t é v u t á n is k is m é r e tű , k é ts z o b á s t e t t e és — v é d e tt a h id e g tő l. A v ilá g le g ­ la k á s u n k eg y ré s z e „ m ű te r e m ”, a h o l szö­ ré g e b b i és m é r e te ib e n is le n y ű g ö z ő g o b e ­ v ő sz é k e m m e lle tt o tt á lln a k az e g y m á s ra g e n d ő p é n z z e l n e m re n d e lk e z ik a m ű v ész v el m é g is ö ssz eá ll e g y n a g y o b b a n y a g . Ha n e m h in n é m , h á t v a la m i m á s t c s in á ln é k . K e re s e m a z o k a t a z a n y a g o k a t, o lc só b b a k és a m e ly e k k e l am ely e k g o n d o la ta im a t k i tu d o m fe je z n i. C zinke F eren c �B O R B Á S T IB O R : C Z IN D E R A N T A L : M A M A G A R C IA L O R C A C Z IN D E R A N T A L : V E R O N IK A �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/640702e6b11d86d832a7ca60c50e9132.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika