5 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/27620aae94afbc548bb856385eeda1f5.pdf 90e4084e9b5184fece6c27cf4fffed13 PDF Text Text �CÍM O LD ALO N: FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓJA: M ADÁCH - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA V III. SZÍNÉHEZ �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 1971. 4. SZÁM TARTALOM Lakos György: Bakugrás 3 Serfőző Simon: Szalad a szorgalom, Hőség, Utca Polgár István: A házőrző 16 17 Valent József: Pofozkodás vezényszóra Iszlai Zoltán: Az élők tisztásán, Egyik perc, Férfiak 19 25 Antal Gábor: Kegyetlen vallomások 28 Börcsök Mária: Litánia, Madonna, Vemhes vizek 33 t á r s a d a l o m -m ű v e l ő d és Barna József: A munkáskultúráról 34 TANULMÁNYOK Kerényi Ferenc: Egy márciusi ifjú Nógrádban: Madách Pál Belitzki János: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez Szabó József: Kepler és Madách Miklós Róbert: Az ember tragédiája 1893-as berlini bemutatójáról Radó György: Bérczy Károly, mint az Anyegin fordítója 44 51 55 59 63 A PALÓCOKRÓL Paku Imre: Palóc népköltészet II. 71 Céhmester Erzsébet: Népi játék — színpadon 80 KITEKINTÉS Szakó László: A harmadvirágzás lírája 85 �körkép Félszázadik emlékplakett (Cs. B.) Honismereti irodalmunk ((Schneider Miklós) Három antológia — három műfaj (Kulin Ferenc) 100 101 103 Utunk Évkönyv 71 (Csongrády Béla) 109 Gulyás Mihály: Szélfuvás (Horpácsi Sándor) 111 Irodalmi Színpadi Napok —Balassagyarmat 1971. (Kiss Aurél) 112 Őszi Tárlat a Kohász Művelődési Központban (Horváth István) 113 Czinke Ferenc: Farkas András illusztrációi műmellékleten KÉPZŐMŰVÉSZET: Farkas András illusztrációi Madách Imre Az ember tragédiája c. művéhez (Címlapon és a műmellékleten) Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Balázs László, Boros Sándor, Csik Pál, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Havas Péter, Kerekes László, Schneider Miklós, Szabó Károly. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 15 498 NyV Balassagyarmat 1700 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �Lakos György Bakugrás A napfény hatalm as kévékben zuhant be a konyhaablakon. Lovász Gerzson trikóban terpeszkedett a tükör előtt, mely csorbán verte vissza a fényt. Kezében araszolásra nyitott beretvát tartott, am elyet nagy ívben és még nagyobb lendülettel emelt szappanhabos arcához, m intha nemcsak serkedő szakállából, hanem egyidejűleg a fénynyalábokból is lekanyarítana egy réteget. Duzzadt száját fütyülésre csücsörítette, hogy a bajusza helyén kem ényebben feszüljön a bőr. Széles ajtónyitással lépett be Eszti, a felesége, akit faluszerte az ötve­ nesek is Eszti néném nek szólítanak, olyannyira anyás típus. Bal karjában szakajtót szorongatott, a szakajtóban kopott rongyok alatt kiscsibék csi­ pogtak vékonyka hangon. — Még ilyet, Gerzson! — m ondta az asszony az első meglepetés hang­ ján. — Képzeld, Kazárékhoz m egérkezett a gólya! Valóban meghökkentő a hír, hiszen a tél még mindig kem ényen tartja magát. A kert alatt, a kacsaúsztatón napközben ugyan valamicskét puhul a jég, de még a rétet is páncél fedi. Meghalni jött haza a hosszúcsőrű, hűséges madár. — Öregek m ár Kazárék ahhoz — állapította meg a férfi két kényes karlendítés között, szándékos felreértéssel. — A valódi gólya, te mafla! Az asszony a tűzhely alatt, a csutka közt helyet kotort a szakajtónak, közben arra is kiterjedt a figyelme, hogy visszamentse azt a néhány szem kukoricát, am it a csövön hagyott a morzsológép. Agyonaszalódott asszony volt Eszti, karcsú fiatalságát régen eltékozolta, s m ár nincs az a tavaszelő, m ely langyos m ozdulatait, testének virágzó emlékeit friss sugaraival elő­ világítaná, kopott condrái és lompos nemtörődömsége mögött kim utatna valamicskét is abból a menyecskéből, aki valam ikor a szilaj Gerzsont is kötőféken tudta tartani. Érezte ezt ő is, azért habzsolta most haragvó gya­ nakvással fényeveszett szemébe a férjét. Ez csaknem szétcsattant a bor­ zasztó egészségtől. Előrenyújtott álla inasan megfeszült, m int a bőgő szar­ vasbikának. Szőrmókos hasa kissé kijebb tolult a mellénél, de még m inden eresztéke és izma frissen ropogott, m int legény korában, pedig most m ár kétszeresen m egfejelte a harm incas évét. De ki hinné el róla, hogy m ár hatvan is elmúlt! Olyanok így ketten egymás mellett, m intha a férfi 3 �asszonytársától szívta, sikkasztotta volna el kegyetlen erejét! Nemrégiben az új tsz-elnök helyettesül szavaztatta meg maga mellé, azóta meg szinte kivirágzott. M ár brigádvezető korában is sokat csiszolódott, estelente idegen pó­ zokkal és m egifjult gőggel té rt haza, s m ár-m ár a disznóetetést és a tehe­ nek gondozását is rangján alulinak tartotta. Az új tisztesség elnyerése óta meg éppenséggel kerülte a korai hazajárást, Bár ezt a megsokasodott „hi­ vatali kötelesség” egyáltalán nem indokolta, a háztáji jószágok ellátása teljesen az asszony nyakába szakadt. — Most hová készülsz m egint? — kérdezte féltő gyűlölöttel az asszony. — Borbélyhoz, Eszti — dörögte a férfi. — Olyan m ár a hajam, m int valami hippylegénynek. H átul úgy fölkunkorodik, m int a m alac farka. — Persze! — eresztette le hangját Eszter, de csak azért, hogy egy lélegzetnyi szünet után följebb kanyarinthassa. — Ma szerda. Ma jön ki az a kis vöröshajú cafra. Megint hullám ot bodoríttatsz abba a két szál hajadba, hogy rajtad röhögjön az egész falu? A férfi hevenyében arcához és állához mázolta a pamacsot, s most meg visszafelé mozgatta a kést, óvatosan aprózva, m int am ikor a festő­ művész virágerdőt pötyögtet a vászonra. Hőn ápolta magában az öröklött paraszti garasosságot, ha m ár kést vásárolt, borotválkozásra nem dobja ki a pénzt, de restelte volna, ha a vöröshajú lány hibát talál a m unká­ jában. A lány, akit A rankának hívnak, s vezetéknevét bizonyára a tanács­ elnök is csak a fiókjában őrzött iratból tudná megmondani, új és rend­ kívüli jelenség a községben. Nincs két hónapja, hogy a ktsz m űhelybútort szerelt föl a tanács által kijelölt helyiségben. Attól kezdve hetenként négy napra kiköltözött Aranka, hogy nappal nők és férfiak szolgálatára legyen, éjszakáit pedig a fodrász- és borbélym űhelyhez csatlakozó szobácskában töltse. A lánnyal együtt egy darabka város és nagy szelet tavasz szökött be a községbe. A férfiak eleinte némi viszolygással bocsátották fejüket a leány kése és ollója alá, egy-két hét alatt azonban sikk és divat lett Arankához járni, aki finom, párnás kezével szesszel dörzsöli be vagy illa­ tos samponnal mossa fényesre a gondozatlan hajat, s oly símogató szava­ kat használ, hogy a cserzett, földtúró vagy állatápoló férfiakban karóvá feszül az önérzet és gőg. A borbélyüzletből jövet még az öregek lépése is ruganyossá ifjult, pedig a zsebük is jócskán megkönnyebbedett. Az asszo­ nyok, akik restelltek azonnal a jövevény erkölcsére támadni, éppen a pénzügyi oldalról igyekeztek rohamot vezényelni az A ranka királynősége alatt működő intézmény ellen. Ebben nagy segítségükre volt Koczogó Ambrus, aki addig iparengedély nélkül, potom négy forintért kurtította a hajat, mégpedig olyan művészi hajlammal, hogy két egyforma frizura ki nem került a keze alól, viszont egyném elyik az abszurditás határát súrolta, m int egy Picasso-kép. Ezzel szemben A ranka fejmosással, szeszbedörzsöléssel, szárítással és lakkozással huszénnégy forintot is felszámolt, 4 �ráadásul még arra is célzásokat tett, hogy a városban legkevesebb két forint borravaló, de a nagyobb m unkák után, a generáljavításnál öt-tíz forintot dugnak a fodrász zsebébe. — Aztán otthagysz m egint három tizest — heccelte magát az asszony a férfi kínos hallgatása m iatt. — Én meg harm adik éve itthon csavarom be a hajam, hogy m egtakarítsam a dauer árát! A férfi rávetette pillantását. Mindez csak addig tartott, amíg a nad­ rágját megigazította, de ez a kis idő éppen elegendő volt arra, hogy a megvetés vízesésként zuhonyozzon az elnyűtt asszonyra. Lovász Gerzson úgy találta, hogy régen döntésre érett az idő, de m a van az a nap, amikor m ár önmaga ellen fordulhat m inden késlekedés. Fürgén, könnyedén, mégis kem ényen rakta lábait, m int akit megcsa­ pott a szabadság szele, s m inél messzebb kerül az otthoni háztól, annál ingerlőbben csillog a tavasz. Belerúgott egy emlékül m aradt hóbucka-m aradékba, esze azon járt, m it akarhat ennyire idő előtt a szerencsétlen gólyamama a K azárék kéményén. Nem vette észre, hogy ő ugyanazt csi­ nálja: siet a tavasz elé. Testét friss, legényes hetykeség rem egtette, m int gyenge, bizsergető egyenáram. Nem tartozott a túridanis, kalandkereső férfiak közé. Nagy erejét, igába fogott vérét m unkára tékozolta, s megelégedett az incselkedő, pajkos tréfákkal, amik faluhelyen szabadon terem nek és éppoly ártatlanok, m int a mezei virág. Csak utóbb, ahogy Eszti m indinkább kidőlt mellőle, érezte felgyülemlő másodfiatalságát, ami türelm etlen és vakmerő álmokkal kor­ bácsolta. De ezek az új érzések is oly vakon botorkáltak benne, m int a napfényre furakodott vakondok. Eszmélhetőbbé, érzékelhetővé pesti útjai tették, azok a hányavetinek tetsző, mégis ügyesen megszerkesztett programok, melyekről Bohati Elek, a tsz áruforgalm azója és Reiner Aladár, a szövetkezet Lehel-piaci árudá­ jának vezetője gondoskodott. A nyájas szavú, az éjszakai életben jól tájé­ kozott Reiner mindig más helyre vitte őket egy kis kikapcsolódásra. Meg­ já ra tta velük a Jerevánt, a Pipacsot, a Tündét, s amíg ki nem ment a di­ vatból, sztriptizt is nézetett velük. Mindig Reiner fizetett, s am ikor a verm ut jól felverte a vérnyomást, lányokat is k erített az asztalhoz. M ind­ ezt term észetes előkelőséggel, szüntelen hízelegve az „elnökhelyettes ú r­ nak”, kihangsúlyozván, hogy ő a term észet aki az igazi barátságért minden anyagi áldozatra képes. Lovász Gerzson jól érezte magát az efféle kirucca­ násokon, hízelgett neki, hogy a bárok ham vasra kozm etikáit széplányai kegyeit keresték, körülcirógatták szívmelengető, kedves szavakkal, csak az kedvetlenítette el, amikor a parfüm felhőbe burkolt nőstények ügyes ötletekkel anyagi kérdésekre terelték a beszélgetést. Az egyiknek éppen a lakbért kellett kiegyenlítenie az albérleti szobája után a szőrösszívű, uzso­ rás háziasszonynak, a másik pénztárcáját veszítette el ezerötszáz forint­ tal, a harm adiknak öreg édesanyjáról kell gondoskodnia, s nagy megszorultságában m inden áldozatra hajlandóságot m utattak, ami — ezt igyekez­ tek értésére adni — nem okoz számukra nagy áldozatvállalást, hiszen Lovász Gerzson függetlenül a piszkos anyagiaktól rokonszenves barát- 5 �juknak tartják. Az ital sem vette el paraszti éberségét, és másnap mindig hálásan gondolt hajlíthatatlanságára, hogy nem dobott ki akkora vagyont az alkalmi lányok röpke öleléséért. Valamit mégis romboltak benne ezek a gátlástalanul átcsatangolt, idegen világban töltött éjszakák. Tudat alatt hinni kezdte, hogy hatvanegynéhány esztendejével még mindig a lányok álma ő, nagy hódításokra és hadi tettekre képes. M intha minden meg is történt volna, nemcsak az ital és a megszagolt üzlet varázsában lopakodott volna az elbizakodottság pénzes asztalukhoz. S amikor először pihent meg tekintete Arankán, úgy találta, hogy ez az a lány, aki tovább mozdítja abba az irányba, am erre Bosati és Reiner sokat próbált bohémsége világította meg az utat. Mind gyakrabban idézte képzelete elé a lányt, olykor m ár az éjszaka felhőköléseiben is ágyához lopakodott, hogy m ár szabadulni sem tudott tőle. A ranka mindenkihez szóló kedvességét kisajátította, m intha a lány parázs szavai vele szemben lángokra lobbannának, s még a kialvó ham u is perzselően izzana a hódító gőgjével ült a borbélyszékben és behunyta szemét, hogy teljesen kiszol­ gáltassa magát a lány hódolatának, ami arckrémező simogatásából ugyan­ úgy kiérzett, m int csiviteléséből. A tsz-iroda ablaka kattanva nyílt, Kocsis Irénke hajlott ki rajta a fagyfoltos utcára, frissiben fölbúbozott fekete hajával. — Hová, hová, Gerzson bácsi? — Megnyiratkozom. Látom, te m ár m egjártad . . . — Most jókor megy. Éppen nincsen senki — m ondta a könyvelőlány. — Ha visszafelé jön, nézzen be! Van itt néhány aláírnivaló . . . Csakugyan. Az elnök ma Pestre m ent az átteleltetett starkingalm a szállítmánnyal. A gondolatra is keserű undor nyáladzott a szájában, a fő­ város éjszakai medencéjében ma az elnök fürdőzik Reiner olthatatlan b a­ rátságában és a könnyelmű lányok számító hízelgésében. Igazságkereső indulattal hasított bele a felismerés, hogy Reiner sem érdemli ki az ön­ zetlenség szobrát, tékozló barátsága mögött nagyfokú számítás és kim utat­ hatatlan pénzforrások bújhatnak meg. Ki az a bolond kereskedő, aki isme­ retlen falusi nagyságokra tékozolja a pénzét, ha nem terül meg neki busá­ san? Ilyen kesernyés kérdésekkel birkózva érkezett el a borbélyüzlethez, am elynek homlokzatán réztányér hívogatta a vendégeket. Eredetileg ci­ pész ktsz-nek épült a bódé a tér sarkán. Elöl vették át a javítanivalót, m érték le a lábakat, bonyolították a kereskedelm et a hátsó részben pedig, ahol most heti három éjszakát A ranka tölt, azelőtt a három cipész szor­ goskodott fényesre kopott suszterszékén. Most az első szobát papírfallal kettéosztották. Belül van a női fodrászat, kívülről veszi gondozásba A ran­ ka a férfiakat. Az üzletajtón Dobos Im re tanító perdült a napra, hogy sugárözönben fürdőztesse sebtiben beretvált arcát. (Tán az egyedüli, aki pénzért borot­ válkozik a községben!) Kis híján elsodorta Lovász Gerzsont, csakhogy ez sziklaszilárdan állt a három szem lépcső előtt. Az ajtóban A ranka lilába tetsző, vörös haja virított, m int a rőzseláng. — Magát az isten küldte, elnökhelyettes elvtárs! — m ondta a tanító. 6 �— Már kétszer kerestem az irodán. — Valami baj van, tanító úr? — Nem éppen baj, de szükségem lenne holnapra egy teherautófu­ varra. B útort vettünk, azt kéne hazahozatni. Az elnökhelyettes az oldalában érezte A ranka kiváncsi pillantását, ami legalább olyan kellemetlenül érintette, m intha teknőbenfürdés köz­ ben fényképeznék. Arcára a töprengés bölcs ráncait erőszakolta. Testsú­ lyát kétszer is áthelyezte egyik lábáról a másikra. — Ez nem megy, tanító ú r — m ondta fontoskodva, m int akinek tö­ méntelen nagy hatalom, tem érdek gond nehezedik a vállára. A tanító, villogó eszű, kis, vézna ember, nem rém ült meg az ellenve­ téstől. — Beszéltem Kopeczkivel — m ondta szinte vidáman. — Tud adni kocsit, csak az elnökhelyettes elvtárs engedélye kell. — Mit tudja ezt a Kopeczki! — m aradt most m ár következetes Lo­ vász Gerzson. — Nincs kocsi, tanító úr! Esetleg pénteken. — Az késő. Nagy csend zuhant közéjük. — Nem tudom, m it tegyek — adta a töprengőt Lovász. — De nekem . . . — Megoldjuk valahogy. Bízza rám, tanító úr. Majd elküldöm vala­ melyik lányt a könyvelésből, hogy mit határoztam . A tekintélyt sugárzó, undok szavak ezúttal A rankának szóltak. A kis tanítónak erről sejtelme sem volt, így váltig azon já rt az esze, hogy vagy ő játszotta el valahol a becsületet, vagy pedig Lovász Gerzson kelt ma bal lábbal. — Próbálja meg, elnökhelyettes elvtárs — kérte kedves modorában, közten Lovász Gerzson szemét figyelte, ez oly pirosan tüzelt, m int a ka­ rámból kieresztett bikáé. A fodrászlány egyébként csekély sikerrel indulhatna a világszépe vá­ lasztásán. Bár eredeti vörös haja, érzékeny, szeplős, halvány arcbőre, fog­ sorának egészséges mosolya, könnyű, testhez símuló ruhája, mely látha­ tóvá tette, hogy mindene megvan, am ire a mohó férfiszem igényt tarthat, azonkívül kis lábfeje és parányi, finom keze, m ind-m ind kellemessé ala­ kították ezt a ham vától alig szabadult leányt, sőt aranyos modora is be­ lopta őt a szívekbe, mégis átsütött a púder és selyem ruha alól is némi nyerseség, am it a falusi parasztlányok hazulról hoznak megukkal, a hom­ loka is alacsonyabbra sikerült a kelleténél, a lábszára két vastag karó, combjai puhák és tomporcsontjai úgy őrölnek, m int kopott malamkövek. Járásából kikiabál a bokasüllyedés és attól kell tartani, hogy combjának selymes belső oldalát m inden lépésnél véresre dörzsöli. A ranka azt az új igazságot szemléltette, hogy a szépség nem mindig a hideg tökéletesség és szimmetria, hanem néhány jellemző felvillanás és a részelemek, e jelképecskék hatalm as összhatása. M ert aki csacsogó beszédét, búgó hangját hallgatta, látta a nap sugarait csetleni-botlani fényes haján, vagy belené­ zett szemébe, mely színét úgy váltogatja, m int évszakhatárokon a term é- 7 �szet, vagy éppenséggel feszes emlőinek ringásában kereste az ősnőt, nem­ zetségek uralkodó és fenntartó anyját, az hajlamos volt elfeledni a term é­ szet gúnyrajzait az egészséges lányon. Lovász Gerzson érzékei megtévesztő látcsövén át leste a lányt, m int­ ha a nők meztelen-napozójának kerítésén talált volna lukat. Azt látta, am it keresett. Ha szemét becsukta, olyankor pompázott csak igazán A ran­ ka szépsége. Ilyenkor biztos volt benne, hogy ez a fiatal lány tartósítani tudja másodvirágzó, férfias érzéseit, nevetségesen fiatalos álmait. Most azonban, amikor belépett a tükörfalú boszorkánykonyhába és tekintetük összevillant, meghőkölt egy pillanatra: hideg, fekete, fénytelen szem küld­ te felé megvetését. Sietve kapta el fejét. — M egérkezett az első gólya, Kazárékhoz — mondta, miközben feles posztókabátját a fogasra akasztotta. M indjárt tréfát is fűzött hozzá. — Nem fél a gólyától? A lány függönyként tartotta a fehér lepedőt, várta, hogy Lovász Ger­ zson vastag nyaka köré kanyarítsa. — M iért nem adott autót a tanító úrnak? — kérdezte. Párnás ujjai a lepedő korcát szurkálták a szűk gallér mögé. — Itt volt a gépkocsivezető. Megmondta, hogy csak magán múlik. — Noiszen . . . — Hajvágás? — Meg is moshatja, A ranka . . . Aztán ha maga is olyan nagyon akarja, holnap itthon lesz a tanítóék bútora. A lány szó nélkül végezte dolgát. Demokráciához szokott, jó szívét megmarkolászta Lovász Gerzson hetyke, utálatos gőgje. Édesapjától ta­ nulta, hogy a gonosz vezetőt arról lehet felismerni, hogy gyakran és kéjelegve mond nemet. Sértő és nagyképű nagyzolása ellenszenvessé csúfította ezt a pirosarcú, erős férfit is. Hogyan lehet egy olyan kérést megtagadni, am inek semmi akadálya, mitöbb, pénzt hoz a tsz konyhájára? A mély hallgatást Lovász a lány zavarának fogta föl, de szokott fö­ lényessége mégis cserbenhagyta. Az eltervezett tréfálkozás helyett arról sopánkodott, hogy milyen felelős tisztséget tölt be ő a faluban, m ennyire jobbkeze a tanács- és a tsz-elnöknek, s mily nagyszerű pásztora a nyájnak, melynek bizalmát élvezi, s ez annyi fáradtsággal jár, hogy idegei olykor beretvaélen táncolnak. A lány végzett a fejmosással. Langyos öblítővízzel eltüntette a szap­ pan és sampon m aradékát. F ro ttír törölközőt dobott a nedves fejre. — Szesszel bedörzsölhetem? — M indent Aranka, am it jónak lát. A kis kezek most m ár meztelen fejbőrén kísérletezték ki a dinamó elméletét. Kellemes zsibongás futkosta körül az öregedő testbe szorult fiatalos szivet. S am ikor a lány fésűvel gereblyézte a férfi haját, ami oly ritka volt, m int fagyos földben az őszi árpa, Lovász m ár újból megtalálta magabiztosságát. — Aranka, haragszik rám? — Hogy is haragudhatnék egy vendégre . . . 8 �— Tehát csak egy vendég vagyok? A lánynak itt magasba kellett emelnie a hajvágásra használt borotvát, nehogy lemetélje vendége fülét. Lovász fölvetette kerek fejét és alázatos borjú szemeket vetett rá, m int aki megzavarodott. — Tessék lejjebb hajolni! — Jól van, Aranka. De nekünk ki kell békülnünk. — Tessék nyugodtan maradni! A férfi most m ár némán tű rte a beretva-hajvágást. Amikor azonban a szárításra került sor, ismét kikívánkozott belőle eltökélt kakassága. — Mi lenne, ha este m eglátogatnám ? — Semmi. — Beengedne? — Minek? — Csak. M ert jönnék és kopognék. — Tessék balra fordítani a fejét! Hullámot tehetek bele? — Ahogy A ranka gondolja . . . Hoznék valami italt. Édeset. — Nem iszom. — Akkor konyakot. — Semmilyen alkoholt nem fogyasztok. Tessék: Végeztünk. Kis seprővel leverte a ruhára tévedt hajszálakat. M egírta a blokkot huszonhét forintról és odanyújto tta a férfinak. Ez a tükörasztalkára tett három tízest és egy kétforintossal még meg is fejelte. — Este eljövök. — Hatig nyitva tartok. Bejöhet bárki. — H at után. Békülni akarok, Aranka. — Nincs harag — mosolygott kényszeredetten a lány és a fiókba tette a pénzt. — Azután bokszoló a vőlegényem. — És ha nem félek? — Akkor könnyen megijedhet. A beszéd kurtán-furcsán félbemaradt, m ert lihegve jö tt a könyvelő­ lány tornyos hajával, hogy az elnökhelyettes elvtársat telefonhoz kéri a területi szövetség. Ez jól jött. Ez olyan tekintélyt emelő, nagyszerű fordu­ lat volt, hogy a hetven kiló színhús m ajdnem kimászott Lovász Gerzson feszülő bőréből. A telefon után Kocsis Irénke engedélyt kért, hogy hazamehessen ebé­ delni. Közvetlen főnöke, a főkönyvelő váratlanul ugyancsak az elnökkel és Bohtaival tartott. Úgy látszik, Lovász háta mögött beszélték meg a Lehel téri áruda ellenőrzését. — Menjen, Irénke! — m ondta Lovász. — Küldök néhány sort A ran­ kának. Úgyis arra megy . . . — Az olyan jóféle — jegyezte meg a lány, azzal a gyilkos női hiú­ sággal, ami társaival szemben örök irigységet és féltékenységet táplál. — Honnan veszed? — Kedden is motor állt a bódé előtt. Egész éjjel. A feltolult vér bíborba festette a férfi arcát. Elővett egy írógéppapírt és golyóstollával azt írta rá: „Jön-e ma a motor? Mert m inden attól függ. 9 �Választ kérek.” A papírt négy felé hajtotta és borítékba tette. A borítékot leragasztotta és a h átára ragasztószalagból keresztet sikerített, m intha a totóba írt volna egy hatalm as X-et. — Irénke, erre választ hozol! — Meg ne bánja, Gerzson bácsi. — Hivatalos ügy — szabadkozott az elnökhelyettes. — Fuvarról van szó. — Jó-jó, csak úgy mondom. — Te csak ne mondj semmit! Az irodisták m ár m ind az ebédet fogyasztották otthonukban, csak azok tartottak ki a tsz-központ rideg, salétromos falai között, akik más helységekből ingáztak ide, naponta. A könyvelésben, ahol kizárólag hely­ beli lányok körmölgetnek, egy lélek sem m aradt. Lovász fontoskodva be­ leturkált az asztalon hagyott iratokba, s nagyon idegennek találta magát a számok és a lepedőket átvonalazó rovatok tengerében. Ennél borzongatóbb és titokzatosabb valami csak a halál lehet a földön. Á tm ent két egy­ másba nyitott üres szobán és bekopogtatott az üzemgazdászhoz. Az üzem­ gazdász csendes, fiatal em berke volt, akit agrárm érnöki diplomájával a zsebben egy korai hajótörés vetett a kicsiny szigetre. Fölvételét, eg y álta­ lán üzemgazdászi m unkakör létesítését, Lovász Gerzson ellenezte a leg­ hevesebben. A csendes, szenvedő lelkű em ber ezt nagyon jól tudta, s az elnökhelyettes beléptére riadtan kapkodta össze papírjait a kenyérrel, só­ val, házi töpörtyüvel, és egy nagy kim utatásról számokat kezdett volna sorolni, m int ahogyan az alacsonyabb rangú parancsnok fölöttesének je­ lentést tesz. — Fogyaszd egészséggel, Csepregi elvtárs! — szakította félbe Lovász a zavart közléseket. — Csak ide megyek az elnöki irodába . . . Ebben megint csak a fontoskodásnak ju to tt a főszerep: nemcsak azt m utatta ki ezzel, hogy ma helyettesi jogkörénél fogva teljes jogú elnök, hanem azt is, hogy neki akkor kell jelenteni, am ikor ő azt megköveteli. Az elnöki szobában m egint nem találta helyét. Az asztalon hagyott postát böngészte, érdeklődés nélkül. Hogy milyen árucikkeket keres a TÁSZI, hogy az egyik alföldi tsz tapasztalatcsere-látogatásra jelentkezik, hogy a műanyagkészítő maszek feladta a bizományi áruház útján meg­ vásárolt gépeket, m ind-m ind lepergett róla, még csak az idő sem haladt. Félretette a leveleket és betöltötte az egész vödör szenet a kövér vaskály­ hába. A fotelt a tűz mellé húzta és beleült, m int hajdan a báró, akitől az egész berendezést örökölték. Ügy hitte órák teltek el, amíg Kocsis Irénke megérkezett. Pedig ha tudta volna, hogy a lány szinte futva tette meg az utat, m ert élvezni akarta a kegyetlen válasz hatását! Látni akarta, hogyan robban szét a másodvirágzó, pirospozsgás ember, aki benne, Kocsis l rén­ kében sose akarta m eglátni a nőt. — Üzent valam it? — igyekezett az egykedvűt adni Lovász, de m in­ den sejtjéből izgalom és idegesség tüzelt. — Nem — m ondta a lány. — Összegyűrte és bedobta a szemetes ko­ sárba. 10 �— El se olvasta? — Dehogynem. — És mit mondott? Ne kelljen m inden szót harapófogóval kihúzni belőled! — Azt m ondta: „Nagyon ráérnek maguk abban a tsz-ben.” — Mást nem m ondott? — De igen. „Pedig úgy tudom ez nem egy virágzó szövetkezet. Pe­ tőfi, akiről a nevét kapta, bizonyára sokat forog a sírjában.” Akkor öszszegyűrte a levelet és bedobta a szemetes kosárba. — Volt nála valaki? — P olyák tisztelendő úr. — M ért nem ezzel kezdted? Akkor meg se tudtad kérdezni, mit üzen. — Megkérdeztem. Azt m ondta: „Ez egy zagyvaság, erre nem lehet üzenni.” — No, menj és dolgozz! — m ondta hivatalos hangon Lovász. — Hiá­ ba, az irodához vagytok ti szokva. Ha kinti dolgot bíz rátok az ember, megáll a tudom ány . . . Kis híja volt csakugyan, hogy ez a rettentő töltet föl nem robbant. Dühét m ár nem is annyira a büszke fodrászlány fölénye táplálta, m int­ sem az a felismerés, hogy milyen ostobaság volt Kocsis Irénkére titkot bízni és egyáltalán papírt küldeni, ami a szemétkosárból avatatlan kezek­ be is kerülhet. Vak dühét kemény léptekkel cipelte az utcán. Sietésén nagyott len­ dített, hogy a plébános a túloldalon folytatott bizalmas beszélgetést a szenteskedő Godó Rozáliával, aki köztudomásúan a legnyelvesebb ném ber faluszerte. Szinte menekülve csukta be maga mögött a kiskaput, örült, hogy végre hazai portán dughatja el szennyesét és hogy a hátsó udvarban ott rikácsol az ő Esztije, akin kitöltheti eget rázó haragját. Sok idő eltelt, m ire az asszony előkerült és m egállt a konyha szélén, m int egy madárijesztő. — Hol az ebéd? — szikrázott a férfi nagy szeme. — M indjárt adom. No, kiondolált a szentem? — A nnyit nem érek, m int egy koszos tyúk. Azoknak nem kell várni az ételre. — M ár megint bajod van. — Utál az em ber hazajönni. — Valamikor nem utáltad a munkát. Amióta az a nagy rangod van. m intha elm ent volna a józan eszde. Te m ár brigádvezetőnek is azt hitted, hogy te raktad az Eiffel-tornyot. Olyan fájdalmas alázatossággal filozofálta ki magából ezeket a szava­ k at a meggyötört asszony, hogy még belekötni is nehéz volt. H irtelenjében a férfi is más tápot keresett haragjának. Megfogta az üres tányért és oda­ csapta a konyha cementjéhez. — Az istenfáját! Enni jöttem én, nem prédikációt hallgatni! Azzal kifordult az ajtón, de úgy becsapta maga után, hogy a félfák tövéből kipattogzott a vakolat. 11 �Szürkületig az istállóban tette pótolhatatlanná magát. A régi almot, amely m ár mélyen átnedvesítette a földet, kihordta, száraz szalmát szórt a helyébe és arra is előkészületet tett, hogy az egyre szaporodó patkány­ lyukakat kénlapocskákkal kifüstölje. Sötétedésre rendbeszedte magát és a kútnál serénykedő asszonynak is vetett egy koncot: — Ma később jövök. A tanító úréknál van dolgom. Úgy találta, hogy jól kifundálta. A tanítóéknál kivárhatja, amíg el­ csendesül a falu és a sötétség összekeveredik a minden esti köddel. Eszti is nyugodtan végzi a dolgát, m ert a tanítóék barátságát sokra tartja. Rá­ adásul a fodrászat Dobos tanítóéktói egy bolhaugrásnyira áll. A tanító kihasználta egyedüllétét, elvonult a kis szobába fényképeket másolni. Hobbyja a művészi fotózás. Lovász nem vette észre, hogy milyen rosszkor zavarja, s hogy az udvarias fogadtatás és a szíves marasztalás sokkal inkább a holnapi teherautónak szól. Első szóra kabátot gombolt és a karszékbe ült a hűvös szobában, ahol nem fűtöttek, s a lehellet is meg­ látszott. — A feleségemék a városban m aradtak — m agyarázta a tanító, köz­ ben bort és poharakat készített elő. — Látni akarják a bútor felrakását. — Hát, a kocsi az rendben lesz, tanító úr. — Köszönöm, Lovász elvtárs! Elég hideg van itt. A kis szobában befűtöttem , de ott nem lehet villanyt gyújtani, m ert fényt kap a film, meg a papírok. — Nem időzök, tanító úr! K iitták az üveg andornaktályai rizlinget, de még mindig csak hét óra felé já rt az idő. A tanító kényszeredett kínálással új üveget akart bontani, Lovász Gerzson nem engedte. Érezte a feszélyezettséget, meg a vére is hajtotta a végzete elé. — Ennyit sem akartam időzni. Gondoltam, megnyugtatom a tanító urat, hogy meglesz a kocsi. A ranka is nagyon a lelkem re kötötte . . . A falut ellepte a köd, a ritkán rakott világítólámpák fénye helyenként ezüstös gömbökbe rezgett, nem tudott messzire hatolni, szétfolyni, ahogy a hivatása kívánja. Ez az orrig nem láttató sűrű sötétség fölvillanyozta Lovász Gerzsont. Most m ár a szívében érezte, hogy megteszi a fontos lé­ pést, az elsőt, amely végleg elviszi erős testét hazulról, kicsi háza, kiszik­ kadt asszonya sivárságából. Szinte látta m ár a magányos bódét a kim unkálatlan, zegzugos tér sarkán. A házikóban az örök fiatalság hibernációja vár rá. Előbb jól körüljárta a magányos épületet. A redőnyt m ár lehúzva ta ­ lálta, a lakat is az alján fityegett. Ablakai feketén ásítottak. Hátul, ahol A ranka lakószobájának ajtajához vezetett néhány lépcső, tovább riasztott a sötétség. Lehet, hogy nem is alszik itt a lány? Riadt nyugtalansággal kocogtatta meg az ablakot. Fülét furcsa, férfias morgás csapta meg, de m ár az is m egnyugtatta, hogy az élet elküldte felé titokzatos neszeit. Újból megkopogtatta az ablakot és felhágott a második lépcsőre, hogy közelebb legyen az ajtóhoz, am ikor kinyílik. Önkéntelen mozdulása volt 12 �ez, m int ahogy az egész helyzetben benneérezte egy másik, benne élő em­ ber vad eltökéltségét. Harm adik kopogtatásra rés nyílt az ajtón. — Mi újság, tata? — kérdezte egy türelm etlenül fiatal férfihang. — A rankát keresem. — Mondja gyorsan, melyik tyúkszeme fáj? — Nem magához jöttem. — A ranka reggel hétkor nyit. É rtette? Addig menjen, nézze meg, tojósak-e a tyúkok! — Velem mersz te így pofázni?! Az ajtó tágabbra nyílt. A lépcső legfelső, szélesebb fokán fehér tri­ kóban vállas, erős fiatal em ber állt. — Kotródjon, tata, amíg nem késő! Lovász Gerzson nem engedett. Keze ökölbe szorult, két támadó lé­ pést te tt fölfelé. — Nekem pofázol, te hippy! Tovább nem m ondhatta. A fiú első ütése a bal arccsontját ropogtatta meg, az orrtövénél, s orrán m int egy bővizű forrásból, kitódult a vér. A második ütés tökéletes horognak sikerült. Az állkapcsán találta Lovászt és a kem ény öklök nyomán a nehéz, tömzsi test hatalm asat lendült. H anyatt­ vágódott és belecsapódott a jégen át a széles vizesárokba, ahová a szalmakötél-üzemből csorog ki a szennyvíz, s az állandó vízmozgás nem engedi vastagon befagyni. A hideg és koszos lé beszivárgott a száján és össze­ keveredett a vér sós ízével. Az élethez való görcsös ragaszkodással, kínos halálfélelemmel fölemelte fejét és igyekezett megkapaszkodni a recsegve törő jégben. Agyának gőze elszállt. Egyetlen em ber volt már, elhallgatott benne a dühös lázadó. Tisztán és fájdalm asan hallgatta feje fölül, az ajtó­ ból a kurta párbeszédet: Előbb a lány szólt. — Húzd ki a partra! Nehogy befulladjon. — Dögöljön meg! Bolond részeg! — m ondta a fiú és m ár csukta is befele az ajtót. De az ablakból zseblámpával kivilágítottak rá. Ő pedig szennyében kúszott az árokparton és tíz körömmel kapaszkodott a fagyos rögökbe. Vitte hitvány életét, m int egy hírm ondónak m aradt, csatavesztett katona. Kúszott, m enekült a köd tejsűrűjébe. Menekülése a csigáé volt. K inyúlt belőle a nyálkás féreg, nehéz csizmái és mázsás szíve visszafogta, m int a csigaház. Agya élesen fogott, m int A ranka frissen fent borotvája. Tudta, hogy azok odabentről figyelik őt, ingyen cirkusznak tekintik h it­ vány vergődését. Mégsem m arta a szégyen. M intha még hálát is érzett volna a két, súlyos ökölcsapásért, ami helyére rázta a zárlatos villanykörtét, világosságot gyújtott a fejében. Egy nyárshusáng sima törzsén fölkapaszkodott. Tompa zúgás futotta át fején, szédült, szennyvizes kabátjára és ingére lefolyt a vére. Mindez, úgy érezte, csak pillanatig tartott. O rrlikait zsebkendővel szorította el és fölszegett fejjel nekiindult a néptelen falunak. H am arpusztánál k ü rtölt 13 �az esteli busz. Sietnie kell, ha csúfságát nem akarja közszemlére tenni. Máskor oly ruganyos izmai nem engedelmeskedtek, mintha a vihar még minden oldalról tépné a nagy fát. Szemben könnyű, női léptek koppantak. Már éppen a tanítóék kerí­ tésénél járt. Tétován kapaszkodott a drót hálójába, húzta, vonszolta m a­ gát a kiskapuig, nehogy összetalálkozzon a közeledőkkel. Alig ért be az ajtó mögé, a fürge lábak m áris előtte viTték terhüket. Cérnavékony leányhang kérdezte: — A tanító úrék kutyát vettek? — Mióta a Csuli elpusztult, nem tartan ak kutyát — m ondta egy idősebb hang. — Pedig hallottam a nyüszítését. K isvártatva Dobos Imréék tornácán villany gyulladt. A tanító fü r­ készve fordult ki a konyhaajtón és vizsla tekintetet vetett a sötétbe. — Van itt valaki? — kérdezte kis idő múltán. Lovász Gerzson felnyögött Valóban olyan volt a hangja, m int egy vén kutya tompa v onyítása. A tanító a hang irányába sietett. — Ki az? — Én vagyok, tanító úr. Dobos nem kérdezősködött, amiből Lovász megértette, hogy ez az élénkeszű, falujabeli em ber m indent sejt, de lehetséges, hogy tu d is. A tanító levette róla csúf kabátját és fehérnek csúfolt nyloningét, arcát lemosta szivaccsal, megtörölgette, m int az újszülöttet, azután szesszel csipette a zúzódások helyét, m ajd orrtőben jódot sárgított a véres sebre. Lovász Gerzson föl se szisszent. Magára húzta a tanítótól kapott, tiszta inget, belebújt a kölcsön-zakóba. — Hogy érzi m agát? — faggatta a tanító. Lovász a karszékbe roskadt. — Ha egy kis pályinkája volna, tanító ú r — nyögte ki magából, ahogy apjától hallotta mindig, pályinkának. Megivott egy pohárral és szó nélkül elindult. A tanító vitte a nyo­ mában a szennyes inget és zakóját, de Lovász nem fordult meg. M int egy újdonsült próféta, gőgösen cipelte keresztjét és szinte rohant, hogy még fájóbb fájdalm at sebezzen rajta a kedves teher. Dobos bezárta utána a kiskaput, a bűzlő ruhadarabokat pedig fölakasztotta a tornác oszlopára, a szögre. A konyhában még égett a villany. Amikor benyitott, Eszti meg­ emelte nehéz fejét, álmos szeme a belépő arcát kereste, de nem találta a jód és az alvadt vér tócsái mögött. — Mi történt veled? — Megcsúsztam. — Kinek a kabátjában vagy? — Dobos Imréében. — Elkísérhetett volna — m ondta az aszony, s m ár állt. töltötte a tiszta vizet a lavórba. Lovász félm eztelenre vetkezett. Belefödte fejét a jéghideg vízbe. Még frissen bodorított hajából is vér olvadt ki. 14 �— Ettél? — kérdezte Eszti. — Nem. Csak ittunk. — Azért ártott meg. — Keveset. Az asszony föltette a rezsóra a túróstésztát, a kamrából előhozta a tejfölös ibriket. Mire a férfi asztalhoz ült, szép fehér halomban ott kínálta m agát az étel, m int egy hófödte, kopár hegy. — Kazárék istállóba zárták a gólyát — m ondta Lovászné. — Meg­ fagyna szerencsétlen. Akkor azonban a fehér tejfölt m ár vérfoltok borították, — Eleredt ismét — m ondta a férfi, megjuhászkodva. Az asszony vattát keresett elő. Kicserélte a megcsúfolt tésztát, azután kiöntötte a moslékos vödörbe. — Teszek föl kamillát. Kigőzölöd. Az jót tesz. — Az istenfáját! — fa k a d j ki a férfi. Bal arccsontja iszonyatosan belesajdult, hogyha harapott vagy csak m egforgatta szájában az ételt. A rezsón illatos gőzét ontotta a kamilla. Az asszony kihúzta a konnek­ torból a dugót, felforr most m ár magától is. Szája kétszer is mozdult, harm adszorra végre szóra bírta. — Igaz, hogy lila a haja? — Kinek? — A fodrászlánynak. — Nem néztem. — Kazárné mondta, hogy lilára van festve a haja. — Tőlem kék is lehet. — Mit fizettél? — Sokat. Többet be nem teszem a lában. Az csupán a pénzre megy. — Majd a ti két szép szemetek kell neki! Az asszony lerúgta papucsát. Besietett aszobába és egy tiszta töröl­ közővel jött elő. — Ezt a fejedre teríted, körülfogod vele a lábast. Aztán csak szívd jól magadba a gőzit. Éjszakára meg teszek neked borogatást a képedre. Az meggyógyít. 15 �Serfőző Simon Szalad a szorgalom APÁMNAK Széjjelség otthon, szuszog mázsás döglégy az udvaron, élelemért a tyúkok már eljárnak föl a dombok közé, mintha a hegyekbe, havas a hátuk, amikor hazaérnek, s fejükön kalappal leborítva a vének, bömbös barmokkal hálnak az asszonyok, a világ padlásán, kúpcserepein vagytok ti valahol, s nem azokon, a kirakatok előtt öregedtek meg egyszerre, ha arra vetődtök és rágondoltok a keresetre, amiért szalad a szorgalom, s az állványokhoz kalonaládával bevonulva eljöttetek, ahová mindig jönnek valakik az ég felől: esőcseppek, szétkoszolja az idő az életet, mint a piszkot, szállókban a vacok, ahol előadások beszélik a jövőt, az irigység nem kívánkozik utánatok, s a hátulról jövők jönnek, nem a könnyebbségek, a szavalat is néha csak az időjárást mondja, esztek közben, habzik szátokban a szalonna. 16 �Hőség A víz kiitta magát a napon, annyira szomjazott. Ott várta pedig a jószág, és még őneki sem hagyott, Utca Tilos, s képes átszaladni a járda! Ténfergők, az utcaseprő söprené mindet lapátra, mint a szemetet. Saját szemük elől eltűnnek az emberek: valahol erre látták megukat a sokadalomban elhaladva. Egy áru drágálja magát a kirakatban! Az este betelefonál rézvezetékeken a városba. Nekivágok a reklámgaznak, libát fogni vasárnapra. Polgár István A házőrző Akire gondolok, nem él, bár éppen ma kaptam tőle levelet, s talán két hónap múlva is kapok. Futott, és elvágták a célnál: tüdeje sűrűn bepötlyögtetett, s jó bordájába fűrész harapott. Forog az ősz, tél, a tavasz, nyár — ő csak piszmog a kocsmaasztalon, az ágya mellett maszatos üveg. 17 �Negyvenéves, és hasa van már, szemében üres, alvadt nyugalom, álmában engedelmes kis szüzek. Méhébe anyja úgy fogadta, hogy lány lesz, baba arcú, szőke lány, s lányként nevelte — hajló, lágy legyen. Házőrzőnek hagyta az apja, ki Pestre ment, az unokák után, dödögni, tapsikolni, özvegyen. Vállat görbít az egyedüllét, mágnes — magához szippantja a tűt, paralízis — akaratbénaság. Cincogtatta a hegedűjét, hallgatta, hogy a régi óra üt, Dumas-val, Jókaival cimboráit. De már nem óvta senki-semmi, még sál sem a hófútt teherkocsin s a vásárban, hol sátra sárban állt. Jégcsap-csörgésben kelni-menni, a szesz segít csak: hő és kokain; párafátylakban látta a halált. Tíz éve már élete karton, a neve mellett szám és százalék, tíz éve már csak föld s ég közt lebeg. A levelét borongva tartom — nem ő a házat, a ház őrzi rég, befonták káprázatok, képzetek. 18 �Valent József Pofozkodás vezényszóra Hó van, kem ényre fagyott porhó. A hőmérő higanyszála elérte a mínusz tizenötöt. A forgószél hókupacokat rakott a kerítés tövébe, és be­ tem ette a légóárkot. Acélkék alpesi hideg zúdul a városra, átszelel a Diák hiányos öltözékén, behatol a csontjáig, a Diák megborzad, keze könyökig m erül a zsebébe. Az osztály az intézet udvarán ténfereg, friss nyomokat tapos a közel félm éteres hóba. Egy macska a kerítés tetején egyensúlyoz, nagyokat nyom rajta a haragos széllökés. Valaki megcélozza, a m egrém ült állat szaporázza lépteit. K ratyi, a tornatanár meleget lehel a kopott bőr­ kesztyűbe, felhúzza. Éles sípszó hasít a levegőbe, a Diák hirtelen megáll, m erev-m ozdulatlan vár, m ajd vezényszóra tapossa a havat, ki-ki a maga helyén, ahol a sípszó érte. Ha jól ledöngölték egy helyen, odébb állnak. Nagy az udvar, akad taposni való, a lábat is szüntelen mozgatni kell a hideg m iatt. Van aki szabályos köröket alakít, az óram utató járásával ellentétes irányban halad, jobb lába állandóan friss nyomot készít, bal a m ár taposottat döngeti tovább. Mások is utánozzák, néhány perc és kört készít az egész osztály. A körök gyorsan nőnek, néhol összeérnek. Van aki havat rúg a más körébe, amaz visszarúgja. Vita keletkezik. A tan ár intéz­ kedik. M indenki csak az óram utató járásával ellentétes irányba haladhat, lélegezni is csak az orron keresztül szabad. Újabb körök készülnek, senki sem tudja m ire jó ez. A Diák cipője telemegy hóval, m utatóújjával igyekszik kipöckölni belőle, nyög, ahogy lehajol. Valaki fenéken rúgja, orral bukik a hóba, am ikor föltápászkodik. összeakaszkodnak. Újabb éles sípszó, a Diák m ozdulatlan áll a kör közepén, taknya megered, nem m er a zsebkendőért nyúlni. Mindenki áll a saját körében, frissen ü ltetett fa­ csemeték. A tan ár érthetetlenül ideges, parancsokat osztogat indulatos hangon, a hó tom pítja a hangerőt. Tilalmak özöne zúdul az osztályra, a tilalom keveredik a hideggel. A tan ár közli, hogy m agára hagyja az osz­ tályt, halaszthatatlan ügyben elmegy. Jakab lesz a megbízott, a körök készítését folytatni kell. Csengetésig senki sem hagyhatja el az udvart, az osztályterembe tilos fölmenni. Érthetetlen. A tan ár hangja félelmetes. A Diák térde egyre nagyobb kilengésű rezgéseket végez, a két térd rez­ gése nincs szinkronban. A könyöke is citerázik. Otthon van citerája, a szomszédban csinálta egy sánta asztalos, halcsonttal pengeti vagy laposra faragott lúdtollal. Itt nem ism erik zenei ambícióit, csak jellegzetes hegy­ vidéki járását és az átlagon aluli szűkszavúságát, gúnyolják a tájszólásá­ ért, ilyenkor, ha belelovalja magát, mérgében beleharap saját tenyerébe. Jakab átveszi a parancsnokságot, megindul a taposómalom, folytató­ dik ott, ahol abbahagyták. A facsemeték adott jelre mozogni kezdenek; álló filmkockák, m ajd sebes, eszelős körbefutás kezdődik. Valaki magas lábemeléssel ütem esen dobogni kezd, az ötlet ragadós, dobog az egész osztály. Az udvar közepén van a legnagyobb kör, ebben m ár öten futnak, 19 �azután egyre többen. Valaki gáncsot vet a másiknak, torlódás keletkezik, sokan összeszaladnak, más körből is átvetik magukat, egy gubanc az egész osztály. Jakab fütyül, nyálat erőlködik a sípjába, azután kiabál, erei ki­ dagadnak. A tanár m ár elment. A kiskapu a légóárok m ellett van, az árkot még az ősszel ásták, akkor is Jakab volt a parancsnok. Nehéz zúgású repülők húznak el a város fölött, hangjugból következtetni lehet a terh ük­ re, áthúznak a zeniten, kitekeredik a Diák nyaka, ahogy nézi. Mások is fölállnak, porolják a havat magukról, közbe n kémlelik az eget. A repülők távolodnak, még egy m élyet bömböl az ég alja, a semmibe vesznek a kis pontok. A tanár m ár messze járhat, de itt m aradt a parancsa: a körök készítését folytatni kell, tilos az udvart elhagyni, tilos a tanterem be fel­ menni! Jakab rendezné a sorokat, szervezné a taposást, de m ár ügyet sem vetnek rá, az egész osztály tétován ténfereg. Itt-o tt csoportok verődnek össze, unatkoznak, dideregnek, behúzott nyakkal álldogálnak, zsebben tartják a kezüket. Összesúgnak néhányan, cinkos mosoly jelenik meg az arcukon, meg akarják verni Jakabot. A Diák vállalja a rábízott feladatot, óvatosan négykézlábra ereeszkedik Jakab háta mögött, várja, hogy át­ lökjék rajta. Jakab elé lopakodnak a többiek, feltartják szóval, el akarják terelni a figyelmét, várják a megbeszélt jelet. Újabb repülőzaj érkezik. Alacsonyan jönnek, eszeveszett sebességgel, majdnem leverik a kém é­ nyeket. Vadászgépek. Amilyen hirtelen megjelentek, olyan gyorsan el is tűnnek. A diákfejek követik a mozgásukat, egyszerre, fordulnak, m intha láthatatlan dróttal egy kéz irányítaná. A Diák föláll Jakab háta mögött, siet melegíteni a kezét, az akció elmarad. Nagy a hideg. A kezét a szájába dugja, hangosan leheli rá a meleget, ujjain végigcsurog a nyál. Azután egyszerre rázza mind a kettőt, m enjen beléjük kevéske vér. A lába is fázik, jobb lába orrával a bal sarkába rugdos, azután fordítva. A fülének már vége, úgy érzi, ha hozzányúl, m enten letörik. Csak nagyon óvatosan helyezi melléje a gém beredett újjait, ne érje közvetlenül a metsző szél. A sapkáját jól a fülére húzza, elreped a varrásnál, kilátszik vastagszálú, rőt haja. A sálján is igazít, szorosabban csavarja a nyaka köré, de hasz­ talan, a szél goromba játékot űz vele. Hazagondol a téli estékre, amikor még nem gyújtottak lámpát, a kis széken a tűzhely előtt ült és hosszú perceken át bám ulta a parázs vöröses izzását, hallgatta a fa pattogását. Otthon volt az egész család, alig szóltak egymáshoz, csak a fa beszélgetett és ez olyan jó volt. Most a kezét mélyen a zsebébe süllyeszti, de még meg sem melegszik az, jelentkezik az inger, vizelnie kell. Félrehúzódik, de alig találja, am it keres, érzéketlenek az ujjai. A taposatlan hóba sárga pöttyök­ ből álló íveket rajzol, szerelme nevét igyekszik leírni. Valaki megdobja őt hátulról, kis időre abbahagyja, am it csinál, azután m inden rendben. A sliccel van a legtöbb baja, vastag, merev a nadrágja, különösen némely helyeken. Megkérdezik, segítsenek-e, vagy küldjék a Rozikát, ő azonban a dobálót keresi. Heccelődve mondanak neki egy-két nevet, ha nem lenne farkasordító hideg, jól belelovalnák őt, és mérgében m egharapná saját te­ nyerét. A hideg elviselhetetlen. Ledobogják lábukról a havat, lehajtják a gallérokat, elindulnak fel a meleg tanterem be. 20 �Az épület kétemeletes. A másodikon vannak az internátusi szobák, az elsőn a tanterm ek, a földszintre kerültek a szertárak, nevelői szoba, az igazgatói iroda és a pedellus lakása. Középen széles lépcsők kőkorláttal, hasas oszlopokkal. A földszinti oszlopon jókora csengő, harangnak is beillenék a Diákék falujában. A Diák alája áll, szokásához híven nagyot ugrik, hogy elérje a csengő nyelvét. Nagyot kondul a harang, meg egy kicsit is ráadásnak. A Diák kettesével szedi a lépcsőket, hogy utolérje a többieket. A tanár megérkezett az udvarra, az óráját nézi. Az arca vörös, vagy a hidegtől, vagy a dühtől, egyelőre nem lehet eldönteni. A tanterem ben két történelm i kép van: II. Lajos királyt m egtalálták a Csele patakban. N éhány nemes a lepedő fölé hajol, azon fekszik a halott király. Egy nemes az előtérben gugol, feneke az osztály felé, másik áll, sudár term etű, óriás, ókori görög szobor, díszes, tollas kucsm áját magasra emeli, m intha sólymot tartana. Másik kép: leégett erdőszélen csontvázak bújnak ki a földből. Meggyötört bőrarcukon túlvilági fájdalom. H átul rét, azon farkasok, fölöttük keselyűk. Tűztől vörösödik az ég alja. Címe: Ta­ tárjárás után. A tanár az osztály előtt, pálca a kezében. A képeket nézi, arcán nemzeti fájdalom, fogait összeszorítva visszofojtott indulattal beszél. — Sötét, komor felhők tornyosulnak hazánk ege fölött, és ti itt ül­ tök a meleg tanterem ben? Pimaszok! Reszketett az inatok? Egy-két fokocska-mínuszocska? Az is valami? Kissé nyikorog a hó, leszáll a varjú a faluszélen lócitromot enni, és ti dideregve bújtok a kályha mellé? Anyá­ tok szoknyája mögé nem bújnátok? K lozetvitézek! Anyámasszony kato­ nái! Én is voltam fiatal, én is fáztam, de m ár nem fázom. Nekem is re­ megett a nadrágom, de m ár nem remeg! Kinn a harctéren étien, szomjan áll a vártán a dicső honvéd, az sem remeg! Megfagyott? Az lehet, de nem remeg. Ellenség a lövészárokban? Sztalinorgona? Raták a levegőben? Sor­ tűz? Szőnyegbombázás? Az semmi. Az igazi ellenség a tél, a velőt fa­ gyasztó hideg, Hallottatok Bonapartéról? M iért veszített? M ert nem vol­ tak edzettek a katonái, és nem szám ítottak a kem ény orosz télre. Az első világháborúban százával fagytak meg a magyarok is. Szibéria. Kilóra mé­ rik a tejet. M agyar anyák dicső fiai ott fagytak meg a hómezőn. Lefa­ gyott a fülük, megfagyott a lábuk. Kész. Nincs többé ember. Győzni nem lehet fagyott katonákkal. Jö tt a második világháború. Kivirágozott vago­ nokban énekelve indult a honvéd a harctérre. M agyar anyák a fiúkat, m agyar lányok a kedvesüket búcsúztatták könnyes szemmel, zsebkendőt lobogtatva: Jóska, ha majd fázik a kezed, dugd jól a zsebedbe! Köhögött a vonat, mondom köhögött, azután elindult. Jóska tovább énekelt, az anyák tovább sírtak. Eljött a tél, Jóska írja a levelet: Kedves Mariska! Nem a kezem fázik, hanem a lábam, hová dugjam? Ne kuncogj! Nem vicc ez! Ezer éves drága hazánk jövője, nemzeti sorsunk függ attól, hogy hová dugja. Létünk, nem létünk forog kockán! Lábunkban a haza sorsa! Osztály vigyázz! Pihenj! Széket betenni! (A székek bekerültek a rajzasztalok alá.) Osztály vigyázz! Vigyázz közben nincs mozgás! Bokát össze, lábfejet szét, kezet a combra, középsőujj a nadrág varrásán legyen, mellet ki, hasat be, testsúly a lábfej felett, kissé előredőlni, fejet fel, nem legelni! Kezeket mell-hez! Helyben járás. Osztály in-dulj! B al-jobb-bal. . . 21 �bal . . .bal, egy-kettő-egy, . . . egy . . . egy, széna-szalma-széna, . . . széna . . széna . . . Nóta az élen! Rigó, rigó, sárga rigó felszállott a fára. Azt fütyüli, azt dalolja, elhagyta a párja, Én is olyan árva vagyok, m ert be vagyok zárva (Hová te!) A soproni háromemeletes preparandiába. Osztály . . . állj! Mi volt ez? Mi volt ez? Géppuska? Úgy ropogott, m int a feneked. Ha így megy, itt gyakorlunk egészen estig. Éjjel is gyakorlunk. Én nem tudom, ne vitatkozz! Vigyázz van, leragadtál a padlóhoz. Pihenj! Vigyázz! Milyen ez a sor? Bokát össze, lábfejet szét, kéz a combhoz simul, nem lánycombhoz, m iért kuncogsz, hasat ki, mellet be, fordítva, m ellet ki, hasat be, fejet fel, büszkén, még büszkébben, nem vagy te ló, testsúly a lábfej felett, kissé előre dőlni. Jobbra át egy . . . kettő. Balra át egy . . . kettő. H átra arc e g y . . . kettő. Pihenj! Széket kihúzni! Ülj le! Figyelem! Egy kis elmélet következik. Amit most mondok, mindenki számára tanulságos. Ismételd! „Tanulságos”. Én most élek másodszor. Hányadszor élek? „Másodszor” Vannak akik többször is élnek, nekem elég kétszer. Először római katona voltam. Melyik volt a világtörténelem legbátrabb, legelszántabb, legképzettebb katonája? „A római katona”. És m iért? „M ert időben megelőzte őt a spártai.” Úgy van. A spártai volt a példakép. K atonának születni kell. A satnyákat, csenevészeket el kell pusztítani, ledobni a hegyről, csecsemő korukban kitekerni a nyakukat. Elvágni. Nyassz. Előbb elszedni az anyjuktól, ne nyavajogjon körülötte az a nőstény, m ert abból nem lesz vérbeli, amolyan fogdmeggyerek, csak anyámasszony katonája. Mi lesz belőle? „Anyámasszony” Igen. Közös tá ­ borok. A gyerek csinálja a sátort és a fekhelyet nádból, járjon térdig iszapban, vágja meg a kezét a sás, folyjon a vére, ne féljen a vértől, milyen katona az, aki elájul? Milyen? Zsebből ki a kezed! Ki a kezed, ha velem beszélsz! Kilépni. Kilépni! Feküdj! Föl! Feküdj! Föl! Milyen katona az, aki elájul? „Anyámasszony katonája”. A jó katonának szabad-e lopni? „Lopni kötelező, csak ne vegyék észre”. Bravó! Bravó! Hazudni? „Isten és a haza érdekében m indenekelőtt.” Mi fáj? „Trianon” Miben hiszel? „Hiszek Magyarország föltám adásában”. Bravó! Lelépni! Osztály vigyázz! Lássam, hogyan állsz a lábadon. A pipaszáron. Néhány fok m i­ nusz kiszidolozta az orrodat? Zsebkendőd nincs? Tenyeredhez törlöd? Vigyázzban nem törlöd! legfeljebb lenyalod, de még azt sem. Vigyázzban a nyelved sem mozdul! M ellett ki, hasat be! Középső ujj a nadrág varrásán legyen. Mi a baj? M it motyogsz? Nincs varrása a nadrágnak? Milyen nadrág az? Nem m agyar nadrág? Idegen? Kém? A kémek elfogása m in­ den m agyar hazafi szent kötelessége. Köztetek nincsen kém? Kémek ki­ lépni! Várok! Ötig számolok. Legjobb, ha feladja magát, enyhítő körül­ mény. Tehát kém nincs, de rend és fegyelembontó az van. Ki szegte meg a fegyelmet? M indenki? Ki jött fel elsőnek az én parancsom ellenére? Jelentkezzen! Nincs mersze? Így is jó. Megjegyzem magamnak. Jakab! K ilépni! Jakab merev testtartással, díszmenetben hátulról előre jön, sapka a fején, szögletes balraátot csinál, élesen csattan a bokája, villámgyorsan 22 �tiszteleg. A tanár jelentést kér, Jakab alázatosan jelent. A bűnöst nem tudja megnevezni. Újabb tisztelgés, így kerül az osztállyal szembe, meg­ n yújtja az első lépést, a többit m ár csak lazán üti, helyresiet. A tanár megigéri, hogy m egbünteti az egész osztályt anélkül, hogy kisujjal is valakihez hozzányúlna. Vigyázzt vezényel. A székek becsúsznak az asz­ talok alá. A kezek ökölbeszorulnak a m ellre kerülnek. Helyben járás. A fiúk nyomják, magas lábemelés, térdük az orrukig feljár, kezük a fejükre lendül, ott összekulcsolódik. Egyszerre lépnek, óram ű pontosságú, kopogó gépezet, kiszáradt kérgű, fagyos bakancsok, hólevétől tarjagos csizmák. Az óráról közben kicsengettek. A tan ár úgy tesz, m intha nem hallaná, utolsó óra volt, idő van bőven. Az egyenletes menetelés felnagyítja a száz­ éves épület önrezgését, a diákok érzik, hogy velük m enetel az egész padló. Vezényszóra megállnak. A megállás szabályos, két hangsúlyos csattanás. Egy-két térd megremeg. Újabb büntetésform a következik. A kezük még a fejükön marad, így nehezebb és akrobatikusabb a gyakorlat. Mindenki egy lábra áll, és azon is m arad egészen az újabb parancsig. A tanár végigjárja a sorokat, ha valakit csaláson ér, belerúg a bokájába. Pálca suhog a levegőben. A térdek rogyadoznak. Néhányan egyensúlyukat vesztve kalimpálnak, ilyenkor széttárják a karjukat, amíg súlypontjuk meg nem nyugszik. Ha ez sikerül, sietve visszarakják a kezüket a fejükre. Néhány perc ezzel megy el, mindössze annyi változás van, hogy közben újabb parancsra lábat váltanak. A tan ár vizsla szemekkel jár-kel a sorok között, ha hátat fordít, sietve pihentetik lábfejükön a levegőben lógó másik lábukat. Végre m indkét lábukra állhatnak, de akkor jön a guggoló­ állás, pontosabban félig guggolás. A karok először is lekerülnek a csípőre. Ennek a büntetésnek az a titka, hogy kizárólag lassan szabad végrehaj­ tani. Centiről centire süllyed a törzs, amely közben szigorúan függőleges marad, a fej sem mozdulhat. Van egy kritikus pont valahol a félúton, ahol olyan helyzebe kerül a comb és a lábszár izma, hogy m indkettő a leg­ kisebb erőkifejtésre képes, és egyik sem tudja segíteni a másikat. A tanár gyakorlott, pontosan érzékeli ezt a helyzetet, ott állítja meg a mozgást. Az érzés ebben a helyzetben olyan, m int a két emelet közé szorult lift utasaié, vagy le, vagy föl, de m inél ham arabb. Jó időt töltenek így, amikor elhangzik a könyörületes parancs, lemennek egészen a mélypontig. Pihennek egyet, azután megismétlődik m inden visszafelé, hogy kezdőd­ hessék az egész elülről. A büntetéssorozat utolsó szakasza a pofozás. Érdekessége, hogy a tanár senkihez sem nyúl, mégis m indenki m egkapja a maga pofonját. Meg lehet oldani páronként és tömegesen. Tulajdonképpen a tömeges is páros, csak ennél m inden pár egyszerre pofozkodik. Fő előnye, hogy ilyen rövid idő alatt száz, sőt ezer em ber pofozását is végre lehet hajtani, h át­ ránya viszont, hogy a minőség annál kevésbé elleőrizhető, m inél többen csinálják. Ezzel m ár érzékelni lehet a páros h átrányát is a tömegessel szemben: időbeli veszteség. Leírhatatlan előnye viszont az a lelki hatás, am it a nézőkre, történetesen a többi párosra gyakorol. A nézők viszont visszahatnak a párra, buzdításukkal állást foglalnak vagy az egyik vagy a másik fél mellett, vagy maga a pofozkodás mellett, esetleg ellene. Ez 23 �utóbbi viszonylag a legritkább. A Diák és a m ellette ülő Bányász volt az első pár. K iálltak az osztály elé, a katedra és a padok közé, pontosan középre, egymással szemben, kartávolságnyira egymástól, az osztály felé m utatott a válluk. A Bányász m ajdnem egy fejjel magasabb volt a Diák­ nál, így a kinyújtott karja éppen vízszintesen tartv a érte a Diák fejét, fordítva viszont a Diák keze ferdén fölfelé lendült, hogy megfelelő helyen találja a Bányászt. A pofozkodás vezényszóra indult, egyre balkézzel, kettőre jobbkézzel ütöttek. M indkettőjüknek jó ritm usérzéke volt, egy­ szerre lendültek a karok, egyszerre csattantak a pofonok. Egy-kettő-egy . . . bal-jobb-bal. . . széna-szalma-széna . . . Ez még nem verekedés. Ebből úgy hiányzik a megfelelő lelki elő­ készület, m int só a levesből. A háborút is megelőzi valami ilyesféle, a népeket először gondolatban ugratják össze am ikor m ár izzik a gyűlölet, akkor nyomnak fegyvert a kezükbe. A Bányász és a Diák m ár nem egy­ szer verekedtek, de akkor volt miért. A Bányász a Diákot saját anyjával való illetlen cselekedetre buzdította, vagy kankecskének csúfolta. Egyszer a Diák azon is feldühödött, hogy sokszor mondták neki: „De dühös vagy! Nézzétek, de haragos! . . . ” Tényleg az lett. Parancsra verekedni? Nem is lehet. Nem vették komolyan. M ár az első csattanások után mosoly gyűlt össze a szájuk szegletén, rövidesen velük derült az egész osztály. Ennek megfelelően a pofonokat is tessék-lássék adagolták egymásnak. Férfi vagy te? Sózz oda neki! Kend meg, ne sajnáld! Ereszd el a kezed bátran, nagy ívben! Kissé dőlj bele, ha adod, lendüljön az egész felső tested! Ne könyékből üss, vállból! Nagy terpeszt végy, testsúlyod inkább a bal lábon legyen, ragadj a földhöz! Csak tapogatod? Férfiasan keverj le egyet, tiszta szívből! Legalább egyet. Dörzsölj oda! Ez semmi. Erősebbet! Dühösebben! Galambepéd van? Bátrabban! . . . ” Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a biztatásokra-e vagy merő véletlenül, esetleg a Bányászban amúgy is lapangó virtuskodó haj­ lam m iatt, a Bányász egyre erősebbet ütött. A Diák viszont közismerten hirtelen haragú, azonnal viszonozta. Komoly verekedés kezdődött. A ve­ zényszó is elmaradt. Nagy erejű ütések csattantak most m ár egyenlőtlen ritmusban. Az osztály fergeteges biztatásba kezdett. A tanulók felálltak a helyükről, a hátul ülők a székekre ugráltak, hogy jobban lássanak. A védekezéssel, az elhajlással sem a Bányász, sem a Diák nem sokat törő­ dött. A Diák sok ponyvát olvashatott, láthatóan arra törekedett, hogy a Bányászt jól állon üsse, vagy gyomorszájon találja. Még a heréje felé is rugdosott. A Bányász viszont nyers erejére alapozott, ritkábban ü tött és pontosabban talált. Véresek lettek mind a ketten, a Bányásznak a szájá­ ból, a Diáknak az orrából buggyant ki a piros, szétkenték egymás képén. Véres lett az ingük, a kabátjuk is, az olajos padló is. Akkor megszólalt a sziréna, félelmetes vijjogással jelezte, hogy ellenséges gépek közelednek a város felé. Lépések ajtócsapkodások, kiáltozások hallatszottak a folyosó­ ról. Valaki idegesen rángatta az iskolacsengő húzókáját, szaggatott csen­ getés jelezte a légiriadó kezdetét. Az osztályban a diákok fölugráltak a helyükről, az ajtó felé tódultak. A nagy kavarodásban valaki lefogta a Bányász kezét, más valaki a Diákot toloncolja a kijárat felé. A pince meg- 24 �telt zsibongással. Egyre érkeztek a csoportok. Klágen volt a megbízott, ő tartotta számon, hogy minden szobából lejöttek-e. Ő vette fel a kapcso­ latot a szobafőnökökkel, tájékoztatást k ért a létszámról, ügyelt a csendre, a fegyelmezett viselkedésre. Az ajtóban állt, kifelé senkit nem engedett. Benn a legtöbben csak álltak, a kevéske ülőhelyet elfoglalta a hideg kosz. Valaki hallani vélte, hogy bombázzák a várost, ez általános csendet terem tett. Néhányan a falhoz tapasztották a fülüket, így próbálták érzé­ kelni a föld lökéseit. Hamarosan mélyen morgó, tompa repülőzúgás préselődött át a vastag falakon. Sokan a m enyezetre néztek, onnan jön, ami jöhet. A Diák a fő falak alkotta szögletbe húzódott, szája állandóan moz­ gott, alighanem imádkozott. Valaki javasolta, hogy énekeljék el a Him­ nuszt. Kinn m ár valamelyest enyhült a hideg. A város mozdulatlan, te­ metői csend. Fenn a kék magasban lusta bombázók cipelték a halált. Fényes acélmadarak, napsugárral ezüstözött keresztek. Iszlai Zoltán Az élők tisztásán Honnan jöttem? Hová megyek? Formáiba a valósulás, a történet zúdított. Papírtörékeny koponyám anyám medencecsontján iszonnyá zúzódott. Vas-rácsozatú lépcsőkön, futószalagokon, csörlőkön, csigákon, csépelő-masinákon, mázsányi kalapácsok alatt döngölődtem, de megmaradtam. Millió ember-molekulával lökődtem öntudatlanul. S fél-öntudatomba családok rugalmas véd-páncélján átroppant a zajló idő, a vándorló szökőár a változó kor viharában. Azóta jéggé dermedő virágként, máskor, mint zsírban kunkorodó hús, a teremtődés heve, zimankója szerint fetrengek higanytengerén. 25 �Megvéreztek vagy ölbezártak a formák. Űzött a testi baj, de megfutamodott a halál. Barátságaim eloldódtak? Kötött a szerelem. Az érzés szivárvány értelmem egén, de öntudatlan boldogság helyett iróniát szereztem, fájó örömet üres lelkem helyébe nyertem szellemet s önmagam vesztve végül, koldus milliókat. Hová lesz arcuk? Hová lesz arcom? Hisz az ég nem lődözi vissza s földek, sárga lankák, gépek, nők, folyók és hegyek s a férfiak hatalmas hangjait. Hol az az égbolt? És milyen az a föld, mely ős-bizonyság szilárd erejével majd összeláncolódik s mint számítottan-őrült forgású Egy fenséges öntörvény szerint magát mozdítja újra s újra meg, jószándékának örök himnuszában? Mondják — tudjátok — mondják, hogy egy isten az Ember lett a mindenek tudója. Ami szépség s mi szép szabadság, csak ez az ember, s csak ő az Ember alkotója. Az Ember tudhat mindent s ő lehet mindennek nyugtatója. Kilép az élők tisztásaira. A fák lihegve tartják az eget. Rémületes, de mégis biztató, e nagy zavarban megszületett. Egyik perc Rezesfülű cingár apák mosatlan, lógó hajjal, macskabűznadrágban. Nyeldeklősen artikulálva, tagolatlan emberismerettel pici, gyanútlan kölyköket löknek a szeptember alá. 26 �A dolgokról hiányosan túlértesülve veréssel védenék őket az örök rossztól, meg életmódot kotorászó korai tanáccsal — visszapofázó színjében a hónapoknak. Ó, előrelátó agresszívek, kispolgáraim töröküléses kis polgárai! Megromlott félelemmel hánytató bizonytalanságom gyilkos émelyében! Dühöm boltjában állok e szeptember fölött, aminek egyik perce se tarthat örökké s ahonnan soha nem ajánlom áltató béke, bölcs megnyugvás áruját. F é r fia k Kiket a pimaszság homlokon rúg, (keményebb heget hagyó, sportszerű, tisztelt bélyeg) itt vagyunk, gerincünk hajlítják szerencsék, jóvátehetetlen jótétemények. Langyos erdőkbe húznak nyújtózó karú, zöld ösvények, megmásít lomhává takar ki nem érdemelt ágyak földje. Egyszerre élünk. Tiporjuk a folyók vizét. Belöknénk csónakunk az árba. Elhajtaná türelmes mezőkhöz, ráérő sirályok szigetére, sípoló nádasok tövébe. S hiába hív az otthon, az elhallgatott, festetlenszájú otthon, biztonság börtöne, megszokás barlangja, trágyameleg verem, hogy — mégis — hazatérjünk. Egyszerre élünk. Várunk az időre, amikor lassú csapással támaszpontukra evezehetünk és elindulunk valamerre. 27 �Hogy ringasson a táj, paráznán, tajtékos ívben kifeszülve, barnán a borzoló vízen. Húsfény rezegjen sugarazva s készülhessünk magunk is újra gerinckilövő, vad nyarakra. Férfiak, saját nyomukba lépők! Csontjaink porát szétszórjuk hanyag úton. Ahol fölbukkanunk, ránk zárul szoros égbolt, aggasztó virradat: egymást világító tüzek könyörtelen világossága. Antal Gábor Kegyelet vallomások I. Hollós-Korvin Lajosról Az ál-Nemecsek, egy magát „A Pál utcai fiúk” kis hőse modelljének kinevező, s ebből különböző előnyöket szerző, nagy darab és nagyhangú józsefvárosi férfiú által indított sajtóper tárgyalásán ifjúi lángolással szerepelt. Pedig akkoriban m ár ötvenes évei végén já rt Hollós Korvin La­ jos. Ő volt a „vádlott”, m erthogy m egírta az ál-Nemecsek üzelmeit, ám olyan frappáns vádbeszédeket mondott, s nemcsak a komikumában is félel­ metes „sértett”, hanem m indenfajta vámszedés és hiszékenység ellen, hogy egyszeriben m egértettem azonak az előadásoknak a sikerét, am elyeket a költő a harmincas évek elején a társadalm i elnyomásról és az erkölcsi szabadságról tartott, s mely előadásokat nem kisebb valaki értékelte „igazi rétori teljesítm ény”-nek, m int József Attila, Illyés Gyula és több más költő, író közös m estere a forradalm ár Madzsar József. Cso­ dáltam, hogy a proletárokat ébresztő kórusművek, „A Vezér felül a lo­ vára”, a világ „számlálhatalan számú viszonylatáról” zengő „Óda” költője, a „Torpedó”, a „Böjti szelek”, s a Hunyadi János külső-belső drám áját színre vivő, szép darab írója, íme, ezt is tudja: lenyűgöző szellemességgel 28 �beszélni, és fiatallá varázsolódni. De valamilyen rossz érzés is szorongott bennem, hiszen — ha jobban meggondoltam — ez az egész per valójában gulliveri szerep és törpeországi terep volt annak, akivé H. K. L. m ár addig is lett, am ikor okos szavai nyomán végül is felm entették a „rágalmazás” rágalmazó vádja alól. És különösen annak számára — gondoltam kegye­ letlenül — aki lehetett volna. Azóta befejezte és ki is adta sokáig, s többek között éppen az elnyúló per m iatt, befejezetlen regényét, az érdekes „Komédiások”-at. És nem sokkal hirtelen halála előtt jelent meg új verseskötete, „A vízbefúlt hal” . Itt egyrészt nem régiben született, legjobb verseihez méltó költeményekkel jelentkezett, másrészt, meg (a könyvbefoglaltság, az idő és a szerkesztés varázsa ez) régi, ism ert és becsült versei is új megvilágítást kaptak. Élet­ műve m indenképpen tovább gazdagodott. Pályakezdésének dokumentumai azonban mégis újabb kegyeletlenségre ösztökélnek. Azok a dokumentumok is, am elyeket akkoriban szerkesztett róla barát és ellenség, am ikor a lángoló szavú fiatal költő először jelent­ kezett a „placc”-on, és azok is, amelyekben a fiatal Hollós Korvinra később emlékeznek vissza, csak akik induláskor ism erték a munkásból lett hivatalnokot, a hivatalnokból lett költőt. De nem engednek nem szólni azok a vallomások sem, amelyekben ő maga beszélt magáról, felismeré­ seiről, közösséget, hazát, s egy m egújhodott emberiséget börtönöket vállaló hévvel kereső vágyairól. Kegyeletlenségemet — a tűnődést azon, hogy mi az, amit mégsem írt meg a hirtelen eltávozott kiváló költő és író — menti, sőt talán szentesíti is, hogy elsősorban éppen József A ttila szerint volt Hollós Korvin Lajos különösen alkalmas arra, hogy az ú jkori és legújabbkori m agyar világ, a m agyar élet nagy eposzát megalkossa. Hiszen — m int József A ttila jelezte — olyan jól ismerte, belülről és átélve, az értel­ miség és a kispolgárság közegét, a munkás-sorsot, de az elcsúszottak, a „lum pen” elemekké hullottak bugyrait is az érzékeny, okos. s m ár korán távlatos forradalm árrá lett költő és író! M iért szigetelődött el mégis annyiszor fájdalm akat rejtő dacba, a világ átöleléséről le nem mondó m a­ gányba? M iért? Van bírálója, aki szerint azért nem ért, érhetett el a legmagasabb csúcsokig, m ert különösen kegyetlen folyamatossággal zúdult rá a külvilág, s benne a közöny, a meg nem értés, a félreértés. Mások szerint alkatában is voltak olyan hiányosságok, am elyek megakadályozták, hogy kivételes képességei és páratlan élményei ellenére m indazt meg­ teremtse, am it egy időben éppen a legjobbak vártak tőle. Ő maga 1943— 45-ben, az üldöztetés és bujdosás körülm ényei között írt „Hátsó lépcső” című regényében m ellékfiguraként — szerepeltet egy „m árványarcú”, fiatal költőt, aki arról vall, hogy senki sem állt m ellette küzdelmes ifjúsá­ gában és, hogy az általános emberség ellenségei m ellett személyes ellen­ ségei (volt fegyvertársai) is hozzájárultak ahhoz, hogy nehéznél nehezebb szívvel bár, de emigráljon Franciaországba. Egy idő m úlva a Költő levelet írt a regény egyik érdekes — történelm i nevén szereplő — alakjának, az Árpád-szakállas, kom m unistákkal barátkozó ,,trónkövetelő”-nek gróf Crouy Chanel Istvánnak, amelyben bejelenti, hogy Párizs befogadta, francia verseket ír és nem jön többé haza . 29 �Kell-e mondani, hogy a részletesen jellemzett, s a „Tömegszállás” és az „Elhal a dal . . c". ím ű verseskötetek szerzőjeként aposztrofált Költő maga Hollós Korvin Lajos? És hogy a valóságban — bár tényleg élt vagy húsz hétig Párizsban — soha nem tudott, m ert igazából soha nem is akart gyökeret ereszteni „a fény fővárosá”-ban? A regény szerkezetében, össz­ képében — hiszen a történéseket a fal mellé tapadt életű, s végül még kéjgyilkossá is lett Báva Vendel mondja el ironikus színezetet kapnak a Költő kifakadásai és a vele kapcsolatos események is. Akarva vagy aka­ ratlanul jelezve, hogy bár a „Hátsó lépcső” írójában is felm erült az a lehetőség, hogy pályája minden akadályát, egyénisége m inden belső gát­ ját m ásokra hárítsa, és felötlött az a terv is, hogy elhagyja azt a várost, amely az ő számára különösképpen nem volt a „fény fővárosa”. De mindez csak tovatűnő, elfutó lehetőség volt, hiszen a m ár nevével is jellem zett Báva szűrte ki a maga tudatán és emlékezetén át a Költő szavait, tetteit. És főleg, m ert Hollós Korvin Lajos mégis csak itt maradt. Többek között, hogy pincékben barakkokban, gyertyafény m ellett m egírja a József A ttila által várt eposznál talán kevesebbet mondó, de így is fon­ tos összefüggésekről valló „Hátsó lépcső”-t. És hogy vállalva a küzdelmet rossz sorsával, külső és belső démonaival, a sok m iérttel, önbizalma apály-idejeiben is őrizze „Ódá”-ja szép szavait: — Megújul minden, el ne m aradj magad, s ne járd a messze fellegek útjait, itt élsz egy élő test ölében, meg ne tagadd szíved e világtól. — Ne tagadjuk meg a szívünket mi sem a Költő világától. Attól, ami műveiben, ám attól sem, ami csak lehetőségeiben m aradt. II. Egy úr Chicagóból Hogy Halmai Im re pesti nótafa, azt még U rbán Ernő állapította meg annak idején. Joggal, hiszen a komikus. — aki különösen U rbán cikke megjelenésének idején, 1953-ban, éppen szerződés nélkül volt. — csak úgy ontotta magából a „bemondások”-at. És ezek a halmaiságok — m int azt a népi hum or ismerője jó füllel meghallotta — nem „uraságoktól le­ vetett jópofaságok” voltak, hanem a pesti kisem ber egy bizonyos típusá­ nak jellemző élethelyzeteiből leszűrt, fanyar bölcsességek. Halmai híres volt arról, hogy nem mindig mondta el azokat a rendszerint m esterkélt humorú, s egy időben még nem is „vonalasított” közhelyeket, amelyek a színpadi szerepében voltak. Ő a magáét mondta, ami frappánsabb, ugyan­ akkor azonban „rázósabb” is volt a dram aturgok által átnézett, s igazgatók által is jóváhagyott szövegnél. Többek között ezért állt gyakran, nagy népszerűsége ellenére is, szer­ ződés nélkül. Ezért kellett m egalakítania az egyszemélyes „Halmai- 30 �kabaré"-t, amely a „pesti Broadway" környékén, a Nagymező utca és az Oktogon között „tájolt”. O tt ült a közönség a cukrászda vagy presszó elé kitett székeken, m egjelent Halmai — a maga mindig egy kicsit jelmeznek ható, vagy nagyon kopott, vagy éppen túl elegánsnak ható Öltözékében — és kezdetét vette az „előadás”. A „Brasil” eszpresszó is beleesik abba a körzetbe, ahol a „H alm ai-kabaré” vándorolt vendéglátóipari üzemegység­ ről üzemegységre, asztaltól asztalig. E presszóban tanyázott — kiörege­ dett újságírók, aktív lóverseny- és focidrukkerek körében — Dinnyés Lajos, a volt miniszterelnök is. És amikor Halmai m egjelent a „Brasil”ban a politikus mindig átnyújtott neki egy forintot. Reflexszé lett szokás volt ez, megkövesedett tréfa, szertartás, am elyet Dinnyés akkor sem sze­ gett meg, am ikor Halmai — az ism ert szövegíró, a „büdöslábú Zsüti” társaságában és segédletével — ötezer forintot nyert az ügetőn. Halmai ezúttal is átvette a forintot, leadta műsorát, m ajd nagy köteg százast húzott elő a zsebéből. — Nem ajánlhatok fel valamit, kegyelmes uram ? — kérdezte és fel­ nevetett, azzal a harm inckét fogú harsánysággal, am it a m ár em lített „Zsüti” egy ihletett pillanatában „rengető fal”-nak nevezett el. (Jelezve, hogy e kacaj nem mindig szívből jövő.) A „kegyelmes ú r” szintén kacagott, ám tényleg szive (és pocakja) mélyéről. — No, Im re — jegyezte meg, m iután letörölte könnyeit — ez is csak egy olyan országban történhet meg, ahol én m iniszterelnök lehettem . . . — De ott sem m indenkivel — folytatta Halmai „egyből” . — M ert színész, ugyebár, mindenki lehet. Tarhás is, bár ahhoz m ár némi tehetség szükséges. Halm ainak azonban születni k e ll. . . Igaza volt, m ert azt a képletet, am it Halmai jelentett Pestnek — és Pestnek Halmai — nem lehetett volna összehozni csak szorgalommal, vagy csak bohémsággal. Ehhez kellett egy korán elkallódott színész-papa és egy polgári életvitelű mama is, aki a nagy csavargások, a néha tú l hosszú­ ra nyúlt szerződés nélküliség idején i s rendben tarto tta a szoba-konyhát és vacsorát is készített. Hogy valaki Halmaivá legyen, ahhoz m ár 15— 16 évesen — a húszas évek legvégén — be kellett szokni a „Japán” kávé­ házba, a zsugások, a linkek, a másodosztályú artisták (és közöttük szíve­ sen őgyelgő írók) körébe. Sikert kellett elérni a háború alatt a Kam ara Varietében (és Anita Bestnél, a kor dívájánál) és ki kellett szólni a „darab”-ból a katonaruhás nézőknek; — Apuskák nem lesz nagy sikere­ tek, annyit m ondhatok!. . . És el kellett jutni (nem utolsósorban éppen az ilyen „fellépések” miatt) Auschwitzba is, ahol a m ár többször em legetett s akkor csontig sovány, m ajdnem meztelen szövegíróval az Appel-platzon találkozva, így kellett megszólítani a régi cim borát: — Mi van, Zsüti, hol dolgoztatsz? . . . — Nem, nem elég ahhoz, hogy valaki Halmai legyen, a bárm ilyen szorgalmas felkészülés pesti blődliből, nem elég a furcsa ruházkodás és a „rengető fal” sem. Ahhoz legendahőssé kellett lenni egy közegben, ahol pedig megvetik, kiröhögik a legendát, s ahol e legenda tartalm a éppen m indennek a kiröhögése. Hogy valaki Halmai lehessen Pesten, ahhoz felhúzott íjként kellett élni, m int Ibn Gabirolnak, a költő- 31 �nek, aki szerint a világ minden perce tigris, amely rád akar rohanni, legyen tehát minden egyes perced két tigris, amely megbirkózik azzal az eg g y el. . . 1956 novem berének viharos napjaiban — tudjuk — tankok vonultak a pesti Körúton. Ki így reagált, ki úgy, de talán senki sem úgy, m int Halmai, aki a „Brasil” előtt állva (e napokat főleg a presszóban töltötte, vicceket mesélve, emlékeket idézve) így „szólított le” egy döngő gépet: — Helló, tarxi! . . . . . . Ilyen előzmények után meglehetős furcsán hatott rám az a szolid eleganciával öltözött, csendes úr, akivel a m últkor a Fészek klub k ertjé­ ben találkoztam. M ár tavalyelőtt is itthon járt, de akkor nem voltam Pesten. A legfurcsább az volt, hogy a szolid férfiú — Mr. Halmai Chikágóból — egyszerűen nem emlékezett, arra az ,,Abgang”-ra amivel Pestről annak idején távozott. — Pedig hiszen pont nekem mondtad — próbálta eszébe idézni a „halmaiság”-ot egy asztaltársunk —, hogy megnyomtad a liftgombot, és lejött a harm adik e m e le t. . . — No . . . no . . . — m erengett el Mr. Halmai — nem emlékezek. A lift nagyon corrected járt, azaz já rt volna. Ugyanis nem volt lift a házban . . . És nem emlékezett Mr. Halmai a második, a harmadik, a negyedik „beköpés”-re sem. — Impossible — mormogta — ilyen . . . hogy is mond­ ják . . . hülyeségeket én nem mondtam. Folyt, folydogált a duma a kertben és közben kiderült, hogy a nagy­ néni porcelán im port-export cégének (ahol dolgozik) van egy gyönyörű nyaralója M iamiban (Majámi-ben), és hogy odajár Mr. Halmai is a m am á­ jával. K iderült, hogy egy harm incezer dolláros bankbetét az „royal” (rojál) néni, meg az is, hogy Chicago egyik egyik új nevezetessége a negyven emeletes „Playboy”-székház. Ügy fél óra m úlva azonban egy kis szünet tám adt, és én elmondtam az esetet Dinnyés Lajos volt m iniszterelnökkel és az ötezer forintos lóverseny-nyereséggel. — Nem igaz! — kiáltott fel hevesen az addig oly hűvös ú r Chicágóból. — Nekem soha életemben nem volt ötezer forintom. Az a dolog úgy volt, maga pancser, hogy Dinnyés éppen két aktív m iniszterrel ült együtt — és nem a „Brasil”-ban éppen, hanem a „Jókai”-ban — am ikor oda­ mentem. Mégsem akart megfosztani a forinttól, és diszkréten átnyújtotta. Én meg jó hangosan: — H át akkor m arad kilenc! Holnap is megadhatja! H át mi lett Pestből? Már sztorit sem tudnak itt mesélni? . . . És elkezdett mesélni. Régi „halmaiságok”-at. Kettőt, hárm at, ötöt, tizet. A kertet m ár bezárták volna, de az am erikai m ister kedvéért nyitva tartották. H ajnal felé valaki — viccesen — megkérdezte: — Nem kell még elmenned Chicágóba, Im re? — De igen, — felelte váratlanul Mr. Halmai — méghozzá a legsür­ gősebben . . . Az egész társaság felkerekedett és elindultak az egykori pesti komi­ kus és legendahős komikus és legendás egykori lakása felé. A Nefelejcs utcába. A Chicágóba . . . 32 �Börcsök Mária Litánia Szűz Mária, Isten Anyja, Teremtésből kiebrudalt, Hatalomból kiparancsolt, Imazsámolyon megejtett, Új szűzhártyát kinövesztett, kik a párjuk úgy kívánják, mint a vizet tikkadt pálmák, kik nem mondják: isten adta, sírnak, ha fehér a vatta, kik szédülnek, kádba hánynak, fölpuffadt, lágy sajttá válnak, kik a lábuk szétterpesztve, fogófejjel fölrepesztve, ordítva szülnek gyereket, kik maguknak eltagadják, hogy szűk nekik a mennyország, Szégyenedet szétkürtöljék, Tisztaságodat leköpjék. Madonna Totyogok, mint a pingvin, Keresztcsontomba ütve hét tőr hegye. Méhemben negyvenéves magzat. Egyre nő Óriási kőfeje. Vemhes vizek Vemhes vizek partján, hízó holdvilágban gyémántkoponyádat magasba emelted. Piros ár-apályba gyöngyzacskód kipergett. 33 �társadalom — művelődés Barna József A munkáskultúráról* Ha a munkáskultúra fogalmát a kultúra előbb körvonalazott kategóriájának segítségével első megközelítésben definiáljuk, akkor ez nem más, mint azoknak az alanyi és tárgyi értékeknek, javaknak az összessége, amelyekkel a munkásosztály rendelkezik, tehát amelyek külső anyagi környezetét alkotják, valamint azok a rész­ ben intézményesen szabályozott tevékenységi formák, viselkedési módok, amelyek­ kel e külső és belső javakat termeli, elsajátítja, társadalmi funkcióit betölti. A munkáskultúra olyan sajátos társadalmi jelenség, amelynek bonyolult belső struktúrája van, s amelyet a többi társadalmi jelenségből álló környezet vesz körül. E környezet külső volta messzemenően relatív, mert a munkáskultúrával kölcsönösen áthatják egymást, átmennek egymásba. A munkáskultúrába behatol mindaz a gazda­ sági, politikai és kulturális viszony, tényező, amit nem közvetlenül a munkáosztály hoz létre, s megfordítva, ez utóbbiban is benne van a munkásosztály anyagi és szellemi tevékenysége, e tevékenység eredményei, színvonala. Így a munkásosztály kultúrája a szocialistává váló nemzeti kultúra ma még sajátos, de szerves és meg­ határozó jelentőségű részét képezi. A munkáskultúra belső alkatelemei egyrészt egymással is bonyolult kölcsön­ hatásban vannak, másrészt ugyanilyen, mindenoldalú kölcsönhatás érvényesül a munkáskultúrán „kívüli” társadalmi jelenségek, a gazdaság, a politika és a társada­ lom szellemi kultúrájának szférája között. A munkáskultúra belső szerkezetét vizsgálva, azt többféle szempont szerint oszthatjuk fel. Ezek közül a szempontok közül a legfontosabbak a következők: anyagi—szellemi tevékenységek, alanyi—tárgyi, gazdasági—politikai—kulturális, egyéni—csoport—társadalmi, munkahelyi—otthoni—lakóterületi, tartalmilag pedig szo­ cialista — nem szocialista kultúra. A munkáskultúra modelljének fontos módszer­ tani kérdése az, hogy ezek közül a szempontok közül melyik a legátfogóbb, az, amely a munkáskultúra belső struktúrájának gerincét képezheti. Probléma az is, hogy milyen viszony van ezek között a struktúráló tényezők között. Hogyan lehet ezeket a felméreseket, a kifejtés során egyszerre egymás mellett és egymáson belül bonyo­ lult kölcsönhatásaikat figyelembe véve érvényesíteni? Álláspontunk szerint a felsorolt struktúráló tényezők közül a felosztás alapvető szempontjául a „munkahely—otthon—lakóterület” kategóriákat kell megtenni, mert éppen ezek azok, amelyek egyrészt a munkáskultúrát teljes terjedelmében átfogják, másrészt belső alkatelemeit időben, térben, intézményesen a legvilágosabban hatá­ rolják el egymástól. Ezzel a hármas tagozódással mindenekelőtt az egyéni—csoport—társadalmi és a gazdasági—politikai—kulturális szempontokat kell — a lehetőség szerint — legszo­ rosabban egyesíteni. Amennyiben az egyes munkást vesszük kiindulópontul, akkor ezt a struktúrát képszerűen úgy ábrázolhatjuk, hogy a munkásegyént a munkahelyen, otthonában, a lakóterületen egyre szélesedő, s egymást bonyolultan átható, módosító körökben veszik körül a részben intézményesített, részben informális gazdasági, politikai, kulturális viszonyok, amelyek közül mindegyiknek megvan — hogy most már a többi szempontot is bekapcsoljuk — a maga anyagi és szellemi, alanyi és tárgyi oldala, intézménye, egyes különös- általános szintje, sajátos ideje (munkaidő, munkán kívüli és szabad idő) tevékenységtípusa és rendszere, szocialista vagy nem szocialista tartalma. *Részlet egy készülő, nagyobb tanulmányból. 34 �A társadalmi viszonyoknak ez az egyre szélesedő köre nem marad valami külső az egyén számára, hanem áthatja, belsővé válik, alanyiasul, megismételhetetlenül személyiesül minden egyes egyénben mint társadalmi lényeg, hogy aztán újból külsővé váljon az egyén e viszonyokat többé-kevésbé módosító társadalmi (terme­ lési—poltikai—kulturális) tevékenysége eredményeinek formájában. A munkáskultúra modelljének leírása mindezen túlmenően még alapvetően két — egymással kapcsolatban lévő — szempontot követel meg, nevezetesen a stabil és mobil modell kategóriáit. A stabil modell a munkáskultúra struktúráját, sőt szféráit, ezek belső alkatelemeit, e szférák egymáshoz való viszonyait, kölcsönhatásait, stb. viszonylagos állandóságukban ábrázolja. Ezzel szemben a mobil modell (az előbbire építve) a munkáskultúra egészének időbeli fejlődését, e fejlődés folyamán végbement struktúrális változásokat, új elemek, új tartalmak keletkezesét, a régiek elhalását, a belső arányok hierarchia-átalakulását, stb. állítja a figyelem előterébe.* A következőkben először a munkáskultúra belső struktúráját kíséreljük meg felvázolni, olyan módon, hogy ott, ahol ez feltétlenül szükségesnek mutatkozik, uta­ lunk belső területeinek, alkotóelmeinek a megfelelő „külső”, makroszintű társadalmi szférákkal való kapcsolataira, átmeneteire is. A munkáskultúra esődleges, az összes többit döntően meghatározó szférája a munkahelyi, a munkaidőn belüli (és közvetlenül a munkaidőn túli), kultúra. A mun­ kásosztály egyik legdöntőbb társadalmi tevékenysége az anyagi termelés, a gaz­ daság (gazdasági kultúra) része s ezért, mielőtt a munkahelyi kultúra struktúráját elemeznénk, egy-két szóval vázolnunk kell a gazdaság és munkáskultúra viszonyának kérdését. A gazdaság minden osztály s réteg kultúrájának alapja, a művelődés tárgyi (dologi, technikai, pénzügyi, stb.) és alanyi (szabad idő, szakmunkaerőre való igény, stb.) feltételeinek megteremtője. A munkásosztálynak azonban sajátos a viszonya a gazdasághoz, ami a (nem termelő) értelmiséghez képest abban jelentkezik, hogy a munkásosztály az ipari ter­ melőerők legdöntőbb eleme, s így az anyagi javaknak nemcsak fogyasztója, hanem termelője is, s hogy ebből kifolyóan létének s műveltségének adott szintje és fejlő­ dési üteme a legszorosabban össze van fonódva az ipari technikai-műszaki fejlő­ déssel, hogy művelődését ez utóbbi határozza meg, nemcsak magában a termelőfo­ lyamatban, hanem a munkán túli időben is. A parasztság kultúrája pedig abban különbözik a munkáskultúra és a gazdaság viszonyától, hogy a munkásosztály a legkoncentráltabb s urbanizált körülmények között összpontosuló, a leggyorsabban fejlődő, legkorszerűbb ágazatokat is maguk­ ban foglaló termelőerők eleme, s hogy a szocialista tulajdonviszonyok legfőbb hor­ dozója. A gazdaság (a gazdasági kultúra) és a munkáskultúra viszonyát két, egymást részben fedő körrel ábrázolhatnánk. A gazdaság „túlhaladt” a munkáskultúrán, amennyiben — mint láttuk — magában foglalja a gazdaságnak mindazokat a vo­ natkozásai, amelyek létrejöttében s működésében a munkásosztálynak nincs közvet­ len szerepe, másrészt a munkáskultúra is túlhalad a gazdasági kultúrán, amennyi­ ben az általános és a politikai-ideológiai művelődésének, műveltségnek a gazdasá­ gitól távolabb fekvő elemeit, valamint a szabadidő-kultúra szórakozási, pihenési ele­ meit is magában foglalja. A két kör egymást fedő szeletében helyezkedik el a mun­ kásosztály termelési és anyagi- fogyasztási kultúrája, ami így egyrészt a gazdasági kultúrának, másrészt a munkáskultúrának sajátos része. Mi a viszony most már a termelési kultúra és a munkáskultúra között? A munkáskultúra szélesebb terjedelmű, mint a termelési kultúra, de más oldal­ ról a termelési kultúra terjedelme haladja meg a munkáskultúráét. A termelési kul*A munkáskultúra ilyen átfogó modelljének megalkotása olyan nagy elméleti feladat, amelyet kizárólag a társadalomtudományok legkülönbözőbb ágainak területén dolgozó szak­ emberek egységes koncepció alapján együttműködő, jól szervezett kollektívája oldhat meg. Az egyéni kísérletek — mint amilyen a jelenlegi is — szükségképpen fogyatékosak, de arra feltétlenül jók, hogy ráirányítsák a figyelmet a feladat nagy jelentőségére s a komplex, kollektív munka nélkülönözhetetlenségére. 35 �túrának az ezt biztosító, létrehozó tevékenységnek ugyanis különböző — alapvetően egyéni-, munkahelyi-, műhelyi-, üzemi-, vállalati-, iparágazati-, népgazdasági — szintjei vannak, s a felsőbb szinteken a munkásosztály csak több közvetítésen ke­ resztül gyakorol befolyást a termelési kultúrára. A termelési kultúrán belül a mű­ szaki kultúra tárgyi oldalában, a technikában a tudósok, a kutatómérnökök, a szak­ mastruktúra és a munkahelykultúra viszonyának fő vonalakban való alakulásában a gazdasági tervezést népgazdasági szinten végző közgazdászok, a munka megszer­ vezésében a vállalat, az üzemvezetés szervező munkája is eltárgyiasul. De a termelési kultúra feltétele a termelés folyamatosságát biztosító vállalati tervezés, nyersanyagbeszerzés, piackutatás stb., ami szintén a vállalatvezetés feladata.* Mindezzel a termelési kultúra tartalma s terjedelme tágabb a munkáskultúra terjedelménél. Következésképpen terminológiailag helyes a termelési kultúrán belül a munkásosztály termelési kultúráját megkülönböztetni, annak ellenére, hogy ezek a munkahelyek szintjén már a legszorosabb, egymást álható s feltételező egységben vannak. A termelési kultúra fő területei a műszaki, a humán, a politikai, erkölcsi, veze­ tési, szociális -egészségügyi és esztétikai kultúra. Mindegyiken belül meg kell külön­ böztetnünk a tárgyi, az alanyi és a szervezeti oldalt, és ezeknek egymáshoz való (harmonikus vagy diszharmonikus) viszonyát. A termelési kultúra legdöntőbb eleme a műszaki kultúra. Tárgyi oldalát a mun­ ka dologi feltételei, a technikai-műszaki bázis, a szerszámok, gépek, berendezések, az épületek stb., az alanyi oldalát pedig a munkások szakmai, műszaki műveltsége, szakképzettsége alkotja. A műszaki kultúra szintje azzal mérhető, hogy milyen a gépesítettség foka, hogy a gépek, berendezések, az energiahordozók a technikai fej­ lettség, a korszerűség milyen színvonalon állnak, valamint, hogy mennyire felel meg mindennek a munkások kvalifikációs szintje és struktúrája, s hogy következéskép­ pen milyen a termelékenység, a termékek mennyiségének, minőségének színvonala. Nyilvánvaló, hogy a műszaki kultúra alacsonyabb fokát képviseli egy üzem, ahol esetleg a legmodernebb gépeket nem tudják üzemeltetni hozzáértő munkások hiá­ nyában, vagy ahol — megfordítva — a munkások szaktudását nem lehet kihasználni a gépesítettség alacsony foka miatt.** A termelési kultúra azonban ott sem lehet teljes, ahol a tárgyi és az alanyi oldal teljesen megfelel egymásnak, de hiányzik a munka megfelelő szervezettsége. A magas termelékenységű gépek és ezekhez kiválóan értő munkások szükségképpen tétlenül állnak, ha nincs megfelelően megszervezve az üzemen belüli nyersanyag* Ezzel kapcsolatban manapság vitatott a munkásosztály alkotó szerepe az anyagi kultúra, az anyagi javak létrehozásában, mivel sokan úgy foghatják fel, hogy a modern ipari termékek gyártásában a munkások már pusztán mechanikus, gépies megvalósítói a tudósok, a kutató, s a tervező mérnökök által alkotott terveknek. A szellemi munkát azonban nem lehet az alko­ tómunkával. a fizikai munkát pedig (legnagyobb mértékben megosztott formáit véve alapul) a mechanikus, gépies munkával azonosítani. A termékek mennyisége, minősége, esztétikai érté­ ke ma is igen nagymértékben függ a szakmunkások szakképzettségének, munkaerkölcsének stb. fokától, amit többek között világosan mutatnak azok az esetek, amikor egy, a termelési kultúra alacsonyabb fokán álló országban gyártanak külföldi szabadalom alapján (csak a ter­ veket nézve), a világszínvonalnak megfelelő termékeket. Különösen nagy az alkotó szaktudás jelentősége a modern gépi berendezések karbantartó- javító munkáinál. E munka a technikai fejlődés belátható jövőjében is nélkülözhetetlen marad s a berendezések bonyolultabbá válá­ sával egyre több alkotó mozzanatot is tartalmaz. A közvetlen tapasztalati ismeretek pótolhatat­ lan előnyével rendelkeznek a munkások a munkaszervezés, a munkaerő ésszerűbb kihaszná­ lása, a belső vezetés, irányítás mechanizmusának racionálisabbá tétele területén is. Ezek a tényezők végül is mind a termékek mennyiségében, sőt minőségében is realizálódnak. **A technikai-műszaki bázis és a munkások kvalifikációs struktúrájának megfelelése, össz­ hangjának biztosítása hosszú távon már olyan feladat, ami túlmegy az üzem mint termelőegy­ ség lehetőségeinek és feladatainak a körén, és csak népgazdasági szinten oldható meg A ter­ melési-műszaki kultúra összhangtörvényének a biztosítása elsősorban a szakember-ellátottság tervezésének a feladata. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta a vállalatok szerepe is jelentősen megnövekedett mind a műszaki fejlesztés, mind a szakképzés területén, de külö­ nösen az utóbbi lehetőségeinek megvalósítását illetően még vannak problémák. A vállalatok igyekeznek kibújni a szakmunkásutánpótlás rájuk eső feladatai alól, és gyakran a számukra kényelmesebb és olcsóbb (de a népgazdaságnak sokkal drágább) munkaerőcsábítás eszközeihez nyúlnak. 36 �szállítás, a félkész munkadaraboknak a következő megmunkálógéphez való eljutta­ tása, a késztermékeknek az üzemből való kiszállítása, megfelelő raktározás, a kar­ bantartó-javító szolgáltatás stb. A magas állásidők biztos mutatói a termelési kul­ túra alacsonyabb színvonalának. A munka szervezettsége a vezetési kultúra meg­ nyilvánulása a műszaki kultúra szférájában, de nagy szerepet játszik benne a mun­ káskollektívák politikai öntudatának színvonala is. A termelési kultúrán belül — mint erről szó volt — a legalapvetőbb, az összes többi alkatelemet elsődlegesen meghatározó tényező a műszaki kultúra, s ezen belül is a technikai-műszaki bázis fejlődése, s ezért ezzel a kérdéssel kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A technikai fejlődés a szakmunkaerőre való szükségleten, a szakképzésen, a szakmai műveltségen s az ehhez szükséges, ezt megelőző általános műveltséget adó oktatáson keresztül fejti ki hatását a munkásműveltségre. A szakmai műveltség fogalmába kell sorolnunk először is a szakelméleti isme­ reteket, az általános műveltségnek azokat az elemeit, amelyek a szakismeretek leg­ közvetlenebb alapjait képezik (mechanikai, fizikai, kémiai, matematikai stb. isme­ retek) s végül azokat a szellemi és manuális készségeket, amelyek a szakelméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásához, megvalósításához szükségesek. Tekintettel arra, hogy a munka folyamatában a munkás nemcsak a természettel, a szerszámokkal, gépekkel, nyersanyagokkal, hanem emberekkel is kapcsolatban van és munkája szociális értelemmel, jelentőséggel is rendelkezik, a szakmai műveltséget nem lehet szakképzettségre korlátozni, hanem azokat az erkölcsi, politikai, világ­ nézeti meghatározottságokat is sajátos részének kell tekinteni, amelyek a munkás számára lehetővé teszik a munka társadalmi szervezetébe való harmonikus beillesz­ kedést és amelyek szocialista viszonyok között szakmai tudásának, képességeinek a társadalom érdekében való teljes mozgósítását is eredményezik. A szakmai műveltség színvonalát, az előbb felsorolt elemeinek egymáshoz való arányát és belső tartalmát a termelés műszaki-technikai bázisának fejlődési iránya és üteme határozza meg. Ettől függ mindenekelőtt az, a munkásosztály műveltsége szempontjából alapvető kérdés, hogy mi a viszonya egymáshoz a munkának és művelődésnek, hogy a mun­ kás alapvető élettevékenységében, a munkában kibontakoztathatja-e, fejlesztheti-e ismereteit, különböző irányú képességeit, vagy pedig ellenkezőleg, a munka és a művelődés közömbösen vagy egyenesen idegenül, ellenségesen állnak-e szemben egymással. A technikai fejlődés azonban nemcsak a munkában fejlődő vagy visszafejlődő műveltséget, hanem a rajta kívüli, a pályaválasztás előtti és a munkaidőn túli tanu­ lást, művelődést is meghatározza. Ebben a tekintetben egyrészt mint alap, másrészt mint cél hat, amennyiben az első esetben a munkást többé vagy kevésbé teszi alkalmassá, szellemileg, fizikailag képessé a szabad időben való művelődésre (ld. a nehéz fizikai vagy akár a gépies, szellemi munka művelődésgátló hatását) s a máso­ dik esetben többé vagy kevésbé igényli, teszi alkalmazhatóvá, szükségessé a munkás magasabb szakmai és általános műveltségét, s következésképpen a műveltség gyara­ pítását. A technikai kvalifikációs szükségletei a szakképzésen keresztül meghatározzák a munkások iskolázottságát, általános műveltségét. A szakképzési színvonalat lehetet­ len emelni az általános műveltség emelése nélkül, hiszen mint láttuk, a szakmai műveltség — elsősorban a szakelmélet — magában foglalja, előfeltételezi az általános műveltség egy sor alkatelemét. Az általános műveltség pedig az erkölcsi—politikai, a világnézeti fejlődésnek az előfeltétele úgy, hogy a technikai-műszaki bázis kvali­ fikációs igényeinek növekedése végül is a munkás egész személyiségének fejlődésére döntő befolyást gyakorol. Megfordítva: a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munka utáni fáradtság (természetesen az életkortól, a fizikai erőtől, az egészségi állapottól is függően) gyakran lehetetlenné teszi nemcsak a művelődést, de még a csak vala­ mennyire is komolyabb tartalmú szórakozást is, s tendenciájában oda vezet, hogy a szabad idő túlnyomó része passzív pihenéssel vagy alvással telik el. A már meg­ szerzett ismereteknek, készségeknek a munkában való alkalmazhatatlansága öncélúvá teszi a további művelődést, ezzel elsorvasztja az ambíciókat, elhalványítja a meglévő ismereteket. 37 �A munkásosztály műveltsége szempontjából mindebből következően döntő kérdés, hogy milyen a viszony a technikai fejlődés és a fejlődés által meghatározott kvalifi­ kációs szükséglet alakulása között. A gépi nagyipar kialakulásától kezdve a műszaki fejlődésnek a munkások szak­ mai műveltsége szempontjából is nagy jelentőséggel bíró három szakaszát kell meg­ különböztetnünk. A gépi nagyipar kialakulásának első szakaszát az univerzális gépek és az ezeken dolgozó, viszonylag magas képzettségű szakmunkások nagy száma jellemezte. A második szakaszban ezzel szemben már a félautomata és egyes automata gépek és mindenekelőtt a futószalag-rendszer az általános, ami a szakmunkásokra való igény csökkenésével és a betanított munkaerőre való szükséglet ugyanilyen mértékű emel­ kedésével jár együtt. Ugyancsak csökken ebben a szakaszban a anyagmozgatási, szállítási, raktározási munkák gyors ütemű gépesítése következtében a segádmunká­ sok száma és aránya is. A harmadik szakasz teljes, a komplex automatizálás sza­ kasza, amelyben már lehetővé valik a gyártási folyamatnak a különböző irányító, vezérlő, szabályozó és ellenőrző berendezések segítségével olyar zárt, önszabályozó, automatikus rendszerré való átalakítása, amelyben már az ember maga nem vesz részt, hanem csak kívülről ellenőrzi a rendszer működését. A műszaki fejlődésnek ez a szakasza (ami egyébként még a legfejlettebb országokban is az össztermelés­ nek csak egy kis hányadát teszi ki), ismét ugrásszerűen megnöveli a magasan kva­ lifikált munkaerőre való igényt, valóságos forradalmat idéz elő a munkáosztály szakmai és általános műveltségében. A fejlődés melyik szakaszában van nálunk az ipari termelés műszaki-technikai bázisa, és hogyan hat ez a fejlettségi szint a munkásosztály kultúrájára, szakmai és általános műveltségének alakulására? A technikai-műszaki bázis fejlettségi színvonalát mérni bonyolult feladat, amit csak erősen megközelítő pontossággal lehet végrehajtani. A megfelelő paraméterek hiányosságai mellett megnehezíti ezt az a körülmény is, hogy a szint népgazdasági és iparágazatok szerint is nagyon különböző. Ennek ellenére, ha az átlagszínvonalat tartjuk szem előtt, azt mondhatjuk, hogy az előbb másodikként felsorolt szakasz közepetáján tartunk. Ez azt jelenti, hogy még előttünk áll a félautomata, az egyes automata gépek, a futószalagrendszerű termelés bevezetésének és nagyobb tömegben való elterjesztésének feladata. Egy sor iparágban még rendkívül magas az egyszerű kéziszerszámokkal végzett, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munkának, a nem gépesített szállítási, raktározási munkának az aránya.* Kapitalista társadalmi viszonyok között a műszaki fejlődésnek ez a szakasza az, amely a leginkább kiélezi a munkának és a műveltségnek, a munkásnak és a gépnek, a fizikai és szellemi munkának; az alkotásnak és a tömegek munkájának egymástól való elidegenedését. A futószalag mellett dolgozó munkás munkatevé­ kenysége egy-két mechanikus mozdulatra egyszerűsödik, ő maga a gép egyszerű alkatrészévé, „kerekévé, csavarjává” válik, ezáltal elszemélytelenedik, „munkájában nem igenli, hanem tagadja, nem jól, hanem boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szellemét tönkreteszi.” (Marx) Hogyan alakul a munkásnak a technikához való viszonya a technikai fejlett­ ségnek ebben a szakaszában szocialista társadalmi viszonyok között? Ha ezt a kérdést helyesen akarjuk megválaszolni, akkor el kell kerülnünk azt a két helytelen végletet, amelyek közül az egyik, lebecsülve a szocialista termelési vi­ szonyokban rejlő lehetőségeket a munkássszemélyiség egyoldalúvá válásának ellensúlyozására, túlhangsúlyozza a technikai fejlődés hatásainak azonos vonásait a kapi­ talizmusban és a szocializmusban, a másik pedig ellenkezőleg, túlbecsülve a szocia­ lista tulajdonviszonyokból eredő ilyen irányú lehetőségeket, indokolatlanul túlzott optimizmussal akarva-akaratlanul meghamisítja a valóságos helyzetet. • A minisztériumi ipar egészében az összes létszám kb. 18 %-a anyagmozgatási szállítási és raktározási tevékenységgel foglalkozik. A munkások 67 %-a végez nem technizált jellegű kézimunkát, közel egyharmada (a segédmunkásoknak 49—50 %-a) nehéz fizikai munkával van foglalkoztatva. A gépek mellett ellenőrző, felügyelő — tehát az automatizációs szakaszra Jel­ lemző — tevékenységet végzők aránya még csupán 3 %. 38 �Technikai-műszaki bázisunk előbb jellemzett fejlettségi foka nálunk is erősen fékezi, gyakran egyenesen megakadályozza a munkás személyiségének, műveltségé­ nek, a tulajdonviszonyok, a szocialista demokratizmus és humanizmus által követelt fejlődését, nap mint nap újratermeli még az egyoldalúságot, a munkások nagy tömegétől követeli meg még a puszta testi erőkifejtést, a rutinból eredő, mechanizálódott tevékenységi formákat, a szellemi erőket tompító monotómiát. De eltorzíta­ nánk a valóságot, ha nem vennénk figyelembe azokat a lehetőségeket, amelyek a munkás köztulajdonos voltából, a szocialista demokráciának a gazdasági (üzemi) demokráciát is magábanfoglaló jellegéből erednek, amelyek a technikának előbb vázolt negatív hatásait bizonyos mértékig ellensúlyozhatják. A szocialista és ezen belül az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére azért is múlhatatlanul szükség van, mert többek között éppen ez adja azt a sajátos különbséget, előnyt, amellyel a szocialista társadalom a kapitalizmus fölött rendelkezik a munkásszemélyiség auto­ nómiájának (az adott történelmi fok lehetőségein belüli) megóvására, kifejlesztésére. Szerepe van ebben természetesen a tudatnak, a politikai öntudatnak, a köztu­ lajdonosi érzésnek, a társadalmi méretekben gondolkodni tudás képességének is, mert ezek teszik leihetővé, hogy a munkás felismerje azokat — a szocialista tulaj­ donviszonyok fennállása mellett valóban létező — kapcsolatokat, amelyek az ő részmunkáját, ennek produktumát, a munkáskollektíva, az üzem, a vállalat, a nép­ gazdaság egyre szélesedő körein keresztül összekapcsolják a társadalmi egésszel. Mindez a munkás számára jelentősen enyhítheti a munkamegosztás negatív követ­ kezményeit. A munka túlnyomóan fizikai jellegétől, nehéz voltából, partikularitásából eredő művelődésellenes hatásait természetesen lehetetlen teljesen megszüntetni az előbb vázolt tudati tényezőkkel.* Ez annál is kevésbé lehetséges, mert hiszen a szocialista tudat különböző fokai­ nak eléréséhez már eleve feltételül szolgál az általános műveltség egy meghatározott szintje. A munkásműveltség emelésének döntő láncszeme a technikai-műszaki fejlő­ désben rejlik. A tudományos-technikai haladás a komplex automatizálás felé — mint ez már említettük — alapjaiban változtatja meg a munkának és a művelődésnek a viszo­ nyát, Az önirányító, automatikus géprendszerek az embert a termelési folyamat határain kívül helyezik**, megszűnnek a gépmunkás munkakörök, a mai értelemben vett szakmunkási és betanított munkási kategóriák. A megmunkálandó darabok géptől-gépig való automatikus szállításával ugyanígy megszűnik a mai anyagmozga­ tók, segédmunkások funkciója is. A komplex automatizálás felé közeledve egyben gyors ütemben nő a hagyomá­ nyos gépbeállító-javító és karbantartó, valamint a gyártáselőkészítő (pl. a szerszámkészítő) — tehát a már ma is a legmagasabb kvalifikációjú — munkára való, s ezzel a magasabb általános műveltségre való igény. Az ezekhez a munkákhoz szükséges szakelméleti ismeretek az automatikus gépsorok egyre bonyolultabbá válásával pár­ huzamosan még tovább növekednek. A gépsorokat irányító munkások tevékenysége — a dekvalifikációs elméletek képviselőinek elképzeléséivel ellentétben — nem kor­ látozódik a vezérlőasztal gombjainak nyomogatására. A bonyolult komplex gépsorok felügyelete s vezetése, e gépek és irányítóberendezések működési elvének átfogó elmeleti ismeretét, nagyfokú figyelemkoncentrációt és dekoncentrációt, gyors gondol­ kodási, a tényezők sokaságát átfogó és azokkal igen rövid idő alatt számolni tudó döntési képességeket, önfegyelmet s társadalmi felelősségérzetet követel meg az irányítótól. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a gépsorok irányítóinak legalább a * Akik ebben látják a probléma megoldását, Marxnak ahhoz a polgári felvilágosítójához hasonlítanak, aki úgy vélte, hogy a szegénységet fel lehet számolni azzal, hogy rávilágítunk az egészséges lakás- és a Jó táplálkozás fontosságára. ** Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy megszűnjön az ellentmondás a munka partikularizáló hatása nyomán létrejött részegyén és a politikának, valamint a szocialista humanizmus­ nak a személyiség totalitására irányuló követelményei között. Előfeltétele ez a társadalmi ön­ igazgatásnak is, mert a munkásnak ki kell kerülnie a technológiai folyamatból ahhoz, hogy teljesen belekerülhessen a politikába — ami ezzel kezd is megszűnni tulajdonképpeni politikának lenni. 39 �mai technikusok, de még inkább az üzemmérnökök kvalifikációs színvonalán s a szocialista erkölcsi- politikai tudatosság magas szintjén kell állniok. A tudományos-technikai haladás, a műszaki fejlődés tehát gyökeresen meg­ változtatja a szakmai műveltség struktúráját, belső tényezőinek egymáshoz való arányát s ezzel együtt a szakmai és általános műveltség viszonyát is, mégpedig olyan módon, hogy az elméleti ismereteket, az alkotó jellegű szellemi munkát, az erkölcsi kultúrát teszi dominálóvá a fizikai és a rutinmunka az általános szakel­ méletet a szűken speciális szakismeretek felett. A komplex automatizálás korsza­ kának munkása a mai szakemberhez képest egyetemes lesz. „Ami az automatikus gyáron belüli munkamegosztást jellemzi, az az — írja Marx —, hogy a munka elvesztette minden speciális jellegét. De mihelyt mindenfajta speciális fejlődés meg­ szűnik, érezhetővé kezd válni az egyetemesség iránti szükséglet, az egyén integrális fejlődésére irányuló törekvés. Az automatikus gyár kiküszöböli a specialistákat és a szakmai korlátoltságot.” Ez az egyetemesség azonban nem azt jelenti, hogy a jövő gépirányítója sok mai értelemben vett szakmához fog érteni, hanem azt, hogy a különböző speciális (s akkor már a gép által végzett) munkafolyamat általános el­ méleti alapjait fogja ismerni.* Ez az egyetemesség a különböző munkafolyamatok általános alapelveinek olyan ismeretében fog megnyilvánulni, amely nem zárja ki magából ennek az általánosnak a konkrét, különös voltát sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy az általános és a szak­ mai műveltség közötti jelenlegi határok is egyre inkább elmosódnak, anélkül termé­ szetesen, hogy valaha is teljesen megszűnnének. A komplex automatizálás fokozatosan megszünteti az anyagi és szellemi kultúra termelése és termelői, a fizikai és a szellemi munka közötti, ma még nagy különb­ séget, megszünteti a munka és a művelődés közötti ellentmondást. A technikai-mű­ szaki bázisnak ez a szintje hozza majd az anyagi javakat termelő munkások töme­ geit olyan helyzetbe, hogy munkájuk folyamata egybeesik a szakmai és általános mű­ veltségük szakadatlan fejlődésének, személyiségük kibontakozásának folyamatával. Mindennek a figyelembevételével sem lehet azonban egyetérteni azokkal az el­ képzelésekkel, amelyek a termelő munkát tekintik a jövőben a személyiség kibon­ takozása egyetlen területének. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tudományos­ technikai forradalom, a műszaki fejlődés által létrehozott, ma még szinte elképzel­ hetetlen termelékenységemelkedés — a termelőeszközök társadalmi tulajdonán ala­ puló kommunista társadami viszonyokkal társulva — rendkívül megnöveli az „emelkedettebb tevékenységre”, tudományos és műszaki alkotásokra fordítható szabad időt, ezzel együtt a munkán kívüli művelődés, aktív személyiségformálását ama különböző formáinak a jelentőségét, amelyek Marx szavaival élve: „minden emberi erőnek . . . fejlődését öncéllá” teszik. A termelési kultúra következő fontos eleme az, amit az előbb megközelítő pon­ tossággal a termelés „humán” kultúrájának neveztünk. Mit kell értenünk e fogalom alatt? A fogalom tartalmát talán a műszaki kul­ túrához való viszonyában lehetne a legjobban megvilágítani. A műszaki kultúra lé­ nyegében a termelőerők tárgyi és alanyi oldala közötti, a technikai bázis és a mun­ kások szakképzettsége közötti megfelelési viszony, ami a termékek mennyiségében és főleg minőségében, magas használati értékben fejeződik ki. A műszaki kultúrában a megfelelés alapját a tárgyi oldal, technikai bázis képezi. A termelés humán kul­ túrájában is az alanyi és tárgyi oldal megfeleléséről van szó, (ez az azonossága a műszaki kultúrával), de itt a megfelelés alapja az alanyi oldal, a személyiségének egészében ( s nem csak szakképzett munkaerőként) vett munkás s mértéke a munka, a munkakörülmények humanizáltságának foka. A termelés humán kultúrájának fő kérdése tehát az, hogy milyen mértékben felelnek meg a legszélesebb értelemben vett munkafeltételek, maga a munka az ember „belső mértékei” -nek, fiziológiai, pszichológiai és szellemi egészségének, fejlődésének. * Az. egyetemesség előbbi, additív értelmezését bírálja Marx Proudhonnál, már Idézett gon­ dolatát így folytatva: „Proudhon úr, aki az automatikus gyárnak még ezt az egyetlen forra­ dalmi oldalát sem értette meg, visszafelé tesz egy lépést, és azt javasolja a munkásnak, hogy ne csupán a gombostű egytizenketted részét készítse el, hanem egymás után mind a tizenkettőt. A munkás ilyen módon eljutna a gombostű tudományához és tudatához." (Marx-Engels Művel, 4. köt. 1959. 150. old.) 40 �A műszaki és a humán kultúra fejlődése közötti viszony nem ellentmondásmen­ tes, nem párhuzamos; a műszaki kultúra magasabb foka nem minden szakaszban hozza magával a termelés humán kultúrájának magasabb színvonalát. Milyen területekre oszthatjuk fel a termelés humán kutúráját? A felosztás alap­ ja, hogy a közvetlen s távolabbi környezetből milyen hatások, a munkás mely olda­ laira, milyen természetű befolyást gyakorolnak. A munkahely humán kultúrájához tartozik magának a konkrét munkatevékenységnek az időtartama, intenzitása, fizi­ kai nehézségi foka, motonóniája vagy változatossága, a fizikai igénybevétel egy- vagy többoldalúsága stb.; a munkaeszközök, gépek, berendezések, műszerek stb. visszaha­ tása a velük dolgozó munkás pszichofizikai alkatára, a munkatér rendjének, tisztasá­ gának, klimatikus, akusztikus, fény- és színviszonyainak negatív vagy pozitív hatá­ sai, s végül a munkahelyen együttdolgozó munkások, brigádok egymáshoz való em­ beri viszonyai, személyes kapcsolata. Maguk az innen kiinduló hatások is többfélék lehetnek, attól függően, hogy a munkás mely oldalaira gyakorolnak (pozitív vagy negatív) befolyást. Ezen az alapon megkülönböztethetünk egészségi (vegyi, hő, por, pára, zaj hatásokat stb.), a munkavédelem körébe tartozókat, esztétikai, s végül (a munkások egymás közötti, a veze­ tők és beosztottak közötti kapcsolatokból következő) erkölcsi-politikai minőségű ha­ tásokat. A termelés humán-kultúrája azonban nem korlátozódik a szoros értelemben vett munkahelyre. Ide tartoznak a szociális ellátottság különböző formái: az öltözők, zuhanyozók, büfé, ebédlő, orvosi rendelő, a gyárépületet körülvevő terület jellege (elhanyagolt, vagy rendezett, parkosított volta) az előbbiek megléte vagy hiánya, szol­ gáltatásaik alacsonyabb vagy magasabb színvonala. E tényezők összességének igen nagy befolyása van közvetlenül a munkások munkahelyi közérzetére, a munkához, a vállalathoz való viszonyára, a törzsgárda létrejöttére, sőt a munkaidőn túli kultúra különböző formáinak fejlődésére is. A termelés humán kultúrájának egyik legdöntőbb meghatározója a munkanap tartama, s a munka intenzitásának foka. (Lad. a munkásosztály évszázados harcát a munkanap megröviditéséért es az emberi teljesitőképesség határait semmibe vevő tokes munkaintenzitás-növelő tendenciák ellen.) A munkanap tartalmának és a munka intenzitásának a hatása nem kor lá tozódik a munka folyamatára, hanem messzemenő kimatasai vannak a munkaidőn túli időszakra, a munkás életmódjára, a szabad idő tartalmára és tartamára stb.* * Az eredeti tőkefelhalmozódás korszakában a kizsákmányolás fő eszköze a munkanap tartamának a meghosszabbítása volt. A gép tőkés alkalmazása saját lényégéből kifoly óan semmibe veszi a munkás antropológiai természetének mértékeit, mindenekfölött valónak tekinti a tőke értékesülésének, a profit nö velésének a szempontjait. A tőkés eleinte a munkanap minden „természetes korlaton túlmenő megnosszabitasara” törekszik, arra, hogy erőszakosan eltávolítsa azokat az emberi természetben — a munkások fizikai erejében (illetve gyengeségében), vala­ mint akaratukban rejlő korlátokat, amelyek az elvileg örökké s szüntelenül mozogni képes gép maximális kihasználását akadályozzák. A tőkét „csak egyetlen élettörekvés hatja — írja Marx —, az a törekvés, hogy magát értékesítse . . . A töke elhalt munka, amely vámpír módjára csak azáltal elevenedik meg, hogy eleven munkát szív magába, s annál inkább él, mennél többet szívott be." (A Tőké I. kötet, Szikra, 1955. 218—219. oldal.) A gépek termelékenységének a növekedése (ami a munkaintenzitás növelésével határt szabott a munkanap mértéktelen kiterjesztésének), valamint a munkásosztály gazdasági és po­ litikai osztályharca eredményeképpen létrejött a törvényesen szabályozott hosszúságú munka­ nap, majd a 8 órás munkaidő. Ez a munkásosztály hatalmas kulturális vívmánya volt. A mo­ nopolkapitalizmus szakaszában a kizsákmányolás fő módszere már nem lehet a munkaidő hoszszabbítása, s ezért az a munkaintenzitás minden eszközzel való növelésére koncentrálódik. Te­ kintettel azonban arra, hogy az ember biológiai és pszichológiai alkatának meghatározottságai határt szabnak az intenzitás növelésének is, ezért a tőkések ma már kénytelenek „humanista" eszközökkel, módszerekkel (munka-pszichológiai-ergonómiai, légkondícionálás, légtisztítás. a munkatér, a gépek stb. színének megválasztása, stb.) növelni az emberi szervezet teherbíróképességét. Ez keresztül-kasul ellentmondásos jelenség, mert egyrészt ezt a „humanizmust” nem az emberről, hanem a profitról való gondoskodás motiválja, másrészt megjelenik ebben a tudományos-technikai fejlődés hatásainak valóságos humanista oldala, ami azonban együtt jár tőkés viszonyok között a munkás munkaerejének gyors elhasználódásával, a munkaképes élet­ kor csökkenésével. 41 �A szocilalizmusban a termelés humán kultúrájának alapelvei a szocialista hu­ manizmusból erednek, anyagi bázisa pedig abban áll, hogy nálunk a termelékenység emelésének nem a munkanap hosszabítása, nem is a munkaintenzitás mértéktelen fokozása, hanem a technikai-műszaki bázis fejlesztése és a munka jobb megszerve­ zése az eszközei.* A termelési kultúra politikai eleme az üzemi demokrácia. Az üzemi demokrácia a szocialista (s ezen belül a gazdasági) demokrácia része s mint ilyen, a politikai kultúra termelési kultúrába való átmenetének formája. Az üzemi demokrácia és a munkásműveltség kölcsönhatása abban jelentkezik, hogy egyrészt előfeltételei, másrészt eredményei egymás fejlődésének. Az üzemi de­ mokrácia adta lehetőségeket csak maguk a munkások valósíthatják meg, azonban ennek elengedhetetlen szubjektív feltétele egyrészt e lehetőségekkel való élésre ösz­ tönző érdek, másrészt szakmai és általános műveltségük, politikai-ideológiai tuda­ tosságuk, meghatározott színvonala. Az üzemi demokrácia intézményes formái és a munkásműveltség tehát együtt fejlesztendő, de az előbbi ütemének meghatározott mértékben meg kell haladnia az utóbbiét. Kétségtelen, hogy ebben a fáziseltolódásban rejlenek bizonyos veszélyek, de még nagyobbak azok, amelyeket az üzemi demokrácia intézményes kereteinek, biztosítékainak szűk volta hív életre. Ami már most a munkásműveltség és az üzemi demokrácia közötti konkrétebb összefüggéseket illeti, ezzel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel: a) a munkásműveltség jelenlegi szintje mellett mi az, amivel hozzájárulhatnak a munkások az üzemei demokrácia érvényesítésével a termelés, a gazdaság haté­ konyságának fokozásához? b) hogyan hat vissza az üzemi demokrácia a munkások tudatára, műveltségének alakulására? Az üzemi demokrácia tartalmi kibontakozásának elengedhetetlen előfeltétele a munkások megfelelő informálása, a vállalat, az üzem, a műhely ügyeiről, a gazda­ sági vezetés problémáiról. Az üzemi demokráciának azok a fórumai, amelyek ennek a felülről lefelé áramló információnak a csatornáit képezik, egyben a szocialista tudat fejlesztésének, a munkásművelésnek nagy hatékonyságú, mással pótolhatatlan intézményei is lehetnek,** amennyiben a gazdasági vezetés — felismerve, hogy a mun­ kások tudatának fejlesztése részben ugyanúgy gazdasági feladat is, mint pl. a mű­ szaki fejlesztés — felhasználja az ebben rejlő nevelési lehetőségeket. E lehetőségek kihasználásának előfeltétele, hogy a gazdasági vezetők beszámolói tárgyukat, tartal* A leiszabadulás előtti helyzethez képest hatalmas fejlődés ment végbe hazánkban a ter­ melés humán kulturájának a területén. A munkásosztály, ma olyan szocális, egészségügyi, munkavédelmi, stb. vívmányok egész sorát mondhatja a magáénak, amelyekért a kapitalizmus­ ban évtizedeken keresztül nehéz s emellett jórészt hiábavaló küzdelmet folytatott. A nagy eredmények ellenére is nehéz feladatok állnak még előttünk a munka, s a mun­ kakörülmények humanizálásának területén. A fogyatékosságok okai alapvetően technikaiak, pénzügyiek, de közrejátszik a nyereség-hajhászás, a közönyösség, a munkást lebecsülő, szük­ ségleteivel mit sem törődő ridegség is. Egy 1964-ben végrehajtott statisztikai felmérés az egészségi ártalmakat a következő kate­ góriákba sorolta: földalatti munka, vegyi hatás, hőhatás, porártalom, páraártalom, nagyfokú szennyeződés, nagy zaj és egyéb ártalom. Mint ezt a felmérés mutatja, 1964-ben a munkáslétszám igen nagy hányada, több mint fele dolgozott olyan munkahelyeken, amelyeken az előbbi ártalmak valamelyikének klsebb-nagyobb mértékben ki volt téve. A munkások legnagyobb részét a nagy zajjal járó munkafolyamatok veszélyeztetik. A munkahely zajossága egy meghatározott zajszint fölött mindenekelőtt rohamosan csökkenti a munkás termelőképességét, de ezen túlmenően tartós károsodást okozhat egészségi állapotában is, mivel nemcsak a fülre, hanem az agy-központra és azon keresztül az egész szervezetre hat. A problémát növeli az, hogy a gépek modernizálásával párhuzamosan az esetek többségében nem csökken, hanem növekszik a zajhatás. * * A termelési tanácskozások szükségképpen a legszorosabban kapcsolódnak a munkások által már tapasztalatból is legjobban ismert vállalati, üzemi, műhelyi problémához, másrészt (s talán ez a legdöntőbb) az itt felmerülő kérdések helyes megoldásában a munkások anyagi­ lag közvetlenül érdekeltek, ami — tekintetbe véve az érdekeltség és az érdeklődés közötti szo­ ros összefüggést, olyan pedagógiai-didaktikai ösztönző tényező, amivel az ideológiai oktatás formái természetesen nem rendelkeznek. 42 �mukat, formájukat illetően messzemenően számoljanak a munkások tudatával, ér­ deklődési körével, tapasztalatszerzési lehetőségeivel, műveltségi színvonalával. Mind­ ez továbbmenően feltételezi azt, hogy maguk a gazdasági vezetők is már a vezetési kultúra meghatározott színvonalán álljanak, hogy ne csak szűk értelemben vett gaz­ dasági szakemberek, hanem az emberek tudatát alakítani képes nevelők is legyenek egy személyben. Az előbbi feltételeknek megfelelő beszámolókat a munkások általában érdeklő­ déssel hallgatják végig: ezek egyszerre fejlesztik köztulajdonosi tudatukat, önérze­ tüket, s közgazdasági műveltségüket, azáltal, hogy segítséget nyújtanak abban, hogy empirikus műhelytapasztalataikat az üzemi, a vállalati, esetenként a népgazdasági, sőt, a világgazdasági összefüggések általánosának színvonalára emeljék. A munkásoknak szóló információk tartalmi, módszerbeli helyessége közvetlenül azon mérhető le, hogy milyen mértékben keltik nemcsak a figyelemben megnyilvá­ nuló érdeklődést, hanem a megvitatás során megmutatkozó aktivitást is. E viták során a munkások más úton megszerezhetetlen információkkal tudnak szolgálni a gazdasági vezetésnek a csak általuk ismert részleteket illetően, a munka jobb meg­ szervezése, a rejtett tartalékok feltárására, a technológia megjavítása, stb. területén. Az ilyen, egyenként talán kisebb jelentőségű ésszerűsítési javaslatok a maguk öszszességében, nagyobb mértékben képesek emelni a munka termelékenységét, mint egy-egy (gyakran igen nagy beruházást igénylő) kiemelkedő találmány vagy szaba­ dalom bevezetése. Ha a megfelelő vezetői beszámolók a munkástudat „egyes”-ének az általánossal való egyesítését, általánosítását jelentik, akkor a munkások észrevé­ telei, javaslatai a gazdasági vezetés — e javaslatok nélkül könnyen absztraktul ál­ talánosnak, az üzemi realitásokkal nem számolónak megmaradó — elképzelései, ter­ vei konkretizálását eredményezik. Ilyen módon a jól funkcionáló üzemi demokrácia nemcsak a munkáskultúra, hanem a vezetési kultúra fejlesztésének is eszköze, mivel (s ez nemcsak az adott esetre érvényes) az absztrakt általános ugyanúgy a kultúra alacsonyabb szintjét képviseli, mint a partikularitásba elvesző, empirikus egyediség. A megfelelően érvényesülő üzemi demokrácia kereteiben így egy spirálszerűen emelkedő körforgás keletkezik a vezetés és a munkások gondolatcseréje formájában, amelynek során ezek a gondolatok egymást módosítva, egymás általánossági foká­ ban meglévő fogyatékosságait a különös szintjén állandóan s kölcsönösen megszün­ tetve, a vezetői és munkástudat egyre magasabb szintjére emelkedhetnek, s ezáltal egyre alkalmasabbá válhatnak a megvalósításra, a termelőerővé válásra, a gazda­ sági hatékonyság emelésére is. A munkahelyi kultúra — mint erről már szó volt — nem korlátozódik a terme­ lési és a (gyakorlati) politikai kultúrára, hanem mint harmadik fontos területét, magában foglalja a szellemi kultúrát is. Az ide sorolható tevékenységeket tartalmuk szerint mindkettőt művelődési és szórakozási tevékenységekre oszthatjuk. A művelő­ désiek lehetnek továbbá általános és szakmai, valamint világnézeti-politikai jellegű­ ek. Intézményes formájuk szerint a művelődési tevékenységek oktatási vagy közművelődési jellegűek s mindkét esetben állami, párt vagy tömegszervezeti keretek között folyók lehetnek. Az általános műveltséget (egy részükben a szakmai műveltséggel együtt) hiva­ tottak megalapozni, fejleszteni a nagyobb gyárakba, üzemekbe kihelyezett állami esti általános és középiskolák (gimnáziumok, szakközépiskolák).* Részben vagy tel­ jesen a vállalat hatáskörébe tartoznak s keretein belül folynak a munkások szakmai művelődésének olyan alapformái, mint az ipari tanulóképzés, a felnőttek szakmun­ kásképzése, valamint a szakmai átképzés és továbbképzés. * Az iskola gyárba való behatolásának ellentétes irányú folyamata a gyár „behatolása” az iskolába, az utóbbi években terjedő patronálások formájában. Ezen belül a gyárak szoros kap­ csolatot létesítenek általános-, közép-, és felsőfokú iskolákkal; képviselőik, pl. felkeresik a végzős általános- és középiskolásokat, és ismertetik velük a munkakörülményeket, azokat a szakmákat, amelyekre az adott vállalatnak szüksége van; ezzel segítik mind a fiatalok pályaválasztását, mind pedig a vállalat munkaerő-gondjainak megoldását. 43 �ta n u lm á n y o k Kerényi Ferenc Egy márciusi ifjú Nógrádban: Madách Pál Madách Pál a köztudatban eddig mint a nagy költő öccse szerepelt csupán, csa­ ládtag, akinek annyi szerep jutott, hogy korai és tragikus halálával sötétebbre szí­ nezte a Tragédia írójának világlátását. Tudomásunk szerint ez az Írás az első kí­ sérlet, hogy életútját önállóan vizsgáljuk és alakjának megidézésével Nógrád forra­ dalmi hagyományát gazdagítsuk. Madách Pál helyi politikus pályájának kibontása nem kapcsolódik kerek évfordulókhoz, de az eddigi kutatás eredményeinek közre­ adása most, amikor a megye történetének összefoglaló munkálatai folynak, bízvást nevezhető időszerűnek. Ezért is törekedtünk arra, hogy — támaszkodva a Madáchkutatás újabb eredményeire — az egyedi vonások mellett rámutassunk a kor tipikus jelenségeire, háttérként fel-felvillantva a család és a megye reformkori életének, 1848—49-es harcainak epizódjait. Madách Pál György, a költő fiatalabb öccse, a sztregovai anyakönyv bejegyzése szerint 1827. április 23-án született. Gyenge alkata, egészsége, amely később, levelei­ ben vezérmotívumként ismétlődik majd, nem egyedülálló a családban: apja korai halála és költő bátyjának hasonló bajai jelzik az öröklődés tényét. Mindez korai iskolázással, szellemi érettséggel párosul. Más gyermeknek még a betűvetés is ne­ hézséget okoz, amikor ő (8—10 évesen) Imre bátyjával háziújságot állít össze, a Li­ teraturai Kevercset, amelynek élén Berzsenyi-idézet büszkélkedik: „Az ész az Is­ ten . . .” Első, korai, de a lapocska ismeretének hiányában ma még követhetetlen nyoma egy majdani önálló világlátás bontakozásának. A döntő mozzanat azonban Pest-Buda. 1837 őszen, gyerekfejjel érkezik Madách Pál két bátyjával együtt a fővá­ rosba, magasabb tanulmányok céljával. A reformkor Pestje már nem a százeszten­ dős almos, német és szerb szótól hangos kisvárosa, hanem építészeti és szellemi ar­ culatát egyszerre kereső-alakító kultúrközpont, ahol ezrek ünnepelték mámorosan a Magyar Színház megnyitását és háborodtak fel az országgyűlési ifjak és Kossuth perbefogásán. Az itt záporozó benyomások hatása a Tragédia írójának egész életútján kimutatható. Hét év alatt Madách Pál hasonló, de az idő arányában erősebb impreszsziókat szerezhetett. Miközben Imre már az egyetem előadásait látogatja, a két fivér, Károly és Pál a Széna-piacon (a mai Kálvin téren) lévő szállásukon tanulnak a Sztregováról velük együtt érkezett nevelő, Spányik felügyelete mellett. Madách Imre egyik rajzán meg is örökítette ezt a tanulószobai jelenetet. De másra is jutott idő. Imre, a „rangidős” testvér anyjához írt levelében beszámol arról, hogy Pál is elkezd­ ve a vívóleckéket Frideric mesternél, 1839 nyarán pedig kedvetlen mentegetődzéséből derül ki, hogy a fivérek a politikai és művészeti vitáktól, tüntetésektől hangos Magyar Színházban is gyakorta megfordultak: „Ami a színházat illeti, mindég át láttam én annak nem legjob’ bényomását, Károly, s Pali korú elmékre . . . Én ámbár érzem írói pályámra ennek jó befolyását . .." Madách Imre 1840-ben hagyta el, gyenge egészségi állapota miatt, Pestet. Pál öccse 1844-ben végezte el ugyanitt, hasonlóképp „sokszori mellfájással” küszködve, az egyetem jogi karát. Életének következő állomása a Nyitra megyei Lelóc, ahol joggyakornokként látjuk az alispáni hivatalban. Pályakezdése szokványos a korban: azok a nemesifjak, akik már nemcsak a gyéren csordogáló birtokjövedelemre alapí- 44 �tották életüket, általában így szereztek ismereteket a vidéki nemesség életéből, sőt politikai gyakorlatot is. Az irodalmi hajlamú joggyakornokok sora pedig önmagáért beszél: Kölcsey, Vörösmarty, Madách, Mikszáth szeme nyílott rá ilymódon a parlagi elmaradottság jelenségeire, Madách Pál leveleiből hasonló fejlődés bontakozik ki; a látogatások, kirándulások, anekdotás, biedermeier képei mellett ott sorjáznak a a megyei közgyűlések politizáló, éjjelt és nappalt igénybe vevő hétköznapjai. ,,. . . reggel föröstökörölni küldik a huszárt, minekünk pedig a jáger takarít tisztogat, tíz óra felé föröstökörölünk kávét gyümölcsöt — 2 orakkor ebédelünk iszonyú ebédet, ebéd után kávézunk . . . Ha foglalatosságunk nincsen egész nap az úrral vagyunk. Kinek mint egy házi baráti egész nap társalgunk — a Nyitrára megyünk csolnakázni, ha időnk s kedvünk van Privigyére vagy Bajmóczra rándulunk. Karácsony ünnepeitől óta annyi temérdek a dolgom, hogy a nap rövid lévén annak bé fejezésére éjjel kell pótolnom . . . jő instáns, annak instantiát, másnak indorsátát, harmadiknak némi eredeti documentumok árkusokra terjedő másolatát, vagy más e féléket kell szüntelen tenni — Én valóban olly praxisra tettem szert, hogy keresve nem találtam volna jobbat, mert mi kell jobb praxis, mint ha a megye, mondom az egész megye minden levelezései és végzései a kezemben fordulnak meg . .." Az élményszerzés lázas hónapjainak eseményeit a ránkmaradt levelek hűen kö­ vetik, és Madách Pál határozott irodalmi tehetségéről is tanúbizonyságot tesznek. A kutató számára, aki a Madách-család valamennyi tagjának stílusát tapasztalhatta már, feltűnő, hogy amíg Imre magánleveleiben gyötrődik a stílussal, birkózik a nyelvvel, addig öccese, aki a romantika könnyen folyó, szemléletesebb írásmódját alighanem Pesten sajátította el, milyen lendületesen fogalmaz, leírásai beillenének bármely korabeli divatlap novelláiba. Bizonyítékul álljon itt egyik, 1845-ös levele, amelyben trencsényi kirándulásáról tudósít: „. . . az út regényes, de fárasztó, hogy ha felérek a tetőre kábultan dőlök egy forráshoz, mellynek éltető ki párolgását szívom magamban — gyalog ér az ember a faluból ki egy óra alatt, s megy fel egy három óra járásig tartó hegyen, mellynek tetején van egy kereszt s a két megye határja — a tájék — az út fekvése, a patakok esése — mesterséges szirtek — üregek — romlott várak — valami felséges . . . Zsolna alias Silein németül felséges város — a házak alatt mindenütt boltozott csarnok van, hogy az ember szárazon mehet el — e csarnokból nyílnak — fehér népség gyönyörű . .." Madách Pál fiatal éveiben még egy fontos mozzanatot kell hangsúlyoznunk. A függetlenedés törekvése ez, az önállósodásé a szigorú és takarékos sztregovai nagy­ asszony, Majthényi Anna havipénzeitől és szellemi irányításától. A három Madáchfivér nemzedéki ellentéte anyagi és világnézeti alapokon nyugodott, s hármójuk kö­ zül kétségkívül Pál konfliktusa volt a legélesebb; nála a hosszasabb távoliét, a radi­ kális eszmék és romantikus természete hatására az anya iránti szeretet kevéssé tud­ ta elmosni az ellentéteket. Leveleinek ismétlődő utalásaiból a családi nézeteltérések mindkét oka kiviláglik: „Egy pár nap óta pénz szűke miatt aggódik, van alkalmam hallani azt, hogy az atyus idejében 1 forintos csizmát hordtunk, Majthényinek egynek másnak meny­ nyivel tartozik — és mi, ha meg találna halni még is adósságaiért neheztelnénk rá, holott ő neki ruhája sincs, és mi mindig könyökig akarnánk pénzbe úszni — . . . a mama úgy is abban a vélekedésben van — mint ha mi ketten (Madách Károly és Pál — K.) különös jacobinus párton állnánk — mely tán ő elleni czélzásunkat venni tervbe — . . . ” Madách Pál Nógrád körzetében 1846-ban jelentkezik, amikor kezdi megjárni a megyei hivatalviselés szokásos ranglétráját. „1846. július 17.; 2454/1846. Tiszteletbeli Fő Jegyzővé méltóztatott Ő Méltósága kinevezni báró Balassa An­ talt, tisztelebeli aljegyzőkké pedig M a d á c h P á l t , Prónay Pétert, Veres Gyu­ lát, Fehér Alajost, Horváth Ádámot, Hegyessy Sándort, Paczolay Jakabot, Benyitzky Gyulát, Somoskőy Istvánt, Balásovits Imrét, Krúdy Gyulát, Poosch Kál- 45 �mánt Kováts Károlyt, Prónay Pált, kik közül M a d á c h Pá l , Prónay Péter, Veres Gyula, Fehér Alajos, Hegyessy Sándor, Paczolay Jakab, Somoskőy István, Balásovits Imre, Krúdy Gyula, Kováts Károly, a hitet letévén, azonnal hivata­ laikba igtatattak.” „1846. november 18.; 3513/1846. M a d á c h P á l a kir. kissebb Cancellariától kitünő jellel nyert ügyvédi vizs­ gálatról szólló bizonyítványt elő terjesztvén ki hirdetetett, s ügyvédek sorába igtatni rendeltetett.” A felszín a következő években látszólag nyugodt, de az érzékeny, tehetséges, többre hivatott fiatalember egyre kevésbé találja helyét, s válsága az utolsó rendi országgyűlés idején, 1847 telén és 1848 tavaszán érte el mélypontját. (Fel kell fi­ gyelnünk arra, hogy négy-öt évvel korábban, a megyei politikai élet megismerése következtében Madách Imre is hasonló krízisen esett át!) Madách Pál önemésztése nem egyéni érzékenység, karriervágy vagy személyes sérelem következménye, hanem sokak problémája, szerte az országban: a jószándékú, de tehetetlen nemesi reformpolitika csődje ez, a beismerés pillanata, amely a tisztán látóknál — Madách Pál is bízvást ide sorolható — megindítja a katharzis folyamatát, és elvezet 1848. március 15 igenléséig. Madách Pál életútja ezekben a hónapokban annyira jellemző, hogy meg­ éri a fáradságot összeállítani a részletesebb krónikát, az országgyűlés eseményeinek, a megye politikai életének és a fennmaradt levelezés adatainak egybevetésével. Madách Pál számára 1848 elején már-már elviselhetetlen a tudat, hogy amíg az országgyűlés feliratban tiltakozik az adminisztrátori rendszer törvénytelensége ellen, ő vármegyei tisztviselő; meggyőződése és Prónay Emma iránt érzett szerelme egyéb­ ként az ellenzékhez vonta, hivatalból a kormánypárthoz tartozónak kellett vallania magát. A minden korábbit felülmúló hevességű megyei pártharcok és pozsonyi, or­ szággyűlési tartózkodása a konfliktust benne a végsőkig élezték: „Ez év kezdetén pártos viszálkodás uralkodott megyénkben . . . igazan meg vallva engem szoros körülményeim — és mondhatnám a kénszerűség vezetett a párthoz, amelyhez valék tartozni . . . Ekkor körülményeim Pozsonba küldöttek — Vissza jöttömkor a Losonczi gyűlés — és erre két nappal a Losonczi bálok kezdődtek . .." A levélben említett losonci közgyűlés 1848. február 9-én Nógrád megye válasza volt a február 1-én kelt királyi leiratra. Az uralkodó ebben sajnálkozását fejezte ki az adminisztrátorok túlkapásai miatt, de magát az önkényes rendszert fenntartotta. Nógrád rendjei Losoncon egyértelműen a királyi leirat ellen foglaltak állást és fel­ szólították a diétai követeket, hogy maradéktalanul tartsák be a megye utasításait, az országgyűlés berekesztése után pedig három évig ne vállaljanak olyan hivatalt, amelyik királyi kinevezéstől függhet. A határozat hallatán Madách Pál azonnal dönt: lemond eddig viselt aljegyzői hivataláról és ezzel az ellenzékhez csatlakozik. A gyű­ lés mellett a másik nagy demonstráció az ellenzéki bál, amelyen őt is ott látjuk. Korábban tapasztalt írói erényei most a bál leírásában így összegeződnek: „. . . a termet ezernyi világ tette ragyogóvá, még a karzatok is körül körül ki világítvák — a karzatokon alant a jeles férfiak arcz képei függöttek — Kubinyié felett koszorú volt — a karzatokon zászlók állottak festői rendben föl ékesítve Kubinyi Károlyi neveivel — vagy egyes jól választott — de a követ választáson már ugyan ezen zászlókon használt föl iratokkal ékeskedtek — a zászlók között transparensek voltak — szabadság — adó — örökváltság — fiumei vasút — véd­ egylet — ipar és gyáralapítás feliratokkal — az ablakok nemes szövetű korti­ nákkal jól elzárvák — a tribünön thea asztal állott — míg a terem melletti ét szobában a nők — a kávéházakban pedig a férfiak számára teríttetett vacso­ rára . .." Madách Pál emberi válságát, amelynek során az ország elhagyására is gondolt, véglegesen csak a márciusi forradalom oldotta meg, teret nyitva közéleti szereplé­ sének. A döntés a forradalom mellett vagy ellen nem volt gyors és könnyű a megyei nemesség tömegei számára. Sokan, mint Majthényi Anna is, a jobbágyfelszabadítás­ tól tönkrejutásukat várva, az első ijedség elmúltával ellentámadásba mentek át. A Madách család ellentétei most polarizálódtak élesebbre: 1848 nyarán, amikor mind­ három fia erejét, egészségét nem kímélve a szabadság ügyében fáradozott, Majthényi 46 �Anna volt jobbágyai ellen pereskedett. (Iratait ma is őrzi Nógrád megye 1848-as közgyűlési jegyzőkönyve, az 599—602. és 695. szám alatt) Madách Pál tehetsége, jogvégzettsége és gyakorlata a megyei életben kitűnő szolgálatot tett Nógrádban a forradalom ügyének. Május 1-én, mint azt a hivatalos iratokból és leveleiből összeállított montázsunk bizonyítja, a megyei állandó bizott­ mány tagjává választották. 711/1848. Nógrád közgyűlési jegyzőkönyve (1848. május 1.) „ . . . 2-or A XVI. törvény rendelete szerint egy nagyobb számú állandó választ­ mány lévén nevezendő, melly mind azon hatóságot fogja gyakorolni, melly tör­ vény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illette, e tekintetbe javalja a választmány, hogy a Tiszti kart is ide számítva sors s szü­ letés különbsége nélkül 300 képviselő választassék . . . ” Madách Pál levele Károly bátyjához (1848. május 13.) „A megyei állandó választmány tagja vagyok mely a megyét a jövő országgyűlésig kormányozza Csesztvéről a Május 1 napi gyűlésre képviselőnek vá­ laszlatiam, de nem lévén Csesztvén el nem fogadhattam — a Csesztveiek sajnálva vették —” 737/1848. (május 2.) „A legujjabbi törvényczikkeknek, középponti azon választmány által, melly f. e. XVI, t. 2. §. e. pontja értelmében kiküldetett, kiadandó felvilágosító magyarázások kíséretében, eszközlendő közzé tételére, minden végrehajtó tisztviselő mellé egy választmányi s nem tisztviselő tagnak kiküldetését czélra vezetőnek lát­ ván . . . Losonczi Járásban: . . . Török Bélához M a d á c h P á l . . . ” „ . . . a megyétől Török mellé vagyok rendelve kerületében a törvényt hirdetni, nemzetőröket és választókat öszve írni — . . . Törököt minden órában várom . . . ” A választmány tagjaként munkája ugyancsak megszaporodott. A jegyzőkönyve­ ket lapozgatva szembeszökő, hogy a forradalmi helyzet hozta rengeteg vitás és azonnali intézkedést kívánó ügy mellett mennyi a korábbról, a közgyűléstől örökölt akta, amelyeknek elintézése ugyancsak rájuk hárult. A megye új, forradalmi tisztségviselőinek megválasztására 1848. május 22-én került sor az ideiglenes választmány balassagyarmati ülésén. Az esemény — ismét a hivatalos jegyzőkönyvekből és a magánlevelezésből — így rekonstruálható: 77/1848. Nógrád állandó választmányának jegyzőkönyve „Prónay József első aljegyzőnek Fő szolgabíróvá lett előléptetése által megürült első aljegyzői hivatalra M a d á c h P á l , fizetés nélküli, 3-ik aljegyzői hivatalra Jeszenszky Dániel közfelkiáltással elválasztattak . . . ” 418/1848. (május 27.) „ M a d á c h P á l első aljegyző a tiszti hitet letévén, hivatalába beigtattatott.” Madách Pál levele Károly bátyjához (május 29.): „Pestről ki indulva a leg nagyobb meg lepettetésre jöttem Csesztvére t. i. még én bona fide oda barangoltam Pesten, engem Gyarmathon a leg nagyobb meg lepettetésemre és örömömre tudtom akaratomon kivül egy hangúlag meg válasz­ tottak rendes első aljegyzőnek — . . . s már ma út félben Gyarmathon meg állván az esküt le tettem hangos éljenek kíséretében — . . . ” Itt jegyezzük meg, hogy a Madách-irodalomban (valószínűen a családi hagyo­ mányból átvéve) téves adat szerepel: Madách Pál nem első alispánja, hanem — mint az a fenti forrásokból egyértelműen kitűnik — első aljegyzője volt Nógrád megyének. Felettesei (ugyanitt megválasztva): I. alispán Bibithi Horváth Elek, II. alispán Jankovich László, főjegyző Veres Pál. Madách Pál életének következő fordulata a nemzetőrség szervezésével kapcso­ latos. Április 18-án Tereskén már „fegyvergyakorlatról” ír levelet, és tréfás hangon számol be Károly bátyjának a lovagolni tanulás viszontagságairól. 1848 nyarán azonban vége szakad a kedélyes, beszélgetésekkel, borozgatással tarkított katonásdinak: a délvidéki hadihelyzet súlyosbodásával július 20-án Nógrád is megkapja 47 �Mészáros Lázár hadügyminiszter rendeletét a megyei nemzetőrség összpontosításáról és másnap a választmány intézkedik a Baja felé útnak indítandók felfegyverzéséről. Ekkor a Madách család mindhárom férfitagja fegyverben áll. A költő — betegsége dacára — harctéri szolgálatra jelentkezik; Károly, a középső testvér, aki Budán hivatalnokoskodik, március 16. óta nemzetőr; Pál pedig a hadügyminiszteri rendelet vételének estéjén, július 20-án búcsúlevelét írja menyasszonyának: „Kettő az miért élnünk kell — egy a haza, melyben születtünk, melynek jó téteményeit élvezzük — a másik azon érzelem — mely ez áldott hazában boldog­ ságunkhoz vezet — az első; erőtlen bár és beteges testemet segélyre h íjja föl védelmére — azt készséggel teszem — és a haza éltemet kívánja ám legyen — . . . . . . éppen most — e levél írása előtt beszéltem Imrével — határozottan ki nyilatkoztatván neki miként ha a haza körülményei kívánják — szolgálati idő­ mön túl — ha azt át éltem a leg merészebb önkéntes csapatban adom kezemet” A nógrádi nemzetőrség azonban nem indult útnak, a kormány következő rende­ lete 2000 főnyi csapatot igényelt csupán. Ebben a számban Madách Imre, akit a megye felmentett, már nem szerepel, Pál azonban igen: „ . . . most Nógrádból csak 2.000 megyünk — s sors húzás által lesz ki egészí­ tendő e szám, tegnap Sztregován történt a húzás — Sztregova ötöt adott volna — mert minden ötödikről megy egy ,s vannak 25-en be írva — de mint hogy én egyike voltam az önként ajánlkozóknak s itt lakom — Sztregova csupán 4-re húzott — . . . ” Augusztus 4-én Mészáros Lázár elhalasztja az önkéntesek útnak indítását. Ma­ dách Pál ekkor újabb feladatot kap a választmánytól: az ülések jegyzőkönyvét vezeti. Aláírása először az augusztus 21-i ülés bejegyzése után olvasható. Megerősíti mindezt Károly bátyjához írott, öt nappal későbbi levele: „Nálunk most egy tellyes hatalmú állandó választmány van, mellyben Nógrádból ki indítandó 1200 önkéntes rendezését organisáljuk — nem külömben a hon maradandó nemzet őröknek felosztását — felesküvését, s a. t. eszközlik — ezen választmány tellyes hatalommal van felruházva s én vagyok egy akarattal meg választott jegyzője — . . . ” A forradalmiság és a hazaszeretet újabb próbáját Nógrád megye vezetőinek 1848 szeptemberében kellett kiállniok. amikor a kamarilla, ledobva addigi álarcát, támadásba küldte Jellasic csapatait. A megye választmánya szeptember 18-án rend­ kívüli ülést tartott, amelyen a helyzet szabta határozatok közül kettő Madách Pál nevéhez fűnődik: ezen bizonyítják, hogy a „korhadt egészségű” , de a márciusi ifjak hevületével és odaadásával dolgozó fiatalember (aki mindössze 21 éves!) a legkövet­ kezetesebb megyei vezetők egyike volt. Körlevélben a helyzetre hivatkozva utasítja a választmány nevében a tisztségviselőket, hogy tartózkodjanak közetükben és a nemzetőrség egységeiből hozzanak létre mozgó rendfenntartó erőket. Nem kevésbé fontos a kerületi esperesekhez intézett körirata, amelyben a szeptember 25-én megyeszerte tartandó és a katonaállítás szükségességét magyarázó népgyűlések támo­ gatására hívja fel őket: „A választmány kötelességemül tette tehát, hogy hazafiúilag föl kérjem önt, de egyszersmint hazafiúi leg szigorúbb kötelességéül tegyem, hogy a kerületében lévő Papságot erélyesen föl szóllítsa arra, hogy a kitűzött határ napon a hírle­ lendő helyeken meg jelenjen.” A határozott hang és a megfogalmazás jakobinus élessége Madách Pál követ­ kezetességét dicséri; figyelemre méltó egyúttal, hogy e körleveleket nem az óvatos­ kodó és utóbb Windischgraetznek felesküdő főjegyző, Veres Pál kiadványozta. Ma­ dách Pálnak jelentős szerepe volt abban is, hogy a rendeletek nem maradtak papí­ ron: október 2-án ő tett feljelentést gróf Czebrián Ferenc ellen, aki Füleken az újoncállítás ellen bújtogatott. A fenyítő törvényszék ülésén Madách Pál volt a jegyző s része lehetett benne, hogy Czebriánt végül is három hónapi elzárásra ítélték, noha az elnöklő Jankovich László másodalispán a vádlott egészségi állapotára hivatkozva, enyhíteni igyekezett az ítéletet. A megyei vezetés (ezen belül Jankovich és Veres) fokozatos jobbratolódása nyílt árulásba 1849. január 30. után csapott át, amikor az utolsó választmányi ülést 48 �FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓI: M ADÁCH - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA C. MŰVÉHEZ �V. SZÍN (1949) �VII. SZÍN (1949) �XIV. SZÍN (1949) �IV. SZÍN (1951) �V. SZÍN (1951) �X. SZÍN (1951) �XI. SZÍN (1951) �VI. SZÍN (1966) �X. SZÍN (1966) �XII. SZÍN (Falanszter) 1969. �FARKAS ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓI Farkas A n d rás ereje a csendes b efeléfordulás, a zaklatott, alkalo m ad tán p leb eju si vulkánkitörés. S e nagy ellentm ondásban mindig tettenérhető a nagy hum ánum , az intellektu ális vonulatok gyengédsége és forró töltése. Képeinek finom, szordinós színvilág a együtt lélegzik a csenddel, a kevéssel, sokat m ondással, a gyökerekkel. A gyermekkor, a p alóc-világ szí­ nesen megejtő etnikai szigorúsága a fo rrá s; de ezen túl gazdagon, mint finom húrú hárfa zeng és rezonál m indarra a re alitá sra , ami naponta ad hat új insp iráció kat az eszme és a teremtő em ber rem énységéhez. Ebben cso r­ dul ki nagy erővel igazán népi je lle g e . L íraisá g a nem sovány m elankólia, hanem olyan erő, mely a kollektív erőfeszítés hevében izzik az új, feszült igazságokért. A művészi igazság szolg álja az erkölcsi tettek örökérvényű szépségét és törvényét, de soha nem patetikus hangon, hanem a művekben ábrázolt való ság feszült harm ó niáib an. Ezért válhatott igazán a m adáchi életmű avatott tolm ácso ló jává, mert szellem i-lelki feszültséget hordozó ro­ bosztus h an g sú lyaib an megnyerő szellem h atja át, s ez különösen a grafika a vonal érzékeny alkotó világ áb an letag a d h ata tla n u l a megegyezőt keresi. Nem fitym álja a művészet klasszikus hagyom ányait, azokat bátran építi be sa já t égb oltozatába, s így válik igazán korszerűvé az illusztráció , mint maga az örökérvényű mű. A spontán erő is ott munkál minden vo n alb an , tónusban, érzékeltetve a trag éd ia mély rétegeit. Az egyes színek a rch a izá ló erejű meg­ jelen ítése , az egyes korok mélyebb rétegeibe való b ehatolás érdekében a form ák korhozkötöttségében ta lá lja meg ,,Az em ber tra g é d iá ja ,, igazi, koro­ kat felölelő m egjelenítését, mindig hozzáadva azt a többletet, ami korsze­ rűvé teszi. A műhöz és a műből ad ekváltan jelentkező szándék párosul a gazdag ki­ fejezési készség mellett a form ák erőteljességével, a szenvedéllyel, am it még fokoz a d rám aiság érdekében a pap ír feh ér izzása, a tus-fekete form ák ke­ mény, határozott vo n alaib an . Míg egyik helyen a kontúrok zárt szigorúsága, a másik helyen a látom ás erőteljesség e éppen a finom csipkeszövésű lehelet-átm eneti tónusokban idézi a d rám aian kitárulkozó szenvedélyt. A felsorakoztatott lapok azt is jelzik, hogy Farkas A ndrás művészetében a term észetes alkotófolyam atok a z évek m úlásával mérve is kötődik a m adáchi mű szerves vitalitásáh o z. Ügy újít, hogy önm agában hordva a már megha rcolt form ákat, azokat mint felfedezett titkokat babusgatva továbbépíti, egy érzékletesen hű em ­ beri világ hoz-hasonló an — mint a d rám aiság o t igazán megérző Rem brandt, G o ya , D aum ier, vagy a trag éd ia nagy rom antikus illusztrátora, Zichy M ihály tette. A lapok keltezése is igazolandón bizonyítja ezt, csak kiragadva is; 1949— 1971. évek szolg álnak mérhetően, az ennél sokkal régebbiben m egharcolt és átélt küzdelm ekhez. Ami zárósorként is idekívánkozik; — lelkiism eret, a hit — a művekben ig azo l­ tan tolm ácso lják azt, hogy egy örökérvényű mű átélt, tolm ácso lása is lehet h o zzá já ru lás egy új világ m egteremtéséhez. C Z IN K E FER EN C �követően a vármegyei tisztikar zöme hűségesküt tett a bevonuló császáriaknak. Árulásuk jutamát is megkapták: Jankovich első, Veres Pál pedig másodalispán lett. Madách Pál legszebb dicsérete, hogy nem találjuk a bőregérhitűek között. Február 5-én Sztregováról szökve indult északnak, hogy csatlakozzon Görgey had­ seregéhez és velük együtt folytassa a harcot. Költő bátyjához írt leveleiből így bontakozik ki e napok képe: „1849. február 5.: Én elmentem igenis hazulról, de korántsem, hogy hódoljak. Majthényi Lacinak pedig mond meg, hogy februárius 2-tól óta nem vagyok jegyző, minek jeléül itt küldöm hivatalos pecsétemet is, bár azt magam pénzemen vettem . . . Tarts meg igen igaz barátságodban és szeretetedben. Ha valamit még akarsz tenni velem jót. úgy tedd meg azt, hogy ha keresni küldenének, hogy legalább holnap délig tartsd fel őket, biztatások, vagy akármi úton-módon.” .1949. február 9.: (Eperjesről) Én ekként u taztam :... 6-án reggel Tornaaljára. Ott ebédeltem, s összeakadtam több nógrádiakkal, kik szintén a táborba utaztak. Ezek kíséretében utaztam aznap Rozsnyóra, ott megháltam, s 7-én reggel fogadott szekereken az óriási hnyilczi bérceken és fenyveseken, rézhámorok között Iglóra.” Madách Pál február 8-án járt Szepesváralján és Koritnón. s két nappal a branyiszkói csata után készült leírása így hitelesnek tekinthető; érdemes egészében idéznünk: „A hegycsúcsot Branyiszkónak nevezik. E nevet jól jegyezzétek meg magatok nak. mert e hegynek nagy neve lesz a históriákban. Elmondom ennek esetét. Képzeljetek egy írtóztató magas csúcsot a Kárpátok közül magatoknak, mely hegycsúcsról kétoldalt még óriásibb hegyek emelkednek. Az imént említeti középső tetején visz el egy országút, melynek legmagasabb pontja egész Szepesség felett dominál. E hegyre a legmesterségesebb kígyó alakú, s kőszirtből ki­ vágott út húzódik fel, melynek egy részén meredek szirtek és fenyvekkel borí­ tott kavicsos rész. a másikon szédítő mélység van. és megette mindenütt egy­ másra hányt ormok fenyvekkel be Sárosba, előtte pedig, azaz Szepes felé. apróbb halmoktól megszaggatott síkság. Ezen branyiszkói hegyszorosnak legválogatottabb pozícióit fogta el az ellenség, Schlick seregének egy része több ágyúkkal, és négy nap és négy éjjel ott bivakviroztak a szalmán a hegyszoros­ ban, míg végre 5-én éjjel Guyon Szepesváraljáról megindult. A hegyszorosok alatt dombokra vontatta az ágyúkat és szinleg az utat ostromolta, míg a nógrádi zászlóaljjal és még nem tudom melyikkel szuronyszegezve rohammal megkerülte, és szuronyokkal ostromolta 29 pozícióból verte ki az ellenséget, és a bércnek ő volt az ura. Az ellenség mint a megriadott zerge egyenként futott a szirteken. mutatják a vérpatakok, mutatják a gázlások, rakétáink dicső hasznot tettek. Az ellenséget irtózatosan megvertük. Ezen hóval borított hegyormon a vér patakok­ ként látható, mi több golyókat is szedtünk össze. Koritnón a még nyitott sírju­ kat láttuk a halottaknak, melyeket még naponta találtnak az erdők között. E halottak nagy része többnyire német katona. Látni soknak a képén a irtóztató huszárvágást, melyre nézni is undor. Ott feküsznek megmerevülve félmezítelen. Mióta a helyet láttam, és a leghitelesebben tudom az előadottakat, azóta úgy hiszem, hogy a magyar nem veszthet, mint hogy egy Isten van a világon.” Madách Pál az északi hadjárat során is megtalálta a területet, ahol a forradalom ügyének szolgálhatott. Eperjesen jelentkezett a Görgey seregével utazó kormánybiztosoknál és itt vetődött fel futári szolgálatának ötlete is: „ . . . ebéd előtt még hazajövén a plébános szobájában egyetmást felkutattam, és íme, a többi papokhoz szóló hódolati leveleket, instrukciókat bepecsételve meg­ leltem, több gyanús irományokkal, melyekkel egyetemben azonnal ismét a kor­ mánybiztosokhoz vittem, kik is ezt igen nagyra vették, s velem együtt Debre­ cenbe leküldik.” Február 14-én pedig már (Debrecenből,) a farradalmi kormány székhelyéről jelentkezik: „Azonnal Kossuthoz mentem. Igen szívesen fogadott, beszéltem vele tovább egy félóránál. Elkérte tőlem Majthényi levelét, és magánál tartotta, és rendelt magá- 49 �hoz ma 9 órára reggel. El is mentem, de igen el volt foglalva, nem beszélhettem vele, vártam fél egyig, akkor kiüzent, hogy legyek békében, míg a levelek el­ készülnek, és azonnal küld mint futárt Szemeréhez.” A család korábbi életrajzíróitól tudjuk, hogy futárként szolgált a tavaszi had­ járatban is, részt vett annak több ütközetében, és leszerelésére azért került sor, mert amúgy is gyenge tüdeje a hadiszolgálatban ismét megbetegedett; így tért vissza Sztregovára. A győzelmet győzelemre halmozó honvédseregek Nógrádot is felszabadították. A kormány büntetett: a megyeszékhelyet Gyarmatról Losoncra tette át és az árulóvá lett megyei vezetés mellőzésével Repeczky Ferencet nevezte ki kormánybiztossá, aki Nógrádot az 1848-as országgyűlésen is képviselte. Az új tisztikarban Madách Pál ideiglenes főjegyző, de betegsége miatt képtelen feladatát többé ellátni: „Repeczky Ferenc Kormánybiztos. . . Madách Pál ideiglenes főjegyző beteges­ kedése, Jezernitzky Sámuel ideiglenes aljegyző távolléte tekintetéből ideiglenes jegyzőül Szakai Eleket nevezvén ki, az érdekletteknek hivatalukba hitletétellel igtatását elrendeli.” (1849. május 4.) Madách Pálnak nem jutott osztályrészül az a harctéri halál, amelyet őszintén kívánt magának a szabadságharc küzdelmeiben. Megérve Világost, 1849. szeptember 30-án halt meg Alsósztregován; halálának tényét és okát másnap jegyezték be az anyakönyvbe: „száraz melytesti sorvadás.” Madách Imre, aki hozzá a családon belül talán a legközelebb állott, hosszabb versben siratta el öccsét, testvérét, barátját, harcostársát: Sírodnál állok, kedves Pál öcsém, S könnyemre a sír néma, hallgatag, Ki hinné, hogy alatta, mint enyém, Oly zajgó szív s érzések nyugszanak. Még tegnap egy vágy együvé csatolt, A lelkünkben egy szent eszménykép lakott Még tegnap együtt küzdénk, fáradánk Megérteni az életcélokot. . . Ha látod vészben, kiket szeretél, S óvnod, vezetned őket nem lehet, Ha köztünk napról napra mindinkább Hanyatlani látod emlékedet; És látod a hont, a jogot és erényt, Vérezve, s nem siethetsz védeni: Örök léted örök keserv leend, S enyészetért fogsz csak könyörögni. (Pál öcsém sírjánál) Madách Pál emlékének első ébresztése még nem jelenti hagyatékának és élettörténetének teljes feltárását. Arcképét, amelyről csak anyit tudunk, hogy meny­ asszonyának, Prónay Emmának ajándékozta, mindmáig sem sikerült fellelnünk. Ugyancsak lappanganak naplófeljegyzései és kiadásra sohasem került novellái. Leve­ leiből is bizonyára kallódik még jónéhány. Mostani írásunk nem is kíván a teljes­ ség erejével hatni, hanem bizonyítékul szántuk: az új, szocialista hazafiság szerves részét alkotó megyei forradalmi hagyományok között kell számontartanunk Madách Pált is. Embersége, hazaszeretete például szolgálhat az utókornak: helye van Nógrád panteonjában. A felhasznált források — Madách Pál levelei Madách Károly hoz és Prónay Emmához (Balassagyarmat, Palóc Múzeum; kettő közülük kiállítva a csesztvei Madách-emlékmúzeumban) — Staud Géza: Madách Imre összes levelei I. Bp. 1942. a költőhöz írott levelekkel) 50 �— az eddigi életrajzírók utalásai: Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete, Bp. 1900. Borovszky Samu: Nógrád vármegye, Bp. 1911. Balogh Károly: Madách, az ember és a költő, Bp. 1934. — politikai szereplése: Nógrád megye közgyűlési jegyzőkönyvei, 1844—48. Nógrád megye ideiglenes választmányának jegyzőkönyve, 1848. Nógrád megye választmányának iratai 1848—49. Nógrád megye állandó választmányának jegyzőkönyve, 1848—49. — a Czebrián-ügyre: Nógrád megye Fenyítő Törvényszékének jegyzőkönyve, 1848. — Madách család belső viszonyaira: Kerényi Ferenc: A Madách család leveleiből, Palócföld, 1968/4. Kerényi Ferenc: Madách és asszonya tragédiája, Nők Lapja, 1969/19. Nógrád megye állandó választmányának jegyzőkönyve, 1848. Belitzky János Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez Madách Imre 1848—1849. évi tevékenysége a nógrádi megyeigazgatásban összes műveinek Halász Gábor, és levelezésének Staud Géza általi, 1942. évi kaidásai óta eléggé közismert és az ezekeben a művekben előforduló hézagokat 1964-ben Krizsán László levéltári adatokat nyilvánosságra hozó forrásközlése jól kiegészítette. A kép mégsem teljes, mert Nógrád megye levéltárának számos 1848. évi és csaknem teljes 1949. évi, szabadságharc alatti iratanyaga — valószínűleg az akkor ideiglenes megyeszékhely, Losonc, 1849. augusztusi felgyújtásakor — elpusztult. A csekély maradékot Nagy Iván múlt századi, magánosoknál és községi levéltárakban végzett gyűjtése egészíti ki, aminek következtében az irat- és jegyzőkönyvmaradványok alapján főbb vonalaiban rekonstruálható a megye 1849. évi politikai élete. Ennek fokozottabb fel­ tárása érdekében a megyetörténet feudáliskori kötetének írása során átnéztem a néhány fennmaradt és eddig figyelembe nem vett községi hirdetőkönyvet, az ún. „Táblás Könyv”-eket, amelyekbe a községi jegyzők az egymást váltó megyebizott­ ságok utasításait és kihirdetendő rendelkezéseit vezették be. Ezek közt a salgótarjáni és karancssági Táblás (Hirdető) Könyvben Madách Imre 1849. évi közéleti tevékeny­ ségére is vonatkozó újabb, már eddig is észrevett, azokban megjelölt, de nem közölt adatokat is találtam. — Szerepének megértéséhez azonban röviden át kell tekinte­ nünk azokat az eseményeket, amelyeknek ő is részese volt. A gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt tartott 1848. december 20-i megyei választmányi ülés nógrádi gerillacsapatok felállítását határozta el, amelyek szer­ vezése nyomban meg is indult. Ekkor Madách Imre — ezt a tisztét 1846. óta meg­ tartva — a megye katonai főbiztosa, a szervezésben tehát, annak anyagi vonatkozá­ sait tekintve feltétenül részt kellett vennie. — 1849. január 7-én Horváth Elek első alispán, a választmány utasítására, felkereste a megyénken át a bányavárosok felé 51 �vonuló Görgey Artur tábornokot és annak felajánlotta a nógrádi gerillák segítségét. Görgey az ajánlatot nem fogadta el és „a szóbeli ajánlat következtében azon néze­ teiről nyilatkozott, miszerint az önkéntes csapatok hadi szolgálatánál nagyobb hasz­ na van az országnak, ha a hadiszerek rendes, fegyelemre szorítható kezekbe tétetnek le” és felkérte a megyét, hogy „a megyebeli önkéntesek lovait, fegyvereit, ruha és hadiszer neműit nyugtatványozás vagy pénzbeli megváltás mellett adja által” , a ren­ des hadseregben szolgálni akaró önkéntesek átvételével pedig Horváth János őrna­ gyot bízta meg. Görgey gerillaellenes álláspontját tudomásul véve, január 8-án úgy döntött a megyei választmány, hogy „újabb kormányrendelet vételéig a nemzetőrségnek moz­ góvá tétele felfüggesztetik. a magukat felajánlott önkéntes mozgó csapatok (ezek a gerillák) pedig kimozdítás nélkül, jelenlegi alakulási állapotban tartandók.” — Ez azt jelenti, hogy a megye által szervezett helyi véderő. Görgey utasításának szelle­ mében, felhasználatlanul maradt az előrenyomuló osztrák haderővel szemben. — Madách Imrének ekkor, a január 15-i választmányi határozat értelmében, a Guyon Richárd ezredes által a nagyoroszi magtárból a lakosság körében kiosztani rendelt gabona és az átvonuló magyar és császári csapatok által okozott károk értékének megállapításával kellett foglalkoznia. Nógrád megye székvárosát. Balassagyarmatot, 1849. január 18-án vették birto­ kukba a császári csapatok. Ezeknek a megyeházán való elszállásolását Horváth Elek első alispán megtagadta, úgy hogy azok a városi igazgatást voltak kénytelenek el­ helyezésükre nézve igénybevenni. Horváth Elek és Prónay József főszolgabíró január 29-i letartóztatásának ez volt az egyik oka. — Közben Horváth Elek első és Jankovich László másodalispánt a váci császári főhadiszállásra rendelte Colloredo tábor­ nagy. A találkozás azonban nem itt. hanem Ipolyságon jött létre január 23-án, ahol a „fejvesztés terhe alatti” feltétlen engedelmességet parancsolták meg nekik és a megyei tisztikarnak. Ezalatt Balassagyarmaton ülésezik a megyei választmány. Ülésén Madách Imré­ nek is jelen kellett lennie. — Itt. mintha semmi sem történt volna, bemutatták „az időközben tartott megyei honvédi bizottmány jegyzőkönyvét” és Görgey parancsát, amelyben „a netalán megyénkben létező lengyel csapatot Besztercére küldeni ren­ deli.” Ugyanakkor felolvasták a császári főparancsnok Colloredó hercegnek az alispáni hivatalhoz küldött levelét, amelyben a Hont megyében lévő császári csapatok élelemmel való ellátását rendelte el. — Ez Madách Imre főbiztosi tevékenysége körébe vágó feladata volt. — Még január 24-én is — tehát egy héttel azután hogy az osztrák ármádia Gyarmaton megjelent — megtárgyalták Kossuth Lajosnak „az önkéntes csapatokra, (azaz a gerillákra) kiadott rendelését, sikerlés végett.” — A megye vezetősége tehát. Madáchcsal együtt igyekszik tőle telhetően ellenállni. Ugyanekkor Debrecenből futár útján, kézhez vették a Honvédelmi Bizottmány rendeletét, amely részletes utasításokat tartalmazott az ellenség által fenyegetett vagy megszállt területek megyei és városi tisztviselőinek magatartására nézve. Esze­ rint „amely megyének, vagy kerületnek, vagy járásnak főhelyét az ellenség megszáll­ ja, vagy megszállni fenyegeti, az . . . köteles a maga székhelyét biztosabb helyre áttenni, s ha kell, vándorolni faluról-falura, még csak egy szabad hely van a megyé­ ben . . . s ha ez is elfoglaltatnék, át kell költöznie ideiglenesen a közigazgatással szomszéd törvényhatóságba . . . A megyei hatóságnak nem szabad megszűnni, vagy az ellenség kezébe kerülni, míg egy talpalatnyi föld van, melyet a magyar szabad hazájának nevezhet.” — „A nemzet nevében kiielentetik: a) Aki az ellenség vagy annak biztosításából hivatalt elvállal az hazaáruló . . . d) Aki törvényesen már az­ előtt megkezdett hivatalát az ellenség uralma alatt is folytatja, az minden tettéért személyesen felelős a nemzetnek” , ha olyat tesz „mi a nemzet jogaival és szabadsá­ gával ellenkezik” , ha a népet az ellenségnek való „hódolatra unszolja, akár adófi­ zetésre, akár élelmiszerek kiszolgáltatására kényszeríti” az is mint hazaáruló fog lakolni. „Az ily embert a nép necsak tisztviselőnek ne tekintse, hanem rablónak, fosztogatónak, hazaárulónak nézze, s vele eszerint bánjék.” A megye vezetői ennek a Közlöny 1849. január 26-i számában is megjelent ren­ deletnek megérkezte után rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Ugyanis az 1848. de­ cemberében katonai sikereket elérő „osztrák császári és magyar királyi” reakciónak 52 �is számolnia kellett az 1848 tavaszán mozgásba lendült társadalmi erőkkel és ezért már Windischgraetz Magyarország lakosaihoz intézett kiáltványa is megígérte, sőt el is rendelte, az úrbéres jobbágy- és zsellérföldek állami kártalanítással történő meg­ váltását, ami adott esetben nemcsak a volt liberális nemesség irányában tett takti­ kai sakkhúzás, hanem — később az úrbéri pátenssel is igazolt — az összbirodalom érdekében is szükséges stratégiai elhatározás volt. — Annak a kihirdetése, hogy a császári-királyi hadsereg szuronyai nem a régi feudális berendezkedés visszaállítása céljából lendültek támadásba, hanem elismerve a paraszt szabadságát és földhöz való jogát, a volt földesuraknak pedig megígérve a földjeikért járó állami kártala­ nítást és csak „a kegyes királyi akarattal szemben lázadókat” hirdették letiporni: felért sok nyertes csatával. — Ilyen győzelem volt a Nógrád megyei tisztikar behódolása is, amelynek felfogására nézve jellemző Madách Imre február 4-én öccséhez, Madách Pálhoz írt levelének egyik sora „a szent ügyért áldozni szép — de magát bolondságból felakasztatni: gyerekség, ha másért nem azért jöjj „t. i. Gyarmatra, letenni I. Ferenc Józsefre az esküt. A Madách Imre levelében is kifejezésre jutott felfogásnak a középbirtokos ne­ messég királyhű magatartásával párosult osztálykorlátain kívül pedig az a helyi ere­ dője, hogy az Ipolyságról visszatért két alispán életéért aggódva a megyei választ­ mány Fráter Pál indítványára elhatározta, hogy a császáriak parancsait végre kell hajtani, a proklamációk kihirdetését azonban — és itt Kossuthék kívánságának akar­ tak eleget tenni, illetve azt kijátszani — a papokra kell bízni, de a magyar kormány ügyét továbbra is segíteni kell, aminek előmozdítása végett tárgyalásokat kell kez­ deni a Hont megyei alispánokkal. — Ez a felemás döntés semmivel sem vitte előbb­ re az ügyeket, amit igazolt Horváth Elek és Prónay József január 29-i letartóztatása. Egyike azoknak az „iszonyú dolgoknak” amelyeket Madách Imre február 4-i leve­ lében említ és amiket szóval akart elmondani öccsének, a megye aljegyzőjének, Pálnak. A megyei választmány megalkuvó magatartására a megfélemlítésen kívül nagy hatással volt az is, hogy a megye „királyi biztosává” báró ifj. Majthényi Lászlót nevezték ki, aki korábban mint Hont megyei alispán, 1848. júliusában még 6000 — igaz, hogy rosszul felfegyverzett és ezért hazaküldött — honti nemzetőrt vezetett Vácra. Majthényi akkori kiábrándulásának a következménye volt alispáni tisztéről való lemondása és a „királyhű” táborhoz való csatlakozása. Nem idegen tehát Nógrádban, ahol sokakat ismer és rokonai, így a Madáchok is élnek. Majthényi László január 31-én érkezett Balassagyarmatra, hogy mint „királyi biztos” a főispáni teendőket ellássa. Első intézkedése az, hogy a letartóztatott Hor­ váth Elek megürült első alispáni tisztjére Jankovich Lászlót, ennek helyébe másod­ alispánná pedig Veres Pált nevezte ki és hogy a megyei tisztikart február 3-ára maga elé rendelte. Érvei hatására az egész tisztikar behódolt és másnap, február 4-én le­ tette az esküt. — Az eskü szövege a következő volt: „Alul írott ünnepélyesen fogadok hűséget első Ferencz József ausztriai császár és Magyar-ország királyának, engedel­ mességet az általa és megbízottai által ki adandó rendeletek iránt, — lélek ismeretes pontosságot, azoknak sikerlésében, erélyes közremunkálást, a béke és nyugalom hova előbbi helyre állításában.” Ekkor írta Madách Imre öccséhez, a még Sztregován időző, de a Kossuthoz induló Pálnak a Gyarmatra visszahívó levelét, mivel „a tisztikar kívüled mind meg­ hódolt.” — Madách Pál — aki amint azt Jankovich László alispán későbbi vallo­ másában kifejezte: — az egyetlen ember volt a tisztikarban, aki „tudta Debrecen felé az utat” — visszautasította bátyja javaslatát és február 5-én kelt levelében kér­ te, hogy „Majthényi Lacinak pedig mondd meg, hogy februarius 2-től ólta nem va­ gyok jegyző, minek jeléül itt küldöm hivatalos pecsétemet is.” — Távozását és állá­ sának elvesztését február 14-én Majthényi László úgy közölte a községekkel, hogy Madách Pál „engedély nélkül távozott a megyéből.” A vármegye 1848. július 10-én megválasztott, majd azóta szolgálatába lépett tiszt­ viselői közül tehát az önként lemondó Madách Pál és a fogságba vetett Horváth Elek és Prónay József kivételével mindazok, akik 1849. február 4-én hivatalban vol­ tak, letették az esküt és tovább szolgáltak. Ezt tette Madách Imre is, aki főbiztosi 53 �állása mellett még újabb megbízatást is kapott: 1849. február 11-én az árvaszék tag­ jává nevezte ki a királyi biztos. Az eddig nem közölt utasítás szövege a következő: „Tisztelt Első A l Ispány Úr! — Az árvák személye és vagyonának biztosítása, illetőleg fennálló hazai törvények minél sikeresebb foganatosítása tekintetéből, az árva ügyek kezelések következő tagokból szerkesztendők: Elnök másod A l Ispán, tagok; Majthényi Pál, Plachy Zsigmond, Szíjgyártó Mihály, Beke Gábor, Madách Imre, Szent-Iványi Sándor. — Kelt Balassa-Gyarmaton, február 11., 1849. — Báró Majthényi László királyi biztos.” Súlyos megpróbáltatást jelentett, hogy a békés, jobb jövő reményében behódolt tisztikar napról napra és egyre inkább a megszállók terrorjának kiszolgálójává lett. Egymást érték a királyi kormány és a hadműveletek érdekében kiadott rendeletek és utasítások, amelyeket könyörtelenül végre kellett hajtaniuk és hajtatniuk. — A rájuk nehezedő nyomást nagymértékben fokozta, hogy február közepén a megye addig csak névleges osztrák politikai irányítás alatt álló észak-keleti területére is kiterjesztették a katonai megszállást. Parrot tábornok, hogy a honvéd sereg a Sajó völgye felől meg ne lephesse a megyét, február 15-én Losoncig nyomult előre és azt megszállva, február 17-én ott is kítűzette a középületekre és a templomtornyokra a fekete-sárga zászlót. Ezekkel az osztrák hadmozdulatokkal vette kezdetét Nógrádban a gerillatevékenység. Február 23-án, az osztrák sereg hátában, a Magyarnándortól délnyugatra fekvő Debercsénytől kezdve egész Szécsény térségéig — tehát a megyeszékhely közelében — heves összecsapás történt a gerillák és a császári kato­ naság között, ami összefüggött a honvéd sereg és Beniczky Lajos kormánybiztos Ri­ maszombat környéki tevékenységével. Madách Imre ebben az időben mint főbiztos is tevékenykedett, mert az 1849. március 20-án és 25-én mint ilyen mutatta be Veres Pál alispánnak régebbi száma­ dásait. — Minden jel arra mutat, hogy hivatalát 1849. április 11-éig, Balassagyarmat honvédek és gerillák általi visszafoglalásáig betöltötte és hogy csak ekkor, az utolsó hónapok eseményeiből kiábrándulva húzódott vissza Csesztvére. Az eseményektől való visszahúzódásának legfőbb oka azonban az volt, hogy Repetzky Ferenc, akit Kossuth 1849. április 4-én nevezett ki Nógrád megye főispáni kormánybiztosává, április 14-én Egerben kelt kiáltványában hazaárulóknak nevezte és felfüggesztette állásuktól a Majthényi László királyi biztos irányításával tevé­ kenykedett megyei tisztviselőket és ellenük szigorú fegyelmi vizsgálatot és szükség esetén a legsúlyosabb büntetés kiszabását rendelte el. — A fegyelmi iratok eddig nem kerültek elő. Jankovich Lászlóról, Majthényi László elfogott első alispánjáról azonban tudjuk, hogy a haditörvényszék halálra ítélte és hogy Görgey kegyelmezett meg neki 1849. július 17-én, Balassagyarmaton, mert báró Boryné csak ennek fejé­ ben volt hajlandó Görgey fegyverszünet iránt érdeklődő levelét a Rétságnál tábo­ rozó gróf Rüdiger cári tábornokhoz elvinni. Az események további folyásából — bármennyire sorsdöntőek és érdekesek is azok megyénk életében — már csak arra mutatunk rá, hogy mivel a forradalmi eszmékhez hű, újjáalakuló tisztikar 1849. április 21-i ülésén a börtönéből kiszaba­ dított Horváth Elek nem vállalta tovább az első alispáni tisztséget, május 22-én az addig vármegyei főjegyzővé kinevezett Madách Pált választották meg Prónay József első alispán mellé másodalispánnak. — A két Madách útjai tehát 1849. február első napjaiban kétfelé váltak és ezt a májusi események véglegesen meg is pecsételték. Ez a kettéválás nemcsak Madách Imre és Madách Pál útjainak a kettéválását jelenti, hanem a megye egykor vezető liberális nemességének két részre szakadását is, ami nagy népi, nemzeti és egyéni tragédiák sodrában ment végbe. Vétenénk azon­ ban a történelmi igazság ellen, ha Madách Imre állásfoglalását egyszerűen csak hazafiatlan tettnek és a nemzet érdekeivel való szembehelyezkedésnek tekintenénk. Ő és társai, Veres Pál, Fráter Pál stb. állásfoglalása kétségtelenül opportunista jellegű volt és nem rajtuk múlt, hogy félrevezetve az osztrák érdekek képviselőit, nem tud­ ták kellőképpen védelmezni a nemzeti érdekeket. — Erre nézve igen jellemző az, hogy Madách Imrénél Csesztvén rejtőztek már 1849. őszén Gracza Antal és Záhony István a honti és nógrádi gerillák vezetői, akik innen indultak el Kossuth után. Szeged közelében Röszkénél azonban banditák gyilkolták meg őket, amit csak két 54 �évtized múlva tudott megállapítani gróf Ráday Gedeon akkori kormánybiztos, akinek nógrádi főispánsága idejében szervezték meg 1848 és 1849 fordulóján a nógrádi guerillákat. — Madách Imrének Graczához és Záhonyhoz való viszonya még felderí­ tésre vár és valószínű, hogy a korszak számos eddig vitatott kérdésére nézve is fe­ leletet adna. Jegyzetek: Halász Gábor: Madách Imre összes művei, II. k. — Budapest, 1942. — 1101—1102. és 1211. 1. — Staud Géza: Madách Imre összes levelei, I. k. — Budapest, 1942. 176—177. 1. — Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. — Balassagyar­ mat, 1964. — 12—27. és 115—119. 1. — Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára, II. k. — Budapest, 1952. — 93—95., 112—113. 1. — Nm Levéltár: Nógrád megye bizottmányainak iratai, 1849. az iratok dátuma altt, valamint a salgótar­ jáni és karancssági hirdető (táblás) könyvek. — Mikszáth Kálmán Összes Művei Kritikai Kiadásában a 2. k. 398—399. 1. jegyzete Gracza és Záhony csesztvei rejtő­ zésére. Szabó József Kepler és Madách 1. A történeti Kepler 1971 Kepler-év volt. A tudományos világ szerte megemlékezett a nagy csillagász­ ról. Emlékbélyegek, kiadványok jelentek meg róla. 1571. december 27-én született, kerek 400 éve, a württenbergi Magstattban. Kalandos életű apja sok minden volt, korcsmáros, gazdálkodó — végül zsoldos­ katona, s valószínűleg éppen Magyarországon esett el a török elleni harcban. Anyja okos, jóravaló asszony; de mert füvészkedik s betegeket gyógyít, boszor­ kánysággal vádolják, halálra ítélik, s csak tudós fia szívós fáradozása menti meg a tűzhaláltól. Kepler abba az iskolába járt, ahol — a monda szerint — Faust Mefisztóval találkozott. Hatalmas kedvvel veti magát a tudományokra. Átgondolt, nagy tervet készít, hogyan tanul majd végig minden tudnivalót. Ahogy a Tanítvány mondja a Tragédia második prágai színében: „ Ím itt vagyok, lelkem vágytól remeg Belátni a természet műhelyébe. Felfogni mindent és élvezni jobban, Uralkodván felsőbbség érzetével Anyag- s szellemvilágban egyaránt.” Teológiát is tanult, de kiábrándult tanáraiból. Keserűen írja egyik levelében: „. . . Mindaz a rossz, ami most Németországban tapasztalható, a papok dőlyfjének következménye, akik szívesebben uralkodnak, mint tanítanak. . .'Matematikus lett és csillagász. 23 éves korában már gráci tanár. 25 éves korától sorra jelennek meg fontos művei. 30 éves korában Rudolf császár udvari csillagásza Prágában. Tudományos meggyőződése miatt többször menekülésre kényszerül; egy ilyen alkalommal Magyarországon is töltött egy hónapot. 55 �Csillagászati munkája jelentős, eredményeiben maradandó. Védelmére kel Kopernikusnak az akkori egyházzal szemben, amely a ptolemaiosi geocentrikus világképet szentesítette, s tanítani csak azt engedte. Ő szerkesztette az első csillagászati távcsövet. Lelkesen ír a kozmosz tökéletes harmóniájáról. Dioptriaelmélettel foglalkozik, logaritmus táblát szerkeszt. Nevét őrzi a „Kepler-távcső” és „Kepler-törvény” . „Somnium” című művében már a holdutazásról ír. Igazáért kétfrontos küzdelmet folytat. „Rostálja a szentegyház téteit”, — ugyan­ akkor védelmébe veszi a Gergely-naptárt, mert tudja, hogy az időszámítás korrek­ cióját régen követeli már a csillagászat. Emberi élete szenvedéses, tudósi élete ellentmondásos. A feudál-abszolutizmus korában él; világa a Habsburgok világa, akik mindennel foglalkoztak, csak becsületes kormányzással nem. Előre veti már fényeit a természettudomány korszaka. Avult teóriák helyett az empirikus, szabad kutatás kezdi bontogatni szárnyait, de még a múlt áltudomá­ nyai bénítják az ifjú tudományt, asztrológia, alkímia, boszorkányság, babona. Kepler már a reneszánsz embere, akiben az újkori tudományos szemlélet tudatra ébred, s igyekszik lefejteni magáról a mágiát, de nem teljes sikerrel. Minden porcikájával asztronómus akar lenni, tudományos csillagász, de a megélhetéséért kény­ telen engedményt tenni az asztrológiának. Ezt a féltudományos csillagjóslást „närrisches Töchterlein” -nek, bolond leánykának nevezi, de kényszerből prostituálja tudományát: horoszkópokat gyárt, időjóslást csinál. Anyját szívós küzdelemmel meg­ menti a boszorkányhaláltól, de a boszorkányságot magát nem meri tagadni. Ki a kozmosz harmóniáját felfedezte, élete végéig hányódik hol ide, hol oda. Jelentős tudós, s tulajdonképpen nélkülözéseibe pusztul bele. Regensburgban halt meg 1630. november 15-én. 2. A T ragédiai Keplere Madách magasfokú intellektualitását bizonyítja, hogy Az ember tragédiájában a tudomány hősét is színre lépteti. Nem véletlen, hogy mikor az ember történelmi útján Ádámot tudósként is elénk akarja állítani, nem Kopernikust választja, vagy éppen Galileit, pedig az utóbbi életében ugyancsak talált volna drámaiságot. Az sem véletlen, hogy Madách a Tragédiában két színt is szentel Keplernek, a nyolcadikat és a tizediket. Bizonyos, hogy ebben szubjektív rokonszenv is vezette, de tudatos meggondolás is. Madách főműve valamennyi hőse közül Kepler életét ismerte legközelebbről. Szimpatikus neki ez az újat-kereső, szívós, csüggedetlenül küzdő reneszánsz-tudós. A rokonlelkek vonzalmával tanulmányozza a történelmi Kepler életét és tudományos munkásságát. Innét van, hogy Madách a Tragédiában kitűnően jellemzi Kepler korát. Plasz­ tikus az abszolutisztikus feudál-kapitalista társadalom kiéltségének rajza: elegáns udvaroncok, léha, lebzselő és cinikus kapcabetyárok, akiknek már az eretnekégetés is unalom. Ez egyben a bécsi udvar kritikája is. A rosszálmú, degenerált Rudolf császár horoszkópot rendel a tudós csillagásznál, s kiélt idegzetét már csak az alkímia tudja megbizseregtetni. Ebben a környezetben — milyen jellemző — Kepler-Ádám első megszólalása: „Meglesz, uram, amint parancsolod.” Madách tehát szerencsés ihlettel tette meg ezt az ellentmondásos életű, de szimpatikus tudóst az ellentmondásos 16. század vízválasztó korszakának eszmei képviselőjévé. Valóban a kor kvintesszenciáját adja történeti hitelességgel, magas művészi szinten. A históriai tényeket persze itt is költői szabadsággal formálja, akárcsak a Tra­ gédia többi történeti színében. Kepler protestáns volt, Madách megteszi római kato­ likusnak, szándékosan, céljának megfelelően. Keplert nem császári protekció jut­ tatta „Müller Borbála szép kezéhez.” Családi életük sem volt olyan szerencsétlen, 56 �ahogy Madách a Tragédiában leírja. Keplerné költekező hajlamairól, légyottozó hűtlenkedéséiről semmit sem tud a történelem. Madách saját felesége miatti keserű férfibánata csordul itt ki. Kétségtelen, hogy a Tragédia Keplerében a történeti Kepler tekint ránk, de Madách a nagy csillagászt saját személye fölé emeli, s általában a kor tudósainak tragikus életét rajzolja meg benne, tehát szimbólummá emeli. 3. A Kepler-színek jelentősége A mű struktúrájában maga Madách is nagy jelentőséget szánt a Kepler-színeknek. Mutatja ezt már maga az is, hogy két Kepler-színt iktat a Tragédiába. A drámai költemény itt ér a csúcsára. Igaza van Alexander Bernátnak: „Kepler rajza a mű gyöngye” . A Tragédia több fordítója ugyanígy nyilatkozik. Ádám dinamizmusa is itt kulminál. Innen kezdve az Ádám-vonal hanyatlani kezd. Rohamosan öregszik, s a továbbiakban már nem irányítója, hanem passzív szemlélője a körülötte zajló eseményeknek. A Kepler-színek egyik jelentőségét az adja, hogy Madách saját portréja vonásait is rámetszi Kepler alakjára. Az ember tragédiája nyolcadik és tizedik színe madáchi önvallomás A Tragédia egyetlen Ádámja se válik annyira Madách tolmácsává, mint Kepler. A költő Kepler ajkára adja azokat a gondolatokat, amelyek saját magát a legmélyebben izgatják-gyötrik, vele vallatja meg legszemélyesebb fájdal­ mait, vívódásait. Ádámnak a két Kepler-színben vannak legmagánjellegűbb problémái: pénz­ telenség és családi boldogtalanság; itt tör ki Madáchból megalázottsága, közéleti undora, politikai keserűsége. S ezért itt zendülnek fel a drámai költemény leglíraibb hangjai, de legkeserűbb tirádái is. A két Kepler-szín költőileg, művészileg is a leggyönyörűbb része a Tra­ gédiának. Egészen konkrét kérdésekben is megszólaltatja Kepler Madách kritikáját. „Rostálja a szentegyház téteit” — lásd a felekezetek jó viszonosságáról kifejtett álláspontját „A vallás tárgyában érkezett rezolucióra.” „Kétséges rang-e hát szellem, tudás? Homályos származás-e a sugár, Amely az égből homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kívül? Amit ti úgy neveztek, porlatag, Hanyatló báb, mit lelke elhagyott” ; — éles bírálat a beleszületéses nemesi előjogok ellen; lásd: „Politikai hitvallomás” -át. A Kepler-színek fő jelentősége az, hogy közrefogják, mintegy szülik a forradalmi párizsi színt. S ez nem véletlen, s nem is csak szerkesztési mechanizmus. A dolgok logikájából következik, hogy az első prágai szín után felharsan a francia forradalom nagy intrádája: „Szabadság, testvériség, egyenlőség!” A Keplereknek, éppen mert nem csak teorétikus kódex-molyok, hanem át tudnak lépni az avult, penész-ülte fóliánsokon, s „poros szobafalak” közül ki mernek lépni az élet sűrűjébe, nagyon is közük van a forradalomhoz: új kezdetek gerjesztői ők. Lenin szerint a forradalom akkor következik be, mikor a vezetőréteg már enervált a vezetésre, a tömeg pedig nem akar tovább úgy élni, mint eddig. Egy pillantás az első Kepler-szín léha, tekergő udvaroncaira és az alkímia-bogaras Rudolf csá­ szárra, „Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul javítani,” — — „K i vágyna ilyen körben változásra?” s egy másik pillantás a népre, amely „Csak hallgatag néz és morog magában” — s azonnal érezzük, hogy Madách eszmei hitelességgel készítette elő a forradalmi párizsi színt. A két Kepler-színt és a Danton-színt szorosabb egységben kell látnunk, mint ahogy általában szoktuk. 57 �Ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemel, hogy Kepler hányszor em­ legeti: „fagyos világ” van, „rideg, közönyös a kor”, „törpe az idő”, megvénült a kebel” . Mindezzel Madách keserű politikai türelmetlenségének a szócsöve. Itt tűnik ki élesen némelyek tévedése, hogy Kepler, miként a bizánci színben Tankréd, hajlandó lett volna lealkudni azt a bizonyos „i” -t („Adjátok fel, barátim, azt az i-t” , = homousion vagy homoiusion — egyre megy), hogy tehát Madách megalkudott, s drámai költeményével is a kiegyezéssel való megbékélést akarta su­ galmazni. Világos, hogy Madách a bizánci színben is az eretnekek pártján van, akik „egy i miatt is” elszántan mennek a halálba. S az első prágai színben is éppen a felülről érkező szirénahangok csábítását leplezi le: „Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul javítani. Nem halmozálak-é kegyekkel el?” Madách a szirénhangok közepette a Teleki-féle radikális határozati párt tagja volt, legjobb barátaival együtt új fegyveres felkelésben reménykedett, s a lohadó lelkesedés, törpülő, közönyösödő korszak fojtogatásában, a Marseillaise átszűrődő hangjainál meghallja „a jövő dalát”, s szellemi rokonával, Keplerrel, „ledült romok­ nak átkozott porán” meg is kiálttatja azt, remélve, hogy a meglelt talizmán „e vén földet ifjúvá teszi” , s látja is már „Az új világot, mely fejlődni fog, Ha egy nagy ember eszméit megérti, S szabad szót ád a rejlő gondolatnak.” S „akkor már a nép sem lesz kiskorú” . Megértjük, hogy a Tragédia régebbi színpadi előadásai közt Prágában volt a mű legnagyobb sikere 1904-ben. Heteken keresztül, úgyszólván megszakítás nélkül adták, összesen harmincegyszer. Végül is az első prágai szín fináléjánál, „ . . . oh, jő-e kor, mely . . . új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel” , — olyan viharos tetszés, tüntetés tört ki a közönség soraiban, hogy Thun gróf, az akkori helytartó, levétette a Tragédiát a műsorról. — Kepler küzdelmes, hányatott élete igazi Ádám-sors. Szinte illusztrációja Az ember tragédiájának. Bizonyos, hogy Madách különtartott kézikönyvtára természettudományos könyveiből még a Tragédia írása előtt tanulmányozta Kepler életét, munkásságát. Ránk maradt a következő feljegyzése: „A metafizika annak poézise, mit még nem tudunk. Tudomány csak akkor lesz, mikor természettudomány lesz minden, így a morál és pszichológia is ..." Kepler alakja tehát inspirálóan hatott valószínűleg az egész mű létrejöttében, egyes részeiben pedig bizonyosan. Madách mindjárt a mű elején negyven sornyi valóságos csillaglistát vonultat fel. Ez biztosan Kepler-inspiráció. Ugyanez fedezhető fel Tankréd alakjában, aki a bizánci színben, Keplerhez hasonlóan kora szellemi elnyomása ellen lázadozik. Az űrjelenetben is fellelhető a kepleri átcsengés, hiszen, mint említettük, a tudós csillagász már az űrutazást is megálmodta. Említésre méltó, hogy a Kepler-színek negatíve is pozitív hatást tettek Veres Pálnéra. A vanyarci nagyasszonyt Madách akadémiai székfoglalójában vallott nő­ szemlélete mellett éppen a prágai színek szerinte túlzottan sötét nőszemlélete „in­ gerelte fel” nagyjelentőségű nőmozgalma megindítására. — Kepler regensburgi síremlékén ez a latin distichon olvasható: Mensus eram coelos, nunc terrae metior umbras. Mens coelestis erat, corporis umbra jacet. Fordításban: Élve eget mértem, most mérem a földi sötétet. Szellemem égből eredt, föld fedi most tetemem. Az igazi és legmaradandóbb emléket Keplernek Madách Imre állította Az ember tragédiájában. 58 �Miklós Róbert Az ember tragédiája 1893-as berlini bemutatójáról Az 1892-es esztendő igen jelentős éve Az ember tragédiája színpadi pályafutá­ sának. Ez év február 15-én — kilenc esztendővel a budapesti ősbemutató után — a nagymúltú hamburgi Satadttheater indítja el Madách remekének külföldi pályafu­ tását. Ami még ennél is fontosabb, ugyanez a színház még ebben az esztendőben nem német darabbal, hanem 16 estén a Tragédiával, vesz részt a bécsi nemzetközi színházi világkiállításon. A hamburgiak az első bécsi előadásukat június 18-án tar­ tották, s alig egy hónap leforgásával a prágai cseh Nemzeti Színház tűzi műsorára a darabot. A prágai bemutató időpontja: július 23. Az előadásoknak páratlan a sike­ rük, a két prágai szín különösen megfogja a nézőket, a Gréve téri jelenet ,a szín végén felhangzó Marseillaise pedig estéről estére kisebb-nagyobb tüntetést vált ki a nézőtéren; s ezért a Tragédia előadását a hatalomnak a harmincegyedik előadás után be kellett tiltania. Kétségtelen, a Tragédia külföldi színpadi életének elindulása nem is annyira a hamburgi ősbemutatónak köszönhető, mint inkább annak, hogy a hamburgi együttes vállalta azt a kockázatot, amely egy ismeretlen szerző ismeretlen művével járt. Az a puszta tény, hogy a nagynevű gazdag hagyományokkal rendelkező német színház a Vilmos császári nacionalizmus fénykorában idegen szerző művével jelentkezik a rangos nemzetközi seregszemlén, már önmagában is felkeltette Az ember tragédiája iránti érdeklődést. Schubert, a prágai cseh Nemzeti Színház igazgatója is Bécsben, a világkiállításon szerezte meg a Tragédia előadási jogát, kérte kölcsön azokat a díszleteket, amelyeket még a hamburgiak előadására készíttetett Esterházy Miklós a bécsi udvari színházi festők Kautsky és Rottonara műtermében. (A színrehozás költségei 40 ezer forintott tettek ki.) A bécsi színházi világkiállítás egyben a színházi szakemberek nagy találkozója is. Ott találhatjuk többek között az európai színházi élet egyik legismertebb alakját, Oscar Blumenthalt is, aki ezidőtt már a berlini Lessing-Theater igazgatója. Mint prágai kollégája, ő is leköti Bécsben a mű előadási jogát és kölcsönbe veszi a Ka­ utsky—Rottonara-féle drága díszleteket. A bemutatóra a következő évad második felében 1893. március 18-án kerül sor. Németh Antal a Tragédia színpadi pályafutásáról írt kitűnő és alapos művében bukásnak minősíti a berlini előadást. Szerinte több körülmény is közrejátszott ebben. Dóczy Lajos erőtlen fordítása Goethe nyelvén és kifejezéseivel szólaltatta meg Ma­ dách művét és ezzel már Bécsben is félrevezette a kritikusokat, akik természetesen a Tragédiában nem láttak egyebet a Faust magyar változatánál. Fokozta a mű iránti ellenszenvet Jókainak a Tragédia német fordításához írt, ügyetlenül fogalmazott elő­ szava, amely a Tragédia Reclams Universal Bibliothekbeli kiadása előtt jelent meg. „Ez az előszó — írja Németh Antal — mélyen sértette a kétségtelenül túlzott német irodalmi önérzetet és amellett ártott a Tragédia objektív megítélésének” . Maga a bemutató sem elégítette ki a kritikusokat. Mindebben igaza van Németh Antalnak mégis úgy véljük, az 1893-as berlini bemutatót — a körülmények tüzetesebb vizsgálata után — nem kell és nem is szabad egyértelműen bukásnak minősíteni. Ezt kívánjuk néhány konkrét ténnyel igazolni. A berlini Lessing-Theater nem tartozott a nagymúltú német színházak közé. Amikor a Tragédia bemutatójára sor került, mindössze öt esztendős múlt állt mö­ götte. A színházépítés Blumenthal személyes vállalkozása volt, aki a kor ízlésének megfelelően két berlini műépítésszel, Hennickével és Hudeval Berlin centrális vá­ rosnegyedében, a Fredrichsstandtban impozáns, neorenaissance stílusú, hatalmas szín­ házat építtetett. A monumentális épület kissé hasonlított a mi Országházunkra, kül- 59 �ső és belső kiképzése is Ybl Miklós alkotására emlékeztetett. Ez időtájt másmilyen színházat alig építettek szerte Európában. Földszintje, két emelet páholysora és ha­ talmas karzata 1100 nézőt fogadott be. (Az épület 1945-ben teljesen elpusztult.) A színházat, nevéhez méltóan, 1888. szeptember 11-én Lessing Bölcs Náthán-jával nyitották meg. A nyitásra kiválasztott darab merőben ellentmondott Blumenthal jó előre meghirdetett programjának. Blumenthal a Lessing-Theatert ugyanis azzal a szándékai hozta létre, hogy egyrészt megtörje az ugyancsak közelben lévő Deutsches Theater egyeduralmát, másrészt pedig otthont kívánt nyújtani az élő európai drámairodalomnak; azt akarta, legyen a színháza „Bühne der Lebenden” , az élők színháza. Az első előadás semmiképpen sem erre vallott. Foglakoznunk kell röviden a színházalapító első igazgató személyével is, hisz nélküle a Tragédia talán sohasem jutott volna berlini színpadra. Oscar Blumenthal az irodalomba tévedt merkantil burzsoázia tipikus képviselője volt. 1852-ben Ber­ linben született. Eredetileg germanistának készült, szülővárosában majd Lipcsében filológiát hallgatott, később alapítója, illetve szerkesztője lett több rövid életű iro­ dalmi lapnak. Filológusi munkásságának egyetlen értéke: sajtó alá rendezte a német foradalmi romantika fiatalon elhunyt, tragikus sorsú alakjának Christian Dietrich Grabbenak műveit és kéziratos hagyatékát. Ezzel aztán mintha be is fejezte volna filológusi tevékenységét, hogy a későbbiekben kizárólag az irodalom útján való pénz­ szerzésnek, a szórakoztató irodalmi áru termelésének éljen. Írt humoros elbeszélé­ seket, híg, mulattató történeteket, sikamlós krokikat. Vígjátékaiban is önmagát adta, korának tipikus figuráit mozgatta színpadán mindennemű művészi igényesség nél­ kül; nem darabjainak értékével, hanem tréfás dialógusokkal, olykor a trivialitást sem nélkülözve, lopta be magát a kispolgár kegyeibe. Színháza alapításáig a Berliner Tageblatt munkatársa volt, ahol is erős élceivel, „sneidig” színházi kritikáival tűnt fel, amelyek arra minde nesetre jók voltak, hogy szerzőjüket színházi szakemberként könyveljék el. A szórakoztató ipart szolgálva csinos kis tőkére tett szert, amelyet — mint annyi kortársa —, színházalapítással igyekezett kamatoztatni. Kezdetben nem volt szerencséje. Már a Náthán bemutatóját is fanyalogva fogad­ ták, pedig a címszerepet a dicsősége delelőjén álló Ernst von Possart-tal játszatta. Nem az az egyéniség volt Blumenthal, aki elgondolásait keresztül is tudta volna vinni. Az volt a terve, hogy színháza számára megszerzi a legjobb berlini színészeket, amikor ez nem sikerült, arra törekedett, hogy a vidék legjobb színészeivel tölti fel színházát. Ezeket viszont a berlini közönség nem akarta befogadni. Ilyen körülmények között került sor Blumenthal igazgatásának ötödik esztendejé­ ben Az ember tragédiája bemutatójára. A színlapon a mű „átdolgozását” Blumenthal neve „fémjelezte”, aki vagy nem értette, vagy egyszerűen nem vette tudomásul a mű kompozícióját és koncepcióját. Amint említettük, Blumenthal egy időben a Berliner Tageblalt munkatársa volt. Ennek köszönhető, hogy a Tragédia berlini előadását közel nyolcvan esztendő múltán is könnyedén rekonstruálhatjuk. A lap 1893-as évfolyamának március 18-i számában Ferdinand Runkel tollából amolyan előzetes jelent meg Az ember tragédiája bemu­ tatójáról. Ez az írás kétségtelenül Blumenthal közvetlen kérésére, ha nem sugallatára készült. A ma már ismeretlen újságíró igen jellemzően nem a műből, a Tragédia eszmeiségéből indul ki, azt még csak nem is érinti, hanem abból, hogy a színpadi festészet új virágzásnak indult. Mindez megfelelt Blumenthal elképzeléseinek is, aki — szintúgy, mint német színházigazgató kollégái az ún. meiningeni iskolának, a min­ den részletre kiterjedő, pontos, aprólékos díszletezésnek, a helytelenül értelmezett, már-már a szecesszióba hajló realista díszletfestészetnek hódolt. A Blumenthal inspirálta írás első mondataiból kiderül, hogy a rendezés elsősor­ ban és sajnos kizárólagosan a látványosságra törekedett. A cikkíró Runkel dicséri az első szín színpadképét, Lucifer denevérszárnyú fekete köpenyét, mert a szín at­ moszférája Michelangelora emlékezteti. A második szín gyönyörű tájhoz hasonlatos, napfényes, virágos vidék, amelynek a közepén pompázik a tudás és az örökélet fája. Éva úgy jelenik meg, mintha Tizian modellje lenne, a fehér, szép testét csupán virá­ gok borítják. Ádám magas, izmos férfi, valóságos atlétatermet. Az egyiptomi szín színpadképe ugyancsak részletező, aprólékos, nemcsak a fáraó, a néző is szemlélője 60 �lehet a látomásoknak. A római szín végén az Alpok vonulatában, lezúduló gleccse­ rekben gyönyörködhet a néző, a hegyek lejtőiről bikaszarvú germánok özönlenek délre, hogy elpusztítsák a Birodalmat. A rendezés nagy fogásnak szánta az első prágai színt, a díszletek ugyanis a nyílt színen váltottak át Párizsra. A háttérben megjelent a város ősi szimbóluma a Notre-Dame. A kép nem sablonos — lelkendezik a tudósító —, mert a házsorok nem egy síkban, hanem perspektivikusan mutatják be az utcaképet. A falanszter színpadképével azonban a cikkíró sem tud mit kezdeni. Sokallja a gépek, motorok, dinamók tömegét, s úgy érzi. mintha a jövő államának villamossági kiállításán volna. A jégvidéket hatalmas jéghegyek borítják, a levegő sejtelmesen ólomszürke, az egyetlen emberi lakhelyet valóságos fókabőr takarja. A színfalak mögül vörös fény szüremlik. Runkel meg is kérdi: mi végre, hiszen Lucifer szavai szerint csak a hold halvány fénye világít. Az utolsó szín visszavált a másodikra, s hogy a teatralitás is teljes legyen. az Űr biztató szavai után a háttérben megjelenik Szűz Mária a kis Jézussal. Amilyen bizarr ez a kép, annyira önkényes is. A színpadképek pontos leírásából az is kiderül, hogy Blumenthal húzásai meny­ nyire erőszakosak és esetlegesek voltak. Valóban nem a mű kompozíciója, hanem a látványosság érdekelte, nem mintha a kihagyott színek (Paradicsomon kívül. Athén, Konstantinápoly, Prága II., London, Űrjelenet) erre nem adtak volna lehetőséget. Ilyenformán a Tragédiának a váza is alig maradt meg. Ügy érezzük, szólnunk kell a Tragédia berlini bemutatójának három főszereplő­ jéről is. akik a rendezés minden gyatrasága ellenére mégis csak Madách igéit szó­ laltatták meg egy világváros színpadán. Nem rajtuk múlott, hogy képességeiknek megfelelően ne a legjobbat nyújtsák. Mind a hárman kiváló művészek voltak. Ádám szerepét Georg Molenar (polgári nevén Müller) játszotta. Mint berlini jogász csapódott a színházhoz és csakhamar szép pályát futott be. Boroszló és Drezda után került a Lessing-Theaterbe. Tehetséges színész volt és kitűnő jellemformáló. Lear. Wallenstein, Alba herceg. Náthán szerepében aratta sikereit. A kritika dicsérte Ádámját. bár egyesek szerint többet szavalt a kelleténél. Igazán csak a forradalmi jelenetnél talált önmagára. Huszonkilenc esztendős volt. amikor ezzel a feladattal kellett megküzdenie. — Lucifer szerepét a bécSi születésű Gustav Koberre bízták. Nagytudású, rutinos színész, szinte gyermekfővel összenőtt a színpaddal. Nyugtalan természete még idős korában is színháztól színházig űzte. Hamburgban, Prágában. New-Yorkban is vendégszerepeit, sőt a 70-es évek elején egy évadra a pesti német színházhoz is szerződött. Nevét kiváltképpen Jágó, Mephisto, Fülöp király, Wurm, Franz Moor, III. Richárd, Shylock szerepében teszi ismertté az egész német nyelvterületen. Blumenthal vele kötötte a legjobb szerződést. A kritika egyöntetűen di­ cséri alakítását és főképpen azt emeli ki, hogy nem formált Luciferből Mephistót. — Évát az ugyancsak osztrák származású Marie Reisenhofer alakította, aki szintén gyermekfővel került a színpadra. Pályáj a elején a könnyebb darabokban vannak si­ kerei. később a jelentéktelen mainzi színházban uralja a klasszikus szerepeket. Hu­ szonkét esztendősen már a berlini Deutsches Theaterhez szerződik, ahol az Egmond Klärchenjében alakít említésre méltót. Ibsen nőalakjait játssza sikerrel, emlékezete­ sek voltak Hedda Gabler, Rebeka West. Hilda Wangel, továbbá Roxane és Madame Sans Géne alakításai. Nem annyira tehetségével, mint inkább atraktív megjelenésével tűnik ki. Tudja ezt igazgatója is, aki a Tragédiában ki is használja az ebben rejlő közönségvonzó lehetőségeket. Még a kritika is megjegyzi, a huszonnégy esztendős művésznő helyenként majd hogy nem kosztüm nélkül jelenik meg a színpadon. A bemutató után a kritika igen gyorsan reagál. Március 19-e és 21-e között szinte valamennyi berlini lap megszólal. Eezeknek az írásoknak az ismertetésére nem szükséges kitérni, Németh Antal könyve bő kivonatát közli ezeknek az írások­ nak. A bírálatok sommáját összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy azok összegükben nem elmarasztalóak. Sokan utalnak ugyan a Faust-párhuzamokra, Blumenthal húzá­ sait is túlzottaknak, kíméletleneknek tartják, mégis a kritikusok zöme a mű és az előadás értékeit emeli ki. A Berliner-Börsen-Zeitung kiemeli, hogy Madách drámai költeménye mennyire megfogta a nézők lelkét, az előadás végén nemcsak a színészek, hanem mindenki, akinek csak szerepe volt a Tragédia színrevitelében, a színpadra kellett jönnie. 61 �Az egyetlen disszonáns hang a kritikusok között különös módon a Berliner Tageblatt kritikusáé. Mint említettük, ennek a lapnak volt egykor Blumenthal mun­ katársa és éppen ezért feltételezhető, hogy a kedvezőtlen kritikának valamiféle sze­ mélyes oka is lehetett. Otto Neuman-Hofer, a kritikus ugyanis nem a darab, hanem előbb a színház ellen intézi dühös kirohanásait. Némi joggal veti Blumenthal szemé­ re, hogy programjának összeállításakor nem törekszik valamiféle koncepcióra, válo­ gatás nélkül játszik mindent. Ebben igaza is van Neumann-Hofernek. A darabot illető kritikájában azonban több az elfogultság, a gorombaság, a zsurnalisztikai gúny, mint az objektív elemzésre való törekvés. Könnyen lehetséges, hogy ezt a bírálatot az egykori munkatárs iránt érzett ellenszenv váltotta ki. Cikkünk bevezetőjében azt ígértük, hogy a bukás tényét kívánjuk némiképpen korrigálni. Ennek érdekében szükséges, hogy egy kissé alaposabban vizsgáljuk meg a Lessing-Theater műsornaptárót. A bemutatót 1893. március 18-án, szombaton tar­ tották. Az ezt követő héten a vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombat a Tragédia napja. Hétfőn és pénteken Sudermann Otthonját adják. A következő vasárnapon — ez ebben az esztendőben húsvét vasárnapja! —, kedden és csütörtökön ismét Az em­ ber tragédiája van műsoron. Mindez azt jelenti, hogy a bemutató napjától a hónap végéig öszesen kilenc előadást tartottak. Az áprilisi műsorban a Tragédia már nem szerepel. A mai gyakorlat szerint ez valóban kevés volna, de kilenc előadás a 19. század utolsó harmadában még Berlinben sem jelent bukást, különösen akkor nem, meggondoljuk, hogy Blumenthal nemcsak kasszasikerre törekedett, hanem színházá­ ban bizonyos népszínházi feladatokat is meg akart valósítani. S ennek érdekében évente közel húsz új darabot mutatott be. Csak 1893-as esztendő első négy hónap­ jában Az ember tragédiáján kívül műsoron tartotta többek között Lessing Náthán-ját, Ibsen Solness építőmesterét és Rosmersholmját, Kleist Törött korsóját, Hartleben kedvelt vígjátékát, a Hanna Jagertet, operatársulatával rendszeresen előadta a Bo­ héméletet, és a Tragédia bemutatójával szinte egyidőben színre vitte Sudermann Otthonját, amelyben Magda szerepét ugyancsak Marie Reisenhofer, a Tragédia Évája játszotta. Ha ehhez még számba vesszük azt a tényt, hogy a Lessing-Theater — mint azt fentebb már említettük —még berlini viszonylatban is igen nagyszámú közönsé­ get fogadott be, optimális számítással arra a következtetésre jutunk, hogy Az ember tragédiáját 1893-ban, Berlinben éppen tízezren láthatták. Minderről ezért szóltunk, mert meggyőződésünk, hogy az 1893-as bemutató — amelyet nem sorolhatunk a későbbi nagy, külföldi bemutatók közé — nem volt egészen hatástalan: a kilenc előadás is hozzájárult nagy nemzeti drámánk külföldi megismertetéséhez. 62 �Radó György Bérczy Károly, mint az Anyegin fordítója Fordításának előszavában Bérczy Károly ezt írja: „E jeles műnek irodalmunkba átültetését célomul akkor tűztem ki, midőn néhány év előtt újra elolvasám, szépsé­ gei annyira megragadtak, hogy az első versszakokat játék- és kísérletképen fordítgatám s az első fejezet végéig értem ; de bármily kitűnő legyen is ez, éreztem és tud­ tam, hogy a másolatról vett másolat halványan, színvesztetten fogna a toll alól ki­ kerülni. Eredetiben olvasni, eredetiből fordítani Anyégint, e vágy napról napra erő­ sebben gyökeret vert bennem; oroszul kezdtem tanulni . . . már fél év múlva meg­ kezdhettem Anyégin fordítását az eredeti szövegből” . . . Ezt a fordítói vallomást irodalomtörténetünk tudomásul vette és úgy tartja nyilván, mint az első teljes ma­ gyar Anyégin-fordítás teljes és lezárt történetét. Még Harsányi Zsolt egészítette ki a történetet annak a Puskin-portrénak alapján, amelyet Jobbágyi községben Bérczy Károly menyénél, Bérczy Gézáné született Bencsik Máriánál talált. Az arckép tör­ ténetét Harsányi Zsolt a Pesti Hírlap Vasárnapjának 1933. évi 43-ik számában tette közzé; Bérczy az akkor Oroszországban működő jeles festőművészünktől, Zichy Mihálytól kért Puskin-portrét, és Zichy eleget is tett a kérésnek. A portré hátlapjára Zichy ezt írta: „Ez Puskinnak legjobb arcképe, a híres Brülof olaj festménye után . .." Pedig a teljes magyar Anyégin keletkezésének története nem merül ki a költő vallomásával és a Puskin-portré történetével. Bérczy Károly életrajz adataiból és műveiből azt tudjuk meg, hogyan került közel Puskinhoz és világához; az eredeti orosz szöveg, a Bodenstedt féle német fordítás és a magyar szöveg egybevetése pe­ dig a költő vallomásán túlmenően is fényt vet Bérczy fordítói műhelyébe. Öncélú filologizálás volna ezeket feltárni? Korántsem. Aki valamicskét is ért a műfordítások megítéléséhez — s akkor is, ha olvasóként ítél és nem filológusként elemez —, tudja, hogy igazán értékes, művészien hű fordítás csak az eredeti műnek, sőt magán a művön kívül a vele kapcsolatos táji, történeti, etnografiai és kultúrális környezetnek értő ismeretéből származhat. Enélkül a fordítás lehet önmagában csi­ nos, de nem lehet művészien hű. Nos, milyen fordítás Bérczy Károly műve? Egyszerűen a Bodenstedt által Európa-szerte divatba hozott vers magyarítása, a német, majd az eredeti orosz szöveg alapján? Fordító-iparosi munka-e, szavak, mondatok rímbe szedett átültetése, amely­ re sajnos sok példát találunk legújabb fordítási irodalmunkban — vagy pedig a puskini világot értve ismerő, átérző műfordító alkotása-e? S tegyük hozzá e kérdés­ hez, hogy az a bizonyos „puskini világ” ezen az egy, viszonylag rövid verses regé­ nyen belül is hatalmas: nem hiába nevezte Belinszkij, az orosz kritikai irodalom nagy klasszikusa az Anyégint „az orosz élet enciklopédiájának” . Amellett tehát, hogy Puskin művészetének szuggesztív erejét kellett belevarázsolnia a magyar szö­ vegbe, Bérczy Károlynak nem kevésbé fontos és nehéz feladata volt az. hogy a táj, történelem, etnográfia és a kultúra e nagy enciklopédiájának bő kincstárát is hozzá­ férhetővé tegye a magyar olvasónak. Megvoltak-e ehhez a nagyszabású feladathoz az adottságai neki. akinek neve e fordítás nélkül egyéb műveiből — novelláiból és prózai fordításaiból — aligha volna ismert irodalomtörténeti közvéleményünkben? E kérdésre ad választ, tehát nem öncélú filologizálás az a kutatás, amely Bérczy életrajzából és saját műveiből próbálja kifejteni, hogyan került ő közel a puskini világhoz. De nem öncélú az sem. ha az orosz, német és magyar szöveg egybevetéséről a fordítás menetére, szakaszaira vonatkozó következtetéseket vonunk le: ezzel nem­ csak Bérczy munkamódszerére derítünk erősebb fényt, hanem megismerünk bizo­ nyos általános fordítási jelenségeket is. 63 �Ha legrészletesebb életrajzának, Paulovics István 1903-ban megjelent mono­ gráfiájának alapján nyomon követhetjük Bérczy Károly életének mozzanatait, sze­ münkbe ötlik, hogy a magyar reformkor „franciás” és „angolos” irányzatai közül ő az utóbbihoz csatlakozott. Hivatali főnökének, gróf Széchenyi Istvánnak közvetlen hatásán kívül nyilván saját jelleme, alaptermészete is ebbe az irányba hajtotta. Bérczy fölött tartott emlékbeszédében Arany László így ír Széchenyiről: „. . . a leg­ nagyobb erőfeszítéseket önként kereste . . . környezőit is szerette különféle testi és lelki próbáknak veti alá . . . S jaj volt annak, aki meghátrált a nehézségek elől; kapott a gróftól annyi gúnyt, élcet, célzást . . . hogy száz hivatalos dorgálást szíve­ sebben vett volna magára.” Széchenyi „angolos” eszméi, lóverseny, sportirodalom, klubélet ragadták meg már ekkor Bérczyt, hogy két évtizeddel később fő foglalko­ zásává legyenek. S idézhetjük Jókaitól azt, amit „Az én kortársaim” c. munkájában személyes ismerősként ír Bérczyről: „. . . finom, előkelő szabású volt . . . mind­ nyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek mind franciák voltunk.” Nos, minden különösebb kommentár felesleges, hogy Széchenyi hatásához, esz­ méihez az itt következő sorokat idézzük — az Anyéginból, Bérczy fordításából: . . . Smith Ádámból lefordított Egy részt, s mély nemzetgazdakép Okoskodott: hogyan s mikép Legyen a jólét emelendő . . .” (I. fejezet 7.) Bérczy „angolosságához” pedig ezt: Kedélyét méla búskomorság Szállotta meg; súlyos baj ez, Erkölcsi üröm, divatkórság, Mit az angol spleen-nek nevez. (I. fejezet 38.) Bérczy Károly tehát már életének huszas éveiben anyégini gondolatokat és anyégini magatartás fejlesztett ki magában — azokban az években, amikor a magyar sajtóból legfeljebb Puskin halálos párbajáról értesülhetett. Ad vocem párbaj: az akkori kornak ugyan általános divatja, irodalmi művek lépten-nyomon feltűnő motívuma volt — mégsem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy Puskin halálos párbaja, s ennek előképe, megjövendölése — Lenszkij halálos párbaja az Anyéginben — motívumrokonságban áll Bérczynek 1840-ben írt „Bitorlott szerelem” c. színművével: abban is párbaj a végső kifejlet előmozdítója. A puskini világ egyes — igaz. nem sajátosan orosz — motívumai tehát már a fiatal Bérczy Károly is jól ismerte. Mint a „Tízek Társaságának” tagja, Bérczy Károly részt vett a magyar forrada­ lom előkészítésében. 1848-ban súlyosan megbetegedett, ezért nem harcolhatott fegy­ verrel — de harcolt a tollával! „Ápril 24-én Pesten” címmel oly élesen forradalmi hangú verset írt 1849-ben. hogy az osztrák csapatok várható bevonulásának hírére menekülnie kellett. A Nógrád megyei Vanvarcon, az ottani orvosnál, aki néhai nő­ vérének volt a férje, rejtőzködött Bérczy Károly s életének ebben az időszakában írta azt a naplót, amely Madách Imre nevelt fiának. Balogh Károlynak került — családi kapcsolat révén — a birtokába, és ő közölt belőle részleteket a Nyugat 1935-ös évfolyamában. Ez a napló két szempontból is érdekes a számunkra. Egyrészt a benne leírt táj — a nógrádi bájos dombvidék — oly hasonló az Anyégin-beli táj mintájához, Puskin mihajlovszkojei birtokához és környezetéhez, másrészt a fővárosba, meny­ asszonyához sóváran vágyódó Bérczy Károly hangulata szinte meghökkentően em­ lékeztet részint magának Puskinnak akkori érzéseire, amikor járvány-vesztegzár kö­ vetkeztében egy egész őszt kellett Bolgyino faluban töltenie (érzéseit a nevezetes „bolgyinói ősz” alatt írt szebbnél szebb művei örökítették meg), részint a falusi ma­ gányba került Eugén Anyégin hangulataira . . . De érdekes számunkra az említett napló azért is, mert elolvashatjuk benne, hogyan találkozott Bérczy életében először orosz emberekkel. Mindezt idézetekkel dokumentálhatjuk. 64 �Bérczy így írja le naplójában Vanyarcot: „A falu, bár magas hegyek közé süppedt, csinos vidékkel bír s egy dombról meglehetős kilátást nyujt. E dombról én minden este a táj felé nézek . .." A puskini táj pedig: . . . Hegyek tövében, folyam mentén Kastély állt, honnan széttekintvén, Hímes mezőn, dús földeken, Erdők árnyán pihen a szem . . . (II. fejezet 1.) A magyar falusi temetőben Bérczy felkeresi nővére sírját. „A korhatag fakereszt kidőlt a márvány emlék mellől, mely a dombon egyedül emelkedik. Nincs itt fa, nincs árnyék, hő sugarait a nap száraz fűre és katángkóróra veti, melyek közt tarka gyíkok szaladgálnak. Ott ültem sokáig s elbeszélgettem gyermekkori emlékeimmel.” Az orosz falusi temetőben — Puskinnál — Lenszkij keresi fel övéinek sírját: Ott is, hol ősei és elhalt Szülői sírja domborul, Könnyezve írt egy bánatos dalt . . . Hajh! földi létünk múlva múl; Egymást váltják fel nemzedékek S szavára a sors végzetének Támadnak, érnek, tűnnek, és Új magról zöldel új vetés. S ez is megérve, széjjelszórva Porrá lesz kérlelhetetlenül S ősök porával elvegyűl. (II. fejezet 38.) Magány . . . Bérczynek kényszerűség: „Egy hét óta vagyok itt, számkivetésem elhagyott helyén, a legnagyobb magányban . . . Puskin kedvtelésből választotta: Öledben, oh falusi élet . . . Jó így henyélni a magányban . . . (I. fejezet 55.) Bérczy a vanyarci szobában: „. . . hangot alig hallok s néma szobámban az egyhangú légydöngést és órapercegést hallgatom.” Anyégin nagybátyja a birtokán: Sok éven át a legyet csapta S a kulcsárnéval zsémbelve Két szekrény állt benn, székek, asztal . . . (II. fejezet 3.) Hát a falusi látogatók? Bérczy naplójában: „Minap a tiszteletes látogatott meg, de szörnyű unalmas lehettem neki, mert a falusi hosszú látogatási rendszer dacára rövid félóra múlva elment.” Anyégin maga szökik el a vendég elől — az eredmény ugyanaz: Meglátogatták eleinte; De ő, mihelyt egy szekér jött, Lovászának nyergelni inte, A hátsó ajtón megszökött S honn senkit sem talált a vendég . . . (II. fejezet 5.) És itt is, ott is — Byron! Bérczy idézi: „Ma gyönyörű napom volt . . . The blue sky, so cloudless, so clear, so purely beautiful, that God alone was to be seen in Heaven! — olvasám Byronból.” 65 �Puskin attól tart, hogy művének bírálói vele magával fogják összetéveszteni hősét; de maga is szinte elmerenge mondja: Ez arckép nem sajátom-é, Mint Child Harold Lord Byroné? (I. fejezet 56.) Hasonló hangulatok, hasonló képek, motívumok — számuk még szaporítható volna. De idézzük már csupán a két álmot. Hogyne érezhette magáénak a másodikat, mintha magával Tatjánával találkozott volna az, aki az elsőt, a sajátját a fordítós előtt másfél évtizeddel így írta naplójába: „. . . Nem tudom, mással is megtörténik-e az, hogy egy álom évek múltán ismétli magát. Nálam már ez gyakran volt s így ez éjen is. — Az északi földsark jeges hódombjai közt vergődtem egyedül, elhagyottan, halál-szomorún. Síri csend volt körülem, mintha az emberiségből egymagam marad­ tam volna élő. E magány véghetetlen kínos volt — így élni nem akartam. Leültem egy jégcsúcsra, megdermedni. Szívem hangosan és fájdalmasan lüktetett — én pedig benyúltam keblembe és összeszorítám azt. Sűrű és nagy pelyhekben kezdett havazni, s a hópelyhek leesés közben fehér madarakká változtak, melyek éhesen vijjogva, örvény-ködben repkedtek körülem. Ha! — gondolám — ezeknek fájó szívem jó mar­ talék lesz! És kivettem a szívet keblemből és odanyújtám egy villogó fehér kesely­ nek. — E pillanatban azonban jég, hó, kopár vidék, kesely mind eltűnt, s előttem angyalszelíd nő állt . ,." Tatjána pedig: Ágyába elfogúlva ment . . . S az álomisten megjelent. Csodásak a szörny-álomképek. Hólepte síkon egyedül Bolyongva jár, vadonba téved, Körűle sűrű köd terűi — S egyszere íme útját zárja Egy bércpatak szilaj, vad árja, Rohan, örvénylik és dagad A zúgó habzó áradat. Veszélyes híd a medren át, Két keskeny szálfa, összefagyva, Jég fedi síkos talaját, S reng, mintha mindjárt leszakadna, Alatta örvény s meredély . . . (V. fejezet 10—11.) Érdekes módon egyes tartalmi elemek is hasonlóak: az északi táj. a magányos­ ság, a hó, a jég, az örvény . . . Mintha Bérczy öntudatlanul is készült volna az ál­ tala még ismeretlen orosz remekmű lefordítására . . E napok krónikájához tartozik az is, hogy életében először találkozott orosz em­ berekkel. Nem volt örvendetes találkozás: a cári intervenciós hadsereg katonái ér­ keztek Vanyarcra, s bár nem tanúsítottak ellenséges magatartást, ottlétük mégis nyomasztó volt — a szabadságharc elbukását jelezte. Idézzük Bérczy Károly napló­ ját: „a ház, hol lakom, a megyéé s egy századot bizonyosan meghaladott épület . . . Udvara nincsen, az út mindjárt előtte visz el. E ház előtt állt meg ma két muszka dzsidás — ez elsők, kiket életemben láttam. Két magas szál, szakállatlan, nagybajuszú közember, úgy hiszem, lengyel-oroszok voltak .Bort, kenyeret, szivart kértek, de a házbelieknek elébb mindent meg kellett ízlelni. Aztán a faluba mentek széna s zabért. Beszélni nem tudtunk velük, de magyarul minden jót kívántam nekik . . ." Ez a gúnyos-keserű „minden jót kívántam nekik” nemcsak Bérczy Károly életé­ ben, de mondhatni az egész magyar történelemben az orosz kapcsolatok mélypontját jelezte. A cári intervenció keserű emléke továbbra is megmarad ugyan, de Paszkievics hadainak tartózkodó magatartása, majd kivonulása, a világpolitika alakulása, az oroszországi forradalmi mozgalmak és az orosz irodalom iránti lelkesedés az egész magyar közfelfogásban egyre fokozta az érdeklődést Oroszország iránt, s ebbe az ér­ deklődésbe itt is, ott is a rokonszenv szálai fűződtek. Változott az oroszokról alko­ tott magyar kép is: korábban a barbárul kegyetlen urak és a bambán jámbor mu- 66 �zsikok alakjaiban polarizálódott, most viszont egyre inkább differenciálódott, ezzel természetesen reálisabbá is vált. Szinte árnyalati pontossággal lemérhető ez Jókai orosz tárgyú művein, orosz alakjain (amint e sorok írója a most folyó Jókai kritikai kiadás Görögtűz c. kötetének jegyzeteiben kimutatta), és tapasztalható Bérczy Ká­ roly műveiben, Bérczynek az Anyégin felé vezető útján is. Említsük itt meg, hogy Bérczy a maga korának egyik kedvelt — ha nem is na­ gyon termékeny — novellistája volt. Munkásságának ez az aspektusa, sajnos, fele­ désbe merült, irodalomtörténeti kézikönyveinkben éppen csak megemlítik a nevét ama kortársai között, akik közül „tizenkettő egy tucat”, pedig, ha szövegeiket tennék egymás mellé, kitűnnék, hogy Bérczy választékosabb stílusban, vonzóbban, érdeke­ sebben, mélyebb lélekismerettel írt, mint tucat-kortársai, ha témái tekintetében nem válik is ki közülük. Témái tekintetében a kor divatját követte, de irányítani már nem tudta, mint pl. közeli barátja, fiának keresztapja, Kemény Zsigmond vagy éppen Jókai. A kordivat­ nak megfelelő novellái közt egy orosz vonatkozásút és egy teljes orosz tárgyút ta­ lálunk. „A holló-király” Bérczy Károlynak „Élet és ábránd” címmel Pesten 1852-ben kiadott kétkötetes novellagyűjteményében olvasható. Romantikus bosszú-motívumon, valószínűtlen véletlenek összejátszásán alapuló, hátborzongató történet. „Midőn ta­ valy a hegyi szorosok az orosz betörés ellen elzárattak, találkozott oly egyén, ki a kozákokat járatlan utakon vezette be az országba . . . ” — olvassuk az elbeszélésben. A bosszú érzésétől sarkallt „muszkavezető” nem is sejti, hogy gyilkos dühének tára tulajdon fia (az előzmény: titkos szerelem, hazárdjáték, vad féltékenység, távoli utazás, álnév, bújkálás, megtalált napló és a romantikus történetek megannyi egyéb kelléke) és árulásáért a megszálló csapat vezérétől csak egyetlen jutalmat kér . . . Megtalált naplójában jegyezte fel így: „. . . Elhagyott vad utakon törtem át a hegyeken a muszka táborba. Kém gyanánt majd felfüggesztettek. De midőn elmondám, hogy jöttöm célja őket az elzárt szorosok dacára bevezetni az ígéret föld­ jére: kétkedve bár, hittek szavamnak s egy erős kozák csapattal előre küldtenek. Minden jutalmul egy ember életét kértem, ki különben is mint népfölkelés rendező s guerilla főnök veszélyessé válhátik.” A kastély ura tüzelt a váratlanul reátörő ellenségre, elfogják és főbe akarják lőni, de az áruló kötélen akarja látni és maga teszi a hurkot az elfogott ember — mint utólag megtudja: saját fia — nyakára. „A muszka irtózott a hóhér-szereptől, de én . . . vállaltam azt” — ez a mondat tömö­ ren foglalja keretbe azt a képet, amelyet Bérczy a megszálló oroszokról e novellá­ jában rajzol, ellenség, segít eltiporni szabadságharcunkat, de lovagias ellenfél, viszszariad a kegyetlenségtől. Előjele ez már a magyar irodalom új orosz-ábrázolásának. Három évvel utóbb, 1855-ben a Divatcsarnok c. folyóirat 44—45. számában je­ lent meg Bérczynek teljes egészében orosz tárgyú, orosz környezetben lejátszódó novellája: „A végzetterhes cipő” . Bevezetőül ezt írja Bérczy: „Az orosz tárgyú beszélyt ma — midőn mindenki az orosz háborúval és politikával foglalkozik — idő­ szerűnek tartom.” A finom stílusú, de tartalmilag igénytelen történet forrása minden kétséget kizáróan nem az orosz reális életismerete, hanem egy s más azokból az orosz tárgyú, jórészt ellenszenvtől sugallt német vagy francia „ismeretterjesztő” vagy szépirodalmi könyvekből, amelyek akkoriban európaszerte elterjedtek és amelyeket Jókai is gyakran forgatott. Vidéki arisztokraták báli mulatságát írja le Bérczy rész­ letesen: szánverseny és tánc, lakoma és ismét tánc. „A nőtlen ifjaknak . . . egyetlen gondjuk: elhatározni a körülbelül negyven nyílt ház közül melyiket boldogítsák lá­ togatásukkal . . . Babonás jóslat megtudása végett gyűlt össze nyolc orosz lányka Sz. András apostol estéjén . . . megtudni: ki menend közülük egy év alatt férjhez?” A jóslat módja: egyik bal cipőjét a fal mellé teszi, majd egymásután rakják bal cipőjüket: amelyiké elsőnek ér az ablakhoz, az felkapja és kidobja — ő lesz aki férjhez megy . . . S ismét jelentkezik a romantikus tévedés-motívum: a szép Ka­ tinkát nem a vőlegénye, hanem annak egy névrokona veszi nőül. Bár áttételesen és naívságokkal fűszerezve, de felbukkannak reális orosz motívumok is, így a lánykák jóslása, amely az orosz irodalom egyik klasszikus alkotásának, Zsukovszkij „Szvet­ lána” című balladájában (1812) is szerepel: 67 �Vízkeresztkor a jövőt Fürkészték a lánykák: Levetették a cipőt, Ajtó elé hányták . . . (Kemény Ferenc fordítása) Sőt magában az Anyéginben is folyik — ha nem is cipővel — a leányok jósolgatása: Feszülten nézve, jóslatképpen Önti Tatjána a viaszt: S a nyert alakzat, képzetében, Biztosan jelenti ezt vagy azt. Egy tál színig van vízzel telve. Körűle lányok, s énekelve Keresik benn a lemerült Szerencsemondó jós gyűrűt. (V. fejezet 8.) Bérczynek az ötvenes évek elején írt novellái közül bár nem orosz tárgyú, de még megemlítendő az „Egy gentleman” című, amely a Délibáb c. folyóirat 1855. évi évfolyamának 28—29. számában jelent meg: ennek hőse, Czieraff Oszkár, szinte Eugén Anyégin karikatúrája. Bérczy gondolatvilága ismét egy lépéssel közeledett nagy fordításművéhez, leendő Anyégin-rajza ismét egy vonással gazdagodott. Erre az időszakra esik Bérczy Károly prózafordítói munkássága. Paulovics Ist­ ván rámutat, hogy a legszorgalmasabban tanulmányozta a nagy angol írókat és jeles humoristákat. Persze elsősorban saját századának nagyjait (Bulwer, Dickens, Thackeray), akiket Puskin még alig ismerhetett, továbbá az amerikai Washington Irvinget — Anyégin a 18. századi Richardsonért rajong, de találkoznak Byron és Walter Scott bálványozásában. A lényeg: a hasonló ízlés, hasonló eszmevilág. Ez vezeti Bérczyt arra, hogy Irving, Dickens, Bulwer és Lewer elbeszéléseit fordítsa. Fordí­ tásai a Szépirodalmi Lapokban, a Délibábban, a Divatcsarnokban, majd 1854-ben „Világ folyása” gyűjteményének egyik kötetében jelentek meg. Nemcsak „A végzetterhes cipő” készült (idézett részletének tanúsága szerint) a krimi háború közvetlen hatása, az akkor világszerte tapasztalható érdeklődés ha­ tása alatt. Bérczynek politikai elemzései is megjelentek erről a háborúról: 1855-ben Müller Gyula „Nagy naptár" -ában („A keleti viszály” cím alatt), 1856-gan „Világkrónika” c. füzetében, továbbá a Nemzeti Képes Naptár” 1856. és 1857. évi évfolya­ mában („Visszapillantások Európa politikai közelmúltjára” címmel). Paulovics így jellemzi ezeket az írásokat: „Nem rendszeres, oknyomozó történet ez; az eseménye­ ket csak főbb vonásaikban adja elő, de ezeknek egymásból folyó, egymást követő csoportosítása, a legnevezetesebb mozzanatoknak kellő helyen való kiemelése, az elő­ adás természetes, könnyed, folyékony nyelve vonzó s kellemes olvasmánnyá teszik.” 1857-ben fordulat áll be Bérczy Károly életében. Az addigi alkalmi beszélyíróból és a Vasárnapi Újság munkatársából — szerkesztő lesz. Lapjának címe az első év­ ben „Lapok a lovászat és vadászat köréből” , majd a második évtől kezdve: „Vadászés Versenylap” . A lóverseny, a vadászat, a sport műfajára specializálódó Bérczy je ­ lentős érdemeként tartják nyilván, hogy lapjában valamint „Vadászműszótár”, „Ha­ zai és külföldi vadászrajzok” és „Magyar méneskönyv” c. műveiben értékes magyar szaknyelvet teremtett meg a sport népszerű ágazatában — mi azonban két tényt emelünk ki. Az egyik az, hogy e szakírói munkásságában sem mondott búcsút a szépirodalomnak: Arany László hangsúlyozza emlékbeszédében, hogy Bérczy szak­ lapja félig-meddig egy szépirodalmi lap feladatának is megfelelt. Kiemelhetjük a magyar irodalomban új színt jelentő sportnovelláit. S hogy írónak, szépírónak ismer­ ték el általában, azt bizonyítja az a tény is, hogy éppen ebben az időszakban. 1859-ben mint írót választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, ő pedig székfoglalóját — 1860. november 26-án — az irodalmi humorról szóló érteke­ zésével tartotta. Még fontosabbnak tartjuk azonban azt a másik tényt, hogy a lóte­ nyésztés, lóverseny, vadászat, sport szakterületén Bérczy tudatosan egykori hivatali elöljárónak — eszményképének — Széchenyi Istvánnak útját követte. S ez nem­ csak az angol életforma egy-egy elemének például vételét jelentette: Széchenyi út- 68 �mutatása sokkal szélesebb körű volt ennél, tudjuk, többek közt, hogy a magyar köz­ lekedésügy úttörője, apostola is volt. S ezt azért említjük meg Bérczy Károlynak az Anyéginhoz vezető útjával kapcsolatban, mert hangsúlyozni kívánjuk — csupán egy kiemelt, de igen jellemző részletként —, hogy a magyar közlekedésügy úttörő­ jének adeptusa volt az, aki majdan Puskin szövegében egy srófához érkezett el, me­ lyet ő így tolmácsolt: Ha majd mi is polgárosúlva Művelődünk és haladunk (Körülbelül öt század múlva Számítja ezt jelenkorunk Bölcsészete), addig az útak Nálunk is talán megjavultak, S hálózatukkal e hazát Sűrűn fogják cikázni át; Vasból épített karcsu hidak Övedzik át a folyamot, S hol most járatlan a hegy, ott Merész mély alagútak nyílnak, És minden állomáshelyen Kell majd, hogy fogadó legyen. (VII. fejezet 33.) Széchenyi eszméinek követője, a magyar sportlap szerkesztője, az Akadémia le­ velező tagja elolvasta Friedrich Bodenstedt „Russische Dichter” című gyűjteményé­ nek az Anyégint tartalmazó második kötetét, s az eddig elmondottak után teljesen érthető, sőt szükségszerűnek mondható, hogy a finom tollú literátorban, aki fordítói készségét az angol próza néhány jeles művén fejlesztette ki, most felébredt az a mű­ fordítói ihletnek mondható, szinte ellenállhatatlan kívánság, hogy a megismeri müvet saját nyelvén újraalkossa. Egyenes útja vezetett idáig, magához közelállónak, szinte a magáénak érezte Puskin alkotását. Ez Paulovics feltételezése szerint valószínűleg a hatvanas évek elején történt, s Bérczy a német szöveget „közvetlen a Kisfaludy Társaság tagjává választása (1862. január 30.) előtt olvasta el ú j r a ” — amire a már idézett előszóban utal. Elkezdte fordítani az első fejezet Bodenstedt német szövegéből. „Ennek az első fejezetnek a fordítósát azonban — írja Paulovics —, bár az összehasonlítás szempontjából igen érdekes volna, nem tudtam megszerezni. Lehet, hogy megsemmisítette, midőn már az eredetiből fordította A n y é g i n t , s látta, hogy a másolatról vett másolat mily messze mögötte áll az eredeti szépségének és bájá­ nak.” Ha a „másolatról vett másolat” megemlítésében igazat adunk is Paulovicsnak, a tényt illetően tévedésben kell elmarasztalnunk. Az orosz, a német és a magyar szö­ veg egybevetése ugyanis kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Bérczy nem fordította újra, immár az orosz eredetiből fordításának németből készült elejét, hanem már az orosz nyelv ismeretében fordítását egybevetette Puskin szövegével és annak alapján itt-ott csiszolta. Hogyan és miért bizonyítja ezt a három szöveg? Az ilyen elemző összehasonlításoknál általában nem a kiválónak mondható, mű­ vészileg hű részletek, hanem az eltérések, a hűtlenségek nyújtanak tájékoztatást. Mert ahol Bodenstedt és Bérczy egyaránt hű Puskinhoz, ott ki tudná megállapítani azt, hogy Bérczy megoldása Puskintól vagy Bodenstedttől ered-e. Ámde ahol Bodenstedt hűtlenkedett, ott Bérczy megoldásáról rendszerint pontosan megállapítható, hogy a két különböző értelmű szöveg közül az oroszhoz vagy a némethez áll-e kö­ zelebb. (Azért csak „rendszerint” , mert előfordul és nem is ritkán — hiszen költői szövegről van szó s a fordító gyakran él a poetica licentiával —, hogy Bérczy szö­ vege egyaránt távol áll a puskini s az attól különböző bodenstendi szövegtől, s ilyenkor az orosz és a német szöveg eltérése nem ad támpontot.) Ezzel a módszerrel — az eltérések egybevetésének módszerével — végigelemez­ hetjük az egész művet, az ilyen részletes elemzés azonban inkább filológiai szak- 69 �lapba kívánkozik. Ehelyütt csak néhány példán mutatjuk be Bérczy munkájának módszerét, fázisait. Így az I. fejezet 1. strófájában Puskin röviden csak a félholt — „fél-élő” — szó­ rakoztatásának álnok voltát („kovarsztvo poluzsivovo zabavljaty” ) említi, Bodenstedt ezt kibővíti: „Erheuchelt Mitleid in den Zügen” , Bérczy pedig pontosan átveszi ezt a kibővítést: „Részvétet színlő arcvonások” — a „részvét” és az arcvonások”, melyeknek az oroszban nyomuk sincs, a fordítás német alapjára mutatnak. Az I. fejezet 2. strófájában Puskin úgy szól Anyéginről, mint „sz gerojem mojevo romana” , vagyis mint „regényem hőséről” , Bodenstedtnél ez: „vom Helden meines Versromans”, vagyis itt a regényből már verses regény lesz, Bérczy szövege pedig ismét átveszi a Bodenstedt-féle bővítést: „Ki e verses regényem hőse” . Az I. fejezetben ezek a Bodenstedtre utaló esetek vannak túlnyomó többségben, ami arra mutat, hogy ez a fejezet németből készült. Bérczy nem dobta el, hanem megtartotta azt a fordítást, amelyet még az orosz nyelv ismerete előtt, kizárólag Bodenstedt szövegéből készített. Minthogy azonban elvétve már itt, a mű elején is találkozunk olyan elemekkel, amelyeknél Bérczy szövege nem a némethez, hanem az oroszhoz áll közel, ebből arra kell következtetnünk, hogy első, általában megtar­ tott fordítását Bérczy immár az orosz nyelv ismeretében átnézte, helyenként módosí­ totta. Így pl. mindjárt az első strófában Puskin „drugim” — „másoknak” — szavát Bodenstedt német általános alannyal fordítja: „m an nahm an ihm ein Beispiel” , Bérczy viszont Puskinhoz áll közelebb: „Mások példát vehetnek róla” , s tán még inkább az orosz eredetire utal a ritmus egyezése: ez a mondat Puskinnál is, Bérczy nél is kereken egy sor, míg Bodenstedtnél az egyik sor végén kezdődik és — ún. enjambement-nal — a másik sorban folytatódik. Ha mármost hasonló módszerrel, de ennél bővebb elemzéssel a mű további fe­ jezeteit is megvizsgáljuk, akkor azt az érdekes jelenséget tapasztaljuk, hogy a II. fejezet elején az orosz és a német szöveg eltéréseinél Bérczy Bodenstedtet követi. Pl. az 1. strófában, ahol Puskin egyszerűen csak annyit mond: „szkucsal” — „unat­ kozott” — ott Bodenstedt hozzáteszi, hogy „bald” és nyomán Bérczy is úgy írja, hogy „hamar” megúnt . . . Vagy Puskin „nyevinnih” — „ártatlan” — jelzője a né­ metben „lándlichen” lesz, s Bérczynél is ennek nyomán „falusi” . . . Vagy ahol Bodenstedt az eredetiből teljesen hiányzó szavakat írt a szövegbe: „mit grünem Rasen”, Bérczy ezt is átveszi: „zöld ligetével” . Ennek oka nyilván abban keresendő, hogy ez a másrészt külön — a Koszorú c. folyóiratban — már 1863-ban megjelent. A III. fejezetnél következik be a gyökeres változás — itt már Bérczy szövege túlnyomórészt az orosz eredetihez áll közelebb, mint a német szöveghez — kivéve Tatjána levelét, amely külön már három évvel e teljes mű megjelenése előtt, 1863-ban ugyancsak napvilágott látott, a Részvét Könyve c. kiadványban. E fejezet többi része azonban, valamint az összes további fejezet kétséget kizáróan arra mu­ tat, hogy Bérczy Károly az orosz eredetiből fordította s a német szöveget legfeljebb segítségként, a nehezebb részek jobb megértéséhez használta fel. Hogy fordítás köz­ ben tovább is nézte a német szöveget, arra magának Bérczynek a jegyzetei utalnak: utoljára az V .fejezet 43. strófájáról jegyzi meg, hogy Bodenstedtnél nem fordul elő. Bármelyik műfordítónak becsületére válnék az a gondosság amellyel Bérczy a rendelkezésére álló két szöveget felhasználta: már a II. fejezet végéhez fűzött meg­ jegyzésében gondosan elemzi az orosz és a német szövek közötti eltéréseket. . . . Előttünk áll tehát Bérczy fordítói munkájának fázisokra bontott története. Kb. 1862-ben kezdte meg a fordítást. Az I. fejezet és az 1863-ban publikált részle­ teket (a II. és a III. fejezetből) Bodenstedt német szövegéből fordította. Ezután abba­ hagyta a fordítást és félévvel később folytatta, amikorra már megtanulta az orosz nyelvet. Ekkor a hátralevő részeket eredetiből fordította, de közben figyelte a német szöveget is, azokat a részeket pedig, amelyek kezdetben németből készültek el, az orosz eredeti alapján csiszolta, módosította. Bérczy Károly Anyégin-fordítása olyan kiváló mű, a magyar műfordítás törté­ netének olyan kiemelkedő teljesítménye, a világirodalom egyik gyöngyének olyan eredményes meghonosítása s a magyar irodalomra oly nagy hatást gyakorolt, hogy mindenképpen megérdemli keletkezéstörténetének teljes feltárását. 70 �a p a ló c o k ró l Paku Imre Palóc népköltészet II. A lírai és epikai népköltészet fokozatosan különvált. Az előbbit a népzenei köve­ telmények önállósították, míg az utóbbit az összehasonlító módszerek tudatos alkal­ mazása, a szövegközlések föltételeinek, követelményeinek kiterjesztése, a mesekata­ lógus elveinek finomodása, a mesemondás és a mesehallgatás körülményeinek kuta­ tása új és újabb szempontokkal gazdagította, a független mesekutatás szükségességét igényelte; a ballada, románc többnyire a lírához kapcsoltan, ritkán önállóan, szere­ pelt a szövegközlések rendszerében. A palóc népköltészet gyűjtése és szövegközlése ezt az átalakulásfolyamatot végigkövetni alkalmas eszköznek bizonyult 1864-től mind­ máig. A vonatkozó művek sorozatát a Mindszenty-féle Egri népkönyv két füzete nyitja meg (1864.), ez a népies kiadvány egy kisebb területi egység — Eger és környéké­ nek — dalköltészetét közli. Elsőrendű célja nyilván a népszerűsítés lehetett, hogy mindazt miként érhette el, nyomon járó adataink nincsenek, e népkönyvről csupán irodalmi utalások alapján tudunk, sajnálatosan nem juthattunk ezúttal hozzá. — Sokkal nagyobb, maradandóbb és nyilvánvalóbb hatást ért el Pap Gyula: Palóc nép­ költemények (1865.) című, Sárospatakon nyomtatott kötete, mely Erdélyi János jó ­ voltából és előzetes útmutatása alapján valósulhatott meg. A gyűjtő, Pap Gyula, palócföldi szülött, költői vénájú, törekvő férfiú volt. Maga mondja előszavában: „Gyűjteményünk keletkezéshelye Nógrád megye Salgóvidéke — e tájnak kíván tüköre lenni, következéskép csak a nógrádi palóc ismertetését adhatjuk ím e csekély váz­ latban.” Előbb azonban fellengzős nyelvészkedésbe bonyolította magát a palóc nyelv eredetére és természetére vonatkozóan: a palócokat a kazár törzs leszármazottainak tartja és a magyar nyelvet azonosítja a kazárral. Ezek az észleletek nem egyebek jóindulatú, együgyű általánosításnál, túltengő kérdéséseknél. Azután a palócságot jellemezve, megállapítja azoknak vallásosságát, szigorú erkölcsösségét, részletesen el­ mondja társadalmi tagolódásukat, megemlíti a palóc nagycsalód együttélésének szo­ kásait, szabályait. A palóc népdalok, népmesék abban az időben a nagycsaládok fonóestjein hang­ zottak el. Pap Gyula így mondja el: „A legények megérkeztével van dal, meg dal. tréfa, egyik élc a másikat éri, végre ebbe is bele unván a kemence megől megszólal az öreg mesélő, hogy az ifjabbak képzelődését a tündér világ bájkörébe kalandoztassa, ezen aztán itt ott jót kacagnak, majd sóhajtanak, olykor könnyeznek, míg ismét a legderültebb nevetésben törnek ki. — Ilyesmik történnek a fonóházban, ezenkívül itt történnek az ismeretségek, itt köttetik a szerelem; mert a fonóházban más falubeli legények is megjelennek. Két óra tájban aztán szétoszlanak, hazamentükben mindenik lát egy-egy kísértetet elhaladni maga előtt s ezt másnap reggel még esküvel is kész bebizonyítani.” Íme, a hiedelem alapja, mely egyúttal a meseelemek elfogadá­ sának, kiburjánoztatásának melegágya. Kedvenc hangszerük a duda, a palóc duda messzeföldön ismeretes. A dalolás akkori módjairól ezeket állapította meg Pap Gyula, a helyszínen jártakor: „A férfiak kivált az éltesebbek ritkán dalolnak, az ifjabbak is többnyire csak álmodás közben, vagy ha mezei munkát dolgoznak magánosan. Ellenben az asszony személyek semmi cselekményt sem végeznek nóta nélkül. Felette kedvellik a szomorú dalokat, dalla­ maik kevésbé változatosak, többnyire vontatottak, de érzésben, hatásban felül múlhatalanok. Részemről mi sem tud annyira megindítani, mintha csendes, holdas éj- 71 �szakán néhány palóc lánykát hallok dalolni. Íme mily hasznot tenne a Kisfaludy Társaság nemzeti zenészetünknek, ha gondoskodnék a különböző lokálisok szerint a dallamok hangjegyekre tevéséről!” — Pap Gyula ezután a palóc népzenét a zene­ szerzők figyelmébe ajánlja, ámde a figyelem csaknem ötven év múlva irányul ebbe az irányba Vikár Béla, majd Kodály Zoltán jóvoltából. Pap majd még megállapította: „Aztán a népköltészetben a dallam annyira össze van forrva a szöveggel, hogy egy­ más nélkül nem boncolandó. Egyik kiegészíti a másik hiányait, eltakarja a fogyat­ kozásait, mint férj és feleség csak együtt képeznek egy testet és egy lelket. — A nép­ nél a dallamszöveggel egyszerre jő, mint napból a világosság és melegség, mint Jupiter agyából Minerva páncélosan, derekasan megteremtve.” Pap Gyula óta ma már jobban tudjuk, hogy szöveg és a dallam nagyszerűsége közös, kölcsönös érték, majdnem azonos jelenségek, de a többlet a zenéé, a dallamé. Mindezek után Pap még kijelenti, hogy gyűjtés közben élénk hiányát érezte a fonetikus írásmódnak. Végül leszögezte: „Mindent úgy írtam le a mint találtam, se el nem vettem belőle, se ki nem toldozgattam egyiket a másikból. Sokan mondták, hogy az olyan apró négysoros darabokat hagyjam ki gyűjteményemből. Én nem fogadtam meg tanácsukat; mert ki tudja egy négysoros dalocskában is nincs-é magva, embriója egy műegésznek, ha nem is egy Kalevalának, de lagalább egy csinos kerekded románcnak vagy balla­ dának. Íme tekintélyes gyűjtőnk Erdélyi János csak 8—10 sort adott Déva vára épí­ téséről s már Kriza János és F. Szabó Sámuel urak gyönyörű balladákat fedezlek fel róluk. Végre egy négysoros dalocska is lehet műegész!” Pap Gyula nyilvánvaló jószándéka ellenére és Erdélyi János útbaigazításával sem tudta a népi szövegközlések egykorú követelményeit hibátlanul kielégíteni: a tájnyelvet minduntalan irodalmias fordulatok uralják, mellőzi a gyűjtés körülmé­ nyeinek leírását, a helységneveket nem közli, adatközlőit nem nevezi meg. Jóllehet 167 szövegegységet nyomtatott le kötetében, mégsem nyújthatott tisztes izelítőnél egyebet, hiszen a százkét népdalt — az őszerinte való népkölteményt — nem cso­ portosította, elegyesen sorakoztatta őket; mindössze hat eléggé jellegtelen népmesét érdemesített tollhegyre venni, mindehhez járult még negyvenhat találósmese (inkább találóskérdések) és tizenhárom gyermekjáték. A népdalok között sok olyan szerepel, amit ő jegyzett le először, néhány ballada és románc mellett a lírai műfajok többsége jelentette a palócság dalos kedvének akkori áramlását. Ugyanakkor saját sorsáról is kesereg a nép, továbbá az 58-as számú dal Görgey Arthur világosi fegyverletéte­ lét hazaárulásának, a népnyomor forrásának bélyegezi és jobban elítéli érte Vörös­ marty Mihály ismert versénél. Végeredményében Pap Gyula szöveggyűjteményének történeti jelentősége nagyobb és fontosabb néprajzi értékénél: mind dalai, mind me­ séi tovább éltek, vázlataik jóval később még fölbukkantak tisztultabb alakban, sőt némelyik a legújabb följegyzések között még élő hagyományként terjed, hat mind­ máig. A nagyérdemű Istvánffy Gyula (Miskolc 1863—1921) a palóc népköltészet és néprajz elismertetése érdekében a legtöbbet fáradozott és a személyes áldozathoza­ taltól sem riadt vissza. Az első szakképzett gyűjtője a palóc folklórnak, de alapos ismerője magának a népnek is, hiszen közülük származott. Amikor tehette, közöttük élt, adatait élő forrásokból merítette. A szövegeket helyszíni följegyzések alapján — s nem emlékezetből, mint elődei — közölte, nem sokat változtatott rajtuk. Számos alapvető tanulmányt írt a palócság életmódjáról, szokásairól, hiedelemvilágáról, te­ hát tudománya tárgyát, a népköltészetet, több oldalról közelítette meg. A teljességre való törekvés egyébként élete fogytáig jellemezte. Semmiféle olyan népies jellemvo­ nást le nem írt, aminek valódiságáról személyesen és több ízben meg nem győződött; felmerülő kételyeit nyíltan föltárta és levélbeli útmutatást kért tanárától Hermann Antaltól, a magyar néprajz egyik első tudósától, de nem riadott vissza attól se, hogy olykor Sebestyén Gyulát, Király Pált vagy Alexics Györgyöt is megkeresse soraival. Istvánffy Gyula mindenesetre nagyobb, súlyosabb eredményeket érhetett volna el és bizonyára hatása is átfogóbb lehetett volna, ha egyszerű, kispénzű tanári állasa történetesen termékeny évei alatt el nem szólította volna palócföldről és egyáltalán támogatták volna törekvéseit a helyi illetékesek. Amikor végre hazakerült, hivatali teendői rabolták el idejét, erejét s csak az iskolai szünetek idején élhetett tudomá­ nyának. Ha egy parányit is kedvezett volna sorsa, munkássága eredményekét egy 72 �nagyobb összefoglaló művet, esetleg több kötetest, írhatott volna szeretett palócföld­ jéről és népéről; ha nem is akkora méretűt, terjedelműt mint Orbán Balázsé a szé­ kelyföldről, mindenesetre tudományosabbat és feltétlenül szakszerűbbet, részletmun­ kái erre engednek következtetni. Több mint három évtizeden át módszeres gyűjtéssel és szakszerű feldolgozással a palóc népcsoport szellemi tevékenységének indokolt föl­ tárta, eredményeit érzékeltette, értékét megállapította. Életében megjelent három kis könyvecskéje mellett (Palóc mesék a fonóból 1890; Palóc néprajzi tanulmányok 1894; A matyó nép élete 1897) hagyatékából oly sok viszontagság után, 1963-ban végre kiadott Palóc népköltési gyűjteménye csak külsőleg utal munkásságára. Ezeken kívül még mindig elszórtan lappanganak — csaknem elfeledetten — kisebb-nagyobb értekezései, népi szövegközlései, tanulmányai, cikkei, mikben minden elfogultság nélkül tárgyalja a palóc vagy az egykori tót népszokásokat, hiedelmeket, életmódo­ kat, ősi foglalkozásokat. Leíró, tényközlő értekezéseiben rendszerint közölte a megfe­ lelő népi szövegeket (dalokat, siratókat, köszöntőket, szólásmondásokat stb.), így tökéletesen kimerítette illető közleményeinek tárgykörét. Eredményei tudományos értékűek és megírásmódjuk művészi szinten mozog, mellőzi a tudóskodó fontoskodást, egyszerűen, világosan, természetesen közli tudásanyagát, mintha kedvelt palóc népé­ hez szólna. Azt a körülményt, fejlődést azonban nem szabad elhallgatnunk, miszerint Istvánffy gyűjtő-kutató módszere fölött áthaladt az idő, ma mindössze csupán alap­ jait körvonalazzák már az ő tudományos elvei a legújabb rétegeződött kutatásmó­ doknak, hovatovább többszörösére szaporodtak a szempontok is. A lényeg: tárgyhű­ sége, tudásszeretete, adathalmaza maradandó érték külön-külön is; az egész palóc népnek egyik letűnt korát idézi munkássága által, kihatásaiban azonban az akkori egesz népélet hazai képsorát is sejteti velünk. Néprajztudós ennél szebb koszorút különben sem fonhat magának, így ő sem lehet kivétel. Istvánffy Gyula a népköltészet természeti jelenségének, amolyan szabadon nőtt vadvirágnak tekintette, akárcsak Pap Gyula. Ők tehát a fejlődés, árnyalódás foko­ zatait, a változatok számát minőségét nem ismerték és nem is találták meg, jobban mondva, ilyen kérdéseik egyáltalán nem támadtak. Ők tehát nem rendszereztek, tör­ vényszerűségeket sem kerestek, megelégedtek a közvetlenül eléjük került jelensé­ gekkel, azoknak művészi követelményeit, társadalmi vonatkozásait, eredetét, rendel­ tetését nem fürkészték. Valamelyes közelítő lépéseket ugyan Istvánffy megtett, de kezdeményezése megoszlott sokirányú érdeklődése közepette. Mindezt ma úgy kell értenünk, hogy nem tudta vagy nem akarta magát szakosítani, vagyis egy tetszőle­ ges kutató munkásságra lekötni, mint aminőül kínálkozott számára a mesegyűjtés és értelmezés, hiszen azzal kezdette pályáját. Hogy nem kötelezte el magát, azt még­ is helyesen cselekedte, mivel szerény lehetőségeit általános keretben jobban ki­ használhatta, így életműve rétegeződött. A szakosítás ideje különben korai lett volna. Az érintkező pontokat mindig megtalálta, így a szellemi és tárgyi néprajz területét elkülöníthette, tehát a népköltészet műfaji határvonalait nyugodtabban átléphette. Körülményeinek alakulása folytán inkább az epikai műfajok gyűjtője lett előbb, s csak aztán fordult figyelme a lírai népi költészet felé. Tanulmányainak fénye beha­ tolt a palóc nép egész életének jelenségeire, hiedelemvilágára, szokásaira, életmód­ jára, építkezésére, mindez pedig szemlélete teljességét táplálta. Első mesegyűjteményét saját erejéből adta ki Palóc mesék a fonóból (1890) cí­ men, Liptószentmiklóson, ugyanis ott tanárkodott akkoriban — szerény fizetéssel. Ez a kezdeményező gyűjtemény már a címével is kifejezi a mesemondás csoportos hallgatását és egyező vonásukat kidomborítja: a fonóbeli mesék mennyire sugallják elsősorban az élőbeszéd természetességét, az egyszerű közlések világosságát, továbbá a tündéri világ — az élő valóság megszépítő ellentéteként — mennyire hús-vér ala­ kokat vonultat föl. A csodás elem nem lényegük azoknak a mesehősöknek, hanem csupán egyik jellemvonásuk, életük sorát inkább a csodalények külső eszközeikkel segítik avagy hátráltatják. A mesevégződések, a cselekmények végfejletei közembe­ riek, újabb ábrándképeket nem idéznek föl a hallgatóságban, hanem a mindennapi élet kemény valóságát éreztetik. A palóc meséknek emez életközeli világa a későbbi gyűjtésekben mindinkább kidomborodik, úgyhogy első megkülönböztető palóc jelleg­ ként kell megjelölnünk a mesélő képzelet igazodását a köznapi élet valóságához, a természetes észjáráshoz. 73 �Isvánffy Gyula összegező műve, a Palóc népköltési gyűjtemény megfordítja az arányt a lírai műfajok javára, ebbe mindössze tizenkilenc parasztmesét sorolt a változatos lírai műfajok mellé, az a néhány betlehemes és másfajta gyermekjáték, közmondás és szólásmondás mindössze kiegészítő fejezete, toldaléka ennek a nagy­ szerű kiadványnak. Istvánffy felajánlotta e „palóc kötetét” annak idején a Kisfaludy Társaság népköltési sorozata részére is, de bizonyos huzavonák, halogató taktiká­ zások után akkor nem adták ki, kéziratként maradt meg hagyatékában, s mint ilyen csak 1963-ban láthatott napvilágot. Hogy ez a gyűjtemény méltán foglalhatott volna helyet a Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei között, ezt az örvendetes tényt az utólagos kiadás igazolta; időközben — tehát a századfordulóra eső — keletkezését tekintve, az első tudományosan, folklorisztikusan használható palóc népköltészeti gyűjtés lezárja az előző kezdetlegességek idejét s egyszersmind megnyitja a szakszerű gyűjtések, kiadások korát. Istvánffy fő törekvése e kiadványban a maga idejében már megvalósult, hiszen ő jól tudta és a siker legkisebb reményével se kecsegtette magát, hogy legalább följegyezve, minél több néprajzi adatot őrizzen meg az egykorú palóc népéletről, népköltészetről, népművészetről. Művei valóban rögzítik a megfelelő állapotokat s legkisebb közleményének is megfelelően nagy a tudománytörténeti jelentősége, szak­ mai értéke. A palóc népmesékről ebben az értelemben ezeket írta: „. . . a városi civilizáltabb néppel vajmi keveset érintkező pusztai ember ajkáról lestem el és tettem papírra, lehetőleg azon kifejezésekkel és szólásmondásokkal, amint azokat a mese­ mondó ajkáról hallottam, bár nem egy helyen a nem a finomobb ízléssel megegyező szavát kénytelenítettem használni; de csak azért, nehogy a népköltészet géniusza ellen elkövetett szentségtöréssel vádoltassam.” Igyekezett tehát, hogy a népköltészet hűséges íródeákja s nem avatatlan társszerzője legyen. Misem jellemezi következe­ tességét, tárgyismeretét és tárgyszeretetét jobban, mint hogy hiányolta a palóc nyelv önálló táj szótárát, szerette volna azt elkészíteni, de körülményei sem ezt, sem sok más szép tervének megvalósítását nem engedték meg neki. Azonkívül és mindenekfelett érezte és fájlalta kíméletlen korlátait, elemi akadályait (a hivatal packázásait most nem említjük meg), mindezekről ekként panaszkodott a Kisfaludy Társasághoz intézett egyik levelében: „Óhajtottam a gyűjtemény összehasonlító jegyzeteit is el­ készíteni s csak most egy félévi fáradságos munka után látom, hogy a tervem tel­ jesen keresztülvihetetlen, mert az összehasonlító jegyzetek elkészítéséhez még szük­ séges magyar népköltési gyűjtemények és kötetek itt Miskolcon sem a középiskolai, sem más könyvtárakban föl nem lelhetők, a budapesti nyilvános könyvtárak pedig nem hajlandók használatra kiadni, amint azt az Egyetemi Könyvtár igazgatója meg is írta.” Küzdelme jelentőségéről vallotta: „Én hiszem, hogy hiábavaló munkát nem végeztem gyűjteményemben sok érdekes s talán sok értékes adatot is sikerült följe­ gyezni, úgy a palóc nép költészetére a gondolatvilágára, valamint a palóc nyelv és észjárásra vonatkozólag egyaránt.” Istvánffy Gyula érdemét, kezdeményezését az idő nem halványította el, hanem a múló évek egyre igazolják: a palóc néprajz első nagy alakja ő, akinek jelentősége folyton folyvást nő, terebélyesedik. Közbevetően és az időrendet kissé megbontva, még két népköltési kiadványról kell rövidebben beszámolnunk, miután a ténylegesen tudományos szinteket elérő másik háromról értekezhetnők. Pintér Sándor 1891-ben, mindössze ötven példányban, kiadta saját költségén a népmesékről írott lelkes és műkedvelő, terjengős és mellé­ kes körülményeket, felesleges műfaji előzményeket hangoztató tanulmányát és azt megtoldotta tizenhárom saját följegyzésű palóc mesével. A másik alkalmi gyűjtő és önkéntes kiadó Schoen Arnold Palóc népdalok (Ipolybalog) címen, 1911-ben jelen­ tette meg jószándékú kötetét. Mindkettő időt, anyagiakat áldozva, sikert kockáztat­ va vágott bele a népköltészet elevenébe. Ügybuzgalmuk elismerésre méltó: kár, hogy benyomásaikat követték és nem mélyítették el előbb szakismeretüket; külső látszat szerint pedig mindketten effelé törekedtek. A szapora-szavú Pintér Sándor ekként elmélkedik: „Én nem szégyenlem, sőt büszke vagyok rá, hogy a palóc nép közöli születtem, gyermekeivel együtt játszva serdültem, velük szántottam, kapáltam, hide­ get, meleget — szülei tilalom ellenére is — velük együtt tűrtem, vigalmukban, bá­ natukban osztoztam; habár mindezekre anyagi helyzetem sohasem kényszerített, — ne ütközzél meg tehát azon, ha e meséket a nép ajkáról közvetlenül hallottaknak 74 �és írottaknak mondom.” A névtelen baráthoz intézett levélformájú előszóban, miután megismételi az eredeti szöveghez fűződő hűségét, a mesék műfaji céljáról így nyi­ latkozik: „Az is igaz, hogy én a palóc nép meséiben nem csupán szórakoztató olvas­ mányt vélek kezedbe adni, hanem egyszersmind a nemzet nyelvének és ősi történe­ tének forrását is.” Majd méltatlankodik Arany László és Gyulai Pál miatt, amiért azok alacsonyrendű követelménynek ítélték a népnyelv szabatosságát; beszél a palóc mesék hőseiről és három csoportba sorolja őket: 1. vitézi; 2. társasélet és 3. állat­ mesére. „A mese szónak tulajdonképpeni jelentése tehát a palóc népnél nem más mint „régi eseményekről tetszés szerinti beszélés”. Észlelete szerint megbecsülték a szépen mesélő személyeket; „A nép, mesélőjének szellemi képességét komolysága, simán folyó szókiejtése és mondatainak kerekdedsége után szokta megítélni” . — „A mesélési (helyesebben: mesemondási) képességet a nép nagyon is értékes tudásnak tekinti; mondhatnám, hogy a nép között a szépen mesélni tudó körülbelül oly te­ kintélynek örvend, mind a szépirodalomban a középszerű regényíró. A nép szellemi életét épp oly tudatosan intézi, mint mindennapi munkáját. Meséjében megvan neki szóba foglalt ezer és ezer változatú „regénye” balladáiban „éposza”, gúny- és szerel­ mi verseiben „lírai költészete” , utánozhatatlan dalaiban „zenei művészete” , de meg­ van rajzolata is, melyet azonban a nők „betűzéssel” saját kezükkel fonta-szőtte vász­ naikon érvényesítenek, avagy szebbnél szebb varrottasok nem betűzve írott,— raj­ zolt képek-e?” összegezve Pintér s Schoen folklórbeli szerepét, hasonlóságát, meg kell állapí­ tanunk — az előző idézetek kivételével — bevezető tanulmányaikban közhelyeket ismételnek, továbbá túloznak módszereikkel: Pintér a népmese szövegek lejegyzését, olvasását egyéni írásmóddal nehezíti. Schoen pedig csoportosítja ugyan népdalait, de általánosan ismert szövegeket — összesen 245-öt — tulajdonít ipolybaloginak. Pintér helyi élményei avatták gyűjtővé, Schoent egy rövidebb falusi tartózkodása alatt ejtette rabjául a palóc népköltészet. Pintér még sok mindent elbeszél a palóc nép mesélő hajlamáról, e nép sanyarú helyzetéről, Schoen az összehasonlító jegyzeteken kívül szinte semmit se mond a népdalok éneklésének föltételeiről, alkalmairól, nóta­ fáiról. Mindketten csupán tisztes szándékú kísérletezők. Meséik, dalaik a későbbi gyűjtések sorún ismét felbukkantak, tehát a kezdeményezés érdeme megilleti őket, gyűjtések némi sikerét e halovány körülmény igazolja. A népköltészeti szövegközlések hangtani írásmódjáról komoly utasítások jelen­ tek meg különböző felhívásokban; a közlemények mintákat is közöltek, és mégis nehezen közelítették meg a hangérték táji jellegének rögzítését. Szakfolyóiratok közleményeiként több kötetnyi palóc népdal, népmese, szólásmondás, párbeszéd jelent meg idők folyamán, különösen gazdag és tűrhető lejegyzést követ ebben a vonatko­ zásban a Magyar Nyelvőr évfolyaimainak hosszú sorozata; az Ethnographia megin­ dulása óta kezdette közölni a helyes palóc népi szövegeket, néprajzi tanulmányokat és megfelelő palócföldi adalékokat. A helyi újságok enemű közleményei ugyan gyérek, de nem elhanyagolhatók. A Magyar Nyelv kezdeti évfolyamaiban szintén jelentek meg palóc nyelvi szövegek. Az ekként hintve-szórva közölt nagy bőség jobbára fel­ öleli az egész palócság szellemi alkotásának színét-javát, egységes kiadásuk sok mulasztást pótolhatna és jellemezhetné a palóc nép alkotásmódját, teljesebb szelle­ miségét, a nehézsorú parasztság kedélyvilágát, évődő, csúfolkodó természetét, hamar békülő józanságát. Az itten élt műfajok kifejezik a palóc nép íratlan történetét, illetve a történelem legalsó rétegébe szorított emberiség akkori sorsának lelkiségét, vagyis az érték három megnyilvánulását: a kellemesség, a hasznosság, és a nemesség változatokban jelentkező egységét — népi tartalom és ízlés szerint született költé­ szetben és művészetben. Századunk folyamán a palóc népköltészet két műformája emelkedett a remekmű felső szintjére: a népzene és a népmese. Az 1900-as években megjelentek a hangfel­ vevő eszközök, s ezután a népdalokat a legtöbb esetben dallamukkal együtt, egy­ szerre gyűjtötték, jegyezték le vagy vették föl hangrögzítő hengerekre, amelyek bár­ mikor visszajátszhatok. A népmeséket szintén megújult módszerekkel, csaknem tel­ jes szakszerűséggel írták le, szinte tollbamondás módjára. A nótafa és a mese­ mondó egyénisége végre fontos tényezőként szerepel. Nemcsak palócföldön, de más tájakon kiváló, egyéni fogásokkal, sajátos hangelemekkel színező dalosokat, képzelet- 75 �dús mesélőket sikerült fölkutatni. A gyűjtők alapos előtanulmányok, helyszíni isme­ retek birtokában kezdették meg munkájukat. Éppen a tökéletesebb gyűjtési és köz­ lési módszerek következetes alkalmazása emelte ki a mese és a népzene nagy-nagy értékeit — kivált palóc vonatkozásban. Előbb azonban vessünk futó pillantást a palóc népmese sorsára, alakulására, az érintendő gyűjtemények illető eredményeire. Amikor a palóc népmese huszadik századi helyzetét vizsgáljuk, előzetesen meg kell állapítanunk, hogy aránylagosan fejlett műfaji fokához képest keveset gyűj­ töttek. Istvánffy Gyula szorgalmát néhányan követték. A művészi minőség nem a mennyiségben tükröződik. Ha a palóc törzsterület kisugárzó hátását-erejét tekintjük, a palóc népmese elterjedése igen nagy területet járt be, a lelőhelyek szétszórtságuk­ kal is mutatják, hogy közösen sok meseremek jutott a feledés sorsára, de bizonyos elemei, motívumai azért másultan tovább élnek, hatnak. Valószínű azonban, hogy egy általánosított gyűjtés, szervezett területi beosztással, a félreeső kisebb, zárt településeken megtalálhatná a palóc népmese módosulatait, ha nem érintetlen szö­ vegezésű, teljes értékű meséket is megmenthetne — még a huszonnegyedik órában is. A népköltészet ugyanis halhatatlan, meg nem szűnik, csak alakul, módosul, vál­ tozatokra bomlik, hogy ismét egésszé álljon össze, vagy csak részei hulljanak ki az emlékezetből. (A négysorosra rövidült népdalok szövegei ilyen módon önállósultak, vagy állanak újra, olykor akár többszakaszos dallá.) Ipolyi Arnold hagyatékában csaknem háromszáz népi szöveg, főként mese, ma­ radt ránk kéziratban, ebből százhuszonnyolcat a Kisfaludy Társaság később (1914ben!) kiadatott sorozatában és Kálmány Lajost bízta meg a szövegek gondozásával meg az összehasonlító jegyzetek megírásával. A kötet negyvenhárom palócföldi nép­ mesét közöl. Íme az arány kedvező! A jegyzetek azonban utalnak a korábbi mese­ gyűjtemények palóc változataira, olyanokra, melyek Gaál, Mailáth, Merényi és má­ sok gyűjteményeiben szerepelnek helyjelölés nélkül s csak most derül ki palóc eredetük. Ipolyi Arnold gyűjtött és gyűjtetett, munkatársaitól megkövetelte a le­ jegyzés pontosságát, hiszen Magyar Mythologiája részére keresett vonatkozásokat; tárgya kútfőit látta a népmesékben, regékben, mondákban, szokásokban, babonás hiedelmekben. Kora szokásához híven kisebb-nagyobb mérvű irodalmasítás, egyenet­ lenség a tartalmat nem változtatta meg. Az itten szereplő palóc mesék kerekded szerkezetükkel, művészi formájukkal tűnnek ki. Első eset az Ipolyié a mesegyűjtések történetében amelyik tudományos céllal készült. A magyar hitvilág elszórt elemeit a mesék szövegeiből kiemelte. Kálmány Lajos jegyzéke szerint a palóc táj jónéhányat megőrzött. E gyűjtemény, ha kellő időben megjelenhetett volna, helyes mederbe terelhette volna mind a gyűjtésmódokat, mind pedig a bővülő értékelésköröket is. Ugyancsak a Kisfaludy Társaság Népköltési Gyűjteményének sorozatában jelent meg 1907-ben Berze Nagy János: Népmesék Heves és Jász—Nagykun—Szolnok megyéből című kötete, ebben a folklór meghonosítója, Katona Lajos, a magyar mesekutatás nagy alakja és tanítványa Berze Nagy János, az utóbbi idők legnagyobb érdemű mesegyűjtője és rendszerezője vizsgázik. A kötet nyolcvanhét mesét tartal­ maz Berze Nagy gyűjtéseként, az összehasonlító jegyzeteket tanára, Katona Lajos készítette el. Az előző gyűjtemények palóc meséinek végső, legjobb szövegei túl­ nyomó részt itten találhatók meg. A kötet meseanyagát három bevezető magyarázza. Vargha Gyula, az előszó szerzője, elsősorban a mesék magas számának örvendezik és mellőzhetőnek tartja a népdalok közlését csekély számuk miatt. Majd indokol: „Berze Nagy János gyűjteményének becsét különösen az emeli, hogy meséi a leg­ jobban elbeszélt magyar mesék közé tartoznak. Nem kis mértékben megvan bennük az a tulajdonság, ami Arany László népmeséit oly páratlanokká tette, hogy olyanok, mintha a legjobb mesemondót hallgatnók.” Mindez pedig a följegyzés pontosságára utal, még a palóc tájnyelvi elemeket ajánlja olvasói tűrő figyelmébe, majd kiegészíti értékelését: „A mesék többnyire az ismert mesemotívumokból épültek föl, de van­ nak új motívumok is a nem egy mesében meglepő leleményre s a költői alakítás igen értékes nyomaira találunk. Vannak azonban olyan mesék is, melyekben bizo­ nyos száraz józanság, a mesevilágnak a való világgal való nem a legszerencsésebb keveréke fordul elő, sőt olyan mesékre is akadunk, melyekben a költői igazság­ szolgáltatás, a népmesék általános jellemvonásától eltérőleg, nagyon fogyatékos. Az ilyen mesék költői becsét — bár a részletek szépségét nem lehet vitatni — nem te- 76 �hetjük nagyra, minthogy azonban a nép lelki világában végbemenő változást érde­ kesen jellemzik, szintén figyelemre méltók.” Nos, Vargha Gyula érzéketlennek bizonyult a palóc népmesék két kiemelkedő ér­ tékével szemben: a tárgyilagos előadásmód, az érzelmek visszaszorítása, a mese­ mondók és hallgatóinak józanságát jellemzi, ama bizonyos költői igazságszolgáltatás felemásságot csak ő, az osztályos ítéletű főhivatalnok láthatta ki nem elégítőnek, hi­ szen a nép sértett jogainak, sérelmeinek jóvátételét, abban a társadalmi helyzetben, csak a mesékben érhette el. Mindez tehát, amit Vargha Gyula megrovandónak talált, éppen a meseköltészet megújuló, megkülönböztető, kiemelő jellemvonása. Katona Lajos sokkal megértőbb és tárgyszerűbb megállapításokat közölt Berze Nagy palóc meséivel kapcsolatosan. Mindjárt kijelenti: „Palóc területről ugyan eddig sem voltunk népköltési termékek, kivált mesék híjjával; de ennyit együtt és pedig nagyobb részét egy falunak szűkebb etnikai területéről, még egyetlen akár palóc, akár másvidéki gyűjtésünk sem hordott össze.” Majd kijelenti: „Meséinek előadásában szerencsés középúton jár a közlő a stenographiai vagy éppenséggel phonographiai hűség í pillanatfölvétel szerkezetével teljesen a mesemondónak nem csak egyénről egyénre, de még alkalomról alkalomra is változó hangulatától és sze­ mélyétől teszi függővé a följegyzést; emez meg, sokszor a legjobb szándéktól vezé­ reltetve is, olyan önkényes változtatásokat tesz a meséknek nem csupán előadásán, hanem tartalmán is, hogy azt tudományos célokra teljesen hasznavehetetlenné simítja és csiszolja.” Katona Lajos e nézete elavult és felszínes, ő a helyszíni népi élőszó­ val előadott mesét nem hallott, tehát sok minden kísérő mozzanatot egyáltalán nem sejthetett; nem ismerhette, vagy éppen félreismerte azokat a hatásokat, amelyek mesemondás és mesehallgatás közben lépnek föl: a mesélő mindjárt feszélyezve érzi magát a gyűjtő jelenlétében, (például nyomban irodalmi nyelven kezd beszélni) emlékezőtehetségét megbontja az igazi úriember jelenléte; kapkodva, rosszul rögtö­ nözve igyekszik a buktatókon túljutni, miközben egyik-másik olvasmány- vagy hallomásemlékéhez folyamodik; viszont a gyakorlott mesemondót egyenesen ösztönzi a leírás és valósággal igyekszik minél szebben, minél kerekebben mesélni; ezek és hasonló tényezők idézték elő Berze Nagy meséinek látszólagos hibáit, egyenetlensé­ geit, aránytalanságait. A szövegrögzítés mintaszerű hűsége éppen ellenkezőleg ezek nyomán is kiderül, a mese műfaji módosulatait híven föltárja. Berze Nagy sokkal jobban becsülte a népköltészet eredetiségét, semhogy a hallgatott szöveget másította vagy módosította volna, mindezekre történetesen Katona Lajos tanította meg, még arra is, ha ilyesmit elkövetett volna, arról ne hallgasson. Berze Nagy lényegében egy zártabb területi egység mesekincsét jegyezte le, mentette meg, Besenyőtelekét és a hozzá közeleső palóc területét; ez a körülmény bizonyos egyöntetűséget kölcsönzött a mesék előadásában, színezetében meg tartal­ mában. Berze Nagy János Besenyőteleken született, parasztcsalád gyermeke, a hely­ beli mesék útját kiskoruktól kezdve megfigyelhette és éppen azoknak rendkívüli szépsége, fokozódó vonzása késztette arra, hogy egész életét mesekutatásnak szentelte. Az alapélményt mindenesetre a szülőföld megadta és akár ő is, mint Istvánffy, onnan messze került s más tájék népköltészetét gyűjtötte és rendszerezte; a másik nagy kár, talán veszteség, hogy innen minden ízben ismert paraszti környezetből kiszakadt. E század elejét a palóc népmese — Berze Nagy helyi tapasztalata szerint — csaknem minden faluban olyan mértékben élt még, hogy akármelyikben könnyedén egy-egy testes kötetrevalót lehetett volna gyűjteni. Halljuk őt: „Falumnak különösen nagy a mesemondó hajlama, ugyanannyira, hogy gyűjteményemet korántsem mond­ hatom teljesnek. Kellő utánjárással legalább még egyszer annyit lehetne összehor­ dani régi pásztorfamiliákban, egyes szögekben, hol még magam sem jártam. — A mesét népünk is csak szép hazugságnak tartja. Kitetszik ez a véleménye az elő­ adásból is, mikor egyik képtelenséget tudatosan halmozza a másikra és feledni akaró hallgatóságot elégíti ki mesével a palóc nép a többihez hasonlóan: „ . . . a mesehős tettében jogos igazságszolgáltatást látott s naív leikével annak adott kifejezést.” Berze Nagy szerint a meséknél akkoriban a dalt, a dalolást jobban szerették, az ő idejében még daltól volt hangos a palócföld, meg is jelentek ott a népzenekutatók. 77 �Az élet minden megnyilvánulásában a palóc nép az egyszerűséget, természetes­ séget, józanságot mindenkor kedvelte, a társas élet náluk a nagycsaládok akkori ke­ retében zajlott le, mindez pedig közösségi igényeket szült s azokat a nápművészet és népköltészet tökéletesen kielégítette. Berze Nagy gyűjtő módszere a népmese minden árnyalatát igyekezett megmenteni és áttenni olvasmányos szöveggé, a mesélés adatait pontosan közli: hely, név, idő, mesemondó kora adatolásával. A jegyzetek az előbbihez hasonlóan a palóc népmesék mindenkori jelenlétét jelzik az érdemleges korábbi gyűjtemények viszonylatában. Hogy a népmese — közelebbről a palócföld vonzásterületén — milyenfajta mó­ dosulásokon ment keresztül rövid idő alatt, arról Dégh Linda kétkötetes gyűjtemé­ nyének (1941) ötvennyolc meséje tanúskodik. A folyamat jelentőségét fokozza az a tény, hogy egyetlen hagyományőrző, Pandur Péter meséin és mesemondásmódján figyelhető meg a műfajalakulásnak menete, ideje, körülménye. A mesemondó Pandur Péter sajátos egyéniségét, személyes múltját, életkörülményeit, foglalkozásváltozásait, nyugtalan helykeresését, szellemi érdeklődésének fokát, körét és eszközeit Dégh Linda alaposan kikutatta, elmondatta mesélő alanyával. Az aszódi járásban levő Bag községben élt Pandur legtovább, ottan meggyökeresedett. Helyi és hozott ele­ meket keverte meséiben, nyelvezetében; némi palóc jelleg azért felülkerekedett benne: ő a hagyományos és az újult mesemondás vonzásterületén szedte magába, éltette, tudatosan fejlesztette mesemondói hajlamait. Így vált hatásos mesemondóvá, aki valamelyes hasznát is élvezte ebbeli tudásának. Amellett alkalmazkodott a min­ denkori körülményekhez, érzékeltette a viszonyokat, melyben az adott esetnek meg­ felelő modorban adta elő, válogatta meg meséit és mesélésének tartalmi és műfaji alakítását, a kívánt rögtönzést, tetszetős betoldást. A hallgatók indulatát énekelt dalbetéttel serkentette, fölismerhető helyszínrajzot alkalmazott vagy ismert személy alakját rajzolta be a mesehősök közé. Másított hangon beszélt, ha gyerekeknek vagy parasztoknak adott elő, ismét változtatott modorán, ha feljegyzésre kellett mesélnie, vagy, ha például iparos előtt kellett elbeszélni; minden esetben a kívánt helyzethez alkalmazta meséinek egyes részletét; hangulatot tudott teremteni, rokon- vagy ellen­ szenvet kiváltani hallgatóságából. Valósággal bekapcsolta, szinte „kiszerkesztette’’ egyik-másik hallgatóját: ha a jelenlevő kikapós asszonyt akarta pellengérezni, reáillően változtatta meg meséjének tartalmát; olykor bosszantott vagy megbékített embereket, tehát a hallgatóság összetételéhez szántszándékkal igazodott. Mindez a művészi hatáskeltést föltételezi nála, közbeszúrt megjegyzéseivel külön célzott is ilyenfajta törekvésre és meseteremtő képességére: „Ha egy kicsit hallottam valakitül, csináltam abbul egy igazi jó mesét, hogy abba hiba nincs. Mikor figyelmem ára fordítottam, akkor menni menni köll.” Minden műfaji fogás sikeres az ő kezé­ ben, jellemző leírásai, pontos alakábrázolásai elsőkként tűnnek ki; leghatásosabban a párbeszédeket perdíti; lassítja, gyorsítja, kapcsolja olyan elevenséggel, hogy a leg­ több színpadon is igen jól hatna. Időtudatát és helyismeretét nem a végtelen felé irányította, mint mesemondó elődei, hanem igyekezett kötni ismert tényekhez, eseményekhez — elérhető, való­ szerű pontossággal, tehát sem a teret, sem az időt szabadon nem értelmezte; a han­ gulati elemeket, az öröm vagy bánat érzetét, arányosítva keltette föl. Pandur Péter ismerte képességeinek határát és jelentőségét. Inkább darabosabban adta elő meséit, semhogy mesélő képességének elért eredményeit különösebben csökkentette volna. „Amikor mesélni kezd — állapítja meg Dégh Linda, — érezzük rajta a megragadottságot, hogy nincs már közöttünk. Valami sajátos feszültséget kelt hallgatóiban, fok­ ról fokra távolodunk a valóságtól, a mese kezdeti világából a másik régióba és ugyanilyen fokozatossággal hoz is vissza, mint valami hosszú kirándulásról; eközben annyira beleéltük magunkat a mesébe, hogy észre se vesszük, milyen nagy utat tet­ tünk meg. Meséinek ez a fokozatos lendülése és visszahajlása, a művészi formaadás egyik legértékesebb tulajdonsága. Szinte nincs is meséje, ahol valami szerkezeti za­ var, egyenetlenség lenne, mintha nem is élő beszéd, de rögzítés számára készültek volna a mesék. Nyelve alig botlik, pongyolaság is ritka, mindig pontos, inkább szó­ szaporító, mintsem elhagyna va la m it...” Majd Dégh Linda megállapítja: Pandur Péter lelki-kényszer hatása alatt mesél, jól tudja, hogy a valóság fölött, mellett jár 78 �képzelete s azt is eldöntötte előzetesen, hogy a valósághoz vissza kell térnie, a szen­ dergő álomból a józan percekhez; belső feszültségét, sorshangját csak a mese oldja meg és föl. Szemevilágát vesztve, egyedül az ébren álmodozás, a mesemondás, mese­ szövés lehetőségei és alkalmai alatt tudta magát nehéz sorsának nyomása alól felszabadítani. Minden alkotás alapja az élmény — tanítják régóta —, a lélek bizonyos megren­ dülése, élénk fölajzódása és csendesedő megnyugvása: Pandur Péter meséiben a pa­ raszti egyszerű lélek szorul rá a fényre, a tisztulásra, hogy őmaga lásson és láttas­ sék, tisztuljon és tisztítson. A mesélés és hallgatása tehát új valóságteremtés és annak megszépítő tudomásulvétele, a végesben a végtelennek, az időiben, az örök­ kévalónak szemléltetése, a valónak és valósítandónak összeolvadása — a nép köl­ tészetében. Minden szellemi alkotás és ilyen a népköltészet mesemondása, abban a hatásban válik öntudatossá, amelyet másra, esetünkben a népre, gyakorol. A népköltészet van — jelentkezik térben és időben —, tehát hatni tud; ameddig hat, addig létezik vagy módosul. Ezek szerint a nép nemcsak öntudatlan alkotó, hanem öntudatos szellemiség, amely az öntudatlanul kivetített világot hatás alakjában tudomásul is veszi és az emlékképek tudatos újraképzése által megismeri, megismerteti. A népköltészet szellemi hagyományérték: műfajai a nép lelkében élnek, változnak és mindenképpen öröklődnek többé-kevésbé híven a népiélek meg-megnyilatkozó tar­ talmaként. Pandur Péter egyéni jellegű meséi s váltakozó mesemondója az elméleti alapozásokat gyakorlatban igazolta. Meg is változott általa a mese műfaja, tartalma, személyes hatásával biztosította annak maradandóságát. A palóc törzsterület vonzáskörében keletkezett és följegyzett népmesék (Dégh Linda: Bodrogközi mesék 1945; Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca község népmeséi 1957) egy-egy újabb fejlődés-, módosulásfokot mutatnak: nyelvi, műfaji, tartalmi vonások haloványan jelzik közüket a palóc népmesékhez, távolodásukat a tiszta műfajoktól. Mai palóc népmesékről csak fogalmaink, következtetéseink lehetnek, de róluk nem szólhatunk, hiszen — tudomásunk szerint — az előbb megnevezettek után újabb keletű, mostani kiadású új gyűjtések nem jelentek meg; a mai jellegű mesék — inkább válfajaik — följegyzésüket várják, talán nem sokáig. Bizonyára a palóc tájszótár se vágyálom. Aki viszont meg akarja ismerni a palóc népcsoport költészetét, az eddigiekben érintett kiadványok közül bármelyiket tanulmányozhatja: az egyik ugyanis - puszta érdeklődést, a másik viszont a tudományos igényeket elégíti ki a maga módján, de valamennyi érzékelteti a palóc nép lendületét, szellemiségét, élet­ vágyát, egész valóját, múltbeli sanyarú sorsát. A népi eredetű szövegek gyűjtemé­ nyeiben, szakantológiákban mindenütt meglátni a palóc népköltészet vezérnyomdokát. A palóc népzene — elsősorban az énekes, kevésbé a hangszeres — a hazai fol­ klórnak fényes fejezetét tölti ki. A lírai műfajok és az énekelhető vers-epika. Az újabb gyűjtőmódszerek tudományos követelményei szerint ezután már szövegükkel és dallamukkal együtt szerepelhetnek. A hang-, dallamrögzítő készülékek fejlődése mindinkább biztosította a dallamkincs szabatos megóvását. A palócföld dallamér­ tékei már kezdettől fogva vonzotta a zenei folklór gyűjtőit: ezek sorát Vikár Béla nyitotta meg, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán, utánuk a dallamgyűjtők hosszú sora következett: Lajtha László, Kerényi György, Manga János, Vargyas Lajos, Vígh Rudolf, Lajos Árpád, Vass Lajos, Stareczky Zoltán és mások. Azt lehet mondani, hogy a palócföld minden dallamváltozatát rögzítették, följegyezték. A szöveg és dallam egysége olyan remeket teremtett, amelyek mind gazdaságunk, mind ritka szépségük jogán az első helyen állanak s művészi hatásuk, földolgozásuk (Kodály: Galántai táncok; Mátrai képek) korszakos remeket hozott létre. A népzenében tetőzik, ér igen magas csúcsra a palóc népköltészet, mindennek jelentősége azonban más másik értekezés tárgya lehet, más szakértő tollából. Még csak annyit állapíthatunk meg, hogy klasszikus népzenei kiadványok kezdve (Bartók Béla: A magyar népdal 1924; Kodály Zoltán; A magyar népzene, 1937-től több kia­ dásának függelékétől) A Magyar Népzene Tára minden egyes kötetében magas ará­ nyokkal szerepelnek palócföldi dallamok szövegükkel együtt: ekként párosult a menynyiségi részvétel a minőségi kétségtelen értékével. 79 �A palóc népköltészet legújabb termékeit, vagyis a kötött és kötetlen szövegeket, dallamokat egyszerű (bármilyen szakszerű) följegyezéssel ezután lehetetlen kellően érzékelni, csak a több ízben visszajátszható hangfelvételek lehetnek mérvadóak, amelyeken olyan jellemvonások észlelhetők, amelyeket egyszerűen, tollal papíroson, nem lehet megörökíteni. A dallam vagy a szöveg előadás közben — az éneklés vagy mesemondás folyamán — részletfinomságokkal, kísérő jelenségekkel bővülnek, s egyéb meghatározó tényezők bukkanhatnak elő. Természetesen — a kótaírás és szövegközlés hűsége, pontossága érdekében — a nyomdai jeleknek, eljárásoknak eme követelményekhez kell igazodniok. Végül felvetődik a kérdés: mi a palóc elem, palóc jelleg a népzenében és a népköltészetben ? A felelet sokrétűen kínálkozik. Alanyi válasz: amit annak érzünk a helyi ha­ gyományból. Sűrített válaszunk: minden olyan alkotást palócnak kell tartanunk, amelyik olyan magas színvonalon közismert, amit hasonló más vidéki meg sem kö­ zelít; palóc egyedi értékjelzés az olyan változat, amelyik valamennyi ismert közül a legjobb és feltétlenül palóc eredetű; a népköltészet egykori neves helyeiről (Mátra vidék, Karancs, Parád, Mezőkövesd stb.) ismeretesek és ottan lejegyezték először; a helyszíni adottságok kizárólagosan valamelyik palóc helyre utalnak: és végül, ha a népköltészet hordozó-, tartópillére, a nyelv, palóc. Bármely szempont érvényesítése révén a palóc népművészet, — -költészet, -zene, díszítő művészet — szellemi életünk területén jelentős helyet foglalnak el. A palócjelleg mennyiségi és minőségi követelmény: mindenképpen minőségi eredmény. Céhmester Erzsébet Népi játék — színpadon A múlt emlékei — elsősorban a hagyományok — veszendőben vannak, egyre inkább szükségessé válik a mentésük. A földbe temetett tárgyak még évezredek múlva is előkerülhetnek, de hol lesznek már akkor a szellemi értékek, melyeket elő­ deink nemzedékről nemzedékre örökítve hagytak ránk? Eltűnnek a népdalok, feledés­ be merülnek a népi játékok, szokások. Már az idősebbek is csak gyermekkori em­ lékként őrzik őket, vagy még inkább szüleik elmondása alapján. De a szájhagyományok kora lejárt. Felváltotta a technika modern eszközeivel rendelkező kor. A ma élő, idősebb korosztály az. amely még meg tudja menteni az elődök szellemi vagyonát, ha felismeri, értékelni tudja ennek a munkának jelentő­ ségét. Napjainkban egyre inkább terjed a helytörténetírás; sok esetben egyszerű em­ berek is tollat fognak, hogy falujuk eseményeiről krónikát írjanak, vagy a múltat felkutatva megörökítsék, hogyan élt, fejlődött helységük az elmúlt századokban. Ezek az írások ma még elég szűk körben ismertek, csak a szakértők olvassák őket, nem a nagyközönség. Ezért figyelemreméltó a nemtiek kezdeményezése. Ők ugyanis nem elégedtek meg a múlt írásba rögzített, „passzív” felidézésével; valami újat teremtettek. Életrekeltették, eljátszották a színpadon a múlt egy darabkáját, a régi nehéz idők legüdítőbb színfoltját: a lakodalmat. Milyen ünnep is volt valaha a lakodalom! Valóságos szertartások sorozata előzte meg a lagzit, heteken át. Ez volt a nép „királyi” szórakozása: szertartásmesterei a 80 �vőfélyek, násznagyok, akik nagy, verses szónoklatokkal, rigmusokkal vezették be minden mozzanatát az eseménysorozatnak. A színpadon azonban a hetek felvonásközi szünetekké rövidültek, s a lakodalmi mulatság is csak néhány táncig tarthatott. Mé­ gis . . . Annyira szemet-lelket gyönyörködtető volt, hogy prózai szavakkal szinte le­ hetetlen érzékeltetni szépségét. A népviselet Szemünknek ez volt a legszebb, főként a nők ruházata. Zsinórozással díszített, színes, bő rakottszoknya, alatta még öt-hat alsószoknya, szintén színes. Fehér, áttört­ hímzéssel és csipkével díszített ingváll, (blúz) ugyanolyan kötény. Vállukon színes, virágos, rojtos selyemkendő, melyre kihajtva fehér, hímzett szalag van, keresztben a mellükön. Nyakukon „galáris” , többsoros, színes gyöngyfüzér. A lányok fekete, pántos cipőt viseltek, fehér harisnyával. Hajukat szalaggal befonva, koszorúalakban tűz­ ték a fejükre. Az asszonyok öltözete abban különbözött a lányokétól, hogy ők csiz­ mát viseltek, s a menyecskék díszes, magas fejkötőt, amely csipkéből és gyönggyel hímzett szalagokból van összeállítva, hátul pedig csokorra kötött, tarkahímzéses szé­ les szalag díszíti; két ága derékon alul ér, néha a szoknya aljáig is. Az idősebb asszonyok érdekes módon megkötött kendőt viseltek a fejükön. Legszebb a hófehér menyasszonyi ruha. Hímzés díszíti, de az is fehér, ugyan­ ilyen a vállkendő is. Csak a rakottszoknya és a kötény alját díszítették színes szala­ gokkal. A magas, fehér, pártaszerű koszorún is vannak színes virágok, aranyozott díszítés és rövid, fehér fátyol. Kezükben tartották a nők zsebkendőjüket, melyet szí­ nes hímzés ékesít, csak a menyasszonyoké fehér. A férfiak fehér, hímzett inget, fekete csizmanadrágot és fekete, rövid, derékig sem érő mellényt viseltek, piros, kihajtott galérral. A nadrág és a mellény zsinóro­ zással, s pitykével díszített. Mindezt fáradtságos munkával kellett a nemti asszonyoknak előállítani, hiszen már hosszú évtizedek óta nem hordanak a faluban népviseletet. Aki megőrizte a régit, az szerencsés volt; akinek csak egy-egy darabja volt meg, a többit pótolni kel­ lett. Sokat dolgoztak, mire készen állt a lakodalmas szereplőgárda egész ruhatára. Beszédük Ha az eredetiséget keressük, legjobban ez mutatja, mennyire otthon voltak a színpadon is; nem játszották, élték szerepüket. Nincs az a színész, aki olyan termé­ szetességgel, a palóc nyelv olyan ismeretével játssza el, mint az, akinek ezért nem kell színészkednie. Ügy szóltak a színpadon is, mint otthon, egymás között. A fiatal szereplők, akik már az iskolában elszoktak a tájnyelvtől, néha elfeledkeztek róla. hogy ők most a század elején élnek, de azért könnyen hozzáigazították beszédüket anyáik nyelvéhez. Az anyák ajkáról oly természetesen folyó palóc beszédből egy kis részlet; a menyasszony és a vőlegény anyjának párbeszéde, a leánykérés: „PIROS: Oszt te Marcsa, hát messe kérdezed mé gyöttem? MARCSA: Maj memmondod Piros. PIROS: Hát én azé gyöttem vóna, hogy . . . hogy is kezgyem csak . . . MARCSA: Az elejin Piros. PIROS: Hát, tudod, a Pista fiam kűdött, de én magam is szívesen gyöttem. Ők má mebbeszéték Boriskával, aszonta győjjek nyugodtan. Arrul van szó, hogy mekkérem a jányod kezit a fijamnak, Pistának. MARCSA: Hát Piros, ha a két fiatal úgy akarja, én nem vétek ellene. PIROS: No, Boriska, elgyössz-e a fijamho, jányunknak? BORISKA: El Piros néni. Nem kell nekem senki más, csak ő.” Megegyeznek, hogy vasárnap jönnek a kendőért, hozzák a gyűrűt. Ez már ünne­ pélyes aktus, nem maradhatnak ki belőle a játék legszebb, legmegragadóbb elemei a 81 �Dalok Ügy válogatták őket össze, hogy jellegzetesen nemti legyen minden dal, tehát olyan, melyet más falvakban nem, vagy más változatban ismernek. Ha a szöveg meg­ egyezik, úgy az eltérés a dallamban van. Éneklésük nagy zeneérzékről tanúskodó, előadásmódjuk lendületes, vidám. Aki hallotta, nem tudja feledni dalaikat; az előa­ dáson pedig átragadt jókedvük az egész hallgatóságra. A végén velük énekelte min­ denki a szűnni nem akaró taps közepette. De egyelőre még a kendővivésnél tartunk. Mintha figyelmeztetni akarnák a leendő menyasszonyt e fontos lépésre, az el­ jegyzés előtt, úgy csendül fel a nóta: Jól gondold meg kislány elejit utolját, Hogy kivel kötöd be a két szemed világát Mert nem kölcsön kenyér, hogy azt visszaadjuk, Se nem piros alma, hogy kétfelé vágjuk A kis menyasszony úgy érzi, ő szép, hímzett kendőket. Mire véget lomtól és örömtől. Nagyon stílusos, nyok, élükön a boldog vőlegénnyel, jól meggondolta. Elfogadja a gyűrűt, s átadja a ér a ceremónia, csak úgy lángol az arca az izga­ hogy a vőlegényes ház népe, a kendővivő asszo­ ezzel a dallal vonulnak el: Sej piros lánggal ég a babám orcája De sok csókot raktam rá éjszakára, Énbennem is lánggal ég a szerelem, Sej, nyugodalmas jó éjszakát kedvesem! Az esküvő előtti napokban a vőlegény megbízottai, a vőfélyek elmennek a menyasszonyos házhoz, természetesen számos nőrokonnal együtt, hogy elhozzák a meny­ asszony ágyát. Az asszonyok dala már messziről hallatszik: Végigmentem kisnemtiben, zsinóros a szoknyám, Szembejött rám a szeretőm, nevetve szólt hozzám. Rég megmondtam barna legény keress mást magadnak, Engem pedig ne csalogass, ne tarts galambodnak! Az első vőfély hosszú rigmust mond az ágykéréshez, melyet így fejez be: Instájjuk hát mink most az egész háznépet, Hogy adnának nekünk egy jó, puha fészket Amelyben a galamb párjával aludna, Fáradtsága után békével nyugodna. Az ágyvivők tréfás jelenetet rendeznek: egy kis játékot a játékban. „Tojjúkereskedők” -nek adják ki magukat; ócsárolják a tollat, ahogy csak tudják, úgy alkudoznak rá. Végül csak megszületik az egyezség: a lánykiadó, aki a menyasszony rokona, és a „tojjúkereskedő” egymás kezébe csapnak. Vállukra veszik az ágyneműt és indulnak Kifelé menet az országszerte ismert „Este viszik a menyasszony ágyát” kezdetű dalt éneklik. A vőlegényes háznál már várják őket az ágyvető asszonyok és a vőle­ gény anyja. A vidám nótával érkező csapat lerakja az ágyneműt. Beszélgetnek, ka­ láccsal, borral kínálják őket. A menyasszony egyik nőrokona megkérdezi a vőlegény anyját: „SÍPOSNÉ: No, ángyomasszony, mevan-e elégedve a hómival? PIROS: Hát, Mariskám, memmondom én úgy, ahogy van. Én mé jóformán messe néztem. Mer a nem is fontos, hogy mi van, csak a menyecske bevájjék! ANNUS: Tuggya-e, Piros asszonyom, nagyon jó jány a Boris. Jó asszony lesz abbó ! PIROS: Tuggyátok-e, máj mevválassza hét tél me hét nyár, hogy jó lesz-e vagy nem. ILONKA: Igaza van sógorasszony! PIROS: Énekeljünk asszonyok, mer az ágyvetés úgy szép! 82 �Már minálunk az jött a szokásba Becsalják a legényt a komrába, Gyere fijam, itt egy szekrény vászon, Neked adom, csak vedd el a jányom. Fűnek-fának kínálja a lányát, Hogy az egér rágja meg a vásznát Gyere fijam, itt egy tál rétes Kóstold meg csak, jaj de nagyon édes! Mulatság ez már a javából. Úgy végzik az ágyvetést, hogy minél tovább tartson, s jönnek a szebbnél szebb dalok egymás után: Haragszik az édesanyám, hogy én megházasodtam, Hogy én az ő hajlékába ilyen szegény lányt hoztam. Szegény a lány édesanyám, de gazdag a szerelme, Fertá fődnél is többet ér a ragyogó fekete szeme. A pajkos legények is be-belopakodnak: köcsögöt dugnak a szalmazsák alá, s az ott sündörgő kisgyerekeket dobálják bele a dunnába; az asszonyok nem győzik őket kizavarni. Akkor meg kívülről hallatszik be vidám nótájuk: Pici fának pici a virága Kicsi az én szeretőm dunnája Egész éjjel húzódok alája, Mégis kivan a gyócsgatyám szára. Elérkezik az esküvő napja. A menyasszony — leánypajtásaival — „bukrétákat” kötöz. Minden legénynek jut rozmaring a kalapjára, mellényére; a lányoknak is ez van a hajukba, ruhájukra tűzve. A bukrétákat is csak hosszas alkudozás után kap­ ják meg a vőfények, de ez az alku is tele van rigmusokkal, lakodalmi versekkel. Ter­ mészetesen a dalok sem hiányoznak, hiszen ez már a lagzi, a mulatság napja: Karikába hajlik a rozmaring ága Kimulatom és magam a Varga Boris lagzijába. Dülöngőzök jobbra balra, mert be vagyok rúgva Barna lány a babám, nem tehetek róla. Szép jelenet, mikor a menyasszony, — akit már nagyon szeretnének látni lány­ pajtásai menyasszonyi ruhájában — bevezetik közéjük. Körülcsodálják, ahogyan ez ilyenkor szokás, majd helyette és vele együtt éneklik a dalt: Lánypajtásim reám nézzetek Mint menyasszony úgy tekintsetek, Mert menyasszony már az én nevem Véget ér a szép leányéletem. Jön a menyasszonybúcsúztatás megindító szertartása; menni kell az esküvőre. Itt a búcsúztató versek nagyjából megegyeznek a más vidékeken szokásos búcsúztatók­ kal, csupán apró, lényegtelen eltérések vannak minden falúban. Az ifjú párt alakító fiatal házaspárnak csak néhány hónapja volt az igazi eskü­ vője. Talán azért is tudták olyan igaz átéléssel játszani szerepüket. Igazi volt a bol­ dogság szemük egymásra ragyogásában, de igazi volt a búcsúztatás okozta könny is a menyasszony szemében. Átérezte még — vagy már? — a szülői háztól búcsúzó lány fájdalmát. A mulatságra vágyó vendégsereg azonban igyekezett vidám nótájával eloszlatni a búcsúzás okozta szomorúságot. Esküvőre ezzel a dallal indultak: Száll a daru, száll a daru Sej, fenn a levegőben A menyasszony, a vőlegény Most megy az esküvőre. A menyasszony két orcája Olyan, mint a rózsa Rajta van a, ráillik a Sej, a vőlegény csókja. És az országszerte ismert „Barna kislány, jól gondold meg magadat . . .” Ugyan­ csak ismert az „Ez a kislány akkor sír, mikor koszorú van a fején” — kezdetű is, valamint a vőlegényes háznál, megérkezéskor énekelt dal, melyet ilyen változatban énekeltek: 83 �Piros néni győjjön csak ki, Az ajtóját nyissa csak ki. Itt hozzák a legszebb menyit Varga Boris kökény szemit Még néhány vidám nóta — a fiatalabbak mór táncolnak is — majd kezdődik a vacsora. Az első vőfély minden tál étel előtt verset mond. Ezeket a rigmusokat ál­ talában minden faluban ismerik, bár többféle változatban. Mégsem lehet jellegze­ tesen helybelinek mondani egyik változatot sem, mert mindenütt nyomtatott füze­ tekből tanulják a vőfélyek, násznagyok. Természetesen a helyi szokások és az egyéni ízlés sokat változtat a szövegeken. A nemti játékosok a prózát is rögzítették és minden szereplő szigorúan betar­ totta a kötött szöveget. Ezt azonban a nézők nem is vették észre, olyan természetes volt, például mikor a háziasszony kínálgatta vendégeit „mákos ferentő” -vel, borral, mintha otthon lett volna, a saját házában. Hagyományos játék lakodalmakban — így itt sem maradhatott el — a szakácsnő megjelenése, aki megégette kezét a forró kása gőzével és pénzt kér a vendégektől orvosságra. Hullanak a forintok, tízesek, húszasok a nagy szűrőkanálba, de még bor­ ral is orvosolják a sok munkában kifáradt főzőasszonyt, hogy végül is nótára gyújt, táncra perdül ő is. Ez a kis intermezzo jól érzékelteti az egész játék vidám, termé­ szetes, könnyedségét. Ugyancsak országosan ismert részlet következik: a menyasszonytánc. A férfiak pénzzel, a nők többnyire színes, szép kendőkkel „fizetnek be” hogy táncolhassanak a menyasszonnyal. Először a legközelebbi rokonai táncolnak vele, (keresztanyja, test­ vére, stb.). A kereszanyának egyébként is nagy szerepe van a lakodalomban. Például a menyasszonyt az esküvőre is a keresztanyja vezeti. A menyasszonytánc azzal fejeződik be, hogy a vőlegény veszi át a táncban ala­ posan kifáradt menyasszonyt és kivezeti. A vendégsereg mulat tovább, tánc, vidám­ ság, nóta reggelig. A színpadon pedig addig, míg a közönség újra meg újra felhúzatja a függönyt, mert nem tud betelni az élmennyel: a színpompás népviseletbe öltö­ zött, régi szép népdalokkal mulató lakodalmas vendégsereg látványával. Nemtiben valamire rádöbben a nép: hogy a dalok, táncok, amelyeket gyermekeik már nem is ismernek, mennyi színt, elevenséget, szinte művészi szépségeket rejte­ nek magukban, csak újra. fel kell fedezni őket; hogy a viselet, melyet sutba dobtak, hogy modernabb, korszerűbb öltözködéssel cseréljék fel, — szép volt. S ha nem is arra való, hogy abban járjanak, mert az már valóban nem kényelmes és célszerű, de arra igen, hogy megőrizzék, mint kedves emléket, a régi népszokásokkal együtt. Örvendetes jelenség, hogy erre a nép maga eszmélt rá. Míg régen népművelők­ nek, néprajzosoknak kellett felkutatni az ilyen népszokásokat, s megszervezni, ha életre akarták kelteni a hagyományokat, itt az ötlet is, a kivitelezés is a falu népé­ nek érdeme. Ha kaptak is egy-két tanácsot hozzáértő emberektől, az édeskevés volt ehhez a nagy munkához. Kezdeményezői az idősebb asszonyok voltak, de a fiatalok lelkes munkája is hozzájárult, hogy sikeresen rekonstruálták a régi nemti lakodalmat. A régi viseletet, a régi szokásokat évekkel ezelőtt már szinte szégyellte a falu népe. Szerették volna eltemetni, a múlt minden emlékét, mert nehéz és gondterhelt régi életükre emlékeztette őket. Mióta azonban a televízió jóvoltából megismerték a felkutatott régi dalok szépségét, a népi hagyományok szellemi kincsét, bennük is felmerült a vágy: jó lenne megőrizni, feleleveníteni, ami szép volt. Megőrizni. Ez lenne a fontos, mert bármilyen szép is volt az előadás, végeiért. Csupán néhány fénykép őrzi a legszebb jeleneteket. Tudják ezt a szereplők, s ezért újabb tervük van: szeretnék, ha filmre vihetnék a nemti lakodalmast. De ehhez ők már nem elegendők; megérdemelnék, hogy illetékes helyen felfi­ gyeljenek rájuk és megkapják hozzá a kívánt segítséget. 84 �kitekintés S z a k ó L á sz ló A harmadvirágzás lírája „A magyar literatúra egyik fehér foltja: a szlovákiai magyar irodalom. Iroda­ lomtörténeti fejezete máig sincs megírva, összegezője, összefoglalója még nem akadt” — állapította meg néhány évvel ezelőtt Fábry Zoltán. A megállapítás napjainkban is helytálló, való igaz. A rendszerezés, az értékelés csak most van folyamatban. Igaz, a csehszlovákiai magyar irodalomról már 1927-ben írt egy kis könyvet az Irodalom­ történeti Füzetek kiadványsorozatban Farkas Gyula „Az elszakított Felvidék ma­ gyarságának szellemi élete” címmel. Ez az írás azonban nacionalista szemléletű. Ha­ sonló szellemben, de sokkal nagyobb tárgyi ismeretek alapján foglalkozott a szlo­ vákiai magyar irodalommal a szlovákiai magyar kulturális élet egyik szervezője, Sziklay Ferenc, később Keller Imre is az „Irodalmi mozaikok” című könyvében. A szlovákiai magyar irodalom értékelése szempontjából Fábry Zoltán, Csanda Sándor, Turczel Lajos munkássága a legjelentősebb. A szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó tanulmányírók és kritikusok közül csupán néhányat említettem, akiknek írásaiból több-kevesebb tanulságot meríthet e tárgykör iránt érdeklődő olvasó. A mai csehszlovákiai magyar költészet megisme­ résében, megértésében eligazíthat a néhánysoros visszapillantás, idézése a múltnak, és irodalmunk körül keringő vitának, polemikának. A csehszlovákiai magyar irodalom az első világháború után, a Csehszlovák Köztársaság létrejöttével keletkezett, s a több mint fél évszázados történelmi fejlő­ désnek és az ezzel járó politikai változásoknak megfelelően három „virágzásra” osztható: Az első időszak (Első virágzás) húsz évig tartott. (1918—38) Alapozás volt ez a semmi talaján. A második időszak (Másodvirágzás) tíz évig tartott (1938—48). Csanda Sándor szerint, „szomorú évek, néma évek, melyek azonban a próbatét és igazoltság, a hű­ ség és kitartás esztendei is.” A harmadik időszakot (Harmadvirágzás) 1948-tól tartjuk nyilván. Az irodalom fellendülése a Bécsen keresztül Csehszlovákiába érkező magyaror­ szági politikai emigránsoknak is köszönhető, akik között különböző világnézetű írók és publicisták voltak. Az emigránsok adták ki Csehszlovákiában Tűz címmel az első jelentősebb folyóiratot, amelynek a programadó vezércikkét így fogalmazták meg: „Az ún. politikát távol akarjuk tartani a Tűztől. . . Fertőtleníteni akarjuk a háború mérgeitől megfertőzött emberi lelkeket . . . A kultúra közös platformján akarjuk közelebb hozni a magyar, szlovák, cseh lelkeket, és főleg a kultúra platformján akarjuk összehozni és egyesíteni a szertehúzó és ezért gyengülő magyarságot, magyar erőket. . . Együtt élünk, fizikailag együtt élünk a szlovák és cseh néppel. A lelki közeledés útjait is egyengetni akarjuk e hasábokon. Figyelemmel akarjuk kísérni a szlovák és cseh — később a román, szerb és horváth kultúra életét, evolúcióját, munkáját, főleg irodalmát és művészetét, s ebbeli eredményeiket, különösen írói és költői termékeiket meg akarjuk ismertetni a magyarsággal . . .” A kommunista emigrációt, ,az állampolgári jog megtagadásával néhány év el­ teltével kitiltották Csehszlovákia területéről. A feladat az itt élő írókra nehezedett. Fábry Zoltán 1939-ben a Korunkban a következőket vallja: „A kezdet kezdetétől a vox humana népének neveztük magunkat . . . Volt egy hitünk, volt egy célunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az archimédeszi pont, mely kiforgatja sarkaiból 85 �az eddig volt, tespedt, konok, elszenesedett magyar életet. Számkivetett magyarok voltunk, de új érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Most láttunk és többet tudtunk, új hangokra fülelhetünk, és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghu­ zatban álltunk, átestünk gyermekbetegségeken, de megálltunk férfitalpakon. Szlovenszkóiak lettünk, elkülönült elkülönítettek, mások, új magyarok. Mi előbb gyere­ kes hittel, később teljes tudatossággal csak egyet éreztünk: misszióink igényét, jogát és kötelességét . . . Európa volt a hazánk, szegény nemzet szerelmünk, népképviselet a mértékünk és emberség a magyarságunk. Csak az volt és lett magyar, ami ember­ séges volt, és nem megfordítva . . .” Ma már a csehszlovákiai magyar irodalom félszázados múltra tekinthet vissza. Ha visszatekintünk múltjára, megállapíthatjuk, hogy nagyrészt még ma is a lehe­ tőségeknél, a terveknél, a kisebbségi helyzetet tükröző humanista programoknál tart. Az új, most már szocialista haza kétségkívül lehetőségeket, humánus szellemi külde­ tést is tartogat számára, de ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy eddig igen kevés pozitív eredményt, csekély számú maradandó alkotást tarthatunk számon. Turczel Lajos írását idézve: „A szlovákiai magyar irodalom a maga első-, másodés harmadvirágzásból álló folytonosságában — sértődés ne essék! — tipikusan kö­ zépszerű irodalom. Nincsenek és nem is voltak József Attilái, Móricz Zsigmondjai és Illyés Gyulái: A leendő lángész isteni fáklyája itt még nem gyulladt meg sehol, legfeljebb itt-ott gyulladozni kezdett. Az első- és másodvirágzás idején talán Győri Dezső költészete termelte ki legnagyobb mennyiségben a fáklya lángralobbantásához szükséges hőfokot. Tematikájával és problémáival európai színvonalú költészet volt ez és a szlovákiai magyar etnikum népi és egyetemes emberségét megrázó hiteles­ séggel fejezte ki. A forma egyenértékű kiérése hiányzott talán még ahhoz, hogy Győry költészete elérhesse a legjobb európai mértéket. Hogy most, a harmadvirágzás idején — amelyre egyes kivételtől eltekintve szin­ tén jellemző a középszerűség — ki lesz az, és lesz-e egyáltalán olyan, aki lángra lobbantja azt a bizonyos fáklyát, arra vonatkozólag egyenlőre csak jósolni lehetne.” (Írások mérlegen 10. old.) Fél évszázad tapasztalataira, irodalmi termésére támaszkodva már meg lehet ha­ tározni, melyek nemzetiségi irodalmunk speciális sajátságai, általánosítható jellem­ vonásai. Legutóbb Deme László írt e problémáról figyelemre méltó tanulmányt az Irodalmi Szemle 7. számában, s többek között megállapítja: „Azokkal kell hát tar­ tanom, akik úgy látják, hogy a nemzetiségi kultúrák önálló mikrokultúrák, éppúgy, mint a nemzetiek; csak éppen több előnnyel és több hátránnyal. Előnyük az, hogy külső forrásaik bővebbek és közvetlenebbek: a magyar nemzeti kultúra anyagából nyelvi, a velük egy államban élő népek kultúrájából meg eszmei korlátok nélkül válogathatnak. De hátrányuk, hogy válogatniuk kell, önállóan és sajátszerűen; s hogy saját produkciójuk számára kedvezőtlenebbek a feltételek, mint a szervezett kultúrélettel és minden kultúrintézménnyel rendelkező nemzeteknek. De akkor is: kell produkálniuk és kell vállalniuk, mert minden mikrotársadalomnak az a sajátja, amit maga hoz létre, vagy maga adaptál önmagához és önmagának.” A csehszlovákiai magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalom­ nak, egyesek szerint azonban megkülönböztető (negatív vagy pozitív) jegyei is vannak. Mások szerint „a nemzetiségi irodalmunk kapcsolatban áll mind a hazai, mind a magyarországi nemzeti irodalommal, de egyiknek sem része, hanem önálló jelen­ ség” . Az egyetemes magyar irodalommal való kapcsolat sok probléma megoldásában segíti irodalmunkat, mert irodalmunk ott szélesebb körű és műveltebb olvasókö­ zönségre talál, kritikai megítélése tágabb horizontú, szubjektív nézetektől mentes lehet. Irodalmunk színvonala elsősorban az írók tehetségétől, műveltségétől, szorgal­ mától, a környezet és a kritika támogatásától függ. Ezért nem elégedhetünk meg csupán annak a megállapításával, hogy a szlovákiai magyar irodalomban nincsenek olyan nevek, mint Móricz Zsigmond, József Attila, Illyés Gyula és mások; hanem keresnünk kell a lemaradás okait, hogy azokat megdönthessük. Arra az igazságra gondolok, amelyet Mács József egy ankéton vetett fel: „Előbb a valóban komoly művek, a szlovákiai magyar társadalmat tükröző regények lássanak napvilágot, s csak ezek megjelenése után beszéljünk szerepről és küldetésről a cseh, a szlovák és a magyar irodalomban. S mi vitatkozzunk azon, vajon a prágai vagy a budapesti 86 �siker jelentene-e számunkra eredményt. Akármilyen furcsán is hangzik, irodalmunk csak Budapesten keresztül törhet be Közép-Európába és a világba. Regényeink és versesköteteink Budapesten keresztül juthatnak el leghamarabb Prágába is.” (Irodal­ mi Szemle, 1966. 255.) A csehszlovák-magyar irodalom feletti polemika nem ért véget. Napjainkban is kemény, de igaz vita folyik. Czine Mihály a Kortárs 7. számában Harmadvirágzás c. írására Bábi Tibor az Új Szó-ban (VII. 13.) Hídszerep és emberségigény című írá­ sában válaszol. Ha már őszinte szívvel kinyilatkoztathatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar iro­ dalom az új államba szakadt magyar lakosság létének és nemzeti öntudatának ter­ mészetes és törvényszerű megnyilvánulásaként jött létre, de az irodalmi élet ki­ bontakozásához csak a nemzeti és szociális elnyomás által korlátozott gazdasági, p o­ litikai és kulturális előfeltételek szolgálhattak alapul. Azok a tényezők és feltételek, amelyek a kisebbségi helyzet kialakulását és fejlődését determináló erővel befolyá­ solták, az irodalmi életben is teljes mértékben érvényesültek, és kedvezőtlen hatásuk a kisebbségi irodalom alacsony művészi színvonalában, anyagi ellátatlanságában és szétforgácsoltságában, szervezetlenségében mutatkozott meg. Ami a kezdetlegességet, színvonalhiányt illeti, annak alapvető okait Fábry he­ lyesen állapítja meg: „Szegények voltunk és kevesen: a semmi talaján újat kezdők. Nem voltak tapasztalataink, hagyománynélküliek voltunk, ismeretlenek s szervezetlenek.” Valóban, a „semmi talaján” indult útnak. Azon a területen, amelyen a cseh­ szlovákiai magyarság él, 1918 előtt sohasem létezett olyan regionális irodalom, mint Erdélyben, mert az erdélyi magyar irodalom regionális jellegét és tradícióját az erdélyi történelem adottságai alapozták meg. A líra fejlődése A csehszlovákiai magyar szellemi élet szinte teljesen megbénult 1945 után. A háború után 6—7 évig nem volt Szlovákiában magyar irodalom, mert a csehszlová­ kiai magyar nemzetiség elvesztette állampolgári jogait, s főként az értelmiséget diszkriminációs intézkedések sújtották. „Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a közép-európai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi és nem több volt a tétünk és védelmünk” — írta Fábry Zoltán 1946-ban A vádlott megszólal c. esszé­ jében. A magyarság helyzete 1948-ig rendezetlen maradt, nem volt sajtója, sem iskolá­ ja. A magyar értelmiség nagy része Magyarországra költözött. 1948. februárja a szo­ cialista fordulat hónapja Csehszlovákiában. A Klement Gottwald vezette kommu­ nista párt teljes egészében kezébe vette az ország irányítását, amely néhány hónap alatt megvalósítja a még függő kérdések rendezését. Fokozatosan sor kerül a cseh­ szlovákiai magyar nemzetiség egyenjogúsítására. 1948. decemberében megjelent az első magyar hetilap, az Új Szó, 1949-ben megalakult a CSEMADOK. 1949-től kezdve sorra jelennek meg újabb magyar lapok, mint az Új Ifjúság, Pionírok Lapja (1968-tól Tábortűz), Kis Építő, Szabad Földműves, Nő, Alkotó Ifjú­ ság, Fáklya. 1958-tól megindul irodalmunk legfontosabb fóruma, az Irodalmi Szemle. Fórum címmel állandó irodalmi melléklete van a CSEMADOK képes hetilapjának, a Hét­ nek is. Az említett folyóiratok hasábjain rövidesen új szlovákiai magyar írók — fő­ ként lírikusok — jelentkeznek. Az 1948. óta fejlődő új szocialista irodalmunkban két korszakot különböztetünk meg: az 1950—56-os évek a kezdet és a szocializmus időszakát jelentik, 1956-tól pedig a művészi elmélyülés, a mennyiségi gyarapodás jellemző az irodalmi életre. Az újjászülető irodalom a sematikusan értelmezett szocialista realizmus jegyében indult, az irodalmat teljesen alárendelte az aktuális politikai kérdéseknek (pl. mezőgazda­ ság kollektivizálása, harc a burzsoá ideológia ellen, a dolgozók átnevelése stb.) 87 �1951-ben a Szlovák Írók Szövetsége mellett magyar szekció alakult, amely már megvitathatta az 1952-ben kiadott első verseskötetet is. Az Alkotó Ifjúság így szá­ mol be erről az eseményről: „Megjelent a felszabadult csehszlovákiai magyar költé­ szet első büszkesége, Dénes György: Magra vár a föld című verseskötete. Ezt vitatja meg a munkaközösség, hogy tehetséges költőnket hozzásegítse hiányosságai felszá­ molásához, a szocialista realizmus alkotó módszerének elsajátításához. A kötet ala­ pos kiértékelését Gály Olga elvtársnő olvasta fel. Rámutatott Dénes költészetének értékére, ragyogó képalkotó készségére, időszerűségére, szépségére, amely mögött ott érzi az ember a felszabadult hazát és az új életet építő embert. Dénes hibájának rótta fel, hogy a költészetében csak futólag emlékezik meg a Szovjetunióról, és nehezen reagál a nemzetközi eseményekre. A Magra vár a föld c. kötet a sematiz­ mustól sem mentes. Például Sztálinról írott vers. Gá l y elvtársnő a költő legnagyobb hibájának tartja, hogy túl könnyen, szinte idillikusan mutatja a mi életünket, mint­ ha nap mint nap nem kemény harc tüzében születne a jövő.” Dénes György első verseskötete Magra vár a föld ilyen témakörű ciklusokat tartalmaz: Békét, békét a nap alatt; Álmokban láttam a jövőt; Ma valóság, tegnap csak álom; Néked szolgál ma ez az ország; A szocialista haza énekel. A népdalok ritmusa közérthető politikai tartalom jellemezte az első verseket; ma már mindezt sematikusnak tartjuk, de akkor forradalmi pátosszal hangzott. Későbbi kötetei: Kék hegyek alatt (1955), Hallod, hogy zengenek a fák? (1962), Évek hatalma (1966). Dénes György költészetéről Turczel Lajos ír találóan Írások mérlegen 115. olda­ lán: „Dénes komoly költői adottságokkal indult, többek között pompás költői szín­ érzékkel és dús nyelvi készséggel. Ezeket az értékeket azonban túlhajtott termékeny­ ségével nagyon sok alkalommal könnyelműen elfecsérelte és a művészet csengő ara­ nya helyett kongó rézpénzre: frázisra és giccsre változtatta. Az irodalmi életben be­ következett „kijózanítások” az ő költészetét szinte telitalálatként érték és érthető válságba sodorták . . . Dénes járt az eszükben akkor is, amikor azokról a kézzelfog­ ható értékekről szóltunk, amelynek líránkban éppen „kijózanodásnak” , válságbajutásnak, változásnak a pozitív következményei . . . Örülünk ennek a szép művészi fejlődésnek.” „A mélyet még mélyebbre ásom, mert a magasba, messze vágyom. Föl, föl az egek peremére, az olthatatlan örök fénybe. Dénes György, az „ Új Szó” -ban így fogalmazta meg az új költők indítékát: „Sok dolgozó kezében megmozdul a toll. A cél, hogy örömének, jövőbe vetett hitének ezúton is kifejezést adjon.” Ez a megállapítás egyúttal Dénes György költészetének legjobb meghatározása is. Költészete nem elsődleges talajból fakadó lírai élmény, csupán a pártosság, az öröm és a lelkesedés egyik módja. Költészete ennek megfele­ lően konstatáló líra, megelégedetten megállapító öröm. Majdnem minden verse a jövőbe tárulkozik, de jót csak ott alkot, ahol a múltból lendül neki a mának. „Amerre nézek — látó szemmel, minden a munka dicsősége: gyár, gép és betonút, kövér rozsnak vetése” Ezekben az években a művészi alkotást a fizikai munkához hasonlítva értékel­ ték, s úgy vélték, az irodalmat feladatként, munkateljesítményként is létre lehet hozni. A Fáklya irodalmi pályázatának értékelésében (1952. 3. sz.) olvassuk: „A pályázat megmutatta, hogy népi demokráciánk nemcsak a munka területén nevel élenjáró dolgozókat, hanem tollat ad a fiatalok és öregek kezébe, hogy épülő új rendünkről, a szocialista haza szeretetéről, gazdagon kitáruló életünk lehetőségeiről, építő törekvéseinkről és békeharcunkról versben és prózában egyaránt valljanak fiatalos hittel és lendülettel, sok versünk foglalkozik békeharcunk kérdésével. Az idősebb jelentkezők inkább a sötét és keserves múltra tekintenek vissza, a szegény­ ség és megaláztatás, a kizsákmányolás emlékeit idézik.” A versekre kiírt pályadíjakot egyébként kezdő költőink nyerték: Dénes György Gyurcsó István, Szücs Béla. 88 �A szlovákiai magyar irodalomra az ötvenes elején jellemző volt mind a szocia­ lista országokban ekkor általában uralkodó sematizmus és dogmatizmus, mind a kezdetlegesség és a provincializmus. A változást, megoldást az ideológiai képzettség elmélyítésében, a dolgozókkal való közelebbi megismerkedésben látták. A második verseskötetről Gály Olga: Hajnali őrségen c. kötetéről a kritikusok ezt állapítják meg: „A költő hiányos életismeretét sokszor jelszavak mögé rejti. Ilyen verse a Milliós toborzó. Ebben a versben nem sikerült pátosszal pótolni az életismeretet, így verse sematikus, jelszavas vers lett, elvont fogalmakkal, költői képek nélkül.” A hiba kijavítását pedig így képzelték el: „Első kötete arra kötelezi, hogy ismerje meg az országot. Verseinek szűk tartalmi keretét tágítani kell. Tanulmányozza verseinek hőseit, hogy közvetlenebbül írhasson róluk. (Fáklya, 1953. 686. 1.) A születő új irodalmunk bölcsőjénél Dénes György, Gály Olga mellett ott találjuk Gyurcsó István munkásköltőt is. Szókimondó, merész és bátor. Elsősorban verseinek mondanivalójával hat. A mélyből jött, a szegénységből, a nyomorból, hogy a szocia­ lizmus hajnalhasadásával megváltozott társadalomban a felszabadult ember kereset­ len, közvetlen szavával formálja verssé dolgozó népünk, a proletariátus érzéseit, gondolatait. Ezzel a szlovákiai magyar költészetben külön helyet vívott ki magának. Gyurcsó köteteiben (Versek, Termő időben, Percmutatók) meglep a téma — és élménygaz­ dagság. Ennek a költőnek van miről írnia, az alkotásra legtöbbször igazi, átélt él­ mények késztetik, sarkallják. A múltra emlékezni nála: törvény. „Nem voltunk rosszak, csak a szegények búja, baja feszegette szívünk. Káromkodás férgei rágták mélyre a sebet és dideregtünk. Testvéremet durván bokán rúgtam, ha néki jutott a nagyobb kenyér. S amíg jajgatva, féllábon ugrált, elejtett kenyerét megettem én.” Gyurcsó jól tudja, hogy jó verset csak kiérett mondanivaló eredményezhet. „Hazajöttem: Ó, ölelj magadhoz! Mutass utat a további harchoz; hogy önmagamban győzzek a bajon; mert a győzelmet nagyon akarom. Itt akarok lenni ember, magyar!” (Szülőföldemhez tartozom) Amikor a magyar falvak éjjelébe beleüvöltöztek a szirénák az emléket így őrzi meg: „Megy a vonat, ráng, riad a két tehén, karikához kötött kóckötelén. Társam oly szelíden — alig hallom — csittít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerült vándorok, ülünk a vagon kapujában, jövőnk, holnapunk egén nincsenek csillagok. — Hazát cserélek! Hol az én hazám?! Milyen törvény ül rajtunk ostobán?” Megrendítő érzékeltetése ez a burzsoá nacionalizmus szülte ezernyi kis magyar tra­ gédiának. Gyurcsó nagy érdeme, hogy ezeket a tegnapi fájásokat versbe foglalta: dokumentálta. De a ma csendéletéről is plasztikus képet fest. „Mindegy most, szelet vagy karéj, Mindnyájunk asztalán kenyér domborul hóabrosz alatt, hol eddig hiányzott falat és árpalepény volt soron . .." Ez az új kenyérszelő élet a szerelemnek is új ízt ád: „Azt akarom, hogy felvidámítson, munkára serkentsen a szerelem.” 89 �„Ha mellém ülnél, még elmondanám, hogy tegnap reggel az eső után egy kis csikó lába eltörött; futott, futott és nagy örömében nem látta a bajt s az út gödrében elterülve, bután felnyögött.” A harmadvirágzás első érleltjei közé tartozik Bábi Tibor is. Már az ötvenes évek elején feltűnt merészen dobbantó, harcos költészetével, s kezdettől fogva eredeti egyéniségének, a sémától elütőnek látszott; s rövidesen ő lett a legnépszerűbb cseh­ szlovákiai magyar költő. Az akkori költők közt Fábry is őt tartotta a legtehetsége­ sebbnek, a vox humana folytatójának. Nála az élmény erején dől meg minden. „Írj igazat! Írj egyszerűen, hamis póz és pátosz nélkül. Versed magától megszépül, s olyan lesz mint a fiatal fa, mely él, virágzik, nap felé tör, akkor is, ha nem akarja.” Ars poeticájának megfelelően ő az egyetlen, akinél a témaindítás a tegnapi neural­ gikus pont utórezgéséből fakad. Olyan kényes kérdésekről énekelt, amelyek még akkor elevenre tapintóak voltak. „Magyar vagyok, magyar, ki hazájában is hontalan volt, kit két ország is megtagadott. Köszönöm forrón a pártnak, mely visszaadta méltóságom — jogot és hazát adott . . .” „Itt van, ez itt a te hazád! hol minden fűszál ismer téged, s a nép — bármi nyelven beszél — mégis, mégis ez a te néped . . .! Nem a régi rabszolga nép! Egymásra tőrt, gyilkol nem ragad. Kéz kezet fog. Épít serényen, békés, büszke, boldog és szabad! Ilyennek akartad régen, álmaidban ilyennek láttad. Álmod valóra vált, s büszkén vallod magad a nép fiának . . .” A szabadságot, érettséget, szocializmust, emberséget, közösségi szolidaritást szebben, igazoltabban nem énekelhette volna meg költő. Bábi nem hunyt szemet semmi felett: a ma nehézségeit csakúgy nem kerüli el, mint a tegnap sebeit. Nála „kemény kő­ párna a jelen”. Szépek és igazi belső átéléstől fűtöttek Bábinak a néppel való teljes összeforrottságát mutató versei is: A dolgozó nép hű fiaként vallja magáról a költő: „A népé vagyok és — tettben, vágyban, minden kis szóban, rejtett gondolatban, s mindent megkapok már, mert magamat, egész valómat régen odaadtam.” A proletár nemzetköziségből fakadó népisége alkalmassá teszi a költőt arra, hogy költői programjába a haladó emberiség egész múltjából minden maradandó értéket felöleljen: „Pannoniustól József Attiláig, ami szép, minden az én örökségem. Görög bölcsektől, Lenintől tanulok, s megférek mindenütt jó békességben.” 90 �Bábi Tibor első kötete: Ez a te néped (1954.) felkeltette a figyelmet, a második: Hazám, hazám (1955) pedig nagy eseménynek, irodalmi körökben szenzációnak szá­ mított, eredetisége és eszmei mondanivalója folytán. Bábi későbbi költészetében is a gondolati líra uralkodik; társadalmi, filozófiai, hazafiság, internacionalizmus, költői és nemzeti öntudat áll újabb köteteinek középpontjában. Válogatott versei 1968-ban, Se elevenen, se holtan címmel jelentek meg. Bábi mellett főként Ozsvald Árpád tűnik ki az első lírikus nemzedékből. Ember­ szeretet, szerénységet sugárzó költészete faluról hozott élményekből táplálkozott: „ . . . egyszerű szavakkal beszélek, ahogy beszélgetnek a parasztok (Csak egyszerű szavakkal) Verseim hangját, — hogy tisztán szóljanak — a dolgozó nép adja meg nekem (Vadvirágok) A társak közül ő volt az egyik, aki legsikeresebben állta ki a költészet próbáit. Négy önálló verseskötele jelent meg: Tavasz lesz újra (1956), Júdása én nem lehetnék (1959), Földközelben (1965), Laterna Magica (1967). Ozsvald a néptől kapta erejét, a néphez való mély és törhetetlen ragaszkodása tette és teszi őt igazi költővé. Ozsvald leghatékonyabb, legjellemzőbb kifejező eszköze ma is a költői kép maradt. Felhő száll: szürke folt, az ég tengerén magányos csónak Este a fal alján Mint üveggyöngyöket csitri lányka a múlt emlékeit fűzöm láncba. Ozsvald Árpád költészetéről Kovács Kálmán ír találóan. (Kritika 1967. 8. számában.) Három fiatal költő címen (1954) Ozsvalddal és Török Elemérrel közös kötetben tűnt fel Veres János rimaszombati költő és műfordító. Első önálló verseskötete, az 1955-ben kiadott Ifjú szívem szerelmével olyan költőt mutat be, akinek a legjellem­ zőbb tulajdonsága a lelkesültség, az emberi jóság és a jövő iránt érzett határtalan bizalom. Veres János lelkesültsége elsősorban egyéniségéből, lelki alkatából fakad. Ebből a versesgyűjteményből árad: egy ifjú szív szerelme a szép és jó: az élet, a szocializmus, a bátorság és az irodalom iránt. A nemrég megjelent második köteté­ nek, a Tüzek és virágok-nak a címe ismét rendkívül találó. A kötetről Turczel Lajos írja: „Tüzek és virágok verseinek nagy része azt mutatja, hogy Veres János életszem­ lélete, a valósághoz való értelmi és érzelmi viszonyulása felnőtt komolysággá s férfi­ szenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és oko­ kat kereső szemléletté nemesedett. . . Az új kötetben is töretlenül megőrződött, meg­ őrződhetett: az emberi jóság hite, vágya és akarata... Veres verselése kétségtelenül sokat gazdagodott, izmosodott. De korántsem érte el még azt a fokot, amelyet tőle már szeretnénk: a művészi önkonómiát és kiegyensúlyozottságot, a versanyag és for­ málóeszközök feletti biztos uralmát. . . ” A paraszti sors mélyéről indult el Csontos Vilmos, akinek első verseskötete még 1932-ben jelent meg. Azóta is a falu költője maradt: verseiben a parasztélet gondjátbaját, csöndes örömeit és fájdalmait énekli meg. Ha végig olvassuk válogatott versgyűjteményét, a Kell itt a szó-t, azt látjuk, hogy Csontos költészetébe szinte bele­ épült az elmúlt harminc esztendő. „A költő sorsa ez: dalolva Járni, könnyesen, meg nem értve, S csorbult hittel, egyre remélve Menni és naponként rátalálni A szenvedésre.” 91 �„Ma költő vagyok, lantot pengetek, Pislogó tűzre venyigét rakok. Holnap a gyalupadnál görnyedek, Aztán nyár jön, s arató vagyok.” Csontos Vilmos költészetéről Fábry Zoltán írja meg az igazságot. „Csontos költői érdeme: az őszinteség és egyszerűség. Ahol az eredendő adottság ellen vét, ott tör­ vényszerűen kisiklatja a verset. . . Csontos élményszegénysége költészetének szín­ képét bizonyos fokig elszürkíti. Ahogy eltávolodik kézzelfogható élményeitől, úgy szürkül pátosszá a verse is. Régi versei; élményversek. Kezdő szerelmi lírája, majd tollat, kapát és gyalut válogató mondanivalója a legjobb, mert realitás. Új versei himnikusak, általánosítok, a sorokat itt-ott optimista-görcs lazítja. . . Amit Csontos Vilmostól fejlődése érdekében kívánunk és várunk, az nem más, mint élménygaz­ dagság, élménykihasználás és így versgazdagítás...” (Fábry: Harmadvirágzás) Cson­ tos Vilmos válogatott gyűjteményét 1968-ban Csendes lobogással címen adta ki a Madách Könyvkiadó. Zala József egy táj, egy kis országrész költőjének mutatkozik be. Zala kiegyen­ súlyozott, szemlélődő, leíró költő, nem eléggé lírikus egyéniség. Családi költészetéből pedig példás harmónia, szerénység és igazi férfiszeretet sugárzik. A Csallóközi úlravaló, A két Duna között című kötetei egy dinamikus hajlamú költő jóra, szépre nevelő szándékát tükrözi. A kötetek számos szonettet őriznek. A Pestről származó Monoszlóy Dezső csak az ötvenes évek közepén közeledett a szlovákiai magyar irodalomhoz. Első kötete: Egyszer élünk (1959) elég hűvös fo­ gadtatásban részesült, de ma már egyike a legaktívabb lírikusainknak. Újabb kötetei: Virrasztó szerelem (1965), Töltésszimmetria (1965), Csók (1966). Az említett költőkhöz tartozik még Farkas Jenő, akinek önálló verseskötete: Csendország (1965 címmel jelent meg. Ide sorolható még Rácz Olivér is, akinek igen impozáns és rendkívül népszerű verseskötete 1958-ban Kassai dalok címmel jelent meg. A felszabadulás utáni líránkban tehát Dénes György, Gály Olga, Gyurkó István. Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, Veres János, Monoszlóy Dezső, Zala József és Török Elemér jelentik az indulást, és jelölnek egy évtizedes fejlődési szakaszt. A magyarság politikai és kultúrális helyzetének rendezése után irodalmunkban a líra bontakozott ki leghamarább. Az első évtizedben tehát a líra mutatta a leg­ biztatóbb fejlődési ütemet, annak ellenére, hogy művelői kivétel nélkül új emberek­ ből, kezdő költőkből kerültek ki. 1952 és 1953-ban egy-egy lírai kötet látott napvilágot, 1954-ben kettő, 1955-ben pedig négy. 1955 után a kötetek száma csökkenni kezd. 1956-ban már csak két ver­ seskötet került kiadásra. 1957-ben pedig már egy sem. „Ennek okát tényekkel bizonyíthatjuk,” — írja Turczel Lajos Írások mérlegen című könyvében: „Irodalompolitikánkat és könyvkiadásunkat 1950 és 55 között nagy­ fokú jóindulat és a művészi követelményekkel szemben tanúsított engedékenység jellemezte. Örültünk minden kimondott és írott szónak és nem méricskéltünk aggá­ lyosan, nem osztályoztuk szigorúan — a súly és külső szépség szerint — a maradandóság igényével elhangzott szavakat sem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1950— 55-ös évek még a sematizmus virágévei v olta k ... A mi irodalmunkban nem működik teljesen hiánytalanul és hibátlanul a rostarendszer sem. Irodalmi életünkből — a harmadvirágzás kezdete óta — hiányzik az az intézmény, amely egy automatikusan működő, magasabb szintű, finomabb rostarendszer feladatát kellene ellátnia: az iro­ dalmi alap. . . Az a lírai antológia, amelyet a jelen pillanatban a fellépő költőnem­ zedék számára olyan fontosnak tartunk, természetesen nem pótolhatja teljesen az irodalmi alap szerepét.” A harmadvirágzás úttörői csak később eszméltek rá azokra a súlyos fogyatékos­ ságokra, amelyek munkájukat, termésüket jellemezték. A kijózanodás, kijózanítás kissé túlságosan is töményen jött számukra. Lírikusaink költészete valahogy eldugult, elapadt, hangjuk elrekedt és keserűvé, pesszimistává vált. 92 �A kijózanításoknak, a kegyetlen önismeretre-döbbentéseknek sorozatában végül eljött a XX. kongresszus is, amely kimondta azt a nagyon sokszor jó szándékúan eltitkolt igazságot, hogy a szocializmus építése sem mentes a tévedésektől és nehéz­ ségektől — és ezt a tényt sem a politikai, sem az irodalmi életben nem szabad el­ hallgatni, nem szabad letagadni. És ekkor jött az igazi kritika, művészi elemzés — elsősorban Fábry „Harmadvirágzás” -a és „Kevesebb verset, több költészetet” című írása — amely biztató és buzdító jellege ellenére is ugyancsak mellbevágott. A kelle­ metlen igazságokat beolvasó kritika volt ez. Később nemcsak az irodalmi alkotásokkal szemben támasztott követelmények és igények nőttek, hanem a művek művészi színvonala is emelkedett. Különösen vonat­ kozik ez a lírára, és azon belül is a legújabb nemzedékek, indulóknak a produkció­ jára. „Lírai utánpótlásunknak már négy-öt olyan költője is van, akinek termésátlaga felülmúlja az eddig kiadott verskötetek átlagos színvonalát” — írja Turczel Lajos (Írások mérlegen, 104 1.) 1956 körül tűnik fel a szlovákiai magyar sajtóban az újabb költői nemzedék: Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor és Tőzsér Árpád. Az induló fiatal költők adják ki 1958-ban a „Fiatal szlovákiai magyar költők” című antológiáját. „Nyolcan vannak: a legfiatalabb nemzedék, a harmadvirágzás első érleltettjei..." A fiatalok antológiája egyformán és egyszerre jelent örömet és csalódást. A csa­ lódás természetes következménye a felfokozott várakozásnak: azt hittük, csoda tör­ ténik, a szorongás és a riadalom túlkompenzáltan szeret oldódni. Fiatal, induló köl­ tők nem jelenthetnek és nem hozhatnak, de létük, tényük a líraélet válságfordulóján mindennél nagyobb hitelt és realitást jelent. Ezért öröm, és ezt nem kisebbítheti a mérlegelés objektív eredménye.” (Fábry Zoltán: Harmadvirágzás) Turczel Lajos előszavának tanúsága szerint, a nyolc fiatal költő „származás és műveltség tekintetében is közel áll egymáshoz: munkás-paraszt és népi értelmiségi szülők gyermekei, főiskolai hallgatók (5), tanítók (2) és újságíró (1). Kiindulópontjuk a falu, a magyar falu. „A magyar nyelv sorsának történelmi biztosítéka, tegnap és ma egyformán: a falu, a nép. A magyar nyelv itteni sorsa a magyar falun áll vagy bukik. Csallóköz, Palócföld, Gömör, a Bodva-part, a nyitrai nyelvsziget és Bodrogköz falvai rejtik és őrzik a kincset: a nyelvjövőt.” A szlovákiai magyar költők léte és jövője a szlovákiai magyar nyelv sorsától függ. Az antológiában Gyüre Lajos „A Tarca-parti fűzfához” beszelve, érzékelteti a költő, a nyelv és a nép egyazonos, egymásba folyó szerepét. „Mi vagy te, öreg Lombtalan? Hány vihar tépte ősz fejedet? És mivégre állsz ott magad, meddig tartod még őrhelyed? Földet kötsz, ős humusz talajt! De ha fiakat nem hozol, és leomlik a Tarca-part, magad vagy, s a víz elsodor!” Fecsó Pál a faluhűség viszahúzó, megkötő erejéről ír. Versében a falusi legények és a tanító új viszonya, egy megváltozott élet bizonyítéka. Egy falusi tanító ennél többet nem adhat, nem mondhat. Ez maga a maximum: népszolidaritás, szicialista példa — frázis nélkül. „Hatan az ágyra férnek, kettő az ablakon trónol, a padlón ül, akinek már egy cseppnyi sem jutott a jóból. Jó így együtt a kis szobában, szíveink közelebb jutnak, ellocsogunk földről, leányról, 93 �míg a percek halkan futnak. Néha bor nélkül, dalra gyújtunk, meg — megrezdül a kályhacső, velünk dalol a Hold az égen s halkan ketyeg az idő. Majd könyvet visznek, elköszönnek, keményen megrázzák kezem, nem mondom, de tudják, érzik, hogy őket nagyon szeretem.” Kulcsár Tibor már többet mer: az életfilozófia hangját próbálgatja. Még nincs egyéni világszemlélete. Erőssége a tájfejtés. Egyik legjobb verse az „Éjjeli utazás” . Simkó Tibor „Pólusok” című kötete 1967-ben je le nt meg. A kötetet kísérő szövegben a következőket olvashatjuk: „Programszerű makacssággal épp a legkötöttebb hagyo­ mányokat követi. Nem elég, hogy régi formákban gondolkodik, hanem sokszor, mintegy mutatvány­ ként, egy-egy ismert, klasszikussá érett és nehezen megismételhető formához nyúl kíváncsian s így egy kicsit az előd attitüdjét is átszippantja a maga költészetébe. Mi az mégis, ami jellemzővé, Simkó-verssé tesz egy-egy ilyen kísérletet? Első­ sorban az, hogy minden megoldott forma mélyén ott dübörög a költő robosztus ereje.” Az eddig tárgyalt költőktől hangvételben és hangszerelésben, versformában és mondandóban Simkó Tibor elkülönbözik. Formaművész. „Jó lesz a bús, könnydús anyaföld melegén, hazaérve hallani zsongani a sást, csengeni víg patakon, mondják bajnokaként felszállni s csillagos égre s fényt, fényt szórni, reményt, végig a szent sarakon! Mert amiért ezerévek rendjén hullani kellett, békét hirdet a hant, féltve borulva fölém, a száz nép álmai összefonódnak a Duna mellett ős-örök itthoni táj véres, drága ölén.” Ez a Simkó vers a magyar költészet (A tegnap elégiája) Duna-vallomásait gaz­ dagítja. Zs. Nagy Lajos versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséből. Első önálló kötete az Ének a tisztaságról (1964). Második verseskötete: Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége, Egri Viktor szerint „ünnepe” . E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodik: „Tűrhető tüzekben pörkölődünk; angyalaink bocsánatkérő arccal ütlegelnek, finom csipesszel, ájtatos hümmögéssel tépik a nyelvünk Fájdalmunk kivirágzik, mint az eperfa, s mézédes, füstös szitkokat terem. (Purgatórium) „A nyolcakból még ketten vannak: Cselényi és Tőzsér. És ezzel új fejezetet kez­ dünk. Bennük látjuk és tudjuk e nyolcas kar két vezérszólamát, szólistáját. Ők azok, akik ez indulást summázzák és művészi hittel igazolják. Cselényi a kötet elején és Tőzsér a végén egymásra hangolt nyitánnyal és záró akkorddal szinte öszefogón ke­ retezik az együttes egészét.” (Fábry: Harmadvirágzás, 218. 1.) 94 �1958-ban a „Fiatal szlovákiai magyar költők” című antológiában tűnt fel Tőzsér Árpád, s azt ott bemutatkozó nyolc költő közül az irodalomkritika már akkor is őt tartotta legtehetségesebbnek „A világgá — tágulás pattanó dinamikája — a leülepedettség ellenszere — a képelevenséget szinte belénk marja. A gesztus-mondatok plasztikus hűsége a férfimozdulat világlendületét realizálja” — írja róla Fábry Zol­ tán. (Harmadvirágzás, 216. 1.) Tőzsér Árpád első önálló verseskötetére jó néhány évet várt az olvasók költé­ szetkedvelő része. 1958-ban — amikor a fiatalok antológiája, s abban Tőzsér 18 verse is megjelent — Tőzsér nek már volt annyi versanyaga, hogy egy karcsúbb kötet kitelt volna belőle. A költő katonáskodása és a közismert kiadópolitika következtében az első Tőzsér-kötet csak 1963 derekán kerülhetett a közönség elé „Mogorva csillag” címmel. A kötetben több mint tíz év termése fekszik, ennek ellenére is a kialakulás, forrás kötetének tekinthetjük. A kötetben a szuggesztív önjellemző verseken kívül (Férfikor, Lángpiros arccal, Keseredetten, Kárhozat, stb.) számtalan olyan önélet­ rajzi vonatkozást s családtörténeti utalást találunk, amelyekből teljes lírai önéletrajz és családi krónika állítható össze. „.Mogorva csillag, apám, bocsáss meg, bocsásd meg zordon kegyetlenségem, de hogyha téged beszéllek, mondom magam is, a te életed éltem. Az lettem én is, mogorva csillag, testem parancsol írnom, elégszem, víg ösztönökkel nem szaporodtam. Apám, örököd nehéz, de élem.” (Mogorva csillag) A kiadó jegyzete a szlovákiai magyar irodalom „dühöngő fiataljának” nevezi Tőzsért, s nem ok nélkül. Smaragd makkosban vadkan csörtet, tapodva rengőn a szűz földet. Nincsen erkölcse, csak vad vére. Nincs könyör benne — szeresd érte. Amennyit szűköl, annyit tombol, s mindig napfényes rétre gondol. De ha kijön a rengetegből, kerekre tágult szemmel eldől. Nem tud betelni a csodával, hogy még van rét, és van madárdal. S rohanna, futna ő is arra, a felismert „kell” visszahajtja: Hogy majd örökre elhagyhassa, csörtet vissza a vérbe, gazba. 95 �A Mogorva csillag szerzője született realista költő. Realizmusa azonban nem a fény­ képező és empirizáló realizmus fajtájából való. Ez a realizmus konok elszántszággal fenyegeti a valóságra kövesedett burkot és a „lemállott takaró” alól kíméletlenül önkínzó őszinteséggel tárja fel a „nyers való” , a sima felszín alatt vajúdó „kúszált és tépett ideghalmot” — írja róla Turczel Lajos (Írás és szolgálat, 204. 1.). A kötet anyagának nagy része, legalább négyötöde az „illyési korszak” szülötte. Ennek a korszaknak hatása észrevehetően átnyomult az új hatásokat is tükröző Fémek ideje ciklusba is. E kis terjedelmű ciklus nagy erejű, de felerészben még heterogén felépítésű és összetételű verseket tartalmaz. A Kettős űrben (1967) című Tőzsér-kötet széleskörű irodalmi vitát és elismerést váltott ki. Tőzsérnek irodalomkritikai és publicisztikai tevékenysége is jelentős. Erőteljes és színes riportjain s a Hétben közzétett és termékeny vitát kibontakoztató, szen­ vedélyes vitacikkein kívül több olyan figyelemre méltó recenziója, irodalomkritkai, irodalmi- és kultúrpoltikai írása jelent meg, amelyek érzékeny tollú és határozott ítélőképességű esztétát és publicisztát igérnek. Elméleti írásainak gyűjteménye: Az irodalom valósága. (1970) Tőzsérrel együtt jelentkezett a nála szertelenebb és szélsőségesebb Cselényi László, aki az utóbbi években nem publikál újabb verseket. Két verseskötete: Keselylábú csikókorom (1961), Erők (1965) a modern formákkal való kísérletezés, a világirodalom legújabb áramlataiba való kapcsolódás szándékát bizonyítja. Cselényi László ahhoz a költőtípushoz tartozik, amely nem elégszik meg azzal, hogy intim érzéseit és gondolatait alkalmilag eldalolja, de tudatosan arra törekszik, és belső erőitől hajtva arra kényszerül, hogy ötletének problémáin, önlelkének for­ rongásain keresztül a nemzedékére vagy egész korára jellemző életérzést, világhoz való viszonyulást is kifejezzen. A korkifejező szándék és indulat Cselényi költészeté­ nek alapvető vonása. De Cselényinek több olyan verse is van, amelynek ő az egye­ düli alanya és tárgya. Ilyen például a kötet címadó verse: a Keselylábú csikókorom, a Metamorfózis, vagy a Vándordal. . . . szervusz világ, isten veled kis házikó, ahol születtem, rét, folyó, én már örökre elmegyek, az is lehet, többé talán sohasem halljátok híremet. S mentem, szédült a föld velem, tájak jöttek meg emberek, keringőzött a kék világ, s éreztem, néha megremeg a föld, a híres rónaság mérföldcsizmás lábam alatt, (Vándordal) Az útkeresét, amelyről a Legenda az ifjúság vizéről című nemzedékversében beszél, az ő heves újítástörekvését, formakeresését is jól példázza: Töpreng az ifjú szenvedély, markában érzi a tavasz minden kegyét, a szenvedést, az örömet, a bút, dalol, zokog, ábrándozik, köszönti a szép, sugaras tavaszt, s nagy kételyek között keresi, hol az út. Az önarcképet és fejlődésképet nyújtó versek között a Próbaszüret a legerőteljesebb, a fiatalok antológiájában Számadás címen szerepelt. A vers önerejét, tüzét az az ars poeticaként megfogalmazott hivatástudat képezi, amelyhez a próbálkozó költő a költőiség kételyeivel viaskodva eljutott: Ember vagyok, küzdenem kell végig a harcot, rímmel, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni markot, rügyfakasztó ritmusokkal kényszeríteni a csatára, irtani a dudvát, a gazt, magot dallal csalni kalászba. Az élet rossz, a sors gonosz, de az ember, a fejlett állat, azért lobbant föld sorából fénnyé, ésszé, azért von vállat istenre is, mert van hite megváltoztatni a világot! Cselényi költészetének legimponálóbb vállalkozásai, útra indító kötetének legfigye­ lemreméltóbb darabjai: a mai ember életérzését kifejezni akaró nagy verskompozí­ ciók (Nap-ének, Kárhozott nemzedék, Énekek éneke), és a szerelmi témákat feldol­ gozó terjedelmes lírai-epikai költemények (Virág Anna, Csallóköz virága). Az élet- 96 �érzést kifejező versek közül a Nap-ének, fogyatékosságai ellenére is, lenyűgöz, fel­ kavar és magával ragad. C selényi fel tudja tárni a mai ember életérzésének, világhoz viszonyulásának filozófiai és érzelmi komponenseit. Az utóbbi években ismét új lírikusok tűnnek fel: Gál Sándor, Tóth Elemér, Batta György, Bárczi István. A „nyolcak” antológiájában még nem szerepelt, de 1964. óta mór több kötetet is adott ki a hatvanas évek egyik legtehetségesebb költője, Gál Sándor. Ő is modern költői formákkal és szabad versekkel kísérletezik. Verseskötetei: Arc nélküli szobrok (1964, Napéjegyenlőség (1966), Szabad romlás (1969), 1968-ban lírai motívumokban gazdag elbeszélésgyűjteménye jelent meg Nem voltam szent címmel. Gál Sándoréhoz hasonlóan modern versformákkal és életszemlélettel találkozunk Tóth Elemér versesköteteiben: A halak a mélyben úsznak (1965), Ketten (1966). Batta György: Virágot nyit a puskacső című verseskötete 1965-ben jelent meg. Friss költői nyelven és üde, bájos képekben formálja meg Batta György a gondola­ tait. Eredeti képei alkalmasak rá, hogy a megszokott témákat megfrissítsék, új köntösbe öltöztessék, így egyénítve a v ilágot a költő lelke és akarata szerint. Van verseiben valami fiatalos szertelenség, de ez többnyire már ebben a kötetben is költői merészséggé szelídül. Egy gyermekien tiszta és őszinte emberi lélek vall itt önmagáról, és kíván az embereknek, a világnak harmóniát. Az elmúlt húsz év lírai reprezentánsai költeményeiből 1966-ban Szélkiáltó cím­ mel lírai antológia jelent meg. Líránk legújabb hajtásának vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy egyre nagyobb tért hódítanak a modern kifejezőeszközök, szemben a hagyományos, realista-roman­ tikus stílussal. A legfiatalabb költő nemzedék: Aich Péter, Keszeli Ferenc. Kmeczkó Mihály, Kulcsár Ferenc, Mikola Anikó, Németh István, Szitási Ferenc, Tóth László, Varga Imre és Bari Károly költészetét szintén a modern kifejezési eszközökkel való kísér­ letezés és a korszerű életszemlélet jellemzi. Egyszemű éjszaka címmel (1970) fiatal szlovákiai magyar költők antológiát jelentetnek meg. A borítólapon ezt olvashatjuk: Az „Egyszemű éjszaka — viszonylag hosszú várakozási idő után — most egy új poétacsoportot indított útjára, mely (ha a költők életkora eltérő is) a csehszlovákiai magyar költészet legfiatalabb nemzedéke . . . De annyi tény, hogy ez antológiában nyújtott teljesítményükkel olyat alkottak, ami mindenképpen figyelemre méltó és vitára sarkalló. Formakultúrájuk, világlátásuk és kifejezési módjuk költőnként más­ más, és művészi alapállásuk merőben eltér az előző nemzedékétől.” Az Egyszemű éjszaka bevezetőjében Tőzsér Árpád így elemez: „Tóth László versében (Történelemkönyv saját használatra) az egyszemű éjszaka metafora a mitológiabeil Küklopszot idézi, de antológia-címmé emelve, kilenc fiatal költő verse elé állítva általánosabb, gazdagabb jelentést nyer. Egyszerre fejez ki hitet és nihilt, re­ ményt és reménytelenséget, magányt és közösség utáni vágyat. Az utána következő versek az éjszakát egyfajta társadalmi gyökerű magány, az egyetlen szemet pedig a költészet jelképévé emelik. S ebben a magányérzésben s a költészetbe vetett hitben egységes ez az egyébként eléggé heterogén csoport. Verseikről szólva vizsgálódásaink kiindulópontja legyen most ez a homogénségük és heterogénségük . . . Az ő verseiben hiába keresnénk „osztályharcos, világnézeti vagy politikai” prob­ lémákat, de bármilyen egyéb irodalmon túli szándékot is, magányuk feloldását kizá­ rólagosan a szótól, a költészettől várják. Tóth László és Németh István verseitől csak módszerben különbözik Aich Péter és Mikola Anikó. Míg emezek költészete valóban a „jel és szándék” lehetséges ta­ lálkozása, addig az ő versviláguk tudatosan szerkesztett. A meglepő az, hogy világuk a megszerkesztettség ellenére is magány, ember-nélküliséget sugall. Kmeczkó Mihály magánya pl. egy embertelen „holdtájban” objektivizálódik. Aich Péter verse is a holt tájat revelálnak, csak ebből a tájból még a „kövek” is hiányoznak. Ha Aich Péter verseiben a természet csak emlék, Mikola Anikó költészetében annál inkább valóság. Mikola Anikó versei az antológia „jó tettei” , nagy műgonddal és szuvereni­ tással készült alkotások. 97 �Egri Viktor bírálata alapján Mikola Anikó a kötet legegyénibb hangú, már köl­ tőnek mondható jelentkezője. Az éjszaka dala című versének néhány, tiszta, költői sorát idézem: Utaimon árnyékok sietnek, csendes völgy kígyók fészke lett. A fényt a gyökerekbe rejtem, ne lásd, a keselyűk hogy születnek, hogy lesznek kövekből tigrisek, fűszálakból bilincsek, sziromból dárdahegy. Gyíkok sebére mérget öntök, lezárom szelíd szemüket. Minden ritka kis otthont felégetek és felgyújtok minden hallgatag tetőt. Bezártam kapuimat, Ne keress bejáratot. Ez most az én birodalmam. Mikola Anikó költészete emberközpontú, félelmeket és emberféltést találok benne — ezért nem hangol le, inkább megrendít helyenként tragikumával: Nem vagy te só nem vagy kenyér keserűbb vagy a józan reggeleknél átnézel az almafák fölött s a hegyek lehajtott fején. Most téged is elért a tél s a méreg még töményebb forrásod vizében. (Szerelem) Az adekvát szó keresése, plusz egyfajta lázadás jellemzi Keszeli Ferencet, Tóth Lászlót, Varga Imrét és Kulcsár Ferencet, Reszeli Ferenc lázadása a legtakaratlanabb, de nem fogalmilag, hanem groteszk képekben realizálódik: mert nem látod az aszfalt alatt a folyót s nem tudod hogy pacallevest mérnek minden pillér mögött. (Apróbb lázadások) Groteszkjei sokkal szomorúbbak, mint mesteréé, Ladányi Mihályé, mint ahogy kivertsége is más jellegű. Varga Imre magatartása hasonló: nem egy eszme, hanem valami fátumszerű passzivitás jegyében ironizálja hősét (azaz önmagát). Varga Imrének tudatosan vá­ lasztott életformája a passzivitás. Versei nem a filozófiai általánosítások segítségé­ vel, hanem kizárólag a tapasztalás útján közelednek a társadalomhoz, világhoz. S itt, ezen a ponton haladja meg őket Tóth László. Alaptörekvése neki is a magány benépesítése, azaz poetikus feloldása, de ő — szemben társaival — nem az egyetlen lehetséges feloldásra esküszik. Tóth L. költészetére jellemző még az egymás mellé rakott ellentétek. Eredménye: felfokozott dinamika, mozgalmasság, a tárgyaknak olyan állandó zuhogása, amelyek során a képek egymást hatványozzák, helyzeti ener­ giájuk egységes áramkörbe kapcsolódik, s végül is a költő egyetlen magánya a világ több értelműségében látszik feloldódni. Az Egyszemű éjszaka különben olyan verseket tartalmaz, amelyek 1969. előtt íródtak, s azóta a jelentkezők legtöbbje modorossága javát levetve, előbbre lépett. A Versbarátok Körének idei, minden bizonnyal legvitatottabb könyve Mikola Anikó: 98 �Tűz és füst között c. kötete lesz. Mikola önálló kötetét teszi az olvasók asztalára. Azóta bizonyára valamennyien megismerték a tavaly tavasszal oly csillagszerűen feltűnt — nálunk évekkel fiatalabb — Bari Károly lírája. Egyszerű vallomásának néhány sorát idézem: „Olyan verseket szeretnék írni, amelyek napjaink gondjáról, az emberekről, ró­ lam, az eltitkolt és a világ elé tárt vágyainkról, egyszerű örömeinkről, szép vi­ rágokról szólnak.” Bari K. fajtája évszázados szenvedéseiből és kötöttségeiből nem letörtséget sző csillagálmodozásaiba, hanem szabadulni akar tőlük, visszavágyik ugyan emlékei közé, de köti, előre küldi a jövő testvéreit. Bari Károly ismeri a helyét a világban, rögzíteni tudja szédületeit — lírája az új magyar költészet legnagyobbjaihoz kötődik, ami korántsem jelent tegnapit, s utánzást — írja róla Egri Viktor. A szimplán, fogalmilag felmutatott ész eltűnt a mi fiatal költőink verseiből is. De ha „felszívódott’ költészetünk anyagába, a „személytelenbe” , akkor verseik nem érthetetlenek, csak megértsük „irodalmibb” kritikát igényelne, mint az eddigi szlo­ vákiai magyar irodalomkritikai gyakorlat. Hogy az Egyszemű éjszaka c. antológiában bemutatkozó ifjú költők igazi költői egyéniségekké fejlődnek-e, azt majd tehetségük és az idő dönti el. Az Egyszerű éj­ szaka megjelenése sokáig gyöngyöző vitát kavar, ahogy ez megtörtént 1958-ban A fiatal magyar költők antológiája kiadása idején is. Időszerűnek és hasznosnak talá­ lom a fiatal tehetségek támogatására irányuló olyan írásokat, polemikát is, mint A fiatal költészetért, Fiatal költőké a szó, Fiatalok avatása, Veszélyek, buktatók. Nem hiányzik tématámogatásukra irányuló őszinte, a jó tanács sem: Szeretném fiatal költőink figyelmébe ajánlani — ha még nem ismernék — Andrej Voznyeszenszkijnek a Verses posta ciklusa előszavában írt sorait: ,,A formalizmus, a cifrálkodás: hülyeség. A vers legyen olyan, mint a modern épület: logikus konstrukciójú, csupa fény, könnyedség, mélység, legyen egészen az embernek való!” Azért idézem itt Voznyeszenszkijt, mert a fiatal szovjet költőnemzedék közt őt tartják a „legköltőibb” költőnek; az ő „csiszolt, zárt ,tiszta szerkezetű költészete” példaképe lehetne a mai fiatal lírikusainknak is. És végül: a költő nem ír a maga kedvtelésére — csupán önmagának.” (Egri Vik­ tor) A csehszlovákiai magyar költészet a cseh és szlovák költészettel vállvetve telje­ síti azokat a feladatokat, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésében a kul­ turális forradalomban és a békeharcban reá hárulnak. Emellett tükrözi a csehszlo­ vákiai magyar etnikum sajátos nemzeti arculatát és népi kultúráját, ápolja, fejleszti anyanyelvünket, a magyar nyelvet, Irodalmunk ugyanakkor az egyetemes magyar irodalom szerves része, amellyel nyelvi és hagyományközösségben, hazánk szocialista irodalmával pedig tematikai és eszmei közösségben van. Irodalmunk (költészetünk) nyelvi tisztaságát és korszerűségét éppen a magyarországi irodalommal (költészettel) való kapcsolat bizonyítja. Ezenkívül irodalmunk vállalja a híd, a kölcsönös közvetí­ tés szerepét a szlovák, a cseh és a magyar irodalom között. Mindez csupán betekintés, ízelítő a „Harmadvirágzás” csehszlovákiai magyar lírájába. Ezt az utat igazán érzékelhetővé, érthetővé, azonban a művek olvasása teszi, s közben kialakul bennünk az a meggyőződés, amelyet a nagy olasz költő, Petrarca így fejez ki: „A könyvek barátaim: társaságuk végtelenül kellemes.” 99 �k ö rk é p Félszázadik emlékplakett Megyénk kulturális életének egyik szép, felelősségteljes küldetése a Madáchkultusz ápolása. Ennek jegyében kerül sor minden esztendőben — a filozopter-költő halálának évfordulója táján — a róla elnevezett emlékplakettek kiosztására. Az idén október 11-én, a Karancs Szálló mozaiktermében — hagyományosan meghitt hangu­ latú emlékest keretében — dr. Boros Sándor, a Nógrád megyei Tancás elnökhelyet­ tese adta át az 1971. évi Madách-emlékérmeket. Farkas András festőművész, balassagyarmati rajzpedagógus a megye szellemi arculatának formálásában évtizedek óta betöltött szerepe elismeréseként részesült e kitüntetésben. Ormos Tibor személyében a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igaz­ gatója kapott emlékplakettet, kinek jelentős érdemei vannak abban, hogy Nógrád megye — és kiváltképp székhelye — az elmúlt évtizedekben sok, rangos képzőmű­ vészeti alkotással gazdagodott, és hogy 1945. után Magyarországon Salgótarján ka­ pott először Madách-szobrot. Paku Imre irodalomtörténész, a Látóhatár olvasószer­ kesztője elsősorban Madách-tanulmányai, valamint a Palócföldhöz fűződő munkássá­ ga révén érdemesült az emlékéremre. Pétervári István mint színházigazgató részesült elismerésben, egy olyan színházé, amely fő részese az „egyéb Madách-drámák” rene­ szánszának s elosztatni törekszik azt a tévhitet, hogy a Tragédia költője „egyműves” drámaíró. (A Veszprémi Petőfi Színház a közelmúltban mutatta be Madách Csak tréfa című vígjátékát s Pétervári István éppen a premier előkészületei miatt nem vehette át személyesen a kitűntetést.) A Madách-emlékplakettet — mint kultúrális, művészeti díjat — 1964-ben ala­ pította a Nógrád megyei Tanács. Azok jogosultak az elnyerésére, akik átlagon felül tesznek a Madách-hagyomány ápolásáért, az életmű népszerűsítéséért illetve a megye szellemi felemelkedéséért. Első ízben — tekintettel a centenáriumi ünnepségekre — huszan kapták meg. Azóta — az ideit is beleértve — hét alkalommal harminc pla­ kett került kiosztásra, tehát eleddig összesen ötvenen mondhatják magukénak ifj. Szabó István szobrászművész alkotását és a velejáró diplomát, amelyet Czinke Ferenc festőművész Madách-portréja díszít. A félszázból tizenhatan élnek a megyében s művészeti, tudományos, közművelődési munkásságuk elismerése e díj. Nyolc külföldi Madách-fordító valamint irodalomtudós birtokában van emlékplakett. Az ötven ki­ tüntetett író vagy költő, tizenegy irodalomtörténész, nyolc képzőművész, hat szín­ házi szakember (rendező, dramaturg, színművész) tizenketten pedig a kulturális élet egyéb területein fejtenek ki — e plakettel is — elismert tevékenységet. A hagyománytisztelet e megnyilvánulása — bízvást remélhetjük — serkentő, ösztönző erejű s a jövőben is kellemes gond lesz odaítélni a Madách-emlékérmet az arra érdemesek számára. Cs. B. 100 �Honismereti irodalmunk Az 1971-es év honismereti tevékenységének több említésre méltó eredménye született a megyében. Ismertetésük jóleső érzéssel tölthet el mindenkit, aki egy kicsit is szívügyének tekinti a múlt haladó hagyományainak ápolását és azoknak a jelen formálása terén való minél hatékonyabb felhasználását. Legelsőként a megye munkásmozgalmának számottevő résztvevőiről összeállított életrajzi lexikont említhetnénk (Nincs élőbb holtjainknál. Életrajzok a Nógrád megyei munkásmozgalom harcosairól Szerkesztette: Belitzky János — Szabó Béla, Salgótar­ ján, az MSzMP Nógrád m. Biz. és a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum kiadása, 1971.), mely a megyében úttörő jelentőségű kiadvány. Régi szükséglet, hogy méltóképpen legyen megörökítve azoknak a tevékenysége, akik tettek valamit a szocialista Magyarország felépítéséért és akik már eltávoztak sorainkból. A kötet ezeknek állít emléket, elmondva róluk mindazt, amit az írásos dokumentumok lap­ jairól és a még élők visszaemlékezéseiből egybe lehetett gyűjteni. A kötet szerkesz­ tői vállalták a kockázatot, amely szükségszerű velejárója az ilyen jellegű összeállí­ tásoknak. Azt ugyanis, hogy a rendkívül szerteágazó, nagyszámú munkatárs bevo­ násával lefolytatott anyaggyűjtés ellenére is kimaradhatnak egyes személyek, illet­ ve egyes fontosabb életrajzi momentumok. Ők azonban jól látták, hogy „az igazi feltárás, a szélesedő kutatás még csak most kezdődik” — mint ahogyan az előszóban írják — „azt várják ettől a munkától, hogy új és új adatok kerüljenek elő, éppen azoktól, akikhez szól ez a könyv.” A feldolgozott személyek betűrendben történő ismertetését jól egészíti ki a Függelék, ahol közlik azt a néhány dokumentumot, mely a megye területén műkö­ dött egyes pártszervezetek és szakszervezetek vezetőségét tartalmazza, valamint azokat a jegyzékeket, melyeket az ellenforradalmi rendszer rendőri és bírósági szer­ vei állítottak össze a munkásmozgalomban résztvevő, s emiatt vád alá helyezett személyekről. A kötet jól áttekinthető (bár egyes vonatkozásokban nem világosan tagolt) szerkezete, a függelékek és a képmellékletek jól segítik elő a példaképeink életére vonatkozó adatok felhasználását. A kötetben szereplő személyek tevékenységének hátterét plasztikusan mutatja be egy másik kiadvány (Dokumentumok a Nógrád megyei bányászok életéről és harcáról 1919—1944. Összeállította: Csabai József, Salgótarján. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum és a TIT Nógrád megyei szervezete kiadása, 1971.) Az MSzMP Nógrád megyei bizottsága archívumának közelmúltban elhunyt vezetője több, mint száz eredeti dokumentumot gyűjtött egybe, legnagyobb részben a Párttörténeti Intézet archívumából, de akad jónéhány olyan irat is, melyet a megyei pártarchívum, illetve a Nógrád megyei Levéltár őriz. A válogató szerencsés kézzel tárta fel mind­ azokat a jelentéseket, leveleket, beadványokat, melyek a salgótarjáni medence bá­ nyászainak viszonyait a lehető legsokoldalúbban mutatják be: a bányászok élet- és munkakörülményeit, munkabéreinek alakulását, megmozdulásait, az ezeket követő megtorló intézkedéseket egyaránt — egészen a bírósági ítéletekig. Már más alkalommal is említést tettünk arról, hogy az ilyen jellegű forráskiad­ ványok mindennél alkalmasabbak egy-egy kor levegőjének felidézésére és ezzel a problémák jobb megértésének elősegítésére. Mindezeken kívül — mint erre a kötet előszava is céloz — a közölt dokumentumok további adatokkal bizonyítják mindazo­ kat a megállapításokat, melyeket a közelmúltban megjelent kötetek, a bányász­ munkásmozgalom történetét bemutató mű és a Nógrád megye történetének III. kö­ tete tartalmaznak. Az oktatásban és az ismeretterjesztésben is nagyszerűen használ­ ható munka arra irányítja a figyelmet, hogy ilyen és hasonló kiadványok további megjelentetésében érdemes fáradozni. A kiadó megyei múzeumi szervezet, továbbá a megyei levéltár távlati tervei azt mutatják, hogy belátható időn belül sor is kerül olyan forráskiadványok megjelentetésére, melyek a megye történetének egy-egy kor­ szakát eredeti dokumentumok bemutatásával világítják majd meg. 101 �Új műfaj megjelenését hozza honismereti irodalmunkba az alapításának 100. év­ fordulóját a közelmúltban ünneplő salgótarjáni megyei kórház jubileumára készült munka (Habonyi Zoltán: A Palócföld egészségének történetéből 1826—1969. Salgótar­ ján. A megyei kórház kiadása, 1971.) A művelődéstörténet ritkán feldogozott ágáról, a gyógyítás történetéről szól megyei viszonylatban. Sokoldalúan mutatja be a megye népességének életkörülményeit, egészségügyi ellátottságát a feudalizmus utolsó év­ tizedeitől kezdve a kórház 100 éves jubileumának időpontjáig. Mindvégig figyelemmel kíséri a megye gyógyító intézményeinek, a balassagyarmati, pásztói és salgótarjáni kórházaknak fejlődését is és nyomon követi azokat az intézkedéseket, melyeket a mindenkori kormányzat, illetve ennék helyi letéteményesei tettek az egészségügyi helyzet javítására, és amely intézkedések a kapitalista viszonyok közepette a helyzet lényeges javulását sosem eredményezték. Igyekszik emléket állítani azoknak az or­ vosoknak is, akik sokat tettek a megye lakosságának egészsége érdekében. Részle­ tesen szól a közelmúltról, és a jelenről, bemutatja végül a megyei kórházat úgy, ahogyan az a jubileum időszakában létezett és működött. Jól összeválogatott válto­ zatos képanyaga szerencsésen egészíti ki a talán néha túl sok adatot tartalmazó, de ennek ellenére olvasmányos kötet mondanivalóját. Külön említést érdemel a munka jegyzetanyaga, mely tudományos igénnyel mutat rá megállapításainak, adatainak lelőhelyére és így az egész munka bizonyító erejét, hitelességét növeli. Örömmel nyugtázhattuk, hogy a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola ezévben is megjelentette honismereti szakkörének kiadványát (Irodalmi emlékek nyo­ mában Nógrád megyében. V. Szerkesztette Leblanc Zsoltné, Salgótarján, 1971.) A so­ rozat, mely 1967. óta kitűnő lehetőséget adott tehetséges diákoknak ahhoz, hogy a szokványos iskolai dolgozatok feldolgozási módját és terjedelmét messze meghalad­ va — a szakkörvezető tanár irányításával készült — munkáikban rámutathassanak irodalmunk nagyjainak a megyéhez fűződő kapcsolataira, úgy látszik, egyelőre nem folytatódik tovább. Az eddig megjelent füzetek értékelése még várat magára, ezúttal csak annyit érdemes megemlíteni, hogy az itt megjelent dolgozatoknak döntő szere­ pük volt abban, hogy sikerült feleleveníteni számos helyi hagyományt, erre a közvé­ lemény figyelmét felhívni, felfrissíteni továbbá irodalmunk nagyjainak helyi vonat­ kozásaival kapcsolatos ismereteket és nem utolsósorban említést érdemel, hogy mindezeknek az eredményeknek számos látható jele, emléktábla is megszületett az elmúlt évek folyamán. Mindezeken túl ez a sorozat — amellett, hogy számottevő mértékben járulhatott hozzá a tanulóifjúság tevékenységi körének egészséges kiszé­ lesítéséhez, hiszen elsajátíttatta a közreműködőkkel a legfontosabb módszertani kész­ ségeket, melyek a honismeret műveléséhez elengedhetetlenek — sok jól használható, értékes hagyomány továbbélését, megőrzését tette lehetővé. Az eddig elmondottak kiegészítéseképpen érdemes még megemlíteni, hogy az ismertetett művek egyike sem került könyvárusi fogalomba: az életrajzi kiadvány és a dokumentumkötet terjesztésével a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága foglal­ kozik; az egészségügy történetét feldolgozó munka a salgótarjáni kórháznál szerez­ hető meg, az irodalmi emlékeket bemutató füzetek — ha még nem fogytak ki telje­ sen — a salgótarjáni Madách gimnáziumban érhetők el esetleg. De mindegyik könyv megtalálható a megye valamennyi könyvtárában és így remélhető, hogy a bennük foglalt értékes ismeretanyag akadálytalanul válhat a megye közkincsévé. Schneider Miklós 102 �Három antológia — három műfaj Ahol a sziget kezdődik A válogatás tizenhárom fiatal prózaíró egy-egy elbeszélését tartalmazza. Nem indultak közös programmal, alkatukban, életszemléletükben sem sok a rokon vonás Indokolatlan lenne ezért akár az idősebbek normáival, akár egymással mérni őket. Ajtony Árpád írását nem értem. Mózsi Ferencet, Tóth Bálintot és Nádudvari Annát más írásokból erősebb tehetségeknek érzem, mint amit itt közölt novelláik mutatnak. Dobai Péter aforizma-füzérei még nem állnak össze műfajjá, etüdöknek sem nevezhetők. Olyan „akkordokat” és olyan „futamokat” játszik, amikből azonban rendkívüli muzikalitása és virtuóz tehetségre következtethetünk. Ungváry Rudolf kiforrott íráskészséget mutat, de problémalátása erőtlenebbnek látszik. Vámos Miklós próza-miniaturái okosan, jól megírt darabok, de túl erős bennük a didaktikus jelleg. Igazi szellemet izgalmat és jó szórakozást jelentenek a többiek: Bereczky László, Csalog Zsolt, Csapiár Vilmos, Csörsz István, Munkácsi Miklós és Ördögh Szilveszter novellái. Érdemes róluk külön-külön, részletesebben is szólni. Bereczky László egy diáktörténet ürügyén mutatja meg hogyan torzul el egy mikroközösség s benne az emberek egy olyan Rend, olyan Hatalom szorításában, amely idegen tőlük, amit nem értenek. Bereczky erénye, hogy a gazdag gondolati anyag nem csábítja meditációkra, filozofálásra. Mondanivalóját a történet rejtett jelentésévé tudja tenni: semmilyen szándékoltság nem zavarja meg a gyerektörténet naiv-romantikus hangnemét. Feltűnően erős jellemábrázoló készsége is. Gesztust és gondolatot, modort és indulatot egyszerre lát az emberben, de a részletek finom rajza, hangsúlyozása sehol nem fordul naturalisztikus részletességbe. Rangos prózaírót ígér ez az elbeszélés. Csalog Zsolt háborúk-viselte parasztemberekről, parasztasszonyokról ír meg­ rázó riportokat — Móriczra, Sánta Ferencre emlékeztető hangon. Minden beszélge­ tésben egy regény szinopszisa sűrűsödik. A tájnyelv árnyalatait nem érzékelő olvasó számára monotonnak hat a stílus, de minden beszélő külön jellem, s mindegyik más-más látószögből villantja fel századunk tragikus évtizedeit. Bravúros tömörítőkészsége ellenére azonban egyoldalú tehetségnek tűnik Csalog Zsolt. Ahhoz, hogy jó regényt, jó novellát is olvashassunk majd tőle, Krúdy intését kellene megszívlelnie. „Párbeszédet könnyű írni. Azt hall az ember eleget. De jól leírni valamit, élővé varázsolni az élettelen tárgyakat; a beszélni nem tudó anyagnak hangot adni, ahhoz már tehetség kell.” Csalognak van tehetsége. Csapiár Vilmos, akinek a novelláskötet óta Lovagkor címen külön kötete is megjelent, a legfiatalabbak legtehetségesebbjei közül való, s ezt sokan leír­ ták már. Elbeszélésének „elvből” nincsen története, mert szerinte a. „nemtörténésnek is jelentése van.” Szubjektív oka is lehet, de én jelentést nem találtam ebben az írásban. S ha nem ismerném ars poétikáját, nem is keresnék. Úgy fognám csak fel, mint „tollgyakorlatot” , tudatos és nagyon lelkiismeretes előkészületet az izgalmasabb, nagyobb írói feladatok elvégzésére. Csörsz István hősei a családból kiűzött, a társadalomba (állami nevelőintézetbe; beilleszkedni nem tudó kamasz gyerekek. Olyan társadalmi környezet áldozatai, amelyben az elvetemült kis gazember s az emberséget mindenáron megtalálni és megőrizni akaró gyerek ugyanarra a sorsra vannak predesztinálva: hozzáidomulni, hozzátorzolni ahhoz az élethez, ahonnan csak egyfelé vezet már az út, az alvilágba. Csörsz társadalmi mondanivalója egyértelmű. A Nagy Közösség sem biztonságban nem érezheti magát, sem nyugodtnak lelkiismeretét addig, amíg a periféria társa­ dalma — a ma gyerekeiből — utánpótlást kap, újratermelődik, amíg vannak társa­ dalmunknak olyan fertőző „mikroklímái” , ahol a legtudatosabb emberi akarás, a legszebb emberi érték is pusztulásra van ítélve. De a társadalmi mondanivalón túl nyilvánvalóan személyes vallomás is ez a novella Csörsz Istvánról. Az emberséget, az értékeihez méltó világot kereső novellahősben — úgy érzem — magáról vall. Ezzel az írásával — bízvást mondhatjuk — maga mögött hagyta a perifériát. Az irodalmi élet perifériáját feltétlenül. 103 �Az antológia egyik legsikerültebb, legszínvonalasabb írását Munkácsi Miklós írta. Inkább kisregénynek nevezném, mint novellának. Főhősében, Tamásban, korunk kamasz-hősét rajzolta meg, meglepő lélektani hűséggel, rokonszenves elfogultsággal. Nem vagyok érzéketlen művészi erényei iránt, de talán meg fogja nekem bocsátani, ha írásában elsősorban a rendkívüli pedagógia értéket, s a didaktika célokra Való alkalmasságot emelem ki. Tamásban az önnevelés korszerű, szép példáját látom, s azt is mondhatnám, a szocialista önnevelés hősét. Mert ebben a fiúban nemcsak a vágy elpusztíthatatlan, hogy „nagy ember” legyen, de elpusztíthatatlan fizikai és erkölcsi ereje is abban a küzdelemben, amit önmaga megvalósításáért folytat. Végül Ördögh Szilveszter Vénember c. elbeszélése érdemli meg, hogy külön felhívjuk rá az olvasó figyelmét. A vénember történetében itt is egy félévszázad tör­ ténelme sűrűsödik bele — drámaibban, önkonomikusabban komponálva, mint a ha­ sonló feladatra vállalkozó Csalog Zsoltnál láttuk. A novella mondanivalóját mégsem a vénember alakja hordozza. Elbeszélését előbb türelmetlenül, majd egyre több meg­ értéssel, részvéttel egy fiatal egyetemista — az unokája — hallgatja, s ebben a szenvedélyes odafigyelésben, ebben a hol felháborodó, hol elérzékenyülő magatartás­ ban fogalmazódik meg Ördögh Szilveszter írói-emberi ars poetikája. Az a gondolat, hogy saját magunkat is, készen kapott történelmünket is csak úgy érthetjük meg, s csak akkor alakíthatjuk, ha a múltat emberközelből próbáljuk megérteni. Előde­ inknek önmagukkal és a világgal vívott küzdelme: reményei, törekvései, hibái és tévedései mutathatják csak meg a történelem emberi arcát. (Magvető. 1971.) Rivalda 69—70. Az 1969—70-es színházi évad legnagyobb sikereit a tv is elvitte mór a közönség­ hez, s nem maradt adós értékelésükkel a kritika sem. S éppen ezért, mert sem a bemutatás, sem a műbírálat nem feladata már ennek a recenziónak, tanulságosnak ígérkezik, ha az antológia kapcsán színműirodalmunk néhány aktuális kérdését ele­ mezzük. Miért használtam a színműirodalom kifejezést a drámairodalom helyett? — ha nagy általánosságban kívánjuk jellemezni a kötet kilenc darabját, műfaji sokfélesé­ gük tűnik szembe — ez a sokféleség azonban nem gazdagságot jelent. Nem arra mutatnak példát, hogy hányféleképpen lehet megvalósítani a dráma elvét, hanem, hogy hányféleképpen lehet megkerülni azt. A kilenc darab közül — szerzőik szán­ déka szerint is — csak négy, Cseres Tibor, Németh László, Illyés Gyula és Szakonyi Károly műve sorolható a hagyományos drámai műfajok közé, s e négy közül is csak kettőnél találkozunk pontos műfaj-megjelöléssel: Illyés tragédiája, a Tiszták és Sza­ konyi komédiája, az Adáshiba esetében. Érdemes elgondolkodni: vajon véletlen-e, hogy éppen ez a két darab aratta a legnagyobb sikert. Nem akarok ezzel a klasszi­ kus szabályok örökérvényűségére szavazni a formaújító törekvésekkel szemben, hiszen Illyés is, Szakonyi is szabadon kezeli a formát. De éppen az ő példájukon felbátorodva megkockáztatom: a tragikum illetve a komikum elvének felhígításával vagy teljes elvetésével lehet-e maradandó színpadi művet alkotni? Vagy másképpen: amikor hiányérzetünk marad egy-egy színmű vagy tv-játék megtekintése után, nem azt az egyértelműséget hiányoljuk-e, amelyet a konfliktusoknak csak tragikus vagy komikus feloldása adhat? Tudom, sokak szemében maga a kérdés is esztétikai konzervatizmusra vall, az itt felmerülő kérdéseket mégis ebből a felfogásból igyekszem megközelíteni. Az említett arányok (kilencből csak kettő nevezehető műfajilag tisztának) — úgy érzem híven tükrözik színműirodalmunk egészének helyzetét: nem szűkölködünk eredeti színpadi művekben, de igazán érdekes, időtálló drámánk ritkán születik. Nem írható ez természetesen azoknak a szerzőknek a rovására, akiknek ez nem is volt céljuk, de a választott műfajon belül maradandót alkottak. Gyurkó László Lenin — oratóriumára, és Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című játékára gondolok itt elsősorban. Érdemes azonban azokat a műveket közelebbi vizsgálódás tárgyává tenni, amelyek a „dráma” műfaj-megjelölést viselik, ideértve az ún. dokumentumjátékokat is, amelyekben a drámai szerkesztés ill. jellemábrázolás elvei tettenérhetők. Cseres 104 �Tibor Barbár változatok c. művére, ill. Pálfy Kazimír és Taar Ferenc dokumentumjátékaira utalok. Németh László „intellektuális drámáját” a némethi életmű egészé­ ben lenne csak méltó vizsgálni, Az írás ördögé-vel ezért most nem foglalkozom Cseres Tibor darabja nemcsak azért kívánkozik fejtegetésünk elejére, mert a kö­ tet ábécé-rendjében is első helyen áll, hanem mert a Barbár változatok mutatja a legmélyebb összefüggést a drámai műfaj válsága a társadalmi-történelmi állapo­ tunk problémái között. Talán azért is olyan szembetűnően, mert tragédiának készült Miért is nem lett igazi tragédia? A Barbár változatokban a humánum és az erőszak ütközik meg egymással, ennek az ellentétnek az írói felfogása jelenti a mű világnézeti alapját. Az alapellentmondás a legnagyobb tragédiákéval rokon, csírájában hordja a tragikus végkifejletet. Hiszen ha cselekvő hős a humánum képviselője, szükségszerűen erőszakhoz kell folyamod­ nia, hogy érvényre juttassa a humánumot. Etikailag paradox tette az uralkodó jog és erkölcs értelmében feltételenül bűnnek minősül, s mint bűnösnek — bűnhődnie kell. Cseres Tibor tehát a tragédia klasszikus követelményeit is kielégítő kollízióra épített, s ha mégsem érezzük sikeresnek az eredményt, annak okát a dráma más réte­ geiben, a szerkesztésben vagy a jellemek rajzában kell keresnünk. Cseres főhőse, Dombi kétszer öl. A társadalmi háttér rutinos szerkesztéssel, fi­ noman megrajzolt fő- és mellékfigurákkal szervesen illeszkedik a két halálos ütés pillanat közé, logikailag is, érzelmileg is előkészítve — magyarázva a második gyil­ kosságot. Miért drámaiatlan mégis ez a végzetes cselekvés? Ügy gondolom, nem is kell a szerkezet formai-technikai kérdéseibe bonyolódnunk, mert Dombi alakjának vázlatos elemzése is megmutatja, hol apad el a drámai feszültség, mielőtt elvezethet­ né a nézőt a tragikus katarzisig. Dombi kétszer is öl, de mind a kétszer szándéka ellenére! „Áldozatai feletti íté­ lete mindkét esetben igazságos, de ennek az igazságnak nem a következményekkel számoló ésszerű-etikus döntés szerez érvényt, hanem olyan cselekvés, amelyet bár jogos, de a tudat kontrollja alól felszabadult, tehát véletlen következményeket kihí­ vó, s így a jellem etikai magatartása szempontjából nem értékelhető indulat vezet. S mint ahogy nem lehet tragikus hős az, aki akaratától függetlenül — vagy annak ellenére — válik egy ügy áldozatává, annak a jellemnek a bukása sem indíthat tra­ gikus részvétre, amelyiket bár tiszta és önzetlen, de pillanatnyi felindulás irányít. Gondoljunk akár Brutus vagy Hamlet, akár Borisz Godunov vagy Bánk példájára. Végzetes tettüket nemcsak igazságuk, de végzetük tudatában is teszik. Éppen a koc­ kázatnak a vállalása, a győzelem vagy megsemmisülés alternatívájának elfogadása az, ami jellemüket kivételessé, drámai nagyságúvá emeli. Cseres hőséből pedig ez a tudatos kockázatvállalás hiányzik! Dombi nemcsak hogy, nem eléggé „különös” jellem ahhoz, hogy drámai hős legyen, de az író — egy dramaturgiailag kritikus ponton túl is — hangsúlyozza drámaiatlanságát. Mielőtt a második véletlen gyilkosságot elkövetné, az egyik szereplő próbára teszi: úrrá tud-e lenni „erkölcsi ösztönein” , képes-e megőrizni nyugalmát, ha ostoba erőszakkal kerül szembe. És Dombi állja a próbát, hogy halálos ütése nemcsak külsőleg tűnjék majd véletlennek, de akara­ tával — tehát jellemével! — ellenkezőnek is. Tettének következményéért, „bukásá­ ért” azért végül is csak sajnálni tudjuk, s nem tudunk felindulni, megdöbbenni, felháborodni miatta. A hétköznapi és az esztétikai „drámaiság” fogalmának lényeges különbségéről van itt szó, vagy másképpen: a „hős” kétféle — a „mártír” és a „tragikus jellem” kifejezésekkel jelölhető — jelentéséről. Miért érezzük mindezek ellenére nemcsak izgalmasnak, de aktuálisnak, rólunk szólónak is a Barbár változatokat? Mert Dombit, ha tragikus hősnek nem is, de „ko­ runk hősének” érezzük. Bármily közhelyszerűen hangzik is, ki kell mondanunk: Cseres darabjának dramaturgiai „buktatói” mögött egy történelmi helyzet s egy abból következő világkép illetve etikai magatartás problematikussága rejlik. Annak az élethelyzetnek a problematikussága, amelyben az ember egyfelől szűkebb közösségé­ nek nyugalmi helyzete, következésképp az egyéni perspektívák gazdagsága, másfelől viszont az emberiség egészének súlyos ellentmondásokkal terhelt állapota, s az előbbi­ nél tágabb értelmű perspektíva bizonytalansága határozza még. A publicisztika nyelvén: arról az ellentmondásról van szó, amely társadalmunk belpolitikai konszoli- 105 �dáltsága s a nemzetközi politikai élet kiélezettsége között feszül. Mindennapi szem­ lélői vagyunk a világban pusztító erőszaknak, de objektív történelmi meghatározott­ ságunkból következően tehetetlenek vagyunk ezzel a nem közvetlenül bennünket érintő erőszakkal szemben. Tiltakozásunk csak elvi — erkölcsi lehet, gyakorlati cse­ lekvésünket nem bízhatjuk morális reflexeinkre. Az egyéni, az elszigetelt cselekvés ilyen helyzetben szükségszerűen kudarcra van ítélve, bármilyen igazak s nemesek is indítékai. Be kell érnünk azzal a hittel — s meggyőződéssé kell ezt magunkban fej­ leszteni —, hogy éppen belső nyugalmunk megőrzése, s elszigetelt perspektíváink megvalósítása jelentheti csak történelmi távlaton az emberiség egész fenyegető erő­ szak elleni harc leghatásosabb formáját. A Barbár változatok — jóllehet a magánélet szférájában — olyan szituációban mozgatja főhősét, amelynek éppen érzékenyen megragadott történelmi reális-tartalma teszi őt drámaiatlanná, nem pedig az írói tehetség fogyatékossága. Ezért érezzük ezt a művet minden dramaturgiai gyengesége ellenére is jelentős, sikeres és értékes alkotásnak. Másfajta problémát vetnek fel a dokumentumjátékok. A drámaszerűséget számonkérni rajtuk — említettem már — indokolatlan lenne, ha nem tapasztalnánk minduntalan szerzőik módszerében a tragikus illetve a komikus effektusok tudatos alkalmazását. Figyelemre méltó kivételt — erre utaltam korábban — Gyurkó László Lenin, október c. oratóriuma mutat, Pálfy József és Kazimír Károly A magyar kér­ dés-e és Taar Ferenc Nap a város felett c. darabja azonban megsínyli a műfaji bi­ zonytalanságot. Míg A magyar kérdés szemléletes bizonyítéka annak, hogy központi drámai hős nélkül a legsúlyosabb történelmi konfliktusok is csak egy epikus ese­ ményszál epizódjai maradnak, Taar Ferenc dokumentumjátéka, a Nap a város felett eszmeileg és dramaturgiailag benyolultabb kérdéseket is érint. Érdemes vele többet foglalkozni. A Nap a város felett Debrecen felszabadulásának eseményeit idézi fel, s hőseinek máig vezető életútja az új Magyarország negyedszázados történelmét sűríti bele. Taar Ferenc nem akart drámát írni. Darabját „dokumentumjáték és improvizáció­ nak nevezi — minden kritikusi kötözködést előre is elhárítva ezzel. A Gulyás család sorsának ábrázolása, s különösen László jellemrajza azonban több dráma lehetőségét is magában rejti. Önként adódik újra a kérdés: miért nem valósulhatott meg egy sem belőle?! Egyszerűnek tűnik a válasz: a dokumentum-jelleg miatt. Azok a helyzetek ugya­ nis, amelyekben Taar Ferenc hősei mozognak — drámaiatlan helyzetek. A felszaba­ dulás egész Magyarországon — Debrecenben is! — a magyarságtól függetlenül létező történelmi erő hatása volt, s így tipikusan olyan élethelyzeteket teremtett, amelyek­ ben a személyiség meg volt fosztva a drámai küzdelem lehetőségétől. Nem „hirte­ len hőstetteket” követelt már a történelem, hanem realitás-érzéket, kitartást, opti­ mizmust, lelki és szellemi rugalmasságot, a hamis politikai és nemzeti tudat átfor­ málását — vagyis olyan belső küzdelmet, amelynek a valóság adott ellentmondásai­ ban döntő szerepe már nem lehetett. S mivel — ha lényegesen más tartalmakkal is — de a belső és külső konfliktusok fáziseltolódása jellemezte a konspirációs perek idejét csakúgy, mint 1956-ot (az adott pillanatban senki sem értette, hogy mi történik), könnyen belátható, hogy a darab nagy lehetőségei, egyre súlyosodó tragikus kollíziói a dokumentum-szerűséghez ragaszkodó írói módszer miatt sikkadtak el. Hogy Taar Ferenc ezt érezve sem mondott le mondanivalója drámai megformálásáról, azt a konfliktusok erőltetettnek ható túlzsúfolása bizonyítja. A nemzedéki ellentétre gon­ dolok. (Jellemző, hogy itt jut döntő szerephez az improvizáció!) A darabbeli Rendező fordul Gulyás Lászlóhoz: Rendező: „Mi volt a véleménye arról, hogy ártatlanul becsukták?” . László: „Tévedésnek tartottam. Ha kivégeznek, akkor sem gondoltam volna arra, hogy bűn áldozata lettem.” Rendező: (széttárja karjait): „Félelmetes vakság!” László: „Maga könnyen beszél!” Rendező: (kíméletlenül): „A viselkedését kutatom. A maga generációjának nagy fe­ lelősségét.” 106 �És amikor László megkérdezi tőle, hogy „kinek a nevében beszél” , a történelmietlen válasz végképp kioltja, hamis meditációval idegen közegbe viszi a már különben is erejüket vesztett ellentéteket. A Rendező tudniilik így felel: „Az egyik generáció kérdez, a másik válaszol. Vagy hallgat.” László majd a vita hevében „kivágja magát” , büszkén vállalva, hogy nemzedéke minden vaksága, tévedése mellett is hinni tudott, s vádolja az új generációt, amiért erre a hinni-tudásra képtelen. Nem érdemelne említést ez a hamis okoskodás, ha László oldalán nem maga az író állana. Megjegyzésünk ezért már nemcsak a módszert, de az írói szemléletet is érinti. Vannak ugyanis olyan feszültségek társadalmunkban, amelyek az idősebbek és fiatalabbak viszonyában jutnak felszínre, s olykor ez generációs problémának is tűnhet. Különösen, ha felerősítik ezeket szülők és gyermekek vagy vezetők és be­ osztottak kapcsolatában meglévő személyes-szubjektív konfliktusok. De egészen más természetű a probláma, amelyet Taar Ferenc jelez: a nemzedékek egymással szem­ beni történelmi felelőssége. Ez a nemzedéki ellentét — fikció. Minden történelmi helyzet nyomon követhető évszázados folyamatok produktuma, folyamatoké, amelyek­ ben az egyes nemzedékek abszolút — de akár kivételes — felelőssége csak egy romantikus, szubjektivista felfogásban merülhet fel. A provokáló Rendező s a tá­ madva védekező László vitája ezért érzem elvileg is, dramaturgiailag is elhibázottnak. Valójában annak a felelősségtudatnak a belső ellentmondásosságáról van szó — Lászlóra gondolok —, amelyik egyszerre érzi saját történelmi szerepének objektív hibáit és szándékának szubjektív tisztaságát. Ilyen felfogásban ugyanazon dokumen­ tumanyag más módszerű felhasználásával ez az ellentét is lehetett volna egy igazi dráma kiindulópontja. Igazi dráma helyett így azonban „csak” egy izgalmas, szóra­ koztató és elgondolkodtató színpadi művet s néhány általánosítható tanulságot kap­ tunk Taar Ferenc dokumentumjátékától. Ezeket a tanulságokat szeretném összefog­ lalni. A dokumentumdráma mindig arra a feltevésre épül, hogy a tárgyául választott történelmi esemény, helyzet önmagában hordja a tragikus kifejlés lehetőségét, s nem kell mást tenni az írónak, mint kellő tömörítéssel, hűen követni az eseményeket. Mint ahogy nem hiszek a drámaiatlan korokban, azt sem hiszem, hogy bármilyen történelmi szituáció önmagában tragikus lehetne. Mindig a szubjektív felfogástól, helyzet-értelmezésétől függ, hogy drámaivá válik-e egy adott körülmény, vagy nem. Az író legnehezebb és legfontosabb feladata ezért soha nem az objektív események reprodukálása, hanem a drámai hős megteremtése illetve újrateremtése. Drámai hőst, a végzet tudatában cselekvő, a győzelem vagy a megsemmisülés alterníváját elfogadó hőst pedig csak tökéletes írói azonosulás teremthet. Olyan író, aki ezt az alternatívát hőse helyzetében maga is elfogadná. Merjük kimondani, nagyon kevés ilyen írónk van, s ezért kevés az igazi drámánk. (Magvető. 1971.) Írószemmel — 1970. A hatalom birtoklásának régi dilemmája — meddig terjedjen a vezetésben az egyszemélyi felelősség és meddig a demokratikus jogok hatásköre — ma minden vállalatnak, minden téesznek, üzemnek, gazdasági és kulturális intézménynek min­ dennapi gondjává vált. És hogy e dilemma feloldására mennyire nem lehet általános érvényű receptet adni, annak bizonyítékául álljon itt két szó — hasonló problémát feszegető — publicisztikai riport tanulsága. Önkényesen választottam abból a 27 írásból, amelyet Nemes György gyűjtött egybe az elmúlt év publicisztikájának legja­ vából. Galgóczi Erzsébet téesz-elnök hőse úgy rendelkezik a szövetkezet jövedelmével, mintha a sajátja lenne. A tagok nemcsak a nyereségrészesedéstől esnek el, de arra is rávehetők, hogy írásban tudomásul vegyék jogos munkabérük „visszatartását” . Egyedi és konkrét ez az eset, de nem véletlen, nem kivételes. A vak bizalom, s a sokakban még erősen élő beteges alázat mindenfajta hatalommal szemben határtalan önzést, úrhatnámságot szabadít fel a gátlástalan erkölcsű vezetőkben — súlyos káro­ kat okozva ezzel nemcsak beosztottjaiknak, de a népgazdaságnak is. S túl az anyagi káron felmérhetetlen az. a politikai veszteség, amit az ilyen kiskirályok a szocialista demokráciának okoznak. Nemcsak azzal, hogy a gyűlölettel, amit önmagukkal szem­ ben ébresztenek, hanem általában a vezetés iránt keltett bizalmatlansággal, ami ra- 107 �gályként terjed az emberek között. Hogy lehet az ilyet megelőzni? Egyértelműnek tűnik: a helyi vezetés demokratizálásával. De vajon ilyen egyértelmű-e ez minden esetben? Galambos Lajos írásában egy rokonszenves agronómus meséli el elbocsáttatásának előzményeit. Demokratikus jogaikkal élve azért mondanak fel neki a szövetkezet tagjai, mert gátat akart vetni a közös vagyont prédává tevő asszonyaik féktelen harácsoló-szenvedélyének. Meddig terjedjen hát az egyszemélyi vezető ha­ talma és meddig a közösség akarata? Galgóczi téesz-elnökét a törvény utoléri. Ga­ lambos agronómusának ügye azonban jogilag fellebbezhetetlen. Erkölcsi érzékünk felmenti az asszonyok ítélete alól, de ez a valóságon mit sem változtat! A kérdés tehát nyitva marad. Paradoxnak tűnhet, de Galambos Lajos épp ezáltal éri el célját. Azáltal, hogy rádöbbent hétköznapi életünknek egy tipikus problémájára, rádöbbent arra, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs módja mindig és mindenütt igazságot tenni. Puszta tények közlésével közéletünknek egy egészségtelen jelenségére hívja fel figyelmün­ ket, hogy józan értelmünkre és igazságérzetünkre apellálva gondolkodásra, esetleg cselekvésre mozgósítson. És — úgy vélem — ezzel igazolja mindenkori aktualitását az a műfaj, amelyet immár hogyományosan írói szociográfiának nevezünk. A válogatás bevezető tanulmányában (A régi Magyarország felfedezésétől az újig) Darvas József azt a kérdést veti fel, mi a magyarázata, hogy a harmincas évek óta először éppen napjainkban éli virágkorát ez a műfaj. Jogos a kérdés, hiszen témák és formák akkor szoktak újjáéledni, ha az őket megteremtő társadalmi-történelmi feltételek is újjáteremtődtek. S ha a harmincas évek és napjaink társadalmi-politikai problémáinak lényeges különbsége nem engedi is meg, hogy ilyen összefüggésekre gondoljunk, van azért, amiben rokoníthatók az akkori népi írók és a szociográfia felé forduló kortársaik. Az ország legégetőbb gondjait érző politikai felelősségtudat­ ban. És még valamiben: a szándékban. Megismerni és megmutatni az ország minden sebét, feltárni az akár tudatosan, akár spontán módon ható visszahúzó erők indí­ tékait, s megtalálni azok legyőzésének módját. De tegyük most a hangsúlyt mégis inkább a különbségekre. A népi író tudta, hogy szándéka szembe kerülhet a hatalom érdekeivel. A ma író-szociográfusa abban a meggyőződésben bírál, tiltakozik, érvel, hogy a közérdek a hatalom érdeke is. Sokan átmeneti műfajnak tartják az írói szociográfiát a szépirodalom és a po­ litikai publicisztika között. Én nem átmeneti, hanem alapozó műfajnak érzem. Helye nem az irodalom és a politika között, hanem a kettő előtt van. Mert a jelenünkről szóló novella, regény, dráma csak akkor lehet esztétikailag hiteles, ha hőse napjaink valóságában él, ezt a valóságot pedig a szociográfus szemével kell előbb meglátnia az írónak. Ugyanolyan szemmel, amilyennel minden vezető köteles körültekinteni — nemcsak a saját portáján, hanem az egész országban — ha döntéseinek politikai felelősségét érzi. Az Írószemmel 1970. legnagyobb erényét abban érzem, hogy ilyen szemléletre tanít. A huszonhét írás ugyanannyi súlyos probléma-felvetés: gazdasági, politikai és szellemi közéletünk kórtüneteinek röntgen-képe és diagnózisa. Egy re­ cenzió keretében természetesen vázlatosan sem szólhatok valamennyiről, de annál inkább szeretnék élni a propagálás lehetőségévle. A legáltalánosabb érvényű kérdé­ seket tartva szem előtt: Erdei Ferenc, Csontos Gábor, Sulyok Katalin, Csák Gyula. Szüts Dénes, Kántor Zsuzsa, Hatvani Dániel, Csurka István s végül a műfaj klasszi­ kusává nőtt Fekete Gyula írását ajánlanám feltétlenül az olvasók fegyelmébe! (Kossuth. 1971.) Kulin Ferenc 108 �Utunk Évkönyv 71 Az „ötágú síp”- ahogyan Illyés Gyula a magyarországi, valamint az erdélyi, szlovákiai, a vajdasági és a kárpát-ukrajnai magyar nyelvű irodalmat egy néven nevezte — egyre harmonikusabban szól, erőteljes, virtuóz dallamokra képes minden szólam. Tradicionális okok folytán a legkiérletebb, legcsiszoltabb hang­ zása — határainkon túl — az erdélyi ágnak, a romániai magyar irodalomnak van, amelyre összességében a korszerűségre törekvés hagyomántiszteleten alapuló szándéka a jellemző. Éppen e „felfedezett” gazdagság nehezíti — sőt számunkra, a „kívülről” tájékozódók számára majdhogynem lehetetlenné teszi —, hogy egy tanulmány keretébe mindenre kiterjedően rendszerezzük e tárgybéli ismereteinket, v agy akárcsak keresztmetszetét is ad juk a „nagy öregeket” , a már több vonulatra szakadt derékhadat és az ígéretes „Forrás-nemzedéket” felsorakoztató, s kiváltképp az utóbbi évtizedben kiteljesedett — erdélyi irodalomnak. E jobbára folyóiratokhoz kötődő irodalom egyik legjelentősebb fórumának, az Utunknak a jubileuma jó alkalom valamiféle számvetésre, hiszen — a szellemi élet ottani kereteinek bővülését jelentő, immár hagyományos — Utunk évkönyvek idei kötetének összefoglaló igényű írásai egy negyedszázadot idéznek, a további fejezetek pedig — az almanach-jelleghez híven — sokszínűségük révén érdemesek a figyelemre. A nemzedékváltás szempontjából szimbolikusnak is tekinthető, hogy a leg­ teljesebb áttekintést az Utunk történetéről „Áramló tendenciák” címmel Marosi Péter, a lap egyik jelenlegi szerkesztője nyújtja, aki Molter Károlynak, a „legmikszáthibb ihletésű írónak, a nagyhírű Erdélyi Helikon egyik vezető személyi­ ségének a fia, Marosi Péter — eredeti megközelítésű — szintéziskísérletnek alapgondolata, hogy , . . .bár e hetilap történetéből magából nem olvashatjuk ki a romániai magyar írásművészet huszonöt évének a teljes történetét, mégis éppen ebből az 1138 számból tudhatjuk meg a legtöbbet erről a történetről. A lap jel­ legénél fogva is: hiszen versek, novellák mellett regényrészleteket is közöl, kiadói újdonságokból; hasábjain zajlanak leghevesebben a nemegyszer súlyos társadalmi összefüggésekbe állítható irodalmi vitáink; ebben a lapban alakult ki nálunk az „irodalmi riportázs” és a korszerű írói publicisztika; ennek a lapnak kellett a legérthetőbben kifejeznie, mit jelent a mai romániai írásművészet egységes eszmei koordinátáin belül, a szocialista Románia valóságáról szólva és fejlődésén mun­ kálkodva, folytatni a magyar irodalomtörténet egyetemes hagyományait is.” Marosi Péter nem periodizál a szokványos módon, nem az Utunk évfolyamainak „évgyűrűit” keresi, tendenciákat emel ki, olyanokat, amelyek egy hetilap élettörténete felől mutatnak tovább a romániai magyar irodalom egészére. Az Utunkat 1946. június 22-én Kolozsvárt indította útjára az irodalomszer­ vezésben „legendás hírű” Gaál Gábor. A lapot — fejlécén „irodalom, művelődés, élet” ! megjelöléssel — a „történelem szabadító ténye” , a történelmi szükségszerűség hívta életre. Gaál Gábor programadó — ehhez képest rövid — vezércikkében lelki romeltakarításra és az alkotás, az „építés” szolgálatára mozgósította a magyar írástudókat. Meglepően tiszteletreméltó, hogy milyen jól indult első számaival az Utunk: ma is teljességgel követhető úton és irányba. Ezt igazolja — többek között — a lap segítő szándéka a románok és a romániai magyarok „közös dolga­ inak” rendezésére. Gaál Gábor azonban nemcsak mint alapító szerkesztő, hanem mint az emlékezetes Utunk-viták egyikének „tárgyaként” is főszerepet játszott e negyedszázados történetben. Kétségtelen, hogy az ő személye sem volt mentes a történelmi pillanat túlzásaitól és bizonyos ideológiai elmerevedéstől, de mun­ kássága annak bizonyítéka, hogy az alkotó marxizmus eszméi az esztétikai gya­ korlatban is túlélték a kedvezőtlen konstellációkat. A hagyományőrzés és a hagyományteremtés az Utunk profiljának egyik karakterisztikus vonása. Az irodalomtörténeti hagyományok értékelése és a román irodalomtörténeti hagyományok párhuzamába való beállítása a két világ­ háború közötti romániai magyar irodalmi élet és a közelmúlt hagyományainak 109 �az irodalomtörténetbe való „beemelése” a romániaiság sajátos feltételeinek a öntudatosítása és a szellemi élet folytonosságának a biztosítása céljából történ és történik. Ugyancsak fontos szerep jutott az Utunk hasábjain az emlékezésnek (így született az egyre növekvő erdélyi Móricz-irodalom, amely az elmúlt húsz év egyik legjellegzetesebb zsurnalisztikai terméke) az irodalomtörténeti publicisztikának (ilyen műfajú volt például a „Nézzünk hát szembe” című cikksorozat amely a régi Korunk valamint a Helikon köré csoportosult művészek alkotása inak irodalomtörténeti számbavételét és esztétikai elemzését tartalmazta) és tematikus (Petőfi, Ady, Arghezi, Sadoveanu, Eminescu) különszámuknak. Az Utunk szépirodalmára a felfedezés (felsorolhatatlanul hosszú ez a név­ sor) és az újrafelfedezés (Asztalos István, Horváth Imre, Horváth István, Kiss Jenő, Nagy István és mások esetében) a jellemző. A legtermékenyebb korszakot — a hatvanas években — a ,teremtő nyugtalanság” — irtózás a megállapodottság tól, a befejezettségtől, a megmerevedéstől, határtalan vágyakozás a mozgásra, fej lődésre, az újra, a tökéletesedésre — jellemezte — hatványozottan a Forrás-soro­ zat íróinál. Sajátosan jelentkezik Erdélyben a mai abszurdok írásművészetének egyik eleme, a groteszk, az Utunkban nyomon követhető fejlődésen ment át a! utóbbi években pedig a társadalmi körképet tágító valóságirodalomban gazdago­ dott leginkább. Műfordítások, kritikák, recenziók, esszék, színház-, film-, zeneés képzőművészeti cikkek ezrei jelentek meg a huszonöt év során. Az újabb év­ folyamokban feltűnően megszaparodtak az útirajzok, beszámolók. Emlékezetesek szilveszter Ütünk című paródiák. A legfontosabb, amit az Utunk elért, hogy a hatvanas évek második felében a különféle irodalmi törekvések szembesítésének a fóruma lett s tudatosan ké­ szítette elő a romániai magyar irodalom történetének egy nagyigényű szintézisét. S mindaz, amit — Marosi Péter esszéisztikus ízű, terjedelmes írása alapján — az Utunk huszonöt évfolyamáról elmondtunk „kicsiben” az 1971-es évkönyvre is jellemző. Így például a szépirodalmi rovatban szereplők az Utunk „törzstagjai” , de egyben az egész romániai magyar irodalom különböző nemzedékeinek reprezentánsai. (Lásd példaként Bartalis János, Farkas Árpád, Márki Zoltán, Zaharai Stancu verseit, Bajor Andor, Hornyák József, Kádár János, Panek Zoltán, Szilágyi István prózáját.) A versek a „mívesebbek” , a novellák, az elbeszélések a gondolatgazdagabbak, érdekesebbek, atmoszférateremtőbbek. Külön ciklus — „Árban ár ellen” címmel — idézi az elmúlt évi természeti katasztrófát. A kü­ lönböző műfaji írások közül a Beke Györgyé, Bözödi Györgyé, Lászlóffy Csabáé, Palocsay Zsigmondé, Szabó Gyuláé és a Veronica Porumbacué tetszett legin­ kább. „Titkokat” éláruló „műhelyvallomásokkal” szerepel a kötetben Kovács György, Paskándi Géza és Szemlér Ferenc; Chicagóba, a Kanári-szigetekre, K í­ nába, Kufsteinbe, Párizsba „röpítenek” a színes útirajzok, amelyek közül a leg­ kedvesebb Marton Lili „Külföldi találkozás Romániával'! című karcolata. „A szellemi örökség nyomában” címszó alatt foglalhatók össze Banner Zoltán — az erdélyi naívákról — Murádin Jenő — Hollósy Simon festőművészről — és Mikó Imre — a nagyenyedi Bethlen Kollégiumról és könyvtárról — tanulmá­ nyait. Szellemes a színházi kislexikon, rendkívül gazdag az irodalomtörténeti évfordulók tárháza. Irodalmi jártasságot feltételező keresztrejtvények zárják az évkönyvet, s külön rejtély, hogy miért éppen hét készült belőlük és nem — stílusosabban — tizenkettő. Külön említést érdemel a kötet ízléses tipográfiája (Árkossy István mun­ kája), amely — csakúgy mint tartalma — egyszerre modern és hagyománytisz­ telő. Nagyon szép a világirodalmi rangú versekkel (József Attila. John Keats, Borisz Paszternak stb.) és a helyi művészek reprodukcióival illusztrált naptár, é s mintegy meghatározzák az évkönyv hangulatát az erdélyi kovácsoltvas munkák­ ról készült fotók. Örvendetes, — habár ez nemcsak a Létay Lajos vezette szerkesztő bizottság érdeme —, hogy az évkönyv magyarországi könyvárus forgalomban is kapható. Csongrády Béla 110 �Gulyás Mihály: Szélfúvás Vannak vallomásos könyvek. Ezekben ne az esztétikumot keresse az olvasó, ne ilyen vagy olyan filozófiai igazságot, ne a társadalom törvényeit, de lássa meg az embert, aki éppen azzal teremti meg önmagát, hogy leírja életét. Ezek az életpályák lehetnek értékesek és haszontalanok, izgalmasak vagy érdektelenek, ám a megfogal­ mazás belső kényszere új minőséget is kölcsönöz nekik. Mindenki „megcsinálja’’ vagy éppen elviseli az életét, de a legtöbb ember sodródik a történelem jégzajlásá­ ban, verődve partok között, és csak visszapillantva látja, érti is, hogy mit élt át. Mindenki eljut ehhez a fázishoz, ki fiatalabban — az érettebbek —, ki öregen. Akit jó vagy rossz sorsa kilökött valamilyen közösségből, be is oltotta egyfajta olthatatlan feszültséggel, nyugtalansággal is. Kifejezésvággyal: megörökíteni életének szo­ morú dokumentumait részben, hogy lezárt múlttá tehesse önmaga számára is, más­ részt, hogy más is okulhasson belőle. Gulyás Mihály regénynek nevezi új könyvét. Több is, kevesebb is annál. Regény, ahogyan minden emberélet egy-egy regénynek mondható. Sorsa, útja a Hernádmenti faluszéltől az újságírásig egy évszázadokon keresztül elnyomott, a világtól és a kultúrától elzárt réteg felemelkedésének az útja is. Őt (a regényben Kovács Miklóst) az író hasonlatával élve egy katapult lőtte ki a faluból. Esete egyszerre általános, de sajátosan egyedi is. A falu zárt világában fuldokló, a paraszti önzés­ től, elzártságtól szenvedő kamasz-ember fellázad a szegénység, a vagyon gőgje, a holdakkal mért emberség kegyetlen világa ellen. Már nem tud az apjához hasonlóan „szegény ember” lenni: alázatos, béketűrő, engedelmes. Lázadása — 1945-ről van szó — a faluban megindult a mozgás is jelzi. Illyés szegényparasztjai, „társadalom alatti” rétegeinek földmozgása ez a tűrés utolsó határán. Egy osztály ébred öntudatra a csordás fiában, noha lázadása ösztönös és nem mentes szubjektív, olykor egyenesen anarchista indulatoktól sem. Indulatainak, támadásainak a célpontjait szűkebb kör­ nyezetéből választja ki, de ösztönösen érzi, hogy tulajdonképpen a történelemmel perel. Azzal a történelemmel, amely ilyenné tette a parasztot, a gazdát: racionálisan számítóvá és kizsákmányolóvá. Az ifjú hős megérzi, hogy ebben a viszonyban: sze­ gény kontra gazdag, mindkét fél megnyomorodik. Az író egyik legjobb leleménye az, hogy ezt a felismerését éppen a gazdagparaszt szájába adja. A történelmi mozgás: 1945. nagyon sok embert röpített ki a faluból. Zsilipek nyíltak ki, hatalmas emelők segítettek sorsokat jobbrafordulni. Hősünket azonban valósággal löki, taszítja család­ jának helyzete (csordás, faluszegénye apa — 8 gyerek! — mostoha anya) és egy sa­ játos baleset. A virtuskodó parasztgyerek kezében felrobban a háborúból maradt gránát, amely csaknem megöli, egy életre nyomorékká teszi. Ez a baleset a sajátosan egyéni és a hős életében, ami elkülöníti kortárs sorstársaitól, az a lökés, ami kény­ szerítő körülménnyé teszi az addig csak szubjektív, érzelmi folyamatot: elszakadását a falutól. A kisárutermelő, racionális, csak a praktikus hasznot szem előtt tartó pa­ rasztok világában fölösleges, eltartott ember az, aki nem tud kaszát, kapát fogni. A közösség kitaszítja. „Fölfelé löki” , hogy megszabaduljon tőle. Kegyetlen igazság és valóság ez. Így küldik tanulni — az állam pénzén — Kovács Miklóst is. A család, a falu eddig is idegennek érezte, mert nem tudott megalkudni, nem fogadta el a „falu törvényét” . A humánum tartalma mindig az adott történelmi, társadalmi, tehát osztály­ helyzettől függ. Nem a parasztokon ítélkezik Gulyás Mihály, amikor bemutatja ezt a „kegyetlenséget”. Nem is tőle tudunk erről először (gondoljunk csak Móricz vagy Zola parasztjaira!). Igyekszik bemutatni azt a változást is amit 1945 hozott. A föld­ osztás tényére gondolunk itt és a falu hierarchikus rendjének megrendülésére. Van egy szép jelenete a könyvnek, amikor a 80 hold buzáért kaszát ragadó két falu sze­ gényei megbékülnek, kiegyeznek. Ha mindenki jóllakhat, nincs értelme a vérontás­ nak, nincs tétje, nem szabad elkövetni: az emberélet értékesebb a birtoklás vágyá­ nál és tudatánál. Az értelmes emberélet. . . Ez új szempont, amit Gulyás Mihály könyvei is segítenek tudatosítani az olvasókban. (Kozmosz Könyvek. 1971.) Horpácsi Sándor 111 �Irodalmi Színpadi Napok— Balassagyarmat 1971. Az Irodalmi Színpadi Napok hagyományos balassagyarmati fesztiválja országos rendezvénnyé nőtte ki magát — hivatalosan is, a résztvevő együtteseket tekintve is. Ez a rang a balassagyarmati kulturális szervek erőfeszítéseinek megbecsülését jejenti, azt a lelkes és ügyszerető munkás ismeri el, amellyel a házigazdák immár he­ tedik alkalommal készítették elő és szervezték meg az irodalmi színpadok sok színt megvillantó fesztiválját. Az 1971-es program hagyományos gazdagsága, az elhangzott műsorok tartalmi és formai sokrétűsége az amatőr színpadi mozgalom érettségét, a kisérletező kedv élénkülését dokumentálja. A legtöbb együttes — felnőve a mozgalom követelményei­ hez — keresi a maga sajátos művészi karakterét, mondanivalóját. S bár az egyéni, a sajátos keresése nem zárja ki a zsákutcát, a tévedés veszélyét, a mostani törek­ vések legtöbbje néhány érdekes lehetőséget kínál a további munka folytatásához, a kialakult hagyományok megtermékenyítéséhez. A fesztiválon résztvevő együttesek, produkcióik alapján nem gyömöszölhetők valamiféle címkével ellátott skatulyába — mégis három egymástól szembetűnően el­ különülő törekvés jelenlétéer figyelhetett fel a közönség és a sokat (néha joggal) bíróit zsüri. Ma is erőteljesen tartja magát az oratórikus forma, intellektuális vagy közvet­ lenül politizáló tartalmak hordozójaként. A kecskeméti Berkes Ferenc Irodalmi Színpad, az Öblösüveggyári Művelődési Otthon Bartók-műsora, a Balassi Bálint Gimnázium Juhász Ferenc — összeállítása és a karancslapujtői Irodalmi Színpad Weöres-produkciója, a szolnoki Híd Irodalmi Színpad Jónás könyvét feldolgozó műsora képviselte ezt a törekvést a leghatározot­ tabban, általában bizonyítva az amatőr-mozgalom e klasszikus játékformájában ma is meglévő lehetőségeket. Sajátos felfogást képviselt a szegedi Egyetemi Színpad, amely a 30-as évek „kegyetlen színház”-át kívánta korszerűsíteni, megújítani. A közönség sokkolása, provokálása helyenként szélsőséges eszközökkel, valóban fontos közéleti jelentőségű műsorok esetén — ma is célravezető forma, s ezt az előadást követő élénk viták is igazolták. Maradandó élményekre, a kívánt hatásra azonban csak a sokkoló effektu­ sok mértéktartó felhasználásával lehet számítani, ellenkező esetben nem felrózza, hanem apátiába ejti a közönséget a produkció, mint ezúttal is történt. A formai újítások, kísérletek közül a Vári Irodalmi Színpadé volt a legérdeke­ sebb, legértékesebb. Tapéta és árnyék c. műsoruk (Weöres összeállítás) a színpadi mozgás és hang­ hatások intellektuális tartalmának megragadására törekedett. A produkció közön­ séghatása igazolta: érdekes csapást törtek, fogékony közönség előtt céljaik elérhetők. A kísérlet mégis távol esik a mozgalom gyökereitől, elszakad az átlagnéző gondol­ kodtató nevelésétől, — profiszínház — profiközönségnek. A harmadik csoportot más­ más színvonalon és mértékben — a színpadi játékhoz való közelítés jellemezheti. Az izsai Jókai Irodalmi Színpad (A hűség tövisei), a Madách Imre Irodalmi Színpad (Az áruló), a zalaegerszegi Diák Színpad (Ünnep után) műsora, előadásmódja ol­ dotta fel legjobban az oratórikus formákat, közelített leginkább a színjátszáshoz. E stílus kialakulását nagymértékben befolyásolja természetesen a témaválasztás, az együttes adottságai stb. Bár a fesztiválon szereplő együttesek e stílus lehetőségeit még közel sem merítették ki, látható, érdekes stílusötvözet alakulhat ki, van fan­ tázia ebben az útkeresésben. A feldolgozott művek, a megfogalmazott mondanivalók még nehezebben csopor­ tosíthatók, felosztásuk még önkényesebb lehet, mint a stílus-variációké. Rossz, ideológiailag-politikailag téves koncepciót csak a zalaegerszegi csoport vitt színpadra. Álforradalmi, maoista, tévesen interpretált guevarrista nézeteikkel arra figyelmez- 112 �tetnek, hogy a káros, zavart okozó műsorokra a rendezőknek időben fel kell figyel­ niök. Az előadott produkciók nagy többsége azonban éretten, felelősséggel, a szerep­ lők őszinte hitével szólt napjaink fontos, aktuális kérdéseihez, vagy „örök” emberi problémákhoz. Legnagyobb feladata a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpadnak volt. Sánta Ferenc: Az áruló c. kisregényének értelmezését, az írói állásfoglalás bizony­ talansága folytán a szerkesztő és rendező sem oldhatta meg a teljes siker reményé­ ben. „Rázós” témákat választottak a szolnokiak (az öngyilkosság társadalmi prob­ lémájának felvetésével), a drégelypalánki Szondy György Irodalmi Színpad tagjai (antisex műsorukkal). S bár az általuk felvetett témákat nem „vesézték ki” igazan, elkötelezettségük, felelősségérzetük tartalmassá, érzelmileg gazdaggá tette műsorukat, Örvendetes tapasztalata volt a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napoknak az ön­ célú intellektualizmus hátterbeszorulása, a konkrét, élő mondanivaló iránti igény erősödése. Egyre kevesebb az általában az emberiséghez szóló dilettáns fennköltség, egyre több a helyi politizálásra közvetlenül kapcsolódó, valóban közéleti műsor, mint pl. a Nem magánügy, az Erato, vagy a kecskemétiek Kalendárium c. műsora, áttételesen a Jónás könyve előadása. Rendhagyó volt a fesztivál nemcsak a kisérletező kedv élénkülése folytán, ha­ nem a zsüri magas mércéje, sok vitát kiváltó döntései, elemzései miatt is. Az indulatok elmúlásával, a tanulságok levonásakor célszerű megfogalmazni: a fesz­ tivál, s maga az irodalmi színpadi mozgalom nagykorú lett, a felnőtteknek kijáró mércével kell mérni értékeit, tévedéseit. Kiss Aurél Őszi tárlat a Kohász Művelődési Központban* E kiállítás minősítésére a jelenlévők nyilván többféle jelzőt is találtak, nyilván ezek döntő többsége rá is illik a kiállított anyagra. A lehetséges sokféle jelző közül számomra háromnak van jelentősége. Engem a kiállítás szokatlansága, a szimbolikája és hasznossága ragodott meg elsősorban. Miért? Először is szokatlannak éreztem idő­ pontja miatt. Hiszen ősszel nálunk nem szokás ilyesfajta kollektív kiállítást rendezni. A város, a megye és a vendégművészeink bemutatkozása, nagy seregszemléje tavaszszal szokott lenni. Szokatlannak tűnt az is, hogy hétfőn nyílik a tárlat. A kiállításrendezési gyakorlat úgy alakította, hogy e célra a vasárnap délelőttök jelöltettek ki. Mindezekből az előjelekből arra is következtethetünk, hogy az eltérések tudatosak, szándékosak. Ez utóbbira gondolhatunk abból is hogy nemcsak az idő, hanem a hely megválasztása is elüt a gyakorlattól és ebben a környezetbe hívták meg a képzőmű­ vészet iránt érdeklődő vendégeket. Az pozitívumként értékelhető, hogy a kiállítás rendező keresve-kutatva a város viszonyai között meglévő lehetőségeket az egyik jó környezetre találtak rá ismét, és ilyen formán is ápolják a város egész kulturális fejlődése szempontjából is az értékes történelmi hagyományokat. Az a véleményem, hogy ez a művelődési központ ilyenfajta igényeket is ki tud elégíteni. Kissé szimbolikusnak is érzem, hogy a város egyik ipari központjában került sor erre a rendezvényre. Nyilvánvaló az, hogy itt nem arról van szó, hogy a művészet „leszállt” ormairól és fenségességében megmutatkozik, hanem arról, hogy törleszteni kíván olykor-olykor felhalmozódó adósságából. Ügy vélem, ez irányban nagyon sok még a tennivaló, hogy a tudati felszínen, vagy a felszín alatt a rejtőző * Elhangzott a kiállítás megnyitásán 113 �igényeket felébresszük, illetve ezeket kielégítsük. Szimbolikusnak érzem továbbá ezt a kiállítási azért is, mert úgy vélem, hogy mostani feladatainknak a kezdetét is jel­ zi, melytől azt várjuk, hogy tovább viszi közművelődésünket azon az úton, amely Salgótarján folyamatos kulturális fejlődéséhez szükséges. Amelytől feladataink je­ lenlegi szakaszában azt várjuk, hogy az eddigieknél jobban ébressze fel és elégítse ki a munkások és az ifjúság kulturális igényeit. Nyilvánvaló, hogy ehhez a munkához szükség van azokra a képzett erőkre, akik ebbe a munkába meggyőződésük, ismereteik alapján részt kívánnak venni. A számbavehető erők között lényeges szerep jut szocialista értelmiségünknek, művészeink­ nek. Így népművelőink, művészeink számára e feladat megoldása igen nemes és reális tartalmú. Ez az alkalom azt is igazolja, hogy közművelődési intézményeink megértették e feladat lényegét. Hiszen ez a gyűjtemény az ez évi Múzeumi Hónap során három in­ tézmény összefogásának eredményeként született: a Munkásmozgalmi Múzeum, a Kohász Művelődési Központ, a Megyei Művelődési Központ vezetőit, munkatársait dicséri. Aki ismeri a város közművelődési életét az azt is tudja, hogy ennek az al­ kalomnak nagy jelentősége van az egységes városi közművelődési tevékenység szem­ pontjából. Az is jó, hogy ez a kiállítás nem egyedi példa csupán. Az összefogásnak egyéb jeleivel is találkoztunk. Az elmúlt napokban a társművészetek közül a kóru­ sok találtak itt otthonra, hogy a városon, a megyén túl is öregbítsék hírünket. A két alkalom — remélhetőleg — nemcsak szórvány esetenként fog szerepelni emlé­ kezetünkben, hanem átterjed és realizálódik a mindennapok szorgos munkájában is. Külön elismerésre méltóak azok a művészek, akik a múzeumi felhívás nyomán munkájukkal jelentkeztek e tárlaton. A városban élők közül láthatják Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Lóránt János, G. Mészáros Erzsébet és Pataki József alkotásait. A balassagyarmati művészek közül Réti Zoltán képei láthatók. A megyén kívül élőket Somogyi János festményei, Vasas Károly szobrai, Csohány Kálmán grafikái képvise­ lik. A tárlat hasznos abból a szempontból is, hogy újabb fórumot és lehetőséget biztosít a városban, a megyében és a megyén kívül élő művészek számára, hogy ere­ jüknek és képességeiknek megfelelően vegyenek részt a város kulturális program­ jának megvalósításában. Azt hiszem — egyeztetve a különböző szinteken megfogal­ mazott terveket, elképzeléseket — ez az őszi kiállítás hasznos kisegítője és kiegészí­ tője — és nem ellenlábasa — lehet a már nagy hagyományú és továbbra is legjelen­ tősebb kiállítási programnak, a Tavaszi Tárlatnak. Az ezzel foglalkozó intézményeknek ilyen összefüggésben is érdemes gondolkodni, hiszen ez a művészeti élet újabb ösztönzőjévé is válhat. Itt nemcsak a „felnőtt generáció” fejlődését kísérhetnénk szemmel, hanem az „új” nemzedék legizgalmasabb darabjai is fórumot, közönséget kaphatnának. Napjaink igényeként vetődik, vagy vetődhet fel az is, hogy élve a hely-adta lehetőségekkel, a létrehozó intézmények keressék az alkalmat, hogy a kiállítást a munkások, a Szocialista brigádtagok, a szakmunkástanuló intézet diákjai minél na­ gyobb számban tekintsék meg. Törekedjenek arra, hogy a szervezett programok kere­ tében a művészekkel is találkozhassanak. Jó lenne, ha az eddig előforduló példákból okulnának a művelődési folyamatban résztvevők, és a két összetevő — az alkotók és a közvetítők — egymásra találásának és további, a lehetőségeket jobban kihasználó, tudatosabb és egységesebb gyakorlat újjászületésének lennénk a mai napon tanúi. A cél: a magasabb műveltséggel ren­ delkező munkásság, a város szocialista kultúrájának továbbfejlődése érdekében. Ehhez a közművelődés irányítóinak, a közművelődés minden munkásának azonos szemléletére és gyakorlati egységére van szükség. Abban bízva, azon munkálkodva, hogy még több ilyen felfogású — a mindennapi munkában is tükröződő — kiállí­ tással, rendezvénnyel találkozunk, nyitom meg e kiállítást és kérem tekintsék meg a műveket. Horváth István 114 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/aebf76b4a8cbe3233b461375f39c592a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1971 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1971/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1971 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bb7756d2198e6c73a9c6145598815c58.pdf 7ebc8c51b02b8765c691e69851c4bd80 PDF Text Text �Címoldalon: Lóránt János, TAVASZ c. alkotása �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT VI. ÉVFOLYAM 1972. 1. SZÁM TARTALOM Mikszáth Kálmán: Anonymus levele 3 Paku Imre: Mikszáth Kálmán palócai és atyafiai 8 Krizsán László: Adatok a Mikszáth-birtok történetéhez 12 Lengyel Miklós: Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére 24 Lakos György: Milyennek látta Mikszáthot a felesége? 35 Thurzó Gábor: Mikszáth — filmen 49 Niklai Ádám: Barlangrajz 51 Tamás István: Sokszor, Fecskefüzért 53 Nagy István: Alkony, Anyám 55 Kő-Szabó Imre: Bányászrevans 56 Iszlai Zoltán: Mikroakrobatika 64 Bartha László: Élet, sors 67 Kiss Sándor: Előszó a naphoz 74 TA N U LM Á N Y Pais István: Vallás és erkölcs 79 �KÖRKÉP Salgótarján története (Bandúr Károly) 99 Dézsma és robot (Szabó Ferenc) 101 Moldova György: Tisztelet Komlónak! (Horpácsi Sándor) 102 A líra, a színház, a film — ma (Csongrády Béla) 104 II. Tavaszi Tárlat — Salgótarján (Varga Imre) 106 KÉPZŐMŰVÉSZET: Válogatás a II. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából (címlapon, műmellékleten) Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztőbizottság elnöke: Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztőbizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György A szerkesztőség tagjai: Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 106 NyV Balassagyarmat 1700 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �Anonymus levele és az én rövid válaszom. AZ ALMANACH TEKINTETES SZERKESZTŐJÉHEZ! Kedves atyámfia, öcsém Uram! Hosszú évtizedek óta figyelem irodalmi működésedet, mindég a sar­ kadban voltam, s ha valami igazítani valót találtam a dolgaidban, mindég figyelmeztettelek. Mikor mások gáncsoltak, dicsértelek, hogy a közönyben meg ne fagyj, mikor mások dicsértek, korholtalak, hogy a tömjénben meg ne fúlj. Emlékszel-e arra az időre, mikor szinibírálatokat írtál Szegeden, s egy hónap elsején a becsületes öreg Bodrogi, a szegediek kedvenc színésze, az előadás után valahogy betévedt az Oroszlány kávéházba, s látván ott egy csomó nagyurat (a Tisza Lajos környezetéből) ferblizni, a különben szerény férfiú, valami démoni láztól megkapatva, blattot kért, leült közéjük, s egy pillanat alatt elvesztette egész havi gázsiját. Te akkor elmosolyodtál, s nem voltál rest éjjel bemenni a szerkesztőségbe, s bekorrigálni a színi referádába: ,,Bodrogi ellenben pechhel játszott.” Persze az egész város nevetett másnap, de én haragosan zsémbeltem magamban, és egy aláíratlan levelezőlapot küldtem neki: „Bodrogi csak a pénzét veszti, de ön a tehetségét tékozolja az ilyen sekélyes mókázásokra.” Te még fiatal voltál akkor. Ficánkoltál az irodalom gyepén, mint egy csikó. Bizony, bizony, féltettelek, hogy valami karóba találsz ugrani. De mintha hatott volna rád a szemrehányásom, abban hagytad a színkritikát, és egy elbeszélést olvastunk tőled Az öreg Gaillard apó címen. Egy francia parasztot írsz le és szerepeltetsz az utolsó francia-burkos háborúban. Elolvastam, és szerettelek volna kupán ütni, de csak egy epistolában förmedtem rád: „Hát megveszekedett az úr? Az úr akarja leírni a francia parasztot? Írja le a magyart, ha tudja, mert az is nagy virtus. Hiszen a francia parasz­ tot maguk a francia írók sem tudják jól eltalálni. Daudet csak pedzi egy kicsit, Maupassant tudja, a többi közel sem jár hozzá. És hát az úr akarja leírni a francia parasztot? No köszönöm stb.” Alkalmasint megrestellted az idegen országban való portyázást (az öregapád se járt teneked olyan messze), mert egymás után publikáltad ekkor a saját parasztjainkat, a tót atyafiakat, a palócokat. Hiszen szép, szép, hanem láttad-e te valamikor azokat a tréfás pingálásokat, melyekkel a gyermekek ültetik fel egymást? Húznak egy függélyes vonalat, amiből megint kiágazik egy kurtább vízszintes vonal, aztán megkérdezik: mi ez? — Hát semmi. — Dehogy. Ez egy katona — mondják. — Hogy-hogy? — Ügy, hogy a katona már a fal mögött van, csak a szuronya hegye látszik. 3 �Az egyik vonal ti. a fal, a másik vonal a szurony hegye. Vagyis ez az úgynevezett „rajz” , amiben te excelláltál. Egy vonal így, egy vonal amúgy, de a lényeg, az már vagy eltűnt a fal mögött, vagy még elő nem jött. Ohó, amice, engem nem teszel bolonddá, nekem az élő alak kell, nem a tartozékai. Elő nekem a katonával! Rajzold nekem az élő, lüktető társa­ dalmat, amit körülötted látsz, ez a feladat. A tükröt akarom, amelyben ma­ gamat is látom, te pedig elém hozol egy tükör rámájáról letört arabeszket Edd meg! Hiszen tudom, olvastam, mivel indokoljátok e kolibri teremtmények létrejöttét. Hogy azt mondjátok, a modern ember siet, nem ér rá hosszabb olvasmányokba merülni, olyan adag kell neki, aminő meg nem terheli, ami átfut, ameddig egy cigarettát elfüstöl. Ej, milyen logika, milyen logika! Hát szabad a teremtésnek a cigaret­ tához alkalmazkodnia? Azt mondanám, hogy oktalanság, de nem mondom, mert az oktalan állatok nem teszik. Vajon kisebb bornyúkat szülnek-e a te­ henek azzal az indoklással, hogy a rosszgyomrú modern ember úgysem tud egy egész bornyút egyszerre megenni? Persze, csak egy adagot kellene szülniök. Az volna a sikk: például fél kilogramm vesepecsenyét. Ezek az érveléseim hatottak rád. Új térre csaptál át, és a „Tisztelt Há­ zat” karikiroztad évekig. No hát ez már a társadalom, most már jó nyomon voltál, de tudja isten, mégse tudtam veled egészen elégedett lenni, mert glorifikáltad a léhaságot. Rontottad azokat a becsületes simplex embereket, mert úgy írtál róluk, mintha megannyian államférfiak volnának, és rontot­ tad a közönség szemében azt a néhány államférfit, aki köztük van, mert játszottál, ingerkedtél, pajkoskodtál velök, hogy a közönség hol a liliput emberkék, hol pedig az óriások országában hitte magát — és végül úgy tünt fel neki az egész parlament a te írásaidból, mint egy bohó kedves kis játék, amely tarka-barka figuráival jár, kelepei, berreg, míg egyszer aztán magától is elromlik. Hát ezt nem jól tetted, lelkem, mert ha neked kertész-kést adott az is­ ten kezedbe, azt azért adta, hogy a nagy fákat nyesegesd vele a mezőn, nem pedig azért, hogy lekuporogva a földön kúszó indákhoz, fantasztikus cirádákat szurkálj ki a hegyivel a tökökre. No, de ezeket annak idején írtam meg neked részletesen, persze akkor is anonym, mint mindig. Képzeltem, sokat törted a fejedet, ki lehetek, hogy mindent tudok felőled, és egészen beléd látok. Hát ne is kutasd, sohase fogod megtudni. Gondold, hogy ez vagyok, vagy az vagyok; egy érdeklődő idegen, egy ellenség vagy egy jóbarát, egy keserű és rusztikus észjárású kritikus, esetleg egy zsémbes vén laikus. Vagy gondold azt, hogy a saját lelkiismereted vagyok. Szóval, gondolj felőlem, amit akarsz, tégy be engem egy olyan testbe, aminő neked tetszik, de hogy engem valamikor lerázhass, arra ne is gondolj. Ezúttal azonban grácia a fejednek, mert úgyis a hosszú lélegzetű mun­ kák jegyében vagy, most hát nem kötök beléd, ahelyett egy sokkal vesze­ delmesebb dologra hívom fel a figyelmedet. Az Almanachodról van szó. Mindég érdekelt ez a kis könyvecske. Új írók, új irodalmi hangok keletkeznek. Igaz, hogy örökké azok az át­ kozott „rajzok” kísértettek a könyvben. Mindegy, beletörődtem; utóvégre 4 �is egy bögre tengeri vízben benne vannak a tenger minden ingredienciái, benne vannak az ázalagok is, de hogy a cápák nincsenek benne — azért mégsem lehet a bögrét szidni. Megelégedtem azzal, hogy elfoglalt ember létemre ebből a könyvből bizonyos fokig au-fait lehetek az elbeszélő irodalomban. Egyszer évenként egy-két órámba kerül az évi termés minőségét kiérezni az Almanachbeli mustrákból, megítélhetem ismerős íróim fejlődését vagy hanyatlását, fris­ seségét vagy lankadtságát, megösmerkedhetem nagyjában az új írókkal és irányzatokkal, az új levegővel és elbeszélési tónussal — s esetleg innen asszentálhatok magamnak új kedvencet, akinek a műveire aztán teljes erő­ vel rávessem magamat . . . Szóval jó az, ha a lusta öreg darázs kiszag­ lássza innen könnyűszerrel, hogy melyik fa virágján van a legtöbb méz. Mert bármilyen nagy is a világliteratúra, és bár több nyelven olvasok, mégiscsak a mienk nekem az igazi, az édes. Mit bánom én Tolsztojt, Kiplinget! Ezeket csak élvezem. De a mienknek diadalittasan tombol a lelkem. S valóban sokra vittük éppen az elbeszélő ágban — a többi, sajnos, meglehetősen stagnál most. Sokszor dicsekedtem az Almanachhal fűnekfának: — Nézzétek, milyen haladás! Mekkora út a Remelly-aktól, Szegffyektől idáig! Még a leggyengébb író is egy kolosszus hozzájuk képest! Mert nem az mutatja egy nemzet műveltségét, hogy egy-két titán támad közülök véletlenül; a kultúra mértéke a középszerűek ereje. Elgondolkoztat, mi lett ebből a mi nyelvünkből, melyről azt mondták még száz év előtt, hogy csak a csikósokkal való beszélgetésre alkalmas. S mennyire magyar ez az irodalom! A magyar föld íze, a magyar ég színpom-pája, annak a tőnek a zamatja, amelyet még Mikes Kelemen és Cserey uraimék ültettek. Hja, hja! Az embernek mindég a legkedvesebb tyúkját viszi el a róka. Aggódva, látom most egy-két év óta, hogy éppen a magyar lélek készül veszendőbe menni az irodalomból. Az Almanachban, e kis területen össze­ szorulva látszik meg legjobban a veszedelmes processzus, mely az elbeszélő irodalom egészségesen megindult fejlődését rossz irányba találja lökni. Ugyanis két nagy baj jelentkezik az Almanachban, ennélfogva egyebütt it; két ellenséges tábor kavarog és tör egymás ellen kétfelől. Ah, milyen háború ez, barátom! Az egyik félnek sem szabad benne győzni. Az egyik baj az idegen levegő, amit a kozmopolisták hoznak be. Hiszen nem rossz emberek, nem lehet rájuk haragudni. Odatapadnak a világhírű mesterek műveihez, mint a piócák az idegen testekhez, és annyira teleszop­ ják magukat, hogy amikor azután ők akarnak produkálni, az a fölszítt ide­ gen vér csöpög ki belőlük, mert több bennük az idegen vér, mint a maguké. Magyar történelmeket írnak ugyan, de alakjaikban orosz vagy francia vér kering. Bocsásd meg, oh Apollo, hogy vért mondtam. Veszett ördög az, nem vér. E szerencsétlen marquis-k és vicomte-ok csak árnyékai bizonyos isme­ rőseiknek, akikkel először még abban az időben találkoztunk, mikor szelle­ mesek és egészségesek voltak, most már paralysis progressivába estek, és csodálatos módon magyar álnév alatt itt a magyar falvakban csatangolnak, udvarolván magyar vezetéknevű Nanetteknek és Szényácskáknak. 5 �Csak az idegen levegőért esem kétségbe, de följajdulhatnám a szeceszsziós témák miatt is. Oh jaj, hiszen ezek az alakok mind a St. Sulpice kór­ házból kerülnek ki. Egy-egy excentrikus betegség, valami öröklött perverzi­ tás és svengalizmus különféle változatai. Még jó, aki csak Bourget-ista és lélektani boncolást végez — persze konyhakéssel, de hajh, aki Dosztojevsz­ kijig ágaskodik, s a bűnt akarja rokonszenvessé tenni. Mintha egyéb se volna Raszkolnyikovban, csak éppen ez. Oh, kis oktondik! Nem a bűnt tette Dosztojevszkijt széppé, hanem hatalmas szívével és lángeszével az olvasók lelkét tette jóvá, és ragadta oly magasra, ahonnan a bűn nem oly rút, csak nagyon szánalomra méltó. E kozmopolisták idegen levegője csak az egyik baj - a másik a túl népies irány, mely átcsap a póriasba. Nem szükség annak a kimutatása, hogy a magyar nyelvet hogy bírják elcsavarni az együgyű parasztok. Éppen olyan hiba ez, mint a hírlapokban az a szomorú látvány, hogyan csavarják el viszont a nyelvet azok, akik németül gondolkoznak. A néptől tanulja a nyelvet az író kétségkívül, mint ahogy a szamócát az erdőn szedi az ember. De megtisztítva, megmosva, a rothadtat, satnyát, éretlent kidobálva kell azt feltálalni. Az aroma rajta legyen, de a rög, penész és a békanyál nem. Némely íróink valóságosan összegyűjtik a nép száján forgó, szemenszedett, karakán kiszólásokat és furcsaságokat, úgy, hogy ez a nyelv, ez az észjárás és előadási forma szinte bőg a ködmönszagtól. Mintha erővel le akarnák húzni az előadási hangot, a nyelv hajlékonyságát, finomságát arról a magaslatról, ahová azt Vörösmarty, Arany, Petőfi, Jókai, Gyulai és velök két nemzedék emelte. Minden kell nekik, ami a paraszt elmékben megfo­ gant, ha szép, ha nem szép, de legjobban az olyan, amit még ők se hallot­ tak, amit egy-egy mókás paraszt kigondolt, és semmi se kell, ami már meg­ nemesedett és törvénnyé vált akár a grammatikában, akár az irodalomban. Boldogok, ha valami olyat találnak, ami különös és szokatlan, ha parikatiknak nevezhetik a kappant, mert a göcseji paraszt így mondja, vagy kelempász madárnak a mókust, mert a félkegyelmű Bölöndér Jóska, látván a mókust kalimpálni a fán ekképpen körösztölte el. No hát, barátom, ez nem jól van így. Ez ellen kellene, hogy segítsetek. Mert e két ellentétes tábor kezd egymással farkasszemet nézni az iroda­ lomban . . . és a te Almanachodban is folyik a csendes háború a két irányzat közt. Erről írj az idén előszót, amice, de keményen kell a tollat megnyomni, mert nekem nagy aggodalmaim vannak, hogyha a túlnépies irány talál terjeszkedni, akkor a magasabb ízlés pusztul el, ha pedig az idegen levegő így ömlik be ezentúl is, akkor a nemzeti lélek marad halva. Sapienti pauca. Dixi et salvavi animam meam. ANONYMUS Kedves öreg Anonymus! Nem haragszom rád csípősségedért. Csak korholj engem, amikor jónak látod, meglehet, hasznát látom. Hanem ebben az egy esetben erről a két felhozott bajról fölösleges, vagy legalább túlzottak az aggodalmaid. 6 �Hiszen némileg igaz, amit írsz, csakugyan vannak íróink, és az Alma­ nachban is vannak, akik idegen levegőt mozgatnak munkáikban, s viszont vannak olyanok, akik érezve a magyartalan áramot, mintegy ösztönszerűleg a magyar néphez menekülnek, mint a megrezzent gyermekek az anyjuk ölébe. A francia marquis-t ellensúlyozzák a kifordított gubán heverésző pa­ rasztgazdával, de mihánts az idegön ájer kiszelölne az nyomtatott írásokbú, ők is rögvest mögcsavarnák elméjükön a finumabb csapot, ahonnat a paraszti ízös böffenetek helyött tyükörből fésülködő kaputrákos embörök koponyáján már körösztülszaladt és megmángorolt magyarság gyünne ki. Ezért aztán nincs igazad öreg. Két bajt kiáltasz, de csak egy van. Mert a másik baj attól az egyiktől származik. Az idegen levegőtül való a túlzott népiesség. Ami mármost az idegen levegőt illeti, éppen nem kell tőle megijedni, és nincsen szükség a vészharangra. Mikor Ferenc császár ezelőtt vagy kilencven évvel az ischli fürdőt a la ­ pította, a hiperlojális bandák annyira divatba hozták azt, hogy ischli leve­ gőt palackokban, hermetice elzárva árulták Ausztriában és Magyországon a patikákban. Ha valaki megbetegedett, az orvosok egyéb szerek mellett ezt se restellték prescribálni. — A beteg szobájában egy palack ischli levegőt kell kibocsátani é j­ szakára. Másnap panaszkodott a beteg, hogy még mindig nem érzi magát könnyebben. — Hm — szólt a doktor. — Ismételni kell a dózist. A következő éjjel két palack levegőt eresszenek ki. Mindegy. Azért az ischli importált levegőtől mégsem gyógyult meg senki. Ne búsulj hát, jó Anonymus, mert nagyobb jelentősége, hidd meg, nincs annak a francia vagy orosz levegőnek sem, amit a lelküket a külföldi irodalmakon felejtett írók eresztenek ki az ő kisded irodalmi palackjaikból. Föl se kell venni. Ha attól akkor nem gyógyult meg senki — hidd meg, ettől se hal meg senki. MIKSZÁTH KÁLMÁN 7 �PAKU IMRE Mikszáth Kálmán palócai és atyafiai Az írói siker, a művészi eredmény olykor sokáig várat magára. Irodal­ munk két nagy egyénisége: Mikszáth és Móricz — bízvást mondhatni — azonos körülmények, egyező bizonytalanságok között küzdöttek, reményked­ tek elismertetésükért, hogy az első rájuk villanó dicsfény aztán erősödjék, állandósuljék, hírük-nevük fedezeteként minél több és minél jobb művekkel lépjenek a nyilvánosság elé. Mikszáth — amint az életrajzából ismeretes — kilencven évvel ezelőtt adatta ki A tát atyafiak, majd négy hónap múlva A jó palócok címen személyes sorsát, írói pályáját, művészi jellemét meg­ határozó két kötetét. Az országos siker, föltétlen elismerés nem egészen tíz évig késett, valósággal váratott magára. Hasonlatosan alakult, húzódozott Móricz Zsigmond belépése is az irodalmi köztudatba: a Hét krajcár meg a Sárarany megjelenését — 1908 táján — nála is majdnem tíz esztendő emész­ tő kudarca, kilátástalan küzdelme, szakadatlan kísérletezése, eszmélkedő útkeresése előzte meg, hogy azután egyre fölfelé ívelő, nagy írói pályájának nyitányai legyenek eme kötetek. A hazai elbeszélő művészet e két nagy alakja még abban is megegyezik, hogy ki-ki a maga módján vált a paraszti élet valósághű ábrázolójává, majd saját koruk egész társadalmának követ­ kezetes bírálójává. Megegyeznek továbbá abban is, hogy föltűnésüket jelző első kötetük sikerét azonnal egy-egy jobb másodikkal tetézték. A nagy emberek, kiváltságos személyiségek rendszerint kellő időben lépnek színre, szinte a történelem hallgatólagos parancsa szólítja őket cse­ lekvésre, egy hiányzó űr betöltésére. Mikszáth Kálmán várta, kereste az el­ kötelező alkalmat, amikor oly sok balsiker, kínos kudarc, emésztő anyagi gondok nyomán megtalálta hangját, helyét, idejét színrelépésének. Csodá­ latosan bonyolult alkotáslélektani folyamat végső pontján, — tehát 1881 — 1882-ben — művészi eszközeinek, az írásmesterség műhelytitkainak birto­ kában következett igazi sikerének valóságos kezdete: A tót atyafiak megje­ lenését követő általános elismertetése, hogy rövid hónapok múlva A jó pa­ lócok kötete föltegye a koronát. Igen jellemző, hogy a Szegeden újságíróskodó Mikszáthnak fővárosba kerülését elsősorban nem szépirodalmi tevékenységének köszönhette, hanem élénk szellemű újságírói munkásságának, a filléres robotmunkának. A szunynyadozó írói becsvágy azonban színezte, élénkítette a szokványos feladato­ kat. Szegedi élete egyébként bővelkedett eseményekben: az 1879-es nagy árvíz, majd a város rohamos újjáépítése mellett házasságának fölbomlása, kényszerű válása megannyi tényező, hogy az élet mélyére látni kénytelenedjék. A környezet, az alföldi parasztság különös jellegzetessége, bájoló egyéniségük, szokásmódjuk, alaptermészetük állandó figyelemre, táguló szemléletre, szülőföldjével való összevetésekre ösztönözték a kezdő írót: 8 �nem lehet mellőzni e tekintetben a szegedi parasztság nyelvének ősiségét, egyszerűségét, kifejező, összevonó erejét sem. Egy törekvő fiatal író számára nagyszerűbb iskola (ő utána még sokan jártak abba) máshol nehezebben nyílhatott volna mint akkor Szegeden. Írói szemléletmódját történetesen a nógrádi és a Szeged-környéki parasztság szükségképpen kínálkozó hasonítása mélyítette, alakította ki. Lényegében azonos sorshelyzetben élt ezideig parasztságunk a Tisza mentén és az Ipoly tájékán is, az alföldi sík rónaságon és a felvidéki görbeországban, de vérmérsékletük, kedélyük, ész­ járásuk, szorgalmuk a külső szemlélet szerint mégis különbözött. Mikszáth az alföldi parasztban fedezte föl a palócot, az egyező meg az eltérő vonások tudatosították benne, hogy a magyar paraszt általában milyen nagyszerű művészi nyersanyag. Az írónak kezére játszott az újságíró és viszont: sokat, sokfélét írt a Szegedi Naplóba, sőt a mondott két kötet elbeszéléseinek, életképeinek, rajzainak magvai benne rejlettek szegedi vál­ tozataikban is, egyik-másik változatlan szöveggel került bele kötetébe. Meg­ előző hírlapi megjelenésükkel azonban a köztudat minden észlelete nélkül maradtak volna, ha az író kedvező alkalma, szerencsés keze, éber figyelme össze nem fogta volna őket s kötetbe illően nem húzta volna feszesebbre némelyik cselekményét, meg nem igazítja, meg nem fékezi a stílus bő á ra ­ dását. Sikerének különösebb titkai nincsenek. Műfaji, tartalmi, szemléleti új­ donságához egy sajátosan egészséges érzelemvilág járul. Érdekes, egyéni­ esített alakok léptek az olvasók elé. Mindemellett tömören szerkesztett, egy­ séges, rövid rajzai meglesett, megfigyelt élethelyzeteket vetítenek elénk. Alakjait tehát nem annyira elképzelte, mint inkább a szó teljesebb értelme szerint, le- és megrajzolta mozgóképekben; helyzeteket, jeleneteket életteli valóságban rögzített. Elbeszélő elődeivel és novellaíró kortársával szemben ő új, eleven pezsgő szellemiséggel látta és ítélte meg a parasztság sorsát, észlelte annak öntudatát, osztályhelyzetéből származó különbségét, tehát mindazokat az értékeket, amelyek szétfoszlatták az együgyű, érintetlen élet mesés boldogságát. A békés idill fátyla mögött lappangó válságokat mi­ nősítette, a társadalmi alacsonyabbrendűséget mélyen fájlalta, az elmara­ dottságot keményen hangsúlyozta. Élénk valóságérzékéből fakad éles íté­ lete, fölényes humora, megbocsátó gyöngédsége, tisztult szeretete. A nóg­ rádi népnek nemcsak társadalmi adottságait tárta föl, hanem a nép szelle­ miségét is mindenestül magáévá tette: a népnyelv zamatát szüntelen ízlel teti olvasóival, az egykor hallott népdalok nemcsak fölbukkannak, hanem ritmikus, ütemes mondatokat, szólamokat csalogattak tolla hegyére — kötet­ len szövege díszeiként. Már többen kimutatták írónk nyelvének numerozitását. Ha e példákat szaporítanánk, közhellyé süllyesztenénk azokat. Mindez azt eredményezte az ő írói gyakorlatában, hogy párbeszédei, leírásai az élő szó közvetlenségével hatnak mostan emlegetett két kötetében is. Alak­ jait a valóság talaján mozgatja, széleskörű, változatos, egyéniesített fér­ fiak, asszonyok, lányok népesítik be világát. A nógrádi táj parasztjaitól in­ dult el s eljutott a társadalom egykorú és múltbeli történeti figuráihoz és amikor képzeletét hívta segítségül, akkor se szépített, akkor is az élet tel­ jessége sugárzik minden egyes művének lapjairól; maga az élet s nem kép- 9 �zeletének csalóka játéka gyönyörködtet. Mindez korántsem jelenti azt, mint­ ha szándékosan torzította volna el kedvezőtlen jellemű alakjait, őket is je l­ lemzi életeleven észjárásuk s emeli a legtöbbet az átlagos szint fölé. Ama kisvilág e két elsősikerű kötetben tehát egy valóságérzékű írót mutat be, az alapokat tárja föl, ahonnan nyíltak későbbi, következő művei­ nek csodás távlatai. Rendesen nagy meglepetésként hatott legtöbb művével és ez a jellemvonása mindmáig időszerűen ható érzékenységgel munkál: a nemzeti hiúság csábjaitól, görögtüzeitől távoltartotta magát, ezért bírálhatta azok torz kinövéseit. A nemzetiséget, szűkebb hazájának szlovákságát ki­ mondottan szerette, valódi természetüknek, öröklött hajlamaiknak, becsü­ lendő értékeiknek megfelelő tiszteletben tartotta. Kritikai szellemének eme fölényes megnyilatkozása a természetes megbékélést, igazságos kiegyen­ lítődést szolgálta. Egyáltalán nem rajta múlott, hogy előremutató példája annakidején nem hathatott józanító mérséklettel a túlzások ellenében. Az ő atyafiai és jó palócai csupán csak a szeretetet ismerték: egyik sem hivatott többre a másiknál; józan, tiszta látásuk bizonyította, hogy őket gyermek módjára nem lehetett szembeállítani. A nép mindig megérti egymást: írónk összegező nagy érdeme, hogy meglátta bennük, a palócokban és szlová­ kokban, általuk ábrázolta a gondolkodó, mélyen érző, személyes sorsokat vállaló és átélő embereket, akik önmaguknak - életük megszépítésére — népi műveltséget, költészetet és díszítő művészetet teremtettek. A tót atyafiak és A jó palócok irodalomtörténeti jelentősége, korszakváltó szerepe mindezzel még nem meríthető ki, de hiánytalanul nem is magyarázható meg. Az író tájhoz kapcsolódó valóság-tisztelete, kisvilágához való csökönyös ragaszkodása föltétlenül fölülkerekedik minden úgyne­ vezett vidékiességen, amit pedig oly szívesen szerettek — jelentőségét csök­ kentve — homlokára ragasztani. A regioanalizmus mindössze kezdetben egyik jellemzője írónknak. Elismerendő erénye, hogy korán megszabadult tőle, már első két kötetében egyetemes emberi vonások uralkodnak, mint aminők a független élethez való jog, a tulajdon tisztelete, az emberiesség kötelező, egyszersmind kölcsönös megnyilvánulása, az egyéni képességek szabad kifejlesztése. Mindezeket azonban kezdetleges, elemi szinten levők­ nek észlelhetjük írónk különleges tapasztalatai nyomán, mivel a táji jegye­ ket nagyszerűen tudja az egyetemesség fogalomkörébe vonni; egyszóval: alakjai elsősorban emberek s csak aztán egy tájnak szülöttei, palócok avagy szlovákok: atyafiak, sorstársak. Szülőföldi tájelemek, földrajzi fogalmak, gyermekkori emlékek, palóc népköltészet és hiedelemvilág Mikszáth Kálmán mindenkori legfőbb forrásai, e többrétű egység szülte elsősorban e két kötetének legremekebb darab­ jait. Ma már — kilenc évtizeden át — valamennyi klasszikus műnek számít, alapos ismeretük önkéntes, beletartozik irodalmi műveltségünk eszköztárába, mint irodalmi minták az utóbbi évtizedek folyamán hatásuk, jelentőségük fokozódott. A tót atyafiak elbeszélései (Az arany kisasszony; Az a fekete folt; Lapaj, a híres dudás; Jasztrabék pusztulása) fölülmúlhatatlanul megejtő gyöngédségről, odahajló szeretetről tanúskodnak, s ha itt-ott mégis föllép bennük bizonyos regényesség, kék köd, kezdetleges alakmozgatás, szétá­ gazó cselekményvezetés, bőven kárpótolja a mindenkori olvasót az író meg- 10 �ejtő humora, leírásainak meghitt bája, mindeneket megbocsátó szeretete. Nincsen e négy nagy elbeszélésnek olyan mozzanata, viszonyulása, amely ne éltetné írónk későbbi műveinek alakjait, ne módosítaná, ne színezné azoknak kedélyvilágát, cselekményét ne irányítaná. A jó palócok tizenöt elbeszélése, rajza közül magasan kiemelkedik a Bede Anna tartozása című: a nép félelme és törvénytisztelete olyan ma­ gasfokú lélektani fejlesztést, fordulatot jelenít meg, ami önmagában is iga­ zolná Mikszáth emberi és írói nagyságát. A néhai bárány című elbeszélés igazságkereső leányhősének kellemét, szépségét eszessége múlja felül. Az a pogány Filcsik vagy A bágyi csoda, a Tímár Zsófi özvegysége meg a Hová lett Gál Magda?, továbbá A kis csizmák valamint A gyerekek ciműek nem egyszerű művészi remeklések a többiek hasonló értékei mellett, ha­ nem egy bensőséges, közelről látott népnek dicsfénybevonása, csetlésének-botlásának felülről való megbocsátása. Mindkét kötet nyilvánvalóan arról a gyöngéd, beszélő szeretetről ta­ núskodik, amely Mikszáthot mindenkor eítöltötte: szerette az embereket (enélkül pedig az író ne fogjon tollat): hitt is bennük, jóságukban, akara­ tukban, ártatlanságukban mélységesen bízott. Személyes ismerősöket örö­ kített meg palóc vagy szlovák hőseiben, hozzájuk fűződő kapcsolata soha sem szakadt meg. Amikor negyvenéves írói jubileumának ünnepségén az üdvözlésekre válaszolt, a szülőföldjéről, Nógrád megyéről ezeket mondotta: ,,Külön szeretnék szólni hozzá, hogy elmondjam, hogy: csak nappal vagyok tőle elválva, amint testi szemeimet behúnyom, otthon vagyok, ott vagyok köz­ tük . . .” Az író álma örökkévalóvá hosszabbodott, könyveiben együtt kel életre, ébred szendergő álmából népével együtt, valahányszor értő kéz nyitja föl azokat, elsősorban A tót atyafiak meg a A jó palócok címűeket, a való élet és a megszépítő képzelet eme két nemes foglalatát. 11 �KRIZSÁN LÁSZLÓ Adatok a Mikszáth-birtok történetéhez Jelen tanulmányunk — műfaji szempontból — nem sorolható a hagyo­ mányos irodalomtörténeti ismertetések sorába. E tanulmány tárgyát első­ sorban az a cél szabta meg, hogy a Mikszáth-birtokok történetének vizs­ gálata révén módunk nyíljék korkép felvázolására is századunk első négy évtizedéből, mely korképből a hivatalos kultúrpolitika nagyon különböző állásfoglalásai bontakoznak ki a mikszáthi életmű egésze és Mikszáth em­ léke iránt. A tanulmány utolsó fejezetében foglalkozunk a „nemzeti aján ­ dékozás''-ból kialakult Mikszáth-birtoknak azzal a történelmi korszakával is, amikor az 1945-ös földosztás révén a Mikszáth-birtokok egy új nemzeti ajándék alakjában a föld nélküli nógrádi zsellérek tulajdonába kerültek. E tanulmány, irodalomtörténeti adalékai mellett, elsősorban a földdel, a palócföldnek egy darabjával kíván foglalkozni, ahol élt és alkotott az író, és ahol halhatatlan hősei, a ,,jó palócok", végre otthonra leltek. A Mikszáth-birtokok történetében négy, egymástól élesen elkülönülő korszak figyelhető meg. Az első korszak 1904-től Mikszáth Kálmán haláláig tartott, a második 1910-től özvegy Mikszáth Kálmánné haláláig, a harmadik 1926-tól a földosztásig, míg a negyedik korszak a földosztás végrehajtásá­ nak a szakaszát jelenti. Az első korszakot megnyitó esztendő 1904. Ekkor vásárolta meg Mik­ száth Szontágh Pál1 horpácsi birtokát. A birtokvásárlás előzményeit Mik­ száth Kálmánné ekként írta le visszaemlékezéseiben: ,,Egy szép novemberi napon azonban mégis vágyat érez elmenni a képviselőházba, és délben szokatlanul vidáman jön meg az ebédhez. — Nagy újságot hozok — mondta még az ajtóban. — Megvettem Szon­ tágh Pál horpácsi birtokát Tónitől2, aki a nyáron örökölte. — Lehetetlen — mondtam csodálkozva — hiszen nem is látta. — De láttam, vagy harminc év előtt, az édesapjával voltam ott egyszerkétszer az öregúrnál . . . No de azért még nem egészen bizonyos a dolog, de több, mint valószinű, már nincs közöttünk csak kétezer forint, de ezt is leengedi Tóni, tekintettel, hogy én a birtokot ez idő szerint meg nem néz­ hetem."3 A látatlanban való birtokvásárlás mindennél beszédesebben fejezi ki. hogy Mikszáth szemében a földbirtok nem a henye munkátlansággal azo­ nosult „úri élet" bázisát jelentette. Ő a földet elsősorban nem a hasznáért, nem a barázdákból kisajtolható jövedelméért, hanem magáért a földért szerette. S nem a művészbohémság megnyilatkozása volt a látatlanban történt vásárlás, hanem a föld iránti mélységes bizalomé. A feltétlen biza­ lom és az anyaföld szeretete vegyül el minden földről szóló vallomásában. „Nem anyám-e nekem a föld, füveivel, virágaival, fáival? Egy fenséges irdatlan élő állat, aki ismerni látszik engem, nekem titkos szépségeit meg- 12 �mutatja, és nyájasan szól hozzám. Benne vegyültek apáim csontjai és mindazokéi, akik szívemnek kedvesek voltak és akikhez én is megjövök egy órá ­ ban: itt vagyok jó földanyám, megérkeztem” .4 Emellett természetesen döntő lehetett elhatározásában, hogy a birtok­ vásárlást jó befektetésnek tekintette, bár soha nem beszélt az általa ,,grund” -nak nevezett horpácsi földek hozamáról. A birtok nagyságát is csak közvetett forrásokból ismerjük.6 Férjéhez hasonlóan Mikszáthné is csak elvétve közöl egy-egy részadatot: „Nővérem egy ív papírt kért a fiúktól és lerajzolta a kúriát, a tizenegyholdas kertet, a gazdasági épületeket, me­ lyek a bérletből, miután a bérlőnek, egy helybeli földbirtokosnak, elég saját épülete volt, ki voltak hagyva, aztán lerajzolta a pusztát, a földnek fekvését, a réteket és a patakokat".6 A puszták, rétek és patakok által határolt 11 holdas bensőségen 1907-ben, a hajdani Szontágh kúria mellett felépült a Mikszáth család új otthona. A klasszicizáló kastélyt falusi kőművesek építették.7 A korintoszi oszlopokon nyugvó előcsarnok falába Jókai Mór mellszobrát építették be, „örök emlé­ kül, hogy e házat az életrajz honoráriumán építette.” 8 A kastély tehát a Jókai-életrajz írói tiszteletdíjából készült, de a hor­ pácsi birtok vételára — amely egyetlen saját szerzeményű ingatlana volt Mikszáth Kálmánnak — ugyancsak hasonlókból gyűlt össze. „A birtokom voltaképp földdé vált könyveim — írta — mert egyetlen krajcár sincs a vétel­ árban, ami újságírói, vagy más keresményből származnék. Úgy bizony, ezeket a földeket mind összekörmöltem, a mi szegényes irodalmi viszonyaink dacára. A horpácsi ,,grund” -nak csak a fele az enyém, aki a novellákat megálmodtam s megírtam, a másik fele a múzsáé, aki nem égi asszony, (asszonyban csak az kell, aki a harisnyámat is bestoppolja), hanem a fele­ ségem . . .’’9 A Mikszáth-birtokok 1910-ben, a „nemzeti adományozás” alkalmával, az író részére megvásárolt földekkel egészültek ki és elnyerték végleges nagy­ ságukat. A „nemzeti ajándékozás” , vagy ahogy Mikszáth nevezte, a „nem­ zeti donatio” gondolata Beöthy Zsolttól származott, s első formájában nem földadományozásra vonatkozott. Mikszáth 40 éves írói működésének meg­ ünneplésére alakult bizottság 1909. május 27-i ülésén Beöthy Zsolt azt javasolta, hogy Mikszáth összes műveinek népszerű kiadására az előfizeté­ sekből befolyt jövedelem felét „nemzeti tiszteletdíjként” adják át az ünne­ peltnek. „Későbbi gyűlések során ez a kérdés oda módosult, hogy a nem­ zeti kiadás bevételének felerészén visszavásárolják az uram anyai őseinek, a farádi Vereseknek horpácsi birtokát. Ez a terv végleg tisztázva lett és erről egy értesítőlevél várt már ránk Horpácson. Most már vége-hossza nem volt a boldog tervezgetéseknek. Két Veres-birtok is volt akkoriban kör­ nyékünkön eladó, éppen a miénk szomszédságában, az egyik a Veresharaszt puszta, a mi pusztánkkal éppen átellenben feküdt: én és a fiúk azt sze­ rettük volna, ha ezt kapja meg Kálmán, ő azonban a borsosberényi (szom­ széd falu) határában lévő szintén Veres-féle szomolyai erdőt óhajtotta.” 10 A Szomolyapusztához tartozó erdőbirtokon volt a környék hajdani, ba­ bonás félelemmel tisztelt rablólovagjának, Kámornak fészke. 13 �Az új, a „nemzeti donatio" révén nyert birtokához fűződő legendát azonban már nem dolgozhatta fel. 1910. május 16-án, Budapesten benső­ séges ünnepség keretében köszöntették Mikszáthot, átnyújtva a szomolyai ingatlan birtoklevelét. A „nemzet ajándékát" az ünnepelt e szavakkal köszönte meg: „Mit nekem a latifundiumok, vagy a primaeokkupácionális földek; hiszen a donáció királytól elég van, egy kicsit nagyobbak is - igaz, nem melegebbek - de nemzettől nyert donáció csak egy lesz: a nemes Mikszáth familiáé".11 S mielőtt igazán örülhetett volna a nemzet ajándékának, amelynek el­ fogadásával, egyik jeles Mikszáth-szakértőnk szerint — az ajándékozás bol­ dogító tudatát felkeltve - elsősorban ő akart örömet szerezni a nemzetnek12, 1910. május 28-án meghalt. Halálával lezárult a Mikszáth-birtokok történetének első korszaka. Amint fentebb említettem, a Mikszáth-birtokok nagyságáról az író á lta ­ lában nem, özvegye pedig elvétve közölt egy-egy adatot. Levéltári adatok a Mikszáth-javak kiterjedéséről csupán 1945—46-ból állanak rendelkezésünkre, amikor a földosztás végrehajtása során azokról pontos kimutatás készült. Eszerint dr. Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit Horpács, Pusztaberki és Borsosberény községek határában közösen és megközelítően egyenlő arányban 793 katasztrális hold ingatlannal rendelkezett13, amely helységek szerint a következő módon oszlott meg: Horpácson 236 katasztrális hold, Borsosberényben 445 (néhány kimutatás szerint 458) katasztrális hold és Pusztaberki határában 99 katasztrális hold. Az író halála után, a törvény szerinti örökösödés alapján, a birtokot kettéválasztották. Egyik része a Mikszáth-fiúk, Kálmán és Albert, a másik része az özvegy tulajdona lett. Ö zvegy Mikszáthné a maga hitvesi részét 1911. február 15-én kelt ajándékozási szerződésben szétosztotta fiai között. Birtokában ezután csak az a nem egészen három katasztrális hold ingatlan maradt, amelyről később végrendeletében intézkedett. Noha az özvegyi jog szerint élete végéig haszonélvezője maradt valamennyi ingatlannak, az ebből származó jövedelmét is évről évre rendszeresen elosztotta örökösei között.14 A birtokrészeket jelentős adósság terhelte. Talán az író halálát követő rendszertelen, majd háborús gazdálkodás és az erdőbirtokok vi­ szonylag kisebb közvetlen jövedelmezősége miatt, különösen az özvegyi jo­ gon, özvegy Mikszáth Kálmánné által használt birtokrészt terhelték jelentős kölcsönök. Jól világít rá az özvegy anyagi helyzetére az a végrendelet, melyet nem sokkal halála előtt fogalmazott meg, és amelynek szövege ezúton kerül elő­ ször nyilvánosság elé. A balassagyarmati közjegyző hivatalos helyiségében 1924. július 2-án az alábbi szöveggel készült el a végrendelet: „Előttem Sztranyavszky Géza balassagyarmati királyi közjegyző előtt, az alulírott helyen és időben megjelent özvegy Mikszáth Kálmánné született Mauks Ilona, úrasszony, földbirtokos, horpácsi lakos ügyfél, akit én szemé­ lyesen ismerek, egyszersmind megjelentek az általam szintén személyesen ismert, evégből felkért, együtt, egyszerre és folyton jelen volt Micsinay János iparos, szécsényi lakos és Csósza István kisgazda, drégelypalánki lakos, ügyleti tanúk is, azután az ügyfél előttem és az ügyleti tanúk előtt szemé­ lyesen élőszóval kijelentett végrendeletét kérte közokiratba foglalni: 14 �„Én Mikszáth Kálmán özvegye, született Mauks Ilona vagyonomról ha­ lálom esetére a következőkben rendelkezem: Elsősorban kijelentem, hogy minden, a mai napot megelőzően tett végrendeletemet és halálom esetére szóló intézkedésemet visszavonom és újabban így rendelkezem: Minden vagyont, ingót, ingatlant, amely utánam maradni fog, kedves fiamnak dr. Mikszáth Kálmánnak hagyom, mint általános örökösömnek, a következő kikötmények teljesítésének terhével: A Magyar Tudományos Akadémia kegyes hozzájárulásával ott, illetőleg az akadémiai intézkedése folytán a m. földhitelintézet bevonásával létesítet­ tem boldogemlékű férjem Mikszáth Kálmán és két fiam dr. Mikszáth Kál­ mán és néhai dr. Mikszáth Albert síremlékeinek felállítására egy „sírkő­ alapot” . Ezt én megfelelő öszegre óhajtom kiegészíteni, de ha ezt meg nem érhetném, akkor hagyatékomból adassék el egy tehén, a keleti gyön­ gyömből egy sor s a bejövendő vételár csatoltassék a sírkő alaphoz. Azután a keleti gyöngyömből megmaradó három sor adassék át hagyományképen kedves menyemnek Földes Líviának. A bútorokat szétosztottam már Kálmán fiam és özvegy menyem Kun Alice között, abban a reményben, hogy ők azokat kegyelettel megőrzik, de ha még fiam, Kálmán Edithke unokámnak valamit óhajt adni, úgy kérem itt is, hogy tegye meg. Különös rendelkezé­ sem itt, az hogy Edithkéé legyen a smaragd ékszer, az ezüst cukortartó és azok az apróságok, amiket ő megszeretett. A könyvtár, Wertheim szekrény és az oroszlán körmű bútor feltétlenül a Kálmáné legyen, a Szentpéter esernyője gyertyatartót, a hét fiókos szekrényt adja oda fiának Antalkának. Ha tehénállományomat szaporítanám, az esetre egy szép üszőborjút adjon Kálmán fiam Edithke unokámnak. Pöstényi Antal keresztfiamnak adjon át Kálmán róla való megemlékezésem jeléiül hat (6) személyre való ezüst evőeszközt. Azért kedvezményezem Kálmán fiamat anyai szívem sugallata szerint, mert ő a beltelkek és épületek megosztásánál a mostani súlyos vi­ szonyok között rendkívül nehéz feladatot vállalt magára, s az azzal járó nagy kiadások terhein óhajtottam rajta segíteni, mert úgy ő mint Felesége az én kedves menyem, velem szemben is és elhalt kedves jó Nelka nővérem­ mel is mindig a legteljesebb megértést, a legszeretőbb figyelmet tanúsították és Nelka Nővéremet hosszú súlyos megpróbáltatásának ideje alatt is a leggyöngédebben ápolták. A postatakarékpénztárban levő betétemet hagyom az én sírkövemre és a nővérem sírkövére, amely közös legyen, mert az az óhajom, hogy én nővéremmel együtt, pihenjek, az ő lehető közelségében. Temetési költségeimet Kálmán fiam viselje. Ez az én végrendeletem, amit azzal zárok be, hogy legyen szeretett családomon a jó Isten áldása és szeretetem őrködjék felette” . Miről ezt a köziratot az 1874. évi XXXV. tc. 82. §-ában foglalt hatá­ rozatok pontos betartásával felvettem, az ügyfélnek a tanúk előtt felolvas­ tam és ő azt jóváhagyólag aláírta előttünk. Kelt Balassagyarmaton, ezerkilencszázhuszonnégy (1924) évi július hó kettő (2) napján. Ö zv Mikszáth Kálmánné sz. Mauks Ilona s. k. Csósza István s. k. tanú Micsinay János s. k. tanú, Sztranyavszky Géza s. k. kir. közjegyző. P. H ."15 Mikszáthné halála után a végrendelet alapján készült vagyonleltár egyébként összeg szerint kimutatja, hogy mennyit ért az a vagyon, melyről 15 �rendelkezés történt. A leltár szerint az ingó és ingatlan tulajdon — a levo­ nások után — tisztán 23 millió 400 ezer koronát tett ki, ebből azonban egye­ dül a temetési költségekre 15 millió koronát kellett fordítani, látható tehát, hogy a végrendelet bevezető részében ,,földbirtokosnő” -ként megjelölt Mikszáthné ,,birtoka” egy kisparaszti gazdaság méreteit sem érte el, ingó „vagyona” pedig éppen csak annyi volt, ami egy családban egy életen ke­ resztül összegyűlik.16 Az író hitvesének 1926. május 24-én bekövetkezett halála után az akkor már Miskolc város főispánjává kinevezett dr. Mikszáth Kálmán a végrendelet alapján örökölt Széles mező dűlőben fekvő 1 hold 515 n. ölnyi ingatlanát megváltás ellenében, 1928-ban házhelyrendezés céljára Horpács község rendelkezésére bocsátotta.17 A megváltási iratokban az érintett birtokok tu­ lajdonosaként 1929-ben még özv. Mikszáth Kálmánné van bejegyezve, ami a végrendeletben megszabott kikötések teljesítésének a megjelölt idő­ pontra vonatkoztatott hiányát mutatja. Ebből vagy az intézkedő járásbíró tájékozatlanságából származott az a fonák helyzet, amely a rétsági királyi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1929. augusztus 20-i határozatával azzal kelt feltűnést, hogy a több, mint három éve halott özv. Mikszáth Kálmánnét is értesíteni rendeli a megváltási ügyben hozott érdemi döntésről18 A horpácsi házhelyrendezés során megváltott terület csupán számításon kívül hagyható módon csökkentette a Mikszáth-birtokokat. Azok állaga az 1930-as évek közepéig állandó maradt. Dr. Mikszáth Kálmán, a miskolci főispán, virils alapon tagja volt Horpács község képviselőtestületének és Nógrád megye törvényhatósági bizottságának. E bizottságban vitt szerepé­ nek, egyéniségének és politikai meggyőződésének egyik legjellemzőbb meg­ nyilvánulása egy, még anyja életében, 1925-ben tett indítványa, amelynek alapján a megyei törvényhatóság a következő határozatot hozta, melyet a társ-törvényhatóságoknak is megküldött: „Megütközve látja a törvényhatósági bizottság, hogy a gazdasági érde­ kek képviseletére hivatott munkás szakszervezetek széles körű politikai tevé­ kenységet fejtenek ki, s ezzel a törvénytelen tevékenységükkel igyekeznek aláásni az ország belső békéjét, rendjét és tekintélyét; miért is . . . a szakszervezetek működésének megszüntetése a haza biztonságának érdekében immár elodázhatatlan szükségesség . . . Magyarországnak létérdeke a hazafiatlan és az országot forradalma­ sítani akaró törekvések végleges letörése . . .” 19 A következő 1926. évben dr. Mikszáth Kálmán a megye törvényhatósági bizottságában az alkotmányos szabadságjogok védelmére kelt, kijelentve, hogy azokat alulról fenyegeti veszély. Sürgette a nemzetgyűlés háziszabá­ lyainak, a képviselői mentelmi jognak és a sajtószabadságnak megszorítá­ sát. Előterjesztését a törvényhatósági bizottság egy szavazat ellenében ab­ szolút többségei elfogadta, s a Mikszáth-féle javaslat alapján az ismerte­ tett korlátozásokra vonatkozó felterjesztést juttatott el a kormányhoz és a képviselőház elnökéhez.20 Dr. Mikszáh Kálmán idézett és ismertetett politikai megnyilatkozásai a Mikszáth-birtokok történetének egy későbbi szakaszában — az 1945-ös föld­ osztás idején — bírnak különös jelentőséggel, amikor a már nyugalomba vonult főispán birtokainak megváltás alóli mentesítését egyebek mellett politikai múltjára való tekintettel kéri. 16 �De figyelemre méltó és visszatetsző ez a politikai állásfoglalás nemcsak 1945-re, hanem elhangzásának időpontjára vonatkoztatva is. Az a közéleti személyiség, aki az „alulról jövő veszedelemből” csak annyit ismert, hogy anyját az „alulról jöttek" felkarolták, megbecsülték, anyagilag és erkölcsileg támogatták, édesapja életművét pedig nemzeti kincsnek ismerték el (még annak idején, a Tanácsköztársaság hónapjaiban21, legalább a becsület dik­ tálta hallgatással tartozott volna a népjogokról és a munkásszervezetekről folytatott bizottsági viták alkalmával. A főispán Mikszáth Kálmán azonban éppen ellenkezően mindig korlátozást követelő hangadóként lépett fel a demokratikus szabadságjogok kérdésében. Még azt a majdnem semmit is sokallta, amire a Horthy-korszak idején a szabadság fogalmát korlátozták. Ezek a megnyilatkozásai egyben azt is mutatják, hogy a fiú politikai és életfelfogás tekintetében messze az apja mögé került. Az apa Noszty-féle figuráiban vonultatta fel a közélet kalandorait, a becstelenséggel párosult korlátoltság élő, cselekvő és országot kormányzó alakjait, megmutatta a dzsentri és ősnemes világ mocsarát, a komikumba fulladó maradiságot, s mindazt a bűnt, amit az alkotmányosság cégére alatt, az alkotmányos élet „védelmében” saját anyagi gyarapodásuk érde­ kében elkövettek. A fiú ellenben —apja szellemi hagyatékát visszautasítva, de anyagi örökségének birtokában, mint virilis — beállt az alkotmányos élet védelmezőinek csatasorába, azok közé, akiket apja megvetett, kigúnyolt és egyszerű olvasói előtt nevetséges és becstelen emberekként jellemzett. Még visszatetszőbbé teszi a főispán Mikszáth Nógrád megye törvényhatósági bizottságában vitt szerepét az a körülmény, hogy bizottsági tagsá­ gához — mint említettük — virilis jogon jutott. Apja birtokának első számú és az anyai végrendeletben is kedvezményezett örököse a legtöbb adót fizetők és nem a választott képviselők sorában foglalt helyet. Az apai birtok tehát, amelynek magvát a „földdé vált könyvek” képezték, közéleti szerep­ lésre jogosította az örököst. Az örökös pedig éppen azzal a világnézettel fordult szembe, amit a „földdé vált könyvek” hirdettek. A Mikszáth-birtok másik, jelentékeny alkotórészét a Mikszáth-művek jubileumi kiadásának bevételéből vásároltak az író számára. Ez a bevétel nagyobbrészt az egyszerű embereknek a pénzéből jött össze, akik Mikszáth írásaiban az úri Magyarország kritikáját becsülték legtöbbre és könyvvásár­ lás formájában jelentkező hozzájárulásuk a „nemzeti ajándékhoz” a huma­ nistának, a bátor kritikusnak szólt, nem pedig az apa szellemi hagyatékát megtépázó örökösnek. Dr. Mikszáth Kálmán főispán politikai szereplése ilyenmódon megsem­ misítette az apai öröklés jogának erkölcsi alapját. A törvény szerinti örökösödés azonban kívül és felette állt az erkölcsi jogalapnak. A főispán zavartalanul élvezte a „nemzeti donáció” és a „földdé vált könyvek” jövedelmét. Saját birtoka mellett kezelte kiskorú örö­ köstársa, Mikszáth Edit osztatlan erdőingatlanát is. A borsosberényi határ­ ban fekvő erdőbirtok - része a nemzeti ajándéknak - 1939-40-ben két esztendeig húzódó per tárgya volt. A birtok határkérdésében mutatkozott nézeteltérés a Mikszáth-örökösök és a szomszéd erdőbirtokos Mocsáry László, Mocsáry Sarolta és Mocsáry Sándor borsosberényi lakosok között. A két birtok határát előbbi tulajdonosaik megegyezésével állapították meg, 2 17 �amit a pereskedő felek erdészei is határnak tekintettek. Ennek ellenére a Mocsáry-birtokosok jogtalan birtokhasználat címén a királyi ítélőtábla által is elfogadott 7287 pengő kártérítési tőke és járulékai iránt indítottak pert a Mikszáth örökösök ellen.22 A Kúria az ítéletet feloldotta és új határozathozatalra utasította a fellebbezési bíróságot. A tábla új döntése a jogtalan birtokhasználat által a felpereseknek okozott kár összegét 1284 pengőre mérsékelte, ugyanakkor elismerte a Mikszáth-örökösök 10,5 kat. hold terü­ leti igényéi, a felperes Mocsárynak 17 kat. hold birtokkövetelését viszont elutasította és kötelezte őket a Mikszáth-örökösöknek megítélt 10,5 kat. hold telekkönyvi bekebelezésének tűrésére.23 A birtoktörténeti áttekintést csupán azért tartottuk szükségesnek felvá­ zolni, hogy néhány adatot szolgáltassunk annak a korszaknak előtörténeté­ hez, amikor a „nemzeti ajándékozás" már milliókat érintett, s amikor, mint szerte az országban, Nógrádban is azoké lett a föld, akikről és akiknek Mikszáth írt, az egyszerű embereké. A Mikszáth-birtokok „központjában” , Horpácson, 1945. március máso­ dik felében, néhány nappal a földműves nép földhözjuttatásáról szóló és március 15-én, a nemzeti ünnepen kihirdetett rendelet megjelenése után alakult meg a Földigénylő Bizottság. E bizottságra nehéz feladatok megoldása, nagy munka várt. Elég csak egy pillantást vetnünk az 1945 tavaszán Horpácson fennállott birtokviszo­ nyokról készült kimutatásra, s igazolva látjuk a megoldásra váró feladatok rendkívüliségét. Horpács község határterülete 1945-ben 1090 kat. hold volt. Ebből 57 kisgazda 110 kat. holdat birtokolt (a kisgazdák átlagbirtoka így 1,9 holdat tett ki). A határban 3 középbirtok volt, összen 680 kat. hold területtel. A 680 kat. hold területről 236 hold dr. Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit tulajdonában volt.24 A községben 85 jogosult és javasolt földigénylőt írtak össze.25 A földbirtokreform céljaira megváltás útján az alábbi birtokokat kí­ vánták igénybe venni: 1. A gróf Brechtold-féle uradalom horpácsi részét, amely 180 kat. hold szántóból és 32 kat. hold legelőből állott; 2. Mikszáth Kálmán és Edit ingatlanaiból 36 kat. hold szántót; 3. Csillag soma birtokából 173 kat. hold szántóterületet. Ö sszesen tehát 389 kat. hold szántó és 32 hold legelő állott a horpácsi Földigénylő Bizottság rendelkezésére 85 igényjogosult kielégítésére céljából.26 A Mikszáth-örökösök részére a vármegyei Földbirtokrendező Tanács 1945. április 19-én hozott határozata27 fejenként 100—100 holdat mentesített a kötelező megváltás alól, így horpácsi birtokaikból csupán 36 holdat osz­ tott szét. Más községek területén fekvő birtokaikat viszont teljes egészében megváltani rendelte, mivel a mentesítést Horpács községben már megkap­ ták.28 Az író Mikszáth Kálmán emlékének nagyrabecsülése nyilvánul meg a földosztást megyei szinten intéző szervek részéről, amikor az Országos Föld­ birtokrendező Tanácshoz tett javaslatukban kérték, hogy „Mikszáth Kálmán és Edit 200 kh-n felüli ingatlanai az 5600/1945. FM. sz. rendelet . . . értei - 18 �mében csereingatlan, vagy magasabb megváltás ellenében vétessenek igénybe. Nevezetteknek a Horpácson mentesített 200 kh-n felül ugyanott 36, Pusztaberkiben 98 kh és Borsosberényben 58 kh szántó-ingatlanuk van.” 29 A borsosberényi birtok 58 kat. hold szántóterületet kivéve erdő-ingat­ lan volt. E birtoktestnek teljes egészében a földreform céljaira való igénybevételéről 1945. április 27-én döntött a megyei Földbirtokrendező Tanács, kötelezve ,,dr. Mikszáth Kálmán Mikszáth Edit horpácsi lakosokat, hogy a nevükön álló, Borsosberényben elterülő, összesen mintegy 445 kat. hold kiterjedésű ingatlanát, alkotórészeivel és tartozékaival, élő és holt gazda­ sági felszereléssel (épületekkel) együtt az államnak a földműves nép földhözjuttatása céljából . . . tulajdonul engedjék át” .30 „ . . . mert nevezettek részére a rendeletbeni mentesség Horpács községben már biztosíttatott".31 A 202/1945. számú megyei határozata a pusztaberki 98 kat. hold szántóföl­ det is teljes egészében igénybe vette a földműves nép földhözjuttatásának céljára.32 Mivel a Mikszáth-örökösöknek a földreform-rendeletben megjelölt men­ tesítést éppen Horpács községben biztosították, a horpácsi földigénylők számára a minimális juttatást igen alacsonyan, kb. 2 holdban kellett meg­ állapítani. A minimális juttatás ily alacsonyan történt megállapításánál döntően közrejátszott az a körülmény is, hogy a megyei Földbirtokrendező Tanács Patak község részére a horpácsi megváltásra kötelezett ingatlanokból 150 holdat fenntartottak. Patak községben ugyanis 220 jogosult földigénylő számá­ ra mindössze 219 kat. hold kiosztható ingatlan állott rendlekezésre.33 Tehát igénylőként nem egészen 1 hold jutott volna. A megyei Földbirtokrendező Tanács kényszermegoldásként alkalmazta a pataki igénylők Horpács határában eszközölt kielégítését, mindvégig el­ ismerve, hogy a horpácsi, átlag 2 holdas, juttatás „sem kedvező arány — még nógrádi viszonylatban sem — ámde Patak község még rosszabbul áll és a horpácsi és nagyoroszi ingatlanok nélkül az ottani jogos igények se­ hogy sem lennének kielégíthetőek.” 34 A horpácsi Földigénylő Bizottságnak közben szakadatlan harcot kel­ lett folytatnia a 2 holdas átlag-juttatás betartásáért. Mikszáth Kálmán és örököstársa ugyanis a felosztásra igénybe vett 36 holdat sem akarta a Földigénylő Bizottság rendelkezésére bocsátani és a községi bizottság 1945. április 16-án kelt határozatát az alábbi beadvánnyal fellebbezte meg a me­ gyei Földbirtokrendező Tanácsnál: „Tisztelt Megyei Földbirtokrendező Tanács! Horpács község földigénylő bizottsága a f. hó 16-án 3/1945. szám alatti határozatával alulírottaknak Horpácson fekvő 236 k. holdat kitevő ingat­ lanait az e tárgyban kiadott kormányrendelet 12. §-ra hivatkozással igényelte, s határozatát jóváhagyás végett a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz beterjesztette. Szóbanforgó határozat reánk nézve sérelmes és az e tárgyban kiadott kormányrendelet intézkedéseinek figyelembe nem vételével hozatott. Ezért tisztelettel kérjük a jóváhagyás megtagadását. Indokok: 19 �1) Figyelmen kivül hagyta a határozat a kormányrendelet 23. §-át, mely szerint az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok megvál­ tásánál minden egyes tulajdonostársnak joga van az őt megillető men­ tességet igényelni. 2) A határozat kiemeli, hogy a szóbanforgó ingatlan egy része jelenleg megműveletlen. Ez nemcsak erre az ingatlanra áll, de úgyszólván az egész határra. A megszállás vis major. Az épületekben bekövetkezett nagymértékű rongálás, s valamint a birtokon talált felszerelés, vetőmag, lovak, marhák igénybevétele a megszálló katonaság által annál inkább lehetetlenné tették a művelést, mert a birtokon gazdálkodó Felsőtoldi Ferencet több hónapra fogolytáborba vitték. A szeszgyár fontos alkotó­ részeit leszerelték, a magtárat széjjelszedték, s az istállókat a meg­ szálló katonaság használta, stb. 3) A kormányrendelet 15. §-a értelmében Dr. Mikszáth Kálmán az egyik felerészes tulajdonosa a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságától 300 k. hold mentesítését kérte arra a közismert tényre hivatkozással, hogy a nemzeti ellenállásban és a németellenes szabadságharcban évek óta írótollával és beszédeivel kimagasló érdemeket szerzett. Ez a harc a szellem fegyverével is folyt, és ezen a téren munkássága orszá­ gos jelentőségűvé vált. 4) Egyébként a birtok másik tulajdonosának alulírott Mikszáth Editnek megvan a maga jogcíme a kormányrendelet 5. §-a alapján a szóban­ forgó mentességet kérni, mert ez a birtok nem reudális nagybirtok, írói munka és takarékosság eredménye. A nemzet ajándéka volt atyám, illetve nagyatyám 40 éves írói jubileumára s alig képzelhető el, hogy a nemzet másik kezével elvegye, amit egyikkel adott, amikor írói mun­ kásságának dicsősége örök időkre minden művelt nemzetnél a magyar­ ságnak felbecsülhetetlen tiszteletére vált. Tisztelettel Mikszáth Kálmán, Mikszáth Edith.” 35 A szó szerint idézett beadvány több tévedést és szándékos nagyítást tartalmaz, de azt is bizonyítja egyben, hogy készítője értetlen idegenkedés­ sel állt szemben a földosztás szellemével. Nem egyedülálló jelenség volt abban az időben, hogy a megváltásra kerülő birtok tulajdonosa minden fórumot megjárt, csakhogy visszaperelje „jussát” a föld szegényeitől. Nem is ez a különös a nyugalmazott főispán Mikszáth Kálmán részéről, hanem az a tény, hogy a földosztásban képtelen volt felismerni a „nemzeti aján ­ dékozásnak” egy új magasztosságában az általa idézettet is felülmúló életrekelését. A nemzet 1910-ben egy élet munkáját honorálta a szomolyai bir­ tokkal Mikszáth Kálmánnak, 1945-ben pedig egy évezred szenvedéseiért kárpótolja a mindig más földjén dolgozó parasztot. A munkából és az egykori nemzeti ajándékból ötvöződött Mikszáthbirtok tehát, 35 év múltán, ismét nemzeti ajándékká alakult. És ebben az ajándékozásban nem szűk irodalmi csoport szalmaláng lelkesedése, hanem az egész nép akarata nyilvánult meg. A fentebb idézett fellebbezés szerzője — dr. Mikszáth Kálmán utal arra, hogy „a németellenes szabadságharcban évek óta írótollával és beszédei­ vel kimagasló érdemeket szerzett” , s hogy „ezen a téren munkássága or­ szágos jelentőségűvé vált.” 20 �Ha visszaemlékszünk Nógrád megye törvényhatósági bizottságában el­ hangzott beszédeire, amelyek kétségtelenül nagy erővel hatottak abban az irányban, hogy a sajtó- és véleményszabadságot évről évre mindinkább megnyirbálták, s ha számításba vesszük, hogy dr. Mikszáth Kálmán a fasizálódó kormányok bizalmi embere, főispán volt, alig hihetünk ezen tevé­ kenysége országos jelentőségében. A németellenes szabadságharc küzdel­ mes csataterein egyébként földijei - a nógrádi partizánok - a legjobb, s hogy a terminológiánál maradjunk, „országos jelentőségű" példát mutat­ tak. A „nemzeti ajándékozás” végső szentesítését, a birtoklevelek kiosztását Horpács, Borsosberény és Pusztaberki, tehát a Mikszáth-örökösök részéről érdekelt községekben, a fellebbezések özöne s a legmagasabb színtű állásfoglalás késlekedése hátráltatta. Bár a birtokosok több ízben tapasztalták mind a helyi Földigénylő Bizottságok, mind a megyei szervek korrekt és em­ berséges megoldásra törekvő hajlamát, ennek viszonzása helyett a legki­ sebb engedményt sem téve, minden határozatot megfellebbeztek. A megyei Földbirtokrendező Tanács az említett községekben a végleges birtokbahelyezést elnapolva, elsősorban a termelés megindítását és folya­ matosságát szorgalmazta. Az újgazdák reményei alaposan megcsappantak, amikor volt gazdájuk jogi képviselője Pusztaberki község földigénylő bizott­ ságát az évi termés visszaszolgáltatására hívta fel, azzal az indokkal, hogy a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága mindkét birtokos részére 300—300 hold megváltás, illetve felosztás alóli mentesítését rendelte el. A megyei Földbir­ tokrendező Tanács — mivel a mentesíteni kért földeket a községi bizottságok már felosztották és nemcsak felhasználási tervek nyertek jóváhagyást, ha­ nem még a mérnöki munkákat is befejezték, megismételve azon javaslatát, hogy a Mikszáth-örökösöket másutt, ahol nincs olyan kiáltó földéhség és terület is bővebben áll rendelkezésre, birtokaik teljes értékének megfelelő csereingatlannal kialakítsanak, vagy birtokaikat magasabb megváltás elle­ nében vegyék igénybe.36 A megyei Földbirtokrendező Tanácsnak a birtokvita során egyébként figyelmeztetnie kellett a Mikszáth-örökösök jogi képviselőjét, aki a földosz­ tást önkényes intézkedésnek minősítette. A megyei Földbirtokrendező Tanács felelősségének egész súlyával foglalt állást a kérdésben, kifejtve, hogy „a megyei tanács a maga részéről nemhogy nem engedi az igényjogosultakat a birtokból kitiltani, hanem ezúton is kifejezetten utasítja a földigénylő bi­ zottságot, hogy amennyiben a birtoklevelet még nem osztották volna ki a szóbanlévő birtokra, haladéktalanul osszák ki.” 37 A horpácsi Földigénylő Bizottság a vitás területeket 1 holdas parcellák­ ban osztotta ki az igényjogosultak között, azzal a meggondolással, hogy ha a juttatottaknak a földről le kell mondaniok, ne veszítsék el létalap­ jukat.38 A tulajdonosoknak az egész birtokra kiterjedő igényük egyik indokaként szerepelt az a megállapítás, hogy a földhözjuttatottak elhanyagolják föld­ jeiken a termelőmunkát. A megyei Földbirtokrendező Tanács a kérdés tisz­ tázására szakértőt küldött ki és az általa összeállított Horpács, Pusztaberki és Borsoberény községek határában fekvő Mikszáth-féle megváltott földek 21 �beművelésére vonatkozó jelentés örökíti meg az újgazdák első munkáját a juttatott földeken, a háború utáni első, teljesnek mondható gazdasági é v­ ben : „Megállapítom a Mikszáth-féle ingatlanokra vonatkozóan, mely Borsosberény, Pusztaberki és Horpács községek határában fekszik, az igahi­ ány figyelembevételével az őszi vetések megfelelő arányban találhatók, és nem áll az az állítás, hogy a juttatottak földjeiket elhagyták és azt művelni nem akarják. A szóban forgó területek Horpács községben mintegy 36 holdat tesz­ nek ki, melyből kb. 8—9 kat. hold őszi vetéssel van bevetve. Pusztaberki köz­ ség határában mintegy 95 kat. hold, melyből 55 kat. hold őszi vetés, 31 kat. hold tavaszi aláfelszántva és mindössze csak 5 kat. hold szántatlan rész van. Borsosberény Szomolya-pusztán a jogi képviselő által kifogásolt mint­ egy 15 kat. holdból 5 kat-hold bevetett. Minthogy Nógrád megyében a 4-es és a 3-as vetésforgó van leginkább elterjedve, megállapítom, hogy az őszi vetések aránya megfelelő. Balassagyarmat 1946. évi február hó 15-én.” A Mikszáth-birtok ügyében az utolsó elvi döntést az Országos Földbir­ tokrendező Tanács hozta 1946. február 26-i ülésén, az alábbi véghatáro­ zatban : „Az ideiglenes Nemzetgyűlés politikai bizottsága az 1945. szeptember 28-án kelt 617/1945. sz. határozatával a 600/1945. ME. sz. rendelet 5. §-a alapján Mikszáth Kálmán és Mikszáth Editnek a Horpács, Puszta­ berki és Borsosberény községek határában elfekvő 793 kat. hold ingat­ lanából 300-300, összesen tehát 600 kat. holdnak az igénybevétele alól való természetbeni mentesítését rendelte el . . Tekintettel arra a körülményre, hogy a fentiekben előadottak alap ­ ján a Nógrád-Hont vm. Földbirtokrendező Tanács által megváltani rendelt ingatlanok kiosztása mindhárom érdekelt községben már sokkal a nemzetgyűlési politikai bizottsága határozatának a földigénylő bizott­ ságok részére 1945. október hó 1-én eszközölt kézbesítése előtt meg­ történt, az Országos Tanács az 5600/1945. FM. sz. rendelet 9. §-ának 3. bekezdése alapján elrendeli, hogy Mikszáth Kálmán és Mikszáth Edit horpácsi lakosokat a tőlük megváltani rendelt 200-200 kat. hold erejéig az 5600/1945. FM. sz. rendelet 8. §. 2. bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kárpótolni. E határozat jogerős és ellene jogorvoslatnak helye nincs.” 39 • E tanulmányban egy birtok történetének főbb állomásait vettük szem­ ügyre a 20. század első négy évtizedében. Két „nemzeti ajándék” és aján ­ dékozás történetének részletei bontakoznak ki előttünk, felfedve azokat a problémákat, amelyek a második, a történelmi jelentőségű „nemzeti aján ­ dékozás” , a földosztás megvalósítása során jelentkeztek. Ezt a célt elérhet­ tük volna ugyan egy másik nógrádi nagy- vagy középbirtok történetének vizsgálatával is, hiszen forrásanyag éppoly, vagy a Mikszáth-birtokokról fenn­ maradt dokumentumanyagot esetleg meghaladó mennyiségben áll rendel­ kezésünkre más birtokokra vonatkozóan is. De célunk nem kizárólagosan a földosztásnak egy Nógrád megyei községben való ismertetésre irányult, 22 �hanem e célt egy olyan birtok történetének vizsgálatával kívántuk elérni, amelynek feldogozása irodalomtörténeti vonatkozásban is szolgálhat némi kiegészítő adatanyaggal. Ilyen megoldás felé terelte tanulmányunkat első­ sorban az a körülmény, hogy a Mikszáth-birtokról — nem tekintve a csekély számban előforduló utalást — monografikus feldolgozás mindeddig nem jelent meg, másrészről pedig megszabta a tanulmány tematikáját özv. Mik­ száth Kálmánné első ízben e tanulmányban ismertetett végrendelete is. A végrendelet és a hagyaték valószínűtlenül csekély tételei adták fel a kér­ dést: „Mi lett a „nemzeti donatio” sorsa? Választ nyerni e kérdésre végeztünk négy évtizedre kiterjedő határjá­ rást a Mikszáth-birtokokon, immár a „jó palócok" földjein. 1. Szontagh Pál (1820— 1904) Nógrád megyei földbirtokos nemes, Madách Imre barátja és küzdőtársa volt. A szabadságharc után, azzal a váddal, hogy előmozdította Bem tábornok szökését Bécsből, börtönbe zárták. Olmützben raboskodott 1850. július 27-ig, amikor csá­ szári kegyelem folytán szabadult. 1851-ben Madáchcsal együtt rejtegette Kossuth titkárát, Rákóczi Jánost, amiért Madáchot le is tartóztatták. 1861-ben a nógrádi megyebizottmány tagjává és szolgabíróvá választották. Megyéje küldötteként az egri megyegyűlésen kije­ lentette, hogy a királyt fegyverrel kell lemondásra kényszeríteni. Később Tisza Kálmán párthíve, a képviselőház alelnöke, Mikszáth Kálmán barátja. Horpácsi birtokán halt meg 1904. június 15-én. — 2. Dr. Szontagh Antal, Szontágh Pál fia — 3. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, Bp. 1957. 253. old. — 4. Uo. 2262— 263. old. — 5. A horpácsi birtok 236 kat. hold kiterjedésű volt. A vonatkozó adat: Nógrád megyei Levéltár (a továbbiakban NmL) Nógrád megye Földhivatalának iratai (a továbbiakban NmFH) 1945— 1947. Horpács — 6. Mikszáth Kálmánné i. m. 255. old. — 7 .Uo. 270. old. — 8. Uo. — 9. Mikszáth Kál­ mán: Mohora. Mikszáthfalva és a szarvas. Vasárnapi Újság, 1910. május 15-i száma — 10. Mikszáth Kálmánné i. m. 275— 276. old. — 11. Uo. 294. old. — 12. Király István: Mikszáth Kálmán Bp. 1960. 383. old. — 13. NmL NmFH 1945— 1947 Horpács. Az Országos Földbir­ tokrendező Tanács 41157/1946/III. február 28-án kelt véghatározatának rendelkező része. — 14. NmL Nógrád vm. Árvaszékének iratai (a továbbiakban Nm Árvaszék) 1926— M, 10459. sz. — 15. Uo. Hivatalos használatra készült bélyegmentes másolat. Az eredeti ügy­ darabnak a balassagyarmati közjegyző (Sztranyavszky Géza) iratai között kell lennie, melynek meglétéről pillanatnyilag nincs tudomásunk. — 16. NmL Nm Árvaszék 1926— M. 10459. sz. — 17. Uo. 694/1928. sz. — 18. Uo. 946/1929. sz. — 19. Uo. Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1925. év. 580 .szám — 20. Uo. 1926. év, 224. szám - 21. A Közoktatásügyi Népbiztosság művészeti osztálya kö­ telességszerű és lelkiismeretes munkával kutatta fel és lehetőségeihez képest segélyezte a művészeti élet jeleseinek rászoruló családtagjait. A segélyezettekre vonatkozó bő ada­ tokat tartalmaz a Közoktatásügyi Népbiztosság iratanyaga: Magyar Országos Levéltár, Közoktatásügyi Népbiztosság, 1919. 144— 145. csomók. — 22. NmL Nm. Árvaszék 1926— M. A Királyi Kuria 1939. okt. 17-én kelt P. VI. 2454/1939. sz. döntése. — 23. Uo. A Királyi ítélőtábla P. XII. 10651— 67/1939. sz., 1940. febr. 29-én kelt véghatározata — 24. NmL NmFH, Horpács. A horpácsi Földigénylő Bizottság 1945. április 16-i jegyzőkönyve — 25. Uo. A Nógrád— Hont k. e. e. vármegyei Földbirtokrendező Tanács 4980/1945. sz. felter­ jesztése az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. — 26. Uo. — 27. Uo. A Nógrád— Hont megyei Földbirtokrendező Tanács 124/1945. sz. határozata — 28. Uo. — 29. Uo. A Föld­ birtokrendező Tanács 354/1945. sz. felterjesztése — 30. Uo. A Földbirtokrendező Tanács 196/1945. sz. véghatározata — 31. Uo. A határozat indoklása — 32. Uo. 1945. Pusztaberki — 33. Uo. A Földbirtokrendező Tanács idézett, 4980/1945. irata — 34. Uo. 35. Uo. 1945. Horpács. A megyei Földbirtokrendező Tanács 354/1945. sz. felterjesztése az Országos Föld­ birtokrendező Tanácshoz — 36. Uo. — 37. Uo. — 38. Uo. A Megyei Földbirtokrendező Ta­ nács 5171/1946. sz. irata — 39. Uo. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 41157/1946/III. sz. véghatározata. Az idézett rendelet értelmében tehát a Mikszáth örökösök részére 220— 200 kh erejéig a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosát állapított meg meg­ váltási árként. 23 �LENGYEL MIKLÓS Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére Az irodalmi hatás vizsgálatát sokan csak kölcsönzések, átvételek fel­ sorolásának tekintik, pedig itt két író, költő szellemi kapcsolatáról, művé­ szetének rokonságáról van szó. Ilyen szellemi rokonság kapcsolja össze Dickens és Mikszáth művészetét is, és ennek a rokonságnak társadalmi, életrajzi gyökerei vannak. Amikor a két író szemléletének, világnézetének, ábrázolásmódjának és humorának rokonvonásait bemutatjuk, egyúttal Mik­ száth világirodalmi kapcsolatainak egyik fejezetét is ismertetni kívánjuk. Mikszáth ifjúkorában nagyon sokat olvasott. Először Jókai romantikája, majd Dickens humora ragadja meg. A Copperfieldről ezt írja: ,,Ez a könyv annyira imponál, hogy három évig nem nyúltam utána tollhoz, elkedvetle­ nedve az összehasonlítás miatt."1 Műveiben számos rejtett, de jól felismerhető, sajátos kölcsönzést fe­ dezhetünk fel. Katánghy fürdőorvos el akarja hitetni a fürdővendégekkel, hogy a leg­ népszerűbb és legelfoglaltabb orvosok közé tartozik. Sietve étkezik, kocsija állandóan úton van, be-betér a villákba, mintha sürgős látogatásokra hív­ nák. Mindezt abban a reményben teszi, hogy a következő évben a betegek hozzá pártolnak. De idézzük az író saját szavait! „Katánghy barátunknak egyáltalán nem voltak betegei, hanem angol ésszel játszta az elfoglalt embert olyan mesterileg, hogy az ördög sem vehette észre.” Az angol észt Dickens kölcsönözte a Pickwick-Club fiatal orvosának, aki nem jár ugyan kocsin, de szélhámosságban méltó elődje Mikszáth Katánghyjának. Orvos­ ságokat küld szét inasával olyan embereknek, akik nem rendeltek nála semmit. Az inas később érte megy a tévedésből kézbesített orvosságoknak. Kettős célt ér el a fiatal orvos, az egyik az, hogy beszélnek róla, a másik, hogy a folyton útban levő inasáról elfoglaltságára, megbízhatóságára és népszerűségére következtethetnek. Ha Mikszáth nem Dickens hatása alatt állott volna, az angol ész helyett inkább amerikait említett volna. A furfan­ gos reklám hazája nem Anglia, hanem Amerika. Nem az apró hatásokat szándékozunk kimutatni, de azért három másik epizódot is bemutatnuk azoknak a kedvéért, kik a szembeszökő hatásokat szeretik vizsgálni és bizonyítéknak elfogadni. Az öreg Borly2 egy régi órát ad ajándékba idősebbik unokájának. Az óra iránt tiszteletet és megbecsülést akar lelkében felébreszteni. Elmondja neki, hogy Bécsben vette egy török zarándoktól. Kicsit lassan jár, de pom­ pás szerkezete van. A kezelésénél pontosan meg kell tartani bizonyos sza­ bályokat. Reggel négy órakor kell felhúzni és egy fél órával előreigazítani. Este fél tízkor megint fel kell húzni és előreigazítani háromnegyedórával. Aztán nyugalomban kell hagyni vízszintes helyzetben reggel négyig. Az öreg Borly nevelési célra használja fel az órát; korán kelésre, ko­ rán fekvésre, fegyelmezettségre akarja rászoktatni a serdülő fiút. Fogadal- 24 �mat is tétet vele, hogy a regulákat megtartja. Találkoztunk már ezzel az órával Dickens egyik legnagyobb alkotásában, Dombey és Fiában.3 Itt is serdülő fiú kapja ajándékba az órát atyai barátjától. Pedagógiai cél nincs, de az ajándékozó szavai nagyon emlékeztetnek az öreg Borly szavaira: „Reggelenként igazítsd vissza egy félórával, a délután folyamán még egy negyeddel és akkor úgy fog szolgálni, hogy becsületedre válik ez az óra.” Az idegen kedvéért pompásan játszó sárosi dzsentri már maga is féligmeddig valóságnak veszi az álomvilágot és a játék közben egyik ötlet a másik után villan elő, az olvasóra azt a hatást teszi: a színjátszók rögtönöz­ nek. Feláll az őrnagy és mostohalánya hozománya képpen átnyújt az új­ donsült férjnek 50 000 forintot, illetőleg egy kötelezvényt 50 000 forintról. A vendégek meghatva éljeneznek. De eltűnik az ifjú férj apja, és mikor visszajön, nagy beszéd keretében ad át a menyének némi tűpénzül egy 60 000 forintról szóló kötvényt.4 Ennek a hatásos jelenetnek a párját ismer­ jük Dickenstől. Micawber úr, a nagy fantaszta, talán még sohasem törlesz­ tett adósságokat, hanem szívósan várja a kocka fordulását. Hitelezői elől gyakran menekül; lakását, sőt lakóhelyét is cserélgeti; egy ilyen költözés előtt erkölcsi kötelességének tartja, hogy adósságait rendezze. Ki is állít egy okiratot, mely az óhajtott célnak megfelel. „Legyen szabad — mondja önérzetes beszédében — átnyújtanom barátomnak kötelezvényemet, és bol­ dognak vallom magam, hogy ezzel az erkölcsi méltóságomon esett csorbát kiküszöbölhetem és újra emelt fővel járhatok felebarátaim között.” 5 A be­ széd olyan ünnepélyes és meggyőző volt, hogy még az elkábult hitelező is azt érezte, legalább egy ideig, mintha valóban kifizették volna. Micawber úr kötelezvénye éppen annyit ért, mint az őrnagyé, vagy Csapiczkyé. Toots úr6 remegve félti fiatal feleségét. Minden alkalmat megragad, hogy odaszóljon hozzá: „Kérlek szépen, ne erőltesd meg magad!” Még a fiatal pár esküvői szertartása alatt sem veszi le szemét feleségéről, és a szertartás végén aggódva szólal meg: „Arra az egyre kérlek, hogy emlékezz az orvos szavára és ne erőltesd meg magad túlságosan!” Vajon nem kell-e azonnal Mikszáth erdész házaspárjára gondolnunk.27 Csak szerepet cserélt férfi és a nő. Az asszony félti aggódva a férjét. Ez természetesebb és megszokottabb: az anyai ösztön kiterjesztése a férjre. Mikszáth regénye templomjelenettel végződik, és záró akkordként elhangzik szintén az eskü­ vőn az urát dédelgető asszony mondása: „Vladin, gombold be a kabátodat!” A Mikszáth Vladinja épen olyan egészséges, mint a Dickens fiatal asszonya, mind a kettőt a házastársa fogja beteggé dédelgetni, aggodal­ maskodó, terhes, a betegségtől való félelmet kiváltó örökös figyelmezteté­ sével. Még egy közös vonás van Dickens Tootsja és Mikszáth Vladinja kö­ zött. Házastársuk hatalma korlátlannak látszik, de mégis van egy határvo­ nal, melyen nem tud áthatolni: a kikívánkozó tósztot egyik sem tudja vissza­ fojtani. Hiába integet az angol asszony, hasztalanul figyelmeztet a magyar feleség, Toots úr is, Vladin is elmondja tósztját.8 Ugyanazok az okok hasonló körülmények között nem születhetnek kü­ lönböző okozatokat. Az alkotmányos életet élő Anglia választási küzdel­ meit a Pickwick-Clubban részletesen megírja Dickens. Az ellenfél mozgási szabadságának akadályozása, a vendéglők lefoglalása, a választói gyűlé- 25 �sek, a furfangos kortesfogások ismeretesek a magyar választásokból is, Különösen sokat foglalkozik Dickens a sajtóval. Mind két pártnak megvan a maga lapja, megvan a párt érdemeit hirdető és a másik pártot a sárga földig lepocskondírozó szerkesztője. Nem állítjuk, hogy Mikszáth itt az angol író hatása alatt dolgozott; a választási küzdelmeket saját tapasztalatából és Jókai regényeiből jól ismerhette. Bizonyos hatással azonban ezen a téren is volt rá Dickens. El kell ezt ismernünk akkor, ha Klementy szerkesztőre gondolunk.9 De ismétlem, nem kisebb hatásokat szándékozunk kimutatni, hanem a regényalakok lelki rokonságával, a kidolgozás módjával, a jellemzés sa já ­ tosságaival fogunk foglalkozni. Dickens egyik legérdekesebb alakja Dombey, aki az uralma alatt levő vállalatban nem hall bírálatot: mindég és minden területen elismerés, sőt hízelgő csodálkozás kíséri. A cég, Dombey és Fia, bálványképpen áll előtte. Ő csak képviselője, papja, de rendíthetetlen és csalhatatlan papja ennek a bálványnak. Előbb önként kapja, később elvárja, végül megköve­ teli az engedelmességet. Vajon nem azon az úton jár-e, melyben Claudius, Caligula, vagy Neró eljutottak egészen az őrült önimádatig? Kicsiben a nagy hódítók tragikumát éli át. Az ős, a nagy hódító, vérrel és vassal meg­ teremti és megszervezi birodalmát. Magasra emelkedik ugyanis, de még a magasban sem homályosul el teljesen az a környezet, melyből kiemelke­ dik. Az átlagember ösztönei még élnek a lelkében, érzékszervei még hűsé­ gesek: az emberi világról még tiszta képet vetítenek. A hatalom örököse rendszerin elveszti uralmát érzékszervei fölött. Az emberek és a lelkek közé besurranó szolgák és hízelkedők nem eresztik át tisztán a való világ képeit. A polgári társadalom éppen úgy kitermelheti a maga zsarnokait, mint a politikai élet a tirannusokat. Dickens kerüli a tragédiát: Dombey lelkét a szenvedések sorozata megtisztítja. A regény többi alakjai is excentrikusak, ha nem is mondhatók torza knak. Talán csak a két, egymásnak szánt és végül összekerült fiatal mondható normálisnak. Mintha azt akarná bizonyítani, hogy az életmód, a gondolatkör, a társaság és az élet minden benyomása bizonyos korban az emberi leiket már csontszerkezettel látja el és alkalmatlanná teszi na­ gyobb változásokra. A fiatalok lelke még hajlékony, mert egészséges. A Karácsonyi ének Scrooge-ját lelkibeteggé tette a pénz. A gonosz fösvénynek alakjához kevés új vonást adott hozzá az író. Az újak, a nagy­ szerű látomások, melyek ezt a beteg lelket megtörik és átalakítják. Az orvoslás módja gyötrelmes, de súlyosnak kell lennie, hogy eredményt érjen el az évtizedek óta meggyökeresedett bajjal szemben. Scrooge-nak gyötrelmes szenvedéseken kell átmennie, hogy visszaemel­ kedjék az emberiség nagy közösségébe, de Bizi uramnak10 is sok csapást kell elviselnie, míg lelke megtisztul: az új csizmában tipegő árva vezeti előre azon az úton, ahol a lelki megnyugvás vár rá. Grind Tamás éppen olyan eltorzult lelkű ember, mint testi-lelki barátja: Bounderby11. Ránehe­ zednek embertársaikra, megmérgezik hozzátartozóik életét. Még nagyobb bűnük az, hogy a maguk képére akarják formálni a világnak hatáskörükbe eső részét. A legnagyobb azonban, hogy mániájuk kényszerítő hatása alatt az ifjúság lelkének eltorzításával is foglalkoznak. Iskolát tartanak fenn, 26 �ahol a Madách falanszterére emlékeztető neveléssel meg akarják akadá­ lyozni a lélek szabad szárnyalását, meg akarják ölni a képzeletet, a leg­ szebb isteni ajándékot, mely színessé és széppé teszi az ember számára az életet. Pickwick úr és barátai sem tartoznak a közönséges emberek közé. Pickwick úr furfangos inasa társaságában nem egyszer száll síkra Cervan­ tes hőseként az igazságért. Copperfield legtöbb alakján szintén ott van az a bizonyos lelki púp, mellyé Dickens képzelete a közönséges ember számára a láleknek csak csekély érdességnek tetsző kidudorodását megnöveli. Re­ gényének mellékalakjai erősen el vannak választva egymástól, eltérnek az általánostól, mintha elvesztették volna lelki rugalmasságukat, és bizonyos önként vállalt vagy a sors által rájuk rakott formák között megmerevedtek volna. Dickens regényeiben felvonuló hadsereg gyakran azt a hatást teszi az olvasóra, hogy nem is annyira felvonuló hadsereggel van dolga, hanem olyannal, mely már ütközetből tér vissza. Felnőtt alakjai csakugyan harcból érkeznek: az élet már többé-kevésbé megtépdeste őket, mikor regénybeli életüket megkezdik. A gyermekei és fiataljai szintén birkóznak az élettel. De ha birkóztak is, lelkük még visszaverte azokat a hatásokat, melyekkel a végzet sújtotta őket. Legszívesebben a félénk, önfeláldozó, érzékenylelkű, erős képzeletű gyermekeket rajzolja. Ez a gyermek mindég szenved. Csak az anya tudná megmenteni a fájdalomtól, más senki. Még ha jó emberek közé kerül is, ami Dickensnél ritkán fordul elő, a gyermeknek éppen túlsá­ gos érzékenysége miatt szenvednie kell: bármilyen finoman fogjuk is meg a lepke szárnyát, himpora ottmarad kezünkön. Dickens színes csoportjai Mikszáth leikébe már fiatal korában bevo­ nultak. Abban a lélekben már akkor el voltak raktározva a falunak gyer­ mekkorában hallott kísérteties alakjai, ott húzódtak meg a falusi mester­ emberek, kurtanemesek, kisvárosi polgárok, tanítók, tanárok, behavazva és ködbeburkolva. Dickens különös alakjainak részük volt abban, hogy fel­ nyíltak a sírok, megelevenedtek az emlékek. Mikszáth nem kölcsönzött a la ­ kokat, de bátorságot merített az írásra. Rokonlelkek voltak és az élet még gyermkekori erős benyomásaikat is közössé tette. Az angol gyermek hálószobája ablakából látja a temetőt, ahol az ünnepélyes holdfényben nyugodtan pihennek a halottak. „Nincs a világon sehol olyan zöld fű, sehol oly árnyas hely, mint ennek a fái alatt"12 Reggelenként első tekintete a temetőre esik, és bámulja a legelésző juhokat. Mikszáth is a temető mellett cseperedett fel. Galandáné asszonyom c. munkájában írja: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindég. Itt laktunk, ebben a házban, ahol oly szomorú olyan kisérteties volt minden." Ezeknek a gyermekkori benyomásoknak az akkor hallott kísérteties tör­ téneteknek erős hatását nem lehetett többé kiheverni. Mikszáth még látta, hogy a „kocsisok kereszteket pingálnak fokhagymával az istállóajtókra a gonosz boszorkányok hatása ellen” 13 s remegve nézte a többi gyermekkel együtt, „hogyan estéledik és mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes 27 �seprő szörnyetegei". Mikor pedig ráborult a temetőre az éj, hallotta, amint ,,a süvítő szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek, mint a cson­ tok” . Nemcsak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy gyermekkorukban meg­ telt lelkük a temető képeivel, s a temetőkhöz kapcsolódó rémes és gro­ teszk történetekkel. Dickens és Mikszáth parlamenti tudósítók voltak. Az alkotmányos élet érvényesülésére törekvő, egymással küzdő és egymás ellen intrikáló szereplői alkalmat adtak mind a két írónak arra, hogy egész sereg embertípust ismerjenek meg; különösen pedig arra, hogy a pózok, a frázisok, a nagyképűség mögött az embert; kutassák a lélek cselekvésre késztető erőit: a felszín alatt meglássák az örvénylő mélységet. Mikszáthnak már első, nagysikerű novelláiban sok a különös ember. Az arany kis­ asszony14 főszereplői bizonyos mértékben lelkibetegeknek tekinthetők. Luppán képzelt családi életét és szerencsétlenségét annyiszor átálmodja, hogy való­ ságként áll előtte. Csutkás tanár lelkében szintén megbetegedési góc van, a beteg lélek az el nem ért életcélt sugározza magából: tanítványai csüggnek rajta. Első novelláinak többi alakjai is különösek. Elegendő, ha Lapajra, a híres dudásra vagy a többször szereplő Filcsikre hivatkozunk. Mikszáth fiatalon teremtette meg egyik, ránézve rendkívül jellemző alakját: Mácsik Györgyöt,15 akinek hatalmas energiája a falu kis világában korlátok közé van szorítva. Majd a tétlenségre kárhoztatott energiák fel­ szabadulnak, a képzelet álomvilága kivetődik a lélekből, és Mácsik számára elérhető valósággá válik. Szent Péter esernyőjében nem a főhős jellemző az íróra. Wibra Gyuri­ ban kevés az excentrikus vonás. Valami gócpont az ő lelkében is keletkezik: fut a vagyona után. Apjának, az öreg Gregorics Pálnak vezetésével felvo­ nulnak aztán a regény érdekesebbnél érdekesebb emberei. Gregorics már ifjú korában sérelmeket szenvedett; a megsebesült lélek jó ideig folytatja a küzdelmet a kiegyensúlyozásáért, de a seb nem gyógyul; újabb hatások nyomán fokozódik a torzulás. A Kölönös házasságban sem a főalakra fordítja figyelmét. Buttler gróf meglehetősen passzív, egyszerű, jóhiszemű ember. Kedvelt, kidolgozott alak­ jai azonban itt is vannak. Ilyen az öreg Horváth, aki leányait félti, és egyik lánya nevében évekig tartó levelezést folytat Buttlerrel. Különös meg­ gazdagodása, általában egész életmódja, kiszakítja az embernyájból. Dőry báróra nem fordít olyan nagy figyelmet, de azért valahányszor foglalkozik vele, az az érzésünk támad, hogy az író sugárzó szeme kedvvel világít le a lélek homályos mélységeibe, hogy megmozgassa és felnevelje a torznak csíráit, ahogy a tavaszi napfény kibontja a rügyeket. A mellékalakok között is sok a mikszáthi: Vidonka asztalos, a vendéglős, stb. az ő lelkének tükré­ ben visszaverődve jelennek meg előttünk. Görgey Pál alispán16 lelkében az a gondolat fészkeli meg magát, hogy egyetlen gyermeke meghalt, csak testvére, akihez az anyátlan gyermeket felnevelés végett küldte, kíméletből nem tudatta vele. Félrevezette, mikor az ő lányával egykorú unokahugának halálát jelentette. Ez a gondolat be­ fészkeli magát a beteg lélekbe és emészti. 28 �A fekete város valóságos tárháza Mikszáth különös alakjainak. Nagy gonddal és szeretettel foglalkozik két szereplő kidolgozásával. Az egyik Qvendel Gáspár, a gazdag bélai kereskedő. A másik Bibó Zsigmond, a kuruc-labanc világ színes életű kalandora. Maga is gyönyörködni látszik bennük, ha új oldalról mutathatja be őket. Más sajátságos figurák is szerepelnek ebben a regényben; az elsők között említhetnők Marjákné alakját, továbbá Gyurgyikot és a Molotorisz utasait. Egyik novellájában a község vezető emberei mindnyájan púpot viselnek, mert egy befolyásos emberük valaha púpos volt. Nem kerülhet ide azóta egyenes gerincű ember, hogy ki ne csúfolhassa a púposokat. Végül kiderül, hogy régen nincs púpos ember a faluban; az egymást terrorizáló emberek műpúpot viselnek. Mikszáth kedvelt alakjai lelki púpot viselnek; valódi ez a púp, mert a mű­ vész szeme látja, szuggesztív ereje pedig az olvasóval láttatja. Nagy szeretettel rajzolta meg Borly Gáspár alakját is17, aki egy életet tölt el meggyanúsítva és megrágalmazva, hogy megmentse a pusztulástól az a családot, melyet ősei nemzedékeken keresztül szolgáltak. Ez még csak romantika, sőt Jókai tollára való romantika. De Borly esténként a környék beteg kutyáival foglalkozik, bekötözi törött lábukat, bekeni gyógyító írral sebeiket, sőt még végrendeletében is megemlékezik róluk. Cselekvésre kész­ tető lelki feszültségével ott áll az öreg kasznár Mikszáth különös emberei között. Ha végignézünk az író régényeinek szereplőin, a sajátosságoknak vég­ telen sorozatát látjuk magunk előtt. Vannak közöttük, akik éppen csak e l­ térnek a rendestől, vannak, akikben fokozódik a rendkívüliséq, végül e ljut­ nak az őrület útján járó Pongrácz Istvánhoz.18 A regény elején Pongrácz még nem őrült, de már rálépett arra az útra, ahonnan számára nincs visszatérés. Ősrégi család ivadéka, a vár még birtokában van, termei meg vannak rakva a régi világ emlékeivel, a várudvaron ágyuk. Nem is naqyon csodálkozhatunk rajta, hogy a környezettől állandóan táplált álmok kilép­ nek az életbe és valósággá akarnak változni. Csak a kritika fogaskerekei­ nek kell kissé megkopnia, hogy eltűnjék az a vékony lepel, mely a valóság és az álom között van. A kor elvesztése, a korból való kiesés megtörténik másokkal is. De nem így. Az öregedő ember meg akarja őrizni azokat a formákat, melyek között életét leélte, és meg akarja tartani azokat az esz­ méket, melyek fiatal és férfi korában lelkesítették. Ez a tragikus sors nagyon sok emberre rá van mérve; mert az eszmék sokszor gyorsabban kivirágza ­ nak, megérnek és meghalnak, mint amennyi ideig tart egy nemzedék élete. Pongrácz azonban nem a maga életformáját akarja megtartani, hanem az őseiét visszahódítani. Ez pedig a polgári társadalomban már annyira ide­ gen, mintha más csillagok lakói érkeznének hozzánk és próbálnának a maguk életformája számára a mi életmódunkban helyet biztosítani. Ennek az útnak az őrületbe kellett vezetnie. Számos jelentős és jelentéktelen szereplő van a regényben, akiket besorozhatunk az író különös seregébe. Pongrácz egész táborkara, a felvidéki magyar-szlovák város értelmisége, a Behenczy-család mind megjelennek az író torzító tükrében. Dickens regényalakjainak nagy része érett korában kezdi meg regény­ beli szereplését. Ö röklött hajlamaikat a milieu már kifejlesztette, és meg­ keményítette bennük azokat a sajátosságokat, melyek embertársaiktól el- 29 �választják, az átlagemberek közül kiemelik őket. Ezek a regényben már alig-alig változnak. Az író főleg arra törekszik, hogy különös egyéniségüket mindig más-más oldalról világítsa meg. De szereplőinek egy része, mint Dombey vagy Scrooge, a regény folyamán változik: a rájuk zúduló csapá­ sok megtisztítják lelküket a salaktól. Vannak szereplői, kik gyermekkoruk­ ban jelennek meg, de már hozzák magukkal valamennyi alaptulajdonságu­ kat és ezeknek megfelelően fejlődnek ki. Heep Urias nem változik. Nem változik még a börtönben sem, csak megfelelő helyzetnek kell jönnie, hogy aljas tulajdonságai érvényesülhessenek. Mikszáth alakjai szintén keveset változnak. Az epizódok is főleg azt a célt szolgálják, hogy új meg új oldalról tüntessék fel a bennük lévő tor­ zulást. A nagy Mácsik összetörik ugyan, amikor a lelkének erőt adó álom­ kép eltűnik, Pongrácz halad ugyan lassan az őrület felé, de alakok nagy része ugyanolyan, amilyen a regény elején volt. Ezek közül való Kopereczky báró is, a múlt század magyar főurának torzképe. Nem foglalkozik azzal a szeretettel vele, mint régebbi különös alakjaival; már látja a politikai és társadalmi bajokat, melyek a válság idején sokak számára váratlanul törtek elő és okoztak katasztrófát. Kopereczkyt az állatok barátját, kissé együgyűnek és teljesen művelet­ lennek rajzolja. Nem a magyar főúr igazi képviselője ő, csak a szokásban, nyelvben, életmódban elszlovákosodott magyar nemesé. Bármilyen hiszé­ keny és tudatlan is, bizonyos paraszti furfangot és ötletességet nem lehet elvitatni tőle. Változni a regény folyamán nem változik, lelke régen be van már zárva a megmerevedett formák közé, már a járható utak és megnyilat­ kozási formák is örökre ki vannak jelölve számára. Elszlovákosodott felvidéki nemes; a maga körében érzi igazán jól ma­ gát, szívesen beszél tótul, de a magyar államnak hű gyermeke, aki buzgón, sőt nagyon is buzgón és erőszakosan védelmezi a magyarság valódi és kép­ zelt érdekeit. A megyegyűlésen a nemzetiségek képviselőinek ellenére ki­ mondott határozat csak látszólagos diadala a magyarságnak; a távolba nézők a bomlás jeleit szemlélhették. Dickens az angol, Mikszáth a magyar társadalom alakjait szerepelteti, de nem a faji vonatkozásokon van a hangsúly. Ha a két nagy író irás­ műveiből kivonulna két hatalmas hadsereg, és összeverekednék egymással, nem volna könnyű dolog szétválasztani őket, ha pusztán csak lelkialkatukat vennék figyelembe. Mikszáth nem kölcsönzött Dickenstől jellemeket, sokkal többet vett át Jókaitól. De közös látásmódjuk mégis gyakran egy útra ve­ zette őket. Dickens különös alakjait megismerve, regényeinek világsikerét látva, bátrabban tárta elő lelkének elraktározott kincseit. Ha alakot nem is kölcsönzött mesterétől, a feldolgozás módjáról és a jellemzés eszközeiről ezt már nem mondhatjuk el. Egyéni sajátsága Dickensnek, hogy a lelki elferdüléseket ugyanannak a mondásnak gyakori ismétlésével jelzi. Ahogy az egyes hősöknek Homerosz eposzaiban állandó jelzőik vannak, Dickens mű­ veiben állandó mondásokat találunk. A tűzhányónak krátere van, melyen keresztül a föld izzó belsőrésze a napvilágra tör, a lélek megbetegedett része is keres utakat, melyeken keresztül a nyugtalanító feszültség előtör. 30 �Néha a mondás elszakad már a létrehozó magától és eleven valóság helyett holt kavicsként szerepel, de annyiszor megtette már az utját, hogy únosúntalan, teljesen szükségtelenül is felmerül. Gradring Tamás18 állandóan hangoztatja, a tény szót. Annyira ellene van minden illuziónak, annyire híve a valóságnak, hogy ez a szó szinte minden mondata végén a pontot pótolja. Jó barátja Bounderby, nem illenék hozzá, ha hasonló sajátsága nem volna. Ez a megvagyonosodott de alsóbb rétegből felemelkedett ember gőgös arra, hogy mekkora utat tett meg ön­ erejéből, ezért beszédjében szinte refrénszerűen ismétlődik: a föld salak­ jából származom. Bounderbyt az életben elért siker készteti arra, hogy a megtett utat mennél meredekebbnek tüntesse fel embertársai előtt; Gumuidgenét20 a lefelé megtett út készteti, hogy szomorú helyzetét túlozza. Tulaj­ donképpen semmi baja sincs, mindenki tiszteli és megbecsüli, csak más házában kell élnie, mint vagyontalan özvegynek. Egy lehetőséget nem mu­ lasztott el, hogy ki ne jelentse: „Tudom, hogy árva, veszendő teremtés vagyok, oszt nem csak engem keserít már minden, hanem én is keserítek csak mindenkit". Ma azt mondják: fogyatékossági érzése van. De vajon emlékeztet-e Gumuidgené mondása Marjáknénak minden ok és cél nélkül visszatérő, alsóbbrendűségű érzésből kibuggyanó szavaira: „Szegény szűcs­ nek a tudatlan özvegye vagyok.” 21 Blogstock Józsit ugyan több oldalról jellemzi az író, de neki is szájába ad egy vissza-visszatérő mondást, legalább is jelzőt. Ha valamilyen alka­ lom kínálkozik, belecsúsztatja beszédébe az ördöngős szót. Pl.: Tót kis­ asszonyról mondja: „ Ö rdöngősen nagyralátó nő.” Sajátmagáról többször hangsúlyozza: „Blogstock Józsi ördöngősen ravasz.22 Dombey és Fia külön­ ben valóságos tárháza a visszatérő mondásoknak. Toots úr nagyon-nagyon félti fiatal feleségét. Minden alkalmat megragad, hogy odaszóljon hozzá: „Kérlek szépen, ne erőltesd meg magadat." Sparkler úrnak23 is megvan az állandó szavajárása; mindig kicsúszik a száján „fene okos teremtés” , bármennyire is próbálja környezete erről le­ szoktam. Heep Urias, ha nem is mindig ezekkel a szavakkal, de beszél magáról: „Nagyon jelentéktelen, szerény ember vagyok én.” Mikszáth műveiben gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy a meg-megújuló szólások elszakadtak az őket valaha tápláló gyökérszálaktól, függetlenek lettek, a szereplők hézagpótló szavakként használják őket: a gondolat és érzés elszakadt a kifejező formától. Mikor megszülettek lobogott: bennük az élet, de az történt, ami nagyon sok szavunkkal megtörténik, hogy elhalvá­ nyult mögöttük a kép. Gyurgyik molnár tartalmatlanul használja már a „punktum porzót rá” szavakat. Az öreg Behenczy báró minden alkalmat megragad, hogy bele­ szorítsa beszédébe a „kutya-mája" szólamot. Csutkás tanár állandó szóhasználatának még van valami csekély összefüggése a lelki tartalommal. De mikor minden különösebb ok nélkül lépten-nyomon használja, az az érzésünk támad, hogy az összekötő vékony szálacska elszakadóban van. Alig-alig jelent már valamit az ő számára, mikor időnként felsóhajt: „ Ő k csüggnek". Valaha tanítványai arca, élethivatásának fontossága és végzett munkájának képzelt, vagy akkor talán még valódi eredménye szülte meg 31 �ezt a tanítványai ragaszkodására utaló és munkája jutalmának tekintett mondást. Dőry bárónak szintén van egy kedvelt mondása: „Furcsa puska". Mikszáth nem egyszerű dísznek használja ezeket a kifejezéseket, ha­ nem velük még jobban fel akarja hívni figyelmünket alakjainak különös voltára. Mind a két író különös szeretettel mutatja be az egyszerű emberek összejöveteleit, mulatozásait. Ilyenkor maguk is gyönyörködnek a különös foglalkozásuk és életmódjuk következtében egyoldalúvá vált emberek társa­ ságában. A regények cselekménye szempontjából nem feltétlenül szüksé­ gesek ezek a leírások, de mulatságosak. Alkalmat adnak az írónak arra, hogy még közelebb hozzák alakjaikat az olvasóhoz. Ezekben a leírásokban Mikszáth felülmúlja Dickenst; mindenesetre jobban hat ránk. Talán azért is, mert embereit jobban ismerjük, mint a más életkörülmények között élő angolokat. Négy, rendkívül mulattató mula­ tozás-epizód van Mikszáth regényeiben: vacsora M ravucsánéknál,24 keresz­ telő Gyurgyik molnárnál,25 lakodalom Kártony Jóskánál26 és szüret a Somlyóhegyen27. Még egy nagyon fontos közös vonás van a két író között: szatirikusa n ábrázolják az ügyvédeket és a bírákat, a tanárokat és a közigazgatást. Az angol politikai életre s igazságszolgáltatásra már Swift a legkegyetle­ nebb csapásokat mérte. Dickens is irgalmatlan az ügyvédi és bírói kar iránt. A Dodson és Fogg-cég embertelensége, furfangja és kielégíthetetlen pénzszomja többi ügyvéd-szereplőinek lelkében is él.28 Spenlow és Jerkins talán még erkölcstelenebb,29 Spenlow t. i. jónak és engedékenynek tünteti fel magát, de kemény és kérlelhetetlen: engesztelhetetlensége okául a hát­ térben meqhúzódó és az iroda életében szinte csak névlegesen szereplő Jerkinst á llítja oda. A bírák működését is a legellenszenvesebben rajzolja; ügynökök, felhajtok, élősdi zugprókátorok rajzanak a bíróság termeiben, sőt a bíróság felé vezető útvonalakon is. Mikszáth nem annyira kegyetlen, de mindig megragadja az alkalmat, mikor ütni lehet egyet az ügyvédeken. Néha csak csipked, olykor azonban elmegy a keserű iróniáig. Többször szerepelteti a csinos falusi menyecskék­ nek,30, vagy állítólagos asszony-rokonoknak segítségével informálódó fur­ fangos ügyvédet. A Különös házasság bonyolult perében Buttler minden hájjal megkent ügyvédje csak a célt látja maga előtt. A cél igazságos, tehát számára szentesíti az eszközöket. De meg vagyunk győződve arról hogy kevésbé igazságos célért éppen olyan lelkiismeretfurdalás nélkül venné igénybe a befolyásoknak erkölcstelen eszközeit: az informáló csinos nő­ rokonokat, az ajándékot, sőt a megvesztegetést is. A Noszty fiú-ban még keményebben támadja az ügyvédeket. Mikor a furfangos Bubenyik, Kopereczky inasa, segíteni akar pénzszűkében lévő gazdáján, a következő pár­ beszéd folyik le köztük: — Hát a prágai örökség kutya? - kérdezte Bubenyik kedveskedően pislogva. — Nem kutya — felelte a bíró, — hanem a kutyák kezén van, Bubenyik. Prókátorok kezén. Pör alatt. 32 �A Nemzetes uram-ék ügyvédjei is lelkiismeretfurdalás nélkül vállalják az álmodozó falusi nemesek lehetetlen pörét, s a hosszú és céltalan pör megeszi a kis gazdaságokat. Az öreg Katánghy31 ügyvédnek neveli középső fiát, mert „ameddig ma­ gyar ember lesz, addig a pörpatvar otthon lesz ezen a sárgolyóbison". De lassanként az ügyvédi pálya is megváltozott. Megromlott, mert megváltoztak az életviszonyok. A régi „fiskális úgy odakuporodott egy-egy uradalomhoz, vagy sokszor egyetlen pörhöz, mint a borjú a tehén a lá ; ott szopogatott, amíg vastagra meghízott.” Qvendel apónak is van egy jóízű történetkéje az ügyvédi furfangról. Egyik kétes követelését rábízta a lőcsei fiskálisra, hogy feliben hajtsa be. Mikor hónapok múlva megkérdezte az ügyvédet, miként áll a pere, azt a választ kapta, hogy a maga fele részét már be­ hajtotta; a másik felét már nem tudta rajta megvenni. Mindezek inkább évődéseknek látszanak Dickens keserű és kegyetlen iróniájához képest. Dickens a bíróságot az alperes tekintetével szemléli, az iskolát az érzékeny gyermek szemével nézi; a politikai intézményekkel mint szenvedő állampolgár áll szemben, az adósok börtönét sohasem a hitelező szem­ pontjából látja. Népszerűségének is ez az egyik fontos tényezője, hiszen az emberek többsége mindig szenved egyik-másik lekötő erőnek szorítása folytán. Különösen a gyermek védelme készteti arra, hogy megtámadja az angol iskolákat. Tanítói túlnyomó részben brutálisak, az iskolák vezetői minden emberi érzésből kivetkőzött szadisták. Ha olykor-olykor jólelkű tanítót rajzol, akkor sem elfogulatlan; bizonyos tekintetben torznak, legalább is komikus­ nak mutatja be. Ilyenkor jóindulatú, de komikus figura Copperfield második igazgatója, s soha el nem készülő görög szótár szerkesztője is. Mikszáth tanítói és nevelői nem kegyetlenek, de sok közöttük is a kü­ lönös, a komikus alak. A fiatal korában megörökített Csermez tanár lelke már elvesztette rugalmasságát, a félig-meddig megbénult lélek nem mű­ ködik szabályosan; hasonlít a szélütött testhez.32 A Tavaszi rügyek tanári alakjai, a nyomozás és a nyomozást követő értekezlet riasztó képei mutatják, mennyire idegenkedik az író az iskolától. Mráz János, a szépirodalom tanára, komikus színben tűnik fel, mikor a leglehetetlenebb alkalmat is megragadja, hogy magyarázataival ránehe­ zedjék az ifjúságra. Mikszáth is a gyermek pártján áll. Sajnálja és védelmezi a felnőtteknek kiszolgáltatott gyermeket: virágot lát benne, melyet nem szabad durva kéz­ zel illetni, hiszen akkor hamarosan elhervad és illatát veszti. Szeretné meg­ védelmezni a felnőttektől rájuk alkalmazott szigorú törvények ellen. Gonosz és elvetemült gyermeket nem ismer. Ebben különbözik mesterétől: Dickensnek ugyanis vannak gyermekszörnyetegei is. Igaz, hogy az öröklött h ajla­ mokon kívül Heep Uriást az alázatosak iskolája, a Nehéz idők gyermekét a tények iskolája, Dombey és fiá-nak fiatal csavargóját a köszörűsök nevelőintézete tette erkölcsileg tönkre. Dickens kegyetlen iróniával támadja a közhivatalokat lát bennük, melyek akadályozzák a polgár szabad moz­ gását, sőt a quieta non movere elvből kifolyólag akadályai minden hala­ dásnak, sőt változtatásnak is. A Kis Dorrit-ban a hivatalt egy olyan szer3 33 �vezetnek nézi, mely szövevényével befut minden utat és a szövevényben egy érdekszövetkezet, egyetlen nagy család üti fel táborát; nincs az a Heraklész, aki ennek az ezerfejű hydrának életét ki tudná oltani. A ke­ serűség hasonló Eötvös báróéhoz, aki a vármegyei r endszerben hívja fel figyelmünket ugyanerre a szövevényre. Mikszáth kissé felülről és oldalról nézi a dolgokat. Az ő vármegyéjétől is nehéz visszaszerezni azt a pénzt, amelyre egyszer rátette a kezét. Az árvák pénze bizony meg-megfogyatkozik, Borcsánszky nem tud elszámolni;33 a falusiak - keserű tapasztalatokon okulva — inkább elássák a pénzüket és nem bízzák a v á rm e g y é re ,3 bármennyire biztatja is őket Dőry főbíró. A 4 polgármester35 megértőleg bólint, mikor leendő veje megmagyarázza, miért van neki inséges esztendőben sokkal több jövedelme, mint bőséges termés idején. A kiosztó bizottság elnöke elsősorban magát, az elszegényedett dzsentrit tekinti ínségesnek. Az ellopott és megtalált összeget nem olyan egyszerű dolog a megyei pénztárból visszaszerezni.36 Mindamellett érezzük, hogy Mikszáth enyhe szatírát ír és nem véres iróniával dolgozik. Általában nem bántja a megyei dzsentrit, olykor bölcs és nemes táblabírákat rajzol, igazi keserűség csak a Noszty fiú-ban nyilatkozik meg; egy egész vármegye nemessége szövetkezik, hogy Nosztynak megszerezze az öreg Tóth vagyonát. Dickens regényalakjai beköltöztek lelkünkbe, legkedvesebb ismerőseink közé. Beköltöztek Mikszáth leikébe is, életre keltették az ott szunnyadó árnyakat: együtt élnek a mi lelkünkben. Alakjaik a sírig kísérnek bennün­ ket, de a sírtól visszafordulnak, hogy újból megkezdjék végnélkül való mene­ telésüket, vigasztalva, édes-bús bánattal eltöltve, irányítva a szegény halan­ dót. Elérték mindazt, amit ember elérhet, sőt talán többet is: a nagy írók teremtményei nem rabjai a múlandóságnak. A tanulmányt a Mikszáth évforduló alkalmából közöljük, dr. Lengyel Miklós irodalomtörténész hagyatékából JEGYZETEK 1. Gyalni Farkas: Legkedvesebb könyveim, 95 és 96. - 2. Mikszáth: A vén gazember 3. Dickens: Dombey és Fia I. 361. — 4. Mikszáth: A gavallérok — 5. Dickens: Copperfield II. 272. — 6. Dickens: Dombey és Fia — 7. Mikszáth: Szent Péter esernyője — 8. Dickens: Dombey és Fia II. 350. — 9. Mikszáth: A Noszty-fiú esete Tóth Marival — 10. Mikszáth: A kis csizmák — 11. Dickens: Nehéz idők — 12. Dickens: Copperfield I. 19. — 13. Mikszáth: A jó palócok 217. — 14. Mikszáth: Tót atyafiak — 15. Mikszáth: Nemzetes uraimék — 16. Mikszáth: A fekete város — 17. Mikszáth: A vén gazember — 18. Mikszáth: Beszterce ostroma — 19. Dickens: Nehéz idők — 20. Dickens: Copperfield — 21. Mikszáth: A fekete város — 22. Dickens: Dombey és Fia — 23. Dickens: Kis Dorrit — 24. Mikszáth: Szent Péter esernyője — 25. Mikszáth: A fekete város — 26. Mikszáth: Eladó birtok — 27. Mikszáth: A Noszty fiú esete — 28. Dickens: A Pickwick-Club - 29. Dickens: Copper­ field II. 43 és 307. — 30. Mikszáth: Leveles menyecskék — 31. Mikszáth: Katánghy M. élete — 32. Mikszáth: Aranykisasszony — 33. Mikszáth: Az eladó birtok — 34. Mikszáth: Különös házasság — 35. Mikszáth: Egy választás Magyarországon — 36. Mikszáth: Az eladó birtok. 34 �LAKOS GYÖRGY Milyennek látta Mikszáthot a felesége? Mikszáth írta egyik művében: „Minél tovább haladt oknyomozó elmél­ kedéseiben, a körülmények latolásában, még csak inkább nőtt a homály.” No, Mauks Ilona véleményét egyáltalán nem nehéz kinyomozni, hiszen ter­ jedelmes visszaemlékezésekben (csaknem négyszáz oldalas könyvben) idézi föl Mikszáth-tal való megismerkedésük és házasságuk, házasságaik történe­ tét. Elsősorban a szelektálás és csoportosítás vár a tanulmányíróra, másod­ sorban az ellentmondó, kétségesnek tetsző tények ellenőrzése, amelyekből ebben a műben1 elenyészően kevés akad, az is magyarázható női szemé­ remmel esetleg hiúsággal, sőt olykor még hiszékenységgel is. Ámde alap ­ jában és a lényeges dolgokban Mauks Ilona kitűnő és megbízható kalauz, hiszen egyike volt azoknak a nőalakoknak, akiket világszerte tipikus írófele­ ségnek mondanának. Herczeg Ferenc találóan írta róla: „Mikszáthné egy­ általában a legnőiesebb nők egyike, akivel életüknben találkozhatunk. Egyszerű, szerény, szinte keresetten szürke, mint a fülemüle, de azért aka­ ratlanul is maga felé vonzza az emberek tiszteletét és rokonszenvét. . . Mikszáthné idejében megértette, hogy aki Mikszáth Kálmán hitvese, az azonkívül nem lehet semmi. Tehát bölcs és hajlékony alkalmazkodással az ura mellé szegődött, a költő visszhangjává l e t t . . . ” Másutt ugyancsak: „Művelt, olvasott nő volt, de ambíciói sohasem lépték túl a háza küszöbét. Tudott akarni, de nem kívánt külön egyéni életet élni, beérte azzal, hogy Mikszáth Kálmán felesége. Az élet élvezeteit pedig a gyerekszobában ke­ reste . . ." Azt lehetne mondani, ha Mauks Ilona visszaemlékezéseinek akadnak korláta i, akkor azok elsősorban ezekben az írófeleségi, negatív erényben gyökereznek. De a „visszaemlékezések” nagyszerű forrásmunka, s különösen meg­ kapó nőiesen fecsegő, mégis tartózkodóan hírközlő stílusa. Nagy elődje, a lányát szerető Mme de Sévigné aktív exhibicionizmusával, becsvágyával merő ellentéte volt, hiszen nyíltan vallotta: „azt szeretném, ha száz évem biztosítva volna és a továbbiak bizonytalanságban." Mikszáth Kálmánné született Mauks Ilona pedig azért írt, hogy Mikszáth halhatatlanságához és általános ismeretségéhez maga is hozzáleheljen egy fuvallatnyit. De ő is, mint Mme de Sévigné, híreket, információkat, ismereteket közölt, amire ilyen aprólékosan a férfi talán nem is lehetne alkalmas, minthogy szívesen mellőzi a részleteket. A részleteknek pedig egy memoárban, egyáltalán az emlékirat-iroda­ lomban lényegbevágó szerepe van. 1Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései (a függelékben Mikszáth Kálmán levelei Mauks Ilonához), a Szépirodalmi Könyvkiadó 1957-es kiadásában, Király István bevezetőjével. 35 �S mindjárt a korlátok! Mauks Ilonától már legelső kíváncsiságomra, Hogy tudniillik Mikszáth hogyan öltözködött megismerkedésükkor, fiatal há­ zas korában, a negyvenéves írói jubileum alkalmával, sem kaptam választ, vagy csak használhatatlanul hiányosat. Mikszáthné egyetlen följegyzésére, a pettyes nyakkendőre, sárga kabátra, csizmára még kitérek. A Mikszáthképek archivumában szerencsére sok fénykép fönnmaradt, s számos rajz és festmény is készült róla. (KIic árnyképe, Mayler Ede, Benczúr Gyula, Glatz Oszkár festménye stb.) Komoly arcú, de közel sem olyan kerekképű legény volt Mikszáth, amilyenek idősebb kori (és erterjedtebb) képeiből ismerjük. Még nem „pofásodott” ki, s nyúlánk, ovális arcának arányait ezirányban módosította fölfelé fésült frizurája is. Már a rimaszombati református gimnáziumban, de később a selmeci evangélikus líceumban méginkább kitűnhetett fess, vagy amint ma mondják: „csinis” megjelenésével társai közül. Rövidszárú csizmát, szűk csizmanadrágot, meleg mellényt, fehér inget, nagy, masniszerű nyakkendőt, valamint sujtásos, háromnegyedes, úgynevezett Petőfi-kabátot viselt. Amikor Balassagyarmatra került, már huszonnégy éves, érett férfi volt, de még fiatalosan hamvas, s karcsúbb, csinosabb, mint valaha. Haja enyhén hullá­ mosa n simult magas homloka fölé, testére szabott zakót hordott, s fehér ingéhez jól illett a színes csokornyakkendő. Bajúszát nem növelte pödörhető-bozontossá, hanem éppen csak ékesség volt az, fordított V-alakban érzéki ajkai fölött. Nem véletlen tehát, hogy megakadt rajta a balassagyar­ mati lányok szeme, s már puszta megjelenése miatt is versengtek társasá­ gáért. Talán az is innen fakad, hogy az aranyifjak keresték és szívesen fo­ gadták barátságát, s ha megjelent a Balassa-étteremben, az nyomban föl­ ingerelte a tréfacsinálókat és unatkozókat, s az együtt eltöltött derűs órák­ ról legendák keltek szárnyra. A lányok viszont hosszúszárú pipájára figyel­ tek föl. Erről azonban már Mauks Ilona (Mikszáthné) is hírt ad, választékosság­ ra nem törekvő, egyszerű stílusával. Mert úgy írt ő, ahogyan annakidején, tizennyolc esztendős korában hallotta csevegni az embereket a „mohorai parlament” -ben, Plachy Jánosék terebélyes gesztenyefái alatt. („Három vagy négy úri család lakott még akkoriban Mohorán. A rokonaink közül is sokan jártak hozzájuk. Esténként azután mindannyian a Plachy János nagy­ bátyánk háza előtti vadgesztenyefák alatt szoktunk összejönni. Ezt a helyet nevezte el Mikszáth a »mohorai parlament«-nek. Itt vitatták meg a napi kérdéseket és a világ eseményeit. Azelőtt én is szerettem ott üldögélni . . .") Egy évvel házasságuk előtt, amikor Mikszáth már Pesten tartózkodott és Mauks Ilona inkább levelét várta mint őt személyesen, — akkoriban, 1872 őszén történt az eset, melyben utalás történik a pipára: „Október 15-én, mikor a megterhelt igásszekerek után hintánk befordult a Kishíd utcába, szemem véletlenül a Nagy Gábor asztalos házára tévedett; a nagy meg­ lepetésből nem tudtam hová lenni, az utcai szoba ablakában, melyet min­ dig bérbe szoktak adni magányos urak részére, egész otthoniasan, hosszú­ szárú pipáját kilógatva az utcára, Mikszáth állott, az arcán örvendetes mosollyal.” 36 �Mindent egybevetve: Mikszáth megjelenése megnyerő volt, Balassa­ gyarmaton nem véletlenül örvendett nagy népszerűségnek, s igyekezett megnyerni társaságának mindkét klikk, a Bérczyéké2 szintúgy, mint a Maukséké. Ha öltözködésről nem is, viselkedésről már részletesebb híradást ka­ punk, ha a szerelmes nő elfogultsága, rokonszenve elvékonyítja is a határ­ vonalakat. Természetesen az első híradás nem Mohorán, hanem már balassa­ gyarmati tartózkodásuk alatt jutott el a Mauks-lányokhoz, akik eddig meg­ lehetősen elszigetelt életmódot folytattak Mohorán, beletemetkezve a köny­ vekbe (elsősorban Dickens és Victor Hugo romantikus regényeibe) és át­ adva magukat az érzékenylelkű, leányos álmodozásoknak. Balassagyarma­ ton is elsősorban egy varsányi leánynak. Mauks Ilona barátnőjének (Hor­ váth Valér lányának) köszönhették, hogy oly hamar belecsöppentek a tár­ sasági élet közepébe, s csakhamar a Mauks-lakás a fiatalok egyik kedvelt, központi találkozóhelye lett. Horváth Ilka, ez a vidám, könnyen oldó és oldódó lány sokakat ismert Balassagyarmaton, s mint jó társalgó, tréfa­ kedvelő és tréfacsináló, vonzotta a jókedélyű fiúkat és lányokat. Az ő faggatódzására említette környezetükben Bobók Ferenc;3 Mauks Mátyás szolgabíró esküdtje Mikszáth Kálmán nevét. Mikszáthné feljegyzése szerint a következőket mesélte Bobók (Mikszáthnénál: Bobok): „Mindjárt láttam, hogy Desewffy Elek most is valami tréfára készül, mert felkelt, és egy kerek asztalnál magányosan vacsorázó fiatalembernek bemutatta magát, majd melléje ült, és érdekes beszédet folytatott vele, mert látszott, hogy igen jól mulatnak. Desewffy odaintett engem és bemutatott; beszélgetésükből meg­ értettem, hogy arra kapacitálja a fiatalembert, hogy az ifjú menyasszony egy régibb udvarlója nevében hívja ki Hámoryt párbajra. (Hámory Ede, aki ugyancsak a Balassa-étteremben tartózkodott akkor, Nógrád megye levél­ tárosa, különcködő süket öregúr volt, aki fiatal menyasszonyt talált, s akit Edus bácsinak becéztek. I. Gy.) Desewffy odáig volt a gyönyörtől, ha rá­ gondolt, hogy milyen remegést fog a boldog vőlegény kiállani az egész éjjelen á t . . . ” Később egy öreg parasztkocsis jelentkezett a „fiatalúrnál.” A mesét Bobók (illetve Mauks Ilona) így fejezte be: „Erre a fiatalember fölkelt, és rövid búcsúzkodás után nagy sajnálatunkra eltávozott. Soha még hozzá hasonló zseniális embert nem láttam, egyik élce a másikat érte.” Horváh Ilka érdeklődésére kiderült, hogy ezt a zseniális embert Mikszáth Kálmánnak hívják. 2 Bérczy Lajos (1810-1883) tekintélyes ügyvéd volt Balassagyarmaton, egyébként öccse Bérczy Károlynak, az Anyegin forditójának. Két ,,gyönyörű" lánya, Mária és Anna szerepel Mikszáthné visszaemlékezéseiben is. Vilma, a legidősebb, Mikovényi Imréhez ment fele­ ségül. Mikor Mikszáth Balassagyarmatra került, már asszony volt. (Bérczy Mari, Mikszáth korábbi szerelme volt.) 3 Bobók Ferenc Mauks Mátyás mellől később (1871-ben) a sziráki járásbiróságra, 1874-ben pedig a balassagyarmati törvényszékre került végrehajtónak, kinevezés útján. (Mikszáth „M úlik a vármegye" című cikkében meg is emlékezett róla.) 37 �Később egy ismerős társaságban hallhatott Mikszáthról Mauks Ilona. Balassagyarmaton szokatlanul palócosnak mutatkozó kiejtéséért gúnyolta Mikszáthot egy társaságbeli lány: „Alazszolgája . . .” „H áat most jöttem Szklabonyaáról". Erre bejött a háziúr, s azt mondta: Csak nevessenek, csak nevessenek, én meg azt mondom, hogy sohasem láttak maguk szellemesebb és okosabb fiatalembert, majd büszkék lesznek még arra, hogy ezt a palóc fiatalembert ismerték.” Tehát Mikszáthot megelőzte híre: ő volt a lányok szemében a csodá­ latos palóc lovag, palóc világfi. Az első látogatása Maukséknál azonban nem egészen ezt igazolta, amint erre Ilonka visszaemlékezik, ezúttal kivéte­ lesen Mikszáth öltözködéséről is számot adva: ,,A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi külö­ nös megfigyelni való; hanem a ruhája, az csodálatos volt, kék, fehér petytyes nyakkendője mindenhez hasonlított csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papírosokkal meg­ töltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire csizmában jártak, atyám is magyar ruhát viselt, de a fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, úgy bizony ez nekünk sehogy sem tetszett. Mi nagyon sajnáltuk Mikszáthot, hogy olyan zavarban volt; egyik piru­ lásból a másikba esett. Hogy felbátorítsuk, szívesen szóltunk hozzá; hanem ez még félénkebbé tette, a széknek is csak a szélére mert ülni. Az ebéd már végére járt és még szavát sem hallottuk.” Következő vasárnapi látogatása alkalmával azonban már teljesen ott­ hon érezte magát, és Horváth Ilkával oly szellemesen riposztoztak, hogy az a társaságot teljesen fölvillanyozta. Később már a társaság központjává nőtt Mikszáth, írásműveiből olvasott föl és fiatalos játékokat talált ki, ami­ nek élét, súlyát, izgalmát csak növelte, hogy Mikszáth tekintélyes befolyást élvezett a Nógrádi Lapoknál. Mindezek ellenére Mauks Ilona Mikszáthban nem a romantikus bohé­ met látta, hanem a különcöt, a mást. Aki az irodalmat kedveli, aki nem rajong az agárért, lóért, nem csap nagy mulatozásokat, még csak nem is táncol, viszont búsongó, komoly gondolatokat, ironikus megfigyeléseket táp­ lál, melenget önmagában. A romantikus „külszín” mögül ugyanis, bizalmas szavakból, szép tettekből (pl. ívet csinál, és a pikniken gyűjt a város lám­ páira), s főleg intim, Mauks Ilonának írott leveleiből, s teljes későbbi életé­ ből magasan kiemelkedik, nagyra nő, ifjonti könnyelműségeit elhomályo­ sítja a „belbecs” . Jelleme az önmagába forduló búsongó, tisztán látó, jó­ szívű ember irányában fejlődött. Mikszáth Kálmán már odahaza, Szklabonyán szoros kapcsolatba került az egyszerű néppel. Bár szüleinek földje, később kocsmája és mészárszéke is volt előbb Nagykürtösön, majd Ebecken (ide való volt édesanyja, született Veres Mária), végül Szklabonyán, soha nem éltek fényűző életmódot. Mik­ száth Jánosné (az író édesanyja) egyébként is olyan asszony volt, aki a minimális jólét megteremtésén kívül kötelességének és szívügyének tartotta a szegények és betegek istápolását, szinte szociális intézménynek számított Szklabonyán, ahol az egész falu elsiratta váratlan kolera-halálát (1873. júius 13). Mikszáth 1860-ig (ekkor édesapja megszüntette a kocsma és mészárszék-bérletét!) szülei üzletében is gyakran találkozott a falubeliekkel. 38 �Később, amikor házas emberként édesanyját temetni utazott Szklabonyára, kapcsolatát ismét kiszélesítette a falubeli egyszerű emberekkel. Különösen szívesen eljárt a faluszéli kovácsműhelybe, amely sárfalaival, koporsószerű zsupfedelével , deszkapalánk védőkerítésével, két különálló helyiségével különösen vonzotta, s később mint helyszín, mint reálisabb környezet és hangulati elem helyet kap, „Prakovszky, a siket kovács” elbeszélésében is. Történeteiben a legreálisabb és rokonszenvesebb hősök éppen a népből kerülnek ki, polgári és dzsentri hőseinek inkább megbocsát, korlátlan rokonszenvét nem élvezik. (Érdekes megjegyezni, hogy horpácsi alkonyéveiről a lakosság körében nem éltek ilyen barátságos emlékek, hírből és szemé­ lyes ismeretségből, emlékekből is szótalan, mogorva embernek tartották, aki elidegenedve, magába fordulva üldögélt a hűs fák alatt könyvvel a kezé­ ben vagy csak úgy, gondolataiba merülve. Írói ambícióin kívül bizonyára baloldali, liberális látásmódjával is ma­ gyarázható, hogy nem vállalt közéleti szerepet, címért, rangért, hivatalért nem áldozta föl baloldaliságát a Deák-pártnak. Bizonyára hatott rá az is, amikor betekintést kapott a kiegyezést követő elvtelen, megalkuvó politikai magatartásba. Szabó Béla írja a Nógrád megye története című monográfia második (1949—1919) kötetében: „A két csoport, a megyei jobb és baloldal közötti küzdelemnek megegyezés vetett véget 1872-ben. A megegyezést az ún. „nógrádi botrány” vezette be, amikor 1871 novemberében a jobboldal­ nak sikerült az előre összeállított listát a baloldal kijátszásával, határidő előtt, a baloldali megyebizottsági tagok részvétele nélkül elfogadtatni. A jobboldali politikai manőver vegsőkig kiélezte a két csoport közötti ellen­ tétet, a minisztérium azonban a baloldal által szerkesztett óvást elutasította és a történteket jóváhagyta.” Nem lehetett közömbös a „nógrádi botrány" következménye sem: „1872. áprilisában az uralkodó felmentette gróf Frogách Józsefet, s kinevezte a Kisterenyén és környékén több mint 6000 holdas birtokkal rendelkező gróf Gyürky Á brahámot megyei főispán­ nak, ki 1889-ig maradt hivatalában. A főispáni változással párhuzamosan változások történtek az alispáni hivatal betöltésében is. 1872. januárjában lemondtak Frideczky Lajos első és Ottlik Ákos másodalispánok, akik helyét a megyében (Vanyarcon! L. Gy.) birtokos Veress Pál foglalta el. 1875-ben azonban leköszönt hivataláról és Madách Károlyt, a költő testvérét, csesztvei földbirtokost választották meg alispánnak. Madách hosszú ideig, 1883 de­ cemberéig vezette a megyét . .." Mikszáth az új alispánt, Veress Pált nagyon tisztelte. „Mikszáth szerint olyan volt, mint a gondviselés” — írja felesége —, „mindig van és mindig lesz.” De ettől a tisztelettől függetlenül mélyen érinthette Mikszáthot a baloldal váratlan és érdemtelen bukása is, amely többek között magával sodorta, egzisztenciálisan sújtotta volt főnökét és apósjelöltjét (Mauks Má­ tyást), valamint a bohókás Horváth Ilka édesapját (Horváth Valért) is. Később, amikor már Tisza Kálmán kedvenceként, mint mameluk-képviselő írogatta országgyűlési jegyzeteit a Pesti Hírlapnak, s ráébredt a kaján és kecses tréfálkozás kártékony voltára, ismét a tiszta, a „becsületes, a nép­ hez hű író” gyakorol önkritikát, minthogy belátja: gondtalan tréfálkozása azokat is lelkiismeretlenségbe hajszolhatta, akik talán megválasztásukkor 39 �még komolyan vették a parlamentet. Ezek a korrupt világra mutató, ki­ ábrándító jelenségek táplálták kegyetlen szatrírájú regényének, a Két vá­ lasztás Magyarországon-nak életanyagát. A becsület, a lelkiismeret tisztasága nyugtatta meg Mikszáthot, s óvta meg a meghasonlástól, a végső kiábrándulástól. Ez a becsületesség, amely oly álhatatossá tette Mikszáthot az élet minden területén, hódította meg Mauks Ilonát is, hogy hívó szavára hajlandó lett volna ezt a lázas, forrongó férfit tűzön-vízen át követni. A kor pedig olyan volt, hogy nehéz lehetett becsületesnek maradni, kiváltképpen olyan valakinek, akit az elhivatottság érzése hajt hírnév és dicsőség felé. Rendkívül rossz vélemény alakult ki azonban Mikszáthról a Mauksszülőkben, s a Mauksék mohorai kúriájába és gyarmati lakására ellátogató úri társaságban. Mauks Mátyás nem tudta elképzelni az életet állami hiva­ tal nélkül, aki nem teremt fix egzisztenciát, az szerinte könnyelmű, meg­ bízhatatlan ember. Mikszáth pedig nyíltan utálta a hivatalt, mint olyan nyű­ göt, mely keresztezi, meghiúsítja hivatásának, elhivatottságának teljesítését. Legválságosabb napjait élte Pesten, amikor e sorokat leírta Mohorán pihe­ nő feleségének: ,,Azt talán megtehettem volna, hogy hivatalt vállaljak, és így lassan­ ként fokozatosan tegyem tönkre magát és magamat a nem nekem való életben. Látott-e már halat kint a szárazföldön? Úgy képzeljen engem a nem nekem való elemben . . . Boldog lehetne-e maga, ha engemet így megsemmisülve látna? Tegye szívére kezét, és mondja ki az igazat, hogy »nem«. Ahogy én magát ismerem, tudom, hogy ezt nem is kívánja. Nekem mennem kell a megkezdett úton, mely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélységbe.” Mégis miből táplálkozott az a felfogás, hogy Mikszáth könnyelmű, meg­ bízhatatlan ember, afféle bohém ficsúr, aki szemben áll az élet legszebb­ jével, a munkával? Minden bizonnyal a polgár és a dzsentri hivatalnok­ szemléletéből, mely csak fogalmazói, végrehajtói, szolgabírói állásokat tudott elképzelni, mert a föld és a gazdálkodás is valami, de az elemek függvénye, s legalább annyira megbízhatatlan, mint az asszonyok.4 S nem kétséges, hogy Mikszáth számtalanszor nyújtott tápot a rossz, megvető, elitélő véle­ mény kialakulásához. Vegyünk talán sorra néhányat, Mauks Ilona följegy­ zései alapján. Mikszáth hivatalba lépésekor, mint tb-esküdtet, még Mauks Mátyás és Bobók Ferenc a másik esküdt is szeretettel fogadta. MAUKS MÁTYÁS: „Bobók öcsém, úgy örülök, azt hiszem, jó akvizíciót csináltam, a fiú igen eszesnek látszik.” CYURA BÉLA (ugyancsak Mikszáth esküdttársa): „Igen az apja derék ember, de a fia rossz, csúfolkodó, kigúnyolja az még a saját öregapját is, ha kedve úgy hozza magával.” BOBÓK FERENC (nevetett, azután áradozó szavakkal hozzáfogott Mik­ száth dícséretéhez). 4 Mikszáth János is arról álmodozott, hogy fiából papot nevel, hiszen ősei közt több pap volt. De ha nem papot, hát szolgabírót. 40 �HORVÁTH ILKA: „Igen, most má r emlékszem, láttam én ezt a fiatal­ embert a zsélyi fürdőben, szép fekete szeme van, és láttam a nővérét is ugyanott, igen szép fiatal lány volt, az unokanővéreivel, a szentpéteri pap leányaival volt ott; azután később hallottam, hogy tánc közben egy pohár hideg vizet ivott, és rá rövidesen meg is halt — galoppierende Abzehrungban.” 5 Mauks Mátyás előlegezett bizalma a kedélyes esküdtnek szólt, az írói pálya iránt korai előítélettel viseltetett. Az ugyanis, hogy 1843 májusában Pozsonyban, az apáca pályán, a diákkaszárnya egyik háromágyas szobájá­ ban Jeszenszky Danával (aki később Temérdek néven publikált), valamint Petőfi Sándorral lakott egy szobában, Mauks Mátyást csak kiábrándította hiszen látta Petőfi nélkülözéseit, aki az országgyűlési naplót másolta alig egypár garasért, naponta, minthogy Fekete Gábor szinidirektornál nem nyert alkalmazást: ,,A szíve vérzett az embernek, ha ránézett, pedig ő a legnagyobb költő volt. Isten kegyelméből való költő. Az én fenyőládám tete­ jére írta A távolból6 című csodaszép versét, mely egymaga megérdemelte, hogy halhatatlanságra és jólétre vigye ír ó já t . . . És nem tudom kapott-e érte öt forintot? Ez így volt akkor, és így van ma is . . ." S ehhez még az is hozzátartozik, hogy Mikszáthot Mauks Mátyás és társasága, különösen a hivatalok mellőzése után egyszerűen ,,skribler” -nek csúfolta a háta mögött. Kísérjük figyelemmel azonban Mikszáth könnyelműségre valló „bűneit!” Már az meghökkentő volt Mauks Mátyás számára, hogy Mikszáth ott­ hagyta a szolgabírói hivatalt, bár néhány csínyével és könyelműségével (ezekről még szó lesz) valamennyire meg is érlelte távozását. Ügyvédsegéd Balás Józsefnél. Fölajánlják neki a Nógrád megyei aljegyzői állást, de ő az utolsó pillanatban lemond Jeszenszky József javára.7 Ismerősei igyekez­ nek politikai állásfoglalásnak, gerinces nagylelkűségnek fölfogni lépését, de a magyarázatot Mauks Mátyás és családja (még Ilonka is!) silánynak találja. Megígérte, hogy az írói pályát mellékesnek tekinti és az egzisztenciát biztosító fogalmazói állásért folyamodik, s ennek érdekében fölkeresi Fráter Pált a vallás- és közoktatási minisztériumban. Ámde ezt sem teszi meg, Mauks Mátyás így fakad ki Ilonka lánya előtt: „Most már azonban látom, sohasem lesz belőle komoly ember, otthagyta a közigazgatást. . . Jól van, elismerem, hálátlan pálya, otthagyta az ügyvédséget. . . Hát erre azt mond­ hatom, nem vette be a természete, de most nem találok ránézve mentséget, napnál világosabb volt a fogalmazói kinevezése, öreg barátom, Fráter, meg­ ígérte, hogy pártfogolni fogja, és most azt mondja, hogy nem is látta, nem ment őt felkeresni, mint ahogy azt én neki megüzentem, még ezt sem tette meg, ez azt jelenti, hogy nem akarja a hivatalt, ezt pedig azért nem akarta, mert nem szeret rendszeres munkával foglalkozni.” 5 Galoppierende Abzehnug: heveny tüdővész. 6 Távolból: (A címet Mauks Ilona tévesen írja névelővel.) Kis lak áll a Duna mentében, stb. (Dátum ozás: Pozsony, 1843 május.) A láda 1865-ben elégett. Je sz e n szk y József 1867-től harmadaljegyző a megyénél. A Nógrád cimű, Balassagyarma­ 7 ton megjelenő lap 1872-ben a következő tudósítást közölte: „A megüresedett másodal­ jegyzői állás Mikszáth Kálmán ellenében Jeszenszky József által töltetett b e ." 41 �Amikor elörökli a szklabonyai birtokot (előbb édesapja, majd édes­ anyja is eltávozik az élők sorából), egy ideig otthon gazdálkodik, de ez csak rövid ideig tart. A földnek is hátatfordít és nekiindul a bizonytalannak a fővárosba. A titokban kötött házasság után némiképp megbékélt Mauks Mátyás, de amikor a házasságot a létbizonytalanság veszélybe döntötte, s Mikszáth, Gyula öccsével Mohorára látogatott, az após előkapta irodalmi hajlam ai­ nak nagyvonalúan áldozó vejét. Mauks Ilona ezt így írta le: ,, Elég lehetett volna már ebből a bizonytalanságból, hiszen beláthatja, hogy Magyaror­ szágon az irodalomból megélni nem lehet. Azt hiszem keményebb szavak is röppentek el, mert Kálmán igen panaszkodott nekem. Kijelentette, hogy írói hivatását meg nem tagadhatja, és jól tudja, minden hivatal megölője a tehetségnek.” Mint tudjuk, Mikszáth továbbra is állhatatos maradt, inkább házasságát függesztette föl egy időre, inkább a számára oly éltető szerelmet koc­ káztatta. Az élet azonban Mikszáthot igazolta: hét esztendő alatt kiharcolta a sikert, európai — sőt világhírnévre tett szert, lába előtt hevert az ország és negyvenéves írói jubileuma egy éven át tartó népünnepély volt, szinte annyira, mint 1896-ban a Millenium. A Vigadóban lezajlott díszünnepségen az érett, a küzdelem vége felé járó, megállapodott Mikszáth emelkedett szólásra. Beszédéből csak néhány mondatot idézünk itt: ,,Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem; hiszen azért, mert az ember anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dol­ goztam. Én csak mulattam negyven évig.” Sokszor felhánytorgatják Mikszáth életrajzírói Mikszáthnak, hogy tudott és mert játszani, s ahol csak lehetett elhallgatták életének azokat az epi­ zódjait, amelyek csínyeire, cseleire, tréfáira utaltak. Pedig ezek a „mellékes életzöngék” nagyszerűen mutatják azt utat az anekdoták és a romantika állomásai felé. Már indulása meghatározta, hogy hová fog megérkezni, s ehhez nemcsak korlátlan Jókai-imádata, hanem jellemének rezdülései is, vagyis a kettő együtt alkotott egy sínpárt. Mert kifogyhatatlan volt a játékból, s a nők különösen fogékonyak a játékok iránt, Mauks Ilona visszaemlékezései bőséges teret engednek e „mu­ latósok” leírásának. Talán azért is, mert ezek az ifjúi játékok, valami sokkal komolyabbat, a szívek találkozását is egyengették, mint afféle kacagás, könnyelmű kerítők. Szinte nehéz szétválasztani, hogy mely játékot találta ki ifjúi hevületből, melyet szerelmes közeledésből. Előrebocsájthatjuk, hogy legszebb játéka mindig is az irodalom volt, legalább is attól a perctől kezdve, hogy betette lábát Balassagyarmatra. Beült Maukséknél a piros fotelbe és felolvasta legújabb alkotását, később Nelkával8 közösen is produkáltak irodalmi anyagot. 8 Mauks Kornélia: Farkasfalvi Mauks (Mohora, 1856. márc. 29-1923.?): író. Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona húga. Iskolái befejeztével szülei mohorai birtokán gazdálkodott. Művei: A kis hősök (ifjúsági elbeszélések, 1899); Fehér rózsa és egyéb történetek (ifjú­ sági elbeszélések, 1905); Zörgő harasztok (ifjúsági regény, 1909); Regényhősök (ifjúsági regény, 1914); Képek Mikszáth Kálmán életéből, 1918); Mikszáth Kálmánról sógornője (1929). (Magyar Irodalmi Lexikon) 42 �De legalább ennyire szórakoztatta a társaságot a kiházasító egylet elnökéhez írott megannyi szllemes, tréfás „hivatalos" levele, amelyek Mauks Ilona közlése szerint éppen kapósságuk és szellemességük miatt szinte egytől-egyik elvesztek. A „kiházasító egyletet" tréfából azért hozta létre Mikszáth, mert egy korábbi a helyi lapban megjelent elbeszélése nyomán a kulcsszereplő elment egy lányos házhos exkuzálni magát,, s itt nyomban horogra is akadt. Mikszáth írta meg az egylet alapszabályát is. Elnök Ilonka lett, titkár Nelka, utazásügynök Horváth Ilka és jegyző: maga Mik­ száth. A dísz- és kültagok toborzására humoros (Mikszáth szövegezte ezt is!) ívet köröztek, s egy hét alatt a tagok száma fölszaporodott ötvenre. A visszaemlékezésekben olvashatjuk: „Eközben a városban is híre ment a mi kedélyes délutánjainknak, mindig többen és többen jelentkeztek tagoknak ebbe a mi kis »tudós társaságunkba«. Felvettünk fiatal embereket, barát­ nőinket, sőt a szülőiket is, de mindenki tartozott legalább három jó tréfát mondani . . ." Csalogatták Mikszáthot a félig-meddig rokon-komasági kap­ csolatokat melengető Bérczyékhez is, de ő ebben az irodalompártoló társa­ ságban, különösen Ilonka és Nelka közelében egyre jobban érezte magát.9 Persze, Mikszáth tréfái nem korlátozódtak a kiházasító egyletre. Akár elbeszéléseiben, az életben sem fogyott ki ötleteiből. Ilyen csínye volt például, amikor hivatalos idézést kézbesíttetett Mauks Mátyás aláírásával mindhárom lánynak, Horváth Ilkának, Mauks Kornéliának és Ilonkának. S a „három kisasszony” fél napon át rettegve kutatta, hogy miféle vétek nyom­ hatja lelküket, amiért a törvény elé idézik őket. Bobóktól tudták meg, hogy ez Mikszáth tréfája. Mauks Mátyás ugyanis gyakran olvasatlanul írta alá az aktákat, így került a kézjegye a lányoknak szóló idézésre is. Igaz, hogy Mikszáth később egy ilyen becsempészett aktán vesztett rajta. Mauks Mátyás a fals, a hamis idézés aláírása óta jobban figyelt, s legközelebb éberen kiemelt az aláírásra elébetartott akták közül egyet. Erre az „aktára” Mikszáth a következő szöveget írta: „Én alulírott szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül." (Lehet, hogy ez már nem is volt tréfa, nem is volt játék?) A játékot a Nógrádi Lapokban is folytatta, mert amikor Pokorny Jenő10, az Ipoly szerkesztője lapjában kikezdett Mikszáthtal, az oly csípősen vissza­ vágott cikkében, hogy Pokornyon kacagott egész Balassagyarmat. A szó­ párbajból végül is valódi párbaj lett. „A párbajnál, miután csak az első vérre ment, egypár karcoláson kívül nem történt egyéb baj." Mikszáth új játékot talált ki: albát adni egymásnak. Az alba tulajdonképpen üres papírlap. amelyet az ajándékozó fél aláírásával lát el. Az aláírás fölé azután a meg­ ajándékozott azt ír, amit akar. Ilyen albákat cserélt Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona is. Az első albát Ilonka adta Mikszáthnak, amikor az arra hivatkozva, hogy nem szeret táncolni, elutasította a városházi piknikre tör9„Dévényi Kálmán, nagyanyánk fivére, Csővárról, ahol mint afféle szobatudós valóságos remeteéletet élt, és nagy könytárát bújta, kocsiszámra hordta nagyanyánknak a könyve­ ket. Így hát volt miben tobzódnunk." (Mauks Ilona.) 10 Pokorny Jenő újságíró, 1871-ben a Nógrád, 1872-től az Ipoly lap szerkesztője volt. 1875-ben Pestre költözött, ahol a nyolcvanas évek elején öngyilkos lett. 43 �tént meghívást. Mauks Ilonka elővette a szekrényből az albát és ráírta: „Alulírott tartozom az 1872-ik évi január 3-án a balassagyarmati városházán tartandó pikniken megjelenni." Márpedig, ami az albán szerepelt, az az aláíróra kötelező érvényű volt. Mikszáth viszonozta az albát. Barátaival augusztus végére mulatságot szervezett a gyarmati kis erdőbe. Ez előtt érkezett az alba Ilonkához: tarto­ zik az augusztusi mulatságon megjelenni, táncolni azonban nem szabad egy lépést sem. Ez a játékosság jellemezte Mikszáth ifjúságát, később pedig irodalmi művészetét. Mikszáth úgy él a köztudatban, mint aki magánéletében maga lett volna a rideg realitás. Küzdelem a hivatás győzelméért, harc a nőért, aki egyedül kapott helyet szívében. A körülmények vizsgálata azonban, éppen az események romantikus fordulatai miatt, olyanná teszi, mintha ő lett volna az ellenállhatatlan amorózó, a színpadi, vagy éppenséggel regénybeli hős­ szerelmes. A kiházasító egylet és méginkább az albák már a hódítás esz­ közének is számíthatnak, esze, szíve és az a bizonyos fekete szeme hama­ rosan kiválasztotta magának Mauks Ilonkát, aki oly érzékenyen reagált min­ den mikszáthi irodalmi próbálkozásra és annyira megértőnek bizonyult a kudarcok és hivatalkerülő népszerűtlen lépések idején is. Mauks Ilonka társ volt már akkor is, amikor a vidám társaság még nem is sejtette, hogy a tréfagyáros legénynek milyen nagy szüksége van megértő támaszra. S az sem volt kétséges, hogy a szklabonyai eszes palóc fiú nem kalandra, hanem életre szóló házasságra választ magának nőt. A házasság (lásd a kiházasító egylet eszméjét!) korán megkísértette jelenvalóságával és lehetőségeivel Mikszáthot, s a korszellemnek megfele­ lően két fiatal szövetségét a maga realitásában képzelte el. Vallotta, hogy a nélkülözés, az anyagi bizonytalanság ellensége a házasságnak, különösen a jó házasságnak. De bizonyára azt is hitte, hogy az anyagi jólét pótolni tudja a kezdet kezdetén hiányzó, forró érzelmeket, legalábbis erről tanús­ kodik első komoly kiházasító próbálkozása, amikor Horváth Ilkának kísérelt meg életre szóló, törvényes élettársi kapcsolatot teremteni. A házasságközvetítést az indokolja, hogy Horváth Valér, Ilka édesapja válságos anyagi helyzetbe jutott, amit Mikszáth megtudott. A tönkremenés réme támadta meg a családot, amin egy jólszituált vőlegény, egy fordított (főleg a férfiak kötöttek eddig ilyet!) érdekházasság még menthet valamit, főleg Ilkán, akit Mikszáth láthatóan megkedvelt. Előbb a felsőpetényi papot, később a jómódú Wladár Sámuelt11 mutatta be a lánynak, de az mindkét alkalommal úgy viselkedett, hogy azzal csak elriaszthatta a lánynézőbe ér­ kezett vőlegényjelölteket. Még szerencse, hogy Ilkának sem állott szándéká­ ban nőülmenni bármelyikhez is. 11 A felsőpetényi papról csak annyit tudunk, amennyit Mikszáthné irt róla, a véleményt Mikszáth Kálmán szájába adva: „Igen jómódú bácskai magyar fiú. M ég csinos is, de úgy látszik, nagy mamlasz." W ladár Samu Túrócról származott gyarmati ügyvéd és állatorvos. Szerelmi bánata idült alkoholistává tette. Mikszáth Sramkó fiskális alakjában öt irta meg. 44 �Az albából nőtt ki viszont Mikszáth első szerelmes levele, amelyben a játékból már komolyra vált. Ebben írja Mikszáth többek között: „Különben is az egész alba csak tréfa. Nagyobb alba nekem ezerszer a Nagysád rokonszenve,” Így bontakozott ki a szerelem. S a táncos vidám mulatságokon már mind gyakrabban ült kettesben, félrevonulva Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona. Újabb romantikus fejezete szerelmi kapcsolatuknak a heti kétszeri levélváltás, amikor Mikszáth legalább négy teljes oldalt írt teli, nyílt, vagy enyhén leplezett vallomásokkal, s olyan kétségekkel, melyekkel Ilonkát óhaj­ totta szóra bírni. A család ellenzése és rosszallása miatt a levelezést titok­ ban kellett tartani, ami a fiatalok ügyes konspirációval rendkívül ötletesen meg is oldottak: „Mohoráról egy özvegyasszony járt be a postára Gyarmat­ ra a levelekért, nővére, egy másik öregasszony, a Mikszáth principálisnál volt szakácsné, mi sem volt tehát természetesebb, mint hogy azzal az ürügy­ gyei, hogy a nővérét látogatja, beadta a levelet tőlem a fiatalúrnak, mikor aztán a postán és a városban elvégezte dolgait, visszament a fiatalúrhoz, aki azalatt megírta részemre a négyoldalas levelet. A postásné ezeket oly ügyesen tudta nekem átadni, hogy sem anyám, sem nővérem nem gyana­ kodtak.” Az első teljesen nyílt vallomás Szklabonyáról érkezett Mohorára: „M i­ óta Szklabonyán vagyok, azóta sokkal nyugodtabban szeretem, nem vágyom olyan epedve látni, hanem megelégszem azzal a tudattal, hogy szeret, és hogy én is szeretem. Mohorára azért félek elmenni, hogy ismét felszítom a parázst szívemben, s olyan emésztő lángban fog lobogni (hogy ím, ékesen fejezzem ki magamat), hogy azután eltemethetem azt az én jó flegmatikus nyugalmamat, s ott ülök örökösen Mohorán folytonos lelki izgatottságban.” Ahogy Mikszáth a fővárosba került, bevezették kapcsolatukba a poste restante levelezést, s amikor a postamester ezt Mauks Mátyásnak elárulta, akkor a szobalány sietett segítségükre. Később pedig, Mikszáth visszatéré­ sével Gyarmatra, Mikszáth látogatott el néhány percre Mauksékhoz, amikor a családfő a kaszinóban tartózkodott, s ilyenkor titokban, gyorsan levelet cseréltek. Közben már szőtték esküvőjük tervét is, amelyre szülő ellenzés ellenére is készen állottak. Ilonka már meg is bízta Jeszenszky Józsefet, hogy Szügyben, a lelkésznél váltsa ki a keresztlevelét, hogy a titkos házasság esetle­ ges lehetőségét az efféle adminisztrációs, bürokratikus tennivalók ne hát­ ráltassák. Arra nem gondoltak, hogy a bürokrácia nemcsak a közigazgatást, ha­ nem az egyházi hivatalokat is megfertőzte. S bizony a háromszori bejelentés kötelezettsége és a diszpenzáció megkövetelése alaposan megkeserítette várakozási idejüket. Ilonkának az a reménye sem vált be, hogy időközben megenyhül a család és Mikszáth között a viszony. Erre pedig mind keve­ sebb lett a remény, hiszen Mikszáth fogadkozásai ellenére jogi tanulmá­ nyait sem volt hajlandó befejezni. 45 �Végül aztán megérett a romantikus vagy éppen különös házasság ideje. A lehetőséget az teremetette meg, hogy a Nógrádban tartózkodó Julie néni (Kováts Lőrinc, belügyminiszteri tisztviselő felesége) egy-két hétre meg­ hívta a betegeskedő Ilonkát budai lakásukba egy kis pihenésre, remélvén, hogy az használni fog. Ilonka elfogadta a meghívást. Mikszáth Balassa­ gyarmaton, a színházban tudta meg Nelkától, hogy Ilonka Budára utazott Kovátsékhoz. A címet előbb Draskóczytól, Mauks Mátyás ügyvédsegédjétől igyekezett megtudni, de az nem tartózkodott otthon. Végül is Desewffy Elek segített, aki jól tudta a címet, hiszen Kovács Lőrinc unokatestvére volt. ötödik nap Mikszáth már Budán járt, sőt a titkos házasságot is elő­ készítette, mert Wágner Lajos, aki 1872—73-ban Budapesten tanárkodott, s akivel Mikszáth együtt járt a selmeci líceumban, közbejár Bachát Dániel­ nél12, a budapesti szlovák nyelvű evangélikus egyház lelkészénél (akit Mauks Ilona tévesen említ könyvében esperesnek, mert csak 1874-ben választották meg annak!), Bachát háromszori kihirdetés után hajlandónak mutatkozott a két szerelmest összeesketni. A többi már gyorsan ment és nagyobbára ismert is. Elmentek az eskü­ vőt bejelenteni, Mikszáth már ott várta Wágner Lajossal Ilonkát a Kerepesi úti tót templom előtt. Két hét múlva, déli féltizenkettőkor megismétlődött ugyanez a találkozás, csak akkor már Lenci bácsi (Kováts Lőrinc) is Ilon­ kával tartott, fáradhatatlanul dúdolva a Marseillaise-t. Lenci bácsi ugyanis nagy lázadó volt, ő is így titokban vette el Juliet, a nevelőnőt. Wágner és Kováts tanúskodása mellett Miksztáh Kálmán és Mauks Ilona házasságot kötött. Ezzel azonban még nem ért véget a tortúra, a már említett és ismert körülmények miatt 1875-től hasonló megpróbáltatásokat kell kiállniuk a válás kimondatásáért. Hét évvel azután pedig, hogy a válást elhatározták, megkezdődött a szerelem második fejezete, mint ismert Mauks Ilona véget vetett a lencse-termesztésnek, újból Mikszáth mellé szegődött, aki töretlen hűséggel eljött érte kivívott jólétéből, hogy magával vigye a fővárosba, ahol már a Mikszáth nevet országos elismerés, dicsőség övezte. 1882 Szilveszter­ kor kötöttek házasságot másodszorra. Mikszáth fantáziadús, mesékre termett lelkét bizonyára felvillanyozták a házassághoz kötődő különös helyzetek. Mauks Ilonát viszont az irodalom készítette föl szülői és társadalmi tilalmak áthágására. „Szerettem a roman­ tikus dolgokat" — írja — „regényekben szerettem a titkos házasságokat, de hogy én a szüleimet így megbántsam, nem volt valódi szándékom.” Mikszáth nála is jobban szerette a „romantikus dolgokat". E rről vallanak hosszú, oly­ kor nyolcoldalas szerelmes levelei, s méginkább erről a hűtlenség vállalása csak azért, hogy Ilonkát rákényszerítse a válásra („Mást szeretek."), s ugyancsak ide sorolható a hűséget, „szeretetet” fogadó levél mindjárt a válás jóváhagyása után: „Szegény Ilonkám! Maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszűntével megszűntem Ö nt szeretni. Olyan Ö n nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta. Mikor én, gyarló ember, fennkölt írói lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.” 12 Bachát D ániel: 1904-től a szlovák nyelvű evangélikus egyház püspöke. 1886-ban le ­ fordította szlovákra Mikszáth A lohinai fű című elbeszélését. 46 �De e soroktól még sok időnek el kellett telnie addig, amíg Horpácson megvásárolhatták a Szontágh-kúriát és a birtokot, hogy idegnyugtató, nagy békességben egymásnak, s mindketten Mikszáth alkotói munkásságának él­ jenek. A róla készült képek alapján, kiváltképpen a későbbiek után az az elképzelés vált átalánossá, hogy Mikszáth csattanós egészségű, örökké jó kedvű, s mint pocakja is mutatja, nagyevő férfi lehetett, aki a pipát még az ágyba vagy a fürdőkádba is magával viszi. (Gondolom, a pipás el képzelést csak fokozhatta Légrády Károly, a Pesti Hírlap szerkesztőjének figyelme, aki hivatalsegédével még arról is gondoskodott, hogy Mikszáth pipái szeleljenek, dohánya soha ki ne fogyjon asztaláról!) Teltkarcsú meg­ jelenése, vagy kerek arca teszi-e, de bizony hajlamosak vagyunk őt mindig a terített asztal előtt elképzelni, s a terüIj-terüIj asztalkáról soha el nem fogy a friss pogácsa, a túróslepény és a hideg kacsasült, e három kedvence. A látszat azonban csal. Mikszáthnak megpróbáltatásokban, szenvedé­ sekben, félelmekben is bőven akadt része, kicsit szerette is a humor, a romantika mellett — enyhén mazochista módon — szenvedésekben is meg­ fürdetni a lelkét, mintha minduntalan jövendő regények, elbeszélések katharzisában igyekezne megtisztulni, hírnévre, dicsőségre igazán méltóvá lenni. A félelem különösen végigkísérte. Érthetetlen félszegségét, amely tár­ sasági népszerűsége tetőfokán is föl-fölbukkant, önmaga igyekezett levél­ ben megmagyarázni Mauks Ilonának: „ . . . V a n n a k ihletett perceim, amikor érzem, hogy egy fejjel magasabb vagyok a többi embernél, amikor meglep egy-egy büszke, merész gondolat, lenézni azt a kis környezetet, ahol mozgok, s kilépni három lépéssel előre közülök, amellyel összeropogtatni vélem a fél világot, azt az erőt, mely aztán hazudott, képzelt erő, de mely azért nekem őrületes gyönyör, oszlani érzem a másik percben ama másik érzelem terhe alatt, melynek a kinevetéstőli félelem a neve . . . és visszalépek két lépéssel hátra.” S mintha betegségei alatt fogalmazott leveleiben is azok a szomorú tót dallamok szólaltak volna meg, amelyek a hétköznapok dalait átszőtték vagy amelyek a faluval egybeépült temetőből hallatszottak be a házakba Szklabonyán. (Ki tudja miért, de nógrádi szláv dallamok szívszorongatóbbak, szívfájdítóbbak, szomorúbbak, mint a békési vagy akár a Pest megyei szlová­ kok énekei!) Amikor a tüdőgyulladása miatt elmaradt az Ilonkával tervezett zsélyi találkozás, édesanyjával a következő levelet íratta: „Kedves Ilonkám! Régen mondom, hogy nincs bizalmam a terv sikerüléséhez. Mindig mondtam, hogy valami akadály akárhonnan, de közbejön, íme, bejött az az akadály, hogy én körülbelül meghalok. Nem mindig vagyok azon állapot­ ban, hogy tisztán gondolkodhassam, tehát felhasználom a percet most, hogy magát más által értesítsem, tehát, hogy tizenötödiki találkozásunk már nem érvényes. Isten önnel holtig szerető Kálmánja. A nevemet magam írom alá. Felsenburg, Kiss és a kürtösi orvos biztatnak, hogy semmi bajom se lesz, de csak aggodalmas, utolsó gondolatom is maga lesz." 47 �Rejtett búsongását csak fokozzák a váratlan családi vagy társadalmi tragédiák. Tilalmas esküvőjük közvetlen, boldog napjaiban érkezik a táv­ irat: „Mama meghalt kolerában, délután temetik, Gyula." És Mikszáthon kitör a sírás, csak néz, lát és befelé könnyezik, amikor meglátja a kolera­ sújtotta szendehelyi temetőnél a kis koporsókat sorakozni (mert szerette a gyermekeit, de a gyermekeket általában is!). S váratlan betegség, várat­ lan esemény hányszor keresztezi terveit! Haláleset a mézeshetek legelején! Első esküvői terve előtt a legfonto­ sabb időpontban eltévesztette a váci hajót, amelyen Ilonka utazott édes­ anyjával. Elvész a vörös bőrtárca a búza árával együtt, pedig a tárcát Ilonkától kapta ajándékba.13 Egy fővárosba szakadt Nógrád megyei nemesi származású, de züllött életű színész, Zádor (Zmesdák) Dezső ráveszi, hogy színdarabot írjon, mert azzal meggazdagodhat, de a dologból semmi sem lesz. Saját költségén kiad két kötet elbeszélést, de a könyvek a nyakán maradnak, a kritika figyelmen kívül hagyja. Országgyűlési tudósító korában a Parlamentben ellopják a kabátját. Számára minden fölnagyítottan végzet­ szerű, ahogyan írásaiban is minden az, s ahogy ott úgy itt sem hiányzik a félelem feszültsége, s a babona is, amelyeket azonban mindig legyőznek az észérvek. Végül elérkezett a nagy és jóvátehetetlen meglepetés az élet utolsó tréfája. Éppen arra készültek, hogy a követválasztás után a Nógrád megyei küldöttséget fogadják, illően, ugyanis az volt tervbevéve, hogy Murányi Gyula (1881-1920) szobrászművész alkotását, A jó palócok egyik jelenetét ábrázoló szoborcsoportot az ajándékozó nógrádiak Horpácsra, a Mikszáthbirtokra viszik. S még el sem múlt az ünnepi, jubileumi hangulat, szívében még ott lebegtek az irányában megnyilvánuló szeretet lángjai, amikor vá­ ratlanul rosszul lett. Orvosok vették körül és „eret vágtak szegényen, flottírozták, de csak később jött öntudatra, és olyan gyönge volt, hogy szólani is alig bírt." 1910. május 28-án, déli fél egykor, tizenkét nappal a jubileum után Farkas László (1847-1922), a Rókus Kórház sebész-főorvosa bejelen­ tette: „Nagy rendet vágott a kaszás.” 13 Anélkül, hogy emléket vagy kegyeletet óhajtanék sérteni, s annak tudomásában, hogy Mauks Ilona szerint Mikszáth először akkor vett föl pénzt nagy kamatra, amikor a kát kötet novelláját adta ki, nem tartanám érdektelennek annak kutatását, vajon nem a búza ára tünt-e el nyomdai költségekre. Mikszáth elhivatottságát ismerve, bízhatott egy ilyen befektetés minden gondot megoldó sikerében. 48 �THURZÓ GÁBOR Mikszáth — filmen Furcsa kérdés, de talán nem alaptalanul — mit szólt volna Mikszáth Kálmán, ha megismerkedve a „mozgófényképpel’’ (látta bizonyára, hisz látta Jókai is) megtudja, hogy néhány évtizeddel halála után ő lesz ennek a kü­ lönös újdonságnak, a filmnek, mozinak, egyik legkeresettebb, legnépsze­ rűbb szerzője? Hiszen —ezt aztán tudjuk róla — még a színházzal szemben is bizalmatlan volt, nem igen tudta elképzelni, hogy műveit színpadra lehessen alkalmazni. Hát még — ott ülve a villózó-vágtató mozgóképek előtt — filmre! Ha van vérbeli elbeszélő, adomázgatva, pipafüst ködében mesélő, me­ séit kanyargós utakon a cél felé terelő, akkor Mikszáth az. És még valami, - a mesélő hangja, ez a sajátos, ironikus, cinikus, majd naivan lírai hang. Ez mind igaz. De ugyanakkor — minden műve csupa történés, remekül meg­ figyelt érdekes alakok hol vidító, hol elbúsító sorsa. És a történet, az a la ­ kok mögött: pontos, éles társadalomrajz. Nincs az a történelemíró, aki hí­ vebben, adná vissza a századforduló magyar történelmét, problémáit, a hajdani urambátyám korszakot felváltó modern — kishíjján, azt írtam: mai — Magyarországot. És aki így tudna leszámolni minden illúzióval. Lehet ezt a filmvásznon visszaadni? Egy-két órába bele lehet-e sűríteni olyan reme­ keket, mint a „Noszty fiú esete Tóth Marival” , a „Különös házasság” , a „Beszterce ostroma” , a „Fekete város” ? Lehet. Maga Mikszáth segíti hol gyengéd kézzel, hol kíméletlenebbül filmre írókat. Akik, ha Mikszáth világát, mondanivalóját, derűsen keserű véleményeit, ítéleteit akarják a filmvásznon megeleveníteni, legegyszerűbb, ha magához Mikszáthoz fordulnak. Ez is különös: — magához Mikszáthoz? Hisz őt írjuk — írtam én is — filmre, most már televízióra is! De így van. Mikszáth látszólagos csapongó képzelete, adomázgató kalandozása egyál­ talában nem átgondolatlan. Nagyon is jól tudja, mit akar, miért csapongkalandozik, mért sző nagyméretű történeteibe ízes, először fölöslegesnek látszó anekdotákat, méghozzá nem is olyan mellékesen, hanem bő terjede­ lemben. Minden a cselekményt szolgálja, minden a végcél felé, a legtöbb­ ször keserű vagy tragikus „happy end" felé vezet. Filmíró legyen a talpán, aki le tud mondani minderről. Hiszen - egy-egy Mikszáth film igazi sza­ badságát ez adja. Sőt azt is mondhatnám: ez teszi valódi „mozivá” . Mikszáth filmen . . . Már a néma film is tőle kért téma-szegénységben segítséget. A hangos film aztán - hisz Mikszáth párbeszédei tele vannak humorral, bölcsességgel, embert- és helyzetet megelevenítő erővel — „fel 4 49 �fedezte". Néhány emlék csak — bővebbet egy filmtörténet tudhat csak - a „Noszty fiú esete Tóth Marival", édeskés hazugsággá változtatva; „A vén gazember"; az első színes magyar film: „A beszélő köntös” ; az „Egy fiúnak a fele". Aztán a felszabadulás után az első kísérlet az igazi Mikszáthra — a „Beszterce ostroma” . Majd Keleti Márton második, maradandó Mikszáthrendezése: a „Különös házasság” . Újra filmvászonra került — a forgatókönyvét én írtam — hamisítatlanul, Gertler Viktor rendezésében, a „Noszty fiú esete Tóth M arival"; „Mit csinált feleséged 3—5-ig?” , eredeti címén a „Szelistyei asszonyok" . . . És a televízió feldolgozásai újra, „A beszélő köntös” , a zenés „Akli Miklós", és még mennyi kisebb-nagyobb novella. Most pedig — először a televízióban, aztán nyilván moziban is, a legnagyobb méretű vállalkozás (rendezője Zsurzs Éva, a forgatókönyv az én mun­ kám) a hat órás „Fekete város” , tán a legizgalmasabb, leghumorosabb és ugyanakkor a legkeserűbb Mikszáth-mű. Néhány cím csak, néhány emlékezetes film-feldolgozás — de milyen kincsesbánya Mikszáth életműve! Mennyit bányászhat ki, mennyi aranyat, az utókor. Mikszáth sokáig halhatatlan marad a filmvásznon is. 50 �NIKLAI ÁDÁM „H a a pesszimista a jég , a vers a tűz. Az ember lehet pesszimista, a vers maga soha, lévén a jó tett minden formájában életigenlő." Barlangrajz (Illyés Gyula) Kőkori művésztárs, párszázezer éve halott ős! — tört koponyád képét látván, faggatlak a hajdan dolgairól: hogyan is volt akkoriban, mikor óriás orrszarvút meg kardfogú tigrist, büszke bölényt és tompa dobajjal iramló rénszarvast igyekezvén másnap a horda elejteni: este, vadászat előtt, tűz fényénél barlangok durva falára finom s jól jellemző vonalakkal ráfestetted a zsákmányt, testéből meredő, győzelmes dárda nyelével, vagy csak amint még áll, a fejét kissé fölemelvén. Olykor a többi vadász is ott van a képen: a mammut megkövezése csak összefogással ment, közerővel — ám látom a (kő-)kortárs ítészeket egyik művön sem, pedig eljöttek nyilván, ama Kő Lap szerkesztői is, elbírálni a képet, a kőkor - még primitív — normái szerint, mindjárt a kezükben kőbaltával s obszidián-pengével: esetleg nem kell-é valamely rajzod levakarni-leverni, rossz lévén az hordátok vonulása s a késő bronz-vas-utókor szempontjából, s nem maradandó. Műved azonban — hála nekik s neked — ott van a barlang érdes sziklafalán most is: hány archeológus írt már róla tanulmányt! hánymilliónyi turista fényképezte le már! hány újkori mű mereget még stílusod őserejéből! A lényegretörőnek most is jó példája vonalvezetésed, a mozgást is kitűnően láttatod: íme, igencsak a kortárs kő-kritikus se talált elvetnivalót, hiszen épen meghagyták a falon, bele sem javítottak — ezek mind azt bizonyítják, hogy haladásunk és a korodban még kezdetlegesebb esztétikai elveinek már akkor megfelelőek voltak rajzaid . . . 51 �Én meg nyugtalanul tűnődöm e kései kornak egyébként sem különösképp nyugtot adó tenyerén: ki ütött hát tátongó sebet őskoponyádon s mért? A vadászok, társaid? Az lehetetlen: akkor még az ilyesmi — pláne, ha bőven volt vad — nem dívott. Netalán pénz —vadbőr, csont, kagylóhéj — volt a dologban? Aligha: rabló nem tört rád, mert egyrészt akkoriban még — híven a kor primitív erkölcséhez — sem a rablót, sem pedig a kellőnél-többet-gyűjtögetőt nem tűrte a horda honában; másrészt tűzhelyed égett csontmaradékának tanulsága szerint — mai szóval — nem voltál te menő: legtöbbször pockot ehettél, néha egérkét — nagyvad elejtésében ügyetlen lévén, néked a rossza jutott, mert többet időztél szemlélődve, figyelve arányt és mozdulatot, mint ékes előbarlangokban, vagy akárcsak elárvult medvebocsot lesvén a zsurlósban. Eszerint hát arra jutok, huszadik századbeli ismereteknek és megtépázott logikámnak birtoka révén: ítész volt, aki bunkóval koponyádra suhintván — szakmai és kőpol-szempontból bár egyaránt jó műveket alkottál — leterített. Képzeletemben hallom is ősét mai vitáknak: mondja az egyik kőszerkesztő: ,,lm b o r ú l á t ó n nézi e kortárs őserdőnket: tagbaszakadt tigriseket fest, mint amilyen honi fáink közt vicsorít; ijedősnek ábrázolja a hordánk főnöke öccseit itten; ott meg, a másik képen, a dárda lepattan a mammut irhájáról, lám, ami nyilván kedvtelenítő; itt meg, e harci vörössel festett emberek arcán nem tündöklik az életöröm, noha meglehetősen jóltápláltak, s lábuk előtt elefánt hever immár. Ismét csak borulátást árul el az, hogy e festő egy képet sem festett arról, hogy mi a húst jól, elvszerűen s a vadász-érdemnek megfelelően szoktuk elosztani (persze, hibák még vannak e téren). Szóltam!” — végzi a kőszerkesztő, s kezdi a másik kőhivatalbeli kőkritikus, kőbalta-nyelére támaszkodván: ,,Ez . . . borulátó? Épp az a baj, hogy korszerűen kő-kozmikus érzést — mint a szorongás szinte sehol sem látok benne! A mammut elestén úgyszólván hurrázik a jónép, képein; egy? — sok dárda lepattan a vastag bőrről, s íme: csak egyet látok e rajzon - hát mi egyéb ez, mint d e r ű l á t á s , 52 �kőkorszoc-realizmus, lakkfestékkel. Emitt meg apró tigriseket fest, tej-kardfoggal a szájuk — jól van: megfelelő — helyein, noha sajnos a Tigris sokkal, igen, sokkalta nagyobb. S amaz emberek arcán éppen a harci vörös vall meghaladott, derűlátó aspektusra, s alakjuk szinte kövér az elejtett vén, lefogyott elefánthoz képest. S az, hogy e művész egy képet sem festett arról, hogy mi a húsnak szétosztása ügyében mily probléma-elemzést bíztunk kő-kompjútereinkre: ez azt bizonyítja, hogy vakon és süketen-derűlátó: még tudomást sem vesz kő-tornyosuló akadályokról!" Fölemelvén kőbaltáját, ad nyomatékot a szónak a Kő Lap kő-róvásvezetője; legott bunkót ragad ám az első ítész is, te meg — ó, te szegény! — odapattansz műved elé, közibük (pattintott-kőkori helyzet!) — szóltál volna — de két bunkó csattant koponyádon . . . TAMÁS ISTVÁN Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a cédrus mit sohasem láttam csak képeken Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül miként a tenger Melynek csak törvényei vannak szabályai nem 53 �Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy hiába rakjátok körém figyelmességtek kedves perceit a tehetetlen keserűségtől meg tudnám ölni magam bár rettenetesen félem a halált Sokszor nagyon egyedül érzem magam Oly egyedül hogy szeretnék öletekbe bújni Fecskefüzért himbál a villanydrót a litániás október felé És lehull a nyár véresre csókolt csipkebogyós kócos bokrok elé Tegnap és ma A csontos fák között színes kendőt tépdes a szél Megyek utána de elémlibben teleírtan egy gyűrt platánlevél Egy üzenet sárga tintával A tinta elfolyt mégis olvasom Visszajövök új palettával s mit elfeledtem akkor elhozom Jön jön a levél A nyár üzen Megállok és búcsút int kezem 54 �NAGY ISTVÁN Alkony Nem tudok már lágyan vallani régen meghalt bennem valami, ami vigasztalt és elkísért ha már a csend is a földig ért, segített, ápolt és kitakart, fölém is küldött zöld zivatart. Nem tudok már lágyan vallani szavamat is ritkán hallani, ha elbújdosik az ősz velem hiába fogja meg két kezem, csak nézem szótlan az ágakat, magamban a bomló tájakat. Ha járom az erdőt egyedül a fák homlokára rárepül az alkony ijedt rettegése; gyorsul a bokrok szívverése. Anyám Feltette rá az életét: itt áll kifosztva egészen nincs még háza kertje se van gyermekének gyermeke taposta sokszor a század nevezte mostoha lánynak egyre gyűlt benne a csend félt nappal éjjel rettegett hónaptól hónapig látott aggódott ha május hívta hallgatott ha ősz becézte útja ha volt földi törvény csak a napi munka malma változtató szerelem homlokát nem csókolta szeme az eget idézi zöld kacagás a szívem erőmet övéhez méri 55 �KŐ-SZABÓ IMRE Bányászrevans A tél nagyon hosszan tartotta magát, de aztán a tavasz valósággal rászakadt F. községre. A levegőben vibrált az első májusi nap melege. Ma nincs sikta a bányában. A csillék üresen és éhesen lógtak a dró­ tokon. A kisvonat mozdonya is hidegre szerelve ácsorgott a táró bejárata előtt. A fák sarjadó apró zöld levelei vidáman integettek. Fürödtek az első igazi tavaszi napfényben. Délelőtt tíz óra volt. Rózsa Endre a bányászklub előtt várta Varga Rafit. Jó barátok voltak, egy csapatban dolgoztak az északi fejtésen. Varga Rafi jó vájár volt, dol­ gos, erős gyerek. Huszonöt éves. Rózsa Endre valamivel öregebb és véko­ nyabb fiú. Vasárnap délelőttönként, meg ilyen ünnepnapokon a klubban kártyáztak meg rexeztek. Varga Rafit lassú, komótos lépteiről már messziről felismerte. — Gyerünk, öregem! — kiáltotta át a túlsó oldalra Rózsa Endre. - El­ fogják piros ultit! — Addigra mi is ott leszünk — válaszolta és nagyott szívott az orrán. — Szevasz! — Szia! Kezet fogtak. — Jó szerencsét! — tette hozzá Rózsa Endre. Ezt már csak úgy megszo­ kásból. Az apja is így köszönt el mindennap, hosszú éveken keresztül, míg egy csütörtöki napon egy omlás maga alá nem temette. Az öreg Varga Ra fi húzta ki a meddő alól, de már akkor halott volt. Közben ő maga is meg­ sérült. Így került a bajban egymáshoz közel a két család. Ettől kezdve a két fiú mindig együtt játszott. Együtt jártak iskolába és együtt kerültek a bányába is. Pedig akkor — a szerencsétlenség után — megfogadták, nem lesznek bányászok. És ma nem cserélnék el ezt a szakmát. A bánya levegője nélkül már az ennivaló sem esne jól. — Ma jó játék ígérkezik — mondta Rózsa Endre. — Miért? — Leszünk többen is, a srácok azt mondták itt lesznek. Komádi Ferit meg Szanyi Sándort már láttam lejönni. — Akkor megkopasztjuk őket — válaszolta Varga Rafi és összedörzsölte a tenyerét. Beléptek a klubba. A klubhelyiség nem az utcáról nyílt, az udvarról lehetett bemenni. A két nagyobb helyiséget használták állandóan. Az egyik a társalgó, nagy fotelokkal és kis kerek asztalokkal, másik a söntés bádogpulttal és egy rexasztallal. A bádogpult mögött az örökmozgó köpcös Pali bácsi. Ősz ha­ jával és mosolyával őt mindig ilyennek ismerték, meg nagy Fradi-drukkernak. Varga Rafi szerint huszonöt évvel ezelőtt is ilyen volt, igaz hogy ő akkor született és nem emlékszik rá, de biztos ilyen lehetett. 56 �— Harcos üdvözlet! — mondta Varga Rafi és belépett a társalgóba. Négyen keverték a lapokat és öten gíbiceltek. — Szevasztok! — Jó szerencsét! — Végre, hogy itt vagytok! — mondta egy fiú a kártyázok közül. — Ké­ szítettem a zsebemet — és megmutatta, hogy mennyi fér még bele. — Gondolom, azért pénzt is hoztál? — kérdezte Rózsa Endre, — mert ha nincs, még kérhetsz a Pali bácsitól. — Csak lassan, lépdelve — csitította a szőke fiú. — Ki játszik? Újabb négyest alakítottak. A négyesben Varga Rafi szemben ült Rózsa Endrével. A szemük találkozott. Ők már egymást egy-egy arcrándulásból megértették. A többiek körülállták őket. Az első osztások csak közepesek voltak. A lapokat suhogva keverték, keveset beszéltek, a játék kezdett kibontakozni. — Szép lap, szép lap! — mondogatta Szanyi. — Negyven száz! — Ulti! — Betli! — Durikmars! — licitálták egymást. Az izgalom fokozódott. A kártya lapjai szótlan csendben pattogtak az asztal lapján. A szemek furcsa, gyors játéka zajlott le. A kézben tartott kár­ tyalapok, a gondolkodásba süllyedt arcok és az asztalra hulló lapok között cikázott. — Megvan! - mondta csendesen Varga Rafi. — Igen, nyertél — erősítette meg Szanyi Sándor, és kezdte számolni az aprópénzt, de nem volt elég. A zsebéből tízest vett elő, azzal fizetett. — Szerencsés fickó! — A kártyában! — mondta valaki. — És a nők? — Ott nem, azoktól fél — felelte Komá di Feri. Sört hozattak, szótlanul ittak, nagy kortyokkal. A játék folyt tovább, egyre merészebbül. A szerencse felváltva pártolt Vargához és Rózsához. — Nyertek! — állapította meg újból Komá di. — Most! — A következő már a miénk! — mondta Szanyi és elszántan keverte a lapokat. — Sok szenet keli kilöknöd addig. — Neked meg öt lapot. — Tessék! egy . . . kettő . . . három . . . megvan az ulti, négy . . . öt! Fanyar arccal állt fel Komádi Feri. — Feladom, nincs több pénzem. — Gyertek igyunk. A söntéshez mentek. — Négy csiszolóvásznat! — mondta Varga Rafi Pali bácsinak, aki ezen nem csodálkozott. 57 �Levett négy kis üveget a polcról, és a fiúk elé tette. Mindegyiken sárga címke, rajta: Diana. Ezt itták általában műszak előtt. Szeszt ilyenkor nem volt szabad mérni, de a sósborszeszt nem tiltotta senki és semmi. Az ember, ha itta, olyan volt mintha csiszolták volna a torkát. A kámforos íz lehűtötte őket és ez már hiányzott nekik. — Megyek ebédelni, anyám vár — mondta Varga Rafi. — A kisfiúnak otthon kell lennie? — Bizony, kész a tejbe-papi! — Pofa-be! — mordult rájuk. — Délután azért kéredzkedj el, legyél jó kisfiú! — Menj a fenébe a hülyeségeiddel! — Délután legyen nagy szád! — mondta Rózsa Endre — Majd a birkózóval állj ki a bemutató után! Ott mutasd meg, mit tudsz! — Azt hiszed, nem merek? — kérdezte Komá di Feri. — Pedig tétje is van! — Micsoda? — Egy pezsgő, meg egy torta. — Duplázod, ha nyerek? — kérdezte Komádi és nyújtotta a kezét. — Rendben van! - kezet ráztak, Rózsa pedig kettévágta. — Akkor gyerünk ebédelni! — Gyerünk! — Háromkor a focipályán. — Ott leszünk! • Délután három óra volt. A bánya kisvasútjának rozsdás sínjeivel elkerített focipályán szólt a zene. A faluban mindenütt lehetett hallani, és ez mindenkit idecsalt. Meg vonzotta az embereket a kíváncsiság is, mert a „Tatabányai Bányász Sport Club" birkózói jöttek el erre a délutánra. Egy kis bemutatót akarnak tar­ tani, olyan kedvcsinálót a fiataloknak. A bánya vezetősége elhatározta, újból fellendíti a sportéletet, és a fiatalokat is bevonják. Ebben a faluban már régóta nem működik a sportkör. Egyszer volt, a megyei első osztályban játszottak, de az is feloszlott. A vezetők összevesz­ tek, mert azt mondták egymásról, hogy elkezelik a kör pénzét. Lett is belőle nagy veszekedés meg harag, a Tóth Jani bácsi azért lépett ki a bányából, és most az erdőre jár fát vágni. Azóta nincs semmi. Néha szokott lenni focimeccs, de azt is a kocsmáros Talpi szervezi, olyan kövérek-soványok meg nősök-nőtlenek között. Ez is csak egyszer egy évben, bányásznapon, hogy sörözhessenek. A pályán meg a korlátok mögött már sokan várakoztak. A bírkózószőnyeget az egyik kapu előtti részen állították fel, itt tisztább volt a fű. A birkózók ott álltak sorban. Mellettük a vezetők, távolban egy régi, sárgára festett Ikarusz busz. Ezzel jöttek Tatabányáról, meg ott is öltöztekvetkőztek a birkózók. Ü nnepélyes pillanat volt ez. A bánya igazgatója a mikrofon előtt állt. A zene elhalkult majd megszűnt. Lassan elcsendesedett a 58 �tömeg, igaz közben mindenki pisszegett, hogy csend legyen. Az igazgató mellett ott állt a helybeli iskola pár pedagógusa, meg az úttörőcsapat egyik őrse. — Kedves elvtársak! - kezdte a beszédet a bánya igazgatója. - Sze­ retettel köszöntöm a megjelent kedves . . . — szavát a közeli épületek éle­ sen visszaverték. Nem beszélt sokáig, kérte hogy fogadják szeretettel a bányász birkó­ zókat, és végül mindenkinek jó szórakozást kívánt. Újból megszólalt a zene, az úttörők a sportolókhoz szaladtak virágcso­ korral a kezükben. A ha ngszórók indulót sugároztak. A hangulat és a vi­ dámság átragadt mindenkire. — Megkezdjük bemutatónkat — közölte a hangos bemondó. — Első súlycsoportban két ifjúsági bajnok mérkőzik. Két húszév körüli fiú jelent meg a szőnyegen. Kezet fogtak. Szembe helyezkedtek egymással, a bíró intett, és elkezdődött az első játék. A két versenyző először csak méregette egymást. A fogások egyik ver­ senyzőnek sem sikerültek. A másik mindig megtalálta az ellenszerét. A kö­ zönség először szótlanul, majd egyre hangosabban bíztatta őket. A bíztatás akkor fokozódott, amikor a fekete hajú ügyesen a szőnyegre kényszerítette ellenfelét, de vállra nem tudta fektetni. Gyötörték, szorongatták egymást. A közönség hangja egyre jobban megjött. Varga Ra fi és Rózsa Endre is biztatták a versenyzőket. — Mindent bele! — Ne hagyd magad! — Adj neki! Szanyi és Komádi is feltűnt a tömegből, közelebb húzódtak a szőnyeg­ hez, hogy jobban lássanak. A mérkőzés döntetlenre végződött, mind a két fiú jól tartotta magát. A második mérkőzés még érdekesebb volt. Itt egy vékony, cingár fiú került össze egy kék trikós pufókabb fiúval. A cingár ügyesebb és gyorsabb volt, a pufi lassú. Mire megmozdította a kezét, a cingár már a szőnyegre vágta, de a súlyával ott már nem bírt. A közönség hangja megjött, élvezték a kiabálást is. Fél óra múlva olyan hangzavar keletkezett, mint egy nagy nemzetközi találkozón. A harmadik mérkőzésnél óriásiak voltak a gáncsolások meg az esések. Nagy puffanásokkal estek a szőnyegre. — Nincs kedved hozzá? - kérdezte Rózsa Endrétől Szanyi. — Nem, nem akarok palacsinta lenni. — Itt megmutathatod, mit tudsz. — Nem kérek belőle — hárította el. A bemutató végén a nehézsúlyúak csak gyúrták egymást. Nem bírtak a másik erejével, súlyával. Vége volt a bemutatónak, és a hangos bemondó közölte: — Bemutatónk ezzel véget ért, de a birkózó sport ízét bárki kipróbál­ hatja. Ezért most kérnénk egy vállalkozó fiatalembert, aki megmérkőzik Ke­ mény Zsigmond nevű sportolónkkal. 59 �Hirtelen izgalom támadt a közönség soraiban. Mindenki a szomszédját nézte, önmagának önként feltette a kérdést: ,,Na ki lesz az?” — Nem mer kiállni senki? — kérdezte kiabálva egy érdes férfihang a közönség soraiból. Szanyi átszólt. — Na öregem, most mutasd meg! Többen is közbeszóltak. — Úgy van, mutasd meg! — Ne legyél már olyan gyáva! — Nem mer kiállni! Mindenki Varga Rafi felé fordult. Rózsa Endre is biztatta. — Próbáld meg! Mutasd meg ezeknek a szarosoknak, hogy kell ezt csinálni! Varga Rafi arcán látszott, hogy ingadozik, menne is meg nem is. — Kérjük a jelentkezőt! — szólalt meg a hangos bemondó. - A nyer­ tes egy üveg pezsgőt és hatalmas tortát kap. — Látom, te abból a pezsgőből nem iszol — mondta Komódi Feri. — Az első jelentkező már megvan. Valóban ott állt egy fiú a birkózóval szemben. Nem ismerték, másik faluból való volt. A küzdelem csak másodpercekig tartott. A birkózó ügyes fogással a szőnyegre tette és két vállra fektette. — Mások viszik el a győzelmet. — A mi falunkból nem mer kiállni senki? — Jelentkezem! — mondta Rafi és elszántan indult a szőnyegen álló birkózó felé. — Éljen Varga Rafi! — kiáltotta valaki. — Éljen! Éljen! - követték többen is. — Ne hagyd magad! — Vágd bele a szőnyegbe! — bíztatták a bányászok. Varga Rafi majd egy fejjel magasabb volt, vállai szélesebbek. Amint levette az ingét előtűntek izmos karjai. — Vesd le a nadrágot is! — kiáltott valaki a tömegből. Rafi kicsit zavarba jött, de odament a bíró és mondta, hogy így nem lehet mérkőzni. Menjen a buszhoz adnak szerelést. Egy darabig gondol­ kodott, majd szétgombolta a nadrágját és levette. Ott állt nagy fekete glottgatyájában a piros trikós birkózó mellett. Hirtelen derültség támadt, bánta is elszántságát, de már nem volt visszalépésre lehetőség. — Meg kell tennem, ha belepusztulok is — mondta önmagának. Feljebb húzta a fekete gatyát derekán, és a szőnyeg közepére állt, ezzel is kifejezve elszántságát. — Ne hagyd magad! — kiáltották. A piros trikós birkózó szembeállt vele. Kezet fogtak, mint az igazi mér­ kőzésen. A bíró jelt adott. Varga Rafi közelebb lépett, a derekát akarta elkapni, de a fiú ügyesen kisiklott. A szemét figyelte, abból akarta kiolvasni várható mozdulatait. Szo­ rításai kemények voltak, érezte ezt a fiú is. Szerette volna Rafi karját meg­ fogni és egy válldobással vagy egy csípődobással a szőnyegre tenni. 60 �A birkózónak nem sikerült, Rafi állta a harcot. — Győzelem, Rafi! — Iszunk! — Gyötörd, ne hagyd magad! Az edző is felfigyelt Ra fi erejére és küzdelmére. Mondta is az igaz­ gatónak: — Nyers erő, jó birkózó lesz belőle. Van kötése a srácnak. Hirtelen a küzdelem megváltozott. A piros trikós fiú belépett és sikerült a csípődobása. Rafi elterült a szőnyegen. Estében bő fekete gatyája, mint egy gyászlobogó lobogott utá­ na. Hirtelen felugrott, ütni akarta a fiút, de a bíró lefogta a karját. A győztest kihirdették. Varga Rafinak hirtelen nyoma veszett. Este hat óra. A hangulat már alábbhagyott. A birkozók a bánya mosdójában fürödtek. A bányászklubban vacsorát rendeztek a tiszteletükre. A terített asz­ taloknál már gyülekeztek a vendégek. A helyi Zöldmező Tsz-től vett birka rotyogott a klub udvarán felállított bográcsokban. A paprikás szaga a túl­ oldali kocsmában is érezhető volt, ahol a vendégek csak lézengtek. Talpi — a kocsmáros — most nem törődött ezzel, úgy is tudta, hogy a vacsora után, aki inni akar, annak ide vezet az útja. Nem mintha a klubban nem lehetne inni, de a kocsmában van az igazi ivó sármja. Itt még az az ember is szájához emeli a poharat, aki nem szokott inni. A kocsma ajtaja néha nyílt ki, egy-egy újabb vendéget beengedve. A klubból először a beszélgetés, majd a kanalak csörgése, a tányérok kocca­ nása hallatszott át. Később, ahogy telt az idő, egyesek énekelni kezdtek. Majd egyre töb­ ben kapcsolódtak bele. Ahogy gyűrűzött az éneklés úgy nyílt egyre több­ ször a kocsma ajtaja. Nyílt azért is, mert a klubban bort mértek csak, itt pedig sört. A bányászember pedig szereti mind a kettőt, de ha választhat akkor sört iszik inkább. Beszélgető csoportok alakultak ki. Sokan cigarettáztak, a füst, mint egy nagy felhő telepedett a helyiségre. Volt egy kis ventillátor, de ennek mun­ kája inkább csak erőlködésnek tűnt. — Szegény Ra fit kiosztották — mondta egy fiatal fiú. — Úgy kellett neki! — Mit virtuskodik? — Nem ismeri a fogásokat — mondta valaki, védelmében. — Röhej volt a fekete gatyájában. — Néha kiugrott neki a szerszámja. Ezen nevettek, majd ittak a sörből. Az ajtóban megjelent a piros trikós birkózó fiú, több más fiú kíséreté­ ben. Szürke öltönyt viselt fehér inggel és nyakkendővel. A társaságnak jó hangulata volt, látszott rajtuk, hogy már ittak egy pár pohárral. Sört kértek és letelepedtek egy szabad asztalhoz. 61 �— Varga Rafi elbújdosott - mondta az előbbi fiú. — Rózsa barátját sem lehet látni. — Most jól megjárta. — Képzeld holnap a siktán! — Képes otthon maradni, vagy elmegy betegállományba. — Ide fog jönni! — mondta, aki az előbb is védelmére állt. — Ide? — Úgy, ahogy mondom. — Van rá egy köröm. — Rendben. Olyan volt ez, mint egy izgalmas játék. Tudták, hogy ennek így kel! lenni, nem is lehet másképpen. Rafi sérelmet szenvedett, meg kell védenie magát. Talán nem is önmaga, inkább a többiek előtt. Nem is kellett sokáig várni erre az időre. Nyílt a kocsma ajtaja és megjelent Rózsa Endre, majd mögötte Varga Rafi. Hirtelen összevillantak a szemek. Meleg lett, mintha parazsat szórtak volna szét. A két fiú a pulthoz ment. Sört rendeltek. Tíz korsóval, kettőt a kezükbe vettek a többit a piros trikós fiú asztalához vitették. Lassan odamentek. — Ugye iszol velünk, bajnok? — mondta Rafi és széket húzott maga alá. Koccintottak és ittak. — Fenékig pajtás! — parancsolt rá a fiúra. — Talpi, még sört! Rafi módra! A kocsmáros ügyesen töltögette a korsókat, közben rumot is öntött bele, ahogy a vendég kérte. Mindenki rájuk figyelt. — Rafi, ne csinálj balhét — ment oda az egyik barnahajú bányász. — Balhét? Inni csak szabad a bajnokkal? — kérdezte. — Nincs iga­ zam? — tette fel a kérdést a kocsmában lévőkhöz. — Inni szabad — mondta valaki beleegyezőleg. — Akkor elhiszem, hogy bajnok vagy, ha megiszol velem nyolc korsó sört — mondta Rafi. — Akkor vagy igazi bányász! A piros trikós birkózó mondott valami mentegetőző félét, de Rafi ha­ tározott fellépése ezt elsöpörte. Gyűltek a sörös korsók az asztalon, a szemek egyre jobban csillogtak. — „Sej-haj nyílik a tárna — kezdte valaki a dalt. Először csak egyedül énekelt olyan bátortalan hangon. Aztán egyre többen kapcsolód­ tak bele, végül az egész kocsma énekelt. Az éneklés szétdarabolta a feszült­ séget, egy kicsit felodódott a hangulat, de a szunnyadó parázs azért még melegített. — „Bort ittam az este, angyalom . . . ” — újabb dalba kezdtek. — Talpi, még sört! - kiáltott Rafi. — Nem, nem kell már! — tiltakozott a piros trikós fiú. Fel akart állni, de visszarogyott a székre. A lábai gyengék voltak. Az asztal szélébe kapasz­ kodott. — Ü lj le! - parancsolta Rafi, és lenyomta a fiút. — Ki kell mennem - magyarázta. 62 �— Rózsa barátom, vezesd ki, de hozd vissza, mert még van egy korsóval számára ahoz, hogy igazi bányász bajnok legyen — mondta akadozó nyelv­ vel. Rózsa Endre kivezette a fiút. Jó negyedóra múlva jöttek vissza. Sápadt volt az arca. Látszott rajta, hogy nem bírja az italt . — Na, pajtás, itt a nyolcadik. Fenékig. A fiú nem akarta megfogni a korsót, de Rafi a kezébe nyomta. Resz­ kető kézzel, nagyokat nyelve ivott. Hirtelen csend támadt. A fiú befejezte, és undorodva lökte a poharat az asztalra. — Éljen a bajnok! — kiáltotta valaki. — Éljen! Éljen! — többen is átvették. Újabb dalba kezdtek. A fiú csak ült az asztalra támaszkodva és a levegőbe bámult. Rafi arcán elégedett mosoly játszott. Érezte elégtételt vett .Meg is kérdezte a fiútól: — Milyen érzés ez pajtás? A fiú nem válaszolt. — Nem is vagy te igazi bányász! — Az vagyok! — Te? Hol a híres erőd? — Csak egyszer felálljak, megbánod — sziszegte összeszorított fogak­ kal. — Ne veszekedjetek — szólt közbe egy bajuszos bányász. — Te ne szólj bele — utasította el Rafi. — Menj haza és aludd ki magad — mondta újból a bajuszos. — Azt csinálok, amit akarok! — kiáltotta Varga Rafi. Közben a fiúra senki sem figyelt. Pillanatok alatt zajlottak az események. A piros trikós fiú felállt. A szomszéd asztalról felvett egy szádás üveget. Varga Rafi mögé lépett. Rövid, de érces csattaná s, és Rafi véres fejjel dőlt a kocsma kövezetére. Hirtelen kemény csend keletkezett. Mindenki feszülten figyelt. Rózsa Endre ugrott elsőnek előre. Kezében fényesen csillogot a kés pengéje. Többen odaugrottak és lefogták. A fiút azonnal kivezették a kocsmából, de a pokol elszabadult. Kiabá­ lás, tülekedés. A felfordulás óriási volt. A kedélyek egy félóra múlva sem csillapodtak le, amikor a mentő sziré­ názva megérkezett. Az ősz hajú orvos csendesen megjegyezte: — Jobb szórakozást nem tudnak kitalálni? Ügyesen bekötözték Rafit, akinek olyan volt az arca, mintha meszes gödörből szedték volna ki. A hordágyat becsúsztatták a kocsiba. Nagy csattanással csukódott be a mentő ajtaja. A felbődülő sziréna élesen és fájdalmasan sivított. Az autó kerekei felverték a port, amely még nagyon sokáig keringett a bányászfalu apró házai között. 63 �ISZLAI ZOLTÁN M IKROAKROBATIKA LOGIKA — Apuka, melyik fűzfán nő a cipőfűző? ÉRDEKLŐDÉS — Mikor főzi meg a macska az egeret? SZÓKINCS — Miért nézel olyan marhán, anyu? MESTERSÉG — Hogy csinálják a kenyér belét? TECHNIKA — Miért nincs benne a híd a vízben? Nem tud úszni? KIOSZTÁS — Anyuka, most ne figyelj ide! Ez csak fiúknak való, amit most éne­ kelek! KÖTELESSÉG — Apám, gyere reggelizni. — Nem jöhetek. Sietek. Vár a kötelesség. — Hol? CSIRIP — Miért hívsz Csiripnek? — Azt hittem, egy kis veréb vagy és elneveztelek. — Egy madár? — Igen. — Azt hittétek, verebetek lesz? — Azt. — De nekem van kezem. És lábam meg naptáram. 64 �ANARCHIA — Rontsuk el a hétfőt, keddet, szerdát. Meg milyen nap van még? — Péntek, szombat, vasárnap. — Csak a szabad szombatot meg a vasárnapot hagyjuk meg jónak. — És a péntek? — Azt kibírom. MEGLEPETÉS — Nem szeretlek. Most meg vagy lepődve? — Meg. — Most mind a ketten meg vagyunk lepődve. ENYHÍTÉS — Elvágtam a kezem. — Jaj, de csúnya vagy, nem szeretlek, nem szeretlek! — Mikor fogsz szeretni? — Ha nem vagy elvágva. — Most mit csináljak? — Ha megígéred, hogy máskor nem fogod elvágni, szeretni foglak. ÖTLET? — Most elvertél? — El. — Ne legyél az apukám. Egy másik gyerek apukája legyél. HATALOM — Mit ütsz? — Megbüntetem ezt a cipőt. Egy jó nagy kalapáccsal. A V A D O N SZAVA — A kis emberek beleharapnak a nagy emberekbe. LÍRA — Ha folyton elmászol pórázra kötlek! — És akkor én leszek a cica barátja? • — Ki szaggatja mindig le a függönykarikát? — Főleg valaki más, de nem én. — Most úgy fogják hívni a kislányt, hogy Menjpisilnieszter, Menjpisilnieszter. — Melyiket? — Amelyiket én is ismerek. 5 65 �FEUDALIZM US — Miért húzod a hajad? Miért toporzékolsz? — Mérges vagyok. — Uralkodj magadon! — A király is mérges volt? — ? — Aki a tévébe uralkodott. GYÓGYM ÓD — Mit ugrálsz a díványon? — Hogy kiessen belőlem ez a rosszaság. TÖREDÉK — . . . és akkor levettem a kék fejemet és föltettem a pirosat . . . INDÍTÁS — Három bogár, meg egy lengyel kutató . . . SZÉDÜLET — Dózsa György utca nyolvankilenc. Dózsa néni nyolc, utcabácsi hatvankilenc. KOZMETIKA — Anyuka feketére festette a haját. Szép? — Nem. — Miért nem tetszik? — Fekete, fekete, mint az ördög gyereke. Meg mint a tejeslábas. VACSORÁN — Kérek katonákat. — Tessék. — Az egyik katona sír. Mert nincs csákója uborkából. Ezt megettem. Most mindenki sír. — Miért? — Mert teljesen eltűnt a barátjuk. SZEMEK — Miért dörzsölődsz anyukához? — Befeketítem neki a szemét. Az enyémmel. „Ha már nem alszom benne, sírni fog az ágy, ugye?" „Csináld meg az időt. Eltörött” „Csak olyan pici vajaskenyeret kérek, mint az élet.” 66 �BARTHA LÁSZLÓ Elet, sors A Bükkalját járom. Azt a vidéket, ahonnan a felszabadulásig tízezerszám jártak el az emberek summásnak, napszámosnak, ölfavágónak. A Matyóföldet, amelynek három nagy települését — Mezőkövesdet, Szentistvánt és Tardot — nemcsak hímzéséről, cifra viseletéről, hanem summásairól ismerték szerte az országban. Ostoros, Bogács, Cserépfalu, Szomolya, Bükkzsérc, Noszvaj felnőtt lakosságának 60 % -a járt más vidékre megkeresni az évi kenyerét. Európahírű volt a szomolyai rövid szárú fekete cseresznye, de a tufába vájt szomolyai és noszvaji pinceházakat legalább úgy ismerték. A „borsodi Abesszínia” , ez a cseppet sem hízelgő kifejezés mindent elmond az itteni gazdasági—szociális állapotokról. A földéhség talán ezekben a falvakban volt a legnagyobb. A birtokviszonyok alakulása és a földrajzi adottságok miatt nem tudta a föld eltartani népét. Mezőkövesdről 1928-ban 1200 ember ment el summásnak, s a 2300 gazda földje 36 000 parcellára oszlott. Szomolya lakossága a 30-as években 1900, s csak valamennyivel több hold a határa. A megélhetési nehézségekhez hozzájárul a szokatlanul nagy népszaporodás — a legtöbb családban 6 -8 gyermeket találunk. A magyar Párkák nagyon szigorúan fonták e vidék parasztságának életét. A századforduló táján születettek sorsában pedig két vastagabb fonálra, a két világháborúra csomódzanak a gyermek- és ifjúkor emlékgöbjei. Ő k felnőtt fejjel — a nagy változásokat nemigen kedvelő korban — élték át a nagy társadalmi átalakulást, a régitől teljesen eltérő erkölcsi és tulajdonjogi viszonyok között. S ez nem volt könnyű. Tapasztalataik alapján sohasem lehetett jó, ami „felülről jön” , s még nem volt idejük a „fent-lent ” új társa­ dalmi viszonylatát átlátni. Azóta nagyott változott a vidék. A századvég vagy a századelő apró­ szemű házaira szinte ráterpeszkednek az ikerablakos alápincézett, gyakran túlméretezett parasztpaloták. Alakul, szépül, fejlődik a falu. De a külső által eltakarva, az emberek fejében, gondolkodásmódjában csak áttétele­ sen, a régi tapasztalatok szűrőjén átjutva és megváltozva jelentkezik. H o­ gyan élnek, hogyan éreznek a volt summások? Nem az ivadékok, hiszen ők már az iparban helyezkedtek el, vagy a tsz-ben találtak megélhetést. Az öregek, a mindent átélők, az újat nehezebben befogadók. János bácsi — mindenki így mondja, nemcsak a tipikus kedvéért ez a neve — 1901-ben született. A közös sors, a szorgalom és a szegénység kí­ sértetiesen egyformán bánt vele és kortársaival. „Pinceházban születtem, kilencszázharmincötig laktam ott. Igaz, nem végig, mert tizenkettőben egy kis szoba-konyhás lakás épült annak udva­ rára, de tulajdonképpen csak ott laktunk, mert azt ünnepi szobának hasz­ náltuk. Nálunk tufakőhegyek vannak körül a falun, itt csináltak, levágtak 3—4 méteres e lőt, majd ajtót vágtak csákánnyal, s ezután az összest: szoba­ konyhát, sőt még pincét is be, meg ahol a föld alacsonyabb volt, malac- 67 �ólat. Télben jó meleg volt, melegebb, mint ezek az új házak. Nyáron meg hűvös, de mindég lehetett érezni a kriptaszagot. Leginkább a szegényebb réteg lakott benne, napszámosok, aratók, summásemberek. Régebben több volt, de már két ízben építettek házakat a pinceházban lakóknak, most a demokráciában 128-at. De még mindig kerül olyan, amibe laknak. Apámtól nem sokat hallottam a régi életéről. Ő is arató, summás, nap­ számos, mindenféle munkát vállaló írástudatlan szegény ember volt. 7 éves korában árván maradt, iskolába nem járt, libapásztorkodott egy helybeli zsidónál. 1914-ben az első mozgósításkor, mikor a dobot megütötték, be­ vonult, oda is maradt, még csak szabadságon se volt itthon. Az én gyerekkoromban itt sokgyerekes családok voltak. Több, mint most. Hat-nyolc gyerek mindegyik családba. Igaz ugyan, hogy azokat, mikorra felnőttek, megfelezte a betegség. Különösen nyáridőben. Ügy mondták akkor, hogy szekerbontásra a kicsik meghaltak. Július, augusztus hónapban, hordásra a két éven aluli gyerekek bélhurutosok lettek, csak úgy seperte őket. Azért is emlékszem, mert én nyári minisztráló gyerek vittem a nagy fekete fakeresztet, aztán a gyereknek a keresztanyja egy szép, díszesre szőtt asztalkendőt kötött rá. A szülők meg zsebkendőt. Ősszel, amikor a szüretnek vége lett, akkor osztotta szét a kendőket a harangozó egyenletesen a két nyári minisztráló között. Emlékszem rá, hogy egyikünknek-egyikünknek 6—7 asztalkendő jutott, ugyanannyi kiskendő. Ez ugyanannyi gyerek halálát jelentette. Gyerekkoromban nem rázták nadrágba mindjárt a falusi gyereket, csak egy viganót adtak rá, télen zubbonyt. Nyárba meg csak egy pendely lógott rajtunk, a kezünket kidugtuk, alulról szabadon volt. Játékunk nem igen akadt. Láttam, hogy a lányok egy kis fára kötöttek rongyot, fejet csináltak, készen volt a baba. Mi lovaztunk meg sárkányoztunk. A kilencszáztízes években nagyon terjedt a sárkányozás. Később, mi­ kor már nagyobbak lettünk, inkább kamaszkorban, volt a tekézés, oprezás, meg a kucukázás. Amikor kicsi gyerek voltam, nem több, mint 7 -8 éves, nagyanyámmal nyáridőbe mindennap elmentünk fűért a tehénnek. Ez a nagyanyám dolga volt meg az enyém. A pokrócba szedett folyót, én meg hátyiba, amennyit bírtam. Édesapám meg édesanyám hajnalban kelt, de még sötétbe, aztán el­ mentek az Egri-hegyre napszámba. Négy órára már ott voltak a Katinszky Gyula kanonok szőlőjében. Kihagyták nekem a ennivalót, vagy nagyanyám adott reggel. Nekem csak egy testvérem volt, de az is meghalt kiskorában. Az én édesapám meg csak 34 éves volt, mikor bevonult. Ha iskolába men­ tem, a reggeli leginkább olajos pirítás volt, de én legközelebb délben ettem, mert nagyanyám otthon maradt. Nyárban egy kis aludttejet — az nagyon jó melegben —, mert nekünk volt tehenünk. Estére főztek. Tésztát, krumplifélét, babot, nyáron tököt, paradicsomot ,ősszel káposztát. Ü nnepre, vasárnapra azért húst ettünk. A mészáros — birkanyája volt — birkát vágott, azt hoztuk a székből, abból levest főztek. Húst máshogy nem csináltak nyáron csak levesnek. Másodiknak káposzta, sokan nem is tartották vasárnapnak, ha nem azt főztek. Télben inkább volt hús. Akkor kezdődtek a vágások, a 68 �szék télen nem is tartott húst. Ahol sok gyereket kellett etetni, ott sanyarú volt, nagy volt a szegénység. A kenyér is kevés, mert a kenyeret aratásról hoz­ ták, mert a határ nem termette meg. Télen elfogyott minden, tavasszal a sokgyermekes summáscsaládok egy-két gyereket magukkal vittek konyha­ malacnak, ott éldegéltek maradékon a summások konyháján 6 hónapig. A többieknek egy kis olaj került meg paprikás kenyér. Sokan törkölybort, csigert reggeliztek kenyérrel. Mit mondjak az iskoláról? Ha a hittan jól ment, a katekizmus, a Biblia, nem volt baj. Számolni úgy-ahogy megtanultunk. Gyerektől függött. Meg­ tanulhatott akibe jóakarat volt, de nem vették szigorúan. Kétszer jártunk iskolába naponta, 8—12-ig és 1—4-ig. Csütörtök és vasárnap szünet. Egyfor­ ma szegénygyerekek jártak oda, summások meg egyfertályosok gyerekei. Gazdag ember nem volt a faluban csak 24 holdastól lefelé. Akinek földje volt, még jobban elhanyagolta a gyerekét, mint a summás, mert elfoglalta a jószág, a föld, úgyhogy az iskolában mind egyforma szegényt mutatott. 1907. október 4-én kerültem elemi iskolába. Hat osztályon végig én voltam a legjobb tanuló. Talán szegény édesapám írástudatlansága is hozzá­ járult életem fordulásához. Az akkori papnak feltűntem, aki azt mondta édesapámnak, hogy ha beleegyezik, ő lépéseket tesz az érdekemben, hogy az egri érseki gimnáziumban a Katolikus Vallásalap terhére továbbtanul­ hassak. Édesapám erről hallani sem akart, azt mondta: — Az én fiamból ne legyen szegényembernyúzó! meg hogy — Ne legyen nadrágos! Valahogy a parasztok a nadrágosokra haragudtak. Jóformán nem is nézték ember­ nek a parasztot. Igaz, elmaradott is volt a nép, csak dolgozni tudott, mint a szarvasmarha, de mást nem. Így aztán 12 éves koromba vele jártam napszámba az Egri hegyre, ugyanazon az őszön pedig summásnak mentem krumplit ásni Sáros megyébe. 1914 nyarán részarató voltam a Kassai G az­ dasági Akadémiában, ahonnan behívták édesapámat. Akkor láttam utoljára. Apám meghalt. Legalább egyszer eljött volna velem aratni. Mert úgyis el kellett volna menni, de lett volna, aki a kaszámat megveri, vagy meg­ mutatja, hogyan kell megfenni, néha-néha segített volna. De így bizony, nehezebb lett az életem. Nekem kellett gondoskodni tűzifáról télre. Fogtuk a laposkötelet meg a baltát, vigyáztunk, hogy a kerülő meg ne lásson, aztán mentünk a káptalan erdejébe, hoztuk háton a fát. Nem volt még akkor szén falun. A mi legénykedésünk semmilyen se volt. A háború miatt nem lehetett zenélni, énekelni. Ha a csendőrök vagy a bíró meghallották, abból nagy baj származott. Azelőtt, emlékszem, a lyányok csoportokban, összefogódzva végigdalolták a falut, mutogatták magukat, a legények szombat este da­ lolva, hárman-négyen (összefogódzva) együtt mentek a lyányokhoz. De csak lámpaoltás után mentek be, elbeszélgettek, nevetgéltek; aki úgy gondolta, hogy ő ott meg akar ragadni, hát a pitvarban ő állott meg beszélgetni a lyány­ nyal. Ha a legények elmentek mályfát állítani a lyányoknak, az már közeli házasságot jelentett. A szülők megvendégelték a legényeket, majd mikor elmentek, így beszélgettek: — Hallod-e anyjok, de sokba vannak ezek a legények! — Sokba? Mások még jobban teszik, muszáj ezt így csinálni! Tizenhét esztendős a lány, hátha az őszön a jó isten szerencsét adna neki! 69 �Meg aztán voltak, akik elmentek summásnak, aratni, s mikor itthonról elindultak, még ismeretlenek voltak, haza meg már úgy jöttek, mint meny­ asszony — vőlegény. Sumásságon nagyon sok megismerkedett. Summás lyány úgyis csak summás legénynek jutott. A legények, nagylyányok már lenézték a pinceházban lakókat. Ha csoportokba voltak is, a gazda­ lyányok, gazdalegények meg a summások is külön. Templomba a m á­ sodik harangszókor mentek, beharangozóig a templom előtt tárgyaltak, de a maga formabelit mindegyik megtalálta. Gazda legény se vett el summáslyányt, bármilyen dolgos volt. A lyány is, ha egy-két darabka földje volt az apjának, arra felvágott. Gazda lyányt csak akkor adták szegény­ hez, ha a gazda legények ottfelejtették. Vagy nem volt szép, vagy valami bűne volt. Más faluba is házasodtak, de messzire nem. Én is falubeli lyányt vettem el. A nagynéném a Felvégbe lakott, aztán ő mondta: — Nézd csak János, de szép keresztlyányom van nekem! Egy legénypajtásom meg közel lakott hozzá, akivel cimboráskodtam, mondta, menjünk el oda a lyányokhoz. Úgy vettem észre, szívesen vették a látoga­ tásomat, később eljárogattunk oda, közben másfelé is elcsatangoltunk, hol egyikhez, hol másikhoz. Lehet hogy el se vettem volna, de azt mondja édesanyám ősszel: — No — aszongya —, te mit akarsz, megházasodc-e má? Má a többiek mind megházasodtak, neked maj a hitvánnya jut. Hát anélkül, hogy közelebbről megismertem volna őket, eljárogattam, de ha szombaton vagy vasárnap elmentünk, iparkodtak a jó oldalukról mutatkoz­ ni. Úgy ahogy őt megismertem, elvehettem volna a tizedik faluból valót is. Huszonegy éves koromban házasodtam. Az első háború után nagy volt az elszegényedés. Kukoricás, árpás kenyeret ettünk, és ebben az időben jelent meg és szaporodott el közsé­ günkben a kecske, amit azelőtt csak hírből ismertünk. Nem akadt munka, s ha volt is, vékonyan fizették meg. A feleségem apjának volt néhány darab földecskéje, de ők meg négyen voltak testvérek. El is ment ő attól summás­ nak. Úgy kezdtük az életet, hogy 1923-ban a mezőhegyesi állami ménes­ birtokon dolgoztunk 6 hónapos summásnak. Emlékszem jól, hogy az egész­ részeseknek havonta 1 métermázsa búza és 2 kiló kender, a félrészeseknek 60 kiló búza és másfél kiló kender és 4-es kommenciót fizettek. Akkor megfogad­ tam, hogy akárhogy lesz sorom, de többet summás nem leszek. 24-ben már Egerben vagyok napszámos a Manglita-féle sírkőtelepen, ahol ráfogtak a betűvésésre. Ezután a telep munkásai közül én kereshettem a legtöbbet, mert jól ment a vésés. Két és fél évig dolgoztam, itt kaptam meg a segéd­ könyvemet is. A 920-as évek végén vettem egy kis darab földet, hogy legyen krumplinak, ne kelljen a községtől bérelni. Mikor másikra való ke­ rült, vettem másikat. Igaz, én a kőfaragónál jobban kerestem, de mindig sóvárogva néztem azt, aki saját földjéből él. Nekem is volt már kevés föl­ dem, meg kellett dolgozni, el is mentem egy füzesabonyi zsidó mesterhez, mert oda nem kellett állandóan járni, csak a megbeszélt időben. Ezt a mesteremet szerettem legjobban. Ő tanított meg a héber ábécére is. Barát­ ságunknak a második világháború vetett véget. 1936—37-ig összeveszegettem vagy 6 holdat búza értékben. Egy 3 vékás földet megvettem 35 q búzáért, 32-ért, melyiket hogy sikerült. A harmincas 70 �években már vettem egy lovat. Éntőlem aztán lehetett akárki akármilyen kőfaragó, én többre néztem a szép fejőstehenet, a kis bornyút, a fiasdisznót akármilyen szép sírkőraktárnál. Tényleges katona 1922. október 24-től 1923. február 24-ig voltam, s mint családfenntartót, hiszen édesanyám hadiözvegy volt, leszereltek. Két lányom van: Mária és Johanna. A második világháború alatt négyszer hív­ tak be, egyszer 13 hónapig frontszolgálatra a keleti frontra 1943. január 18-án. Nyikolájevkánál bekerítettek bennünket az oroszok, de a németek visszanyomták őket néhány órára, és így nekem is sikerült eljutnom. 1300 kilométert jöttünk girbe-görbe mellékutakon gyalogmenetben, mert a fő­ útvonalat a németek foglalták el. 63 napig jöttünk visszafelé. Korosztenben álltunk meg, itt lefertőtlenítettünk 18 000 embert, majd elindultunk hazafelé. 5 nap alatt értünk haza, itt Gyöngyösre vittek bennünket egy hónapi meg­ figyelésre. Azután Egerben leszereltek. Mire hazajöttem se ló, se tehén. Vettem egy, szép tőgyű ötéves tehenet és egy erős, négyéves magyar ökröt, összefogtam őket, és dolgoztam velük. 44 őszén, mikor a front idért, egy addig nem ismert, 9 tagú pazsagpusztai családnak adtam menedéket nagy tufa pincémben. Köztük egy erős, 29 éves fiatalembernek is. A magyar tábori csendőrök a szőlőhegyen 5 civilbe öltözött katonaszökevényt fogtak el és agyonlőtték a piacon. Mondja erre a fiatalember: — János bátyám, én is szökött katona vagyok. No, jól nézünk ki, mondom, mert én is annak számítok. A velembeliek dobszóra bevonul­ tak. Szerencsénk volt, nem akadtak ránk. November 28-án bevonultak az oroszok. December 6-án az orosz községparancsnok elrendelte, hogy min­ den szarvasmarhát, kicsit, nagyot a piacra kell vezetni. Onnan egy orosz katona Mezőkövesdre kísért bennünket. A marhát ott kellett hagyni, szám szerint 196-ot, köztük az enyémet, mind a kettőt. 1945 áprilisában fizettek érte. Az a fiatalember, akit rejtegettem, mikor hazamentek Pazsagra, egy éhségtől kimerült, fiatal lovat talált láblövéssel. Megsajnálta, etetgette, gyógyítgatta, talpra állította, tavaszkor pedig hálából ideadta, hogy végez­ zem el vele a tavaszi földmunkákat. Jól jártam, mert a szomszéd lovával összefogva megmunkáltuk a földet, egy talpalatnyi se maradt mű­ veletlen. Az életünk nagyon megváltozott 45 után. Ezek a jóformájú lakások mind az 55-ös években, de főleg 60 körül épültek. Az utóbbi 10-13 évben. Akik vállalathoz járnak, azok elég becsületesen keresnek. Meg ne felejtsük el, hogy az itteniek nagyon kevésből meg tudnak élni! Nem bánja azt sem, ha a konyhája szűkebb, vagy hogy eszik, csak jól legyen felöltözve, legyen szép háza, szép bútora. De amellett ugyan sok olyan van, hogy a szép lakás mellett még épített egy kis kulyibát, télben azért laknak benne, mert meleg, nyáron meg azért, hogy a légy ne menjen be a szép házba. Sok meghal úgy, hogy semmi hasznát se veszi a szép lakásnak. Az ezelőtt való orvos is egyszer az előadásában említette, hogy nagyon örvendetes dolog, hogy falun is nagy, egészséges lakásokat építenek, csak hát ennek megvan az árnyoldala: mellé építik a kulyibát, amannak meg az ajtaját be se nyit­ ják. Legfeljebb ha vendég van, megmutatják neki, dicsekszenek vele, hogy 71 �— De szép házam van, de szép bútorom van. Ha a család mégis nagyobb, talán éjszakára valaki bemegy a nagyházba aludni, de csak akkor, ha nem férnek. Nincs tíz ház a faluba, amit kihasználnának. Jól indult volna az én életem is, csak az volt a baj, hogy földem volt. De a beszolgáltatás megkeserített. 23 q búzaegység volt a beszolgáltatá­ som: termény, hús, tej, tojás, bor stb. Én nem mondhattam, mint néhány tsz-nél hallom, hogy „mérleghiányos" volt a gazdálkodásom. Ha nem ter­ mett meg, megvettem. Amit a cseresznyéért kaptam vagy kőfaragó munká­ val kerestem, azt mind ráfordítottam a beszolgáltatásra. Ott is hagytam volna a földet, de nem kaptam munkakönyvet Mert akinek a 3 holdat meg­ haladta a mezőgazdasági ingatlana, nem kapott. A két lányom aztán férj­ hez ment, odaadtam nekik a részüket. A beszolgáltatás megszűnése után meg már nem mentem el vállalathoz. Ö tvenhat éves fejjel? A feleségemtől tizenöt éve külön vagyunk. Valahogy nem egyezett a természetünk. A falut érdekelte egy darabig, de azután napirendre tértek felette. Aláírtam, hogy a nevemen lévő földdel belépjen a tsz-be. Nem világosított fel senki, hogy a zárt kert megmaradhat. Később megtudtam, hogy bizonyos beltelkek a tulajdonosnak megmaradhatnak, de én ebből is kimaradtam. Volt egy kis megtakarított pénzem, amit kőfaragó munkával kerestem, vettem egy házat, mert volt egy jó kertje, 200 négyszögöl. A fele­ ségem meg lakik az én házamban. Az enyém nem jó, de termékeny kertje van. Se neki, se nekem nincs semmi bajom, mindkettőnknek jobb így Nekem ettől nagyobb szükségem semmire se lesz, zöldség, gyümölcs, krumpliféle megterem. Én nem vagyok tsz-tag. Csak hallomásból tudom, mert szokták az öre­ gek beszélni, hogy 22 Ft egy munkaegység, 28, 32 is. Most bevezették a készpénzfizetést, ezen a nyáron 72 forintot is megkerestek egy nap 10 órás munkaidőbe. Most szüretnél 42 forintot, de most már csak 8 órát kell dol­ gozni. Csak azt sajnálom, hogy sok föld elparlagodott, talán 200 hold is. Mert a munkaerő legjava vállalatokhoz jár dolgozni, a tsz-ben nincsenek csak aszonyok, meg 50 éven felüli öregek, meg egynéhány hibás, akit nem tudnak máshol alkalmazni. Néhány fiatal van, de azok traktorosok vagy vezetők. Régen kevés volt a föld, most meg sok. Az egyik szomszédasszony Szabadszálláson volt kukoricát törni tavaly. Másfél hét alatt annyit keresett, hogy a háztájiban két év alatt se terem annyi. Vannak, akik nem tsz-tagok, hanem vállalatnál segédmunkások. Ezek elmentek most is Zádorfalvára aratni, mert az hegyes vidék, nem tud aratni a kombájn. Sok dőllött életnemű is volt, hát elmentek. Jobban kerestek, mint itthon. Én nagyon szeretem a falumat. Ö rülök annak, ha valami új épül. Már mozi itt régen van. Jött most néhány éve egy fiatal tanár. Nem is gondoltuk volna, hogy a gyerekekből egykettőre olyan eredményt tud kihozni. Tavaly ősszel rezesbandát szervezett november 7-re, a járáson is felfigyeltek rá, jutalmat kaptak. Ő meg felhasználta arra, hogy rézhangszereket szerzett be. Május elsején, ha nem is olyan művésziesen ,de szépen fújták a Klapkaindulót, meg többet is. Van nekik klubjuk is. Oda összejárnak, tanulnak, 72 �szórakoznak. Van a Pártházban is klub a fiataloknak. Az öregek nem járnak sehová, legjobb eset, ha valamelyik könyvet visz haza. Szoktak ősszel öregek napját tartani Olyan könyvtárosunk van, hogy no. Ránéz valakire, aztán megtudja állapítani, milyen könyv kell neki. Ide a faluba való. De bizony a könyv­ tárnak felnőtt, komoly olvasója alig akad. Én szoktam olvasni. Esténként 8 óra tájig, napközben csak étkezéskor. Most nálam van Illyés Gyula: Pusz­ ták népe, azt olvasom. Nagyon tetszik, egyszer már olvastam. Szeretem a Világjárók sorozatot is. Vigyázok, mert vannak olyanfajta írások, hogy bizony egy-kettőre kilátszik a lóláb, hogy nagyon „hazabeszél” . Azt nem szeretem. Van, amit nem érzek igaznak. Cigányok is vannak itt. Kétfélék, egyik része már régebben itt van, azok dolgosok. Régen is borszűrő kast, kosarat fontak, laposkötelet, ezeket szerettük. Jöttek aztán ilyen oláhcigányfélék. Először ott vontak sátrat a régi kőbányánál, ahol most az új posta épül. Ezek loptak, kéregettek. Egy fiatal embernek el is vágták a torkát, mert elfogta őket, hogy lopták a szőlőt. 15 évre ítéltek egyet, most szabadult. Mit mondjak még? Az unokáim Miskolcra járnak középiskolába, tanul­ nak. Én meg csak eléldegélek. Vallástalan vagyok. Nyugdíjam nincs, mert nem tudtam vállalathoz menni. Odakötöttek a földhöz. Terveim már nin­ csenek, hetven éves vagyok. Napjainkban társadalmunk összefog az öregek sorsának könnyítéséért, Mintha valahogyan jóvá akarná tenni generációnk mulasztását." Minden ember életét más-más rugók mozgatják. János bácsi hetven évét sem csak az elméletileg kikristályosított történelmi igazságszolgáltatás mozgatta. A sorsfordulókban politikusok sem látnak világosan. Hogyan lát­ na egy körülményeivel állandóan küszködő parasztember? Ezért nem vitat­ koztam, ezért hallgattam. Így tartottam őszintének. Láttam öröme telik abban, hogy egyszer életében odafigyeltek Szávára. 73 �KISS SÁNDOR Előszó a naphoz A szürkébe keverj egy kis sárgát, keserű nyálnyelést, (a tegnapi ciga­ retták nikotinmaradéka összegyűlik a kiszáradt szájban, a kiszáradás attól van, hogy a szádon keresztül veszed a levegőt, a száj belsejébe rakódó lepedék is sárga, szürkéssárga, tudom, mert látom, amikor krákogok és kiköpöm) felnyílni nem akaró szempillákat, buta pislogást, a szoba ébredés utáni első látványát, a megszokott bútorokat, széket és asztalt, olcsó rep­ rókat a falon, ez a reggel. Jutka bejön, fakókék háziruha rajta, tulajdonképpen agyonmosott, a hóna alatt lukas is, de ezt az agyonmosott szót már nem lehet leírni, e l­ csépelt, divatjamúlt kifejezés, bűzlik, árad belőle a szegénység és az elesettség rossz szaga, a hiányos ízlésűek gépiesen sírvafakadnak tőle, a mo­ sott kékség fölött a kedves arc, szarkalábak a szem alatt, haja fésületlen, mosolyog, nyújtja a kávét, a kávéfőzés az én dolgom, de ma reggel meg­ előzött, későn feküdtem le az éjszaka. Az üvegpohár szürkés, áttetsző, íme, újra a szürke szín, még nehezemre esik nyitva tartani a szememet, csak a megnyugtató feketeséget látom a pohárban, a fényes kiskanalat a pereméhez dőlve, a pillanatnyilag rendel­ kezésemre álló látótér része elhomályosodik, ahogyan a kamerát ráirányít­ ják egyetlen lényeges pontra, a háttér ködössé válik, egymásba mosódó színes foltok, barna, sárga és piros, beékelt zöldekkel és kékekkel, melyik a szék, a függöny, a kép, melyik a fal, a szekrény, a szőnyeg, most nem fontos, nem is áll össsze egyik sem önmagává, valójában nem látom őket, csak tudom, hogy vannak, s ez annyi mintha egyszerre valamennyit látnám. A felébredéstől, a kávéivástól, attól kezdve, hogy magad mögött be­ zárod az ajtót, egy szálon szalad a napod, ezer más szálat keresztezve, egyikkel-másikkal ideig-óráig összefonódva, újra szétválva, mindegyik egy vége-nincs és kezdete-nincs gombolyag, legalábbis a számodra így van, mintha a második felvonás közben érkeznél a színházba és mindig a finálé előtt távoznál, a gyerekek, a két kisebb csapkodja az ajtót, megiszom a kávét és rágyújtok, még mindig az ágyban vagyok, a légszomjtól, amit a cigarettázás okoz, széndioxid, kevés oxigén, újra le-lecsukódik a szemhéjam. Nézem a nikotinos ujjaimat, se nem szomorúan, se nem jókedvűen, teljesen érzéketlen vagyok, egykedvű, (érzéketlen? az egykedvűség is érzés) közömbös, a hüvelykujjammal szoktam nyomkodni a cigarettának azt a vé­ gét, amit a számba veszek, talán a dohánydarabokat akarom ezzel vissza­ nyomkodni a hüvelybe, átkozott, rossz szokás, sárgásbarna kerek folt, ha­ sonló, csak valamivel elmosódottabb holdudvarral, a dohányos ember ismer­ tetőjele, valamennyi ujjam közül ezen látszik a legerősebben, néhány egye­ nes, rövid és keskeny vágás keresztezi, csak a bőrfelületen, mintha borot­ vapengével ceruzát hegyeztem volna az ördög tudja, hgyan került oda, aztán a mutatóujjam és a középső ujjam egymáshoz érő két oldala, undo- 74 �rító, egyszer már jó lenne üdén és kipihenten ébredni, örömmel kiugrani az ágyból, hogy újra reggel van, élünk, élhetünk újra egy nap vitatkozha­ tunk, szeretünk, dolgozunk, abban a hitben ébredni, hogy ma történik va­ lami, hogy ma teszünk valamit, amire büszkék lehetünk, hinni, hogy a teg­ napi, a tegnapelőtti, az azelőtti nap nem ismétli saját magát, hogy meg­ bomlik az azonos lényeg, kis eltérések szokástörvénye, valamint más törté­ nik, mint ami kiszámítható, várható és eltervezhető, akármi, nem feltétlenül kell, hogy jó legyen, néha azt hiszem, akár keserű, megrázó, porbadöntő élmény is lehet, a semminél az is jobb, izmokat ropogtató kényszerűség, ringbe illő ütések, átszakíthatatlan célszalag, akármi, csak tisztességes mérkőzés legyen, embernyi ellenfelekkel és ítélni tudó bírá kkal, győzzön a jobbik. Kiugrani az ágyból és hideg vízzel lezuhanyozni, surr-surr, ömlik a zuhanyrózsából a jéghideg víz, sziszegve tódul a levegő a kitágult tüdőbe, egyszer végre nem cigarettával kezdeni a napot, hanem kakaós kávéval és kaláccsal, vagy akár zsíroskenyérrel, vöröshagymával, teával, csak ne az lenne az ember első gondolata, talán tudatlan, hiszen senki sem fogalmaz­ za meg, végig sem kell gondolni, kimondani se lenne idő, meg minek is, benne van a vérünkben, az idegeinkben, az izmainkban és a sejtjeinkben, hogy ránkomlik a lakás, betemet bennünket a szálló por, a mosatlan edé­ nyek és szennyes ruhák lavinája, napi gondjaink és dolgaink nyomasztó szemétdombja, benne vannak a reggeli keserű szájízben a bontatlan asz­ talok, a félbehagyott szerelmek, az elfojtott indulatok és félelmek, megka­ paszkodunk egyszer-volt örömökben, mesterségesen tápiáit, és sosem-volt méretűvé duzzasztott olcsó sikereinkbe, futunk, futunk, saját magunk, mások elől, önmagunkért, másokért, hogy ránk ne zuhanjon az ég, valahogy ki ne derüljön, ki ne tudódjon, majdnem minden erőfeszítésünk abban merül ki, hogy egyáltalán élünk. Egy s másrészt ugyan könnyen úgy tűnhet, hogy csupán elhatározás kérdése, az absztinencia, a hideg zuhany, a bőséges reggeli, pedig ennél sokkal bonyolultabb, ha nem én lennék én, akkor talán akár a római pápa is lehetnék, csakhogy képességem, hajlamaim, belső energiám és körülmé­ nyeim, múltam, apám múltja, főnököm és feleségem, és sorolni lehetne még oldalakon, mi minden, szinte megfellebezhetetlenül megszabják, hogy én csak én lehetek, római pápa, űrhajós, vagy államférfi már, vagy egyál­ talán soha, úgy hat ez, mintha tömény életundorom lenne, pedig aki nálam jobban szeret élni, az csal, vagy hazudik, hülye lennék, ha vitatnám, hogy van nevelhetőség és emberi akarat, nos mégis jobbára zárt körben él az ember, a kör kisebb vagy nagyobb, mindegy, az átmérő csak módjával tágítható, nagy szerencse a forgószél, ami kiragadhat belőle, de a köröd, ha többre nem futja erődből, még akkor is, más tájon, nagyjából ugyan­ akkora marad. Megiszom a kávét, félbe elnyomom a cigarettát, fölkelek, magamra rángatom a nadrágot, kis luk, parázsnyom a jobb szárán, a térde fölött, a másik nadrágomat csaknem pontosan ugyanitt égettem ki, (hány nadrá­ gom van összesen? Három, ami használható.) erről jut eszembe, hogy a fenekemen fölfeslett a varrás, két centis szakadás fél arasznyival a sliccem alatt, bele-beleakad az ujjam, nem tudom, akad-e a „slicc” helyett szaba- 75 �tos magyar kifejezés, még szerencse, hogy állva nem látszik, ha lehajolnék, hátulról valaki egyenesen bekukkanthatna a nadrágomba, már mondtam néhányszor Jutkának, hogy varrja meg, de úgy látszik elfelejtette, különö­ sebben nem zavar, végül még tetszelegni fogok a leégett ember szerepében, ez is egy fajtája az önámításnak, nem is a legritkább. Borotválkoznom nem kell, tegnap húztam le a szakállam, nem vagyok én megyei első titkár, se bonviván, hogy naponta csupaszra nyúzzam a ké­ pem, istenem, hát, egy kicsit szőrös vagyok, annyi baj legyen, akinek nem tetszem, nem néz rám pulóver, cipő, lukas a talpa, tényleg lukas, s ettől még korántsem vagyok elszomorodva, lukas, hát, lukas, valakinek mutattam egyik nap, nevetve, nem akartam sajnáltatni magamat, de az illető nem nevetett, csak nézett furcsán. Fényesítő mozdulatok a cipőkefével, mert ha lukas is a cipő, arra ké­ nyes vagyok, hogy tiszta legyen, utána fogmosás és mosakodás, vagy előtte? teljesen lényegtelen, a fogat olyan kefével kell súrolni, ami pamacsszerű, csak éppen rövidebbek a szőrszálak, nem hosszában szánká zni vele a fo­ gakon, hanem az íny és a fogvég irányában mozgatva, a televízió egyik egészségügyi felvilágosító műsorából tudom, magam előtt látom a hosszanti fogmosástól tőben elkopott fogakat, amelyeket elrettentésül bemutattak, úgy rémlik, elszörnyedve fordultam a teremtőhöz, mond, hát, erre is negyed­ század után kellett rájönnünk, s azok a százezrek és százezrek, akik mind­ eddig abban a biztos tudatban hajtották esténként álomra a fejüket, hogy előírásszerűen mossák a fogukat, velük mi lesz? Eddig úgy tűnhet, hogy minden körülöttem forog, rajtam kívül semmi sem történik, de a négy fal között, vagy akárhol legyünk, tulajdonképpen sehol sem vagyunk egyedül, sokszor éppen ez a bajunk, néha elvonulna az ember megemészteni a mérhetetlen mennyiségben rázúduló élménytö­ meget, kivetni magából a felesleget, de hol és mikor, még az ülőkén gör­ nyedve sem vagyunk magunkban, oda is becipeljük közönséges, vagy ma­ gasztosnak tartott gondolatainkat, hát nem tragikomikus két erőlködés kö­ zött azzal foglalkozni, mivel ajándékozzuk meg a születésnapján a felesé­ günket, akit szeretünk, ha nincsen más dolgunk, olvasnivalót viszünk a ke­ zünkben, jónéhány ismerősömtől hallottam, hogy aktuális ismereteinek te­ kintélyes részére ott tett szert, ott esik legjobban az újságolvasás, ezen lehetne viccelődni, ami a lényegen semmit sem változtatna, olcsó élcelődés lenne, igen nevetségessé válna, aki azt hinné, hogy az ember egyszemélyes története egyszerűen elválasztható a környezetében lejátszódó, események­ től, hangoktól, zörejektől, színektől, formáktól és benyomásoktól, más egyés többszemélyes történetektől, főleg ha közünk van hozzá, de ha látszólag nincsen, akkor sem, még sohse volt gyereke, még sohse lakott bérházban, aki ezt hiszi. Két ujjal mosakszom, nem kell túlzásba vinni a tisztálkodást, királyok beérték apró porcelán csészében pár csepp vízzel, amennyitől egy ványadt kanári is szomjan veszne, merő fényűzés és felvágás, ha tőlük valaki többre tartja magát, a vizes kezemmel végiggereblyézem a hajamat a fejtetőtől hátra, s onnan előre a homlokig, itt is, ott is föl kunkorodik a haj, gyömö­ szölöm, nyomogatom, közben a konyhában kattan a gáztűzhely automatikus 76 �kapcsolószerkezete, kétpercenként rekedt-mélyen trombitál, hörög, zaka­ tol, ki tudja melyik lakásban az öblítőtartály, a szomszéd lakásban búto­ rokat tologatnak, a fürdőszobában csobog a víz, mély és magas szófosz­ lányok, még szerencse, hogy érteni nem lehet, mert az ember akaratlanul is odafigyelne, ahogyan a tévé elől is csak az erős akaratúak tudnak fel­ állni, a kép és a hang fogva tart, kényszerít, hogy odafigyelj, fölfogd, meg­ értsd és elraktározd, érthetetlen ez a terror, hogy ami arra hivatot, kiszol­ gáljon és kedvedre legyen, ehelyett fölébed kerekedik és uralkodik rajtad. Hiábavaló szórakozás azzal játszadozni, ahány lakás van a bérházban, most (s máskor is) mindenhol történik valami, nem tudom érthető-e, min­ denhol TÖRTÉNIK VALAMI, ami más is, ugyanaz is, ahány lakás, annyi világ, mintha talán szükséged lenne arra, hogy újabbakkal gyarapítsd a meglévő ezer és egy elraktározott, átélt és kitörölhetetlen világodat, a ta­ lálgatás persze érdekes játék, soha ilyen keletje nem volt a keresztrejtvé­ nyeknek, a fejtörő játékoknak, egyesek unalmukban nem találnak haszno­ sabb elfoglaltságot, minden szabadidejüket erre áldozzák, bár a játék a maga helyén pótolhatatlan, a gondolatára is lázba jövök, annyira imádok játszani, akármi is legyen, egyedüli időtöltésnek mégis meglehetősen sze­ gényes program, ha ez kevés lenne, lehet még leselkedni, plegykázni, má­ sok magánéletében vájkálni, jobb sorsra érdemes embereket befeketíteni merő szórakozásból, ez mind csodálatosan jó játék, hogy értelmesebben is gazdálkodhatnánk szétcsorgó éveinkkel? ha akarnánk, ha hagynák, vagy az a baj, hogy nem látszik, miért? Benyitok a konyhába, a két kisebbik kölyköm már az asztalnál ül, a nagyobbik lány régen az iskolában van, összeharapdált lekvároskenyér, morzsák és ételfoltok, mézesüveg, vaj, félig telt színes műanyagpoharak, piros, kék, zöld, öt régi tányér a falon, népi díszítő motívumokkal, ahogy belépek, a szemem mindig beleütközik, Jutka a fehér, beépített konyhaszekrénynek dőlve áll, annyiszor mondtam már, legalább üljön le a gyere­ kek mellé a reggelihez, az istenit neki, hadd legyen családi reggeli formája ennek az egésznek, de ő sem tud reggel enni, elszokott tőle, nézi a pusz­ títást, ami elsősorban nem az elfogyasztott mennyiségben, hanem a vissza­ maradó romokban mutatkozik, a rádió nyolc óra után még elédokádja a világ válogatott szennyét, mert nem az a hír, ha egy negyvenéves parasztember Hollandiában megcsókolja a feleségét, s ebből gyermek születik, hogy valaki alamizsnát vet a sarki koldusnak, nem bizony, a világ már csak ilyen, borzongani és csodálkozni akar, legfeljebb jólértesültnek lenni, szen­ zációra éhes, a szélsőséges, a rendkívüli kell annak, akit minden arra szo­ rít, hogy lehetőleg mindenben köznapi és átlagos legyen. Az amerikai repülőgépek ma három kötelékben bombázták Észak-Vietnamot, az arab diákok sürgetik a kormányt, hogy fegyveresen vegye vissza az izraeliek által elfoglalt területeket, mi újság, lurkók, nyomás befelé a kaját, te hallottad, hogy a kórház előtt valakit elgázolt egy teherautó, még mindig ott a vérnyomok az utcán, az az érdekes benne, hogy a tettes meg­ van, de a szerencsétlen személyazonosságát még mindig nem tudták meg­ állapítani, azt se tudják, kicsoda, általános offenzíva a chillei népi kormány ellen, híreket legközelebb tíz órakor mondunk a Kossuth adón, te jó ég, 77 �hiszen mindjárt negyed kilenc, vigyük együtt a gyerekeket az óvodába, Jut­ ka kényszeredetten mosolyog, gyalogoljon egyedül vissza - kérdezi, neki csak tizenegyre kell bemenni a városba. Most veszem észre, hogy még mindig fésületlen, a fakókék otthoni ruha rajta, vitatkozunk, miért nem szervezed úgy a napjaidat, hogy reggel együtt mehessünk el itthonról, talán nincs is igazam, úgy állapodtunk meg ré­ gebben, reggel én viszem a gyerekeket, délután ő megy értük, ha mégis annyira ráérsz, miért esik annyira nehezedre lejönni velünk, tudod, hogy nem lustaságból kérem, elaludtam, holnaptól kezdve legkésőbb háromne­ gyed hétkor kelek, az óvodánál le kell szállni a buszról, bevinni a gyere­ keket, átöltöztetni őket, az háromnegyed kilenc, mire a másik busszal be­ érek, kilenc óra, mégse járhatok délre dolgozni. Nem szólt, a gyerekek riadtan bámultak bennünket, veszi a másik nadrágját, megfésüli a haját, öltöznek, hova siettek, csak fél kilenckor in­ dul az autóbusz, még tíz perc van, Jutka a vállát vonja, gyalog megyünk, hogy ez nekem nem jutott eszembe, hiszen gyalog is lehet menni, ezzel időt nyerek, akkor viszem is egyedül a gyerekeket, maradj csak, minek jön­ nél, így beérek, az ólomszürke, téli felhők mögül előbújik a napkorong, besüt az ablakon újra kezdődik egy nap . . . 78 �tanulmány PAIS ISTVÁN Vallás és erkölcs Az egyik olyan terület, amelyen a vallás már viszonylag régóta (s fő­ ként napjainkban) a legnagyobb hatást gyakorolja - az erkölcsi élet. A vallásnak ezt az oldalát a gondolkodók már az ókori rabszolgatartó rend­ ben észrevették, s az osztálytársadalmak uralkodó körei, ideológusai sza­ kadatlanul felhasználják a maguk érdekében. Az emberi gondolkodás tör­ ténetében a vallás = csalás koncepció hívei a vallási arculatú erkölcs tár­ sadalmi szerepet két alapvető szempont szerint ítélték meg. Az egyik sze­ rint maga a vallás - s így erkölcse is - pozitív szociális szabályozó, integ­ ráló erő. Kritiász pl. cinikus nyíltsággal kijelenti, hogy a hatóságoknak a rend fenntartása érdekében szükségük van szellemi eszközökre is, amelyek közül az egyik éppen a vallás.1 A másik szerint, amelyet pl. a 18. századi francia materialisták képviselnek, a vallási színezetű erkölcs — mint szán­ dékos kitalálás - csupán a papok és gazdagok érdekeinek a kiszolgálója. A két álláspontnak közös vonása, hogy egyaránt világosan felismerik: a vallás a maga morális eszközeivel nagy befolyást gyakorol. 1 Erőszaktól a törvény óvott, semmi más, de titkon és gyakran sikerrel tette meg a gazság, mire nyíltan nem vállalkozott. Úgy vélem, egy bölcs férfiú az emberért kiagyalt ekkor valami iszonytatót, hogy rettegjen a gonosz, hogyha lopva bár, de rosszat tenne, szólna, vagy gondolna csa k: ezért vezette be az istenek hitét! Örökké ifjú, sosem lankadó erő virul —mint mondja —az emberi faj fölött, és belső szellemével hall és lát e lény, s vigyázz a jogra! Ember olyat nem tehet, és nem mondhat, mit meg ne tudna. „É p p ezért" —figyelmeztet —„h a bármily titkon rosszra törsz, látják az istenek! Hisz lényegük az ész!" (Idézi Lukács György: „A z esztétikum sajátossága." 1. 135-136. oldal). 79 �Ez a befolyás már a rabszolgatartó rendben eléggé jelentős, és a szabadok körén belül döntő mértékben a gazdagok érdekeinek a realizá­ lódását volt hivatott szolgálni. Elsősorban Keleten figyelhető meg ez a je ­ lenség nagy súllyal, mivel itt rabszolgák, akiket nem ideológiai, hanem fi­ zikai eszközökkel befolyásoltak, csak viszonylag kis számban voltak.2 A feudalizmusban a vallás a maga erkölcsi eszméivel még nagyobb erővel befolyásolta a szociális életet, mint a rabszolgatartó rendben. Ennek a ha­ tásnövekedésnek a következő tényezők az okai: a rabszolgatartó társada­ lomban a szabadok körében a rabszolgákkal szemben bizonyos érdekközös­ ség húzódott meg, ami miatt a szabadok egymáshoz való viszonyában (el­ sősorban az antik világban) a vallás osztályjellege, osztályfunkciója még nem túlságosan erős; ugyanakkor a feudalizmusban az osztályellentétek már nagyon kiéleződnek s mivel a jobbágy már nincs ura tulajdonában, mint a rabszolga, a fizikai kényszerítés eszközeit vallási-erkölcsi tényezők­ kel kell pótolni.3 Ez a szükséglet a kapitalizmusban az uralkodó osztály ré­ széről a megváltozott szociális viszonyok miatt bizonyos vonatkozásokban még tovább fokozódik, mivel itt a bérmunkás csak a gazdasági kényszer révén van függő helyzetben, de személyében teljesen szabad. A tőkés rendben ezért válik a kereszténység minden formációjában az erkölcsi esz­ köz a döntő vallási befolyásoló tényezővé. Az újkori győztes angol polgárság kapcsán Engels részletesen elemezte e jelenséget és rámutatott, hogy a chartista mozgalommal összefüggésben a burzsoázia megtanulta, mire ké­ pes a puer robustus sed malitiosus, a nép s „Most még fontosabb volt, mint valaha, hogy a népet morális eszközökkel fékentartsák; de a legfőbb és legfontosabb morális eszköz, amellyel a tömegekre hatni lehet, megint csak a vallás. Innen ered az iskolaszékek papi többsége, innen ered a bur­ zsoázia fokozódó önmegadóztatása mindenfajta jámbor demagógia céljai­ ra, a ritualizmustól az üdvhadseregig.4 Az említett okok miatt számos valláskutató jutott arra az álláspontra, hogy általában a vallás lényeges strukturális elemének tekinti az erkölcsöt, a morális elveket. Egyesek - pl. Wundt és Weber — éppen azon az alapon számítanak valamely jelenséget vallásinak, vagy rekesztenek ki a vallási köréből, hogy a fantasztikus-hamis képzetekben van-e — méghozzá döntő tényezőként — etikai elem. Wundt szerint a vallásnak két alapvető momen­ tuma van, a metafizikai és az etikai, s csak akkor lehetséges helyes vallás­ meghatározás, ha ezt a két oldalt egyszerre ragadjuk meg. „A vallás — írja — . . . metafizikai-etikai képződmény. Ezen két alkotó elemének egyi2 A. D. Szuhov: Szociálnüje i gnoszeologicseszkije kornyi religii. Izd. Ak. Nauk SzSzSzR. Moszkva, 1961. 37-43. oldal. (A rabszolgák kis számának oka Keleten az öntözéses gazdálkodás, amelyet csak a benne érdekelt szabadokra lehetett bízni. Ezért Keleten a rabszolgák száma meg sem közelíti az antik rabszolgákét (a szabad lakossághoz viszonyítva). Innét fakad az, hogy Keleten a szabadok körén belül az elnyomás ideo­ lógiai eszközeként a vallás viszonylag nagy szerepet játszik (ezt mutatja a papság fejlett intézménye is), ugyanakkor pl. a görögöknél a papság nem döntő tényező a poliszok életében és kialakulhat a racionális gondolkodás, a tudomány - írja Szuhov.) 3 Ugyanott. 58. oldal. 4 M arx-Engels: A vallásról. Bp. 1961. 247. oldal. (Kiemelés tőlem — P. I.) Egyúttal nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a kapitalizmusban a vallás már nem kizárólagos eszköze a tömegek befolyásolásának, mint a feudalizmusban volt, hanem vele együtt más ideológiai - filozófiai, politikai, etikai - eszmék is jelentős szerephez jutnak. 80 �két sem oldhatja ki anélkül, hogy az egészet össze ne törje.” 5 Az ilyen jellegű állásfoglalásokkal csak korlátozottan érthetünk egyet — csak a ké­ sőbbi társadalmi formációkat illetően mert ha elfogadjuk őket, akkor az etikai mozzanat lényeges strukturális elemként való elfogadása által egész sor ténylegesen vallási jelenséget ki kell zárnunk a vallás köréből, ahogyan ez Wundtnál, Webernél, Lukács Györgynél ténylegesen meg is történik. E korlátozott egyetértésünk ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy a vallás erkölcsi szerepét valós nagyságainak megfelelően értékeljük mind történetileg, mind pedig jelenünk vonatkozásában, amelyet éppenséggel az jellemez, hogy a valláson belül a tevékenységi hangsúly döntő mértékben a morál területére esik. Magát ezt a tényt a különféle marxista szerzők szinte teljes egyetértésben tudatosítják. ,,A vallás és az erkölcs viszonyának a problémája az egyik legégetőbb kérdés nemcsak az ateizmus elmélete, hanem gyakorlata szempontjából is. Figyelembe kell venni, hogy a vallás gyakorlati befolyást a hívők életére főként a morálon, az erkölcsi paran­ csolatokon, tanításokon keresztül gyakorol. Nem véletlen, hogy napjainkban az egyházi személyek és teológusok (mind a külföldiek, mint a hazánkbeliek) különös, mondhatni, kizárólagos figyelmet szentelnek a morális-etikai kérdéseknek"6 Hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet a cseh Kysely is: , , . . . az egyházak és a vallások érdeklődése — olvashatjuk nála — egyre inkább az emberi viszonyokra, az ember erkölcsére és szubjektív világára, a társada­ lom problémáinak területére összpontosul.”7 A morál területére való ilyen nagymérvű egyházi-teológiai összponto­ sításnak a korunkban zajló alapvető szociális változások mellett történeti okai is vannak. Többek között az, hogy az erkölcs hosszú időn át szervesen egybefonódott a vallással, és így az a látszat alakult ki, mintha eredetét, természetét tekintve vallási lenne. Ez a téves látszat idézi elő, hogy ma még sok olyan ember kapcsolódik erkölcsi vonatkozásban a valláshoz, aki az egyházak szertartásain már nem vesz részt, aki gyakorlatilag már nem tar­ tozik egyházi szervezethez, s a vallásban világnézeti, filozófiai koncepciót sem akar a maga számára lelni. Az ilyen emberek úgy vélik, hogy az er­ kölcs valláserkölcs, hogy az ateizmus talaján az ember nem lehet morális egyéniség és gyerekét sem nevelheti ilyenné. Az egyházi-teológiai körök természetesen minden lehetőt megtesznek, hogy e téves álláspontot rög­ zítsék, megerősítsék, mert azt hiszik, hogy erkölcsi befolyásuk kapcsán a vallást és önmagukat is átmentik az új társadalmi rendbe. Tagadják, hogy az ateista erkölcsös egyén lehet, mivel szerintük elszakadt minden morál transzcendens forrásától, az istentől. Azt állítják, hogy miként az ember a természetfeletti teremtésnél fogva vallásos lény, hasonlóképpen a morál síkján is csak vallási alapon lehet erkölcsös. Az egyik római katolikus teo­ lógus így ír ezzel összefüggésben: ,,A vallás kötelező. Ha van isten, aki a mindenségnek és az embernek teremtője és föltétien ura, és ha az ember­ ben van szellem, vagyis képesség ennek a tényállásnak a fölismerésére, 5 W. W undt: „Völkerpsychologie." VI. (Mythos und Religion.) Dritter Teil. Leipzig, 1923. 536. oldal. 6 D. M. Ugrinovics: „Filoszofszkije problemi krityiki religii." Moszkva, 1965. 273. oldal. 7 J. Kysely: ,,A modem ember és a vallás." Kossuth Könyvkiadó, 1965. 133. oldal. 6 81 �akkor elutasíthatatlan kötelessége, hogy ezt a tényállást el is ismerje, és ehhez igazítsa egész magatartását és életberendezését. Ámde ez a vallá­ sosság: az alapvető nagy Valóságnak megfelelő lelki magatartás. Aki tehát tusakodik az ellen, hogy vallásos magatartással helyezkedjék el az életben és a világban, ellentétbe jut az objektív nagy valósággal és a maga lé­ nyével. S ennek következménye: tehetetlenség a hitproblémákkal szemben és meghasonlottság önmagával szemben."8 Az ilyen jellegű állásfoglalások az erkölccsel kapcsolatos vallási fel­ fogások lényegét fejezik ki, azt, hogy a morál elsődlegesen tulajdonképpen nem az emberek egymáshoz való viszonya, hanem isten iránti magatartása. Vagyis: az erkölcs nemcsak, hogy természetfeletti eredetű, hanem egyúttal transzcendens irányultságú, célú is. A vallás ily módon antihumánus á llás­ pontot képvisel, és az az antrapocentrizmus, amely kezdettől fogva végső soron mindig megtalálható benne, egyre gyengül, mindinkább a transzcen­ dens istenség imádatává válik; párhuzamosan azzal a folyamattal, amely­ nek során a vallás mindjobban elszakad a reális termelési folyamatoktól. 1. Az ószövetségi tízparancsolat A zsidó és a keresztény vallás az erkölcs transzcendens eredete mellett „bizonyítékokat” vonultat fel a Bibliából, amelyek az állítólagos Sinai-hegyi isteni kinyilatkoztatással kapcsolatosak. E két vallás ideológiai képviselői azt fejtegetik, hogy a Sinai-hegyi morális parancsadás valóban megtörtént esemény s az ószövetségi események emberi felszíne mögött az erkölcs ős­ forrása, az isten rejlik. „Nyilvánvaló — írja pl. a magyar Ijjas Antal egyik cikkében — hogy az ószövetségi történet emberi és társadalmi történet is. Vele kapcsolatban jogosult az emberi, a társadalmi, a történeti szemlélet is. Azonban ez a szemlélet sem mond ellent annak, hogy meg ne keressük az események mögött a transzcendens okot: az önmagát kinyilatkoztató Istent.” Ijjas szerint a tízparancsolatból főként az első három olyan, hogy megnyugtatóan csak akkor tudjuk értelmezni, ha az isteni kinyilatkoztatást történeti ténynek fogadjuk el. „Van a Tízparancsolatnak olyan része is — mondja —, amely nem az embernek az emberhez, hanem az embernek az Istenhez való kapcsolatairól szól . . . Az első három parancs ez, amely közül a legelsőben a személyes, a láthatatlan, az ábrázolhatatlan, a min­ denható Isten deklarálja önmagát. A másodikban megtiltja, hogy akár mel­ lette, őt elismerve »idegen« (pl. törzsi) isteneket is imádjanak. A harmadik végleg kodifikálja a hetedik napnak istentiszteleti célból való megtartását. Főképp e három parancsolat történeti megjelenésének körülményei olyanok, hogy a hívő értelem csak akkor kap rájuk megnyugtató választ, ha törté­ neti valóságnak fogadja el a kinyilakoztatást.” 9 A következőkben megvizsgáljuk, hogy ez a vallási részről az erkölcs transzcendens eredete mellett elhangzó döntő - történeti — érv igazságot takar-e. Másként fogalmazva: kísérletet teszünk annak megmutatására, hogy az ószövetségi „kinyilakoztatás” parancsolatai csupán meghatározott, történelmileg változó emberi viszonyok transzcendens formájú vetületei. 8 Schütz Antal: „ Dogm atika." 9 Új Em ber: 1964. aug. 23. 82 I. Bp. 1947. 24. oldal. �A Sinai-hegyi kinyilatkoztatás: mítosz Vizsgálódásainkat azon helyek elemzésével kezdjük, amelyek az állító­ lagos Sinai-hegyi kinyilatkoztatás eseményeit beszélik el az Ószövetségben. Ezekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy benső ellentmondások rejlenek bennük, s így egymás hitelét lerontják. Ha megnézzük pl., hogy ki írta fel a második két kőtáblára a tiltásokat, akkor eltérő válaszokat kapunk a Pentateuchban. Egyes szövegrészek szerint Mózes. Az Exodus így beszélteti hozzá istent: ,,Írd fel ezeket a szavakat". Majd megjegyzi, hogy a zsidók vezetője „felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot” (34, 27-28). Más helyek viszont éppenséggel azt állítják, hogy maga az isten véste fel a második két kőtáblára a tiltásokat. Az Exodusban isten így „szól” Mózeshez: „Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra a szavakat, amelyek az előbbi táblán voltak, s amelyeket széttörtél” (34,1). Ugyanígy nyilatkozik a Deuteronomium 10. fejezetének 2. verse is, majd Mózes kijelenti istenről: „És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét” (10,4) Már maga ez a felemlített ellentmondás, amely az összes közül talán a legjelentéktelenebb, arra utal, hogy a tízparancsolattal kapcsolatos isteni kinyilatkoztatás nem történeti tény. A szövegek további boncolgatása minden kétséget kizáróan meggyőz bennünket e nézet helyessége felől. Hogy miért? Mert olvasásuk során ki­ derül, hogy az Ószövetség a Sínai hegyi parancsadást illetően legalább három egymástól lényeges módon különböző elbeszélést tartalmaz. Közülük kettő (Ex. 20. és Deut. 5. fejezet) aránylag egyező vonásokat mutat. A har­ madik viszont ezektől alapvető mozzanatokban eltér. Míg az előbbi két tör­ ténet-változat magában foglalja a „Ne lopj!” , „Ne ölj!”, „Ne paráználkod­ jál!", „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” , Ne legye­ nek néked idegen isteneid én előttem!” , „Ne kívánd a te felebarátodnak házát stb.!” , „tiszteld atyádat és anyádat” tiltásokat illetve parancsolato­ kat, addig ezek a harmadikként említett variációból teljességgel hiányza­ nak. Viszont találunk benne helyettük egészen más előírásokat: „A kovásztalan kenyér (peszach) ünnepét megtartsad!” , „Mindaz, ami az anyja méhét megnyitja, enyém legyen!” , „A hetek ünnepét (pünkösd) is megtartsad, a betakarítás ünnepével együtt!”, Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úr színe előtt!", „A peszach áldozat vérét ne öntsd ki kovász mellett, és az áldozat ne maradjon meg reggelig.” - Úgy hisszük, hogy a szövegrészek puszta összevetése már önmagában eléggé bizonyítja, hogy az állítólagos Sínai-hegyi kinyilatkoztatás nem történeti tény. Még a két alapvetően egyező tízparancsolat-változat összehasonlító elemzése is ad némi érvet álláspontunk igazolásához, ha megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy mivel indokolják a szombat ünnepnapként, istentiszteleti célból megtartását? Indokolásuk különböző: Az Exodus így írja le az ünnep okát: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszentel­ jed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon . . ., mert azokban van, a hetedik napon pedig megnyugvék. Azért meg­ áldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (Ex. 20,8—11). Vagyis az idé- 83 �zett hely szerint: a szombat az isten teremtés utáni megpihenésével kap­ csolatos emlékünnep. A Deuteronomium 5. fejezete egészen más okkal ma­ gyarázza a szombat kötelező megtartását. Ezt mondja: ,,És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged az Űr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad” (5. vers). E szöveg­ rész szerint tehát a szombat a zsidók Egyiptomból való állítólagos szabadu­ lásának emlékünnepe. A szombatra vonatkozó két ellentmondó megindoklás egymás hitelét és a transzcendens eredetét állító nézet igazságát egy­ aránt lerontja. Ma már nem tudjuk megállapítani, milyen körülmények között alakult ki a zsidóknál a szombati ünnep s eredetileg milyen mozzanatok fejeződ­ tek ki benne. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a vele kapcsolato­ san utóbb említett megokolás aránylag késői korból származik. Ezt csak akkor fűzhették hozzá, amikor a zsidóság már nemzetté, államba szervező­ dött, vagy legalábbis amikor ez a folyamat már eléggé előrehaladott fokot mutatott. Az ünnep azonban maga jóval korábban keletkezhetett. Az első indoklás a Genezis első teremtés-mítoszának gondolatvilágához látszik kapcsolódni, amelyben a hatnapos teremtés szerepel. Megjegyzendő azon­ ban, hogy a Genezis szóban forgó teremtés-leírásának istensége nem Jahve ( „ Úr” ), aki a Exodusban a teremtés utáni pihenésre hivatkozva a szombati ünnepet „elrendeli", hanem Elohim („Isten” ). Figyelembe veendő továbbá az is, hogy a nomád állattenyésztés időszakában, amelyből az első bibliai teremtés-mítosz származik, a heti pihenő-, ünnepnap az életmód s a ­ játosságai miatt nem alakulhatott ki. Épp ezért szinte bizonyosnak tekint­ hetjük, hogy a zsidók a szombat ünnepét az „ igéret földjén” talált, már letelepült, földműveléssel foglalkozó népektől vették át; éppúgy, mint az aratás és a betakarítás ünnepét.10 Ne lopj! Már az eddig elmondottakból látható, hogy a tízparancsolat földi­ emberi viszonyok transzcendens kivetítése. Ugyanerről győz meg bennünket a Ne lopj! tiltásának és a vele kapcsolatos szövegrészeknek az elemzése. A keresztény teológusok azt állítják, hogy isten minden dologra vonatkozó­ an nyilatkozta ki parancsolatát. A bibliai szöveg egyetemes formája mögött azonban tartalmilag éppenséggel relatív jelleget találunk. A különféle ószövetségi helyek vizsgálatakor kiderül, hogy konkréten csak a zsidók belső viszonyaira vonatkozott, csak a zsidóságon belül tiltotta a lopást. Ugyanakkor külső vonatkozásban nemcsak megengedte, hanem bizonyos esetekben — egyéb, hasonló fejlettségi fokon álló népek erkölcsével egye­ zően — meg is követelte más törzsek, nemzetek kirablását. Ennek igazolá­ sára néhány példát említünk fel. A zsidók kifosztották az egyiptomiakat 10 A szombat állítólag eredetileg a „ szerencsétlenség napja" volt tabu jelleggel, és ezért nem volt rajta szabad dolgozni. (V. ö .: M ax W eber: „W irtschaft und G esellschaft." I. Tübingen, 1956.) 84 �(Ex. 12, 36), Szihon városainak barmait prédára vetették (Deut. 2, 35). H a­ sonló eseményről számol be a básáni Óg legyőzésével kapcsolatosan Deut. 3, 7. Józsué könyvében pedig ezt olvashatjuk Ai város bevételével összefüg­ gésben: „A barm ot. .. és ami zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izrael az Úr rendelete szerint. Amint utasította vala Józsuét.” (8, 27). Felmerül a kérdés: miképpen kell értelmeznünk a Ne lopj! tiltását valós társadalmi funkciója szempontjából? Kétségtelenül az volt a legfon­ tosabb feladata, hogy a már kialakult vagy erősen kialakulóban lévő ma­ gántulajdont birtoklója számára biztosítsa. Ezen belül mindenekelőtt a gazdagok érdekeit szolgálta. A vagyoni differenciálódás történelmileg első időszakában (és a későbbi osztálytársadalmakban) azonban kétségtelenül a szegényebb tulajdonosok érdekeit is kifejezése volt bizonyos mértékig. A szegények a még létező közösségi szellem felhasználásával a gazdagok ellen irányították ezt a tiltást, akik minduntalan áthágták különféle módokon. Ezt világosan mutatják az Ószövetség prófétikus könyvei, amelyek állandó­ an a szegények, a kisemmizettek védelmére kelnek a gazdagok rabló és csaló tevékenységével szemben. Ésaiás a fejedelmeket megátalkodottaknak, a lopok társainak nevezi, akik kedvelik az ajándékot és a vesztegetést (1, 23), s kijelenti: „Ja j azoknak, akik a házhoz házakat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz” (5, 8), mert a bűnös gazdagoknak halál lesz a sor­ suk és romjaikon majd idegenek fognak élni. A hasonló helyek tömkele­ gével találhatók Ésaiás, Ámosz és Mikeás könyvében. Egy a Ne lopj! parancsát kiegészítő másik tiltás elsődlegesen ugyan­ csak a gazdagok érdekeit szolgálta a következő szavakkal: „Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (Ex. 20, 17). Ez a tiltás olyan történeti időszakban keletkezett, amikor már kialakult a zsidóknál a monogámia s maga a fele­ ség is csak egszerű tulajdonként szerepelt. Nem véletlenül említi az idézett tiltás a vagyontárgyak között, és csak a ház után. A Ne lopj! parancsa azzal párhuzamosan irányult egyre a vagyoni differenciálódás a történelmi fejlődés során. Ily módon a mindenkori kizsákmányoló magántulajdonoso­ kat, az osztálytársadalmak uralkodó osztályainak érdekeit volt hivatott vé­ delmezni. Ne ölj! A bibliai szövegek elemzése a Ne ölj! tiltásával kapcsolatosan is arról győz meg bennünket, hogy ez a parancs sem egyetemes érvényű az Ószö­ vetségben. Nem azt jelenti, hogy senkit sem szabad megölni, hanem konk­ rét értelme így hangzik: nem szabad megölni a saját nemzetségedhez, törzsedhez, népedhez tartozót, viszont meg szabad, esetleg meg kell ölnöd az idegent, az ellenséget. Ez az erkölcsi parancs már a nemzetiségi társa­ dalomban funkcionált. Azt mondhatjuk, hogy a közösség belső életének szokás-alapja volt. Megsértésére a legritkábban került sor és ilyenkor na­ gyon szigorúan büntették megszegőjét. A közösségből való kizárással, ami 85 �szinte a halállal volt egyenlő számára. A későbbi időszakban azonban a Ne ölj! parancsának értelme jelentős mértékben módosul, amikor a zsidó­ ság történetében sor kerül a nemzetté, álammá szerveződésre, amikor a különféle törzsekből, népekből összeolvadás révén létrejön a zsidó nemzet. Ekkor általánosabb tartalmú lesz, mert a heterogén népelemek viszonyla­ tában is tiltja az ölést. E mozzanat az Ószövetségnek csak későbbi eredetű szövegeiben jelentkezik. A „honfoglalás” idején — s azt megelőzően — külső vonatkozásban a Ne ölj! még korántsem tiltja emberek leölését, sőt nem egy esetben — istenre való hivatkozással! — egyenesen előírja erkölcsi kötelességként. A Deuteronomiumban pl. a Szihon felett aratott győzelemmel kapcsola­ tosan ezt olvashatjuk: „És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit" 2, 34). Hasonló tartalmú helyek még az Ószövetségben: Deut. 3, 6; Józsuáé 6, 21; 10, 28. 30—34. stb. Olyan esetről is beszámol a Pentateuch ,amikor a zsidók nem öltek meg minden embert, hanem csak a férfiakat; nőket és a gyerekeket pedig — bizonyára saját soraik erősítése, létszámuk szaporítása érdekében — magukkal vitték: „fog­ ságba vivék Izrael fiai a Midianiták feleségeit és azoknak kisdedeit” (Num. 31, 9). Az összes ilyen szövegrészek úgy állítják be a dolgot, mintha a városok elfoglalását, javaik elrablását, lakosaik leöldöklését maga az isten elren­ delte volna. Józsusé könyve az eseményeknek ezt a transzcendens, külsőd­ leges átélését egyhelyütt a következő szavakkal juttatja kifejezésre: a zsidó­ ság „megöle minden élőt, amint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene” (10, 40). Nem egy esetben az istenség is „részt vesz” a csatákban népe oldalán. Egyik alkalommal köveket „hullata” az emoreusokra (Józsué 10, 11). Más alkalommal Dávidnak azt a parancsot „a d ja ", hogy csak akkor támadhatja meg a filiszteusokat, amikor ő maga megy majd előtte, hogy „megverje a Filiszteusok táborát" (2 Sám. 5, 24). A Deutero­ nomiumban olyasmiről is olvashatunk, hogy egyszer a zsidók vereséget szen­ vedtek az emoreusoktól, mert olyankor támadtak rájuk, amikor istenük nem volt velük (Deut. 1,42—43). Emögött persze valóságosan az a tény húzódik meg, hogy a nomád zsidók nem bírtak a hegyeken, halmokon levő erődített városokkal, képtelenek voltak ezeket elfoglalni. Józsué könyve adatot is szolgáltatott erre (11,13.) Hogy a Ne ölj! parancsa Mózes idejében és későbben sem volt egye­ temes érvényű tiltás, bizonyítja az, hogy a zsidóságon belül is szép számmal előfordultak gyilkosságok, amelyekről a különféle bibliai helyek beszámol­ nak. Ezek egy része szándékos, más része pedig akaratlan eredetű volt. Az Ószövetség szövegei szerint Józsué idejében és később a szándékos gyilkosságot halállal büntették — a szemet szemért, fogat fogért elve alap ­ ján. Az Exodusban így „szól” isten ezzel kapcsolatosan: „Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra” (2 1 , 244). Az akaratlan gyilkosnak azonban a vér­ bosszúlók elől lehetőséget biztosítottak az életben maradásra. Az ilyen emberölőknek menedékvárosokat jelöltek ki. Ha ezek valamelyikébe el tud- 86 �tak jutni, tettük elkövetése után, akkor a vérbosszúlók a menedékvárosok falain belül nem nyúlhattak hozzájuk, nem is kellett őket kiadni. Viszont a város falain kívül a gyilkosokat a vérbosszúlók megölhették. (Num. 35, 27). Józsué könyve a következőket mondja a menedékvárosokkal kapcsola­ tosan: „Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam néktek Mózes által, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vér­ bosszúló elöl. Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját és nem gyűlölte ő azt annak előtte. És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, amíg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott vala" (Józsué 20, 1-6). Ez az idézet már olyan viszonyokra utal, amikor a zsidóság letelepült életmódot folytat, amikor a nemzetségi viszonyok erősen felbomlottak. Ezért kerül sor a vérbosszú korlátozására. A zsidó államiság már létező realitá­ sára utal az előbbi szövegben a főpap említése is. Máshelyütt pedig arról olvashatunk, hogy a menedékvárosok joga a nem-zsidó akaratlan gyilko­ sokat is megillette. Tehát e városok kijelölése már a különféle etnikai ele­ meket átfogó zsidó államiság és nép kialakulásának folyamatát jelzi, mert már nem nemzetségi-törzsi keretekben, hanem területi-állami alapon in­ tézkedik. Az utóbb említett hely így hangzik: „Izrá el fiainak és a jövevény­ nek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből öl meg valakit” (Num. 35, 15). Az Ószövetség persze a különféle szabályokat, tiltásokat, amelyek a társadalmi együttélést voltak hivatottak szabályozni, visszavetíti a régmúlt­ ba, hogy ily módon — istenre hivatkozva — könyebben betarthatók legye­ nek. Egyúttal nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Pentateuch ko­ rántsem egyforma elbírálást alkalmaz a szándékos gyilkosság elkövetőit illetően, hanem a gazdagokat, a szabadokat s ezek érdekeit részelteti előny­ ben. Nagyon határozott formában látszik ez a következő előírásból, amely éppenséggel nem a szemet szemért elvet alkalmazza a büntetésben: „Ha valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg. De ha egy vagy két nap életben marad, ne bün­ tett essék meg, mert pénze ára az” (Ex. 21,20—21). Tehát a rabszolga gyil­ kosa csak büntetést köteles fizetni, de életének nem esik semmi bántódása. Az Ószövetségben tehát bármiféle isteni és egyetemes Ne ölj! tiltást kimu­ tatni törekedni — hiábavaló és megalapozatlan dolog. Megjegyzendő egyébként, hogy Hammurapi törvénysztéléje nagyon sok hasonló vonást mutat tartalmi szempontból a zsidók parancsolataival Talán ez volt az utóbbiak ősmintája. Hammurapi is isteni kinyilatkoztatásként igyekszik föltüntetni az általa megfogalmazott parancsolatokat, törvényeket. 87 �Arról beszél, hogy ezeket Samas napistentől11 kapta. Hammurapi elvei egyébként a társadalmi egyenlőtlenségek, vagyoni és hatalmi viszonyok alapján ítélik meg a lopást, ölést. Nemcsak a szabadok és rabszolgák vonatkozásában, hanem a szabadon belüli viszonylatban is. Ha pl. egy szabad ember vele azonos rangú szabad szemét kiütötte, akkor az övét is ki kell ütni. De ha egy alacsonyabb rangú szabad rovására követte el ugyanezt a tettet, akkor csak büntetést kellett fizetnie A Ne ölj! parancsával kapcsolatosan még egy érdekes mozzanatra kívánunk rámutatni. Arra, hogy a különféle ószövetségi helyek tanúsága sze­ rint a zsidóknál e tiltás általános formája ellenére megvolt az emberi áldo­ zat szokása. Állítólag maga az isten követelte meg illetve fogadta el önma­ ga számára az emberi áldozatokat. Ezeknek három formájáról tesznek em­ lítést az Ószövetség egyes részei. Közülük az első az, hogy az istenség magának „követeli" nemcsak az állatok első utódait, hanem az emberek elsőszülötteit is. Az Exodusban ezeket olvashatjuk: „És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az” (13,1-2). (Hasonló gon­ dolatokat tartalmaznak a következő helyek is: Ex. 34,19; Num. 3,13. stb) Anélkül, hogy az emberáldozattal foglalkoznánk, röviden csak arra utalunk, hogy megjelenése történelmileg a földművelés kialakulásával függ össze. Nem isteni rendelésre, hanem hamis képzeteik miatt kezdtek a zsidók a többi népekhez hasonlóan — embereket feláldozni. Érdekes hogy a későbbiek során, ahogy a társadalmi fejlődés előre­ halad, az emberáldozatok fokozatosan háttérbe szorulnak, majd teljesen eltűnnek. Az Ószövetségben az elsőszülöttek feláldozása szintén megszűnik. Persze megint istenre, isteni rendelésre hivatkoznak azok a helyek, melyek előírják, hogy nem kell és nem szabad az elsőszülött gyerekeket feláldozni. Közben azonban ellentmondanak egymásnak abból a szempontból hogy miért nem „tartja” már többé szükséges dolognak isten az ilyen áldozatokat. Egyes ószövetségi szövegek szerint isten azt „kívánta", hogy az elsőszü­ lötteket állatokkal kell helyettesíteni az áldozásban illetve megváltani. Er­ ről beszél pl. az Exodus 13. fejezetének 13. verse és 34. fejezetének 20. verse. Ennek az egész helyettesítésnek igazoló mondája az az elbeszélés, amely Izsák feláldozásáról szól. Ez elmondja, hogy Ábrahám — isten óhajának 11 A vallás történetében nagyon gyakori dolog, hogy a morális, a jog i elvek forrásaként, illetve őreként a Nap (mint istenség) szerepel. Ezt látjuk nemcsak a mezopotámiaiaknál, hanem a zsidóknál, a görögöknél és a rómaiaknál is. Úgy véljük, helyes Max Weber álláspontja, mely szerint az egyes népek azért kapcsolták morális és jo g i elveiket a Naphoz (vagy valamely égitesthez), mert ennek mozgásában változatlan szabályosságot ismertek fel és hasonló változatlanságot igyekeztek biztosítani morális normáinak, jogi törvényeinek is. Ugyanakkor W eber a személyes etikai istent szociális, tehát közvetlen tartalmát tekintve az ókori egyeduralkodóból vezeti le. ,,A természetfeletti személyes etikai isten — írja — . . . előázsiai koncepció. E koncepció akkora egyezést mutat a földön mindenható EG Y király racionális-bürokratikus kormányzatával, hogy a kauzális kapcsolatot nem lehet tagadni." (,,W irtschaft und G esellschaft." I. Az első problémával kapcsolatosan lásd a 252. oldalt; az idézet helye: 247. oldal.) 88 �megfelelően — fel akarta áldozni egyszülött fiát, de az utolsó pillanatban tettét isten megakadályozta s egy kost küldött feláldozás céljából Izsák helyettesítésére (G en. 20. fejezet).12 Egy másik variáció szerint azért nem kell már többé az elsőszülötteket feláldozni, mert isten áldozatként helyettük a lévitákat választotta ki magá­ nak papi szolgálatra. ,,Íme és kiválasztottam a lévitákat — „szól’’ az Isten Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, amely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták az enyéim” (Num. 3, 12). E két indoklás ellentmondó volta világosan bizonyítja, hogy az első­ szülöttek feláldozásának megszűnésével és létével kapcsolatosan emberi viszonyok vallási kivetítéséről van szó. Nem természetfeletti lény követelte az elsőként született gyermekek feláldozását és nem is ő kívánta e barbár szokás megszüntetését. Az emberáldozatoknak másik formája az úgynevezett hálaáldozat, amikor is bizonyos egyének ígéretet tesznek vallási alapon istennek az Ószövetségben, hogy kívánságuk teljesítése esetén élő embert áldoznak neki. Ezzel kapcsolatban egy példát említünk meg. A Bírák Könyve el­ mondja, hogy az egyik zsidó bíró, Jefte, a következőket kérte istenétől. Segítse győzelemre az ammonitákkal szemben, s ha ezt a kívánságot telje­ síti, azt fogja feláldozni neki hálából, amivel hazamenéskor legelőször há­ zánál találkozik. Jefte győzött, s odahaza legelőször egyetlen gyermekével, leányával találkozott, és fel is áldozta őt korábban tett fogadásának meg­ felelően (Bírák 11. fejezet). Az emberáldozatok harmadik formája, amely az Ószövetségben szere­ pel, az úgynevezett építési áldozat. (Az ilyen áldozatok régebben széles 12 A különféle élőlény-áldozatokat (ezeken belül az ember-áldozatokat), ha már egyszer mint téves hiedelmek rituális kifejeződései kialakultak, csak nagyon nehezen, csak igen nagy lassúsággal sikerült a későbbi nemzedékeknek humanizálni s végül megszüntetni. Az emberáldozatokat pl. gyakran kevésbé értékes — az áldozok számára kevésbé érté­ kes - egyénekkel HELYETTESÍTIK. Az inka uralkodó önmaga helyett saját fiát, az ókori görögök önmaguk helyett foglyokat vagy fóbűnösöket áldoztak fel. Hogy még ez a helyettesítés is milyen nehezen jutott érvényre, mutatja a következő vallástörténeti tény: A karthágóiak az ókorban saját gyermekeiket szokták egyidőben feláldozni M olo knak. Egy idő után azonban az emberi szeretetérzés legyőzte a korábbi vallási tudat és rituálé szabályát náluk és saját gyermekeiket olyan más gyermekekkel kezdték helyet­ tesíteni, akiket külön erre a célra vásároltak és felneveltek. Ez a helyettesítés azonban a későbbiek során problémákat vetett fel, mert az Agathoklésszal vívott csatában ve­ reséget szenvedtek s ezt a csatavesztést úgy értelmezték, hogy az isteni haragnak a következménye a helyettesítés — az istenség becsapása miatt, Ezért, hogy az istent kiengeszteljék, az érzelmi függőség állapotába jutott karthágóiak ismét visszatértek a korábbi barbár szokáshoz. Roppant nagy áldozást rendeztek ,,lecsillapítani" M olok haragját. (E. B. Taylor: ,,D ie Anfänge de r Cultur." II. 404-405. oldal). - Az emberáldo­ zatok civilizálódásának sajátos formája volt — az Ószövetségben és különféle népeknél szereplő állatokkal történő helyettesítésen kívül — az a módszer, hogy a korábban fel­ áldozott egyének helyett csak valamilyen TESTRÉSZÜKET áldozták fel a későbbi nem­ zedékek, majd még későbben még ezt is helyettesítették, pl. a tényleges ujjat aranyból készült ujjal. Hasonló folyamat az állatáldozatok civilizálódása során is lejátszódott. A vallástörténeti irodalomban pl. közismert, hogy az ókori görögök egyidőben egész ökröt szoktak áldozni az isteneknek. A későbbiek során azonban már csak az ökörnek az ember számára értéktelen részeit juttatták az isteneknek, mondván, hogy amikor az ősi időkben az emberek és az istenek az áldozati állaton megosztoztak, akkor Zeusz a Prométheusz által csinos külsővel ellátott, de belül értéktelen állatrészeket tartalmazó rakást választotta, s ez a választás megmásíthatatlan. 89 �körben elterjedtek voltak a letelepült népeknél. A Kőmíves Kelemenről szóló ballada is e gondolatkörbe tartozik.) Ez a helyi szellemek, istenségek meg­ nyerését célozza, rokonszenvüket igyekszik az áldozó építő a maga javára megnyerni, illetve rosszindulatukat törekszik leszerelni. Józsué könyvében azt olvashatjuk, hogy Jérikhó lerombolása után Józsué átkot mondott a kö­ vetkezőképpen: „Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse a várost, Jerikhót. Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!” (6, 26). És a Királyok első köny­ ve leírja, hogy Akháb királyságának idején a bétheli Hiel Józseué átkának megfelelően építette fel a várost: „Az ő elsőszülött fiának Abirámnak élete árán veté meg annak fundamentumát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állította fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, amelyet szólott volt Józsué, a Nun fia által.” (16, 34).13 „Az atyák ették meg az egrest..." A tízparancsolat szövegében egy a mai ember számára meghökkentő részlettel találkozunk, amelyről az első pillanatban ugyancsak nehéz el­ dönteni, mit is akar jelenteni. A szövegrész, amelyre gondolunk, a követke­ zőképpen hangzik: „én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiaikban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik en­ gem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják” (Ex. 20,5—6.). Mit is mond ki az idézett szöveg, amelyet a Biblia isten szájába ad? Azt, hogy az atyák vétkeit az istenség megbünteti a fia kban, az atyák jótetteit pedig megjutalmazza az utódokban. Vagyis: a gyermekeket nem saját tevékenységük, hanem elődeik, szüleik cselekedetei szerint ítéli meg. A mai ember számára ez az elv antihumánus, mert szerintünk minden em­ ber a maga tettéért felelős. Így tehát joggal merül fel a kérdés: milyen valóságos viszonyok húzódnak meg az említett, erkölcstani tartalmat kife­ jező „isteni” szavak mögött? Korántsem túlvilági momentumok. Gyakorlatilag egy nagyon ősi tár­ sadalmi állapot sajátos erkölcsisége fogalmazódik meg bennük. Azon fej­ lettségi foké, amikor a társadalom életében a nemzetségi közösség még szinte kizárólagos szerepet játszott. A szóban forgó morális elv olyan idő­ szakból ered, amikor a nemzetség egyes tagjai a közösség köldökzsinórjá­ ról még nem szakadtak le. Ekkor az egyének léte csak a nemzetség révén lehetséges. Éppen ezért érdekközösség áll fenn közöttük, s a nemzetséghez képest jelentéktelenek. E sajátos helyzetet a vallástörténészek egy hason­ lattal szokták jellemezni, amely szerint a nemzetség (az igazi létező) egy élő fa törzse, tagjai pedig (a nem igazi létezők) csak a fa ágai. A közösség képviseli a mulandó egyénekkel a folytonosságot. Az egyes emberben tu­ lajdonképpen a közösség cselekszik s éppen emiatt az előbbi tetteiért az utóbbi felelős. Ily módon a nemzetség tagjai történelmi (vertikális) és min13 Frazer beszámol róla, hogy finomult formában ezt az áldozatfajtát még a mostani század elején is gyakorolták Görögországban. Az építő titokban megmérte egy férfi árnyékát s a méretére alapozta házát, majd szentül hitte, hogy a ,,beépített" férfinak („a méret azonos eredetijével" alapon) egy éven belül meg kell halnia. („D e r goldene Zweig." 280. oldal.) 90 �den jelenkori (horizontális) vonatkozásban folytonossági közösséget alkot­ nak, ami annyit jelent, hogy a nemzetségi ősök pozitív és negatív tetteiért egyaránt felelősek az utódok. A felemlített hely tehát sajátos transzcendens formában, isten szájába adva a szót, fejezi ki az ősi nemzetségi közösségi erkölcsét. (Hiba lenne tehát, ha a mai vallási felfogást, amely az etikai individualizmus talaján áll, visszavetítenénk az emberiség egész múltjára és úgy vélekednénk, hogy a vallások mindig az individuális erkölcsi elvek szószólói voltak.14 A későbbiek során - amikor a nemzetségi társadalom felbomlik, ami­ kor kialakult a magántulajdon, a vagyoni differenciáltság, a kizsákmányo­ lás, az elnyomás, az osztályviszonyok —, a szóban forgó közösségi-etikai elv elveszti létalapját. Hogy miért? Mert most már az eltérő társadalmi helyzetű és érdekű egyének különböző módon ítélik meg ugyanazon csele­ kedeteket, s így a kollektív erkölcs helyébe fokozatosan az individuális lép. Ennek a folyamatnak a zsidók történetét illetően már Jeremiás könyvében nagyon határozott jeleivel találkozunk. Jeremiás a jövőre vonatkozóan a következőket jósolja: „Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fia k foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele” (31, 29—30). Jeremiás tehát már az individuális erkölcsi megítélés híve — bár még csak a jövőre vonatkozó jóslás formájában —, ami arra utal, hogy az ő idejében a nemzetségi társadalom közösségi viszonyai már jelentős mér­ tékben meggyengültek. Ezékielnél az individualizmusnak még határozottabb kifejeződésével találkozunk. Nála az istenség már így „beszél” : „Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szokták mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fia k foga vásott meg bele? Élek én, . . . nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izrá elben. Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, an­ nak kell meghalnia" (18, 2-3). Ezékiel részletesen, konretizálva kifejti, hogy az az egyén, aki „igazsá­ got cselekszik” — betartja az isten iránti kötelezettségeket: senkit nem nyo­ morgat, a zálogot visszaadja, nem uzsoráskodik stb. —, ősei rossz tettei miatt nem hal meg, hanem „élvén él” . Viszont ha ennek az „igaz” ember­ nek fia „Mindezeket az utálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen rajta!" Tehát az ős, az atya pozitív erkölcsi cselekedetei nem mentesítik az utódot, ennek viselnie kell saját negatív tetteinek erköl­ csi következményeit. Továbbfolytatva fejtegetéseit Ezékiel a következőket mondja. Ha mármost e gonosz fiúnak gyereke születik, aki apja utálatos­ ságait nem cselekszi, akkor az „ilyen ne haljon meg atyja vétkéért” . Az á l­ talános megfogalmazás így hangzik Ezékielnél: „Amely lélek vétkezik, annak 14 A nemzetségi rend vallásának a szubjektuma tehát a kollektíva s — ahogy azonnal látni fogjuk — osztálytársadalmak vallásainak, az ún. világvallásoknak a szubjektuma az individuum. (V. ö .: Lukács György: „Az esztétikum sajátossága." 2. 722. s 727. oldal. „. . . a ma oly domináló én-érzés — írja Lukács — az egészen primitív korszakok mindennapi életében egyáltalán nem vagy legfeljebb csíraszerű állapotban lehetnek je le n ." 91 �kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága" (18, 20).15 Az elmondottakból látható, hogy az Ószövetségben mind a korábbi kö­ zösségi, mind a későbbi individuális erkölcsi felf ogás transzcendens kivetülés formájában öltött megfogalmazott alakot. E formában azonban min­ den esetben tartalmilag az éppen adott időszak konkrét társadalmi viszo­ nyai rejlenek. Az individualizmus egyébként történelmileg alapvetően pozi­ tív szerepet játszott az ószövetségi időkben, mert az egyén adottságait, ké­ pességeit (igaz, az önzésben) megszabadította a nemzetségi rend, a vének végtelenül konzervatív, s egy időponttól kezdve a fejlődést mindinkább aka­ dályozó bilincseitől. Ne legyenek néked . . . ! Ne csinálj magadnak . . . ! Már korábban szó esett róla, hogy Ijjas idézett cikke szerint az első három parancsolat, amelyek isten és ember viszonyára vonatkoznak, köve­ telik meg leginkább a kinyilatkoztatás történeti tényként való elfogadását. Nos, a harmadik parancsolattal, a szombat ünnepként való megtartásával kapcsolatosan már láttuk, hogy az ilyen állítás alaptalan. Most vizsgáljuk meg, milyen tényleges momentumok fejeződnek ki az első két tiltásban, amelyekben az isten „megköveteli” a zsidóságtól: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszted azo­ kat . . ."(Ex. 20, 3-5). Ez a két tiltás tulajdonképpen szorosan összefonódik, a zsidó vallás történelmi fejlődésének együttesen alakuló két oldalát jelenti. Mindkettő a zsidóság társadalmi-történeti fejlődésével áll összefüggésben, általa meg­ határozott. Az első tiltás tulajdonképpen a zsidóság letelepülése utáni nem­ zetté szerveződésének objektív tényéből fakad. Ennek előfeltétele s később az államiság létének, funkcionálásának fontos szükséglete volt egy egysé­ ges ideológia, ami ebben az időben csak vallásos formában nyerhetett megfogalmazást. Méghozzá oly módon, hogy a sokféle törzsi isten ellen felléptek az egyesítést politikailag-gazdaságilag végrehajtó erők: vagyis tulajdonképpen a széthúzó törzsi erők ellen léptek fel. Méghozzá az egyistenhit vallási ideológiájának segítségével. A most elmondottakból egy nagyon érdekes következmény adódik. Ha egyszer a nemzetté, az államisággá szerveződés érdekében a zsidóság ve­ zetői, a gazdagok fellépnek a helyi, törzsi istenségek ellen, akkor egyúttal 15 Érdekességként két dolgot jegyzünk meg. Egyrészt azt, hogy a nemzetségi társadalom közösségi erkölcsének bizonyos fokú olyan maradványaira, melyek szerint az apa tettéért esetleg a gyerek viseli a következményt, Hammurapi törvényei között is akadunk. Az egyik § szerint, ha egy szabad ember megölte egy másik szabad ember leányát, akkor a halált megütéssel előidéző apa LEÁNYÁT is halállal kellett sújtani (210. §). Hasonló gondolatot tartalmaz a 230. § is. Másrészt azt, hogy az Ószövetségben is vannak olyan konkrét példák, amelyek szerint az utódok bűnhődnek atyáik tettei miatt. Dávid miatt fia (2 Sám. 12, 14), Saul miatt 5 leszármazottja (2 Sám, 21, 6-9), Akház miatt utódai (1 Kir. 21, 29 és 2 Kir. 10, 11-17.) 92 �el kell vetniük azokat az érzéki-konkrét formákat is, amelyekben ezek az istenségek elképzeltetnek. Tehát a különféle állati, növényi, bálvány istene­ ket, amelyek többnyire a totemkorszakból származnak. Ugyanakkor olyan istenség-arculatokat kellett kiformálniuk, amely a kialakulófélben lévő, majd minden etnikai elem számára egyaránt elfogadhatónak mutatkozott. E célra pedig csak egy szinkretikus, elvont, nem durván antropomorf istenség le­ hetett alkalmas. Éppen ezt a követelményt fogalmazza meg a második til­ tás, amikor a konkrét-érzéki istenségeket elítéli.16 Persze zsidó vallás csak lassan fejlődött át a későbbiek során monoteizmusba, a mindenség egyetlen természetfeletti lényévé és megalkotójává módosult Jahve vallásává. Ezzel összefüggésben a zsidóknál még nagyon hosszú időn keresztül megtalál­ juk a különféle érzéki istenségeket s kultuszukat. Ezek közül megemlítünk néhányat. Nehémiás könyve érdekes utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a zsidóknál Jahve tisztelete történelmileg a borjú kultuszhoz kapcsolódik s magát Jahvét a borjúval (korábban totemállat) azonosították a zsidók. Az utóbbiakról ezt írja: ,,még borjúképet is csinálnának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki kihozott téged Egyiptomból . . .” (9, 18). Ezek a szavak arra utalnak, hogy a zsidók az állítólagos egyiptomi kivonu­ lás után imádták a borjút. Ugyanerről számolnak be a következő helyek: Ex. 32, 19; Deut. 9, 16. A borjú későbbi kultuszáról is közölnek különféle ószövetségi helyek adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a honfoglaló zsidóknál még nem volt semmiféle monoteizmus, hanem csak törzsi-totemistenségek, s ezeket tisztelték és csak a később kialakult egyistenhit idősza­ kában kezdték a monoteizmust a távoli múltban létezettnek feltüntetni. Maga Sámuel is üszőt áldoz (1 Sámuel 16, 2). Jeroboám pedig - tapinthatóan a politikai és területi szempontból az Izráelt leigázni igyekvő Juda királyával, Roboámmal szemben, aki Jeruzsálemben otthonos Jahve kul­ tuszát igyekezett céljai érdekében felhasználni — ismét feleleveníti a borjú tárgyi kultuszát. „Tanácsot tartván . . . a király — olvassuk róla —, csinál­ tata két arany borjút, és monda nékik (Izráel népének): Sok néktek Jeru­ zsálembe felmennetek: Imhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéből. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat 16 „A ne csinálj maqadnak . . . !" tiltás érvényre jutása messzemenően kihatott a zsidók szellemi életére. Ez a hatás voltaképpen megakadályozta, hogy az Ószövetség népénél kialakuljon a művészet, amire Hegel a következő szavakkal mutatott rá : „Az értelem­ nek nem lehet művészete, vagy legfeljebb a fenség művészete, ahol az alak annyira korhadt, hogy az egyén elpusztul. Ahol a szellemet az emberrel ellentétben az alak nélkülinek fogják fel, mint a zsidóknál és a mohamedánoknál, ott NINCS HELYE A KÉPZŐMŰVÉSZETNEK. Amit az igaznak tartanak, itt nem nyer alakítást; megrögzítésé­ nek módja ne legyen külső alakítás. A fantázia itt nem szerv annak felfogására, ami igazán érvényes a szellemre. A művészet pedig lényegileg szépművészet; ezért szükség­ képp ott jelent meg, ahol a fantázia, az alakítás a legfőbb szerv, ahol istent nem általános szellemnek tudják. Így a GÖ RÖ G Ö KN ÉL kellett m egjelennie; ők az isteni általánosságot a természetes szubjektivitás formájában szemlélték. Az ilyen nép körében szükséges, hogy az általánost, az istenit az érzéki szemléletben ragadják meg és ábrá­ zolják. Éppígy lényegileg a keresztény vallásnak is van művészete, mert számára az isteni nem az értelem absztraktuma." (,,Előadások a világtörténet filozófiájáról." 89. oldal. Nagybetűs kiemelés tőlem —P. I.). 93 �pedig Dánba” (1 Kir. 12, 28-29).17 Egyes bibliai részek beszámolnak arról, hogy a zsidóknál a borjúén kívül még aránylag nagyon későn is megvolt a magaslatok, bakok kultusza is (2 Krón. 11, 15). Sőt arról is értesítenek bennünket, hogy a későbbi időkben a monoteizmus szellemének megfelelő arculatra formált Mózes maga érckígyót imádott, s ezt csak-aránylag későn törte össze Ezékiás király (2 Kir. 18, 4). Mindaz, amit az eddigiek során az ószövetség tízparancsolattal kapcsolatosan elmondottunk, világosan bizonyítja vallástörténetileg, hogy „A vallás nem hoz létre erkölcsöt. Csupán szentesíti szabályzatait, amelyek egy adott társadalmi rendből sarjadnak ki.18 2. Az erkölcs és a természetfeletti Az eddigiek során azt vizsgáltuk, milyen reális társadalmi viszonyok fejeződhetnek ki történelmileg a tízparancsolatban. A következőkben arra térünk ki, hogy: miért öltenek ezek a viszonyok — s általánosan fogalmazva: az erkölcsi normák — transzcendens formát, olyan arculatot, mintha termé­ szetfölötti eredetűek lennének, mintha nem az emberi világból származná­ nak? Mielőtt ennek a kérdésnek a megválaszolásába kezdünk, megemlítjük, hogy számos tekintélyes valláskutató hangsúlyozza a következő tényt: az erkölcs az emberiség történetében változó kapcsolatban van a vallással, és az ősközösségi rendben a primitív népeknél - a későbbi osztálytársadal­ maktól eltérően — önálló hozzá képest, azaz nem transzcendens színezetű, vagy majdnem teljességgel független tőle. Plehanov az utóbbi álláspontot képviselte. Szerinte „A társadalmi fejlődés első szakaszaiban az erkölcs teljesen független a természetfölötti lényekbe vetett hittől."19 Ugyancsak ezt a nézetet képviseli Lukács György is, aki szerint az ősi mágia teljesen etikai elem nélküli, aki szerint „csak az osztályok kifejlődésével merül fel egy mégoly primi tív etika szükségszerűsége” , s a „kötelesség . . ., mind jogi, mind etikai értelemben, csak az ősközösség felbomlásával, az osztá­ lyok keletkezésével jön létre."20 A magunk részéről a vallástörténeti tények alapján úgy véljük, hogy Plehanov és Lukács György ezen álláspontja túlzó. Szerintünk az erkölcs az ősközösségi társadalomban nem volt teljességgel független a vallástól s ezt a felfogásunkat majd a következőkben bizonyítani is fogjuk. Az erkölcs már az ősközösség idején összefonódott kisebb vagy nagyobb mértékben 17 E két helyen 18 Plehanov: ,,A 19 Plehanov: „A az aranyborjú kultuszát még Jéhu is fenntartotta. (2 Kir. 10, 29.) vallásról." 291. oldal. vallásról." 142. oldal. Lukács György: „A z esztétikum sajátossága". I. 101. oldal. Véleményünk szerint az az álláspont, amely szerint az erkölcs csak az osztálytársadalom kialakulásával párhuza­ mosan jön létre — s ez a vélemény a marxisták körében szinte egyetemleges —, mély­ ségesen elhibázott. Alapja az a nézet, hogy az ősközösség érdeki szempontból valami abszolút egységes képződmény. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert ha csak egy tényt említünk — a matriarchátus egykori meglétét, az erről a patriarchátusra való áttérést, s a patriarchátus létezését —, azonnal nyilvánvaló, hogy itt érdekellentétek, eltérő morális és jogi megítélések szerepelnek. Vesd össze „Az ószövetség és az ősi család" című idevágó cikkünket. (Világosság 1963. 4. sz. 209-215. oldal.) 94 �a vallással, a természetfölöttivel. Ezt a gondolatot már Taylor is felvetette a „Primitív kultúrá” -ban, de nála természetesen a fejtegetés hangsúlya arra esik, hogy az ősi időkben az erkölcs nagyon független a vallástól, ami érthető az ő esetében, hisz azon teológiai koncepció ellen harcolt, amely szerint az erkölcs mindig teljességgel vallási erkölcs volt. Taylor mindjárt a „Primitív kultúra” elején így írt: „A vallás egyik nagy eleme — a morális —, amely számunkra a vallás leglényegesebb részét képezi, a fejletlen népek vallásában ténylegesen alig lép fel. Nem mintha ezen népek nem rendel­ keznének semmiféle erkölcsi érzékkel vagy semmiféle erkölcsi törvénnyel, mert mindkettő erősen szembetűnő náluk, ha nem is megformulázott előírá­ sokban, de legalább a társadalom azon tradicionális megjegyzésében, amelyet mi közvéleménynek nevezünk, amelynek alapján bizonyos cselek­ véseket jóknak vagy rosszaknak, jogosaknak vagy jogtalanoknak tekintenek. Az etikának a fejl ettebb kultúrában az animista filozófiával oly bensőséges és befolyásgazdag összeolvadása a fejletlen kultúrában éppen csak megkezdődöttnek látszik.”21 Említett művének második kötetében Taylor ismételten és részletesebben foglalkozik a vallás (az ő felfogása szerint: az animizmus) és az erkölcs vi­ szonyával. A következőket írja: „Az etikai kérdések e kutatásból (az animiz­ mus kutatásából — P. I.) való majdnem teljes kizárásának okát több mint pusztán célszerűségi szempontok képezik; ez a kizárás magában a vizsgált tárgy természetében rejlik. Ezen állítás egyesek számára nyugtalanítónak tűnhet, de a tények mégis igazolják, hogy a moralitásnak a vallással való kapcsolata a kultúra első fokain csak gyenge nyomokban vagy egyáltalán nem észrevehető. A primitív és a civilizált vallások összehasonlítása szá­ munkra mély hasonlatosságot mutat filozófiai alapszemléletükben, de éppen ilyen mély kontrasztot a világszemlélet életre vonatkozó befolyását illetően. Amennyiben a vadak vallása a természeti vallás reprezentánsának tekint­ hető, egyszerűen semmivé foszlik ez a nagyon elterjedt felfogás, hogy a természeti vallásnak lényeges hittétele az univerzum erkölcsi kormányzása. Éppen ellenkezőleg: a vadember animizmusából majdnem teljesen hiány­ zik azon etikai elem, amely a modern művelt szellemnek mint a praktikus vallás tulajdonképpeni hajtóereje jelenik meg. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a fejletlen népek életéből általában hiányzik minden moralitás. Ellenkező­ leg, erkölcsi előírások sora nélkül nem egyszer lehetetlen volna a legdur­ vább törzsek létezése: és a valóságban maguk a primitív népek nem kis mértékben kitűnőknek és dicséretre méltóknak tarthatják a morális törvé­ nyeket. Ezen etika azonban a maga sajátos talaján áll, a tradíció és a közvélemény talaján, és viszonylag független az animisztikus hittételektől és ritusokból, amelyek mellette egzisztálnak. A korai animizmus nem er­ kölcstelen, hanem csak erkölcs nélküli.”22 Taylor hangsúlyozza, hogy a vallás csak a társadalmi fejlődés magasabb fokain vonzotta a maga hatásköré­ be, kebelébe az erkölcsöt. „A vallás a történelem folyamán - írja - kü­ lönféle utakon kisebb vagy nagyobb jelenségeket kívülről magához vonzott 21 E.B. Taylor: ,,D ie 22 Ugyanott. II. 360. Anfänge de r Cultur." I. 421. oldal. (Kiemelés tőlem oldal. (Kiemelés tőlem —P. - P. I.) I.) 95 �és saját rendszeréhez hozzákapcsolt; így pl. bizonyos ételtilalmakat, külö­ nös napok figyelembevételét, a házasság a rokonság szempontja szerinti szabályozását, a társadalom kasztokra-osztottságát, a szociális viszonyok és a polgári kormányozás rendjét.” 23 Visszatérve az e rész elején felvetett kérdésre, úgy véljük, hogy az ős­ közösségi rend létének kezdetén az erkölcs teljességgel szokás-magatartást jelentett. Másként kifejezve: még egyáltalán nincs összeszövődve a vallás­ sal, a transzcendenssel. Ezt a sajátosságot azonban nem szabad az egész ősközösség jellemzőjének tartanunk. A vallástörténeti tények ugyanis a kö­ vetkezőt mutatják már a totemizmus fejlettségi szintjén, vagyis a nemzetségi társadalomra legjellemzőbb szociális-vallási képződmény kapcsán az erkölcs és a vallás viszonyát illetően. A nemzetségben, ebben a primitív közösség­ ben az egyének közötti kapcsolatok még áttekinthetők, a közösség érdekei (mi a jó? mi a rossz?) viszonylag könnyen felismerhetők, s a közösség szá­ mára alapvetően azonosak. Egyúttal a nagyrészt szokáson alapuló erkölcsi magatartás követelményei félig még ösztönösen érvényesülnek. S mégis — már ekkor — számos ponton összeszövődik a primitív totemisztikus közösség erkölcse a természetfölöttivel. Gondoljunk csak arra, hogy a közérdek — megtestesítőjében, a totemben — bizonyos fokig külsőleg fejeződik ki a nemzetség egyes tagjaival szemben. Ez a „transzcendencia” persze még közvetlenül jelen van az emberek mindennapos tevékenységében és nem kerül vele élesen szembe. Nem kerül szembe azért, mert a totemhez minden egyes ember hozátartozik: a törzs, a nemzetség azonosítja magát a totem­ mel. Ily módon a totemisztikus előírásokban még csaknem közvetlenül je ­ lennek meg a közösségi erkölcs normái. Már itt megjelenik — természetesen még csak kis mértékben - az a két mozzanat, ok, amely az erkölcs transzcendens kivetülését előidézi, amely két oknak hatóerejét az osztálytársadalmi viszonyok érdekellentétessége fan­ tasztikus mértékben felfokozza. A két ok, amelyre gondolunk, a következő: Először is az a tény, hogy születésekor minden egyes generáció készen talál meghatározott társadalmi viszonyokat — mint a gazdasági, mind pe­ dig a szellemi élet szférájában. Többek között az erkölcsi magatartást sza­ bályozó elveket is, amelyeket éppen ezért - s azért, mert részben már a totemizmusban törekvéseikkel ellentétesnek éreznek, tekintenek — külső, nem emberi eredetűnek vélnek, valami külső idegen hatalom őket kény­ szerítő erejének a megnyilvánulását látják bennük. „Az egyes ember is, minden nemzedék is — írja Levada — a társadalmi kapcsolatok összességét egyaránt valami külső és magasabb erőnek érzi, amely feltétlen engedel­ mességet követel.” 24 Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a korábbi nem­ zedékek kitermelte, a tradíció által közvetített s az egyes generációk szá­ mára észrevétlenül változó magatartási elvek mint valami idegen, az ember felett álló transzcendens létező produktumai jelennek meg már a primitív tudat számára is. Mindez természetesen azért történhet így, mert a totem23 Ugyanott. II. 361. oldal. 24 J. A. Levada: ,,A valláskritika oldal. 96 szociológiai problémái.” Világosság, 1964. 3. sz. 133. �isztikus közösség idején szóban, a gondolat síkján már megfogalmazzák ezeket az elveket s így az absztrakció, az általánosítás, a téves fantáziamű­ ködés révén elkerülhetetlenül végbemegy a vallási kivetítés. A második oka az erkölcsi magatartást szabályozó elvek spontán kivetítésének az, hogy ezek az elvek már az ősközösség idején sem funkcionálnak abszolút módon, — ami megint a transzcendencia irányába löki az emberi fantáziát. Az említett okok természetesen az osztályrend kialakulásának következ­ tében — a korábbi szinthez képes - hallatlanul felfokozottan hatnak. Ekkor ugyanis a magántulajdon, a vagyoni különbségek létrejöttével az egyének alapvetően ellentétes érdekek hordozóivá válnak, a korábbi „közérdek” fo­ kozatosan háttérbe szorul, a szociális viszonyokban az áttekinthetőség, a tettek feletti ellenőrzés mind nehezebbé válik. Az erkölcs az egyénekkel (el­ sősorban a szegényekkel) szemben mind több olyan követelményt támaszt, amely tőlük idegen, külső hatalmat testesít meg; éppen azért, mivel érdekeik­ kel ellentétes érdeket — a gazdagokét — fejezi ki. S mivel „kívülről” követeltetik meg az etikai parancsolatok betartása mivel nem látható át köz­ vetlenül, e következmények mennyiben szolgálják az egész közösség érdekét — az emberek az erkölcs külső, befolyásolhatatlannak tűnő meghatározóját mint transzcendens, idegen, vak erőt, mint kényekedvére cselekvő istent személyesítik meg. Persze az istenképzet kezdetben durván tárgyias, antropomorf elemeket mutat s csak később lesz egyre kevésbé „kézzelfogható” . Még ekkor is magán viseli azonban a kollektivisztikus eredet nyomait, ami a nemzetiségi rend időszakában a totem jellemzője volt. Az osztálytársadalomban ez úgy fejeződik ki, hogy a szegények és a gazdagok egyaránt ugyanazon istenség­ hez kapcsolják gazdasági, politikai, erkölcsi érdekeiket. A köz érdeke (s bizonyos vágyak kifejeződése) — éppen amiatt, mert a valóságban csak az osztályellentétek prizmáján megtörve jelentkezik — most szélsőséges módon ölt alakot a természetfölöttiben. Az Ószövetségben pl. a próféták — a sze­ gények szószólói lévén — Jahvéval fenyegetik a gazdagokat, s egyúttal az utóbbiak is Jahvéra hivatkozva igazolják tetteiket, a kizsákmányolást, az el­ nyomást.25 Az istenség elsősorban a gazdagok érdekében „szól” , mert övék a hatalom, uralkodó tényezők a gazdasági életben, s innét fakadóan — érdekeiknek megfelelően — az állítólagos isteni erkölcskinyilatkoztatással kapcsolatosan tudatosan alkalmazzák már a csalást is. Itt közrejátszik ter­ mészetesen az is, hogy az ősközösségi rend bomlásának az időszakában a néptömegek az uralkodó rétegnél alacsonyabb tudati (durvább vallási) szinten állnak s ezt az előnyét a nemzetiségi arisztokrácia ki is használja. A nemzetiségi rendben az egyes emberek érdekközössége volt az a reális tényező, amely az erkölcs megvalósulásának társadalmi biztosítékát megtestesítette. Az osztályviszonyok kialakulásával párhuzamosan azonban ez a reális alap eltűnik. A különböző, sőt ellentétes érdekek nem teszik 25 Épp ezért joggal írja Kysely: A vallás „egyrészt az elnyomott tömegek, másrészt az uralkodó osztályok erkölcsét egyesítette magában.. Ezekből olyan tökéletes »osztályfeletti« szintézist és olyan általános erkölcsi normákat alkotott, amelyekben felfedezhetjük a társadalmi egyenlőségre való törekvést és a tiltakozás elemeit ugyanúgy, mint az alá­ zat, az engedelm esség, a »ne szállj szembe a gonosszal« parancsát és a társadalmi béke elemeit is.” („A modern ember és a vallás." Kossuth Könyvkiadó, 1965. 134. oldal.) 7 97 �lehetővé a normák társadalmilag teljes funkcionálását. Ez a funkcionálás csak mint el nem érhető törekvés, mint cél jelentkezik az osztálytársadal­ makban. A normák úgy érvényesülnek, hogy megszegik őket és az ellenté­ tes osztálytörekvések talaján ellentétesen is értelmeztetnek. Az erkölcs e viszonyok között külső, transzcendens garanciára szorul. Ez a természetfö­ lötti „erő” , garancia azonban az uralkodó osztályok, a gazdagok érdekeinek megfelelően funkcionál még akkor is, amikor az egész emberiség történelmi előrehaladásának szükségletei — meghatározott időn át — szintén csak az éppenséggel adott kizsákmányoló, elnyomó osztályok külön érdekeiben, kü­ lön erkölcsében juthattak kifejezésre.26 Maga ez az erkölcsi transzcendens kivetülés (a vallás egészével együttesen) csak akkor tűnhet el végleg az emberek életéből, ha az osztálytársadalom felszámolásával megszűnnek közöttük az alapvető szociális érdekellentétek, ha fokozatosan kialakul az újfajta közérdek, amely lehetővé teszi az emberi viszonyok ésszerű átlátá­ sát, és amely egyúttal a morális normák érvényesülésének evilági szociális garanciája lesz. 26 Mindez azt mutatja, hogy a vallással egybekapcsolódott erkölcs jelentős mértékben POZITÍV funkciót is betöltött az emberiség TÖRTÉNETÉBEN, s nem lehet egyetérteni olyan sommás ítéletekkel, hogy a valláserkölcs ,,reakciós erkölcs". (Kysely: „ A modern ember és a vallás." 142. oldal.) 98 �körkép Salgótarján története Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából a város tanácsának Végrehajtó Bizottsága izléses, szép kivitelben könyvet jelentetett meg Salgótarján törté­ nete címmel. A mintegy 400 oldal terjedelmű kötet azonban nemcsak tetszetős külső formája, hanem elsősorban tartalma, a település történetének hiteles, nagy dokumentációs tényanyagra támaszkodó tudományos igényű feldolgozása miatt méltó az ünnepi alkalomhoz. A város történetét bemutató könyv megjelenése egyúttal jelkép is. Szimbóluma és bizonyítéka annak a társadalmi, kulturális fejlődésnek, amelyet a város „felnőtté" érése útján már eddig is elért, kikovácsolva a szellemi tőkének azt a minimumát, melynek okos kamatoztatásával, további céltudatos növelésével, nemcsak külső arculatával, hanem la ­ kóinak növekvő kulturáltságával és eszmeiségével biztosíthatja magának a rangos nevel: szocialista város. Garancia erre a város múltja és jelene. Hiszen ez a munkásváros, amely az országban hosszú évtizedeken át, a haladásért vívott forradalmi harc egyik bázisa volt, megmutatta, hogy lakossága az osztályküzdelmek változott körülményei, a társadalmi élet békésebb viszonyai között is képes nagy tettekre, az alkotó munkában is élen tud járni. Érdeme a könyvnek, hogy a város-történet felszabadulás előtti és utáni periódusának megírásában a szerzők éppen a város gazdasági és társadalmi-politikai viszonyainak rész­ letezőbb elemzésével mutatták ki azokat a specifikumokat, megkülönböztető vonásokat, amelyek a város nevének — Salgótarjánnak — a mai napig megőrzött sajátos politikai kicsengést adtak a város és megye határán túl is. A vállalkozás jelentőségét külön aláhúzza az a tény, hogy Salgótarján történetét öszszefoglaló munka tulajdonképpen eddig nem jelent meg. (Dornyai Béla: Salgótarján c. füzete, amely 1929-ben került kiadásra, lényegében útikalauz, s nem tekinthető történelmi feldogozásnak.) Ezért a könyv tartalma és mondanivalója egyaránt jól szolgálja azokat a célokat, amelyeket a szerzők maguk elé tűztek: a várostörténet marxista szellemű feldolgozását, ismertetését, az egészséges lokálpatriotizmus, a szülővároshoz, lakóhelyhez való értelmi és érzelmi kötődés erősítését a lakosság minden rétegében. A könyvet szerzői kollektíva írta, úgyszólván valamennyiük az olvasó által ismert, megyei helytörténeti kutató, történész. A kötet hét nagyobb fejezetből áll. Az első két fejezet (Dr. Belitzky János munkája) az ókortól a honfoglalásig, illetve a honfoglalástól az 1848-as forradalomig dolgozza fel Salgótarján történetét. Az I. fejezet mintegy bevezetés képpen megismerteti az olvasót, a település földtani és földrajzi viszo­ nyaival, majd az emberi élet nyomait kutatja a szerző, s eljut arra a következtetésre, hogy ha előbb nem is, de i. e. 2500 táján kezdődő rézkorban már éltek emberek városunk te­ rületén. Salgótarján, mint önálló település története tulajdonképpen a honfoglalással kezdő­ dik, amikor is a 1. század elején a honfoglalók Tarján törzsének egyik csoportját telepítik itt le, az ún. belső gyepüvonal védelmére. A leírásból elénk táruló falu képe megegyező azzal, amely jellemezte a feudalizmus, a középkor legtöbb kicsiny települését. A 17. sz. végén a falu lakossága még a 250 főt sem éri el, még másfél évszázaddal később, 1830-ban is csak 800 lakosa van. A 18. szá- 99 �zad derakán is a templom az egyetlen kőépület Salgótarjánban. A korabeli állapotokra utal a szerző azzal is, amikor a 18-19. századig Salgótarján művelődési viszonyairól így ír: A műveltség „közvetítői a papok és a tanítók . . . a templom és az iskola voltak. A kettő között azonban óriási a különbség. A templom mindenkire hatott, ez iskola pedig csak kevesekre.” Majd sajnálkozva teszi hozzá, hogy a fenti megállapítást az is bizonyítja, „hogy a plébánosok névsorát csaknem hézagtalanul ismerjük, a tanítókét alig.” A III. fejezet (Dr. Szabó Béla a szerző) Salgótarján a kapitalizmus uralkodóvá válá­ sának időszakában: 1848-1918. - nagyszámú forrásanyagra támaszkodva, a forrásmunká­ kat meggyőző erővel felhasználva színesen, olvasmányos formában mutatja be a gyors­ ütemben kapitalizálódó települést. Salgótarjánt a szén emelte ki az ismeretlenségből és tette az ország jelentős ipari központjává. Ugyanis a feltárt szénre alapozva hamarosan letelepülnek és fejlődésnek indulnak a különböző gyáripari üzemek is. A nagyipar civilizációt teremtő ereje, gyökeres változásokat idézett elő nemcsak a környék arculatán, de magán a településen is. Salgó­ tarjánban a 19. század második felétől kezdődően — a hazai iparfejlődés akkori ütemét messze meghaladó mértékben — gyors iparosodás indult meg. A lakosság létszámának alakulása is erről tanúskodik. Amíg 1850-ben 808 főt tartanak nyilván, 1869-ben 3700, 1880-ban 6316 és 1900-ban 13 548-at. Így Salgótarján a századfordulóra a lakosság szá­ mát tekintve magasan az első helyre került a megyében, maga mögött hagyva — a me­ gyeszékhely Balassagyarmat lélekszámát is. A gazdasági élet, a termelési feltételek megváltozása meghatározta az itt élő lakos­ ság társadalmi-politikai arculatát is. A szerző adatokkal bizonyítja, hogy nincs az országnak egyetlen városa sem, ahol a munkásosztály, s ezen belül a nagyipari munkások aránya az összlakossághoz viszonyítva olyan magas lett volna, mint Salgótarjánban a századforduló idején. 1900-ban a bánya és gyáriparban foglalkoztatottak száma a lakosság 72,9 százalékát képezte. Ugyanez az arány a magyar ipar fellegvárainak számító budapesti perifériákon, mint Csepel 61,2, Újpest 55,6, Kispest 52 százalék. A lakosságon belül a nagyipari proletáriátusnak ez a magas száma és aránya bizto­ sította azt az osztályalapot, amelyre ettől az időszaktól kezdődően — minden társadalmi progresszió támaszkodhatott és támaszkodott is Salgótarjánban. A szerző elismerésre méltó céltudatossággal, a rendelkezésére álló forrásanyagok és feldolgozások jó elrendezésével és felhasználásával a nem szakember számára is olvas­ mányos, érdekes leírását adja a város korabeli gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyainak. A polgári demokratikus és a szocialista forradalom 1918— 1919. időszakát felölelő periódusa — helyesen — önálló fejezetként került a várostörténetbe. (Dr. Horváth István munkája) A fejezet törés nélkül, szervesen kapcsolódik az előző részhez, jól épül a várostörténetbe. Sajnálatos azonban, hogy éppen e kiemelkedő forradalmi, periódus esemé­ nyeinek megírásában — feltehetően a szerkesztők által túlzottan szűkre szabott keretek miatt — a szerzőnek nem á llt módjában a már eddig is ismert tényeken és következteté­ seken túl menni. A könyv következő fejezete (Schneider Miklós írta) a város negyedszázados ellenforra­ dalmi korszakát ismerteti. Az ország 25 éves történetének rövid politikai szintézisével kezdi, majd a város gazdasági, társadalmi, közigazgatási és kulturális életének áttekintése után, a munkásság, a dolgozó tömegek politikai harcának az ellenállási mozgalom kibon­ takoztatásával folytatja és végül a horthysta rendszer bukásával zárja a fejezetet. A szerző nem törekszik arra, hogy a város életét, fejlődését egy országos képletbe helyettesítse. Salgótarján élete, sorsának alakulása nem követte pontról-pontra az or­ szágos helyzet változásait. Hiszen mind a város, mind a politika fejlődése mögött mélyebb gazdasági- társadalmi adottságok állnak mozgatóként. Ezért, mint a fejezet szerzője, maga is jelzi bevezetőjében „ . . . nem is a huszonöt év eseményeinek időrendi krónikáját kí­ vánjuk adni, hanem mintegy jellemzést adva a korszakról, bemutatni a város fejlődését megszabó legfontosabb tényezők alakulását.” A könyv hatodik része (Dr. Molnár Pál munkája) zárja a város életének, fejlődésének történetírói igényű és jellegű feldolgozását. Ez a fejezet a város felszabadulásával kezdő­ dő és a népi demokratikus forradalom győzelmével záruló (1944. december 25. - 1948.) időszakot foglalja össze. 100 �Három tanulmány „A közelmúlt és a jelen” cím alatt mintegy utolsó - hetedik fejezetként zárja a város történetet. H. Hámori Anna, a „fordulat éve"-től, a proletárdik­ tatura viszonyai között a város gazdasági, társadalmi, politikai életében végbement fej­ lődésről, Csongrády Béla a kultúra, művelődés, egészségügy és sportélet kérdéseiről, s végül Dr. Berkes József a már megvalósult és megvalósítandó városrendezési tervekről ír tanulmányában. Ennek megfelelően a könyvben nemcsak a város múltja kap helyet, hanem az ún. félmúltja is, vagyis a történelmileg már lezárult, de következményeiben még hatékony társadalmi jelenségek ábrázolása. Emellett szólnak a szerzők a jelenről, s ha csak körvo­ nalaiban, a jövőről, a tennivalókról is. Helytálló Dr. Tóth Istvánnak, — Salgótarján város tanácselnökének — a könyvhöz írt előszavában ezzel kapcsolatos megállapítása: „Ez a téma már nem is annyira a helytörténeti kutatások, mint inkább az urbanisztika terüle­ téhez tartozik." Mivel a város a forradalmi változások korát éli, így nemcsak múltjáról, de jelenéről és jövőjéről is van mit mondania. A könyv szerzőjének, szerkesztőinek felkészültségét, gondos munkáját igazolja, hogy a szerkezetből, a mondanivaló tagolásából eredő esetleges párhuzamosságokat, átfedéseket sikerült a minimálisra csökkenteniök. A könyvet korabeli illusztrációk és képek színesítik és teszik gazdagabbá. A kötetre — amely fellendülő helytörténeti irodalmunk nagy nyeresége — szerzői kollektíva mellett, méltán lehet büszke a most jubiláló Salgótarján lakossága is. BANDUR KAROLY DÉZSMA ÉS ROBOT A M egyei Le vé ltá r forráskiadványa a nógrádi jobbágy viszo n yo król A helytörténeti kutatás, továbbá az eredményeit inspiráló és szétsugárzó honismereti mozgalom lassanként másfél évtizede tartó újabb fejezetében Nógrád megyét megkülön­ böztetett hely illeti meg. A vele foglakozók vállalkozó kedve, kezdeményezéseik bátorsága és lendülete sokfelé keltett visszhangot az országban. Békés megyéből szemlélve határo­ zottan úgy látszik, hogy Nógrád a helytörténetírásban néhány esztendeje mércévé vált korszerűbb igényekkel, a „felsőbb osztályba lépés” tudományos követelményeivel is lépést tart, erőit célszerűen foglalkoztatja, feladatait igényes realitással alakítja ki. Az eredmé­ nyeket legjobban a megye lakosságának hagyománybecsülő magatartása, a forradalmi múlt emlékeinek széleskörű ápolása, előremutató értékeinek tudatos felhasználása jelzi. Mindezek ismeretében vettük kézbe Schneider Miklós Dézsma és robot c. munkáját, amely egyúttal az „ Adatok és források a Nógrád M egyei Levéltárból" nevű sorozat szü­ letését, megindulását is jelenti. Az 1968-ban hazakerült levéltár egyre tágabban érvénye­ sülő tudományos és közművelődési szerepében is a magasabb szint elérését tanúsítja ez a kiadvány: Az országosan elismert vitalitással dolgozó intézmény, a feltáró munka és a szélesedő honismereti törekvések nem kevés áldozatot kívánó támogatása érdekében, el­ kezdte a tervszerű következtetésséggel folytatott forráspublikálást. A sorozat a megye múltjára vonatkozó, alapvető fontosságú — s eddig csak elenyésző arányban, esetlegesen ismert és használt — iratokat és adatokat kívánja közzétenni. A dokumentumpublikáló műfajnak Nógrádban is vannak előzményei, a rendszeres és folyamatos közkinccsé tétel mégis e sorozattal indulhat el. Akadhatnak, akik úgy vélik, az ilyen jellegű munkákat kevesen olvassák. A tudományos és közművelődési gyakorlat régen megcáfolta ezt az elképzelést. A jó helytörténeti forráskiadványok ugyanolyan hosszú időre (nemegyszer évszázadra!) szóló alapmunkálatok egy-egy megye, város vagy egy témakör esetében, mint a lexikonok, a statisztikák, a rendszeres leírások, a műemléki és régé­ szeti tipográfiák stb. Maradandóan meg tudják termékenyíteni a helyi és az országos kutatást, a szakköri munkát, az oktatást, az ismeretterjesztést. Az iratpublikációk kétség­ kívül nem esti olvasmányok, nem is azért készülnek, de a könyvtárosok a megmondhatói, hogy kézikönyv szerepet játszanak, éveken át rendszeres használatban vannak. A doku­ mentumok tudományos igényű, de közérthető formájú kiadása világszerte növekvő ará­ nyokat ölt. A források megfelelő magyarázatokkal, eligazításokkal történő közzététele más 101 �műfajt képvisel, mint a feldolgozás, de egyik a másikat sohasem tudja helyettesíteni. Nem általánosan ismert tény, de hangsúlyoznunk kell, hogy a rangos forráskiadvány rengeteg munkát, nagyon széleskörű ismereteket kíván. A Dézsma és robot c. igényesen összeállított vékony kötet a sokféle igényt egyformán színvonalasan kielégítő publikációk közül való. A levéltári anyag több okból bekövetkezett szétszórságát leküzdve, a mai Nógrád megye egész területét átfogja az 1770-71-ben be­ vezetett s a jobbágyterheket országosan egységesítő urbáriumot megelőző viszonyok cél­ szerűen összevont adatainak közreaadásával. Rövid, lényeglátó általános elemzést, vizs­ gálati szempontokat nyújt a bevezetőben és az útmutatóban. Betűrendben 122 helység alapvető fontosságú tényeit kapjuk ezután, a városok és községek mai elnevezése szerint. A kötetben a megye minden (1770-ben már fennálló) települése megtalálja magát. Me­ gyei szintű áttekintésre, a területi eltérések és azonosságok kimutatására egyaránt alkal­ mas az értékes munka. Dicséretes előrelátásról és összehangolásról tanúskodik, hogy Schneider Miklós összeállítása nem keresztezi Felhő Ibolya és munkatársai több kötetre tervezett (s eddig csak a Dunántúlra nézve publikált) nagy munkáját, amely elsődlegesen statisztikai áttekintésre és országos egybevetésre törekszik, nem tud kitérni az egyes köz­ ségek részletesebb bemutatására. A Dézsma és robot értékeit, nagy hasznát a gyakorlat hamarosan megmutatja; nem lesz olyan községtörténeti munka a megyében, amely ne hivatkozna rá. Anyagának elem­ zése terjedelmi lehetőségeinket meghaladja, mindössze néhány megállapítást iktatunk ide a lehetségesek légiójából, egy kissé s nem nógrádi szemszögéből is. Kitűnően megrajzol­ ható a közölt tényekből az alföldi és a hegyvidéki megélhetési, művelési lehetőségek sok­ félesége, a megyén belüli 18. századi termelési struktúra változatossága, földrajzi pontos­ sággal megállapíthatók a táji határok. Jól fel lehet mérni a kötet segítségével a fontosabb vásárhelyek, piachelyek vonzáskörzetét. Ezek jórésze ma a megye, sőt az ország határain kívül esik. Roppant érdekes annak az elemzése, hogy a települések súlya, rangja mily nagyot alakult a Palócföldön 200 esztendő alatt, a modern fejlődés a főbb helységek viszonyát alapvetően megváltoztatta. A kiadvány legfontosabb mondanivalója — címének megfelelően —az egységesítés előtti évtizedek jobbágyviszonyainak tényszerű érzékeltetése. A kötet egyúttal a nógrádi helytörténeti érdeklődés tematikai kiszélesítését is hasz­ nosan mozdítja elő, a munkásság és mozgalmai sokoldalú feltárása mellé állítja a megye­ beli parasztság múltjának egyik mérdföldkövét jelző gazdag anyagot. SZABÓ FERENC M AGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Moldova György: TISZTELET KOMLÓNAK! Moldovának van igaza, amikor (a fülszövegben) „megvédi” a riportot és a szociog­ ráfiát. Szükségünk van (lesz) ezekre a műfajokra különösen, ha ezt olyan szinten művelik, mint ahogy a könyv szerzője teszi. Moldova esetében meg különösen érvényes ez az állítás. Gyenge vagy közepes regény már került ki a keze alól, de riport, szociográfia egy sem. A magyar irodalmi közvélemény, szemlélet sajátos torzulása ez, amely műfajok szerint „rangsorolja" az írásokat és nem önértékük alapján. Megkockáztathatjuk a kijelentést: talán ezért van annyi közepes vagy gyenge prózaírónk, mert „nem merik vállalni" saját műfajukat: az újságírást, a riportot, a szociográfiát, amiben pedig (ha olykor mégis vállalják) remeket tudnak alkotni. Ha dicsérjük ezt a sorozatot - többek között - azért is tesszük, mert — eddig megjelent köteteiben három kiváló szépírónak (ha Erdei Ferencet tudósnak és nem írónak tekintjük) adott lehetőséget legjobb képességeinek kamatoztatá­ sára. Az olaj, a fa, a föld után most a magyar szénről kap alapos, szakszerű s egyben élvezetes, „magasabb" irodalmi igényeket is kielégítő tájékoztatást az olvasó. Ha egyetlen jelzővel kívánnák érzékeltetni a könyv jellegét, hangulatát, Moldova könyvére azt mondhat­ nánk enyhe zsargonnal, hogy ez a „legrázósabb". Komló szimbólum is, fogalom is, mert sajátosan az elmúlt 27 év terméke. Pontosabban az ötvenes éveké, a voluntarista gaz- 102 �daságpolitikáé. Példa arra, hogy a hozzá nem értés, az akarnokság, a gazdaságpolitikai rövidlátás milyen károkat okozhat még akkor is, ha a legnemesebb szándék, legnagyobb jóakarat vezérli is. Csak egyetlen jellemző adat a könyvből: abból a pénzből amit Kom­ lón elpocsékoltak ma háromszor újonnan fel lehetne építeni a várost. Így azonban drágán, gyorsan ugyan, de egy felemás, heterogén, félig falu - félig város konglomerátum jött létre, nem kis gondot okozva a város jelenlegi lakóinak, vezetőinek, jövője tervezőinek. Mert —s erről is sok szó esik a könyvben — a város létét és jövendőbeli jellegét a szén­ szükséglet határozza meg. Nem szükséges most Mocsár Gábor nagyszerű könyvére utal­ nunk (Égő arany), hogy megértsük: a jelen gazdaságos energiahordozója az olaj és nem a szén. Moldova azonban a szén történetét írja meg, azt a hősi és férfias küzdelmet, amit ezek a kemény emberek vívtak, vívnak a föld alatt a sújtóléggel, vízzel omlással, szilikózissal. Moldova egy percig sem titkolja, — nagy szeretettel, megértéssel szemleli ezeket a szénporos férfiakat, meglátva, megérezve a munka pátoszát is, ami egyszerre fakad az izmokat, tüdőt roncsoló munka nehézségéből és az állandóan ott leselkedő ve­ szélyből is. A bányának van romantikája, lírája, legenda-bokra. Az emberi munka, a természeten diadalmaskodó ember himnusza ez a könyv. A kőszén bányászása — ezt nem­ csak Moldovától kell megtanulnunk — a kapitalizálódás, a tömeggyártásra berendezkedett gyáripar „terméke". A szén volt az az energiahordozó, amely lehetővé tette az első ipari forradalmat. Anglia, Belgium, Németország stb. hatalmas meddőhányói tanúskodnak erről a történelmi tényről. Magyarországon fiatalabb ez a foglalkozási ág. Szemléletesen érzékel­ teti ezt Moldova, amikor Komlónak, a falunak, a településnek, a földrajzi helynek a tör­ ténetét írja le vázlatosan. Komló története a századdal kezdődött, de fénykora az ötve­ nes — hatvanas években volt. A nagyarányú iparosítási politikánk (kokszolható szénre volt szükség Dunaújvárosnak) duzzasztotta kisvárossá Komló falut. Akkor nyílnak a ma is üzemelő bányák, akkor épül (felemás módon, kapkodva) a mai város. A fejlődés lendü­ lete és pátosza mellett azonban Moldova meglátja az embert is, akinek Vas Zoltán kor­ mánybiztos utcányi kocsmasort építtetett, munkásszállásokat, elhanyagolva más, ma már égetően hiányzó és sürgősen pótlandó beruházásokat (pl. lakás, üzletek, kulturális intéz­ mények stb.) Moldova vizsgálódási módszere a jelenlét és az aktív részvétel. Ha leír egy bányát, munkafolyamatot, akkor biztosak lehetünk, hogy leszáll a népessel, kezébe veszi, működteti is a szerszámokat. Izmaival, tüdejével is vallatja a valóságot, nem csak az in­ tellektusával. Ezzel éri el, hogy leírásai nem csupán pontosak, de érzékletesek is. Érezzük a metánt, a tüdőre rakódó port, az izmokat reccsentő erőfeszítést. De tudja azt is, hogy mit reggelizik a cigánygyerek a város szélén, miért iszik a tanító az elnéptelenedett külteleki iskolában. Iszik a bányászok söréből, a főmérnök konyakjából, beszélget a rendőr­ kapitánnyal, meghallgatja a rokkant bányászokat, elözvegyült bányászfeleségeket. Felül a bejárók buszaira, tudja ki milyen disznót vágott, ki dolgozik az autóért, ki tart el két csa­ ládot a fizetéséből. Megnézi a műsoros estet a bányászok klubjában, de van füle az idét­ len temetési (társadalmi temetéseknél) szövegek kijavítására is. Tudja hány katolikus, re­ formátus, baptista vagy jehovista van a városban, ki jár templomba, ki hányszor ad nevet a gyerekének (a templomban és a tanácson). Tömören: mindent tud a városról úgy is, mint aki benne (élt) él, de többet is, mint a benszülöttek. Aggódik is a jövőjéért, minthogy a város (a bányák) jövője több, mint bizonytalan. Mert Komló nem az lesz, ami volt. Hogy mi lesz, azon most kezdenek gondolkodni. Ipari város? Alvó város? — bányászváros már nem sokáig. Bármi is lesz, igaza van a szerzőnek: tisztelet Komlónak, a bányászok­ nak és hála a szerzőnek, aki megismertetett minket ezzel a sajátos életformával, szép és nehéz munkával (bányászat) ezzel a furcsa, kamasz-várossal. (Szépirodalmi Kiadó, 1971.) HORPÁCSI SÁNDOR 103 �A líra, a színház, a film — ma A művészet korszakváltásainál a kontinuitás, a folytonosság, a hagyományozódás együtt érvényesül a diszkontinuitással, az ugrással, a megszakítottsággal. A ma művészete a tegnap hagyományaira épül, s a holnap számára építkezik. Mai: mert újabb, gazdagabb, modernebb, meghökkentőbb előzményeinél és mindezenáltal magasabb szinten alapozza meg utókorát. Vagy más szavakkal: — J. Vinokurovot idézve „A líra ma" című antológiá­ ból —„Hagyomány csak az, ami mindig korszerű. Az újítás pedig: a hagyomány tovább­ folytatása. Az újban benne van az is, ami utódainknak is élő, eleven lesz, s ami az ő számunkra már ugyancsak tradícióvá válik . .." A Gondolat Kiadó „Ma” sorozata arra a kérdésre keresi a választ, hogy jelenkorunk, tágabban századunk —valaha aligha sejtett — fejlett, sok öszefüggésben bonyolult viszo­ nyai között mi a funkciója, társadalmi szerepe az egyes művészeti ágaknak, megtudják-e valósítani — ha igen, mi módon, milyen eszközökkel — a valóság újra felfedezését e kor­ szak parancsainak szellemében. Az eddig megjelent kötetek (A líra ma (1968. szerkesztette: Hajnal Gábor) A színház ma, (1970. szerkesztette: Lengyel György) A film ma, (1971. szerkesztette: Nemeskürthy István) esszék, vallomások, levelek, interjúk, dokumentumok, tanulmányok formájában, „világjelenségek" elemzésével közelítik — az összetett jellege következtében valójában megválaszolhatatlan — kérdést. Neves — nem egy esetben világhírű — költők, esztéták, filozófusok, drámaírók, film- és színházi rendezők, színművészek — keletiek és nyugatiak egyaránt — szólalnak meg — ha úgy tetszik fel — e kötetekké szerkesztett véleményekből kikerekedő nagyszabású ankéton. Nem kizárólag esztétikai, politikai viták is ezek, mint ahogyan a művészet sem hermetikusan elzárt jelenség. Az eszmecsere — jellegének meg­ felelően — az egyedi példák helyett a tendenciákra, a részproblémák helyett az általá­ nosabb érvényűekre koncentrál. Mindhárom kötet kitűnő bevezető tanulmányokkal — Hajnal Gábor, Székely György és Nemeskürty István tollából — igazít el a gondos szer­ kesztés ellenére is nehezen áttekinthető gondolat-dzsungelben és ugyancsak a tájékozódást megkönnyítendő kaptak helyt a szemelvények előtt rövid magyarázó szövegek a szerzőről, a közölt írás megszületésének körülményeiről, forráshelyéről, mondanivalója lényegéről. A költészet és színház helyzetét vizsgáló kötet különösen sok rokonvonást mutat, hiszen az igencsak régen művelt ágakról inkább közvetlenebb hangú alkotáslélektani vallomások, mígnem az alig hetvenöt éves filmről jobbára tanulmányok szólnak. Napjaink költészetének egyik világszerte megnyilvánuló sajátossága a költői esszék gyakorisága, amely a líra intellektuális jellegét jelzi. Az öt fejezetbe —A vers fogantatása, Vers és valóság, A szavak matematikája, Folytonosság és újítás, Költészet és társadalom — tagolt kereken hatvan ars poeticá-ból kiolvasható fő következtetés, hogy századunk tizes évei óta a hagyományoktól szinte teljességgel elszakadó közlésmód nagy szerephez jutott a lírában, és a két világháború során és nyomán kialakult újfajta életérzés gyöke­ resen új utakat követelt a költészettől is és az, —amit E. Miezelaitis úgy fogalmaz —hogy „korunk költészetének pedig tudományos ismeretekre, tudományosan iskolázott gondolko­ dásra, elemzőképességre és konkrétságra van nagy szüksége." Ugyancsak szintétikus értelmezésű az a felismerés „amely az új forma mellett a költői korszerűség legfontosabb kritériumának tekinti a korszerű világkép, előremutató világszemlélet — korunk valóságának kifejeződését.” A mai lírában „nemzetközi kontextus", a „a modern költészet világnyelve" van ki­ alakulóban — mondja H. M. Enzensberger — mire Illyés Gyula mintegy ellenvéleményként fejti ki, hogy a költészet, miként a társadalom, „a megosztottság . . . a meg nem értés állapotában van." E merőben eltérő álláspontok a sokféle költői hitvallás egyik alap­ kérdése körül alakultak ki. A másik — kiragadott — probléma, amelyre ellentétes nézetek láncolata fűzhető társadalmi-etikai fogantatású és az eköltelezettséget érinti. E szín­ skála Reverdy-től ( . . . „tudjuk, milyen szánalmas volt mindig is a politika és a költészet házassága . . . Ha a valóval érintkezik, a költészet elenyészik, mint kísértet a napvilágon.) és D. Thomastól („A költészetnek az és az is volt a feladata, hogy ünnepelje az embert), vox humana-jukkal mindenkiben, a kapitalizmus által elcsúfított és eltorzított emberben is, fölébresszék az emberit, hogy eszét és érzéseit az imperializmus napról napra tömege­ sen termelt ember-ellenesség mérgével immunizálják.") vagy E. Guillevic-ig („Mint meggyőződéses materialista, azt vallom, hogy rendeltetésünk »e világra« szól és tőlünk függ, hogy az »igazi élet« megvalósuljon — egyre jobban és jobban megvalósuljon.”) terjed. 104 �E sokszínű kötet — amely végkicsengésében hitet tesz a költészet mindenkori ereje mellett — tájékoztat, vitára ingerel és lírikusok prózájáról lévén szó nem ritkán — mint például J. Follain, A. Voznyeszenszkij vagy éppen Juhász Ferenc írása —gyönyörködtet is. A színházi körkép cikkei jórészt azt az utat követik nyomon, amely századunk második felének színházkultúrájához vezetett. Ezért mindkét összetevőt — a drámát és a szín­ házat egyaránt — bemutatják század eleji formájukban is. M. Gorkij, B. Shaw, L. Pirandello, F. G. Lorca, K. Sztanyiszlavszkij, V. Meierhold, J. Vahtangov, E. Piscator B. Brecht szól többek között erről, vagyis az aktív, szocialista mondanivalójú színházról, a gondolkod­ tató, igényes színházról, a pszichológizálóról, amely a szerepjátszást állította az emberi lét központjába, a „társadalmi cselekményű" színházról, színész és rendező művészetéről alkotott „rendszerről”, a teátrális színházról, a „fantasztikus realizmusról”, a szocialista dramaturgiáról, az elidegenítési effektusról. Az 1945 utáni korszak drámai és színházi kísérleteinek számbavétele előtt a klasszikus drámák színrevitelének mai problémáiról olyan kiemelkedő szaktekintélyek elmélkednek mint Laurence Olivier, F. Zeffirelli vagy G. Tovsztonogov. Íme az utóbbi véleményének lényege: „A színháznak nem illusztrálnia kell a történelmet, hanem értelmezni és újrateremtenie . . . A klasszikusok szó szerint értel­ mezett modernizálása a feladat leegyszerűsítése, vulgarizálása . . . Meg kell keresnünk a legmélyebbről fakadó, igen finom szálakat, amelyek a klasszikusokat a mával össze­ kötik ..." Korunk színházát a kollektív alkotás jellemzi elsősorban. „Az író az újszínház számára ma elsősorban a gondolatot hozza", a többi a rendező, a színész és mások gondja. A díszlettervezőé egyebek közt, aki a illuzionista színpadképet megtagadva csak a lénye­ gest közlő színpadi látomást teremt. A játéktér gyakran a közönség közé kerül, vagy éppen a nézőtér egy része „megy fel” a színpadra. Mindez azért azért történik, hogy erősödjék a kontaktus az alkotók és a befogadók között és ez által minél többen válja­ nak alkotókká. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a világ színpadain ma fellelhető valamennyi fontosabb iskola, irányzat képviselője megnyilatkozik e kötetben lonesco csakúgy, mint P. Brook, R. Planchon, J. Grotowski, T. Williams, J. Anouilh, A. Albee, A. Miller, F. Dürenmatt, M. Frisch, J. Osborne, P. Weiss vagy A. Arbuzov és V. Rozov. A kísérleti stádiumán aligha túljutó antirealista abszurd dráma vagy a kegyetlen színház között — e kitűnő válogatás tanulsága szerint — széles a küzdőtér: sokan elférnek a világot jelentő dészkákon. „Az emberek ma filmekben gondolkodnak” — idézi J. Kroll amerikai újságíró Emschwiller-t, az úgynevezett „földalatti filmművészet" képviselőjét s ha e megállapítás erősen szakmai megközelítésű is, azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy a film alig nyolc évtizednyi pályáján „rakéta sebességű" karriert futott be s az egyetemes kultúra alkotó­ elemévé, nélkülözhetetlen tartozékává lett. A filmművészet fejlődésében is voltak egye­ nesen felfelé ívelő szakaszok és válságos pillanatok, sikerek és bukások követték egymást. Széles körben ismertek a különböző nemzeti karakterű „új hullámok" amelyeket rend­ szerint még újabbak váltottak fel. Nemeskürty István úgy válogatta az írásokat, hogy ne ezekről essék szó bennük, hanem a valóban aktuális problémákról. Ezért könyvének első fejezete a filmről, mint a nyelvre emlékeztető jelrendszerről szól és lingvisztikai filmtanulmányokat tartalmaz. „Ezreknek vagy millióknak? — ez a kérdés summázza a második rész tartalmát. A harmadikban az amerikai uralkodó osztály ellen irányuló tendenciájú „New American Cinema” nevű mozgalomról és nyugat-európai követőikről olvashatunk. A negyedik rész a film és az irodalom egymásrahatásával — ugyanis gyako­ riak manapság az író forgatta filmek és a rendező írta könyvek —foglalkozik. A legtöbb új információt — legalábbis e sorok írója számára — a befejező fejezet nyújtja. „A mozgókép negyedik korszakát” — Lumiere, a hangosfilm és a televízió után — a „videokazetták”, a filmpergető dobozok jelentik. „A filmeket ezentúl magunk vetítjük magunknak, a televíziókészülékre szerelt különleges dobozokba tett tölténytárszerű film­ tekercsek lejátszásával, s ily módon a mozgókép más formában és más méretekben fejlődik tovább, mint ahogyan az ma ismeretes" — tudósít egy firenzei szaklap a film­ kultúra legújabb eredményeiről. Ennek az elterjedése persze nem a közeljövő problémája, az mindenesetre biztos, hogy a filmművészet — amelynek fejlődése nagymértékben függ egyrészt a technikától, másrészt bizonyos kereskedelmi, üzleti szempontoktól — a hetvenes években is sok meglepetéssel szogál majd. E remek sorozat következő kötete - a drámairodalomról szóló — előkészületben van. Remélhetőleg nem kell egy - pláne két - évet várni a megjelenésre. Csongrády Béla 105 �VARGA IMRE II. Tavaszi tárlat — Salgótarján Csipkerózsika álmukból ébrednek vidéki magyar városok. Soha -nemvolt szerepet vállalnak természetes egyszerűséggel, rátermettséggel. Az egy­ kor csúnyácska bányászváros csodálatos kamasszá serdült, és fiatal ember­ hez méltó módon, ahhoz hasonló bátorsággal vállalja kulturális szerepét is. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat. Ez a jogcímem, hogy elmondjam néhány gondolatomat a várossal, a benne élőkkel kapcsolatban. Lehetett volna azonban bármelyik másik színvonalas esemény is alkalom, hiszen arról sze­ retnék beszélni, ami mindezekben közös. Egy olyan magatartásformáról, amely már néhány éve termi eredményeit. Természet és ember. Nem jó a szavak sorrendje, de csak akkor volna helyes, ha egyszerre írhatnám le a kettőt. Aki életében először utazik Bu­ dapest felől Tarjánba, fokról-fokra találkozik a város mai arcával. Nem kap összefogott távlati képet, éppen azért ,mert az út is, a vasút is a kes­ keny völgyben közelíti a várost, amerre annak csak néhány háznyi metszete látszik. A szűk völgy rákényszerítette az itt élőket, hogy építettek légyen bármit is, azt a völgy mentén építsék fel. A város magába fogadja az ér­ kezőt, lépésről-lépésre tárja fel magát. Kezdeti szakaszán, — a ma már főként ipari jellegű részen, - határozottan érződik még a völgyfalak olda­ lazó szorítása, mint amikor a patak sodrán igazít a part, de ahogyan közelít igazi, mai arca, amely térben is távolibb, — úgy szűnik meg a kényszer érzése. Ott már a mává, erényévé is válik. És így válik hasonlóvá az a te­ vékenység, ami a város kultúrális életét jelenti, a helyhez, amelyből kinő, a környezethez, amely élteti, és amelyet tiszta szívvel vállal. Mit je lent közelebbről? Tulajdonképpen azt a felismerést, a hegyek és házak eleven példájából, hogy csak kevesek, a nagyon szerencsések, kap­ ták így kezükbe sorsukat a történelem folyamán. Fel kellett ismerni a kort, amelyben a cselekvés, a rendező elv létre­ jötte lehetséges volt. Felismerve, vállalni is kellett azt. Le kellett bontani a bénító környezetet. Hamis szándékkal, ostobán rakott korlátokat kellett szétdönteni. Ezerévünk Európáé, és annak többezere a miénk. Természetes büszkeségünk e tény, de nem valamiféle nosztalgiánk. Va­ lamennyien dicséretnek érezzük József Attila sorait, amelyekkel Thomas Mannt ünnepli: „fehérek közt egy európait." Európához tartozni azonban csak „valahol" lehet, és ezt a valaholt is vállalni kell. Nem a „mi mást tehetnénk” nyegleségével, hanem egyszerű, de számunkra egyetlen lehetséges igazságként. Magyar. Nem dacos vállal, és ezerévvel, hanem mert hazánk területe területének, kultúránk kultúrájá­ nak szerves része. Bármelyiket vegyem is el, nem volna többé egész Európa. 106 �Vállalva társadalmunkat, amely kultúránk legmagasabb szintjén meg­ született, vagy születés közben lévő képlet, vállalva népünket, amely mind­ ezt végigélte, éli és teremti. Itt, és most. E vidéki városban értéket őrző, és értéket teremtő kulturális élet van. Egyre inkább szaporodik azoknak a száma, — ilyen kiállításon mérhető fel leginkább, - akik tétova szépkedés helyett világosan beszélnek, akik csak itt jelentkezhetnek. A helyi jelleg nem kitalált motívum, nem egyféle formá­ ban jelentkezik. Magas szakmai színvonalat találhatunk akkor is, ha nem hivatásos művésszel találkozunk; mégis van abban valami közös, ahogyan megszólítanak bennünket közlendőjükkel. És sokan vannak, akik olyasmit is vállalnak, ami az eddig elmondotta­ kon túl, azoktól eltérően áldozat. Amíg a felismerésjelleggel vállalt haza és társadalom csak egy feleletet tűr meg, van néhány olyan munkakör, amelyet szabadon választva, mégis áldozatvállalva kell betölteni. Ezek legszebbike, legkedvesebbje a tanári munka .És ezen a kiállításon örömmel érti meg az ember, hogy a fiatalság hálás alany. A vele való foglalkozásért szellemi frissességgel, igényességgel fizet. Nógrád! Akármelyik irányból közelítünk is, dombok, majd hegyek ölel­ nek bennünket körül. Nem zordon fenséggel, mert még legnagyobbjai is emberléptékűek. Falvak növik be közeiket, oldalaikon termett fák adják esz­ közök, házak, bútorok, szobrok anyagát. És mégse idillikus ember és környezete együtt. Korán, és szükségszerint magáraébredt népről van szó. Itt keménységre nevelkedtek a gyerekek és keserű-óvatossá az emberek. És mégis, és éppen azért megbecsülő öröm­ mel fordul ez a közösség művészei felé. Azok felé, akik megkeresik - mint most is tavaszi tárlatán — Salgótarjánt. Mert Salgótarján az a hely, ahol hazátépítő társadalmunk eltörölhetetlen nyomot hagyott. E város múltjának nagyobbik, jobbik fele az elmúlt két évtized. Modern, magyar társadalom születik az egymást követő évek során, amelyek nyomait a város épületein szinte rétegezve olvashatjuk le. Nem ellentmondásnélküli ez sem, mint semmi sem. Mégis! Különösebb szakér­ telem nélkül, bárki észreveheti, hogy felismerhetően tájjel let kap az építé­ szet, a ruházat, de talán még a gondolkodás is. Nem erény önmagában, de az ellenkezője sem az; inkább a sokat hányt-vetett ember elfáradó a l­ kalmazkodási képessége. Mélyebbre mutat. Jele egy önnön képére formáló közösségnek, amelynek eleven hatását a termelő élet, koncentrált művészi munka, élénk szellemi mozgás is jelzi. Valahol, tehát a gyökeret-verés, nem a maga vulgáris értelmű benyomásgyűjtő formájában, hanem a közös sor­ sot elfogadó érzésében válik lényeges elemévé a munkának. Így tehát a modernné ébredő város tavaszi kiállítása sorsvállaló vallo­ más is, az ott kiállítók legnagyobb része számára. És nagyszerű, hogy egyre többen vannak. 107 �II. s a l g ó t a r j á n i TAVASZI TARLAT 1972. ÁPRILIS 4-25. �Farkas András: ŐSZ GALIBA-PUSZTÁN Somoskői Ödön: TÉL �Czinke Ferenc: A VÁROS GYÖKEREI IV; �Iványi Ödön: A RÉGI TARJÁN �Tóth Imre: BORHÁZAK Szujó Zotán: BOLONDÓRA (illusztráció) Hibó Tamás: A VÁROS �Pataki József: ÚTON �Jánossy Ferenc: ÉVA �Réti Zoltán: CSEND Lapzárta után: ÖRÖMMEL ÉRTESÜLTÜNK ARRÓL. HOGY A MEGYÉNKBEN, SALGÓTARJÁNBAN ÉLŐ ÉS ALKOTÓ LÓRÁNT JÁNOS SZOT DÍJAS FESTŐMŰVÉSZT A MŰVELŐDÉS­ ÜGYI MINISZTER MUNKÁCSY MIHÁLY DÍJBAN RÉSZESÍTETTE. Köszöntjük a Művészt és kívánunk alkotómunkájában további sikereket! Szerkesztő bizottság � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c596770bc59bbb20d1c673319b7b732e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3871640e7d7b4576ea0901982cbe6364.pdf b2b257ce3a0e3d2838e18c9f0f598ced PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT 2. SZÁM 1972. VI. ÉVFOLYAM TARTALOM Oravec János: Pörkölt, hússal 3 Papp Lajos: Nyughelykeresők 8 Marék Antal: Két utazás 14 Varga Rudolf: Dózsa; Szemed mindenkönnyét 14 Vidor Miklós: Földnélküli János;Cserepek 21 Hann Ferenc: Versek 23 Tamás István: Száz a libám; Borízű; Selyemkendő; Körtefák 25 BEMUTATJUK Zimre Péter: Kő-Szabó Imre 28 Kő-Szabó Imre: Szabadnap; A kirekesztett; Mellékvágány; Önmagamról 29 Szabó Károly: Réti Zoltán festészete 39 Réti Zoltán: Magamról 40 MIKSZÁTH KÁLMÁN EMLÉKEZETE Rejtő István: Mikszáth és a tisztelt Ház 41 Benedek András: Mikszáth a színpadon 45 Nacsády József: Szegedi kirándulások Csanda Sándor: Mikszáth életművének szlovák sajátosságai 50 56 �KORSZERŰ MŰVELTSÉG Válaszok, a Szerkesztőség kérdéseire: Fekete László, dr. Fóris László, Herold László, Kiss Aurél, Kovalcsik András, Kovács Ferenc, Kőszegi Jenő, dr. Sándor Margit, Szőcs Gyula, Ujlaky István, Venesz Ernő 68 KÖRKÉP Somoskeőy István: A műemléki centenárium margója 79 Várostörténeti konferencia Salgótarjánban (Schneider Miklós) 83 A szocialista városok és a szociológia (Csongrády Béla) 85 Hann Ferenc — Hibó Tamás: A város (Kiss Sándor) 87 KÉPZŐMŰVÉSZET: A címlapon és a műmellékleten Réti Zoltán alkotása PALÓCFÖLD Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztő bizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György A szerkesztőség tagjai: Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,— Ft. INDEX: 25708. 72 1373 NyV Balassagyarmat 1600 pl. Felelős vezető: Bednár Károly �ORAVEC JÁNOS Pörkölt, hússal Harmadik napja zötyögött már az úthenger Rendes Albert alatt. Sétáló ember sebességével vontatta maga után az öreg gépész zöldre festett, fa­ kerekekre ültetett, megviselt lakókocsiját. Rendes Albert a tájat nézte. A meredek hegyoldalt, a gödrös út mellett futó és az úthenger mellett elfutó patakot. Keskeny csíkokban művelt földeket látott, melyek felfutnak a hegy lábának, fel, egészen a hegy térdéig. Ha kinézett az úthenger lemezsátra alól, tömött erdő vonult előtte, végig a hegy gerincén, a hegyormok körül pedig felhőpamacsok úsztak, követve a hegy vonulatát. Rendes Albert azon­ ban ritkán nézett ilyen magasra, ilyen messzire. Az utat figyelte, amelyen nehezen mozgó gépét kormányozta, vagy a patakot. A gépésznek régen volt nagyapja jutott eszébe, aki szívesen mesélt az unokáinak nagy vándorlásairól. Beszélt azokról a hegyi emberekről, akik családjukkal elindultak erdei házikóikból, és arra mentek mindig, amerre a patak sietett. Azt gondolták, hogy úgy lesz egyre jobb az életük, ahogy szélesedik a patak, ott lesz igazi jólét, ahol folyóvá terül az erdei forrás vize. ,,A patak okos, - mondta közülük a legöregebb. — Tudja, merre kell menni. Kövessük a patakot, a vizet!” Az erdei emberek pedig követték a pa­ takot, de sohasem értek el oda, ahová igyekeztek. Hogy mi történt velük, arra már Rendes Albert nem emlékezett. Talán nagyapja sem mondta el . . . Az egyik éles kanyar után a patak eltávolodott az úttól, átfutott a kes­ keny völgy másik oldalára, ahol egy tanya nagy vízikerekéről lezuhanva, visszasímult az úttest mellé. A gépész a tanyát nézte, az egyenletesen forgó, fából készült kereket. Tudta, nemsokára megérkezik a faluba, ahol majd utat építenek. Delet harangoztak, amikor Rendes Albert megállította az úthengert a falu másik végén, egy fehérre meszelt új gazdasági épület tövében. lekap­ csolta a lakókocsit a fiatal nyárfák árnyékába, és a géppel előrement né­ hány métert. A Diesel-motor szinte örömszuszogással állt meg. A gépész átvizsgálta a masinát, aztán visszaballagott a lakókocsihoz. Csak ekkor vette észre, hogy négy-öt falusi, félmeztelen, mezítlábas gyerek követi. Rájukmosolygott sildes sapkája alól, aztán odahelyezte az egykorlátos falép­ csőt a bejárathoz. Kinyitotta a lakókocsi ajtaját és leült a lépcső legfelső fokára. Kioldotta a bakancsos szíjból készült fűzőjét, lehúzta a nehéz, meg­ viselt lábbeliket, az összegyűrődött kapcát a korlátra terítette és meztelen talpait ráhelyezte a nap melegétől átforósodott falépcsőre. Komótosan rá­ gyújtott, közben a gyerekeket nézte, akik ott ólálkodtak tőle néhány lépésre. Később vizet hozott két kannával a majorság gémeskútjából. Megtöl­ tötte a kis mosófazeket, a vödröt, a fazekakat, edényeket. Szombat délben vége a műszaknak. Ilyenkor főzni, mosni szokott. Az utolsó forduló előtt 3 �alaposan megmosdott a vályúnál, de nem törölte le magáról a vizet. A szappant zsebrevágta, a két kannát felkapta és visszaballagott a lakóko­ csihoz. Éppen a kis tűzhely előtt térdepelt, amikor szinte hangtalanul megállt a személygépkocsi a lakókocsi mellett. Rendes Albert hallotta az ajtócsa­ pásokat és ahogy felnézett, a kitárt kisablaknál az autó nyomában most ideérkezett porfelhőt is megpillantotta. Kintről nevén szólították: - Albert bácsi! Halló! Itt van, Albert bácsi? A gépész azonnal megismeri a szakszervezeti titkár, Gyöngyös Miska hangját. Ki is szólt: — Itt vagyok. Gyere be! A szakszervezeti titkár otthonosan mozgott a szűk lakókocsiban. Kezelt a gépésszel, aztán leült a lópokróccal leterített alsó fekhelyre. Megtörölte izzadó homlokát, cigarettát vett élő és megkínálta az öreget. A gépész egy forgácsról adott tüzet, aztán ő is leült a kisasztal mellé. - Meleg van - fújta ki a füstöt a titkár. - Az - hagyta rá a gépész. A szűk ajtónál megjelent a gépkocsivezető feje. Benézett, beszimatolt, de nem jött be. Inkább visszament a kocsijához, kijárta mind a négy ajtaját, aztán bömbölő erősre állította a rádiót. Cigányzene harsogott a hangszóró­ ból. — Meg se kérdezi, minek jöttem ilyen szokatlan időben, szombat dél­ ben? - kérdezte oldalra hajtva a fejét a titkár. - Majd megmondod - válaszolta szűkszavúan a gépész. Gyöngyös jól ismerte az öreget. Évekig dolgozott a keze alatt, sok jó utat megépítettek később is együtt. Ismerte az útépítők vándorló, családtól távoli életét. Évekig ő sem földbegyökerezett kőházban, hanem útonguruló, pihenni útpadkára szorult lakókocsiban élt. Akkor benne is kialakult az a szemléletmód, hogy itt az embernek magának kell gondoskodni mindenben önmagáról. Ez az önálló és különleges életforma alakította ki Gyöngyös öntudatát, munkaszeretét, lelkiismeretességét a dolgokban és az életben egyaránt. Tudja az öreg Rendes Albert is, a munkájával járó követelmények és a saját maga által kialakított rend szerint él. Szombat délután van. Az úthenger és a lakókocsi pihen és ragyog a tisztaságtól. Most következik a főzés, a mosás, aztán a hosszú pihenés hétfő reggelig. Az öreg csak négy­ hetenként utazik haza. — Mi lesz az ebéd? — kérdezte hirtelen a titkár. — Hát mi lenne? — vágott vissza az öreg kesernyésen. — Tudod jól. Pörkölt . . . Gyöngyös bólintott. Ismerte jól ezt a különleges pörköltöt. Receptjét még Rendes Alberttől tanulta el, mikor még együtt dolgoztak. Ránézett a kisasztalon elkészített ,,hozzávalók”-ra, egy bögre zsírra, néhány fej hagy­ mára, a fából készült és égetéssel cifrázott, díszített dobozban a sóra és a paprikára, a fonnyadozó zöldpaprikára, a gurulni készülő piros paradicso­ mokra és néhány szem krumplira. Húst nem látott. — Tehát pörkölt — szólalt meg Gyöngyös. — Pörkölt, hús nélkül . . . — Mint mindig! — vágta rá az öreg. 4 �— Itt maradok ebédre — nézett a gépész szemébe a titkár. - Váljék egészségedre! — mosolyodott el az öreg. — Legalább lesz, aki segít a főzésben. Hanem akkor — állt fel hirtelen — be kellene menni a faluba, a boltba. Legalább valami kolbászt kellene venni. — Nem kell — állt fel Gyöngyös is. — Hoztam magommal marhahúst. Igazi pörköltet eszünk. Pörköltet, méghozzá hússal — tette még hozzá és lelépkedett a nyikorgó falépcsőn. Ennek meg mi baja lehet? — morfondírozott az öreg magában. - Csak nem küldte el az asszony, hogy idejön ebédelni szombaton és még húst is hoz magával. Közben Gyöngyös visszajött. A nylonba csomagolt húst az asztalra tette s mellé állított egy üveg bort is. Az öreg úgy csinált, mintha észre sem venné. Megpiszkálta a tüzet, rakott még rá száraz, olajos fahasábokat. - Le kellene hűteni a bort - szólalt meg Gyöngyös. A gépész felnézett és az járt az eszében, hogy Gyöngyös is minden másról beszél, csak arról nem, amiért idejött. — Igaz, - bólintott és egy göngyöleg madzagot vett elő. — A legjobb hűtőszekrény a gémeskút — folytatta mosolyogva. - Ott szoktam az ételt is tartani. Oda se a meleg, se a légy nem megy be. Mire az öreg visszajött, Gyöngyös megtisztította, apróra vágta a hagy­ mát. Vékonyan hámozta a burgonyát, ahogy itt tanulta, hogy minél keve­ sebb menjen belőle veszendőbe. A gépész femfűrészből készült, borotvaéles késével szeletelte a húst. .................................. Jó szagokkal telt meg a szűk lakókocsi. Amíg az étel főtt, újra rágyúj­ tottak. - Albert bácsi — szólalt meg váratlanul Gyöngyös. — Tulajdonképpen én azért jöttem, hogy megmondjam, hétfőn jelentkeznie kell a központban. Az öreg felkapta a fejét. Kezében megremegett a cigaretta. — Nekem? — kérdezte. — Magának. — Miért? Gyöngyös nézte a gépész napbarnított arcát, őszülő haját, bajuszát és szinte színtelen szemét, kidobta a nyitott ablakon a cigarettavégeket és rövi­ den ennyit mondott: - A nyugdíj miatt. — De hiszen — mondta meglepődve a gépész - de hiszen, az csak később esedékes . . . Gyöngyös megvonta a vállát, aztán a tűzhelyhez ment. Felemelte a fedőt, megkavarta az ételt, és a kannából vizet akart hinteni hozzá. A gé­ pész mellélépett, kivette kezéből a kannát, és ő mérte rá az ételre a vizet, miközben zavartan magyarázott. - Nem tudnád, hogy ehhez mennyi víz kell. Elrontanád. Ez nem olyan pörkölt . . . A titkár kilépett a lakókocsiból. Elballagott a gémeskúthoz. Kihúzta a madzagra kötött borosüveget, aztán visszament. A dugót ceruzával nyomta be az üvegbe, aztán teletöltötte borral az alumínium bögréket. 5 �- Úgy határoztunk - mondta csendesen, miközben gyufaszállal kiemelt néhány, a bor felszínén úszó kis parafadarabot, - úgy határoztunk, hogy nyugdíj előtt elküldjük magát üdülni, pihenni. — Ki határozott így? — kérdezte élesen az öreg. - A vezetőség — válaszolt Gyöngyös. - Az igazgató is? Gyöngyös bólintott. - Hát Takács Ferkó, a párttitkár? - Ő is — emelte fel az alumíniumbögrét Gyöngyös. - Meg mi is, a szakszervezeti vezetőség. Az öreg gépész úgy engedte le a bort a torkán, hogy oda se figyelt, ízét, zamatát, hűvösségét sem érezte. — Szóval, határozat? — Igen — válaszolta a titkár. - Hétfőn a szerelőkocsi kihozza az új gépészt. Átadja neki az úthengert, a lakókocsit, magát meg behozzák a központba. Lesz egy kis ünnepség is. Jutalmat kap negyven évi munka után, mert ez jár. Meg beutalót a külföldi üdüléshez. Mert ez is jár. Gyöngyös akart még valami nagyon fontosat mondani, de aztán hang­ ját leeresztve, egyre csendesebben csak ennyit tett hozzá befejezésül: - És borotválkozzon majd meg, mert jönnek a megyei újságtól is fényképet csinálni, meg hát magának is kell egy kis beszédet mondani, mert meghívtunk néhány fiatalt is. Az üveg bor másik felét ebéd után itták meg. - Jó volt ez a pörkölt - mondta Gyöngyös és meglazította a nadrág­ szíját. Pörkölt, hússal . . . A gépész megvonta a vállát: - Talán az a másik fajta, az talán jobb . . . — Tulajdonképpen miért főztük mi mindig hús nélkül a pörköltet? — kérdezte elgondolkozva a titkár. - Miért? - nézett fel az öreg. — Azért, mert erre kényszerített minket a szegénység. Aztán megszoktuk. Megszoktuk a módját, meg az ízét is. Nem olyan könnyű ettől megválni. A megszokás nagyon erős hatalom az ember életében. A szegénységtől is, a nehéz munkától is nehezen válunk meg, a vérünkké vált. Én negyven évvel ezelőtt tanultam meg, hogyan kell pörköltet készíteni hús nélkül, akkor amikor beletörtem a nehéz munkába Utakat építettünk, kunyhókban, barakokban háltunk, távol a családtól. Éj­ szakánként arról álmodtam, hogy otthon vagyok, hogy mellettem fekszik az asszony, hogy a gyerekekkel játszom. Esténként meg főztem azt a húsnélküli pörköltet. Becsaptam magam. Becsaptam a szívemet, az eszemet és a ha­ samat. Mert így kellett élni, hogy megéljünk. És látod, most nem ízlett a pörkölt hússal és elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy át kell adnom az öreg úthengert, meg ezt a lakókocsit is, ahol életem nagyrészét eltöltöttem. Megszoktam. Nagyon megszoktam . . . A gépkocsivezető arca tűnt fel az ajtónál. - Megyünk mindjárt - szólt ki Gyöngyös. - Türelmetlen - mondta aztán csendesebben. — Hiába, szombat délután van. 6 �Kint még erősen sütött a nap. Az öreg gépész elkísérte a vendéget, megvárta, amíg elindult a gépkocsi és kezét sapkájához emelve, köszönt. A fekete autó felverte a port, kibukdácsolt a műútra, aztán eltűnt a kanyar­ ban. Rendes Albert visszament a lakókocsiba, és nem tudott attól a gondo­ lattól szabadulni, hogy neki most meg kell borotválkozni. Vizet töltött a lavorba, kissámlit húzott maga alá, a hokkedlira kipakolta a fadobozból szép sorjában a szappant, a borotvát, a pamacsot. Tükröt állított maga elé, és belenézett. Nézte, nézte a saját képmását, és régen volt nagyapja jutott eszébe, aki szívesen mesélt unokáinak nagy vándorlásairól. Beszélt azokról a hegyi emberekről, akik családjukkal elindultak erdei házikóikból és arra mentek mindig, amerre a patak sietett. Azt gondolták, úgy lesz egyre jobb az éle­ tük, ahogy szélesedik a patak, ott lesz igazi jólét, ahol folyóvá terül az erdei forrás vize. A patak okos — jutott eszébe. - Tudja, merre kell menni. Kövessük a patakot, a vizet. Az erdei em­ berek pedig követték a patakot, de sohasem értek el oda, ahová igyekez­ tek. Rendes Albert lassú mozdulatokkal belemártotta a pamacsot a lavor vizébe, aztán szappanozni kezdte az arcát . . . 7 �PAPP LAJOS Nyughelykeresők A hóhér edomita Heródes a kőszívű Palestina királya Antipas örökében amidőn népszámlálást hirdetett az országban aki élt mind elindult hogy késedelem nélkül megtérjen bárhol is van atyáinak házához József a názáreti ácsmester állongott csak otthona ajtajában S mikor okát kérdezték a vének közül hárman elpanaszolta nékik hogy asszonya várandós és órája közelít Nem bírná el az utat születő gyermekével Én a széltől is óvtam szeretett Máriámat hogy életéből sarjadt duzzadó rügyecskéjét bimbóját baj ne érje Jaj mi lesz kettejükkel segítsetek ti bölcsek mondjátok mit tehetnék Dacoljak a paranccsal magamat megölessem? A latinok pribékje jaj őket is megölné! Gyámolítónk szent aggok segítsetek hát rajtunk Térdelek úgy könyörgöm az út porából esdek Hát amint így könyörgött maszatos-könnyes arccal a három szelíd vénnek 8 �a függönyt föllebbenti és előlép Mária fáradt-dagadt lábain nehézkesen vonszolva formátlanná nőtt testét s könny szökik szemébe amikor férjét látja az alázkodó férfit a porban térdepelni És szól hogy bírja ő még s van liget is akárhány üdítő tiszta forrás pálmák olajfák hűse jóság az emberekben S átkarolja Józsefet és köszönt illendően a tisztes öregeknek Csillagos volt a kék ég hajnali hűvös szél fújt sós ízű mint a tenger és mentek mendeqéltek József vállán iszákkal elől lépdelt és keze fogta a kantárszárat Mária sápadtan ült mosolygott a nyeregben A szélben dús olajfák datolyapálmák ringtak majd juhok bégetése hatolt el fülükhöz s ébredező ebeknek dühödt éh-csaholása Az égből harmat szállt le mely tiszta és bőséges Oly tiszta hogy a lélek megenyhül permetében Elmaradt majd a város és fenyegető tűzvész előbukkant a rőt nap hogy egyre feljebb törjön egyetlen mohó korttyal fölhörpintvén a hajnalt s csenevész tüskös cserjék kórók közt botladozott a szamár Máriával A harmadik mérföldön 9 �állottak meg pihenni Az első hangos jajszó az asszony ajkát akkor hagyta el mikor férje leemelte az állat nyergéből s odavitte a kút mellé egy pálma hűvösébe hogy aztán megmerítse tömlőit a kút vizesgödrében Jaj kicsiny cipruságaml Rebbenő szép madárkám maradj még szívem alatt napszállatig maradj csak Tető lesz fejünk fölött s néném két erős karja tartja guggoló vállam Csak akkor jöjj csak akkor kínozz fejeddel engem vérző ölemnek áldott gyötrelme akkor légy majd báránykám csillagocskám! E vad tájat ne lássad ha kiszakadsz belőlem méhem menedékéből! így sóhajtott és férje nem szólt csak megitatta a szamarat és rögtön tovább indultak onnét A nap mind égetőbben tűzött alá s hevétől mintha tó hullámoznék vibrált a levegőég Horgadt fővel poroszkált meg-megbotlott az állat Torkuk-szájuk kiszáradt zúgott hevülő vérük Ám akkor fák sötétje rémlett föl a vakító fényben és nemsokára a másik kúthoz értek S a fák hűsébe rogyva két órányit pihentek Rezdülő délután lett a moccanatlan délből 10 �A lomb közt szellő zizgett mikorra felocsúdtak S ímott Mária újra sajgó fájdalmat érzett egy villó pillanat volt feszítő vad nyilallás hogy összerándult tőle mint akit megütöttek Még kétszer jött a fájás amire messze föltűnt ligetektől övezve a város ahol fürge gyermekkorukat élték S az alkony aranyrőtes sugárözönbe vonta porlepett fáradtságuk amidőn odaértek Betlehem kapujához Csak alig viszonozta József a köszönést is Fölvérzett lába sajgott s nem érezte fájdalmát Máriával gondolt csak s hogy hol kap menedéket A házakból víg lárma s ételszag szüremlett ki gyermeket rokont testvért messziről hazatérőt ölelt ismét magához az otthon szívessége Ki nem fogytak a szóból az egymásra találók s a késve érkezőkkel már senkisem törődött Hívnálak kedveskéim csakhát hová lennétek! Egy derék család váltott szállást tíz napra nálam illendően megfizették ki nem dobhatom őket meg persze kell a pénz is magányos özvegyasszony kit nem gyámolít senki bizony nehezen élek Ti fiatalok vagytok erősek sokat bírtok 11 �követ rám ne dobjatok hogy nincs tenyérnyi hely sem a számotokra nálam Ha tán a kecskék mellett az ólban megférnétek vagy a kertem végében a vén fügefa alján Máriám kicsi gerlém kedvetekre mit mondjak? S hallva e sopánkodást Mária nem szólt semmit fejét lefüggesztette nagynénjére nem nézett Az még sokáig ott állt szép háza kapujában kiáltozott utánuk s karjai hadonásztak fogózót keresve tán a sok hazug beszédhez Míg úgy eltávolodtak hogy már hangja sem hallott és alakja beolvadt a sűrűsödő estbe Haladtak háztól házig bekopogtak mindenütt s hol könnytől hol haragtól elfúló rekedt szóval nyughelyért könyörögtek A fájás mind sűrűbben rontott rá az asszonyra görcsösen összegörnyedt vonaglott a nyeregben S az ajtók becsukódtak rögvest ha látták őket Másutt meg se nyitották szitok volt csak a válasz vagy léha gúny s idétlen otromba élcelődés Egy sunyin pénzt duruzsolt tízszeresét az árnak vélve hogy tán megadják keserves helyezetükben József odaadta volna megadott volna mindent egy kevés biztonságért de pénzük szűkösen volt 12 �S a fogadós röhögve pokolba küldte őket Miért hogy nekünk nem jut egy zug az otthonunkban hogy emberséget jó szót mitőlünk megtagadnak miért hogy szorultságunk segítő kézre nem lelt hogy tehetetlen-törten így kell itt tántorognunk? Miért hogy gyermekünkre fájdalom és félelem mécsvilágot lengető vak pillantása vár most? Miért fordít ma hátat rokon vér a vérünkből ki bőségben barát volt miért néz el fölöttünk? Miért ilyen az ember mert tudna jobb is lenni a közönynek miért kell pusztítóan megteremni? így kesergett a férfi S már kelt a hold amikor a város másik végén egy sárga homokkőhegy lábánál megállottak és József leemelte Máriát aki vérben és verejtékben ázott A hűvös földre tette és fenn a hajnalcsillag körül ciprusok ingtak s menedék jászol nélkül életre ítéltetvén megszületett a gyermek Hazugság nem takarta pásztorok énekével nem jött hozzá kegyesség A szamár kórót rágott szemén megtört a holdfény s lecsordult mint fehér tej a fehér szomorúság 13 �MARÉK ANTAL Két utazás A hálókocsiban apró kék fény világít. Éjszaka van. Szememre nem jön álom. Felkönyökölök a helyemen és kibámulok az ablakon. Meg kell eről­ tetnem a szemem, hogy lássak valamit. A sötétségből, amelyet a hold kékes fénye enyhít sűrűn kiválik egy-egy fehértörzsű nyírfa. Ezeket a nyírfákat, amelyekből annyi, de annyi van ezen a tájon, fekete színével alig tudta bemózolni az éjszaka. Tudom, talán napokig fut az erdőben a vonat, le­ galább is így tűnt akkor, 1941-ben ez az út. De az is lehet, hogy rövid idő alatt szeli át a brianszki erdőt a gyorsvonat. Van ilyen téves emlékezés fel­ nőtt korban is. Amikor hosszú évek után elzarándokoltam gyermekkorom színhelyére, kicsivé zsugorodott a ház, amelyben laktunk, a ház körüli tér, ahol játszottunk, a „nagy árok", az állomástól az Oláh vendéglőig húzódó út, és alacsonyabb volt a templom, mint ahogyan az emlékezetemben élt. Különös utazás ez. Amíg világos volt, őrházakat láttam, előttük fele­ melt kis sárga zászlóval pályaőrök vigyázták a gyorsvonatunk útját. Az éj­ szaka elnyelte ezeket az embereket is, most csupán lámpásuk sárga fénye tűnik fel egy-egy pillanatra. Pedig ott vannak most is, nekik köszönhetjük, hogy minden olyan nyugodt és biztonságos. Néha egy-egy dallamos moz­ donyfütty hasítja át az éjszaka csendjét. Olykor lassít a vonat, aztán újra nekiiramodik, és robog tovább pályáján. Az étkezőkocsiban vacsorához grúz bort ittam. Máskor nem iszom este szeszes italt, mert az éjszakai nyugalmamat zavarná. Most azonban innom kellett, hogy zsivajgó emlékeimet a felejtés mélységébe visszaszorítsam. Hiába terveztem ezt a második oroszországi utamat szépnek és kellemesnek, az emlékek felriadnak bennem, mint a megriasztott feketetestű madarak. Nagy köröket írtak le a levegőben, szárnyuk suhogása is hallatszott az éjszaka csendjében. Az első utazásom emléke olyan világosan rajzolódott ki bennem, hogy szinte az akkori ősz illatát is éreztem. És orromban ott kóválygott az akkori vasúti fülke áporodott, dohányszagú levegője is. A régi arcok is körém te­ lepedtek, azok maszkja, akik körülöttem voltak. Odahaza már elfelejtettem valamennyiüket. Most feltámadtak, üres tekintetüket rám meresztették, mint­ ha holtak néznének pislantás nélkül az élőkre. Emlékszem, akkor már sokat ittunk, mert féltünk. És dohányoztunk. Az otthon édes ízei még a szánkban keveredtek, az utolsó ölelés melege még a karunkban zsibongott. De előt­ tünk feneketlen mélység feketéllett. Elindultunk parancsra valahová, isme­ retlen céllal, ismeretlen veszedelmek felé. Az étkezőkocsiban vacsoránál szaggatott mondatokkal beszéltem a fe­ leségemnek arról az első utazásról. Csodálkozva hallgatta szavaimat. „Há­ borús élményeimről odahaza édes-keveset meséltem. A doni visszavonulás borzalmairól sem szívesen beszéltem, a mínusz harminc fokos hidegről, a behavazott utakról, a sokezer halottról, megfagyott emberi testekről sem, 14 �melyek úgy szegélyezték menekülésünk útját, mint a szobrok. Mintha titkot őriztem volna, félelmetes titkot, amely nem való az otthon kedves öreg búto­ rai, képei és könyvei közé. Ami volt, az elmúlt, lássunk megint a munkához, és küszködjünk az élet apró és nagy gondjaival. Elvem volt egy életen át, hogy mindig előre néztem és csak ritkán pillantottam vissza. Most csíkos pizsamában fekszem a hálókocsi felső ágyán. A kerekek egyhangúan kattognak alattam. Gyermekkori kedves utazásaim idején ke­ restem azt a szót, amit a kerekek ismételnek, és boldog voltam, ha megta­ láltam. Mintha a vonat titkát lestem volna el, a kerékcsattogás emberi szóvá alakult, és ennek örültem. Haza-felé, hazafelé mondogatták sokszor a kerekek, amikor az otthon édes melege felé tartottam. Most nem akarok játszani. Nem kérdezem a kerekeket, tudni sem aka­ rom, mit mondanak. Kihajolok az ágyamból, és lenézek az alsó ágyra. — Alszol? — kérdezem halkan. Válasz nem érkezik. Ott fekszik egy meleg asszonyi test, a takaró csak éppen sejtteti testének körvonalait. Alszik . . . Egyenletes lélegzete legyőzi a kerekek csattogását, és felhallatszik hozzám. Pedig ő is részese volt annak az utazásnak. Ott állott éjszaka a komáromi állomáson, amikor elindult velük a vonat. Apró zsebkendőt szorongatott a kezében és nem sírt. Te kintete azonban zokogott, ahogy a búcsúölelés után utoljára rámnézett. Aztán bérkocsin visszament a városba. A komáromi szálloda kétágyas szo­ bájában egyedül feküdt le, a másik ágy már üres volt. Sokáig nem tudott elaludni, csak bámult kifelé, nézte az utcalámpa sárga fényét, amelyet tán­ coltatott a szél az úttest felett. Hajnalban indult a vonat Pestre, addig le sem húnyta a szemét. így mesélte. Igen, az éjszakák. Az emberi szenvedések egyetlen tanúi. A lélek az éj­ szaka sötétségében adja át magát a szomorúságnak és a tűnődésnek. Ha valaki megírná Európa sok-sok szenvedéssel teli éjszakáinak történeteit, mi­ csoda félelmetes regényt építhetne belőle. Most, hogy visszagondolok arra az éjszakára, nem mozdony húzta a szerelvényt, hanem egy tüzet okádó sárkány. Lopva osontunk át a határon, már idegen tájon jártunk, itt-ott órákat ácsorgott velünk a vonat. Aztán jöt­ tek a végeláthatatlan erdők. A sínek mellett itt-ott égnek meredő kerekekkel vasúti kocsik hevertek. Ezeket a partizánok robbantották a levegőbe. Ko­ mor volt a kép és vigasztalan. Mit keresünk mi ebben a hatalmas ország­ ban lengyel golyószóróinkkal, amihez nem volt golyó, amit feltettünk az egyik vagon tetejére madárijesztőnek. Személyautóinkat is lovak húzták ki az állomásra, mert egyikük sem volt üzemképes. — Kint ráértek, — mondták Ko­ máromban felelőtlen feletteseink, lesz időtök elég, csináljátok meg. Minden tisztnek tíz revolvergolyót számolt ki aggályoson a kövér géhás őrmester. Az egészségügyi katonák is kaptak fejenként két tár golyót. Mikor elindul­ tunk úgy éreztük, hogy Júdás pénzen eladtak bennünket. Idegen volt déle­ lőtt a búcsúztatás, hamisan csengett az itthon maradt magasrangú kato­ natiszt kenetteljes beszéde. Még szerencse, hogy katonazenekar nem volt. Észre sem vettük, amikor átgördült velünk a határon a vonat. Éjszaka lopakodtunk ki a szeretett házból, mint a tolvajok. Egyre messzebb és messzebb kerültünk az édes otthontól. Üvölteni kellett volna - most már 15 �tudom - torkunk szakadtából üvölteni, és mind a tíz revolvergolyót bele kellett volna ereszteni abba a magasrangú tisztbe, aki beszéde közben többször az órájára pillantott. Biztosan kártyapartira várták barátai a tiszti kaszinóban. De némák voltunk és tehetetlenek. Ittunk és dohányoztunk, és keveset beszéltünk a tiszti fülkében. Sietve éltünk, mint a halálraítéltek azon az utolsó éjszakán, amikor a hajnal első sugarára meg kell válniok az élettől. Ez az éjszaka azonban csodálatosan szép. Derakam megfájdult a szo­ katlan tartástól. Vízszintesen helyezkedtem el a kissé kemény és keskeny ágyon, de boldog vagyok. Biztonságban, békében utazom, ismeretlen tájak várnak rám, ismeretlen városok: Moszkva és Észak Velencéje, Leningrád. De akkor... Amikor a brianszki erdőséget elértük, parancs jött, hogy éjszakánként egy tiszt, tisztilegényével felszáll a szeneskocsira, csőre töltött fegyverrel. Ha a vonatot feltartóztatnák a partizánok, és a mozdonyvezető csökkentené a sebességet, le kell lőni őt. A parancs még hozzátette, hogy tüzelni kell akkor is, ha a mozdonyvezető a legcsekélyebb jelét is adja annak, hogy összejátszik a partizánokkal. Hogy aztán mi lett volna a vonattal mozdony­ vezető nélkül, arra nem gondolt a parancs kitervezője. Halálvonat lett volna, amely vezető nélkül száguld tovább a síneken, és az egyik állomáson belerohan valamilyen lőszerszállító szerelvénybe. Még rágondolni is borzal­ mas volt. A „lőállást” virradatkor kell elhagyni, - ez volt még az ostoba parancs befejező mondata. Első nap mindjárt rám került a sor. Sötétedett, amikor az egyik állomá­ son, ahol hosszabb ideig ácsorgott a vonatunk, felkapaszkodtunk legényem­ mel a mozdonyra. Zavartan üdvözöltük a mozdonyvezetőt, a fűtőt, aztán nagy nehezen átmásztunk a szeneskocsira. Pokrócot terítettük a szénre, és elhelyezkedtünk valahogy. Ott ültem csőre töltött puskával, mellettem a legényem, ő is puskát szorongatott a kezében. Civilben békés asztalos volt Győrött, szerette a nőket, az italt és a dohányt. Gyorsan sötétedett. A csillagok sorra kirajzolódtak a feketedő égbolt irdatlan messzeségéből. Sötétbe merült az állomás épülete is. Sehol semmi fény. Már nem látszott a gőgös, hatalmas tábla sem az állomásépület hom­ lokzatán : Die Räder müssen rollen für den Sieg! A kerekeknek forogniok kell a győzelemért! A mi szerelvényünk kerekei azonban még mindig nem forogtak, lősze­ rekkel megrakott szerelvényeket indítottak előbb. Közben figyeltem a moz­ donyvezetőt és a fűtőt. A tűztér fénye olykor megvilágította őket s most már szemügyre vehettem mindkettőjüket, nem mertem a szemükbe nézni. A mozdonyvezető negyven év körüli szögletesarcú, szőke lengyel volt. A szeme színét nem láttam, de biztos voltam benne, hogy kékszemű. A fűtő tömzsi legénynek tűnt, fiatal, barna, borotváltarcú. Amikor a tűztér fölé hajolt, és lapátolta a szenet, látszott rajta, hogy erős legény, izmai kidagadtak ócska, olajfoltos ruhából. A mozdonyvezető biztosan nős, — gondoltam - az ilyenfajta férfi nem tud meglenni asszony nélkül. Talán már 16 �gyerekei is vannak, valahol Krakkó környékén. Néztem ezt a két embert, aki szó nélkül tevékenykedett a mozdonyon. Mindegyikük tudta a maga dol­ gát. Ezt a két embert kell hát lelőnöm az első gyanús mozdulatra. De hol leszek én már akkor, amikor lőni kell? Élő célpontok vagyunk itt a kocsi tetején, két jól irányzott lövés, és mi mindketten elterülünk a pokrócon. Reméltem, hogy a találat halálos lesz. Aztán elindult a vonat, kattogva hagytuk magunk mögött a váltókat. A mozdony füstje az arcunkba csapott, olykor majd megfulladtunk a sűrű, savanyú füstgomolyagban. A fák egyszerre felsorakoztak mellettünk, mint a katonák. Elértük a végeláthatatlan erdőt. A fák ellenségesek voltak ebben a pillanatban, mert veszélyt rejtettek számunkra. A fák nagy részéről lehullt már a lomb, a csupasz ágak könyörgően nyúltak a csillagos ég felé. És micsoda alakúak voltak! Csak a fantáziámat kellet volna szabadjára engedni, hogy ördögöt, akasztott embert lássak bennük. Hiába meresztgettem a szemem, nem láttam messzire. A többiekre gondoltam, akik ott gunnyasztanak a vasúti kocsikban. Biz­ tosan elfáradtak már, és ülve alszanak, mint a halottak. Én vigyázok rájuk itt a szeneskocsi tetején, csőre töltött puskával, előttem a két lengyel vasu­ tassal. A fűtő fáradhatatlanul rakta a szenet a tűzre, a mozdonyvezető egyideig még a műszerek között sürgölődött, majd kikönyökölt a szerelvény oldalára, és figyelte a jelzéseket. Odabent az erdőben pedig éltek a partizánok, lehet, hogy már útban vannak a pályatest felé, kezükben fegyvert és kézi­ gránátot szorongatnak. Biztosan észrevesznek a szeneskocsi tetején,, és belém eresztenek egy sorozatot. Legényem már elnyújtózkodott, és puskáját szorongatva az igazak álmá<t aludta. Percek teltek el vagy órák, nem tudom. Sötét volt, karórámat meg sem nézhettem. Mindegy. Ha megvirrad, leszállhatok kényelmetlen helyemről, és visszatérhetek társaim közé. Előbb jelentem a parancsnoknak, hogy „az éj­ szaka folyamán semmi nevezetes nem történt." De hol van még a hajnal? Hol jár most a nap, a föld melyik részére árasztja a világosságot és a meleget? Életem leghosszabb éjszakája volt. Állomásokra futottunk be, és olykor megállás nélkül vágtattunk tovább a sötétben. Szemeim égtek a füsttől és a fáradtságtól. Jó lett volna rágyújtani, dehát szolgálatban tilos a dohányzás. Gyötört az éhség, de nem volt velünk semmi. Csak a kulacsot emeltem oly­ kor a számhoz, hogy kiszáradt ajkaimat megnedvesítsem. Lehet, hogy nyitott szemmel aludtam is. Percekre vagy órákra elsüllyed­ tem a sötétségbe emlékeimmel, vágyaimmal együtt, aztán időnként felriad­ tam. Körülnéztem, de a kép ugyanaz volt. Fák, fák, fák . .. Mintha nem is haladtunk volna tovább, csak egyhelyben topognánk. A csillagokra néztem, mintha azok állása szerint akarnék tájékozódni, mint a hajósok a tengeren. De a csillagok nem üzentek semmit, a tejút, amelyet indulás előtt nem­ sokkal már felfedeztem az égbolton, vonszolta tovább sejtelmes fényű uszá­ lyát, és magára hagyta az alatta didergő embereket. Aztán hirtelen csoda történt. Virradt! Előbb csak tisztábban láttam a mellettünk futó erdő fáit, aztán halványodott az égbolt tömör sötétsége is. 2 17 �Senki sem volt a pályatest közelében. Úgy bámultam kelet felé, ahonnan a napnak kellett előbukkania, mint az üldözött, aki alig várja, hogy reszkető lábbal elérje a menedéket adó erdőt. Nekem a fény volt a menedék, a világosság, amely egyúttal a szabadulást is jelentette számunkra. Legényem mozdulatlanul hevert mellettem, mintha agyonlőtték volna. Nem ébresztettem fel, boldog voltam, hogy legalább ő alszik, és nem gondol a halálra. A felkelő nap sugai bevágódtak az erdőbe, mint éles hegyes kardok, és kiűzték fák közül a rémület alakjait. Talán az ősember üdvözölhette így a napot, felemelt karokkal, arccal a fény felé, amikor a hosszú, fájdalmakkal és szenvedésekkel teli éjszaka eltűnt, hogy helyet adjon a fénynek és a melegnek. Én nem nyújthattam ki a nap felé karomat, elgémberedett kezek­ kel a puska agyát szorongattam. Figyeltem a fákba ütköző és megtört fénysugarakat, mintha attól tartot­ tam volna, hogy eltűnnek és visszaoson a sötétség. Ereimben lassan megindult a vér, amennyire lehetett megmozdultam. A fegyvert magam mellé tettem és nyújtózkodtam. A mozdonyvezető olykor visszatekintett és engem figyelt. Ő is ugyanazt a megkönnyebülést érezte, mint én? Ő is látta útközben a felrobbantott kocsikat, akárcsak mi vala­ mennyien. De a vonatnak haladnia kellett a síneken még akkor is, ha rob­ banásveszély fenyegette a vezetőt. Ezt parancsolta az állomások dölyfös felirata: a kerekeknek forogniok kell a győzelemért. A győzelemért? Egy pillanatig sem hittem benne. Mert ott, a szeneskocsi tetején megcsapott a hatalom ereje. Az a legyőzhetetlen erő, amely ott rejtőzött a határtalan erdő fái között, a végtelenbe nyúló sztyeppék meszeségében. És én, társaim­ mal együtt szereplője lettem egy kétes és hiábavaló kísérletnek, amely szembe akart szállni ezzel a hatalommal. Ez a hatalom nem volt látványos, sőt ezekben a pillanatokban látható sem volt. Csak érezni lehetett, hogy jelen van, hogy eleven és élő valóság. Csak az nem vette észre, aki nem akarta. A vonat lassított, váltókon kattogott tovább és megállt egy állomáson. Felköltöttem a legényemet, aki restelkedve, de boldog sietséggel szedelőzködött. Szégyenkezve léptem át a szeneskocsiról a mozdony terébe. Szeren­ csére a mozdonytér üres volt, a mozdonyvezető és a fűtő lenn tevékenyked­ tek a keskeny a mozdony körül. Nyakamba akasztottam a puskát és le­ ereszkedtem a keskeny lépcsőkön a földre. A lengyel mozdonyvezető mellém lépett. Most mór egészen közelről néz­ tünk egymásra. A világosságnál láttam, hogy a szeme csakugyan kék volt, ahogyan gondoltam. Nézett rám azután megszólalt: - Lőtt volna rám? Fejemet ráztam és mosolyogtam. Most már mosolygott ő is. Közben a legényem szuszogva ereszkedett le a keskeny lépcsőkön, az ő nyakában is lötyögött a puska. Egyik kezében az összehajtogatott pokrócot szorongatta. Szaggatottan lélegzett és halkan káromkodott. A fűtő is közelebb jött. Mindnyájunk arcát elöntötte a drága meleg napfény, amikor a nap végigöntötte fényével az egész tájat körülöttünk. A lengyel mozdonyvezető karomra tette a kezét, és intett, hogy várjak. Fürgén fellépett a mozdonyra és vodkás üveggel tért vissza. — Igyon, - mondta és nyújtotta az üveget. 18 �Számhoz emeltem az átlátszó italt, és pillanatok alatt forró hullámok­ ban lüktetett a vérem. Legényem is kortyolt, valamivel többet, mint én, úgy kellett leszedni a szájáról az üveget. Megköszöntem az italt. E pillanatban mi ketten vagy az is lehet, hogy mi négyen szövetségesek voltunk. E szövetségnek nem voltak szabályai, amiket ünnepélyes keretek között aláírnak a „magas felek". Mégcsak politikai tartalma sem volt, hiszen nem is beszélhettünk egymással. De mélységes emberi érzések szaba­ dultak fel bennünk, barátok lettünk az embertelenség éveiben és ez volt a legtöbb, amit tehettünk. A mozdonyvezető is, a fűtő is kortyolt az üvegből. Mindketten mohón ittak, hátravetették a fejüket, szemeiket lehúnyták, és ádámcsutkájuk kor­ tyolás közben fel- alászállt. Aztán a lengyel visszavitte a mozdonyra az üveget. Mire lejött már csak kezet foghattam vele, mert közeledett a forgal­ mista az állomás felől. Két kéz fonódott egymásba, két ismeretlen, más-más nemzetiségű ember keze. Lázadás volt ez a két egymásbafonódó kéz, ölelés és ütés, találkozás és búcsú, tiltakozás és könyörgés, szeretet és bosszú. Elváltunk. A parancsnoki kocsi előtt úgy ahogy rendbe szedtük magunkat. Aztán beléptem a fülkébe. — Százados úr, alázatosan jelentem, az éjszaka folyamán semmi figye­ lemreméltó esemény nem történt. — Köszönöm, — mondta a parancsnok és elbocsátott. Ott álltam előtte egy ideig, mintha mondani akartam volna valamit, de hogy mit, azt ma sem tudom. Talán azt jelentettem volna, hogy találkoztam egy emberrel, akinek a háta mögött egész éjjel csőre töltött puskával ültem, és ez az ember megvendégelt és kezet fogott velem. És azt is elmondhattam volna, hogy vissza kellene fordulni, iszonyatos ez a sok erdő, félelmetes erők keringenek körülöttünk. Mit válaszolhatott volna a parancsnok? Semmit. Parancs, az parancs. Megyünk, de ő sem tudta hová és azt sem, hogy mit keresünk ebben a végtelen nagy országban. Tisztelegtem és kiléptem a fülkéből. Viszamentem a fülkébe, és rövide­ sen mély, egészséges álomba zuhantam. Valami meghatározatlan bizton­ ságos érzés fogott el, barátom, a legyei mozdonyvezető vezeti a vonatot. Biztos voltam benne, hogy vigyáz rám és mindnyájunkra. Ezt a kézfogást szinte most is érzem a tenyeremen. Most is, ahogyan nézem a mennyezeten a kis kék fényt, hallom dallamos beszédét. De aho­ gyan végiggondoltam az akkori utazást, már messze kerültem a félelmetes erdő fáitól. Apró álmok kergetőznek az agyamban. Érzem, nemsokára el­ alszom. Most béke és biztonság van ezen a tájon. A vonatot nem robbantja fel senki, a mozdonyvezető mögött nem ül puskás ember. A pályaőrök apró kis fényei imbolyognak odakint, ahogyan vigyázzák a vonatok útját. Nézik az elsuhanó szerelvényt, aztán bemennek kis hivatali helyiségükbe és be­ írják a kézi lámpa fényénél: Az ilyen és ilyen számú gyorsvonat ekkor és ekkor rendben elhaladt. Az álom pedig megszánt engem, karjaiba vett és elringatott. Utolsó gondolatom még az volt, hogy boldog vagyok, 19 �VARGA RUDOLF Dózsa Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat, égőszárnyú varjak vitték véred fekete hószitálásban, csak parazsatokádó hegedűszó, szelek kifeszített vitorlái feletti, halk, halotti ének, levelekből hullatott sikoly látta, mikor gyulladó leheleted az idegen csendben jeget kiáltott. Piros paripák előtt meztelenre vetkőztetett bőröd; pörkölt virág, sistergő fagyban hevitetted gyulladásig magad. Pengéid bontottak csontjaidon láng-ujjlenyomatos, felrobbant sugarat. Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat. Ott volt a máglya; véres angyal. Mennybeszúrt tornyok csigaszarvai fölül, néztél le a Napból, tűztől viselős arccal. Szemed minden könnyét Húsodba költözöm, el ne jussanak szivemig véremben a férgek, pihéddel bélelt, viselt ruháidat hordom, maradék ételedet eszem, gyöngy-harapásaid mindenütt; ékszerem, elszívom csikkeid, szobád tömjénezem, szád némasága; bontatlan levelem, szemed minden könnyét kiolvastam már, utaim tenyereden, minden vonala tévedhetetlen-hozzád. örökös ébrenlétbe; virrasztani hajadba járok, emlékezeted víztükrén megcsókolom felfénylő 20 �arcod, sugaraddal lefelé lebegsz, kifutok eléd ajtómtól levegődig, levegő s küszöböd közt őgyelgek, megtorpanok, mintha régi szerelemmel találkoznék szembe, felzokogsz bennem, amikor torkomig télben, tengerig fénylő sikoly elvezeti tántorgó árnyam s trombiták táguló tüdeje megreped, meghasad nyíló repülésem. VIDOR MIKLÓS Földnélküli János Elvesznek mögöttem az arcok elmaradnak a tájak magam sem értem mit akartam ott ahová nincs miért visszataláljak Mért kívántam megölelni a nőket akiket nem sikerült megőriznem sem elfelednem miért volt fontos annyi minden — hogy szaporodjanak a rovások berajzolt tenyeremben? És mégis ennek a haszontalan világnak vagyok csupán szuverénje — meghódítottam amit senki se védett s aztán elhagytam magam is Ott éltem én! — visszagondolok a hegyre a rétre már mesék mappáján bolyongok valahányszor az álom még odavisz Cserepek TRÓFEA Vérkönnyes lőtt madár a fűben léptedre még riad Nézd végig ha már nincs menekvés tulajdon kínhalálodat 21 �ELLENFÉNY Megálltam ott ahol a nap a horizontban megkapaszkodott azóta tart az alkonyat BÚCSÚ Naptól sugárzik a domboldalon az őszi szomorúság magányos lány előtte lombhalom dérmart aszú ág Lassan megkoszorúzza homlokát a szálezüst ökörnyál s helyetted dúdol már a némaság ha szólalni akarnál TÚSZ Emlékeidben egy alak melyről a test levált híven ismétli gesztusaimat megadja magát fogoly marad hogy én szabad lehessek REMÉNY A fáké hogy nem ez az ősz lesz a kivédhetetlen és az enyém hogy a tavasz mosolyoddal fegyverkezik az eljövő november ellen MAGASBAN Fölöttem ezer lábnyi mélység alattam az ég tükrözik sziporkás csillagára lépnék csak megbíztatnám egy kicsit s megnyitná fölöttem a mélység csillagait 22 �HANN FERENC Versek 1. úgy mégy el reggel kávé után mint ki bárd alá siet voltam köd dér kísérhettelek láttam gyöngyszemed mögött a salétromot hogyan virágzott ültettelek Breton Michaux Klee asztalához azt hittem megmentettelek látom bomlik a tested portyáznak kísértetek 2. arcodon só virága szavak falkája vár ma csended vertarany csipke öklöm görcsébe zárva szemed halott ne verj ma álom holtodra holtom kiabálom 23 �3. vasvirágcsokor bokra reszket a Van és Volna Holnap jön-e és lát-e még roncsoltan hull rád a kerék óra százat ver megbomolt ma nincsen Van gúzsban a Volna ágyékod halott kút nap gyalázta arcomon széttépet lárva árnya 4. holdra köpenyként köd borul égig nem látsz ez este szelíd lesz áldozattalan kék arcod kék hajad oltalmazzon ma ne adhassam el magam alvadt oboavér ne kísértsen senki senki el ne érjen magam legyek a csend panaszfala omoljanak a hófalak 24 �TAMÁS ISTVÁN Száz a libám a gúnárom tizenhárom Szóvátett hitem senkinek nem kínálom Elhagyott az Isten is itt S százhatáron Száz határon a tilalmast egyedül csak magam járom Borízű almát kínált Nyári — piros jóízű szerelmet Szoknyáját combig fecskék emelték S elém menyecskék tarka kendője hullt S én megtöröltem vele a szememet 25 �Selyemkendő száz forintos selyem rojtú Kék virága csodaszép és felém fordul Négy sarkába három kincsem belé varrva Könnyeimet kiszáradt tó tükre tartja Körtefák szilaj kórusa körül fátyla fehérben ég a pagony Sza — bálytalan ím e mélytüzű nász Csak a törvény itt az ős hatalom 26 �Földbe erezve élnek az ujjak Él a redőkben a szép akarat Csobban az élet a szépívű formán A kemény léten át zeng a patak Fába kövülve él a palóc itt s tétova versben izzik a táj Bütykös a kéz és szótlan a gond bár lobban a dal mint lángol a rőzserakás S fátylafehérben körtefák szilaj bánata ölel át Tisztán szabadon (ld. Szabó István szobrászművésznek) 27 �bemutatjuk ZIMRE PÉTER Kő-Szabó Imre Szabó Imrét tulajdonképpen nem is kell bemutatni a Palócföld olvasóinak, hiszen megjelent már a folyóiratban néhány novellája, mégis szívesen írok róla mert szeretem és mert régi barátom. Több mint tíz éve ismerem, akkor még életre-halálra filmrendező okait lenni. Szorgalmasan tanult, készült és csökönyösen minden évben megjelent a Filmművészeti Főiskola Felvételi Bizottsága előtt, sajnos eredményetlenül, nem lett és most már valószí­ nűleg nem is lesz filmrendező. De közben megtanult gondolkodni, figyelni - mint témát is - a világot, az embereket, környezetét, saját magát. Mit tehet egy szorgalmas és csökönyös fiatalember, aki mindenképpen alkotni akar, aki nyitott szemmel és érzékeny lélekkel figyel, reagál az élet eseményeire? Természetes ír. Először néhányszáz verset, aztán egy nagyon hosszú regényt. Majd véres fejjel támolyog a szigorú, de igazságos kritika után, Aztán talpra áll, csökönyösen folytatja, amit elkezdett. Novellákat ír. Azokról az emberekről akiket ismer, arról a város­ részről, ami az övé, ahol élt, a külvárosról, a munkásokról. Ezután is ír még gyengén sikerült novellákat, de ír közepeset, jót és nagyon jót is és ez utóbbi számít, csakis ez! Szabó Imre közben megtanult írni, egyre komolyabb és szebb témákra, egyre fontosabb problémákra figyel, közben erőteljesen keresi saját hangját, stílusát. Itt tart most Szabó Imre, aki harmincöt éves, kezdő írónak már nem is olyan rettentően fiatal, de vannak későn érő emberek, későn érő alkotások, és ezeknek általában sajátossá­ guk, hogy felnőttebben, mélyebben, nagyobb felelősséggel ragadják meg a világot, nehe­ zebben, görcsösebben fejezik ki magukat, mint a csodagyerekek, de az anyaggal vívott harc izgalma, feszültsége ott izzik soraik között. Szabó Imre Kő-Szabó Imre néven ír. Sok írói névvel találkoztam már, szellemesebbel, humorosabbal, szebb hangzásúval, de ilyen igazzal és őszintével még nem. Kő-Szabó Imre kő akar lenni, építőkő, kemény, összetörthetetlen, csökönyös és ez nagyon tetszik nekem, mert tudom azt, hogy e tulajdonságok nélkül nagyon nehéz az írói pályán elindulni és rajta maradni. Én bízom és hiszek benne. Tudom, hogy sokat fog dolgozni, tudom, hogy sok írását fogjuk még olvasni. Kérem most olvassák el a folyóiratban közölt írásait és kisérjék figyelemmel Kő-Szabó Imre írói pályáját. Bp. 1972. február 16. 28 �Kő-Szabó Imre Szabadnap Krén fél kilenckor indult a hévvel Szentendréről. Kényelmesen sétált ki az állomásra, volt ideje. Ma szünetelt a vállalatnál a munka, a kompresszor bedöglött tegnap. A sze­ relőké a terület, holnapra ígérték, hogy megjavítják. Vett egy újságot, megváltotta a jegyét és várt. A mai napra állásidőt fizetnek, mondták neki, menjen haza. Régóta várt már egy ilyen napra, képzeletében felépítette. Úgy gondolta korán fog kelni, bemegy a városba és végignézi az ébredő utcákat. Majd valahol reggelizik, utána sétál a Körúton, egész a belvárosig. Beül egy presszóba, mondjuk az Astoriába. Az ablakon át nézi majd az utcát, figyeli a nőket. Jó volna valakivel megismerkedni, csak úgy. Beszélgetni, nevetgélni. Érezni az életet, a szabadságot, egy igazi szabadnapot akart. Elképzeléséhez híven korán felkelni nem volt ereje. Az ágy melegségét, a lustálkodás varázsát nem tudta legyőzni. Már csak a félkilences hévet érte el. A hídfeljárótól futva tette meg az utat a hatos busz megállójáig. — Irány a belváros! Buszjegyet keresett elő zsebéből, hátra ment a kalauzhoz, ott kezelte a készülékkel. Az első pesti megállóban egy szőke hajú lány szállt fel. Krén hirtelen azt hitte, hogy Anna, még meg is lepődött. A lány nagyon hasonlított rá, de állón erősen kiütközött egy rövid forradás. Sokáig nézte, megfeledkezve magáról. A lány észrevette Krén tekintetét, tágra nyitott szemekkel nézett rá, aztán mégis ő került zavarba. Elfordította az arcát és kinézett az ablakon. — Ennyire hasonlítana rá? — kérdezte Krén és most valóban Annára gondolt. Mi történhetett azzal a lánnyal, már olyan régen látta. Az üzemben két évig együtt dolgoz­ tak. Krén szeretett volna mindig közelebb kerülni a lányhoz, de az valahogy nagyon tar­ tózkodóan viselkedett vele. Hívta sokszor, hogy találkozzanak, de Anna ügyesen kitért a kérések elöl. — Valami szerkesztőségbe került — mondta magának. — Szerzett egy pacákot, az vitte be, nem ízlett neki a meló. — Ennek hány éve? — gondolkozott. — Talán három, vagy négy? — mindegy volt most, csak annak örült, hogy ez a másik lány őrá emlékeztette. Ujjával ábrákat rajzolt a párás ablaküvegekre. Eszébe jutott a szerkesztőség neve. — Felhívom! Biztos meglepődik. A Madách téren leszállt az autóbuszról, keresett egy dohányboltot, vett egy tantuszt tárcsázott. Míg kiment a búgás, hirtelen izgalom fogta el. — Marhára meglepődik majd — gondolta. Rövid kattanás és egy női hang: — Tessék, szerkesztőségi iroda! — Szalai Annával szeretnék beszélni — mondta száraz torokkal és úgy érezte gombóc nőtt a szájában. - Tessék, én vagyok - válaszolta vissza a hang. Krén hosszú másodpercekig nem tudott szóhoz jutni. Erre nem számított. — Halló tessék! — sürgette a lány hangja. - Szia .. . Krén vagyok, megismersz? - mondta és már meg is bánta, hogy belement ebbe az őrültségbe. Legszívesebben letette volna a kagylót, de már nem tudta, mert a hangja magával ragadta. — Szia, mi van veled? Jaj, de jó, hogy felhívtál. Képzeld, sokszor gondoltam is arra, mi lenne ha egy szép napon csak úgy beszólnál telefonon — Krén vagyok, eljöttem érted! Mit csinálsz, hol vagy? 29 �— Szabadnap! Itt vagyok egy dohányboltban. Le tudsz most jönni? — Akarod? — kérdezte a lány. — Már négy éve! mondta Krén és megkönnyebült. Ezt is elmondta, lesz, ami lesz. — Várjál, megyek! Félóra múlva a Dunakorzóban találkozunk, jó? — mondta a lány és izgalom érződött hangjából. Krén az utcán teli tüdővel szívta magába a levegőt, súlytalannak érezte magát, való­ sággal röpdösött. — Milyen marha az ember, ha szerelmes — megdöbbent. — Ilyen volna a szerelem, vagy csak egy különös vonzalom? A sarkon összeütközött egy emberrel. — Bocsánat, elnézést! — mondta és futásnak eredt. Ahogy végigszaladt a Deák Ferenc utcán meg a Vörösmarty téren, többen utána fordultak. A presszóban leült az ajtóval szemközti asztalhoz. Látni akarta a lányt, még messziről, mielőtt belépne a helyiségbe. Kávét rendelt és egy colát. A futástól egy kicsit kimelegedett. Zihálva szívta magába a levegőt. Lassan megpihent. Anna feltűnt az utcán, mindjárt megismerte. Szőke haja érdekes kis lófarokba volt megkötve. Könnyű pulóvert és vászonszoknyát viselt, meg magasszárú nyári szandált. Olyan volt, mint Picasso Sylvette arcképe. Ahogy a lány közeledett, úgy fogta el az izgalom Krént. Haragudott is magára. Bátortalan lett hirtelen, de aztán összeszedte magát. A lány vidám volt és nagyon szép. - Szevasz! - kiáltotta és a fiú nyakába ugrott. - Szia! — mondta Krén és megcsókolta a lányt. Másodpercekig nézték egymást. - Itt vagyok! - mondta a lány. - Tudom - felelte a fiú még most is zavartan. Rendelt a lánynak egy kávét. Anna lassan kevergette benne a cukrot és nézte a fiút. A szemében vidám nevetés bújkált. Krén érezte, mondani kellene valamit, de most nem jutott eszébe semmi. — Hol dolgozol? — kérdezte sután. - A szerkesztőségben, hiszen tudod. - Igen, ne haragudj. — Újból! - mondta a lány. — Ezt nem értem ... — nézett ró csodálkozva Krén. — Közben ahogy eljöttem tőletek, sok minden történt velem. — Máshol is melóztál? — Két évig. Vidéken. — Vidéken? Hogy kerültél oda? - Egyszerűen, férjhez mentem! - Ez komoly? — Volt! — mondta a lány és újból vidám csillogás bujkált a szemében és nyílt várako­ zással nézett Krén arcába. Krén látta a lány örömét, csak nem tudta kinek szól. — A férjed? — Ott van Somogyban. — Te pedig itt? — Igen itt, most veled. — Végleg? — Igen. Nem megyek én vissza. Még két tárgyalás és mindennek vége. Kész. Ennyi volt a egész. Egyszerű, nem? - Igen, az életben minden egyszerű, csak nézőpont kérdése az egész — mondta Krén és arra gondolt, hogy ezt a lányt, akihez annak idején még szólni sem tudott, csak futólag, egy kicsit megtörte az élet. Most egészen más lett. Talán még jót is tett neki az a pár év. — Válsz a férjedtől? — Már volt két békítő. Nem akarok békülni! — Ennyire haragszol rá? — Te is haragudnál. — Csinált valamit? 30 �- Másnak gyereket, meg ivott. Este későn járt haza. Én otthon voltam egyedül, vártam. Tudod te milyen rossz várni valakit? - Tudom — mondta csendesen Krén és nézte a lányt. - Később dolgoztam, egy téeszben, de nem tetszett a meló. Azt is otthagytam. — kicsit elborult az arca, mintha gondolkozna. Krén félt, hogy eltűnik a lány jókedve, hirtelen változtatott a beszélgetésen. — Reggel még nem is gondoltam, hogy ma beszélek veled. — Én sem. Néha eszembe jutottál — mondta a lány. — Vártam is, hogy majd talál­ kozunk, de valahogy sohasem sikerült. — Akarni kell! — mondta Krén. — Te nagyon akartad? Krén hallgatott, nem tudta mit mondjon a lánynak. Azt talán el sem hinné, hogy más­ valaki, egy Annára hasonló lány emlékeztette. Talán ha nem szalad a busz után reggel, akkor nem utazik azzal a lánnyal, aki őt juttatta eszébe. —Máskor, most nem — válaszolta Krén, látta hogy a lány nem elégedett a válasszal. - Valakiről jutottól eszembe, aztán már minden olyan egyszerű volt. — És veled mi van? — kérdezte Anna. — Semmi. Semmi különös. Dolgozom, élek. — Csak így egyszerűen? — Így — mondta Krén. — Nős vagy? — kérdezte hirtelen a lány. — Nem, egyenlőre nem. — Nem is akarod? — Talán, majd egyszer. - Most mit csinálsz? - Szabadnapos vagyok. — Azt tudom. - Honnan? — kérdezte Krén. — Mondtad a telefonba. - És te? Vissza kell menned? — Még nem tudom. - Rajtad múlik? - Inkább rajtad! - mondta a lány és újból ott bujkált a szemében a kedves, huncut mosoly. — Velem maradsz? — kérdezte Krén és úgy érezte, hogyha ez sikerül, akkor nem is tudja talán, mit mondjon a lánynak. — Akarod? - Igen - mondta Krén és megfogta a lány kezét. Valami különös érzés futott keresztül rajta. - Akkor menjünk - indítványozta Anna. Látta Krén arcán a csodálkozást. - Most minden úgy lesz, ahogy én akarom - folytatta a lány. — Kivettem egy szabadnapot én is, a kedvedért és most eljössz hozzám. Meglepődsz? Krén újból zavarban volt. De most már nem futamodhat meg. Akarta is Annát, már régen, nagyon régen. És most végre ... el kell menni, oda ahová hívja. Kitette a pénzt az asztalra, aztán már kint is voltak az utcán. A Vörösmarty téren fel­ szálltak egy kilences autóbuszra. — Hol laksz? — Egy kicsit messze — mindta Anna, — Rákoscsabán. — Szép kis séta. - Busszal egy óra, de leszállhatsz. — Ügy ismersz? — kérdezte Krén. — Elfejeltetted, hogy régen mindig hívtalak, de te sohasem értél rá? - Emlékszem - mondta halkan a lány. - Persze, hogy emlékszem. Ott álltái és olyan voltál mint egy gyáva kisegér. Olyan aki talán háromig sem tud számolni. Akkor én másra vágytam, szerettem a nagystílű férfiakat. Álltak a busz peronján, kapaszkodtak egymás mellett és szótlanul néztek ki az ablakon. A Pataki téren bementek egy boltba. — Mit szeretsz? — kérdezte a lány és a bevásárló kosarat Krén kezébe nyomta. - Téged — mondta Krén. 31 �- Azért enni is kell, meg inni is - válaszolta a lány és virslit, meg tormát rakott a kosárba. * A csomagot, benne az üveg a bort Krén vitte. A hatvankettes autóbusz késve indult. Szótlanul ültek egymással szemben. - Szüleid Szentendrén laknak? - törte meg a motorzúgásos csendet Krén. - Nem, itt Pesten. - Rákoscsabán? — Zuglóban. — És te? — Albérlet! — mondta határozottan a lány. — Ezt nem értem. - Te semmit sem értesz. Olt nincs hely. Élj kislányom, ahogyan tudsz! Egyszerű, nem? — Igen, annak látszik — mondta Krén csodálkozó arccal. — Így kerül ki az ember a családi fészekből. - Felnőtt lesz! - mondta Krén. - Aztán már azt csinálhat, amit akar. — Amit tud, amit mások megengednek neki, mert akkor már nem olyan egyszerű minden, mint azt gyerekfejjel gondolta az ember — mondta a lány. Az autóbuszon egyre kevesebb volt az utas. Felszálló már alig akadt, ahogy haladtak kifelé a városból. — Hány megálló? — kérdezte Krén, és egy kis nyugtalanság volt a hangjában. — Már nem sok, csak három. - Készülődjünk. — Gyere! A csomagokkal még gyalogolni kellett túl a Rákospatakon, meg a hatvani vasút­ vonalon. Anna egy kertes ház mandzard szobájában lakott. Az előszobából nyílt a keskeny egyfordulós falépcső sor. Krén lóba alatt sírt az öreg feljáró és tompán döngött. Félve ment fel, nem találkozott senkivel. Anna lent a konyhában megfőzte a virslit. Krén addig fent ült. Tetszett az egyszerű kis szoba. A bútorok, a szék, az asztal, az ágy, még a függönyök is a lány illatát árasztották. Végignézett mindent, valósággal feltérképezte a lány holmiját, volt ideje rá. Félóra múlva ott ettek fent. Az ablak nyitva volt. Beáradt a fák, meg a kert szaga. Csend volt, csend úgy általában, legalább is Krén felfigyelt rá. Általában, mert a száguldó villanyvonatok időnként átrobogtak ezen a csenden. Szótlanul ettek. — Kedves kis szoba. — mondta Krén. — Én meszeltem! — válaszolta a lány. — Nem hideg? — Nyáron nem, a telet pedig még nem ismerem. Aztán minden úgy történt, mint ahogy elképzelte. Ott feküdtek az ágyban. Anna később megmondta Krénnek, hogy ő már mindezt akkor tudta, amikor elindult a szer­ kesztőségből. Nem gyújtottak villanyt. Látták a villanymozdonyok futását, amint csillagszóróként patto­ gott az áramszedőjükről a kék szikra. összeölelkeztek, újból, mégegyszer. Már éjfél lehetett, de a vonatok még mindig futottak távoli céljukig. Anna szólalt meg: — Alszol? — Nem. • — Én sem. — Mire gondolsz? — Rád! — Mit gondolsz rólam? — Nem tudom. — Ha rám gondolsz, akkor kell is valamit gondolnod — mondta a fiú. - Szeretsz? - kérdezte Anna. — Szeretlek! — Mennyire? — Nagyon. 32 �- El tudnál most hagyni? — Nem! — mondta Krén. Szótlanok maradtak, ott feküdtek egymás ölelésében. Krén érzékenyen figyelt. Érezte, amint a lány karjának szorítása egyre gyengébb lesz. légzése is szabályos időközökben ismétlődik. Tudta, a lány elaludt. Óvatosan kelt fel, felöltözött. A szeme teljesen megszokta a félhomályt. Emlékezett, hogy a sarokban látott egy sportszatyort. Először azt vette magához, aztán a szekrényből kivette a lány pulóvereit, a kar­ óráját, az asztalról a rádiót. Látott még két könyvet délután a polcon, azt is levette. A lány tovább aludt, szőke haja szétbomlott a párnán. Krén figyelte egy darabig, aztán döntött: - indulni kell! Emlékezett, hogy a lépcső mennyire recsegett. - Arra nem lehet menni! — Az ablakon! — jutott eszébe hirtelen. Könnyen átlépte az ablak párkányát, lassan lehelyezte lábát a veranda tetejére. Gyors de óvatos mozdulatokkal lemászott. Atosont a kerten, a kerítésnél kinézett az utcára, nem látott senkit. Négy mozdulattal kiugrott a járdára és megindult visszafelé azon az úton, amelyen tegnap idejött. A táskát könnyedén vitte a kezében. - Öt pulóver, óra, rádió - kétezer lehet - számolta Krén. Aztán hirtelen megállt. örült! Ez a lány ismer engem, végem van! - mondta és az ijedtségtől még a lélegzete is elállt. Dermedt merevséget érzett a gyomrában. Félt, most először. Hallotta a gyorsvonat rohanását, a mozdony hosszú, elnyújtott füttyét. — Tenni kell valamit — töprengett. — Visszaviszem — döntött. Talán még nem késő — és megindult visszafelé. - Pedig, minden olyan simán ment - mondta kesernyés ízzel. - Ez volt a kilencedik szabadnapom. A kirekesztett Két hónapja kezdődött meg a tanítás. Ilyenkor év elején a fiatal tanítónő, aki a hetedikben osztályfőnök, lelátogatta a családokat. Beszélgetett a szülőkkel, szeretne segí­ teni, hogy még könyebb legyen a tanulás. Így jutott el azon az őszi napon Szekercésékhez is. Reggel szólt a fiúnak, Ferinek, ha az ideje engedi, elmegy hozzájuk. Már szürkült, amikor kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve. — Jó estét! — ismételte meg mégegyszer, talán egy kicsit hangosabban. t — Igen, megyek! — jött távolról, valahonnan az udvar mélyéből egy gyenge hang. Majd Szekercés nagymama csoszogott előre. Kezében egy gömbölyű kosarat hozott. — Isten hozta tanítónéni! — mondta az öregasszony, és apró szemeivel végignézett a tanítónőn. - Csak egyedül? - kérdezte a tanítónő. — Igen. A többiek kimentek kukoricát törni. — És a gyerekek? — Azok is! - Igen, a Feri mór nagy gyerek — mondta a tanítónő. tizenhárom éves. Ugyanúgy dolgozik, mint az apja. Múltkor kint volt az erdőn két hétig. Tessek nézni mennyi fát termelt - és mutatja az udvar végébe össze­ rakott fahegyet. — Ezt mind ő vágta? — kérdezte az öregasszonyt. A fa lehetett vagy nyolcvan mázsa. - Az apja is segített, de nem sokat - tette hozzá. - Most is együtt dolgoznak. Tudja, a vőm éjszakás, bent dolgozik Vácon. Reggel aludt egy kicsit, aztán kimentek. Kint beszélgettek a folyosón. Az öregaszony hirtelen észre is vette, invitálta beljebb. - Jaj, tessék már bejönni, ne álljunk itt kint. 3 33 �— Nem, köszönöm! Már megyek is! — Jaj, ne tessék sietni. Még maga nem is volt nálunk? - Még nem voltam, de láttam, hogy építkeztek — válaszolta a tanítónő. Körülnézett. A régi falusi parasztházhoz most oldalt egy szobát építettek. Az utcai rész szépen, kőporos vakolással már készen állt. Onnan kintről nem látszik a régi ház. Egybe húzva olyan, mintha teljesen új lenne az egész. Itt az udvaron még csupaszok a téglák. Az öregasszony mindjárt hozzá is teszi: — Tudja a tavasszal építettük ezt a szobarészt. Erre már nem futotta a pénzből. — OTP-re csinálták? — Adósságot mi nem csinálunk. Majd tavasszal! Húsvétre meglesz! — mondja, majd hozzáteszi — Tessék megnézni az új bútort. Ezt most vették, két hete — tessékelte be az új szobába. A tanítónő körülnézett. — Jaj, üljön már le kedves! — mondta Szekercés néni és kihúzta a kárpitozott támlás széket az asztaltól. A horgolt kis kerek terítőt megigazította rajta, és kötényének belső felével letörölte. Ő állva maradt. A tanítónő végignézett a szobán. Sötétbarna kommersz kombinált bútor, még érződött rajta a politur szaga. Fehér, tiszta fal, rajta a rekamié fölött egy széles keretben valami szentkép. Lejjebb a gyerekek bekeretezett fényképe. Születéskor, meg első áldozáskor. A szemközti falon a szülők, isiástól meredt derekú mesterkélt esküvői képe. A padló olyan fehérre volt sikálva mint a frissen esett hó. Két kis rövid szőnyeg az asztal előtt. Szekercés néni figyelte a tanítónő körbe futó tekintetét. Hangosan folytatta — Jaj, a szőnyeget azt még karácsonyra megveszik — mondta és megigazította az ima­ könyvet, meg az olvasót az asztalon. - Ugye szép? - kérdezte és elégedett arccal ő is körüljártatta tekintetét. — Szép, nagyon szép! - mondta a tanítónő, mert nem akarta megsérteni az öreg­ asszonyt. — Ők akarták. — Maga nem? — Nekem tudja kedves, már mindegy. Én már elvagyok akárhol. Nekik meg kell, mert csak egy szoba, meg konyha volt nekem valamikor. — Itt ki alszik? — kérdezte a tanítónő. — Senki. Ez kell, ha jön valami vendég. Azt fektetik ide, ebbe a tiszta szobába. — Ők a másikban alszanak? — Igen ott! Jöjjön, megmutatom — és elindult előre, hogy mutassa az utat. - Magáé a ház? — kérdezte tőle menet közben. — Már nem, csak volt. A lányomé, tavaly ráirattam, annyira akarta. Mindig azt mondta, ő is ezeretne olyan szép házat építeni, mint a szomszédok. De ha nem az övé, akkor minek költsön annyit rá? — itt egy kis szünetet tartott, aztán egy kissé elkeseredettebb hangon folytatta: — Tudom én azt, hogy ezt az egészet nem a lányom találta ki. A vőm! Mert az ilyen ember. Teljesen kitúrnak a házamból. — hirtelen elhallgatott. Könny futotta el a sze­ mét, a kötényébe törölte meg. — Nem szól az hozzám semmit. Jön, megy, ha itthon van. Jó reggelt! — Jó napot! — és kész! Mindent a lányom mond, azt bujtogatja az a gazember. — Magával egyáltalán nem is beszél? — Még régebben beszélt, de mostanában nem szól. Ha bemegyek a konyhába, kijön, vagy bemegy a szobába - mondta az öreg Szekercés néni és befejezte a szipogást. A konyha ahová beléptek köves és nagyon tiszta. A tűzhely széle fényesre csiszolva A falon hímzett falvédő, két galambbal. Az asztalon mintás viaszosvászon. Az ajtó mögött pokróccal leterített heverő. - Ez a konyha! — mutatja, mindjárt beljebb ment: — ez pedig a szoba! A két hatalmas ágy beágyazva, egymás mellett. A szoba földes, érződött a mázolás szaga. A nagyképernyős tévé horgolt csipketerítővei leterítve ott állt a sarokban. — Szokta nézni a tévét? — kérdezte a tanítónő. Szoktam, igaz rontja egy kicsit a szememet, de nekem már mindegy - legyintett a kezével. — De nem itt! — tette még hozzá. . ., — Hát hol? 34 �— Tudja a vőm miatt. Nem szeretek én tolakodni. Inkább elmegyek a védőnénihez. Az mindig egyedül van. — És hol alszik? Az öregaszony a tanítónőre nézett, sírásra torzult szája, nagy könnycseppek futottak ránctól barázdált arcán. — Én már csak kint a kamrában — lassan elindult ki a folyosóra. A tanítónő követte. A néni a kerek kosárból kukoricát szórt a tyúkoknak, majd megállt a kamra előtt. Mellette az összeácsolt padlásfeljáró létrája állt, a vége az ajtóig ért. — Látja énnekem már csak ez jutott. A barnára mázolt, a repedésektől fura alakzattal tarkított ajtót kinyitotta. Pici helyiség, kamra. Bent egy ágy, magas, régimódi ágyvégekkel. Kicsi asztal, mellette kerek vaskályha. A falat, meg a mennyezetet nem lehetett látni, mert festés helyett csomagolópapírral volt be­ fedve. A rajzszegek fényes fejei úgy fénylettek, mint csendes estén a csillagok. Keresztbe, a szobának berendezett kamrában, egy ruhaszárító kötél volt kifeszítve. Ott lógtak Szekercés néni félig száraz rózsaszínű nadrágjai. Zavartan lekapkodta őket és bedugta az ágyterítő alá, aztán megállt ott a kamra közepén. A tanítónő csak ekkor vette észre, hogy mennyivel alacsonyabb nála Szekercés néni. - Jaj ide jutottam ... - mondta és kezével sután körbe mutatott. - Pedig az egész hóz az enyém volt. — Most a lányáé, aztán majd a gyerekeké lesz — próbálta valahogy a tanítónő meg­ nyugtatásként magyarázni. - Nem érdemlik meg. Főleg a vejem. Az egy durva, mogorva ember. Nem őt akartam én a lányomnak, de már mindegy. Volt jobb kérője, de ő csak válogatott - fakadt ki indulat feszítette beszédét. — Az a fontos, hogy boldogok. Van két szép unokája — mondta a tanítónő. — Ők az én örömeim. Csak az a baj, hogy ők is megnőnek, én meg megöregszem és egyre kevesebbszer jönnek már hozzám. — Így van ez! Az élet így hozza, de azt nem értem, hogy maga csak itt lakik kint mondta a tanítónő. - Hol laknék? - kérdezte. - Bent a szobában, valamelyikben a kettő közül. — Jaj az nem lehet! Azt nem engednék meg nekem — mondta az öregasszony és látszott rajta, hogy egy pillanatra talán el is képzelte, amit a tanítónő mondott. — A hidegben is itt alszik? — kérdezte mert kíváncsi volt, hogy télen abban a nagy hidegben is itt hagyják ezt a töpörödött öregasszonyt? Itt ebben a kicsi kamrában, ezzel a vaskályhával, meg a repedezett faajtóval hol a hideg téli szél járkálhat ki és be? És csak úgy nézi a saját édes lánya? — Ezt én nem hagynám annyiban. Télen megfagy maga itt! — mondta a tanítónő. — Nagyon ritkán alszom itt. Elmegyek a védőnénihez aludni is. Mert tudja, ő is egyedül van. Meg a másik lányomhoz Pestre. Aztán ott vagyok tavaszig. De nem szeretem én azt a város — látszott rajta az idegenkedés, hogy a város forgalma viszolygást váltott ki benne. - Jaj, tudja kedves nem tudok én mór elszakadni ettől a háztól. Az a pesti lányom hív mindig, mondja is, Anyus maradjon csak nyugodtan. Minek menne haza? Kapálni? Öreg mar a maga keze ahhoz. Pihenni kell magának. Szünetet tartott itt. Apró szemét körbe jártatta az udvaron. Látszott rajta, hogy ki­ mondhatatlan gondolatai messze futottak most. — Nekem itt kell meghalnom, ebben a kis kamrában! — mondta csendesen, aztán visszaakasztotta a görbölöt, behúzta a repedezett faajtót mintha féltené a tanítónőtől az ő utolsó, kis világrészét. - Maga is lesz egyszer öreg - mondta a tanítónőnek. - Lehet, hogy a gyerekei is kitúrják. — Ezt nem engedem! Nem törvényszerű ez! — mondta az öregasszonynak. - Mondja meg a lányának, még ő is lakhat itt a kamrában, aztán majd mit szól hozzá? — Lehet, de csak utánam — tette hozzá halkan. — Jövőhéten visszajövök — mondta a tanítónő és elbúcsúzott. Szekercés néni az ajtóig kísérte. 35 �Aztán visszament a kamrájába és leült az ágy szélére. Másnap a gyerekek hozták a hírt a tanítónőnek, hogy Szekercés néni meghalt az éjjel. Állítólag bevett valami fehér port, lefeküdt a tiszta szobában, ruhástul az ágyra és többet nem is kelt fel. Mellékvágány Egy éve már, hogy a csávaműhelyben dolgozott. Mindig úgy érezte, egy helyen nem bírja ki sokáig, tovább kell mennie. A második munkakönyve is majdnem megtelt már. Egyszer elhatározta, hogy összeszámolja hány helyen dolgozott, de képtelen volt rá. Több­ ször végiggondolta, de úgysem lenne annak semmi jelentősége. Ezen az elmúlt egy éven csodálkozott. Nem tudta megmagyarázni, mi tartotta itt. Igaz, a pénze mindig megvolt. A meló nehéz, csak erős férfiaknak való. Hajtani kellett reggeltől. — A bőrgyári csávaműhely nem üdülő — mondták egymás között a régiek. A vizes bőrök nehezek voltak, mint az ólom. Naponta öt-hat „haspli”-ból kellett kidobni a vízzel, korpával telített nyolcvan-száz kilós bőröket. Műszak végére minden ereje elfogyott. Ma reggel erősnek érezte magát, olyan erősnek mint egy évvel ezelőtt. Akkor ugyan ráfizetett a nagy erejére: _ Neve? — kérdezte Varga Sanyi bá a művezető, amikor belépett gyárba. — Oláh Ferenc. - Szép név, de a meló még szebb — mondta erőltetett humorral, jópofáskodva és körbe mutatott a műhelyben. - Ezekből a teknőkből kell a bőröket kidobni. Fejenként ezer­ kétszázat. — Nem vészes! — válaszolta akkor. — Majd meglátjuk, na kezdjen hozzá — mondta az öreg és otthagyta. Furák Pista megmutatta mit kell csinálni, ő pedig nekikezdett. Az akarat és a lendület óriási volt. Először minden könnyen ment. A kétszázadik bőr kidobása után már érezte, hogy nincs erő a karjában. Pedig ez még csak az első „haspli" volt. Hol van még a hatodik, meg az ezerkétszázadik bőr. Körülnézett. A többiek egyenletesen dolgoztak, volt, aki már a harmadiknál tartott. Összeszorította a fogát. — Megmutatom nekik! — mondta biztatva magát. Körülnézett. Látta, hogy nézik. Az öreg Varga ott állt a szárítóknál, úgy tett, mintha dolgozna, közben ráfigyelt. Összeszedte minden erejét, újra belelendült a szedésbe. Behajolt a kádba, meg­ fogta a bőrt, kihúzta a szélére. Hagyta, hogy a víz csurogjon belőle, aztán kidobta a ko­ csira. Újabb bőrért hajolt a kádba. Ezt is kidobta, aztán jött a következő. Eleinte számolta, de a negyvenedik után abbahagyta. Most már csak egyre gondolt állandóan, kibírni a műszak végéig. Érezte, bőrönként fogy az ereje, a szedés egyre nehezebb. A mozdulatai lelassulnak, a dobások között nagyobbak a szünetek. Aztán már nem emlékezett semmire, csak arra, hogy egy meleg teremben fekszik egy padon. Az öreg Varga bámul rá, meg egy furcsa arcú nő. Lassan nyerte vissza emlékezetét. Később mesélték a többiek, hogy úgy ledőlt az állványról, mint egy zsák. Nem ő volt ebben a melóban az első, aki így járt. — Szokni kell ezt! — mondták. — Zavarban volt, mert eddig úgy tudta önmagáról, hogy erős ember. Szégyelte, főleg a furcsa arcú nő előtt, akit Uzák Margitnak hívtak. Ez az egy nő dolgozott a műhelyben a tíz férfi között. Itt lakott a gyárral szemben. Furcsa arca volt, egyáltalán nem szép. Könnyű gyapjú pulóvert viselt, mellei keményen rengtek minden lépésnél. Legszívesebben a lábát nézte, kerek formás combjait, amelyet szűk, rövid szoknyái inkább csak sejtettek. A férfiak előbb, vagy utóbb feljutottak a lakására. Egyedül élt. Volt aki szeretett volna ott maradni, de rendszerint másnap de legkésőbb a hét végén egyszereűn elzavarta. Sza­ bad akart maradni. A férfiak kedvében jártak. Azért szerette, ha tették a szépet neki. Minden új férfi úgy érezte, most ő majd meg­ szerzi magának. Akkor csodálkoztak csak, amikor az utcán találták magukat. Oláh Feri lassan összeszedte magát. Visszanyerte régi erejét, a melóba is belejött. Megtanult minden fogást. - Mert mindennek van fortélya — mondta az öreg Varga. — Még a lángosevésnek is! 36 �Reggelente a többiekkel nagyot evett a műhely közepére húzott lapos kocsikon. Rend­ szerint szalonnát hagymával, meg egy liter tejet. Kellett az erő. Műszak után pedig söröz­ tek. Aztán sétálgatott, néha megnézett egy-egy filmet. A mozit szerette, titkon vágyott is arra, hogy egyszer ő is csinálhasson filmet. Rendezni akart, de a bőrös-bűzös gyári világ után csak egy tompa, álomnélküli alvásban merült ki minden vágya. Más szórakozása nem volt, de nem is akart többet. Néha elgondolkodott, hogy még mindig itt dolgozik. Vajon mi kötheti ide? Dolgozik, mint egy állat, szeretne más lenni, pénzt azt kap bőven, mert ezt az embertelen melót megfizetik. Mégis más köti ide. Nehezen merte bevallani. - Uzák Margit! Őmiatta! Hónapokig nem történt semmi. Pedig a többiek megmondták, most már ő a soros, hogy elmenjen a szemközti házba. Vágyott is ró, meg félt is tőle. Aztán összefutott a nővel. Érezte, hogy rosszul volt időzítve ez a találkozás. Előtte már egy hete hajtottak a melóban mert valami export rendelést kellett meg­ csinálni. Szakadt róla a víz napközben, estére már hullafáradt volt. Este találkozott Margittal a közértben. Mind a ketten vacsorát vásároltak. — Megéhezett? — kérdezte a nő. - Csak a szemem kívánja - mondta és arra gondolt, hogy csak az erejét akarja pótolni, azért eszik és nem az éhség miatt, mert étvágya az nincs. — Szereti a májat? — Hagymával, meg piros paprikával — válaszolta a kérdésre. — Úgy készítem én is. — Finom lehet, — Csak a hagyma csípi a szemem. Megtisztíthatná. Keskeny lépcsőházból nyílt a lakás ajtaja. Kicsi konyha, az ablaka az udvarra nézett, meg egy nagy szoba. Világos színű bútorral, az ajtóval szemben egy behemót rekamié, szétnyitva. Nem illett a többi bútorhoz. Míg Margit főzött, addig ő leszaladt a sarokra és a kocsmából hozott két liter bort. A vacsora nagyon finom volt, a bor is elfogyott. Aztán szótlanul ültek a rekamié szélén. Nem merte megölelni, végül Margit tette a férfi kezét a combiára. Vadul ölelkeztek, harapták egymást. A mellét akarta, de a kapocs a melltartón sehogy sem engedett, letépte. Teljesen megizzadt, ájultan feküdtek egymás mellett az ágyban. Másnap pedig úgy viselkedett Margit, mintha nem történt volna semmi. Ez fájt neki. Tudott róla mindent, nem érdekelte, de ez a megaláztatás mégis sok volt. Fájdalma gyűlöletté alakult, amikor egy hét múlva akaratlanul kihallgatott egy beszél­ getést. — Ferit is felcipelte — mondta egy érdes hang. - Májat adott neki, mint nekem. — Úgy látszik csak a máj után megy neki — tette hozzá egy vékonyabb hang. Ezen nevettek. - De sok volt a savanyúság! - jegyezte meg egy újabb hang. — Miért? — Mert a Feri nem tudott csinálni semmit. — Úgy kellett neki megmutatni, mi hol van — mondta az első hang. — Honnan tudod? — kérdezte az egyik. — Margit mesélte. Gyűlölet fogta el, szeretett volna odamenni és szétlapítani ennek a strici bandának a pofáját. — Mit érek vele? Ilyenek maradnak ezek akkor is. Margit miatt maradt itt a gyárban és most minden felborult. Napokon keresztül nem szólt senkihez, némán dolgozott. — Ez hülye, ez meghibbant — mondták a többiek. Aztán a következő fizetési napon bement a kocsmába egy sörre. Sokan voltak, han­ gosak. Kikérte a korsó sört, lassan itta. Jólesett, kért még egyet. Félreállt a kocsmaablakhoz, így látta, hogy az egész műhel y ide tart. Margit nem volt köztük, csak a férfiak. Hangos dörömböléssel léptek be, amint észrevették Oláh Ferit mindnyájan odamentek. Kerítettek egy üres asztalt meg három széket. Akinek nem jutott ülőhely az a falnak támaszkodott. Jókedvűen beszélgettek. 37 �A sörös korsók száma megszámlálhatatlan volt. Oláh Feri sem emlékezett arra, hogy mennyit ihatott. Csak azt tudta, hogy a sörtől feloldódott. Könnyebbnek érezte magát, meg már kétszer volt vizelni a vécén két óra óta. Erősen szürkült, amikor azt mondta valaki neki: — Így már mindjárt emberi képed van. — Nem kell azért búskomornak lenni. - Mindenkit elzavart az a kurva — mondta valaki a társaságból. — Nem te vagy az első - tette hozzá egy fiatal fiú. Hirtelen elfutotta a méreg. — Pofa be! — kiáltotta, és a méregtől, az indulattól fejébe tódult a vér. — Ne védd azt a ribancot — kockáztatta meg valaki. Felkapott egy teli korsót és hirtelen a földhöz a vágta. Éles csörmöpöléssel tört széjjel, és a szilánkok koccanva gurultak a kövezeten. — Aki még egy szót szól róla, annak szétverem a fejét — mondta kibálva, és tekintetét körüljártatva szemébe nézett a társaságnak. Csend állt a be a füstös levegőbe. Csak a pénztárgép kattogása hallatszott, majd egy rekedtese férfihang szólalt meg: — Kurva az a javából! Oláh Feri csak állt. — Honnan jött ez a fickó, aki csak úgy belepofázik az ő dolgába? — Vigyázz, ez volt a Margit első szerelme — mondta a fiatal fiú. Lassan körülnézett. Minden szem őt figyelte. - Ha valami bajod van Margittal, gyere ki! Nyugodtan megbeszélhetjük - mondta a rekedtes hangú férfinak és elindult az ajtó felé. A többiek arcán látta, így kellett csele­ kednie. neki kell megvédeni a nőt. Másnap mesélték, hogy alaposan összeverte a rekedthangú pasas, és később tudták meg, hogy a véresrevert fejű Oláh Ferit este kilenc után Margit találta meg a „muki" mellékvágányai között. Hazatámogatta, azóta ott lakik nála. Önmagámról Eddig eltelt harmincöt év. Nem sok, mégis egy fél emberöltő! Adatok, történések, változások, elhatározások és döntések halmaza. Születtem 1936-ban Orosházán. Vasutas családból származom, nagyapóm és apám is az volt. Apámmal bejártam gyermekkoromban Magyarországot. Jártam vagy féltucat iskolába. Baján érettségiztem. Ebben az időszakban jegyeztem el magam a művészetekkel. Érettségi után a katonaság, majd pesti munkásévek következtek. Megpróbáltam a vidéki gyerekek város utáni nosztalgiáját valósággá váltani. Voltam, albérlő, segédmunkás, művezető és termelési programozó. Filmrendezői pálya vonzott már régen. Mint amatőr filmes 1964-ben „Külváros" című dokumentumfilmemet oklevéllel tüntették ki. Hat éve újból vidéken élek, és itt dolgozom mint közalkalmazott. 24 éves koromban kezdtem írni, addig minden idegszálamat a film kötötte le. Azt hiszem azt a harcot már feladtam, de mégsem volt hiábavaló, mert egy mélyebb ön­ vizsgáló harc alapjait adta nekem, az írást. Azokról szeretnék írni akik naponta a puszta két kezükkel cselekszenek, építenek, tesz­ nek Azokról, akik élik a rájuk szabott életet, de ezen belül ők is megvívják harcukat, azokról, akiket az élet a perifériákra sodort, vagy egyszerűen kivetett önmagából. Azokról akik nagyon sokan vannak, az egyszerű emberekről. Eddig írtam, regényt, novellát, film-forgatókönyvet, alapjában véve csak próbaképpen, de nem túl sokat. A harcban, az útkeresésben továbbra is egyedül vagyok. 38 �SZABÓ KÁROLY Réti Zoltán festészete Képzeljünk el egy 23 éves fiatalembert. A háború vihara idegenbe sodorta, de a szerencsétlenségben váratlanul emelkedésnek indult a csillagzatja. Festeni kezdett újra, és tetszettek a képei. Megrendelések és ajánlások. Hamarosan túljutott az anyagi gondokon, és bizonyossággá vált a befutás igérete. Egyszer azonban kint festett valahol München határában. Körös-körül szelíd hegyek és völgyek — pontosan olyanok, mint a szülőföldjén, Nógrádban. A fiatalember még aznap elindul, hogy hazajusson mindenképpen. Akár egy regény is kezdődhetne így. Pedig ami ezután következik, már csöppet sem regény, hanem — egyszerűen — élet. Szívós és tervszerű fölkészülés, helykeresés a társa­ dalmi munkamegosztásban, s szemérmes belső önépítkezés. De ami akkor, ott München határában feltört benne, nem hagyta el soha többé. Réti Zoltán művészetének azóta is a legáltalánosabb vonósa: szoros és bensőséges kap­ csolat a magyar tájjal és annak népével. Azt látja és láttatja szüntelenül. S ebből az alapvető tárgyi tényből következik alkotói hitvallásának fundamentális elve is: az őszinteség. Mindig úgy láttat — manírok, ügyeskedések, korszerűsködő játékok nélkül —, ahogy az adott időszakban, az adott lelkiállapotban valóban érzékeli a világot. Odahajlás a tájhoz és annak embereihez. Ez a - valamikor honvággyal is dúsított erős kapcsolat adja meg a művészi alkat irányultságát is. Réti Zoltán a külső világra tárulkozó festő. A látvány igézettje. A befelé fordulás, a tárgyi világ feláldozásának olyannyira divatos szadizmusa idegen tőle. Azt is mondhatnánk: egészséges szellem. Hogy a több mint húsz esztendős művészi pályafutás során Réti Zoltán miképpen látta és alkotta újra a környező világot; hogy a művészi továbbhaladás milyen síneket épített magának: azt is éppen a tájjal való kapcsolat alakulása jelzi leginkább. Amikor először ismerkedhettem a képeivel - az ötvenes évek elején volt ez -, akkor még egy porózusan sejtelmes tündérvilág, egy légiesen könnyű idill arculatát vette föl a látvány. A kócos nógrádi dombok, a vízvájta szurdokok, a balassagyarmati parkrészletek pontosan úgy jelentek meg a Réti-képeken, mint ahogy az emlékezet és az álom idézi fel a szülőföld tájait. A fiatalember hazakerült, de mikor festeni kezdett, mintha a honvágyas képzelet produktumai bizonyultak volna erősebbeknek. Nem mintha áldozatul esett volna a valóság a látomás előtt. Csupán arról van szó, hogy a megformálásában sokáig tartja magát a nosztalgikus elem, s a magatartásban egy korábbi helyzet állandósul. A hatvanas évek elejére a táj anyagszerűbbé vált, markánsabb jelleget kapott. Lassan eltűnnek a nosztalgikus elemek, s megteremtődik a valóság és a művészi magatartás har­ móniája. Réti Zoltán ez idő szerinti célja: feltárni a tűnő-változó látvány mögötti törvény­ szerűségeket, s láthatóvá tenni a szépség belső struktúráját. A régi spontán képépítés helyére a tudatos és szigorú szerkesztés lépett, s a lágy, meghitt hangulatot egy villódzóbb, intellektuálisabb előadásmód váltotta fel. S milyen most ez a piktúra? Ami ma leginkább feltűnik, az a megformálás dinamikája, ereje. Réti Zoltán mostanábam mintha birokra szállna a természettel. Vallatóra fog hegye­ ket, völgyeket, egeket és vizeket, hogy milyen emberi tartalmak visszaadására képesek. Fákat láthatunk a képeken: görcsös ágaik valami rettenetes erő szorításában kínlódnak mint Laokon. Fákat láthatunk: szerkesztettségükben az elpusztíthatatlan erő jelképei. S fák tűnnek fel megint: ágaik szelíd ölelésre tárva, mint a szeretőké. Barna szántások a képe­ ken — oly áradók, mint maga az élet. Ismét barna szántások: rajtuk a sírhantok csendje. Azután újra csak szántások: örvénylő titokzatosággal. De vallatóra fogja a színeket is és számára annyira kedves akvarell-technikát. Mire képesek a vízben oldott színek? Napos tavaszi tájakat fest, s a színek fény-természete hangsúlyozódik rajtuk. Tavak, egek alkonyok, s a színek az anyageszerűségükkel hatnak ránk, Öreg soproni házak, s a színek mintha tömb-jelleget öltenének. 39 �És mire képes az akvarell? A festői „esetlegességek műfaja"? Az ötletszerűség, s spontán részletezés már régen a múlté. Réti Zoltán mai festményeinek fő jellegzetessége a szerkesztettség. Intellektus és érzelem: nagyvonalúan és szigorúan kezelt kompozíció, amelyen belül szabadon játszik az anyag. Azt hiszem, az eddigiekből is kiderült, mégis hangsúlyozni kivánom: Réti Zoltánt jelentékeny festőegyéniségnek tartom, akire méltán figyelt fel az országos kritika. Mind­ inkább kiteljesedő festészete meggyőzően támasztja alá egyik méltatója szavait: „Réti Zoltán mindig új és új szépségekkel tudja gazdagítani művészetét valahányszor festő­ állvány elé lép." MAGAMRÓL Nagyorosziban születtem, Érsekvad- kerten gyerekeskedtem. Középiskoláimat Balassagyarmaton és Miskolcon végez­ tem. A budapesti Képzőművészeti Főis­ kolára 1943-ban vettek fel. Katonaság, fogság miatt csak később tudtam befe­ jezni tanulmányaimat. Közben zeneis­ kolai tanári oklevelet is szereztem. Ba­ lassagyarmaton tanítok az Állami Zene­ iskolában és a Balassi Gimnáziumban. Az iskolai, katonai éveimet kivéve itt telt el eddigi életem. Ha hívtak más­ hová, mindig találtam kifogást. Mert a honvágy olyan, mint a szerelem. Nem lehet ellene védekezni. Lokálpatriotiz­ mus? Nem tudom. Ez a kifejezés adhat patinát, de lehet vállveregető is. Min­ denesetre nem érdem, talán inkább szerencse, hogy itthon lehetek. Utazni azért nagyon szeretek, sokfelé jártam, s visszatérés után a hazai tájnak még jobban örültem. Ezt a magambaszítt világot szeret­ ném képeimben visszaadni. RÉTI ZOLTÁN 40 �Mikszáth Kálmán emlékezete REJTŐ ISTVÁN Mikszáth és a tisztelt Ház Mikszáth Kálmán nem tartozik azoknak a művészeknek sorába, akik legelső müveik egyikével szerezték meg írói hírnevüket. De nem tartozik azok közé sem, akiket első je­ lentkezésük alkalmával már tehetséges kezdőként tartott szómon a kritika és az olvasókö­ zönség, akik a buzdító figyelem fényében bonthatták ki tehetségüket. Mikszáth lassan ér­ lelődő tehetsége más utat járt be: az 1870-es évek elején megjelent elbeszéléseit közel egy évtizedes kudarcsorozat, nélkülözés, újabb próbálkozás, újabb eredménytelenség kö­ vette. A gondok és megpróbáltatások szorításából végső mentsvárként merült fel a Tiszaparti város, Szeged egyik napilapjának szerkesztőségi asztala. A korabeli szemlélet szerint a fővárosból, az irodalmi központból eltávozni és egy vidéki város napilapja munkatársá­ nak lenni egyet jelentett az önkéntes száműzetéssel, az írói tervekről való lemondással. Mikszáth számára a Szegeden töltött évek a felkészülés, az erőgyűjtés, az első sikerek évei lettek. A Szegedi Napló szerkesztőségében a mindennapi újságírói munka közepette találta meg igazi írói hangját, ismerte meg a publicisztikának véleményt formáló erejét. Amikor 1880 végén újból visszatér a fővárosba, már javarészt elkészültek azok az el­ beszélések, amelyekből hamarosan két új kötetét, A tót atyafiakat és A jó palócokat összeállította. Ezek a kötetek egyszerre Mikszáth Kálmánra irányították a közvélemény és a kritika figyelmét. Új hang, új szemlélet tükröződött bennük. Bár ábrázolási eszközeivel még nem szakadt el teljesen kora irodalmi ízlésétől, robbanó erővel hatott a téma művészi megragadása: paraszhősei lelki és érzelmi világának megelevenítése új utat nyitott irodalmunkban, előkészítette a Tömörkény Istvánnal meginduló, maid Móricz Zsigmond művészetében megérlelődött realista parasztábrázolást. De amíg irodalmunk Tömörkényig eljutott, nagy var­ gabetűt kellett megtennie: Mikszáth nyomán divattá lett a különböző etnográfiai tájegysé­ geket megszólaltató novelláskötetek közrebocsátása. Az ismert és kevésbé ismert novellis­ ták Mikszáth művészi újításából figyelmen kívül hagyták az alapvető jegyeket: a nép szeretetét, a hősök lelki rezdüléseinek művészi megformálását, csaknem egy évtizedig e té­ mában a provinciális, patriarchális, a polgári fejlődéssel szembefordítható „örök" paraszti vonósok idillizálására fordították figyelmüket. Mikszáth művészetét az egykorú kritika, majd később az irodalomtörténetírás is szíve­ sen vetette össze Jókai Móréval. A párhuzamkeresők arra már kevésbé fiaveitek fel, hogy Mikszáth A tót atyafiak és A jó palócok parasztábrázolásával már tulajdonképpen eltá­ volodott Jókai művészetétől, sőt egyre nagyobb fenntartással nyilatkozott Jókairól. Nem a tisztelet és a megbecsülés szavai apadtak el, hanem az átalakuló élet letagadhatatlan jelei, sőt azok tömeges jelentkezése döbbentette ró Mikszáth Kálmánt arra, hogy Jókai művészete a megváltozott körülmények között egyre kevésbé lehet mérce és példakép. E felismeréshez megint csak a napisajtóban végzett tevékenység vezette el. A Pesti Hírlap belső munkatársaként riporterként végigkísérte az 1881-es képviselőházi választáso­ kat, majd az új parlament őszi ülésszakától kezdve tudósításokat és riportokat írt a kép­ viselőház ülésterméből. Az első próbálkozások „Apróságok az ország házából", „Apróságok a Házból", „Az országházból" címmel jelentek meg. És alig telt el az őszi ülésszak és kezdődött a tavaszi ciklus, kialakult a sajátos mikszáthi műfaj, amely A tisztelt Házból címmel ment át a közönség tudatába és vonult be az irodalomtörténetírásba. Mikszáth nemcsak a végleges címet találta meg, hanem kialakította a formát is: rövid idő alatt megérezte, hogy a helyzet és a légkör megelevenítése sajátos publicisztikai feladat. Karcolatainak legvonzóbb újdonsága az volt, hogy mert és tudott szakítani a korábbi évtize­ dek és az egykorú újságírói gyakorlattal: nem beszámolót, nem recenziót, de nem is glosz- 41 �szót írt a képviselőházi ülésekről, hanem kézen fogta, szinte „belopta" a parlamentbe ol­ vasóit, s a mindennapi élet közelébe hozta a politikai élet fellegeibe emelt testületet. Mikszáth művészetének sajátossága abból fakadt, hogy a kapott feladathoz, ahhoz, hogy napról napra írjon a Pesti Hírlap hasábjain, hozzáadta saját egyéniségét. Nemcsak eleven alakokká varázsolta a képviselőket, nemcsak élettel töltötte meg az ülésterem padsorait, a folyosót, a büfét, a karzatot, hanem a maga gondolatvilágán szűrte meg az esemé­ nyeket. A tisztelt Házból című karcolatokat egybegyűjtve mi magunk is — éppúgy, mint Mik­ száth egykorú újságolvasói — napról napra nyomon követhetjük a parlamenti élet csendes hétköznapjait, időnként kedélyeket és hangulatokat egyaránt felkorbácsoló vitáinak hol a felszínen hullámzó, hol pedig valódi viharokat kiváltó összecsapásainak a szatíra torzító lencséje elé idézett világát. Mikszáth irónikus szelleme irányítja figyelmünket a fontosabb mozzanatokra, a jelentéktelen események mögött meghúzódó mélyebb összefüggésekre. Írónk finom észrevételeivel érzékelhetővé tette a képviselői habitus mögött meghúzódó szellem igazi értékét, a képviselői padból elhangzó nézetek és állásfoglalások erkölcsi­ erejét. Mikszáth nem illúziórombolásra készült, nem az volt célja, hogy minden áron a gúny torzító eszközeivel csökkentse a tekintélyeket. Az érvet, a szellem igazi fényét még a saját nézeteivel ellentétben állókban is tisztelettel elismerte, és e véleményének karcolaitaiban egyértelmeűn hangot is adott. A parlamenti karcolatokból bontakozik ki legteljesebben Mikszáth közéleti, társadalmi és politikai gondolatvilága. A közélet eseményeivel való szüntelen és folytonos foglalkozás arra késztette, hogy elmélyüljön a jelenségekbe, a felszín mögött keresse-kutassa a háttérbe meghúzódó mozgató erőket. Az ülésteremben elhangzottak visszaadásakor az érvek és eszmék vonzzák. Vannak olyan írásai, amelyek szinte egy röpke mondattal adnak számot a napi ülésről, magát a karcolatot pedig a folyosó adomáival, a büfé tréfáival vagy egy-egy képviselőről szóló tör­ ténettel tölti ki. De közvetlenül az ilyen jellegű írások mellett olyan karcolatokat is találha­ tunk, amelyek nyomon követik az ülés fontosabb mozzanatait. A gyors általánosítás könynyen arra a feltételezésre csábíthatna, hogy voltak olyan napok, amikor Mikszáthnak nem volt „kedve” részletesen beszámolni, viszont voltak olyan alkalmak, amikor „jókedvében" bő lére eresztette referádáját. A behatóbb vizsgálat azonban kizárja ezt a feltételezést. A tények meggyőznek arról, hogy elsősorban nem Mikszáth kedélyállapota határozta meg a beszámoló megírásának módját, hanem a képviselőházi ülés témája és elsősorban a fel­ szólalók személye, valamint állásfoglalása. Arról a sajátos megközelítési módról, amellyel Mikszáth témáját megragadta, írásainak egész sora vall. Sokkal tudatosabb író volt annál, mintsem szellemes stílusfordulatokkal és csattanókkal beérte volna. A nézőpontról többször szól. „E karcolatokat — jegyzi meg egy alkalommal —, melyek a Pesti Hírlapban jelennek meg, rendszerint hárman írjuk. Egy mameluk képviselő (de ez csak akkor van ott, ha beparancsolják), némelykor egy független­ ségi képviselő (de ez meg csak akkor van ott, ha valami botrány van készülőben) s végül én magam, akinek mindig csak azt lehet megírni, amit meghagynak, s az semmit sem ér.” Igen sokszor közvetlen formában is megfogalmazta sajátos szemléletmódját: „Nem áll jól nekünk filozofálni - írja egy helyütt —, hiszen mi csak a napokat jegyezzük, nem az időket, s azokban is csak azt, ami tréfás dolog.” „Oly mulatságos volt ez a mai ülés veti közbe másutt —,hogy nekem, aki mindig a mulatságos oldalait keresem az ülésnek, meg kell hátrálnom, kiszorítottak a komoly oldalaihoz. Megbuktam." A hangnem, a tónus sajátosságairól vallanak a karcolatok szövegébe szőtt írói „kiszólások" is: „nem hoztam hát el semmi tárgyat ehhez a karcolathoz - vallja meg egyik írásában -, az lehetetlen is lenne, de minthogy egy hasábot mindennap nekem kell teleírnom a mellékleten a Házból, kénytelen vagyok a semmit nyújtogatni egy hasábnyira." Más helyen a folyosói pipafüstbe burkolódzó képviselőknek a jövőt latolgató beszélgetését kommentálva, saját karcolataira utal: „nekem az az ötletem támad, s aligha csalnak kombinációim, hogy a kormány meg akarja buktatni az én karcolataimat. Mert ez már a harmadik olyan ülés, amelyiknél az alvás is több megírni való mozzanatot nyújt." Mindez tehát a módszer egyik jegyét, a megközelítés útját érzékelteti. A módszer másik ismertetőjegye az események megítélésének jellege. Erről is sok alkalommal vallott Mikszáth. Egyik karcolatában — minden valószínűség szerint a karcolat csattanója kedvé­ ért — arról számol be, hogy a vadászat megnehezítése érdekében minden Farkas — azaz 42 �minden Farkas nevű képviselő — a vadászati adó felemelése mellett voksolt. Az ártatlan tréfa helyesbítő nyilatkozatot szült: az ellenzéki Farkas nevű képviselők tiltakoztak az ellen, hogy valóban megszavazták volna a kormány adóemelését. Mikszáth a kényszerű helyreiga­ zítás alkalmával újabb oldalát világítja meg szemléletének: ha jól is hallotta az eseménye­ ket — írja védekezésében — „a fejében — mert valami olyan gépezetnek kell benne lenni — visszájára fordult meg a dolog”. És ha ehhez hozzáfűzzük, hogy ugyanez alkalommal még azt is leszögezte, hogy olyan informátort nem tud és nem akar használni, „aki egészen tudja, mit beszélnek a Házban, hanem csak úgy félig tudja, s a másik felét maga képzeli hozzá ... az igazán becses anyag, kivált az a része, amit ő gondol ki". E mozzanat: a jelenségek visszájára fordítása, illetve a kialakult szituációba való beleélés és annak öntörvényű továbbfejlesztése a szatíra egyik legsajátosabb módszerének tudatos vallása és vállalása. Mikszáth ismerte kora társadalmi közhangulatát, és ezért nagyon jól tudta, hogy amíg a humor és az anekdota mosolyt fakaszt, addig a gúny, az irónia és különösképp a sza­ tíra hevesebb érzelmi reakciókat vált ki, és korántsem számíthat olvasói osztatlan egyet­ értésére. Számított a támadásokra és vállalta azokat. Egyik karcolatában felidézi a mindig humorizáló függetlenségi párti Németh Albert egyik keserű kifakadását: ........míg én ebben a Monarchiában vagyok, s míg ezeket a fizionómiákat látom, addig mindig a keserűség bolondozik belőlem." Mikszáth a mindig Németh Bercinek titulált Németh Al­ bert kesernyés szavaihoz kapcsolja a maga vallomását (de az is elképzelhető, hogy csak maga mentségeként adja alakja szájába e szavakat, hogy hozzáfűzhesse a maga állás­ pontját!): „Amit Németh Berci mondott, azt ő magamagáért mondotta, de a karcolatok írójának is jó mentségét képezi ez, ha netán szemére vetnék, hogy miért nem fordít na­ gyobb gondot a Ház komoly eseményeire. Komolyabb események! Én istenem, de szörnyen naívok önök, képzeletbeli gáncsolóim!” Bár képzeletbeli gáncsolókat ír Mikszáth, voltak valódi támadói is. Bizonyíthatóan a Szabadelvű párti Dobránszky Péter nyilatkozatban til­ takozott Mikszáth bírálata ellen. Írónk ugyanis lakonikusan a következőket írta: „ . . . meg­ pihent a Ház a folyosókon, mert Dobránszky Péter beszélt másfél óráig. S hogy unalmas ne legyen, közben németül is olvasott fel, hanem azért mégis unalmas volt.” A sértődött képviselő tiltakozó nyilatkozatot küldött a Pesti Hírlaphoz. Kenedi Géza szerkesztő a tilta­ kozást átadta Mikszáthnak. Az író annak szövegét azonnal beleillesztette a következő napi karcolatába. A csipkelődő kommentár élesebb volt, mint a nyilatkozatot kiváltó megjegyzés, sőt a hozzáfűzött anekdota még a kommentár szövegénél is kegyetlenebb. De sok kritikát kaphatott szóban is, hiszen az alábbi karcolat alapérzelme csak konkrét eseményekre épülhet. Alig néhány hónappal később Mikszáth egyik parlamenti referádájában újból visszatér A t. Házból című karcolatok fogadtatására és értelmezésére. Nem té­ teles nyilatkozatot ír, hanem vérbeli író módiára sajátos formába önti a fülébe jutott ne­ gatív megnyilatkozásokat. Ezt a karcolatot is úgy kezdi, mint a többieket: az általános helyzetképet vázolja fel, azon elmélkedik, hogy egyre inkább csökken a képviselők aktivi­ tása. egyre kevesebben jelennek meg a parlament ülésein. E gondolatsor félbeszakítva mintha valóban akkor jutott volna kezéhez — jelzi olvasóinak, hogy egy „gyengéd női kézből" egy karcolatot kapott, amely figyelemreméltó címet viselt. ,,A t. Ház hölgykarzatá­ ról.” A maga fejtegetéseit amolyan tettetett kényelemszeretetből megszakítja („minek kop­ tassam én a saját eszemet”) és átadja a helvet a „sokkal kellemesebb csevegőnek”. A gyöngéd ujjacskák ,,karcolásá”-nak szerzője leányos családanya, akit nemcsak kíváncsisága vezetett a képviselőház hölgykarzatára hanem terepismeretre is szert kíván tenni, így akart megfelelő férjet kiszemelni leányai számára. A hitelrontás vádjával illette A t. Házból című karcolatok szerzőjét. Az első, amit felvet, az a nézőpont kérdése: honnan és hogyan láttatja Mikszáth a Házat. A feltett kérdésre adott válasz magában foglalja a szatíraírónkat ért vádak leg­ gyakrabban hangoztatott tételét: nem az ülésteremben történtek foglalkoztatják, hanem a kuliszatitkok. ,,Vagy úgy - karcolja a „gyöngéd ujjacska” —, odakünn őgyelgünk ugye a folyosókon? Vagy a büfében szürcsöljük be a humort? Az országos gondok és ügyek azon az üvegen át nézve válnak oly tréfásakká, melyet nem az orrukon viselnek önök, ha­ nem melyet a szájukhoz emelnek.” Tehát a mikszáthi karcolatokra érzékenyen felszisszenő közönség a szatíra eszközeit és módszereit félretolva a léhaság és felszínes bizonyítékát látja az ironikus hangnemben. Ebből a megítélésből következett a második vád: a mikszáthi tárgyalási mód meg­ fosztotta a parlamentet attól a nimbuszától, amellyel korábban a közhangulat övezte: amióta A t. Házból című karcolatok megjelennek, „. . . azóta lett előttem a Ház nem 43 �„tisztelt", de még csak nem is Ház, hanem csak egy nagy bazár, hol mindenki a szellemi portékáját árulja.” Az apokrif támadásokban Mikszáth kimondja az írásait ért legerőtel­ jesebb vádat: „ön (ti. Scarron) tönkre tette az illúzióimat. Meg vagyok zavarodva. Vagy ön fog fel mindent ferdén, vagy én.” A harmadik vád már csak következmény: a karcolatok önkényesen emelnek ki kép­ viselőket és hallgatnak el fontos személyiségeket. Horváth Gyula, Komjáthy Béla, Hoitsy Pál és Prónay Gábor túlzott szerepeltetését említi meg, és szemére veti, hogy képviselő unokaöccséről soha nem írt, „pedig ott ül a jobboldalon és három tantárgyból volt emi­ nens harmad éve”, de nemcsak őt mellőzi, hanem konokul hallgat a kerületüket képviselő „szegény Csejthey”-ről is. Eddig „A t. Ház hölgykarzatá"-nak a véleménye. Azt talán szükségtelen megemlíteni, hogy a három vádpont A t. Házból című karcolatok legfontosabb sajátosságait vette célba: azt a módszert, amellyel Mikszáth kiküszöbölte a hosszadalmas referádát, helyette a hangu­ latot és légkört teremtette meg, és ezen keresztül érzékeltette mindazt, ami a parlament­ ben zajlott. Az apokrif levél szatirikus hatását még azzal is erősíti az író, hogy a „gyöngéd női kéz" karcolta egyes megállapításokhoz zárójelben amolyan szerkesztői megjegyzésfélét is fűz. Ezzel szellemesen fokozza a támadó levél tárgyalási hangnemét, irónikusan kiélezi a korlátozott szemléletre utaló megfogalmazásokat. Az így, önmagában is hatásos szatíra csattanója azonban betetőzi a kitűnő „ön-támadást”. Mikszáth visszaöltve magára az igazi scarroni mezt, egy P. Szathmáry Károlytól hallott anekdótával zárja a karcolatot. Egyik felvidéki faluba — így szólt a történet — nyalka honvéd huszárokat szállásoltak be. Egy tehetséges festőművész is volt köztük. A piktor szentképeket festett a helyi templomba, mert a falunak igen csúnya népe volt, s az öregek ezt annak tulajdonították, hogy az asszonyok az eddigi rút képeket csodálták meg a templomokban. Az új képek gyönyörűek lettek, angyali arcok, madonna fejecskék, a női és férfi szépség mintaképei néztek le az oltárokról. No, ezeket már bátran nézhetik az asszonyok - vélekedtek a vének. És az ered­ mény valóban csodálatos lett: a következő évben csupa kedvesarcú gyermek született. - Megszépült a falunk! Íme, mit érnek a jó képek! - mondogatták az emberek. De olyan is volt, aki arra gondolt: - Megszépült a falunk! Íme, mit érnek a szép huszárok! Eddig az anekdota, és ehhez fűzi Mikszáth a maga lakonikus végkövetkeztetését: ....... Morál ebből, mélyen tisztelt gáncsolóim, hogyha egyre csúnyul a falu, talán azt sem a mi rútító karcképeink okozzák, hanem ők, maguk a huszárok!...” A parlamenti élet, az ott szerzett megfigyelések, tapasztalatok formálják Mikszáth Kálmán tudatát. Ennek az átalakulásnak nemcsak a parlamenti karcolatokban lehetünk tanúi, hanem ami még ennél is fontosabb: az abban az időben született művészi alkotá­ saiban is Az író szemléletformáló kohója volt tehát a parlamenti élet, és egyben az írói témák kimeríthetetlen tárháza is. Az ülésteremben elhangzó felszólalások, a folyosón csattanó történetek, a képviselők és a választók által az ország minden területéről egybe­ hordott históriák gazdag téma- és jellemvilággal ajándékozták meg az írót. Ezeknek egy része azon melegiben a parlamenti karcolat szerves tartozéka lett, más része újból fel­ bukkant valamelyik rajzában vagy elbeszélésében. Az írói életmű és a publicisztikai tevékenység más jellegű egységére utalnak a képviselőházi karcolatokba beleszőtt olyan anekdoták, olyan fordulatok, amelyek egy bizonyos idő után felbukkannak Mikszáth művészi alkotásaiban. Korábban a regények és elbeszélések kritikai kiadásának sajtó alá rendezésekor feltűnően sok „vánodr-motívumra" bukkantunk: sajá*os helyzetekbe bonyolódó hősök, hóbortos alakok, érdekes képek és hasonlatok abban a mértékben, ahogy haladtunk az életmű magaslatai felé, egyre gyak­ rabban köszöntek vissza, felfrissülten támadtak fel a fiatalabbkori írósok sokszor csak jelzésszerű világából. Az esetek többségében új helyükön, az új művészi koncepcióban mélyebb, messzehatóbb értelmet nyertek. „A belső” írói világban bolyongó anekdotikus motívumok forrásvidékét az eddigi szakirodalom is a képviselőházban vélte megtalálni, de A t. Házból c. karcolatokban betöltött helyük és a későbbi szépirodalmi alkotásban való újabb felbukkanásuk a művészi érlelés számtalan változatát érzékelteti. Néhány példa: az 1882. december 17-t parlamenti karcolatában Mikszáth jelzi, hogy Mocsáry Lajos felszólalásában a jezsuiták tevékenységét bírálta. E megjegyzéshez hozzáfűzött egy Komjáthy Béla által előadott anekdotát a szécsényi barátokról, ez a történet szélesebb atmoszféráteremtő erővel átkerült a három hónap múlva megjelent História egy házasság­ ról c. elbeszélésébe. Az 1883. február 18-i parlamenti karcolatban Mikszáth Szontágh Pált meséltette, aki előadta, hogy ő tarokkozás közben partnerei vitáiból ismerte meg a ház- 44 �szabályokat: „úgy lassankint összefogdostam fejembe a paragrafusokat — mondotta. — Most úgy állnak ott sorban, mint a cövek." A jogszabályok elsajátításának leírt módja megegyezik Mikszáth Az én első principálisom c. elbeszélésében Nicsy Istvánnak a per­ rendtartás megtanulásáról vallott módszerével. Egy másik karcolatában Mikszáth előadott egy anekdotát a csizmába rejtett és így ronggyá táncolt ezresekről, majd ez motívumként visszatért az 1883-ban megjelent Az eladó birtokok c. kisregényében is, ahol Körmöczy bácsit hasonló „baleset” éri. Kemény István báróról és a stiglicekről szóló képviselőházi történetet, amely az 1883. február 10-i karcolatában csak egy futó utalásként merült fel, később A képviselőház madara címmel önálló rajzzá kerekedett. A hasonló jellegű példák tovább szaporíthatók, de úgy vélem ennyi is érzékelteti a műveszi transzfúzió irányát. A tiszteit Házból írt kacolatok százai fokozták Mikszáth népszerűségét, de a legtöbb hasznot ezekből a karcolatokból mégis Mikszáth Kálmán, az író aratta. A politika konyhá­ ján töltött évek tovább érlelték művészetét: egyre szélesebb összefüggésekben egyre mélyebben ismerte fel a történelmi osztálynak hirdetett középnemesség erkölcsi, társadalmi és politikai csődjét. Természetesen ehhez a felismeréshez csak fokról-fokra jutott el. Több, mint húsz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Nemzetes uramék nagyot mondó dzsentrijétől elérkezzen a hazug és korrupt Noszty-família bemutatásáig. A két mű megírása között eltelt két évtized társadalmi és politikai atmoszférája, a dzsentri szerepének teljes „ki­ fejlése" foszlatták szét illúzióit. Útját meghatározta publicista tevékenysége. Mindaz, ami a parlamenti életben összesűrűsödött: a haza sorsa, a felelőtlenség, a politikai és emberi erények, libák, bűnök, valamint az író számára naponta kényszerű szelektálás és a téma humoros előadási módja visszahatott írói tevékenységére, segített mélyebbre látni, esztétikai értelemben közelebb kerülni a lényeghez. BENEDEK ANDRÁS Mikszáth a színpadon Molnár György, korának egyik legértékesebb színészegyénisége volt, az első mai érte­ lemben vehető rendező, aki fölismerte a díszlet és a világítás fontosságát. Fiatalon ván­ dorszínészként bejárta az országot, majd a fővárosba került és 1862-ben, a budai Lánc­ hídfőnél megnyitotta a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat. Paulay Edét megelőzve ő akarta először színre vinni Az ember tragédiáját. 1871-ben méltó helyére került, a Nemzeti Színházba, s bár kiváló Shakespeare-előadásokat rendezett, nem tudott itt sokáig megmaradni, s ismét vidékre került. Podmaniczky Frigyes ebben az időben a Nemzeti Színház intendánsa volt — sok egyéb közt. A Bach-korszak alatt Tisza Kálmánnal együtt az illegális függetlenségi mozgalom hazai vezetője. Ők ketten informálták leginkább Kossuthot a hazai állapotokról, s Kossuth kettejüket tekintette a leendő vezetőknek. Amikor meghiúsult az első kísérlet a franciák, majd a második az olaszok segítségével, s egy szerencsétlen intrika következtében haza­ került az emigrációból Teleki László, Podmaniczky és Tisza álláspontja megváltozott. Rá­ vették Telekit, hogy a határozati párt „követeléseiből" töröljön minden kényes, forradalmi kitételt, s így az végül alig különbözött a Felirati Párt „kívánalmaitól". Ez a fölismerés késztette öngyilkosságra Telekit, s most vált Tisza az alkotmányos ellenzék, az ún. „balközép” vezérévé. A kiegyezés után fokozatosan közeledett az egykori Felirati Párthoz, majd 1875 ben „szegre akasztotta o bihari pontokat" vagyis utolsó fenntartásait. Nyíltan és vég­ legesen szakítva a Kossuth-féle irányzattal, fúzionált a Deák-párttal, majd az így létesült Szabadelvű Párt étén kormányra tépett. * A történethez tudni kell még egy friss napihírt. Molnár György egy vidéki városban vendégszerepelt Shakespeare Coriolanusával. A neves művész tiszteletére zsúfolásig meg- 45 �telt a terem, s az utolsó pillanatokban derült ki, hogy a ruhatárnak nyoma veszett. A társulat hirtelenjében úgy segített magán, hogy összeszedtek a római tógák számára min­ den föllelhető lepedőt, paplanlepedőt, törülközőt. Egyik-másik bizony csíkos volt vagy pisz­ kos, s így aztán, amikor a függöny fölment, a nézőtér hahotázni kezdett. Coriolánok lepedőben (Budapesti Napilap, 1877. nov. 14.) „Egy Ipoly vize mellett fekvő kis városkának, Balassagyarmatnak jutott az a nagy skan­ dalum: Coriolánt lepedőben láthatni. Az egész ország gúnyosan nevet a kis városka száza­ dokig fennmaradó csúfságán . . . pedig ha körültekintünk, ha kissé gondolkozunk felette, bizony sok lepedőben járó Coriolánunk van nekünk egyebütt is. Nem is hiszem, hogy a sors szeszélye nem szándékosan, a mi komoly figyelmeztetésünkre csinálta ezt a kis tréfát. Itt van ez a Molnár György. Tagadhatatlanul a legjobb tragikai művészünk, és minden kétségen kívül megbecsülhetetlen művész, s mégis lepedőben engedjük coriolánoskodni a vidéken, míg itthon nem adhatjuk Coriolánt, mert a vitézi köntös megvolna hozzá, — de maga Coriolán hiányzik belőle. Márpedig shakespeare-i darabokat, mint Podmaniczky Frigyes mindja, vagy jól kell adni, vagy sehogy —, de adni kell. Mi meg azt mondjuk, hogy ha valaki színházi intendáns, annak vagy magának kell eljátszani a Shakespeare-i szerepeket, vagy más olyanokra szert tenni, akik eljátsszák. Podmaniczky Frigyes választott. Eleresztette Molnár Györgyöt és maga játssza el - a Nemzeti Színház renoméját. Kinek ne jutna eszébe a mi Tisza Kálmánunk, ki a volszkusok táborába lépett, s most Róma ellen harcol, melynek védőihez tartozott valaha. Swippsz Pepi. (B. N. 1877. nov. 21.) „(Ma úgy mondanák: Spicces Pepi, Nemzeti Kaszinó tagja) ....ha a német színházba megyünk, ott gesztikulál a színfalak között kicsiny gnóm-termete. mint egy perpetuum mobile örökké izeg-mozog, barna, keleti szabású arca elmaradhatatlan satirungja a szín­ falaknak. Ahol balett-táncosné és színésznő van, ott nem hiányozhat ő sem. Félóra múlva o‘t láthatod a Népszínházban, műértő arccal vizsgálja a lábikrákat, a karokat, a lábak nagyságát, illetve kicsinységét, a portékának ő szabja meg értékét, s ebben Swippsz Pepi­ nek csodálatos gyakorlata van. Ha cincogó hangján azt mondja, hogy ez a táncosné vagy művésznő ennyit ér, az meg van mondva, az olyan szabott ár, hogy egy garassal sem több, nem kevesebb . . . Csakhogy Swippsz Pepit annyira elkapatta a szervezés, hogy most már Nikó Lina asszonyt szerette volna eltávolítani a Népszínházból; bizonyosan van már neki választottja, egy eddigi pályájáról lefogyatkozott szépsége, akit Nikó Lina helyére át kell adnia a nemzeti köztiszteletnek . . . Kimondta hát, hogy Nikó Linónak menni kell. S erre minden eszköz jó. Felkeresi őt magát, és azzal fenyegeti, hogy ha nem távozik, egy olyan párt van a kaszinóban, mely ki fogja fütyülni. A szegény művésznő megijed, s zavarában szabadkozik, hogy neki szerződése van, azt ő nem bonthatja fel, hacsak 500 frt bánatpénzt nem fizet. Swippsz Pepi egyet gondol, visszaszalad a kaszinóba, s egy gyűjtőívet csinál az ötszáz forint összteremtésére, ezen cím alatt:: „Nikó Linónak meglepetésül." Hamarosan össze is hoz kétszáz forintot, s rohan vele a Népszínház igazgatójához. De, oh sors! Itt szenved hajótörést a terve, mert az igazgatónak nem elég argumentum az, hogy Swippsz Pepi és társainak Nikó Lina nem tetszik . . . Csodálatos igazgató ez! Swippsz Pepi dühöng és azt mondja, hogy a Népszínházat most már meg kell buktatni, mert neki nem tetszik, s féktelen dühében könnyen meg is teszi, ha nem vigyázunk.” Ez a karcolat, ami a tényeket illeti, ismétli a kőnyomatosan olvasható hírt, amelyet más módon kiszínezve a többi újság is átvett. S most kezdődnek az igazi furcsaságok, amelyekre a következő napokban vissza-visszatér Mikszáth. Swippsz Pepi — valódi nevét nem érdemes megjegyezni - elküldi megbízottjait a kőnyomatos szerkesztőjéhez és lovagias elégtételt követel. Hasonló nyomásra a Népszínház igazgatója mentegetődző nyilatkozatot tesz. A Magyar Hírlap, amely szintén közölte a hírt, másnap cáfolatot ad ki: az olvasók tekintsék meg nem jelentnek a cikket. Végül, Jókai, az üstökös című hetilap főszerkesztője bocsánatot kér a méltóságos uraktól, hogy munkatársa, Bartók Lajos az ő előzetes hozzá- 46 �járulása nélkül a hetilapban pellengérre állította őket egy humoreszkben. Mikszáth rajongó tisztelője Jókainak, de ez az eljárás és a tűrhetetlen sajtómorál felháborítja. Ő aztán végigver a méltóságos ficsúrokon, később még többször is, például majd az Új Zrínyiászban. 1878 januárjában súlyos bonyodalom középpontjába került a Népszínház. Ugyanis a Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti is szeretne népszínműveket játszani, hiszen ő volt a műfaj megteremtője, a Nemzeti adott otthont évtizedekig a népszínműnek. Most méltány­ talannak érzi, hogy a fiatalabb testvér, a néhány éve létesült Népszínház elhódítsa a közönség tekintélyes részét. A vitában a közvélemény, s csipős humorával Mikszáth is a Népszínház mellé áll. Furcsálja ugyanis Szigligeti átlátszó cselfogósát: magasabb gázsi ígéretével csábítja vissza a nemzet csalogányát, Blaha Lujzát. Mikszáth tréfásan azt ajánlja neki, szerződtesse a Népszínház társulatának színe-javát, sőt igazgatóját, Rákosi Jenőt is — rendezőnek. Két nap múlva újabb karcolat következik: hogyan kacérkod k a színésznő a két igazgatóval, s tán folyt volna még több is Mikszáth tollából, ha hirtelen válasz nem érkezik. Szigligetitől, a sorstól. Szigligeti meghalt. Váratlan csapás a színházra, a magyar irodalomra, Mikszáth tudja a legjobban, s gyönyöreűn el is parentálja Szigligetit. De érezhetően szégyelli magát. Hiába volt igaza ebben a dologban, a halál hirtelen a teljes életet veti a mérleg serpenyőiére, sőt ízlés­ telenné válik. Szorosabb kapcsolatba került Mikszáth a színház világával szegedi újságíróskodása három évében. 1878 nyarán a Szegedi Naplóhoz szerződött belső mukatársnak, s többek közt a színházi rovat is az ő kezébe került. így aztán hetenként két-három estéjét a színházban tölti. Tudósítása ritkán terjeszkedik ki a darabok tartalomismertetésére és bírálatára, hiszen javarészben nem újdonságok. Közismert népszínművek és operettek váltakoznak a színház műsorán, s elemzésüket a bemutatók idején már elvégezte a fővárosi kritika. Mikszáth inkább az előadást és az előadókat bírálta. Elmélyült, kidolgozott alakítás nemigen fordul elő. Egyrészt azért, mert a szegedi tár­ sulat nem rendelkezik kimagasló tehetségekkel, s így még a dícsérő szavak mellé is odakívánkoz:k, hogy mindez csak vidéki mérce szerint értendő. Másrészt a játékrend sem teszi lehetővé a művészi munkát. Egy-egy évad műsorán ötven darab szerepel, ami azt jelenti, hogy a legjobb esetben 2-3 próba előzi meg az előadást. A színészek nem győzik a szereptanulást, s így az előadások főszereplője a súgó, akinek duruzsolását folyton hallja a nézőtér. Szereptudás nélkül pedig nincs színészi alakítás, legföljebb egykét hatásos jelenet erejéig. A különbség akkor tűnik szembe, ha föllép egy fővárosi vendén, mint Prielle Kornélia, Halmi Ferenc vagy Ujházi Ede. Az ő alakítása különösen a Falu rosszában tűnik fel Mikszáthnak. „Ujházi Ede Gonosz Pistát eredeti fölfogásban és többi, ismertebb személyesítőtől eleltérően alakítja. Gonosz Pistája nemcsak a ravasz tolvaj, hanem főképp a falu diplomatája, aki előáll rossz tanácsával, akár kérik tőle, akár nem. Ravaszsága kisegíti saját bajá­ ból és ügyesen kever bajba másokat. Örömbe tör ki sikerült cselfogósai fölött, mint a második fölvonás végén, és saját ártatlanságának látszatát emeli a gyanúba kevert Boris és Tercsi szerencsétlensége. Az okozott zavaroknak örül, mert a zavarokban legjobban halászhat. - Ujházi baktere nem paraszt csősz, hanem öntudatos bocskoros nemes, aki bízik eszében s az eseményekben tud olyant csavarítani, hogy felülkerekedik mindig, amíg végre feje fölött összecsapnak gazságai és hazugságai. De a virtus még bukásában sem hagyja el. Az egyszer ugyan torkára forrt a virtuskodás, de a jövő, az mégis Gonosz Pistáé." Mikszáth és a szegedi színház kapcsolata egészében meglehetősen passzívnak látszik. Sem a színházi tudósításokban, sem egyebütt nincs nyoma annak, hogy Mikszáth az újság­ író-páholyból vagy a nézőtéri zsöllyéből a színpadra kívánkozott volna mint szerző. Szívesen nézte az operetteket, de ez a műfai távol állt írói alkatától. A népszínművel más. bonyolultabb a helyzet. A népszínmű másodvirágzásának kora ez, amely Blaha Lujza varázslatos egyéniségéhez kapcsolódik. Ez a nagyszerű színésznő közepes, sőt gyönge műveket is diadalra tudott vinni, s mint néző Mikszáth sem szabadulhatott hatása alól. Mint író viszont világosan látta, mennyire hamisak maguk a művek. Mindössze két író akadt. Tóth Ede és Csepreghy Ferenc, akik a népszínmű örökös vasárnapjai mellett meg­ próbálták a falusi élet, a vidéki alakok hétköznapjait, az élet realitásait is ábrázolni. Mikszáth elismeréssel nyugtázta ezeket az eredményeket, s ő maga is hasonlókkal próbál­ kozott — de novellában. Ezt érezte akkor a maga sajátos terrénumának. 47 �Első nevezetes írásaiban, A jó palócok és a Tót atyafiak novelláiban érezhető mégis a népnek olyanfajta romantikus, idillikus szemlélete, amely egy tőről sarjad a népszínművek és népi melodrámák szemléletével. Az igazi érték azonban a realizmus, amely már itt is megvan, s később egyre jobban elmélyül. A realizmus pedig ritka jelenség volt a kor színpadán. Jóformán egyetlen mű képviseli, a Proletárok — újabban Ingyenélők vagy Mákvirágok címen szokták felújítani — Csiky Gergely drámája. Jellemző, hogy ez volt az egyetlen, amelynek szegedi színrevitelét Mikszáth többször is nyomatékosan sürgette. A darab csakugyan színre került, elég közepes elő­ adásban, de még így is jelentős sikerrel. „Uraim, le a kalappal" — idézte Mikszáth a szálló­ igévé vált mondást. A színházzal való állandó kapcsolat megszűnt, amikor Mikszáth Pestre költözött. Rövi­ desen a Pesti Hírlap szerkesztőségében helyezkedett el, s itt jelentek meg nagyszerű országgyűlési karcolatai. A színház ügyeivel most már csak elvétve, ötletszereűn foglalkozott. Az egyik, talán a legjellemzőbb humoreszkje abból az alkalomból született, hogy Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója is írt egy színművet, s benyújtotta a Nemzeti Színházhoz. Mikszáth eltűnődött, mi lehet még ebből. „Most tehát senki se ment többé ettől a ragályos nyavalyától. S nem lehetetlen, hogy a Teleki-vígjáték díjra Tisza Kálmán is pályázik, és hogy a népszínmű-pályázatra Kossuth is küldött darabot.” A Teleki-díj - száz arany - valóban sok embert csábított a drámaírásra, s a bíráló bizottság tagjainak lakásán csak úgy roskadoztak a bútorok a beküldött kéziratok alatt. Ezekről szól a humoreszk. A drámaírók hazája (P. H„ 1881. dec. 14.) „Száz arany egy poloskáért!” — szokott lenni felírva néhol a boltajtókon egy-egy táblácskán, hol oda van rajzolva nagyított alakban a hirdetmény mellé két oldalról a poloska is, arany színekben. Valahányszor arra sétál el valami drámaíró (s vajon a nap melyik órájában ne sétálna?), mindig megrezzen és elhalványodik, sóhajt, kezét szívére teszi (hiszen a mellény­ zseb is ott van azon a tájon van véletlenül), s gondolataiban, mint a villám cikázik át az elkeseredés emésztő töprengése: - Hát egy poloska is annyit érne, mint egy sikerült darab? De ez csak helytelen értelmezése a bolti táblácskának. Jönni fog idő (és már nem is lehet valami nagyon messze), amikor ilyen táblácskák fognak állni reklámul a puskamű­ vesek cégtábláin: „huszonöt arany egy drámaíróért." Mert, uraim, küszöbén állunk annak, hogy éppen mint a poloskák elszaporodása folytán, a drámaírók kipusztítására is valami arkánumot találjanak fel. Nehezen fog ugyan menni, mert szerény véleményünk szerint szásszor könnyebb a poloskákat kipusztítani, mint a drámaírókat. Az elmondottak után furcsán hangzik az a kijelentés, hogy Mikszáthban kora leg­ nagyobb drámaírója rejtőzött. Rejtőzött, mert hiszen ő maga egyetlen drámát sem írt. Mégis kibontakoztak drámai értékei, amikor az utódok elvégezték a színpadra állítás munkáját. Ha csak a jelentősebb színpadi műveket nézzük, abból is szép sor kerekedik ki. Hevesi Sándor volt az első. Régi világ címen 1919-ben mutatott be a Nemzeti színpadán három egyfelvonásost a Tavaszi rügyek, a Frivol akta és a Grisics hitelbe vett bort című novellák alapján. A továbbiak: Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, Az eladó birtok, Mindenki lépik egyet, A vén gazember, a Noszty fiú esete Tóth Marival, Akii Miklós, Különös házasság, A szelistyei asszonyok, A körtvélyesi csíny, Egy éj az Arany Bogárban, A sipsirica, A beszélő köntös, A két koldusdiák. A felsorolást lehetne folytatni az apróbbnagyobb novellák dramatizálásával, a rádió, a tévé- és a filmváltozatokkal, de talán ennyi is elég. Ezek a művek mind Mikszáth halála után íródtak. Életében, mint egy leveléből kitűnik, több regényének dramatizálását engedélyezte, de egyik sem került színre. Illetve egy mégis, a Szelistyei asszonyok német nyelvű opera-változata, amiről maga az író is csak utólag értesült. Viszont ő engedélyezte a regényének egy másik, operett-változatát, amely elkészült ugyan de nem került bemutatásra. Egyidejűleg ajánlotta a Kísértet Lublón és a Beszterce ostroma feldolgozását. „Ez a kettő született operett-anyag” — írta egy levelében. 48 �említett színpadi feldolgozások közül négyben magam is ludas vagyok, s ezt a bű­ nömet még két nagyobb rádiójáték és egy tévéjáték súlyosbítja. Mint érdekelt fél nem érzem magam illetékesnek, hogy a többi pályatárs munkáját bíráljam, viszont talán nem lesz érdektelen, ha beszámolok saját tapasztalataimról. Mi az, ami nemcsak engem, hanem a mai színházat és közönséget a leginkább vonzza Mikszáth műveiben? Egy szóban megjelölve: a realizmus. Az, hogy Mikszáth világosan látja és híven ábrázolja alakjait, akiknek színes egyéniségében és érdekes sorsában mindig megszólal valami többlet: egy-egy korszak eszmevilága. Az irodalmi ábrázolásnak számos fogása van, s Mikszáth remekül érti, hogyan lehel néhány jellegzetes vonással az olvasó felé állítani alakjainak külsejét. Ennél azonban jóval lényegesebb a lélekábrázolás, s ezt szolgálja az ezernyi anekdota, apróbb-nagyobb történet, amely az alakokat meghatározott helyzetben mutatja be. Mozgásban látjuk őket. Magatartásuk, viselkedésük, minden szavuk pontosan kifejezi jellemüket. Mikszáth regény­ alakjai nem csak életszerűek, hanem teljes emberek, színházi szemmel nézve kitűnő sze­ repek, függetlenül attól, hogy csak egyszer, epizód-szerűen jelennek meg, vagy ők a fő­ alakjai a történetnek. Az így jellemzett alakok úgyszólván személyes ismerőseivé válnak az olvasónak Apró uram, a bolondos Pongrácz gróf, Katánghy Menyhért, az öreg Gáspár, Kopereczky főispán, s annyi más — fogalommá vált. Az anekdotikus emberábrázolásban az a vonzó a színpad számára, hogy az alakokat cselekvéseik által mutatja be, s színpadnak épp ez a legalkalmasabb eszköze. Csakhogy a regényalakokat, s az őket jellemző történeteket a regényíró kedve és tehetsége szerint szinte korlátlanul szaporíthatja, a drámaíró viszont nem. Sok minden köti őt. Először is a színtársulat létszáma. Aztán a színmű megszabott terjedelme, aránylag kevés helyszín­ lehetősége. És sok egyéb közt, de talán ez a legfontosabb, a színész és a közönség igénye. Ha egy alak — mondjuk a Noszty fiúban Bubenyik — egyszer a színpadra lépett, egy nekivaló, jó jelenetben bemutotkozott, akkor őt többé nem szabad eltüntetni a történetből vagy egyszerű statisztává degradálni. Választani kell tehát: vagy egyáltalán ne lépjen a színre, vagy szerepeljen a továbbiakban is, ahol a regény már nem ad segítséget. Ez a Bubenyik például pokoli ravaszsággal ejti át a krapeci parasztokat, hogy ássák ki ingyen Kopereczky báró jégvermét, sőt még fizetnek is neki, hogy megengedi. Remek furfanggal bolondítja el a főkötő-őröket, hogy azok önként adjanak két fekete gyöngyöt a féltve őrzött családi kincsből. Ám ha ezt az önmagában nagyszerű jelenetet Noszty Feri és Tóth Mari tervezett házasságához viszonyítjuk — s a színdarab erről szól — ahhoz igen kevés a köze. Annyi, hogy Kopereczkynek a főispáni beiktatás miatt pénzre van szüksége. D maga a főispánság is alárendelt jelentőségű a drámai cselekmény szempontjából. Koperczkynek azért kell főispánná lennie, hogy hatalmaskodása és furfangja révén Ferit szolgabíróvá tehesse abban a járásban, ahol Tóth Mari lakik. Vagyis a drámai cselekmény felől nézve nemcsak Bubenyik epizódalak, hanem az a Kopereczky is, akiről szól a regénynek szinte harmada. Talán ez a példa megvilágítja, miféle kincseket kap a dramatizáló az anekdótázó regénytől, s ugyanakkor mennyi problémát. Egyfelől vétek kihagyni bármelyik részletet. Másfelől a színpad gyorsabb, célratörőbb cselekményt kíván, s minél előbbre halad, annál kevésbé bírja el a kitérőket. A színpadi átdolgozást én mindig úgy fogtam föl, hogy amennyire csak lehet, hűnek kell maradni az eredeti mű szelleméhez. Persze a „mű szelleme” mindig önkényesen értel­ mezhető, hiszen az egyik olvasó ezt a részletet érzi döntőnek, a másik amazt. Ugyancsak ingatag fogalom az is, hogy „amennyire csak lehet”, hiszen a színpadon nemcsak a szöveg érvényesül, hanem a színészi játék, tehát gyakran fölöslegessé válnak olyan mondatok, amelyek a regényben nagyon is helyénvalók. Elvileg tehát abból kell kiindulni, hogy mivel Mikszáth kitűnő regényeket írt, az átdolgozónak ugyanígy be kell tartania a dráma szabály­ szerűségeit, s lehetőleg a regény értékéhez fogható színpadi művet kell alkotnia. Mondanom sem kell, hogy ez gyakorlatilag igen nehéz, s mindig csak hozzávetőleges eredményt lehet elérni. Néha elég egy epizódot más szituációba helyezni, de gyakran tovább kell menni. Mikszáth, mint minden regényíró nemcsak alakjain keresztül mutatja be az életet, hanem mint fölöttük álló elbeszélő, a saját szavaival, gondolataival is. Ez már kívül esik a színház eszköztárán, hacsak föl nem lép egy narrátor — aki az én megítélésem szerint nem illik Mikszáth stílusához. Az ő írásainak vonzóereje életszerűségében rejlik. Az olvasó együtt él az alakokkal, s ezt a meghitt viszonyt megrontaná egy folyton előlépő narrátor, aki puszta jelenlétével állandóan figyelmeztetné a nézőt, hogy mindaz, amit lát, csak mese. 4 49 �Mikszáth, az író azonban gyakran beszél gondolkozik úgy, mint egyik-másik alakja, s így az írói reflexiók egy részét szájába lehet adni némelyik figurának. Sőt olykor érdemes az írói megjegyzések elmondásáért fölléptetni egy-két mellékfigurát, aki a regényben tán csak fölvillanó statiszta volt. A Sipsirica színpadi változatában például a tabáni vendéglő két névtelen törzsvendége közt alakul ki valami apró nézeteltérés, aminek kapcsán meg­ elevenednek Mikszáth remek apró megfigyelései. Hasonló módszerrel próbálkoztunk a Körtvélyesi csínyben. A történet hőse, az esemé­ nyek mozgatója Katánghy Menyhért, csakhogy ő a regényben a háttérből mozgatja az intrikákat, s alig egy-két pillanatra lép elő a homályból. Itt a darab egyik jelenete ki kerekedett abból a vasúti élményből, amelynek a regényben maga az író volt az egyik szereplője. Drámailag igen fontossá vált az a jelenet is, ahol Menyus elveszített mandátuma helyett másikat kér a minisztertől, s nyomban intézkedik, hogy Körtvélyes polgármestere és a főispán egy-két támogató szót kapjon. Ez a jelenet megvan ugyan a regényben, csakhogy túlságosan rövid lenne a színpadon, hiányzik a megfelelő körítés. A regényben egy-két utalás fölvillantja a Klub és a miniszter képét de ennyi a színpadon súlytalan lenne. Itt Mikszáth egyéb írásait, karcolatait lehetett fölhasználni. Végül azonban, ha minden kötél szakad, a dramatizáló kénytelen saját leleményére támaszkodni. Mivel ilyenkor az átdolgozó teljesen beleássa magát Mikszáth írásaiba, némi gyakorlattal stílusát is tudja utánozni. A színészi alakítás egységbe foglalja az eredeti és az utánzott, s a közönség többnyire észre sem veszi a különbséget. Annál inkább maga az átdolgozó, mikor aztán később beül egy előadásra. Úgy érzi, mintha az eredeti Mikszáth-mondatok elnyűhetetlen bőrből lennének, az ő mondatai pedig szétmállanak, mint a rongy. Elnézést az őszinteségért, de ez az igazság. Befejezésül mégcsak egyet. Húsz éve, hogy Karinthy Ferenccel együtt darmatizáltuk a Körtvélyesi csínyt, s a darabnak igen szép sikere volt a Madách Színházban. Most a Nemzeti Színház tűzte a műsorára, s összeültünk Karinthyval, hogy nem kellene-e egyet-mást még csiszolni rajta. Újraolvasva is tetszett mindkettőnknek, de némi fejtörés után Karinthy mégis azt mondta: - Egészen jó darab ez, sőt kitűnő is lehetne. Csak azt húzzuk ki belőle, amit mi írtunk bele. NACSÁDY JÓZSEF Szegedi kirándulások Köztudott - s különösen a szegediek emlékeznek rá -, hogy Mikszáth 1878 nyarától 1880 végéig szegedi újságíró volt, a Szegedi Napló munkatársa. A város és az író kap­ csolatának történetében nevezetes esemény az 1910 januárjában rendezett, az országos ünneplést megelőző, Mikszáth 40 éves írói jubileuma alkalmából rendezett szegedi ünnep­ ség. Arról, hogy a közben eltelt harminc esztendő alatt hogyan alakult a város és az író kapcsolata, jóval kevesebb szó esett. Pedig az általában „eseménytelen"-nek jellemezhető Mikszáth-életrajz vonatkozásában sem lehetnek érdektelenek az írónak azok a szegedi „kirándulásai”, amelyekről tudunk ugyan, de részleteik jobbára ismeretlenek. Ez alkalomból az ilyen kirándulásokról adunk - emlékeztetőül — vázlatos áttekintést. „Ki a Tisza vizét issza ., Ha nincs is bizonyítékunk arra, hogy Mikszáth ivott a Tisza vizéből, mégis betelt rajta a dalba foglalt szólásmondás. A városból való elmenetele is csak félig volt elszakadás. A Szegedi Napló akkori szerkesztőjével, Enyedi Lukáccsal megegyezett, hogy bárhová szegődnék, a laptól nem válik meg, hetenként fog Szegedre tárcákat küldeni. E kötelezettségének igyekezett is eleget tenni. Ha az 1881. év folyamán a Szegedi Naplóban megjelent tárcáit, elbeszélé- 50 �seit, kisebb cikkeit a Pesti Hírlapban közölt Miksázth-írásokkal összevetjük, azt kell min­ denünk: megosztotta szívét és idejét Szeged és a főváros között, hiszen a pesti cikkek egy része is Szegedről, szegediekről szól. Amikor pedig megkapta évi szabadságát, első dolga volt Szegedre látogatni. Tréfás cikkben jelentette be tervét szegedi barátainak: Mehádiára szándékozik ugyan utazni, de útközben kiszáll Szegeden „De minek is beszélek? Megyek is én Mehádiára — a pokolba? ... Szegeden kiszállok, s ha ott egyszer kiszállok, száz forintot lehet tenni egy hitvány spielmark ellen, hogy ott maradok Mehádia helyett a porfürdőben ... Én igazan nem hiszem, hogy meglátom valaha életemben Mehádiát, míg Szegedet nem építik máshová - messzebb az útból ...” — írta. Még a Szegedi Híradó — pedig de sokat támadta annak idején Mikszáthot! — is örömmel kapta föl a hírt és már előre szívből üdvözölte Mikszáthot, mint a város „nemes barátját”. A „nemes barát" valóban nem igyekezett továbbutazni Mehádiára (pontosabban a Mehádia vasútállomástól 7—8 kilométerre fekvő, európai hírű Herkulesfürdőre). Tíz napot töltött a „porfürdőben". Ha valaha ráillett Szegedre ez az elnevezés, akkor ez idő tájt igazán ráillet. Az árvíz után újjáépülő város sok földes, rendezetlen utcája, az útonútfélen fölhalmozott építőanyag, a Tisza partjáról a Széchenyi tér közepéig benyúló vár lebontásából származó, óriási mennyiségű törmelék kézzelfogható, sőt belélegezhető való­ sággá tette a nem éppen hízelgő titulust. Augusztus 3-án érkezett meg — újságírói „potyajeggyel” — Mikszáth Szegedre. Elintézte ügyes-bajos dolgait a Napló szerkesztőjével, meg Bába Sándorral, A tóth atyafiak kiadó­ jával, bizonyára fölvette az esedékes honoráriumokat. Ezzel elvetve minden gondot, Felmayer Jánossal (a híres helyi kékfestő família bohémtársaságokban forgó fiával), Kalmár István fiatal ügyvéddel meg a többi szegedi jóbaráttal beállított a „Prófétás Gyuri" néven közismert Ferencsevics Györgyhöz, a Próféta vendéglő tulajdonosához, s elfeledkezve Herkulesfürdőről, folytatta az előző év Szilveszter napján abbahagyott sorát a vidám szegedi estéknek. Hogy a következő napokon mi történt, mi nem, arról nem szól a krónika, de bizonyosan megfordult Enyediéknél és meglátogatta Zsótér Mariskát, Enyedi sógornőjét is (hiszen ekkoriban még leveleztek egymással) és benézett az általa annnyiszor megírt „Arany Oroszlán"-hoz címzett vendéglőbe is. A tíz napból jutott idő arra, hogy valóságos fürdőzésre is sort kerítsen barátaival. Elutaztak Orosházára és kimentek Gyopárosra, ahol — mint maga írta — nagyon tetszett neki az a — akkor még úgy látszik pikantéria számba menő — szokás, hogy kabinok hiá­ nyában az elegáns dámák is minden feszélyezettség nélkül vetkeztek a tó partján fürdő­ ruhára, pusztán bő szoknyáik és holmi lepedők spanyolfala mögött. Az ekkor Szegeden töltött tíz napból az utolsó történetét is saját írásaiból iemerjük. A „Minél kevesebb mozgás" c. társa szerint az utolsó éjszakát a Felsővárosi Kaszinóban töltötte, ahol Ónodi Kálmán híres prímás hétszer játszotta el a kedvéért a „Korcsmárosné, nekem halat süssék kend . . ." kezdetű nótát, s vele tartó barátai vállalkoztak arra, hogy Herkulesfürdőre is elkísérjék. A cimborák — míg Mikszáth a szállására ment a holmijáért előre kihajtattak az állomásra. Csomagolás közben vette észre az ifjú író, hogy szabad­ jegyét valahol elvesztette. Visszasietett a Kaszinóba, s szerencséjére - a Kaszinó gond­ noka segítségével - az asztal alatt meg is találta. Azután meg valami babos kendőcskét kellett megkeresnie, amelyért — állítólag — két nappal toldotta meg szegedi tartózko­ dását . . . Így azután éppen hogy csak elérte az indulófélben lévő vonatot, amelyben izgatottan várták barátai. A „látogatások esztendeje” Ha az 1881-es év végén — némi kimagyarázkodások kíséretében — meg is szakadt a szerződéses viszony Mikszáth és a Szegedi Napló között, s el is hárította a Szegedi Híradó ajánlatát, az 1882-es esztendőt szinte megosztotta Budapest, Szeged és volt feleségének lakóhelye, Mohora között. Az év nyarán négy alkalommal tartózkodott Szegeden, s egy ötödik alkalommal is szándékában volt meglátogatni „fogadott szülőföldjét". A jó palócok megjelenését követő, A tót atyafiak nyomán támadtakat is fölülmúló, számára szokatlanul zajos, fárasztó ünneplések, szereplések közben, amikor pihenésre, ki­ kapcsolódásra gondolt, Szeged és az itteni baráti kör jutott eszébe. 1882 márciusában írta Mauks Ilonának: 51 �„Elsején megjövök (t. i. Becsből) és pihenek egy hónapot, azaz Szegedre megyek, az én kedves Szegedembe, ahol nem vagyok „nagy ember", hanem csak otthon szívesen látott vendég, akik időről időre hazavárnak . . A Húsvétot — az évben április 9-re esett — töltötte akkor Szegeden. Bizonyára meg­ locsolta a Zsótér-lányokat, s vidám estéket töltött barátaival, akik neheztelve a végül mégis rövidre szabott látogatás miatt, megígértették vele, hogy hamarosan visszatér közéjük. Maga így számolt be volt feleségének, akivel már az újra egybekelés szálait szövögették, egyben kilátásban lévő újabb szegedi útját is bejelentve: „A Húsvétot mint olvashatta, Szegeden töltöttem, igen kellemesen. Most már vagy tíz napig Pesten leszek, s csak a harmadik hét elején megyek ismét Szegedre.” Mivel pedig a hírnév megbosszulja magát néha, a tervezett tíz pesti napból néhányat Debrecennek kellett ajándékoznia. A Petőfi Társaság ugyanis Jókaival együtt Mikszáthot is elvitte oda felolvasó ülésre. Alig értek vissza, a Pesti Hírlap máris elárulta az újabb szegedi út tervét és április 19 én örömmel jelenthette a Szegedi Napló: „Mikszáth Kálmán pár napi pihenőre vá­ rosunkba érkezett." A pár nap szerdától vasárnapig, április 23-ig tartott. Úgy látszik, Mauks Ilona — tudva a Zsótér Marival váltott levelekről - neheztelt a gyakori Szegedre utazásokért, mert Mik­ száth, mintegy megnyugtatásul Szegedről is írt hozzá egy levelet, s ebben már a vissza­ utazás időpontjáról is tájékoztatta: ,, . . . néhány nap óta Szegeden mulatok, . . . vasár­ nap Pestre érve csak rövid, mindössze három-négy napot fordíthatok lapunk (a Pesti Hírlap) fölélénkítésére, s ismét több napra távozom a fővárosból . . ." Addig is, míg tervét valóra váltotta, vidáman töltötte ideiét és kellemes kártyajátszmában is része volt. Többekközött a város újjáépítését irányító királyi biztosság magasrangú hivatalnokaival is játszott. Eltávozása után a szegedi újságírók valamelyike meg is emlékezett a nevezetes játszmák egyikéről a Szegedi Naplóban, s eszerint Mikszáth „megkopasztotta kellőképpen” egyik partnerét. A pletykázás nem esett jól Mikszáthnak, és május 3-án Pestről keltezett levelében panaszkodott Mauks Ilonának, hogy a sajtó ráles, szívesen ír róla, de nem kellemes számára az olyan népszerűség, mely magánügyeit is „a piacra hurcolná". Alig telt el egy hónap, hivatalos ürügy is akadt az újabb szegedi kirándulásra. Tisza Lajos, az újjáépítés királyi biztosa — az újjáépítés elért eredményeinek propagálására — amolyan nagyszábású sajtófogadást rendezett. Képviselőkből és nevesebb lapok munka­ társaiból összeválogatott társaságot hívott meg május második felében a városba. A Pesti Hírlap azt írta a „szegedi expedíció" tervéről, hogy Mikszáth vállalta a fővárosiak kala­ uzolását Szegeden. Bármennyire hivatalos volt is a május 19-i vendégeskedés, Mikszáth rátalált az őt illető megkülönböztetett szeretet gesztusára ezúttal is. A Hungária szálló éttermében ren­ dezett vacsorán „Pálfy polgármester egy jegyzőkönyvi kivonatot nyújtott ót — írta észre­ vehető büszkeséggel Mauks Ilonának - melyben a város „fogadott fiának" deklaráltak, kérve, ők is osztozhassanak dicsőségemben s magukénak vallhassanak. Kijelentettem, hogy büszke vagyok rájuk, s hogy szülőföldemhez „már" egyetlen kapocs sem fűz.” Annak iga­ zolásául, hogy mindez megtörtént, az egyik szegedi lapot is elküldte Mauks Ilonának. Nyári szabadságának fölhasználásáról gondolkozva ismét eszébe ötlött Szeged, s az 1881-es mehádiai út emlékei is fölbukkantak a város „fogadott fiá"-vá deklarált író emlé­ kezetében. De az is eszébe juthatott, hogy volt felesége és ismét menyasszonya nem na­ gyon szíveli szegedi nexusait. Ezért aztán így írt neki nyári terveiről: „ . . . Borostyányi (Nándor) holnap hazajön, s akkor én veszek szabadságidőt s me­ gyek valamerre. Talán Mehádiára, mely azért is jobb nekem, mert ott útba ejthetem Sze­ gedet is, ahova még egyszer okvetlen el kell mennem — mert azután . . . azután vége Szegednek.” Hiába fogadta azonban, hogy „aztán vége Szegednek", menyasszonya megsokallhatta a szegedieket, mert Mikszáth ekkor nem utazott sem Szegedre, sem Mehádiára. Betegsé­ gére hivatkozva maradt el a fővárosi író- és művészkörök nagyszabású, júliusban rende­ zett társasutazásáról is, amelynek célja az Al-Duna megtekintése volt, s útbaejtették Sze­ gedet is. A különös az, hogy amerre a társaság haladt, a helyi lapok sokhelyütt említet ték a kirándulás neves résztvevői között Mikszáth nevét is. Így azután Mikszáth kénytelen volt igazolni magát. Július 23-án írta Pestről Ilonkának: „Az a gyanú van itt elterjedve, 52 �hogy mivel neves írók nemigen mentek le az egy Pulszkyt kivéve, valakit kiadtak juxból úgy, mintha én volnék az . . . Szegedre csak a maga kedvéért nem mentem, - mert ott határozott aprehenzió lesz ebből. Sürgönyöztem, hogy beteg vagyok. Ebből pedig most az a bajom származik, hogy Zs(ótér).-ék lejönnek holnap-holnapután meglátogatni.” Hogy Zsótérék valóban fölkeresték volna a „beteg" Mikszáthot, nem tudjuk. A távol­ maradását jelentő sürgöny azonban későn érkezett Szegedre, mert július 23-án a Szegedi Napló is említette Mikszáth nevét a várt vendégek között, s csak utólag igazította helyre a téves hírt. A nyár folyamán volt alkalma Mikszáthnak megnyugtatni menyasszonyát, hogy nincs mit tartania a szegedi kirándulásoktól. így azután november elején aggodalmak nélkül vághatott neki az újabb látogatásnak. A szegedi hírlapok szerint november 5-6-ón járt a városban, Ábrányi Kornél (a Zeneakadémia tanára. író), Bartók Lajos (népszerű költő) és Matolay Etele (talán Elek?) társaságában. Körülnéztek az épülő városban s a helybeliek „szűkebb körű" vacsorát rendeztek tiszteletükre a Hungária emeleti éttermében. (Voltak vagy huszonötén ebben a „szűkebb" körben.) A viszontlátás örömébe, sajnos, üröm is vegyül. Ekkoriban készült a város eldönteni, hogy az újjonnan épülő színházban ki nyerje el az első színigazgatói tisztet. Az országos érdeklődés középpontjában álló, legnagyobb vidéki város színházának vezetését megka­ parintani üzleti szempontból sem volt érdektelen lehetőség. A pesti Nemzeti Színház szí­ nészei közül is akadt több aspiráns a szegedi direktorságra. A szegediek szenvedélyesen tiltakoztak a pesti direktorjelöltek protektorainak beavatkozása ellen, és a varos Színügyi Bizottsága, féltékenyen őrködve hatáskörén, igyekezett pártatlan (vagy talán szegedi szempontokat érvényesítő) döntésre előkészíteni a városi közgyűlést Mikszáth és társai sem kerülhették el azt a gyanakvást, hogy ittjártukkor valamelyik fővárosi színigazgató-jelölt útját egyengették. A Szegedi Híradó nyíltan meg is írta efféle föltételezéseit, amiből kínos polémia támadt Mikszáthtal is, de hamarosan szent lett a béke a varos és az író kozott. Szeged „feltámadásának” ünnepén Az 1883-as év Szeged történetében az árvíz utáni újjáépítés befejezésének esztende­ jeként szerepei Nem azért, mintha ekkorra minden fölépült volna, amire a varosnak szüksége volt hanem ekkor járt le az újjépítési kormánybizottság megbízatása, és a legszükségesebb középületek, lakások, utak stb. valóban elkészültek. A „rekonstrukció ilyen értel­ mű befejezése alkalmat adott a nagyszabású ünnepségre. És ha már a király annak idején meglátogatta a „hullámsírba dőlt" várost, jelen kellett lennie „föltámadásá"-nak ünnepén is. Az egész esztendő a nagy ünnepre való készülődés jegyében telt el. Mikszáthot, mint az eddigiekből sejthető, nemcsak a nevezetes alkalom és nem csupán a királlyal érkező országos celebritások csapata vonzotta ez évben sem Szegedre. Az ünnepély októberben zajlott le, de ő addig kétszer is megfordult a városban. Először január 22—23-án járt Szegeden. Nem tudjuk pontosan, mi hozta éppen akkor ide, de föltételezhető, hogy ekkor vonták be a szegedi toliforgatók azokba a beszélgetésekbe, tervezgetésekbe, amelyek egy szegedi irodalmi társaság megszervezését célozták. Az ünnepi év hangulata is bátorította azt a városban évtizedek óta meg-megújuló elgondolást, hogy szegedi irodalmi társaságot kellene alakítani. Szégyen, hogy az 1873-1876 között működött Dugonics Kör óta nincs ilyen szervezet a legnagyobb magyar vidéki városban. Magától értetődött, hogy a tervezgetésekbe Mikszáthot is bevonják a szegediek, hiszen rá is hivat­ koztak a mozgalom hangadói az irodalmi társaság létesítését szorgalmazó cikkeiben. Későbbi újsághír jelezte is, hogy Mikszáth a létesítendő Dugonics Társaság „szervező bizottságá”-nak tagja. (Sajnos, a Társaság ekkor csak formálisan alakult meg.) Augusztus 11-én ismét Szegeden volt Mikszáth. Sejthetően ekkor vállalt részt a nagy ünnep előkészítésében (mégiscsak a város „fogadott fia" volt.) Hajdani kiadójának, Endrényi Lajosnak segített emléklapot szerkeszteni, illetve őt kérték meg Endrényiek, hogy Pesten ismeretségi körét és friss hírnevét fölhasználva gyűjtsön a „Szeged Feltámadása" című ünnepi kiadványba nevezetes személyektől emléksorokat. Mikszáth hozzá is látott a munkához, hiszen a szívének kedves városról volt szó, no meg Burger Zsigmond a másik szegődi nyomdász is szerkesztett hasonló, még lojálisabb emléklapot (Szeged Hálája címen), s már csak az is sarkallta, hogy az övék különb legyen. Metszetek, kézirat-hasonmások, rajzok is kellettek volna, s ezeket akkoriban csak Pesten lehetett elkészíttetni. Ezt 53 �a feladatot is vállalta. Panaszkodva, idegesen írt is arról Edelényinek, hogy mennyi gondja-baja, sőt kiadása van emiatt. „Üdv és szerencse! Áldja meg önöket a vizek istene!" — fejezte be mégis kedélyes-lelkesen a levelet. S a „vizek istene" segítségével időre elkészült az emléklap. Ha Mikszáth mint szegedi is részt vett az előkészületekben, az ünnepen is jelen kellett lennie. A Petőfi- és Kisfaludy Társaság is képviselőjéül jelölte ki ez alkalomra, de a Pesti Hírlap szerkesztősége sem delegálhatott nála alkalmasabbat a lap képviseletére. Október 13-án érkezett Szegedre, mint „háromszoros" képviselő”. Amint cikkeiből és korabeli tudósításokból kiolvasható, valamelyik minőségben az ünenpségek minden fonto­ sabb epizódján (a Somogyi Könyvtár megnyitásán, a reprezentatív bálon stb.) jelen is volt. (A Somogyi Könyvtár emlékkönyvébe így írta be a nevét: „Mikszáth Kálmán, Tiszteletbeli szegedi.") „Hivatalos” utak A királylátogatást követő tíz esztendő közül alig akadt egy is, amelyikben Mikszáth legalább egyszer ne utazott volna az újjáépített városba, legalább hivatalos minőségben. Volt alkalom, amikor csak terv maradt a szegedi látogatás. Ilyen tervezett, meg nem való­ sult, többé-kevésbé „hivatalos”-nak tekinthető látogatás alkalma lett volna a Petőfi Társaság 1884. május 4-i szegedi vándorgyűlése. Ekkor ünenpelte egyébként a Szegedi Híradó fönnállásának 25. évfordulóját. A vándorgyűlést őszig halogatták, végül mégis el­ maradt. Azért Mikszáth kedves tárcalevélben csatlakozott a Híradót ünneplő szegediekhez. Csak terv maradt Mikszáth szegedi kirándulása 1891 tavaszán is, amikor a nagyhírű gyermeklap, „Az Én Újságom" szerkesztőségébe utazott Szegedre ,,gyermek-népgyűlés”-t tartani. (Egyébként a gyermekújság bölcsőiét Szegeden ringatták. „Jó barát" volt a címe és Pósa Lajos szerkesztette.) Pósa és Sebők Zsigmond (az utóbbi is volt szegedi újságíró) ugyancsak invitálták Mikszáthot, újsághírek szerint kitűnő halpaprikás is várta a Baló-féle vendéglőben, de ezúttal sem sikerül Szegedre utazni. 1880-as évek második felétől — ha többnyire csak valamilyen hivatalos minőségben látogatott is Mikszáth a városba, a hivatalos időt rendszerint megtoldotta egy-egy nappal szegedi barátai kedvéért. 1886. október első napjaiban az előző évben leégett új színház újramegnyitásakor tartózkodott Szegeden. A megnyitó ünnepség közel akkorának ígérkezett, mint a „királylátogatás”, Tisza Kálmán miniszterelnök is kitüntette jelenlétével a várost. Jókait is várták, de betegsége miatt távol maradt. Pedig „Az aranyember” színpadi változatának egy jelenetét is előadták ekkor a szegedi színészek. Mikszáth már az előkelőségeket egy nappal megelőzve, október 1-én érkezett, s csak egy nappal Tiszáék elutazása után, 5-én távozott. 1887. május 7-én betoppant a szegedi „Nőipar-kiállítás" megtekintésére. Ezúttal is még egy napot töltött a megnyitó-ünnepség után Szegeden és május 9-én utazott vissza a fővárosba. Ugyanebben az esztendőben már mint kormánypárti képviselő, „mamulek” jelent meg Szegeden, ahol inkább ellenzéki beállításúnak ismerték, s bizony most neki jutott ki a kötődő-csipkelődő megjegyzésekből, amelyeknek pedig ő volt a nagymestere. Az 1887-es választások után ugyanis Tisza Kálmán pártja nagy demonstrációt rendezett a városban. Szeptember 10-én érkezett Tisza Lajos - ekkor már mint a szegedi első választó­ kerület képviselője. Mikszáth a megelőző napon érkezett és a szegedi fogadóbizottsággal együtt várta és üdvözölte Tiszát, akit annak idején éppen Szegeden annyit támadott mint „rekonstruktor"-t. Másnap, vasárnap volt a szabadelvű párt ünnepélyes naggyűlése a város­ háza közgyűlési termében, azután „városnézés” következett (az új körtöltéshez kocsiztak és néhány új gyárat látogattak meg). Tisza még aznap elutazott, de Mikszáth - a közben Szegedre érkezett népszerű poétával, Bartók Lajossal - szeptember 12-ét is szegedi barátaival töltötte. 9 Az újabb, 1899-es látogatás (október 11-14.) is úgy indult, mint az 1887-es szeptemberi. Ismét Tisza Lajos látogatta meg ez alkalommal is választóit, s hozzá csatlakozott Mikszáth. Annyival mégis más volt, hogy ekkor a „Csöngölei Vadásztársaság" meghívására a vendég­ sereg részt vett a Csengelén rendezett vadászvacsorán (okt. 14.), ahol megülték a jelen lévő Kálmánok nevenapját. Az ekkor Szegeden töltött négy nap valamelyikén került sor arra a később szinte rendszeressé váló esetre, hogy Mikszáth nehány, fehér asztal mellett 54 �elmondott anekdotája előbb látott nyomdafestéket a szegedi újságíró-utódok fogalmazásá­ ban, mint Mikszáthéban. (Békefi Antal: Az én Kálmán napom. Elbeszéli Mikszáth Kálmán) 1891-ben ünnepségre készülődött — ahogy Mikszáth keresztelte el Szegedet — ,,a paprikák városa". A 80-as évek katasztrófával fenyegető városgazdasági válságának ta­ pasztalatain okulva a tanyavilág gazdasági és kulturális fölvirágoztatását tűzve ki célul, megkezdte a tanyaközpontok kialakítását. Az elsőt az úgynevezett „felsőtanyai kerületben", a mai Balástyán létesítették. Ennek fölavatására hívták meg Tisza Lajost. A várakozás izgalmát csak fokozta az örömhír, hogy az éppen hazánkban tartózkodó Munkácsy Mihály, aki a „Honfoglalás”-on dolgozott, szegedi rokonaihoz készül ugyanekkor látogatóba. Ez időre készült el az 1829-ben, Széchenyi ösztönzésére alakult Szegedi Kaszinó Egylet új reprezentatív épülete is (Vörösmarty u. 5. sz., ma a Juhász Gyula Művelődési Otthon), s fölavatását a neves vendég jelenlétében tervezték megtartani. Mikszáthot — amint maga írta kilenc esztendő múlva visszaemlékezve — Tisza Lajos invitálta, hogy jöjjön Szegedre „Árpád apánkat keresni Miskával" (t.i. Munkácsyval, aki jellegzetes „ősmagyar feleket” keresett nagy történelmi tárgyú képéhez).Mikszáth nem kérette magát és október 24-én Munkácsyval és két képviselőtársával útrakeltek. Az új tanyaközponthoz másnap indultak, különvonaton, majd ünnepi lovasbandérium által kísért fogatokon. A tanyaközpont épületei­ nek ünnepélyes átadása után népünnepély következett originális birkapaprikással, tánc­ mulatsággal. Ugyanaznap este volt a Kaszinó épület fölavatása is a városban. Talán mondanunk sem kell, hogy bármily fényes volt is ez a vasárnap, Mikszáth korántsem érezhette magát olyan jól Szegeden, mint vagy tíz évvel ezelőtt. Amint maga írta Munkácsi halála után, a nagybeteg festőművész elszomorító idegállapota is lehan­ golta. A hivatalos ünnepségek és „népünnepélyek” sablonjai szerint lezajló prorgam is meglehetősen sívár lehetett számára. Az 1891-es tanyaközpont avatást újabb követte 1892 májusában. Tisza Lajos ezen is jelen volt. A Szegedi Híradó nagy garral jelentette, hogy az ünnepély május 15-én lesz. Tiszát az igazságügyi államtitkár, a Nemzet c. kormánypárti lap főszerkesztője és három képviselő (egyikük Mikszáth) kíséri a városba. A Szegedi Napló - lévén ellenzéki fitymálva jegyezte meg: „Ez a második kiadású közigazgatási dáridó szakasztott párja az elsőnek." A Szegedi Naplónak igaza volt, minden ugyanúgy történt, mint az elmúlt ősszel. Ezúttal nem volt ugyan Kaszinó-avatás. Ha azonban már a felsőtanyai központavatást kormánypárti korteskedésnek nevezhette a helyi ellenzék, most még több joggal tehette (s tette is!), mert Tisza Lajos egyúttal képviselői programbeszédét is elmondta a város­ házán. A tanyán az új papiakban ebédeltek a pesti urak. Mikszáth Kálmán szellemes fordulatokban gazdag tószttal az Antaeus-legendából kiindulva éltette Ivánkovits János apátplébános képviselőjelöltet. (Mikszáth hasonlata nem vált valóra, mert Ivánkovits a választáson megbukott.) A város értelmisége újabb kísérletet tett irodalmi kör alakítására, s 1892-ben végre sikerült elhárítaniok minden akadályt a Dugonics Társaság működtetésének útjából. Már az év elején megindult a tagtoborzás, Mikszáth is jelentkezett. A májusi tanyaközpont avatás idjén is szó eshetett az ügyről, tudjuk, hogy Tisza Lajos is megígérte támogatását. Őszre minden készen állott az alakuló díszgyűlésre, amelynek időpontiát november 20-ra tűzték ki. Mikszáth az előző napon érkezett a közben Pestre települt Enyedi Lukáccsal, Beksics Gusztávval és Kállay Alberttel, a szegedi főispánnal, aki egyébként keresztkomája is volt. Mikszáth fölolvasása az alakuló díszgyűlésen némi csalódást keltett. A szegediek ugyanis a helyi sajtó hírei alapján eredeti, kimondottan erre az alkalomra írott művet vártak tőle. A fölolvasás azonban a helyi ellenzék szemében népszerűtlen Tisza Lajosról szólt, s mi több, a fővárosi lapok egyike ezt a kedélyes karcolatot éppen a díszgyűlés napján közölte. Csak az javított a hangulaton, hogy Mikszáth ezt tréfás bevezetővel egé­ szítette ki. Kortesúton A legkínosabb találkozása Mikszáthnak Szegeddel 1904-ben történt. Országos sztrájkok, általános politkiai válság felhőitől volt borús a nyáreleje, mikor a választások lezajlottak. Bánffy Dezső új nacionalista pártja is sorompóba lépett. A pártvezér Szegeden jelöltette magát. Tisza István, a miniszterelnök minden áron meg 55 �akarta tartani pártjának legalább az egyik szegedi mandátumot, s a kormánypárti kortesek Mikszáthot is magukkal vitték a választásokat előkészítő akcióra. Szeged közvéleménye meglepetve fogadta Mikszáth kortesútjának hírét. Régebbről ellenzékinek ismerték, azután Tisza Kálmán hívének, a 90-es években Bánffy mellett látták számos kérdésben, s most Tisza István jelöltjét támogatni érkezett a városba. Különösen a Bánffy mellett kardoskodó Szeged és Vidéke nyilatkozott elkeseredetten és gúnyolódva Mikszáth politikai szerep­ vállalásáról. Az író május 29-én érkezett Szegedre. Beszéde a kormánypártot is, Bánffy híveit is kielégítetlenül hagyta. Az eszményi liberializmus mellett szólt, amelynek létesítményeit a Tiszákban (Kálmánban, Lajosban és Istvánban) látta. Az aktuális politikai kérdésekben vi­ szont meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott: ”... Hiszen, ami a nemzeti vívmányokat illeti és az önálló vámterületet, hát nem akarjuk mi az önálló vámterületet? Hiszen én is azzal a programmal léptem be. (Derültség). . . . Akarom és akarja Tisza István is (élénk éljenzés) és ha lehetséges lesz, megcsináljuk. Vagy ők (t. i. Bánffy és pártja) talán megcsinálják, ha nem lehetséges? (Derültség). . . . Mélyen tisztelt uraim, nem kell itt sokat okoskodni. Szeged politikai hivatásának irá­ nya világosan ki van jelölve. Az a szobor, melynek avatása a legközelebb meg fog tör­ ténni Szegeden (t. i.. Tisza Lajos szobráé), méltó jelképe annak a köteléknek, mely a Tisza család és Szeged között fennáll. (Éljenzés) Most Tisza István gróf Magyarország kormány-elnöke és talán nem véletlenség, hanem a Gondviselés műve, hogy éppen ő a miniszterelnök és nem más. Az, hogy Tisza István, ez az erős jellemű, férfias szívű, igaz politikus ül az ország kormányelnöki székében, szinte azt látszik bizonyítani, hogy nehéz idők járnak Magyarország fölött, azért jelölte őt ki a Gondviselés. Ő az egyetlen letéte­ ményese a sziklaszilárd szabadelvű politikának. Ugyan mi lenne velünk, polgárokkal,ha az ő pozíciója meggyöngülne? Azért éltetem én igen tisztelt Rónay Jenő barátomat, mint a liberalizmus hivatott harcosát . . .” (A Szegedi Híradó 1904. máj. 30-i száma alapján.) Bánffy fölényes Szegedi győzelme és Tisza István szegedi jelöltjének, Rónay Jenőnek csúfos veresége országszerte föltűnést keltett, s a gúnyolódásból Mikszáthnak is bősége­ sen kijutott, aki szükségtelenül exponálta magát. A Tisza-párt szegedi veresége bizonyára közrejátszott abban, hogy Tisza Lajos szegedi szobrának fölavatására (1904. jún. 12-én) Mikszáth nem jött el, pedig a lapok a meghívottak közt említették a nevét. * A szerencsétlen kortesút kínos emlékét szerencsésen elfeledtette mind Mikszáth-tal, mind a szegediekkel az 1910-es jubileumi ünnepség, amelynek során Szeged a vidéki vá­ rosok közül, az író szándékából abba a kivételes helyzetbe került, hogy Mikszáth egyedül ide utazott el a számos hasonló meghívást elhárítva. Ekkor mondot, őszinte megindultságú szavai örökre megpecsételték a város és az író bensőséges kapcsolatát. CSANDA SÁNDOR Mikszáth életművének szlovák sajátosságai A százhuszonöt évvel ezelőtt született klasszikus magyar elbeszélőről Pavel Bujnák szlovák irodalomtörténész szellemesen azt írta, hogy korának legjelentősebb szlovák írója volt. Ezen persze elsősorban Mikszáth műveinek tartalmát, azok szlovák sajátosságait ér­ tette, noha azt is állítja, hogy az író sosem tagadta meg szlovák származását és kötelessé­ gének tartotta a szlovákság költői ábrázolását. Valamikor a Balassiak családi birtokához tartozott a Kürtös patak völgye, s azt a helyet, ahol ez a patak az Ipolyba ömlik szintén róluk nevezték el Balassa gyarmatnak. Az egykori uradalom szívében feküdt Sklabina (Szklabonya), írónk szülőfaluja, a történeti feljegyzések szerint igen régi település (a XIV. Az író születésének 125. évfordulóján, Vel'ky Krtisen (Nagykürtösön) tartott előadásából 56 �században már temploma is volt). A falu nagyrészt szlovák lakosságú, s Mikszáth apja mint elszegényedett kurtanemes itt a kocsmát és a mészárszéket bérelte, később pedig gazdálkodott. Anyja, Veres Mária, a szomszédos Ebeck községből származott, Nagykürtö­ sön kötött házasságot írónk apjával, aki még Mixadt-nak írta a nevét. Mint a Vel'ky Krtis-i evangélikus egyházi anyakönyvben ma is olvasható, Kálmán fiúk 1847. január 16-án látta meg a napvilágot, s már másnap megkeresztelte a szlovák evangélikus pap. A kis Mikszáth gyönge testalkatú és félénk gyermek volt. Életrajzírói feljegyezték, hogy nehezen tudott elaludni, ezért szülei öreg falusi mesemondókat hívtak ágyához, így ismer­ kedett meg egészen kisgyermekkorában a szlovák népköltészettel, s vált később Jókai után ő maga is kiváló mesemondóvá. Sok szép népmese és népdal haláláig megmaradt emlé­ kezetében, s hatásuk, nyomuk megtalálható az írónak szinte valamennyi jelentősebb mű­ vében. A szlabonyai elemi iskolában egyébként nem tartozott a jó tanulók közé, s írása is csúnya volt. Tizenhárom éves korában szülei beíratták a rimaszombati protestáns kö­ zépiskolába; itt már jobban tanult, s írói ambíciója is felébredt. Osztályuk egyszer ki­ rándult az Aggteleki cseppkőbarlangba, s Mikszáth az önképzőkör számára kedvesen megírt beszámolót készített a kirándulásról, amely azonnal felkeltette a diákság érdeklő­ dését. Az író rimaszombati diákéveit egyébként részletesen feldolgozta Veres Samu a rima­ szombati protestáns főgimnázium 1910. évi értesítőjében. A rimaszombati gimnáziumnak azonban csak hat osztálya volt, s azután Mikszáth abba a stianicai (selmeci) líceumban folytatta tanulmányait, amelyben valaha Petőfi is tanult. Szülei Mikszáthot — akárcsak valaha Petőfit — azért küldték Selmecre, mert az itteni líceumnak igen jó híre volt. Itt is jól tanult, és gyakran szerepelt az önképzőkörökben. Diák létére bámulatos élességgel figyelte meg a selmeci és Selmec környéki életet, melyet később igen sok művében ábrázolt. 1866-ban itt tett érettségi vizsgát, s utána már nem tért vissza Selmecre. Az író ezután elhagyta szülőföldjét, Pestre ment jogászkodni, majd a balassagyarmati vármegyeházán hivatalnoskodott. Ekkor már elbeszéléseket is írt. 1871-ben jelent meg Ami a lelket megmérgezi című novellája. A megyeházán szerzett tapasztalatait rövidesen meg is írta a Tekintetes vármegyében, s ebben Nicsy István néven főszolgabí­ róját. későbbi apósát, Mauks Mátyást is emlegette. Ebből az időből származik Az elfelejtett rab c. novellája, melyben élesen világít rá a megyei urak cinikus nemtörődömségére. Vrana Mihály csőszt beidézik a megyeházra és a szolgabíró részegség címén bezáratja (bosszúból) a színjózan szegényembert. A szol gabíró közben elmegy a szomszédos fürdőbe, és megfeledkezik az étlen-szomjan maradt rabról. Amikor visszatér, szabadon bocsátja a jámbor szlovák csőszt, aki még hálából kezet is csókol kegyetlen urának, s később még egy kosár szőlővel is megajándékozza „jó­ ságáért". Az író mindezt leleplező szándékú realizmussal ábrázolja. 1873-ban Mikszáth megpályázza a megyei aljegyzőséget, de az urak ezt az állást másnak adják, s ő kénytelen díjtalan állást vállalni, Balázs József balassagyarmati ügy­ védnél. Itt látta meg az elszegényedett dzsentri teljes anyagi csődjét, s itt ismerte meg a notorikus perlekedőket, akikről oly gyakran szól későbbi írásaiban. Az írói véna azonban egyre erősebben lüktetett benne, s elment Pestre, hogy csupán az irodalomnak élhessen. Pesti tartózkodását azonban meg kellett szakítania a nógrádi pestis miatt, amelyben szülei is elpusztultak. Az 1873-as évet azután szülőfalujában töltötte, s éjszakánként pász­ tortűz mellett hallgatta csőszük elbeszélését. A nógrádi csapás emlékét A fekete város c. regényben, az osgyáki kolera leírásában idézi fel. 26 éves korában megnősül, de nem­ sokára azt tapasztalta, hogy nem tudja feleségét eltartani, válást ajánlott neki. Ekkoriban még lakbért sem tudott fizetni, bútorát is elárverezték. Később azonban népies, színes novelláival utat tört az elismeréshez, s ezután újból elvette első feleségét. 1878 végén Szegeden tagja lesz az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztőségének. 1881ben pedig a Pesti Hírlap vette fel munkatársai közé. Ebben az évben jelent meg előbb A tót atyafiak, majd néhány hónappal később A jó palócok című novelláskötete. Mikszáth a Pesti Hírlap hasábjain kezdte meg a nagy népszerűségnek örvendő Országgyűlési kar­ colatok közlését. Irodalmi munkássága magára vonja az egész ország olvasóközönségének figyelmét. 1887-ben Tisza Kálmán támogatásával országgyűlési képviselői mandátumot ka­ pott. a kormánypárt tagjaként. Ekkor lesz országszerte ismert, beérkezett íróvá. Mikszáthot írói fejlődésének első szakaszában főként szülőföldjének, Nógrádnak el­ bájoló természeti szépsége, falvainak s e falvak szlovák és magyar lakosainak élete ihlette. Írói hírnevét is e témakörökről szóló elbeszélésgyűjteményeivel alapozta meg. Mikszáth 57 �ezekben azt a paraszti világot ábrázolja, amelyben még élnek a feudális előítéletek, népi hősei még öntudatlanok és alázatosan hajlonganak uraik előtt. De 0 terjedelmesebb no­ velláiban már társadalmi problémáknak, szegények és urak társadalmi összeütközésének is hangot ad. Mikszáth írói fejlődésének első szakaszára az önálló írói hang keresése a jellemző. Első nagy és döntő sikerét két kis gyűjteménnyel, A tót atyafiak és A jó palócok című falusi tárgyú novelláival aratta, melyben szülőföldje népéről mondott el édes-bús törté­ neteket. Ezeknek az apró elbeszéléseknek, rajzoknak legfőbb jellemzőjük a balladás rövid­ ség és tömörség: formai bravúrjuk és tartalmi változatosságuk, főleg pedig előadásuk bája, kedvesséeg egyszerre meghódította a közönséget. A tót atyafiak négy nagyobb novellát, A jó palócok tizenöt apró elbeszélést tartalmaz. Maga a cím jelzi, hogy A tót atyafiakban a szlovák elem és környezet dominál. A legtöbb szlovák motívumot első nagysikerű elbeszélé­ sében találjuk. A brezinai akol bacsója, Olej Tamás irodalmunk egyik legmegnyerőbb népi hőse, akinek az akol a mindene, mégsem adja oda a lányát a Talári hercegnek, mikor azt leányáért felkínálja. Olej Tamás a hegyek kemény és igazságos fia. Hatalmas alak, az első pillanatban az erdők uraként lép elénk, a valóságban azonban jobbágy, a Talári herceg szolgája. ,,A haja térdigér és nagy sárga fésűvel van megtűzve. Vállai izmosak. Gondolkozik mindenről, de csak saját mulatságára, nem cseréli ki a gondolatait senkivel. Mulatságból gondolkozik, és ez sohasem rossz mulatság.” A felgyújtott brezinai akolnak az éjszakában messzevilágító lángja egy tragikus népi hős alakját világítja meg előttünk. Bede Anna tartozásának minden sorából két lánytestvérnek egymásért mindenre kész szeretete lángol. Lapaj. a híres dudás című novellában a földbirtokos által meggyalázott fiatal lány ajkáról hallatlanul merészen hangzik az átok - „verje meg őt az isten, amikor ébren van és amikor alszik". Az általában gúnyolódó Mikszáth mély szeretettel és kedves humorral ábrázolja falusi alakjait, Lapaj, az öreg dudás potom áron eladta messze földön híres legféltettebb kincsét, a dudáját, hogy megmenthessen egy árva gyermeket és tejet szerez­ hessen neki. Csoda történt egy öregember lelkében, az egész életét magányban leélő Lapaj élete alkonyán megtanult szeretni. Mikszáthnak a romantikusból realistává fejlődő alkotó módszere, stílusa jellegzetes sajátosságot, új színt jelent irodalmunkban. Az ő műveivel vonul be először művészi szin­ ten a magyar irodalomba a szlovák ember, annak népviselete, szokásai, ő beszél először nehéz munkájáról, amellyel a betevő falatért küzd. Egyszóval emberszámba veszi az addig észre sem vett, nemzetiségében és emberségében egyaránt elnyomott népet. Jól látja a jogtalanságokat, de osztályhelyzete és társadalmi hovatartozása gátolja a tárgyilagos szemléletben. A szlovákokkal szemben kialakított nézete nem egyöntetű, bizonyos kötött­ séget látunk felfogásában. Tükröződik ebben egyrészt az úri, nemesi szemlélet, amely a parasztot naív gyermeknek nézi, mosolygó jóindulattal ugyan, de mint komoly társadalmi tényezőt nem akarja tudomásul venni, (ez az „álparaszti arc”). Máskor előtör Mikszáthból az együttérző ember. Ilyenkor belülről nézi a parasztot, akinek látszólagos békés együgyűséqe mögött hatalmas szenvedélyek viharzanak, akinek erkölcsi törvényeit a természeti tényezők szabják meg, nem a hazug társadalmi szokások, pl. a brezinai juhász nem sírt a felesége temetésén, mert nem akaródzott neki, de magában egész életében siratta és bánkódott utána. Hőseinek belső világát a népköltészet segítségével igyekszik megközelí­ teni. A szlovák népköltészettel még egészen kiskorában ismerkedett meg. Mikszáth a szlovák irodalommal is megismerkedett még selmeci diákkorában. A gimná­ zium filozófia- és latintanára, Suhaida hetente kétszer szlovák irodalmat is adott elő. Ezeken az órákon ismerkedett meg Mikszáth a nagy szlovák költő, Andrei Sládkovic költé­ szetével, (néhány írásban Slankovicként emlegeti) A szlovák nyelv később is a hajdani boldog gyermekkor emlékét idézte fel benne, nincsen olyan műve, amelyben szlovák vonat­ kozását ne találnánk. Saját stílusában számtalanszor előfordulnak szlovák szavak és mon­ datok is, pl. povedálni, tratyogni, zapecska, dusa mója, szesztra, halina stb. Mikszáth előadásmódjában, stílusában sokat merít a népnyelvből és a népköltészet stílusából. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól” — írja saját módszerének jellemzésére. Már Rubinyi Mózes megállapította Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve c. könyvében, hogy „a fordulatok, áthajlások, sztereotip kifejezések mjnd többnyire a néplélek alkotásai, vagy továbbfejlődésének ezek analógiáira. Mert Mikszáth 58 �népiessége sajátos, művészi népiesség". Gyakran találunk elbeszéléseiben népmesei fordu­ latokat, ilyenek például az ellentétes ismételgetések: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag juhász ezen a tájon, de olyan gazdag..." (Magyarország lovagvárai) „Csüggedten ballagunk a piacon, most mór igazán nem tudva mitévők legyünk, mikor csak honnan, honnan nem, ott terem Pernye Mihály." (A tekintetes vármegye) Ugyancsak népmese színezetű az a stílusfordulata, melyet magára utalásnak lehetne nevezni: elbeszélése közben, mintegy közbeszólással magára tereli a szót. „Az anyóka kalácsot dagasztott, s uram bocsáss, valami száz esztendő előtti dalt dudorászott.” (Az én kortársaim) „Ha jól emlékszem, a Szlankovics a tótok legnagyobb poétája" (Club és folyosó). „Jaj, igen ... Mimit elfelejtettem mondani, hogy kicsoda. Hát Mimi az én jelöl­ tem ... (Az apró gentry és a nép.) Mikszáth elbeszélése közben az átmenetet, áthajlást igen gyakran a népi hiszen, iszen szavakkal jelöli: „Egyéb rosszat a szegény Pistáról nem is igen lehetett mondani. Hanem iszen elég volt ez: a képviselők összesúgtak elképedve a folyosón” (Az én kortársaim). „Kedves mamácskám, és hála istennek egészséges vagyok. Hanem iszen egészséges volt már a nagyasszony is . . . (Urak és parasztok). Rubinyi Mózes mutatott ró arra is, hogy Mikszáth prózája néhol ritmikus, rímes, s ezeket helyenként a népdalokra emlékeztető sorokba lehetnek tördelni: „Építik a/várat/ nagy sürgés / forgással. Építik / építik, / míg csak meg nem / únják. Kilencvenhét / pallér / a téglákat / rakja, / ezerszáz / napszámos / váltig / adogatja." (Club és folyosó). Igaz az író népköltési idézetei néha kétes hitelűek, a források ellenőrizhetetlenek. Pl. a Szegedi Napló 1880. évi folyam 217. számában a tárcarovatban M-th K-n aláírással egy cikk jelent meg, címe: A palócokról. A Pintér és a Mocsáry könyvéről. A cikk először Pintér Sándornak Budapesten 1880-ban megjelent „A palócokról” szóló tanulmánya tartal­ mát mondja el. Megemlíti, milyen gazdag a palóc népköltészet, milyen a palóc nyelv, milyenek a dalai, balladái. S erre idéz egyet-kettőt, maid folytatja: „A Mocsáry gyűjteményéből szép az alábbi (108. I.), mely előttem különösen is becsesebb, a „Mikszáth László árulása" című. S utána közli a következő szöveget: Mikszáth László árulása Hegy elméne Mikszáth László Az akasztófára való, Keét pejlovat kantározzák, Kocsi elejeébe fogják. Amint aztán oda ére Terek vezér elejeébe, Zibet-zabot a lovának, Aranyos kardot magának, Gyöngyös pártát asszonyának: Az Dráskóczy Ilonának. Hogyan gyüsz te drága Uram Paszománnyal, ezüstökkel, Csomoszóval, garmadával Keretes mív' fegyverekkel Meé te vótál a terekkel? Nem vótam én ott heába Terek urak udvarába A hegyek is elmorogják A füvek, kövek elmongyák . . . Jaj fektessél engem ágyba Veres sujtással kihánytba Takarj fehér lepedőbe Ássa a fekete fődbe Mel átkos csontom kodobja Dohos pönész maj befogja. 59 �A cikk azután elmondja, hogy „Mikszáth László árulásáénál formailag tökéletesebb balladák is vannak a gyűjteményben, de feltűnő, hogy nem szól részletesebben Mocsáry Pál palócok népköltési gyűjteményéről. Mi ez a mű, kézirat vagy nyomtatott könyv? A gyűjteményről a szakirodalom semmit sem tud, s a Mikszáthtal foglalkozó szakemberek azóta is hiába kutattak utána (legutóbb Melich János), senki sem tudott róla felvilágosí­ tást adni. A Mikszáth család története című értekezés írója, Miskolczy-Simon János, aki a Mikszáth László árulása c. balladát a Szegedi Napló nyomán szintén közli, Mocsáry Pál­ ról nem tud, ellenben azt írja, hogy a Mocsáryak közül tudomása szerint Mocsáry István — 1914-ben honvédezredes, kamarás — foglalkozott egy időben a palóc népköltészettel. Pedig fontos volna felkutatni a Mocsáry Pál-féle népköltési gyűjteményt, már csak a Mikszáth László árulása ballada hitelessége dolgában is. Miskolczy-Simon János ui. kételke­ dik a ballada hiteles voltában. Ezt írja róla: ,,E népballadának alig van való alapja. A Mikszáthok csak jóval a törökvilág után költöztek a palócoktól is lakott Nógrád megyébe, de ott sem palóc falvakban laktak. Kérdés, hogy eredetileg Mikszáth (tulajdonképpen Mixadt) nevűről szólt-e az ének, avagy nem újabb gyártmány-e, mint pl. egyik-másik Thaly-féle kuruc ballada". Miskolczy-Simon megjegyzései helytállónak látszanak a Mikszáth vezetéknév írott alakjaira vonatkozó megjegyzés is. Igaz, van 1770-ből hiteles Mikszady, tehát ksz-szel írt adatunk, mégis kétségtelen tény, hogy a nemzetrég tagjai régebben x-szel írták nevüket. Mikszáth Kálmán neve is a rimaszombati gimnázium Értesítvényeiben Mixadt alakban van írva. Ebben a tekintetben tehát a „Mikszáth László árulása” c. balladában a vezetéknév modernizálva van. A ballada nyelve, helyesírása máskülönben is hol népies, hol régieskedő, hol mai irodalmi, hol köznyelvi — vegyesen. Külünösen újszerű benne a „keretes mív’ fegyverek" kifejezés, s a „hegyek elmorogják” matefora is. Hasonlóan kétes hitelességű az az állítólagos szlovák népdal is, amelynek Szalatnai Rezső több mint egy évtizede egész tanulmányt szentelt az Irodalomtörténeti Közleményekben. Mikszáth későbbi művében is gyakran találkozunk szlovák vonatkozásokkal (Történetei­ ben később is fel-felbukkannak szlovák tájak és alakok, ha nem is állnak mindig a témák és a történések középpontjában. A Különös házasság kedves Vidonkája azoknak a paraszttehetségeknek a megtestesítője, melyek a kor mostoha viszonyai miatt nem érvé­ nyesülhetnek. Ezermester, leleményes, fúr-farag, fából pontosan iáró órát készít, meg önma­ gától járó szekeret". A nép alkotóerejébe vetett bizalmát fejezi ki e néhány sora, mely egyben szemrehányást is jelent: „Sok volt az országban a tehetség, de kevés érvénvesülhetett úgy, mint a pozsonyi Kempelen Farkas. Vidonka jól járt. Bernáth odaadta asztalos­ nak, de legtöbbször elvesznek az ilyen parasztzsenik, koporsót csinálnak és játékszert a földesúr gyermekeinek pálinka reményében". Amilyen szimpatikus és becsületes az egyszerű Vidonka, olyan ellenszenves alak Szucsinka plébános, Dőry Mária csábítója. Mikszáth Szucsinkával mondatja el a magyar nemesi fülnek disszonánsan hangzó érveket, amelyekkel a szlovák középréteg védekezett a magyarizáló politika ellen, igyekezve a nemzeti öntuda­ tot ébresztgetni minél szélesebb tömegekben. Szucsinka szlovák érzelmű, azt mondja. „Árpádék is tótul beszéltek, tót lányokat vettek feleségül, ezért van a sok szláv eredetű elnevezés a háztartásban, sőt a gyerekek is kalandozó, csavargó apjuk helyett anyjuk nyelvét povedálták”. (165 I.) Hasonlókat ír Padák Sámuelről, a Noszty fiú esete Tóth Marival egyik szlovák lelkészé­ ről, akinek gyújtogató szónoklatai vannak és ő a „luteránus Kapisztrán". Ő szintén beszél arról, hogy az Árpádok szlovákul beszéltek otthon, vármegyéink nevei is erre vallanak, „Novigrád, Csernográd” tiszta szláv elnevezések. Négy magyar király neve volt Béla, ez is a szlávság mellett bizonyít. (303 I.) Érdekes, Noszty veje, Kopereczky Izsák Izrael szintén szlovák származású. A szlovák intelligencia azon részéhez tartozik, amely szívvel-lélekkel átáll a magyarokhoz, családi kapcsolatba kerül a dzsentrivel csak azért, hogy magasabb társadalmi pozíciót teremtsen magának. Kopereczky önző ember, afféle renegát, az egykorú szlovák epikában is tipikus jelenség. Hatalmas vagyona alkalmassá teszi arra, hogy a feudál-kapitalista Magyarország legzüllöttebb képviselői, Nosztyék a segítségével leromlott anyagi helyzetüket rekonstruálják. Bár abszolút alkalmatlan a funkcióra, főispánságot kap. Nemzeti öntudata nincsen. Szlovákul csak otthon, vagy alantas emberekkel beszél, de kortes-beszédét szlovákul tanulja meg, azután fordítja le magában magyarra. Ezzel a figu­ rával egy ravasz, kereskedőszellemű, de gyenge jellemű embert mutat be Mikszáth, akit épp nemzeti öntudatának hiánya tesz ellenszenvessé. Alapjában véve nem is rossz ember, de belekeveredve az úri bandába alkalmazkodva vegyül közéjük. Szíve mélyén van valami 60 �szláv vonzalom, például, ha valakit „pán trafónak szólít, az részéről a legmagasabb fokú megtiszteltetésnek a jele. Ebben a regényben szereplő Malinka Kornél, Kopereczky titkára, szintén szlovák, „de az alföldről való, luteránus tanár volt az apja”. Jóindulatú, de gyenge ahhoz, hogy az igazságtalanságokkal szembeszálljon és harcoljon. Benne legalább valami bentről jövő nosztalgia található az anyanyelvi népművészet megismerésére; szlovák dalokat gyűjt. Trencsénbe utazva, Koleszár Mária, Koperczky fiának dajkája énekli neki a következő dal: Nem ismerek szebb lányt Plevák Ancsuránál, Nefelejcs szeménél, lenszínű hajánál, Nem rózsatőn termett, nem liliom sáson, Az égből esett le valami nyíláson, Nyílást drótozni egy legényt felhívnak, Engem Králik Gyurit, engem hívnak Jaj, meghalok anyám." A szlovák nép felette változatos dalaiban, nemcsak a szerelmet és a birkalopást énekli meg, nemcsak a falusi drámákat önti balladába vagy románcokba, hanem ezer apró baját is rímbe foglalja — írja ugyanott. Koleszár Mária egy vidám dalt is énekelt, amely a törvényszékkel évődik, ugyanis három fórum háromféle ítéletet hoz a számadó bojtár pörében: felmentőt, elmarasztalót, és mindet a király nevében: „Ha én király volnék, Mindig egyet mondanék, Királynak úgy illik tralalala Össze-vissza én nem beszélnék Királynak nem illik tralalala.” Roppant humoros alak Bubenyik, Koperczky csavaros eszű inasa, aki számos nehéz helyzetből kimenti urát. Valószínű, hogy ez a figura járult hozzá Mikszáth polgári kritikusai azon véleményének kialakulássához, hogy írónk a szlovákokat ravaszaknak, körmönfon­ tabbaknak tartja a magyar paraszt egyenes, nyílt jelleménél. Klincsók Györgyről csak annyit tudunk, hogy „tajtékpipás kövér ember, rosszul beszél magyarul”. Ezeket az alakokat távolról sem olyan együttérzéssel ábrázolja, mint az egyszerű népi figurákat. Mikszáth antiklerikalizmusa néha összefonódik a magyar nemzeti mozgalommal. Nem szívesen nézte a szlovák intelligencia, papok és tanítók öntudatébresztgető tevékenységét. Gyermekkorában Krozsnócra járt a nagyapjával prédikációt hallgatni, amint ezt a Prakovszky, a siket kovács" című művében említi: „Ott hallotta azt a nyelvet, mely az ő luteránus szószékük speciali­ tása, valami ormótlan keverék az összes szláv nyelvekből, Isten nyelvének hívják a papok egymás között. És csakugyan lehet, hogy az Isten alkalmasint érti, de a tót gyülekezet nem. A papokért sem mernék jót állni . . .” Egyik legmegkapóbb elbeszélésének, az Elfelejtett rabnak is szlovák a hőse. Ez a történet nem csupán az író személyes élménye. Vrana Mihály már nem fiatal ember, lelkiismeretesen végzi munkáját s eközben megbünteti az orvvadászaton kapott fiatalurat. Megyei esküdt korában ez a fiatalúr a tanúként beidézett Vrana Mihályban felismeri azt a csőszt, aki őt diákkorában öt évvel ezelőtt a tilosban megkergette. De még az esküdti székben sem akarja elismerni, hogy akkor ő törvénytelenséget követet el, tehát a csősznek joga volt megbüntetni. Bosszút akar állni rajta: ráfogja, hogy részeg és bezáratja. Aztán elutazik, elfeledkezik az ügyről, s amikor végre két nap múlva eszébe jut a bezért rab, nagyon megijed, hátha az meghalt éhen vagy szomjan. Roppant aggodalmak között áll az átatlan fogoly elé, aki ahelyett, hogy megbosszulná az önkényességét, lehajol és kezét csó­ kolva mondja: „Gondoltam én mindjárt ,hogy kiszabadulok, mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos". Annak ellenére, hogy kedélyes hangon adja elő, az úri vezetés eialjasodásának művészi rajza ez, a még jobbágyi öntudatú Vrana vármegyébe vetett hite és a tekintetes urak könnyelműsége közt feszülő ellentét gyújtó szikrát vet az olvasó leikébe. Vrana Mihály külsejének leírása is megkapó. „Hórihorgas, magas ember, széles szíj a derekán gavalléros öt csattal, hímzett halina lóg a hátán, s újdonat-új bocskor kunkorodik a lábán (fehér szíjakkal). Illemtudó, félénk, ünenpélyesen viselkedik a törvény előtt". 61 �Mikszáth művészi módon fejezi ki eszmei mondanivalóját: két tipikus alak, két jellem szembeállításával mutat rá az akkori társadalom két osztályának legjellegzetesebb voná­ saira. Mennyivel kevésbé szimpatizál a magyarizálódó földesúrral, „Krúdy Kálmány csínytevéseinek", Balassa Antal bárójával. A főnemesek különben nem szimpatiusak Mikszáth mű­ veiben: „Minden az övék, még a nép szíve is'' írja. Antal báró ugyan „egyszerű ember, népével tótul beszel, még magyarul sem tud jól". Ez a népével meg aránylag jó viszony­ ban élő úr be-behívogatja magahoz a környék szépeit, egy-egy ködmönt adva a szolgalat­ ért. Ellenállni nem lehet, még melyen szunnyad az öntudat, fogalmuk sincs arról, meddig terjedhet a földesúri önkény. Meg azt hiszik, ők járnak jól, ha valaki a „kozsusáriumból" (annak a teremnek a neve, ahol a ködmönöket tartják) ködmönt kap ... A szlovák származású polgári és nemesi alakok között csak elvétve akadnak olyan, nemzeti szempontból tisztább és fényesebb jellemek, amilyen Wrbovszky Szaniszló, a Holt kortes című novella nemes hőse. Wrbovszky szlovák népdalt énekel Mikszáthnak, s azzal dicsekszik, hogy a Matica slovenskában kiadott egy gyűjteményt a Vág menti várak népmondáiból. Mikszáth irodalmi tevékenysége azt bizonyítja, hogy az igazi szlovák nemzeti jelleget és sajátosságot nem a polgári és nemesi osztály képviselőiben találta meg, hanem az egyszerű szlovák népben, amelyet ő többnyire türelmesnek, csendesnek és sorsába beletorődöttnek ábrázolt. Elmaradottságukat, műveltségűket általában idillikusan, fölényes iró­ niával ábrázolja, de mint realista író, észrevette az is, hogy ebben az elnyomott népben ébredezik már a nemzeti öntudat. A 80-as évek Mikszáthjának lelkét áthatotta az úri Ma­ gyarország nemesi romantikájának patriarchális nyájassággal megejtő szemlélete. Az Ala­ kok című művében választási történeteket mesélve ír Németh Albert képviselőről, aki hogy megnyerje választói bizalmát, egy szlovák szolgától vesz nyelvórákat, hogy el tudja mondani minden faluban a mondókát a nép meghódítására: „Nye bojtye sza moji mili szlováci, Kto vám zle prajeji, to sza darebáci Porcie sza velkje ludj Bozsi!" Meg is tanul szlovákul, nagy közkedveltségnek örvend, de mindezt Mikszáth mint egy érdekes esetet, mint követendő példát említi. Élete vége felé látta csak tisztábban a politika népellenességét és ezt írja: „A magyar nemesi politikának előbb-utóbb a paraszt érdekeire kell helyezkednie, hogy igazi vágányra jusson.” Az urak és parasztok érdekét szerette volna egybefoglalni. Ezek az ellentmondások világnézeti távlattalanságban gyöke­ reztek. Egyszerre antifeudalista és kapitalistaellenes. Látta az új polgár-paraszti életet, és visszakívánkozott a régi faluba. Ez az ellentmondás népiességére sajátosan rányomja bé­ lyegét, ez alakítja ki annak romantikus jellegét, a népmeséivel való rokonságát. Vonzották az olyan képzetek, amilyenekkel a partriarchális parasztság fordul szembe tiltakozóan az úri világgal. Ezért találunk annyi népmesei motívumot, népdalt, csodás elemet írásaiban. Természetes tehát, hogy a szlovák nép, mely kiskorától kezdve egy képzetté vált benne a faluval, a néppel, s gazdag népművészeti hagyományaival számára a népi ábrázolás tár­ házát képezte. Számtalanszor találkozunk műveiben a szlovák folklór legendás hősével, Jánosikkal is. A Fekete városban Görgei gazdasszonya büszkén emlegeti, hogy ő még látta Jánosikot (164. I.), majd ugyanitt írja később a Szabatkától Osgyánig terjedő erdőről: „A híres Jánosik, a szlovák legendák betyárja, itt mérte a vásárosoktól elrabolt posztót a vándorló kiákoknak, egyik bükktől a másikig. Ez volt a rőfje”. (257. I.) Hasonlóan beszél Prakovszky, a siket kovács című novellájában a Neszte patak hídjáról: „Hacsak el nem hordta Jánosik, a felvidéki szlovákok gavallér rablója, aki ellopta a kereskedők portékáját, aztán kimérte a posztót a szegény vándordiákok között, s hatalmas rőfökkel dolgozott. Egyik bükktől a másikig. (Od buka do buka). Azok pedig ritkán nőttek a krizsnóci erdőben.” (81. I.) A nép nem fél Jánosiktól, pártfogót, legendás vezért lát benne, de az urak kevésbé szeretik. A Különös házasság Dőry bárója is kelletlenül emlegeti: „Itt barangol Jánosik tizenketted magával, és mindenről tud. A múltkor is azt üzente be, Dókus Antalnak, hogy küldje el számára az új csizmát, meg két oldal szalonnát. Elküldte a szalonnát, bizonykodott, hogy új csizmája nincs, Jánosik visszaküldött, hogy ne bolondozzon, hisz ott van az új csizma a hálószobában a dívánra téve. Igaz is volt.” (13. I.) Ugyanitt olvashatjuk, 62 �hogy a Jánosik bandájából odakerült hajdúnak, nagyobb respektjük van. Sőt maga Buttlert amikor Piroskát szerette volna látni és kertészlegényként lopakodott a közelébe, úgy enge­ dik el a szolgálatból, hogy magát a Jánosik bandából való Bavtya Demeternek mondja. A Beszterce ostromában is ott van egy kocsma falán Jánosik arcképe, aki „híres zsivány és nagy gavallér volt, hét likra kapcsolódott a hasszíja" (81. I.). A Tekintetes vármegye c. kötetében, egy szlovák vonatkozású elbeszélésében kifejti a szocializmusról valott felszínes nézeteit. Egy Hlavatsek József nevű kántorral beszél, aki hombárrendszerrel akarta megoldani az egyenlőtlen gazdasági helyzetet. Az abban állt volna, hogy a faluban mindenki beadná a keresetét a közösbe, s mindenki annyit venne ki, amennyire szüksége van, hisz aki kapja a pénzt, úgy is visszaviszi. De csak az illuzó­ rikus elképzelésig jutott el, azt is kénytelen elejteni, mert maga is belátja annak kivihetet­ len voltát. Leleményesnek véli a kigondolót, de nem látja a népben a társadalomalakító tényezőt, s fejlődés lendítőkerekét. Az egyszerű emberek jószívűsége, lelki tisztasága hatott Mikszáthra; akkor legmelegebb a hangja, ha róluk beszél. Ez vonatkozik a szlovák népi alakokra is. Tetszik neki egyszerűségük és természetességük, elbájolják a szép szlovák lányok, akiket igen gyakran emleget. A leányalakjai kivétel nélkül szépek és vonzók, a legények élettől és egészségtől duzzadók. Az Utazás Palócországban c. ciklusban emlékezik meg a Fábry szekerén utazó piktor társáról, aki néhány szlovák arcot le is akar rajzolni. Három, pesti szolgálatból hazatérő szlovák lány különösen megtetszik neki: Anka, Panka és Hanka üdék és romlatlanok, megőrizték a fővársoban is faluról hozott tisztaságukat. A szép Hanka kitűnik jószívűségé­ val, mikor az utasok megállnak, Sztruhár György lipótszentmiklósi születésű szlovák ember sírjánál, aki otthonától távol kolerában halt meg. Az aratók saját pénzecskéjükből emeltek sírkövet a szülőföldjétől messze nyugvó társuknak, és mindig megállnak imádkozni a „Nás Gyurko”-nál, Hanka ivóvizével öntözi meg a sírt. A szlovák nép nagyon vallásos, még Lapaj is letérdel imádkozni a vízbe ugró meggyalázott lányért, hogy ne pogányul jusson a más­ világra. A Tisztikar és a Glaükopis Athéné hősnője, Hanka is szlovák lány szépségének nehéz ellenállni, haza is akarja vinni az apja, mert a papnál, ahol szolgál, nagyon szeretik, s éppen ettől fél. Hlavatsek szerelme mély és szenvedélyes, de Hanka a német tudóst választja. Az urak mulattatására szlovákul énekel: Kácser na doline Kacska vodu pije Kácser csernaja Vitaj dusa moja. A dalnak szövege „összefolyva bájos zengzetté, úgy rémlett, mintha francia nyelven lett volna". A szlovák népdal gyermekkorában felcsendült melódiája csaknem minden művében vissza-visszatér. Művészetében központi szerepet játszottak a népmesék, népdalok, s a bizonytalankodó lélek homályából a babonák. A Szökevények c. elbeszélésében a mosó, falusi menyecskék ajkán lágyan és melan­ kólikusan csendül fel „valami csintalan tót dal, hogy bolonddá tegye az idegen füleket, mintha szomorú volna”. Országszerte és külföldön is nagy sikere volt a Szent Péter esernyője c. regényének, amelyben ugyancsak sűrűn találkozunk szlovák motívumokkal. A regény szlovák környezet­ ben, Besztercebánya környékén és Glogován játszódik le. Tárgya érdekes, vonzó, gyönyör­ ködtető, hangja meseszerű. Az idillikus történetben az egyszerű szlovák nép élete tárul elénk. Látjuk, mennyit küzd a mostoha természettel, de tanúi vagyunk apró örömeinek, mu­ latságainak is. Parasztjait rendkívül vallásos embereknek ábrázolja, akik a babonák vilá­ gában tévelyegve, számukra megfejthetetlen dolgokról készek voltak csodákat kovácsolni. A nép képzeletének hatalmas ereje nyilvánult meg a regényben, amikor az ismeretlen zsidó esernyőjét szent ereklyévé avatták Glogova falu lakói. Babonákba vetett hitük és fanatikus vallásosságuk azonban nem tette őket teljesen vakokká. Sajátos paraszti bölcses­ ségükkel szembeszálltak a klérussal. A régi glogovai parasztok, amikor megkérdezték, miért fizetik olyan rosszul a papjukat, azt felelték: „Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki fizesse a maga szolgáját." (13. I.) Ahol csak lehetett, meg­ rövidítették papjukat, s nagylelkűséggel leplezett ravaszsággal akár ötszáz hold földet is adtak volna neki, persze a határ terméketlen részében. Szlávik Péter, az egyházfi, humo- 63 �rosan jegyezte meg, amikor az új pappal körüljárta a parókiát és az elhunyt lelkiatya örökségét, a Visztula nevű kutyát figyelmébe ajánlotta: „Az embernek kezdeni kell valahol. Úgy is lehetne, hogy előbb az őrizni valót szerzi meg, aztán az őrzőt. De így is jó az, tisztelendő úr.” Az egyházfi tisztában volt azzal, hogy a papok nemcsak igével éltek, hanem általában jómódúak voltak. Föltételezte a fiatal Bélyi Jánosról is, hogy ha jól gazdálkodik, az őrizni valót is megszerzi magának. Mikszáth gúnyos mosolyával elítélte a glokovai parasztok fanatikus vallásosságát és a babonákba vetett hitét, de meglátta bennük az életet figyelő embereket is, akik lelki el­ maradottságuk ellenére sem hódoltak meg teljesen az egyház képviselői előtt. A regény központi hőse Vibra Gyuri fiatal ügyvéd, akit végig szimpatikusnak ábrázol. Gyuri gyetvai, ahol a férfiak „egy ölnél kezdődnek” és így énekel: Tutaj szalad a Garamon Janka pipál a tutajon. Vagy a következő igazán melankolikus dalt szokta énekelni (szl. változata ismert nép­ dal) : Tudod-e rózsám mi az én ágyam? Jéghideg kövön terített köpeny Ez az én ágyam. Így alszom én De, hogy eszem? Ételem lóbul, italom hóbul. Tudod-e rózsám, így élek én. A népi alakokon kívül megismerteti az olvasót Mikszáth Kálmán a szlovák polgársag­ gal és nemességgel, akik nagyobb részt elvesztették már nemzeti jellegüket és öntudatukat, és elszakadtak a néptől. A sok fordulatos esemény széppé, színessé teszi ezt a humoros, mulatságos, kedves regényt. A Szent Péter esernyője Mikszáth érzelmes emberszeretetéről tesz tanúságot. Az elnemzetlenedett polgári és nemesi figurák állnak a Beszterce ostroma című re­ gény középpontjában is. Mikszáthot a kor magyar nacionalizmusa erősen befolyásolta. E felfogásnak megfelelően alakjait a kedélyes humor élénk színein keresztül ábrázolja, de a humor világos pasztell színeibe imitt-amott beleszövi az iróniának és a megvetésnek sötétebb árnyalatait is. Ilyen a regény egyik szereplője, Klivényi írnok, aki nem más, mint meg­ vetésre méltó áruló. Klivényi közismert korhely és munkakerülő, aki a fegyelmi eljárást mindig ki tudja kerülni azzal, hogy az öntudatos szlovák polgárok ablaka alatt éjjelenként eldalolja a gúnyverset: Cserveni kantár bjeli kóny! Predav szom ország, Bozse mój! Ez a dal Svatopluk király szomorú kalandjára emlékeztette a zsolnai pánszláv urakat. Mikszáth felteszi az irónikus kérdést: lehet-e ilyen „nagy magyart" elcsapni az állásából? A válasz „nem”. „Klivényi ügye mindig a haza ügye volt. Klivényi nem volt ostoba, mindig jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Annak a bizonyos „vörös kantárnak" bizony több hasz­ nát vette ő, mint Árpád vezér, ez volt az ő immunitása." (73. old.) Ebből a kérdésből és feleletből kiérezhetjük az ellenszenvet, amelyet az író az akkori túlhajtott nacionalizmus ellen érzett. A regény hőse, Pongrácz István gróf „az utolsó várúr", aki középkori szokások szerint rendezte be életét a nedeci várban. Pongrácz katonái szlovákok, a hajdúk bárányvérbe mártott kardot hordoztak körbe-körbe, és ezt mondják a legényeknek: „Vojna bude ludja!” Az emeberek örülnek a csatározásnak, mert komoly háború a „Rákóczi vojna" óta nem volt itt. A vezényszó szlovák: „Na dve strany chlapci!" A lábukra szénát és szalmát kö­ töznek, így kommandírozzák őket: „szeno, szlama”. A Lapuchnyai hadi banda a Rákóczi korából maradt híres nótát játssza, magyar szö­ vegbe vegyített szlovák szavakkal dalolják:” Mikor én még kuruc voltam Rákóczi vojnában, Jártam szattyánból varrt cserveni csizmában. 64 �De másféle szlovák szöveg is feltűnik Mikszáthnál a Beszterce ostromában, amely nem népi motívum, nem a népköltészet remeke. Az öntudatosító nemzetiségek jogos követelé­ seinek kielégítése helyett a nemesi Magyarország engesztelhetetlen gyűlölet szításával pró­ bálta félreterelni saját magáról a figyelmet. A soviniszta hazafiasság lángját legkönnyeb­ ben a középnemesek és a városi kispolgárság körében lehet megfelelő eszközökkel fel­ szítani. A magyar nemesekhez húzódó urakat lenézi, renegátoknak tartja, de a fiatal szlovák származású diák szimpatikus számára. A Beszterce ostroma Apolkájának unoka­ testvére, Miroszlav Trnovszky, nevét is megmagyarosítja. Itt képet nyerünk a korra jellemző tünetről, hogy egy családon belül nemzetiségi ellentét jön létre, ami komoly családi há­ borúskodást jelent. Mikszáth utolsó regényét, A fekete várost nem sokkal halála előtt fejezte be. A regény magvát legendaszerűen, szájhagyomány formájában fennmaradt történetből merítette, cse­ lekménye szintén szlovák környezetben játszódik le. A Szepesség hajdani életét tárja elénk az író, Lőcsének, a „fekete városnak'’ különös történetét. A regény hőse, Görgei Pál, szepességi oligarcha. A mellékszereplők soraiban találkozunk szlovák alakokkal. Görgei job­ bágyai és katonái egyszerű szlovák emberek. Vasárnaponként hadgyakorlatokat tart Görgei a kastély udvarán a zsoldosokkal, akik a „szeno-szlama" vezényszóra hallgatnak. Erre a látványosságra mindig összecsődül a nép még a szomszédos majorokból: Brásnyikból, Odorhcából, Pisarócról is. Ezek szlovák helységek Görgő közelében. A Fekete városban visszatér a kuruc időkhöz, amikor Esze Tamásnak szlovák fuvarosok szállították a puska­ port. A toronyőr a bástyán ezt a dalt fújja szlovákul: „Talpra katonák! Fel a dolmányt, Fel a tarsolyt, Fel a kardot, A karabélyt, a karabélyt. A karabély is csak elfér, De, ha lehet, hozzátok el, A pálinkás butykost is. Mert a butykos a csatán, Annyi, mint a kapitány!" A regényben szerepel a híres Safranyik-zsiványbanda, amelynek tagjai Rimaszombat környékén pusztítanak, rabolnak és gyilkolnak. Amikor Quendel úr Rozáliát viszi a nővéré­ hez, a Ljeszkova erdőben megtámadják őket „két marcona tót, bocskorban, piszkos, széles kalapokban, melyeket madzagra fűzött csigasor díszít, pisztolyokkal, késekkel megrakott rézcsattos tüszővel a meztelen hasukon." (242. I.) A rablók szlovákul kiáltanak: Sztoj! Elviszik a lovakat és ők az erdő közepén maradnak. Rozika segítségért kiabál, de az ő gyenge hangja még a rigót se zavarja meg. Elsüti Quendel minden pisztolyát, hogy a majorban is meghallják. A golyó egy fába ment, amibe mélyedés volt vágva, s abban pléhtáblán Szűz Mária képe, alul egy mécsessel. A nép szokása így megjelölni azokat a helyeket, ahol valami szerencsétlenség történt. Ez egy szlovák juhászbacsa emlékét őrzi, akit itt öltek meg. Quendel visszaemlékezett a gyilkosságra és elkáromkodta magát: „Szto Bohov". (245. I.) Quendel a közeli akol juhászától kér segítséget: szlovákul beszél vele. Lovai nincsenek, szamár is jó lesz „na moju dusu”. Mikszáth ebben a regényében bemu­ tatja a görgői híres népszokást. A görgőiek sokat adtak hajadonaik jó erkölcsi hírére. A legényeknek a hétből csak egy estét, a szombatot volt szabad lányos háznál tölteni. Ez aztán kiadós látogatás volt. Hajnalhasadásig illett a legénynek ottmaradni. * Az író szívesen időzik a népviseletek leírásával is, ami nagy gyönyörűséget jelent neki. Milyen kedvesen írja a Szent Péter esernyőjében: „Kandi tót menyecskék békára igazított hajjal, kacér főkötőben, melyekből a fül irányában egy-egy ingergedő csipkekocka fityeg le, sudár termetű lányok piros pántlikával kenderszőke hajukban" leselkednek a kocsma­ ajtóban, és néha táncra perdülnek az utcán. Itt tudjuk meg azt is, hogy minden jobb módú szlovák prémes „mentyéket" (mentienka) vett a maga asszonyának, ami igen drága öltöny volt, négy-öt generáción át csak a templomban viselik, panyókára vetve. Lapaj gondjára bízott gyermek anyjának ruhája „zöld szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép ezeréves, nem változó divatja". 5 65 �A brezinai akol juhászlányának, Anikónak köznapi ruhája „fehérpettyes kendő, olajos pruszlik, zöld rásaszoknya és skófiummal kivarrt viseletes sárga ködmön." Hasonló viseletről ír a Tekintetes vármegye és a Becsületbírók című elbeszéléseiben, ahol a főispán lányai ennivalóan szép ruhákat csináltattak maguknak, „kék-zöld szok­ nyáikhoz piros szattyán csizmát viseltek, a fejükön pettyes kendőt és a kötényről piros galandok csüngtek.” A lohinai fürge menyecskék is „zöld rásaszoknyában jönnek hátul a szoknya fel van szegve és galandok fityegnek le az övről." A felvidéki mesteremberek tisztes ruházatát viseli Mrávucsáné, Bábaszék polgármeste­ rének neje, rókaszínű sima szoknyát, fekete selyemköténnyel, a fején is fekete selyemből fodros főkötő, az álla alatt szalaggal átkötve. * Mikszáth műveinek jellemző sajátossága, hogy a szlovák alakokkal egyidejűleg jele nítette meg a szlovák föld vadregényes tájait. Előszeretettel választotta Szlovákia félreeső falvait vagy városait, mint a regényeiben és elbeszéléseiben lejátszódó események szín­ tereit. Tájainak nagy részét szülőföldjéről, Nógrád megyéről rajzolta. Amikor a szülőföld­ jéről ír, soraiból az aranyos fénnyel vont lankák, zúgó, csobogó hegyipatakok és az egész természet szépséges muzsikája csendül ki. Tájleíró művészetére jellemző, hogy legtöbbször a romantika fátyla vonja be tájképeit. Gondoljunk csak a brezinai bacsa birodalmának rajzára, vagy Lapaj, a híres dudás c. novellájában az éjszaka csodálatosan szép leírására. Romantikája nem hazug és nem öncélúságból ered, a nép szemével nézte a tájakat, s az ő nyelvén beszélt róluk. A nagy magyar író műveiben a mai Szlovákia számos falujáról ír. Leggyakrabban a Kürtös patak (Krtis) völgyében elterülő falvakat emlegette. A falvak takarosak, zsúppal fedett, fehérre meszelt házak között visz az út. Az ablakokban muskátli, a házak előtt rozmaringgal és mályvarózsával beültetett kiskert van. A rendezett utcákat fák szegélyezik. Patak szeli át a falukat, s vidáman kelepelő vízimalmokat építettek föléjük a leleményes vállalkozó szellemű emberek. Legtöbb faluban van templom, a faluvégen pedig kereszt vagy Mária-kép. Jellemző a falvakra, hogy bennük csupa derű és kedvesség. A vegyes lakosságú falvakban békés egyetértésben éltek a magyar és szlovák parasztok, torzsalkodás nem fordult elő közöttük. Meg kell említeni, hogy költői szépségük mellett, kiváló megfigyelőképességével ész­ revette a falvak szegénységét és nyomorát is. Mikszáth a szegénység okát mindenekelőtt a vidék zord természeti viszonyaiban látta. A kopár dombok és hegyek rossz termőföldje alig termi meg a mindennapi kenyérnek valót. A rozsvetést későn érleli meg a nap, a kukorica és a búza nem szereti a földet. A krumpli és a zab nő itt, ami a kecskének és a birkának édes eledele. A gyümölcsfák közül a szilvafa él a legtovább és ellátja a környék qyümölcsszükségletét. Zöldségek közül a káposzta szereti legjobban az agyagos földet. Mély együttérzéssel írt Mikszáth a szlovák paraszt nehéz munkájáról, a természetttel folytatott örökös harcáról. Mikszáth tájait sokoldalúvá teszik a várak és várromok. A tájak vadregényes szépsége mellett a valóság hatását keltik, gyakran megemlíti Kékkő várát. Többször olvashatunk a festői várromokról, melyeket vadrózsák, árvalányhaj és sűrű bozót díszítenek. Nem volna teljes a Szlovákia tájait ábrázoló mikszáthi kép, ha nem szólnánk az író műveiben említett városokról. Első helyen kell megemlíteni Rimaszombatot. A Ne okoskodj, Pista c. kisregényének története ebben a kedves, szép fekvésű városban játszódik le. Selmecbánya, Mikszáth következő, sokat emlegetett városa. Vidám diákkori emlékek fűzték ide őt. Szerette ezt a „hóbortos” várost, mely úgy nézett ki, mintha az ördögök épí­ tették volna. Az említett városokon kívül: Lőcse, Trencsén, Pozsony, Nyitra, Beszterce, Körmöc, Zólyom stb. jelenik meg műveiben. Az ecsettel dolgozó művész sem festhetett volna különb képet, mint Mikszáth, az író Szlovákiáról. Képeinek üdeségét, színeinek gazdagságát, realisztikus hatását és plasztikus­ ságát képalkotó fantáziájának teremtő erejével érte el. Legtöbb művében az egyszerű forma, a tájleírás külső megjelenítő eszközei érvényesülnek. 66 �Mikszáth Kálmán, népének hűséges fia, művészetével korának szinte enciklopédikus képét alkotta meg a soknemzetiségű félfeudális Magyarországról, a demokratikus fejlő­ dés kívánalmával. Ez abban nyilvánult meg, hogy mikor kora társadalmának visszásságait, bírálta nem kerülte el figyelmét a nemzetiségek társadalmi élete sem. Mikszáth műve szervesen összekapcsolódik a szlovák nemzet életével és irodalmával. Elég, ha fellapozzuk a múlt század második felében és a század elején megjelent szlovák folyóiratokat: Národnie noviny-t, különösen pedig a Slovenské noviny-t, a Vlast a Svet-ee (Nemzeti Újság, Szlovák Újság, Haza és Világ), valamint a kalendáriumokat. Tucatszámra fordították le novelláit, elbeszéléseit és karcolatait, amelyek szinte a magyar kiadással egy­ idejűleg láttak nyomdafestéket. Lefordították és kiadták nagyobb munkáit is, pl. a Lohinai fű-t (Daniel Bachát fordította le 1886-ban), A jó palócokat (fordította: S. Cambel -Danielovic 1911-ben), a Szent Péter esernyője-t (fordította Hana Gregorová 1911-ben). Részletes tanulmányok megmutatnák, milyen hatással voltak ezek a művek nemcsak az ol­ vasóra, hanem az irodalomra is. Mikszáth rendkívül elevenül élt szlovák írókortársainak tudatában, erről tanúskodik számos megjegyzés és nyilatkozat, bár nem egyszer magukon viselik a kornak, főleg nem­ zetiségi ellentmondásainak jegyét. Jozef Skultéty, a kiváló irodalomszervező, író és kritikus a tisztelet hangján emlékezik meg Mikszáthról. A Slovenské pohlady 1913-as évfolyamában így ír róla: „A Tót atyafiak olyan képeket tartalmaz, amelyeket szlovák szülőföldje és a szlovák környezete rögzített az író lelkében." Évekkel később, 1927-ben ezt írja Skultéty: „Amikor szülőfalujának, Szklabonyának a nevét hivatalosan megváltoztatták, Mikszáth megjegyezte: Hm, ez azt jelenti, hogy én sehol sem születtem.” Mikszáth művei, bár ösztönösen, de nyilvánvalóan, érezhetően hatottak nem egy szlovák író munkásságára. Részletes tanulmányok megmutatnák, hogy termékenyítő hatossal volt Janko Jesenskyre, a szlovák szatírikus elbeszélés klasszikusara és mesterére. Mikszáth késői követőre is talált, Emo Bohúm személyében, aki a szlovák anekdotairodalom egyik legnevesebb művelője. Fordítói és a kiadói közé tartozik E. B. Lukác is, a magyar irodal­ mat és a népet lelkesen pártoló, kitűnő szlovák költő. Befejezésül így foglalhatnánk össze az író alkotásainak elvi lényegét: Mikszáth epiká­ jában romantikus elemeket is találunk és nem véletlen, hogy csak élete végén, a kilenc­ százas években formálta meg realista módon a lelkében élő, a boldogság, a szép után vágyó ember eszményét. A kiegyezés társadalmilag légüres tere késztette erre. Mikszáthot eltéphetetlen szálak fűzték a néphez (a magyarokhoz és szlovákokhoz egyaránt). Különö­ sen stílusában volt a nép tanítványa. A nép beszédmódjának lényegét értette, nem a felü­ letét másolta. Természetesen írt, könnyedén egymásból folyó mondataiban zengett a nép lelke. Népiessége egyszerre volt antifeudális és kapitalizmus-ellenes. De nem tudta egységbe fogni népiességének ezeket a más-más előjelű tartamait. Romantikája a népmese kincsei­ ben, mondanivalójában gyökerezett. Feltűntek írásaiban a népdalok egykori hősei, a ga­ vallérok, nyalka betyárok. A népiesség megnyilvánulási formája a Mikszáth-romantika. Az urak és a nép világának ellentéte tükröződött benne. Mikszáth fokozatosan realista íróvá fejlődött. Anekdotizmusa sokszor teherként neheze­ dett realizmusára, de elválaszthatatlan tartozéka is volt annak. „A kiegyezés légüres te­ rében csak így tudta meghódítani a valóságot.” Egyéniségének nagyságát mutatta, hogy a kiegyezés történelmileg légüres terében, a haladó társadalmi gondolat válsága idején, abban a harcban, amely lényegében gáncsot vetett az átfogó valóság ábrázolásának, el tudott jutni a realizmus magaslatára. Mindezt azért, mert „jó látása", bölcs és becsületes szeme volt, szerette az életet és szerette az igazságot. 67 �korszerű műveltség A Palócföld Szerkesztősége a következő kérdésekre kért választ megyénk értelmiségé­ nek számos tagjától: 1. Hogyan értelmezi a korszerű műveltség fogalmát? 2. Kit tart Ön művelt embernek? A válaszadók között sokféle foglalkozású személy található; pedagógus, mérnök, orvos, népművelő, pártmunkás. Véleményük, állásfoglalásuk sokrétűen tükrözi szellemi dolgozóink szemléletét a korszerű műveltség felfogásával kapcsolatban. A korszerű műveltség, mint címszó egyetlen régi és új lexikonban sem szerepel. A Szerkesztőség sem vállalta célként a fogalom ilyen fajta meghatározásának feladatát. A tanulságos, érdeklődésre számot tartható válaszokat minden változtatás nélkül közöljük. Fekete László A korszerű szocialista általános műveltség meghatározásának és kialakításának prob­ lematikájáról a 60-as évek elején széleskörű, országos vita bontakozott ki. Gondolom T. Szerkesztőséget nemesebb célok vezetik annál, hogy e vita felújításával csupán a „két kultúra harcának" adjanak helyet lapjuk hasábjain. Az eszmecserének ugyanis már akkor sem tett jót az egy-egy tudomány- vagy művészeti ág szemszögéből való megközelítés, és véleményem szerint ma nálunk is reális az a veszély, hogy erre a vakvágányra terelődhet a vita, (melyben oda-vissza hangzanak el „műveltséget kizáró motívumok", melyben vala­ mely társadalomtudomány művelője egy Arany vers hiányos tudásáért veszi fejét partne­ rének, és viszont, ha az netán nem tudja „mi tartja a Holdat?") ha nem abból indulunk ki, amivel akkor zártunk. A marxizmus-leninizmus eszmei offenzívája, a gazdasági építőmunka, a napjainkban végbemenő tudományos-technikai forradalom követelményei megkívánják, hogy a kor embere műveltsége alakításakor a természet- és társadalomtudományos műveltség egysé­ gére törekedjék. Ehhez talán az azóta eltelt idő még annyit tehetne nyomatékkal hozzá, hogy ennek az egységnek, egyensúlyra törekvő műveltségnek „ember központúnak" kell lenni I Félreértésekre ad okot, hogy ezt az egységet sokan csupán mennyiségi meghatározott­ ságból adódó kérdésnek tekintik, és az egyensúly kialakítását úgy képzelik, hogy „kultú­ ránk értékeit" a műveltségi szinteknek megfelelően fel kell osztani. Így a műveltség szerző folyamai korlátozott lenne, magára az iskolai rendszerű oktatásra, szakma tanításra szű­ külne. A kultúra tartalma történelmi, társadalmi szempontból meghatározott, így valóban igaz, voltak korok, társadalmak, melyekben ez az elképzelés valóság, esetenként „eredményre" vezető lehetett. Ma azonban, amikor a tudományok differenciálódási folyamata felgyor­ sult, (a természettudományok forradalmát éljük; igaz, ennek kapcsán bizonyos integrálódás is megfigyelhető, de ebben a témában mindez nem csökkenti az információk áramlását, sőt!) ez az elképzelés két fő hibája miatt (1. mereven elkülönített műveltségi szinteket feltételez, 2. az önművelést teljesen figyelmen kívül hagyja) nem követhető. Így, nem követhető már az az elv sem, hogy „mindenből egy keveset”. Ezért a mű­ veltség tartalmát meghatározó politikai, társadalmi, termelés-technikai, tudomány-fejlettségi viszonyok alapján kultúránk értékei között súlyoznunk, válogatnunk, fontossági sorrendet ki­ alakítanunk kell. A válogatásnál, a sorrend kialakításánál az az alapvető szempont, hogy olyan ismeretek birtokába jussunk, melyek elsődlegesen segítenek bennünket a természet 68 �és társadalom lényeges törvényeinek megismerésében, megértésében, s az ember érdekében történő felhasználásában. A különböző fokú iskolák anyagának válogatása így, s szerintem jól kezdődött el, melynek eredményeit egyre jobban fogjuk tapasztalni a mindennapi élet­ ben. Az önművelés folyamatában azonban sokkal inkább érvényesülnek olyan szubjektív és csooort-vélemények által kialakított szempontok, melyek nem segítik a korszerű általá­ nos műveltség kialakítását, hanem torzítják azt! (Pl. a túlhajtott „művészet-központúság", vagy a másik végletet jelentő „műszaki-technikai központúság” stb.) Szerintem az általános műveltség alatt nem „az általában minden emberre érvényest" kell érteni. (Bár igen jó lenne, ha már ott tartanánk!) Amit sokan általános műveltség alatt értenek, annak neveznek, az legtöbbször „csak” alapműveltség. (Ennek különböző, de egybemosódó és igen árnyalt szintjei lehetnek, adódóan abból, hogy az ember a maga helyét, szerepét egy adott mikro, vagy szélesebb társadalmi környezetben csak akkor ta­ lálja meg, feladatainak csak akkor képes eleget tenni, ha bizonyos műveltséggel rendel­ kezik. A feladat, a hely, a szerep, az ember esetenként más és más, s így a műveltség illetve annak tartalma, részei, összetevői, mélysége is változik.) A korszerű általános műveltség szerintem igen szilárd alapműveltségből, ehhez gyö­ kereiben is kapcsolódó szakmai műveltségből, (melyek elsősorban a különböző szintű is­ kolai rendszerű oktatás során szerezhetők) valamint a szakadatlan, egész életünkön át tartó önművelés során nyert ismeretekből áll. Így a korszerű műveltség nem egy bizonyos ismeretszerző folyamat végeredményeként fogható fel, hanem mint állandó készenlétet az új befogadására, és képességet annak feldolgozására, s az ember érdekében történő ér­ telmes alkalmazására. E műveltség korszerűsége megszűnik mihelyt az önművelés torzulást szenved, (pl. csak szakirányú, vagy egyoldalú, — term. tud., társ. tud. — vagy lexikalitásra törekvő, vagy formális, stb.) vagy abbamarad. Mivel a korszerű általános műveltség kialakításában döntő szerepe az önművelésnek van, szerintem az önművelésre fordított figyelemnek, társadalmi befolyásoltságának sokkal ösztönzőbbnek, több oldalúnak és perspektívát biztosítónak kellene lenni. dr. Fóris László Abból indulok ki, hogy a korszerű műveltség meg kell, hogy feleljen az adott termelő­ erőknek, a fejlett társadalmi viszonyoknak. A műveletlen ember elmarad a tudományos­ technikai foradalom támasztotta követelményektől, és például kevésbé érez ösztönzést a közösség ügyeivel való törődésre. Másrészt a korszerűség azt is jelenti, hogy széles töme­ geket kell magával ragadnia. Milyen összetevői is vannak e műveltségnek? Egyik oldala az egy szakmában való el­ mélyedt jártasság, ami a fizikai munkást újítóvá, technikussá, irányítóvá, a szellemi mun­ kást kutatóvá teheti, illetve mindkettőt hivatásból dolgozóvá neveli, és segít megszüntetni a különbséget a fizikai és szellemi munka között. Persze mindez elválaszthatatlan a másik oldaltól, az általános műveltségtől. Ennek összetevői (a teljesség igénye nélkül): 1. Önmagunk megismerése. 2. A mindennapi szükségletekre vonatkozó ismeretekben való megfelelő jártasság. Például a táplálkozás, ruházkodás kultúráltsága, hogy az előbbi ne legyen pusztán egyenlő a bőségessel, az utóbbi a divatossal. Vagy: vitatkoznék annak az embernek a műveltségé­ ről, aki — bár tudja, hogy a kézmosás szükséges — egyetlen érvet sem bírna felhozni az egészségügyi ismeret megokolásául. 3. A mindennapi szükségleteken túli tájékozottság: a) térben (például akinek csak az országhatárig terjednek ki az ismeretei, az nem lehet korszerűen művelt, hiszen az ember már eljutott bolygókon túlra); b) időben, előre (az emberiség jövője) és vissza (a történelem, az élet kifejlődése, bolygónk kialakulása); c) mélységben. Ez utóbbinál említeném a természettudományos ismereteken túl, a hala­ dó világnézetben való jártasság mellett a humán műveltség fontosságát. Ez eléggé elhanyagolt terület. Az irodalom bizonyos ismerete, a könyv szeretete nélkül nem 69 �lehet teljes az emberi tudás. Ugyanez vonatkozik a művészetekre is. Itt sokat segítene az amatőr tevékenység támogatása. Véleményem szerint legalább egy világnyelvben is el tud igazodni a korszerűen művelt ember. De folytathatnám a sort. E helyett még néhány szót ejtek a korszerű műveltség megszerzésének feltételeiről eszközeiről. Szerintem nem lehet tömegméretekben megvalósítani e célt össztársadalmi összefogás, a vezetők műveltségi szintjének emelése és az objektív feltételek jobb bizto­ sítósa nélkül. (Egy vezető, aki nem tekinti szívügyének a művelődést — ami egyenlő a ve­ zető műveltségének korszerűtlenségével —, tíz és száz beosztott kultúrálódását fékezheti.) És hogyan művelődjünk? Legfontosabb, hogy rendszeresen olvassunk és tanuljunk. Sze­ rettessük meg gyermekeinkkel e két alaptevékenységet. Fejlesszünk ki bennük igényt, „örömigényt” ilyen irányban, és azt hagyjuk kielégülni. Olvassunk újságot is (a modern embernek értenie kell a politikához!), de válogatás nélkül ne nézzük a tévét sem. Végül: amíg sok-sok felnőtt igényét kielégíti az italbolt hétvégi vagy naponkénti láto­ gatása, amíg a dohányzásra többet költünk, mint kultúrtermékekre, addig sok akadályt látok a korszerű műveltség terjesztése előtt. Így olyan méretű érzelmi-akarati vagyis emberi energiák futnak zsákutcába, amelyek hiányát megérzi a szocialista társadalom is. Ez mint­ egy az emberi örömigény „elidegenése", mert kielégítése visszaüt az emberre, beteggé, sokszor „rabszolgává" teheti. Márpedig csak az adott természeti és társadalmi körülmé­ nyeken uralkodó - a szabad - ember lehet igazán művelt. Herold László A körkérdés elhangzott, de a válasz megkezdése előtt újabb kérdés tolakodik elő: miért szükséges tisztázni a műveltség fogalmát? Miért érdeklődnek napjaink szociológusai, közvéleménykutatói tőlünk, mindenkitől a műveltség tartalmáról? Miért a kérdés: „Kit tart ön művelt embernek?” Úgy érzem, ezek a kérdések jellegzetesen korunkhoz tapadnak. Nehezen képzelhető el ilyen tartalmú körkérdés a XVI. vagy akár a XIX. században is. Nemcsak azért elképzel­ hetetlen, mert a műveltség egy szűk társadalmi réteg kialakult monopóliuma volt, de talán azért is, mert a társadalmi struktúrában az egyéni műveltségnek kevesebb motiváló ereje volt. Hogy korunk mind erőteljesebben kutatja az egyetemes emberi kultúra emberre kö­ telezett műveltségtartalmát, valamilyen formában összefügg a társadalmi embereszménnyel. Az ingerszegényebb korok sajátos ideálokat, eszményeket formáltak meg. Talán a klasszikus görög kalokagathia-eszmény közelített leginkább korunk „sokoldalúan művelt ember" eszményének ideáljához. A különbség azonban mégis elég nagy. A szépre-jóraigazra törekvés alapmotiváltságát a szubjektum megismerő útjának végigjárása határozza meg, hogy mindez rendszerbe állva a harmonikusan bölcs ember emberideáljává nője ki magát. A természet és társadalom dolgairól szerzett konkrét ismereteknek ebben az em­ bereszményben meghatározó szerepe talán kevesebb volt, mégis egészében mintha köze­ lítene a mi modern „művelt ember” eszményünkhöz. Persze ez utóbbit alapvetően moti­ válja korunk természet-, társadalom- és technikatudományos szintje. Hogyan? Úgy gondolom, a korok embereszmény-ideálja szorosan összefügg az adott idő gaz­ dasági-társadalmi alapmeghatározó tényezőivel. Az elmúlt félévszázad mind a természet megismerésében, mind a társadalom megváltoztathatóságának kitapogatásában olyan ha­ talmasat lépett előre, hogy mind a társadalmi csoportoknak, mind az egyes embernek létérdekévé vált a körülöttük lévő dolgoknak a teljesebb megismerése. Korunk technizálódása lényegében közkinccsé vált. Példák sorával lehet igazolni, hogy a kultúrtársadalomban élő legalacsonyabban képzett ember sem kerülheti ki a technikai kultúra eszközeit. De a társadalmi mozgástörvények ritmuslökései is eljutnak tulajdonképpen minden társadalmi réteghez, s többnyire valamilyen tudati fokon minden ember egziszten­ ciális problémájává is válnak. Mind a technikára, mind a társadalomra vonatkoztatott megismerési példánk sajátos, a társadalom sűrűjéből távolabb lévő rétegek szintjét kívánta jelezni. A társadalomban benneélő, különösen az urbanizáltabb életforma óhatatlanul ma­ gasabb szubjektív igényeket alakít ki az emberben, 70 �A belső igény hajtotta tanulás, mint a világ megismerésének tudatosan vállalt intellek­ tuális tevékenysége s a tömegkommunikáció biztosította spontánabb ismeretátültető tevé­ kenység külön-külön sterilben is meg egyesítve komplexen: lényegében az emberi műveltség kialakításának legfőbb forrása. Eredményük: a különböző műveltségi fokon álló ember. S így talán eljutunk a körkérdésre megfogalmazott mellékkérdés válaszához. Korunk szédületes léptű tudományos fejlődése elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy az ember minden eddigi korénál többet tudjon a világról. Szükségessé teszi mindezt lété­ nek elviselhető fenntartása. Mert ha létezni akar a maga és körülményei által kialakított létformában, el is kell tudni igazodnia mindebben. Így korunk egyre inkább az eligazodni tudó ember eszménye lesz az ideál. Műveltség és a világ dolgaiban való eligazodás valahogy így kerül egymás mellé. Nem egészen azonos dolgokról van szó. A műveltség-fogalmat inkább körülírtuk, az emocionális meg pszichikai vonatkozásokról nem esett szó. Már pedig a műveltség-fogalom emberhez kötődik, s így ezek a jegyek nem hanyagolhatók el. Alkotó, feltörő korok az önmagáért való tudást nem tekintették műveltségnek. A meg­ szerzett tudós, ismeret etikai értéke emberi vonatkozású. Emberi vonatkozású a szubjek tum szempontjából: „meg akarom ismerni a világot, el akarok benne igazodni." De em­ beri vonatkozású a szubjektumból kisugározva is: „ismereteim, tudásom, műveltségem révén iyenné vagy olyanná akarom tenni a világot, környezetemet.” És a határ? Mikor művelt? Mikor nem művelt? Kund Abigél! Relativitás elmélet! Bar­ tók! Kromoszóma! Mi: igen? Mi: nem? A kérdés megint adott, s talán a válasz is. Ki tud eligazodni a világ dolgaiban? Most sok-sok fölsorolásnak kellene következnie. Ehelyett summázva valahogy így: El tud igazodni az, aki ismeri a természet és társadalom legfontosabb törvényeit, azokat, melyek megmagyarázzák az anyag különböző formáinak mozgását, létét, elrendeződését, melyek megmagyarázzák a társadalmak mozgás- és léttörvényeit. El tud igazodni az, aki ebbe a nagy rendszerbe be tudja illeszteni az emberi­ ség szóban, hangokban, színekben, formákban kifejezett, megalkotott kincseit. El tud iga­ zodni az, aki a nagy egészben helyet tud találni hazája szellemi kincseinek, értékeinek. El tod igazodni az, aki alkotó értékrendet tud teremteni a maga meg kisebb környezete szá­ mára: ugyancsak a nagy egészben. És a műveltségi tűréshatár plusz-mínusz %-ban? Legyen talán a szándék, az eligazodni akarás intenzitásának szándéka. Kiss Aurél A korszerű műveltség voltaképpen egyet jelent a konkrét formában jelentkező társa­ dalmi igények speciális objektivizálódásával. Olyan ismeretek, készségek és jártasságok jelenlétét foglalja össze, amelyek élő, mai (és részben holnapi) társadalmi követelmények­ nek felelnek meg. Ezért is változik időről-időre a fogalom tartalma, s ezért természetes, hogy új igények jelentkezésekor szükségszereűn sor kerül a műveltségideál átértékelésére is. A társadalmi igények azonban maguk is folyamatszerű változással alakulnak át, a műveltségideál tartalmi evoluciója tehát hosszabb időt ölel fel, többnyire nem kis késéssel válik az alapvető társadalmi-, gazdasági-, politikai- igények kifejezőjévé. S akkor is, a társadalom szükségleteinek magasfokú általánosítása nyomán alakul ki a korszerű műveltség tartalma, az egyes ismeretszférák közti belső arány. Másrészt a közösségi igények áttételesen meghatározó ereje mellett a társadalmi munka­ megosztás rendszere és bizonyos műveltségi hagyományok ereje is formálja a korszerű műveltség tartalmát. A kor általános igényei sajátos formában, a szakműveltség keretében funkcionálnak legközvetlenebbül. A művezető és a pedagógus, a betanított munkás és a könyvelő funkcionális műveltsége meghatározza azonban az általuk megszerzett és fontos­ nak tartott ismeretek belső struktúráját is, amelyet a műveltségi hagyományok részleteiben módosítannak. Jórészt az utóbbival magyarázható, hogy az egyes társadalmi rétegek funk­ cionális műveltségében tapasztalható különbség területén tartotta számon a társadalmi köz­ vélemény, s a műveltség tulajdonképpeni értelmét egy magasfokú absztrahált általános (s főként humán vonásokkal meghatározott) ismeretrendszerre korlátozta. 71 �Már jó évtizede azonban ez a műveltség felfogás alkalmatlannak bizonyul az újonnan jelentkező társadalmi igények érvényesítésére, lezártságánál fogva pedig akadálya újabb, „korszerűbb” ismeretek beépítésére, a korábban kialakult ismeretrendszerben. Az iskolai oktatás, mint a korszerű műveltségideál megalapozott és szimbolizáló köz­ vetítőrendszer főként ennek a felismerésnek alapján kísérli meg megújítani a tantárgy struktúra belső arányait, s az egyes szaktudományokon belül nyújtandó ismeretanyagot modernizálni. Ez a megújulás azonban - számos pedagógiai probléma m att — korlátozott érvényű, eredményei viszonylagosak. Noha társadalmi igények differenciáltan (és áttételesen) jelennek meg, a műveltség és a kultúra tartományában, nem indokolt a műveltség általános, tehát az egyes társadalmi rétegektől függetlenül létező és viszonylagosan állandó (tehát kortól független) elemeinek figyelmen kívül hagyása. Az előbbihez ólampolgári- politikai, tehát az általános társadalmi tevékenység alapjául szolgáló ismeretek tartoznak, melyeknek tartalma általános érvényű, s egyben a legdinami­ kusabb eleme a korszerű műveltségnek. Az utóbbihoz magam a nemzeti hagyományoknak azt a részét sorolom, amely emberségünk teljesebb fejlődéséhez, népünk és hazánk tudatos és érzelmileg mélyen motivált tiszteletéhez segítenek bennünket. A tudományos—technikai forradalom műveltségideált formáló hatása, a közélet és a demok­ ratizmus ma még nem érzékelhető a korszerű műveltség tartalmáról alkotott közfelfogásban. Az előbbi még nem reális társadalmi igény, az utóbbi rangjáért a műveltség szerkezetén belül többet kell tenni, segíteni jelentőségének felismerését, a műveltséget megalapozó intézményekben és a mindennapi életben. Kovalcsik András A korszerű műveltség tartalmáról általánosan bármit is mondani nagyon nehéz. Azt hiszem a Palócföld szerkesztősége is sok és nagyon eltérő véleményből kényszerül majd valamilyen összegezést elvégezni. A középiskolákban jelenleg érvényben lévő tantervek készítése során ez a téma min­ dennapos volt pedagógus körökben, és addig soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen általánosnak tetsző kérdés ennyire egyéni helyzetből fakadó véleményt szül. Az irodalmár nem tud elfogadni korszerű műveltséget Homérosz, Dante, Petrarca . . . Camus, Sartre, Quasimodo nélkül és meglehetősen műveletlennek tartja azt az embert, aki embertársa elleni felháborodását nem a klasszikus cicerói szónoki kérdéssel kezdi: „Que usgue tandem abutere Catilina patientia nostra . . .” A matematikus már sokkal „megértőbb”, a differenciálegyenletek megoldását nem sorolja a korszerű műveltség tartalmának a magvába. Természetesen azt már nem venné jó néven, ha a mindennapi területszámításban nélkülöznünk kellene az integrálszámítást. Ez utóbbinak az anyagát már vissza is „préselték” a középiskola tananyagába. Ami a számí­ tógépeket illeti, hát arról is illene tudni mindenkinek . . .? Na és a nyelvtudás! Hát kérem itt kezdődik a . . .! Nem véletlen, hogy régi szólás­ mondásunk: hét nyelven beszél . . .! A képzőművészetek ismerete . . . "Na de kérem, összekeverni egy Tiziánt Rubenssel?!” Mi lenne hát a korszerű műveltség? Nem a korszerű műveltséget mérik talán a TV kérdezz-felelek műsorai? — „Csak azt nem értem, hogyan kerülhetett képernyő elé az, aki Caligula lovát a rendelkezésre álló idő utolsó másodpercében tudta csak felismerni! Az igen, az az orvos, aki 30 másodperc alatt kitalálta, hogy Réz Adóm csak a Kon-Tiki tutajra gondolhatott... Egy cseppet sem szeretném sértegetni a TV-nek ezt a népszerű műsorát, én is ott szoktam szurkolni a versenyzőknek, hogy sikerüljön nekik a TV vagyonát ismét legalább kétezerrel csökkenteni — de ezt a fajta tudást nem tartom ún. korszerű műveltségnek. A logikus és tervszerű következtetés, a fogalmak szép, egyértelmű körülhatárolása, amely szükséges az eredmény eléréséhez, az már igen! Eddig jutottam a Palócföld szerkesztőségének a felhívása nyomán megindult elmél­ kedésemben, amikor osztályfőnöki órára kellett mennem. Harmadik gimnáziumi osztály, 17 éves fiúk és lányok. „Bedobom" a témát. Szerintetek mi tartozik a „korszerű műveltség” fogalmába? 72 �Kis csönd, majd megindul az áradat. Miért kell nekünk tanulni a . . .? De igenis kell! - mondja a másik. Legyünk széles alapokról indulók, hogy azután olyan úton indul­ junk tovább, amely nekünk a legmegfelelőbb. Az igaz hoqy . . . De engem tönkretesz ez a matematika . . . Történelemből miért kell tanulni a . . .? Majd egy újabb vonal. — A lányok tudjanak főzni ... A fiúk meg háztartási gépeket szerelni, biztosítékokat kicserélni . . . A vélemények alakulni kezdenek: — Én ismerek egy orvost, egy szöget nem tud beütni a falba, de nagyon jó orvos, szelemes, művelt társalgó, kellemes ember, miért kellene neki javítani a porszívót?.......... — A mi szomszédunkban is van egy ember, talán csak 6 elemije van, de a rádiótól kezdve minden elektromos eszközt meg tud javítani. Sok egyéb szükséges munkát is el tud végezni. Szinte áldás arra a környékre. — A műveltség csak akkor ér valamit, ha az illetőnek és a társadalomnak használ is vele, nincs értelme az öncélú, begubózott olvasottságnak és műveltségnek. És van is már aki összegezi az elhangzottakat: az a cél a műveltség megszerzésével, hogy minden ember legyen maximálisan művelt a maga munkaterületén és környezetében. Jól végezze a munkát és képes legyen fejleszteni magát. Környezetében legyen kellemes, ízléses viselkedésű és gazdag érzelemvilágú. Fedezze fel és élvezze a szépet, azért fog­ lalkozzon művészetekkel, hogy ízlését fejlessze, és ne azért, hogy lexikonokból kilesett kü­ lönlegességekkel „hengerelje le" műveletlennek titulált szomszédiát . . . Értékelje reálisan a társadalmunkban végbement változásokat, lehetőségeinket, ezért szerezzen alapvető tör­ ténelmi és társadalomtudományi ismereteket. Legyen tudatában állampolgári jogainak, kö­ telességeinek . . . Ezek sem ugyanazon a szinten szükségesek a társadalom minden tag­ jának . . . Így szólt a szó amíg csak kicsöngettek. Okosabbat én sem tudnék úgy „általában" mondani. Amikor a tantervi bírálatok ide­ jén összehasonlítottuk, hogy megadott órakeretekben, megadott céllal képzett embereknek inkább mire lenne szüksége, sokkal könnyebb volt javasolni. Elnézést kérek a szerkesztőbi­ zottságtól, hogy a saját kiokoskodott véleményem helyett inkább elmeséltem, mit mondtak azon az osztályfőnöki órán a gyerekek. Kovács Ferenc Rendkívül széles skálán mozog a fogalom értelmezése: több oldalról közelíthető meg; sajátosságai nézőponttól függően különbözőek. Amikor 1961-ben oktatási reformunk előkészítésének vitái folytak, éppen e kérdésben ütköztek össze leghevesebben az álláspontok. Azóta egy évtized telt el, s a kérdés vizsgálata oktatási rendszerünkben újra és újra felszínre bukkant. Nem lehet mindenki számára elfogadható koncepciót megfogalmazni. Az alábbiakban nem kívánok belebonyolódni a korszerű műveltségtartalom kérdésébe, Tehát nem akarok azzal foglalkozni, milyen ismeretanyagot kell birtokolnia a mai ember­ nek. A műveltség mobilitását kívánom kihangsúlyozni, mindenféle statikussággal szemenben. A ma emberének műveltsége nem lehet lezárt. Régen lejárt az az idő, amikor az is­ kolában össze lehetett szedni azt a tudást, ami egy életre műveltté tette az embert. Életünket ma már nem lehet felosztani egy felkészülési szakaszra — ami befejeződik az iskolarendszerű tanulással és egy tulajdonképpeni tevékenységi szakaszra, amikoris meg tudunk élni abból, amit az iskolában megtanultunk. Az iskola után is folyamatos „önutólérésre" van szükségünk. Az élet gyakran késztet átállásra, ami műveltségtartalmunk ótstruktúrálódását is szükségszerűen maga után vonja. A korszerűen művelt embert épp az jellemzi, hogy az ilyen átalakulások belső konflik­ tusok nélkül lezajlanak nála. Nem véletlen, hogy elsősorban nem a korszerű műveltség tartalmát vizsgálom. Ezzel kapcsolatban, csak egyetlen közhelyszámba illő jellenséget szükséges kihangsúlyoznunk: a polihisztorok kora lejárt. 73 �Éppen ezért a korszerű műveltség jegyeinek feltárásakor nem azt kell elsősorban számbavennünk, hogy mire terjedjen ki műveltségünk, hanem a műveltség hogyanját kell megvizsgálnunk, Hogyan tudunk műveltek lenni? Semmi esetre sem úgy, hogy igyekszünk mindenben jól tájékozottak lenni. Divatos manapság az információk habzsolása. Gyorsolvasási kurzusok alakulnak, hogy a ma em­ berét megtanítsák arra, hogyan lehet véges ideje alatt minél több információt szerezni. Természetesen ezzel a módszerrel csak a felszínig lehet jutni. Egyáltalán nem biztos, hogy azt az ismeretanyagot, amit a könyvekben megtalálunk mindenképpen a fejünkben is el kell raktároznunk. Szentgyörgyi Albert mondta: „A könyvek arra valók, hogy tudásunkat benne tartsuk, míg a fejünket valami értelmesebb dologra kell használni.” Manapság már nem az „élő lexikonokat" tartjuk művelt embereknek. Gyakorlati tevékenységünk során gyakran van szükségünk olyan dolgok ismeretére, amit eddig még nem tanultunk meg. Műveltségünk foka ilyenkor éppen azon mérhető le, milyen gyorsan találjuk meg azokat a forrásokat, amelyekből pótolhatjuk tudásunkat. Persze bizonyos alapokra, alapműveltségre szüksége van a modern kor emberének is, e nélkül az emberiség könyvekben felhalmozott tapasztalatkincséből nem meríthetnénk. Hogy aztán ezek az alapok mennyiben tartalmazzák az általános- és szakműveltség egyes elemeit? A kérdést úgyis mindig eldönti iskolarendszerünk. Befejezésül Aczél György megfogalmazását érdemes idézni, amellyel a korszerű mű­ veltséget adó iskola feladatait foglalta össze az MSzMP X. kongresszusán: „A jövő iskolája adja meg a tudás szilárd alapját. Neveljen önálló gondolkodásra, modern természettudományos szemléletre, keltse fel egy életre a humán kultúra értékei iránti fogékonyságot és igényt, készítse fel a jelenleginél is jobban gyermekeinket, hogy felnőve is alkalmasak legyenek az új ismeretek befogadására és alkalmazására, formálja őket szocialista emberré.” Kőszegi Jenő Legfontosabb, hogy elfogadjuk a korszerű műveltség fogalmának és tartalmának időről időre történő változását. Már a korszerű szó is utal a mindenkori adott történelmi idő­ szakra. A műveltség megszerzésének útját és tartalmát segítheti elő a jó megfogalmazás. A társadalom minden polgárának a maga beosztásában, munkájának megfelelő szak­ mai, és ezt jól kiegészítő általános ismeretekkel kell rendelkeznie. Mivel a beosztások sem stagnálnak, ezért további alapvető követelmény, hogy az ember belső indíték és igény alapján rendszeresen és mind magasabb szinten továbbképezze magát. Én ez utóbbit tar­ tom a korszerű műveltség megszerzése, birtoklása legfőbb feltételének, sőt tovább mennek, ez maga a korszerű műveltség döntő része. Az általánosan képező iskolák széleskörű alapműveltséget adnak, de már itt is fellel­ hetők a szakmai műveltség alapozó tárgyai. Szinte már az ovodás korban kell az ismeret­ szerzéssel párhuzamosan, vele egyidőben kialakítani az ismeretszerzési vágyat, az önkép­ zési igényt. Végeredményben az államilag szervezett tömeges képzést szolgáló közoktatás meghatározott éveken át tort és valamilyen módon lezárást nyer. Tévedés lenne hinni, hogy ez elég egy egész munkás életre. Ez csak belépő valamilyen pályára, egy konkrét beosztáshoz. A jó hatékonyságú munkához rendszeres önművelés, továbbképzés szükséges. A tevékenységi formák egész sora adott, de feltétlenül számos újra is szükség lesz. Csupán példaként néhányat: Szakkönyvek, folyóiratok, újságok, rádió, televízió, lemezek, magnó, film, saját feljegyzések, alkotások stb. Az egyéni kapacitás és hajlam szerint a a szakmai műveltség tekintetében szétválnak az utak, bár kölcsönösen feltételezik egymást. A teljesen elmélyült szakmai tevékenység mindinkább szűkebb intervallumra korlátozódik, de a részfeladatokat koordináló, célokat meghatározó, vezénylő, majd ellenőrző menedzser típus is szükségszerűen kialakul. A korszerűen művelt ember legjobb művelője szakmájának, szereti és szívesen végzi teendőit. Elhivatottságot érez és magát, a szó nemes értelmében, igen fontosnak tartja a 74 �maga területén. Rendszeres kitekintése van tevékenységének szomszédos területeire. Meg­ győződése, hogy egyéni boldogulása csakis az össztársadalmi érdekeken keresztül lehet­ séges. Mértéktartó válogatással felhasználja a tömegkommunikációs eszközökkel sugárzott is­ mereteket. Rendszeresen olvas szakmai könyveket, folyóiratokat, szépirodalmat. Erejéhez mérten, megfelelő formában végez társadalmi munkát. Becsülettel elvégzi napi munkáját, számbaveszi eredményeit és szüntelenül harcol a hibákkal szemben. A köztudatban általában a magasan iskolázott, főleg szakmai embereket tekintik mű­ velteknek, de ez nem helyes értékítélet. A társadalomban minden emberre nagyon szükség van, mindenki lényeges alkotóeleme a nagy közösségnek. Ezért tartom én korszerűen mű­ veltnek a fent leírt embertípust. Mindenesetre nagyon fontos erről polémiát folytatni, mert ráirányítja az egyes ember figyelmét, elgondolkoztat, cselekvésre késztet. A korszereűn művelt ember kritériumát azonban nem mindenki igyekszik megszerezni belső indítékból. Kellenek ismérvek, követelményszintek, megméretések, ítéletek. Mindezek egyaránt legyenek erkölcsiek és anyagiak is. Minél változatosabb, dinamikusabb legyen a követelményrendszer és az elismerés, mert a stagnálás a fejlődés legnagyobb gátlója. Sajnos, mindennapi gyakorlatunkban igen sokszor az idő, a szolgálati évek száma az ér­ tékmérő, pedig ez egyáltalán nem helyes. Természetesen van összefüggés az idő és az ismeretszerzés, illetve az alkotás között, de döntő mértékben mégis a produktum számít. Igaz, a produktum mérése még nem mindenütt egyszerű és egyértelmű. Ezen a téren van a legtöbb tennivaló. Erősen hangsúlyozom, hogy a korszerűen művelt ember csak akkor igazán az, ha beosztásának megfelelő módon előirt követelmények teljesítésével hasznos a társadalomnak, ezen keresztül saját magának is. dr. Sándor Margit A korszerű műveltség meghatározásához elsősorban tisztázni kell, hogy mit értünk a műveltség fogalmán. Definiálva: „A műveltség a kultúrális értékek egyéni elsajátításának foka". Így a műveltséget meghatározza az adott kor ismeretanyaga és az egyéni képesség. Szinte az osztálytársadalom kialakulásától kezdve beszélhetünk róla, attól az időszaktól kezdve, hogy a társadalom bizonyos rétegei felszabadultak a fizikai munka alól és szabad idejüket szellemi munkára fordíthatták, a társadalmi javak ill. a magántulajdonukból szár­ mazó haszon egy részét a kultúra fejlődésére, a tudományok szolgálatába állították, va­ gyis amikor már adva vannak kialakulásának anyagi, tárgyi, személyi feltételei. Az egyip­ tomi, arab, görög, római kultúra hatása a más népekre mindenki által jól ismert. Hallottunk mecenásokról, akik kultúra, művészet szeretetüktől indíttatva támogatták a tehetséges mű­ vészeket anyagiakban, és lehetőséget nyújtottak a művészi alkotásokra. Igaz ugyan, hogy ez sokszor csak lehetőség volt s kibontakozásukat elősegítette, de erkölcsi- anyagi meg­ becsüléssel nem járt. (gondoljunk csak a pápák és Michalengalo kapcsolatára) Tehát minden kornak megvolt a maga sajátossága. Így minden korban beszélhetünk korszerű műveltségről. Ami alatt értem az előtte levő korok szellemi, tudományos ismeret­ anyagának elsajátítását az egyén érdeklődésének, képességeinek visszavetületében. Éppen ezért az ún. általános és szakmai műveltség nem választható szét egymástól, szoros köl­ csönhatásban állnak és a kettő feltételezi is egymást. A szakmai műveltség mindig együtt jár bizonyos fokú általános műveltséggel (irodalmi ismeret, a művészetek — zene, képzőművészet stb. — a társadalom és technikai tudományok ismerete). Ezeknek az ismereteknek az elsajátításához szükséges az egyén érdeklődése is, hogy milyen a vonzódása az egyes tudományokhoz, természethez, embertársaihoz, milyen impressiókat hoz magával a közvetlen környezetéből — családtól, iskolától, ismerőseitől —, milyenek a saját tapasztalatai. Tulajdonképpen a pólyaválasztást is ezek determinálják. Tehát mindenki érdeklődési körének és képességeinek megfelelően kell, hogy szakmát válasszon és elsajátítsa a kellő szakmai ismereteket, majd ezen a szakon dolgozva kísérje figyelemmel szakmája esemé­ nyeit. A szakmai műveltség tehát szorosan ráépül az általános műveltségre. 75 �A mi korunkban a tudományok már olyan sokrétűek és szerteágazóak, olyan hatalmas ismeretanyag áll birtokunkban, hogy egyetlen ember még általánosságban sem tudja át­ fogni. Manapság nem beszélhetünk polihisztorokról. Ez az ismeretek tömegéből és az emberi felfogóképesség korlátaiból illetve korlátlan voltából adódik. Hiszen az újabb isme­ retek befogadása csak egy bizonyos fokú régi ismeretanyag elvesztése útján lehetséges. Szükség van a régi ismeretanyag gépi tárolására, a technikai adottságok kihasználására az ismeretszerzés és ismeretközlés területén. Korunk technikai adottságai elősegítik szá­ munkra a megismerést, és lehetővé teszik az egyén érdeklődésének megfelelő szelekciót is. A mai embertől nem követelhető meg, hogy behatóan jártas legyen minden tudomány­ ban, de az elvárható és szükséges a művelt embertől — és ezalatt a mai kor művelt em­ berét értem, vagy ha úgy tetszik, a korszerű műveltséget —, hogy legyen egy általános mű­ veltsége és szakmájában képességeihez mérten a lehető legmagasabb fokú szaktudásra tegyen szert. Ne öncélúan művelődjön, hasznosítsa azt munkájában, környezetében, társa­ dalmában. Szőcs Gyula Az emberek műveltsége szoros kapcsolatban van a mindenkori társadalmi rend­ szerrel, valamint a gazdaság fejlesztési fokával. Korszerűnek, - adott körülmények közölt —, az a műveltség tekinthető, melynél e kapcsolat szorossága azonosulásba megy át. Valljuk, hogy minden tudásunk alapja, kiindulási pontja az anyagi valóság. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a korszerűség egyik alapvető ismérve: a természettudomá­ nyos jelleg. A műveltség komplex jellegű, — talán csoportosítható: általános, szakmai és politikai tozik: tartalma, színvonala, egyes komponensei aránya. Mivel a technikai- gazgasági élet „motorja" a mindenkori műveltség — mint komplex olyan —, ezért a korszerű műveltség szükségszereűn „előtte kell járjon", meg kell előzze az adott gazdasági — technikai alapot; csak így képes megváltoztatni az ember állandóan (permanensen) önmagát és környezetét. A műveltség komplex jellegű, — talán csoportosítható: áltaános, szakmai és politikai összetevőkre. A korszerűség követelményéhez hozzátartozik, hogy az ember általában, — különösen a vezető ember, mind a három területen kellő színvonalon legyen. Ez alatt az is értendő, hogy e komponensek dinamikus kölcsönhatásban vannak, — és ezért elképzelhetetlen, hogy pl. alacsony általános műveltségi komponens gyümölcsöző frigyet tudjon kötni magas politikai, vagy szakmai műveltséggel. A tudományos—technikai forradalom új helyzetet teremt sok vonatkozásban a műveltségi követelmények területén. Szoktuk mondani, hogy a haladás egyre jobban felgyorsul a mű­ szaki- gazdasági életben; továbbá, hogy a társadalom ismerete kb. 10 évenként duplázó­ dik. Nos, egy ilyen ill. egy quasi ilyen helyzetben a korszerűség fogalma nem tűri meg a lexikális (adatközpontos, ismeretfelhalmozó) tudást, annál inkább előtérbe kerülnek az olyan tényezők, mint: az alapozás, a készségek, a képességek, a logika, a gondolkodáshoz való hozzászokás. A korszerű műveltség igen lényeges — az előbbiekből is következően —, talán döntő jellemzője a konvertálhatóság. Ma már hazánkban is benne vagyunk a fejlődés, a haladás oly tempójában, amikor a nemzedéki váltás nem esik össze a műveltségi színvonal és struktúra váltással, — egy nemzedéki időtartományon belül is, a műveltség vonatkozás­ ban. Részben a tudományos—technikai forradalom tényével, részben a mi szocialista társa­ dalmi rendszerünkből fakadóan meg kell említsek még három fontos korszerűségi tényezőt. Az egyik az, hogy a gazdaságot jellemző egyidejű speciálódás és integrálódás — mely egyre gyorsul — szükségszereűn kihat ugyanilyen jelleggel a műveltségre is. A másik az, hogy az általános műveltség „aránya" a szakmaihoz: növekedőben kell legyen. A harmadik fontos tényező, - éppen az objektív fejlődés hatására, - hogy milyen arányban van a természettudományos- műszaki műveltség a humán műveltséggel, 76 �Végül hangot kell adnom abbeli meggyőződésemnek, hogy a korszerűség növekvő tényezőjévé válik a matematikai műveltség is. Általában, mind a logikus gondolkodás ki­ fejlesztésének nagyszerű eszköze; de úgy is, hogy ma már nem kizárólag a fizika nyelve a matematika, - hanem egyre jobban betör (nyelve lesz) még a humán jellegű tudomá­ nyok területére is: ezek fejlődését hihetetlen mértékben fegyorsítva. A fentiekben körvonalaztam volna a korszerű műveltségről valló képemet, elképzelése­ met, modellemet. Nagyon nehéz téma ez. De fölöttébb aktuális! Jövendőnk alakulásának kulcsa ez! dr. Ujlaky István A korszerű műveltség fogalma véleményem szerint igen bonyolult, összetett. Meghatározása ezért nem könnyű feladat. Reálisabb „vállalkozásnak" látszik a korszerű műveltség egy két ismérvére, jegyére rámutatni; ezeken keresztül elősegíteni fogalmának körvona­ lazását. A korszerű műveltség - úgy vélem — sajátos ideált, műveltségeszményt jelent Mint ilyen, része a szocialista embereszménynek, annak egy aspektusa. Tartalma állandóan vál­ tozik: mind több és mind mélyebb tudományos és technikai ismereteket, s ezek haszonsítására, alkalmazására való képességet foglal magába. Tartalmának ilyen értelmezése alapján azt mondhatjuk, a korszerű műveltség: folyamat. Egyszer s mindenkorra tehát senki nem tehet szert korszerű műveltségre; a korszereűn művelt ember kell, hogy lépést tartosn a műveltség tartalmának említett gazdagodásával, változásaival. De van-e egyáltalán korszerűen művelt ember? Azt hiszem, abszolút értelemben nincsen. Helyesebbnek tűnik a műveltség-eszményt kevésbé, illetve jobban megközelítő emberekről beszélni. Korszerű műveltségre törekedni tehát azt jelentheti: mennél jobban, a lehető legteljesebb mértékben megközelíteni az említett műveltség-eszmét leginkább megközelítő személyiséget kell értenünk. Hol húzható meg az ismereteknek, az újabb és újabb ismeretek befogadásának és hasznosítási képességeinek az a köre, amelyek nem hiányozhatnak a korszerűen művelt ember „fegyvertárából"? Ezekre a kérdésekre — bár szorosan összetartoznak - külön-külön kell válaszolni. A korszereűn művelt embernek feltétlenül ismernie kell korának fő kérdéseit, prob­ lémáit, és állást is kell foglalni ezekben. Napjaink emberének ismereteiből tehát nem hiányozhatnak a korunk átmeneti jellegére, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű harcára, a szocializmus építésére, a háború és béke erőinek küzdelmére vonatkozó isme­ retek, s az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás. Nem hiányozhat a marxizmus-leninizmus korunk megértéséhez és jövőnk felvázolásához is nélkülözhetetlen — forradalmi elméletének ismerete. Ide kell sorolnunk az emberiség legjelentősebb tudományos, kulturális éc technikai vívmányainak ismeretét, s természetesen a nemzeti kultúra különféle elemeit is. Mindezek együttesen: az ismeretek hihetetlen nagy, s „ráadásul" — mint láttuk állandóan tovább gazdagodó tömegét adják. Maga a „gyarapodás" olyan mértékű és ütemű, hogy a ma még korszereűn művelt ember — holnap már nem az. A korszerű műveltségnek - sezrintem - nem egyetlen, hanem több szintje van. Ezt kell mondanunk, ha megfontoljuk, hogy pl. már az általános iskola(!) tudományos, technikai és világnézeti nevelése alkalmas annak az ismeretkörnek a kialakítására, amelyet a kor­ szerűen művelt ember „fegyvertára”-ként jellemeztünk. A műveltség szélesebb alapjait, az ismeretek nagyobb mélységét biztosítják a középfokú, s újabb szintjét a felsőfokú oktatási intézmények. Korszerű műveltséget azonban — önmagukban — ez utóbbiak sem garantálnak. Részben azért, mert a műveltségnek az iskolák csupán egyik forrását jelentik, részben azért, mert a megszerzett műveltség elavulásának veszélye mindegyik szinten fenyeget. A műveltség korszerű szinten tartása természetesen nem jelentheti a társadalom minden új ismeretének elsajátítását. Mind ez, mind műveltségünk „lapvetése" feltételez bizonyos szelektálást, lényegkiemelést. Abban, hogy a társadalom „tudósának" mely elemeit adap­ táljuk, s melyek válnak szelektálásunk „áldozataivá", a személyiséget formáló, lehetőségeit meghatározó különféle tényezők - foglalkozás, érdeklődési kör, stb. - játszanak szerepet. 77 �Korszerűen művelt embernek tehát nemcsak felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező­ ket tekinthetünk, s az értelmiséghez tartozást sem fogadhatjuk el kritériumnak. Ellenkező­ leg: az hiszem, teljes joggal beszélhetünk korszereűn müveit munkásról, parasztról, értelmi­ ségről, s mindegyik kategóriában találunk műveletleneket is. Erre utal az iménti fejtegetés mellett az is, hogy a korszerű műveltségnek nemcsak általános, hanem szakműveltségi összetevői is igen jelentősek. Aligha áll távolabb műveltség-eszményünktől az a munkás, aki kiváló szaktudása (stb.) mellett pl. nem ismer idegen nyelveket, és nem tudja, mi az komputer, mint egy vallásos orvos, egy napjaink politikai problémái iránt érzéketlen mérnök, vagy „technikai-analfabéta" művész, stb. Venesz Ernő Sokszor és sok területen használjuk napjainkban a „korszerű" kifejezést. Szerintem talán túl sokat is, feleslegesen is. Minden területen — így a művelődés területén is — természetes igény a korszerűség, a maiság. Ha valaki nem a mában él, s nem a mai ill. a holnapi feladatok megoldásán fáradozik —, bármely területről is legyen szól — értelmet­ lenül él. A korszerűség: a kor ma és holnap jelentkező problémáinak látásában és meg­ oldásában élni, dolgozni — alapkövetelmény. Különben az ember anakrosztikus jelenség. A mi korunkra talán a legjellemzőbb a dinamizmus, a gyors változás, a fejlődés. Ezt segíteni, megfelelő irányban és ütemben haladni a ma emberének fontos feladata és értékmérője. A változó, fejlődő növekvő ismeretanyagot raktározni, rendszerezni, felhasz­ nálni új feladatot jelent. Objektíve lehetetlen minden ismeret — még egy szakterületen belül is! - tárolása. De a legfontosabb alapproblémák, alapismeretek birtoklása lehetséges és szükséges. Továbbá annak ismerete is, hogy milyen a fejlődés iránya, lehetősége egy-egy területen. Ismerni kell: a tudomány ablakai merre tárulnak! S megszerezni azt a készséget, hogy a mozgást nyomon követhessük! Tudjuk használni meglévő alapismereteinket, lássuk meg összefüggéseket! Tudásunk ne statikus, hanem dinamikus és a valósággal dialektikusan kapcsolatot tartó, tevékenységünkbe kombinálható legyen — általános alapvetésnek véleményen szerint ennyi szükséges. A ismeretanyag szerteágazó szövevénye között egy-egy terület mélységeiben is nehéz tájékozottnak, folyamatosan tájékozottnak lenni. De szükséges! Ám nem anélkül szakembernek lenni, hogy ne lássuk a csatlakozó, szintézisbe vivő szálakat. Jó szakember és jól tájé­ kozott ember korrelációiban élni. Ez a probléma természetesen felveti a mai művelődésügyi konstrukció célszerűségét is, ha úgy tetszik korszerűségét. Felveti azt a kérdést, hogy vajon a közoktatás nevelő és oktató tevékenységében egyaránt felkészíti-e ifjúságunkat a XXI. század feladatainak meg­ oldására, avagy a közművelődés rendelkezik-e olyan lehetőségekkel, hogy biztosítsa a permanens művelődést. Felveti azt az igényt, hogy a közoktatás és közművelődés szervezeti felépítéséig hatolóan egymásba érjen, szervesen kapcsolódjon. Alapismeretek, törvényszerűségek ismerete, a változóhoz való alkalmazkodás készsége, a fejlődés állandó szemmel tartósa, a folyamatos művelődés igénye és készsége, a szak­ terület analitikus ismerete és a szintézis igénye, a tudás használhatósága és alkotó erővé változtatása — ez szerintem a korszerűen művelt ember. 78 �körkép SOMOSKEŐY ISTVÁN A műemléki centenárium margójára Száz évvel ezelőtt alakult meg a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Ez különösen emlékeztes azért, mert: — ez a szerv volt az első, amely a hazai műemlékekkel intézményesen kezdett foglalkozni és — az akkori felfogások szerint — „lajstromozta” építészeti emlékanyagunkat; — ez a Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt, mint tudományos­ társadalmi testület függetlenítette műemlékvédelmünket a habsburgi önkényuralom ide­ jén Bécsben létesített, „összbirodalmi Zentralcomission-tól (Központi Bizottmány építé­ szeti emlékek felkutatására és fenntartására), végül — felvilágosító és előkészítő munkája eredményeként létrejött az első hazai egyetemes műemléki szabályozás, a műemlékvédelemről szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk. Ennek nyomán létesült a Műemlékek Magyarországi Bizottsága, amely már hivatalos, állandó jellegű szerv volt és végső fokon a mai Országos, valamint Budepesti Műemléki Felü­ gyelőség elődje. E jelentős kultúrtörténeti évfordulót ünnepük az illetékes hatóságok, élükön az Orszá­ gos Műemléki Felügyelőség, az érdekelt tudományos intézmények és társadalmi szerveze­ tek, velük együtt pedig országszerte a műemlékbarátok népes csoportjai. A jubileum jelentőségét nagyban emeli az a tény, hogy ebből az alkalomból az UNESCO mellett működő nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az ICOMOS (International Council of Monuments and Sites) Budapesten tartotta meg III. közgyűlését. Ehhez kapcso­ lódott számos fővárosi és vidéki műemlék bemutatása, valamint egy kollokvium, amelynek időszerű tárnája: „Modern építészet a történeti együttesekben”. Mindez műemlékvédelmünk, főleg a szocialista rendszer fennállása óta elért eredményeink újabb, megérdemelt nem­ zetközi elismerése. Bizonyítéka ez annak is, hogy számos, műemlékekben gazdag települé­ sünk korszerű helyreállítása, vagy urbanisztikai fejlesztése országunk határain kívül is meg­ becsülésre talált. Erre példa a budai várkerület, Sopron, Eger, Győr, Veszprém, Szom­ bathely, Székesfehérvár, Pécs, Kőszeg, Sárospatak és még néhány más városunk. Az ICOMOS közgyűlésén, tanácskozásain és kirándulásain részt vett a világ mintegy 45—50 országának összesen kb. 300 szakembere. Ebből is kitűnik e rendezvény tudományos, kultúrális, idegenforgalmi, sőt — bizonyos értelemben — politikai jelentősége. * Nemzetünk történelme során a gyakori háborúk és belső válságok okozta mérhetetlen épületpusztítások évszázadok óta azok lehetőség szerinti helyreállítására kényszerítették népünket. Tudomásunk van arról, hogy „régiségüknél fogva értékes épületek" megóvására irányuló, szórványos rendelkezések már László, II. Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejé­ ben történtek.1 Szorosabb értelemben vett műemlékvédelmi törekvéseket európaszerte, s így hazánkban is, a napóleoni hadjáratok után kibontakozó, ún. „nemzeti ébredés” váltott ki. Akkor döbbentek rá nemzetünk haladó gondolkodású, hazafias rétegei, köztük főleg a forradalmi fiatal nemzedék, hogy múltunk alkotó korszakainak gazdag hagyatékából mennyivel keve­ sebb maradt meg, mint más, e téren szerencsésebb államokban. Ezért is mindjobban han­ goztatták, hogy ezt az örökséget jobban meg kell becsülni és védeni. 79 �Arra az időre jellemzők Vörösmarty félig nosztalgiás, félig aggódóan figyelmeztető szavai: „Emlékek nélkül — népeknek híre — csak árnyék!” Hogy az ilyen aggódás néha szenvedélyes felháborodáshoz vezetett, mi sem bizonyít jobban, mint Petőfi 1845-ben, a nagymúltú füleki vár tövében írt naplóbejegyzése: ........ kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni, . . . hogy amely köveken őse­ ink szent vére szárad, azokon most tapodjanak . . ." Így tehát a történeti építészeti emlé­ kek megmentése mindinkább a „hazafias becsület dolgává” vált. Az eleinte ösztönös-érzelmi, romantikus-kegyeleti felfogáshoz hamarosan és szükség­ szerűen egy inkább hisztorikus-tudományos szemlélet kapcsolódott. 1846-ban elhangzik, a nagyértékű gótikus és reneszánsz műemlékekkel rendelkező Kassán, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén az első, jelentősebb, szervezett műemlékvédelmet köve­ telő megnyilatkozás. Ez a Magyar Tudományos Akadémián is visszhangra talált. Kezdemé­ nyezője a kassai születésű fiatal orvos, Henszlmann Imre volt (1813—1888), aki — Ausztriából és Olaszországból visszatérve — a gégészet és művészettörténet lelkes művelője lett. A végzetes kimenetelű 1848/49-es szabadságharc alatt és az azt követő abszolutizmus első időszakában a műemléki mozgalom megtorpant. Számos lelkes híve kényszerült el­ hallgatni. Maga Henszlmann Imre megjárta az osztrák börtönt és emigrált. Néhány évvel, a bevezetőben említett, 1853 óta működő „Zentralcommission” létrejötte után, a Magyar Tudományos Akadémia újból felvette a harcot a magyar műemléki ügyek Ausztriától független elintézése érdekében. Ezt a későbbiek során a Magyar Mérnök és Építészetegylet is támogatta. Ebben a küzdelmes munkában kimagasló érdemeket szerzett akkor, a nagytudású történetíró és kutató, Ipolyi Arnold (1823—1886). Az 1860-es évek elején hazatért Henszlmann Imre, aki időközben, főleg Angliában és Franciaországban ki­ fejtett, feltűnést keltő művészettudományos munkásságával európai hírnévre tett szert.2 Ő is újból részt vesz az előkészítő műemléki munkában, aminek elismeréséül, az akkor erre ille­ tékes kultuszminiszter kinevezi őt 1872-ben a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes bi­ zottságának egyik vezetőjévé. A műemléki Centenárium alkalmából sor került egy Henszlmann Imrét ábrázoló dom­ borműnek, az Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest I., Táncsics Mihály u. 1. sz alatti székháza falón való elhelyezésére. A „PALÓCFÖLD” olvasói számára említésreméltó, hogy Ipolyi Arnold Balassagyarmat mellett, Ipolykeszin született, Henszlmann Imrét pedig szoros személyi kapcsolatok fűzték Nógrádhoz. Barátai és munkatársai közé tartoztak, Ipolyi Arnoldon kívül, többek között Szontágh Pál és Pulszky Ferenc. Feltételezhető, hogy e miatt is, még magas korban is, vidékünkre járt műemléki szemlére és dokumentációs anyag gyűjtésére. * A Műemlékek Magyarországi Bizottsága sajnos nem hozott a hozzáfűzött várakozásnak megfelelő eredményeket. Megjegyzendő azonban, hogy ezért a felelősség csak részben terhelte a Bizottság tagjait. Mintegy 10 főnyi létszámmal képtelen volt a szükségnek megfelelő munkát végezni. De úgy. mint más tőkés rendszerű államokban még most is, nagyban gátolta működését a félfeudális-polgári társadalomban szentesített magántulajdon elvi sérthetetlensége. Mint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alárendelt szerve a Bizottság lényegében csupán fakultatív-tanácsadó hatáskörrel rendelkezett. Kritikus esetekre a törvény ugyan biztosított ingatlankisajátításra irányuló javaslattevő jogkört, ennek azonban gyakorlatilag csak kivé­ telesen volt jelentősége. Az akkoriban nagyon kisszámú világi műemlékekkel szemben, az egyházi anyagnál némileg előnyösebb volt a helyzet, mert ott a személytelen tulajdon, va­ lamint a funkcionális folytonosság általában több lehetőséget biztosított. Az említett hátrányokon kívül, szemléleti és módszertani problémák is gátolták a Bi­ zottság ténykedését. Az uralkodó osztály önzően ragaszkodott a „hisztorizáló” szempont­ hoz, amelyet úgy értelmeztek, hogy műemléknek csak 1711, vagyis a Rákóczi-féle szabad­ ságharc előtti időből való objektum számíthat. Ezáltal a hatóság számára elvben érinthe­ tetlenné vált a gazdag barokk-, copf- és klasszicista stílusú emlékanyagunk. Lehetetlen felmérni azokat a nagy károkat, amelyek ebből keletkeztek. Idekívánkozik annak a meg­ említése, hogy míg az 1919-ben készült műemléklajstromban is Nógrád területén csak 5 középkori eredetű templom szerepelt, a jelenlegi hivatalos műemlékjegyzékben már - meg­ lehetősen szigorú kiszűrés után - kereken 300 tétel van. 80 �Komoly problémákat jelentett és sok kárt okozott az évtizedeken át tapasztalható, ellentmondásokkal teli, módszertani felfogások útvesztője. Erre a legjellemzőbb az ún. „pu­ rifikálás" irányzata. Ez azt kívánta, hogy restaurálások lehetőleg „egységes", vagyis „ki­ tisztított" stílusban, „eredeti" kivitelezésben történjenek. Ezen „álhitelességre" törekvő mód­ szer sokszor felelőtlen megcsonkításokkal, kontármunkával járt. Említésreméltó azonban, hogy hazánkban már a XX. század elején akadt olyan mint Möller István, aki például a zsámbéki templomrom mintaszerű állagmegóvásával európai viszonylatban is élenjárt, bi­ zonyos értelemben megelőzve a mostani, korszerű koncepciókat. „Miután a Műemlékek Országos Bizottságának eddigi működése nem hozta meg azt az eredményt, amelyet tőle méltán el lehetett volna várni” a Károlyi kormány feloszlatta. A Magyar Tanácsköztársaság — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját kö­ vetve - a terjedelmes társadalmasítások nyomán, a műemlékek nagy részének tulajdon­ jogi és használati helyzetében bekövetkezett változások miatt, új Országos Műemléki Hi­ vatalt és Műemléki Tanácsot létesített, új műemléki törvény és műemlékjegyzék előkészítése iránt intézkedett. E két szervben olyan neves szakemberek tevékenykedtek mint dr. Lux Kálmán és a már említett Möller István. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án műtörténeti értékekre vonatkozó­ lag így rendelkezett: „. . . azok fölött, akik . . . bármit is . . . megrongálnak, tönretesznek, vagy engedély nélkül felhasználnak, forradalmi törvényszék ítél." Ugyanakkor kihir­ dette a Közoktatási Népbiztosság: „ti, akiket messze elkerült a szépség és a szép élvezé­ sének gyönyöre, . . . meg kell tanulnotok látni a szépet. Munkában elsatnyult és meggyil­ kolt érzéketeknek fel kell támadni, hogy részesei lehessetek minden harcotok és szenvedéstek eredményeinek, a kultúra, a szépség birodalmának!" A Magyar Tanácsköztársaság 133 küzdelmes napja nem volt elég ahhoz, hogy egy egységes, jellegzetes műemléki szemlélet kialakulhatott volna. Az idézett sorok arra enged­ nek következtetni, hogy ezen a téren is, az osztályharcos álláspont mellett, a korábbi hagyományos szempontok helyett, egy új, elvont meglátás kezdett érvényesülni, az eszté­ tikáé. Ez nyilván az akkor kibontakozó ilyenirányú eszmei áramlatokkal összefüggű jelenség volt. Az ellenforradalmi időszak alatt, a régi rendszerrel együtt, visszatért a korábbi műem­ léki szabályozás. Alapvető változást, e tekintetben is, csak Népköztársaságunk már említett törvényho­ zása teremtett: A műemlékek jogi védelméről szóló Eln. Tan. 1949. évi 13. tvr., majd az 1/1967. évi ÉM. sz., a műemlékvédelemről szóló rendelet. A korábbi hazai és más álla­ mokbeli szabályozásoktól eltérően, ezek után a műemlékvédelem az építésügyi igazga­ táshoz, a műemlékekkel kapcsolatos kultúrpolitikai feladatok ellátása pedig a művelő­ désügyi igazgatásra tartozik. A felső hatósági feladatokat vidéken az Országos, a főváros­ ban a Budapesti Műemléki Felügyelőség végzi. A szocialista jellegre jellemző, hogy az 1/1967. ÉM. sz. rendelet kimondja azt is, hogy a műemléki hatóság munkáját a műemlék­ védelem társadalmi szerveinek segítségére támaszkodva látja el. Ilyenek a Tanácsi Műem­ léki Albizottságok, valamint a Hazafias Népfront műemlékvédelmi munkabizottságai. Az újabb szabályozások és felmérések szerint meűmléki összállományunk tételszáma kereken 9000, ebből — átlagon fölötti értéke miatt kiemelt „műemlék” közel 1900, a többi műemlékjellegű, városképi, népi építészeti, kis részben ipari és mozgalmi emlék. Rendel­ tetés szerint, tételszám arányban, kb. 72 % a „világi" és kb. 28 % az egyházi objektum. Tulajdonjog szempontjából, a nagyobb házingatlanok államosítása folytán, a magántulaj­ donban levő műemlékek száma jelentéktelen és főleg lakott népi építészeti objektumokra korlátozódik. A köztulajdonban levő műemlékileg védett létesítményeknél a műemlékvédelmi bea­ vatkozás általában könnyebb és hatékonyabb. Sokszor azonban az aránylag szűkös anyagi és műszaki előfeltételek hátrányt jelentenek. Van még egy másik körülmény, amely — kü­ lönösen a volt kastélyoknál és kuriáknál — nehézségeket okozott és részben még most is okoz: a célszerű felhasználás, illetve az eredeti rendeltetéstől eltérő hasznosítás. Hogy ezt az ún. „funkcionális problémát" mégis nagy mértékben sikerült megoldani, bizonyítja az, hogy műemlékileg védett összállományunknak kb. 42 %-a középület, lakóház, valamint ilyen célokat szolgáló kastély és kúria. Hozzászámítva a lakott népi építészeti objektumo­ kat és némely más közérdekű létesítményt, mint pl. a műemlékesített hidakat, stb., az összállomány közel 60 %-a „élő funkciót" tölt be. Figyelembe véve az egyházak által 6 81 �használt, továbbá múzeumokra felhasznált műemlékeket, a „közhasználatban levő műemlékállomány” hányada megközelíti az összállomány 90 %-át. A többi kb. 10 %-ban sze­ repelnek várak, romok, szobrok, sírkövek, valamint olyan épületek, amelyek felhasználása még megoldatlan. Kétségtelen, hogy még nagyon sok a tennivaló. Tagadhatatlan viszont az is, hogy mű­ emlékvédelmünk rövid idő alatt — rendkívül értékes tudományos, kutató és sokoldalú egyéb működésével, nagyon eredményes munkát végzett. Noha sok mindent pénzértékben kife­ jezni nem is lehet, a néhány közölt adat mégis érzékelteti azt, hogy műemlékeink — művészeti értékükön kívül — népi vagyonunk jelentős, el nem hanyagolható részei. Mint olyan pedig közvetlenül, vagy közvetve — pl. az idegenforgalom révén — számottevő nép­ gazdasági hasonlattal is jár. Nem kevés az, ami megtérül abból, amit államunk műem­ lékekre fordít. De ha volna is olyan ráfordítás, amely nem térül meg egyhamar, az sem öncélú, hanem törlesztés arra, amivel tartozunk a múltnak, jelenünknek, valamint az utó­ kornak. Társadalmunk fejlődése nyomán, valamint a szocialista kultúrforradalommal párhuza­ mosan, egy új műemléki szemlélet kezd kialakulni. A szocialista eszméknek megfelelően, az építmény mellett, az építő, az alkotó, a dolgozó ember, — az ismert és a névtelen — kerül előtérbe. Figyelembe kell venni tudását, munkafeltételeit és — nem utolsó sorban — osztályhelyzetét. E „dialektikus" szemlélet híve nem tehet különbséget világi és egyházi, vagy volt feudális és a népi műemlékek között. Így válik építészeti emlékanyagunk a szoci­ alista népművelés, a hazafias nevelés szemléltető eszközévé, műemlékvédelmünk pedig népi-nemzeti hagyományaink ápolásának fontos tényezőjévé, társadalmi követelménnyé. A múlt mulasztásainak pótlása, valamint a II. világháború okozta óriási műemléki károk helyreállítása, súlyos egyéb gondok mellett, nehéz módszertani problémákat is oko­ zott. Műemlékvédelmünk eleinte saját útján kényszerült elindulni. Az 1957-ben Párizsban megtartott I., de még inkább az 1964-ben Velencében megtartott II. nemzetközi műemlék­ védelmi kongresszuson bebizonyosodott, hogy a jelenlegi magyar műemlékvédelem törek­ vései megegyeznek a legkorszerűbb nemzetközi, a „Velencei Cartában” rögzített irányel­ vekkel.5 A „Velencei Carta” kimondja többek között, hogy a restaurálások legyenek minél kíméletesebbek, ne törekedjenek „stílusegységre", hiányzó részek pótlása az eredetiektől szembetűnő módon eltérően, korunk technológiája alkalmazásával történjék, ezáltal is el­ kerülendő a „dokumentumhamisítás", fontos a műemlékek környezetének, az ún. együtte­ seknek arányos védelme, stb. A sokból a lényeget leszűrve, a következő módszertani út­ mutatás: Történeti hitelesség, szemléltető összhatás és tiszta, közérthető formanyelv harmó­ nikus szintézise. Erre pedig hazánkban sok az újjabbkeletű, jó példa. Ez egyúttal jelzi mai műemlékvédelmünk elismerésreméltó színvonalát, sőt nemzetközi rangját. JEGYZETEK: 1. Gerő László: Építészeti Műemlékek (1958.) 36. old. 2. Henszlmann Imre külföldön legismertebb műve a III. Napóleon megbízásából és anyagi támogatásából megírt: Méthodes des proportions dans l'architecture Egyptinne, Dorique et du moyen-áge. Ezzel hívta fel a figyelmet a műépítészetben rejtőző, bizonyos szabá­ lyos méretarányosságra. 3. Gergelyffy András: Műemlékvédelem 1964/4. 233—239. old. 4. Az itt közölt számadatok és kiszámítások Merényi Ferenc, az OMF igazgatójának, a Műeml. Albiz. V. Orsz. Értekezletén, 1968.aug. 27-én, Sárospatakon tartott előadásából valók. 5. Dercsényi Dezső — Horler Miklós, Műemlékvédelem 1964/4. 193—210. old., u. o. az 1964. évi Velencei Carta, és más nemzetközi műemlékvédelmi alapokmányok szövege, magyar fordításban. 82 �Várostörténeti konferencia Salgótarjánban Salgótarján jubileumi rendezvényeinek keretén belül sor került arra a megbeszélésre, melynek egyik feladatául a közelmúltban megjelent várostörténeti munka értékelését tűzték ki célul a rendező szervek: a Magyar Tudományos Akadémia várostörténeti albizott­ sága, a városi tanács, a megyei múzeumi igazgatóság és a TIT megyei szervezete. S ha nem is sikerült a programot az eredeti terjedelemben megvalósítani, az egybegyűlt meg­ lehetősen csekély számú fővárosi és megyebeli résztvevő tartalmas és tanulságos meg­ beszélésnek lehetett tanúja, illetve közreműködője. A megbeszélésnek különösen az adott értéket, hogy ez volt az első alkalom, amikor a városon kívülről érkezett bírálat a vórostörténeti művel kapcsolatban. Nem kétséges, hogy egy-egy helytörténeti mű megítélésénél az érdekelt város lakói, az ott élő bírálók más szemmel nézik az ilyen munkát, mint a kívülállók: örülnek legapróbb eredményeik­ nek is, elnézőbbek fogyatékosságaival szemben, sokszor már azt a tényt is túl nagyra értékelik, hogy egyáltalán megszületett a mű. A helyes, higgadt értékeléshez feltétlenül szükség van a kívülálló hideg, józan és objektív észrevételeire. Megnyugtató lehet a kötet kiadója és szerzői, de nyilván a város valamennyi lakója számára az a tény, hogy a várostörténet értékelése kapcsán a megjelent vendégek, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének, a Budapesti Történeti Mú­ zeumnak és a Műegyetem urbanisztikai tanszékének képviselői nem fukarkodtak a dicsé­ retekkel, a nem egyszer felsőfokú jelzők használatával. Természetesen nem kell arra gon­ dolnunk, hogy valamiféle elvtelen udvariaskodás, a vendéglátónak kijáró tisztelet vezette őket abban, hogy jókat mondjanak. Mind az ő észrevételeikből, mind pedig az érdekelt szerzők felszólalásaiból meglehetősen tisztán rajzolódott ki az a sokféle probléma, melynek maradéktalan megoldására a könyv megírása közben nem került - nem is kerülhetett — sor. Ezek a hiányosságok természetes nem csökkentik a munka értékét, sőt a dícsérő jelzőket sem teszik tartalmatlanná, hanem — mint már hasonló esetben — jó tanulságul szolgálhatnak a később készülő hasonló munkák megírásához. (Mint ahogy az éppen fel­ dolgozás alatt lévő Balassagyarmat történetnek a megbeszélésen jelen lévő szerzői nyilván máris sok tanulságot vonhattak le az elhangzottakból, melyeket még gyümölcsözően érvé­ nyesíthetnek saját munkájukban.) Az eszmecsere során mindenekelőtt az az alapvető megállapítás fogalmazódott meg, hogy milyen szükség volt ennek a könyvnek a megírására. SZABÓ BÉLA, a kötet főszer­ kesztője bevezetőjében beszélt azokról az előzetes tárgyalásokról, melyek már évek óta folytak a város vezetői és helytörténettel foglalkozó körök között éppen arra vonatkozóan, hogy kell-e, érdemes-e Salgótarján történetének feldolgozásával foglalkozni, van-e ilyen mű iránt társadalmi igény. Az elkészült munka azok álláspontját igazolja, akik annak szükségességét hangoztatták. Erről beszélt VÖRÖS KÁROLY (Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete) is, aki szerint a kötet jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy Salgótarján az ország gazdasági életében jelentős település, amely a kapitalizmus­ nak speciális terméke a maga összes problémáival és lendületével együtt: egy ilyen város bemutatása már önmagában is jelentős, hiszen ehhez hasonló folyamatról még nem készült feldolgozás, különösen ilyen színvonalon nem. Ami a mű szerkezetét illeti és az ezzel kapcsolatos problémákat, egyértelmű tetszéssel találkozott a szerkesztőbizottságnak az az eljárása, hogy a szigorúan vett történeti részt 1948-ig terjesztette ki és az utána következő korszak legfőbb vonásainak ismertetését három kortörténeti tanulmánnyal oldotta meg. SZABÓ BÉLA elmondotta, hogy a 19. század második felének a bemutatása azért kapott viszonylag nagyobb teret, mivel ez az a korszak, melyben tulajdonképpen Salgótarján városias fejlődése megindult, a Horthy-korszak aránylag rövidebb terjedelmű feldolgozását viszont az magyarázza, hogy ebben az időszakban - annak ellenére, hogy a várossá alakulás aktusa ekkor következett be - a kötetben is ismertetett okok miatt a város a vártnál kevesebbet fejlődött. A vendég hozzá­ szólók is egyetértettek ezzel a beosztással, megjegyezték, azonban, hogy a mondanivaló felépítéséhez, belső arányaihoz lehet megjegyzéseket fűzni. Így GERELYES EDE (Budapesti 83 �Történeti Múzeum) főként azt tette szóvá, hogy az 1918—1945 közötti részben a politikai kérdések kerülnek előtérbe. Ez természetesen nem baj, csak bizonyos egyoldalúság veszé­ lyét rejti magában. Az a tény, hogy — bár a társadalmi mozgás rajza jó és megfelelően elemzi a mű a várospolitikai mozgásokat is, bemutatva annak lényeges mutatóit — az egyes témák, vonalak vezetése a korábbi nagy fejezetekhez képest leszűkül és így az 1945 utáni rész indítása már részben alap nélkül van. MOLNÁR PÁL, a kérdéses fejezet szerzője elmondta erre, hogy tulajdonképpen nem is állott szándékában minden lényeges vonalnak a végigvezetése, a rendelkezésre álló terjedelem főként csak azt tette tehetővé, hogy a város 1945-1948 közti története kapcsán a részkérdések mellőzésével a felszabadu­ lás, malamint a demokratikus és szocialista átalakulás legfontosabb elemeit mutassa be, különös hangsúllyal elmezve az ország különböző városainak e korszakbeli fejlődésétől eltérő számos mozzanatot, a Magyar Kommunista Párt városi szervezetének meghatározó szerepét, Salgótarjánnak a megye politikai központjává való alakulásából adódó sajátos­ ságokat. Sok szó esett a megbeszélés során a várostörténet rendelkezésére álló és hiányzó forrásanyagáról. SZABÓ BÉLA színesen ecsetelte, hogy viszonylag milyen kevés, de ugyan­ akkor tartalmas és értékes forrásanyag könnyítette meg számára a 19. század második felének a bemutatását, VÖRÖS KÁROLY arról beszélt, hogy a további kutatások során még milyen forrásanyagokat lehet figyelembe venni. SCHNEIDER MIKLÓS a Horthy korszak­ kal kapcsolatos fejezet szerzője pedig arról tett említést, hogy bár századunk írásbelisége hatalmas méretekben felduzzadt, mégis számos alapvető forrásanyag hiányzik és így egyes kérdések bemutatása csak rendkívül időigényes, hosszadalmas utánjárást követelő forrás- illetve adatgyűjtéssel válik lehetővé, amilyenre e munka megírása során nem min­ den esetben volt lehetőség. Mindezeken túl esett szó arról is — és talán ez az egyik legdöntőbb mozzanata az egész megbeszélésnek —, hogy a Salgótarján város történetét feldolgozó munka a törté­ nész szemével nézve hogyan állja ki a kritikát, nyújt-e valamit a történettudománynak. Hiszen a helytörténeti munkák, azon túl, hogy az adott helyen töltenek be fontos tudat­ formáló funkciót, hozzá kell, hogy járuljanak olyan kérdések országos méretű tisztázásához, melyeknek összefüggései csak helyi adatok fényében mérhetők le maradéktalanul. Az ezzel kapcsolatos véleményt VÖRÖS KÁROLY tolmácsolta, midőn elmondta, hogy a kötet a tudo­ mányosság mércéjével mérve is megállja a helyét, hiszen komplexen igyekszik ábrázolni a valóságot, sikeres lépéseket tesz abban az irányban, hogy a várostörténet szerves része­ ként, a megfelelő helyre beillesztve szóljon olyan kérdésekről is (a helyi mikrotársadalom pontos feltárása, művelődéstörténeti adalékok, különösen iskola- és sporttörténet vonatko­ zásában, valamint az életmódkutatás), melyek csakis ilyen helyi anyagok feltárása révén gazdagíthatják az országos történeti kutatás eredményeit. A megbeszélés során szó esett még egyéb kérdésekről is. BELITZKY JÁNOS, a feudális kori Salgótarjánt bemutató fejezet írója arról szólt többek között, hogy a rendelkezésére álló anyag korszakának csak néhány kérdését világította meg és így teljes kép meg­ adására enm vállalkozhatott: BERKES JÓZSEF az urbanizáció kérdéseit tárgyaló fejezetének problematikájáról szólva megjegyezte, hogy a téma nem tisztán gazdasági jellegű, hiszen közismerten számos, ma is ható politikai vonatkozása is van, melyről szintén említést kellett tennie a fejezetben. Ezekhez kapcsolódva MAJOR JENŐ (Műegyetem) nagy örömmel nyugtázta, hogy a sajátos fejlődéséi Salgótarján történetének feldolgozása mellett helyet kaphatott annak a hatalmas fejlődésnek a bemutatása is, mely ma Salgótarjánt ország­ szerte nevezetessé teszi. Külön kitért arra is, mennyire szerencsés, hogy nemcsak a mai Salgótarján külső képének alakulását sikerült a kötetben rögzíteni, hanem a feudális falu és a kialakuló ipari centrum képe is jól érzékelhető megfogalmazást kapott. Egyöntetű volt a konferencia résztvevőinek a véleménye abban, — s ez mintegy vég­ következtetésnek is vehető —, hogy a vállalkozás sikere, a sok megoldott, de sok nem egészen tisztázott probléma csak arra ösztönözheti az érdekelteket, hogy ne hagyják abba ennek a karakterisztikus városnak további vizsgálatát, legyen ez a kötet az első lépés egy többévtizedes elemző munkához, legyen kezdete egy hosszútávú munkafolyamatnak, melynek eredményeként további hasznos tanulságok születhetnek mind Salgótarján lakói, mind pedig az egész ország számára. SCHNEIDER MIKLÓS 84 �A szocialista városok és a szociológia Mindkettő századunk szülötte: a szocialista város egyértelműen, a marxista szociológia pedig jelenlegi fejlettségi szintjén, kiteljesedett formában tekinthető annak. A marxista szociológia, mint önálló tudomány alapjait és társadalomelméleti kereteit a történelmi materializmus Marx, Engels és Lenin által kidolgozott tételei határozzák meg s e szocio­ lógia a 19. században, a huszadik század elején - a klasszikusok munkáiban - a forra­ dalmi gyakorlattal, a szocialista államépítéssel volt szoros összefüggésben. A szovjethatalom első éveiben megindult sokirányú szociológiai vizsgálódás lendületét a személyi kultusz szülte torz tudománypolitikai elvek ölték meg. A konszolidációs időszak politikája a marxista szociológia fejlődéséhez is kedvező légkört teremtett. Az elmúlt egy, másfél évtizedben a szociológiai kutatások a szocialista társadalom építésének gyakorlatával összhangban bon­ takoztak ki, s a nagymértékben differenciálódott igényeknek megfelelően kiváltképp az úgynevezett szakszociológiák — mint például a politikai, a munka-, az üzem-, az erkölcs-, a jog-, vagy a városszociológia- fejlődtek minden előzőnél gyorsabb ütemben. E speciális ágazatok megélénkülése nyomon követhető mind a külföldi, mind a hazai szociológiai irodalomban is, hiszen az általános problémákat tárgyaló művek mellett sorra jelennek meg szakszociológia jellegű kötetek. Ezek közé sorolható ,,A szocialista városok és a szociológia” című tanulmánykötet is, amely az elmúlt év végén — a Kossuth Kiadó gondozásában, Szelényi Ivón válogatásában és bevezetőjével látott napvilágot. Szerkesz­ tette: Rathmann János. Az urbanisztikában eleve új fejezetet nyitott szocialista városfejlesztésben a hatvanas évek során lényeges változások következtek be, amelyek eredményeként a kelet-európai szocialista országok városai sok szempontból eltérő típust jelentenek a nyugat-európai, vagy az amerikai városoktól, de a nem európai szocialista városoktól is. E jelenségre a szociológusok is felfigyeltek és tényfeltáró kutatásokkal segítik megtalálni a kelet-európai szocialista városok — a termelőeszközök magántulajdonának megszűntetéséből, a hasonló társadalmi, történelmi feltételekből eredő- közös, és — a nagyságrendből a gazdasági fej­ lettség szintjéből, a kulturális hagyományokból fakadó — eltérő vonásokat. Szelényi Iván ilyen igénnyel írott városszociológiai tanulmányokat válogatott egységes nézőpontú, de sokszínű, az elméleti megközelítés ellenére is olvasmányos kötetté. Hat országból — Szovjetúnióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából és hazánkból — tizenkét dolgozat került a kötetbe, amely három fő fejezetre oszlik. A fejezetek a településrendszer szerveződésének három szintje — a településrendszer egészének tervezése, a szocialista város szerkezete és a lakáskérdés alapján különülnek el. Melyek a településrendszer tervezésének lehetséges céljai, milyen erők hatnak a nagyvárosi fejlődés irányába, milyen társadalmi érdekek mozgatják a tervezés mechanizmusát és a városiasodás folyamatát, hogyan formálja át a hagyományos városszerkezetet a korszerű építészet, társadalmunk új szerkezete hogyan tükröződik az ökológiai struktúrákban, a megváltozott lakásgazdálkodásban hogyan módosulnak a különböző társadalmi rétegek lakásszükségletei? - lényegében ezekkel a problémákkal - mint centrális kérdésekkel foglalkozik a tizenkét tanulmány. A kötet élén A. Ahiezer, L. Kogan és O. Janickij szovjet szerzők „Urbanizáció, társa­ dalom és tudományos-technikai forradalom" című írása áll. A cikk alapgondolata, hogy az urbanizáció mai szakaszának specifikumát a tudományos-technikai forradalom, az isme­ retek termelésének felgyorsult fejlődése jelenti, s mivel az urbanizáció nem elszigetelt folyamat, irányítása lényegében a társadalomfejlődés irányításának a településhálózat fej­ lesztését alárendeltük az anyagi termelés fejlesztési érdekeinek, azaz az urbanizáció irá­ nyítása gyakorlatilag a tulajdonképpeni anyagi termelés fejlődésével és telepítésével fog­ lalkozó irányítás része volt. A tudományos-technikai forradalom korában azonban ez a megközelítés egyre kevésbé felel meg a termelődésfejlődés s az egész társadalomfejlődés szükségleteinek. Helyébe — e szovjet szociológusok részéről — az információ-termelés és továbbítás megnövekedett szerepének az elismerése lép. Miután a nagyvárosok az ilyen rendszerek természetes centrumai — hiszen hatalmas társadalmi-információs potenciállal rendelkeznek — szerintük a szocialista társadalom fejlődését nem a regionális politikával, hanem e településközpontok fejlesztésével lehet biztosítani, 85 �A szocialista város szerkezetét elemző fejezetben kapott helyet többek között Konrád György és Szelényi Iván „Új lakótelepek szociológiai vizsgálata" című tanulmánya. Ebben a szerzőpár — egy-egy budapesti, debreceni, pécsi és szegedi lakótelepen végzett felméré­ sek alapján — azt a hipotézist állítja fel, hogy a főként lakótelepépítkezés formájában történő városfejlesztés a városközponthoz kapcsolódó úgynevezett átmeneti övezetben „slumosodási" folyamatot indít meg, azaz az épületek fizikai leromlását az alacsony jö­ vedelmű rétegek koncentrációja kíséri, hiszen a lakótelepek éppen innen szívják ki a ma­ gasabb státusú családokat. A lengyel, a csehszlovák illetve a jugoszláv szerző cikkének mondanivalóját is figyelembe véve Szelényi Iván az alábbi következtetést vonja le a vá­ rosszerkezet változásáról: „Városaink jelenlegi társadalmi-ökológiai struktúrája fő voná­ saiban már a háború előtt kialakult, s lényegében megfelel általában az európai váro­ sokra általában az jellemző, hogy a népesség társadalmi státusa a város középpontjában a legmagasabb és a város széle felé egyre csökken ... A szocialista rendszer uralomra jutásával a különböző társadalmi rétegek térbeli elkülönülésének foka érezhetően csökkent, de a régi szerkezet tulajdonképpen tovább élt Az elmúlt évtizedben a tömeges lakótelepépítkezések viszont mintha módosítanák a kelet-európai városokban az európai városra általában jellemző struktúrát, mert ezekbe az új városrészekbe a városközponthoz közelebb eső, fizikailag leromló negyedekből az átlagosnál magasabb jövedelmű és iskolai végzett­ ségű családok áramlanak, s így a társadalmi státus magasságát kifejező, legmagasabb értékét a városközpontban elérő és a periférira felé süllyedő görbe az átmeneti övezetben megtörik, majd a lakótelepgyűrűben ismét emelkedik." A nem szakember olvasó számára a kötet egyik legérdekesebb írását minden bizony­ nyal Zdravko Mlinár szolgáltatja. A kéziratban talált cikk a szociológia egyik fontos kate­ góriájával a társadalmi kapcsolatokkal foglalkozik, konkrétan Velenje egyik kerületébe, az úgynevezett Novo Velenjébe bevándorlók baráti kapcsolatait vizsgálja. A részfejezetek a baráti kapcsolatok fogalmát, eredetét, vizsgálati dimenzióit, a barátok számának alakulá­ sát, a baráti látogatások gyakoriságát elemzik. A „Hol lakik a legjobb barát?" kérdésre a válasz a következő volt: „A Velenjében baráttal rendelkezők 23 %-a, vagyis majdnem egynegyede, azt mondotta, hogy legjobb barátja vele egy házban vagy háztömbben lakik, tehát egyben szomszédja is. A soklakásos házakban élőknél ez az arányszám 25,6%. a néhány lakásos házakban lakóknál pedig 20.0%. Különösen érdekes, hogy a barátok lakásától való távolság szorosan összefügg a bevándorlás óta eltelt idővel. Adataink szerint minél régebben lakik valaki Velenjében. annál kevésbé valószínű, hogy a legjobb barátjával egy házban vagy háztömbben lakion. A baráti kapcsolatok területileg annál kiterjedtebbek, minél régebben él valaki a vársoban, a régebben bevándoroltak kevésbé kényszerülnek arra, hogy szomszédságukból keressenek maguknak barátot... Az adaptáció során a bevándoroltak mind nagyobb skálán integrálódnak a lakóhelyi közösségbe, és mind intenzívebben vesznek részt a város társadalmi életében . . .” V Duric tanulmánya a lakást - meglehetősen újszerűen - mint társadalmi jelenséget vizsgálja és a gondolatmenetéből levonható következtetés szerint az ember lakás iránti szükségletének társadalmi létének mikéntje határozza meg, a lakásviszonyok az emberi társulások termelőképességét és fejlettségét, a munkarendszert, a társadalmi rendszert, az életfeltételeket, a társadalom kultúrális értékeit tükrözik, kifejezik a család típusát, szerepét, összetételét és kapcsolatait, „a lakásmód a társadalmi rendszerek és társadalmi intézmé­ nyek önéletrajza " Erre az alapgondolatra épül cikkének második fele - amely a Iakásszociológiai kutatások sajátosságaival foglalkozik — és tulajdonképpen a lakásszükségletekkel illetve a lakáselosztással foglalkozó másik két tanulmány is. Miután a szocialista országokban a „bérlakáspiac” gyakorlatilag ismeretlen, a szociológusokra rendkívül felelősségteljes feladat vár: a lakosság tényleges szükségletéről kell, hogy információkat nyújtsanak. A kötetet záró írások ilyen aspektusból vizsgálják a leningrádiak lakásigényeit, valamint a magyarországi lakásgazdálkodás mechanizmusát, modelljeit. Ez utóbbi dolgozat pécsi és szegedi minta alapján íródott s csak sajnálhatjuk, hogy ebben sincs utalás — mint ahogyan az új lakótelepek szociológiai vizsgálataiból is ki­ maradt — a minden bizonnyal rendkívül érdekes alapanyagot tartalmazó salgótarjáni urba­ nizációs folyamatra, amely — a városközpont totális rekonstrukciója folytán — mind a városszerkezet kialakítása, mind a lakásépítés és elosztás terén sok speciális vonást tar- 86 �talmaz. Remélhetőleg a városszociológusok is mihamarabb „felfedezik” a régit és az újat egyedi módon ötvöző szocialista várost, hiszen e témában számtalan kutatási lehetőséget kínál, s olyan következtetésekre adhat alkalmat, amelyek moticálhatják a kis, illetve köze­ pes nagyságrendű szocialista városokról a - szocialista viszgálatok eredményeképpen is — kialakult képet CSONGRÁDY BÉLA Hann Ferenc — Hibó Tamás: A város A magyar városok némelyike évezredes hagyománnyal, sajátos történelemmel rendel­ kezik Arrabona, Savaria, Aquincum már a magyarok megérkezése előtt virágzó város volt, a középkor vár-városai az irodalomban, képzőművészeti produktumokban is megörökített legendákkal büszkélkedhetnek. A XX. század elő-urbanizációja, az új fogalmakkal előbukkanó, új értelmezésű civili­ záció, az iparosodás új városokat szült. Dunaújváros, Leninváros mellett ilyen település az idősebb testvér, az ötven esztendős Salgótarján. Legendái újkeletűek. Nem kell még a port sem leverni azokról az alig sárgult lapokról, melyek a város történelmét őrzik. Sokan élnek még azok közül, akik e történelem résztvevői, alakítói, mozgatói voltak. Hann Ferenc kis verseskönyve és a kötet metszetei (Hibó Tamás munkája) a város ötven évét, a fél évszázad jelentős fordulópontjait örökítik meg az irodalom és a képző­ művészet eszközeivel. A kötet alcíme: Egy legenda töredékei. A versek ciklusszerűen fűződnek össze. Az egyes történelmi szakaszok hangulatát, a ma számára átmenthető heroizmusát más és más eszközrendszer, műfaj felhasználásával reprodukálják. A bevezető vers a múlt és jelen tömör szembesítése: „hol hajdan lusta fű / és héjakút árnyéka / lengett/.. . ma város áll / homlokkal hegyeknek forduló/áll keményen / vas- betontürelemmel/..." Az első sorsforduló; a város születésének előestéje, a Tanácsköztársaság bukásának nehéz és tragikus időszaka. A vers a népballada és a szürrealista költemény képvilágát egyesíti. Ilyenformán képes közelférkőzni a mai ember érzelmi világához, képes új értel­ mezésben tükrözni egy adott kort: „...jöjjetek éjben / feketében / puskarácsa- mene­ dékben / Trajbiár Pált meg is fogták / Messzevárosba hurcolták / jött az írás / nyakát szegték hatodmagával temették / szép szemük vak/fülük süket/moha növi be öklüket... A harmincas évek válságos időszaka egyetlen ember, egy anya sorsában sűrűsödik. Rokonszenves felfogásmódot képvisel ez a vers, hiszen olyan alapvető emberi érzések (bánat, szenvedés stb.) ábrázolásával jut el a költő a mai olvasóhoz, melyek időtlenek, melyek mindenkor tudnak érzelmi rezonanciát kelteni. A fia halálán bánkódó anya jajszava, a reménytelen keresés drámája motiválja, emberléptékűvé teszi, emócionálisan jelzi a kort: „a gonosz kígyó hátán/jaj mi lett / ki fonja be hajam / ha a lámpátlan éj / reánkzuhan a kolónián / ha a rettenetes kuvaszok / felüvöltenek a gyárudvarra/...” A város történelmének további korszakai dokumentumszerűen, szűkszavúan jellemzet­ tek. Az itt található versek némelyike kevésbé szerencsés, váratlanul sematikus részletek hozzák zavarba az olvasót. A kis kötetet záró versek a jelen problémáit, csodáit vázolják. A hangvétel most már valóban modern, széles asszociációs skálán mozgó képek halmaza. A kábelek és acélrögök ritmikája jellemzi ezeket a sorokat. Hann Ferenc szép kiállítású munkája nem történelmi illusztráció kíván lenni. Sokkal több annál, hiszen bármilyen alapos történelmi tanulmány sem tudná ennyire szemlélete­ sen, tömören, szuggesztíven visszaadni a kort, fél évszázad hangulatát. Az irodalom modern áramlataival kontaktust tartó, kisérletező kedvű, fiatal költő első önálló kötete A VÁROS, mely közéleti lírájával kiegészítője, szerves része eddigi publiká­ cióinak. Rokonszenves hitvallás az emberről és történelemről. Külön értéke a kiadványnak a gazdag — és a versekhez illeszkedő — grafikai anyag. Egységben a versekkel, a konvenciókat sikeresen elkerülve Hibó Tamás hangulatteremtő erejét és szakmai tudását igazolja. KISS SÁNDOR 87 ������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4503d6f7b41ad8f2a7acccbd1c6dd92e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fcad803e6ae7329fdd8f888c15b2cc40.pdf 701e1f349afde274a927c39c16cc064d PDF Text Text �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT VI. ÉVFOLYAM TARTALOM Oravec János: Bányászballada 3 Győri László: Húsvét, Hivatal, Villámlik 6 Kussinszky Endre: Emlékek 8 Papp Lajos: Üzenet ősszel, Hyeronimus Bosch könyörgései 27 ÉLETÜ NK Czipó Ernő: Szocialista demokrácia-üzemi demokrácia 30 Kő-Szabó Imre: Helyzetkép 40 BEM UTA TJU K Vekerdi László: A Jánossy-család 48 Szíj Béla: Jánossy Ferenc 51 Vekerdi László: Jánosy István 53 Jánosy István: Egy tanár emléke, A nagy karnevál, Hviezdoslav-hoz, Brunszvik Teréz szelleme válaszol a személye körül föllángolt vitára, Két arckép, Rákhel, Két sci-fi álom, A nagy nosztalgia 57 TAN U LM Á N YO K Duba G yula: A szlovákiai magyar novella 67 Volly István: Kodály népdalgyűjtései Nógrádban 79 �KORKÉP Fekete G yula: Éljünk magunknak?, Kunszabó Ferenc: Sárköz (Horpácsi Sándor) 87 Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye (Alföldy Jenő) 93 Gyárfás Miklós: Madách színháza (Csongrády Béla) 96 Zengő Á rpád: A filmforgalmazás néhány időszerű kérdése 99 Képzőművészet: A címlapon és a műmellékleten Jánossy Ferenc alkotásai Irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boros Sándor Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor A szerkesztő bizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György, A szerkesztőség tagjai; Balázs László, Csongrády Béla, Csukly László, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós, Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5 ,- Ft. IN D EX : 25 708. 72 2608 NyV Balassagyarmat 1300 pl. - Fv.: Bednár Károly �O rav e c János Bányászballada Nagyapámat hallgatag, fáradt öregemberként ismertem. És csak néhány évig. Mert tíz éves sem voltam, amikor eltemettük. Nem csoda, hogy kevés emlékem maradt róla. Néhány nótatöredék, egy jellegzetes mozdulat, ami­ kor találkozásunk alkalmával fejemre tette nyitott tenyerét és egyetlen törté­ net, amelyet elmondott nekem, s amely végigkísér egész életemen. Nyár volt. Az öreg a kertben, a körtefa alatt ült, melynek földrehullott, érett gyümölcseit zümmögő darazsak dézsmálták. Háromszögű reszelővei élesítette a térdei közé szorított fejszét. Én a lábánál ültem, egy krumplibo­ kor tövében és az üres gyufásdobozba zárt darázs szabadulásra törő ver­ gődését hallgattam. Nagyapám időnként végighúzta hüvelykujját a fejsze élén, miközben ezt mondta: — Még nem elég éles. — Miért kell élesnek lenni? - kérdeztem. — Mert fejsze — mondta az öreg és közelebb emelte a szeméhez a nap­ fényben megcsillanó szerszámot. A választ nem értettem, de nagyapám ezt nem vette észre. Egyenletes mozdulatokkal húzta, nyomta a reszelőt. A minket körülvevő nagy csend szinte felitta a kemény anyagok súrlódásának és a gyufásdobozba zárt da­ rázs vergődésének zaját. — Te azt az embert már nem ismerted — kezdte a történetet. Mi sem láttuk azóta. Akkor még barakkokban laktunk, s mivel asszony és család sem volt, annyit dolgozhattunk, ihattunk, meg pipázhattunk, amennyit akar­ tunk. A szén nagy úr — vetett rám az öreg egy pillantást. — Le kell menni érte a föld alá. Itt történt a baj, a bányában, mert beszakadt Szegény Far­ kas Tóni maradt alatta. Megpróbáltuk kihúzni, de nem lehetett, mert egy szívós akácdeszka - amire felülről leszakadt a föld — odaharapta az egyik kezét. Menekültünk volna mi, de Tónit mégsem lehetett otthagyni. Közben megindult a futóhomok is, mint a finom liszt, amiből a kenyeret sütik. Erre a karbidlámpák is elkezdtek pislogni, mintha azok is megijedtek volna. A futóhomok meg csak jött, folyt, lassan kitöltötte az egész beszakadt vága­ tot. Farkas Tóni rángatta magát, mint a csapdába esett vad, de aztán a homok lecsillapította. Testét ellepte már, egészen a szívéig. Riadtan és mozdulatlanul néztük, hogyan pusztul el egy ember a szemünk láttára. Arca eltorzult a kíntól és elkékült, sűrűn patakzó izzadtságát fölitta a finom, zi­ zegő homok. „Itt már nincs mit tenni” — mondta valaki közülünk. De erre Farkas Tóni ismét megmozdult és felkiáltott: — A fejszét! — Megértettük, de ki vállalkozott volna ilyesmire? - nézett rám az öreg. — A fejszét! — kiáltotta még egyszer Tóni. És ahogy a homok mozdulni engedte, úgy nézett sorban ránk. 3 �— Jani! - kiáltotta rekedten a nevemet. - Hallod? — Még a fejemet sem mozdítottam meg. Csak tartottam a lámpát, és világítottam neki a halálához. — Lovász! — szólította könyörögve a következőt. De az sem válaszolt. Az izzadság ellepte már Tóni egész arcát, és mintha könnyet is láttam volna szeme tájékán. — Franci! — próbálkozott a következőnél. De az is csak állt és bénán mozdulatlan maradt. Látszott rajta, ha indulna is, ellenkező irányba, kifelé menne. — Barkóczi — nyögte most már halkan Farkas Tóni. — Legalább te! — Ö sszeszedte minden erejét és még egyet kiáltott. — Társak, cimborák! Ne hagyjatok! A fejszét! — De ezt a kiáltást is csak a homok hallotta meg, mert egyre sietett, közeledett a vállaihoz. — Ez a Barkóczi — folytatta kissé lecsendesítve hangját az öregapám — akkor olyan negyvenesztendős lehetett. Nem sokáig volt köztünk, de én jól emlékszem rá. Oldalra fésülte a haját, és szakállt növesztett. Ha ráért, leg­ többször olvasott. Okos embernek tartottuk, ezért csodálkoztunk, hogy kö­ zénk keveredett, meg hogy keveset beszélt. S ha mondott is valamit, nem magáról mondta, hanem nekünk. Az orosz-japán háborút emlegette, meg az orosz forradalmat. Azt mondta, nálunk is lesz forradalom, de a miénket nem tudják leverni, mint Oroszországban. Akkoriban nem nagyon tudtuk, mi van a nagyvilágban. Ezért mindig szívesen hallgattuk Barkóczit, ha már rá­ szánta magát és megszólalt. Olyan szépen tudott beszélni, mintha mesélne. Olykor késő este is körülötte ültünk, a kártya pakliban pihent és a karbid­ lámpát se gyújtottuk meg. Ő meg csak beszélt, mesélt. Amikor azt mondta, hogy elérkezik az idő és mi, munkások leszünk az urak, az öregebbek nem hittek neki és fejüket csóválták, de egyikük se mondta ki hangosan, hogy nem igaz. Tizenkilencben aztán sokat emlegettük Barkóczit. Akkor már tudtudk, hogy ő a jövőbe látott. Itt elhallgatott nagyapám. Felnézett a körtefa levelei által megszűrt napfénybe és felsóhajtott. Aztán így folytatta: — Mint magunkfajta embert, egyáltalán nem ismertük. Magáról, csa­ ládjáról soha nem beszélt. Mintha senkije se lett volna. Valahonnan meszsziről szakadt ide közénk, s akkoriban nem voltak olyan kíváncsiak az em­ berek, mint manapság. Én, ha ránéztem, mindig úgy éreztem, ezt az embert egyszer valahol nagyon megverték. Szóval ez a Barkóczi akkor felkapta a fejszét, ránk kiáltott, hogy világítsunk és beugrott Tónihoz, aki már eszmé­ letlen volt, de az egyetlen fejszecsapásra magához tért. Mikor kihúztuk, még beszélt is valamit az órájáról. Kivittük a bányából a napra, de akkor már nem sok élet volt benne. Tudtuk mi, hogy el kellene kötni a karját, de olyan kevés maradt a kezéből, hogy nem lehetett. Elvérzett. Érted? — nézett rám az öreg. - Kifolyt a vére. Elfolyt az élete - tette hozzá magyarázólag. Nagyapám egy ideig nem szólt. Letette a fejszét, meg a reszelőt és lassú, szórakozott mozdulatokkal dohányt kényszerített a pipájába. A többit aztán olyan nyugodtan mondta el, mintha mesélne. — Másnap Barkóczi odaadta a pipáját meg a dohányzacskót Franci­ nak. Azt mondta, hányingere van, ha rágyújt. Szótlanul dolgoztunk és dél - 4 �Iután sem ültünk ki a barakk elé kártyázni. Én visszava rtam a ruháról lesza­ kadt gombokat. Lovász meg a bakancsát reparálta. Franci elfogadta ugyan Barkóczitól a pipát, meg a dohányzacskót, de a saját pipájában gyújtotta meg a dohányt. Emlékszem, akkor este fullasztó volt a hőség. Megrekedt a meleg levegő itt, a völgyben. Sokáig nem tudtam elaludni, és csak forgo­ lódtam a szalmazsákon. — Harmadnap, amikor ácsolni kellett, meg faragni a fát, Barkóczi az istennek nem nyúlt volna a fejszéhez. Lovász szólt neki, de az csak meg­ rázta a fejét. Sikta végén se hozta ki magával a fejszét. Pedig jó acélból készült. Favágóktól vette, nem itt kapta a kincstártól és mi irigyeltük is tőle. Én még szólni is akartam, hátha elfelejtette, de aztán rájöttem, hogy nem erről van szól. Egyszerűen minden szerszámtól irtózott, aminek nyele és éle volt. Negyednapra temettük el Tónit. Akkor még kicsi volt itt a telepen a temető. Alig volt néhány sírhant. Mi ástuk meg a sírját, a bányaműhely asz­ talosai gyalulták a koporsóját. A temetésre a városból papot hoztak, meg két csendőr is megjelent. A tanácsos úr beszélt nagyon szépen a bányászok sorsáról, haláláról. Temetés után kiültünk a barakk elé, a kecskelábú asz­ talhoz és bort ittunk. Senki nem beszélt. Csak vártuk az estét. Egyszerre csak megérkezett a két csendőr. Poros csizmájuk mellé eresztették a puska­ tust és kiszólították közülünk a lócáról Barkóczit. Az felállt, begombolta a nyakán az inget, felvette a kabátját és eléjük lépett. Hagyta magát megbi­ lincselni. És mi olyan tehetetlenül néztük, mint Farkas Tóni pusztulását a bányában. — Idd meg a borodat! — mondta akkor neki Lovász és az asztalon ma­ radt fél pohár borra mutatott. — Nem — rázta meg a fejét Barkóczi. — Nincs messze a város, három óra alatt megjárom. Ha visszajöttem, megiszom. — Meg kellett volna akkor innia még azt a fél pohár bort — mondta csendesen nagyapám, miközben tenyerét a fejemre tette. — Az egyik csen­ dőr még a bilincset is levette róla, hogy megihassa a bort. Barkóczi azon­ ban egyre csak ezt hajtogatta: „Majd, ha visszajöttem. Három óra alatt megjárom a várost. Majd, ha visszajöttem . . .” Nagyapám itt ismét elhallgatott. Meggyújtotta az imént megtömött pipát s csak ezután folytatta. — Ő soha nem jött vissza. Csak a csendőrök. Átkutatták a holmiját, és elvitték a könyveit. Azt mondták, hogy Barkóczit elítélte a bíróság, mert hogy szándékosan megölt egy embert, meg már azelőtt is keresték, mert lázított és tiltott könyveket olvasott. Ami holmi maradt utána, mi egy kendőbe kötöttük, odatette Lovász a tőle kapott pipát, meg dohányzacskót is. A ba­ tyu ott hányódott sokáig. Nem is tudom, mi lett vele, amikor a barakkot le­ bontották. A fejszéje meg a bányában maradt. Közülünk nem nyúlt hozzá senki. Pedig mindig irigyeltük, mert jó acélból készült. 5 �Győri László Húsvét — Húsvét? Hát akkor húst eszünk, a hússal vétkezünk. Tilos a húsevés meg a lányszöktetés, ez a föltámadás, a mene tekel, a mennybemenetel, ez a piros tojás, meg a lánylocsolás, az evés, az ivás, a berúgás, a megkönnyebülés, a fal, a nem tudom mi, a tizenkét apostol, a töviskoszorú, a szöges ostor, a jobb lator, és a bal lator, az excelsior, az alleluja kutyabaja, de főleg a tavasz, az összekeveredés, amikor a jobb lator bal lator, a bal lator excelsior, az excelsior hőfok, a zsoltár névnap, és semmit sem tudunk, csak eszünk és iszunk, hiába rímel titkosan az aszkéta s a húsvét, degeszre tömve, jesszusom, a sonkával a haskó! 6 �Hivatal Fahangú gerle szól a megyei erdészeti hivatal épületén a megyei erdészeti hivatal összealél övé a megye minden erdeje övé a falomb a galamb övé a falevél itt minden stílszerű a gerle kisszerű a levegő füstszerű és ez a szerűség igazán gyönyörű Villámlik Villámlik ez az este, villámlik sietősen, lassan itt az éjfél s nem gyújtott föl semmit. Csapkod az istennyila, száz karral üt a földre, karjai sorra hullanak, és sorra újra nőnek. Száz kéz vagy egy kéz az éjbe csavarodva rángatózhat, a tűz kibogozhatalan. 7 �Kussinszky Endre Emlékek A M argit körúton . 1 — Fel a kezekkel! - ordította egy hang, amint éjjel, úgy tizenkettő felé beléptem a portásfülke félhomályába. Első pillanatban a vadnyugati filmek coltjai jutottak eszembe, azt hittem, valaki tréfál. De hamarosan elment a kedvem a mosolytól, mert két kemény tárgyat éreztem a két oldalomon. — Gyerünk! - dörgött egy hang. Katona voltam és tudtam, a két ke­ mény tárgy két pisztoly csöve, és ha megmozdulok, lőnek. Olyan napok voltak ezek, hogy ha valaki fegyvert kapott a kezébe, nem sokat gondol­ kodott, hanem használta. Az ilyen felfegyverzettek úgy hitték, ráérnek azután is gondolkodni . . . — Megfordulni! Szembefordultam. Két ember állt előttem. Egy idősebb, magas, megő­ szült és egy alacsony, sötéthajú, aki harciasa n meresztgette a szemét. A ház­ mester egyetlen szót nem szólt, maga is megfélemlítve állt a sarokban. A kis üvegkalitkában egy középkorú asszony is volt, de nem ismertem. Láttam néhányszor a hatalmas bérházban, ahol magam is laktam, de nem tudtam, kicsoda. — Zsebeket kiüríteni! — Mit akarnak . . . próbáltam megszólalni, de belevágtak: — Kuss! Kiüríteni! A két revolvert keményen nyomták hozzám, a két cső hol a gyomromat, hol a bordáimat szúrta. Hogyan is csinálta Vakmerő Bill? Igen, szétütni kö­ zöttük, aztán lóra pattanni és eltűnni a bús magyar éjszakában. Dehát más­ képpen festett a dolog gyermekkoromban és másképpen itt, az alvásszagú, dohos házmesterfülkében, a Zsigmond utca 21-ben. Nem tehettem mást, sorra kirakosgattam, ami a zsebemben volt. Pénz­ tárca, igazolványok, lakáskulcs, zsebkendő, egy csomag cigeretta, feljegyzés arról, kinek mit vigyek a laktanyába, ha visszamegyek. Egy aktatáska 20-30 csomag Darling cigerettával. — Ha egy szál gyufát találok a zsebedben, itt fogsz megdögölni - így az alacsonyabb, aki szemmelláthatóan igyekezett magát dührohamba hozni. — Akkor várjanak, még egyszer megnézem . . . — és zsebeimnek legsarkát is kikapargattam, de nem találtam semmit. — Nincs más . . . — Egyik a revolvert a homlokomhoz illesztette, a má­ sik átkutatta zsebeimet. — Szerencséd! — dühöngött az alacsony, amikor látta, hogy eredmény­ telenül kotorászott. A házmesterhez fordultam: — Antal, kérem, itt van száz pengő, legyen szíves a feleségemnek . . . 8 �— Ne pofázz! — ordította a kicsi, látszott rajta, hogy örül: valóban si­ került magát dühbe hajszolnia. — A derékszíjat is. — Ezt a magas, őszhajú mondta. Lecsatoltam, a csat csörögve hullott az asztalra. — Hátra arc, gyerünk! - vezényelte valamelyikük. A revolvert ismét a derekamhoz nyomták. — Keresse meg a feleségemet — kockáztattam meg a kérést, de többet nem mondhattam, mert valamelyikük egész talppal belerúgott a derekamba. Iszonyú nyilalást éreztem a vesetájékon, de fel se szisszentem sőt elmoso­ lyodtam, mert hallottam, hogy azok ketten lépést váltanak. Így masíroztunk a ház előtt álló autóhoz. Egy rántás, a kocsi elindult. Végig a Török utcán, a Margit körúton, majd amilyen hirtelen elindult, úgy megtorpant a hírhedt katonai fogház előtt. Mintha vártak volna, az ajtó csengetés nélkül kinyílt. Bemasíroztunk, egyikük megint lépést váltott. Most már nem volt kedvem ezen derülni, mert a Margit körúti katonai fogház komoly dolog volt, ezt jól tudtam. Bekerülni könnyű, de onnét kijutni — bizony, nagy szerencse kell hozzá. Két kísérőm átadott valami foglárfélének, akiről csak annyit láttam, hogy alighanem őrmesteri rangja van. — Csak arra kérem, ne zárjanak össze valami hazaárulóval. — Akkor igen önérzetesnek tartottam ezt a kérést. Ha csak sejtem is, hányszor vágják még az arcomba ezt a szót magyarul is, németül is, biztos, hogy nem okvetetlenkedem. De akkor még sok mindent nem sejtettem. — Ne féljen — felelte az őrmester kétértelműen — magához valók azok! És mentünk félhomályos folyosókon, udvaron, koromsötét lépcsőkön le, föl. Már fogalmam se volt, merre lehet az épület utcai frontja, teljesen el­ vesztettem tájékozódó képességemet. Az őrmester betuszkolt egy szűk szo­ bába, ott ki kellett fűznöm a bakancsot, a fűzőt átadtam. — Gatyamadzag van? Azt is. — Nincs, gombos. Az őrmester gyakorlott kézzel végigtapogatott, megpenderített mint egy próbababát, aztán tovább vezetett. Egy emeleten — fogalmam se volt, hogy hányadikon — a folyosó végén hatalmas helyiség tátongott. Állott-pállott emberszag gomolygott ki az ajtón. A bejárathoz közel egy katonaládán, szuronyos puskával két térde között egy csendőr bóbiskolt. Félujjnyi gyertya­ csonk olvadozott előtte, éppen csak a közvetlen közeit világította meg. Annál sejtelmesebb volt, mi lehet beljebb. Csak egy volt biztos: emberek, mert hor­ kolás, szuszogás nesze hallatszott és büdös, párás volt a levegő. — No, megérkeztünk — mondta a fogházőr kedélyesen s kicsit mintha csak barátságból tenné, hátbalökött és máris bedörrentette mögöttem az ajtót. Így kezdődött. 9 �2. A folyamőrségnél, ahol eredetileg szolgáltam, ekkor már zord idők jár­ tak. Hamarosan beosztottak a gyalogsághoz, itt a budapesti őrszázadhoz kerültem. Fiatal koromban kitűnő katona voltam, a folyamőrségnél a fegy­ verfogásokat mindig én mutattam be, futásban, katonai sportokban, hajózási tudnivalókban, evezésben kitűntem a többiek közül. Mindössze egyszer kap­ tam kettest hajózásból; egy horgonylánc elszakadt. Wodeczky főhajónagy úr úgy látta, én vagyok a bűnös, pedig nem én téptem el. Csakhát véleményem nem egyezett a hivatalos felfogással . . . Az őrszázadnál néha őrjáratot kellett vezetni a városba. Négy-öt ember­ rel indultam el, volt közöttük egy hórihorgas szlovák legény. Törve beszélt magyarul, de hogyan-hogyan sem, nyilas volt az istenadta. Az igazoltatá­ soknál fütyült a parancsnok tizedesi rangjára, mindig belepislogott az iga­ zolványokba. Ha zsidóra bukkantunk lelkendezett: „bevigyük" — mondta és a tizedes úrnak minden furfangjára szüksége volt, hogy valamiképpen kisza­ badítsa a szerencsétlent. — Tizedes úr, nem így kell csinálja . . . előbb bevinni, aztán mehetje haza . . . — Nagy pancser vagy te tizedes — állapította meg a főhadnagy úr a negyedik, ötödik eredménytelen őrjárat után. — A többiek mindig hoznak valakit, te meg folyton üres kézzel jössz vissza. Menj csak, kérj valami más beosztást. Így esett, hogy a fogdaőrség állandó parancsnoka lettem. Egy alkalommal elterjedt a híre, hogy „valami felrobbant" a városban. A laktanyaparancsnok, egy ezredes hívatott. - Te tizedes - szólalt meg a kelleténél nyersebb hangon - hallom, te valami újságíróféle vagy. Hívd fel innét valami ismerősödet és kérdezd meg, mi történt. Én nem tehetem, mert ha nem igaz, itt állnék mint rémhírterjesz­ tő. - Igenis, parancsára. Feltárcsáztam a szerkesztőséget, de azt a választ kaptam, ha meg aka­ rok tudni valamit, menjek be személyesen. Amikor visszatértem a hírrel, hogy a németek felrobbantották a Margit-hidat, az alezredes egy szót sem szólt. Elsápadt, két karjára hajtotta a fejét és csak azt láttam, hogy az idős embert rázza a hangtalan zokogás. 3. Ezekre a npokra gondoltam az első pillanatokban a hatalmas cellában. Mint a pislákoló gyertya fényében kivehettem, voltak benn vagy húsza n. Az arasznyi vastagra szétterített szalmán hevertek összevissza. Aki nagyon kom­ fortosan érkezett, pokrócon feküdt, de legtöbben bevackolódtak a szalmába és úgy próbáltak melegedni. Fújtak, nyögtek, szuszogtak pokoli hangzavar­ ban, irtózatos büdösségben. Tétován álltam meg a bóbiskoló csendőr mellett. Ki tudja, miféle polgári ösztön irányított, amikor a félhomály sűrűje felé fordulva udvariasan bemu­ tatkoztam annak a pár fölemelkedő fejnek, aki felébredt jöttömre. 10 �— Mi az kollégám - vidámított felém egy hang - Te is? No csak he­ lyezkedj el valahogy és próbáld kipihenni magad! - Üdvözöltem a kollé­ gát — Boldizsár Iván volt - köpenyemet a szalmára terítettem és lefeküdtem. Aludni próbáltam, de nem tudtam. Hánykolódtam, forgolódtam, a szalma zizegett, pora beleszállt az orromba, a szalmaszálak hol szúrtak, hol csik­ landoztak, de mindenképpen elkergették az álmot. Az izgalom már elszállt belőlem, s csak akkor lebbent vissza, amikor valaki megszólalt mellettem: — Megverték? — Nem - válaszoltam kissé meghökkenve — eddig nem . . . most jöt­ tem . . . — Szerencséje van, mert vernek ezek a dögök. Most már nem tudtam a szememet lehunyni. Hosszú volt az éjszaka nagyon, későn virradt. Lehetett vagy hét óra, mire az embermagasságnál is jóval magasabb ablakokon halvány derengés szűrődött be. Ebben a világításban minden még vigasztalatlanabbnak tűnt. Borostásképű emberek bontakoztak ki a szalmából. Sokuk feje úgy festett, mintha sose fésülködtek volna. Hajuk tele szalmatörekkel, porral, piszokkal. Fáradtan tápászkodtak, ujjaikat használták fésűnek, vakaróztak, gombolkoztak, tenyerükkel kefélkedtek, néhánya n lehúzták ingüket és hangos lebbentéssel rázták ki belőle a szúrós töreket. Mások körülvették a terem egyik sarkában álló hatalmas vashordót és dolgukat végezték. A hordóból borzal­ mas bűz áradt, elfintorítottam orromat, de aztán magam is odasorakoztam megkönnyebbülni. Időnként egy-egy nevet kiáltottak be a folyosóról. Az illető fölszedelőzködött és a fűző nélkül klaffogó cipőben vagy bakancsban csoszogott kifelé. — Hova mennek? — kérdeztem valakitől. — Alighanem kihallgatásra. Mert itt minden alighanem, esetleg, vagy talán volt. Minden bizonyta­ lan, senki nem tudott semmit, csak egy volt biztos: mindenki ártatlannak ne­ vezte magát. Úgy hírlett, néhány álfogoly is van az igaziak között, akiktől tartani kellett, besúgók, akik azért vannak itt, hogy amit meghallanak, to­ vább adják „illetékeseknek". Boldizsár Iván pár napja került be, persze ő is ártatlan volt, véletlenül „csak mint újságíró" került oda, ahol elfogták. Ő tájékoztatott, hogy ki kicsoda. — Az a nagybajuszú szőke ott a sarokban huszárkapitány, Révay Kál­ mán. Az a magas, fekete, kopaszodó az gyáros, Makai Miklós. Képzeld, ő találta fel a puskaport. (Persze nem a puskaport találta fel, hanem egy ke­ verési eljárást, amivel a puskaporgyártást veszélytelenebbé lehetett tenni.) Az a kicsit bicegő, fekete, zömök, az egy ismert szociáldemokrata vezető, Kabók a neve. (Később egy kihallgatás alkalmával úgy összeverték, hogy be­ lehalt sérüléseibe). De volt a teremben még néhány katonatiszt, köztük három fiatal hadnagy, meg jónéhány civil. Az egyik különösen érdekes figura volt: antantszíjas, feketeinges, feke­ tesapkás főnyilas. Testvér — így kellett szólítani, maga kérte a foglyokat, így szólítsák. Persze ő is „ártatlan” volt, mint mondta, tévedésből került ide. 11 �Mindenkitől elszedtek mindent, zsinórt spárgát, szíjat, még a nyakkendőt is le kellett tenni, csak ő pompázhatott antantszíjas fekete nyilas egyenruhá­ ban. — Majd tisztázzák ügyemet a testvérek és akkor itthagyhatom ezt a sok bitang hazaárulót — közölte eszmetársával, mert még egy nyilas volt ott, úgy hírlett róla, hogy megzsarolta valamelyik testvérét. Az antantszíjast Karch testvérnek nevezték és ha leereszkedett valame­ lyik fogolyhoz, eldicsekedett vele, hogy ő gyűjtő. Eleinte úgy tudták, hogy mindent gyűjt, ami a kezeügyébe akad, de aztán később maga tisztázta a tévedést: csak érmeket és képeket gyűjtött. Különösen képgyűjteményére volt büszke: — Milyen képei vannak — kérdeztem tőle, mire a testvér nagy szakér­ telemről téve tanúságot elmagyarázta, hogy vannak egész kicsi képei, alig tenyérnyi nagyságúak, ezek természetesen olcsóbbak, de vannak drágábbak is, ajtónagyságúak! Szóval sok van és sokféle - büszkélkedett a vérbeli gyűjtő gőgjével . . . 4. A Margit-körúti fogházban nem hagyták az embert unatkozni. Hol kér­ désekkel zaklattak vadismeretlenek, akikről nem tudtuk biztosan, nem pro­ vokátorok-e, hol kiszólítottak valakit, hol egy csoport társasjátéka vonta ma­ gára a figyelmet. Ezek fejben huszonegyeztek. Ez úgy ment, hogy 1, 2 vagy hárommal kellett kezdeni, a másik ugyancsak 1, 2 vagy hármat adott hozzá, és az nyert, akinek először sikerült huszonegyet mondani. Persze alig pár perc kellett, hogy kitalálja az ember a játék nyitját és akkor már elvesztette minden varázsát. Egyik nap a három hadnagyot hívták. A haditörvényszék elé álltak. Akik ismerték, nagy részvéttel kísérték őket az ajtóig, mert úgy hírlett, ügyük sú­ lyos és a végén hármas kivégzés lesz, legjobb esetben csak egyiküknek si­ kerül életben maradnia. Vagy két óra múlva újabb csoportot szólítottak. Visszajövet nagy derültséggel mesélték hogy a három hadnagy, tárgyalásuk szünetében papírlabdával futballozott a folyosón. Az ügyész mindhármukra halált kért, végül megúszták életfogytiglani fegyházzal. Úgy jöttek vissza, olyan sugárzó arccal, vidám ábrázattal, mintha ka­ baréból érkeznének. A három hadnagy szerencsés életbenmaradása bizal­ mat öntött a többiekbe, féktelen nyugalom terjedt el a cellában. Voltak, akik hallani vélték az orosz ágyúk dörgését. 5. Egyszercsak engem szólítottak és négy társamat, akikkel egyazon vád­ iratban szerepeltem, de ezt csak jóval később tudtam meg. Lekísértek bennünket egy rövid folyosóra, amelynek egyik oldalán három kicsi, ablak nélküli szoba nyílt, a szemben levő oldalon csak egy nagyobb szoba tátongott üresen. Ebbe kellett belépnünk. A szobában három borvörös hajtókájú katona volt. — Levetkőzni! — kiáltott egyikük. 12 �Mind az öten meztelenre vetkőztünk, aztán felsorakoztattak bennünket a folyosón. A fal felé kellett fordulnunk, kezünket az égnek emeltük. Amint kiléptünk, láttam, a három cellában három-három ember szorongott. — A golyósok - súgta oda félszájjal az egyik fogolytárs, aki már tudta, mi itt a dürgés. Elkínzott tekintetű, borostás arcú fiatalemberek voltak. Később hallot­ tam csak: a kilenc zsidó álnéven beférkőzött valami nyilas alakulatba, de lebuktak. — A falra bámulj, te gazember! — ordította valamelyik fogházőr és ha­ talmasat rúgott a derekamba. Homlokom megkoppant a falon. Nem mertem megfordulni, csak fészkelődtem néha, ha elzsibbadt a karom, vagy ha elment valaki mögöttem. Dideregtem, és szégyelltem mezte­ lenségemet. A nagy szobában ruháinkat vizsgálták. Fáztam, reszkettem a hidegtől. Ügy éreztem, leszakad a kezem. Már félórája álltunk égnek tartott kezekkel. Odabent le-ledobtak egy cipőt, az én bakancsom koppant leg­ nagyobbat. Közben mellém került egy babtista prédikátor, akit azért hoztak be, mert nem volt hajlandó fegyvert fogni. Hátam mögött katonás léptek kopogtak. Valami csörrent, egy főhad­ nagy jött, három sor kitüntetéssel, azok csörögtek minden mozdulatára. Csupa szögletesség, csupa pattogás a modora. A kényelmes élet azonban zsírpárnákat dagasztott a hasára. Vele tartott egy fogházőr őrmester is, aki egyik kezében hatalmas jegy­ zettömböt tartott, a másikban kis fafeszületeket szorongatott. Belépett az első cellába, a feszületeket az asztalra tette, az asztalon álló gyertyát odatette a feszület mellé, és meggyújtotta. — Az nem kell! — Mutatott a főhadnagy a feszületre - ezek zsidók! Pattant a szava a gyűlölettől. — Igenis! — és az őrmester a feszületeket zsebredugta. Most már nem törődtek velünk, a motozók is kiálltak az ajtóba s a megszokottság közönyé­ vel nézték a főhadnagy intézkedéseit. — Egymásután mondják el, mi a kívánságuk. Tessék — fordult a legel­ sőhöz. — Papírt és ceruzát kérnék. Anyámnak akarok írni — hangzott a felelet. — Őrmester, írja: papír és ceruza. Meglesz. — És m aga? — fordult a következőhöz. — Én kérem szeretnék mákostésztát enni. A főhadnagy torkából valami hörrenő hang bukott ki. Mást akarhatott mondani, mint amit mondott, de fegyelmezte magát. — Nincs metélttészta. Makarónival jó lesz? — Köszönöm, igen . . . — Írja! — vetette oda az őrmesternek. — Mákos makaróni. Az pedig írta, szótagolva: má-kos-ma-ka-ró-ni . . . Megdöbbentem. Mindenre el voltam készülve csak arra nem, hogy va­ laki halála előtt néhány perccel mákostésztát kívánjon. Humor, cinizmus, meghatottság, megrőkönyödöttség küzdött bennem. Nem tudtam tovább oda­ figyelni, pedig hátam mögött folyt a tragikus kikérdezés, sorra hangzott el egy-egy kívánság, az élet kilobbanása előtti percekben. 13 �Civilben sokáig voltam törvényszéki újságíró. Sok embert láttam a siralomházban, sok ember hallottam a „legeslegutolsó szó” jogán elordítani magát, hogy a hangot csak a hóhér kötele szakította meg, de ez a kívánság megdöbbentett. Véget ért a motozás, visszaindultunk. Útközben láttam egy ismerős pécsi építési vállalkozót, M á rovics Andort és egy költőt, Ijjas Jankovich Antalt. Őket is kísérték valahonnét, valahová. Aztán mintegy félóra múlva rövid egymásutánban kilenc dörrenést hal­ lottam. Kilenc dörrenés, kilenc sortűz, kilenc élet. 6. Délelőtt tíz órakor ismét engem szólítottak és még valakit, akit akkor még alig ismertem, csak annyit tudtam róla, hogy Berentés Antalnak hívják, fővárosi tisztviselő és csak egyszer találkoztam vele, amikor a városházán rejtőző francia ellenálló csoportnak üzenetet vittem meg úgy emlékszem, ke­ nyeret. A fogháznak egy másik épületébe kísértek. Az előszobában két nő ült, az arcukat nem láthattam, lehajtott fejjel sírtak. Valamelyik szobában furcsa suhogás nesze hallatszott. Néha valami dörmögő hang, és többször egy­ másután egy-egy velőtrázó kiáltás: — Elég! Ne bántsanak! Éreztem, hogy sápadok. A tenyerem izzadt, a hidegtől, és az izgalomtól reszkettem. Az egyik ajtó kinyílt, egy nő lépett ki. Sűrű, szőke haja zilált, blúza nyitva, félmelle kibuggyant a ruhájából. Mezítláb volt, cipője, haris­ nyája a kezében. Megismertem, nevét láttam néha egy napilapban. Négerek­ ről szóló versikéket írt, amelyekben négerek helyett zsidókat kellett érteni. Nem kis merészség volt ilyeneket írni is, leadni is. A nő is megismert, valaha az öcsémet tanította Pécsett angolra. A nő egy pillanatra megtorpant, de kísérője hátbalökte így elbukdácsolt mellettem, csak fájdalmas sziszegését hallottam. ,, Megtalpalták", mellét csavargatták, de ugyanígy járt az egyik fiatal hadnagy nővére is, akit szintén itt hallgattak ki. A nőknek elég félni­ valójuk volt, mert a fiatalabbaknak rendszerint akár vallottak, akár nem, legelőször is le kellett vetkőzniök. Valaki karonfogott, és bevezetett abba a szobába, ahonnét az előbb a nő kijött. Ablak nélküli, kopár helyiség volt ez, egyik oldalon egy kecskelábú asztal a másikon íróasztal, mögötte szék. A szobában három ember volt: egy alacsony, zömök feketehajú, egy magas, ősz és egy harmadik, de annak az arcát nem jegyeztem meg, soha nem is láttam többé. 7. Eleinte közömbös dolgokat kérdezgettek, ahogy tudtam, válaszoltam. Ezért ugyan kár volt izgulnom, hiszen ezek nagyon rendes emberek. Majd kiderítik, hogy tévedésből hoztak be és hazaengednek. Aztán kényesebb kérdések következtek. Hol a feleségem, hol a kisfiam? Csak annyit tudtam, hogy valahol Zuglóban. Valóban, a Zsigmond utcai lakásban Horváth Árpád egyre nagyobb feltűnést keltett azzal, hogy soha 14 �nem ment le az óvóhelyre. Egyszer meg is kérdezte az egyik „házi nyilas", hogy hol a tanár úr? Miért nem jön le az óvóhelyre, talán nem tudja, hogy kötelező? Akkor valami tréfával ütöttem el a kérdést, a nyilas úgy tett, mint aki elhiszi, de már ekkor figyeltek bennünket. Boldogan hallottam felesé­ gemtől, hogy Horváth Árpádnak valami ismerőse felajánlott egy zuglói la­ kást, költözzenek oda. Az illető kémelhárító tiszt, tehát nyugodt voltam, hogy biztonságban vannak, de hogy hol a lakás, azt nem tudtam: — Mi ez? — mutattak elébem egy negyedíves gépelt, pecsétes igazol­ ványt. Ekkor már láttam, hogy baj van, a német nyelvű igazolványt Horváth szerezte és valami olyanféle szövege volt, hogy a lakás a Gestapo védelme alatt áll. Ha ez kezükben van, akkor voltak fenn a lakásban, ha fent voltak, sok mindent láttak, találtak . . . — Igazolás — motyogtam, de már csattant is az arcomon egy hatalmas pofon. Az ősz adta. Megtántorodtam. Nyilvánvaló, hogy többet tudnak, mint amennyit gondoltam, de azért talán nem mindent. Ebben a pillanatban a szőke, vicsorgó fogú lépett a szobába. Most villant az agyamba, honnét olyan ismerős. A hatalmas bér­ ház udvarán láttam néha őgyelegni, a házi nyilasokkal tárgyalni. Ez aztán kitálalt. Tudta, hogy Horváth mikor költözött el, tudta hogy egylovas kocsit béreltek, s a Ferenc József hídon át mentek, mert a Margit-híd akkor már romokban hevert, hiszen a „zsidók” éppen az előző nap robban­ tották fel. Megmondta feleségem és Horváth pontos címét is, amit még én sem tudtam. Elhatároztam, hogy az igazságból a legtöbbet mondom el mindaddig, amíg nem ártok vele senkinek, azon túl azonban tagadok. — Ezt mind nem tudtad? — üvöltött, belekapott a hajamba és rázta, rángatta teljes erejéből, marokszámra maradt kezében a haj. Meg se szisz­ szentem. Fiatal koromban birkóztam, boxoltam, nem volt előttem ismeretlen a testi fájdalom. Csak az emberi megalázottság érzése volt szörnyű, de nem is most, hanem amikor a pofont kaptam. Mintha a bántalmazásnak ez a formája minden másnál borzalmasabb volna . — Laci bácsit ismeri? — kérdezte az idős nyomozó. Mintha elfelejtettem volna, hogy mire fog adkoztam, hogy az igazság­ ból a legtöbbet mondom. Gondolkodás nélkül rávágtam: — Nem, fogalmam sincs róla ki az. — Pedig jól tudtam, Horváthot hív­ ták így barátai. Jól tudtam, hogy nem álneve volt, csak tréfából nevezték így. — Nem ismeri? Egyesegyedül maga nem ismeri, aki hónapokig együtt lakott vele, aki . . . — nem folytathatta, mert a fekete megszólalt: — Hagyjátok. Majd én. - Aztán hozzámfordult: — No, vesse le a ba­ kancsát. — Éreztem, hogy elsápadok. Féltem. — Csak vesse le. — A fekete biztatott, szinte rábeszélt. Ez soha nem jött ki a sodrából, mindig nyugodt maradt. Nyugodt és könyörtelen. Úgy dolgo­ zott mint egy hóhér, megfontoltan, körültekintően, alapos szakmai ismere­ tekkel. Nem csoda, kiszolgált csendőr volt, s most a nyilasok Nemzeti Számonkérő Különítményének nyomozója. 15 �8. Aznap, mikor a németek megszállták az országot, a Körúton találkoztam Horváth Árpáddal, aki a Dohány utcai Continental szállóban lakott. „Baj van — mondta — a németek úgyszólván még meg se érkeztek, máris keres­ nek. Mit lehetne tenni?” Nagyon tiszteltem, nagyon szerettem ezt az embert. Még debreceni színigazgató korából ismertem, amikor a felhecceit egyetemi ifjúság egy ré­ sze tüntetett ellene, s bojkottálni akarta a színházat. Jól tudtam róla például, hogy a civisvárosban húsz próbát tartott egy olyan darabból, amit más igazgató öt próba után gondolkodás nélkül előadott. Tönkre ment, még a színházi bársonyfüggönyét is elárverezték. Budapestre jött, először a Víg­ színháznak lett a főrendezője, majd a Nemzetibe került, de összekülönbö­ zött a vezetőséggel, s egy napon öngyilkosságot követett el a szállodában. Búcsúlevelet írt, és hosszú idő után itt találkoztam vele, majd másodszor március 19-én. Tudtam róla, hogy a németek nem ok nélkül keresik, hiszen ismert bal­ oldali volt, sőt kommunista. Politikai beállítottsága miatt édesapjával is összekülönbözött (apja főispáni titkár volt Désen) és tudtam, hogy nem érint­ keznek. — Gyere hozzám — ajánlottam. — A gyerekszobát el lehet kasírozni, senki se fogja sejteni, hogy ott vagy. — Így is lett. A legszükségesebb holmi­ jával odaköltözött, valahonnan hamis iratokat varázsolt elő és pár nap múlva bejelentettük — úgy emlékszem, Horvay Gábor tanár néven, mert erre a névre szóltak az iratai. Azt tudom, hogy a zuglói lakásba már saját nevén jelentkezett be. Egy szép napon azzal lepett meg, hogy levágatta hatalmas, dús szőke bajuszát. Úgy döbbentem erre az „álöltözetére”, hogy a New-York kávéház előtt nagy csoportosulást láttam. Közelebb mentem, Horváthot nagy ember­ gyűrű vette körül, kollégái, barátai, ismerősei tréfálkoztak vele, kacagtak, ugráltak. Kicsit zavartan magyarázkodott a csoport közepén. Félrehívtam. „Miért vágattad le a bajuszodat és a ha már levágattad, miért mutatkozol így?” — kérdeztem, mire kissé restellkedve közölte: ki akarta próbálni, hogy ráismernek-e? . . . Rajtam is sokat segített. Gyakran felkeresett a laktanyában és olyan feketét hozott, amitől a halott is felébredt volna. De engem is gyakran igénybe vett. Hol katonai pecsétet kért, hol a revolveremre volt szükség pár napra, hol űrlapot, szabadságolási engedélyt, sőt leszerelési igazolványt is kért. Aránylag könnyen ment a dolog. Mint karpaszomán yos tizedes, nem tűnt fel, ha üres óráimban az irodában üldögéltem. Aztán egy-egy óvatlan pillanatban el-elemeltem egy-egy pecsétet, körbélyegzőt, sőt egy alkalommal „Végleges elbocsátási igazolványt" is sikerült szereznem. Ennek különösen örült, mert jónéhány embert sikerült így kimentenie egyszer s mindenkorra a katonaságtól. Otthon, a lakásán - lakásomon - nagyban folyt az okmánygyártás. Horváth Árpádtól nem lehetett olyant kérni, amit meg ne szerzett volna. Megszorult embereknek pénzt, élelmet gyűjtött, felhívásokat fogalmazott, ezekben gyakran vettem részt, amikor a laktanyából hazamentem fürödni. A 16 �lakás lassankint megtelt röpcédulákkal, amelyek ötvenes-százas csomagok­ ban lapultak a könyveim között, illetve mögött. Életveszélyes dolog volt ez, mert akkoriban már teljes erővel dühöngött a nyilas terror. A detektívek később kilószámra szedték elő a könyvek mögül a legkeményebb hangú röp­ cédulákat, közöttük a színészszakszervezet megalakítására felhívó íveket. Ez például így kezdődött: „KIÁLTVÁNY! A német-bérenc fasiszta rémuralom véget ért! Szabadok vagyunk! Felszabadulásunkkal lezárult egy önző, művészietlen, az igazi és magasabb, jobb és tisztább művészi törekvéseket megbénító, gátló és elfojtó negyedszázad, egy 25 éves erkölcsi, művészi és gazdasági kizsákmányolás kora!” Hát ha ezt megtalálták, sem neki, sem magamnak nem nagy jövőt jós­ lok — gondoltam. Sajnos, igazam lett. A nyilasok a házkutatás során összeszedték a rengeteg röpcédulát, fel­ hívást, mindent, amit Horváth a Zsigmond utcai lakásban hagyott. De ha már ott hevert előttük Horváth büszkesége, a ceruzagyűjtemény, a rengeteg drága szappan, a sok papír, azokat is magukkal vitték . . . 9. A hidegtől, izgalomtól remegve, dideregve és verejtékezve toltam le egyik lábammal a másikról a bakancsot. Fél lábon álltam, a kapca két sza­ bad vége szinte reszketve libegett a levegőben. — A másikat is! — A fekete majdnem kérlelt. — De kérem . . . — próbáltam magyarázkodni - erre nincs szükség, amit tudok, elmondom e nélkül is — és megemelten kapcás lábamat, amiről ekkor lehullott a rongydarab. — Csak vesse le! Hárman álltak körül. A hosszú háta mögé kulcsolt kézzel hintáztatta magát, egyszerre előkapott valami hosszú, fekete rudat és teljes erővel fej­ bevágott vele. Csattant a gumibot, feljajdultam. — Kuss! Le a bakancsot és hasra feküdni! Valamelyik hátulról meglökött. Bukdácsoltam a váratlan lökéstől, térd reestem, rámugrottak, lenyomtak a földre. Lábamat térdben felhajlították, talpaim az égre néztek. Egy másik összekötötte két bokámat, a hosszú pedig verni kezdett. Huszonötig számoltam, aztán elaléltam. Ezt már nem lehetett kibírni. Felüvöltöttem, ahogy a torkomon kifért: — Segítsééég! Egy csendőrtiszt lépett a szobába. Később tudtam meg, hogy Radó százados volt, az egyik legkegyetlenebb tiszt. Fel akartam állni, de alig moccantam egyet, valamelyik rálépett a kezemfejére. — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem . . . - de a főhadnagy intett: — Csak csináljátok — vetette oda és becsapta maga mögött az ajtót. — Na most beszélgessünk — lihegte a hosszú, aki belefáradt a verésbe. Lehajolt, leoldozta a spárgát a bokámról. Reszketve tápászkodtam fel, alig tudtam megállni a lábamon. Fájt, saj­ g ott az egész talpam, dagadt lábfejembe szinte belevesztek az ujjaim. Az 17 �íróasztalnak támaszkodtam. Záporoztak a kérdések. Horváth Árpád már nem nagyon érdekelte őket, mintha már mindent tudnának róla, amit akartak. — Miért szökött meg a szállodából? — A németek lefoglalták a szállót. Nem szökött, tudta, úgyis át kell ad­ nia a lakását. — Kik jártak hozzá? — Senkit sem ismerek közülük, keveset voltam otthon, nem találkoztam soha idegennel. — Hogyan került a lakásba a Gestapo-igazolvány? — Nem tudom, talán kapta. — Hamisította! — ordította a szőke és szinte csikorgott a foga a dühtől. — Mikor voltál utoljára a Mária Terézia laktanyában? — Nem voltam ott soha. — Na, hasrafeküdni! Ellenálltam, dulakodni kezdtem velük, egyikük belekapott a hajamba, földrerántott. Gúzsbakötöttek. Térdem alá seprűnyelet dugtak, csuklóimat bokámhoz kötötték. Tudtam, milyen kegyetlen érzés, mert tényleges korom­ ban a folyamőrségnél divat volt, egyszer gúzsba köttettem magam, hogy ki­ próbáljam, milyen. Ö t percig, ha bírtam. A seprő két végét felemelték, testem azonnal aláhanyatlott. Egyik végét az asztalra , a másikat egy székre tették, a hosszú ismét verni kezdett. A vér a fejembeszállt, nem tudtam, a fejem fáj-e jobban, vagy a talpam. Mostmár mindegy - gondoltam —, és teljes erőből átkoztam őket, ahogy a tor­ komon kifért. Pillanatnyi szünet állt be. Elhallgattam, nem tudtam, mi követ­ kezik. — Nyisd ki a szádat! — Nem voltam . . . - azt hittem, válaszolni kell. — Nyisd ki! — Katonasapkámat betömték a számba, a hosszú folytatta a botozást. Már nem fájt a gumibot, elsötétült előttem a világ, fejem leha­ nyatlott. Nem tudtam, mennyi ideig tart ez az állapot, csak azt éreztem, hogy mindenem csuromvizes. Kinyitottam a szemem, ebben a pillanatban meg­ emelték a seprő két végét és egyszerre eleresztették. Tarkómra zuhantam. Ezt még kétszer megismételték. Most már elájultam. Kibontották a spárgát, talpra rugdostak. Francia neveket kérdeztek, a rosszul kiejtett francia szavakra nyugodtan mondhattam, sose hallottam. A tagadásra néhány pofon következett, de ez már nem fájt. Szinte pihentető volt. Annál inkább a szégyen, a megaláztatás. Pedig még nem voltam túl a nehezén. 10. Ismét a Mária Teréziát kérdezték. Nem, itt valóban nem voltam soha. — Nem voltam — Nem láttam — Nem ismertem — Nem tudom — vála­ szoltam a gyorsan pergő kérdésekre. És voltaképpen csak most lépett akció­ ba a fekete, aki eddig inkább csak asszisztált. Az íróasztalhoz vezetett. Valami olyanféle készülék volt az íróasztalra csavarva, mint egy ceruzahegyező. Tudtam, ez a „Moszkvai rádió", eleget halottam róla a cellában. — Rosszabb már nem jöhet - gondoltam, és elhatároztam, egy hang sem hagyja el többé a számat. 18 �Valamelyik elkezdte forgatni a ceruzahegyező forgatókarját, a cigány nem volt cigány, csak a fekete képe miatt hívták így — odanyújtott egy kis rudacskát. Akkora hengeralakú rudacska volt, mint a mutatóujja. — Fogja csak. Fogja meg és szorítsa. Kezembe fogtam a rudacskát. Ebben a pillanatban irtózatos áramütést éreztem. Olyanféle volt, mint amikor a villany megráz valakit, de az ütések sokkal ritkábbak voltak és rettenetesen fájtak. Megint összekötözték a kezem, ezúttal hátul és a rudacskát a galléromba dugták, fogaim közé erőltették, majd lefektettek a fölre és a lábujjaim közé tették. Voltak pillanatok, amikor elállt a lélekzetem, de nem válaszoltam. Ekkor le kellett tennem a nadrágomat. Lefektettek, és heréimet a hur­ kapálcához hasonló pálcikával verték. Irtózatos volt. Amikor a pribékek lát­ ták, hogy semmire sem mennek velem, levették a köteléket a csuklómról. Ujjaimat nem éreztem, alsó karom úgy megdagadt, hogy a kötél vagy fél­ centire mélyedt a húsomba. Dörzsölgettem kezeimet, kapkodva szedtem a lélekzetet, de nem sokáig hagytak békében. — Körbefutni! - ordította a hosszú és futnom kellett a szobában, körben a fal mellett egyszer, kétszer, háromszor, ötször. — Elég. Vedd fel a bakancsot! Leültem a földre, feltekertem a kapcát, de lábamat nem tudtam bele­ erőltetni a bakancsba. A kapcát zsebregyűrtem és úgy próbálkoztam, de a bakancs csak nem ment föl. Ekkor valahonnét két csendőr került elő, rá­ tettek egy köpenyre és félig hurcolva, félig támogatva felcipeltek a cellába, s belöktek a szalmába. Elterültem a földön, valami derenget az agyamban, hogy beljebb húznak, Boldizsár dörmögő hangját hallottam, az volt az érzé­ sem, hogy betakar. Elaludtam. Másnap reggel 9 óra felé ébredtem, a cellában már pezsgett az élet. Nem kérdezett tőlem senki semmit, nyilván látszott rajtam, hogy mi történt. A bombázások sok kárt tettek már a városban, a vizet úgy adagolták, mint a patikaszert. Csak a családom sorsa érdekelt, erre pedig senki sem tudott válaszolni. A legszörnyűbb halálnemek káprázata gyötört, hogyan végeztek velük. Már mindenre el voltam készülve . . . Még egyszer levittek az irodába. Ott voltak a Kockás fivérek, Berentés Antal, és egy Markos György nevű újságíró és közgazdász, alacsony, sovány ember, akivel később, más körülmények között jobban összeismerkedtem. Elém toltak egy 8—10 oldalas jegyzőkönyvet. A „vallomás’’ volt. Minden ol­ dalt kalligrafikus írással aláírtam, s megpróbáltam kisillabizálni, mi van benne. Csak sokkal később, Németországban, egy trágyadomb mellett döb­ bentem rá, hogy a sok ,,nem”-ből egy tízoldalas vádiratot kanyarítottak, amelyből kiderült, hogy ötödmagammal csapatokat szerveztem, a M ÁVAG udvarából lopott ágyúkkal akartam hátbatámadni a német hadsereget, kom­ munistákat rejtegettem, és az ellenségnek fontos hadititkokat árultam el. Mindezekért és még néhány kisebb cselekményért az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte fejemre. A zord vádirat tragikus szavait ott a trágyadomb mellett egy kajlafülű ló és egy kapirgáló kakas látványa enyhítette csupán. 19 �Aztán visszatereltek a cellába. Ott láttam utoljára Horváth Árpádot. Nem vot megtörve, talán nem is nagyon kínozták, hiszen mielőtt elfogták, már mindent tudtak róla. Később hallottam csak, hogy hősként viselkedett. Két alkalommal hallgatták ki, egyetlen szót nem hallatott, egyetlen szót nem szólt. Nagy lélek volt, nagy művész, művészetének nagy értője. Sokat vesz­ tett vele az ország, és egyetlen, igen szerény megemlékezésen kívül más el­ ismerésben máig sem részesült. 11. Egyik nap a borbély, egy szerb partizán hozta a hírt, hogy sok kivégzés lesz a fegyházban. Csak egy kis csoportot nem érdekelte a hír, pedig nekik lett volna rá legtöbb okuk. Tudniillik, az ő ügyüket tárgyalták és úgy festett a dolog, hogy lesz néhány halálos ítélet. Ő k azonban rendületlenül bridzseztek az egyik sarokban, becsempészett kártyával. Mikor felolvasták a névsort: Révay Kálmán, Makai Miklós, és még néhányan, egykedvűen indultak ki­ felé. Valamelyikük még hátraszólt: — A lapokat ne bántsátok! . . . Ez a délelőtt a fojtott idegesség jegyében telt el. Csak akkor nyugodtak meg a kedélyek amikor kiderült, hogy mindössze egy halálos ítélet hangzott el, a többiek „csak” életfogytiglani fegyházat kaptak, meg néhánya n tizenöt évet. Révayt ítélték halálra, Makai életfogytiglanit kapott, a többieket nem nagyon ismertem. Az elítéltek megnyugtatták az idegeskedőket: kegyelmet kértünk, felleb­ beztünk, ma még nem lesz kivégzés. Aztán egyikük folytatta: — Azt hiszem, én következem - odalépett a leterített lapokhoz és annak rendje-módja szerint befejezték a játszmát. Nem sokáig tartott a nyugalom. Másnap ismét elterjedt a hír: mégis­ csak lesz kivégzés, előző nap nem hiába hozták az akasztófákat. Valakinek a tenyerén felkapaszkodtam az ablakhoz, ismét hoztak néhány akasztófát. A felső végüket láttam, aztán surrant az ásó, hullottak a kavicsok. Gödör ké­ szült az akasztófák számára. A borbély csak annyit suttogott be a cellaajtó nézőkéjén, hogy az őrség csőre töltötte fegyverét, valami nagy dolog van készülőben. Nyomasztó csend támadt a fegyházban. Negyedórák múltak el egyet­ len hang nélkül. Senkinek nem volt kedve beszélgetni. Csak nagynéha fi­ gyelmeztetett valaki: — Halljátok? . . . Az orosz ágyúk . . . Talán még időben érkeznek . . Csodát vártunk valamennyien. De nem, nincs csoda. Harsány kürtszó hasított a néma csendbe. Most . . . Most ölik meg Kiss Jánosékat, Tartsay Vilmosékat. A cellában mindenki feszes vigyázzban állt. Álltak valamennyien me­ redten, szótlanul. Egyszercsak vezényszavakat lehetett hallani majd az őrség bakancsai­ nak kopogását. Vége. Meggyilkolták őket. 20 �Újabb letartóztatási hullám lehetett a városban, mert újabb foglyok érkeztek. Ezekkel már bizalmatlanok voltak, a „törzstagok" ekkor már összekovácsolódtak, aztán meg tartottak a kémektől. Egy új fogoly azonban valamennyiünk rokonszenvét megnyerte, azokét is, akik csak hallomásból tudták, hogy kicsoda. Bajcsy-Zsilinszky Endrét hozták be. Többen ismerték, szeretettel üdvözölték, maguk közé vonták. Én is is­ mertem, letartóztatásom előtti napokban olvastam eleget róla a nyilas saj­ tóban, de régebben írtam is néha Bajcsy-Zsilinszky lapjába. Sokra becsül­ tem, tiszteltem. Elfogódottan nyújtottam kezet és nagyon megörültem, amikor a képviselő megismert. „Hát te miféle disznóságot követtél el, hogy idehoz­ tak?" - kérdezte. Bajcsy-Zsilinszkyn a német golyó okozta sebesülésnek nyoma már el­ múlt, a nyilasok jól ápolták, hogy életben maradjon, hogy parádésan végez­ hessenek vele . . . A cellában mindenki tudta, hogy nem törődve mentelmi jogával, halálra ítélték, de mindenki igyekezett megnyugtatni. — Nem merik az ítéletet végrehajtani — nyugtatgatták —, de nem sok sikerrel. — Ezek? A nyilasok? Ezeknek már nincs mit félteniök, nincs veszteni valójuk — válaszolta és sajnos, később igaza lett. Ezután már csak az indulás hírei jelentettek izgalmat. Máskor is, többször is hoztak még akasztófát nem is egyet, többször is felhallatszott az udvarról egy-egy dörrenés, egy-egy sortűz, de nem tudtuk ki az áldozat, így alig tudtunk az ismeretlenekkel együttérezni. 12. Az elszállítás gyorsabban ment, mint gondoltuk. December 9-én kezd­ ték, ránk december 11-én került sor. Hiába reménykedtünk, hogy az oroszok már itt és itt vannak, nincs olyan útvonal, ahol beléjük ne ütköznénk, egy keskeny sáv még maradt,és mi ezen a keskeny sávon kijutottunk az ostrom­ gyűrűből. Már délután sorakoztattak bennünket az alagsori helyiségben. Az indulást órákig tartó várakozás előzte meg. A hangulat feloldódott. Minden­ ki érezte: bárki számít rá, bárki bármennyire rá volna is utalva, nem tud se­ gíteni, az illető igyekezzék menteni a bőrét, ahogyan módja van rá. Ez a tudat valami ideges vidámságot váltott ki belőlünk. De lehet, hogy csak a változás okozta ezt a felületes könnyelműséget. Fáztunk. Különösen én, a vászonöltönyömben, amiben elfogtak. Többszörös névsorolvasás után elin­ dultunk fölfelé. Az autóbuszok a Retek utcában álltak, onnét kanyarodott egy-egy busz a fogház elé s amikor megtelt, besorolt a többi közé, vissza a Retek utcába. Éppen eldübörgött az egyik busz, amikor veszekedett vijjogás, sziréná­ zás támadt. Légiriadó. — Ha találatot kap a fegyház, itt döglünk valamennyien — így valaki a sötétben, de senki sem ijedt meg. Mi nem sokat veszíthettünk. A szirénázás még tartott, a külvárosok felől még bombarobbanások hangját lehetett hal­ lani, de a szállítást nem hagyták abba. Zűr támadt. Egyik fogoly kiugrott a 21 �katonák sorfala közül, belekarolt egy nőbe és megugrott vele. Állítólag még noszogatta is: „Gyerünk drágám, siessünk!" - mondta volna, így mesélték, akik látták az esetet. Fáradtan, elcsigázottan érkeztünk Sopron-Kőhidára. Hajnalban, hideg havas esőben álltak meg az autóbuszok a tengelyig érő sárban, egy magas téglakerítést megszakító kapubejárat előtt. — Kiszállni, kiszállni — sürgették a gémberedett lábú foglyokat és a fogházőrök kettős sorfala között sietősen tereltek bennünket befelé. Udvar nagyságú előcsarnokba kerültünk. A három emeleten körbefutó folyosó és cellák köröskörül, kéttenyérnyi ablakokkal, szemmelláthatóan ne­ héz zárakkal. Vagy jó órányi ácsorgás után előkerült egy köpcös fogházőr-őrmester, akinek vezénylő ordítására valamennyiünket elhelyeztek a cellákban. Itt kez­ dődött fogolyéletünk második szakasza. Sopron-K őhidán 1. Ki tudja, milyen szempontok vezették a fegyház vezetőségét akkor, ami­ kor úgy intézkedett, hogy a foglyokat egyenként helyezze el a nagyobb für­ dőszoba méretét alig meghaladó cellában, amelynek berendezése enyhén szólva kissé puritán volt. Egy fapriccs, egy faliszekrény, egy szék, egy mos­ dótál — ez volt minden, no és a csöbör, a Margit kö rútról jól ismert csöbör, a borzalmak borzalma. A csöbör, amibe a foglyok minden szükségletüket vé­ gezték és amire egy jól-rosszul, de inkább rosszul illő fedőt tettek. Ezer sze­ rencse, hogy hideg volt, különben a csöbör tartalmának kipárolgása elvisel­ hetetlenné tette volna a levegőt. Ám a nyilasoknak maguknak is alig volt fűtőanyaguk, nem csoda, ha a cellában díszelgő fűtőtestek majdnem mindig hidegek voltak. A kéttenyérnyi ablak magasan volt, alig elérhető magasan. A Margit körútiak tiszteletére átrendezték a fegyházat. A kórházat az úgynevezett védőőrizetesek számára tartották fenn. Ide azokat a foglyokat költöztették már régebben, akik nem álltak bírói eljárás alatt, vádirat nem készült ellenük. Ezek olyan túsz-félék voltak, a ,,védőőri” zet” pedig internálásnak felelt meg. A valamivel jobb koszt és enyhébb eljá­ rás járt nekik. Az itteniek „társadalmi állás" tekintetében erősen megkülön­ böztették egymást. A legnagyobb tiszteletnek herceg Montenuovo Nándor örvendezett hercegi címe és htalmas földbirtokai miatt, Itt tartották fogva pár napig Titkos Ilonát, rövid ideig Karádi Katalint, Jávor Pált, Egyed Zol­ tánt. Itt töltött pár napot Mindszenti hercegprímás úr papjaival együtt, akik­ kel néha riadtan álldogált a templomocska melletti dombon, sőt itt volt a védőőrizetesek közölt Kállay Miklós, akkori miniszterelnök is - teljesen elkü­ lönítve mindenkitől, külön koszton, külön SS-őrséggel, amely soha, egyetlen pillanatra sem távozott mellőle, még az ebédje mellé is odaült egy német katona. Annyira vigyáztak rá, hogy a fegyház kápolnájába is csak SS „testőrségével” mehetett, s ők ketten a kapolnácska erkélyét foglalták el. 22 �A főbejáratnál levő U-alakú épületrészben voltak a politikai foglyok. Legtöbbjük még bírói eljárás alatt állt, de voltak közöttük 10-1 2 -1 5 évi fegyházra ítéltek is, sőt olyanok is, akiket már Budapesten halálra ítéltek, itt fellebbviteli eljárásukra vártak. Amit aztán vagy életfogytiglani fegyházra váltottak, vagy végrehajtották az ítéletet. Mindkét esetre volt példa elég. Teljesen külön, az épület egy másik ágában helyezték el a „gyilkos urakat” — így neveztük a köztörvényi elítélteket. Ezek súlyos elítéltek voltak, a „könnyebb legényeket” már elvitték. A fegyházat úgy tervezték mint a legrégibb, legsívárabb proletár bér­ házakat annak idején. Budapest külvárosában. A U két nyitott száránál volt a bejárat, minden emeleten körbefutó folyosó, amelyről a cellák nyíltak. A U hajlásánál a pincébe lehetett menni, egyébként a földszinten voltak az irodák és ugyancsak cellák. A földszinten voltak a „prominensek”, a harma­ dik emeleten a nők. Aztán oda került még egy fogoly, akiről külön kell beszélni. Bokáig érő német tiszti köpenyben, hetykén ágaskodó német tiszti sapkában pompázott, tisztikarddal. Görgey Vince volt, egy hírhedt uszító nyilas újságíró. Amikor behozták, üvöltve tiltakozott az ellen, hogy a politikai foglyok között helyezzál el. „Inkább a gyilkosok közé megyek, mint ezek közé a hazaárulók közé” — harsogta. S valóban, valahol a gyilkos urak között kapott cellát. A fegyházban többé nem látták, még a közös fürdésre sem ment, pedig az „társadalmi esemény” számba ment, sem a vasárnapi misére. Görgey különben még sok galibát okozott, meglepetéssel is szolgált, de erről majd később. A németek kiszabadították. 2. Hideg volt, a koszt gyenge. El lehetett képzelni, milyen gyenge, ha a ka­ rácsonyi étkezés ez volt: reggelire fél csajka langyos pótkávé, ebédre néhány szem krumplinúdli, pár szem mákkal behintve, vacsorára fél csajka tea, és egy 5 centis darabka kolbász. A fogoly reggel megkapta az egészet, aztán gazdálkodhatott vele. Lelki erején múlt, hogy hogyan élt. Ha egy ültő helyé­ ben megette az egészet, aznap nézhette az eget, ha cellája ablakából látta volna. Ha azonban beosztotta megának háromszorra, jó sokáig elszórakoz­ hatott vele, csak éppen nem lakott jól. A hétköznapi étkezés még ennél is gyengébb volt. Nekem legjobban ízlett még a rántásos núdli. Ez ugyancsak géppel készített főtt krumplisnúdli volt, amelyen a sötétre sütött rántás jelentette az ízt. A káposztalevesben nem volt káposzta, a krumplifőzelékben szerencse volt ha talált az ember néhány szem, mogyorónyira metszett krumplit, de minden sótlanul készült, mert a nyilasoknak már alig volt sójuk. Az egyedüllét nyomasztó volt. A fogvacogtató hidegben állandóan fáztam. Eleinte tornával próbáltam felmelegíteni magam. Végigcsináltam minden tornagyakorlatot, amire csak gyerekkoromból visszaemlékeztem. Aztán a kézenjárást gyakoroltam. Valamikor kitűnő tornász voltam, a kézenállás nagyszerűen ment, de kézen járni nem tudtam. Itt aztán megtanultam. A fekvőtámasz, a mérleg kifogás- 23 �tala nul sikerült. Aztán azt vettem észre, hogy mintha felejtenék, s nem ér­ tettem miért, hiszen egész nap nem csináltam mást, mint gyakoroltam. Csak napok múlva eszméltem rá a hibára: az állandó éhezéstől legyengültem, azért nem sikerült már semmi. De amúgy is abba kellett hagynom ezt a szó­ rakozást, mert a cellaajtó kis nézőkéjén, amelyen a csajkát is beadták, gyak­ ran benézett a fogházőr. Volt közöttük egy hatalmas szál legény, kedves, vidékies akcentusban beszélt. ,,Mit csinál, maga pojáca" — ordított rám egyszer, aztán megtudtam, hogy a cellában „nem szabad” ilyesmit csinálni, s kioktatott, hogy a priccsen ülve kell várni az idő múlását, de lefeküdni se szabad. Ez bizony nagy csapás volt. Nem maradt más mint reggeltől estig dideregni, mert a fogházőr ettől kezdve szinte percenként benézett. Aztán nagy felfedezést tettem: dörzsöltem magam. Ez jó is volt, fel is melegített valamennyire, torna sem volt, hát a fogházőr hagyta. Mi hajnalban érkeztünk, délután és másnap újabb csoportok jöttek. A szék támlájára állva próbáltam lepillantani az udvarba, mert fura hango­ kat hallottam. Férfiak mentek körbe-körbe a kis udvaron, párosa n mint az iskolásfiúk, szó s hang nélkül, a fogházőrök felügyelete mellett. A lenti fogházőr azonban meglátta a fejemet, rámemelve puskáját, vala­ mit kiáltott. Gyorsan leugrottam a székről. A szék eldőlt, ekkor meg a fo­ lyosói fogházőr üvöltözött, hát jobbnak láttam, ha meghúzom magam. Vi­ szont az ablakban nagyszerű felfedezést tettem. Féltenyérnyi üvegdarabot találtam, és egy félpár kesztyűt. Sok unalomtól mentett meg e két értékes tárgy, mert segítségükkel én lettem a fegyház legelegánsabb foglya. — Jó lesz az üveg, ha meg akarom ölni magam - gondoltam, mert nagyon gyötört az egyedüllét. Aztán agyamba villant, hogy a többszörös motozás ellenére se vették észre a patkóerszényemben lapuló borotvapengét. Igaz, ceruzát hegyeztem vele már hónapok óta, kopott, életlen volt, a cellá­ ban azonban sok hasznát láttam. — Borotválkozni fogok — határoztam el magam, kitűnő időtöltés lesz. Ismertem a Morse-jeleket, megpróbáltam egyes és kettes ütésekkel je­ leket adni. A jéghideg fűtőtesten kísérleteztem, és hajdani kalandregényolvasmányaim alapján abban reménykedtem, hogy sikerül elbeszélgetni va­ lakivel. Alig koppantottam azonban ötöt-hatot, az egész fogház minden fű­ tőteste szinte zengett a kopogástól, egyetlen értelmes jelet nem lehetett kiszűrni a hangzavarból. Viszont a fogházőrök úgy üvöltöztek minden eme­ leten, ahogy a torkukon kitért: — Csend! Csend legyen disznó hazaárulók! Akit meglátok hogy kopog, sötétzárkát kap! - Aztán azzal fenyegetőztek, hogy nem lesz ebéd. Ez már komoly volt. Amilyen hirtelen támadt a zaj, olyan hirtelen abba is maradt minden zajongás, bár itt-ott néhány optimista lélek itt-ott koppantott még egyet-egyet. Ez hát nem sikerült. 3. Időnként dörzsölgettem magam, dehát ez bizony sovány időtöltés volt. Annál nagyobb várakozással tekintettem a séták elé. 24 �Ilyenkor megnyíltak a cellák ajtajai, ki kellett lépni az ajtó elé, az egyik oldalnak jobbra, a másiknak balra fordulni és elindulni az udvarra. Aki mellé az ember véletlenül került, az volt a sétapartnere a tenyérnyi udvaron, amelynek közepén virágágyás domborodott. A sok ismeretlenben nem nagyon bíztam — alighanem azok sem bennem -, így még ha lehetett volna se nagyon beszélgettünk, nem volt mondaniva­ lónk egymásnak. Néhány félszájjal odasziszeget kérdés, szűk szavú felelet, ez volt az egész beszélgetés, amelyből az derült ki, hogy a fegyházat is csupa ártatlan ember lakja. Persze, más volt a helyzet, ha ismerős lett a partner. A vádirat, az ítélet, a nyomozáson történtek — mind téma volt, de különösen az otthon maradottak, a család, az oroszok előnyomulása érdekelt mindenkit. Erről aztán lehetett beszélgetni, már amennyire lehetett a fogház­ őrök örökös tilalmai miatt. Egy fiatal katonatiszt a fogházparancsnoktól engedélyt kapott, hogy séta idején körbe fusson az udvaron. Én is szereztem engedélyt, s ettől kezdve ha ismeretlen volt a sétáló társ, a séta félóráját inkább futással töl­ töttem, annál is inkább, mert holmi romantikus aggódással attól tartottam, hogy tüdőbajt kapok a fogházi levegőtől. Horváth Árpádot nem láttam, őt nem szállították Sopron-Kőhidára. Később, Kálmán Andortól — akivel Horváth a Margit körúton egy cellá­ ban volt —, azt hallottam, hogy december 11-én érte jött egy fekete egyen­ ruhás, antantszíjas nyilas és elvitte a fogházból. Cellatársai azt hitték, ál­ nyilas volt, akit közös ügyvédünk ,,szervezett", mert Horváth bízott abban, hogy kiszabadul, ezért cellatársai szinte örömmel búcsúztak tőle. De nem. Valódi nyilas volt aki érte jött és máig is ismeretlen helyre kísérte, ahol ugyancsak ismeretlen körülmények között kivégezték. Ezt persze csak hazaér­ kezésemkor tudtam meg. A fegyházba beszivárgott hírek nyugtalanítottak. Ezek tudni vélték, hogy Budapestet az oroszok körülzárták, és bár örültem hogy családom — ha még életben van — így megmenekül, viszont bántott, hogy ilyen gyorsan el­ szállítottak bennünket, mert ha várnak még néhány napig, talán meg tudom védeni kisfia mat, feleségemet. Nincs mit tenni, alkalmazkodni a környezethez, hallgatni, hallgatni, hallgatni. Csak hosszú hónapok múltán, hazaérkezésem után derült ki, hogy még fogságommal is jól jártam. Az őrszázadot ugyanis, aminek kötelékébe tartoztam, bevetették az oroszok ellen s a kétszáz ember­ ből mindössze nyolc maradt életben. Ki tudja, vajon a nyolcak egyike lettem volna-e? A borotválkozás valóban jó időtöltésnek bizonyult. Elővettem a fekete bőrkesztyűt, ráfektettem az üvegdarabot, így kitűnő tükörre tettem szert. Aztán három ujjammal megnedvesítettem egy bélyeg­ nagyságú területecskét az arcomon, a fegyházban kapott mosószappannal beszappanoztam magam, majd ujjaimmal dörzsölgettem, kenegetten vagy negyedóráig a beszappanozott részt. Amikor úgy éreztem hogy elég, három ujjam közé vettem a pengét és az így előkészített részt leborotváltam. Aztán folytattam a műveletet, amíg el nem készültem. Kitűnő szórakozás volt, sokáig tartott. Csak arra kellett vigyázni, hogy a fogházőr meg ne lásson, mert akkor biztosan elvette volna a pengét. Mindig megvártam, amikor az őr bepillantott, csak akkor fogtam hozzá a művelet- 25 �hez, amikor léptei eltávoztak és addig dolgoztam, amíg nem közeledett is­ mét. Így aztán legtöbbször az egész délelőttöt igénybe vette a borotválkozás. A napi program ez volt: reggel hatkor ébresztő. Ezt valami olyan esz­ közzel csinálták, ami úgy hangzott, mintha rostában kukoricát ráznának. Ez után következett a nap fénypontja, a csöbrözés. Az egész napi szennyet tartalmazó csöbröt ki kellett tenni az ajtó elé. Ám furfangosan kellett eljárni, mert ha a fogoly a csöbröt azonnal kitette amint nyílt az ajtó, elmulasztotta a csöbröket elszállító fogoly, a „házi" in­ formációját. Ők tudták ugyanis legjobban, mi történik a fegyházban, nekik volt valamennyi szabadságuk. Tőlük lehetett megtudni, kit hoztak a fegyházba, nem végeztek-e ki valakit. Itt ugyanis nem volt olyan nagy hangja a ki­ végzéseknek, mint a Margit körúton. A szerencsétlen azon vette észre magát, hogy érte jönnek, kihurcolják, mire felocsúdott, már ki is végezték. A többiek csak akkor vettek észre valamit, ha zajt csapott, tiltakozott. Erre is volt jónéhány példa. Meg kell még magyarázni, mi is volt a „házi”. Nos, a foglyok közül önként vállalkozó, amolyan háziszolga féle volt, aki a csöbröket hozta-vitte, az ebédet osztogatta. Előnye volt, hogy bizo­ nyos mozgási szabadságot élvezett, üzeneteket közvetített, amiért egy-két ci­ garetta, vagy - a legnagyobb kincs - néhány cigerettapapír vagy gyufaszál mindig kijutott neki. 4. Rengeteg időt el lehetett tölteni a borotválkozással, sőt, amikor híre terjedt a fegyházban, hogy az igazi fogoly — nem kapván kést a kezébe — kanala, vagy villája nyelét élesíti ki, késélesítéssel. Egy szép napon az egész fegyház szinte zengett a pléhkanalak és pléhviIIák nyelének élesítésétől. A fűtőtesthez dörzsölték az egyik oldalát és kellő türelemmel nagyszerű vágó­ szerszám lett belőle. Jó foglalatosság volt azért is, mert az ócska fémtárgy az első használat után kicsorbult és akkor lehetett az egészet elülről kez­ deni. Reggelenként, rendszerint még a hajnali órákban furcsa fémes csörgést hallottam. Sokáig azt hittem, fűnyírógéppel vágják az udvar közepén dí­ szelgő virágágyás erőtlen füvecskéjét. A kíváncsiság azonban nem hagyott nyugodni, vállaltam a veszélyt, felkapaszkodtam az ablakhoz. Ekkor láttam, hogy tévedtem. Egy hófehér hajú, szikár öregember baktatott az udvaron, az egyik „gyilkos úr”, a náluk szokásos darócban. Mindkét csuklóján bilincs, mindegyik bilincstől a bokáján levő öt centi széles bilincshez lánc vezetett, két bokáját pedig kisujjnyi vastag félméteres lánc kötötte össze. Ez a lánc csörgött hajnalban, amikor az öreg csoszogva lépegetett. Mint később hallottam, az öreg életfogytiglani fegyházra ítélt rab volt, s már kétszer megszökött, rengeteg bajt, kellemetlenséget, fegyelmit zúdítva őreire. Azért bilincselték meg ilyen látványosan, hogy többé meg ne kísé­ relhesse a szökést és egyedül, külön fegyházőr kísérettel sétáltatták. Ő volt a „gyilkos urak” között a fő-fő prominens, akárcsak a politikaiak között Kállay miniszterelnök úr. 26 �Aztán később, hónapok múltán még egy hírt hallottam. Amikor a gyilkos urakat is elszállították az oroszok elől, az öregnek mégis sikerült megszök­ nie . . . Hát ilyen változatosságban teltek-múltak a napok. Idegeim tökéletesen helyrejöttek. Igyekeztem nem haza gondolni, tor­ násztam, futottam, sétáltam, borotválkoztam, élesítettem. Vagy talán mégsem voltak olyan tökéletes rendben azok az idegek? (Folytatjuk) P ap p Lajos Üzenet ősszel Lengeni fehér pókfonálon s elszakadni boldogan-fájón néha jó lenne Menekülni! Mikor nem tud az ember tűrni s ha már nincs idő tovább várni Szállni kétségbeesve szállni Félve a kék ég kavargását szállni mégis hogy szállni lássák bennünk a végső reménységet Mindegy meddig merre mi végett S fogyó fényben rezgő sugáron lengeni fehér pókfonálon jó lenne bizony Nem maradni mézes morzsákra nem ragadni vagy rút békává gömbölyödve halni belé a barna rögbe A feketéllő hegyek alól kikel a fagy míg fenn valahol csomós csend ropog dől a határ A holdra varjak serege száll 27 �Hyeronimus Bosch könyörgései „Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré vál­ toztassák és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják. És amikor elvégzik az ő bizonyságtételöket, a mély­ ségből feljövő fenevad hadakozik ellenök és legyőzi őket és megöli őket.” (János jelenésekről, II. rész versei) Lelkemnek kivilágosuló pirkadata hajnali fénye Múló idő! Az éjszakának sóhajtozó lámpás-reménye értelmem reggele te ments meg az egyszemű szemmelveréstől a kilencfarkú gyík nyelvétől Ments meg most a kétfülű késtől A szorongások pokolvara ne rághassa odvasra testem Hit csillag-napja bizonysága markolj föl a sötétből engem Meríts meg fehér igazadban! Takarj el a bűnök sarától Lidérces szavak környékeznek Félek amikor te nem látszol S íme! Hallom a fejem fölött szólni a halál harsonáját Röpködő szörnyek kiáltoznak Az élőket együvé zárják körülkerítik villámokkal s jönnek vérivó denevérek beleket habzsoló sakálok és üvölt ember-arcú véreb Sólyomképű démon kísérget A szeme mint a gyémánt fénylik Karmai a kezembe vájnak s elvisz valamely meredélyig és arra késztet mindent lássak Egy nyíl sistereg át a légen Megakad remegve a földben a föld rángó tajték-szívében 28 �S lantjára fölfeszíttetik ki éneket tud a békességről Vicsorgás lesz a kacagásból s van amikor a nevetés öl Dalát a pucér hátuljára égették egy szelíd dalosnak a másiknak a fenekébe vigadozva sípot dugdosnak Korhadt tök-belű bordélyokban bortól és undortól okádnak acélsisak-fejű férfiak s arc-nélküli szajhákkal hágnak Mulatnak trágár röfögések A szépség színes ronggyá válik s férfitagok közt vonszolódva jut el a fekélyes halálig Az erőszak acél-karmai amit elérnek s átölelnek fegyverré rútul bármi volt tán S páncélba öltözik a gyermek a babacsörgő buzogány lett lesújt a kis rózsás marokban Az orvul megütött szeretet tiszta homloka beleroppan Az égen sárga-lila csóvák verődnek szét ezer sugárban Kínlódó dalok üvöltenek a kitátott világ torkában S ott lenn elveszett tenger jajong qyökeret vert lábamig ér fel jeges nyirka S felkúszik bennem és eltölt nyálkás remegéssel Gyúlj ki reménység pirkadása a világ minden éjszakáján! Simítsd el az iszonyat görcsét az erdőkben vacog ók állón Igazadban merítsd meg őket s takard el a bűnök sarától! Csatái láng - és füstködében elvész a föld ha te nem látszol 29 �Életünk Czipó Ernő Szocialista demokrácia — üzemi demokrácia (A Salgótarjáni Öblösüveggyár vizsgálata alapján) A demokrácia felépítmény, ta rta lm á t és form áját a társadalom gazdasági ala p ja , a társadalom gazdasági rendje határozza meg. Szoros kapcsolatban van a társadalom osz­ tályviszonyaival, s mint politikai fogalom mindig a hatalom adott típusával összefüggésben létezik, és szükségképpen feltételezi az állam ot és a kényszert is. A dem okráciáról elm ondottak érvényesek a szocialista társadalom ra is. A szocialista demokrácia is a tartalom és a forma dialektikus egysége, melyben a ta rta lm a t a társadalm i viszonyok anyagi oldala jelenti, form áját pedig a szocialista állam demokratikus szervei alkotják. A szocialista dem okrácia rendkívül összetett, bonyolult társadalm i jelenség. Tartalmi struktúrájának legfőbb összetevői a szocialista termelési viszonvok. A szocialista termelési viszonyok határozzák meg azt a társadalm i struktúrát, amelyben a különböző társadalm i rétegek az alapvető érdekazonosság m ellett sajátos érdekekkel is rendelkeznek. Az alapvető érdekazonosság és a sajátos érdekek között lévő ellenmondásoknak a ter­ melési viszonyokban és a társadalm i struktúrában meglévő objektív okai vannak. Ezeknek az ellentmondásoknak rendszeres feloldása a szocialista demokratizmus legfőbb követel­ ménye. A szocialista demokrácia nem statikus állapot, hanem a társadalm i összfejlődés része, mely elősegíti a szocialista termelési — társadalm i viszonyok továbbfejlődését, s ugyanakkor ezek hatására maga is állandóan tökéletesedik, változik. A SZOCIALISTA, A G A Z D A S Á G I ÉS AZ ÜZEMI D EM O KR ÁCIA ÖSSZEFÜGGÉSEI A szocialista demokrácia a tömegek részvétele a hatalom gyakorlásában, és ebben az értelemben a hatalom gyakorlásának form ája és módszere. A szocialista demokrácia révén, annak gyakorlati megvalósulásával jutnak kifejezésre a dolgozó tömegek érdekei. Ebben a vonatkozásban a szocialista demokrácia a po litika i viszonyok egy része, neveze­ tesen az állam hatalm i intézményekre leszűkült demokrácia. A szocializmus társad alom po li­ tikai rendszere azonban szélesebb, mint az állam i keretek, mert a szocializmusban a mun­ kásosztály p o litiká já t az állam i és nem állam i jellegű társadalm i szervek együttesen való­ sítják meg. Ebben a mechanizmusban a különböző állam i és társadalm i szervezetek egy­ másba kapcsolódva, egymást kiegészítve és kölcsönösen támogatva, sajátos módszerekkel és eszközökkel vesznek részt a politikai célok megvalósításában. Ebből következik, hogy a szocialista dem okráciának a társadalom politikai rendszerének egészére nézve kell fennállnia és működnie. A szocialista demokrácia tartalm a és érvényességi területe tehát a ga zda­ ságra, a kultúrára, a társadalm i együttélésre, stb. is kiterjed. A szocialista dem okráciának része a gazdasági demokrácia. A gazdasági demokrácia fő tartalm a : a dolgozók kollektív részvétele a gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében, tapasztalataik, véleményeik, javaslataik hasznosítása a gazdálkodásban. 30 �A gazdasági dem okráciával szorosan összefügg az üzemi demokrácia, amely a szo­ cialista demokrácia egyik megvalósulási form ája. Az üzemi dem okrácia fogalm a részben szűkebb mint a gazdasági demokrácia, mert nem fo g la lja magában a gazdasági döntések meghozatalában és ellenőrzésében való részvétel üzemen kívüli form áit, továbbá a term e­ lőszövetkezeti dem okráciát. Tágabb viszont annyiban, hogy ez olyan intézményekben és h i­ vatalokban is érvényesül, ahol nincs gazdálkodás, következésképpen nincs gazdasági demokrácia. Az üzemi demokrácia tehát a szocialista állam i vállalatoknál, az intézményeknél és hivataloknál érvényesülő demokrácia, amelynek alap já n a felsorolt szervek dolgozói részt vehetnek a szerv irányításában, a vezetők munkájának ellenőrzésében, a gazdasági és egyéb feladatok megtervezésében és megoldásában, a dolgozókat érintő fontos anyagi, szociális és kulturális kérdések eldöntésében. AZ ÜZEMI D EM O KR Á CIA OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐI A demokrácia fejlesztése bonyolult és összetett folyam at, mely egyrészt a társadalm i, gazdasági viszonyoktól, másrészt a szubjektív feltételek megteremtésétől függ. A demokrácia a szocializmus döntő jegye és vonása, tartalm ának mértéke, form áinak sokfélesége, a társadalm i viszonyok fejlettségétől függ. A párt, a szocialista állam mindig az ad ott társadalm i és gazdasági viszonyok, az osztályviszonyok, a belső és külső körül mények alakulását mérlegelve és értékelve biztosítja a dem okrácia kereteit, tartalm ának és form áinak megfelelő funkcionálását. A demokratizmust célnak és eszköznek is tekintjük, melynek segítségével a dolgozó tömegek mint a termelési eszközök és a hatalom b irto ­ kosai egyre aktívabban vesznek részt a társadalm i tevékenységben, a társadalom irá nyítá­ sában és ellenőrzésében. A demokrácia elmélyítésével ugyanakkor kibontakozik a nép a lkotó készsége, energiája, s így a szocialista dem okráciában saját törekvéseinek és érdekeinek megtestesülését is látja. Az üzemi dem okrácia és annak fejlődése is objektív és szubjektív tényező m egterem­ tésétől, s ezek kölcsönös kapcsolatának alakulásától, változásától függ. Melyek az üzemi dem okrácia objektív és szubjektív tényezői? O bje ktív: 1. A szocialista társadalm i, termelési viszonyok, ezen belül a tulajdonviszonyok, 2. A dolgozóknak az üzemek vezetésében, irányításában való részvételét állam ilag is biz­ tosított jogok rendszere. Szubjektív: A válala ti vezetés stílusa, módszere. Az üzemi demokrácia objektív tényezői: 1. A szocialista demokrácia, és ezen belül is az üzemi dem okrácia tartalm á t a szocialista társadalm i viszonyok, s azok fejlettsége határozza meg. A társadalm i viszonyokon belül is döntő, meghatározó szerepe a szocialista tu la jd o n vi­ szonyoknak van. A szocialista társadalom ban a termelőeszközök társadalm i tulajdonban vannnak. A társadalm i tulajdonviszonyok létrejötte pedig azt jelenti, hogy a termelőesz­ közök közös tula jdo na alap já n a tulajdonviszonyok elsajátító jellege összhangba kerül a társadalm i termelés jellegével. A társadalom valamennyi ta g ja tulajdonosa tehát a ter­ melési eszközöknek, s a közös tula jdo nb ól kizárni senkit sem lehet. A termelőeszközök közös tulajdona ugyanakkor a társadalm i termelés eredményeként létrejövő m unkatermé­ kek társadalm i elsajátítását is maga után vonja. A szocialista tula jdo n gazdasági tartalm a tehát a termelési eszközök és ettől függően a munkatermékek elsajátítása tekintetében kialakuló társadalm i kapcsolatok rendszerét jelenti, melyben a termelés tárgyi és személyi feltételeinek sajátos egyesítési módja határozza meg, a mindenkori gazdasági viszonyok fő tartalm át. A szocialista tulajdonviszonyok alapvető jellegzetessége, hogy megszünteti a termelő elszigeteltségét, ugyan­ akkor azonban megőrzi a gazdasági elkülönültség viszonyait. A term elési eszközök közös tulajdona alapján gazdálkodó vállalatok, termelési egységek között bizonyos e lkülö nü lt­ ség van. A termelési eszközök a m egterm elt javak és a többletterm ék egy részével való rendelkezés tekintetében, továbbá a termelési egységek érdekeinek bizonyos elkülönülése is fennáll az egész társadalom és más gazdálkodó egységek érdekeitől. A gazdasági egységek számára saját elkülönült érdekeiken keresztül jelentkezik az össztársadalmi érdek, 31 �A szocializmusban a termelési eszközök társadalm i tulajdona alap já n kialakult érdekvi­ szonyok a társadalmi, a csoport, és az egyéni érdekek bizonyos elkülönülésében, a kö­ zöttük lévő szükségszerű ellentm ondásban valósulnak meg. A szocialista tulajdonviszonyok ugyanakkor biztosítják az érdekellentmondások konfliktusmentes megoldását, a különböző érdekek összhangba hozásának objektív feltételét is. A szocialista társada­ lomban tehát a társadalm i tula jdo nb ól fakadóan az érdekviszonyok antagonizmusa m eg­ szűnik. A szocializmusban a tulajdon és érdekviszonyok kapcsolata az alább ia kban jelentkezik: a) A dolgozók egyformán tulajdonosai az összes állam i tulajdonban lévő termelési esz­ közöknek. b) A dolgozók tulajdonosai annál az állam i vállala tnál létező és működő termelési esz­ közöknek, ahol közvetlenül dolgoznak, ahol termelőtevékenységüket kifejtik. c) A dolgozók nemcsak tulajdonosai az állam i vállalatok és saját vállala taikn ál létező és működő termelési eszközöknek, hanem egyszersmind munkavállalók is. Mindezekből következik, hogy a társadalm i vagy népgazdasági érdek, valam int a v á lla ­ latok sajátos érdekei, továbbá a dolgozók egyéni érdekei között ellentmondás alakulhat ki. A termelési eszközök közös tulajdona alap já n azonban az érdekstruktúra elemeinek összehangolása lehetséges, sőt objektív szükségszerűség is. A szocializmusban ez az ellentm ondás nem antogonisztikus, mert a társadalom tudatos irányítását végző marxistaleninista pártnak, a szocialista állam nak megvan a lehetősége arra, hogy a különböző érdekeket összehangolja és azokat a társadalm i érdek megvalósításának a szolgálatába állítsa. Az érdekek optim ális összehango lását a gazdaságpolitika, és ezen belül a gazdasági mechanizmus rendszere biztosítja. A párt álta l kidolgozott gazdaságpolitika képezi alapjá t a szocialista állam gazdasági tevékenységének, a gazdasági élet irányításának. Az általános politika alap já n kidolgozott gazdaságpolitika az a lapja a gazdaságban érvé­ nyesülő dem okráciának, így az üzemi dem okráciának is. 2. Ismeretes, hogy a társadalom szocialista átalakítása rendkívül bonyolult feladat. A szo­ cializmus átm eneti társadalom , amely még magán viseli a tőkés társadalom néhány vo­ nását, ugyanakkor a fejlődés során m indinkább kibontakoznak és megerősödnek az új társadalom tendenciái. A hatalom azonban a munkásosztály kezében van, amelynek pártja úgy irányítja a szocializmus építésének fela da ta it, hogy az m indenekelőtt a mun­ kásosztály és a többi dolgozók érdekeinek megfeleljen. Ez az a lapvető politikai irány­ vonal azonban a szocializmus építésének időszakában nem azonos politikai mechaniz­ muson keresztül és nem azonos politikai módszerekkel kerül megvalósításra. A szocializ­ mus ala p ja in a k lerakásáig, am íg léteznek ellenséges osztályok, a munkásosztály vezető szerepének biztosítása érdekében szükséges az operatív beavatkozás mind a társadalm i, mind pedig a gazdasági életben. Ebből következik, hogy a szocializmus alapjának le ra ­ kásáig a társadalom osztályviszonyai nem nyújtanak lehetőséget a szocialista demokrácia teljes kibontakoztatására, de a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás konkrét rend­ szere sem biztosíthatja az üzemi demokrácia m aradéktalan megvalósítását. A szocialista viszonyok erősödésével párhuzamosan, bár kisebb ütemeltolódással, de alakul, fejlődik az emberek tudata, gondolkodásm ódja, általános és szakmai műveltsége. Á llandóan változik, fe jlődik a közösség ügyeiben való részvétel igénye. Ezzel összefüggés­ ben bővül a demokrácia tartalm a, társadalm i funkciója és politikai jelentősége is M in d ­ ezeket jól példázzák az MSZMP. V Il I., IX. és X. kongresszusának határozatai is. A szoci­ alista társadalm i és politikai viszonyok fejlődésével, a dolgozók szocialista tudatának e rő ­ södésével tehát kibővülnek a dem okrácia keretei, s a szocialista állam jogi szabályok rendszerével is elősegíti és biztosítja a demokrácia érvényesülését. Ezt bizonyítják a szakszervezetek jo gaina k és hatáskörének bővítésére vonatkozó 1961-es és 1965-ös MT-SZOT.határozatok, később pedig a Munka Törvénykönyve és a v á lla lati kollektív szerződések és még egyéb jogszabályok, amelyek konkrétan m egfogalm azták a dolgozók közvetlen és közvetett képviseleti jogait. Az üzemi demokrácia szubjektív tényezői A szocialista termelési viszonyok erősítésében, a dolgozók aktivitásának, tulajdonosi érzésük és tudatuk fe jlesztésében, a jó munkahelyi közérzet megteremtésében fontos sze­ repe van az üzemi demokráciának. Az üzemi dem okrácia fejlődése szoros kapcsolatban 32 �van a vezetés stílusával, módszerével, azzal, hogy az egyszemélyi vezetők mennyire töreked­ nek a dolgozók döntésekbe való bevonására, mennyire és milyen módszerekkel segítik elő a dolgozók felelősségérzetének, gondolkodásának fejlődését. A vezetési módszer és a ve­ zetési stílus jelentősen befolyásolja az üzemi dem okrácia egész működési mechanizmusát. Az egyszemélyi vezetés elvét következetesen megvalósító, de a döntéseket előkészítő és a döntésekbe való demokratikus bevonást jó l kom bináló vezető m egfelelő munkahelyi lé g ­ kört ala kíth a t ki, amely a dolgozóknak a munkával való azonosulását messzemenően be ­ folyásolhatja. A jól működő üzemi demokrácia alapvető biztosíték a dolgozók tulajdonosi szemlélete kialakításának, s így a dolgozók alkotó képességei kibontakoztatásának m axi­ mális eszköze is. Az üzemi demokrácia működéséhez elengedhetetlenül szükséges a jól kiépített, fo ly a ­ matosan korrigált információs rendszer, melynek megteremtése a modern vezetés elenged­ hetetlen feladata. Az inform ációba a szintnek megfelelő mértékben minden dolgozót be kell kapcsolni, lehetőséget kell biztosítani számukra az információs rendszerben való aktív közreműködésre. A döntés az egyszemélyi vezető feladata. Ez azonban csak akkor jó és helyes, ha a kollektíva véleményére is támaszkodik, ha a döntést előkészítő folyam atok során megismeri a dolgozók javaslatait, tapasztalatait, tehát demokratikus. A döntésben való részvétel, az abban való előkészítő vagy javaslattevői munka is információigényes tevékenység. Ahhoz, hogy a vállala t dolgozói részt tudjanak venni a rájuk és az üzemre tartozó kérdések eldön­ tésében, folyamatos helyzetismerettel kell rendelkezniök. Éppen ezért csak a rendszeres, a sokoldalú tájékoztatás, az inform áció képes bekapcsolni a m unkavállalókat a döntési fo ­ lyam at áramkörébe. Az üzemi dem okrácia kiszélesítésének feltétele a döntési hatáskörök alsóbb szintre történő kiterjesztésétől függ. Enélkül az üzemi demokrácia fejlesztése nem valósítható meg. A dolgozók részvétele a döntésekben ugyanis m indaddig fikció marad, am íg nincs lehetőség alsó vezetési szinteken az érdemi döntésre. Éppen ezért a gazdasági mechanizmus reform jánál a növekvő vá lla la ti önállóság, a döntési hatáskörök rendezése és alsóbb szintekre kerülése, valam int a gazdálkodáshoz fűződő közvetlen anyagi érdekeltség a vezetőknél és a dolgozóknál egyaránt, az üzemi demokrácia továbbfejlődésének új, ha ­ tékony mozgató erejévé vált. Az üzemi dem okrácia mechanizmusa ott működik jól, ahol megfelelő a szociális klíma, ahol törődnek a dolgozókkal, bevonják őket az üzemi élet valamennyi problém áinak intézésébe, ahol a dolgozók nap, mint nap tapasztalhatják, hogy nemcsak kész intézkedések megszavazása tartozik rájuk, hanem tőlük is függ, hogyan a la ­ kulnak a vá lla la t életét befolyásoló események. Ez erősíti felelősségérzetüket, s azt a tu ­ datukat, hogy gazdái, tulajdonosai az üzemnek. Mindezek alapján tekintsük át, hogy az üzemi dem okrácia objektív és szubjektív ténye­ zőinek tükrében, hogyan alakult, fe jlő d ö tt az üzemi demokrácia a S algótarjáni Ö blösüveg­ gyárban. AZ ÜZEMI D EM O KR Á CIA A FO R D U LA T ÉVÉTŐL AZ ÚJ G A Z D A S Á G I IRÁNYÍTÁS BEVEZETÉSÉIG Az 1948. március 25-én bekövetkezett állam osítás a S algótarjáni öblösüveggyár jövő­ jében alapvető változást hozott. Az állam osított vá lla la t 12,8 m illió forin t bankkölcsönt és köztartozást, 1,8 m illió fo rin t veszteséget, valam int teljes rekonstrukcióra szoruló üzemet vett át. A kedvezőtlen gyártási és pénzügyi körülmények ellenére a munkásság létszáma 1300 főre szaporodott, amely az 1948— 1949-es munkaversenyekben való lelkes részvételével és újító mozgalmával a 3 éves tervet 103,2 % -ra teljesítette. A vállala t az állam osítást követően többszöri átszervezésen ment keresztül. Először a Nehézipari Minisztérium hatáskörébe került, m ajd a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá ta rtozott, végül pedig az Építésügyi Minisztérium irányítása alá rendelték Az igazgató személyében történt gyakori változás a gyár egységes vezetésére és irányítására kedvezőt­ len ha tást gyakorolt. A felügyeleti hatóságok, az igazgató személyének gyakori változása, továbbá az 1951-ben m egindult nagy beruházások, az átszervezés, valam int a gyártási profil kialakítása m iatt a gyár 1952— 1956. évi mérlegei jelentős veszteséggel zárultak. Ezek az objektív tényezők, továbbá a párt általános po litiká jáb an, a gazdaságpolitikában elkö­ vetett hibák m iatt az üzemi dem okrácia fejlődése csak lassan és vontatottan bontakozha­ tott ki. A párt helytelen szövetségi po litiká ja, a szakszervezetek szerepének és jogkörének felülről történő megnyirbálása, továbbá a direktirányítású gazdasági rendszer nem bizto­ sított lehetőséget a dolgozóknak az üzem életébe való beleszólásra. 33 �A tervutasításos rendszerben a gyár gazdálkodását a tervben kiemelt, kötelezően előírt m utatók szabályozták. Elsősorban a termelés mennyiségi m utatóit írták kötelezően elő. A gyár tevékenysége elsősorban a mutatók mennyiségi teljesítésére és túlteljesítésére irányult. A terv vevőnként szabta meg a kiem elt termékek kiszállítását, amelyre szerződéskötési kö­ telezettséget is előírtak. Kötött volt még a tervben előirányzott létszám és bérkeret is, amelyet a gyár nem léphetett túl. Kötelező tervm utatóként írták elő többek között a költ­ ségszintet, a termelési éréket, és az eredmény összegét is. A gazdálkodásnak ilyen szigorú, körülhatárolt rendszere alapvetően befolyásolta a vezetés stílusát és módszerét is. A vállalatvezetés alapvető feladatának a tervben előírt mutatók mennyiségi teljesítését tekintette. A párt és a vállalatvezetés ily módon csak a végrehajtásra mozgósított, az alapvető termelési feladatok önálló meghatározására lehető­ ségük nem volt. Ebből következik, hogy a dolgozók a vállala t vezetésében, irányításában, tevékenyen részt nem vehettek, s részvételük fő form ája is csak a szocialista munkaverseny és az újító mozgalom volt. A tervutasításos rendszerben a dolgozók tulajdonos jogai, a tulajdonosi érzés és felelősség nem bontakozhatott ki. Az üzemi dem okrácia is, miként a szocialista demokrácia csak korlátozottan érvényesült. Az 1956-os ellenforradalom az emberek fejében, tudatában is rendkívüli károkat okozott. A „tiszta dem okrácia” dem agógiája, a munkástanács gyárat irányító tevékenységének köve­ telése a vá lla la tn á l sok jószándékú embert megtévesztett. Az 1957-től m egújhodott politika kedvező feltételeket terem tett a szocialista dem ok­ rácia, és ezen belül az üzemi dem okrácia fejlesztéséhez. 1957 után folytatód ott a rekonstrukció, a gépesítéssel m indinkább megváltoztak a mun­ kafeltételek. N őtt a munkások és alkalm azottak átlagkeresete, am it jelentős nyereségrésze­ sedés egészített ki. A dolgozókról való fokozottabb gondoskodás éreztette hatását a gyártermelési eredményeiben. A vá lla la t az 1957-1961. és a 1962. években a M agyar Forradalmi M unkás-paraszt Kormány, valam int a SZOT Elnökségének vörös vándorzászlaját nyerte el. Ezek az eredmények a m indinkább kibontakozó és fejlődő üzemi demokrácia eredményei is. A további előrehaladásnak, az üzemi demokrácia, fokozatos kiteljesedésének érdekében azonban még a gazdaságirányítás rendszerének m egváltoztatására volt szükség. Az o b jektív és szubjektív feltételek megteremtése, ezek kölcsönhatásban lévő fejlődése biztosíthatja ugyanis az üzemi dem okrácia teljes kibontakoztatását. AZ ÜZEMI D EM O K R Á CIA FEJLŐDÉSE AZ ÚJ G A Z D A S Á G I IRÁNYÍTÁS RENDSZERÉNEK BEVEZETÉSE U TÁ N Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésével nőtt a vállalatok önállósága. Ezt a döntési hatáskörök kiszélesedése is m utatja. A vá lla la ti önállóság és a döntési szabadság az elhatározások és a döntések alapos előkészítését igénylik. Ez pedig nélkülözhetetlenné teszi a dolgozó kollektívák javaslatainak, termelési tapasztalatainak felhasználását. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor társadalm unk fejlődésének abba a szakaszába é r­ kezett, am ikor a szocialista dem okrácia továbbfejlesztése, kibontakoztatása, a társadalmi élet valamennyi területén alapvető fela da ttá vált. A különböző jogszabályok kifejezésre is ju tta tjá k a pártnak és a szocialista állam nak ezt a törekvését. Törvények, törvényerejű rendeletek és más jogszabályok kötelezően írják elő azoknak a kérdéseknek a körét, am e­ lyekben a dolgozók véleményének m eghallgatása kötelező, s melyek azok a területek, ahol a döntési jog a kollektívát, illetve a szakszervezeti szerveket illeti meg. A vállalatok foko­ zódó önállósága, a szocialista dem okrácia fejlesztése alap iá n a dolgozók vezetésbe való bevonását kötelezően előíró jogszabályi rendelkezések az öb lösüveggyárban is az üzemi dem okrácia különböző fórum ainak megteremtéséhez vezettek. A dolgozók közvetett rész­ vételét a vezetésben, a szakszervezet, a szakszervezeti tanács, a KISZ, és a műszaki tanács­ kozások rendszere biztosítja. A közvetlen részvétel form ái pedig a termelési tanácskozások és a szocialista brigádok értekezletei. Most nézzük meg, hogy a különböző demokratikus formák és az egyszemélyi vezetés kölcsönös kapcsolatában hogyan fe jlő d ö tt az üzemi demokrácia az öblösüveggyárban. 1. A vállalat vezetésében, irányításában való részvétel alakulása Termelési kérdések Az öblösüveggyár az Üvegipari Művek Országos V állalatána k gyáregysége. A gyár a fejlesztés, a beruházás és a hitel kérdésében való döntésen kívül m egtartotta önállóságát. 34 �A gyár önállósága tehát a gazdálkodás szinte valamennyi területére kiterjed. A termelési elképzeléseket a piaci lehetőségekhez igazodva a v á lla la t a la kítja ki. A termékek piaci elhelyezése érdekében széles körű belföldi és külföldi információs hálózatot ép ített ki. A gyár kereskedelmi osztályához érkező inform ációkat külön megbízott rendszeresen fe ld o l­ gozza. Az így nyert adatok ismeretében a vá lla la t a közgazdasági szabályzók figyelem be­ vételével előtervet készít. Ezt a vá lla la ti pártbizottsággal és szakszervezeti bizottsággal koordinálva a la kítjá k ki. A párt, a szakszervezet és a v á lla la t vezetői közös egyeztetése és egyetértése után a tervet írásban is e lju tta tjá k az üzemek vezetőihez. Az előtervet üzem­ részenként a dolgozókkal is m egtárgyalják. A dolgozók véleményét és ja vasla ta it a terv­ osztály gyűjti össze és azokat feldolgozza. Ezt ismét vitára bocsátják. Az elhangzott véle­ ményeket, javaslatokat újra összegyűjtik és feldolgozzák, és azokat a tervbe ismét be ép í­ tik. Az ily módon korrigált tervet a párt vb és a szakszervezeti bizottság együttes ülése vitatja meg, és végül a szakszervezeti tanács elé kerül, amely azt jóváhagyja. Ezt később termelési tanácskozásokon a dolgozókkal ismertetik. A v á lla la t a tervkészítés előírásainak eleget tesz, azonban az üzemekben a tervismertetés gyakorlata nem m indig megfelelő. Ezt á lla p íto tta meg a vállala ti pártbizottság 1970. szeptember 28-i ülése is: „Egyes üzemekben a tervek ismertetése sablonos, az üzemvezetők és az o tt dolgozó párt és szakszervezeti vezetők nem a kérdés fontosságának megfelelően készítették elő a tervek ismertetését. Előfordult olyan üzem, ahol a félórás reggeli időben tartották meg." Ez több szempontból is kedvezőtlen. A reggeli idő a la tt a dolgozók nyilván az étkezéssel foglalkoznak és nem a tervek alapos átgondolását tekintik feladatuknak. Fél óra a la tt az üzem egész évi fela da ta ina k megbeszélése egyébként sem lehetséges. A tervek ismertetésére kitűzött alkalm atlan és rövid idő joggal váltja ki a dolgozók ellenérzését. A pártbizottság és a vállalatvezetés ösztönözni igyekszik a dolgozókat észrevételeik, ja ­ vasla ta ik számonkérése érdekében. A gyárban ta rto tt szakszervezeti bizalm iak értekezletén a vállala t igazgató ja felhívta a szakszervezeti aktivisták figyelmét, hogy a jövőben követeljék meg a gazdasági vezetéstől, hogy számoljon be a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslataik mikénti elintézéséről. A szakszervezeti bizottság pedig a kérdés megnyugtató rendezése érdekében határozatot hozott, hogy a termelési tanácskozásokon elhangzott ja ­ vaslatokat, véleményeket jegyzőkönyvben kell röqzíteni, és a következő termelési tanácsko­ záson annak elintézéséről az üzemvezetőnek be kell számolni. A fentiekre azért is szükség volt, mert néhány üzemrészben előfordult, hogy a dolgozók észrevételeikre, javaslataikra választ nem kaptak. A vállala t dolgozói a termelés volumenének m eghatározásába nem tudnak beleszólni. Ehhez szükséges inform ációval nem rendelkeznek. Azt azonban már saját termelési tapasz­ ta la ta ikb ó l is tudják, hogy az üzemi feltételek biztosítják-e a tervben m eghatározott mennyi­ ség teljesítését. Sok termelési tanácskozási jegyzőkönyvben ta lá lh a tó erre vonatkozó megjegyzés. Az 1970. január 22-i termelési tanácskozáson a IV. üzem egyik dolgozója úgy nyi­ latkozott, hogy ,,a termelési és minőségi követelmények állandóan növekednek, a műszaki feltételek azonban nem változnak. A betétes stokk form ákkal sok b a j van, nagyon átm eleg­ szenek, sok hűtést iqényelnek, ezért a terv teljesítése kétségessé válik.” Az ilyenfajta megjegyzések, észrevételek seg ítik az üzem vezetését abban, hogy a te r­ melés műszaki feltételeit állandóan kísérjék figyelemmel, mert csak ezek biztosítósával válik lehetővé a terv teljesítése. A gyár dolgozóinak figyelm e a qyártásfejlesztés, a termékek értékesítése, a gyártás­ technológia és a belső munkaszervezés problém áira is kiterjed. A termelési tanácskozásokon sok, erre vonatkozó, javaslatot tettek. A bér, szociális és kulturális kérdések Az új gazdasági irányítási rendszerre való áttérés után a bér, szociális és kulturális kérdésekbe való beleszólás igénye és lehetősége is jelentősen növekedett. Az önállóság fokozódása a dolgozók közvetlen és közvetett képviseletének továbbfejlődését vonta maga után. Az Ö blösüvegqyárban 1971-től új b é rfejlesztési rendszert vezettek be. Ennek alap já n évenként 3 % -os bérfejlesztésre van lehetőség, az ezen fe lü li fejlesztés azonban már a hatékonyság függvénye. A párt, a szakszervezet, és a gazdasági vezetés, az éves tervek kidolgozásakor a jövedelem politikai elképzelésekről tervet készít. Ebben a tervezett haté­ konyság figyelembevételével a bérfejlesztés arányát is meghatározza. A jövedelem politikai 35 �irányelveket, széleskörű tanácskozásokon vitatjá k meg, és azt végül is a Szakszervezeti Tanács hagyja jóvá. M ár ebből is nyilvánvaló, hogy a vá lla la t jövedelem politikájának meg­ határozásában a dolgozóknak közvetlen beleszólásuk van. A jövedelem politikai irányelvekben és a tervben m eghatározott vá lla la ti bérfejlesztés konkrét megvalósítására az üzemekben kerül sor. Az évenként kifizetett bérek arányában a bérfejlesztés összegét az üzemek vezetőinek a d já k le. Az üzemek vezetői a bérfejlesztés összegét a párt, SzB., KISZ bevonásával osztják fel, figyelem be véve a vá lla la t jövedelempo litika i irányelveiben m eghatározott differenciáló tényezőket. A V álla la ti szabályozás biztosítja az egységes jövedelem politika megvalósítását. Ezen túlmenően a bérfejlesztési összeg felosztása a demokratizmus legmesszebbmenő b e ta rtá ­ sával valósul meg. Az utóbbi időben a demokratizmus kiszélesítését jelenti, hogy néhány üzemrészben, (finomcsiszolda, festőüzem) az üzemvezető a bérkeretet leadja a brigádoknak, amelyek az összeget b rig á dgyűlésen egymás között felosztják. Ez a módszer helyesnek ígér­ kezik és a gyár vezetői már az általános elterjesztés lehetőségeit fontolgatják. A gyárban dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítésére nagy gondot for­ dítanak. A szakszervezeti bizottság évenként beszámoltatja a gazdasági vezetőt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, a munkavédelmi, szociális, kulturális, és eqészségügyi célokat szolgáló beruházások állásáról, a kollektív szerződés éves teljesítésé­ ről. A szakszervezet gondoskodik arról is, hogy a munkahelyi légkör megfelelő legyen. Az érdekképviselet ellátását több konkrét eset is bizonyítja. Az 1971. ja nuá r 29-i szakszervezeti tanácsülésen merült fel az a probléma, hogy a gépesítés és autom atizálás m iatt létszám­ átcsoportosításra lesz szükség. A szakszervezet illetékesei egyetértettek ezzel, de állástfog laltak abban, hogy az átcsoportosítás m iatt a dolg ozókat keresetcsökkenés ne érje. A szakszervezet rendszeresen figyelemmel kíséri a szociális ellátás helyzetét is. A szakszer­ vezet kezdeményezésére a v á lla la t vezetősége elhatározta, hogy 1972-re az országos szabványban e lő írt szociális létesítményeket elkészíttetik. A földgáztüzelésre való áttérés következtében a dolgozók munkakörülményeiben is jelentős változás á llo tt elő. A dolgozók javaslata alap já n végrehajtott tetőszerkezet és a b ­ lakok cseréje révén az üzemek levegője lényegében megjavult. A munkafolyamatok meg­ könnyítése érdekében füg gőpá lyá s szállítási módszert vezettek be. A mértékhitelesítés gé­ pesítése, a nehéz fizikai munkát tehermentesítő autom atizálás, az üzemen belüli szállítás gépesítése mind a m unkafeltételek javulását eredményezte. Az önálló üzemorvosi rendelő folyamatos munkaegészségügyi vizsgálatokat tart. Rendszeressé vált a fiatalkorúak orvosi ellenőrzése. A lakásépítés, a kultúrotthon és a sportegyesület tám ogatása, ez utóbbiak mű­ ködési feltételeinek biztosítása szoros kapcsolatban van a szakszervezet érdekképvisele­ tének ellátásával, a vállalatvezetés és a dolgozók között egyre jobban kibontakozó kölcsö­ nös együttműködéssel. Az egészséges m unkafeltételek megteremtésére irányuló erőfeszíté­ seket m éltányolják a d o lgozók, sőt az üzemek, műhelyek rendiének, tisztaságának védelme már egyre több d o lgozó belső ügyévé is válik. Az 1969. július 3-i termelési tanácskozási jegyzőkönyvben ta lá lh a tó : „Fordítsunk nagyobb gondot a munkahely tisztaságára, mert szocialista műhely va­ gyunk, és a rendetlenség nem illik a műhelyhez." A vezetés stílusa és módszere A gazdasági mechanizmus bevezetése óta a vá lla la ti vezetők körében m indinkább erősödik az a felismerés, hogy a termeléssel, a termelékenység növelésével, a gazdasági hatékonyság fokozásával kapcsolatos fela da to kat csak úgy teljesíthetik, ha m indinkább tá ­ maszkodnak a munkások, a műszakiak gondolataira, ötleteire, javaslataira, kritikai észre­ vételeire. A v á lla la t eredményes tevékenységéért felelősséget érző, anyagi érdekeltségükkel is számotvető munkásokban és műszakiakban erre meg is van a készség. A vezetők és a dolgozók szándékainak összhangját tehát meg lehet teremteni, de a mindennapos gyakor­ latban azt meg kell újítani. Az Ö blösüveggyári vezetők munkamódszere, vezetési stílusa az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment keresztül. A vállala t vezetője az elsősorban, aki a demokratikus formák megfelelő működéséhez a legtöbb seqítséget adta. A termelési tanácskozásokon, a szakszervezeti bizalm iak értekezletén a dolgozókat a javaslatok, és bírálatok megtételére hívta fel. B átorította a dolgozókat, hoqy a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslataik elintézését kérjék szómon az üzemek vezetőitől. A tervkészítés mechanizmusa, a bér, a szo- 36 �ciális és kulturális kérdésekben való döntési jogkörök kiszélesítése és alsóbb szintekre helye­ zése mind a vezetés demokratizmusának bizonyítékai. Az a lsóbb szintű vezetőknél azonban a vezetés demokratizmusával még bajok van nak. Elég, ha csak utalok a vá lla la ti tervek reggeli idő a la tt történő m egtárgyalására, vagy arra, am it az egyik dolgozó a Szakszervezeti Tanács 1971. szeptember 28-án ta rto tt ülésén elm ondott: „Van egy olyan irányzat, hogy a művezetőink túl durván sértik a dolgozókat . . . Nem kellő hangnemben beszélnek az em berekkel." Az 1971. január 22-i műszaki tanácskozáson pedig az is elhangzott, hogy néhány mű­ vezető egésznapi tevékenysége abban merül ki, hogy a műszakot beírja, de meg sem győ­ ződik arról, hogy a dolgozó bent volt-e, vagy hiányzott az üzemből. Ezek a problém ák azt is m utatják, hogy a döntési jo g kö r alsóbb szintre kerülése, még önm agában nem biztosítja az üzemi demokrácia továbbfejlődését, hanem ehhez az is szükséges, hogy az alsóbb szintű vezetők tudjanak élni és ne visszaélni a hatalom mal. 2. A dolgozók részvétele az ellenőrzésben Az üzemi dem okrácia biztosítja a dolgozók ellenőrzésének feltételeit is. Az ellenőrzés közvetett és közvetlen torm ában valósul meg. A dolgozók közvetett ellenőrzését a p á rtb i­ zottság, a szakszervezeti bizottság ellenőrző munkája biztosítja, a közvetlen ellenőrzés pedig a termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádok értekezletein valósul meg. A közvetlen és közvetett ellenőrzés összekapcsolása és a dolgozók vezetésben való részvétele az üzemi demokrácia fontos megnyilvánulása. A két elem kölcsönös fejlődése szoros összefüggésben van a vezetés stílusával és módszerével is és együttesen biztosítják a dolgozók szocialista tulajdonosi szemléletének kialakulását és továbbfejlődését. Az ellenőrzés közvetlen és közvetett fórum ai az elm últ évek során számos hiányosságot hoztak felszínre. Elég ha csak utolok a dolgozók javaslatainak esetenkénti figyelmen kívül hagyására, a tervismertetés üzemi előkészítésének hiányosságaira. Az ellenőrző munka m egjavítását a pártbizottság kiemelt feladatnak tekinti s a tömegszervezeteket is hatékonyabb ellenőr­ zés megvalósítására ösztönzi. Az üzemi demokrácia fejlődésének hatása a vállalat eredményeiben Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése az üzemi dem okrácia fejlődésére ked­ vező hatást gyakorolt. Az objektív feltételek kedvezőbbek lettek, ugyanakkor a vállala t vezetői is sokat fáradoztak azért, hogy az üzemi dem okrácia kibontakozását elősegítsék. Ezek a tényezők a termelésre és a gazdasági hatékonyság növekedésére is kedvezően ha ­ tottak. Az üzemi demokrácia kedvező fejlődése a termelés alakulásában is megmutatkozik. 1968-ban a vállala t még évi 164 m illió forintos termelési értéket á llíto tt elő, 1971-ben pedig már 243 m illió forintos termelési értéket hoztak létre. A termelési érték jelentős növekedése ellenére csökkent a vállala t létszáma és a kötlségszint is kedvezően alakult. A vá lla la t gyorsütemű, dinamikus fejlődését, az eredm é­ nyek javulását nagymértékben elősegítette a kedvező munkahelyi légkör, a dolgozók és ve­ zetők közötti megfelelő viszony, vagyis az üzemi dem okrácia kedvezőnek ítélhető alakulása. Mindezekkel szoros kapcsolatban fe jlő d ö tt a szocialista brigádm ozgalom , és az újító moz­ galom is. A vállala tnál évről évre nőtt a szocialista brigád cím et elért brigádok száma. 1971-ben már 200 brigád (1800 fő) közül 160 brigádnak (1200 fő) ítélték oda a szocialista brigád cím valam elyik fokozatát. A versenymozgalom fellendülésének tudható be az is, hogy a válala t 1968 óta minden évben elnyerte az élüzem címet, 1969-ben pedig a Szoci­ alista Munka Gyára kitüntetés birtokosa lett. Az utóbbi években a v á lla la t központi feladatként kezelte a termelés műszaki színvo­ nalának emelését, a korszerűbb, gazdaságosabb termelést, és a gyártmányok minőségi színvonalának emelését. E fontos feladatok m egoldásában jelentős segítséget kapott az újító mozgalomtól. Az újítások népgazdasági hasznuk m ellett azért is jelentősek, mert a dolgozók tulajdonosi érzésének, felelősségérzetének alakulását is m utatják. A vállala tnál 1971-től évenként 2 hónapon á t újítási hónapokat tartanak. Az átd o lg o ­ zott újítási szabályzat, az újítási ügyek elbírálásának központosítása és gyorsítása mellett egyre magasabb követelményeket támaszt az újítókkal szemben. 37 �Az üzemi dem okrácia fejlődésének hatása a tud at alakulására A társadalom ban élő emberek tud atát a társadalm i lét, ezen belül a gazdasági vi­ szonyok határozzák meg. Az emberek a termelőerők álta l m eghatározott, akaratuktól független gazdasági viszonyok között élnek, ezért gondolkodásm ódjukat alapvetően ezek a viszonyok határozzák meg. A társadalom tudata tehát úgy alakul, változik, fejlődik, ah o ­ gyan alakul, fe jlődik a társadalom . Ez az összefüggés, azonban csak viszonylagosan érvé­ nyesül, mert a társadalm i tud at csak késve követi a társadalom a la p ja ib a n végbement változásokat, ugyanakkor pedig a társadalm i és egyéni tudat között is lényeges különb­ ségek mutatkozhatnak. Mindez érvényes a szocialista társadalom ra is. A társadalom tag jain ak tudatát a szo­ cialista termelési viszonyok határozzák meg, de m agatartásukban, gondolkodásukban, e r­ kölcsi felfogásukban még érvényesülnek a régi társadalom maradványai is. A szocialista társadalm i viszonyok erősödésével, fejlődésével, a társadalom ta g ja in a k szocialista tudata is fejlődik, de ez önm agában nem elegendő, hanem a tud at aktív befolyásolására, fe j­ lesztésére is szükség van. A t uda t fejlesztésének különböző eszközei és form ái közül a szo­ cialista dem okráciának jelentős szerepe van. Az üzemi dem okrácia fontos szerepe az egyéni, a vállala ti és a társadalm i érdek öszszefüggéseinek tudatosításában, megértésében van. Elsősorban a tulajdonosi tudatot e rő ­ síti a dolgozókban, s ez alapvetően m egváltoztatja a termeléshez való-viszonyukat is. A szocialista tulajdonviszonyok, és ebből következő tulajdonosi tud at feltétlenül azt eredményezi, hogy a dolgozó érdekelt a termelés növelésében, mert ez egyúttal egyéni jóléte növekedésének forrása is. A döntések folyam atában való részvétel, a kollektivitás, a szocialista brigádm ozgalom , az újításokban való részvétel, a közvetlen és közvetett ellenőr­ zés m ind-m ind a dolgozók tulajdonosi érzésének és felelősségének növekedését jelentik. Mindezek ugyanakkor a dolgozók tudatának, gondolkodásának továbbfejlődését is előse­ gítik. A társadalm i tula jdo n védelmének és gyarapításának elve a dolgozók tulajdonosi é r­ zésének és felelősségének egyik fontos megnyilvánulása. A tulajdonosi szemlélet azt kö­ veteli meg, hogy a dolgozók olyan felelősséget érezzenek a társadalm i tula jdo n megőrzése és gyarapítása iránt, mint saját személyi tulajdonuk iránt. A vállala tnál a közös tulajdon védelme még nem tükrözi egyértelműen a dolgozók tulajdonosi szemléletét. A gyár por­ tájá n történő ellenőrzések tapasztalatai azt igazolják, hogy a dolgozók egy kis része id őn­ ként megkísérli a késztermékek eltulajdonítását. A rendészet nyilvántartása szerint 1969-ben 14, 1970-ben 71, 1971-ben pedig 63 esetben történt lopás. Bár ez a szám a vá lla la t dolgozóinak létszámához viszonyítva elenyészően csekély, de arra mégis figyelmeztet, hogy a dolgozók tulajdonosi tudatának erősítése ér­ dekében még jelentős fela d a to ka t kell megoldani. A dolgozók tudatának alakulását a munkafegyelem á llap ota is tükrözi. A gyár d o lg o ­ zóinak döntő többsége becsületesen helytáll a munkában, kisebb részénél azonban laza­ ságok, munkafegyelem-sértések tapasztalhatók. 1969-ben például 20 fő akart ittasan be ­ menni a munkahelyére, de késések és munkafegyelem-lazítások is előfordulnak. 1965-ben történt meg, hogy az egyik dolgozó szombati napra szabadságot kért művezetőjétől, hogy a tv esti műsorát megnézhesse. A szabadságot nem engedélyezték, a dolgozó azonban ennek ellenére távol m aradt munkahelyéről. 1966-ban pedig az fo rd u lt elő, hogy a gyár álta l biztosított kedvezményes vásárlás lehetőséget néhánya n üzérkedésre használták fel. N agyobb mennyiségű árut vásároltak fel és azt Budapesten értékesítették. 1966-ban az egyik szocialista brigád na p ló já t ismeretlen tettes ellopta és megsemmisítette. A vállala t dolgozóinak döntő többsége elítéli a lógósokat, a munkafegyelem sértőket, a közös tu la jd o n t károsítókat. A termelési tanácskozások jegyzőkönyvei is erről tanúskodnak. A felszólalók a közösség, a kollektíva érdekében lépnek fel, amely a ,,m iénk"-tu dat k ia la ­ kulását és fejlődését m utatja. A dolgozók tudatának fejlődésében nagy szerepet játszik a szocialista brigádm ozgalom . A szocialista brigád cím elnyerésének különböző feltételei jó irányba befolyásolják a d o l­ gozó m agatartását, erősítik és fejlesztik szocialista tudatuk kialakítását. A szocialista b ri­ gádok já rnak élen az üzemen belüli és üzemen kívüli társadalm i munkában és minden olyan társadalm i megmozdulásban, amely a vá lla la t becsületének, jó hírnevének erősítését szolgálja. 38 �1966 ja nuá rjáb an bekövetkezett masszaház-robbanás után a szocialista brigádok va­ sárnapi társdalm i munkában vállalták a romok eltakarítását. 1970-ben 6050 óra társadalm i m unkaórát végeztek. S algótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulója méltó megünneplésére m eghirde­ tett 20 ezer m unkanap Salgótarjánért m ozgalm at a vá lla la t kezdeményezte. Több mint 3200 óra társadalm i munkával rendbehozták és csinosították a gyár közelében lévő mun­ káslakósok környékét. A Tv-t iskoláknak! mozgalom keretében 5 db televíziót ajándékoztak a környékbeli iskoláknak. Az árvízkárosultaknak 1 napi m unkabért a já n lo tta k fel. A Megyei Vöröskereszt szervezésében rendezett véradáson 300 dolgozó ad ott ingyenesen vért. A gyár hírnevének, becsületének erősítésére a külső rendezvényeken való tömeges részvételben is megmutatkozik. A munkások többsége büszke a kiváló termelési eredm é­ nyeket elérő vállalatára. A különböző ünnepségeken, de különösen a május 1-i felvo nu lá­ son tükröződik ez legjobban. M ájus 1-én a gyár dolgozói az üzem előtt gyülekeznek és a felvonuláson a vállala ti kitüntetések feletti büszkeség érzése látható az arcokon. A vezetők és gyakorlásában a dolgozók alkalmassága az üzemi demokráciával kapcsolatos jogok Az üzemi demokrácia fejlestzésének egyik központi problé mája az, hogy a gazdasági egységek vezetői mennyire igénylik a dolgozók beleszólását a vezetésbe, irányításba, és ellenőrzésbe, ezek érvényesülésére milyen fórum okat hoznak létre, és azok érdemi műkö­ désének feltételeit hogyan biztosítják. Ezzel összefüggésben arról is szó van, hogy a gaz­ dasági vezetők mennyire teszik alkalmassá a dolgozókat a vezetésben, irányításban, és ellen­ őrzésben való részvételre. Az em lített feladatok megoldása érdekében, a párt, a gazdasági vezetés, és a tömegszervezetek összehangolt m unkájára van szükség. Az üzemi demokrácia fejlesztése, tartalm ának gazdagítása szükségessé teszi a pártszervezet elvi, politikai irányító, kezdeményező, és koordináló tevékenységét. A pártszervezetnek az üzemi demokrácia fe j­ lesztését fontos po litika i feladatként kell kezelni. A szakszervezeteket és a tömegszerveze­ teket a demokratikus form ák kiszélesítésében, tartalm ának fejlesztésében állandóan ösztö­ nözni kell. A gazdasági vezetésnek biztosítani kell a döntési hatáskörök kia lakítá sát és alsóbb szintre helyezését, és ezzel egyidejűleg az alsóbb szintű vezetők demokratikus veze­ tésre való felkészítését. Biztosítani és fejleszteni kell minden olyan fórumot, ahol a do lgo­ zók aktív tevékenysége kibontakozhat. Meg kell szabadítani ezeket minden felesleges formalizmustól, a bürokráciától és a tényleges érdemi részvétel lehetőségét kell megterem­ teni. A szakszervezeteknek, KISZ-nek aktívan kell bekapcsolódni az üzemi dem okrácia ki­ bontakoztatásába. A dolgozók érdekvédelmét úgy kell ellátni, hogy közben a kitűzött gazdasági feladatok m egvalósuljanak, az üzemi dem okrácia fejlődjön, az egyszemélyi ve­ zetés erősödjön A fenti követelményeknek az öblösüveggyári párt, gazdasági és tömegszervezeti vezetés igyekezett eleget tenni. A gazdasági vezetők az üzemi dem okrácia közvetett és közvetlen form áinak működésére nagy gondot fordítottak. Az üzemrészenként ta rto tt termelési tanácskozásokon a vállala t vezetői rendszeresen részt vettek, a szocialista brigádértekezletek m unkáját tevékenyen tá ­ m ogatták. A vá lla la t vezetőinek egyik legfontosabb fela da ta a jövőben az alsóbb szintű vezetők nevelése kell, hogy legyen. A vállala ti pártbizottság az üzemi dem okrácia kibontakoztatásához jelentős segítséget nyújtott. A gazdasági vezetést és a tömegszervezeteket is rendszeresen ösztönözte a de ­ mokratizmus kiszélesítésére, az üzemi dem okrácia tartalm ának és form áinak gazdagítására, fejlesztésére. A pártbizottság információs rendszerén keresztül rendkívül sok észrevétel, ja ­ vaslat birtokába jut. A dolgozók véleményének, javaslatainak megvalósítását rendszeresen figyelemmel kíséri, sőt a vb ta g ja i szúrópróbaszerű ellenőrzést is végeznek. A pártbizottság a hatásköri szabályok tiszteletbentartásával, a gazdasági és tömegszervezeti vezetés mun­ kájának koordinálásával elősegítette az üzemi dem okrácia fejlődését. A vá lla la ti pá rtb izo tt­ ság titkára így summázta az üzemi dem okrácia helyzetét: „A gyár álta l elért eredmények önm agukért beszélnek. Szót értünk a dolgozókkal, köl­ csönösen tám ogatjuk egymást. Nálunk nyitva áll az ajtó, bárki, bármilyen problém ával a nap minden szakában felkereshet bennünket. A tömegszervezetek, a szakszervezet és a 39 �KISZ munkája is az üzemi dem okrácia továbbfejlődését segítette elő. A vállala ti és üzemi négyszög tanácskozásain a dolgozók véleményét képviselték, a gazdasági vezetés és a dolgozó kollektíva közötti konfliktus esetén a munkások érdekképviseletét lá tták el." Mindezek alap já n m egállapítható, hogy az öblösüveggyá ri vezetők és dolgozók egya­ ránt alkalm asak az üzemi dem okráciával kapcsolatos jogok és kötelességek gyakorlására. Az üzemi demokrácia színvonalának emelése érdekében azonban még sok a tennivaló. K ő -S z a b ó Imre Helyzetkép Bejárók Korán reggel állunk az autóbuszmegállóban. Vagyunk vagy húsza n. Az emberek türelmesen várnak. Megszokták már, hogy késik a busz. — Majdnem minden nap így jön! — Nem késnek el? — Előfordul. — Mit szólnak a gyárban? — Megszokták már. Ö rülnek, hogy megyünk - mondja egy középkorú férfi. — Régóta utazik? — Hat éve. — Nem fárasztó? — Hozzászokik az ember. — Itt nincs munka? — Akad. — Akkor miért utazik el? — Többet lehet keresni. — Egy műszakban jár? — Nem. Kettőben. Most megyek és délután ötkor jövök. Ha délutános vagyok, akkor délben utazom és éjfélkor vagyok itthon. — Szakmájában dolgozik? — Nincs szakmám. Segédmunkás vagyok, vagy inkább olyan betanított munkás. — És mennyit keres? — Átlagban ezernyolcat — kétezret. Az autóbusz feltűnik a kanyarban. A várakozók tömege megmozdul. A busz már zsúfolt, alig férnek fel. Utaznak, mindennap, változatlanul. Harminc-negyven kilométerről Vácra, különböző üzemekbe. A munkaügyes K. Józseffel arról beszélgetek, milyen volt a helyzet a határozat meg­ születése előtt a rétsági járásban. 40 �— Elhelyezkedési szempontból nagyon nehéz. Alig volt munkalehető­ ség. Az iparban 1965-ben 1154 főt foglalkoztattak és ebből a nők száma csak 208 fő volt. — Miért volt ez így? — Kimondottan nagy ipari üzem csak kettő volt a járásban. Inkább a mezőgazdaságban dolgoztak az emberek, meg eljártak. Még ma is sok községből reggelente Vácra 200—300 ember utazik. Egy felmérésünk szerint ez a szám összesen négyezer felé jár. — Abban az időben sokan kerestek munkát? — Nagyon. Napjában sokszor negyven-ötven ember is megfordult. Szakmunkásokban már akkor is hiány volt. Nem tudtuk teljesíteni az üze­ mek kívánságát. — Kik jelentkeztek munkára? — Általában nők és fiatalok. Férfi munkaerőben kereslet volt mindig. A határozat 1967 áprilisában az M SZM P Járási Bizottsága az iparfejlesztést és -telepítést szükségesnek mondta ki. A határozat megszületése előtt mindenre kiterjedő alapos felmérés és mélyreható elemző munka megállapította, hogy az elkövetkezendő években egyre nagyobb gondot jelent majd: - az iskolából kikerülő, munkaképes korba lépő fiatalok elhelyezése; - a nagy számú munkaerő-kiáramlás; - a szakképzetlen és a női munkaerő elhelyezésének gondjai; - a termelőszövetkezetekből felszabaduló munkaerő elhelyezkedésének és megkötésének lehetőségei. A kiközvetítőben A Járási Hivatal Munkaközvetítő Irodájában G. Pál már az elmúlt öt év tapasztalatát foglalja egybe. — Ma már teljesen más a helyzet mint pár évvel ezelőtt. — Miben különbözik? — Jelenleg tizenkét üzemben 2620 főt foglalkoztatnak. — A nők helyzete hogyan alakult? — Kedvezően. Most 1031 nő dolgozik az ipari üzemekben, kétszer ennyi pedig a mezőgazdaságban. — Új üzem? — Nyolc települt a járásba. Aki részt vett üzemek telepítésében Szőket hajú, ambiciózus fiatalember V. József. Dinamikusan beszél. — Nehéz volt. A kialakult helyezetek sokszor napról napra változtak. Ezek az üzemek Budapestről jöttek. Munkaerő kellett nekik. Az pedig volt és még jelenleg is van. Az öt év alatt legalább huszonöt üzemmel tárgyal­ tunk. Volt olyan üzem is, amelyik Pesten nehéz helyzetben volt, pénzt kért a tanácstól, azt pedig nem tudtunk adni. 41 �— A jelenlegi üzemek? — Segítettünk, amit tudtunk. Nem kívántuk mi azt csak úgy. A kapcso­ lat minden idetelepült üzemmel jó, néha ugyan vannak kisebb súrlódások, de ez hozzátartozik az együttlétünkhöz. — A továbbiakban? — Már nem szándékozunk újabb üzemeket telepíteni. Egy terület van, ahol jelenleg még alacsony a foglalkoztatás és nagyon sok a kijáró, de ezt másképpen kell majd megoldanunk. Az üzemben Egy új üzem az idetelepült nyolc közül. Itt van a járási székhelyen, Rétságon. Olyan üzem, mint a többi hét. Nem rendelkezik jobb adottságokkal. Saját erejéből hozta létre jelenlegi korszerű telepét. Valamikor tehenek bőgtek itt hangosan reggelente. Most excenter présgépek dübörgése hal­ latszik. Rendezett, gondozott telep fogad. Villás targonca szállítja a nagy karton dobozokba csomagolt termékeket. Ezeket már vasúti rakodásra ké­ szítik elő. A Fém- és Vastömegcikk KTSZ-ben — ismertebb nevén — Campingben — jelenleg ötvenegy fő dolgozik, többségében nők. Olyan nők akik eddig otthon, a ház körüli munkát végezték. Szervezett ipari üzemben nem dolgoztak még. Az üzemvezető A szerelőcsarnok végében üvegablakkal elkerített irodahelyiségben fo­ gad Pulai Nándor az itteni üzem vezetője. Pont reggelihez készülődnek, még egy-két gép zakatol, de mire befe­ jezzük az üdvözlést és helyet foglalok, már teljes csend uralkodik a mű­ helyben. Velem szemben ül le. Középkorú, megnyerő külsejű férfi. Szemében olyan bizalomkeltő mosoly bujkál. Elmondom, miért jöttem. Készséges, szí­ vesen válaszol bármire. — Lassan két éve, hogy idetelepültünk. — Mi volt az indíték? — Pesten már nem lehetett fejleszteni a telepet. Ez közismert. A nyol­ cadik kerület fokozatos bontásra van ítélve. A központ mellett ma már nyolcemeletes házak épültek. — Az első lépések? — Nehezek voltak. Tizennyolc emberrel kezdtük úgy, hogy Pesten ta­ nultak egy-két hónapig. Aztán itt folytattuk. — Ez lett a helybeliek törzsgárdája? — Nem lehet így nevezni. A régiekből már csak heten vannak. — És a többiek? — K iléptek. — Miért? — Nem azért, mert nehéz itt a munka. Különböző indokokkal. Volt, aki a gépek zaját nem bírta és kilépett. Olyan is volt, aki fél évig dolgozott itt 42 �és ahogy kitavaszodott azt mondta, hogy holnaptól nem jön. Miért? - kér­ deztem. — Ásni kell a kertben — válaszolta. Adok szabadságot! - mond­ tam neki. — Nem keli, az úgy nem jó! — és másnap már tényleg nem jött. — Sokan cserélődtek így ki? — Nagyon. Jelenleg 51 fő dolgozik ebben az üzemegységben, ebből 15 hónap alatt 42 ember cserélődött ki. Cigerettára gyújt, hosszan fújja a füstöt, gondolkozik. — A nagy mozgásra sokféle magyarázat van. Ezek az emberek több­ ségében nem dolgoztak még ipari üzemben. Az ipari kötöttség, a naponta megkövetelt rendszeresség idegen volt számukra. Mindenre meg kellett ta­ nítani őket, még a wc használatára is. — Nevelni kellett. — Mégpedig aprólékos munkával, napról-napra ismételve. A beszoktatás több mint fél évig is eltartott. Szokatlan volt a norma. Eleinte nem ment. Az ügyesebbek egy hét után már megcsinálták. Minden nap értékel­ tük a munkát. Őszintén és nyíltan. Volt aki belátta a hibáját és igyekezett kijavítani, volt olyan is, aki inkább kilépett. — Minden emberrel foglalkozni kellett? — A kezdeti időben igen. Két év alatt talán annyit beszéltem, mint a megelőző harmincötben összesen. — De legalább nem eredménytelenül. — Azt hiszem, igen. Ma már bátran mondhatom, hogy egy harcos kis üzemi kollektíva dolgozik itt. Három szocialista brigád versenyez, van KISZ szervezetünk és megalakult a párt alapszervezet is. Bejárók az új üzembe A reggelitől visszatérők egy népesebb csoportja. Asszonyok, lányok kék munkaköpenyben. Kérdezem őket. — Honnan járnak? — Én Nagyorosziból. — Borsosberényből. — Horpácsról. — Szátokról. — Érsekvadkertről. — Nagyorosziban van új üzem. Miért járnak mégis ide? — Ez az üzem jobban tetszett. — A Rózsi itt dolgozott, ő hívott ide. — Én nem is gondolkoztam ezen. — Jobb így, változatosabb. Meg itt többet lehet keresni. — Aztán minden szombat szabad, meg csak egy műszak van. Nőknél ez sokat számít. Szombaton főzni, mosni, takarítani. Így legalább vasárnap van egy pihenőnap. — A közlekedés? Hogyan tudnak időre beérni? — Az a legrosszabb. — Van olyan község, ahová jól lehet utazni, de van ahonnan nagyon nehéz. — Tőlünk is jönnének, de így nem érdemes. 43 �- Én kerékpárral járok. - Helyből hánya n dolgoznak? - Kevesen. Csodálkozom, ezt észreveszik az arcomon. - Itt több üzem van. Ott is dolgoznak, meg a téesz is jól fizet. A községben 1500-an laknak. Három újonnan települt üzem működik egy régebbi mellett. Jelenleg 177 főt foglalkoztatnak, a közeli távlatokban 480 főt. A község vonzási körzetébe hét másik község tartozik, mintegy 5440 lakossal. Az üzemvezető - A KTSZ huszonegy évvel ezelőtt alakult. A kezdetben mindennel fog­ lalkoztunk, a sarokvastól a mákdaráló gyártásig. - A fordulat éve az ötvennyolcas brüsszeli világkiállítás volt. Itt arat­ tak sikert a KTSZ állal gyártott camping bútorok. - Termelési érték az elmúlt évben nyolcvanmillió forint, ebben az év­ ben százmillió lesz. - Termékeink többségét exportra gyártjuk. - Nyereség egy dolgozónak húsz-huszonkét napi bére. - Gyakorlatilag megszűnt a fluktuáció, a rétsági üzemegységben ál­ landósult a létszám. A brigádvezető Fedor Józsefné, rétsági lakos. Az első belépők között szerepel a neve. Ez a második munkahelye. A présgépen a camping asztalok alumínium szé­ leit lyukasztja, amikor megszólítom. - Lassan két éve, hogy itt dolgozom. Nem is vettem észre az idő mú­ lását. - Előtte hol dolgozott? - Az ÁFÉSZ konyháján. - Melyik a jobb munka? - Ez! - Miért? - Ott talán könnyebb volt, de itt jobban szeretek. Más a légkör. - Megszokta a gépek zaját? - Először furcsa volt. Egy hétig zúgott a fülem, de aztán megszoktam. Most már észre sem veszem. - A kereset? - Jóval több. Ott ezerháromszáz volt, itt pedig megvan az ezerhét, ezernyolc. - Férje? - Kőműves. - Család? - Egy fiú. - Látom, ebben a műhelyben csak nők dolgoznak. 44 �— Igen. Egy férfi van, az öreg Vendel bácsi. Ő az anyagmozgató, a többi mind nő. Ez egy brigád. „Nógrádi Sándor Brigád.” — Ki a birgádvezető? — Én — mondta szerényen. Az arca kipirul a beszélgetésben. Aztán a kitüntetéséről faggatom. — Még nekem is meglepetés volt. Nem is akartam elhinni. A kisipari szövetkezetek kiváló dolgozója lettem. — Ö rült a kitüntetésnek? — Nagyon. — Elégedett ebben az új üzemben? — Mit mondjak? Szeretek itt dolgozni, megtalálom a számításomat. Jók a munkatársaim, a vezetők is rendesek, én meg becsülettel dolgozom. Esztergályos lány Paulovics Eszter, ez a bánki kislány, aki nem több mint tizenkilenc éves, a présgépen dolgozik. Ü gyes mozdulatokkal teszi a gépbe a vékony csöveket. Kis mozdulat és a gép meghajlítja a kívánt szögbe. Ezek lesznek az asztalok összecsukható lábai. Amint megszólítom, abbahagyja a munkát és nagy kék szemével cso­ dálkozva néz rám. — A kezdettől itt vaqyok. Nekem ez a második munkahelyem. — Az első? — Dunakeszire jártam a Konzervgyárba. Később nem bírtam a hosszú utazást, albérletben laktam. — Mennyit keresett ott? — Nem sokat, ezerötszázat. Ebből kellett fizetni az albérletet, élni. Alig maradt valami. Elsők között jöttem haza. — És most? — Megvan az ezerhatszáz, meg itthon vagyok. Az állandó szabad szombat is nagyon jó. Aztán elmondom neki, hogy mikor először jártam ebben az új üzemben esztergályozni láttam. — Az érdekes volt. Pulai elvtárs kérdezte, hogy nincs kedvem megpró­ bálni? Féltem egy kicsit, de a bátyám dolgozott akkor a gépen. Megmu­ tatta és már ment is. Két hét múlva megcsináltam a normát. — A bátyja is itt dolgozik? — Igen, egyszerre jöttünk ide. Ő Vácra járt a Hajógyárba. Reggel fél háromkor kellett kelnie, este ért haza. Fárasztó volt. — Hogy érzi magát itt? — Jól. Az idén kaptam kétezer forint nyereséget. — Meddig marad ebben az üzemben? — Ezt így nem tudom megmondani, de sokáig. Három napja dolgozik Ivanics Mária tizenhét éves. Három nappal ezelőtt jelentkezett felvé­ telre és azóta dolgozik. 45 �— Vácon az Izzóban dolgoztam. Bejártam két műszakba. Nem szeret­ tem azt a munkahelyet. — Itt milyen? — Még nem tudom, de a többiek csak jót mondanak róla. Hivatalsegéd volt Szikora Jánosné a községi tanácson dolgozott négy évig. Hivatalsegéd volt, kézbesített, takarított, fűtött. Aztán négy év után úgy döntött, hogy munkahelyet cserél. — Mennyit keresett a tanácson? — Ezerszáz forintot. — És most? — Ezernyolcszázat! Az édesanya Másik szerelőcsarnokban dolgozik Koczka Ferencné tizennyolc tagú ,,Ifjú gárda brigádjával". A brigád valóban ifjú gárda, az átlag életkor nem lehet több, mint tizennyolc év, még akkor sem ha az öreg Köblös bá­ csit is ideszámoljuk. Vidáman dolgoznak, a fiatalok kiváncsi tekintetével csodálkoznak rám, amint Koczkánéval beszélgetek. — Ngyorosziból járok be. Az egész brigád onnan jött. — Ott is van új üzem. Legalább százötvenen dolgoznak. — Én mégis ide jöttem. Nem akartam először eljönni, mert a téeszben dolgoztam. A tejházban. Ezerötszázat megkerestem, de két gyerek van és kell a pénz. — Férje? — Elváltam. — Itt mennyi a fizetés? — Jóval több. Kétezerhárom. — Mindjárt idejött? Otthon nem akart az üzemben dolgozni? — Nem! A lányok jöttek és szóltak. Aztán én is eljöttem. Jártam Pestre tanulni. Több ember között jobb dolgozni. Szeretem ezeket a fiatalokat. Az ö r e g szaki Alacsony, vékony ember Köblös Sándor. Segédkezik, rakja a csöveket. Hat hónapja dolgozik itt, de úgy mozog a műhelyben, mintha itt kezdett volna. Ért mindenhez. — Tehenész voltam a téeszben. Kevés volt a pénz, nagy a család. Az­ tán elmentem az építőiparba, onnan meg tovább. Közben beteg is voltam. Egyik szombaton, mikor hazamentem azt mondja az asszony: - Ott, az az asszony a feleségem! - mutat egy gép felé. — Ember, mi lenne, ha te is eljönnél Rétságra dolgozni? Mi a Rózsával már ott dolgozunk, gyere te is haza. Így kerültem ide kérem. 46 �A párttitkár Hornyák Sándor a párttitkár. Fiatal ember, nem több harminc évesnél. Az alapszervezet négy taggal alakult egy hónapja. Két fő felvétele folya­ matban van. — Ö rültem, hogy megalakult az alapszervezet ebben az üzemben. Meglepett, hogy engem választottak meg titkárnak. Komoly feladat ez szá­ momra, igyekszem jól elvégezni. — Az üzemben már két éve dolgozom. Több hónapot töltöttem a pesti központban. Jó a kapcsolat. Szeretnék hosszú távon itt dolgozni. — Feleségem tanítónő, az életemet is úgy akarom rendezni, hogy itt építsek. Most Nagyorosziból járok be minden nap. Igaz, nem nagy távolság, de mégis fárasztó. — Ebben az új üzemben teljesen új gépeket hoztak, nincs egyetlen rossz gépünk sem. — Az előző munkahelyemen tíz évig dolgoztam, nem szeretem én cse­ rélgetni. — örülök, hogy idetelepült ez az üzem és hogy így összetalálkoztunk. 1972. május 22. 47 �Bemuta tjuk V e kerdi László A Jánossy-család „Jánossyék esetében — írja Jánossy Ferencről szóló ÉS-riportjában Frank János — nem témánktól idegen, ha családjáról kérdezem. Ez kultúr­ történet.” „István bátyám — válaszolta Ferenc, a festő — költő, György bátyám építész. Úgy nőttünk föl, hogy mindhárman foglalkoztunk egymás stúdiu­ mával. Kölcsönhatás volt közöttünk. Pista Jungot, Freudot olvasott, Gyuri — Michelangelo és Rubens modorában — a Bibliát illusztrálta, én meg balatoni, gyenesdiási emlékeimet rajzoltam.” Minduntalan föl-fölbukkan a család a költő verseiben a festő képein. De mi a család? A gyerekkor közös emlékei? A szülők otthon-teremtő szeretete s ereje, ami vonzza még az őszülni kezdő fiakat is? Vagy hozzátar­ tozik a környék is, ahol fölnőttek s túl a tájak, amik a szülők életéből s emlékeiből bennük ölelkeznek? Hisz a lélek algebrája a saját nemlineáris ábrándjai szerint transzformálja a genetika törvényeit, s nem nyugszik, amíg tág hazát nem varázsol a család meghitt és szűk körei köré. A művész-testvérek apai nagyapja Kemenesmagasiban gazdálkodott. Magasi kicsi falu Kemenesalján, Sömjén közelében. „Nyári délutánokon a föld is az égnek segít itt fényes szürke színeivel — írta a tájról Berzsenyikönyvében Németh László —. Az »éter«, amelyben a költő ódái »héjáztak«, itt nem szólam, hanem fölöttünk és alattunk remegő elem.” A kék ég alá simuló szelíd és hosszú dombhát, a tágra nyílt látóhatár: bájos és fenséges. A lapály kék ködfüstjébe burkolódzik a hűvös Marcal mellett a füzek har­ mattal szőtt feje. Berzsenyi-táj. Egy Berzsenyi Magasiba is jutott: Berzsenyi Lénárd Olmützt-Kufsteint megjárt huszárezredes, aki a Jánossy-házba is átjárogatott, le is pingálta a dédszülőket. A képecskéken ugyanaz a naív báj, mint az ezredes olmützi rabtársairól festett híres portréin. Az anyai nagyatya, Hugyecz György hírneves besztercebányai építész volt a századfordulón s a század elején. Építész-inasként kezdte, s a maga erejéből, a régi céhrendszer útjain emelkedett mesterré s önálló vállalko­ zóvá. Egyetemeket sosem végzett, de nagyobb mérnök volt sok diplomás­ nál: Besztercebánya városi indzsenéreként nagy szerepet játszott a város urbanisztikai tervezésében s rendezésében. Ő létesítette a villanycentrálét, ami még ma is működik. Építkezései nem korlátozódtak városára; a z ő el- 48 �képzeléseit s munkáját dicsérik többek között a Selmecbánya i Bányászati és Erdészeti Főiskola új épületei. Különösen kedvenc területe volt a mű­ emlékvédelem: Garamszentbenedeken, Storno mellett dolgozott; a besz­ tercebányai templom- és váregyüttes, a zólyomi vár, s még egy sor szlo­ vákiai műemlék tanúskodik szakértelméről s gondosságáról. Ezen a téren is modern szellemnek bizonyult: már akkor igyekezett helyükön hagyni az eredeti köveket, amikor a restaurátori szemlélet még mindent meg akart ,,szépíteni”. De modern szellem volt más tekintetben is: a Felvidéken mindig igen erős szabadkőműves páholyok lelkes híve, aki vállalkozását nem csu­ pán sajátjának, de munkáséinak is tekintette. A századfordulói polgárság kiváló képviselője volt; a szorgalom, a törekvés és a tisztesség erényeit a közéletben s otthonában egyaránt megtestesítő s megkövetelő patrícius. Ugyanebből a szellemi s társadalmi körből választotta nejét, aki a szlovák értelmiség történetében jelentős szerepet játszó lutheránus pap-családból, a Skultétyak közül származott. Fiuk, Hudec László az apa foglalkozását követte, éptíész lett. Az első világháborúban hadifogságba került, s Habarovszból Kína felé szökött meg. Meg is állott Sanghaiban, ahol aztán sok híres középületet és lakóházat tervezett; egy hatalmas 22 emeletes bank konszernet például, a nagy szín­ házat, a városi kórházat; s ha honi látogató az utóbbi kórház előcsarno­ kába téved, ugyan csodálkozhat, hogyan került a felvidéki városok késő­ reneszánsz termeire emlékeztető oszlop- és tetőszerkezet távolkeletre? A másik Hugyec-gyerek, a kislány — ritkaság akkoriban — a beszterce­ bányai lutheránus főgimnáziumban tanult. Itt tanította s szerette meg Jánossy tanár úr, a latin nyelv és a történelem tanára. A fiatal tanár az Eötvös-kollégiumból került Besztercebányára, 1914-ben. Az Eötvös-kollégiumba egy országos latin fogalmazási verseny juttatta be; épp idejében, mert szülei nehezen tudták volna tovább taníttatni. Ekkorra már meglehetősen elszegényedtek a jó öregek; mire nyolc gyermekükből ötöt kitaníttattak, férjhezadták a lányaikat, addigra a magasi föld icire-picire zsugorodott. El is költöztek legnagyobb leányukhoz Komáromba, ahol a legkisebb fiú a Bencéseknél járta ki az algimnáziumot. Azután Pozsonyba került, a nagy­ múltú Evangélikus Liceumba, ahol immár két évszázada tanultak nagy bé­ kességben szlovák, német s magyar anyanyelvű ifjak tudományt és ember­ séget. Innen jutott be a latin verseny győzteseként az Eötvös-kollégiumba. Latin nyelvtudását kiválóan hasznosította történelmi studiumaiban; az okle­ véltan nagymestere, Fejérpataky László fogadta tanítványául. Doktori diszszertációját a Mátyás-kori jobbágyságról írta, s a jobbágyság történetétől sohasem szakadt el teljesen, ha a tanítás s a mindennapi gondok másfelé terelték is közben az életét. Ma, nyolcvanévesen, újból évek óta a jobbágy­ ság történetét kutatja, az 1828-as Conscriptio genera lis kritikai kiadásához dolgozza föl a levéltári anyagot az Akadémia megbízásából. Közben diákok generációi kerültek ki a keze alól. Az első érettségiző osztálya nemrégiben hívta meg Besztercebányára 50 éves találkozóra. Egy­ kori tanítványai — közülök ma többen a szlovák nép szellemi kiválóságai — nagy szeretettel köszöntötték régi történelemtanárukat, aki a háború nehéz 49 �évei alatt a népek s emberek egyenlőségét, a toleranciát, a megbéké­ lés és a humanizmus történelmi szükségszerűségét tanította s példázta. Kérte is a csehszlovák állam a háború után, hogy maradna Beszter­ cebányán, de ő nem akart elszakadni szüleitől s szűkebb hazájától. Elfo­ gadta a Budapesten kínált állást, az Erzsébet Nőiskolában. Csakhamar át­ került azonban a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, s hosszú és hasznos tanári pályája ettől kezdve ezzel a nevezetes iskolával forrott össze, ahon­ nan annyi sok tehetséges diák indult el az országos hírnév vagy egyenesen a világhír útján. Jánossy tanár úr egykori tantíványai között is nem egy neves történész akad; tudósok és professzorok. De hosszú és türelmes mun­ kájának legfőbb eredménye nem ez, hanem az a sok-sok, igen különféle foglalkozású ember, akiket humanitásra és a felelősségtudásra tanított a történelem parancsaként. Nyilván sok tanítványa emlékében él arca s szel­ lemi portjéja úgy, ahogyan fia — tanítványa ő is — vázolta verseiben. A bölcs tanár nemes humanizmusa és az energikus patrícius-asszony célratörő határozottsága formálta az otthont, ahol a három fiútestvér mű­ vésszé nevelkedett. Pista még Besztercebányán született, Gyurka és Ferenc öccse már Budapesten. Eleinte a Fény-utcában laktak, a Vár és a Város­ major volt gyermekkori csatangolásaik színhelye. 1929-ben a Damjanichutcába költöztek; a Fasor környéke és főként a Liget volt ekkor gyerek- s kamaszbolyongásaik színtere; egy szegény középiskolai tanár fiaihoz illő lombfedelű gyerekszoba. Közös ismerősök, közös barátok, az érdeklődés és a tájékozódás kö­ zössége kapcsolja és kalauzolja ekkor a három testvért. És az otthon pola­ ritása: az értelem mélységes embersége és a szeretet tudatalatti mélységei. Egyszer Ferenc, aki már kamaszkorában mutogatta oroszlánkörmeit, rátartiságból liftaknába lépett. Még jóformán el se indultak haza az összetört fiúval, az anya már kétségbeesve rohant elébük: megérezte a szerencsét­ lenséget. Vagy talán már elköszönéskor meglátta féltett fia arcán a vészt? Hisz mindenkinél jobban ismerte nagy alkotásokra és nagy szenvedésekre elhivatott gyermekét. Dehát a zigazi családokat nem utolsósorban épp legenda-teremtő erejük jellemzi. Nem véletlenül helyettesítették okos és ki­ ábrándult írók őrült századukban családregényekkel a nagy eposzokat. S akár az epikus hősök, a Jánossyak is szereplők külső körét vonzották maguk köré. A komolyszemüvegű, csupaszív proletárfiú, az ál-blazír Pilisi, rég legenda maga is; a magasi nagynéni, a másért-munkába-görbülés — vagy a Földanya? — megtestesülése; a cinkearcú, a bársony-tehény-szemű, meg a szitakötő-tekintetű lányok; Harry, a nagy harlekin-teológus, s ki tudja hányan még, hisz a testvérek szétválása és „önállósulása" után is érint­ keztek és csatlakoztak Pista és Ferenc külön körei. Ferenc zajos festő-életét nők és barátok óvták és rontották, míg szerencséjére, végül megtalálta a maga Gachet doktorát Balassagyarmaton, Samu főorvos személyében, aki baráti türelemmel s páratlan szakértelemmel vezette vissza a festőt a fes­ téshez. Úgyhogy Budapest s Bázel után új korszaka jogán Ferenc ma már nógrádi: balassagyarmati festő, s a nógrádi tájjal congeniális új képei a város hírét-rangját is szolgálják. De a kibomló, szétszakadozó s összefonódó szálakat legfönnebb egy családregény foghatná össze; itt csak annyiról kelett szólani, amennyi elég 50 �a testvérek művészetében oly erős társadalmi kötődések, felelősségérzés és társaslélektani érzékenység megértéséhez. Megértéséhez? Helyesebb tán, ha elfogadásról beszélünk. Mert elő­ ször is el kell tudni fogadni azt a mélységes és eredendően egalitarisztikus, a dolgok és emberek mindenféle alá- és fölérendelését kerülő szemléle­ tet, ami műveikben megnyilvánul. Az építész merészívű, nem lineáris térképző formaritmusaiban, a festő alakok s dolgok objektív viszonyait, azaz az egy­ más mellé rendelt térbeli s egymást követő időbeli konkrét meta-formáit kereső „szürrealizmusában”, a poéta nyelvének expresszív, „primitív" — az­ az elsődleges — képi erejében, konkrét metaforáiban. Azt a szemléletet, ami a keletközépeurópai népek gondolatvilágéban s érzelmeiben hosszú századok közös szenvedései alatt kifejlődött. Mert a Jánossyak a magyar s szlovák kereszteződés átlóiban ennek a középkeleteurópai realitásnak a művészei. Szíj Béla Jánossy Ferenc Már megírtuk másutt is, hogy a második világháború utáni fiatal mű­ vésznemzedék egyik legbiztatóbb képviselőjét láttuk benne. Azóta sem csalódtunk képességeiben. Teljes odaadással, mondhatnánk szenvedélyes erővel festett és fest ma is. Bármilyen szigorúan vizsgálnánk életvitelét, az alkotómunka szempontjából csak elismeréssel szólhatunk róla. Túl van éle­ te delén, bizonyos összegező értékelést is érdemelne. Erre bizonyosan sor kerül a közeljövőben, most azonban csak néhány jellemző vonását idézzük fel gazdag művészi arculatának. Gyermekkori élményeit is a rajz és a festés útján tudta igazán átélni. Csataképeket festett, játék ólomkatonáinak csatáját. Már itt megmutatko­ zott valami abból, amit ma heves, vérbő festői alkatnak nevezünk. — Kezdet­ ben magán-festőiskolákat látogatott, s nyári szünidejében ismételten meg­ fordult Nagybánya művésztelepén, ahol az utolsó „régi mesterek” Mikola András és Krizsán János korrigálták tanulmány jellegű műveit. — 1945-ben iratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Mielőtt itteni jeles mestereit emlí­ tenénk, hadd szóljunk arról a pezsdítő szellemi légkörről, amely már a szü­ lői házban, különösen két bátyja társaságában őt körülvette. A költő-műfordító testvér mellett a klasszikus és modern irodalom nagyjaival ismerkedett, vers és próza egyaránt érdekelte. De mennyire más az, ha az ember csak olvas, vagy ha egyúttal kritikai szemmel értelmezi és ér­ tékelni is tudja a megismert műveket. Különösen az elolvasottakat. Ő sokrétű­ en és behatóan értelmezett mindent, és ami a legfontosabb, mindent a festéssel és a rajzolással hozott összefüggésbe. Hol lírai hevülettel, hol re­ génybe illő szenvedéllyel tudta és tudja ma is előadni élményeit. Alkotásai 51 �előtt állva nagyon sokszor a páratlanul gazdag élményanyaga tűnik sze­ münkbe, s az a készség, hogy az élet kisszerű dolgait is jelentőssé, felfo­ kozottá tudja tenni. Ám bármily bensőségesen éli is át az élet valamely tör­ ténését, s bármilyen felfokozott emberi és művészi jelentőséggel bír is szá­ mára a jelenség, azt nem felejti, hogy a jelenségvilág mögött az élet min­ den megnyilvánulásában ott van a rejtettebb lényegi világ, melyben a dön­ tő törvényszerűségek uralkodnak, s e törvényszerűségeknek kell érvényesül­ niök az alkotó munka folyamatában. Ez az állandóan jelenlevő felismerés vezeti munkája tartalmi és formai vonatkozásaiban egyaránt. Ezen a pon­ ton tudjuk legjobban érzékelni művészi kvalitásait. Mindig bátran merül el a dolgok bonyolult és sokrétű festői értelme­ zésében, de mindig a lényeges elemeket emeli ki és ezek összefüggései teremtik meg alkotásainak különleges világát. Az érzelmi gazdagság mel­ lett a logikai rend, az építkező stílus sugárzik át képein. Itt látjuk a másik testvérrel való szemléleti rokonságát, illetve azokat a kölcsönhatásokat, melyek alkotó munkájukat elevenen átjárják. Nem mértani formákra emlé­ keztető motívumok rendjével tölti be képeinek színterét, ellenkezően, na­ gyon is sok lelki vívódás találkozik képzeletvilágában és tükröződik alkotá­ saiban. A természet lírai szépségét feltáró művektől a tragikus emberi sors örvényeit bemutató, s azok szereplőivel együttérző alkotásokig nagyon sok­ féle probléma talál értelmezésre ecsetje nyomán. De az értelmezés, a sok esetlegesből kiemelt lényeg mindig különleges hangsúlyt nyer. Ezt érezhetjük fiatalkori szürrealista rajzain, metszetein, amikor a kép­ zelet látomásos erővel szárnyalt, de ezt láttuk akkor is, amikor a tárgyi világ, a „kézenfekvő valóság” követelte képi megjelenítését szocialista tendenciájú, tematikus kompozíciókban. — Mednyánszky László festői világa talán főiskolai mestereinél is nagyobb útmutatást adott számára. Megér­ tővé tette az élet sok olyan jelenségével szemben, amelyet sem a művész­ képző iskolák, sem az esztéták elméleti fejtegetései nem tudnak megma­ gyarázni, megszerettetni. Szőnyi Istvántól sokat tanult a mesterségbeli is­ meretek szempontjából, Kmetty Jánosra annál is inkább szívesen és hálá­ val gondol vissza, mert szabad mozgású és mégis fegyelmezett festői fej­ lődésre találhatott mellette. De az élet sok nem várt ellentmondást is tar­ talmaz az ember számára. Jánossy Ferenc éppen nem volt kivétel. Alkotásai mindig a legeredményesebb magyar festőkéivel szerepeltek a fontosabb hazai kiállításokon, s külföldön is szép sikerei voltak. De a sikerért nagyon meg kell harcolnia, vívódások és kudarcok, tragikus ha­ nyatlások és reménykedő újrakezdések útvesztőin halad a művész. Közben születnek alkotásai. Kevés olyan művészképző iskola van, amelynek hatása ilyen esetekben érezhető lenne. Inkább Mednyánszky László művészi maga­ tartása mutatta meg azt, hogy alkotói magatartásunkat minden körülmé­ nyek között meg kell őriznünk, s a művészet számára akkor is maradandó értéket adhatunk, ha a látszatra esetleg kevéssé jelentős dolgokat is ész­ revesszük és festőileg értelmezzük, de különösen jelentőset adhatunk akkor, ha észrevesszük az élet ellentmondásait viselő ember sorsát, akár az igaz­ ságtalan társadalmi rend miatt, akár az egyéni esendőség folytán lett is az ember ennek a tehernek hordozója. 52 �Jánossy Ferenc újabb művein több szép jelét látjuk az utóbbi problé­ makör megoldásának. De most is a lényeges összetevők helyes megkere­ sése, s ezek rendkívül gazdag festői értelmezése valamint logikus elrende­ zése jellemzi. Csak halvány körvonalakban tudtunk rámutatni művészetének tarta lmi és formai sajátosságaira. De művei minden esztétikai elemzés nélkül, ön­ magukban is dicsérik mesterük képességeit. Sok hazai és külföldi gyűjte­ ménybe elkerültek, a Nemzeti Galéria hat művét őrzi. Mi pedig érdeklő­ déssel és megbecsüléssel nézünk további munkássága elé. Vekerdi László Jánosy István Jánosy István 1919-ben született és a második világháború apokalip­ tikus éveiben érett poétává. A felszabadulás után jelentek meg első versei a Magyarok-ban, az Újhold-ban s főleg a Válasz-ban. Vas István, aki Já­ nosy első verseinek útját egyengette Eliot-versek fordításával bízta meg az ifjú költőt, s őt szinte szellemi hazaként fogadták be a fenséges angol fényes vigasztalhatatlanságú versei: a Hamvazószerda, a Pusztaföld. Jánosy első kötete, a Prometheus 1948-ban jelent meg; 1944 és 1948 között írt verseit tartalmazza. A versek az elszenvedett szörnyűségek ellen tiltakozó lélek iszonyáról, borzalmas álmairól, a menekülés szívtépő izgal­ máról, a megmenekülés alig vagy csak félig elhitt valóságáról, az életet kereső értelem félénk első próbálkozásairól, a szerelmet kereső élet félszeg és kócos kamaszságairól szólnak bontaná az elemzés róluk a racionáli­ san megfogalmazható rétegeket; ám a lényeg a lebonthatatlan, analizálhatatlan és racionálisan megfogalmazhatatlan, noha egyáltalán nem irra­ cionális valóság, melynek nincsenek rétegei csak pólusai: egy borzalom­ pólus és közöttük lilavillanású szikraszilánkok valószínűtlen fényében tündöklik és tűnik az élet. Pokoltánc, szarvasokkal, találta meg évtizedekkel később a költő a cí­ met az akkori évekhez s a szintézist ifjúsága - ifjúságunk — kibékíthetet­ len pólusaihoz; akkor azonban még nem a szarvasokkal lépkedett kék vi­ galomhoz, hanem sunyin kifelé köröző borzalmas sárga gázmaszk-szemektől menekült, futott volna tintasötét éjben lilavillanású sötét bársonyszok­ nyákból világító pihés, nyurga térdek közé. „Szürrealizmus” — mondják az irodalomtörténészek. De mit tudják azt a tudós irodalomtörténészek, milyen az, amikor az ember kimondhatatlan iszonyatból s biztos halálból menekül­ ten annyira erősen vágyik az örömre, hogy fut előle saját rémképeihez? „Való vagy? — Nyelved kis csúcsát / — csibész — rámöltögeted. / Mozart dallamra csattog a szád, / míg a föld peremén vérpöffeteg / buggyan fel omlón. Rőtlila rongyok / lebegnek előtte. Nő feléd: / Feltornyosuló boszor53 �kánykontyok, / s guruló koponya . . . A lenge lég /vízzé sűrüsül ajkadra tapad. / Kinyitja lassan a szád a halál. / Bukfencezve cikáznak a fényha­ lak / szemed alá, hónod alá. — "És mit tudják azt az irodalomtörténészek, milyen az, csókon is, ölelésen is halottakkal osztozkodni, mit tudják, milyen szerelmesen sétálni szélsodrotthajú lánnyal romok közt, miközben „Fakó, szemmelverő gödrével ránk figyel megannyi szemnyílás a föld alól merőn.” A népmese, az ismerte és kifejezte ezt is: „Megy egy élő megy egy holt, félsz-e anygyalom” énekli a holdfény ezüstfekete árnyaiba burkolódzó er­ dőben a halott vőlegény az álmaiból elragadott menyasszonynak. És „sohasincs föld a talpunk alatt.” Bizony nem szürrealizmus ez, hanem pokol­ tánc. De mégsem szarvasokkal, vagy még nem szarvasokkal. Seholsem vol­ tak, késtek a szarvasok. A szarvasok, a lélek élet-tisztelő és ember-szerető érzései, messzire menekültek a háború iszonyatos vérengzései elől és most nagyon lassan merészkedtek elő. Megelőzték őket, világszerte, a farkasok. A költő a hatalom anatómiáját egy nagy eposzban tárta föl: ez a Rá­ kóczi ifjúsága. Különös eposz. Versformát halmoz versformára, a Balassiverstől a Füst Milán-i szabadversig úgyszólván mindent, amire csak a ma­ gyar nyelv alkalmas volt. De nem valami korfestő „barokk” manérból, in­ kább a magyar vers mérhetetlen bőségét vonultatva föl a kor korlátozó s elsekélyesítő irodalmi gyakorlata ellen. Lehetetlennel határosra vállakozik: százados formákat ötvözve modernnel megmutatja a régi korszerűségét s a mai értékek forrásait. Visszapörli a magyar poézis múltját. Az egészet és oszthatatlant. A régit is, de azt is, amit tegnap temettek el a Válasz-szal és az Újhold -dal. A kuruc dalokat és Zrínyit, de a zsoltárokat és Sinka balladáit is. Petőfi tündér tisztaságát, de Weöres kígyózó jelentésváltozá­ sokkal borított meduza-költészetét is. Ady lobogását, de Kassák kérlelhe­ tetlen követelményeit is. És végül önmaga előző korszakát, a Prometheuszciklus vérszín borzalmait és bíborlila bánatát. A magyar vers és a magyar nyelv szabad portyázó hadait vonultatja fel a lelógó, lepcses ajkú Leopold, az emberfejű vadkan majdnem mindenhatónak tűnő hatalma ellen. Az eposz Rákóczi neveltetésében s népére találásában formál a versáradat köré keretet és szerkezetet, melyben kibonthatja s szimbólummá avatja a Zrínyi sors tragikumát; a Zrínyi halála a nyitány, ami után, akár egy közép­ kori világszínpadon, vonulnak vég nélkül, konkrét jelképek gyanánt hordoz­ va a vers élő valóságát, a Habsburg-hatalom-gyötörte s ellene lázadó pórok, katonák, asszonyok. A Rákóczi halála Jánosy életének hét éve: az ő ifjúsága ezzel a híd­ dal ívelte át a Prometheus-ciklus lidérc és tündérvilág meg a hatvanas évek verseit elválasztó idő-szakadékot. „Te kaptad lelkem minden kék borúját írta évtizedekkel később, Rákóczihoz — Néped sorsát csontomban éltem át, mint szívet préselő orv anginát, és elhagyott a kócos ifjúság." S a helyén? „Munka marad, kemény hétköznapok.” Bolyongás és el­ tévedés a Mahabharata és a Ramajána végeláthatatlan dzsungelében, az elme fegyelmezett lépései ajtótól-ablakig Milton börtönében, vágyakozás Aiszkhülosz örökkék ege alá az újpesti tűzoltótoronyra néző virágos ablak szűrt fényei mögül. Vajon nevet-é a fordító is a gáláns és pikáns Lukiánoszszal s vajjon őt is lelkesítik Pindarosz ódái? Aligha találhatnának a fordítók 54 �jobb jelképet maguknak a Gályarabok oszlopánál, mely szerényen és el­ szántan áll Bocskay mellett a Nagytemplom, az ablakrácsba-szorult liceumfa és a Kollégium keretezte téren, Magyarország tán nem legszebb, de kétségkívül legmeghatóbb terén. De a fordítókért nem jön Ruyter admirális, hogy kiszabadítsa őket. És sokan úgy odaszoknak a gályapadhoz, hogy tán már akkor se mennek, ha letörtek a láncok. Mit is kezdenének a világban, melytől elszoktak, s mely idegesen és gyanakodva pislog rájuk? A költőnek persze néha-néha könnyebb is lehet a rabsága: kongeniális társ gályájára kerülve, majdnem sajátjának tekintheti a célt, mely felé homloka verejté­ kével evez. Jánosy Rámajánája és Miltona Vikár Béla Kalevalájához, Babits Dantéjéhez, Devecseri Homéroszához és Rákos Sándor Gilgameséhez ha­ sonlóan immár a magyar irodalom része is. Közben azonban eliramlik az élet, és lassan gyűlő versek sürgetik a saját sejtések kimondását. ,,A por száll / homokórádon! Ami benned őröl,/ mondd ki utolsó / hattyúdalként!” — írta Mozart ürügyén 1959-ben. A vers különben Jánossy programjának is tekinthető a következő évtizedekre: ,,Iszisz, Oszirisz . . ./Béke-istennő, ki rügyet fakasztasz / haldoklók lelkében is felűzöl: / népmeséből szőni örök Tavaszt a / Pénzsivatagra:/ Nem ismerni az emberformáló nagy mítoszok és ősképek aktualitását szinte az első sora­ itól kezdve, de csak a hatvanas évek fölvilágosodó légkörében vált a miti­ kus-racionális látás versei alapszemléletévé. A Prometheus-korszak versei dallamain repülni / át a halálon . . .'Érezte és éreztette Jánossy költészete bosszút, a kór szegényt mind / istenné emelni, letörni Rangot, / és Sarastro egy lélek vergődő vallomásai, a Rákóczi ifjúsága a költő maga-befalazása népe várába, a hatvanas évek versei az emberek kolektív kötöttségeit, kín­ jait, kötelességeit és boldogulását mutatják meg lélekformáló ősképek fé­ nyében, vagy egyszerűen a mítosz képeibe s közérthető tisztaságába emel­ nek - s ezáltal föloldoznak - kimondhatatlan szorongásokat: félelmes, fájó, boldog vagy egyszerűen csak létező emlékeket. Hisz „Utunkban egyre na­ gyobbak az emlékek göröngyei.” Mítoszok és mesék határán járva persze a leginkább tulajdon emlékek s érzések is közössé változnak; a Les adieux című csodákra nyíló szerelmes ódában például a hála, az aggódás és a sze­ retet a jövőt menti a tolvaj Ráksasza, a halál elől Philemon és Baukisz ős képébe: „Eggyé váltunk mi már: / átjár a szél, átjár a napsugár,/ s mint a hóvirágok, a rügyelvelek: / böknek át rajtunk a tizenévesek.” S épp így és ezáltal figyelmeztet folyton az ország gondjaira és jövő­ jére, keresi a modern élet ezernyi bajától elgyötört és ugyanakkor ezernyi lehetősége által kecsegtetett ember helyét a világban, a hazában. A nép­ szaporodás fenyegető csökkenése, a gépi civilizáció és az elgazdagodás ve­ szélyei, az emberek növekvő közönye egymás iránt s környező világuk iránt: szüntelenül vissza-visszatérő témái újabb verseinek és néha már majdnem prófitikusan hirdeti a megértés, a tolerancia, a kölcsönös érdeklődés, a köz­ életi felelőség és mindenekelőtt a szeretet nélkülözhetetlenségét és elsőbb­ ségét. Azaz „kollektivista" költő, abban az értelemben, ahogyan Veres Pé­ ter használta a szót utolsó éveiben írt, eligazító tanulmányaiban. S akkor lett kollektivista, amikor költőink többsége, élve a hatvanas évek szépen de­ rülő szellemi égboltja alatti lehetőséggel s szabadsággal, olyasféle „indivi­ dualista” és „szürrealista” mélységek felé tájékozódott, amilyenekkel Jánossy 55 �indulása idején az ötvenes évek elején birkózott. Nem mintha ő végleg el­ hagyta volna ezt a világot; az Ophelia - amit méltán emelt ki a Kukoricaistennő-ről, Jánosy legújabb kötetéről szóló értő ismertettésében Sinka Er­ zsébet — egymaga mutatja, hogy él benne ez a világ ma is, felejthetetlenül. „Őröl a malom, őröl. Zizeg a patak, / csapkod a todra, duzzad a sodra, gyorsul az ár.” De a kerék kelepe alól az összetört test a borzalom mélysé­ geiből a felelősséget hozza fölszínre: a tetemrehívás balladás döbbenete öt­ vöződik a szürrealista képek villódzásaival. „Szándékok, jóakaratok, az, ami az emberekben csak belső indulat — rejtett lehetőség csupán. Érték csak az lehet, ami külsővé válik; a remetének nincs értéke, az aszkétának sincs, érték csak emberek között van, csak a megtestesült érzés és gondolat lehet érték, ha tárgyiságában az emberek magukra ismernek, ha igazi, korhoz kötött, de a koron túlmutató emberségük mutatkozik meg benne.” Bretter György, a nagy kolozsvári filozófus Laokoón mítoszát értelmezve írta ezeket a szavakat, melyek tán jobban megértetik az én dilettáns dadogásomnál, miért és ho­ gyan fordul Jánosy legfontosabb közösségi mondanivalóival az emberiség és a magyarság nagy mítikus ősképeihez és meseképeihez: a Földanyához, a Kukoricaistennőhöz, Jézushoz, s mindenekelőtt a gonosz farkasokkal küzdő s őket végülis elűző Szarvasokhoz, akikkel a mítosz síkján természetesen a madaraknak prédikáló, farkast megtérítő Szent Ferenc is azonos, de a gyil­ kos golyó elé álló Gandhi is, de a minden Feketéért, tehát a fehér négere­ kért is meghaló Martin Luther King is. A mítoszok művészete - amint azt a Jeszenyin emlékére című Jánosy-versről Sinka Erzsébet írta — az azonosulás művészete, s „mint a kamaszkor - kaleidoszkóp-világ, / mit sóvárogva egyre forgatunk: / mikor leljük meg benne / tűnt ifjúságunk, magunk?” Mikor? Persze soha. A kozmikusa n tág mítoszokra Jánosy költészetében a sztoikus bölcsesség rímel. „Csillag se csillog. / Hátunkra vesszük csiga­ házainkat.” És ez természetes, hiszen ez a szintézis Arany János és Juhász Gyula öröksége. És Berda Józsefné, akit Jánosy István, kicsit tán önarcképét is formálva emelt az újpesti hétköznapok mítoszába: „A hídnál a lenyugvó Nap / lenge lilája játszik. / Meglódul a világ, / körhintaként lebeg. / Köréjük gyűlnek / mind a kóbor ebek, / orcátlan verebek. / Az óriás-daruk mind / len­ getik csőrüket, / s a vízből a sok süket / hal kidugja orrát . . . / A buldózer is tátja a torkát, / s a búsképű villamos / áramszedőjével integet, / S a költő a fényben két karját kitárva / az állatokat megáldja.” 56 �Jánosy István Egy tanár emléke Előttem arca: bölcs, kutyahű szeme, deres bajusza, ékszerű álla, nagy, rembrandti homloka fehére, és mosolya: szüretek kavargó viháncain túl sárga, lilás, smaragd szőlőhegyoldal, szilvasor között ringó takarulószekér a vérevető nap arany tüzében. Emlékekből szőtt álmodozás. Tüdő­ vészes leányka holdszerűen fogyó kísértet-arca. Egyre árnyabb, s távolul úgy, ahogy elfeküsznek jegenyeallék árnyai a tűnő alkonyvarázsban. - Munka marad, kemény hétköznapok. Fiúk zsibongó arcai. És feledés. Bolondos nagy szurkolás: könyv izzad a pad alatt. Hány pele-, macska-, őzszemű gyermekarc keményült jellemmé szavától. S földreomolt letarolt reménnyel: tarolt a Sors. De ő a Kossuth-napon, hogy itt dübörgött teutoni tank dühe, s országúton vonultak árnyak, s dőlt el a gyenge: megálljt kiáltott, mert a kimarjult, sanda, kaméleon­ korban komolyra vette az ős Ne ölj-, Ne árts-parancsot egyszerűen, mint a nap egyszerűen sugárzott a Marcal-menti földek arany-bíbor, s harmatbaszőtt, zöld csíka ira, ezüst, bolyhosfejű fűzfákra, néma, jó legelőkre, kövér gulyára. Testvére mind megholt. Legutószor Az, ki csak adott, csak önmaga roskadott — görbült anyó . . . Vele beszélget, s jár az akácaszegett dűlőkben, és látja égbenőtt, bekötött fejét: már együtt lépik végig a temetőt, élő, halott . . . de vén fej, új kedv: zsondul a szelleme kék tavaszba. 1959. 57 �A nagy karnevál Gyurka öcsémnek Vörös és zöld-lila neonfények játéka, fénykígyók vonaglása az utcakövön . . . Menni, menni, menni, menni. Mennyit bolyongok így. Felkeresem emlékeimet. Havazni akar, de nem tud. Feltámadnak a halottak százszín-kockás harlekin-ruhában, s körülöttem ólálkodnak: végre velük törődjek! Pilisi, te komolyszemüvegű, ál-blazírt, csupaszív proletárfiú, most nélküled járom a régi bomba-szabdalt utcákat, csak a szél fú át a csontjaimon. Együtt éltük a nagy Vér-karnevált, s most báriumtól puffadtan fekszel a túlvilág műtőasztalán egy nő miatt . . . És Zsuzsó, te, cinkearcú, korompillájú, bársony-tehén-szemű, látlak kis vargánya-irhakabátodban, jössz velünk sárban, fagyban konok-híven . . . Most jut eszembe, Veled sose táncoltam, a többi lánnyal, minddel . . . Hol vannak azok is? Szitakötők, hova röppentek akácavirágos éjben? Ö tvenemeletes házak kősivatagában, te, cinkeszemű, mért ittad le holtig magadat, s mért nyested át ereidet? S hol van a híd karfáján sétáló Vérfagyasztó, s hűséges atyai árnya, a hű Kutya? S réghalott Schumann, szélzúgás-dallamaid miatt sokáig éltem-hittem: hogy a Te lelked tért vissza bennem, míg harcoltam Chiarináért, a láng-ég-naphalszeműért - Rajnába húzott a Napszikrás tavasz . . . Egy Á-húr csengett fülemben, őrültként vertem a zongorát . . . Nézzétek, színkockás harlekinek, én, a zárt versformák fegyverkovácsa, már csak ilyen sorokat írok. Széthulltak az emberek, mint a szökőkút tűzezüst vízindái, 58 �s nem tudom összefogni markomban őket . . . Pedig nagyot álmodtam: Minden világ szegényeit, társtalanjait, akik társ után sírnak, loholnak, meghívni egy nagy Álomkarneválra, hol mindenki társra talál szíve szerint csillagpókszőtte kristálykupolában - óriás ringlispil az Ég küllősen szétfutó szivárványszalagokkal, s a forgó fókuszban kisdedét szeretné egy anya bepólyálni, de a kis vadóc mindig szétrúgja a pólyát. Fecskék szállnak körülötte dalolva: „Ez lesz minden gondja a világnak, mert a fecskék fészket rakni vágynak!” S a repülők is a fecskékhez csatlakoznak, s forog a kék ringlispil: hullámzó lovakon gyerekek lovagolnak: kocsiztatják a napkorongot győztesen. S körül a görög kardalok, templomok, vázaképek szép ritmusával táncol mindenki halkan: kék világban szépen élni, szépen mozogni, szépen cselekedni — ez az egyetlen Törvény! Ö csém, kivel alig beszélhetek, mert annyi a munkád, hát építsd egymásután a magasházakat, a Legszebb Ritmussal helyezd a Térbe, színezd ki szépen, szivárványszínekben: készíts helyet a Karneválnak! 1960. Hviezdoslav-hoz Néha elvágyom oda, hol születtem, hol tintazöld Ég-fa-magas fenyők zúgnak fejünk fölött, s a szürkületben csúcsok tűnnek: némán emlékezők, hol enziánok, órjás margaréták, hol a szurdokból gyógy-forrás buzog, a faházakon hímes ősi minták . . . benőtt ösvényen kis szamár szuszog. Völgyekben templom ékszerül fehérük; benn őz-szemű, mélázó Máriák; arcukra véste a mester, a régi - kimondani nem tudva — bánatát. 59 �Autón hazatérő TSz-parasztnők ajkán fölcsendül még az ősi dal és vasárnap föllobbannak a kendők, réklik: sugárzó száz virág rivall. O tt a városnak ugyanaz a szíve, mint a falunak — egy lelket beszél: a főkötős mamát a város szépe nem szégyenli — varázsa benne él: hanglejtésében, pajkos mosolyában és a művész is róla álmodik. Erdőn látom főkötős dédanyámat, szánkó viszi a kékes alkonyig. Szánkó visz engem kékes alkonyig, benn mint film fut a múlt vissza: nagy szelíd fenyőzúgásban, vég testvéri csöndben összebújnak magyar és szlovák őseim. „Embert többé ne bántson, öljön ember!” - ezt sikoltják Véres szonnetteid...; harminc éve, öntépő gyötrelemben zúgták Prometheus-szonnetteim. Magyar vér is folyik a Te ereidben. Szlovák vér is folyik az én ereimben. A Te szellemedben és Arany szellemében testvérré egyszer itt összebékül minden. Brunszvik Teréz szelleme válaszol a személye körül föllán go lt vitára Ha már a kérdés fölmerült most, holtom után száz évre, bizony már kivallhatom: lelkem, testem Ö vé volt. Fuldokló csillagomnak Ő lett sámán-vezére. Oly gyötrelmesen titkoltam . . . Szürke, szegényes szellemem percre tán fölizgatta Ő t . . . Vagy mért ajánlotta nekem a legfélénkebb vallomást: halk örömét a könnyeken? Szelleme szellememet magába nyelte teljesen. Miért maradtam vénlány? Miért áldoztam szegények, s lányanyák csecsemőinek minden időm és életem? Vagy miért neveltem volna kis unokahúgomat egy mártír-forradalmár hősi hű szeretőjének, 60 �honlányok képzőjének, kit majd holttá fojtogat Kufstein nyirok-szakáll boltja, ölve szuvas tüdejét, arasznyi kis idejét hiéna-álmokba oltva? Mindezt mért tettem volna, ha nem Ő nekem az Ég? Hogy sarjam született tőle? Vallani erről oly nehéz. Teleki Blanka és László, Lövei Klára, Karacs Teréz, e lelki gyermekeim mind: dallama testöltései! Két arckép 1. S C H U M A N N RO BERT Rajnába húz a napszikrás tavasz . . . El az emberektől! Bensőm, amely nekem a Minden-egység, csak gúny, kénkő, vitriol nékik. Zárd el a filiszterektől, de zárd el kedveseidtől is, kik nem, mint te, a sértett kagylók gyöngy-izzadó kínjára születtek. Csókodba lúgkő ne vegyüljön! (csellóverseny) A cselló búg, a búcsú-bűvölő. a lélek merülő búvárharangja, léleké, ki érzi: hiába ölti föl évről évre a tavasz csörgős bohóc-álcáját . . . Merülve önlelkem búvárharang-végtelenébe, rohanok a Rajna húzó habja felé a gyerekkori Álomkert felé, Klára-Loreley felé, húz, húz át a korláton, hogy a test végre lebeg, angyal az angyal mellé . . . A szél égbe fújja a fürtöket, a vízben kettős halpikkely-comb fonódik körém és hűs csókja csitít . . . (Egy mord halász odaevez, kifogja; de lelke nincs, már csak a cselló bársony búgása bong és húz, búcsút mint a kékülő múlt) 61 �(hegedűverseny) A Fekete Sárkány torkában a sötéten át is ott vakít ölembe hanyatt homorítva lehanyatló fejével hídív, álom-hosszú csűdjeivel Klára túlnyurga teste (föltépve fekete ruhája): mint csellón, játszom a húsán Angyal-ifjú lettem: az evangelista János, s közben ugyanő ugyanakkor ott áll a Fehér Sárkány torkán belül a láng-ablakú gótikus főhajó egybefolyó szivárvány fény-bóbitáiban, földigérő vízikék, sokredős kristályingben ott áll a közép felé magasodó orgonasípok előtt a szélső angyal ragyogó kisgyerek-arccal, gyerekes fürtjeivel elragadtatva nézve előtte a keresztboltból lecsüngő görcs-ín feszületet, s énekli a Bach-mise Incarnatus-át és Crucifixus-át, s hátul az orgona sípjai mind, kristályvízesés, peregnek fürtjeire. Ifjúvá lett János mint hegedűt tépem, zúgatom Klára testét, pizzicato csípem a húsát: lássa a kín, s a kéj valódi arcát, lássa, mi választ el tőle és testemtől örökre. 2. FERENCZY BÉN! (Még halála előtt írtam) Ametiszt-kristály áttünő arca szinte már anyagtalan; aquárium-hal-fátyolos szeme túlról néz vissza a harcra, melyet még vívni kellene annak, ki él még, de ő már béna a szóra, a harcra, visszanéz onnan, hol még nincs árnya a fáknak, s kisdedvivő anyák csupaszon járnak, putto -kisfiúk ágakon másznak, 62 �ág-vézna kamaszok álom-tó szegélyén kagylókkal kacsáznak: cölin ég előtt arany a testük; hol a gond mélyutait hiába keressük: az ölelést, ártást, bánatot; onnan túlról néz, pedig még él: teste Jób-kínok hatvány halmaza, annyit panaszol verdeső-fecske-szeme, annyit szeretne mondani, s csak igen-nem a szava; szüntelenül csak ujjai járnak, s mint gyermek talált kincseit anyjának, úgy hoz elibénk árnynélküli fákat, kisdedeket, sugár anyákat . . . És mi nyűgünk feledve kiáltunk: hisz épp ez, amit gyermekként láttunk, s holtunkból tápászkodva így élni sóvárgunk! E faunos-pásztorlányos maszkabálon, ami lehetetlen: az Időt pergesd vissza, míg árnyék-testünket az álom, a kisdedkor fölissza, hisz csak a szelíd, a tiszta lép túl a Halálon. Rákhel Oh nem azokat siratom én, kiket Heródes megölt, nem! Oh azokat siratom, kiket testemben vittem el döcögő villamoson. Az orvos csóválta fejét: — Negyedszer már? Nem volt elég? Az ember erre mit felelhet? Koszos albérlet. A fiú kellett. Dunán evezés. Lángpikkelyek qyémánt-diadémja. Kazánmeleg. Mint karcsú nyest olyan a testem. Kecses fejest! 63 �Korbácshideg - ahogy a vízbe estem. Arcán száz fénybogár van. Csókolni kezdtem. Szempilláján hogy futnak a cseppek! A cseppek miatt megkívántam. Nincs már. Pedig mint fecskefióka úgy várta a szájam: - Azt álmodtam, gida evett kezedből. Anyátlan volt, te nevelted föl. Gidát szeretnék tőled. - Kis buta srác, eredj a francba! - te csilla szajha! — Hullára berúgott, s megrugdosott. Többé nem láttam. Maradt csak a verkli: reggel fölkelni, tömött buszon tolakodni, ökrendeni. Ő t dupla, ötven cigaretta. Hulla: dolgok közt eldologiaasulva. Éjjel ruhástul az ágyon. Újabb fiú? Már nem kívánom. Az is csak olyan már, mint az öt dupla, ötven cigaretta. Maradtam volna otthon a tanyán. ,,Szaladj” — regirolt volna anyám. Tehén, malacok, pletyka, sár — egyhangúbb ez se lett volna már. Ki megrugdosott azon az esten: még azt szerettem. Már azt hittem, ő lesz gyerekem: mackómnak becézhetem. Szitakötőszárnyú ötödik angyal — ő is elment a négy után. Kéf sci-fi-álom 1. A tengerparton, ahol valaha meztelen lányok táncoltak, fürödtek, most, hogy elszállt a vörheny-éjszaka, hegynyi páncél szörnyetegek nyüzsögnek 64 �vasaló-, lapát-, tölcsérforma hajók — rajtuk rákolló csápok lengenek. Mély, tompa zaj — s egy rozsda gomba-felhő föllebeg. Minthogy a szárazföld étket nem ád már, a tömeg a tengerparton tolong, — a szemesebbje csónakon feszeng, vár: hol bukkan hal. Egy-két bolond kézigránátot szór a vízbe, rája hassal föl halak fölfehérlenek; rácsap a tömeg egymást taszigálva, halhoz csak ő nem jut, a kis öreg, kit mindig félrelöknek — 3 napja nem evett már — és tovább élni fog, mert aki a fertőzött halat befalta, most boldog — félóra múlva már halott. De hajtja őket enni életösztön és hajtja őket élni a Halál. 2. Megszállták a várost a csészealjasok: mint megannyi lassú csótány, mind itt tolong, mozog. Az utcára kimenni nem mer már senki, csak az ablakból lessük, hogy mocorog sok lomha testük, Ím most gyakorlatoznak, nagy monstrumokat hoznak: darukat, földgyalukat, s mindenre reábogoznak motoros propellereket. Mint száz ágyú, fölugat, robban, dong a lég: a sok acélszerkezet egyszerre repülni kezd: mind felénk! Amott egy óriási folyami kotró görögve légbe hussan, mint óriás kotló, csapong, kárál, csörög, majd szörnyű impetussal alázötyörög. — Egy villaházra esett. 65 �Alatta látni lehet az agyonütött embereket. Mind újabb szerekezet repül, s az ablakból bámuljuk tehetetlenül. nagy nosztalgia Évek múlva lendülve, hullva; bukásaimon tanulva nem vágyom vágyni semmi törtetésre. A homokóra int. Egyik szép célom a eltűnt ifjúság megkeresése. Tehénszemű Évámmal napokon át csak napoznánk, s nem hordanánk ruhát. Mellettünk csepühaj-oroszlán játszadozna, ki húst nem eszik, tehéntejet szopik. Fő gondunk lenne, melyikünk bogozza ki a kígyó csomóit, melyet itt kacajunkra karéjozott, s körülöttünk száz madár, s gyerek mozog. Vágnánk a lombot, művelnénk a dombot, s fülelnénk félve, ha a felhő bongott. Fölöttünk nem komor, jogász Atya, mely fákat tilosnak jelöl, hanem négykézláb-, őstehén-szemű Anya lecsüngő kecske-csöcseivel, mely minden állatnak elérhető, s mit megszophatnánk gyermekként mi is. Ő a Tető, a nagy Emtető, a mindent újra kezdeni engedő, s a Vitorlás, mely a túlpartra visz. 66 �Tanulmányok D u b a G y u la A szlovákiai magyar novella I. Irodalm unk - gyakran úgy tűnik fel - a várokozások és lehetőségek, a beváltatlan remények, a nagy tervek és lelkes írói program ok irodalm a. És vannak m ár-m ár misztikus m űfajai, amelyeknek a problém ája állandóan ott vibrál az irodalm i köztudat felszíne a la tt és feszültségben ta rtja azt. Az egyik ilyen m űfaj a szlovákiai magyar regény. Ez a regény­ típus Fá bry Zoltán dédelgetett álma volt, egyre a megszületését várta, útjá t egyengette, külső és belső jegyeit fogalm azta és minden új regényünket a várakozás boldog szívdobo­ gásával vett a kezébe — talán itt van, megszületett! — , hogy annál csaiódottabban tegye le: ez még nem az, nem az igazi. Fél évszázad során mítosszá nőtt a szlovákiai magyar regény fogalma, m ondanivalója közüggyé vált, etikai tartalm a közvetve százszor m egfogal­ mazódott, beszéltek róla, várták és m ár-m ár látni vélték, de eddig még senki nem írta meg. V árat magára, eszménye csábítóan int felénk a m egvalósítandó feladatok messzeségéből. Talán azért is várat magára, hogy a jelentkezése végül is annál öröm teljesebb és je le n ­ tősebb legyen vagy azért, mert az építőanyagául szükséges igaz felismeréseket és esztétikai minőségeket még nem érlelte meg számunkra az idő. Szép és nagy lehetőség marad hát, irodalm unk csábító „kék m adara” . Hasonló — bár más értelemben — a helyzet a novellával is. A szlovákiai magyar no­ vella is vajúdó m űfaj, önmaga létét keresi. Van, itt él közöttünk, ötven éves m ú ltjá t an to­ lógiák és kötetek sora bizonyítja, de nyugtalanítóan ingodozik, koronként elfogyni látszik, elerőtlenedik és m egkérdőjelezi önm agát. Máskor meg zajosan feltám ad ham vaiból, nem fér a bőrében, vadul tusakodva önm agával feszegeti önnön kereteit és m agába akarja ke­ belezni a világot. Nincs könnyű dolga, e lhih etik! Fábry írja a Harm advirágzásban, hogy ,,A novellának nincs elmélete, nincs olyan értelemben és bőségben, m int m ondjuk a re­ génynek, a drám ának, a költészetnek.” (267. old.), álta lá b a n sincs, de nálunk különösen nincs. Tudomásom szerint az em lített tanulm ány az egyetlen elm életi írás a szlovákiai m agyar novelláról — s a novelláról álta lá b a n — , s ezt is a szükség szülte, bár a Fábry-i gond és igény végül is ragyogó gondolati értékké nemesítette. A novellával szembeni ta n u l­ mányírói vagy szerkesztői álláspontunk az, hogy m egírjuk - illetve ism ertetjük — a környe­ zetét, a valóságot, amelyben születik. Esztétikumától jobban érdekel a társadalm i háttere, a politikai szerepe fontosabb számunkra, m int a stílusa és a művészi színvonala. A ntológiáink bevezetőiben - a m últban és a jelenben — annak a ténynek a különféle vázlatát olvashat­ juk, hogy a szlovákiai magyar irodalom van, hogy milyen körülmények között van és hogy milyen jellegű. Esetleq: mik a célkitűzései. Szó esik közben az írókról is, de a novelláról alig. Talán olyan elgondolás jegyében történik mindez, hogy beszéljen önm agáért a novella, s ezt az indokolást el is lehetne fogadni, ha . . . ha a szlovákiai magyar novelláról, elm életi szinten máshol esne szó. De nem esik. Vagyis nem esik róla szó az elemző tanulmány, a m űfaji jegyeket és értékeket kereső kritika vagy az elm életi tanulságokat össszegező esszé színvonalán. A jo b b h íjján kritikává testesedő recenzió nem az, amire a mi novellánknak szüksége lenne, neki elm élet — vagy elméletek — kellenének. A juqoszláviai H íd 1971. 1. számában Esztétikai gondolkodásunk történetéből cím a la tt összegyűjtötte irodalm uk esz­ tétikai — elm életi örökségét, am ely a maga körülhatároltságában is gondolatgazdag és érté­ kes hagyomány. Az Irodalm i Szemle ilyen számot — irodalm unk beállítottságára jellemzően — aligha tudna összeállítani, elm életi irodalm unk nagyon szegényes. Ne becsüljük le ezt a 67 �hiányosságunkat, mondván, hogy a novella, az irodalom az elsődleges, s az elm élet csak a nyomában járhat. Az elm élet nélküli irodalom megjegyzem, hogy nem irodalom történeti jellegű, de művészetfilozófiai és esztétikai — felfedező igényű irodalom elm életre gondolok, légüres térben mozog, mert nem ismerheti önnön valós és korszerű értékeit és nem tudja levetkőzni megcsontosodott és elavult hagyományait. II. „A magyar elbeszélés konzervatív műfaj. Aki eget akar rengetni vagy a külföldet m a j­ molni, írjon verset vagy tanulm ányt; az elbeszélés földön jár, nem cib á lta tja magát a kor­ áramoktól. A magyar elbeszélő azt ta rtja , ahogy van élet, van elbeszélés, s amíg le nem hordják a magyar életet, az elbeszélés sem á llh a t tótágast. Ki így, ki amúgy, végül is az élet diktál, s nem mi az életnek. Betelepítenek valam i ú j díszcserjét, a magyar elbeszélő megnézi és mosolyog; bízik benne, hogy kivész. Lám a magyar tyúk is kib őjtölte a vörös angol telepítést. Poe Edgár novelláit kalitkában ide lehet hozni, de tessék megnézni, mit csinál belőlük a magyar klíma. Nem csúfolódásból írom ezt, respektusból inkább. A magyar novella jól begyökeresedett az életbe, s nem lehet jelszavakkal egykönnyen kiirtani. Naturalizm us! úgy rázzuk ezt a szót, mint a füstölőt. A magyar novella azonban sosem volt naturalista, s ha m indig naturalista marad, az se baj — a spanyol is az volt háromszáz évvel a naturalizmus előtt, s naturaliz­ musának köszönheti életerejét. A virágnak itt szagának kell lenni — ez a magyar elbeszélés hagyománya, aki elérte, hogy a tolla alól élő színekben tám ad az élet, az keresztezhet, üvegházazhat; aki azonban az üvegházon kezdi, az a magyar no vellairodalom ­ ban gyanús jövevény. ,,(Németh László: Két nemzedék. 424. old.) Lám, novellá nk mély és szívós gyökerekkel szívja tá p lá lé ká t az irodalm i valóságból, mely gyökereket még ha akarná is, nehéz lenne elszakítania anélkül, hogy ezzel meg ne kockáztatná elsatnyulása lehető­ ségét. S miután eszébe sincs eltépni önnön gyökereit, vidám an — s tegyük hozzá: a kezdet kezdetén eléggé dilettáns szinten - élteti tovább a hagyományos leíró stílust a harm adik személyben elbeszélt történéssémát, a kronologikus időrendet, a meseszerűséget. Tegyük ehhez hozzá Szalatnai Rezső m egállapítását: ,,a cikk — irodalom országa vagyunk" (Sz lovenszkói magyar lírikusok. Előszó. 1936 ), és kira jzoló dik előttünk novellánk helyzete a huszas évek elején: hagyományéltető, szórakoztató napi sajtószükséglet, valódi irodalm i am bíciók nélkül. A dilettantizm us szabad vadászterülete. Aki ki akar tűnni, nagyot akar tenni, te kin ­ télyt szerezni, „iro d a lm a t terem teni” vitacikket írjon, új tanokat hirdessen, hadakozzon. „Irodalm unk ritkán volt irodalm i természetű Rendszerint po litika i gondolat vezette" olvas­ hatjuk a már idézet Előszóban. S az éppen meg születő és önm aga köré tekintgető szlovákiai magyar novellában tovább élnek a gyönyörű, á lm a ta g grófnék és hercegasszonyok, szertelenül duhajkodnak bővérő vidéki magyar urak. szenvelegve éli csodálatos életét a magyar fedőosztály, csenevészségében is pompázni akaró, anakronisztikus virágként tovább virul a vidéki am atőrírók tolla nyomán a századvég és a századelő. Egy ú j nemzedéknek (Fábry G yörgy, Forbáth, Földes, Darkó, Morvay, Vozári és mások) kell jönnie, hogy bekövetkezzen a „másság — érzet kora" (Szvatkó Pál te rm in o ló g iá ja), hogy novellánk új gyökereket eresszen a valóságba, korszerű életérzéssel teljen meg és hitelesebb valóság szemléletnek kötelezze el magát. Amíg az előző években dilettánsaink és em igránsaink a hagyomány és korszerűség látszólagos ellentétpáron vívtak véres vitákat és írtak teli tömérdek mennyiségű p a p írt, a feltörő nemzedék egyszerre m eghirdette és m egvalósította az új igazságot: hagyományainkat felülvizsgálva legyünk korszerűek! Termékeny korszaka volt ez irodalmunknak, az eszmék és gondolatok örvénylésének és összecsapásának a korszaka, az egyetemes igényű és haladó irányzatú írói programok születésének az időszaka, reális helyzetfelmérés és szociális lényeg ű tájékozódás kora. Ezekben az években (1924-29.) a szlovákiai magyar író és költő elszántan szembenézett a valósággal, levonta a helyzetéből adódó következtetéseket és tényeket, fe l­ mérte lehetőségeit és ezeknek megfelelő, sajátos és önálló utakat keresett. Ezen évek iro d a l­ munk önállósodásának az első időszakát jelentik, az egyéniesedés valóraválását, az ön tu­ datra ébredés korát, melyet a harmincas évek elején egy „kritika i korszak" (Szvatkó) kö­ vetett. Az új jelszó a „nem mind arany, ami fénylik” a n a ló g iá já ra: nem minden irodalom, ami m egjelenik! Az új jelszó: igény. Irodalm i igény, művészi igény, színvonal. M ég ez is eredményes és jelentős korszaka iro d a lmunknak (1929— 33.), de utána már a lendületvesztés, a progresszív szenvedélyek összecsapásának a vége és a szétszakadozottság ideje következik, az írói elmagányosodások és az érdekcsoportosulások valósága, am ikor ilyen kérdések oszt- 68 �j á k meg az írói frontállásokat és tartanak fenn még gyenge sajtóvitákat: van-e sajátos szlovákiai magyar irodalom vagy csak egyetemes irodalom (művészet) létezik? Akadémikus kérdés, a komformizmus és a társadalm i érdektelenség biztos jele. A novellának használt az évtizedes társadalm i forrongás, szárába szökkent és kivirá g­ zott, már sajátos arculatra törekedett és végeredményben meg akarta váltani a világot. A ligha van még novella, amely annyira központi problém ájául fogadta és valósította meg az emberi jó kultuszát, az erkölcsi nemesség dicséretét. A novellahősöket az a d o tt pillanatban „valam i megm agyarázhatatlan, furcsa érzés” fogja el, amely nem más, mint a szeretet romantikus elömlése a leikükön, és kényszerítő szavára a hősök megbocsátanak, nemeset cselekszenek, belátják önnön és em bertársaik esendő voltát, bűnös gyengeségeit, felülem el­ kednek rajta, elnézik és igazi hősként gyakorolják a nagylelkűséget. Az emberi jóság hét­ köznapjait idézték meg ezek a novellák, a drám ai helyzetbe ju to tt erény válságát mondták el egyszerű és szívmelegítő történetek form ájában és a legtöbbjük az etika szolgálatába állíto tt, morális tanmesévé sikerült. V alahol itt kezdődött irodalm unk pedagógiai és térítő jellege. Az elbeszélések erőssége és lényege mindenképpen a cselekmény, a történés volt, gyenge oldaluk a lélektani kidolgozatlanság s a vele együttjáró, az irodalm i felépítettség, a komponáltság hiánya, formahiány. Ennek az elbeszéléstípusnak a stílusát az élőszóval elm ondott történet form ajegyei in spirá lták: az ismertető — leíró beszédforma (társalgási nyelv) és a kölcsönös emberi érintkezés bonyodalommentes dialógusai. Az érzelmi, illetve drám ai tartalm a t a történet (fabula) hordozta. Egy általános polgári humánumszegény és etika fűtötte ezeket az írásokat a világ jo bbá tételé ért folytatott küzdelmükben. Hősei tö b b ­ nyire létbizonytalanságba került hivatalnokok és köztisztviselők, birtokosok, állás nélküli or­ vosok és polgárok, a szlovákiai magyar középosztály megrendült képviselői, akik jóhiszemeűn, bízva az általános emberi erkölcs erejében és hozzá igazodva éltek á t kisebb na­ gyobb tragédiákat. A nép is szerepel ebben a novellatípusban, a parasztok, kézművesek és munkások, sírásók, cselédek és hajósok, akiknek árnyai azonban újra csak egy középosz­ tály - determ inálta tükörben mozogtak és történeteik egyedi voltán túl egy egyetemes, mo­ rális törvények szerint változó irodalm i valóságban érvényesültek. Ennek a morális elbeszélésnek a jószándékú és közelebbről m eghatározatlan felelősségérzettel á tita to tt ta la já b ó l nőtt ki a szociálisan elkötelezett novella, amely már nem á lta lá ­ ban a világot, de konkrétan a társadalm at akarta m egváltani, m egváltoztatni. Alakulására és célkitűzéseire feltétlenül hatással voltak az emigráns írók, de valóságszemléletében és tem atikájában a népi — paraszt valósághoz kötődött, a „másság — érzet” felismerését követő, falufelfedező törekvésekhez igazodott, proletár — munkás vonatkozása kevés (Döm ötör Te­ réz). De a szlovákiai magyar falu és népe egyre színesebb és teljesebb életre ébredt ezek­ ben a novellákban, s a faluval együtt a föld, a paraszti munka és a természet rom antikája, az egyszerű emberek hétköznapjai, azoknak a sorsa és szenvedése, akikről Fábry Zoltán így írt: „A szürkeség, a senkik és semmik valósága a legmélyebb mélység." Móricz Zsigmond és Szabó Dezső népszeretetének hullámzása láthatóan és termékenyítően munkál novellánk érzelmi és in dulati hátországában, művelőiben. Harcos novellairodalom született így, amely nyomor és sorsvallás mélységeiből egyre bányászta elő és hozta felszínre a szenvedés és nélkülözés drám áit, az igénytelenség és esendőség könnyesen mosolyogtató vagy kiáltva riasztó tragikom édia, a m egfáradt kiúttalanság könnycseppeit, hogy felrázza azokat, akik nem látnak vagy nem mernek látni, megsejtik, hogy a valóság dermesztő és kényelmetlen. Egy kissé rom antizálódott is az emberi szenvedés, életvalóságból néha „jó ra vezérlő kalaúz", tanulság lett, itt-o tt a novellák kérgén hamis könnyek gyöngyfűzére csillogott hamisan és szentimentálisa n, de a jelentős részük kibírta az idő próbáját. Végeredményben m eg állapít­ hatjuk, hogy m indkét fennebb vázolt novellatípus agitatív, meggyőző jellegű és szándékait nem is tagadva, egyenesen tör kitűzött célja felé; az első típus az általános erkölcsre és időtlen humánumra, a második a szociográfia tényfeltárás eredményeire (tényirodalom) és a társadalom m egváltoztatásának az igényére támaszkodik. A m orál-novella csattanóul az erkölcsi tanulságot dom borította ki, a szociális ténynovella a nyomor és kiszolgáltatottság vízióját form álta hatalmas felkiáltóje llé . Irodalom m indkettőből ott született, ahol a szerző tehetségéből futotta form át kom ponálni a m ondanivalójának. Régi tapasztalat (de újabb is a sematizmus révén), hogy az a g itatív szándékú írás gyakran külső szempontokat választ m agának irányadóul és elhanyagolja a belső, irodalm i törvényszerűségeket. A szlovákiai magyar irodalom eredendő am bíciója „elm o nd ani" az életet, a sorsot (van mit elm ondania), míg a korszerű irodalom (de az irodalom álta láb an ) építkezik, megtestesít, úgy tükröz, hogy a tükörkép, melyet nyújt, maga is valóság, elemi konkrét és egyszeri léte világunk egyik össze- 69 �tevője. Az irodalom sajátos szervezet, önálló test, melyet csupán öntörvényűén - m ondhat­ nám: öncélúan! — lehet megvalósítani. Vagy mondjuk így: m egalkotni. Az írás — mesterség, a művészt (írót) az „a lko tó '' jelző nem istenhez (A teremtőhöz) méri, hanem a kézműveshez, a mesteremberhez, aki nyersanyagból esztétikus és hasznos tárgya t teremt. Az első köztár­ saság szlovákiai magyar novellája csúcsaiban elérte azt a színvonalat, amelynél az írói munka terméke már alkotás. Fejtegetéseinket összegezve nézzük mit mond az okos és műveit polgár, Szvatkó Pál novellánkról: „Ez nem az uralkodó nép művészete, ez a mélyben e tömeg csendes és ijedt, néha lázongó és néha elkeseredett panaszkodása. A ragyogó in d i­ vidualizmus helyét a szürke, de etikus kollektívizmus hangja fo g la lja e!.„ "A nyegleség, a cinizmus, a fölényesség, a privát élmények befolyásolása háttérbe szorul benne." Valóban, a Szvatkó álta l szerkesztett antoló g iá ban (Szlovenszkói magyar elbeszélők. 1935.) melyből fentebb idéztünk, alig találunk énform ájú elbeszélést, az írások szinte demonstratíven hang­ súlyozzák az objektivitás igényét. A novella fe ltá r és világgá kiált. Szórakoztatni alig akar, bár a válogatáson érezni a válogató szerkesztői elvét: lehetőleg elkerülni az erős szociális tendencia érvényesülését a kötetben. A jó szlovákiai magyar novella úgy tükrözi a valósá­ got, hogy egyben fel is használja felelőségtudata kielégítésére, elkötelezettsége bizonyítá­ sára, felhasználja közössége valóságát ugyanezen közösség javára és érdekében. S ahol ez sikerül neki, értékes és id őtálló irodalom születik, amely ma is példaképünk lehet. Nevek­ kel is jelezhetném a minőséget (Darkó, Egri, Jaczkó O lga, Sándor Imre, Sellyei, Tamás M i­ hály), de írásom szempontjából elég, ha egyetlen novellán próbáljuk elemezni a szlovákiai magyar novella form ajegyeit. Író ja : Sellyei József, a novella cím e: Lósorozás Gádoroson. Fábry Zoltán remekműnek nevezte: Gádoroson lósorozás készül s a környék tönkrem ent és nyomorgó parasztjai el akarják adni gebéiket a katonaságnak, de egy hetes idegtépő ké­ szülődés után kiderül, hogy amennyire utolsó lehetőség a parasztoknak a sorozás, annyira mellékes és közömbös tevékenység a sorozóbizottságnak, s végül botrányba fúl a sorozás és elm arad — ennyi a történés. De a valóság, melyet művészi erővel felm utat, ettől sokkal döbbenetesebb és sodró erejű. A novellát elemezve m indenekelőtt valósághűségére kell felfigyelnünk. Sellyei tá rg yi­ lagos és pontos m ondatokkal beszéli el a falu hétköznapjait, melyeket maga is élt és bizal­ masan ismert. Képei, hasonlatai m ögött érezzük a tökéletes tárgyismeretet, leírásai mélyén ott áll az átélés biztonsága. A falu valósága jelenségekből és tárgyakból áll, Sellyei meg­ marad ennél az elsődlegesvalóságnál, apró részeteiben, mozzanataiban ragadja meg, és erre építi fel a tud at — a paraszttudat — elvonatkoztatott képét, mert a falu drám ája a parasztok tudatában érik meg és csúcsosodik ki vérnélküli tragédiává, de hiteles kellékei és kísérő jelenségei mindvégig a tárgyak és apró életjelenségek. A novella nem tér el a Németh László fogalm azta magyar novellától, „a virágnak itt szaga van." Színeit filmszerűen, v illa ­ násnyi képekből és mellékesnek látszó eseményekből építi fel írója, amelyek azonban mind a csúcs (Fábry: a novella pontja) felé mutatnak és a feszültség növekedését magyarázzák és segítik elő. Ugyancsak Fábry m ondja, hogy „a novella nem az elmélkedés, nem a ref­ lektálás, a m editálás színtere", nos Sellyei néha mintha megszegné ezt a szabályt, itt ott megjegyez valam it, kommentál és elvonatkoztat, következtetést von le, felvilágosít vagy ma­ gyaráz, de ha jobban m egfigyeljük, látjuk, hogy m editáló részlete a faluközösség tapasztala­ taiból nő ki s mint ilyen, része az elsődleges valóságnak, szorosan rá vonatkozik. Ezek a részletek azt a célt szolgálják, hogy az író a jelenségeket a paraszttudat oldaláról is meg­ világítsa, egyéni véleményeivel eredeti színben tüntesse fel és stílusát egyszerivé, eredetivé tegye. Az öncélú bölcselkedéstől vagy a terjengős kommentálástól eleve tartózkodik, írói ökonóm iája lényegretörő és szigorú. Észre kell vennünk azt is, hogy Sellyei, a parasztíró — költő. Stílusát szűkszavú pontossága ellenére is á t meg átszövik a lírd elemei, a képek és hasonlatok, m etaforák és megjelenítések. Képei egyszerűek és komorak, hasonlatai a drámaiságot erősítik. Ehhez já rul hozzá az író parasztlelkülete, amely képessé teszi ő t arra, hogy a mélyen átérzett valóságot ba lla da i egyszerűséggel, a sorsszerű beletörődés ob jektivi­ tásával és komor pátoszával m ondja el. A Lósorozás Gádoroson művészi és néprajzi érte­ lemben is hiteles próza - ballada, melyben a tragédia nem pusztulásban és könnyben csúcsosodik ki, a novella nem válik felfokozott, expresszív sikollyá, hanem súlyos és meg­ rázó emberi panasszá: ennek így kell lennie. De az olvasóban, a jó a g itatív novella m ód­ já ra éppen az ellenkező szenvedélyes gondolatot ébreszti fe l: ennek nem szabad így lennie! „Az őrnagy lovaglóostorral a csizm áját csapdosta, lenézett magasságából az emberkékre és elmosolyogta m agát.” Isten mosolyoghat ilyen lenézően és fölényes megértéssel a porszem- 70 �nyi em berre: ennyi a tragédia. Lírai realizmus, mondja Fábry a novelláról és tanulságul hozzáteszi: „A lírai realizmus alapfeltétele a való, a valószínűség . . . A líra i realizmus: a realitás költészete.” III. Könyvesboltjainkban 1961-ben m egjelent egy „lehangoló . . . hasznos könyv" (Fábry), nem váltott ki különösebb hatást, gondolatgazdag és szenvedélyes vitákat sem hívott életre - megcáfolva ezzel a szerkesztői elképzelést és várakozást is — , irodalm unk aránylag vissz­ hang nélkül tért napirendre felette. A könyv egy próza antológia volt, Turczel Lajos válo­ gatta, a címe: Szlovákiai magyar elbeszélők. Hogyan lehet egy könyv egyszerre lehangoló és hasznos? Az antológia azzal a ténnyel érdemelte ki a Fábry-i jelzőt, hogy a szlovákiai magyar novella területéről a lig tud ott felm utatni számottevő eredményeket s egyben rá ­ döbbentett, hogy nincsenek eredmények. S ezt Turczel is tudta, mert a válogatás elé írt bevezetőjében ezeket írta: „H a azt akarjuk, hogy novellaírásunk a mai általános, de hitünk szerint csak átm eneti válságából kiláboljon és erősödjön, korszerűsödjön, akkor ehhez első­ sorban is a jelenlegi álla p o t bátor és őszinte kritikai felméréséhez van szükségünk. Az ilyen kritikai felmérést segíti elő ez az antológia is jelenlegi erőink bemutatásával, novellaírásunk keresztmetszetének nyújtásával.” Bizony a keresztmetszet sajnálatosan szűknek bizonyult és az erők elenyészőek. Az írások nagy része, néhány tapasztalt elbeszélő — Egri, Szabó, Ágaskúthy — kivételével kezdő író munkája volt, irodalm unk háború utáni újrakezdésének és hangkeresésének a kísérőjelensége, elbeszélések önképzőköri színvonalon. Karcolatok nyers és félkész írások, stílusgyakorlatok. Nem tudatosan készültek stílusgyakorlatoknak, de eredendően és szükségszereűn lettek azok, mert többre nem tellett. Az ötvenes években irodalm unk a minőségi változáshoz szükséges mennyiségi mutatók eléréséért dolgozott. Fábry jó ind ula tú elnézéssel á lla p ítja meg: „A mi életünkben nemcsak a kvalitás a fontos, de a kvantitás is." (Ú j szó. Elbeszélőink an toló giá ja. 1972.) M ár az a tény is rendkívüli, hogy egy közösségi irodalom ban a mennyiségnek irodalm i szerep jut, de még jellem zőbb a tanulság, amelyet újra csak Fábry vont le a kötet írásairól: „A tartalom elfüstölgött a forma, a „ho gyan” elégtelenségén.” M ert „A ta rta lm a t a forma őrzi." Ha megvizsgáljuk az elbeszéléseket, stílusukra általában a laza, iskolás dialógusok jellemzőek, a komponálatlanság és a történet elmondásának a kizárólagos igénye. A múlt tovább kísért. Szól­ tam már arról, hogy novellánknak á lta láb an jellem zője az igény: elm ondani az életet, a sorsot. Novellánk ebben a korban leíró m űfaj, de paradox módon valódi, irodalm i le írá ­ sok, epikai szintű „elm ondások" nélkül, gyakran úgy ír le, hogy ketten — vagy többen beszélnek és elm ondják a történetet. A dialógusok az élőbeszéd egyszerűségét és ösztönösségét követték, hiányzik belőlük a tudatos megformálás, a felépítés igénye. A novellák­ ban az emberek fecsegnek vagy csevegnek, esetleg beszélgetnek. Ennyi. „Véleményem szerint novellaíróinkat a fejlődésben, korszerűsödésben főképpen két fogyatékosság fékez: az egyre inkább elavuló form ai tra d íció nyűgei és a mai, korszerű tem atika hiánya." írja Bevezetőjében Turczel. S a továbbiakban novellánktól modernséget és „tem atikai meg­ újhodást” kér számon. Nyilvánvaló, azóta is érezzük: a hagyományok — stílus, életérzés és m agatartásform ákkal meghatározóbb és bonyolultabb szerepet játszanak a mi nemzeti­ ségi életünkben, m int erről hajlandók — vagy képesek! — volnánk tudom ást venni. Hagyo­ mányaink életerőt sugallnak belénk és aktivizálják ösztöneinket. D e: hagyományaink ön ­ magunkba zárnak, visszahúznak, fejlődésünk ú tjá t állják. A hagyományok élő érték és sú­ lyos gond terhét egyesítik. Nem véletlen ez, a „m últban időzés” (Turczel) a hagyom á­ nyok dialektikájának az egyoldalúságából következik és m indenütt érvényes (a nemze­ teknél is), de nálunk fokozottan és kirívóan hat: az öröklött tapasztalat egyszerre vonz és taszít, ha . . . ha nem ta lá lju k meg vele szemben az egyensúlyviszonyt, az optim ális arányt, a helyes — kritikailag értékelő — magatartást. A Sarló, az újarcú magyarok szel­ lemi eredménye ennyi: m egtalálták a helyes, kritikailag értékelve igenlő viszonyt. S mert a hagyományok kész form ákat, sémákat és megoldásokat jelentenek, novellánk kor­ szerűségét vizsgálva form ajegyeit, a stílusát kell megvizsgálnunk. Annál is inkább meg kell ezt tennünk, mert a háború utáni szlovákiai magyar novella teljes egészében a Németh László m egfogalmazta „m agyar elbeszélés" - ből nőtt ki. És nem is mint irodalm i eszményből, de m int az olvasmányélmények utánérzéséből; az ötvenes évek elejének hazai magyar íróhiányából következő keresletben a magyar írás után mindenki írt és írhatott, aki stilizálni tud ott vagy úgy érezte, hogy tud stilizálni, és ha mégsem tudott, az 71 �sem volt baj, mert azt biztosan tudta, hogy m it kell írnia, a szocialista valóság igenlé­ sének a jelenléte ha tálytala níto tta és feleslegessé tette a form ai igényt. N ovellánk kezdeti állap otán ak arctalan, nyelvtelen és jellegtelen. Szerzői felcserélhetők, a novellák kártya­ ként összekeverhető k, felismerhetetlenek. S ha elvétve — szerencsés esetben — az erős nyelvi érzék, a tájnyelvi elemek á lta l egyéni színezetet nyer a stílus, (Mács), ilyenkor gyakran, hívatlan m ellékjelenségként az öncélú nyelvtorzítás, a modorosság árnya kísért a novellában. A stílust — mely a forma egyik fő komponense — elemezve és minősítve nem véletlen, hogy Turczel Móricz Zsigmondon és Mikszáthon is túl Baksay Sándort és Jakab Ö dönt em líti, mint a stílusjegyek szívonalának törtnelm i - fejlettségi fokmérőjét. Ha ehhez hozzáteszem, hogy kezdő íróink nem ismerték — mert nem ismerhették — első köztársaságbeli elődeiket, m unkáikat és eredményeiket, író tapogatózásaikban csupán középiskolai — vagy éppen végzett főiskolai — tanulm ányaikra és alakuló politikai — tá r­ sadalmi világképükre támaszkod hattak, úgy gondolom, hogy kielégítően jellemeztem az indulás körülményeit és lehetőségeit. Tíz év a la tt hát novellánk e lju to tt Baksay Sándorig, jo b b ik esetben Mikszáth kedélyes elbeszélő nyelvéig. De már volt, létezett. A lakítani, ápolni lehetett. A legeredményesebb kertésze törvényszerűen Fábry Zoltán lett. Az igé­ nyesség m űfaja című tanulm ánya (1960) máig is ható és irodalm unkban egyedülálló hozzájárulás prózánk esztétikai igényesedéséhez. Ebben a tanulm ányban fogalm azta meg Fábry a novella m űfaji törvényszerűségeinek két sarktételét: „A novella kritérium a: az egység." „A novella form ai tel esség." Igazán bizonyítva A lb ert Verwey „látszatra ö n ­ kényes" m eghatározását idézi: ,, A form a: az igazság." Kóny József elbeszéléskötetével (D alol a Tátra) kapcsolatban le szögezi: „Tárulkozó líra nem lehet a m űfaj adekvát moz­ g a tó ja ” ! Mács Józsefet így figyelm ezteti: „A novellában minden pont felé halad, m in­ den a pontért van. M inden zavar, kitérés, elcsatangolás, kommentálás, bőbeszédűség és hangváltozás a realitás hitelét gyengíti, a pont döntő szerepét kisebbíti.” Lovicsek Béla kötete (Haragosok), újabb fo n tos tanulság levonását teszi lehetővé: „Az alkotó fantázia egy novellában mindennél fontosabb, mert ez hozza és adja lényegét: a form át." Forma és alkotó fantázia — a já n lja a ta nulm ányíró íróink figyelm ébe hiánycikkeiket. Fábry novellaelméletének a lényege a következő d e finíció: „A novella egy ponton ragadja meg tém áját és ezt a pontot fokozza egésszé: igazsággá." Ezt az axiomatikus m egállapítást közvetett — és hasznos — részletekkel tá g ítja és g a zd a g ítja : „N ovellánál a végpont ugyanúgy visszahat a kezdőmondatokra, m int ahogy az intonálás hangvétele is m agában hordja a pont tónusát." Kezdő prózaíróinknak tanácsokat a d : „Az igazi no­ vella nem a kíváncsiság és a kalandkergetés partnere: a novella azonmód tisztáz." De: „A csodálatosság, a váratlanság, a véletlen a novellában elhatározó jelentőségű.” Csodál­ kozva — és minden meghatottság nélkül — figyelhetjük meg ennek a kiváló tanulm ánynak a pedagógiai je lleg ű szövegösszefüggéseit és hangvételét, írója valóságos novellistaképző iskolát a la p íto tt vele: „A novella: a pont. És a pont előfeltétele a lezárhatóság", ebből a m egállapításból nyilvánvaló, hogy Fábry az egy lényegre sűrített, töm ör és egyértelmű elbeszélést minősíti novellaként és íróink számára a lírai realizmust látta já rható útnak, amelynek konkrét társadalm i fela da to kat és emberi — etikai — küldetést szánt: „ahol emberség jelenti a líra i realizmust” ott ma is novella születik." A lírai realizmus így e ti­ kailag is determ inált, előfeltétele a humánum, az emberség. M ert: „A novella törvény, ítélet . . ."és „A novellaíró bűntudatot idéz.) Tegyük ehhez hozzá Lukács Györgynek egy a kritikát érintő követelményét: „a történelm i és esztétikai értékelés m indenütt egy középpontban fusson össze." (történelm i értékelésen ebben az esetben a tapasztalat á l­ tal igazolt cselekedet, a tett tanulságát, teh át az etikai végkövetkeztetést értjük. DGy. megjegyzése.), és h a ezeket a gondolatokat egybevetjük, m egállapíthatjuk, hogy Fábry a társadalm ilag elkötelezett — tehát etikus — és form ailag tökéletes — tehát egyben esz­ tétikus — novellát igenli. Novellaelm élete etikának és esztétikának a művészetben - konk­ rétan a szépprózában — megvalósuló dialektikus összefüggéseit is m egvilágítja és erkölcs és irodalm i érték viszonyának a kérdéséhez is jelentős adalék. Fábry Zoltán elemző tanulm ányainak és konkrétan az Igényesség m űfaja-nak iro d a l­ munkra gyakorolt hatását kim utatni külön tanulm ányt igényelne. Szinte bizonyosra vehető enélkül is, hogy ez a hatás elemi erejű és meghatározó volt, és jelentős része volt a szlovákiai magyar novellának a hatvanas évek során bekövetkező, tartalm i és form ai fe j­ lődésében. Ekkorra a mennyiségi növekedés is elérte azt a méretet, amikor már lehetővé tette a minőségi változást, az esztétikai tapasztalatok, az írói intelligencia és tudatosulás keretei is tágultak. Az irodalom kezdet önképzőköri — irodalm árai m egtanultak írni, irodal- 72 �ma t teremtettek. S mindehhez hozzájárult a társadalm i — politikai helyzet oldódása, az író lehetőségek tágulása, az irodalm iság igényének a fokozódása. A Harmadvirágzás prózanemzedéke „virágozni kezdett". Ironikusan kell ezt mondanom, mert a minőségi e lő ­ relépés közelről sem volt egyértelmű és arányos, a tartalom és forma egységét egyaránt átfogó. A tartalm i követelmény előretört. Fábry form a-igénye visszamaradt, prózánk rá ­ vetette m agát a nemzetiségi lét sorskérdéseire, eredendő drám aiságára, a szlovákiai magyar „em beri sors” -ra, és fogcsikorgató elszántsággal igyekezett „m eg írni". Általános győzelmet ara to tt az elmondás kényszere, a kimondás, az első megfogalmazás mohósága elöm lött a prózán és háttérbe szorította a megformálás szempontjait, a művészi igényt. Elemi erejű és ösztönös törekvés volt ez s annak a bizonyítéka, hogy az irodalom — a művészetek — feladata és hivatása első fokon az, hogy form át adjon a közösségi tö rté ­ nelmi tapasztalatainak. Formát adni a sorsnak és felm utatni azért, hogy a belőle levont tanulságokkal a közösség tudatára hassunk, helyzetét és jövőjének alakulását befolyá­ soljuk. Az irodalom a változtatás eszköze, aktív szellemi tett, amely a közösségi tudatra hat, hatásában továbbgyűrűzik, sajátos életet él és form álja a valóságot. S ez másképp nem is lehet. „Az író több a tanúnál — m ondja Fábry — az író vádol, véd és ítél.” „M egváltoztatja (a művészet, DGy. megjegy.) a tud at em ocionális tartalm át, úgyhogy az ember mélyebben és finom abban reagálhat a vilá g ra ” , m ondja Christopher Caudwell Illúzió és valóság című könyvében (58— 59. old.) a művészet társadalm i szerepét és külde­ tését vizsgálva, és abból a felismerésből indul ki, hogy „A tudom ány és a művészet a nyelv két ellentétes pólusa, s a nyelvnek fő funkciója a meggyőzés", mert „a nyelv nem egyszerűen a külső valóság élettelen képét közvetíti, hanem egyúttal a külső valósággal szemben e lfo g la lt a ttitüdöt is, mivel minden tapasztalat, az egész élet, az egész realitás a természettel vívott harc folyamán válik tudatossá. A külső valóság képe és az én nem hideg érzéstelenséggel merednek egymásra egy köztük tátongó szakadék p a rtjá n ; a konk­ rét életből emelkednek ki, s oda is térnek vissza; egy dialektikus fejlődés eredményei." A szlovákiai magyar novella ezideig nem törekedett valóságfelettiségre, izzig-vérig rea­ lista m űfaj, szorosan a földközelben jár, sőt egy kis rosszmájusággal föld hö zraga dtságáról is beszélhetnénk. Igényeiben is szerény műfaj, megelégszik szűkebb környezetével közösségével — , írója százszor is m eggondolja magát, m ielőtt elhatározná, hogy erőt gyűjt és m egpróbál kitekinteni a nagyvilágba, az egyetemesség, az általánosabb irodalm i lá tó ha tá r távola felé ; a szlovákiai magyar író nem tag a d ja meg közösségét: igénye ben, m entalitásában is született „kisebbségi" ember. Pedig látnia kell, hogy immár itt a z ideje „nézni nagyobbakra is" (Ady). Fábry utópisztikusa n előlegezett m eghatározása: „A szlo­ vákiai magyar író; minőségi író.” — időszerűbb, mint valaha bármikor. „Létparancs . . . Csak ami jo bb, ami m aradandóbb, biztosíthatja és biztosítja egy nép, egy nyelv ére tt­ ségét, megmaradását, irodalm i versenyképességét." (Harmadviragzás. 258. old.) Iroda l­ munk számára nem elérhetetlen ábránd az egyetemesség igénye. (Nem is szólva arról, hogy minden egészséges írói am bíció az egyetemes érvényűség elérését, az általános értékrend birtokba vételét tűzi m agától értetődő feladatként maga elé.) Az irodalom (m ű­ vészet) az emberi valóság legdem okratikusabb területe, mert csak írót és irodalm i értéket ismer, és az irodalm on kívüli fog alm a kat — „kisebbségi író " — nem ismeri el. Az író érezheti m agáról, hogy ő kisebbségi szellem, környezete, valósága is szuggerálhatja belé léte és munkája provincialitásának az érzését, de ezek nem szorosan vett irodalm i kate­ góriák és az esztétikum természetéhez a lig van közük. Le gfiatalabb prózaíróink munkái lehetőséget nyújtanak arra, hogy velük kapcsolatban megvizsgáljuk a szlovákiai magyar novella újabb, reális lehetőségeit és m egpróbáljuk m egfogalm azni irodalm iságunk egye­ temes érvényű és értékű lényegét. IV. Fiatal íróink és költőink több etikai — esztétikai hagyom ányunkat semmibe vették, amelyek irodalm unkban törvénynek számítottak. Látnunk kell, hogy a maguk m ódján lázadók és — le galább is első nézésre - hagyományellenesek. Hogy lázadásuk mennyi­ ben értékes vagy féleredményeket szülő, mennyiben progresszív vagy hátrahúzó, mellékvágányra vezető, tanulmányom további részében ezt kell megvizsgálnom. Nem véletlenül került írásaik elé m ottóul: „A novella: törvény, ítélet . . . ” , elbeszéléseikben, novelláik­ ban önmaguk belső törvényeit keresik és ítélkeznek ugyancsak önmaguk felett. Jelent­ kezésükkel, írói fejlődésükkel arányosan prózánkat a szubjektív élmények áradata és a 73 �lélektani önvizsgálódás hullám ai kavarták fel. Nem elődök és hagyományok nélkül, de így is feltűnő méretekben, szinte kizárólagosan. Természetesen ezek az írói tendenciák egybeestek a szocialista irodalom egészének a belső oldódásával, tem atikai ga zdagodá­ sával és színeződésével, valóságérzete differenciálódásával, de a szubjektívizálódás mére­ tei és intenzitása — ismerve prózánk hagyom ányát: „a privát élmények boncolgatása háttérbe szorul” - így is elgondolkoztató. A világ középpontja egyszerre az én lett, az emberi én minden egyéni kizárólagosságával, gyakori öncélúságával és egyediségével, gyakran bántó individualizm usával és közösségellenességével. És ez a bonyolult és nem m indig rokonszenves én helyét keresi a világban, a valósággal való kapcsolatait bogozza, és hangulati hullámzásával, érzései zűrzavarával, rendszerint passzív rezisztenciájával, rit­ kábban tetteivel minősíti önm agát. A realitás kevésbé érdekli, talán csak ad dig köti le a figyelmét, am íg a vele való összeütközés álta l kidom boríthatja önön lelki vonásait, belső lényegét. Tudatnovellák és érzelemdrámák születnek így, melyek építőanyaga a valóság elem eiből tevődik össze, de a végeredmény szubjektív kép, egyedi élmény. Lelki kalandok, amelyek a külső világ felszínén a lig ejtenek nyomot. A novellahősök érdekes módon tip i­ kus szenvedő hősök vagy le galább is minden okuk megvan rá, hogy szenvedjenek, akik azonban legtöbbször nem akarnak — vagy nem tudnak — szenvedni, és valóságosan vagy illuzórikusa n felülem elkednek a szenvedésen. Ennek a paradoxonnak a magyarázata pe­ dig a következő: a fia ta l — és korszerűnek m inősített — vilá giro da lm at egy új, romantikus entellektüel életérzés vette birtokába és csábító pózzá avatta az indokolatlan lelki szen­ vedést. Ez az életérzés valahol Keruac Dean M oriartyjával kezdődött és a vége egyelőre még nem látható. Ideálja a kötetlen, környezetétől független ember, a szabadjára enge­ dett életerő és ösztön képviselője, az abszolút idealista egyéniség, emberi lényege: a k i­ áb rán dult de em elett sikeres fiatalem ber, ösztöneitől űzött vadként kergetve, minden kö­ telezettség nélkül végig autózza az életet és belepusztul afe letti szenvedésébe, hogy fiz i­ kailag képtelen kielégíteni a végtelen számú lehetőséget kínáló világ hívását. Halálos nyugtalanság ez azért, mert rejtettebb és általánosabb form ájában reális nyugtalanság, bár indoka a lig van azontúl, hogy a végtelennek tűnő technikai lehetőségek korában emberek és halandók vagyunk. Az a ttitüdöt, természetesen sajátos valóságunkra formálva, esetleg tovább fejlesztve a szocialista irodalm ak is átvették, m ódjával és árnyaltabban, de felismerhetően. Végeredményben tehát nem is komplex életérzésről van szó, hanem annak csupán egy túlfeszített és elvonatkoztatott form ájáról, íróilag pedig egy sajátos gondolati lehetőségről, kissé pózoló író jelrendszerről és az emberi lehetőségek mester­ ségesen k itá g íto tt síkjáról: szuggessziójáról, mellyel az ember elhiteti magával, hogy a realitás kötöttségéből és determ inációiból egyszerű gondolati bunkfenccel átperdülhet a valóságfelettiség nyújtotta abszolút szabadságba. A póz kitapinthatóságát jellemzi, hogy alapm otiváltsága és indítékai legtöbbször szexuálisan m otiváltak: az önm agát következe­ tesen és másokra való tekintet nélkül megvalósító fiatalem bert rendszerint gyönyörű és engedelmes nők veszik körül, hogy szenvedése enyhítésére bárm ikor a rendelkezésére álljanak. André M alraux mondta egy in te rjúb an : ,,A m agasabb emberi értékeket az ifjú ­ ság nem negatív vagy másodrendű értékekkel, hanem állapotokkal helyettesítette, a kábítószerrel és a szexualitással . . . A hippik közössége, az Odéon, a mexikói és a japán egyetemek elfoglalása csupán á lla p o to k! . . . A fiatalság m indig is a remény megtestesí­ tője volt. A történelem folyamán először fordul elő, hogy ez nem így van. A remény ugyanis nem állapotokhoz, hanem m agasabb értékekhez kötődik." (A Le Figaróból idézi a Valóság). Még ha figyelem be vesszük is hogy ez egy idős író - politikus véleménye, akkor is el kell rajta gondolkodnunk, mert M alraux nyilván élettapasztalatai birtokában az em ­ beri folytonosság elfogadható form áit kéri számon a fiatalokon. A magatartásform a iro ­ dalm i tükröződésével kapcsolatosan George Steiner am erikai esszéista írja : „Egy Butor regény éppúgy menekülés, m int a Naked Lunch (Csupasz ebéd. Am erikai pornográf re­ gény. DGy. megjegyz.). Az elfordulás a m agasabb rendű emberi vonásoktól vagy e voná­ sok erotikus, illetve szadisztikus fantáziálással való megcsúfolása az alkotásnak ugyanilyen kudarca felé m utat.” A menekülés mozzanata fia ta l prózaíróinknak is a jellemzője, ész­ revenni náluk egy határozott törekvést: fölébe kerekedni a sorsnak, az élet realitásának. Még pontosabban: fölénybe kerülni a vilá gg al szemben. S miután a valóság ellenáll és nem hagyja legyőzni magát, a novellahősök visszavonulnak a tud at mezőire és ott a ra t­ nak a tényeken kétes értékű, de lélektanilag jól m otivizált győzelmeket: a világ elől ön ­ magukba menekülnek és m egbántottan néznek ki lelkük ablakán. Ez az a ttitüd egyenesen provokálná a cinizmus gesztusát, a megvetés és lenézés m agaslatának a bevevésével 74 �szerezni meg a győzelemhez szükséges erőt, de fia ta lja in k — becsületükre legyen mond­ va — a cinizmus helyett az önirónia és kegyetlen őszinteség emberségesebb eszközei után nyúlnak, hogy felülem elkedjenek tanácstalanságukon és kételyeiken. Lelki állapotul így gyakran — m int már em lítettem — a közöny pózát választják, mint az önmegvalósítás és a győzelem közegét, a közömbösséget, mint a fölény kifejeződését és a le lkiá lla p o t egyensúlyhelyzetét. Varga Imre Őszinteség című írásában elm ondja egy üres napja tö r­ ténetét — úgy m ondja el, hogy kiérződik belőle: sok ilyen üres napja van! — , céltalanul és ösztönösen csatangol a városban, lelke felületén, a tudatában a tárgyak és jelensé­ gek alig hagynak nyomot, s a végén nyelvet ö lt az emberekre, akik m egbám ulják őt. Idősikátor című novellájában a céltalanságnak az utcakép véletlenül megláto tt — és szá­ mára jelentéktelen — tárgyai és jelenségei adnak misztikus hátteret, a nyomottság „m ármár á llap ottá vá lik" és érdektelenségét a fantázia abszurd képpé em eli: „M egelőzöm az életet, elülök és — bevárom ". Varga belső tanácstalanságának a felm utatására az abszurddal való sejtetés eszközét használja fel, s ez nála törvényszerű így, mert k ö ltő ­ ként is a legtárgyszerűbb és legelvontabb a csoportjából, a legszemélytelenebb. (Más kérdés, hogy mennyire rokonszenves vagy érték ez az a ttitüd!) Varga a közömbös lu d a t indokolatlan és ösztönös ka la n d ja it teszi meg formává és egyben tartalom m á önvizsgála­ tán belül. M ikola Anikó elbeszélésének (A sárga macska délutánja) a tárgya: d ia logus önmagával. S a párbeszéden belül az albérlet környezete, a tárgyak és részletek sajátos értelm et nyernek, beleszólnak az életébe és meghatározzák lelki á llap otát. A sárga macs­ ka az örök „m ásik én", amely „szab ad", és amellyel a vitában csak veszíteni lehet, mert m indent tud, mer és nem ismer kím életet: „Ti hajlam osak vagytok rá, hogy nagyon könnyen felejtsetek! Ha valami kényelmetlen, nem akartok emlékezni rá, akkor egyszerűen azt m ondjátok, hogy nincs, nem volt, meg sem történt soha." Wurczell G ábor állapotképe (Amíg J. úgy érezte magát, m int parton a hal) a neurotikus ébredés pontos látlelete, s em ellett meggyőző lélektani portré. „M in d ig nagy öröm ét lelte saját maga és lelkivilága vizsgálásában . . . Sokszor talán csak azért cselekedte a logikátlan dolgokat, hogy sa­ já t magán próbálja ki hatásukat.” J. itt a testi tehetetlenség á lla p o tá t kín lódja végig, am ikor a tudatot az idegrendszer és az ösztönök kettős nyűge köti gúzsba és az ember úgy érzi, „hogy a fizikai fá jd a lm a i tulajdonképpen gondolatainak a reakciói." W urczell tu d ja : J. „ fé lt a puszta valóságtól.” Ennek ellenére nem marad meg a vereségnél, nem hagyja J.-t önm aga álta l legyőzni, írása egy szomorú tisztaság-igény jegyében zárul: „m inden olyan szomorú és szép, s tisztaság csillogva rohangászik körülöttem, mint a me­ sebeli táltos." Kovács M agda is hasonlóan fejezi be novelláját, (Lujza utca három ): Az ő önvizsgálata a legem beribb, mert a legpóznélkülibb és a legtekintetnélkülibb, a címe — Hazugság nélkül — magában hordozza az őszinteség igényét. Ő kissé romantizálva a tehetetlenséget írja meg, de olyan szenvtelen öniróniával és a szép utáni rejte tt vágya­ kozással — „Végtelenül vágytam valam i szépre." — , hogy írása „az intellektuális önm é­ lyítés” (Tőzsér) és emberi megtisztulás dokumentuma lesz. Nála szerepe van a közösbösségnek, mint a fölény lehetőségének, de a finom önirónia és a sorok között bujkáló fájd alo m nem engedi cinizmussá torzulni, megmarad a tárgyilagosságnál és a tényekkel való szigorú szembenézés állap otán ál. Kínlódva, de kim ondja: ez vagyok, ezek vagyunk. Keszeli Ferencnél (Kristálytiszta szombat) emlékek és jelen p illa n a t mozaikszerű válto­ zásának és keveredésének a végeredménye valam i lemondó tárgyilagosság, amely rideg páncélként zárja körül a lelket és az érzések kisugárzását elszigeteli. Keszeli tudósítani akar, tényeket közölni és a szenvedésről, a tragédiáról úgy beszél, mint ahogy a házbér­ emelésről beszélne. Mészáros László novellahőse árbóckosarából Párizs felé nézelődik és önelemzései francia környezete felé irányul, hogy onnan visszaverődve visszahasson reá. m egtanítva őt, hogy „az utat végig kell já rn i.” Fiatal íróinkra tehát ha tott az az írói valóságszemlélet és stílus, amelyet George Steiner „menekülés” -nek nevez én pedig újromantizmusnak minősítettem. Eljutottak az egyéniség - központúságig, majdnem kizárólagosságáig, el a közömbösségig és érzelmi közönyig, de a cinizmus és stílus — felelőtlenség helyett inkább az önirónia és a groteszk irányba fo rd ítjá k tekintetüket és a valósággal való összeütközésükben lelki élményeiket a szép, a jó és a tisztaság utáni vágy fénye vilá g ítja át. Nyilvánvaló, hogy ennek elle­ nére ez a próza már nem „a mélyben élő tömeg csendes és ijedt, néha lázongó és néha elkeseredett panaszkodása” — le galább is nem közvetlenül - , hanem valam i más. A „ragyogó individualizm us” -nak is sokkal több hely ju t benne, m int a „szürke, de etikus kollektivizm us"-nak, ezzel szembe kell néznünk, a tényt minősítenünk kell és elhelyezni nem- 75 �zetiségi valóságszemléletünk és irodalm i gyakorlatunk folytonosságában. Ez fe la d a t és lehe­ tőség, fia talja in k ugyanis korántsem gyökértelenek. Az egyénre irányított lélektani központú írói szemléletet és stílust az első köztársaság idején Tamás M ihálynál, Sebesi Ernőnél, Sán­ dor Imrénél, Neubauer Pálnál is fellelhetjük, kortárs irodalm unkban O rdódinál, (Az id e ­ gen), Dubánál, Gál Sándornál, azzal a különbséggel, h ogy itt konkrétabb és hangsúlyozottabb társadalmi háttér biztosítja valósághitelüket. Egy bizonyos: fia ta l prózaíróink­ nál az egyén és a közösség közötti, természetes érdekellentét fokozottan kiélezett, s erre m agyarázatot kell keresnünk, hogy irodalm i hozadékukat egyáltalán felismerjük és a stílusfejlődés szolgálatába állítsuk. Egyszerű lenne azt mondani — és tegyük hozzá azon­ nal: helytelen! — , hogy amennyiben mellőzik vagy sértik az irodalm i hagyom ányainkat elsősorban a hagyományos erkölcsi állásfoglalás és sorsvállalás gesztusát — , annyiban elfogadhatatlanok. A kérdés elemzése több felelősséget és körültekintést követel. Nem csak a fia ta l írókkal szemben igényel több felelőséget, hanem önm agunkkal — időseb­ bekkel — szemben is, a felhasználandó és esetleg felelőtlenül elprédálható tanulságok mi att. Írásaink etikai ala p ja in a k az értékelését azzal a tétellel kezdhetnénk, hogy iro­ dalmunk számára elfogadhatatlan és idegen lehetőség a cinizmusban megvalósuló „sza­ badság", és az érdektelenség, a közöny is erős fenntartásokkal kezelt fogalm ak tájainkon. Irodalmunk, létéből eredően közösségi és szolgálat jellegű, am it „m ég " Szvatkó is meg­ lá to tt és értékelt benne, az eredendő feladata. A másik szempont az irodalom fe jlő d é ­ sének a természetéből következik: az időnként kicsúcsosodó és kizárólagosságra törő tendenciáknak a váltakozása viszi előre benne a haladást és teremti meg egyensúlyhely­ zetét. Az extrémek szirtjei között terem tő folyam hömpölyög, amely lecsiszolja azok érdes felszínét, kiszögeléseit, bántó éleit, és lassú mozgással értékeket dob fel a felszínén. Az irodalom felszínét időnként pózok uralják, melyek e ltakarják a mélyt, ahol már érik a kiegyenlítődés lehetősége s az új értékek feltörni készülődnek. A szlovákiai magyar pró­ zának — de a költészetnek is! — szüksége volt egy határozott irányvételre az egyéniség szempontjai, a szubjektum belső világa felé, hogy újra értékelje önm agát és megkeresse új és korszerű egyensúlyhelyzetét. Tőzsér Árpád írta, hogy a fia ta lo k írásaiban „az in ­ tellektuális hős készülődik” , s bár ez a hős nem lesz irodalm unk kizárólagos témája, ahhoz, hogy új írói tartalm a kat fedezzünk fel, teljesebb tartalm i — formai egységet teremtsünk, hogy előre lépjünk a változó világgal, elengedhetetlenül szükséges és jó esetben az irodalm i műkedvelőség korszakának a végét jelentheti. De a legizgalm asabb és legsokatsejtetőbb az a gondolat velük kapcsolatban, hogy következetes önvizsgálatuk és én — középpontúságuk — a szlovákiai magyar psziché értékelése — , és a modern világirodalm i áram latok felé fo rd íto tt figyelmük az első — talán még tétova és kezdet­ leges, de mindenképpen fe lismerhető — lépés a kisebbségi sorstudatból, az alacsonyabbrendűséget sugalló, provinciális érzésekből kifelé, és az út kezdete a szocialista társa­ dalom kínálta egyetemes em berségtudat és szabad világnézés felé. V. Nem biztos, hogy az így van, de a gondolat mindenképpen megéri, hogy m egpróbál­ jam kifejteni. M ert ha így lenne igaz, akkor a szlovákia i magyar író valóságszemléleté­ nek, stílusának és etikájának a fokozatos változásával is jo gga l számolhatunk. Vizsgáljuk meg a fia ta l prózaírók form ai kísérleteit, a stílusukat, szem előtt tartva, hoqy „a forma az idő reprezentánsa a művészetben." (Kassák: Az új művészet él) M iért idézheti Fábry Verweyt: „A form a: igazság" A szó, a fogalom értelme és értéke dialektikusa n változik, illetve fejlődik az időben és az igazságot ellenőrző valóság — m ondhatjuk társadalm i gyakorlatnak is — állandóan próbára teszi a szavak hitelét, mely szavak arra hivatottak, hogy ugyanazt a valóságot megtestesítsék a tu d a t szféráiban. Valóság és tu d a t kapcso­ lata ez, a nyelv önellenőrző és önkiigazító visszacsatolása. S a fogalm ak korhoz kö tö tt­ ségének jelensége úgy nyilvánul meg, hogy a megváltozott vagy á ta la ku lt jelentésű szavak helyüket keresik a világban, öntörvényűen és szükségszerűen, mintha tudnák, hogy csak az igazságot csak akkor jelenthetik, akkor válhatnak maguk is valósággá, ha előbb felfedezik és e lsajá títjá k az ugyancsak változó elsődleges valóság lényegét. M integy ta rta l­ mat keresnek a formájukhoz. A forma a történés, a tény jelen valóságát adja vagy még érthe­ t ö bben: az írói m ondanivaló csak akkor válhat művészi igazsággá, ha adekvál, tehát korszerű forma mezében lép fel. Még egyszerűbben: a tartalom igazságként való elfo ga­ dásának a feltételeit a m egfelelő forma biztosítja. „A tartalm a t a forma őrzi . .." 76 �idézzük még egyszer Fá bryt. Nem véletlen, hogy a korszerű művészi törekvések a form ai újítás és felfedezés irányában feszülnek, sőt sokszor a form ai kizárólagosság jegyében kísérleteznek. Előző fejtegetéseinkből kitűnik, hogy a novellánál különösen fontos a forma, tartalom és forma egysége, mert a formaegység jelenti a m űfaji tökélyt, és egyál­ talán a novella m űfajának az ismérve. A másik tényező, amely megvizsgálásra vár, az alkotó fantáziája. A le gújabb írói eredmények jelentős részének a jellem zője, hogy bennük az írói fantázia komponál és játszik a lehetőségekkel, a realitás határáig feszíti őket s ezzel az ember vilá gá t mitikus jelenségekkel te líti meg. S teszi ezt azért, mert az utópisz­ tikus álm okat is megszégyenítő megnövekedett technikai, tehát civilizációs és emberi lehe­ tőségek világában élményeit — főleg a lelki élményeit — irracionálisnak érzi és a szó, az egyenes beszéd nyújtotta lehetőségeket már nem érzi elegendőnek arra, hogy kifejezze vele élményeit. Így lesz stíluseszköze az abszurd, a mítosz és csodálatos groteszk, és a tu ­ d a ta la tti jelenségeinek titokzatos ösztönvilága. A novella: próba! — írta Fábry, az írói képesség és tehetség próbája. Jelen antológia is egy erőpróba eredményeit m utatja fel, hogy fia ta l prózaíróink munkáival kapcsolatosan lehetőséget nyújtson néhány lényeges m egállapításra, és lehetővé tegye értékelésüket. M űfajuka t kísérleti novellának nevezném, ez minősítés és egyben értékelés. Esztétikai eredményeik nem kiforrott értékekben, a befejezettség tökélyében és formaegységben nyilvánul meg, hanem útkeresésük stílusgazdagságában és szenvedélyességében, és lélek­ tani érdeklődésük sokrétűségében. Prózájuk erősen líra i jellegű — néhánya n költők közü­ lük — , bőven használják az érzéki képet, a hasonlatot, a metaforikus párhuzam okat és a szimbolikus jelrendszert. Témáikból következik a közvetett kifejezésmód, a hangulat (á lla ­ pot) drám ák, a belső feszültségmezők kívülről látszólag m ozdulatlanok, mert a látható világ felszíne a la tt feszülnek és tettekben gyakran meg sem nyilvánulnak, láthatóvá té ­ telük csak áttételesen, közvetve lehetséges; ez a próza erősen az intuícióra és a sejtetésre ép ít és mindenképpen m editatív illetve m egjelenítő próza és nem leíró, tehát nem epikai jellegű. Mészáros Károly írásm ódja áll legközelebb az epikához, aki az időrendbe szedett történés — fabula — folyam atát apró és pontos megfigyelésekkel támasztja alá és hitelesíti, mintegy szociológiai pillérekre építi fel, de a cselekmény pergő elbeszélése m ellett állandóan ott bujkál a fokozott figyelem, mellyel azok lélektani m otiváltságára ügyel. W urczell G ábor eleve kísérletező alkat, szinte minden írásához ú j form át keres, ezek azonban alapjegyeiben egy tőről faka dna k; egy m últat, jelent és jövőt egyszerre összegező és komplex mód átélő valóságszemléletből, amely a realitá s, a látomások és a sejtések szövevényében mozog és belőlük építkezik. Ez a szemlélet teliességében a k a rja érzékelni a v ilá got és érdeklődése szálai a jelenség minden érzékelhető összefüggésébe belekapcsolódhatnak. Egyszerre vizuális, gondolati és sejtető próza, hatásában és egye­ temességre való törekvésében a zenére akar hasonlítani. (A Nagy Fehér Ház városa, Akvárium ban polipok). Mikrokozmosz című irodalm i kollázsában W urcell inkább realista és kevésbé sejtető; apró velóságelemekből rak össze széleshorizontú, tablószerű mozai­ kot, melyben az alkotószemcsék ugyan külön életet is élnek, de életük értelm ét és han­ g u la tá t a ragasztóanyagként m indenütt jelenlévő, egyértelmű központi — érzelmi koncepció határozza meg. Bereck József az emberi tud at és az ösztönök játékának az újraterem té­ sével kísérletezik (Ö röm, Az üldözött), s a belső én elemzése során az emlékek realitását is felfedezi (Türelem), körü ltap oga tja azokat az erőket, am elyek az ember elm últ cseleke­ deteit a tapasztalat szálaival a tudatához kötik. M ikola Anikó prózájá ban is költő, nem a stílusában, de indítékaiban az, töpreng és megjelenít, s hőse elé szimbólumot á llít tükörként, hogy tisztábban lássa benn magát. Kovács M agda prózája tűnik fel a leg készebbnek, vele kapcsolatban Tőzsér így írt, részben Kovács nemzedéktársainak a prózá­ já ra is é rv é n y e s e n :.......... az írásoknak nincsen irányuk, sem meséjük, egyértelmű m onda­ nivalójuk sincs, csak központjuk, forgásuk és mélységük van . . . M otorjuk a kételkedő intellektus a ttitüdje. Egyetlen dolognak száz o ld a lá t m utatni egyszerre.” (Az irodalom valósága. 58. old.) Írásaiban tragikus valóságlátás érvényesül, melynek mélyén kínzó ön ­ irónia és fájdalm as humor kísért. (Lujza utca három). M ár nem csupán az önvizsgálódás törvényei, de a kitárulás igénye érvényesül itt, az általános felé való törekvés, a kér­ désfeltevések és ítéletek nyilai a környező valóság felé repülnek, a tu d a t élményei m ellett helyet kap a cselekmény, a mellékszerepelők gazdagon m otivált világa, az együt­ tesbe a tárgyak is beleszólnak és az egészet végigkíséri a költői képiség és a lélekelem ­ zés indokoló és bizonyító rendszere. Keszeli Ferenc már em lített szertelen tárgyilagossá­ gát a groteszk melege oldja néha apró mosollyá. Mészáros László elsősorban esztéta és 77 �gondolkodó, novellái inkább esztétikai ötleteinek a próbái és illusztrációi, m int belső é l­ mények vetületei. Nála - úgy tűnik fel — a pontosan m egkom ponált sejtető hatás a cél. Fülöp Antal és Grendel Lajos kezdők, színfoltjai az an tológiának csupán. Ö sszegezésül állapítsuk meg, hogy a fia ta l prózaírónk form ai kezdeményezései kor­ szerűek, a modern irodalm i törekvések irányát követik és az egyetemes formák törvényszerűségeit igyekeznek valóságukra alkalm azni és így egy m agasabb szintű form aegy­ séget megvalósítani. Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a fia ta lo k szellemi a tti­ t üdje talán az első tétova lépés a provinciálison felülem elkedő egyetemesebb emberség felé, tárgyilagos szembenézésük önmagukkal, komor szókimondásuk és szenvedélyes igaz­ ságkeresésük ténye lehetővé teszi, hogy ezt feltételezzük róluk. Csak gondoljuk el, hogy hányszor beszéltünk irodalm unk nagy cé lja iró l: valóságunkat a környező irodalm ak — s akár a világirodalom — tudatába emelni, betörni a nemzeti irodalm ak figyelm ébe és é r­ deklődési körébe. Nem túlm éretezett am bíció ez, mert annyira az irodalom természetéből következik; az igazi irodalom mindenki számára minden akar lenni. Igen, beszéltünk erről, de azt már kevesebbszer em lítettük, hogy ennek elsősorban előfeltételei vannak. Az emberi témák azonosak, közösek és általánosak, a forma a megkülönböztető, az egyedi, de egyúttal a forma színvonala és korszerűsége teszi lehetővé a kommunikációt, és észrevevés lehetőségét, az egyetemes érvényűséget. S itt kell szólnunk a buktatókról. A kor valósága m indig a teljesség, és egy stílus, irányzat — legátfogóbb is! — m indig csak egy része lehet e teljességnek, egy szemlé­ leti lehetőség. A valóság a színskála, a stílus egy szín, még akkor is, ha látszólag tün dök­ lő, hogy képes elfeledni a színskála töb bi szníeit. De a stílus: az ember. Választás dolga és a választás aktusánál a választóra (az emberre) kora valósága hat; így kényszeríti ránk a valóságakaratát! Stílust választunk, de nem önkényesen, azért is keressük és nem átvesszük, hogy éppen a m egfelelőt — a számunkra igazat — sajátítsuk el. Stílust átvenni is lehet, de kockázatos, mert az egyéni ta rta lm a t csak elértéktelenítheti. M inden sajátos tartalom nak meg kell legyen a maga stílusa (form ája). Saul Bellow mondta egy in te rjú ­ jában Faulknerről: „Egyes regényeiben a szimbolika (ilyen például a Megszületik Aug usztusba n) túlságosan tökéletesen stimmel ahhoz, hogy ne villanjon föl bennünk: a kritikai irodalom hatással volt ró. Különbség van „kultúracsinálás” és reqényírás között. Amikor előre m egfontoltan fűznek szimbólumokat cselekvésekhez vagy jellemekhez, ez „kultúra csinálá s". Faulkner hihetetlenül inteligens ember volt, nagyon lebecsülnénk éleselm éjüsé­ gét, ha azt hinnénk, hogy ennek nem volt tud atába n.” A stílus fo rm a jegyek, jelek és szimbólumok összesége. fia ta lja in k pedig keresők, a forma kezdő é pítészei és a jelekhez való viszonyuk „átvevő" stádium ában van. A készen e lsajá títo tt szimbólumoknak a való­ sághoz csatolásának a veszélye fokozottan fenyegeti őket. Nemcsak azért, mert fiatalok és tapasztalatlanok, nem is azrét, mert kevés közvetlen e lő d jük nyújt a számunkra alka tu k­ nak elfogadható útmutatást, hanem azért, mert a modern irodalom maga is keresés idő szakát éli (,,Az igazság az, hogy voltaképpen nem munkáltuk ki a fikciónak azt a form á­ ját, am ely be tudná fogadni a modern élményvilág minden izgalmát, bohócságát és tö ­ redezettségét” m ondja ugyancsak Bellow.) és soha nem lá to tt mennyiségben kínálja a megemésztetlen, féligkész vagy talm i form ákat és stílu sjegyeket, melyekhez azonban — nem szabad e lfe le jte n i! — valóság — elem is tapad. Az ilyen készarcú jelekhez nem fe la ­ datunk történést és jellem eket keresni, mert önm agukat adnánk fel ezáltal. A mi fela da­ tunk és az elm ondottakból következően a szlovákiai magyar író új etikus kötelessége az lesz, hogy a saját valóságunknak az írói tudatosításával korszerű form át m unkáljunk ki, am ely egyetemes összefüggésekben is m egállja a helyét. A menekülés mozzanata is átvett forma — egy lehetséges a ttitüd kerete — és önmaguk feladása. Létkérdés, hogy írói tartásuk aktív legyen, ezért Fábryhoz visszatérve: a szlovákiai magyar író erkölcse és fe le lőségtudata közösségével szemben nem hűsége demonstrálásával, de azzal a fokozott tö ­ rekvésével és céltudatos erőfeszítésével bizonyítható, melynek eredményeképpen „m in ő ­ ségi író " lesz. 78 �Volly István Kodály népdalgyűjtései Nógrádban ( 1906- 1922.) A fonográffal felvett parasztdalokkal kezdődött a tudományos népdalgyűjtés. A v ilá ­ gon először Vikár Béla örökített meg m aradandó értékű népdalt Csincsetanyán , Borsod megyében, 1895. december 24-én: Fehér László lovat lo pott . . . énekelte Tokács István 50 éves uradalm i cseléd, csordás. A szegény ember parasztdalát egy kottatáblán k iá llí­ totta Vikár Béla az 1896. évi milleneumi kiállításon, am ikor ezer éves fenállását ünnepelte hazánk. Kodály Zoltán 13— 14 éves nagyszombati gimnazista volt akkor, és így vall élete egyik döntő élm ényéről: „A milleneum idején két hétig Budapesten lehettem. Legnagyobb be ­ nyomásom a kiállítási falu volt. Egy sor ház, különböző vidékek népviseletébe öltözött alakokkal, teljes felszereléssel. Jártam én azelőtt is falun, de a mi vidékünkön olyan gyö­ nyörű népviselet, hímzés, fazekasárú nem volt lá th a tó . Ö rök kár, hogy nem hagyták meg azt a fa lu t állan dó kiállításnak. A la pja lehetett volna egy magyar Skanzennek. Egyik házban egy fali tábla vonta mag ára a figyelmemet. Fehér László b a lla dá ja volt . . . gyűj­ tötte V ikár Béla." Ez a diákko ri élmény vezette el Kodályt, 23 éves egyetemi ha llg ató korában, a fon og­ ra folt igazi népdalokhoz: „M iko r disszertációs témán kezdtem gondolkozni, s a magyar népdalok minden m egjelent gyűjteményét már átnéztem, eszembe ju to tt az a tábla és felkerestem Vikár Bélát 1903 őszén. Nem kellett messze mennem, mert a Csillag utcai Eötvös Kollégiummal szemközt lakott, ott volt a Néprajzi Múzeum is a hengerekkel . . . Eljött velem a múzeum kis udvari szobájába, ott voltak felraktározva a hengerei, s egy rossz kis zongora, alig hogy elfért . . . M egm utatta a fonográf kezelését, majd magamra hagyott. Abban a kis sötét udvari szobában sok boldog órát töltöttem . Felváltva já t ­ szottam fonográfon a népdalokat, zongorán a hatásuk a la tt készülő szerzeményeimet." (Emlékezés Vikár Bélára. 1959.) 24 éves korában Kodály maga is gyűjtőútra indult gyermekkora kedves tá ja ira . „ H á ­ tizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el Csalló­ közbe. O tt bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába és hallgattam az aratólányok dalát. Legfárasztóbbak voltak a füstös kocsmai szea nszok éjszakánként." G yűjtőútjáról rendszerint betegen tért haza. Eleinte ve­ gyesen gyűjt népdalt, népies m űdalt: bizony megfizeti a tanulópénzt. Csallóköz és Zoborvidék után máris e llá to g a t N ógrádba is. 1906- ba n, 25 éves korában gyűjt először Nógrád megye kis falvaiban és egy pusz­ tán, Bárna, Diósjenő és Takácsházapuszta helységekben: A bárnai kertek alatt, ej jaja-jajaja, Folyik a szerelem patak, ej jaja-jajaja, Aki abból sokat iszik, ej jaja-jaja-jaja, Babájától elbúcsúzik, ej jaja-jajaja. Kedves emlékként m egm aradhatott a szívében az első nógrádi gyűjtés „ja ja ja "-re fré nes, nem -m indennapi lassú-csárdásdala. Amikor 1941-ben az ifjúsági zenei nevelés egyik legfontosabb dokumentumát, a Bicinium okat írja, és a leggondosabban válogat, a II. fü ­ zetbe — mint gyöngyszemet illeszti bele a bárnai népdalt, kétszólamú feldolgozásban. Takácsházapusztán találkozik a táj jellegzetes népdal-különlegességével, a hatsoros, régies, ereszkedő vonalú dallam m al: 79 �Látod-e te babám, Azt a száraz nyárfát, Azt a száraz nyárfát? Mikor az kizöldül, Akkor jövök hozzád, Akkor jövök hozzád. Kizöldült már a fa, Várom a galambom, De soká nem jön már. Zöld erdő zúgása, Vadagalamb szólása: Benne a tanyája . . . Ezt a ritkaszép népdalt még ugyanabban az évben közreadja énekhangra zongorakí­ sérettel a M agyar Népdalok füzetben „hogy egysorba kerüljön a világirodalom remekeivel és a — külföldi né p d a lla l" — írja az előszóban Bartók Bélával együtt Budapesten, 1906 de ­ cemberében. 1907-ben m indkettőjük figyelme legerősebben Erdély felé fordul. Felfedezik a népzene rég i rétegét, az ötfokú, ereszkedő vonalú dallam ritkaságokat. Leginkább a távoli erdélyi falvakban t ünnek elő azok. Sietni kell a gyűjtésükkel, azt mindketten érzik. De azért Kod á ly ellá to g a t ismét a nógrádi Diósjenőre is, úgy látszik, vonzza őt ez a hegyes-völgyes, erdős tá j is! 1914. június 18-án Szanda községben gyűjt, a csodás várrommal díszített hegy alján, Varga István 62 éves és Pálok Andrásné 61 éves dalosától betyárnótákat jegyez a füzetébe: Hej. Sisa Pista bársony lovát itatja, A babája az ablakban hallgatja: - Ne nézd. babám,a gyászos életemet, Mind teérted szenvedtem én ezeket! Ki hallotta, ki nem mondta már régen, Hogy Nagy Jancsit levágták a Bükkvölgyön. Ú gy levágta Barna András egyszerre, Hogy Nagy Jancsi le is borult a földre. Sisa Pista nem nagy nemzetből való, Nem kell néki piros bársony takaró. Betkarja kilenc-széles gatyája, Nem köll néki senki piros párnája. Odaszaladt az ő kedves pajtása. De már akkor nem segíthetett rajta: — Isten hozzád, édes, kedves, jó pajtás, Már mink többé soha nem látjuk egymást. 1914 nyarán kitört az első világháború. A „kilenc-széles" bőgatya ezen a nyáron ha ­ marosan lekerült az arató parasztlegényekről. Csukaszürkébe öltöztek, és - ahogyan Ady Endre írja — „nótázó vén ba ká k"-ka l telik meg a budapesti utca, felvirágozott m arhava­ gonokban, papi áldással és sűrű könnyhullajtással, kendőlengetéssel indulnak a férfiak a h a rc té rre ...........M ire a levelek lehullanak” mindenki hazatér — jósolta az öreg király, de a világháború négy évig dúl. Eközben eltűnik a régi falvak népdalanyaga, köztük a be ­ tyárnóták java is. A 32 éves Kodály N ógrádban 1914-ben szinte az utolsó órában ha llja még a híres betyá rb allada töredékét, a Vidróczki történet változatát, amelyikből később a le g ­ nagyobb kórusművét, a M átrai képek-et írja. Az első vilá g háború után megszűkült a népzenei gyűjtőterületünk. Bezárult a kapu Erdély felé. Tulajdonképpen ekkor kerül sor sűrűbb gyűjtésekre N óg rádban, a görbe ország ban, amely a hegyes-völgyes tája ival, erdőivel, nadrágszíj-szántóival leginkább fe li­ dézte a már elérhetetlen Erdélyt . . . 1921-ben Tolmácson gyűjt Kodály. 1922-ben Kodály 40 éves. M in t a Zeneakadémia zeneszerzés tanára, valóban v ilá ghírű évfolyamokat nevel, melyekből a későbbi világhírességek sora nő ki: Serly Tibor New Yorkba, D oráti A ntal az Egyesült Állam ok legnagyobb zenekaraiba. Seiber Mátyás Londonba, Pártos Ö dön Izraelbe, Frid Géza Amsterdamba viszi el évek m últával a Kodály-iskola jó hírét, és idehaza is a zenei élet vezetői lesznek a tanítványai: Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Kertész Gyula. Kerényi György, és még sokan, tőle tanulunk mindnyájan. 1921-ben ősszel bejárja Kodály Szatmár megyét, Kocsord, Gacsály, T u rricse, Komlódkisfalud községeket, keresi N agykállóban a híres Kállói kettős táncdal-csokrot is, de nem lel sem énekest, sem cigányzenészt, aki hibátlanul tudná . . . 1922 tavaszán — a húsvéti szünidőben megkezdi a legnagyobb gyűjtését N ógrádban. G yűjtőútjain gyakran vele van felesége, Sándor Emma asszony. Valószínűleg vele volt Nógrádban is. N apjainkban a Kodály-köröndön, Budapesten, özvegy Kodály Zoltánné őrzi a nagy muzsikus és tudós hátrahagyott írásait, gyűjtéseit. A tágas lakás valóságos múzeum, telve 80 �Kodály emlékeivel. Az ifjú Kodályné engedélyével beletekinthettünk az 1922. évi nógrádi gyűjtőfüzetek egyikébe. Ismerős volt számunkra, hiszen 1956-57-ben, am ikor a szabolcsszatmár megyei- népdalkiadványunk készült, és azt átnézte Kodály Zoltán, — együtt fo r­ gattuk a szatmár megyei feljegyzéseit. A „Szól a fige m ad ár” kötetet Kodály Zoltán 75. születésnapjára ajá n lo tta Szabolcs-Szatmár megye közönsége, 1957-ben. A gyűjtőfüzetben az 1921. évi szatmári gyűjtéseket az 1922. évi tavaszi nógrádi gyű j­ tések követik. Körülbelül 200 oldalas, vaskos iskolai füzetben a 126-169. oldalon szerepel a tolmácsi gyűjtés és a 170— 192. oldalon a romhányi. Egy-egy oldalon rendszerint egy népdal kottája és szövege van, gyűjtési adatokkal. Egy-egy napi gyűjtése tehát 30— 40 népdal-följegyzés volt. Tolmács, 1922. április 16. Zárójelben od aírja Kodály, hogy „húsvét vasárnap” . Ü nnep­ lőbe öltözött falu fogadta tehát a népdalgyűjtőt. Legelőbb feljegyzett két nevet: Havas Jánosné Szetei Erzsébet (Vác felé az utolsó ház), Kuralai Istvánné N ógrádi út, 2. ház, hídon túl, a másik közelében. Első népdalénekese Lőrincz Sándorné 58 éves. Talán az ünnepre való tekintettel elébb a karácsonyi énekeket jegyzi fel Kodály: Ó , mely szerencsésen én ma felébredtem, Alom-szakadását mely boldogul értem, Mert amit csak megálmodtam, Igazán láttam s halottam, Hogy ide beléptem. Később rájegyzi a kotta a lá : „Romhányban is közismert.” Feljegyzi a húsvéti körmenet régi-régi énekét is, Föltám ad t Krisztus e napon. „Rég i ének” jelzéssel szerepel mór az első m agyar katolikus énektárban, Kisdi: Cantus C atholicijében, 1951-ben. Kodály nyilván a körmenetben éneklő töm eget hallja, mert csupa fé lko ttá ­ val jegyzi a hangje gyeket, így pedig csak a lassú-tem pójú tömegének hangzik. Egy tréfás félvilági éneket is feljegyez: Az igaz messiás már e ljött . . . A kánai menynyegzőről szól. ahol a víz borrá vált, és ettől az apostolok is m egbokrosodtak: Megtáncoltatták M a g dolnát, Mind elrúg ta kontyocskáját, Kána mennyeg zőjében! Feljegyzi a Kossuth-nóta nagyon szép népdal-verseit is: Kossuth Lajos ablakában Éljen a ha za ! Kinyílt a rózsa magában, Éljen, éljen az igazság, Kétfelé hajlott az ága, Éljen a magyar szabadság, Én ülök az árnyékába: Éljen K o ssuth Lajos! A Kossuth-nótának tehát többféle befejezése van, rövi debb és hosszabb. Kassai V iktor színművész ír ja em lékirataiban, hogy azért nyúlt meg a Kossuth-nóta, hogy 13 ütemes le ­ gyen, és emlékeztessen a kivégzett ara di tizenhárom ra! A tolmácsi változat mór ezen is túlment, 15 ütemes. Ö zvegy Széman M árkné Pataki Erzsébet 54 éves énekli és Kodály mejegyzi, hogy mást is kell véle énekeltetni, mert szépen díszíti a dallam hangokkal. „K itű ­ nően cifráz, ettől mást is." Balog Tamás 40 éves énekel egy azóta nagyon szépen kivirágzott és sokfelé föltűn t nagyívelésű da lla m ot: Kék szivárvány koszorúzza az eget . . . Pár évvel később Lajth a László ta lálkozik e dallam m al Nagykörösön, és az 1930-as években a t ura i qyöngyösbokrétások lépnek színpadra véle a v ilá ghírű G yöngyösbokrétában. Budapesten. Az 1950-es években már film en is felh ang zott. Ú gy tűnik föl, hogy N óg rá dból való az első fö ljegyzése. Balog Tam ás éppen egyidős Kodállyal, ha még él, most kilencven éves. Kedves dala volt: Sej még a búza . . . A változatával a Háry János da ljá té kba n találkozunk, és egy helyi színezetű népdalszövege: A tolmácsi faluvégen van egy kerek erdő; Abban szól a fülemile éjtszaka legelő . . . „D udás gyerektánchoz, felnőtteknek nem " — jegyzi föl Kodály, jelezve, hogy a d u d a ­ nóták eltűnőben vannak a tájon, ahol az 1910-es években még dudás-versenyt rendeztek. 81 �Petőfi születésének száz éves emlékünnepére készül az ország, és Tolmácson feljegyzi Ko­ dály, hogy „Juhászlegény - Cserebogár da lla m á ra ” . A dallam -vándorlásnak érdekes p é ld á ­ ja ez. Gyuricza Ferenc 35 éves és az előbbi énekesek előadásában feljegyzi a rendkívüli népszerű b a lla d á t: Szépen legel a báróné g u ly á ja ,/ A kisasszony maga sétál utána . . . Brélos Tamás 64 éves dalos 6/8-ados lejtésű népies m űdalt énekel, „Kondé János albertirsai kovácstól ta n u lta ” -jegyzi föl Kodály: Tiltsa bár az ég szava, tiltsa végzetem, Érted lángol, érted ég minden érzetem, Lassanként megölnek a hosszas bánatok, Mint az őszi földvirág, földre hervadok. A fé le „n o b e l” , nemesi népdal lehet, Kodályt ez is érdekelte. Följegyezte a népdallá vált Dóczy-csárdást is: Nem jó az a gazda . . . eredeti szövege: Szeretőt keresek . . . Végül egy helyi dalváltozatot: Tolmács község szép helyen van . . . Ezzel letelt egy gyű jtő­ nap és átmegy a következő községbe. Romhány, 1922. április 17. Húsvét hétfő, a locsolkodások napja a faluban. Egész névsor van a gyűjtőfüzetben: G rója István, régi könyvei vannak, Juhász János, Zagyva i Imre, Koczka Mihály, Szunogy Ezekiásné Pipó Anna, M aglódi Jánosné, Hegedűs Jánosné, Hege­ dűs Benedek, Gyurósics József, Kovács, Károly, Saliga János, és Balázs István pásti, Megyeri Péter, Termán István Podra. 14 énekesre számíthat tehát a faluban, sőt mások is jelentkez­ nek. M áté Pálné 38 éves d a lo lja : Az egri kaszárnya teteje . . . Slezák István 38 éves énekli: Kiszállott a kebelembül a fecske . . . és egy nagyon értékes, régi dallam ot, mely belekerült Kodály— Vargyas: A magyar népzene példatárába, m égpedig a legértékesebb dallamcsoportba: A népzene ősrétege, ötfokú dalok, kvintáló dallam ok, 14. szám. Utána következik 15. szám: Tiszán innen, Dunán túl . . . Ez is szemlélteti, hogy mennyire értékes a romhányi régi népdal: Csató, Csató, Csató, Csató, Nem kell a lénungnak zacskó, Elmulatom a pénzemet, Kifordítom a zsebemet, Kifordítom a zsebemet. Nincsem apám, nincsen anyám, Az isten is haragszik rám. Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója, Kinek nincsen pártfogója. Elittam már mindenemet, Vastengeles szekeremet. Ü sztökémet, csoroszlámat, Imádságos bibliámat, Imádságos bibliámat. Szunyog János 20 éves a fiatalok akkori népdalait m ondja: A romhányi sugár torony ja j de messzire ellátszik . . . A romhányi templom tetejére . . . Juhász János 53 éves „még a p já tó l ta n u lta " — jegyzi fel Kodály — a kétségkívül rég le tünt századok katonadalát: Acél dárdát csináltattam magamnak, Szép címerit rávágattam hazámnak, Rózsafából csináltattam a nyelit, Szeretőmnek rávágattam a nevit. Voltam az apámnak kedves gyereke, Mégis elfogott a császár embere. Ha idejött ez a forspont, hagy vigyen, Értem ez a sok szép lány ne könnyezzen! Ki van tűzve Magyarország zászlója, Sok ifiú fölesküszik alája. Sok ifiú fölesküszik alája: Ezt kívánja most a magyar hazája. Zagyva i István 34 éves, az akkor divatos katonanótát énekli: A rétsági, a rétsági, a rét­ sági sorozóra süt a nap. Tizenkilenc szótagosra nyúlt az új stílusú népdal. G rója, vagy Grólya István 38 éves, akinek — Kodály jegyzete szerint — „régi könyve" van, nyilván d a loskönyvről van szó, a táj jellegzetes hatsoros ereszkedő dallam ára sok új versszakot énekel: 82 �Kérem, kocsmá rosné, Micsoda csárda ez, Micsoda csárda ez? Sok szegénylegénynek Mulató helye ez, Mulató helye ez. Hozzon bort, kocsmáros, Megfizetek érte, Megfizetek érte: Lemék a Nyirjésbe, Csikót lopok érte, Csikót lopok érte! Ha csikót nem lopok, Szilaj tinót hozok, Szilaj tinót hozok, Mégis a boromért Adós nem maradok, Adós nem maradok. Lóra csikós, lóra, Elszaladt a ménes, Elszaladt a ménes, Nincs már a rajcsúlba Csak a pányva nyerges, Csak a pányva nyerges! Számolj betyár, számolj, Számolj a csikóval, Számolj a csikóval, Én is majd számolok A kedves rózsámmal, A kedves rózsámmal. Nemcsak a rövid-soros versforma emlékeztet Balassira, de a történet is. Hiszen a vég­ vári vitéz is belekeveredett csikó-elkötésébe, persze inkább virtusnak számított ez akkor, mintsem megvetendő bűnnek. A húsvéti nógrádi gyűjtés ezzel végetért. 1922. június 4-én Ecseg községben jelenik meg Kodály, Ö zvegy H a jdú Józsefné Földi Julianna 68 éves dalos asszony a Pá vás lány b a lla d á já t énekli el, így, kezdődik a feljegyzés: Ó , szűz téged arra kérünk, Sétálásra jöjj el vélünk, - Ha veletek utam veszem, Hát a pávám hová teszem? - Hajtsd a pávát a forrásra, Mert ezt nem bízhatod másra, Nem messze jössz, megláthatod, Ha visszajössz, feltalálod . . . Fölébredett éjféltájban, Fülemile szólására . . . A teljes balladaszöveg szól a pávát őrző szűzről és az őt elcsábító vándorlegényekről: s valósággal kis Boccaccio-i történet. Vajjo n emlékeznek-e reá még a nógrádi öregek? Ecsegen följegyzi Kodály, hogy „Gyermekcsoportok já rnak névnapi esti kösznötővel: Ö rvendetes ez nap, gyenge sugárival . . .” Ö reg asszonyok énekelnek karácsonyi énekeket: Hej, víg juhászok csordások . . . A nógrádi gyűjtés legizgalm asabb fejezete azonban azután következik. „D u d a n ó ta ” jegyzi fel az egyik kottára. Pongrácz M ihályné 64 éves énekli, Kodály a nógrádi kiejtést is je lzi: Hallod-e te szolgáló, Körmöllyön meg a holló! Megdöglött már a szürke, Mit csináljunk már véle? „Kislány korában hallotta Szarvasgedén” — jegyzi fel Kodály és mindegyre igyekszik ezt régebbi zenei vilá go t feltárni, feltérképezni! A 68 éves énekes asszony kislánykora meg­ egyezik az 1880-as évekkel, Kodály születési idejével . . . M olnár M ihály 77 éves öreg ecsegi parasztember tud ja a dudanóta folytatását: Apczon lakom, keress meg, Két lányom van, szeresd meg! Néked adom egyiket, Vidd el akármelyiket! Feljegyzi Kodály a tem pót is, negyedkotta = 144. A da lla m ot kétnyegyedes ütembe osztja, de o d a írja : „in ká b b 4/4” . M indenben nagyon gondosan já r el, ezt tükrözi a kézirata. Ismerősek ezek a dudanóta-verssza kok, még pedig a M átrai képek-ből! A gyorstem­ pójú befejező részben zendülnek föl, ugyanabban a sorrendben, ahogy Ecsegen a gyű jtő­ füzetbe kerültek. A kórusmű tempójelzése és ütembeosztása is emlékeztet az ecsegi m eg­ figyelésére: A llegro molto, negyedkotta = 160 (a befejezés nyilván kis tempógyorsítást kí­ vánt) és az ütembeosztás: Négynegyedes! 83 �Kiderül tehát, hogy a nógrádi gyűjtésének jelentős hatása volt a M átrai képek-re! Ha semmi másért, már csak azért is érdemes volt Kodálynak felkeresni a nógrádi tája t, hiszen a 6 perces, hatalm as vegyeskari kórusmű tartópillérei, — az első és az utolsó d a lla m ­ téma — először Nógrádban került Kodály gyűjtőfüzetébe, azután természetesen másutt is meglelte, hiszen a táj jellegzetes dallam ai több megyében elterjedtek. De a kórusmű be­ fejezésében a nógrádi változat, a „d u d a n ó ta ” szerepel pontosan úgy, ahogyan az ecsegi két öreg népdalénekes visszaemlékezett reá 68— 77 éves fejjel, 1922. június 4-én. A kórusmű 1930— 31-ben született. (A művet a Székesfővárosi Énekkar m utatta be 1931. március 17-én, Kodály szerzői estjén, és mint fővárosi énektanár, magam is ott énekelhettem, jelen voltam, am ikor Kodály a népdalok helyes intonálását szorgalmazta, mintegy a gyűjtéseiben rejtőző paraszti előadásm ódokat továbbította számunkra.) Június 5-én is Ecsegen gyűjt. Július 15-én Jobbágyi faluból feljegyez két nevet: Jancsó János 56 éves, Osvát Istvánné 70 éves. Nyilván, mint jó énekeseket, emlegetik őket. Július 15-én Szarvasgede falucskában a fia ta l lányokat h a llg atja. Egy sajátos népköl­ tési műfajra összpontosítja figyelm ét, párosító dalokat jegyez, egyiket a másik után. A párosítót Bartók Béla éppen ebben az időben írt főművében, A magyar népdal-ban így határozza m eg: „A párosító, vagy „k id a n o ló " dalok szövegei olyan leányt és legényt ne­ veznek meg, akikről a falu tudja, vagy sejti, hogy szerelmi viszonyban vannak egymással. A szövegek sablonjai — szerelmi viszonyra történő tréfás célzások — állandóan, ebbe egy­ szerűen beléhelyezik az illető legény és leány nevét.” Sokáig nem is sejtettük, hogy milyen sok párosító kerül elő egyetlen faluból is! Szarvasgedén Kodálynak ezeket dalolták a fiatal lányok: talán még ma is érdekes, hogy akko rtá jt ki kibe volt szerelmes? . . . Éjfél után egy óra, Ég a világ a botba, Sej, ráj, rom, sej, ráj, rom, Ég a világ a botba. Csütörtökön este Három legény leste, Mikor Kajzer Etel Magát lefestette. Ott mérik a trafikot, Rózsaszínű szalagot, Sej, ráj, rom, sej ráj, rom, Rózsaszínű szalagot. Magát lefestette, Üveg alá tette, Arra ment a Fiszter Józsi, Az ablakon leste. Magyar Panni méreti, Derekára kötteti, Sej, ráj, rom, sej ráj, rom, Derakára kötteti. Bemegy a szobába, Leül a lócára, Lehajtja bús fejét Az Etel vállára. Víg Azt Sej, Azt Janika meglátja, mondja, hogy levágja. ráj, rom, sej ráj, rom, mondja, hogy levágja. Vágd le, Jani Úgyis te vagy Sej, ráj, rom, Úgyis te vagy nem bánom, a párom! sej ráj, rom, a párom! * Lement a nap, csillag van az égen, Kis Mariska mezítláb a jégen. Sajnálja a cipőjét felhúzni, Demény Pista nem vesz többet néki. Lement a nap, feljött a holdvilág, Demény Pista nyergeli a lovát. Jaj de szépen szól a sarkantyúja, Kis Mariska mondva csináltatta. 84 * A csárdába, a csárdába három legény, Krumpli Miska, Krumpli Miska a vőlegény Ráncosszárú csizmába, szegett aljú gatyába Tóth Marika a babája. * Átúszott a kácsa vízen, Dunára, haj, Átment érti Kéri Mihály, Dunára, haj! Átvitte a bugyellárist, Hoz Terának gyöngykalárist, Dunnára, dunnára, dunna alá, haj! G yöngykaláris fakadozik, Dunára, haj, Tera szive hasadozik, Dunára, haj! Gyöngykaláris ne fakadozz, Tera szive ne hasadozz, Dunnára, dunnára, dunna alá, haji �Hogy ő férjhez nem mehet, Itt a híre, hopp! Burik Jani a gulyás, A gulyás, Levelet ír a boglyán, Itt a híre, hopp! Ne félj, Mári, mehetsz még, Mehetsz még, Kerek kontyot köthetsz még, Itt a híre, hopp! Azt írja a levélbe, Levélbe, Megházasodik őszre, Itt a híre, hopp! Magos ágyat vethetsz még, Vethetsz még, Abba le is fekhetsz még, itt a híre, hopp! Víg Mariska megijed, Megijed, Kodály megjegyzi, hogy a kisebb lányok is éneklik a párosítót: Három icce kendermag? Pintér Boris kié vagy Nem vagyok én senkié, Csak a Murcsi Ferié! Murcsi Feri, vedd el már, Mert a tyúk is tudja már, Ha a kakas megtudja, Ki is kukorékolja. Hozzátoldanak egy Szentirm ay-daltöredéket: Hajnalba, hajnal előtt, Rózsafa nyílik a házam előtt. Kitűnik, hogy a m á jfa-n ótája is párosító: Hallottátok-e már hírét, Szana Feri legénységét, Fűrésszel vágta a májfát, Hogy ne hallják kopogását. Felveszi a bal vállára, Viszi Panni ablakára. Kelj fel, Panni, itt a májfa, Jó éjszakát! Vigyázz rája! Felkel Panni az ágyából, Kendőt vesz ki a ládából, Itt van anyám, kösse rája, Száz forint ennek az ára. Itt is kutat a dudanóták után, és feljegyzi: „Verbunkos és gyorstáncdal a dudán.” Ambrus Klára 70 éves és Dobrócsi György 73 éves nevét jegyzi föl még és egy régi huszárnótát: a verbuválás emlékét őrzi a szöveg. Jaj de szépen felöltözött hat huszár, Mind a hatnak arany kard az oldalán. Veres színű pántlika a csákóján, Most mennek be a vármegye kapuján. Az én rózsám is átment már alatta, Vakuljon meg, aki megvizitálja! 1922. június 17-én kerül sorra Becske község. Mészáros Júlia 70 éves énekel „dudan ó tá "-t, formás kvintváltó da lla m ra: Fölszaladt a kecske a fára, Zöld ágat szakított szájába. Ihajla, kedvesem, így lesz jó, Gyönge kis kecskémnek ez való! Ezt a dallam ot nyomban összeveti a kottalapon H ajdú Erzsi 76 éves, nagysápi Esztergom-Komárom megyei dalosa szövegével: Kihajtom a libám a gyöpre, akitől az előbbi évben ugyanezt a dallam ot gyűjtötte. Paróczi József 56 éves ugyancsak ereszkedő vonalú dudanótát tud: Fekete szárú cseresznye, De szép barna kis menyecske, Ha az isten néköm adná, Nem köllene egyéb anná . . . 85 �Ezt is összeveti a kottalapon Gazdi Feri 53 éves Turricse-i, Szatmár megyei dalosa szövegével: Réztepsiben sül a málé . . . Előző évben ott is gyűjtött. Kitűnik, hogy ezidőtájt erősebben foglalkoztatják Kodályt a dudanóták, azok elterjedését vizsgálja. Ezt tükrözi Becske-i gyűjtése 1922-ben. Az utolsó nógrádi gyűjtése 1922. június 29. Palotás községben Berkes Mihály 48 és Varga József 59 éves dalos a késői betyárnótákat énekli. Érdekes, hogy miként válnak az egykor félelmetes, gyilkossággal végződő betyárhistóriák tréfás kalandos történetekké, amikoris kisasszonynak öltözik a betyárgyerek: Jáger Jóska selyembársony, Azt gondolják, hogy kisasszony. Sétál az egri utcában, Egyik bótból a másikba. Oláh Gyuri nem volt istenkáromló, Mégis rásült Nagyderegen hat pejló. Az a hat ló mind egyforma szőrű volt, Oláh Gyuri Nagykállóban rajta volt. Válogatja a selymeket, Különbeket, különbeket . .. - Válogassa a kisasszony, Ne siessen olyan nagyon! El is vitte nagykállai vásárba, Kiállittya, hetven forint az ára. Találkozott egy ember a vásárba, Ki azt mondta: - Én vagyok a gazdája! - Sietnem kell, botos uram, Mert sietős az én utam, Írja föl a bótajtóra: „Itt vásárolt Jáger Jóska!” . . . Oláh Gyurit három pandúr kiséri, Kis kalapját a szemire beüti. - Nézz föl, Gyuri a pandúr szeme közé, Most kísérnek nagy Szeged vára felé . . . Dudanótával zárul az 1906-tól 1922-ig húzódó nógrádi Kodály-gyűjtés. Szita János 62 éves dalolja Palotáson: Jeruzsálem szép kis város, Mert ott a pap a kocsmáros, Délig az Istent dicséri, Délután a jó bort méri. Jeruzsálem, Jeruzsálem, A vénasszony veszedelem! Eltört nékem a nagy fazék, Majd megvernek engem azért: Olyan vagyok, mint gyerek, Minden kicsinyért szenvedek. „Több dudanóta után is rávágják” — jegyzi fel Kodály a nógrádi gyűjtés utolsó tanul­ ságaként: Jeruzsálem, Jeruzsálem, A vén asszony veszedelem! Tantványai, a későbbi gyűjtők mesélik, hogy 1953 tavaszán karancsaljai népdalt, öt­ fokú, ereszkedő, régi dallamot keresett, Avasi Béla és Tóth Margit kutatókat egy hétre el­ küldte, kutassák fel érte a táj falvait, Selyptől fel egészen Salgótarjánig. Tanácsokat adott a gyűjtésre. Naponta mintegy 40 népdalt jegyzeteltek, de már többé nem akadtak nyomára a Kodály által még ismert dallamnak. Ellenben népnevelőknek hitték őket akkor, és sokat meséltek, de keveset daloltak . . . Az 1960-as években — kevéssel korai halála előtt — Ko­ dály még sokféle tanácsot adott nógrádi gyűjtései alapján Borsai Ilonának is, aki a szom­ szédos mátrai táj zenei feldolgozását készítette éppen. Kodály tehát 25 éves korától 40. évéig járta, mint népdalgyűjtő, Nógrád megye 10 köz­ ségét, pusztáját, de még a nyolcvanas éveiben is úgy emlékezett reá, hogy tanácsokat a d­ hatott a nyomába lépőknek. Ebben is megmutatkozott legendás emlékezőtehetsége és ma­ radandó szeretete a táj népe- és népköltészete iránt. 86 �Körkép M agyarország felfedezése Fekete Gyula: Éljünk magunknak? Hadd kezdje a recenzens szubjektív vallomással: a Magyarország fel­ fedezése c. sorozatnak ez eddig a legjobb, mert legközérdekűbb, s egyben a legnyomasztóbb, legszomorítóbb kötete. Aki ezt a könyvet elolvasta, át­ gondolta, az nem élhet, gondolkodhat úgy, mint előtte! Fekete Gyula nem­ zeti létünk, szocialista társadalmunk egyik legégetőbb, legfájóbb sebéhez nyúlt, megfogadva a költő intését: ,,Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait." (Eötvös J.: Én is szeretném . . .) Szűkebben értelmezve a jelen, tágabban a jövő gondjairól szól. Raci­ onálisan, hűvösen fogalmazva arról van szó a könyvben, hogy ha nem vál­ toztatunk hathatósan a szemléletünkön, család és szociális politikánkon, akkor 20-30 év múlva krónikus munkaerőhiány fogja sorvasztani a termelést, a társadalmat. Más, érzelmesebb megközelítéssel: társadalmunk egy részé­ ben betegesen eluralkodott az önzés, az elidegenedés, a rövidlátó kispolgári hörcsög-harácsolás, amely cinikusan és olykor már agresszíven is ki akarja vonni magát a társadalom érdekében történő közteherviselésből. Erre a je­ lenségre még akkor is fel kell figyelnünk, reagálnunk kellene, ha nem szo­ cialista társadalomban élnénk. Az író - ez esetben a nemzet lelkiismerete ,,funkciójában" — a legnemesebb, (de nem éppen hálás . . .) kötelességé­ nek tesz eleget, amikor feltárja, megfogalmazza ezeket a jelenségeket. Hiszszük és reméljük, hogy ez a könyv eléri a célját és mozdít valamit a közvé­ leményen, hogy a Veres Pétertől olyan szépen megfogalmazott „népben — nemzetben” gondolkozzunk. De nézzük hát miről is szól ez a könyv? Tulajdonképpen perirat, vita­ anyag a Nők Lapjában 1970-ben az anyaság becsületéről, vállalásáról, az 87 �utódok neveléséről stb. kiterebélyesedett vitáé. Már önmagában ez is, ti. hogy egy vita dokumentumai megmaradnak, nem sikkadnak el, nem issza be a közöny homoksivataga — érdekes és izgalmas. (Mert — valljuk be! — megszoktuk már kicsit, hogy vitatkozgatunk, olykor a gorombáskodásig is!, aztan marad minden a régiben, a Duna csendesen folydogál tovább, az élet is.) Am ez a vita és a következtetések, amit levonhatunk, le kell vonnunk be­ lőle, nem kerülhet ad acta, hiszen a létünkről van szó. Az anyaság fogal­ máról van szó, a nemzet reprodukciójáról, a jövőről. Ugy robbant ez a vita, mint a bomba. Fekete Gyula cikke kavicsként vonta maga után a szenvedé­ lyes hozzászólásokat, hogy olykor már el is feledkeztek az indító cikkről és egymás szavába vágva fortyogva törtek elő az eddig szinte ismeretlen (és ellenőrizhetetlen ind ulatok). Meghökkentő és elszomorító dolog ez — no nem a vita ténye, de sok hozzászóló érve és eltorzult hangja —, hisz az anya fogalma eddig minden társadalomban és kultúrában tabu és szent volt. legyük hozza, hogy nem a biológiai prakticizmus miatt, amivel sok „antianya" (micsoda szörnyszülött szó!) csúfolja ,,anyanyúlnak" több gyereket is vállaló nembéli társait, hanem éppen az áldozatvállalásért, azért az utánozhatatlanul többért és másé t, ami ki és fölé is emeli a dolgát végző férfiak közül. Mert lehet vitatkozni azzal az elmélettel, miszerint a férfi a nemzet, a nő a népfenntartó erő (idealista íze van), de azt nem lehet vitatni, hogy a legtöbb gyereket nevelő anyák áldozata nélkül elsorvad, széthullik a család, szétzilálódik, demoralizálódik a társadalom is. Az anya áldozata a legtisz­ tább, mert vértelen áldozat, az anya „önzése” a legnemesebb önzés, mert adakozó. Szándékosan időzünk ennyit ennél a témánál, mert az Anya meg­ becsülése, az utódok nevelése - s ez a könyv újdonsága, nagy figyelmez­ tetése! gazdasági ügy is, társadalmi ügy, nemzeti ügy. Vegyük sorra! Gazdasági ügy a jelenben, mert: a gyerekek száma egy családon belül ma az a tényező, amelyik legerősebben determinálja az életszínvonalat. Egy­ szerű, fejben végzett osztással kiszámítható, miért: ahol több gyerek van, kevesebb jut egyre. Gazdasági ügy lesz a jövőben is, mert ha fogy a kereső­ képes, produktív korú lakosság, akkor ez visszahat a termelésre, nagyobb terheket kell vállalniuk a mai kisszámú gyerekeknek, amikor munkába lépnek. (El kell tartaniuk az egészségtelenül nagyszámú nyugdíjasokat — minket! és a saját gyerekeiket is.) Óhatalanul lemaradunk a versenyben az egészsége­ sebb, népesebb, szaporább nemzetek mellett. Mindezekből következik, hogy ez a jelenség (a kis szaporulat) már ma is társadalmi ügy, a társadalomnak sürgősen be kell avatkozni. Hogyan? Igaz­ ságosabb elosztással! Ezen a ponton a vita (és Fekete Gyula) újabb elméleti értékű tanulsággal szolgál. A javak elosztásánál ma már nem lehet csak a termelésben elért eredményeket figyelembe venni. Azaz nem fogadhatjuk el azt az elvet, hogy a munkában bennefoglaltatik az utódok nevelésének a költsége is. Ezt az elvet már a kapitalista társadalomban is revideálták (pl. Franciaország), belátva, hogy az utódok létrehozása, nevelése az össztársadalom érdeke. Igazságtalan tehát, ha a terheket csak a szülők vállalják! A jövedelem elosztásának olyan új, szocialista módozatait kell kidolgozni, ame­ lyik nem hozza hátrányos helyzetbe azt, aki vállalja a több gyerek nevelésé­ nek egész embert igénybevevő gondját! (A X. kongresszus már ilyen értelem­ ben tárgyalta a kérdést.) A gyereknevelést egyenértékűnek kell tekinteni a 88 �közvetlen termelőmunkával és meg kell adni a nőnek a választás jogát és lehetőségét, hogy melyiket választja. Itt lép át a vita morális síkra. S ok hoz­ zászóló egyszerűen helytelenül értelmezi az emancipációt, amikor az anya­ ságban valamiféle degradáló ,,nősténységet” lát. Az erkölcsi értékrendszer­ nek és ízlésnek képtelen ficama ez, amely éppen azt vitatja el a N Ő -től, ami alapvető hivatása lenne. Amikor alapvetőt mondunk, akkor nem valami szü­ lési kényszerre gondolunk. De nem ismeri vagy félreismeri a nő biológiai­ pszichológiai „ráhangoltságát", elhivatottságát, aki éppen a gyermeket akarja kiiktatni az életéből. Alig van vagy talán nincs is olyan munka, mint a nők jobban el tudnának végezni, mint a férfiak. Csak egyfajta hamis tudat az, amelyik versenytársnak tekinti a két nemet a munkában. Van viszont egy terület, ahol a férfi béna és suta: ez a kisgyermek. Itt egyszerűen „versenyképtelen”. Magyarán éppen az anyaság az, ami a férfi fölé emeli a nőt, ahol feltétlen tiszteletet érdemel. Amelyik nő tehát az anyát csúfolja, az anyaságot degradálónak, lealacsonyítónak mondja: tulajdonképpen az emancipációt vonja kétségbe. Igen de az anyaság nemcsak biologikum, hanem nevelés kérdése is. Erre is figyelmeztet ez a könyv! A szülőképes nőket (aki 45-ben született az ma 27 éves . . .) már ez a társadalom, a mi iskolánk nevelte. Eltekintve a protokol l-jellegű, kötelességízű NŐNAPOKTÓL, ANYÁK NAPJÁ­ TÓL, megtettünk-e mindent, hogy a felnövekvő nemzedéket tudatosan fel­ készítsük arra, hogy ők is szülők lesznek? „Igen, ez tulajdonképpen a család, a szülők feladata lenne” — mondja az iskola. Csakhogy a család - ahol a nő dolgozik, válságban van. Még a szexuális nevelés is csak vitatéma, az iskola egyszerűen nem meri, és nem is tudja vállalni.. (A pedagógusok ma­ guk is felkészületlenek erre és félnek a közvélemény álszent, prüd harag­ jától.) Holott ma már nyilvánvaló, hogy több kell. Társadalmi szinten kell megoldani a morális nevelést is — és nem csupán a gyerekekét néhány hoz­ zászólás tanúsága szerint! Nagyon helyesen mutat rá Fekete Gyula a vitat értékelve arra a sajnálatos jelenségre, hogy a társadalom nem kis rétegének egyszerűen nevetséges és gyűlöletes mindenféle áldozatvállalás. Az erkölcsi értékeknek olyan mértékű devalválódásáról van szó, amiről beszélni kell. Ebből fakad, ezzel magyarázható az a felelőtlenség és az a sajnálatos ne­ gatívum, amellyel elsők vagyunk a világranglistán: a válások, az abortusz, az öngyilkosság és az utolsó az élveszülések számát tekintve! Anélkül, hogy dramatizálnánk a kérdést elgondolkodtató, hogy ez a nép, amely 1000 év alatt túlélte a tatárt, törököt, németet, éppen most, amikor kezébe vette a sorsát, amikor addig nem ismert lehetőségek nyíltak meg előtte, most ve­ szítené el a lába alól a talajt? Fekete Gyula tényanyaga, okfejtése lehan­ goló — önmagában. De még lehangolóbb lenne, ha nem lett volna ez a vita, nem születik meg az a könyv. Mert a „párjával” (Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról), a józan, mérlegelő ész szavával a szépíró érzelmi töltésé­ vel figyelmeztetnek, mozgósítanak. Igazolják a marxi tételt, miszerint a tár­ sadalmi jelenségek igenis leírhatók, törvényszerűségei, tendenciái megfogal­ mazhatók és e törvények ismeretében a társadalom alakítható. A gazdasági erőforrások átcsoportosításával, az iskola, a sajtó, a rádió, a tv. tudatfor­ máló erejének igénybevételével igenis elérhetjük, hogy több gyereket vállal­ junk, vállalhassunk, hogy kevesebb abortusz, öngyilkos, megkeseredett, ma- 89 �gányos ember legyen Magyarországon. Ezt a könyvet „kötelező olvasmánnyá" kellene tenni minden gyakorló pedagógusnak, gazdasági és kulturális éle­ tünk vezetőinek, minden mai és leendő szülőnek, hogy végre megtanuljunk és elkezdjünk valóban „népben - nemzetben" gondolkodni. (Szépirodalmi K. Bp. 1972.) Kunszabó Ferenc: Sárköz Ha valaki figyelmesen olvasta Kunszabó Ferenc előző kötetét (Parázson pirítani, Magvető K. Bp. 1970.) nem tartja meglepőnek, hogy a Magyaror­ szág felfedezése c. sorozatban éppen a Sárközről ír. A „Szekszárdi kísérlet” c. riportjában olyan jelenségről tudósít, amit nem itt találtak ki, de itt pró­ báltak ki először Magyarországon, éppen a Sárközben. A téma azóta sem „hagyta nyugodni" a szerzőt, „utána járt a dolgoknak", pontosabban kö­ rüljárta, több oldalról is megvizsgálta a jelenséget. Ennek eredménye ez a könyv. Sárköz valóban „megérdemli", hogy írjanak róla (írtak is róla sokan — nagy irodalma van). Két sajátos vonása: az egyke és a népművészet min­ dig is országos hírű volt. Erről írtak a legtöbbet a tájról szólván. Kunszabó Ferenc nem azért utazott oda, pontosan nem csak ezért. Módszere sokoldalú. Mindenekelőtt áttekinti a tájegység történelmét: Hogyan alakult ki ez az összetéveszthetetlenül markáns-vonású népcsoport? (A tárgy ismerete: a tárgy történetének ismerete - mondja Hegel). Izgalmas téma már ez is, mert Sárköz történetében nyomon lehet követni a Duna-mente 1000—1500 éves múltját a rómaiaktól napjainkig. Mert mindig élt ember a jól termő dombo­ kon, dunai ártereken. Gazdag élet volt itt, virágzó falvakkal, városokkal. Ma már nehéz, mert csak a sajnálatosan kevés levéltári adattal lehet dokumen­ tálni, hogy a magyar gazdálkodás, a magyar kultúra milyen gazdag is volt ezen a vidéken (és máshol is az országban), mígnem az országot ért több­ szöri sorscsapások el nem pusztították, el nem sorvasztották, vissza nem szo­ rították. (Még történelmi romjaink is csak elvétve, „szerencsésen” maradtak meg!) Sárköz ennek a menekülő, saját lehetőségei alá szorított életnek a produktuma és történelmi vetülete. A török (később a német) elől a Dunamenti mocsarak közé menekült, elpusztult falvaibái a maradék lakosság és ott lappangott, tengődött egészen a Duna szbályozásáig. A történelmi kényszerűség alakította ki a sárközi ember sajátos életszemléletét, temperamen­ tumát, intellektusát. Életben maradni valahogy, ha már gyarapodni fejlődni nem lehet. Így lett konzerváló, megtartó a magyar kálvinizmus is. Egy adott történelmi korszakban és helyzetben már a puszta megmaradás is produk­ tum. 90 �Sárköz sajátos tragikuma az, hogy a Duna szabályozása után is (nagy és bőven termő területek szabadultak fel így) megmaradt Sárköznek. Ami eddig megtartotta, most az akadályozta meg, hogy tovább lépjen. Avagy nem így kell-e felfognunk a „népbetegség" egykét is? Tartani egy bizonyos életnívót, megőrizni azt, amit apáink hagytak ránk és nem törekedni arra, hogy a gyerekek számával, újabb vagyon szerzésével gyarapodjunk. (A sár­ közi példa szomorú előfutára volt a mai egyke vagy egy se szemléletnek. Az ő gyerektelenségük és a mai nagy gyerekhiány egy tőről fakad: nem veszé­ lyeztetni egy már elért életnívót!) Kunszabó Ferenc pars pro toto Sárpilis­ ben vizsgálja az egész „Sárköz komplexumot". Ez a legkisebb és a legorthodoxabb sárközi település pozitíve is, negatíve is. Ami nem fejlődik, stagnál: az pusztul. Sárpilis lakossága csaknem 200 fővel csökkent az elmúlt tíz év alatt. Sok oka, összetevője van ennek. Itt az okokat vizgálva „lendül át” Kunszabó az általánosba. Mert falvaink apadása, elöregedése nem csupán sárközi jelenség! A szociográfust izgatja ez a folyamat. Egészséges-e ez? Nietzsche azt mondja, hogy ami lemenőben, pusztulóban van, azon taszítani kell, hogy hamarabb pusztuljon. A születő újat és erőset kell segíteni. El­ fogadhatjuk-e az idealista német heroikus pesszimizmusát? Belenyugodha­ tunk-e, hogy egy történelmi folyamatban — amely törvényszerű — emberi ér­ tékek pusztulnak el jóvátehetetlenül? Kunszabó vallja és az olvasót is ma­ gával sodorva töprengésre készteti, hogy meg kell fordítani a nitzschei tételt, harcosan optimistának kell lennünk. De még ez is kevés! Alkotó módon bele kell szólnunk a történelmi folyamatba, ami a tudatos embernek már nem lehet fátum. Sárpilisről és általában a magyar faluról szólván el kell dönte­ nünk, hogy mit is akarunk. Tény, hogy a gépesítéssel, a kemizálással, a raci­ onális munkaszervezései hatalmas munkaerőfelesleg keletkezik a falvakban. Ez a jelenség önmagában pozitív és elkerülhetetlen is. Támogatni, erősíteni is kell. De mi legyen az elhagyott, elnéptelenedő falvakkal? Feltétlenül jó-e, ha mindenki a városba törekszik növelve városaink túlzsúfoltságát, akutt la­ kásproblémáit? Meg kell-e várnunk a nyugaton máris észlelhető visszaáramlási folyamatot? Elég gazdagok vagyunk-e ahhoz, hogy míg a falvakban tel­ jesen jó házak állnak üresen, kalitkányi lakásokkal vagyunk kénytelenek egyelőre enyhíteni a lakás-gondokon? Nem lehet ezt a két folyamatot (a falu elnéptelenedését — városaink egészségtelen, mert hirtelen felduzzadá­ sát) enyhíteni, összehangolni? Ezek csak kérdések hiszen nem a szociográfus dolga a megoldás keresése. De időben figyelmeztet! Annál is inkább, mert észlel egy másik sajátos (nem csupán sárközi) jelenséget is, amit divatossá vált szóval elidegenedésnek nevezünk. Sárközben nem új jelenség ez. Az egykével, a viszonylagos mozdulatlansággal már régebben a magyar tár­ sadalom perifériájára szorult Sárköz. Az ötvenes években aztán felgyorsult az idő. A kulák-mizéria, a tsz szervezések ügyetlenségei bizonytalanná, mármár talajtalanná tették a sárközi parasztot. Az évszázadok alatt kialakult faluközösség hirtelen, átmenetek nélkül felrobbant. Kunszabó finoman és sok­ oldalúan elemzi ezt a jelenséget. Bemutatja, hogy a falu tradíciói osztályjellegűek voltak ugyan, de rendkívül sok pozitív és demokratikus elemet is tartalmaztak. Sárpilisben. Az ötvenes években ez úgy hullt darabokra, hogy nem alakult ki helyette más, jobb. Amíg valamikor a falu (törzslakossága, a virilisek) a magukénak érezték a falut, a közügyeit is, most nagyfokú közöny 91 �tapasztalható a közügyekkel szemben. A falusi ember elfogadja, megszokta, hogy mások (,,a járás!”) döntenek lakóhelye fontosabb ügyeiről. Nem min­ denki reagál egyformán. A fiatal munkaerő java szökik a faluból, mert ha már nem az övé a falu, akkor csábítóbbak a komfort, a város civilizációs, kulturális lehetőségei. Az o tthonmaradók a tsz-ben is átélik az elidegenedés sajátos változatát. Kunszabó felismeréseire itt különösen oda kell figyelni! Miért idegenkedett a magyar paraszt a tsz-től? Félt az ismeretlentől, téves elképzelései voltak, stb. — hangzik a frázis-szerű válasz. Kunszabó „utána járt” ennek is. Többről van szó! A paraszt a földdel, a természettel, az adóval való birkózása közben azonosult a munka tárgyával és céljával. A szerző sa­ ját gyerekkori élményeit is felelevenítve olykor líraia n, máskor kérlelhetetlen logikával bebizonyítja, hogy az egész parasztság kizsákmányolt volt: a kö­ zépparaszt is, az uradalmi béres is. Mégis a kisparaszt „hajtotta magát”, a béres orrba verte az ökröt, hogy lassabban ballagjon. Miért? Több oka van. A béres csak egy munkafolyamatot végezhetett, az egész gazdaságot nem tekinthette át, másnak dolgozott, nem volt érdekelve, nem volt előtte távlat. A kisparaszt mindent maga végzett, illúziója volt, hagy maga szabja meg a célt, (pl. több földet vásárolhat, gazdagabb lesz, jobban élhet stb.) Ezzel is magyarázható, hogy az uradalmak népe rögtön és lelkesen elfogadta a tsz-t, mert ha munkafelfogásában nem is, de életszínvonalában azonnal pozitív változás állt be. A kisparaszt viszont nehezen törődött bele abba, ezentúl nem látja át az egész munkafolyamatot, csak egy részét kell végez­ nie. Ez még akkor is megviseli, ha az életszínvonala közben lényegesen emelkedett! Ez a felismerés késztette a Szekszárdi Állami Gazdaság vezetőit arra, hogy merészen kísérletezzenek. Rájöttek ugyanis, hogy pusztán anyagi ösztönzőkkel (normarendszer: több munka = több pénz) már nem lehet a rejtett (fizikai, de főleg szellemi, lelki) tartalékokat mozgósítani. H u­ manizálni kell a munkát, oly módon, hogy a dolgozókat is bevonják a dön­ tések meghozatalába, felelőssé teszik. Csak az adott technológia, termelési stb. feltételeket szabják meg: a munka megszervezését, végrehajtását már a közösség, a komplex-brigád oldja meg. Az eredmény meglepő és a gaz­ daság vezetőit igazolja. A rezignált, mindenre bólintó sárközi ember szár­ nyakat kapott, „önmagát múlta felül”. Itt értette, érezte meg, hogy mit is jelent a szocializmus. Élvezi a nagyüzem előnyeit (gazdaságos, könnyebb munka, termelékenyebb, stb.), de megőrizheti individuumát is, nem csupán fogaskerék a gépezetben Ez az a pont, ahol a szocialista nagyüzem több és más, mint a profithajszoló, a profitnak mindent alárendelő kapitalista gaz­ dálkodás. Sárköz, a magyar paraszt, de az egész szocialista gazdálkodás egyik lehetséges modellje lehet a szekszárdi kísérlet. Nagyüzem: magas fokú technika, gazdaságosság, termelékenység és humánum. Ehhez azonban a feltételeket külön-külön is meg kell teremteni. Az embert érdekeltté kell tenni a lakóhelyén, a munkájában, meg kell teremteni az értelmes és örömmel végzett munka lehetőségét, becsületes sikerélményhez juttatni - s akkor nem idegenedhet el. Célja, tartalma van az életének. A részből indult ki Kunszabó, de eljutott az egészhez. Sárköz, a paraszt­ ság problémás részei egész társadalmunknak. A szociográfus elemez, feltár, gondolkodtat. Cselekedni nekünk kell. Horpácsi Sándor (Szépirodalmi Kiadó, 1972.) 92 �Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye? Galgóczi Erzsébet azt vallotta egy interjúban, hogy nem a parasztot kívánja ábrázolni, hanem az embert - történetesen a falun élőt, mert pa­ raszti környezetben szerezte legtöbb ismeretét a társadalom mozgásáról, át­ alakulásáról, a régi és az új összeütközéséről — az emberről, A valóság ihlető felszólítására hol forradalmi türelmetlenséggel, hol megértő türelem­ mel válaszol. Írói magatartásának éppen ez a kettőssége igazolja szándékai nemességét; a történelmi ezerév és a közelmúlt arra kényszeríti a paraszt­ sággal törődő írót (és egyáltalán: értelmiségit), hogy lélektani szorítóban érezze magát. A magyar parasztság ezeréves múltja forradalmi türelmetlen­ ségre ingerlő; a forradalmi türelmetlenség túlzásait, túlkapásait és bűnös torzulásait viszont — a fordulat éve utáni időszakban — csakis a megértés, a türelem orvosolhatta. Ismét Galgóczi nyilatkozatából idézek: ,,A paraszt nem azáltal válik közösségi termelővé és közösségi gondolkodású emberré, hogy kényszerűen elzárják a magángazdálkodás minden lehetőségétől, ha­ nem úgy, hogy a gyakorlatban bizonyosodik meg a kollektív gazdálkodás fölényéről." A forradalmi türelmetlenség könyörtelen valóságlátásra, a megértő tü­ relem részvétkeltő emberábrázolásra ösztönzi az írót; e két jellegzetessége azonban nem külön-külön, hanem együtt érvényesül. A sorsok és élethely­ zetek kíméletlenül pontos föltárása kelt részvétet az olvasóban, s a szánni való emberek sorsát á télve érezzük kegyetlennek, szépítés-mentesnek. M in­ den írói műben annál több a kegyelem, minél kevésbé kegyelmez a szerző a tényeknek. Nemcsak az írói magatartást jellemzi könyörtelenség Galgóczi novellái­ ban. A történésekben is meglehetősen gyakori a krudélitás, a testi-lelki dur­ vaság. Íme néhány jellegzetes motívum az elbeszélésekből: háború, nyomo­ rúság, felgyújtott ház, novabor, részegség, vulkánzó ösztönök, emberre sújtó balta, vasvilla az Orbán Teca házá-ban; pálinka, főbelövés, nemi erőszak az Éjszaka, két katonával című novellában; nyomor, szabotázs, tűz, öngyilkos­ ság a Szilvalekvár-ban - és folytathatnám a fölsorolást ebben a modorban. Természetesen szándékos — és torzító — kiemelés ez, hiszen összegyűjthetnénk akár ugyanezekből a novellákból derűsebb, meghittebb motívumokat is. Mégis elmondhatjuk, hogy csípősen fűszeres, sűrű, sokszor nyomasztó hangulatú, komor, végzetszerű írások ezek. Hasonlóan, mint a nagy törté­ nelmi korszakváltozások drámai művei, A szereplők élet és halál, emberség és embertelenség határán döntenek, buknak el, vagy tisztulnak meg. Végle­ tesen kiélezett helyzetekben látjuk őket. Az egzisztencializmus műszavával: határhelyzetben. A korszakváltozást magányosan, tanácstalanul, szorongva és rettegve érzik meg, s fölajzott szenvedélyeiktől elvakulva cselekszenek, körültekintésre képtelenül rohannak a pusztulásba, vagy taszítanak másokat a halálba, hogy aztán ők maguk erkölcsileg roppanjanak össze. 93 �Úgy tetszik tehát, mintha Galgóczi azon írók rokona volna, akik a fel­ fokozott ösztönéletet vizsgálják, s hőseiket — mint például az amerikai Faulkner vagy olykor Steinbeck műveiben — az ösztönök vak erői sodorják kiszá­ míthatatlan és tragikus tettekbe. Galgóczi hősei azonban nem az action gratuite „mélylélektani", azaz inkább irodalmi játékszabályai szerint cselek­ szenek. Kétségtelen: ahogy ő látja a paraszti életet, abban van valami bal­ jóslatú és tragikus, valami ezeréves átok. De ez a társadalomtörténet, s nem egyszerűen a mélylélektan átka. A világháborús témájú novellákban, a pa­ rasztemberre héjaként lecsapó amerikai vadászgép, a fölgyulladó nádfödelű ház képe, a nemzedékek közt támadó, fenyegető szakadék, az önéletrontásba, öngyilkosságba hajszoló magány — mindez sok évszázados folyamat szükségszerű következménye: ide vezetett az ezerév, s a közelmúlt ide en­ gedte vezetni az ezerévet . . . E tragikus történetek mégsem borúlátóak. Nem rágalmazzák meg olyas­ féleképpen az embert, hogy szervezetében vagy lelkében hordozza önrontó indulatait; csak a társadalom teremtette körülmények rontanak — vagy ja­ vítanak — az emberen. A falusi fiatalok nem azért verődnek bandába, ma­ gányos asszonyokon rajtaütő, erőszakoskodó galeribe a Valahol fények című elbeszélésében, mert követelődző démonokat hurcolnak magukban; a nemi­ ség nem démon, hanem emberiesíthető adottság. Az istenhátamögötti pusz­ tán nincs társasélet, nincs közvélemény, emberformáló és nevelő közösség — még közbiztonság sincs, s nem a bűnnek lesz híre, hanem az erőszakoskodók áldozatainak, a magányukban kiszolgáltatott asszonyoknak. A kötet egyik legszebb novellája, A kiskatona pénze is szemléletes példa a tökéletes action gratuite-mentességre, a cselekmény motiváltságára, s a lélektani konkrétságra. Egy szegény parasztasszony katonafia régi, kopott ünneplőjében temeti el rákban-meghalt urát. A kiskatona, amikor ezt meg­ tudja, anyjára támad: hogy földelhette el egyetlen ruháját? Kiderült: a fiú a ruha bélésébe varrta titkon, keservesen összekuporgatott huszonötezer forintját. Exhumáltatja a holttestet: ragaszkodik a pénzéhez. Anyja nem tud­ ja elviselni fia eldurvulását: a kútba veti magát. Nincs itt szó érdek nélküli cselekedetről: a fiú minden szavának, tettének, indulatának mélyén hatá­ rozottan kitapintható érdek munkál. Erkölcsi és anyagi kiszolgáltatottsága szinte maradéktalan magyarázattal szolgál bukására. Ez a novella ékeskedik a legtöbb stiláris leleménnyel is. Lírai hangulatteremtő erővel vezet a föl­ emelkedni még és már képtelen emberek világába: ,,A hegyek felől sűrű, alacsony felhők gomolyogtak fenyegetően, ha lejjebb ereszkednének, elso­ dornák a házakat, mint valami túlvilági tank. Az eső egykedvűen, végelát­ hatatlan verte a fákon az utolsó leveleket, a nádtetőt, visszaverte a kémény­ be a füstöt, összemosta a láthatárt, a nappalokat az éjszakával s az új sírt a régiekkel.” A túlnyomórészt tragikus történetekből konok bizakodás érződik: meg kell változtani az emberek körülményeit, a szegénységet és a magányt, s ak­ kor az ember emberebbül él, dönt és viselkedik. Több novellában falusi ér­ telmiségi — orvos, patikus, hazalátogató egyetemista — egy más világ kül­ döttje - meséli el a történetet; az értelmiségi — Galgóczi fölfogásában — tanú. S mintha a tanú az ország nyilvánossága előtt a József Attila-i eszmét 94 �sugallná: „Emeljétek föl szívünket! Azé, aki fölemeli!" Vagy Galgóczi egyik hősének megfogalmazásában: „Egy vezetőnek nem szabad nem tudnia: ha egy nép elesett és igénytelen, azért is mi vagyunk a felelősek.” Kár, hogy az emberöltőt magába foglaló időszakból, mely a novellák­ ból feltárul (a háború éveitől napjainkig), viszonylag keveset tudunk meg a ma parasztemberéről. A tényfeltáró riporternek páratlan író mintha kevésbé bensőségesen viszonyulnak novelláiban a mai falu gondjaihoz, mint a teg­ napiakhoz és a tegnapelőttiekhez. És ennek okát abban sejtem, hogy nem tud elszakadni a határhelyzetektől; átélte a korszakváltás nagy tragédiáit és most, a konszolidáltabb viszonyok között nem érzékeli eléggé a hétköz­ napibb, kevésbé látványos emberi drámát. A falu életével foglalkozó iroda­ lomnak végre ki kellene nőnie a grand guignol-ból; az írók, filmesek nem is elhanyagolható része (külföldön is!) hozzászokott ahhoz, hogy falura megy vért látni, mert a város túlságosan sívár és eseménytelen. S a másikfajta, so­ kaknál tapasztalható felszínesség: a falusi - állítólagos — újgazdagok elle­ ni, túlzó hangulatkeltés. A városban kevésbé tűnik föl az autó, a luxuslakás; faluhelyen mindjárt rosszhiszemű gyanút kelt. Helyénvaló lehet ez is, de csak akkor, ha az író a tünettől eljut a szükségszerűségig. Galgóczi prob­ lémalátása, kérdésföltevése mindig végtelenül tiszteletreméltóan éles és bá­ tor; de az emberábrázolásban mintha megérződne, hogy egy idő óta nem belülről, hanem kívülről szemlélődik: elszakadt önnön falusi élményeitől, s most már nem falusi szemmel, hanem írószemmel lát. Kissé elnagyoltnak ér­ zem például a riportjaiból oly hitelesen megismert téeszelnökfigurát, a Kinek a törvénye? kötet - címadó novella hősét. Még akkor is, ha a harácsolás, s a dzsentri-utánozgató úri-murizás korántsem ismeretlen napjaink életéből. Minél tipikusabb egy társadalmi jelenség, annál különösebb ábrázolást igé­ nyel — a hitel érdekében. A falusi újgazdagok a Redőnyös-ház-ban is kissé sematikusan, rikító színekben mutatkoznak. Valahogy mintha már visszakö­ szönnének a sportkocsin száguldozó, méregdrága olasz pulóverekben feszítő, nagypolgáriasan nyegle kispolgár-lányok és asszonyok - régies szóval: a vampok. Létezik ez a típus, kétségtelen; de a beleérzést, az odaadó és ben­ sőséges ábrázolást, a lélektani motiválást e figuráktól sem takaríthatja meg az író. Csak akkor állíthat elénk hús-vér alakokat, ha szeretettel ábrázolja mégoly gyűlöletes jelleműket . . . Úgy érzem, nincs joga az írónak ahhoz, hogy gyűlölje, megvesse saját figuráit: csupán gyűlöltetni van joga! S erre csak úgy képes, ha legelvetemültebb hősét is belülről éli át — ha megszen­ ved az olvasó gyűlöletéért. A novellákhoz csatolt dráma, A főügyész felesége jó irányban lép egyet ezen az emelkedőn. Középpontjába olyan asszonyt állított, aki egyfor­ mán szeretetre — és ellenszenvre méltó. Az ötvenhatos események ideje tá­ ján játszódó dráma politikai gondolatok egész sorát ütközteti össze, s mind­ végig érezzük az író politikai illetékességét — ha szabad így mondani: elfo­ gulatlan pártosságát. De a dráma alapjában az emberi szenvedély (az aszszonyi nagyravágyás, feltörekvés, érzékiség, a bámulatra méltó női erő) színjátéka — és ezért jó mű. Politizáló, történelmet csináló, történelmi alkal­ mat elherdáló, hivatásnak élő és démonia n önző embereket ábrázol — az emberi természet oldaláról. Honoré de Balzac is mindig „az emberi termé95 �szetről” beszélt, s az emberi társadalom mozgását ábrázolta. Galgóczi Er­ zsébet is ezen az úton jár. A mai kor minden eddiginél bonyolultabb gond­ jait véleményem szerint a részletfölfedezések fokozott érzékenységével és intenzív ábrázolásával közelíthetné meg. (Szépirodalmi K. Bp. 1971.) Alföldy Jenő Gyárfás Miklós: Madách színháza Az utóbbi évtized szellemi életének egyik jellemző jelenségeként számon tartott Madách-kultusz gazdag irodalmat szült, amelyet Gyárfás Miklós könyve nem egyszerűen gyarapított, hanem egyszersmind tovább bővítette a Tragédia költőjének pályaképét, életművét elemző írások műfaji kereteit. Nem tanulmánygyűjtemény e kötet — hiszen ahhoz nem elég egzakt, több helyütt vázlatos -, az esszéisztikus ízű írások közé viszont a ,,Mária királynő” erősen átdolgozott, modernizált változata „keveredett”, minélfogva a szabá­ lyos kategóriák szerinti adekvát műfaji megnevezése aligha lehetséges. Egy biztos: színházi ember és Madách-rajongó a kötet szerzője. Élet­ sorsa, szépírói munkássága, dramaturgiai tevékenysége tette azzá. A színpad tájékán érzi igazán jól magát, ott talált rá önnön világára: „Nekem a szín­ házban mindig az adja a legnagyobb élményt, ha szembenézhetek létezé­ sem realitásával . . ." Madách Imrétől távol esett ugyan a kulisszák biro­ dalma — összesen kétszer volt színházban — és színpompás képzelőereje magányosan, színháztalanul alkotott színházat, Gyárfás mégis „szellemi testvérségét” véli felfedezni e nagyra becsült életműben: „Abban a színház­ ban, melynek lehetőségét Madách teremtette meg Magyarországon, első­ sorban a gondolkozás élvezetét kaphatja meg a néző . . . Gondolkozom a színházban, magamon gondolkozom. Madách színházában érdekessé válik a megszokott tény, az, hogy ember vagyok.” E nem titkolt — látszólagos ket­ tős, de bizonyítottan egyetlen — szenvedély képezi könyvének vörös fonalát, teremti meg gondolati egységét, amely végül is elfeledteti a formai sokszí­ nűség eleinte zavaró hatását. Mint egy jó színpadi mű, úgy épül fel tehát e kötet is: prológussal az élén, nyomában a téma iránt érdeklődést keltő értekezéssel — a magyar színjáték közel két évszázados történetéről, a mintegy ötvenezer színészről, akik közül legfeljebb tizeket őriz az emlékezet —, amelyeket Shaw, Csehov, Lorca, Miller, Dürenmatt, Sartre egy-egy művének dramaturgiai sajátosságait vizsgáló fejezet követ. S e sorban jelenik meg először a könyvben Madách, aki a „Férfi és a nő” című drámájával új, modern mítoszt alkotott a szépség elérhetetlenségéről s ezzel tulajdonképpen színházprogramot adott. Ahhoz a 96 �forráshoz folyamodott — idézi Gyárfás Sőtér István gondolatmenetét —, amelyből Madách a modern drámairodalom megújulását remélte: a mitoló­ giához, ami a bibliával és népköltészettel együtt egy szélesebb közösség tudatának birtoka. „Madách nagy újdonsága az, — fedezi fel Gyárfás Mik­ lós — hogy drámájának történése filozófiai cselekménnyé válik. A XX. század drámájának világirodalmi szintje ez . .." A következő feljegyzés már nem a bevezetéshez, hanem szorosan a könyv gerincét képező drámához kapcsolódik. Azokat az élmény- és gondolat­ töredékeket rögzíti szabálytalan napló formájába, amelyek Londonban a „Mária királynő” madáchi hangulatához és a korszerű értelmezéshez egy­ aránt megfelelő miliő keresése közben érték az átköltésre elszánt, szoron­ gásokkal teli írót. Tornyok, bástyák, kastélyok, katedrálisok történelmi látvá­ nyai nem adták az elképzelt megoldást, amelyet végül is a Victoria-Albert Museumban, az angol bútor történetének egyik színtermében talált meg. „Itt van a homályosan világított teremben a drámakomponálásra alkalmas színpad. Egy hatalmas mennyezetes ágy . . . A színpad egyetlen királynői ágy lesz. Olyan, amilyenné az álom szorongásában megnöveszti a vergődő királylány képzeletvilága. A romantika valószínűtlensége gyakran egyező az álom valószínűségével. Mária álmára hangszerelem a drámát. Ezen az ágyon jelenítem meg a történelmet." S a „színpadképtelen" Madách dráma először Gyárfás Miklós újraköltésében 1970. december 19-én került bemutatásra a Szegedi Nemzeti Szín­ házban. A Madách-kiadásokban továbbra is az eredeti szöveg áll, Gyárfás munkája nyomtatásban csak e kötetben olvasható. Az eredeti „Mária királynő"-től mind drámaszerkezeti, mind nyelvi tekintetben eltér, szellemében azonban teljesen hű maradt Madáchoz. Az ironikus tragédia jelleg dominál Gyárfásnál is. Ez az irónia emberi léptékű, történelmi erejű. I. N a g y Lajos leányáról mintázott „Mária királynő” „az elhivatottság hősi helytállásaiban, megpróbáltatásaiban jut el bizonyos aszkétikus nagyságig. Az emberi egyéniség be és a társadalom megújulásába vetett hit annak a dramaturgiának az alapja, amely a régi és az új „Mária királynő”-t jellemzi.” E sikeres átdolgozás is bizonyítja mindazok igazát, akik Madáchban nem „csupán" a Tragédia íróját látják. Kétségtelen, hogy egyéb művei — a „Mózes" kivételével — inkább csak irodalomtörténeti, semmint színházi ér­ tékek, valójában drámai lehetőségek, amelyekből azonban — ala pgondolatukat megtartva, de a korabeli romantikus dráma divatjának kellékeitől meg tisztítva — lehet napjainkban is életképes darabot „csinálni”. A Madáchdrámák reneszánszának szelleme — Gyárfás Miklós dicséretére mondva — a „Mária királynő”-t sem kerülte el, amely így — a „Mózes”, a „Csák végnap­ jai” és a „Csak tréfa” utón — bekapcsolódhatott színházi kultúránk vérke­ ringésébe, része lett a színháztörténetnek is. Madách színházát Gyárfás a tragikus irónia színházának nevezi. E né­ zőpont jellemzi a Tragédiát - amelyhez vég ülis minden Madách-kutató el­ jut — elemző kötetzáró írást is, amely eredeti szemlélete, gondolatgazdag sága révén a könyv legérdekesebb fejezete, mondhatni csúcspontja. Az előz­ mények ismeretében természetesnek hat, hogy Gyárfás a Tragédiáról is szín­ padcentrikus elemzést írt. „Madách színpada éppoly közel áll a misztérium­ színpadhoz, mint Shakespeare-é. Két különböző megoldás a világszínpad 97 �mindennapi színházzá tételére. Az elmúlt évszázadok során kevesen figyel­ tek erre. A Madách iránti rajongás (Alexander Bernát) és a fanyar ellen­ szenv (Lukács György) egy vonatkozásban közel áll egymáshoz. Mindkét ál­ láspont elfeledkezik a színpadról. Madách még ma is túl gyakran szerepel elvi kérdésként, és nagyon ritkán foglalkoznak vele mint drámaíróval" — írja. A drámaíró Madách alapvonását, dramaturgiájának lényegét Gyárfás - mint ahogyan minden Madách-csal foglalkozó írásában érzékeltette - a hiú­ ság tragikus ábrázolásában látja. Itt azonban központi problémává válik e gondolat, egészében ennek szenteli tanulmányát. „Madách a hiúságot nem jellembeli hibának ábrázolja, hanem az emberrel és Istennel együtt született tulajdonságnak. Ez iróniája lényege. Nem nevetteti ki a hiúságot, ellenke­ zően, tragikusnak látja." Gyárfás végigvezeti e „hiúságszálat" a Tragédia valamennyi képén s mindenütt igazolva látja feltevését. Így értelmezi a mű befejezését is: „Ám mondatról mondatra világosabb lesz, hogy a küzdő fe­ lek nem tudják legyőzni egymást. A Pártütő már elsompolyogni készül, anynyira únja a céltalan játékot, az Úr parancsára azonban maradni kényszerül, s mi több, a pártütő szerepét kell tovább játszania. Az Úr helyzete sem ke­ vésbé ironikus. Lucifert azért kell tűrnie, mert szüksége van rá. S az ember? Á dá m kérdez. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?" - tekint kiváncsian, szerencsétlenül, esdekelve a Kis Hiú a Nagy Hiúra. S az Isten megkerüli a választ. Nem tudja? Nem tudhatja? Ő maga a válasz, amely nem tűr több fogalmazást? Vagy nem tud többet mondani, mint a kérdező Á dá m, aki már fölidézte a célt a küzdelemben?" Az egész magyar drámairodalomban egyedül Madáchnak sikerült olyan befejezést írnia, ami felér a kezdet érdekességével, sőt talán túl is szárnyalja azt. Az emberi értelem célját tekintve - Gyárfás szerint — Madách adja a legizgalmasabb választ a világ drámairodalmában. De nem a „Mondottam ember: küzd és bízva bízzál" — monarchikus jelmondatában, hanem az an­ gyalok zárókórusában, melynek utolsó sora szerint Isten megengedi, hogy az ember helyette cselekedjék. Isten helyett cselekedni, ez több, mint hivatalosan engedélyezett, mennyeien demokratikus jogok királyi programja, ez már lehetőség döntésre, felelősségre, önállóságra, közösségalkotásra, más szóval az értelem korlátlan szabadságára.” „Gyárfás színházának" függönye epilógussal zárul, amely tiszteletadás — csakúgy, mint az egész könyv — a madáchi életmű előtt. Az ilyen — és ehhez hasonló — tisztelgések a legméltóbbak a közelgő újabb Madách ju­ bileum szelleméhez. (Szépirodalmi Kiadó, 1972.) Csongrádi Béla 98 �Zengő Árpád A filmforgalmazás néhány időszerű kérdése Az ember örökös vágya, az élet, a mozgás, élettelen eszközökkel való imitálása, utánzása, megörökítése. A Font de Gaumei barlangfestménytől, Exekiasz feketealakos amforáján, Michelangelo Mózesén s a leírhatatlanul sok korszak számolhatatlanul sok alkotásán át a mai film mind-mind hű tanúja ennek. J. Gregor mondta azt a meghökkentő véleményt, hogy: ,,A film egyidős az emberiséggel” Az előbbi megállapítás után ez nem is tűnik hihetetlennek, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a film, mint technikai s művészeti „felfedezés" mintegy háromnegyed évszázada létezik. Figyelembe véve a már említett példát, mily sok idő telt el a Font de Gaumei barlangfestménytől Mózes létrejöttéig is; mily semmiség az eltelt idő az első „megmozdult” képkockától a technikai trükkökkel s művészi fo­ gásokkal, mély emberi gondolatokkal teli filmig. Mindehhez hozzájárult, pontosabban mindezt elősegítette a technika gyorsiramú fejlődése. A film hamar megszűnt szenzáció lenni, a művészet hívei felfedezték jelentőségét és sikeresen állították Kalliope, Erato, Melpomene, Thalia, Urania szolgála­ tába. Megszületett az alkotók álma, ez a szintetikus művészeti ág, egyesítve magában az élő szó varázsát, a mozgás, a tánc könnyedségét, a színek har­ móniáját, a zene felemelő érzését, s mindazt amit aprólékosan, bár tökélylyel, adnak más művészeti ágak. A művészetek között monopolhelyzetbe ke­ rült, a tömegek kedvence lett s csupán az utóbbi pár évben rendítette meg uralmát a technikai forradalom egy új „csodája” a televízió. A film jelen­ tőségét már Lenin is látta, kijelentve: ,,. . . Az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film.” A mozgó kép tehát a kultúra, a szocialista kultúra terjesztésének is egyik fő, de mondhatnák legfontosabb eszköze lett. A már kialakult formátumú játék, dokumentum, tudományos és ismeretter­ jesztő valamint más stílusú és kategóriájú filmeket, a közönség elé kellett vinni. Kezdetben, talán ez természetes, mint szenzációt a pénzszerzés, a gazdagodás nagyszerű forrását mutogatták. A művészetnek felfedezett film, elsősorban a szocialista országokban, szerencsére ma már messze jár ettől az úttól. Magyarországon a felszabadulás után a fokozatosan állami kézbe vett mozik a szocialista kultúra elterjedésének fő bázisai lettek. Az össze­ hangoltabb, mind jobb munka érdekében valamiféle összhangot kellett te­ remteni a filmszínházak között, egyfajta szövetséget, összetartozást, némi függést kellett létrehozni. Fokozatosan kialakultak a Moziüzemi Vállalatok, melyek ma már megyénként s a fővárosban szorosan összefogják a mozikat. A film nézője kevésbé van tisztában azzal, és talán nem is baj, ha nem tudja hogyan jut el a film a vászonig. A Moziüzemi Vállalatok tevékenysége, de nagy többségében maga a vállalat is ismeretlen előtte. És ebben is van valami jó. Amikor a néző valamilyen formában érdeklődik a mozi fenntar­ tója után, rendszerint az valami problémát takar. A néző képet néz, hangot 99 �hall s nem érdekli, mindez hogyan jut el hozzá. Célja a film megtekintése, s nem technikájának megismerése. Észrevenni sem szabad, hogy a kép vetítőgépből jön, s a hangot erősítő teszi hallhatóvá, a képnek „élni" kell a vetítőernyőn. Ezt a feladatot megoldani nem könnyű. Létrehozni, a Mozi­ üzemi Vállalatok munkájának egyik szerves része. Mindez óriási erőfeszítést kíván, és még növeli a problémát a fluktuáció s az oly sokszor megelőzhetetlen szakmai naivitás. Az avuló kinotechnikai berendezések megnehezítik az egyre nagyobb igények kielégítését, a televízió kétségtelen nagyobb technikai előnyének kompenzálását. A televízió még mindig eleven varázsát nehéz le­ győzni, még akkor is, ha a mozival társnak tekintjük ma már; „kiegészítő” tömegkommunikációs eszközök lettek egymás mellett, akkor is, ha a film színes technikája sok mindent legyőz a televízióval szemben. A tv adta in­ formáció frisseség és abszolút kényelem hamar, de remélhetőleg nem sokáig, „leigázta” a kényelemre oly hajlamos embert. A lehetőségek továbbfejlesztése is a televíziót segíti. A filmvetítés meg­ lehetősen korlátozott lehetőségei csupán az adott berendezések módosítá­ sát, korszerűsítését engedik, de új, esetleg meglepő, fordulatot jelentő újítást csak nagy ritkán lehet felmutatni, hiszen a vetítés elve és gyakorlata ügy tűnik hosszú-hosszú távon változatlan marad. Ugyanakkor a televízió színes változata, a video-kazetta, a video-lemez, a megvásárolható, szalagra felvett műsorok, a készülékek kicsinyített változata, és ki tudja hány, még bujkáló, megvalósítatlan ötlet jelenthet bizonyos fokú veszélyt a mozi számara. Éppen ezért a Moziüzemi Vállalatokra hárul az a nem kis feladat, hogy azokat a lehetőségeket, amelyeket a technikai fejlődés adni tud a moziknak, maxi­ málisan kihasználja. Újra és újra, mind nagyobb számban jelennek meg filmek. Jók, rosszak, művészi és szórakoztató, a filmművészet hatalmas területén belül a számos kialakult, fejlődő s kísérletező stílus és irányzat jegyében. A nézővel tudatni kell, a film létezését, valamilyen formában kedvet kell csinálni ahhoz, hogy megnézze. A komoly anyagi fedezetet, munkát s ezernyi ötletet kívánó pro­ pagandafeladat végrehajtására a Moziüzemi Vállalatok műsor- és propa­ gandaosztályokat hoztak létre, melyeket az utóbbi időben nagyon helyesen, a megnövekedő feladatok megoldásának könnyítése érdekében, több me­ gyében művészi csoporttal egészítettek ki. Ismét egy hasonlítás a televízióval. Míg a tv programját a posta a rá­ dióújság segítségével házhoz viszi, vagy a készülék tulajdonosa az újság­ árusnál megveszi, addig a mozik műsorát, a hirdető plakátokat, prospek­ tusokat, ki kell vinni az utcára, be kell vinni a gyárakba, az iskolákba s hir­ detni a sajtóban. A televízióban látott film, s egyéb műsornak csupán vissz­ hangja lehet, maximálisan egyszer megismétlik, de a mozikban játszott film többször pereg s az esetleges rossz vélemény, kritikával szemben meg kell győzni a nézőt, ha nem is a film jóságáról, de arról, hogy ő maga alkosson véleményt a film megtekintése után. Szerteágazó, bonyolult, buktatókkal teli út. A propagandamunka eredményét nehéz felmérni, hiszen nagyon is relatív eredmény a bizonyos filmekre eső nézőszám. Még eredményesebb munkát végezni úgy lehetne, ha a vállalatok moziparkjában az alkalmazottak akár csak egy bizonyos hányada rendelkezne kinotechnikai, filmesztétikai és mű- 100 �sorpolitikai ismeretekkel. Sajnos, és ismét a már említett fluktuációra kell hivatkozni, nagyon sok helyen az alapok sincsenek meg. Az oktatást, a pro­ pagandamunkát így belső feladatnak is kell tekinteni. Világszerte cikkek jelennek meg a film válságáról. Duncan Crow meré­ szen kijelentette, a nézőszám ijesztően csökkenő statisztikáját látva, „. . . a filmgyártás, úgy, ahogy azt ma ismerjük, már megszűnik létezni." S mindez a hatvanas évek végén hangzott el. A filmipar azóta is ontja a filmeket, bár a nézőszám szembetűnően csökken még ma is. Szerencsére Crow a hetve­ nes évek elejére tett jóslata nem vált be. A nézőszámmal kapcsolatban legyen szabad még két idézetet leírni. Mindkettő Penelope Houston a hetvenes évek filmjéről szóló írásából való. ,,A nézőszám világszerte való csökkenését még mindig a filmművészet helyzete okozza, s ez annyira az üzleti élet állandó tényezőjévé vált, hogy egyre kevesebbet beszélünk róla.” „A filmipar azonban mindenfelé mégis érdekes módon igen jól tartja magát. Ide-oda csúszkál a közízlés bizonytalan lejtőin, találgatja, hogy mi következik majd, hirtelen fordulatokkal cselezi ki a veszélyeket, és egyre inkább cinikusan vélekedik a maga közönségéről.” A Moziüzemi Vállalatok komoly feladatnak tekintik a nézők visszaszerzé­ sét a filmnek, noha ez nem kizárólagosan az ő feladatuk. Sok múlik a nézőn is, akinek, s ezt nehéz leírni, kényelmét kell feláldozni a filmért. Nagy hiba lenne a filmgyártásban fellelhető hibák mellett a nézőre hárítani a „fele­ lősséget”, — mint ahogy azt ma sokan — csupán kényelemből teszik. A fel­ gyorsult életritmus ezer más információt, problémát hozott magával. A könynyen elérhető információk hamarabb lekötik a figyelmet, az időben és térben közelebb eső eszközök erősebben vonzzák az embert. A leendő nézőnek már kevés, vagy egyáltalán nem marad ideje a mozik műsora után érdek­ lődni. Elérni azt, hogy a mozi is „közelebb eső eszköz” legyen, a filmszín­ házak műsorát a propaganda munka szerteágazó útján „házhoz kell szállí­ tani." A feladat oroszlánrészét magára vállalja a Moziüzemi Vállalat, de a közvetlen kontaktus megteremtésére részt kellene vállalni társvállalatoknak, elsősorban a művelődési központoknak. A gyakorlat sajnos, az esetek nagy százalékában inkább azt mutatja, hogy a filmvetítés a kultúra házának teher. Nem tekintik programjuk szerves részének, kisegítő, nevelő és szórakoztató eszköznek, csupán egy kötelező, számukra hasznot nem hozó valaminek. Találkozunk ilyen jelenséggel ott is, ahol az intézet vezetője egyben a mozit is kézben tartja. Szorosabb összefogásra lenne szükség ezen a téren. Vala­ mivel jobb a helyzet, bár közel sem kielégítő, a vállalatoknál, iskoláknál s más, nagyobb tömeget összefogó szervnél és szervezetnél, igaz ezek is el­ sősorban akkor reagálnak, ha egy-egy kiemelt filmről értesítést, esetleg az irányító politikai szerveiktől ajánlást kapnak. Itt kell belépni a Moziüzemi Vállalatnak. Ha már kialakultak e nem éppen pozitív „szokások", több se­ gítséget kellene nyújtani s a szokást, rendszeres mozilátogatássá változtatni. Ne kényszer, de szükségszerű legyen a filmvita, esztétikai előadás, filmklub és más számos, a film művészetével, gondolataival, technikájával kapcsola­ tos, a filmet népszerűsítő előadás. Oldja a kényszerűséget és népszerűsé­ get ad az említetteknek, ha összejövetel alatt az előadó nem hadarja el a 101 �,,magas szintű" véleményt vagy véleményét, hanem hallgatókhoz vegyülve, vitába száll velük, vagy osztja véleményüket megfelelő érvekkel alátámaszt­ va. Számos új kezdeményezésre van szükség, a közönséget meg kell lepni, hiszen a már említett technikai nehézségeket is valamiképpen ellensúlyozni kell. A filmművészet, a filmgyártás hullámait is ,,ki kell védeni". A termé­ szetes végeredményben az lenne, ha a közönség ezeket a dolgokat, s magát a propaganda munkát nem venné észre. A leírt dolgok a gyakorlatban hogyan realizálódnak, arra vegyünk egy helyi példát. Az apropót az is adja, hogy a Nógrád megyei Moziüzemi Vál­ lalat ez évben megkapta a Kiváló Vállalat kitüntető címet. A vállalat mun­ kája egy bizonyos fokig számokkal is mérhető. Azért bizonyos fokig, mert adatokkal a nevelő munka hatását, eredményét kimutatni lehetetlen. De lássunk egy pár adatot, amely mégiscsak mutatója a vállalat munkájának. A következőkben felsorolt jellemzők az 1968-as év eredmé­ nyeihez viszonyítottak. A látogatók száma a bázis évében 1 555 000 fő. 1969ben 5 százalékos visszaesés mutatkozik, 1970-ben 1 587 000 a nézők száma, míg 1971-ben, s ez az eredmény országos viszonylatban a legjobb, 1 610 000. Ugyanekkor a 18 megyében és a fővárosban ezek az adatok a bázistól állandóan süllyedő görbét adnak. Az egy előadásra eső látogatottság 84 fő 1968-ban, ez egy fővel csökkent 1971-re, de így is Zala megye után (100 % ) országosan a második legjobb eredmény (98,8 %). Az egyik legfontosabb akció az ifjúsági nevelőmunkát elősegítő előa­ dások megszervezése, megtartása. Ennek eredménye Nógrád megyében a következőképpen alakult. Az ifjúsági előadások száma 1971-ben háromszázötvenkilenc, 63 987 látogatóval. Egy előadás nézőátlaga 178 fő. Az akciós látogatók száma 120 329. Az országos eredménnyel összevetve az ifjúsági előadások száma a me­ gyében az összes előadások 1,8 % -a , a látogatók százalékos aránya pedig 11,4. Sajnos ezen a téren, bár a bázishoz képest emelkedés van, nagyon sok a tennivaló, hiszen, ha csak a lehetőségeket vesszük figyelembe, van és lehet mit tenni, mert ezek a számok az országos statisztikai táblázatának kö­ zéprészén foglalnak helyet. Ezek az eredmények még mindig nem lehetnek megnyugtatóak. Nem csupán a statisztika kedvéért, de kissé durván fogalmazva, a kultúra ter­ jesztéséért, növelni kell a nézők számát. Kulturáltabb körülményeket kell biz­ tosítani a film élvezéséhez. A hang és képtechnika i berendezések folyamatos karbantartásával, korszerűsítésével a tökéletesebb vetítésért kell munkál­ kodni. A propaganda- és szervezőmunka el kell, hogy juttassa a nézőt a filmhez, a filmet a nézőhöz. A kitüntetés, az országosan kiemelkedő eredmények kötelezik a Vállala­ tot. Folytani kell a nagy munkát, hogy a film mind érezhetőbben tanítson, neveljen, szórakoztasson. Legyen közügy a film! Befejezésül még egy idézet. Penelope Houston írja:....... Tudjuk azon­ ban, hogy a forgalmazás és a mozihálózat az, amely legnehézkesebben, legnyikorgóbban alkalmazkodik a változásokhoz - lassan, de mégiscsak alkal­ mazkodik.'' 102 �RAVATAL (1968) �TASSO (1963) �SKIZOFRENIÁS BETEG ARCKÉPE (1968) �REGGELI TRÉFA - BASEL (1972) �IDIÓTA (1965) �A KÁRTYAKIRÁLY (1963) �BETLEHEMESEK �HAZAFELÉ AZ ISKOLÁBÓL (1972) KÜZDELEM (1948) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6b3b2ac6d23841b6773fc52e840c3e8b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bf119f3e255532c13c5522a6802efc10.pdf e6bdca3f57d59dddbd1f55c702cc8109 PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT �Címoldalon: Matyovszki István „Kettős portré” c. fotója �IRODALMI, MŰVÉSZETI, MŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT VI. ÉVFOLYAM TARTALOM Taar Ferenc: Láng és tövis 3 Hann Ferenc: A város 35 Kussinszky Endre: Emlékek 41 Paku Imre: Salgótarján 54 A V Á R O S ÉS ALKOTÓI dr. Tóth István, Csík Pál, dr. Szíjjártó Antal, dr. Szrogh György, Finta József, dr. Granasztói Pál előadásai 65 T A N U LM Á N Y Sulyok László: Dózsa forradalmisága 84 KORKÉP Bandúr Károly: A művelődés szolgálatában 92 A városjubileum kulturális programjáról (Csongrády Béla) 95 Képek a városról (Schneider Miklós) FOTÓK Válogatás a „Kiváló Együttes” címmel kitüntetett Nógrád Megyei Fotóklub tagjainak műveiből 98 �Irodalmi, művészeti és művelődési folyóirat. A Nógrád Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának lapja. Megjelenik negyedévenként. A szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boros Sándor. Felelős szerkesztő: Kojnok Nándor. A szerkesztő bizottság tagjai: Havas Péter, Lakos György, Palócz Imre, Versényi György. A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. Egyes szám ára: 5,- Ft. INDEX: 25.92S 73 3225 NyV Balassagyarmat 1600 pl. — Fv.: Bednár Károly �TAAR FERENC Láng és tövis (Szabálytalan riport, két részben) Mottó: „Itt másképpen születtek, és másképpen haltak meg az emberek.” I. RÉSZ Nyitott, üres színpad fogadja a nézőket. Mindössze félkörben elhelyezett széksorok láthatók a színen. Itt ülnek és várakoznak majd a színészek és a statiszták, amíg rájuk kerül a sor a színpadi cselekmény során. A háttér: egyetlen nagyméretű vetítővászon, amelyre a megfelelő képeket vetítik majd. Hagyományos értelemben vett díszlet és jelmez nincsen. A szükséghez mérten néhány jellemző és legszükségesebb bútordarab áll rendelkezésre csupán. A színészek — akik általában több szerepet is eljátszanak — egy-egy sapkával, kendővel, jellemző ruhadarabbal, esetleg némi kellékkel, parókával a nyílt színen váltanak át külsőleg is az egyik szerepből a másikba, helyesebben egyik figurából a másikba. A néző számára is kulcs ez annak megértéséhez, hogy amit lát, az nem a valóság reprodukálása, hanem játék, színpadi megjelenítés. Az előadás a színházi gongütéssel és a nézőtéri fények fokozatos kioltásával kezdődik. Fénnyel megvilágítva az író jelenik meg a színen. Könnyű nyári ruhában van. Lassan előre jön. Megvárja, amíg a nézőtér elcsendesedik. ÍRÓ: (a vásznon Salgótarján panoráma képe jelenik meg, alatta a szöveg: „Salgótarján 50 éve város". Az író közvetlenül c közönséghez fordul) Jó estét kivánok. Engedjék meg, hogy szeretettel köszöntsem önöket, mint e darab írója. És köszöntö m önöket színészeink nevében is, akik ma este a színpadon személyesítik meg azokat, akikkel az anyaggyűjtés során találkoztam, és akik való­ színűleg itt ülnek most a nézőtéren. És azokat is, akik nem lehetnek itt, mert meg­ haltak már. Az élő személyek nevét megváltoztattam részint tapintatból, részint alkotó szükségből, mivel több személyt vontam össze egy-egy alakba. Ennek meg­ felelően színészeink mindegyike több szerepet is játszik majd. Amit önök itt látni fognak, nem a valóság kopírozása, hanem színpadi megjelenítése csupán, ha úgy tetszik: játék! (hangsúllyal) De: nem akármilyen játék. Mert itt ma este történelmet idézünk. Méghozzá szemtanúk előtt. Nem hazudhatunk egymásnak. Ö nökről — sőt, talán: mindannyiónkról — szól ez a szokatlan játék. Miért szokatlan? . . . Az idegen keveset tud Salgótarjánról. Magam is így voltam vele. Kevesen ismerik új arcát és belső karakterét. Ezt próbáltam én megkeresni. Nem állítom, hogy meg is találtam. De mélyebben megismertem a várost. És bizonyos voltam abban, hogy jubileumát ünnepelni igazán méltóan csak a valóság lelkesítő — bár néha ellent­ mondásos — tényeinek őszinte megmutatásával lehetséges. (Váratlanul, az emelkedett pillanatban megjelenik a színen egy kisfiú, madzagon autót húz maga után. Ez a kedves, derűs színfolt arra kell, hogy feloldja a némileg merev ünnepélyességet, és már most beavassa a nézőt a játék stílusába. Az író Salgótarján várossá alakulásának 50. évfordulója tiszteletére írta a szerző 3 �odalép a gyerekhez, miközben a közönségtől elnézést kér) . . . Már bocsánatot kerek . . . ő még nem színész... nem tudja a végszót! (megsímogatja a gyerek fejét) Józsika! Te majd később jössz. Jó? Majd én szólok! (kitessékeli a gyereket. Az egész a váratlanság, a véletlen benyomását kell, hogy keltse. S ezek után folytatja az író) Nem valamilyen szabályos színdarabot látnak majd önök. Nem is ez volt a célom. Inkább őszinte vallomás arról: hogyan ismertem meg sokféle embert, sorsot, amelyen átzuhogott a történelem. Hogyan élt, halt, küzdött, munkálkodott e város népe, amely méltó arra, hogy tisztelegjünk előtte . . . (megjelenik Hanák, elegáns, sötét ruhában. Az író nagy örömmel üdvözli, meleg kézfogással) Jó estét, Hanák elvtárs! Hogy van? HANÁK: Én jól, d e . . . m aga? Na, hogy sikerült megírni? ÍRÓ: H á t.. . majd meglátja. Mi újság? Hogy van a fia? HANÁK: Jobban. ÍRÓ: Hálistennek! Mondtam én, hogy majd rendbejön. Mi van Imre bácsival, meg Gáspár bácsival? HANÁK: Ő k is itt vannak valahol. ÍRÓ: Hogy elszaladt az a néhány hónap! Emlékszik, amikor először találkoztunk? HANÁK: Hát hogyne emlékeznék! Még a napot is tudom: június 17! Dögmeleg volt. Maga aznap érkezett. . . (Most megelevenedik az emlék. Elsötétül a szín. Gépzene hallatszik, valamilyen divatos, kellemes slágert játszik. Közben az utca zaja. Miközben a színpad változik, még halljuk az író utolsó mondatait) ÍRÓ: . . . Igen . . . akkor érkeztem, . . . ismerkedtem, nézelődtem . . . A házak formáit . . . a z élet mindennapos medrét . . . a z emberek arcát figyeltem ...jóform án senkit sem ismerek . . . Egy kocsma előtt emberek söröztek . . . valamit kérdeztem tőlük . . . de ez csak ürügy volt . . . ismerkedni akartam . . . (a zene néhány pillanatra felerősödik, majd a beszéd alá halkul. Az író a szín baloldalán állókhoz lép. O tt Hanák, Kutas és Szabó állnak, cigarettáznak, kezükben söröskriglivel. Kora este van.) Bocsánatot kérek . . . Merre találom azt a házat, ahol kimondták a várossá alakulást? (hozzáteszi magyarázólag) . . . szeretném lefényképezni. . . 1. FÉRFI: (zömök, erős testalkatú, ötven körüli. Mutatja az irányt) Menjen fölfelé egyenest, a sorompónál forduljon jobbra. Tábla is van rajta. ÍRÓ: Köszönöm. (pillanatnyi szünet. A három férfi most „megméri" az idegent: ki lehet, mit akarhat?) 1. FÉRFI: Maga debreceni ugye? ÍRÓ: (meglepődve) Honnan tudja? 1. FÉRFI: A beszédjéről. ÍRÓ: (örül, hogy beszédbe elegyedhet) É rdekes... mi is így vagyunk m a g u kka l... 2. FÉRFI: (Testes, jóízű, természetes, barátságos ember) ...M o n d ja csak ki nyugodtan, hogy a palócokkal! Nem sértődünk mi meg. 1. FÉRFI: Valamikor ott katonáskodtam . . . Megvan még a Kisállomás? A Hullaház? De jó kis kocsma volt! ÍRÓ: Már régen nincs meg. 1. FÉRFI: De sokszor berúgtam o t t ! . . . Jó nők is voltak. 3. FÉRFI: (Keszeg kis öreg ember, nagy siltes sapkában, amelyet a legforróbb nyárban is a fején tart) Mi járatban mi fe lé n k ? ... Hivatalos? ÍRÓ: Mondjuk: fé lh iv a ta lo s !... Ismerkedem a vá ro ssa l... Szép! A sok új h á z !... Ez a központ gyönyörű! 1. FÉRFI: Nézze meg pár év múlva! Főiskolánk, vásárcsarnok, lakások! Készen vannak a tervek. ÍRÓ: Maga ilyen jól ismeri? 2. FÉRFI: P a li? ... Benne van a tanácsban. 3. FÉRFI: (hirtelen) Most ju t eszembe: Nem ismeri véletlenül Tóth Mihályt Debrecenben? 2. FÉRFI: Tényleg! ÍRÓ: Egyet ismerek. Egy veteránt. 2. FÉRFI: Éppen az az! Tóth Miska! ÍRÓ: Maguk honnan ismerik? 4 �3. FÉRFI: Még negyevenötből. Öt küldték ki Debrecenből, hogy segítsen itt megalakítani a p á rto t... Hogy van? ÍRÓ: Jól. Nemrég találkoztam vele. 2. FÉRFI: Mondja meg, hogy üdvözli Kutas Imre. Biztosan emlékszik. 3. FÉRFI: Meg Szabó G á s p á r... ő is vasas volt. 2. FÉRFI: (Ugratva, Szabóra mutat, a keszeg termetére célozva) Mert ez is egy vasas! Úgy nézzen rá! ÍRÓ: Hanem, ha m egengedik... Adorján Béla vaygok . . . 1. FÉRFI: Hanák Pál .(sorban kezet fognak) SZABÓ: Mi a foglalkozása, ha szabad kérdeznem? Fényképész? ÍRÓ: Nem. Ez csak olyan hobby. KUTAS: Látja, még szerencséje is van. Itt van a város keresztmetszete, csak egy ZIM-es hiányzik. (Hanákra) Ez bányász, (Szabóra) Ez vasas . . . én meg üveges. !RÓ: Nem is gondolják, mennyire ö rü lö k ... Már azon törtem a fejem, kit kellene meg­ kérni . . . ? Aki ismerős i t t . . . SZABÓ: (Váratlanul kivágja, mint egy adut) Ujságíró! Igaz? Kitaláltam! KUTAS: (komoly képpel) N e m !... Mert ő a . . . tirimókus! Nem látod? (nagy nevetés) SZABÓ: (sértődött) Játsszál mással, jó? KUTAS: J ó .. . Fizess még egy k ö r t!... Az elvtársnak is. ÍRÓ: (elhárítja) Köszönöm, nem iszom. KUTAS: (furcsán néz rá) A sör nem ital. Tudja, mennyire vagyok hitelesítve? Tíz literre! Meg se billenek tőle! SZABÓ: (morcosa n kikapkodja kezükből a poharat és kimegy) KUTAS: (kifújja a füstöt) Debrecenben is ilyen meleg van? ÍRÓ: Még melegebb! HANÁK: Ez így van! A Nyulason gyakorlatoztunk. Szakadt rólunk a víz! KUTAS: Szeretik még a jó hurkát, kolbászt? ÍRÓ: Ismeri? HANÁK: Ott lakott az anyósa. KUTAS: Micsoda abált szalonnákat küldött! ÍRÓ: Az állomástól a Nagytemplomig hat helyen is mérik! (megjelenik Szabó a korsókkal, kiosztja) KUTAS: Ezt még megisszuk, aztán nyomás, haza! Egészségetekre! (isznak) Szívesen segí­ tünk, ha gondolja! SZABÓ: (még mindig találgatva az idegen kilétét) Biztosan a rádiótól van. Igaz? KUTAS: Hát persze! Na végre, csakhogy kitaláltad! Ő a Moha bácsi, a törpe (nevetnek) ÍRÓ: Tanár v a g y o k ... néprajzzal is fo glalkozom ... HANÁ K: Tanár? Hát ezt itt ne nagyon emlegesse! ÍRÓ: Nem szeretik a tanárokat? HANÁ K: Csak úgy m on d o m ... KUTAS: Szállás van? ÍRÓ: Igen, az a fehér, új épület! (kezével mutatja) KUTAS: Megyünk, fiú k ? ... (kezetnyújt) Hát, érezze jól magát, Ta rjánban . . . ha valami kell, csak szóljon. SZABÓ: Ha akarja, megmutatom azt a házat, arra lakom, A m e riká b a n ... ÍRÓ: Hol? SZABÓ: A m e riká b a n ... Így hívják azt a ré s z t... Nem jön? ÍRÓ: (Hanákhoz) Maradjon még egy p e rc ig ... szeretnék valamit kérdezni m a g á tó l... (elkezel Szabóval is, a két férfi kimegy) . . . Mondja m á r. . . mért ne emlegessem, hogy tanár vagyok? HANÁK: Ó, csak úgy mondtam . . . ne vegye komolyan . . . Tréfa . . . ÍRÓ: Komolyan kérdezem. HANÁK: Nem fontos. ÍRÓ: Nekem nagyon is . . . Idehallgasson! Magának e lá ru lo m ... színdarabot írok. Ahhoz gyűjtök a n y a g o t... sok emberrel szeretnék beszélgetni... Ezért fontos nekem! HANÁK: (érdeklődve) Színdarabot ír? Kinek? ÍRÓ: Tarjánnak. A ju b ile u m ra ... Valami előítélet? 5 �HANÁK: (pillanatnyi habozás után) ...O ly a s m i... Van itt egy bányászból lett d o k to r... egyébként besorolták az értelmiségi kategóriába, és nem vették fel a gyerekét az egyetemre, nehogy rontsa a szociális összetételt!?... Szóval ezt az embert ki­ küldték egy üzembe, pártnapra. Nem fogadták. „Ha doktor, már nem lehet jó !” — mondták. Másik előadót kértek . . . Persze, nem általános . . . ÍRÓ: Mit tanácsol hol kezdjem el? HANÁK: A veteránoknál. ÍRÓ: Sajnos nem ismerek senkit. HANÁK: M ajd segítek. ÍRÓ: Nagyon köszönöm. HANÁK: Találkozzunk, mondjuk holnap tízkor. Jó? ÍRÓ: Dehát maga, ráér tízkor? HANÁK: Időmilliomos vagyok. ÍRÓ: Szabadságon? HANÁK: Nyugdíjban. ÍRÓ: Ne tréfáljon! Velem egyidős lehet. Rokkantsági? HANÁK: Majd elm agyarázom ... Tehát holnap, tízkor. Majd érte megyek. Viszontlátásra . (kezet ráznak) ÍRÓ: (emlékezve, már ismét a jelenben) Hát így kezdődött. HANÁK: Elszaladt ez a félév! ÍRÓ: Bevallom magának utólag: tele voltam szorongással. Ismeri azt az állapotot, amikor az ember nekifog egy ismeretlen valaminek és minden idegszálával próbálja ki­ tapogatni. És az volt a legnehezebb, hogy nem az események krónikáját akartam újra végigpergetni, hanem, az embert kerestem: hogyan épült benne ez a város, ötven év alatt. A lelkekben! ...T u d ja , milyen csodálatos az ilyen várakozással teli állapot? És most itt vagyok, újra! HANÁK: Hát akkor lássuk, mi lett belőle! (kezét nyújtja) ÍRÓ: Ne menjen e l ! . . . Másnap tíz óra! Maga jön értem, A kezében egy ú js á g ... Emlékszik? HANÁK: Igen. ÍRÓ: (átad neki egy újságot) Tessék! Itt kezdődik a színdarab. HANÁK: Nem értem. (zavarban van) ÍRÓ: (bátorítva) No, emlékszik, mivel jött? HANÁK: (belemegy a játékba) Igen: . . .a z t kérdeztem magától: akar látni egy szép embert? ÍRÓ: Igen. Tessék! Ahogyan volt! HANÁK: (most már benne a játékban) De előbb maga egy gyerekkel beszélgetett. ÍRÓ: Igaza van! (kiszól) Józsika! (bejön a kisfiú, maga utón húzva a játékot. Leguggol melléje) Téged hogy hívnak? GYEREK: Józsika. ÍRÓ: Nagyszerű. Hány éves vagy? GYEREK: Öt. De már elmúltam. ÍRÓ: Szereted a fagyit? (pénzt nyom a gyerek zsebébe, és „barackot” a fejére. A gyerek vidáman kiszalad.) HANÁK: Hát maga? ÍRÓ: Új barátom. HANÁK: (mutatva az újságot) Akar látni egy szép embert? Itt a képem az ujságban (a vásznon is megjelenik. Hanák egy csoport közepén áll, komikus arckifejezéssel.) Egy küldöttséggel jártam a várost. . . (elteszi az újságot) A gyárakat nézze meg okvetlenül! Anélkül Tarjánról nem lehet ír n i! . . . Itt van például a nagyhírű acélgyár az üveggyár, a tűzhelygyár, meg a tö b b i!... Bányát itt már nem lá th a t... ÍRÓ: Most hová visz? HANÁK: (az órájára pillant) Megvárjuk Bakó; elvtársat. . . Tizenkilences századparancsnok volt az öreg . . . beszerveztem magának. ÍRÓ: Igazán nagyon köszönöm. HANÁK: Hagy aludt? ÍRÓ: Jól. Csak a légkalapács kezdte el hajnalban. HANÁK: Mi már észre sem vesszük. 6 �ÍRÓ: (miután rágyújtottak) Árulja már el, hogyan lett nyugdíjas? HANÁK: (egyszerűen) Megszűnt a bánya. (RÓ: (látva a másik elkomorodott arcát, együttérzéssel) Értem. HANÁK: (csendesen) Dehogy érti! (sóhajt, lepercegteti a gyűrűsújjával a hamut. Vallomásszerűen:) A bányász mindennap úgy szállt le, hogy nem tudta, este fe ljö n -e ? ... Egy évszázad óta. Három generáció kelt, feküdt ahogy a bánya kívánta . . . Az ember megérti az e szé ve l... Így kellett le n n ie ... Gyenge szén, ráfizetéses!... De gondolja csak el, egy napon a csapat feljön, mint máskor, leteszi a szerszámot é s ... vége! Nincs to v á b b i... Az öregebbje s ír t. .. (őszintén) Tudja, az a nagyobb baj, hogy valahogy otthon is megbomlott az é le t .. . Még most is felriadok hajnalban: nem kések e l? . .. Nem lelem a helyem azóta. Ténfergek . . . Társadalmi munkám van, ö z ö n ... mégis úgy érzem, felesleges v a g y o k ... Hogy is tudná ezt megérteni?.. Na, de hagyjuk ezt. Ne írjon erről. ÍRÓ: Miért? Nagyon is emberi! HANÁK: Nem érdemes fe lp iszká ln i... Hadd menjen az élet a maga ú tjá n !... Sokat elhelyeztek, a fiatalabbja elment más bányába, sok meg nyugdíjba, szóval a kenyér megmaradt. Ez a lényeg. Hogy belül mi van? Nem érdekes. Senki nem kéri azt számon magától! (bejön a színre Bakó Béla, Középmagas, vékony, idősebb, de még élénkmozgású ember) ÍRÓ: (magában) Ő a legendás parancsnok? BAKÓ: (kézfogás közben) Sose voltam valami katonás. Az egyenruhában is csak tanító m a ra d ta m !... Nézzünk körül a könyéken, ahol a harcok voltak! (a most következő jelenet alatt a színhelyek változását a vetített képek jelzik, és némi helyváltoztatás a színpadon. Az új benyomások frissen, pergően következnek. Bakó mutatja) Ez itt a Karancs. ÍRÓ: (kiszól) Kérem a képet! (a vásznon a Karancs képe) BAKÓ: A tarjániak szent hegye! HANÁK: Ennek a „szent hegynek” az oldalába valamikor üreget vájtak a bányászok. Az volt a la k á s !... Az állat meddővé válik a föld alatt. Az ember kibírja. BAKÓ: (széles mozdulatokkal) A csehek itt álltak már a hegytetőn. Beláttak a városba. HANÁK: Kézitusában foglalták vissza a gyertyánosi bányászok! Pedig nem is voltak katonák. Még a parancsnokuk sem! A főmérnököt választották meg századparancsnoknak. ÍRÓ: Hogy-hogy választották? BAKÓ: Döntő volt a b iz a lo m !... Másfajta sereg volt az! HANÁK: Sokan meghaltak! Pedig a palócot nem is tartották igazi magyarnak. ÍRÓ: (gondolatai) Pedig ők voltak a magyarság legerősebb tö rz s e ... Magam sem tudtam idáig . . . Nem porladtak szét a századok alatt. Magukba olvasztottak minden idegent és jó magyarokat gyúrtak belőlük. A „Jó palócok"! Nem voltak igazi magyarok? . . . Így megalázni egy népet! HANÁK: So moskőújfalu. (a kép megjelenik a vásznon) BAKÓ: Na, itt állt a mi v o n a lu n k !... Egyik éjjel rémhírrel jöttek, hogy a románok már bevonultak . . . persze mindenki féltette a családját, otthagyták az á llá s t. . . Tarján alatt egy gépkocsiból valaki beszélt hozzájuk, hogy nem igaz a h ír . . . erre vissza­ mentek . . . Én is később tudtam meg, hogy Rákosi volt. ÍRÓ: Nem ismerte? De hiszen ő állt itt a csapatok élére! Vagy nem? BAKÓ: (finoman elmosolyodik) A n ovellákban... HANÁK: (kép a vásznon) Salgóbányán vagyunk. Ez itt az emlékmű. BAKÓ: Sokan meghaltak itt is. ÍRÓ: (benne most víziószerűen megjelenik az örök gyászoló anya képe, orgonaszó hallatszik mint egy kései requem néhány akkordja. Nézi a megtört asszonyt, aki talpig feketé­ ben fejkendőben jön be a színre, kezében égő gyertyával. A gyertyát a földre állítja. Imádkozik meghajtott fejjel. Az író közelebb lép hozzá.) ANYA: (szenvedő arccal felnéz rá) itt csak három pihen. A többi Isonzónál, meg Losonc alatt. De mindegy az, hol gyújt nekik gyertyát az e m b e r... (felveszi a gyertyát és kimegy. Az író néz utána, gondolatait halljuk most.) ÍRÓ: Bányász és munkásasszonyok! Szültek, dolgoztak és szenvedtek, férjeket és fiakai temettek, és azután újra szültek, mert vitték tovább az é le te t. . . Nekik is emlékmű já r n a !... (Hanák megszólalása rezzenti vissza a gondolataiból.) 7 �HANÁK: Má r itt is megszűnt a bánya. De az iskola, meg az ovoda is. Mert: nincs gyerek! Nem akar inni egy kávét? Mert presszó, az van! (gépzene. A presszóban vannak. Kezükben kavéscsésze. Sovány, rozzant kis öreg­ ember jön elő. Hanák elé áll.) ÖREGEMBER: Mi lesz, Pali? Még mindig semmi? HANÁK: (bosszúsan) Mondtam már magának, Guszti b á c s i... ÖREGEMBER: (az írónak magyarázva) . . . Nekem mért nem já r semmi a mellemre, mi? (zsebéből fényképet rángat elő) HANÁK: Jó, hagyjuk ezt most. ÖREGEMBER: Ne hagyjuk! Itt van, tessék, a fénykép róla! (mutatja. A vásznon is meg­ jelenik. Csoportkép. Fegyveres, bajúszos munkások.) Ott vagyok, jobbra a második . . . Igazság ez kérem? (elteszi a képet.) Nem akarok én miniszter lenni! Még negyedik titkár sem! De ha már osztogatják másnak, akkor Illés Gusztáv miért nem érdemli meg? HANÁK: Majd máskor, Guszti bácsi. ÖREGEMBER: Mindig máskor! M ik o r? ... (legyint, elmegy) HANÁK: (magyarázva) Nyilas lett az öreg. Megbolondították. ÍRÓ: (döbbenten) N yilasok?... Tarjánban? HANÁK: Voltak olyanok is . . . Járt már Boglyason? ÍRÓ: Nem, még nem. BAKÓ: Itt volt az illegális párt legerősebb „fészke"! HANÁK: Hallott már Furák Terézről?... Nagyon bátor lány volt! Itt van eltemetve. ÍRÓ: Mondjon róla még valamit. HANÁK: összekötő volt tizenhat éves fe jje l!. .. A z tá n ... Most jut eszem be... nagyon szép szerelem volt közte, meg Hován Jóska között. . . Látja, ez biztosan érdekli majd magát! Nézzen utána. ÍRÓ: Dehát hogy nézzek utána? Kinél, merre? HANÁ K: Úgy tudom, még él a né n je . . . Böske n é n i... keresse meg. Azt mondják, akik ismerték, nagyon szép kislány v o lt .. . Tüdőbaj vitte el azt is! ÍRÓ: Mennyi gyász! HANÁK: B izo n y... itt másképpen születtek és másképpen haltak meg az emberek, (miközben Hanák még beszél, az író képzeletében megjelenik Furák Teréz. Hátul a színpadon, fénykörben) Minden negyedik halottat tüdőbaj vitt el! Száz halott közül 35 gyerek volt! E lképzelheti!... Itt a lakosság egyharmada meg sem született, el­ vetéltek az anyák a baromi munkában . . . a másik harmada meg nem természetes módon halt m e g ... Kolera, éhség, bányaomlás, börtön! ÍRÓ: (a megholt lányra gondol, látja is képzeletében. Gondolatát halljuk) Milyen törékeny! . . . Így halt meg? Ilyen fia ta lo n ? ... Szerelemmel a szívében? (a látomás eltűnik. A színészeket természetes mozdulattal a helyükre ülteti. Tűnődve megáll középen) Hogy épül bele tizenkilenc a nemzeti öntudatba? Mert hogy beletartozik, az nem v itá s !... De, megdobban a szív tőle a mai nemzedékben?... Ez itt a lé n y e g !... Ha negyvennyolc iskolai ünneppé hervad, tizenkilenc hatása is m eggyöngül!... Mert a kettő szerves egész. . . Így érzik vajon az utánunk jövők is? (váratlanul megjelenik Kutas Imre. Kezében szatyor. Zsebkendőjével törülközik, és valósággal lerogy egy székre. Most már az író otthonában.) KUTAS: Alig találtam id e ! . . . Hogy bírja ezt a meleget? Nincs v a la m ije ? ... Persze, maga „nazarénus” , nem is z ik !... Hoztam egy kis paradicsomot. Biztosan szereti! (kirakja a papírtasakot, elhárítja a köszönést) U g y a n !... Baráti szivesség... ÍRÓ: (gondolatai) ...M elegszívű munkások! M it akarhat az öreg? KUTAS: (csak azt konstatálja, hogy az író elgondolkodó) Mi van magával? ÍRÓ: Elkezdtem, de valahogy szűk körben to p o g o k ... KUTAS: Nahát, ezen könnyű segíteni! Menjen el a borozóba este, a hegyoldalba! ÍRÓ: E ste?... Nyolckor rámzárják az egész épületet. A kulcs a portásnál, az meg nem adhatja ki az istenfiának sem, nemhogy egy írónak! KUTAS: (jót derül rajta) Hát akkor menjen ki az utcára, a parkba, mindenütt vannak em­ b e re k !... (kacsintva) Fogjon egy kis nőt! (látva az író legyintését) ...M ié rt? Én még ilyen koromban minden macskát megsimogattam! (legyint, elmúlt, régen volt!) ÍRÓ: Aztán van, amit nem é rte k ... hogyan bomolhatott meg az egység tizenkilenc után? 8 �KUTAS: Nagyon egyszerű!... Akinek jobban megy, az mindig lenézi a m á s ik a t... Az acél­ gyáriakat mindig jobban megfizették. A bányász meg mindig legalul volt. Keresetben is. A gyári lenézte a bányászt. Házasságról szó sem lehetett köztük. . . Ki volt az spekulálva, nehogy mégegyszer összefogás legyen, mint 19-ben v o lt !. .. Az egyiknek saját kis háza volt, a másik barakkban la k o tt... Látta már a József telepet? Na, azt okvetlenül nézze meg! Fogalma lehet a m ú ltró l... Szóval: az egyik jóllakott, a másik meg é h e z e tt... Hát hogy lehettek volna egy nyelven? Ez így volt kicsinálva! Negy­ venöt után a bányászok lettek az istenek, mert kellett a szén, a gyáriak meg sehol. Most meg már bánya nincs, a gyár meg az égben! Ilyen az élet! M it kell ezen annyit spekulálni? . . . Na, megyek is, mert várnak, csak beugrottam . . . (Kutas ki­ megy. Utcazaj hallatszik. A vásznon a város egyik utcájának képe.) ÍRÓ: (megszólít egy fiatal lányt, aki jobbról jön be a színre, kezében kis táskával) Hányadikos? LEÁNY: Jövőre érettségizem a Bolyaiban. ÍRÓ: Mik a tervei azután? LEÁNY: Egyetem. Könyvtár-szak. ÍRÓ: Miért éppen az? LEÁNY: Nagyon szeretem a könyveket. ÍRÓ: Mondja . . . mit tud Furák Terézről? LEÁNY: (pillanatra meghökken) F u rá k ? ... Ja, igen. Kollégium van róla elnevezve. ÍRÓ: De ki volt, mi volt? LEÁNY: (bizonytalanul) M á rtír? ... Vagy összekeverem valakivel? ÍRÓ: (köszönő főhajtása után a lány k im e g y )... A képcsarnok előtt megszólítottam egy fiatalembert: mi a véleménye a város imponáló fejlődéséről? FIATAL: (okosan, nem nyeglén, de egy kissé túl magabiztosan) M it bizonyít ez? Olyan vezetőkre van szükség, akik nem szorzótáblával számolnak, hanem kompjúterrel. ÍRÓ: A lehetőség adva van. FIATAL: Elméletileg. Nézze, én most technikus vagyok és 30 éves. Ahhoz, hogy egálban legyek, legalább főmérnöknek kellene lennem. ÍRÓ: Nem egészen értem. FIATAL: Nyugaton egy kezdő technikus annyit keres, mint nálunk egy mérnök, mondjuk: húsz év után. Nem vagyok hasraesve, ne higyje. Csak elgondolkozom. Hogy mohó vagyok? Többet akarok és gyorsabban? Istenem! Álljak be a sorba és várjak? En­ nek maguk mondanak ellent a mechanizmusukkal. ÍRÓ: M ié rt? ... A M a g á é ... nem? FIATAL: (elmosolyodik) Rájöttek arra, amit mi már régen hajtogatunk. ÍRÓ: Ez érdekes! Korábban maguk szerették volna, és most éppen maguk kérdőjelezik meg? FIATAL: Attól félek, nem értett meg. Véleményem szerint a mechanizmus — új stílus! Ehhez új emberek kellenek. Világos? ÍRÓ: Aha! Na és? FIATAL: Túl sokáig kell várni, amíg ránk kerül a sor, amíg valaki elmegy nyugdíjba és megüresedik egy hely. Azokat már nem érdekli a mechanizmus. Csak a nyugdíj. Így is dolgoznak. ÍRÓ: Hogy érti ezt? FIATAL: Nem mernek kezdeményezni. Mert nincs idejük újrakezdeni. És elveszíthetnek mindent. ÍRÓ: Maga szerint mi a megoldás? Tegyük az utcára azokat, akiknek érdeme, hogy ma itt tartunk? FIATAL: Ez az ország igazán kibír még néhány ezerrel több n y u g d íja s t!... De ugyanennyi berozsdásodott vezetőt már nem! ÍRÓ: Nem gondolja, hogy a dolognak politikai konzekvenciái is vannak? FIATAL: El kell dönteni, mi a fontosabb! Egyébként én sem „kívülről” beszélek. ÍRÓ: Kommunista? FIATAL: Párttag vagyok. Az a p á m ... kommunista volt. Meghalt Rákosi börtönében. ÍRÓ: Értem. FIATAL: Egyébként amit itt lát, új házak, gyárak, gépek, tévétorony, világszínvonal . . . eb­ ben nemcsak az öregek verejtéke van benne — a mi hitünk is! Sajnos, a kettő nem mindig ugyanaz . . . Pedig a cél közös. Hát ez a véleményem, úgy globálisan. (főhaj­ tással köszön és kimegy.) 9 �ÍRÓ: (hirtelen ötlettel, mint akinek eszébejutott valami, kiszól a színfalak mögé) Béla bácsi! (Bakó Béla bejön a színre) Mondd, te hány éves voltál akkor? BAKÓ: Huszonegy. ÍRÓ: És mik voltak a vágyaid? BAKÓ: Mik voltak? (elgondolkodva) Hogy végre levessem a mundért és taníthassak. Ele­ gem volt a háborúból. ÍRÓ: És akkor mi vitt mégis a vöröshadseregbe? BAKÓ: A szégyenérzet. ÍRÓ: Hogy értsem ezt? BAKÓ: Fogságból jöttem hazafelé. A vonaton összeakadtam egy vezérkari tiszttel. Mire Tarjánba értünk, századparancsnok lettem. Beszervezett. Ő meg ezredparancsnok lett. ÍRÓ: A monarchia hivatásos tisztje? BAKÓ: Elszégyelltem magam: ha ez a tiszt, megundorodott a régi világtól és odaállt a munkáshatalom mellé, akkor éppen én húzódjak félre, a melósgyerek? (lehajtja a fejét) A bukás rettenetes v o lt ! . . . Négy hónappal utána még Lapujtőn összejött hatszáz bányász 26 puskával, hogy „feltámassza a d ik ta tú r á t" !!! (miközben az író átmegy a szín másik oldalára, Bakó Béla kimegy). ASSZONY: (ugyanaz, akit az előbb láttunk) (Most riportalany) ...S o k volt a száj, kevés a kenyér. . . Én tudom, mit jelentett az éhezés, ebben a kenyértelen városban . . . (hozzáteszi) így hívták Tarjánt v a la m ik o r... Az én apám kolerában halt meg, . . . a nagy já rvá n y k o r... bányász v o lt .. . az anyám kilenc gyereket nevelt. ÍRÓ: Milyen volt a lakásuk? ASSZONY: Mint a legtöbbnek. Deszkából. A tetejére földet szórtunk. Volt rajta egy kicsi ablak, egy ajtó, benne meg egy priccs. A földön aludtunk. De ez még istenes volt! A kolónián egy szobában 3-4 család is nyomorgott. ÍRÓ: És mégis sok gyerek volt. ASSZONY: Ötöt-hatot kellett szűlni, hogy egy-kettő megmaradjon! Még kórószáron lova­ golt, már menni kellett neki csillésnek, mert kellett a k ra jc á r!... Ö rök rettegés volt az ember élete: nem omlik rá a kő? Nem üti el a csille? Nem fojtja meg a gáz? Nem is tudom én, hogyan éltünk . . . csak éltünk. V alahogy. . . (kimegy) (Mintegy gondolati társításként megjelenik Józsika a kis autóval. Kézenfogva sétálnak, vagyis körbe mennek a színpadon, miközben néhány felvételt készít az író a városról is, a gyerekről is. Ezek a képek villanásszerűen meg is jelennek a vásznon. Ez a „séta" mindössze néhány másodpercig tart, csupán motívum. A gyerek kimegy és már új riport kezdődik, Balázs bácsiékkal) BALÁZS: (mókásan, groteszk, öreges mozdulattal szalutál és jelentkezik) . . . Sándor Balázs, harmadik század, első szakasz . . . FELESÉGE: (törékeny, kis, madárcsontú asszony) Második, apa! BALÁZS: (mérgesen) Te voltál ott? FELESÉG: A könyvedben második van. BALÁZS: (indulatosan a levegőbe csap) Hát akkor: második! Fog mán? ÍRÓ: (magyarázólag a közönséghez) Ezt a magnóra érti Balázs bácsi, vagyis, hogy be van-e kapcsolva? FELESÉG: (súgva) Okosan beszélj! A nyugdíjat ki ne felejtsd! BALÁZS: Haggyál mán, ne b iz g a s s !... Szóval, elvtársam, az én apám paraszt volt, ura­ dalomban szolgált, onnan lökték ki, amiért vereskatona voltam. ÍRÓ: Öt is megbüntették érte? BALÁZS: Csakis őt. Engem nem, mert kellett a bányász. De az apámat igen. Mondogatta is szegény, inkább jányt csinált volna, az nem lett volna katona, pláne veres­ katona ! FELESÉG: (közbekottyan) Mi hasznod lett belőle? BALÁZS: Az most nem jön ide. FELESÉG: Te csak legyél okos. BALÁZS: (legyint rá) 10 �ÍRÓ: (kommentálja a közönségnek) Balázs bácsi megbillentette a kezét a levegőben, je ­ lezve, hogy asszonybeszédre nincs mit adni. Aztán kihúzta magát, ahogyan az egy hősi múltjáról megnyilatkozó veteránhoz illik. A néni pedig láthatóan megsértődött. Sajnos nem sokáig. BALÁZS: Tudja, lehettem volna én rajparancsnok is, de mivel nem tudtam írni, olvasni, nem léptettek elő. FELESÉG: (gyorsan) Megvan neki a nagyezüst, meg a kisezüst vitézségi, de azt sem szá­ mították bele a nyugdíjba. ÍRÓ: Mennyi ideig volt bányász? BALÁZS: Ö sszesen 43 évet szolgáltam. FELESÉG: Mégis kevesebbet kap. ÍRÓ: Mi az oka? FELESÉG: Megszakadt. ÍRÓ: A szolgálati ideje? FELESÉG: Dehogy! A h a sh á rty á ja !... Azután már csak olyan mindenes le t t . . . Pedig benne volt a nagy 22-es sztrájkban is! Még egy pofont is kapott! BALÁZS: (leinti) Azt huszonhatban kaptam, nem huszonkettőben. ÍRÓ: (kilép a jelenetből) ...Á llju n k meg egy pillanatra! 1922! Ekkor lett város Tarján! Ekkorra a Tanácsköztársaság minden vívmányát eltörölték, tobzódott a terror, a bosszúállás. Orgiát ült a nyomor. Sztrájk lobbant fel. Ekkor még csatlakozott az acélgyár is. A csendőrség, a katonaság mellé odaállt az egyház, hogy közös erővel törjék meg a munkások gerincét. HANGSZÓRÓBŐ L: Idézet egy korabeli újságból: „Nem furcsán hangzik-e sziveteknek és fületeknek: világ proletárjai egyesüljetek? Ha tetszik a kiáltvány, jó, egyesüljetek. Egyesüljetek a kereszt és nem a vörös lobogó a la tt!” BALÁZS: (folytatva) ...M in d e n munkahelyen templomot építettek. Aki nem adott - me­ hetett! Baglyason még az orgonát is a bányászokkal vétették meg! ÍRÓ: (gondolatai) . . . . A legtöbb lakásban ott a feszület. Néhol a faliterítőn a szentko­ rona is az angyalokkal. HANÁK: (belép a színre) Csak azt bizonyítja, hogy nem minden veterán volt marxista. ÍRÓ: Igen, igen de az ember valahogy úgy képzelné . . . HANÁK: Negyvenötben a munkások határozatba vették: kilépnek az egyházból, ha a hercegprímás nem hagyja abba a politizálást . . . Volt község, ahol a vörös zászlót beszenteltették a p a p p a l. . . ÍRÓ: Hasonló példákat én is tudok a falvakból. HANÁK: Akkor miért csodálkozik? ÍRÓ: A falusi embert a természeti csapások, a bizonytalanság... HANÁK: M it gondol, a munkanélküliség a börtön, az éhezés talán kisebb csapás volt, mint egy jégeső vagy aszály? (folytatódik a jelenet, Hanák kimegy.) BALÁZS: (élénken) Tudja, milyen áncugban voltam én a fronton tizenkilencben? Egy vadonatúj huszár uniformisban! Már nem jutott más. Nem is bántam, csak ahogy a géppuska mellett hasaltam benne, mindig attól féltem, hogy a csákót lelövik a fe ­ jemről, mert hogy úgy k iá llt. . . Losoncon aztán megnézegettek a lányok . . . mert ugye, deli legény voltam ám! Igaz, anya? FELESÉG: (kedvesen rálegyint) Eredj már, öreg! BALÁZS: Feltenném én bizony, még most is a csákót, ha szólítanának! Mert én ugyan írni, meg olvasni nem tudtam, de azt mindig tudtam, hol a h e ly e m !... Negyven­ négyben is én vezettem át az oroszokat az alagúton! Na hallja, volt itt annyi, hogy a föld alig bírta megtartani a hátán! FELESÉG: Apa! Miket beszélsz? BALÁZS: Majd az elvtárs kiszedi belőle, ami nem j ó . . . FELESÉG: Elmondják a színpadon is? ÍRÓ: A lényegét. FELESÉG A nyugdíjat is vegye mán bele! BALÁZS: (folytatva) Szóval, mondtam nekik: „Szerbusztok, tovarisok! Gyertek csak ve­ l e m! " . . . Átvezettem ötszáz oroszt az alagúton! Ezért kaptam az aranyérm et... A másik oldalon aztán hátbakapták a németeket. . . Nem győztek azok h álálkodni. . . 11 �hogy menjek velük! Na, gondoltam, az hiányzik nekem éppen, meg a kalács! Jöt­ tem haza, indult a b á n y a ... Akkortól virradt ránk, bányászokra! Olyan világunk sose volt, sose lesz! FELESÉG: Az már egyszer biztos! Már bánya sincs! Csak az öregség. (RÓ: A néni is részt vett? FELESÉG: Nem. Nem értem rá ilyesmivel foglalkozni, öt gyerek mellett. ÍRÓ: Nem is dolgozott valahol, üzemben? FELESÉG: Nem, én csak itthon voltam. (RÓ: (gondolatait halljuk) Csak itth o n ? !... Ez a csak annyit tesz, hogy havi 20-25 penpengőből eteni, ruházni kelelett a családot, a kertet gondozni, a jószágot ellátni, mos­ ni, főzni, takarítani, gyereket szülni és még asszonynak is lenni, soha betegnek nem lenni, különben minden megbomlik és kifordul a m e d ré b ő l... És nem érni rá sem­ mire, amit szeretne, csak amit muszáj . . . Negyvenéves korára elkopni, megaszalódni, aztán észrevétlenül elmenni, hogy azt se tudják, volt a világon . . . (vál­ tással) Hanák elvtárs! (Hanák megjelenik) Jöjjön már. Találkoztam valakivel. Olyas­ miket m o n d o tt... Nem is tudom, megírjam-e? (jegyzetébe lapoz.) Idehallgasson! (olvassa) „ . . . Itt nemcsak hősi multat találsz, öregem - mondta az illető - hanem gőgöt is. Proletárgőgöt.” HANÁK: (felkapja a fejét) Ki mondta ezt magának? ÍRÓ: Várjon. (olvassa tovább) „ . . . H a bírálsz, kivesszőznek. Hogy jön ahhoz egy idegen? Mert ide még a felsőbb határozatok is „sajátosan” jutnak el . . . A nagy múlt szi­ getelő fal is . . . De ezt nehogy felhozzad, mert rádsütik, hogy lejáratod a munkásosztályt." HANÁK: Hülyeség! Honnan szedte ezt össze? ÍRÓ: (olvassa tovább) . . . „ Ha bírálsz, ugyis visszadobják. Majd mi megoldjuk a magunk erejéből! Mert itt a balosság bocsánatos bűn még most is. Aki ettől eltér, kispol­ gár, vagyis rohadt értelmiségi és e llenforradalm ár... Itt, öregem, nem lehet önkri­ tikát gyakorolni, csak kibukni és elkotródni. Azt ajánlom, ne üsd bele az orrodat a belügyekbe.” . . . (felnéz) Na, mit szól hozzá? HANÁK: Ne hagyja magát „beoltani” . ÍRÓ: Emlékszik? Ne emlegessem, hogy tanár vagyok! HANÁK: Én a bizalmatlanságra értettem. ÍRÓ: Én is arról beszélek. HANÁK: Nem. Maga most összekeveri a dolgokat. (magyarázva) Itt a nadrágos emberek soha nem szolgálták, csak mindig kormányozták ezt a n é p e t. . . Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, ÍRÓ: Tehát: van benne valami? HANÁK: Negyvenötben is mit látott? Visszajöttek nyugatról és megint ők kormányoztak. Ő k voltak minden fasiszta liga meg egyesület vezetői. Nekik épültek a legszebb lakások, meg teniszpályák... És ötvenhatban is . . . Nem a bányászok kezdték el! G ő g ? ... Túlfűtött ö n é rz e t... Igen, ilyen van, ne csodálkozzék ezen sem. Ö nmagába zárkózott, mert túl sok volt az ellensége. Meg a m ú ltjá b a !... És tudta, hogy csak így maradhat meg. Védekezett . . . Ezért van, az, hogy még a saját fajtájában sem bízik e lé g g é ... Ide emberöltők kellenek!. .. Dogmatizmus, kiábrándulás, ellenfor­ radalom nélkül! ÍRÓ: (Gondolatai) Egyáltalán, kell nekem foglalk oznom ezze l? ... Tökéletesen úgysem értem . . . De ha elhagyom, halványabb lesz a kép. Na, majd meglátom. Gyerünk to v á b b !... (kiszól) Kérem az új lakás képét! (a vásznon a legújabb lakóház impo­ záns képe jelenik meg. Csupa üveg, fény, derü) Ez a Meszes egyik oldala. FIATALASSZONY: (csinos jelenség. Rendkívül eleven és bőbeszédű, nagyon szivélyes. Lát­ hatóan tetszik neki az érdeklődés) M ik o r? ... Ja, mikor? Látja, már e lfe le jte tte m ... Persze, júliusban lesz két éve . . . Egy nedves lyukból jöttünk ki ide . . . Elvégre dol­ gozik az ember, megérdemli, nem? Én tanítok, az uram te rve ző ... (mutatva) ...E z itt a nappali, az ott a fé rje m é ... mellette az enyém, a lányom m al., az a kis fél­ szoba a nagym am áé... Természetesen konyha, fürdőszoba, kamra, külön mellékhe­ ly is é g ... ehhez ragaszkodtam !... Borzasztó, ha az ember egymásra v á r ! . . . Kér egy kávét? . . . Konyakot? . . . Óh, semmit? . . . Cigarettát sem? És miről fog szólni az a színdarab?... Úgy értem, mi a szto rija ? ... Valami dráma, vagy szerelmi tör­ ténet? Azt im á d o m !... Olvasta Asturias novelláját a N a g yvilá g b a n ... a iz é ... 12 �Lida Sa l tükrét?. . . Mondja, miért nem tudnak ilyeneket írni a mi íróink?. . . Va­ lahogy olyan földhözragadtak, nem? Igazán ne értsen fé lre . . . Nem becsülöm le, hiszen én is, az uram is munkáscsaládból jöttünk, de az embernek azért lehet ig é n y e ? !... Hanem, van egy nagy b á n a tu n k !... Képzelje, nyolc hónapja várunk egy vajszínű Volksira! N in c s !... Én nem értem, miért nem hoznak be vajszínű ko­ csit is ? ... Csupa zöld meg p iro s ... Igazán nem kér semmit? Ha ilyen szerény, nem sokra viszi a Parnasszuson!... (kezét nyújtja) Jöjjön el máskor is. Szivesen látjuk! Römizni tu d ? ... (kimegy) ÍRÓ: Kérem a telepet! (Megjelenik a József-telep képe) Ez itt a Meszes másik oldala . . . Orrfacsaró bűz, ólnagyságú, deszkából összerótt „lakások” . . . Ez is Tarján! Húsz év alatt 6000 lakást húztak fel itt! Ezeknek még nem ju t o tt .. . Tébolyító g o n d !... Utcasarok fabódékból. Nem munkanélküliség, nem anyagi nyomor! Néhol tévé-an­ tennák és m otorkerékpárok!... De maszatos gyerekek is . . . lompos, elhanyagolt külsejű asszonyok, akik már feladták. Elomlott testtel ülnek, trécselnek vagy néznek maguk e lé ... 1. ASSZONY: (középkorú, megviselt arcú) M it keres? ÍRÓ: Nézelődöm. 1. ASSZONY: Ezt ugyan nézheti! Ezt nem mutogatják idegennek. Uram, mi itt hatan va­ gyunk egy háromszor négyméteres szobában"... El tudja képzelni? Jöjjön, megmuta­ to m !. .. Ez itt a szoba, konyha, kamra, fürdőszoba e g y b e n !... Nem létezik tisztán tartani. A falból örökösen hull a h a m u ... Az ember a sáros utcáról belép a szobába . . . ÍRÓ: Nincs kilátás új lakásra? 1. ASSZONY: Kilátás? (keserűen elneveti magát) ÍRÓ: Előbb-utóbb ezt is felszámolják. 1. ASSZONY: De m ik o r? ... A jött ment idegenek bezzeg rögtön kapnak! Mi meg vár­ junk! . . . Ez a demokrácia? 2. ÖREGASSZONY: (öregasszony, botra támaszkodik) Valamikor, aki a kolónián lakott, attól rettegett csak, hogy ide ne k e rü ljö n ... Mert ennél nincs már le n te b b ... ÍRÓ: Mióta él itt? 2. ASSZONY: Itt születtem ... nekem már nem is kellene másik. ÍRÓ: Miért, megszokta? 2. ASSZONY: Nem birnám m e g fiz e tn i!... Havi hatszázból? (lemondó mozdulatot tesz. Mindketten kimennek) ÍRÓ: (tűnődve) A Meszes egyik oldalán nyomortanyák, a másik oldalán új paloták. A kettő között a felszabadulás s z o b ra !... M it c s in á lja k ? ... Erről is csak beszélni kell! Persze, hiszen a szorító gond a lényeg! Egyszerre kell dönteni a telep, és a putrik felszámolása, meg 1000 szakember letelepítése között. És nincs vagy-vagy! Csoda, hogy a vezetők nem bolondulnak b e le !.. Mennyi álmatlan éjszaka lehet bele­ építve ezekbe az új házakba! Kerestem egy munkásból lett fiatal mérnököt. Nem volt otthon. A kutyáját sétáltatta. . . A Meszes egyik oldalán hull a hamu a falból, a másik oldalán a kocsi a főgond. Ez is, az is Tarján. De: két világ! . . . IHANÁK: (frissen jön, kezében füzetek) Hoztam magának néhány érdekességet! Illegális füzetek voltak. ÍRÓ: Politikum, politikum! HANÁK: Nem értem! ÍRÓ: Mondja, miért van az, hogy görcsbe rándul a kéz, ha egy színdarabban le kell írni azt, hogy fo rra d a lo m ... meg p á r t... meg kommunizmus?... Miért lépnek műkö­ désbe a bénító re fle xe k? ... Jól tudom, világos! A magyarázat kéznél van. De ma?! Az ember már attól fél, hogy rásütik a stupid vonalasság, vagy a stréberség „ b é ly e g é t"!... Pedig ki kell mondani! Ezek szent fogalmak! És ha nem azok, mi vagyunk a hibásak! Mert lejárattuk! Hagytuk lejáratni! Szeretném, ha m egértené... ez most kínlódás. . . Az ember becsületes akar lenni. Megírni az igazat. Mer mi az igazság? . . . Én is jól tudom, hogy tizenkilencben nem csak hősök voltak, hanem gyávák, rongyemberek, ellenségek is, de a tény attól még tény marad: egy maroknyi párt a világ élvonalába emelte ezt a szerencsétlen, sorsüldözött kis n é p e t!... De ha ezt leírja az e m b e r... szinte már látja, ahogy elhúzzák a szájukat. 13 �HANÁK: (élesen) Kik? ÍRÓ: (csendesen, mélyen) Igaza van! HANÁK: Nem gondolja, hogy magában is hiba lehet? ÍRÓ : Biztos! HANÁK: (emberségesen) Na, ne rágja magát ezen! Csinálja csak úgy, ahogy jónak érzi. Volt már Baglyason? ÍRÓ: Még nem, most készülök . . . HANÁK: (átfogja a vállát, megnyugtatóan) Most menjen ki Baglyasra . . . Keresse meg Böske nénit . . . majd mindenről elbeszélgetünk . . . (Az író oldalt leül. Jegyzeteit lapozgatja. Mintegy felidézi a baglyasi emlékeket. De amit látni fogunk: a képzeletben játszódik. Csak a Böske nénivel folytatott beszélgetés valóságos.) (Zene indul a hangszóróból. Ez „fe ltö lti” érzelmileg a nézőket. A vásznon Furák Teréz sírjának képe jelenik meg. A kis zománctáblán ez áll: „Furák Teréz 1911-1930.” Kis idő múlva megjelenik Teréz. Fehér ruhában. A haját kis gyöngyös háló fogja össze. Bájos, törékeny jelenség. Sugárzik róla a fiatalság és a szép­ ség.) TERÉZ: (most nagyon boldog) Jaj, mennyire féltem, hogy eltévesztem a szöveget. Pedig nagyon könnyen tanultam az iskolában . . . Ügy szerettem volna polgáriba is já r n i! . . . (más ju t az eszébe) Jóska is nagyon izgult az előadás e lő tt... Nem mutatta, de én észrevettem rajta! Jaj, de jó is volt akkor! Készülődtünk!... Várakoz­ tunk! (perdül egyet, kislányosan) HOVÁN: (bejön. Ugyancsak jelmezben, mint Romeo. Odalép lassan a lányhoz. Hosszan nézik egymást. Gyöngéden megsímogatja a lány haját, majd két tenyerébe veszi az arcocskáját) ...T e ! A szövegben az van, hogy amikor Lőrinc barát összeadja őket, megcsókolják egymást. . . ! TERÉZ: Annyi ember előtt? HOVÁN: Félsz? TERÉZ: Nem. HOVÁN: Meg foglak csókolni, kicsi! TERÉZ: Ahogy akarja. HOVÁ N: (nyomatékkal) Akarod! TERÉZ: A k a ro d ... (mert a fiú gyönyörködve nézi) ...C súnya va g yo k? ... (a fiú rábólint, játékosan) . . . Nagyon? HOVÁN: N a g y o n !... Csak a homlokod szép. Tiszta! (most összenevetnek, nézik egymást. Ez már nem játék. A tüzet fogás gyönyörű pillanata. Most a zene is magasra csap. Puhán, sok érzéssel megcsókolják egymást. Aztán Teréz szemérmesen lehajtja a fejét. Lőrinc barát jön. Orgonaszó. Rómeo és Júlia letérdelnek. Lőrinc barát összeadja őket. Ismét megcsókolják egymást. Majd egymás kezét fogva kacagva, túláradó boldogsággal meghajolnak a képzeletbeli közönség előtt és kifutnak) ÍRÓ: (élénken, felfűtve) ...Ig e n ! Ezt kerestem! A sok vér és gyász között! Hiszen öröm is volt! Kellett, hogy legyen! Anélkül elpusztult volna az élet. A szomorúság a lélek tele, az öröm pedig a nyara. A kettő éppúgy nem lehet meg egymás nélkül, mint a természetben. Az élet mindig belopja a derűt is az emberi szívekbe. A könny mellé a mosolyt, a sírás mellé a szerelmes csókot, a gyász feketéje mellé a kendők és szoknyák derűs színeit, a komor fellegek alá a házak, a szerszámok faragásait és szép formáit, a lelket kielégítőt, amiben az embernek öröme te lik . . . E város története szenvedésekkel van teli. De szivárvány is volt n é h a !... Meg kell m u ta tn i!... Igen, ezt a szivárványt kerestem én is Baglyason! (a szín jobboldalán üldögélő asszonyhoz megy) Böske néni! Meséljen még róla! BÖSKE NÉNI: (játszhatja ugyanaz a színésznő is, aki az anyát) Óh, nagyon szemérmes lány volt Terike, még mielőttünk se vetkezett le. Mondta is anyám neki: „M it csi­ nálsz majd te lány, ha felhajtják a pendelyedet?" Azt mondta, ő sose megy férjhez . . . mintha csak tudta volna előre, szegény . . . ÍRÓ: Milyen volt? Szőke? Barna? Kicsi? Nagy? BÖSKE NÉNI: Kicsi, mint egy madár. Olyan selyemszőke. Eleinte hosszú hajat viselt, be­ fonva. Egyszer levágatta. „Na, mondta az anyám, — nagy lány lett, szerelmes, tetszeni akar!” Csak azt nem tudtuk, hogy kibe? Aztán az imakönyvében megtaláltam a Hován Jóska fényképét. Mondom anyámnak, mi a helyzet. Jól van, azt mondja, 14 �rendes fiú . . . Mondom Terinek, mit találtam a könyvében. Nem tagadta. Attól fogva nekem mindent elmondott. A műkedvelők előadták Romeo és Juliát, ott szerepeltek. O tt szerették meg egymást, Jóska gyakran eljárt hozzánk, Bandinak jó barátja v o lt. . . ÍRÓ: Milyen ember volt Kakuk József? BÖSKE NÉNI: Olyan középmagas, hátra volt fésülve a h a ja ... kemény nézésű ember v o lt .. . (fényképe megjelenik a vásznon) (Jönnek középen Hován és Kakuk József. Cigarettáznak, megállnak) KAKUK: Túl fiatal még. HOVÁN: De komoly. KAKUK: Nagyon figyelnek be n n ü n ke t... A pesti összekötőnket is . . . Valaki más k e lle n e ... amíg nem késő! HOVÁN: Kire gondoltál? KAKUK: Hány éves? HOVÁN: (nem érti) K icsoda?... Terike? . . . Nem, arra még tényleg fiatal! KAKUK: Éppen ez a legnagyobb fegyvere! Egy gyerek nem gyanús. HOVÁN: Ha elkapják, kiverik belőle. Semmi tapasztalata. KAKUK: A bátyját ismerjük. Köztünk van. És azt mondod, ő is komoly lány. HOVÁN: Féltem. KAKUK: Megértelek. HOVÁ N: Á, nem a z é rt... KAKUK: Nincs abban semmi, J ó ska ... HOVÁ N: A bátyjának szóljak róla? KAKUK: Előbb a kislánnyal beszélj. De ne erőltesd! (kimennek) BÖSKE NÉNI: (folytatva az em lékezést)... Mindig dalolt. Akár jókedve volt, akár nem, mindig dalolt. Mondta is szegény apánk: „Ez a jány a mi kis pacsirtánk!” Tudja, ő volt az utolsó gyerek, a legkisebb, a család szemefénye . . . (besétálnak a színre Hován és Teréz. Megállnak középen.) HOVÁN: (komolyan) Te tudsz arról, hogy B a n d i... milyen munkát végez? TERÉZ: (lesüti a szemét, meghúzza a vállát, nem felel) HOVÁN: Na. tudod, vagy nem tudod? TERÉZ: Nekem ezt nem szabad tudni. HVÁN: P ersze!... (elmosolyodik) Segítenél nekem, ha megkérnélek? TERÉZ: Mit? HOVÁN: Beszéljünk magyarul! (pillanatra körülnéz, nem látja, vagy hallja-e őket valaki) A pincétekben röplapok vannak. (Teréz megint lesüti a szemét) Vagy talán ezt sem szabad tudnod? (A lány fejével jelzi, hogy nem) Na jól van! Idefigyelj. Néha fel kellene utaznod Pestre . . . Jártál már fenn? TERÉZ: Egyszer régen . . . Még kicsi voltam . . . HOVÁN: Levelet viszel. Megbeszélt helyre. Átadod, a másikat meg elhozod. Ennyi az egész. TERÉZ: (naív éredklődéssel) Milyen levelet? HOVÁN: Közönséges levelet. Bárki elolvashatja. TERÉZ: Akkor mért nem postán? HOVÁN: Mert titkosírás van rajta . . . vegyszerrel . . . érted már? TERÉZ: És kinek kell majd átadni? Honnan ismerem meg? HOVÁN: Mindent meg fogsz tudni. Vállalod? TERÉZ: (őszintén) Félek. HOVÁN: Na, jól van. Nem mondtam semmit. TERÉZ: (ijedten, hogy félreértették) ...A ttó l, hogy majd nem tudom jól m egcsinálni... hogy elrontom. HOVÁN: (könnyen megcsókolja) Tudod-e, hogy nagyon veszélyes? TERÉZ: Te is csinálod, Bandi i s . . . Jóska bácsi i s . . . HOVÁN: De mi kibírjuk, ha e lk a p n a k !... Veled mi lesz, ha megkínoznak? Szeget vernek a körmöd alá! Gumibottal ütik a talpadat! Gyertyával égetnek! TERÉZ: (riadtan befogja a fülét) Ne! HOVÁN: (melegen, halkan) Féltelek. TERÉZ: Majd vigyázok... nagyon vig yá zo k... 15 �H O V Á N : Most senkinek egy szót se! Gondolkozz még holnap estig. (meg akarja csókolni a lányt, de az elfordítja a fejét, a mellére búvik) ... Nem akarod? TERÉZ: (hangjában szomorúság bujkál) Most nem. H O V Á N : (megcsókolja az arcát, megsimogatja a haját) Szervusz. Holnap este ugyanitt! (a kezével int és kimegy) TERÉZ: (most előrejön. Rövid zenei átkötés után) Fogalmam sem volt, mit válallalok... csak később kezdtem megérteni. Arra gondoltam, Jóska nem akarhat nekem rosszat. Szeret. Mondta is ... Mindig rágondolok ... Szeretnék olyan lenni, mint ő, nyugodt, erő s... Olyan jó mellette lenni!... Éjjel mostanában nem alszom, mindenféle történeteket gondolok ki magamban, hogy viszem majd a levelet, vallatnak, de én hallgatok. (halkan kuncogva) Böske néném tudja csak ... De ő nem mondja e l ... Jaj, olyan jó így! (túláradó boldogsággal kiszalad, a zene is ezt a hőfokot fejezi most ki) BÖ SKE NÉNI: (folytatva a vallomását) ...É n meg, tudja, még aznap elmondtam anyámnak is, apámnak is, hiszen Bandit már figyelték a csendőrök .. Mikor Bandi megtudta, nagyon mérges lett. Elszaladt. ÍRÓ: És a szülei? Mit szóltak hozzá? BÖ SKE NÉNI: Anyám sírt. Féltette. De apám csak annyit mondott „Ennek úgy látszik, így kell lennie." (Hován és András lépnek a színre. András láthatóan feldúlt. Megkezdett vita folyta­ tását halljuk) H O V Á N : Mi ütött beléd? A N D R Á S: Mért nem szóltál? H O V Á N : Nem lehetett. A N D R Á S: (nagyon ingerülten) Kinek van joga hozzá, hogy az én hugo m at...? H O V Á N : (közbevágva) Mit akarsz? Megnevezzem? Tudod, hogy nem tehetem. A N D R Á S : (indulatosan a levegőbe vág, kifújja a mérgét, majd halkabban) Teri beteg. H O V Á N : (megdöbbenten) B ete g?... Mi baja? A N D R Á S : Megemelte magát a gyárban. A száján vér jött. H O V Á N : Mikor? A N D R Á S : Három napja lehet. H O V Á N : Értem. (most érti meg a lány viselkedését is) A N D R Á S: Neked nem szólt ró la ?... Fájlalja a hátát. Az orvos szerint meg kellene rönt­ genezni. Dehát, hol? Kinek van arra pénze? H O V Á N : Felvisszük Pestre. A N D R Á S : Hogy bírjuk költséggel? H O V Á N : Vannak köztünk orvosok is... Megkértem, hogy senkinek ne beszéljen róla... A N D R Á S: Most emiatt sír, hogy elmondta Böskének, kitudódott... fél, hogy most haragszol rá, elfordulsz. Tudod, milyenek! M ár teljesen beleélte m agát... Most már ne vond vissza! H O V Á N : Tegyük függővé a vizsgálattól... Vigasztald meg. Azt üzenem neki... Különben, majd én ... (vonatfütty. Visszhangos, zajos pályaudvari csarnok. Aztán az utcazaj. Majd kívül reked a zaj, fehérköpenyes orvos jön, mögötte a két fiú. Nem mernek egymásra nézni) O R V O S: (maga elé) Megvizsgáltam. H O V Á N : (félve kérdezi, mert sejti a választ) Mi az eredmény? A N D R Á S: (riadtan) Csak nincs valami ko m o ly...? O R V O S: (tehetetlenségét kifejező mozdulattal) Nagyon sajnálom m agukat... Nem tehetek semmit... meg kell mondanom az igazat. (nagy csend. Hosszan fújják maguk elé a füstöt) H O V Á N : Nagyon súlyos? A N D R Á S: Mondja meg, doktor ú r ... jobb túlesni rajta ... O R V O S: A röntgen szerint nincs remény... Ha nem lennék ateista, most azt mondanám, bízzunk istenben. H O V Á N : M ás reményünk nem lehet? O R V O S: Mind a két tüdeje meg van támadva. A N D R Á S: (nehezen tartva magát, remegő hangon) Mennyi ideje van hátra? O R V O S: Ha nem fázik meg, jól étkezik... egy é v ... legfeljebb kettő. 16 �ANDRÁS: (reménykedve) Hátha a szanatórium ban?.. . Ha kell összeszedjük minden pén­ zünket, igaz, Jóska? Még a Vörös Segély is ! . . . E lőterem tjük!... Ö sszegyűjtjük... A bányászok nem hagyják el egym ást!. . . ORVOS: (fejét ingatva) ...Ír o k egy levelet a helybéli orvosnak. A gyógyszereket mielőbb váltsák ki . . . A kezdő adagot én adom. (a zsebéből titokban egy kis csomagot nyújt át) Őelőtte titkolni kell, természetesen . . . egy lelki törés csak meggyorsítaná . . . (felpillant, arcára mosolyt előltet) Már jön is . . . (Terike besiet, frissen, csinosan) Semmi komoly baj, k is lá n y ... egy kis mellhártya izgalom, majd elmúlik. Csak nagyon vigyázzon, meg ne fázzon! Dolgozik valahol? Otthon kell maradnia hosszabb id ő re ... Pihennie kell. S okat. . . Levegőváltozás is jó t tenne . . . TERÉZ: (élénken, derűsen) Az meglesz!. . . Gyakran jövök föl . . . ORVOS: (megsímogatja a lány arcát) Viszontlátásra. (kezet fog a fiúkkal) HOVÁN: (elkíséri néhány lépésre) Mivel tartozunk? ORVOS: (összezárt öklét mutatja egy pillanatra, kimegy) TERÉZ: Ugye, mondtam nektek! Kidobtuk egy ruha árát. HOVÁN: (gyöngéden átkarolja) Most egy időre abba kell hagynod az utazgatást, amíg megerősödsz. TERÉZ: N e ... igazán nem vagyok g y e n g e ... A gyárban majd leszámolok, ha muszáj, de ez semmi! Igazán kibírom. HOVÁN: Mondom, hogy nem szabad utazgatnod. Megfázhatsz. TERÉZ: (szinte könyörögve) Vigyázok m a jd !... Ne vedd el! (a két fiú összenéz egy pillanatra. Teréz észreveszi) M it titkoltok? Miért néztek össze? ANDRÁS: C s a k ... megbeszéltük... HOVÁN: Rendben van. Csinálhatod. Csak nagyon vigyázz! TERÉZ: (a nyakába ugrik mindkettőnek, örömében) Mi lesz? Nem eszünk semmit? Tudjátok, mit kellene? ANDRÁS: (erőt véve magán) Nem költünk. Van szalonna, kenyér, paprika, sajt. Azért hoztuk, nem? TERÉZ: Csak egy virslit! Egy felet! Olyan régen nem ettem már, nem is emlékszem az ízére . . . Meg egy jegeskávét. . . Igazán, csak egy kis kanállal! HOVÁN: Arról szó sem lehet! ANDRÁS: A virslit megkapod! Mi meg Jóskával eszünk kint a kertben. Nesze, itt a pénz, vegyél magadnak a büfében. (pénzt ad át) Majd kint megvárunk (A két fiú kimegy. Teréz marad csak a színen. Lassan előrejön. Néhány zenei futam jelzi az idő múlását. Teréz középen, egy fénykörben áll. Fázósan kulcsolja át a testét két karjával) Mindig lázam van . . . Mindig fázom . . . Néha úgy érzem, a lelkem is didereg. Mitől van ez? . . . Hiába titkolják előttem, tudom, hogy beteg vagyok . . . Mária néném tüdő­ bajban halt m e g ... neki is mindig láza v o lt .. . mindig fá z o tt... (más hangon) Gyakran utazom Pestre. Ez tartja bennem a le lk e t. . . De mindig dobog a szívem, amikor leszállok a vonatról, hogy mikor lép hozzám valaki . . . Tudom, hogy mindenkit figyelnek. Néha melegség jön rám, néha szédülök. . . Istenem, csak el ne ájuljak, mert akkor bevisznek a kórházba, és megtalálják nálam a rö p la p o t!... A csendőrök állandóan kutatnak utána . . . Egyszer anyám vitte ki a kötője alatt, amíg kutattak . . . Jóska te g n a p ... Olyan jó napom v o lt !. .. mondta, hogy felvettek a s e jtb e ... és azt is mondta, ha meggyógyulok, elvesz feleségül . . . Elmúltam tizennyolc . . . Megint sze­ repelünk . . . utána bál lesz! Azt a fehér ruhámat veszem fel! (kisüt arcán az öröm a gondolatra, de megborzong) Milyen hűvös van! Itt az ősz... vége a nyárnak... (ki­ megy. Harangszó. Szűzmáriás lobogó alatt, énekelve bevonul a színre a „körmenet” . Feltűnő, hogy mindenkinek a kezében egy szál vörös szegfű. Amikor a menet áthaladt, Hován kiválik és előre jön) HOVÁN: . . . I t t voltak az összes bányából az összekötők... Mindent megbeszéltünk a kör­ menet a la t t . . . Csak így tudunk feltűnés nélkül ta lá lk o z n i... Ezt a napot feljegyzik majd! 1929. onvember 1.! Másnap 5000 bányász lépett sztrájkba, ahogy megbeszél­ tü k . .. Megmutattuk hogy élünk, a föld alatt is! (mély sóhaj után, szomorúan) Teri meg fog halni . . . Ez a teher a legnehezebb . . . Sok minden értelmét vesztette, már nem voltak terveim. Keveset gondoltam már a kettőnk jövőjére. Mert azok a legszomorúbb dolgok az életben, amelyek elmúlnak, anélkül, hogy lettek v o ln a ... Mindig rettegtem, ha egyszer lebukik és megkínozzák, nem birja k i . . . Szivesen megfeleztem volna vele 2 17 �az én hátralévő éveimet! De ilyen alkut kivel lehet kötni? És ki tudja, nekem is meny­ nyi van hátra? . . . (a fúvószenekar játszani kezd. Betáncolnak a fiatalok. Színes, vidám forgatag az egész színpad, tele fénnyel, belül, a szívekben is. Re pül a szerpentin, konfetti. Túlhabzik a jókedv, a kacagás, a zene és vidámság. Kis idő múlva váratla­ nul megjelenik Teréz, fehér ruhájában, tétován Jóskát keresi) HOVÁN: (döbbenten eléje siet) Te mit keresel itt, Terike ? Miért nem fekszel otthon? TERÉZ: (vidámságot erőltetve magára) Látod, táncolni szeretnék v e le d !... Gyere! Még sose táncoltunk! Mindig csak ig é rte d !... Nem is veszed észre? Ez a ruha volt rajtam akkor is! Mikor Lőrinc barát összeadott. HOVÁN: Azonnal viszlek haza! Még csak ez hiányzott! TERÉZ: (az előbbi kedve, ereje sehol. Könyörög) Ne vigyél még haza! . . . Nagyon kérlek! Csak most az egyszer még! . . . HOVÁN: (átkarolja, féltőn) Forró a kezed, az arcod. Lázas v a g y !... Hogy tehettél ilyet? Ha most megfázol, tu d o d ...! TERÉZ: (bizonygatva) Egész nap olyan jól éreztem magam. Tudtam, hogy ma este ta lá l­ kozunk . . . Gyere! Már jól vagyok! (erőt vesz magán) Menjünk mi is . . . Most az egyszer! HOVÁN: (gyorsan leveti és ráteszi a zakóját) Gyere inkább haza! (Magához öleli, szinte melengeti) TERÉZ: (most már végleg elhagyja az ereje) (Feltör belőle a sírás) Meg fogok halni, Jóska . . . HOVÁN: M eggyógyulsz!... Ne mondjál ilyeneket! TERÉZ: Fogy az erőm, é rz e m ... éjszakánként csupa víz v a g y o k ... be akar a hátam sza­ k a d n i... Szoríts magadhoz, J ó s k a !... Ugye, nem felejtesz majd el? HOVÁN: (nehezen bírja visszanyelni megindultságát) D ideregsz... Menjünk m á ris ... TERÉZ: Csak egy percet még! (nagyon szomorúan) Hiába vettem fel a szép ruhámat . . (lemondóan) Mi már sosem táncolunk Jóska, sose . . . HOVÁN: (hogy felrázza) Dehogynem! Na, akarsz fordulni egyet, kicsi? Aztán viszlek ha­ za! . . . Csak egy rövid fordulót! TERÉZ: (túláradó boldogsággal) A k a ro k ... a k a ro k ... De nincs erőm, J ó ska ... Látod, hiába jöttem . . . nem bírom . . . (lehervad. A fiú mellére hull a feje. Hován most gyengéden felveszi a kis testet a karjaiba. Játéknak szánja: így forog vele. A tán­ coló fiatalok körülveszik őket, bevonva a forgatagba. Aztán hirtelen elhallgat a ze­ ne. Mindenki megdermed. Hován megtorpan. Teréz keze élettelenül lehull. A fiatalok a vörös szegfűt egyenként ráteszik a kis halottra. Hován, — ölében tartja a lányt — előre jön a színpad széléig) HOVÁN: ...B örtönben voltam, amikor e lte m e tté k... egész nap s írta m ... Nem is bírtam volna végig nézni a tem etést. . . ANDRÁS: (a húga lehanyatlott kezét visszahelyezi az ölébe és ráigazítja fátylait) ...A k k o r éjjel szabadultam a börtönből. Nagyon fáradt voltam. Kérlelt, hogy beszélgessünk. Jóskáról is kérdezősködött. Mondtam, majd holnap. Elaludtam. Akkor éjjel meghalt. Az a holnap sose jött el m á r ... (Hován a fiatalok sorfala közt kiviszi a lányt. Vala­ mennyien követik. Zene nincs, csak néma gyász) BÖSKE NÉNI: (Emlékezve, halkan) Jaj, mennyire sajnálom azt a szegény gyereket! Nagyon szép temetése volt. Legalább kétezer ember kijött. A bányászok még díszlövést is le­ adtak . . . Kijönnek hozzám néha az iskolások, akik a sírját gondozzák . . . ÍRÓ: Térjünk vissza egy pillanatra az eseményekhez! Ez volt az az idő, amikor robbanásig hevült a kazán. Amikor valósággal lefejezték a p á rto t. . . HANGSZÓRÓBÓL: Főszolgabírói jelentés 1929-ből: „A Gyertyánosbánya melletti erdőben Eppich Ede, Pothornik József Salamon Imre, Hován József és Kakuk József tiltott gyű­ lést tartottak. Említetteket a csendőrség elfogta . . . " (a vásznon korabeli képek jelen­ nek meg az egyes szövegek között) HANGSZÓRÓBÓL: Idézet egy jelentésből: „Elviselhetetlen a munkásság nyomora. Vannak családok, ahol már nincs bútor, a 8-10 tagú családok asztalán hónapok óta nem volt hús. A tüdővész orgiát ü l . . . ” (dobpergés) HANGSZÓRÓBÓL: Jelentés a Belügyminiszternek: „1929. november 4-én a baglyasaljai szénkörzetben 1854 bányász szrájkol. November 7. A szrájkolók száma 2743. Sal­ gótarjánban a házak oldalára ki van festve: Éljen a proletárdiktatúra! Éljen no­ vember 7!” (dobpergés) 18 �HANGSZÓRÓBÓL: Idézet a párt röplapjából: „ .. .N é g y hétig állottunk harcban a kizsákmányolókkal. Harcunk befejeződött bérjavítás nélkül. Miért történt ez így. El­ árultak minket a sárga szakszervezetiek... Munkások! A küzdelemben, mint tudjátok, a Kommunisták Magyarországi Pártjának salgótarjáni tagjai elől járnak . . . Készüljetek az újabb harcra! (a színen most átvezetik a megbilincselt Kakukot, Hovánt, és Furák Andrást. A vádlottak középen megállnak, szemközt a nézőtérrel) (Az itéletet halljuk a hangszóróból) HANGSZÓRÓ: (visszhangos teremből) ,,A Magyar Szentkorona Nevében! A Budapesti Ki­ rályi Ítélőtábla, mint büntetőbíróság az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló bűntett miatt . . ." (fokozatosan elhalkul, ennyiből is megértjük, hogy miről van szó. Az elitélteket elvezetik.) ÍRÓ: A többiekkel mi lett? BÖSKE NÉNI: Harminckettőben nagy letartóztatás volt. Ö sszeszedték a párt vezetőit, Bandit is, Jóskát is, Kakukot is lefogták. Bandi megszökött a csendőrségtől, átment a határon éjjel, Kiment a Szovjetunióba. ÍRÓ: És Hován? BÖSKE NÉNI: Hogy Bandinak sikerült megszökni, így a többi mindent rákenhetett, keve­ sebbet kaptak. Hován is kiszabadult, majd kiszökött az is a Szovjetúnióba. ÍRÓ: És Kakuk József? (bejön középre Kakuk József) HANGSZÓRÓBÓL: ,,A Magyar Szentkorona nevében! A Budapesti Királyi Ítélőtábla, mint büntetőbíróság . .." (elhalkul a szöveg) (Kakuk kilép) KAKUK: (középen, megbilincselve) Tisztelt bíróság! Az utolsó szó jogával, csak azért kívá­ nok élni, hogy elmondjam: engem azzal vádoltak meg, hogy kommunista bérenc va­ gyok. Ha a kommunizmus az, amit az újságok írnak róla, meg ahogy a katonaságnál a tiszt urak elmondták, hogy zűrzavart, anarchiát, rablást, nők megerőszakolását, a család szentségének letiprását, az emberi jogok megsértését jelenti, a nyomort és a csajkát, akkor kétszerte nagyobb ellensége vagyok a kommunizmusnak, mint a tisztelt bíróság, vagy bárki . . . (emelt hangon) De ha a kommunizmus azt jelenti, hogy kenyér az éhezők kezében, lakás a feje fölött, ruha a testén, ha jogot jelent és munkát és szabadságot a népnek . . . HANGSZÓRÓBÓL: Megvonom a szót! KAKUK: (még jobban megemeli a hangját) .. . H a azt jelenti, hogy a nincstelen ember­ számba m egy. . . HANGSZÓRÓ: Vádlott! Megtiltom! Hagyja abba! KAKUK: Akkor én kommunista vagyok! HANGSZÓRÓ: Elvezetni! (a csendőrök közrefogják. Lehántja magáról a kezüket. Előbbre jön. Most csak őt világítja a fény) KAKUK: (nyugodt, magabiztos) Nem a két és fél é v .. . Azt kibírja az e m b e r... Az a tudat, hogy elárultak bennünket! Hogy árulók vannak köztünk a pártban!? Amit évek alatt titokban kié p ítg e ttü n k ... De n e m ... még maradtak kin t! . . . Majd én is kiszabadulok! És fo ly ta to m !... Az én életem itt már úgysem szá m ít.... Pecsétes ember lettem a saját hazámban . . . Nekem nyuqodt életem akkor sem lesz már, ha semmit sem cs in á lo k ... Mi lehet a többiekkel!? Kibirják a vallatást? Még most is eszembe jut, amikor kikövetelt bennünket a csendőrfogdából a tömeg, és el­ énekelte az Internacionálét!. . . Harmincötben letépték a körmeimet és szétrúgták a vesémet. Nem tudtam többé kiegyenesedni . . . Nem éltem hiába . . .Megtanítottam sokat, hogyan kell űzött vadként élni. Meglapulni. Okosan rejtőzni. De támadni is. amikor csak le h e t... Majd jönnek a fia ta lo k !... Így folyik át egyik nemzedékből a másikba az e rő . . . mint sok kicsi patak vize . . . amely folyóvá egyesül . . . Az pedig ugyis kivájja a maga m edrét!.... Nem lehet megállítani! ÍRÓ: ...M a jd n e m a felszabadulás küszöbén halt meg. Az utolsó kenetet visszautasította. Emiatt az egyház nem adott engedélyt a temetésre. Sírját volt társai, barátai ásták meg. És mivel gyászkocsit sem kapott, testét egy bányacsillén tolták ki a Rau-aknából a temetőig. (most a bányászok betolnak egy csillét. Rajta koszorú és virág. Társai körülállják, leveszik a sisakjukat) 1. BÁNYÁSZ: (kissé előbbre lép, torkát köszörüli) Messzi útra mégy most, Kakuk J ó s k a !... Te már befejezted . . . Nem érhetted meg, hogy mit hoz ránk a jövő . . . amiért annyit küzdöttél, szenvedtél Jóska! Azt mi nem felejtjük e l . . . Kiástuk a sírodat. 19 �Ki is hoztunk ide téged. Igaz, nem valami díszes gyászkocsin, csak egyszerű csillén, de így való egy bányászhoz!... Hát, isten áldjon meg tégedet, Jóska! Ámbár igaz, te nem voltál istenes ember, de már így szokás m ondani... Megőrzünk a szívünkben, nem felejtünk el ... Nyugodjál békében ... (megszólal a fúvószenekar. Gyászindulót játszik. Néhány taktus után az író előrelép) ÍRÓ: Nem, nem így történt!... Nem volt zenekar. És nem volt búcsúztatás. Koszorú és virág sem volt. A csendőrök szétkergették a gyászolókat, a család tagjai maradtak csak ott... De most, legalább itt, az emlékezésben adjuk meg neki az illő vég­ tisztességet, amit akkor nem kaphatott meg ... (Az ügyelő koszorút ad át, amelyet az író elhelyez a csillén. Beáll a gyászolók közé. Visszahúzódik a fény. Körben csak a karbidlámpák kicsi lángja ég. Szól a gyászzene) — lassú függöny — II. RÉSZ A játék megkezdése előtt néhány pillanatra még felhangzik újra a gyászzene, mintegy emlékeztetőül: ezzel ért véget az első rész. A színen Hanák és az író. Mire a szín közepére érnek, a zene elhallgat) ÍRÓ: Mit gondol, jó lesz így? H AN Á K: (kedvetlen, de nem udvariatlan) Ehhez nem értek. ÍRÓ: Mégis: Hogy tetszik? H AN Á K: Tetszik. ÍRÓ: Vajon majd a közönségnek is tetszeni fog? H AN Á K: Lehet. Szeretik a szívhezszóló dolgokat. ÍRÓ: De nem csak az! A körmenet, a két fiatal tragikus szerelme, Kakuk élete és halála ...e z történelem is, nem gondolja? H AN Á K: Két hiba azért van benne!... Ez egyik: a két fiatalt túl romantikusan állítja b e ... Sokkal több volt mibennünk a tudatosság! Tudja maga, mi az a meddő­ hányó? Ahová a bányából a követ kihordják. Mint gyerkőcök ott keresgéltük a szenet naphosszat, azután meg eladtuk ... ÍRÓ: Az öszefüggést nem értem. H A N Á K: Ott tengődtek a börtönviseltek, az illegálisok, a munkanélküliek. Miről folyt a szó? Politikáról Az volt a mi „pártiskolánk"!... Foglalkoztak velünk az öregebbek. Szóval, nemcsak szerelem! ÍRÓ: De bizonyára a meddőhányón is az egyik éhes volt, a másik szomorú, a harmadik szenvedett valamiért, vagy beteg volt, a negyedik örült, mert szeretett egy lányt és arra gondolt... ! H AN Á K: Aztán: Hován nem tehetett célzást arra, hogy ő tudja, mit dolgozik Bandi! Egyik sejt nem tudhatott a másikról! ÍRÓ: Lehet, de ez színpad. H AN Á K: M aga tudja. (lehajtja a fejét, kifújja a füstöt hosszan) ÍRÓ: (nézi a másikat) Mi van magával? H AN Á K: Sem m i... ÍRÓ: Kedvetlen. Nem ilyen szokott lenni. H AN Á K: Van magának gyermeke? ÍRÓ: Kettő is. Nagyok. H AN Á K: M a vittem be a fiamat a kórházba. ÍRÓ: Mi baja? H AN Á K: Háborús „örökség”. (mélyről) Tudja, én sose értem rá családi életet éln i... Mindig a „sűrűjében" voltam ... Közben felnőtt a fiam ... anélkül, hogy megismer­ tem voln a... Nézem, nézem ... és nem ismerem! (szomorúan lehajtja a fejét) A felségem persze engem okol. Na, majd megismeri őt is! Ott maradt szegény, ahol húsz éve volt, amikor elvettem . . . Ü vegfestő volt. Nagyon ügyeskezű. Sokra vitte volna, de jöttek a gyerekek . . . ÍRÓ: (közelebb lépve) Bocsáss m eg... egy pillanatra megállunk itt!... Mint színésznek, mi a véleményed erről az emberről? 20 �SZÍNÉSZ: Gondolkodó fajta, az biztos. És van benne sok emberi mélység . . . csak nem mutatja. Talán egy kicsit megmerevedett... de azt hiszem, látja sajátmagát, és ez nagy dolog! Intelligens! Szeretem, mert... az én generációm! Jól ismerem ezt a fajtát. Erőslelkű ember! Mi, nagyon fiatalon, többszörös terhet vittünk. És mire célba értünk... elmúlt az ifjúságunk!... (széttárja karjait: ez az élet, nincs mit tenni!) ÍRÓ: Köszönöm ... (a színész kimegy) ... Hanák egyik főszereplőm lesz, az biztos. De ehhez még jobban meg kell ismernem!... Érdekes em ber!... Akárcsak a plébános. (elmosolyodik a hirtelen fellépő emlékre. Hátul, fénykörben megjelenik a plébános. Ősz haj, gömbölyű termet, jóság és szelídség az arcán. Mintha csak a „Botrány Clochmerleben”-beli pap lépne elénk) . . . Emlékszem, egy délután felkerestem a híres búcsújáróhelyet... PLÉBÁNO S: (közelebb lép, nyájasan) Mit parancsol? ÍRÓ: Elnézést kérek . . . csak futó látogatás . . . PLÉBÁNO S: Honnan? ÍRÓ: Debrecenből. PLÉBÁNO S: Ó, a kálvinista Róm a!... Mit parancsol? (az író nem érti a kérdést, mire hozzáteszi) Bort? Sört? Talán snapszot? ÍRÓ: A szobájába invitált. Könyvek, könyvek, föl, a plafonig! És körül a falon rengeteg képeslap, a világ minden tájáról. PLÉBÁNO S: (körbemutat) Ez itt Európa! Sőt: a nagyvilág! Itt mindent megtalálok, ami az emberiség kultúrkincse! Vannak lemezeim is. ÍRÓ: Ugye, ezt a helyet a „csoda” tette híressé? PLÉBÁNO S: Inkább a hit, a csodában! ÍRÓ: Bizonyára ön is tudja, hogy itt valamikor illegális, kommunista találkozók voltak, búcsúk ürügyén. PLÉBÁNO S: (nyájasan) Nem vagyok orthodox! Ők is a boldogságot keresték... Szereti Liszt műveit? Megúnhatatlan! Halgassa csak meg a B-a-c-h-t ! . . . Magam is játszogatok néha ... (elmosolyodik, kimegy. Néhány pillanat múlva feldübörög­ nek az orgona akkordjai. Mintha a föld mélysége szólalt volna meg. Az író el­ gondolkodva előrejön) ÍRÓ: ...G yakran gondolok a megholt lányra... Tizenkilenc éves volt... Hasonlít vala­ kire... Emlékeztet... Érdekes játéka a mélylélektannak!... Ha most élne, hatvan­ három éves lenne ... TERÉZ: (fénykörben megjelenik hátul, víziószerűen) Borzasztó lenne! . . . Így örökké fiatal maradok, ÍRÓ: (magában) M il lenne, ha most életrekelne, és körülnézne? M egriadna? Vagy lelke­ sedve? ... Eljátszogat az ember a gondolattal ... és így kelti életre a holtat is. . . Alighanem ez a feltámadás ateista formája! TERÉZ: (nagyon kedvesen) Életre keltett. Tessék! Most mit kezd velem? ÍRÓ: Szükségem van m a gá ra ... Majd időnként megjelenik... mint egy vissza-vissza térő szép em lék... ami átragyogja a sötét színeket... Ugye, segít nekem? TERÉZ: (közelebb jön. Halkan) Mi lett Jóskával? És hová lett Bandi? ÍRÓ: ...Lehet, hogy azért is gondolok a lányra, mert érdekelt a két fiú további sorsa!... Bandinak sikerült kijutnia a Szovjetunióba és megnősült... Később Jóska is ki­ jutott. Ő is családot alapított. TERÉZ: (szomorúan) Hamar elfelejtett... ÍRÓ: (saját gondolatait fűzve tovább) ...C saládot alapított Teréz halála után egy évvel! Menekült az emlékektől. És társat keresett!... Biztosan így lehetett... (a zene váratlanul elhallgat. Eltűnik a látomás is, mert már a mában vagyunk, más élet­ helyzetben, otthon, az író szobájában, s megjelenik újra Imre bácsi, kosárkával a karján) KUTAS: M agának hoztam. Saját termés ez is! (mutatja) ÍRÓ; (bepillant a kosárkába) Micsoda barackok! (átveszi a kosarat, közben gondolatait halljuk) Mit akarhat az öreg? ... Miért jár ide, vajon? Mert, hogy van valami az biztos!... Valaki figyelmeztetett, vigyázz! Ezek a palócok furfangosak! Azt mondják: „Jé, de szép nagy kenyér! Olyan, mintha sajt lenne! Pedig — túró!” Na, majd kiderül, hogy mit akar! KUTAS: (kínálás nélkül letelepszik, törülgeti magát a zsebkendőjével) Mérges vagyok. 21 �ÍRÓ: A nagy meleg miatt? KUTAS: Á , fene... Azt ki lehet bírni, pláne jó hideg sörrel! (körülnéz, aztán legyint)... Azért vagyok mérges, mert én megmondtam, hogy nem igaz, nem lesz nálunk munkaerő felesleg. Nem hallgattak rám. Elengedtek egy csomó embert. Most meg hiány lett. Rosszul mérték fel. De mit számít ez? Ö nkritika, és el van intézve! Az üzemet pedig megeheti a fene. (más hangon) Nem azért mondom magának, ne is adja tovább: néha bizony el kellene kiáltani a „Sorakozót!". Nem elég csak a szép szó. Elkutyul könnyen a mi fajtánk. Láttuk ötvenhatban!... (pillanatnyi szünet után, őszintén) Tudja, mire gondolok mostanában? Mi már csak olyan „emlékek" vagyunk! Az iskolában kihirdetik: gyerekek, jönnek a veteránok, a vitéz hősök! Ugye, a gyerek csupa Toldi Miklósra gondol, meg csupa János vitézre. Erre megje­ lenik egy csomó rozzant öregember, bottal!... Látom a szemükben: ezek a hősök? (elneveti magát, legyint) Lejárt lemez vagyunk mi már! Mondjuk, mondjuk a ma­ gunkét, a fiatalok meg csinálják, ahogy ők akarják. Erre káromkodunk, így, meg úgy, de valamikor mi is így gondolkoztunk: Né: ezek a vén szamarak, mit csinál­ n a k ?... Ilyen az élet! Ö reg kokasnak már csak a farkatolla ér valamit! (elnevetik magukat, Imre bácsi kimegy. A vásznon az utca képe jelenik meg. Rikoltó sláger ömlik az utcára, wurlitzerből. Motorok húznak el. Légkalapács dübörög szabályos időközökben) ÍRÓ: ...H ajnalban a betonőrlő kezdi... folytatja a légkalapács. . . este a vonat fejezi be . . . Olyan ez a város, mint egy nagy, lázas szívverés. Mohón, egyszerre akar min­ dent. . . Mintha lefojtott, ki nem élt vágyak vulkánja tört volna ki tektonikus erővel! Na, de jó, jó, megbolondulnak az emberek ilyen zajban! Igaz, van új kórház is, meg új gyógyszertárak! (a zene ismétlődik, de a szöveg alá halkul) (Most gyors vá­ gásokkal riport következik. Megszólít egy fiatalembert) Mit tud a várossá alakulásról? FIATAL: Most ünnepeljük... Külön nem foglalkoztam vele. Van mivel „szórakoznom"! ÍRÓ: Hol dolgozik? FIATAL: A tűzhelygyárban. A ZIM-ben. ÍRÓ : És mivel „szórakozik”? FIATAL: Újítás. Kell a pénz lakásra, bútorra. ÍRÓ: N ős? FIATAL: Sajnos, öt éve. ÍRÓ: Miért sajnos? FIATAL: Mert albérletben lakom. ÍRÓ: Talán gyerek is van? FIATAL: Albérletben gyerek? Ne tréfáljon! Kikötik, hogy csakis gyerek nélkül! Mintha ki­ írnák: kutyát behozni tilos! Ez is nagyban elősegíti a népszaporodást! (kimegy. Zene átvezet) ÍRÓ: (fiatal lányt szólít meg) Hol dolgozik? LEÁNY: A postán. Pénztárban. ÍRÓ: Mit tud a széncsatáról? LEÁNY: Melyikről? ÍRÓ: Több is volt? LEÁNY: (élénken) A regi? Hogyne! Teherautóval jártuk a környéket, agitáltunk, műsort adtunk... „Arccal a szénbányák felé!” ... Arra gondol? (a leány kimegy. Középko­ rú férfi a következő riportalany az utcán) FÉRFI: Mit tudok az ellenállásról? (elgondolkodik, keresgél az emlékezetében) ÍRÓ: A karancsaljaikról biztosan hallott . . . leszálltak a bányába, fegyveresen . . . FÉRFI: Hallottam róla valamit... ÍRÓ: Merre volt a felszabadulás idején? FÉRFI: Treblinkán. Lágerben... zsidó volt az anyám. ÍRÓ: Most hol dolgozik? FÉRFI: Az építőknél. De most sehol. Táppénzben vagyok. „Emlék" a lágerből. Gyomorbaj. (kimegy. Háziasszony a következő) A SSZO N Y : (kezében bevásárlószatyor. Látszik rajta, hogy sietne) Nincs nekem most arra időm !... Mosás, főzés!... Betegen feküdtem, az uram meg bújkált. Katonaszöke­ vény volt. . . Karácsony este volt. . . ÍRÓ: Mire gondolt, mikor meglátta az első szovjet katonát? 22 �ASSZONY: Ö rültem is ,... meg féltem i s . . . annyi mindenfélét beszéltek... Megyek, mert nem lesz ebéd! (kisiet) FIATALEMBER: (most egy hosszúhajú, farmeres legény jön sorra. Kissé lezser, de nem ellenszenves) Kik voltak a nógrádi nagyok? (jópofa akar lenni) Nézze, mindig a „fejesek" a nagyok! Egyébként csodálkozni fog: Mikszáth, Madách, Balassi Bálint, Benczúr Gyula! Na, mit szól hozzá? Nem nézte volna ki belőlem, igaz? (a külsejére utalva) De ez csak nyáron van így, mikor dolgozom. ÍRÓ: És egyébként? FIATALEMBER: Diák vagyok. ÍRÓ: Hallott Szalvai Mihályról? FIATALEMBER: A neve ismerős. (kimegy) (orvos következik. Fehér köpenyben, cigaret­ tázva) ÍRÓ: Hánya n születtek az utóbbi húsz év alatt? ORVOS: Pontosan nem tudom. Egy biztos: sokkal kevesebben, mint kellett volna. ÍRÓ: De hiszen a város 11.000 fővel gyarapodott! ORVOS: A bejárókkal. Kevesebben születtek, mint amennyi új lakás épült. Persze, évszá­ zadot ugrottunk. Tüdőbaj szinte már nem létezik. (kimegy. Az író gondterhelten áll) HANÁK: (belép) Változtat ez a lényegen? Az embereket elsősorban a jelen gondjai ér­ dekelték mindig. Ruha, lakás, ennivaló, pénz, kocsi, szerelem, betegség - kinek mi a fontos. Találna itt olyat is, aki nem tudná megmondani, hogy Magyarországon alkotmányos monarchia van, vagy köztársaság. És találhatott volna másokat is, akik tökéletesen megfeleltek volna a maga várakozásának. Akkor most minden rendben lenne, maga pedig nyugodt: azt találta, amit akart! ÍRÓ: (felkapja a fejét) Igen! Amit akarok! Idehallgasson! Ez elvi kérdés! . . . Engem nem érdekel, hogy Shakespeare talán csak a nevét adta és a drámáit Marlowe írta. Shakespeare: fogalom! Hát, így vagyok ezzel is! Az sem érdekel, hogy talán Görgeynek lehetett igaza katonapolitikailag. Kossuth nevéhez a szabadság fűződik, a másikéhoz a dicstelen bukás. Ért engem? Ez az alapállásom itt! HANÁK: Nem gondolja, hogy éppen akkor tisztelné meg legjobban ezt a várost, ha a tel­ jes igazságot írná meg? Hogyan, milyen keserves kínlódáson és harcokon át jutott idáig? És hogyan birkózik ma is a gondokkal? ÍRÓ: Ne haragudjon . . . hogy jövök és ahhoz? Az előkelő idegen, a gibic!? Aki rögtön mindent meglát, mindent jobban tud, mint az itteniek?! Nem, ez nem az én kenye­ rem ! HANÁK: Tehát: marad az illúzió? ÍRÓ: Fenét! Más dolog látni és megint más, hogy mit emel ki az ember! Írjam meg azt talán, hogy itt nem volt egységes a munkásság, hogy kasztok voltak? . . . Hogy a „fellegvárban" tanyát verhettek a fasiszták, meg az ellenforradalmárok? . . . És, hogy újra megosztottság . . . kispolgári a llürök tapadnak rá, mint a piszok? HANÁK: Igen! Ezt kell megírni! Mert az igazság! ÍRÓ: Idehallgasson! A mi népünk most írja a legújabbkori történelmét. Hősökre van szük­ sége! Hősi múltra! Mert erősnek és nagynak akarja látni önmagát! HANÁK: Egyet gondolunk! [RÓ: Dehogy! Szerintem kötelességünk a népnek megmutatni azt, amit látni kíván magá­ ról . . . Mert így szolgáljuk a nemzeti öntudat javát! HANÁK: Nem értek egyet magával! ÍRÓ: Cáfoljon meg! HANÁK: Hát, ha már belementünk . . . A nemzeti öntudat annyi, mint nemzeti önismeret. Így van? ÍRÓ: De, értse meg . . . értem én magát - mi kicsi nép vagyunk! Mi nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy holmi kordivatból lerángassuk a porba a legszentebb eszménye­ inket . . . ahogy mondani szokás: deheroizáljunk! HANÁK: Maga összetéveszti a fogalmakat. ÍRÓ: Téved! Csak a hangsúlyt teszem át. HANÁK: A valóságos kép még nem szentségtörés! Honnan vette ezt? Inkább: jobb önis­ meret! Idehallgasson: fogadja meg egy bányász tanácsát! ÍRÓ: Azt mondja: bányász — és kiderül, hogy filozófus. HANÁK: Amint látja, a kettő nem zárja ki egymást. ÍRÓ: Tehát? 23 �HANÁK: (meggyőzően) Nekünk olyan nemzeti önismeretre van szükségünk, amelyiket . . . hogy is mondjam? . . . nem torzít el többé a kultusz hazugsága! Érti? . . . Amelyik éppen a tényeken . . .az emberi sorsok megfogható valóságán alapszik . . . Erre van nekünk a legnagyobb szükségünk! ÍRÓ: Tehát, maga szerint, írjam meg őszintén, nyíltan? HANÁ K: Az kevés! Becsületesen! Ért engem? ÍRÓ: Azt hiszem: igen. HANÁK: Nézze, a moslékban is akad hús, meg krumpli — mégsem étel! Moslék! ÍRÓ: (fogja a fejét) Eddig legalább volt egy fix . . . egy elképzelésem . . . Most kirúgta alólam! HANÁK: Magától azt várják, akik a nézőtéren ülnek, hogy őszintén! Őket tiszteli meg vele! És őket bántja, ha mellébeszél! . . . (kimegy) ÍRÓ: (gondolataiba mélyedve) . . . 6000 lakás és fele annyi gyerek! . . . Fiatal város — elöregedő lakosság? Másutt is! Valamilyen polgári hedonizmus magyarba oltott haj­ tása fo jto g a t? ... Mulatni kéne egyet. Zenét h a llg a tn i... nem gondolni semmire! (ki­ szól) Kérem a Karancs presszó képét! (megjelenik a kép) Zenét is! (nagyon kelle­ mes tánczene a hangszóróból) — Kérem a párokat, tessék, tessék! — (beinvitálja a fiatalokat, akik kissé félszegen és sután jönnek a színre) Táncoljanak, bátrabban! Mintha ott lennének a presszóban! Ahogy máskor szokták! (lassanként megeleve­ nedik a színpad. Mozgalmas, hangulatos, vidám kép alakul ki. Az író oldalt leül, kezében hosszú whiskys pohár. Nézi a táncoló fiatalokat. Majd ő is felkéri az egyik lányt. A fénykörbe érve látjuk, hogy Terézre hasonlít a partner. Természetesen ugyanaz a színésznő. Az író hosszan, szinte megbabonázva nézi. A szín elején megállnak) LEÁNY: M it néz úgy rajtam? ÍRÓ: Nagyon hasonlít valakire. LEÁNY: (kissé megbántva) Azt hittem, velem táncol. ÍRÓ: Bocsásson meg . . . Szabad a nevét még egyszer? LEÁNY: Mária. ÍRÓ: Teréz! . . . Szép név! LEÁNY: (kiigazítja) Mária. ÍRÓ: (most a zene fölött a hangszóróból Teréz hangját halljuk. Ezek az író gondolatai) „Táncolni akarok! . . . Még sohasem táncoltunk . . . Mindig csak ígérted . . . Ez a ruha volt rajtam akkor is . . . Emlékszel, Jóska? Hiába vettem fel . . . Mi már sohasem táncolunk." LEÁNY: Nem valami beszédes! ÍRÓ: Hány éves, ha szabad kérdeznem? LEÁNY: Lekáderez? Tizenkilenc! ÍRÓ: (szinte felkiált) Tizenkilenc! . . . Az egyik kezdi! A másik bevégzi! Tizenkilenc! (megállnak) LEÁNY: (kissé rémülten néz rá) Mi van magával? ÍRÓ: (zavart mosollyal) Talán az ital . . . nem vagyok hozzászokva . . . Elnézést! (meg­ hajtja magát, megköszöni a táncot. A lány értetlenül néz rá, majd vállat von és elmegy. Már akad is másik partnere. Ahogyan az író fokozatosan a szín elejére támolyog és leül, a szín kiürül, a zene is elhallgat. Már otthon van a lakásán. Megjelenik a háta mögött Imre bácsi, a szokásos kosárkával. KUTAS: Ilyenkor erős pálinkát kell inni! ÍRÓ: Meg is halnék! KUTAS: Látja?! Mert nincs tréningje! ÍRÓ: Megfogadtam a tanácsát. Táncoltam az éjjel . . . KUTAS: (cinkos érdeklődéssel) Na és? . . . Volt valami? ÍRÓ: (inkább önmagának) . . . Amit az ember nem tud elérni, annak emléket á llít a képzeletében . . . KUTAS: (összeráncolt homlokkal, döbbenten néz rá) Hogy mondja? ÍRÓ: Semmi! . . . Megkérdeztem a kislánytól, hogy mi a neve és hány éves . . . KUTAS: És aztán? ÍRÓ: Szép homloka volt! KUTAS: A homlokát nézte? ÍRÓ: A homlokát — vagyis a lelkét! KUTAS: És maga is megmutatta neki? . . . Szép lehetett!? 24 �ÍRÓ: A rajongó ember mind bolond egy kicsit, Imre bácsi . . . tánc közben eszembe ju ­ tott valami . . . és abbahagytuk . . . KUTAS: Maga tényleg beteg! . . . Máskor is szokott . . . ? Mondta már orvosnak? ÍRÓ: Semmi bajom! (élénken) A szívükbe akarok látni! Mindenkinek! . . . Mondja, milyen ember ez a Hanák? KUTAS: Miért? Mi van vele? ÍRÓ: Csak úgy kérdezem. KUTAS: Sok ilyen kellene! ÍRÓ: Nem balos egy kicsit? KUTAS: Attól függ, honnan számítjuk, hogy - balra? ÍRÓ: És Gáspár bácsi? KUTAS: Együtt kezdtük a pártban! . . . Meg egyszer hajszálon függött az életünk! . . . Hát, azóta tartjuk a barátságot! . . . (kis szünet után, más hangon) Biztosan csudálkozik, hogy gyakran felkeresem . . . Már a múltkor is el akartam mondani ma­ gának . . . (mélyről, vallomásszerűen) Tudja, volt nekem egy öcsém . . . Aranyos, drága gyerek! Annyi jóság már sok is egy emberbe! . . . ÍRÓ: Mi van vele? KUTAS: Mióta eltemettem, senkim sincs . . . (lehajtja a fejét) Maga nagyon hasonlít rá . . . A hangja! . . . Ha behunyom a szemem, mintha ő beszélne hozzám . . . ÍRÓ: (odamegy hozzá, átöleli a vállát, előrehozza) Mondd, mint színész: milyen ember ez a Kutas Imre? SZÍNÉSZ: (kilépve szerepéből, természetesen) Csak most kezdem érteni a figurát . . . A kedélyes külső . . . szóval, alatta van az igazi, az ember! Az ilyenek kibírnak min­ dent, de nagyon megszenvedik . . . csak nem mutatják kifelé . . . Tiszták és jószívűek . . . Én így látom. ÍRÓ: Köszönöm. (A színész kimegy. Harangok kondulnak. Van ebben valami ünnepi emel­ kedettség. Az íróban emlékek ébrednek.) . . . Holnap Péter-Pál napja! Kezdődik minálunk az aratás! Emlékszem, gyerekkoromban beszaladtunk a búzatengerbe . . . összecsapódtak felettünk a kalászok. . . . Szedtük a markot, fűtöttük a cséplőkazánt, hordtuk a szalmát, mint diákok . . . és köröm közül ebédeltünk a kazal tövében . . . Itt mindig kevés volt a föld. Temetőnek sok, kenyérnek kevés! . . . Negyvenötben alig 1600 holdat mértek széjjel. Inkább jelképes földosztás volt . . . Itt a paraszt már régen a föld alá menekült a földről . . . beállt bányásznak . . . (emlékezve, miközben a harangok zúgnak) . . . Ilyenkor otthon koszorút fonnak a kalászok­ ból! . . . Hogy is volt itt? A kenyérről jut az eszembe! Kérem a képet! (megjelenik az 1926-os kép) . . . Az éhségmenet! . . . Elcsigázott, csont és bőr arcok . . . le­ hulló vállak . . . harag, gyűlölet és reménytelenség a szemekben! . . . Az éhes ember farkasordítása és halálfélelme! . . . Itt van együtt! . . . 1926. májusában 8000 ember indult útnak gyalog, Pestre . . . Követelni az élethez való emberi jussu­ kat! . . . (A harangzúgás köti át a most következő jelenet víziószerű mozzanatait. Az egyes figurák fénykörben, villanásszerűen jelennek meg és tűnnek el.) HANÁK: „ . . . Itt másképpen születtek és másképpen haltak meg az emberek . . . ” (Fényváltás) PLÉBÁNOS: „Ez itt Európa! Sőt: a nagyvilág! . . . Ő k is a boldogságot keresték . . . ” (Fényváltás) TERÉZ: „ . . . Így örökké fiatal maradok! . . . " (Fényváltás) HOVÁN: „ . . . Azok a legszomorúbb dolgok az életben, amelyek elmúlnak, anélkül, hogy lettek volna . . . ” (Fényváltás) ASSZONY: „ . . . Nem létezik tisztán tartani . . . A falból örökösen hull a hamu . . . " (Fényváltás) KAKUK: „ . . . Nem éltem hiába . . . Így folyik át egyik nemzedékből a másikba az erő . . . " ÍRÓ: (magában) . . . Amerika!? . . . Gúny? . . . Vagy valóban a vágyak netovábbja volt? . . . Az alacsonyröptű boldogság fényes ígérete? . . . Kérem a képet! (M eg­ jelenik a vásznon) Hót, ez „Amerika” ! . . . Alacsony házsor, parányi kertekkel a hegyoldalban . . . Az „enyém"! - tudata! . . . A biztonság és egzisztencia illúziója! . . . „Amerika!?” (Fényváltás) 25 �H A N Á K :..........Az embereket elsősorban a jelen gondjai érdeklik! Ruha, lakás, ennivaló, pénz, kocsi, szerelem, betegség — kinek mi a fontos! . . . ” (Fényváltás) LEÁNY: (a korábban már látott diáklány. Megszólítja az írót.) Nem ismer meg? . . . Azt kérdezte tőlem, ki volt Furák Teréz . . . Emlékszik? ÍRÓ: Bocsásson meg . . . persze! LEÁNY: Tudja nagyon re ste llte m ... Miket gondolhat a tarjániakról !? . . . Utána n éztem ... Most már pontosan tu d o m ... (kézfogással búcsúznak. Az író a szín jobboldali részére megy, ahol már Gáspár bácsi látható) ...O tth o n találtam Gáspár b á c s it... Nem, nem volt beteg, c s a k ... nem szereti ha folyton macerálja Kutas . . . Maguk közt még csak elmegy .. . SZABÓ: (már a jelenben, mint riportalany) ...M e r t ugye, mi a jófenével szórakozzon egy nyugdíjas? Egymást toszogatja ! ÍRÓ: Szeret itt lakni, Amerikában? SZABÓ: Megszoktam. Ö rült, akinek ilyen volt! Pedig ezek már ócska lyukak. ÍRÓ: Gyári lakások ezek is? SZABÓ: Persze. Koloniás. De voltak nagyobbak, emeletesek is. Meg villalakások, még munkásoknak is! ÍRÓ : De csak a belső embereknek, meg a besúgóknak!?... SZABÓ: (bosszúsan) Ez így nem ig a z !.... Ez szakma volt! A jó munkás elment máshová, ha nem kapott la ká st. . . Nálunk nem úgy volt, hogy csak nekiállunk és vágjuk a sze n e t!... Szereti a köszméte-szörpöt? Nem emberbe való, de magának ez kell! (kimegy) ÍRÓ: (Mintha a szobában nézelődne. Gondolatai) Tiszta lakás. Szőnyeg. A falon olcsó lenyomatok. Televízió. A díványon hímzett párnák. A falon feszület. Szemközt vele berámázott oklevelek, vöröscsillagos kitüntetések... Meleg kis fé s z e k !... De: mások ízlését tükrözi! Ahogyan a munkás valamikor a gyári tisztviselők lakását utánozta . . . azok a főmérnökét. . . az meg a vezérigazgatóét. . . Ez a függőleges csatorna közvetítette a kispolgári ízlést, meg a jólét-eszményt lefelé! Sohasem felfelé! Csak mindig le fe lé !... SZABÓ: (Behozza) Mire kíváncsi? ÍRÓ: Gáspár bácsi, meséljen tizenkilencről. SZABÓ: Az nem mese! ÍRÓ: Rosszul fogalmaztam. SZABÓ: Rakamaznál voltunk, a k a n ya rb a n ... átmentem a Tiszán d o h á n yé rt... ott már románok voltak pedig . . . Kidugta az orrát a hídon egy páncélvonat. . . a mieink el­ kezdték lőni veszettül. De semmi! Csak jön, jön! Kisült, hogy gazemberség történt, vaktöltényt küldtek a frontra . . . észre is vették a rom ánok. . . az egyik kis hegyi ágyút megfogták és feltették a vonatra . . . Kovács főhadnagy az ütegparancsnok sírt, mint a gyerm e k... Ilyen szégyen még nem esett! ÍRÓ: Tizenkilenc után lett valami következmény? SZABÓ: Fekete lista. Még egy szabotálást is majdnem rámsütöttek. Biztos agyonlövés lett volna ! ÍRÓ: Az mi volt? SZABÓ: Az egyik elzárta az olajcsapot és besült a nagy turbina. Majdnem engem fogtak le. Ki más tehette? Ki itt a kommunista, a veres? De szerencsémre megfogták az illetőt. Könyörgött, sírt! Bezzeg 45 után jött, hogy ő milyen „ellenálló" volt! 44-ben meg a leghűségesebben rakta a vagonba a gyárat a németeknek. . . Mi eldugdostuk! . . . így tudunk megindulni december végén . . . ÍRÓ: (magában) M it is mondott erről Hanák? „Tudatos, antifasiszta ellenállásról nem volt szó. A gyár vezetői angolbarátok voltak, ők kezdeményezték az eldugdosást. . . mert angol megszállásra számítottak ..." SZABÓ: És ki volt, aki irányította a megindulást? Mi lett a fizettség? Ötvenben ki­ rúgtak a pártból. ÍRÓ: (elképedve) Magát? SZABÓ: Rámfogta valaki, hogy nyilas voltam. Ennyi akkor elég volt. ÍRÓ: D e h á t. . . milyen alapon? SZABÓ: Elmentem vagy kétszer a gyűlésükre, kíváncsiságból... ÍRÓ: Most sem párttag? 26 �SZABÓ: Tudja, hogy fá jt az nekem, az a kizárás?... Ötvenhatban mégis jelentkeztem a karhatalomba! Visszakaptam a tagságomat is . . . Engem kizárni, aki a páncélvonatot a két kezemmel ka la p á lta m ? ... Ki adja vissza nekem azokat a szomorú éveket?... Mintha eltemettek volna a k k o r... Aki ilyen gyerekeket nevelt!? Nézze meg! (Rámá­ zott képet mutat) Ez itt óvónő. Ez mérnök. Ez meg atomkutató kint a Szovjetunióban. Hát szabad ilyet csinálni egy ilyen emberrel, mint én? ÍRÓ: Milyen ember ez a Hanák Pál? SZABÓ: Majdnem megtiporták azt is ötvenhatban! Ha nem tud elbújni, kivégzik. . . Sok vezető átszökött a h a tá ro n ... Ő itt maradt. Ahogy csak lehetett, fegyvert fo g o tt... ÍRÓ: És Imre bácsi? SZABÓ: A legjobb barátok va g y u n k ... csak mindig marháskodik. ÍRÓ: Mondja Gáspár bácsi, ha újra kezdené, újra végigcsinálná ugyanezt? SZABÓ: Hát a javát kiválogatnám ... ÍRÓ: Szereti ezt a várost? SZABÓ: Ez a hazám. ÍRÓ: Így képzelték a jövőt valamikor? SZABÓ :Ezt mi el se tudtuk k é p z e ln i!... De mit ér az egész, ha az ember már elmúlt hetven? Tudja, negyvenig az ember azt nézi, milyen csinos az asszony?. . . Hatvanig, hogy mit főz? . . . Azután? (legyint) . . . hogy fűtve van-e a vécé? ÍRÓ: Imre bácsi a múltkor mondott v a la m it... egyszer hajszálon függött az é le tü k ... SZABÓ: Nem mondta el? ÍRÓ: S ie te tt... Hogy volt az? SZABÓ: Pontosan emlékszem . . . azt nem is lehet elfelejteni! Ágyudörgés. Megelevenedik az esemény, amelyet Gáspár bácsi el kezdett mondani.) ÍRÓ: (Jegyzetét lapozva) ...1 9 4 4 . november 2 2 ... A front közeledik. Kérem a képeket! (A következő szöveg alatt korabeli háborús képek jelennek meg. Ideillő zene kiséri, amely kifejezi a vészterhes, tragikus idők hangulatát.) ...K é re m a plakátot! (A vásznon a frontra induló katonák búcsúztatásának meghívója.) . . . Mennek a katonák értelmetlenül meghalni. Itthon gettókat állítanak fel . . . (Fénykép nagyítás a plakát­ ról) HANGOSBÓL: „A város polgármestere az 1610/1944. M. E. számú rendelet alapján hozott alispáni határozathoz képest kijelölte azokat az utcákat, házakat, ahol a zsidók lakhatnak. . . ” (a hangosban német katonaindulók, pattogó vezényszavak. Újabb kép: halottak a csatatéren. Másik megnyomorított katonák. Harmadik: lágerbe zárt emberek a drótsövény mögött. Negyedik: báli forgatag képe) ÍRÓ: És bálokat rendeznek a hadiárvák javára . . . A németek és nyilasok tucatjával öldösik az embereket. Minden mozdítható értéket nyugatra visznek, vagy felrobbantják. . . De hiszen mindezt önök is tudják, átélték, emlékeznek rá. Csupán azért idézem fel, hogy megteremtsük a kellő légkört a most következők számára. 1944. november 22. A bányaigazgatóság kiadja az utasítást. . . HANGOSBÓL: A bányaüzemi termelés átmenetileg szünetelni fog. Minden bányamunkás köteles hadimunkára jelentkezni. Minden csákányt és lapátot a bányából ki kell hordani árokásás céljára. Valamennyi fiatalabb korosztályhoz tartozó bányamunkás köteles azonnal katonai szolgálatra jelentkezni. Mindazokat, akik a parancsnak nem tesznek eleget, a helyszínen agyonlövik . . . ÍRÓ: November 23. A bányászok elhatározzák, hogy megtagadják a parancsot. Leszállnak a bányába és ott várják be a szovjet csapatokat. . . (Meggyőző hangon) . . . Kövessük nyomon az eseményeket, ahogyan a szemtanúk elmondták nekem . . . ÖREG BÁNYÁSZ: . . . Nem ment az olyan egyszerűen, elvtársi Nem volt egy nézeten min­ denki . . . Sokan azt mondták, a Karancsban kell elbújni, a sűrű erdőkben, nem pedig a föld alá . . . A többség mégis úgy döntött, hogy leszáll . . . Vannak, akik utólag okoskodnak, hogy jobb lett volna mégis az erdőbe m e n n i!? ... Lehet! Nem tudja senki, hogy lett volna jo b b . . . Mi akkor úgy láttuk jónak, ha leszállunk . . . ÍRÓ: Hogyan szervezték meg a dolgot? ÖREG: Mindenkinek meghagytuk, hogy szedjen össze ennivalót, amennyit csak tud. Persze dohányt is, amennyi van! Ital is jöhet, meg kártya . . . A családot pedig csendben értesíteni kell, hogy mi a helyzet . . . És, hogy mindenki, akinél csak van, hozza el a fegyverét . . . 27 �ÍRÓ: Voltak fegyverek? ÖREG: M it gondol, hova lett az a sok puska, meg gránát 19 után? Most előkerült mind! Ö sszesen 18 puska, 21 pisztoly, 3 gépfegyver, 2 golyószóró, 30 gránát és rengeteg lőszer. . . ÍRÓ: Még gépfegyver is? ÖREG: Elfelejtettem mondani, hogy szökött katonák is csatlakoztak hozzánk... Előkerült egy csomó paxit, tudja, amivel robbantanak a bányában . . . Csak most látszott, hogy mennyit elloptunk! Fel lehetett volna repíteni a hegyet! ÍRÓ: Kérem helyezkedjenek el a színpad b a lo ld a lá n ... (három színész és a férfi statiszták elhelyezkednek. Fejük felett egyetlen szál izzókörte ég) . . . M it csináltak odalent? KUTAS: (katonamundérban) . . . A fiatalabbak hancúroztak. . . soknak lejött az anyja, felesége, kedvese. De az öregebbek hallgattak . . .tudták, mi következik . . . SZABÓ: (katonaruhában) (a csoport elé áll) . . . A mai nappal háromszázan vagyunk! Az élelem, ha jól beosztjuk egy hétre is e lé g . . . Vizünk és karbidunk van . . . Négy csoportra oszlunk . . . Mindegyiknek kijelölt vezetője lesz. És megkezdjük a fegyveres kiképzést . . . EGY HANG: Mi a fenének az? SZABÓ: Minden eshetőségre... A bányának négy kijárata van. Fegyveres őröket állítunk. Két óránként váltják egym ást... Mindenki tegye középre az élelmet! Közös! (zajongás támad. Hangok: „Mindenki ossza be a s a já tjá t!"........Nem közösködünk!” „Akinek nincs, szerezzen!” . . . „Itt most minden közös! Akinek nem tetszik, kimehet!” Csend támad. Mindenki középre helyezi szegényes kis batyuját) ÍRÓ: November 24. . . . A németek leküldték az üzemvezetőt és a főaknászt, hogy hívják fel a bányászokat. Ígérve, hogy senkinek bántódása nem lesz . . . SZABÓ: (Hozzájuk lép) Magyar emberek m a g u k? ... I. KÜLDÖTT: Ne bomoljatok! Rátok robbantják! SZABÓ: (Kiköp eléjük megvetőleg) II. KÜLDÖTT: Nem kell hősködni! . . . Az oroszok még messzire vannak! I. KÜLDÖTT: Gondolkozzatok! Ha feljöttök, még van kegyelem. SZABÓ: Ki g a ra n tá lja ? ... Ti ?. . . Vagy a ném etek?... Vagy az Ú riste n ? ... (Hátrafordul, végignéz a többieken, azután folytatja) . . . Menjetek és mondjátok meg: nekünk nincs tárgyalni valónk a németekkel, meg a nyilas bandával! (int a kezével, mire a két küldött kimegy. Csend. Mozdulatlanság.) EGY HANG: Most mi lesz? MÁSODIK HANG: Isten kezében v a g yu n k... HARMADIK HANG: Itt döglünk ra k á s ra !... Én kim e g ye k!... (felkél és indulna, de vissza­ rántják) NEGYEDIK HANG: Mész az anyádba! Itt még van reményed, odafent már semmi! Lelőnek, mint a ku tyá t!. . . (Váratlanul kialszik a villanykörte. Vaksötét borul a színpadra) ÍRÓ: ...V álaszul a németek kikapcsolták az áramot. Előkerültek a bányászlámpák. (Apró fények gyulladnak) De: leálltak a szellőztető gépek. SEBESTYÉN: (fiatal, energikus ember) Emberek! Kézzel hajtjuk a gépet, különben meg­ fulladunk! Váltjuk eg ym á st... Csak semmi k a p k o d á s !... Most már: élet, vagy h a lá l!... (Lövések a színfalak mögül. Két fegyveres bányász beront.) KUTAS: Mi történt? 1. FEGYVERES: Két csendőr megpróbált lejönni. 2. FEGYVERES: Rápörköltünk. KUTAS: Menjetek vissza! Vigyázzatok tovább! (a fegyveresek kimennek) ÍRÓ: A németek befalazták a légaknát. A többi kijáratot pedig berobbantották... (Hatalmas detonációk. Majd nagy csend.) 1. HANG: Bezártak! 2. HANG: Nincs kiút! 3. HANG: A főbejárat még szabad! 1. HANG: Mondnyájan itt d ö g lü n k !... Én m egm ondtam ... megmondtam ugye, a jóistenit!? KUTAS: (rádörög a hisztérikus rohamba fulladó emberre) C s e n d e t!... Egy szót s e ! . . . 1. FEGYVERES: (beront) KUTAS: Na, mi van megint? 28 �1. FEGYVERES: Gáz! KUTAS: M icsoda?... 1. FEGYVERES: A n ém e te k... b e d o b tá k !... Érzitek? (egyszeriben felugrál mindenki, óriási zűrzavar támad. Pánik. Hangok: „Megfojtanak bennünket!” "Ki a levegőre! Levegőt!" SZABÓ: (elsüti fegyverét. A lárma abbamarad egy pillanatra) Mindenki vissza a h e ly é re !... Aki nem engedelmeskedik, én lövöm le! . . . Megnézem, mi a helyzet! (vizes zsebkendőt terít az orra elé és elindul, a többiek visszatelepednek. Kutas és Sebestyén állnak csak, mintegy vigyázva a rendre) 2. FEGYVERES: (bejön maga előtt vezet egy idegent. Megállnak Kutas előtt. A fegyveres kimegy) KUTAS: (arcába világít) Sándor! M it akarsz? Mért jöttél? CSUZ: (térdre veti magát) Mindnyájunkat m eg ö ln e k... Ha nélkületek megyek vissza... éngem legelébb! (sírásba tör ki) KUTAS: (felemeli az arcát, rávilágít) Akkor maradj itt te is! CSUZ: (rémülten) Nem m a ra d h ato k... kezükben a családom! KUTAS: M it üzentek veled? CSUZ: Te, meg Gáspár menjetek fel tá rg y a ln i... Nem lesz bántódásotok . . . KUTAS: Eredj és mondd meg nekik: menjenek az anyjukba! Na, eredj! CSUZ: (A többiek elé lép sírva) ...T u d já to k nem vagyok rongy e m b e r... engem kénysze­ ríte tte k !... Én n e m ... nem a k a rta m !... Isten v e le te k ... Ne haragudjatok rám (kioldalog, sírása még hallatszik a színfalak mögül is) SZABÓ: (visszaérkezik. Leveszi arcáról a zsebkendőt) Ezek nem e m b e re k !... Pusztítsa el őket a nagyisten, mind egy s z á lig !... (magyarázólag) . . . Szerencsére csak köd­ gyertya . . . Mindenki nedvesítsen zsebkendőt! . . . (kivülről, a szín jobboldala felől közeledő lárma. Asszonyok, gyerekek hangja) ÍRÓ: (Egy asszonyt vezet a szín megvilágított elejére. Ez a jelenben történik) Hogy történt? ASSZONY: Összeszedtek bennünket. Azt mondták, menjünk előttük . . . Elől a mieink fegyvere nézett ránk, hátul meg a németeké . . . Akkor én elkiáltottam magamat . . . (kiáltva) „Vigyázzatok!" KUTAS: (Visszakiált) Ne gyertek tovább! Álljatok meg, mert lövünk a németekre! SZABÓ: Tovább egy lépést sem! (A zaj elhal) ASSZONY: (Az írónak) Megálltunk . . . Hiába lökdöstek előre . . . Hiába károm kodtak... Visszatereltek bennünket . . . (az asszony kimegy) ÍRÓ: Fokozatosan emelkedett a víz. Romlott a le v e g ő ... Tönkre ment az élelmiszer. . . A többség úgy döntött, feljön. Nem pusztul a föld a la tt. . . (Megindulnak az emberek, arcuk elé borított kendővel) KUTAS: Gondoljátok meg! 1. HANG: Gyertek ti is ! . . . Nincs mire számítani! SZABÓ: Itt még van remény! 2. HANG: Azt ígérték, nem b á n ta n a k ... Nem csináltunk b ű n t... Nem akasztanak fe l!. . SEBESTYÉN: Visszasírjátok még ezt a percet! Esztelenek! Forduljatok v is s z a !... (nem hallgat rá senki. Sorjában kivonulnak. Csak hárman maradnak. Á llnak mozdulatlanul. Mint három vasszobor. Kis idő múltán három egymást követő lövés hallatszik, j kivehető közökkel. Aztán nagy csend.) ÍRÓ: ...H á ro m embert rögtön agyonlőttek, a többiek szemeláttára. Néhány nap múlva még további n é g ye t... A bányában hat ember m a ra d t... Hat, elszánt h ő s !... Két csoportra oszlottak . . . Megpróbáltak külön-külön kitörni . . . (Most csak fejgépek világítják meg a három arcot. Nem valóságos dialógus követ­ kezik, inkább oratórikus) KUTAS: Bekötöm a zsebkendőmbe a pa p írja im a t. . . órámat, pénzemet. . . Aki megmarad, itt keresse majd . . . Adja át a feleségemnek . . . És mondja meg . . . gondoltam rá . . . SZABÓ: Mért búcsúzol? SEBESTYÉN: Fel kell készülnünk mindenre! KUTAS: Nincs választásunk! SZABÓ: Meg kell próbálni!. .. SEBESTYÉN: Merre gondolod? KUTAS: Talán valamelyik berobbantott járatnál kellene? 29 �SZABÓ: Azt már úgysem ő rz ik !... SEBESTYÉN: Tudják, hogy még itt vagyunk! SZABÓ: Tudják, kiverték belőlük azóta! . . . ÍRÓ: . . . A valóság ezzel szemben az volt, hogy a többiek nem árulták el ő k e t... A németek nem tudták, csak sejtették, hogy még maradtak le n t. . . Éppen ezért őrséget állítottak minden kijárat elé . . . SZABÓ: Mennyi időnk lehet még itt! Már a karbid is alig pislákol . . . SEBESTYÉN: Legfeljebb 1-2 n a p !... KUTAS: Hogyan csináljuk? . . . Figyeljetek csak! (halk zajok) A szellőztető cső m egm aradt. . . Mellette haladjunk fe lfe lé !. . . SZABÓ: A végén csak robbantással le h e t... KUTAS: Tegyetek zsebbe lő s z e rt... Fegyver a kézben! A tarisznyába e n n iv a ló t... V iz e t... SEBESTYÉN: Ha itt kijutnánk, balra van az e rd ő ... Csak odáig kéne! KUTAS: Hány lépés? SEBESTYÉN: N egyven... ö tv e n ... legfeljebb! SZABÓ: Aki megmarad, gondoljon a másik c s a lá d já ra ... Fogadjuk m e g !... KUTAS: Fogadom. SEBESTYÉN: Én is . . . SZABÓ: Sose éreztem . . . most valahogy . . . félek . . . Nem tudom, m ié rt.. KUTAS: Mindenki fél . . . SEBESTYÉN: Ne gondoljatok r á! . . .Kezdjük e l ! . . . KUTAS: Csak nagyon vigyázva! (Rágyújtanak. Gyufa lángja lobban. Aztán csak három parázs izzik a sötétben, ahogyan mozognak) ÍRÓ: November 28. Veríték ömlik rajtuk. Kapkodva szedik a levegőt. Nincs to v á b b !... Elhelyezik a robbanóanyagot. Aztán megölelik egymást, utoljára . . . (A három embert egy pillanatra látjuk, amint átöleli egymást) . . . És meggyújtják a k a n ó c o t... (A szín kivilágosodik. Kutas előre jön az íróhoz) KUTAS: (...Emlékezve) . . . A robbanás majdnem minket is b e te m e te tt... Azonnal ki­ ugrottunk és tüzet nyitottunk . . . Négy katona a földön m a ra d t. . . Átvágtunk az erdőbe . . . Megúsztuk!. . . ÍRÓ: Mi lett a másik csoporttal? SZABÓ: Egy nappal később felrobantották a vasajtót és kitörtek. Nekik is s ik e rü lt!... (Mély sóhaj után) Most már érti, honnan van köztünk ez a barátság? ÍRÓ: És Hanákkal? SZABÓ: Együtt alakítottuk meg a pártot. Kétszer! Negyvenötben, azután meg ötvenhatban! Ez csak elég, nem? ÍRÓ: Jegyezzük fel a hősi halottak neveit mi is! HANGSZÓRÓBÓL: (Kép a vásznon: emléktábla a bánya bejáratánál) „Tóth Miklós, Páles Jenő, Cselényi (Mahinyák) József, Lukács Sándor, Lackó Mátyás és egy ismeretlen erdélyi katona, akinek a nevét senki nem tudta . .." ÍRÓ: Magukkal mi történt a kitörés után? KUTAS: Összegyűltünk az erdőben. Csatlakoztunk Nógrádi Sándor p artizánjaihoz... oda jött Bandur csoportja is . . . SZABÓ: Azok siklattak ki egy német szerelvényt... KUTAS: Volt egy másik bányász csoport is Zagyvarónán... azok is le szá llta k... nekik sikerült kivárni! SZABÓ: Az egyik ismerősöm a barátjával ellopta a hadigyár egész ónkészletét... egyik éjszaka meg leszerelték a gépgyár összes h a jtó s z íjá t... KUTAS: Eldugdosták az alkatrészeket, sza b o tá lta k... szóval, a munkásság harcolt, ahogy tudott! ÍRÓ: Maguk ketten, hogy kerültek a bányászok közé? SZABÓ: Megszöktünk a katonaságtól! Ticenkilencben meg önként mentünk katonának! ÍRÓ: Köszönöm szépen ... KUTAS: Várjon csak! Azt tudja-e, hogy a partizánok táviratban köszöntötték az ideiglenes debreceni kormányt? . . . Látja, a múltkor el is felejtettem! . . . (Kutas és Szabó kimennek. A vásznon panoráma. A hangosból az utca hétköznapi zaja hallatszik.) ÍRÓ: (Átsétál a szín egyik oldaláról a másikra. Egy virágárus asszony előtt megáll) 30 �ASSZONY: (ugyanaz a színésznő, aki az anyát játszotta korábban) Virágot tessék! . . . Milyet adhatok? . . . ÍRÓ: Mióta árul virágot? ASSZONY: Leánykorom óta . . . itt, ezen a helyen . . . Közben férjhez mentem, gyere­ keim lettek, elmúlt egy háború . . . Virág mindig kell! Névnap, lakodalom, teme­ tés! . . . (Kiszól) . . . Virágot tessék! . . . (vissza az íróhoz) . . . Mikor elvonult a front, én már kiálltam ide a kosárral . . . Hajh, uram! De nehéz idők voltak! . . . Virágot tessék! . . . Szép friss szegfűm van! . . . Maga nem idevalósi! . . . Nem is tudja, hogy volt itt az élet! . . . Cserebere! . . . Üvegért, szegért, abroncsért liszt, zsír, meg krumpli! . . . (elneveti magát) . . . Van a szomszédunkban egy ember . . . azt hajtogatta folyton: „Te Lajos! . . . — ez az én uram — .. .„Miénk a gyár! Osszuk széjjel!” Szóval, úgy képzelte, vigye mindenki, amit tud! . . . Na, evvel az emberrel történt, hogy Pestről idehelyeztek egy új igazgatót . . . Azt mondja: „Engem a NIK küldött!” . . . Szóval, a Nehézipari Központ, ezt megjegyeztem . . . Azt mondja a mi szomszédunk. „Látod, Lajos! . . . mondtam neked, ugye, hogy osszuk széjjel a gyárat! Most itt van a NIK- úr, az majd elvisz mindent!” . . . (nevet, két ujjával összecsippenti a szájaszélét) Virágot tessék! Friss a virág! . . . Máma gyenge napom van . . . Jaj, azok nehéz idők voltak! . . . ÍRÓ: Mindig jól jövedelmezett a virág? ASSZONY: Ötvenkettőben rámfogták, hogy harácsolok. Olyan adót vetettek ki rám, hogy megmondtam, én ezt nem bírom kifizetni, nem lopom én a pénzt . . . még azt is mondták, kulákok vagyunk . . . a kis kertünk után. Félholdaz egész! Jól felértékelték a koronáját . . . De az is elmúlt, hál istennek! ÍRÓ: Ötvenhatban is itt árult? ASSZONY: Akkor sok fogyott . . . Krizantém! . . . ősz volt . . . Sok halott! . . . Virágot tessék! . . . Friss a virág! . . . ÍRÓ: Adjon három szál szegfűt! ASSZONY: Pirosat? . . . (miközben kiválogatja és a pénzt elteszi) Aztán jót írjon mirólunk! ÍRÓ: Hát ezt meg honnan tudja? ASSZONY: Én ne tudnám, kedves uram?! . . . Én itt mindent látok, hallok! . . . Virágot tessék! Friss a virág! . . . (kimegy) ÍRÓ: (kezében a virágot nézegetve, gondolkodik) Hangszóróból: (férfi hang) 1944. december 25. A nagy sorsforduló dátuma. Ezen a napon szabadították fel a várost a hős szovjet csapatok. (Kép: felszabadulási emlékmű) * Hangszóróból: (női hang) 1945. január 2. Megalakult Salgótarjánban a Magyar Kommunista Párt, és azonnal szervezni kezdte az élet megindításáért folyó munkát. (Kép: Korabeli kép) * Hangszóróból: (női hang) A felszabadult várostól nyugatra még dúlt a háború, az ideiglenes főváros és kor­ mány — Debrecenben — messze volt, a közlekedés, az élelmezés megszervezése, a gyárak megindítása emberfeletti munkát és áldozatokat kívánt. Salgótarján most is mint történelme során mindig — helytállt, és kezébe vette sorsának intézését. (Kép: korabeli felvétel) * Hangszóróból: (férfi hang) A salgótarjáni népbíróságot — amiért egy árulót fölmentett — megtámadta a felháborodott munkásság. A bíróság tagjait védelmül, hogy a népharagtól megmentsék a városi börtönbe zárták. * ÍRÓ: (Tünődve) Adatokkal nem tömhetem a nézőt! De, mit hagyjak el? . . . Sok munkás a a saját szerszámával kezdte el . . . kézzel hajtottak gépeket . . . Negyvenötben itt a 31 �párt kétharmados többséget kapott már az első választáson. Negyvenhétben pedig 72 % -ot! . . . Elődök és utódok így tették össze erejüket, eszüket, lelkesedésüket! Beszélni kellene a nagy tévedésekről, a buktatókról, a hibázásokról is . . . Hogyan omolhatott széjjel egy évtized múltán ez a szikla? HANÁK: Ki mondta azt magának, hogy szétomlott? ÍRÓ: Úgy hallottam a párt is feloszlott. HANÁ K: Hazugság! Néhány vezető elszökött, gyáva lett. De a párt létezett. Csak megbé­ nították. ÍRÓ: Éppen ezt nem tudom megérteni . . . Itt, ahol a munkásság többsége párttag volt?! HANÁ K: Csak nem hiszi, hogy mind kommunista is volt? (leül) ÍRÓ: (Egy szál vörös szegfűt átnyújt a képzeletében most megjelenő Teréznek, majd a szín másik szélén leül. A lány fénykörben középen áll. Kezében a virággal. Felhangza nak Beethoven akkordjai, amelyeket 1956 októberében szünet nélkül sugárzott a rádió) TERÉZ: (Összekulcsolja testén a két karját) Fázom! . . . Megint fázom! Pedig most olyan szép meleg az ősz! . . . Honnan jön ez a fagyos szél? . . . (Fegyverzaj. A zene fel­ erősödik. Fegyveres fiatalok rohannak át a színen. Közben letépkednek egy egy ru­ hadarabot a lányról. Megfosztják díszeitől, megalázzák. O tt reszket végül, tépett, rongyos külsőben. Riadtan, értetlenül tekinget, segítséget várva, hol az egyik, hol a másik férfira. De azok komor arccal merednek maguk elé. A lány végül összeszedi ruhadarabjait. Csendesen, fájdalmasan szólal meg) . . . Ezért keltett életre? . . . ÍRÓ: (Odamegy hozzá, átöleli a vállát. Hanák leveti a zakóját és a lányra teríti. Ennek most jelképes értelme is van. Teréz lassan, fénytől kísérve hátul, kimegy. A zene is megszűnik. Ott marad középen a két férfi, szemben egymással.) ÍRÓ: Ilyen múlt után, hogyan történhetett? HANÁK: Az eseményekre kíváncsi? ÍRÓ: Azt ismerem. Kétszer vonultak be ide a szovjet csapatok. De az igazi robbanás december 8-án volt, tűzharccal és sok halottal . . . Nem értem. Ahol ilyen erős volt a párt, a mozgalom . . . ?! HANÁK: Ahol nagyobbak az egymásnak feszülő erők. olt nagyobb a robbanás is. Mért magyarázzam? Látta a múltunkat is! . . . És aztán túlhajszoltuk az embereket az öt­ venes évek elején. Hazudtunk is nekik. Szépítettünk. A panaszt kártevésnek mond­ tuk . . . a törvénysértést a forradalom „parancsának” , a jóllakást bűnös pazar­ lásnak . . . ÍRÓ: Mindezt én is jól ismerem. Hol volt a munkásököl? HANÁK: Munkásököl? . . . A párt hívására fegyvert fogtak, elsősorban a bányászok . . . Ezek az emberek az életüket tették kockára a rendszerért, de a fizetésüket letiltották az üzemekben a „munkástanácsok"! Ellenben, akik a hátunkba döfték a kést, — kapták a fizetést! A rendszer pénzéből! Magam jártam Pesten, hogy ruhát, élelmet kapjunk . . . ÍRÓ: Maga is köztük volt? (E percben megjelenik Hanák felesége, mintegy végszóra. Süteményt, limonádét hoz. Erős alkatú, egyszerű, szókimondó asszony. Az elpusztíthatatlan, egészséges fajta.) FELESÉG: . . . ő ne lett volna benne? Hát akkor ki? . . . Neki mindenben ott kell le n n i... Csak itthon nem fogta a hely! HANÁK: (égre emelt tekintettel) Na, hála az istennek! FELESÉG: (Miközben tesz-vesz) Negyvenhatban, ahogy megjött a fogságból, egy évre már ment pártiskolára . . . Ott lőtte el az egészet! HANÁK: Miket beszélsz!? FELESÉG: Ha akkor a fenekén marad, azóta mérnök lehetne! Nem csak egy fővájár! És most nem lenne nyugdíjban! Nem számítana az a kis reuma a vállában! (isznak) HANÁK: Jól van lelkem! . . . FELESÉG: (leül) Elpolitizálta az életét! HANÁK: Na, jó ! Mondjad! Ezen úgyis túl kell esni! (lemondóan legyint) FELESÉG: (az írónak) . . . Mindig olyan munkát csinált, amivel semmi fizetség nem járt . . . Kapta a sok kitüntetést, de pénzt semmit . . . Még kiemelt nyugdíjat sem! De ha másnak kell? . . . Azt igen! Magának semmit el nem intéz . . . Ezért vagyunk még mindig ebben a z öreg lyukban . . . A falban rothad a cső, nem győzöm a csináltatást . . . Ennyi munka után nem érdemelnénk egy új lakást mi is? . . . Higyje el, az én életem egy áldozat volt! . . . Sokszor hétszámra haza se jö tt! 32 �HANÁK: Kész? FELESÉG: Begyűjtés, választás, agitálás, pártnap, gyűlés, pártiskola, egyetem . . . ÍRÓ: Milyen egyetem? FELESÉG: Tudja az áldás! HANÁK: Marxista. Esti. FELESÉG: . . . Még gyomorbajt is kapott . . . Alig tudták kikezelni . . . HANÁK: Na, jól van már . . . Ez nem érdekes . . . FELESÉG: De nagyon is érdekes! . . . Most meg a fiúnk! ÍRÓ: Hogy van a gyerek? HANÁK: Vizsgálják. FELESÉG: Azt úgysem tudják kivizsgálni benne, hogy sose volt ap ja ! . . . Mert nem ért rá! . . . A család az semmi! . . . Csak a menés, a pártmunka, a szaladás, a kap­ kodva evés, az éjszakázás! . . . Nem is bánnám, de folyton rágja magát még itthon is . . . Szólni sem lehet hozzá . . . Lábújjhegyen jár még a légy is! . . . ÍRÓ: Most már nyugdíjban van . . . FELESÉG: Azt hiszi változott? Még rosszabb! Több ideje van szaladgálni, gyűlésezni . . . Hogy mi az istennyilát tudnak annyit tárgyalni!? . . . (feláll) Elfő az ebéd! Vegyen a tésztából is . . . (kimegy) HANÁK: Tulajdonképpen igaza van. ÍRÓ: Nálunk is hasonló a helyzet . . . Én is benne voltam nyakig. M indent csináltam . . . Még csak harangot nem öntöttem! HANÁK: Valakinek ezt is csinálni kellett! Nekünk jutott . . . ÍRÓ : Panaszkodjunk? HANÁK: Á, fenét! Ha előlről kezdeném, újra ezt csinálnám. Maga nem? ÍRÓ: Azt a régi hitet én sem szégyellem! Sőt! Hiányolom! . . . HANÁK: . . . Mikor utazik el? ÍRÓ: Kint vár a kocsi a sarkon . . . (feláll) HANÁK: Elkísérem . . . (Táskáját magához veszi. Átsétálnak a színen. Középen megállnak) . . . Emlékszik, amikor ott a kocsma előtt találkoztunk? ÍRÓ: Azóta sem kerestem azt a házat! (elnevetik magukat) HANÁK: Mondja . . . de őszintén . . . nem csalódott? A városban? ÍRÓ: (rámosolyog) Ellenkezőleg! . . . Most szerettem meg, igazán! HANÁK: (kotorász a táskájában) Adok magának valamit emlékbe! ÍRÓ : Nekem? HANÁK: (kiemel egy régi karbidlámpát. Ősrégi bányászlámpa) Látott már ilyet? Karbid­ lámpa! Valamikor ilyennel világítottak a bányában . . . Ez legalább nyolcvan é v e s ... Még a nagyapámé volt . . . azután az apámé . . . meg az enyém . . . (átnyújtja kedvesen) ÍRÓ : (Szabadkozva) Nem . . . nem fogadhatom el . . . HANÁK: (A kezébe nyomja) Tudja, ennek a lámpának az a tulajdonsága, hogy ha már semmi más fény nem világít, ennek még akkor is pislákol a lángja . . . (mélyebb értelemmel még hozzáteszi) . . . Ez mindig ád annyi fényt, hogy el ne tévedjen az ember! (Néhány pillanatig férfiason, melegen néznek egymás szemébe, majd az író félkézzel átöleli Hanák vállát és előre hozza a színpadon) ÍRÓ: Pontosan így történt! Emlékszik? (Mindketten elnevetik magukat. Most ismét a jelen­ ben vagyunk, kilépve a játékból) Hát . . . ennyi az egész! . . . Azt hiszem, itt kell befejezni a darabot . . . mit gondol? HANÁK: (órájára pillant. Mosolyogva) Eléggé későre is jár. 33 �ÍRÓ: Engedjük el a közönségét. Vagy talán tegyünk még ide, a végére valamilyen hatásos befejezést? Valami szép beszédet és zenét? HANÁK: Á! Nem díszünnepség ez! Különben is . . . (meghúzza a vállát) ÍRÓ: Látja, ebben is igaza van! A légkalapács, a betonőrlő zaja, a gyárak dudája, a moz­ dony sípja, a gyerekek zsivalya . . . a város életének mindennapi szívdobbanása, az illik ide . . . Minden más csak hamis lenne, színpadi fogás! (hangot váltva) És különben sem búcsúzom, ez a riport még nincs befejezve . . . csak elkezdtem írni . . . ennyi van készen. HANÁK: Hát akkor, csak - jóéjszakát! (Kemény kézfogás) ÍRÓ: Jóéjszakát! (kifordul a közönség felé) A viszontlátásra! (Meghajol. A befejező zene felerősödik. A vetítővásznon újra megjelenik a város panoráma képe, mint a darab elején és — függöny — 34 �HANN FERENC A város hol hajdan lusta fű és héjakút árnyéka lengett a sárga ég alatt s a patanyomtócsák medrét próbáló madár szava cserrent csak rőt bokrok tövén hol átok vert mindent s a szél szakadt palástja alatt bújt meg ki félt ma Város áll homlokkal hegyeknek forduló áll keményen vas-betontürelemmel s csengő csillagok mögül néz vissza az ember 1919 bomlott barna ég alatt ijedten hunyorgó mellbevésett csillagok rettenet-fegyver lódul istenhomlok a porban nincs szánó szív csak vasparancs kegyetlen nóta 35 �nincs ének már e Város óriás fekete kendő tintatollú varjak földje hol bilincs csörren a kakasszóra „ . . . jöttek éjben feketeben puskarácsa-menedékben Trjabiár Pált meg is fogták Messzevárosba hurcolták jött az írás nyakát szegték hatodmagával temették szép szemük vak fülük süket moha növi be öklüket. . ." 1929 jaj fiam szép fiam jaj hová rohantál a vérpenészes falak közül piros árok homlokodon mire vett rá az éhség jaj fiam szép fiam jaj gonosz kobra hátán hová futottál zöld-repkény-álmaidból jaj mi lett ki fonja be a hajam ha a lámpátlan éj ránkzuhan a kolónián ha lompos kuvaszok üvöltenek a gyárdudára 36 �jaj fiam szép fiam jaj ó asszonyok ti korán-fakulók néhai szépek a rettenet magányos folyosóin ácsorgók holt fiút holt férfit siratok kik aszottan álltok a Város pengő pillérei alatt míg lüktetnek rengenek a falak 1936 korom és por fekete liánok dzsungele hajt fekete hajtást a rossz falak pántjai mögött gúzsbavert tűzpiros vasárnapunk levegőt! frisset! erőtadót! hadd harsogjon a rossz tüdő a fáradt szív vörös vérrel töltse szűk ereink meg 37 �s az ökölbe zászló s a torkokra hang örvénye teremjen a bús arc égre nézzen hisz ez a sorsa és legyen újra legyen munka munka hogy fiúnk erős legyen és szép a lány s ez ország ne űzzön messzire belga bánya útvesztőibe 1939 rettenetes srapnelfogsorát újra feni a Szörny éles karmai között reszket a Város vasfogán árkok lucska hibbant szemén a fény puska fénye patáján csizma vértől sáros s újra férfit fiút ad a Város kik otthon maradtak lenn a mélyek mélyén rögök gyöngyfüzérei alatt a nyomor szürke tirádái alatt szívükben pirosbaöltözötten mind csodavárók 38 �1945 pengj vas pengj hullj bilincs hatalmad végetért perzselt falak előtt hullj rabruha arc fényesedj az álom itt áll hús-vér köntöse lángpiros és a romok szörnyű árkádjai között virágot növeszt a kő is a barakkok sivatagján friss szél fohásza perdül a Város kinyújtózik a verőfényben 1958 mint dolgos asszonykéz gyűrte fehér tészta úgy nő feszül e város vaserdők vastisztásain kémény dalol a nóta víg sikkant a szén a fürge csákány belemar sínek szalagján csille fut 39 �az Ünnep fehér ingben kopog a konyha ajtaján lányok hajából piros szalaglepkét röppent égre a szél 1972 1000 gyerek a térzene labirintusai között friss újságszag friss kenyérillat friss izomzene a Van Volt Lesz csúcsain vörös málna virít vörös kendők lengenek a Város tornácain gépgégék harsányan halihóznak labda pörren vörös gömb az égi mezőkön szobrok mozdulatában a Múlt és Ma pöröl ujjuk hegyén galamb pihen álmos csövek dobbantanak kábelek vak érrendszere csikordul csak áll az ember szótlan a csoda percei között rikoltoznak az acélrögök 40 �KUSSINSZKY ENDRE Emlékek 5. A foglyok egyre többet idegeskedtek. Néha üvöltözésig ment a dolog, a fogházőrök ne mtudták mire vélni, mi történt az addig kifogástalanul viselkedő ,,politika ikkal''. Jelentést tettek a parancsnokuknak, Frisch főhad­ nagynak, aki nyilván tovább jeleentett valakinek valamit, elég az, hogy egy szép napon megszületett az intézkedés: a foglyokat párosával kell elhelyezni. Ekkor kerültem én is a prominensek közé, a földszintre, Koczkás Ferenc MÁVAG főmérnökkel egy cellába. A mellettünk levő cellát a főmérnök öccse, Koczkás Gyula egyetemi tanár, és Makai Miklós foglalta el, a másik oldalon egy állítólagos partizánt helyeztek el, aki később szomorú véget ért: kivé­ gezték. Az új helyzet igen kellemes volt. Megszűnt az őrjítő egyedüllét, az una­ lom, s egy keveset engedtem már-már megrögzött szokásaimból. Először a tornát hagytam el, aztán csak másodnaponként borotválkoztam, majd egé­ szen átrendeződött az életünk. A mérnök és öccse Sopronban élő rokonaik­ tól rendszeresen kapott pénz is, csomagot is. Egyik csomagban bélyegnagy­ ságú magyar kártyát csempésztek be. Mit lehet kettesben játszani? Snapsz­ lizni. Ezzel az igénytelen játékkal töltötték ettől kezdve egész napjukat. Ille­ delmesen ültek a priccsen, és zavartalanul játszottak ébresztőtől takarodóig. Koczkás úgy játszott, mint valami gép, sikerült kiszabadulásunkig vagy tízezer Darlingot nyernie. Nem csoda a nyeresége, csak évek múlva hallot­ tam, hogy Kockás versenyjátékos volt a bridzsben, így ezt a nagyon egyszerű játékot művészi tökéllyel művelte. Közben az élelmezés is megjavult. No nem a nyilasok tették jobbá, ha­ nem Koczkásék csomagjaiból részesültem. Amikor pedig egy alkalommal a mérnök pénzt kapott rokonaitól, egycsapásra megszűntek cigaretta gondja­ ink. Sikerült egy kiló dohánylevelet venni. Ettől kezdve cigerettát gyártottam, méghozzá igen finomat. A dohány a priccs alatt megszívósodott, s én vállalkoztam a cigaretta készítésére. A dohánylevelet kisimítottam, az ereket kivágtam, a levelet ceru­ zavékonyságú hurkává sodortam és végtelen türelemmel hajszálvékonyra metéltem. Csak papírunk nem volt. Ezer szerencse, hogy egyszer meglátogatta a fegyházat egy református tiszteletes, aki néhány Bibliát osztott ki a foglyok között. A Biblia sorsa meg­ pecsételődött. Cigarettapapír lett belőle. De készítettem néha olyan szivart is, hogy akármelyik Carmen megirigyelhette volna. Csinos, kisújjnyi szivarokat gyártottam, belül apróra vágott hulladék dohánnyal töltöttem meg a fél le­ vélből készült szivart, amelynek külsejéhez a legszebb leveleket használtam. 41 �A boldogság azonban Karácsonykor tetőződött. Ü nnepi megemlékezésül ugyanis Markos Györgytől kedves ajándékot kaptam: egy almát (hol szerez­ hette, máig is rejtély) és egy csomag cigarettapapírt, a papír borítólapján kedves fenyőág-rajzocskával. Mostmár egyetlen probléma maradt: a rágyúj­ tás. A lassan korrumpálódó őrszemélyzet néha gyakorolt egy kis kegyet, de ez rendszertelen volt és ha éppen rossz kedvében találta az ember az őrt, nem gyufát kapott, hanem trágár gorombaságot. Márpedig rágyújtást vala­ hogyan meg kellett oldani mert hiába a legfinomabb cigaretta, ha nem ég, nincs öröm belőle. 6. A nehéz helyzeten a gyilkos urak segítettek, tudtukon kívül. A tűzcsinálásra több módszerük is volt, de saját „találmányom" is hasz­ nált néha. A gyufafejet megnedvesítettem, a pengével széthasítottam a gyu­ faszálat, persze fejestől. Így négy szál gyufa lett, de legalább kettő. Már csak a fejet kellett megszárítani, hogy meg is gyulladjon. A gyilkos urak nem ezt csinálták, ők még véletlenül sem jutottak gyufához. Egyik módszerük az volt, hogy egy cipőkrémes doboz egyik felében elé­ getett vászondarabkákat tartottak, az illető ezt balkezébe vette, s ugyancsak a balkezében tartott egy közönséges kavicsot, amit az udvaron is lehetett találni. A „műszer” másik része egy fémgomb volt, amelynek két átellenes lyukán vékony spárgát fűztek át, a spárga két végét összekötötték. Ha a gombot megforgatták, s a spárgát húzogatták, a gomb surranó pergéssel megindult egyszer ide, másszor vissza, már csak hozzá kellett érinteni a fém­ gombot a kavicshoz és úgy irányítani az érintkezést, hogy a kavicsról le­ pattanó szikra a feketét érje - így nevezték a vászondarabkát. Egy-két szikra már felizzította és rá lehetett gyújtani — ha volt mire. A gyilkos urak közül mindegyiknek a zsebében lapult ilyen masina. Ha nem volt fekete, a fogoly a fogkeféjéről kapart le pár szemnyi mor­ zsát, azt féloldalasa n betakargatta egy kis papírdarabbal s a fogkefe-resze­ lékre vetette a szikrát. Pillanat alatt lehetett így tüzet csiholni. Taplót is le­ hetett szerezni, azt az ablakban megszárogatták, és máris kész volt a jó l­ bevált tűzszerszám. De a feketés meg a fogkefe-reszeléses tűzgyújtás impo­ nált legjobban, mert ilyent még nem láttam soha. 7. Éppen egy éhezésnek induló napon történt — egésznapi kenyéradagun­ kat felfaltuk már reggel, hazai pedig nem volt — hogy kedvesen, fiatalosan csengő hangot hallottunk az udvar felől. Emlékeztünk rá, máskor is hallottuk ezt a hangot, hol közelben, hol távolabbról, de ügyet se vetettünk rá. Most azonban, hogy felfaltuk a húsz deka kenyeret (és mindjárt meg is bántuk vétkes könnyelműségünket), valahogy élesebb lett minden érzékünk és jobban reagáltunk a kívülről jövő neszekre, mint egyébkor. Kinéztem a rácson át. A gyilkos urak udvarára láttam, az udvaron egy rabruhás fiatalember söprögetett éppen az ablak alatt. Sistergett a nyírfa­ seprő, lépett egyet-egyet a legény, mint a kaszás. Egy gombostűfejnyi sze­ mét nem sok, annyi se volt az udvaron, de a legény csak szorgalmasan sepregetett és énekelt, valami bánatos szlovák nótát, ilyenformán: 42 �Na ho zse mala chalupa a vtyej chalupce mazsenka . . . Egy betűt sem értettünk belőle. — Szt! Szt! — sziszegtem ki az ablakon. A fiatalember meghallotta, fel­ nézett. Körülpillantott, nincs-e ott a fogházőr, amikor látta hogy nincs, kö­ zelebb jött. — Mik ti vagytok? — Politikai foglyok. Hát te miért vagy itt? — Egy kicsit verekedte . . . — Csak? — Két ember ottmaradta . . . megszúrva . . . Másik is van? — Igen, ketten vagyunk. — Éhes vagytok? — Igen. — No várj kicsinyke, mindjárt jövök . . . Elkedvetlenedtünk. Ez ugyan nem jön vissza többé. Tévedtünk. Negyed­ óra se telt, megint hallottuk az énekét. — Hej, ti ottan! — suttogott a legény, kívülről egy kéz nyúlt fel és ma­ rokszámra nyomkodta befelé az ablak rácsán át a világ legfinomabb sült­ krumpliját, amilyent csak a nagyanyámnál ettem valaha, amint tűzforrón ki­ került a kemencéből. — Ha kell, még hozza! — biztatott a legény. És igen, kellett. A legény pedig szépen tempósan fölseperte magát az udvar végébe, ott a kovács­ műhely tüzében sütötték krumplijukat a gyilkos urak, ők küldték, a maguk keveséből. Éreztem, szerény viszonzás volt az a marék dohány, amit papírba cso­ magolva kipréseltünk az ablakon a szlovák legénynek meg a többieknek, dehát nekünk se volt éppen több. 8. A legcsekélyebb változatosságnak is megörültünk. Ilyen volt a templom­ ba járás. A „keresztényi lelkület” ápolására a nyilasok lehetővé tették hogy aki akar, templomba járhat és részt vehet a vasárnapi miséken. Mondani se kell, hogy a legmegrögzöttebb ateisták is kaptak az alkalmon és buzgó templomjárók lettek. A templom - kedves kis kápolna - a fegyház kerítésén belül volt, ablakait rácsok védték a foglyok szökési kísérleteitől. Persze csak vasárnap lehetett templomba menni, ekkor nem volt séta és hogy a halálos unalom meg ne eméssze őket, a foglyok nagy buzgalommal sorakoztak reggel kilenckor a folyosón, hogy fegyveres fegyházőr kísérettel kivonulhas­ sanak a kápolnába. Itt egy kedves kis kövérkés papocska mondott misét. A katolikusokon valami pietista hangulat vett erőt, igen sokan gyóntak, áldoz­ tak, a kis pap legnagyobb örömére. Már ekkor feltűnt mindenkinek egy fiatal, alig húszéves katona. Csak évek múlva derült ki, hogy költő volt, győri lakos, nemrégiben adták ki ver­ seit. A legjámborabbak egyike volt, s valahogy mindig úgy állt, hogy a ká­ polna vasrácsának árnyéka keresztet rajzolt a hátára. A foglyok között volt egy zsidó fiatalember, Dalos László. Talán az egész fegyházban ő bírta legkevésbé az egyedüllétet s neki esett legjobban, hogy 43 �társat kapott. A sétákon könnyben úszó szemmel magyarázta, mennyire hi­ ányzik neki kisfia és felesége. Rádiómérnök volt és rádiótalálmányai jelenté­ kenyek lehettek, mert a nyilasok csak azért nem ítélték halálra, mert mint ítéletének indoklása mondta: további felfedezéseket várnak tőle és evégből gondoskodnak arról, hogy a fegyházban kísérleteit folytathassa. Barátai azt hitték, megváltás lesz számára, ha nem kell egyedül lennie. Így is volt, de idegei már felmondták a szolgálatot. Egy vasárnap, mise után felhasogatta ingét és felakasztotta magát. Cellatársát kihallgatásra vitték, ezt az időt használta ki végzetes tettére. Ő Sopron-Kőhida első áldozata, akit még több is követett. 9. Közben egyhangúan peregtek a napok. A tiszti foglyok egy részének sikerült „állást” kiharcolni, ez nagy könnyebbség volt mindenki számára. Irodisták lettek. Például nagynéha lehetett melegvizet kapni. Cellatársamnak ez volt a szerencséje. Gyönyörű fogai voltak és ha éppen nem kártyázott, fogait ápolta. Fog­ krémje már régen elfogyott, mindketten cigarettahamut gyűjtögettünk és kineveztük fogpornak. Amikor Koczkás felfedezte hogy mire lehet használni a hamut, a lelkesedés lázában a szokottnál is nagyobb igyekezettel kefélte, súrolta fogait, ám jaj, egy önfeledt pillanatban a fogkefe kicsúszott kezéből és halk csobbanással a csöbör fenekén kötött ki. Dermedten pillantott a gyűrűző, piszkos vízfelületre. Most mi lesz? A fogkefét meg kell menteni, vissza kell szerezni, mert ki tudja, kaphat-e újat soproni rokonságától és az a fog addig meg is sárgulhat. Méla undor­ ral gondolt arra, micsoda méltatlan környezetben pihenhet éppen fogkeféje. Szinte félénken, de reménykedve hogy igent mondok, felém fordult. - Ha kivennők, te használnád? - Ha az enyém volna és alaposan meg lehetne mosni, talán igen. — Hát én használni fogom — döntött Koczkás — De nem nyúlok ebbe a . . . ebbe a piszokba . . . Vedd ki és adok külön tíz cigarettát. —Nem bánom. Ha szerzel szappant, kefét és forróvizet, hogy meg tud­ jam mosni a kezem, kiveszem. Dörömbölés az ajtón, szerencsénk volt, éppen arra haladt Révay Kálmán a művészlelkű, derűs kedélyű huszárkapitány. Amikor meghallotta, hogy milyen tragédia történt, harsányan felkacagott. Elmesélte az őröknek, a kö­ vetkező pillatban az egész személyzet röhögött. De derült az egész fegyház, mert az őrök ugyancsak terjesztették és kíváncsian lesték, most mi lesz. Kihalásszák-e a szökevényt vagy sem és ha igen, a mérnök használja-e. Hamar eldőlt a kérdés. A forróvíz megérkezett, szappant és kefét is szerzett a szerb borbély. A fogkefe fejjel belefúródott egy kis víz alatti dombocskába. Kicsit beljebb nyomtam még, aztán kiemeltem. A forróvíz ott gőzölgött egy tálban, meg­ kezdődött az általános tisztálkodás. Persze, a fogkefe volt az első, aztán jöhetett minden egyéb. Koczkástól napokig érdeklődtek: 44 �— Nincs valami mellékíze a fogkefének mérnök úr? Dühös morgás volt rá a válasz. A huszárkapitánynak köszönhettem, hogy vicclapot tudtam szerkeszteni, mert ő szerzett hozzá papírt és ceruzát. Szomorú kis vicclap volt ez, alighanem a világ egyetlen, egy példányban megjelenő vicclapja, de sikere volt, mert úgy lopták, mint a cukrot. Aki meg­ kapta, alig lehetett tőle visszaszerezni. Rajzolni soha nem tudtam, ezért nagy küzdelembe került, amíg a ,,lapfejet" megrajzoltam, aztán a vezércikktől az apróhirdetésig mindent magam írtam. „Szerkesztettem" reggeltől estig, ötlöttem vicceket, mindent magam csináltam. A hangulat azonban nem volt valami fényes, így a viccek nem voltak elég viccesek, a rajzok aggasztóan primitívre sikerültek, de ez senkit se zavart, a lapot rendületlenül lopták. A terjesztés a sétákon történt, mindenkinél fél napig lehetett volna, ha az „előfizetők” betartják a számukra szerkesztett utasítást. De nem tartották be. Már azon gondolkoztam, ki kellene adni még egy példányban, hiszen sikerült illusztrátornak megnyerni Révay Kálmánt, amikor az őrök észrevették és elkobozták a legjobban sikerült számot, a „szerkesztő urat” pedig meg­ fenyegették, hogy az ilyen fegyelmezetlenség csak sötétzárkában végződhet. Csak az vigasztalt, hogy a fejlődésnek amúgy is véget vetett volna a papírhiány. A kapitány már alig tudott papírt szerezni. Ki tudja, lapomnak nem az lett-e a vége, hogy mint a tiszteletes úr bibliáját, elfüstölték vagy még rosszabb, mert más célra sem volt papír. . . 10. Szemelvények a „lapból” Vezércikk (mert egy rendes lapban az is van) ÁRTATLAN vagy, s tévedésből kerültél ide, jól tudjuk. Ártatlan vagy és tévedésből kerül­ tél ide, amikor azt hitted, összeesküvésed, hídrobbantásod és egyéb destruktív ténykedésed titokban maradhat, mert miközben konspiráItáI, két hete figyel­ ték minden lépésedet. De vigasztalódj, itt mindenki „ártatlan" és mindenki tévedett és mindenkire még sok tévedés vár. Főképpen kiszabadulásod idő­ pontját illetően, mert miközben bizton reménykedsz, hogy „majd holnap" kiengednek, telnek-múlnak a napok és észre sem veszed, a tizenötödik éved felé jársz, ha rosszfiú voltál és séta közben beszéltél. Ha nem, röppennek az évek, a percek és csekély 12—13 év múlva hazamehetsz tovább szívni az ablakpárkányra hanyagul letett cigarettát, mert azzal váltál el tiéidtől, hogy „ó, hiszen öt perc alatt tisztázom magam” , Így indultál el hanyagul, lezse­ ren . . . „Majd mondja meg a nagyságának — szóltál Terinek — pár perccel később főzze ki a tésztát, mert valamit késni fogok.” Azóta késel, Teri kihullott fogakkal motyogja a konyhában: „Hol lehet az úr még mindig?” A házban pedig folyik a pletyka: „Megszökött a feleségétől. Láttam én, hogy rossz ember, szeretőt is tartott, valami színésznőt” . De te rácáfolsz mindezekre, pár éved letelvén, nyakadba kötöd a szalvétát (a te korodban már ez a leg­ jobb) és kiszólsz a lánynak: „Teri, hozhatja a levest.” 45 �Hát így festett a vezércikk. A hírekből is valamit: „SZEMÉLYI HÍR. A lap rajzainak kezdetlegessége miatt olvasóink szíves elnézését kérjük, de lapunk illusztris rajzolóját, Révay Kálmánt időközben valami tévedés folytán halálra ítélték. A hibát azonban korrigálták és az ítéletét 15 évi fegyházra változtatták át. A kitűnő művész tehát 1960-ban állhat ismét az olvasók rendelkezésére. Ezt az időpontot olvasóinkkal együtt várva várjuk. A LAKOSSÁG FIGYELMÉBE. Kérjük intézetünk kedves vendégeit, lehető­ leg a folyosón elhelyezett vason járjanak. Jobb vason menni, mint vasban.” (Ehhez tudni kell, hogy a földszinti hosszú helyiségen egy díszes vasrács fedte a füstcsövet. A vasrácsot a gyilkos urak különös gonddal fényesítgették) „MENÜ. Dr. Harsányi orvos úr ajánlatára a következő étlapot kellene végigenni. Halleves, roston sült csuka, kelbimbó főzelék, ananász, mindehhez a kaján doktor zsemlét ajánlott.” Így próbáltunk szórakozni és szórakoztatni olvasóinkat, de bizony fanyar szórakozás volt ez Sopron-Kőhidán, a halál árnyékában, ahol senki sem tudta, nem kopog-e a fogházőr, hogy hátra vigye a kis udvarba, ahol egy rossz poroló volt az akasztófa . . . 11. Különben a nyilasok már nagyon szorulhattak Budapesten, mert a józanabbul gondolkodó fogházőrök egyre udvariasabbak lettek, lassankint már címén, rangján szólították az embert,, nem pedig „disznó hazaárulónak” . Úgy látszott, csupán a felső vezetés nem hajlandó tudomásul venni a való helyzetet, vagy éppen azt az utasítást kapta: kitartani a végső győzelemig, mert ahogy enyhült az őrök bánásmódja, úgy szigorodott a parancsnokuké, a kis főhadnagyé. Egy szép reggelen sorra beállított minden cellába és napiparancsot közölt. Már a belépése is meghökkentő volt. A fogházőr kinyitotta előtte az ajtót, ő pedig mint valami kis, pukkancs, bepattant a cellába, keményen előrelendítette karját. - Kitartás, éljen Szálasi! - harsogta. Az első pillanatban nem tudtuk mit akar, de hamarosan az is kiderült. - Szálasi testvér, Magyarország nemzetvezetője parancsára - mondta — ha a jövőben előljáró lép a helyiségbe, az illető „Éljen Szálasi” köszöntést hallat. A fogoly - bármilyen testhelyzetben is legyen — kemény, katonás vigyázzba áll, s feléjefordulva így válaszol: „Kitartás!” Megértették? Koczkás szája elé kapta a kezét és valami artikulátlan hangot hallatott, alighanem nevetését folytotta vissza. - A katonás magatartás a polgári foglyokra is vonatkozik - jelentette ki a főhadnagy úr. - Igenis! — válaszolta, mert volt érzéke a humor iránt — a foglyokra is. Ettől a pillanattól kezdve alig vártuk, hogy valaki belépjen a cellába, azonnal üdvözöltük: - Kitartás! Csak kitartás! 46 �Az új, látszólagos enyhülésben már nem bíztunk annyira. Ha ezeknek még arra is van gondjuk, hogy a politikai foglyok illemtanát szabályozzák, nem lehet igaz, hogy szorul körülöttük a hurok. De előbb még egy tragikus eseményt kellett átélnünk. Kivégezték Bajcsy-Zsilinszky Endrét. A nyilasok már régen nem törődtek a törvényességgel, az csak a foglyok vágyálmaiban élt. örökké emlékezetes december 24-e volt. Előző napokon még néha egy­ más mellé kerültünk, együtt sétáltunk. - Meglátod ezek kivégeznek — hajtogatta. - Szó sem lehet róla — próbáltam vigasztalni a nyilasok ma már olyan bajban vannak, hogy nem merik a te kivégzéseddel tetőzni. Minden aprócska érdemre szükségük van, hogy valamiképpen enyhítést szerezzenek ügyük elbírálásánál . . . Azonkívül téged, mint országgyűlési képviselőt, a mentelmi jog is véd, azonkívül túsz is lehetsz, akit kicserélnek . . . Rosszul itéltük meg a helyzetet, de hogy is lehetett másként! Megbízható hírekhez nem jutottunk, ami a falakon belülre került, a fogházőrök híradásá­ ból származott, akik szemmelláthatóan alig tudtak elgazodni a politikában. December 24-én alig világosodott, egy fogházőr állított be a cellába, átadott egy könyvecskét, amit az előző napok egyikén adtam neki és egy kis, alig gyufaskatulya nagyságú csomagot. - Vajon, mi lehet benne — tűnődtünk és amikor kibontottuk meghatód­ tunk. Az öregúr alig újjnyi darabka kolbászt küldött kettőnknek. Ennyije volt, tudta, hogy mindenki éhezik, legalább ezzel akart segíteni. - Neki már nem kell, legalább maguknak legyen - ezt üzente. - Hát mégis? - kérdeztük a katonától. - Úgy látszik . . . én sem tudtam, csak ma reggel . . . én nem leszek ott. Nem segített a mentelmi jog, nem segített semmi. Felakasztották. Sokáig szenvedett. Nem volt hóhér. A főhadnagy beszé­ dett mondott a katonákhoz, hogy hazafias tettet visz végbe, aki megszaba­ dítja a nyilas rendszert régi ellenségétől s vállalkozik a hóhér szerepére. Senki sem jelentkezett. Erre folytatta a beszédet, uszította az amúgy is félrevezetett katonákat. A beszéd hatására és a különlegesen nagy díjazás reményében két ember: egy Sztasák Mátyás nevű és egy Németh nevű kilépett a sorból és végrehaj­ totta a rémtettet. Hosszadalmasa n, körülményesen, szakszerűtlenül, sok szenvedést okozva. Lélekben gyászoltunk csak, mert nem volt mód másra. Bajcsy-Zsilinszkyt mindenki szerette, tisztelte és az utolsó pillanatig remélte, hogy sikerül meg­ menekülnie. 12. Egyik este repülőgépek búgása hallatszott, pár perc múlva távoli dörre­ nések zaja verte fel a cellák csendjét. Percek alatt elterjedt a híre, hogy Sopront bombázzák. Pár percig néma csend, de a következő pillanatban irtózatos robbanás rázta meg az egész fegyházat. A robbanást egész sor követte, reszketett, 47 �rengett az egész épület, szinte hullámzott, mintha részegen tántorgott volna. A nők celláiban kitört a sikoltozás, de a földszinten és az emeleten is kitört a pánik. Az őrség is elvesztette a fejét, ész nélkül futkostak ide-oda, a cella­ ajtókat nem merték kinyitni, lázadástól tartottak, attól, hogy a sok tiszt és a néhány katona lefegyverzi őket. Bármennyire tájékozatlanok voltak, azt azért tudták, hogy ha az ellenség bombázik, az csak a foglyok barátja lehet, nem pedig az övék. Végül is emgemberelték magukat, végigfutottak a folyosókon, fel a harmadik emeletre, kinyitották a cellákat, ahonnét tódultak kifelé a foglyok, le a nagyobb nyugalmat igérő földszintre. Egybetereltek bennünket, ránk fogták a fegyvereiket. Sokan elérkezettnek látták az időt a szökésre, de nem volt kezdeményező. Aztán amilyen gyorsan jöttek, ugyanolyan gyorsasággal el is távoztak a repülők. A robbanások abbamaradtak, egy ideig még lehetett hallani a gépek hangját, aztán elhalkult az is. A foglyokat visszaterelték a cellákba. Egyik fogházőr elmesélte, hogy Sopron szőnyegbombázást kapott, rengeteg sebesült, halott. A fegyházat a kerítésen kívül úgy körülbombázták, mintha a foglyokat akarták volna kiszabadítani, gondosan ügyelve arra, hogy a főépület ne kapjon találatot, csak a kerítést rombolják szét. De a kerítésnek egy téglája sem sérült meg, csak később látták, hogy a bombatölcsérek úgy vették körül az egész épületet, mintha valami gondos kész a faültetéshez akart volna gödrö­ ket ásni. Harmadnapra egyik fogházőr hozott egy soproni újságot. Ez is unikum volt a maga nemében, akárcsak az én vicclapom. Rózsaszín csomagoló­ papírra nyomták, úgy látszik nem volt már rotációspapír a városban. Vezér­ cikke dühödt kirohanás volt a „judeo-demo-liberális” gaz ellenség ellen, amely lám, a háborúban bombázni merészel, egy másik gyászkeretes irás­ ban pedig a cikkíró a nyilassá vált Operaház nyilas karnagyát, Sámy Zoltánt parentálta el, aki „élete virágában” a gyalázatos támadásnak áldo­ zata lett. Az itt is mindentudók azt állították, hogy az amerikai repülők szándé­ kosan nem tettek kárt a fegyházban, mert tudták, hogy itt politikai foglyok vannak és segíteni akartak, nem ártani. A kerítést akarták szétlőni, hogy a foglyok elmenekülhessenek. Még egy kihallgatás várt rám, egy Nika nevű hadbíró százados vezette, aki jobban félt, mintha a fronton lett volna. Horváth Árpádról esett szó megint, hogy először miért kellett hamis névre bejelenteni. — Az ilyen kommunistát magának is fel kellett volna jelenteni, nem pedig otthont adni neki. Maga mint katona nem tudta ezt? — Nem rejtegettem, ismerte az egész város, jellegzetes bajúszáról . . . — Ne tartson itt divatelőadást — harkant fel a százados. —Amikor az Újpest—Fradi meccsre mentünk . . . —Nehogy most meg a futballmeccset mesélje el! Ha nem tér a tárgyra, sötétzárkát kap! Különben is itt nem ő a gyanúsított, hanem maga. Maga mit csinált? 48 �—Én semmit. A világon semmit. Amikor pedig az ágyúkra került sor, felnevettem. — Nem tudok semmit. — Azt majd kinyomozzuk! - fenyegetődzött a százados, de ezen is derül­ tem, mert azt már tudtuk, hogy el vagyunk zárva Budapesttől. Amit tudnak, tudnak, amit nem, arra már nem kerülhet sor. Aztán valami sorozó bizottság jött, felvették az én személyi adataimat is. Megkérdezték akarok-e a frontra menni. — Ott az ilyen hazaáruló, mint maga meg a többiek még érdemeket szerezhetnek, a nyilas haza megbocsátja bűneiket, ha bátran viselkednek - szónokolt egy öreg civil de nem sok eredménnyel, mert senki se akarta a nyilas hazáért a vérét ontani. -T e h á t nemcsak hazaárulók, hanem gyávák is, akik inkább a meg­ szégyenítő fegyházat választják mint azt, hogy fegyverrel mossák le a haza­ árulás gyalázatát. Pfuj, szégyeljék magukat! A sorozóbizottság dolgavégezetlenül távozott. 13. Valaki állítólag tetűt talált a ruhájában. Nagy lett a riadalom, parancsok jöttek, parancsok mentek, a főhadnagy úr elemében volt. Nagy kézlengetéssel állított be minden cellába és kiadta a parancsot, hogy aki tetőt talál, azonnal jelentse. Eszeveszett nagytakarítás kezdődött. Nem kutattuk, „valódi” volt-e a tető, vagy valaki csak azért ter­ jesztette a hírt, hogy karanténba zárjanak és ne vigyenek ki bennünket Németországba. Mert erről egyre többet rebesgettek. Egy Milassin nevű százados, Berentás Antal, Zerkovits Oszkár és én vállalkoztunk rá: ha kerítenek egyet, ruhánkba rejtjük, „felfedezzük” és akkor már nem kell félni, Németország be nem enged bennünket a világ minden kincséért sem. Nem találtak tetőt, de más férget sem, így csak azt sikerült elérni, hogy a fegyházat karanténba tették. Lélek az ajtón se be, se ki. Aki belül volt, belül maradt, aki kívül rekedt, nem tehette be többé a lábát. Ennek a zárt állapotnak tragikus következménye támadt. Azaz nemcsak ennek, hanem annak is, hogy az országban talán csak egyedül a fegyházban volt rend, odakint annál nagyobb fejetlenségben éltek az emberek. Szó esett már a fiatal bakatizedesről, aki olyan nagy áhítattal imád­ kozott a templomban. Németh Lacinak csak menyasszonya sorsa fájt, mert az is itt volt vele, persze a harmadik emeleten. Békére felszólító röpcédulát szórt Győr városában, azért került ide. Elmesélte, hogy súlyosbító korülmény­ nek tekintették: hogy katona létére a béke híve volt. Annak rendje-módja szerint halálra is ítélték néhány perc alatt. Haláraítélt állapotban került a fegyházba és csak akkor értették meg a többeik, miért volt állandóan annyira megilletődött. Nem könnyű a halál árnyékában sétálni a tenyérnyi udvaron körbe-körbe és még tréfálkozni is. Igaz, rajta kívül még néhánya n éltek így, de az emberek idegei nem egyfor­ mák. Németh László halálos ítéletét végül is minden nyilas fórum helyben­ hagyta. A fiú kegyelmet kért. Küldönc indult a Szálasi kormány felkeresésére, 4 49 �mert akkor már úgy bujkált az egész kormány, hogy senki se tudta, melyik pillanatban hol tartózkodnak. Mire a küldönc egyik helyre ért, a dicső társa­ ság már másutt székelt. Mire ott lelte volna őket, már a harmadik városban, faluban bujdokoltak. A „nemzetvezetőt” egyszerűen nem lehetett megtalálni, fejvesztetten rohangált a határ mellett. A zárlat második, vagy harmadik napján Dominics csak úgy kívülről, a kerítésen kívül bekiáltott a fogház fő-fő altisztjének: — A Németh Lacit akasszátok fel! - A tiz e d e st... a Némethet. . . - még az altiszt is megdöbbent, min­ denki szerette a fiút. —Azt, te ökör! Azonnal! A kis katonát öszekötött kézzel vezették a vesztőhelyre. Halottsápadtan lépdelt az őrök között - az ablakon kitekintve éppen a fejét lehetett látni. Halkan koppantak a lépések, szinte dobpergésnek hatottak. Az itéletet végrehajtották. Másnap Révay feldúltan lépett a cellánkba. A hidegvérű, fölényes ember sápadt volt az izgalomtól, rekedten tört ki a hang a torkán: —Visszajött Laci kegyelmi ké rvé n y e ... A futár végül is utolérte a „magyar kormányzatot” és Szálasi kegyelmet adott a szerencsétlen gyerek­ nek . . . Tehetséges költő volt, versei már nyilvánosságot kaptak. Győri barátai állítottak emléket a költőnek, hogy kiadták verseit. Németh László soha ki nem mondott szép szavakal Sopron-Kőhidán, a békéért végezte fiatal életét. 14. Nagyszerű időtöltés volt, kellemes változatosság a Passió, a templomi éneklés. Próbáltunk is olyan rendszeresen, mintha fizettek volna érte. Ki­ derült, hogy a foglyok között egész szép számban akadt jóhangú énekes, akinek pedig a hangja nem volt éppen áhítatkeltő, szorgalommal pótolta még a hallásbeli hiányosságokat is. A próbák további lazaságot eredmé­ nyeztek. Itt lehetett kicserélni az értesüléseket, megtárgyalni az orosz had­ sereg sikereit. Hiányos és torz értesülések voltak ezek, alapjuk csak az volt, hogy az oroszok valahol a „közelben” nagyon szorongatják a nyilasokat és kiszabadítják őket, esetleg összeomlik a nyilasok frontja és ezzel meg­ dől a nyilas uralom. Ám ez a kevés is reményt öntött a szívekbe. Olyannyira, hogy a legtöbben egyre nagyobb átérzéssel énekelték szerepüket. Még az „áruló” Judás is imának érezte szövegét. A társaság egyébként kétféle beállítású volt. Egyik fele, akárcsak Jókai egyik hőse a Rab Ráby című regényben Kalabusz uram, reggeltől estig ká­ romkodott. A másik imádkozott, akár a másik hős, csak az nem történt meg soha , hogy szerepet cseréltek volna, mindössze a káromkodók szektája hagyta abba a káromkodást - igaz, hogy csak a templomban. Közben előkelő vendég érkezett. Beszállították Antal István kegyelmes urat, a kultuszminisztert. Azzal keltett feltűnést, hogy egy villamoskalauzra lelt, akit valahonnét ismert. 50 �- Testvérke - rebegte elcsukló hangon - maga itt? . . . Hogy került ide? - De nem hallottam többet, az őrkatona elterelt onnét. És hozták, hozták az újabb foglyokat, senki nem tudta kicsodák, a régiek nem érintkeztek velük. A szegény fogházőr katonák - egyszerű parasztgyerekek legtöbben ekkor már végképpen nem értették, hol az igazság, ki hős itt és ki hazaáruló. Hiszen a foglyok között volt saját miniszterelnökük, ott volt a kormányzó szárnysegédje Hardy tengerészkapitány, Horthy testőrségének parancsnoka Lázár altábornagy, ott volt Lakatos honvédelmi miniszter, az alacsony- és magasrangú tisztek serege. Nem, nem tudtak ezen az egész dolgon eliga­ zodni. Így aztán - biztonságból — lassankint egyre lazább fegyelmet tartottak és csak akkor változott ismét szigorúra a hangulat, amikor saját tisztjeik utasítását hallgatták. Ez is csak akkor, amikor éppen a közelben voltak. Nem tudták már, hová tegyék azt a tíz-tizenöt főből álló kis csoportot sem, akiket mostanában szállítottak be. Vend parasztok voltak, valahonnét Dél-Baranyából. Hallgatag, bizalmatlan társaság, amely senkivel se állt szóba. A fogház­ őrök elinte - biztonságból - a lehető leggorombábban bántak velük. Sze­ gények, nagyon póruljártak. Időnként kívánatos tartalmú hatalmas csomagokat kaptak. Volt bennük minden, ami szem és száj ingere, és a fegyházban valóságos kincset ért. Fehér kenyér, vaj, szalonna, sajt, hagyma, só, bor és csaknem kivétel nélkül mindegyikben egy fiaskó pálinka. Nem sok örömük telt benne. Mire a vendek kézbekaptak mindent, legfeljebb a kenyér maradt meg, az is szétszabdalva, felvagdosva, hogy nincs-e benne valami szabadítószer, fúró. ráspoly vagy egyéb romantikus szerszám, a többit elkobozták. Az ilyen „elkobzási" napon viszont úgy éjféltájt az őrség szobái meg a pince felől hangos dáridó, énekhang szűrődött ki. Mindenki tudta: az őrség a vendek elkobzott holmiját fogyasztja, a jó falatokat borral, pálinkával öblíti l e . . . 15. A karácsonyi postaosztás idegőrlő tortura volt a foglyok számára. Már kora reggel hatalmas anyag halmozódott fel az asztalon. Hamarosan másik asztalt is kellett hozni. Érthető, hogy aki csak tehette, aki valamiképpen módját tudta ejteni, írt haza, s várta a levelet. Én is. A küldemények osztályozása már délelőtt megkezdődött, kiosztására dél­ után került sor. Kínos lassúsággal teltek a percek. Miért sétál ez az ökör? — dühöng­ tem, ha valaki nem a kedvem szerinti tempóban indult csomagjáért. Bizonyos voltam benne, hogy az én ügyes feleségem módját ejti, hogy ha a Margit-körúti fogházból kiszabadult - akkor ott volt még - , ide is eljuttat valamit. Nem törődtem vele, ne legyen élelmiszer — pedig már nagy volt az éhség- de valami . . . A foglyok hangulata igen levert volt, előző nap végezték ki Bajcsy-Zsilinszkyt, még a tragikus hangulat hatása alatt álltam, de az élet megy tovább még a fegyházban is. Mi lett kisfia mmal és Horváth Árpáddal? Miért nem hozták ide? 51 �Csupa olyan kérdés, melyre nem kaptam választ. Csak azt tudtam, hagy a ház, amelyben lakott, tele volt nyilasokkal és azt, hogy amikor feleségem kiszabadult, a nyilasok arra kötelezték: hagyja ott ú j lakását, menjen haza a Zsigmond utcába. Ott pedig állandó veszély várt rá. Mindegy, nem tudok segíteni, most először önmagamat kell megmenteni, hogy majdan segíteni tudjak. Amint a postaosztó szájából elhangzott az első fogoly neve, odaléptem a cella ajtajához és vártam. Ott álltam, fülemet a vaslemezzel bélelt ajtóhoz szorítottam és vártam. Múltak a percek, múltak az órák. A nevekből tudtam: a harmadik emelettel végeztek, már a másodikról szállingóztak a foglyok. Jöttek, kopogtak a léptek egymás után. Következett az első emelet, aztán a földszint. A lassú elsötétedésből kö­ vetkeztettem: lehet már vagy hét-nyolc óra. Semmi. Persze, hogy semmi, hiszen még a földszint elején vannak. Talán ha nem tartják be a sorrendet, talán mégis előbb szólítanak, akkor ott akartam lenni az ajtónál, hogy késedelem nélkül kiléphessek. Cellatársam el akarta terelni a figyelmemet, de eredménytelenül. — Hagyd kér l ek. . . kedves v a g y . . . bocsáss meg, fontos, hogy kapjak valam it. . . Földszint. No most kell figyelni, mert hátha kihagyják. Koczkás Ferenc. Ő megkapta a csomagját. Az én nevemet nem olvasták. Lelkileg először voltam összetörve, mióta fogságba kerültem. Már légen eloltották a villanyt, már régen lakmározott aki kapott valamit, én nyitott szemmel feküdtem a priccsen, nem jött álom a szememre. Pedig én írtam! Egy dobozfedélre írtam pár sort, amit állítólag a Vöröskereszt segítségével kijutattak, s Budapestre küldtek. Ezt biztosan megkap­ ták. Mégsem érkezett válasz. Úgy éreztem, feltségem ezúttal először, cser­ benhagyott. Pedig nem. Irt az asszony, szorgalmasan, többször is, írt szorgalmasan, de Sopron-Kőhidára mindebből semmi sem érkezett. Viszont a dobozfedélből készült levelezőlapot megkapta s a kisfiam kopár karácsonyfájának ez volt az egyetlen dísze. 16. Volt még két fivér a fegyházban, ezek a Zerkovitz testvérek voltak. Így: Zerkovitz, ezt külön hangsúlyozták. Állítólag a Belvárosi kávéház épülete volt az övék, rettentő gazdag borkereskedők voltak. Oszkár az egyik sétán elmesélte, hogy amatőrfilmes, felvevő gépe is van, rengeteg kisfilmet készített. Nagyszerű téma volt, sokat lehetett róla beszélni. Aztán megállapod­ tunk: Oszkár a filmnek, mint művészi kifejezésmódnak érdekében fejti ki vé­ leményét, én pedig a filmezés során igénybe vett rengeteg technikai segéd- 52 �eszköz, a felvételek összevisszasága, általában az egyéb művészetekhez ké­ pest sok technikai szükséglet figyelembevételével tagadni fogom, hogy a film művészet. Három oldalt szántunk egy-egy „értekezésre” és úgy éreztük, a vitát vég nélkül lehet folytatni. Végülis csak három cikkre került sor, nem tudtunk papírt szerezni, így a vita abbamaradt. Pár nap múlva, amikor Révay nagyobb mennyiségű papírral örvendez­ tetett meg bennünket úgy határoztunk, hogy regényt írunk. De nem ám akár­ mifélét, hanem folytatásost, egyik folytatást én írom, a másikat Zerkovitz. A regény kalandos, humoros legyen, a témát nem beszéljük meg, a folytatást sem. A „mű” illusztrálására Révay vállalkozott. A regényt el is kezdtük, saj­ nos, nem lehetett befejezni, mert ismét elfogyott a papír. Csak a bírósági tárgyalás nyugtalanított. A Dominits-féle vérbíróság rengeteg ítéletet hozott, közöttük nem egy­ szer halálosat is. Igaz, a halálra ítéltek jöttek-mentek, sétáltak, de jónéhányat ki is végeztek közülük. Attól is tartani lehetett, hogy egy szép napon valamennyi halálra ítéltet kivégzik, mert nem hajlandók magukkal hurcolni őket, ha mégis sor kerül a németországi útra. Hiszen mi, akik nemcsak meg­ bízhatatlanok voltunk, hanem a nyilas rendszer ellenségei, csak terhükre lettünk volna a menekülésben. Márpedig ha menni kell, akkor sietni is kell, és ez esetben a sok halálraítélt még bajt okozhat, hiszen nekik nincs vesz­ tenivalójuk. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak bennünket. Amint a nyilasok helyzetéről érkező közlések hírül adták, a nyilas hadsereg alig néhányszáz megfélemlített emberből áll, nagyrészt olyanokból, akik a nyilas rendszerrel élnek és halnak, mert másutt nem találhatnak menedéket. Volt egynéhány ügyvéd, aki meg-megjelent a fegyházban. Ilyenkor a foglyokat elővezették, sorbaállították. Az ügyvéd megkérdezte a foglyok ne­ vét, s azt, hogy mi a védekezése. — Csak röviden fiam — intette le a szerencsétlent, ha élete érdekében el akarta mondani védekezését —, nem érek rá minden emberrel órákig fog­ lalkozni. Mit gondolsz, mi lesz akkor a többiekkel — mondta farizeus módra. Az ügyvédek legtöbbje ömlesztve vállalta az ügyeket, s legtöbbje így kezdte beszédét: — Nem kis ellenérzéssel vállaltam e hazaárulók védelmét de úgy érzem, súlyos bűnük ellenére is meg kell adni nekik a védekezés lehetőségét . . . Persze voltak közöttük, akik szívesen vállalták a védelmet, rendes, jó ­ szándékú emberek voltak, s amit lehetett, el is követtek védencük érdekében. A mi ügyvédünk is ilyen volt, dehát mit lehet tudni, a nyilasokban nem bíztam. Ezért örültem, hogy halogató taktikánk teljes sikerrel végződött. Csak elkerülni az ítéletet — ez volt a fontos. Sikerült is törvényszéki tárgyalás nélkül megúsznunk az ügyet, és Bernauban, amikor mégis sor került az ítélethozatalra, már más szelek jártak: kiderült — persze más bíróság előtt — hogy valamennyien ártatlanok va­ gyunk, akik ártatlanul kerültünk csávába . . . 53 �PAKU IMRE Salgótarján Egy életfa árnyékában — Harmadfél századnál idősebb ez a jelkép. Egy nagy tölgy­ fa (bizonyára többszáz közben kipusztult társa) tövében valaha szegényemberek húzódtak meg, hogy oltalmat, védelmet találjanak, majd közelebb-távolabb otthont építettek maguk­ nak, életközösséggé szerveződtek. Hamarosan megvetették az egykori, hosszúra nyúlt falu­ nak. emez ikertelepülésnek, Salgó-Tarjánnak, a mostani városnak alapjait. A csaknem há­ romszázéves nagyfa ma is él még a város közepe táján, évről évre zöldül, virul, leveledzik, lombosodik, majd őszi, aranyló leveleit hullatja. A város körülötte fejlődik, terebélyesedik, erősödik; az idők vihara megtépázta, csonkolta-roncsolta e fának koronáját, odvas üregek keletkeztek törzsén és az ágtestek egyik-másik helyén, de a zömök, óriáskerék vastagságú törzs még mindig tartós életerőt, tavaszias megújulást, töretlen életet rejteget, hordoz magá­ ban. Ez a tölgy nagy idők tanúja. Néma bizonyíték. Puszta léte, hosszú élete azonban nagynagy emlékeztető, beszédes jelkép; életfa. A terebélyesedő élet önként szól belőle: az idő­ álló, maradandó, újjuló környezet szakadatlan fontosságát hirdeti, ez a föld éltető erejét a nagyfa által közli. Kifogyhatatlan erőforrások, kincsek lappanga nak az itteni földben. Víz. levegő üde kellemességet áraszt, alkotó, teremtő kedvet gerjeszt, továbbá a mindennemű élet folyamatosságát biztosítja. Az életfa őszinte, nem titkolódzik; sejtelmeket, regényessé­ get sem terjesztett soha, de önmaga léte a megélhetés kíméletlen feltételeit jelképezte mindenkor. Az árvaként, egyedül megmaradt öreg tölgy tanúsítja: alatta, körülötte, mellette hatal­ mas létküzdelem folyt mindenkor és folyik mindmáig. Megtépázott lombsátra olykor-olykor óvta, oltalmazta a menedéket kereső vagy fáradt, csüggedt embereket, sőt az állatokat is; megállásra, maradásra, letelepedésre késztette őket, hirdetvén nékik: e helyen fában, fűben, földben, patakvízben diadalmaskodó élet rejtezkedik. A Tarján patak partján ma­ gasodó, hatalmas jelkép, eme népszerű nagyfa, a viharviselt százados tölgy mind a mának, mind jövőnek a viruló élet valamennyi körülmény között avagy annak ellenére történő folytatódását, egyetemességét hirdeti. Korszakos léte igazolja, hogy ez a környezet — a láncolatosan ölelkező középhegyek vonulatának a közepe - emberi településre minden időben alkalmasnak bizonyult. Ez utóbbi tisztes tényről különben a régészeti leletek nagy száma, valamennyinek különböző történeti korokra utaló eredete, művészkedő választékos­ sága tanúskodik. Flő és holt tárgyak tehát arról beszélgetnek a fogékony értelemmel, hogy ez a táj - a Salgó és Tarján patak közvetlen környéke - a megfeszített munka és a mé­ lyülő, haszonhajtó művelődés, testi-lelki finomodás színhelye - ősidők óta. A nagyfa - az életfa - árnyékában, ezen a gyöngéd menedékhelyen, a történet név­ telen hősei vívták élet-halálharcukat, hogy egyáltalán megmaradjanak és gondolkozó embe­ rekké fejlődjenek. Nem az égigérő, mesebeli fa ez, nem a halkszavú jelent szépítő mesék, bájoló regék hősei éltek, küzdöttek környezetében, hanem nagyon kemény, valóságos húsravérre menő sorsok szinterét árnyékozta be lombjával az eltelt harmadfél évszázad folyamán. A sok mende- mondát, ami rendszerint csoportosan és önkénytelenül fűződik egy ilyen öre g ­ fához, ezúttal mellőzzük s mindössze két legutóbbi, ám valóságosa n megtörtént esetet idé­ zünk föl. Az első 1919-es magyar Vörös Hadsereg salgótarjáni csatájának emlékét örökíti meg: e fa alatt gyülekeztek a harcba induló csapatok — fegyvert forrott munkások, bányá­ szok, — minderről a fatörzshöz illesztett egyszerű emléktábla annyit közöl: Hála és dicsőség a salgótarjáni vöröskatonáknak, akik e tölgyfa alól indultak harcba a Tanácsköztársaság védelmére 1919 május 2-án. Az éhes város — Eqy másik, megható és fölháborító történet szerint — 1926 tavaszán e fa koronája alatt ültek össze számosa n és itten határozták el a kiszipolyozott munkásság éhségtüntetését. Amikor az idesereglő munkásságot és a családtagokat már nem leheteti lecsillapítani vagy igéretekkel megnyugtatni, a több ezernyi tömeg tüntető fölvonulásának nagyobbik fele innen indult el; ugyancsak e nagyfa alatt javasolták elsőízben, hogy hama- 54 �rosan háromezres létszámú munkás-, bányászküldöttség utazzék Budapestre, hogy az ott éhezők panaszát előadják az illetékes kegyelmes uraknak. So kezer éhnyomorra itélt ember hangos tüntetése, éles segélykiáltása az egész magyar munkásságnak irgalmat, jobblétet követelve, kényszerítette őket, hogy szembenézzenek a csendőrpuskákkal. Kínzó, kegyetlen, kíméletlen történet. Komisz, aljas, elvetemedett gazdálkodás az életjavakkal, hogy három­ ezer - és ki tudhatja még mennyivel több, üres gyomor - korgását-morgását innen az öreg­ fa töve mellől kellett meghallania országnak-világnak. A hazai és az európai sajtó visszhangzott a salgótarjáni éhségtüntetés hírétől. A legjob­ bak ragadtak tollat, hogy kellőképpen elítéljék a magyar munkásság kiéheztetésének ezt az egyik kirívó esetét. Európa lelkiismeretét a nemzetközi munkásmozgalom nagy költője, Bertolt Brecht szólaltatta meg. 1926 júniusában, az áprilisi salgótarjáni eseményeket követően, ki­ áltványban szólott a világ gondolkozó, cselekvő jobbik feléhez; nyolcezer nélkülöző segély­ kiáltásának versben adott hangot. A számos magyar hozzászólás, tiltakozás közül leginkább Juhász Gyuláé emelkedik ki. A szegedi Délmagyarország hasábjain, 1926 április 30-án „A nagy Salgótarján" címen lűzött harcos, támadó megjegyzéseket az április 27-iki bányásztüntetéshez, minek következ­ ményeként háromezer bányászmunkás készült Budapestre, hogy sérelmeikre ottan orvoslást találjon. A háromezer útnak indult bányászt a csendőrség föltartóztatta. Mindössze tizenö­ ten juthattak el a fővárosba, de szépszavú igéreteknél többet nem érhettek el. A salgótarjáni nagyfa története tehát nagyjából a település — a falu, majd az éppen most ötven év óta város - története is egyszersmind: ha az életfa szépen zöldel, amint azt évről évre rendesen teszi, akkor körülötte vidulnak az emberek, jólét fakad, ha viszont lombja tépődött-szaggatódott, akkor a nép sorsa is zaklatottan-hányatottan vonaglott, az élet sínylődött a Salgó és a Tarján patak partjainak ezen a szakaszán. Ez a nagyfa önma­ gában történet, néma történelem! Másféle jelképek jegyében - Salgótarján neve száz év óta országszerte, sőt újabban messze külföldön is, ismeretes, sokra becsült fogalom. Különösebben az utóbbi ötven-hatvan évben számos itten készült vasgyártmányon szerepel a város neve, leggyakrabban kályhákon, tűzhelyeken, jónéhány szerszámfajtán.. . Mindenütt, ahol ez a név ekként megjelent, ott tűz gerjedt, fényesség, melegség áradt nyomában, vagy a salgótarjáni nagyszerű szerszámok, munkaeszközök használata közben a testi munka könnyebbeden. Világosság, melegség, erőkímélés — megannyi jótétemény, adomány. Ilyen módon nemesedett, öregbült az egykori Salgó-Tarján falunév városias, civilizáló eredmények, állandó sikerek, nagy teljesítmények, nevezetes munkák egyre teljesedő jelképévé, szépen tartalmasodó valóságává. Minden siker zálogát a nép, korábban a jobbágyság meg a kétkari munkásság megfeszített munkája biz­ tosította, jelentette. Amit a természet önként kínált a parasztságnak, nagy idők múltán az ipari munkásságnak, mindannak előnyét kiváltságos osztályok élvezték. A termelőmunka szol­ gasorsot juttatott azoknak, akik akár parasztként, akár bányászként, vagy szakmunkásként vettek részt benne. A földesúri önkény meg a bányatulajdonosok által megszabott éhbérek, a gyárosok szipolyozó vagyongyűjtése kegyelemkenyérnél többet nem biztosított, jobban mondva: szándékosan nem engedélyezett az itteni lakosságnak. A ,,Kenyeretlen Salgótarján" nemcsak megkülönböztető név volt annakidején, hanem sanyarú jelszó, a kiszolgáltatottság szomorú állapotának jelképe: az üres asztal, üres tányér vagy a gyér teríték mozgósító, tudatosító erőnek bizonyult, tehát nem pusztán jelképiességnek számított a salgótarjániak szegénysége, kizsákmányolása, hanem politikai indítéknak, a dolgozó társadalom kialakuló osztálytudata szükségképi alkalmának is. Az új városrendezés gyorsan eltüntette, eltünteti, romboltatja, szinte leégetteti az egy­ kori nélkülözők megmaradt nyomortanyáit. Ha megkegyelmeznek majd egynek is munkáshá­ zak közül azt emlékeztetőnek szánják. A paraszti nyomorúság nyomai leghamarább és töké­ letesen megsemmisültek. A bányászok hősi küzdelmének, élet-halálharcának egykori küzdő­ terét — igen helyesen — eredeti állapotában megőrizték. Az egyik kimerült szénbányát teljes berendezésével együtt múzeumként nyitva tartják, félelmetesen intő jelképnek szánták, s mint ilyet mutogatják az érdeklődő idegeneknek. Amikor az ember az egykori bányászati munkahelyeket, szakaszokat mostan bejárja, magát a szörnyű, megsemmisülést kínáló poklot, a borzalmak, szenvedések, halálfélelmek szinterét látja maga előtt: a szénfejtés pillanatról pillanatra fenyegette a bányászok életét, szinte foggal, körömmel kellett kivájniok minden széndarabot, egyszerű kaparóval, kezdetle­ ges szerszámokkal a csillékbe juttatniok, viszont ha a munka viszonylagosan biztonságosnak mutatkozott, akkor meg jéghideg vízcseppek hullottak az izzadt, verítékes emberekre. Amikor 55 �a bányamunka egykori állapotát érintjük, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról a szomorító tényről se, hogy a napi munka bére mindenkor oly csekély volt, hogy alig vagy egyáltalán nem fedezte a munkavállaló családjának létszükségletét. A pokoli árnyjáték csak a bányatulajdonosok hasznát gyarapította, tőkéjét növelte. Ezek miatt a bányamúzeum döbbenetes jelképe az egykori kiszolgáltatottságnak, a féktelen harácsoló ösztönnek. A munkásmúlt jelképeinek fölsorolását tovább folytathatjuk. Az üvegfúvók, a vasöntők munkakörülményei, — bár eddig már sokat javítottak rajtuk, — még mindig láttatják a testi munka nehézségeit, a hagyományos szerszámok pedig a kezdeteket idézik. Az egykori munkásságot baljós sorsa, ádáz körülményei politikai egységgé kovácsolták össze. Salgótarján a munkásmozgalom nagyszerű múltjának, hősi tetteinek emlékét őrzi gaz­ dag hagyományában és számos emlékműve révén. Itt a szobrok, emléktáblák tehát nem szokványos jelképek, hanem sokrétű, szívós helybeli küzdelemnek, harcos bátorságsorozat­ nak emlékjelei. A munkáshatalom mostani teljessége meghozta a tőkés múltnak és örök­ ségének tökéletes megsemmisítését. A mostoha körülmények között létesült falusias település fejlődését a természeti kincsek, - mint aminő elsősorban a kőszén, s annak gyors és ügyes kiaknázása, — egyöntetűen siet­ tették. Amíg egyedül a mezőgazdaság (gyér gabonatermelés, gazdag erdészet, valamelyes állattenyésztés) szabta meg e helyen az élet föltételeit, azalatt a népesség se nem szapo­ rodott különösebben, se nem művelődhetett észlelhetően. A földművelés tehát nem tudta a falu élelmét akkor biztosítani; a föllendült bányászat mellé párosodó ipar lökésszerűen föl­ emelte a népszaporulatot és az ezzel járó alsófokú művelődési intézmények alakulását. A bányászati és az ipari munkásságnak természetesen föllépő öntudatosodása egyengette e településnek a községi, majd városias jelleg irányában való fejlődését. A társadalmi eltolódásból származó tőkés érdekeltség - az emberi nyers, olcsó munka­ erő biztosítása érdekében - meglassította, lefokozta, valósággal fékezte a várossáfejlődés menetét. Szoros tőkés érdek szabta meg lényegében a művelődés, a fejlődés kereteit. A va­ gyonos osztály mindössze annyi és olyfokú „műveltséget" engedélyezett, amennyi és amilyen elégnek bizonyult egy őt szolgáló, szűkkörű középréteg meggyökereztetésére. A parasztság teljesen mostohagyermek maradt ebben a vonatkozásban, a munkásságot mindenféle egy­ szerű fogással törekedtek helyhez kötni, csak a testi és némi gépi munka elvégzésére — úgyahogy — képesítették. Az öntudatra ébredett munkásság hamarosan széttörte az adott művelődés szűkös kereteit: művelődésházakat, munkásotthonokat, olvasó és dalegyleteket, műkedvelő színjátszókat, munkás zene- és énekkarokat szervezett és tartott fenn saját össze­ fogásának eredményeként. Ezért kell ezeket a megmaradt épületeket, az öntevékeny műve­ lődés munkásotthonait, az önművelődés és összefogás jelképeinek tartanunk, a kezdetleges városiasodás emlékeinek minősítenünk. Minden város saját címerével igyekszik egyedi hivatását, korszakos jelentőségét, sajátos jellemvonását közérthetően kifejezni, sommásan összefogni, valamint eme jelképpel múltjára hivatkozni. Salgótarján új címere ebben az értelemben szép és egyszerű, kifejező és emlé­ keztető. Az ötvenéves város jelenét és múltját idézi. A szokásos és mindkét oldalán bevágott, felső sarkain tompított pajzs középen két mezőre oszlik: mindkettőben a város bányászatára, gyáriparára, erdőgazdálkodására vonatkozó rajzolatok jelenítik meg Salgótarján hagyomá­ nyos jellegzetességeit, egész gazdaságtörténetét. E címerhez hasonlóan egyszerű és szem­ léltető az az emlékérem is, amelyet a várossá nyilvánítás ötvenedik évfordulója alkalmára (1972 január 27) készíttettek és a városi tanács olyan közéleti személyiségének adomá­ nyozott, akik a város érdekében kiemelkedő eredményeket értek el vagy emlékeztető érde­ meket szereztek. A várost környező hegyek egyikének - a Meszes nevűnek — a tetején karcsú tévétorony szökell a magasba, ez is az ünneplő város jelképei közé számítható. Ez utóbbi vonatkozás az éjszakai sötétedés idejére bontakozik ki: a toronycsúcson kigyullad egy vérvörös fény­ gömb s ahogy az éjsötétére rárajzolódik, olyan mint egy izzó buzogányfej vagy tűzvörös ököl. a munkásság kemény ökle és ez ekként hirdeti, tudatosítja a munkáshatalom, a ma­ radandó igazságtétel erejét, a jelen lelkesedését, továbbá őrző, vigyázó éberségét. Termé­ szetesen azok sem túloznak, akik óriási bányászlámpának mondják. Ö tven éve város — Ha valaki mostanában Salgótarjánba érkezik, a nagyobb épüle­ teknek falain s minden más alkalmas helyen ugyanazt a föliratot olvashatja: Ö tven éve vá­ ros Salgótarján! A szöveg mellől nem marad el a város kifejező címere sem. E félévszázad első felében mindössze jogilag, közigazgatásilag nyilváníthatták várossá az akkor még falu­ sias jellegű, ipari-mezőgazdasági települést. A valódi városiasodás nagyjából az utóbbi hu- 55 �szonöt év elején indult meg, s azóta tart az ilyen irányú fejlesztés egyre fokozódó ütemben. Bár már a száz évvel ezelőtt megnyitott kőszénbányák, különböző nagyságú gyárak, kisebbnagyobb üzemek ugyan a várossá emelkedés lehetőségeit jelenthették volna, ha a tőkés magánérdek nem késleltetett volna minden komolyabb fejlődést. Ismeretes jelenség ez min­ den hazai, korabeli kisváros történetében. Salgótarján városi korszakának első felét a társadalmi és vagyoni ellentétek gyakran nyílt vagy olykor burkolt harca jellemzi: az ipar és a földtulajdon néhány képviselője dönött minden ügyben. A városi közigazgatás e vékony, makacs, átalkodott réteg érdekét szol­ gálta. Védelmüket több idevezényelt csendőrszakasz biztosította, ehhez járult még a városi rendőrség. A nagyobb épületekben az államhatalmi szervek működtek, nekik építkeztek eb­ ben az időben. Amaz egy-két városias épület még az első világháborút megelőző időben készült. Valamilyen otthonhoz juttatták a középosztály szolgálatkész tagjait. A munkásságot ugyanakkor ütött-vert tömeglakásokba zsúfolták, közülük mindössze a vasgyáriak munkás­ házait lehet mindmáig lakályosoknak tartani. Iskola-, posta-, banképületeket is csak úgy jószándékkal mondhatjuk városiasnak. Így az első korszak — hozzávetőlegesen az 1922-1947 közé eső idő — városképe elszomorító látványt nyújthatott. Akiket létérdekük nem kötötte e városhoz, azok nem maradtak meg ebben a környezetben. Élénkebben mutatja e különb­ ségeket az egykori kisvárosnak és a jövő Nagy-Sla lgótarjánnak egy-egy makettje, no meg az a hatalmas tájkép, amelyik a városi tanácsház folyosóján függ. Az érdeklődőknek ezeken mutatják meg az építkezés, a város szépítés következő feladatait, a kijelölt utcák, lakótele­ pek jól kiszemelt helyét. A festői környezet, ami e tájképet uralja, továbbá a felszíntagolódás eleve meghatározza a terjeszkedés mértékét meg a természetét, nevezetesen a nagyvárosiasság jellegének a keretét. Ez utóbbi feladatok folyamatos megvalósítása a második huszonöt évre esett. Azt lehet jelenleg megállapítani, hogy a városiasítás feleútját Salgótar­ ján már megtette, annak is nagyobbik hányada 1960-1971. közé esett. A városiasodás mindenkori föltételét, újabb ütemét, tervszerűségét a nem feledhető múlt szabta s szabja meg parancsolóan, aminek zavarait, egyenetlenségeit, ellentéteit kell a jelennek kiegyenlítenie. Az előző huszonöt éves korszak (1922— 1947) mulasztásaiért kárpó­ tolni kell a mai időket megért munkásságot. A múlt itten többszörösen kötelez. Salgótarján csak akkor fejlődhetik igazán és haladhat egyre ütemesebben előre a várossá fejlődés útján, ha saját múltját szinte elnyeli, mohón fö lfa lja ; tehát izzé-porrá zúzza annak emlékeztető jegyeit, csúfos maradványait, elsősorban azokat; melyek az egykori szegénylakosság életét, életkörülményeit megkeserítették. Ez a város sajátos magánvalóságában úgy épülhet, ha sok mindent lebont, hogy ezáltal a merőben újnak, korszerűnek helyet biztosíthasson. Salgótarján tehát a szó megszokott értelmében nem újjáépül, ahogy a legtöbb mai magyar város, nemcsak kiegészül új lakótelepekkel, ipari negyedekkel, hanem teljesen és tervszerűen, a régi helyén, az elavult városcsökevény helyett új, huszadik századi nagyváros létesül. Az új nagyváros képe az utóbbi években kezd ütemesen kibontakozni, sőt a befejezett városnegyedek, kész lakótelepek mintaszerű fölépítése, esztétikai kiképzése világosan meg­ mutatja azt az utat, hogy miként lehet és kell az új urbanizációt, a városiasítást hazai viszonyaink között föllendíteni. Az ötvenedik esztendő semmiképpen se a befejezést vagy valamilyen megállás jelent, hanem egyik kötelező alkalma a megkezdett nagyváros minél tervszerűbb, óvatosan siettetett befejezésének. Az anyagi eszközök nyilvánvalóan megsza­ bottak, tehát egyúttal kötelezőek is és azok okos kimerítése, célszerű f olhasználása az adott időkeret szerint, egy szélekörű várospolitika önállósulását fejleszthette ki, egy sajátos városjelleg, — ha szabad így megállapítanunk, — egy önálló városegyéniség, a valóságos és virtuális Salgótarján, kibontakoztatását írja elő: eszközli és minősíti azokat a járható utakat, kínálkozó eljárásokat és készen kapott módszereket, amelyeknek helyes alkalmazása mind a menetközi, mind pedig a végső célokat önállósítja, függetleníti. Az ötvenéves Salgótarján mindezek sikere jegyében kezdheti meg második félszázadát mint a tervszerű munka és az emelkedő művelődés igéretes nagyvárosa. A munka városa — Mindenik ipari város az. Tisztán mezőgazdasági környezetben alig, vagy nehezen, fejlődhetik ki valamelyes városias település, illetve csupán városközpontokról lehet szó. Példák szükségtelenek. A városállapot mértéke a civilizáció fejlettségének foka és az egyúttal az ipari városok fölényének a mutatója is. Huszonöt évvel ezelőtt Salgótarján sajátos arculatot példázott: egyszerre ipari központnak és bányavárosnak számított és mégis nyomasztóan falusias, mezővárosi jellemvonásokat állandósított, jóllehet a szűk­ területű mezőgazdaság élelem-ellátó feladata messze elmaradt az ipar és a bányászat 57 �haszonszerző, tőkegyarapító jelentősége mögött. E két gazdasági ágazat egyetlen vonat­ kozás alapján megegyezett egymással: mindkettő - az erdőgazdasággal együtt — szigo­ rúan magánérdekeket szolgált, ennek következtében a tiszta haszon, a tetemes nyereség — a fejlődés fedezete — nem maradhatott a város falai között. A közszükségleteket kielégítő kereskedelem tőke hiányában nem feljdőhetett ki: például kevés élelmiszert kínált a fogyasztóknak, emiatt adódtak esetek, amelyek ellátási hiányosságokat idéztek elő. A tőke kiáramlása maga után vonta elsősorban a munkásság és a parasztság anyagi, ellátási nyomorát, valamint szellemének elmaradott mivoltát. A teljes és tökéletes kiszolgáltatottság állapotát ekként teremtette meg az egyoldalú jövedelmi-kereseti aránytalanság, a termelő társadalom pénztelensége. A vékonyrétegű, középosztály helyezete csak annyival könnyebbe­ dett, amennyivel jobban megszolgálta a „magasabb” -ak érdekét, lényegében ők szellemi proletároknak számítottak, de mégis valamelyes civilizált környezetben élhettek, dolgoz­ hattak. E város, Salgótarján, 1870 és 1945 közé eső múltja mindezt szomorúan bizonyítja. A közös érdekű civilizáció ütemének 1945 óta történő megteremtése, tehát a fölfokozott városfejlesztés ebben az esetben nemcsak a munkáshatalom elégtételszerzésének jogosult­ ságát foganatosította meg, hanem nyilvánvalóan bizonyítja, hogy miként lehet és kell a termelt javakat megosztani, ha a tervszerű, céltudatos munka eredményét, hasznát, tehát magát a tőkét is, a közösség birtokolja, használja föl. A szellemi és az anyagi javaknak arányos és igazságos fejlesztése és elosztása e városi közösség valamennyi tagjának jól felfogott érdekévé, nemkülönben kézenfekvő feladatává és szívesen vállalt kötelezettségévé vált, enélkül a természetes folyamat nélkül különben városi civilizáció széleskörű kialakulá­ sáról egyetlen szó sem eshetik. Amennyi kiváltság számába eső civilizációt a csekélylétszámú kispolgárság Salgótarjánban, 1945 előtt, meghonosíthatott, mindaz csak a társa­ dalmi egyenlőtlenség érzetét fokozta. 1945 után viszont minden törekvés arra irányult, hogy a városbeli munkásság minél jobban s minél előbb részesedjék egy korszerűen civilizált életmódban. A többirányú kiegyenlítődés szakosított folyamata mindmáig tart és jósokára fog általánosan befejeződni. Minden város alapvetően anyagi és szellemi képződmény és mindössze csak akkor nyilvánulhat meg legteljesebben és legtökéletesebben, ha benne az anyagnak és a szellemnek aránya egyenletes. Ez utóbbi kettőnek a viszonyulását meg egyenletességét, valamint minőségét a munka teremti meg; az a munka mindenekfölött, amelyik tárgyiasult elemeket alakít át, állít a városi civilizáció egységesítő szolgálatába, tehát alaplényeget hasznosít, célszerűsít, de legszemélyesebb érdekét elégíti ki egyúttal egy város lakóinak, miközben föltétlenül értéket is képvisel. Természetesen csak az olyan munkában mutatkozik meg magasszintű városfejlesztő tényező, amiben egy közösségi értéksorozatot, minőségi rendszert megtervező, irányító politikai eszme egészséges érvénye megnyilatkozik. Salgó­ tarján politikai múltjában számtalan követendő példa kínálkozik a irányításra vonatkozóan. A tudományos szocializmus győzelmének korában ez a politikai irányeszme eleve meg­ határozott és természetesen közösségi jellegű, tehát marxista-szocialista. Várospolitika — Salgótarján várospolitikájának, városegyediségének alapja: minőségi fejlődés, mennyiségi növekedés — a termelés minden terén. Mindkettőnek fedezete a több és jobb munka s az azt irányító, szervező szocialista politika. (Egyébként a politika mint fogalom az ógörög városiasodások, városalapítások korában — a polis, a politeia — vagyis a város, méginkább a városállam közös, mindennapi üqyeivel-bajaival való foglal­ kozást jelentette.) A munka révén — több-kevesebb hozzájárulással — a város valamennyi lakosa cselekvő tagja egy eredményes várospolitikának és közvetve vagy közvetlenül része­ sedik eme politika anyagi és szellemi eredményeiből. Az a várospolitika minősíthető mintaszerűnek, amelyik a helyben termelt és másutt vásárolt javakat részarányosa n osztja meg, vezető elvnek tekintve a munkaeredmények hányadait. Valamikor Salgótarján csaknem teljesen önálló vonzáskörzet középpontjában fejlődött csekélybehozatalú bányavárosból iparivá, erre az időre esik különben városodásának némi kezdete, a lakosság szaporodása, a termelés ágazatainak sokasodása, főként a termékek színvonalának emelkedése és a velejáró versenyképesség. Hogy a kívánt városodás mégse lendült fölfelé, annak csupán az volt az oka, hogy kezdetektől fogva a szénvagyon, a bányászat tetemes haszna, a gyarapodó tőkehozam — egészen 1945-ig — kiáramlott e város falai közül. Az egyre növekvő ipar csak több munkaalkalmat teremtett, tehát az idevándorló és itt megélhetést kereső munkavállalók bérszintjét nem emelte meg és a 58 �bányászathoz hasonlóan ez is fokozott megánérdekeket szolgált, élénkítette a béruzsorát. A bányászat és különösebben az ipar egy erősödő, mindinkább mélyülő osztálytudatot hívott létre, szervezkedésre és érdekvédelemre késztette, kényszerítette a munkásságot. Salgótarjánban 1870 és 1945 között a munkásosztály - a jóval jelentéktelenebb és csekélylétszámú parasztság mellett — fokozatosan politikai tényezővé emelkedett. Noha kevés eszközzel rendelkezett, jogfosztottan alig tehetett saját érdekében valamit, de puszta létével mindig számolnia kellett az úgynevezett felsőbb vezetésnek. Kényszerhelyzeté­ ben megtanulta az okos politizálást, a saját sorsával való komolyabb törődést és egyúttal kijárta annak magasiskoláját. Megtanulta ezek szerint azokat a kívülállókat becsülni, akik a munkásság tiszta ügye szolgálatába önként szegődtek, érdeküket csaknem önzetlenül képviselték, sőt az üldöztetést is vállalták érettük, velük együtt. Munkáspolitika - Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a munkásakarat győzelme óta megkezdődött a gyakorlati kísérleteknek szakasza: a helyileg adott termelőeszközök társadalmi tulajdonbavétele, az államgazdaság társadalmi szervezetének a föl­ építése, a munkásosztály politikai hatalmának megszervezése, a társadalmi felelősség egyesítése egy nagy marxista-szocialista munkáspárt keretében, s mindennek megfelelő szocialista állami szervezet meg állami-társadalmi intézmények, létesítmények működtetésé­ nek követelése. Mindezek egészen 1945-ig, a hazai tőkéstársadalom teljes és tökéletes bukásáig, titkos reménységekbe burkoltan éltek, hatottak az osztályharcra érett és titkosan szervezkedő salgótarjáni munkásság tudatában is: e város munkásmozgalmi múltjánál és a kiélezett helyi munkássorsnál fogva állandó és megbízható otthont teremtett az 1945-ben végre fölszabadult forradalmi eltökéltségnek, cselekvésre alkalmas munkáspolitikai akara­ toknak. A régóta ismeretes itthoni feladatok megoldásának útja ezzel megnyílott. (A magyar Tanácsköztársaság idejének rövid alkalma előzetesen és tökéletesen igazolta, hogy a salgótarjáni munkásság nemcsak fegyverrel védte kivívott hatalmát, hanem rövid hónapok alatt bizonyította politikai érettségét, e munkáshatalom nemcsak itteni érdekeket törekedett kielégíteni, hanem világosan megjelölte a városfejlesztés időszerű feladatait is.) E város gyárai, üzemei az államosítások után teljesen megújultak. Az elavult gépekkel és korszerűtlen gyártásmódokkal nem lehetett eredményesen termelni. Az első lépések zavarai, nehézségei maguktól adódtak, ugyanakkor megszaporodtak a feladatok is. A több és a jobb munka sikere és hozama parancsolóan beleszólt e város közállapo­ tainak rendezésébe. Mindezek az országosan kiemelkedő munkaeredmények magának a városnak egy naqyobbfokú, magasabbszintű korszerűsítését érzékelhetően sürgették, siettették. A településmód bűnösen elmaradt, szándékosan elodázott fejlesztését tovább halogatni nem lehetett. A város ipari-gazdasági túlsúlya, többletértéke országos viszonylat­ ban is megnövekedett. Salgótarján hamarosan elérte, hogy egyedül teremtette elő egész Nógrád megye összesített bevételének hatvan százalékát s a tervgazdálkodás első szakaszá­ ban még mindig falusias jelleg, kisvárosi vonások urallották a városképet. A korszerű munkahelyek és az elavult lakóhelyek különbsége megszabta, valósággal előírta egy új. átfogó várospolitikának, városfejlesztésnek a tartalmát és terjedelmét, elsősorban egy hatalmas méretű lakásépítést, a munkahelyek fokozatos korszerűsítését. A városfejlesztés tényleges fedezete, az ipar tőke haszna ezután már nem vándorolt ki a város falai közül, hanem túlnyomórészt helyben maradva, egy nagy városépítésnek alapjává válhatott. A munkaeredmények tehát ösztönzően előidézték, sürgették, siettették Salgótarján városiasítását, általános korszerűsítését. A munka városát közigazgatási rang szerint előléptették, amikor Nógrád megye székhelyévé megtették. Ipari-gazdasági központtá Salgótarján ennél természetesen jóval korábban vált, tehát egy előző, nyilvánvaló állapotot véglegesített a városi rangnak emelése, újabb, hivatalos elismerése. A város és a természet - A fejlesztés egyenletessége, arányossága jellemzi e városítást, az egész településnek korszerűsítését. A földrajzi helyzet különösen kedvező: egy nagyszerű természeti környezetben lehet új várost építeni, az erdős középhegyek koszorújába kell az új városképet beilleszteni: az emberi alkotásnak, tehát a városépítésnek is nagyszerűnek, hozzáméltónak kell lennie. A környezet megnyerő szépsége önmagában nagy nyereség, előny, azt egykedvűen elrontani, éktelen épületekkel, ormótlan tömbökkel megbontani, meg­ zavarni csábító játék lehetne, de egyáltalán nem művészi feladat. A gyönyörű keretbe méltó városképet, építészeti egységet belerajzolni csak úgy lehet és szabad, ha a tervezés nem önálló házakat lát, hanem az egész városképhez viszonyít minden mozzanatot, össz­ hangot teremt a természet szépsége és az emberi alkotások nagyszerűsége között. 59 �A természet jóllehet nem alkalmazkodik, nehezen engedi ma gát módosítani, mert folyton érezteti felsőbbségét a mesterséges alkotások rovására. A várostervező művész tisztes kötelessége a szép természetnek érintetlenül hagyása és az általa adott keretbe belehelyezni az új nagyvárost, a valóban új és nagy Salgótarjánt. Hogy mindez dicsére­ tesen és elismerten ekként folyik, arról már most meggyőződhetik a szemlélődő, ha vala­ melyik hegyről rátekint a mostan teljesedő városra, de egy 1967-ben készült madártávlati fénykép szintén bizonyítja, hogy a tervezők és építők komoly nagy művészek és az építtetők jelentékeny politikusok, mert fölfedezték a természet uralkodó szépségét és ahhoz iga­ zítják, módosítják elképzeléseiket, terveiket. Egység és egyenletesség, szépség és nagyvonalúság a közös jellemvonásuk. Nagyméretű lakóházak százai, gyárak tömegépületei, csarnokai mellé vonzó városképet rajzolni bonyolultan szép feladat. Salgótarján eleddig elkészült negyedeit szépen ható egyenletesség, tetszetős arányosság, megnyugtató egység egyaránt jellemzi s ebben a vonatkozásban számos új városunkat fölülmúlja. Minden valamirevaló város két természeti eleme, valóságos kincse: a víz és a levegő. Salgótarján légköre, időjárása az esztendő nagyobbik részében kellemes, szélsőség ritkán jelentkezik benne. A hegyek fölfogják vagy eltérítik a száguldó szeleket, lengedező szellőkké szelídülnek, amikor a beépített terület épületei közé jutnak. A levegő a sok völgyön keresztül cserélődik ki, frissül föl. A légszennyeződés ártalma az utóbbi időben alaposan csökkent. A környező erdőségek valóságos ózonfejlesztő telepek. Kellem, üdeség határozza meg, jellemzi e város légkörét: a nagy meleg vagy nagy hideg valahogyan nem tartós és nem bántó évszakaihoz képest. Ahogy ismerünk úgynevezett hideg-rideg, szinte zord városokat, akként lehet és kell Salgótarjánt szelíden enyhe széljárású, kellemes hőmérsékletű várossá nyilvánítanunk. A természetadta víz (tó, vagy folyó) voltaképpen hiányzik, legalábbis az előbbi egyideig hiányzott e település változatos környezetéből. Van ugyan három csörgedező, vékonyka patakja, azok vízhozama azonban jelentéktelen. Mind a Pécskő, mind a Tarján, mind pedig a Salgó patak együttesen és külön-külön is inkább akadályai, semmint előmozdítói a városkép, a városi alaprajz kialakításának. A Tarján patak meg a magas, vele csaknem párhuzamos vasúti töltés két egyenlőtlen részre osztja a belterületet, az egységes utcarendszer eddigi terveit kényszerű megalkuvások irányába terelte, e patak befödésével sokminden — köztük egy főközlekedési útvonal kiszélesítése is — megoldódik, a vasúti töltés viszont megfelelő számú aluljáró építése után akadályként már aligha szerepelhet. A város belterületén ezek szerint öszefüggő nagyobb víztükröt nem lehetett kialakítani, ezért az egyik valóban közeli völgynyílásban létesítettek egy nagy és még fejleszthető csónakázó tavat, mellette pedig egy nyári, szabadtéri, többmedencés fürdőző telepet építettek. Eme vízi létesítmény közelében sátortábor fogadja az üdülőket, ugyanakkor a két oldalsó hegy erre ereszkedő lankáján megkezdték a hétvégi kertesházak, kies nyári lakok építését is. A víz meg a levegő ekként segíti a városépítés korszerűsítő szakaszait. A környező hegyek erdősége, jóllehet jelentékeny területet foglal, nem tekinthető nagysága elegendőnek. Az erdők fejlesztésének, telepítésének többrétegű kívánalmait tárják föl s föltétien gyorsítását sürgetik a fátlan hegyoldalak, hegyhátakon levő térségek. Hasonló a helyzet az elkészült lakótelepek fásítása terén is. Az erdőt nagyrészt be lehet hozni a házak közé. A megfelelő, de csak itt-ott található fafajták virulása ösztönző tényezőként elhárít minden akadályt, előzetes megtorpanást. Bizonyára számolt a várostervezés ezzel a kínálkozó lehetőséggel is, mint mindennel. Salgótarján a fák, bokrok, dísznövények telephelyeként az egyik legegészségesebb városunk lehet, ha már mostan bizonyos mértékben nem az. A növényzet így válhatik a leghatalmasabb, leghatásosabb városfejlesztő elemmé. Fiatal város, fiatalok városa — Valamint eme város valamennyi házának, épületének megnyerő külső képe egy nyugodt, kiegyensúlyozott belső élet értékéről, általában egy-egy meghitt életlehetőségről beszélhet, úgy szólhat ékes szavakkal az egész városkép a benne lüktető, áramló, termelő munkáséletről. A rész és az egész összhangjából, továbbá a kör­ nyék meg a környezet vonzó kelleméből következik egy gyöngéden és lassan érvényesülő helyi öntudat, városszeretet, amiből természetesen bontakozik ki a helybenmaradás — való­ ságos életelvként. A szocialista városépítés meg a közellátás ugyanis fokozatosan meg­ szüntette a tőkésvilág kínos hagyatékát, elsősorban a bér-, lakás-, és élelmiszeruzsorát, emellett megteremtette az általános művelődés alap-, közép- és felsőfokú intézményeit, valamint a tudományos ismeretterjesztés kiterjedt hálózatát, végül minden téren és vala­ mennyi vonatkozásban az egyenletes és folyamatos fejlődést biztosította. Megmutatta és 60 �megmutatja — immár két és fél évtized óta — a jónál a jobbra, a tökéletesből a legtökéle­ tesebbre vezető utakat-módokat, előidézi a bőség lehetőségeit is. A bőség ugyanis közmegelégedést szül, az egyöntetű megelégedettség viszont fölszámolja az elvándorlást, ama bizonyos vágyakozást a csak remélhető jobb lehetőségek után. Salgótarján megköti, meg­ tartja lakosságát, az itten születetteket meg az ideköltözötteket is. Az elvándorlás az orszá­ gos átlag alatt jelentkezik. E város tehát az ősi hagyomány értelmében vett metropolis (jobban mondva: metropolis=anyaváros), központja egy csaknem százezres lélekszámú körzetnek, a környék lakóinak szintén vásároló, beszerző helye, áruellátó telepe, egyetemes ipari termékforrása. Politikai és társadalmi akarat termet, virágoztat, fejleszt, tart fenn városokat. Mint az eddigiek alapján láthattuk: Salgótarján gazdasági értékállománya annakidején kikénysze­ rítette az ósdi településmód korszerűsítését. Ezeket a kényszerítő, lázító tényezőket egy mélyreható politikai-társadalmi öntudatosodás sarjasztotta ki, a munkásság körében ezek az indítékok érlelődtek politikai tettekké, gazdasági termékekké, amelyek aztán szervesen illeszkednek bele az országos tervgazdálkodásba. Salgótarján jelentékeny hányadát vállalja az országos terveknek, sőt számos egyedi feladatot teljesít, több kiviteli termékünket egyedül állítja elő. Gyárainak, ipartelepeinek, üzemeinek, szövetkezeteinek névsora, valamint termé­ keinek jegyzéke igen hosszúra nyúlna, ha mindegyiket tüzetesen meg akarnánk nevezni; egyébként is nehéz volna egyes állapotokat rögzíteni, hiszen gyorsan változnak a helyben előállított gyártmányok fajtái, előállításuknak módjai, eszközei. Ahogyan a városkép teljesedik, hozzá hasonlóan változik, tökéletesedik, bővül az ipari és gyári fölszereltség, gépállomány. Salgótarján a kedvező változások városa: egy ilyen város élete, életének valamennyi megnyilvánulásában alakuló módosulást mutat, ezért fiatalos az élete, meg azért is, mert általában fiatalok vezetik, irányítják mind közigazgatását, mind pedig közgazdaságát, gyárait, üzemeit, közintézményeit. A vezető réteg áltagos életkora a negyven év körül mozog, ez fiatal évjárat a hatvanas-hetvenes átlagkorhoz ké­ pest. Salgótarján a maga ötvan évével fiatal város és egyszersmind a fiatalok városa is. Akik a holnapban járnak, mint az itteni vezetők, azok méginkább megfiatalodnak, hiszen már ők is gyermekeik friss, gyors lábával lépkednek, haladnak, iramlanak, törnek, előre az élre: fiatalos hévvel szeretik városukat, munkájuk, töprengéseik, terveik szépséges eredmé­ nyét: az új Salgótarjánt. Az itteni városirányítás világosan megértette: létezni, megmaradni, fejlődni, annyi mint küzdeni, harcolni; élni, megélni viszont annyi, mint győzni, diadalmas­ kodni az akadályokon. Ötven év alatt ezt a következetes életelvet egyedül a dolgozó-terme­ lő társadalom értette meg; 1945 óta ugyanakkor sorra megvalósította terveit. Nem mindig hiánytalanul, de mindenkor a jó átlag fölött járnak eredményeik. Ezer szakember — Bizonyos fokozatú megtorpanás az 1960-as évek elején mutatkozott, a válságtüneteket azonban gyorsan és alaposan, viszonylag rövid idő alatt eloszlatták. Elsősorban a szakemberek feltűnő hiányaként jelentkeztek hibák, hiányosságok. A városi tanács ezt a kérdést is megoldotta: ezer szakembert kellett e város szolgálata számára megnyerniök, főként jólképzett fiatalokat hívtak meg. Ez a tanácsi határozat hamarosan mozgalommá bővült ki. Szívesen jöttek ide, hiszen a tanács érdekükben mindent vállalt: megfelelő munkát, alkalmas lakásokat előre biztosítottak számukra, sőt bölcsődék, óvodák, iskolák révén a fiatal házasok elemi, családi gondjait is megoldották. Az „ezer szakember" elnevezésű mozgalom gyors sikereket, nagyszerű eredményeket teremtett az ipar, közigaz­ gatás, közegészség, közoktatás, közellátás terén. A szakemberek e létszáma azóta ritkán változott, néhánya n közben elmentek, az itten szerzett tapasztalatok birtokában viszont jobb, magas beosztást érhettek el, természetesen helyüket nyomban betöltötték a szívesen ideérkező fiatalokkal. 1963 óta már ezernél több gyakorlott szakember vesz részt a városiasítás összetett munkájában; helyi születésűek máshol nem szívesen keresnek alkalmaztatást, tanulmányaik végeztével hazatérnek egyre fontosabbá, jelentékenyebbé váló szülővárosukba, akik aztán egy bizonyos helyi öntudat hangoztatói lesznek. Mind ez utóbbiak, mind pedig a megtelepedettek jól érzik magukat, nagyvárosi életszinten élnek, épp ezért másokat szeretettel idehívogatnak. Mostanában pél­ dául pedagógusokat és közgazdasági mérnököket toboroznak, várnak Salgótarjánba. Az eddig elmondottak alapján, tanúlságként meg kell állapítanunk a várospolitika munkaszervezésével kapcsolatban, vagyis a megfelelő tervek kivitelezéséről: először is pontosan fölmérték a tervágazatok fontosságát, meggyőződtek mindazoknak föltétien jogo- 61 �sultságáról; másodsorban pedig a végrehajtás könnyűségét és sorrendjét vették figyelembe. Inkább kevesebbet kockáztatnak, óvatosan kezdeményeznek, semmint tetszetősebb túlzások­ kal, aránytalan méretezésekkel veszélyeztetnék a megvalósítások arányát, értékét valamint érdekét. Az érdekelteknek erős akarata és ennek az akaratnak épsége az alapvető biztosítéka, kétségtelen fedezete annak, hogy az anyagi és szellemi tőkét részarányosa n fölhasználják, tehát gyümölcsözően kamatoztatják. Az óvatos, lassított tervezés hatásaként gyakran ta lá l­ kozik az érdeklődő azokkal, a körülményekhez képest jogosnak látszó kérésekkel, indokolt panaszokkal — a termelés és közművelődés körében — , amik szerint a helyhiány és a meg­ szorított pénzalap késlelteti a fejlesztéseket. E város viszonylatában mindezek csupán rész­ letjelenségek, a felsőbb irányítás az egészet Iá tja, az érdekeltek részleteket érzékelnek s ez utóbbi szemléletet alá kell vetni a nagy egész érdekének. Nem utolsósorban azért is, mivel Salgótarján mindenestül része — méghozzá megbecsült, kiemelt egysége — az országos tervgazdálkodásnak. Mindezek ellenére az csak jó jel, ha a tervszerű munka lendülete, a ter­ melés gyorsuló irama mind többet és jobbat akar s valamennyinek kezdeményezője, fölkel­ tője történetesen maga a munkásság: az itteni gyárak, üzemek, intézmények korszerűsíté­ sét, fejlesztését, bővítését a helyi élénk érdekek mellett mégis csak az országos arányokhoz kell igazítani. Amikor az ideérkezett érdeklődő vendég behatóbban megszemlélte a salgótarjáni üze­ meket, gyárakat, intézményeket, egy mostanában fölkapott s már-már tartalmatlanodó szó­ nak, a korszerű- nek valódi, teljes jelentéskörével ismerkedhetik meg. E fogalom itten zárt, nagyjából körülírható tartalommal telítődött: jelenti elsősorban az emberséget, társadalmi megbecsülést, a munkaeredmények tiszteletét és hibátlan értékelését; jelenti aztán a fia ­ talos életszemléletet, a jövőbe való mélyebb tekintést; jelenti műszaki értelmezés szerint az ésszerű gépesítés folyamatát, amiben a gép már nem rideg tárgy, nem bércsökkentő ténye­ ző többé, tehát nem ellensége az embernek, hanem hatalmas segédeszköz az anyag moz­ gatásának, alakításának nagyszerű műveleteiben; korszerű jelenségek végül a következő mozzanatok: az egészséges lakó- és munkahelyek, az elért eredmények európai árnyala­ tokat, egyetemes értékszintet megközelítő vagy fölülmúló minősége, a jó kedvvel végzett munka fölszabadító erénye meg ereje; az ember tehát nem gondolkodó gép, hanem meg­ alkotja és működteti az önműködő, okos gépsorokat, a testi erőt többé-kevésbé fölváltja a mesterséges erőforrás. Sorolhatnánk még a korszerűség megnyilvánult elemeit, ehelyett összefoglalásképpen megállapíthatjuk: a korszerűség egyetemes jelentősége, hogy a munkásban fölfedezte az embert. E fölfedezés nemcsak salgótarjáni sajátosság, de aminő gondossággal erre évek óta itten vigyáznak és hogy idejében meghonosították, az önmagában is megkülönböztető jellemvonása a munkástársadalom általánosított megbecsülésének, Salgótarján tehát amint a kiegyenlítődéseknek követhető színhelye, akként a korszerűségnek mintavárosa is, ezért szeretik lakosai s ezért tartják anyavárosuknak, ahogyan azt az egyik kitűnő, lényeglátó városvezető megállapította: „Salgótarján kicsit az anyánk, befogadott, nevel, ápol, táplál minket; ugyanakkor gyer­ mekünk is: formáljuk, fejlesztjük, gazdagítjuk, önállósítjuk, egészében pedig életünk, mun­ kánk, terveink, töprengéseink értelme.” A városépítésnek, a közérdekű fejlesztéseknek bizonyos, jól bevált szokásai, helyi szo­ kásjogai honosodtak meg vagy az öntevékeny kezdeményezések folyamán e helyen alakultak ki s váltak szabályozó elvekké, helyi-érdekű törvényekké, amiknek a jóságát, alkalmasságát az általános fejlődés meg a minden vonatkozású értékszint-emelkedés, az érdekközösség ér­ vénye szentesített. Salgótarján ezek szerint az önalkotta, bevált szokásjogok, hasznos jó ­ törvények honának jelentőségét igazolta — az elmúlt második huszonöt éve alatt. A jótör­ vényű város: Salgótarján. Ám a társadalmi elégtételszerzésnek is kiváló szintre: az első huszonöt év meg az előző sanyarú korszakok bűnös mulasztásáért, a munkásuzsoráért meg­ nyugtató elégtételt, kiegyenlítő igazságot szerzett magának akként, hogy az erkölcsi rendet forradalmi eszközökkel helyreállította, az erkölcsi egyenleget megvonta a termelt javak ará­ nyos megszerzése és igazságos elosztása révén. A salgótarjáni szegénység egykori „szabad­ ságharca" győzedelmeskedett. A történelmi nevezetességű egykori „tüntetések" ma diadalmenetként jelentkeznek egy megújult város ünneplő utcáin, a munkásság hősi korszakainak évfordulóin. A veterán harcosok arcán az elégtétel és a megelégedés örömvirágai nyílnak ki, virulnak az egykori torzító bánatok helyén. 62 �Salgótarján az emberségnek városa: bölcsőtől a koporsóig gondoskodik öntudatos szorgalmas lakosságáról, melynek egyébként nappali létszá ma ötvenezer, az éjszakai har­ mincötezer, de a kornyékkel együtt százezer embert kell ellátni a közszükségletek terén. Ezek a számok nem foglalják magukban az idegenforgalom váltakozó adatait. A művelődés városa — Mindegyik város elsősorban és szükségképpen az. A művelődés magasabb foka önmagában jelenthet városjelleget, rangot. Salgótarján az utóbbi negyed­ század alatt fejlődött a művelődés színhelyévé, egy nagyobb körzet iskolavárosává, a mun­ kaalkalmukkal egyidejűen megteremtette a művelődés otthonait is. A műveltség-szerzés csaknem minden változata a lakosság rendelkezésére áll. Amióta a tudomány, általában az ismeretszerzés fölszabadult a magántulajdon és az osztályhatalom béklyói alól és a mun­ kásság szolgálatába szegődött, azóta megszaporodtak és megnőttek az igények is mind a munkahelyeken, mind a magánéletben. A dolgozó-termelő társadalom tudásvágyát, egyetemes ismeretszerző igényét elsősorban a több és jobb munkamódok bevezetése keltették föl. A salgótarjáni munkásság idejekorán belátta, hogy a magasszínvonalú tudás, alapos szakismeret lényegében fontos, csaknem nél­ külözhetetlen értéktöbblet az ő számára; a közművelődés alapjain nyugvó munkáshatalom ilyen értelmű követelményekkel lép föl vele szemben is. A közművelődés vele egyszerre sza­ badult föl, annak útjai-módjai-eszközei az ő számára is megnyílottak, intézményeihez könnyen hozzáférhet. A salgótarjáni munkásság művelődésének történeti, igazi lényege a folyamatos fejlő­ dés volt mindenkoron (akár öntevékenyen a nehéz elnyomatás alatt, akár intézményesen 1945 óta), ennek egyetlen eszköze pedig a munka. A történelmi értékelés egyik vezető elve: a fejlődésben való következetes résztvétel, vagyis a kifejtett munka nagysága, színvonala és jelentősége. Akiknek a történeti fejlődés iránt élénk érzéke van, az egyre erőteljesebben észleli, érzi, hogy a saját társadalmi osztálya az ő munkája, személyes közreműködése által is fejlődik, az ő eredményeit felhasználja, az ő tevékenysége szerves része, nélkülözhetetlen eleme egy város — ez esetben Salgótarján — anyagi-szellemi gazdagodásának. Az ilyen történelmi felelősséget vállaló, közösségi szemléletű ember a munkát erkölcsi kötelesség­ ként a történeti fejlődés jelentőségének viszonylatában látja, értékeli. Az emberi munkának a történeti fejlődésbe vitt ereje és fontossága a helyes történelmi, munkásmozgalmi műve­ lődés egyik, uralkodó főszempontja. Világos ezek alapján, hogy egy korszerű városban — ilyennek ismertük el eddig Salgótarjánt - az elmélet és gyakorlat szakembereinek a tudását összehangolva, munkateret kell nekik biztosítani, mert ennek helyes megoldásából tetemes előny származik a városra nézve, amely a művelődésnek otthonát teremtette meg. A jelen boldogsága a múlt vetülete, különösen vonatkozik ez a megállapítás Salgó­ tarjánnak 1870-1945 közé eső múltjára, abban a történelmi időben bűnösen vétkeztek itten a munkásművelődés ellen, a jelen íratlan törvénye, hogy megsemmisítse, véglegesen fölszá­ molja e múltnak bűneit és a művelődés lehetőségeinek széleskörű fölkínálása által elégté­ telt nyújtson az egykori mulasztások feledtetésére. Az ilyen szükségszerű történeti fejlődés­ nek folyamatát csupán csak az ismerheti meg teljes jelentősége szerint és csak az tudhatja az egyes, elért részleteket fejlődési fokozatuk kellő helyére illeszteni, aki alaposan ismeri és munkálja e fejlődési és művelődési folyamat végső állapotát: a jelent. A tennivalók nyilván­ valóak: „Látománnyal, kézzel, gondolattal, a hatalmas halott múlt hátterén. / Teljes hűség­ gel megrajzolni a hatalmas jelent” / — mondja ideillő érvénnyel Withmann, az amerikai költő. Eszerint elfogadhatjuk, hogy a történelem a múlt politikája, a jelen politikája pedig magá­ nak a jelennek története volna, ha nem tudnánk, hogy a múlt és a jelen mindig a jövőre utal. Az emberiség jelene: „Csügg a múlton és jövőt te re m t...” — ez meg a mi Vörösmartynk tanítása. Ehhez kapcsolódik József Attila e mondata: „Az érdek, mint gazda, úgy igaz­ gat". Nos, a salgótarjáni érdekek vezetik, igazgatják a helyi művelődést. Ahogyan e városnak művelődése érdekek és értékek szerint megoszlik, annak megfe­ lelően fejlődtek ki illetékes intézményei is. A város jellegzetes követelményei értelmében ezek a művelődési szervek egyenletesen és egységesen fejlődnek, bővülnek. Közülük jónéhány azóta működik, amióta Salgótarján a megye székhelye lett. A legtöbb még most is helyhiánnyal küzd. A folyó építkezések azonban hamarosan föl fogják számolni a tűrhetetlen zsúfoltságot. Most építik, tervezik a zeneiskola, a sportcsarnok, a levéltár, a múzeum, a kiál­ lítócsarnok véglegesnek és tágasnak méretezett otthonait. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat székházát az idén adták át. Az 1972-73-as tanévtől kezdve megnyitja kapuit a Pénz­ ügyi és Számviteli Főiskola, annak az elhelyezését szintén mostanában oldották meg, alkal- 63 �más diákotthonnal együtt. A négy szakosított középiskola helyet biztosít a város és környéke tanulóinak. Végső következtetésül leszögezhetjük, hogy Salgótarjánban ki-ki megtalálhatja hajlamának meg érdeklődésének megfelelő művelődési intézményt, a tovább tanulni, mé­ lyebben művelődni vágyó idősebb korosztály esti oktatásokon vehet részt, vagy szakmai alap­ ismereteit bővítheti szinte tetszése szerint. Gazdag intézményhálózat gondoskodik a sokirányú érdeklődés vagy a szórakozás kielé­ gítéséről. A Nógrád című megyei napilap színvonalas művelődési rovataival szélesebb kör­ ben terjeszti az időszerű ismeretek eredményeit. A Palócföld irodalmi és helyismereti folyói­ rat főként a megye területén élő vagy ott született írók, művészek, helytörténészek legújabb alkotásainak teremt nyilvánosságot. A Nógrádi Szemle pedig a politikai-gazdasági élet elvi kérdéseit, korszerű feladatait, eseményeit, eredményeit értékeli, elemzi. A különböző művészeti kiállítások rendszerint országos érdeklődéseket elégítenek ki. A képzőművészeti élet gyökeret eresztett Salgótarjánban, (többen itt fejlődtek jelentős művészszé). Szinházi előadásokat, hangversenyeket, irodalmi esteket gyakran és folyamatosan ren­ deznek, szerveznek. Van városi szimfonikus zenekar. A lakosság jelenlegi létszáma arra még nem elegendő, hogy itt állandó színházi társulat működjék. Kedvezően általánosító vélekedéssel megállapíthatjuk: Salgótarján dolgozó-termelő társadalma fölszabadult lélek­ kel, a múlt mulasztásait feledtetve, a szocialista művelődés elméleti és gyakorlati követel­ ményeit sokoldalúan kielégíti és ekként biztosan haladhat előre a szakmai tudás, életszé­ pítő ismeretek útján. A felnövő fiatalság csaknem mindent készen megkaphat. Emellett tehát bárki kielégít­ heti igényét a művelődés főbb céljai tekintetében, a finom és szellemi szórakozás legelső­ sorban megszépíti, megkönnyíti a köznapi munkát is. A művelődés fénylő ékessége, pompás virága a társadalmi fejlődésnek, tehát nem magánérdek, hanem közkincs, a szocializmus vívmánya, megszerzett elégtétel, megosztott igazság. Az itteni művelődés irányítói jól tudják, hogy nem a társadalmi igazság birtokolásában, hanem annak megszervezésére, megosztá­ sára fordított őszinte, önzetlen fáradozásban rejlik az ember méltósága; hasonlóan azt is tudják ők, hogy a különböző fajtájú önzés a művelődés káros terméke, a hirdetett, hangoz­ tatott emberméltóság egyoldalú megcsúfolása. A műveltség tisztes erény meg alapvető erő, a társadalmi egyenlőség egyik legszebb megnyilvánulása. „Salgótarján története” — E város múltjának, jelenének, s jövőjének foglalata az a d í­ szes kötet, ami a várossányilvánítás ötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg. Valódi hármaskönyv: a szép küzdelmek, igaz ügyek, jó cselekedetek tárháza; a munkáserények kincsesbányája. A szegény jobbágyság, a kisemmizett bányászság meg a vergődő iparosság fájó történetének, egykori szánalmas sorsának állítanak emléket benne az alapos szaktudás­ sal megírt fejezetek. Fölsorakoznak a munkásmozgalom nevezetes eseményei, azoknak emlé­ kezetes hősei, a dolgozó réteg üldöztetése történetének országos érdekű, egykorú eseményei mellett a városépítők, városfejlesztők most érlelődő tettei kaptak előkelő helyet ebben a nagyszerűen szerkesztett kötetben, amely egyébként a helytörténeti irodalom egyik legsike­ rültebb eredményeként szerzett méltó elismerést a helyi szakemberek, az egyes, önálló feje­ zetek szerzői számára. A munkásmozgalom adalékaihoz csatlakozik az ipartörténet, a városépítés, városfej­ lesztés megbecsült korszaka, az elért eredmények sorrendje, azoknak hazai és külföldi elis­ merése, a szellemi és gyakorlati munka kiváló, ittélő alakjainak bő névsora, továbbá a gyá­ rak, üzemek önállósítható, különleges múltja, végül a jövő városképének érzékeltetése. A minden szempontot felölelő gyűjteményes mű a városiasodás legjobb kézikönyve. Legvégül még egyet: Salgótarjánnak egyelőre nincsen térképe, nem tudják megrajzolni még, mert az utcák rendje most alakul ki, a terv most valósul meg. A különben sokszor leírt szó: a város új értelmet, követendő vonatkoztatósokat nyert Salgótarján által. A bevezetőben jelzett jelképek érvénye gyorsan megszűnt, helyüket egy komoly valóság, a szocialista város, az emberiesség színhelye foglalta el. Salgótarján munkával írta történelmét, munkával szerezte művelődését, munkával ala­ pozza meg mindenkori jólétét, nemkülönben reményteljes jövőjét. (1972 március) 64 �a város és alkotói Dr. TÓTH ISTVÁN, a Salgótarjáni Városi Tanács elnöke Nem új keletű megállapítás, hogy az urbanizáció korunk megállíthatatlan folyamata. Lehet siettetni, késleltetni, de feltartóztatni nem. A városok lakosságának növekedése, min­ denképpen a lakosság összetételének, a település szerkezetének, a város életének bizonyos megváltozását is eredményezi. Mindezzel egyidőben a társadalmi fejlődés, a lakosság igényeinek természetes növekedése megköveteli, hogy ennek a változásnak utat engedjünk és tervszerű, okosan irányított fejlődést biztosítsunk. Új lakóterületekre, ellátási központokra ipartelepekre van szükségünk, ami óhatatlanul a város területének növekedésével jár. Ezzel már a témánknál is vagyunk, hiszen ha mindez igaz, akkor már javában városrekonstrukciót hajtunk végre, annak minden gondjával és szépségével együtt. Kétnapos tanácskozásunk témája a magyar városok rekonstrukciójának társadalmi-, műszaki-, gazdasági- és esztétikai problémái. Meg vagyok győződve arról, hogy minden városban születik a rekonstrukció során új és szép gondolat, jó kezdeményezés, de bizonyos idő múlva rájövünk, hogy azt a mai ésszel nem úgy csináltuk volna. Ismerjük-e egymás tevékenységét azonban annyira, hogy tudjuk, mi a követendő példa, vagy melyik az elkerülendő út. Nem. Ehhez valamilyen népes, utazó-nagyköveti osztály felállításához lenne szükség, de ez nem valósítható meg. A meg­ oldás mégis megvan, amiért elismerés és köszönet a Magyar Urbanisztikai Társaságnak. A mindig legaktuálisabb témák megvitatása, különböző városokban szervezett ankétok, konferenciák remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy az érdekelt tudományos szakemberek aktív közreműködésével informáljuk egymást arról, hogy mi a jó, és mi a rossz, melyik a helyes út, vagy melyik az ingovány. Célja minden városrekonstrukciónak az, hogy a lehető­ ségekhez képest lakóinak a legkellemesebb környezetet, a legoptimálisabb ellátást, a legjobb közérzetet teremtse meg. A házigazda város, Salgótarján szintén tagja a rekonstrukciós klubnak, 12 éve indultunk és kb. munkánk derekánál tartunk. Azt hiszem, a törzsgárdához tartozunk. Sokan most töltik ki a belépési nyilatkozatot. . . 1968-ban sajátos rekonstrukciót indítunk el. A környező hegyek nem alkalmasak építési területnek. A város és központja szerkezetnélküli sikátor. Salakkitöltéses, fabarakkok, vertfalú vagy homokkő lakások, többségük nyolcvan, százéves. Megépíteni lehetett, de felújítani már nem lehet őket. Méltánylást érdemlő műemlék, vagy ilyen jellegű épület egy sincs. Ezt örököltük, de mi lemondtunk az örökségről és a szükségből erényt csináltunk, a sikátorok helyén, a város kellős közepén kezdtük építeni az újat. Általában látványosnak mondják rekonstrukciónkat. Az epésebbje az kérdezi; honnan van rá ennyi pénzetek? Látványos, mert jóformán mindent egy helyre építünk, a centrumba. Látványos, mert még nagy a kontraszt a régi és új között, és látványos, mert olyan tervezőink és kivitelezőink vannak, akik nemcsak kiváló szakemberek, hanem szívből szeretik is Salgótarjánt. Bár mondhatnánk, hogy sok a beton és kevés a pad, kevés a virág a városban. Pénzünk pedig nincs több, mint más hasonló ipari városoknak, nem volt és nincs keresztapánk. Gondunk viszont sok van, és azt hiszem e téren kedves kollégáim sem szenvednek hiányt. Végezetül megköszönöm a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségének, hogy kéré­ sünknek eleget téve, ezt az ankétot a mi városunkban rendezték meg, megköszönöm kedves vendégeinknek, különösen a városok képviselőinek, hogy városunkba látogattak, és ha nem tévedek, most mi részvételi rekordot állítottunk fel a hasonló jellegű ankétokat illetően. Válogatás ,,A magyar városok rekonstrukciójának társadalmi, műszaki-gazdasági és eszté­ tikai problémái” című országos konferencia (Salgótarján, 1972.) előadásaiból. 5 65 �CSÍK PÁL, a Salgótarjáni Városi Tanács elnökhelyettese Elnézésüket kérem, hogy nem „in media s res" kezdem mondandómat, de indokoltnak érzem a téma történelmi megközelítését. A múlt század első felében még jelentéktelen kis jobbágyfalu, az 1860-as éevktől kez­ dődően rohamos fejlődésnek indult. Ennek oka a jelenlegi város területén, s a közvetlen környéken felfedezett barnaszén. Sorra nyílnak területünkön a bányák, s erre az energiaforrásra alapozva 1868-ban — a Kohászati Üzemek idetelepülésével — megkezdődik a vá­ ros iparának kialakulása, s néhány évtized alatt, a századfordulóra létrejön az az ipari bázis és egyoldalúan nehézipari jellegű iparszerkezet, mely még a felszabadulás utáni években is jellemző volt városunkra, s felszámolása még ma is gondot okoz. Az iparosodás dinamizmusát mi sem bizonyítja jobban, mint a lakosság számának ro­ hamos növekedése. 1850-ben még csak 808 lakosa volt a községnek, 1900-ban 13 544. A századfordulóra Salgótarján a megye legnépesebb településévé vált, maga mögött hagyva az akkori megyeszékhelyet, Balassagyarmatot. Városunk helytörténetírói meggyőzően bizonyították, hogy Salgótarján a magyar ka­ pitalista városfejlődés egyedülállóan sajátos képződménye. Ö t-hat évtized alatt lényegében létrejött Salgótarján úgy, amilyennek rendkívül találóan a harmincas évek közepén a „Cifra nyomorúság” c. könyv szerzője jellemezte. „Salgótarján az a város, mely nem született, hanem készült. Készült pedig nem olyan szempontok szerint, hogy miként lehetne szebb és városibb város, hanem egyedül és kizárólag az üzemek szempontjai szerint. Ennek következtében ma négy Salgótarján van. A négy vállalati városrész közepén, egyikhez sem tartozva, és egyiknek sem fontosa n terül el a tulajdonképpen városközép, és a vasútvonalon túl a hivatalnokok városa. Mindezek még további részekre bomlanak és Salgótarjánnak a szélein vannak a középpontjai, belvárosa pedig Budapesten, a vállalatok központi igazagtóságainak épületeiben." Ez a leírás nemcsak a város jellemző tényeit, hanem közvetve a súlyos fogyatékosságait is megfogalmazza. Ennek a helyzetnek volt egy sor szükségszerű következménye, mely nemcsak az anyagi, hanem a szellemi szegénységben is jelentkezett: - nem épült ki a szükséges iskola - és művelődési intézményhálózat. Az értelmiségi réteg létszáma igen alacsony volt, gondol­ kodása jellemzően konzervatív, s rendkívül egyértelműen szolgálta ki a tőkés politikai ér­ dekeket. Nem tudott számottevő kapcsolatot kialakítani a város dolgozó osztályaival, így nem válhatott a város szellemi életét formáló tényezővé, s a város a medence kulturális központjává. Az urbanizáltság szinte teljes hiánya, az egészségtelen lakótelepek, az esztétikátlan városkép, nem segítették a beáramlók életmód-váltását, az emberek nem tudtak már falusi módon élni, de nem válthattak át a városi életmódra sem. Az egyoldalú iparszerkezet, a technikai-korszerűsítés elhanyagolása, a rossz munkakörül­ mények nehezítették a munkásosztály művelődését. A munkás művelődési szervezetek jelentős hagyományok alapját vetették meg, de a munkáskultúra a felszabadulás előtt — az átlagosnál nagyobb mértékű elnyomás miatt - nem határozhatta meg a város kulturális arculatát. A város jelentős munkásmozgalmi megmozdulásai, munkásosztályunk forradalmisága fokozott terrort, üldözést váltott ki az uralkodó osztály részéről, s ez szintén a művelődés ellen hatott. Az elmondottakból következik, hogy a felszabadulás után törvény és szükség követelte a történelmi adósság törlesztését a művelődés terén is. Annál is inkább, mert a szocialista forradalmak korában a munkásosztály az igazán értője és meghatározója a kulturának. És városunk munkásosztálya szinte léte első percétől megharcolta a teljes emberi élethez, a „minden hatalom" birtoklásához való jogát. A felszabadulás utáni városi vezetésnek egyik alapvető politikai feladata volt a kultu­ rális építés, már akkor, amikor a mai értelemben vett városrekonstrukció gondolata még fel sem merült. A politikai, társadalmi szükségszerűségen túl egy jelentős közigazgatási intézkedés praktikusan is meggyorsította a város fejlődését és növelte a kulturális építés feladatait. 1950-ben Salgótarján Nógrád megye székhelye lett. Ez a közigazgatási döntés politikai szükségszerűség volt, így kellett dönteni, még akkor is, ha a város nem volt felkészülve a 66 �funkció betöltésére, sem intézményekkel, sem szakemberekkel, sőt még intézmények telepí­ tésére alkalmas épületekkel sem. Éppen ezért 1950-től már tudatosan készült a város veze­ tése a rekonstrukció megindítására. Az első városfejlesztési tervet, mely 1950-55 között ké­ szült, 1955 januárjában rendkívüli tanácsülés tárgyalta. Ez a tudatos, tervezett városfej­ lesztés új lehetőséget teremtett a kulturális, művelődési feladatok megoldására is. A most folyamatban lévő városrekonstrukció 1960-ban indult meg. Ezzel egyidőben és párhuza­ mosan megkezdődött és jelenleg is tart a város ipari üzemeinek rekonstrukciója, illetve az iparszerkezet átalakítása. Ö szefoglalva: a város kulturális, művelődési feladatait, a fejlesztés irányait és ará­ nyait, történelmi, politikai, gazdasági, társadalmi és urbanizációs igények, követelmények határozzák meg. Rövid időn belül a várost a megye méltó kulturális központjává kell fej­ lesztenünk, segítve ezzel is megyénk városiasodó településeinek gyorsabb ütemű fejlődését. A városközpont rekonstrukciójának gyakorlati megindítása felszínre hozta mindazon ellentmondásokat, összefüggéseket, amelyeket a korszerű városközpont megvalósítása érde­ kében gyorsan és egy időben kellett megoldani, illetve szem előtt tartani. Egyik fontosabb feladat - melyet a belső igények és a külső, tehát vonzáskörzeti el­ várások is megkövetelnek, - az intézményhálózat kiépítése és telepítése volt. Már az indításkor világossá vált, hogy a városközpontban kell felépíteni a művelődési intézményeket. Ezt nemcsak városesztétikai, városszervezési szempontok indokolták, hanem a helyesen szervezett városorganizmus is megköveteli. Az alapellátást szolgáló intézmények (Művelődési Központ, Megyei Könyvtár, TIT, általános és középiskola, zeneiskola, kollé­ gium stb). Így a városközpontban kaptak, illetve kapnak helyet. A különböző funkciót be­ töltő intézmények a maguk sajátos tevékenységi formáival kiegészítik egymást, végső soron ugyanazt a nevelési célt szolgálják, ezért a fenti szempontokon túl, nevelési céljaink is indokolják a központi telepítést. Ezzel egyidőben városesztétikai és egyéb okok miatt meg kellett kezdeni néhány, még megfelelő állagú intézmény külső átépítését, homlokzati átépítését és belső korszerűsítését. Annak ellenére, hogy az intézményhálózat kiépítése terén jelentős eredményeket értünk el, még csak a kezdetnél tartunk, az V. ötéves terv egyik fő feladata lesz a munkának lendületesebb továbbfolytatása. A város történelmi öröksége, a felszabadulás után megváltozott politikai, közigazga­ tási szerepe, a gyorsütemű ipar- és városfejlesztés sürgette az értelmiség számának nagy­ mértékű növelését. Az MSZMP Városi Bizottsága 1963-ban határozatot hozott arról, hogy a következő években ezer szakembert kell telepíteni Salgótarjánba. Biztosítani kellett számukra a megfelelő élet- és munkakörülményeket, művelődési igényeik kielégítésének lehetőségeit. Felsőfokú szakemberképzés a megyében nem folyik, ezért egyrészt törekednünk kellett a középiskolát végzettek megfelelő pályairányítására, s üzemi, társadalmi ösztöndíjak ala­ pításával biztosítani itteni munkavállalásukat, másrészt pedig jól képzett fiatal értelmi­ ségiek letelepítésére. Az ezer szakember határozatot 1970-re végrehajtottuk, s városunk általános fejlődése, az értelmiség iránt megnyilvánuló sokoldalú elismerés eredményeként ma már elmondhat­ juk, hogy az értelmiség fluktuációja nem számottevő, s növekvő közéleti aktivitásuk, sok jó kezdeményezésük jelzi a városhoz való érzelmi kötődésüket is. Az a tény, hogy ez a létszámában és szakmai felkészültségében jelentős réteg egyre érzékelhetőbben otthonának érzi a várost, az emberek tudatában, életformájában folyó „rekonstrukció" gyorsulásában is éreztet! hatását. Az egyidőben folyó ipari rekonstrukció és iparszerkezet átalakítás, párosulva a város­ rekonstrukcióval további kulturális és művelődési feladatokat szül. Ezek közül legjelen­ tősebb a szakmunkás és technikus munkaerő-igény kielégítése. Ezt döntően adott lehe­ tőségeinkkel kellett és kell a jövőben is biztosítani. Az iparszerkezet átalakítása differenciálja a szakmai képzettség iránti igényeket. Ezért gazdagítanunk, bővítenünk kellett a képzési, kotatá si lehetőségeket is. Szükségessé vált a város középfokú oktatási formáinak szerkezeti átalakítása: jelentősen csökkentettük a gimnáziumi osztályok számát, és növeltük a szakközépiskolai oktatásba bevontak ará­ nyát. Új szakközépiskolai osztályokat szerveztünk, pld. az építőipari és az egészségügy káder gondjainak megoldására. A gimnáziumi oktatást a továbbtanulás sikere érdekében is részben tovább differenciáltuk, új, tagozatos tantervű osztályok kezdték meg működé­ süket. 67 �Az intézményhálózat telepítését és a szakképesítést nyújtó intézmények fejlesztését úgy kellett és kell megoldanunk, hogy figyelembe vegyük a vonzáskörzet, a megye — sőt egyes iskolatípusok esetében — a tájegység munkaerő igényeit is. A város a sokoldalúan kiépített intézményhálózat rendszerével válhat igazán a megye kulturális központjává. A városiasodás fejlettségi szintje meghatározóan alakítja az innen kirajzó fiatal szakemberek életmód kultúráját, s munkásságuk elősegítheti a kis telepüések életmód és környezet-kulturájanak gyorsabb ütemű fejlődését is. A város kulturális kisugárzó szerepe nemcsak a művelődési szolgáltatásokban, a szakember képzésben, és továbbképzésben kell, hogy jelentkezzék, hanem a kulturált élet­ mód iránti igény felkeltésében is. A szakmunkásképzésről fentebb mondottak természetesen nem jelentik azt, hogy megszűnt a munkások város felé áramlása. A III. ötéves terv időszakában lelassult ugyan a beáramlás — elsősorban a lakásépítési problémák miatt — a beáramlás növekedésével azonban — minden vonzatát, összefüggését figyelembe véve — számolnunk kell. Ez a be­ áramlás a helyi művelődéspolitikának is sajátos feladatokat ad. A városban végbement társadalmi átrétegződés, az értelmiség és a középiskolát vég­ zettek száma, a szakmunkások arányának jelentős változása a város általános kulturá ltsági szintjének emelkedését eredményezte, ami a korábbinál lényegesen jobb feltételeket teremt a valóban várossá fejlődés meggyorsítására. Közhely, de igaz, hogy egy várost a benne élők tesznek igazán várossá, tőlünk, benne élőktől kapja tényét és árnyékát is. A város fénye pedig olyan mértékben erősödik, ahogyan — a szó legteljesebb értelmében — városivá válnak az emberek. Ez nem spontán folyamat. Rendkívül sok tényező befolyá­ solja, és e tényezők között megkülönböztetett funkciója van a kulturális nevelő munkának. Egy város művelődéspolitikája nem lehet független a várospolitikától, része annak, s az egésszel dialektikus egységben valósul meg. Városunk munkásmozgalmi hagyomá­ nyai, a szocializmus építésének feladatai arra köteleznek bennünket, hogy a kultúra min­ den ágával és eszközeivel erősítsük a város lakóinak marxista-leninista világnézeti neve­ lését, marxista-leninista meggyőződését. A szervezett oktatáson túl sikeresen alkalmazzuk a rugalmasabb formákat: a rétegtalálkozókat, különböző fórumokat, klub-foglalkozáso­ kat, bizonyítványszerző tanfolyamokat, s szervezzük a közéleti cselekvés lehetőségeit. Törekszünk a komplex formák alkalmazására, politikai, művészeti, képzőművészeti rendezvényeink jól szolgálják nevelési céljaink hatékony megvalósulását. Salgótarján fiatal város, mint már utaltam rá, itt nem alakultak ki a városi életmód egy-egy régi városunkra jellemző szokásai, formái. Hagyományaink nem a város, hanem a város munkásosztályának hagyományai. Ezért a várossá fejlődés további feladatát a műveltségi szint további emelésében, a városi életmód kialakításában, a városhoz való érzelmi kötődés, az egészséges lokálpatriotizmus erősítésében, hagyományaink ápolásában és új hagyományok megteremtésében jelöltük meg. Az ember ha lakóhelyet változtat, szinte mindig életmódot is változtat. Új körülmé­ nyek közé kerül, új kapcsolatokat kényszerül kialakítani, régieket felszámolni, tudatilag és fiziológiailag is alkalmazkodnia kell az új viszonyokhoz, a más életritmushoz. Bizonyos, kedvelt tevékenységi formákat el kell hagynia, szabadidejét valami mással kell kitöltenie, lel kell dolgoznia az új ingereket, mindenképpen el kell viselnie sok más mellett egy fi­ ziológiai és pszichés megterhelést is. Ez érvényes a városon belüli mozgásra is, ami szin­ tén jellemzője a városnak, s az új lakótelepekhez való adaptálódós problémáját veti fel. Ennek csökkentésében nem kizárólagos, de igen fontos szerepe van a művelődésnek. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy hogyan használják fel az urbanizáció adta lehetőségeket saját kényelmükre, fejlődésükre. Fejleszteni kell az ízlés, életmód és lakáskultúrát, hogy lakásukat ésszereűn és esztétikusa n rendezzék be, hiszen az új kö­ rülmények között a lakás is más szerephez jut a családok életében, mint a nem urbanizált viszonyok között. Gazdagítani kell a növekvő szabadidő eltöltésének lehetőségeit, a rendszeres színházi programtól a hobby-körökig, hogy az emberek kielégíthessék érdek­ lődésüket. Ebből a szempontból a már alkalmazott és bevált formák közül egyik sem ha­ nyagolható el. Ezek az alkalmak jól szolgálják az új típusú emberi kapcsolatok kialakí­ tását is. Talán földrajzi adottságainkkal, vagy tervezők és megbízók figyelmetlenségével ma­ gyarázható, hogy a szépen szerkesztett városban az esztétikus épületek között kevés a park, a játszótér, a sportpálya. Pedig ezek a létesítmények jelentős szereppel bírnak az életmód-változás, az egészséges életritmus kialakításának megkönnyítésében. 68 �Nem becsülve le a művelődés, a kultúra jelentőségét, mégis azt kell mondanom, hogy azt tapasztaltuk, a városi életmód általánossá tételének leghatékonyabb eszköze, a városépítés, a városfejlesztés, az esztétikus környezet és az a konkrét tevékenység, ame­ lyet a lakók a városért kifejtenek, A városért felelősséget érző érzelmi kötődés kialakításának több hatékony formáját alkalmaztuk. Az ember természetes igénye, hogy megismerje lakóhelye történelmét, ha­ gyományait. Az elmúlt esztendők nagy történelmi évfordulói kitűnő alkalmat adtak ha­ gyományaink, történelmünk feltárására és széleskörű megismertetésére. A salgótarjáni munkások 1919-es történelmi jelentőségű helytállása a ma élőket is lelkesíti. A ma fiataljai büszkék az elődökre, s nagy tisztelet övezi a még közöttünk élő 19-es vöröskatonákat. Ugyanis széles körben vált ismertté a horthy-fasizmus elleni mun­ kásmozgalmi akciók, az antifasiszta fegyveres partizánharcok története, a város munkásosztályának hősi helytállása a felszabadulás után. Ebben az évben ünnepeljük várossá nyilvánításunk 50. évfordulóját. A jubileumi év előkészítő munkáiba bevontuk a város lakosságát, s a ,,20 000 munkanapot Salgótarjá­ nért” társadalmi munkamozgalom már eddig is szép eredményeket hozott. E mozgalom­ ban nem hanyagolható el a nevelési eredmények értékelése sem. Jubileumi politikai, kulturális, tudományos, művészeti rendezvényeink is egyre több embert vonzanak olyan rétegekből is, amelyek eddig távol tartották magukat hasonló megmozdulásoktól. A ju b i­ leum tiszteletére megírattuk a város tötrénetét, s reprezentatív formában megjelentettük. Rendkívül nagy érdeklődést váltott ki e jól sikerült monográfia. Országos rendezvényeink sikere és visszhangja is erősíti a városért érzett felelősséget, a jól végzett munka büsz­ keségét. Hibát követnénk el azonban, ha mához is szóló, ma realizálódó érzelmeket csak a múlt feltárásával akarnánk felkelteni és erősíteni. Tapasztalataink bizonyítják, hogy a város mind több lakóját érdekli, s egyre szen­ vedélyesebben, a város jelene, jövője. Terveinket megvitatjuk, rétegtalálkozókon ismertet­ jük, kikérjük a dolgozók véleményét. S a mindennapos tevékenység, a tervek folyamatos megvalósítása, rendkívül nagy nevelő értékű. Ma már a korábbi opponensek is belátják tévedésüket, a szkeptikusok támogatóvá váltak, s a város hangulatára jellemző a városépítési koncepcióval való egyetértés. Osztatlan büszkeséget váltott ki, hogy a megyei és városi vezetés sok-sok éves erő­ feszítésének eredményeként ez év szeptemberében megkezdi működését városunk első főiskolája, a Számviteli Főiskola. A szorgos hétköznapok során formálja a város lakossága otthonává a várost, hogy szép legyen, jól érezze magát benne. Ebből a szempontból igen jelentős, nagy körülte­ kintést igénylő feladat a köztéri, intézményi, plasztikai, és murális alkotások elhelyezése. Egy-egy emlékmű vagy köztéri szobor felállítása már téma a városban, értelmezik, ma­ gyarázzák az emberek, az élet teljességéhez tartozónak érzik. Mi, salgótarjániak a mában — már érzékeljük a holnapot és a jövőre nemcsak épü­ leteket, urbanizált viszonyokat akarunk örökíteni, hanem igazi várost, tovább adva a megőrzött és most teremtett jó hagyományokat, jó szokásokat. Az elmondottakkal nem arról akartam önöket meggyőzni, hogy Salgótarjánban a kulturális építés problémamentes. Sok ellentmondás vár még megoldásra, sok súlyos probléma feszül a városban és nehezíti a fejlődést (A munkásosztály műveltségi szintjének további emelése, a tanköteles korban befejezett képzés, továbbtanulás, pályairányítás, egyes elmaradt rétegek gyors ütemű művelődése, az intézményhálózat további bővítése, a kisugárzó szerep erősítése, stb.). Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy a városban vég­ bement változások, a tudatos városfejlesztés eredményeként már létrejött az az erő, az a lelkes salgótarjáni lokálpatriota réteg - akik képesek Salgótarján sajátos külső- és belső arculatának, karakterének kialakítására. Úgy gondolom, nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy a városi lakosság műveltségi szintjének, általános kulturáltságának emelkedése nem csupán kö­ vetkezménye az urbanizációnak, hanem feltétele is az urbanizálódás gyorsabb ütemének. Ezt is tapasztalatok bizonyítják. Szeretnénk hinni, hogy a százéves várost köszöntő majdani krónikás úgy emlékezik meg rólunk, hogy Salgótarján az a város, melyet a XX. század utolsó harmadában alko­ tott az emberi szorgalom és értelem. Alkotta pedig úgy, hogy minél szebb, és városibb város legyen, egyedül és kizárólag az emberek felemelkedésére, boldogságára, a kor d i­ csőségére. 69 �Dr. SZIJJÁRTÓ ANTAL, a Salgótarjáni Városi Tanács Igazgatási osztályvezetője A városrekonstrukció társadalmi összefüggéseiről, az áttelepítés salgótarjáni gyakorla­ táról kívánok tájékoztatást adni. Több mint 12 éve kezdődött Salgótarjánban a rekonstruk­ ciós városfejlesztési folyamat. E viszonylag rövid idő alatt a városközpont keleti átépítése már a felén is túl van. Salgótarján átépítését a munkásváros sajátos topográfiai és településszerkezeti adott­ ságai objektíve igényelték. A nógrádi szén és a gömöri vas frigye által létrehozott ipari település központja nélkülözte a városias jelleget. A vertfalas, vagy a helyi homokkőből épült vityillók, a zegzugos burkolatnélküli utcák, a barakklakások tömege, szinte kénysze­ rítették a generális bontást. A salgótarjáni példa, a salgótarjáni rekonstrukciós megoldás a várostelepítés módjának számos elméleti és gyakorlati értékét tárta fel, amelyeket érde­ mes elemezni és közkinccsé tenni. Érdemes mindenekelőtt azért, mert a szanálásmentes területek beépítésével jónéhány magyar város, köztük Budapest is megkezdte a rekonstruk­ ciós fejlesztést. Közismert, milyen társadalmi problémákkal jár, hogy a harmadik kerületben 1965 és 1970 között felépített 1900 lakásból 1500-at szanálásra kellett fordítani. Lényegében hasonló feszül t ség mellett folyik a salgótarjáni városközpont újjáépítése is. Legutóbb 1970 májusában az ENSZ Euópai Gazdasági Bizottságának városrendezési szekciója, mint a rekonstrukciós városrendezés végrehajtásának egyik gyakorlati példáját, Salgótarjánt a helyszínen is megtekintette és arról elismeréssel nyilatkozott. A salgótarjáni rekonstrukció, a hatalmas műszaki-gazdasági feladatok miatt fokozatosan, részműveletek­ ben valósul meg a tanács és szakigazgatási szerveinek generálirányításával. A rekonstrukciós városfejlesztés talán legfehérebb foltja az átépítés társadalmi oldala. Az áttelepítések zökkenőmentes, céltudatos, embercentrikus módon történő lebonyolításá­ hoz elengedhetetlen a rendkívül alapos, előzetes településszociológia i vizsgálat elvégzése. Salgótarjánban az áttelepítést megelőző felméréseknek sajátos formája alakult ki. 1952-től kezdődően állandosult a lebontásra tervezett épületekben élő családok, vállalatok, intézmények áttelepítésének előkészítése érdekében szükséges empirikus felmérés és az így nyert adatok elemzése. Az áttelepítés előkészítése rendkívül fontos, politikailag is nagy jelentőségű kérdés. Az embereknek sok éve lakott lakásuk felszámolására való pszichológiai előkészítés rendkívül bonyolult, nagy körültekintést igénylő feladat. Duplán igaz Anatole France híres mondása „Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szo­ morúsága, mert az, amitől megválunk, önön magunknak egy része: az egyik élet számára meg kell halnunk ahhoz, hogy egy másikba lépjünk.” Korántsem a teljesség igényével említek néhány problémát, amelyre az áttelepítéseknél oda kell figyelni. Az átköltöztetés a változás szomorúságainak csökkentésére, az áttelepítendők szubjektív és objektív körülményeinek figyelembevételére, életkorára, háztartási sa­ játosságaira, a felajánlott lakás megfelelőségére, munkahelyétől való távolságára, üzletek és szolgáltatások könnyebb elérhetőségére, a régi lakóhelyhez kötő erős társadalmi, vagy emocionális szálakra stb. 1960 és 1970 közötti szanálások következtében 829 család áttelepítésére került sor. Az áttelepítési munkára jellemző, hogy az áttelepítések során mindössze 3 esetben kellett a tanácsszerveknek kényszereszközökhöz nyúlni. A IV. ötéves tervben lebontásra kerülő területeken élő családok, vállalatok és intéz­ mények áttelepítési előkészületeként a szükséges szociológiai felmérést, az adatok feldol­ gozását és a szükséges elemzéseket az áttelepítések előkészítésével és végrehajtásával foglalkozó tanácsi szervek dolgozói készítették el. A IV. ötéves tervben szereplő területek három csoportra oszthatók: 1. A városrendezéssel összefüggő szanálások. 2. A volt bányai lakótelepek szanálása. 3. A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek szanálása. 70 �A szanálásra tervezett épületek száma 574. Az épületek 28 %-a még a múlt században, 26,7 %-a 1900 és az I. világháború között, 30 %-a pedig a két világháború között épült, összeségében tehát az épületek 85 % -a a múlt maradványa. Az épületek túlnyomó több­ sége felújításra alkalmatlan. Az épületek többsége 1-2 lakásos, de különösen a volt bányai és tűzhelygyári kolóniák megszüntetésének esetében épületenként 20-30 lakás szanálása és az ott lakók elhelyezése szükséges. A családok száma az érintett területen 1242, mivel mintegy 100 lakásban több család lakik. A szanálás által érintett területek összlakossága 3431 fő, a megyeszékhely lakosainak közel 10 %-a. A vizsgálatok megindítása előtt részletes tájékoztatást kaptak az érdekelt választókerületek tanácstagjai, a Hazafias Népfront területi elnökségei, a lakóterületi pártszervezetek titkárai, az érdekelt körzeti orvosok, a vöröskereszt területi titkárai, az érintett üzemek pártbizottságainak titkárai és munkásellátási osztályainak vezetői. A helyi sajtó útján részletes tájékoztatást adott a Városi Tanács a területek részletes ismertetése­ vei a lakosság felé is. A széleskörű felmérés, a lakosság bizalmát élvezte, mert felismerést nyert, hogy az egyéni és a közös érdek lehető legteljesebb összehangolását szolgálja. A felmérés során nyert adatok felhasználhatóságának fokozását jelenti az a körülmény, hogy a lakásigénylők sorolására kialakított ugyancsak sajátos salgótarjáni rendszer alapján a lakással rendelkező és a lakással nem rendelkező, a lakásügyi hatóságon nyilvántartott mintegy 2000 igénylő felmérése és sorsolása, hasonló alapokon történt. Az adatlapok feldolgozásának módja, az úgynevezett peremlyukkártyás rendszer. A kódösszesítő lapokról a kialakított kódszámok alapján viszonylag gyorsan el lehet készíteni a szükséges feldolgozó táblákat. A salgótarjáni peremlyukkártyás rendszer 68 számjegy felhasználásával a következő főbb csoportosításokat produkálja: 1. A lakások komfortfokozat szerinti megoszlása, 2. a lakások nagyság szerinti megoszlása, 3. a lakások használati jogcím szerinti megoszlása, 4. a lakásban lakó családtagok száma, 5. az igényelt lakás (komfortfokozata, fűtési módja, szobák száma, területi elhelyez­ kedése szerinti megoszlásban.) Az áttelepítéssel foglalkozó tanácsi szerv ezen adatcsoportok ismeretében az érintett személyekkel, családokkal történő elbeszélgetések során, rendkívül rövid idő alatt számos elhelyezési kombinációt tud kialakítani. Szándékosan az elbeszélgetés kifejezést használtam, hiszen az áttelepítések zökkenőmentes lebonyolításának itteni titka, ebben az alapállásban rejlik. A témát nem hatóság­ centrikus, hanem embercentrikus szempontból közelítjük meg. A városrekonstrukció állandó embercentrikus szempontok szerinti mérése a jövőt, a műszaki-gazdasági tervezést, az ember érdekében történő változtatásokra, finomításokra ösztönzi. Felméréseinkből számos előremutató következtetés vonható le. Az áttelepítendők, a lakásigénylők összes körülményeinek ismeretében az V. ötéves tervben nagyobb szoba­ számú lakások építésére kell törekednünk, hiszen Salgótarján összlakásállományának több mint 50 %-a egy szobás, a lakásigénylők 65 %-a az áttelepítendőknek is több mint 50 %-a 35 éven aluli, úgynevezett fiatal házas. Az áttelepítendő családok differenciált szobaszámú és komfortfokozatú igényére tekin­ tettel, alacsonyabb komfortfokozatú épületek építését is komolyan meg kell fontolni, hiszen az áttelepítendő családok közül 500 család vagy családtöredék csak félkomfortos lakásra tart igényt, ugyanis nagyon sok a kisebb jövedelemmel rendelkező nyugdíjas, illetve családtöredék. Az áttelepítendő személyeknél is igaz az az általános megállapítás, hogy a kereseti jövedelmi viszonyok és a lakásigény görbéje szorosan összefügg. Ezt még egyértelműbbe a differenciált lakbérek, a lakással járó nagyobb anyagi terhek bevezetése. Az áttelepítés humán nézőpontból történő alapos előkészítése és végrehajtása egyre nagyobb feladat, a normatívák által biztosítható apparátussal a jövőre nézve az áttelepítés sem lesz megoldható. Az áttelepítési igazgatás létszám- és bérhelyzetét felül kell vizsgálni és a szükséges tárgyi és anyagi feltételeket már jó előre biztosítani kell. A városrekonstrukció szociológiai előkészítése és az áttelepítésekkel, továbbá a települések lakásállományán belüli népesség- 71 �mozgás empirikus mérésére megfontolandónak tartjuk településszociológus beállítását az áttelepítést végrehajtó tanácsi apparátusba. Indításul, legalább a megyei tanácsok szintjén. Az áttelepítéseket megelőző településszociológia i felmérésekre, egységes országos rendszert kell megítélésünk szerint kidolgozni, mert ennek megoldása viszonylag egyszerű, hiszen csak a felmérési összesítő lapokat kell egységesíteni. Ez esetben országosan gépi feldolgozásra is lehetőség lenne. A városrekonstrukció társadalmi összefüggéseinek tervezésére a salgótarjáni modellt, esetleges hasznosítása céljából a következőkben összegezném: 1. Az áttelepítést végző hatóság egy munkacsoportot hoz létre az áttelepítés előkészítésére és végrehajtására. Erre azért van szükség, hogy az akció egyetlen fontos része sem maradjon figyelmen kívül. 2. A helyi vezetők szerveznek egy standard — szociológiai felmérést azzal a céllal, hogy feltárják az áttelepítendők összes körülményeit, fizikai és társadalmi állapotát, az embe­ rek lakáspreferenciáit. 3. A felmérést követően a helyi vezetésnek elő kell készítenie a lakókat az átköltöztetésre, nyilvános gyűléseken és egyéni elbeszélgetések során. 4. Az állandóan változó helyi viszonyok és a szociológia vizsgálatok eredményének isme­ rete alapján részt kell venni a műszaki, gazdasági tervek kidolgozásában, az áttelepítést előkészítő és végrehajtó szervnek. Javaslatokat kell adni a rekonstrukció ütemtervére, az egyes létkérdések megoldásának sorrendiségére, valamint a családok új lakásba történő költözésének menetére. Dr. SZRO GH G Y Ö R G Y , az Iparművészeti Főiskola tanára Program szerinti tisztem az, hogy a magyar városok rekonstrukciójának komplex prob­ lémáihoz a tervezés oldaláról szóljak. Ez a probléma folyamatosan jelentkezik és általános, mégis, úgy gondolom, hogy napirendre tűzését most és itt, a város jubileumi éve és éppen a rekonstrukció témájában elért itteni eredmények tették időszerűvé. Ezt a körülményt ragadta meg — úgy érzem szerencsés kézzel - a város és a Magyar Urbanisztikai Társaság közös akciója. A témakör nemcsak általános és aktuális, de rendkívül szerteágazó is, és úgy tűnik, hogy a legtermészetesebb útnak a feltáró, elemző tudományos megközelítés látszik. Én mégsem ezt az utat szeretném járni. Részben a rendelkezésre álló idő korláta i, részben az a körülmény, hogy a városfejlődés egészét én nem ismerem, de legfőképpen belső beállí­ tottságom alapján szívesebben ragadok ki a folyamatból egy olyan érdekes, vagy jellegze­ tes szakaszt, amelyet — mint annak aktív részese — jobban is ismerek és azt a magam szubjektív nézőpontján keresztül vizsgálhatom. Természetesen nem tudatosan kerülöm az objektivitást, de a szubjektív elemeknek az építészetben nagy jelentőséget tulajdonítok. Nos, mindaz tehát, amit mondani szeretnék, a valóságnak valószínűleg csupán egyik arca, úgy, ahogy én érzékeltem s kérem, hogy csak ennyinek is vegyék. Salgótarjánnal való első találkozásom az 50-es évek elejére esik. Ami ebből az időből bennem maradt: csodálatosan szép természeti táj, hosszan nyújtózó szűk völgy, ki-kiágazó oldalhajtásokkal, a völgy mélyén zömmel szomorú, szürke épületekkel, — mégis: élénk élettel a főutcán és a déli részen már elindult rekonstrukcióval, főleg az akkori időnek megfelelő szoc. reál épületekkel (köztük a nekem időtállónak tűnő új megyei tanácsi szék­ házzal), — így, vagy úgy, újjászületett élet kétségtelen jeleivel. A kulturház, amely ennek a találkozásnak célja lett volna a Pécskő és Rákóczi út sarkán, nem született akkor meg, de számomra érdekes véletlen, hogy vagy tíz év múltán ugyanez a téma kapcsolt vissza Salgótarjánhoz, most már azonban úgy, hogy az új központ egyik elemét képezze. A városról annyit tudtam még, hogy bányászat és ipar jelenti a gaz­ dasági alapokat, valamint azt, hogy a munkásságnak erős politikai szerepe volt már a múlt­ ban, s a háború idején is különleges magatartásával tűnt ki. 72 �A 60-as évek elején, miközben a déli rész dombjain csúsztatott tetős, hegyvidéki han­ gulatú házak kúsztak fel és népesítették be azt jellegzetesen és érdekesen (Balogh István tervei szerint), mintegy átmenetet is teremtve a régi Rokkant-telep kertes házaihoz. Ez alatt az új telep alatt kissé heterogén és az előbbiekhez képest meglehetősen összhang­ nélküli új épületek épültek, de ugyanakkor egyre szervezetebben és egyre erőteljesebben fejlődött nemcsak maga az építkezés — zömmel lakások — , hanem az az igény is, amely­ nek valahogy érezhetően az urbánusság magasabb szintje volt az igazi tartalma. A város és a megye vezetői a lakásépítés mellett, az ellátottság magasabb fokában — mint célkitűzésben — látták a fejlődés további lépcsőjét, s ezt a célt felméréssel és tudatos szervezéssel készítették elő. (Talán belefér a szubjektivitás tág körébe még az a megjegyzés is, hogy a tarjáni vezetőket bátor kezdeményezés jellemezte amely, mint erkölcsi alap, a város szép hagyományaiból táplálkozott. E mellett forró drótjuk is volt a legfelsőbb vezetés­ hez és akár működött ez a drót, akár csak hitték, ez mindenesetre tovább erősítette őket abban, hogy amiben hittek, azt keresztül is vigyék.) Így mérte, méregette fel lassanként a LAKÓTERV - Korompai Andorral az élén - a város épületeit, lakás- és lakos problémáit, az üzlethálózatot, a topográfiai adottságokat, a közműveket stb., s talán, — ki tudja megmondani utólag a pillanatok értékét, - lehet, hogy egy éjszakai szállás problémája terelte rá a figyelmet a szálloda hiányára, s ez volt az a pillanat, amely ezt a témát előtérbe állította. A folytatás a KÖZTI, személy szerint pedig Jánossy György építész kezébe került, aki azután a szálloda helyét keresve, azzal együtt elindította a központi mag megvalósításának igényét a maga útján, s Korompaival karöltve fektette le az első magasabb ház és a hozzá szükséges tér gondolatát, a karót a jelenlegi főtérre szúrva le. E folyamatban talán a legérdekesebb az volt, hogy az általa elég vehemensen fogalma­ zott mondatok és igények inkább találtak nyitott kapukra, mint ütköztek ellenállásba, a KÖZTI zsürijében, ahol opponensi, vagy vitavezetői minőségben már jómagam is bekap­ csolódtam a szálló problematikájába, s a szálloda mellett már a városközpont egész té­ mája kibomlott. Ma visszaemlékezve, egy rendkívül fontos lépést érzékelek, amit akkor a város és megye teljes vezetése megérzett és mert előtérbe helyezni az akkor más települések építésénél (pl. Dunaújvárosnál) dívó szokásokkal szemben: azt, hogy mertek a szorongató lakásprob­ lémák mellett olyan „luxusra" gondolni, mint városközpont (annak teljes tartalm ával); mondván, vagy csak gondolván, ha a lakások építése mellett ezt most elhanyagoljuk, ki tudja, mikor érleli meg az idő a körülményeket olyan kedvezően, hogy a városközpont gondolata megvalósításra kerüljön: viszont, ha mi most vállaljuk ennek a gondolatnak a megvalósítását - bizonyos mértékig még a lakások terhére is — , akkor megnyerjük a köz­ pontot s a lakások, - úgyis mint hiánycikk és úgyis mint műfaj — majd kikövetelik a ma­ gukét. — Így is lett és így lett egyensúly. Hogy ez mit jelent, — amellett, hogy sok vitának volt és talán ma is forrása — arra leginkább elgondolkoztató vonatkozásként idézhetem Kepes Györgynek, a Bostoni MIT Egyetem magyar származású tanárának egy idevágó mondatát: „az új településeknek az a bajuk, hogy nincsen szívük". Ezt érthetjük így is, úgy is. Ügy gondolom, hogy Salgótarján­ ban ezt a hibát elkerültük. Továbbmenve, éppen a szocializmus törekvéseinek keretében lévőnek érzem azt a gondolatot, amely a lakást, a lakás hatékony határait nem korlátozza a lakás területére, de beleérti mindazt, ami a lakóépületeken kívül van és megvalósítható. S ezért annak ami kívül van, pozitívnak kell lennie. Éppen úgy, mint ahogy a fizetést és a szocialista társa­ dalmi rend egyéb szolgáltatásait együtt kell figyelembe venni, (orvosi ellátás, kultúra, tanulás stb.), mert azok együtt jelentik a munka elérhető ellenértékét. Vagy más példával: a zenében a hangok közti szünet nem a zene hiányát jelenti, hanem azonos értékű alkat­ részét. Ezért az utcák élő. vagy élettelen volta, a geometriai értelemben negatívként kezelt tér az épületek között egyáltalán nem közömbös, hanem nagyon is döntő és valamennyiünk felelősségét jelenti. Arról, hogy a városközpont megépülése a város és megye összvezetőségének az építészeti koncepció lehetőségét megteremtő, majd azt állandó figyelemmel kísérő és útját egyengető aktív, olykor szemfüles tevékenységén túl (így pl. a szanálás bontási munkáit a légó gépi és emberi energiájának mozgósításával segítette) az építészek — itt tervező irodákat és építész-személyiségeket kell érteni — milyen megértése, a beruházóval és kivitelezővel való példás együttműködés mellett folyt le, arról még rövidebben szeretnék szólni. 73 �Leginkább azt a tényt szeretném említeni, hogy mind a tervező vállalatok, de főleg a tervező-személyiségek valami furcsa és szokatlan módon úgy vették át egymás kezéből a stafétabotot, hogy a folyamatosságot és a homogénitást biztosították, miközben senki sem mondott le saját egyéniségéről, személyiségéről. Beszélhetünk itt olyan elvont témáról, mint: szemlélet, vagy olyan konkrét témáról, mint: a nyers beton használata. A nyers beton, ami ugyan ma újból vita-téma, - ha jól tudom - de amelynek nagy, egybefogó erejét leg­ inkább ott lehet lemérni, ahol hiányzik, pl. az irodaházon, s amely mindegyikünk kezében más nyersanyaggá vált, más plasztikává formálódott. Volt még egy tényező, amely - főleg kezdetben - , hatalmas közös fogódzkodónak bizonyult és ez: a terep-táj adottsága. Ezt mindnyájan nagyon fontosnak tartottuk, s amikor kialakult a gyufaskatulya három alaphely­ zetével jellemezhető koncepció (az egyik skatulya a rövidebb élén áll; a másik a hosszabb élén fekszik; míg aharmadik lebeg a lapján), akkor a koncepció tudatosan is legfontosabb­ nak tartott részei azok a kihagyott közök voltak, amelyeken keresztül a térre, szinte bejött a Pécskő-domb zöld lejtője. Ennek a gondolatnak szimbolikus folytatását jelentette az, hogy a domboldal zöldje a könyvüzlet előtt a téren három fa képében újból felbukkant. (Erre azért vagyok büszke, mert a fák szinte saját ültetéseim.) Később ez az alapgondolat valamelyest csorbát szenvedett a gimnázium telepítésével és van egy olyasfajta félelem, hogy ez a folyamat nem is állt meg. Fontos dolog volt a Magyar Géza által tervezett lakóház befűződése a térre, mint térképző tömeg. Felvetődhet ugyan az a kérdés, hogy mit keres a lakóház itt, a középületek közölt. Tulajdonképpen az épület tömegére volt elősorban vizuális igény. Végül is a kérdés — ha kérdés — a Finta József tervezte üzletházzal oldódott meg sikeresen, amikor is ez. bontott tömegével a járókelők szintjén a megefelelő közösségi, szolgáltatói tartalmat hozta be a térre és egyben a lakóház előtt rácsot lejent, védelmül mindkét irányban, — ugyanakkor a lakóház szükséges tömege (ami szerintem ugyan lehetett volna egy-két emelettel alacso­ nyabb) megfelelően érvényesül. Érdemes volna részletesebben beszélni, de az időhiány miatt csak címszavakban említem meg az alábbi témákat: - Az élet igényelné, hogy a főtéren parkolhassanak az autók, legalább a szálló előtt; - A tér-világítás hangsúlyozott igény, amelyet a 20-30 m-es kandeláber e tér léptékében képvisel; - A tér teljes, mindenre kiterjedő rendezettségének igénye (kemény és füves mezők váltako­ zása, szobrok jelenléte stb.); — Érdekes rálátások kialakulása tudatosan, vagy ösztönösen a rávezető utcákból; — Nagyon fontos alkotórészei a térnek azok a részletek, kis elemek, amelyek a tér életében döntőkké válnak: padok, szemétgyűjtők, stb., és mindenek felett a tisztaság. A fejlődés további irányai, ismét csak címszavas említésben: I. Követésre méltó módszer, amely a város vezetői és az akkor működött á pítészek közötti kapcsolatra utal: meghívás a Salgótarján környéki vadászházba (Jánossy, Magyar, Szrogh) azzal a céllal, hogy próbáljuk megkeresni a város jövőbeni fejlődésének lehetőségeit egy három napos „manrézában". Ami ekkor született, attól senki sem remélte, hogy maradék­ talanul megvalósul, mégis azok a gondolatok részben ma is aktuálisak, részben meg is valósultak. Így: — a Pécskő-domb zöldjének épségben tartása; — a Pécskő-domb tetején létesítendő alközpont (ún. „hegyi falu’’); — körút létesítése, mely a Főtérről két oldalt indult és kerüli meg a Pécskődombot, folytatva a Pécskő utcán, ill. az Arany János utcán és ez a körút kapcsolná be a „hegyi falut", s nyújtana lehetőséget a város-szövet további nyújtására; — a Pécskő-domb déli lejtőjének valamilyen értelmes megoldása. A vízmosásokkal szagga­ tott horhos-ok topográfiailag, alapozás szempontjából ugyan nem kedvezőek, viszont ideális tájolásúak. Ezen felül szükséges, hogy egy városban kertes övezet is legyen Ugyanez a terület szomszédos a cigány-teleppel, amelynek megoldása részben társa­ dalmi, részben építészeti problémát is jelent; — kereskedelmi központok létesítése a Főtérhez csatlakozóan, amelyek mindegyike azóta meg is épült. 74 �2. Az észak felé létesített üdülő központ jó gondolata tovább fejlesztendő. Ugyanitt meg kell emlékezni a már megépült kórházról, míg a völgy másik ágában az ipartelepről. 3. Már a jelenlegi központ létesítésénél felmerült a völgyet kettéosztó, emelt vasúti pálya problémája és ezzel együtt az ún. nyugati városrész kérdése. A két résznek a vasút által a nyugati városrész keretében, a központtal szemközti zónában létesítendő emelt­ szintű terrasz. Felmerült a központ nagyságrendjének a kérdése. Én most a jövőbe mutató problémákról szólnék, hogy tulajdonképpen az a három objektum által meghatározott cél valóban a város léptékével lépést tart-e, vagy szűknek bizonyul és egy második körben letűzött ka­ rókkal, — ez alatt hatalmas házakat kell érteni — megbővítendő egy ún. második külső kör. Mennyire mond ellent ennek esetleg az alábányászottság kérdése, esetleg újabb magasházakkal történő mértékváltás, és ennek egyáltalán a sűrűség, tehát a koncentráció fokozása. 4. A nyugati városrész rekonstrukciója — amelyet az alábányszottság még tovább bonyolít — azt a kérdést adja fel, hogy a város léptékéhez illeszkedő-e az újabb magasházak, valamint garzonházak és a szálloda, ill. a mögötte (Pécskő dombra fölmászó) nagy házak révén kialakuló ún. külső kör. Ugyanide tartozik ismételten a természet megtartása, illetve eltakarásának kérdése is. Mindezekről azonban, mivel a közvetlen megvalósítást érintik, Finta József kollégám fog nyilván részletesebben szólni. 5. Mivel a város-szövet legfontosabb nyersanyaga a lakás, kérdés, hogy a lakástermelés­ ben az alábbi két irány közül melyiket érdemes választani: - A jelenlegi városterület belsejében lehetőleg sűrűn építeni? (Ez közműben feltétlen előnyt jelent, de növeli a zsúfoltságot). — A jelenlegi megépült részeken kívül terjeszkedni? (Ez nyilvánvalóan több és költsé­ gesebb közművesítést igényel, de több levegőt, több zöld környezetet jelent, amely ma többe kerül, de holnap mindent visszafizet.) Végül néhány tanulság: - A rekonstrukcióra városaink zöme kisebb-nagyobb részben megérett. - Minden városban biztosan van valami, amibe kapaszkodni lehet, ami a folyamatosságot jelenti (Salgótarjánban a természeti adottság és a múlt harcos szelleme jelentette mindezt) és erre kell is építeni. - Minden irányú alapos feltárásra van szükség. (Erőforrások, mint pl. a társadalmi erő, szociológiai vizsgálatok stb.) - A rekostrukció olyan urbanizációs munka, mely nem nélkülözheti a megoldásban, a) a tervszerű, tudományos előkészítő munkát (ezt nevezném várostervezési szakmun­ kának, amely kicsit személytelen, de leírhatatlanul fontos); b) a koncepciót, az invenciózus elképzelés alapján végbemenő alkotómunkát, amelyet építészeti munkának lehetne nevezni, minden egyéb jelző nélkül. - Legyen a városnak arca, karaktere (ha volt, a rekonstrukcióban is tartsa meg). — Legyen szíve a városnak. — A rekonstrukciót végrehatjók: a város vezetői - urbanisták — építészek gondoljanak arra, hogy a rekonstrukció sem lesz örök, az is elévül, ezért legyen rugalmas és türelmes, becsülje azt, ami érték; ha van hagyomány, a múltnak értékes, jellegzetes emléke, vagy a természetnek csodálatos kerete, azt őrizzék meg, mert: a) elismert eredményei mellett a penicillin-ről is kiderült, hogy nem csodaszer; b) a természetbe való gőgös beavatkozás pedig arra figyelmeztet, hogy pl: a műanyag feltétlen haszna mellett megteremtette a hulladékok problémáját, a vegyszerek használata a növényvédelemben végzetes csapásokat is okozott az élő vizekben; s a technika számtalan praktikus eredménye egyúttal a levegő szennyezettségét is eredményezte. Mindez arra int, hogy legyünk bár bátrak a kezdeményezésben, de legyünk óvatosak és nézzünk időnként a visszapillantó tükörbe is. És főleg soh’se tévesszük szem elől magát az embert. 75 �FINTA JÓZSEF, építészmérnök, a LAKÓTERV csoportvezetője Amikor ezt a rövid - inkább hozzászólásnak, mint előadásnak nevezhető szereplést a város tanácselnökének erőteljes unszolására, a távollevő Magyar Géza kollégám helyére beugorva elvállaltam, - valahogyan olyan helyzetbe jutottam, mint első salgótarjáni mun­ kám — a főtéri üzletközpont tervezése előtt. Akkor — talán 64-ben, s ahogyan emlékszem, valamikor koratavasz táján — azzal az igénnyel fordultak hozzám a város vezetői, hogy három hónap alatt komplett kiviteli tervdokumentációt adjak a jövendő kereskedelmi cent­ rum — a mai Pécskő üzletház — építéséhez, a helyszíni elrendezési tervtől — a beépítéstől kezdve — a vázlatterven és pallirterveken keresztül egészen a részletekig, beleértve a belső építészeti kialakítást is. Ezidő tájt, és a munka kapcsán utaztam életemben először Salgó­ tarjánba, ahol még álltak a Rákóczi úti, főtér-környéki házak, s éltek, üzemeltek bennük a földszinti üzletek, de már állt és élt - s ez igen fontos - jó konyhát adott a Karancs-szálló, s mellette a művelődési ház váza is kirajzolta a jövendő kultúrközpont kubusát. Most meg csak a múlt hét végén értesültem arról, hogy ma itt kell álljak, s vallja k arról a városról, amelyet nagyon szeretek ugyan, de sokkal szívesebben tervezek bele, mint­ sem beszélek róla. Valójában nem is tudom, hogy mi férhet el egy ilyen 15— 20 percbe, mit mondhat az építész egy olyan településről, amelyben saját espressója van, - ahol a kávét issza itt jártakor, saját áruháza, amelyben a Pesten beszerezhetetlen holmikat keresi, saját lakó épületét kerüli el jó messzire, nehogy összehozza a sors a felháborodott lakókkal, akik tőle reklamálják a lakásból hiányzó napot. Milyen városrendezési, alaprajztervezési, esztétikai elveket fogalmazzon meg hallgatói előtt, az itt folyó munka jellemzéseként, hogy ezek az elvek ne élettelen, akadémikus okfejtésnek, utólagos magunk-igazolásának tűnjenek, hanem a tudatos, megfontolt, megrágott, tervezői elhatározásokon túl jelen legyen bennük az az érzelmi szál is, amely - a maga szubjektív ösztönösségével - a város építőit olyankor is a helyes útra térítette, amikor a tudatosság néha már zsákutcába vezetett. Nagy hiba volna bármilyen formában lebecsülni azt a munkát, amelyet a város veze­ tői, irányítói, s az akkortájt ide tervező, építő szakemberek végeztek a település várossáformálása érdekében, a felszabadulást követő években a centrum építésének megindultáig. Mégis tagadhatatlan, hogy Salgótarján mai arcának jellegzetes, országosan, sőt határain­ kon túl is ismert és általában elismert vonásai a mai főtér és közvetlen környékének szüle­ tésében gyökereznek. A városközpont-rekonstrukció — hazai viszonylatban páratlan — vállalkozásának erről a kezdeti időszakáról beszélni Szrogh György kollégám feladata - és ennek az alapozó mun­ kának a tovább-sugárzásáról, kiteljesedéséről, öntudatosodásáról szeretnék néhány szót szólni. A városátépítés képletét lényegében már az 50-es évek végén elkészített, s 60-ban elfogadott egyszerűsített rendelkezési terv lefektette, - ez a képlet azóta igen sok újabb elemmel bővült - részben a főtér tervezését elindító városi vezetők és tervező építészek folyamatos munkája, s város-méretű feladatértelmezése nyomán, részben az 1965-ben meg­ hirdetett zártkörű pályázat kapcsán. S azóta is minden év, minden újabb építési és tervezési periódus, feladat hozzáteszi a maga módosító, gazdagító tényezőjét az indító alapelkép­ zelésekhez, azoktól soha el nem térve. Azt hiszem, hogy azt a — rekonstrukciót elindító, vágányra lökő — építtetői elhatározást, amely szerint Salgótarjánból csupán akkor lehet megyeszékhelyhez méltó várost formálni, szervezni igen rövid 20-25 év alatt, ha a város életének leglényegesebb elemét, a centru­ mot építik át először, s az új központ lendkerék-hatását használják fel az átépítési hullám továbbgyűrűztetésére ma már senki sem vitatja, ennek az elképzelésnek helyességét nem vonja kétségbe. Tarján közelében nem volt olyan szűz-terület, amely alkalmas lett volna egy - az új központot is befogadó - nagy lakótelep építésére. A kérdés csupán úgy merülhetett fel, hogy a település maradjon továbbra is az esetleg átépített, korszerűsített kolóniák szer­ vezetlen konglomerátuma, vagy alakuljon várossá, igazi megyeszékhellyé. A várossá válás egyetlen útjaként azonban csupán a teljes átépítés kínálkozott, annak minden szanálási, közműépítési, közösségi és egyedi, emberi gondjaival együtt. 76 �A rekonstrukció műszaki és esztétikai problémái egyaránt a város táji adottságaiból, ipartelepítésének múltjából és lehetőségeiből, illetve súlyos közlekedési nehézségeiből erednek. Adottság a nagyon szép, de igen szűk völgy, amelyet még szerencsétlenül ketté is vág a vasút és a patak; adott az északi és déli iparterület helye; adott a völgy-irányú közlekedés (a Rákóczi út és a kiépítendő M 21-es elterelő szakasza); adott a központ, s végül a völgytengelyre merőleges fejlődés két lehetősége: vagyis a keleti oldal Kis-Pécskődombja, s szembe vele a jövendő városrész domb-lába. Ezeket az adottságokat úgy kellett tudomásul venni és kihasználni, hogy a város­ átépítés ütemezhetősége, s ezen belül az egyes ütemek szervesen egybekapcsolt, összefogottan funkcionáló egysége, de önálló életképessége is biztosított legyen. Ismét a főtér példájára hivatkoznék, amely már a Karancs-szálló es a kulturház megépültével be tudta tölteni centrum-hivatását, s csírájában magában hordta az egész varos jövendőjét. A tér azután tovább bővült a lakóházakkal, az üzletházzal, amely talá n önmagában képes volt ha időlegesen is — az egész város kereskedelmi centrumává válni. Ezt a tér-rendszert bővíti tovább a már épülő garzonház és környéke, a mozi, múzeum, kiállítási terem és városi tanácsház jövendő együttese, s ezt a központot hivatott majd a várostestbe nyomuló zöld­ területével egyesíteni a nyugati városrész tornyainak blokkja. Ismételten aláhúzva a rekonstrukció legfontosabb gyakorlati eredményét abban látom, hogy egyes ütemeibe külön-külön is életet tudott oltani, funkcionális és formai értelemben egyaránt. A központépítés ütemeinek funkcionális többcélúsága biztosított, s biztosít az építés minden szakaszának eleven életet. E többcélúság elvét korántsem Salgótarján építői, ter­ vezői találták fel, hiszen ma már bárhol a világon túljutottak a steril-funkciójú centrumok létesítésének elvén, s arra törekszenek az építtetők, hogy az építményrendszeren belül olyan létesítmények kerüljenek egymás mellé, amelyek egymást felváltva a nap különböző szaka­ szaiban üzemelnek, lehelnek mindenkor életet az együttesbe. Ebből a szempontból szeren­ csésnek tartom azt az elsősorban kényszerítő körülmények hatására — azaz a nagyméretű lakásszanálás ellensúlyozásaként - született megoldást, hogy Tarján közintézményhálózatának, kereskedelmi-kulturális-adminisztratív centrumának kiépítése, a rekonstrukció minden időszakában nagyvolumenű lakásépítéssel párosult, nem csupán beruházási, de területi ér­ telemben is. E téren páratlanul jó adottság a várostest — más szempontokból kellemetlenül - szűk völgye, hiszen a lakóházak, amelyek egyik oldalukkal a centrum tér-rendszerének ele­ ven zsibongására, természetes nyüzsgésére, zajára fordulnak, másik homlokzatukkal a tele­ pülést körülövező zöldövezetet nézik, élvezve mindkét zóna előnyeit. A zöldterületek közelsége persze nem csupán a lakóházak telepítésénél előny — igen hasznos szomszédságnak bizonyult az egész központ számára, nem is szólva az iskolák, óvo­ dák, bölcsödék elhelyezésénél mutatkozó effajta lehetőségekről. A rekonstrukció általánosan ismert és sokszor közölt adatainak újabb felelevenítése, városszerkezeti problémáinak bon­ colgatása helyett szeretnék még néhány szót szólni azokról a konkrét építészeti problémák­ ról — szerkezeti, anyaghasználati, tömegformálási kérdésekről, — amelyek az egyes létesítmé­ nyek tervezése során nap-mind nap előjöttek, amelyek igen lényeges szerepet kaptak abban, hogy a város ilyetén néz ki, ahogyan a Tisztelt kollégák most megismerik, s amelyek újabban városon belül és kívül egyre több vitát szülnek. Mindenekelőtt az épületek tömegéről, léptékéről valamit: Kétségtelen, hogy a város közvetlen környékének természeti adottságai is jelentősen közrejátszanak abban, hogy Salgó­ tarján összképe — ha néhol még zavaros és egyenetlen színvonalú is — unalmasnak, monoton hatásúnak semmiképpen sem mondható. Mégis úgy gondolom, a városkép változatossága, kubusainak és tereinek izgalmassága, elsősorban azokból a tervezői elképzelésekből sarjad, amelyek tudatosan több-rétegűvé formálták a város a funkcionális, szerkezeti, gazdaságossági igények mindenkori szem előtt tartása mellettt — egyértelmű hitvallást fogalmazva arról, hogy a primer, funkcionális és nagyságrendi igények kielégítéséből település vagy lakótelep születhet ugyan, város azonban még nem. — A várossá formálás alkotó-folyamatának leglé­ nyegesebb része a városlakóvá-formálás, s e formálás nem nélkülözheti az értelmes erkölcsi és szakmai felelősséggel felhasznált építészeti, vagy ha úgy tetszik - építőművészeti eszkö­ zöket. Salgótarján előbb említett többrétűségét, plasztikus voltát a magas, középmagas 4-5 szintes és lepényszerű, tehát 1-2 szintes épületek szövete adja. 77 �A centrum helyét hórom magas, egymással háromszöget bezáró pont jelöli ki - vagy fogja majd kijelölni, — azaz a Karancs-szálló épülete és a - lehet, hogy most csupán biza­ kodó reményeimben élő, de egyszer majd csak megvalósuló — nyugati toronyház-trió 400 lakásos gruppja. A város gerincét, rendező-vonalát Magyar Géza kollégám középmagas lakóépületei húzták meg — szerencsésen megválasztott tömegarányaikkal, homlokzati plasztikájukkal, ér­ telmes, nyiltan bevallott, megmutatott szerkezetükkel és anyag-választásukkal olyan helyi tí­ pust teremtve amelynek a város-karakter formáló ereje és hatása lett. Már e ház-fajta első eleme — a főtéri lakóépületekre gondolok, képes volt rendet teremteni az átformálódó cent­ rum káoszban. A középmagas épületek mellett — részben a dombok oldalára felkapaszkodva, részben az aIábányászott, — ilyenformán magasabb építményekkel nem terhelhető — területe­ ken felvonó nélküli 4-5 szintes házak adják a várostest rétegét. E rétegekbe tartoznak az 50-es évek lakóházai, a keleti domboldalak beépítése, a most befejezés előtt álló, úgynevezett „csillagházak", s a tervezendő nyugati városrész épületeinek zöme. A magas házak alkotta negyedik, a középmagas harmadik, s az előbb tárgyalt második réteg alatt főként kereskedelmi, kulturális és oktatási létesítmények 1-2 szintes első rétege húzódik. E rétegnek igen fontos szerepe van abban, hogy a város építményszövete emberkö­ zelben maradjon. Salgótarján sohasem lesz nagyváros (lakóinak száma 2000-ben is 50 000 fő körül lesz), s ezt a lépteket nem szabad jelentősen átlépni építmény-rendszerének sem, különben — divatos kifejezéssel élve — az épített környezet elidegenedhet saját lakóitól. Annak ellenére, hogy a város egységes építészeti megjelenésének kialakulásához jelen­ tősen hozzájárult az az inkább ösztönösen, mint szervezetten, tudatosan összehangolt anyaghasználat, amelyet az itt dolgozó tervezők túlnyomó többsége alkalmazott. Manapság egyre többen beszélnek nekünk — joggal — e házak szürkeségéről, egyhangúságáról, jó indulattal, kérdés formájában nyomozva a jelenség oka után. Az ok nagyon egyszerű, s legcélszerűbb egyértelműen kimondani: nincs egyetlen időtálló, tartós, gyorsan felhordható és elfogadható áru, homlokzati burkolóanyagunk — ez már nem építészeti kérdés, hanem városépítészeti problémává vált, - arra pedig nem voltunk, s lelkiismeretünkre hallgatva, vagy a város ve­ zetőinek józan eszében bízva, nem is leszünk hajlandók, hogy olyan kalandos vállalkozások­ ba menjünk, bele - mint sok, Salgótarjánnál jóval nagyobb, s idősebb városnak némely tervezői, építői, akik színező-formázó kedvüket vakolat, valkyd és emfix variációkba ölték, s a lefolyások, szakálasodások, elszíneződések egész arzenálját hozva létre a néhány éve épí­ tett lakótelepeken, közintézményeken. Persze nem állítom, hogy minden birtokunkban lévő eszközt felhasználtunk volna a város, a házak színesebbé tételére - a loggiák, erkélymell­ védjei, a fa és acél nyílászárók felületei, a portálok, reklámok, kirakatdobozok, mind alkal­ masak arra, hogy színeikkel, formáikkal élénkítsék a városképet, — mint ahogyan fontos sze­ rep jutna a téren a parkoknak, zöldterületeknek, fáknak, virágtartóknak is. Azt azonban, hogy a rekonstrukció eddig követett építészeti koncepciójából kihulló, a t­ tól idegen hangulatú és formájú építmények kerüljenek - a változatosság igények jelszavá­ val — a centrum közelébe, semmiképpen nem javasolnám. Elnézést kérek, ha túl sok, szubjektívnek tűnő megállapítást tettem, de közeli rokona­ inkról, nagyon jó barátainkról roppant nehéz egyértelműen objektív véleményt formálni, s én Salgótarjánnak igen jó barátja vagyok. Dr. GRANASZTÓI PÁL, c. egyetemi tanár Ez a téma szükségképpen, elvi okokból zárja az eddigieket és kapcsolódik hozzájuk. Városépítészeten, városépítészeti alakításon, esztétikán ugyanis nem érthetjük a merőben formai, arány és léptékbeli, éppenséggel hangulati témákat, mégoly fontosak azok is, hanem a város alakításának, alakulásának valamennyi társadalmi, gazdasági szervezési, műszaki tényezőjével való összefüggéseket, kölcsönhatásokat. Valójában tehát a tartalom és a forma együttes szemléletét. 78 �Természetes tehát, hogy a tárgyalt problematika rendkívül kiterjedt, és itt csak néhány főbb felvetésre korlátozódhat, amelyet a hozzászólások még remélhetőleg gazdagítanak. A téma mindenesetre két fő, egymással összefüggő szempontra utal: a rekonstrukció által létrehozott alakítási, esztétikai, végső fokon az imént említett értelmezésű városépítészeti problémákra, mondhatni gondokra, — és az ugyancsak a rekonstrukció által adódó, sajátos ilyen lehetőségekre is. A további, itt elmondandók — egy rövid referátum keretei által kor­ látozottan — ezekre irányulnak. Ami a problémákat illeti, azok végső fokon abból a természetszerű, szükségszerű tény­ ből adódnak, hogy a városok folyamatosan alakulnak, mert egyes részeikben elhalnak és ezek helyén vagy máshol meg is újulnak. Az elhalásból és megújulásból, kölcsönhatá­ saikból feszültségek keletkeznek, ellentmondások, nem egyszer visszavágások. Másszor jelentős, sőt alkotásértékű eredmények is. Kiemelkedők különösen a lépték és jellegváltozási problémák, az újnak a megmaradó régihez való illeszkedése, vagy attól való el­ térése. Újabban ezekhez egy másik is járul: az építési folyamatok nagymérték elhúzó­ dása, tehát az idő tényezőjének, ami már a folyamatos elhalás-megújulás jelenségének is jellemzője, e téren szintén előtérbe lépése. Ezt pl. egyes rekonstrukcióra kijelölt, sőt előkészített városrészekben a megújulás késlekedésében, a fokozódó avulásban, más ebből eredő nehézségekben tapasztalhatjuk. Sokáig tartó késlekedés robbanásszerű és esztétikailag is kérdéses értékű fejleményekhez vezethet. Új építés, főként új városok esetében pedig abban tapasztalhatjuk, hogy az építés elhúzódó folyamata, ugyanakkor az igények, lehetőségek gyakori változásai folytán ritkán valósulhat meg valami az eredeti elgondolás szerint, hanem menetközben módosul. Nincs olyan városunk, ahol ilyen problémák adódtak volna, városépítészeti következményekkel is. persze különböznek az ilyen problémák a történeti városokban és az új, vagy történeti jelleg nélküli városban - mint éppen Salgótarján — , sőt különböznek egymástól a eneti jellegű városok esetében azok fokozottabb egyedisége, egyedi problémái miatt is. Különböznek továbbá a városok belső és a külső városrészeiben. E különbségek ma­ gától értetődőek, itt talán még utalni sem kellene rájuk, még ha talán egyes konkrét példák nyomán erre vissza is lehet és kell térni. Még különlegesebbek a műemléki vá­ rosrészek, különösen a törvényesen védett területek, s általában a történeti városközpontok problémái, amelyek hazánkban részben műemléki jelentőségnek nyilvánított területek is. itt a rekonstrukció már csak igen kesztyűs kézzel végezhető, uqyanakkor a legélesebben vet fel városépítészeti - főként lépték, illeszkedési problémákat. Rekonstrukción értve egy-egy jelentős új középület, magasház megjelenését is, a város történeti részeiben. Végül különbözhetnek a városépítészeti alakítás problémái a rekonstrukció során az össz­ kép, a látkép és a belső városképek szempontjából. Talán jellemzőnek mondható, hogy a rekonstrukció által felvetett problémák leggyakrabban az összképben, különösen a vá­ rossziluettben jelentkeznek, keltenek vitákat, feszültségeket, vagy érnek el éppen nyilvánvaló eredményeket. Aligha szükséges, hogy a témát ismerők számára bizonyító konkrétumokat mondjak: Szombathely, Gyöngyös új magasháza, Budapesten a Duna Intercon­ tinental szálló kiragadható példák erre. Talán nem érdektelen, ha e vázolt néhány szempontból pillantást vetünk a törté­ nelmi tapasztalatokra. Itt előrebocsájtom: városépítéstörténetünk, városépítészeti esztéti­ kánk általában kimerítően foglalkozik a történeti fejlődéssel, annak mozgató rúgóival, eredményeivel, s ugyanígy a múlt városépítészeti alkotásai értékelésével is. Ugyanakkor viszonylag kevesebbet azzal, hogy azok a maguk korában hogyan hathattak, hogyan fo­ gadhatták őket. Holott az is érdekes, és hasznos volna. Azt tudjuk például, hogy a reneszánsz idején, a tepretikusok a középkori városokat csúnyáknak, rosszaknak tartották, holott éppen akkorra érték el leginkább később megcsodált formai tökélyüket. Tudjuk, hogy a Colosseum kőanyagát római középítkezésekhez használták. Tudjuk, hogy Budapest legnagyszerűbb, s kiválóan elhelyezett középületét, a Nemzeti Múzeumot elkészültekor hűvösen fogadták, talán azért is, mert kívülebb volt, új és nagy, ezenfelül kietlen környezetben, s mert már a romantikus építészet szelei kezdtek kezdtek fujdogálni. A századvég, az eklektika és szecesszió korának városépítését sokáig, sőt olykor már a maga idejében is csaknem szitkokkal kísérték, míg újabban találunk benne értékelni valót. Itt tehát egy érdekes és még kellően nem vizsgált jelenséggel állunk szemben, ami óvatosságra késztetett bennünket akár a múlt egyes korszakai, akár a ma építészeti eredményei megítélésében. Ö sszevéve, e kevésbé feltárt témában azt mondhatjuk, persze fenntartásokkal, hogy korábban általában az újulás érdekében becsülték le a régit, s nemcsak gazdasági, ha- 79 �nem esztétikai értékeiben is. Bár kivétel akad, mert éppen Párizsnak Haussman nevé­ hez fűződő, s ma már nagyraértékelt átépítése annak idején sok ellenzőre talált, kiadvá­ nyok jelentek meg, amelyek a város múltját féltették, karakteres részei elveszítését pana­ szolták, több-kevesebb joggal. Újabban viszont a múlt történeti és esztétikai értékének éppen a megbecsülése kerül inkább szembe a megújulással, ez utóbbi ilyen értelemben válik viták tárgyává. Az azonban bizonyos, hogy az antik örökség pusztulásának nagy cezúrája után — bár továbbélés, úgynevezett kontinuitás Európában több helyen kimutat­ ható, — a történeti városok, részben a középkorban s utána is rendszerint folyamatosan újulnak, részben területi bővülés, részben sejtrendszerű időnkénti cserélődése réven — értve ezen egyes elavult házak helyébe újak építését, a meglévők toldását. Ez alapjában véve folyamatos rekonstrukció volt, mai terminológiával, bár ritkán operatív jellegű. Az operatív beavatkozások kora a tizennyolcadik század vége felé, a legnagyobb városok sok problémáinak felgyülemlésével kezdődött igazán, s virágzó mód­ szerré a belső városrészekben — tehát nagyszabású rekonstrukcióvá — a múlt században, hazánkban a vége felé vált. Párizs említett átépítésén kívül főként Bécsé, persze másoké is, nálunk Budapesté. S ha hazai téren maradunk, sajátságos következtetést vonhatunk le ez időszakból. Egyfelől nem riadt vissza a nagy áttelepítésektől, mondhatni felforgatásoktól, mint a pesti belváros átépítése esetében, sok vidéki városunkban új utak, főterek kialakításáról, nagy méretű, az addigi léptéktől elütő középületek építésétől. Sőt a megújulásnak ez a módja szükség­ szerűnek, éppenséggel örvendetesnek tűnt. Talán még olyan, ma már megbocsájthatatlannak és nem is szükségszerűnek ítélt esetekben is, mint a pesti volt Rakpiac, ma Roosevelt tér egykori szép klasszicista egységének elpusztítása, új nagy, divatos épületek kedvéért. Ugyanakkor azonban megfigyelhető az is, hogy a városok megújulása megőr­ zött bizonyos organikus jelleget, amennyiben a belső kialakultabb részeken — így pl. Budapesten ma már belső, akkor még külsőbb kerületeiben jórészt a kialakult útháló­ zathoz, városszerkezethez igazodott, inkább telkenkint, házankint újítva meg a város­ testet. Ugyanez nagyobb vidéki városainknak a közép körüli részeiben is látható. S ebből az az előny származott, sok akkor keletkezett sívár utcakép, sematikus beépítés ellenére, hogy a korábbi utcák, más dolgok, épületek, növényzet megmaradása mégis viszonylag változatosságot adott, lehetőséget a korábbi jelleg megmaradásához. Persze ma már ezt nehezen ítélhetjük meg, mert csaknem évszázados, azóta beérett, sőt el is avult vá­ rosrészekről van szó, melyek időközben fejlődtek, változtak is, fasoraink megnőttek, meg is szoktuk őket. A legjobb és legnagyobb szabású példa erre a budapesti Nagykörút, ami városrekonstrukció volt a javából, már betelepült részeken, s alig tudhatjuk, csak elkép­ zelhetjük, milyen lehetett újonnan, csupaszon, nyersen, fák nélkül, kietlenül. Mikszáth Kálmán írja le egy novellájában az Oktogon tájékát ilyen kihalt, este szinte nyomasztó sötét vidéknek. Pedig a Nagykörút vonalvezetése is figyelembe vett az addigi városszerkezetből több mindent, nemcsak az egykor ott létezett Duna-ág helyét, hanem létező utcákat, telekviszonyokat is, egyenetlenségei és építésének késlekedése jórészt innen erednek. E rövid pillantás a téma múltjába leginkább talán azért szükséges, hogy ne csak mai, hanem lényegében mindenkori problémát a rekonstrukció városépítészeti következmé­ nyeiben, amire hol így, hol úgy reagáltak. Természetesen ki kell alakítanunk a magunk sajátos, mai adottságainkból fakadó hozzáállását is. Bár mindig nagyobb problémának látszik az, amiben éppen benne vagyunk, de talán objektíve is megállapítható, hogy a mieink valóban nagyobbak. Egyrészt az újabb építés nagyobb dimenziói, keményebb kö­ vetelményei, — itt főként az iparosított építésre gondolok — ső t e követelmények gyakoribb váltakozásai miatt. Az építés általános drágulása miatt, ami sok jelenség, feszültség — így a lakáshiány egyik — oka. Ezért az új építkezések esetenkint még erőteljesebb beavat­ kozást vonnak maguk után a város kialakult szerkezetébe, képébe, mint korábban, még a XIX. század nagyszabású városi átépítéseit is ideértve. A nagyobb dimenziók és az építkezések gyakori elhúzódása megnehezítik az olyan egységes kialakításokat, amilyenek korábban kisebb arányokban - így pl. még Szeged belvárosában is — valamikor inkább lehetőségek voltak. A közlekedés, főként a gépkocsiközlekedés igényei még hatalmasabb erővel törtek előre, sőt hozzá éppen belül, - korábban, a közlekedés, a vasút révén in­ kább a városok szélső helyein vált a megújulás egyik döntő tényezőjévé. Itt említeném meg a gyorsvasutat, mely ugyan bent nem látszik, mégis rendkívüli, s általános város-; építészeti alakító következményekkel bír. A lakásszükséglet növekedése, teljes kielégíté- 80 �sének késlekedése egyrészt feszítő erővel hat a gyorsabb, gazdaságosabb megoldások irányában, másrészt elodázóan a már valóban bontásra érett városrészek megújulására. Ugyanakkor a jelenlegi, főként a házgyári építési móddal nehéz volna elképzelni a kiala­ kult, értékkel, jelleggel bíró belső városrészek olyan megújulását, amely ezeket az érté­ keket, jelleget többé kevésbé átmenti, konzerválja, s végül ez is mutatja az eddigihez sorakozóan a legsajátosabb problémánkat, — azt, hogy az építészeti ízlés, általában a művelődésügy, a kulturális igények terén régebbi koroktól eltérően a műemlékek, a tör­ téneti értékek, a hagyományok fokozott megbecsülése jellemző szemléletünkre. Ugyan­ akkor ez a szemlélet minduntalan konfliktusba kerül a termelékenység, a gazdaságosság, a sietség szempontjaival — ami nem egy esetben még deklarált műemlékeket sem kímélt meg. nehezebben deklarálható, definiálható jelleget, atmoszférát, városaink hagyományos arculatát pedig éppenséggel törvényes védelem híján, nem egyszer egyenesen veszélyez­ teti. A témának ez a része az utóbbi években túlnőtt a merőben szakmai kereteken, és mindinkább tapasztalható a társadalom reagálása új városépítészeti alkotásokra, jelen­ ségekre. S többségével bizonyos idegességgel, mondhatni idegenkedéssel. Motívumai gyakran pusztán az újtól, a szokatlantól való idegenkedésből erednek. Olyan nézetek, mint pl. az, hogy modern épület nem illik történelmi környezetbe, túlhaladottak, helytele­ nek, de még élnek. A léptékváltás jelenségei - holott gyakran szükségszerűek - nem egyszer felháborodást keltenek. Sajnos kialakult — többé kevésbé érthetően — az építés, átépítés iránti általános bizalmatlanság, egyrészt az építkezések minősége, másrészt elhúzódása, az ezekkel járó kellemetlenségek miatt, s talán egyik oka a múlt alkotásai túlzott megbecsülésének. A budapesti Belváros közepét a századfordulóban úgyszólván néhány év alatt átépítették, s ez a művelet, ami ma jóval tovább tartana, akkor tudomá­ som szerint inkább örömet keltett, a modernizálás érzetét. Napjainkban a Szép utcai magasházat is, mint újat, feltűnőt, többnyire kritikával szemlélik, később majd alighanem megszokják. A szociológiai vizsgálatok és a szanálások gyakorlata kimutatta, hogy sokan ragaszkodnak a megszokott városrészekhez, s idegenkednek máshová, újba költözni. A legjogosabban és érzékenyebben reagál a közvélemény a fokozódó növényzet irtásra, új építkezésekkel kapcsolatban. Ezek az itt csak mutatóba említett reagálások bonyolult egyveleget alkotnak, nem egyformán értékelhetők. Csak jelezni kívántam tehát, mint problémát, amivel foglalkozni kell, a figyelembevétele mértékével, módjával, — erre már vannak is törekvések — a helyes szakmai orientálással, és ugyanakkor a jogos hiányolá­ sok, kritikák megszívlelésével. Általában szakmai és társadalmi megítélések egymáshoz közelebb hozásával. A város végeredményben csak közösségi alkotás, egy egész társada­ lom produktuma lehet, városépítészeti, esztétikai értelemben is hiszen a maga módján tükrözés. Olyan városépítés — és ez a rekonstrukcióra talán még fokozottabban áll — , mely lényeges mértékben szembekerül az általános igényekkel, ilyen vonatkozásban is problematikussá válhat. Különösképpen mutatják ezt a már eddig is egy kétszer említett magasházak, - ezek többnyire egyedi problémákat vetnek fel - és a jelenlegi házgyári lakásépítés, ami viszont tömeges méretekben jelentkezik, s éppen ez adja mind jelentőségét, mind problematikussá gát. E két bonyolult, s külön részletes fejtegetést igénylő témakörökben most is itt, pusz­ tán a rekonstrukció szemszögéből mindössze egy-két szempontra hívnám fel a figyelmet. A magasházakná l, amelyek a város kialakult képét változtatják, főként látképét, vagy belsejét, a szükségesség és a helyhez, a környezethez való alkalmazkodás kérdése, tehát tartalmi és formai szempont vetődik fel. Megemlítem, hogy magasházon most az egyedit, a környe­ zetnél magasabb épületet értem, esetleg ilyenek kisebb csoportjait. Hozzájárul még a gaz­ daságossági szempont is, amennyiben jelenleg költséges építkezések, de talán ez idővel le­ küzdhető. Magam részéről többször véltem problematikusnak a magasházak szükségességét, mint a formai, a városképi megjelenését. Ha valóban szükséges, jó helyen épült és szépen kialakított, mint nem egy, akkor nincsen semmi baj vele. A baj akkor kezdődik, ha valamiíven más szempontból — városképformálás, személyi emlékmű emelés stb. — erőltetik, s még hozzá olyan helyen, ahol környezetét nyomasztja, más kiemelkedő épületekkel hatása konfliktusokba kerül. Ilyen eset is akad. S többnyire éppen belvárosokban, tehát mint rekonstrukció, a megújulás egyik lényeges jele. Ahány eset, annyi egyedi tanulmányozást igényel. Más a helyzet a jelenlegi házgyári termékekkel. Merőben a rekonstrukció szempontjából nézve ezt az ennél lényegesen tágasabb problematikát, azt kell mondani, hogy jelenleg alkalmazott módja, dimenziói, arányai kevéssé alkalmasak városrekonstrukcióra, különösen nem a jelleggel, hagyományokkal bíró belső városrészekben, — még leginkább az átmeneti, 6 81 �mar léiig meddig betelepült külsőbb zónákban. Az óbudai megoldás, éppenséggel a híd tengelyében lévő egyenesen kárhoztatható, hiszen a városrésznek szép táji hátterét elrekeszti, belsejében a hagyományait eltünteti. De meghökkentő az a hatalmas és magas, zárt falszerű felkaréj is, amit legutóbb Miskolcnak, a Diósgyőr felé eső szélen már ilyen átmeneti zónában láthattam. Nagyon leegyszerűsítve a két kérdést, - a magasházakét és a házgyári épületekét — , mely talán előbb— utóbb műszakilag, gazdaságilag össze is kap­ csolható: a magasházakná l a szükségszerűség, a fokozottabb gazdasá gosság, s a minden esetben igen gondos, egyedi elbírálás követelményét vélem a jövő fejlődésében fontosnak, a házgyári tömeges lakásépítés esetén annak mar különféle vitákban felvetett, tanulmá­ nyozás alatt á lló oldási lehetőségeit a nagyobb variabilitás, lakásválaszték, a környezethez való fokozottabb alkalmazkodás érdekében. Nem ez a hely és alkalom, amikor erről a nagyjelentőségű kérdésről többet, bővebben mondhatok. Bővebben foglalkoztam ezzel a kérdéssel és előzményeivel a Magyar Tudomány egyik legutóbbi számában az új városré­ szek monotóniájáról szóló tanulmányban. A problémákat taglaltam eddig, de már félig-meddig érintve a lehetőségeket is. Be­ fejezésül, tehát ezekről rövidebben szólhatok. Aligha vitás, hogy problémáink és lehetősé­ geink szorosan összefüggnek. S ezzel kapcsolatban lehet szólni konkrétan Salgótarján je ­ lentőségéről, tanulságairól is. A városrekonstrukció — akár folyamatos, akár operatív, — voltaképpen nemcsak újulás, hanem többnyire gazdagodás is, változatosabbá válás. Ezt a történelemben nem egy a la ­ pított város mutatja, mely kezdetben egyöntetű, talán még unalmas is volt, és a folyamatos további fejlődés, változás, átépítések révén vált gazdagabbá, változatosabbá, mondhatni városiasabbá. Az itáliai Palma Nova, a reneszánszkori alapított város, egykor és egyszerre kialakított, ekként megmaradó voltával ma egyhangú, kisszerű, inkább városépítéstörténeti kuriózum. Krakkó viszont, ugyancsak mondhatni középkori alapított város volta ellenére változatos, gazdag. Az idő múlása, a városoknak a rekonstrukció fogalomkörébe vonható átépítésekkel, fejlesztésekkel való megújulása és ezeknek városképi tükröződése természetszerű jelenség, s ugyanezért többnyire fokozottabban attraktív városépítészeti együttesekhez vezet. Különösen áll ez nagyobb városrészekre, és egész városokra, amelyen belül termé­ szetesen kialakulhatnak, sőt védendők az egységes kisebb, egyidőben létrejött városépíté­ szeti együttesek. Elsősorban tehát azt kell leszögeznünk, hogy a városrekonstrukció, mint társadalmilag, gazdaságilag, műszakilag szükségszerű cselekmény, módszer, elvileg eszté­ tikai tartalom hordozója, esztétikai érték lehetőségével bír, s nem szükségképpen a keveredettség, sőt zagyvaság forrása, ami sajnos sok esetben bekövetkezhetik. A varosszabályozó, alakító tevékenységnek, akár tervezésnek, akár igazgatásnak ebben igen nagy szerepe, fe ­ lelőssége van. Ámde napjainkban van a rekonstrukciónak — értve ezen most már az időszerű, operatív, szervezett városmegújítási tevékenységet — különleges és időszerű városépítészeti jelentő­ sege is. S ez a helyi adottságok figyelembevételéből eredő szükségszerű változatosság. Mindenképpen nagyobb változatosság, ami a puszta síkságokon emelt és komplett új városrészek mai gyakori monotóniájához képest nyereség lehet. Városiasabb, életteljesebb miliő lehetőségét is jelenti, ez utóbbiak gyakori kihaltságot, kívülállásához képest. Salgó­ tarján fontos példát mutat ebben, bár kétségtelenül az egykori beépítés túlnyomóan érték­ telen volta megkönnyítette történeti városokhoz képest a belső megújulást, átépítést és jellegében az új városhoz közelítette. Részben a táji keretek jó kihasználásával mutatja a példát, ami egyik értéke az új. részeknek, részben pedig azzal, hogy mégis többféle adott­ sághoz - korábbi városszerkezethez, megmaradó épületekhez igazodva alakult újjá. Nem a pusztaságban keletkezett új város tehát, hanem valaminek, bármily szerény volt is az, a továbbfejlődése, kivirágzása. S ez a lehetőség rekonstrukció esetén még történeti városok­ ban is fennáll, főként a központhoz csatlakozó avult, de értékeket tartalmazó részeikben, ahol, ha más nem, úgy az egykori utcák, fasorok, kertek, egyes korábbi épületek átmentése az újba, kapcsolatot teremt múlt és jövő között, biztosítja a mélyebb urbanitást. Ugyan­ akkor — feltételezve az előbb — utóbb alkalmazkodni képes iparosított, nagyüzemi építést, - nagyobb és megokoltabb változatosság forrása lehet, mint a merőben formai erőlködése a változatosság létrehozására. Salgótarján példájának másik jelentősége, hogy jórészben városközpont rekonstrukció. Annak nevezhetjük, hiszen a korábbi szegényes központ adottságai, így a pályaudvar, a főutak, más tényezők mégis jórészt determinálták. A központalakítás, éppenséggel rekonst­ rukció pedig nem csak a városépítés egyik legfontosabb és legkülönlegesebb egyben bo­ nyolultabb feladata, hanem városépítészeti alakítás szempontjából is kiemelkedő lehetősé­ 82 �geket nyújt — magasabbrendű, változatosabb tartalomnak szükségképpen magasabbrendű és attraktívabb formai kifejezését. Sorrendben is van jelentősége. Elvileg ugyanúgy nehe­ zen fogadható el, még ha a gyakorlatban kényszerű nehézségek miatt többnyire így is van, hogy a város a külsőbb részein épül, vagy épül át, míg központja nem tart lépést a fejlő­ déssel, sőt elavult. Ebből erednek nem egyszer a központáthelyezési problémák, javaslatok is. A teljesértékű városrekonstrukcióban elvileg voltaképpen követelménynek mondható a központ és a külsőbb részek közel egyidejű rekonstrukciója. S ez itt bekövetkezett, néhány további tanulságot nyújtva, lehetőséget mutatva más városok számára is. Az egyik, hogy kiemelkedő értékű épületek együttesét kiemelkedő képességű építé­ szek alkották. Ha a központalakítás jelentőségét az előbb mondottak szerint tekintjük, sőt fontosnak tekintjük egy-egy új, nagyobb középület megjelenését is a korábbi várostestben, akkor mindenképpen jelentős követelménynek mondhatjuk azt is, hogy ilyeneket lehetőleg már próbára tett és magasszínvonalú tervezők alkossanak. Sajnos, nem egy központi, re­ konstrukciós jelentőségű középítkezésünkben tapasztalhattuk ennek hiányát, amit az ered­ mények is tanúsítanak. Aligha vitás, hogy a városépítészeti alakításnak évezredes hagyomá­ nyok alapján, de ma is egyik legjelentősebb eszköze a városképet meghatározó egyedi középületek építése. S ezt az eszközt igen komolyan kell venni, a legkedvezőbb megoldás feltételeit meg kell teremteni. Itt nem számíthatnak munkaellátottsági és más adminisztratív szempontok, éppenséggel személyi összeköttetések, — csak a rátermettség, a kipróbáltság. Ybl Miklós, akinek nevéről elnevezett díjat adományoznak kiemelkedő alkotásokért, szerényebb mun­ kákkal szerzett megbecsülést, majd vált — teljes joggal — Budapest számos nagyszerű köz­ épületének tervezőjévé, és ezáltal mondhatni, múlt századi városképének egyik meghatáro­ zójává. Hozzátenném azt még, hogy kiemelkedő jelentőségű városképalakító középületeknél aggályos a túlzott takarékoskodás is, ami a legrátermettebb tervező kezét is megkötheti. A másik, ezzel egyenrangúan fontos tanulság Salgótarján átépítésével kapcsolatban az a mód, ahogy itt a tervezés és szervezés, a varostervezői munka és annak végrehajtása egybehangolódott. Egyrészt ugyancsak rátermett tervezők jóvoltából, de hasonlóképpen a példaadó, aktív, rugalmas városvezetés jóvoltából. Úgy vélem, hogy ez mindennemű városrekonstrukciós feladat, s annak városépítészeti alkotásértékű eredménye szempontjából megszívlelendő. Mert a rekonstrukció még egyszerűbb esetekben is szükségképpen bo­ nyolultabb, elhúzódóbb feladat, mint a szűz területeken új városrészek építése. Még inkább az a városközpont esetében. Csaknem elképzelhetetlen, hogy egyetlen terven mindent véglegesen meg lehessen oldani, s emígy, változatlanul fel is építeni. A váratlan fordulatok, nehézségek, újabb le­ hetőségek — persze tervek birtokában is csaknem mindennapos készültséget — igényelnek a végrehajtásban. Újabb elhatározásokat, módosításokat, különféle szervezetek szoros együttműködését. Mindez itt elismerésre méltó módon bekövetkezett. Egy-egy új lakótelep, kisebb épület-együttes még lehet napjainkban is egyetlen terven nyugvó, még akár egyet­ len tervező személyéhez is fűződő alkotás. De a városrekonstrukció, s főként a városköz­ pont-rekonstrukció alapjaiban közösségi művelet, eredményei is csak ezt tükrözhetik, s ebben rejlik sajátos, különleges esztétikai hatása, értéke, ennek lehetősége is. Megemlíteném még annak különleges jelentőségét ,hogy a városrekonstrukció folya­ mata itt, ahol több mint tíz éve elkezdődött, azóta folyamatosan, mondhatni szívósan és következetesen tart. Ennek különleges jelentőséget kell tulajdonítani, éppen a városépíté­ szeti alakítás szempontjából, különösen, ha nem egy megkezdett, félbemaradt vagy késle­ kedő, s így olykor torzókat létrehozó rekonstrukciós munkálatokra gondolunk. Szeretném ezeket az igen vázlatosan kifejtett gondolatokat azzal a meggyőződésemmel zárni, hogy Salgótarján átépítése, ennek itt látható eredménye a felsorolt okokból nemcsak példaadó, bíztató a nehezebb körülményekkel bíró városok számára is - hanem újabb alakulásával, teljesülésével, gazdagodásával végső fokon szép. Szép akkor is, ha nincs minden megoldva, hiszen egy városban minden megoldva úgyszólván nem is lehet. Szép a táj, amely övezi, az illeszkedés ehhez a tájhoz, adottságainak a kiaknázása, szépek a jelentős, új, a városképet meghatározó épületek, együtteseik. Szépek sok helyen belső rész­ letei, s szép magasabbról nézve az összképe. Sőt szépek összképében a környező nagy ipari üzemek is, mert az életet jelentik, a képet életteljessé teszik. Azt az életet, ami a várost áthatja, aminek s z á á ra létesült és amit formáiban kifejez. Hiszen mondhatni, hogy egész város, modern város és nem új városrész. Talán ez a leginkább előremutató benne. S bizakodást kelt, hogy vannak, lesznek még lehetőségeink, a városaink rekonstrukciója során, hogy azokat szebbé, korszerűbbé és társadalmunk által is megszeretettekké tegyük. 83 �tanulmány SULYOK LÁSZLÓ Dózsa forradalmisága Illyés Gyula drámáinak kapcsán Dózsa György alakja az 1514-es parasztháború óta, közel ötszáz éve áll a magyar és a nemzetközi érdeklődés középpontjában. Személye és sorsa az évszázadok folyamán át- meg átszövődött pozitív vagy negatív tartalmú legendás történetekkel, attól függően, milyen beállítottságú, elkötelezettségű volt a krónikás, az író, aki tetteiről szólt. A másod-, vagy sokadkézből hallott és megírt történetek természetsze­ rűleg homályosították el Dózsa igazi arcát és nehezítették meg a hiteles, történelmi ábrázolást. A forrásanyag csekélysége, a fennmaradt dokumen­ tumok hitelességének ellenőrizhetetlensége, illetve ellenőrizhetőségének kor­ látozottsága magyarázza és teszi érthetővé, hogy 1514 történelmi eseménye­ inek és alakjainak értelmezése annyira eltérő, egymással homlokegyenest ellenkező lehet. A megítélés milyenségét hosszú időn keresztül elsődlegesen nem az ob­ jektív valóságanyag határozta meg, hanem az „ítélkező” társadalmi hova­ tartozása, meggyőződése, személyes pártállása, végsősoron szubjektuma. Ez magyarázza, hogy a művekben Dózsa vagy zsarnokgyűlölő, népfelszabadító forradalmárként, vagy kíméletlen, vérengző, durva és önző, uralomra törő parasztkirályként jelenik-e meg. Dózsa képe — így vagy úgy — a magyarság tudatában minduntalan ott kísért. Alakját az elnyomó és az elnyomott osztályok egyformán számontartják. De mindegyik osztály számára mást jelent, sőt egy osztályon belül sem jelenti minden réteg számára ugyanazt. A nép, az elnyomottak tudatában a szabadsághozó, az igazságtevő je l­ képeként szunnyad az elégedetlenség hamuja alatt, kér és követel a törté­ nelem feszült, nagy pillanataiban. A liberális nemesség és a haladó bur­ zsoázia egy maroknyi részének Dózsa ugyanazt jelenti, mint az elnyomottak­ nak. Nekik Dózsa példát és hitet ad a harchoz, mindennapi munkájukhoz, a jobbító cselekvésre. A liberálisok többségének Dózsával szembeni magatartása ettől eltér. Igyekeznek bár megérteni tetteit, végsősoron mégis elutasítják, mert képte­ lenek a forradalommal való feltétlen azonosulásra. Ezért számukra Dózsa tette nem követendő, hanem elkerülendő példa, reformokat sürgető, egy­ ben mégis megszívlelendő figyelmeztetés. Dózsát számon tartja az uralkodó osztály, illetve osztályok másik cso­ portja, a konzervatív nemesség és burzsuázia is. Bennük a paarsztháború emléke félelmet és rettegést kelt. Mi sem jellemzőbb e társadalmi-politikai csoport szűklátókörűségére és korlátoltságára annál, mint az, hogy Dózsa 84 �szá mukra nem a változtatást sürgető figyelmeztetés, hanem ellenkezőleg, olyan depresszírozó erő, amely a változatlanságot, illetve változtathatatlanságot erőlteti, s amely az 1514 után kialakult fennálló uralmi viszonyokat foggal és körömmel akarja fenntartani. A nép, a nemzet nagy küzdelmei, a szabadságharcok és a forradalmak idején Dózsa és 1514 bizonyos fokig mindenkor a választóvíz szerepét töl­ tötte be, összefogva, egy táborba sodorva a közös célokért harcolókat. Emlékezzünk a Rákóczi-szabadságharc idejére, amikor a magyar társadalom, un. kurucokra és labancokra szakadva, harcolt egymással a nemzet sza­ badságáért, illetve szabadsága ellen. II. Rákóczi Ferenc katonái büszkén nevezték magukat kurucoknak, vállalva az utódok szerepét (crux - kereszt). Későbbi korok magyar társadalmának haladó erői - a progresszív ha­ gyományokat követve - szintén tudatos büszkeséggel csatlakoztak az utódok sorához. Újult erővel Dózsa és a paraszforradalom szelleme a reformkorban ka­ pott lábra, s lett a forradalom, a nemzeti szabadság és a demokratizmus polgári átalakulás egyik élesztője. Fellendült, s addig nem tapasztalt mére­ tűvé emelkedett a Dózsa iránti tudományos és művészi érdeklődés. Forra­ dalmi és liberális szellemű írókat, költőket ihletett alkotásra. Petőfi verseket, Eötvös József regényt írt a parasztháborúról, hogy csak a legismertebbeket említsük. A művészetek különböző ágaiban, különösen irodalomban és képzőművészetben ettől fogva a Dózsa-téma permanensen jelentkezett. A képzőművészeti ábrázolás egyértelmű, érthető, világos; gondoljunk csak Derkovits méltán híres fametszet sorozatára, Konecsni György és Szabó Vladimir monumentális Dózsa-festményére, vagy jelenkorunk fiatal szobrászainak többek között Szervátiusz Jenő, Gyurcsek Ferenc - erőteljes alkotásaira. Az ábrázolás különbözőségei, a szemléleti problémák legszembetűnőbb módon - a legárnyaltabb emberi kifejezési eszköz, a nyelv művészete révén, - az irodalomban jelentkeztek. Az elmúlt évszázad drámáinak sorából - mivel elsődleges célunk más - csak néhány érdekes munka problémáira mutatnánk rá. Literatúránk nagy romantikusa Jókai Mór az elsők között drámai alko­ tásban emlékezett meg Dózsáról. Írói célkitűzése egy nagyszabású, törté­ nelmi Dózsa-kép megrajzolása volt. Jókai drámája nem sikerült; a vállalt feladattal nem tudott megbirkózni, mert liberális politikai állásfoglalásából eredően képtelen a parasztháború szociális tartalmának, a forradalom valóságos mozgatóerőinek megértésére. Szerinte a forradalom a tömeg gátlástalan tombolása, teljes pusztulás. E szemléleti alapállás következménye, hogy Dózsa robbanó indulatai ellenére is kisszerű hős maradt, mert indulatait nem a szociális igazságtevés, hanem személyes vágyak és sérelmek bosszúszomja irányítja. Századunk első felének figyelemre méltó Dózsa-drámája Sárközi György nevéhez fűződik. Ö sszességében nézve azonban Sárközi drámája sem tud bár Jókaival ellentétben a forradalom mellett tesz hitet - kielégítő Dózsaképet felmutatni. 85 �Úgy véljük — különösen most, az új Dézsa-dráma megszületése után — hogy irodalmunkban ezidáig Illyés Gyula forradalmi Dózsa-képe a legtelje­ sebb. Már az első Dózsáról írott Illyés drámát, a Dózsa György címűt széles­ körű érdeklődés fogadta. A kritika figyelmének magyarázatát maga a darab szolgáltatja, meg­ oldott és megoldatlan problémáival együtt. Béládi Miklós írta a műről: ,,A drámában mindaz összesűrűsödik, amit Illyés történelemről, hazáról, nép­ ről írt és mondott. Jellegzetes mondandói, parasztszemlélete, szeretete és gyűlölete . . . ” S valóban, a Dózsa-dráma konfliktusa több, mint két nagy történelmi személyiség szikrázó összecsapása, A konfliktus osztályjellegű; az elnyomott parasztság csap össze a jogaihoz, kiváltságaihoz ragaszkodó nemességgel. Illyés drámáira jellemző ez az ábrándozásmód. A Dózsa György tehát — ez az előzőekből következik — nem tekinthető lélektani drámának, különösen nem Németh László drámaábrázolásának, drámatechnikájának értelmében, hanem osztálydrámának, s a történelem ismeretében nyugodtan mondhatjuk, az egész nemzet drámájának. Illyést a parasztháború témája nagyon régóta foglalkoztatta. Történetét először a harmincas években versben, majd az ötvenes években drámában, s most egy újabb drámában jelenítette meg. Illyés az a fajta művész, akit nyugtalanít egy-egy sikertelen, pontosabban fogalmazva, nem teljesen az elképzelései szerint megvalósult munka, de akit nem tud legyőzni az enge­ detlen anyag, mert újból előveszi és megbirkózik vele. Így történt ez a Dózsával is: Testvérek című — nyomtatásban a Kortárs 1972 szeptemberi számában megjelent — három felvonásos tragédiája tárgyául újból a parasztháború problematikáját választotta. A két Dózsa-dráma között jelentős a különbség: tekintélyes idő telt el megszületésük között. De a köztük lévő különbséget nemcsak ez magyarázza; legalább úgy indokolja az a tény is, hogy mindkettő más történelmi helyzet­ ben, más társadalmi szituációban és szellemi atmoszférában keletkezett. A két dráma bizonyos szempontú összehasonlítása jó lehetőséget teremt arra, hogy megbizonyosodjunk Illyés drámaíró felfogásának modernizáló­ dásáról, technikájának tökéletesedéséről, és képet alkothassunk racionális Dózsa-képének teljesebbé válásáról. Az új dráma bevezető sorai tudatosan vállalt emberi és alkotói szerény­ ségről árulkodnak: ,,A versenyzésnek egyetlen módját tudtam e lfo g a d n i... Ha önmagamat szemelem ki versenytársul. Ha azt, amit egyszer már meg­ csináltam, megpróbálom mégegyszer véghez vinni az előbbinél jobb ered­ ménnyel.” Az új alkotás teljességgel igazolta az író önmagával való versen­ gésének nemes szellemét. Az új Dózsa — annak ellenére, hogy már az első hézagpótló szerepet töltött be a Dózsa-drámák sorában, és joggal került kritikai és szellemi életünk érdeklődésének pergőtüzébe — érzésünk szerint messze felülmúlta az előzőt, mind a gondolat tisztasága, mind az ábrázolás és megjelenítés, a drámai építkezés és szerkesztés tekintetében. Mielőtt az említett két dráma részletesebb tárgyalásába fognánk, szeretnénk megje- 86 �gyezni, hogy - írásunk szűk lehetőségeit figyelembe véve - egyik dráma komplex elemzésére sem vállalkozhatunk; másrészt kizárólag csak a dráma lényegét kívánjuk megragadni, s eszmeiségének elemzésén keresztül megvi­ lágítani a főhős, Dózsa forradalmiságának problematikáját. Választásunkat — a terjedelem problémáján kívül — mindenekelőtt az indokolja, hogy - véleményünk szerint - e kérdéskomplexum prezentálja legszembetűnőbben az írói teljesítmény változását. Elemzésünk kiindulási alapjául természetesen az első munka szolgál: mi jellemzi a drámában az írói szándék és megvalósulás viszonyát? Az egész műből az a mélyről fakadó és intenzíven átélt népi elkötele­ zettség árad, amely Illyés írói magatartásának és munkásságának minden­ kor egyik fő jellemzője volt. Történelem-szemléletének ez az elkötelezettség alapvető meghatározója. Dózsa-képe pozitív: nem kétséges, hogy felfogása szerint Dózsa történelmünk egyik kiemelkedő alakja, népi-nemzeti hős, tu­ datos forradalmár. Ezt a mindenképpen helyes és szimpatikus írói koncepciót a megvalósulás folyamatában azonban nem kísérte szerencse; Illyésnek Dózsa forradalmi alakját nem sikerült történelmileg hiteles valóságában megragadnia. A színdarab Dózsája annak ellenére, hogy nagyszabású drá­ mai, nép-nemzeti hős, nem ízig-vérig, tudatos forradalmár, hisz Dózsa törté­ nelmi szerepét, forradalmi küldetését még a parasztháború megkezdése, tehát a nemességgel való szakítás után sem látja világosan. Szinte a vég­ sőkig hiszi, hogy - bizonyos követelések teljesítése mellett - lehetséges a nemességgel való megegyezés. Az egyezkedés abszurditására, forradalmi cselekedeteinek helyességére csak az utolsó pillanatban — egy Zápolyával folytatott szópárbaj után - a vesztőhely árnyékában döbben. Ekkor már Dózsa előtt is nyilvánvalóvá válik vezértársának, Mészáros Lőrincnek - korábban nem hitt — igazsága. Dózsa a drámában sok esetben szenvedélyes indulatainak hatására cselekszik, illetve kíván cselekedni. Akarata ezért több ízben is szembekerül az indulatait legyőzni tudó Mészáros Lőrinc tiszta gondolataival. Lőrinc barát alakja és személyisége rendkívül fontos dramaturgiai funk­ ciót tölt be a dráma-építkezés folyamatában. Véleményének mindenkor súlya van. Dózsa forradalmasodásában döntő szerep jut számára. Válságos hely­ zetekben nem egyszer az ő átgondolt, okos szavai győzik meg és lendítik előre Dózsát forradalmi útján. Az addig csak törökkel csatázó, társadalmi kérdésekkel nem foglalkozó végvári vitéz, Dózsa a Lőrinccel folytatott be­ szélgetéseken keresztül ismeri fel a társadalom valóságos helyzetét és á lla ­ potát, a forradalmi cselekvés szükségességét. Honnan, miből fakad Mészáros Lőrinc ismerete, mitől nyeri erejét, hite, szavainak igazsága? Mészáros Lőrinc, a mezővárosi szegény pap, kinek hitét és igazságát a társadalmi való­ ság mély ismerete táplálja, nem egyszer maga is elszenvedte a hatalmasok megaláztatásait, és naponta látta a nálánál jóval szegényebb hívők, a pa­ rasztok robottal és félelemmel terhes, nyomorúságos életét. Megértette e népnyomorúság okát, a változtatás szükségességét. A vál­ toztatáshoz azonban társak kellenek. Vezetésére egy olyan vitézi jártassággal és hadvezetői képességekkel rendelkező, s egyben tekintélyes személyiség 87 �kellett, aki hírnevénél fogva bírja a parasztság bizalmát és képes vezetésére. Ezt a személyt találta meg Dózsában, s Dózsa ezért fontosabb mindenki másnál számára, ezért képes iránta a végsőkig való hűségre és engedelmes­ ségre. Gondoljunk a harmadik felvonás első képére. A parasztseregek Maros-menti táborában vagyunk. Dózsa és Mészáros vitat­ kozik. Dózsa korai takarodót fuvat, hogy katonái kellően pihentek legyenek a másnapi döntő csatára. Mészáros nem ért egyet a paranccsal; azonnali gyülekezőt akar, hogy erőgyűjtés céljából elvonuljanak a napok óta ostrom­ lott Temesvár falai alól. Tudja, a katonák fáradtak a több hónapos mene­ telés és harc után, ugyanakkor— korábbi tapasztalatai és ismerete alapján — sejti, hogy a nemesi seregek nemcsak megerősödve várják támadásukat, hanem ellentámadásra készülődnek, minthogy Báthori szorult helyzetében maradék büszkeségét félretéve, kibékült halálos ellenségével, Zápolyával. Tisztában van helyzetfelismerése realitásával, mégis beletörődve, engedelme­ sen meghajlik Dózsa akarata előtt, mert ez jelenti a parasztsereg egységét, vagyis a további harcot, amit talán mindig, mindenkinél tudatosabban és jobban akart, illetve akar. Dózsa addig, a dráma csomópontjain, amikor vá­ lasztás előtt állt forradalmi tett vagy tétlenség között, mindig átgondol­ ta Mészáros mondandóját, és belátta, elfogadta igazát. A történet folyamán most először mond nemet Mészárosnak, véglegesen, de ez a „nem" a parasztháború kimenetele szempontjából végzetes, mert a parasztseregek vereségét idézi elő, illetve sietteti. Dózsa tehát nagyot hibázott, az olvasó kettőjük vitája során mégis neki ad igazat, mert Illyés hőse ajkára olyan - a konkrét helyzettől függet­ len általánosan igaz és szenvedélyes - szavakat ad, hogy értelmünket telje­ sen megkötve, érzelmileg magához láncol. Valósággal megmámorosodunk a szavak varázsától, olyannyira, hogy az adott drámai szituációban képtele­ nek vagyunk a konkrét politikai helyzet, a pillanatnyi erőviszonyok felméré­ sére. Az idézett jelenetben Illyés, erőszakot téve a dráma belső, öntörvényű logikáján, alakjait az alapjában helyes, eredeti koncepciójának megfelelően „mozgatja", nagyítja és kicsinyíti, úgy, hogy végsősoron mindkét hőséből olyan forradalmárt csinál, amilyenek előzőleg sohasem voltak. Az utolsó felvonásban közvetve igazságot szolgáltat Mészárosnak, ki­ mondatva Dózsával — amit a figyelmes olvasó a történésben észrevehetett. - „Igazat szólt a nagybotú b a r á t..." Felismerése azonban a forradalmi cselekvés szempontjából már késő, mert egy cselekvési lehetőségétől meg­ fosztott ember mondja, másrészt abbéli benyomásunkat erősíti, hogy az igazi forradalmár személyiség nem ő, hanem Mészáros Lőrinc. Így lesz tiszta számunkra Klaniczay Tibor szellemes megállapítása, hogy „Illyés Dózsája nem vezeti a forradalmat, hanem elszalasztja a z t. . . ” Illyés bizonyára tudatában volt ennek. Nyugtalanította a megoldatlan­ ság. Talán ebből is — és nemcsak alkatából — következik, hogy jó másfél évtizeddel később újra bonckés alá vette a történelmet, Dózsa György és a parasztháború történetét. 88 �Az új Dózsa-dráma teljesen más; alig-alig emlékeztet az előzőre. Formájában meg egyáltalán nem. Az első dráma tömegeket mozgató, cselekményes, sok helyszínen ját­ szódó, elnagyolt történelmi freskó volt, s mint szerzője korábbi interjújában megjegyezte, az ötvenes évek Brecht-divatjának szellemében fogant. Az új mű — napjaink drámafelfogásának megfelelően - kevés szereplős, minimális cselekményű, határozottan gondolatiságra törekvő kamaradarab. Négy szereplője közül kettő csak egy-egy villanásra jelenik meg a színen. A nemesi szereplők pedig már helyet sem kapnak, csupán a testvérek, György és Gergely szavaiban. A parasztháború, a népforradalom kamara jellegű feldolgozása az lllyési dráma koncepció „napjaink által is befolyásolt" megváltozásából kö­ vetkezik. Az előző dráma a nép (Illyés fogalmi rendszerében a nemzettel azonos) hősi magáraébredésének eposza kívánt lenni egy — időben pontosan körülhatárolt — történelmi helyzetben, míg a mostani: a forradalom, s álta­ lában a forradalmak önvizsgálata. „Egyrészt jellemet akartam ábrázolni, másrészt a forradalom önmagával való vitáját szerettem volna érzékeltetni" — vallja írói célkitűzéseiről. Testvérek című drámájának fivér-hősei, György és Gergely egyformán forradalmárok, „egy törzs hajtásai", mégis „egy tűz másutt-másutt fölnyíló lángjai", más karakterek. György a direkt gondolko­ dású, cselekvő katona-ember típusa; Gergely a tetteket következményeivel együtt végiggondoló, moralizálásra meditációra hajlamos papnövendék. Szemléletesen fogalmazza meg Illyés ezt az azonosságot és mégis-különbözőséget Gergely szavaiban: „Értelem és Igazság, Tisztánlátás és Könyörület Istene, te tudod, egy forrásból indultam ezzel az én legédesebb földi test­ véremmel; ő a harc útját folytatja, azzal a biztonsággal szivében, amely a vakok arcán ragyog: de az én utam, hogy inkább száz lemondás, mint egy jóvátehetetlen tévedés, mert én titkaid legmélyére vágyom látni: megismerni bölcs szándékaid velünk!" A dráma tulajdonképpen a két testvér vitája, érvek és ellenérvek Iáncolata. Beszélgetéseik során tárul fel előttünk a parasztháború egész törté­ nete, a forradalom erkölcse. Gergely alakja sok tekintetben az első dráma Mészáros Lőrincére emlékeztet. György forradalmárrá érlelődésében neki is szerepe van, de közel sem olyan mértékben, mint Mészáros Lőrincnek volt. Ebben a drámában Dózsa a társadalmi igazságot, a nemesség valóságos arcát elsősorban empirikus úton, saját tapasztalásain keresztül ismeri fel, s csaknem kezdettől - az első felvonás második képétől - világosan látja. Most már a jutalompénzt indokolatlanul visszatartó Csáky püspök, a bitang rágalmazónak nevezett Werbőczy, a „vérivók királya" Báthori a „képétfestő” Zápolya nemcsak társadalmi, osztályszempontból azonosak, hanem erkölcsük, jellemük tekintetében is. Mindannyian zsarnok, hatalmukkal visszaélő, népnyúzó nemesurak, akik egyformán kiérdemlik elnyomottaik igazságszolgáltató bosszúját. Itt tapinthatunk rá a két dráma közi újabb lényeges különbözőségre. Az elsőben ugyanis Dózsa nem azonosítja Zápolyát a többi nemesúrral; különbnek tartja azoknál, azaz illóziókat táplál vele szemben. 89 �Dózsának a nemességgel való szakítás — tisztánlátása ellenére — sem egyszerű. A döntés fokozott felelősséget kíván. Ezt az utat, a „vajúdást” iga­ zabban és izgalmasabban járjuk be, a döntés megszületését Dózsával együtt, egy időben éljük át. Az új Dózsa minden jelenetének magasfokú izzása van: szavak, gondola­ tok sisteregnek és csapnak össze, szikrázva. Illyés a parasztháború kapcsán olyan problémákról szól, melyeket minden forradalom magában hord és fel­ vet. Ki tekinthető ellenségnek; és meddig? Milyen formában, milyen eszkö­ zökkel harcoljunk ellene? Milyen politikát alkalmazzunk ellenük és általában a győzelem után? Ki szereti igazán a népet? És még számtalan kérdés, mely és szervezőinek kell okosan és higgadtan válaszolni, mert az e kérdésekre megoldásra vár, s amelyekre — egytől-egyig — a forradalom irányítóinak adott válaszaik alapján kialakult és alkalmazott politika jelentheti csak - a fegyveres győzelem után — a végső, teljes győzelmet. A forradalmi etika problémái elsősorban napjaink gondolkodásában kerültek előtérbe. E kérdések erőteljes hangsúlyt kapnak a Testvérekben is, különösen a harmadik felvonás elején, s a fivérek nézeteiben szembesülnek. Nézzünk egy jellemző példát! György — a korábbi sérelmekért és a kivégzett társakért — karóba húzat több nemesi foglyot, többek között Csáky püspököt és Telegdi kancellárt. A tettet a két testvér — jellemzően — különbözőképpen itéli meg. Gergely a kivégzést gyilkos bosszúnak érzi, mert az áldozatok — hang­ súlyozza — foglyok voltak, ártalmatlanok. Szerinte György azzal, hogy meg­ szüntette a bűntevés lehetőségét, elvesztette megölésükhöz az okot és jogot. Gergely okfejtése logikus, s általánosságban igaz, de az adott, konkrét helyzetben téves, mert az általa ártalmatlannak tartott kivégzettek az ellen­ ség olyan tekintélyes személyiségei voltak, akik megsemmisítése a forradalom számára létkérdés, szükségszerű; életbenmaradásuk a forradalmat veszélyez­ teti. György szinte ösztönösen érzi a „forradalmi törvényt”, ezért tartja G er­ gely véleményével szemben igazságszolgáltatásnak, — saját szóhasználatával élve - jogos megtorlásnak a kivégzést. Indoklásának tartalma és mikéntje tipikusan katonai logikát, katonai magatartást tükröz: „A háború végzett velük, nem én. Ők kezdték, nem? A háború törvénye pedig, hogy a két ellen­ séges tábor közül az egyik megsemmisítse a másikat.” Konkrét esetben György igazsága nyilvánvaló, de érvelésének egy tévédését kiigazítva, elju­ tunk a Gergely képviselte, általánosan érvényes igazsághoz. A tévedés abban áll, hogy a háborúban tulajdonképpen nem az ellenség teljes meg­ semmisítése — a fegyveres ellenségnek, igen — a célja egyik táborban sem, hanem a megtörése, a behódoltatása. erőszakkal vagy meggyőzéssel törvé­ nyeinek, társadalmi berendezkedésének a másikkal való elfogadtatása. György az ellenséget egy kalap alá veszi, nem ismer vele szemben kiméletet, s így érkezünk el Gergely igazságához: „ ...V a la h o l mégis meg kell állítani a bűnre bűnt és b ű n t . . . ” ; azaz az öldöklést nem lehet a végtelenségig vinni, mert az a társadalomban a politikai feszültséget állandósítja, s a bé­ kés építőmunkát akadályozza. Ez a szerkesztési forma, az ellentétes vélemé- 90 �nyek állandó ütköztetése jellemzi a darabot, s nagyszerűségét épp ez adja: a gondolkodtatás, a művel való állandó és aktív szellemi együttlétre kész­ tetés. Az első dráma kritikusai a főhős forradalmiságával kapcsolatosan ki­ fogásolták vezetői koncepciójának társadalmi perspektívátlanságát is. Ki­ fogásolták, hogy tulajdonképpen Dószának nincs a jövőre vonatkozóan ki­ dolgozott szociális terve; Dózsa harcol, de nem tudja, milyen társadalmi célokért. Az új drámát e vád nem érheti; Dózsa világosan megfogalmazza társa­ dalmi célkitűzéseit; ,,A jobbágynép visszakapja a honfoglalók ősi szabad­ ságát. . .", aztán a király segítségével, aki megtudja és meg is akarja men­ teni az országot, kiűzik a törököt nemcsak Magyarországról, hanem az egész Balkánról. Ez a Dózsa-féle társadalm i program az adott korban mely a világ első polgári forradalma, az angol forradalom előtt több mini száz évvel korábbra esik — a lehető legpozitívabban, haladó program. Dózsa idejében a társadalom megváltoztatásának gondolata reális elképzelésképp - különösen Magyarországon — fel sem merülhetett a társadalmi és gazda­ sági viszonyok fejletlensége következtében. Egyetlen realizálható elképzelésként, keménykezű, igázságos királlyal az élen, csak az említett Dózsa-program jöhetett számításba. Az Illyés drámák által felvetett forradalmiság kérdés elemzésének vé­ gére érve, ha véleményünket összegezzük, azt mondhatjuk, hogy a Testvérek című drámával Illyés pályáján és — ezen túlmenően, Dózsa irodalmunkban is — a legtöbbet adta, amit e témakörben valaha is adtak az elmúlt száza­ dok. A Testvérekben Illyésnek egy olyan monumentális, igazi forradalmár Dózsát sikrült megformálnia, amilyen a történelem Dózsája volt, lehetett. E művel Illyés a Dózsa-témát írói munkásságában még nem tekinti le­ zártnak. Erről árulkodik a Népszabadság egyik számában megjelent interjúja, amelyben egy harmadik Dózsa-dráma írástervét pendítette meg. Az előzőek ismeretében fokozott érdeklődéssel várjuk a tervezett dráma megszületését. IR O D A L O M : Illyés Gyula: Három dráma. - Illyés Gyula: Testvérek. Kortárs, 1972. 9. sz. - E. Fehér Pál: A Dózsa testvérekről — Beszélgetés Illyés Gyulával. Népszabadság, 1972. június 4. 5. old. - Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tetteiről. Kossuth, Bp. 1972. - Béládi Miklós: Dózsa. Új Hang, 1956. 3-5. sz. — Klaniczay Gábor: A legnagyobb parasztháború (1514). Tájékoztató a Dózsa parasztháború 500. évfordulójára. 2. sz. gyorsfüzet. TIT Sokszorosító, Budapest, 1972. 91 �körkép BANDÚR KÁROLY A művelődés szolgálatában Azok a feladatok, amelyeket pártunk X. kongresszusa a szocializmus magasabb szinten történő építésében foglalt össze — gazdasági életünk magasabb technikai szinten történő fejlesztése, a dolgozó tömegek közéleti aktivitásának a szocialista demokratizmus keretei között megvalósuló kiszélesítése, az egyre inkább szocialistává váló ember képességeinek a társadalom javára történő kibontakoztatása, megyénkben is szükségessé teszik az ismeretterjesztő munka szerepének fokozását, tartalmának, javítását, hatókörének szélesítését, hatá­ sának elmélyítését. Az elmúlt években megyénk dolgozói eredményesen munkálkodtak a párt által meg­ jelölt célok végrehajtásán. A TIT tevékenységét, helyzetét, munkánk feltételeit alapjában meghatározzák azok a változások, amelyek megyénk gazdasági és társadalmi életében, a lakosság életviszonyaiban, kulturális életében bekövetkeztek. Számottevő fejlődés történt az ipar területén. Megyénk iparának szerkezete átalakuló­ ban van. A szénbányászat részesedése jelentősen csökkent a termelésben. Új üzemek sora települt, egy része már meg is kezdte termelését. Az új ipartelepítés sajátosan változtatja meg a megye ipari struktúráját. A hagyományosan kialakult nehézipar mellett nő a könnyű­ ipar aránya. Megindult a járási székhelyek, s más települések iparosodása. Így az iparosodás elérte a korábban kizárólagosan mezőgazdasági körzeteket is. Salgótarján mellett kirajzolódóban van Balassagyarmat valóban várossá, modern várossá fejlődésének körvonalai. Jellemző, hogy az iparszerkezet átalakulása, jelentős ipari rekonstrukcióval, a technikai színvonal korszerűsödésével jár együtt. Az elmúlt 4-5 évben mintegy 13 ezer dolgozó számára teremtődött új munkahely, s ami fontos, hogy lényegében megoldódott a nők foglalkoztatása is. A negyedik ötéves terv hátralévő részében az ipar továbbfejlesztése során újabb 6 ezer fő munkába állítására kerül sor. A jelzett változások igen fontos vonása és eredménye, hogy a dolgozó lakosságon belül tovább nőtt a munkások aránya, a munkások politikai és társadalmi súlya. Az ipar fejlődése, a munkások s arányának növekedése a TIT megyei szervezetétől azt követeli, hogy növekvő figyelmet szenteljen a munkásosztály körében végzett munkára, a munkások közötti ismeretterjesztést kiemelt, fontos területként kezelje. A megyénkben települt ipari üzemek viszonylag nagy száma, üzemeink műszaki és technológia fejlődése a rekonstrukciók nyomán, az iparszerkezet változásai nagyobb kép­ zettségű és korszerű, új általános és szakmai műveltséggel rendelkező munkásokat követel meg. Mint ahogyan más. állami és társadalmi szerveknek, úgy az ismeretterjesztő társulat­ nak is tenni, s az eddiginél többet kell tenni azért, hogy határozottabban lépjünk előre a munkásműveltség növelése területén, hogy munkásosztályunk magasabb szinten tehessen eleget a társadalom szocialista fejlődéséből fakadó növekvő követelményeknek. A TIT természetesen nem vállalhatja magára, hogy a munkások szakmai képzését, továbbképzését megoldja — ezt nem is várja tőlünk senki, de többet kell kezdeményeznünk párt, állami és társadalmi szervek, vállalatok, üzemek szakmai vezetése körében, és saját terveink, jó elképzeléseink megvalósításában is következetesebbnek kell lennünk. Elhangzott a TIT Nógrád megyei Szervezetének 1972. évi küldöttgyűlésén. 92 �A munkás szakműveltség emelése területén nagyobb szerepet kell vállalnunk abban, hogy a természettudományos ismeretek, a különböző műszaki, technológiai eljárások, s azok jelentősége népszerű közlésével, terjesztésével megkönnyítsük a szakoktatási anyagok mélyebb megértését, s ugyanakkor az érdeklődés felkeltésével serkentsük a tanulási kedvet, egy-egy szakma alaposabb megismerését. A tudományos ismeretterjesztésen keresztül, annak sajátos eszközeivel segítenie kell, hogy a dolgozók minél több új ismeretanyagot sajátítsanak el és ezeket eredményesen építsék be ismeretrendszerükbe. A figyelmet azért is indokolt ezekre a kérdésekre irányítani, mert a termelési kultúra, szakmai műveltség emelése érdekében végzett munkánkban csak részeredményekről adha­ tunk számot. Kísérleteink, egyes akcióink eléggé bizonytalanok, nem mindig tervszerű ek, lépéseink tanulságainak elemzése, hasznosítása gyakran elmarad. Nehezíti az eredményesebb munka kibontakoztatását az a körülmény is, hogy a gaz­ dasági vezetők egy része nem igényli kellő mértékben a közművelődés - s ezen keresztül a TIT segítségét a dolgozók, a munkások termelési kultúrájának emeléséhez. A műszaki, agrár- és közgazdász értelmiséget nem sikerült a kívánt mértékben aktivizálni, a termelő kollektívák kulturális neveléséhez. Nem alakult ki megfelelő munkamegosztás és együttműködés a TIT és más érdekelt szervek és intézmények között az igények felkeltésében és a szakmai ismeretek fejlesztésé­ ben. A termelési kultúra, a szakmai ismeretek bővítése és az új, korszerű ismeretek elsajátításának segítése mellett az ismeretterjesztésnek hatásosan kell szolgálnia a munkások általános műveltségének, kulturális színvonalának emelését is, s ezzel együtt növelnünk kell a szocialista világnézet és magatartás kialakítását, általánossá tételét előmozdító erő­ feszítéseinket is A TIT - a marxizmus-leninizmus tudománya és eszmerendszere melletti elkötelezettsége és népünk, szocialista társadalmunk fejlődése iránti felelőssége alapján - tevékenységének, létének értelmét és célját - , a párt által megfogalmazott és elfogadott társadalmi program megvalósításában való aktív közreműködésében látja. Erőink, személyi és dologi lehetőségeinek jobb kihasználásával vállaljunk nagyobb részt a szocalista kultúra, annak termékei propagálásában, terjesztésében, az emberek szocialista nevelésében. A TIT szerepének ez a felfogása, értelmezése megkívánja, hogy munkánkat ne egy­ szerűen az ismeretek szimpla közvetítése jellemezze, hanem a szocialista eszmeiség, az a határozott törekvés, hogy tevékenységünkkel hatékonyan járuljunk hozzá a szocialista tudat, közgondolkodás elősegítéséhez. Járuljunk hozzá, hogy nap-mint nap növekedjék azok száma, akik társadalmi problé­ máinkat felismerve, azokkal szembenézve, megoldásukért felelősséget és részvételt vállalva segítik gyorsabb előrehaladásunkat. S csökkenjen azok száma, akik az ellentmondásokat elhallgatva, a közös gondokat maguktól közömbösen és felelőtlenül elhárítva, belemenekül­ nek a megszokottság védelmébe, az előítéletekbe, a vegetatív élet örömeibe, a közélet gondjaitól elforduló partikuláris lét kispolgári nyugalmába. Hatásosabban járuljunk hozzá, hogy mind nagyobb tömegek értsék: az emberiség fejlődése számára nincs más alternatíva. A perspektíva, az egyetlen igazán emberi társa­ dalom, a szocializmus. Csak ez biztosíthat az ember számára értelmes létet és életet. Eqyebek mellett azért is, mert mi nemcsak anyagilag jobb, fejlettebb emberi életet akarunk mindenkinek teremteni — azt is! — , hanem el akarjuk érni, hogy az élet értelmes, emberi célokat állítson az egyén elé. Nemcsak elméleti megfontolások, de a megye társadalmi viszonyaiban végbement jelentős változások is arra ösztönöznek bennünket, hogy ismeretterjesztő tevékenységünket tegyük még inkább munkásközpontúvá. A munkásművelődés primátusát munkánkban azonban úgy érvényesítsük, hogy a dolgozók egyéb rétegeinél, csoportjainál is lépjünk előre mind az ismeretterjesztés hatóköre, mind hatékonysága, tartalmi színvonala tekinte­ tében. A munkások között végzett ismeretterjesztő munkában jobban érvényesíteni kell a helyzetnek megfelelő differenciáltságot. Munkánk során másként jelentkeznek a feladatok 93 �a törzsgárdánál, az új munkásoknál, a bejáró munkásoknál, a munkásszálláson lakóknál, a nőknél, az ifjúságnál és nem utolsó sorban a nyugdíjas munkásoknál. Fontos feladat ezért a felsorolt csoportok sajátos helyzetének további vizsgálata annak, hogy milyen tartalommal és formák segítségével tudjuk a legnagyobb hatásfokot elérni. Megyénkben jó hagyományai vannak a munkásakadémiáknak, ezek több mint 10 éve működnek. E téren különösen ki kell emelni a Kohászati Üzemeket, ahol évente 20-24 akadémia működik. Az akadémián belül folyó ismeretterjesztés eredményességét igazolta az a felmérés, amit 1971-ben végzett a TIT megyei szervezete a salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A társadalmi szükségletek, helyi igények és lehetőségek egybevetése, mérlegelése alapján eldöntésre vár még az a kérdés, hogy a helyenként hagyományossá és jól bevált formák, mint pl. a munkásakadámiák is mennyiben, illetve egyáltalán alkalmazhatók-e az új településű ipari üzemekben. Másként szólva a TIT-nek a jövőben, figyelembe véve a megye új ipari szerkezetét, a létrejött új üzemek sajátos helyzetét, az ipar szóródásának bűvülését a nők nagyarányú munkába állítását, keresnie kell azokat a formákat, melyek alkalmaz­ kodnak az említett sajátosságokhoz. A munkások között végzett ismeretterjesztésben fontos helyet kell biztosítani a nők és az ifjúság között végzett munkának. Az iparba kerülő új női dolgozóknak korábbi helyze­ tükből eredően alacsony színvonalon áll termelési kultúrájuk, hiányosak még szakmai, műszaki ismereteik, politikai műveltségük is kevésbé megalapozott. Ezért ezt a réteget megkülönböztetett módon kell kezelnünk az ismeretterjesztő munkán belül. Segíteni kell a tudományos ismeretterjesztés útján, hogy minél rövidebb időn belül pótolni tudják hiányzó ismereteiket, beilleszkedjenek a dolgozók kollektivájába, növekedjen szakmai, politikai és általános műveltségük. Ma már a fiatalok jelentik a munkásosztály legszélesebb körű utánpótlását, ezért szá­ munkra nem lehet közömbös, hogy a munkássá váló ifjúságnak milyen a szakmai, politikai és általános műveltsége, a magatartása. TIT-nek a tudományos ismeretterjesztés eszközei­ vel segíséget kell nyújtani a fiatal szakmunkástanulók részére, hogy egészítsék ki azokat az ismereteiket, amit az ipari tanuló képzésen keresztül kapnak. Ennél is fontosabb feladat a fiatal segéd- és betanított munkások körében végzett ismeretterjesztés szélesítse, hatásá­ nak fokozása. Ipari tanulók körében végzett ismeretterjesztés érdekében jó együttműködést kell biztosítani az ipari tanuló képzését végző intézményekkel. A munkások között végzett ismeretterjesztés sikerének és hatásának fokozása céljá ból tervszerű együttműködést keli biztosítani a közművelődési szervek, intézmények mellett a szakszervezettel, a KISZ-szel, az illetékes gazdaságvezetőkkel és az üzemi nőbizottságokkal. Amikor a munkások között végzett tudományos ismeretterejsztő munka feladatait és jelentőségét kiemeljük és aláhúzzuk, ezt nem öncélúan tesszük, hanem osztálypolitikánk alapjáról, azzal a céllal, hogy társadalmunk vezető osztályát, a munkásosztályt és első­ sorban annak társadalmi-történelmi céljait kell szolgálni az ismeretterjesztésnek is. A munkások körében végzett tudományos ismeretterjesztés sikeres megoldása érdekében arra kell törekedni, hogy minél nagyobb számú jól felkészült értelmiséget vonjunk be ebbe a munkába, szellemi tudásukat, tudományos ismereteiket a munkásosztály, s ezáltal a társadalmi haladás szolgálatába állítva. A másik kérdés, amit érinteni kívánok, az értelmiség és a TIT kapcsolata. Az elmúlt időszakban növekedett megyénkben az értelmiség létszáma, fokozódott szerepe és felelőssége a megye előtt álló feladatok megvalósításában. Tovább javult a megye szak­ ember ellátottsága. Sok új szakember került a megye ipari és mezőgazdasági üzemeibe. Az utóbbi években szélesebben bontakozott ki műszaki értelmiségünk, közgazdászaink aktív kezdeményezőkészsége a termelés korszerűsítésére. Az elmúlt években megfelelően fejlődött értelmiségünk politikai, eszmei arculata és bővült az aktív politizálok és közművelődésben résztvevők köre. A TIT társadalmi oldalának erősítésével erőteljesebben érvényesíteni kell tömeg­ mozgalmi jellegét. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a társulat nagyobb részt vállaljon a párt értelmiségi politikájának tudatosításából és valóra váltásából. Ehhez a TIT-nek mind a soraiba tömörült, mind a tevékenységében résztvevők, de nem társulati tag értelmiségiek számára meg kell teremteni a társadalmi érintkezés, a közéleti aktivizálódás és az eszmecsere állandó formáit. Csak így valósítható meg az értelmiség jelenleginél sokai nagyobkb hányadának bevonása a TIT munkájába, a tudományok terjesztése. 94 �A kultúra terjesztéséért folyó harcban a párt nélkülözhetetlen fegyvertára a szocialista gondolkodású értelmiség. Szervezetünk fontos feladata, hogy a megye értelmiségi rétegével szorosabbra fűzve élőbbé, szervezettebbé téve munkakapcsolatát — aktívabban vegye ki részét társadalmunk alakításában, a kulturális forradalom feladatainak megvalósításában. De szeretném a lá húzni: erre a feladatra nem szabad úgy tekintenünk, mintha volnának külön megbízottak, akiknek feladata a kultúra értékeinek átadása, s van külön a nép, akinek színvonalát emelni kell. Ez a kívülről érkező, „felemelő akció" lényege szerint idegen a valóságos folyamatoktól, a szocializmustól. A nép, és a szocialista humán, technikai és természet­ tudományos értelmiség szoros kapcsolatban, az egymásrahatás egységében fogható fel és értelmezhető csak. Népi államunk, a proletárdiktatúra céltudatosan, szervezetten, nagy anyagi és szellemi erők befektetésével biztosítja a nép kultúrális felemelkedését. Ehhez járulhatunk mi - a TIT-be tömörült, s még egyre növekvő mértékben hozzá, de nem mint a tömegeken, a népen kívülálló, a népnek kívülről segítséget nyújtó erő, hanem mint olyan réteg, amely a zajló társadalmi folyamatokon belül tevékenykedik. A városjubileum kulturális programjáról A város vezetőtestületei Salgótarján várossá nyilvánítása ötvenedik évfordulójának tiszteletére az 1972-es évet jubileumi évnek nyilvánították. Az évforduló rendezvényeit egységes célkitűzés - melynek lényege, hogy a forradalmi hagyományoknak, a szocia­ lista építés eredményeinek és a jövő perspektíváinak bemutatása révén növekedjék a lakosság érzelmi kötődése a városhoz — foglalta keretbe. A program gerincét a politikai és társadalmi ünnepségek alkották, de a rangos kulturális rendezvények sorozata is fél­ évszázados jubileumról való méltó megemlékezést biztosította. A sokrétű program össze­ hangolását természetszerűleg a városi tanács végezte — egy erre a célra életre hívott bizottság irányításával — , de valamennyi társadalmi szervezet és kulturális intézmény — profiljához, lehetőségeihez és sajátos eszközeihez mérten — részt vett sikeres megvalósítá­ sában. Nem lebecsülve az üzemi, intézményi, tömegszervezeti, tanintézeti keretekben tar­ tott számtalan kulturális jellegű rendezvény értékét, az alábbiakban néhány — a város­ jubileum arculatát meghatározó, valamint a megyei, tájegységi illetve helyenként orszá­ gos hatáskörű — tanácskozásról, kiállításról, művészeti rendezvényekről, vetélkedőről, pályá­ zatról stb. szólunk az összefoglaláshoz, a szintézistermeléshez való hozzájárulás igényével. Salgótarján felszabadulás utáni nagyvonalú fejlődésének egyik legjlentősebb tényezője a maga nemében páratlan városrekonstrukció. Ennek az elismerését jelentette, hogy a M a­ gyar Urbanisztikai Társaság itt rendezte meg „A magyar városok rekonstrukciójának társa­ dalmi, műszaki-gazdasági és esztétikai problémái" című kétnapos országos konferenciáját, melyen a városok delegációi mellett jeles építészek, műszaki szakemberek, egyetemi, főis­ kolai tanárok is részt vettek. A jubileumhoz kapcsolódtak az idén a MTESZ helyi szerveze­ tének illetve szekcióinak tanácskozásai is. A társadalomtudományi konferenciák köréből a TIT Irodalmi Választmánya és a TIT Nógrád megyei Szervezete által rendezett országos Mikszáth-emlékülést és a Magyar Tu­ dományos Akadémia Helytörténeti Tagozatának vitaülését emelhetjük ki. Az utóbbi tárgyát az évfordulóra megjelentetett „Salgótarján története" című tanulmánykötet értékelése, elemzése képezte. E tanácskozásokat neves irodalmárok illetve történelemtudósok aktív je­ lenléte fémjelezte. Kedvező visszhangot váltott ki a nagyszámú résztvevő körében az Úttörő Ifjúvezetők II. Országos Konferenciája, amelynek megrendezési jogát ez évben — elismeréséül a gyermekszervezetben folyó színvonalas munkának — Nógrád megye székhelye kapta. Hasonló meg­ tiszteltetés érte a várost a Népművelési Intézet részéről, ugyanis a megyei művelődési köz­ pontok igazgatóinak és a népművelési tanácsadók vezetőinek soron következő országos értekezletét a József Attila Művelődési Központban rendezték meg. 95 �Rendkívül gazdag volt a kiállítási program is, amelynek élére - nagy nevelőerejű tar­ talma és az adottságokhoz mérten különösen szép megjelenítése következtében — a Mun­ kásmozgalmi Múzeumban rendezett állandó várostörténeti kiállítás kívánkozik. A miskolci és az egri múzeumok támogatásával rendezte meg a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet a „Népi díszítőművészet a Palócföldön" című bemutatót, amelyhez hasonló nagyságrendű és színvonalú kiállítás ebben a műfajban még nem volt Salgótarjánban. Az üvegművészeti kiállítás a város üvegtervező iparművészeinek munkáiból adott ízelí­ tőt. „Fiatal iparművészek a klubokért, művelődési otthonokért" című kiállításra a KISZ KB. országos tervpályazata alapján került sor. A képzőművészeti tárlatok sorát a közép-szlovákiai művészek bemutatkozása nyitotta meg. Az évforduló jegyében került megrendezésre ez év­ ben a megyei valamint az észak-magyarországi képzőművészek seregszemléje, a hagyomá­ nyos tavaszi tárlat, amelynek válogatott anyagát a későbbiekben Besztercebányán és Eger­ ben is bemutatták. Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész egyéni kiállításának meg­ rendezése az itt élő, a város kulturális életét formáló művészek törekvéseinek elismerését jelentette. Új színfolttal gazdagodott a nagy népszerűségnek örvendő szabadtéri szoborkiállítás: fotósorozat illeszkedett hozzá, amely a városban elhelyezett jelentősebb műalko­ tásokat mutatta be. E sorozat egyébként vándoroltatásra került a megye községeiben is. A Nógrádi Fotóklub színvonalas kiállítást rendezett a városról készült felvételekből. Megren­ dezésre került a megye fejlődő idegenforgalmát illusztráló kiállítás is. A művészeti rendezvények sorából a Magyar Rádió népzenei fesztiválja és az orszá­ gos népzenei találkozó emelhető ki, amely minden valószínűség szerint új hagyomány a lap­ ja it vetette meg, csakúgy mint a Fiatal Művészek Fóruma, amely pályájuk kezdetén álló fiataloknak, művészeti főiskolák együtteseinek teremtett fellépési lehetőséget, alkalmat a bemutatkozásra, a helyi ifjúsággal való találkozásra. Több alkalommal is pódiumra lé­ pett az év során a töretlenül fejlődő városi szimfonikus zenekar. Kiváltképp emlékezetes volt szereplésük a központi ünnepséghez kapcsolódó díszhangversenyen. A város egyéb művészeti csoportjai - legtöbbször és legeredményesebben talán a bányász és kohász fúvószenekar, a bányász férfikar, a pedagógus kórus, az öblösüveggyári irodalmi színpad és a József Attila Művelődési Központ kamarakórusa - is rendszeresen közreműködtek a jubileumi ün­ nepségeken. Az évforduló kulturális rendezvényeinek nyitányát egy január eleji filmbemutató jelen­ tette: Bacsó Péter „Jelenidő” című filmje, - amely nemcsak üzemi tém áját tekintve, hanem több salgótarjáni amatőr munkás színjátszó szereplése révén is kapcsolódik a városhoz itt kerül először nagyközönség elé. Jelentős akcióként tarthatjuk számon a „Munkásarcok a közelmúlt magyar filmművészetében” című sorozatot, amelyet a külvárosi, peremkerületi film ­ színházakban vetítettek. Az irodalmi rendezvények közül az ünnepi könyvhét megnyitóját emel­ hetjük ki, amelyen a városból illetve a megyéből elszármazott írók, költők vettek részt. A ter­ vezett szoboravatók - technikai okok miatt a jövő évre halasztódtak, viszont a jubileumi év során lepleztük le a város művészeti értékeit gazdagító újabb két műalkotást: Vasas Károly szobrászművész ,,Münnich-portré” -ját és a Kákonyi István szobrászművész által készített „Bolyai-emlékfal"-at. A jelentősebb versenyek, vetélkedők közül sorrendben elsőként a munkásfiatalok vers­ mondó versenyére került sor. Az Ö blösüveggyári Művelődési Ház által évek óta megrende­ zett verseny az idén túllépve a város határait országos jellegűvé szélesedett. A győztesek közül néhánya n ismét találkozhatunk a szovjet vers- és prózamondó országos fesztiválnak, az „Auróra 72"-nek salgótarjáni döntőjén. A város adott otthont a „Szakma kiváló tanu­ lója" országos verseny ez évi döntőinek is, amelynek keretében a szakmunkástanulók mér­ ték össze tudásukat, szakmai ismereteiket. A leghosszabb, legnagyobb létszámot aktivizáló verseny a helybéli üzemek szocialista brigádjainak várostörténeti vetélkedője volt. A több hónapig tartó úgynevezett pontgyűjtő szakasz - amelynek körülményeit a kulturális ren­ dezvények rendszeres látogatására ösztönözték a benevezetteket — után az elődöntőben harminc a döntőben nyolc, egyenként hat-hat tagú brigád adott tanúbizonyságot arról, hogy ismeri városunk múltját, jelenét, jövőjének terveit. Az évfordulóhoz kapcsolódó kulturális program szerves részét alkották a pályázatok képzőművészeti, fotó — , és feltétlenül itt kívánnak említést a reprezentatív kiadványok és más, egyéb természetű, a megemlékezést szolgáló alkotások is. A már emlegetett történeti monográfia mellett két művészeti jellegű kiadvány is megjelent a jubileum tiszteletére: Gink Károly fotóművész városalbuma a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot, két 96 �fiatal helyi alkotó „ A város" című munkája pedig társadalmi összefogással készült el. Taar Ferenc debreceni író „Ősök és utódok" címmel drámát írt a városról, Szüts Pál a nagybátonyi zeneiskola igazgatója pedig Erdős István szövegére komponálta a „Nézd a várost" című kórusművét, amelynek ősbemutatójára a városi díszünnepségen került sor a Mártírok úti ének-zenei tagozatú általános iskola kórusának előadásában. Ugyancsak ez alkalommal mutatták be a Honvéd Filmstúdió „Nógrádi Sándor emlékfilm"-jét és a Knoll István rendezte „Salgótarján ötven éve" című dokumentumfilmet. Tematikus, jubileumi számmal jelentkezett a „Kiáltás" című irodalmi plakát is. A Megyei Könyvtár Könyv- és cikkbibliográfiát jelentetett meg a városról szóló irodalomból. Végül egy szimbolikus jellegűnek is tekinthető eseményről kell szót ejtenünk, amely valóságos mérföldkőnek számít a város szellemi életében: a jubileumi évben nyitotta meg kapuit a megye — s ennek megfelelően Salgótarján — első felsőfokú oktatási intézménye, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett ipari tagozata. A főiskola jelentős előrelépést jelent a megyei és az egész észak-magyarországi szakemberképzés és ellátás tekintetében s ugyanakkor várhatóan aktív formálója lesz a város kulturális közéletének. A városjubileum megemlített és fel nem sorolt rendezvényei egyaránt szinkronban voltak a művelődéspolitikai célkitűzésekkel. Alkotóként és befogadóként mozgósították a legkülönbözőbb rétegeket, főként az ifjúságot, az értelmiség és az üzemi munkásság nagy részét. A tiszteletet parancsoló munkáskultúra hagyományai új, egyre karakterisztikusabb törekvésekkel párosultak. A tömegeket mozgató színvonalas rendezvények jól szolgálták az egészséges lokálpatriotizmus érzésének elmélyítését, egy-egy területen - például városépítészet, képzőművészet, helytörténet — tovább erősítették a város jó hírnevét az országos közvéleményben. A gazdag program kisugárzó hatása megyeszerte érződött s így e ren­ dezvénysorozat is hozzájárult Salgótarján kulturális centrummá fejlesztésére hozott hatá­ rozatok végrehajtásához. Mindez a közművelődésben és a közoktatásban illetékes szervek és intézmények — sőt az üzemek és vállalatok - soha nem tapasztalt szoros együttműködésé­ nek eredményeképpen valósult meg. C S O N G R Á D Y BÉLA Képek a városról A Salgótarján várossá alakulásának 50. évfordulójára tervezett rendezvények és az évfordulót ünneplő kiadványok sorában nem hiányozhattak az olyanok sem, melyek a vizuális lehetőségek felhasználásával segtíhetik elő az emlékezést, az áttekintést és a jövőbe lönböző megjelenési formája, a szép szobrok és egyéb képzőművészeti alkotások, melyekpillantást. Az elhangzott előadások, a különféle lapokban és újságokban megjelent cikkek sok érdekes vonatkozásra világítottak rá a város kialakulását illetően, jónéhány eddig még nem eléggé tisztázott kérdésre igyekeznek feletet adni — nem is kevés sikerrel — , a megjelent várostörténet pedig szerencsés kézzel próbálta bemutatni a várossá fejlődésnek évszázadra visszanyúló folyamatát, jelen állását sőt bizonyos mértékben még perspektíváit is. Már a várostörténet szerkesztői kísérletet tettek arra, hogy mondanivalójukat a láttatás eszközeivel is alátámasszák: a kötetben közzétett képanyag egyrészt kiegészíti a történeti részben elmondottakat, másrészt illusztrálja, alátámasztja, hihetőbbé teszi azokat, úgy, ahogyan azt egy jól összeválogatott illusztrációs anyagtól el lehet várni. Ez a képössze­ állítás azonban, bármilyen színes, változatos is, még nem él önálló életet, csupán kísérője a szövegnek. A szemléltetésnek ezt a módját, a képekkel való bizonyítást fejlesztette tovább és tette önállóan is helytálló várostörténeti momentummá a Nógrád megyei múzeumi szervezet, amely salgótarjáni épületében megszervezte az első nagyobb lélegzetű várostörténeti kiállítást . 7 97 �A múzeum e feladatának végrehajtása során több, megoldhatatlannak látszó problé­ mával birkózott meg: mindenekelőtt számolnia kellett a rendelkezésére álló rendkívül korlátozott férőhellyel, hiszen kiállítás céljára az igazgatási épület folyosója és két kisebb helyisége állott mindössze rendelkezésére. Ügy kellett a meglévő anyagot tömörítenie, hogy a zsúfoltság elkerülésére való törekvés ne okozzon a kiállítás mondanivalójában tartalmi hézagokat. További nehézségeket jelentett annak az igénynek a megvalósítása, hogy a do­ kumentációs kiállítások szürke egyhangúságát minél több tárgyi emlék bemutatásával kell megtörni. A salgótarjáni múzeum, amely az országos viszonyokhoz szinte nem is hasonlít­ ható mértékű férőhelyhiánnyal küzd átmenetileg (és ez elsősorban olyan raktári befogadóképesség hiányát jelenti, amely a begyűjtésre megérett tárgyi emlékek átvételét tenné le­ hetővé), ennek megfelelően nem rendelkezik a tárgyak olyan választékával, mely egy város fejlődésének különböző mozzanatait képes bemutatni. Mindezeken túl nehéz feladat volt a bemutatott anyag és az azt kísérő szövegek helyes arányának a kialakítása is. Dicsérete a múzeum erőfeszítéseinek, sikerült a nehézségek — a lehetőségek határain belül — maximális leküzdése: a szűk helyen elrendezett kiállítás, noha első pillanatra zsú­ foltnak tűnik, áttekinthetően és látványosan mutatja be a témát. Eredményes volt a megfe­ lelő arányú tárgyi anyag beállítása is. Így első alkalommal kerül az érdeklődők széles ré­ tegei elé a Karancs szálló alapozásánál napfényre jött néhány régészeti lelet; a feudális korszak hangulatát idézi néhány pénzdarab és fegyver; különösen érzékletes az ipari kapi­ talizmus kibontakozását — és ezzel a városiasodás útján meginduló Salgótarján fejlődését - illusztráló tárgyi anyag, a legnagyobb iparvállalatok szerszámainak, műszereinek és ter­ mékeinek hatalmas választékából kiemelt néhány darab; s végül láthatjuk ismét, a már máshol is bemutatott, de itt ebben az összefüggésben új erővel ható két makettet is amely a régi és az új Salgótarjánt ábrázolja. Jól sikerült megoldani a szövegek helyes arányát is. A leglényegesebb mondanivalói tömören összefoglaló kísérő szövegek sehol sem nyomják el a kiállítás legértékesebb, leg­ fontosabb elemének, a képnek a hatását. Ezt a hatást még elősegíti a megfelelő arányban alkalmazott néhány grafikon is, mely ugyanakkor az egész kiállítás összképének válto­ zatosságát, színességét is eredményesen szolgálja. A bemutatott képanyag (nagyobb százalékban fényképek, kisebb részben dokumen­ tummásolatok) szinte önmaguk helyett beszélve tárják a néző elé az elmúlt századok éle­ tét, Salgótarján nehéz múltjának és szemünk láttára kibontakozó jelenének főbb elemeit. A kis jobbágyfalu lakói 1705-ben azt kérik II. Rá kóczi Ferenctől — a kiállításon is bemuta­ tott levélben, — hogy szabadítsa meg őket földesuruk, Vay Ádám kegyetlenkedéseitől, mert különben kénytelenek lesznek elhagyni lakóhelyüket. Láthatjuk a néhány évtizeddel későbbi úrbérrendezés legfontosabb okmányait, majd a feudalizmus alkonyát jelző 1848-as forra­ dalomnak a községet is érintő eseményeire utalnak a bemutatott dokumentumok. A ha­ talmas térképen szemléletesen jelentkezik a falu parasztlakosságának a tagosítás alkalmá­ val kialakuló hátrányos helyzete. Megsokasodnak a fényképek a nagy ipari fejlődés korszakát bemutató résznél, amely talán az egész kiállításnak — nem véletlenül — a legjelentősebb és egyben legszínesebb része. Itt a már ismert képek mellett, amelyek gyári épületeket, üzemrészeket, munkáscso­ portokat ábrázolnak, szép számmal jelennek meg olyanok is, melyek először kerülnek a nyilvánosság elé. A kiállítás szerkesztői helyesen éltek a képek didaktikus csoportosításá­ ból eredő lehetőségekkel is. Anélkül, hogy frázisnak tűnő igazságokat kellene kimondaniok, ragyogóan tudnak rámutatni a korszak nagy ellentéteire. Elég itt csak az acélgyári tiszti kaszinó ebéd utáni sziesztáját, valamint az ebédelő munkásokat ábrázoló képre, vagy a masszív üzemi épületek és a gyárak köré ragasztott nyomorúságos kolóniák képére utal­ nunk. Nagyon jó képet ad a kiállítás a századforduló „urbanizációjáról” , amelynek ered­ ményeként születtek a Főutca egyemeletes kereskedőházai és a házak mögé zsúfolt bódék és sufnik tömkelege (ezek némelyike még szomorú emlékeztetőként várja a bontócsáká­ nyokat). Sok érdekes momentum járul hozzá a munkásmozgalom hagyományainak felidézésé­ hez: a hivatalos írások, végzések, itéletek és hasonlók mellett a szervezett munkásélet szá­ mos apró jele, a tagsági könyvek, a bányá szegyenruha, a hagyományos Prokop-ünnepek kancsója, a különféle alapszabályok hozzák emberközelbe a századforduló és a századelő munkásegyleti, szakszervezeti életét. 98 �Nem annyira a dokumentumok sokasága és a tárgyak tömege, hanem inkább egy hatásosan megszerkesztett montázs és az ehhez kapcsolódó anyag emlékeztet a várossá alakuló Salgótarján történetének kiemelkedő korszakára, az 1919-es Tanácsköztársaság napjaira. A képek tükrében világossá válik a néző előtt az a tény is, hogy a várossá alakulás hivatalos aktusát követő időszak, a két háború közt eltelt negyedszázad tulajdonképpen megtorpanás a felfelé ívelő fejlődés útján, úgyszólván csak az államhatalom megszilárdí­ tását célzó létesítmények, a csendőriskola, a rendőrkapitányság, a járásbíróság, az adó­ hivatal építése jelzik a „fejlődést” . Kiemelt helyet kapott a képek sorában a város mai fejlődését bemutató anyag. Mint ahogy a várostörténeti kötetben, úgy itt is, a képek tematikája — úgy tűnik — kissé egyol­ dalúra sikerült: talán az építészet, a városrekonstrukció több teret kapott, mint erre szük­ ség volna. E látszólagos egyoldalúságnak van azonban reális alapja: az utolsó évtizedek nagy fejlődését talán a legszemléletesebben éppen a város külső képének bekövetkezett változások dokumentálják, így nem indokolatlan, ha a fejlődésnek ezt az elemét mutatja be a várostörténeti kötetben és a kiállításon is a legtöbb kép. Mindezeket összevetve a múzeumi várostörténeti kiállítás a tudatformálás vizuális eszközeinek felhasználásával készült hatásos és szép munka, melyet mindenkinek meg kell néznie, aki egy kicsit is szívügyének tekinti Salgótarján sorsának alakulását. Jól rezonál a kiállításon bemutatott kép- és tényanyagra az a kiadvány, melyet a Corvina kiadó jelentetett meg városalbumai sorában, szintén a várossá alakulás 50. évfordulója alkalmából (Gink Károly: Salgótarján Bp. Corvina, 1972. 136 old.) Mindaz, amit a múzeumi kiállítás egy szerves egységbe forrasztva, szakszerű elemzés folyamatosságával, didaktikus erővel jelentet meg, ebben a kötetben a neves fotóművész­ nek lírával kimunkált elképzelései szerint láthatjuk: Salgótarján múltjáról, jelenéről és jö ­ vőjéről. A kötetben a szöveg, a magyarázat itt még kisebb teret kapott, mint a kiállításon: csak a legszükségesebb információk közlésére szorítkozik, talán kissé túlzottan is elsza­ kadva a képtől, hiszen a kötet szerkesztője a képaláírásokat különválasztva, a könyv elejére helyezte és ezzel némileg megnehezítette a kellő tájékozódást. Igaz, a megfelelő gondolati egységekbe csoportosított képanyag hatása a hozzátartozó szövegek nélkül úgyszólván semmit sem csökken. A képanyag sokrétűsége azt engedné sejtetni, hogy a művész hosszú heteket időzött Salgótarjánban és huzamos megfigyelésének eredményeként tudott felvillantani annyiféle színt és rámutatni a város életének oly sok mozzanatára. Gink Károly azonban csak napokat töltött itt és a rutinos fotóművész lényegre tapintó érzékével így is sikerült jellem­ ző momentumokat megragadnia: a múlt továbbélő árnyait (A tegnap és a Fabarakk az egyik régi bányászkolóniában, a Kolónia i háztetők), a fejlődés alapjait jelentő ipari bázis nagy jelentőségét (üzemi képek), a városrekonstrukciós folyamat látványos mozzanatait (Városnegyed a Karancs alján, Részletek az épülő Arany János úti lakótelepről, A Kun Béla lakótelep és még sok más kép). A kötetben — szemben a múzeumi kiállítás képanyagának kissé talán rideg objektivitásával és leszűkített tematikájával - Gink Károly képei révén hatásosan jelenik meg a város összképét is oly kedvezően alakító táj (Salgótarján a Karancsról, Látkép a tv-toronyból, A Vasötvözetgyár, Városkörnyék, A vízválasztói tó, A tó­ strand, stb), a táj és a város — kevés más településhez hasonlítható — egybeolvadása (Városnegyed a Karancs alján, Részlet az épülő Arany János úti lakótelepről, A Kun Béla telep, Részlet az új városközpontról). A kulturális élet több mozzanata, a művészetek künek már országosan is híre van (ilyenek az 50— 82. szorszámmal jelölt felvételek), de mindenekelőtt és mindezek fölött az ember, a város lakója, a fiatalok és öregek, akik kedvéért és akinek a közreműködésével történt és történik itt minden. A művész látható élvezettel időz el a gyermekek, iskolások, sportolók, szórakozó, pihenő fiatalok és felnőt­ tek változatos, arckifejezésein, sokatmondó és megnyugtató derűjén. A táj, az ember és az emberi alkotás összhangját oly remekül megteremtő képválogatásból csak néhány vonatkozásban kérdőjelezhető meg a művész szándéka: talán a múzeumi kiállításban is észlelhető architektura-centrizmus is kísért néha, az új házak jellegzetes vonalai, melye­ ket már oly sok kiadványból ismerhet az ország lakossága, itt egy-két alkalommal már- 99 �már ismétlésként hatnak (Az épülő városközpont, A Művelődési Központ Somogyi József szobrával, Épülő toronyházak, A Tanácsköztársaság tér, stb.); az üzemi és egyéb felvé­ telek formailag kiválóan megoldott egyike-másika talán kissé túlzottan általános, nehe­ zen felismerhető helyi vonatkozású mondanivaló hordozója (amilyen pl. Az öblösüveg­ gyárban, a Kohászati Üzemek, a Kohászati Üzemek hideghengerművében c. képek); ugyanez mondható el néhány remekül megoldott művészfotóról, főként hagyományos stílusú tájképről is, melyek ugyan hangulatilag jó hatásúak, de a várost bemutató szán­ déktól kissé távol állnak (ilyen pl. A Salgó-vár alatt, a Tavaszi erdő, valamint a palóc­ napokra utaló felvételek, melyek nem is Salgótarjánban készültek). A változatos képanyag tematikájáról, elhitető erejű illusztratív jellegéről lehetne még beszélni. A színvonalas és sokrétű válogatásból talán csak egyet lehetne megemlíteni, mely előtt értelmetlenül állhat a kötetet lapozgató olvasó: a 120. számú felvétel ez, amelyről nehezen állapítható meg, hogy újfajta formalista törekvés, vagy csak egyszerűen technikai hiba terméke, nem is beszélve arról, hogy felismerhető tárgyának nincs köze a címben említett Kun Béla telephez. Mindezek az észrevételek csak a féltő, szerető és nagyra értékelő néző megjegyzései, aki nagy örömmel vette kézbe a kötetet, örülve annak, hogy a városról ilyen, minden eddiginél teljesebb képet adó kiadvány született meg, amely — mint az előszó említi ,,a befejezetlenség hangsúlyozásával” kíván tudósítást adni egy város születéséről. Mert valóban erről van szó: a város, melynek van ugyan már történelmi múltja is, erről beszél a múzeumi kiállítás olyan meggyőző erővel, tulajdonképpen most, a szemünk láttára születik igazán várossá és ezért olyan értékes, ha a képek segítségével rögzíteni tudjuk ennek a folyamatnak egyes állomásait. SC H N EID ER M IKLÓ S 100 �Veres Mihály: Őszi napsütés �Lányi Lóránt: Táncosnő Veres Mihály: Aratás �Koós Pál: Kurázsi mama �Brunczel Tibor: Variációk egy témára I— II. ��Herbst Rudolf: Kürti bácsi �Ispán Béla: Duett �Kovács Istvánné : Portré �Hátsó borítón: Környei Gyula „Szüretvárás” c. fotója �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/391a3170adb420be7bc6475f8f9d728f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kojnok Nándor Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1972 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1972/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1972 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f97cdcfaa8802f7800cc608356b31703.pdf 00d0168b3fd6607b733dad4d013bf66c PDF Text Text Vita a városi értelmiségről A munkahelyi légkör Riport az államosítások évfordulóján Papp Lajos versei Szervátiusz Tibor Petőfiről Czinke Ferenc Bátki Józsefről Kő Pál Chagall-szobra születéséről Nógrád megye 1848-ban Rózsavölgyi - évforduló Szocialista országok I. festészeti biennáléja Szeretettel köszöntjük a Tisztelt Olvasót — a fe jlő ­ désének most újabb szakaszába lépő Palócföld minden eddigi és majdani olvasóját. Mindazokat, akik lapunkat — erényeit dicsérve és fogyatékosságait felróva — pártoló figyelemmel kísérték máig megtett útja során. S mind­ azokat, akiknek már ez az, új tartalmi és formai törekvé­ seinket tükröző lap válik — reméljük, hasznos — úti­ társává. Megújhodásunk lényege az a törekvés, hogy közvet­ lenebbül, következetesebben megfeleljünk a társadal mi életünket, közgondolkodásunkat most és itt jellemző igé­ nyeknek. Szerves része, szervező, erjesztő ereje kívánunk lenni annak a folyamatnak, melynek során szellemi éle­ tünkben mind jobban megizmosodik a közös dolgainkat fejlesztő őszinteséggel vizsgáló és kollektívan elrendező nyílt eszmecserék gyakorlata — társadalmi fejlődésünk egyik főpillére: a szocialista demokrácia. S hogy „ezügyben” mi a feladatunk? Pártos meggyőződéssel nyilvános­ ság elé tárni társadalmunk mai valóságos kérdéseit: köz­ életünk követendő és kritikát kihívó jelenségeit egyaránt. Azt a valóságot, amelyben előrehaladásunk záloga a szocialista eszmék és alkotás melletti következetes állásfoglalás. Magánéletben és közéletben, munkában és mű­ velődésben. IR O D A LM I, M Ű V É S Z E T I , T Á R S A D A L O M P O L I T I K A I FOLYÓIRAT �Lapunk — irodalmi, művészeti társadalompolitikai folyóirat. A kultúra fogalmát lehető legtágabban értel­ mezve, foglalkozni kívánunk irodalmi-művészeti életünk és a megyei iparfejlesztés, a közoktatási reform és a kor­ szerűsödő mezőgazdaság, a közművelődés és az urbani­ záció, a fizikai és a szellemi munka elvi és gyakorlati kérdéseivel egyaránt. Helyt adunk minden, eszmei bizton­ ságot és művészi igényességet bizonyító alkotásnak; kü­ lönösen, ha az a közösségi élet, a felelősséggel végzett munka kérdéskörével ismerteti meg olvasóit. Következete­ sen támogatjuk a szocialista hagyományainkat feltáró kutatómunka eredményeinek bemutatását, dokumentu­ mok közlését. És — minden eddiginél jobban — igényeljük az Olvasó aktív támogatását: publikációinkkal kapcsola­ tos írásos és szóbeli észrevétel, eszmecsere formájában. Nógrád — a dinamikus átalakulások megyéje, s mint ilyen: a fejlődés nagyszerűségének érzékletes példázásával egyidőben szembeötlően mutatni képes m últ-jelen — jövő együttlétezésének hátrányait is. És Nógrád az a megye, amelyre — hiányos, sőt káros kulturális öröksége okán - joggal-jogtalanul még ma is elmarasztaló jelző­ ket aggat a köz véleménye; gyakorta híján a megalapo­ zottságnak, hiszen ezeken a végeken is egyre erősebbek a szocialista kultúra új várai. Éppen ezért nyomatékosan szép felelősség éppen most és itt hitet tenni egy olyan orgánum megformálása mellett, mely mai valóságunk feltárására összpontosítva erőit, az olvasók minél több rétegének érdekeit tartva szem előtt — egyforma termé­ szetességgel igényelheti a pedagógus és a kétkezi mun­ kás, a mérnök és az alkalmazott érdeklődését. Ideálunk — s törekvéseink szerinti — a folyóiratnak az az állapota, amikor a Palócföld közéletünknek egyik valóságos fóru­ maként - tekintet nélkül nemre, korra, foglalkozásra a legkülönbözőbb egyének és kiskollektívák számára válik mértéket adó, tájékoztatva befolyásoló útitárssá. És ideá­ lis — s törekvéseink szerinti — a folyóiratnak az az álla­ pota, amikor a Palócföld oldalairól a ma emberében élő világnak és a mai valóságban vélt vagy elfoglalt helyének minél hitelesebb rajzolata néz vissza ránk. Okulásul mindenfajta továbblépéshez. S új elképzeléseink együtt járnak néhány külsődle­ ges változással is. Ezévi első számunk máris ebben az új formában került az olvasó kezébe: hogy e — hitünk sze­ rint — vonzóbb külalakban nagyobb lehetőséget teremt­ sünk minél több és praktikusabban elrendezett informá­ ció továbbítására. És tehetjük ezt mától kezdve — évi hat alkalommal: kéthavonként. Hogy terveink helyesek voltak, s hogy nem tévesztet­ tünk irányt — minderre végül is az olvasói közvélemény ad választ. Céljaink megvalósítása nem napok kérdése. És sikertelen — bármilyen nemes próbálkozás legyen is — a befogadók segítsége nélkül. Folyóiratunk igényli, sőt munkája nélkülözhetetlen összetevőjének vallja a közön­ ség aktív támogatását. Hogy a Palócföld valóban a kö­ zönségigény közvetlen szomszédságában munkálkodó közéleti fórummá váljék. Valamennyiünk érdekében. Itt vállalt feladatainak sikeres elvégzésében bízva kéri a Tisztelt Olvasó támogatását a SZERKESZTŐSÉG TARTALO M : 3 5 7 9 11 14 15 19 21 22 24 25 26 27 27 28 29 29 30 dr. Horváth István vitaindítója Herold László, dr. Muzsay József, Venesz Ernő reflexiói Lakos György: Magának él-e a falusi értelmiség? dr. Hidasi József: A munkahelyi légkör Eőssi K. Sándor: Gondolatok, emlékezések Hann Ferenc: Transsylvania Papp Lajos: Konok és magyar, A város tizenhárom neve Nap Fábián: Kicsi sovány ublinkómadár, Nem történik semmi Fábri Péter: Menekülés a menstvárból Kondorossy Emőke: Nyughatatlanul Szabó Béla: Petőfi kora Nógrádban Szabó Károly: A márciusi forradalom Balassa­ gyarmaton Zólyomi József: Nógrád megyei parasztmozgal­ mak 1848-ban Szervátiusz Tibor: Gondolatok Czinke Ferenc: Egy dombormű ürügyén Kő Pál: Szabálytalan írás egy szobor születéséről Évforduló (Bónis Ferenc) A Kortárs Petőfi-emlékszámáról (Csongrády Béla) Végh Antal: Erdőháton, Nyíren (Horpácsi Sándor) Két megyei kiadványról (Schneider Miklós) Nemzetközi festészeti biennálé Kassán (Pál József) Réti Zoltán kiállításáról (Molnár Zsolt) A címoldalon Szervátiusz Tibor Petőfi-portréja, a hátsó borítón Kő Pál rajza A lapterv Kerekes László művészeti szerkesztő munkája A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRATA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 3909 NyV Balassagyarmat 2000 pl. Fv.: Bednár Károly �VÁROS - ÉRTELMISÉG - KULTÚRA Dr. Horváth István Jubileumára emlékezett a város. Nem volt nagyszabású az ünnepség, hiszen az ok sem régi keletű: Salgótarján 1922-ben lett város. Formálisan. Éppen ezért az emlékezés is ezt tükrözte és folyamatában döntő súllyal szerepelt az 1945 óta eltelt korszak. Érthető. A városban akkor születtek meg azok a fel­ tételek, amelyek az alkotó emberi tevékenység lehetőségét tel­ jessé tehették. Teljessé, a szó legigazibb értelmében. Teljessé a társadalmi munkavégzés minden szintjén. A várossá nyilvá­ nítás évfordulója sok egyéb mellett jó értelmű apropót kínált arra is, hogy emlékezzünk létrehozott értékeinkre, vizsgáljuk tevékenységünket. Ehhez a város történetének elemzése — po­ litikai, ideológiai szempontból is — jó segítséget adott. Így kapott jelentős teret az 1919-es év, az elnyomottak mozgalma a Horthy-korszakban, a nagy alkotások létrehozásának idő­ szaka 1945 után. Ezek olyan tevékenységsort takarnak, amely­ ben a fejlődésnek kezdetén álló intellektus magas eszmei er­ kölcsi magatartással párosult. Ebben a folyamatban a cél és tevékenység szoros összhangja valósult meg. S ennek eredmé­ nyei nyilvánvalóak. Ez adta az ünnepségek erejét. A város újjászületésének, azaz valóságos kialakulásának folyamata szocialista viszonyaink között kezdődött el. Ez lénye­ gében ma is meghatározza az itt élők magatartását, szemléle­ tét. A város helyzetéből adódóan ez sokszor úgy hatott az itte­ ni társadalmi gyakorlatra, hogy az igény - éppen a sajátos körülmények folytán — elsősorban az anyagiak megteremtése felé fordult. A város történetében, a korábbi időszak káros ha­ tására, az értelmiségi foglalkozású csoport nem volt stabil, rendezett. A túlzóan degradáló általánosítás deformálta a köz­ véleményt, és a minduntalan viszonyítgatás sem kedvezett az e csoport körében kialakult saját gyakorlatnak. Ez a szemléleti és gyakorlati fogyatékosság — szubjektív minősége folytán — torzította cél, tevékenység, magatartás harmóniájának építmé­ nyét. A „nagy lehetőség” tudata, amely nemcsak a termékek előállításában közvetlenül résztvevőkre hatott, hanem a város szellemi erőit is orientálta, egy ideig nem a kedvező irányban alakította az utóbbiak gyakorlatát. A teljes emberi — jelen esetben nélkülözhetetlen alkotó — tevékenységhez szükséges mozzanatok kissé háttérbe szorultak, és főleg a rutinmunka, a mindennapi ismeretek reprodukálása valósult meg. Amihez azt is hozzá kell tennünk, hogy az e reprodukcióban résztve­ vők száma nem volt túlságosan magas, és hogy a folyamatot irányítók köre gyakran változott. A korszak adott politikai viszonyai és sajátosságai kö­ zött egyre erőteljesebb kényszerítő erővel jelentkezett az igény, hogy szocialista viszonyainkhoz, a városhoz jobban simuló gya­ korlat honosodjék meg ezen a területen is. Ez a felmérés tük­ röződött abban az 1964-es politikai döntésben, amely elemez­ te az értelmiség helyzetét, alapvető jellemvonásait, és mind­ ebből máig is érvényesen meghatározta a fejlődés irányát. Lé­ nyegében ezzel a határozattal vált teljessé az értelmiség elé állított követelmény-rendszer, amelynek a konkrét feladatmeg­ jelölésen túl elvi jelentősége volt. Elsősorban mert tovább moz­ dította politikai, ideológiai életünk helyes irányú fejlesztését, másrészt pedig azáltal, hogy a - társadalmi gyakorlat és az értelmiség oldaláról egyaránt — spontánul jelentkező igényeket korlátok közé szorította, a feladatok végrehajthatóságának ér­ dekében megfelelő feltételek biztosítása után látott, a kettő közötti összhang megteremtésére törekedett. Ennek a szemlé­ letnek és politikának a terméke az MSZMP városi bizottságá­ nak határozata, amely ötéves távlatban megjelölve a városban szükséges szakemberek számát, szabta meg az itt élők felada­ tát. Ettől az időszaktól fogva a politikai gyakorlat helyes irány­ ban és megfelelő arányban segítette az értelmiséget szellemi alkotó tevékenységének kibontakozásában. A döntés helyessé­ ge a csoport számszerű gyarapodásán és alkotó tevékenysé­ gén is mérhető. A kiegyensúlyozottabb körülmények között a rájuk szabott feladat sem lehetett más, mint ami társadalmunk, s a város fejlődéséből következhetett. Az értelmiségi foglalkozású csoport valóságos és napra­ kész struktúráját nagyon nehéz meghatározni. Az előfordulás sokfélesége és mennyisége azonban utal az előzőekben leírt feladatok, a differenciált mennyiségi fejlesztés teljesítésének mértékére is. Bizonyos, hogy a kedvező politikai társadalmi légkör itt is éreztette hatását. Az utóbbi évek néhány adata igazolja a fejlődést. 1971 1968 168 147 Orvosok száma 465 Pedagógusok száma 416 Iparban alkalmazott mérnökök, 225 147 közgazdászok száma Ha a termelő szférát vesszük szemügyre, az eredmény nyilvánvaló: a városban, az iparban folyó rekonstrukciós te­ vékenység, a termelés korszerűsítése az irányításban is jelentős előrelépést feltételez. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a termelés technikai, technológiai követelményeit kutatók, a szer­ vezés tökéletesítésével foglalkozó közgazdászok, műszakiak megnövekedett létszámára és erejére egyre jobban számítanak a politikai és gazdasági vezetők. Ezzel azonos ritmusban gya­ rapodott a tudományos kutatásban, szakmai, ideológiai to ­ vábbképzésben résztvevők köre is. Mindebből egyenesen következik, hogy tevékenységük eredménye a megváltozott, kor­ szerűbb munkakörülményekben, az emberek jobb közhangu­ latában mérhető le. A műszaki tudományos eredményekhez hasonlóan kedvező jelenségeket — amelyek már lassan folya­ mattá állnak össze - tapasztalhatunk a társadalomtudomá­ nyok (helytörténet, szociológia, művelődéstörténet, stb.) eseté­ ben. Művészeink tevékenysége — különösen, ha a város mére­ teihez viszonyítjuk — méginkább figyelemre méltó. Kezdeti — bár biztató — azoknak a tevékenysége is, akik szépirodalmi ambíciókkal dolgoznak a városban. A pozitív jelenségek ellenére tény, hogy a várossal együtt annak szellemi élete is a kamaszkorát éli. Ezért továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk az itt tapasztalható ellentmon­ dások feloldására, hiszen haladásunk üteme a tapasztaltnál intenzívebb fejlődést feltételez. A műszaki értelmiségnek például tudományos munkában csupán 8— 10 százaléka vesz részt. De nem lehetünk elégedet­ tek akkor sem, ha a többi értelmiségi - nevében jelzett szín­ vonalú — munkáját vizsgáljuk. Hiszen a társadalomtudományi kutatások területén dolgozók közül százalékban szinte ki sem fejezhető az a kör, amely mai életünk vagy történeti múltunk rendszeres kutatására vállalkozik. Művészeti termékeink még ritkán kapcsolhatók az alkotó tevékenység más területeihez, mondandójuk gyakran kifogásolható. A TIT tevékenysége ma­ napság anyagi jellegű kapcsolatok kiépítésében vagy azok megtartásában erőteljesebb; az értelmiség szervezéséből, 3 �rendszeres foglalkoztatásából, a különböző értelmiségi rétegek közötti kapcsolatok kialakításában, azok stabilizálásában, igé­ nyeinkhez képest még mindig igen kevés részt vállal. Ezen a téren a szakmai társaságok (történelmi, pedagógiai, orvosi, műszaki stb.) szinkronjáról sem beszélhetünk. S persze az is figyelemre méltó, hogy a TIT tagjainak száma sem alakult meg­ felelően a városban: 1968-ban 141, 1971-ben 171 fő volt. (Mindez jelzi, hogy igen sok tennivaló halmozódott fel ezen a területen is: különösképp nagy a felelősségünk a speciális (például a Palócföld) és egyéb (például TIT, stb.) műhelyek ezirányú jellegének, vénájának erősítésében.) Szükséges az értelmiségi tevékenység jobb megalapozása és egyidőbeni továbbfejlesztése, mert a politika, az irányítás által kialakított és követendő gyakorlatához számban és minő­ ségben sem elegendő szálon kapcsolódik ez a réteg. A nap­ jainkban folyó tevékenységre alapozva már most ki kell alakí­ tani a jövő gyakorlatát. Ez, figyelembe véve a város helyzetét, kettős irányú lehet: egyrészt az alkotókedv erősítése az értel­ miségi tevékenység minden területén, másrészt, a magasabb minőség felé előrehaladás az ismeretek továbbításában. E kettős feladattal az is elérhető, hogy értelmiségünk jobban fog élni a rendelkezésre álló lehetőségekkel és egyes feladatok és problémák megoldásával kialakíthatja sajátos hangját is. változzon kulturális életünk belső struktúrája, benne közműve­ lődésünk, oktatási rendszerünk. Ebből a felfogásból adódóan nyilván vannak megvalósítandó feladataink is. Hiszen a ma közgazdászától, mérnökétől nem azt várjuk elsősorban, hogy énekeljen, szavaljon és színjátszon, hanem azt, hogy az isme­ reteinek minél nagyobb hányadát realizálja a gyár, a munká­ sok érdekében. A tanártól azt, hogy a termelési tevékenység színvonalas elvégzéséhez mutassa fel és adja át a megfelelő ismereteket. A népművelőtől, hogy mind a termelés, mind a köz­ oktatás számára gyűjtse össze az alap- és kiegészítő ismerete­ ket; az összegyűjtött ismereteket megfelelő rendszerbe sorolja, és tárja fel, tegye hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Eb­ ben a felfogásban megtalálható mindenki számára a megfe­ lelő hely, ahol képzettsége, kedve szerint végezheti tevékeny­ ségét. Kulturális életünk berendezkedése még nem egészen ilyen racionális rendszeren nyugszik. Amihez hozzájárul az is, hogy a város korábbi fejletlenségéből következően az értelmiségtől általában azt is várjuk, hogy vegyen részt fizikailag a kulturális rendezvényeken (színház, mozi, könyvtár), azaz személyes pél­ dájával is alakítsa a fentiek irányába a városban kialakult köz­ hangulatot. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy értelmiségünk számára is létfontosságú az ilyen gyakorlat. Tennie kell, hogy szellemiségében is egészségesen fejlődjön, hogy elkerülje a provincializmus, szellemi tunyaság ellene gyakran - esetenként joggal - vádként felhozott állapotát. Nagyon fontos, hogy az értelmiségi munkával „előállított” szellemi termékek visszahassanak a nagyobb közösségre, hogy közkinccsé váljanak. Az ehhez szükséges feltételek megterem­ A fejlődési „rendellenességnek” természetesen vannak tése elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósulhassanak a tech­ nikai, technológiai ujítások, közérthetőek legyenek a művészeti további speciális jelei is. Az egyik legnagyobb veszély a szub­ alkotások, ismertté váljanak napjaink társadalmi fejlődéséről, jektivizmus erőteljes megjelenése: ha az önértékelés túl nagy a városról készült tanulmányok. Az értelmiségi tevékenység lé­ teret kap, szükségszerű, hogy mások — és nem kizárólag elvek nyeges követelménye, hogy ne maradjon magára, ne kesered­ - ellen irányul. A meggyőzés és a vita helyébe tolakodó admi­ jen meg, hanem kapjon „pódiumot” , hogy hatni tudjon. A nisztratív intézkedések, sürgető kívánságok jelenléte káros ha­ tással van az irányításra is. Ezen túl káros hatása abban is társadalmi, politikai feltételeken túl - ezzel összefüggésben nélkülözhetetlen, hogy a visszacsatolás lehetőségeit biztosító mérhető, hogy elbizonytalaníthatja az alkotói tevékenységet, eszközök rendelkezésre álljanak. Szükség van korszerű techno­ felerősítheti a tévedéseket, részben vagy egészben deformál­ lógiákat kikísérletező laboratóriumokra és korszerűen felsze­ hatja a város szellemi arculatát. relt üzemekre. Szükség van olyan intézményekre, amelyek le­ Nagy fogyatékossága kultúrpolitikai gyakorlatunknak, hetőséget teremtenek az elméleti kutatáshoz nélkülözhetetlen hogy már hosszú évek óta nem tud „nyitni” a termelésben szakirodalom előteremtésére, emellett szélesebb körben is se­ dolgozó értelmiségiek alkotó bázisai felé. A város egyéb ér­ gítik a kutatáshoz szükséges társadalmi légkör, a tömeges be­ telmiségi csoportjaihoz való kapcsolódásuk jelenleg is kezdeti, fogadó készség kialakulását és fejlődését. bizonytalan stádiumban van. Megtermelt értékeink csak igen szűk körre gyakorolnak hatást, lényegében városi szinten kö­ Vizsgáljuk meg az elsőt: a feltételek alakulását. A min­ zösségi részvétlenség kíséri munkájukat. Az egyes csoportok denki előtt ismert üzemi rekonstrukciók, az új közintézmények a fejlődést jelzik. Az eredmények azonban részlegesek, a ku- mozaikszerű létük miatt - egymás munkáját nem ismerik, aptató munkához szükséges feltételek csak részben biztosítottak. rózódási folyamatuk tovább tart. Hiszen például a rekonstrukció csak a termelő terület korsze­ Negatív irányba hatott az is, hogy e réteget jórészt mint rűsítésével jár elsősorban, és nem a kiszolgáló egységek (la­ „beszervezésre" várókat fogtuk fel. Számukra klubot és más boratóriumok, stb.) megteremtésével. Ugyanakkor az irodalmi fórumot kívántunk létrehozni, kevés sikerrel. Ugyanakkor azokra szolgáltatás — témafigyelés, reprografikus eljárások, könyvtár- a természetes közösségekre, amelyek kezdtek kialakulni — kü­ közi kölcsönzés stb. - nagyütemű, az igényeket meghaladó fej­ lönféle szakmai társaságokra gondolunk — , igen kevés figyel­ lődése pedig - elvileg — biztosítja a legújabb információk bir­ met fordítunk, pedig igényelnék a nagyobb törődést, mert most toklását is. Tehát a feladat kettős irányú ebben az esetben is. számukra csak a fővárosi központokkal tartott kapcsolat teremt A saját munkához való színvonalas, a lélektelen rutint kizáró igen laza szervezeti-ta rta lmi életet. Természetes közösségekként viszony megköveteli, hogy értelmiségünk részben az adaptá­ való felfogásuk és egységes irányításuk javíthatna a tudomá­ ciós tevékenységgel fejlessze a termelési kultúrát, az e tevé­ nyos kutatás tervezésén, kielégíthetné a még kevés, de már kenységben résztvevőket. Másrészt a társadalomtudományok­ jelenlévő igényt a szakmai vitákra, klubestekre. Ezzel egészsé­ kal, az alkotó- és el őadóművészettel foglalkozó értelmiségünk gesebb irányba fordulhatna a jelenlegi gyakorlat, mert az ér­ úgy fejtse ki önálló tevékenységét, hogy a város fejlődéséből telmiség számára túl általános érdeklődési körök helyett e következő kérdésekre adjon választ. Így alakíthatja ki saját munka mindennnapjaihoz jobban illő természetes keretek telí­ arculatát, és ennek megfelelő közösségét. tődhetnének tartalommal, és maga a szervezési tevékenység A növekedés kamaszbetegsége mindig eredményben érzé­ - a belső kényszer által - jobban motiválódhatna. Persze azt kelhető. Ezt az együttlétet figyelembe kell vennünk kulturális is el kell mondanunk, hogy e - most ostorozott - felfogásnak életünk összetevőinek vizsgálatakor is. A legfontosabb feladat, reális alapjai voltak. Nevezetesen az, hogy e réteg is hajla­ hogy kulturális gyakorlatunkat egységesebbé tegyük. Ebben mos arra, hogy bezárkózzék ismereteibe és magánéletébe. vannak olyan természetű feladataink, amelyek végrehajtása Gyakran hiányzott - és a tapasztalatok azt igazolják, hogy közvetlenül ránk vár, vannak olyanok, amelyek országos intéz­ esetenként még ma is hiányzik - az a tulajdonsága, amely a kedést sürgetnek. Ez utóbbiak közül különösen fontos, hogy megszerzett ismeretekből következne: a nagyobb aktivitás. Na­ fejlődjenek az értékeket létrehozó emberi tevékenység területei gyobb aktivitás a közéletben, a termelési tevékenységben, a és termékei, azok propagandája. A létrehozásukkor felhalmo­ szellemi javak elsajátításában, ezek együttes fejlesztésében. zódott ismeret kerüljön vissza társadalmunk életébe. Nyilván­ Holott csak ez jelenthet számukra és a közösség számára is való, hogy ehhez elsősorban arra van szükségünk, hogy meg­ elfogadható programot. 4 �VÁROS - ÉRTELMISÉG - KULTÚRA H erold L á s z ló Az értelmiségről van szó. A vele szem­ ben támasztott és támasztható követel­ mények - a társadalom oldaláról — pon­ tosan megfogalmazhatók a termelés, a létrehozás, az alkotás vonatkozásában. Megfogalmazhatók részleteiben és együt­ tesen minden értelmiségi alkotói terület­ re. Már sokkal nehezebb, ha más néző­ pontot választva: a közélet oldaláról tör­ ténik a követelmények kimondása. Pon­ tosabban akkor jelentkezik a probléma, amikor a nagy társadalompolitikai kér­ dések réteg- s azon belül is helyi fela­ dattá bontódnak fel. A munka, az alko­ tás, a társadalmi érdekű önmegvalósí­ tás tulajdonképpen feltételezhető és el­ várható minden, tevékenységét becsüle­ tesen teljesítő dolgozó embertől. A hi­ vatás-fokú alkotás magasabb értékkategóriája e kört tovább erősíti. Városunk stabilizálódó, állandósuló, egyre kevéssé fluktuáló értelmiségi réte­ ge feltehetően — a számok és a létreho­ zott értékek bizonyítják — megfelel a fen­ tebb leírt alkotó értékkategóriának. De ez a munkával, a létrehozással kapcsola­ tos identifikáció oldala, s ez még nem válasz a másikra: „az értelmiség a vá­ rosban” problémára. Egy adott város adott fejlődési sza­ kaszában el lehet várni bizonyos dol­ gokat: reprezentatív megjelenést színház­ ban, hangversenyen, tárlaton, beszervezettséget tudományos vagy más jellegű társaságokba, klubokba stb. Minden va­ lószinüség szerint egy város kamasz-évei­ nek velejárója, talán nem is betegsége ez. (Éppen ezért milyen természetes, ma­ gától érthetődő szervezettségi forma mindez a valóságos pubertás korában, konkrétan a középiskola gyakorlatában. Ö nmegvalósítás és szervezettség: a fej­ lődőben lévő, személyiséget alakító élet­ kor egymásnak kiegészítő, egymást fel­ tételező létformája.) De a felnőttkor életformája más. S a probléma itt kezdődik. Az értelmiségi életformára vonatkoztatottan kitapinthatóan. A 70-es évek Salgótarjánja egyre több szinten hozzánő a kor követelmé­ nyeihez. A rekonstrukció-szemlélet az a l­ kotás lehetőségének reneszánszát is kez­ di jelenteni, s ennek az a természetes velejáró igénye, hogy az alkotás körül­ ményeinek korszerűsítésével az alkotó — inspirált belső igényű meghatározottság­ gal — teljesebben építhesse fel önmagát. S a társadalmi érdekű önkifejtés, az önkifejtés fölpörgette akkumulálódás feszíti tovább az igényt: társas kapcsolati, tu­ lajdonképpen közéleti igénnyé. Városfejlődés-lélektant ismereteim sze­ rint még nem írtak, pedig minden bizony­ nyal megvannak pl. a városon belüli ré­ tegmagatartások fejlődési törvényei. Úgy tünik — a mi esetünkben — az ér­ telmiség jelenlétével reprezentáló, „pél­ damutató" funkcióinak kamasz-szerep­ játszása letompulóban, s kezd bontakoz­ ni a tényleges társadalmi cselekvés kora, korszaka. - Még ott a kamasz, bár kezd férfivá válni, de még nem az. Még annyi ismeret, tapasztalat nem feszül benne, hogy alkotó közéleti körré integrálódjék. Még csak keresi az utat: kisebb csopor­ tokban, azonos érdeklődésű barátok kö­ rében. Még annyi erőt nem érez magá­ ban, hogy — a provincializmustól vagy éppen a kisszerűségtől félve - az értel­ miségi közéletiségig merészkedjék, de annyit már igen, hogy kisebb, maga vá­ lasztotta körben megossza önmagát. Bá­ torságot kellene adni? Az alkotás körül­ ményeit kellene érlelni? A serdülő vívódik a felnőttkor küszö­ bén. De problémáit - ha segítséggel is — végigküzdi. teni. Városunkban több az orvosi állás, mint ahány orvos van rá. Az időhiány miatt az orvosok szakmán kívüli társadal­ mi tevékenységére csak korlátozottan le­ het számítani, de közéleti tevékenység­ nek tarthatjuk a napi munka közben je ­ lentkező orvos-beteg kapcsolatot is, amely nagyszámú emberrel való foglal­ kozást jelent, s melynek során az orvos egészségügyi felvilágosítást végez. Az orvos bizonyos mértékig akaratlanul is befolyásolja környezetét. Szem előtt van az orvosok magánélete is, s a példájuk követőkre találhat mind jó, mind rossz irányban. Általánosan jellemző az értelmiségre, de az orvosokra különösen, hogy pusztán adminisztratív eszközökkel alig lehet náluk valamit is elérni. Az orvosok na­ gyobb része hajlandó a magasabb szintű kívánalmaknak eleget tenni, ha azok hasznosságáról meggyőződik. A jobbik és nagyobbik rész magától is keresi az újabbat, jobbat, gyakran meg is találja és alkalmazza munkájában. Ilyenkor tisz­ teletben kell tartani az egyén szabadsá­ gát, hogy az alkotó kedv és a jó közér­ zet a munkában megmaradjon. Az egyé­ ni megítélés jó példáját nemegyszer lát­ tam a város politikai és állami vezetőitől. Persze, ehhez ismerni kell az embert is, a céljait is. Noha nem lehet minden értelmiségire külön kategóriát kidolgozni, és keresni kell a közös jellemzőiket; azért az egyik ilyen közös tulajdonságuk két­ ségkívül elismerhető: akkor dolgoznak szívesen, ha olyan célkitűzést valósíthat­ nak meg munkájukkal, amelynek értelmességéről meggyőződtek. Dr. M u z s a y Jó zsef Az ismeretanyag az orvostudományban is egyre növekszik; a részterületek meg­ felelő szintű ismerete is csak állandó ta ­ nulással lehetséges. Ugyanakkor, a szak­ mai felaprózódás miatt jelentkezik az igény az egész átfogására, szintézis ke­ resésére. Ahhoz, hogy az orvostudományt a gyógyító orvos mindig a kornak meg­ felelő szinten alkalmazza, igen sokat kell foglalkoznia saját továbbképzésével. És akkor még csak reprodukált, mert új szellemi termék, eredeti gondolat meg­ valósításához, az alkotáshoz további sok időre, tanulásra van szüksége. Ezért csak helyeselni lehet azt a politikát, amely az értelmiség közéleti tevékenységét „nem éneklésben, színjátszásban” jelöli meg, hanem abban, hogy szakmai ismeretei­ nek minél nagyobb része realizálódjon a társadalom javára . . . A város alapellátásában résztvevő or­ vosok mindegyikének — és a városban élő többi orvos tetemes részének — mel­ lékállást kell vállalnia, mert a lakosság igényeit egyelőre csak így tudja kielégí­ V en esz E rnő Ha őszinték akarunk lenni, akkor az „alkotóműhelyt” csak idézőjelbe tehet­ jük. Mert - szerintem — igazi, eleven műhelyek nem alakultak még ki. Olya­ nok, ahol megfelelő tárgyi feltételek mel­ lett, belső igényből fakadó kohézió hoz­ na össze értelmiségi köröket. Egy gyors végigpillantást: a MTESz-nek helye sincs, a Közgazdasági Társaság talán a Főis­ kolával lábra kap, a Pedagógiai Társa­ ság csak papíron él, az orvosoknak sincs itt tudtommal semmilyen tudományos kö­ rük; sem a TIT-ben nem alakult ki, sem a Művelődési Központban nincs valamilyen állandó, aktív, reményt keltő kör. Nem érnek rá az emberek? Nincs igény vagy alkotókedv? Az hiszem, az utóbbival van baj! Az együttmunkálkodás igényével! Mert lehe- 5 �tőség azért lenne. Mi például szívesen adnánk otthont egy értelmiségi körnek! A KISZ által kezdeményezett fiatal értel­ miségi klub támogatásában is örömmel vállaltunk szerepet. Kínáltuk a lehetősé­ get a pedagógusoknak, próbálkoztunk a képzőművészek körében is. Nem talál­ tunk kellő visszhangra! A „műhelyt" a közös célért vállalt közös alkotómunka teremtené meg. S bár van sok nemes cél, megoldandó feladat, alkotóképes személyiség is; műhely mégsincs igazán! Véleményem szerint a belső szükség, az együttmunkálkodás alkotó örömének íze, s a műhelymunkának nyo­ mán fakadható jelentős eredmények fel­ ismerése hiányzik. Persze magyarázatok vannak. Nem hiszek bennük! A lényegről terelik el a figyelmet. Más oldalról pe­ dig: érezniük kell, hogy szükség van rá­ juk, odafigyelnek véleményükre, alkotó javaslataikra! Ez a tudat is szükséges! Ám a tehetetlen sajnálkozás helyett megoldást kell keresni. Mert az alkotó értelmiségi körökre, műhelyekre szükség van! Hogyan lehetne hát „beszoktatni” az érintetteket a közösségbe? Segíteni egymás és a közös munka felé őket úgy, hogy önmaguk megújulása és városunk haszna is megvalósuljon? Javaslatom a Megyei Művelődési Köz­ pontban szándékolt új kezdeményezé­ sünk. „Látóhatár” -klubbá akarjuk kialakí­ tani klubhelyiségünket, olyan hellyé, aho­ vá bármikor, bármilyen témával betérhet bárki, és megfelelő tájékoztatást kaphat a ma már igen nagy mennyiségű infor­ mációtömegben. Tájékoztatást a társa­ dalom, politika, tudomány, művészet, az emberi kultúra megnövekedett köreiben. Segítséget akarunk adni meglévő ismere­ tek elrendezésében, kapcsolatuk megte­ remtésében, az új ismeretek felé való orientálásban. A megyeszékhely több mint ezer értelmiségi dolgozójának gondjai, fel­ adatai és perspektívái önmagukban is felelős töprengésre méltó témakört alkotnak, s általánosabb érvényű kérdésfelvetésekre is alkalmasak. A téma - az értelmiség helyzete és társadalmi feladatai - országos elemzések tárgya volt a közelmúltban (a Társadalomtudományi Intézet vizsgálta, majd publikálta a vidéki értelmiség helyzetével kapcsolatos tapasztalatokat), s néhány hónappal ezelőtt a Nógrád hasábjain is hangot kaptak e problé­ makör legfontosabb elemei. Ez alkalommal a Salgótarjánban dolgozó értelmiség munkájáról, annak feltételeiről, a tevékenységével kapcsolatos igényekről esett szó, lényegét tekintve azonban az értelmiség közéleti hivatása és jelenlegi feladatvál­ lalása az eszmecsere tárgya. Hasznos dolog erről szót ejteni, hiszen a leg­ több félreértés az értelmiség körül - s magán az értelmiségen belül is e ponton adódott. Köztudott - s az izmosodó város-szociológia kutatási eredményei ezt alátámasztják - , várossá egy települést nem csupán a lélekszám, a köz­ művesítés foka, a munkahelyek és szolgáltató intézmények száma tesz, hanem az egy lakóhelyen élők közösségtudata, városhoz való viszonya, s az ennek nyomán kialakult magatartási modellek is. Salgótarján értelmi­ ségének közösségtudata - éppen, mert az értelmiség száma az elmúlt években nőtt meg, s mert korábbi téves beidegződések, vélekedések ter­ heit és nyomait is magán viseli - most van születőben. A közösséghez, a város közösségéhez tartozás legfőbb motívuma a munkahelyi tevékenység, annak színvonala és látható eredményei. E tekin­ tetben az értelmiségi munka sok, tiszteletreméltó produktuma sorakoztat­ ható fel a kétségtelenül jogos hiányérzet ellenére is. A munkahelyi tevé­ kenység szintje és eredményei az értelmiség differenciálódása, egyes cso­ portjainak elkülönülése folytán még nem alakítja a város szellemi arcula­ tát. A humán és műszaki, a pályakezdő és idősebb, az irányításban és szervezésben-végrehajtásban résztvevő értelmiség helyzete, gondjai elté­ rőek, de feladataikban számos közös vonás van. Ez elsősorban a város légkörének, szellemi arculatának alakításában tapintható ki. Olyan terü­ leteken érzékelhetők ezek, amelyek részben magukba foglaják a szakmai tevékenység elemeit, de azokon túl is mutatnak. Az alkotómunka elenged­ hetetlen feltételei közé sorolható légkör, kölcsönös érdeklődés és ösztönzés, egymás munkájához kapcsolódás és a megszületett produktumok kisugároztatása műhelyek születését és a szemlélet, a magatartás változását is feltételezi. A műhelyek csak részben alakultak ki, mert többek között az ahhoz szükséges pozitív értelmű értelmiségi szemlélet és közösségtudat is csak születőben van, s mert a társadalom igényeit közvetítő politikai szféra sem mindig következetesen és kellő konkrétsággal fogalmazta meg követelmé­ nyeit. A szemléleti-magatartásbeli tényezők problémái pedig az értelmiségi hivatás értelmezésében nyilvánulnak meg. Nem ritkán tapasztalható az a vélemény, amely szerint az értelmiség elsőrendű és kizárólagos feladata a szakmai munka intenzitásának, minőségeinek fokozása. Az értelmiség ak­ tívabb részvétele a politika gyakorlati munkájában (a döntések előkészí­ tése, a végrehajtás feltételeinek javítása, a döntések társadalmi kontroll­ jában való részvétel) és a közéletben (új értékrendek és magatartásformák elfogadtatása és terjesztése, közgondolkodás alakítása) és a város komoly művelődési hátrányainak csökkentésében vállalt munka az a lehetőség, amely egyrészt az értelmiség különböző rétegeit összekapcsolhatja, más­ részt a városhoz tartozás élményét, érzését elmélyítheti. 6 Ezt oly módon szeretnénk elérni, hogy az írásos, az audio-vizuális és rendez­ vényszerű tájékoztatást egyaránt fel akar­ juk használni. De szoros összefüggést te­ remtve a Megyei Könyvtár, a TIT, az Ok­ tatási Igazgatóság, a TV és több más nagy lehetőségekkel rendelkező intéz­ ménnyel, szervezettel. Hogyan lesz ez a „műhely" műhelye? Ügy, hogy a fiatalt és idősebbet, tanulót dolgozót egyaránt beszoktathat egy olyan körbe, ahol szellemi életét gondozhatja. Másrészt itt nemcsak passzív szerepe le­ het valakinek, hanem egymás művelésé­ nek alkotó munkásává válhat. No és a köröknek sem kell lehatároltnak lenniük! Nem a kor és foglalkozás, hanem az ér­ deklődés hozza ide a látogatókat. S a rendszeres látogatók, a látóhatá­ ron permanensen tájékozódók később differenciálódhatnak is a maguk által megszabott látóhatár körén. Irányítás, műhely és szemlélet korszerűsítése alapfeltételei a város nagykorúsodásának, az értelmiségi hivatás magasabb szintű gyakorlásának. Végezetül: az önvizsgálat és eszközkeresés szándékával Salgótarján gondjairól esett itt szó, de tudva, hogy - eltérő lokális színekkel ugyan - , a megyében s másutt is hasonló jelenségek, feladatok megoldása vált sürgető szükségletté. (Szerkesztőség) �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK L A K O S G Y Ö RG Y Magának él-e a falusi értelmiség? Több alkolommal is olvastam Balczó Andrásról, hogy na­ gyobb vetélkedők előtt felméri az öttusapályák adottságait, különösen az akadályokra és terepnehézségekre fordít figyel­ met. Felkészülésén kívül ez is egyik nyitja sorozatos sikereinek. Kicsit efféle céltudatos előkészületnek tekintettem vizsgálódá­ saimat magam is, amikor kis településektől nagyközségekig két fontos kérdésre kerestem választ: 1. Vajon valóban annyira elkülönül (privatizálódik, elidegenedik) a falusi értelmiség, mint az ország több részén végzett felmérések mutatják? 2. Te­ vékeny részese-e az értelmiség a falvak változó művelődési életének? 1. A község nógrádi viszonyok között középnagyságúnak szá­ mít. Mezőgazdasági termelőszövetkezetében, erdészeti iparte­ lepén foglalatoskodik a munkaképesek kisebb fele, nagyobb részük eljár dolgozni, mégpedig többségük Salgótarján gyárai­ ba, üzemeibe. Idős orvosa - túl a nyugdíjkoron — kulturált, mozgékony ember hírében áll, aki többször tett kísérletet a helyi, sőt a környező falvak értelmiségének összefogására, ak­ tivizálására. Sűrűre főtt fekete mellett tőbb évtized előtti állapotokat idézünk, amikor az értelmiség erjesztője, élesztője volt a falu kulturájának, s még a tűzoltóbál megrendezéséből is kivette a részét. Jegyet árultak, közönséget szerveztek, színdarabokat rendeztek, mi több! fel is léptek a műkedvelő csoportokban. S színházi előadáson, moziban, bálokon ott feszítettek a főhelye­ ken. Gyakran összejártak: eszmét cserélni, a tudományok fejlő­ déséről, irodalomról beszélgetni, máskor meg csak kártyázni és névnapot ünnepelni. - Manapság talán már csak a névnap, a konyak és a bogiári muskotály hozza össze a tanult emberek egy részét. Többnyire nem az egész réteget, csak a hasonlót a hasonlóval. - Hogyan érti ezt? - A pedagógus a pedagógussal, az agronómus a téesz vezetőivel, a pártvezetők a tanács alkalmazottaival hörpintenek Péterek vagy Pálok egészségére. - És az orvosok? - A legheterogénebb társaság - mondja nekihevülve. Amikor láttam, hogy a falu értelmiségét az elfoglaltság és az érdeklődés másfele húzza, megpróbáltam az orvosokat össze­ rántani. Jó lenne időnként legalább fehér asztalnál elbeszél­ getni az orvostudomány, a kutatások legújabb eredményeiről. Szédületes a fejlődés, s bennünket is túlontúl leköt a munka. Az irodalom is bőséges, érdeklődési körünk is más. Felérne a szervezett továbbképzéssel egy ilyen heti egyszeri találkozás. Hát az idősebbek össze is jöttek. A többség, a fiatalok azon­ ban távolmaradtak. - Ebből milyen következtetést vont le? - Az én véleményem nem mérvadó. Rossz értelemben elfogult vagyok a mai fiatalokkal szemben. Fásultnak, közöm­ bösnek, önzőnek és puhánynak tartom őket. Előbb a pénzt nézik, csak utána a hivatást. Nálunk még a pávakörben is az idősebb korosztály uralja a mezőnyt, mint a téeszben. 2. Más járás, más község, de a demográfiai és foglalkozta­ tottsági helyzet többnyire azonos. Még abban is egyenlőek, hogy itt is működik egy jóhírű öntevékeny csoport. Homlokegyenest mást mond azonban az idős iskolaigazgató. - A mi értelmiségünk aktív. - Ez mit jelent a gyakorlatban? - Sok a pedagógus a községben és kéharmad részük teljesen fiatal. Szívesen vállalnak társadalmi munkát. Minden kulturális kulcspozíció az ő kezükben van. Szakköröket vezet­ nek, segítenek a művelődési otthon igazgatójának. - A művelődési otthont ki vezeti? - Egy érettségizett fiú? - Foglalkozása? - Nem is tudom. Valamelyik tarjáni gyárban dolgozik. - Összetart-e az értelmiség? Rendkívül gyors a válasz. - Nálunk nincs probléma az értelmiséggel. Tudom, van­ nak községek, ahol az agronómust , a párttitkárt, a tanács ve­ zetőit nem tartják értelmiséginek, bármilyen is végzettségük. Nálunk nincs széthúzás, gőgösködés. - Eljárnak-e a kulturális rendezvényekre? - A pedagógusok el. - És a többiek? - Ha ráérnek, akkor ők is. - összejárnak-e a pedagógusok más értelmiségiekkel? - Inkább csak az utcán, gyűléseken vagy valamilyen közös rendezvényen barátkoznak. Csak a rokonok vagy a nagyon jó barátok járnak össze. - Gyakran? - Ritkán. - Miért? - Nem érnek rá. Mindenkinek megvan a maga gondja. - Széthúzás? - Nincs. Nálunk az értelmiség homogén. Az iskola folyosóján összetalálkozom egy ifjú pedagógus­ sal. Az irodában hallott néhány szót az igazgatóval folytatott beszélgetésünkből. - A mi igazgató bácsink sokmindent nagyon derűsen lát - magyarázza. - Ő többnyire az italboltban találkozik az em­ berekkel. Ott pedig könnyen megy a barátkozás. A munkahe­ lyen nem minden olyan rózsaszín. - Talán rossz a légkör az iskolában? - Nem azért mondtam - szabadkozik. — De a tsz-elnök és a párttitkár fúrja egymást. Köztünk is előfordul kenyérírigység. Persze, lehet hogy nem több, mint máshol . . . A körzeti orvosnak csak a feleségét találom otthon. - Látja, mi a férjemmel szívesebben bekapcsolódnánk a falu kulturális életébe! De hogyan? Se éjjelünk, se nappalunk Három községre terjed a körzet. Most az influenza-járvány id e ­ jén én is elkísérem a férjemet, mert egyedül nem tudna végez­ ni a fekvőbetegekkel. S még így is sokat olvasunk. Ő szakiro­ dalmat, én meg regényeket. De már aktív népművelésre csak a házaknál jut idő. Ott is nagyobbára orvosi, higéniai felvilá­ gosítást nyújtunk. - S a más értelmiségiek? - Ő k talán jobban ráérnek. Ritkán találkozunk velük. Ha meg túlságosan érezzük a kultúrszomjat, akkor kocsiba ülünk . . . 3. Nagyközség. A bányászat virágoztatta föl, ma már azonban három másirányú üzem köti le a bányászatból felszabaduló munkaerőt. A közelben épül még egy új, modern, nagy gyár is. Informátorom olyan pedagógus, aki több közéleti funkciót is betöltött már. Jól ismeri a községet, s különösen a közművelő­ désben fejtett és fejt ki nagy aktivitást. Felesége is a politika és a művelődés megszállottja. - Jobb ezt nem publikálni, komám! - mondja arca sörtéit vakargatva. — Az értelmiség kényes az ilyesmire. Meg aztán nem is valami rózsás a kép. Pláne, ha a művelődéshez fűződő kapcsolatot kapargatjuk . . . T �- Csak kapargassuk! — ösztökélem. - Az értelmiség hely­ zete és szerepe közügy. Hát, ha közügyről van szó, barátom nem marad önmegtar­ tóztató. - Két korszakot kell megkülönböztetni - mondja sebtiben rendszerezve válaszát. - Az egyik: a bányászat virágzása, a má­ sik: a bányászat visszafejlesztése. Mert amíg virágzott a bánya­ ipar, volt a mérnököknek egy olyan rétege, amely szinte magá­ val rántotta a többi értelmiséget is. Ezek szerettek társaságba járni, részt vettek a község művelődésében. Bérletük volt a tar­ jám hangversenyekre és színházi előadásokra, részt vettek a különféle kulturális vetélkedőkön, sok újságot olvastak, becsül­ ték a megyei lapot, habár kritikai kérdésekben gyakran vitába szálltak. De feljártak Pestre az Operába is. Sokat olvastak, szépirodalmat és szakkönyveket egyaránt. Dinamikájuk, aktivi­ tásuk húzta maga után a többit, a pedagógust, az orvost, az agronómust. De a bányászat visszafejlesztésének hírére ezek ol­ dottak kereket legelőször. Érthető. Szakképzettségüket ország­ szerte ismerték, hívták őket az urán- és a bauxitbányákhoz. Ő k pedig mentek. — És most? — Az inaktívabb személyek maradtak itt. Most már nem műveltségi, hanem elsősorban anyagi elhatárolódás figyelhető meg. Vannak az autósok és a gyalogosok. Az autósok: az itt­ maradt mérnökök egy része és a hat orvos. Létrejött az anyagi differenciálódás. Az autótulajdonos autótulajdonossal cimborái és ha élnek kulturális életét egyáltalán, akkor azt a fővárosban élik. Megnézik a My Fair Lady-t meg a Bál a Savoyban-t, el­ mennek valamelyik műsoros vendéglőbe. Ő k az első látogatók a Hotel Intercontinentalban vagy a Musztáng-bárban. Ezek már a kapcsolatot nem itthon keresik. Teljes arisztokratizmus. A fizikaiaktól még nagyobb a távolságuk. — De a többiek . . . - A pedagógusok túlterheltek. Ennek ellenére a művelő­ dési házak munkájában részt vesznek. Az agronómusok már in­ kább szemlélők, mint részt vevők a kultúrában. A tsz-elnököt meg a tanácselnököt nem tartják értelmiséginek. Pedig a tanácsel­ nöknek főiskolai végzettsége van. A tanácstitkárt viszont, aki korábban jegyző volt, magához valónak tartja az értelmiség. — Elmennek-e kulturális rendezvényekre? - A legtöbb értelmiségit a komolyzenei hangversenye­ ken láthatod. - Ilyen magas a zenei műveltség? - Nem mondhatnám. De részben a gyerekeik tanulnak a zeneiskolában, ahol a hangversenyt tartják, részben virágzik a sznobizmus. Hangversenyre járni: sikk. El lehet mondani, hogy „imádom Mozartot" vagy „imádom Beethovent". Nemrégiben tartottak egy szenzációs Petőfi-estet, például, az a legnagyobb érdektelenségbe fulladt. Pedig vonzó lenne a munkásoknak is, ha az értelmiség résztvenne a kulturális rendezvényeken . . . — összetart-e az értelmiség? — Talán az autósok meg az egyfoglalkozásúak. — S milyen a kapcsolatuk a munkásokkal és tsz-tagokkal? - A legritkább eset, hogy értelmiségi melóssal barátkoz­ zon. Legfeljebb, ha rokonok vagy ha gyerekkori cimborák. Itt is irányadó, hogy a melósnak legalább kocsija legyen. 4. Hivatásos népművelőknél keresem a választ. Mezőgazdasági termelőszövetkezete tette híressé a közsé­ get. Legendát mesélnek arról, hogy a csendes, fehér házfalak mögött élére állítva találhatók az „adyk” és a takarékbetét­ könyvek. A művelődési otthont az egyik leghosszabb szolgálati idővel rendelkező hivatásos népművelő vezeti. Asszony. Tizenhat esztendeje tevékenykedik a községben. — Mondjak valami frázist? Nehéz, de szép hivatás . . . Szakköröket működtet, ismeretterjesztő előadásokat szer­ vez, amelyeken mindig van közönség. Irodalmi színpadot vezet, szövegkönyvet ír és maga a rendező is. Különösen a fiatalok mozgósításában ért el sikereket. - Segít-e az értelmiség? - kérdezem. 8 - Az iskolaigazgató nő, a körzeti orvos nő, én nő vagyok - mondja ironikus kacaj közben. — Három dudás egy csárdá­ ban . . . Azért a maga területén mindegyik helytáll, ha közbe is jön egy kis borstörés a másik orra alá. - A tsz-elnök mégis férfi . . . - Igen, de sajátos egyéniség. Voltak, akik már felrótták nekem, miért tűröm, hogy bratyizzon a plébánossal. Egyéb­ ként az operettet és a haknibrigádokat kedveli. A művelődési otthon támogatásában nem túlságosan bőkezű. - S a többiek? - A tsz-elnöknek nagyobb a tekintélye, mint a plébános­ nak. Követik. A szokásait és az ízlését is másolják. A zárszá­ madáson kórusban éneklik: „Hej cica eszem azt a csöpp kis szád . . . " Meg hogy „gimbelem-gombolom, légy enyém an­ gyalom." Amikor irodalmi színpadunkkal bekerültünk a feszti­ vál döntőjébe, küldtem a tsz-elnöknek, a tanácselnöknek és a párttitkárnak is meghívót. Külön is beszéltem velük: jöjjenek el és szurkoljanak a fiataloknak. Csak a párttitkár vette a fá ­ radtságot. A többiek „nem érnek rá . . . " 5. Nagyobbacska község a tarjáni völgyben. Sok az ingázó és a vasutas. Az idősebbek a tsz-ben szorgoskodnak. A műve­ lődési otthon igazgatónője néhány esztendeje települt le a községben. - Nehéz volt feltörni a diót, de megérte a fáradtságot — vallja. — Sok a segítőtársam. Egy-egy rendezvény megmoz­ gatja az egész falut. A pávakörben tsz-tag, munkás, együtt énekel a községi vezetők feleségeivel . . . - Hogyan csinálta? - Ismeretségeket kerestem. Házról-házra jártam és úgy győzködtem. Előbb a fiatalokat szoktattam az otthonba, azu­ tán a felnőtteket is. Az aktíváim között ott vannak a pedagó­ gusok, agronómusok, adminisztrátorok is, de jóformán minden osztály, réteg képviselve van. A szereplések, fellépések közsé­ gi üggyé nőttek . . . Ebben a községben a férfiak, amíg tehették, a bányában dolgoztak, a tsz nagyobbára asszonyokból állt. Igen nagy a cigányok számaránya. A pedagógusok gazdái a kulturális élet­ nek, de közülük is kiemelkedik fáradhatatlan tevékenységével a könyvtáros, aki amellett a legsokoldalúbb népművelő és ne­ velő. Tanít a dolgozók iskolájában és messzi községekbe eljár előadásokat tartani. Kicsit megszállottként kezelik, hiszen duz­ zadó energiáját semminemű igyekezettel utól nem érhetik. Nagy lelkesedése azonban, ahol csak megjelenik, újabbnál-újabb személyekben éleszti föl a népművelés vágyát. Sok helyütt is­ merik, írt már róla szinte valamennyi országos napilap, min­ dig dicsérőleg. Ő még soha nem panaszkodott az értelmiség passzivitására, hiszen környezetében még a szellemben leg in potensebb egyéniség sem tud közönyös maradni. - A módszer és a szeretet, ez a nyitja mindennek — mon­ dotta egyik beszélgetésünkkor. - Persze kell a fáradhatatlan népművelő is. - Sokan állítják, hogy megyénkben, sőt országosan is sok a gond az értelmiséggel. Elzárkóznak, legfeljebb tévét néznek és fogukhoz verik a garast egy Trabantért. Mi erről a véle­ ménye? - A varjú se olyan fekete, amilyennek távolról látszik. Nézzünk csak körül a megyében. Pávakörök nőttek ki jóformán a semmiből, a karancslapujtőiek irodalmi színpada egyik napról a másikra országosan ismertté vált, a szavalóversenyek orszá­ gos döntőiből el nem maradhatnak a nógrádiak. De sorolhat­ nám a végtelenségig. S azt is figyelembe kell venni, hogy eb­ ben a megyében, ahol korábban a kolóniák és a cselédlaká­ sok fogadták be a lakosság többségét, nagyon kevesen szívták magukba a kultúrát az anyatejjel együtt. Ezzel nem azt állítom, hogy éppen ezért ne lenne sokszorosan nagy az iskolák és a KISZ-szervezetek felelőssége. Még a lakosság legmélyebbről jött rétegében, a cigányságban is megvan a vágy az igénye­ sebb életre . . . És bizonyára a kultúrára is . . . �- Val óban. A mi falunkban már színjátszócsoport is mű­ ködött, nagyobbára cigány szereplőkkel. Csak foglalkozni, tö­ rődni kell velük. S mindenhol azt is elvárják, hogy aki oktatja, neveli őket, valóban többet is tudjon, mint ők. Egyébként vak vezet világtalant . . . 6. Ki is tartozik tulajdonképpen az értelmiséghez? Az Új Magyar Lexikon szerint: ,,Az értelmiség: a társada­ lomnak az a rétege, amely a hivatásszerűen szellemi munkával foglalkozókból áll. Soraikba tartoznak a tudósok, írók, művé­ szek, pedagógusok, mérnökök, agronómusok, orvosok, ügyvé­ dek, műszaki dolgozók, valamint az alkalmazottaknak szelle­ mi munkával foglalkozó része” A Magyar Nyelv Értelmező Szó­ tára szerint: „Értelmiség: a társadalomnak az a rétege, amely­ nek tagjai szellemi munkával tartják fenn magukat.” — Szerintem ezek a definíciók eredetileg se voltak jók, azóta meg különösen elavultak! A véleményt kifejtő férfi afféle renegát. Hűtlenül elhagyta a megyét. Előre megfontolt szándékkal. Arra hivatkozott, hogy Pest közelében házuk van, és hogy gyermekei iskoláztatása vé­ gett óhajt odaköltözni. A gyermekek akkor az iskola alsó osz­ tályába jártak és ők titokban építették meg palotájukat a má­ sik megyében. Baráti körben ez az ismerősöm kulturális igé­ nyeikre hivatkozott távozása előtt. Addig is sokat költöttek könyvre, sokat jártak színházba. Emlékszem, egyszer a „Nemze­ DR. HIDASI J Ó Z S E F A munkahelyi légkör A munkahelyi légkört vizsgálni, jelle­ mezni az egész társadalom légkörének, közérzetének ismerete nélkül, izoláltan nem lehet. A munkahelyünk életünknek csupán egyik lényeges szintere. A fala­ kon kívülről hozott tendenciáinkat, terheinket itt válthatjuk át értékre, megingott biztonságérzetünket, önbizalmunkat itt nyerhetjük vissza a teremtés, az alkotás által. A szellemi és anyagi kultúra fejlődése önmagában is napról-napra szövevénye­ sebbé teszi a társadalmat, a személyek közti kapcsolatokat. E kapcsolatok sokré­ tűek és finoman differenciáltak lesznek. A szocialista társadalomban a kulturális forradalom eredményeként a kulturális individualizálódás tömegméretű és álta­ lános. A modern technika gyorsuló fej­ lődése formálisan és bizonyos mélységig tartalmilag is közel hozza az embereket, a közöttük levő érintkezési formák meg­ sokszorozódtak. Mindez az egyének fo­ kozott és permanens alkalmazkodó ké­ pességét tételezi fel. A személyek közti kapcsolatoknak a felszínen kínálkozó ne­ hézségei mögött nem mindig ismerjük meg azon problémáit, amelyeket a jó és rossz értékítéletének a megváltozása, az etikai normák régi és új tartalmának az összeütközése jelent. A személyi és tekin­ télytisztelet régi és új tartalma, a helyes világnézet kialakítása, a közös vagyon régi és új értékelése a személyiség mély rétegeiben belső konfliktusok lehetősé­ tiben" is összefutottam velük Peter Weiss Marat-drámájának bemutatóján, s különösen szívesen jártak a Madách Kamara Színházba. Egyébként megbecsült ember volt megyénkben: fe­ leségével mindketten jól kerestek, ő maga évekig volt párttitkár. — Mi a kifogásod a definíciók ellen? — kérdezem. — Az értelmiség fogalma nálunk régen is az iskolai vég­ zettséggel forrt össze. Aki egyetemet végzett, az értelmiségnek számított, ha egész életében havat lapátolt, vagy kubikolt is. Az érettségi már belépő volt az értelmiség zárt rétegébe, s nem számított, ha a cipőből kikandikált a lyukas zokni. S már akkor is értelmiségi volt a vasúti tiszt, a postamester, s jó módja ré­ vén a négy polgárit végzett kocsmáros és szatócs . . . — Véleményed szerint mi a helyzet ma? — Az értelmiség közé sorolhatók száma jócskán megnőtt. Próbáld csak nemleges oldalról megközelíteni a kérdést. Ki nem fizikai munkás? A pedagógusok, akik káderlapokat készí­ tenek kisgyerekekről, évente találkoznak a problémával. Csak néhány példa: a férj érettségivel gépkocsivezető, a feleség hat általánossal és egy hathónapos tanfolyammal adminisztrátor; technikus a férj, de nem művezetőként, hanem munkásként dol­ gozik, felesége háztartásbeli, de elvégzett egy évet a bölcsész­ karon. Fizikaiak-e? S értelmiségi-e a művezető, brigádvezető, az erdész, a tévészerelő és így tovább? Hiszen ezek legtöbb­ jének érettségijük van és gyakran bonyolult adminisztrációt kell végezzenek . . . A fizikai munka közeledik a szellemihez . . . E sorok írójának meggyőződése, hogy az emberi kapcsolatoknak, az emberek magatartásának, beállítódásuknak, attitüdjeiknek ezerarcúsága, sokfélesége a teljesség igényével pszichológiailag - sem minőségi, sem mennyiségi vonatkozásban — nem leírható. A közösségben élő és cselekvő embert megismerni, róla szólni, írni, vélekedni a pszichológián, tehát a tudomány keretein túl, a művészet, iro­ dalom eszközei nélkül lehetetlen. A kultúrának e két — a szó minden vo­ natkozásban - humanisztikus hajtása, a művészet és pszichológia, csupán egymással karöltve, egymásba átalakulva, egymást kiegészítve képes az embert tevő lélek mélységeit megközelíteni. gét teremti meg. Az általános erkölcsi normák, így a munkaerkölcsi normák be­ tartása iránti felelősségérzés kialakulá­ sát csak a kultúráltság egy bizonyos szintjére érkezéskor várhatjuk. Feszültség, vita, ellentét, elégedetlen­ ség, csalódás többnyire megszokott je ­ lenség a munkahelyeken. Megszokott, de nem kívánatos jelenség. Csak az utóbbi évtizedekben fordul az ilyen megnyilvá­ nulások felé nagyobb figyelem. E na­ gyobb figyelem oka az organizációk lélek­ tani és szociológiai vizsgálatának előre­ haladása és ennek nyomán az a felis­ merés, hogy a negatív emberi érzel­ meknek és indulatoknak nagyon hátrá­ nyos hatása van az organizációk (mun­ kahelyek, üzemek, intézmények stb.) sta­ bilitására, teljesítményére és fejlődőké­ pességére. E tudományos felismerések alapvető jelentőségűek a gazdasági és szervezési vezetők számára is. A technikai fejlődés a termelés aspektusából nézve is megváltoztatta vagy módosította a munkahelyek jellegét, illetve bennük a munkamegosztást. Egyre több olyan or­ ganizáció alakult ki, amelynek terméke nem valami kézzelfogható gyártmány vagy teljesítmény, hanem eszmei termé­ szetű alkotás vagy emberi szolgáltatás. Ezen utóbbi organizációkban a munka­ köröket nem határozzák meg teljesen és így a teljes ésszerű munkamegosztás sem valósítható meg. A technikai fejlődés mi­ att maguk a termelő organizációk is bo­ nyolultabbak lettek, a tényleges munka­ erőt egyre inkább az ellenőrzés, irányí­ tás váltja fel. E tevékenység sérüléke­ nyebb és könnyebben megzavarható az emberi kapcsolatszféra részéről. A fejlő­ dés mindig jobban halad abba az irányba, hogy egy-egy szervezetnek nem a termelés biztosítása a fő problémája, ennél sokkal nehezebb az alkalmazko­ dás a szüntelen változó piaci igények­ hez, technikai színvonalhoz, egyáltalán az új követelményekhez. A vizsgálatok és tapasztalatok szerint az organizáció ilyen értelmű feladatai fejlődése érzi leginkább kárát a bennük dolgozók pszichés feszültségének és disz harmóniás kapcsolatainak. Ami az organizáció szempontjából hát­ rányos emberi feszültség, ellentét, az a szervezetben mint munkahelyen tevékeny­ kedő ember számára lelki teher, psziches stressz, amelyet nem szívesen vállal, amely elől menekül. Munkahelyétől el­ várja, hogy ilyen feszültségek alól men­ tesítse. Az emberi problémák, személyi ellen­ tétek jelenségeit a modern üzemszocio­ lógia a munkahelyi légkör, munkahelyi atmoszféra koncepciójával szokta kife­ jezni. A munkahelyi légkör fogalma azt jelenti, hogy az emberi viszonyok jellege, érzelmi tónusa úgy hat a munkahely dol­ gozóira, mint az éghajlat, a fizikai légkör az emberre. Ha a fizikai légkör, időjárás kellemes, enyhe, akkor az ember kedve, 9 �közérzete, munkaképessége jő. Ha a lég­ kör nyomott, feszült, a hangulat rossz, az intenzitás beszűkül. A munkahelyi légkör fogalma még azt is érzékelteti, hogy tú l­ zottan mély, túl kellemes a klíma, amely­ nek negatív hatása az ellenpontjával azonos. A munkahely túlzottan „meleg” légköre ugyanúgy tapasztalati tény a ma­ ga hátrányos kihatásaival, mint a túl zord, feszült légkör. A munkahelyi légkörnek négy fő össze­ tevője van. Egyik a közvetlen kollektíva emberi kapcsolatainak jellege. Szocioló­ giailag ez közvetlen kiscsoportnak fo­ gadható el. Optimális esetben e csoport munkatársai kedvelik, ismerik és elvise­ lik egymást, közösek a szokásaik és né­ zeteik. Másik összetevője a más kollektí­ vához, és funkcionális rétegekhez való viszony. A legnagyobb feszültség és el­ lentét lehetőségét magában hordó mun­ kahelyi viszonylat a vezető — beosztott reláció. Ennek zavara hat ki leginkább a munkára, a teljesítményre, mivel a relá­ ció tartalma éppen maga a munka. A vezetőnek - bár körülhatároltan — ha­ talma van, ez a hatalom bántás, sértés forrása lehet. Az organizáció szempont­ jából szinte mindegy, hogy ebben a vetületben tényleges vagy csak vélt sére­ lem alakul ki, a csalódás érzése azonos. Harmadik összetevő a munkahelyhez és a munkakörhöz való általános viszonyu­ lás, a munkahelyi szervezetről a dolgozó­ ban élő kép, képzetrendszer. A negyedik a közvetlen munkakörrel való elégedett­ ség, azonosulás. Általában biztosan le­ het rossz légkörre következtetni, ha is­ métlődnek, vagy rendszeressé válnak az indokolatlan termelési zavarok, a terme­ lés vagy egyéb szervezeti teljesítmény minőségének indokolatlan romlása, a rendkívüli események rendszeressé válá­ sa, az adminisztratív módszerek gyakori alkalmazása, a nagy arányú indokolat­ lan hiányzás. Jó munkahelyi légkörre mutat az említett jelenségek hiánya, vagy ezek gyors megoldása, a kollektíva nagy teherbíróképessége, a rendkívüli feladatok, megterhelések vállalása és megoldása, az öntevékenység, kreativi­ tása. A túlzottan jó légkör azért érde­ mel említést, mert a jó vagy optimális munkahelyi légkör fogalma túlzott kolle­ gialitást, cinkosi viszonyt, kölcsönös elv­ telen támogatás képzetét, igényét idézi fel. A túlzottan jó légkör következményei hasonlóak a rossz légkörből fakadó fent leírt következményekkel. A rossz légkör intellektuális és érzelmi erőket von el a munkától. Ezek benyomá­ sai visszhangzanak a tudatban, átélés­ ben, olyan érzelmeket keltenek, amelyek a figyelmeit zavarják, az érdeklődést csökkentik. A felelősségvállalás megne­ hezül, a spontaneitás, kezdeményező­ készség csökkent, a dolgozók rituálisan ragaszkodnak a kialakult szabályokhoz, nem vállalják a döntéseket. Ez különö­ sen váratlan helyzetben bizonyul hátrá­ nyosnak. Másrészről a rossz légkör ide­ ges feszültséget válthat ki a dolgozókból és ez elősegíti bennük a különböző vi­ selkedészavarok, a neurózis megjelené­ 10 sét. A jó légkör mentálhigiénés védelmet jelent. A személyiségnek biztonságot ad, önértékelését fokozza, olyan képessége­ ket és hajlamokat nyit meg és tesz hasznosíthatóvá, amelyeket semmiféle szerző­ dés vagy előírás nem tud kifejezni. Általában: minél kevésbé termelő jel­ legű az organizáció, annál meghatáro­ zóbb benne a légkör hatása. Különösen nagy jelentőségű ott, ahol a munka cél­ ja elsődlegesen az emberre irányul. Így elsősorban: iskolák, oktatási, nevelő in­ tézmények, kórházak, hivatali szervek. Legnagyobb jelentősége a légkör sza­ bályozása, meghatározása szempontjá­ ból a vezetésnek van. Igen nagymérvű organizációk csúcsvezetésének közvetlen hatása nem érvényesül a légkört illetően. Minthogy a közvetlen vezetés meghatá­ rozó ebből a szempontból, így e vezető vagy vezetők személyisége és vezetési stílusa kiemelkedően fontos szerepet ját­ szik. Lényegében három fajta vezetési stí­ lus lehetséges. Az autokratikus, a gyen­ ge, passzív és a demokratikus vezetési stílus. Az autokratikus a legkönnyebben kialakítható, hatékony és biztonságos vezetési mód. E stílus alapját képezi és erejét nyeri hagyományosan komoly, magabiztos, méltóságteljes viselkedés­ ből, ebből fakadóan a mások vélemé­ nyére, kezdeményezésére kevésbé van te­ kintettel. Árnyoldalai e vezetési módnak számottevőek: csökken a dolgozók kez­ deményezési kedve, a kapcsolatok feszül­ tebbek, több az irreális, nem teljesíthető igény. Ezen igényeket a vezető váltja ki a dolgozókból úgy, hogy a tekintély hely­ zetéből engedélyez, utasít, dícsér vagy elmarasztal. Viselkedéséből azt olvassák ki, hogy személye játsza a legfőbb sze­ repet, nem pedig a munkahely szervezeti elvei. A tekintélyes, hatalmas személy különböző lélektani mechanizmuson át a dolgozók személyiségének éretlen, gyer­ meki rétegeit mozgatja meg és ebből származik egy sor ki nem mondott elvá­ rás, sértődöttség, furcsa félelem. Gyak­ ran igen lelkiismeretes vezetők bonyo­ lódnak az autokratikus vezetői stílusba önszántuk ellenére. A gyeplőt elengedő, passzív vezetési stílus mind a légkör, mind a munkaszer­ vezés oldalán anarchiát és belső viszály­ kodást szűl. A demokratikus vezetési stílus magá­ ban hordozza az autokratikus vezetés előnyeit, azonban felnőttes vezető— beosz­ tott viszony elősegítésével mind a légkör, mind a termelés oldaláról optimálisnak mondható. Ebből a szempontból elkerül­ hetetlen az organizációban élő társa­ dalmi szervekkel való intenzív kapcsolat és nem utolsó sorban az idős, tapasz­ talt, lelkiismeretes dolgozók véleményé­ nek kikérése és figyelembevétele. Szociológiai szempontból az egyes or­ ganizációk társadalmi kiscsoportnak fog­ hatók fel. Magukon viselik a formális jelleget, ami azt jelenti, hogy a tevékeny­ ségi kapcsolatok felülről lefelé irányuló­ an, lépcsőzetesen vannak kialakítva. A hierarchia különböző statuspozícióihoz különböző felelősség, döntési jog kapcsolódik. Ugyanakkor informális jellege is van, amely a nem formális csoportkép­ ződményeket (szubjektív, érdekeltségi ala­ pon létrejött csoportokat) jelenti. Funk­ cióit tekintve az organizációk, a formali­ zált struktúrákból fakadóan a társadal­ milag kívánt és elvárt manifeszt funkció helyessége biztosítja az organizáció lét­ rejöttét és létét, mind a társadalom, mind a belső élet felé. A latens funkciók eleve nem elvárt kihatások, mellékhatás­ ként jönnek létre, leggyakrabban a ma­ nifeszt funkciók érvényesülését támogat­ va. A diszfun kcionális működések az or­ ganizáció belső rendjét, hasznosságát akadályozzák vagy lehetetlenné teszik, ritka kivételtől eltekintve a társadalom elvárásainak is ellene hatnak és az or­ ganizáció informális jellegéből fakad­ nak. A munkahelyi légkör szempontjából a helyes, reális manifeszt és latens funk­ ciók előnyösek, a diszfunkcionális ha­ tások súlyosan rontják azt, az organizá­ ción belül egészségtelen polarizációt okoznak, minthogy elsősorban érzelmi, szubjektív talajon támadnak. (Buda Béla: Munkahelyi légkör, Juhász Pál: neurosis meghatározza, Molnár László, Balogh József: Szociológiai ismeretek című munkáinak felhasználásával. A szerző.) �E Ó S S I K. S Á N D O R Gondolatok, emlékezések Írásomat főleg fiata loknak, ifjúmunká­ soknak, diákoknak ajánlom, akik az á l­ lamosítást csak a történelemkönyvek lapjairól ismerik. 1. Akad még zűrzavar a fejekben. Itt-ott ma is vitát kavar még az az először negyedszázad­ dal ezelőtt megfogalmazott kérdés, hogyan lehet valaki egy­ szerre tulajdonosa és munkása ugyanannak a gyárnak? S ha ezen a nyomon elindulunk, ezen kívül még jónéhány újabb kérdés föltehető. Akkor válik tulajdonossá a dolgozó, amikor leadja a munkakönyvét a személyzeti osztályon? Vagy már ko­ rábban is annak lehetett tekinteni, tulajdonosnak, akit — bár­ hová is menjen ebben az országban — közös vagyonunkból egy tízmilliomod rész mindenütt megillet? S mi van akkor, ha valakinek a magánvagyona már nagyobb ennél a tízmilliomod résznél? Vajon változatlanul igényt tart-e még erre, a külön­ ben is eléggé megfoghatatlan, közös tulajdonra? Sokkal hálásabb vállalkozás lenne szatírát csinálni ebből a témából. „Bemegy a munkás a felvételi irodába és felveszi magát dolgozni a saját gyárába . . . " Hát, bizony elég fur­ csán hangzik. Pedig a valóság, ha az előbbi fél mondat két­ ségtelenül groteszk is, nem áll messze ettől a megfogalmazás­ tól. Csakhogy nehezen áttekinthető összefüggések és áttételek egész sora bonyolítja a helyzet megértését. Tegyünk egy „szentségtörő” összehasonlítást, hátha meg­ könnyíti a tisztánlátást. A maszek kisiparos — hacsak nem nőtt túlságosan nagyra - vitathatatlanul egyidejűleg tulajdo­ nos és munkás a saját műhelyében. (Milyen jó is most, hogy máig fönnmaradt ez a korlátozott termelői tulajdonforma). Leg­ feljebb néhány embert foglalkoztat, akiket igyekszik igen jól megfizetni (és megdolgoztatni, hiszen ez az érdeke), de a kö­ zös munkával létrehozott tiszta jövedelem már nem közös. Az egyedül a „tulajé” . Ebben az egyszerű mechanizmusban vi­ szonylag könnyen felismerhető a benne szereplő emberek egy­ máshoz való viszonya. A négy és félezer embert foglalkoztató nagyüzemben sok­ kal nehezebb kitapintani az egyes ember helyét és szerepét. Elsikkadni látszik a tartalom, a munkás-tulajdonos bérmunkás­ sá redukálódik, a gazda szerepét az igazgató, a közvetlen ve­ zető látszik betölteni, különösen akkor, ha irányítási módszerei az ötvenes évek szintjénél tovább nem jutottak. Minden munkásnak nap mint nap azzal az erős és nyu­ godt tudattal kellene belépni a gyárkapun, hogy neki ITT MINDENHEZ KÖZE VAN. A munkás az össznépi tulajdon gaz­ dája tízmillió társával egyetemben — munkások, parasztok, ér­ telmiségiek egyaránt — , s bár eszmei ez a tulajdon, mert köz­ vetlenül nem birtokolható, de nem holt tőke, hiszen valamenynyiünk számára kamatozik. 2. Huszonöt évvel ezelőtt még nehezebb volt megérteni, mi­ lyen is lesz az a világ, amelyben nem lesznek áthághatatlan vagyoni különbségek, se kiváltságok; s az országot azok fogják birtokolni és irányítani, akik tegnap még kopott gúnyában, alkalmi munkára várakoztak a gyárkapuban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeket (akkor még Acéláru­ gyár) 1946 végén elsőként államosították a megyében. A nagy­ gyűlésen, amelyen ezt bejelentették, az első munkásigazgató Mekis József mondta, s okkal és joggal tarthatta a legjobb ajánlólevélnek a munkások megnyeréséhez: „Régi drehus va­ gyok! Közületek való . . . ” De azokban a nehéz, ellentmondásos napokban ez a gesztus magában túlságosan kevés lett volna ahhoz, hogy ki­ vétel nélkül valamennyi emberben egycsapásra felébredjen a tulajdonosi érzület. (Idáig máig sem jutottunk el.) A „melósok­ ban” túlságosan elevenen éltek a háborús megpróbáltatások, szenvedések, a biztos pénz, a forint nem tudta még elfelejtetni az inflációs időszak keserűségeit, nélkülözéseit. A feszültségek még minduntalan a felszínre törtek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy sokaknak egy darab disznóhús ígérete az államosításnál is nagyobb örömet oko­ zott. Sógor Ferenc, aki azóta is az SKÜ-ben dolgozik, a huzal­ műi lágyítóban csoportvezető, így emlékezik vissza egy apró epizódra: - A deszkapalánk tetején, nem messze tőlem ült egy munkás. Jól ismertem, nehezen beszélt, lassan, elnyújtva a sza­ vakat, sokszor megmosolyogtuk ezért. Majdnem mindenki ott volt a nagygyűlésen. Beszéd, bejelentik az államosítást, itt az új munkás-igazgató, hangzavar, éljenzés, taps, mert az embe­ rek többsége valóban tiszta szívvel örült az államosításnak. S amikor egy pillanatra csitult a lárma, a deszkapalánk tetején fölharsan az érdes, mély férfihang, méginkább széthúzva a szótagokat: „Na és, most már lesz-e kenyér, lesz-e zsír? Vagy nuku kenyér, nuku zsír?" Hát igen. Az éhező, a nélkülöző ember első kérdése, reakciója természetszerűen mindig is ez volt: mit lehet enni? Néha még a sokkal nagyobb tapasztalatokkal rendelkező bu­ dapesti munkások egyikének-másikának is zátonyra futott a bátorsága és a jövőbe vetett hite ezen a kérdőjelen. Negyvennyolcban a Vasas Szakszervezeti Központban dol­ gozott S. Ferenc. (Az SKÜ-höz torkolló Majakovszkij utca kövét tapostuk azon a napon, délután egy óra körül járhatott az idő, sok volt a járókelő, s Feri bácsi alig győzte fogadni az isme­ rősök köszönését, üdvözölni a szembejövőket. A beszélgetést állandóan félbe kellett szakítani. Róla még annyit, hogy vete­ rán acélgyári, régi párttag, egykori főbizalmi, ma is szakszerve­ zeti tisztségviselő. Feleségével úgy negyven éve laknak a gyári lakótelepen a nemrégen kétszobássá átalakított munkáslakásban. Nem sok ideje van már hátra a nyugdíjig. Szívesen meg­ mutatja kitüntetését, okleveleit, régi dokumentumait; telt a r­ cán a sokat átélt, harcait mindig tisztességgel végigküzdő ember bölcs derűje. Középtermetű, zömök testalkatú, haja már ősz. A közvetlen egyszerűség jellemzi minden mozdulatát, gesz­ tusát, mondatát; élvezetes jó előadó. Menetközben azt is ész­ revettem, hogy a hétköznapi háromnegyedes nagykabátjának bizony már eléggé kopott a gallérja. Néhány nappal később az ünneplőben is láthattam, esküvőre mentek a feleségével. No, abban a ruhában egy kormányszintű fogadáson sem val­ lottak volna szégyent.) - Akkor az volt a feladatunk, hogy kidolgozzunk egy min­ den szempontból elfogadható teljesítménybér-rendszert. mondta. — Negyvennyolc tavaszán kellett a száz dolgozónál többet foglalkoztató üzemeket államosítani. Engem is meg­ bíztak, hogy az egyik kis vasipari kócerájban képviseljem a néphatalmat. Gondolhatja, hogy mennyire szabadkoztam. „M i­ ért éppen engem küldtök, elvtársak? — mentegetőztem. - Én még soha életemben nem államosítottam.” — Mire a válasz: „Nem féltjük mi magát S. elvtárs! Elég talpraesett, határozott embernek ismerjük. Mire kiáll az emberek elé, biztosan tudni fogja, mit kell ilyenkor csinálni.” - Ki is mentem. De nem ám hatósági segédlettel. Csak úgy, egymagamban. Bemegyek az üzembe, rögtön azt kérdez­ tem, van-e itt szakszervezeti megbízott? Hát hogyne lenne. Akkor én azzal szeretnék beszélni. Mondom neki, hogy mi van, hívja össze az embereket, államosítani fogjuk az üzemet. Ment is minden, mint a karikacsapás. A tulaj sehol, csak egy nő a kulcsokkal, mindene festve volt, a szája, a szeme, a haja, a körme, talán még a köldöke is. Azt mondja, hogy ő a főköny­ velő. - Jól van — mondom magamban. — Essünk túl a dolgon. Az egyik műhelyben már összegyűltek az emberek, rövid be­ szédet mondtam nekik, aminek az volt a csattanója, hogy mos­ tan pedig államosítani fogjuk az üzemet. Az emberek persze megtapsoltak. No, nincs itt semmi baj — gondoltam. De a fes­ tett nő nyomban éktelenül visítozni kezdett: „Jól gondolják meg emberek, hogy mit csinálnak. A tulajdonos teljes jogú megbízottja vagyok, számszaki ember, jól ismerem az üzem 1 1 �anyagi helyzetét. Tízezer forintra rúg a deficitünk. Mi hasznuk lenne belőle, ha ezt a csődtömeget államosítanák? Azt meg tudják-e mondani, hogy miből fogják a hét végén a béreket kifizetni?” — Tudja, akkor még hetenként fizettek — folytatta a tör­ ténetet S. Ferenc, a Kohász eszpresszóban. — Ha észbe nem kapok, ez a nőszemély fellázítja ellenem az embereket. A ke­ nyér nagy szó volt akkor, úgy érezték, hogy az kerül veszélybe. Mit tehettem? Azt mondtam, ne hagyják magukat félrevezetni, higgyék el, az államnak meg se kottyan tízezer forint, van még ott bőviben, ahol a többi piroshasú bankót csinálták. Nyugod­ janak meg, ezután is lesz miből fizetni. Erre elcsitultak az indu­ latok. A végén még meg is szavaztattam az államosítást. Akár hiszi, akár nem, mindenki benne volt . . . — Annyira biztos volt abban, hogy tényleg lesz miből f i­ zetni? — kérdeztem. — Dehogyis, — mosolygott pajkosan, hunyorogva. - Csak hát valami biztatót feltétlenül mondanom kellett. 3. Egy ügyes oldalvágással szeretném mellékesen a köztu­ lajdonba vétel hitelét és értékét rontó, máig ható vélekedést hatástalanítani. Azt mondhatja valaki, ha én a maszeknál többet keresek, mint az állami iparban, akkor mi hasznom az államosításból? P. Sándor nyugdíjastól hallottam erre egy találó tanmesét: — Hol volt, hol nem volt - Hajdúban, vagy Biharban, most már nem tudom - , elég annyi, hogy élt egy szegény szabómester, akinek két fia volt. Amikor eljött az utolsó órája, így szólt a két szép szál legényhez: „Szegény vagyok másom nincsen, csak a mesterségem és a műhelyem, ezeket rátok hagyom. Dolgozzatok, ahogy én, s akkor boldogulni fogtok.” De a két fiú már az első napon összekülönbözött. „Nem dolgo­ zok bagóért — méltatlankodik a kisebbik — , se pénzünk, se ke­ nyerünk, a kuncsaftok meg ki tudja, mikor fizetnek? Inkább át­ megyek a szomszédba dolgozni, a gazdag szabómesterhez. Ott naponta öt tallér üti a markom.” Így is lett. Attól kezdve a gazdag szabómester még gyorsabban gazdagodott, míg az idősebb testvér nem győzte egyedül a sok munkát. Nos, az aranyat tojó tyúkot valóban dőreség levágni és fölfalni. A közös tulajdon, a társadalmi tulajdon az az arany tyúk, amely — a magántulajdon formával szemben - nem egyegy ember, hanem valamennyiünk jólétének forrása és előfel­ tétele, magában rejti a bőség holnapi lehetőségét, csak az kell hozzá, hogy tényleg mindenki úgy dolgozzon, ahogy a sa­ játjában szokott. Ha az államosítás napján egyesek azt mond­ ták: „Nekem eddig is dolgoznom kellett, meg ezután is dol­ goznom kell. Hol itt a különbség?” Hát, ez a különbség. Nem mindegy, hogy valaki magának — ha közvetve, áttételesen is — vagy másoknak dolgozik. A kételyek, gondok ellenére az emberek többsége kemé­ nyen dolgozott. És reménykedett. Ö sztönösen megérezte, az államosítás jelentőségét, ha szóban, a „csajkarendszer, közös asszony” maszlagával beoltva, berzenkedett is ellene. S nem kevés volt azoknak a száma sem, akik tudták, mit miért csinál­ nak. Idézet a „Salgótarján története” című monográfiából: „A hároméves ujjáépítési program (1947. augusztus 1-én indult. A szerző), továbbá a tervcikluson is túlmutató célkitűzé­ sek népszerűsítése adta a MKP választási propagandájának gerincét. (A 47-es választásokról van szó.) A rendkívül igényes és sok aprómunkát igénylő tervezés után a dolgozók széles rétegeinek meghallgatásával, javaslataival készült ujjáépítési program még a későbbiek során is igényelte a társadalmi szer­ vek mozgósító, szervező tevékenységét. A munka eredményes­ ségét nagyban elősegítette, hogy a munkások, értelmiségiek, alkalmazottak lelkesen vettek részt a város újjáépítésben.” Persze a felszíni jelenségek gyakran feleseltek akkortájt ezzel az értékeléssel. Időnként fölerősödött az elégedetlenség, újabb és újabb feszültségek támadtak. Volt itt ultimátum, sztrájk, asszonylázadás. Például „1946. május 28-án - a rossz élelmezési helyzet elleni tiltakozásul - a salgótarjáni kő­ szénbánya rt-hez tartozó kőkúti bányászok, a zagyvapálfalvai központi műhely dolgozói és a Hirsch-gyári dolgozók beszün­ 12 tették a munkát. A bányászok közül mintegy ötszázan felvo­ nultak a bányaigazgatóság elé, ahol kórusban adták elő kö­ veteléseiket: „Élelmet és pénzt nem kérünk, hanem követe­ lünk!” Az indulatok főleg a gazdasági nehézségekből, a fel­ színi ellentmondásokból táplálkoztak, s arra a megalapozat­ lan „illuzionizmusra” utalnak, amely az államosítástól vala­ mennyi probléma azonnali megoldódását várta. Volt azonban ennek a rég megújuló elégedetlenségnek egy új vonása, amit akkor talán még sokan nem vettek észre. Síéter Pál, az SKÜ gazdasági tanácsadója mondta erről: „Azelőtt általában kér­ tek a munkások, alázattal, lélekben meggörnyedve, mintha nem jogos járandóságukat, hanem alamizsnát kunyerálnának. A felszabadulás után ezt tanulták meg először az embe­ rek. Többé nem kértek, hanem követeltek.” Sőt hozzátehetném, akadtak, akik követelőztek. Közben se szó, se beszéd, kivitték a gyárból, amire éppen szükségük volt, azzal a felkiáltással, hogy „úgyis minden a miénk!” A munkában egyáltalán nem szaggatták az istrángot, mert azt tartották, hogy a saját gyárukban többé nekik senki ne pa­ rancsolgasson, ők úgy dolgoznak, ahogyan jólesik. Ezekbe a hibákba néha még a józan gondolkodású munkások is bele­ estek, loptak kényszerűségből, mert nélkülöztek, s tiltakoztak a munkatempó növelése, a nagyobb fegyelem ellen. Csakhogy a kérdést végül ők mégis így tették fel: „Ha a más tulajdonát megbecsültük, miért éppen a sajátunkra ne vigyáznánk? Ha a gyár urainak tudtunk dolgozni, most magunknak nem lenne érdemes?” - Sokan nehezen tudták megérteni, hogy ez az ország csak általunk lehet azzá, amivé tenni akarjuk — mondta nekem nemrégen egy idős gyári munkás. — Mert akárhogyan nézzük, értünk és általunk történik minden. Ha rosszul csináljuk a dolgunkat, ha belenyugszunk abba, hogy valami nem jól megy, akkor saját magunknak okozunk kárt. Így volt ez az államosí­ táskor, s így van mind a mai napig. A fiamnak is mindig ezt mondtam. Mire egyszer megkérdezte: „Na és ötvenhat? Meg a beszolgáltatás? És a törvénytelenségek, a túlkapások? Azok is értünk történtek?” Nem, nem értünk, fiam — mondtam csendesen — de általunk . . . Akad még zűrzavar a fejekben. Hivatásommal jár, hogy gyakorta megfordulok gyárakban, műhelyekben, munkások között. Az emberek többnyire egymás között beszélik meg gondjaikat, kételyeiket. A termelési tanács­ kozások — legalábbis az államosítások idején lezajlott, robba­ nó hangulatú röpgyűlésekhez képest - viszonylag csendesek. „Nyugodtabb a légkör — mondta valaki. — A megélhetés nem okoz gondot. Főleg kis dolgok vannak. Nincs miért hangos­ kodni.” A passzivitásnak persze sok más oka is lehet, de az okok többsége - talán nem túlzás ezt állítani — a tulajdonosi szem­ lélet hiányában vagy gyöngeségében gyökeredzik. Ha a sajá­ tomról van szó, akkor a kis ügy sem kis ügy, ha a máséról — ki tudja, kiéről — akkor a nagyobb se fáj annyira. Ennek a je ­ lenségnek a külső megjelenési formája a közömbösség, a mun­ kások tényleges szerepének alábecsülése. Nemrégen a pásztói Szerszám- és Készülékgyárban (kisüzem, alig kétszáz valahány dolgozót foglalkoztat, az üvegiparnak készülnek itt gépek, tar­ talék-alkatrészek, üvegformák) nagyon érdekes vita alakult ki a Szabadság szocialista brigád tagjai között, hogyan osztanák el egymás között a béremelésre fordítható forintokat? Amikor a legfontosabb kérdésben állást kellett foglalni, az egyik la­ katos így kerülte meg a döntést: - Teljesen mindegy, hogy mit mondok. Úgyis az történik, amit a vezetők akarnak. Sok-sok ütközési pont van az elveink és a gyakorlat kö­ zött. (Sajnos a napisajtó mechanizmusa nem igen teszi lehető­ vé az alapos elmélyülést az emberi-társadalmi konfliktusok mai szövevényében az újságnak nem annyira felderítő, mint inkább újramagyarázó, illusztratív szerepe van.) Ezeket az á l­ landóan újratermelődő kisebb-nagyobb feszültséggócokat rendszeresen fel kellene tárni és semlegesíteni. A közömbös­ �ség egyik ellenszere: döntésre késztetni az embereket, nem elégedni meg egyetlen területen sem a formális jelenlétükkel és hozzájárulásukkal. Mert dönteni annyit tesz, mint elkötelezni magunkat, önként vállalni a cselekvést. Mi is kell ahhoz, hogy a munkás valóban sajátjának érez­ ze a gyárat? Íme az utóbbi években sokszor hallott vélemények: — Hol anyag, hol szerszám hiányzik. Azt hiszi, hogy a sa­ játomban ilyen előfordulhatna velem? — Minek hajtani? Hol­ nap hozzáigazítják a normákat, a bér meg marad a régiben. - Ha valaki „kivisz” valamit, behúnyom a szemem. Az ő dol­ ga. Ha a portás kiengedi . . . Nekem ettől nem lesz se több, se kevesebb a fizetésem. — Nagy úr a mi igazgatónk. Udvari­ asnak, udvarias, azt nem mondhatjuk. Csak éppen úgy beszél velünk, mintha még mindig hátulgombolós nadrágot horda­ nánk. - Mindig azt mondják, szóljunk hozzá, szóljunk hozzá! Na és minek? Azt még csak látom, hogy mit csinál a haverom a szomszédos munkapadnál. De azt gondolja, belelátok én, hogy mit kotyvaszt a főkönyvelő a szobájában? — Van itt ná­ lunk néha olyan eszem-iszom, hogy a kutyák is töltötthúst za­ bálnak. Nahát, amíg ez így van, addig nekem se prédikáljon senki a tisztességről. Szándékosan választottam negatív példákat. Akár a gya­ korlat sántít, akár a mindennapi tudat torzít túlságosan, vagy mindkettő közrejátszik e sommás megállapításokban, minden­ képpen betegségtünet, ami figyelmet, kezelést igényel, nem intézhető el kézlegyintéssel. A tulajdonosi szemlélet erősítésének egyik sarkköve a szo­ cialista demokrácia. A másik hatékony eszköz a közvetlen és közvetett érdekeltség. Mesterházi Lajosnak, az Új Írás februári számában megjelent „Az új ember jegyében” című írásából idézek: „ Üzemekben és szövetkezetekben mindenkinek, aki a közös termelőmunkában részt vesz, állandóan és következete­ sen tapasztalnia kell, hogy egyéni érdekét csak a közösség érdekében találja meg: Hogy amit a munkájáért kap, azt ő maga adja magának, aszerint, ahogyan a közös javak meg­ termelésében részt vesz.” Meg kell mondani,, az utóbbi évek­ ben mindkét területen sokat léptünk előre. Ahogy a képviseleti rendszer is napjainkban egyre inkább megtelik tartalommal, bár még mindig túlságosan sok a formális elem. S van még valami, amit nélkülözhetet lennek tartok egy szocialista államban, ez a hatékony társadalmi önkontrol. Az egészséges, erős szervezetre az a jellemző, hogy elszigeteli, megsemmisíti a kórokozókat. Agyi parancs, felső utasítás nél­ kül. Nem szükséges — vagy nagyon ritkán — az injekciós-gyógy szeres (adminisztratív) beavatkozás. Mit értek társadalmi ön­ kontrolon? A szótáramban ez nagyon összetett fogalom. A leg­ fontosabb elemét kiemelve: a közösségnek azt jogát, hogy közvetlen ellenőrzést gyakoroljon a gazdasági-társadalmi élet minden területén, s módja legyen az érdekeivel, céljaival el­ lentétesen ható tényezők és jelenségek állandó korrekciójára. Természetesen, az ehhez szükséges egyéni öntudat és felkészültség az embernek nem veleszületett sajátja. Gyakorolni kell, akkor fokozatosan - legalábbis az emberek többségé­ ben — kialakul a készség, a tapasztalat megizmosítja; nyomá­ ban letisztulnak a világról, a közvetlen környezetről alkotott nézetek. Az egyén, ha akar, sem húzódhat be többé a közöm­ bösség csigaházába, mert ráébred, hogy ITT MINDEN A Ml DOLGUNK . . . A ma illúziója: ha egyszer elmondtunk, szóvátettünk valamit, utána akár ölbetett kézzel ülhetünk, a többi nem a mi gondunk, mert ezzel automatikusan s azonnal meg kelle­ ne oldódni a problémáknak. Pedig a helyes elképzelések, ész­ revételek érvényesítése harc ma is, ahogy mindig is az volt, hiszen — ha valóban helyes, akkor feltétlen — téves helyzetér­ tékelések, kényelmes beidegződések, megcsontosodott, megváltozhatatlannak látszó gyakorlat, sőt sokszor objektív ténye­ zők állnak velük szemben. Nem szabad a harcba belefáradni, megsértődni, elked­ vetlenedni és sündisznóállásba vonulni. Újra és újra szólni kell. S tenni, ha lehet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagyipar és a kereskedelem államosításának 25. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül MAKALICZA JÓZSEFNEK, a nógrádi szénbányák lakatos cso­ portvezetőjének a MUNKA ÉRDEMREND arany fokozata KASPÁR LAJOSNAK, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kapa­ kovácsának. ID. SARLÓ BÉLÁNAK, az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyára üvegfúvójának a MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata EPPICH ERNŐNEK, a Nógrád megyei Állami Építőipari Válla­ lat osztályvezetőjének, HAJDÚ ANDRÁSNAK, a nógrádi szénbányák vájárjának, JAKUS LAJOSNAK, az ötvözetgyár kapcsolótábla-kezelőjének, LAKATOS KÁROLYNAK, a LAMPART Zománcipari Művek sal­ gótarjáni gyáregysége esztergályos csoportvezetőjének, ULLMAN JÓZSEFNEK, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideg­ hengerészének a MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetést adományozta. 13 �LÁTOGATÓBAN HANN F E R E N C Transsylvania részlet egy útikönyvből Adrienne a Love Strory fordulatait magyarázza, míg én a telefonkapkapcsolásra várok Nagyvárad főpostáján. Kolozsvár meglepően gyorsan jelentkezik. Kicsit idegesen kezdem el motyogni, hogy Szervátiuszékat keresem Magyarországról, írni szeretnék róluk, azért telefonálok, mert nem vagyok biztos benne, visszaérkeztek-e már Farkaslakáról. Gondolom, ké­ szen van már a Tamási-„emlékmű", hiszen hetek vannak csak az avatásig. — Tegnap érkeztek — mondja egy női hang. —, jöjjön n y u g o d ta n ... Jólesik a hegyek alatt álldogálni. Csak külföldi kocsiknak intek. A d ­ rienne kioktatott: itt autóstoppal is csak pénzért viszik el az embert. Az Austinban két belga lány ül, a tengerhez mennek. Vidámak, vargabetűket terveznek. Kitűnően szórakoznak angol, német, latin elemekből összetákolt mondataimon, Csucsán megállnak néhány percre. Megkértem őket. Jól érzem magam. A két lány számára nem jelentek meglepetést. Vállamra akasztott postástáskám nem izgatja fel őket, észre sem veszik. (Amikor át­ sétáltam a határon, meghökkent néhány tisztviselő: „Mit keres itt gyalo­ gosan egy szabályszerű útlevéllel rendelkező magyar postás?” ) A lányok kezembe nyomnak egy szendvicset, meg egy kártyát: „adress, adress” ismételgetik és letesznek a Szamos partján. A Rahovei utca egy domb gerincén nyúlik el. Macskaköves utcácskák idegei futnak föl rá. A kis kertkapu fölött fogantyú akad kezem ügyébe. Meghúzom. M in­ denféle méretű és hangú csengettyűk, kolompok szólalnak meg. A manza rd ablakból női fej bújik elő. — Én telefonáltam tegnap Váradról — dadogom. — Arra jöjjön! — mutat a szekérszélességű kapu felé. Az udvaron szobrok. Finoman munkált fekete kőfej, félig elkészült figurák. Ü lök a vastag, erős pokróccal letakart díványon. A műterem tele szobrokkal, a székek, lócák, az ajtófélfák faragottak, egyszerűen, pózmen­ tesen megmunkáltak, arra valók, amire szánta őket az ember. Hézagos testű fémkrisztus röppen a térben, vasszegekkel átvert te­ nyérrel, mint aki már mindent tud, amit tudni lehet, s aki — talán éppen azért - már mindent feladott. Mögötte feketén magasodik a mádéfalvi veszedelem paraszt-pietája: roskadt férfit tart az egyszerre kemény és lágy arcú székely asszony: lábuknál tanácstalanul ácsorog egy gyermek. A párkányon térplasztikák, nonfiguratív vázlatok, szobrok. Előttük áll és néz velem farkasszemet Petőfi. Idős, magyar paraszt-arcú férfi lépdel lefelé a lépcsőkön. — Ne ha­ ragudjon, csak most jutottunk az ebédhez. Vendégeink voltak, pár perce mentek el. Motyogok valamit, hogy csak nyugodtan ebédeljenek, én elnézelődök itt, ráérek, s Jenő bácsi (az első pillanatban így csontosodott meg bennem a név) eltűnik a lépcsőfordulóban. Ü lök a szobrok között, lábamnál a felnyitott gyomrú újságkihordó tás­ ka, ízlelgetem a szavakat, hogyan is fogjak majd hozzá. Szervátiusz Tibort harmincnak nézném, ha nem tudnám, idősebb egy évtizeddel. Mégsem tudok a látványtól szabadulni: - Szervusz - mondom, és előkotrok néhány példányt a folyóiratból — ebben a lapban szeretnék írni rólad . . . rólatok, még nem tudom, hogy mit és hogyan. Nézegetjük a Palócföldeket. Salgótarjánról mesélek. Messze van. A beszélgetés akadozik. Szervátiusz nem tartozik a teliszáj, harsogó emberek közé. Szűkszavú. Vitatott szobrokról (Melocco kitűnő Adyjáról, Kő Pál új szoborterveiről) magyarázok. Jenő bácsi mellénk ül. Közös ismerősök homályos árnyai köd­ lenek fel mögöttünk. Enikő asszony ősi női ösztönnel próbálja megmenteni a haldokló beszélgetést, mely nem a szimpátia hiánya, hanem a szavak korlátozott hatalma miatt látszik csődbe menni. Telefon cseng. Vendégek. Kezdem kényelmetlenül érzeni magam. Ér­ zem: az a vendégjárás aligha lehet hasznos ebben a házban. A munkától veszi el az időt. Megérkezik N. Z. Művészettörténész. Vele van S. A., fiatal grafikus. Talán egyszer találkoztunk valahol, futólag. N. Z. rokonszenves, magas, kopasz férfi. Azonnal otthon van. Kedé­ lyesen körülnéz, kicsit nagy hangon — de nem agresszíven - megjegyez, kommentál, dícsér. S. A. leteszi az asztalra az Anna Margitról nemrég megjelent könyvecs­ két, elsimítja homlokáról hosszú, sötét haját, nem szól egy szót sem, leül, figyel. N. Z. élénken magyaráz. Egy északi festőről - barátjáról — bátyjáról mesél, aki rózsaszín szobába rózsaszín koporsót, rózsaszín jászlat, rózsaszín tehenet helyezett el, s e „kiállítás" nagyszerű művészi produktumnak talál­ tatott. Szervátiusz Tibor egyenes tartással ül a faragott széken. Alig szól, arcáról nem lehet leolvasni semmit. Sötétedik. Magasan vagyunk. Eső veri a tetőt, villámok futkároznak a falak mentén. 14 Cseng a telefon. Egy budapesti koreográfus és felesége jelenti be érkezését. Bejelentkeznek. És megérkeznek. A férfi szakállat visel. Borotvált pengeszakállat, mely elegáns, ódivatú és modern egyszerre. A nő középiskolai magyartanár-típus. Bölcs fintorai leplezni igyekeznek túlságosan is polgári nyolcvan kilóját. Nagyon is otthonosak. Máris játszanak. — Találjuk ki, melyik az idős mester, s melyik az ifjabb szobra! - Jó. Találjuk ki! - Szervátiusz Jenő! (Oldalpillantás, rosszalló mozdulatok.) - Nem találtál, nem találtál! - Ez is Szervátiusz Jenő! — Egy null. Tovább! — Ez a Tiboré! (Kínlódó arcrángások.) - Na, most te is melléfogtál! Egy : egy. Hét : háromnál Jenő bácsi feláldozza magát és kivonul a gyülekezet­ tel a bejárati ajtó mellől nyíló kis „raktárba” . Kiszolgáltatja fábavésett balladáit, népi történeteit a hozzá nem értő, mit sem sejtő kíváncsiaknak. Fél tíz. Már csak én vagyok „idegen” a házban. De a görcs feloldódott. Amikor indulnék, Tibor rámszól: — Természetesen itt alszol . . . de előbb megvacsorázunk. Zsebemben felnyüszít maradék tíz lejem, mely legfeljebb egy vacsora ellenértéke lehetett volna, egy szállodai szobáé semmiképpen. Fehér asztalnál ülünk. Enikő magasra emeli poharát: — Hát hozott isten nálunk! Vaskos, merev láncok hullnak le rólam. Nézem az arcokat, észrevették-e a fémes csörgést. Már úgy beszélgetünk, mint akik együtt űzték a halcsíkot az azóta megölt, elpusztított patakok kövei között, mint akik együtt fedezték fel a szemben lévő bérház ablakaiban, hogy a százas égők napkeletje a haj­ nalt jelzi. Észrevétlenül surranok ki a kapun kora reggel. Barátokat hagyok el. Csíp a levegő. Vállamat lehúzza a durva vászonból szabott tarisznya. Kilépek, mert messze van az országút. �Papp Lajos versei Konok és magyar A faluban harangszót álmodó délutánok egyikén Hangzott föl a megszületett sírás, a felhangzani bátor; s mint messzi isten-hívás a vakságra vetettek tévelygő seregéhez. Ö körfogat cammogott az úton, s mintha felleg követné, szállt a por sűrűn-siváran egyre. Későbben este lett. Csillag támadt remegve a mocorgó sötétben, különös éjszakákon. Elindult egy napon. Amerre útja vitte, a föllelt tengeren — holt puszta mindenütt. Széljárta, védtelen zsellér-ország; kihűlt, szederjes nép-ugar, temetők némasága. S mégis, a büszkeség, a gőgös, szent haragvás késztette szólani; konok volt és magyar a Kelet-nemzetségből, s mint ősi kard, a dal, a vers vált fegyverévé a bajvívó csatákon. Megkínzó fél-szerelmek golgotás vezeklője, kendőkben őrzött arc, kit alázón szerettek; fojtogató karok foglyaként, márvány-testek lüktető börtönében sem békült szíjra-láncra. Száján elkeserültek a mámor ízei. A boré fájdalom lett, a csóké kín, üszök és minden-egész eltört. Jajszóvá nőtt a köd. A vágy mint száraz ág, roppant, lehullt a fákról. Ült egy hűvös padon. A Semmi lépett mellé, az ős-Kaján; és semmit sem mondott már neki. Nézett eres szeme, mintha méregeti mindazt, ami még nincs. Azután úgyis mindegy. Halála szép vala. Úgy mondják, megkönnyebbült, hogy békés por lehet a test, a lélek nélkül. Fénylett kisimult arca a párnán, és megszépült. Lerázta nyűgeit; hogy él, gondol és érez. S reggel tüzes szekér, robogott, lángolt a nap. A holnap-tudó Illés tegnappá vált a mában. A vajúdó világ, tompán önnön bajában épp hogy észrevette hiányát a küzdők közt. Valaha volt egy ér; álmos és furcsa árok. Vad sás, meg lomha káka lakták a partjait. Átlépték, ha siettek. Nem épült rajta híd. A sás között tavaszkor duruzsolnak a békák. A város tizen­ három neve S talán volt, aki mindvégig másfelé nézett. . . . függnek kifordult nyakkal, átlőtt mellel fekszenek. Hatalom fekete-sárgára vált, hallgatag halottai. Köröttük villogó szurony-falak, gyávaság fekete-fehér stólája, csüggedés fekete könyve, megaláztatás sárgán-emelt keresztje, könnyek árulása. . . . oszlop és kampók, oszlop és Haynau fekete-sárga halottai, kifordult nyakkal, átlőtt mellel; egy kétjegyű szám emlékeinkben. S talán volt, aki mindvégig másfelé nézett. . . . az utolsó Vécsey volt. Előtte Damjanich, Leiningen-Westerburg, Knezich és Aulich, s Pöltemberg, aki kezdte és a dobok pergése; Pöltemberg volt az első. . . . megcsókolta a többieket. Az eget nézte, meg a földet nézte, a szálló felhőket, cikázó madarakat, és meghalt. Vécsey már nem csókolhatott meg senkit. Aulich Lajos Damjanich Lajos Dessewffy Aurél Kiss Ernő Knezich Károly Lahner György Lázár Vilmos Leiningen-Westerburg Károly Nagy Sándor József Pöltemberg Ernő Schweidel József Török Ignác Vécsey Károly S talán volt, aki mindvégig másfelé nézett. Tizenhárom névre még lehet, százharmincra aligha már, s az ezerháromszázat, a tizenháromezret, a százharmincezret elfeledtük. A város nevét is, ahol a sáncfal omló kövein nincsenek márványtáblák. Helyükön csak a gödrök. Újabb sírgödrök tán, holnapi-jeltelen sírjai a tizenhárom nevű emlékezésnek. 15 �Nap Fábián Kicsi sovány ublinkómadár A gyerek minden izgalom nélkül vágott át a parkon. H aj­ nalodott. Rá sem nézett a levont redőnyű házakra. Dacosan előreszegte fejét, a jambósapka mindenre elszánt, rövidnadrágos bohócinast varázsolt belőle. , ,- Ó, ha a talpa alá köphetnék, Egy húszasért nem adnám, nem én!” - dudorászta. A hajnali autóbuszok dürrögve, dobogva húztak el mellette. Felnőttek siettek kiszámított léptekkel, feltűrt gallérral, dérrel bajúszukon, táskáját vagy újságpapírba burkolt, rejtélyes tar­ talmú csomagokat cipeltek. A gyerek eljátszott a gondolattal: úgy mennek, mintha apró órarúgók, lendkerekek vezérelnék mozdulataikat, az arcuk nem árul el semmit. - Azért van ez - gondolta mert évek óta nem láttak madarakat. Mert a madarakra már ő is alig emlékszik, pedig nagyon alaposan megfigyelte őket. Kint állt a kapu előtt, amikor fel­ kerekedtek és elvonultak délnyugat felé. Azóta egyetlen madár sem tért vissza a városba. A kölyök egészen halványan emlé­ kezett a pihés tollgombolyagokra, gondolatban gyakran me­ lengette őket lerágott körmű ujjai között, fészket csinált nekik műfűből, hullott macskaszőrből. Különösen szerette a kicsi, szürke ublinkómadarat, amelyik csak akkor változtatja pom­ pázatosra tollait, ha jó emberre bukkan. ,,Az ublinkómadár nem nagyobb, mint két egymásra helyezett gyufásdoboz - írta az iskolai dolgozatban. - Röpköd a fák ágai között, de a leg­ több ember nem veszi észre. Ez azért van, mert az ublinkó­ madár kicsi, szürke és sovány, s a hangja olyan, mint a pergő falevélnek. Ha jó emberrel találkozik, csőre és szeme piros lesz: eperpiros, tolla sárga és kék, lába zöld. Én nagyon szere­ tem ezt a madarat.” - Állj csak fel — mondta fenyegetően Teknős, kezében a nyitott füzettel. — Miféle ostobaságokat hordtál itt össze? - Ez nem ostobaság - mondta a kölyök. — Nem? Ilyen madár nincs fiacskám! És eg yá lta lá n ... ma már, hálistennek, semmiféle madár nincs. Mi szükség lenne rájuk? Csak piszkítanak, meg surrogásukkal idegesítik az em­ bert. - Ó az ostoba - gondolta a gyerek, és bámulta a teknősbékaarcú embert, aki önhitten állt a katedrán. Felvillant előtte a kopaszodó koponya alól ravaszul pislogó, vizes szem­ pár. Látta a Teknőst, amint felváltva rohangál az alagsori és második emeleti folyosón, hátha felfedez valami szabálytalan­ ságot. Újra hallotta, amint széttárt karokkal magyaráz Albin bácsinak, a fűtőnek: ,,Rendben van, hogy maga az apósom, de számtalanszor megmondtam, hogy ne tegezzen a gyerekek előtt. Szólítson tanár úrnak!" Hogyan is hallhatott volna Tek­ nős az ublinkómadárról? — Tehát világos, fiam? Ilyen madár nincs! Semmiféle ma­ dár nincs. Verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat! Jobb lenne, ha az előmeneteleddel törődnél. A gyerek zsebredugott kézzel ácsorgott a Déli vasút peron­ ján. Volt annyi pénze, hogy a második faluig utazzon. Ott már akad erdő, mező, talán találkozhat az ublinkómadárral. És ha találkozik vele, neki talán megmutatja színeit: eperszínű szem­ bogarát, kék-sárga tollát, zöld-vessző lábait. Emberek tébláboltak, óráikat nézegették, topogtak a hi­ degben, senki sem törődött vele, kékrefagyott pucér combja sem tűnt fel senkinek. A vonat alattomos fekete kígyóként surrant a betonszál­ kákra támaszkodó tető alá. Két férfi ugrott fel előtte a lépcsőre, belsejükben cincogtak a hajszálrúgók. — Teknős most törheti a fejét - gondolta - , milyen csa­ pást találjon ki a mai napra. Az ablak mellett üldögélt. Zsebredugott jobb kezével zöld agyaggolyóját szorongatta. A házak hátrafelé lopakodtak, mező feküdt hanyatt a dombon, szél borzolta fű-üstökét. A szürke-lila köddrapéria lassan felemelkedett. 16 A kölyök úgy érezte magát, mintha színházban ülne, s egy igazán kedvére való darab első percei peregnének előtte. A fákat derékig érő cserjés vette körül. Még a vonaton megfigyelte, hogy ez az erdő kerek, mint a mesebeli. Alig várta hogy a vonat elsurranjon, eltűnjön szeme elől a koromtól fe­ kete, túlságosan hosszúra nőtt sikló, és sipkáját hátratolva besétált a fák közé. Megállt a tisztáson, lehúnyta szemét, kezét kinyújtotta, s t ürelmesen várt az eperszemű, játékos madárfiókára. Nem történik semmi Nézem törött lábamat, nem ilyennek képzeltem ezt a karácsonyt. A lány, akit szeretek, szélescsípőjű és karcsú. Biz­ tosan áll a fagyott tűleveleken. Félig árnyékban van. Ahogy hajladozik az ágak után vissza-visszatér egész teste a napos oldalra. Fényesebb lesz, holdszerűbb. Hátam mögött a gyalulatlan gömbfa-házfal meleget sugá­ roz. Kinyitom a szám, nyelvemre telepszenek a láthatatlan le­ vegőkristályok. Hatszögletűnek és kandiscukorszerűen áttet­ szőnek képzelem őket. A fagy is árnyékba vonult. Gondolom, ott hidegebb van. A lány, akit szeretek, felémfordul, kérdez valamit. Rácsodálko­ zom arcára. Szemei, mint lakkozott rubinmandulák ülnek a számukra előkészített hasadékban. Nevetgél. Ö rül, hogy sike­ rült elfoglalni ezt a világból önkényesen kihasított pár száz négyzetméteres Libertiniát: az erdészházat, ahol jószagú a l­ mák sorakoznak a poros szekrény tetején. Szép karácsonyunk ígérkezik. Nem is gondolok a szerelemre. Pedig általában sokat gondolok rá. A lány (akit szeretek) szintén sokat gondol rá. Mondhatnám, mindig. Nekem csak akkor nem jut eszembe soha, ha vele vagyok. Akkor nincs neve az egésznek. Valami­ lyen koboldköd (egészen enyhe, fátyolozott, laza) lep el, a mozdulatok kontúrjai elmosódnak, hullámzik minden, a gon­ dok törpe egerei artikulátlan ciccegéssel iszkolnak el a fák re­ pedéseibe, — Tüzet rakok. Aztán segítek neked bejönni — dudorássza a lány, akit talán azért szeretek, mert soha nem kel­ lett ezt bizonyítgatnom neki, zokszó nélkül fogadta zűrzavarai­ mat, nekifutásaimat, hanyatteséseimet, és soha nem mondta okítóan: „lám, megmondtam neked, hogy ne fogj ilyen bi­ zonytalan dolgokba, ugorj csak neki a százhatvanra állított lécnek, de a száznyolcvanöt már reménytelenül magas (külö­ nösen törött lábbal), meg se próbáld.” Somvesszőmmel kapargatom a fagyott havat. Sárga, vesz­ tett zöldjét sírató zuzmóféle bukkan elő. A szálak közeiben a föld lágyabb, mint reméltem. A sárga rostok kialakult hajszá­ lakként ágaskodnak ujjaim után. Kábultan cibálom, várom, hogy előbukkanjon az ejnyomorított gyerekfej, melyből sarjadt. A homlok kétoldalt horpadt egy picit, a szemek üregében a tél álmatag cincérei. Holt fiam bámul rám, nem volt ideje öregedni, épp olyan, mint hét évvel ezelőtt, amikor orvossá lett barátom titokban megmutatta a kórház jegelt tepsijében. A lány, akit szeretek, semmit nem tud erről. Mindenesetre nem kérdezi meg, hogy mit piszkálok azon a vacak fűcsomón. Áll az ajtóban. Pihés felsőajkán megtántorodnak a nap lendülettelen fénydárdái. Hónom alá szorítja alsó karját. Csú­ szom felfelé a fal mentén. Lábszáramban pattognak a csont­ szilánkok. Vigyorgok, mint egy izgatott hiéna, fogam között sí­ polva jár ki-be a levegő. Felhasítja nadrágom szárát, nézegeti a kékülő bőrt, meg­ erősíti a kötést. Fekszem az ágyon. Sunyi pókok űzik az alig látható fo­ nadékokat fölöttem. Elszántak és kimértek. Nyugodt vagyok én is. A lány (akit szeretek) fenyőágakat szór a dobkályhára. Szeretem az égett fenyőlevelek illatát. Tele van vele a szoba. Elbújok benne. Fekszünk az ágyon. Érzem életem fontos pillanatainak egyikét közeledni. A hullámok erősödnek, minden ellenállásom megszűnik. Merülök a teljes opálködben. �F á b ri P é t e r B á b a M ih á ly Menekülés a mentsvárból Zuhatag Megtorpanásra jut mindig idő. Mikor már minden arcra kiült az áhitat vagy a közöny, ne siesd el a lemondó legyintést. De ne tégy úgy, mintha azt mondanád, amit csinálni kéne. • Mert akkor kettős csapda lesz a szó, az aljasságra dupla lehetőség. Mint bál után konfettit a ruháról, rázd le magadról az illúziókat. S ha befon a fontoskodó fontolgatás, mintsem báb legyél, inkább fulladásig szorítsd a hurkot! Senkinek se fontos, hogy élsz, hogy itt élsz. Senki sem kívánta, hogy idejöjj. Nem árt, ha ezt tudod. Mikor már minden arcra, minden csalódás fölszínére máznak kiült az áhítat meg a közöny, s ha úgyse látják, akkor is: ne siesd el a lemondó legyintést. Megtorpanásra jut mindig idő. Kondorossy Emőke Nyughatatlanul Sokáig hallgattam bénán, szárnyszegetten is repülni vágyó magányom csonthéjas börtönébe zárva, és szoborként némaságra kárhoztatott szemeimből kő-könnyek peregtek, tompán hullva a múlandóság tavába. Csak a fájdalom kőszirmú virága nyílott, tüskés ágat hajtva néma szenvedésből, s bilincsbe vert ajkam szegletéről a Semmibe meneteltek a fáradt szó-katonák. De nem hallgathatok tovább! Mert nem lehet, hogy ne beszéljek, mert nem lehetek szótlan, amíg élek! Mert kínjaimból kigyöngyözött fényben kell tanítanom látni a vakot, és mezítelen lábbal tűzparázson át lépkedni a járni nem tudót . . . Mert így tudok csak fehéren izzó tűzbe hullni, szikrázó acélszavakkal fellegekre írni, a Nap útján végig csak így mehetek! A havas utcán álltam mélázva. A Salamony toronyba sze­ rettem volna felbandukolni, de éjszaka annyi hó esett, hogy teljesen befedte a kitaposott ösvényt, egy vékonytalpú félci­ pőmben pedig nem merészkedtem utat törni. A zuzmarás fák ágai megbillentek A szél leszökött a hegy­ ről és bukfencet vetett a zajló Dunában. Tovább indultam a Vár-presszó felé. A parkolóhely előtt egy Polski Fiat fékezett, majd lassan befordult a már ott álló Volga mellé. Irhabundás nő szállt ki a kocsiból. Egyedül. Meglépett a férjecskétől, gondoltam, biztosan itt van a randija. Lehet, hogy a nagy Ő az állami rendszámú Volgával érkezett. Aztán majd bent megjátszák, hogy véletlenül találkoztak. Amikor közelebb értem hozzá és rápillantottam, ismerős­ nek látszott. Lehet, hogy már találkoztunk valahol. Annyi nővel találkozik az ember, de csak minden századik éli túl a tisza­ virágéletű emléket. A bundás nő átjött az úttesten. Kétszer, háromszor is fe­ lém nézett. Lassította lépteit. Honnan ismerem, honnan isme­ rem, töprengtem. Aztán, mint mikor a vaksötétben hirtelen ki­ gyullad a fény és minden világos lesz, megtorpantam, felkiál­ tottam. — Vera, Verácska! Odaszaladtam, megöleltem. — Már azt hittem, nem ismersz meg. — Egy kissé megváltoztál — mondtam óvatosan, amikor nyugodt arcára, lilakarikás szemére néztem. Szinte árnyéka lett a régi Verának. - Gyere, megiszunk valamit. Régen nem látta­ lak. — Valóban. Két éve, vagy három? — Van annak három is. A presszóban alig voltak. A sarokasztalhoz ültünk. — Két konyakot — mondtam a pincérnek - Jaj, de várjon! Verára néztem, mert vezet és nem tudtam iszik-e. — És két kávét — mondta Vera. — Igenis. — Tudod, most szívesen iszom. Fázom. A kocsiban nem tudok melegíteni rendesen. Megittuk a konyakot. Vera kigombolta bundáját. Ekkor vettem észre, hogy feketében van. Nem sokat időztem ennél a gondolatnál, mert ismertem nagy családját és úgy véltem, valamelyik nagynénjét, vagy esetleg Bandi szüleit gyászolja, Ö regek voltak már. — Hát mesélj, Verácskám! — paskoltam kezére. — Mit meséljek? Élek. — Egy kis kiruccanásra jöttél? — csipentettem hamiskásan. — Esztergomba megyek. — És Bandi? Vera hirtelen felém fordult. Szeme kigyulladt. Egy pillanat múlva meg nedves lett. — Te nem tudod? . .. — Mit? — December 17-én meghalt. — Miii? Bandi meghalt? — Benne volt az újságban is. — Mi történt vele? Baleset? — Nem. Szívroham. Feldöntöttem a poharat, s ha nem kapom el, ezer darabra zúzódik szét a köves padlón. Jól ismertem Bandit. Amikor az egyetemre jártunk, barát­ koztunk is. Okos, értelmes ember volt.. Kitűnően vette a ka­ nyart a vizsgákon. A prof szerette volna, ha mellette marad, de ő „kiment az életbe", ahogy fogalmazta: valamelyik Váci úti gyárban lett mérnök. Filosz voltam, nem sokat értettem a mér- 17 �nöki tudományhoz, de megértettük egymást. Sokat vitatkoztunk is. Elvi síkon — ahogy mondtuk. Verát én mutattam be neki. Vera akkor negyedéves magyar-történelem szakos hallgató volt. Egyszer együtt mentünk kirándulni a Pálvölgyi barlanghoz, meg a Hármashatárhegyre. Bandi félrehúzott. — Mondd, te udvarolsz Verának? — kérdezte. — Nem én, csak együtt ló­ gunk. — Az semmi — legyintett Bandi. — Akkor én rákapcso­ lok. — Áldásom rátok — nevetten. Két hónap sem telt el, amikor esküvői tanúnak hívtak. Természetesen elmentem. Később, két esztendővel később meg Bandi lett az én tanúm. Egyszóval komák lettünk. Ica is megszerette Verát, így aztán sokat vol­ tunk négyesben. De akkor még meg akartuk váltani a világot. Bandi új módszereken töprengett, ha egy-egy újításért kapott egy kis pénzt, rögtön nagy dínom-dánomot csaptunk. Akkor még igen. Mert később egyre ritkábban találkoztunk. Hogy is mondják ezt? Elidegenedtünk egymástól. Néha, ha véletlenül összefutottunk, még fel-fellángolt bennünk az akarat, hogy jó lenne összejönni, beszélgetni. De mikor? Majd hívjuk egymást. És nem hívtuk. Ica is kerülte Verát. - Megiszol még egy konyakot? — fordultam Verához. Igen. De akkor kávét is kérek. - Hogy történt? — Hogy történt? Nem is tudom. A kollégái szerint egy terven vitatkoztak. Várták a Bandi döntését. Persze, mert fő ­ mérnök volt már. Ezt sem tudtad? Szóval, Bandi össze akarta foglalni a vita eredményét, el is kezdte, kissé hevesen, így mondták, és akkor hirtelen elhallgatott, félrebillent a karos­ székben és a keze lecsúszott az asztalról. Szívroham. Intettem a pincérnek. Amikor megkaptuk a konyakot, mindketten szó nélkül haj­ tottuk fel. — Korábban beteg volt? - Soha semmi baja nem volt. Ismerted Bandit, tudod, milyen erős, egészséges ember volt mindig. Az utolsó pillanatig. Egy pillanatra elhallgatott, megtörölte az orrát, hogy szipogását eltitkolja. - Azt hiszem, én vagyok az oka. Sőt, most már biztosan tudom, hogy én vagyok az oka! — Ugyan. — De, d e . . . Nem lett volna szabad engednem. Tudod hogy az első esztendőben milyen szűkösen éltünk a drága al­ bérleti szobában. Én mondtam Bandinak, hogy ez így nem me­ het tovább. Lakást kell szereznünk. De honnan? Hogyan? Pén­ zünk nem volt. Bandi rákapcsolt, dolgozott éjjel-nappal. Má­ sodállást is vállalt. Cikkeket írt. Ott volt mindenütt. Neve lett és jött vele a pénz is. Megvettük az öröklakást. Akkor még azt mondtuk, hogy lazítunk, ha lesz lakásunk. Bandi nem lazított, mert a lakást be kellett rendezni. Aztán megvettük az első ko­ csit. A harmadik abortusz után az orvos közölte, hogy nem lehet többet gyerekem. Bandi külföldre vitt. Akkor talán még kedvesebb volt hozzám, mint korábban. Minden évben külfödön nyaraltunk. De milyen pihenés volt ez? Hozta magával a mun­ kát, a terveket, a szakkönyvet, amit szerkesztett, vagy lektorált. Emlékszem, Várnában hetekig egyedül kószáltam, mert ő dol­ gozott. Csak néha mozdult el a munkája mellől. Tulajdonkép­ pen az én fizetésemre már nem volt szükségünk, csak azért ta ­ nítottam, hogy ne unatkozzam otthon egész nap. Mert Bandi reggel hétkor elment és este hatkor, nyolckor jött haza. Ha duzzogtam, elvitt vacsorázni. Ez a duzzogás sem volt komoly. Mindenem megvolt, amit akartam. Ha nem szerettem volna Bandit, ahogy szerettem, akkor engedek a köröttem legyeskedőknek, kihasználom a helyzetet és kész. Ismersz, kacérkodtam még veled is, de soha nem feküdtem le senkivel. Mintha csak megéreztem volna, hogy nem sokáig lehetek Bandié, de addig csak az övé leszek. A Balaton mellett megtetszett egy kis telek. Megvettük. Te nem jártál ott, akkor már volt köztetek valami. Előbb egy kis vikendházat építettünk rá. Ott töltöttem a nya­ raimat. Bandi szombaton délután lejött, hétfőn reggel meg ment vissza. Isteni volt, elképzelheted. Nagy társaságunk volt. külföldi útjaira, ha csak tehette, magával vitt. Persze, én akkor is egyedül voltam. De jó volt: megismertem Párizst, Londont, 18 Bécset, Rómát, Bukarestet, Varsót, Prágát. Egyedül. Este meg Bandival. Amikor főmérnök lett, a balatoni telken építkeztünk. Tavaly töltöttük benne az első nyarat. Kétszobás, verandás villa. Kettőnknek. Meg a vendégeknek. Mert vendégeink voltak. Mindennap. Bandi szerette a társaságot. Azt mondta, számára a jó társaság pihenés. És most december 17-én . . . Rettene­ tes . . . Megittam a maradék kávét. Vera megint a zsebkendőjét nyomogatta szeméhez. Egy buta gondolat sem jutott eszembe. Nem bírtam kinyögni egy szót sem. Vera szózuhataga mindent elnyomott bennem. Bandi már egy hónapja halott? Már egy hónapja! A vidám, jópofa Bandi. — Esztergomba megyek, a sógoromhoz, a kocsit eladni. Nem is tudom, mi lesz velem. Tudod, hogy nincs gyerekünk és most a Bandi rokonsága követelőzik. Főleg az öccse. A Bandi részét perli. Bandi szülei még élnek. A család beadott egy olyan írást, hogy nagy áldozat volt Bandi taníttatása, meg hogy az utolsó években egyáltalán nem támogatta és nem látogatta szüleit, miattam. Hallottál ilyet? Hogy én nem engedtem haza látogatóba. Nem értik meg, hogy nem volt ideje! Még az én számomra is alig-alig. Csak éjszaka. Arról meg én nem tehe­ tek, hogy Bandi nem küldött haza pénzt. Hát tehetek én arról? A kocsi a nevemen van, de minden más közös. A kocsit ela­ dom, hogy legalább az öröklakás részt kifizethessem. Hogy mi lesz a balatoni telekkel, villával? Nem tudom. Az ügyvéd sze­ rint a családnak esélye van. Ha megnyerik a pert, el kell adni. Rettenetes. Ha legalább egy gyerekünk lett volna! Legalább egy, egyetlen egy, akkor nincs ez a rettenetes tortúra, mert a Bandi része az övé. De nincs, érted, nincs. És most, amikért Bandi annyit gürcölt, dobra kerül! Minden, amiért halálra haj­ szolta magát! — Talán még nincs minden elveszve. Bízni kell. — Te nem ismered a Bandi öccsét! Legszívesebben kirúg­ na a lakásból is. Már a temetés napján megmondta: Bandi miattam lett haragba a családjával! Pedig ez nem igaz! És, hogy miattam . . . Kértem még egy konyakot. Vera már nem akart inni. Meg­ ittam az ő féldecijét is. Ittam és a torkom egyre szárazabb lett. Idegesen kopogtam az asztalon. Vigasztaló szavakon töp­ rengtem, de semmi, semmi sem jutott eszembe. Bandi messze került tőlem. A családjától is. De miért? Vera nem gonosz ter­ mészetű. Szeretett csillogni, flörtölni, de a légynek sem ártott. — Mennem kell — zökkentett ki meditációmból Vera. — örülök, hogy láttalak. Ilu, hogy van? — Köszönöm, jól. — És a gyerekek? — Azok is. — Egyszer elmegyek már, meglátogatom őket. — Gyere, bármikor. Begombolta bundáját, felhúzta kesztyűjét. A kocsi mellett álldogáltunk már, amikor megkérdezte: — És veled mi van? Magadról semmit se mondtál. — Megvagyok. Dolgozom. — Mit csinálsz Visegrádon? — Pihenek. — A múlt évi szabadságod? — Nem, nem. Az orvos javasolta a kórház után. — Kórházban voltál? Mi bajod volt? — December 23-án engedtek el. Mi bajom volt. Hm. A cardiológiai osztályon feküdtem. — Te is a szíveddel? Úristen, de boldog lehet Ilu, hogy te legalább beteg vagy, beteg lehetsz. Mert Bandinak arra sem volt i dej e. . . Szervusz. Csókolom llut. Felugrom hozzá. — Szervusz. Gyere. Várunk. Beült a kocsiba. Megcsavarta a volánt, kikanyarodott az országútra. Száguldott Esztergom felé. Néztem utána, amíg el nem tűnt. Aztán a Dunára pillantottam. A jégtáblák sebesen úsztak lefelé neki-neki csapódva a jégtorlaszos partnak olyan mély hangon, mintha egy láthatatlan vízesés-zuhatag hangját hallanám. �NÓGRÁD - 1848 SZ A B Ó BÉLA Petőfi kora Nógrádban Az 1848-as magyar polgári forradalom nem helyi jelenség, hanem az európai forradalmi mozgás része volt: mélyebb meg­ értése az európai forradalmak tükrében, azokkal való kapcso­ latában teljes. Azok, kik — mint Petőfi is — nem választották el a magyar polgári forradalom célkitűzéseit egy világforradalom nagyszerű utópiájától, illetve a kettőt együtt, egymás kölcsön­ hatásában látták megvalósíthatónak, csak összeurópai mér­ cét alkalmaztak, és az emberiség általános problémáit logi­ kusan gondolták végig. A magyar polgári forradalom megér­ tése azonban nem lehetséges, ha nem vizsgáljuk behatóan a magyar nemzeti sajátosságokat. Közel kerülni 1848-hoz és vi­ lágosan látni akkor lehet, ha az egész ismeretében részlete­ sen vizsgáljuk és elemezzük a legkisebb közösségek, a me­ gyék, a községek korabeli életét, viszonyait. Ezért lapozzuk fel a sárguló levéltári aktákat, hogy segítségükkel megyénk, Nógrád megye nagy problémáit életközeibe tudjuk hozni. Már a XVIII. századtól kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált Nógrádban is a feudális társadalmi rendszer és ezzel együtt a roboton alapuló termelési rend válsága. A majorsági gazdál­ kodás uralkodóvá válásával együtt növekvő földesúri, egyházi kizsákmányolás, az erősödő központi államhatalom és a ne­ mesi megye fenntartásának növekvő terhei egyre kilátástalanabbá, elviselhetetlenné tették a nógrádi jobbágyok életét is. A nagy francia forradalom ütötte az első rést a feudalizmus épületén: a francia jobbágyok felszabadítása példaképet á llí­ tott az elnyomottaknak. E nagy forradalom híre és hatása — bár­ mily messze is zajlott le a megyétől — Nógrádban is érződött. A Martinovics vezette első magyar köztársasági mozgalomnak voltak nógrádi résztvevői, a parasztok körében pedig szapo­ rodtak az ellenállás, a szembefordulás jelei. Az európai re­ akció a szuronyok hatalmával lehetetlenné tette a francia pél­ da követését. Fél évszázadig kellett várni, míg az elnyomott né­ pek szabadságvágya elemi erővel újra felszínre törhetett, új forradalmi tavaszt teremtve. 1848-ra hazánkban és megyénkben is kezdtek megérni azok a feltételek, melyek között a magyar társadalom két nagy problémáját, a polgári átalakulás és nemzeti függetlenség kér­ dését megoldani lehetett. Évtizedekig tartott, míg a nemesi Nógrád megye, mely a múltban — mindennapi életben, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban — szinte kizárólagosan csak a földesúri jog és érdekek oltalmára fektett súlyt, eljutott oda, hogy elfogadta a jobbágyfelszabadítás gondolatát, és így vállalkozhatott a jobbágyfelszabadítást kimondó áprilisi törvényeknek nemcsak kihirdetésére, de végrehajtására is. Hosszú ideig kellett várni arra, míg a nógrádi nemesség, mely a magyar rendekkel együtt 1807-ben Felsőbüki Nagy Pálnak a jobbágyság érdekeiről szóló beszédét még „Ne bolondoz­ zék!” kiáltással némította el, a reformkor mozgalmainak ered­ ményeként megértette a reformok és a nemzeti függetlenség kérdésének összefonódottságát, halaszthatatlan voltát. Nagy utat tett meg a nógrádi nemesség egy része (kikre illett Szé­ chenyi István jellemzése: „Alnemeseink egyesítik magukban a francia Grandot, a frank Gascont és a rest hottentottát . . . nem is gondolkodnak, ha igen csak magukra gondolnak, a pa­ rasztról teljesen megfeledkeznek.” ) addig, míg Védegyletbe tömörülve kezdi pártolni a honi ipart, lelkesedni tud egy tu­ dós társaságért és kezdi szégyenleni tudatlanságát, műve­ lődni kezd. A reformkor nagy szellemi, felfogásbeli átalakulá­ sának mi sem fényesebb bizonyítéka, mint az, hogy 1844-ben Nógrádban, a „mogyorósok” klasszikus földjén tiltakoznak a tíz pálcatöréssel mért igazságszolgáltatás ellen. Abban a Nógrád megyében történt mindez, melyben mint Madách Imre írja, ,,még alig múlt idő, midőn ilyen mondatok 'huszonötöt rá, hi­ szen úgyis zsidó', vagy 'tizenkettőt rá, hogy hiában ne álljon a törvényszék előtt’ napirenden voltak, hol a földesúr úgy szokott megegyezni jobbágyaival:: ’ő nekem ötven forintot ád, én neki tizenkét botot’. A megye nemességének értelmesebb része kez­ dett megbékélni még a közteherviselés gondolatával is, föladva atyái kiváltságait ,,legszentebbjét’’, az adómentességet, melyet a rossznyelvek szerint nem is rég Mária Terézia előtt is így ki­ áldott világgá: ,,Vitam et sanguinem sed avenam non!" (Éle­ tünket és vérünket, de zabot nem!). Az emberi tudat e változásaira évtizedekig kellett várni. A korszellem napfénye nálunk hosszú ideig csak az értelmiség legmagasabb csúcsait, legkiválóbb alakjait világította meg. Ilyenek voltak a megyében Kubinyi, Szontágh, Prónay, Sréter, Madách, Horváth, Nagy Iván, Pulszky. A szakadékokban, a mély völgyekben a feudalizmus sötét köde ült, megnehezítve a szabadság, a haladás képviselőinek munkáját. De e sötét mozdulatlanság által elnyomott világ vulkán kitörésével fenye­ getett. A paraszt szeméből már nem az alázat, hanem a gyűlö­ let sugárzott. Minden kritikus esemény azzal fenyegetett, hogy nagy történelmi leszámolásra készül. 1831-ben a koleraláza­ dás hullámai átcsaptak már a megye határain, láthatóvá, tapinthatóvá érett az elkeseredés. Az 1846-os lengyel parasztfelkelés borzalmai szinte a szomszédban zajlottak le, és egyre közelebb s közelebb hozták, láthatóvá tették az ítélet napja Ezek az intő jelek a legjobbaknál azt eredményezték, hogy fel­ ismerve a veszély nagyságát, mindent elkövessenek annak el­ hárítására. Kossuth a koleralázadás hatására egyre határozot­ tabban sürgette, hogy „a népet s nép földjét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre” . Éles logikával rávilágít a miértre is, mert „különben a nemesség kaszára kerül és e kor egyszersmind a magyar nemzet és a magyar nemzetiség halál­ napja lesz". Országgyűlésről-országgyűlésre vívta harcát a re­ formkor nagy nemzedéke. Lépésről lépésre haladt előre és tet­ te szövetségesévé a nemesség legjobbjait, a nemzet értelmi­ ségét e történelmi küzdelemben. Míg a nemesség legjobbjait a nemzeti függetlenség, a nemzet fönnmaradása vitte el a leszélesebb magyar tömeg, a jobbágyság problémájának megértéséhez, a plebejusi forra­ dalmárokat — élükön Petőfivel és Táncsiccsal, — a nép sorsa, kilátástalan helyzete, problémáival való teljes azonosulás te­ szi szószólóivá. Az a hatás, amit a plebejusi forradalmárok az uralkodó osztály megrettentésében elértek, elég jól ismert. Gondoljunk csak a Dicsőséges nagyurak . . . hatására, a Radical Kör tevékenységére . . ., Petőfi és a negyvenezer paraszt hírének pozsonyi hatására. Kevésbé ismert az az eredmény és az a tevékenység, amit a nép között végeztek. Levéltárunk aktái között húzódik meg a romhányi születésű Bagyinszky Máté tanítónak — aki Pesten élt a forradalom idő­ szakában és Radical Kör hívei közé tartozott - három levele, melyet a megye fenyítő törvényszéke mint bűnjeleket foglalt le. Bagyinszky („Romhányiak, Kedves Barátaim, Ismerőseim!" megszólítású) leveleiben a népet tanító forradalmár szólal meg: „Hát azért teremtett minket az Isten, hogy szüntelen Ínséggel és nyomorúsággal küszködjünk? azért teremtett, hogy éjjel nappal, véres verítékkel dolgozzunk és ne legyen számunkra egy vidám órácska sem? azért teremtett, hogy midőn mi éhe zünk és fázunk, munkálkodunk és nyomorgunk, másokat kölljön nézni, mint vigadnak, dorbézolnak abból, amit mi keresünk számokra, abból amit a jó Isten mindnyájunknak adott? Nem! . . . Közelget már az idő, midőn megadják a munkánk igazi jutalmát és midőn az elfáradtaknak nyugodalom enged­ tetik. Ne csüggedjünk el, bízzunk a sorsban. De azért ne is te­ gyük ám össze a kezünket, hogy úgy várjuk a sült galambot a 19 �szánkba . . Ne hunyászkodjatok meg emberek az emberek előtt. Ez a föld, hol éltek és ennek minden javai a tiétek egyen­ lőképpen. Ne engedjétek egy-két embertársatok kezébe azokat, mihez nektek egyenlő jussotok van . . .” A romhányiak felvilágosítását célzó, 1847. december 13-án kelt levélben már nemcsak polgári demokratikus gondolatok, hanem kommunisztikus elképzelések is napvilágot láttak. Ha­ tását lemérhetjük abban, hogy 1848. június 20-án a romhányi lakosok elleni eljárás során mint fontos lázító levelet foglalták le. Az 1848 tavaszán bekövetkezett forradalmi változások a nemzeti függetlenség és polgári átalakulás kérdése történelmi helyzet elé állították azt az osztályt (középnemességet), mely polgárság hiányában nálunk ezen átalakulás vezetésére vál­ lalkozott. A polgári forradalom programjának végrehajtása dönti el, hogy alkalmas-e a vállalt szerepre. A politikai vezetés előtt világossá vált, hogy sorsdöntő társadalmi és nemzeti céljainkat csak úgy lehet megoldani, ha a paraszt­ ság jogos követeléseit teljes mértékben kielégíti, és így azt a forradalom-szabadságharc ügyéhez kapcsolja. Az eddig jog­ talan jobbágyot teljes jogú állampolgárrá kellett tenni ahhoz, hogy kezébe fegyvert lehessen adni. Az ellentétes érdekű osz­ tályok érdekeinek egyesítése, a kossuthi program végrehajtása, a gyakorlat döntötte el végső soron, hogy a magyar nemesség mennyire érett és milyen mértékben alkalmas a harc vezeté­ sére. Ugyanakkor a magyar parasztságnak is be kellett bizonyí­ tania, hogy a szociális problémái megoldásához való ragasz­ kodás mellett politikai iskolázottsága mily fokot ért el, a nagy nemzeti érdekeknek, az össztársadalmi céloknak mennyire ké­ pes egyéni pillanatnyi érdekeit alárendelni, bizonyítva forra­ dalmi tudatának érettségét. 1848-49 bebizonyította, hogy a nemesség osztályérdekeiről nem képes lemondani, ugyanakkor feltárta a magyar paraszt­ ság forradalmi tudatának hiányosságait. Veszélyeztette az két oldalról a nemzeti érdekegyesítését, az egyensúlypolitikát. Ve­ szélyeztette ezen keresztül a nemzet történelmi harcának sike­ rét. Az események megtépázták a radikális baloldali reménye­ ket, melyek a paraszttömegek remélt forradalmi tudatosságához fűződtek, de a nemesi vezetés előtt is bizonyították, hogy a siker érdekében nem lehet megállni félúton a paraszti követe­ lések teljesítése során. A törvények már első olvasásra elárulják, hogy fontos kér­ dések megoldatlanok maradtak, sok különféleképpen értelmez­ hető rendelkezés van, melyet a földesúr és a jobbágyok más­ képp is értelmeztek. Kiderült mindenesetre első pillanatra az, hogy nem tűnt el maradék nélkül a jobbágyrendszer minden eleme, sok, a jobbágynak létkérdést jelentő probléma nem nyert megoldást. A legfontosabbak: mi a jobbágyföld, mi a majorsági föld, a majorsági jobbágyok, zsellérek problémája, a legelők, erdők használata, a szőlők, szőlődézsma, irtványföldek kérdése, a kisebb királyi haszonélvezetek (bor- húsmé­ rés, malomtartás stb.). A jobbágy, aki emberi szabadságával együtt emberhez méltó életet is akart élni, érezte, hogy e tör­ ténelmi lépés további századokra határozza meg családja, osztálya helyzetét, fejlődését. A nemesség is tisztában volt vele, hogy egy nagy per vég­ ső állomásához érkezett. Az első pillanattól kezdve mindent megtett annak érdekében, hogy minél többet megteremthes­ sen a maga számára és minél kedvezőbb helyzetben vészelje át a jobbágyfelszabadítást. Elméletileg elfogadta az úrbéri tör­ vényeket, de gyakorlatban mindent megtett a törvények kiját­ szására. Szinte általános és minden községre kiterjedő az a vita, mely a nógrádi birtokosok és a jobbágyok között az első pil­ lanatban az úrbériség, az úrbéri földek és a majorsági földek kérdésében kibontakozott. A földesurak majorságinak tartják szinte mindazokat a jobbágyaikat, akiknek ősei a Mária Terézia-féle úrbéri tabellákban nem szerepeltek. Támadás azonban szélesebb fronton indult. A divényi uradalom pl. az irtásföldek utáni árendát az áprilisi törvények megjelenése után azonnal 30 váltóforintról 733 forintra módosította. A kocsma, a mészár­ szék, a malom után 3 váltóforintról 101-re emelte a béreket. A faizást eltiltotta. A borsosberénkeiket a legelőről szorította ki az uraság. A nézsaiak arról panaszkodnak, hogy mivel a lege­ lőkről elszorították őket, azelőtt könnyebben éltek, földesuraik jobbak voltak. A megye birtokos osztálya körülbelül ugyanúgy nézett az áprilisi törvények hatására bekövetkezett forradalmi helyzetre, mint ahogy az a penci-rádi evangélikus papok me­ gyéhez szóló panaszos leveléből kitűnik: „Már távol és rég ez­ előtt rebesgették ők, (mármint híveik) miszerint a legközelebbi országgyűlés magukat a papokat is meg fogná szüntetni. Ezen vad kívánságuk legalább abban teljesedett be, hogy ugyancsak az úrbér és dézsma meg van szüntetve." A továbbiakban előad­ 1848 tavaszán és nyarán a jobbágyfelszabadítás kihirde­ ják, hogy a hívek nem hajlandók fizetni a párbért és a szolgál­ tését nem úgy fogadták a magyar jobbágyok, ahogy a nemes­ tatásokat. Végül így folytatják: „Hát még tovább is küzdjünk-e ség szerint „ille tt” volna. Nem olyan lelkesedéssel sorakoztak ezen siralmas méltatlan sorssal? Nem lehet, nem szabad-e országszerte a zászlók alá, ahogy ezt a nemesség „elvárta” már egyszer reménylenünk a reánk nehezedett mostoha sors­ volna. Ezen való megdöbbenést tükrözi Jókai írása, aki így ke­ nak enyhítését. Feleségünk és gyermekeink tovább is könnyez­ sereg: „Azt hittük, hogy népünk van, pedig nincs . . Ha azt zenek-e nem érdemlett pokolbeli sorsnak már alig tűrhető sú­ mondják neki, hogy keljen fel honát védelmezni . . . sírva fa ­ lya alatt? Uraim, ez már több, mint tűrni lehet. Ez valóságos lázadás és anarchia. Ez nyilvános kigúnyolása mind annak, kad és azt mondja, hogy inkább robotol és éhezik . . . Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bízik, terveinkben nem se­ ami szent és igaz. S mitől, ha csírájában nem fojtatik el, az gít, bünteti bennünk Isten apáink vétkeit” . E kiábrándult, csa­ általános lázadásig csupán egy lépés. Mi nem élhetünk állá­ lódott hang reálisan tükrözi-e a valót? Vagy csak a forrada­ sunkhoz képest feleségeinkkel és gyermekeinkkel, holott becsü­ lomban romantikát kereső illúziójának szertefoszlásáról van letesen élhetnénk pontos fizetés mellett." E források meggyőz­ szó? Milyen is volt a valóság, vizsgáljuk meg egy kissé a nóg­ hetnek bennünket arról, hogy a nógrádi nemesség jó része va­ lóban lázadásnak, anarchiának, csírájában elfojtandó moz­ rádi eseményeket. galomnak tekintette a jobbágyfelszabadítást, mert érezte, Az 1848-49-es forradalom legfontosabb kérdésének a job­ hogy a későbbiekben nem élheti eddigi életét. bágyfelszabadításnak a kihirdetésével nagyon sietett a me­ Az áprilisi törvények kihirdetése lavinát indított el. A me­ gye, elsők között volt, s már március 25-én rendeletet adott ki a lakosság felvilágosításáról. E sürgősséget azonban nem az gye parasztsága is tudatában volt a törvények sorsdöntő vol­ öröm, hanem a félelem sugallta elsősorban. A szolgabíráknak tának. 1848 áprilisára a későbbiekben is csak úgy emlékezett: kötelességükké tették, hogy számoljanak be, miként fogadta a „amikor a szabadság beköszöntött,” Az akkori Nógrád megyé­ nép a rendeletet. E szolgabírói jelentésekből szinte az egész me­ nek mintegy 160 ezernyi parasztlakossága egységesen követel­ gyét átfogó képet tudunk rajzolni. Volt, ahol örömet, lelkese­ te magának ezt a szabadságot. A parasztságból azonban több, dést okozott, volt ahol nem is hitték el. A falvak többsége azon­ mint 80 ezerre tehető majorsági jobbágyok, zsellérek számá­ ban már az első pillanatban kinyilvánította (mint pl. Berki köz­ ra az áprilisi törvények vajmi keveset adtak, de a parasztság ség lakói), hogy nem nagyon örülnek, kevesebb, mire ők számot másik felét kitevő úrbéri jobbágyok és zsellérek közül is lénye­ tarthatnak. A hangsúly a tarthatnak szón van, mely a jogos gében csak az úrbéri telkesek jutottak tulajdonhoz. A XIX. követelésüket tükrözi. Több község — mint pl. Ipolybolyk, Pinc, század elején meggyorsuló allodizáció rohamosan csökken­ Gelse - azzal vette tudomásul, hogy „ideje is volt már, mert tette a telkesek számát és növelte a zsellérekét. 1848-ban az úrbéreseknek is jóval több, mint fele már csak úrbéri zsellér két esztendőnél tovább úgyse birtuk volna” . A nógrádi jobbágyok valóban már az első hírek alkalmá­ volt, a telkesek pedig túlnyomó többségében már csak fél-, negyed-, nyolcadtelkesek. val többet vártak. 20 �A megye parasztsága tekintet nélkül arra, hogy úrbéres vagy majorsági volt, minden földesúri szolgáltatást lényegében megtagadott. A majorságiak egyébként sem értették meg, mi­ ért kerültek ők hátrányosabb helyzetbe, hiszen — mint a penciek panaszos levelükben írják — ,,az úrbéri földek sem hulltak az égből alá.” Nem tudták megérteni és nem is érthették meg, miért tesznek különbséget majorsági és úrbéres között, hiszen mindkettő ugyanúgy fizette a robotot, dézsmát, árendát. Tény­ leges helyzetükben semmiféle különbség nem volt. Ezt igyekez­ nek bizonyítani a dengelegiek, a kutasóiak, a surányiak, a csesztveiek, a bágyoniak, a kállóiak, sokszor kimutatva azt is, hogy a földesúr milyen furfanggal nyilvánította úrbéri földjü­ ket majorságinak. Megyénkben az áprilisi törvényeknek az irtásföldekről szó­ ló határozata, mely kimondja, hogy ezen földek után továbbra is kell fizetni a földesúrnak a haszonbért, megütközést keltett. Nógrád már a XVIII. század végén is országos viszonylatban vezetett az irtványföld nagysága tekintetében: mintegy fele, 48 000 hold szántó és mintegy 4000 hold rét volt a parasztok használatában. Ez a szám a XIX. században még tovább növe­ kedett. Az irtványföldön életet teremtő zsellérek jogosan vár­ hatták, hogy ez a föld tulajdonukba kerül. Hasonló volt még a helyzet a szőlőföldek esetében, mely nagyon sokszor a nóg­ rádi zsellér egyetlen megélhetési forrását jelentette. A majorsági földnek, a legelőnek, a szőlőnek, irtványnak elintézetlenül, tisztázatlanul hagyott kérdései mellé felzárkóz­ tak az egyes parasztok sérelmes ügyei, nyugtalanító, fájó problémák sora vetődött fel és várt megoldásra. Perek, harcok kezdődtek. A parasztok a felelős magyar minisztériumnál ke­ resnek sérelmeikre orvoslást. A dengelegiek pl. már 1848. már­ cius 30-án küldöttséget menesztenek Pozsonyba, mely a tago­ sítás során elvett úrbéri földjeik visszaadását kéri. Küldöttsé­ gek, panaszlevelek, tiltakozások áradata indul meg az Igaz­ ságügyi Minisztériumhoz, melyek elintézése az esetek túlnyomó többségében az, hogy az ügyet áttették a megyéhez további kivizsgálás végett és a megye rendre megállapítja, hogy a pa­ rasztok követelései jogtalanok. A csalódottság érzése nő, a kilátástalanság elkeseredést szül, megmozdulásoktól lehet ta r­ tani, a megye elrendeli a statáriumot és készen áll a földesúri föld megvédésére akkor, amikor a forradalom, függetlenség ügyét már a külső támadás veszélye fenyegeti. Ilyen körülmények között nem volna csodálható, ha nem siettek volna a forradalom, a haza védelmére. Valahogy azt érezhették, amit Jókai ki is fejezett: vagyis, hogy a haza továbbra is a nemességet jelenti. A tények azonban mást bizonyítanak. Midőn a függetlenségi harc kezdetét vette és harcba hívták a megye népét, Nógrád megye zászló alá tudta állítani fiait. A megyére eső újoncjutalék a szabadságharc időszakában 3700 fő volt. Az 1848. szeptem­ beri-októberi és az 1849. májusi sorozásokon ezt a számot a 19-23 éves fiatalokból maradék nélkül kiállították. A nógrádi­ ak egysége a 17., 37. zászlóaljakban Komárom várának védel­ mében vett részt és derekasan megálltak helyüket. A nóg­ rádi önkéntes honvéd-zászlóalj pedig szeptember 29-én részt vett a Sukoró-pákozdi ütközetben a honvédség születésén, majd a fel-dunai hadsereg kötelékében Schwechatnál, Budetinnál, Branyiszkónál, Kápolnánál, Hatvannál, Nagysallónál, Komáromnál ontotta vérét. A honvédek mellett 24 század gyalog-nemzetőrt, mintegy 5000 embert, több száz gerillát, kaszás népfelkelőt is fegyberbe hívott a szabadságharc idején a megye. Nem egyszer várt ezekre is komoly katonai feladat. 1849 júliusában a kriváni táborban mintegy 3000 nógrádi nemzetőr, népfelkelő gerilla biztosította Görgey zavartalan visszavonulását. A parasztság, a nép hazaszeretetére mi sem jellemzőbb, hogy a küzdelmet még a világosi fegyverletétel után is folytatták Nógrádban, hiszen a nógrádi gerillák csak szeptember 29-én tették le a fegyvert és fejezték be a harcot. Érdemes foglalkozni azzal is, kikből tevődött össze a hon­ védség. A Közlöny nógrádi levelezője 1848-ban megállapítja, hogy az újoncok szinte kizárólagosan a legszegényebbekből, a nincstelenekből kerültek ki. Sajnálkozik azon, hogy az értel­ mesebb osztályok távoltartják magukat. A toborzási-sorozási anyag meggyőz bennünket arról, hogy a nógrádi honvédek szinte túlnyomó többsége zsellér, cseléd, mesterlegény volt. SZABÓ KÁROLY A márciusi forradalom Balassagyarmaton 1848 elején látszólag minden a megszokott mederben folyik Balassa­ gyarmaton. Évek óta tart már a megyei börtön és a zsinagóga építése; a város a nyírjesi téglaégető eladásával szeretne pénzhez jutni. A városháza előtt még mindig ott áll a szégyenfa, a Nyírjesben pedig az akasztófa. Az esztendő városi tisztújítással kezdődik. Január 5-én Tajthy Imrét választották a város főbírájává. Másnap az egész tisztviselői kar esküt tesz a szentegyházban - a magyar tanácsosok magyarul, a tótok tótul. De ha tüzetesebben vizsgálódunk az év első hónapjainak adatai kö­ zött, már megállapítható, hogy valami készül. Egyre több a panasz, hogy a kocsmárosok hamis mértékkel mérnek, a mészárosok emelik a hús árát. Több cseléd megtagadja az egyezséget, vagy nem megy el a kialkudott helyére. Pravec István megtámadja Raksa kisbírót, Lefler Márton a város új főbíráját szidalmazza. A városban annyira elszaporodnak a panaszos ügyek, hogy Tajthy főbírónak — az uradalmak képviselőivel egyetértésben — új eljárást kell kidolgoznia az ügyek gyorsabb elintézése érdekében. Ezentúl az idézésekhez pecsétet vesznek igénybe, a pecsétek díja 25 váltó krajcár. A vendéglőkben heves viták folytak a zsidók egyenjogúsításáról, az „új vaspályák" építéséről; szájra-szájra járnak a hírek az elszaporodó katonai szökésekről. A város hivatalos politikáját az itt székelő megyei választmány irányítja. A Nógrád megyei törvényhatóság pedig arról híres, hogy igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. Ez a megye dolgozott ki először konstruktív javasla­ tokat Széchenyi szellemében. A megyei közgyűléseken heves kirohanásokkal, az országgyűléseken pedig követeik révén tiltakoztak az adminisztrátori rendszer ellen. 1848 február 9-én a megyeszékhelyről az utolsó rendi országgyűlésen tartózkodó követeket, hogy tegyenek javaslatot a jezsuitákat ha­ zánkból kitiltó törvény felelevenítésére. Március 13-án határozzák el a me­ gyei karok és rendek, hogy Deák, Kossuth, Battyhány — „akiknek ajkain tes­ tesül meg a magyar átalakulás" - megfelelő olajképeit helyezzék el a me­ gyei tanács nagytermében. 21 �A márciusi forradalom mégis mintha meghökkentette volna a megyei nemességet. Igaz, hamarosan „megértve a kor intéseit” az áprilisi törvények hívévé válik, a közjóiét érdekében fáradhatatlan munkát fejt ki, szervezi az „őrhadi szolgálatot", — de menti, ami menthető. Fenntartás nélkül teljesíti a független, felelős minisztérium utasításait, de az ügybuzgalom mögött ott rejtőzködik a nemesi vezetés átmentésének szándéka is. A parasztokhoz felvilágosító bizottságokat küldözgetnek; „a szabadsággal járó jog és kötele­ zettségek kellő felfogására ki nem fejlett állapotukra mutatván” , de azonnal fenyítő eszközökhöz nyúlnak, mihelyt követelni mer a felszabadult nép. Május elsején az új főispán, Ráday Gedeon hites és ősi szokás szerint hivatalába beiktatván, Magyarország újjászületéséről beszél — erről „kezes­ kedvén ez évi új törvényeink, mert a hűbéri rendszert népképviselet, a ki­ váltságokat jog, önkényt pedig felelősség váltotta fel.” Valójában a felelősség szavát mind gyakrabban némítja el az érdek; a „hazánk egén feltűnt jelenségekről” szónoklók szájából egyre többször hangzik el, hogy a nép „kiskorú és éretlen". A lényegre tapintva jellemzi ezt a megyei nemességet Nagy Iván egyik júliusban írott cikkében; „önök március előtt hazafiak — hogy régi szóval éljek — liberálisok voltak. Már­ cius után igaz kissé nem a legtüzetesebben viselték magokat” . A forradalmi vívmányok realizálásában és a forradalom radikálódásának fékezésében egyideig pedig együtthaladt a megye és a város. Április folyamán azonban ma is jól érzékelhető hasadás áll be a megyei törvényhatóság és a városi tanács magatartásában. A megyei választmányban egyre erősebb a törekvés: biztosítani a nemesi vezetését a forradalom körülmé­ nyei között is, a polgáriasulni akaró város pedig elérkezettnek látja az időt, hogy megszüntesse a hűbéri alávetettséget, hogy szakítson két földesurával: a Zichy és a Balassa-családdal. A szakításra a márciusi törvényeket negliváló földesúri fellépés adott okot. A városi választmány április 27-én kezdi tárgyalni a földesurak követe­ lését, amely szerint továbbra is joguk van Balassagyarmat iparosaitól, keres­ kedőitől s némely zselléreitől adót, cenzust b eszedni. A követelés méltány­ lása a feudális jogok változatlan fennmaradásának elismerését jelentené. Balassagyarmat az 1848-as márciusi törvények alapján „ünnepélye­ sen megtagadta a követelés teljesítését. Az ügyet közügynek tekinti.” Ha tehát az egyes lakosok a cenzus végett perbe fogatnának, az esetet akár a tanácsnak, akár a megbízottak egyikének azonnal jelentsék be. „A szembeszegülés indokolásában igen nagy szerepet játszik, „hogy a vá­ rosnak példát kell mutatni a törvény alkalmazásában a legkisebb hely­ ség számára is.” Ugyanakkor, mikor a megyei hatóságok, ha csak lehet, nem adnak helyt a községek antifeudális követeléseinek, Balassagyarmat tanácsa rendkívül határozottan figyelmezteti volt földesurait, „hogy cél­ talan perekkel ne háborgassák a várost." Nemcsak a cenzust tagadja meg, hanem még a — máshol meghagyott — szőlődézsma fizetését is. A földesurak a figyelmeztetés ellenére is megindítják a pert. A város azon­ ban hajthatatlan marad, s továbbra sem fizet. Az ekkor meginduló per évtizedekig elhúzódik, végül is a város győzelmével végződik. A forradalmi napok másik nagy jelentőségű kérdése Balassagyarmaton a rend és a haza védelme. A város népe áldozatkész hazafiasággal veszi ki a részét Nógrád megye hadi készületeiben. Amíg a megye több hely­ ségében figyelhető meg bizonyos — a parasztságot érintő intézkedések határozatlanságával magyarázható — húzódás az „őrhadi szolgálattól, addig a forradalom vívmányaival élni tudó Balassagyarmaton szeplője sincs az odaadásnak. Március 24-én, az első forradalmi közgyűlésen, nagy lelkesedéssel sza­ vaz a megye a nemzetőrség felállításáról. Kacskovics Károly, Ebeczky Fe­ renc, Horváth Elek megyei tisztviselők irányításával hamarosan 200 lovas és 800 gyalogos ölti magára „a sötétszürke atilla dolmány és nadrágot — a nemzetiszínű övvel és feketeszínű lapított kalappal” . A sereg ellátásá­ ról Madách Imre katonai biztos gondoskodott. ZÓLYOMI JÓZSEF Nógrád megyei parasztmozgalmak 18 48 -ban Az 1847-48-i pozsonyi országgyűlésen hozott törvények - az addigi gyakorlatban volt úrbéri szolgáltatás és a földesúri bíráskodás megszünte­ tésével, a papi tized eltörlésével — új korszakot nyitottak a parasztság tör­ ténetében. A törvényhozás végetvetett a jobbágyi kornak, a jobbágyságot felszabadította. A parasztság - így megyénk parasztsága is — az új törvényhozástól elsősorban azt várta, hogy földigényét kielégítik, kisterjedelmű földjének, amelyen eddig gazdálkodott, további csoportosítására már nem kerül sor. Az igények kielégítetlensége, a földbirtokosok részéről ért újabb sé­ relmek sokosága a parasztmozgalmak kibontakozásához vezetett megyénk­ ben is. Az alábbiakban ezekről a mozgalmakról számolunk be a megye levéltárában őrzött dokumentumok alapján. A parasztság első megmozdulása megyénkben Litkén történt. 1848. május 6-án reggel 9 óra tájban, Nagy Miklós mihálygergei tiszttartó Litke községbe érkezett, ahol a helység bíróját, törvénybíráját és jegyzőjét a plé­ bániára hivatta és utasításba adta nekik, hogy a falu lakosságát azonnal hívják össze a bíró házához, mert népgyűlést kíván tartani. Zmeskál Sán­ dor szolgabíró május 21-én kelt jelentése szerint Nagy Miklós a népgyű­ 22 A második, már nagyobb méretű katonai szervezés 1848 nyarán in­ dult meg. A kormánynak a rend és a szabadság biztosítására mindössze 18 ezer katona állott rendelkezésére. Bécs a független magyar minisz­ térium sürgetésére nem volt hajlandó hazaküldeni a magyar ezredeket. Ugyanakkor több helyen az országban rendzavaró megmozdulások törtek ki. Vas és Pozsony megyében zsidóüldözések voltak; Szatmár, Bé­ kés, Szolnok megyében antifeudális népforrongásokra került sor. Selmecen a tótok lázongtak, s egyre vészesebb hírek érkeztek a déli nemzetiségek rebellióiról. Batthyány miniszterelnök május 16-án felszólította Magyarhon népeit a király által is szentesített nemzetőrség toborzására. Rövid idő alatt 149 gyalog- és honvédszázad állt fegyverbe. De az egyre vészesebb nemzetiségi forrongások az országgyűlésnek is legfőbb tárgyává teszik a ka­ tonai kérdést. A képviselőház — Kossuth emlékezetes beszéde nyomán — megajánlja a 200 ezer újoncot, amelyből 40 ezret azonnal fegyverbe igyekszik állítani. Balassagyarmaton a megyei választmány július 20-án határoz a nemzetőrség felállításáról. Pár nappal később már készen áll 3 század — Horváth Elek, Feisztl József és Bérczy Lajos főhadnagyok vezetésével A ter­ vek szerint a sereg augusztus elsején indulna Vác, Baja irányába Ó-K anizsára a déli felkelők ellen. A nógrádi őrsereg mellé felajánlotta magát az egész tisztikar. Madách Imre főbiztos „beteges állapota mellett is" kéri a hadbavonulás lehetőségét. Ezekről a lelkes hadi készületekről írja Nagy Iván július 28-án a Reform című pesti lapban: „Hatalmas hangnak nagy visszhangja van! . . . Honunk alsóbb vidékein — mint tudva van — gyalá­ zatos pártütés lázong, és rabló rác csapat rakoncátlankodik.” Már több megyei nemzetőrség ott táboroz. A napokban felszólíttattak a nógrádiak is. „Kedves földieim, nógrádiak! Az írás azt mondja: ki bízik, nem csalatkozik. Ö nöknél a felszólítás visszhangra talált . . . Ö nök ti­ zenegy ezren készen állnak Ókanizsára menendők . . . Hallom, hogy Gyar­ matról a zsidók közül is 280 fog menni. Ez szolgáljon adatul azoknak, kik a zsidóknak ellenségei.” A sereg azonban mégsem indult el augusztus elsején. Még július 24-én figyelmeztette Balassagyarmat város tanácsa a megyei választmányt, hogy „zavaros időben nem bátorságos az egész őrséget elvinni, mert tarthatni a közellevő, sőt városunkban, de annak vidékén lakozó szláv lakosok fe­ nyegető lázadozásaitól.” Ebeczky főbíró is jelenti, hogy a felső vidéken mozgalmak mutatkozván azok elnyomására intézkedni kell. Az augusztus 25-én összehívott népgyűlés határozatot hoz, hogy a 11 ezer nemzetőrből csak 1200 főnyi őrség indul el „hosszabb katonai szol­ gálatra.” Ehhez Balassagyarmat 31 katonával köteles hozzájárulni. Jellasich betörése azonban újra csak előtérbe állította a katonai kér­ dést. Szeptember 14-én a miniszterelnök újabb toborzást rendelt el. Miu­ tán Horváth Elek első alispán, Fráter Pál s Huszár Károly választmányi tagok Pesten felvilágosítást nyertek a feladatokról, a megyei toborzó bi­ zottság — amelynek tagja Madách Imre is — szeptember 27-én elrendelte a katonaszállítás megkezdését. Balassagyarmat városnak az eddigi 44 főn kívül 65 katonával kellett növelnie a létszámot. Windischgraetz betörése után, december második felében a Honvé­ delmi Bizottmány népfelkelést hirdetett meg s gerilla csapatok felállítá­ sára hívta fel a hazafiakat. Környékünkön a Mikszáth-novellából is ismere­ tes Gracza Antal, Hont vármegyei szolgabíró szervezi a leghíresebb geril­ lacsapatot. A gerillák létszámáról hivatalos adataink nincsenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a szabadságharc folyamán többször feltűntek me­ rész akcióikkal városunkban is; ezért a bukás után Andreánszky Sándor királyi főbiztos mindent elkövet a kézrekerítésük érdekében. December közepétől egyébként gyakran vonulnak át kisebb-nagyobb katonai egységek Balassagyarmaton. Ezek élelmezése, a szabadságharc anyagi segítsége s a sorozatos újoncozás jelentős áldozatokat követelnek a város lakosságától. lést ezen szavakkal nyitotta meg: „Polgártársak! Minekutána már szaba­ dok vagyunk, szükség, hogy magunk sorsa felől rendelkezzünk.” Az elhang­ zott beszéd további szövegét nem ismerjük. A népgyűlésen öt pontból álló követelést fogalmaztak meg: „1. Ezentúl az Uradalom Tisztsége felszólítandó, hogy az úgyneve­ zett ugara k csak az egész szabadságban élő Polgár Társok meg jelentésse szerint használtathatik. — Különben, ha azon felül szán­ tódnak, vagy vetetnek az vagy le kaszáltatik, vagy a marhákkal időnek előtte meg étettetni az alul írottak által elhatároztatván. 2. A juh tartás egyenlő akarattal elrendeltetett, hogy az egész telek­ kel bíró, ki tsak tartani kívánna 20 az az húsz darabot tarthat azonnal. 3. Minden közös Terhek, minden rang, személly válogatás nélkül közöltessen, aránylag viseltessen. 4. Kösség jövedelmére felügyelő (Perceptus) a kösség által válasz­ tasson, az alválasztmány jóvá hagyássa mellett. 5. Az Ú radalmi Bárányok részére el különözött pascum fel szabadítasson, a Polgári népség marháinak táplálásokra mellyre előlegesen is Uradalmi Tiszt Úr meg kéressen.” A népgyűlés szervezője és szónoka, Nagy Miklós mihálygergei tiszttartó, a korábbi években nem volt népszerű a környék falvaiban, sőt Litkén ki­ mondottan haragudtak rá, mert az egyik helybeli jobbágytól 1847-ben fondorlatos módon egy fél házhelyet elvett. A gyűlésen elmondott beszé­ dével, az ott megfogalmazott követeléseivel azonban megnyerte az egész falu bizalmát és támogatását, mert régi sérelmeik orvoslásában bizakodtak. A június 8-án kezdődő tanúkihallgatásokból kitűnik, hogy az úradalom a bárányai számára szükséges legelőt már tizenkilenc évvel ezelőtt a közle­ gelőből vette el, ezért a falu lakói juhot nem tudtak tartani. A tanúk el- �mondották azt is, hogy a közbirtokosok nagyrésze az ugar nagyobb részét felszántotta, állataikat pedig a szegények legelőjének meghagyott ugarföld­ jein legeltették. Ezért a szegényebb családok állatokat nem tudtak tarta­ ni. Nagy Miklós beszédével elért sikerét, követelésének egyöntetű támo­ gatását az is mutatja, hogy a szolgabíró jelentésének végén kénytelen volt megjegyezni: „Egyébiránt végezetül meg jegyezni tartozom, hogy a tanúk vallomásaikat nem szívesen tették és minden esetre tapasztaltam, hogy Nagy Miklós szavainak a népre nagy hatása volt, mert midőn általam né­ melyek kérdeztettek, hogy miket mondott Nagy Miklós a gyűlésbe azt fe­ lelték semmit uram csupán ami a törvényben van.” Sámsonháza lakói június 8-án azért lázadtak fel, mert a földbirtokos a kocsma és mészárszéki haszonbérletet, amelyet hat évvel ezelőtt vett el a falutól, nem akarta visszaadni. A község lakói bosszúból a kocsmához tartozó rétet lekaszálták, és megállapodtak abban, hogy azt, aki a kocsma és mészárszék haszonbérletét élvező árendástól bort vagy húst hozat, 12 Rénes-forinttal és 12 pálcaütéssel fogják büntetni. A sámsonházi közbirtokosok a megyei állandó választmánynak küldött jelentésükben a katonaság azonnali kirendelését kérik, mert „ . . . ha ezen rakoncátlanság sokáig fenyítetlen maradását látják a körül fekvő falvak, minden órában várható a zavar kiütése, melyet ha lángba borul, elfojtani szerfelett nehéz, s majdnem lehetetlen leend.” Nagyobb megmozdulásra kerül sor ugyancsak június 8-án Vanyarc községben. A falu lakói azért lázadtak fel, mert az 1847. októberében végrehajtott tagosításakor Dessewffy Ottó földbirtokos a volt jobbágyok le­ gelőjének és rétjének háromnegyed részét magának lefoglalta. A gazdák a kérdéses rétet tavasszal lelegeltették, június 8-án reggel pedig a falu lakói közül hetvenen az uradalom által elvett rétjüket lekaszálták. A vanyarci gazdáknak nemcsak a legelő és rét, hanem a szőlőterü­ lete is csökkent az 1847. október 25-én történt tagosítás alkalmával. Az uradalom huszonnégy volt jobbágyot becsültetett ki szőlőjéből. Ezek közül Penicska György, háromnegyed telkes gazda, családjával együtt június 21-én szőlőjét visszafoglalta. A törvény elé állított 68 esztendős Penicska György vallomása hűen kifejezi a parasztember érzelmi világát és han­ gulatát, amikor a szőlő-visszafoglalásának okát így adja elő: „Azt jól tu­ dom, s meg vallom, hogy a szőlőből kibecsültettem, s a becsárat fel is vettem kéntelenségből, s mint hogy a becsárat keveselltem, de főleg mivel attól tartottam, hogy fiam, Pál azon esetben, ha szőlőmet oda engedem megtébolyodik, magam is megzavarodva lévén a szőlőt elfoglaltam." A parasztság mozgalma 1848. júliusától külső formájában megválto­ zott. A parasztság nemcsak földfoglalással igyekezett magának elégtételt szerezni a különböző sérelmekért, hanem azzal is, hogy ellene szegült a nemzetőri összeírásnak. Ebben természetesen szerepe volt annak is, hogy a parasztságot nem tájékoztatták megfelelően a nemzetőrségnek a haza vé­ delmében betöltött szerepéről. A parasztságnak a nemzetőrségbe való szer­ vezését nehezítette az a körülmény is, hogy a nemzetőri összeírást a leg­ több faluban azok végezték (jegyző, pap, bíró), akik ügyintézői, végre­ hajtói, sőt olykor szorgalmazói voltak a parasztságot ért sérelmeknek. királyra, a másik az o rszágra, és amelyiknek a részire esik az győz. Tehát te kire leszel én azt feleltem, hogy az apáméra (apa-király), mire ő azt válaszolta, hogy csak a királyéra is kell lenni, annak több népe lesz, az országnak bukni kell.” Takács István így v a llo t t :...........ugyan akkor engemet bírtak arra meg, miként a falu akarattyát én jelentettem ki, miszerint ők egyes akarattal csak a királyra esküdnek az országra pedig nem — én pedig azt mondottam nekik, hogy majd vigyázok én, — ha az esküvésbe az ötödik ferdinánd lesz említve, akkor nem szólok.” Varbó községben a nemzetőrök összeírását november 1-én aka rták megtartani. A bírói háznál összegyűlt emberek előtt Marton István 43 éves egésztelkes gazda tartott beszédet. A toborzás lefolyását, Marton István beszédét a község bírójának és jegyzőjének a megye főispánjához küldött levelükből idézzük: „Folyó hó 1-én a jelen körülményekhez képest fölsőbb meghagyás következtében Varbó helységbeli Nemzetőreink bírá nk házához begyűjtöttek s az alólírottak által felszólítottak a Tettes Nógrád most Tettes Trencsén megyében menendő önkénteseni magok fel ajánlásokra, — ezen előadásunk után Marton István így kezdé beszédét t. i. Ha aPap, Káplán, mester, földes Ú rak, s úrasági tisztek mennek, mi is elmegyünk, —de a d­ dig nem. Mert kimondta Huszár Károly (járási törvényszék elnöke), hogy mindnyájának kell menni, - de jól tudom én, hogy Horváth Ede vicze Ispán is csak kísértőbe megy a csuhás emberekkel vakistásképen s őket által adja, - haza szökik az úrakkal. Nincs ott egy úr sem, — magok is az úrak mellett vannak, s 5-ik Ferdinánd ellen akarnak hajtani benünket. Ekkor a tömeghez fordulva így szólt — nem is tudják atyafiak mikor az el­ lenség keresztül jön az országon, hiszen már Kossuth is elszökött úgy jött az újságba, vásárkor pedig beszéltem egy árva vármegyei tóttal azt mond­ ta, hogy neki minden házbeli cselédjét katonának hajtották, csak ő keres­ kedik még az országban. De hijjába iparkodásunk — úgy lessz az atyafiak velünk is — meg mondanánk továbbá neki hogy a pap, mester, gazdatisz­ tek, bíró mind kerülhetetlenül szükségesek idehaza, s ezeket a törvény sem kötelezi. Az úrak csak akkor mennek midőn a csuhás embereket mind levágatják s a robotot vissza állítják — hát az irtásföldekből mért kérik most is a dézsmát. Innen is kitetszik, hogy az urak el akarják nyomni a szabadságot s az előbbit kívánják vissza hozni. De a Király és Jelasics ellenek harczol s mellettük vannak . . . Láttyák atyafiak mikor a katoná­ kat Váczra vitték az úrak mind vissza szöktek a kocsikon. Csak hogy a sok szegény legényt kézbe adhatták, illyenekből lessz a belső háború." A főispánnak küldött levél ezzel fejeződik be: „Az elmenetelre senki nem ajánlkozott. Ezek után bírói házuktól szét mentek s fel szállításunk Marton István bújtogató miatt sikernélküli lett." A megye lévéltárában őrzött dokumentumok alapján mutattuk be az 1848-as megyei parasztmozgalmakat. A parasztság akkori állásfoglalá­ sából és történetéből csak azokat az eseményeket emeltük ki, amelyekből ellenállásuk, türelmetlenségük tükröződik. A parasztság együttes magatar­ tásából azonban — amint azt a honvédseregben küzdő nógrádi paraszt­ katonák nagy száma is bizonyítja — azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a 48-as törvényeket örömmel fogadta — bár kapcsolatban számos kérdést megoldatlanul hagyott — és a haza védelmére is lelkesedéssel fogott fegyvert. Forrásaink szerint a nemzetőri összeírással kapcsolatos ellenállásra először 1848. júliusában Romhányban került sor. Virter József romhányi hites jegyző és iskolamester a főválasztmányoknak küldött jelentésében, az itt történt nemzetőri összeírás lefolyásáról és eredményeiről így számol be: „Szentiványi Ferentz esküdt úr, nékem szoros kötelességül hagyván, hogy azon hirdetményt, mely a Nemzeti fennálló sereg állításáról szól, következendő vasárnapon az helység házánál az egész népség előtt olvas­ sam el, és azt szóval is értelmesen magyarázzam, ennek vége lévén mond­ ván no tehát édes barátaim, kik akarják magokat, magok jó akaratokbul a Nemzeti őrálló sereg sorába béiktatni. Amidőn senki sem vala, hogy magát beíratta volna, az nagy zendülés között azt mondták, hogy írjam én magamat be, és az úrakat akiknek van mitől, de ő nekik nintsen semmijek, mért lennének ők őrálló sereg katonák.” Ro mhány példáját követte Alsópetény, Keszeg, Nézsa, Penc, ahol a tisztviselőket agyonütéssel fenyegették, a nemzetőröket pedig nem enged­ ték összeíratni. Jermán Pál 62 éves romhányi törvénybíró vallomásából tudjuk, hogy e környék falvainak ellenállásában szerepe volt Bagyinszki Máté romhányi származású, Pesten tanuló fiatalembernek, aki nyolc levél­ ben számolt be a pesti eseményekről. A tanúvallomásban olvashatjuk, hogy az egyik levélben „ki volt jelentve, hogy egyformaság lévén közöt­ tünk, azt mit tisztviselő, pap, vagy úr mond ne higgyük, mert ezek bennün­ ket felvilágosítani nem akarnak.” A karancskesziek, szeptember 20-án, a Karancsságon tartott nemzetőri összeírás alkalmával nem akarták az esküt letenni, mert — mint a főszol­ gabíró jelentésében olvashatjuk — Takács István (négyökrös, négylovas karancskeszi lakos), a kesziek szószólója mintegy 800 ember előtt kije­ lentette „hogy ő és az ő keszi népe a hideg vasfazékhoz nem esküszik mind addig, míg neki nem lesz tudomása arról, hogy ezen esküvést a ki­ rály akarja-e. Én pedig azért beszélek most így, mert az esküvést a ki­ rály nem akarja, ez az urak koholmánya." A kellő felvilágosítás hiánya, az egymástól hallott kósza hírek irá­ nyították a parasztság állásfoglalását a nemzetőri sereg toborozásának kérdésében is. Ez tűnik ki a két karancskeszi fővádlott vallomásából. Első­ ként Pintér János 45 éves, félházhelyes gazda vallomásából idézünk: „ . . . e vád nem engem, hanem egyenesen Takács Istvánt illeti, mert midőn megtudtam, hogy a nemzetőrség Ságon fog esküt tenni s Takács Istvánnal az udvaron össze jöttem, azt kérdezte tőlem Takács, kend Füle­ ken volt hogy esküdtek ott a nemzetőrök, én azt feleltem rá, hogy ott a királyra esküdtek, ekkor ismét azt mondta Takács, hallod e barátom nem úgy van a mint te gondolod, mert én nálam volt már az írás, abba vilá­ gosan benne van, hogy most az emberek két részre esküdnek, az egyik a 23 �KÉPZŐMŰVÉSZET S Z E R V Á T IU S Z TIBOR Gondolatok Nem volt soha érzékem a túl egyedi keresésére, annak ellenére, hogy a kellő helyen és kellő mértékben alkalmazott részletet a szintézisben igen fontosnak tartom. Inkább kollektív élmények, az egész természet, a világmindenség szerkezetét, belső logikáját felmutató formák élnek bennem. Mégis úgy hozta a sors, hogy portrét is kellett készítenem, pedig a for­ mavilág, melyet kialakítottam, s az ebből következő belső rend nem volt alkalmas erre a célra. Kellett készítenem — mondom — külső, majd egyre inkább belső kényszerből. Egymás után születtek számomra újra „Móricz", „Ady” , „Bartók” , mert szükségét éreztem annak, hogy nagyjaink szel­ lemét magam mellett tudjam. Nélkülük kevés, üres lenne éle­ tem. Méretben, arányban megnövelt jelenlétük anyagba kény­ szerülve a szobrászat, az ábrázolás, az újrateremtés mágikus erejével hat. Ő k adnak erőt, s visznek előre az úton, melyen elindultam, melyen tapadok azóta is. Újból és újból megfor­ málom, keresem, kutatom, érlelem, fejlesztem, a szintézis felé Vannak a világban számomra jelentős helyek. Szeretem irányítom őket. Adyt, Dózsát, Petőfit, s a többieket mind, kik az emberi létből hegycsúcsként emelkednek ki, messziről lát­ a tengert, egy régi templom merészen égre törő tornyát, vala­ szanak, s mint a csillagok ragyognak, akik az idő végtelen­ hol egy sziklát, a sok közül egy hegynek a csúcsát. Az ország­ utat, melynek mentén bő sugárban forrás bugyog. Itt a táj jében testvérré, kortárssá válnak. egyszerű: kopasz domb, nő rajta a kóró, néhány fűzfa, s mel­ Nem érdekelt e műfaj és mégis művelem? Talán mégsem! Mert ezek valójában nem portrék, legalábbis a jelentés hagyo­ lette kukoricás. A tiszta forrás csobogása jelkép, örök, mindennél szebb mányos értelmében nem. Szobrok. S ha a szobor alakulása igazi, emlékműve valakinek. Ezt a helyet is szeretem. Ispánkút. Ha te­ úgy hosszú formálás, koptatás, csiszolás után olyan lesz, minha csak úgy keletkezett volna. A kő, a fa, a fém anyaga Adyvá, hetem, erre járok, sokszor képzeletben is erre barangolok. Egy Dózsává, Petőfivé nőtt, kristályosodott, olvadt volna az idő geo­ helyen - s mindig ugyanazon a helyen megállok. Itt látok. Sok mindent látok. Különös érzések, furcsa gondolatok kerítenek lógiai folyamatában. hatalmukba. Most már tisztán látom: a portrét a hasonlítás, összevetés Végiglátom a forrás mentén tovább kígyózó országutat. nyűgeitől megszabadítva, a belső lényeget tudom érvényesíteni, Egy másik út, egy szenvedéssel, küzdelemmel, gyaloglással, szeönmagát, öntörvényeit is felmutató formákban. kerezéssel, kevés örömmel, nagyszerű emberi és művészi teljes­ Vajon keli-e portré? S ha egyáltalán kell, milyen legyen séggel kövezett út is vezet ide. Ide kanyarog, ide torkolódik, itt az? Régi értelmében a technika mai lehetőségei között már végződik, pontosan azon a helyen, ahol most állok. Látom őt, nem érdemes művelni. Az új lehetőségek viszont végtelenek. amint szalad az úton, az út utolsó méterein, az élet utolsó per­ De hát, ha mégis kell, ha belső hang kényszerít arra, hogy ma­ ceiben, kieresztett ingnyakkal, kimerülve, kiábrándulva, egyedül. gam körül lássam azokat, kiket szeretek, s kik már nem élnek? Nem készült erre, nem ezt akarta, de most már tudja, mi követ­ A szobrászat, a forma, az anyag erejével megidézem, magam kezik. Még néhány lépést tesz, csak azért, hogy már mindennel mellé kötöm fizikai valójukat, szellemüket. leszámoljon. Így várja be, hogy megrohanják, hogy vadul le­ Nem véletlenül zárom anyagba azok életét, kiknek élet- szúrják. Ott maradt az, ki egymaga annyit vállalt, mint egy or­ útján uralkodik a világgal, a léttel, a létért való küzdelem, s szág, egyedül, védtelenül, mindennek és mindenkinek kiszol­ kiknek a lehető legnagyobb áldozatvállalása különös biroda­ gáltatva. Egy fiatal élet, egy nagyszerű zseni várta keményen, lommá szélesítette számomra ezt a műfajt. büszkén, keserűen, hogy brutálisan megöljék, ledöfjék, elpusz­ Ez a birodalom immár akkora, hogy nagyságban az egész títsák, mint annyi mást, mint Dózsát és a többit, mindenkit, életet, múltat, jelent, jövőt egybefogja, az egész emberiség létét kik tenni mertek valamit az emberért, az emberiségért. Min­ jelenti. Ide helyezem, ebbe a tág, sokszor félelmesen azonos denki elszaladt, ellovagolt, elszekerezett mellette. Sőt, megöl­ törvények által kormányzott birodalomba azokat, kiknek em­ ték, kifosztották, letépték róla a ruhát, a csizmát, s otthagyták bersége, emberi küzdelme eggyé válik a széles világ létével, vérbefagyva, egyedül. életével. Portrék ezek, a létet, a lét kérdéseit feszegető „létJelentős és különös ez a hely. Innen sok mindent látok, portrék” , ahol Dózsa már nemcsak Dózsa, hanem minden em­ sok mindent felmérek. Látom, hogy döftek, szúrtak le akkor egy ber, aki szenvedett, áldozatot vállalt, s meghalt valamiért. Így egész forradalmat, egy egész nép élni, létezni akarását. Hát rokonai egymásnak Krisztus és Spartacus, Bartók és Ady, József nem jelképe ez a hely egy korszaknak? Hát nem ismerős ez a Attila és Dózsa és Petőfi. kép az emberiség életében? O tt fekszik. Eddig tart az út, itt a vége, itt élete legna­ Célom az anyagnak olyan formát adni, amely szobor, portré; létet, egész emberi létet jelentő, hordozza a belső fe­ gyobb áldozatát hozta. De itt kezdődik, itt van folytatása, most szültséget, s olyan fokon képes az anyag fölé emelkedni, hogy már szédítő magasságban, a mindenséget súroló arányokban. azt tiszta szellemiséggé tudja kristályosítani. Nem egy ember Most már sérthetetlen, most már a miénk, bennünk él és lük­ egyéni jeleit, külső és belső valóját formálom anyagba. Az tet minden idegszála. Az emberi akarat ereje, nagysága. Tiszta anyagot olyanná alakítom, hogy emlékeztessen arra, akit áb­ csillogás. A forrás, mint Petőfi vére buzog, csobog örökké a puszta rázol, ne lehessen senki mással összetéveszteni, de a már szo­ borban élő valója ne csak ő legyen, hanem minden és min­ domboldalon, ellep füvet, virágot, kórót, s beborítja az egész denki, az egész mindenség, az egész emberiség, maga a lét. világot. 24 �CZINKE F E R E N C Egy dombormű ürügyén „S megszólalt előttem a nagy titok, Hogy: a tehetség, az nem humbug!” (írta Móricz Zsigmond a „Földmunkás mint festőművész” című cikkében Bene­ dek Péterről, amikor a festő Bálint Jenő róla írott könyvét átadta a nagy írónak.) A tehetség, bármilyen mélyre ássák is el, annál mélygyökerűbben nő fel, s le­ hetnek kedvező esők, jó széljárás siette­ téséhez. Sokszor elég egy alkalomadta véletlen, hogy felszínre hozzuk, s végér­ vényesen ott tartsuk aktuálisnak. Ilyenkor hajlandónak mutatkozunk hagyományőr­ zésről, hagyományteremtésről beszélni, pedig csak fájlaljuk, hogy nincs minden­ re időnk! — , hogy kimunkálhassuk tár­ gyilagos vizsgálódással megyénk képzőművészeti előképeit, értékeit, már régen műalkotásokban meglévő fundamentu­ mait. Pedig a felszabadulás óta eltelt idő megérlelhette volna a számbavétel izgalmas és igaz leltározását, hogy munkálásunk valós és ne „humbug szenzá­ ciók” árnyékában „igazolja” : Nógrád fehér folt de most az országos érdeklő­ déssé érett folyamatában megteremti pezsgő és sokarcú képzőművészeti életét. Sokszor jóhiszeműen keverjük össze a szabadidő felhasználásával felszabadult alkotó tetteket a művészet valós forrásai­ val; a korigény értékrendjében egybe­ csomagoló szemlélet nem tekint eléggé mélyére a történelmi pillanatnak, hogy a valós koreszmény részévé olvassza az igaz értékeket!! Mi több, vissza sem te­ kint mindenben eléggé, ezért sokszor megkésik, megelőzik! (Gondoljunk a Benczúr-hagyatékra! ) Most Petőfi Sándor születésének száz­ ötvenéves ünnepléssorozata vesz leltárba mindent, ami nemzeti, irodalomtörténeti szempontból igazán fontos, mert a nem­ zet nagy géniusza soha meg nem taga­ dott népében olyan erőket szabadított fel és inspirált, melyek műalkotásokban is megvalósultak túl a lélek mélyén. Egy fészerhez állított, fehér carrarai márványból megfaragott nagyméretű Petőfi-dombormű és alkotója Bátki József helye és szerepe késztetett e szertelen jegyzetre. A Művészeti Lexikont hívom segítségül, mert nagy hiányával élek, hogy csak ittott felbukkanó, mindig csodálatba ejtő alkotásait ismerem, őt magát egy elsár­ gult fényképen láthattam először — , de az itt kapott szűkszavúság is bizonyítón győz meg arról, hogy a móriczi nagy titok itt is igaz érvényű. „Bátki József (Zagyvaróna, 1878. Salgótarján, 1948. dec. 27.) festő és szobrász. Budapesten, Párizsban, majd Róth Miksa üvegfestő intézetében tanult. Oltárképeket, üvegablakokat készített. A 20-as évekől szerepelt budapesti kiállí­ tásokon, főleg kisméretű népi alakokat ábrázoló faszobraival (Megy a juhász a szamáron, Napsugár). Élő vonalak címen 1946-ban könyve jelent meg a rajzolás technikájáról.” Abban az évben halt meg, amikor százéves centenáriumát ünnepeltük 1848nak, s ebben az évben, jól előkészítve halálát és maradandóságát, utolsó mű­ veként márványba álmodta a nagy köl­ tőt! Nem vállalkozom arra, hogy elemzését adjam itt ennek a műalkotásnak. Ezt job­ ban hivatott műtörténészek — remélem — egyszer megteszik helyettem. De ha eddi­ gi életutamon kimunkálhattam már va­ lamit hitelemhez a művészet világában, úgy engedtessék meg; hiszen és val­ lom — itt értékes, világunkat gazdagító műalkotással van dolgunk. Azt is állíthatom, Bátki Józsefet nem kell újra felfedezni! A hazai képzőmű­ vészet vonulatában megvan a helye, csak a mi sáfárkodásunk lenne már élőbb, elevenebb annak ellenére, hogy itt friss a befogadás, nem mozdulatlan a levegő, jó a kulturális mozgás. Ipolytarnócon ősleleteket mentünk, ősi lábnyomokat, a nógrádsápi templom res­ taurált képét Firenzében tavaly ősszel mutatták be, — hogy tárulkozik vissza és előre szűkebb pátriánk, Palócföld — ran­ got adva a kúszó zsaluknak a város kö­ zepén itt Salgótarjánban. De most is, fé­ szerhez állítva vár a Petőfi-dombormű! A számontartás felelőssége szorít ben­ nünket sokezernyi vonatkozásban, s ha mégoly sok is a tennivaló, figyeljünk oda, hogy Salgótarjánban - nem képletesen! - valóban egy kis zsákutca a Petőfi utca, pedig teret érdemel, nálunk különösen, Nógrádban. A Salgó vár maradványai, környéké­ nek Petőfit is megejtő varázsa mindin­ kább országosan is figyelemre méltóak. S ott egy kis kopott-szegényes márvány­ tábla jelzi Petőfi emlékét. Míg itt, a vá­ rosban egy fészer mellett, fehér carrarai márványból egy csodálatos Petőfi-dom­ bormű figyelmeztet utcára, kollégium belső terére, hegytetőről messzebb lát­ ható lehetőségekre. Mert mégiscsak fény- és emberközelt kívánó alkotás, s Bátki József, az alkotó is a miénk! 25 �Szabálytalan írás egy szobor születéséről Levelet kapni jó dolog. Hírt hoz, tá­ voli üzenetet. Az én levelem, amivel kapcsolatban most írni akarok, Hann Ferenctől jött. Ferkó jó barátom, és egy jó barát levele örömmel tölt el. Feri leveleiben mindig van valami melléklet: egy meghívó, egy régi fénykép. Egyszer kaptam tőle olyan levelet, amiből egy táltos ugrott elő, nagyot nyerített és elvágtatott a víz felé. A mostani levél melléklete egy vers volt: Hommage á Marc Chagall. Chagall . . . Milyen régi jó ismerősöm. A le­ vél olvasása közben már hárman ül­ tünk a kenesei asztalnál: Chagall, Ferkó és én. Kvaterkázás közben el­ beszélgettünk. Chagall a gyermek­ koráról, Oroszországról, Ferkó Sal­ gótarjánról és arról, hogy hogyan teszi meg autóstoppal az utat Tar­ ján és Szeged között, oda és vissza. Megvan az a rossz szokásom, hogy társalgás közben firkálgatok a ke­ zem ügyébe eső akármire. Néha a térítőre, cementes zsákra, fára vagy falra, kőre. A szobrászok rajzai álta­ lában eltűnnek. Lefaragják őket, il­ letve átváltoznak formává — kalappá, kabáttá, csizmává — és elindulnak valamerre, dübörögve. Néha csak álldogálnak, vagy lassan csoszognak. Marini például színt használ fa ­ ragás közben jelölésre. Nagy ecset­ jét belemártja a festékbe, festi a fát. Vonaglik, örvénylik a szín, csorog végig a fán, csak úgy süvöltenek a vörösek, sápadoznak a sárgák, a kék kesereg egy halvány lila folt mel­ lett . . . Aztán elkezdi faragni, néhol ottmarad a festék, aztán újabb fes­ tés következik, újabb faragás. Las­ san kirajzolódik egy szenvedő lópofa, egy görcsbe rándult emberi arc. Itt van előttünk a Nagy Csoda. Marini szobrai másképpen színe­ sek, mint a görög szobrok. Csodá­ latosan együtt születik a szín a for­ mával, szerkezettel. Nem tudom, észrevették-e, de idő­ közben már négyen ültünk az asztal­ nál, később Gizi is odaült közénk, szíve alatt Titok-Virággal. Most már a versről folyt a beszélgetés, én pe­ dig azon töröm a fejem, honnan sze­ rezzek egy jó száraz körtefa darabot, amibe elkezdhetem a szobrot faragni. 26 Így járok mindig. Álmodozom, aztán hirtelen azon kapom maga­ mat, hogy már régen kopácsolok, röpköd a forgács és sosemvolt szörnyszilánkok üldögélnek körülöt­ tem a fűben. Lassan letisztulnak a dolgok, lefa­ ragtam egy csomó ötletet, de így több lett. Arra kell ügyelnem, hogy a sok apró részlet, ötlet nehogy szét­ robbantsa az egész kompozíciót. For­ gatom, nézegetem, otthagyom . . . Ö sszefonódik a mese, a vízió és most odalopom magam is a másik ol­ a valóság . . . Marini egy könyv­ dalra. Kapaszkodok felfelé . . . csak be húzódott vissza, Ferkó egy le­ karral, a két kezemmel. Te jó isten, vélbe, . . . Chagall itt maradt, a lom­ hogy nézhetek ki hátulról? . . . Na, bok között. . . Ha reggel hozzáfogok hol egy tükör? . . . rajzolom, gyú­ a munkámhoz, hallom, hogy egy na­ rom, . . . mit tudom én, hogy nézek ki rancssárga hal hegedűi a diófa hátulról . . . csak érzem. lombja között. . . Na, jól van! Adjatok már egy Végre itt a körtefapalló, lehet vagy korty sört! . . . Lassan készen leszek munkámmal. 15-ös, . . . szeszélyesen kanyarognak Titok-Virág már régen gögicsélő a ceruzacsonk nyomai. Lassan felvá­ zolom az öreg alakját, lebegő, töré­ valóság, Miklósék autóval felhoztak keny figurája mögött ott táncol a há­ bennünket, ismét vége egy kenesei zikó, ablakából kilóg egy figura és nyárnak . . . átkapaszkodik a másik oldalra. Mint Holnapután beviszem a szobrot a egy légy, sétálgat az öreg batyus Műcsarnokba, most lesz a Stúdió 72 zsidó alakja a ház talpán. Fenn a kiállítás anyagának begyűjtése. tetején a Hegedűs kuporog, óriási Budapest, 1973. január. alakja mellett apró házak álmodoz­ Kő Pál nak, pislogó ablakszemeik kedvesen szobrász csillognak. �KÖRKÉP Évforduló Rózsavölgyi Márk, a zeneszerző és he­ gedűművész, a klasszikus verbunkos ko­ rának híres mestere a nagy francia for­ radalom évében, 1789-ben született itt Balassagyarmaton, Nógrád megyében; s a nagy magyar forradalom esztendejé­ ben, 1848-ban hányt el Pesten. Akárcsak nagy elődei és kortársai magyar földön, Bihari, Lavotta és Csermák, ő is szegé­ nyen, betegen, magárahagyottan halt meg. Hogy kit veszített benne a magyar kultúra, kevesen tudták csak. A közvé­ lemény nem sokat törődött a hangver­ senyzésből akkor már esztendők óta ki­ kopott, öregkorára zongora- és hegedűtanításból tengődő muzsikus halálhíré­ vel. Kortársai között jószerivel ketten vol­ tak csak, akik a géniusz biztonságával megérezték Rózsavölgyi igazi jelentősé­ gét: Petőfi és Liszt. Petőfi „Rózsavölgyi halálára” írt verse arról tanúskodik, hogy költője, bár nem volt muzsikus, pontosan tudta: mit je ­ lent a 48 felé rohanó nemzetnek a „m a­ gyar muzsika” , a verbunkos. És ő volt az első, aki a magyar muzsika ragyogó fé­ nyeinek és a magyar muzsikus-élet sötét árnyainak tragikus ellentétére rámutatott. Petőfi versének végső tanulsága, a „he­ gedű és koldúsbot” , találó jelképévé lett egy teljes magyar zenész-nemzedék sor­ sának. Liszt Ferenc más módon, a zene esz­ közével szolgáltatott elégtételt Rózsa­ völgyinek. 1853-ba.n megjelent XII. ma­ gyar rapszódiája nyitótémájául a ver­ bunkos-komponista Serkentő című „ere­ deti csárdását” választotta, mintegy ki­ bontva a műben rejlő lehetőségeket, a művészet legmagasabb régióiba emelve Rózsavölgyi dallamait. Petőfi is, Liszt is alapvető fontosságú jelenségeket fedezett fel Rózsavölgyi ze­ néjében. A költő azt, hogy a nemzet ön­ tudatra ébredésének, önmagára ismeré­ sének szava rejlik benne. A zeneszerző pedig azt, hogy ez a napi használatra szánt szórakoztató zene több, mint napi használatra szánt szórakoztató zene: e csárdások, társastáncok egy nagysza­ bású, eredeti nemzeti műzene-stílus le­ hetőségeit rejtik. Liszt valóban egyik figyelemreméltó szándékát érezte meg Rózsavölgyinek és nemzedékének. Az 1800-as évek s a rá­ következő évtizedek magyar muzsikusa kétféleképpen, „két síkon" komponált. „Eredeti magyarokkal” — stilizálatlan táncdarabokkal - szórakoztatta közönsé­ gét, ám közben egyre foglalkoztatta az a gondolat, hogy a népszerű nemzeti zenestílus és a nagy nyugati kultúrák szintéziseként miként lehetne a magyar dal és kamarazene, a szimfonikus mu­ zsika és az opera útját egyengetni. La­ votta János érdekes programzenei alko­ tásokkal próbálkozott, Csermák Antal megírta az első - ma is élő - magyar vonósnégyeseket. Rózsavölgyi „ magyar stylusú rondó” -val és variációkkal kísér­ letezett, a pesti Nemzeti Színház megnagyítására „Nemzeti örömhangok” címen zenekari művet komponált, s írt - bár nem aratott vele sikert — operát is. Ám ahhoz, hogy egy új és eredeti nem­ zeti zenei műfajt kialakítson, voltaképpen nem volt szüksége ezekre a nagyszabású külső keretekre. Tehetsége igazában a kis formákban mutatkozott meg. Válasz­ tékos, finom ízlésű melodikus fantázia, kifejező, változatos ritmika, meghitt-ben­ sőséges harmóniavilág jellemzi táncait, A Kortárs Petőfi-emlékszámáról A Petőfi-jubileum szülte irodalomról még gyorsmérleg is aligha készülhetett: egyrészt a rendkívüli gazdagság, más­ részt amiatt, hogy a publikációk sora vár még megjelentetésre. Egy biztos: vala­ mennyi fórumot — könyvkiadás, folyóira­ tok, napilapok stb. — a méltó tisztelgés igénye vezérelte. A megemlékezésnek az egyik legsajá­ tosabb módját mindenesetre a Kortárs választotta: a „Közös dolgaink” című á l­ landó rovat alapeszméjének kiteljesedé­ seként a Petőfi-szám mint a kelet-, közép­ európai írók nyilatkozatainak foglalata látott napvilágot. Az 1973. évi első szám egy esztendős előkészítő munka eredmé­ nye. A tizenegy - magyar, bolgár, cseh, szlovák, lengyel, német, orosz, ukrán, ro­ mán, szerb és horvát - nyelven megje- melyek közt nincs két egyforma. Egyéni karaktert hordoz valamennyi, akárcsak kortársának, az idősebb Johann Straussnak, az első „keringőkirálynak" valcerei. Mint a világhírűvé vált bécsi mu­ zsikus: Rózsavölgyi is kialakító mestere lett egy híres nemzeti tánc-műfajnak, a korábbi hagyományokat korszerűb ke­ retben megújító csárdásnak. Az 1835-ben megjelent első csárdásnak - legalább hetven év legnépszerűbb magyar zene­ darab-típusának — Rózsavölgyi a szer­ zője. Akárcsak Strauss, Rózsavölgyi is hal­ latlan érzékkel és frissességgel reagált — egy-egy új tánccal — kora minden aktu­ ális eseményére. „Ellenzéki kör-magyar” , „Beszállásozás", „Országgyűlési M a­ gyar” , „Egyesülünk” - olvassuk művei címlapján. Ő a nagyszabású magyar tánc-ciklus úttörője is: társastáncai ha­ tásos eszközei volta k a reformkori társa­ sági élet magyarosodásában. Végezetül hadd idézzek egy történelmi tanulságot. Néhány évtizeddel Rózsavöl­ gyi halála után, az ifjabb Strauss egyik keringőjéhez ezt a megjegyzést fűzte a szimfóniaíró Brahms: „sajnos, nem tőlem való” . Az ő szavát meghallotta kora és környezete. Liszt és Petőfi szava azonban pusztába kiáltott szó maradt. Rózsavöl­ gyit elfeledték — a szórakoztatóipar, mely egy-két művét tovább éltette, torzí­ tásaival többet ártott, mint használt a ze­ neszerző hírének. Halálának 125. évfor­ dulója - és Petőfi versének 125. évfordu­ lója - talán most alkalmai ad az utókor­ nak, hogy „per-újrafelvételt” kérjen a „Rózsavölgyi-ügyben” és - mint a ma­ gyar zenetörténet több más mesterét — őt is méltó helyére állítsa a magyar kul­ túra élő - műveiben élő - nagyjai között. (A szerző balassagyarmati Rózsavölgyiemlék ünnepségen elhangzott beszédének rövidített változata. A szerző.) BÓNIS FERENC lent bevezetőt követően a jubileumi szám szerzői „Világszabadság” címszó alatt tisztelegnek az emberiség történelmi perspektíváját jövendölő költő emléke előtt, hirdetve a népek barátságainak szocialista eszméjét. Petőfi világirodalmi igényű és rangú lirájából természetszerűen következik, hogy az ország határain túl is - kivált­ képp a környező népek irodalmában — érződött sodró erejű költészetének nagy hatása. Versei nem egyidőben, hanem lényeges időbeli eltérésekkel váltak is­ mertté a szomszéd népek irodalmában. Petőfi irodalmi utóélete közel másfélév­ százados utat járt be e népek tudatában. A Petőfi-kép nemzeti keretek között csaúgy, mint külföldön mindegyre módosult, teljesebb, gazdagabb lett. A határokon túli fogadtatás az utóbbi évtizedekig je ­ lentkező nemzetiségi ellenérzésektől megtisztulva érkezett el addig a pontig, melyet az egyik szlovák kutató (Ivan Kusy 27 �- Vö.: A szomszéd népekkel való kap­ csolataink történetéből Bp., 1962. 274.1.) így jelölt meg: „Petőfi Sándor a miénk is” . Mint Kemény G. Gábor, az idézett kötet szerkesztője írja: „Petőfi költésze­ tének a szomszédos irodalmakban vég­ bemenő fokozatos befogadása és elisme­ rése azonban már több a magyar költő megértésénél és megszeretésénél. Petőfi - mint 1848-49-ben — újra összekötő kapocs, közös elvi-művészi tartalom lett a magyar nép és a szomszédos népek életében és irodalmában.” Ugyanez a gondolat tükröződik a Kor­ társ emlékszámában, melyből egyik leg­ szebb példaként álljanak itt Nino Nikolov bolgár költő szavai: „M ár kerek száz éve, hogy Petőfi Sándor otthon érezheti magát bolgár földön, — éppen száz év telt el első bolgár fordítása óta. Az ő jelenléte Bulgáriában tüneményes példa a kultúrák közti kapcsolatok történeté­ ben, — nélkülöz minden fellengzősséget, vagy megszorítást, mely általában jel­ lemzi a külföldi szerzők fogadtatását. Túl­ zás nélkül mondható, hogy Petőfit a bol­ gár olvasók olyannyira természetesen, bensőségesen vallják magukévá, akárha bolgár volna . . ." Neves magyar költők versei, vallomá­ sai mellett, irodalom- és történettudósok írásai képezik a terjedelmes hazai feje­ zet tartalmát. A szabálytalanra formált, egyéni hangvételű lírai vallomások, a to­ vábbi új összefüggéseket találó tanulmá­ nyok közül Szemlér Ferenc romániai ma­ gyar költő írását azért emelhetjük ki, mert címében hordozza— „Családom tagja: Petőfi” - mások legmélyebb érzé­ seit is. Julius Dolansky jeles cseh összehason­ lító irodalomtörténész Petőfi költészeté­ nek aktualitását hangsúlyozza, amikor azt tanácsolja: „Olvassuk Petőfit!” Vilá­ gosan felel arra, hogyan kell egybekötni a forró hazafiságot minden nemzet s az egész emberiség forradalmi gondolatá­ val: egy új osztálynélküli társadalomért, amely megszabadult elnyomóitól . . . Elég okunk van hát ma is Petőfihez for­ dulni. Hisz ő, a lelkes magyar hazafi a forradalomban „a világ új evangéliumát” látta. Lángoló versekkel lelkesítette a nép legszélesebb rétegeit. Szenvedélyesen védte a szegényeket, nekik szánta szívét. Világszabadságról álmodott, mely új ren­ det hoz el az emberiségnek. Hitte, hogy eljő a nap, amikor a rabszolga nép piros zászlókat emelve megdönti a zsarnok ha­ talmát, s örök békét biztosít a felszabadí­ tott világnak. Lehet-e szebb s nemesebb eszményképe két testvéri nemzetnek, me­ lyet szocialista internacionalizmus köt össze? Petőfi Sándor újraéled köztünk, s megtestesíti a halhatatlanságot. „Tadeusz Fangrat lengyel költő így fejezi be nyilatkozatát: „Szeretem Petőfi költésze­ tét, szerzői estjeimen szavalni szoktam műveinek fordításait és külön elégtéte­ lemre szolgál, ha látom, milyen érzése­ ket keltenek hallgatóimban, mennyire még közelebb hozzák a testvéri Magyarországot. Mert Petőfi: Magyarország és Magyarország: Petőfi.” 28 Több közép-európai irodalomban Pe­ tőfi német követítéssel vált ismertté. Ezért kaptak helyt az összeállításban költésze­ tének német és osztrák fordítói is. M a­ gyarországon kívül a soknemzetiségű Szovjetunióban jelentek meg legtöbbször és legnagyobb példányszámban Petőfi művei. Ezt igazolja Radó György tanul­ mánya. E fejezetben Leonyid Martinov ismert orosz költő esszéje mellett érdek­ lődésre tarthatnak számot ukrán és grúz írók vallomásai. George Sbarce román író és muzikológus - mintegy mondan­ dóját: jelképezve — magyarul válaszolt a Kortárs felkérésére: „A magyarság és az emberiség, pontosabban: a kelet-euró­ pai ember minden közös jellegzetességét megtaláljuk köl tészetében, messzire nyú­ ló eszméiben. Innen aztán Petőfi kettős arca, nemzetiessége és univerzalitása: egyik arca a magyarságé, másik pedig földrészünk leigázott, szenvedő és re­ ménykedő népeié — még ha más-más észjárásba is törte őket a történelem.” Nagyon gazdag az összeállítást záró szerb-horvát fejezet is, hiszen nem kisebb írók, mint Miroslav Krleza és Ivo Andric szólalnak meg benne. Hálás feladat az általánosítás: Petőfi Sándor nemcsak a magyarság költője, nemcsak nemzeti irodalmunk vezéralakja. Versei, eszméi a velünk szomszédos, sor­ sunkban nemegyszer rokon népek köré­ ben is otthonra, termékeny talajra talál­ tak. Az „Egy gondolat bánt engemet . . ” alapeszméje, a világszabadság gondo­ lata tizenegy nyelven visszhangzik a ja ­ nuári Kortárs lapjain. E kétszáz oldalas nemzetközi tabló el­ sősorban vallomások gyűjteménye. Így tehát a történeti Kelet-Közép-Európa minduntalan előkerülő egyik legfonto­ sabb közös gondja, a nemzeti, nemzeti­ ségi kérdés tekintetében sem tudomá­ nyos állásfoglalásokat, hanem tiszta szán­ dékú írói megítéléseket közöl. Az egymást természetesen nem minden árnyalatban fedő - olykor egyoldalú: idillizáló vagy türelmetlenebb — vélekedésének mérvadó marxista kontrollja a folyóirat szerkesztői számára Arató Endre „Petőfi és a nemze­ tiségi kérdés 1848-49-ben című tanulmá­ nya és Pándi Pál „Kísértetjárás” Magyarországon" című monográfiája, mely mű­ vek az olvasók számára is segítenek el­ igazodni a megközelítésben eltérő véle­ mények között. Reneszánszát éli napjainkban az iro­ dalomtudományban a hatásmotívumok és a kapcsolatok kutatása. A Kortárs di­ cséretes kezdeményezése arról győz meg, amit eddig is sejtettünk: egy évszázad kevés volt, hogy Petőfi határainkon túli fogadtatását, hatását felmérje a tudo­ mány, tekintve, hogy ez a folyamat még le sem zárult, sőt a konszolidált kelet­ európai viszonyok között — s nem utolsó­ sorban e jubileumot követően - újabb fordulatot vesz további felfedezésekre. CSONGRÁDY BÉLA VÉGH ANTAL: ERDŐHÁTON, NYÍREN Aligha van - talán nincs is — még egy táj­ egységünk, amelyet annyit emlegetnénk az el­ múlt években, mint éppen a Nyírséget, Szabolcsot. Okkal, mert ebben az országrészben mutat­ hatók ki legtovább a feudális Magyarország (a „3 millió koldus országa") kövületei, ennek az országrésznek van szüksége a legdinamikusabb fejlődésre. A tudósításokat, de ezt a könyvet ol­ vasván sem tudjuk, hogy borzongjunk, felhábo­ rodjunk vagy azonnal siessünk Szabolcsba tenni valamit. Mintha valamiféle fátum, nyomasztó köd ülte volna meg ezt a tájat: a legszaporább, a legszegényebb, a legelmaradottabb. Mintha év­ századokon keresztül ki lett volna szakítva az ország vérkeringéséből, mit sem kapva a „szelíd" Pannónia kultúrájából, Borsod iparából, az A lföld boldogabb tájainak gazdagságából. Nin­ csenek igazi városai, falvai szegények, kicsik — a föld népe elfut vagy ingázik innen. Mintha külön ország lenne az országban, itt semmi sem úgy van, mint máshol. Szenzációi „negatív” szen­ zációk, „botrányosak” . A legutóbbi is éppen Végh Antal nevéhez fűződik, Penészlekhez. Mert - s emeljük ezt ki, hiszen ez éppen a változás, a változtatás egyik záloga, motorja - Kölcseytől Váci Mihályig - ez a táj mindig megszülte a maga szellemi embereit is, akik országos, egyetemes érvénnyel hangot adtak a „szatmári adózó nép” , a szabolcsi homok panaszának. Ezek az értelmiségiek éppen, mert olyan mélyről, annyira a végekről jöttek, érzékenyebbek voltak a nemzeti lét, a magyarság sorskérdései iránt is. Vállalásuk, gesztusuk a szatmárcsekei nemes úr óta egy kicsit mindig hereikus, magános akció volt. Nem értették, nem akarták érteni őket még véreik sem. A jobbágyszabadító Kölcsey vetését legázoltatták a parasztokkal, Végh Antal meg éppen . . . , de ne vágjunk a dolgok elébe! Penészlekkel kezdődött a per, a „botrány” . Galambos Lajos (szintén a táj szülötte) pana­ szolta el egyik interjujában (Bertha Bulcsu: Mez­ telen a király, Szépirodalmi 1972.), hogy nem szeretik a földijei, mert „kipofázta” a faluját. Sajátos gondolkodásmód ez, amely szerint nem a tény a szégyenletes, hanem az, ha beszélünk róla. Nem a felelőst kell elmarasztalni, de azt aki feltárja, „szellőzteti” a tényt, valóságot. Mint­ ha bizony a hallgatás nem lenne cinkosság, a beletörődés nem lenne legenyhébben fogalmaz­ va is hanyagság?! Nehéz sorsa ez már a magyar irónak Szkhárosiék, Zrínyiék óta, hogy nem vo­ nulhatnak vissza az esztétikum belterjességébe, nem monhatnak le arról, hogy a nemzet lelkiis­ meretei, ébresztői legyenek. A szatmári adózó népért a költőnek kellett, saját nemesi érdekei ellenére is kiállnia. Végh Antal ebből a fajtából való. Valóban szégyen, hogy tetvesek a gyerekek Penészleken (és máshol is), hogy szélcibálta zsúpfedeles, rossz vályogházakban élnek ma is az emberek, hogy denaturált szeszt isznak, hogy ártatlan és jobb sorsra érdemes gyerekeknek 3-10 Ft a napi „orájuk", hogy használt ruhákat kell gyűjteni nekik, mert fáznak. Ebbe az elesettségbe, nyomorúságba nem szabad belenyugodni sem annak, aki szenvedi, sem annak, aki tud róla. Erre a falura, erre az országrészre oda kell figyelni és többet juttatni - ha csak átmenetileg is - az ország javaiból, míg talpra nem állnak, míg be nem hozzák a lemaradást, míg vissza nem tudják adni kamatostól a „befektetést” . Mert vissza fogják adni. Illetve máris adják, egyelőre még csak munkáskezekkel, azzal a több tízezernyi ingázóval, akik az ország más, szeren­ csésebb vidékeit építik. Végh Antalt végülis „megvédték", megírhatta ezt a könyvet, a „Magyarország felfedezése” so­ rozat legizgalmasabb, legszenvedélyesebb köte­ tét. Csak az írhat így, aki a „nostra res agitur” , az „értetek haragszom” igazának tudatával nézi és éli át a táj sorsát. (Ne gondoljuk azonban, hogy a tényekből levonható tanulság csak Sza­ bolcsra érvényes provinciális igazság! Ez a soro­ zat az egész országot, egész jelenünket kívánja feltérképezni, bármelyik tájról, bármilyen gazda­ sági vagy társadalmi kérdésről (olaj, szén, erdő, népszaporulat stb.) legyen is szó - oda kell fi­ gyelni. Nem véletlen, hogy pl. Erdei Ferenc köny- �vét másodszor is kiadták, hisz amit a városiaso­ dásról, centralizációról, decentralizációról írt, abban elméleti értékű, továbbgondolandó igaz­ ságok vannak). Nem elemezhetjük az egész könyvet, ezért csak néhány „mazsolát” emelnénk ki. Mátészalka . . . — gyászban van, csúszna a szánkra a népdal sora. Izléstelenség lenne. M á ­ tészalka nincs gyászban, hisz a minap lett város. Ö rül a várossá nyilvánításnak. És bosszankodik, mert . . . a talajvizes részen osztanak telkeket, mert nincs elég lakás, mocskosak az utcák, a szállodák (a szállodákban a lavor, az ágy, a vizesveder . . .); nincs elég munkaalkalom, rossz az ivóvize, kultúrháza, kicsi a könyvtára stb. De ezek a panaszok Nyíregyházán is. Az egész me­ gye csupa panasz? No nem. Talált Végh Antal örvendetest, dicséretest is. Almáskertek kötik meg a sívó homokot, gyárak, házak sorai bújnak ki a földből, főiskolát kapott Nyíregyháza, gazdagod­ nak a falvak, talpraállnak a téeszek. Végh Antal azonban nem dicshimnuszt akar írni. Ezért szól az agrárollóról Szpirodovnéval beszélgetve, a korrupt, önző és buta tsz. elnökökről, akik kifoszt­ va hagyják sorsukra a falvakat, a korlátolt vajai iskolaigazgatóról, aki hagyja elmenni a tantes­ tület két tehetséges, nagytudású, albérletben ten­ gődő fiatal pedagógusát — holott ott az üres lakás! —, a múzeumigazgatóról, akiről Aczél György látogatásáig megfeledkezett a megye, az újfehértói KISZ titkárról, aki anyagi feltételt szab (lakás) ahhoz, hogy vállalja funkcióját; de ren­ detlen, lusta kertészekről is, akik rosszul metszik meg az almafákat, a felvásárló nagyvállalatról, amely 2 Ft-ért veszi és 12-ért adja el az almát, a másikról, amelyik állatok felvásárlásánál pró­ bálja becsapni a tapasztalatlan tesz. elnököket, lelkiismeretlen, képzetlen hivatalnokokról, aki miatt elvizesedtek, hasznavehetetlenné váltak a termőföldek, az újfehértói iskolaigazgatóról, aki tűri, hogy a gyerekek térdig mocsokban járjanak (a piszokról, közönyről, lustaságról, butaságról különösen sok szó esik) — egyszóval mindarról, ami a közelmúltban, jelenben akadályozza Szabolcsot a felemelkedésben, boldogulásban. Fel­ forrósodik Végh Antal hangja, amikor a szülő­ földjéről: Erdőhátról szól, a derék, dolgos és ér­ telmes parasztokról, munkásemberekről, a kultú­ rát, tradíciót teremtő és azt ápoló népművelőkről, az árvíz idején helytállókról, az ország szolidari­ tásáról, amellyel sikerült talpraállítani a letarolt vidéket, a tudósokról, parasztokról, akik világ­ márkává tették a szabolcsi almát, értelmiségiek­ ről, fiatalokról, akik hivatásuknak érzik, hogy nem futva meg a nehézségek elől tegyenek va­ lamit a szabolcsi emberért, tájért. Nem pesszimista Végh Antal, a könyve sem. Mi sem lehetünk azok a bajokról olvasván, hi­ szen ahol megvan a képesség és a szándék, hogy feltárják a helyzetet, ott meg kell találni a megoldást is. Végh Antal a maga eszközeivel, nem keresve a népszerűséget, sőt! kihíva a meg­ bíráltak haragját, bosszúját, is elmondja, amit látott, ami fáj neki is, nekünk is. Erő kell ehhez is, hit a jóban, a jobban: Meg fog változni Sza­ bolcs, hisz a lehetőségei adottak, megteremthe­ tők! (Szépirodalmi Kiadó, 1972.) HORPÁCSI SÁNDOR Két megyei kiadványról A hely ismeretének és megszeretteté­ sének fontos folyamatában számos meg­ oldási lehetőség kínálkozik. Leghathatósabb talán annak a bemutatása, hogy miként tükröződik az adott helység vagy táj az írók munkásságában, olyan embe­ rek lelkivilágában és műveikben, akik töb­ bet és jobban látnak meg, mint a hétköz­ nap embere, és a látottakat, az átélteket érzékletesen, szemléletesen el is tudják mondani műveikben. A megye városaival foglalkozó művek sorában ezért üdvözölhetjük nagy öröm­ mel a múlt évnek azt a kiadványát, mely a megyében elsőnek vállalkozott arra, hogy egy adott helység (ez esetben Ba­ lassagyarmat város) múltjának és jelen­ jének az irodalmi alkotásokban való megjelenítéseiből adjon válogatást és egyúttal új színfolttal gazdagítsa a helyi kiadványainknak már egyébként is széles skálájú együttesét. A kötet (Szabó Ká­ roly; Balassagyarmat az irodalomban. Bgy. 1972. 126 old.) Tinóditól, Balassitól egészen a ma is tevékenykedő költőkig, Vihar Béláig, Jobbágy Károlyig és Pol­ gár Istvánig megszólaltatja mindazokat, akik maradandó műveikben valaha is szóltak Balassagyarmatról. Szerencsés volt a szerkesztés során az irodalom fo­ galmát tágabban értelmezni és a való­ ságban így olyan műveket is bevenni, melyek egyrészt inkább a történettudo­ mány körébe tartoznak (minit pl. Bél Má­ tyás vagy Nagy Iván művei), vagy inkább a publicisztikai művek közé sorolhatók (amilyenek pl. Szobóki Ferenc vagy Sza­ bó Zoltán írásai). Ö rvendetes látni azt, hogy a kis nógrádi város valamennyi for­ mában megihlett e irodalmunk legna­ gyobbjait is, így olvashatunk Petőfi és Arany mellett a nagy nógrádiak, Ma­ dách, Mikszáth, Komjáthy és Szabó Lő­ rinc nevével fémjelzett szemelvényeket, Talán csak akkor támad az olvasónak egy kis hiányérzete, ha azt látja, hogy a különböző súlyú és jelentőségű szer­ zők némileg aránytalanul jelentkeznek. Arany János epigrammája nagyon tü ­ nékenyen kevésnek bizonyul (még ha ismer is ilyet a hazai kiadói gyakorlat, gondoljunk csak a Miért szép? kötet két és félszavas Ungaretti-versére) különösen, ha látjuk, hogy a „külföldre szakadt hazánkfia” nem túlzottan szín­ vonalas írásai majd négy oldalt kap­ tak. Nem érhette volna vád a szerkesz­ tőt, ha az igazán nagyoktól több, de legalábbis teljesebb szemelvényt közölt volna, akár a kevésbé jelentősek rová­ sára is. És ha már az írók kötetét kiter­ jesztette a történetírókra, szoríthatott volna egy kis helyet a múlt század nagy statisztikusainak: Vályi András és Fé­ nyes Elek műveiben frappáns összefog­ lalások olvashatók a városról. De ugyancsak érdemes lett volna elgondol­ kozni a neves nógrádi tisztviselő, Radványi Ferenc művéből vett részlet köz­ léséről, annál is inkább, hiszen ő né­ hány évtizeddel Bél Mátyás előtt írta meg összefoglaló művét a megyéről. Felvetődik még az is, hogy a beveze­ tőben beharangozott három írónő kö­ zül a szemelvényekben végül is miért csak kettővel találkozunk. Szívesen ol­ vastunk volna többet Szabó Zoltánnak a 30-as években megjelent és ma már alig megszerezhető szociográfiai művé­ ből, a fájdalmas realitással megírt Cifra nyomorúságból. A nagyon szép kezdeményezés érde­ mét azonban mindez nem csökkenti. A változatos műfajú alkotásokat bemutató antológia, éppen változatossága, sokszí­ nűsége révén is nagyszerűen hat az ér­ zelmekre, formálja a város szereteté t. De a tartalmi értékeken túl az az izléses megformálás, a közölt érdekes képanyag is messzire viheti Balassagyarmat hírét és hasonló vállalkozások jó példájává vál­ hat. A múzeumi szervezet nemes törekvése, vagyis hogy ingyenes juttatás formájában gondoskodjék kiadványainak terjeszté­ séről, jut kifejezésre a másik kötet eseté­ ben. Ez a már korábban megkezdett so­ rozat (a Dokumentumok a Nógrád me­ gyei forradalmi munkásmozgalom törté­ netéhez) ezúttal a Dokumentumok, adatok Nógrád megye felszabadulás utáni történetéhez. (1944. december — 1948. július) címmel 500 oldalon színes, érdekes válogatást tesz közzé mind­ azokból a — főleg levéltári — dokumen­ tumokból, melyek az élet megindítá­ sát, az államosításokat, az első három­ éves terv eredményeit, a demokratikus pártok megalakulását, a MKP működé­ sét, a földosztást, a tömegszervezetek munkáját, vagy annak egy-egy kérdését mutatják be az olvasónak. Már több al­ kalommal szóltunk az eredeti dokumen­ tumok nagy erejéről, légkörteremtő hatá­ sáról, a kor problémáiba való beilleszke­ dést elősegítő jellegéről. Mindezek teljes mértékben állnak e rövid, de igen tartal­ mas és mozgalmas korszak minden egyes dokumentumával kapcsolatban is. Az is érthető, hogy miért kellett a korábbi cél­ kitűzést némileg módosítva ebben a vá­ logatásban a szorosan vett munkásmoz­ galmi kérdéseken túl lényegében min­ denről szólni: hiszen mindaz, ami ezek­ ben az években történt, az a hatalomra került munkásosztály szívós és céltudatos tevékenységének, harcos igyekezetének az eredménye. Az értékes gyűjtemény ki­ tűnő kiegészítője lesz a megyetörténet még ezután megjelenő IV. kötetének, hi­ szen az abban elmondott és módszeresen kidolgozott tényanyagot támasztja alá és az ott esetleg bővebben ki nem fejtett részkérdéseket világítja meg, elősegítve még a történeti feldolgozás mondaniva­ lójával való érzelmi azonosulást is. To­ vábbi kötetei hasonló gonddal elkészítve (csak néhány olyan kisebb fogyatékossá­ got kiküszöbölve, mint pl. a dokumentu­ mok lelőhelyeinek pontatlan jelölése, vagy a tartalomjegyzék hiánya) értékes darabjai lesznek helyismereti irodal­ munknak. SCHNEIDER MIKLÓS Nemzetközi festészeti biennálé Kassán Késő este érkeztem Kassára. A váro­ son már elömlött a szombat esti hangu­ lat. A dóm, melynek csak lábait világí­ tották meg a fények, gótikus álmái: aludta a neonok fölötti sötétben. Aznap már nem láthattam a KeletSzlovákiai Galéria által rendezett első nemzetközi festészeti biennálét. Legfel- 29 �jebb a résztvevő országok — Bulgária, NDK, Lengyelország, Románia, Szovjet­ unió, Csehszlovákia, Magyarország zászlait vehettem számba a galéria előtti téren. Városnéző, ismerkedő sétám alatt elgondolkodhattam a kassai kezdemé­ nyezés jelentőségéről. A biennálé szó hallatára az embernek önkéntelenül is a velencei jut az eszébe, az európai képzőművészetnek ez a nagy­ múltú intézménye. Most ne is soroljuk a többit, amelyről még tudunk. Inkább a kassaiak kezdeményezését gondoljuk to­ vább. A szocialista országok többsége rend­ szeres résztvevője a velencei biennálénak, mert amint Rózsa Gyula írta, min­ den hibája ellenére is, „olyan sereg­ szemléje az európai művészetnek, ahol mindig találni valami fontosat és érde­ keset, s amin kiállítóként is meg kell jelenni” . Kár lenne tehát a szocialista országok képzőművészetének kivülreked­ ni, viszont elgondolkoztató, hogy a krak­ kói grafikai biennálén kívül jelenleg nincs tekintélyes nemzetközi tárlatunk. Pedig a krakkóihoz hasonló rangos ága­ zati seregszemlék feltétlenül serkentően hatnának a szocialista országok mind­ egyikének képzőművészetére, erősítenék a szocialista képzőművészet pozícióit, biztosítanák az országaink közötti rend­ szeres vérkeringést. Ezért üdvözöltem a kassai biennálét. Amikor a portás jóindulatából a hivatalos nyitás előtt két órával először futottam végig a kiállítást, már láttam, hogy a mi­ nőség és ezzel együtt a rang még hiány­ zik. A kiosztott díjak is ezt tükrözték. Első díjat nem adtak ki. Két második díj ke­ rült kiosztásra, s több művész kapott még jutalmat. Ö rvendetes számunkra, hogy a hazánkat képviselő Blaskó János, Kunt Ernő, Lóránt János közül Lóránt János kapta az egyik második díjat. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Lóránt anyaga részben korábban a békéscsabai, majd soproni retrospektív kiállításán, részben a dániai Mai magyar képzőművészet cí­ mű kiállításon szerepel, s ez korlátozta beküldési lehetőségeit.) Lóránt két képe — az Iparitanuló és a Vadorzó - kiemelkedett a meglehetően vegyes, ugyanakkor szürke mezőnyből. A kiállítás rendezői akarva-akaratlanul ugyanezt hangsúlyozták, amikor egy be­ járati ajtó és egy összekötő folyosó által lehatárolt, a többitől elválasztott, hang­ súlyos falfelületre helyezték Lóránt ké­ peit. (Talán a Vadorzóról ejtsünk szót. A kép riadt, pontszerű, formátlan szájú fi­ guráját a tárgynélküli formák félelmetes világával veszi körül. A jobb oldalt tö­ mörülő gazdag, szorongást keltő formák­ ra balról a fel-felcsapódó riadalom eszköztelen ívelt foltja felel. A kép ember­ alakját semmi sem óvja a művész föléhajló megértésén kívül. Eszköztelen ségében megrendítő kép.) Az ilyen tárlatokon könnyen abba a hibába esik az ember, hogy a többékevésbé ismert alkotói pályák hitelesíte­ nek egy alacsonyabb színvonalú képet is, míg esetleg ismereteink ködösítő hatása­ 30 ként értékeket tévesztünk szem elől. Ezért igyekeztem fokozott mértékben függetle­ níteni magam és szűz szemmel nézni a tárlatot. Próbáltam keresni az egyes ké­ pek mögött a megharcolt utat, a hitele­ sítő vívódást, vagy a múzsák külön ado­ mányát: a könnyedséget. Legtöbbször azonban a század festészetének kisebbnagyobb állomásait jelölő eredmények szürke mását találtam. A legtöbb figyelemre méltó képpel a házigazda szlovák művészek szerepeltek. A kiállító harminckét művész színvonal­ ban és törekvéseiben is meglehetősen széles skálán mozgott. Bobota Štefan, Kormucik József, Makara Štefan, Popovic Vladimir a felsoroláson túl több szót is érdemelne. Lóránti hitelességű és mélységű képei azonban - azt hiszem — a fiatal lengyel Falat Antoninak voltak csak. Az arcképfestő kisiparosok modorában festett ifjú párja egyszerre esküvői kép és emléke­ zés évtizedek távolából. A másik képen undok kisfiú, kerek kalappal, térdzokni­ val, hízottan, hintalovon, egyik figura sem élőbb, mint a másik; összetartozá­ suk szerves, a létük valóságos - a felül­ bírált nosztalgiát láthattuk. Falat Antoni irodalommentes, tisztán festői időalkalmazása felkészült és reményekre jogosító művészt sejtet. A január közepéig nyitvatartó tárlatot művészetpolitikai szempontból csak üd­ vözölni tudjuk. Tartalma megítéléséhez talán megfelel az írók és költők minden eddiginél nagyobb száma kapcsán idé­ zett közmondás: ahol sok a tej, vasta­ gabb a tejföl. A tejjel nincs probléma, de kívánjuk, hogy a mostani vékony ré­ teg után, szélesebb körű szervezéssel dúsabb anyag gyűljön össze évről-évre. PÁL JÓZSEF Réti Zoltán kiállításáról Rézkarcokat olajképeket, többségében akvarelleket állított ki Réti Zoltán a Fé­ nyes Adolf Teremben megrendezett kiál­ lításán. Már a tárlat megnyitásán kide­ rült: nemcsak szűkebb pátriája, hanem a budapesti kiállításlátogatók is érdeklő­ déssel fogadták művészetét. Napjaink tárlat-dömpingjében ugyanis szokatlan Réti lírai hangvétele, amely a művész kettős alkotó tevékenységére — festő és muzsikus egyszemélyben — vezethető vissza. Művészetében szerepet játszik a kutató következettsége és elszántsága, valamint a tanár szívóssága és szigorú­ sága. Réti Zoltán több mint harminc alko­ tását mutatta be első fővárosi kiállítá­ sán. A tárlat anyaga változatos: Kétbodony, Ipolyszög, Érsekvadkert, Szügy házait, az Ipoly-part fáit, a folyó kör­ nyékének dolgos embereit láthatták a látogatók. Kaszafenő parasztok, krump­ lit méregető asszonyok, aranyló domb­ hátak, gyermeket ringató erdei madon­ nák vittek üzenetet e tájról. Rétit egy mozdulat rögzítésében nem a pillanatkép szépsége hatja meg. A Sóskázóban évtizedeket fog át. A föld­ re hajló asszony időtlenné váló, klasszikus tömörséggel megrajzolt alak­ ja mindenekelőtt egy magatartásformát tükröz: a Váci Mihály által megfogal­ mazott használni akart, nem tündökölni paraszti igazságát. A krónikás makacsságával kutatja a falu emberének hétköznapjait. Alakjai megmaradnak született, nyers valójuk­ ban: a még hagyományos életformát tükrözik. Rézkarcsorozattal búcsúzik a paraszti élet kötöttségeitől: a gyermek­ korban meglátott és megismert gondtól, a Kalászszedő súlyos teherként neheze­ dő kosarától. Réti Zoltán embere mellől hiányzik a gép, a technika - mint segítő erő. A művész tudomásul veszi az újat, azon­ ban ez nem külsőségeiben, hanem belső érzelmi indítékaiban található meg ké­ péin. Szemlélet kérdése Réti képeinek megközelítése: csendes és kiegyensúlyo­ zott egyénisége nem tette őt a mások­ nál tüntetően mindig újat keresés és akarás mintaképévé. A zenei alkotást jellemző befelé fordulást olykor nem kö­ vette látványos kitörés: mindvégig meg­ maradt őszintén és egyszerűen beszélő művésznek, aki egy tenyérni országrész, az Ipoly-part és a nógrádi dombok hírnöke, csendben dolgozó munkása akart lenni. Munkásságában az akvarell foglalja el a fő helyet. Réti nem kísérletező típus, ám ez nem jelenti nála a hagyomá­ nyos formák ismétlődését. A topográfus szorgalmával vallatja a körülötte élő és lüktető táj vonásait. Képei szigorú szer­ kezetűek. A Tavaszi domboldal zuhatagbősége, a Színes házak egymásba épülő szerkezete, az Ö reg fa kápolnával mese­ szerűen egyszerű népdalhangulata, a Tavaszi vizek súlyos tompasága tartal­ mában jelent újat Réti művészetében. Színeit tájképeinél jellemábrázoló erővel ruházza fel, karakteresek - mint rézkar­ cainak vonalvilága — és festői harmó­ niában összehangoltak. Réti érzelmileg gazdagon szói család­ járól, munkájáról. Az Anyám szigorú és konok tisztasága, a Trió a szabadban játékos összefogottsága kiegyensúlyozott emberre vall. Réti azonosult világával. Képei annak az embernek a művészi törekvéseit mu­ tatják be, akiben együtt él a festő, a muzsikus, a tanár és a kutató. Réti a l­ kotásaiban remélhetőleg előbb-utóbb nagyobb szerepet kap a ma embere. Az átalakuló város — Balassagyarmat — to­ vábbi új vonásokkal gazdagíthatja mű­ vészetét. MOLNÁR ZSOLT �RÉTI Z O L T Á N : TÁJ LÓR Á NT J Á N O S : V A D O R Z Ó , T A N U L M Á N Y HÍREK Budapesten, a Műcsarnokban tekint­ hető meg április második felében id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászmű­ vész kiállítása. Az április 14-én nyíló kiál­ lítás május 5-ig várja látogatóit. Szeretettel üdvözöljük az 1972. évi Madách-emlékérmeseket. Tisztelgésül idézzük ide mégegyszer a Madách-kutatásban, a Madách-életmű népszerűsítésében s a megye szellemi felemelkedé­ sében tanúsított közreműködésükért ez évben jutalmazottak nevét: dr. Balogh Sándor egyetemi tanár, Gyárfás Midós író, Gálfi Árpád, a TIT Nógrád megyei titkára, Kiss Imre, a megyei Moziüzeni Vállalat igazgatója továbbá a salgótar­ jáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola. Nagy sikerrel zárult a nagybátonyi általános iskola, gimnázium és szakmun­ kásképző intézet által ,,Így látom Pe­ tőfit” címmel meghirdetett pályázat. A pályamunkából rendezett gyermek és if­ júsági rajz kiállítás egy hónapig állt a látogatók rendelkezésére. Az első Magyarországon nyomtatott könyv — a Hess András budai műhelyé­ ben készült Chronika Hungarórum — megjelenésének 500. évfordulóját ünne­ peljük 1973-ban. A Megyei Emlékbizott­ ság felhívásával egyidőben kiadott tájé­ koztató foglalja össze az 500 éves könyvnyomtatás megyei jubileumi ünnepségei­ nek programját. Az ismeretterjesztés új lehetőségével gazdagodott Salgótarjánban az ország egyik legmodernebb TIT-székháza. A korszerű audiovizuális oktatási eszkö­ zökkel felszerelt nyelvi laboratórium ez év februári ünnepélyes átadása után várhatóan megsokszorozódik az idegen nyelv tanulása iránti érdeklődés. Előkészületben az 1973. évi Magyar Nyelv Hete. Ebben az évben Nógrád megye ad otthont az anyanyelvünk ápo­ lásának társadalmi és nemzeti szem­ pontból egyaránt jelentős kérdéseivel foglalkozó rendezvénysorozatnak, mely április 16-án veszi kezdetét. A Budapest centenáriumi évében léte­ sült Óbuda-Nógrád kapcsolat keretében óbudai képzőművészek kiállítására került sor március elején Salgótarjánban. Nógrád megye népművészeti csoporttal és népművészeti kiállítással mutatkozott be a III. kerület lakosainak, március 25-én. A napokban zajlott le a megyei diákművészeti fesztivál, mely azt hivatott eldönteni, kik képviseljék Nógrádot a — májusban Pest, Heves, Szolnok, Nógrád, Budapest diákjainak fórumot adó — egri Gárdonyi Géza Diáknapokon. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2c18c7cd8d2e88d1b503b0b5778398d9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/80bafa30fe71dcfc7a4c71fd4e7e987f.pdf 213a814746178e8a4b269fedb3201dee PDF Text Text A munkásművelődés néhány kérdéséről Szerződés művészek és üzemek között Mit hoz a szabadszombat? Kovács Andrással — filmjeiről Madách Imre népszerűségéről Gyárfás Miklós, Ránki György Sinkovits Imre, Varga Imre — Madáchról Látogatóban id. Szabó Istvánnál Pogány Ö. Gábor a művészről Búcsú Gerelyes Endrétől Úgy tűnik, egyre sűrűsödik körülöttünk az olyan aszta­ lok száma, melyek mellett értő s minket gazdagító vitává szembesülnek az eddig lazán egymásután rakódó gon­ dolatok. Nem a bútoripar nagyobb termelékenységének köszönhető ez, amint nem magyarázható (félre) azzal sem, hogy netán mai hétköznapjaink a korábbiaknál bővebben szülnének ilyen-olyan véleménykülönbséget. Egyszerűen arról van szó, hogy egészséges társadalmi fejlődésünk gravitációs ereje optimálissá erősítette szel­ lemi életünk folyamának ezt az áramlatát. Az ember magábanvaló egyéniség és szükségszerűen közösségi láncszem: természetéhez tartozik, hogy viták során rendezze különállása vagy hovatartozása erővo­ nal-rendszerét. Mert a vita — az értő, józan, alkotó szel­ lemű vita — pótolhatatlan mágneses erőtér gondolataink egymáshoz igazítására, nélkülözhetetlen műszer szellemi egészségünk ellenőrzéséhez és megőrzéséhez — ha kell: fájdalmat is okozó sebészi kés. Csakhogy: a vitának a vitakészség nem elégséges alapja — mint minden összecsapás, melyben győztes és vesztes születik, felkészült küzdőfeleket kíván. Egyébként nem más, mint szemfényvesztő játék. A vita lehetősége nem jelentheti a bárhol-bárkik általbármiről-bárhogyan folyó nézetütköztetések gyakorlatát. Ahogy ezt sokan feltételezik. Mert igen sokan vannak ma még közöttünk, akik a mindenáron és minden ellen való támadás, a lerohanás, a „kikészítés" szándékával nyúlnak a szó fegyveréhez, vitába szállva — akár felkészületlenül és illetéktelenül is rombolni mindent. IRODALMI MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �És igen sokan vannak ma még közöttünk, akik szá­ mára a vita „a kinyilatkoztatás” szószéke, üléspontjuk látványos megláttatása — vagy, az ellenkező pólust jel­ lemzőknél: egyik módja a megalázkodó helyezkedésnek, a behízelgő „bólogatójánoskodásnak". S hasonlóképpen veszélyhelyzetet teremthet azok tá­ bora is, akik (nem kevesek ezek) bátorság, kellő felkészültség híján — netán, mert a „kibicnek semmi sem drága" felelősség nélküli felelőtlenségét élvezték eddig —, a megjátszott közöny, a méltatlankodó duzzogás ké­ nyelmes fedezékéből tüzelnek alattomosan — nyíltan meg nem mutatván magukat. Mindehhez még számítsa hozzá az olvasó azokat, akik megélt múltunkból a „Ne szólj szám, nem fáj fejem. Hallgatni arany. Mondd meg az igazat, betörik a fejed.” hamis bölcsességeivel élnek — ki tudja hány töredéké­ vel annak a kollektív tapasztalásnak, mely kudarcok, méltánytalanságok keserű tengeréből kikristályosította azokat. Mi is következik hát mindebből? Sok más egyéb között az, hogy kinek-kinek a közös dolgokért vállalt személyes felelőssége tudatában, a tisztánlátást és kollektív alkotó­ munkát igénylők bátorságával kell akarni-merni vitába szállnia. Mindig tudva, miért, kik mellett és kik ellené­ ben kell lándzsát törnie. Minden érdekében, amit „a miénk”-nek vallunk. Kassai-Végh Miklós tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 6 8 9 11 Kiss Aurél: A munkásművelődés néhány kérdéséről Csongrády Béla: Munkás és öntevékeny művészet Tóth Elemér: Az új mecénás Csukly László: Költő és olvasója Molnár Pál: A múltőrzés felelőssége Erdős István: Szabadszombat LÁTOGATÓBAN 16 Tóth Elemér: Földalatti harangszó MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 13 14 15 Pál József: Egy pannó élete Zengő Árpád: Egy film ürügyén 3. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat SZÉPIRODALOM 17 17 19 Búcsú Gerelyes Endrétől Gerelyes Endre: Al Boháken Oravec János: Az öreg favágók . . . MADÁCH IMRE 21 23 25 (26 Kerényi Ferenc: Madách népszerűsége Lakos György: Timon, a publicista Szabó Béla: Madách, a főbiztos TALÁLKOZÁSAIM MADÁCHCSAL Sulyok László interjuja Gyárfás Miklóssal, Ránki Györggyel, Sinkovits Imrével és Varga Imrével A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁTÁLYÁNAK IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő: Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft KÖRKÉP 28 29 30 30 31 32 33 34 id. Szabó István kiállításán (Pogány Ö. Gábor) Megörökíteni vagy retusálni (Fábri Péter) Galgóczi Erzsébet: Pókháló (L. Gy.) Könnyű tollal (E. K. S.) A Korunk Madách-emlékszámáról (Kojnok Nándor) Egy hiánypótló kézikönyvről (H. Hámori Anna) Zenei krónika (Molnár Zsolt) Pogány Frigyes: Salgótarján új városközpontja A címoldalon Lóránt János: Madách, a hátsó borítón Madách Imre Veres Pálnéhoz írott képrejtvény-levelének negatívja Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 4173 NyV Balassagyarmat 2000 pl. Fv.: Bednár Károly Fotók: Veres Mihály és Kovács Ferenc �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KISS AURÉL Sokféle, elsősorban az irányítók munkájában megnyilvánuló szemléleti hibával, téves beidegződéssel kellett megküzdeni. S kell részben a közeljövőben is számolni. Nem alakultak ki azok az átfogó vezetési módszerek és ará­ űvelődés nyok, amelyekben a gazdasági-politikai-művelődési és szo­ ciális területek mindegyike jelentőségének megfelelő szerepet, néhány kérdéséről helyet kap. Különösen a letelepült, vagy letelepülő új üzemek esetében érvényes ez a megállapítás. Ott, ahol az üzemszer­ A szocialista kulturforradalmat megvalósító és szolgáló vezés sajátos gondjai méginkább a termelés-szervezés irá­ nyába fordították a vezetés figyelmét és fő energiáit. Az irá­ művelődési folyamatok középpontjában a proletárdiktatúra létrejötte óta ott áll a munkásosztályt sujtó, súlyosan hát­ nyítás munkájában, szemléletében tapasztalt másik sajátos rányos kulturális örökség megszüntetése, az osztály és a kul­ fogyatékosság a művelődés funkcióit illető kellő tudatosság túra új minőségű és tartalmú kapcsolatainak kialakítása. E hiánya. Gyakorta találkozhatunk ötletszerű, nem a tényleges folyamatban azonban — amely a társadalom (s benne a mun­ helyzetelemzésen alapuló „tervezéssel”, a kulturális élet szer­ kásosztály) kulturális arculatát átformálta és alapvetően meg­ vezésben az összehangolatlanság jeleivel, a távlatok meghatáváltoztatta — a hatvanas években (máig is ható) belső ellent­ zásának hiányával. (Ezt tükrözik a kulturális alapok felhasz­ mondások keletkeztek — az impozáns eredmények mellett. Az nálására vonatkozóan időről-időre végzett vizsgálatok is) Így általános gazdasági, társadalmi fejlődés által szabott mű­ a munkahelyi művelődés objektív feltételei - a lassú javulás veltségi követelmények növekedésével egyidejűleg ugyanis ellenére — ma még elmaradnak a társadalmi szükségletektől, érzékelhetővé vált a munkásság kulturális igényeinek és szo­ kevés helyen biztosítanak a jelentkező kulturális igények kielé­ kásainak átalakulása, aktivitásának csökkenése. A felismert gítésére megfelelő lehetőséget.) A ma is szakszervezeti keze­ ellentmondás feloldását sürgető általános és politikai ér­ lésben működő 12 kultúrotthon állapota, az épületek állaga, dekek közismertek: a pártértekezleteken és a X. kongresz- belső struktúrája, működési körülményei ma már alig felelnek szuson konkrét és egyértelmű művelődési program kidolgo­ meg a korszerű közművelődési igényeknek — s egyre nehe­ zása kezdődött meg, ma már ezek alkalmazásának gyakorlati zebben elégítik ki a hagyományos művelődési követelmé­ nyeket is. Némileg kedvezőbben alakultak a munkásság la­ tapasztalatait vehetjük számba. kóhelyi művelődési viszonyai, nagyobb hiányosságok csak Ba­ • Azok a társadalmi feltételek és kulturális lehetőségek, lassagyarmaton, Salgótarján egyes peremkerületi részeiben és amelyek között e művelődéspolitikai folyamat kibontakozott, a salgótarjáni járás néhány községében okoznak kulturális nem igértek a művelődést szervező-irányító szervezeteknek, vákumot.) A bonyolultabb feltételek között végzett munka irányai intézményeknek könnyű munkát. Figyelembe kell vennünk, hogy a megye gazdasági fejlődésének talán legdinamikusabb azonban egyre tisztábban fogalmazódnak meg, egyre konk­ szakasza tart a hatvanas évek végétől. Ebben a periódusban az rétabb cselekvési lehetőségek formájában jelennek meg. Így új iparszerkezet kialakítása, a termékstruktúra és a termelési vált nyilvánvalóvá, hogy a spontán igények befolyásolása, a kultúra átalakítása, a gazdaságirányítási rendszer követel­ szükségleteknek megfelelő kulturális magatartás kialakítása ményeinek helyi viszonyokra alkalmazása a munkásság kultu­ az érdekviszonyok konkretizálását, művelődési ösztönzők ki­ rális viszonyait, művelődési magatartását átalakító társadalmi alakítását, érvényesítését feltételezi. A hagyományos érdekelt­ erőkoncentrálás lehetőségeit korlátozták. Illetve az alapvető ség (nagyobb egzisztenciális biztonság, fokozottabb anyagi gazdaságpolitikai feladataink megoldása utáni időszakra megbecsülés, munkahelyi perspektívák) a szakmai művelődés­ transzponálták. S az is köztudott, hogy a jelzett gazdasági ben hat elsősorban és - a technikai-termelési feltételek folyamatokkal egyidőben a megye munkásságának belső tár­ szabta korlátok ellenére — széles körben. Egyre több nagy­ üzemben keresik az általános műveltség emelését szolgáló sadalmi szerkezetében is bizonyos átrendeződés zajlott le. Az ipari munka vonzerejének, a munkaerőszükségletek ha­ ösztönzők alkalmazási lehetőségeit, főként a felnőttoktatás tására már a hatvanas évek óta tart az új munkásréteg be­ hatókörének bővítése terén (Kohászati Üzemek, Síküveggyár, kapcsolódása a szervezett ipari termelésbe. (Az elmúlt három öblösüveggyár, Jobbágyi Textilművek, stb.) Több nehézség évben az új munkahelyek száma meghaladta a 7000-et). Ez ellenére ezeknek az ösztönzőknek legszélesebb körével a nagy az alapvetően, s főként távlataiban sokat igérő folyamat szá­ munkástömegeket átfogó szocialista brigádmozgalom rendel­ mos — ellentmondásos, vagy rövid távlatokban negatív hatású kezik. Elsősorban a kulturális magatartást kedvezően befolyá­ — „mellékterméket” is létrehozott: megnőtt az ingázó dolgo­ soló pozitív üzemi légkör és értékrend kialakításában játszott zók száma (a jelenleg megyénkben körülbelül 70 000 főt szám­ szerepe révén. Ezért is fordult a közelmúltban e — kulturális láló munkásság 40-50 százaléka nem a lakóhelyén dolgozik), vállalások minőségében ma még szerény eredményeket, de akiknek kulturális viszonyai, lehetőségei átmenetileg kedve­ igen nagy lehetőségeket felvonultató — mozgalom felé a közzőtlenné váltak. Másrészt az új munkahelyek jelentős része új művelődés figyelme. Ma még szűk körben hat az életmód (s részben távlataiban is) kisüzemekben jött létre, ahol a mun­ pozitív változásainak (elsősorban a lakásviszonyok javulásá­ kásművelődés objektív feltételei, a nagyüzemi munkásságra nak) kulturális ösztönzőként való felfogása; elsősorban az jellemző politikai tradíciók még nem alakultak ki. Az új üze­ életmódkutatás kialakulatlansága, a közművelődési felfogás­ mek kollektíváiban az életforma, a gondolkodásmód, a kultu­ ban érvényesülő konzervatív elemek miatt. Néhány éve, s egyre szélesebb körben segíti a munkásság rális igények és szokások számos átmeneti vonást mutatnak. Az új munkásrétegek iparba áramlásából fakadó sajátos művelődési viszonyaira ható közművelődési tevékenységet az ideológiai és kulturális hatásokat a megye nagyobb hagyo­ a felismerés, amely a munkássá válás és a közművelődés mányú nagyüzemei sem kerülték el. Részben ezzel is magya­ összefüggéseit tárta fel. Elsősorban a TIT érdeme, hogy e fel­ rázható, hogy a munkáskultúra régi és pozitív hagyományainak ismerés nyomán gazdagabb tevékenység bontakozik ki. Az (például a munkásművészeti mozgalom) fenntartása és to­ ismeretterjesztés rendszerében közvetített szakmai, állampol­ vábbfejlesztése ma több erőfeszítést igényel, mint a korábbi gári, munkajogi és munkaegészségügyi, közgazdasági és poli­ tikai tartalmak jól egészítik ki a munkahelyi kollektívák össze­ években. A munkásm 3 �kovácsolását. Segítői a politikai és közösségi rendezvények, fórumok rendszere által kifejezett törekvéseknek. A közművelődés tudatosabb és tervszerűbb részvétele a munkásság művelődési viszonyainak fejlesztésében feltételezi a korábbi globális szemlélet feladását, a feladatok és eszkö­ zök szükséges differenciálását. Noha az általános társadalmi érdekek a munkásság valamennyi rétegétől megkövetelik az általános és szakmai műveltség fejlesztését, a permanens művelődési folyamatban való részvételt — a közművelődés­ nek más eszközöket kell mozgósítania a szakmunkástanulók, ifjúmunkások kulturális aktivitásának fokozására, s mást a jelentős kulturális hátrányokkal küzdő segédmunkásság kö­ rében. Eltérő feltételek között kell a társadalmi-politikai szer­ vezetek támogatásával a nagyüzemi munkásság kulturális hagyományait felhasználni, és az új vagy a kisüzemekben ha­ gyományokat építeni. Az eddigiekben jelzett — a cselekvési irányokra jellemző — tudatosulás nem elsősorban elméleti kutatómunka eredménye, hanem a hatvanas évek végén megindult határozottabb ka­ rakterű tevékenység során szerzett tapasztalatok általánosí­ tása. 1970 — a tudatos feladatmeghatározás — óta is számos jelentős tényezővel segíti a közművelődés a munkásság kultu­ rális viszonyainak fejlesztését. Évente több tízezerre tehető azoknak a száma, akik valamilyen szakmaszerző tanfolyamon képezik magukat. A TIT-elődások hallgatói közül átlagosan 20 — 25 000 fő üzemi munkás, a szakszervezeti és tanácsi könyvtárak munkája révén az ipari munkásság 33-38 száza­ léka tartozik a többé-kevésbé rendszeres olvasók közé. Ered­ ményes munkával járul a munkásművelődés fejlesztéséhez szakköreivel, klubjaival, vetélkedőivel — a művelődési otthonok egy része. A különféle vizsgálatok, elemzések (például a salgótarjáni munkásság körében végzett művelődés-szociológiai vizsgálat) és a gyakorlati tevékenység tapasztalatai azonban arra is fi­ gyelmeztetnek, hogy a kétségtelen változások ellenére inten­ zívebb, tudatosabb és tervszerűbb munkára van szükség. Az izléskonzervativizmus, az aktív kulturális magatartás fejlet­ lensége, esetenként a kulturális „fogyasztás” iránti érdekte­ lenség és igénytelenség, a megnövekedett szabad idő célsze­ rűtlen felhasználása jelentős munkásrétegekre jellemző még. A művelődési lehetőségek gazdagodásával, az alkalmak és a választék bővítésével nem azonos arányában növekedett a munkásság kulturális aktivitása. A művelődési hátrányok ellensúlyozása, az életmódban és kulturális szokásokban bekövet­ kezett változások következetes figyelembevétele, a művelődési viszonyok társadalmi hátterének további alakítása hosszabb folyamatot igényel, s eredményei sem máról-holnapra jelent­ keznek. A munkásság mai kulturális magatartását gyakran vagyunk hajlamosak kívülről, egy absztrakt módon megfogalmazott társadalmi igény alapjáról megitélni. De találkozni olyan szemlélettel is, amely csak a megtett út oldaláról, a változás tényeit rögzítve méri a munkásság mai műveltségi állapotát. Az elégedettség és az azonnali változásokat, gyökeres for­ dulatokat sürgető türelmetlenség szélsőségei — ezt az elmúlt évek vitái és gyakorlata egyaránt igazolták — nem vezethet­ nek eredményes cselekvéshez. Az a tény, hogy a szabad idő felhasználásának, az aktív pihenésnek sokféle formája alakult ki az elmúlt években, a lakosság minden rétegében, a munkásság körében is érez­ tette hatását. A kiskert-mozgalom, a hobbyk, az utazási igé­ nyek és lehetőségek növekedése a hagyományos eszközrend­ szerű közművelődést „nehéz helyzetbe” hozta (noha távla­ taiban részben segíti is.) Megnőtt a TV nagyarányú jelenlétével a konkurrencia is (ma a megyében 1000 lakosra 191 készülék jut). A TV veszélyes versenytárs voltát nemcsak változatos műsorszolgáltatása és szinte korlátlan lehetőségei miatt, hanem kultúrházaink állapota és helyárai miatt is érezzük. A munkásművelődés gyakorlatát irányítóknak és szervezők­ nek több, a kulturális szférán kívüli elemet is számításba kell venniük az elmúlt évek folyamataiból. Például azt, hogy a lakásépítési kedv és szükséglet, mely a fiatalabb munkás­ generációkat érinti elsősorban, jelentős energiákat (és sza­ 4 bad időt) köt le — ma elsősorban a művelődés rovására. Ugyancsak a szabad idő felhasználását befolyásolja, hogy az új munkásrétegek kötődése előző gazdasági bázisukhoz, a mezőgazdasághoz, ma is erős. Igényeik, szokásaik, kötött­ ségeik (háztáji) kulturális magatartásukat ma erősebben meg­ határozzák, minit az új társadalmi helyzetük szabta követel­ mények és szokások. Ezeknek figyelembevételén túl a közművelődés megújulása szükséges a műveltségfelfogásban végbement változások kö­ vetése révén. A Palócföld egyik múltévi számában közölt interjúk (s méginkább a gyakorlat) tanúsága szerint is a hu­ mán orientációjú műveltségfelfogás vonzereje erősen csök­ kent, viszont a szakmai művelődés jelentősége minden társa­ dalmi réteg körében jelentősen megnőtt. A közművelődés feladatainak, cselekvési lehetőségeinek, mozgósítható tartalékainak számbavétele részben megtörtént, elsősorban a munkásság társadalmi magatartását befolyásoló szervezetek, érdekvédelmi és politikai tényezők feladata az adódó lehetőségek felhasználása. Az ezen a téren tapasztalt kezdeti törekvések nagyobb távlatokat igérnek. E távlatok rea­ lizálása fokozottabb politikai feladatvállalást és kezdeménye­ zőkészséget igényel. A szakszervezet, az ifjúsági mozgalom és az üzemi pártszervezetek munkájában kifejeződő politikai erő felhasználását. CSONGRÁDY BÉLA Munkások és öntevékeny művészet Salgótarján mindössze százegynéhány évet kitevő tör­ ténelmének, félévszázados városi múltjának karakterisztikus vonásait a munkásmozgalom foglalja egységes keretbe. A szá­ zadfordulótól a felszabadulásig a szervezett politikai harcok, az embertelen körülmények között is elért gazdasági eredmé­ nyek és a mozgalmi tevékenység talaján született fejlett munkáskultúra tették ismertté a város nevét. Mindmáig — közel három évtizednyire társadalmi fejlődésünk sorsdöntő fordula­ tától — lényegében egy fogalommal bővült az általános jellem­ zők köre: a nagyvonalú városrekonstrukció, a korszerű urbani­ zációs törekvések új vonásként illeszkednek a Salgótarjánról kialakult összképbe. A gyökeresen megváltozott életmód, a megújult életforma természetszerűleg más tartalmat ad a munkáskultúra néven összefoglalt tevékenységi formáknak is. Kiszélesedett-e vagy szűkült, gazdagabb lett-e vagy elszegényedett a - létszám­ ban és tudásban egyaránt jelentősen gyarapodott - munkás­ ság kultúrateremtő illetve fogyasztó tevékenysége: e kérdésnek sokoldalú, differenciált vizsgálata az aktuális közművelődési feladatok egyike. A felmérések megkezdését sürgette a munkáscentrikus művelődéspolitika cselekvési programja. E fogalom jelentésváltozásának, terjedelmének elemzése meghaladja mondandónk kereteit. Ugyanakkor a munkáskul­ túra egyetlen — egykor szinte meghatározó jellegű — területét, az öntevékeny művészeti mozgalom helyi eredményeit, gond­ jait, perspektíváit kiemelve, mint a város kulturális arculatának egészét ma is nagymértékben befolyásoló tényezőről szólha­ tunk. A jelen helyzet megítélésének kiindulópontja az a kétség­ telenül örvendetes tény, hogy az öntevékeny művészeti moz­ galomnak napjainkban is van bázisa a szervezett munkások körében. A mozgalom válságos időszakait, korszakváltásait „túlélő”, több évtizedes múltú együttesek a szakszervezeti mű­ velődési otthonok keretei között működnek. Tevékenységük so­ rán tiszteletet parancsoló hagyományokat őriznek — s mint kitűntetéseik, sikeres szerepléseik bizonyítják —, fejlesztenek tovább. Mind a Bányász és a Kohász Fúvószenekar, mind a Bányász Férfikar képes kiemelkedő teljesítményre a hasonló �profilú együttesek mezőnyében. E művészeti csoportok elsősor­ ban a nógrádi munkásfolklórt, dallamkincset feldolgozó reper­ toárjuk, hangversenyprogramjuk révén töltik be hivatásukat, de elmaradhatatlan és pótolhatatlannak látszó résztvevői — kiváltképpen a két zenekar - a politikai, társadalmi ünnepsé­ geknek, rendezvényeknek. A tradíciókban ugyancsak gazdag Petőfi Színjátszó Csoport hosszabb-rövidebb megtorpanások után az utóbbi időben ismét pozitív értelemben hallat magá­ ról. Szisztematikus nevelőmunka folyik a Bányász Művelődési Ház képzőművészeti körében, amelynek tevékenységét a fo­ lyamatosság dicséri. Új — két-három éves — törekvések jegyé­ ben alakult az Öblösüveggyári Művelődési Ház munkásfiata­ lokat tömörítő irodalmi színpada, amely az ambiciózus veze­ tés, a jó kollektív szellem révén rövid idő alatt a megyei be­ mutatókon rendszeres szereplésre érett együttessé formálódott. (Ez az intézmény teremtett egyébként fórumot az ifjúmunkás versmondók városi, megyei és — két évenként — országos ver­ senyének megrendezéséhez is. Elsőrendű szándéka és feladata szerint valamennyi csoport missziót teljesít: művelődési ott­ honokban, üzemekben, munkásszállásokon, falvakban, töme­ gek körében szerepelve népszerűsíti a művészetet, és ezzel párosulva új ismeretekkel, élményekkel gazdagítja az egyes művészeti ágak művelőit. E — sokakat megtévesztő és egyértelműen kedvezőnek lát­ szó — helyzetképnek szép számmal vannak árnyoldalai is, amelyek hozzátartoznak a realitáshoz és aláhúzzák a Kritika 1972/9-es számában „Salgótarján - munkásváros, - és a kultúra?" címmel megjelent írás egyik megállapításának jo­ gosságát: „Egyre vékonyabb erecskeként csörgedezik a Sal­ gótarjánban egykor oly gazdag munkás művészeti öntevékeny­ ség”. Érvekkel, tényekkel bizonyítható ez. A csoportok egyike-másika nehezen tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, társadalmi igényekhez: tevé- ZENÉSZEK, ISPÁN BÉLA FOTÓJA kenységük sem tartalmi, sem formai tekintetben nem korsze­ rűsödött a kívánt mértékben, munkájuk színvonala esetenként joggal vált ki kritikai észrevételeket. Magas az együttesek élet­ kora, az utánpótlás biztosítására nem történt határozott in­ tézkedés, az erőtlen próbálkozások pedig nem vezettek ered­ ményre. Az említett művészeti együttesekben mintegy kétszáz fő tevékenykedik rendszeresen — s ez a munkáslétszámnak csak elenyésző százaléka. A csoportok a művelődési otthonok anyagi és erkölcsi támogatásával működnek s így eleve szo­ rosan kapcsolódnak bizonyos szakmákhoz és vállalatokhoz. Ez egyúttal azt jelenti, hogy akaratlanul is e körökön kívül ma­ radnak a művelődési otthon nélküli és az újonnan telepített, szervezett üzemek dolgozói. Az intézményekhez való kötődés — amely magán viseli a városrendészeti, kolóniakénti egykori elkülönülés nyomait — nehezíti az együttesek tisztább profil­ jának, „összvárosibb” jellegének kialakulását — s esetenként az egészségtelen rivalizálás tüneteit is mutatja. Az öntevékeny művészeti mozgalom jellege, funkciója - az ismert okok következtében — alaposan megváltozott az elmúlt évtizedben. A hangsúly határozottan az önművelésre, a kiscso­ portos foglalkozásokra, a „klubszerű" szereplésekre tevődött át. Ilyen felfogásban ma is - és a növekvő szabadidőt tekintve a jövőben még inkább — társadalmi igényt elégít ki e moz­ galom, melynek továbbfejlesztése a helyi sajátosságok, gon­ dok figyelembevételével, az eredményekre alapozva történhet. Fentiek szerint Salgótarjánban az öntevékeny művészeti mozgalom sikeres jövője az anyagi és szellemi erők koncentrá­ lását, az irányító és fenntartó szervek összehangoltabb mun­ káját követeli meg. Elérkezettnek véljük az időt úgynevezett tarjáni munkásszínpad létrehozására, amely reprezentatívan képviselné a várost a megyei és országos rendezvényeken, színvonalas műsorokat biztosítana a jelentősebb helyi ünnep­ ségekre, s differenciált rétegtevékenységet végezve teljesítené irodalomnépszerűsítő hivatását. E sokrétű feladatnak a meg­ lévő csoportok legjobb szándékuk ellenére sem tudnak eleget tenni. A városi jellegű együttes kialakításának gondolatát alá­ támasztja a jelenlegi gyakorlat is, ugyanis többen tagjai egy­ szersmind a Petőfi Színjátszó Csoportnak és az Öblösüveg­ gyári Irodalmi Színpadnak - s a szükség diktálja, mikor, hol szerepelnek. Az összevont színpad fenntartása közös anyagi és erkölcsi támogatást igényelne a szakszervezeti és tanácsi szervek részéről. A művészeti munkát a jelenlegi vezetők be­ vonásával egy szakképzett rendező irányíthatja, akinek min­ denekelőtt tehetségkutatás révén kellene kibővítenie a törzs­ tagságot. A színpad lehetőséget nyújtana a helyi alkotók egyegy művének bemutatására is, s így lendítője lehetne a város irodalmi életének. A fent jelzett versmondó-seregszemléhez kapcsolódva például „Ifjúmunkások pódiuma" címmel a szín­ pad országos rendezvény házigazdája is lehetne. Nem prob­ lémamentes egy ilyen együttes működtetése, alapos kimunká­ lásra szorulnak a szervezeti keretek, de a körülmények, a kö­ vetelmények és nem utolsó sorban a várható eredmények ebbe az irányba orientálnak. Városi összefogást igényel a zenekarok és a férfikar utánpótlásának biztosítása is, amelynek csak egyik része a zenével, a kórus mozgalommal rokonszenvező munkásfiatalok felkuta­ tása az üzemekben, további feladat az úgynevezett „második vonalat" képező új csoportok (például úttörő fúvószenekar, szakmunkástanuló kórus) szervezése. E munkában a zeneis­ kolának is aktív szerepet kell vállalnia. A bányász képzőművé szeti körben a városi stúdió-jelleg kialakítását célszerű szor­ galmazni. A művészeti csoportok, szakkörök számára gyakrab­ ban kell együttszereplési alkalmat teremteni, rendszeresen visszatérő találkozókat, fesz iválokat kell rendezni a városban. A művészeti hetek hagyományos programjában egyedi, a helyi munkáskultúra multját és jelenét reprezentáló rendezvények­ nek kell elsősorban helyet biztosítani, azaz az ilyen irányba telt kezdeményezések megerősítése szükséges. Megújulás előtt áll Salgótarjánban a munkásokat mozgó­ sító öntevékeny művészeti mozgalom. A téma vitára érdemes, ezért a konkrét intézkedéseket megelőzően fórumokat kell te­ remteni az eszmecserékre, a vélemények, az igények, a szán­ dékok megismerésére. 5 �TÓTH ELEMÉR Az új mecénás először, mint a csodabogarat. Ma jó barátságban vannak egymással, körülállják, segítenek neki, várják az égetők, mi jön ki a képekből. Magunk közé fogadtuk a művészt, akinek gyári belépője is van, mint a többi dolgozónak.” Czinke Ferenc a huszonegytagú K. Feoktyisztov kiváló szo­ cialista brigád tiszteletbeli tagja. A technológiai osztály bri­ gádtagjai műszaki beosztásban dolgoznak, többek között ők készítik elő az új technológiák bevezetését a gyárban. Sándor István anyagnorma-technológus, brigádvezető: „Mi műszakiak általában távolesünk a művészetektől, a mai képzőművészeti irányzatoktól. De számunkra sem közömbös, milyen alkotások vesznek körül bennünket a köztereken, középületekben, vagy éppen otthonunkban. Szeretnénk megérteni a mai festészetet, szobrászatot, grafikát. Ezért is választottuk tavaly nyáron tisz­ teletbeli brigádtaggá Czinke Ferencet, aki előadásokat tart nekünk, élménybeszámolókon, baráti beszélgetéseken ismertet meg bennünket a művészeti stílusokkal,a művészettörténet nagy alakjaival, és így tovább. Bizonyára nem haszon nélkül, hiszen például az esztétikai érzéket munkában sem nélkü­ lözhetjük. Az új gyártmányok bevezetése feltételezi, hogy meg­ feleljenek a legkülönbözőbb paramétereknek — és az esztétikai normáknak. Az esztétikum felismerése, annak alkotó tevékeny­ ségünkben való alkalmazása tehát munkaköri kötelességünk is. Többi közt ez is a mi hasznunk ebből a szerződésből.” Más lett a gyár gazdája, másé lett a föld Magyarországon 1945 után. A művészet is másé lett. Következésképpen meg­ szűntek a mecenitás régi formái. (A XVIII. század a főúri és főpapi mecénások korszaka, a felülről irányított, megrende­ lésre készülő munkák ideje a képzőművészetben. A XIX. század első fele, túlzással, inkább az eladásra szánt intímebb műfa­ joké, az új polgári művészeté, a freskó után a miniatúráé. A társadalmi, gazdasági fejlődés az 1867-es kiegyezés után nagyobb szerepet kínál a művészetnek, de már nem elsősorban a közönség révén. Új mecénás kopogtat, az állam. Kialakul s ez európai jelenség — az úgynevezett ,,hivatalos” művészet. Állam és akadémizmus e században elválaszthatatlan egymás­ tól. A hivatalos művészetpártolás új formája pedig a tárlat és a zsűri. Más kérdés lehetne e korabeli formák vizsgálata mind­ azokkal a következményekkel, amelyek ma már a magyar művészettörténet részeként ismertek.) A felszabadulás után, a kultúra demokratizálódásával a mű­ vészetek helye, szerepe is megváltozott — mind fontosabbá válik az emberek életében. Nemcsak kevesek kiváltsága a Czinke Ferenc: „A szerződések tartalma bővül az évek során, művészetekkel való érintkezés, amely mindennapivá, az otthon értéke kölcsönösen növekedhet. A forma kitűnő, főként a kép­ falai közt is elérhetővé válik. Nem lehetünk közömbösek az új zőművészeken múlik, milyen tartalommal töltik meg, milyen társadalmi, gazdasági feltételek kialakulásával szemben sem, hiszen például az ember sokoldalú képzésének magában kell szerepet szánnak neki. A mi szemléletmódunktól függ a képző­ foglalnia a művészetekhez való viszonyát is ahhoz, hogy a művészet és a közönség közötti kapcsolat további alakulása mecénás szerepét szintén mind közvetlenebbül vehesse át az, a gyárakon belül és azokon kívül egyaránt. Bent vagyunk — akié a hatalom. Új formákra van szükség a mecenitásban, a szó szoros értelmében bementünk a kapun — a gyárban, amelyek egyrésze már kialakult pl. a Szovjetunióban, mind ahol lényeges kérdések dőlnek el napról-napra, ahol a dolgozó pedig nálunk. Ezek közé tartozik a szocialista szerződések munkásosztály szép és küzdelmes élete fog körül bennünket. rendszere a képzőművészek és az üzemek, termelő egységek Hogyan tükrözzük, művészileg hogyan közvetítjük ezt az életet, között. A szerződések hatásfoka függ a művésztől, s attól is ellentmondásosságát sem megkerülve, értelmét-szépségét is hogy az adott gyár, vállalat hogyan él a művész jelenlétéből kibontva, rajtunk múlik. Az emberek körülvesznek minket, vár­ ják, mi kerül ki a kezeink közül. E bizalom kötelez. Hovatovább adódó lehetőséggel. Napjainkban különösen kedvező a lehetősége a szerződések­ egy évtizede járok ebbe a gyárba, második munkahelyemmé nek. Létrejöttek a szocialista brigádok. Jelentőségük nemcsak vált. Az itteni emberekben kicsit munkatársakra találtam. Talán ők is így érzik’.’ a termelésben számottevő, hanem a tanulásra, a humaniGordos Albert zománcégető hozza vissza az egyik képet záltabb élet- és munkakörülményekre, a kultúráltabb élet­ módra való ösztönzésben is. E mozgalom szellemi kitárulkozás frissen, melegen az égetőből. Még forró, mint a kemencéből is, célja szerint igyekszik a benne résztvevőknek mind szélesebb kibújt kenyér. Ahogyan hül, úgy kapja meg végleges tüzét a körű műveltséget adni. Tehát a szocialista szerződések rend­ kép. A zománcégető feszülten figyeli, több szögből megnézi: szeréhez hasonlóan közös célokat szolgál. A szerződések for­ „Ennek van a legszebb tüze” — mutat a vörös színre. — „De mája és tartalma aszerint változik, hogy a művész hogyan a zöld is nagyon szép, ünnepélyes." méri fel helyzetét a gyárban. Mint egy falusi ünnep, úgy virít itt a zománcmalomban. Milyen szerepe van a szerződésnek az új mecénás neve­ * lésében, kinevelésében? A műszaki jellegű modern civilizá­ ció közepette hogyan teremtődik meg a humán műveltség me­ Iványi Ödön festőművész nem egészen két éve a salgótarjáni legágya egy-egy művész körül? Elsősorban ezen kérdésekre Síküveggyárral kötött szocialista szerződést. kerestük a választ Salgótarján gyáraiban, s néhány képző­ „Természetesen, anyagi segítséget is jelent nekem a szer­ művész társaságában. ződés. Ha nem is nagy összegről van szó, elég a festékre, * egyéb anyagokra, — számomra így szinte „ingyenben van a A Lampart Zománcipari Művek salgótarjáni gyárában egy piktura”. A városban a szerződések, úgy tapasztaltam, kicsit évtizede szerződéses Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikus- kényszerházasságként indultak: se az üzem, se a szerződő nemigen tudta, mit kezdjenek egymással. Hozzám például művész. csak lassan kezdtek jönni apróbb kérésekkel. Kellett egy Az égetők körülállják. Itt a ,,malomban” meleg a levegő. Zrínyi llona-portré az üzem által patronált iskola számára. — „Vihetem égetni?” — kérdi egy fiatalasszony a művészt, s Vagy jött egy külföldi küldöttség, képet kértek tőlem ajándék­ mutat a zománclapra. — „Kíváncsi vagyok, milyen lesz égetés nak. Csináltam a klubba kőzománcot. Most a síküveg jellegét után?” Tóth Miklósné sok zománckép születésénél volt már kihasználva zománokompozíciókat készítek irodába. Egyébként jelen az évek során. Gordos Albert zománcégető magyaráz: nem számoljuk, ki mennyit ad. Ha szükség van valamire, „Tisztelem a művészt, mert zománccal dolgozik. A zománcot hozzám fordulnak, az „üzem művészéhez”, s én szívesen adok ismerni kell. 1949-től élek benne, tudom, hogy milyen nehéz képet, tanácsot. Én is megkapom a gyártól, amit kérek, üveget, kihozni a színeket, a vonalakat. Mert a zománc legalább há­ keretet a kiállításokhoz, más egyebet. Úgy gondolom, ma már rom színt mutat. Más a vizes, a száraz és a fény-zománc . . . nem kérdés az, hogy: itt ez a művész, mit kezdjek vele. S én Hogyne, nekem is van zománcképem otthon a művésztől. sem érzem, hogy feleslegesen, ellenszolgáltatás nélkül kapom Becsben van.” Pollók Béla igazgatási osztályvezető, korábban műszaki titkár: „Az emberek dolgoztak a kemencénél. Műszaki a pénzt.” titkár voltam. Odamentünk hozzájuk a művésszel, mondtam nekik, engedjék meg, hogy itt dolgozzon. Mert csak bámulták 6 Ez így tisztességes „üzleti megállapodásként” hat. Van-e mélyebb szerepe a szerződésnek? �„Hogyne. A legfontosabb talán az, hogy a gyárban a for­ málódó anyag, a gépek, az emberek között dolgozom, munka közben, s a munka szüneteiben művészeti és egyéb kérdé­ sekről váltunk szót. Ez is művészeti ismeretterjesztés, esztétikai nevelés, túl az előadásokon, amelyeket tartok. Nagyra becsü­ löm ezeket az embereket, nem köntörfalaznak, s a szemük is jó. Szerintem az értelmiség és a munkások közötti kommuni­ káció szempontjából is figyelmet érdemel a szerződések rendszere, kölcsönösen mód nyílik az esetleges fenntartások eloszlatására.” * Mustó János festőművész a Nógrád megyei Építőipari Vál­ lalattal kötött szerződést. Véleménye? „Olyan kapcsolatot jelent a szellemi dolgozók, közelebbről a képzőművészek és a munkások között, amely közvetlenségénél és gyakorlatiságánál fogva szinte beláthatatlan lehetőség mind a művészeti alkotást létrehozó, mind pedig az azt élvező között. Mi, szerződéses képzőművészek most „üvegesek'', „acélosok”, „építők", stb. vagyunk, aszerint, hogy melyik gyárral, vállalattal kötöttünk szerződést. Tehát egymástól kicsit elszigetelten, mondhatni külön-külön tevékenykedünk ugyan­ azért a célért, az új mecénás neveléséért. Szervesebbé te­ hetnénk e rendszert, ha módot találnánk közös akciók szer­ vezésére. Például közös tárlatokat rendezhetnénk az üze­ mekben, vállalatoknál. E kiállításokat vándoroltathatnánk nemcsak a város és Nógrád megye, hanem az ország más gyáraiban is. Cserébe a többi területi szervezet művészei hoz­ nának Nógrád ipari üzemeibe tárlatokat.” Milyen hatással van e kapcsolat a dolgozókra és a művé­ szekre? „Még nincs sok tapasztalatom, de egészséges kapcsolatnak érzem. Az emberek a művészettől joggal elvárják, hogy mun­ kájukról közvetlenebbül is nyilatkozzon. S a kapcsolatból a művész haszna az, hogy megtanul egy közösséggel együtt gon­ dolkozni, s nagyobb egészben, társadalmilag nézni az emberi viszonyokat, a mindennapok kérdéseit. S egy megjegyzés: a későbbiekben a megyében élő fiatalabb tehetségeket is be lehetne vonni a szerződésekbe, hogy lehetőségük nyíljon még szorosabban kötődni az itteni élethez, létrehozzanak olyan alkotásokat, amelyek e palóc tájban, munkás környezetben gyökereznek." Mustó János a vállalatnál sajátos helyzetben van. Az építők szinte az egész országban dolgoznak, munkásszállások adnak otthont azoknak, akik családjuktól távoli munkahelyeken tevé­ kenykednek. Az emberekkel a „falakon” nehezebb találkozni, együtt dolgozni, mint egy gyárban. Tavasszal a művész képeiből kamarakiállítást rendeznek, amelyet a vállalat mun­ kásszállásain vándoroltatnak, s a tárlatok megnyitásakor képzőművészeti előadásokat is tartanak. A szerződésben egyébként rögzítették, hogy a művész az építőipari munkások életét és munkáját ábrázoló képzőművészeti alkotásokat készít­ sen, amelyek a vállalat kulturális, sportlétesítményeit, a munkásszállókat, irodákat díszítsék. A szerződés másik pontját idézem: „szaktanácsadás a meg­ bízó által kivitelezésre kerülő lakó- és középületek homlokzati munkáinak esztétikus kialakításához”. Tájékozódásunk szerint eddig erre nem volt példa. Nem is lehetett, hiszen az ilyen jellegű megbízás nem tartozik a vállalat hatáskörébe, ehhez a lektorátus bevonása szükséges. Mégsem egészen hiábavaló a szerződésnek ez a pontja. Miért? Salgótarján előnyös hely­ zetben van, acélgyár, üveggyár, stb. termel a városban, a burkoló, a díszítő anyagok viszonylag könnyebben és olcsóbban rendelkezésre állnak, mint esetleg más városokban. Granasztói Pál a városépítészet magas értékszintre helyezett alkotásának tekinti Salgótarján új központját, amely körül folyamatosan újul meg a város (Granasztói Pál: Ember és látvány városépítészetünkben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.) A modern, szép beton szerkezetek merevségét humánusabb melegséggel lehetne tovább oldani, követve — ha kicsiben is — a mexikói példát, az épületekbe szervesen beépülő képzőművészeti alko­ tások tovább erősítésének, a természeti táj oldó hatásait is. Az e téren meglévő kihasználation üzemi eszközöket az eddi­ ginél jobban hasznosítani lehetne. A lektorátussal egyetértés­ ben Salgótarján város falaiból az itt élő művészek is kapnának felületet. A szerződés e pontja ma ugyanis formális. * „Nagyon szép az üvegfúvás, színben, formákban." — vélekedik Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész, a salgótarjáni Öblösüveggyár szerződésese. - „Falusi ember lévén a gyári légkör is sok tanulsággal szolgál, s a gyár belülről festőileg is csodálatos látvány. Az üzemszervezés, is érdekel, hogyan követi egyik folyamat a másikat. A gépi termelés mindinkább előtérbe kerül, ez más gondolatokat és lehetőségeket hoz magával. Sokáig kell nézni az embereket, ahogyan dolgoznak, ahhoz, hogy igazán közel kerüljünk hozzájuk, festőileg is képessé váljunk kifejezni őket. Az Üzemi porta, az Iparita­ nulók című képeim például nemigen születhettek volna meg e tanulságok nélkül.” Ami leginkább a gyárhoz köti Lóránt Jánost? A gravirozókkal való foglalkozás. Hetente egyszer találkoznak, rajzkészségfej­ lesztés, az üvegre vésendő figurák megtervezése, stb. szerepel a programban. A gravírozó szocialista brigádnak a művész is tagja. Takács Géza üvegtervező iparművésszel beszélgettünk. Elmondta: a formakultúra alakulásában — különösen a gravirozóknál — Lóránt Jánosnak is szerepe van. (Gravírozott terméket napjainkban csak a salgótarjáni öblösüveggyár készít Magyarországon.) Csaknem valamennyi Salgótarjánban élő képzőművésszel kötöttek már szocialista szerződést. E forma fejlesztésére a lehetőség adott. A gyár, az üzem, a vállalat részéről él az igény a szerződésből fakadó lehetőségek intenzívebb kihasz­ nálására. A forma Salgótarjánban bevált. Miért állják körül a gyárban az „üzem művészét” az embe­ rek? Az élmény ereje köti őket az alkotás születéséhez. Közben fejlődnek azon képességeik, amelyek birtokában felfogják, át­ érzik a szépet nemcsak a művészetekben, hanem a természet­ ben és a társadalomban. Az esztétikai nevelésnek e formája létező társadalmi igényt elégít ki. Végső soron az alkotó megnyilatkozás lehetőségeit is magában hordja, egyúttal az új mecenitás közvetlenebb feladatainak ellátására is képessé tesz. 7 �CSUKLY LÁSZLÓ nala. De fordítva is igaz; művészi élmé­ nyek nélkül mindenféle esztétikai alkotó és újraalkotó tevékenység öncéluvá, üres formalizmussá válik. A kettős feladatot csak tervszerű, folyamatos neveléssel ér­ hetjük el. Nem reménytelen célkitűzés A Kritika című folyóirat 1973. februári ez, hisz a harmonikusan, sokoldalúan számában Baranyi Ferenc tollából ,,A fejlett ember személyiségjegyeinek kia­ költő a dolgozók szemében" címmel ta­ lakításában az esztétikai nevelésnek ép­ nulságos eszmefuttatást közöl, elsősor­ pen az ember többre törekvését kell jól ban az író-olvasó találkozók alkalmával kihasználnia. A közönséget is nevelni kell elhangzott kérdésekre építve fejtegeté­ a műélvezésre, mint ahogy Lenin fela­ seit. Baranyi nemcsak az alkotó és közön­ datul hagyta: „a művészetnek a töme­ ség kapcsolatára tér ki, hanem igen he­ gek érzéseit, gondolkozását és akaratát lyesen, látja a költők felelősségét olyan kell összefognia, a tömegeket kell fele­ szempontból is, hogy egy-egy találkozón melnie. Bennük kell a művészt felébresz­ missziós népművelő feladatot is el kell tenie és kifejeznie ..." Lukács György „A művészet jövője” látniok, hogy a szépre szomjas dolgozó­ című tanulmányában írja: „A tudomány kat el tudják vezetni a szépség, a mű­ arra törekszik, hogy az embert mint hi­ vészi kifejezés szeretetéhez. Baranyi tudja, hogy — Babits szavai­ baforrást kikapcsolja, megbízhatatlan val élve — a dolgozóknak egy kicsit meg érzékszerveit műszerekkel kiszorítsa, ál­ kell tanulniok „versül”, hogy értsék az talános és objektív törvényszerűségeket alkotót, hogy meg tudják különböztetni matematikai formulákban ábrázoljon. A a tartalmas modernséget a sokszor szél­ művészet arra törekszik, hogy a valóság teljességét közvetítse az embernek mint hámos modern kedéstől. Az alkotó soha nem azzal a szándék­ egésznek, tehát érzékszervei, értelme és kal ír, hogy a fiókot gazdagítsa, hanem képzelete számára. A tudományos for­ befogadókat, hasonló érző embereket mulában a megfigyelő nincsen jelen, a képzel el, akik tovább éltetik a gondo­ műalkotásban az a személy, aki megkí­ latot, a maguk gazdagítására fordítják sérli a valóság ábrázolását, ennek a va­ és ezzel szolgálják minden igazi költő lóságnak lényeges mozzanata. A tudo­ titkos vágyát is, hogy hangjukat „zeng­ mányon az ember kívül áll, a művészet­ jék vissza az időnek bércei, a századok.” ben benne. A tudomány világismerés, a Csak egy menthetetlenül elidegenke­ művészet mindenekelőtt világ-megélés.” A művészeti nevelésben óriási felada­ dett korszakban születhetnek meg olyan nyilatkozatok, mint Schönbergnek, a mo­ tai vannak az iskolai oktatás mellett az dern muzsika egyik jelesének a kijelen­ ismeretterjesztésnek. Az utóbbi években tése, miszerint számára a közönség csak igen sokan pesszimisztikus hangokat hal­ mint termet megtöltő akusztikai közeg lattak a hagyományos ismeretterjesztési jelent valamit. A mi korszakunk Koszto­ formák létjogosultságával kapcsolatban. lányi vallomását tekinti igaznak, a mű­ Kialakult egy olyan felfogás, hogy csak alkotás csak „egy másik lélekben ébred rendszeres, kerek egészet nyújtó ismeretéletre. A könyvet mindig ketten alkotják: terjesztő formáknak van értelmük, mert az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.” egy-egy egyedi előadás, legyen az akár Marx Károly minden emberi alkotásnak a legmagasabb szintű is, nem járhat ko­ moly eredménnyel, hatása elvész, nem legfőbb értékeként jelölte meg azt a gyönyörűséget, amely abból a tudatból indít meg további erjedési folyamatot. származik, hogy a munkával emberi Két évtizedes népművelői tapasztala­ szükségletet elégítünk ki. „Az én indivi­ tom ennek az ellenkezőjét bizonyítja. duális létem kifejezése közben közvetve Egy-egy évforduló, egy-egy életpálya be­ a Te léted kifejezését is megalkotom, va­ mutatása további erjesztési folyamat gyis individuális tevékenységemmel leg­ megindítója lehet. És ahol az előadónak igazibb emberi lényemet — közösségi lé­ sikerült a témán keresztül önmagát is el­ nyemet — erősítettem.” fogadtatni, megszerettetni, ott igenis van Marx utal arra is, hogy minden em­ folytatás, feltámad az igény és mi tud­ berben szükséges a művészi érzék bizo­ juk, hogy az a bizonyos étvágy evés köz­ nyos fokú fejlettsége, és hisz is abban, ben szokott feltámadni. hogy ez minden emberben ki is fejleszt­ Az író-olvasó találkozók is egy meg­ hető. „Csak az emberi természet objek­ nyilvánulása lehetnek az irodalmi isme­ tumokban kifejtett gazdagságában szü­ retterjesztésnek. De csak ott és akkor, letik meg a szubjektív emberi érzékek ahol és amikor megfelelően elő is van­ gazdagsága és jön létre a muzikális fül, nak készítve. Baranyi Ferenc fejtegetései a formaszépségeket meglátó szem, szó­ pedig arról vallanak, hogy az adott ese­ val az emberi élvezetekre képes érzé­ tekben nemcsak és elsősorban nem a kek." hallgatóság járatlanságában volt a hiba, A közművelődésnek ezt az érzéket kell hanem a nem kellő előkészítésben. Az alkotóművészeket bizonyos nimbusz a kialakulásában segíteni, de világosan kell látnunk azt is, hogy ezt passzív mű­ övezi, ha nem is mindig csudabogarat, élvezéssel nem lehet sikeresen szolgálni. de mindenesetre olyan embert látnak Az igazi műélvezetnek éppúgy előfeltéte­ bennük, akik szellemi magasokban élnek. le, mint következménye a művészeti te­ Lehet-e csodálkozni, ha kínkeservesen vékenység, az aktivitás bizonyos színvo­ indul meg a beszélgetés és a feltett kér­ Költő és olvasója 8 dések legtöbbször banálisak, nem lép nek túl a kuriózumok keresésén. Ma­ guknak az íróknak is kellemetlen termé­ szetesen, hogy olyan közegben ünnep­ lik, ahol jószerivel azt se tudták addig, hogy a világon van. Nem kellene meg­ engedni, hogy csak azért, mert a költé­ szet napja vagy éppenséggel az ünnepi könyvhét eseményei zajlanak, mindenütt és mindenáron író-olvasó találkozó le­ gyen. Csak ott és akkor, ha a tényleges érdeklődés megvan, s ezt az érdeklődést tervszerűen előkészítették. De még eb­ ben az esetben is eredményesebb lehet a találkozó, ha nem az írónak kell ön­ magát dicsérnie, hanem van — és erre a feladatra minden, hivatását szerető magyartanár alkalmas — egy bemutató, aki ismerteti az író pályafutását, értékeli tevékenységét és eleve irányt szab a kér­ déseknek. Ebben az esetben nem csapongnak a kérdések a kedvenc ételek­ től a műalkotás titkáig, kialakulhat egy valóságos kép a mai magyar irodalom­ ról. De nemcsak az író-olvasó találkozók, e ritka és - tudjuk, falusi művelődési ott­ honaink anyagi viszonyai között — nem is olcsó lehetőségei vannak az irodalmi ízlés nevelésének. A tömegkommunikáci­ ós eszközök térhódítása csak látszóla­ gosan adott mindenkinek azonos lehető­ séget a lépéstartásra. A néző művészi befogadó képessége fejlettségétől füg­ gően többet vagy kevesebbet fog ugyan­ abból a produkcióból magábafogadni. De előfordulhat az is, hogy a helytelen felfogás, a nem kellő megértés következ­ tében nem vonzani, hanem taszítani fog­ ja a látott vagy hallott alkotás. Különö­ sen a nehezebb, mélyebb elemzést igény­ lő darabok esetében érdemes ezekre is felkészíteni a nézőket. E sorok írója már volt előadó kis községekben, ahol Sha­ kespeare munkásságát azért kellett is­ mertetni, mert az előadás után bemuta­ tásra került a Hamlet. Ugyanakkor, kü­ lönösen klubfoglalkozások során termé­ keny vitát válthat ki egy-egy — akár kö­ zösen, akár külön-külön látott — alkotás is. A televízió jóvoltából rendelkezünk immár országos színházzal. Madách hal­ hatatlan művét, a Tragédiát így egyszerre annyian tekinthették meg, mint kilencvenesztendős színházi pályafutása alatt együttvéve. Élnünk kell a lehetőséggel, hogy ne csak láthassa, hanem értse is mindenki, a cselekményen kívül lássa a mű filozófiai mélységeit és élvezze a szí­ nészi újraalkotás nagyszerű folyamatát is. A munkásosztály műveltségi szintjének emelése központi feladatunk. A szoci­ alista brigádmozgalmak kulturális célki­ tűzései jó alapot nyújtanak az irodalmi műveltség emeléséhez is. Az olvasómoz­ galmakba való bekapcsolódás, a közös színház- és tárlatlátogatások már eddig is jól bevált formái voltak a jó közössé­ geket szorosabbra fűző művészi nevelés­ nek is. Egyet mutatóba személyes élményeim közül! �A nagybátonyi Bányász Művelődési Otthon vezetősége például úgy kíván se­ gítséget nyújtani a vele szocialista szer­ ződést kötött brigádoknak is, hogy a művész-mű-közönség hármas kapcsola­ tát elevenebbé teszi. Már eddig is vol­ tak olyan próbálkozásaik, amelyek során írókat, művészeket vittek le az üzemekbe, bányai munkahelyekre, de ezeknek első­ sorban az alkotóik elevenebb valóságkapcsolata volt a céljuk. Most a művészi alkotások jobb megismerése, az új mű­ vészeti irányzatok megkedveltetése, s ezek értő élvezésének a megteremtése a cél. Első próbálkozásként mai magyar iro­ dalmunk néhány kérdésének megvitatása került napirendre, olyan megoldásban, hogy egy közös olvasmányélmény kap­ csán vitatták meg a résztvevők a kérdé­ seket. Szóba kerültek olyan kérdések, mit is értünk új magyar irodalmon: hogy ez nem pusztán stílus vagy szerkezet kér­ dése, hanem elsősorban társadalmi áta­ lakulásunkból sarjadó eszmék jelenlétét igényli. Beszéltek arról, hogy rendkívül gyorsan változó, alakuló világunkban milyen nehézséget jelent az íróknak a kor ellentmondásai között a valóság áb­ rázolása. Milyen kötelezettségeket ró az íróra az embernek olyan ábrázolása, ,,ahogy jön a tegnapból és megyen a holnap felé”. A nagyon eleven vitában résztvevő munkások joggal kifogásolták, hogy újabb irodalmunkban erősebb hangot kapnak a hibák, mint a meglevő pozití­ vumok. A gyakran fellelhető úrhatnám­ ság, a kispolgári magatartás makacsul továbbélő megnyilvánulásai mellett áb­ rázolja a ma irodalma azt az erőt, amely törvényszerűen — előbb vagy utóbb, de — végső győzelmet arat ezek felett. Élénk vita alakult ki arról, is, helyes-e az az egyre gyakrabban jelentkező ábrázolásmód, hogy az írók nyitva hagyják a vitás kérdéseket, az olvasókra bízzák, hogy er­ kölcsi ítéletüket megfogalmazzák. A vitázók helyes érzékkel az írói vilá­ got saját mindennapi életükkel szembe­ sítették és ebből vonták le a következte­ tést, hogy a szocialista tudat kialakítása nem könnyű feladat. Akárcsak a társa­ dalom fejlődésének, ennek is vannak tör­ vényszerűségei. Marx írta a Tőkében: „Egy társadalom még ha nyomára jött is mozgása természeti törvényének ... ter­ mészetes fejlődési szakaszokat sem át nem ugorhat, sem parancsszóval el nem tüntethet. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” Ezeknek a szülési fájdalmaknak enyhí­ tője az irodalom is. Ezért dolgozik minden igazán nagy alkotó. Ahogy Illés Gyula vá­ laszol a kor-felvetette kérdésére: „Dolgo­ zom: küzdve alakítom / nemcsak maga­ mat, aminő még / lehetek, akinek jövőjét /az „ihlet óráin” gyanítom:/formálom azt is, amivé ti/válhattok, — azt munkálom én ki." Segítsen a közművelődés és akkor a költők nem dalolnak hiába. MOLNÁR PÁL át új rendeltetésének. Hollókőn a népi építészeti együttesek helyreállítása, közkinccsé tétele indult meg. Közel fél évtize­ des előkészítő és felújítási munka után még az év folyamán adják át rendeltetésének a szécsényi Forgách-kastélyt: az A multőrzés felelőssége épületben országos vadászattörténeti állandó kiállítás mellett, régészeti, feudális kori, újkori-köztörténeti, képzőművészeti és Valamennyi nemzet törekszik történelmi múltjának megisme­ iskolatörténeti kiállításokat helyeznek el. A felsorolást tovább résére, a műemléki kulturális értékek feltárására, közkinccsé nem folytatva kitűnik az az érdemi munka, amely a Nógrád tételére. A nagymúltú országok többségében - de másutt is — megyei műemlékek helyreállítása és célnak megfelelő hasz­ az évszázadok során feltárt műkincsek közönség elé bocsá­ nosítása érdekében történt. Ezen — alapjaiban elismerésre méltó és dicséretes — tevé­ tása szervesen illeszkedik be az ismeretek gyarapításán túl a nemzeti tudat alakításába, a tudományos és kulturális élet kenység érdemleges elismerése mellett azonban szükséges mindennapos tevékenységébe. S keleten és nyugaton egyaránt néhány, a megye sajátosságaiból, történelmi múltjából, oszkülönös aktualitást kap e probléma az ifjúság arculatának tályharcos hagyományaiból eredő problémára és azok meg­ oldására is felhívni a figyelmet. E később taglalásra kerülő formálásában. Hazánkban a műemlékvédelem csupán évszázados múltra kérdéscsoport aktualitását eddig kellően fel nem ismert or­ tekinhet vissza. S az önálló nemzetté válás után, a kiegyezés szágos érdekek is indokolják. Nevezetesen az az egyre ége­ adta részönállóság következtében csak részleges eredménye­ tőbb és - az új, valamint legújabb kori történész-muzeológu­ ket mutathatott fel első időszakában; a Horthy-korszakban sok által — egyre hangosabban jelentkező jelzés, hogy a ka­ a fasiszta rendszer célkitűzéseit szolgálta. A műemlékek fel­ pitalizmus és a szocializmus kezdeti szakaszának tárgyi emlé­ tárása, állagának megóvása, tervszerű védelme csak szocia­ kei, objektumai gyorsabban pusztulnak, mint az azt megelőző lista rendszerünkben bontakozhatott ki. Ennek során a műem­ koroké. lékvédelem a műemléki és idegenforgalmi szempontokon túl Az elmúlt több mint száz év technikai fejlődésében, a tőkés fokozatosan a szocialista haza, a szülőföld megszerettetését osztály létrejöttében, a proletariátus kialakulásában, osztállyá és - közvetve, de esetenként közvetlenül is — a szocialista szerveződésében, fejlődésében és nem utolsó sorban életmód­ kultúrpolitika célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja. jában bekövetkezett változások ugyanis számos problémát A műemlékvédelem Nógrád megyében is szép eredményeket vetnek fel. A ma embere kevésbé észleli annak a nagy válto­ mutathat fel. Igen nagy szolgálatot tett a helyi nevezetessé- zásnak a horderejét, amelyet apáink, nagyapáink, dédgű — különböző korokból való és építészeti stílusú — épüle­ nagyapáink és üknagyapáink átéltek: sokan ezt az időszakot tek, kúriák helyreállíttatása, célnak megfelelő hasznosítása még nem is tekintik történelemnek, mert képletesen szólva a terén, továbbá az országos, egyes esetekben nemzetközi ér­ tegnapelőtt a tegnapba, a tegnap a mába, és bizony nem deklődésre is számot tartó irodalmi emlékhelyek, népi építé­ egy esetben a ma a holnapba nyúlik. Így felesleges kacatnak szeti együttesek felújíttatásában, kultúrpolitikai hasznosításá­ tart fontos tárgyi emléket, s csak a harácsoló üzletelő, a ban. Történtek kezdeményezések — elsősorban a megyei párt- hobbyból gyűjtő, vagy legjobb esetben a muzeológus hívja fel bizottság és a megyei tanács részéről — a munkásmozgalom a figyelmet a tárgyban rejlő történeti értékre. Ennek ellenke­ emlékhelyeinek feltérképezésére, e helyeken emléktáblák el­ zőjével is naponta találkozunk: egyre gyakoribbá válik a népi helyezésére. emlékek üzletszerű beszerzése, forgalmazása és nem egy eset­ A helyreállított műemlékek sorából kiemelkedik az 1960-ban ben a nyugati országokba való kijuttatása. Ez nemcsak azért és 1972-ben felújított horpácsi kúria, ahol a Mikszáth Kálmán káros, mert külföldre viszik nemzeti kincsünk egy részét, hanem életéről és munkásságáról szóló emlékkiállítás; az 1964-ben azért is, mert a magánosok magasra verik fel az árakat, ami­ és 1972-ben helyreállított csesztvei kúria, ahol a Madách nek következtében a közgyűjtemények költségvetési összegeik Imre-emlékkiállítás; a karancsgerényi Légrádi -féle vadászház, terhére érdemlegesen egyre kevésbé vásárolhatnak. A magá­ amelyben a felszabadulási állandó kiállítás és a Nógrádi nosoknál lévő emléktárgy vagy viseleti darab a legtöbb eset­ partizáncsoport tevékenységét bemutató emlékkiállítás kapott ben valós értéke felett kel el — vagy a mesterségesen felvert helyet. Az utóbbit 1969-ben Salgótarján negyedszázados fel- árak miatt eladásuk megreked. szabadulási ünnepségei keretében avatták fel, illetve adták A kapitalizmus és szocializmus kora tárgyi emlékeinek érté- 9 �két megyénkben még országos nézőpontból is növeli, Hogy egy földrajzi egység — a salgótarjáni iparvidék — keretén be­ lül zajlott le egy olyan nagy történelmi átalakulás, mint a szón nagyüzemi termelése. Az 1860-as évek elején meginduló bányászkodás megváltoz­ tatta a gazdaság strukturáját, a szón tömeges feltárása meg­ teremtette a lehetőséget új ipari nagyüzemek létrehozására. Mindkét ipari fejlesztési tényező kihatott a települések arcu­ latának változására is: a nagyrészt paraszti birtoktestek mellett megjelentek a tőkés birtokok is, a kapitalizálódó falu köré pe­ dig kolóniák települtek. Megindult a közlekedés modernizá­ lási folyamata: az 1867-ben Salgótarjánig kiépített állami va­ sút mellé később kiépítették az iparvasúti hálózatot. A közle­ kedési útvonalak racionális kiépítése miatt a salgótarjáni ipar­ vidéken igen sok alagutat kellett építeni. A szénbányászat és az ipari termelés fokozódása miatt újabb és újabb munkások­ ra volt szükség. Mivel azt az itt lakók nem vállalták és nem is értettek hozzá, vendégmunkásokat hívtak külföldről. Ezek új viseletet, szokásokat hoztak magukkal. A szén teremtette meg a lehetőséget a vas- és üvegipar letelepítésére. Az SKÜ elődje, a Salgótarjáni Vasfinomító Rt., majd a Rimamurányi-Salgótarján Rt., az öblösüveggyár elődje a palackgyár, a LAMPART salgótarjáni üzemegysége elődje a Hirsch és Frank Művek, a XIX. század második és harmadik harmadában a település számára szokatlan épületeivel, gyárkéményeivel, kohóival hívta fel a figyelmet. A gyár belsejét, a műhelyeket, a raktárakat, gépeket természetesen csak az ott dolgozó munkások láthatták. Századunk első felében újabb üzemek létesültek, de a régebbiek is bővültek, korszerű­ södtek. A szocialista építés első évtizedeiben nagyrészt még a régi keretek közt folyt a termelés. Az 50-es évek vége felé az MSZMP és a Foradalmi Munkás-paraszt Kormány által megindított és a helyi szervek által kivitelezett rekonstrukció, továbbá a 60-as esztendők iparfejlesztő és új üzemeket tele­ pítő munkája során — és legfőképpen a népgazdaságilag ol­ csóbb energiastruktura változásával — új helyzet állt elő. A szón teljesítette történelmi hivatását, s alkalmazására a fenti tényezők miatt egyre kevesebb szükség mutatkozik. Sal­ gótarján és környékének munkássága zömében már ipari jelle­ gű. Új objektumok épültek és épülnek, új gépek és automata gépsorok kerülnek alkalmazásra. Megnövekedett a munkásság száma, változott összetétele. Az ipari struktúra is változott, so­ kat fejlődött a könnyűipar és a szolgáltató ipar. Mindezek kö­ vetkeztében a bányamedence, bányaváros helyett találóbbá vált az iparvidék, iparváros jelző. A modern nagyipar kialakulása, a technika ugrásszerű fej­ lődése következtében fokozatosan vetkőzte le és „nőtte ki ru­ háit” az iparvidék. Több tucat bányát zártak be, de bontottak le ipartelepeket, üzemrészeket is. A szénbányászkodás az ipar­ vidék déli részére tolódott át. Az egykor technikai újdonságnak számító szénosztályozók, rakodók közül már csak néhány mű­ ködik. Az iparvidék északi részén megszűnt az iparvasúti szállí­ 10 tás. A megye ipari fejlődésében kulcsszerepet betöltő bányá­ szatnak a 60-as évek elején állítottak emléket a megye poli­ tikai és gazdasági vezetői azzal, hogy a József-tárót bánya­ múzeummá alakították át. Hasonló törekvést jeleznek — ha nem is váltották be mindenütt a hozzáfűzött reményeket — a különböző gyárak ipari termékeinek válogatásából készült kiállítások, mintatermek. (A legteljesebb és talán a legérté­ kesebb ipartörténeti és iparművészeti gyűjteménnyel az öblösüveggyár rendelkezik. A többi nagyüzemünkben fennállásuk 75., illetve 100. évfordulójára rendezett ünnepségek keretében készítettek alkalmi kiállításokat.) A kampányszerű gyűjtőmun­ kán alapuló kiállítások nagymértékben hozzájárultak az ünnep­ ségek nevelési célkitűzéseinek megvalósításához, de nem szol­ gálták azt a nemes célt, hogy önálló gyűjteménnyé, illetve állandó kiállítássá fejlesszék őket. A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából alapított Nógrád megyei Munkásmoz­ galmi Múzeum hozzákezdett ugyan az iparvidékre jellemző tárgyi és dokumentációs anyagok gyűjtéséhez, megfelelő szak­ ember híján — s leginkább raktározási gondok miatt - azon­ ban e tevékenység csak kezdeti eredményeket mutathatott fel. A városi, járási és nagyüzemi pártszervek segítségével, a vállalati igazgatók aktív közreműködésével 1972-ben kezdőd­ hetett meg csak a Munkásmozgalmi Múzeum keretében az in­ tenzív gyűjtő- és feldolgozó munka. Az első eredmények a vá­ ros 50. évfordulójára rendezett kiállítást megelőző gyűjtőmun­ ka során jelentkeztek. 1973-ban a kedvező tapasztalatokat felhasználva, az új Munkásmozgalmi Múzeumban felépítésre kerülő állandó kiállításhoz a korabeli munkaeszközök és ter­ mékek gyűjtésével folytatódik a munka. A múzeumi gyűjtőmun­ kát bizonyos vonatkozásban objektív körülmények is segítik. Legtöbb nagyüzemünkben ugyanis — a korszerű munkaeszkö­ zök gépek mellett, vagy már használaton kívül, de még az üzemben — találhatók 50, sőt 100 éves munkaeszközök is. Ezek begyűjtése a vállalatok igazgatósági főosztályaival, üzemegy­ ségvezetőkkel való együttműködés útján, a törvényes előírások betartásával történik. Különösen kedvező tapasztalatokat sze­ reztünk az együttműködésben a Salgótarjáni Kohászati Üze­ mek, az öblösüveggyár és a LAMPART salgótarjáni gyáregy­ sége vezetőivel, szocialista brigádvezetőivel. A gyűjtőmunka során negatív tapasztalataink is voltak. Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy az utókor számára értékes objektumok kerültek lebontásra, gépek, szerszámok jutottak selejtezésre és ezt követően zúzdába. Ilyen sorsra ju­ tott a kapcsolatok hiánya miatt az első 1913-as automata Owens-gép. A történeti értékű objektumokkal rendelkező vál­ lalatok, helyi tanácsok a múzeumok és a műemlékek védelmé­ vel foglalkozó intézmények, szervek, mozgalmak közötti menetközbeni munkakapcsolat, továbbá kellő átgondoltság hiánya miatt olyan objektumok is lebontásra kerültek, amelyek ide­ genforgalmi szempontból is kulcsszerepet töltenének be (mint például a salgóbányai fogaskerekű kisvasút, a közép-európai �hírességű Somoskőújfalui kőzúzó és iparvasút, az első üveg­ huták, aknák, bánya bejáratok, stb.) Mivel ezek lebontásira, illetve leszerelésre kerültek, szükség lenne a még működő, vagy megfelelő állagú ipartörténeti értéket képviselő objektu­ mok, gépek nyilvántartásba vételére, védetté nyilvánítására, nehogy a selejtezés sorsára jussanak. A munkáséletmód tárgyi emlékeinek gyűjtése, állagának megóvása nemcsak a mának, hanem az utókor számára is való hasznosítása ugyancsak országos múzeumi, de egyúttal idegenforgalmi feladat. A salgótarjáni iparvidék munkássága osztállyá szerveződésének folyamata, kialakulásának körülmé­ nyei számos vonatkozásban azonosak az országossal, de speciális vonásaik is megtalálhatók. A demográfiai adatok tanulmányo­ zása szolgáltat részleges ismereteket, ez azonban nem pótol­ hatja a tárgyi világ hiányát. A múzeumi szakemberek szeren­ cséjére itt még találhatunk (szinte originált állapotban) 70—80 éves kolóniákat, kolónia-típusokat, ritkábban lakásbelsőket, viseleti együtteseket. E vidék sajátossága, a különböző bányaés ipari üzemek köré kiépített kolóniák különbözősége — a bá­ nyászok számára épített közöskonyhás fabarakk, a viszonylag korszerűbb, magasföldszintes szoba-konyhás acélgyári, az eme­ letes kaszárnyarendszerű hirsch-gyári stb. — mellett feltűnik az is, hogy a munkás a bányában és a gyárban betöltött mun­ kahelye, beosztása (és ennek következtében jövedelme) sze­ rint kapta a lakásokat. Az aknászok, gyári előmunkások pél­ dául már elkülönített épületekben laktak. Az újabb lakások építésével fokozatosan megszűnnek a kolóniák: ezért már most szükség lenne kijelölni lakástípusuk ERDŐS ISTVÁN Szabadszombat I. László üzenete az íróasztalamon várt szombat délben, ahogy vidékről hazaértem. ,,A vízcsapod várhat még két napot. Hétfőn délutános vagyok, így csak reggel mehetnék fel. Vagy hagyjuk hétvégére? Szólj át az öregékhez, hogy mi újság! Laci” Mivel a vízcsap a fürdőszobában nem egyszerűen csöpögött, hanem spriccelt, köpködött, folyt a szélrózsa minden irá­ nyába, ha tisztálkodási szándékkal hozzáért valaki, hát azonnal átmentem az „öregékhez". Nagymama szokása sze­ rint ölbeejtett kezekkel ült a konyhában az ablak előtt. A tűzhelyen fortyogó éte­ lekre figyelt félszemmel, félszemmel meg az utcát kémlelte. Jönnek-e az unokák hazafelé az iskolából. - Nagymama! Negyedik szabadszombatján ejt át a tisztelt veje! Két hónapja vár rá az az átkozott vízcsap, hogy rend­ be tegye. Azóta az Ingatlan tizenötször megcsinálta volna . . . - Szólni kell az Ingatlannak, tanár úr! - Hol van? - Laci? Vagy az Ingatlan? - Laci! - Festenek. Kifestenek egy lakást Rudival. Tegnap este szóltak nekik Galbácsék a negyedikről, hogy volna egy kis maszek munka, amiért fizenek is, és nem olyan baráti szívesség . . . Estére végeznek vele. Azt mondta, mire az Angyal elkezdődik, itthon lesznek. - Szobafestést? Laci? - Ő hát! szerint azokat az egységeket, amelyeket eredeti állapotukba vissza kívánunk helyezni. Természetesen arra törekedve, hogy a benne lévő bútorok, felszerelések is megfeleljenek a törté­ neti hűségnek. A lakásbelsők eredeti állapotba való visszahe­ lyezése ma már igen nehéz. A lakások külseje, különösen a kolóniák esetében alig, vagy igen keveset változott, a berende­ zés és a viselet - több nemzedék ízlésváltozása következtében — már igen nagy fejlődésen ment keresztül. A lakásbelsőben és a viseletben bekövetkezett fordulópontok, a korszakok tipikus tárgyi anyagainak gyűjtése, a paraszti és munkásviselet ke­ veredése és egymás mellett élése - különösen az asszonyok­ nál - megnehezíti a gyűjtőmunkát. E téren is a szisztematikus gyűjteménygyarapításhoz van szükség nagyfokú társadalmi se­ gítségre. A csak vázlatosan felvetett, de a rendelkezésre álló terje­ delem miatt csak részben kifejtett gondolatok egy része nem újkeletű. Ahhoz, hogy a máris meglévő nagyarányú lemaradást bepótoljuk, a múzeumi és műemléki intézmények részéről terv­ szerűbb munka, a gazdasági egységekkel intenzívebb együtt­ működés és a társadalom szélesebb rétegének intenzívebb bekapcsolása szükséges. A műemlékek, ipartörténeti értékű tárgyak gyűjtése, az ipari objektumok védelme, állagának megóvása és a nevelésben való hasznosítása nem jelentheti, hogy nemzeti történetünk fontos emlékeinek védelméről, kultúrpolitikai hasznosításáról mondjunk le. Tevékenységünkben arra kell ügyelnünk, hogy a nemzeti hagyományok ápolása és a munkástradíciók felkarolása egységet képezzen. — Dehát, lakatos! Nem? Géplakatos! — Attól, hogy lakatos, attól még a maga vízcsapját se tudná megszerelni. Más szakma az is, megint más a laka­ tosság, meg a mázolás. Ő mindent meg­ csinál, ha kell. Megmetszi a rózsafákat, átkárpitozza a nagyrekamiét, könyves­ polcot épít, rádiót szerel. Ülök kétségbeesetten a szürke pokróccal leterített heverőn, nagymama hátat fordít, a tűzhellyel foglalatoskodik. A tűz­ hely fölött falvédő, indigókék figurákkal, felirattal. „Az ebéd már készen vár, ked­ ves férjem jössz-e már.” Nagy ricsajjal megérkeznek a fiúk az iskolából. Imike, Lacika. Ikrek. Nyolcadikosok. Jobbrólbalról megcsókolják a nagymamát, szü­ leik felől érdeklődnek. — Apátok maszekol anyátok takarít a kettes lépcsőházban, — mondja tömören nagymama, és leszedi az unokákról az iskolaköpenyt, melegítőfelsőt vesz elő az előszobai beépített szekrényből. — Ebédre itthon legyetek — kiabált még a fiúk után, akik focival a hónuk alatt rohannak a ház mögötti játszótérre egy félórás szombat déli foci-csetepa­ téra. Legszívesebben beállnék magam is a srácok közé, itt a Vásártér körül ugyis gyakori eset, hogy negyven felé közeledő munkásapukák feltűrt nadrágszárral, együtt fociznak a fiaikkal. Rúgják a lab­ dát a hétköznapok sok apró dühével ru­ góizmaikban, s ők a leghangosabb já­ tékosok, számukra a legfontosabb a gól, a tizenegyes, a végeredmény . . . 2. I. László 40 éves munkás. Géplakatos. 1973. tavaszán huszonöt éve, hogy a vá­ ros egyik legnagyobb üzemének dolgo­ zója lett. A nagy hagyományú gyár ne­ velte szakmunkássá, ott dolgozik meg­ szakítás nélkül negyedszázada. A szocia­ lista brigád, amelynek tagja, háromszor nyerte el az aranykoszorús brigádjelvényt. Órabére 13,60, átlagos havi keresete 2 300 forint. Március elsején, a bérren­ dezéskor egy forint ötven fillér órabér­ emelést kapott. Családjához tartozik fe­ lesége, aki ugyanabban az üzemben rak­ táros, és ezernyolcszáz forintot keres ha­ vonta, két fia — nyolcadikos kamaszok, házfelügyelő anyósa, akit négy lépcső­ ház tisztántartásáért, 48 lakás felügyele­ téért, ugyanannyi család lakáskarban­ tartásának szervezéséért havi 800 forintot kap -, s végül plusz egy személy, nagy­ apa, aki hol van, hol nincs a létszámkeretben, aszerint, milyen tűréshatárokra hangolódik vele szemben a család, illetve önmaga milyen belső korlátokkal tudja rendszabályozni rossz természetét és al­ koholfogyasztását. Úgy is lehetne mon­ dani, nagyapa a család szégyene. Mert azontúl, hogy néha a család békéjét megbontva, rosszhírét keltve félévre is nénjéhez költözik egy Rokkant-telepi kis házba, azon túl hétköznapi viselkedése is sok kívánni valót hagy maga után. Nyugdíjas lévén apró-cseprő alkalmi munkát vállal; kétkezi munkát, egyszerű dolgokat, mint szénhordás, bútorszállítás, bevásárlás. Igen, bevásárlás. S ez az a pont, ez az a vállalkozás, ami nincs ínyére a családnak, mert nagyapának ebben a szolgálatában nem a munkát látják, hanem a kiszolgálást, a szolgaszerepet. S aki munkás volt, ne Jegyen szolga, tartják. Nagyapa fél hétkor be­ csenget X tanár úr, Y doktor úr laká­ sán, - karján nagy bevásárló kosár —, és megkérdezi: mit hozzak. A tejboltból ezt, a hentestől emezt, a csemegéből ezeket, sorolják a megrendelők, s nagy­ apa hűségesen sorban áll a boltokban, 11 �tülekszik friss kenyérért, húsért, elfoglalt emberek helyett letudja a beszerzést, hogy aztán diadalmasan megtérve a nagykosár árukkal, egy-egy pohár sör, féldeci várja itt is, ott is. Mindezt szégyelni valónak tartja a család, ahol ugyan az egy főre eső jövedelem alig ha­ ladja meg a kilencszáz forintot, de a csa­ ládfő I. László munkás osztálytudata, az asszonyok hiúsága egyaránt elutasítja nagyapa ilyenfajta kilincselését, hiszen ha nem is mindennap, de egy-egy üveg sörre, féldecire való megakad otthon is, a konyhapénzből elcsípve is. I. László egyál­ talán nem jár kocsmába, nem a féldecipárti munkások közül való. Egy üveg sört otthon, családi körben, ebéd vagy vacsora után szívesen megiszik, de ezzel az alkohol I. László életében ,,le van tudva”. Hétköznap is, szombaton is, ünnepnapokon is. I. László életeleme a munka. Így a világ legtermészetesebb dolga számára, hogy a pihenőnapok egy részét is hasznos kenyérkereső foglala­ tossággal tölti el, a szabadszombatokat kivétel nélkül. A szabadszombati prog­ ramjai legnagyobb részben és szinte kizárólagosan a család közvetlen napi céljaihoz, érdekeihez, önkiszolgálásához kapcsolódnak. Ha egy évben átlag hu­ szonöt szabadszombat van, akkor I. Lász­ ló húszat minimum Rokkant-telepi ,,bir­ tokán” tölt el. Télen is, nyáron is. Négy­ száz négyszögöles ikertelekről van szó, amelyen szerény kis házikó - nem hétvé­ gi ház — állja az időjárás rohamait vagy negyven éve. Az ikertelek társtulajdonosa P. Rudolf szerelő, I. László barátja, Csak­ nem mindig együtt dolgoznak. Szabad­ szombatokon egész nap. Még az ebéd is ott készül, odakinn. Rossz időben a szegényes konyhában, jó időben pedig a nagy almafa alatt szalonnasütés járja. Ez a telek, vagy inkább ez a kert a csa­ lád piaca. Itt terem meg a koratavasz­ tól késő őszig a friss zöldség, gyümölcs, ami szükséges, itt rakják el szakszerűen a télirevaló burgonyát, zöldséget, almát a régi kis házikó padlásán, pincéjében. Mennyi munka van négyszáz négyszögöl­ nyi konyhakerttel, harminc-negyven gyü­ mölcsfával! Töménytelen! Attól kezdve, hogy a kerítést festeni kell, a kertet fel­ ásni, a fákat metszeni, egész évben csős­ tül van munka. Kemény fizikai munka, nem pepecselés, víkendezés. Ez a munka úgyszólván elengedhetetlenül szükséges a család adott nívóju életviteléhez, életszínvonalához. I. László igényli a gazdag, változatos étkezést, a különleges ízeket, a speciális ételeket, hát megteremtette az ily módon elképzelt konyhához a spe­ ciális éléskamrát is. Mindehhez nagyje­ lentőségű időtöbbletet ad számára a sza­ badszombatok sora. Többet, jóval többet el tud végezni az állandóan tornyosuló műszak utáni feladatokból, s alkalom­ adtán az asszonyoknak is tud segíteni a vásártéri ház rendbentartása körül. I. László életében egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a szabadszomba­ tok révén nyert időből a korábbinál töb­ bet fordítana pihenésre, kikapcsolódás­ 12 ra, szórakozásra, művelődésre. Jelenlegi életvitele, a család mostani életszínvo­ nala mellett erre gyakorlatilag nincs módja, de eszköze sem, és különös mó­ don ennek nem is érzi szükségszerűségét. Teljesnek érzi életét, s alkotónak, szí­ nesnek is. Két vödör vízzel felmosó­ rongyokkal, partvissal vonul fel a negye­ dik szintre a házban, s az éppen adott családi munkamegosztás természetes menetrendje szerint takarítja, mossa a lépcsőket. S elfogadja egyetlen szórako­ zásnak a televíziót, a vasárnap délutáni Stécé-meccset. A televízió programját műsorkezdéstől az éjszakai híradóig vé­ gignézi. Különösen kedveli a gazdag in­ formációs anyagot nyújtó híradót, a foly­ tatásos, vagy sorozat jellegű adásokat, a sportközvetítéseket. Évente két-három alkalommal, ha eljut moziba-színházba, akkor is vagy a fiúk, vagy a feleség ked­ véért, illetve esetenként a szocialista brigád közös kulturális programjában való részvételért. Színházban, moziban csak a zenés vígjátékokat, bűnügyi ko­ médiákat szereti. Olvasni nemigen szo­ kott mást, mint a napi sajtót; a könyvolvasást túl nagy időráfordítást igénylő elfoglaltságnak tartja. Évek telnek el, hogy nem vesz könyvet a kezébe. Műve­ lődési intézmények rendezvényeit álta­ lában nem látogatja, viszont bélyegki­ állításra, alkalmi postabélyegzésre a vi­ lág végére is elmegy. Szenvedélyes bé­ lyeggyűjtő, az üzemi kör szervező titkára. A bélyegkiállításokra, bemutatókra álta­ lában viszi magával fiait is, rá akarja nevelni őket a szép bélyeg szeretetére, mert azt tartja, hogy a bélyeg tudást is közvetít, jó ízlésre is nevel. A gyereke­ ket egyébként az általános iskola elvég­ zése után közgazdasági technikumba akarja járatni, azt gondolja, hogy a nem elég erős fizikumú gyerekek legyenek in­ kább szellemi foglalkozásúak; könyvelők, adminisztrátorok vagy közgazdászok. Ami majd telik tőlük, amire futja tehetségük­ ből. Az iskolázásukkal járó terheket — el­ sősorban a diákfiúkhoz méltó nívósabb öltözködés többletköltségeit - I. László még további túlmunkával, többlet-tevékenységgel szándékozik kiegyensúlyozni. Ami jelenleg alkalmi vicc csupán — a maszekolás, fusimunka —, az a következő négy évben vagy nyolc évben kényszerítő vállalás kell legyen I. László életében, mert természetesnek tartja, hogy az ikrek pontosan olyan ruhában, felszereléssel fognak iskolába, járni, mint a doktor úr. a mérnök úr gyerekei. Az igényeit, a napi gyakorlatát a művelődésben, szórako­ zásban I. László olyannak érzi, amelye­ ket nem kell szégyelnie, mert megítélése szerint átlagszintnek felelnek meg, így tágításukra, bővítésükre, akár a szabad­ szombatok által megnövekedett szabad­ idővel, akár más körülményekkel össze­ függésben egyáltalán nem gondol. 3. A baráti szívességként megígért, elvál­ lalt vízcsapjavításra soha nem került sor. Régesrég rendbehozta a fürdőszobám csapjait az Ingatlan szakembere. De a vízcsapjavítás halogatása során sokat beszélgettem I. Lászlóval — egy­ szer festőlétrán állt, egyszer ásózott, egy­ szer lépcsőt mosott —, és legalább most már tudom, hogy a munkásoknak min­ den második szombatjuk szabadszombat, és hogy egy-egy dolgozónak még nem az az alapproblémája manapság - mint ahogy sokan hisszük -, hogy a megnöve­ kedett szabadidőt milyen típusu művelt­ ségszerzéssel, szórakozással, kikapcsoló­ dással töltse el. I. László és a hozzá ha­ sonló körülmények közt élő munkások esetében csak igen lassan, nagy terülemmel, fokozatosan lehet kialakítani a változtatás belső igényét. BORBÁS TIBOR: SZARVAS (A III. salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából) �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE PÁL JÓZSEF tudnák mire költeni” - mondták. De mi­ kor Lóránt festegetni kezdett, el-eljárogattak arrafelé az emberek. Kezdetben nem tetszett nekik, a festés alapozásánál durva munka volt még a képpel. Az aszszonyok is eljártak megnézni. Ahogy ala­ kult, aztán ahogy elkészült a kép, egyre inkább tetszett. Amikor rendezvény van a klubházban, olyan emberek is, akik nem értik ezeket a dolgokat, azt mond­ ják, hogy emeli a terem színvonalát. Már volt arra is javaslat, hogy nagyon vi­ gyázzunk a képre. Egy pannó élete Magyargécen 1972. november 16-án a klubkönyvtár nagytermében értékelte a zsüri Lóránt János pannóját. A község vezetői meleg szavakkal mondtak köszö­ netet a művésznek — így szólhatna a rövid újsághír a kisközségből, amely a megyehatárokon túlnövő jelentőségű eseményt közreadja. A magyargéci klubkönyvtárban elhe­ lyezendő pannóra kiírt pályázat befejező aktusához érkezett, Lóránt János igazol­ ta a bizalmat, s rácáfolt a kételkedőkre: első nagyméretű, murális megbízatása az utóbbi évek egyik legsikerültebb ilyen jellegű alkotásaként került a közönség elé. Realizmusa meggyőző, megoldásá­ ban nem érezni semmi leereszkedő en­ gedményt. Egész eddigi pályáján egymásból táp­ lálkozott realizmusa, s óvatos vagy in­ kább megfontolt, tudatos absztrakciója s teremtett életet adó feszültséget. Festői világa szuverén festői világ. Alföldi táj­ motívumokat felhasználó képeiről gyak­ ran mondják, hogy eszköztelenek. Az eszköztelenségben rendkívüli finomság, halk — már-már komor — lírai alkat, Egryt idéző emberi-festői érzékenység nyilat­ kozik meg. Önmaga kivetülése a tájra, s a táj befogadása, a tájjal való szemé­ lyes összeforrottság nem feledteti vele a tájban élő másik embert, — a többieket. Különösen szembetűnő ez a nógrádi dombok formarendszeréből építkező ké­ pein. A gyermekkor tájai mellett a férfi­ kor otthont adó világa, a „gyönyörűsé­ ges nógrádi táj” is vászonra kerül. Ahogy létezik egy Egry Balatonja, a szentendrei festők addig nem látott Szentendréje, az alföldi festők Alföldje, már ugyanúgy van Lóránt János Alföldje és nógrádi tája is. Lórántnak ezt a magyargéci pannóját ugyanaz hitelesíti, mint korábbi képeit átgondolt festői program és mélyről jö­ vő elkötelezettség. A néző hamar hatása alá kerül annak a bölcs derűnek, amely­ ről szinte alig hisszük, hogy sajátja lehet egy az életútja felénél járó fiatalember­ nek. Keveset mond a szó arról, ahogyan kora tavasszal puha pasztellbe vált a lassan éledő domboldalak szántásbar­ nája, majd hol itt, hol ott feltartózhatatlanul tör fel a duzzadó, a zöld, új élet. A friss fényben megfakulnak az öregek sötét ruhái, ereikben új remény terjed, s a csikótestű kamaszoké az öröm. Ter­ mészet, munka, szerelem, születés, ifjú­ ság, érett emberi lét, a megrokkantak RÉSZLET A PANNÓBÓL bearanyozott alkonya és szelíd elmúlása — épp azokat ne fogná meg a kép, akik élői ennek a küzdelmes, földszagú élet­ nek? Riportunkkal ezt kutattuk. Következ­ zen a község lakóinak véleménye, minden kommentár nélkül. • KISDIÁK - Hát... szép. Parasztokat ábrázol. TANÁCSELNÖK — Amikor értesítést kaptunk a megyei művelődési osztálytól, hogy ilyen fest­ ményt fog kapni a klubház (mert megér­ demli ez a szép épület), nagyon meg­ örültünk. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy csak Tarjánban a szakszervezeti székházban van ilyen, és az nagyon szép. Örültünk az ajándéknak. A VB. és a ta­ nácsülés is örömmel fogadta. Volt per­ sze vita, amiért ilyen nagy pénzt befek­ tetünk. Meg volt olyan vélemény is, hogy nem a mi pénzünkből megy. Erre viszont lettek olyanok, akik azt válaszolták: „ne­ künk is megérné, ha annyi pénzünk volna. A KISZ-fiatalok ellenállása volt a leg­ nagyobb. „Adnák inkább nekik a pénzt, - KISZ-esküvőket, zárszámadást, leg­ utóbb farsangi mulatságot tartottunk a gyerekeknek, a klubházban. Ilyenkor az öregek is eljönnek. Most, ahogy megérik az emberekben, már kezdik értékelni. Most már nem beszél senki sem a pénz­ ről. „Ideillik” - mondják. Nagyon örülök annak, hogy a kép győzte meg az em­ bereket. Mi is kiálltunk érte, de valójá­ ban a kép győzött. És persze Lóránt is mindent elkövetett. A pályázat alkalmá­ val kértük, hogy Nógrád megyei ember fesse meg, mert az többször is megláto­ gathatja, mert annak olyan lesz a kép, mint a gyereke. Kezdetben neki nem na­ gyon tetszett a terem. De látszott rajta, hogy nagyon szereti a munkát, sokat is dolgozott. Reggel 6—7 órakor már itt is volt, „nyomta a melót". Egyik kezében kenyér, a másikban ecset — úgy dolgo­ zott. Tisztára, mint a munkásember. Mun­ ka közben is kikérte a véleményüket... Elvette az egyik gyereket a képről. Mond­ tam neki, hogy kell az oda. Másnap már ott volt. A gyereket, meg a traktorosokat el is fogadták az emberek. A parasztembert nem. Valahoav formásabb pa­ rasztember kellett volna. Nem ilyen bús­ komor. Úgy gondolom, ez attól van, hogy a mai művészetet úgy szeretnék az em­ berek, hogy tisztább, valósághűbb képet kapjanak. Mert hiszen hozzászoktak az egyházi képekhez, ahogy Szűz Mária van lefestve. TANÁCSTITKÁR - Nekem az tetszik a legjobban, ahogy a kislány sámlin olvas. Mellette meg a másik kislány a befont hajával. Az alakok, meg a figurák teljes kidolgo­ zását már a mai festészet biztosan nem tartja fontosnak. Pedig olyan arányosak azok a gyerekek!... Már négy KISZesküvőt is tartottunk a teremben, mióta a kép elkészült. Az volt a vélemény az első esküvőnél, hogy a templomban sem tartanak ilyet. KLUBKÖNYVTÁR IGAZGATÓJA (tanár) - Végig rajzot tanítottam. Megértem, mit jelent eljutni oda, hogy ezt a képet valaki értékelni tudja. És van, aki tudja. 13 �Több embernek nem érthető a kép stílu­ sa. De az ő szemükben a NAGY kép — nagy érték. - Fölismerni mindenki fölismeri Magyargéc környékét. A lakosságnak tet­ szik, védik is. Dobogót tettünk a kép elé, hogy védjük, bálban csak a dobogóig lehet menni. Érezheti mindenki, hogy csak nézni lehet. Nehéz megérteni még azt is, hogy nem érhetnek hozzá, nem lehet megtagadni. Meg kellett magya­ rázni, hogy mit jelent, mennyit ér. Hogy nem a pénz az értéke, hanem az, hogy a község múltját, jelenét, jövőjét egybe­ sűríti. Ez az értéke. Elvittem a gyerekeket is az iskolából, hogy mutathassam, ma­ gyarázhassam. - Én személy szerint roppant nagyra értékelem. Gyönyörű mű. Szinte fáj az embernek, ha mások nem értik meg a színharmóniát, a kompozíciót, a formá­ kat. Magam is festegettem. Persze csak mint rajztanár. Énnekem ez a kép cso­ dálatos. A szívem fájna, ha el kellene válni tőle. Pedig tudom, hogy múzeum­ ban a helye... Csak két képem van ott­ hon, de inkább a zongorát adnám el. K. K. (4. osztályos kislány. Darálni kezdi, mint a leckét): - Nagyon szép. Egyrészt azért, mert községünkről festették. Van olyan része, amelyik a gépesített tsz-t ábrázolja. A gyerekek a jövőt jelenítik. Van rajta egy kis pólyás baba és azért is nagyon tet­ szik. És a dombok is. Hasonlítanak a mi dombjainkra. Nagyon sokszor láttuk már. Szüleimnek is tetszik. Nagymama is eljött, amikor volt ott egy lagzi. Neki is nagyon tetszett. M. R. (3. osztályos kislány) - Lóránt János festette ezt a képet. Akkor láttam először, amikor lakoda­ lomban voltunk. Először az öreg bácsi tetszett és az asszony a kisbabával. K. I. (harmadéves iparitanuló) - A KISZ-esek valóban nem fogadták jól. Győzködtek is bennünket. A farsangi bálban még ennek ellenére elhangzott egy gúnyvers. Persze ez már csak ma­ kacsság volt, mert már sokaknak tetszett a fiatalok közül is. SZ. A. (3. osztályos kislány) - Én szeretek festeni, de mindig öszszefut a festék. Szeretnék olyat festeni, amilyen a klubban van. Azért is tetszik, mert János bácsi olajfestékkel festett. V. F. (KISZ-vezetőségi tag, növényter­ mesztő) - Nekem tetszik ez a kép. A témája paraszti, a mindennapi dolgokat ábrá­ zolja. A színe is elég jó. Első látásra megtetszett. F. J. (nyugdíjas tsz.-raktáros) - Nem olyan sokat voltam ott, de tet­ szik. Szépen megoldotta. Az volna a fon­ tos, hogy most már megőrizzék. Szép ez egy ilyen kis faluban. Meg hogy a mos­ tani rendszert ábrázolja. A nagyüzemi gazdálkodást. A fiamnak is tetszik, ő még fiatal. 14 O. P. (agronómus, 3 éve végzett állatte­ nyésztési szakon) — Témában tetszik. Falura való. Szín­ ben van probléma. Túl sötétnek tartom. Benne van minden, traktorosoktól kezdve minden. Megnéztem messziről is, közelről is. Összességében tetszik. A tájrészletek különösen. TSZ ELNÖK — Mi zsüriztük, mi javasoltuk. Körülbe­ lül sikerült. Tetszik mindenkinek, a pesti zsüri is azt mondta: jól választottunk. Már akkor, amikor néztük, a traktor miatt tetszett... A táblásított földek... Az épületek ... Hát aki felfogja a képet, an­ nak tetszik. De persze van, aki azt sem tudja, mit ábrázol. Falun nehéz dolog ez. Az idősebbek nem tartják nagyra. A fiam tanárképzőben tanul, ő már jobban tud­ ja, hogy mit ér, mint mi. Megfordult már képtárakban is. Legjobbra értékelte a tanuló lányokat és gyerekeket a kép jobb szélén. H. I. (adminisztrátor) — Hát, hogy őszinte legyek, nem va­ gyok elragadtatva tőle. Nem ide való. Fiatalok vagyunk, messze áll tőlünk ez a korszak. (?) Úgy magában egyébként jó. F. E. (könyvelő) — Szerintem nem kultúrházba való. A színek miatt. Olyan egyhangú, monoton. Szürke paraszti élet... (nevet) A pa­ rasztok se annyira szürkék már, mint ahogy le van festve. Azt is megérti az ember, hogy modern festészet... de olyan torzak lettek! A mai parasztok már nem ilyenek. L. B.-né (könyvelő) — Emlékeztet a nógrádgárdonyi képre. Az szép, nem ilyen egyhangú. Azt hi­ szem, azt is ez a festő festette. A fiam nagyon rajongott érte már akkor, amikor a „bácsi” dolgozott rajta. Beszélgetnek az emberek róla, de amúgy nem nagyon ismerem a véleményeket. Nézték, beszél­ gettek róla — ennyit tud az ember. TANÁCSTITKÁR — Úgy van az ember minden újjal, hogy kezdetben szokatlan neki. Aztán minden nap jobban tetszik. • Míg az írásra készülődtem, kerestem valami frappáns, a cikk elejére illő képet — bevezetőként. Oltárkép-szentelés: öt­ lött fel bennem (bár megvallom, nem tu­ dom, hogyan játszódhat le az ilyen egy­ házi aktus). Kibontottam az ötletet, de hamar el is vetettem. Mert ebben az esetben másról — többről — van szó, mint az oltárképek esetében. A magyargéci pannó nem imádat tárgya, mentes minden szakrális jellegtől. Magukról a nézőkről mond el valamit: szembesít, és nem az eleve elfogadást kényszeríti ki. Kölcsönösséget tételez fel, s nem egyol­ dalú függőséget. Ahogy minden igazi al­ kotás mindig, ez is állásfoglalásra kész­ tet, mert a közösség számára készült. Így a közösség elé vitt alkotásként pedig kü­ lönösen. ZENGŐ ÁRPÁD Egy film ürügyén A közelmúltban járt Salgótarjánban A magyar ugaron című filmjének díszelő­ adásán; a film vetítése után beszélget­ tünk munkásságáról Kovács András Kassuth-díjas filmrendezővel. — Az Ön filmjeit nézve — s itt első­ sorban a „Falak”-ra és a ,,A magyar ugaron”-ra gondolok — az embernek az az érzése, ha behunyná a szemét, akkor is pontosan tudná követni az eseménye­ ket. Mi az oka annak, hogy a képi meg­ fogalmazás háttérbe szorításával a gon­ dolat, a mondanivaló emberi szóban kap hangsúlyt? — Hogy a kérdés mennyire indokolt, azt úgy lehetne megállapítani, ha a pró­ báját megcsinálnánk. Mert van ellenpró­ ba. Éppen a ,,Falak”-kal történt meg, az egyik pécsi filmszemlén. Egy francia kritikus — aki később filmet is rendezett — eljött, hogy megnézze a filmet. Úgy adódott, hogy nem volt tolmács és én ezt nagyon sajnáltam. Erre ő azt mondta, szándékosan nem kért tolmácsot, mert fordítás nélkül akarta megnézni az al­ kotást. — Lényegesebb e kérdésben, ,,a kép háttérbe szorítása”. Nem háttérbe szorí­ tásról van szó, csupán a dialógusok na­ gyobb hangsúlyáról. — Meglehetősen nehéz az ön alkotá­ sainak műfaját meghatározni. Nevezték már film-esszének, tanulmánynak, vita­ filmnek műveit. Érzésem szerint ,,A ma­ gyar ugaron” (de a „Falak” is) már nem tartozik a film fogalma alá: egy új műfaj létrejöttéről van szó, mely annyiban kö­ zös a filmmel, hogy azonos módon vetítőtermekben, közönség előtt - vetítik. — Sokan mondták már, hogy az ón filmjeimben inkább tv-filmek, mások azt, hogy színpadon is előadhatónak tartják, s voltak, akik azt kérdezték, miért nem rádiójátékban írom meg gondolataimat. Természetesen fölvethető, hogy a tele­ vízióban ugyanaz a színész játszaná el, vagy a rádióban ugyanő mondaná el a szerepet, de kérdés, hogy ebben a kö­ zegben ugyanaz a tartalom megfogalmazódhatik-e. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról a milliőről, atmosz­ féráról, amit a mozi hozzáad a filmhez, amit például a televízió soha nem tud megteremteni. — A magyar közönség egy részét fá­ rasztja a sok párbeszéd. A probléma tulajdonképpen nem is a sok dialógus, hanem az, hogy ezek eléggé intellek­ tuális dialógusok. Nálam ez nem előre elhatározott törekvés, hanem belső kény­ szer. Engem az emberi magatartásnak, az emberi életnek az a momentuma ér­ dekel, amit tömören úgy jelölhetnék: az ember intellektuális oldala. Persze, egy biztos. Vitatható kérdés, hogy a film­ művészet feladata-e, hogy az ember intellektuális oldalát körüljárja. �- Az emberek meglehetősen ridegen fogadják a magyar filmeket. Pontosab­ ban nem is fogadtatásról van szó, hiszen a rendszeres mozilátogatók nagyobb ré­ sze meg sem győződik arról, hogy ez vagy az a film jelenthet-e számára élményt vagy sem. A kritikától függet­ lenül is létezik előítélet a komoly gon­ dolatú, művészi igényű filmekkel szem­ ben. - Ez a probléma két oldalról közelít­ hető meg. Az egyik, hogy a közönség jelentős részében van egy közömbösség a közéleti témákkal szemben. Akkor ne csináljunk filmet? Úgy a közömbösség még általánosabb lesz. Nem tehetünk mást, mint hogy megpróbáljuk ezt a kö­ zömbösséget mindenféle eszközzel fölol­ dani, annál is inkább, mert ez nem mű­ vészeti, hanem közéleti probléma. A szocialista társadalmat nem lehet kö­ zömbös kispolgárokkal felépíteni; olya­ nokkal, akik csak a maguk privált ügye­ ivel foglalkoznak. - A másik oldal pedig az, hogy a mi mozi-műsorrendszerünk (minden mozi­ ban mindent játszunk) elveszi a nézők kedvét. Aki könnyűt szeret, az fél hogy nehezet kap — és fordítva. Oly kevés információt kap a filmről, fél: elvész az ideje. Inkább marad hát a televíziónál. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor a fotók és a cím alapján biztosra mehet. Mindemellett a nehezebb műfaj egy bi­ zonyos réteget már megnyert magának. A statisztikai adatok szerint országosan 6-700 ezer körüli nézőszámot érnek el ezek a filmek, ami egy tízmillió lakosú országban nagyon szép szám. Ez a mi jó kultúrpolitikánk eredménye. Persze ez a szám kevesebb, mint amennyit mi sze­ retnénk; de több annál, hogy kétségbe esnénk amiatt, hogy ilyen kevés. Azt hiszem, hogy a moziüzemi vállalatok megtalálják a módszerét annak, hogy a megfelelő közönséghez vigyék el a meg­ felelő filmet. - Mi volt a célja A magyar ugaron című filmmel? - Az ilyen filmekben, mint A magyar ugaron is, olyan emberi magatartást pró­ bálunk megfogalmazni, amely konfliktu­ sokkal jár, amelyre az jellemző, hogy nem veszi tudomásul vagy nem fogja fel megváltoztathatatlannak a körülménye­ ket, hanem azokon változtatni akar. Fel­ vetődik az, ha ilyen filmeket csinálunk, nem táplálunk-e illúziókat az emberek­ ben. - Egyszer bejött a filmgyárba hozzám egy ember. Azt mondta, hogy a Nehéz emberek az oka, hogy őt kirúgták a gyárból. Az történt, hogy ez az ember, úgy viselkedett, ahogy a film szuggerálta: Brigádban dolgoztak és valamilyen ügyben ő volt a szószóló, aminek az lett a következménye, hogy őt eltávolították a gyárból, a többiek pedig hallgattak. Nagyon izgalmas kérdés, hogy nem ho­ zunk-e embereket nehéz helyzetbe, ha megpróbálunk így „viselkedtetni.” Hiszen az emberek általában nem a filmek sze­ rint viselkednek. Ez - azt hiszem - min­ denki előtt tiszta, aki filmet csinál, vagy ír — verset, regényt, vagy bármit. Megfe­ lelő szerénységgel tudomásul kell, hogy vegyük: az emberek nem aszerint alakít­ ják ki magatartásukat, hogy mit olvas­ tak, vagy láttak a filmen, hanem saját tapasztalataik alapján. A film hatása ott jelentkezik, amikor, megerősít embe­ reket egy magatartásban — és ez nem kis dolog. — Másrészt a néző látja a be­ mutatott életdarabot - feltűnik neki; hogy a rendező, vagy az alkotók hasonló­ képpen gondolkodnak, mint ő — és ez önbizalmát, kitartását biztosítja, vagy éppen reményt ad arra, hogy mégis ér­ demes cselekednie. Nincs olyan helyzet, amikor valamit is ne lehetne csinálni. Mindig a konkrét, megfelelő helyzethez megfelelő cselekvési eszközöket vagy mó­ dokat kell megkeresni. Azt hiszem, nincs olyan magatartás, amelyet minden hely­ zetre érvényesnek lehetne mondani. Akár a kompromisszumról beszélünk, akár a radikális magatartásról. Nem is csinálnék filmet, ha nem érezném, hogy nem ártok másnak, amikor arra biztatom, ne adja föl az aktív, cselekvő magatar­ tását. 3. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT FELEDY GYULA: WESTERPLATTE „Egyszerűen lehetetlen ma már az önkéntelen - pejoratív ízt sem nél­ külöző — szóhasználat: fővárosi és vidéki képzőművészet, művészeti élet. Magyar képzőművészet van, és szo­ cialista építőmunkánkat nyomonkövető; eredményeit és hibáit a maga eszközeivel társadalmi szinten tuda­ tosító képzőművészetünk folyamatá­ nak országos szintű állomásaivá vál­ tak a különböző városokban rende­ zett, a szakma egészét érintő nyilvá­ nos bemutatkozások . . . Salgótar­ jánban szeretik a képzőművészetet, de nem a fukarság „csak nekem és csak az enyém" fojtogató szeretetével. Ezért is válhatott a rendszeres tavaszi bemutatkozás országos jelle­ gű seregszemlévé." „Alapvető az a tény, hogy épp a salgótarjáni, s az ehhez hasonló tár­ latok bizonyítják a képzőművészet és a művészek társadalmi kapcsolódá- sának szükségességét, és a már meg­ lévő kapcsolatok tartalmi vonatkozá­ sainak fejlesztési igényeit.” (Részlet Bereczky Lóránd művészettörténésznek a kiállítás katalógusába írt előszavából.) A 3. salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja­ zottjai; Városi Tanács VB, Salgótarján díja Kő Pál szobrászművész Nógrád megyei Tanács díja Feledi Gyula grafikusművész Czinke Ferenc grafikusművész Kohászati Üzemek, Salgótarján díja Jánossy Ferenc festőművész Öblösüveggyár, Salgótarján díja Lóránt János festőművész 15 �LÁTOGATÓBAN TÓTH ELEMÉR Földalatti harangszó — Hűha - mondja reszelős hangon. - Hát kerülj beljebb, hideg van. — Még szerencse, hogy nem tutul a szél — jegyzem meg. — Még szerencse — erősíti. Habár, ki tudja, mi a szerencse. Úgy gondolom, hogy ha itt istenigazá­ ból rákezd a szél, hát megkondítja a harangot is a toronyban. Toronyban? „Benczúrfalván pedig van egy kút, abban meg egy harang" - mesélték a közeli faluban még nemrég is. „A harang reggel, délben, este megkondul. A kút már kiszáradt, így hát nem tükre az égnek. S az emberek hallják a harangszót, bár a harangot nem találják, hiába keresik — ami­ kor a földet művelik, harangozni kezd a kút.” Mit harangoz? Ez már történelem. A község régi neve Dolány. A XVI. század közepén a törökök teljesen elpusztították. A régi falu a Sági­ völgyben terült el, csak egy templom alapfalai maradtak meg belőle. Volt-e harangja? Hol az a harang? Rege mondja a választ: mindez 1550-1552-ben történt. (Játszom egy pillanatig a fura gondolattal: akkor már körülbelül harminc éve meghalt a reneszánsz két legnagyobb mestere, Raffaello és Leonardo da Vinci. Már mosolygott a Mona Lisa. S még több, mint egy évtizedig élt Michelangelo Buonarroti ... Minek folytatnám?; Itt volt birtokos, itt dolgozott Benczúr Gyula festőművész, akitől a köz­ ség újabb neve származik. Az 1920-ban elhunyt művész itt pihen a te­ metőben. Az országút mentén fákkal benőtt dombon áll a XIX. század elején épült barokk, klasszicista átalakítások nyomát őrző épület, Benczúr Gyula egykori otthona és műterme. Idős Szabó István Kossuth-díjas érde­ mes művész dolgozik most benne. A régi műterem mellé új otthont épített magának. Előtte rózsatövek, kőpad. A műterem előtt meg egy vén harsfa, s két öreg akác nyújtogatja ágait. Az egyik akác alatt nagy halom tölgyfa, leendő szobrok anyaga. Őrzi a majdani formákat, közérthető mondandókat. Milyeneket? Néhány korábbi szoborra gondolok: Bányászasszony beteg gyermekével, Talpverető bányász, Ébredés, Lóvontatású csille, Kazári bá­ nyász, Szenet hordó kovácsinasok, Birkózó gyerekek, Arató, Anya gyerme­ kével, Csökönyös csillevontató szamár, Szélben a bánya felé. Még sorol­ hatnám. Így őrzi a hajdani életformákat a fa. Mint a népművészet, vagy egy-két öreg meséi, akiknek az élete maga is mese. Mégsem szabad úgy kezdeni: egyszer volt, hol nem volt. Másként kezdődtek ezek a mesék. Másként történtek. Öregember mondta nekem: — Az uradalomban volt egy tehenészet, a gulyás idős ember volt, szerettem hallgatni, tőle tanultam a meséket. Az istállóban készítettem magamnak ágyat szalmából, ott háltam, a mesékkel aludtam el. A mar­ hák több sorban álltak az istállóban, tél volt. Azt mondja nekem a gulyás: Most menj végig az istállón, számold meg a marhákat, mennyi van a bal és mennyi a jobb oldalon. Ha a bal oldalon van több, erősebb lesz az idő, ha a másik oldalon, akkor megenyhül. Ez mindig bekövetkezett. Elszegődött az apám egy másik helyre. Szilveszter napján hurcolkodtunk, nagy hó volt. Engem is felpakoltak egy szekérre a nagyanyám ölébe. Ereszkedtünk le a hegyről. A völgyben két méteres hó volt, lementünk a hó alá, nagyanyám ott halt meg, engem élve húztak ki. Amikor nagyobb lettem, az uradalomban hajtó lettem. Sok vadászatot megértem, szólt a fegyver, mint a háborúban. A nádasban meghajtottunk egy rókát, elszelelt, dühösek voltak az urak. Mentünk a nagy árok mellett hazafelé, szo­ morúfüzek alatt. Egyik) fán ült egy kakas, lelőtték. Valamelyik piacozó asszonytól szabadulhatott el az a jószág. Ez az a kakas, akit már nem szeret a tyúk, mondtuk. Titokban sokat nevettünk. Így volt, nem másként. Egy hétig mondhatnám az életemet. Beljebb kerülök. — Elfelejtettem felhúzni, már fél tizenegy, fel se érem - ágaskodik a vékony láncon függő súlyozó után idős Szabó István, s húzza föl a fali­ órát, hogy meg ne álljon, pontosan mutassa, mérje az időt. — Már erre is alig jut időm. Mire jut? Kiállító művész 1934 óta. A magyar bányászat 200 éves története című sorozatát, amely ma már Nógrád megye tulajdona, 1950-ben kezdte fa­ ragni. 1954-től Benczúrfalván él. 1958-ban Budapesten, a Műcsarnokban állította ki szobrait, 1963-ban ugyancsak itt nyílt gyűjteményes tárlata. A Műcsarnok tíz év után most újra idős Szabó István műveinek ad otthont, 123 szobor várja a látogatókat. Egy újabb sorozat is, amely a régi falusi, palóc életformát őrzi. Címe: Nógrád megye dolgozó népe. A műteremben szerszámok sokasága. Egy Mátra alatti faluban láttam egyszer ennyi szerszámot együtt valakinek a műhelyében, aki majdnem megpróbálta azt, amit Icarus. — Csináltam fából egy repülőt 1936-ban — mesélte. — Botkormánnyal is elláttam. Felvonszoltam a hegyre, molnár barátom eléje fogta a motorkerékpárját, s unszolt a többiekkel, hogy üljek bele. Ott volt a falu aprajanagyja. Úgy terveztem, hogy a motor a hegyen majd meghúzza a gépet, 16 amellyel átröpülöm a falut. De nem mertem beleülni. Szerencsémre. Mert alighogy felemelkedett, egy-két méter után a földre zuhant és ripityára tört a gép. Nem maradt belőle egy darab se, egy szálka se. — Nem mert repülni. Kár? — Kár. Bányász voltam. A föld alá le mertem menni, repülni meg nem. De csináltam hegedűt is, játszak rajta? Magamban újra hallom egy kicsit a falusi Icarus hegedűjének hangját, idős Szabó István felhúzza az órát. Idén lesz hetven éves, 1903. augusztus 29-én született Cereden. Egy polcon megpillantom 1969-ben a Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyvét, a Fába faragott esztendők-et. A fülszöveg írja: „Könnyű egy mondatban összefoglalni a Fába faragott esztendők-et. Hogyan lett az úrasági kerékgyártó már gyerekfővel nehéz munkát végző fiából elismert művész?” Ez csak egy mondat, amely utal a lényegre, de nem azonos vele. A lényeg ugyanis éppen az a küzdelem, amelyet a kerékgyártó fia vívott a művésszé érés útján. Szebb és fontosabb az a mondat, amelyet maga a szerző ír le a könyv előszavában: „Hogy mennyi küzdelem, mennyi keserves és boldog esemény hullámzik ezek mö­ gött a fába faragott szobrok mögött, azt próbálja elmondani ez a könyv.” Idős Szabó István életének eseményei az első világháború tájékán kez­ dődtek, így a napjainkig tartó korszaknak is tükre egy kicsit ez a könyv. Egész sorát felvonultatja azoknak a figuráknak, akik ezen időszakban Nógrád urai, vagy az urak elnyomottjai voltak. Mint az emlékezésből tudjuk, az uradalmi kerékgyártó fia korán kitűnt megfigyelő készségével, rajzaival. Az iskolában, a magtárak falára, minden üres helyre rajzolt. Sorsa úgy alakult, hogy szinte gyerekfejjel megismerte az uradalmak dolgozóinak, cselédeinek, mesterembereinek, urainak sorsát, s majdnem ezzel egyidőben a bányászéletet is. Aztán következtek az al­ kotások. A legelső sikerek közé egy fegyverállvány tartozott. Később egy kőfaragó meglátott nála egy fából faragott bányászt, - biztatta, próbálja meg kőből faragni. így kezdődött az ismerkedés más anyagokkal. Inkább fából farag. Megörökít. A világot nem költi át, a világnak talán erre nincs is szüksége. A domborművön nem rendezi Aphrodité fényjárta hajára emlékeztető rajzolatba a fák koronáját. A szobrász által nem is áb­ rázolható szélben pedig vaskos bányászok mennek a bánya felé A szél bizonyára elsöpri előlük a fényes port egy pillanatra, miközben faragja az emberek orcát. Most nem fúj. Innen a dombról újabb dombokra látni. Száz év óta bronz és arany leletek is előkerültek ezen a tájon. Például a Majorhegy oldalából. Nem csoda, hogy itt mesélték: — Amott, kint a gyümölcsös mögött van egy erdő. Nagyon sok arany van benne. Egy ökör beleesett ott egy mélyedésbe. Miután kihúzták, hosszú csatlókötélen követ engedtek le a mélybe, de a kő nem ért le a fenekére. Ott találtak egy buzogányt. A földből meg három lánggal bukkan fel az arany. Hogyan lehetséges ez, hiszen az arany nem ég. Ki tudja? Idős Szabó István kis poharakba erős itókát tölt. — Köszönöm - szabadkozom. — Ne köszönd! Egy pillanatig azt hiszem, mindjárt hoz egy hófehér vesszőkosarat is, tele dióval. Beszélgetni kezdünk. Néha, mintha hallanám a földalatti harangszót. �GERELYES ENDRE 1935-1973 Időnként majd egész napot ültem ná­ luk a fonott székben, szemben Vele, ki félkönyékre dőlve ült, feküdt a heverőn. Hírhozó voltam otthonról és ugyanak­ kor — kimondhatalanul is — vallató, kér­ dező. A szinte még gyermekkor, az ifjúság és a beérni készülő férfikor hu­ szonöt éve kötött, választott szét bennün­ ket. Mennyi közös emlék és élmény kényszerített újra meg újra végiggondolni párhuzamos életrajzunkat: kik vagyunk, mik vagyunk? Hová sodor és merre visz a rafinált sors hatalma minket, a körül­ mények kiszolgáltatott reménytelenjeit? Hogyan és mire jutottunk szándékaink­ kal, vágyainkkal a szabadság lehetősé­ geivel határolt életünkben? A megpró­ báltatásokkal is szép huszonöt év mivé érlelt, alakított bennünket? Mikor már alkonyodni kezdett, és a szoba kontúrjukat vesztett tárgyai a kávéillattal vegyes cigarettafüst gomolygó felhőiben lebegtek, mi még mindig ugyanúgy ültünk, hevertünk. Fáradt nyu­ galommal, mint harc utáni pihenőn a a katonák, a gátlásosan tartózkodó ba­ rátság, a szeretet összekötő vonzásában. Vártuk haza Editkét. Bandi a mesék győzelemre született harmadik, legkisebb fia volt. Valóságunk körülményei között romantikus, szenve­ délyes forradalmár. A hőskultusz nála az új embertípus keresését jelentette, azt aki „eszményeket látó és azokért harcol­ ni kész”, s akinek erkölcsi magatartására az őszinteség, a bátorság és a felelősség jellemző. A világ és az ember kapcso­ lata, szövetsége vagy ellentéte érdekelte, hitt abban, hogy az ember erősebb a félelemnél és a bizonytalanságnál. GERELYES ENDRE Al Boháken Mire elérte férfikorát, Al Boháken nagytermetű ménné iz­ mosult. Fekete volt, mint az éjszaka, testén ostorcsapások hosszú sebeit viselte, meggyűlölte a kantárt és versenyt, félt a zsokéktól. Feszült komorsággal állt a boxban, s ha valaki feléje közeledett, hátrasunyta a fülét, megvillant fenyegető szemfehérje. Általában békén hagyták, mert ezek a hétpróbás, ezer lovat ismerő és belovagló „rókák” is tartottak tőle. Ezért természtesen gyűlölték is. Al Boháken csupán két embert en­ gedett magához, két nyugodt parasztlegényt, akik sohasem hajszolták versenyre, és akkor nem voltak ott. Csikókora óta ők táplálták, tisztogatták: ezért, ha idegesen ránduló testtel is, de eltűrte közelségüket. Azután ott volt még egy harmadik ember is, akit Al Boháken valami rosszindulatú semlegességgel vett tudomásul. „Ő” naphosszat álldogált Al Boháken rezidenciá­ ja mellett, nem tett semmit, nézegette a hatalmas jószágot, ezt az összetört, de meg nem tört lovat, és ami kezdetben ide­ gesítette Al Bohákent — beszélt hozzá. Természtesen szót nem értett a mondatokból, csupán a nyugodt hang színét, lejtéséi szokta meg. Al Boháken komorrá vált ezekben az időkben, támadó szomorúság lepte el. Úgy gondolta, sohasem láthatja már a zöld gyepet, a napfényt, nem futhat kedvére a pázsiton, nem előzheti meg - ha kedve tartja — vetélytársait. Nem simo­ gatták már, és e három emberen kívül régen nem vette körül senki. Egyszer, óriási patáitól biztos távolban, emberek érkez­ tek és álltak meg, hadartak, mutogattak, alkudoztak. Azután elmentek. Al Boháken napjait kitöltötte a reménytelen tespedés, felosztotta a táplálkozás, itatás, csutakolás mozzanata. Semmi más nem történt. Csak ott volt mellette az az ember, ,,Ő" és gyakran beszélt hozzá. Kegyvesztetten, kitaszítottan állt, várt sorsára, amelytől nem remélt semmi jót. Amikor Al Boháken az istállóba került, nagy reménység volt, jövendő óriási versenyek favoritja, trónörökös, amely kiö- Ezért állt szemben gyakran önmagával és másokkal. Ezért vállalta ő maga, és vállalta hőseivel is a legreménytelenebb harcok fizikai, erkölcsi próbáit. Örökös szenvedély lobogott szívében és feszült testében. Szüntelen indulata — nem az önfegyelem hiánya — olyan természeti erejű volt, mint a tengereket állandó mozgásban tartó szelek száguldása, mint a folyók tengerbe vágyó gravitációs ösztöne. A sikerek és a dicsőség éveiben, há­ nyan körüllihegték erejétől bűvölten, hogy aztán sunyin sajnálkozzanak ön­ magukat mentve. Az ő harcát és sorsát nem lehet a józan okosság bölcsessé­ geivel megmagyarázni. Tragikus életé­ nek egyetlen alakító ereje a szigorú sze­ retet lehetett volna talán. De soha sen­ kitől sem kapta meg. Most a szomorúság és bánat kerít kö­ rül mindnyájunkat. Visszatekintünk meg­ ismételhetetlen, tovább nem folytatható életére, emlékét őrizzük, ismételten kéz­ be vesszük, olvassuk örökségét: könyveit, alkotásait. 1973. április 6-án halt meg, 38 éves korában. Nem győzte le világunk ellen­ feleit, de küzdelmünk terein velünk ma­ radt. (K. N.) regedett fejedelmek helyébe lép. Kamaszteste karcsú és haj­ lékony volt, mint a hajdani nagy fegyverkovács, Al Boháken kardja. Ősei, amennyire kinyomozható volt, sohasem húztak igát, csatatereken dobogtak halálos rohamokra, együtt har­ coltak gazdáikkal, széthasított fejjel múltak ki, vagy hordozták a győzteseket. Később nagy versenyek sorát nyerték, győztek, vagy futottak, amíg a szívük beleszakadt, de soha azt az em­ bert, akit megszerettek, nem hagyták, valami ősöktől öröklött törvény miatt, nem hagyhatták cserben. Al Boháken nem szerette az embereket, de nem is állott ha­ dilában velük. Túlságosan sokan voltak, túlságosan gyakran jutalmazták és simogatták, hogysem ez jelentett volna valamit. Inkább a szabad ficánkolást, a vidám dulakodást szerette, a mezőt és az önszántából, jókedvében végrehajtott óriási vág­ tákat. Különösebb berzenkedés nélkül megszokta a nyerget, s ha az iskolázás vagy alapozás közben pár nagy lódulással ki is tört, s visszaparancsolták, nem haragudott meg, mind­ össze enyhe bosszúság töltötte el, az értetlen gazdák miatt. Egyre nagyobb lett, s a „Főnök” rosszallóan szemlélte túl iz­ mos testét. Sokkal többet futott a sáros hóban, mint a többiek, de nem volt mit leadnia. Elérkezett az első versenyek ideje. Al Boháken értetlenül állt a szalag mögött, s noha ott csillogot előtte a pázsit, nem volt kedve futni, mert nem értette mi szükség van erre? Sok ember futkosott-izgult és karattyolt körülötte, vele nem törődtek, lo­ vasát sem ismerte. Furcsa ceremóniákon kellett átesnie, ott vezették el az előző futam lovait mellette. Al Boháken ismerte az edzések fáradtságát, most azonban a habbal-tajtékkal bo­ rított lovak szemében valami szokatlan meghajszoltság vibrált. Amikor elindultak, Al Bohákennek nekinyomakodtak a többi­ ek, s amikor visszahorkant rájuk, és elégtételt akart szerezni, az az ember ott a nyergében fájdalmat okozott neki, vadul egyenesbe rántotta, és megütötte. Kedvetlenül szedte óriási lábait, lovasa a csillagokat káromkodta le az égbről, Al Bo­ hákent azonban nem érdekelte az egész, s amikor ismét meg­ ütötték, lassított. Csaknem vérig sarkantyúzták az oldalát, ezért, valahol a középbolyban végzett. De azt, hogy egy ver­ senyen verték meg először, itt sarkantyúzták agyon, itt rán- 17 �gatták véresre a száját, sohasem feledte el. Még néhány ver­ senyen próbálkoztak vele, más-más zsoké lovagolta, Al Boháken kaján dühvei futkározott, udvariasan előreengedett min­ denkit, figyelmeztetően fújt, ha rácsapott a vessző, és ezzel a maga részéről lezárta az ügyet. Lovasai káromkodva, sírva jöttek le a pályáról, öklüket rázva átkozódtak. Al Boháken csodálkozott. Dicstelen versenysorozatának végére tökéletesen kifejlődött. Körülötte csikónak látszottak a karcsú lábú, horpadt hasú, fanatikus paripák. Ő nyugodtan tűrte a szidalmakat, nem ér­ dekelte, hogy nem simogatják, és nem dicsérik. Mi köze hozzá? — Ez az ambíciótlan disznó — ordította egyik zsoké — ha akarná, megverhetné ezt az egész csordát! — Á! — káromkodott a Főnök - lassú ez, gyerekek. Nehéz. Csak tudnám, ki volt az a barom, aki azt jósolgatta . . . — Te .. . vigyorogtak körülötte. — Vigyétek akadályra - javasolta az egyik edző, aki olyan volt az apró zsokék között, mint egy góliát. — Ugyan. Leragad. Minek vigyük? — Vigyétek csak! Nem látjátok, hogy ez nem galoppló? — Hát mi az isten csodája? Az edző, akinek ebben a „brancsban” semmi keresnivalója nem volt, nem itt dolgozott, visszaszólt az ajtóból: — Csatamén. Mindegyik ló fél az akadályfutástól is, a tereptől is. A ga­ loppon látják a pályát, csaknem szétfeszíti őket a győzni aka­ rás, nem tudják elviselni, hogy „valaki” eléjük kerüljön. Az akadályfutás más. Harc. Roham, amely gyilkos vizesárkok, sö­ vények, falak, gátak ellen folyik. Itt nem egymással versenyez­ nek. Mint minden nagytestű lény, tartanak az elzuhanástól és rettenetesen féltik mellső lábaikat. Az edzések csak elhalvá­ nyítják, de el nem tüntetik ezt az atavisztikus rettegést. Ezért itt hajszolni kell a lovakat, nem támaszkodhatnak a dicsvágyra és győzniakarásra, itt jókora szerep jut a terrornak is. Al Boháken itt is megtette, amit vártak tőle. s az edzéseken kiderült, hogy jobban bírja a mély talajt, mint a többiek, ere­ je elfogyhatatlan, és öröme telik az ugrás és futás természe­ tes kombinációjában. Al Boháken a többieknél jobban bízott köteges izmaiban, csontjainak törhetetlen erejében. A Főnök reményei éledezni kezdtek. Az első versenyt gyenge mezőny futotta. Al Boháken mindvégig az élen járt, súlyosan, hatal­ masan és megállíthatalanul futott, biztos győztesnek látszott, lovasa azonban sarkantyúzni kezdte, egyszer megütötte, és Al Boháken rájött, hogy becsapták; ez is olyan verseny, mint a többi. Ezért csaknem lépésben kocogott a célba, negyedik lett. Mi köze hozzá? Az az edző ott állt a cél közelében, nézte Al Boháken furcsa versenyét. Második alkalommal ugyanígy jártak vele. Al Boháken vérző oldallal és szájjal ballagott a gyűlöletes kantár végén. Kivívta magának az autszájder sze­ repét, a szó szoros értelmében „fekete ló” lett. Azután ször­ nyű dolog történt. Al Boháken a szélre húzódott, óvatosan mozgott, vigyázott, meg ne rúgják. Mivel még nem csattogtak az ütések, s kivé­ telesen kedve is volt futni, feltört a harmadik vagy negyedik helyre. Lovasa úgy érezte, itt a saját nagy pillanata, győze­ lemre hajszolta Al Bohákent, és irgalmatlanul rácsopott. A ló kitört, ágaskodott, s az árkot csaknem átlósan ugrotta át. Ezért nem esett rá arra a pejre, amely törött lapockával és mellső lábba! támaszkodva vonaglott, s amelynek tátott szá­ jából a halál ordított Al Boháken felé. A nagy fekete ló meredt sörénnyel oldalozott, és látta, ezt is látnia kellett, amint ketten is kétségbesetten, de hasztalanul erőlködve, hogy a levegőben irányt váltsanak, megtaposták a halálraítéltet. Al Boháken ekkor megállt, ő befejezte a ver­ senyt. Négy zsoké megvadulva vágta. Al Boháken megrántotta a fejét, pördült, és lehajította ezt a kis majmot magáról. Az felugrott, elkapta a zablát, forogtak egymás körül, s a zsoké Al Boháken lángoló szemére és vicsorgó szájára ütött. Elég volt! Al Boháken felrántotta őt a földről, s a háta mögé hají­ totta. Amikor pedig látta, hogy feléje rohan, ágyékon rúgta. Lovasa összegörnyedt, ott maradt a földön. Al Boháken ágas­ kodott, harcolni akart, de már fején volt a zsák, ráborult az éjszaka tehetetlensége, kettős fékre fogták, és elvonszolták. 18 Egy üres istállóban nekiestek az ostorok, de doronggal is ver­ ték. Al Boháken kétszer is felállt, végül mégis lenn maradt, alig nyögve, sebekkel bontottan. - Megmondtam, hogy gyáva bicskás! Ócska sátán — or­ dította a Főnök. — Megmondtam, vagy nem mondtam meg? - Nem mondtad meg. - Le kell ezt bunkózni végleg. - Az istennyilát. . . Menjen a parasztkancáihoz! Az az edző, akit Al Boháken később ,,Ő”-nek nevezett, csen­ desen figyelt. Amikor megszólalt, rámeredtek, az ordítozásban nem is vették észre. Pedig most is megnézte Al Boháken verse­ nyét. - Barmok. Fél holtra vertétek. - Dögöljön meg. Hiszen ez egy .. . - Ugyan. Jövőre győzni fog. Szánakozva nézték. Valamennyien tudták, mit jelent, ha egy ló így tör ki. Mint a kutya, ha megvész. - Bolond vagy te! Ki mászna még fel rá? - Én — és látva a tiltakozó mozdulatot, hozzátette —, in­ gyen. - Mi a nyavalyáért? - Mert ő Al Boháken. - De hát... ha kezes lenne is... belenyomod a földbe! ,,Ő", onnan a magasból, lemosolygott rájuk. - Ezt a lovat... ezt nem. Al Boháken kezdetben gyanakodva nézte, „Ő” azonban nem akart semmit. Beszélt hozzá, hangja megnyugtatta a lo­ vat, s egyre kevesebbet dobbantott tenyérnyi patáival. Később azt is meg-megkockáztatta, hogy átlessen a box felett, és szemügyre vette „Ő”-t. Zárkózott maradt, ha enni adtak neki, evett, és ivott, ha tisztogatták, rángó bőrrel, de tűrte a kefét. Azután egy ízben nem jöttek a lovászok. Al Boháken nyug­ talan lett, de hallgatag maradt, ezektől nem akart kérni sem­ mit. Ekkor „Ő" abrakot adott, s kellő időben vizet hozott ne­ ki. Al Boháken elfogadta. Az az ember a ló fejénél beugrott a boxba — kerülte még a hátsó lábakat —, s lekefélte a lovat. Al Boháken feszülten várt, mert elhatározta, ha egyetlen rossz mozdulatot tesz az a másik, agyontapossa. De a rossz moz­ dulat elmaradt. Máskor pedig ,,Ő” kinyitotta az ajtót, intett, és hívta Al Bohákent. A ló hátracsapott füllej nézte, mert ret­ tenetesen vágyott a napra és lemondott már arról, hogy va­ lamikor is meglátja. De nyilván ott az árok és az ostor. Oda­ ment az ajtóhoz, „Ő" ott fenn kuporgott a korláton, nem volt sem árok, sem nyereg. A kifutót mély hó lepte, ragyogott a napban, s Al Boháken tisztes távolságban tőle megállt, lépett egyet-kettőt, s hosszan szagolgatta a friss havat. Vonakodva várta a parancsot, melyet majd megtagad. Nem jött parancs. S ezek a közös akciók egyre szaporodtak. Eljött a nap, ami­ kor Al Boháken kelletlenül fogadta a lovászokat, mert ,,Ő” jobban értette a dolgát, és mert hallani akarta azt a nyugodt hangot is. Amikor elolvadt a hó, kimentek az edzőpályára nem volt egyetlen ló sem a közelben, mindazonáltal -, régóta először, ismét ideges lett. Tudta, ha „Ő” hozza a kantárt, el­ fogadja, de kívánta, csak ne hozná. Nem is kapta meg. Nye­ reg nélkül ült Al Bohákenre, hagyta, hogy arra menjen, amerre akar. Később megjelentek az első lovasok, azok, akik úgy el­ intézték Al Bohákent. Amikor „Ö” meglátta őket, leugrott, hívta Al Bohákent, de nem nézett hátra, rugdosta a lágy füvet, és ballagott az istálló felé. Al Boháken utánafutott. Később kimentek a mezőre. Al Boháken vonakodott egy ki­ csit, és ,,Ő” tudta, ez már afféle méltóságmegőrzés, de elfo­ gadta a kantárt. Nyerget nem kapott, együtt sétáltak a néptelen dűlőkön, Al Boháken szeretett volna futni, de nem hagy­ ta ott „Ő”-t. Nem hagyhatta ott, pedig remegett a mozgás­ vágytól, vágtázni akart, hátán ezzel az emberrel. „Ő” azon­ ban nem ült fel rá. Eljött ez a pillanat is, Al Bohákenre nagy­ szerű napok virradtak, a hegyekben lovagoltak, sokat vágtá­ zott dombra föl, hegyről le. „Ő” nekivitte egy pataknak, A! Boháken horkolva megtorpant, keservesen panaszkodva nyihogott; „Ő" sokáig beszélt hozzá, bíztatta eredménytelenül. Ekkor mindketten szomorúan mentek haza. Azután ismét a lovászok jöttek, közömbösen tettek-vettek körülötte, és „Ő” nem volt sehol. Ekkor Al Boháken megér­ tette, hogy az emberek ismét csapdába ejtették, verték, árok­ �nak hajszolták, megakarták ölni, és megszeretették magukat vele, s mindig magára hagyták. És csak az a két ember mocorgott körülötte, akikhez sem a gyűlölet, sem a szeretet ha­ talmas bilincse nem kötötte őt. És ezután egyszer — sétaidő­ ben - egy másik ajtóhoz vezették. Al Boháken megtorpant, mert e szokatlan tényben, e mögött a szokatlan ajtó mögött talán a zsák sötétsége, az égető ostor és a pörölyként súj­ tó bunkó várja. Tudta, hogy harcolni fog, s ez lesz az utolsó küzdelme. Ismét a napfény, és íme, ott volt előtte a sövény, s mögötte — jól sejtette hát, hiszen tudta —, mögötte ott lapul az Árok és benne a halál. De az árok másik partján ott állott ,,Ő”, intett, kiáltott, és hívta Al Bohákent. A ló megremegett, elnevette magát, eltűnt minden keserűsége és félelme, föld­ rendítő vágtába kezdett, mert mielőbb ott akart lenni, Nála. Átugrotta a sövényt, lendülete továbbrepítette, horkolva, meg­ roggyanva fékezett. ,,Ő” hozzárohant, átölelte a nyakát, A! Boháken pedig körültáncolta, mint egy ártatlan fergeteg. A gyülekezőnél Al Boháken is félt, de félelme kisebb volt, mint a többieké, hiszen a hátán „Ő” ült, „Ő" beszélt hozzá, „Ő” nyugtatta és simogatta. A verseny tétje nagy volt, s noha óriási, tökéletes termetével Al Boháken királynak látszott, min­ denki nevette a lassú, gyáva, nagy lovat. Csodálkoztak lova­ sának bátorságán, naivitásán, és tudták — hiszen szakértők voltak —, hogy vagy a ló Őt, vagy Ő Al Bohákent, belenyom­ ja a földbe. Amikor elindultak, Al Boháken előretört, de ,,Ő’’ csendesítette, s noha Al Boháken futni akart, megcsendesí­ tette. Valahol hátul voltak, s Al Boháken nagyon vigyázott a lendülő patákra. ,,Ő" sokáig semmit se szólt, nem beszél: hozzá, s Al Boháken kicsit sértődötten szedte a lábait. Aztán megérezte a térdek enyhe szorítását, lassan és nyugodtan kezdett előremenni, s bár a szeme lángolt, még mindig nem hallotta azt a szót. Jöttek az akadályok, és ,,Ő" végre megsi­ mogatta Al Bohákent. Éppen ideje volt. Al Boháken már nem zsörtölődött magában. Buzgalmában akkorákat ugrott, hogy csak úgy fröccsent szét a pázsit. Al Boháken látta, hogy itt is, ott is csattan már egy-egy ütés, de nyugodt volt, tudta, hogy őt nem fogják megütni. Beértek a boy közepére, s ebben az iszonyú tumultusban egyszerre véget ért az óvatosság, mit sem számított Al Boháken megaóvása. Meg is rúgták, visszahorkant a tettesre, de nem törődött vele. Szétnyomta maga előtt a lovakat, s amint hatalmas feje és szügye közeledett egyhez-egyhez, az ijedten kotródott előle. Megállíthatatlanul, mint a fekete vihar ment előre, s egymás után maradtak el mellette a győzelemre kiszemelt karcsú paripák. Győzni akart! Mit bánta Ő ezeket a primadonnákat! ,,Ő" érte akart győzni, ,,ŐT” vitte a harcba, most volt AL BOHÁKEN. — Jól van — mondta ,,Ő”, és ebben a torlódó káoszban noha égette a harc mámora, Al Boháken nem vesztette el a fejét. ,,Ő” beszélt hozzá. Al Boháken szemét is elborította a mások által felvert por és repülő fű, dühítette a fájdalom, akkorát ugrott, hogy mind a négy lábával, messze az ároktól ért földet. Ekkor már a lelátón sokan felálltak, s gyanakodva ámultan néztek. Már csak két ló volt előttük. És csak két aka­ dály. Al Boháken nekiment a sövénynek, hasát már súrolták az ághegyek. S akkor ott, előtte, mint a lázálom, ott vergő­ dött az egyik. — Ne nézz oda! Al Boháken nem tudta, mit mondott ,,Ő”, de érezte, hogy ez a hang, amióta ismeri, először, riadtan, segítségért kiált. Ke­ serű, fájdalmas szeretet töltötte el, mit bánta már, mi lesz vele, mi lesz a sorsa! Most már mindenki felugróit, az embe­ rek tátott szájjal ordítottak, hogy az égig zengett, de Al Bo­ háken csak az „Ő” hangját hallotta. — Hajrá, szívem! Két hosszai győztek. Al Boháken már kifújta magát, és most idegesen kapkodta a fejét, mert mindenfelől furcsa kis villámokkal vakították. Karattyoltak körülötte, tapogatni akar­ ták, ,,Ő” azonban nem engedte. Kivette Al Boháken szájából a zablát, a kápára akasztotta a kantárt, és elballagtak az is­ tálló felé. Mint két, nyugdíjas tornatanár. A szerző Ki vagy te? — Ábel! című (Szépirodalmi, 1967) kö­ tetéből. A szerző Ki vagy te? - Ábel! című (Szépirodalmi, 1967) kötetéből. ORAVECJÁNOS Az öreg favágók... A havas tájon keresztülrobogó gyorsvonat étkezőkocsija középső asztalánál ültem. Egyedül. A jégvirágos ablaküveg te­ nyerem melegétől nyitott kisablakán néztem a didergő, de­ rengő hajnali világot. — Egy ham and eggs — mondta az álmos pincér, és letette elém a reggelit. Sonka és tojás. Arcomat meglegyintette a frissen készült étel melege és a sült tojás jellegzetes illata, amely önkéntelenül is arra kényszeríti az embert, hogy a sótartóért nyúljon. Több évi távollét után, hazafelé rohant velem a vonat. Hazafelé, oda, ahol születtem, tehát a múltba. Az öreg Barkóczi jutott eszembe, az első felnőtt ember, akivel az életben először együtt reggeliztem. Tojásrántottát ettünk sült sza­ lonnával. * Barkóczi Józsefet az egész bányatelep ismerte, de róla éle­ téről senki nem tudott semmit. Azokkal a favágókkal került a mi vidékünkre, akik az új bánya megnyitásához az utak, a vasút és a nagyfeszültségű távvezeték megépítéséhez nagy területen kiirtották az erdőt. A telepen sok volt a gyerek és sok volt a kecske. Mi a látványos, hangos munka miatt mentünk az ir­ táshoz, szinte mindennap; a kecskéket a földre került dús, zöld lombok, gallyak csalták oda. Tisztes távolból néztük, hogyan faragnak be fejszével egy-egy faóriás törzsébe, és mint fűrészelik a másik oldalról. Aztán elhangzott a kiáltás: „Vigyázz! Dől a fa!” Ekkor egy pillanatra, mintha megállt volna az élet. Mindenki a faóriás koronáját figyelte. Még a kecskék is abbahagyták a kérődzést. A fa törzse enyhén meg­ remegett, aztán eldőlt olyan hatalmas reccsenéssel, mintha valami óriás felhő-nagyságú vásznat tépett volna szét egyetlen mozdulattal. Kidőlt egy fa, és ez olyan gyorsan történt, mint mikor fejlövéstől elesik a harcos. A hirtelen beállott csendben érezni véltem a faóriás hatalmas suhintása által kavart lég­ áramot, és néhány pillanatig úgy tűnt, mintha a nap megszűnt volna melegíteni és csak szikrázóan világítana. Sok fa halálát végignéztem. Láttam, hogyan ássák, tépik ki a tuskókat, a gyökereket is a földből. Lassan megszoktam a friss vágott tölgy kesernyés szagát, de a favágók munkájának nyomát nem. Esténként ott üldögéltünk a volt erdő szélén és néztük a távoli földkunyhók előtt lobogó tüzeket, amelyek a favágók vacsoráit főzték. Gyerekeknél szokatlanul keveset be­ széltünk, és a meztelen lábunkat melegítő kecskék durva szőrét simogattuk. Ámulva néztem a kopár hegyet és arra gondoltam, hogy nem lesz nekünk már erdőnk sohasem. Az egyik este odajött hozzánk egy szakállas favágó, veder­ rel és kannával. Megállt előttünk, letette a két edényt és ezt mondta: „Hozzatok vizet, hazavihettek cserébe néhány hasáb fát.” Mi szótlanul felálltunk, hátát fordítottunk és elindultunk a völgybe, a telepre. A kecskék úgy jöttek utánunk, mint a kutyák. Ősz lett, mire lecsendesedett az erdő. A döntött törzsek nagy részét elszállították már, a madarak pedig új fészkeket kerestek, építettek. Párosával, mint valami civil hadsereg, a favágók végigvonultak az Erdősoron a vasútállomásig. Hátizsá­ kot vagy zöldre festett katonaládát cipeltek, két válluk, karjuk tele volt zsákdarabba! beburkolt szerszámokkal, fejszékkel, baltákkal, fűrészekkel. Az állomás melletti kocsma egy szempillantás alatt megtelt velük. A tömegverekedés okát azóta sem lehetett kideríteni. Öt favágót és négy bányászt vittek el a mentők a kórházba, és vagy húsz embert kellett bekötözni a helyszínen a bánya orvo­ sának. Azon az estén hat pár csendőr sétált a telep rosszul megvilágított utcáin. A favágók közül akkor egy nem utazott el a többiekkel. Visszament a földkunyhóhoz, ás egy darabig ott is lakott. Az 19 �erdésszel járta az erdőt. Mindenki tudta a nevét, s ha va­ tuskóra szeleteltük, ledobtuk a földre - mintegy varázsütésre, lamelyik gyerek rossz fát tett a tűzre, így ijesztgette az anyja: széthullott. Megtanultam a fejsze kezelését is. A fenyőtuskókat „Majd odaadlak Barkóczinak!” Hetenként egyszer lejárt a én hasogattam el, a tölgyeket, a bükköt az öreg vállalta ma­ hegyről a telepi boltba, s ilyenkor szinte elcsendesedett az gára. Estére szép sorba raktuk a felhasogatott tűzifát, én utca. Mi, gyerekek, a kerítéslécek közül figyeltük az alacsony, pedig még rendbe is raktam, ki is sepertem az udvarnak azt erős testalkatú embert. a részét, ahol dolgoztunk. Örültem a munkának s láttam, az Később a bányában dolgozott, és egy régi elhagyott barakk­ öreg is vidámabb lett. ban élt magányosan. A bányát nem sokáig bírta. Nem fo­ Ha nem volt munkánk, Józsi bácsi barakkja előtt ültünk a gadták be az emberek, vagy talán hiányzott neki az erdő mér­ lócán. Az öreg szerszámnyeleket faragott, mert ilyen munkát is hetetlen szabadsága. Először a bánya főtanácsosának vágta, vállalt. Így készítettem el életem első fejszenyelét hasított aprította fel a tüzifát. Aztán sorba járta a házakat. Élelemmel, gyertyánfából. Durván kifaragtam a kívánt méretre, aztán rás­ használt ruhával, ritka esetben egy kis pénzzel fizették meg a pollyal, majd törött üveggel finomítottam a formát. Az öreg munkáját. Így jutott el a mi udvarunkba is. megnézte és megdicsért. Szó nélkül nekifogott a munkának és csak akkor hagyta Azon a nyáron azonban akkor sütött rám legszebben a nap, abba, amikor anyám reggelizni hívta. Ketten ültünk a kis amikor az erdőt jártuk Józsi bácsival. Korán, harmatos fűben konyha viaszosvászonnal borított asztalnál, és tojásrántottát kezdtük a napot. Gombát és gyógynövényeket kerestünk, vad­ ettünk sült szalonnával. Én ugyan inkább csak figyeltem. gyümölcsöt szedtünk, gyantát gyűjtöttünk. Józsi bácsi néha Öregembernek tűnt már akkor is. Boratválatlan, ráncos arca megállt, letörte a fa derekáról a taplót, nézegette, és közben felett szinte világított sima, fehér homloka. Szőkés, őszes haja a fák sokféle betegségéről beszélt. Ismerte valamennyit és a úgy állt, ahogy nőtt, előre, a homloka felé. Neki sem volt betegség okozóit is. Elmondta, milyen fajta rontó gombáktól frizurája, mint a régi szegény embereknek általában. Szeme korhadnak, revesednek a fák, miért ártalmas a tölgylisztharszíntelen volt, és csak fáradt tekintete vitt bele valami életet. mat, a cincér, az araszoló hernyó és a búcsújáró lepke. Őszes bajusza szája két sarkáig ért. Leginkább a régi, gallér Ha délfelé megpihentünk, rendszerint szalonnát sütöttünk, nélküli fehér ing vonta magára a figyelmemet, amit nagyrészt megfaragtuk a nyársat, rátűztük a szalonnát, tetejébe még viseletes, sok-gombú mellény takart. Kabátja nehéz, fekete egy fej vöröshagymát. Az erdei séta meghozta az étvágyat. posztóból készült, amely a váltaknál barnásra fakult. A szürke A sült szalonnára friss forrásvizet ittunk kopott kulacsból. Az cejg-nadrág ráncaiban, gyűrűdéseiben finom fűrészpor tapadt, öreg ezután meggyújtotta a pipát, én pedig leheveredtem a de fűrészporos volt ormótlan, szíjfűzős bakancsa is. fűbe és néztem a kék égboltot. Hatalmas, bejárhatatlan er­ Lassan, komótosan evett, és csak saját bicskáját használta. dőkről mesélt, ahol azelőtt élt, dolgozott és sokszor a felhők Két kattanás jelezte, hogy befejezte a reggelit. Az egyik a fölött járt. bicskáé volt, amit nadrágzsebébe (süllyesztett, a másik pedig a Egyszer megkérdeztem tőle: zsebóráé, amelyet mellényzsebéből húzott elő, és megszaba­ — Józsi bácsi! Meddig élnek a fák? dítva a puha rongyoktól, felnyitotta fedelét. Tenyerén tartotta Az öreg elgondolkozott. Kivette a szájából a pipát, és csen­ egy darabig az órát, nézte, aztán azt is eltette. Felállt, és szó desen mondta: nélkül visszament dolgozni. — Sokkal tovább, mint az emberek. Emberi szem észre sem Az ablakon keresztül láttam, hogy leült a fatuskóra, elővette a pipáját a kabátzsebből. Megtömte dohánnyal, meggyújtotta, veszi, miként öregednek. De egyszer ők is meghalnak. Télen aztán térdére fektette a fejszét és fanyelű háromélű reszelővei halnak meg. Csendesen. Tavasszal nem hoznak rügyet, nem elkezdte élezni. Ezután következett a kisbalta. Lassan, egyenle­ bontanak levelet. Ez a favágók sorsa is. Az öreg favágók is tesen húzta, vonta rajta a reszelőt. Mire kialudt a pipája, télen halnak meg. Először elkezdenek fázni, ami a favágóknál ezzel is végzett. Ekkor kimentem utána, és leültem a közelében az öregedés jele. Aztán csendesen meghalnak. Én is télen a farakásra. A fémkávával ellátott keresztvágó fűrész szinte fogok meghalni. A múlt télen már észrevettem, hogy fázok. sírt a reszelő alatt. Csak ezután fektette a fűrészt a fatuskóra, Fázni, öregedni nehezebb, mint meghalni .. . és a bőrtarisznyájából előhalászott kis kalapáccsal hajtogatni * kezdte a fogait. Egyiket jobbra, másikat balra. És ekkor vá­ Ez jutott eszembe ott, a havas tájon keresztülrobogó gyorsratlanul megszólalt, hogy belerezdültem. Ezt mondta: - Ez külön tudomány. Úgy kell csinálni, hogy egyformán vonat étkezőkocsija középső asztalánál. Közben kihűlt előttem a reggeli. Intettem a pincérnek, elviheti. feküdjenek el a fogak, és egy se törjön el. — Nem ízlett, uram? — kérdezte? Délben már arra oktatott, hogyan kell a fűrésszel bánni. — De. Igen finom volt. Este pedig megkaptam tőle aznapi béremet, életem első A pincér alig észrevehetően megvonta a vállát, és elvitte az keresetét, egy soha nem hallott, csodálatos mesét. érintetlen ham and eggs-et. Azt a nyarat ezután együtt töltöttük el. Fegyverhordozója Az állomástól messzi még a ház, ahová igyekeztem. Jólesett lettem; én vittem a fűrészt és a fejszét, segítettem neki a munkában. Ő pedig megosztotta velem ételét, tapasztalatát az a gyaloglás. Éreztem, hogyan poroszkál a szél és néhány hó­ életben, tudását a munkában. Talán csak én láttam néha mo­ pehely a homlokomon, arcomon. solyogni, talán csak én hallottam köhögésében fulladó neve­ Anyám úgy fogadott, mintha csak tegnap mentem volna el. tését, és a bányatelepi gyerektársadalomból talán csak én — Sütök hamarjában egy kis tojásrántottát. Biztos meg­ ismertem az erdőt olyannak, amilyen valójában. Mert az eddig éheztél a hosszú úton. hallott mesékben az erdő a félelem világa volt. Sötétnek Aztán sokáig beszélgettünk. Elmondta, ki mindenki ment el mondták, ahol eltévednek a mesehősök, ahol sárkányok, az élők sorából, mióta nem jártam otthon. ördögök, boszorkányok, gonosz manók lakoznak. Józsi bácsi — Hát az öreg Barkóczi? — kérdeztem izgatottan. — Él-e? meséiből az erdő a maga csodálatos világával a szegény em­ — Nem - válaszolta anyám közömbösen. - Meghalt. berek táplálója, az üldözöttek oltalmazója volt. — Meghalt? Minden reggel ott vártam Józsi bácsit a Kőfal utca végén. — Meg. Átadta a fejszét és a fűrészt, aztán ballagtunk egymás mellett. — Mikor? Munkába mentünk. A telepi gyerekek egyik része irigyelt, má­ — A múlt télen. sik része kicsúfolt . De én nem törődtem velük. — Télen? A munka leginkább fűrészeléssel kezdődött. Felraktuk a fű­ — Télen. részbakra a fát, egyik lábunkat rátettük a bak merevítő lécére, — Beteg volt? bal kézzel rátámaszkodtunk a beszorított fára, aztán egyen­ — Nem. Nem betegeskedett. Csak fázott. Azt mondják, az letes mozdulatokkal megindítottuk a fűrészt. Finom fűrészpor hullott a földre, meg-megcsillanva a napfényben. Nem fűré­ orvosnak is azt panaszolta, amikor meglátogatta, hogy fázik. szeltük végig a fát, hogy fennmaradjon a bakon. S mikor így Örökké fázott... 20 �MADÁCH IMRE KERÉNYI FERENC Madách népszerűsége Kilenc év telt el azóta, hogy a Béke-világtanács évforduló­ jává is emelten — európai közösségben ünnepeltük meg Ma­ dách Imre halálának centenáriumát — és íme a költő szüle­ tésének 150. évfordulóját köszöntjük. Ez a csaknem-évtized a Madách-életmű továbbélésében azonban majdnem többet je­ lentett, mint korábbon egy évszázad. A népszerűség jeleivel és kérdőjeleivel immár nemzetközi méretekben kell szembenéz­ nünk, okukat, magyarázatukat megtalálnunk és feltárnunk, hogy a madáchi gondolatok fénye a jövőben egyre kevésbé szóródjék hiába; jól kell sáfárkodnunk Madách népszerűségé­ vel, a szó nemes értelmében. A népszerűség jelei sokasodnak. Az elmúlt évtizedben Ma­ dách megszűnt egykönyvű szerző lenni, fiatalkori drámáinak sora került a Mózes sikerének láttán színpadra: az Endre ki­ rályfi, a Csák végnapjai, a Mária királynő, a Csak tréfa után ebben a színházi évadban a Férfi és nő is sorra került - ez csaknem teljessége már a Madách-drámáknak! Ha a szellemi térképvázlat után a földrajzi következik: a bemutatókhoz Vesz­ prém, Szeged, Gyula és majd Kecskemét városneve társul, és seregnyi kisebb-nagyobb község, amelynek kultúrházi színpa­ dára a Tragédia is bevonulhat a Déryné Színház kamara-ren­ dezésében. (S ne feledjük, Madách-opera is készült újabban, és a Tragédia tv-változata egyszerre milliókat toborzott néző­ nek.) Számok robbanása ez, akár a drámák sorrendjét, akár az előadások adatait, akár a nézőközönség összetételét tekint­ jük. Hol itt a probléma? — kérdezik sokan. A mennyiség fele­ lősségében. Vajon a Csák végnapjai előadásán Madách tör­ ténelemszemlélete van jelen, vagy a tudós Arany-kutató, Keresztury Dezső alkotta meg színpadra a Toldi estéje felfogá­ sának szellemi testvérpárját? A Mária királynő iróniája kire jellemző: Madáchra-e vagy Gyárfás Miklósra? Nehéz gond ez, régóta dúló, bár fölösleges háború irodalom- és színház­ történészek között. Fölösleges, mert nem kisebb költő, mint Illyés Gyula adott jelenkori példát arra az esetre, ha az ere­ deti mű csak gondolataival hat, de szemléletének részavultságai, szerkezeti gyarlóságai és nyelvi gondjai gyökeres át­ dolgozást igényelnek. Teleki László Kegyence irodalomtörténeti adatból lett élő, sőt elevenbe vágó színház Illyés kezében, s a cím alá odaírta: Teleki László eszméi nyomán... Ettől azu­ tán - furcsa optikája van a népszerűségnek! — mind teleki, mind Illyés közelebb került hozzánk. A színházjáró ember Az ember tragédiáját az elmúlt évti­ zedben több nyelven láthatta viszont: a bécsi német előadás­ nak és a lengyel színrevitelnek csak híre jutott el hozzánk, de Pozsonyból jött vendégeink szlovákul és a tartui színészek észtül vallották Budapesten is Madách gondolatainak mai­ ságát. Bevallom, a leginkább megkapó színházi élményt az észtek nyújtották, „tizenéves” Tragédia-előadásukkal. Ádámjuk hosszú és lobogóhajú fiatalként valóban elindul az Életbe, végigküzdi-szenvedi a színeket, olykor a szó fizikai értelmé­ ben is, hogy szájából végül a harc vállalásának problémái természetesen hangozzanak. Olyan színházi este volt, ahol a protokoll hűvösebb szabályain átsütött a szellemi találkozás melege, a mindenkori ifjúság egymásra lelése az örök gond­ ban: mi az élet célja, értelme, lényege? És a választás lehető­ sége nyílt színen érkezett; akkor és ott dönthettünk. Itt rímelnek vissza a színházlátogató emlékeire a pedagógus tapasztalatai, diákjaim érdeklődésének túllépése először a kö­ telező olvasmány okozta szokásos fanyalgáson, utóbb a tanterv VARGA IMRE: MADÁCH SZOBRA SALGÓTARJÁNBAN (részlet) szabta kereteken, óraszámon, kicsöngetésen. De Márk Tamás, magyar származású coloradói professzor kísérlete is hasonló eredményt hozott, Faustot és Tragédiát olvastatva olyan amerikai hallgatókkal, akik mentesek az európai értékrendek örökölt tiszteletétől. Ők a Tragédiát érezték eredetibbnek, sú­ lyosabbnak, egyetemesebbnek - rossz angol átültetése dacára. (Csupán a mi gimnáziumi tankönyveinkben szerepel még a sugallt sorrend: a Faust mint példa, mint a sőt forrás Madách számára. Miért? Meddig?) Kétségtelen reneszánsza van sokat mérlegre tett tizenéveseink körében a „problémás" költőknek, hazai és XIX. századi viszonylatban Vörösmarty filozófiai lírá­ jának, Vajda János önemésztésének. Madách keresettsége a könyvespolcokon ennek is függvénye, ha tetszik: kordivat, felszín, látszat. Ezzel azonban elérkeztünk fejtegetésre vállalt feladatunk lényegéhez, Madách népszerűségének keresendő okaihoz. Napjainkban szokásossá vált mindig és mindenben a felgyor­ sult időre hivatkozni, mint gondjaink, bajaink forrására. A XIX. század írói között alig találunk valakit, aki Madáchhoz ha­ sonlóan ennyire az utókorhoz fellebbezett volna: a Tragédia ú. n. víziószínei (a falanszter, az űrjelenet és az eszkimó-kép) 21 �szemünk láttára lettek furcsa látomásból időszerű kérdéssé, torokszorítóan izgalmassá téve a drámai költemény keltette olvasói és nézői élményt. Nem arról van persze szó, hogy Madách tudományos pontossággal előre látta volna korunkat. Inkább arról, hogy gyakran téves vagy túlhaladott nézetek, el­ méletek alapján, belőlük kiindulva, kora tudományosságának szintjéről költői erővel sejtett meg bizonyos társadalmi-emberi erővonalakat a jövő felé. S mindezt az eldugott Alsósztregován, az akkor már tíz esztendeje halottmerevségbe dermedt Ma­ gyarországon, ahol az 1848-at megelőző évek szellemi pezs­ gését, érdeklődését az európai együtthaladás feladása követte. Napjaink emberének emlékezetébe felkiáltójeles fogalmak vésődnek nap-nap után: tudományos-technikai forradalom! technokrata társadalom! elcsökevényesedő emberi gépiesedő művészet! ... Madách falanszterét évtizedekig a félre- és belemagyarázások hamis mítosza vette körül. Történelmi alapját, a kapitalizmus eredményeit, technikai fejlettségét átvevő és ,,tökéletesítő” utópista nézeteket a tudományos szocializmus paródiájának tekintették; díszletek, jelmezek, kihagyott szö­ vegrészietek, áthelyezett hangsúlyok rendelték alá Madách egyetemes mondanivalóját, figyelmeztetését a napi politika ér­ dekeinek. Itt is érvényes az a megállapítás, amit egyik író-kortársunk a Bánk bánra tett - valóban csak most élvezhetjük igazán a Tragédia valós értékét. Hovatovább világossá válik előttünk a XII. szín egyetlen helyes értelmezése: a költő a végsőkig vitt technikai társadalmat képzelte el, egy olyan vi­ lágot, amely megfeledkezett a sokoldalúan képzett, munkája és felhalmozott javai nyomán teljes életre igényt tartó Ember­ ről. A széklábakat faricskáló Michelangelo jobb jelkép, jobb mementó, a Tudás szavai keményebben kovácsoltak, mint a technikai társadalom visszásságainak mai felvetései: ... A serlegen virág, A széktámlán ábrándos arabeszk, Emberkezek pazarlott műve mind. S üdítőbb-é a víz azon pohárból Kényelmesebb-é széken az ülés? Most gépeink teszik mindezt helyettünk Legcélszerűbb, legegyszerűbb alakban, És a tökélyről az kezeskedik, Hogy a munkás, ki ma csavart csinál, Végső napjáig amellett marad. A jövőkutatás távlatai beláthatatlanok, haszna ma még felmér­ hetetlen — a félelem, amely az új tudományágat éleszti, Madáchéval azonos: Midőn az ember földén megjelent, Jól béruházott éléskamra volt az: Csak a kezét kellett kinyújtani, Hogy készen szedje mindazt, ami kell ... De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt és éhenveszünk... Még szembeszökőbb az űrjelenet színeváltozása az elmúlt év­ tized során. A Földtől való elszakadás álma és ennek művészi megformálása Ikarosz mondájától Jules Verne Holdba röppenő ágyúgolyójáig közkincs és közhely az emberiség körében. Szép gondolatok míves megfogalmazása — ennyivel siklott át az olvasó a Tragédia XIII. színének szövege fölött. A színházláto­ gató rosszabbul járt: olykor technikai, olykor rövidítési szándékból-okból nem is értesült létezéséről, máskor meseszerű kellékek mosolyogtatták meg, szélben lobogó romantikus kö­ pönyegek, alulról megvilágított, kísérteties fényű arcok, a Föld­ szellem dörgő hangja szinte palackból szabadultan, akár az Ezeregyéjszaka meséiben. 1961. április 12-én azonban Jurij Gagarin szemeinek először tárult fel az űrhajó ablakából a távolodás madáchi képe: Először a virág tűnt el szemünkből, Aztán az erdők rezgő lombjai; A jól ismert táj száz kedves helyével Jellem nélküli síksággá lapult. Mi érdekes volt, minden elmosódott. Azóta új fogalmakkal ismerkedünk: űrjog, űretika — és a kozmosz küszöbén eltöltött évtized igazolta a költőt. Fogósabb problémáinkat, ha ki is lépünk a világűrbe, csak itt a Földön oldhatjuk meg véglegesen: 22 ... Mert minden felfogás És minden érzés, mely benned feszül, csak Kisugárzása e csoport anyagnak, Mit földednek hívsz, s mely, ha más leendne, Nem létezhetnék többé, véled együtt. — Az eszkimó-jelenet visszatérő csalódásom volt, amíg öröklő­ dött hagyományú hazai rendezésekben láttam színpadon. Olvasva döbbentem rá, hogy a látomás, amely tréfás replikák gyűjteményének hangzott át a rivaldán, más: felér a magáéval gazdálkodni nem tudó emberiség bukásáról szóló víziók bár­ melyikével. Ismét az észt Tragédia-előadás adott Madách szö­ vegéhez itt rendezői többletet, Ádám görnyedő figuráját, aki az eszkimóval szemben guggolva — mintegy ember-létének ellenőrzéséül — ujjainak számát hasonlítgatja. Száztizenhárom éve tett felkiáltójelet Madách Imre a Tra­ gédia utolsó mondatának végére, kilencven esztendeje gördült fel először a függöny a paradicsomon kívüli életszíntér dísz­ letei előtt, de a közvetlenül hozzánk szóló gondolatok köre azóta folyamatosan bővült. A növekvő népszerűségének immár nyelvi gátja sincs. Arany János 112 éve még azt írhatta a véleményét aggódva váró szerzőnek: „Csak itt-ott verselésben meg a nyelvben találok némi nehézségeket, különösen a lírai részek nem eléggé zengők." Mai olvasó számára ez utóbbi inkább erény, mint fogyatékosság, és ma bölcsészi szakértelem nélkül is megérezzük Madách nyelvezetének sodrását, erejét, amely a természetés társadalomtudományok olyan szókincsét görgeti magával roppant erőfeszítések árán, amire a kortárs magyar szépiro­ dalomban még évtizedekig nincs példa. Madách intellektuális nyelve persze nem előzmény és példa nélkül való; Kölcsey, Vörösmarty, Vajda és Arany gondolati lírájában elénk villan a kérdésfelvetés hasonló egyetemessége mellett néhány költői fordulat is, és Madáchinak költőként sikerül mindaz, amivel a kor magyar tudományossága adósunk maradt: az 1848-at megelőző és szorosan követő évek összegezése. A Tragédia nyelvi megvalósításának legszebb példáját a kolozsvári Állami Magyar Színház társulata szolgáltatta, sajátjukból kiegészítve, hozott értékeiből pótolva mindazt, amit Arany — második érvként - hiányolt Madách tollából: a magyar népnyelv alaposabb ismeretét, áthatóbb erejét. A másik, tágabb nyelvi gát is leomlóban. Az ember tragé­ diája eddig 26 nyelven 67 fordításban olvasható, és ami a legörvendetesebb, szorgos tollforgató mesteremberek helyett rangos nevű, kitűnő költők vágnak neki a feladatnak, egy Martinov, egy Rousselot vállalkozik az átplántáló szerepére. Megszűnőben tehát a Lukács Györgytől felemlegetett pro­ vincializmus veszélye, Madách másodlagos világirodalmi je­ lenség-szerepe, kallódása Goethe, Byron mellett és után. Hazai értékelésünkön azonban kísért még a magyar betegség, a földhözragadtság sajátos kóresete: valahogyan nem látjuk irodalmi folyamatunk XIX. századi szeletében szerves jelen­ ségnek Madáchot, s ez gyakran téves, sőt káros szembeállí­ tások sorozatában nyilvánul meg. Petőfi vagy Madách — a helyesen mellérendelő viszony helyén. Erre most, 1973-ban kivált két tény figyelmeztet, Petőfi és Madách születési évfor­ dulójának majdnem egybeesése (mindössze három hét vá­ lasztja el egymástól) és a statisztikai adat, hogy ők ketten azok, akik a szűkebb világirodalomban is helyet követeltek és kaptak. Ez a vagylagos szembeállítás, amely látszólagos válaztást enged, valójában az irodalmi egyoldalúság, a szellemi sán­ taság legbiztosabb jele, vezet el bennünket eszmefuttatásunk végső gondolatköréhez: az évfordulókon szokásos feladatkitűzéshez. A mű, a Tragédia még sokban elnyomja az embert, az alkotót; még legendák béklyózzák a szűkebb és tágabb közvéleményt, beteges dekadanciáról, magánéleti meghatáro­ zottságról, remeteségről. De a háttérben már készülődik, szer­ veződik a Madách-kutatás jelene és jövője, amely igaz képet fest majd a refomkori Pest lelkes diákjáról, a szabadon, dogmák nélkül vizsgálódó emberről, 1848 katonai főbiztosáról, a magyar függetlenségi gondolat hűséges hirdetőjéről. �LAKOS GYÖRGY Timon, a publicista Sokan állítják, hogy a dráma- és regényíró költőként kezdi, újságíróként folytatja és csak kellő élettapasztalat elérése után találja meg igazi önmagát. Annak is vannak szószólói, hogy a művészek legtöbbje hobbyként kiegészítő művészetet is űz, ahogyan a sportolók a kiegészítő sportágat. Köztudomá­ sú: ha többé-kevésbé általánosíthatók is az említett teóriák, mindenkire akkor sem vonatkoztathatók. Madách Imre élete viszont mindkét állítást tökéletesen igazolja. Tizenhét esztendős volt amikor a Mátray Gábor alapította Regélő, az első magyar divatlap — irodalmi mellékletében, a Honművészben — első versét közölte: az 1839-es évfolyam 103. számában jelent meg Az anya gyermeke sírján című köl­ teménye, Madách Emo aláírással. A következő évben már sa­ ját költségén kinyomatta a huszonhat versét tartalmazó, 72 lapos kötetkét, a Lant-Virágokat. „Írta: Madách” — így áll az 1940-ben megjelent köteten, de az eredeti kéziraton még Zarándként jegyzi a szerző nevét. Csak egy évet kell még várni és a Regélő Ország- és nép­ ismertetés rovata már első prózai írását is közli, „Trencsini, másként teplici fürdők” címen, most már Madách Emők alá­ írással, s cikkéhez magakészített rajzos illusztrációt. S amilyen megtiszteltetésnek számított tizenhét esztendős korában az akkori idők népszerű elbeszélőivel, Garay Jánossal, Nagy Ignáccal, Frankenburg Adolffal, Csató Pállal és Kunoss Endrével egy sorban költeménnyel szerepelni, szinte olyan megtisztelte­ tés érte első prózai írását is, amelyhez Mátray Gábor, a di­ vatlap alapítója és szerkesztője, a következő széljegyzetet biggyesztette: „A több tekintetben általunk mélyen tisztelt, je­ les tehetségekkel díszlő, derék fiatal értekező nemcsak a szép ismertetést, hanem magát a rajzot is szíves vala velünk közleni. Fogadja érette s hazafiságos buzgalmáért leghálásb köszönetünket.” (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az Az ember tragédiájának költője kiegészítő szórakozásként műkedvelő fes­ tő volt, több rajza, portréja, festménye ismert, hajlama nem elszigetelt családi vonás, hiszen öccse, Pál, Nógrád vármegye másodalispánja tájképeiből két festményt a Pesti Műegyletben is kiállítottak.) Madách azonban ezt a Regélő-beli első szárnypróbálgatást nem sorolta zsurnalisztikai alkotásai közé, nem szerepel be­ szédei és cikkei közös gyűjteményében sem, amelynek a kö­ vetkező címet adta: „Újsági cikkek és gyűlési beszédek, 1843tól 1847-ig.” Élénk publicisztikai tevékenységét Madách tehát négy esztendőre szűkíti: a 21-24 éves életkorát felölelő idő­ szakra. De későbbi élete és irodalmi munkássága is igazolja, hogy a zsurnalisztikát nagy tiszteletben tartja és a legfon­ tosabb közéleti tevékenységek közé sorolja. Amikor 1844-ben a Pesti Hírlap felkéri Nógrád megyei tudó­ sítójának, miáltal tulajdonképpen kebelbeli barátja, Szontágh Pál nyomdokaiba lépett, a lapot már nem Kossuth Lajos szer­ keszti, — radikális cikkei miatt, a bécsi udvar közbelépésére éppen abban az évben (1844) át kellett adnia helyét a cent­ ralistáknak. (Egy évig Szalay László a szerkesztő, őt Csengery Antal váltja föl, később — akkor már Madách a drámáinak él! — Kemény Zsigmond követi.) Első, Pesti Hírlapba szánt „leve­ le”, tudósítása kisérőlevelében szerényen a következőket írja: „Tekintetes Szerkesztőség! Igéretem szerint sietek kegyednek első levelem által küldeni, igen sajnálom, hogy annak tárgyai olly kevéssé érdekesek, s kevéssé gyakorlott tollam még ke­ vésbé képes azoknak érdeket kölcsönözni. Alázatos szolgája Madách Imre.” Mint később kiderült, a tudósító szerénysége túlzásnak bi­ zonyult. S ha nem is mint publicista tett országos hírre szert, a táblabíró úr radikális politikai felfogása, lírai színezetű mon­ datfűzése, önálló gondolatainak bátor kimondása tudósításait a „Törvényhatósági dolgok” jobbjai közé emeli. A Pesti Hírlapban tulajdonképpen két esztendőn át publikált. 1844-ben megjelent cikkei: július 7-én (367. szám), szeptem- MADÁCH SZOBRA BALASSAGYARMATON ber 8-án (385. szám), október 10-én (394. szám) és december 22-én (415. szám); 1845-ben megjelent cikkei: február 6-án (428. szám), július 4-én (497. szám), november 16-án (574. szám) és december 2-án (583. szám). 1846-ban, a január 11-i számban a szerkesztő csillag alatt a következő megjegyzést közölte: „tisztelt levelezőnk lemondta." Van ennek a tudósítói kronológiának még egy érdekessége, hogy az 1945. május 6-i lapban Madách helyett más küldött tudósítást a Pesti Hírlap­ nak megyénkből, a névtelen tudósítótól tudhatjuk meg: „Timon, mint a levelei egyikében érintve volt, hetedik megyében utazott, gondolatait önszemélyében is követve.” Mert a „Törvényhatósági dolgok” tudósítója Timon néven számol be a megye állapotairól, fontos és kevésbé fontos dol­ gairól, személyes észrevételeiről. Az álnév használata nem is hat meglepetésként, az Emő, Emők, Zaránd névmegjelölések ismerete után! * Madách kedvelte Eötvös Józsefet, akinek ars poeticaja szinte megegyezett a madáchi közéletiséggel, hiszen az író társa­ dalmi elhivatottságát, az írói irányzatosság elvét hirdette, el­ vetvén az öncélú költészetet. Eötvös viszont szívesen forgatta Louis de Haye Cormenin francia politikus, publicista és jogász könyveit, a De la centralisation (A centralizációról) és a Livre des orateurs (A szónokok könyve) címen Párizsban 1842-ben és 1844-ben megjelent könyveket, — s amelyek nagy hatást gyakoroltak a centralistákra a reformkori Magyarországon. Cormenintől vették át a centralizmus eszméjét és Cormenintől tanulták a szónoklatot, részben Robespierre, Mirabeau és a nagy szónokok portréi, részben közvetlen retorikai tanácsai révén. Valószínűleg Eötvös ösztönzésére vette kézbe Madách is a Cormenin-könyveket, amelyeket a vicomte nem saját nevén, hanem Timon álnéven bocsátott közre. Nos, ezt a Timon álne­ vet kölcsönözte magának Madách Imre, amikor kapcsolatba került Szalay Pesti Hírlapjával. S bár - mint láthattuk — Madáchnak szeszélye volt az álnév alatti publikáció, mintha a 23 �Madách Imre nevet maradandóbb és értékesebb alkotásnak tartaná fenn, Madách mégis kedvelte ezt az írói álnevét, s többé-kevésbé az álnévvel együtt átvette a francia Timon ellen­ zékiségét és pamflettírói készségét is, amit egyik vitacikkében a paszkvillusig fokozott. Ebben a gróf Dessewffy Emillel folytatott szenvedélyes vitá­ ban, amelybe — a vitát kiváltó cikkeit leközlő Budapesti Híra­ dóban — Kossuth is személyesen bekapcsolódott, Dessewffy a Kossuth-cikkhez fűzött széljegyzeteiben Madáchra is kitért, föltárván a Timon álnév eredetét is: „Nekem mindenesetre örömül szolgál kegyeddel vitatkozni meg e kérdést,” — intézte szavait Kossuthoz — „mert bárha látom is, hogy ellenvetései­ met nem fogta fel kegyed voltaképpen, a mi természetes, legalább más részről tapasztalom egyszersmind azt is, hogy azokat el sem ferdíté, mint a 405.-dik számú P. Hírlapban fel­ szólalt Timon, ki azon álnév alá, mellyel a gyönyörű-tollú francia író Cormenin használni szokott, búva, feljogosítva érzé magát megfúni a diadali tárogatót, mielőtt még meg volna küzdve a csata és szegény magamról meg statusgazdasági véleményemről olly contemptussal, és a hajdani atheni Timontól kölcsönzött keserűséggel beszél, mintha ő Smith Ádám és List Fridrik összvesített tudományával, ,s a görög misanthrop szeszélyes epéjével bírna, holott az egészből főleg azon ifjonczi praepotentia tűnik csupán ki, mellyet épen azon szilárd vitatási képesség szokott nagyon kerülni, melly inkább okos­ kodásnak erejétől, mint egy hánykolódó vitatási modortól várja a sikert.” Bár az a modor, amelyet Dessewffy a magyar Timonnál kifogásol, Cormenintől, a tanítómestertől sem idegen, egy dologra mégis ráfogható, hogy nem vette át, mégpedig a nehézkes magyar politikai prózánál sokkal világosabb, oldot­ tabb, rövid mondatokból álló cormenini stílust. Egyébként a Timon nevet annyira kedveltnek találta Madách, hogy írásaiban gyakran beépítette, játékosan, kihangsúlyozván az olvasóval egybekapcsolódó családias jelleget. „Valóban, ha nevem nem volna »Timon«, megyei ember lé­ temre, aligha szabadelvő lappal leveleznék, oly sok kicsinyes érdekbe, hiúságokba ütközik az ember; hát ha még ez a lap azon elvet, mely felé minden szabadelvűség utoljára is tör, nyíltan kimondja, ha ezáltal oly sok vidéki notabilitás devalvá­ ciójának idejét közelíteni látja s rémülten átkot mond a csak­ ugyan megjelenő szellemre, melyet ő csak camera obscurájából akart a falra idézni, a nézők tapsai között; valóban ily lappal csak a népszerűségről lemondani tudó Timon levelez­ het, ki legfeljebb is így válaszol: Machtet Ihr nicht so viel Lumpen, hatt' ich nicht so viel Papier." (Ne kövessetek el annyi aljasságot, kevés ahhoz nekem a papír.) Így ír augusztus 21-22-én keltezett levelében. A szeptember 26-án keltezettben ismét megjelent Timon: „És lőn helyeslés harsnáy torkokból, melyek még imént ellenvéleményben valá­ nak, s a végzés megszületett. Timon kacagott, hogy véleménye a közvéleményről így igazoltatott, s halkan elimádkozá magá­ ban Julius Caesar azon jelenetét, melyben Brutus s Antonius egymásután szónokolnak a néphez.” * Tonio Kroger mondja Thomas Mann azonos című elbeszé­ lésének egyik „monológjában” hallgató-társának: „Az iroda­ lom általában nem hivatás, hanem átok... Azzal kezdi, hogy megbélyegezettnek, másokkal, a közönségesekkel, a rende­ sekkel rejtélyes ellentétben állónak érzi magát, az irónia, a hitetlenség, az ellenzékiség, a megismerés, az érzés örvénye, mely a művészt embertársaitól elválasztja, egyre mélyebben és mélyebben tátong, a végén egyedül marad és azután nincs többé mód a megértésre.” Ez a mondat is tökéletesen kifejezi a német romantikusok kísérletét és gyakorlatát, mely az iró­ niát - az élet kívülről és a valóság magaslatról való szem­ léletét - művészi ábrázolás elvének tekinti. Madáchnál az irónia, noha éleslátásában az élet megismerésének telítettsége már fiatalon megmutatkozott, sokkal inkább a fogalom hét­ köznapi értelmében jelentkezik: a nyílt gúnyolódásban ugyan­ úgy, mint álcázott formában, amint arra Shakespearenél töb­ bek közt Antonius gyászbeszéde nyújt kézenfekvő példát. 24- A költészetben az epigramma, az újságírásban pedig a pub­ licisztika jelenti a legjobb alkalmat, az irónia alkalmazására. Madách mindkettőben alkati készséget mutat a gyúnyra, a szellemességre, a visszásságok nevetségessé tételére, összmunkásságának ismeretében, mintegy előtanulmányként Luci­ fer ironikus, olykor szarkasztikus és cinikus figurájához. (Amint ezt a Nógrádi Képcsarnok című epigrammagyűjte­ mény is bizonyítja.) De Madách Pesti Hírlapnak küldött tudósításaiból sem hi­ ányzik a fűszer, különösképpen a bors. A szerkesztő át is en­ gedte őket, csupán az első tudósítás elejét találta túl erősnek s ennek elejéről kihúzott egy jelentős passzust, amelyben Madách többek között a nógrádi tűzesetekre, gyújtogatókra is kitért. A szerkesztő által kihagyott, illetve átírt részből álljon itt néhány mondat az eredetiből: „Rémítő sejtelmek fognak el minden kebleket, a gyújtogatókról szárnyaló hír jámbor utasok személybiztonságát veszélyezteti, s mert rendkívüli dolognak rendkívüli okait szoktuk keresni: jelen helyzetünket is sokan vallásos surlódások következményeként tekintik; még mások a kipusztítandó magyar paraszt helyét németekkel betölteni óhajtó országgyűlés kifolyását vélik benne feltalálni. Önkéntelen eszünkbe jönnek e sötét kép után az 1830-ki francia forradal­ mat megelőző események, eszőnkbe jön az irány, mely ott a kormány ellen nyilatkozott... Eszébe jött ez sokaknak, a kon­ zervatívok követve az elvet, mely szerént két ember visz fősze­ repet az álladalomban: az ki fénylik, s az ki akaszt, ezen egy igazság tételt, melyet ingyen kap a nép, statárium formában akarták gyakorolni." Ugyanebben a tudósításban szerepel Pallavicini őrgróf birtokvásárlási ügye, amelyhez ismét olyan megjegyzést fűzött Madách, amit a szerkesztő „megherélt”, a következőt: „Vannak nevek, melyeket csak a történetből is­ merünk nemes honfineveknek; reményijük, hogy a vevő őrgrófnál hasonló lesz az eset s történelmi nevezetességével ellenkező szerepet játszand.” (Jegyzet: „Pallavicinti Castala nem legmagyarabb érzelmű embere volt Izabella alatt.”) * Nem esett — vagy csak kevéssé — arról szó, hogy az újság­ írással kacérkodó Madách valóban publicista-e, noha iróniája mindenképpen e műfajra predesztinálta. Az „iparvéd-egyesület" ügyében föllobbantott sziporkái, valamint Keresztúri József a Jelenkorban megjelent centralizázió ellenes cikkére adott, a Pesti Hírlapban két részletben közölt (1845. decem­ ber 7 és 11-én), megfontolt, mérnöki precizitással fölépített válaszcikke e kérdésben nem adhat vitára okot. A losonci származású Jeszenszky Danó (Temérdek néven írta költemé­ nyeit) 1862-ben Felvidéki Magyar Közlöny címen hetilapot in­ dított, amelynek első mutatványszámában Szontághnak és Ma­ dáchnak is helyet biztosított. Ez volt egyébként Madách utolsó publicisztikai cikke: „Szabadelvűség s táblabíró-politika. ” Két részben jelent meg, mégpedig a július 1-i mutatványszámban és az októberben meginduló lap harmadik, október 7-i számá­ ban. Problémát okozhat viszont, hogy műfajilag az újságíráson belül hová soroljuk Madách (Timon) törvényhatósági tudósí­ tásait, amelyet levélnek nevez. A szubjektív, fennkölt, válasz­ tékos stílusú, állandóan eszméivel kommentált madáchi leve­ lek egyáltalán nem foghatók fel szimpla, unalmas informá­ cióknak, hanem sokkal közelebb állanak az irodalmi és politi­ kai igényű levelekhez, amelyeknek már az ókorban is akad­ tak mesterei (Cicero, Seneca, ifj. Pl i n i us, stb.), de később méginkább (Petrarca, Erasmus), hogy a franciáknál, a 17. szá­ zadban élje virágkorát (Guez de Balzac, Mme de Sévigné, stb.) A Madách-csal egy korban levelező Marx és Engels a tudományos szocializmus eszméinek ajándékozza még az el­ küldésre szánt, misszilis leveleit is. Mintha Madách a klasszi­ kus minták után indult volna el, csak kevesebb ambícióval, s azzal a korai felismeréssel, hogy sem a levél, sem az infor­ máció nem az ő igazi kifejezési formája! Ámde minden összehasonlításnál többet mond Timon tudó­ sításainak hangvétele, a kommentárba, glosszába illő harsány poének, s a vezércikknek is felhasználható „beszámolók." Így például a „Baculologia és még valami” című cikkében, a gácsi szolgabírói „túlkapás”, - amikor is egy nemes ember ka- �pott tíz botot azért, amiért a nem nemes bájmikor megkapja arra ad alkalmat Madáchnak, hogy keményen kikeljen a botbüntetés ellen, újságíró-iskolában is taníthatnó hangvétellel és hőfokon. Madách és a tudósító Timon is publicistának mutatkozott be hírlapi cikkeiben, s egynémelyik cikkének tárgya, hasonla­ ta, de még a párizsi Timon szelleme is megtalálható későbbi főművében, vagy ahogy ma kezdjük látni: főbb irodalmi alko­ tásaiban. Közéletiségének, ami képviselői mandátumával sem szűnt meg sohasem, a zsurnalizmus jó iskolája volt, de jó előiskolának bizonyult későbbi alkotó esztendeihez is. SZABÓ BÉLA Madách, a főbiztos . . . Addig, míg a szabadságharc előtt a hadi főbiztosság szinte csak címet jelentett, a szabadságharc időszakában e megyei tisztség jelentőségében és súlyában a legelsők közé emelkedett. A megye eddigi történetében szinte a legnagyobb áldozatvállalást a szabadságharc jelentette. Vonatkozik ez mind az emberi, mind az anyagi áldozat vállalására. E nagy­ arányú katonai mozgósítás kézbentartása, ügyeinek részbeni intézése főbiztos kezében futott össze, aki szinte láthatatlan, de tényleges orgánizátora volt a megye mozgósításának, a megye anyagi javainak a honvédelem szolgálatába való állításának. Hogy érzékeltetni lehessen azt a munkát, mely Madáchra, miint főbiztosra hárult, röviden ismertetjük azt az erőfeszítést, melyet Nógrád megye a szabadságharc 1848/49-es időszaká­ ban tett. Már 1848 májusában határozat született, hogy a független­ séget veszélyeztető támadás visszaverésére a megye 2200 jól felfegyverzett, vadászpuskákkal és kaszákkal ellátott nemzet­ őrt állít ki. E rendelkezés nyomán azonnal megindult a me­ gyében a nemzetőrség soraiba való toborzás, mely csak in­ duláskor volt önkéntes, a későbbiekben a vagyonnal rendel­ kezők közül történt a nemzetőrök kiállítása. A negyed telek, illetve a negyven okó bortermés volt az alsó határ, mely mel­ lett ezt a kötelezettséget vállalni kellett. A nemzetőrség élére Freyburg Lajos századost nevezték ki őrnagyi rangban. Már júniusban elrendelték a megyei nemzetőrség Szécsényben való összevonását, hogy onnan Vácra, majd gőzhajón Bajára, illetve az ókanizsai táborba a szerb felkelők ellen indítsák őket. A nógrádi nemzetőrök táborba szállásával egyidőben a megye úgyszólván egész tisztikara katonai, szolgálatra aján­ lotta magát. Mint tudjuk, Madáchot betegségére való tekin­ tettel előbb „honmaradónak” ítélték, de később betegsége ellenére is táborba szállásra határozta el magát. A nógrádi nemzetőrök júliusi táborba szállása elmaradt. Részint a ki­ tűzött határidőre nem tudták a mozgósítást végrehajani, más­ részt a galiciai események miatt a hadügyminisztérium elren­ delte a nógrádi nemzetőrök otthonmaradását. A megye tisz­ tikarának, köztük Madách Imrének katonai szolgálatra való jelentkezését pedig közvetlenül Batthyány miniszterelnök uta­ sította el azzal az indokkal, hogy a megye háborús, veszélyes időben nem nélkülözheti a polgári vezetést. A nemzetőrségnek már májusban megindult toborzása mel­ lett Nógrád megye a katonai helyzet súlyosbodásának láttán 1848. július 26-án elhatározta egy 1200 főnyi önkéntes, hadiszolgálatra alkalmas nemzetőrségi csapatnak a kiállítását. A csapatot a megye látta el csákóval, köpennyel, nadrággal, csizmával, fehérneművel, borjúval, lőtáskával, mely felszerelés­ re 80 000 váltóforintot ajánlott meg. A fegyverekkel való ellá­ tást — részint lőfegyverekkel, részint kaszákkal — szintén a megye vállalta. Nógrád ezzel a felajánlásával az első volt a magyarországi megyék közül a hadiszolgálatra alkalmas nem­ zetőr csapat kiállításában. E katonai erő megszavazása, gyors kiállítása nyilván a főhadbiztos érdeme is. 1848. augusztus 27 és 30 között az önkéntes nemzetőr sereget Losoncon és Ba- EMLÉKTÁBLA BALASSAGYARMATON lassagyarmaton összevonták, innen azonnal a váci gyülekezőhelyre szállították, és Ivánka Imre őrnagy parancsnoksága alá helyezték. Mint az előbbiekben ismertetett nyugtákból is ki­ tűnik, Madách Imre még a váci táborban is biztosította a me­ gye költségére a nemzetőrök ellátását. Ugyancsak tudunk ar­ ról, hogy balassagyarmati rabok által készített pokrócokat és bakancsokat szállítottak 1848. szeptember elején a váci tá­ borban összegyűlt nemzetőrök részére. Az 1848 augusztusában megalakuló önkéntes nógrádi nemzetőr zászlóalj szeptember 29-én a pákozdi ütközetben esett át a tűzkeresztségen, midőn a magyar seregek a Pest el­ len vonuló Jellasicsra mértek vereséget. Részt vettek Jellasics üldözésében, majd 1848. októberében, — már mint első ön­ kéntes nógrádi honvéd zászlóalj, - a schwechati csatában. Majd 1848. decemberében Horváth őrnagy vezetése alatt a Beniczky kormánybiztos irányítása alatt küzdő erők gerincét adták a budetini, szrecsnói, alsóturcseki harcokban. 1849. ja­ nuárjában nehéz körülmények között, lerongyolódva is igye­ keztek a Götz tábornok vezetése alatt álló császári erők betö­ rését megakadályozni. Január végén Besztercebányára vissza­ vonulva csatlakoztak a Görgey vezetése alatti magyar hadse­ reghez. Február 5-én Branyiszkónál Guyon vezetése alatt egyike volt a zászlóalj a hegyet elfoglaló és ezzel a visszavo­ nulás útját megnyitó honvéd erőknek. A tavaszi hadjárat ide­ jén a VII. hadtest kötelékében harcoltak Kápolnánál, Hatvan­ nál, Nagysallónál, Komáromnál, Ácsnál, majd részt vettek a magyar erők Görgey vezette visszavonulásában és eközben a váci, rétsági, érsekvadkerti utóvédharcokban. A zászlóalj Vilá­ gosnál tette le a fegyvert. A függetlenségi harc első önkéntes megyei zászlóalját tehát Nógrád megye adta. Batthány Lajos, Magyarország miniszterelnöke 1848. augusztusában a kormány nevében köszönetet is mondott ezért a megyének. Az önkéntes honvédsereg létrehozása, a szükséges költségek megszavaztatása, a mozgósítás munkájának lebonyolítása azonban annak a megyei tisztikarnak a nevéhez is fűződik, melyben — már csak állásánál fogva is — nagyon jelentős szerepet töltött be Madách Imre, Nógrád megye főhadbiztosa .. . (Részlet a megyei múzeumi szervezet készülő Madách- köte­ tének tanulmányából.) 25 �TALÁLKOZÁSAIM MADÁCHCSAL Gyárfás Miklós író — Mikor kezdődött a „Madách-szerelem"? — Még gimnazista koromban. Érettsé­ gi dolgozatom tárgyául Az ember tragé­ diáját választottam. Alapgondolata - az ember sorsa és rendeltetése a földön — izgatott, s izgat ma is. Ez a mű folyton kérdez, s az embert újabb és újabb fe­ leletekre kényszeríti. A Tragédia tőlem, az egykori diákgyerektől ugyanazt kér­ dezte, amit ma is kérdez: von-e értelme a létezésnek? — S mi erre az Ön válasza? — Akkor, és ma is az egyértelmű igen. Diákkorom felelete természetesen az egy­ szerű, naív igen volt. Mai feleletem na­ gyon messze van ettől a naív igentől. Ebbe az igenlésbe már sok fájdalom és keserű tapasztalat, irónia vegyül. — Miben látja a Tragédia modernsé­ gét? — A kérdésfelvetésében. Legizgalma­ sabb színházi vonatkozása éppen az, hogy minden korban és minden nézőtől — annak műveltségétől függetlenül — újra meg újra megkérdezi az említett, a létezés értelmére vonatkozó kérdést. Madáchban — mint drámaíróban — tu­ lajdonképpen ezt érzem Shakespeareszerűnek. Shakespeare is azt mondja, hogy az élet tele van feloldhatatlan el­ lentmondásokkal, kegyetlen konfliktusok­ kal, sorscsapásokkal, véres háborúkkal, s mégis az ő válasza is igen, mindezzel együtt. E problematika azért fontos, mert Madách istene is az emberre bízza a cselekvést. A világ az Úr szerint sincs teljesen megteremtve: az élet teremtés­ folyamata az emberre bízatott. A Tragé­ diában ez olyan nagyszerű. — Madách színháza című könyvében Madách drámaművészetére a tragikus irónia megnevezést használja. Hogyan érti ezt? — Madách minden művének két ol­ dala van: egyiken az élet mélyen tragi­ kus föltárulkozása, másikon az erőteljes intellektuális irónia látható. Példátlan a világirodalomban, ahogyan Madách az isten személyét is a fenséges ábrázolás mellett ironikusan láttatja. A világ teremtőjét hiúnak, gőgösnek ábrázolja, aki környezetétől csak elismerő, dicsérő sza­ vakat vár és fogad el. Az író minden alakjában érezhető ez az irónia, ami sa­ ját öniróniájából származik. Bámulatos, hogy ez a keserű életű költő milyen pon­ tosan és kíméletlenül látta saját emberi gyöngeségeit. Gúnyolódni tudott magán, hol szelíd tréfálkozással, hol kegyetlenül. Ezért tudott tűrni, megbocsátani, s álta­ lában minden helyzetben teljes ember maradni. 26 — Ön eddig több mint húsz színpadi művet írt. Hatott-e Önre, ha igen, meny­ nyiben hatott Madách drámaírói munkás­ sága? — Én elsősorban könnyed, keserű olykor nagyon keserű vígjátékokat írok. Színdarabjaimban az emberi gyöngeségeket, hibákat pellengérezem ki. Tudom azonban, hogy ezek természetesek, hogy az ember sohasem fog megszabadulni hibáitól. Tulajdonképpen ezért nem aka­ rom „agyonütni” hőseimet, csupán ne­ vetségessé tenni. Moliére például hiába írta meg A képzelt beteget, a hipochondriát nem tudtuk száműzni noha ne­ vetünk rajta. Madách is természetesnek ábrázolja az emberi gyöngeségeket, de ironizál felettük. Magamra nézve ebben az ábrázolásmódban látom hatását. — Néhány évvel ezelőtt Madách Mária királynő drámáját dolgozta át a mai színpadi és dramaturgiai követelmények­ nek megfelelően. Mi fogta meg ebben az eredetileg előadhatatlan, olvashatat­ lan, kaotikus Madách-műben? — A húszéves Madách zsenialitásának fényét láttam meg a darabban. Ezért dolgoztam át a drámát a költő gondol­ kodásmódja szerint, az ő zsenijét res­ taurálva, szolgálva. A hiúság, amely le­ het bűn, de alkotó, teremtő ereje is van — sokat foglalkoztatott. Erről van szó a Mária királynőben is. Nagy Lajos király leánya, Mária, aki végigálmodja egész sorsát, a végén minden baj és félelem ellenére, királynő akar lenni. Ezt egy­ szerre érzem drámainak és mulatságos­ nak; a kettő szorosan egymás mellett áll. S tulajdonképpen ez a felelet a „Madách-titokra” is. — Kit tart a Mária királynő szerzőjé­ nek? — Mindenképpen Madáchot ...annak ellenére, hogy az eredeti drámából mind­ össze százhúsz sort hagytam meg. A da­ rab átdolgozójának tartom magamat. — Véleménye szerint van-e létjogosult­ sága az előadhatatlan, régi drámák mai színpadra történő átdolgozásának? — Feltétlenül. Hisz mai színjátszásunk gazdagodik általa. Madách is így vált — a Mózessel, a Csák végnapjaival, a II. Endrével — napjaink egyik legsikeresebb színházi szerzőjévé. Madách, aki egy vi­ lágirodalmi remekművet írt, drámáival színházkultúránk legnagyobb alakja. Ezért kell a Tragédia mellett egész életművéből feltárni mindent, amit lehet, és megsze­ rettetni azt a közönséggel. Ránki György zeneszerző — Mikor került először közelebbi kap­ csolatba Madách szellemével és világirodalmi értékű remekével. Az ember tra­ gédiájával? — Madách Tragédiájával diákko­ romban ismerkedtem meg. Elementáris, életreszóló szellemformáló élményt jelen­ tett számomra. Ezt különben, azt hiszem, mindenki elmondhatja, aki magyar kul­ túrán nevelődött. Irodalmunk, színházi kultúránk mai napig — akarva-akaratlanul - visszacsendíti a Tragédia vissz­ hangjait. Ki ne ismerne rá például Lucifer utódjára Karinthy „Énké"-jében, ebben a jelképes figurában, mely ott bújkál minden gondolkodó „Én”-ben, megteste­ sítve a gúnyoros rombolás ösztönét, a jó­ hiszemű, alkotó lelkesedés tőszomszédsá­ gában. Írók, fordítók, tudósok, képzőmű­ vészek, színházi kollektívák sokaságát foglalkoztatja száz éve a Tragédia. Zene­ szerzőink egész sora jobbnál-jobb kísérő­ zenét komponált a Tragédia előadá­ saihoz. — Mint drámai tájékozódású, filozo­ fáló, moralizáló hajlamokkal terhelt ze­ neszerző, már pályám kezdetén felada­ tomnak éreztem a Tragédia valamiféle zenésítését, ami több lehetne az előírt „kísérőzenék" megvalósításánál. A har­ mincas évekből maradt pár jegyzetem: a hatvanas évek elején határozott javas­ latot tettem Operaházunknak Az ember tragédia zenés színpadi változatának kidolgozására. Tervemet mindenki kivihe­ tetlennek tartotta. Egyedül egy kiváló és tudós muzsikus barátom biztatott azzal, hogy CREDO, QUIA ABSURDUM (hiszek benne, mert képtelenség). Hároméves munka után 1970 szeptemberében fejez­ tem be a művet. — Milyen feladatok megoldását jelen­ tette a munka? — Szétágazó zeneszerzői tevékenysé­ gem során hasznos tapasztalatokat sze­ reztem a zenén kívül a társművészetek — színpad, film, tánc, irodalom, képzőmű­ vészet, népművészet — terén is. Ezekre a tapasztalatokra nagy szükség volt misztérium-operám felépítéséhez. Munka közben izgattak a darab lappangó zenei erővonalai, az adott drámai deklamáció éneklehetőségei, egy újszerű színpadi formátum kínálkozó körvonalai. Munkám természetesen nem csak zenésítésből állt. Először szövegátrendező, újradramatizáló munkát kellett elvégeznem. Fel kellett építenem egy olyan összművészeti elkép­ zelést, amelyben minden látni és hallani való színpadi elem egységes összjátékban és közös ritmusban szolgálhatja majd az adott fő értéket: Madách gondolatait és látomásait. — Véleménye szerint milyen aktuális tartalmukat hordoz a madáchi mű? — A Tragédia zárószavai — „Ember küzdj, és bízva bízzál!" —, ha jól értem, különösen időszerű üzenetként szólnak a ma emberéhez. Bízzál az egyéni és tár­ sadalmi fejlődésben, az emberségesebb jövőben. S küzdj érte, hogy fennmarad­ hass; ne add meg magad a luciferi vi­ lágrombolás öngyilkosságának! A Tra­ gédia Ádámja és a ma emberisége a „lenni, vagy nem lenni" hangulati di­ lemmájához jutott el. Ennek kézzelfog­ hatóvá tételére iktattam be misztérium­ �operámba a nukleáris háború látomását. Számunkra talán így fogható meg Madách üzenete. Érthető talán igyekeze­ tem, hogy megpróbáltam Madách pró­ fétai intelmeinek, látomásainak közve­ títője, tolmácsolója, hangerősítője lenni, egy korszerűnek vélt zenés-színpadi újra­ fogalmazás útján. Ez volt vállalkozásom­ nak morális indítéka. Csak természetes, hogy megpróbáltam összeszedni minden zeneszerzői, dramaturgi, színházi és filmtapasztalatomat, képzeletemet és gondo­ lataimat, hogy ez a tolmácsolási szolgá­ lat méltóképpen sikerüljön, hogy minél többekre és minél intenzívebben hasson Madách klasszikus, egyben modern, sőt égetően aktuális üzenete a zenés szín­ padról is. győzött meg, hogy tételesen bizonyítha­ tó: magunkban hordjuk a kettőt, s egyé­ niségünk diadala, vagy veresége, melyik kerül ki belőlünk győztesen. Áll ez a megállapítás természetesen a tágasabb emberi közösségekre - család, haza, emberiség — is. - Pályámon Mózes volt a következő feladat. De nem a bibliai, hanem a nemzetet kovácsoló, egységet teremtő, független, szabad hazát szervező nagy vezéregyéniség, a nagy egyéniség eré­ nyeivel és hibáival együtt. S a műben ismét a madáchi gyötrelem: vezető — nép, egyéniség - tömeg, egy akarat népakarat megütközése és igazsága; a jogos vagy jogtalan erőszak problémá­ ja. Csodálatos, s talán eddigi pályafu­ tásom legnehezebb feladatát jelentette a szerep. Nem a külső megformálás, hogy a húsz éves gyerekemberből a százSinkovits Imre egynehány éves aggastyánig kellett meg­ színművész formálnom a figurát. Ehhez már voltak előtanulmányaim. A nehéz és egyben fel­ — Mikor és hogyan történt első talál­ emelő annak az ábrázolása volt szá­ kozása Madáchcsal s a Tragédiával? momra, ami Mózes lelkében ez idő alatt - Tíz esztendős, elsőgimnazista diák megy végbe; az a belső emberi változás, voltam, amikor egy diáktársam ösztön­ fejlődés, amit én inkább felismerések neveznék. Következetes, zésére, a Kiscelli utcai bérházunk udva­ sorozatának meg-megújuló küzdelmek jelzik útját, s rán, a poroló alatt előadtuk a lakóknak egyéni sorsa kegyetlenül alakul: ő, aki Az ember tragédiája első színét. Én vol­ tam az Úr hangja, a legfelső emeleti megmunkálta, termővé tette a földet, aki folyosó szegletébe húzódva. Meghallotta vetett, nem érheti meg az aratást. — Másik feladatom a Csák és a Csák ezt egy tanárunk, s tetőt adott első pró­ bálkozásunk feje fölé. Így ismételtük végnapjai egyértelműbb, sokkal kevesebb meg néhány hónap múlva a játékot az áttételt igénylő mű és szerep. Csák az Árpád gimnázium aulájában önképző- ősi jogokat, hazát, függetlenséget féltő köri foglalkozás formájában. Nagy si­ Ős-Bölény, szinte a regék-mondák vilá­ kert arattunk, amely azonban kizárólag gából. S lám még ő is fejlődik, eljut va­ az ,,előadóművészek” magas életkorá­ lahová. Ha azt kívánja a nemzet boldo­ nak szólt. .. Aztán hosszú ideig csak is­ gabb jövője, kidől. Nem hajlik, nem tö­ kolai tananyagként, érettségi tételként, rik, nem vonul vissza, de egy hatalmas meg a Lucifer-szerep iránti titkos vágy­ figyelmeztetéssel, mint az öreg tölgy: ki­ ként élt bennem Az ember tragédiája. dől. - Milyennek látja a madáchi szel­ Mint színész — elmondhatom — ki­ jártam Az ember tragédiája inasiskolá­ lem világát, miben látja gondolatainak ját. Első éves színiakadémistaként sta­ aktualitását? tisztáltam az 1947-es „szürke tragédiá­ — Növekvő életéveimmel szinkronban ban”. (Ez a rendezés koncepciójára vo­ egyre érlelődött bennem az a felismerés, natkozó szakmai elnevezés. (Nép voltam: hogy a Tragédia minden egyes színe A nép. A gyűlölt, a megvetett, a megal­ nemcsak az emberiség, a világ fejlődés­ kuvó, a „mély tenger”, a lázadó, a fel­ történetének egy-egy illusztrációja. Több támadó, a legyőzött, a falanszterbe szo­ annál; a levert szabadságharc felett ke­ rított stb. Nép. Majd kezdő diplomás sergő költő, a meggyötört ember és ha­ színészként: rabszolga, Föld szelleme, zafi sikolya a kiegyezés felé baktató ma­ prágai udvaronc, Saint Just, a falanszter­ gyarság s a ma élők felé. Emberismere­ beli Plató, eszkimó. Azután jött — immár tére épített váteszi előrelátással, az el­ felnőttként - az Úr hangja, s néhány következendő századok betegségeit, tra­ esztendőre rá, éppen tíz éve: Ádám. A gédiáit is láttatja, amelyből nem a pesztörhetetlen, a mindig megújuló ember, szimista figyelmeztetést kell csupán ész­ maga Madách Imre, pontosabban az ő revennünk, mert meggyőződésem, hogy egyik fele, mert a másik — mint magának a költő nem annak szánta. Nekünk az embernek is - Lucifer. E kettő egy­ a rossz felismerésével — a féltő kiáltást, sége alkotja az egészet. Ezért is fogad­ az erőt, a küzdés célját és értelmét kell tam kitörő örömmel a lehetőséget, ami­ észrevennünk és kifejeznünk. Vélemé­ kor a kolozsvári Magyar Színház felkért, nyem szerint ebben áll Madách gondo­ vendégszerepeljek náluk, az ő Tragé­ latainak legnagyobb aktualitása. Ho­ dia-előadásukban, úgy, hogy felváltva gyan is búcsúzik a halálba induló Mó­ játszom Ádámot és Lucifert, egymás utá­ zes Józsuétól: „Ne hidd, hogy meddő ni négy színházi estén. Ezt követte a Sze­ volt a kín és a gyász kora! Az szülte a gedi Szabadtéri Játékokon néhánynapos jövő kort, — melynek csak kínja volt mi­ Lucifer-i fellépésem. Minden előadás énk, — virága a tiétek lesz! Ha! az új ösztönös megérzésemet igazolta, s arról nemzedék a győzelem hitével indul el!" Varga Imre szobrászművész - Salgótarjánban felállított Madáchszobra rendkívül kifejező, egyszerűségé­ ben is magával ragadó alkotás. Hogyan született meg a mű? - Megvallom, régebbtől foglalkozta­ tott a Madách-téma. A szobrot egy nyil­ vános pályázatra küldtem be, s elfogad­ ták. Igazán örültem, hogy megcsinálhat­ tam, és méginkább annak, hogy jelenlegi helyén állhat. Nagyon szeretem — ár­ nyékaival együtt is — ezt a várost. Az embernek — a dolgozó és alkotó ember­ nek — itt igazán kötelező tiszta fejűnek lennie, mert nagy sorsfordulóinknak se­ hol másutt nincsenek ilyen kézzelfogható jelei, s mert Madáchot itt nemcsak tör­ ténelmi alakként ismerik. Itt él. S — azt hiszem, nem mutatkozom szerénytelen­ nek, ha azt mondom, hogy — ehhez az élő Madáchhoz, egyik értelmezésben, ta­ lán ez a szobor is adalék. - Ön hogyan értelmezi Madáchot? - Madách fő művében Az ember tra­ gédiájában az emberi sorsnak azokat a nagy törvényeit rajzolta meg, amelyek számára, az ő szelíd hitű életének szét­ zúzásában jelentkeztek. A lét kérdéseivel szemben, a „lenni vagy nem lenni”-ben a „tenni vagy szemlélni”-ben, szerelem­ ben, halálban mindenki egyedül van. A kérdéseket mindenkinek felteszi a saját élete. E kérdésekre az évezredek során mindenkinek magának kellett válaszolni, s kell most és a jövőben is. Nincsenek örökre kimondott válaszok, annak elle­ nére, hogy a most elhangzó lehet igaz. Madách válaszai, amelyek az egyes szí­ nek végén elhangzanak, jobbára mindig az „el innen, el” keserű válasza, még a levegőben is. De máris ott a következő kérdés. Egynéhány jelenet után az em­ ber az átvezető konkluziót már nem érzi valóságnak, annál valódibbnak viszont a jelenetekben tömörülő életet. Madách igazi válasza nem az Arany János-i tol­ dalékban, az „ember, küzdj és bízva bíz­ zál” - ban szólal meg, hanem a kitűnően poentírozott kérdésfeltevések révén az élet sodró önismétlésében. Saját keserű­ ségein megégve is, a nagy költő minden szaván átsüt e nagy törvény megértése. - Miben látja a madáchi életmű ak­ tualitását? - Számomra Madách a tisztánlátó ember típusa. Szemét nem képes elhályogozni sem a mást akaró nő, sem a politikai csaló, sem a saját sorsa. Véle­ ményem szerint ennél nincs aktuálisabb, hisz a kötelező tisztánlátás korában élünk. Megtanultuk, hogy felelősek va­ gyunk válaszainkért, hogy magunknak kell újat és helyeset válaszolnunk, mert erre épül a jövő. Gyermekeink, társaink, mindannyiunk kérdéseire szenvelgés nél­ külit, mélyében is igazat kell válaszol­ nunk. Fel kell ismernünk a törvényeket, és messzebbre néznünk, hogy tanuljunk a múlt jeleneteiből. 27 �KÖRKÉP id. Szabó István kiállításán Századunk magyar művészetének egyik igen eredeti egyénisége idősebb Szabó István, a faplasztika hivatott mes­ tere. Művészete, személyisége jól ismert itthon és külföldön egyaránt, képessé­ geit egy sor tisztes elismerés érte pá­ lyája folyamán .Azok közé a kevesek közé tartozik, akik a saját hazájukban is próféták tudtak lenni, négy évtizedes munkálkodását mindig is megbecsülés övezte. Szocialista rendünk Kossuthdíjjal jutalmazta gazdag életművéért, a legutóbb — felszabadulásunk huszon­ nyolcadik évfordulóján — a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett. Az idén, augusztus végén lesz hetven éves. Szinte valószínűtlennek tűnik az, hogy korosodik - bár haja, bajusza ősz már —, de munkakedve fiatalos, alko­ tótevékenységének intenzitása, invenciózus volta irigylésre méltóan friss. Semmi olyan nincs a művészetében, ami önma­ ga vívmányai között akademizálódott volna, a lassanként már két emberöltőre tehető népszerűség nem ártott újító ked­ vének, hivatásérzete töretlenségének. Lát­ tuk már kortársai és a fiatalabbak kö­ zött, miként teszi a siker modorossá akár a legbiztatóbb tehetségeket is. Sokszor kellett tapasztalnunk a korán elaggot­ tak működésének elmechanizálódását. képzőművészetünk ragályos betegségét, a „morbus hungaricust”, az önismétlés, szériagyártás gyakoriságát. Kevés olyan, tehetségekben gazdag nemzet van, mint a magyar, melynek művészei sokszor negyven-ötven éves korukra megállnak a fejlődésben, ragyogó indulás után ma­ guk gyártott dogmák közé merev ülnek, remek kezdeményezések abszolválása után rutinossá váló mutvánnyá egyszerű­ sítik fiatalkori eredményeiket. Mi őrizte meg Szabó Istvánt az elgépiesedéstől, az elkényelmesedéstől? A felelet egyszerűnek látszik: fáradhatat­ lan tettrekészsége, eredendően nyugha­ tatlan szelleme, munkás életének termé­ szetes serénysége. Pöttömnyi legényke korától folyton csak dolgozott, mindig csinált valamit, nem volt megállása so­ hasem, elviselhetetlennek tartotta a tét­ lenséget. Ez a barkácsoló, tevő-vevő, a nehézségeket is magától értetődő helyt­ állással elviselő alkat, mikor már egész energiáját a művészetnek szentelhette, szinte csillapíthatatlan euforiában végez­ te alkotótevékenységét, pihenéstelenül, szünet nélkül fogott egyik művébe a má­ 28 sik után. Mint igazi „artifex universalis" faragja szobrait, maga tesz mindent, ami a mű létrehozásához szükséges. A régi kézművesek nemes hagyományát folytatja, a műhelyekben nevelkedett kö­ zépkori mesterekét, akik székesegyháza­ kat, városokat, oltárokat, kálváriákat emeltek a kor kívánalmai szerint, kézü­ gyességük volt az útravalójuk, hitük pedik az ihletük táplálója. Ilyen népi katedrális Szabó István bá­ tyánk életműve. A nagy korfordulókor érkezett magyar valóság enciklopédiája, a XX. század Nógrádjának tüköre. Mert legyünk bátrak kimondani — s nem is mentegetőzve, megbocsátást remélve —, hogy idősebb Szabó István szülőföldjé­ nek szószólója, amolyan palóc Hephaisztosz, bodnárok, kádárok, asztalosok jó utóda, famunkás a szónak legigényesebb értelmében, kézműves, aki helyi szükség­ letet elégít ki, munkásságának minősége, szellemisége ellenben egyetemes, mint a népművészeké. Bartók és Kodály hazá­ jában ma már kezdik megérteni a ma­ radiak, sznobok, a helyiérdekűn járók csakúgy, mint a kozmopoliták, hogy a népi művesség, találékonyság, a falu anyagi és szellemi kultúrája, a mostoha sorsra rendelt tömegek szépségigénye, önkifejező készsége olyan tiszta forrás, melyből a nagy művészet, a korszerű műveltség is képes megújulni. Észak-Magyarország couleur locale-ját lehet megtalálni Szabó István szobrai­ ban, a nemti, rimóci, karancsberényi, kisterenyei férfiakat, nőket, gyermekeket, az élő, termelő felnőtt lakosságot, bányászságot, parasztságot, az eszmélődő fiatalokat, szakmára készülő, hivatásra lelő új nemzedéket. Aki gazdaságtörté­ nettel, néprajzzal, lélektannal, vagy akár általános honismerettel is foglalkozik, kutatásaihoz nélkülözhetetlen adalékokat talál a benczúrfalvi műteremben, mert Szabó István művészetének anyaga, té­ maköre, motívumkincse maga a minden­ napi élet, hitelesítője az életismeret, vonzereje az emberi együttérzés, az él­ mény őszintesége. Kötőanyaga, a tapasztalatok, érzelmek, gondolatok szintetizálója viszont a fa. Szabó István izig-vérig faszobrász a körte, dió, cseresznye, tiszafa megmun­ kálásának, faragásának, hasításának, lebontásának mikéntje, lehetősége ha­ tározza meg stílusát. „Le style c'est I'homme”: a művész és stílusa elválaszt­ hatatlan - ez talán legérvényesebben éppen Szabó István esetében állapítha­ tó meg. Nála még az se dönthető el, hogy ő volt-e előbb, vagy az anyag, a faragni való fa. A feledhetetlen gyer­ mekkori emlék, az erdő szinte bevonult a műtermébe, kenyérkeresetét, a fiatal­ ember egykori egzisztenciáját a fa hatá­ rozta meg. Ma is, nagyhírű szobrász ko­ rában is azt teszi, amit öntudatosodó, munkálkodó élete kibontakozásakor el­ kezdett, a maga és környezete szolgála­ tába állítja ezt a nemes anyagot, a fát, úgy dolgozik vele, mint aki ismeri min­ den rostját, tudja, melyik rönköt, tus­ kót, törzset, ágat mire lehet használni, mire kínál megoldást, mi örömet okoz az embernek. A fa mint plasztikai anyag maga is va­ rázslatos, ősi képzetek támadnak fel lát­ tán még a mai, úgynevezett modern em­ berben is. A módosabbak azzal nyugtat­ ják meg hajszolt idegeiket, hogy esti órán kandallóba meredt szemmel nézik parázsló hasábjaikat. Mások betonhá­ zaikat deszkával boríttatják. A kiállításlátogató otthon érzi magát, ha faszob­ rot talál a tárlatokon, kézzel szeretne vizsgálgatni minden ilyen darabot. Szabó István bemutatóján a Műcsarnokban, tíz esztendő után most már másodízben megelevenedik az erdő, tápot kap múl­ hatatlan mesevágyunk, mert kiderül, hogy maga az élet is mesés, tele van játékos figurákkal, a képzelet színes játékaival. Így nő ez a regionális művészet mindenki számára kedves emlékké, az emberiség, a lélek előtörténetéből visszaintő meghitt üzenetté. Hála legyen annak, aki az önmegfeledkezés, pontosabban: a ma­ gunkra találás hangulatában részeltet bennünket. Pogány Ö. Gábor �Megörökiteni vagy retusálni I. Képek egy pesti szilveszterről. Közö­ nyös, mosolygó, nevető, vigyorgó. Álar­ cok, melyek alig különböznek a való­ diaktól. Egy jó üzleti érzékű fotós sorra lekapja őket. Nála bizonyosan nem fog fölmerülni a film későbbi fő konfliktusa: megörökíteni vagy retusálni. Mert a szilveszter maga a retusáltság. Két arc válik ki a tömegből: a Fotósé és a Re­ tusőré. Figyelnek. Ők még nem engedték el magukat. Egyedül a Fotós követi szem­ mel a verekedő fiúkat is. Nem avatkozik be, mint később sem, semmibe. „Csak” figyel. És még töretlenül szól a dal: „Ó, szállj le ide sólyom.” Lakás. Nem tudni, kié, nem is fontos. Ugyanolyan zsúfolt, mint az aluljáró az előző képekben. De itt nem cserélődnek az arcok. Ugyanolyan zsúfolt, mint az aluljáró, és benne az emberek ugyan­ olyan idegenek egymásnak, mint ott. Ugyanazt a dalt halljuk, egyre töredezet­ tebben, görcsösebben. Mint amikor valaki ki akar mondani valamit, s nem tudja megfogalmazni. Folyópart. „Hajnalban indultunk, ba­ rátom meg ón” — és valóban elindulnak. Sokan. Egy evezőlapát nélküli csónakon. „Mesterségünk a fotó.” „Megörökítjük a mát.” - hirdeti a Zenész, s elkezdődik a „megörökítés.” Az egymást váltó, riportszerű jelenetek befejezése szinte mindig „ez rólam ké­ szült? Ez nem én vagyok. Ezt nem lehet falra akasztani." Meglehetősen elütnek ezek a képek azoktól az agyonretusált mumiaarcoktól, melyekkel szinte minden ház falán találkozhatunk, ahová csak belépnek a főszereplők. Az úgynevezett hamis tudatot leglátványosabb meg­ nyilvánulásaiban kapja rajta a rendező. „Szerettél, hogy megölhess” - a disz­ nóöléskor hallott dal egy gyermekgyil­ kosság elbeszélése alatt tér vissza. Mivel sokan ezt a jelenetsort, — külsődleges dolgok alapján — a film legfontosabb, középponti részének tartják, hangsúlyoz­ ni akarom, hogy az egész művön belül ez a tragédia is csak katalizátor-szerep­ pel bír: ha eddig nem lett volna világos, itt végképp azzá lesz a tény, hogy a Fo­ tós és a Retusőr alapvetően különböző magatartást képviselnek. A Fotós tisztán akarja maga előtt látni az egész történe­ tet, a Retusőr szinte fél ettől. Az ő mun­ kája annál könnyebb, minél kevésbé pontos már a Fotós által készített kép is. Végül a háztetők. A Retusőrt már nem, csak a Fotóst látjuk. Figyel. Az aluljáró­ ból, utcákon és lakásokon keresztül, a háztetőkig jutott. S az ő szigorú, elnézést semmilyen értelemben nem ismerő tekin­ tete zárja a filmet, s nyitja föl a mi sze­ münket. II. Ebben a filmben a szituációk jelentősebbik része esetleges. Nem a rendező által adott helyzetekben a rendező által meghatározott figurák mozognak. Megnő így a reakciók szerepe. Márpedig egy magatartás ezekben jobban megmutat­ kozik, mint a vizsgált egyén által indított cselekvésekben, hiszen így az egyénnek kevesebb ideje jut számbavenni önmaga erőit, a részéről lehetséges válaszokat. Tulajdonképpen a három főszerep (Ze­ nész, Retusőr, Fotós) is „csak” egy-egy reagálás, tekinthetem őket egy ember (a rendező) három önmegvalósítási lehető­ ségének. A Zenész. Nem akarok belemagyaráz­ ni semmit ebbe a figurába, csak annyit leszögezni, hogy szerepe több a zeneihangulati-gondolati aláfestésnél. Az ő konfliktusa éppen az, hogy sohasem szembesül a valósággal, mindig csak „elvontan", zenében vesz arról tudomást. Vele senkinek sincs problémája, de nem is lehet, hiszen ő nem provokálja az em­ bereket, mint a Fotós, és nem próbálja az üzlet érdekében megnyerni őket, mint a Retusőr. Megszólalásai is „elvontak”, kizárólag énekelve morfondíroz. Ez a kü­ lönválás azonban módot ad neki arra, hogy megfogalmazza azt, amit a film többi szereplői átélnek. Meg kell róla említeni, hogy ő kölcsönöz a társaság­ nak a fotóról szóló dallal - „Érkezik a vándorcirkusz” - jelleget is. Röviden: ő a tisztességes kívülálló. A görög tragé­ diák bölcs kórusaira emlékeztet. A Retusőr. Neki bezzeg van kapcso­ lata az emberekkel. Ő az, aki ráveszi őket, álljanak a gép elé. Ő az, aki el­ adja a kész képeket. S ő az, aki eladha­ tóságuk érdekében retusálja azokat. Ő az, aki behódol a valóságnak, szemben a Fotóssal, aki csak tudomásul veszi azt. Ő az, aki fél megismerni egy tragédia minden elemét, hiszen azok ismeretében még fontosabb és még nehezebb az íté­ lethozatal. Ő az, aki aljas is tud lenni: beállítja „áldozatát” egy nevetséges pózba, majd háta mögött kigúnyolja. S aki erre képes, az sok egyéb hasonló do­ logra is képes. Addig szépítgeti mások számára a valóságot, hogy végül maga is megijed annak csúnyaságától. Így lesz gyáva, aki mindenre kapható saját biz­ tonságának érdekében. A Fotós. „Csúnyából nem lehet szépet csinálni." Ezt az igazságot vállalja, ezért ábrázolja kegyetlenül a kegyetlen való­ ságot. Nem ijed meg attól, hogy az em­ bereknek nem kell az ő róluk alkotott, valóság hű képe. Ha kell, egyedül marad, s a kétségbeesve is cselekvést vállaló em­ ber méltóságával figyel a világra, megtámadhatatlan magasból. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" Fábri Péter 29 �Galgóczi Erzsébet Pókháló Győr megyei származású nőírónk első­ ként a változó paraszti világot, a tsz-közösségek életét, visszáságait bemutató irodalmi riportjaival érdemelte ki a „bá­ tor” jelzőt, noha groteszk ellentmondás bátorságnak nevezni a valóságra vonat­ kozó marxista-leninista ítéletet. Hiszen nem tett Galgóczi egyebet: az elméletet szembesítette a gyakorlattal, s rámuta­ tott azokra a „snittekre”, amelyekben a szinkron torz, félrecsúszott, javításra szo­ rul. Ezt teszi tavaly nyáron megjelent kisregényében, a Pókhálóban is, melyben kitűnő irodalmi eszközökkel elénk tárja: a mezőgazdaság szocialista átszervezé­ sével még nem oldódott meg minden, a múltból hozott örökség, az emberi gyar­ lóságok, az új feszültségek akadályozzák az elméletileg elképzelt szocialista kö­ zösségek viharmentes virágzását. A történet dióhéjban: Niklai Géza tíz esztendeje elnöke a példamutatóan mű­ ködő falusi termelőszövetkezetnek, egy­ ben a sikerek főrészese, motorja, nem vesz igénybe állami segítséget, nem ke­ res értékes felsőbb kapcsolatokat, a gaz­ daságban szilárd őre a tisztességnek és becsületnek, a legkisebb lazaságot is a közösség ítélőszéke elé viszi; mégis elle­ ne indítanak kegyetlen vizsgálatot; mire magához tér, egy hatalmas pókhálóban vergődik és a becstelen támadást végülis csak megalkuvással, tisztességtelen kompromisszummal képes kivédeni. A cselekményt az mozdítja ki a hét­ köznapok motorikus, ismétlődő egyhangú­ ságából, hogy Selyem Zsigát, az agronómust 120 kiló hal eltulajdonításán érik. Selyem ötletekben gazdag, fiatal ember, jó kapcsolatokkal. Mint kiderül: a halat is a megye nagyságainak, Vincellér, Sza­ bó, Kalocsai, Furján, Gelencsér, stb. „elvtársaknak" szánta, mert a rendőrsé­ gen tett vallomása szerint „meg szokták ajándékozni a .. . szóval, azokat az elvtársakat, akik kapcsolatban vannak tsz-szel.” Selyem Zsiga tehát életre­ valóságával, simulékonyságával, moz­ gékonyságával tipikus figura, mint ahogy ugyancsak az „Csegei elvtárs" is, aki védelmébe veszi Selyem Zsigát a ve­ zetőség elmozdító határozata után, s aki a hálót kiveti a makulátlan — bár hús­ vér és helyettese szerint a közélet és a társadalom tisztaságáért nem elég har­ cos Niklaira. Csegei a járás vezető embere. „Ő az, aki mindig ott áll helyt, ahová a párt állítja.” Újságot, könyvet nem olvas, uta­ sításokat hajt végre. Mint később kide­ rül, tervei vannak a jólmenő tsz-szel, ma­ ga szeretne kikerülni főagronómusnak és ott egy-kettőre megszedni magát. Fron­ tális támadást indít Niklai ellen, hogy rákényszerítse „jóembere”, Selyem Zsi­ ga erőszakos, antidemokratikus visszahe­ lyezésére. Csegeihez is többfelől érkezik 30 a szilva pálinka, a hal és mit csak terem a nagy járás birodalma. Gombnyomásra megjelenik a tsz-ben Galambos, az új­ ságíró, Müller, az ellenőr, majd egy el­ lenőri garnitúra. Galambos, a megyei lap munkatársa szánalmasságában is élő figura. A főszerkesztő nem szereti a reklamációt, helyreigazítást: ő pedig, a túlterhelt, vi­ déki „sajtkukac”, nem veszi a fáradtsá­ got, hogy utánajárjon a valóságnak, ha­ nem a megyei és járási szervektől szerzi információját: „Telefonál a titkárnő, hogy az „elvtársak” szeretnék, ha például Niklai Gézáról írnék riportot. Én meg szok­ tam kérdezni: pozitíve vagy negatíve? Ha azt mondják: negatíve — akkor ab­ ban a szellemben írom meg.” S valóban azt teszi a Pókhálóban is; negatívum kell, tehát informátorául Pigniczkit, az iszákosságáért és a háztáji szántásdíjak eltulajdonításáért leváltott brigádvezetőt választja. S védekezése: „Az egész szer­ kesztőség ezt csinálja.” Tipikus alak Csorvás Tibor, a főköny­ velő, aki nyomban hangot vált, amikor megtudja, hogy az ellenőr az elnök ellen keres bizonyítékot; Regina néni, a fukar parasztasszony, aki három zsák búzáért cserbenhagyja az elnököt; Zsuppán, a vagongyári munkásból választott, szangvinikus elnökhelyettes; Müller, a kákán is csomót kereső, gonosz, dróton ránga­ tott ellenőr. S tipikus a helyzet is: tíz esztendő kemény, eredményteli munkája után a népszerű elnök egyik napról a másikra, a gyanú legkisebb árnyékára magára marad, elszigetelődik. S az általános ellenőrzés? Az öt, haj­ szálra egyforma Volgán helyszínre érkező (tíz) ellenőr, mint a pókháló kiterjesztésének szemmel látható jelei, ismét arra a megfoghatatlan, sejtelmes, felsőbb erő­ re terelik a figyelmet, amely titokzatos­ ságában már-már Kafka Kastélyához ha­ sonlít. Niklai kétségbeesetten fakad ki: „Ezek azt hiszik, az embernek választa­ nia kell: vagy a nép oldalán áll, vagy a hatalom oldalán. Mintha a kettőt együtt nem lehetne képviselni. Sőt! Ma már csak együtt lehet...” Az elvek, a valóság és a mű egybe­ vetése ragyogó eredményt mutat: Galgóczinak sikerült olyan művel megaján­ dékoznia olvasóit, amely országszerte fellelhető főhőst, mellékalakokat és szi­ tuációkat mutat be, illetve leplez le, s amely úgyszólván művészi illusztrációként hat a tavalyi, novemberi KB-határozathoz. Mintha csak a paradoxont kívánta volna keserű ízű cselekményével igazol­ ni: „A pók csupán nyugalma és bizton­ sága védelmében szövi hálóját, de aki e hálót célba veszi, megszaggatja, annak pusztulnia kell.” S — lehet, hogy ez a pókháló csupán a gonoszok, az ostobák, gyengék agyszüleménye. Külön méltatást érdemel a kis remek­ mű (tíz éve még elbeszélésnek neveztük volna, most regénynek, bár mini-regény!) stílusa is. Rendkívül tömör kifejezésmód­ ja, patetikus hangvétele, az ábrázolás villanásszerű vázlatossága fölgyorsítja a cselekményt és arra kényszeríti az olva­ sót, hogy a csontvázhoz közben és utó­ lag hozzáképzelje a hal húsát, alakját, színét, ízét is. Keveset ír és sokat mond. Mintha csak egy filmvázlat menne át a kezünkön, amelyhez a tájat, teret, év­ szakot, a szereplők arcvonásait, a dísz­ letet és a kosztümöket főrendezőként ma­ gunknak kellene megtalálnunk. S meg­ borzongat a szándékos ismétlődés: Gé­ za hajszálra azonos hajnali ébredése, beretválkozása, snapsz- és kávéivása, ami itt nem modorosság, hanem tíz esz­ tendő egyhangú hajszájának írói érzé­ keltetése. Egy újabb darab a szerző gaz­ dag stiláris eszköztárából! A Pókháló értékes alkotás, Galgóczi sok olyat ír meg benne, amivel még nem találkozhatunk mai írók falusi napjaink­ ról megfogalmazott műveiben, s ami már-már a kritikust is arra teszi hajla­ mossá, hogy a szerző politikus látásmód­ ját bátorságnak nevezze. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) L. Gy. Könnyű tollal Moldova György Változások őrei Szeretem Moldova György írásait. Kü­ lönösen a szatíráit. Amelyekben nemcsak elfogadható, hanem egyenesen kívánatos írói módszer a valóság egyes jelenségei­ nek eltúlzása, felnagyítása, karikirozása. Szinte minden írásban található egyegy rész, vagy az írás egésze, amely to­ vábbgondolásra késztet, megerősít a va­ lóságról alkotott elképzeléseimben, vagy esetleg ellenkezést vált ki belőlem. Mind­ ezek mellett szórakoztat is, élvezem stí­ lusát, cselekményszövését. Ilyesféle izgalommal, várakozással vet­ tem kezembe egyik legújabb kötetét, A Változások őreit, annál is inkább nagy várakozással, hiszen ez a könyv a Ma­ lom a pokolban című regényének foly­ tatása. Be kell vallanom, nem merném egyér­ telműen azt állítani, hogy csalódtam benne. Mindenesetre, erős hiányérzetet keltett. A XXII fejezetnyire komponált regény Moldova tiszteletreméltó szándé­ ka és igyekezete ellenére sem állt össze szerves egésszé: már-már mozaikokra, epizódokra esik szét, nem annyira a tör­ ténések, a jellemek belső logikája, in­ kább az írói elhatározás irányítja a cse­ lekményt. Mintha egy nagy gonddal megkonst­ ruált szerkezeti vázra aggatná rá a pár­ beszédeket, a jelenéseket, az emberi konfliktusokat. De ez a „váz" túlságo­ san mesterkélt, s kiszámított, míg az egyes fejezetek megszerkesztésében Mol­ dova — érdekes ellentmondás — inkább az írói rutinra hagyatkozott. �Fel lehet róni a regény pongyolaságát. Csak egyetlen példát. A formákra, a szép, kifejező mondatokra, a jó ízlésre oly sokat adó Károlyi a regény folyamán átalakul: beszédstílusa néhol már-már egy utcagyerekéhez közelít. Az egyre inkább „piti” karrieristává züllő Flandera János fokozatosan válik alkalmatlanná a regény központi alakjá­ nak szerepére. Ugyanakkor az így kelet­ kezett űrt - ha sorsuk alakulása különkülön drámai is — se Károlyi, se Nagyezsda, se Altschuler nem tudja betöl­ teni, s különösen nem Mester Anna, vagy a szenvedő-erős Bóna Erzsi. Káro­ lyi baráti figyelmeztetése Flanderának ....... az elesettekhez való ragaszkodás nemcsak erény, hosszútávú befektetés­ nek is a legjobb, magasabbra visz, mint a világ legügyesebb taktikája.”, mindkét részről elkésett és erőszakolt, s Altschulernek és Károlyinak a munkáshatalom fegyveres védelmében való egymásra találása sem tud a regény igazi csúcs­ pontjává magasodni. Ezért is nem képes a regény átütő erejű és általános érvé­ nyű drámává kiteljesedni. Moldova nyilvánvaló „kikacsintásai” a mába sem túlságosan szerencsések. Most sem mentes a politikai pikantériáktól, ami önmagában még nem baj, de a részletigazságok, a pillanatnyi ellentmon­ dások kiterjesztésével és általánosításá­ val inkább ködösít, mint elősegíti a tisztánlátást. Mindezek ellenére mégis elolvasásra ajánlom Moldova regényét. Már csak azért is, mert élvezetes, jó olvasmány, s az 56-os ellenforradalmat megelőző idő­ szakkal foglalkozni mindenképpen tanul­ ságot adó vállalkozás. S azt az örömet sem szeretném senkitől elrabolni, hogy a regény erényeit — amik vitathatatlanul vannak —, ha ezekről most kevés szó is esett — ki-ki felfedezhesse saját magá­ nak. Csörsz István Bocsánatos bűnök Csörsz István könnyű tollú író. Talán egy kicsit saját magára is érvényes, amit Nyolc évszázad című elbeszélésének hő­ se mond: „Kacagva dolgozunk, ömlik belőlünk a művészet: csupa fény és len­ dület, mi nem vakarózunk! Ötlet! Sziporkázás! Amilyen a kor.” A Sírig tartsd a pofád című, sokat vita­ tott regény szociológiája után most a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, Bocsánatos bűnök címen megjelent öszszegyűjtött novelláival jelentkezett a nagyközönség előtt. Egy tucat novella. Mindegyiket szíve­ sen olvastam. S nem kisebb érdeklődés­ sel a róla szóló kritikákat. Csörsz István fiatal író, s a fiatalok általában kemé­ nyebb kritikát kapnak, mint az feltétlenül szükséges lenne, ezért is kísértem olyan nagy figyelemmel, hogyan fogadja újabb jelentkezését a műértő kritika? Nem rejtem véka alá, hogy amiket hi­ bájául felróttak, inkább ellenkezést, mint egyetértést váltottak ki bennem. Csak egyet emelnék ki a csokorból. Egyesek azt vetik a szemére, hogy periférikus, szélsőséges eseteket és jellemeket rajzol, ezzel mintegy a valóságon kívülre „száműzi” magát. Megvédeni, persze, én sem tudom. Az extrémitás, a különös mindenesetre önmagában nem feltétle­ nül valóságosan kívüli terület, ha csupán eszköz a „központi” valóságban rejtve maradó, lappangó általánosabb össze­ függések és jelenségek megragadására. Kétségtelen, hogy Csörsz István nem ritkán megmarad az egyedi, az extrém szintjén, úgy tűnik, tanulságai még nem eléggé átgondoltak és megszenvedettek. Néhol még az egyedi is jótékony ködbe burkolózik, mint Menjek című rövid írá­ sában, amelyben ember halála még az egyedi ok-okozatai összefüggésekbe sem enged bepillantást. Több írásában foglalkozik Csörsz Ist­ ván az érzelmi élet válságával. Sajnos, esetlegességükkel ezek az írások is in­ kább riasztóan, elkedvetlenítően hatnak, mintsem közelebb vinnének külső-belső konfliktusaink megértéséhez. Az író egyenlőre csak a betegségtüneteket, a kispolgárt pukkasztó, lehetséges szélső következményeket tudja felvillantani, a valóság művészi alakításához nincsenek meg a morális, eszmei fogódzói, sem kiforrott eszközei, Ez nem bűn, de tény. Ezt pótolja a sorsszerűség, a véletlen, a váratlan. Azért mondom, hogy könnyű tollú író Csörsz István, mert úgy tud írni, mintha szűk baráti körben mesélne el egy-egy furcsa történetet. Az igazi író azonban elsősorban nem „mesélőgép" ,még aki bevallottan csupán csak szórakozni akar, az is többet vár tőle: adjon valami kis többletet világlátásához és önismereté­ hez, napi drámái, gondjai feloldódásá­ hoz. Csörsz Istvánnak azért kívánom a si­ kert, hogy minél hamarabb túl tudjon lépni a Bocsánatos bűnök világán, föl, egy szélesebb horizontot nyitó magaslat­ ra. Ahogyan Moldovának is mindig ké­ pesnek kell lenni arra, hogy ebből az átmeneti hullámvölgyből kiemelkedjék. E. K. S. A Korunk Madách-emlékszámáról A kolozsvári magyarnyelvű folyóirat szerkesztősége a lap hagyományaihoz és a nagy alkotókhoz méltó színvonalon, példamutató igényességgel állította öszsze februári Madách-különszámának anyagát. Szerkesztői jegyzetükben az olvasót el­ igazítva, segítve magyarázzák elképzelé­ süket, szándékukat: „Ha a Petőfi-évfordulón elmondhattuk, hogy költőnk emlé­ kének idézése nem kegyelet dolga, ha­ nem a szembenézés alkalma, figyelmez­ tetés saját gondjaink újragondolására, még inkább azt kell mondanunk az em­ beriség egyetemes dilemmáit feszegető Madách Imre ünnepén. Amikor tehát Az ember tragédiája s a többi Madách-mű (így a Mózes) mai megközelítését kísé­ reljük meg, szükségszerűen szembe kell néznünk olyan alapvető kategóriákkal, mint például a haladás, idő, egziszten­ cia. És ahogy a kategóriák marxista ér­ telmezése is történelmileg determinált, nem hagyhatjuk figyelmen kívül tudo­ mány és irodalom már Madáchnál idő­ szerű viszonyát sem.” Ezek alapján nyilvánvaló, hogy na­ gyon is tudatos rendezői elv helyezett el a Madách-tanulmányok mellett — az azokban felvetett problémák háttereként - néhány jelentős elméleti cikket (Ion Aluas: A haladás nevében, Ágoston Vil­ mos: A tagadás: teremtés elv, Gheorghe Birsan: Idő és fejlődés). Madách egyetemességének és kortársi jelenvalóságának bizonyítására vállalko­ zott elsősorban a Korunk. E két gondolat szellemében fogant ünnepi emlékezé­ sük. A legfigyelemreméltóbb olvasmány kétségtelenül Jean Rousselot, a Tragédia legújabb francia fordítójának (adaptálójának) előszó-részlete (Madách Imre egyetemessége). Rousselot miután kifej­ ti, miben tartja többnek Arany, Vörös­ marty, Petőfi költészetét, vallomásszerű hitet tesz Madách mellett: „Mégis — úgy érzem - ő a legvonzóbb mindnyájuk közül. Mert ő a legösszetettebb egyéni­ ség. Mert vitathatatlan, hogy Madách főművében ... a legparancsolóbban szólalnak meg kora nagy filozófiái, tár­ sadalmi, tudományos újdonságai, teljes metafizikai szorongás-kíséretükkel.” Eb­ ből természetesen következik, hogy a vi­ lágirodalom folyamatában is kivételes­ nek tekinti Madách művét: „ ... Az em­ ber tragédiáját életre hívó madáchi lá­ tomások — az emberi jövőről, a Föld jövőjéről, a Kozmoszéról, a világ születé­ séről vagy a történelem alakulásáról olyan különleges színezetűek, olyan erő­ teljes vésetűek, akár egy Dante, Shakes­ peare, Goethe, Milton, Bloke, Hugo és más látnok költők, nagy tanúságtevők vagy nagy szerepjátszók, a szellem tör­ ténetének nagy alakjai alkotta művek." És folytatja még a sort Kafka, Sartre, Kosack és Buzatti nevével, alkotásaival. 31 �Nem tartja meglepőnek, hogy a Tra­ gédia a világ egyik leghíresebb művévé vált, mert „egyetemes” jellegűnek tartja, hiszen Madách „túllépett a helyi viszo­ nyok nyújtotta témán”, személyes (nem­ zeti) tapasztalataim, és Magyarországon lejátszódó átalakulásokat az egyetemes megmozdulás alkotórészének érezte, „olyan megmozdulásénak, amely nem­ csak a társadalom szerkezetét, hanem magának az embernek a struktúráját is megváltoztatta." Madáchot a modern gondolkodás előhírnökének látja, kie­ melve forradalmi hitét, az illúziókat ha­ tározottan elutasító szemléletét, ésszerű jövőbelátását, a nő társadalmi szerepé­ nek merész felvetését és a tudományos felvetések felhasználását az irodalom­ ban. Kántor Lajos napjaink Madách-rene­ szánszának okait kutatja és magyarázza tanulmányában (Kortársunk Madách). Megállapításai - melyeket igen gazdag és széleskörű Madách-irodalomra épít — meggyőzően bizonyítják, hogy e jelenség kulcsa főképpen Madách egyetemessé­ gében, egyetemességének és nemzeti voltának szétválaszhatatlanságában ta­ lálható meg. Madách „saját korának kortársa volt”, a korának megfelelő esz­ méiben az emberi haladás, az egyén sorsának kérdései fogalmazódtak meg, és ugyanakkor a Világos utáni magyar valóság tükröződik. A Tragédiában fel­ vetett szellemi, történelmi-társadalmi kér­ dések több, mint egy évszázada élő problémák, és ez a magyarázata annak, hogy Madáchot „mindegyre olyan tekin­ télyként idézik meg, mint aki a közvetlen társadalmi-történelmi feladatok megva­ lósíthatóságának vagy illuzorikus voltá­ nak bizonyításában koronatanú . . . Ma­ dách és századának kérdései nem csu­ pán történeti szempontból érdekesek ma sem, ha azok megvalósulását, kiteljesí­ tését vesszük figyelembe.” Indokolt Ma­ dách „XIX. századi" eszméinek időszerű­ ségét, XX. századiságát tudatosítaniuk ”, figyelmeztet teljesen indokoltan Kántor Lajos. El kell fogadnunk ösztönző jellegű megállapítását arról is, hogy „a Tragédia sokrétű — ideológiai, filozófiai, erkölcsi és esztétikai — gondolatvilága, a műhöz kötött konkrétumain túl számos, tovább gondolható tanulságul szolgál.” Dávid Gyula a Tragédia román fogad­ tatásának eszmei, politikai, irodalmi fo­ lyamatát vázolja fel (Az ember tragédi­ ája — román tükörben). A szerző meg­ jegyzi ugyan, hogy e komplex jelenség­ nek csak egyik részét fejti ki - a Gogaféle fordítás visszhangját —, mégis szemléletesen tárja elénk a román írók értel­ mezésén, elemzésén keresztül a kor tár­ sadalmi kérdéseinek tükröződését, és azt, hogy „összességében és részletei­ ben önmagáról is vallott egy nemzedék a madáchi mű kapcsán.’ Mindmáig kevésbé vizsgált problémát exponál Balogh Edgár: „a politikus Ma­ dách számbavételét és népszerűségét” (Madách útja Timontól Mózesig). Ma­ 32 dách politikai szerepvállalásainak, gon­ dolkozásának, állásfoglalásának jellem­ ző tényeit az egyre jelentősebbnek tűnő Mózes-dráma tükrében elemzi. Madách Imre „nemcsak az írás, hanem a maga­ tartás művésze is. A közügyi állásfogla­ lásé. Saját korában előbb politikus, ha­ gyatékában inkább író, de a kettő el­ választhatatlanul egy.” A Mózesben megjelenített ellentétek, „a tömeg és egyén, nép és vezető, régi és új nemze­ dék, szolgaság és szabadság ösztön és tudat, igény és fegyelem, tenyészet és tervezés” Madách számára ugyanúgy gyakorlati kérdések, mint mindannyiunk­ nak napjainkban is. Madách emberiművészi magatartásának egységes fejlő­ dése megértéséhez jelentős mértékben figyelembe kell vennünk Balogh Edgár záró tételét: „Az a benső fejlődés azon­ ban, mellyel Timon-Madách a negatív állásfoglalástól (az öngyilkosság szélén) Ádám-Madáchon, a kereső-kutatón át Mózes-Madáchig (s egyidejűleg a majd­ nem népvezérségig) ér el, minősége sze­ rint osztályon és társadalmi ellentéteken túl a gondolkozástörténet hasznos algo­ ritmusa”. Brettai György (Ádám harca Lucifer­ rel, avagy az idő és egzisztencia a Tra­ gédiában) és Szilágyi Júlia (Madách és a haladás aritmiája) tanulmányai filozó­ fiai síkon közelítik a Tragédiát, ugyan­ akkor aktuális, gyakorlati következteté­ sekkel hatnak az olvasók szemléletére. Az emberiség és a sors, a Sors lehető­ ségeinek felhasználása, az emberiség és a haladás az emberi küzdelem konkrét kérdéseiként, feladataiként fogalmazód­ nak meg ezekben. Az utóbbiakhoz kap­ csolható Aradi József fiktív „ifjúsági for­ gatókönyve” (A jövő visszavétele), amely valójában egy, a Tragédia értelmezésé­ ben új és eredeti gondolatokat megfo­ galmazó rendezői meditáció. A dráma szituációinak és szerepeinek erkölcsi, történelmi szempontú elemzésével az új ember, új nemzedék és közösség szü­ letésének fejlődésfolyamatát, lehetősé­ geit tárja fel. A tanulmányokat Lászlóffy Aladár, Octavian Fodor, Gabos Zoltán személyes hangú jegyzetein kívül Deák Ferenc, Kondor Béla, Paulovics László, Pernács László, Tóth László és Würtz Ádám illusztrációi egészítik ki. KOJNOK NÁNDOR Egy hiánypótló kézikönyvről Külön érdeme a lexikonnak, hogy 350 - az egész anyag 10 százalékát kitevő — szócikk erejéig szerepel a munkásmoz­ galom történetében leggyakrabban hasz­ nált alapfogalmak elemzése is. E fogal­ mak rövid és pontos definícióját általá­ ban követik azok történeti vonatkozásai­ nak jelzései — ezáltal az olvasó egyúttal segítséget kap a marxizmus tudomány­ ágai összefüggéseinek érzékeléséhez. A kötet érdemei messze túlhaladják a benne közölt tények és adatok — önma­ gában is jelentős - értékeit. A különbö­ ző témakörű szócikkek tartalmi és terje­ delmi arányai, a lexikonban szereplő sze­ mélyek és fogalmak kiválasztási szem­ pontjai egyúttal tükrözik a munkásmoz­ galom-történet felfogásának szemléleti alapjait. A kiválasztási elvek és terjedel­ mi arányok bizonyos fokig önmagukban is orientálják az olvasót az egyes esemé­ nyek, személyek, szervezetek jelentősé­ gének megítélésében. Az arányok áttételesen segítséget nyúj­ tanak a magyar munkásmozgalom tör­ ténetének a nemzetközi munkásmozgalom történetében való elhelyezéséhez, a nemzetközi és az egyetemes mozgalmak összefüggéseinek felismeréséhez. Termé­ szetesen következik a lexikon céljából és feladatából a magyar és nemzetközi munkásmozgalom arányainak tudatos el­ tolása. Mivel magyarországi és magyar nyelvű kötetről van szó, a hazai mozga­ lom szempontjából jelentős kérdések az egyetemes munkásmozgalomban játszott szerepüknél nagyobb terjedelmet kapnak. Ennek megfelelően egyes magyar vonat­ kozású ismeretek önálló szócikkben ta­ lálhatók akkor is, ha a nemzetközi moz­ Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és a Kossuth Könyv­ kiadó kiadványaként 1972-ben megjelent a Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Jelentős eseménye könyvkiadásunknak a kötet megjelenése: Magyarországon szinte előzmények nélküli vállalkozás lá­ tott napvilágot. A kutatókat, oktatókat, tanulókat és minden politikai érdeklődé­ sű olvasót örömmel tölthet el e népsze­ rű- tudományos igényű munka kiadása, hiszen a régóta várt kötet hiánya szinte áthidalhatatlan gondokat jelentett a munkásmozgalom történetének tanulmá­ nyozásában. A népes szerzői és szerkesz­ tői kollektíva többéves munkájának ered­ ményeként 85 íven 3200 szócikkben ad a lexikon vázlatos áttekintést a magyar és nemzetközi munkásmozgalom történeté­ ről. A szócikkek adatai alapján kibonta­ koznak a munkásosztály közel másfél év­ százados osztályharcának legjelentősebb állomásai, szervezetei, vezetőinek portréi. A kötet tartalmazza a jelentős nemzet­ közi munkásmozgalmi szervezetek jellem­ zőit az egyes országok munkásmozga ­ lom-történetének összefoglalását. és ezen országok kommunista, szocialista, szociáldemokrata, szakszervezeti mozgal­ mának rövid történeti vázát, a magyar és nemzetközi munkásmozgalomban ki­ emelkedő jelentőségű szerepet játszó személyiségek életművének ismertetését; a legfontosabb lapok, folyóiratok jelzé­ sét. �galom más, hasonló jelentőségű kérdé­ seivel ezt nem lehet ugyanúgy megtenni. A lexikonban szereplő adatok frissek. Ez a frissesség elmondható akkor is, ha a műfaj más termékeivel hasonlítjuk össze a Munkásmozgalom-történeti Lexi­ kont és akkor is, ha a nemzetközi esemé­ nyek gyors változásait vesszük figyelem­ be — az adatok jelentős része 1970/71-es helyzetet tükröz. Olyan nagy szükség van a műfaj szo­ rosan vett feladatain túl is rendkívül sok erénnyel rendelkező kötetre, olyan jelen­ tős érdeklődésre tarthat számot, s olyan jelentős feladatokat old meg a Munkás­ mozgalom-történeti Lexikon, hogy hibái­ nak szerény jelzése is aprólékos aggá­ lyoskodásnak hat. Nyilvánvaló, hogy a lexikonok műfajában egy ilyen hiánypót­ ló első mű meg kell, hogy küzdjön az indokolatlan következetlenségek, az apró tartalmi és fogalmazásbeli pontatlansá­ gok egész sorával. Az egyik legnagyobb gond a szócikkeket követő irodalmi tá­ jékoztatás hiánya. Érthető, hogy időmeg­ takarítás, a kötet olvasóhoz jutásában értékes éveket jelentett a bibliográfia el­ maradása, ugyanakkor már ez a hiány önamagában is sietteti a javított és bőví­ tett kiadás előmunkálatait. S az előkészü­ letek során célszerű lenne egy-egy olva­ sói kollektíva véleményének kikérése a lexikon használatának tapasztalatairól, a használat során jelentkező gondokról. H. HÁMORI ANNA Sokatmondó levelek Történelmi tárgyú munkákat olvasva hozzá­ szoktunk ahhoz, hogy a szerzők általában hiva­ talos forrásokból, különféle jegyzőkönyvekből, jelentésekből, azonkívül sajtóból, statisztikából merítik adataikat és egyáltalán mindazt a tény­ anyagot, ami alapul szolgál az adott kérdés fel­ dolgozásához. Pedig nem kis jelentősége van különösen az egyes korok életviszonyainak meg­ rajzolásánál, — azoknak a forrásoknak sem, me­ lyeket nem a hivatalos szervek hoztak létre, hanem maga a nép. Ilyen jellegű forrásanyag csak a legutóbbi évtizedekben került számottevő mennyiségben az érdeklődő közvélemény elé (ilyen volt pl. a Jobbágylevelek, Parasztsorsparasztgond, stb. című kiadvány), de még min­ dig nem olyan mértékben, mint arra lehetőség volna. Ezért nagy öröm számunkra, hogy a Valóság márciusi számában Hanák Péter ilyen anyagot tett közzé. A Népi levelek az első világháború­ ból című közlemény egy csokorravalót mutat be azokból a levelekből, melyeket Magyarországról írtak hadifogoly férjeknek, fiaknak és testvéreknek és amely leveleket a cenzúra nem engedett to­ vábbítani, így százával maradtak meg a cenzúrahivatal irattárában. A válogatás nagy érdeme, hogy mindazokat az ismereteinket, melyekkel eddig rendelkeztünk az első világháború utolsó éveinek közhangula­ tát illetően, itt elevenen tapinthatóan, első kéz­ ből, szinte a kortárs elbeszélő szuggesztív bizo­ nyító erejével egészíthetjük ki. De a puszta is­ mereteken túl annyi érzelmi töltetben gazdag benyomást is kaphatunk az elmondottakról, mint az a háború embertelenségéről, borzalmairól írt legjobb szépirodalmi alkotásoktól várható csak. A nagy háborúellenes, antimilitarista művek szerzői — mint egy Barbusse, vagy Norman Mailer — sem tudják sokszor megrázóbban, döb­ benetesebben érzékeltetni mondanivalójukat, mint ezek a gyakran írni is alig tudó paraszt­ asszonyok, anyák és testvérek. Az egyéni sorsok és a szenvtelen, hatalmas háborús gépezet közti nagy szakadékról is ritkán kapunk olyan magávalragadó képet, mint ezekből a levelekből, melyek nagy részénél az egyéni hang gyakran csak a megadott formulák, az öröklött, hagyo­ mányos levelezési fordulatok, megmerevedett ki­ fejezések mögül szólal meg. Napjainkban valóságos reneszánszát tapasz­ talhatjuk a naívok, a primitívek képzőművészeti alkotásainak, egyre jobban ráébredünk az ilyen művekben rejlő értékekre: jól zárkóznak fel ezekhez a gyűjteményben olvasható levelek, mintegy irodalmi-történeti naív alkotások, melyek mindegyike egy-egy kis sorstragédiát hordoz magában. Ezért tartjuk érdemesnek felhívni a figyelmet az említett közleményre. Bizonyos, hogy aki azt elolvassa, nem fogja tudni kivonni magát annak hatása alól. Remélhetjük, hogy a hasznos kez­ deményezésnek lesz még folytatása és a közvé­ lemény a későbbiekben is megismerkedhet tör­ ténelmünk más ilyen értékes forrásanyagával is. Sch. M. Zenei krónika A Nógrád megyei zeneiskolák szerve­ A szolfézsversenyen közel ötszáz zenét zésében és rendezésében Salgótarján­ szerető és tanuló gyermek vett részt. A ban megtartott két zenei verseny (feb­ Muzsikáljunk szépen vetélkedőre több ruárban Énekeljünk ..., márciusban Mu­ mint háromszáz hangszeres növendék je­ zsikáljunk szépen) megmozgatta zenei lentkezett. Boldog és felszabadult zené­ intézményeink szinte valamennyi növen­ lésnek lehettünk szem- és fültanúi. A dékét. Mindkét rendezvény célja azonos résztvevők saját nyelvükön muzsikáltak, tőről fakadt: a résztvevők és tanáraik elmondották az adott művek kapcsán az eddig oly gyakran és eredményesen érzéseiket, bemutatták gondolkodásukat, emlegetett „muzsikáljunk együtt" gon­ ügyességüket. dolatot — a felkészülés és a versengés A vetélkedők egymásutániságában is során - a „muzsikáljunk szépen" köve­ egyértelművé vált, hogy hangszeres ok­ telményévé fejlesztették tovább. Az elha­ tatásunk nem szakadhat el a zenei tározás fontosságát és megalapozottsá­ anyanyelv mindennapos gyakorlatától. A gát jellemezte, hogy nemcsak a döntők, cselekvő részvétel nyomán válik igénnyé hanem az azt megelőző iskolai versenyek a leendő hangversenylátogatók nevelé­ résztvevői is — életkori sajátosságaiknak se, tudatosabbá és megfontoltabbá a és képzettségüknek megfelelően - növendékek értékítélete. Mindkét zenei örömmel, szívből jövően énekeltek, zeneverseny - egyéb célkitűzései mellett történeti korokat, korszakokat idéztek fel. ebben érte el legfőbb eredményét. Az Énekeljünk szépen címmel megtar­ tott szolfézsversenyt a Kodály-évforduló Kamarazene Balassagyarmaton jegyében rendezték. A vetélkedő három Lelkes és őszinte előadásban szólalt fordulóból állt. Az első rósz népdaléneklését (amely a Nógrád megyei népdal­ meg Bach muzsikája, április 27-én Ba­ kincs iránti érdeklődés felkeltését szol­ lassagyarmaton. A Rózsavölgyi Márk gálta) biciniák megszólaltatása követte. Állami Zeneiskola meghitt műfajnak A harmadik fordulóban lapráolvasási adott helyet: koncerttermében kamara­ készségüket és jártasságukat mutatták zenét játszottak. A krónikás — élményei alapján, elfo­ be a résztvevők. A vetélkedőn is bebizonyosodott a gultság nélkül - a társaszene valódi Kodály-gondolat teremtő ereje: zene­ nógrádi otthonának tartja a már emlí­ kultúrát kialakítani csakis a hallás köz- tett hangversenytermet, amely sajátosan kinccsé tételével lehet. A selejtezők és egyesíti magában a közönség értő és a döntő résztvevőiről megállapíthattuk, megtisztelő jelenlétét a falak között folyó hogy általános zenei felkészültségük igen zenei nevelőmunka intenzitásával. Mint­ alapos, tájékozottságuk kielégítő. A ver­ egy felrázza a zenei alapélmények bur­ seny a zeneiskolai és a zenei-tagozat kában rejtőző dallamokat, felkészíti a szolfézs-oktatása, valamint az általános hallgatót a felcsendülő muzsika vala­ iskolai énektanítás eredményessége kö­ mennyi hangjára, igényeket szab és be­ zött (részben a szakember-ellátottság, váltja kamatkövetelését. Aktív és ösztön­ másrészt a szakmai továbbképzés hiá­ ző kapcsolatot hoz létre a művész és a nya miatt) jelentkező egyre nagyobb kü­ hallgató között, megteremti az alkotó­ lönbségre is felhívta a figyelmet. Bár­ előadó-közönség hármas egységét. Sza­ mennyire eredményes is,nem elegendő bolcsi Bencét idézve: minden zenei tö­ csak a zenei intézmények szolfézsokta­ rekvés hátterében ott állnak a zenét be­ tását vizsgálni, szükséges lenne beve­ fogadó tömegek. A nyelv, melyben a zetni — a szaktárgyi vetélkedők keretében zene nagy alkotóművészei éltek — ere­ - a fiatal énekesek versenyét. Valójában detében és végső kihatásában - vég­ ez szolgálhatná tömegméretekben az 55 eredményben az ő nyelvük volt. kétszólamú énekgyakorlat előszavában Lényeges ez a huszadik század máso­ írtakat: „Mennél jobb zenész valaki, an­ dik felének zenehallgatója számára is. nál jobban tud másokat is bevonni a Hiszen csak a hármas egység keretében zene boldogító fénykörébe, annál job­ értheti meg a Bach-kantáták érzelmi vi­ ban tudja szolgálni a nagy célt, hogy a lágát, előadóinak törekvését, szándékát. Így érezheti meg Komády Gerzson Bach. zene az egész népé legyen." 33 �előadásában a Hammerschlag János által megfogalmazott fékentartott erő ha­ talmas áramlását — a temérdekséget és a rendet. A 203. kantáta fenségességé­ ben Komády személytelenné váló dal­ lamvezetését, pianissimóit és hangsú­ lyait. A hangverseny zárószámaként előadott Debussy-Villon Ballada — Szelecsényi Norbert közreműködésével — a század zenei nyelvének kialakulását idézte. Komády lenyűgöző biztonsággal feled­ tette a mű technikai nehézségeit. A rit­ kán hallható Ballada az újrafelfedezés erejével hatott. A balassagyarmati zeneiskola tanárá­ nak, Für Évának művészete először tá­ rulkozott fel ilyen mélységben. Für Éva egyéniségéhez a romantikus zene áll közelebb. A Mendelssohn-dalok érzel­ mileg gazdagon megrajzolt előadása, a Kerényi Máriával előadott három Men­ delssohn-duett életörömtől duzzadó vi­ dámsága egy alkotópálya további gaz­ gazdagodására hívja fel a figyelmet. V. Sinkovicz Katalin magabiztos zon­ gorajátéka kitűnően érvényesült a Bach -kantáták előadásában. Érdemes felfi­ gyelni erre az igen tehetséges zongoris­ tára, aki otthonosan mozog a zenetörténet valamennyi korszakában, egyéni hangon játszik, elsőrangúan kísér és végtelenül szerény. Veres István — fuvola, Fogarasi Béla — gitár, M. Vas Magdolna és Réti Zol­ tán — hegedű, Ember Péter — brácsa, Nyíregyházi Ágnes és Réti Emőke — gor­ donka közreműködésükkel méltó része­ sei voltak a sikernek. Kórodi-hangverseny Salgótarjánban A Kórodi András vezényelte SalgótarjániSzimfónikus Zenekar május 7-i hang­ versenyét az évad egyik legjelentősebb zenei eseményeként tartja számon a kró­ nikás, aki másfélszázadnál több — a ze­ nét szerető és megbecsülő — társával együtt elismeréssel és tisztelettel adózott a koncert közreműködőinek. A jelenlegi számviteli főiskola — a leendő zeneiskola — koncerttermében első ízben felcsen­ dülő muzsika az otthonadás és terem­ tés öröme mellett őszintén és nyiltan ki­ fejezte a komolyzene új fórumának szük­ ségességét, az elhangzott műveket kellő értékítélettel fogadó résztvevők igényes­ ségét. Meghatározta a hangversenyterem helyét és szerepét a város és a megye zenei életében, további perspektivát ad­ va a két-három esztendeje Csipkerózsika álmából felébredt és új lendületet vett együttmuzsikálási kedvnek. A Salgótarjánba ellátogató Kórodi András a vonóskar hangzásához simí­ totta a fúvósok játékát, megteremtve a zenekari hangzás alkalmanként hiányolt kiegyenlítettségét. Kórodi nem a hangok egymásutániságában, hanem egymásköztiségében keresi a zene értelmét, gondolatait világos vonalvezetéssel közli muzsikusaival. Az együttes játéka fegyel­ mezettebbé és egységesebbé vált. Az 34- esetenként előforduló ritmikai problémák a további tudatos felkészülésre hívták fel a zenekar figyelmét, mielőtt a pontat­ lanság általános gyakorlattá válna. Bach h-moll szvitjének örömteli fel­ szabadultsága, a Mozart-muzsika szen­ vedélyessége és nemes gazdagsága (Esz-dur Simfonia concertante, K. 364.) a teljességre való törekvés jegyében szó­ lalt meg. Egyedül HändelVízizenéjében érződött visszafogottság: a vonósok fénytelenebbül, a fúvósok bátortalanab­ bul szóltak. A h-moll szvit fuvolaszólamát az együt­ tes szólistája, Szvoren András játszotta. Szvoren ösztönös előadó, ám jól oldotta meg feladatát, szép hangja megfelelő dinamikával párosul. A Mozart-műben az Állami Hangver­ senyzenekar két kitűnősége: Dőry Zol­ tán hegedű- és Mauthner Anna brácsaművész működött közre. Dőry határozott­ sága, biztonsága és virtuozitása, Mauth­ ner kivételesen szép hangja és muzika­ litása kiemelkedő zenei élményt jelen­ tett. A pianók tartalmassága, a forték fé­ mes csillogása, az első tétel eleganciája, a lassú drámai szenvedélyessége, a zá­ rótétel sziporkázó szellemessége a zenei anyanyelv maradéktalan elsajátításáról beszélt. A számviteli főiskola hangversenyter­ me építészetileg merész megoldású, ám akusztikailag kiegyensúlyozatlan. Érde­ kességként megemlíthetjük, hogy míg a mélyebb tónusú hangok bársonyos me­ legséggel szólalnak meg, addig pél­ dául a hegedűk magas hangjai fényte­ lenek, tónustalanok maradnak. Remél­ hetőleg ezen segít majd a megfelelő falburkolat. Molnár Zsolt POGÁNY FRIGYES: Salgótarján új városközpontja A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat Műelemzés címmel jelentős sorozatot in­ dított. Pásztóy Margit főszerkesztő tájé­ koztatása szerint, a sorozat napjaink kép­ zőművészeti alkotásaival, a legizgalma­ sabb művekkel kíván foglalkozni, eszté­ tikai elemzést nyújtva át róluk az olvasó­ nak, nyomdatechnikailag is jó minőségű kötetekben. Hogy mennyire szükség van e karcsú kötetekre (a Műelemzés első kötete Dávid Katalin: Munkásállam. Tör­ ténelem — Bernáth Aurél két falképe), mi sem bizonyítja jobban, mint azok a viták, amelyek időnként fellángolnak egy-egy építészeti alkotás, köztéri szobor, stb. kapcsán, vagy éppen az esztétikai — s nemcsak az esztétikai! — értékek iránti közöny nyomán jelentkező értékrombolás több szomorú ténye. Igen, nagy szükségünk van a szépség erkölcsiségére, amely a szépnek az emberekre gyakorolt nevelő hatásában rejlik, az embert tár­ sadalmi lényegére figyelmezteti, s ezáltal nemesíti. Pogány Frigyes könyve a téralkotás művészetének, az építészetnek korszerű szemléletére neveli az olvasót, hidat ver­ ve az elvont esztétikáról a konkrétumig. A Párizs, Róma, Firenze, s más nagy sikerű városesztétikai mű avatott tollú szerzője ezúttal Salgótarján új vá­ rosközpontjának röviden összefogott elemzésére vállalkozott, építőművészeti értékelést nyújtva e városi főtérről, s legfontosabb motívumait jelentő épüle­ teiről. Mint a művészeti alkotásoknál általá­ ban, az építészettel kapcsolatban is mindenekelőtt arra keressük, a választ, hogy mi a tartalma, mit fejez ki. Goethe metaforája ..megfagyott zené-"nek ne­ vezi az építészetet, hangsúlyozva érzelmi töltetét. Valóban, az építészeti stílusok kifejezik koruk tipikus érzelmi magatar­ tásait, azon túl, hogy tükrözik a kor anyagi kultúráját, ,s társadalmi életét. Pogány Frigyes tanulmányában hang­ súlyozza az építészet és a társadalom dialektikus kölcsönhatását, többször utal arra, hogy a jól megérzett és megoldott építészeti környezet visszahat az alapra. Salgótarján új városközpontja is nap, mint nap formálja a város polgárainak magatartását. Élményt jelent olvasni, amit a szerző az építészeti alkotások kapcsán anyagról és szerkezetről ír. Elsősorban a szerke­ zet művészi tényezőiről, a részek és az egész viszonyáról, a térbeli ritmusról, stb. árul el sokat a tanulmány. Az építészet mindhárom művészi szempontból fontos tényezőjéről olvashatunk a salgótarjáni főtér elemzése kapcsán: az épületek külső és belső teréről, valamint az épü­ letek és természeti, táji környezetünk vi­ szonyáról. Jóleső érzés ismételten felfedezni a ta­ nulmány olvasása kapcsán is, hogy a modern építészetben az aránytörvények, a szerkezeti egység, a plasztikai megol­ dások ,stb. ugyanúgy a szépség forrásai — ha jól élnek velük —, mint a régebbi építészeti stílusokat szülő korokban. S egy-egy városrész hangulatának megte­ remtése is lehet egyéni, csakúgy, mint egy épület tervezése. Pogány Frigyes tanulmánya a korszerű építészet követelményei közt tartja szá­ mon az épület funkciója egyértelmű vál­ lalásának szükségességét. A művészi jel­ leg és hasznosság az építészetben sem zárja ki egymást, sőt a két tényező egy­ mást erőstíheti. A szerző gondolatmenete az elemzett épületek funkciójáról szólva is rendkívül érdekes, gondolatébresztő. Annak ellenére, hogy az épületeket hasz­ nálók (József Attila Megyei Művelődési Központ, megyei könyvtár, Pécskő Üzlet­ ház) ma már nem tudnak minden funk­ ciót ellátni az adott kereteken belül. T. E. �A III. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából Jánossy Ferenc: Zsuzsika Kő Pál: Gyűrűfű (részlet) HÍREK A CSESZTVEI MADÁCH-EMLÉKMÚZEUM kibővített anyagú, újjárendezett emlékkiállítással tiszteleg a nagy dráma­ író, Palócfald szülötte emlékének. A kiál­ lítás megnyitására a Madách-centenáriumi ünnepségek keretében — április 29-én - került sor. • JEL. Május második felében vendég­ szerepeit Salgótarjánban a Komárom megyei „JEL" képzőművész csoport kiál­ lítása. Megnyitására 13-án került sor a Megyei Művelődési Központ üvegcsar­ nokában. 9 VIETNAM ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TÁMOGA­ TÁSÁRA KÉPAUKCIÓT szervezett a Ha­ zafias Népfront és a Megyei Művelődési Központ. A megyei képzőművészek által felajánlott képekből rendezett kiállítás két hétig áll a látogatók és vásárlók rendelkezésére. A rendező szervek első­ sorban vállalatok, intézmények támoga­ tására számítanak. • KÉPZŐMŰVÉSZET. Czinke Ferenc gra­ fikusművész önálló kiállítására került sor az olaszországi Urbinóban. Iványi Ödön kiállítási anyaga május során a Banská Bystrica-i Oblastna Galériában szere­ pelt. Lóránt János festőművész Egerben mutatkozott be képeivel. • III. NÓGRÁDI MŰSZAKI NAPOK ren­ dezvénysorozata zajlott le májusban. A Műszaki és Természettudományi Egyesü­ letek Szövetsége Nógrád megyei Szer­ vezete és tagegyesületei által rendezett NAPOK kiállításokkal, neves szakembe­ rek előadásaival segítette sikeresen a szakember-továbbképzést. Technikai okok miatt a III. Salgótar­ jáni Tavaszi Tárlatról kritikánkat a lap harmadik számában közöljük. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1eedb5ac414fce8500f2524408f18539.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/451ba4063d7ed8a15663fd05da2ab21b.pdf 02c58e27934d381035633ac4274e2d5f PDF Text Text Demográfiai robbanás és alacsony népszaporulat Válságban van-e a mai család? Az egyenjoguság gyakorlatáról Kell-e színház Salgótarjánnak? Csanády János, Jobbágy Károly, Solymos Ida, Tamás István versei A népi kultúra emlékei Ismeretlen dokumentumok Csontváryról Vita a falusi értelmiségről Milyen könnyű is a felszín fényjátékaitól megtéveszve tévesen ítélkezni dolgainkról! Figyelmetlenül vagy fe­ lelőtlenül számot vetni — s ennek megfelelően cseleked­ ni utána. Figyelmetlenül vagy felelőtlenül: mert mozga­ tórugóiig fel nem bontottuk a hibásan mozgó szerkeze­ tet, ismereteink hézagairól tudván sem merészkedtünk a józan áttekinthetés magasába, másokéval meg nem ter­ mékenyítettük magunk korlátozottnak vallott tapaszta­ lását. Figyelem a demográfiai helyzetünk történetével, a gyermekszaporulat összesített helyzetképével és az ural­ kodó tendnciákkal tisztában levők utóbbi időben meg­ szaporodott, veszélyre figyelmeztető szavait — s félek: a félreértés ilyen lehetősége fenyegeti társadalmunk egye- deinek számottevő részét. S olykor-olykor magamat sem határolhatom el ettől a sokaságtól. Mire is gondolok hát? Hiszem, tudom, maradéktalanul elfogadom azok iga­ zát, akik felelős cselekvést sürgető központi problémát látnak a gyermekkérdésben. Nincs is más lehetősége annak, aki következetesen szembesülni kíván az egyér­ telmű valósággal. De mert Magyarország lakóinak töre­ dékét sorolhatom csak a „dolgok tudói” közé, azokra a milliókra hivatkozom, akiknek a gyermekkérdés megol­ dását „realizálniuk” kellene — csakhogy talán tévésen ítélkeznek ebbéli állapotainkról. Ha az ilyen optikával szemlélem például a negyvenezer lelket számláló várost, ahol élek ,úton-útfélen megállapodom magammal: sok �a gyerek. Sok lehet, legalábbis nem aggasztóan kevés teltek az óvodák, zsúfoltak a játszóterek; ismerőseim kö­ rében egyre gyakoribb örömhír a harmadik gyerek érke­ zése; mind többször találkozom házasságuk kezdetén állókkal, akik az ,,egykénél" többet terveznek: életszín­ vonalunk jó, egyre javul, nem lehet hát baj a gyermektelenségből. VII. évfolyam 3. szám Ezt mutatja a felszín. S akik csak ezt a felszínt tapo­ gatják végig napról-napra, nemigen ásnak mélyebbre — legfeljebb ha érintőlegesen vetődik fel bennük hét-nyolc gyermekes nagyszüleik példája. Meg hogy mit jelent biz­ tosító, örömhozó utódok nélkül átlépni a hatodik X-en túlra. De ez a futó szembesülés sosem tágul nemzeti­ társadalmi keretekig, nem szüli meg a gyermekszapo­ rulat növekedését. VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Népesedési helyzetünk problémáinak megoldása út­ ban van - nem is első lépéseinél tart már. S ha megért­ jük a dolgok megnyugtató elrendezésének állapotát, az semmiképpen sem lesz csak és kizárólag törvények, ren­ deletek, intézkedések eredménye. Záloga lesz annak a minél többekben tudatosuló felelősség is: közös érde­ keink szerint áttekinteni, ítélkezni és cselekedni — ,,gyerrekügyben" is. MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE Kassai-Végh Miklós tartalom Kovács Ferenc: Demográfiai robbanás és ala­ csony népszaporulat 5 K. Bacskó Piroska: Válságban van-e a mai család? 7 Avar Pál: Egyenjogúság? 8 Szalánczay György: Értelmiség a közéletben — vidéken 3 10 Molnár Gál Péter: Kell-e színház Salgótarjánnak? 11 Barna Tibor: Színházi város vagyunk? 13 Korill Ferenc: A Petőfi '73 és ifjúságunk SZÉPIRODALOM 15 15 17 18 20 20 20 22 Tamás István: Petőfi, Dózsa Kádár Péter: Emberek között Jobbágy Károly: Őszi utazás (részlet) Bartha László: Tükrös Solymos Ida: Estély a kultursznobnál Csanády János: Egy másik éhség Nap Fábián: Ha Max üzen Varga Rudolf: Helyzetkép HAGYOMÁNY IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő: Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivatalokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 4863 NyV Balassagyarmat 2000 db Fv.: Kelemen Gábor 23 24 25 27 Kapros Márta: A népi kultúra emlékei Gerő László: A nógrádi várak Hann Ferenc: A gácsi patikus Szigethy Gábor: Szerepálom KÖRKÉP 29 3. salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Pál József) 30 A munkásosztály a paradicsomba megy (Csongrády Béla) 31 Andrej Rubljov (K. F.) 32 Szekulity Péter: Hány nap a világ? (Lakos György) 32 Interjúk a munkásegységről (H. Hámori Anna) 33 Útikönyv a születő Budapestről (Schneider Miklós) * VITA 34 ,,Magának él-e a falusi értelmiség?” (Kicsiny Miklós) Címoldalon: Tar Ferenc Tereferélők c. szobra (részlet) a 11, 12, 19, 28, 30 oldal reprodukciói válogatás a III. Tavaszi Tárlat anyagából Foto: Veres Mihály �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Kovács Ferenc Demográfiai robbanás és alacsony népszaporulat Napjainkban egyre gyakoribbá válik a népesedési kérdések vizsgálata. Olvashatunk túlnépesedésről és szenvedélyesen vitatkozhatunk a népesedés pangásáról: — nem nére is — Ha ilyen ütemben gyarapodik az emberiség, maholnap lesz bolygónkon hely. 650 év múlva a Föld egész felszí­ számítva — beleértve a tengerek és szárazföldek felszínét 10 fő jutna minden négyzetméterre. — Ahhoz, hogy egy emberöltő múlva ne csökkenjék hazánk lélekszáma, az kellene, hogy 1000 édesanya közül 16 szüljön egészséges gyermeket. Ahhoz pedig, hogy egy emberöltő múlva szaporodjék a nemzet, az kellene, hogy minden 1000 lakosra 17 újszülött jusson. A mai arány 1000 a 14,7-hez . . . * A két megállapítás az első pillanatra mintha ellentétben állna egymással. A valóságban azonban a Föld lakossága ténylegesen rob­ banásszerűen növekedik. Az évi szaporulat 2 %. Felületesen szemlélve ez nem tűnik soknak, de egy tucat embernek (12) ilyen növekedés mellett még egy évszázad sem kellene ahhoz, hogy elérje Földünk jelenlegi népességét. S ez a szám ma már túl van a 3,5 milliárdon. 1980-ra pedig a 4 milliárdot is túlhaladja az emberiség létszáma. A problémát különösen súlyossá az teszi, hogy az évi 2 %-os növekedés is egyenetlenül oszlik meg Földünkön. A gazdasá­ gilag fejlett kapitalista és szocialista országokban ez az arány jóval kisebb. Sokan éppen az alacsony népesedés tényével küszködnek, ugyanakkor a fejlődő országokban, ahol egyéb­ ként is problematikus a lakosság ellátása, az arány magasabb (Köztudott, hogy fejlődő országoknak a gazdasági fejlődésben elmaradt latin-amerikai, dél-ázsiai, afrikai országokat nevez­ zük.) A népesség robbanásszerű szaporodásának forrása tehát a fejlődő országok túlnépesedése. A fejlődő országok általános gazdasági fejlődésének legfőbb akadálya a népességnövekedés döbbenetes üteme. A legtöbb fejlődő ország demográfiailag annyira szalad, hogy éppen ezért gazdaságilag kénytelen egyhelyben topogni. A termelés egyébként sem tudja foglalkoztatni a felesleges munkáskeze­ ket. A túlnépesedés a termelőerők fékjévé válik. Nem lehet az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységét megfele­ lőképpen fokozni, mert a korszerűbb technika munkaerőt tesz feleslegessé. A magas szaporulat a tőkehiányt is súlyosbítja. A közvetlen létfenntartási szükségleteken felül csak igen kevés marad be­ ruházásokra. Az aktív népességnek igen sok gyermeket kell eltartania. Ez az amúgyis nagyszámú lakosság évről-évre sok millió éhes szájjal gyarapodik és közömbösíti a magasabb életszínvonalra irányuló nemzeti erőfeszítések jó részét. Latin-Amerikában a második világháború végétől 1970-ig évi 2,65 %rkal nőtt a mezőgazdasági termelés, de a népes­ ségnövekedés évi 2,8 % volt. Afrikában 1952 és 1965 között évi 2,2 %-kal növekedett az élelmiszertermelés, de a népesség 2,6 %-os évi növekedést produkált. Tehát a termelésnövekedés nem fedezi a népességnövekedést. Az egy főre jutó termelés csökken. A fejlődő országok elmaradottsága éppen ezért fo­ kozódik. A második világháború előtt elmaradottságuk még csak 8-szoros volt a fejlett országok mögött. Ez az arány ma 12-szeres és 2000-ben a jelenlegi tendenciák mellett 18-szorossá válik. Ha földünk lakosságának egészét nézzük, 5 ember közül 4 éhezik vagy nem kap elegendő táplálékot. A fennmaradó 20 % Észak-Amerika, Európa és a Szovjetunió területére esik. Nyilvánvaló, hogy az éhség elleni harc és a fejlődő országok magas szaporulata olykor közömbösítik egymást. De honnan ered ez a rendkívül magas természetes szapo­ rodási arány? És miért csak a fejlődő országokat jellemzi? A természetes szaporodást a születések és a halálozások különbsége adja. A születések száma nem emelkedett ezekben az országokban. A halálozások aránya csökkent robbanás ­ szerűen. A civilizált ember elsősorban saját magát védi, amikor a járványok kialakulását gócukban megakadályozza. A járvá­ nyokat sikerült kiirtani. Az antibiotikumok tömeges felhaszná­ lása, a BCG oltás elterjesztése, a DDT-permetezések, a kép­ zett bábák alkalmazása, az orvosegészségügyi szervezet gya­ rapodása erősen tompítja a korábban krónikusan pusztító be­ tegségek erejét (vérbaj, gümőkór, malária, lepra, trachoma . . .). A fejlett országok a DDT-permetezést már évek óta betil­ tották, de a fejlődő országok zömében még áldást jelent al­ kalmazása, mert a trópusi rovarok ellen a leghatásosabb szer. Tehát a nagy szaporulatot nem a születések növekedése, hanem a halálozások csökkenése eredményezi. Európa orszá­ gai is voltak hasonló helyzetben. Elsőnek Angliában jelent­ keztek a túlnépesedés problémái. Az 1750 és 1880 közötti éve­ ket magas szaporulat jellemezte. Persze a megoldás itt egy­ szerűbb volt. A fölösleges népesség kivándorolt Amerikába. Európa többi országa késve, de követte Anglia példáját. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeinek a kivándorlás nem je­ lenthet megoldást — a legfejletteb országok nem is fogadnak ázsiai, afrikai bevándorlókat. Az európai országokban a születések számának csökkenése hozta meg a megoldást. Az ipari fejlődés, az életszínvonal emel­ kedése a természetes szaporodás csökkenését eredményezte. Általánossá vált a családtervezés. A fejlődő országok is komoly erőfeszítéseket tesznek a csa­ ládtervezés elterjesztésében. A legnagyobb erőfeszítések épp a legsúlyosabb problémák­ kal küzdő Indiában történtek és történnek ma is. India évi szaporulata több, mint hazánk lakossága. India a független­ ség kivívása óta (1947) tisztában van a népességnövekedés problémáival. Egyik eszköznek a fogamzásgátlás alkalmazá­ sát tekintették. Az Ogino-Knaus módszer elterjesztése mellett döntöttek. Ez nem ellenkezett India hagyományaival, szokásaival, anyagi kiadásokkal nem járt. De Indiában igen magas az analfabéták aránya. A falusi nők 7,5 %-a tud írni-olvasni, és a lakosság 82 %-a falusi. Tehát a nők többsége nem rendelkezik számfogalommal sem. Éppen ezért problémát jelentett a menstruációs ciklus helyes nyilvántartása, kiszámítása. Egy színes gyöngyszemekből álló nyakláncot szerkesztettek: narancs színnel jelölték a menstru­ áció napjait, pirossal a termékeny napokat és zölddel a bizton­ ságos napokat, amikor a nemi kapcsolatok nem járnak megtermékenyüléssel. Minden asszonynak az egyéni ciklus alapján fűzték fel a gyöngyöket. A problémák néhány hónap múlva már jelentkez­ tek: az éjszaka sötétjében nem lehetett látni a gyöngyök szí­ 3 �nét. Ezen is segítettek: szögletes és gömbölyű gyöngyöket al­ kalmaztak és a gyöngyszemeket csak egy irányban lehetett tologatni. Ez sem hozott megoldást. Voltak, akik elfelejtették tovább tolni a gyöngyöket. Mások nem viselték a láncot, mert nem akarták, hogy az egész falu tudja, a családban születés­ szabályozás folyik. Voltak, akik bűvös amulettként kezelték elegendő csak viselni és nem esnek teherbe. Tíz évet vacakoltak el ezzel a módszerrel. Semmi eredményt nem értek el. Különben is vannak a módszernek biológiai hiá­ nyosságai: a ciklus időről időre változik, az aritmikus nők töb­ bet szülnének. Megpróbálták a pesszárium elterjesztését is. De a falusi asszonyok nem mentek el a klinikára a védőszert felszereltet­ ni. Bizonyos ismeretek is szükségesek lennének az emberi test felépítéséről, működéséről, a fajfenntartásról. A zselén lévő utasítást nem tudják elolvasni. A költséges tablettákat elfe­ lejtik beszedni. Stabil és végleges megoldásnak egyedül a sterilizáció bi­ zonyult. 1957-től 1969-ig 4 millióan steriIizáltatták magukat önkéntesen. 7-8 dollár vagy újabban egy táskarádió és 3—6 nap fizetett szabadság a jutalma annak, aki sterilizációra je­ lentkezik. A jelentkezők száma alacsony. Az átlagos hindu fiúgyermeket akar. A többségnek nincs társadalombiztosítása. Az öreg szülőket a kereső fiúk tartják el. A lányoktól, nőktől nem tartják illendőnek anyagi segítséget elfogadni. Könnyebb rávenni családtervezésre azt a házaspárt, ahol már van 3 fiúgyermek. Ahol 4 leány van, tovább próbálkoznak. India a családtervezésre sok pénzt költ. Irodákat, országos hálózatot építettek ki. Házaspáronként évi 3,5 dollárt fordí­ tanak családtervezésre. A rádióállomások naponta sugároznak műsort, a mozik, újságok rendszeresen foglalkoznak a témával. Ingyen osztanak ki fogamzásgátló szereket. Számottevő eredményt ezideig mégsem sikerült elérni. Az életszínvonalat kellene jelentősen emelniök. Ha megkós­ tolják az emberek a jobb életet, ragaszkodnak hozzá és ke­ vesebb gyermeket hoznak világra. Ugyanakkor az alacsony életszínvonalat nem lehet a születési arányszám csökkenése nélkül emelni. Nem egyszerű ebből a körből kilépni. India példáját elemeztük, de a többi fejlődő országban is hasonló problémák vannak, csak mindegyikük még fel sem mérte helyzetét és a megoldáson sem kísérletezik. A pápa „Humanae vitae” kezdetű enciklikája, amely a ka­ tolikus házaspároknak csak az Ogino-Knaus módszert enge­ délyezi - nem véletlenül talált ellenállásra épp a latin-ame­ rikai püspökök körében. * Tehát a demográfiai robbanás a fejlődő országok igen ma­ gas születési arányának következménye. A születési arány ezek­ ben az országokban 40 % körül mozog. A gazdaságilag fejlett országokban a demográfiai problé­ mák éppen ellenkező előjellel jelentkeznek. Itt az alacsony születési arányszám a jellemző. Az NSZK-ban 13,3, az NDKban 13,9, Svédországban 13,6, Magyarországon 14,6, Belgium­ ban 14.7, Ausztriában 15,1, Csehszolvákiában 15,4,... Szov­ jetunióban 17,4, USA-ban 18,2, Japánban 18,9 ezrelék volt az élveszületési arány 1970-ben. Az alacsony születési arányt hajlamosak vagyunk magyar sajátosságként feltüntetni. Akadnak, akik etikai problémát csinálnak a jelenségből, mások a nemzet pusztulásáról be­ szélnek. A leghevesebb vita néhány éve a Nők Lapja hasáb­ jain folyt. A vita azóta könyv alakban is megjelent (Fekete Gyula: Éljünk magunknak? Bp. 1972) s ez újabb hullámokat indított a vitának. A népesedés alacsony foka nem speciális magyar jelenség, uqyancsak nem kifejezetten magyar sajátosság a születése növekedésének ösztönzése. Franciaországban már a háború előtt igen határozott gaz­ dasági ösztönző eszközöket alkalmaztak, s ezzel, ha magas szaporulatot nem is értek el, de a népesség csökkenésének 4 tendenciáját sikerült megállítaniok. Jelenleg Franciaországban a 16,7 %-os szinten sikerült stabilizálni a születések arány­ számát. A legtöbb európai ország ma szintén alkalmaz valamilyen ösztönzési módszert. A módszerek között tekintélyes helye van a gazdasági ösz­ tönzőknek. A szocialista országok — így Magyarország is — ki­ emelkednek e téren. A fizetett szülési szabadság, a havi vagy egyszeri gyermekgondozási segély, a nem dolgozó, de gyer­ mekeket nevelő anyák támogatása, a gyermekes családok tá­ mogatása, a lakáshelyzet javítása — azon túl, hogy humánus intézkedések — a szaporulásra is ösztönöznek. Vannak jogi eszközök is. Ezek között tekintélyes helye van a tiltó jellegű intézkedéseknek. Az óvszerek hirdetésének, ter­ melésének, forgalmazásának betiltása. A művi vetélések betil­ tása vagy határozott korlátozása. Romániában például ezek az eszközök dominálnak. Nem véletlen, hogy a leghátrányo­ sabb eredményeket éppen ők érték el. Korábban hazánkban is voltak hasonló intézkedések, de már ezeket az adminisztratív jogi tiltásokat nem alkalmazzuk. Ennek következményei elég súlyos problémákat okoztak első­ sorban az iskoláztatásban, a gyermek intézményekben. Az 1954ben született nemzedék majdnem duplája az 1962. évinek. Az eszközök harmadik csoportját a propagandamunka al­ kotja. A legtöbb szocialista országban célul tűzték ki a második a harmadik gyermek megszületésének ösztönzését. Magyarországon legalább a népesség reprodukcióját sze­ retnénk biztosítani. Az elmúlt másfél évtized nálunk a jövedelmek szolid, de fo­ kozatos emelkedését hozta, ugyanakkor a fogyasztási lehető­ ségek ugrásszerűen bővültek (gépkocsi, magánlakás, külföldi utazás, víkendtelek. . .). Vannak kifejezetten fogyasztásra orientált házaspárok is, akik a családcentrikus szemlélet he­ lyébe a presztizst, az anyagi sikert állítják. A család funkciója is változott, szűkült, kohéziója csökkent. A nagylétszámú családok életszínvonala alacsonyabb. Ma a családok létszámát jobban determinálja és differenciálja a demográfiai összetétel, mint a keresők bérszínvonala. Nem mindegy, hogy egy családban mennyi gyermeket kell eltartani. Jövedelemelosztásunk figyelembe veszi ezt a jelenséget, s a távlati terveiben fokozottan bővül a nagyobb gyermeklétszámú családok anyagi támogatásának volumene és köre. A gyer­ mekruházati ellátás szabályozása, a sokgyermekes családok kedvezőbb lakásépítési, lakásjuttatási lehetősége — amelyek legújabb intézkedéseink közé tartoznak — ugyancsak ezt a kört bővíti. A demográfiai problémák megoldása igen bonyolult és ne­ héz a fejlődő országokban is, és a fejlett országok sem tudnak egyedül üdvözítő eszközöket találni. A népesedés kérdése a két térségben más-más előjellel je­ lentkezik, de a megoldási módok sokrétűen komplex összefo­ nódása azonos. Egyik helyen sem szabad elszakítani a gaz­ dasági fejlesztést a népesség szabályozásától. Minden or­ szágnak figyelembe kell venni sajátos nemzeti körülményeit, gazdasági erejét és szellemi hagyományait egyaránt. S az eredmény így is csak hosszabb távon jelentkezik. Találkozunk napjainkban neomalthusiánusokkal is. Malthus tanításának tudománytalan és reakciós voltát már a múlt szá­ zadban bizonyították. * Engels 85 évvel ezelőtt írta a következő sorokat: „Persze absztrakt fennáll a lehetősége annak, hogy az em­ berek száma olyan nagy lesz, hogy szaporodásuk elé korláto­ kat kell állítani. Ha azonban a kommunista társadalom valamikor szüksé­ gesnek látja majd éppen úgy szabályozni az emberek termelé­ sét, mint ahogy a dolgok termelését már szabályozta, akkor éppen ez a társadalom és csakis ez lesz az, amelyik ezt ne­ hézség nélkül véghezviszi . . ." �K. Bacskó Piroska Válságban van-e a mai család ? A család hosszú történeti fejlődés eredményeként alakult ki. A társadalom evoluciójával szakadatlanul fejlődött és a társadalomnak gyökeres átalakulásaikor alapvetően megvál­ toztatta formáját. A monogám család, amely a a magántulaj­ don talaján jött létre, a civilizált társadalmak története során jelentős funkcióváltozáson ment át, például eredetileg termelő majd később mindinkább fogyasztó mikro-egységgé vált. A magántulajdon fontos szerepe a házasságkötésben kezdetben leplezetlenül jelent meg, így a birtokos osztályok családalapí­ tását általában rögzítő, szabályozó házassági szerződés kez­ detben elsősorban gazdasági jellegű magánjogi ügylet. A polgári felvilágosodást követően ezeknek a szempontoknak nyílt megjelenését eltakarta az érzelmekre, a családi boldog­ ságra való hivatkozás. A kapitalizmus azonban, miután az egész társadalom a magántulajdon jegyében és védelmében funkcionál, nem tudta kiküszöbölni a birtokos osztályokhoz tartozók házasságából az anyagi szempontok jelentőségét. Az emberiség számára első ízben a szocializmus keretei kö­ zött nyílt lehetőség arra, hogy a házasságkötésben döntő sze­ repe az érzelmeknek legyen. Ez addig, amíg fennáll a társa­ dalmi egyenlőtlenség, nem jelenti az anyagi szempontok teljes eltűnését. Ehhez még igen hosszú időnek kell eltelnie, egy új társadalomnak kell felépülnie. Az anyagi tényezők szerepe a családban maradéktalanul valószínűleg csak a kommunizmus­ ban szűnik meg. Vajon beszélhetünk-e a fejlődés jelenlegi szakaszában a család pozitív irányú átalakulásáról és megújulásáról? Ismeretes, hogy a válások száma évről-évre növekszik és Magyaror­ szág az „előkelő” második helyet foglalja el az USA után. A válások mennyiségének összehasonlításakor különös gond­ dal kell eljárni, mert nemcsak egyes országok között van lé­ nyeges eltérés a jogrendszerekben és a bírói gyakorlatban, hanem országon belül is változhatnak a jogszabályok. Hazánk­ ban 1870. és 1880. között ezer lakosra még csak 0,7 válás jutott, s az 1894. évi magyar házassági törvény megalkotása után még kevesebb lett. A századfordulótól erőteljes növeke­ désnek indult, mivel a házasságfelbontással kapcsolatos joggyakorlat megenyhült. 1910—11 között ezer lakosra már 0,4 válás jutott. Az első világháború alatt 0,1-re csökkent, majd újabb lendületet nyert. A felszabadulás után a válások száma messze meghaladta az első világháború utáni éveket. Ez an­ nak következménye, hogy 1945-ben megalkotott kormányren­ delet a bontást megkönnyítette. Az új családjogi törvény ismét átmeneti visszaesésével járt. 1955-től az emelkedés folyamatos és különösen kiemelkedik az 1969. év, az eddigi legnagyobb eredményével, amikor az ezer lakosra jutó válások száma 2,2 (A rendkívül magas szám az ellenforradalmi eseményekkel, majd a disszidálások során felbomlott házasságok utólagos jogi rendezésével magyarázható.) Vajon e válási statisztika nem azt bizonyítja-e, hogy az ép­ penséggel felbomló kisközösség, a család válságban van? Úgy véljük, helytelen lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből a néhány számból. A tény azonban tény marad. Ezer házasságra tíz válás jut. Ez azt a benyomást kelti, hogy válságban van a család. Heller Ágnes ennek alapján ír arról, hogy „Ma a magántulajdonon alapuló monogám házasság felbomlásának korszakában élünk. Igaz anélkül, hogy ez az intézményváltozás jogilag megfelelő mértékben kifejlődött volna . . . De miután a gyermekek neve­ lése a mi korunkban elsősorban családi ügy, tehát a régi monogámiára van alapozva, a monogámia e felbomlási fo­ lyamata gyermektragédiák sorozatához vezet, és hozzájárul a gyermekbűnözések rendkívüli elszaporodásához. Ugyanakkor a normafelbomlás és kiüresedés jelenségeitől kísérve, ideigle­ nes erkölcsi visszaesést is kifejez. Remélhető azonban, hogy a válságból majd tisztultabb emberi viszonyok születnek.” Az idézett megállapítással kapcsolatban fel lehet tenni a kérdést: milyen állapothoz, vagy milyen normához viszonyít a szerző, amikor ideiglenes erkölcsi visszaesést, kiüresedést a gyermekbűnözés rendkívüli elszaporodását említi? Az Engels által tárgyalt monogám családhoz mérve, amely a kizsákmányoló társadalomban bontakozott ki, a szocialista társadalomban élő monogám család gazdaságilag és érzel­ mileg megalapozottabb közösség, amelyre nem jellemző álta­ lában véve a bomlás, az erkölcsi visszaesés és a gyermektra­ gédiák elszaporodása. Ha azonban egy általunk már megformált ideális családhoz hasonlítjuk a jelenlegi állapotokat, akkor valóban súlyosnak kell megítélni a helyzetet. Ez az eljárás azonban nyilvánvalóan nem helyes. A család — mint intézmény — nem válságban, hanem átalakulóban van. Funkciói változhatnak, de mint dr. Csiki Ottó is mondja, a páros családnak még óriási tartalékai vannak. I.Sz. Kon. a család elhalását pedig puszta szóbeszéd­ nek tartja. A válást nem lehet mindig a családi forma bomlási jelé­ nek tekinteni. Esetenként a válás jogának biztosítása jelentős demokratikus vívmány. Olaszországban például néhány év­ vel ezelőtt egyetlen törvényesített válást sem lehetett kimu­ tatni. Nem mintha ott minden rendben lett volna a családdal, hanem mert az olasz törvények nem ismerték el a válás jogát. Méltán nevezte Fenoltea a felbonthatatlan polgári házassá­ got jogi szörnyszülöttnek, a konkordátum szerinti házasságot pedig a legzavaróbb házassági törvénynek. A válás kifejezi az emberek társadalmi viszonyaiban bekö­ vetkezett feszültségeket, ezek kisugárzását a családra. A csa­ lád az a különleges és igen érzékeny mikroközösség, melyen a társadalom összes ellentmondásai átszűrődnek. „Aligha le­ het elképzelni azt - legalábbis tömegméretekben érvényesülő társadalmi jelenségként nem -, hogy a társadalmi előítéle­ tektől, a legkülönfélébb presztízsszempontoktól, a végsőkig vitt szerepjátszástól megkínzott ember a családjában elnyeri «érzelmi egyensúlyát». Legtöbbször ennek éppen az ellenke­ zője történik: a «külvilág» a család küszöbét is átlépi, és így vagy úgy, de megmérgezi a családi viszonyokat” — írja He­ gedűs András A család tervezéséről és jövőjéről című tanul­ mányában. Társadalmunk a külső világ humanizálására törekszik. A szocializmus azonban ugyancsak nem mentes az ellentmondá­ soktól, az egymással szembenálló érdekektől, a társadalmi és a pillanatnyi egyéni érdek konfliktusától. Ezért az alapjaiban helyes célkitűzések sok-sok ellentmondás közepette közelít­ hetők csak meg. Mindez szükségszerűen rányomja bélyegét a családra is, s adott esetekben ezek szétbomlására vezet. A válás alapjában véve negatív megoldás. Mindenképpen el kell kerülni, ha Iehet, de ha nem lehet, még mindig több előnyei jár a kényszerű együttélésnél. Ha azt állítjuk, hogy a gazdasági érdektől mentes szerelmi házasság és a kölcsönös megértés alapján nyugvó család az erkölcsös, akkor a házas­ ság, amelyben a szerelem már nincs jelen, szükségképpen er­ kölcstelen. És nincs törvény, nincs racionális érv, amellyel az elmúlt érzelmeket fel tudnánk támasztani. A válás kimondása a családok többségének életében két­ ségkívül sok káros következménnyel jár. Figyelembe kell azon­ ban venni azt is, hogy a válás nem más, mint a valóságban már végbement folyamat utólagos szentesítése a törvény ál­ tal. Ezért azt a feladatot kell célul kitűzni, hogy ezekben a valóságos folyamatokban kutassuk fel azokat a tényezőket, melyek a válás tendenciáját hordják magukon, és azokat ame­ lyek a házassági kohézió irányába hatnak. Mindez hozzáse­ gíthet bennünket az események tudatos befolyásolásához, a pozitív tendenciák következetes erősítéséhez. A váláshoz, a házasság felbomlásához vezető okoknak csupán 1/10-e van meg a házasságkötés előtt. A bontásra vezető okok 9/10-e a házasság alatt jön létre. Mint dr. Lukács Tibor írja: „A házasság nem sorsszerű adottság, nem elrendeltetés, melynek tartalma eleve adott, hanem két ember kö­ zötti kapcsolat és mint ilyen, nem lehet tartalmában több, mint amivé teszik, mert a házasság nem lehet más, nem lehet nemesebb és értékesebb, mint az abban élők.” 5 �A házasság folyamán létrejött akok közül leggyakoribbak: az elhidegülés, a szexuális meg nem értés, az iszákosság, a durva bánásmód, egy harmadik személlyel szerelmi kapcsolat létesítése, az egyik házasfélnek az otthontól való gyakoribb távolmaradása. Ezek az okok összefonódnak és gyakran több együttes ok vezet a végleges bontásra. Á. G. Harcsev a család széthullásának okait keresve a leningrádi városi bíróságon lefolytatott válóperek anyagából ezret dolgozott fel. Ezen kívül speciálisan meghatározott prog­ ram alapján 52 férfival és 68 nővel készítettek interjút, akik válókeresetet nyújtottak be. A megkérdezettek majdnem mindegyike kijelentette, hogy szerelmi házasságot kötött. Csak a férfiak 10, a nők 7,5 szá­ zaléka kötött házasságot úgy, hogy nem szerette, vagy nem volt biztos abban, hogy szereti házastársát. A válófélben lévők életkora, akikkel a beszélgetést lefolytat­ ták, a következő volt: 18 éves v. fiatalabb nők férfiak 3,7 2,2 19-20 21-23 28 éves v. 24-27 idősebb 16,1 8,5 31,5 26,1 27,5 35, 21,2 28,1 A család széthullásának megfigyelhető egy másik formája, melynél a házasfelek a valójában felbomlott házasságukat jogilag fenntartják. Szociológiai felmérések bizonyítják azt, hogy a ténylegesen elváltak száma jóval nagyobb a jogilag elváltak számánál. Ez az inkongurencia Lőcsei Pál szerint társadalmi jelenség. A vizsgálatok arra a meglepő eredményre vezettek, hogy a jogilag felbomlott házasságokhoz viszonyítva a ténylegesen felbomlott házasságok száma másfélszer nagyobb. A további elemzések azt is kimutatták, hogy ebben az inkongurenciában élő népesség összetétele heterogén. Többségében alkalmazás­ ban álló fizikai dolgozó, jelentős kisebbsége pedig alkalmazásban álló szellemi dolgozó. Ezen kívül az inkonguren­ ciában élők ötven százaléka útban van helyzetének jogi ren­ dezése felé, de a másik 50 százaléka tartós vagy végleges inkongurenciára rendezkedett be. Ennek egyik oka abban kere­ sendő, hogy a lakások száma rendkívül kevés és azok akik házasságukat ténylegesen felbontották, kénytelenek továbbra is együtt élni, mert nem tudnak külön költözni, s a lakás sem választható le. Így a házasság jogi formája nem fedi tényle­ ges családi állapotukat. Lőcsei Pálnak az a véleménye, hogy az ilyen állapot részben közömbösséget jelenthet a családjogi viszonyok iránt, de je­ lenthet ellenállást is a tradicionális házasságetikai normák­ kal szemben. Az inkongurencia-vizsgálat csak a felbomlott házasságúakra vonatkozott. Lőcsei Pál felveti a problémát, hogy helyes lenne ezt a vizsgálatot kiterjeszteni a nőtlenek, hajadonok, özvegyek, sőt a jogilag házasok csoportjára is, ezzel sok értékes tapasz­ talatot nyerhetnénk a férfiak és a nők közötti kapcsolatok tar­ talmának alakulásáról. Ha a válások számához hozzáadjuk az inkongurenciában élők számát, a statisztikák által közölt elég magas számadat csak növekszik. Ez újabb figyelmeztetés arra, hogy a társada­ lom az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítson a családvédelemre, s a megelőzés helyes módszerét széles körben al­ kalmazza. A válási arány a 21-27 éveseknél, tehát az aktív korban élőknél a legnagyobb. Ugyanilyen módon megvizsgálták azt is, hogy milyen szere­ pet játszik a válásban a házastársak eltérő életkora, vagy az, hogy azonos vagy különböző speciális csoporthoz tartoznak. Az adatok azt is bizonyították, hogy az életkori eltérések a válófélben lévő házastársaknál nem lépik túl a normális ha­ tárt. Általában csak annyi az eltérés közöttük, amennyi a jól­ szervezett családokra is jellemző. Hasonló eredményre jutottak a szociális csoporthoz való tartozás elemzésénél. A válófélben levők többsége azonos szociális csoporthoz tartozott, műveltségi szintjükben tehát nem lehetett lényeges eltérés. Ezért kiegészítő adatokat gyűj­ * töttek annak megállapítására, mivel magyarázható mégis a A család válságának, a válásoknak csupán néhány vetületét válások magas száma? Ebből a vizsgálatból arra következte­ tésre jutottak, hogy a házasság széthullásának legfontosabb és problémáját vettük szemügyre. Az itt tárgyaltakból kitűnhet, tényezője a férj és feleség eleve rosszul kialakított, vagy meg­ hogy még sok házasság nem tudja betölteni feladatát és romlott emberi kapcsolatában keresendő. A széthulló családok ezért válással végződik. Ha nem is mindig kerül sor a végső többségében a férj nem segített eleget a feleségének, nem lépésre, sok családban élnek az emberek egymás mellett kö­ jártak közösen szórakozni, tehát társaságuk külön-külön cso­ zömbösen, formálisan, ahelyett, hogy egymásért élnének. Nem kivétel még a családtagok önzése, felelőtlensége, eset­ portot képezett. Érdeklődésük, gondolatviláguk tehát foko­ leg durvasága sem. zatosan távolodott egymástól. Az összkép azonban nem ilyen sötét. A szocializmus építése Ennek a helyzetnek a kialakulásában maguk a házasok is során fokozatosan humanizálódnak az emberi viszonyok, gaz­ vétkesek voltak, mert sok-sok alkalom kínálkozott, hogy vál­ dagodik az emberek szellemi arculata, megnövekszik a köl­ toztassanak a helyzeten, de ehhez tudatos cselekvésre lett csönös érzelmekre való igényük, növekszik felelősségtudatuk volna szükség, arra, hogy mindketten felelősséget érezzenek és erkölcsi érzésük. Mindez a családra is hatást gyakorol és egymásért. Ha nincs ilyen tudatos törekvés, felbomlik a házas­ ennek következtében az egy tisztultabb, emberibb mikrokö­ ság. Ebben a szituációban viszont két lehetőség kínálkozik. Az zösség irányába halad. egyik az, hogy jogilag felbontják a házasságot és mindketten Ezen túl a gyakorlati életben, épp e tendenciák kibontako­ megpróbálnak új életet kezdeni. Ezt bizonyítja az a tény is, zása következtében, különösen a nagyjából hasonló képzett­ hogy a bíróság elé rendszerint már csak azok az esetek kerül­ séggel, szellemi igénnyel biró fiatalok házasságával a csa­ nek, ahol a házasság súlyos válságban van. Családjogi tör­ ládok többsége mindinkább érzelmi közösséggé válik, amely vényünk nem ismer törvényes bontó okot, de védi és szilárdítja biztosítja tagjainak a kiegyensúlyozott életet a munkához, a a házasság és a család intézményét. A felbonthatatlan jogi szórakozáshoz és pihenéshez, a gyermek gondozásához és házasság fogalmát azonban ellentmondásosnak tartja, tehát neveléséhez szükséges feltételeket, és az idős szülők eltartásá­ a véglegesen elromlott házasság felbontását megengedi. Ezért ról, érzelmi támogatásáról is képes gondoskodni. az elutasító ítéletek száma igen alacsony. A családok egy részénél mutatkozó válságjelek valóban lé­ Másrészt a szocialista társadalom és egész jogrendszere teznek, de ezek nem magát a házasság intézményét fenyegetik, arra törekszik, hogy a családot védje, fejlessze, és lehetőség hanem régi, hagyományos formáit, és bennük csupán a múlt­ szerint kiküszöbölje a válásra vezető tényezőket. A Legfelsőbb beli viszonyokkal terhes egyes házasságok életképtelensége Bíróság 3. számú irányelve, - melyet dr. Lukács Tibor Szere­ jut kifejezésre. A házasságnak — mint sajátos intézménynek lem, házasság, család című munkájában idéz — ezeket a gon­ - óriási tartalékai vannak. A család intézménye még nagyon dokat a következőképpen fogalmazta meg: hosszú ideig fejlődhet ezen a formán belül. Ez a fejlődés a ,,A szocialista erkölcsi felfogás szerint a házasság a szabad személyiség gazdagodásával, érzelmi világának színesedésé­ és egyenlő jogi férfinak és nőnek kölcsönös vonzalomra ala­ vel jár. Nélkülözhetetlen eleme a gyöngédség, a megértés és pított, a családi kapcsolatok alapját alkotó jogilag szabályo­ felelősségtudat. A család, melyet a nagy társadalmi átalaku­ zott közössége. A szocializmus építésének előrehaladásával lások folyamatában sok különböző - néha ellentétes - hatás a család és a házasság mindinkább szocialista jellegűvé válik. és, túljut e válságosnak tartott korszakán, és megszabadulva E fejlődéshez erkölcsi és jogrendszerünk messzemenő segít­ mindazoktól a visszáságoktól, melyeket az osztálytársadalmak séget nyújt. . ." raktak rá, nem lesz más, mint őszinte és intim emberi viszony. 6 �avar pál Egyenjogúság ? A múlt század vége felé kibontakozó feminista mozgalom, a mozgalomban rejtező, valamint az ellene gyülekező indulatok elsőizben különös, bár nem ritka módon egy irodalmi alkotás, egy színpadi mű előadása és „botrányos" si­ kere kapcsán ütköztek össze. Mint ahogy min­ den revolució megkölti a maga Marseillaise-ét vagy Nemzeti Dal-át, hasonlóképpen született Ibsen Nóra című drámája is, s fejezte ki a férfi-zsarnokság alól magát erővel is kiszabadító szoknyás ember forradalmi igazságát. A despotaférjét elhagyó, természetes családi kötelékeit is elszakítani képes, elszánt heroina mögött a Ba­ baotthon ajtajának becsapódása úgy rezzentette meg a kortársi dobhártyákat, mintha az egy hosszan érlelődő forradalom első puskalövése lett volna. S talán az is volt. Talán, mondom kissé bizonytalanul, minekután ez a „forradalom" oly bonyolultan, annyi ellent­ mondás között fejlődött, s még korántsem te­ kinthető lezártnak, befejezettnek ma sem. Hiszen csak nálunk, a mi társadalmi rendszerünkben is — amely tagadhatatlanul a legkövetkezete­ sebben igyekezett a valóságban is érvényt sze­ rezni a nemek egyenjogúságának, — mennyi el­ lentmondás, objektív és szubjektív forrásokból származó nehézség akadályozza az egyenjogú­ ság gyakorlati megvalósulását. A dolgozó nőkre nehezedő második műszak terhe, a még min­ dig érvényesülő megkülönböztetések a bérezés­ ben, a gyermeket váró és kisgyermekes anyák közismert munkavállalási - és munkahelyi! nehézségei mind-mind olyan jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy még az egyenjogúság ér­ telmezésében sem jutottunk olyan következe­ tesen egységes álláspontra, amely lehetővé ten­ né a társadalmi gyakorlatban felmerülő prob­ lémák minden szempontból megnyugtató rende­ zését. Az egyenjogúság értelmezésénél mutatkozó tanácstalanság és bizonytalankodás ma első­ sorban a nők munkával kapcsolatos igénybe­ vételének és igénybevehetőségének módjával és mértékével összefüggésben jelentkezik, mégpedig több vonatkozásban is. Még koránt sincs tisz­ tázva, hogy melyek azok a foglalkozások, mun­ kakörök, ahol a munka eredményében, a telje­ sítményben, valamint a dolgozók testi-lelki ép­ ségének megóvásában figyelemmel kell lenni a nemek közötti biológiai és pszichológiai különb­ ségekre, — annál kevésbé, hiszen még a különb­ ségek valóban tudományos, részletekbe menő feltárása is kutatási feladatot jelent. S e kuta­ tásokra igazán nagy szükség lenne. Gondoljuk csak meg: az ötvenes évek elején traktorosnak vagy éppen bányamunkára jelentkezett nők egy részénél komoly egészségügyi problémák me­ rültek fel. Szervezetüket nem egy esetben súlyos károsodások érték. Az ok egyértelműnek látszott: a női szervezet bizonyos sajátosságainak, igény­ bevehetősége határainak figyelmen kívül hagyá­ sa. Mélyebben elemezve a kérdést azonban a válasz korántsem ennyire világos: nem tudjuk, hogy a tünetek, a panaszok oka egyes nők szervi érzékenységében rejlik-e, — hiszen voltak, akik nem betegedtek meg — vagy bizonyos idő után minden nőnél jelentkeztek volna. Persze, ez esetben a tapasztalatok elégségesek annak megállapításához, hogy a nagyon nehéz fizikai munkákra ne alkalmazzuk a nőket. Vannak azonban sokkal bonyolultabb kérdések is. Pél­ dául a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy az orvosi és a jogászi munka mindinkább „női foglalkozássá” válik — a nők részaránya növe­ kedik. Ez a növekedés azonban korántsem egyen­ letes. Míg pl. a medicina bizonyos ágaiban (a belgyógyászat, a szemészet, a gyermekgyógyá­ szat) valóban rohamosan növekszik a nők aránya, más területein (a sebészet, a szülészet-nőgyógyá­ szat) jóval csekélyebb a növekedés. A jogi pályán a bírói munkakörbe nyomultak be a nők, míg az ügyvédi munkaközösségek névtábláin női név még mindig csak elvétve szerepel. Mi en­ nek az oka: előítéletek, beidegződések, vagy va­ lóban fennálló nemi különbségek? E különbségek felmérésének hiányosságaiból, általában a nők munkával kapcsolatos túlter­ heléséből származó problémák különös hang­ súllyal jelentkeznek az ideggyógyász és a pszi­ chológus munkájában. S a felgyülemlő pszi­ chiátriai és pszichológiai tapasztalatok nem egy vonatkozásban fényt is derítenek a nemek újjáalakuló egyes „kényes" kérdéseire. Túlterhelés - felelősség Az alábbi eseteket sok száz közül választottuk ki. A válogatásnál azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy az esetek mindegyike leprezentáljon valamit abból a kérdés-szövevényből, amit a mi társadalmunkban jellegzetesen női problema­ tikának nevezünk. A történet (kóreset) ugyanakkor egyedi is: hoz­ zájuk hasonlóak ezrei, tízezrei mindmegannyi árnyalattal fordulnak elő az életben s térnek el — sokszor nagyon is — egymástól. Eltérnek mar abban is, hogy többségük so­ hasem fordul orvoshoz, különösen nem pszi­ chológushoz, s így történetüket nem őrzi kórrajz vagy pszichológiai dokumentáció. N. J.-né 38 éves, laboránsnő egy vegyi üzem laboratóriumában, ahol olyan bevizsgáló mun­ kát végeznek, amely robbanásveszélyes szerek előírásszerű keverési arányát ellenőrzi. N. J.-né feladata, hogy minden mérés után, speciális tisztítószerek segítségével kimossa a pipettákat és a lombikokat. A kimosásnak igencsak ala­ posnak és szakszerűnek kell lennie, mert az esetlegesen visszamaradt szennyező anyagok megzavarhatják az ellenőrző mérés pontosságát s ezáltal komoly balesetveszély forrásai lehet­ nek: nem várt vegyi reakciók, pl. öngyulladás, robbanás, stb. keletkezhetnek. A munkakör jellegéből következik, hogy N. J.nének a munkát az első mozzanattól az utolsóig összpontosított figyelemmel és a megfelelő ütem ben kellett végeznie. Ebben a sztressz-szituációban N. J.-né töké­ letesen helytállt, amíg azután egy napon úgy érezte: nem tud koncentrálni, képzelete únosúntalan elkalandozik, akaratlanul is el nem vég­ zett házimunkájára gondol. Egyre erősödik az a képzete, hogy olyan, mint egy gép, amely kora reggeltől késő estig robotol, mégsem vé­ gez el mindent, ami rá vár. Minden nap elma­ rad valamivel... És már kezdte gyűlölni labo­ ratóriumi munkáját, később munkatársait is, amiért „az ott végzett munkával nem lehet el­ maradni". Bezzeg a gyerekei ellátása, a főzés, a mosás és a takarítás nem olyan kötelesség, amelynek hiánytalan ellátását bárki is számonkérné egy dolgozó asszonytól! De a munkahely, a társadalom, az megköveteli a magáét... Ilyen s ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. A gondolatok nyomán azután sorra feltámadtak az indulatok is: hol gyűlölködött, hol pedig szorongott: rendszerint azért, hogy mi lesz, ha szórakozottságában valamit eltéveszt vagy olyan mulasztást követ el, amiből baj szár­ mazik. Félt az esetleges következményektől: a fegyelmi megdorgálástól, de talán még ennél is jobban a megszégyenüléstől. Szorongása hamarosan idegességgel, inger­ lékenységgel párosult, amire munkatársai — egy kivételével valamennyien nők — hasonló idegességgel és ingerültséggel reagáltak. Amikor panaszkodni próbált egyik-másik munkatársá­ nak, hogy egy idő óta folyton fáradt, éjszaka mégsem alszik jól, étvágya sincs, úgy eszik, mintha az ételt a háta mögé dobálná, sorra legyintettek: „ők is hasonlóképpen vannak, mert manapság minden asszony úgy él, mint N. J.-né, csak a munka meg a kötelesség; egyedül a fér­ fiaknak jó és a lányoknak, amíg férjhez nem mennek...” és így tovább. Egyik munkatársa gúnyorosan azt ajánlotta, hogy csalja meg a férjét; így lázadjon az asszonysors ellen és ne ideges panaszkodással. Akkor majd megnyug­ szik, mert lesz valami szép és jó is az életében, nemcsak a kötelesség. Egy másik kolléganője pedig éppen tisztességét vonta kétségbe, azt állítva, hogy biztosan van valakije, akivel csalja az urát és aki miatt nem ér rá elvégezni a munkáját. „Ha amiatt vagy ideges, mert rossz a lelkiismereted, akkor gyónd meg valakinek, papnak vagy orvosnak, de ne mirajtunk töltsd ki az idegességed!” — vágta neki oda a kollé­ ganő. N. J.-né érezte, hogy nem értik meg a mun­ katársnői, és már bánta, hogy beszélt nekik ma­ gáról, az állapotáról. Amikor pedig egyik nap behívatta a főnöke, akkor biztosan tudta, hogy nemcsak értetlenek voltak vele szemben, de még árulkodtak is ellene. Főnöke, a laboratórium vezetője nem volt túlságosan barátságos hozzá. Szárazon és tár­ gyilagosan taglalta neki, milyen fontos az a munka, amit ők végeznek, milyen sok elisme­ rést kaptak már eddig is a szakmától és a fölöttes hatóságoktól, amiért hosszú évek óta nem csúszott hiba a méréseikbe. A módszert az ő módszerét! — laboratóriumok, még külföl­ diek is át akarják venni, és hogy milyen sokan jönnének dolgozni ő hozzá, ha lenne hely; N. J.-né pedig — mint hallja — nem örül, hogy itt lehet, ilyen tökéletesen összecsiszolódott kollek­ tívában, nem tud szívből örülni a „kitüntetés­ nek , hogy itt dolgozott... Úgy hogy, amikor a főnök feltette neki a kurta és türelmetlen kér­ dést: mi a baja? — egyetlen mondatot tudott csupán kipréselni magából, azt is halkan. A mon­ dat így szólt: „Nem tudom." Erre orvoshoz küld­ ték, aki ideggyógyászhoz és munkapszichológus­ hoz irányította. N. J.-né a vizsgálat alkalmával elmondta, hogy munkabírása sohasem volt nagy, de nem tartozik a kimondottan gyenge nők közé. Két év óta azonban, mióta férjet vállalata vidéki fiókjához helyezték és csak hetente-kéthetente jön haza, akkor is fáradt a munkától és a sok utazástól, azóta háztartásukat és három gyer­ meküket egyedül látja el. Gyerekei sem tudnak segíteni neki. Kicsik még, a legnagyobb is csak tizenegy éves. Nagyon hiányzik az apai kéz mellett az apai szigor és tekintély is a család­ ban. Két év óta, tehát, mióta minden gond egyedül az ő nyakába szakadt, úgy érzi, elég lenne, ha csak az otthoni munkát végezné, de állását nem meri felmondani. Nem is annyira a kereset miatt, hiszen a férje hazahoz annyit, amiből szerényen és beosztással mindnyájan meglennének, hanem inkább azért, mert ő kicsi korától fogva dolgozik, több mint húszéves mun­ kaviszonya van és már el sem tudná képzelni magát a háztartásbeli asszony szerepében (füg­ gőviszony, a nyugdíj elveszítése, stb.). De még ezen túlmenően is: valami, amit ő nem tud ugyan jól megfogalmazni, de érzi és tapasztalja a különbséget a dolgozó nők és a háztartás­ beliek között. Az utóbbiak, szerinte, óhatatlanul elmaradnak a világtól; bár ők ezt ritkán érzik, legfeljebb a férjük és a gyermekeik. Sok olyan esetet tud, amikor éppen ebből a lemaradás­ ból származott a baj: a férj elhidegülése, sőt a gyermekek elidegenedése is. „Nem szeretném, ha én is azt kapnám egyszer otthon, hogy mit tudsz te a világból, amikor ki sem mozdulsz itt­ honról, legfeljebb a piacra mégy vagy az üz­ letbe!!” - mondta N. J.-né, és még hozzátette: „Ilyen nő én már nem akarok lenni!” N. J.-né esete több szempontból is tanulságos. Az egyik a terhelés, jobban mondva, a túlter­ helés kérdése. Mit bír egy nő és hogyan lehet a terheit csökkenteni, hogy az N. J. -néhez ha­ sonló kimerülés ne jöjjön létre? A válasz sum­ mázva így hangzik: egy nő, még a viszonylag gyengébb alkatú is általában sokat bír, ha ter­ heit — de főként a gondjait — megoszthatja va­ lakivel: férjével vagy a munkatársaival (lehető­ leg mind a kettővel!). Ha nem azt érzi, hogy minden az ő „esendő" vállaira nehezedik, hogy mindenért ő a felelős, s ha valami hibát vét, abból helyrehozhatatlan baj származik, esetleges „figyelemkihagyása" vagy egyéb mulasztása sú­ lyos következményeket von maga után. Sajnos, azonban az egymás iránti érzett felelősség, a gondok megosztására való aktív készség meg­ nyilvánulásait kevés munkahelyen lehet tapasz­ talni, még a családon belül sem mindig. Ennek ma már nem minden esetben a jó közösségi szellem hiánya az oka. Legalább ugyanennyit nyom a latban — különösen a túlnyomórészt nő­ ket foglalkoztató munkahelyeket — a fáradtsággal, kimerültséggel küszködő nők ingerlékenységétől, idgességétől vibráló feszült mikroklima. Felmerül a kérdés: mi az oka a már említett felelősségtől óvakodásnak? Nevezhetnénk ide­ genkedésnek, sőt - egyik-másik esetben - ki­ mondott félelemnek, szorongásnak. 7 �Úgy tűnik, hogy ha ennek van is biológiai oka (a nők a szaporodás funkciójának betöltése közben gyakran szorulnak mások, más nők és férfiak, segítségére, s talán ebből ered, lega­ lábbis bizonyos fokig, a rászorultság élménye); egymagában nem elegendő magyarázat. Az a fajta, meglehetősen elterjedt nézet, hogy „a férfi mégiscsak férfi", valószínűleg nem a bioló­ giai különbözőségekből ered. Gyökerei minden bizonnyal a neveltetésben, a patriarchátus túlélő hagyományait mindkét nem részéről máig dé­ delgető felfogásban keresendők. Ennek azon­ ban előbb-utóbb meg kell szűnnie. Felelősségvállalást t. i. nemcsak a veszélyes vegyszerekkel szennyezett pipetták és lombikok tisztítása igé­ nyel, hanem — közvetve vagy közvetlenül — min­ den társadalmi tevékenység egyúttal felelősségvállalással is jár. A laboránsé éppúgy, mint az igazgatóé vagy akár a ranglista legalján sze­ replő segédmunkássé. Enélkül az egyenjogúság eszméje sem válhat valóra, hanem mindörökre írott malaszt marad. Női munka? Férfi munka? Mint jól ismert: bizonyos munkák inkább valók férfiaknak, mint nőknek és megfordítva. Amikor Engels azt írja ,,A család, a magántu­ lajdon és az állam eredete" című művében, hogy az első munkamegosztás az embernél a férfi és a nő között jött létre abból a célból hogy. gyermeket nemzenek, olyan történelmi tényt hangsúlyozott, amely messze többet takar a gyermeknemzésénél. Magában foglalja a nemek ősi egyenjogúságát, a férfi és a nő egyenlő tár­ sadalmi értékét is. Az emberréválás folyamata tudvalévőleg a munkával, a munkaeszközök készítésével és hasz­ nálatával kezdődött, s ezek tökéletesítésével párhuzamosan jutott magasabb és magasabb szintre, s ez a folyamat még ma is tart. Az ősember, ébredező-formálódó tudata segítségé­ vel egyre bonyolultabb munkát tudott elvégezni, egyre jobban felmérte saját helyzetét a földön s ezzel egyidejűleg ismerte fel a nemek egy­ másrautaltságának szükségszerű, sőt kényszerű tényét is. A sokszázezer éves közös tevékenységben vég­ eredményben mindkét nemnek megvolt a lehe­ tősége, — s erre gyakran kényszerítve is volt —, hogy értelme és tudata egyformán fejlődjön. S hogy a két nem — bizonyos funkciók kivé­ telével — minden emberi tevékenységben egymást helyettesíteni tudja. S mivel ez az egymást he­ lyettesítő képesség, az emberiség túlnyomó több­ ségénél, az osztálytársadalmak idején is tovább­ fejlődött. Az elenyésző kisebbség, a mindenkori uralkodó osztály került csak, időnként, abba a helyzetbe, hogy tevékenysége egyoldalúvá vált. Tagjai közül csak kevesen „dolgoztak", s ezért többségük — a férfiak kevésbé, mint a nők — regrediált is, méghozzá nemegyszer a tudat paszszív, mondhatni vegetatív szintjére. Ez a regreszszió gyakran olyan mély volt, hogy nemcsak a szaporodási, de még az önfenntartási ösztön de­ kadenciájához is vezetett, s ezzel, a tudati-értel­ mi fejlődést egyedül biztosító munka elhagyásá­ val, ítélte magát életképtelenségre és kihalásra. A létért örökösen küzdeni kényszerült elnyomott osztályok férfiai és női — sok szenvedés és nyo­ morúság árán ugyan —, de megőrizték életreva­ lóságukat, fejlődőképességüket, s ami jelen gon­ dolatmenetünk szempontjából különösen fontos, egymást helyettesítő képességüket is. S ez a ké­ pesség csupán olyan társadalmi viszonyok köze­ pette Került veszélybe, ahol a nők egzisztenciáli­ san tökéletes függőségbe kerültek a férfiaktól s számukra semmilyen vagy csak kevés mód kínál­ kozott a férfiakkal egyenértékű munka végzésére. Ilyen végletes helyzetbe a nők, nagyobb tömeg­ ben, talán csak a polgári társadalomban kerül­ tek, ahol a javaknak addig elképzelhetetlen bő­ ségét produkálni tudó technicizált termelés a nők részvételét a munkában teljesen fölöslegessé tette. A tőkés polgárcsaládok nőtagjai a töké­ letes egzisztenciális függőség, s méginkább a termelőmunkából való kiszorulás következtében fokozatosan elveszítették önértéküket, majd a társadalom — a polgári társadalom — is lassacs­ kán tárggyá, tulajdonná devalválta őket. Hason­ lóképpen, csak sokkal nyilvánvalóbban, mint bár­ mikor a patriarchátus kezdete óta. A nők értéke, akárcsak némely passzív részvé­ nyeké a tőzsdén, a múlt század második felében már nagyon bessz-re állt, s ez indította el a fe­ minista mozgalom szerveződését: a mozgalom zászlajára pedig a női egyenjogúság jelszavait írták. A progresszív törekvések mellett azonban továbbra is ott éltek és munkáltak a nők alacsonyabbrendűségét kifejező retográd értékítéletek, amelyek lassanként a munkásság és parasztság öntudatlanabb tömegeihez is leszivárgtak, akik­ nek imponált a gazdag polgár, irigyelte gazdag­ ságát, s ezért — ha a vagyonához nem jutott hozzá —, legalább a modorát, gesztusati, s min­ denekelőtt a cinizmusát próbálta átvenni és utá­ nozni. (Így szivárgott le egyébként korábban az arisztokratikus magatartás- és gondolkodásmól a SZALÁNCZAY GYÖRGY Értelmiség a közéletben - vidéken Az értelmiség munkája, társadalmi tevékenysége, sőt élet­ módja a közfigyelem előterében áll. Néha kevesebbet beszé­ lünk erről és jobban odafigyelünk, máskor meg gyakran be­ szélünk és kevésbé figyelünk oda - vagy legalábbis kevésbé alaposan. Manapság nagyon sokat vitatkozunk arról, hogy kiket tartsunk értelmiséginek (mely foglalkozások tartoznak az értelmiségi foglalkozások körébe), meg arról is, hogy a felső­ polgársághoz is, s ösztökélte egyes tagjait a grá­ fok és a bárók allürjeinek majmolására.) Ha most már a minden korokban termelődő retrográd jellegű értékítéletek epidemiológiájá­ nál tartunk, ne álljunk meg hirtelen és ne kí­ méljük meg magunkat, a mi társadalmunkat sem a kissé kellemetlen „tisztiorvosi” vizsgálattól. Íme egy példa, ismét egy eset a sok közül: Dr. H. K. kitűnően képzett, vezetésre minden vonatkozásban rátermett orvosnő néhány évvel ezelőtt három főorvosi pályázaton is alulmaradt férfi versenytársaival szemben. Mindhárman alka­ lommal H. K. nő-volta volt a perdöntő akadály, s hendikepp. Ezek időrendi sorrendben így követ­ keztek egymás után. Az első alkalommal a kórház főorvosi kara (a javaslatot nekik kell megtenniük a fölöttes egész­ ségügyi hatóságnak) a szokványos módon hatá­ rozott: egy férfi mégiscsak férfi. Nota bene: a pályázó férfiorvos nemcsak a szakmában eltöltött gyakorlati éveit tekintve volt fiatalabb H. K.-nál, hanem tudományos munkássága sem érte el az orvosnő szintjét. Ám volt még egy kuriózuma ennek a pályázatnak: a főorvosi kar két nőtagja is a férfi kolléga kinevezésére szavazott... A második pályázatnál a tudományos fokozat hiánya miatt maradt le H. K. egy kandidátussal szemben. Itt nem volt hiba a döntésben, annál több fájlalnivaló volt az orvosnő családi körülmé­ nyeiben: ő ugyanis már két évvel ezelőtt elkészült kandidátusi disszertációjával, de nem nyújtotta be, mert meg akarta várni a férjét: nyújtsa be előbb ő az övét, legyen ő előbb kandidátus, ne­ hogy a családi harmónia emiatt zavart szenved­ jen. Ez a veszély — a férj néhány megjegyzésé­ ből következtethetően — valóban fennállt, s H. K., mint egész házasságuk alatt, most is vigyázni akart a családi harmóniára. Mit tehetett mást, várt. S ez a várakozása újabb csatavesztést ered­ ményezett. Harmadszor, a sors különös szeszélye folytán és igazában mulatságos módon egy nővel szem­ ben maradt le. A rivális ez esetben H. K.-val nagyjából azonos érdemek birtokában indult a pályázaton. Volt azonban egy H. K. számára „be­ hozhatatlan" előnye: külsőre csúnya volt, így a férfi szavazók nyugodt lélekkel adták rá voksukat, mert így gyanún kívül álltak. Nem érhette őket az a vád, hogy behódoltak H. K. csinos­ ságának. H. K. végül azért mégis főorvos lett egy pará­ nyi kórházban, ahová ő rajta kívül nem pályázott senki. vagy a végzett munka irányító jellegét tartsuk-e az értelmiségi tevékenység kritériumának. Az azonban ma már vitán felül áll, hogy az értelmiség fontos, egyre fokozódó jelentőségű fe­ ladatot tölt be szocialista társadalomépítő munkánkban. Sokan állítják, hogy az értelmiség elkülönül, egyre zártabb réteggé válik, egyre inkább csak a „maga dolgával" foglal­ kozik, csak a „maga köreivel" érintkezik. Mások arról panasz­ kodnak, hogy mind kevesebb az idejük és a lehetőségük az eredményes munkához egyre szükségesebb elmélyülésre és az önképzésre. A tények azt bizonyítják, hogy az értelmiségiek je­ lentős része egy sor alacsonyabb képzettséget igénylő fela­ datot (például adminisztráció) is kénytelen elvégezni. A másik oldalon viszont azt látjuk, hogy - például a szakmunkásoknak - egyre több olyan feladatot kell megoldaniuk, amelyek során nagyobb szerepe van a fejnek, mint a kéznek. fokú végzettséget vagy az elvégzendő munka alkotó jellegét, az önálló szellemi tevékenységet vagy az emberekre való hatás közvetlen lehetőségét, a társadalmi, gazdasági kérdé­ tanácselnököt, méginkább a tsz-elnököt nem tartja értelmisé­ sekben való döntési (beleszólási, véleménynyilvánítási) jogot ginek, nem vesz tudomást arról, hogy egy-egy munkaterület 8 Elgondolkoztató az is, hogy a közvélemény jelentős része a �fontossága mennyire megnövekedett vagy növekvőfélben van. Kevesebbet vitatkozunk, és annál többször kinyilatkoztatunk, amikor az értelmiséggel kapcsolatos igényekről van szó. A fejlődés szükségszerű velejárója a szellemi munka jelentősé­ gének fokozódása — az értelmiségiek munkájával kapcsolatos igények emelkedése természetes jelenség. Növekednek az igé­ nyek a munkahelyen - szakmai és közéleti vonatkozásban egyaránt - és a lakóhelyen is. Az értelmiséghez való tartozás­ nak - sok más egyéb között - mindig is kritériuma volt a társadalmi elkötelezettség és a közéleti tevékenység; s ez manapság egyre inkább érvényes. Amikor ma az értelmiség közéletiségéről vitázunk, legtöbb­ ször társadalmi tevékenységük és életmódjuk áll a vita közép­ pontjában. Én is ebből az aspektusból szeretném megközelí­ teni a kérdést — a szakmai tevékenység megítélése messze túlnő egy cikk lehetőségein, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely és szerep minősítése pedig a politikai szocio­ lógia feladata. Különösen élénk figyelem kíséri a vidéken — elsősorban falun - élő értelmiség tevékenységét, közéleti szerepét. A te­ vékenységük iránti társadalmi igény nagymértékben fokozó­ dott és reális szükségletek szerint alakult. A közvélemény igé­ nye azonban meglehetősen lassan fejlődött, az értelmiséggel kapcsolatos követelmények sorában még mindig több a nosz­ talgia, mint a realitás. Hányszor hallunk ilyen stílusú megnyi­ latkozásokat: „Bezzeg régen az értelmiség szerepelt a szín­ körben, szervezte a bálokat, énekelt a dalkörben, kártyázott a kocsmában ...” — tehát érintkezett, kapcsolatot tartott a „néppel.” Hát ezt kellene tenni értelmiségünknek? Vagy tehet bármit — ha ezt nem teszi, akkor siránkozunk, elégedetlenek vagyunk, fanyalgunk? Jó ez így? Kinek jó ez?! Nem arról van szó, hogy utasítsuk el általában az értel­ miség tevékenységével kapcsolatos spontán elvárásokat. Hiba lenne, ha nem látnánk meg, hogy mögöttük — ha elavult for­ mában is - az a régi és indokolt igény lappang, hogy az értel­ miség a helyi kulturális élet fő részese, mozgató rúgója legyen. Ezeket a régi, elavult művelődési szemléleten alapuló igényeket kellene felváltani az új közművelődési koncepcióból fakadó igényekkel. Szükséges, hogy a lakosság tisztában lássa, tárgyilagosabban ítélje meg a helyi értelmiség munkáját, társadalmi tevé­ kenységét. A közvélemény egyoldalú és irreális elvárásai ked­ vezőtlen légkört teremtenek az értelmiségiek közéleti tevékeny­ ségéhez, sőt néha — akaratlanul és kimondatlanul is - ká­ rosan befolyásolják a helyi vezetést. A tények korántsem ad­ nak olyan méretű aggodalomra okot, amelyet sokan látni vélnek. Sok-sok tény bizonyítja, hogy az értelmiség egyre jobban bekapcsolódik a lakóhelyen és a munkahelyen a közéleti tevé­ kenységbe is; egyre kevesebb, akire az jellemző, hogy munká­ ján túl semmiféle feladatot, megbízatást nem vállal, aki tel­ jesen elzárkózik társadalmi környezetétől. Az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett az értelmiségiek körében a párttagok száma, legtöbbjük az alapszervezeteken belül rendszeres és konkrét munkát végez. Növekedett arányuk a községi taná­ csokban és végrehajtó bizottságokban is; igen sok értelmiségi dolgozót találunk a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt ak­ tívái között is. A falun élő értelmiségiek közül ma már többen kapcsolódnak be a különböző szakmai és tudományos szerve­ zetekbe, társulatokba; erről tanúskodik az MTESZ, a TIT, a Magyar Pedagógiai Társaság stb. taglétszámának állandó emelkedése. De nemcsak a szervezettség fokozódásáról, hanem a tartalmi munka színvonalának emelkedéséről, az aktivitás erősödéséről is beszámolnak ezek a szervezetek. A műszaki- és agrárértelmiség rendszeresen segíti az üzem, a tsz dolgozóinak alap- és középszintű továbbképzését. A közművelődési tevékenység szervezésének és irányításának orosz­ lánrészét a pedagógusok végzik. Az orvosok és gyógyszerészek többsége rendszeresen tevékenykedik a Vöröskereszt szerveze­ teikben, de kiveszi a részét az egészségügyi ismeretterjesztés munkájából is. Mindezek a tények nem jelenthetik azt, hogy teljesen elé­ gedettek lehetünk, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az előbb leírtakkal csupán egy — véleményem szerint — indo­ kolatlanul sötét képet kívántam cáfolni, ha úgy tetszik ellen­ súlyozni. Valóban van még sok lehetőség, amit az értelmiség nagyobb segítségével, rendszeresebb társadalmi munkájával jobban kiaknázhatnánk. A közművelődés és a tudatformálás munkájának is sok területe van, amely mind jobban várja az értelmiségiek hatékonyabb részvételét. Ma még az a jellemző, hogy az értelmiség közéleti tevékenysége — az érzékelhető fejlődés ellenére is — mind szervezettségében, mind tartal­ mában és hatékonyságában elmarad a szükséges és lehetsé­ ges szinttől. Probléma az egyenlőtlen terhelés is: vannak akik túl sokat, vannak — egyre kevesebben — akik szinte semmit sem vállalnak. Jelenleg még mindig az a jellemző hogy az értelmiség közéleti részvételével kapcsolatos kérdéseket túlnyomórészt az igények oldaláról közelítjük meg. Pedig az igényeket is szük­ séges lenne differenciálni: vannak reális, de vannak illuzórikus igények is. Az illuzórikus, a régi — sokszor csak az idő által megszépített helyzetet idealizáló, és arra hivatkozó — igényektől meg kell szabadulnunk. Akinek kedve van, az legyen műked­ velő, — de tudomásul kell vennünk, hogy nem az a jó tsz-elnök, aki maga vezényli a menyecskekórust. Rangsorolni kell a reális igényeket, kezdeményezni és szer­ vezni az értelmiség közéleti tevékenységét. Ez a helyi szervek, helyi vezetés feladata. Nem elégséges csak óhajtani, elvárni, hogy az értelmiség spontán módon bekapcsolódjék a falu közművelődésébe, közéletébe. A kérdés igénycentrikus megközelítése mellett feltétlenül szükséges, hogy a lehetőségeket is mérlegeljük, és töreked­ jünk arra, hogy az értelmiség közéleti kibontakozásához opti­ mális feltételeket biztosítsunk. A konkrét lehetőségek figye­ lembe vétele nélküli, elvont igény hangoztatása többet árt, mint használ. Tudomásul kell vennünk, hogy a vidékre — és főleg a falvak legtöbbjére — ma még a szakemberhiány jellemző. Bár eddig még soha nem látott ütemben emelkedett falvaink­ ban az értelmiségiek száma, ez a fejlődés mégsem tudott lé­ pést tartani a szükséglettel. Alig van olyan falusi iskolánk ahol ne tanítana képesítés nélküli, szinte nincs is olyan ter­ melőszövetkezetünk, ahonnan ne hiányozna egy-két agrár­ mérnök - közgazdászról nem is beszélve. A kisebb gyárak, üzemek sem bővelkednek műszakiakkal. A feladatok viszont növekednek, s a helyi létszámmal kell megoldani azokat. Falun élő értelmiség nagy többsége kisebb-nagyobb fokú munkahelyi túlterheltséggel küszködik. Ez nehezíti, vagy fékezi közéleti tevékenysége kibontakozását. A szakmai túlterheltsé­ get sok esetben még az is fokozza, hogy a falura kerülő értel­ miség jelentős része kezdő, fiatal, tehát ismerkedniük kell a munkahellyel, munkafeladatokkal, környezettel is; a taninté­ zetekben szerzett elméleti tudást a helyszínre kell adaptálni, a gyakorlatban kell alkalmazni — s ez sem könnyű feladat. Különböző tényezők fékezik is a közéleti tevékenység kibon­ takozását: az egyik helyen bizalmatlanok a pályakezdőkkel szemben, másutt túl sok feladattal terhelik, s a szegény „új embert” agyonnyomja a bizalom. Sok helyen nem megoldott az értelmiség rendszeres helyi informálása. Gyakran tapasz­ talható, hogy főleg a kezdő értelmiségieket nem képzettségük­ nek, érdeklődésüknek megfelelő munkába akarják bevonni. S végül, gyakran elfelejtik a végzett munkát megköszönni. A helyi gazdasági és társadalmi szervek önállósága, hatásköre és felelőssége jelentősen növekedett az elmúlt időszakban. A megnövekedett lehetőségekkel és feladatokkal akkor tudunk optimálisan élni, illetve megbirkózni, ha okosan és jól gazdál­ kodunk a rendelkezésre álló szellemi energiánkkal is. A la­ kosság és a helyi vezetés közös érdeke — s ezt teljes mérték­ ben egybeesik az össztársadalmi érdekkel is —, hogy a helyi feladatok megoldása érdekében (ide értem a közművelődési és tudatformálási feladatokat is) minden lehető erőt mozgó­ sítson. Ennek legfőbb lehetősége az értelmiség közéleti szere­ pének fokozása és hatékonyabbá tétele. 9 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE Molnár Gál Péter A társadalmi élet egyik legszebb helye a színház, ahol min­ denki elveszti kicsit énjét és beleolvad a közösségbe, annak tagjának érzi magát, miközben — ellentmondásos módon — személyisége megsokszorozódik és talán élénkebben érzi gon­ dolatainak, érzéseinek működését, mint a köznapi életben. Kell-e színház A színház szent hely (nem véletlenül eredt minden kultúrá­ Salgótarjánnak ? ban a vallási szertartásokból), itt az ember legtisztábbnak érzi magát, itt a legvidámabbnak, emberségre legfogékonyabbnak; valósággal kitágul lelke és gondolkodása, és fogékonnyá válik Mi kell egy színházhoz? A kérdésre bárki azt válaszolná kapásból, hogy a színház­ részvétre, segítőkészségre, szerelemre, barátságra, nagy tet­ hoz természetesen színház szükséges először is. Díszes vagy tekre, tisztességre, helytállásra, önbecsülésre, mások tisztele­ tére. értelmesen egyszerű épületre gondolna, elegáns nézőtérre, De csak akkor, ha a színház falain túli életben is ugyanazt bársonyfüggönyös színpadra, villanyfényes, tágas dohányzókra, tiszteljük, ugyanazt tekinti sok ember helytállásnak, becsület­ plüssfotelokra. nek, nagy tettnek, ugyanazt aljasságnak, megvesztegethető­ Mi kell egy színházhoz? Természetesen színészek kellenek, akik pajtában, csűrben, ségnek, árulásnak, becstelenségnek. Színház mindig akkor szerveződik meg, amikor sok ember fogadóban vagy kocsmában ideiglenesen felállított asztalok­ ból is színpadot szerveznek maguknak; a színpad berendezé­ a társadalomban egyre gondol, egyet érez. Amikor jönnie kell séhez szükséges bútorokat kölcsönkérik a helység tehetősebb a művészetnek, hogy kimondja helyettük a saját gondolatai­ lakosaitól, almáriumot, kanapét, függönyöket kölcsönöznek- kat, helyettük formába önti életüket, hogy áttekinthetőbben könyörögnek ki, hogy feldíszíthessék játékterüket. Nem az épü­ lássák. Színház mindig akkor szerveződik meg, amikor sok em­ let a lényeges, hanem a játszási szándék. Az ismert színházi ber a társadalomban egyre gondol, egyet érez. Amikor jönnie szállóige szerint egyetlen, kockacukornyi hely is elég ahhoz, kell a művészetnek, hogy azt mondja ki, amit ők gondolnak. hogy ott színházat teremtsenek a tehetséges művészek. Tehát Hogy megerősítse őket hitükben, törekvésükben, harcukban, a színházhoz színészek kellenek. Lehetőleg olyanok, akik az erkölcsükben. Megérett-e Salgótarján arra, hogy színháza legyen? Van-e előadás után nem pattannak gépkocsijaikra, nem mennek el autóbuszon, hanem ott maradnak továbbra is a városban, olyan közönsége-közössége, amelyik létrehívja a maga színhá­ színesítik közéletét, részt vesznek mindennapjaiban, együtt él­ zát, másra nem hasonlítható színházat, és az itt élő embereket nek és együtt gondolkoznak a többi emberrel, mint a művé­ egyesíti könnyben és nevetésben, gondolkodásban és belső szet munkásai: tudják mi fáj, mi jó a többi dolgozó embernek, megszépülésben? Nem az a kérdés, hogy a salgótarjániak szeretnének-e né­ és művészetük arra igyekszik válaszolni, azt igyekszik segíteni. Mi kell egy színházhoz? — kérdezzük most már harmadszor ha színházba menni, gyönyörködni a színészek játékában, dísz­ letek káprázatában, tarka színpadi mesékben, zenében és mu­ is. Pénz természetesen. A színházhoz pénz kell, mégpedig sok latságos tréfákban, megható történetekben. Ha csak ennyi pénz. A színház pénzkérdés. Egy színházi Montecuccoli ki is volna a színház, akkor rendelkezésére áll a salgótarjáni nézők­ mondta: a színházhoz pénz kell, pénz, pénz és pénz. Régen a nek a városukba látogató alkalmi előadásokat tartó, más vá­ vármegyék székhelyei versengtek egymással, melyiknek lesz ha­ rosokból ideutazott színházi társulatok előadása. Akkor ott a marabb, melyiknek lesz nagyobb és díszesebb színháza. Ver- Déryné Színház számos utazótruppja, mindig mozgó, mindig sengve építkezték le egymást. (A kaposvári színház hatalmas utazó színtársulata. nézőtere ennek a gőgös versengésnek eredménye: kellett — nem A kérdés az, hogy Salgótarján el tud-e tartani egy állandó színházat? kellett, nagyobbra nőtt a pécsiek színházánál). Mi kell egy színházhoz? — tesszük fel utoljára a kérdést. Nem anyagilag. Biztos, hogy azt megengedhetné magának. A színházhoz közönségre van szükség. Állami pénzből, tanácsi segítségből vagy akár közadakozásból Nem a színház teremti meg közönséget, mindig a közönség is létre lehet hozni egy salgótarjáni színházat. Biztos vagyok, hívja létre a színházat. A közönség nem azonos a nézőkkel. hogy a városi büszkeség, a helyi öntudat megnyitná a pénztár­ A közönség — mint a neve is mutatja — a közösséggel azonos. cákat — a közöst és az egyénit egyaránt —, és hamarosan fel­ A nézők alkalmi színházbaruccanók; jegyet vesznek, mert ki­ épülne a színház. De vajon színház lenne-e igazából vagy váncsiak az új primadonnára, vagy meg akarják mutatni saját csak büszke színházépület? új ruhájukat a többieknek, találkozni akarnak emberekkel a El tud-e tartani Salgótarján egy állandó színházat erköl­ színházban, egy-egy darab érdekli őket, egy-egy színházi szen­ csileg? zációra gyűlnek egybe, vagy csak fölös idejüket akarják elütni El tud-e tartani Salgótarján egy állandó színházat szelle­ alkalmanként ezzel a szórakozással. mileg? Tartósítani tudja-e a közös érdeklődést? A folytonos társa­ A közönség az más. A közönség sokféle ember gyülekezete dalmi érdeklődést, szellemi izgalmat, erkölcsi fogékonyságot? Látszólag úgy néz ki a közönség is, mintha nézők volnának. S voltaképp így is van, mert a közönség is nézőkből tevődik Igénylik-e az emberek, hogy kilépjenek esténként önmaguk össze. Mégis, minőségileg merőben másfajta gyülekezetet je­ bőréből-sorsából és beleéljék magukat más sorsok, más emberek köntösébe; ahol mégis a saját életükre kapnak vá­ lent a közönség. Egygondolkodású, egyérzésű embereket. Olyan embereket laszt; ahol összeforrhatnak egy közös érzés, közös gondolat, jelent, akik összetartoznak, akik egy ügyért élnek, akik egyfor­ közös ügy megélésében? El akarják-e hagyni úgy saját énjü­ mának érzik és tudják a dolgokat. A közönség olyan emberek­ ket és beleolvadni a nagy közösségbe, hogy egyszersmind ön­ ből áll, akik talán nem is tudják, hogy összetartoznak, de a maguk gazdagabban, kiteljesítettebben kerüljenek ki ebből színházi élmény forróságában egybekovácsolódnak, mert a kö­ a közös szellemi kalandból? Kell-e színház Salgótarjánnak? zös élmény ráeszmélteti őket, hogy nincsenek egyedül, má­ sokkal együtt harcolnak, másokkal együtt kínlódnak, kételked­ Voltaképpen ezt a kérdést más városokban is fel lehetne nek, örülnek, szeretnek, félnek az elmúlástól, boldogok, ha tenni, de talán itt izgalmasabb és elevenebb a kérdés, mint másutt. Ebben az 1922-ben alakult városban még fiatal az csak kicsiny életterületen is képesek legyőzni a halált. A színházi közönség — közösség. összetartó-összehúzó erő. Itt a későn fejlődésnek induló vá- 10 �rosok hátrányból előnyt formáló erejével még hajlékonyabb és fogékonyabb a közösség iránti szándék, mint más, nagyha­ gyományú és ezért talán kissé megdermedt életű városokban. Úgy gondolom, hogy Salgótarjánban még szemmel tudják kí­ sérni a város polgárai: ki mit tett városukért, s mivel gazda­ gította életüket, ki az igaz ember (nem a vagyon, nem a szer­ zett vagy öröklött hely és méltóság, hanem az értékes telje­ sítmény okán.) Kell-e színház Salgótarjánnak? Bizonyos tények arra mutatnak, hogy kell. Bizonyos jelensé­ gek arra mutatnak, hogy már nyílik is valamiféle egybetartozás, szellemi közösség, összehúzó bajtársiasság, ami létrehozza majd a színházat. Salgótarjánban elevenen működik az ama­ tőrszínjátszás. Ha nincs állandó színház, szakképzett színészekkel — csiná­ lunk magunknak! Ez a vágy és ez a társadalmi cselekvés már arra mutat,hogy kialakult egy (vagy több) csoport, s tagjaiban már munkált szándék: közelíteni, egyesíteni a város társadal­ mát. Ezeknek a csoportoknak a tagjai tudják, mi kell — leg­ feljebb nem mindig tudják azt, hogy miként kell -, és a város közösségének hangját szólaltatják meg legsikerültebb műso­ raikban. Jól vagy rosszul — de inkább jól — csinálják. S e helyi erő­ ből kivirágzó színházakat pártolni kell, segíteni kell és tisztelni kell, mert innen is kinőhet a közönségegyesítés, a demokrati­ kus közérzést, az összetartozást és egyregondolást megtestesítő színház. Azért is pártfogolandóak az ilyen helyi színházak, színházi kísérletek, mert izmosító erejük van: játszókra, nézőkre néz­ vést egyaránt. Színház ott születik, ahol sok ember egyért él. De a színház neveli is, erjeszti is, hogy sok ember egyért éljen. Ezért kell színház Salgótarjánnak. PETŐ JÁNOS: HÁROM ZENÉSZ BARNA TIBOR Szinházi város vagyunk? Valamikor az jellemezte leginkább egy város kulturális rangját: van-e kőszín­ háza vagy nincs. Egy-egy színész maga is rendszerint úgy határozta meg érvé­ nyesülése kezdetét, hogy: „Amikortól már kőszínházban játsztam ...” Pedig ezek a „kőszínházak” sem min­ dig és egyaránt voltak a művészet, a kultúra megbízható bázisai. Sem a fő­ városban, sem - még kevésbé - vidé­ ken. Hát akkor milyenek lehettek azok a vándortruppok, amelyek az olyan ki­ sebb városkákat látogatták a puszta létfenntartás reményében, mint az egykori Salgótarján is volt? Ha hű képet akarunk idézni róluk, talán a Szabin nők elrablása című, valaha kirobbanó sikereket arató zenés bohózat nyújtja azt róluk, Rettegi Fridolin ripacs-direktor kompániájával. Salgótarján viszont - eltérően számos hasonló lélekszámú várostól — jelentős iparfejlettsége révén, az ipari munkás­ ság növekvő kulturális érdeklődéséből adódóan már a század elejétől (de ki­ vált a huszas évektől) jóval többre tar­ tott igényt, mint amit az alkalmi daltár­ sulatok nyújtani tudtak. Egészen bizo­ nyos, hogy ezt az igényesedést tükrözi a rendkívül fejlett műkedvelő színjátszás, amely legnagyobb üzemeinkben, elsősor­ ban az Acélárugyárban, az öblösüveg­ gyárban, de a bányászoknál is számos évtized emlékezetes eredményeire lehet büszke. Salgótarjánban az amatőr szín­ ház egy hosszú időszakban olyan hézag­ pótló szerepet töltött be a műsorválasz­ tás és előadási színvonal tekintetében, aminek betöltése a hivatásosok dolga lett volna. A felszabadulást követő közvetlen né­ hány esztendőben különösen nagy jelen­ tőségre tettek szert ezek az együttesek Salgótarján kulturális életében. A hiva­ tásos vándortársulatok felbomlásával missziós feladatukká lett a haladó és a szovjet szocialista színpadi irodalom köz­ vetítése: az önnevelés mellett a közön­ ségtábor szocialista irányú ízlésfejlesz­ tése, - s ennek legjelentősebb csoport­ jai becsülettel eleget is tettek. E fá­ radozásukhoz csatlakozott az ötvenes esztendőktől az Állami Faluszínház (a Déryné Színház névelőde), amely immár országos hatókörében Nógrádra és ben­ ne Salgótarjánra is kiterjesztette műkö­ dési terét. Ez évtizedre bátran ráillik, hogy Salgótarjánnak négy színháza is volt; egy a Faluszínház által nyújtott, az Ipa­ roskor terében: egy-egy műkedvelő pe­ dig az acélgyári, az öblösüveggyári és a bányász kultúrotthonban. Sőt időszako­ san a debreceni operisták is megfordul­ nak a városban. Az évtized végefelé, de kivált a hatvanas évek elején, a televízió-korszak beköszöntésével tel­ jességében nyilvánvalóvá vált, hogy a műkedvelő színjátszás alól lassan kicsú­ szik a talaj; a régi keret egyben a to­ vábbfejlődés végességét is meghatároz­ za, s az új konkurrencia, a tévé, mely a legrangosabb színházak legjobb pro­ dukcióit képes nyújtani, sorvadásra ítéli a legnemesebb ügybuzgalmat is. Erre a felismerésre kellett ráeszmélni a Déryné Színház produkciói láttán is, melyek bár­ hogy igyekeztek lépést tartani a hatal­ mas konkurrenciával, mégis szegényes­ nek bizonyultak, mondhatni őskorinak ahhoz a komplettséghez mérten, melyet egy-egy televíziós színházi est összege­ zett. Hiába mondtuk ki például a jelszót: A Déryné Színház a mi színházunk! ettől még nem váltak teltekké a néző­ terek, s hovatovább nemcsak a megyeszékhelyen, de a községi, falusi kultúrotthonokban sem. S méginkább ezt ész­ lelhettük a műkedvelő együttesek pro­ dukcióin, a színházkultúra legerősebb fellegváraiban. A Palócföld 1962. évi számában már tettem erről néhány em­ lítést, „Merre tart a Déryné Színház?" című írásomban, s meg kell mondanom, a színház akkori vezetői nem túlzottan lelkesültek a következtetésekért, melyekre a jövőt illetően jutottam. Pedig nem kel­ lett különösebb jósképesség ahhoz, hogy belássuk: a Déryné adott művészi és technikai eszközei felett a mind növekvőbb igények tekintetében eljárt az idő; 11 �lassudan nemcsak a megyeszékhelyről szorul ki a színház, de minden olyan helyről, ahol a televízió tért hódít. S hatványozottan vonatkozott ez a műked­ velő színjátszásra, amely a művészi kife­ jezés eszközeiben mégiscsak másodrendű hatóerőt képvisel mindenféle okokból. A tévé-színház robbanás-hatású jelent­ kezése után viszonylag eszméletre térve, azoknak kellett igazat adni, akik vall­ ják az élő színház halhatatlanságát, ne­ vezetesen azt, hogy korunk nagyszerű technikai eredményei (a film és a tévé) legfejlettebb eszközeikkel sem tölthetik be az eleven, test, - hús vér ember helyét, azt a nagyszerű kontaktust, amely a né­ zőtér és a színpad között a művészi te­ remtés közvetlen pillanataiban születhet. A hatvanas évek zavarodottságából mindenképpen kiutat kellett keresni, s ez számtalan elgondolást szült. Az már nyilvánvaló volt, hogy a rohamos növe­ kedésnek indult megyeszékhely igényeit a Déryné Színház és a műkedvelő együt­ tesek betölteni képtelenek. Valamiféle öszvér-elgondolás úgy képzelte: megold­ hatjuk a gondot, amennyiben a régi, nagy hírű műkedvelő csoportok legte­ hetségesebb tagjaiból, hivatásos színé­ szekkel és rendezővel megerősítve vala­ miféle népszínházat hívunk létre, ám ennek szervezeti, gazdasági problémája egészen tisztázatlannak és meggondo­ latlannak tünt. A másik, s jóval kecseg­ tetőbbnek tűnő kilátásnak kínálkozott az Eger-Salgótarján területi színház létre­ hívására, melynek jóváhagyásával talán megoldódhatott volna a mind sürgetőbb gond. Csakhogy ez immár nemcsak anyagi kérdést jelentett, hanem azt is feltételezte, hogy Salgótarján megfelelő színházteremmel rendelkezik, amelyben méltó fogadtatásra lel a drámai művé­ szet. Ezt viszont egyáltalán nem mond­ hattuk el arról a színpadról, mely az Iparoskor helyiségében addig a vendég­ játszó együtteseket fogadta. Nem tudni pontosan, mi volt az oka végül az „Eger—Salgótarján területi szín­ ház" gondolat halálának, annyi a bizo­ nyos, hogy már embrionális állapotban elhunyt, mint később az egri önálló szín­ házzal kapcsolatos tervezgetés is. Színházpolitikánk egyik leghibásabb lépésének tartom, amikor az Eger-Sal­ gótarján körzet ellátására szolgáló mű­ vészeti részleget Lendvai Ferenc miskolci igazgató igényei-elgondolásai alapján beolvasztották a miskolci társulatba, mert ez a színház területi, tájegységi funkció­ jának — ahogyan a tervek jelezték — egyáltalán nem felelt meg. Nem felelhe­ tett, mert a bázishely állomásai megle­ hetősen távolesnek, kiváltképp Salgótar­ ján, melynek megközelítése nehézkes és költséges. Amikorra az egri színházépü­ let rekonstrukciója befejeződött, addigi társulatának önálló létéről már nem le­ hetett beszélni, pedig akkor épült meg a salgótarjáni új művelődési központ is korszerű színháztermével, igényes nagy produkciók fogadására alkalmas színpa­ dával. Hogy Salgótarjánt hagyományosan 12 vett színházi várossá tegyük, azt hiszem, adott feltételeink közepette is utópiszti­ kus óhaj volna. Országos példák, olyan városok gondjai bizonyítják ezt, mint Szolnoké, Békéscsabáé, Veszprémé, Ka­ posváré, amelyek lélekszámban mégis­ csak kétszeresei a nógrádi megyeszék­ helynek, s ennek ellenére sűrű tájolásra kényszerülnek rentabilitásuk érdekében. Kecskemét például annakidején belebu­ kott a néhány éves vállalkozásába, Nyí­ regyházának soha nem sikerült a társu­ latalapítás, az ezeréves Székesfehérvár színháza szintén vendégegyüttesekkel eg­ zisztál. S nekünk sem igen kínálkozott jobb lehetőség, mint a fehérvári példa követése — azénál szűkítettebb formá­ ban. Így alakult ki a jelenlegi gyakorlat, hogy színházi igényeinket a feladatra vállalkozó debreceni, szolnoki — és ese­ tenként a miskolci, illetve a Déryné — színház szolgáltatásaival elégítsük ki. De lehet-e egészséges olyan színház­ politika, mely az adott hely sajátos, konkrét kívánalmaitól függetlenül érvé­ nyesül, hat, különösen ha ez több köl­ dökzsinóron szivárog el hozzá. Az a mű­ sor, mely Salgótarján színpadán teret kap, egyedileg lehet jó, hasznos, érté­ kes, de összességében mégiscsak hete­ rogén és eklektikus, melynek nincs tuda­ tosan meghatározott, a helyi szükségle­ tekkel és igényekkel is számotvető irá­ nya, tendenciája. Az „eszi nem eszi, nem kap mást" kényszere szerint fogyasztjuk színpadi táplálékunkat, gyakorta valóban ínyünkre való falatokhoz is hozzáju­ tunk, de az étlapi választék változatossá­ gát nem élvezzük. Talán az egyik oka, hogy a kezdeti évek lendülete után ha­ tározott megtorpanás mutatkozik Salgó­ tarján színházi életében. Figyelmeztető jelenség, hogy gyakran a bérleti helyek jelentős hányada is üresen marad, az együttesek három játszási napjáról kettő­ re kellett visszakozni, s esetenként még ez is soknak bizonyul. A felsorolt együttesekkel való több éves kapcsolatunk tapasztalatai kedve­ zőknek mondhatók; a produkciók színvo­ nalában nyoma sincs az afféle hevenyészettségnek, mint ami egy-egy alkalmi műsorra gyakran nagyon is jellemző. Mind a debreceni, mind a szolnoki tár­ sulat bázishelyéhez szabott komolyság­ gal látja el feladatát, az viszont más do­ log, hogy a művészek legjobb szándé­ kuk mellett sem képesek több száz kilo­ méteres fárasztó utazás után teljes érté­ kűt nyújtani. Színházkultúránk ilyen adottságú léte mellett arra már gondolni sem lehet, hogy a megye másik városát és jelentő­ sebb helységeit szintén olyan szolgálta­ tással láthassuk el, amilyenre egyre in­ kább, és mind több helyütt igényt for­ málnak. A megyeszékhely vendégjátszó együttesei ezt sem idővel, sem fizikai, művészi erővel nem győznék, ugyanakkor költséges voltuk sem teszi lehetővé me­ gyén belüli tájoltatásukat. Maradnak hát tovább is a Déryné Színház szórványos jelentkezései. Pedig, ha valahol van pó­ tolnivaló a színházkultúra fejlesztése, HIBÓ TAMÁS: KÜZDELEM pontosabban: alapozó munkája terén, Nógrádban bőségesen van, sőt! . . . Azzal még, hogy Salgótarjánban immár jó né­ hány esztendeje alkalmas, eléggé kor­ szerű igények szerinti játszóhellyel büsz­ kélkedhetünk, korántsem mondhatjuk magunkat színházi városnak; nagyon is hézagos még az a kulturánk, amely a színpadi irodalomhoz és művészethez tapad. Az ízlésfejlődés a minden külölönösebb koncepció nélkül egybeálló program függvénye, s a műfajkavargások bukfencei közepette gyakran elvesztjük tájékozódásunkat a színház valódi hiva­ tását, közművelődési szerepét, szocialista célját illetően. S addig aligha is mozdulunk el a to­ vábbjutáshoz kívánatosan a mai tehetet­ lenségi pontról, amíg saját magunk nem határozhatunk szuverén módon: mi az, amit színpadunkon, színpadainkon látni szeretnénk, s mi az, amit nem, vagy csak mértékkel. Azt hiszem, egy vidéki szín­ ház akkor töltheti be teljes módon sze­ repét, ha úgy szolgálja az általános ér­ tékeket, hogy közben adott környezete sajátos szükségleteit is kiteljesíti, annak sajátos szellemi törekvéseit is tükrözi. A már említett okok miatt azonban belátható időn belül hiú dolog volna önálló salgótarjáni színház ábrándjait dédelgetni. De nem érzem elérhetetlen­ nek olyan területi színtársulat megalapí­ tását, amely a korábbi Eger-Salgótarján elv alapján, a társulaton belüli műfaji részlegek egészséges váltásával a két szomszédos megye szükségleteit biztosí­ taná. Legutóbbi éveinkben politikai, gazda­ sági, kulturális fejlődésünk eredménye­ ként szerte az országban egész sor fiatal város született. Ez a tény új helyzetet teremt a megnövekedett szükségletek te­ kintetében is. Az ügy szorgalmazása az érdekelt megyék és városok vezetőire vár. A Művelődésügyi Minisztérium illetéke­ seire pedig az, hogy az adott helyzetnek megfelelően felülvizsgálják színházháló­ zatunk mostani rendszerét, és azt az ész­ szerű kívánalmakhoz igazítsák. De addig még — alighanem — sok víz lefolyik a Dunán. �KORILL FERENC A Petőfi '73 és ifjúságunk Általános és ismert tény, hogy a film társadalmi értéke a közönséghatás révén valósul meg. Egy-egy film mennyiségi fogadtatása és a nézők visszhangja azonban nemcsak a fil­ met, hanem a közönséget is minősíti. A filmek erkölcsi, maga­ tartásbeli, ideológiai mintául szolgálnak az aktuális esemé­ nyek és jelenségek értékelésekor, a velük kapcsolatos érzelmi és értelmi állásfoglaláskor. Befolyásolják világnézetünket, íté­ letalkotásunkat, gondolkozásunkat és — bizonyos esetekben — cselekedeteinket is. Hogy milyen irányban, az sem egyéni, sem társadalmi szempontból nem mindegy. Mindezek fokozottan hangsúlyozzák a filmhatás vizsgálatá­ nak jelentőségét, különösen akkor, ha olyan alkotásról van szó, mint Kardos Ferenc Petőfi'73 című filmje. A megkülönböz­ tetett figyelem oka, hogy társadalmunknak ahhoz a rétegéhez szól, melynek befolyásolhatósága, mozgósítási lehetősége a legnagyobb, ahol a téves nézetek a kellő ideológiai képzett­ ség és a társadalmi tapasztalat hiánya miatt a legkönnyebben hatnak. Kardos Ferenc: ,,A Petőfi réteg-filmnek készül, első­ sorban a fiatalok, középiskolások, egyetemisták körében kellene hatásosnak bizonyulnia, .. . leginkább a fiatalok kö­ rében kell rezonálnia a film gondolatainak." Az is nyilván­ való, hogy akik a filmet látták, a belőle szerzett „szabályozott­ ságukat" továbbítják társaik felé, hiszen azokhoz sokoldalú társadalmi és egyéni konvenciók fűzik őket. A hatásvizsgála­ tot másrészt az indokolta, hogy a film - amelyet ankétok so­ ra kísért országszerte - Nógrád megyében is kiváltotta a né­ zők aktivitását, társadalmi érzékenységét és továbbgondolkodó készségét. * A vizsgálatot Balassagyarmaton, Kisterenyén és Salgótar­ jánban végeztük középiskolások körében. A választható mód­ szerek közül a spontán beszélgetés mellett döntöttünk, mert nem akartuk sugalmazni, befolyásolni a kialakuló képet, sőt még dimenzióit sem kívántuk megjelölni. A véletlenszerű min­ taválasztás követelményének eleget tettünk, de a vizsgált elem­ szám (196) kevés. Ennek ellenére adataink sokkal több fia­ talra vonatkoznak, hiszen a mintában szereplőkhöz számos, többnyire hasonló középiskolás van, s így a beszélgetéseken résztvevők őket is képviselték, megközelítően reprezentálták. A beszélgetések között a balassagyarmatit közvetlenül a film vetítése után tartottuk, a másik hármat 2-3 héttel a bemutató után. Ezért a közvetlen filmhatás vizsgálatára kevés módunk volt, s így maradt a másik két aspektus: - a film távlati (többé-kevésbé tartós) hatása a személyi­ ségre: az adott film és az egyén viszonyára jellemző, hogy milyen részletek maradtak meg az emlékezetben; — csoportokra (tömegekre) gyakorolt távlati hatás: milyen mértékű és minőségű a film motívációkeltő hatása, illetve a látott cselekvés- és gondolkodásséma kiváltja-e az utánzás vágyát. A felvetődött fontosabb problémacsoport hatásbeli sajá­ tosságait két szempontból elemeztük: a) eszmei — milyen gondolatokat sugall? — melyek a levont következtetések? b) esztétikai filmműveltség vizsgálata — megvalósítás ,,miként"-jére adott válaszok. Természetesen az összegezést ebben az esetben nem lehet mechanikusan végezni: Ezért a beszélgetésekből kiemeltük a film azonos eszmei síkjaira vonatkozókat — véleményünk sze­ rint minden vizsgált csoportban ugyanarról beszéltek, csak más-más szinten — és egymás mellé helyeztük őket. Létrehozva így egy valóságban létre nem jött, de valóságos elemekből álló véleménycserét a vizsgált 196 fő körében. * A vélemények közül: „A film lényege, hogy a mai fiatalságnak nincs hová kitör­ nie, a fiatalok nem akarnak és nem is kell változtatni. A mos­ tani öregek, amikor fiatalok voltak, akkor harcoltak valamiért, elérték és most megnyugodtak (kocsi meg minden). Nekünk nem kell a szabadságért harcolni, beteszünk a takarékba ennyi meg annyi pénzt, amiből kiveszünk és veszünk belőle lakást. Csinálunk két gyereket, adnak érte hatvanezer forintot és kész. Negyvennyolcban volt alkalom forradalminak lenni, ma nem látjuk az utat és különben is elcsépelt közhely a forradalmiság. És mégsem tudjuk, mi az. A forradalom nem az, hogy megdöntjük a társadalmi rendet, ma az is forradalom, hogy segítünk egy öreg házaspárnak.” „Mai fiataloknak nincs szükségük arra, hogy úgy harcolja­ nak, mint Petőfiék. Ilyen forradalmiságról ma nem lehet ná­ lunk beszélni, ma lassú fejlődés kell." „Nem akarok beleavatkozni semmibe, középembernek tar­ tom magam. Most a szocializmus alapjait rakjuk le, és ezen forradalommal nem lehet semmit csinálni. Akkor miért pont most beszélünk annyit a forradalmiságról? Pár évvel ezelőtt nem volt róla szó." „A kulturális forradalom is évtizedek alatt folyik: az analfabéta nem tanul meg gyorsan írni, ezért lassú a folya­ mat. Cél az, hogy a mai kort is forradalommá tegyük. Van lappangási idő, utána jön a robbanás. Petőfi után, 1919 után miért most vetődik fel megint? — azért mert nemsokára elkövetkezik a vége a lappangási időnek." „Én csak egyetlen egy dolgot tudok, de azt biztosan: manapság nincsen olyan fok, amit át kellene ugranunk, amire szükségünk volna, hogy forradalmat kelljen csinálni. 1973-ban az a forradalom, hogy az emberek gondolkozzanak, az is forradalmi dolog, hogy ifjúsági törvény van, és ez jó jel." „Szerintem az a forradalom, hogy mindenki kivonul kokár­ dával és piros-fehér-zöld zászlóval. És elmondják, hogy nem tetszik. Persze, ez milyen jól jönne a provokatív (!) elemek­ nek: mehetnének, szíthatnák az ellenségeskedést. Ott volt Prá­ gában is a csőcselék a hokimeccsen,egy kis csoport, akinek van hatása a fiatalokra és meg lehet nézni, hogy akkor mit csinálnak. Utána ezerszer megbánták.Az biztos, hogy ha ná­ lunk összegyűlik egy nagy tömeg március 15-én és valaki el­ mondja a Nemzeti Dalt, azért a rendőrség nem fog kivonulni. Azért nem! A tömegnek van egy olyan tulajdonsága, ha van két ember, aki elkezd teljesen mást csinálni, mint amit erede­ tileg akartak, mennek utána." „Ma nem is felvonulni kell. Hanem a cél az, hogy felgyor­ sítsuk a fejlődést és elérjük a kommunizmust. Forradalmat nem úgy kell csinálni, hogy mindent összetörjünk. Tág ez a fogalom; sok fiatal nem tudja, mit csináljon. Ez a film sem mutatott semmit, csak felvetette a problémát. Úgy mint a gyűléseken, újságokban és a könyvekben. De megoldást senki nem ad. Azt nekünk kell megtalálni." „Ezt a filmet nemcsak Magyarországon nézik meg, és kér­ dezem én, hogy miből látják a forradalom nagyságát, Petőfi nagyságát. Ez az egész olyan, mint amikor Peter Weiss drá­ máját angol filmen láttuk, ahol a nagy francia forradalmat a charentoni elmegyógyintézeti lakók játszották el. Jellemző, hogy azt egy francia nem írta volna meg és nem vitte volna filmre. De mi leköpjük magunkat. A Cromwell a jó történelmi film, úgy kell megmutatni a múltat. A rosszat inkább ne mutassuk, hogy ne tanuljanak belőle. A Szovjetunióban 1917et nagy tiszteletben tartják az emberek és jó filmeket csinál­ nak róla. Az olyan történelmi filmek sem jók, mint az Egri csillagok, mert az ki van színezve. A magyar történelmet úgy kell ábrázolni, ahogy a Szegénylegények meg a Hideg napok. Nincs szükség arra, hogy úgy ábrázoljuk a történelmet, hogy ami magyar, az csak jó lehet, csak győztes stb. De azért az értéket meg kell becsülni.” „Ez a békés helyzet sokkal bonyolultabb, mint egy forra­ dalom. Itt előre pontos terveket kell csinálni és azokat szá­ mon kell kérni. A fáktól nem látjuk az erdőt, túl sokat írnak a pártról ahelyett, hogy megmondanák, hogy mit kell csi­ nálni. Az hogy itt tart az ország, az annak köszönhető, hogy vannak, akik irányítják, akik tudják, hogy mit kell csinálni, és ez ma a párt. Ma a vezetőknek nem kell lovon vágtatni a sereg élén, hanem határozatokat kell hozni.” 13 �196 fö véleménye alapján A film nem csupán objektív értékelé­ sek, hanem szubjektív vélemények tárgya is. A beszélgetéseinken résztvevők is szinte valamennyien tetszésítélettel kezd­ ték mondanivalójukat. Többségüknek nem tetszett a film, ke­ vés kivétellel — gyakran dühösen — el­ marasztalták: Nekem nem tetszett, szerintem a magyar ifjúság nem ilyen. — Nagyon rossz film volt. - Ez nem is szatirikus, ennél is rosszabb volt a hangvétele, a srácok, akik szerepeltek, elhülyéskedték a filmet. — Petőfi emlékének meggyalázása, nem kellett volna. Illyés Petőfije az igen, az a Petőfi. - Sokat akart markolni — keveset fog. — A mi tanul­ mányaink alapján nem lehet Petőfiről filmet csinálni. - Ez a film sok hülyesé­ get mondott. - Nagyon tetszett, amit vártam, azt kaptam. — Ilyen jó megoldás még nem volt a világ filmművészetében. - Nagyon érdekes és jó film. — Nekem nagyon tetszett, a mai fiatalságról le­ rántotta a leplet." Marx szavaira gondolva — ,,Ha élvez­ ni akarod a művészi alkotást, akkor mű­ vészileg művelt embernek kell lenned.” — temészetesen adódik a kérdés: vajon nem komoly érvek nélküli „nem tetszik tetszik” ez csupán, ami a film nem-érté­ séből, félreértéséből adódik a hiányos filmműveltség következtében? A következtetések: az elhangzottak ér­ tékelése miatt is, először erre a kérdésre kerestük a választ a filmművészet eszkö­ zeinek csoportosítására (Nemes Károly: A filmművészet útján. 1968) és az adott válaszok alapján. Elemi eszközök: tér- és időszervezés. A résztvevők valamennyien érezték és értették a jelen-múlt kapcsolatot, a való­ ságos- és filmidő összefüggését s ezzel felismerték a film dramaturgiai feszítő­ erejét, lényegét (Kardos Ferenc: „A tör­ ténelemnek és a jelennek ez a perma­ nens együttélése — ennek kifejezése — a film egyik fő célja.") 14 Plasztikus eszközök: plánok, beállítá­ sok, fény-árnyék. Ritmikus eszközök: vágás, gépmozgás, trükkök. Erről a két eszközről jóformán semmit sem mondtak, (egy balassagyarmati fiú hasonlította a filmbeli gépmozgást a Fényes szelek-ben látottakhoz) a beszél­ getésbe szőtt kérdéseinkre a jellemző vá­ lasz: „részleteiben nem figyeltük meg.” (?!) Szintetikus eszközök: irodalom, ipar­ művészet, színművészet. Csak az utóbbiról — de arról bőven — volt szó: ,,— Nem tetszett Petőfi megjelenése, más kellett volna. — Ez nem színész, ez statiszta és rossz volt. — A Petőfi gyenge volt, a többiek mégcsak játszottak vala­ mit. — Legalább beszélni megtanulhat­ tak volna.” Közismert, hogy a főhős — aki köré a cselekmény épül — erős azonosulás tár­ gya lehet ha az megfelel a néző önma­ gáról alkotott, idealizált képének. A Pe­ tőfi '73 esetében különösen nagy jelen­ tőségű: egységesen ellenszenvesnek ta­ lálták Petőfi figuráját, nem fogadták el a film nyújtotta Petőfi-képet. A vele való azonosulás főleg érzelmi, de értel­ mi vonatkozásban sem jött létre, és véle­ ményünk szerint nagyrészt ez okozta az értékítéletekben megnyilvánuló visszauta­ sító, nemleges beállítottságot. Kisegítő eszközök: hang, szín, plasz­ tika, stb. Nem használták véleményeik indoko­ lásakor. A halmozott eszközök: rajz-báb, fest­ mény, zene. Az Illésék jók voltak, még több zene lehetett volna. — Az „Európa csen­ des" az jó szám volt, de a Tolcsvayék is jók voltak. — Az volt a jó, hogy ilyen fiatalokról szóló filmben ilyen zenét ját­ szottak, ami megfelel nekik: fiatalos rit­ mus, mozgás." Végeredményben a résztvevők filmmű­ veltsége sok kívánnivalót hagy maga után, de jelen esetben nem ez negatív­ izmusuk oka. Az elemi eszközök felisme­ résével értik a Petőfi ’73 lényegét, te­ kintettel arra, hogy ez a komponens ját­ szik elsődleges szerepet a film eszmeisé­ gében. A Petőfi ’73 középiskoláink körében erős emóciókat váltott ki, nem tudtak kö­ zömbösek maradni. A film érzelmileg és értelmileg fogékony pontok sorozatát érintette bennük. Katarzist nem okozott, a távlati hatást tekintve nem játszik je­ lentős élénkítő és energizáló szerepet. Az erős emóciók nyomán felhalmozódtak bi­ zonyos agresszív töltések, de ezek csak addig fejtettek ki hatást, amíg megszüle­ tett a többnyire elutasító tetszésítélet. A katarzis hiányában létrejövő itéletalkotás kényszerének volt köszönhető, hogy nyil­ tan beszéltek a filmmel kapcsolatban fel­ merült kérdésekről. Hogy az agresszió másképp vezetődjön le, mint itéletalko­ tásokban, arról szó sem volt, és a filmben látott cselekvés-séma sem váltotta ki az utánzás vágyát. Nyilvánvaló, hogy a filmhatás vizsgá­ latának végső célja gyakorlati, mégpedig kétirányú: egyrészt a filmalkotás, más­ részt a közönség alakítása. Ez utóbbi ér­ dekében kell levonni következtetéseinket még akkor is, ha jelen esetben ifjúsá­ gunknak csak szűk köréről volt szó. A viták során felmerült fő kérdésekkel — a forradalom és forradalmiság mai értel­ mezése, a nacionalizmus és internacionalizmus, történelmi személyiség és a for­ radalom vezető ereje — kapcsolatban ki­ alakult nézetek, a bizonytalanság még akkor is figyelmeztető, ha minden cso­ portban jelen voltak olyanok is, akik a helyes irányt képviselték. Az bizonyos, hogy a téves nézetek nem a film hatása nyomán alakultak ki, bár ez sem segí­ tette elő tisztánlátásukat. A kérdés lénye­ gét Aczél György fogalmazta meg az or­ szágos agitációs, propaganda és műve­ lődési tanácskozáson: „Azok a fiatalok, akik forradalmi ideálokkal, de tapaszta­ latok nélkül találják szembe magukat társadalmunk mai valóságával, sokszor azért igazodnak el nehezen társadal­ munk jelenségei, problémái között, mert nem kaptak elég segítséget és útmuta­ tást a forradalmi távlatokról és a távlati céljainkhoz vezető út nehézségeiről." �TAMÁS ISTVÁN versei kádár Petőfi Emberek között melledből kitépni a vasat fehérre fényesült fogunk s tíz körmünk ásó keresünk virágok kristály látomásaiban Kutatunk e nem tudott nyelv gyémánt verítékén Kiáltunk ha felvérzik a nap nemzeted tiborchomloka fölött a szavak sarkantyúitól s ha új csörgőkre alkuszik a kufár kik élő fejfád vagyunk Könyörgünk élőknél élőbbek kik haltak s te élőbb vagy a holtnál bennünk mindörökké Petőfi Dózsa Te vasban és vérben kővájó verejték gyöngyben öklünkbe zárt leköpött és megátkozott rögben Te vagy Te vagy a juss nekünk Kik nem tudunk ünnepelni Téged piros tapsokkal de makulátlan tisztaságban hordunk a történelem márványarcú bálványai között Péter Éjjel két óra. Mordul a mosó szalagja, kannák csörögnek a kövezeten. „Tehén a tizes rampához!” „Tíz kannát még fejt­ senek!” „Hol a nyolcas járat? „Nyolcas jáárat!" Mint a kígyó csúsznak a sárga köténynek. Hajladozó fehér bóbiták. „Huszas a túró, köszönöm.” „Dobjatok fel még két rekesszel!” Pista bácsi késik. — Tovább nem várunk — mondja Dénes, a tejmester. — Megalszik a tej. Ma kimehetsz járatra. Ez Kálmánnak szól. Kálmán medikus. Három hete jelentke­ zett a munkaügyön. — Csúnyán elvágták félévkor — mondta —, hat hónapig mit csináljak. Itt kereshetek egy kis pénzt. — Na, csak vigyázz azzal a pénzzel - mondta Pista bácsi. Aki most késik. — Mozogj — mondta Tóni. — Jól nézek ki ma veled! Konganak a kannák, csörögnek a rekeszek a kocsiplatón. Lassan gurulnak végig a főúton. Kálmán szeretne valamit mondani, de semmi okos nem jut az eszébe. — Te persze azt sem tudod, hol vannak a járaton a boltok. — Azt se - mondja Kálmán. Szótlan az utca. Fekete, fekete-tükrű ablakok mindenfelé. Csak a villanyrendőr működik, s az is pirosat mutat. — Nesze neked - mondja Tóni és belehajt. — Egy ötvenes! — Maga mindig sofőr volt? — Mindig? Voltam én gyerek is, meg pólyásbaba is, meg . . . Kálmán elszótlanodik. Pedig mennyire örült. Két hétig ra­ kosgatta a hűtőteremben a rekeszeket, meg a mosószalagra a piszkos kannákat. Most bedolgozhatná magát! Így igérték: „Ha lesz egy üresedés, beléphet!” — Ha valaki nyugdíjba megy? - kérdezte. — Nyugodjon meg. Mi sokkal ritkábban szeretnénk, annyi üresedés van itt. A vezető hirtelen fékez. Zúdulnak a rekeszek és a kannák. — Spriccelj már! - kiált Kálmánra. A fiú kiugrik az ülésről. Rohan a kocsihoz, hogy lenyissa az oldalát. A sofőr megvárja, míg kiakasztja a karokat. — Alakul. Most csinálj szépen vissza mindent! Itt lakik a Pista bácsi. Biztosan ráült az öreg gatyájára az asszony. Na, várj meg itt! Hideg van. Hiába az április, a tavasz; hajnali fél háromkor harap a levegő. Kálmán a kezeit csapkodja, ugrál a kocsi mellett. Autó közeledik. Áll, megindul, vánszorog. Megismeri: a ke­ nyereskocsi. — Szia, kispajtás! Új ember vagy? — Vadonatúj. — Vigyázz a harminchármasnál, meg a telepi bisztróban. Ott gyorsan átverik az embert. — Átverik? Köszönöm. — Majd belejössz. Van nálad tejföl? — Nem is tudom. A kenyeres rakodó már fenn van a platón. — Ujjé! Dögivel. Üres üveg? Kálmán szólna, de inkább rá, mint neki. Nem tudja, mi a szokás. A másik közben fog két félliteres üveget és kilocsolja belőlük a tejet.Lehámozza a kannáról a blombát. A kanna szája széles az üveghez képest. Folyik a tejföl mindenfelé a platán. Mire a két félliteres üveg megtelik, pocsékba megy kétszerannyi. -- Gyere fel — kiabál a kenyeres. Kálmán szófogadóan mászik. 15 �— Most figyelj! Ezt meg kell tanulni. - Egy-két mozdulattal visszailleszti a blombát. Bicskájával segít, fogával rögzíti. — Így — mondja. — Tíz liter volt, annyi is maradt — Akármi legyek, ha nem adnak el belőle tizenkét litert. Lemászik, Kálmán még marad. Néz, Megütögetik a lábát: — Kispajtás! Bedobtam az ülésre a Viszlát! Tudod, a harminchármas! Kálmán bólint a kanna felé. Megérkezik Tóni. Az arca vörös. — Mi történt — kérdezi Kálmán. — Mi - Nem kap választ. A sofőr az utat figyeli néz - a kannára. cipókat, jóétvágyat! van Pista bácsival? meredten. Felkanyarodnak a járdaszegélyre. Kálmán ugrik a fülkéből. Már nyitná a kocsi oldalát. — Fel! — kiáltja a sofőr - Nem! Majd én adom! — Fel­ ugrik a platóra. - Vigyázz! Kapd el! Repül a palackokkal telt rekesz. Kálmán felé. Nagyot ránt a karján: fájdalom sarjad az ujjaiban. — Lendületből! Lendületből kapd el! Elég egy hibás mozdulat és az első bolttól a kórházba in­ dulnak tovább. Karját, lábát törné a tejjel telt kanna. Lassan átveszi a vezető ritmusát. Még végigfut a hátán az áram a zúduló kannák láttán, de már sokkal könnyebbek. — Kész. Elégedetten vágja be magát az ülésre. Hirtelen fáradt lesz. Boldogan fáradt. — Ellenőrizted? — kérdezi a sofőr — Megvolt minden? — Meg . .. Azt hiszem. — Hiszed? Itt a számla! Rohanj vissza és nézd meg! Kálmán fut. Nézi, számolja háromszor is. Eggyel több. Szá­ guld vissza. — Egy kanna föle van. — Föle? Tudod mibe kerül egy üres kanna? Több mint ötszáz forintba. Legalább ötnapi kereseted. Plusz a tej ára. — Most mit csináljak? — Hozd vissza! Te, idióta! Verdesi a kanna a combját. Nagy kék folt lehet rajta. — Segítene feldobni? — Talán bakot tartsak? Csak kínlódd meg a hülyeséged egyedül! Ötszáz forintot kerestem neked. Nem elég segítség? Kálmán egyik kezével kapaszkodik, másikban a kanna. Emeli a roppant súlyt, feljebb, feljebb. A körmei csúsznak az oldaldeszka vasalásán. Ölébe szorítja a kezét a kocsiban. Csak a következő bolt­ nál mert rápillantani. Mind a tíz ujja véres. Reggel ötkor a Bányász étteremnél befejeződik a terítés. — Nem érdemled meg a reggelit — mondja Tóni sötét kép­ pel. Aztán egyszerre elneveti magát. - Gyere, bemutatlak egy konyhalánynak. Ilyen bögye van! Te, te maflakirály. A Bányászban ingyen reggelit adnak. Kálmán csodálkozik. Kakaó, jam, vaj, kalács, téliszalámi. Csak úgy. — Mutass be ennek a fiúcskának valakit, Csöpikém. Úrifiú, fél évig még egyetemre is járt. Azám. Doktorka lesz. Lehet, hogy még ártatlan. — Miért piszkál engem, — mondja Kálmán - Azt mondja meg: miért piszkál ön folyton? — Én nem vagyok neked ön, - mondja kifelé menet a sofőr. - Ezt jegyezd meg egyszer s mindenkorra! Beülnek a kocsiba. A pilóta rágyújt, kinyújtja a lábait. A Nap, vörös korong, éppen kiröpül a hegy fölé. — Nesze. Egy cigaretta. Kálmán óvotosan nyújtja ki a kezét. Attól fél, hogy a sofőr rácsapja a dózni fedelét az ujjára. De ehelyett az öngyújtó­ val csipi be csaknem az orrát. Tóni nevet, Kálmán is. Kény­ szeredetten. Pöfékelnek. Nézik a domboldalban a kötélpályán hintázó csilléket. 16 — A bányászokat sem kel! irigyelni. — mondja Tóni. — Apám mindig azt mondta, hogy akkor megy le a tárnába, ha mus­ kátlit ültetnek az ablakába. Kálmán mosolyog és bólogat. — Azért én csak lementem tíz évre ötvenháromtól. Azok voltak ám a szép idők. — Itt sokkal jobb, ugye? — Jobb-e? Már akinek. A mi járatunk boltjaiban ismernek minket. Hat éve járunk együtt az öreggel. Tíz órára mind a harminc boltot, éttermet, közkonyhát, üze­ met és büfét végigjárták. A fele ezzel kész. Következik a göngyölegezés. — Számolj! — mondja Tóni — Úgy számoljad, mintha az életed függne tőle. Kálmán úgy számol. Az átvevő a tejipari rampájánál csak végigviszi a ceruzáját a rekeszsorokon. — Egy hiányzik! — Lehetetlen. Tóni a kocsinak támaszkodva cigarettázik. — Bizony, kétszáz forint - mondja. — Aránylag olcsón megúsztad az első napot. — De én.. . — Nem való vagy te ide, öcsém. Járj csak iskolába. Itt a hideg vízre valót sem . .. — Mindent háromszor számoltam meg . . . Hová tette! — Én?! Kálmán nekiugrik a sofőrnek. A testes férfi megrázkódik. Lepereg róla a fiú. — Lódulj! — mondja. — A harminchármasban nézz körül. Két kilométer. A tejjel átitatott zubbony a hátára, tarkójára tapad. Torkában édesség. Orrán, száján egyszerre kapkodja a levegőt. Még ötszáz méter. . . még száz! — Mi történt magával? Otthagyta a pilóta? — A számlát! A számlát kérem! — Nocsak - mondja a bolt vezetője — Hiszen egyszer már aláírta! Nem egyezik valami? Kálmán számolja az ottmaradt rekeszeket. Hét a számla szerint, annyi is van egymásra rakva. Lábai remegnek. Egyszer csak észrevesz a pult alatt egy nyolcadikat. — Rendben? — Az ott! — mondja Kálmán — Az enyém! — Né! Csakugyan! Észre sem vettem. — Javítsuk ki a számlát. — Azt bizony nem lehet. Ha a magáé, ott van, fogja, vigye, ne is lássam itt! Csak foglalja a helyet. — Holnap elvisszük! — Egy percig sem őrzöm. — Kár, hogy így gondolja! — mondja Kálmán. Vállán a rekesz. — Tudja lehet, hogy ezentúl én leszek a járaton. Aztán, mint ahogy maga, úgy én sem szeretem, ha becsapnak. — Becsapják? Ki csapta be magát? Én? Vágja a rekeszvas a vállát. Egyre inkább bírhatatlan a súlya. Elhalad az egyetem előtt. Nem gyorsít, nem lassít. Fiúk lányok jönnek a presszóból: két előadás közötti pihenő. A tejipari vállalat udvarán az első, akivel találkozik, Pista bácsi. Szürke öltönyben, kalapban feszít. Alig ismeri meg. — Megvan, fiú? Leteszi a rekeszt, fujtat. — Átvertek. De csak egyszer. Mert holnaptól . . . — Jól van, jól! Te maradsz a járaton. — Mi baj? — Baj? Az mindig akad. Kilépek. — De miért? — Talán - mondja az öreg. - sok hajnali levegőt szívtam. Kitágítja a tüdőt, aztán álomszuszék lesz tőle az ember. Nem akar mást, mint aludni. Aludni egyszer, késő délelőttig. Mire megéreznéd ezt, elmész innen. Kezet fognak. Pista bácsi kikacsázik a kapun. — A telepi bisztróra vigyázz! Ott egyszer nekem is hiányom volt — szól vissza még és int. �JOBBÁGY KÁROLY: ŐSZI UTAZÁS |Budapest—Moszkva— Ungvár—Budapest| 3 Ukrajnai utazás, visszafelé \ 1 Útközben Ez a ez a mind mind zöld, sárga őrület, lobogó tűzlugas, azt kiáltja: Ég veled! azt kívánja: Jól utazz! A fenyők zöld hullámain egy-egy bronz-vörös gálya ring, — nyárfa vagy tölgy? olyan a szín hintáztat ezer rézkabint. A nyírfa-lányok derekát borongás homály öleli, szaggatja róluk a ruhát borzongó kéjekkel teli. Mindez egy villanás csupán a vonatablak üvegén, egy októberi délután az ősz és a tél peremén. 2 Moszkvai reggel Az elhagyott ősz üszkei itt lobognak a hó felett. Napfény villog és kérdezi: — örök vándor, mi van veled? És újra nap süt, újra ősz van. Tegnap, szikrázó tél jegén toporogtam vaksin Zagorszkban, — ma arcom elönti a fény. Ukrajnai ősz! Sárga lombok, a fű még zöld; piros bogyók feledtetik a téli gondot, a folyton bennem bujdosót. Emlékeim még ott vacognak mélyen, jelenem simogat. Szűz havára tegnapoknak kifekszem s rámzuhog a nap. Hogy fut a nap a fák mögött! Ki kergeti? Jönnek az esti ördögök, hely kell neki, hová elbújhat reggelig. S míg a világ aluszik, ő is egy kicsit kifujja magát. * Eddig csak mező volt és dombok, bokrok, ligetek, néma lombok, most az árnyakból házak nőnek, — bazilikái az időnek — Megjött az este, furcsa, részeg, tornyot emelő építésznek. Keze nyomán — borzongva látom — hold lovagol a kupolákon. Metropolisba, ismeretlen városba visz a vonat engem. Riadtan nézem torz csodáit. Sehol egy fény, mely rámvilágít. Havas moszkvai háztetők. Október van még csak, de itt arcomba téli, zord időt dob a vihar, decemberit. 4 S a hirtelen jött változást a bennem síró kisgyerek nem tűri. Nyom a hópalást, s kötött ingben is didereg. Mielőtt az otthon magához-ölel, simogat Nagydobrony szép neveivel, Kárpátalja Beregszász becézget, Beregsom tanít, meglátni az élet halvány jeleit. A sok idegen szó örvénye közül pár édesen hangzót választ ki a fül, s egyszer az eddig megfeszült ideg, sejtéseinek. hirtelen útat nyit Testvérek ölelnek ... s mint fény a falon, úgy árad szét bennem a hűs nyugalom. 5 Epilógus Az út végére, azoknak, akik várnak és majd fogadnak, jó lenne néhány szál virág, de késő ősz van, csupasz ág. Formálok talán. Ám híre-hamva sincs agyagnak. „Vedd az élmény aranyporát (súgva valami) nyersanyagnak!” Hát akkor lássuk: zöld levélnek, szárnak, az induló élmények; (Még a tél is egy kis levél, — ezek közt hajt ki, ami él) MOSZKVA — tűz, olvadó havon — ZAGORSZK — pengő jégcimbalom — UNGVÁR — ősz, aranysugarú — SALAMON — tündöklő falu — BEREGSZÁSZ — ölelő karú — Utam! Utam! — Szép, szomorú! 17 �Bartha László Tükrös — Miatyánk isten, kivagya menyekbe... Rézi, az úristenit, gyere má! — Mi van megint? Nem tudok mitse csinálni, mindég kiabál! Mit akar? - Rézi, hozd ki az újságot! Meg a szemüvegem. Máma me­ gint nehezen mozgok. - Ki látott még ilyet? Vagy imádkozik, vagy olvas. Engem meg nem hagy békibe. Várjon a sorára! Két egymással öregedett ember morgolódott. Csepcse Nagy János a tornácon ült, régebben széken, most négyrét hajtott zsákon. Az utóbbi időben elnehezedett. Szálfaegyenesen jár, fokosra támaszkodva, amelyet inkább csak megszokásból visz a kezében, de ha leül, nehezen mozdul. 1883-ban szüle­ tett a kis Gömör megyei faluban, idevaló volt minden őse, nemesi rangot kapott szolgálat fejében az egész falu. Itt mindenki nemesi vér, de birtokot a legnagyobb királyi jóindulat sem tudott szakítani a meredek, erdős, bokros hegyek között. A házat a harmincas években cserepezték, háborút csak hírből hallott a falu, a hősi halottaknak sem hittek soha; azok egyszerűen nem jöttek haza. Nem csoda, ha a fehérre me­ szelt falak ma is újaknak tűnnek, gerendáit, a sugaras orom­ zatot nem koptatta, csak barnította az idő. ,.Isten segítségéve! épült 1870." — mutatják az írást az arrajáróknak, hogy ebül szerzett pénzen épült, hirtelen gazdagodott a Csepcse família. - Jöjjön el a te országod, — Legyen meg a te akaratod .. . Rézi, hozd ki a pipám! . . . — Asszonyunk Szűzmária, - Istennek szentannya ... Azt a keserves istenit annak a kurva kakasnak! Megint a paradicsomot vágja! Rézi, gyere már, mer agyoncsapom! - Mért is veszi el isten az embernek az eszit! Legalább a szájával ne vétkezne! Vénségére teljesen elment az esze! - Te Rézi, hova lett az a tükrös a kaszniról? Régen nem láttam. Hova tetted? - Istenem, istenem, de borzasztó is, ha megvénül valaki! Tudja hova lett? Hát a fiának adta. Még harminckettőbe. Hol forog a maga feje? Hogy jut eszibe ilyesmi, nemhogy ülne nyugodtan, hagyná az embert! Minden nap elégyön va­ lamivel! Nem restelli? Palkovics Rézi kinéz az ajtón, hóna alatt lisztes szakajtót visz át a tornácon, be a kamrába. Oda-vissza fűzi a szót, indulat nélkül, az öreg Csepcse meg a fejével kiséri, mozog, lábát próbálgatja. Felállna, de nehezen megy, oldalra fordul, mint a kisgyerek. Sóhajt, igazít a zsákon, s ottmarad. — Nem vigy minket a kísértésbe . . . — Asszonyunk Szűzmária, — Istennek szentannya ... Legalább olvasóról mondanám. De az asszonynak való. Így meg tévesztek. — Mi való asszonynak? Mit beszél össze-vissza? Itt az újságja! Palkovics Rézi kis kosarat hoz balkezében, valaha korsófo­ nadékként szolgált, de kitört belőle az üveg, tetejét egyenesre vágva a demizson őrzése helyett varrószerszámokat tűpár­ nát, cérnát, horgoskapcsokat véd a széthullástól. Ledobja a lyukas baíyuruhát, a pipát is nyújtja. - Még ilyen hamis libánk nem vót. Kukoricafiat hoztam ebbe a batyuruhába, odaszórtam nekik, oszt feltettem a garádra. Hát nem szétszedték? Most csinálhatom. - Elálló, drótkeretes, olcsó SZTK-szemüveget görbít a kendő alá, s letele­ pedik az öreg mellé. - Pedig szép doboz vót. Emlékszek rá. Még a nevem is rajta vót. Csepcse János; Meg az évszám. De azt már nem tudom mennyi. — Mit akar attól a doboztól? De odavan érte! Címeres legények! Őket legalább nem lőtték meg, mint magát! 18 — Véletlenül. Két katona is meghalt. Én még elmentem Szécsbe akkor is, golyóval a derekamba. A lovakkal. Nyolc lóval. Szegény Franci ottmaradt. A pataknál. A hasába lőttek. Máskor biztonságos út vót ez a Kiserdőn át le a pataknak. Azután ismertek vótunk. — Mind ilyenek vótak. Az egész had csempészkedett. De ki is haltak a Csepcsék. — Két fiunk is van. Csak mindnek lánya lett. Mind férhement. A hatból kettő van otthon. Ugye Rézi? — A Janié mind a kettő. A Tera, meg Melinda. — De hova lett a doboz? Janinál lenne? Pedig a nevem is rajta vót. — Jaj édes istenem! Hogy lett vóna a neve rajta! Csepcse János vót, de az a maga atyusa! Neki faragta valami pásztor, tán Elek Mihály. így mesélték. Nem is a magáé. Ezernyócszáznyócvan, vagy mennyi vót benne. Az apja vót, meg a három cimborája. Bezzeg azokat nem lőtték meg. Házat építettek, mind módos lett. — Enyém vót, csak az enyém. Akkor adtam Janinak, a kór­ házba. Mikor meglőttek. Mielőtt Kassára vittek. Úgy, úgy. Ki is tőtöttem az időt. Hat évet. A falu híres juhtartó. Magas szikár öregek álldogálnak nap­ hosszat a kerítésre dőlve, nézik, a jövő-menőket, a fiatalok után se fordulnak meg. Időntúliak, messzenézők, kihagyják a jelent. Járták a füves domboldalakat, sok-sok falka birkával, disznók nyomát a ritka makkerdőben. Itt a betyárok is meg­ teremtek. Pásztorkunyhó, juhhodály, erdőszólen vert csősz­ kunyhó volt pihenőhelyük, s balkezi jószágot, az érte kapott pénzt gazdagodva őrizte egy-egy híres juhászfamília, néha két generáción is. A szótartás máig se pusztult ki belőlük. A közösségben való rejtőzködés védte a törvény útját kerülőket: csempészutak nyomáról, éjjeli, lövöldözésekről, kocsmai vere­ kedésekről senki se tudott. Csendőrök puskatusa igencsak csattogott errefelé. Mégse lett tőle senki beszédes. — Hát a fiam átgyön délután? Ígérte, megszögeli a kaput. — Gyön, ha nincs munkája. Ügy tudom, most sok kosarat csinált. A szövetkezet rendelte krumpliásásra. Nyár végi koradélután volt, a nap éppen odavert a tornácra. Jólesett az öregnek. Macskával együtt nyújtózkodott János, a szemtelen kakas meg messze tőle — a fokossal elérte volna - szárnyát emelve sütette oldalát a kifürdött lyukban. Csepcse Nagy látta, hogy fürdik, s az előbb is csendes mosollyal nézte, hogy hiába kettyelt a tyúkoknak a szétvágott paradicsom­ magon, nem fértek be az udvart választó léceken, békén szedegélt egy darabig, majd a gang alatti borona alatt nyújtóz­ kodott el. — Megkérdezem Janit, mi lett a tükrössel. Csakugyan akkor adtam neki, amikor elvittek. Búcsúzkodtunk. Neki. Neki adtam. Kassán ugyis elvették vóna. Kilenszázharminchat. Vasárnap este jöttek a pakerozó bar­ kók, kinőtt ujjú kiskabátban, vasportól mindig barnán, színes, keresztcsíkos kötényüket megbámulták a telepi gyerekek. A kohónál dolgoztak, meg a Sárli-telepen, kokszot, vasércet la­ pátoltak, revét, salakot pucoltak. A kolóniáról gyűlt gyerekcsapat mindig odaállt a négyes kapu elé, s nézte őket. Kitö­ mött négylábú tarisznyával, félrecsapott kalappal jöttek, az egy faluból valók mindig együtt. Akik kicsit bolyongva jártak, búcsúból indultak útnak, Anna-napkor, Mihály-napkor, Erzsé­ betkor, Andráskor, mindig más csoportnak volt jó a kedve. Persze a fura járás nemcsak a délután otthagyott búcsútól volt. Gyalog keltek át - ahogy ők mondták - a Bikken, két hétre való élelemmel a háton, kenyérrel, szalonnával, rántás­ sal, krumplival, váltás fehérneművel. Csepcse Nagy agyán átvillant a börtönnél is rosszabb gyári élet néhány éve. — Csak Janinak adtam. Mikor szabadultam, hát nála vót, borotvát tartott benne, meg aprópénzt, papírpengőt ritkán. Simon Andráséknál vótunk kovártélyon. Jani, Pali fiam, meg én. Józsi nem vót. — Mit mongya, mit sorolja? Én tán nem tudom? Nem az én gyerekeim is? Míg maga odavót, én tartottam rendbe őket. — Szegény Pali fiam. De nagyerejű vót. �Nagyot sóhajt az öreg, fokosát előrenyújtja, vékony vona­ lakat húz a homokba. Véletlenül is kis keresztek rajzolódnak ki. - Huszonhat évesen temettük. - Nem hagyta levágni a lábát, pedig akkor tán még most is élne. De nem. Inkább meghalt. Akkor sokan haltak el a gyárba vérmérgezésbe. Azt mondták, a vasportól. - Olyan vót, mint maga. Ha a katonák meg nem fogják, ott döglik meg Szécsbe. Inkább, minthogy doktorho mennyen. - Aggyon isten! — mordul valaki a kapunál —, de bezár­ kóztak. Áthajol a kapun, a reteszt elhúzza, belülről. Jani jött megszögelni, ahogy ígérte. - Hogy van? — szól röviden az öreghez, de ő csak hümmög. - Tudom, hogy nem húszéves, de a sok ülés se jó. Járjék eggyet! Könnyedén, gyengén egyenesre segíti az öreget, majd ma­ gára hagyja. Lassan lép Csepcse Nagy az udvaron, fia meg fordul a kamrába szögért, kalapácsért, faragóért. - Te fiam, hova lett a doboz, amit adtam neked? A tükrös. Szépen vót faragva. Te vitted el a kórházból a holmival. - Mi nem jut eszébe! Ezt meg honnan veszi most? Van az embernek elég baja, maga meg ilyeneken töri az eszét nap­ hosszat. Persze hogy én vittem el, de vissza is adtam, ahogy kigyött! - Jól van fiam, csak kérdeztem, mert nem emlékszem már rá. - Mikor megroppant a derakam, még maga hozta be utánam a kórházba. A doktor úr is csodálta, de látta mennyire kedves, nem akarta magának. Simonéktól hozta be, ott vót a sifonyba. Pénzzel, beretvával. Mikor a nagy betegségem után tudtam beretválkozni, akkor hozta be. Nekem meg öröm vót. Megént tudtam ülni, oszt megborotválkoztam. - Csakugyan. Ércet raktatok ki. Éccaka, vagy hajnal fele vót? Má néggyel kihajítottatok. Az ötödik vagonná. Szerencse, hogy a térmester úr szólt a doktornak. Sturm. Vagy Sturman, nem tudom. Az ajtón estél ki fiam a vagonbul. - A jányommak adtam, elvitte magával be a kollégiumba. Azóta nem láttam. Melinda nagyon szerette, leveleket tart benne, harmadikos kora óta. Bálint írt neki mindég, járt elibe az iskolába. Ha levelet kapott, beletette. Fura szokásaik vótak. Egy városba tanultak, mégis minden áldott nap írtak. - Komoly fiú, már Erzsike sorolta, hogy három év óta ud­ varol Melindának. Úgy mondják, jól keres — tér a közepére Rézi néni - az örege csak hümmög. Ő már nemigen ért ezekhez. - Nem való, ha el akarja venni, vegye. De a jányom is csak csapkod, ha szólok, letette az iskolát, mit akar még? Csak albérlet, meg lakás, ilyeneket mond. Albérletben laknak egy másikkal, Margittal, nem jó má nekik az otthon. Pedig itt a nagy ház. A nagy vályú felé fordul, amelyik ott nyújtózkodik az udvar közepén, jó szöget egyenesíteni a végén. A beszéddel felhagy János, ennyit nemigen szólt egyvégtében. A lánya sora izgatja. Valami nem egyenes körülötte. Nem tud úgyse mit tenni, lányaival kiskoruktól kezdve kedvesen bánt, azok meg felesel­ tek vele asszonyostul, most már hiába a beszéde. fog közé szorított botos pipával, kezükben pisztoly, berakásos nyelű fokos. Dísznek, üres helyet töltve madár, fokos, lepke. Látnivaló egy H. E. meg egy L. J. monogram, talán a két leg­ híresebb betyár életében sem sokszor kimondott nevét jelöli. A kis doboz szemközti oldalán felismerhető a név és évszám: Csepcse János 1895. A betűvetés nehezen mehetett a faragó­ nak, az S fordítva kanyarodik, a név utolsó betűje meg el­ kallódott valahol. - Nagyapád kereste a multkor - bök a tükrös felé Csepcse János, amint körülnézett. - Mondtam, nálad van, leveleknek. De most má nem kell! Elment az urad! - El. - Megszokta már ezeket a mondatokat Melinda, de még most sem tud rá hosszabbat válaszolni. Szeme is homá­ lyos lesz ilyenkor. Nem sír, már nem is bánja, hogy így tör­ tént. Ki volt az oka? Bálint, akit ő sem szerethetett eléggé, talán az apjáék miatt ment hozzá? Ki tudja már ezt? - Csak egy levél van benne, apám. Az utolsó levele. Még néha el szokta olvasni. Először szinte nem is látta a betűket, most meg már tudja szószerint. Mégis előszedi. Látja Bálint fura, elhúzott sorait, amelyet csak ő tudott elolvasni. ... Ne haragudj levelemért, de emlékszel, ugye, megegyez­ tünk annak idején, hogy őszinték leszünk egymáshoz. Nem szeretlek téged, mást szeretek. Furcsa, hogy így történt, egyi­ künk se gondolta volna. Tudom, fájni fog neked, de hidd el, soha nem hazudtam neked. Felejts el, lesz valaki, aki jobb lesz hozzád. Nem halok meg, nem is viszek magammal semmit. Élek tovább, ahogyan lehet. Mire megkapod a levelemet, túl leszek mindenen. Megérted, nagyapád sokáig hordta dereká­ ban a golyót. Én Is sokáig hordom emlékedet, de volt bátor­ ságom akkor abbahagyni, amikor még te is újra tudod kezdeni. Nem vittem el semmit, csak a holmimat, amit az útra becso­ magoltam . . . - Igen, most csak egy levél van benne. Emlékszik, harma­ dikos koromban kezdtem el levelezni vele. - Jó messzi van. Svédországba. Ismertem az apját is. Csa­ vargó természet volt. Egy helybe nem maradt. - A kollégiumban ültünk a radiátor mellett, beszélgettünk. Három csoportra oszlottunk. Akik tanultak, a kosarasok, meg a férhezmenők. Mi mindent megbeszéltünk, szerettünk levelet kapni. Tőle minden nap kaptam. - Sok leveled vót. Mind Bálinttól. Mindig kis vaskos levelet írt, tudom, szürköletkor oda hozta a postás, haza. Hát elment. - El. - Szép doboz, minek a leveleknek? Add vissza a nagya­ pádnak, keresi! Mindég csak azt keresi. Hogy az ő neve van benne. - Nem tudom, mondja meg neki! Nem akarom, hogy meg­ haljon! Akárhányszor elvitte a tükröst valaki, szerencsétlen lett. Legyen még nálam egy darabig. Levélnek. Hátha ír még valaki. • Kétszemélyes kávét főz magának. Panellházban, a másfél szobás lakások egyikében. Városi módra, divatosan öltözött fiatalasszony. Cigarettára gyújt, majd egy bátortalan csenge­ tésre megmozdul. Gyerekek játszanak a lépcsőházban? - Magasan laksz, édes jányom, nehezemre esett feljönni hozzád. Hányadik emelet? Negyedik? Ha nekem fizetnének, se laknék itt! Lihegve mondja, fulladósan, ki-kihúzza magát, hátha több levegő férne a bordák alá. - Hát eljött megnézni, édesapám? Bontok egy kis gint. Van itthon. - Nem kell jányom, a múltkor se szerettem. De a kávét azt megiszom, látom főzöd. A tükrös a kombinált szekrény vitrin részében árválkodik, nem érzi jól magát porcelán-nippek között. Fedelén ma is büszkén áll a négy betyár, bő gatyában, marcona szemmel, LÓRÁNT JÁNOS: GURZUF 19 �SOLYMOS IDA CSANÁDYJÁNOS Estély a kultúrsznobnál Egy másik éhség Konc Mártának ajánlom Nem kell a siker, nem kell; hanem az, hogy munkáljon a szó, az eleven; egyre finomabb és igazabb szerszámmá csiszolódjanak, s szárnyakat alkossanak a szavak, s gondolatokból egy emberi természetet. Egy másik éhség földvakságot emésztő éhe ez. Zavart vagyok, mert beléptem e sárga, testmelegnek ígért borzadályba. Neve szokás szerint: lakószoba. Itt látható a tárgyak alkonya: négertestű lámpa, posztókutya, girland, szekrényen, ajtón sokredőjű firhang, üleped alá horgolt csipke-ábra, párna szalmából, posztóból, delénből, préselt üvegváza, nyomatok az égről és csiricsáré korsógyűjtemény — hagyomány és műpártolás ürügyén. Magam is dísztárgy, ülök s nevetek. Csipegetem a datolyát, a szőlőt. Decens vagyok — mint pálya-csúcson hősnők. Én: kultúrtermék, szó, amely lebeg a vendéglátó képzelet egén, végig-nem gondolt sorkezdet, LENNI: Cél, hajtorony, whisky, távoliét és beteg hiányérzet, mely kezeket keres; de nem, nem itt, ahova beterelt a rosszul tájolt gyűjtőszenvedély. „Szavalj valamit magadtól” — hánytorog szoba és kép, a ronda bútorok — nógat a fennkölt kultúrgyülekezet. De én egy más vesztőhelyre megyek — Ütés ne érjen, behúzom nyakam, árnyékomnak is csak didergése van. Felületem alatt rég ragasztgatok védelmemre szótaghoz szótagot, mint akivel már Isten vitatkozott s ott feledte a mondat közepén ... nap Fábián Ha Max üzen Az ember, aki görögdinnyét szállított ócska furgonján, na­ gyon kedves volt. Maga mellé ültette a vezetőfülkébe a me­ zítláb baktató asszonyt, a magafajta emberek együgyű ked­ vességével megcsipkedte a gyerek arcát, igyekezett nem venni tudomást a nő kisebesedett lábáról; egyszóval igazán kedves volt. Elmesélte, hogyan zajlik az élet a dinnyeföldeken, milyen jó érzés a csőszkunyhóban várni a napfelkeltét, a harmatos hajnalt, amikor végre félre lehet dobni a furkót, mert a dinnye­ tolvajok elbátortalanodnak a fényben. Ám a dinnyés ember rákanyarodott egy földútra. Ismeretlen nevű város felé igyekezett, ahol mint mondta: nagyon jó árat fizetnek a dinnyéért. Kell nekik a gyümölcs, sok a skorbutos arrafelé. Az asszony egyenletes tempóban kocogott, mint az oszlop­ ban menő katonák végtelenül hosszúra nyúló gyakorlataikon. 20 Gondolat-folyamok lüktetnek a földgolyón, hevesebb és érzékibb vágyra tüzelnek, mint az ezeregy éj minden kincse, szépséges lánya, és messze lök a sors vakító fény-buggyantó forrásaiktól, vagy nem lelünk nyitó szavára; oly vad kétségbeesés önt el, ha nem lelnénk élve anyánkra. Atlantisz süllyedő zajára riadtunk bent, visszabeszélnek vad katalizmák, ezredévek, minden, mi az emberre támadt, minden bajunk, amin kifogtunk — elegendő csak, ha bezárul útja, mint a sivatag kútja, eldugul a szív vércsatorna, elpattan a távvezeték fenn, beomlik a vágat a mélyben; — s az Ararát-homlokú éjben mintha a végzet zúgna özönnel. A gyerek kimerülten gubbasztott a hátraköthető batyuban. Autók húztak el mellettük a macskakő-pikkelyeket vedlő út­ testen. A kövek közeit gyom verte ki, héjakútfű magasodott a régen elkopott felezővonal mentén. Többnyire kopasz úrvezetők ültek a volánnál, kifestett arcú hölgyekkel jobbjukon, akik a legdivatosabb mintázású lámpa­ ernyőt viselték büszkén a fejük búbján. Bólogató műkutyák intettek igent bármire, ami a hátsó ablak törhetetlen üvegével határolt birodalmon kívül történt. Szenvtelen üvegszemük vil­ logott. Az asszony azt remélte, előbb-utóbb ismerős városnévre bukkan az útjelzőtáblák erdejében, de egyre bizonyosabb lelt benne, hogy eltévedt. A különös növények koszorúzta út isme­ retlenbe vezet. - Nem baj - dünnyögte magában. most már úgyis mindegy. Vissza nem fordulhatok semmiképpen. Jó emberek meg akad­ nak errefelé is. Birom még a munkát, hasznomat vehetik, mindenütt. Szekeres ember állította meg lovát: - Szálljon fel! Erős ez az állat, észre sem veszi, ha megsza­ porodunk. A ló hosszúszőrű volt, előreugró állkapcsú. Réges-rég kihalt ragadozóra emlékeztetett. Soha nem látott még ilyen igavo- �nót. Kibogozta a mellén megkötött csomót, batyuját ölébe vette. A gyerek megérezte, hogy anyaibb helyzetbe került, harsányat rikkantott. — No lám! — mondta a szekeres — Derék gyerek ez, meglássa, sokra viszi még. Az asszonyt a ritmikus rázkódások észrevétlenül átvezették az álom földiekfeletti birodalmába. Azt álmodta, hogy tenye­ rén a csukló hajlatánál felnyílt a bőr. A pergamenszerű, kiszá­ radt réteg elvált a tenyér húsától. Megbillentette fejét, beleesett a henges, korallszínű hús és holt bőr közötti hézagba. A kisujj eredeténél rubinszemű fe­ hér féreg tekergőzött egy bilharzia kitartó makacsságával. Rosszulléttel ébredt. Magához fogta gyermekét és leugrott a bakról. Már kilométereket tett meg, de iszonya nem akart szűnni. Próbált a nedves-feketén csillogó földekre gondolni, melyek fel-felbukkantak vándorlása során, de a hasadt, gőzölgő ba­ rázdák újra szörnyű álmát juttatták eszébe, melyet képtelen volt megmagyarázni (talán ezért tartotta baljósnak, ezért töl­ tötte el nyugtalansággal), s mely éppolyan plasztikusan élt benne álma szakadtával is, mint megjelenése pillanatában. Majdnem nekiütközött a város kezdetét jelző krómsárga táb­ lának. A név idegen volt, mint az eddigiek általában. Három, néhol négy magánhangzó követte benne egymást, mindenféle farkak és háromszögek fészkelődtek a betűk fölött. A város nevét valaki erőszakos vörös vonallal átlósan át­ húzta, s kicsi, de jól látható ábrákkal ezt a szót karcolta a sárga mező sarkába: MAX. Az első pillanatban úgy érezte, biztonságosabb vidékre ér­ kezett. Hónapok óta ez a három betű volt az egyetlen látott jel, amihez képes volt kapcsolni valamit, vagy valakit. (Egy vásott kölyköt, akit rikácsolva hív vacsorázni az anyja: Max! Max! Siess már, apád nagyon dühös!: vagy egy parasztot, aki most ismerkedik a betűvetéssel, s a falra, táblákra, a meg­ szántott sor végén repedező árok oldalába kaparja a számára legszemélyesebb jelet: a nevét.) Az asszony fáradtan, mégis méltósággal lépkedett a fel­ tünedező házak között. A peremkerület fekete volt, füstös tűzfalak ágaskodtak ki­ szorítva a tenyérnyi udvarokról a napot. Sikongó, zakkanó villamosok viháncoltak az úttest közepén, homlokukon parázslott a kyklops-szem, s a benne tükröződő jelzőszám. A járművek oldalán meglepődve fedezte fel az ismerős szót: MAX; aztán egy-két transzparensen olvasta újra, majd kréta­ rajzok alatt a házak falán. A járdán emberek tülekedtek. Sietős lehetett a dolguk. Ru­ házatuk — melyben a szürke, a fekete és a parajzöld színek domináltak — elhanyagoltnak tűnt. Az asszony egyiken sem fedezett fel egy vörös sálat, vagy kanárisárga kamásnit. — Uram! — szólított meg egy férfit — Idegen vagyok a városban. Éjszakai szállásra lenne szükségem, A megkérdezett értetlenül meredt rá: — Mire gondol? — Lekötelezne, ha megmutatná, hol találok egy olcsó szállo­ dát, vagy panziót, esetleg valakit, aki befogadna néhány éj­ szakára. — Szálloda nincs. — mormogta a férfi. — Volt egy, de még gyermekkoromban bezárták. Azóta nem fordult meg nálunk idegen, tehát nem is volt rá szükség. Az ember kifejezéstelen arccal álldogált az asszony előtt. Savószeme megszűrte a benne feszülő indulatokat, csupán valamiféle mániákus félelmet lehetett felfedezni benne. Hóna alá szorította oldaltáskáját, ügyelve, hogy ne takarja el a szecessziós betűkkel hímzett nevet: MAX. — Ne haragudjon uram, hogy megkérdem — folytatta az aszszony —, de mint mondtam, idegen vagyok itt. Árulja el, mit jelent ez a szó! Kinek a neve, vagy név ez egyáltalán? — Nem tudja, kicsoda Max? — riadozott a savószemű, majd pördült maga körül és félénken nézelődött: — Ne ejtse ki ezt a nevet a száján, ha jót akar... ha békében szeretne tovább jutni, bár innen nem vezet út sehová. Az asszony elképedten nézett a távozó után, aki táskáját hóna alá szorítva beolvadt az asszony lépésritmusában loholó, láthatatlan cél felé tartó városlakók tömegébe. SZUJÓ ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA A hajópallóból összetákolt piaci bódé árván magasodott az üres tér közepén. Oldalára reklámtáblákat, gyümölcsösdo­ bozokról letépett jegyzékeket aggatott valaki. A kunyhó egyik falán műmárvány hálatáblácskák függtek. Az asszony falusi templomokban látott ilyeneket a fából faragott festett köntö­ sű szentek padkája alatt. „Ob reverentiam personae", „Ob felices curas", „MAX consiliáriusnak" olvasta az arany betű­ ket. Belökte az ajtót. A félhomályban gyalulatlan tölgyasztalt, keskeny priccset pillantott meg. Finom szemcsés sárga por borította a padlót. Rezignált pókok futkároztak fel és alá a hályogszemű ablak mélyedésében, ügyet sem vetve az érke­ zőkre Nem érezte a lóca keménységét. Sajgó dereka, összezúzott lába átvette agyától a kormányzást. Lerántotta a rongyos ruhadarabokat alvó gyermekéről, várta, hogy meglepje a béke, melyet együvétartozónak hitt a csenddel. Zizegő papírlap hullott mellére. Úgy érkezett, mint a gyer­ tyán röpítőkészülékkel ellátott szárnyas magja gyermekkora távoli fáiról. A kártyán apró, láthatólag nem emberi kéztől származó betűk feketéi lettek: „Hat órát adok. Távozz házamból! Semmi keresnivalótok itt. MAX" A fakult papírdarab túlsó oldalán finom vonalakkal készí­ tett rajzot vett észre. Alaktalan tömegben, feszesen várakozó zoriIIák parádéztak az ábrán büszkén felütve vöröses szőrrel borított menyétfejüket. Mancsukban ezüstös fegyvert szoron­ gattak. Jó fejjel magasabb, túlfejlett példány emelkedett ki közülük. Mellkasán parányi királyi korona imbolygott. A nefrités berill-cseppecskék jól kivehetően három betűt formáltak: MAX. Valahol messze, a város szívében esti hatot ütött egy to­ ronyóra. A gyerek megérezhette a veszélyt, rémülten vinnyogott. - Nem megyek sehová ... nincs hová mennem ... itt maradok - fogadkozott eszelősen az asszony. Az asztalhoz vánszorgott, meglazította az egyik ügyetlenül odaillesztett asztallábat, szálkás fa megsímult tenyerében. Tudta jól, hogy fel kell ké­ szülnie az egyenlőtlen harcra. A kapuk bezárultak mögötte, a városlakó szerint pedig innen nincs továbbvivő út. A rémület, a helyzet reménytelensége elszánttá tette. Hangosan számlálta az óraütéseket. A tizenkettedik után megreccsent a priccs mellett egy deszka, hasadozni kezdtek a kunyhó falai, befelé billentek, mint a kártyavár lapjai, aztán támolygó részegként visszanyerték egyensúlyukat, kinyújtózkodtak, biztosabban álltak, mint valaha. A márvány táblácskák porrázúzva szállingóztak a hirtelen feltámadt szélben, a reklámcédulák a lehullott transzparen­ sek alatt lapultak szárnyszegetten. A város falairól, az üz­ letek cégtábláiról, a villamosok oldaláról, az ágyukban izzad­ tan kuporgó emberek oldaltáskáiról, az intézet rácsrendszere mögött álmodó gyerekek gallérjának szegélyéről eltűnt MAX neve. 21 �VARGA RUDOLF Helyzetkép — Jó idő van, tanító úr. Csak megmaradjon ilyennek mondja V. néni, a takarítónő. — Igen. — felelem. Mosolyogni nincs erőm hozzá. Régóta nem mosolyogtam, nem nevettem, és nem sírtam már. Ülök az asztalnál, szemben az ablakkal. Hátamat a falnak támasztom. Érzem, ahogyan rátapadnak a finom mészporszemcsék. Nézek ki az ablakon, érzem, beleké­ kül a szemem, annyira bámulom az eget. Odakint tavasz van. A tanteremben tél, vagy más megállapíthatatlan évszak. Min­ dent elront az ablak csupasz négyszöge. Óceáni ködök vo­ nulnak el odébb a dombon a gesztenyefák fölött. Fehér virá­ gaikat fújja a szél. Nagy pelyhekben havaznak, kavarognak a szirmok a zöldeskék égen. Látni az erdőt, ahogyan lélegzik, a fák verdesését, fölötte a magasságot: madarak egyetlen indo­ kát a repülésre. Miért szállnak fel a Földről olyan messzire? Ma sem tudok erre választ adni magamnak. Az iskolakerülő kisfiúk megtalálják tollaikat a bokrokra fennakadva. Ismerik az értékét, tudom, sokat beszélek erről velük. Ismerik az erdőt, a virágok készülődését, hiábavalóságát. Balra tőlem az osztály, huszonegy gyerekkel. A falon kar­ tonpapírra rajzolt táblázat. Igeragozás. A másik falon műanyag vázában poros, penészes barka. Nincs erőm kidobni, kidobatni, kicserélni. Fölötte 0 alakú sár­ ga csipkés gipszkeretben Gárdonyi Géza gondolkodik egy sár­ gabolyhos játékmackó mellett. Ő nem látja a mackót, mert előre néz, felém, mintha figyelne. Szerencsére éppen olyan szögben ülök, hogy az ablak felől bejövő fény az ő üvegén csillan meg,így csak akkor látok a szemébe, ha megváltoztatom tekintetem beesési szögét. Katika szavalja a verset. Papírcet­ liket morzsolgatok ujjaim között. Kis cédulákra firkálok állan­ dóan. Leírom ellengondolataimat. Rögzítek, hogy elejét ve­ gyem a gondolkodásnak. Én vagyok a gondolat madárijesztő­ je — ezt akarom kigondolni. A papírdarabot a zsebembe gyű­ röm, aztán előveszem mindegyiket. Sokáig nézem őket. Ezeket a neveket, számokat, jeleket, amiket leírtam, el kell felejtenem. El-kell-fe-lej-te-nem. Az egészet széttépem, bedobom a kályhá­ ba, aztán megbánom. „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt..." — mondja éneklő hangon Katika. Elég, köszö­ nöm. Jeles — mondom — Ülj le! Fölállok, körbejárom a ter­ met. Leülök. Vége az órának. Menjetek ki! — mondom. Aztán: bejöhettek. Üljetek le! Zsuzsi álljon fel! Osztály vigyázz! Én is vigyázzak! Amikor először kijöttem ide, megijedtem a vi­ szonyoktól. Tudtam, nehéz dolgom lesz magammal. Mostanra, azt hiszem megszoktam. Minden nap egyforma. Sötét, olajos, mint a padló. Csak az órák változnak, ismétlődnek, az órarend mindig ugyanaz. Nem tudtam volna elképzelni magamat itt. Most sem tudom. Ha Gárdonyi lejönne a falról, vele szívesen elbeszélgetnék. Bizo­ nyára nem értene egyet az elveimmel. „Maga túlságosan peszszimista, fiatalember" — mondaná. „Kedves kartársak! Jól felszerelt iskolánk...” - kezdte az igazgató az értekezletet. Az ablakból ki lehet látni az elszá­ radt fára. Az ott rajta a madárijesztő. Innen is jól látni a lel­ tári számot az oldalán. „A madárijesztő eteti az ég madarait. Téli hónapokban . . ." Bár csak negyven napos eső esne, meg­ javítaná a látási viszonyokat. Megmoshatná az ablakokat is. Egyedül vagyok a teremben. Nincsenek itt a gyerekek. Sovány gyerekek, itatott gyerekek, dadogás gyerekek, hosszúra nőtt-körmű gyerekek. Már az el­ ső napokban észrevettem, hogy R. utánozza mozdulataimat. Ügy tettem, mintha nem venném észre. Jól megfigyeltem; hir­ telen három-négy gyors helyzetváltozást csináltam. A kis R. szemével követte mozdulataimat, aztán a legutolsó pózba vágta magát ő is. 22 A teremben sztaniolpapír ropogású csend. A plafon sarkában egy pók. Tudom, engem néz. Ugyan milyennek lát? Biztosan ő is a szándékaimat akarja tudni, mint a kartársak. V.-né biztosít róla, hogy csak nekem mondja meg jóindulat­ ból: vigyázzak C. kartárssal. K. kisasszony kávéval kínál. Meg­ köszönöm. Amikor beszél, kis kirándulásokat tesz a tekintete arcomon. Mintha azt nézné, mennyit loptak el az éjszakák szarkái szemem fényéből. Szakavatottan vizsgálja ruhám gyű­ rődéseit. Majd ő ráncba szedne — gondolja. Az én pillantá­ som melltartójának pántját találja meg és a folytatását, egé­ szen a kapocsig. Már ki is gomboltam. Így. Most beszéljen tovább, kedves kartársnő! Ott tartott, hogy... Bízzon bennem! Bár nem vagyok magányos fiú, lakással és porcelán fogakkal, meg nyugati kocsival, vagyok olyan bátor, hogy megkérném a kezét. De tudom, ellentmondana — ismerem a szerénységét —, így meg sem kockáztatom. Cs. kínosan tiszta, ápolt nő. Negyven éves. Már nem biz­ tos, hogy férjhez megy. Csöndes délutánokon vagy lyukas órá­ kon el lehet vele beszélgetni. Egyetlen ember a testületben, aki őszinte mer lenni önmagához. Ha nem félnék attól, hogy nagyon megszeretem, nekem ezt mondaná el: - Több, mint tizenöt éve még másként gondoltam. Akkor, se azóta nem értettek meg. Vagy nem akartak. Megfutamod­ tam? Nem. Itt még nagyobb munkát vállaltam. Aztán körbe­ kerítettek az évek, észre se vettem. Formalitássá vált az életem. Menekültem, és messzire kerültem. És innen már nincs vissza­ út. Minél több baj éri az embert, annál bizonytalanabbul til­ takozik. ellene. Fél, hogy avval is nehezíti sorsát. Végül már csak maga ellen tiltakozik. Elárulja, megalázza, megszomorítja magát. Állandó légoltalmi várakozásban él. Végül csak megbánt lépteihez talál vissza. Bámulja körötte lengő álmai­ nak ágain fennakadt hajszálait. De ekkor már az álom sem menekülés. Eldobálja láthatatlan repülésének kellékeit. Moz­ dulatlanságának légcsavarját leszereli. Lassan kihűl benne a szerelmek emléke is. Jönnek a kinyomozhatatlan eredetű káprázatok. Éjjelenként hallani a nyomtalan elmúlás surrogását. A mégcsonkított belső kontinenseken, a romok között, óceánná dagadnak a felszívódni látszó könnyek. Ilyenkor érheti tetten magában az otthonkeresést. De már nincs otthon; beköltözik az örök költözésbe. Nagy sár. Lenézek a lábamra. Kioldódott cipőfűzőm mintha gyökeret eresztett volna a földbe. Belóg a sárba. A pocsolyák tükrében ott marad az arcom. A mindenség törvényeit keresem magamban. Csak ezzel vál­ hatok egyenrangúvá saját életemmel. Ha mindennek megta­ lálnám a helyét, ha mindent elhelyeznék magamban, bizto­ san meg. lennék elégedve sorsommal. „Nemzetünk sorsa a pedagógusok kezében van ...” — mondta az előadó. Kíváncsi lennék, hogyan látja a jövőnket? A jelentésében túlságosan derűsnek. Valami „tíz kanál cukor, egy kanál só" recept sze­ rint. Ez a legbiztonságosabb. A teremben kocka alakú csend. Nem is csend, hallgatás. Senki nem szólt? Nem szólt senki. Rajtakapom magam, álmomban is a teremben vagyok. Igen, az előbb valami megoldás kínálkozott. Ha benyitnék abba a szomszédos terembe vagy folyosóra, minden rendben lehetne. Nem tudok. Nem ér addig a kezem. Rengeteg időt fordítok a Gárdonyival eltöltött vitákra, képzeletbeli beszélgetésekre. Állítólag, amikor az egri érsek kézcsókra nyújtotta elé vizenyős, fehér kezét, Gárdonyi megfogta és megszorította. Sétálok a padok közt. Nézem a második és harmadik ablak közti falrészen a felakasztott történelmi táblázatokat. Az iskola mögött a sportpályán gyerekek lövöldöznek légpuskával egy szitává lyukasztott céltáblára. Fiatal tanár irányítja őket. Odébb tíz, tizenöt kisdiák rohamozza fakardokkal a bokrokat, A salakos pályán kézigránát formájú fabábúkat dobálnak egy kör közepébe a gyerekek. Eldobják, aztán hasra vágják ma­ gukat. Az erdőből apróvadak figyelnek riadtan önkéntes őr­ helyeikről. �HAGYOMÁNY KAPROS MÁRTA A népi kultúra emlékei Ha számbavesszük hazánk tájait, az ÉszakiKözéphegység vidéke, az itt élő palócság azok közé tartozik, akik a legjobban megőrizték a hagyományos paraszti életforma, kultúra jelleg­ zetességeit. A „hagyományos" szó hallatára azonban nem szabad valami romantikusan „ősi”re gondolnunk. A török pusztítás következtében az itt élő lakosság folytonossága is megbomlott. Az Alföld elnéptelenedett vidékeinek a Felvidék irányából történő betelepítése oly nagy — és ma már többnyire ellenőrizhetetlen — népmozgást okozott, ami alapvetően megváltoztatta a lakos­ ság összetételét, s nagymértékben befolyásolta kultúráját is. Ebben az időben települtek le Nógrád megyében szlovákok, innen számolha­ tunk a csekély számú németséggel is. A nemze­ tiségi falvak lakóinak életlehetőségei azonosak voltak a magyarságéval. Az újjászerveződött nagybirtokokból egy-egy parasztcsaládra csak kicsiny terület használata jutott az amúgy is elég gyenge minőségű hegy­ vidéki földekből. Már a XVIII. századtól csapa­ tosan jártak le az alföldi uradalmakba, hogy csekély keresetükkel javítsanak valamit a család helyzetén. Nem hozott javulást a jobbágyfelsza­ badítás sem. A megváltott földek egyre aprózódtak, művelésük nem biztosította a megélhe­ tést. Márpedig a megye parasztságának lét­ alapját a földművelés jelentette, az állattartás nem volt számottevő. Sokan fuvarozást vállaltak, mások kupeckedtek, egy-egy község háziiparral próbálkozott. A századfordulótól a megye keleti részén egyre többen jelentkeztek munkára a Karancsvidéki bányákba, más falvakból a férfiak csa­ patostól mentek budapesti és más építkezések­ hez részben segédmunkásoknak, részben ács­ munkára. Továbbra is jártak — csak most már inkább dunántúli uradalmakra — nyári mezőgazdasági munkára; néhány község egy-egy kultúrnövény termesztésére specializálta magát. A vázolt tények bizonyítják, hogy nem vélet­ lenül nevezték Nógrád megyét szegény vidék­ nek. Márpedig a gazdasági szint nagymértékben meghatározza egy terület néprajzi emlékeit. A szegény ember az anyag utolsó lehetőségeit toldozza-foldozza eszközeit, s a már végleg alkalmazatlanná vált darabokat kidobja, feltüze­ li. Így régi, datált tárgyakat nemigen találni. A tárgyak tényleges kora és kultúrtörténeti kora között azonban vidékünkön nagy a különbség. Ennek okát megintcsak a gazdasági elmaradott­ ságban találjuk meg, ami eleve gátat vetett a költségesebb, sokszor bizonytalan eredményű újításoknak. Más vonatkozásban a nehéz anyagi helyzet konzerválta a társadalmi formációkat, meghatározta a szellemi kultúrát, ami a hagyo­ mányokhoz való ragaszkodáshoz vezetett. Tehát eleve szívesebben fordultak a megszokott, bevált vagy szépnek tartott formákhoz, így a fellelhető tárgyak régiesebbek, az ország többi vidékéhez viszonyítva talán hívebben őrzik a régi korok formavilágát. Ezt a hagyományokhoz való ra­ gaszkodást sokszor a falvak elzártsága csak tovább fokozta. Nézzük most vázlatosan, mi az, ami Nógrád megyében néprajzilag érdekes: akár azért, mert egy korábban országos jelenség itt tovább fenn­ maradt, akár pedig, mert csak erre a vidékre jellemző sajátosságról van szó. A mezőgazdasági eszközök nagyobb földrajzi egységen belül sem mutatnak különösebb elté­ rést, szükségszerű meghatározójuk a természeti adottságon alapuló művelési mód. Mindössze egy-egy eszköz használatát nyújtották meg idő­ ben a szegényes hegyvidéki föld adottságai, a lakosság alacsony gazdasági szintje, — ezt azonban az ország bármely hegyes-dombos vidékéről elmondhatjuk. Összetettebb a helyzet az építkezés, házbelső esetében. Kétszáz évvel ezelőtt meg általános építőanyag volt a fa a nógrádi falvakban. A zsilipelt technikával készült házak többnyire háromosztatúak voltak. A bejárati ajtó a pitvarba nyílt, ami leginkább éléskamrára emlékeztetett, de elfértek itt szerszámok is. Az elsöház (első szoba) egyhatodát elfoglaló, kezdetleges füstelvezetésű, lapos kemence volt a lakóház központi eleme. Ebben sütöttek, szája elé kihúzott parázs fölött vasháromlábakra állított cserépfazekakban főtt az étel; a kemence melegítette a szobát, ahol téli hónapokban az egész család tartóz­ kodott. A kemence tetején húzták meg magukat a fázós öregek, itt aludtak a kisebb gyermekek is. A ház hátulsó helyisége a kamrika a csa­ lád nőtagjainak hálóhelye volt. A házilag össze­ tákolt fekvőhelyek mellett ácsolt-ládák álltak a menyecskék kelengyéjével. A férfiak az ugyan­ csak fából készült istállóban, pajtában húzták meg magukat éjszakára. Nem is fértek volna el a lakóházban, hiszen a nagycsaládrendszer ér­ telmében három-négy generáció élt egy portán. A fiúk apjuk házához hozták feleségeiket, s ugyanígy volt az unokák esetében is. Az együtt­ maradt család szoros gazdasági és társadalmi egységet képezett, ami döntően meghatározta az egész életformát. A bővített család emléke még él a falvakban, a faházak azonban eltűntek, helyükre föld- és vályogfalú házakat emeltek. A régi belülfűtős kemence mellett nem nagyon lehetett a lakás díszesebb berendezésére gondolni, hiszen a szobában terjengő füst tönkretett volna minden bútort, textilfélét. A házak füsttelenítése (a ke­ mence szája kikerül a pitvarba, fölé szabadké­ ményt építenek) a múlt században indult meg. Ezzel párhuzamosan a korábbi lakószoba foko­ zatosan tisztaszobává válik. A fal körül futó, durván bárdolt padok helyére faragott támlájú lócák kerülnek, ezek fogják közre a szőttes ab­ rosszal leterített asztalt. A kemencével átellenben lévő sarokba teszik a nyoszolyát, a díszes háziszőttes huzatú ágyneműkkel egészen a pal­ lásig (menyezetig) fölvetve; az ágy végében kap helyet a cifraláda. A falakon egyre több a szentkép, tarka cifratányér, megjelenik a festett számlapú ingaóra is. A sütés, főzés kellékei a pitvar elválasztott, - most már konyhának ne­ vezett - részében kapnak helyet. A régi kamrika alakul át lakószobává, s a lakóház végéhez hozzátoldott újabb helyiség veszi át a kamrika szerepét. A szécsényi, gyöngyösi asztalosoktól vásárolt újabb festett ládák mellett megyénkben sokáig megmaradtak a régi, ácsolt technikával készült szekrények (nagyméretű kelengyés ládák), me­ lyek készítésére falvak specializálódtak, száza­ dunkig megőrizve ezt a régi formát, mind gaz­ dagabbá téve geometrikus díszítését. Ezek a ládák éppen úgy jellegzetes darabjai a nógrádi házbelsőknek, mint az egyre gazdagabb díszí­ tésű, többnyire piros szedetes mintájú szövött ágy- és asztalneműk, valamint az áttört faragású bútorok. Ez utóbbiakról érdemes külön is néhány szót ejtenünk, mivel sajátos stílust kép­ viselnek a magyar népművészetben. A múlt szá­ zad vége felé már egyre inkább megvan az íz­ lésbeli igény arra, hogy az asztalosok által ké­ szített bútorokkal rendezzék be a házat. A már jelzett gazdasági nehézségek miatt azonban csak a menyasszonyi ládát, esetleg nyoszolyát tudták megvenni a nógrádi parasztok, többre nemigen futotta. Az ügyesebb parasztemberek, de főleg a pásztorok ellesték az asztalosok technikáját, s hogy a maguk készítette bútorokat díszesebbé tegyék, kis faragott táblácskákat készítettek, me­ lyeket a lócák háttámlájába, bölcsők oldalába, fogasokba illesztettek. Ezeken a táblákon az ornamentális díszítés mellett megjelenik a pa­ raszti élet számtalan mozzanata (juhait kísérő pásztor, makkoltató kanász, kedvesével sétáló legény), de kedvelt téma a lovas-, gyalogos huszár is vagy a vadász kutyájával. A jó kézügyességű pásztoremberek nemcsak a falubelieknek faragtak, hanem elsősorban sa­ ját használati tárgyaikat készítették el. Munkájuk elengedhetetlen kellékei voltak a különböző bo­ tok, melyeket vésett vagy domború faragással, sok esetben ólomöntéssel tettek díszesebbé. Az utóbbi díszítésmód kedvelt volt az ostornyelek­ nél is. Különösen a baltákat díszítették sárgaréz szalagok beverésével. Formában és díszítésmód­ 23 �ban a merítőpoharak vagy csanakok a legválto­ zatosabbak, melyeket a pásztor mindig magánál hordott, hogy az útjába kerülő források vizéből ihasson. Ezek díszítőmotívumai ugyancsak a pász­ tor környezetéből kerültek ki; különösen figye­ lemreméltó a csanakok fülmegoldása, mely legtöbbször stilizált állatfigura. Pásztorok voltak készítői — és megszólaltatói is - a dudáknak, melyeknek fejét legtöbbször kecskefej formára faragták ki és gazdagon díszítették. Ezt a viseleti alapformát vidékenként változa­ tosan díszítették, variálták, így alakult ki a 3-5 faluból álló viseletcsoportok, számszerint 16. Ezek között legkönnyebben a díszes féketők se­ gítségével igazodhatunk el. Az egész magyar népterületen itt a legváltozatosabbak a főkötők — formában és díszítésben egyaránt. A fékető — ami csak a fiatal menyecskéket illette — dí­ szítéséből következtetni lehetett viselője társa­ dalmi, gazdasági állására, s egy menyecskének is más volt a fejviseletet nagy ünnepeken a templomban, vasárnap délutáni sétakor, lakoda­ lomban vagy ha valamelyik közeli városba igye­ kezett. Az asszonyokéhoz képest a férfiviselet jóval egységesebb és egyszerűbb. A korábban orszá­ gos elterjedésű vászoning — bő gatya viselete Nógrádban még a XX. században is általános volt, noha már hordták a szabó készítette fe­ kete vagy sötétkék posztóruhákat. Ismerték a szűrt — vagy ahogy itt nevezik: csuhát —, egyegy jobbmódú gazdának subára is tellett. A férfiak viseletét a szövött vagy varott hímmel dí­ szített szakácskák (kötények) tették színesebbé. A hétköznapi viseletek természetesen ezeknél jóval egyszerűbbek voltak, többnyire magukszőtte vászonból, olcsó gyári anyagokból készültek, viszont a régies formákat, szabásvonalakat ezek a darabok őrizték meg inkább. Különösen a házivászonból készült viseletdarabok díszítésénél gyakori a hímzés: ingek ele­ jén, kézelőjén, kötények alján, pruszlikon, fejés vállkendökön. A Nógrád megyei hímzések nem nagy múltúak, inkább csak a múlt század utolsó harmadában alakultak ki a szőttesmin­ tákból és a szűcshímzésből. A régi darabok egyszerű szerkezetű mintáit fehér, majd piros és kék fonallal varrták, később egyre több színt használtak. Méltán híres a megye változatos népvisele­ téről. Századunkban a nők tipikus ünnepi vise­ letének szembetűnő jellegzetessége, hogy „na­ gyon szélesen jártak”, az alsószoknyák száma a tizenötöt is elérte. Bő, könyök fölött záródó ujjú inget viseltek, erre került a szűk, testhez sza­ bott, derékig érő pruszlik (mellény). Az apró ráncokba szedett felsőszoknya elé keskeny vagy szélesebb kötényt kötöttek. A mély kivágású ingeknél elmaradhatatlan a vállkendő. Nya­ kukban többsoros gyöngy, lábukon keményszárú csizma. Télen szűkkujjú, testhez szabott kabát­ kákat hordtak, melyek derékban fodrosan kibő­ vültek. A jobbmódú asszonyok hímzett, hosszúujjú ködmönt viseltek; jellegzetes viseletdarab a gaz­ dagon kivarrott, ugyancsak bőrből készült rövid mellény, a cucaj is. 1945 — de különösen a mezőgazdaság kollek­ tivizálása — alapvetően megváltoztatta a nóg­ rádi parasztság életét is. A regi gazdasági-társudalmi rendszerben gyökerező kultúra szükség­ szerűen átalakult. A fentebb vázolt jelenségek­ nek, leírt tárgyaknak emléke még él, az időseb­ bek szívesen mesélnek róla. a tárgyi anyag azonban - funkcióját vesztve — egyre pusztul. Ennek megmentése a múzeumok feladata. A balassagyarmati Palóc Múzeumban több, 5,000 néprajzi tárgyat őriznek, s a még meglévő em­ lékek tudományos igényű gyűjtése ma is folyik. A múzeum állandó kiállításain sokszínű képet kaphat a látogató Nógrád megye népművésze­ téről: szőttesek, hímzések, faragott háztartási eszközök, kerámiák, mézeskalácsos mesterség, tojásfestés, pásztorfaragások, népi hangszerek a fontosabb témacsoportok. A „Rimóc népviselete" című kiállítás egy község népviseletének két vi­ lágháború közötti keresztmetszetét adja. A népi építkezés és lakáskultúra bemutatására legal­ kalmasabbnak a szabadtéri múzeumi egységek. A balassagyarmati Palóc-ligetben felállított lakóház a hozzá tartozó melléképületekkel a XVIII. századi állapotot mutatja be. A hollókői falumúzeum a XX. század elejéről ad képet. A községet egyébként is érdemes meglátogatni, ugyanis az Országos Műemléki Felügyelőség a Nógrád megyei Tanáccsal összefogva itt az egész hagyományos falukép megőrzését tűzte ki célul. A megye szlovák lakosságának néprajzába és tör­ ténetébe nyújt betekintést a bánki falumúzeum. Az elsöszoba, pitvar, konyha a XX. század ele­ jére jellemző módon van berendezve, egy helyi­ ség vitrinjeiben hímzések, viselet kapott helyet. E két vonatkozásban mutat ugyanis lényeges eltérést a szlovák betelepítésű lakosság. Nemcsak a háziszőttest, de a gyári anyagból készült vise­ letdarabjaikat is gazdagon díszítették hímzéssel, hímzőkultúrájuk sok vonatkozásban még ma is élőnek mondható. Virágmotívumaik a palóc fal­ vak stilizált mintáitól naturalisztikusságukkal és változatos színezésükkel térnek el. PÁSZTOR IVÓBÖGRE (CSANAK) MENYECSKE FÖKÖTÖBEN ÉRSEKVADKERT (NÓG- RAD MEGYE) MENYECSKE ÜNNEPI VISELETBEN. GALGAGUTA NÓGRÁD MEGYE) 24 Gerő László A nógrádi várak Feltérképezve a megye területén található várakat — helyesebben azt, ami napjainkra megmaradt belőlük: a várromokat -, azt látjuk, elég sűrű hálózatot alkotnak. Keletkezésük sor­ rendjében számbavéve őket, feltűnő, mennyi a földvár még ma is. A régebbi időkben ország­ szerte lényegesen nagyobb számú földvár volt ismert, amelyekből azonban ma már csak keve­ set sikerülne azonosítani, s mégis Novák Gyula régész kutatásai alapján tudjuk, mennyi nógrád megyei földvárat talált meg napjainkban. Ezek­ kel most mégsem foglalkozunk, hanem megvár­ juk, mit közöl róluk a feltáró régész, miután a megye egész területére kiterjedő kutatásait ki­ értékelhette. A földvárak közül legtöbb a honfoglalás kora előtt keletkezett, és bár alakjuk, elrendezésük és építési módjuk a későbbi, magyarok készítette földvárakkal sok rokon vonást mutat, most bennünket elsősorban — az egykori okmányok­ ban sűrűn említett, és nyom nélküli eltűnésük miatt feltételezhetően fából épített lakótorony­ várakkal szintén nem foglalkozva - a falazott várak, megyénk területén a kőből épített várak érdekelnek. Azok a középkori várak, melyek között ott van a megye nevét hordozó NÓGRÁD, és más, or­ szágosan ismert nevűek, (HOLLÓKŐ, BUJÁK, DRÉGELY), de kevésbé ismert nevűek is, melyek szerényebb szereplői a megye történetének (ahogyan azt a megye műemlékeit számbavevő „Magyarország műemlékei topográfiája III. kö­ tet”, a Nógrád megye műemlékanyagát tárgyaló műben Makkai László történészünk olyan kere­ ken és kellő részletességgel összefoglalta). A várak kutatása, feltárása fontos része egyegy terület történetének. De fontosak a várak építészetünk, különösen védelmi építészetünk megismerése szempontjából is. Építészeti ha­ gyományainkat, a múlt technikai, építőművészeti kultúráját őrzik, ezeknek hiteles tanúi a műem­ lékek — és ezeknek egyik speciális csoportját al­ kotják a védelmi építkezési szokásokat, módo­ kat őrző várak. A műemlékek e csoportjának sorsa 1945 előtt elég mostoha volt. Nem sokat törődtek velük. Csak festői megjelenésükről ol­ vashattunk itt-ott Mikszáthnál, néha költőink énekeiben. Állaguk azonban állandóan pusztult. A gyakori téli fagyok egyre nagyobb méretű ká­ rokat okoztak a fedetlenül maradt falakban. Egyre több boltozat omlott be, egyre több fal dőlt le. A vár-műemlékek állagának fenntartása, meg­ őrzése, a későbbi nemzedék számára átmentése a szocialista magyar műemlékvédelem egyik fő feladatává vált. A budai egykori — középkori — királyi palota és vár maradványainak helyreállí­ tása és bemutatása élőmunkái során figyeltünk fel a magyar várak építésére, vettük számba és kutattuk az országszerte található váraink épí­ tésének módjait, a várépítés fejlődésére jelleg­ zetes alakzatokra. Ezekből állítottuk fel a ma­ gyar várépítés korszakait, és állítottuk be azokat az európai védelmi építkezések kialakulásába. A budai várral való foglalkozás vetette fel a többi várainkkal törődés kérdéseit, és így ke­ rülhetett sor annyi más várunk műemléki helyreállítására, melyek között megemlítjük EGER, SÜMEG, NAGYVÁZSONY, SZIGLIGET, CSOBÁNC, DIÓSGYŐR, SÁROSPATAK, KISVÁRDA, GYULA, SZIGETVÁR, SIKLÓS, PÉCSVÁRAD, VISEGRÁD. TATA, VARGESZTES, BOLDOGKŐ, MÁRÉVÁR, DUNAFÖLDVÁR, várait, ESZTERGOM, SOPRON, KŐSZEG, BUDA, PÉCS, GYŐR, SÁROSPATAK vá rosfalait. E pusztuló várak építészeti helyreállításának, — mint minden műemléki munkának — alapvető feltétele a munka tudományos előkészítése, a műemlékre vonatkozó minden fellehető történel­ mi, régészeti művészettörténeti adat lelkiisme­ retes összegyűjtése, és a helyszín alapos kutatása, a falak alaprajzok, beomlott, eltemetett részek feltárása. �Ilyen módon, a műemlékvédelem nemzetközi tanácskozásain, legutóbb 1966-ban Velencében elfogadott módszerekkel folyik most is a megye területén HOLLÓKŐ várának műemléki munkája, amiről a feltáró régész, Ambrusné Kozák Éva a MÜEMLEKVÉDELEM című lap 1969. 4. szá­ mában, valamint legutóbb az ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ 1972. 2. számában számolt be. Makkai László idézett történelmi összefoglaló­ jából tudjuk, hogy a megye igen fontos sze­ repet játszott a korai magyar-szláv együttélés, összeolvadás kialakulásában. A magyarok az Alföldről vonultak fel a Galga és a Zagyva mentén az Ipoly völgyébe. Erre vallanak a korai nemzetségek birtokelhelyezkedései. A megye nyugati fele viszont a fejedelmi szállásterülethez tartozhatott. Már I. István király korában a király birtoka, NÓGRÁD sőt HONT várakkal együtt. A nagy király államszervezése Nógrád megye területére is kiterjedt. A nógrádi királyi várhoz tartozó várföldek elhelyezkedésében már felsejlik a későbbi Nógrád megye. A nógrádi várszervezetről nagyon korán maradt fenn adat (1108), a királyi várföldeket pedig a XIII. szá­ zadi oklevelek említik (Szécsényhalászi, Karancsberény, Szécsény, Zsember, Sámsonháza, Balassagyarmat). A királyi várszervezet — élén a várispánnal — a szolgálatokkal alárendelt vár­ népet kirendelt tisztekkel: a várjobbágyokkal igazgatta. A királyi birtok mellett számos nem­ zetségi birtok van már a legkorábbi századok­ ban (Záh, Kacsics, Szolnok, Aba stb.), melyekre a tatárjárás (1241/42) pusztításai következtében a király kénytelen megengedni magánvárak építését. Ezekből az engedelmekből azonban leg­ többször nem az ország védelme lát hasznot, hanem a főúri anarchia, mely kíméletlen dulásai közepette e magán-földesúri váraiban elzár­ kózva talál menedéket - nemegyszer még a ki­ rály ellenében is. Végül nem lenne teljes a kép a monostorok nélkül, amelyekből nem egy le­ hetett várszerű védelemmel megerősített. Ilyenek: Tereske, Karancsapátfalva (benedekrendiek), Kö­ kényes, Garáb, Ipolyság (premontreiek), Pásztó (cisztercita). De volt a III. Bélától kedvelt Jánosrendi lovagoknak rendházunk Szirák, fold, Szomolya, és Tolmács községek területén. A királyi birtokok szétesésével és a feudális anarchiával az itt birtokos nemzetségek egyik várat a másik után építik: FEJÉRKŐ, ECSEG, SZŐLLŐ; korai említésű várak (HOLLÓKŐ, SOMOSKŐ, SALGÓ, ZAGYVAKŐ, DRÉGELY, CSERTERIVÁR (HASZNOS) és egy lakótorony BALAS­ SAGYARMAT. E magánvárak mellett csak kevés királyi vár épül (ÁGASVÁR, BUJÁK, SZANDA, és még a tatárjárás előtti időkre visszavezethető egyetlen nógrád megyei vár, NÓGRÁD). A főurak kö­ zött is leghatalmasabb Csák Máté, aki egész országot tart az országban, és számos vára itt, a megye területén is segíti önálló kiskirályságában. Ez a IV. Béla után kifejlődött anarchi­ kus helyzet törik meg Károly Róbert követke­ zetes politikáján, aki egyik várat a másik után veszi el Csák Mátétól, és az itt is hal meg Balassagyarmaton. Károly Róbert uralkodása egész idejét a főúri anarchiával való küzdelme tölti ki, hogy fiának és utódjának, Nagy Lajos­ nak erős központi hatalmat adjon a kezébe. Az ő kedvelt embere itt Szécsényi Tamás, akiben a megye leghatalmasabb birtokosát teremti meg. A túlnyomó többségükben XIII—XVI. században keletkezett nógrádi varak a szabálytalan alap­ rajzú belsőtornyos várak típusába tartoznak, melyeket nem túl magas, és nem is terjengős fennsíkú hegyek csúcsára építettek, hogy a hegy természetes lejtői a vár ostromát megnehezít­ sék. Az ily módon hegy tetejére épített várat meg­ közelítő, a vár kapujához felvezető utat legtöbbször egy kapuszorosban fogták közre, melyet, vagy melynek több szakaszát külön-külön is csak kapuján lehetett megközelíteni, amit be­ zárhattak, és amit esetenként — eppen úgy, mint a várkaput — felvonóhiddal, kaputoronnyal védtek. Az ilyen falszoros egyben azt is jelen­ tette, hogy a vár legbelső védőfal-gyűrűjét még egy külso falgyűrű védte, melynek falkoronáján ismét védőfolyosót építettek. Ez az elrendezés, a várba csigavonalszerűen felvezető úttal és falszorosokkal eléggé megnehezítette a vár ost­ romát, távol tarthatta a súlyos ostromtetők, ost­ romtornyok, faltörő-kosoknak, hajítógépeknek a védőfalak ostromára való felállítását, a várfalak tövéig előre hozatalát és ezzel hatékony haszná­ latát (HOLLÓKŐ). Mindez így volt egészen az új ostromeszkö­ zöknek, az ágyúnak bevezetéséig és XVI. századi lassú elterjedéséig. Az új fenyegető ellenségnek, a töröknek előnyomulása a megye területéig, — Buda török kézre kerülése (1541) után mind gyakrabbá váló betörései — a nógrád megyei várkapitányságot sürgős ellenintézkedések meg­ tételére, a védelem átszervezésére késztették. Ebből az időből számos részletes ismerettel bí­ runk a várakról, azokból a jegyzőkönyvekből, amelyek az ekkor már avult középkori várak ellenállóbbá tételére vonatkozó megbeszéléseken készültek. Az új várépítés az olasz hadmérnökök által bevezetett — a fal elé kiugró — védőmű­ vekkel, a baluardokkal, rondellákkal, vagy aho­ gyan később nevezték őket bástyákkal vette kezdetét, amelyek elegendő nagyságú területtel épültek a védőtüzérség ágyúinak elhelyezésére, — melyekkel egyrészt a messzebben fekvő cé­ lokra tüzelhettek, másrészt a falat ostromlókat kereszttűz alatt tarthatták. A középkori váraknak bástyás rendszerű át­ építéséhez azonban nálunk általában, itt Nógrádban különösen, hiányoztak a kellő anyagi eszközök. Ezért egyedül NÓGRÁD várában ta­ lálunk ilyen bástyákat, melyek gondolatát talán a tulajdonos váci püspök (Báthori 1475—1506) vethette fel. Harcászati jelentőségük a bástyák­ nak azonban itt, a hegyen nincs, hiszen a várfalak teljesen takaratlanok, a bástyák és a közöttük lévő várfalak, az un. kötőgátak a hegytetőn HANN FERENC A gácsi patikus Ismeretlen dokumentumok Csontváryról Ha több évtizednyi késéssel is, a közelmúltban néhány fontos tanulmány, könyv jelent meg Csontváry Kosztka Tivadar életéről, festészetéről. Minden bizonnyal a legfontosabb ezek között Németh Lajos kitűnő monográfiája, melyben a szerző nyomon követi a festő művészi fejlődésének belső logikáját, elemzi műveinek esztétikai minőségét, kutatja Csontváry kö­ tődését a korabeli magyar valósághoz. (Németh Lajos: Csont­ váry Kosztka Tivadar - Corvina Kiadó. Második kiadás) Kétségtelenül rendkívüli fontosságú dr. Pertorini Rezső ideggyógyász Csontváryról szóló könyve is (Pertorini Rezső: Csont­ teljes egészükben kitettek az ostromtüzérség ha­ tásának, (és az a hosszabb ideig folyó küzdel­ lemben az ostromló számára döntően előnyös). Ezért nem helyes a hegy tetején bástyás várat építeni, még ha ilyenre pl. Bajorországban több példát is találunk (WÜRZBURG, ROTHENBERG). Ezért is ajánlják a magyar várkapitányok az országgyűlésnek, hogy a hegyi várakat rombol­ tassa le, és a síkvidék mocsaraitól védett várat épittetni rendeljen. A Nógrád megyei váraknak erre az időre kor­ szerűtlenné avulása volt egyik oka annak, hogy a török oly hamarosan (1552) befészkelhette magát az itteni várakba, melyeknek megtartá­ sa védőiktől nagy hősiességet kívánt. És nem csoda, ha a várak védelmét ellátók e legendás magatartását sokan megénekelték Tinódi Lantos Sebestyéntől és Balassi Bálinttól kezdve. A megye sík területein fekvő nagyobb tele­ püléseket a XVIII. században természetesen már bástyás falakkal övezik, ahogyan Le Dentu áb­ rázolásában ezt Balassagyarmat esetében lát­ juk. De ilyen lehetett Valter Ilona: Műemléki fel­ tárások és helyreállítások Pásztón című cikke (MŰEMLÉKVÉDELEM, 1969. 4. sz.) szerint a XVI. században említett erősség PÁSZTÓN is. Ha az ország egész várállományát vizsgáljuk, úgy látjuk, a nógrádi várak eléggé népes, de nagyon is elpusztult emlékcsoportot alkotnak. Az ország védelmében nem játszathattak túl­ ságosan jelentős szerepet, mert egyikükben sem tartózkodott a király, nem tartotta bennük ud­ varát, amihez hely sem volt bennük elegendő, éppúgy, mint a később mindinkább elsőrendű fontosságúvá váló nagyszámú védő, hadianyag elhelyezésére szükséges lehetőség. Ezért . BUDA, VISEGRÁD, DIÓSGYŐR, KANIZSA, SZIGETVÁR, EGER, GYŐR, KOMÁROM, KŐSZEG, SÜMEG nagyobb méretű váraihoz képest kisebb a nóg­ rádi várak jelentősége, ami a török európai előnyomulásának megakadályozására szervezett bécsi Udvari Haditanács (Hofkriegsart, 1556) által tervezett végvárvonalban elfoglalt kisebb szerepükben is megnyilvánul. Mégis nagy kár, hogy számos nógrádi várnak ma már nyomát sem találjuk (FEHÉRKŐ, ún. SÁMSONVÁRA, NEMTI, stb.). És azoknak a vá­ raknak is kevés a rommaradványa, amelyek meg­ maradtak (DRÉGELY, BUJÁK, SZANDA). A nógrádi változatos, hegyes-völgyes, erdős tájnak szerves része a történelem. Csák Máté, Balassi Bálint, a végvári vitézek (Szondi György és társai) neveit idézik a festői megjelenésű falomladékok, amelyek valaha a vitézi élet, a hazaszeretet érzeményének is ápolói és fejlesztői voltak. Ha az országosan látogatottabb BalatoniRégió várai, vagy SZIGETVÁR, EGER várainak helyreállítása érthetően sorrendi előnyben ré­ szesült is, nem jelenti ez azt, hogy a nógrádi várak sorában HOLLÓKŐ várának műemléki helyreállítása egy befejezetlen sor első állomá­ sa ne legyen. váry patográfiája — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.), mely­ ben a festő személyiségének és művészetének részletes és alapos patográfiai elemzése olvasható. Életének egy - időtartamban, művészi fejlődésében egyaránt - jelentős szakaszáról azonban viszonylag keveset tudnak a művésszel foglalkozó kutatók: ez az etap a Gácson töltött évtized. Csontváry maga is, rendkívül szűkszavúan, csupán ennyit ír Önéletrajzában a gácsi évekről: ,,A Gácson töltött tíz eszten­ dő a magyar közművelődésre is befolyással volt s azt a küz­ delmet nem ecsetelem, mely az anyag megszerzésénél előál­ lott, csupán azt írom ide, hogy amikor a szűkös jövedelem a napi négy koronát már elérte, vállalkoztam a festői terv ke­ resztülvitelére és Münchenben a Hollósy-féle festőiskolába lép­ tem." Németh Lajos a fenti önéletrajz-részlet alapján von le néhány következtetést, állít fel néhány hipotézist, meghagyva, hogy a gácsi tíz esztendőről tulajdonképpen semmit nem tud a kutatás. (i. m. 25. o.) 25 �Ennek oka az lehet, hogy bár „Csontváryról elég sok adat maradt fenn, de rendkívül rossz elosztásban. Így elsősorban a gácsi évekre hiányoznak az adatok — pedig mégis csak akkor formálódott a világképe." (Németh Lajos hozzám írott szíves leveléből. A szerző.) Pertoríni a gácsi időszakot következetes és praktikus megol­ dásnak tartja. Azt írja: „Szokatlan olyan életvezetés mellett, amelyben annyi jelentős és nagyhatású pszichotikus tünet for­ dul elő. A praktikus életnek, az anyagiaknak, a külső körül­ ményeknek ez a jó szervezése élete végéig jellemzi Csontváryt." (i. m. 52. o.) E helyes konkluziót azonban Pertoríni sem támasztja alá tényanyaggal . A Gácsra kerülés dátumát helytelenül adja meg s konkrét eseményekről nem tud. Csontváry az iglói látomás után azzal a bizonysággal foglaIja el a patikusi állást Gácson, hogy ő lesz a világ legna­ gyobb plein air festője, s tíz évvel később - gácsi munkái tanúsítják - már félig-meddig felkészülten utazik Münchenbe. A Balassagyarmaton megjelent korabeli félhivatalos kor­ mánylap, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó (továbbiakban NLHH) vizsgálata fényt derít a felkészülés körülményeire, némiképp eloszlatja a homályt. A lap több ízben is foglalkozik Kosztka Tivadarral, a gácsi gyógyszerésszel. Hírt ad a patika „felállításáról", közli Csont­ váry gyógyszertár-hirdetését, egy cikkét, a gácsi vezető polgá­ rok támadó hangú írását, s a lapban rendszeresen megjelenő közigazgatási bizottsági ülések híranyagában olvasható a gá­ csi patikus regálé-csonkítási ügye. A dokumentumok zömmel illeszkednek az ismert Csontváryképhez, kiegészítő jellegűek, eldönteni látszanak néhány fik­ ciót, erősítenek vagy gyengítenek egy-két feltevést. A NLHH hamarosan hírt ad, hogy a „Gácsi patika decz hó 10-én nyílt meg s a „vörös kereszthez" lesz czímezve. (NLHH 1884. dec. 14.) Kosztka Tivadarnak tehát két egész hónapra sem volt szük­ sége az engedély megszerzésétől számítva, hogy megnyissa gyógyszertárát Gácson. A jelentéktelen felvidéki városkában természetesen igyeke­ zett beilleszkedni a köznapi életbe. Tudjuk róla, hogy egész életében vonzotta a közéleti tevékenység. Az önéletrajzából kiemelt részletben büszkén említi, hogy Gácson sokat tett a magyar közművelődés fellendítése érdekében. Ez a kijelentése különféle találgatásokra adott okot — hogy mit értett alatta, mindezidáig nem tudtuk. Az alábbi újságcikk­ részletek talán válaszolnak a kérdésre. A NLHH 1885. augusz­ tus 23-án közölte azt a Csontváryt támadó írást, melyet „a gácsi polgárság nevében” Barta József, a város bírója, Hanko Lajos és Körmendy György írt alá. A felháborodott hangú cikk a gácsi leányiskolával kapcso­ latos Csontváry-véleményt támadja. A „szerzők" lelkesen dicsé­ rik a helyi plébánost, aki sokat tett az alakulófélben lévő iskoláért, majd így folytatják: ,, ... szánalommal kell megjegyeznünk, hogy mégis akadt olyan egyén, ki az eszmét egy fillérével sem támogatta, s annak rontására, csupán a Losoncz és Vidéke czimű hetilap hasábjain Felvidékünk iskolái czim alatt a színlelés köpenye alatt a gácsi polgárságot megtámadta. Zsákbamacskát nem árulva azt kérdezzük Kosztka úrtól első sorban is, hol rendelkezik a leányiskola részére hírlapilag felajánlott 3 szoba és egy konyhával? tudtunkkal Gácson nem, mert itt önmaga is haszon­ bérelt házban lakik, melyhez még egy szobát hozzátéve ugyanennyi helyiségből áll, mint a felajánlott s ezen toldalék szoba is akart már lenni (lehet, hogy most már lesz is) első ízben kórház, majd sebészeti műhely s talán leányiskola, de ha a két első nem lesz, mely a gácsi gyógyszertárra nézve üdvösebb és czélirányosabb, a harmadik czélja (beismeri ma már) bukva van, no de meg ideiglenes leányiskola léte­ sítése nem is volt czél! tehát ez iránybani jószívűsége s áldozatkészsé­ géért köszönetet mondva, áttérünk czikke némely komolyabb pontjára." A továbbiakban a cikk írói azt kifogásolják, hogy Kosztka Tivadar községi pótadó bevezetését javasolja, s a gácsi posz­ tógyárral kapcsolatban tett néhány olyan kijelentést, melyek a városka vezetőinek érdekeit sértették. Valószínűnek látszik, hogy Csontváry igen aktívan részt kí­ vánt venni Gács közéletében. Bizarr vagy éppen nagyon is racionális ötletei, szentenciaszerű álláspontjai sérthették a helyi érdekcsoportokat, s még ebben a cikkben megtámadják, olyan ügyben, melyben a közvélemény és a törvény egyaránt elmarasztaló ítéletet hoz: „...a nép mégis... hogy adhat 10 ezer forintot szeszivásra? Nem tudjuk, de ha ön mondja, hinnünk kell, mert tagadhatatlan, hogy a gácsi gyógyszertár és magkereskedés ma már szeszmérés is, de ha a bajon segíteni feltett szándéka, akkor... gyógyszertárában a szesz­ mérést, melyet ivási szándékból divatba hozott, hova előbb szüntesse be s ne nyújtson a népnek alkalmat arra, hogy az olcsón mért szesz ivása által anyagilag és szellemileg tönkre menjen." A lap első ízben 1884. november 30-i számában közöl in­ formációt a festőről: ,,A gácsi patika felállítása a következő miniszteri rendelettel engedlyeztetik, Nógrád megye közönségének B-gyarmaton . . . ... a Gácson felállítandó gyógyszertár által a losonczi gyógyszertárnak fennállása nem veszélyeztetik; a kékkői gyógyszertár pedig egy más vidék góczpontján fekszik; ennél fogva az 1876. évi XIV. tcz. 134. §-a alapján az első folyamodó Kosztka Tivadar, okleveles gyógyszerésznek ezennel megengedem, hogy Gácson egy egyszemélyes üzleti jogú gyógyszertárt felállíthasson. Erről a megye közönségét ... oly felhívás­ sal tudósítom, hogy a jogot nyert Kosztka Tivadart figyelmeztesse, misze­ rint az 1883 é. jún. 4. 22370. szám alatt kelt szabályrendelet 6. §-a ér­ telmében gyógyszertárát egy év lefolyása alatt felállítatni tartozik. Mert különben jogosítványa elévültnek tekintetik. Végül a gyógyszertár meg­ nyitása alkalmával történendő hivatalos vizsgálatra szóló jegyzőkönyvet a megnyitás napjának azonnali bejelentése mellett ide terjessze fel." A fenti idézet nyilvánvalóvá teszi Pertoríni tévedését — aki a gyógyszertárnyitási engedély dátumát 1883. október 15-ben jelöli meg (i. m. 52. o.) — s Németh Lajos ide vonatkozó ada­ tának helyességét bizonyítja (i. m. 25. o.). 26 Az utóbbi szegmentum választ ad egy fontos kérdésre. A tízezer forint mai pénzben a jelölt összeg sokszorosának felel meg. Csontváry anyagi megerősödésének egyik módja minden bizonnyal a szeszmérés lehetett, mely - mint később látni fog­ juk — okoz még jónéhány bonyodalmat. A leányiskolában kapcsolatos „vádakra” Csontváry elegán­ san válaszol: viszonylag jelentős összeget ajánl fel a leány­ iskola javára. Erről a NLHH a következőket közli:. „Gácson a magyar közművelődés előmozdítása czéljából felépített leányiskola javára rendezett nagy mulatság 284 frt jövedelmet hozott. Elismerést érdemel Miessl Zsigmond plébános úr, ki a leányiskola javára 100 frt alapítványt tett, Striker Ede posztógyár igazgató, Kosztka Tivadar gyógyszerész urak, kik évente 100-100 forintot biztosítanak az iskolá­ nak." (NLHH. 1885. okt. 18.) Feltűnő az azonos szóhasználat Csontváry önéletírásában, s a fent közölt szövegrészletben. A magyar köz művelődésre gyakorolt befolyást a festő valószínűleg a gácsi leányiskola, a kisdedóvó körülötti „harcokban" való részvételére értette. Hogy mennyire komolyra vette ezeket a ma már mosolyra késztető helyi küzdelmeket, bizonyítsa az a cikke, melyet a NLHH-nak írt: �Gács, 1886. jún. hava ,,Gács Losoncztól nyugatnak egy óra járás távolban a hegyes vidéknek egy kiemelkedő pontján vár alatt épült, alig kétezer lelket számláló községben van egy pokrócz és finom posztógyár is mely úgy a község, mint a vidék munkás osztályainak is, nagy részben a napi kenyeret adni hivatva van. Gács községben vannak letelepülve a régi modern faze­ kasok s ezeknek száma a községben döntő szerepet képvisel olyannyira, hogy különczködésökkel máig is czéh mester alatt állnak, s csak ezt ismerik fellebvalóiknak, híressé váltak nem a haladásban, hanem a civilizatiotól való visszamaradásban. Ezen kb. száz családra menő fazekasok, ma már a gyári s a modern ízlésű hasonczélú iparcikkekkel szemben leszoríttattak a piacokról, faze­ kaikat potom áron vesztegetni kénytelenek, s így a legnagyobb erő­ feszítéssel sem képes egy egyén hetenként 1,50—2 írtnál többet meg­ keresni. Ez sajnos reánk nézve, de több év óta tény. Gács községben tehát, úgy a magyar szó iránti hajlam mint a culturális haladás telje­ sen meg volt bénítva. . . . Még nincs egy éve, s mondhatni egész büszke önérzettel, miszerint Gács két év előttihez képest — a még hátramaradt fazekasok bevoná­ sával — ma e kis község a hol a magyar szó ritka volt, mint a fehér holló — mert még a csekély számú intelligentia is németül érintkezett — teljesen átalakulván; magyar szót olyanok ajkairól is már hallani a kik­ tól nem is volt várható, hogy még magyarul is beszéljenek. ... az egész vidéken megindult a mozgalom egy magyar közművelődési egyesület létesítésén s e tekintetben Gács már első helyet foglalt el s ma felső a nógrádmegyei (értsd: felső-nógrád megyei- H. F.) magyar közművelődési egyesületnek 50-nél több alapító, 400-nál több rendes s számtalan pártoló tagja is van. Mi a modern haladásnak, s a magyar állameszmének rendíthetetlen harczosai ebben kimondtuk azt is, hogy Gács s a vidék csak úgy nyer­ hető meg teljesen, ha az óvodákon kezdjük, s erre Gács községet első­ sorban a nagy közlekedő pontja miatt is alkalmasnak találtuk ... Kosztka Tivadar" (NLHH. 1886. július 4.) A cikk szociografikus indítása bizonyítja Csontváry érdeklő­ dését a „nép”, a „színvonaltalan” életet élő alakuló munkásosztály iránt. Írásában érezhetők a divatos korszólamok, ten­ denciák (magyarosítás, némileg egyénített nacionalista hazafiság stb ...) Cikkének (itt nem közölt) végén leírja az „óvó" megnyitását, azt javasolja, hogy törvénybe kellene iktatni Gácson az óvo­ dába járást. Javaslata — mint ötleteinek java része — nem nélkülözi a racionális magot, ám a valóságban keresztülvihetetlen. 1886-ban jelenik meg a lapban gyógyszertárának hir­ detése. Kiderül, belőle, hogy a szeszmérés vádja igaz. Kap­ ható nála magyar és francia konyak, a „gácsi magyar gyo­ morkeserű”. Reklámját meglepő mondattal zárja: „Az idők változtak, változni kell mindenkinek s a régi szokás ma ezen a téren is a közegészségügy világos hátrányával a közönség egyenes kizsarolása s a milliók egy helyre való gyűjtésénél nem egyéb s tovább nem is tartható fenn.” A záró mondat szinte direkt módon jelentkező politikuma látszólag ellentétben áll Hankoék vádjával: Kosztka Tivadar az olcsón mért szesszel anyagi és szellemi romlásba dönti a gácsi népet. Az igazság könnyen megközelíthető az egy évvel későbbi közigazgatási bizottsági ülések jegyzőkönyvi anyagá­ ból. Az 1887. jan. 15-én tartott ülésen a következők hangzottak el: „Megbotránkozást szült a gácsi gyógyszerész regale csonkítási ügye. Ugyanis Kosztka Tivadar amint fellebbezéseiben maga is nyíltan be­ vallja, szeszméréssel foglalkozik, csak azért úgymond, hogy a gácsi SZIGETHY GÁBOR Szerepálom Élt egyszer egy színész. A nevét senki nem tar­ totta fontosnak megjegyezni, mert nem játszotta Lear királyt, Romeot, Coriolánt; nem tapsolták meg nagy szerepekben, nem hívták előadások után a függöny elé és ismertebb volt a neve a színházi öltözőkben s a kiskocsmákban, ahol színészek költötték el szegényes vacsorájukat elő­ adás után, mint a színházi nézők körében. Szí­ nész volt, de aprócska színész. Epizódista. Aki a színielőadás során csak egyszer léphet igazándibul színpadra, akkor is csak néhány pillanatra, éppencsak hogy bejön, elmondja mondókáját, amelytől a főhősök sora jobbra vagy rosszabbra fordul, vagy éppen mint gyilkos, hóhér, adó­ szedő, gonosz apa, csendőr, besúgó, jóbarát be­ teljesítheti a főhős végzetét. Némaszereplőként népet a jó szesziváshoz szoktassa, s a rossz szesztől megóvja. Ez sze­ rinte egészségügyi feladata egy gyógyszerésznek. A bizottság azonban úgy találta, hogy az egészségügy ily módoni javítása és fejlesztése nem Kosztka Tivadar gyógyszerész feladata és hivatása, miért is K. T. fellebbezéseit melyeket a szolgabírói illetve, alispáni végzések ellen adott be visszautasította, őt regálé csonkítónak kimondotta, s Forgách Antalné kártalanítását 14 hektoliter szesz erejéig megállapította, s mi­ után Kosztka majdnem kimondja azt. hogy ő bizony jövőre is árulni fogja az ő extra jóminőségű pálinkáját, az 1866. 14. t.cz. 115. §-a alapján a bizottság elrendelte, hogy a gácsi gyógyszertár gondnoki kezelésre adassék." (NLHH. 1887. január 23.) A fogalmazásmód ironikus. Csontváry „védekezése” első pillantásra nevetséges. Egy tény azonban világossá teszi: a megszokott képlet alkalmazásáról van szó ez esetben is (v. ö.: Csontváry bizarrériái mögött általában reális tartalmak fedez­ hetők fel). Ezidőtájt terjedt el ugyanis a Felvidéken a filoxéra. A szőlők nagy része elpusztult, a földművelők áttértek a direkttermő fajták (főleg a noah) termesztésére. Ezek a fajták ellen­ álltak a betegségnek, viszont a belőlük nyert borok kimutat­ hatóan ártalmasak az egészségre (roncsolják az agysejteket stb...) Csontváryt nyilván e felismerés vezette el az ötletig: a tiszta és égetett szesz kevésbé ártalmas (ugyanakkor árusí­ tása jövedelmező). (Elkerülhetetlen arra gondolni, hogy Csontváry jóval később írott röpirataiban — Energia és művészet, 1912; A lángész Ki lehet és Ki nem lehet Zseni, 1913. — dühödt kirohanásokat intéz az alkohol ellen. A fentiek és a röpiratokban jelzett állásfoglalás összefüggése nyilvánvaló.) A helyi birtokos gr. Forgách Anlalné anyagi károsodása miatt indíttatta ellene a regálé-csonkítási pert, melyben (bar erre a lap lezárt adatot nem közöl) Kosztka Tivadar valószínű­ leg elmarasztaltatott. Az utolsó adatot 1887. április 17-i szá­ mában közli az ügyről a NLHH: „A gácsi patika. Tudvalevő, hogy Kosztka Tivadar gácsi gyógyszerész üres óráiban szesz méréssel is foglalkozott. Emiatt gr. Forgách Antalné kérvénye folytán ettől nem csak eltiltatott, de a gyógyszertárra nézve a gondnoki kezelés kimondatott. Ez ellen Kosztka panaszt emelt a minisz­ terhez, kihez most az ügy felterjesztetik végeldöntés végett." Ügy tűnik, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Csontváry anyagi megerősödése Gácson az ott töltött tíz esztendő első felére tehető. A regálé-csonkítási ügy (talán az előtte zajló összetűzések is a gácsi „vezetőkkel”) többé-kevésbé elszigetel­ ték a „jobb” társaságtól. Németh Lajos feltételezése („Részt vett talán özvegy Forgáchné gácsi fogadásain vagy nógrádi irodalmi, művészeti körök munkájában?” — i.m. 25.) megdőlni látszik, hiszen gr. Forgách Antalné „peres félként” került szembe. Komjáthy Jenővel, Madách Aladárral vagy a Smitt-körrel való esetleges kapcsola­ tait is homály fedi, talán a helyzet ismeretében egy-két érv az említett kapcsolatok ellen szól. A helyi sajtó alaposabb vizsgálata, a talált dokumentu­ mok alaposabb elemzése sok tisztázatlan részletet megvilágít­ hat. Jóval többet, mint ez a lényegében figyelemfelhívó szán­ dékú, vázlatos írás. végigácsorogja az első, a második, a harmadik, a negyedik felvonást s aztán az utolsó pillanat­ ban, fellép, megszólal, lefejez, beárul, kinevet, együttérez. Ő volt Fortinbras, a második gyilkos, Romeo későn érkező szolgája; ő volt a harmadik pol­ gár, aki tudja, hogy ha az új király a régi ki­ rályt meggyilkolja, aligha várnak a polgárokra jobb napok; ő volt Vackor, aki míg lelkesen rendezi-szervezi ünnepi színjátékát, nem veszi észre, valójában mily dolgok is történnek az ünnepein feldíszített és ünneplésre készülő At­ hénben; ő volt a második sírásó, a harmadik katona, az uraság jöttét jelentő lakáj; ő volt a súgó és ő volt, akinek súgtak; ő volt, aki míg a főszereplők ágáltak a színpadon, cipelte a dísz­ leteket; ő hordozta szét délelőttönként a belé­ pőjegyeket és a színészet pártolására buzdította a derék polgárokat; s aki őszinte meggyőződés­ sel hirdette a nemzeti játékszín látogatásának és támogatásának minden magyar honfiúra nézvést kötelező és lelkesítő voltát, mert ha üres a né­ zőtér, akkor este üres marad az ő hasa is. Ő volt az, akinek nem jegyezték meg a nevét. Ő volt az, aki esténként, előadás után, egy meszely bor mellett vidám történeteket mesélt s önmagán kacagva másokat is megkacagtatott. És ő volt az, akiről történeteket meséltek. Ne­ vettető és szomorú és mindenfajta történeteket. Pulszky Ferenc, midőn a forradalom bukása után, emigrációban, A magyar jacobinusok című elfelejtett történeti regényét írta, (melynek utolsó kiadását még Mikszáth Kálmán ajánlotta az ol­ vasók figyelmébe) felelevenítette az elfelejtett nevű régi színész sokat mesélt történetét. S mint ahogy az már a névtelenek sorsa — nevének említése nélkül. Kazinczyról szól a történet s fogolytársáról, Szulyovszkyról. Akiket 1795-ben halálraítéltek, de aztán a kiszámíthatatlan királyi kegyelem folytán a halált elengedték nekik s csak meghatározat­ lan időre várbörtönre ítéltettek. Sok évet töltöt­ tek a birodalom különböző börtöneiben, s mert Napóleon időközben egyáltalán nem volt tekin­ tettel a haladás aprócska gondjaival bajlódó magyar börtönlakókra s a Habsburg-érdekek ellenében is megpróbálta császári kezében egy­ séges birodalommá szervezni Európát, bizony a 27 �Monarchia belső bajai is megszaporodtak. Kazinczyék erről mitse tudtak, csak látták, hogy újabb és újabb börtönökbe szállítják őket, el­ hagyják Kufsteint, s vigasztalan kocsizás után végül már magyar földön, Pozsonyban állnak meg pihenni. S amíg eligazításukra vártak s pár napos pihenést reméltek, arról beszélgettek: egy fél évvel tovább ülnének börtönükben, vasban, ha elolvashatnának néhány újságot. Ha tájéko­ zódhatnának a külvilág dolgaiban. Ha megtud­ hatnák: mi van odakint. És akkor odalépett hozzájuk az őrzésükkel megbízott katonatiszt, köszönt s azt mondta: „Látom, hogy barátjával a városba óhajt menni újságot olvasni. Az újságok különösen érdekelhetik; egy szabad órát végtelen boldog­ ságnak tart! Irigylem e pillanatban érzéseit, de nagyon örülök, hogy kívánatát teljesíthetem. Önök ez éjjel szabadok! Öltse fel rokkomat, ba­ rátját pedig burkolja köpenyembe, az őrállomásig személyesen elkísérem. De kezet rá, hogy pont három órakor éjfél után megint itt lesznek. Most múlt el tíz, öt órát mulathatnak. El ne felejtsék, hogy becsületemmel kezeskedem önö­ kért és ha megszöknek, haditanács elé állítta­ tom. Hatkor tovább kísérik, hogy ezentúl a mun­ kácsi börtönben sínlődjenek." A két fogolynak eláll a lélegzete. De élnek az alkalommal. És kimennek a városba és be­ ülnek egy kávéházba és olvassák az újságokat. Néhány órára élvezik a szabadságot, a külvilá­ got, amelytől évek óta falak zárják el s amely­ től még évekig falak kímélik majd meg őket. Aztán két órakor bezár a kávéház, sétálnak egyet az elhagyott Duna-parton, megbeszélik az élet nagy és jelentős dolgait, és pontban idő­ ben, háromkor a megbeszélt helyre sietnek, ahol csalódottan mór várja őket a kapitány. Kazinczy hálát rebeg, köszöni az emberséges megértést, amely — ha csak pár órára is — de szabadság­ hoz juttatta őket. Ám a tiszt nem köszönetre vár. Sőt. Maga mond köszönetet s életét kö­ szöni Kazinczynek. A későbbi „széphalmi mester", aki most még csak egyszerű kegyelemmel menekedett halálraítélt, nem érti, szabadkozik, uram én soha életemben nem láttam önt, életét sem menthettem meg tehát — mondja, de a tiszt csak mosolyog. Valóban, uram — fordul hozzá — mi még nem találkoztunk soha, de az életem való­ ban Önnek köszönhetem. Életem eddig a csalódások hosszú sora volt. Gyermekségemtől fogva semmit sem gyűlöl­ tem jobban, mint a hazugságot és álnokságot. Az emberektől csak igazságot vártam, de soha­ sem nyertem. Anyám növelte bennem ez érzést, hívén, hogy miként a hajósnak a delejtű, kije­ löli jó utamat, és átkom vele. Még iskolába jár­ tam, midőn anyám meghalt, atyam pedig sok­ kal előbb. Anyám tanítását soha nem feledém, megvetettem a hízelgést: őszinteségemet és nyílt­ ságomat büszkeségnek, sőt romlottságnak is ke­ resztelték, iskolatársaim nem szerettek; mert min­ dig hallgatag voltam és víg játékaikat kerülő. Azonban vigasztalám magamat. Gyámnokom anyám egyik rokona vala. Anyám iránt érzett szeretettel húzódtam hozzá. Fia velem egykorú, játszótársam volt. A legábrándosabb barátság­ gal függtem rajta. Gazdagnak tartottak, tana­ raim meg voltak szorgalmammal elégedve, és midőn iskoláimat végezve teljeskorú levék, a leg­ fényesebb jövő mosolyga felém. Egy kedves lány­ ka volt jegyesem; boldog valék, mert hívém, hogy viszontszeret. Házasságunkat semmi sem akadályozá, mert szülői beleegyeztek és néhány hónap múlva remélém, hogy esküvőmet meg­ ünnepelhetjük, midőn váratlanul egy levél Pestre szólított. Egy pörnek atyám végrendeletét illető­ leg kellene eldőlnie, előbbi gyámnokom atyám ellen többféle követeléssel lépett föl; de én a törvényszék itéletével nem törődtem, a birvágy úgysem bántott. Jegyesem sírt, midőn elváltam, és én bátyámat, legjobb barátomat, mint hívém, kértem fel, hogy gyakorta látogassa meg és szor­ galmasan tudósítson felőle. A pör miatt a fő­ városban sokáig kelle időznöm; a leány levelei telve voltak égő szerelemmel, - végül eldőlt a pör; vagyonomnak nevezetes részét rokonaimnak ítélték. Bármely igaztalan volt is ez ítélet, mégis örültem, hogy hosszas száműzetésemnek végetvetett. Siettem jegyesemhez. Megváltozott: nem volt oly őszinte mint előbb, szülei az esketést elhalasz­ tók és szemlátomást kerülték a felvilágosítást, végre 28 felszólitám és tagadó választ nyerék. Szerelmem­ ben csalódva, keserű fájdalommal meg inkább huzódtam barátomhoz; azonban ő is megválto­ zott, néhány nap múlva megtudám, hogy volt szeretőmnek ő a jegyese! kétségbe esvén, rokon, barát, szerető megcsalt, mindenütt önzést, ha­ zugságot, álnokságot és árulást láttam. Ekkor ütött ki a franczia háború, ram nézve ez várva várt alkalom volt, katona levék. Szemben a ha­ lállal gondolám, akkor mégis csak megszűnnek az alacsony emberi szenvedélyek; meg voltam győződve, hogy vagy meghalok a csatatéren, vagy barátot nyerek. A halai komoly arcza előtt, mely minden pillanatban fenyeget, mégis csak leveti az ember az önzés és az álnokság álarczát. És újra csalatkoztam. Láttam, hogy a csatatűz, melybe társaim gyakorta bátran mentek, a szivet salakjától meg nem tisztítja; irigység és önzés nem kevésbbé uralgott itt, mint a társa­ dalomban, még a feljebbvaló halálában sem látott az alábbvaló mást, mint előléptetését, és este, midőn a csatában elesetteket számítók, ugyanazon pillanatban, midőn a csatában még meg nem hidegült társainkat említők, már nem járt máson eszünk, mint azon változáson, melyet a seregben haláluk előidézett; a mindennapi ve­ szély csak nevelte a könnyelműséget és az élvezethajhászást. Mélyen gyökerező gyűlölet szállta meg lelkemet, utálattal teltem el az örökös ha­ zugság által, elvesztém hitemet az emberekben, be nem látnám, hogy élni érdemes, megúntam az életet és vártam a halált; de a csatamezőn hasztalan kerestem, a golyók kikerültek; gyorsan haladtam, nevem a napi parancsokban említteték, bátorságomat érdemjelek jutalmazták, mint mondani szokták, társaim irigyeltek, mert nem tudták, hogy életuntság vezet, és hogy míg ki­ tüntetéssel halmozának el, én az öngyilkosságra gondoltam. Ily kedélyhangulatban voltam tegnap, midőn beszédüket végig hallgatám, — sötét gon­ dolatok zavart tömkelege tódult agyamba, mi­ dőn hirtelen azon eszme villant fel lelkemben, hogy még egyszer megkísértém, miszerint az em­ beriség kivétel nélkül az önzés és hazugság áldozata-e. E végből lebocsátom önöket a város­ ba, visszaadám néhány órára szabadságukat. Önök ismét honfitársaik körében voltak hazá­ jukban, megszökhettek, barátaik családjuk intett a távolból feléjök, semmi sem tartá vissza, csak egy idegennek adott szó! Meg voltam győződve hogy börtönükbe többé vissza nem térnek, sor­ som el van döntve. E pisztoly meg van töltve, szívemnek szántam. De önök megtartók egy kor­ mány bérenczének adott szavukat, önök, a kik. mint mondják, igaztalanul vannak több évi bör­ tönre ítélve. Szavuk által kötve hitték magukat; ez új bizalmat ébresztett bennem az emberiség iránt, mely felett még sem eshetem kétségbe, s ezért elhatározám, hogy tovább is éljek." A történet nem hiteles. Kazinczy nem említi. Fogságom naplója című művében elszórva talál­ hatunk egy-két szavas utalásokat egy kitűnő tisztről, aki utazás közben „mindent megenged” s hasonlóképp arról is hallunk, hogy Kufstein és Prága között utaztukban Kazinczy Szulyovszkyval JÁNOSSY FERENC: AKT egy stációt a többiektől elválva tesz meg, gya­ log. Kazinczy hangos felkiáltással és földreborulva köszönti Pozsonyt, s a Pályám emlékezeté­ ből azt is megtudjuk, hogy „besötétedék s Szulyovszky bejárá az utcákat”. De még ezek a tö­ redékes utalások sem lehettek nagyon ismertek, mert hiszen az 1828-ban papírra vetett naplót Kazinczy kéziratban adta át Toldy Ferencnek, akinek az Akadémia kézirattárában őrzött máso­ latából először Alszeghy Zsolt adta ki a szöve­ get — 1931-ben. Így tehát Pulszky is aligha is­ merhette Kazinczy munkáját, ámbár igaz, hogy ilyen veszélyes gondolatokat tartalmazó művek gyakorta kéziratban is terjednek s a Fogságom naplójának is alig harminc évvel ezelőtt került elő egy, az eredetivel közel egykorú, kéziratos másolata. De ismerhette Pulszky azt a reformkorban nem ismeretlen esetet, melyet Bártfay László is fel­ jegyzett naplójában: „B. Wess. ma reggel 9-10 óra körül utazott Graffenbergbe, maga kocsiján ugyan, de egy Katona Tiszt’ kíséretében ki őt, mint hallik, ott letevén, adott becsületszavánál fogva magára hagyja". 1839. április másodikán teszi ezt a bejegyzést Bártfay a börtönbezárt, egészségeromlott, gyógyítókurára küldött Wesse­ lényiről. Meglehet, ez a történet sem hieles. Bártfay bár közeli ismerőse s tiszetelője a báró­ nak, elfogatása idején maga is elkíséri börtönbe vezető útján s naplójának legemlékezetesebb lapjain panaszolja fel, hogy mily szomorú: ily kitűnő férfiakat börtönbe zárnak s aligha tíz-húsz ember tudja, kit kísérnek a katonák a Duna jo­ gén át a börtön felé; mégis — elgondolkodtató csak az: az adott szóra magára hagyott rab példája Kazinczynál, Wesselényinél, Bártfay nap­ lójában, egy névtelen színész mendemondáiban s végül Pulszky regényében is felbukkan. A történet, melyet Pulszky Ferenc elmesél, igaz, aligha esett meg Kazinczyval. Egy fecsegő szí­ nész, egy mellékszereplő innen-onnan összehor­ dott, álmokból szerkesztett életbölcsessége volt ez, amelyet bor mellett mesélgetett társainak, s amit napról napra mindjobban kiszínezve, újabb és újabb részletekkel gazdagítva adott elő 1850 őszén és telén, kocsmákban, pincékben, szekér melletti tűznél. Ahol lehetett. Mert akkori­ ban a vándorszínészekre igencsak rossz idők jártak. És ilyen mesékre volt szükség,amelyeket hall­ gatva megvidámodtak, elszántak lettek, vagy csak éppen eltöprengtek az emberek. Erre gondolhatott a mi névtelen színészünk is, amikor összekevrte a maga s a mások életét, megtörtént s meg nem történt eseményeket, szabadság- és szerepálmokat, valóságot és re­ ményeket, — és esténkint történeteibe belekez­ dett. Romantikus meséjét aztán Pulszky Ferenc hal­ lomás után, közvetítők szavából kibogozta, saját ismereteivel, élményeivel, gondjával-bajával ki­ bővítve lejegyezte, irodalommá formálta. A történet nem hiteles. De ... �KÖRKÉP 3. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Kezdhetnénk azzal, hogy „évről évre..."; esetleg: „a múlt éveihez képest különösen..."; vagy „egyenletesen javuló ...”. Hagyjuk el azon­ ban a fordulatokat, s kezdjük jóval messzebb, hogy biztosabban célba érjünk. A felszabadulás pillanatában megyénk — benne Salgótarján — kulturális szintje az orszá­ gos viszonyokhoz mérve alacsony volt. A város­ ban ismert okok miatt nem alakult ki számottevő polgári, értelmiségi réteg, akik rendelkeztek volna — hogy témánknál maradjunk — egyfajta képzőművészeti kultúrával. Ennek a jelenre nez­ ve megvolt a maga haszna. Ugyanakkor kára is. Haszna, mert jórészt egy paraszti hagyomá­ nyokat is felszívó sajátos, tiszta munkásfolklórral indíthattunk. Kára, mert a „grand art" hagyo­ mányok nélküli meghonosítása nem is bizonyult olyan könnyűnek. Mégis milyen kísérletekről tudunk a felszaba­ dulást megelőzően, amelyek legalább műalko­ tások köztéri elhelyezését célozták? Számuk je­ lentéktelen. A századforduló táján megpróbáltak társadalmi összefogással Kossuth-szobrot felállí­ tani. Minden igyekezet ellenére sem gyűlt össze elegendő pénz, mert akiknek lehetőségük lett volna az adakozásra, nemigen nyitották ki pénz­ tárcájukat. Így aztán nem csoda, hogy évtize­ dekig még a szándék sem merült fel, ha nem sejtenénk mögötte a politikai indítékot, csodál­ koznánk is, hogy 1936-ban szobrot állítottak Báthorynak. És mi a helyzet ma? A városba látogató idegenek miután kifogy­ tak a város építőinek dicséretéből, amiért si­ kerrel oldották meg az emberi környezet és táj kapcsolatát, rögtön szaporodó köztéri szobrain­ kat csodálják. Mert a kettő szorosan összefügg. Akik emlékeznek a régi Tarjánra, tudják, hogy valamire való (köztéren, netalán épület belse­ jében) műalkotások elhelyezésére alig kínálko­ zott lehetőség. A városkép gyökeres átformálá­ sával együtt a szobrok, mozaikok, pannók, iparművészeti alkotások száma ugrásszerűen növe­ kedett. A „kenyeretlen Tarjánt” az „éhe a Szépnek” is hajtotta. Adattal bizonyítva: az utol­ só két évben került elhelyezésre a jelenlegi 34 műalkotásból 25. Államunk mecénási szerepének meggyőző bizonyítéka ez. Természetesen a szem­ léletváltozásnak Salgótarjánban kellett lezajlania. Az MSZMP Megyei Bizottság ún. „kulturcentrum" határozatának ebben elvitathatatlan érdemei vannak. A határozat célul tűzte ki, hogy a város köztereire és közintézményeire színvo­ nalas alkotások kerüljenek. A művek ma már hétköznapjaink szerves ré­ szei. Hatásuk egzakt módon nem mérhető. Állandó jelenlétük azonban magában hordozza számunkra a valóság kibontakozásának lehe­ tőségét. Túl köztéri szobraink szemléletformáló hatá­ sán, szólnunk kell élénk képzőművészeti éle­ tünkről. Az idetelepült művészek otthonra leltek nálunk. Ma már nógrádiakként, salgótarjániak­ ként ismertek az országban. Egyéni és gyűjte­ ményes kiállítások követik egymást. 1965-től, hazánk felszabadulásának húszadik évforduló­ jától indult el a nagy tavaszi seregszemle Észak­ magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás címmel. Jogutódja a harmadik alkalommal meg­ rendezésre került Tavaszi Tárlat. A nyár várt eseménye a szabadtéri szoborkiállítás. A tárlat­ látogatók száma olyan magas, hogy országo­ san a második-harmadik helyen állunk. (A vá­ zolt folyamat nyilván jóval bonyolultabb. Tény­ anyagában is feltárásra szorul. Annyi azonban bizonyos, hogy lassan szárnyrakapó művészetszociológiánknak kitűnő kísérleti lehetőségeket kínál Salgótarján. Fel fognak-e figyelni rá?) örömmel és megelégedéssel vehettük tehát tudomásul a Magyar Képzőművészek Szövetsége legutóbbi közgyűlésének dicsérő szavait. Azok közé a vidéki városok közé tartozunk, amelyek kezdeményezéseikkel új színt vittek a magyar képzőművészeti életbe. Büszkeségünkben azonban legyünk önkritiku­ sak. Eredményeink továbbfejlesztése ettől függ. Ezen a ponton van gondom a Tavaszi Tárlattal. Pontosabban szólva, a tárlat egészének minősé­ gével. * A Tavaszi Tárlatra — bár nem országosan meghirdetett — nemcsak a területi szövetség tagjai küldhetik be munkáikat, hanem bárki, aki szívesen állítana ki Salgótarjánban. Főleg azonban olyanok jelentkeznek, akik valamilyen módon kötődnek a városhoz, a megyéhez: innen elszármazottak, itt elhelyezett alkotásaik vannak vagy lesznek stb. Az anyag zöme pedig az e területen élő művészektől gyűlik össze. Fájdalmas ellentmondás évről-évre való újra­ éledésének vagyunk itt tanúi. Egyfelől célunk a területen, a megyében élő művészek támogatása. Sokuknak évekig kell várni egyéni kiállításra, más országos jelentőségű tárlatokra „nem férnek be”, s csak itt a Tavaszi Tárlaton jelen­ hetnek meg rendszeresen a közönség előtt. Ők a többség. Másfelől ez a többség a minőséget is meghatározza, nem mindig pozitív módon. A mennyiség meghatározó jellegű túltengése abból is adódik, hogy az országos visszhang nem túl nagy. Abból kell tárlatot rendezni, ami van, ha alapos szűréssel is. Hovatovább oda jutottunk, hogy a tárlat anyagának mennyiségileg meghatarozó része, s így a tárlat egésze, jóval mögötte marad a város lakosainak mindennapi életét meghatá­ rozó környezet vizuális modernségének. Fel­ vethető, hogy a modern környezetből mennyi apercipiálódik, s hogy városunk lakóinak vizuális kultúrája alatta van a környezet színvonalának. Nem merném egyértelműen ráfogni. Lassan évti­ zedes múlt van mögöttünk modern városképpel és megnövekedett intenzitású képzőművészeti élettel. Rég kimozdultunk a holtpontról. Van érdeklődő és értő közönségünk. (A tárlatlátoga­ tók országosan magas aránya minimum az érdek­ lődést mutatja!) De továbblépni csak olyan tár­ latokkal lehet, amelyek nem takaróznak a közérthetőség, vagy éppen a megye művészeinek támogatásával. (Félreértés ne essék! Nem a támogatás ellen vagyok, hanem a valódi érté­ kek megbecsülése mellett!) Országos színvonalat próbáljunk érdeklődő és fejlődő közönségünk elé tenni. Mert végül is a tárlat a közönségért van. Támasszunk „magas követelményeket" (Lunacsarszkij) a közönséggel szemben! Könnyebben és nehezebben megérthető művek didaktikai meggondolású betartásával se adjunk szakköri színtű képeket! Merjünk országos tárlatot rendezni a Tavaszi Tárlatból! (Hogyan, és mik ennek a feltételei, az más kérdés. Vásárhely, Szeged, Debrecen, valamint a balatoni tárlat rendezői nyilván könnyebb helyzetben vannak.) Nem fogja ron­ tani a megye képzőművészeti életét. Hanem az értékek kiválásához, a jelenleginél méltányosabb erkölcsi és anyagi megbecsüléshez fog vezetni. Ezzel együtt fogyasztja provincializmusunkat is. X Mindezek után, milyen az ezévi Tavaszi Tárlat? Jobb mint az előző éveké. Jobb a „vendégek" által, s jobb néhány „hazai” által — mintha kölcsönösen erősítenék egymást. Mindenekelőtt jobb a szobrászati anyag által, amelynek színvo­ nala jóval fölötte áll a festészeti és grafikai anyagnak. Mert az a bizonyos fentebb emlege­ tett meghatározó mennyiség jórészt a festők kö­ zül kerül ki. Az általában figyelmet érdemlő alkotásokkal szereplő hét szobrász közül kettőt emelnék ki. Borbás Tibor és Kő Pál frisseségükkel, kísérle­ tező kedvükkel valósággal levegőt visznek a zsúfolt kiállítóterembe. Ők ketten akár stúdiókiállítást érdemelnének, elrekesztve a kiállítás egészétől, hogy zavartalanabbul élvezhessük őket. Borbás Tibor Lakomájáról. A közismert újszö­ vetségi jelenetből elhagyta a leonardói meg­ oldás perspektíváját. Így a dorbézoló figurákkal az abszurditás párhuzamosságát, pillanatnyisághoz kötött kérészéletét, s a központi alak kiáltó magányosságát teremti meg. Szava, létjogosultsága van a gipsznek. Olyan meggyő­ zően bizonyítja ezt Borbás, mint Varga Imre a Hősi emlékmű bronz és gipsz változatával. Kő Pál szobrászata csoda. Nem utánoz senkit, szobraiban mégis jelen van a mélységesen átérzett hagyomány; ötvözve az önálló lelemény kifogyhatatlan bőségével. Olyan természetesen szól, mint a Gyermek a bölcsekkel. Minden alko­ tásában ott mozdul a lehetőség a még na­ gyobbra. Mintha csak hetyke kamaszként azt mondaná: „Ez még mind semmi!” Egyértelmű realizmusa önmagában is érték. Chagall és én című szobrán éppen annyira lóg az álmokon, viziókon, mint amennyire a valóságba rántja azokat. Az első ízben nálunk kiállított Hann F. portréján a barát játékos iróniája keveredik megbocsátó emberismerettel. Reméljük, hogy a későbbi Tavaszi Tárlatokon tanúi lehetünk egyéni leleményei érett művekbe fordulásának. Id. Szabó István kisszámú anyaga mintha a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítás cáfoló tanulságát előlegezte volna: szobrászatának értékei nem az etnografikus jellegben, hanem máshol keresendők. Vasas Károly hűséges jelenléte kiállításainkon mindig biztos „szakmai” színvonalat képvisel. (Talán a hűség miatt fukarkodnak olykor az elismeréssel?) A festészeti anyagból Lóránt János és Feledy Gyula alkotásai magasodnak ki. Kettőjük közül Lóránt János bizonyul szuverénebbnek. Madácha a kiállítás másik meglepetése Kő Pál szobrai mellett. Meglepetés, mert előzmény nélkülinek gondoljuk. Árnyalatok iránti - mai képzőművé­ szeti életünkben szokatlan - érzékenysége, olykor halk, visszafogott képei inkább elégikus alkatot, mint gondolkodót sejtettek. Pedig a nógrádi (vagy Kaposvár környéki?) tájélmény 29 �elhatározó művészt mutat. Igéretesek mindketten. Figyelünk-e rájuk eléggé? Grafikában kiegyensúlyozottabb a mezőny bár különösebb izgalmat csak néhány lap vált ki. Czinke Ferenc, a kitűnő Lenkei Zoltán, Lu- kovszky László, Pető János, Szwierkiewicz Róbert és Tóth Imre biztosítják a színvonalat. Csohány Kálmán bizonytalanabb a megszokottnál. Mintha elhagyni készülne az ökonomikus csohányi vo­ nalvezetést. Bár Hibó Tamás mindkét lapja igé­ nyes, jó munka, mégis várakozásunk inkább ko­ rábbi alkotásaiból táplálkozik. Czinke Ferenc Dózsa-lapjai méltán váltottak ki közönségsikert. Most is, mint múltévi egyéni kiállításán a bizonyítás kényszere nélkül bizo­ nyított. Nem „állt be" nála a „népiesség" görcse, a megteremtett formanyelv kiüresedése, amelytől féltették. Az Édesanyám ikonjának egyszerisége, az Ősi szerszámok egyszólamúságanak modernsége, majd a Bartók-sorozat bo­ nyolultabb képi epitkezése bizonyította, hogy itt nem egyszerűen a népművészet ornamentiká­ jának népieskedő átvételéről van szó. A népies­ ség Czinke művészetének belső lényege, s nem rátett dísze. A Dózsa-variációk keresztényienplebejusi felfogása egyértelműen ezt tükrözi — a népi díszítő elemek jelenléte nélkül. Mert hi­ szen ki tagadná, hogy több múltbeli hősök népi értelmezéséhez mindig tapadt valami keresztényi, vallásos elem. FARKAS ANDRÁS: FOGATOS lóránti absztrahálása erőteljes gondolkodói hajlam nélkül nemigen jöhetett volna létre (s ha ez az absztrakcio emberi melegséggel is te­ lítődik, csak javara válik a képnek). Maga a portré sem új Lóránt pályáján. Még jelenlegi hangját próbálgatta, amikor készült Favágója. Kesobbiek a lopó-fejű Vincellér, az Iparitanuló, a Vadorzó, hogy csak néhányat említsünk. Tudomásul kell vennünk: Lóránt portretista is. Nem lehetetlen, hogy azok közé fog tartozni, akiket e mutaj modern lehetőségeinek hazai kikisérletezőiként tartunk majd számon. Madách portréjában dicsérnünk kell a vállalkozás me­ részségét. Se szeri, se száma a Madách-illusztrációknak. De ki merte újabban Madáchot meg­ eleveníteni a festők közül? Csábít a gondolat, hogy az irodalom felé hajlásról, esetleg az ördöggel bábozó drámaköltő miatt könnyű szim­ bolizmusról beszéljünk. Mindkettő veszélye fenn­ áll. Gazdag festői tartalmakat kínálva ránk kényszeríti azonban, hogy nézzük, s ne legyenek előzetes meggondolásaink: Madáchát a kiugró alkotásoknak kijáró elismeréssel kell fogadnunk. Lóránt másik képe első jelzés a nyilvánosság számára szovjetúnióbeli tanulmányútja élmé­ nyeiről. És hogy ezen is „filozofál”, de kevesebb veszéllyel, az bizonyos. Csupán a terjedelem és az arányok miatt nem foglalkozunk vele rész­ letesen. Értéke alapján kijárna ennek a képnek is. Feledy Gyula Vesterplattejáról önkéntelenül is Picasso hasonló témájú vásznai jutnak eszünkbe, különösen a Koreai háború című. Ennél azonban jóval fontosabb, hogy Feledy sajátjaként, nagy biztonsággal alkalmazza az ismert formanyelvet. A történelemmé lett esemény újraélt tragikuma, a megformálás feszültsége hitelt ad a képnek. Úgy állít emléket a Vesterplatte védőinek, hogy érvényességét általánosnak érezzük. Meg kell még említenünk Blaskó János túlsá­ gosan disztingvált Meditációját, Jánossy Ferenc két portréját, Péterfy Gizella tapintatos-őszinte Családját. Mustó János nem mindenben elfogad­ ható (különösen bántó Dózsa-kompozíciójának túlhajtott szimbolizmusa), mégis figyelmet ér­ demlő két képét. Végül még két fiatalról ejtsünk szót: Földi Péterről és Molnár Béláról. Földi Péter Az öreg óriás énekel című feliratos képe széles tájéko­ zódást sejtet. A látványt dúsítja fel szürrealisztikus tartalmakkal, megtartva a látvány, különö­ sen az emberi figura létjogosultságát. A kutatás és a keresés első aranyszemcséinek felcsillaná­ sát adja nekünk. Molnár Béla másfajta alkat. A látványhoz Földinél jobban ragaszkodó táj­ képe a táj belső rendjét tárja fel, itt-ott bi­ zonytalankodva az utolérhetetlen modell lecsupaszításában. Egyetlen képe egy hatásfoktól független maradni akaró, önmagát nehezen 30 Szujo Zoltán mindhárom kiállított lapja biztos rajztudásról és összetéveszthetetlen egyeni hang­ vételről tanúskodik. Különösen színvonalas Bulgakov-illusztrációja. A regény egyik sajátosságát, a fekete humort meghökkentő pontossággal ad­ ja vissza. Az akvarellek között Réti Zoltán lapjai a tőle megszokott igényességgel szerepelnek. Katona Zoltán élvezettel festett képei élményt jelente­ nek. Említsük még meg G. Mészáros Erzsébet kel­ lemes gobelinjét. Végezetül ide kívánkozik egy kérdés. Művé­ szetcentrikusnak mondott közművelődésünk megtesz-e mindent, hogy a rendezvényeken túl a befogadást és az elmélyítést is segítse? Az egyértelmű igen kimondását, úgy vélem, még el kell halasztanunk, az eddigi kezdeményezések ellenére is. Szeretnénk azonban kimondani, mert ezen az igenen múlik a jövőbeni Tavaszi Tár­ latok — és tegyük hozzá minden tárlat — értelme és haszna. Pál József A munkásosztály a paradicsomba megy Az 1972. évi cannes-i fesztivál nagydí­ jas filmje minden bizonnyal újabb feje­ zetet nyitott az olasz filmművészetben és — a már ki tudja hányadik — új hullám kezdetét jelentette. A formájában csak különös, mélyebb tartalmát tekintve azon­ ban paradox című film újszerűségét nem a munkáshősök jelentik — hiszen velük ezelőtt is találkozhattunk haladó olasz filmekben —, hanem a mindezideig sze­ mérmesen elkerült üzemi milliő atmoszfé­ rateremtő, realisztikus ábrázolása jelzi, hogy Elio Petri, a neves rendező szokat­ lan vállalkozásba fogott. Felvevőgépével a gyárkapun belülre hatolva, a korszerű műhelycsarnokok zárt világában láttatja meg az ipari társadalom egyre mélyülő ellentmondásait. Elio Petri „gyárában" hangszórón kö­ szöntik műszakváltáskor a modern gépek kezelőit és figyelmeztetik a balesetmen­ tes munkavégzésre, ugyanakkor — mind­ össze néhány perccel később — külön e célra rendszeresített „eleven számológé­ pek” ellenőrzik s kérik számon a másod­ percek minél jobb kihasználását. Mit sem számít már ekkor az automatikusan ismételt „jószándékú” figyelmeztetés. Ha pedig valaki nem bírja az eszeveszett tempót - s elmegyógyintézetbe kerül, mint a film egyik hőse —, azonnal jön helyére más a kerítésen kívül ácsorgók közül. Mechanikus, tarthatatlan e világ­ ban minden emberi kapcsolat: akár há­ zasságról, akár tiltott szerelemről, akár barátságról legyen szó. Elio Petri akarvaakaratlanul az elidegenedés tipikus kör­ nyezetrajzát adja konstruált gyárának művészi ábrázolásával: merthogy a szo­ ciológiai elemek ellenére nem a doku­ mentatív erőn, hanem a „mívesre" for­ mált művészi eszközökön van a hangsúly. Nyilvánvalóan ez utóbbit értékelte oly magasra a cannes-i filmfesztivál nem igénytelen bírálóbizottsága is. A film témája tulajdonképpen egy „nagyteljesítményű" vasesztergályos — akit Gian Maria Volonte tökéletes illú­ zióval alakít — tűntető egyetemisták által is szított lázadásának, látszateredmények­ hez vezető ellenállásának, sikertelenség­ be torkolló bukásának és kétségekkel teli megtérésének krónikája. A film monda­ nivalóját nehezebb tömören megfogal­ mazni. Annál is inkább, mert úgy tűnik, mintha a rendező tudatosan tartózkodott volna az egyértelmű állásfoglalástól. Ré­ széről mindenesetre némi szkepszissel zá­ rul a film: nem tud vagy nem kíván re­ ceptet adni a felvetett társadalmi gon­ dok orvoslására. Ennek ellenére filmje a nézőben a változtatás igényét, a forra­ dalmi cselekvés igenlésének érzését kelti fel. Ez pedig akkor is pozitívuma alkotá­ sának, ha netán eredeti szándéka más lett volna. „A munkásosztály a paradicsomba megy" fenti erényei birtokában, kedvező sajtóvisszhang közepette, átlagos propa­ gandával körítve került a nagyközönség elé. Minden előzmény sikert sejtetett, a közönség mégis távollétével minősítette - mondani sem kell, hogy teljesen téve­ sen - e kitűnő olasz filmet. Gyakori ta­ pasztalat, hogy a közönség differenciá­ latlanul értelmezi az úgynevezett művész­ filmek kategóriáját és eleve lemond bi­ zonyos művészi élményekről. Sajnálatos módon ezúttal is ez történt; s Elio Petri díjnyertes filmje máltánytalanul áldoza­ tul esett az előítéleteknek. A közvélemény tévedett, amikor úgy vélte, hogy e film csak a szakemberek, a műértők szűk no meg a „bennfentesek", a kuriózumok­ ra vadászók, a sznobok valamivel bővebb — táborához kíván szólni. Ez a film telt házakat érdemelt volna, mert azok közül való, amelyek modernsége magvas tar­ talmat hordoz, amelyek úgy korszerűe hogy nem értelmetlenek, amelyek magas művészi színvonalában nem tesz kárt a közérthetőség. S e különbséget meglát­ tatni a népművelők feladata. Csongrády Béla �Andrej Rubljov ,,A filmművészet segítségével korunk legbonyolultabb kérdéseit is felvethet­ jük." (Andrej Tarkovszkij) Andrej Tarkovszkij első nagyjátékfilm­ je, az 1962-es velencei fesztiválon nagy­ díjat nyert költői szépségű Iván gyermek­ kora mély humanitásával, az életbe ve­ tett hitével olyan élményt jelentett, ami után joggal vártunk folytatást. Akkor a fiatal rendező lírai vallomását láttuk a közelmúlt történelemről, melyben nyilván­ valóan szerepet kaptak a személyes él­ mények, hiszen a háború alatt Tarkovsz­ kij éppen egyidős volt hősével. Az Iván gyermekkorában a napfénytől csillogó folyó hullámai közt tovatünő fiú alakjá­ val búcsúzott. S ezután némi meglepetést jelentett, hogy új hőse félévezred homá­ lyából került elő. A középkori orosz ikonfestészet legje­ lentősebb alakjának, Andrej Rubljovnak megjelenése a filmvásznon egyúttal ara­ tott világsikert és került nemzetközi mé­ retű ideológiai és esztétikai viták közép­ pontjába. Rubljov - a művészettörténet által is alig ismert — élete önmagában aligha adhatott volna alapot elutasítás­ ra vagy elismerésre. Az okot Tarkovszkij ars poeticának beillő szavai világíthat­ ják meg: „Csak a dolgokról alkotott sa­ játos szemlélet megléte esetén, szinte fi­ lozófussá válva lehet a rendező művész és a film művészet.” E sajátos szemlélet és filozófiai mélységű gondolkodás ered­ ményezte, hogy az Andrej Rubljov nem szokványos életrajzfilm. Tarkovszkij az ikonfestő alakját jelképes erejűvé és ér­ telművé formálva, az orosz történelem tanulságos példázataival a ma emberét izgató, általános érvényű erkölcsi, politi­ kai és ideológiai kérdésekre irányítja a figyelmet. „Nem az etnográfiai hűség lebegett a szemünk előtt, hanem a gon­ dolat igazsága és aktualitása” — nyilat­ kozta a film operatőre, Vagyim Juszov és ezt az aktualitást teremtette meg a sa­ játos Tarkovszkij-féle történetiség, mely­ nek legjellemzőbb vonása, hogy a teljes (!) történelmi igazság érvényben hagyá­ sával, egyes konkrét események hangsú­ lyát megváltoztatva, közelíti a múltat a mához. Ha ideológiailag vizsgáljuk a filmet a marxista kritikának ez kötelessége -, akkor eszmei tartalmát össze kell vetnünk a jelen fontos ideológiai kérdéseivel. Az 1966-ban készült Andrej Rubljov eseté­ ben ehhez a keletkezés körülményeit kell vizsgálnunk. Az SZKP XX. kongresszusa után a szov­ jet társadalom életében megmutatkoztak a személyi kultusz bírálatának és követ­ kezményei leküzdésének pozitív hatásai. A dialektikus materialista történelemszemlélet dogmatizmus csorbította jogai­ nak helyreállítása után a filmművészet ­ ben is szükségszerűvé vált az őszinte szembenézés a múlttal. Bizonyságot nyert, hogy a következetes történelmi önkritiká­ ból természetesen adódik korkérdéseink haladó megfogalmazása. Tarkovszkij a XV. században, Andrej Rubljov alakjának segítségével találta meg annak a progresszív magatartásnak a gyökereit, melyről nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi haladás hajtóereje. Rubljov — írja Tarkovszkij — „nemcsak a művésznek az őt körülvevő világra való reagálását fejezi ki, hanem egy egész nép reményét és erkölcsi eszményét.” Így a filmet összegző harang-epizódban a munka csodálatos himnuszának meg­ fogalmazásával az egész nép alkotóere­ jét bizonyítja, s eléri fő célját: a társa­ dalmat előrevivő magasrendű vonások felmutatását. Tarkovszkij történelmi para­ bolája — mint ahogyan a történelem is — magában foglalja a személyi kultusz kor­ szakát. Ezt elhallgatni legalább olyan ká­ ros, mint felületes azonosításokkal, rossz­ indulatú találgatásokkal félremagyaráz­ ni az alkotás lényegét. Lukács György írja 1965-ben: „A nép, amely a személyi kultusz túlzásaitól érintetlenül fejlődött, . . . még csak hazug vágyálomnak sem jó.” Tarkovszkij művészi arculatát éppen úgy formálták ennek a kornak az élmé­ nyei, mint főhőséét a XV. század. Ennek következtében Rubljov művészete lénye­ gének, a valósághoz való viszonyának ábrázolásával a személyi kultusz problé­ májának esztétikai értékelését is adja, kritikusan mérve fel a közelmúlt esemé­ nyeit. Felmutatja a sztálini korszak nyo­ mán fellépő társadalmi és erkölcsi eli­ degenedést meghatározó okokat (erő­ szak, félelem, bizalmatlanság) és felmu­ tatja azt a ténylegesen meglévő erkölcsi és társadalmi mozgatóerőt, amely túlmu­ tat a reménytelenségen, az elidegenedés zavarán. Meggyőző erővel bizonyítja, hogy az elidegenedés a szocializmusban nem sorsszerű, annak nem velejárója, s hogy a hatalom torzulásai fékezhetik a néptömegek alkotóerejének kibontakozá­ sát, de nem akadályozhatják meg. A már említett Tarkovszkij-féle történe­ tiség másik jellegzetessége, hogy a nemzetileg különállót közelíti az egész embe­ riség szempontjából lényegeshez. Közismert, hogy a nemzetközi kommu­ nista és munkásmozgalomban az 1960-as évek elején komoly nézeteltérésekre ke­ rült sor; s az is, hogy az SZKP milyen hatalmas erőfeszítéseket tett a káros tendenciák visszaszorításáért, az egység megteremtéséért. Ekkor - az 1969-es moszkvai értekezlet évében — jelenik meg a Cannes-i filmfesztivál vásznán az ikonfestő alakja. Egy olyan hős akinek korában folyt Oroszország politi­ kai széttagoltságának felszámolása, s aki Tarkovszkij (és a film) szerint: „előre megérzi, hogy Oroszországot egyesíteni fogják, hogy hazája előre halad a fejlő­ dés útján, megérzi, hogy csakis a jövőbe vetett hit tudja magával ragadni honfi­ társait, csakis ez nyit távlatokat előttük.” Történelmi tény, hogy a mongol hódító politika és a belső viszályok ellenére az egységesítés a XV. század végére a moszkvai nagyfejedelemség vezetésével befejeződött. Ezután Rubljov önmagánál messzebbre mutató alakja egyértelműen ad lehetőséget párhuzamokra. A nemzet­ közi kommunista és munkásmozgalom útja ma sem mentes az összeütközések­ től, tévedésektől, de az egységesítésért minden áldozatot vállalni kell, mert ez a történelmi előrejutás legfőbb feltétele. De az is nyilvánvaló, hogy a kínai egy­ ségbontás és az ezen felbátorodó impe­ rialista politika ellenére sem lehet fel­ tartóztatni a történelem menetét, a szo­ cialista világ további térnyerését. Ám egy pillanatra se gondoljuk, hogy ez a súlyos ideológiai tartalom valami­ lyen száraz, nehezen emészthető filmet eredményezett. Tarkovszkij hű maradt önmagához — „a film költőisége az élet közvetlen megfigyeléséből születik — s ez szerintem a film költészetének igazi útja” — s csodálatos líraisággal valósítja meg az igazi realizmust. Létrehozva így a nagy elődök - Eizenstein és Dovzsenko - hagyományainak újrateremtőjeként a szocialista filmművészet legnagyobb al­ kotásainak egyikét. K. F. 31 �SZEKULITY PÉTER Hány nap a világ? ,,A takarón túl nyújtózkodó rongyrázás, egy új népbetegség. A kisszerű, vidékies nagyzolás gyakran nagyobb protokollal, felhajtással fogadja Budapestről az osz­ tályvezetőt, mint magát a minisztert. A miniszter a túlzásokat visszautasítja, a »kisebb« ember ritkán. A megyék, a vá­ rosok egymással versenyeznek, hogy ki tud jobban reprezentálni.” A fenti idézet Szekulity Péter címadó riportjából, a Hány nap a világ?-ból való, s mint e néhány sorból is sejthető, a duskálás, a könnyelműség, a pazarlás, a be­ osztás nélküli, nagyképű, dzsentris élet­ mód vádiratát készíti el azzal, hogy föl­ sorakoztatja és ezáltal leleplezi „bűnein­ ket.” A kötet e kiemelkedő darabja nem­ csak szituációkat, érveket, tényeket sora­ koztat föl, hanem jellemeket is, mint a riportkötet legkiemelkedőbb írásai, ame­ lyek már-már összetéveszthetők a novel­ lával. S nem is akármilyen novellák ezek! Természetesen a jó szemű Szekulity lá­ tóhatára túlterjed könnyelműségünk, nagyzolásaink fölismerésén. Sokoldalúan lát, szinte teljes keresztmetszetét adja felszabadulás utáni, illetve mai életünk­ nek. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez a riportkönyv a Bács- és Tolna megyei falu, a falusi élet, életmód monográfiája. Mint egy szeizmográf mutatója, a legkisebb mozgásra is megmoccan, ha csak az em­ berek legkisebb életbeli változása kö­ vetkezik is be. Az első novellisztikus hőfokú és szer­ kesztésű írás, a Tüzes tavasz a felszaba­ dulást követő közvetlen napok megindító élményeivel indítja a kötetet. A Félanal­ fabétákban az olvasás problematikáját veti föl az író, hiszen valóban sokan elvégzik minálunk az általános iskola nyolc osztályát, mégis oly kevés a könyvés újságolvasó. ,,B. községben, a Móricz Zsigmond lakótelepen a szövetkezeti gaz­ dák új, sátortetős házakban élnek, a szal­ mazsákot kihajították, rekamién hálnak, kagylófotelokban ülnek, hűtőszekrényből veszik elő a sört, világvevő rádiót hall­ gatnak, tévén nézik a közel-keleti kon­ fliktus legújabb fejleményeit, motorbicik­ livel mennek az állattenyésztési telepre, de könyvet nem olvasnak.” És nagyon ér­ dekes, vagy inkább meghökkentő forrá­ sokhoz vezetett el az író oknyomozó mun­ kája: „A dadogó, a verejtékező harminc kisoskolásból felnőttként egyetlenegy sem nevezhető könyvszerető embernek.” Ezek az úgynevezett félanalfabéták Szekulity szerint. Csodálatosan szépek, életszagúak az otthoni látogatások és a falu-város (szülők-fiú) közötti üzenetváltások. Szinte magunk előtt látjuk a tsz teherautójáról leugró Markát, az üzenethordó rakodómunkást. Együtt verejtékezünk a kuko­ ricatörő édesapával és a városba sod­ ródott, segíteni hazatért fiúval, s átérezzük roppant, egészséges fáradtságukat. 32 A szerző nem kényes, nem keresi a szalonképesebb, komfortosabb témákat, mélyre mártja a tollát a tintába, ha a falusi erkölcs kényesebb pontjait kell pa­ pírra vetni és akkor is, ha olyanokról ír, akik változó, szép életünk perifériájára kerültek, akik a ma szegényei, s nem lak­ koz, nem szépít, hanem az okokat kutat­ ja, mint a megoldás kulcsát. Mert ha az okot feltártuk, már-már közelebb a javí­ tás lehetősége is. S a falusi életképek sorával ismerked­ hetünk meg, akár csak Nagy Lajos Kiskunhalomjában, vagy Csehov mini-no­ velláiban, s olyan figurákkal, akik tette­ ikkel hűségesen vagy karírozva tükrözik a falusi mozgást. (A falu szinte a szemü láttára lesz parasztfaluból munkás tele­ püléssé!) Résztveszünk lakodalmon és más családi ünnepeken, éljük a falusiak hétköznapi életét, s méltányoljuk az író szókimondó őszinteségét, mint például a Belül élő kivülállóak-ban, amely egy zár­ számadó közgyűlés kapcsán többek kö­ zött a következő párbeszédig jut el: „Székszomszédomhoz fordulok. Két év­ tized választja el a nyugdíjtól. Beszámoló közben szunyókált. — Te mire szavaztál? — kérdeztem tőle súgva. Hátraint. — Amire a többiek. — Figyelted a beszámolót? — Figyeltem. — Egyetértesz minden pontjával? — Nem. — Hogyhogy nem, hisz megszavaztad? Méltatlankodik: — Éppen én legyek kivétel? Ez az ember a belül élő kívülállók egyik típusa. Elégedett kívülálló.” S innen kiindulva az élet különböző területeire vezet el, ahol a demokratiz­ must korábban sérelem érte, s ahol ezek a nyomok még ma is láthatók, tapintha­ tók. Olykor közömbösségben, felületes­ ségben, érdektelenségben nyilvánul meg. Valakik nem tudják, hogy ki a szakszer­ vezeti, vagy übé-titkár, valaki automati­ kusan felnyújtja a kezét, ha szavazni kell, akkor is, ha nem ért egyet. Érdekes végigkísérni, hogy a ma em­ bere kit tart úrnak, kit sorol az urak közé. Még érdekesebb, hogy milyen veszéllyel jár, ha az agronómus nem akar beleszó­ lást engedni a tsz-tagnak a szövetkezet ügyébe, sőt még bele is hallgat a ,,fel­ sőbbrendű" vezetők dolgába. De még ezen is túltesz, ha a vezérkar és a dol­ gozók nem találnak közös témát, közös hangot: „A magam világát áttekintve, ki merem jelenteni: a vezető beosztású dol­ gozók nagy többségét az egyre növekvő tudáskülönbség távolítja el a fizikai dol­ gozóktól. Sietve mondom: ez a tudáskü­ lönbség teherként nehezedik a haladó gondolkodású kommunista értelmiségi­ ekre, és sokszor a lelkiismereti konflik­ tusok már-már elviselhetetlen forrása.” Csodálatos kisnovella Szeplős Kiss Virág története az Ahol az utak véget érnekben. Az utazó munkásokat több helyütt is mély rokonszenvvel figyeli, nem elíté­ lően, mint egynémelyik újságcikk. Sajnál­ ja, a város cselédeinek látja őket és kényszerű helyzetükkel magyarázza oly­ kor alantasnak tetsző cselekvésük rúgóit. Másutt az érettségi és a szakmunkásvizsga közé erőszakolt különbséget vitatja, hiányolja a ballagást, mégisinkább az ismerést a szakmunkásoknál, akik csaku­ gyan, a szó legszorosabb értelmében az életbe lépnek már ki. S az utolsó előtti írás, amelyet legjobb befejezőnek is te­ kinteni: Félúton. Kicsit jelképesen igazol­ ja, hogy az átmeneti helyzetek, jellemek lényegében annak következményei, hogy megyünk és még csak a fele úton va­ gyunk ... Nagyszerű, lenyűgöző könyv Szekulity Péteré, különösen az a megkapó benne, hogy hétköznapjainknak olyan rezdülé­ seit fedezi fel, amelyek mellett naponta lemegyünk, csak képtelenek vagyunk megfogalmazni őket. Szekulity lefényké­ pezi, definiálja és úgy rendszerezi a je­ leneteket és jelenségeket, hogy abból mindig, legalább is túlnyomó többségé­ ben elgondolkodtató, formás egész kere­ kedik ki. Benne él az élet sűrűjében, nem alkalmaz frázisokat, mindig konkré­ ten néven nevezi a gyermeket. Az egész kötetből csak néhány írás tű­ nik ki felszínesebb megfogalmazásával. (Láthatatlan aratók, Se vele, se nélküle, Szeretetház), s egyetlen olyan akad, amellyel — úgy hisszük — joggal lehetne tartalmilag is vitázni (Mennyit érnek a tanyák?). Egyébként kedves, szívhezszóló, közvetlen stílussal mutatja meg magun­ kat az élet különböző szituációiban. (Szépirodalmi, 1973) Lakos György Interjúk a munkásegységről Ez év júniusában volt a Magyar Kom­ munista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulója. A ne­ gyedszázados évforduló alkalmából je­ lent meg az Interjúk a munkásegységről (1945-1948) című kötet. A 19 visszaem­ lékezést tartalmazó gyűjtemény a mun­ kásegységért folytatott küzdelem harcosai közül a két párt egyesítésében tevéke­ nyen résztvevőket szólaltatta meg. A kiadó többek között a következőkép­ pen fogalmazza meg a kötet célját. „Mi­ ért idézzük fel akkor mégis ebben, az egyesülés 25. évfordulójára kiadott kö­ tetben is az egyesülés előzményeit, lefo­ lyását, az egyesüléssel kapcsolatos élmé­ nyeket? Azért, hogy meghajtsuk a tisz­ telet zászlaját azok előtt, akik igazuk tudatában bátran belevetették magukat a munkásegységért vívott harc sokszor �kegyetlenül nehéz csatáiba. Azért is, mert a történelem őket igazolta! A kom­ munistákat és a baloldali szociáldemok­ ratákat, mindazokat, akik megértették a történelem parancsát." A nyilatkozatok során személyes élmé­ nyek elevenednek fel, személyes vélemé­ nyek fogalmazódnak meg, amelyek egy­ részt több oldalról közelítik az egyesí­ téssel kapcsolatos eseményeket, többfé­ le nézőpontot tükröznek az egyesítés részkérdéseit illetően, másrészt egyértel­ műen és egybehangzóan hangsúlyozzák az egyesítés szükségességét. Az egyes nyilatkozatok így kötetbe gyűjtve túlnő­ nek az egyéni álláspont szubjektivitásán együttesen, egymást kiegészítve, bizonyos kérdésekben egymással vitatkozva a két párt egyesítésének dokumentumait jelen­ tik. S az évforduló kiadványa együtt nyújtja az olvasóknak a történelmi ese­ mény elemzését, annak alaposabb meg­ ismerését szolgáló tényanyagot, a té­ nyek többoldalú értékelését, s az esemé­ nyeket átélt, végigküzdött szemtanúk ál­ tal emberközelbe hozott élményt. Az in­ terjúk kiegészítik, színesítik a munkás­ egység megteremtését feldolgozó törté­ nelmi és politikai irodalmunkat. * „Végigtekintve a munkásmozgalom fejlődésének történelmi korszakait, meg­ figyelhető, hogy a két munkáspárt, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésének kérdése, az egyesülés szükségessége általában két szélsőséges esetben kerül napirendre. Vagy a forra­ dalmi fellendülés időszakában, amikor a munkásosztály számára lehetőség nyílik a hatalom átvételére, vagy a munkásosztályt fenyegető végveszélyben, amikor a burzsoázia ellenforradalmi támadása különösen kiéleződik.” — olvasható a 99. oldalon a gyűjtemény központi kérdésé­ ről, melynek a recenzens szerint szüksé­ gesnek látszik itt áttekintő felvázolása. A magyar munkásmozgalom történeté­ ben két forradalmi időszak szülte meg a munkásegység közvetlen létrehozásának igényét. 1919 márciusának forradalmi válsága egyértelművé tette, hogy csak a munkásosztály erejének egyesítése ment­ heti meg a proletáriátus és a nemzet ügyét. A két magyarországi munkáspárt­ nak történelmileg szükséges, jelentős elvi-politikai tapasztalatokat adó 1919 évi egyesülését 1948-ban követte a mun­ kásegység pártegyesítéssel történő meg­ teremtésének újabb igénye. Az igény a népi demokratikus forradalomba torkoló antifasiszta küzdelemben gyökerezik. 1944 októberében dokumentum formájában is megfogalmazásra került az akcióegység­ re lépés ténye. A két magyarországi munkáspárt akcióegységének rögzítése­ kor ez az igény fejeződött ki a pártveze­ tőségek részéről, hogy az együttműködés a kibontakozó forradalom során pártfú­ ziót eredményezzen. „Az SZDP és a KP megállapítja, hogy a magyar munkásosztály harcos, forradalmi egységének to­ vábbfejlesztése szükségessé teszi a két párt egyesülésével az egységes és egyet­ len forradalmi szocialista munkáspárt megalakítását." (Dokumentumok a ma­ gyar párttörténet tanulmányozásához. V. kötet, 217. oldal) A népi demokratikus forradalom koa­ líciós keretben is zajló küzdelmei 1948 tavaszára érlelték meg az egyesítés köz­ vetlen végrehajtásának történelmi szük­ ségességét. 1947—48 fordulóján a hata­ lom minőségi változása, a munkásosz­ tály osztatlan hatalmának létrejötte, il­ letve az új típusú hatalom megtartásá­ nak a feladata napi közelségbe hozta a munkásegység megteremtését. A forra­ dalom eredményei, s a kommunistáknak az eredmények elérésében játszott sze­ repe, s ennek következtében a kommu­ nista politika a Magyar Párt tekintélyé­ nek növekedése, a kommunista pártta­ gok számának emelkedése megérlelte az egyesítés feltételeit. A jobboldali szo­ ciáldemokraták munkásosztályra — külö­ nösen annak egyes rétegeire — gyako­ rolt befolyása megingott. A Szociál­ demokrata Párt vezetésén belül a jobb és baloldal harca a forradalmi erők győ­ zelmével végződött. A Szociáldemokrata Párt komoly munkásbázisa, különösen a nagyüzemi munkások körében történeti­ leg kialakult tekintélye egyértelművé tet­ te egyrészt a kommunista pártvezetés, másrészt a baloldali szociáldemokraták számára, hogy kemény, s elsősorban a Szociáldemokrata Párton belül megvívott elvi-politikai küzdelemben kell kiszorítani a jobboldali vezetést pozícióiból. A ki­ alakuló munkáshatalomnak szüksége volt a minél szélesebb tudatos munkás­ bázisra. A forradalmi erőknek kedvezett a külpolitikai helyzet is, mindenek előtt a Szovjetunió a második világháborúban, illetve az antifasiszta nemzetközi erők összefogásában játszott szerepe. A szo­ ciáldemokrata baloldal őszinte bizalom­ mal viseltetett a Szovjetúnió, s a szov­ jetbarátságra épülő kommunista külpo­ litika iránt. A marxizmus-lenizmus elvei alapján, a kommunista politika talaján, s a bolse­ vik típusú pártok szervezeti elvei szerint történt meg a két munkáspárt egyesíté­ se. Az egyesülés eredménye a Magyar Dolgozók Pártjának létrejötte, a magyar munkásosztály egyetlen, s az osztály egészére épülő, annak érdekeit képviselő forradalmi pártjának megalakulása lett. Az MDP programja: a szocializmus építésének, a munkáshatalom megerősítésének tudatos meghirdetése. Jelentős részük van a kiadvány sike­ rében, többoldalú feladatkörének magasszintű teljesítésében Sánta Ilona értő. lényeglátó kérdéseinek. Az interjúala­ nyok kiválasztásában, s a kérdések nyo­ mán kibontakozó válaszok csokorba kö­ tésében jelen van — külön érdem, hogy első pillanatban szinte észrevétlenül van jelen — Sánta Ilonának a munkásegység­ ről e témakörben írt tanulmányaiban ki­ érlelt, világos állásfoglalása. (Kossuth, 1973) H. Hámori Anna Útikönyv a születő Budapestről Ritkán találkozhat az olvasó a történeti iro­ dalomban olyan sokoldalúan komplex megköze­ lítésű témafeldolgozással, mint az a Budapestcentenáriumra megjelent művek egyikénél ta­ pasztalható. A könyv (Vörös Károly: Egy világ­ város születése) a szerző leleményes alapötlete nyomán valóságos kis enciklopédiaként tárja az olvasó elé az 1872-1873 év eseményeit, legjel­ lemzőbb vonásait. Az ötlet: egy képzelt utazó érkezik Pest-Budára 1872. novemberének végén, s közel egyéves itt tartózkodása alatt tövirőlhegyire megismerkedik a várossal, annak prob­ lémáival. Ez a kerettörténet (noha helyenként talán kissé erőltetettnek is tűnhet következetes végigvitele) kitűnő alkalmat ad arra, hogy a szerző ne csak a három város egyesítésének alapvető történelmi körülményeit és lefolyását mondja el, hanem mindent (a szó legszorosabb értelmében), amit egy máshonnan érkezett fi­ gyelő idegen megláthat és ami elengedhetet­ len kiegészítője, megvilágítója a nagy folyama­ toknak. Egyet lehet érteni a szerzővel, mikor ar­ ról beszél, hogy mennyire szükséges a legapróbb részletek megvilágítása is, hiszen „a város épí­ tészeti keretei, az utcákon hömpölygő tömegek, a kirakatok, a templomok, vagy a forgalom ké­ pe így, ezen az áradó, sokszor a részletekbe belevesző, de többnyire mégiscsak szórakoztató csevegésen át telik meg élettel, válik teljessé, egy nagyváros eleven színes látványává. Az olvasó természetesen világos és szakszerű magyarázatot kap annak a történelmi folyamat­ nak szükségszerűségéről, melynek lezárásaként Pest, Buda és Óbuda az 1872. évi 36. törvény­ cikk értelmében egy várossá egyesült. Az alapo­ kat e nagyjelentőségű eseményhez a kapitaliz­ mus hazai fejlődése adta meg, melynek leg­ jellegzetesebb tünete volt az általános iparfejlődésen túl a közlekedés és a kereskedelem széles kibontakozása. Ennek eredményeként vált Pest-Buda az ország első áru-, hitel- és mun­ kaerőpiacává, gyáripari központjává (és ebből következően munkásmozgalmi központjává is). S mivel ekkor Pest-Buda egyúttal az orszáq fő­ városa is volt, a városok egyesítése elkerülhe­ tetlenné vált. Természetes az is, hogy a tör­ vényben kimondott egyesítés csak a szervezeti alapot teremtette meg, még hosszú hónapok teltek el az egységes városi élet teljes kibon­ takozásáig: ki kellett alakítani az új város közigazgatási beosztását, a kerületeket, megalkot­ ni a város igazgatását szabályozó szabályrende­ letet, meg kellett alakítani a legfőbb testületi szervet, a törvényhatósági bizottságot, megvá­ lasztani a város első tisztviselőjét, a főpolgár­ mestert. Rengeteg problémát vetett fel a városfejlesztés, ezen belül is a közművesítés össze­ hangolása (ennek legfőbb gazdája az u. n. Köz­ munkatanács volt,) hiszen az egyesítést megelőző években a három város ilyen jellegű gondjainak a megoldása három törvényhatóság: Pest és Buda szabad királyi városok, valamint Pest me­ gye (mint Óbuda mezőváros gazdája) vállára nehezedett. Rendkívül érdekes az a kép, melyet a törvé­ nyesen már egyesített, de az egyesülés folya­ matát még le nem zárt város egyetlen hónap­ járól, 1873. májusától kap az utazó (s az olvaso is), és melynek révén ragyogóan érzékelhető Budapestnek a könyv címében is említett világ­ város jellege; egyetlen hónap nevezetes esemé­ nyei között olvashatunk a munkásosztály nagy­ gyűléséről, az Arbeiter Wochen Kronik megje­ lenéséről, a nagy vasúti szerencsétlenségről, a bécsi tőzsdekrach hatásáról, az Eszterházi-képtár égéséről, a lóversenyekről és evezőversenyekről, valamint Edward walesi herceg és Albert herceg látogatásairól. A szerző imponálóan hatalmas anyagismerete (melyet Budapest polgárságáról írt tudományos feldolgozásának elkészítése során szerzett), így lehetővé teszi, hogy a történeti műfaj kereteit 33 �szétfeszítő érdekfeszítő útikönyve a szorosan vett politikai történeten kívül gazdag tárháza legyen a Budapestre vonatkozó gazdaságtörté­ neti, művészettörténeti, művelődéstörténeti tudni­ valóknak; és értékes adalékokkal járuljon hozzá az egyes üzemek történetére, a munkásság és polgárság életmódjára, sőt egyes nevezetes pol­ gárcsaládok történetére vonatkozó ismereteink­ hez is. Sehol másutt nem olvasható — lényegte­ lennek látszó, de valójában nagyon is jellemző — momentumok ismeretébe avatja be az olvasót (gondoljunk csak a hordárok, fuvarosok díjsza­ bására, a lakásbérletek körülményeire, a királyi palota belsejének, a régi országháznak a leí­ rására, vagy akár a nyilvánosházak ismerteté­ sére), megteremtve ezzel egy regényes korrajz hiteles légkörét. Vörös Károly könyve rendelkezik Ráth-Végh kulturtörténeti csevegéseinek, Siklóssy László er­ kölcstörténeti tanulmányainak, Kiss Lajos nép­ rajztudós társadalmi rétegrajzainak, vagy akár a Világjárók sorozat bármely kötetének legjobb erényeivel és így a fővárosunk centenáriumát ünneplő kiadványok közül talán a legszélesebb olvasóréteg számára teszi élvezetesen közkinccsé mindazokat az ismereteket, melyek a 100 évvel ezelőtt történt nagy eseményre vonatkoznak. (Kosssuth, 1973.) Schneider Miklós VITA Magának él-e a falusi értelmiség ? Az újabb szakaszába lépett Palócföldben olvastam Lakos György riport­ ját. Véleményem szerint a cikkíró egyik informátora rosszul, teljesen tájékozat­ lanul ítélte meg egy nagyközség értel­ miségének szerepét, aktivitását. Az értelmiség helyzetének megítélésé­ nél nem lehet csak szakmai csoportok együttesét vizsgálni, és abból általáno­ sítani. Sokkal lényegesebb, ha arról be­ szélünk, hogy valójában milyen motivá­ ciók jellemzik a nagyközségben élő ér­ telmiség életmódját, milyen aspirációkkal közeledik a művelődés felé, egyáltalában beszélhetünk-e falusi keretek között szer­ veződő művelődési szokásokról? A lényegi megközelítést segíti, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy — marad­ junk a bányász műszaki értelmiségi cso­ portnál — jelentősen megváltozott a tár­ sadalomra jellemző átrétegződés foly­ tán az értelmiség szociális összetétele. Szorospatakon, Tiribesen, Kányáson a főmérnök, a gépüzemben az üzemigaz­ gató munkásszülők környezetéből indult, így természetes, hogy a társadalmi mo­ bilizáció, amely folyamatnak tekinthető, objektíve magában hordozza az értel­ miség magatartásában azonosulót a munkásosztály érdekeivel. (Van-e kap­ csolata az értelmiségnek a fizikai dolgo­ zókkal?) Az értelmiség szakmai struktu­ ráját elemezve további közelítését kap­ juk a nagyközség politikai, gazdasági, kulturális életének. 34 Bekövetkezett egy általános strukturá­ lis változás, amely a szellemi munkások — így természetesen az értelmiségek — társadalmi státusát is megváltoztatta. MSZMP csúcsbizottság alapszervezeti vezetőségeinek tagjai, munkásőrök, ta­ nácstagok. a népfrontmozgalom vezetői, vöröskereszt vezetői tagok, szakszervezeti Az irányítónak a felszabadulás utáni vezetők vagy a fiatal műszakiak ügyeit intézők. időkben a legfőbb motiváltsága a poli­ Általában vezetőink 9—13 aktivizáló tikai megbízhatóság, a munkásosztály funkció tulajdonságai. A mai szakember iránti elkötelezettség volt. A mai korsze­ rűsödő gazdaságpolitikai szemlélet az politikus, agitátora az üzemben az előbbiek mellett fontos tulajdonságjegy­ MSZMP politikájának, az üzemi - párt, ként igényli a műszaki értelmiségtől a szakszervezet — politikai képzési folya­ mat vezetője, szervezője. nagyobb tudást, a széleskörű ismeretA szakmai továbbképzés az ő gond­ biztonságot. juk. Van-e munkakapcsolata a fizikai Ennek megfelelni az értelmiség szá­ dolgozókkal? Van. Ő a szocialista bri­ mára újabb továbbtanulást jelentett, il­ gádmozgalom patronálója, a munka letve jelent. személyes ügyeinek ügyintézője stb. Igaz, sajátja az értelmiségnek az Szinte teljes permanenciának tekint­ hető az önképzés mind szakmai mind po­ anyagi is, de kié nem az. Ha ma Ma­ litikai téren. (Marxista Esti Egyetem, sza­ gyarországon státusz-szimbólum a gép­ kosító, mérnök-, közgazdász képzés stb.) kocsi, többsége rendelkezik ezzel is. De A cél, megfelelni — a politikai és gaz­ tudja használni is a gépkocsit, ha kell, úgy, hogy a számára a nagyközségben dasági — elvárásoknak. nem kapható kultúrát Pesten veszi meg Ma a Nógrádi Szénbányáknál politi­ vagy ott szórakozik. Nem baj. Soknak kai, műszaki, gazdasági területen tevé­ van azonban bérlete Salgótarjánban is. kenykedni egész embert igénylő felada­ Nem hiszem az elhatárolódás jogossá­ tot jelent. Itt azok dolgoznak, akikben a gát úgy, hogy autós és gyalogos. A kép­ szakmai önbecsülés mellett kötelességér­ letességnek ilyen általánosítható meg­ zet is van az itt dolgozó, élő négyezer fogalmazása, mely kategorikus értékren­ bányásszal szemben. Gazdaságosan det kreál: hamis. Dühe a „gyalogos­ termelni és dolgozni, vagy ha nem, ak­ nak” a realitással szemben, ugyanazt kor a ma 40 éves ember új szakmába teszi, amit tett a televízióval szemben a kényszerül. Bizony ez elgondolkodásra hatvanas években. kell késztesse az inaktív jelzőt használó A fizikaiaktól távol? Nem. Szerintem informátort. egyre közelebb. Erre jó példát ad a .ta­ Hogyan él az értelmiség a múlt — je­ nácsválasztás és előzménye, a rétegta­ len — jövő keveredő, ellentmondásoktól lálkozók. Az emberek együtt voltak a ré­ nem mentes valóságában, valóságos tegtalálkozón, a szocialista brigádveze­ helyet keresve? Az értelmiség ma már tő, a mérnök-képviselővel és üzemvezető nem egyedüli tulajdonosa a szellemi ér­ mérnökkel, tanácselnökkel. tékeknek, a demokratizálódási folyamat­ Április 15-én őket is választotta a ban a munkásság, az alkalmazotti réte­ munkás; Vállai Istvánt, Szomszéd Istvánt, gek érdeklődési intenzitásuk szerint ré­ Gazsi Zoltánt, Kovács Sándornét, Simon szeseivé válnak, illetve várományosai a Bélát, dr. Tolmácsi Ferencet, Varga Gyu­ kulturális értékeknek. Természetes abban lát, Varga Ferencet, Lesziák Ferencnét, igaza van az informátornak, hogy a fe­ Lumper Jánost, Urbán Istvánt, dr. Tóth lelősség a terjesztésben, a kultúra fej­ Tibort, Kassai Vilmost, Berényi Istvánt, lesztésében, ha valamikor, akkor ma az Kenyeres Pált stb. értelmiség számára újabb tartalmakat, Remélem, nem kerülök abba a hibába, feladatot jelent. hogy műszaki, műszakit ment. A társadal­ A magyar társadalmon belül tény, mi kötelezettség elmulasztásának fele­ hogy az értelmiségnek részvétele sem a lőssége nem ment senkit azért, mert va­ közvetítésben, sem az értékek képzésé­ laki túlterhelt. ben nem kielégítő. Sznob az értelmiség? Biztosan van Azt azonban általánosítani, hogy in­ ilyen is, többségében azonban rá az új aktív a bányász, műszaki, vasipari-, tex­ iránti érzékenyebb reagálás a jellemző, tilipari-, vagy az orvosegészségügyi ér­ ami semmiképpen sem sznobizmus. Hol kulturálódik az értelmiség általá­ telmiségi csoport — szerintem nem igaz. A felelősségről beszélve a túlterheltség ban? Az informátor szerint a „komoly­ nem pedagógus probléma, hanem álta­ zenei hangversenyeken”. Nincs ott! A lános értelmiségi probléma, csak más a Művelődési Házban? Ott igen, lényege­ sen többen, mint amennyiről az infor­ színtere az elfoglaltságnak. mátor tud és az utóbbi időben legna­ Ma naponta egy főmérnök, gyáregy- gyobb örömünkre az üzemben segíti a ségvezető, igazgató aktív munkaideje munkahelyi művelődést. 10—12 óra. Az intenzitása a produktum­ Nagyon sok igazán nagy aktivitást bi­ nak változó, de lényegesen nem eltérő zonyító partnerre lenne szükségük a mű­ Mik az eltérőek az elfoglaltságban? velődést szervezőknek, akik nem csak Mennyi óra jelölhető meg a szabadidő apostolai az ügynek, hanem azt a gya­ tartományban? Mit csinál szabadidejé ­ korlatban segítik és a tapasztalatokból ben az értelmiség? Próbáljunk választ ítélkeznek. keresni az utóbbi kérdő mondatra. Köz­ Kicsiny Miklós ügyek intézését végzik, zömük az üzemi �BORBÁS TIBOR: DÓZSA CZINKE FERENC: VARIÁCIÓK EGY DÓZSAFEJHEZ SERES JÁNOS: AVASI PINCÉK CSOHÁNY KÁLMÁN: SZIROMTÉPŐ SZUJÓ ZOLTÁN: BULGAKOV ILLUSZTRÁCIÓ �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2f47688c9cc2d6f345fed6624702c113.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/67cde30f0ef2d3c2552b021951eee63c.pdf 81e4b2f5bc1bc7054edf3e0621e71c77 PDF Text Text Népesedés — népesedéspolitika Kell-e szégyelni a szerelm et? Kulturális alap — közműv e lődés Gerelyes Endre: Vallomás Közéletiség és film Interjú Kertész Ákossal A munkáséletmód kutatásáról Antológiákról (Szép Szó, Körkép 73, Szép versek, Tengeri szél, Írószemmel) Ki írta a Tragédia utolsó sorait? Tudatosság és humanizmus. E két fogalom jellemzi legpontosabban azokat az intézkedéseket, terveket, amelyek az elmúlt években, s a közelmúltban a demog­ ráfiai helyzet alakítása érdekében hazánkban napvilá­ got láttak. I A gyermekgondozási segély világszerte egyedülálló példája, a lakáselosztás új rendszerében a többgyerme­ kes családok érdekeinek védelme, az előkészületben lé­ vő, s a közeljövőben érvénybelépő intézkedések, az ifjú ­ ság- és nőpolitikai, valamint a közoktatáspolitikai hatá­ rozatokban megfogalmazódott tervek, elképzelések e tu­ datosság és humanizmus érzékletes és fontos megnyil­ vánulásai. Az eddigi gazdasági, szociális és egészségügyi intéz­ kedések azonban lényegesen nem módosították a népszaporulat ütemét; a hazánk népesedési helyzetében meglévő problémákat nem, vagy csak időszakosan ol­ dották meg. A mindennapok gyakorlatában megnyilvá­ nuló, a gyermeknevelés felelősségét vállaló családokat segítő humanizmus az anyákat megbecsülő társadalmi felelősség, a családok, annak alapvető funkcióit támo­ gató társadalmi értékrend lehet az a leghatásosabb erő, amely a gazdasági és szociális intézkedések hatását fel­ transzformálhatja. Kétségtelen: sok bölcsőde, óvoda, lakás kell a közel­ jövőben. Sok milliárd forintot kell áldozni a többgyer- IRODALM I MŰVÉSZETI,TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �mekes családok szociális gondjainak enyhítésére. Szá­ mos munkaszervezési feladatot kell megoldani a kisgyer­ mekes anyák kedvező munkafeltételeinek kialakítása so­ rán. Ennek érdekébene több terv, intézkedés, javaslat már a döntés, a megvalósulás küszöbén áll. Társadalmunk ereje azonban nemcsak a felismert problémák megoldása érdekében hozott költségvetési intézkedésekben, rendeletekben, hanem sokkal inkább a közfelfogásban élő értékrend alakításában, a társa­ VII. évfolyam 4. szám dalmi felelősség vállalásában nyilvánul meg. Tartalom Emlékezetes példája volt e cselekvő felelősségvállalás­ nak az elmúlt évben országszerte, megyénkben is, külö­ VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK nösen Salgótarjánban tapasztalt óvodai építési társa­ 3 Tamás Pál: Népesedés — népesedéspolitika dalmi akció, a sokhelyütt látható játszótér építési kez­ 6 Karászi Benő: Népszaporodás — nógrádi deményezés. Sokszor olvashatunk a szocialista brigá­ szemszögből dok által küldött csomagokról, amelyek nyomán állami 8 Szendi Márta: Kell-e szégyelni a szerelmet? nevelőotthonok kis lakóinak arcán derül fel az öröm. 11 Kő-Szabó Imre: Szabad szombat Szép köszöntők, megható fogadkozások és virágcsokrok 12 Sulyok László: Kulturális alap — közművelődés teszik ünnepélyessé a március 8-ákat, a májusi első va­ sárnapokat, a gyermeknapokat. . . LÁTOGATÓBAN A gondosan megtervezett kormányhatározatok, az át­ gondolt intézkedések és az ünnepi köszöntők közötti át­ 14 Eőssi K. Sándor: Esés közben kipattant a szikra? meneteket a hétköznapok új gyakorlatával, a gyermeknevelés örömét, gondját vállaló gyakorlattal kell megte­ SZÉPIRODALOM remteni. Negyvenegynéhány esztendővel ezelőtt a népi 15 Gerelyes Endre: Vallomás írók az egyke ellen fújt riadója a magyarság pusztulásá­ 16 Csanády János: Keréknyom, Idő-hippodrom nak rémképeit idézte fel. Ma erre aligha van szükség. 17 Bába Mihály: Vonulnak a gólyák Nemcsak azért mert az egyke társadalmi oka, a szent 19 Györke Zoltán: Apám, Mit tudja az, Con - brio vagyon és magántulajdon a múlté. Más szellem, másfé­ 20 Valent József: Tartásgyakorlat le értékrend, másféle eszközök jellemzik új világunkat. 22 Győri László: Vonaton, Jel, Kőfacsaró Sokféle feladatunk, gondunk között most és holnap, 22 Bencze József: Türelmetlen lábadozásom sóhajai holnapután tanuljuk új életünk törvényeit, rendjét. Ta­ nuljuk az új lehetőségek közötti élet formáját, melyhez MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE szorosan hozzátartozik a család, a következő évtizedek 23 Korill Ferenc: Közéletiség és film nemzedékeiért vállalt felelősség is. 24 Pál József: Interjú Kertész Ákossal Kiss Aurél HAGYOMÁNY IR O D ALM I,M ŰV ÉS ZE TI, TÁRSADALO M PO LITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ 25 Fancsovits György: A munkáséletmód kutatásának feladatairól 26 Molnár Pál: A munkáséletmód változásának néhány kérdése KÖRKÉP 28 29 29 30 Szép Szó (Lakos György) Körkép ’73 (Szalánczay György) Szép versek 1972 (Kojnok Nándor) Kétszer öt pontban a „Tengeri szél” -ről (Csongrády Béla) 31 Írószemmel (Horpácsi Sándor) 32 Katkó István: Vadhajtás (S. L.) kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján. Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 5536 NyV Balassagyarmat 2000 db Fv.: Kelemen Gábor VISSZHANG 33 Közös dolgaink (Cs. B.) 33 Ki írta a Tragédia utolsó sorait? (Szabó József) Címoldalon: Lőrincz Vitus: Anya gyermekével c. tűz­ zománc képe (részlet) Az 5., 7., 9., 14., 15., 24., 27., 30., 31., oldalakon és a borító 3., 4. oldalán a Salgótarjáni Zománcművészeti Biennálé anyagából válogatás. (Fotó: Kovács Ferenc) �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK T a m á s Pál Népesedés­ népesedéspolitika A népesedési folyamatok a társadalmi-gazdasági fejlődés olyan tényezői, amelyeknek a társadalom életében, a gazda­ sági — népesedés — és szociálpolitikai célok kitűzésében, a népgazdaság alapvető ágainak tervezésében, a közegészség­ ügyi, oktatási, munkaügyi stb. kérdések megoldásában, s á l­ talában mind a kisebb közösségek életében, mind az állam igazgatásának mindennapos gyakorlatában fontos szerepük van. A népesség változásának tényezői — közülük legfontosabbak a születések, halálozások és a vándorlások — térben és időben különböző méretekben alakítják a népesség számát, demográ­ fiai jellemzőit, foglalkozási struktúráját. A népesség mozgásmechanizmusának, a tömegesen előforduló népesedési jelen­ ségek szabályszerűségeinek, irányzatainak, a gazdasági élet­ tel való szoros kapcsolatrendszerének ismerete, szükségszerű befolyásolása irányában világszerte fokozódik az érdeklődés. Ezért a világon egyre több országban - Magyarországon is a népesedéspolitikai intézkedések egész rendszerét dolgozták ki, melyek célja elsősorban a népesedési folyamatok, demog­ ráfiai jelenségek többirányú befolyásolása volt. A fogalomról A népesedéspolitika olyan intézkedések rendszere, melyek közvetlenül vagy közvetve arra irányulnak, hogy megváltoztas­ sák a népesség élet- és munkaviszonyait, mennyiségi és mi­ nőségi jellemzőit. A népesedéspolitikának a régmúltba nyúló története van. Ez a politika aktív vagy passzív formában min­ dig létezett. * E tanulmány keretében csak a születések alakulását befo­ lyásoló társadalmi-gazdasági tényezőkkel, illetve a befolyáso­ lás kapcsán alkalmazott népesedéspolitikai intézkedésekkel foglalkozunk. Ide sorolhatók a családpolitikára, a gyermek el­ tartására, az anyák részére biztosított kedvezményekre stb. vo­ natkozó rendelkezések is. Megjegyezzük, hogy a népesedéspolitika alkalmazásának köre kiterjed a házasságkötések, a válások és a vándorlásokkal kapcsolatos jelenségek szabályo­ zására is, melyek kisebb-nagyobb mértékben természetesen befolyásolják a születések számának változását is. (Példaként említjük a házasságkötési korhatár leszállítását, később az új házasoknak nyújtott lakáselosztási kedvezményeket, melyek a születések számának növelését tették lehetővé, vagy más ol­ dalon a válások jogi konzekvenciáinak lazítását, továbbá a szabad abortálást, melyek végső fokon a születések számá­ nak csökkenéséhez vezettek.) Általában érvényes azonban, hogy társadalmi-gazdasági következményei elsősorban a szü­ letési mozgalom alakulását szabályozó népesedéspolitikai in­ tézkedéseknek van. A felszabadulás után a születésekre, a gyermekpolitikával kapcsolatban alkotott népesedéspolitikai intézkedések közös vonása az anya és a gyermek érdekeinek következetes védel­ me, ugyanakkor lényeges különbségek figyelhetők meg a szü­ letőlétszám befolyásolását, módokat illetően. Általánosan is­ mert, hogy az 1950-es évek elején rendkívüli mértékben meg­ szigorított terhességmegszakítások a szülések számának eme­ léséhez vezettek. Az 1953— 1956 közötti években Nógrád me­ gyében mintegy 20 % -kal több gyermek született, mint az elő­ ző, vagy az ezt követő három évben. A születéskorlátozást tiltó népesedéspolitikai intézkedés a közvéleményben „demográ­ fiai hullámként” ismert korosztályok oktatásában, munkába- állításában a közvélemény előtt is ismert problémákat okozott. A „Ratkó-korszak” rendelkezéseinek hatása azonban az egyes társadalmi rétegekben különböző mértékben jelentkezett. Első­ sorban a városi népesség születésszabályozási tevékenységét alakította a falusi — mezőgazdasági — népesség születési szo­ kásait - mely korábban is csak elvétve élt a terhességmegsza­ kítás lehetőségével — csak mérsékelten befolyásolta. Ennél sokkal lényegesebb azoknak a társadalmi-gazdasági összefüggéseknek az ismerete, a népesedéspolitika eszközei­ vel történő befolyásolása, melyek az 1956. évtől a születések számának fokozatos csökkenéséhez, már több éve tartó mély­ pontjához vezettek. 1956 után a születések száma nagy­ mértékben csökkent. E kedvezőtlen folyamat — különböző társadalmi- gazdasági tényezők hatására - ma is tart. Ma már alig vitatott tény, hogy a születések számának alakulása demográfiai, társadalmi és gazdasági okok komplex együtt­ hatásának következménye, a széles körben elterjedt művi ve­ télések, szerencsésebb esetben a nem kívánt terhességek meg­ előzése csak eszköze a folyamatnak. Példaként említjük, hogy 1957-ben 100 élveszületésre Magyarországon 74 művi vetélés jutott, 1965-ben ez már 136-ra emelkedett, a következő idő­ szakban alig változott. A Magyarországon tapasztalható születésszám-csökkenéssel kapcsolatban gyakran vetődik fel a kérdés, hogyan hatnak az alacsony élveszületési arányszámok a népesség reprodukciójá­ ra. A folyamat mérésére az un. nyers és tisztított reprodukciós együttható azt mutatja, hogy egy propagatív korú nő az adott naptári év korspecifikus születési arányszámai alapján élete folyamán hány leánygyermeknek ad életet, utóbbi pedig azt, hogy a született leánygyermekek közül hányán jutnak el a szülőképes korba. Ha a tisztított reprodukció értéke 1, akkor a születések és halálozások adott időpontbeli értékeinek vál­ tozatlansága mellett éppen pótolni tudják a szülőképes korú népességet, illetve a népesség újratermelődését". Egynél kisebb értékben erre nem képesek (a népesség számának csökkenésével, egynél nagyobb érték esetében a népesség ter­ mészetes szaporulatának emelkedésével lehet számolni). A tisztított reprodukciós együttható értéke 1921-ben 1.13 volt, később fokozatosan csökkent, 1958. óta jóval 1 alatti értéket vesz fel. * Fontos szerepük van a demográfiai tényezőknek, melyek kö­ zött említést érdemel a propagatív korú (15— 49 éves) nők ará­ nyának alakulása. Az e korcsoportba tartozó nők aránya Nóg­ rád megyében az 1970. évi népszámlálás időpontjában 50.6 % volt, mintegy 2 % -kal kevesebb, mint 20 évvel korábban. Ezen belül az un. fiatalabb propagatív korúak korcsoportjába tar­ tozók aránya ennél nagyobb mértékbe^ — 17.1 % -ról 14.0 % -ra csökkent. Szükségszerű megemlíteni, hogy az elmúlt évben szülő nők közel fele ebbe a korcsoportba tartozott, tehát a kedvezőtlen kormegoszlás eleve csökkentőén hat a szüle­ tésszámok alakulására. A demográfiai tényezők között kell megállapítani a propagatív korú nők családi állapotában be­ következett kedvezőtlen változásokat is. 1949-ben a nők 15.3 % -a volt özvegy, vagy elvált, húsz évvel később ez az arány 18.0 % -ra emelkedett, ezen belül az elváltak aránya több mint háromszorosára nőtt. Mely tényezők befolyásolják a születésgyakoriságot? — a természetes (biológiai) termékenység változása, me­ lyet a propagatív kor ideje alatt világrahozható gyer­ mekek számának változásán mérhetünk. Becslések sze­ rint ez a szám 15-nél ritkábban több, száz nőre így legfeljebb 420-430 születés juthat, a nyers születési arányszám maximuma 100— 123 lehetne (Jelenleg 14-15 0/00 körül alakul.) 3 �- társadalmi-gazdasági tényezők, azon tényezők összes­ sége, melyek a családtervezés és születésszabályozás módszereit tudatosan alkalmazó nők, házaspárok szá­ mát, illetve a kívánt gyermekek számának kialakulását befolyásolják. Ma már kevésbé vitatott tény, hogy a születés-szám csökkenését befolyásoló társadalmi-gaz­ dasági tényezők rendkívül bonyolultak. Ugyanaz a té­ nyező eltérő időszakban, különböző társadalmi rétegek esetében eltérő hatást eredményezhet a demográfiai magatartást illetően. (Hazánkban például az elmúlt években az életszínvonal fokozott emelkedésével pár­ huzamosan a gyermekek számának csökkenése követ­ kezett be.) A társadalmi- gazdasági tényezők közül egyik legfontosabb a népesség társadalmi rétegeződésének felgyorsulása, illetve a népesség rövid idő alatt bekövetkezett tömeges rétegváltása. A folyamat egyik általános jelensége a mezőgazdasági népes­ ség ütemes csökkenése. A felszabadulást követő két évtizedben Nógrád megyében az ipar, a szénbányászat dinamikusan fe j­ lődött, az ipari decentralizáció területi különbségei mérséklőd­ tek, a fejlődés eddig soha nem tapasztalt munkaerőkereslet­ ben, illetve a kereslethez rugalmasan alkalmazkodó munkaerőkínálatban nyilvánult meg. A kereslet forrását zömében a falusi - eddig rejtett - munkaerőtartalék jelentette és elé­ gítette ki. 1949-1970 között a mezőgazdasági népesség szá­ ma megyénkben 55 ezer főre, közel felére csökkent, jelenleg a népességnek csak mintegy 20—23 % -a tartozik a mezőgaz­ dasági ágazathoz. A mobilitási folyamat az esetek többségé­ ben a paraszti foglalkozási struktúra változásában, a falusi nagycsaládok bomlásában nyilvánult meg, életkörülményeik jelentős mértékben változtak, és e változás alapjaiban változ­ tatta — korábban a népesség nagyobb hányadát kitevő — ré­ teg születési szokásait is. A múltban a mezőgazdasági népes­ ség termékenysége 50-60 % -kal volt magasabb mint a nem mezőgazdasági népességé. 1960-1965. évek átlagában a me­ zőgazdasági jellegű települések születési arányszamai csak 10-15 % -kal voltak a megyei átlagnál magasabbak. Nap­ jaink jellegzetessége, hogy a mezőgazdasági foglalkozású nők termékenysége - helyenként eltérő mértékben - a női népes­ ség átlagos termékenységi szintjének. A műveltségi színvonal emelkedése, a gazdasági és kulturá­ lis igények fokozódása a következő kiemelhető tényező, mely hatással van a családtervezés alakulására, illetve a születendő gyermekek számának változására. Magyarországon mind ez ideig megfigyelhető volt, hogy a szellemi foglalkozású népes­ ség alacsonyabb termékenységi szintet mutatott. Arányuk az össznépességen belüli emelkedése, a magasabb iskolázottsági szint elterjedése valamennyi társadalmi rétegben csökkentette a termékenységet, amennyiben új kulturális és gazdasági igé­ nyeket ébresztett, melyek kielégítésére alacsonyabb gyermek­ szám esetén könnyebben nyílott lehetőség. Az elmúlt évek sajátos társadalmi-gazdasági jelensége az urbanizáció, mely mérhető módon többek között a falusi la­ kosság városokba történő áramlásában nyilvánult meg. A ma­ gyar városok népességszaporodása az elmúlt két népszámlá­ lás közötti időszakban meghaladta a 360 ezer főt. Hasonló jelenség figyelhető meg Nógrád megye két városában, ahol a népesség száma az említett időszakban 14 000 fővel emel­ kedett. A városi népesség születési arányszámai a már emlí­ tett okok miatt a falusiénál lényegesen alacsonyabbak voltak, a bevándorló falusi népesség születési hagyományai gyorsan asszimilálódtak. A társadalmi-gazdasági tényezők között egyik legfontosabb, tömegében legjelentősebb a nők munkavállalásának fokozó­ dása. A nők gazdasági emancipációja alapjaiban változtatta a női munka jellegét, illetve a nők családban betöltött szere­ pét. A nők többsége korábban is dolgozott, munkájuk azonban a háztartás ellátására, illetve a gyermeknevelésre korlátozó­ dott. Napjainkban ez a szerepkör lényegesen változott, a pro­ duktív korban lévő nők közel 60 % -a a társadalmi- gazdasági élet számos területén aktív munkát végez. A női keresők száma Nógrád megyében az 1970. évi népszámlálás időpontjában 4 A női népesség gazdasági aktivitása M egnevezés 1930 1941 1949 1960 1970 102,1 107,8 110,5 120,4 122,8 18,1 20,0 19,7 35,4 43,1 1,5 1,6 3,0 4 ,5 15,5 A k tív k e re s ő n ő k a n ő k % - á b a n 17,7 2,9 2 3 ,0 2 9 ,4 35,1 A k tív k e re s ő n ő k a z összes a k tív k e re s ő k % - á b a n 2 2 ,8 18,5 17,8 32,7 3 9 ,3 1,4 1,5 2,8 3,7 12,6 In a k tív k e re s ő n ő k a z összes a k tív k e re s ő k % - á b a n 4 1 ,2 35,8 41,7 3 9 ,5 47,7 E lta r to tt n ő k a n ő k % - á b a n 80,9 80,0 79,4 66,9 5 2 ,3 E lta r to tt n ő k a z öszess e lt a r t o t t a k % - á b a n 7 0 ,3 72,2 72,1 69,4 65,5 N ő k szá m a összesen E b b ő l: a k tív in a k tív 1000 fő e lt a r t o t t In a k tív k e re s ő n ő k a n ő k % - á b a n 43 ezer fő volt, több mint kétszerese az 1949. évi állapotnak. Ezen belül lényegesen változott a kereső munkát folytatók gaz­ dasági ágankénti összetétele is. Az 1949-es népszámlálás idő­ pontjában a magasabb termékenységet mutató mezőgazdasági foglalkozásúak aránya közel 75 % -a volt, arányuk 1970. évre mintegy 30 % -ra csökkent. Ugyanakkor az ipari munka­ helyeken dolgozó nők aránya 7,6-ról 35.2 % -ra emelkedett, ez utóbbiak zöme városi vagy városias jellegű településekben dolgozott, az új társadalmi környezet, az ingázó életmód alap­ jaiban formálta életkörülményeiket. E folyamat természetesen társadalmilag hasznos, pozitív jelenség, de az eddigi megfi­ gyelések eredményei szerint a kereső nők termékenysége az eltartottakénál alacsonyabb, a továbbiakban a mai foglal­ koztatási arány stagnálásával, vagy emelkedésével kell szá­ molni. Hogy miért csökkent a kereső foglalkozású nők termé­ kenysége, szociológiai vizsgálatok sorozatának kell majd vá­ laszt adnia. Tapasztalati tényként állapíthatjuk meg, hogy a vállalt munka motivációja, illetve a munka végzésével kapcso­ latos kötelezettségek, illetve a gyermeknevelés problémái ne­ hezen egyeztethetők össze. További nem elhanyagolható jelenség, hogy a nagyobb gyermekszám általában csökkentően hat a család életszín­ vonalának alakulására. Ez a probléma kettős jellegű, egyrészt romlanak az életszínvonal alakulását alapvetően befolyásoló kereső- eltartott arányszámok, másrészt a magasabb gyermek­ szám mindinkább nehezíti az anya munkavállalási lehetősé­ geit. * A népesedési jelenségeket befolyásoló társadalmi-gazda­ sági tényezők vázlatos áttekintése után nyilvánvalóvá válik a népesedéspolitikai intézkedések, illetve a népesedéspolitikával szorosan kapcsolatos gazdaságpolitikai, egészségügyi rendel­ kezések alkalmazása. Szükségszerű a népgazdaság és a né­ pesedés összefüggéseinek, a gazdasági tervezés demográfiai alapjainak vizsgálata, melyeket a közgazdaságtudomány hosszú ideig elhanyagolt. A több mint egy évtizede alacsony reprodukciós együttható stagnálását már említettem, mely napjainkban a népesség korösszetételét káros módon befolyá­ solja. Ebben a helyzetben olyan népesedéspolitikai, illetve ezekkel szoros kölcsönhatásban lévő gazdaságpolitikai intéz­ kedések sorozatára van szükség, mely a születések számát a jelenlegi hullámvölgyből kimozdítja. A hatékony népesedéspolitika alapvető kérdése a többgyer­ mekes családok anyagi terheinek csökkentése, olyan támoga­ tás rendszer kidolgozásával, mely a központi költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül a gyermeknevelési költ­ ség nagyrészét a szülők részére megtérítené. A támogatás egyrészét közvetlen - pl. a gyermekgondozási segély, vagy a csa­ ládi pótlékok - másrészt közvetett, mint például az ingyenes alsó és középfokú oktatás, a gyermekélelmezés minimális té- �S T E F Á N IA I E D IT : F IA M rítési díja. A családi pótlék — pénzügyi korlátok miatt - azon­ ban a gyermekekre fordított kiadásoknak csak kis hányadát jelenti. Vizsgálati adatok szerint egy kétgyermekes, átlagos keresetű családban az egy főre jutó jövedelem alig egy tizedét teszi ki az egy gyermek után fizetett családi pótlék. Nógrád megyében 1972. évben családi pótlék címén 57.3 millió fo­ rintot fizettek ki, 2 % -kal többet, mint öt évvel korábban. Eredményesebb — de a jövőben továbbfejlesztésre szoruló — befolyásolási módnak tűnik a gyermekgondozási segély, re­ mélve annak a negatív hatásnak a csökkenését, melyek a szü­ letések terén a nők fokozott mértékű munkábaállítása eredmé­ nyezett. Nógrád megyében gyermekgondozási díj címén az első évben — 1967. évben — 1.1 millió forintot, 1972-ben már 27.5 milliót fizettek ki. Egy élveszületett gyermekre 1967-ben 3100.— Ft, két évvel később 4.380.— 1972-ben már 8.080.— Ft kifizetett segély jutott. A gyermekgondozási segély bevezeté­ sének évében Nógrád megyében 1630 szülő nő vette igénybe a támogatást, számuk folyamatosan emelkedett, 1972. év vé­ gén közel 4000 fő volt. Figyelemreméltó jelenség, hogy az élveszületések száma 1969-ben 3.1 % -kal volt alacsonyabb, mint két évvel korábban. A megyében az élveszületések szá­ ma — előzetes adatok szerint — 3411 fő volt, ennél kevesebb gyermek a megyében csak az 1962-1965 közötti időszakban született. A gyermekgondozási segélyt igénylők számának emelkedé­ se, és a születésszám csökkenése néhány sajátos tényezőre hívja fel a figyelmet. Az igénybevétel mértékét jellemző adatok vizsgálata azt bizonyítja, hogy a gyermekgondozási segély je ­ lenlegi rendszere az alacsonykeresetűek segélyezési formája. Az 1969. évre vonatkozó országos adatok szerint a segélyt igénybevevők több mint háromnegyedének havi keresete nem érte el az 1400 forintot, a 2500 forint és ennél magasabb havi keresettel rendelkezők aránya 1 % alatt volt. Nyilvánvaló, hogy minél magasabb keresetű nők szülnek, annál magasabb a jelentkező jövedelemkiesés is. Ezenkívül az igénybevételt számos egyéb tényező determinálja, mint pl. a munkahelyre való visszatérés problémaköre, a szakmai fejlődés „törése" valamint a munkahely és a munkavállaló egyéni problé­ máinak egész sora. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi ülése, va­ lamint az ezt követő országgyűlési ülésszak foglalkozott ha­ zánk népesedési helyzetével: Megállapította, hogy olyan né­ pesedés- illetve gazdaságpolitikai intézkedések sorozatára van szükség, mely a népgazdaság teherbíróképessége alapján már a közeljövőben biztosítja a népesedés egyensúlyát. 5 �Dr. K arászi B e n ő Népszaporodás nógrádi szemszögből Az elmúlt néhány évben számos újság, több cikkben fog­ lalkozott a népszaporodással valamilyen szempontból — bár le kell szögeznem, hogy nem a téma jelentőségének megfe­ lelő súllyal és nem mindig kellő pozitív beállítottsággal. Igaz, hogy ezek a cikkek újságírók tollából jelentek meg, akik — bár­ mennyire utána is érdeklődtek a dolgoknak — nem szakem­ berek ezen a területen. Különben a probléma is annyira össze­ tett, akár oknyomozás, akár a korrekció lehetőségeinek szem­ pontjából vizsgáljuk, hogy egyetlen terület szakembere sem adhat kielégítő magyarázatot. Még kevésbé megfelelő meg­ oldási javaslatot. Népesedési szempontból jelenleg két teljesen elentétes előjelű problémája van a világnak. A domináns ezek közül az un. demográfiai robbanás, vagyis az ésszerűtlenül magas népszaporulat a föld gyengén fejlett, de nagy létszámú or­ szágaiban. Ez a szaporulat gyorsabb fejlődésüknek egyik aka­ dálya: nagymértékben gátolja az illető országok életszínvo­ nalának gyorsabb ütemű emelkedését (ilyen pl. India, a kö­ zép- és dél-amerikai államok többsége, vagy Egyiptom). A világ fejlett vagy közepesen fejlett államainak jelenté­ keny számában ennek éppen az ellenkezője észlelhető; vagy­ is a születések számának kifejezett csökkenése esetleg olyan mértékig, mely már a lakosság egyszerű reprodukciójához sem ad elegendő emberutánpótlást. Ezeket az államokat az átla­ gos életkor magas értéke, tehát bizonyos társadalmi előre­ gedés jellemzi: eltolódnak az arányok életkori összetétel szem­ pontjából a magasabb korúak irányában és beszűkül az el­ vileg munkaképes, produktív korban lévő népességi arány. Hosszabb távon ez komoly gazdasági következményekkel is járhat, mert helytelen arányok esetén szintén fékezőleg hat az életszínvonal megfelelő ütemű emelkedésére. Sajnos Magyarország is ebbe a helyzetbe került, mégpe­ dig annyira, hogy a világ „legkevésbé szaporodó” államai közé jutott a 60-as évek elejére. Ekkor történtek olyan intéz­ kedések (mint pl. a gyermekgondozási segély bevezetése - a világon elsőként), melyek átmenetileg kis emelkedést ered­ ményeztek a születések számában. Hatásuk rövid ideig tar­ tott és a 70-es évekre szinte teljesen megszűnt. A születési kedv ismét csaknem arra az értékre esett vissza, melyen a 60-as évek elején volt. Az ország szaporodása a kívánatos 5-6% he­ lyett 3% alá esett. Ehhez jelenleg súlyosbító tényként még azt is hozzá kell számítani, hogy az utóbbi években már e l­ vileg szülőképes korba került az 50-es évek nagyobb szüle­ tési számából származó nagyobb létszámú női populáció. Közelebbről vizsgálható a kérdés súlyossága az olvasó szá­ mára, ha azt a számok tükrében is megvilágítom. Az 1957 utáni 15 év alatt 680 000 gyermekkel kevesebb született Magyrországon, mint az 1957-et megelőző azonos időszakban. Távlati kihatása ennek szinte felmérhetetlen, de feltétlenül negatív a társadalmi fejlődés szempontjából. Van­ nak ugyan olyan nézetek, hogy a termelési folyamatok auto­ matizálása folytán az életszínvonal emelkedése kevésbé függ a dolgozók létszámától. Ennek példájaként két igen fejlett kapitalista államot szoktak emlegetni — az NSZK-t és Svéd­ országot ahol jelenleg Európában a legmagasabb az életszín­ vonal, és amely államokban a születések száma, illetve ará­ nya a miénkénél is alacsonyabb (a közelmúltig ugyan még valamivel magasabb volt az NSZK-ban). Az érvelők elfeledkeznek arról, hogy ezekben az államokban igen jelentős számú u. n. vendégmunkás munkája járul hoz­ zá a magas életszínvonal kialakításához, és - főleg Svédor­ szág esetében — jelentős a lakosság utánpótlása bevándor­ lásból is. A vendégmunkások természetesen a legfejletlenebb európai államokból toborzódnak (Török-, Spanyol-, Görög­ országból és Portugáliából, részben Jugoszláviából és DélOlaszországból). 6 Bármilyen termelési szinten és technikai fejlettség mellett mindig annak az államnak lesz a magasabb átlagos életszínvonala, ahol a ténylegesen termelő lakosság aránya az eltartottakhoz viszonyítva kedvezőbb. Mi a gyermeklakosság létszámának arányában a legrosszabbak között állunk a vilá­ gon, és ezt az önmagában is súlyos helyzetet még az is ront­ ja (és viszonylagosan hátrányosabb helyzetbe hoz bennünket), hogy ez az alacsony születésszám — az un. demográfiai hul­ lámvölgy — nálunk már 15 éve tart, míg másoknál rövdebb időszakú (kivéve Ausztriát). Még további súlyosbító tényező, hogy a csökkenő számú szülésekből igen magas a koroszülések aránya. Már több éve 10% feletti és ebben világviszonylatban is kimagaslóan az élen járunk. Ez azt jelenti, hogy 100 újszülött közül 10-11nek kisebb a súlya 2500 gr-nál, vagyis többé-kevésbé meg­ rövidült idejű terhességből származnak — ennek pedig sú­ lyos következményei vannak. A koraszülöttek életbenmaradási esélyei sokkal rosszabbak, mint az érett újszülötteké, és ez a magas koraszülési arány a fő oka annak, hogy hiába értük el a fejlett európai államok minimális csecsemőhalandóságát az érettszülöttekre vonatkoztatva az 1 héten túli halálozásban, az előbbi ok miatt az egész csecsemőhalálozásunk valós hely­ zete attól messze elmarad. A koraszülöttek csökkent életképes­ ségét bizonyítja, hogy jelentős részük az első élethéten belül meghal. Így alakult ki az a helyzet, hogy Magyarország cse­ csemőhalandósága 1971-ben 35%, 1972-ben 33% volt (Nógrád megyéé ennél jobb: 28%, illetve 29,4%). Ugyanakkor a legjobb európai értékek még a felét sem teszik ki ennek. De ha a 6 napon túli halálozást hasonlítjuk össze más orszá­ gokéval, akkor mi is ott tartunk, ahol például Anglia. Az életben maradt koraszülöttek között jelentős arányú — kb. 20-25% — a valamilyen (testi vagy szellemi) okokból csökkentértékű egyed. Nem kevés azoknak a száma sem, akiknél az éretlenség következtében — a legkíméletesebb szülésvezetés mellett is — olyan károsodások keletkeznek, melyek folytán önálló pro­ duktiv élet vitelére alkalmatlanok lesznek: sőt gondozásuk, ellátásuk jelentős számú munkaerőt köt le vagy a családon belül (és ez a rosszabb megoldás, mert sok kellemetlen lélek­ tani következménnyel is jár), vagy a szükséghez képest szűk befogadóképességű intézményekben (ahonnan — nem kevesen — átkerülnek speciális szociális otthonokba olyanok is, akiket 20 éves koruk után is pelenkázni és csecsemő igényeknek megfelelően kiszolgálni, gondozni kell). Nálunk Nógrád me­ gyében sem kisebb a koraszülési arány az országos átlagnál, sőt valamivel magasabb is rendszerint. Kevéssel 400 fölötti koraszülöttjeink évi száma. Szerencsére a legalacsonyabb a 1000 gr alatti súlycsoport aránya — az intenziv terhesgondo­ zás eredményeként — az országos átlagnál. Ezt a kedvző ha­ tást azonban furcsa paradoxonként lerontja az, hogy igen jó - az országos átlagnál sokkal kedvezőbb - a koraszü­ löttek felnevelési aránya. Természetesen előre nem itélhető meg egy koraszülöttről sem, hogy kinél lesz maradandó káro­ sodás és az milyen fokú lesz. Orvosi eskünkhöz híven min­ denkinél minden rendelkezésre álló, tudományosan elfoga­ dott eszközt igénybe kell vennünk az életbentartásra. Hiszen koraszülöttekből kiváló, történelmi nevezetességű emberek is lettek. Mindent el kell azonban követnünk annak az érdekében, hogy a magas koraszülési arányt csökkentsük. Ehhez termé­ szetesen az első feltétel a koraszülések okainak ismerete. Igen sok tényezőt kell ugyan tekintetbe venni, de ezek közül a legje­ lentősebbnek látszik nálunk a családtervezésnek az a helytelen gyakorlata, mely a szülések korlátozásának fő eszközévé tette a művi vetélést. Ez a mai viszonyok között - kellő egészségügyi műveltség hiányában - szinte egyeduralkodó eljárás, jelentős számban eredményez a későbbi terhességek folya­ mán koraszülést. Ennek példája Nógrád megyében az, hogy a koraszülések esetében kétszer annyi a megelőző vetélési arány, mint érettszülötteknél (országosan is). Ha megvizsgáljuk pl. a szomszédos Csehszlovákia koraszü­ lési arányát, (mely 6% körüli) és annak okait, és a fő különb­ ség az okok között abbn látszik, hogy ott nincs ilyen, feltéte­ lekhez nem kötött, művi vetélési lehetőség. �Teljesen átalakult a szülési sorrendiségnek a csecsemőha­ landóságra gyakorolt hatása is. Régen az első terhességnél volt a legmagasabb a koraszülési arány és ennek megfelelően a legnagyobb a csecsemőhalandóság. Ma ez megváltozott úgy, hogy éppen fordítva — a terhességek számának növeke­ désével párhuzamosan — nő a koraszülési arány és nő a cse­ csemőhalandóság is. Az elmúlt 1972-es év nógrádi eredmé­ nyei is ezt bizonyítják, de az országosak is ehhez hasonlóak. mű volt — vagyis 1957 után. Egy jelentős mértékű, egészségte­ len vetélkedés alakult ki anyagiakban, s ez az egyik oka a születésszám csökkenésének is. A többgyermekes családok életszínvonala ma jelentősen elmarad az egygyermekeseké­ től, vagy kiváltképp a gyermektelenekétől. A gyermek pedig jövőnk záloga. Az egész társadalom jö ­ vőbeni fejlődése szorosan összefügg mai létszámukkal, egész­ ségi álapotukkal. Tehát társadalmunk közös kincsei ők. Lo­ gikus, hogy a felnevelésükkel járó tehertételt is közösen kell Ennek illusztrálására szolgál az alábbi táblázat: viselnie az egész társadalomnak. Azt a többletterhet, melynek K o ra s z ü lö tte k H a lo tta k C se cse m ő jelentős része ma már a többgyermekes családokra neheze­ S zü lé se k dik, fokozatosan meg kell szüntetni. Nógrád megye nemrég h a lá lo z á s s z á m a , a rá n y a szá m a s o rre n d je szám a igen sokat küzdött a szénbányászat visszafejlesztése kapcsán 169 38 Első 1747 21.6 % 91% felszabaduló munkaerő megfelelő foglalkoztatásának biztosí­ 1172 133 40 M á s o d ik 113% 3 5 , 1% tásával. Távlatban pedig ennek az ellenkezője, munkaerőhiány 289 46 H a r m a d ik 11 170 % 3 9 .8 % fog jelenkezni a megyében is. Ezt gyorsítja az a folyamat is, hogy - jóllehet a természetes szaporodás 3,2%-os értéke egy Mi az, ami ezt a növekvő koraszülést és növekvő csecsemőha­ kevéssel még jobb, mint az országos átlag, de ez csak látszó­ landóságot előidézi? A közben történt művi terhességmegsza­ lagos az életkor növekedéséből adódik jórészt — a születések kítások. számaránya (14,3%) már elmarad az országos átlagtól is Ezek tehát meggyőző bizonyítékai annak, hogy a családter­ (14,7 %.) A demográfiai helyzetben bekövetkezett változások hatása vezés mai magyarországi útja helytelen. Azt a jogot, mellyel hosszú idejű. A mai átlagos munkaképes kort tekintetbe vé­ ma nemcsak élnek, hanem visszaélnek, — megfelelő anyagi ve több évtizedre terjedő. Éppen ezért nem várható túl gyors intézkedéssel párhuzamosan — csökkenteni kell. Különböző ösztönzőket kell alkalmaznunk a szülési kedv fokozására. Ezek hatása gazdasági téren a megfelelő intézkedéséknek sem. A gyors intézkedéseket az teszi szükségessé, hogy most néhány anyagiak is, erkölcsiek is legyenek. évig még nagy lesz a szűlőképes korba lépő nők száma (kb. Negyedszázados tapasztalatom alapján azt kell mondjam, évente 90 000.) Ha ennek a korosztálynak nem biztosítunk ked­ hogy a folyamatos, lineáris családi pótlék emelése nem lenne vezőbb feltételeket utódok léterhozására és felnevelésére, az helyes. Gyermekeink egy része olyan családokban születik így származó szüléskiesést a későbbi, sokkal kisebb létszámú meg, ahol az már felelőtlenségnek látszik (olykor jóval 10 (60— 70 ezer közötti) női populáció már semmilyen kedvezmény gyermeken felüli családokban). Ezt anyagilag ösztönözni nem hatására sem képes pótolni. Érzékeltesse ez a tény a mai tár­ lenne szerencsés dolog. Bizonyos gyermekszám után a prog­ sadalom óriási felelősségét a jövővel szemben. Nem lenne kel­ resszív emelkedés helyett inkább regresszió kívánatos, amint lemes tudat az élet váltóbotját úgy átadni a következő gene­ arra van is példa szocialista államban is. (A jó példákat nem rációnak, hogy egy súlyos — de elhárítható — mulasztás ter­ szégyen idegenből átvenni.) Ezzel ellentétes probléma, hogy helje lelkiismeretünket. olyan családokban viszont nem születik gyermek, ahol annak Remélhetően rövid időn belül átfogó intézkedések történnek felnevelésére a feltételek kedvezőek lennének. Ezek száma ma majd a jelenlegi egészségtelen helyzet megszüntetésére. Eze­ több, mint ami a természettől fogva eredendően steril há­ ket a vázolt helyi speciális okok miatt a mi területünkön fo­ zasságok arányának megfelelne. kozott következetességgel kell majd végrehajtani. Ezek közé tartozik olyan társadalmi szemlélet kialakítása is, mely csa­ Egy szocialista állam tervszerűbben, átfogóbban tud a tár­ ládtisztelő. Ezt a közfelfogást kialakítani és támogatni köteles­ sadalom életének helyesebb irányba való terelésébe beavat­ sége minden társadalmi mozgalomnak. kozni, mint egy kapitalista állam. Nem lehet azonban a kér­ dés megoldását kizárólag az abortuszok korlátozására és az anyagi juttatások növelésére leszűkíteni. Hiszen éppen abban a 15 évben jelentkeztek népesedésünk terén a problémák éle­ sen, amikor népünk anyagi felemelkedése a leggyorsabb üte- Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma területi részletezés szerint Já rá s , v á ro s 1000 la k o s ra ju t ó é lv e s z ü le té s e k s zá m a 1901 1920 1938 1954 1965 1971 B a la s s a g y a rm a t já r á s 38,7 38,4 19,5 22,1 13,5 15,8 P á sztó i já r á s 42,0 41,0 25,7 24,3 12,6 15,7 R é ts á g i já rá s 36,5 38,3 22,4 24,5 15,3 16,7 S a lg ó ta r já n v á ro s 45,5 41,6 21,3 24,6 12,2 12,7 S zé csé n y já r á s 41,8 39,3 22,4 23,4 15,3 14,3 J á rá s o k összesen 41,3 40,0 22,2 23,9 13,5 14,7 B a la s s a g y a rm a t 29,2 25,0 31,4 23,9 11,8 15,3 S a lg ó ta r já n 41,7 34,0 19,4 20,2 12,0 14,4 V á ro s o k összesen 37,7 30,8 23,0 21,3 12,0 14,6 M e g y e összesen 40,7 38,4 22,4 23,4 13,2 14,7 O rs z á g o s á tla g 37,9 31,4 19,9 23,0 13,1 14,5 K IR Á L Y S Á N D O R : SZE C E S S ZIÓ S F O R M A 7 �S z e n d i M á rta Kell-e szégyellni a szerelmet? ... A megindítóan naív és bátortalan kérdést egy nyolcadikos kislány írta fel egy vonalas irkalapra, és ügyetlen sietséggel nyújtotta át az osztályukba látogató orvosnak, hogy az a többi kérdéssel együtt erre is válaszoljon. Osztályfőnöki órát tartot­ tak, a téma a szexuális élettel kapcsolatos problémák meg­ beszélése volt. A nyolcadikos kislány bizonnyára túlesett már az első, a legszebb diákszerelem élményén, és tanácstalanul állhatott érzéseivel szemben. Tanácstalanságához alighanem hozzájá­ rulhattak a szülők, ismerősök helytelenítő, megrovó pillantá­ sai, a „nem való ez még neked, kislányom", a „de korán kez­ ded, gyermekem” , a „szájára vesz a falu, a város" megjegy­ zései. S most már végre tudni szerette volna: szégyellnivaló-e a szerelem? Pirulni kell-e miatta valóban? 1. B. A.-né csinos, negyvenes asszony: — Annak idején az iskolában rendszeresen eljárt hozzánk egy idős doktor bácsi. Szép, ősz bajúsza, kefefrizurája volt. Afféle háziorvosként működött az egész iskolában, mindegyikőnk jól ismerte. Általános egészségügyi tudnivalókra okított minket. Emlékszem, halálra vihogtuk magunkat, amikor olykor a két nem közti testi érintkezésről beszélt. Nem mondhatom, hogy valami alapos tájékozottságot szereztünk volna tőle a szexuális kérdésekről, de a közeli jó viszony alapján bármikor fordulhattunk hozzá. Most is csak az iskolák dolga volna eli­ gazítani a gyerekeket ezekben a kérdésekben. M ert igaz, hogy innen-onnan megtudnak egyet-mást, de nagy űrök tátonganak a szexuális ismeretekben. S ezért már sokan fizettek - és fizetnek is még bizonyára — nagy árat. Mi is a helyzet ma az iskolákban? Tanítják-e diákoknak a férfi és női nemiszervek funkcióját, működését, beszélnek-e a szerelem vállalásáról, a partner iránti felelősségről, esik-e szó a testi érintkezés következményeiről, vagy éppenséggel ezek megelőzéséről? Mindez a biológia tantárgy asztalára tartozik. A tankönyv azonban a jelek szerint a rossz pincér módjára az „ez nem az én asztalom" álláspontján van. Jónéhány éve a tankönyv hat sorban letudta mindazon ismereteket, amelyek a derék és a comb közötti testrészekre vonatkoznak. Miért, miért nem - ta ­ lán a tankönyvet írók is érezték, hogy ez így nincs egészen rendjén - változtattak rajta. A mai nyolcadikos biológiai könyvben a megfelelő helyen ez áll: „A következő két órában az ember szaporodási problémáit fogjátok megbeszélni. Jó lenne, ha előre felírnád magadnak az ezzel kapcsolatos kérdéseidet.” A tankönyv részéről ezzel el van boronálva. A többi a pe­ dagógus dolga, oldja meg, ahogy akarja, tudja. Végtére is a diákok szexuális nevelése, felvilágosítása az egyik legtöbbet vitatott kérdés napjainkban, s csak nem fog ebben a tan­ könyv tanácsot adni?! Ha a könyv mossa is kezeit, alig van már iskola, főleg kö­ zépiskola, amely vállalná a felelősséget azért, hogy a szexuá­ lis élet kérdéseiről szót sem ejt a diákok előtt. Orvosokkal lépnek kapcsolatba, felkérik őket, jöjjenek el egy-egy osztályfőnöki órára, beszélgessenek a gyerekekkel. Ő k mégis szakem­ berek, pirulás nélkül tudnak válaszolni a kamaszfiúk, bakfislányok kérdéseire. Dr. L. L., a salgótarjáni Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet vezető főorvosa maga is gyakran látogat el az iskolába: — A nyolcadikos gyerekek már túl vannak a nemi élettel kapcsolatos ismeretek ábécéjén, de kérdéseik azt tükrözik, hogy szexuális nevelésük nem folyamatos, tudásukban ugyan­ csak nagy hézagok akadnak. Amit ma teszünk, az jobb ugyan a semminél, de nem több. Az iskolák nagyobbik része is in­ kább csak szükséges rossznak tekinti a szexuális nevelést, kel­ letlenül, társadalmi munkaként végzi. („Kéri az ifjúsági Vörös­ 8 kereszt, hát akkor csináljunk egy ilyet is.” ) A mi intézetünk egyébként redszeres kapcsolatot tart a Bolyai Gimnáziummal, a közgazdasági technikummal és a kisterenyei gimnáziummal. Évi két-három osztályfőnöki órát kaptunk meg a pedagógusok­ tól, így a többszöri találkozás már kialakíthatja a diákokkal azt a bizalmas, baráti kapcsolatot, ami a szexuális nevelés egyik legfőbb alapja. Elég szomorú, hogy ami a női nemiszervek működését anatómiáját illeti, még a középiskolások ismeretei is meglehetősen hiányosak. 2. Nem lennének azok, vagy legalábbis nem ennyire, ha a szülők nagy többsége nem húzódna az álszemérem védőbás­ tyái mögé. De odahúzódik. Ki azért, mert nem tartja szalonké­ pesnek ilyesmiről beszélni a gyerekek előtt, ki azért, mert tu ­ datlansága következtében magának sincs mondanivalója róla, ki azért, mert bár tudja, mit kellene mondani, de nem talál rá megfelelő szavakat. Azért van az iskola, majd az elintézi! Az őszinte, nyílt, alapos és mellébeszélés nélküli tájékozta­ tás ritka, m in t a fehér holló. Az apát felingerli a kérdés: beszélgetett-e már kamaszfiá­ val a szerelemről, a másik nemről? - Mit lehet erről dumálni?! Régen ott voltak a nyilvánosházak, ott aztán a fiú megtanult mindent, ami kellett. Ma nin­ csenek. De amilyenek ezek a mostani erkölcsök, a fiam nagyon is idejében megtud mindent! Ami a fia próbálkozásainak esetleges következményeivel jár arról — a tanulópénzről -egyenlőre nem hajlandó tudomást venni. Egy édesanya így engedte el 16 éves lányát az első komoly randevúra: - Kislányom, csókolózni csókolózhatsz, amennyi csak belédfér, de többet ne engedj! Akárhogy könyörög a fiú, semmi töb­ bet, ne engedj! Akárhogy könyörög a fiú, semmi többet, ezt jól vésd az eszedbe! A bizalmas otthoni beszélgetések hiánya miatt sok kislányt készületlenül éri az első vérzés, rémülten kérdezi anyját. Még nem késő, „egy füst alatt” sok mindent el lehet mondani. Az élettani folyamatról, a fiúkról, a helyes magatartásról, a fe­ lelősségről. És a szülő-gyerek közötti őszinte bizalomról, amely sok probléma megelőzésének lehetőségét hordozza magában. Ha ez mindenütt így lenne, nem kérdezte volna meg a kö­ zépiskolás diáklány a nőorvostól: „Miért nem tudok szexuális kérdésekről anyukámmal beszél­ getni?" 3. Ahány nő, szinte annyi tragédia. Az abortusz bizottság tagjai könnytől, panasztól vértezett emberek, hiszen azok az asszo­ nyok, akik eljönnek ide, túl vannak már bajaik takargatásán. Ez az a hely, ahol mindenki kipakol. Mégis, még az „edzett" embereknek is összeszorul kicsit a szívük, amikor vékony bakfislány állít be a rendelésre. Pedig alig van olyan alkalom, hogy fiatal lányok, hajadonok ne kér­ nék a terhesség megszakításhoz szükséges engedélyt. Többnyira anyjuk kíséretében jönnek, s többnyire a rende­ lési idő végén, hogy minél kevesebben lássák szégyenüket. Jól öltözött, diszkréten festett, csinos mama lányát maga előtt tuszkolva lép be. A kislány 16 éves lehet, Felindulásá­ nak nincs nyoma rajta, inkább közönyös, hagyja az anyját be­ szélni. Annak viszont első szavai könnyekbe fúlnak. Panaszko­ dik, kiönti lelkét: - Tessék elhinni, a mi családunkat mindenki tisztességes, jóravaló családnak ismeri. Jómagam soha ide be nem tettem még a lábam, és most ezt kellett megérnem! Pedig mennyit beszéltem neki, hogy vigyáztam rá! Alig merem a szégyentől kitenni a lábam az utcára! Az érzelmi kitárulkozás helyett célszerű inkább a tényekkel szembenézni. A tények pedig a következők: Nógrád megyében az összes művi terhességmegszakítást kérők 10— 12 százaléka hajadon. 1971-ben 480, tavaly 550 ha­ jadon kapott az abortuszra engedélyt. A 20 éven aluli nők kö- �L Ö R IN C Z V IT U S : C S A L Á D zül 1971-ben 419, 1972-ben 619 kérte a művi terhességmeg­ szakítást. Bár az összes abortuszok száma csökkenő tendenciát mutat — 1971-ről 72-re 7,2 százalékkal csökkent — , a hajadonok egyre nagyobb számban lépnek az abortusz bizottság elé. K. I. diáklány, 17 esztendős. Nem tudtál a megelőzés módjairól? — Halottam, hogy lehet valamit csinálni, de én egyetlenegy­ szer voltam csak fiúval. Nekem azt mondták, hogy első alka­ lommal még nem lehet teherbe esni. R. A. a huszonnegyedik órában jött a bizottság elé. — Nem voltam biztos benne, hogy valóban terhes lennék. Máskor is kimaradt már a menstruációm, azt hittem, most is csak erről van szó. N. M. kétségbeesett, és becsapottnak érzi magát. - Úgy tudtam, hogy a hónap bizonyos napjaiban nyugod­ tan lehet csinálni. A vőlegényem is azt mondta, hogy csak ki kell számolni a napokat és akkor biztonságban vagyunk. Meg, hogy úgyis összeházasodunk majd. De most már hetek óta fe­ lém sem nézett, úgyhogy inkább eljöttem. C. K. 19 esztendős, már dolgozik. Saját magát okolja. - Tudtam, hogy baj lehet belőle, hogy nem lehet ezt a sze­ rencsére bízni. Gondoltam, hogy el kellene menni orvoshoz, tablettát íratni, vagy egyáltalán tanácsot kérni, de szégyell­ tem magam lány létemre ilyesmivel előhozakodni. Pedig meny­ nyivel jobb lett volna, mint ez! (A partnert, a férfi felelőtlenségéért egyőjük sem hibáztat­ ta . . .) Az út innen a kórházba vezet. Hányan fekszenek a kórházi ágyakon és végigpróbálnak mindent, csakhogy gyermeknek adhassanak életet! És hányan fekszenek a kórházi ágyakon azért, hogy megszabadulhassanak a nem kívánt gyermektől! Dr. R. J., a megyei Madzsar József kórház szülész-nőgyó­ gyásza: — Utálom az abortuszt. Felesleges pluszmunka, az osztály napi munkájának negyedrészét ez viszi el. Nincs helyünk, nincs emberünk. Feltétlenül indokoltnak tartom az abortusztörvény szigorítását. Azoknak, akiknek szociális körülményeik jók és nem egyedülállók, legalább az első terhességüket meg kellene tartaniuk. Ez nálunk évi 4— 500 plusz szülést jelentene. — Ez azonban csak a megoldás adminisztratív része. — Az iskolai oktatáson keresztül kell a kérdést rendezni. Nő­ védelmi tanácsadásra a lányok nemigen jönnek, mivel nem vet rájuk jó fényt, ha ilyen helyen megfordulnak. Nincs más hátra, háznoz kell vinni az ismereteket. Nyolcadik osztályban a nemi életről már feltétlenül beszélni kell! Mégpedig úgy, hogy minden gyereknek legyen bátorsága kérdezni. Ezért is tartom jónak, ha külön beszélgetünk a lányokkal és külön a fiúkkal. Szükségét látom a családtervezéssel, házasélettel foglalkozó ismeretterjesztő prospektusoknak is, amelyek könnyen, szemémélytelenül hozzáférhetők. A nők szégyellnek ilyesmit kérni . . . Nem lenne szabad elhanyagolni a nőket foglalkoztató üze­ meket sem, ott fogamzásgátlásról kellene beszélni. Jómagam is tartottam ilyen előadást a Kohászati Üzemekben, munka­ idő után. összejöttek vagy 15-en, hatvan körül járt mindegyik asszony. Hát ennek így nem sok teteje van. Még ennél is közelebbre kell vinni az előadást, mondjuk be az üzembe, reg­ geliszünet idejére. Ami pedig a szülőket illeti, ideje lenne ki­ húzni fejüket a homokból. Gyermekeik akkor is megismerked­ nek a szexuális élettel, ha erről ők maguk nem akarnak tu­ domást szerezni. Jelenleg több mint 2300 nő szed fogamzásgátló tablettát a megyében. A tendencia emelkedő: tavaly 620-an írattak fel újonnan tablettát. Akadnak azonban, nem is kis számmal, akik makacsul nem akarják a megelőzés egyéb módját sem alkalmazni. Inkább el­ szegődnek az abortusz bizottság és a kórház törzsvendégé­ nek. Ilyen a K-i asszony is. Portréját csak nagyon sötét, nagyon komor színekkel lehet megfesteni. 37 éves, három gyermeke van. 38 alkalommal kérte terhessége művi megszakítását. 38szor írta alá a kórházban, hogy tudomásul vezsi a műtét ve­ szélyességét, és a jövőben fogamzásgátlókat használ. Amikor első gyermekét vetette el, csinos fiatalasszony volt. Most egy leromlott tönkrement ember, szánnivaló látvány. Várják, mikor állít be 39-edszer. Igaz, drága a tabletta. Havi 30 forint, ez évente 360 forintot tesz ki. De még mindig olcsóbb, mint évi két küret, s a vele járó 5 -6 napi munkakiesés. Mert abortuszra nem jár táppénz csak fizetés nélküli szabadság. Elenyészően kicsi azoknak a száma, akik lány létükre is ki­ viselik terhességüket. Mindegyikük tudja, hogy lánynak szűlni egyáltalán nem dicsőség. Rokonok, ismerősök elítélik a lány­ fejjel gyermekeket várókat. A rokonok próbálják eltitkolni ameddig és ahogyan lehet, az ismerősök ujjal mutogatnak rá, a barátnők igyekeznek nem találkozni vele . . . Mégis, miért ragaszkodnak terhességükhöz? Egy ezzel foglalkozó felmérés a terhesség eltitkolásának, megtartásának az alábbi motivációt fedte fel: Amíg a terhességet sikerül eltitkolni, addig a lány nyugton van. Az abortuszt a fiú ellenzi, a házasság feltételéül a gyer­ mek megszülését szabja. Az abortuszról való félelem elemi erővel hat, a szülés pe­ dig még messze van. Félelem az abortusz káros következményeitől, attól, hogy esetleg soha nem lehet már gyerek. A gyermekgondozási segély előnyei, főleg az, hogy nem kell dolgozni. S. I. sorsa azonban nem a fenti papírforma szerint alakult. — Régóta ismertem már a fiút. Nem gyűrűztük el egymást, de azért a vőlegényemnek tekintettem. Azt mondta, meg kel- 9 �lene ismernünk egymást közelebbről is, mielőtt elvenne. Nem akartam, féltem a terhességtől. Nem baj, mondta, úgyis csak olyan lányt venne el feleségül, akinek a termékenysége felől biztos lehet. Hittem neki, a baba megszületett, ő azonban megváltoztatta hajlandóságát. A szüleire hárította a felelős­ séget, kitagadnák, ha megesett lányt vinne az anyakönyvve­ zető elé. 5. 7. A svéd minta. Világszerte emlegetik. Részletek Vance Packard; „A szexuális szabadság és egyenlőség svéd megközelí­ tése” című tanulmányából: ". . . . a svéd lányok úgynevezett szexuális szabadsága nem tekinthető egyszerűen csak engedékenységnek, hanem a svéd lányok nagyobb függetlensége, magabiztossága és szabadabb egyéni élete alapján magyarázható. Noha sok ma a házasság előtti érintkezés Skandináviában, ez . . . nem alkalmi, hanem szorosan kapcsolódik a párválasztáshoz.” A nemibetegségek emelkedőben vannak. Országosan is, megyében is. 1971-ben 127, 1972-ben 173 gonorrheás beteget kezeltek a Bőr- és Nemibeteggondozó Intézetben. Idén eddig „Svédországban a házasság előtti nemi élet a legszélesebb 23 nemibeteg fordult meg az intézet rendelőiben. A betegek körben elfogadott dolog. Egészen elfogadott, hogy 20 év felé 75— 80 százaléka 30 éven aluli. Az idén kezelt betegek közül járó szerelmes párok közös biciklitúrát tegyenek vidéken. A a legidősebb is csak 25. évét töltötte be. Az arány a fiatalok szülők inkább azt kívánják, hogy gyermeküknek a házasság felé tolódik el. előtt legyenek téves választásai, mint azután." Mi az oka a nemibetegségek emelkedő tendenciájának? „A szexuális nevelésre irányuló erőfeszítések Svédországban Dr. L. I., az intézet doktornője: — Az ok az egész szexuál-erkölcsi magatartásban keresen­ mind az iskolában, mind az iskolán kívül erősek. Számos he­ dő.Nemibetegséget lehet ugyan véletlenül is kapni, de ez csak lyen plakátok figyelmeztetik a fiatalokat, hogy legyenek körül­ szabályt erősítő kivétel. A szabály pedig az, hogy a betegsé­ tekintőek szexuális kapcsolataikban. Az egyik plakáton ez áll: gek felelőtlen kapcsolatokból erednek: sok kezelt partnere „Most gondold meg, számíthatsz-e rá? Egy másikon pedig: nevét sem tudja megmondani. Akik állandóan váltogatják ne­ „Gyermeket?' — Igen, de akkor, amikor mi akarjuk!” mi partnereiket, mint más a fehérneműjét, azok előbb-utóbb „Az iskolákban már több mint tizenkét éve kötelező a szexu­ nálunk kötnek ki. Minden bemondott kapcsolatot behívunk, ális nevelés. Az oktatás koedukációs. A 7 és 8 éves gyermek­ a preventív kúrát mindegyiknél alkalmazni kell. Olyan ez, mint kel egyszerűen azt próbálják megértetni, hogy családhoz tar­ mondjuk a himlőoltás. Nevet kiadnunk senkiknek, még a toznak, hogy anyjuk szülte őket, és igyekeznek megmagyarázni hozzátartozóknak sem szabad. az apa szerepét a családban. 11 és 13 éves korban megpró­ A páciensek nagy részével ugyancsak nehéz megértetni a bálják alaposabban megvilágítani nekik az anatómiai helyze­ kezelés fontosságát. Ha a betegség látható jelét nem tapasz­ tet. 14— 16 éves korukban pedig bevezetik őket a pszichikai és talják semmibe veszik a berendelő parancsot. az etikai viselkedésbe. Nem tárgyalják a szexuális élet tech­ — Ilyen volt egy fiatal kislány esete. Kapcsolatként mondta nikáját.” be egyik betegünk, elküldtük neki a behívó lapot. Másnap az ,, . . . amikor egy évtizeddel ezelőtt kirobbant a vita a szexu­ édesapa ront be feldúltan, magából kikelve, hogy mi dol­ gunk nekünk az ő lányával. Mondtuk, hogy ez egyedül a lá­ ális viselkedéssel szembeni liberalizmus intézményessé válá­ nyára tartozik, de gondolhatja ő is, hogy nem viccből ment ki sáról, egyesek azzal érveltek, hogy ha a fiatal férfiak könnyen az a papír, nem azért vagyunk mi, hogy maceráljuk az embe­ juthatnak szexuális partnerhez, nem akarnak házasodni. Ki­ reket. Mikor végre bejött a kislány, jól megmostuk a fejét: derült, hogy a házasság népszerűsége nem csökkent, hanem jöttél volna rögtön, nem tudta volna meg az apád. Közöltem nőtt.” A svéd minta, úgy tűnik, sok kérdésben minta lehet szá­ vele, hogy még egyszer kell jönnie, aztán rendben lesz. Megigértettem vele többször is, persze hiába vártuk. Mikor beállí­ munkra is. Különösen, ami az iskolai oktatást illeti. Svédor­ tott, faggattam, miért nem láttam a megbeszélt időben. Nem szágban még az egyházi iskolákban is tantárgy a szexuális tudott mit mondani, csak vonogatta a vállát. Kérdeztem: és nevelés. Ezekben az iskolákban nyilván az apácák is képzett most hogy jöttél be? Mire ő: az URH-s kocsi kísért lépésről szexológusok. lépésre végig a városon. Látod, mondtam, ha betartottad volna 8. az igéretedet, kettőnk ügye maradt volna az egész. Szintén orvos véleménye, akár summázásnak is beillik: 6. — Tény, hogy a fiatalok ma korábban kezdik a nemi életet, mint akár tíz évvel is ezelőtt. Legtöbbször már középiskolás Középiskolás diákok véleménye a szexualitásról: — Az az igazság, hogy a lányok kinézik maguk közül azt, korban szexuális kapcsolatot létesítenek. Ez tény, amivel szem­ aki nem jár senkivel. Így aztán sokan úgy vannak, hogy ha be kell nézni, ráolvasás itt nem segít. Nem akadályozhatjuk nem helyeslik is, beleegyeznek a testi kapcsolatba, csakhogy meg, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek, akkor viszont megtartsák a fiút. Persze, a fiúk nagy része, miután megkapta gondoskodjunk arról, hogy tudatosan, okosan csinálják! A a lányt, ott is hagyja, mivel az már nem lehet rendes lány. felnőtt bűne, ha meghagyja a fiatalt a butaságban, aztán rá­ — Szerintem 18 éves kor előtt nem helyes elkezdeni a nemi szabadítja megvetése, elítélése minden mérgét. életet. Biológiai szempontból felnőttek vagyunk, ahhoz azon­ A strucc példázata bizonnyára ismerős. Az oktondi, nagy ban nem, hogy a kapcsolatot a maga teljességében és fele­ madár szárnya alá dugja fejét, mert azt hiszi, ha ő nem lát, a lősséggel vállalni tudjuk. Ha baj van, úgyis csak az anyánkhoz külvilág sem vesz tudomást róla. szaladunk, és ez, ugye, nem vall valami nagy felnőttségre. Nem a szexualitás az első kérdés azonban, amikor bebizo­ — Aki tud vigyázni magára, az csinálhatja. De legyünk nyosodott, hogy a struccpolitika hajítófát sem ér. őszinték, melyikünk meri megkérdezni otthon, hogy hogyan juthat tablettához? És melyikünk mer elmenni ugyanezzel az A családvédelemmel kapcsolatos társadalombiztosítási juttatások alakulása Nógrád megyében orvoshoz? Aki elkezdi, lesz ami lesz alapon kezdi el, annak pedig nem szokott jó vége lenni. 1969 1967 1972 M egnevezés — A nemi kapcsolathoz két ember kell, a felelősséget is ketten vállalják! Miért teszik csak a nő kötelességévé a foT á r s a d a lo m b iz to s ítá s i s z o lg á lta tá s o k gamzásgátlást? Mert ez az általános gyakorlat. A férfiak itt 519601 627207 866500 ö ssz. is szabadabbak, mint a nők. Késő, ha a férfi csak akkor vál­ E b b ő l: lalja a felelősséget, amikor már útban a baba. Pedig ez még 1123 15740 275 47 G y e rm e k g o n d o z á s i s e g é ly mindig a jobbik eset, legalább nem hagyja cserben partnerét. — Jó lenne, ha az iskolában is alaposabb oktatást kapná­ 7 578 10239 12374 T e rh e s s é g i-g y e rm e k á g y i s e g é ly nak erről, a tudástól még senki sem romlott el. De méginkább 1559 1766 1678 A n y a s á g i s e g é ly jó lenne, az, ha a női egyenjogúság nemcsak a munkára, ha­ 51753 57304 C s a lá d i p ó tlé k 56135 nem mondjuk a szerelemre is vonatkozna. 10 �— Mennyit keres? K ő -S z a b ó Im re — Tizenötötvenes órabérem van. Szabad szombat N ó g rá d üzem m egye és üzem ként A ip a r i já r á s á b a n s z ö v e tk e z e t a szabad 22 ip a ri s z o m b a to s d o lg o z ik . r ip o r tb a n d o lg o z n a k , ré ts á g i m e g s z ó la lta to tta k v á la s z a ik m é g is ta lá lk o z n a k ily e n e g y é n ie k , üzem ekben e g y e d ie k , ha a tip ik u s s a l... A HÁZIASSZONY Három éve dolgozik egy újonnan tele­ pült üzemben. A munkafázisokat szalag­ szerűen végzik. Nehéz fémekkel dolgoz­ nak. Harmincöt éves, férje az építőipar­ ban dolgozik Vácott — minden héten szabad szombatos. Ő csak minden má­ sodikon. Tizenhat éve ment férjhez, két családjuk van. — Mikor ide jöttem, már volt szabad­ szombat. — Ez is befolyással volt a választás­ nál? — Kis mértékben. A férjem, az már régóta nem dolgozik szombatonként. Ö rültem én is ennek az egy napnak. — Mit csinál ilyenkor? — A szombat nagyon jó a házimunka elvégzésére. A gyerekek már nagyobbak, ilyenkor reggelente egy kicsit tovább alszom. Aztán bevásárlás, főzés. Mert — tudja — a család szereti a gyomrát. — Férje? — Ő is segédkezik, főleg a takarítás­ ban. Porszívózik, meg az italt szokta be­ szerezni. — Mire marad ideje? — Szombat délután egy kis beszélge­ tésre, ha már mindent rendbe tettem. Este tévé, aztán alszunk. — Vasárnap? — Főzök, aztán az ebéd, mert ez na­ gyon fontos, a férjem ilyenkor mindenkit az asztalhoz parancsol. — Délután? — Néha sétálunk a faluban, a fér­ jem tavasszal meg ősszel meccsre megy, a gyerekek moziba. Ilyenkor egyedül va­ gyok otthon. — Mit csinál? — Kötök, horgolok, közben hallgatom a rádiót, mert nagyon szeretem a mű­ sorát. — Olvasni? — Nem nagyon szeretek. Néha egyegy könyvet, de sokszor hónapokig tart, mert máskor nincs időm. A LAKATOS Fiatal ember, karbantartó részlegnél dolgozik. A szabad szombat számára szabadnappá alakul át, néha azért mégis szombatra esik. — Ha csak szabadnap? — Akkor ugyanúgy kelek, mint amikor dolgozom. A faluban, ahol lakom (mert bejáró vagyok az üzembe), van egy la­ katos kisiparos, segédkezem neki. Jó ez, mert ilyenkor egy nap alatt két-háromszázat is megkeresek. Ez havonta kétszer fordul elő. — És a havi hatszáz. — Kell. Tudja, a pénz olyan, mint a víz, folyik. — Mire? — Elváltam az asszonytól, van egy fiam, oda is kell fizetni. Ez a ház a szü­ leimé, bővítünk benne, most szereltünk egy új fürdőszobát. Úgyis az enyém lesz, megéri. — Ha kettős a pihenőnap? — Akkor szombaton mélázom, vagy ott­ hon, mert kert is van. Hatszáz nég/szögöl. Szépen terem, málna van benne meg burgonya. — Vasárnap? — Délelőtt alszom, olvasok, ebéd, majd lemegyek a presszóba sörözni. — Elégedett? — Maga ezt mondaná? — Dolgozni kell, és a munka után pi­ henésre is szükség van, mégpedig az okos pihenésre. — Persze ez igaz, de az élet sokszor többet követel. A követelés pedig nagy úr. Eleget kell tenni neki. ESZTERGÁLYOS Már erősen kopaszodik, negyvenöt év körüli férfi. Alacsony, zömök ember. Üdü­ lőterületi községben lakik, ott is dolgo­ zik egy új telepítésű ipari üzemben. Ha­ vonta háromezerkétszáz forint körül ke­ res, felesége a termelőszövetkezet iro­ dáján adminisztrátor. Három családjuk van, idősebb lánya már férjhez ment. Háromszobás házat építettek OTP-re. — Elégedett? — Elégedett! — Vágyik még valamire? — Hogy a feleségem is itthon legyen szombaton. — Miért? — Rossz nekem, mert ők szabad szom­ baton is dolgoznak. Most jött meg tavaly tavasszal a Skodánk, szeretünk kirándul­ ni, de nagyobb útra csak úgy mehetünk el, hogy a feleségemnek szabadságot kell kivenni. Ezt pedig ott szombati na­ pon nem szeretik. — Egyedül mit csinál? — A kocsi körül van mit tenni. Garázst most építettem, még nincs befejezve. — Merre jártak már? — Balatonon, Pécsett meg Harkány­ ban. Disznóvágáson az apóséknál, Bé­ kés megyében. — Mit tenne legszívesebben szomba­ ton? — Utaznék, a kocsival, a családom­ mal. — Magyarországon? — Ha lehet, majd külföldön is. — Akadály? — Egyeztetni kell a szabad időnket. KTSZ ELNÖKE Ő szhajú, negyvenöt — ötven év körüli férfi. A szövetkezetet már nyolc éve ve­ zeti. Gazdaságilag kiegyensúlyozott egy­ ségnek nevezhető. Különösebb nehézség az utóbbi években nem volt. Minden szombat — szabad szombat. — Mit csinálok szombaton? Dolgozom! Fizikai munkát. Most meglepődik? — Igen. — három évvel ezelőtt vettünk egy hét­ végi telket Verőcén. Naponta az irodában vagyok meg a mű­ helyben. Hétvégére fáradt voltam min­ dig. — És most? — Hihetetlen, amit mondok, vasárnap estére mintha kicserélnének. Igaz az el­ ső két évben sok volt a munka. Az épít­ kezés, az anyag utáni futkosás, de most már minden rendben van. — Minden szombaton ott van? — Igen. Feleségem is úgy dolgozik, hogy megoldható. Csak akkor van baj, amikor a gyerekek iskolába járnak. Ilyen­ kor délben eljövök értük mégegyszer. A sárga színű Wartburg ott áll az ut­ cán. — Most, hogy felépült a hétvégi ház, a telken továbbra is dolgozni fog? — Igen, csak egyre kevesebbet. A mun­ ka elfogyott már, legfeljebb egy kis ker­ tészkedés. — Más nem? — Ezen kivül csak pihenés. Szeretnék olvasni, lehetőleg sokat. A mai dolgok­ ra az utóbbi időben nagyon kevés időm jutott, nagyon sok a pótolni valóm. ADMINISZTRÁTOR Ebben a munkakörben dolgozik több mint tíz éve a harmadik munkahelyen. Az első munkahelyén először fizikai mun­ kás volt, ez idő alatt végezte el a gyorsés gépíró iskolát. Adminisztrátor lett, férj­ hez ment, szült egy gyereket (most har­ madikos). Két év után elvált, egyedül ne­ velte a fiát. Munkahelyet változtatott, kel­ lett a pénz. Ügy érezte, a nyolc osztály után el kell végeznie a gimnáziumot. Erre az általános műveltségre szüksége van. Levelezőn most érettségizik majd. — Állandóan a szabad idő hiányával küzdök. Segíteni kell a gyereknek, a há­ zimunka, a tanulás. Kevés. — Szórakozás? — Néha egy-egy tévé-műsor. — Akar még tovább tanulni? — Azt hiszem, egyenlőre nem. Az utób­ bi tíz évben igazi pihenésem nem volt. Egyedül kell nevelni a fiamat, ez pedig a legfontosabb feladat számomra. — Más szórakozásra nem vágyik? — Mit feleljek? Fiatal koromban sze­ rettem táncolni, minden mulatságon ott voltam. Aztán egyszerre minden megvál­ tozott. Az élet csak nehéz feladatot adott, de küzdöttem, kibírtam. A pihenéseim csak erőgyűjtések voltak mindig a hol­ nap feladatainak megoldására. KŐMŰVES A járás központjában lakik, most épí­ tett házat önmagának, apósával meg egy-két „haverral” . Lakása szépen beren­ dezett, amióta felszabadult, mindig a kő­ műves szakmában dolgozott. Bérezésé­ vel elégedett, középkorú férfi, nős, csalá­ dos. Együtt lakik a felesége szüleivel. — Szereti a szakmáját? — Szeretem. Nagyszerű érzés amikor az ember látja, ahogy a házak nőnek ki sor- 1 1 �ban a földből. Dolgoztam Pesten, a negy­ venhármasoknál: Óbudán leraktam pár ezer téglát, amíg ott dolgoztam. — Szabad szombat? — Az építőiparban vezették be legelő­ ször. Ha jól emlékszem, még a hatvanas évek elején. Igaz, pihenésre nem nagyon emlékszem, mert minden időm betáblá­ zott. (A JÁRÁSBAN) HAZAT ÉVENTE ÉPÍTENEK ZÉSBEN, H Á ZILA G O S NYO LC VAN AT N EG YVEN -Ö TVEN KÖZEL KÉT ÚJ KIVITELE­ FELÚJÍTANAK, MELLÉKÉPÜLETET EGYÉB ÉPÍTMÉNYT ÉPÍTENEK. A ELVÉGZÉSE 200 ÉPÍTŐIPARI ÉS M UNKÁK VÁ LLALAT (TEVÉKENYSÉGÉRE S 23 FŐ KŐ M ŰVES KIS­ IPAROS M U N KÁJÁR A H ÁR U L) — Amikor csak egy kis szabad időm van, mindig malteroskanál meg kalapács van a kezemben. Őszintén szólva, nincs szükségem a melóra meg az így keresett pénzre, de hívnak. — Menni kell? — Igen. Ismerősök, rokonok. Aztán meg a munka után megy a híre, hogy ki csinálta, újabbak hívnak. — Meddig csinálja ezt? — Ameddig hívnak. — Beutalóval volt nyaralni? — Egyszer, még nőtlen koromban. Azó­ ta nem került rá idő, vagy volt fontosabb. — És a pihenés? — Vasárnap este, ha vége a munká­ nak, meg télen. Akkor nincs falazás, va­ kolás. TECHNIKUS Vízügyi technikumot végzett, szőke, nyúlánk fiatalember. Most huszonnyolc éves. Hároméves kisfiával tölti minden szabad idejét. — Munkabeosztása? — Technikus. — Munkaterülete? — Változó, az egész járás területén. Naponta ellenőrzök, szolgálati motorral. Levegőn így eleget vagyok. Szeretek ott­ hon, nem is szoktam elmenni sehová. Ko­ csink nincs, a lakást most vettük két éve ÓTP-én. — Szabad szombat? — Minden szombat - szeretem ezt. Az­ tán az is jó hogy sok a szabad idő, so­ kat lehetek a fiammal. — Miből fakad ez? — Talán csak abból, hogy szeretem a gyerekeket. Ügy terveztük, még lesz ket­ tő. Mert három gyerek az igazi. — Szabad idejében csak a gyerek? — Nem, van más is. Szeretek olvasni, ezt azonban inkább lefekvés után. — Kert? — Nincs. — Miért? — Igaz, hogy falun lakunk, de teljesen városi házban, a harmadik emeleten. Ez a legjobb, nem szeretem a kerti munkát, meg lakjuk is a lakást, rá vagyunk kény­ szerítve. ott kezdő dolgozók nem ismerték a folya­ matos hat napos munkaheteket. — Hol dolgozott már? — Ez az első munkahelyem. — A szabad szombatok is szerepeltek a döntésnél? — Azt hiszem igen, de még akkor nem tudtam, mit kapok ezzel. — Azokon a napokon mit csinál? — Segítek otthon anyunak, mert ő még szombaton is dolgozik, a tanácsnál. Ná­ luk most vezetik majd be, nagyon örül neki, végre pihenhet. Azt mondta, így legalább évente ötször elmehetünk Pest­ re színházba, moziba. — Kocsi? — Nincs. Apa nem akarja, pedig szi­ vesen takarékoskodnánk. Szerinte sok a baleset. Busszal is elmehetünk, meg la­ kik ott egy rokonunk. — Ha elvégezte a házimunkát, mit csi­ nál? — Elmegyek a barátnőmhöz, meg ol­ vasok. Szeretek táncolni is, de kevés a l­ kalom van erre. Nem szerveznek mosta­ nában, talán évente háromszor. — Kirándulni? — Nem szoktam, legalább is nem sze­ retem. Meg kivel menjek? Ilyen klub nem müködik. — Ha lenne, beiratkozna? — Azt hiszem. Persze csak akkor, ha olyan kirándulásokat szerveznének, ame­ lyekre valami jó társaság jönne. — Mit látogatna meg szívesen? — Tokajt, Mecseket, a Balatont meg más helyeket. Ez a szervezők dolga len­ ne . . . KUBIKUS Negyvenöt éves, kopaszodó férfi, de kinéz ötvenötnek. Most nem visel sapkát, a homlokát vízszintesen ketté osztotta egy csík, a hétköznapi sapka vonala. A vonal alatt barna a bőre, felette fehér. Furcsa így az arca. A presszóban talá l­ kozom vele. — Sörözünk? — Pihenünk! — mondja ő. — Szabad szombat? — Igen. — Mindig így? — Hasonlóan. Ez megnyugtat. Egész nap kint a réteken, tudja, a kubikus mun­ ka kegyetlen. Az kiveszi az ember erejét. — Hol dolgozik? — Ipolymenti vízrendezés. — Ez a pihenés? Más nincs? — Minek? Én nem melózom, mint a többiek. Nem éri meg nekem az a százöt­ ven forint. Keresek havonta négy-ötezret, meg az asszony is hoz a konyhára. Elég ez. Nekem a szombat meg a vasárnap csak pihenésre kell. Erre is használom. Én hétköznap lemelózom a magamét. „VILÁGM ÉRETEKBEN ELŐTÉRBE REPE, KERÜL EGYRE SZABAD JELENTŐSÉGE. N A CSKOZÁSOK TIZENKILENC ÉVES LÁNY T A N Ú S K O D IK , Szép barnahajú, bőre kreolos, neve­ tősen beszél. Maga a vidámság. Négy éve dolgozik a letelepült új üzemben, ahol a második szombatok a szabadok. Az üzem már a kezdet kezdetétől így működik, az ELMÉLETI, 12 A LÖ DÉSÉT , HOGY AZ KORSZERŰBBÉ SZE­ NEMZETKÖZI EGÉSZ PO LITIKAI, JO BBAN ID Ő SORA A IS TA ­ ARRÓ L SZABAD ID Ő G YAKO R LATI, G AZ- EMBER ÉLETM ÓDJÁNAK VÁLÁSÁT” . EMELKEDIK. S ENNEK FELISMERÉSE V IT A IHATATLANU L TERJED” . S u ly o k L á szló Kulturális alap közművelődés Manapság a tudományos-technikai forradolm idején — úgy vélem, nem szük­ séges indokolnunk — , társadalmi éle­ tünkben mily nagy fontossággal jut sze­ rephez az emberek kulturálódását és szórakozását, az iskolán kívüli ismeretszerzését biztosító közművelődés, amely­ nek tartalmi és módszertani felülvizsgá­ lata országszerte most folyik. E vizsgá­ lat egyik fontos részét képezi az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti kulturá­ lis alapok felhasználásának vizsgálata. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az utóbbi időben öt esetben tűzte napirendjére a vállalatok és szö­ vetkezetek kulturális alapja képzésének, felhasználásának vizsgálatát. „E gyako­ riságra azért volt szükség, mert minden évben ismétlődően szerzett információk szerint megyénkben rendelkezünk olyan gazdasági alappal, melyek célszerű felhasználása biztosítaná a párt és a kor­ mány célkitűzései szerint a megye közművelődési feladatainak anyagi alapját, eszközeit, objektumait.” (Nógrád megyei NEB összefoglaló jelentése, 1972.) „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzett­ ségének növelése.” (MSZMP X. kong­ resszusának határozatából) Mindezekből logikusan következik, hogy semmiképp sem tekinthetjük mellé­ kesnek: üzemeink, vállalataink hogyan, milyen szempontok érvényesítésével hasz­ nálják fel kulturális alapjaikat. A kulturális alapok felhasználásának kérdése nem magánügy, hanem az egész társadalom ügye, össztársadalmi érdek. • A mindennapok gyakorlatában a vál­ lalat kulturális alapja a szociálissal kö­ zös egység, amely ezeken túlmenően ma­ gában foglalja a sport, az üdültetés és a segélyezés céljára meghatározott öszszeget is. „Célszerű, ha a vszt (vállalati szakszervezeti tanács) — . . .a rendelkezésére adott keretösszeget a felhasználási fő céloknak megfelelően — a fő célok közti helyes arányok figyelembevételével — bontja, és külön-külön határozza meg a szociális, a kulturális, a sport, az üdülte­ tés: a segélyezés céljára a felhasználható összegek nagyságát.” (SZOT határoza­ tok, 1970. 8. sz) Ezen írásunkban figyelmünket - ere­ deti szándékunknak megfelelően — csu­ pán a kulturális célokra szánt összegek vizsgálatára összpontosítjuk. • Fiatal, könnyűipari gyár B-ben, Dolgo­ zói — túlnyomórészt lányok, asszonyok — több mint ötven százalékban harminc éven aluliak. A gyár alig négy éve üze­ mel, de az idén már másodszor nyerte el az élüzem címet. �A vállalat ez évi szociális-kulturális alapja 26 900 forint. Ebből 8 000 forin­ tot nők- és anyák napjára 5 500 forintot a gyermekek karácsonyi megajándéko­ zására, 3 000 forintot brigádvetélkedőkre és könyvtárra, 2 200 forintot gyermek­ napra 2— 2000 forintot sportra és név­ adóra, 1200 forintot brigádvezetői ta ­ nácskozásokra terveztek. A kimutatás első pillanatra elárulja, hogy kimondottan kulturális célra 6 000 forintot költenek; a rendelkezésre álló összmennyiség majdnem egy negyedét, ami nem is rossz arány. Csak egy kicsit egyoldalú a felosztás: könyvtár és bri­ gádvetélkedő. De mi történik a kultúra többi ágá­ val . . . mondjuk, az oktatással és az is­ meretterjesztéssel? — Az idén egy éves munkásakadémiát akarunk indítani, havonta egy előadás­ sal — mondja a szakszervezeti titkár-aszszony. Ez ismeretterjesztő és oktató jelle­ gű lenne. Beindításáról januárban be­ szélgettünk a TIT munkatársaival, akik megigérték, hogy hamarosan értesíte­ nek bennünket a beindulás részleteiről. De azóta sem kaptunk, nem tudom, mi­ ért, semmiféle értesítést. Vajon így, igéretekkel és hallgatással is elakadhat egy jó vállalati kezdemé­ nyezés? Ha igazak a mondott szavak, akkor: igen. De egy másik lehetőség is adódik: ne legyen rest a vállalat, keres­ se meg ő — hiszen saját legfőbb érdeke dolgozói általános és szakmai művelt­ ségének emelése — a TIT-et, ha az — véleményük szerint — komolytalanul viszo­ nyult igéretéhez. (A z e m líte tt gyár az a lá b b i le v e le t k ü ld te a S a lg ó ta r já n i já r á s i TIT S ze rv e z e t t itk á r á h o z : ,,A B u d a p e s ti le p é n H a r is n y a g y á r m e g s z e rv e z e n d ő k a p c s o la tb a n az N a g y b á to n y i k ö z ö ljü k : A z üzem g a z d a s á g v e z e tő jé v e l és sz a k s z e rv e z e ti b iz o tts á g g a l tö r té n t m e g b e s z é lé s a la p já n a m u n ­ k á s a k a d é m iá t ju k 1973. s z e p te m b e r h ó n a p tó l E d d ig k ü lö n b ö z ő te rm e lé s i p ro b lé m á k m ia tt, a n y á ri h ó n a p o k b a n a d o lg o z ó in k k ü lö n b ö z ő m u n k a ga k ív á n ­ b e in d íta n i. ta tá s o k , s tb .) m ia tt nem c é ls z e rű ( tú ló r á z ­ v is z o n t u tá n i e lf o g la lt s á ­ a z a k a d é m ia • „Feltétlenül dicsérni kell . . . a műve­ lődési intézménnyel rendelkező vállala­ tokat, a Nógrádi Szénbányák Vállalatot, a Kohász, ZIM, Ö blös-, Síküveggyára­ kat, a Romhányi Cserépkályhagyárat, s részben az Állami Építőipari Vállalatot, melyek nagyobb összeggel egészítik az SZMT által biztosított anyagi támogatá­ sokat, illetve segítik az intézmények üze­ meltetését." A jelentősebb támogatást biztosító egységek száma a megyében működő gazdasági szerveknek körülbelül egyhatoda. A többi — noha szüksége és lehe­ tősége volna a támogatás biztosítására — elzárkózik. „Az esetek többségében nem az intéz­ mény, hanem egy-egy célfeladat (könyv, hangszer beszerzése, rendezvények, d í­ jak) támogatása a jellemző. (Két részlet a Nógrád megyei NEB összefoglaló je ­ lentéséből.) Te­ „ M u n k á s a k a d é m iá v a l" a lá b b ia k a t 13 000-ret óvodai támogatásra és 3 000ret névadó ünnepségekre fordítanak. Kulturális vonatkozásban — ez tűnik szembe — a színház és a mozi a minden. S ebben van is igazság. A színházi év­ adokra, kamaraszínházi előadásokra év­ ről évre több tucat bérletet vásárolnak, s közös mozilátogatásokat szerveznek. De nem hiszem, hogy csak ez jelenti az üzemi kultúrát és művelődést egy olyan gyárban, ahol mintegy ötszáz kötet szám­ laló, szakszervezeti kezelésben álló le­ téti könyvtár működik. Szép, gazdag anyagú könyvtár. Az SZMT központi könyvtárából töltik fel rendszeresen, mert könyvek vásárlására pénzt nem á l­ doznak. Milyen kár! b e in d ítá s . N a g y b á to n y , 1973. á p r ilis 27. D r o p k a B é lá n é SZB titk á r ) S az alapból vajon miért nem tervez­ tek összeget ismeretterjesztő előadások céljaira. — Talán megszokásból — tűnődik el a titkár-asszony is — , mivel tavaly sem tartottunk ilyen előadásokat. • A Gy-i faipari gyárban a TIT-tel szer­ ződést kötöttek, főleg egészségügyi és munkavédelmi előadásokra. De a pénzü­ gyi kimutatásban itt is hiába keressük az e célra tervezett összeget. Pedig a szakszervezeti titkár és a pénzügyes hölgy mindent megtesz, hogy fáradozá­ sunk sikerrel járjon. Buzgalmuk ered­ ménytelen. Nézzük a meglévő adatokat! A gyár szociális-kulturális alapja 29 000 forint. Ebből 13 000 forintot mo­ zi- és színházjegyre, illetve bérletre, A már idézett szakszervezeti kiadvány­ ban többek között olvashatjuk: „A ter­ vezet elkészítése nem lehet csupán egy­ két személy munkája. Helyes, ha az egyes kérdéscsoportok kidolgozására bizottságokat alakítanak. Ezeknek tag­ jait a szakszervezeti szerv bízza meg . .." — Nálunk a huszonhét tagú szakszervezeti tanács dönt, az előző évek gyakorlata alapján, a szociális-kulturá­ lis alap nagyságáról, felhasználásáról tájékoztat készséggel a Gy-i gyár szakszervezeti titkára. Az előző évek gyakorlata felől érdek­ lődöm. Kíváncsiságom eredménye aligha megnyugtató. Elmondták, hogy az ala­ pot nem szokták részletesen felbontani, vagy ha mégis, akkor az formális, mert­ hogy általában nem a felosztásnak meg­ felelően szokták azt felhasználni. Az idén is ilyen formális felbontást végez­ tek; így majd csak az év végén hatá­ rozható meg precízen, hogy mennyi fo ­ rintot költöttek, és milyen kulturális cél­ ra. A helyzet egyenlőre, magyarul: ahogy esik, úgy puffan. • A felosztás tekintetében B-i gyárban is az előző évek gyakorlata a meghatá­ rozó. A szakszervezeti titkár ennek alap­ ján készíti el a felosztási tervet, amely­ nek sorsáról — elfogadják-e, vagy sem — a szakszervezeti bizottság és a gazda­ sági vezető dönt. Így történt az idén is. A titkár felolvasta a tervezetet, amivel mindenki egyetértett, vita nélkül elfogad­ ták. A felbontást ismerve sajnálhatjuk a vita elmaradását. Véleményünk szerint érdemes, sőt szükséges lett volna vitat­ kozni róla egy kicsit, és alaposabban megnézni, hogy mit, mire és miért köl­ tenek. „A megye társadalmi, gazdasági szer­ veinél évenként mintegy 25-26 millió fo­ rintot irányoznak elő kulturális célra, il­ letőleg használnak fel e címen. Célszerű közművelődéspolitikai tervek megfelelően koordinált végrehajtásával, a szétforgácsoltság és célszerűtlen felhasználások megszüntetésével ez az összeg hatéko­ nyabban biztosítaná a közművelődési célkitűzések megvalósításának anyagi fedezetét.” A Szakszervezetek Országos Tanácsa rendszeresen jelenteti meg határozatok című füzetét, amely a szakszervezeti b i­ zottságok tevékenységéhez ad segítsé­ get, hasznos irányelveket. Felhasználják e segítségül ezeket a mindennapi munkában? - Én januártól kapom kézhez a SZOT határozatokat. Korábban ezt csak a bu­ dapesti központunk kapta — szabadko­ zik a B.-i gyár szakszervezeti titkára. — Munkámban tehát nem használtam fel az irányelveket, mert nem is tudtam léte­ zésükről. A másik gyárban „okosabban” vála­ szol a titkár. Egyszerűen, mintha nem hallotta volna kérdésemet, belemélyed az iratokba. Én pedig nem erőszakos­ kodom. • Két üzem - véletlenül esett a választás rájuk — kulturális alapja felhasználásá­ nak kérdését vizsgáltuk. Bizony, akad tennivaló még bőven. Még mindig je ­ lentős összegek vesznek kárba a célsze­ rűtlen felhasználás következtében. Végre komolyan kellene vennünk már az alap előtt a „kulturális” szócskát, és ennek megfelelően felhasználni. A szakszervezet vezetői az alapok fel­ osztásában csak felelősséggel dönthet­ nek. A művelődést senki sem tekintheti mellékesnek, mert azzal — akaratlanul is - értékét devalválná. A jó példamutatás a társadalmi életnek ebben a szférájá­ ban sem nélkülözhető. Az alapokkal való rossz gazdálkodás­ nak van egy különös, szakszervezetet érintő hátulütője is; nevezetesen az, hogy a helytelen felosztással csorbát szenved a szakszervezeti érdekvédelem. Talán paradoxnak tűnik, de nem az. A dolgozók általános és szakműveltségének kérdése ugyanis a tudományos-techni­ kai fejlettség jelenlegi színvonalán hát még később! — nem csupán válla­ lati, hanem saját érdek is: az egyén ön­ megvalósításának teljesebb lehetősége, társadalmi boldogulásának záloga. Ezért is kell az eddiginél nagyobb gondot for­ dítanunk a kulturális alapok helyes és célszerű használására. Ez pedig nemcsak a szakszervezetek, hanem valamenynyiünk közös ügye. 13 �LÁTO G ATÓ BAN E ő ssi K. S á n d o r Esés közben kipattant a szikra? N e m m i m e n tü n k , h o z z á n k jö tte k . - H a llo tta m m á r o ly a n e s e trő l, a m ik o r a z a p a a z t m o n d ta a f iá n a k : ,,h a nem ta n u ls z , le g fe lje b b o d a a d la k e s z te rg á ly o s n a k ." Én m in d e n e rő m ­ m el a z o n v a g y o k , h o g y e z t a f e lfo g á s t e lo s z la s s a m . E zért m in d ig ki s z o k ta m h a n g s ú ly o z n i, h o g y é n e g y s z e rű la k a to s m e s te r v a g y o k , fü g g e t ­ le n ü l a ttó l, h o g y m o s t m ó r é v e k ó ta a z e g y e te m e n d o lg o z o m . H a d d m o n d ­ h a ssa a z a p a : h a e s z te rg á ly o s is le sze l, c s a k r a jta d m ú lik m ire visze d . S z e re tn é m a s a já t p é ld á m m a l és le h e tő s é g g e m m e l e lő s e g íte n i, h o g y a fiz ik a i m u n k a , a s z a k m u n k a v is s z a k a p ja a z t a ra n g o t, a m i m e g ille ti. A z t s z o k ta m m o n d a n i, s z e re te m a szép z e n é t, a j ó fe s tm é ny t, a jó k ö n y v e t, m in d k e ll, m in d n a g y o n fo n to s — a z ir o d a lo m , a z e n e , a k é p z ő m ű v é s z e t — , d e ú g y és a k k o r tu d o m e z e k e t é rté k e ln i, h a v a n te tő a fe je m fö lö tt, h a nem h u ll n y a k a m b a a z eső, n e m ó z o k m e g , ig a z ? V a n c ip ő a lá b a m o n , ru h a ra jta m , s a g y o m ro m n e m üres. K ik e n m ú lik , h o g y ez íg y le g y e n ? S o k -s o k e m b e r k é tk e z i m u n k á já n . M e g k e ll le n n ie a tá r s a d a lo m b a n a r a n g já n a k és b e c s ü le té n e k . h o g y a n le tt la k a to s , k é s ő b b e s z te rg á ly o s G e llé r t K á ro ly , a so ks z ö g e s z ­ te rg a f e lt a lá ló ja ? - Íg y h o z ta a z é le t r e n d je . A n a g y a p á m m é g b é re s v o lt, a z a p á m s zá n tó v e tő , u tá n a ú ja b b r a n g lé p c s ő k ö v e tk e z e tt, h o g y „ n a , a z é n fia m m á r le g y e n ip a ro s ." S a z e n y é im k ö z ü l — t u d n iillik h á ro m fia m v a n — a z e g y ik m é rn ö k , a m á s ik m é g n e m tu d o m , m i lesz. A n n y i b iz o n y o s , a fe le m e lk e d é s ez e g y te rm é s z e te s fo ly a m a t, s é n e b b e e s te m b e le . A z e g y ik fia m j e ­ le n le g h a rm a d é v e s e g y e te m is ta , a m á s ik a V o lá n n á l — a z é re tts é g i és a m űsze ré szi s z a k m a m e g s z e rz é s e u tá n — c s o p o rtv e z e tő , a le g k is e b b tiz e n ­ n y o lc a d ik éves, h a rm a d ik g im n a z is ta , ő t a ré g é s z e t, a tö rté n e le m é r d e k li. H á t m o n d ju k , ú g y lá ts z ik , ő k e g y lé p é s t m e g in t m e n n e k e lő re . . . M it m o n d s a já t m a g á r ó l a fe lt a lá ló ? M a k a c s , k ita r tó e m b e rn e k v a llja m a g á t, a k it n e m le h e t e ltá n to r íta n i a s z á n d é k á tó l. E zért a z tá n s o k a n ö ssze ­ fé r h e te tle n n e k t a r tjá k . - R é g e n k e v e s e b b szó t h a s z n á lta k a z e m b e re k , m é g is m e g é rte tté k e g y ­ m á s t - fo ly ta ta a m e g k e z d e tt g o n d o la ts o rt. — M a n a g y a s z ó k in c s ü n k , d e a h a tá r o z o tt ig e n t m e g a n e m e t s o k s z o r n e m tu d ju k k im o n d a n i, csa k „h o g y h a " van . . . - Ú g y tu d o m , a s o k s z ö g e s z te rg a h a z a i g y á rtá s a ü g y é b e n é p p e n h o g y k im o n d tá k a n e m e t. - E rő l szó s in c s e n . C s a k o ly a n fe lté te le k e t s z a b ta k a g y á rtá s h o z , h o g y k iz á ró la g o s jo g o t a d ja k , d e „ e lle n b iz to s íté k o t” s e m m it n e m k a p o k . Ezzel k a p c s o la tb a n a le g fe ls ő b b ü g y é s z s é g tő l k é rtü n k tá jé k o z ta tá s t. E g y é rte l­ m ű a h e ly z e t: jo g o m v a n ra g a s z k o d n i a ta lá lm á n y h o z fű z ő d ő jo g a im h o z , a k á r el is a d h a to m . És e l is a d o m , m o s t m á r e lé rk e z te m o d a , h o g y a le lk iis m e re te m u to ls ó s z ik r á já ig h a rc o lta m a z é rt, h o g y itth o n m a r a d jo n n e ­ k ü n k h o zzo n h a s z n o t. H a n e m m e g y , a k k o r . . . - V is s z a té rv e a z é le te m re , s z é k e ly v a g y o k , a k ik k ö z tu d o m á s ú a n m a ­ kacs, ö n fe jű e m b e re k . S z é k e ly u d v a rh e ly e n ta n u lta m , o tt v o lta m in a s . S z í­ ve se n e m lé k s z e m vissza e rre a z id ő s z a k ra , s o k ra b e c s ü lö m az in a s é v e i­ m e t, fü g g e tle n ü l a k e s e rű s é g e k tő l, n e h é z s é g e k tő l, m e rt a z t s z o k ta m m o n ­ d a n i, P e tő fib ő l s o h a n e m le tt v o ln a o ly a n n a g y k ö ltő , h a n e k i b ő r fo te lje le tt v o ln a , p o z íc io n á lt d o h á n y t szív, to k a ji b o rt is zik és e s té n k é n t k a n d a lló m e lle tt ü ld ö g é l. A k k o r s o h a n e m ír ta v o ln a m eg a z o k a t a n a g y s z e rű , c s o ­ d á la to s v e rs e k e t. A m it m é g e l k e ll m o n d a n o m , h o g y n á lu n k fu ra d o lo g az, h o g y „ te n y é s z tjü k ” a z e m b e re k e t, v e z e tő k e t, o rv o s t, m é rn ö k ö t, h u m á n é r ­ te lm is é g it. Én v is z o n t a z t v a llo m , s a z é le te m m e l b iz o n y íto m , h o g y va n s z e rv e z e tle n ké p z é s is : n e m v é g e z te m te c h n ik u m o t, e g y e te m e t ,d e a z t se n ki m e g n e m t ilt o tt a , h o g y e z t v a g y a m a z t, a k ö n y v e t e l n e o lv a s s a m . A s a ja t b ő rö m ö n is so k m in d e n t m e g ta n u lta m . t u d ja m in d a z t a m ű v e le te t, a m it a n o rm á l e s z te rg a , d e e ze n k ív ü l o ly a n fo rg á s -s z im e trik u s s o k s z ö g p r o filt tu d k e ttő tő l h u s z o n ö t s z ö g ig , m in d k ü ls ő f e ­ lü le te n , m in d f u r a tb a n fe n e k e s e n , b e s z ú rá s s a l, m e n e te lv e , k ú p o lv a , és a tö b i, t e h á t a n o rm á l m u n k á k o n k ív ü l u g y a n - o ly a n m ű v e le te k e t tu d s o k ­ s z ö g b e n e s z te rg á ln i és k ö s z ö rü ln i, m e rt m á r a k ö s z ö rű g é p i v á lto z a t is e l­ k é szü lt. A z ü v e g ip a r b a n p é ld á u l k iv á ló a n a lk a lm a s fo rm a g y á rtá s r a . A m ű a n y a g ip a rb a n h a s o n ló a n . A s z e rs z á m g é p g y á rtá s b a n , a b á n y a g é p ip a r ­ b a n , a m e z ő g a z d a s á g i g é p ip a r b a n , a já r m ű ip a r b a n s z in té n a lk a lm a z h a tó k a s o k s z ö p ro filo k , h a jtó m ű g y á r tá s b a n h e ly e tte s íth e tik a k ü lö n ö s e n nagy ig é n y b e v é te ln e k k ite t h a g y o m á n y o s m ó d s z e rre l g y á r to tt ta rto z é k o k a t, d e fe lh a s z n á lá s i te r ü le te s z in te k o r lá tla n . A G e llé r t- fé le s o k s z ö g e s z te rg a p á r a tla n a v ilá g o n . P o lig o n p r o filo k m e g m u n k á lh a tó s á g á v a l u g y a n m á r s o k k a l k o r á b b a n is fo g la lk o z ta k (Pl a n y u ­ g a tn é m e t F o rtu n a c é g s p e c iá lis c é lg é p e t fe jle s z te tt ki, P o lig o n - k ö szö rű a neve, 3 - 4 m illió d e v iz a fo r in tb a k e rü l, h a z á n k b a n k e ttő v a n b e lő le .) Ezen k ív ü l, szá m o s e h h e z h a s o n ló m e g m u n k á ló g é p , is — is m e rt. E zekre v a la ­ m e n n y ire a z a je lle m z ő , h o g y a s z e rs z á m o t v e z é rlik ; a m á s ik , h o g y m in d c é lg é p , k ö lts é g e s g y á rtá s r a ké p e s, d rá g a b e re n d e z é s e k . A m i so ks z ö g e s z ­ te rg á n a k n e m a s z e rs z á m o t m o z g a tja , h a n e m a m u n k a d a r a b o t, ez is b e n e a z ú js z e rű . R á a d á s u l ig e n g a z d a s á g o s v e le a g y á rtá s . Ú j a b b ö t g é p m o s ta n á b a n k é szü l a m is k o lc i e g y e te m e n . E b b ő l e g y a M a g y a r H a jó és D a r u g y á r b a , e g y a m a k ó i M e z ő g a z d a s á g i G é p g y á r b a , e g y a D ió s g y ő ri g é p g y á r b a m e g y , k e ttő — tö b b k ü lfö ld i é r d e k lő d ő is va n — az N S Z K -b a n és S v é d o rs z á g b a n fo g b e m u ta tk o z n i. A r r ó l is szó v a n , h o g y h a z a i o k ta tá s i in té z e te k n e k k é s z ü lje n e k k is e b b b e re n d e z é s e k . E d d ig k é t k ö s z ö rű g é p is e lk é s z ü lt, a m e ly e k s z in té n a G e llé r t- e lv e n m ű k ö d n e k , az e g y ik id é n a B N V -n is lá th a tó v o lt. A f e lt a lá ló te rv e i? A v á la s z m á r e lh a n g z o tt, a n n y ir a k é z e n fe k v ő . T o v á b b d o lg o z n i a s o k s z ö g e s z te rg a fe jle s z té s é é rt, m in é l s z é le s e b b k ö rb e n tö rté n ő e lis m e rte té s é é rt és h a s z n o s ítá s á é rt. S ez nem kis p ro g ra m . A z e m b e re k s z e re tik a „ k r im it ', ' d e e z ú tta l a te lje s s é g k e d v é é rt, s nem az iz g a lo m k e lté s s z á n d é k á v a l id é z ü k fe l V é k o n y S á n d o r e lő a d á s á n a k a z t a részé t, a m ik o r a s o k s z ö g e s z te rg a h a z a i fo g a d ta tá s á v a l, g y á rtá s i k ilá t á ­ s a iv a l fo g la lk o z o tt. — J e le n le g k ife jle s z te tt s o k s z ö g e s z te rg a és s o k s z ö g k ö s z ö rű v a n , e z e k ­ nek h a z a i g y á rtá s a m é g n e m in d u lt m e g s e g y e n lő re ú g y néz ki, h o g y nem is fo g , a z ille té k e s e k ú g y n y ila tk o z n a k , h o g y n e m k ív á n já k g y á r ta n i. A z e g y e te m v is z o n t b e re n d e z k e d ik a b e lfö ld i ig é n y e k k ie lé g íté s é re , m e rt v a n ig é n y . A K G S T -o rs z á g o k b a s z in té n a z e g y e te m s z á llít, h a k e ll, m íg k é t n y u g a ti o rs z á g b a e lő r e lá th a tó a n s o ro z a tb a n fo g já k g y á rta n i a s o k ­ s z ö g e s z te rg á t. B á rm ily e n jó , b á rm ily e n e lő n y ö s , s a jn o s la s s a n ö t év a la t t nem s ik e rü lt e lő b b r e lé p n i a h a z a i g y á r tá b a n , m iv e l a S Z IM és a K G M e lz á rk ó z ik e ttő l, a m i te lje s e n é r th e te tle n . El k e ll m o n d a n i, h o g y e b b e n sze m é lyi p re s z tiz s -o k o k is k ö z re já ts z a n a k . S n á lu n k , ú g y lá ts z ik , e z t m e g ­ e n g e d h e tjü k m a g u n k n a k , m é g a k k o r is, h a ez m illió k b a k e rü l . . . - V a la h o g y a n a f a jt á m n á l fo g v a a z a te rm é s z e te m , h o g y s o h a nem szer e tte m , h a a z t m o n d tá k , e z t íg y k e ll c s in á ln i. H o g y e lő b b r e já r t a m sa j á t m a g a m ig y e k e z te m k ita p a s z ta ln i, h o g y a n is le h e tn e és k e lle n e ? Ez v e z e te tt o d á ig , s m o s t a z t m o n d o m a fia im n a k , a ta n u ló im n a k , a r é g ie k ­ n e k is, h o g y o ly a n jó l k e l l v a la m it c s in á ln i, h o g y n e h a g y já k , h a n e m a z t m o n d já k , m u ta s d m e g in k á b b a tö b b ie k n e k is ! M a g a m is íg y já r ta m , h u s z o n k ile n c é v e s k o ro m b a n m á r n e m „ h a g y t a k " fiz ik a i m u n k á s k é n t d o l­ g o z n i, a z t m o n d tá k , h o g y „ m ű v e z e tő le s z e l.” H a rm in c é v e s k o ro m b a n , h o g y „ fő m ű v e z e tő le s z e l." H a rm in c e g y é v e s e n a z o rs z á g m á s o d ik le g k o m o ly a b b fo g a s k e ré k ü z e m é n e k v o lta m a z ü z e m v e z e tő je . S u tá n a m é g hosszú é v e k ig . M e r t m in d ig ú g y s z e re tte m v a la m it m e g c s in á ln i, h o g y a z a le g jo b b le g y e n . Persze, e b b e n k ö z re já ts z ik a k o n o k s á g , a h iú s á g , m eg a z ö n é rz e t is. Ez e g y a la p v e tő e m b e ri d o lo g . S m in d a z , a m it n e m le h e t m e g t a n u l n i . . . - H o g y s z ü le te tt a s o k s z ö g e s z te rg a ö tle t? - H á t, é p p e n m a g a a z in d ító o k az, h o g y a fo g a s k e r é k ü z e m n e k v o lta m az ü z e m v e z e tő je , o tt s z á z á v a l és e z ré v e l g y á r to tta k o ly a n a lk a tré s z e k e t, a m e ly e k m e g m u n k á lá s a k ö z b e n á lla n d ó a n fö lv e tő d te k a z o k a p ro b lé m á k , a m ik v é g ü l e lv e z e tte k a m e g o ld á s h o z . H a jla m o s a k a k ív ü lá lló k ú g y b e á lIí ta n i, h o g y „ m e g b o t lo tta m és esés k ö z b e n v é le tle n ü l k ip a tta n t a s z ik ra .” N e m , é n tu d a to s a n , c é ltu d a to s a n d o lg o z ta m , s d o lg o z o m m a is a t a l á l ­ m ányom on. A z o k k e d v é é rt, a k ik k e v e s e t, v a g y e g y á lta lá n nem t u d n a k ró la , h a d d m u ta s s a m b e k é t h o z z á é rtő s z a k e m b e r, S z a b ó S á n d o r ta n s z é k i m é rn ö k , és V é k o n y S á n d o r a d ju n k tu s e lő a d á s a n y o m á n a s o k s z ö g e s z te rg á t. A g é p 41 S O M O G Y I G Á B O R : K Ö Z É P K O R I TÖR TÉN ET �G e r e ly e s E n d r e Vallomás Kérem, nekem sajnos másként alakult az életem, mint aho­ gyan szerettem volna. Nem szeretném, ha félreértene, én való­ ban becsületes, sok mindenen átment, sokat szenvedett, ke­ mény munkásember vagyok. Ha azt tetszene tőlem kérdezni, hogy a termelőmunkából hogyan vettem ki a részem, akkor nyugodtan mondhatom, öklömmel a keblemre csapva, hogy én mindig ott voltam, ahol kellett. Higgye el, hogy nehéz életutam volt. Kérem engem úgy ker­ gettek, mint a kutyák a rókát. Persze, azok a vacak nyilasok világos, hogy nem mertek utánunk jönni, negyvennégyben, hiszen egész Salgótarján környéke keresztül-kasul van fúrva bányákkal. Amikor a SAS behívók jöttek, hát ugye, kétségbe­ estem. Ott voltak a gyerekek, meg az asszony, én meg azt mondtam, fogjátok be a szátokat, titeket úgyse bántanak, kosztot meg szereztem, és én kérem, én eltüntetem a fenébe. Bevettük magunkat a Nagyszilvásra, tetszik tudni, ez a hely nincs távol az úttól, de jó sűrű erdői vannak, meg ugye, víz­ mosások. És az ember nem hülye, gondoltuk, ha a nyilasok keresnek, akkor majd itt van a hátunk mögött a bánya szája, s ha olyan nagy a pofájuk, jöjjenek le utánunk. Hát szóval, odatelepedtünk az erdőbe, és szép csendben éltünk. Várjon csak! Ez akkoriban volt, amikor a Főtéren a németek már fel­ akasztották a két magyar katonát, mert katonaszökevények voltak. Nahát, mi meg azt gondoltuk, hogy azokkal ott semmi közünk. Nem kérem, nem voltam én kommunista, á . . . féltem is tő­ lük, hiszen azt beszélték, hogy elveszik a házamat, meg min­ den . . . Ezt a dolgot az erdőben azért mesélem, hogy lássa, körülbelül milyen ember is voltam akkoriban én. Mert egyszer azért mégiscsak feljött arrafelé egy nyilas járőr. Hárman vol­ tak, összebújtak, mint a bárányok,pedig mégiscsak farkasok voltak, mert mind a hármuknál fegyver volt. Mi meg, akik a bokrok között álltunk fegyvertelenül, néztük ezeket, és lát­ tuk rajtuk, hogy nagyon félnek. Én megismertem közöttük a Nyerges Józsit, nagyon mérges lettem, rákiabáltam: „Megis­ mertelek, az anyád szentségit, gyertek csak föl ide!" Hát per­ sze, hogy nem jöttek. Mi meg elengedtük a nyavalyásokat, igaz, el se tudtuk volna kapni őket. Nohát szóval, így úsztuk meg a bevonulást, hát tudja, úgy van ez, hogy rossz emberekkel hülyeség együtt harcolni. Azután jöttek az elkövetkező évek, sorjáztak azok, egymás után, sok jót is láttam, meg sok rosszat is. Higgye el nekem, most úgy visszanézve, nem tudom, hová lett a bátorságom. Hiszen ott, akkor, úgy rákiabáltam arra a három stricire, hogy azok géppisztollyal hátráltak előlünk, katonaszökevények és fegyvertelen emberek elől. Úgy érzem, elkorcsosultam már egy kicsit. Nincs bennem az az elszántság és jókedv, ami ehhez szükséges. Már az ember hangjából meg lehet azt tudni, hogy mennyire elszánt. Próbálgatom próbálgatom néha a hango­ mat, de nem olyan az már. De azért mégis furcsa, hogy ezen már csak akkor kezdtem gondolkodni, amikor Szabó Elizeus meg Boxos megcsinálták azokat a híres balhékat. Hogy kik ezek, kérem? Hát, falumbeliek; szegény Elizeus, isten nyugosztolja, már nem is falumbeli, inkább temetőmbeli. Meghalt. Majd ott a környéken akarok én is nyugodni. Tet­ szik tudni, ez az Elizues nagyon jó férfi- és női szabó volt. Ott, a mi községünkben. Azon átfolyik egy patak, és hát mi­ vel mi itt északon vagyunk, a Mátrán is túl, ugye, ezek a pa­ takok szárazságban három-négy centisek, de ha jön a felhőszakadás, akkor egy óra alatt egybül négy méter lesz a víz. És ezért igen mély a medrük. No mármost, Elizeus egy éjszaka jól berúgott a haverokkal, mindig is bolondos ember volt, s a hídon, amikor a komáival hazafelé tartott, egyszercsak szét­ lökte őket, és átugrott a híd korlátján. Kérem szépen, ott leg­ alább öt méter mély a meder. De a részegnek, amilyen szeren­ cséje van, talpraesett. És nem törődött a lábát mosó vízzel, meg az ijedten szaladgáló haverokkal se, széttette a kezét, K A T O N A Á R O N : A Z Ú R ÉS H Ö L G Y E I és azt ordította, hogy „Én nem Szabó Elizeus vagyok, mert én a Jézus Krisztus vagyok!” Igen. Hiába tetszik nézni, bevallom én, hogy én is ott szaladgáltam akkor a hídon, és hát persze nevetnivaló dolog, de amikor lemásztunk érte a patakmeder­ be, alig mertünk hozzányúlni. Azt kérdezi, miért? Hiszen öt méter magasról esett le, és azt mondta, hogy ő a Jézus Krisz­ tus. Honnan a fenéből tudtuk volna, hogy nem mond-e igazat? Aztán itt van ez a másik, ez a Boxos. Hát tudja, ez is egy olyan . . . persze, hogy elfogadom a kétdeci bort. Köszönöm. Tudja én nem iszákos vagyok, az én családom még nem kol­ dult miattam. D ehát. . . mostanában bizony . . . no, mesélem tovább. Pletyka ne legyen belőle, de azért az igazság is meg­ legyen, ez egy hülye pasas. Nem csinált egész életében sem­ mit. Csak ivott. De azért igen jópofa volt, sokat iszogattunk mi együtt a kantinban meg a Hangyában. Aztán persze — maga még fiatalabb, nem tudhatja - , hogy van egy idő álta­ lában a férfiak életében, amikor rájönnek, hogy hú, a szent­ ségit, semmit nem csináltam. Ez aztán alaposan elkapja az embert. És akkor mindenki valami szép meg nagy dolgot akar sebtiben csinálni. Legalább egyszer. Meg utoljára. Én sajnos, nagyon el voltam ám telve attól, hogy meglógtam a háború elől, elég baj az. Ennek a Boxosnak nem volt semmilyen fajta elképzelése az életről. Csakhogy jött az a pillanat, amikor, tetszik tudni, ő is úgy gondolta, hogy már elég volt, neki is kell valamit csinálni. Nohát ez a Boxos, tavaly fogta magát, egy este csak úgy megitta a pálinkáját, aztán anélkül, hogy akárkinek egy szót szólt volna, kiment a Hangyából, és, szóval eltűnt.Gondoltuk, elmegy hátra. Hát kérem, nagy riadalom lett aztán később, mert egyszercsak berohan egy overállos manusz, és azt ordítozza, hogy ő majd marha lesz az akasztófára men­ ni, mert egy csomó részeg ember hülyeségeket csinál. Kiderült aztán, hogy a Boxos vagy háromszáz méterrel feljebb ment az úton, ahol nem világít már a lámpa, lefeküdt az útra kereszt­ be, és amikor az a marhanagy teherautó, hát, lehetett vagy hattonnás, jó csikorogva lefékezett előtte és a sofőr, mint egy kakukk az órából kiugrott és ordítozni kezdett, Boxos csak fe­ küdt, csak úgy egy kicsit felemelte a fejét, szomorúan ránézett, és azt mondta neki, hogy „Idefigyeljen, ha keresztülhajt raj­ tam, de úgy, hogy megdögöljek, akkor fizetek magának egy féldecit.” - Tudtuk mi, hogy Boxos jópofa, de hogy e n n yire ... Nagy sikere volt ám ezzel, nagyobb, mint nekem a katonaszökevénysséggel. Hónapokig csak erről beszélgettünk a Han­ gyában. Mert hát, kérem szépen, mi itten, ugye, már nem nagyon tudjuk, hogy miért építenek olyan nagy házakat, meg itt már akkora gyárak vannak . . . Az apám idejében kis kemencékkel is olyan szépen eldolgozgattak. Megy az idő. Tudja a fene, hogy mi lesz. Már nem is nagyon akarom megérteni. Ami azt illeti, nekem vesegörcseim vannak, meg már éjszakánként ne­ hezen lélegzem, nem bánom, ha meg is halok. Ne higgye, hogy azért irigyem a fiatalokat, mert még sokáig élhetnek. Az élet olyan, hogy jön és megy. Csak nagy különbség az, hogy hát hogyan sikerül. Én látom azt, hogy mi megy itt, csak már va­ lahogy kívülrekedtem rajta. Tudja, hol toltam el? Amikor egy pillanatra is elhittem, hogy halott ember rundót tud fizetni, és hogy Szabó Elizeus a Jézus Krisztus. 15 �C s a n á d y J á n o s v ersei Keréknyom kocsicsapáson bandukoltam mögöttünk volt már az év, a kocsicsapás vitt az őszben, mély sárba vágta a kerék. elrobajlott a vad had, durva nyomán sok bádog rozsdásdombja maradt csak, míg megőrli az agyag. az a négy kerék elgurult, rég elgurult már a négy kerék, egymagában ment az út, árokpart fogta közre még. mellette egy ürgelyuk távcsövezi az eget, mélyéből egy fürge szem jobb napokra leseget. két lábamban nyárvégi karnevál bizsergett a kemény sár felett — a lovak gerince megfeszült, táncos zötyögő szekerek. bürökszagú volt az út, esőszag ködlött erre-arra, baktattam beleszimatolva ázott-gubancú kutya. árokparton sárrögök árválkodtak kórók között, tégladarab piroslott tépett tasak barnállott. elhullajtott madártoll emlékezett a napról, szivárványló fácántoll, kalácssímító lúdtoll. agyaggödör szélén nád­ szál szürkült néhány szál, ott voltak a vadlibák annyi már, ahány elszállt. a repedt agyaggödör aljában csak tócsa áll. kiszárította a nyár, nedve harmat, őszi könny. birodalom-foglaló hatalmak szimatolnak, zörgő szelek falanxa éket-nyomat nyugatról. buza magva elhullt rég, szelek szárnyán a kalász, mezején csak néhány szál sovány muhar kaparász. a fűmag rég kipergett szétkapkodták a ver'bek; ami maradt, abban meg fácán, fogoly kapargat. megy tovább, megy magában bandukolok csapásán, fejünk fölött a varjak egy-egy tollat hullatnak. lomhán lebben fekete, suhog szárnyuknak röpte, csőrükben dió, kerek, hívja őket Napkelet. messze szállnak, messze már, hangjuk is már veszve: kár — hol az utat elnyeli, röptük látja hét határ. megy tovább két keréknyom, döccen-rökken a sárban, két megyén is általvág, át hetedhét országon. hetvenhét határon át vág csapást a négy kerék; ott a világ fele épp, s ott kezdik a más felét. kukoricaszár-sereg ázott egyenruhában áll elébe sárga aszalt száz jobbágygyerek. innen kerül sorra szép rendben másik h e t v e n h é t ; ihol gördül négy kerék, ihol a kocsicsapás, gyökér-lábuk a földben, kapaszkodik tíz köröm, pallost ránt a másik tíz saját leveleiből. ihol azon fekete csúf varjak lassú repte, ihol holló, hull a toll, villogó toll-szablya hull. csihi-puhi, nem apád, védd vitézül hazádat, összedől vagy a világ ha nem, úgyis rádszakad. — hegyével állt a földbe — villám csap ki belőle jobbra, balra fél világ melegszik lángjainál. 16 lángzó istenkard-gyepű sárba-süpped világig, innen s túlnan csak a mély kerékcsapás világlik. veri fagy és töri tél, porlasztja steppei szél, dugja dágvány, ingovány, vérbe-mossa Orgovány, homok tenger elnyeli, kibocsátják horhosok, latyakolják vadvizek, gázlót-rakók, elmosok. ölberejti mély Bakony, menti Börzsöny, rengeteg, hegygerinc vezetgeti, sziklatorok, kőkapu — dugja leveles lapu, sűrű papsajt, vadkapor; ihol két kerékcsapás, a kocsiút ni, ihol! visz tovább az ég alatt a nagy kerek kék alatt, a Göncölszekér alatt döcög négy kerék alatt. bandukolok nyomában, röggé kopott a lábam, rögtaposta rögre lép, holló-hó hull nyomában. Idő-hippodron Idő — idő — milyen — idő Mély tárna, mely mohos, voltál te már: hú, micsoda idő! — s voltál folyamatos múltidő, jelen és jövő pontokra szaggatott vonal visszafelé folyó folyam: örök s viszonylagos, voltál tömeg és sebesség függvényében változó tér — idő — s fordított idő-tér, égbolt, mely vakon hunyorog, mély tárna, melyben napvilág ég, éjszaka felkelő nap, nappali ragyogó hold, idő — voltál te gyilkosok ábrándos, gyönyörű szeme, s szerelmesek összeakadt sötét, gonosz tekintete, kedves ördög, förtelmes angyal, édes méreg és keserű csók, bürök-levű, jeltelen történelem, márványba foglalt pitypang, — idő — idő — milyen — idő sündisznó-bugyrod egyre nő megugatnak a hold kutyái én felnövök s viszlek magammal. �B á b a M ih á ly Vonulnak a gólyák — Hallottam a traktor pufogást. — Ketten. Adhatna egy kis tejet, megfizetnénk. — Adok én ingyen is. Ügy se tudok vele mit csinálni. — Csak nincs mibe vinnem — dörzsölte meg állát Zerke. — Hozok egy köcsögöt, majd itt teli fejem. Mikor jön? — Reggel. — Jó, ha a nyárfa csúcsára ül a nap én már itt vagyok. A traktorral nem volt semmi baj. Váltáskor egy fél óráig pi­ hentették, megolajozták, megnézegették a zörgő részeket és így nem kellett hosszabb időre leállni. Zerke nem szólt sem­ mit Seresnek az aszonyról. Éjszaka alig aludt valamit, leste, várta a napot, hogy a nyárfa csúcsára üljön, aztán elindult. Az asszony már ott ült a tegnapi helyén, faricskált. — Jóreggelt. — Jóreggelt. — Miféle madár ez? — Gólya. — Régen farag? — Régen. Van időm. Ezt szeretem. Van már nekem min­ denféle madaram, de csinálom tovább. Az uram csak neveti. Azt mondja bolondság. Fejjek? Zerke bólintott. A traktor pöfögve állt meg a dűlőút végén. Az árokparton pokrócon heverésző Seres feltápászkodott. — Mi baj? — Nen tudom - ugrott le a nyeregből Zerke. - Harapdál. — Várj, megnézem. Seres a traktorhoz ment, felhajtotta a motorház fedelét és halgatta a motor zakatolását. Egy hete dobták őket át a Szállásföldre, hogy őszi vetés alá szántsanak. A munka sürgős volt, a traktor éjjel-nappal dolgo­ zott. Seres és Zerke egymást váltották. Amióta kijöttek, be se néztek a faluba, pedig kedvük lett volna hozzá. Feltarisznyásztak egy hétre valót és maguknak főztek: paprikáskrumplit, öhönt, lecsót, reggelenként meg ciberét. — Baj van? — Semmi az egész. — Fuccs a prémiumnak, ha bedöglünk. Arcuk, kezük maszatos volt az olajtól, amikor lecsapták a motorház fedelét. Az asszony felállt, egy kétliteres köcsögöt bontott ki a pu­ — Indulhatsz — dörzsölgette le az olajat kezéről Seres. — lóverből, aztán odament a tehénhez, ráveregetett a farára, Én meg megyek főzni. A traktor tovább pöfékelt, Seres meg a kalyiba mellett tü­ megsímogatta, majd lenyúlt a tőgyéhez, megtörölte a köté­ zet csinált, a bográcsot ráakasztotta a földbeszúrt ferde fára, nyével és már zuhogott is a meleg tej a köcsögbe. Zerke két vizet öntött bele, megmelegítette aztán kilöttyentgette a ke­ lépésnyire állt az asszonytól, nézte a hátát, formás kerek csí­ zére, hogy megmossa. Pirított levest főzök — gondolta, — azt pejét, szoknyájából kilátszó hófehér térdehajlását. — Igyon, amennyi kell, aztán még fejek bele — nyújtotta mind a ketten szeretjük - szedte elő a zsírt, sót, paprikát, meg felé az asszony. a kockatésztát. Zerke addig kerengett a hosszú táblán míg Se­ res le nem intete. Zerke szinte egy hajtásra megitta a felét. Régen nem ivott — Hahó! Kész az ebéd. már ilyen friss, langyos tejet. Telitömték a gyomrukat. Félórát heverésztek, cigarettáztak. — Köszönöm. — Szerdára végzünk. Az asszony ismét telefejte. — És a vetés? — Ezt meg vigye el a társának. — Hm. Hallgattak. Magukban töprengtek. Napokig egyedül, szót­ A vízben, a sás között piroslábú gólyák lépkedtek méltó­ ságteljesen. Nem törődtek a két emberrel. Zerke a köcsögöt lanul vannak, megszokták a hallgatást. maga előtt tartotta. Seres már másodszor fordult, amikor Zerke átvágott az ár­ — Reggel, meg kora délután mindig itt vagyok. Jöhet tejért, kon és felment a dombhátra. Odább egy kerek rét, lapos, szívesen adok. közepén csillogott a víztükre. A nádas benyúlt a szántóföldre. — Köszönjük - mosolygott Zerke. — Megnézem - gondolta. Az asszony visszaült az ócska nagyujjasra, kezébe vette a A víz meg a nádas melletti szénakaszálón egy nagy tőgyű kést meg a fát, faragta tovább a madarát. tehén legelészett, egy tarka kis bikaborjú meg ott ugrándo­ zott körötte. Néha odament az anyjához, döfködte a tőgyét. A tehén felemelte fejét, hátranézett, elbődült, de tűrte engedel­ mesen a hatalmas döféseket. Zerke nevetve nézte. Olyan ez, gondolta, mint amikor egy vasgyúró kölyök bokszolja az anyja mellét, az öröm, a boldogság letompítja a fájdalmakat, a tehén se döfi meg a borját, az anya se üti meg ezért gyer­ mekét. A nádas szélében egy ócska nagyujjason egy asszony ül­ dögélt. Puha fűzfát faragott. Zerke odament hozzá, amikor észrevette. — Jónapot. — Jónapot - ejtette ölébe az asszony a fehér fát, csak a bicska nyelét szorongatta. — Legeltet? — Legeltetek. — Mi lesz az? - kérdezte Zerke és leguggolt az asszony mellé. — Madár. — De ugye, ez nem repül el? — Ez nem — nevetett az asszony. Szép fehér fogsora volt. Arca sötétbarna a nap égető hevé­ től. Telt volt, kerek és feszes börű. Negyvenen túl, vagy innen — Zerke nem tudta megállapítani. — Az a jó, ha nem repül el — mosolygott Zerke. Kezébe vette a simára faragott fadarabot. — De mind elrepül, egyszer mind elrepül — mondta az aszszony és mélázva az égre röpítette tekintetét Zerkéről. — Odaát szántunk. — Hahó! — kiáltott Seres, amikor meglátta Zerkét a köcsög tejjel. — Hát ezt meg hol szerezted? — Tehén adta, asszony fejte. — Ne bolondozz. — Mondom. A dombon túl, a laposon legeltet. — Kicsoda? — Az asszony. — Máskor is ad? — Amennyi kell. — Akkor szüret. Tyúkja van? Mert tojás is kellene. — Majd megkérdezem. — Vagy én — nevetett Seres. Zerke összehúzta szemöldökét. — Az asszony nem traktor, hogy felváltva üljünk a nyergébe. — Ne marhulj! Csak úgy mondtam. Zerke aludt néhány órát, aztán felváltotta Serest. Nem volt fárasztó a munka, csak egyenletesen kellett tartani a kor­ mányt, hogy a kerék ki ne ugorjon a barázdából. Egy fordu­ lót végigdudorászott, aztán az asszony jutott az eszébe. Mo­ solygott, milyen keményen markolta a bicskát, amikor először meglátta. A szeme is összeszűkült. Megmártotta volna benne, ha nekimegy. És milyen szépen formálja a fát az éles bicská­ val. De miért csak madarakat farag? Mindennap elment az asszonyhoz, reggel is, délután is. Vitte üresen a köcsögöt, beszélgettek egy ideig, aztán fordult vissza a tejjel. Már vége felé jártak a szántásnak, várták a vetőmagot, a vetőgépet. Zerke ebéd után ment az asszonyhoz. 17 �Ott ült a nádas szélén, faragott. - Nekem nem lenne türelmem így faricskálni. - Szív kell ehhez, nem türelem, — mondta az asszony mo­ solyogva. — Nagyon szeretem a madarakat, azt akarom, hogy sok legyen köröttem, de az élők elrepülnek, ezért faragok ma­ gamnak. - Gyereke nincs? - Kettő. A fiút elvitte az apja, a kislány van velem a ta ­ nyán. - Elváltak? - Mire gondol? nevetett az asszony. — Elválni? Ugyan. Az uram Pestre jár dolgozni amióta itt tsz van és viszi magával a fiút is. Ha szabadszombatjuk van, két hetenként, akkor ha­ zajönnek, két napra. Vasárnap este meg mennek vissza, hogy hétfőn reggel ott legyenek. - Maga meg egyedül van? - A lányommal. Az is nagy már, tíz éves. A bicskával szüntelenül nyesegeti a fát, csak néha néz Zerkére, de akkor sem pihenteti rajta sokáig tekintetét. - Nekem adja? - Mit? - Ezt a madarat. - Gólya lesz. Hosszúlábú — mosolygott az asszony. - Az a jó. Szeretem a gólyát. Sokszor elnéztem itten. Ez a tanyájuk? — mutat a sás, a káka foltok felé. - Nem. Csak idejárnak. - Sokan vannak. - Most gyülekeznek. Nemsokára vonulnak. Tavaly ilyenkor már elmentek. Emlékszem, olyan nyugtalanok voltak. Ezek most, nézze csak meg, olyan nyugodtan sétálgatnak, mintha nem akarnának elmenni. - Maga sem akar elmenni? - Hová? - El. Pestre, vagy be a faluba. - Nem. Itt nőttem fel, itt éltem. A tanya az apámé volt. Én örököltem. A nagy kertet meghagyták vele. A levegőben gólyapárok kerengtek. - Nézze, hogy jönnek. Egymás után. Ezek holnap már vo­ nulnak. - Nem sajnálja őket? - Majd visszajönnek. Egyszer itt maradt egy. A szárnya tö­ rött volt. Ott élt az istállóban az árva. - És ha én itt maradnék? - Maga? — nevetett fel az asszony. — Elmegy maga is a gólyák után. Minek is maradna itt? — legyintett. — Most még szép itt, de ha esik az eső, meg télen rettenetesen egyedül van az ember. Hetekig egy lelket se lát. Nem bírná, megszökne. - És maga? az asszony keze felé nyúlt, megfogta. - Én? Itt születtem. Megszoktam. Zerke kiveszi az asszony kezéből a bicskát, éles hegyes, mint egy tőr, kartávolságnyira a földbeszúrja. A kötőben ott a félig kész gólyamadár. Ezt is tenyerébe fogja, nézegeti. - Ez már az enyém, ugye? — kérdezi. - Ha akarja, ha szereti a magáé lehet, ha megcsiszolom. Leteszi azt is a kés mellé, a fűre, óvatosan, hogy össze ne törjön. Az asszony nézi, lesi a mozdulatát, de nem szól, nyu­ godtan vár. Csak a szeme csillog, fényesebb, barnább, mint szokott lenni. Zerke zavart, azt várta, hogy tiltakozzon, hogy megkérdezte, mit akar, hogy ő beszélgessen, valami szépet mondhasson, de az aszony nyugodt tekintete ellopta gondo­ latát, akkor sem gondolt semmire, amikor kinyújtotta a karját, átölelte és hanyatfektette. Az asszony nem csukta be a sze­ mét egy pillanatra sem, Zerkét meg a kék eget bámulta. Az apró jajok halkan és nagyon mélyről szakadtak ki belőle. - Tejet nem viszel? — kérdezte, amikor Zerke megmozdult, hogy induljon vissza. - De, de . . . Az asszony fürgén felugrott, megigazgatta szoknyáját, az­ tán telefejte a köcsögöt. - Már azt hittem ott ragadsz - nevetett Seres, amikor el­ vette a köcsögöt és szürcsölni kezdte a tejet. - Itt volt a Ve­ rebes. - Mit akart? - Át kell menni a görögkúti dűlűre, ha végzünk. 18 — Az isten . . . — Csiba te. Mi bajod? — Hát nem vetünk? — Mi csak szántunk. Más vet, más arat - nevetett Seres és elindította a traktort. Reggel Zerke várta az asszonyt. — Korán keltél - mosolygott az asszony és terítette le a nagyujjast. — Korán. — Kész a gólyamadarad. — vette ki a pulóverből — Vigyázz rá! Vékony a lába. Zerke a fűbe állította. A kis fűzfa-madár félrebillent fejjel nézett rá. — Szép. — Minden madár szép. Még a sas is, meg a héja is. Fej­ jek? — Nem, még nem - húzódott közelebb az asszonyhoz. — Tudod, hogy szép vagy te is. Az asszony mosolygott, magához ölelte Zerkét, görcsösen szorította és arcát arcához dörzsölte. Sokáig szótlanul fe­ küdtek egymás mellett. — Miért nem költözöl be innen? — Nincs hová. — Rettenetes lehet itt. — Látod, hogy nem, mert kibírom. Volt itt tavaly egy trakto­ ros, az is hozzám járt tejért. Az, látod, nem olyan volt, mint te. Szüntelenül beszélt és esküdözött, hogy elvisz innen. De látod, az a traktoros is elment. Te is így leszel . . . Zerke megmozdult. — Csak az nem kért, hogy faragjak neki m adarat. . . Hová mentek? — A görögkúti dűlőbe. — Tudod melyik a tanyám? — Az ott ni — mutatott Zerke két nyárfa felé. — Nem, nem. Attól balra. Az a magányos. A párjára két éve csapott a villám. Kiszáradt. Fejjek? Zerke bólintott. Szürcsölve itta a friss tejet. Az asszony fogta a köcsögöt, hogy ismét telefejje. — Nem kell. Már nem jövök. Most nem. Majd egyszer átugrom a Görögkútból. — Jó, de vasárnap ne gyere, szombaton se. Zerke kezébe vette a gólyát, szó nélkül megfordult és el­ ment. — Isten áldjon - hallotta az asszony nyugodt köszönését. Valami összeszorítota a torkát, nem bírt kinyögni egy szót sem. Úristen, micsoda élete lehet itt? Távol az emberektől, a világtól, dolgozik egész nap, vagy faragja álmai madarát, mik sosem repülnek el mellőle. Csak azok maradnak vele, a fűz­ famadarak, az élők elmennek innen mind. Az ember is, a ma­ dár is. Két óra múlva összepakoltak és kihúzattak a dűlőre. Zerke ült a traktoron. Seres meg hátul a pótkocsin. — Körbe a dűlőúton, aztán észak felé a fasornál — kiáltot­ ta Seres. Zerke bólintott. Végignézett a felszántott táblán, a dombhá­ ton megállt a tekintete. Nem láthatta az asszony. Abban a pillanatban egy hatalmas fehér-fekete folt rebbent az égre, kerengett körbe-körbe, majd délre húzott. — Odanézz! — kiáltotta Seres. Vonulnak a gólyák! Zerke homlokához érintette tenyerét, árnyékot vetett sze­ mére. Szótlanul sokáig nézte a vonuló gólyacsapatot. Szót­ lanul és szomorúan, pedig az ő zsebében ott lapult a hófehér gólyamadár, amelyik nem repül el, amelyik nem hagyja el so­ hasem. Beindította a motort. A motorzúgás elnyelte a csendet. Neki­ lendültek a kereket, kapaszkodtak előre a dűlőúton. — A magányos nyárfástanya az övé. Könnyen megtalálom - gondolta és visszalesett a délre vonuló gólyákra. �G y ö r k e Z o ltán A PÁM elmentél nem vártad meg míg kisarjadok a barázdából s felnövök az ekeszarváig itthagytál apám hatévesen sokáig visszavártalak mint ekéd mely tavaszt remél a kerítés mellett vasa hantok meleg szorításáról szarva — a rozsda rákristályosodott gyűrűivel — tenyeredről álmodik a kútágas szikár dereka kettéroppant ostora görcsberándult újjal vizet sóvárogván kapaszkodik a beton moha-szakállába a kert gyümölcsfái kényszerű termés-türelemmel elvadítva fésületlenül várnak a hangvilla-alakú körtefa — te oltottad legénykorodban — megtagadta hogy tovább nőjön a szomszéd óljának árnyékában a fonott gallykerítés köszvényes derékkal földre roskadt bordáit átszúrja a gaz a kert borostája mint horpadt mellet száraz köhögések kikopnak életünkből magad-faragta bútoraink, szerszámaid a fekete homlokú szekrény a gyúródeszka petrencerúd a szénarendek hónaljait csiklandó vakondtúrásokon — a rét pattanásain — pendülő szép ívű favilláid a szétkorhadt medencecsontú székek a szoba-asztal (rajta írtam első versem) béna lábain utánad táncolt harmatban sikló kaszád elkúszott a hajnali dombok közt de pengéje ma is szemembe vág szólít szigorú suhintásra fakuló katona-képeid őriznek meg én komoly egyfiad aki azóta hogy térdedre ültetve nullás-géppel lenyírtad háborútól serkés hajgubancait férfivá keményedett megőrizlek ha hűtlen lettem is örökségedhez kapához-földhöz az agyagosan csillogó röghöz — pacsirtaként újjongott tenyeredben — mezőkhöz -rétekhez-erdőkhöz barázda-járó bakancsodhoz te Bridgeportban fogant kései magyar megállok fejfádnál megsímítom sírodon az örökzöld ágakat halmon átütött hajad a fűszálakat szélben lengő szakállad a véredből cseppent pipacsokat a szemed kékjéből sarjadt ibolyákat téged folytatlak más utakon keményebb barázdát taposva de kövek konokságával homlokomon talpig becsület-páncélban apám én örökségedhez hűtlen-hű fiad elvégzem félbenmaradt dolgaidat MIT TUDJA AZ Mit tudja az aki még nem kóborolt el reménnyel huzatos kertek alján milyen a mezők barázdában csobogó csendje a kukorica-muskétások kardcsörgető vigyázz-állása a napraforgók fényalázkodása a krumplibokrok guggoló türelme hogyan pödri a búza bajszát hegyesre a harmatos szellő hogyan kövesül bele a pacsirta dalolva a levegő üvegébe mint ősbogarak a borostyánba hogyan dacol a jegenye az ég villám-fejszéivel hogy rázkódik meg a vadvíz háta ha landol rajta egy szitakötő mit tudja az hogyan bukdácsol el a délibáb lépcsőin az idő Mit tudja az akit még nem kötözött meg millió karjával a láp hínárja aki még nem tévedt el erdőben eget szurkáló fák között s magányban nem eresztett gyökeret a humuszba lába akit még nem csúfoltak még ürülékeikkel a madarak akinek tenyerébe nem haraptak ablakot a kígyók akiknek még fészekrakó varjak nem hordták szét nyugalma boglyáját akit még nem ostromoltak hangyák mini partra vetett halat hogy leegyék csontjairól a húst s hátukra vegyék szemgolyóit mint Atlasz a földet 1 9 �mit tudja az milyen szél öblíti tisztára a dombok közt fulladó völgyet Mit tudja az aki még nem emelte fel barázdába horgadó fejét mint bóbitájukat kerék után a virágok aki még nem pihent meg a tiszta forrású patak partján mint űzött szarvasok aki még nem szállt mélyre a vízért s nem ütődött pengve a betonhoz mint kútostor végén a veder akinek nem csaptak a szemébe futás közben tüskés-szárnyú ágak aki még önmaga ellen se lázadt aki nem vitte vásárra bőrét akinek nem hullt hóra a vére aki még nem volt kerékbe törve mit tudja az milyen a küllők szorítása s az abroncs kör-fegyelme aki még szándékába omló várából nem futamodott meg akiknek szemében szégyen se égett mit tudja az hogyan csikordul a kiskapu ha gondjai egyszer hazatérnek CON BRIO a szemed a szemed miért hallgat miért ringat tó-tükör-nyugalmat benn mélyen hol sirály kerengett vihar kaszáljon hullám-rendet a század naptól fénylő barázda mezők fogsora összezárva a csend ajkát feszíti a vágy a szád a szád miért nem kiált kezed semmibe ágazik kezed tétova mozduló emlékezet ujjaid — piros parázsló rügyek — lobbantsanak az avaron tüzet V a le n t J ó z s e f Tartásgyakorlat Itt, ahol én vagyok, ez az előszoba. Innen nyílnak az ajtók: egy ajtó, két ajtó, három ajtó, négy ajtó. Ha balról számolom négy, ha jobbról kezdem úgy is négy. Hátam mögött is van egy, oda nem nézek, úgy is tudom, hogy van. — Rést nyitok az ajtón, az úr ott kefélgeti a Mungót. Szigfrid úr! Van már öt? — Nincs, Butus. — Mikor lesz? — Pontosan ötkor. — Akkor jó! Szavalok: „Ág-vég-re Hágj, lépj le! Rop-pan-hat A -la t-ta d ! 20 Első ajtó indulhat sétálni! A sétányt meghúzom: erre, erre, erre. Az öreget visszük? Vigyük! Nem vihetjük, mert nagyon beteg. És ha sír? Mégis vigyük! Mondjuk jön velünk az ágy. Indulás ötkor. Még nincs annyi. Mondjuk, most már van. Ve­ zethetek? Vezethetsz. A szokásosat? A szokásosat. Mondjuk, a fogas a riohmansarok, itt veszi át Szigfrid úr. Átvétel. Mond­ juk most már átvette. Sétálni! Séta, séta, séta, séta. Rést nyitok az ajtón. Az úr most készíti a kutyaeledelt. Szigfrid úr! Van már Ö t? — Nincs, Butus. — Mikor lesz? - Majd szólok, csak játssz tovább! - Éppen ötkor indulunk? - Pontosan. - Miért ötkor? - Mert akkora beszéltem meg a barátom­ mal. — A főorvossal? — Vele. - Miért barátja a főorvos? - Mert neki is van kutyája. — Ha nagy leszek, nekem is barátom lesz a főorvos? - Igen, ha lesz kutyád. — Akkor én is fogom sétáltatni? - Valószínű. — És miért kell a kutyát sétáltatni? — Hogy levegőn legyen. - A kutyának sok levegő kell? - Sok. — Több mint az embernek? — Több. — Hánnyal több? — Tízzel. — Akkor j ó . . . Szigfrid úr! Ma lesz tartásgyakorlat? - Az mi? — Amikor séta közben pisszentünk a Mungónak, hogy büsz­ kén tartsa a fejét. — Az lesz. Sorra megnyitom az ajtókat: Konyhaajtó, innen jön a konyha­ szag, vécéajtó, innen jön a vécészag, nagyszoba, innen jön az úriszag, kisszoba, innen jön a betegszag, itt fekszik az öreg, kiadták már a kórházból is, mert meg fog halni. Beosonok óvatosan, tolvajlépés egy-kettő. Most éppen alszik, a takaró alól kilóg a csontos lába. Lóbálja meg! Csak egy picit! Icurkapicurkát! A hasa sem mozog! Mozgassa! Csak egy picit! Nem mondom meg senkinek. Isten bizony! Dobogok. Először a job­ bal egyet, aztán a ballal. Most egy sorozatot. Semmi. Köhögök egyet . . . kettőt.. . H a ! Ha-ha! Na végre! - Szigfrid úr! Az öreg akar valamit! - Butus, én megverlek! Miért nyitogattad ki az ajtókat? Miért keltetted fel az öreget? — Csak játszásból. - Ha még egyszer szemtelenkedsz, nem vezethetsz! - A sarokig sem? — Addig sem. Most pedig ülj a feneked­ re, ha megmoccansz, már indulhatsz is hazafelé! - Ő ... - Richárd kérem! - Az öreg az úr apósa, de azért csak úgy lerichárdozza. — Richárd kérem! — Ö . . . ő . . . Jajj! . . . Jajj! . . . - Legyen tekintettel a Mungóra, nem szereti a jajgatást! — Ő ... ő . . . ő . . . — Ne adjunk hangokat! A Mungó elkezd vonítani, aztán nem bírok vele! — Jajj fiam! . . . Meghalok! — Bebeszélés. - Mi? — Ö nszuggesszió. Nem halunk meg könnyen! - Teát. . . csak . . . teát! Nagyon fáj! . . . Mit tegyek? - Richárd kérem, lőjje le magát! — Hová lőjjek fiam? — A szájába. — Az nem fáj? — Nem értem, mondja hangosabban! — Az nem fáj? — Akkor lőjjön a fenekébe! - A fenekemben kup van. — Igazán Richárd, olyan váloga­ tós kérem! — Az orvos . . . - Beszéljünk hangosabban! - Az orvos mit mondott? - Hogy szép állat, igazán büszke lehetek rá. — Mit? — Hogy büszke lehetek. - Rólam nem szólt? semmit? - Ha a hajnalt megérjük, akkor száz évig élünk. - Hazudsz! Mindig csak hazudsz!... A gyógyszer kijött fi­ am. Már minden visszajön . . . Alul is vizes vagyok. Add a ka­ csát ! . . . Most hová készültök? — Megpisiltetjük a Mungót. — Add előbb a kacsát! - Minek, ha úgy is pisisek vagyunk? �— Az orvos mit mondott, ha pisilek, megforduljak? — Szabad elhatározásunk van Richárd. — Merre forduljak, balra? — Vegyük a lábunk közé! — De ahhoz szét kell tenni a lá ­ bam, ugye? — Eltalálta Richárd. Gyere toldd meg az egyiket! — Most éppen etetek. - A balt toldd meg, az fáj kevésbé. — Mondom, etetek! — Tudom miért nem akarsz bejönni . . . Mert szagot árasz­ tok . . . Ott a pénz . . . a szekrényben balra, . . . hozzon a gye­ rek k ö ln it!... Az ablakot meg nyisd ki! — Nyitva van kérem! — A másikat is. — Egy ablak van. — Ha jön a roham, megfulladok! — Roham már nem lesz. — Az orvos mondta? — Ő . — Mit mondott, az orromon lélegezzek? — Azt, hogy hagyjon engem békén! Nem bírom ellátni a ku­ tyát, mert állandóan zavar! — Az orromon, vagy a számon? - Az orron. — De a számon több jön. — Akkor a száján! Érti? Ha még egyszer megszólal, meg­ fojtom. — Akkor téged becsuknak, fiam? - Be. — Mennyire? — Tizenötre. — De fellebbezni azt lehet, ugye? - Természetesen. — Fiacskám! Vőm! Gyere be! . . . Gyere fiam! — Ugyan! Ha közelében leszek, még elsírja magát. — Fontosat akarok mondani. — Nyögje csak ki, ha akarja, meghallom én ide is! — Nem jössz be? — Kisebb gondom is nagyobb. Nem kaptam kutyaeledelt. Azok is, ha hirdetik, legalább gondoskodnának róla, hogy le­ gyen is! — Nem jössz? - Nem! Mit szól hozzá! — Akkor meghalok. — Hamvadni óhajt, vagy egyenesen a kukacok gyomrába sétálni? — A kukac az gusztustalan, ugye? — Nézze Richárd! Most mi rövidesen elmegyünk. Tegyen igé­ retet, hogy rendesen viselkedik! — Teszek. — Nem üvöltözik hisztériásan, és nem vágja a papucsot az ablakba! — Igérem. — Nem töri össze a lázmérőt, hogy az üvegszilánkkal felvág­ hassa az ereit! — Igérem, csak gyere be, legalább egy kicsit! — Tessék, itt vagyok. Mi az a halaszthatatlan? — Ülsz? — Ülök. — Rég láttalak. — Ha ritkán nyitja ki a szemét, nem láthat. — Nem igaz fiam. Aludni sem tudok . . . A sok gyógyszer az oka mindennek. Te nem így vagy vele? Olvastam valamikor, hogy semmi gyógyszer sem kellene az embernek, és akkor lenne egészséges . . . A sok méreg ott kering a vérben, és egy szép napon . . . — Mondja gyorsan mit akar, mert sietek! — Beszélgessünk fiam! — Csak ezért hívott? - Tényleg fontos. — Tessék! — Mondd fiam! Sárgák a falevelek? — A levelek zöldek. — Valaki azt mondta, hogy sárgák. — Júniusban mindig zöl­ dek. — Valakitől hallottam. - Valóban zöldek, apa. Emiatt ne aggódjon! — Azt mondtad, apa? — az öreg arcán most biztosan folyik a könny. Én csak a szipogást hallom, mert itt ülök az előszo­ bában — Hová indulsz fiam? — Becsukom az ablakot. — Ne! — Majd éppen nyitvahagyom! — Ne! ne! M e g fu lla d o k!... Tegnap is alig kaptam levegőt! Sokáig voltatok! . . . Nekem rég megjósolták, hogy fulladással végzem. Bizony fiam. — Most félti a kis életét, tegnap meg öngyilkossággal kisér­ letezett? — Félek! A fulladás borzalmas! - De a kerten át bárki be­ jöhet! — A betörő? — Az is. — De a betörő is ember, ugye? - Most szabad lenne tud­ nom, ezt miért kérdezte? — Mert te egy gazember vagy fiam! — Elég! Ha így folytatja, visszavitetem a kórházba, pedig egyszer már mindent megigért, csak oda ne kelljen vissza­ mennie! — Fenyegetőzöl? Azt hiszed, hogy megijedek, mert tehetet­ len vagyok? Eddig csak tűrtem, hallgattam, de most kimon­ dom! A szemedbe mondom, hogy te illetlenséget követsz el! Bizony fiam. Alkalmatlan vagy mellém! Nem teszel keresztbe szalmát sem értem! Két hete itt rohad a virág a vázában, de ki nem vinnéd! Utolsó napjaimban legalább friss levegőt szív­ nék. . . Szemét! Utolsó hazug! Ha élne a lányom, majd meg­ táncoltatna! Te szakállas majom! Feljelentlek! Vedd tudomá­ sul, az lesz az első, csak még egyszer birjak megmozdulni! . . . Becsukatlak! ! . . . Jajj! . . . Meg-ha-lok! Meg-ful-la-dok! Leve-gőt! Ja jj! Jajj! Szigfrid úr, mintha misem történt volna, közömbösen átmegy a másik szobába a Mungóhoz. Így közömbösen, ahogy én most rángatom a vállam. Rángatom. Tudom ettől közömbösebben is rángatni. Rángatom külön a jobbat, most a balt, most egy­ szerre. Elég! . . . Az öreget sajnálom, mert egyszer adott nekem egy fogaskereket százhúsz foggal. Máskor én adtam neki egy öngyújtót, ő adott egy díszes dobozt, én elszaladtam a boltba, hoztam neki cigit. Azt mondta, hogy csuda rendes vagyok, nem olyan, mint Bódog, aki beint neki, aztán elszalad . . . Most szomorú vagyok. Legyen akármi is, megszólalok. — Szigfrid úr! Hallja? - Mi baj Butus? — Kérdezhetek valamit? — Tessék. Elmozdulhatok a székről? — Unod már? — Zsibbadás ment a lábamba. — Tegyél néhány lépést! — Bemehetek az öreghez? — Miért akarsz bemenni? — Kíváncsi vagyok rá. - Ne légy kíváncsi! — Csak egy kicsit, Jó - Kicsit sem. — Már be is mentem. Az öreg csupa sárga, nincs már benne annyi vér sem, mint a sapkámban. Meg sem mozdul, pumpálni kellene bele a le­ vegőt. — Szigfrid úr! Elmehetek az ablakhoz? — El. — Kinézek egy kicsit. Jó? — szeretem, hogy mindent meg­ kérdezel, de már unom. — Kinyitok egy rést. - No, ne tréfálj! — Csak egy icipicit. — Semmit! — Már ki is nyitottam. — Csukd be! Csukd be, ha mondom! — Nem érem fel. — Most miért nyitottad ki? — Nem tudom. — Szeretném tudni, hogy miért? — Játszásból. — Tudod mit, Butus? Amiért ilyen szemtelen vagy, nem ve­ zethetsz. — — — — A sarokig sem? — Addig sem. Mellette sem mehetek? — A közelében sem lehetsz. Holnap sem? — Holnap sem. Holnapután? — Soha többé! Szigfrid úr már ott kényeskedik a Mungóval a téren. Körül állják a bámészkodók: egy bámészkodó, kettő, három, oldalt még egy, messziről is nézik hárman, ő meg csak büszkélkedik. Kecsesen tartja a pórázt, valahogy így. Felhúzza hozzá a kesz­ tyűt is. Nyáron? Megtörülöm a szemem, lehet, hogy nem jól látok. Most áll. Most éppen elindult, csámpázza a cipőjét. Az egyik lábát így teszi, a másikat meg emígy valahogy. M ind­ járt megmutatom. Mondjuk így. Még ettől is jobban. Meg is mondom mindenkinek, ő egy csámpa. A szája is ferdén áll: így valahogy. Nem is tudom annyira lehúzni, majd segítek az ujjammal. Mondjuk így. Ha nem lenne szakálla, majd meglát­ nák az emberek, aztán mehetne. 21 �B encze József G yőri L á s z ló v e r s e i Vonaton Jel Zötyögött a vonat a dunatiszaközi homokon át méltóságiteljesen, teljesen szabadon. Csille. Kocsi. Tárgyak. Füst. Por. Tégla. Mész. Az ember. Az állat. Verejték. Küszködés. Tárgyak. Csille. Kocsi. Mész. Tégla. A por, füst. Emberi, állati verejték. A testünk. Tárgyak. Kocsi. Csille. Verejték. Küszködés. Állatra, emberre hull a por és a mész. Füst. Mész. Por. A tégla. Küszködés. Verejték. Emberre, állatra a tárgyak, a csillék. Verejték. A füst, a por. Állatok. Az ostor. Te, ember, a tárgyak, íme, körül állnak. A tárgy ezer s ezer megjelenése, jel: itt a tárgy küszködik, tűz, fa, fém harcol itt. A te címereid! Ember, a tie id! A por, a füst, a mész. Jeled, a küszködés! Haza­ felé mentem azon a vonaton húsz évesen, ha ma megyek a bajai vonalon utazom huszonhat évesen. Nem onnan indulok, de oda érkezem: haza. Ugyanúgy utazom, félárú jeggyel a fapadoson, a legtermészetesebben, hisz minden gőzkorszaki ősöm itt robogott, itt beszélgetett, ahol én beszélgetek, ha néha haza megyek a vonaton — a fapadoson! A parasztrokonok közül a föld elől egész sereg kelt útra döccenő vonaton s utazott északra dél felől egészen Bátonyig! A bánya kezüket szerette, szeretett minden parasztkezet, mert a parasztkezek kivájták a szenet. A bánya sok rokont sokáig bújtatott. A hétvégeken, hébe-hóba, nekilódult a kis sereg, délután fölkapaszkodott s légylepte állomásokon át a térképen délre ereszkedett. Velük döcögök egy fatáska emlék az egész hóbelevanc. Költözöm erre-arra, nem onnan indulok, de oda érkezem, haza. 22 Kőfacsaró A piros fazék meddő méhe nem szül paprikást ebédre, nem szeretem a fazekat, jó ízeket sohase ad. A fehér kancsó meddő méhe nem szül óbort a gégémre, nem szeretem ezt a kancsót, sohase ad finom óbort. A gáztűzhely meddő méhe nem szül pecsenyét ebédre nem szeretem a tűzhelyet — egyedül az életemet. Az életem termő méhe a jövendő jó reménye, úgy szeretem életemet, énfelőlem bármit tehet. Felőlem még hős is lehet, követ, vizet, tüzet ehet, Kőfacsaró vagy Fanyűvő, remegheti szikla, erdő. Felőlem, hisz bő a tavasz, lehet poros aktakukac, aktakukac avagy nem az, olyan hosszú ez a tavasz! Türelmetlen lábadozásom sóhajai Búzamag, te jó Vitézem, temetésed, születésem. * Nézem a tó öreg sását, tavasz, nyár, tél elmúlását. * Égig kalászosodom, mielőtt megrothadok. * Vers-szekerem leigázott szíveddel a sírba gázolt. * Harag cibálta meg ezt a véres földet, s elvitte titokban a fényes köhögőket. * Hunyorgó száz kaszás a hullámzó rozsban, az izgatott nyárban nézz a csillagokra! * Szívünkön megkékült évszakok fájdalma, őszhajú csillagok reggelre meghalnak. ★ Szerszámai féltik fényes lehelletét, gyomok is tisztelik elfáradt életét. Halál, ne adj erőt, védd a megtévedőt. Halál, ne jöjj haza árván egy éjszaka! Szivárvány-fácán lakik a lángban, szívemig hallik kukorékolása. ★ Tükörbe kést vágok, leköpöm az angyalt, lekötözött őrült. Sírásom kiagyalt. ★ Csontfehér székemen vasbavert ballada, irgalmazzon néked halódók fájdalma! * Tejút ravatalján keze madár-fészek, halála is élet, az öröklét része. * Bicsaklik menésed fájdalmas szegénység, lelkem erős frigye, felszított reménység! �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE játszott a szocialista közgondolkodás és közéletiség tudato­ sításában. Évekig tartó fejlődési folyamat eredményeként az MSZMP X. kongresszusa szinte programot adó követelményként fo­ galmazta meg: „Művészeti életünkben növelni kell a pártos A magyar filmművészet 1968-ig követhető fellendülése, amely szocialista közéletiség szerepét". Az őszinte ábrázolhatóság 1963-ban veszi kezdetét, azt a korszakot foglalja magában, kérdésében még meglévő bizonytalanság elleni állásfoglalás amikor a magyar film a modern filmművészet egyik legerőtel­ szinte korlátlan lehetőségeket biztosított a ma filmművészete jesebb, legsajátosabb ága volt. Ezekben az években a hazai számára a valóságfeltáró funkció érvényesítésében, a konflik­ szellemi élet középpontjában a film állt, és kiteljesedett, mint tusok” tudatosításában és végigharcolásában". Ennek elle­ a társadalmi tevékenység sajátos formája, mint tényleges tár­ nére a magyar film megrekedt a továbbfejlődésben: az el­ sadalmi hatóerő. ,,A filmnek ma Magyarországon úttörő sze­ múlt másfél évben bemutatott alkotások tanúsága szerint a repe van” - mondta 1968-ban Lukács György, s e korszak ki­ magyar filmművészet máról alkotott képe hézagos, nem eléggé emelkedő, izgalmasan közéleti, tehát közönséget is vonzó, ma­ nyomatékos. Kevés a társadalmi életünk jelentős folyamatait gas szinten elkötelezett alkotásai — HÚSZ ÓRA, SZEGÉNYLE­ igényesen ábrázoló alkotás. E helyzetnek csupán egyik, de GÉNYEK, TÍZEZER NAP, APA, HIDEG NAPOK (a legrangosab­ alapvető oka, hogy a fejlődés során újrakeletkezett ellent­ bakat említve) — valóban maguk után vonták a társadalmi tu­ mondások mind bonyolultabbak, filmművészeti kofliktussá eme­ dat megújulását. Minden különbözőségük ellenére megegyez­ lésük a valóság mind mélyebb ismeretét követeli meg és a tek abban — az adott társadalmi, politikai valóság igényé­ magyar film adósa maradt ennek a követelménynek. A párt­ nek megfelelően — hogy közös témájuk: csak a múlttal való dokumentumokban is lefektetett kivezető út nyilvánvaló: ha őszinte szembenézés és önkritika adhat alapot saját koruk kér­ a valóság ábrázolhatósága nehezebbé vált, akkor az a va­ déseinek haladó megfogalmazásához, közös mondanivalójuk lóság mélyebb, dialektikus megismerésére kell ösztönözze az pedig az egyéni felelőségvállalás és aktív résztvétel szüksé­ alkotókat, nem elfordulásra a mai témáktól, közéletiségtől a közéletieskedés, a „magánélet” felé. Vannak más korlátai is gessége e kérdések megoldásában. A felemelkedés összetevőit Nemes Károly filmesztéta a kö­ a kibontakozásnak, de azokra megengedhetetlen reagálás az vetkezőkben foglalta össze: „Egyrészt vállalta (t. i. a magyar amit a Film és Televízióművészek Szövetségének ezévi köz­ film) az adott társadalmi helyzetben a valóságos ellentmon­ gyűlésén Kovács András főtitkár említett: „sokan már kezdenek dások filmművészeti konfliktussá emelésével azok tudatosítását, maguk is kételkedni abban, hogy lehet és érdemes-e (sic!) másrészt ezeknek az új típusú ellentmondásoknak ábrázolása politizáló filmművészetet csinálni.” A szocialista filmművészet lé­ a film — sajátos művészeti jellegénél fogva — sokkal inkább nyegével való szembefordulás helyett a korlátokat irányító szem­ alkalmas volt mint más művészeti formák". Filmjeink külföl­ léletmód bírálatával — elkötelezett közéletiséggel — kell élni! A konfliktusok mellett a másik, vele szerves egységet alkotó dön is jelentős szakmai és közönségsikert arattak, melynek alapja Enno Patalas német filmtörténész szerint: „A magyar kategória a hős jelleme; a konfliktus fejlődése mindig a je l­ filmművészet iránt megmutatkozó nagyfokú érdeklődés oka, lemek cselekvésén keresztül valósul meg. „Az új művészet sohasem az új formákkal, hanem az új em­ hogy a filmek az ország realitásával, valóságával foglalkoznak” . E két vélemény egységbe foglalása — ha egyszerűsítve is berrel születik” — és alighanem Johannes R. Becher szavai -rám utat a felemelkedés kritériumára: a magas művészi szin­ világítják meg legjobban, hogy a megújulás igénye esetén vonalon megjelenő közéleti elkötelezettségre. Ma, e korszak miért kell a magyar filmnek elsősorban mai hősöket — ahogyan kezdetének tízéves jubileumán hiába is akarnánk szépítgetni Aczél György megfogalmazta: „az új meg új feladatokkal meg­ a dolgot; a magyar film messzire került a csúcstól. Ennek oka­ birkózni képes, esendő és győzelmes embert” ábrázolnia. Bár it kutatva kézenfekvőnek tűnik: ha a közéleti elkötelezettség a közéleti elkötelezettség nem szorosan vett tematika kérdése megléte volt a fellendülés alapja, akkor annak hiánya a stag­ (éppen a magyar film kiemelkedő korszaka bizonyítja) de a mai ellentmodások — melyeknek tisztánlátását az MSZMP nálás oka. Ez a vulgáris megközelítés azonban már filmművészetünk Központi Bizottsága novemberi határozatai nagymértékben egészének szocialista jellegét kérdőjelezi meg és járhatatlan elősegítették — a mai ember felé kell fordítsák a film temati­ tévutakra vezet. Az viszont feltétlenül jogos kérdés, hogy mi­ kai érdeklődését. Az igaz, hogy azok nem antagonisztikus vol­ lyen eszmei céltudatossággal, milyen felelősséggel vizsgálja ta nehezíti a hősük értékhierarchiájának ábrázolását, de ez mai életünket, társadalmunk lényeges vonásai tükröződnek-e ugyanúgy nem indokolja a múltbafordulást, a közéletiségről benne? Nyilvánvaló tehát, hogy a „hullámvölgy” okáról va­ való lemondást mint a bonyolultabb konfliktusok ábrázolási lós képet a filmművészet és a társadalom ellentmondásai kap­ gondjai. csolatának hogyanja adhat. Ezt vizsgálva elsőként kell szólni Sok szó esik ma a formanyelv megújulásának kérdéséről is. a magyar film- és általában a filmművészet egyik alapkérdésé­ A tartalom és a forma viszonya alapján ez csak a tartalom ről, a konfliktusra vonatkozó nézetekről. megújulásával járhat együtt: az új kifejezése mai valóságunk Általánosan ismert, hogy a szocialista művészet nem a konf­ mai hősökkel — eredményezheti az új kifejező eszközöket. Lehetetlen dolog persze valamilyen új hullámot megrendelés­ liktusok szorgalmas, hivatalnoki magyarázását kívánja, hanem (Marx szavaival élve) azok tudatosítását és végigharcolását. re előidézni, de több, eszmei céltudatossággal megalapozott, Már rövid történeti áttekintés igazolja, hogy erre még olyan filmművészeti hagyományainkat alkotó módon továbbfejlesz­ kedvező lehetőség (és szükséges) nem volt, mint éppen ma. tő, izgalmasan közéleti alkotás végül is újabb felemelkedés­ A személyi kultusz éveiben arra a hibás nézetre alapítva, hogy hez vezet. Ez az írás — címe is bizonyítja — természetesen a szocializmus építése fejlődésével az osztályharc éleződik — nem a magyar film helyzetének általános elemzése, hiszen an­ épült az a felfogás, hogy a filmművészet konfliktusokban min­ nak gondjait, eredményeit az elmondottakon kívül a szóra­ dig kibékíthetetlenül szembenálló hősök harcát ábrázolták. koztató film- bár a témával öszefüggő de mégis sajátos - prob­ Ehhez csatlakozott más oldalról a konfliktusnélküliség-elve, lémáitól, a filmgyártás szerkezetén keresztül a forgalmazásig ami az ellentmondás és az antagonizmus — Lenin tanítását sok tényező befolyásolja. Célja viszont, hogy bizonyítsa, filmfigyelmen kívül hagyó- azonosításán alapult. Az 1956-os ellen- művészetünk értékét az határozza meg, hogy a filmeknek van-e forradalom után megvalósult az ellentmondások maxista-le- belső kapcsolata a mai magyar valósággal. E kapcsolat csak a pártos közéletiség lehet, csak ez erősít­ ninista megitélésének lehetősége és ezzel a lehetőséggel élt a magyar film a hatvanas években, amikor úttörő szerepet heti meg újra a magyar film és közönsége kapcsolatát. Korill F e re n c Közéletiség és film 23 �Interjú Kertész Ákossal Ú gy tű n ik , m in th a c s ö k k e n t v o ln a sa. a H o lo t t egész k ö z v e tle n k o r la tb a n az ír ó in k u tó b b i k ö z é le ti e d d ig i id ő b e n a k t iv it á ­ ir o d a lm u n k r a tá r s a d a lm i- p o lit ik a i v a ló a k tív ré s z v é te l gya­ v o lt a je lle m z ő . — A Makrában érintettem ezt a kér­ dést. Hozzávetőleges pontossággal a következőt írom egyhelyütt: „Az ember csak kiélezett történelmi helyzetekben kényszerül cselekvésre.. És egyénileg vál­ tozik az is, hogy valaki számára melyik történelmi helyzet kiélezett. Ez hajlam, szerencse dolga és a körülményeké." Én személy szerint nem tartom magam közéleti szereplésre alkalmasnak. Tévesz­ me, hogy egy írónak közéleti szerepre van szüksége. Egyáltalán nem biztos, hogy ért is hozzá. Az író naív em ber. . . Korunkban a szélsőséges munkameg­ osztás nem is teszi lehetővé, hogy más­ sal foglalkozzék, mint írjon. A politikus azt tanulta, ért hozzá. Az író akkor hasz­ nos, ha ír. De én még ezt sem akarom általánosítani. Magamról ezt tartom. Ugyanakkor, ahogy a Makrára tett utalá­ som bozonyítja, vannak helyzetek amely­ ben az író is cselekvésre kényszerül. De az író is csak úgy, mint más. Ez min­ den emberre vonatkozik. V é g ü l is m u n k á s té m á jú ír á s a iv a l e le g e t te sz e n n e k a z á tté te le s k ö z é le tis é g n e k . S o k a n k é rd e z ik , m ié rt ke vé s a m u n k á s té ­ m á jú írá s . je z e tte n zás le n n e Ö nnek a v is z o n t m unkásokkal az í ró i m in th a A v a ló f o g la lk o ­ p r o g r a m ja ? K ik e r ü lh e te tle n , h o g y a M a k r á r ó l n e k é r­ d e z z e m . H o g y a n g y ű lt össze a z é lm é n y ­ anyag? — Egy tévhitet szeretnék eloszlatni. Ugyanakkor a kérdés általában vett bo­ nyolultságát is szeretném érzékeltetni, amely már nem csupán rám vonatkozik. Először is: Nem vagyok önéletrajzíró. Másodszor: Thomas Mann, aki szintén nem nevezhető önéletrajzírónak, azt mondja valahol, hogy minden igazi író önéletrajzot ír. Nem mindig személyes él­ ményekről van szó. Sem a Makra-Vali, sem a Sándor-Zsuzsa (a Névnapból) vi­ szony estében. Abban a formában vi­ szont igen is élmény, hogy például á l­ landóan tapasztalom magam körül a k r itik a u g r a tta ” jó l a a jó v a l fo g a d ta a m e g je le n ő H a lla ts z o tta k hogy v is z o n t o ly a n m u n k á s o s z tá ly b o n y o lu lta b b , M a k r á t, „ k i­ k ö n y v tö m e g b ő l. hangok s tr u k tú r á ja m in t is, ma ahogy a M a k r á b ó l k is z ű rh e tő . — Lehet. Nem vagyok szociológus, Nem a munkásosztályt akartam ábrá­ zolni a Makrában, hanem Makra Fe­ rencet. Ezért nincs rajta csodálnivaló, ha nem tipikus munkás. Nem is ez volt a célom. Makra egészen más aspektusból tip i­ kus, ha ezt a kategóriát nem értjük fél­ re. Korunkra ugyanis jellemzőnek tartom azt a jelenséget, hogy az egyes ember az elmagányosodás elleni tiltakozásul va­ lamilyen zártabb embercsoportba, mond­ juk a kortárscsoporthoz igyekszik alkal­ mazkodni. A kortárscsoport igényli is ezt az alkalmazkodást. Makra az autonómiáért harcoló em­ ber, és alul maradó ember. k if e ­ — Nem írói programom a munkások­ kal való foglalkozás. Nekem az az írói programom, hogy olyan írói témát keres­ sek mondanivalóm eszközéül, amelyet is­ merek. Bizonyos témák hiánya nem ér­ dekel. Az a fontos, hogy jó írások szü­ lessenek. Az olvasónak nem az az igénye, hogy saját társadalmi rétegéről olvasson, ha­ nem, hogy önmagára ismerjen. Soha nem voltam orosz arisztokrata, de ma­ gamra ismerek Tolsztoj írásaiból. — Legtöbbet az orosz realistáktól és a modern amerikai prózától tanultam. Ismeretes a viszony, amely az utóbbia­ kat az orosz nagyrealizmushoz fűzi. 24 nők megnövekedett szerepét. Egyre-másra találkozom okos, tehetséges nőkkel, akik nehezen illeszkednek be abba a környezetbe, amely a régi hagyományok szerint ítéli meg az embereket. Egy új embertípus van kialakulóban. Az évezre­ des társadalmi nyomás miatt egészen érthető, hogy a nők szívósabbak. Ma társadalmi méretekben elismerjük okos­ ságukat, tehetségüket. Ez viszont ma még sokaknak nem tűnik természetesnek. A tudatunk előre haladt, ez sokkal könynyebb, mint az ösztöneinket korszerűsí­ tenünk . . . . . . És V a li? — ben mert nem Vali is. Csak ő ebben a küzdelem­ sokkal előbbre jár. Ő is elbukik, olyan korban próbálja meg, amely igényli az autonómiát az embertől. V a li a la k ja h iá n y é rz e t m in th a in k á b b m e g fo g a lm a z á s a , le n n e egy m in t va­ ló s á g . — Nem tudom igaz-e ez. Nem tartom Valit ideálisnak. Nem is akartam ideális embert ábrázolni. Nem is tudnék, de nem is akartam. Vali bizonyos tulajdonságait tekintve tényleg hiányzik. Éppen azért, mert a kor, amelyben élt — az ötvenes évek első fele — nem igényelte az autonómiát. Emiatt Valiban olyan ellenérzések alakul­ tak ki, amelyek kitaszítják a társadalom­ ból. Mert az autonómia konstruktív oppozíció! És ha erre a konstruktív oppozícióra a társadalom nem tart igényt akkor ez könnyen kap destruktív felhan­ gokat. Szóval Vali nem ideális hanem lehetséges. Mint írót, nyilván izgatja a magyar regény sorsa. Véleményem szerint a történelmi szituáció megteremtette an­ nak a lehetőségét, hogy korszakos jejelentőségű magyar regények szülesse­ nek a 70-es években. Valószínűnek tar­ tom, hogy a Makra már ennek a be­ tetőzésnek első magas szintű jelzései közé tartozik. — Nem tudom. Ez az irodalomtörté- JÁ V O R P IR O S K A : A L L A PRI M A IV. nészek dolga. De talán merészség is ezt megjósolni. Minden esetre nem ér­ zem, hogy a hetvenes évtized kevésbé forrongó, kevésbé változó. Már pedig úgy vélem, hogy a nagy összegezésekre nyugalmi korszakokban nyílik lehető­ ség. V é g e z e tü l m é g egy sai tá r s a d a lm i k ö z v e tle n k é rd é s . H is z -e ír á ­ hasznossá­ gában? — A hasznosságában igen. De nem abban, hogy közvetlenül hat. Jótanács várása az irodalomtól hamis igény. Egy példával meg lehetne világítani az iro­ dalom szerepét a társadalomban. Va­ lami olyasmit csinál az író, mint a vizs­ gálóbíró. Feltár egy helyzetet, ha elju­ tott az igazságig: jelentést ír. A továb­ biak már nem tartoznak a vizsgálóbíró hatáskörébe. Ítéletet más hoz, a kon­ zekvenciát más vonja le. Az írónak valami ilyesmi a feladata: amit lát arról igaz jelentést készítsen a társadalom számára, függetlenül attól, hogy negatív-e ez a kép. Persze az iro­ dalom és a művészet fikció. Olyan fikció, amely nem különbözik a valóság szerke­ zetétől. A valóságot nem kell bizonyítani, önmagát igazolja. A művészetnek viszont el kell önmagát hitetni. Az irodalom ese­ tében ez azon múlik, hogy az olvasó az átélés révén el tudja-e fogadni a más életeket. Egyáltalán átéli-e ezeket a más életeket. Ezért van az, hogy az irodalom soha­ sem hat közvetlenül. Az ember az élet­ helyzetekben eddigi tapasztalatai alap­ ján dönt Ezekbe a döntésekbe épül bele a „másodlagos” — a művészet által nyújtott — tapasztalat. Pál J ó z s e f �HAGYOMÁNY F a n c s o v its G y ö rg y A munkáséletmód kutatásának feladatairól Az utóbbi években erőteljesebb hangsúlyt kapott, valamiképp előtérbe került a magyar társadalom szerkezetét adó jel­ legzetes társadalmi osztályok és rétegek teljes életmódjának kutatása. A társadalomtudományok, mindenekelőtt a történettudomány, a szociológia, s újabban pedig a múzeológia különböző szakágai — a néprajz, az új- és legújabbkori mun­ kásmozgalmi múzeológia — foglalkoznak e témakörrel. Té­ vednénk azonban, ha azt hinnők, hogy itt és most valmi egé­ szen új kutatási szféra kibontakozásának vagyunk szemlélői. Korántsem ez a helyzet. A gyökerek messzebbre nyúlnak vissza, mint gondolnánk. A társadalomtudományok művelői már a múlt század nyolc­ vanas éveinek végén felkarolták a némiképp mellőzött és el­ hanyagolt induktív kutatói eljárást. A társadalomtudományok­ ban „felfedezték" — többnyire angolszász és német példák alapján — , majd a magyarországi viszonyokra alkalmazták a konkrét megfigyeléseken alapuló statisztikai módszert. Töb­ bek között így született meg a szociálstatisztika eljárása is. A szociálstatisztikai vizsgálatok kapittalizmuskori jellemzője az, hogy lehetőleg kis körre, egységre (térre) kívánja szorítani, tehát lokalizálni a vizsgálatokat, másrészt behatóan és részle­ tesen akarja kutatni a választott jelenséget, hogy így eljusson az egyedihez, a speciálishoz, s végül az összeség helyett az egyénre, az individuumra fordítja a figyelmet. Első szempillantásra nyilvánvaló, hogy ennek a módszernek néhány tulajdonsága, legyen bár mégoly induktív is, ma már nem korszerű, aligha alkalmazható. Pontosan az hiányzik be­ lőle, ami nélkül sem modern társadalomtudomány, sem ku­ tatás nincs. Nevezetesen az összefüggésekben való látás, az összefüggések keresése, a lokális, individuális, speciális je ­ lenségek szintézise. Ennek a zsenge szociálstatisztikai, induktív kutatásai eljárás­ nak hibáit részben korrigálta a századbeli, önálló, magyar szociológiai műhely: a Huszadik Század, majd a Társadalomtudományi Társaság, utóbb a Szocializmus című folyóirat mögé felsorakozott írók, szociológusok, történészek, politikusok mun­ kássága. Mindezek azért méltók említésre, mert vizsgálataik nagyjából kijelölik azokat a kutatási irányokat, vagy más meg­ fogalmazásban témákat, melyeket újra felfedeznünk nem kell, ámde újraértékelnünk, mi több, a ma követelményeihez iga­ zítanunk, valamint korszerűbb eljárásokkal fejlesztenünk an­ nál inkább szükséges. Korunk modern marxista társadalomtu­ dománya, történettudománya, az új- és legújabbkori múzeollógia jelentős előrehaladásáról adhat számot az ipari munkás társadalom kutatása terén. Hosszasan sorolhatnánk az újab­ ban megjelent monográfiák, dokumentumgyűjtemények ta ­ nulmánykötetek, az üzem- és helytörténet komoly eredményeit. (Ebben egyébként Nógrád megye is előkelő helyen áll.) Ugyan­ akkor éppen a kapitalista korszak ipari munkás társadalmá­ nak vizsgálata még nem mindenben elégíthet ki bennünket. Márpedig a munkásosztály létének és történelmi orientáltságának elemzése, a polgári társadalom szerkezet helye, a városi urbanizált civilizációban illeszkedik számos ak­ tuális politikai problémát vet fel. Az alábbiakban erről írunk kissé részletesebben: Kísérletet teszünk néhány - általunk fontosnak tartott to­ vábbi kutatást igénylő, megoldásra váró probléma felvázolá­ sára. Ha az ipari munkásosztályt el akarjuk határolni a kapita­ lizmuskori magyar társadalom többi osztályától, pontosan kö­ rül kell írnunk mindazt a közös jegyet, amely az ipari munkásosztályt jellemzi, egyesíti, valamint azt, ami a többi társadalmi — osztálytól megkülönbözteti. „A magyar munkásságnak ugyan­ úgy, mint a magyar parasztságnak, nyomás alatt külön vilá­ got kellett magának kialakítani amelyben élhessen.” — írja Kemény István „A magyar munkásosztály rétegeződése" c. cikkében. (Szociológia, 1972. 1. 36. old.) Több, e kérdésekkel foglalkozó műből, általános, üzem- és helytörténeti munkából egyaránt hiányzik a konkrét és pontos körülírás, a munkások társadalmi eredetére, a munkástársadalom függőleges (verti­ kális) és egymás melletti (horizontális) tagoltságára ható té­ nyezők elemzése. A vizsgálatot többnyire statisztikai adatsor helyettesíti. Nem is a statisztika alkalmazása a hiba, — ellen­ kezőleg, az szükséges és nélkülözhetetlen — , hanem az, hogy nincs mögötte részletes, konkrét, induktív társadalmi, szocioló­ giai töltetű bizonyítás. A munkásosztály külön világa további kis világokra oszlott. Ezeket helyenként éles különbségek választották el egymástól. Másutt azok nem voltak annyira kiélezettek. Idegen származá­ súak, faluról jöttek, volt kisiparosok, majd a mesterek, szak­ munkások, napszámosok (segédmunkások) csoportjai különül­ tek így el egymástól. Más és más volt helyzetük a munkástársa­ dalmon belül és megint más a függőségi rendszerben elfoglalt helyük, egész életmódjuk szerint. Intenzívebb és körültekintőbb kutatásra van szükség e munkásrétegek körében. Többek kö­ zött alapos induktív vizsgálatokat kell végeznünk ott, ahol a munkás, valamint termelőeszköze (szerszáma) bonyolult kap­ csolatát, munkájának társas, kollektív jellegét, öntudatát, á l­ lásfoglalását, életmódját akarjuk feldolgozni. Az említett zárt munkásvilágot a szervezett munkásság a munkásmozgalom törte meg. A szervezett munkás urbanizáltabb volt szervezetlen társánál. Kutatandó témánk újabbal bővül: az ipari munkás és a város kapcsolatának problema­ tikájával. A vidéki, várostól távol eső, elszigetelt munkásko­ lóniák, (ahogyan régen nevezték „munkásgyarmatok") eddigi alig felkarolt kérdései szintén kutatási feladatot jelentettek. A nagyobb településből adódó lehetőség, az üzemek tömörü­ lése a munkás társadalmat a szervezettség irányában fejleszti, emeli a munkás civilizációs és kulturális színvonalát, módo­ sítja látószögét, bővíti tapasztalatait. Ugyanakkor a munkás­ ság „értékrendszerének voltak a polgári értékrenddel meg­ egyező s azzal poláris ellentétben álló elvei" — írja Kemény. Valamilyen társadalmi osztály az egész társadalmi rend anyagi kultúrája által is determinált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jóllehet a munkás igényelte a felette lévő polgári életforma min­ den vívmányát, ne próbálkozott volna sajátos, rá jellemző, az előbbitől eltérő életforma kialakítására, miközben ösztönösen és tudatosan elutasította a kapitalista társadalmat, sőt lerom­ bolni kívánta azt. Ha igaz az a tétel, mely szerint a nagyváros a munkásságot a szervezettség, a nagyobb kultúrálódás irá­ nyába viszi, akkor az is igaz, hogy a kisváros, mezőváros vagy éppenséggel a falu lassítja, fékezi e folyamatot. Elszigetelt helyzetben lévő kishelységek mellé települő iparimunkás tár­ sadalom a század végi Magyarországon egyáltalán nem volt ritka. Következésképp a kultúrálódás hiánya, vagy annak ki­ sebb intenzitása lassította, fékezte a szervezett munkásmoz­ galom kialakulását, fokozta az ott élő munkástársadalom el­ bizonytalanodását, növelte kiszolgáltatottságát és elősegítette a tőkések által olyannyira kívánt politikai beilleszkedésüket. Többek között ezzel is magyarázható egyes vidékek munkásmozgalmának késése, vagy hiánya a fővárossal, kiemelt ipari centrumokkal, városokkal szemben. Ebből fakad az a tünet, hogy hosszú, csendes, belenyugodó időszakokat hirtelen és igen heves, a forradalmi lázadást már-már elérő mozgal­ mak követnek. Azt az ellentmondást, amely az egyes iparimunkás rétegek, végeredményben helyes politikai és eszmei céljai, és a kispol­ gári életforma utáni vágya között mutatkozik — alapkutatá­ sok hiányában — , ma még alig tudjuk megrajzolni. Az ellent- 25 �mondás feloldásának lehetősége talán ott és abban van, hogy az egész társadalmi rend által determinált munkástársadalom ennek a kispolgári civilizációk és kultúrának csupán külső­ ségeit, bizonyos életmódbeli jelenségeit szeretné magáévá tenni és nem annak eszmei és politikai alapjait. Más ipari­ munkás rétegek a paraszti társadalomhoz kötődnek, házasság, kétlaki élet útján. Ezek életmódjában a paraszti hagyomá­ nyok módosult formájú továbbélését tapasztalhatjuk. Ügy véljük, hogy éppen ennél a pontnál van igen nagy szereep a múzeológiának. Pontosabban abban, hogy az ipari munkás társadalom tárgyi, anyagi kultúrájának szerkezetét felkutassa és amennyire ez lehetséges, rendszerbe foglalja: abból a feltételezésből kiindulva, hogy egy-egy munkáscsalád, vagy mun­ kásközösség tárgyi felszerelése feltárható. Ha ezt a bonyolult feladatot a munkásmozgalmi múzeológia legjobb tudása szerint elvégzi — mint e témakör hivatott mű­ helye — nagymértékben járul hozzá a történettudomány ered­ ményeihez, a munkásosztályról szóló ismereteink bővülésé­ hez. A félreértés elkerülése végett újból megemlítenénk, hogy az új-és legújabbkori, munkásmozgalmi múzeológia a mun­ kástársadalom tárgyi világában hivatott primér kutatásokat végezni; a kérdés más oldalai már nemcsak rá, hanem a többi társadalomtudományra tartoznak. Az utóbbi tény is figyelmez­ tet arra, hogy nagy szükség van az interdiszciplináris vizsgála­ tok elterjesztésére, kibontakoztatására, a társadalomtudomá­ nyok intézményeinek és művelőinek országos és helyi szintű összefogására. Előbb az embernek, közelebbről az ipari munkásnak saját tárgyi környezetében tükröződő rendszeralkotó képességét em­ lítettük. Azonban az ipari munkás rétegek tárgyi környezetének világa — annak vizsgálata - bonyolult probléma, nehezen kö­ zelíthető meg, nem úgy, mint a parasztságé. A paraszti tár­ sadalom életrendjét ugyanis, kivált a múltban, zárt és alig át­ hágható szigorú keretek határolják. A munkásságra ezzel szemben a mobilitás jellemző. A paraszti társadalom így vagy úgy tulajdonosi társada­ lom, amely többnyire maga alkotta (később már vásárolta) tárgyi felszerelését. Ezzel szemben az ipari munkás réteg (ta­ lán a kétlakiak kivételével) egyáltalán semmiféle tulajdonnal nem rendelkezett, tárgyi felszerelését nem alkotta, hanem vá­ M olnár Pál A munkáséletmód változásának néhány kérdése A m u n k á s é le tm ó d - k u ta tá s f ő b b p r o b lé m á it b e m u ta tó írá s is a lk a lo m a rr a , h o g y rö v id e s e n b e s z á m o lju n k a rró l, h o g y is á ll e z a m u n k a n á lu n k , s ik e rü lt- e m á r v a la m i e re d m é n y t e lé rn ü n k és e g y ú tta l a rra is le h e tő s é g ü n k v a n , h o g y a z e lé r t e re d m é n y e k rő l, a z ily e n irá n y ú k u ta tá s o k ré v é n sze r­ z e tt is m e re te k rő l is v á z la to s tá jé k o z ta tó t a d ju n k . A m e g y e tö rté n é s z e i, k u ta tó i a z e lm ú lt é v tiz e d b e n tö b b m a rx is ta f e l­ fo g á s ú ta n u lm á n y t, m o n o g r á fiá t k é s z íte tte k N ó g rá d e lm ú lt, é v s z á z a d o s tá rs a d a lm i, p o litik a i, g a z d a s á g i és k u ltu rá lis v á lto z á s a ir ó l. E ze kb e n a m u n k á k b a n , s a z e ls ő é v e k b e n n a p v ilá g o t lá t o tt d o k u m e n tu m - k ö te te k b e n k ie m e lt h e ly e t k a p o tt a z ip a ri p ro le tá r iá tu s k ia la k u lá s á n a k , n e m z e tis é g i m e g o s z lá s á n a k , s z á m sze rű n ö v e k e d é s é n e k , o s z tá lly á s z e rv e z ő d é s é n e k b e ­ m u ta tá s a . F e lm é ré s e k , h e ly s z ín i v iz s g á ló d á s o k h íjá n a z o n b a n h á tté r b e s z o ru lta k - m é g a le g jo b b a n s ik e rü lt m u n k á k b a n is - a m u n k á s é le tm ó d k o m p le x je lle g ű , d e a z e g y e s ré te g e k s p e c iá lis h e ly z e té t is b e m u ta tó le írá s o k , é rté k e lé s e k . A m u n k á s s á g é le tm ó d já t, a n n a k v á lto z á s á t d o k u m e n tá ló k u ta tá s o k h iá ­ n y a in a k o k a it tö b b té n y e z ő re is vissza le h e t v e z e tn i. Ezek s o rá b ó l c s u p á n n é h á n y a t e m líte n é k . A z e g y ik a la p v e tő p ro b lé m a a m u n k á s é le tm ó d -k u ta tá s e lm é le ti — m ó d s z e rta n i k é rd é s e in e k k im u n k á la tla n s á g a — , a z e té re n sze r­ z e tt g y a k o r la ti ta p a s z ta la to k h a s z n o s ítá s á n a k h iá n y a . (A n é h á n y é ve m e g ­ in d u lt ily e n irá n y ú te v é k e n y s é g c s a k m o s t k e z d i é re z te tn i k e d v e z ő h a tá ­ s á t.) S z ü k s é g e s n e k ta rto m , h o g y m e g fe le lő k é p z e tts é g g e l és h e ly i is m e ­ re tte l re n d e lk e z ő s z a k e m b e re k á llja n a k re n d e lk e z é s re . N a g y o n fo n to s a tá r s a d a lm i b á z is k ia la k ítá s a is. A z in d u k tív je lle g ű fe ltá r ó m u n k á t - a fe n ti té n y e z ő k ö n tú l - n a g y b a n b e fo ly á s o lta a n n a k a jo g o s tá rs a d a lm i ig é n y n e k a k ie lé g íté s e , h o g y a n e m z e tk ö z i és a m a g y a r m u n k á s m o z g a lo m k ie m e lk e d ő s z a k a s z a it k i á l l í t á ­ sok, k ia d v á n y o k ú tjá n , a n a g y tö rté n e lm i é v fo rd u ló k k e re té b e n k e lle tt b e ­ m u ta tn i. M in d a m a g y a r tö rté n e le m tu d o m á n y ö s s z e g e z é s e i, — b e n n e az e lm ú lt é v e k b e n n a p v ilá g o t lá to tt, a m u z e o ló g u s o k á lt a l k é s z íte tt e lm é le ti és m ó d s z e rta n i ta n u lm á n y o k - , m in d a fo r r a d a lm i id ő s z a k m e g e m lé k e z é s e i­ 26 sárolta, bérelte. Tipikusnak tekinthető példa a ház, a lakás. Míg a parasztház (a legszegényebbeknél is) saját tulajdon, legtöbbször magaépítette lakhely, a munkás háza nem az övé, hanem bérelt lakrész csupán, vagy telepi, a gyár által rendel­ kezésre bocsátott u. n. szolgálati lakás. A parasztház (lakás) egyúttal munkahely is, a paraszt gazdasági tevékenységének színhelye. Az ipari munkás lakása, netán háza, sohasem azo­ nos a munkahelyével, attól teljesen elkülönül. A paraszt éle­ tének tárgyi világa (viseletétől a munkaeszközig) együtt, egyhelyen található, vizsgálható, a munkásé viszont nem. A munkáscsoporton belül sajátos kategória a telepített (ko­ lonizált) munkásság. A munkáskolónián lakó mindent a gyártól kap ; nemcsak a lakást, hanem a berendezést is, egyik sem az övé, hanem a gyárosé. Kiszolgáltatottsága hehát már nem is lehetne tökéletesebb. Életét környező tárgyi felszerelése (személyi holmiját leszámítva) nem a munkás igé­ nyét, elképzeléseit, ízlését, vágyát fejezi ki, hanem a tőkés ér­ dekeit, s azt a törekvését, hogy biztosítsa a maga számára az állandó munkásbázist. A kolónián előre megszabott szigorú, felülről diktált kötöttségek uralkodtak. Indokolt a kérdés, le­ het-e ilyen körülmények közepette az ipari munkás valamilyen tárgyi és rendszeralkotó képességéről beszélni? Azt hiszem, igen. Először is számos helyen — ha nem is érintetlen álla­ potban — mindmáig kutatható a telepített (kolonizált) ipari munkásság tárgyi környezete. Másodsorban: ebből a rákényszerített világból kitört (vagy kitörni készülő) szervezett mun­ kásság „otthonában" és magaalkotta intéményeiben karak­ terisztikus tárgyi szférát tudott teremteni. Marad azonban még egy nehézség, mellyel a kutatóknak szembe kell nézni: a jelenből visszafelé haladva, alapvetően megváltozott körülmények közepette kell a muzeológusoknak és a történészeknek e letűnt világ tárgyi, konkrét valóságát kutatnia, tudományosan rekonstruálnia, úgy és akkor, ami­ kor e valóság már csak szétszórt, vagy módosult állapotban, esetleg egyáltalán nem található. Tudatában vagyunk annak, hogy közel sem sikerült a ka­ pitalizmuskori iparimunkás társadalom vizsgálatának minden részletére, feladatára kitérnünk, inkább arra törekedtünk, hogy néhány, eddig talán kellőképp nem értékelt kérdésre irányít­ suk az olvasó figyelmét. b ő l le s z ű rt ta p a s z ta la to k re á lis a la p o k a t és g a z d a g ú tm u ta tá s o k a t n y ú j­ t o tta k a m u n k á h o z és a le h e tő s é g is m e g te r e m tő d ö tt ( tá r g y i és sze m é lyi fe lté te le k , k u ta tá s ra fo r d ít a n d ó id ő ) , h o g y a m u n k á s o s z tá ly fo r r a d a lm i h a r ­ c a tá rg y i d o k u m e n tá c ió s e m lé k e in e k g y ű jté s é n tú l a m u n k á s -h é tk ö z n a p k é rd é s e iv e l is in te n z ív e n fo g la lk o z z u n k . A m u n k á s é le t v á lto z á s a iv a l v a ló fo g la lk o z á s fo n to s n e v e lé s i fe la d a t. Ú j m u n k á s g e n e rá c ió k n ő n e k fe l. A n e m z e t v e z e tő o s z tá ly á n a k , a m u n k á s o s z ­ tá ly n a k tr a d íc ió - te r e m tő , s e z á lt a l n e m z e d é k e k e t n e v e lő , fo r m á ló s z e re p e m e g k ö v e te li s z ü le té s é n e k , fe jlő d é s é n e k a z e d d ig in é l te lje s e b b b e m u ta tá ­ sá t. U g y a n a k k o r a p ro b lé m a b e h a tó b b v iz s g á la ta m é g m a is é lő és h a tó p o z itív , d e u g y a n a k k o r n e g a tív je le n s é g e k fe lis m e ré s é t is s e g íti. A k u ta tó , fe ltá r ó te v é k e n y s é g in te n z ív ir á n y b a v a ló fe jle s z té s é t a k ö z é p tá v ú t u d o ­ m á n y o s te rv e k b e n f o g la lt fe la d a to k o n tú l a m e g y e m u n k á s s á g á n a k tö b b v o n a tk o z á s á b a n a z o rs z á g tó l e lté rő k ia la k u lá s a és fe jlő d é s e is in d o k o lja . A m e g y e m u n k á s o s z tá ly á n a k s p e c iá lis h e ly z e te , a b b a n is m e g n y ilv á n u l, h o g y a s z a b a d v e rs e n y e s k a p ita liz m u s id ő s z a k á b a n d ö n tő e n n e m z e tis é g i, b e v á n d o r o lt m u n k á s o k b ó l á l l t a m e g y e p ro le tá r iá tu s a . A m o n a rc h ia k ü lö n b ö z ő m e g y é ib ő l és a k ü lfö ld i o rs z á g o k b ó l S a lg ó ta r ­ já n b a és k ö rn y é k é re te le p íte t t m u n k á s o k m a g u k k a l h o z tá k s z ü lő fö ld jü k s z o k á s a it, v is e le té t ,é le tv ite lé t. A m ú lt szá za d m á s o d ik fe lé b e n kö z e l h á ­ rom é v tiz e d e n k e re s z tü l rö v id e b b -h o s s z a b b id e ig i t t ta rtó z k o d ó n e m z e ti­ sé g i m u n k á s o k a s z á m u k ra b iz to s íto tt k o ló n iá k b a n e ls z ig e te lte n é lte k , c s a k ig e n r itk á n ta lá lk o z ta k tö m e g e s e n a h e ly b e lie k k e l. A v é g le g e s e n i t t m a ­ r a d t m u n k á s o k a k ö z s é g i la k o s s á g b a b e h á z a s o d v a , a m e g y e a la k u ló m u n ­ k á s o s z tá ly á n a k szerves részévé v á lta k .A le te le p ü lt és a z itte n ie k k ö ré b ő l c s a lá d o t a la p ít ó n e m z e tis é g i m u n k á s o k , to v á b b á a p a ra s z ti s o rb ó l le s ü s ü lly e d te k b ő l, c s e lé d e k b ő l, a g r á r p r o le tá r o k b ó l a la k u lt ki v é g le g e s e n a m e ­ g y e m u n k á s s á g a . E zeknek n a g y része a g y á ra k és b á n y á k m e lle tt, a k o r je lle g z e te s te le p ü lé s é n a k o ló n iá k b a n h e ly e z k e d e tt e l. A k o lo n iz á lt b á n y a - és ip a rm u n k á s o k é le tm ó d já b a n m e g h a tá ro z ó sze re ­ p e t t ö lt ö t t b e a tő k é s e k á lt a l k ia la k ít o t t z á rt k a s z tre n d s z e r.. A k a p ita liz m u s k ia la k u lá s á n a k és k ite rje d é s é n e k id ő s z a k á b a n a z ip a rv id é k k ö z p o n tjá b a n n é g y, a z ip a r i ü ze m e k, ille tv e a b á n y a ig a z g a tó s á g m e lle tt a la k u lt k o ló n ia S a lg ó ta r já n b a n - a b á n y a i, a z a c é lg y á r i, a z ü v e g g y á ri és a tű z h e ly g y á ri. Ezek k ö z ü l a z e g y ik le g n é p e s e b b a b á n y a i v o lt. A J ó z s e f-tá ró m e lle tt é p í­ te t t b a ra k k o k b a n á lt a lá b a n a f ö ld a la t t i b á n y a m u n k á s o k la k ta k . A v o n ta ­ tá s n á l és a s z á llítá s n á l fo g la lk o z ta to tta k a m é g m a is m e g lé v ő „k o c s is s o r " - b a n la k ta k . A b á n y a ig a z g a tá s tó l d é lre k ia la k ít o t t k é ts z in te s b lo k k o k - �b a n a b á n y a ip a ro s o k , a tö rz s m u n k á s n a k s z á m íto tt v á já ro k , a ltis z te k , e lő m u n k á s o k , a k ü lö n b ö z ő é p ü le te k b e n p e d ig a b á n y a i tis z tv is e lő k k a p ta k h e ly e t. A b á n y a i k o lo n iá v a l s o k h a s o n ló s á g o t m u ta to tt a z ü v e g g y á ri. A H ir s c h -g y á ri m u n k á s n e g y e d e m e le te s é p ü le te i so k v o n a tk o z á s b a n a fő v á ro s i b é rk a s z á rn y á k h o z h a s o n líto tta k . A R im a m u rá n y i S a lg ó ta r já n i V a s m ű Rt. la ­ k ó te le p e v o lt a le g k o rs z e rű b b e n k ié p íte tt és le g z á rta b b . A g y á r k ö z v e tle n k ö z e lé b e n a J ó n á s c h te le p e n , to v á b b á „ A m e r ik a - b a n " k a p ta k h e ly e t a s e g é d - és b e t a n t ío t t m u n k á s o k . A g y á rh o z v e z e tő ú to n , k ö z v e tle n ü l a g y á r b e já r a tá n á l, k ü lö n la k o s z tá ly o k b a n é lte k a z ig a z g a tó k , m ű v e z e tő k , v e z e tő tis z tv is e lő k . A j ó l fiz e te tt s z a k m u n k á s o k és a k ie m e lt k a te g ó r iá b a ta rto z ó b e ta n íto tt d o lg o z ó k a z Ó z d o n is m e g ta lá lh a tó R im a típ u s é p ü le te k b e n la k ­ ta k . A h u s z a s é v e k b e n a v á ro s fe lő li ré s z b e n b é rk a s z á r n y á k a t é p íte tte k , a m e ly e t a z a k k o ri s z ó h a s z n á la t s z e rin t „ k u lt ú r p a lo tá " - n a k n e ve z te k . A n é g y k o ló n ia , k iv é v e a b á n y a it és a z ü v e g g y á r it e g y m á s tó l e l v o lt z á rv a . A z e g y e s k o ló n iá k b a n fe ln e v e lk e d e tt g y e rm e k e k s z in te k iv é te l n é lk ü l a p ju k fo g la lk o z á s á t k ö v e tté k , h á z a s s á g o t is a b b a n a k ö z ö s s é g b e n k ö tö t­ te k . A k u ltu r á lis le h e tő s é g e k e t is (a k ö zö ssé g ille tv e a v á ro s e g y é b k e rü ­ le té h e z v is z o n y ítv a ) m a g a s a b b s z ín v o n a lo n , d e fe lté tle n ü l a b á n y a - és g y á r tu la jd o n o s é rd e k e in e k m e g fe le lő e n b iz to s íto ttá k . A z a c é lg y á r i és b á ­ n y a k o ló n iá k n a k k ü lö n is k o lá ja , tis z ti, a ltis z ti k ö re , o lv a s ó k ö re v o lt. H a k e z d e tle g e s fo k o n is, d e it t te r e m tő d ö tt m e g a m u n k á s s z ín já ts z á s , it t m ű k ö d ­ te k a f u v ó s z e n e k a ro k , d a lk ö rö k , a m e ly e k a m u n k á s m o z g a lo m s z á m á ra is le g á lis m ű k ö d é s i le h e tő s é g e t b iz to s íto tta k . A s a lg ó ta r já n i ip a rm e d e n c e , b e n e a s z é n re te le p ü lt g y á r ip a r b a n f o g la l­ k o z ta to tt m u n k á s s á g s a já to s v o n á s a a b e já r ó m u n k á s s á g n a k a k o lo n iz á lt m u n k á s s á g o t m e g h a la d ó lé ts z á m a . É le tm ó d ju k , tu d a t i á lla p o tu k tö b b v o n a tk o z á s b a n e lté rő a k o lo n iz á lt m u n k á s s á g é tó l. É le ts z ín v o n a lu k a z o tth o n m ű v e lt fö ld b ő l s z á rm a z ó jö v e d e le m m ia tt tö b b s z ö r m á r a k ö z é p p a ra s z té n á l is m a g a s a b b v o lt, d e m e g h a la d ta a k ö z e p e s k e re s e tű v á ro s i s z a k m u n k á s é le tn ív ó já t is. A k e ttő s jö v e d e le m ­ fo rrá s k ö v e tk e z té b e n n á lu k h ó d íto tta k e lő s z ö r te r e t fa lu n a g y á ri k é s z ítm é n y ű b ú to ro k , a fé r fi és n ő i k o n fe k c ió s ru h á k , h á z ta r tá s i fe ls z e re lé s e k . P o litik a i fe jlő d é s ü k la s s ú b b v o lt, s ő t a k is p o lg á r i in g a d o z á s h o rd o z ó iv á is v á lta k a m u n k á s s á g k ö ré b e n . A k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt, a m ik o r is c s ö k ­ k e n t fö ld te r ü le tü k és a s z a n á lá s o k n á l ő k k e rü lte k a z e ls ő h e ly re , sze rve z­ k e d é s i k é s z s é g ü k e rő s ö d ö tt. A g a z d a s á g i v ilá g v á ls á g , s ő t a h á b o r ú r a v a ló fe lk é s z ü lé s id ő s z a k á b a n k ife je z e tte n k é tla k i k ö z s é g e k b e n : E tesen, B o c s á rla p u jtő n , K a r a n c s a ljá n , K a z á ro n , V iz s lá s o n , S o m o s k ő ú jfa lu b a n e rő te lje s e b b b a lr a to ló d á s v o lt t a p a s z ta lh a tó k ö rü k b e n . L a k á s k u ltú r á ju k — fő le g ra s z ti la k o s s á g g a l kában z e te azonban nem fo k o z a to s v á lto z á s szoba — ko n yh ás — g y á ri k ih ú z ó s fő le g u tá n a je le n ik rá d ió , a üzem m eg a a lk a lm a z o tta i a s z á z a d fo rd u ló házak b e re n d e z é s b e n b e ls ő s z e rk e ­ m u ta tk o z ta k . A és a a ille tv e k ö z ö tt, g y á ri f a lu n é rte lm is é g i S z in te is nagyban a fe ls z a b a d u lá s ig le g jo b b a n p lé b á n o s , is k e lle tt a já n d é k o z n ia a v á z la to s a n te rm é s z e te s e n e g y á lta lá n m u n k á s -é le tm ó d k o m p le x is m e rt fo r r á s a n y a g o t bánya- és n y e iv e l k a p c s o la to s , ig e n nagy le v e le k nem is és át vagy fiz e tő egy u ta lá s s z e rű az hogy g y á ri n é z n i. g y á r ig a z g a tó s á g o k n a k gondot (s e g é ly e k , vagy k e ll ily e n a k é ré s , té m a K ü lö n ö s e n m unkásság a m unkában v a ló a ú tjá n v o lt h íz o tt lib á t ö ssze g ezé se k k im e ríté s é t. ú ja b b , e d d ig é rd e k e s n e k ta r ta lm a z ó k ü lö n b ö z ő és b e k e rü lje n e k . te lje s é le t- m ű­ k e rü lé s á l ­ „ b e n fe n te s " fe ltá r á s á h o z a d a to k a t f o r d íta n u n k e lő le g a ő A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösztön­ zése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagítása ér­ dekében Madách Imre alkotói díj elnyerésére pályázatot hirdet. Írók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, nép­ művelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvo­ nalasabb alkotómunkára, eddig elszórtan publikáló, szer­ zők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók közül, akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép éle­ tét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrálódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális művelődési feladatainak megoldásához, megyénk szocialista hagyomá­ nyaihoz. A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az a l­ kotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentálni kell, hogy 2 hónapos intenzív alkotótevékenységgel a mű elké­ szül, vagy minőségileg új állapotba, a megvalósuláshoz kö­ zelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7 000,— forint, odaítéléséről a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága dönt, s a díj átadá­ sára (minden év) január 20-án, Madách Imre születésének évfordulóján kerül sor. A Végrehajtó Bizottság az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsátja a csesztvei Madách Múzeum vendégszobáját is, ahol zavartalan mun­ kakörülményeket teremthetnek munkájukhoz . . . A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályára, 1973. október 20-ig lehet benyújtani . . . m e ly ik a c é lg y á r i ü z e m . A z id e m e g á lla p ítá s o k , je le n th e tik d if f e r e n c iá lt k e ll e re ­ is a z fo g la lk o z á s ú a k b e fo ly á s o lta , a k ö z v e títő n e k , h o g y a z ü z e m b e fe ls o ro lt, ru h á s konyhában íz e s ítő ta r tó k 1 9 3 5 -1 9 4 0 és A k e ré k p á r. É le tk ö rü lm é n y e ik e t o tth o n to v á b b r a v o lta k . fő je g y z ő , é le lm e z é s i, t a lá lu n k . le h e ts é g e s . G y a k ra n e lő fo r d u lt, h o g y e g y c s a lá d n a k k é t-h á ro m Ezek pa­ id ő s z a ­ k é s z íte tt á g y a k a t, székeket fö ld b ir to k o s o k g r a m o fo n m e lle tt és k ö z ö tt fő le g z a g y v a p á lfa lv i ü v e g g y á r v o lt a t a lá b a n a k is ip a ro s á lt a l a s z ta lo k a t k é t v ilá g h á b o r ú fö ld te r ü le tü k A k a m rá s h á z a k b a n n e m v o lt u. n. tis z ta s z o b a . A h á ló ­ az e d é nye k, evőeszközök, la k á s u k b a n a X IX . szá z a d v é g é n a m u ta to tt. k ö v e tk e z e tt b e . A k é s z ítm é n y ű , v a g y s z e k ré n y e k e t, d e tű e k . A v e lt h á z a k b e ls e je — azonosságot v á lto z o tt, a v á ro s ia s o d á s je le i szobában és a te lje s T U RI E N D R E : LÓ V E R S E N Y és A nem i g é rk e z ik a m u n k a k ö r ü lm é ­ le v e le z é s e . k o ro k b a n E m e lle tt ír o t t e lh e ly e z k e d é s , m unkás­ e lb o c s á tá s e lle n i fe lle b b e z é s s tb .) ta n u lm á n y o z á s á r a , m e rt e z e k sok té n y a n y a g o t n y ú j­ t a n a k a z é le tv is z o n y o k ra , d e á lt a lá b a n A m u n k á s é le tm ó d - k u ta tá s a lk a lm á b ó l ságok tö r té n ő le írá s a in a k , ig a z g a tá s ia k te h e tjü k az to v á b b i k ila k o lta tá s i és egyéb ir a to k , le v é ltá r i ta n u lm á n y o z á s a . A e g y -e g y p á ly á z a to k , az s z é lg e té s e k a d a ta it , te le p ü lé s id ő s e b b a a z é le tm ó d r a v o n a tk o z ó a n tö k é le te s íté s é t á rv e ré s i h ird e té s e k , anyagoknak, fe n ti té m a k o m p le x s z o lg á lja e ze n v á lla ló s z trá jk o k k o ra b e li b e lü l k u ta tá s á n a k fo n to s b e m u ta tá s á t is. a is a eszközévé h e ly tö rté n e ti m u n k á s o k k a l, a s s z o n y o k k a l f o ly t a t o t t h e ly s z ín i m ég m in d ig is m e g ta lá lh a tó ú j­ kö z- k o ló n iá k be­ ta n u lm á ­ n y o z á s á t. Jó s z o lg á la to t te h e tn e k a s z o c io g rá fik u s fe ld o lg o z á s o k és a k ü ­ lö n b ö z ő ré te g e k M in d e z e k é le t m ó d já t n y ilv á n v a ló a n v iz s g á ló to v á b b é le tm ó d v á lto z á s a in a k te lje s e b b e m lé k e k s z is z te m a tik u s g y ű jté s é re , m in t e ls ő d le g e s E m unka e le jé n fo rr á s b a n ta r tu n k , d e m ányos m u n ká b a n . r e jlő s z o c io ló g ia i b ő v ítik fe lm é ré s e k is m e re te in k e t, m e g é rté s é h e z a fe ld o lg o z á s á ra k ö v e tk e z te té s e k m á ris é re z z ü k e n n e k is. de a m unkás­ m ég fe lle lh e tő és tá rg y i a le v o n á s á ra p o z itív van tá rg y i anyagban szükség. h a tá s á t a t u d o ­ B E N C ZE L IL L A : A K É K S Z A K Á L L Ú B Ó L E G Y 27 �KÖRKÉP SZÉP SZÓ A z almanach újjászületése Szépirodalmi és kritikai folyóiratot in­ dított a Cserépfalvi-kiadó 1936-ban, Hatvany Bertalan mecénás támogatá­ sával, amelynek a Szép Szó címet ad­ ták, szerkesztője pedig József Attlia és Ignotus Pál volt. József Attila publicisz­ tikai és költői törekvése a folyóirat ha­ sábjain is a marxista világnézet és a szi­ lárd alapon álló művészet terjesztésére irányult. A lap köré olyan költők és írók csoportosultak, akik elítélték a fasizmus, sovinizmus, fajelmélet megnyilvánulásait, bár baloldali magatartásuk nem volt ki­ kristályosodott, egyértelmű, hiszen a né­ piesek balszárnyát is távoltartották ma­ guktól, mozgalmuk pozitívumait is elvet­ ve. Mindamellett József Attila irányítása alatt a folyóirat nagy szolgálatot telje­ sített a haladás és humanizmus szolgá­ latában. A Szép Szó napjainkban a Népszava, hazánk második legnagyobb példányszámú napilapjának szombati mellékle­ te, amely nemcsak a folyóirat címét örö­ költe, hanem József Attila szándékait is: a folyóirat köré tömöríteni a kor jelen­ tős irodalmárait, érvényesíteni a leg­ messzebbmenő marxista-leninista esz­ mei egységet, szoros kapcsolatba lépni a néppel, hiszen küldetésének mind a folyóirat, mind a Népszava kulturális melléklete csakis így tudhat eleget tenni. Különösen vonatkozik ez a napilapra, amely jellegénél fogva is (a szervezett dolgozók, a munkások újságja) ilyen ki­ fejezett tevékenységre predesztinált. A Táncsics Könyvkiadó immár harmadik esztendeje válogatást, antológiát állít össze és ad ki az előző év terméséből, amely az esztendő legjobb novelláit, verseit, esszéit, írójegyzeteit és tanulmá­ nyait tartalmazza. Az idei könyvhétre jelent meg a har­ madik Szép Szó antológia, Szalontay Mihály válogatásában és szerkesztésésében, 422 oldalon, tizenegyezer pél­ dányban, tizenhét illusztrációval. A Szép Szó antológia egy dologban tehát, mégpedig a széleskörű műfaji vál­ tozatosságban és a szerzők nagy számá­ ban, elüt a könyvheti antológiáktól, nem csupán versekből, vagy színművekből, vagy novellákból álló válogatásokat fog­ lal össze. Van ebben novella, vers, jegyzet és tanulmány, mint a régi kalen­ dáriumokban, sőt még azokhoz hasonló­ an számos ismeretterjesztő írással is bő­ víti az olvasók tájékozottságát. Minthogy azonban a naptári, csillagászati és sta­ tisztikai rész hiányzik belőle, a kiadványt 28 je llegé nél fogva kalendárium helyett sokkal inká bb a lm a n a ch nak neveznem, amely nemcsak tá g a bb horizontú, hanem népszerűbb kiad vá ny is. O lyan könyv ez, am elyet nemcsak a beavatottak, hanem a kezdő olvasó k is érdeklődéssel fo rg a t­ hatnak, az írások t ö b b sége népszerűbb hangvételű, ta lán csak egyedül Király Istvánnak a debreceni irod a lmi napokon elhang zott vita in d ító beszéd é ből vett részlet számolt érthetően kvalifikált, műértő közönséggel. A m últ szazad végén és századunk elején nagy népszerűség­ nek örvendtek az alm anachok, kü lö n ö ­ sen a S inger és W o lfn e r kiadásában m egjelent Mikszáth A lm anach, amely a r­ ról kapta nevét, hogy előszavát évről évre sok eredetiséggel és hum orral a Nagy Palóc írta. Csak örvendezni lehet az alm anach újjáéledésének, az úgy rendszerezett kötetnek, hogy abban kü­ lönböző igényű olvasók ta lá lh a tjá k meg, ami őket érdekli, s olvasása nem fe lté ­ telez m eghatározott sorrendet, szemelgetni lehet belőle. A szerkesztő, aki Illés Endre hetvene­ dik születsénapja alkalmából írt tanul­ mányával szerepel is a kötetben, az almanach (hadd nevezzem így!) sajátos rendszerezéséről is gondoskodott. Hu­ szonhét idősebb és fiatalabb író szere­ pel elbeszéléssel, az első, Emlékek című részében; az örökség címet viselő, má­ sodik részben harmincegy költő mutat­ kozik be verseivel; Sugárhatás címet vi­ selnek az írójegyzetek, a negyedik rész pedig Kritika és tudomány címen a ta­ nulmányokat tartalmazza. Általános értékelésnél figyelembe kell venni azt az átlagos színvonalat, amely mindnégy résznek sajátja, bár azt is szükséges hangsúlyoznunk, hogy az egyes részek között észrevehető értékbeli különbség figyelhető meg, elsősorban a költészeti anyag hátrányára. De a pró­ zai írásoknál is megfigyelhetők különb­ ségek: stilárisan és tartalmilag az író­ jegyzetek és a tanulmányok emelked­ nek ki, az elbeszélések színvonala esztitikailag ugyan töretlen, viszont eléggé ellentétes tartalmakat nyújtanak. Az a l­ manachban olvasható novellákra, elbe­ szélésekre tökéletesen vonatkozik Darvas Józsefnek, a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzott fel­ szólalásából a következő citátum: „Amel­ lett, hogy irodalmunk, művészetünk egé­ szében véve nagyon jól és egészségesen fejlődik, egy komoly torzulását én — és nemcsak én, hanem nagyon sokan — érezzük ennek a fejlődésnek. Azt tudni­ illik, hogy a dolgozó nép a munkásosz­ tály, a paraszt, a dolgozó ember egyre inkább kiszorul a mi legújabb alkotá­ sainkból. És ez nem jó dolog." Szeren­ csére az írások többsége szoros kapcso­ latot tart fönn az élettel, nemhogy nem periférikus, hanem eszemeileg is meg­ alapozott, kifejező. Terjedelmi korlátok miatt nincs lehe­ tőség valamennyi írásra kitérni, így csak néhány megjegyzés engedtessék meg, kiváltképpen a szemléltetés kedvéért. A legjobban tetszett Kolozsvári Grandpierre Emil Maradványaija, ez a kővé merevedett, maradandó értékű (és talán érvényességű!) társadalmi kritika, s ugyancsak szatirikus hangvétele teszi ér­ dekessé a Házunk fia című novellát, Csurka István írását. A jobb írások közé sorolom Csák Gyula, F. Rácz Kálmán, Hallama Erzsébet, Mocsár Gábor, Mol­ nár Géza, Rákosy Gergely, Thiery Árpád és Tuli József elbeszélését, érdekes kí­ sérlet Csalog Zsolt írása. Sajátmaga át­ lagát nyújtja Bertha Bulcsu, Cseres Ti­ bor, Földeák János, Galambos Lajos, Illés Endre, László Anna, Raffai Sarolta, Sánta Ferenc, Siklós János, Szeberényi Lehel és Urbán Ernő. Kiagyaltnak hat, lombikban születettnek Bárány Tamás, Déry Tibor és Kalász Márton írása, Gerő Jánosnak is jobban tetszett írójegyzete, mint elbeszélése. A költemények közül néhányra az előbbi megállapítások ellenére szívesen emlékezem. Szép vers Jékely Zoltán Rész­ vét-nyilvánítás — , a megyénkbeli Jobbágy Károly Az a vajsárga, két kipufogós — , a Kónya Lajos mitosz-a, Ladányi Mihály Nézem az utódokat című költeménye, de legtartósabban talán Sipos Gyula és Soós Zoltán két rövid című verse, a Za­ var, illetve a Summa ragad meg közé­ leti hangvételével. A jegyzetek és tanulmányok írói szinte kivétel nélkül megérdemelnék, hogy ide kerüljön nevük. Kritikáik, tanulmányaik, emlékezéseik, s mindennemű írásaik ér­ deklődést felkeltő, érdekesen tálalt, ta ­ nító művek, ami néha nagy szó a kímé­ letlenül megszabott terjedelmek mellett. A nevek helyett álljon itt néhány idézet, utalva a szerzők megválasztására és a témákban rejlő érdekességekre. „Még egy adat: Közgazdasági tanul­ mány igen-igen óvatos becslése szerint a borravaló évi összegének alsó határa 3 milliárd forintra tehető. Nagy pénz ez, de a valószínű összeg kétségkívül több ennél, az évi összes családi pótlékok költségvetési tételének talán a kétsze­ resét is eléri. És túlhaladja az összes nyilvántartott maszekok közgazdasági­ lag becsült, összes jövedelmet. . . " - ír­ ja Fekete Gyula Egy falat forró kása című, a borravalóról elmélkedő jegyze­ tében. Más okból érdekes Kassák Lajos Szé­ naboglya címen írt önvallomása, amely­ ből a nőkhöz kapcsolódó viszonyáról né­ hány idézet: „A művész minden társa­ dalmi bűnét művészetéért követi el, min­ den erénye művészetében nyer formát és társadalmi értéket jelentő kifejező­ dést. Ehhez a kiteljesedéshez szükség van a nő segítségére, áldozatos társulá­ sára . . . Végső igazság: a művész le­ hetőleg ne nősüljön, a nő lehetőleg ne �kösse művészhez a sorsát.” Végezetül: „Azt merném hinni, életem végéig nem esem ki a nők »kegyeiből«, alkotó tevé­ kenységemből nem maradt ki a szigorú szerkesztői törekvés és a kielégíthetetlen kaland-vágy. S én ezt a két ellentétes, de egymást tápláló kiegészítő végletet tartom a művész legjellemzőbb alkotási és képességbeli vonásainak.” Koroda Miklós Bod Péter „leksikonjából” idézi a 226 év előtti igét: „Az aszszonyoknak egyenlő Méltóságok és Jus­ suk vagyon a Férfiakkal, ha nem na­ gyobb.” Vagy a bor definíciója: „A bor jelenti egyrészt az igaz tudományt, mely ugyancsak megvidámítja a Leányokat, másrészt a hamisságot, mely megrésze­ gíti a babonás embereket.” Természetesen ezek csak kuriózumok, a jegyzeteket és tanulmányokat nem extrémitásuk, sokkal inkább munkáscentri­ kus, időszerű és időtálló voltuk kap­ csolja össze. Mindent egybevetve: a Szép Szó a l­ manach nagyszerű kiadvány, bizonyosra vehető: megjelenési példányszáma aligha elégíti ki a várható érdeklődést. (Táncsics Kiadó, 1973.) L a k o s G y ö rg y Körkép ’73 Szép hagyománya könyvkiadásunk­ nak, hogy az ünnepi könyvhét alkalmá­ ból minden évben megjelenteti a Szép versek és a Körkép című antológiát, mint­ egy ízelítőt adva költészetünk és novella irodalmunk legutóbbi időszakában szü­ letett alkotásainak javából. Mégis vegyes érzelmekkel teszem le, és ajánlom az ol­ vasónak a Körkép 73-as kötetét. Az a l­ cím 22 magyar elbeszélést igér. Az an­ tológiában 22 kiváló írónk szerepel egy egy elbeszéléssel, ennek ellenére bizo­ nyos hiányérzetem van. Nem azért, mert nem jók ezek az elbeszélések — a maga nemében mind kiváló alkotás, hiányérze­ temnek az az oka, hogy alig van az el­ beszélések közt igazán mainak mondha­ tó, olyan mű, amely napjaink problé­ máira reagál, melyben napjaink figurái elevenednek meg. Tudom, abba a kifejezésbe, hogy „mai magyar elbeszélés” sokminden be­ lefér, azt is tudom, hogy egy novellás kö­ tet alcíme miatt fölösleges lenne ennyit problémázni, csakhogy most nemcsak ennyiről van szó. Mert igaz, hogy Déry Tibor írása („A napok hordalékai'' ), Illés Endre: „ Iró és modell” című történetei, Illyés Gyula visszaemlékezései („Gyer­ mekkorom lángjai” ) és Lengyel József „Antkriton” -ja mindig aktuális és ma is hozzánk szóló olvasmány, de a bennük megjelenített „örök emberi” mondanivaló nem, vagy csak igen áttételesen reagál napjaink magyar valóságának problémá­ ira. Megkérdezhetnénk azt is, hogy hol vannak a fiatal novellisták. Mindössze kettővel találkozunk az antológiában (Simonffy András és Vámos Miklós). Bár tudvalévő, hogy a Körkép nem a fiatal írók antológiája, mégis föltehető a kér­ dés, hogy helyes-e ez az arány. Kétféle hiányérzetet is támaszt tehát a Körkép 73-as kötete: az egyik napjaink magyar valóságának a másik fiatal íróink mellő­ zésével kapcsolatos. Nem tudok szaba­ dulni attól az érzéstől, hogy az elbeszé­ lések többsége bárhol megjelenhetett volna; s amikor egy-egy írásban fölcsil­ lan az aktualitás izgalmas varázsa, az is­ merős problémák láttán érzett öröm haj­ lamossá tesz arra, hogy elnézőbbek le­ gyünk a novella kisebb-nagyobb hiányos­ ságaival szemben. (Simonffy András: „Az igazi lecsó” című elbeszélésében a fia ­ talok beilleszkedési problémáinak és ér­ vényesülési nehézségeinek t ulzott kiéle­ zése, önirónikus ábrázolása láttán; vagy az egyébként rendkívül izgalmas és ak­ tuális Galgóczi kisregény a „Pókháló” esetében, amikor a történet maisága, plasztikus ábrázolása még az egyes fi­ gurák jellemzésének elnagyoltságát is feledteti.) Kolozsvári Grandpierre Emilről eddig is tudtuk, hogy remek elbeszélő. „Egy sze­ replő a múltból” című története minden bizonnyal készülő önéletrajzi regényének részlete; kellemes olvasmány, — csak azt nem tudni, hogy miért épp e kötetben kellett helyet kapnia. S van még néhány elbeszélés, melyről ugyanez mondható el. Mindez nem von le semmit sem a novellák egyedi értékéből, csupán szer­ kesztési problémát jelez. Persze nagyon nehéz dolog antológiát szerkeszteni, az ezerféle igénynek és elvárásnak szinte le­ hetetlen megfelelni. A Körkép 73-as kö­ tete és előző években megjelent kötetei azt a szerkesztői koncepciót jelzik, hogy a szó szoros értelmében körképet kíván­ nak adni novella-termésünkből, ízelítőt minden irányzatból, megkisérlik érzékel­ tetni irodalmunk sokrétűségét. Ez - mint fő célkitűzés — helyeselhető, csupán az arányokra kellene jobban vigyázni. Fö­ lösleges mástól elvenni a helyet regényrészlettel, vagy külön kötetben már meg­ jelent kisregénnyel. Komolyabban kellene venni azt, hogy mai magyar elbeszélések kerüljenek be az antológiába és ne csak ma élő magyar írók elbeszélései, — mert a kettő nem ugyanaz. A Körkép antológia az ünnepi könyv­ hét kiadványa. A könyvhéten az irodalom kilép a könyvtárakból és a könyvesbol­ tokból az utcákra, pavilonokba, formáli­ san is közelebb kerül az olvasóhoz. A könyv ünnepének fő célja is az, hogy új olvasókat toborozzon, segítsen olvasóvá nevelni a tömegeket, bővítse az irodalomszerető, irodalomértő, emberek körét. Kü­ lönösen jogos ilyenkor a könyvheti kiad­ ványokkal kapcsolatban az az igény, hogy mai irodalmunk fokozottabban tö­ rekedjék mindennapi életünk bemutatá­ sára, hogy az „itt és most” érvényes va­ lóságot tárja az olvasók elé. Nem bővel­ kedünk manapság novella antológiában, talán ezért is olyan sok az egy-egy anto­ lógiával kapcsolatos igény. Több anto­ lógiára lenne szükség, akkor könnyebb lenne a differenciáltabb válogatás, szer­ kesztés. Hiányosságai ellenére is hasz­ nos, érdekes és értékes olvasmány a Kör­ kép 73, bárcsak több lenne az ilyen el­ beszéléskötetből. (Magvető Kiadó 1973) Szalánczay G yörgy Szép versek 1972 A Szép versek antológia megjelenése hagyományos eseménye irodalmi éle­ tünknek, de leginkább a könyvkereskede­ lemnek (a költészet napján féláron áru­ sítják). Meglepetést senki számára nem okoz: a költők jóelőre tudják mit közöl­ nek tőlük, a verset kedvelő olvasó pedig már régen olvasta a kötet verseit folyó­ iratokban, napilapokban, kötetekben. Nem újdonság, legjobb esetben is a ki­ válogatott versek - 69 költőtől 248 a l­ kotás — másodközlési fóruma. Mégis: kell a Szép versek, jó, hogy van. Jelentős ízlésformáló, irodalom- és költészetpropagáló funkciója van. Nagy hátránya, hogy szükségszerűen válogatás, tehát hiányos, nem fér el benne minden valóban jelentős vers. Kö­ vetkezésképpen a kötetben való szerep­ lés nem jelent kiemelt minősítést. Az an­ tológia címe esztétikai értékelést asszo­ ciál, pedig a „szép” itt nem esztétikai kategória. Az igényes olvasó sokféle kérdésre kíván­ hatna választ a kötettől, de valószínű, hogy kielégítetlenül marad, hiszen való­ jában sem egy-egy költőegyéniség, sem pedig a magyar költészet fejlődésrajzát nem mutatja, mutathatja be ez a válo­ gatás, sem nem tükröz valamilyen — ha­ tározottan — felismerhető irodalompoli­ tikai vagy esztétikai szemlélet. Mégis: kell a Szép versek, jó hogy van. Tájékoztató — bár nem teljes — szerepe van; és jónéhány verse maradandó él­ ményt jelent a versszeretőknek, a verset értőknek. A versek olvasása közben kétségtele­ nül erősödik meggyőződésünk: a költők, a költészet továbbra is vállalja az emberi, társadalmi felelősségben való részét. Az elemzés és a teljes felsorolás helyett itt csak utalhatunk az alkotókra, a mű­ vekre: Benjámin: Két megálló között, Buda: Tanya-hazám, Fodor József: Meg­ élt évek, megélt történelem, Garai: M a­ gyarul, Kónya: Hűség, Simon István: Vir- rasztás és Györe, Papp Lajos, Simon La­ jos, Ladányi egy-egy verse. Észrevehető, hogy az aktuális évfor­ dulók nem maradtak hatástalanok a szerkesztő válogatására: Demény, Fodor József, Juhász, Nagy László, Cs. Nagy István, Petőfi; Héra, Simon István, Si­ mon Lajos, Tamás és Tornai Dózsa; Ju­ hász és Csorba Janus Pannonius emlé­ kének áldoztak egy-egy verset. Ezeken kívül feltűnik még, hogy gyakoriak azok a versek, melyeket költő vagy írótársnak ajánlanak, vagy azok alakját idézik fel (Devecseri, Veres Péter, Babits, Karinthy, Kosztolányi, Vörösmarty, József Attila, Radnóti, Arany János, Móricz Zsigmond.) A kötet verseinek színvonala természe­ tesen nem egyenletes, de most a kima­ gaslókat, a legékesebben csillogókat érdemes kiemelnünk: 29 �Illyés Gyula: Az igéret megszegése, A tél ellen örök forradalomban; Juhász Ferenc: A kis nyírfa első őszülése; Kónya Lajos: Hűség, Garai Gábor: Halotti be­ széd; Vihar Béla: A kenyér megdicsőü­ lése; Zelk Zoltán: Ezerkilencszázhuszonnégyben láttam, Bari Károly: Karácsony. Ladányi továbbra is a maga sajátos hangján folytatja mindennapjaink feltér­ képezését. Weöres a különleges érdekes­ ségű Psyche-sorozat néhány versével sze­ repel. A válogatás most kissé szűkmarkú volt a kezdő költők (hat elsőkötetes szerepel kötetnélküli egy sem) és bőkezű a köl­ tőnők (hatan kaptak helyet) esetében. Sajnos, a külföldi magyar költők alko­ tásainak bemutatásáa — e fórumon — még mindig hiányzik. A lírai irányzatok sokféleségét szük­ ségszerűen érzékeltetni kellett, ennek el­ lenére azonban a nem hagyományos for­ ma csak elvétve fordul elő, főképpen a prózaversek jelenlétével (Csoóri, Juhász, Nagy László, Pákolitz, Takács Imre). Ugyanakkor jelentős számban találunk a népköltészet hatását mutató alkotásokat ( Bella, Hajnal Anna, Gergely Ágnes, Keresztes Ágnes, Tamás Menyhért, stb), Nagy László pedig Testvérek fehérben című versében tiszteleg a magyar balla­ dáknak. Annak az olvasónak, aki a magyar költészet élő folyamatát, szívhangjainak lüktető dobogását akarja érzékelni, e kö­ tet mellett is a lapokhoz, folyóiratokhoz, de leginkább az egyéni verskötetekhez kell fordulnia. Mégis: kell a Szép versek, jó, hogy van. örömmel fogadott költészet-napi ajándék a versszerető olvasóknak. (Mag­ vető. 1973.) K o jn o k N á n d o r Kétszer öt pontban a „Tengeri szél“ -ről Éppen tíz éve, az 1963-as könyvhétre jelent meg először a szovjet írók új el­ beszéléseiből válogatott novelláskötet ,,A visszhang titka” címmel. A kötet rendkí­ vül kedvező fogadtatásban részesült mind a közönség, mind a szaksajtó részéről (J. Nagibin címadó elbeszéléséből készült televíziós adaptációt a közelmúltban lát­ hattuk,) s a sikeres kezdet hagyományt teremtett: az Európa Kiadó az ünnepi könyvhetek kiadványai sorában rendre megjelentet hat-tíz novellára terjedő vá­ logatást a szovjet elbeszélésirodalomból. Az idei „jubiláns” kötet „Tengeri szél" címmel látott napvilágot az Európa Zseb­ könyvek srozatában, Nikodémusz Elli vá­ logatásában. Ha valaki „mindössze" e kötetek rendszeres olvasása révén kíván általá­ nosítható ismereteket szerezni a szovjet kisepika elmúlt másfél évtizednyi termé­ séről, jó nyomon jár: az évente megjele- 30 J A K A B ESZTER: IK O N nő válogatások együttesen elégséges ala­ pot nyújtanak bizonyos fejlődési jelleg­ zetességek, főbb tendenciák megállapí­ tására. Tévedés viszont azt hinni, hogy egy-egy ilyen -a válogatást végző szer­ kesztő végső soron szubjektív értékítéle­ tét tükröző- kötet önmagában hasonló funkciót teljesít, s keresztmetszetét tud­ ja adni a -soknemzetiségű jellege foly­ tán már eleve- sokszínű terjedelmében hatalmas szovjet széppróza egy adott időszakának. Mi az, amit ennek ellenére mégis joggal és talán egyértelműen megálla­ píthat a magyar olvasó a mai szovjet irodalomról a „Tengeri szél” kilenc elbe­ szélésének ismeretében: 1. Nikodémusz Elli nagyon jól is­ meri az elmúlt két év szovjet novellater­ mését, minden bizonnyal sok gyengébb művet is elolvasott ahhoz, hogy ilyen egyenletesen jó színvonalú válogatást összeállítson. A kötet egésze méltó az orosz-szovjet irodalom hagyományaihoz, azt bizonyítja, hogy napjainkban is van­ nak olyan írók, akik mesterei a „novel­ lakészítésnek” . A mai szovjet irodalom­ mal való mélyebb kapcsolatteremtéshez jó kedvcsináló e kötet. 2. A kilenc szerző csak egy valami­ ben azonos: valamennyien mai szovjet írók. Egyébként különböző írói alkatok, egymástól merőben eltérő alkotói mód­ szerekkel -a klasszikus orosz irodalom hagyományainak továbbélésétől a kor­ szerű formakisérletekig, Irina Velembovszkajától Vaszilij Akszjonovig- készült novellák képezik a kötet tartalmát. Nyil­ ván ez is volt a magyar szerkesztők szán­ déka: minél tágabb körét bemutatni a szovjet irodalom novellatermésének. 3. Nikodémusz Elli előszeretettel vá­ logatta be a kötetbe „kolléganőinek" írásait: a kilenc elbeszélésből ugyanis négynek írónő -A lla Drabkina, Maja Ganyina, Irina Velembovszkaja, Lidia Vakulovszkaja- a szerzője. Valószínüleg ez is az oka a kötetbe foglalt novellák zömére jellemző líraiságának, bensőséges hang­ vételnek. 4. „Ma, húsz év elteltével, amikormint Vaszil Bikov „Az obeliszk” című el­ beszélésének egyik hőse mondja- a há­ ború ütötte sebeket már begyógyítottuk, a háború dúlta népgazdaságot helyre­ állítottuk, és a szovjet nép kiemelkedő sikereket ért el a népgazdaság vala­ mennyi ágában, úgyszintén a kultúra, a tudományok és az oktatás te rü le té n ...” még mindig kisért a háború emléke s úgy tűnik a szovjet emberek mindenkinél lassabban felejtik -mert nem felejthetik el- a néha még napjainkban is konflik­ tusforrásként jelentkező éveket. A hábo­ rús tematikát nem lehet száműzni még sokáig a szovjet irodalomból ha az új nemzedékek sorsában már csak áttéte­ lesen érződik is a huszadik század kö­ zepi világégésnek a hatása. 5. Talán abban is van szerepe a háború okozta szomorú emlékeknek, hogy a gyermektéma polgárjogot nyert az utóbbi másfél évtized szovjet irodalmá­ ban. Solohov már-már klasszikus értékű „Emberi sors” -a után Akszjonov, Nagi­ bin és mások írásaiban egyre többször jelenik meg gyermek a főhős szerepében. A gyermektéma a szovjet írók műveiben nem jelenti a társadalom közügyeitől va­ ló visszahúzódást, sőt annak a gondo­ latnak a kifejeződése, hogy a gyerme­ kekben a legérezhetőbb „a kor lázas fe j­ lődése” . A „Tengeri szél” -ben is két el­ beszélés (Fazil Iszkander: „Csik egy nap­ ja ” ; Irina Velembovszkaja: „A kiskoru” ) játszódik a gyermekek világában, illetve az ő nézőpontjukból és itéleteik alapján történik az események, gondolatok leí­ rása. A tényeken alapuló, objektívnek tű­ nő megállapítások után a kötetről kiala­ kult, szorosabban vett egyéni vélemé­ nyemet az alábbiakban foglalhatom össze: 1. A színvonalas írások sorából hi­ ányzik legalább egy kiemelkedően jó el­ beszélés, ami mind valóságérzékenysé­ gét, mind korszerű formanyelvét tekintve maradandóan nagy élményt nyújtana. 2. Talán nem túlzás egy ilyen pro­ filú kötettel szemben olyan tartalmi igénnyel sem fellépni, hogy az irodalom nyelvén információkat nyújtson napjaink szovjet társadalmáról, a mindennapok aktuális, izgalmas problémáiról. E szán­ dékú tájékoztatással a kötet írásai adó­ sak maradnak. Aligha azok ugyanis a 70es évek elejének legérdekesebb társa­ dalmi,erkölcsi kérdései a Szovjetúnióban, amelyekkel a kötet írásai foglalkoznak: pl. egy kései nászút tragikus története Li­ dia Vakulovszkaja elbeszélésében vagy egy turnézó színésznő gondolatai, élmé­ nyei Maja Ganyina novellájában. (Figye­ lemre méltó érdekesség, hogy hasonló bírálat éri a „Körkép 73” című magyar antológiát is Szalánczay György részé­ ről a Palócföld jelen számában.) 3. Fentiekből - a valós konfliktusok hiányából — következik, hogy kissé „bágyadt” , szenvtelen a kötet hangvéte­ le, hiányzik a hév, a sodró lendület az �írások nagy részéből. Egy nagyobb an­ tológia esetében, néhány szenvedélyes írás mellett ez aligha merülne fel kifo­ gásként, így azonban feltűnő sajátosság­ gá válik. 4. A mai, természetszerűleg korsze­ rűségre törekvő szovjet irodalomra sem marad hatástalan a klasszikus hagyo­ mány: az emberábrázolás melegsége, mélysége még a kötet legelvontabb, gro­ teszk-szerű elbeszélésére -V. Akszjonov: ,,A randevú” - is jellemző. Szerintem a kö­ tet egészének ez a sajátosság a legna­ gyobb pozitívuma, sőt ez képezi -ha ki­ csit erőszakolt is ennek kimondása- az elbeszélések közötti laza összekötő kap­ csot. 5. Legjobban egyébként az abház nemzetiségű Fazil lszkander:„Csik egy napja” című elbeszélése teszett. Az író a pszichológiai realizmus eszközeivel áb­ rázolja egy gyermekcsapat erdei kirán­ dulását a „fővezér" Csik gondolatainak tükrében. Egy látszatra teljesen esemény­ telen nap a különböző alkatú és jellemű gyermekek számára élményekkel, felfe­ dezésekkel teli „emberformáló" emlékké válik Iszkander tolla nyomán. Élvezetes, szép írás. A fenti kétszer öt pontban megfogal­ mazott megállapítások végeredménye­ ként azt mondhatjuk, hogy elolvasni fel­ tétlenül érdemes a szovjet írók új elbe­ széléseit, de ebben a sorozatban volt már nem egy, nagyobb élményt nyújtó, művészileg izgalmasabb válogatás is. (Európa Könyvkiadó, 1973) C s o n g rá d y B é la Írószemmel Negyedik alkalommal jelenik meg Nemes György szerkesztésében — ez, az előző naptári év legjobb riportjait pre­ zentáló kötet. Az elsőt (Életünk tükrében) lelkes méltatás, a későbbieket már bi­ zonyos fanyalgás fogadta. De végül is csatát nyert a szerkesztő, mert ezt (és a következőt is) vártuk, várjuk. A fanyalgás oka nem is annyira a riportok minő­ sége volt, mint inkább maga a műfaj. Az irodalom mostohagyerekeként számí­ tott. Pedig — ez a kötet is bizonyítja — igen nagy szükség van erre a műfajra. Erénye: a mozgékonyság, nyitottság, az, hogy hic et nunc azonnal reagál és moz­ gósít, tehát az a közéletiség, amire iro­ dalmi műfajok éppen az esztétikumhoz elengedhetetlenül szükséges horátiusi érlelődés „9 év” miatt, nem alkalmasak. A jó riport nem csupán tájékoztat, noha elsőrendű feladata az. A magyar iro­ dalom fő vonala mindig is kötelességé­ nek érezte, hogy népünk sors és létkér­ déseivel foglalkozzon. Sokszor jelentette a nemzet lelkiismeretét, nem egyszer az irodalom volt az első fórum, ahol közé­ letünk kérdéseit felelősen felvetették. (Elég, ha csak Szkhárosira, Bornemiszszára, Zrínyire utalunk itt.) Ez a funkció később — éppen közéletünk fejlődésével — némileg módosult, de nem szűnt meg! Az irodalom, a jó irodalom még ma is erjesztő, kovász, jótékony „botrányokat” okoz. (Példaként csak Zám Tibor horto­ bágyi riportját vagy Végh Antal penészleki „esetét” idézzük) Nem kevesebbről van szó — kissé élesen fogalmazva — , mint arról, hogy közéletünket, közvéle­ ményünket időről-időre fel kell „rázni", hogy nyitott szemmel járjunk a világban, felelősen cselekedjünk, gondolkozzunk. Az, hogy a szabolcsi alma prizmákba rakva ki van téve az időjárás szeszélyei­ nek (Végh Antal: Mi újság az almafron­ ton?), mert nem szállítják el időben, nincs elég hűtőház stb, nem csupán az illető tsz-ek, gazdaságok gondja. Az író maga nem intézkedhet, de azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt feltárja a gondokat, nehézségeket - mint egy katalizátor meggyorsítja a pozitív folyamatokat. Az lenne az örvendetes, ha az írók, ripor­ terek nem a nehézségekről írnának, de még örvendetesebb lenne, ha ezeket a nehézségeket a felelősök vennék észre és oldanák meg hamarabb. Ilyen típusú riportokra mindig szükség van, míg a felelős gondolkodás, tehát az, hogy min­ denki a maga posztján a lehető legjob­ ban dolgozik — nem lesz általános. Eh­ hez azonban idő, türelem és törhetetlen hit kell. Az is, hogy felnőttként szembe merjünk nézni a tényekkel. A 29 riport java erre figyelmeztet. A recenzens sa­ ját ízlésére, élményeire hagyatkozva csak néhányat emelhet ki. Zám Tibor: Egy elnökválasztás történeté-ben arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokrá­ ciát, a jogokkal való élést, gyakorlást meg kell tanulnia a közösségnek, hogy néhány ügyeskedő ne élhessen vissza vele, ne játszhassa ki a tagság gya­ korlatlanságát, tájékozatlanságát. Mo­ csár Gábor (Falusi könyvtárak - Pa­ raszti olvasók) írása igen keserűen pa­ naszolja fel, hogy a könyv még nem jut el azokhoz, akiknek írják. Csongrád me­ gye néhány községében vizsgálta a könyvtárak helyzetét. Azt tapasztalhatta, hogy ahol a község előljárói maguk is olvastak, szívügyüknek tartották a kul­ túrát, a közművelődést — ott helységet pénzt is adtak a könyvtárnak. Ám - saj­ nálatosan - sok az ellenpélda is. Pedig ha azt akarjuk, hogy közgondolkodá­ sunk, közvéleményünk előbbre lépjen valóban demokratikussá kell tenni a közművelődés lehetőségeit is. S ez nem is annyira pénz, mint inkább szemlélet kér­ dése. A témához kapcsolódik — más vo­ natkozásban — Berkovits György Házi­ divat c. riportja. Már a cím is jelzi, hogy olyan divatjelenségről van szó, ami mel­ lett nem mehetünk el szó nélkül. A szűkölködés századai után most mintha a ház nagyságával, az eltúlzott — tehát funkciótla n — méretekkel kárpótolná ma­ gát a gazdagodó falu. Nem érdemelne szót a téma, ha a falvakban rosszul ter­ vezett és épített házak nem terhelnék meg fölöslegesen „építőipari kapacitá­ sunkat" és valóban, lényegesen enyhí- LŐ R IN C V IT U S : A N Y A G Y E R M E K É V E L (RÉSZLET) tenék a lakásgondokat. De ez az ízlés­ ficam arra mutat, hogy a „leszálló kul­ túra” , tehát a hajdani módosok puszta (és rossz) utánzása, a precc „mutatás" nem jelent szemlélet és életforma válto­ zást is, az anyagi gyarapodást nem kö­ veti a kulturáltabb, gazdagabb élet igénylése is. Sok esetben nem. A kötet egyik legjobb riportja (sok kri­ tikus szerint is) Kereszty András: Integra dominó-ja. A riporter egy egyszeri, meg­ ismételhetetlen (esetünkben vasúti bale­ set, — amiről kívánnák is, hogy ne ismét­ lődjön meg!) történés kapcsán jut el mé­ lyebb összefüggésekhez. Végül is az okozta negyvenhárom ember halálát, hagy - durván fogalmazva - nem a megfelelő ember kezelte a váltókat. A riporter nem menti fel, - ezt nem is te­ heti - de kinyomozza hogyan jutott el Szániel Ferenc oda, hogy nem volt ura a rábízott berendezésnek. Idős, fáradt emberről van szó, aki — 1800 Ft-os fi­ zetéssel! — több évtizedes becsületes munkával eltöltött szolgálat után már nem tudott lépést tartani a megnöveke­ dett követelményekkel. Érezte, tudta ezt, de kötelességtudata, hűsége miatt nem hagyta ott posztját. Amikor könnyebb, más munkát keresett elutasították. „A vonatnak menni kell" — vérévé vált. Kis odafigyeléssel, ha a vonatokat irányító embert is nézik, elkerülhető a baleset. Erre figyelmeztet a riport, s ez a tanul­ ság általánosítható is. 29 riport, 29 embert és problémalátást jelent. A valóság egy-egy szegletét, je ­ lenségét mutatják fel. A kötet, a ripor­ tok haszna az, hogy eszméltetik, cselek­ vésre és gondolkodásra késztetik az ol­ vasót. Tehetnek-e többet? (Kossuth Kiadó, 1973) H o rp á c s i S á n d o r 31 �K a tk ó Is tv á n : Vadhajtás Jóleső érzéssel csukja be az olvasó Katkó István Vadhajtás című legújabb kötetét. Érzi, egy kitűnő — az író eddigi életművében talán legjelentősebb — mű végéhez érkezett. Pedig Katkó ebben a regényeben — saját korábbi műveihez vizsonyítva — sem hozott tárgyában és témájában különösebben újat, vagy mondanivalójában megdöbbentőt. Miért hát e revelációszerű lelkesedés? Mindenekelőtt azért, mert — úgy érez­ zük — az író ebben a műben a forma és a tartalom olyan harmóniáját terem­ tette meg, gondolatainak olyan kristálytiszta megfogalmazását adja, amellyel egyenértékűt nem igen találunk eddigi műveiben. S ezen túlmenően, sikerült egy nehéz, — konvencionálisan — kényes témát úgy ábrázolnia, olyan hitelesen és őszintén, annyira érdekfeszítően és iz­ galmasan, ahogyan a kortárs irodalom­ ban még csak keveseknek sikerült. bokra, mert az egyes részecskék egymás­ ból építkeznek, gondolatilag kapcsolód­ nak egymáshoz. A kitűnő részletmegfi­ gyelések egész sorával találkozunk a re­ gényben. S ezek az apró, plasztikusan megrajzolt életdarabkák éreztetik meg az olvasóval a személyi kultusz első évei­ nek korát, annak teljes bonyolultságá­ ban, minden jóságával és hibájával együtt, történelmileg hitelesen, reálisan. Ennek a szimpatikus, olvasmányossá­ got biztosító ábrázolásmódnak másik eré­ nye az a mesteri virtuozitás, ahogyan Katkó a történés időrendjének merész felforgatásával a különböző egymás után elhelyezkedő idődarabokat egyidejűsítve évtizedeket fog össze. A főhős, a kovács fia, akinek szemével látjuk a történte­ ket, több mint másfél évtizeddel az ese­ mények után tekint vissza életének arra a sorsdöntő szakaszára, amikor az Ideo­ lógiai Akadémia hallgatója volt, s amikor a baleset történt. Az emlékezés, mint írói, ábrázolási módszer, az adott időin­ tervallumon belül a gondolatok szabad asszociációjának korlátlan lehetőségét nyújtja, amellyel az iró megfelelőképpen él is. A történet gondolatilag így érde­ Dicséretes ökonómiával építkezik, s kes és izgalmas igazán. Egy-egy szerep­ lényegretörő, modern elbeszélő stílusban lőivel később is találkozunk, s régi és je ­ meséli el két ember — apa és fia — lenkori helyzetük különbözőségéből, sor­ történetét egy hitet és emberséget pró­ suk alakulásából a társadalom életében bára tevő, fájdalmas ellentmondásokkal végbement változásokra következhetünk. terhes korban, amikor az egzisztenciális, Katkó István könyve tehát ezért is jó: a sőt nem egy esetben a fizikai lehetet­ munkáshatalmat nem metafizikusan áb­ lenné válás, — esetleg — megsemmisülés rázolja, hanem történeti folyamatossá­ - Damoklész kardjaként kísértett az em­ gában, kialakulásában és megerősödé­ berek feje fölött, az egyén számára sok­ sében. szor érthetetlen módon, megfoghatat­ Katkó nem szépít, nem célja a törté­ lanul. nelmi valóság lakkozása. Hiszi és vallja A tulajdonképpeni konfliktust jelentő — amit egyik középponti figurája, az cselekmény 1951-ben játszódik. Az öreg, öreg kovács nem ért — , hogy jelenünket kommunista kovácsot Budapest egyik kül­ — és múltunkat is mindig az ellentmon­ városában kilökték (vagy kiesett?) a vo­ dásokkal együtt kell vállalnunk. Az öreg natból. Szerencsére nem esett különö­ kovács politikai naivitás, az illuziók vilá­ sebb baja. De csak látszatra,mert az ad­ gában élt, s az ellentmondásokra hirte­ dig tevékeny, társadalmilag mobil em­ len rádöbbenve, meghasonlik — önma­ ber megváltozott. Elvesztette kommu­ gával és a politikai vezetéssel is — , nista harcosságát, aktivitását. Magába visszavonul a közélettől, s a továbbiak­ zárkózó, csendesen beletörődő, béketű­ ban nem szolgálja azt a rendszert, amely­ rő ember — amilyen soha életében sem re addig a mindenét tette. volt — lett belőle. Ö nként „lépett ki" az Hasonkorú társa, Rigó Jenő, az egy­ időből, a történelemből; hagyta, hogy szerű munkásból lett gyárigazgató — nélküle történjenek a dolgok. akit a németek elől a háborúban az Vajon miért? Ki lehetett a tettes? Ki­ öreg rejtegetett - a határozott, a cél­ nek ,kiknek állt, illetve állhatott érde­ tudatosan cselekvő kommunista típusa. kükben — és miért — , hogy megpróbál­ Mint vezető beosztású ember — érthető ják elnémítani? — nem mentes a kor téves eszméitől, a Ezekre a rendkívül izgalmas kérdések­ voluntarizmustól. Ügybuzgalmát, szenve­ re keres választ az öreg kovács fia, miu­ délyes harcosságát ezért érezzük néha tán az apa a tettes személyéről — bár túlzottnak, olykor már-már túlkapásnak, ismeri - , megváltozásának kiváltó oká­ amely - például a szappan csökken­ ról semmit nem hajlandó elmondani. tése miatt a munkások tervezett sztrájkja Félig tehát a krimiizgalma is benne van alkalmával — szembefordítja osztályosa­ a regényben. Mégis sokkal több szimpla ival. Mégis — minden tévedése és túlzása oknyomozásnál. Hiteles korrajz és lebi­ ellenére — az általa járt utat fogadjuk lincselő pszichológiai vizsgálat és ön­ el és tartjuk követendőnek, mert ez az vizsgálat egyszerre. Egy lélek megrop­ építő cselekvés útja. Rigót kemény fából pan, s következményeként egy másikban faragták, nem lehet egykönnyen elbánni vele. Kommunista hitét, cselekvő tennikínzón fellobog a lelkiismeret. Az író ábrázolásmódjára a filmszerű akarását a kudarcok sem törik le. Élete megjelenítés jellemző. Mozaik-kockákból, végéig megmarad politikailag, társadal­ jelenetekből építi fel a történetet. A me­ milag aktív, szocialista építésben élen­ se, a cselekmény mégsem törik dara­ járó kommunistának. 32 Katkó nem a „gátlástalanul” csevegő írók fajtájából való. Nagyon ökonomi­ kusan és tudatosan szerkeszti meg mon­ danivalóját. Szereplőiről általában hosszú leírásokban - nem alkot külön véleményt. Szituációkban jellemzi őket, vagyis azzal: hogyan viselkednek egyegy, sokszor kritikus helyzetben. Csiszár Andrásról például, a sokat próbált és át­ élt porcelángyári munkásról - aki az öreg kovácsot „kilökte" a vonatból — sem mond semmi írói véleményt. Mégis, hogy milyen embernek tartja, azt elárul­ ja azzal, hogy - és hogyan - szembesíti „áldozatával" és annak fiával, ahogyan beszélteti. Ez a közvetett jellemzés, min­ den leírásnál érzékletesebbé teszi ezt a — néha bizony logikátlanul — gondolko­ dó munkásembert. Az ábrázolás kitűnő­ ségét dicséri, hogy — bár Csiszár csak villanásra tűnik fel a regény lapjain — alakja élő és hiteles, sorsa sok túlbuz­ góságból, alaptalanul meghurcolt em­ berré. A regény többi szereplője is egy-egy jellegzetes korabeli típust képvisel. Ki­ tűnően jellemzett, egyénített figurák. Jelszerűen utalunk csak néhányra: a saját hasznát néző, karierista művezetőre, egykori munkástársaitól, a tömegektől elidegenedett pártközponti munkatársra, vagy az Ideológiai Intézet két — teljesen különböző karakterű — hallgatójára, a kevés politikai érzékkel megáldott, in­ kább a sportban feloldódó, nyírségi pa­ raszt fiúra, Lencsés Mihályra és az okos, céltudatosan tanuló Trall Alfrédra, aki nagypolgári származása ellenére az egyik leghűségesebb és legőszintébb kommunista. Legközelebbi és legszemélyesebb is­ merősünk az öreg kovács fia, aki a tör­ ténetet elmeséli. Vele — szemléletével és gondjaival — azonosulva, szinte valósá­ gos résztvevőként éljük végig belső vívó­ dásokkal, megpróbáltatásokkal és meg­ megújuló erőfeszítésekkel tarkított ifjú­ felnőtt életét, a küzdelmes tanulóéveket. A történelmi és társadalmi szükségsze­ rűség a főhőst olyan feladat vállalásra kényszeríti, amely pillanatnyilag terhes és megerőltető számára, de amelynek elvég­ zésére — képességeinél fogva — alkalmas. Tulajdonképpen e kényszerűség mozgat­ ja a többi szereplő cselekedését is. S e kényszerűség nem egy esetben jogos történelmi és társadalmi alapjaitól elsza­ kadva, egy félelmetes mechanizmus á l­ tal kiépített és táplált nyomasztó lelki kényszerré válik. „ . . . Annyi év után a saját viselkedé­ semet szeretném megfejteni. Esküszöm, hogy nem kényszerített senki, s én mégis féltem. Mikor keletkezett bennem a bűn­ tudat? Miből táplálkozott? Talán abból, hogy mindennap elhangzott: "Sorainkba furakodott az ellenség«.” — meditál egy helyütt a főhős, s ezzel egyszerre jelle­ mez kort, társadalmat, emberi magatar­ tást. Katkó István könyve eredeti, egyéni hangú írásmű, kitűnő olvasmány. Tárgyá­ nak megválasztásában, témájában, gon­ dolati igényességében és színvonalas �formai, tartalmi megvalósításában szer­ vesen illeszkedik az írói életmű eddigi realista ihletésű vonulatába. S úgy érezzük — meggyőződésünk, nem alap­ talanul - , hogy pillanatnyilag ez a re­ gény annak koronája. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973.) S. L. VISSZHANG Közös dolgaink Nem ildomos éppen afféle „bennfen­ tesként” reagálni az idősebb, és főként rangosabb laptársaink hasábjain a Pa­ lócföldről „elejtett” dicsérő megjegyzé­ sekre, véleményekre, hiszen ez jogosan tűnhet hivalkodásnak. (Persze az érdemi bírálatot is jobb csendben tudomásul venni és az abba foglalt intelmeket megfogadni.) Hogy ennek biztos tuda­ tában a Napjaink augusztusi számának „Tallózás” rovatában -Horpácsi Sándor tollából, „A mai magyar valóság képe és ami hiányzik" címmel megjelent írást mégsem hagyjuk visszhangtalanul, annak kettős oka van. Mindenekelőtt örömmel konstatáltuk, hogy a számunkra az irodalmi sajtóorgá­ numok közül -a tájjellegű rokonság kapcsán- a „legédesebb testvérnek” kí­ nálkozó Napjaink ismét figyelemre mél­ tatta a tartalmi és formai célkitűzései ben egyaránt megújhodott Palócföld tö­ rekvéseit. (Egy hónappal előtte ugyanis Győri László köszöntötte a Napjainkban a nógrádi folyóiratot. (E reflexiókat a két lap között az elmúlt évek során hol szorosabbra húzott, hol kilazulni s mármár teljesen elszakadni látszó kötelék újbóli erősödése jeleinek is felfoghatjuk, és mi szívesen fogjuk fel annak. A Pa­ lócföld szerkesztésbeli változásának irá­ nya a haladó hagyományok missziószerű ápolása mellett a „kisbetűs" nap­ jaink valóságának vallatásával, ujságszerűbb, olvasmányosabb tipográfiájával évi hatszori megjelenésével- ugyanis merjük remélni- arra az útra vezet, ame­ lyet elsősorban a Napjaink próbált előt­ tünk simára taposni, többnyire sikerrel. A némely területen való együtthaladás, -amely jelenthet egymásutániságot, illetve szerencsésebb esetben egymásmellettiséget is- lehetőségének megpendítése lett mondandónk serkentője. Egyet kell értenünk a szerzőnek azzal -a té­ nyekkel igazolt- ítéletével, hogy a mun­ kásság, mint alapvető társadalmi osz­ tály szerepköréhez, jelentőségéhez mél­ tatlanul jelenik meg - ha egyáltalán meg­ jelenik, tisztelet a kivételnek a mai ma­ gyar szépirodalomban. (A Napjaink á l­ tal is patronált tokaji írótábor éppen ennek, az egyre nyugtalanítóbb je le n ­ ségnek az okait volt hivatott felderíteni, s e szándék mindenképp tiszteletremél- tó, akkor is, ha a megvalósítás -mint hírlik- még nem sikerült maradéktalanul.) Ugyancsak könnyen belátható an­ nak a felismerésnek az igazsága is, hogy az irodalmi riport, a szociográfia nem kevés eredményt produkált a munkásság élet- és munkakörülményeinek, maga­ tartásának, gondolkodásmódjának, ér­ zelmi világának ábrázolása terén. Ez persze nem jelenti azt, hogy e területen nincs már tennivaló bármelyik folyóirat házatáján. Mindkét területre -szépiro­ dalom és szociográfia- vonatkoztatva el kell fogadnunk a cikkíró javaslatát -ami mintegy megerősíti ebbéli hitünket- mi­ szerint: ” . . . e tárgykörre való „profilírozást” éppen a Napjainktól és a Palóc­ földtől „várnánk el” , hiszen Miskolcon, Salgótarjánban „a téma az utcán he­ ver” . Ugyanakkor nem kis feladatunk ne­ künk sem, hogy e törekvésünk a pro­ vincializmus, a sematizmus veszélyétől mentesen valósuljon meg. Ugyancsak továbbgondolkodásra kell hogy késztessen valamennyiünket -szer­ kesztőket, munkatársakat, régebbi és ujonnan toborzott olvasókat- az a meg­ jegyzés, amelyet a szerző a Valóság cik­ kei kapcsán tesz. „Félő azonban, hogy ezek az igényes és magas színvonalú írá­ sok éppen azokhoz nem jutnak el, akik­ ről szólnak” — írja, mintegy önkéntelen önvizsgálatra kényszerítve bennünket is Vajon a megújult Palócföld négy szá­ mát -vagy csak egy-egy cikkét is- hány munkás olvasta? Még csak megközelítő­ en pontos számadatnak sem vagyunk a birtokában -ami önmagában is figyel­ meztető jele munkánk hiányosságainakmégis nyugodt lelkiismerettel kijelent­ hetjük: közel sem annyian, mint ami fel­ tétlen szükséges lenne s pláne nem an­ nyian, mint amennyit szerettünk volna. A propaganda munka, a jóértelmű ön­ reklám mindég kifejezetten gyenge pont­ ja volt a Palócföldnek s a némi javulás ellenére még mi is az. Az utóbbi időben inkább visszájára fordult közmondás alapján -miszerint a jó bornak is kell cégér- is jogos annak megállapítása, hogy fokoznunk kell irodalomnépszerűsitő tevékenységünk színvonalát, a Pa­ lócföld olvasottsági szintjét általában és főleg a munkások körében. Többek között ezekre, a jó néhány fo­ lyóiratot érintő, de alapvetően mégis­ csak az ipari tájakhoz kötődő feladata­ inkra figyelmeztet a Napjaink idézett Ki írta a Tragédia utolsó sorait? A zárómondat problémája Az ember tragédiája körül — a sokrétű nagy műveket jellemzően — mindig sok és sokféle vita folyt. Ezek egyik legré­ gebbike és legszívósabbika: ki írta az Úr parancsaként hangzó zárósort: „M ondot­ tam ember: küzdj és bízva bízzál!” ? Már Mikszáth felröpentette, tréfás ka­ csaként, hogy nem Madách írta, hanem egyik barátja, Bory István. Arany János írta — vélte még komoly irodalomtörténész is — , hogy a mű peszszimizmusát enyhítse. Ismét mások: Madách írta, de utólag Arany János javaslatára. Hasonló vélemény variánsait folytatni lehetne. Külön említést érdemel Mohácsi Jenő­ nek, a Tragédia mindmáig legjobb né­ met-fordítójának stilisztikai-verselési meggondolásból eredő véleménye. Madách tőművének ez a kitűnő értője a Nyugat 1926. december 1-i számában ezt írja: ,, . . . Vallom és hiszem, hogy Az ember tragédiájának utolsó sora Madách utólagos hozzátoldása; hiszem és vallom, hogy a mű eredetileg Ádám kételkedésé­ vel fejeződött be: Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! Ezt bizonyítani is tu­ dom. Az ember tragédiája első hat színe rímesen végződik, rímpárokkal, bizonnyára Shakespeare és követői hatása alatt, akik így gyakorolják a jelenetek kicsendítését. . . Madách valószínűleg rímesen akarta befejezni a Tragédiáját. Az utol­ só sor pedig rímtelenségével a levegőben lóg. (Követni — feledni rímek számit.) Madách később írta hozzá ezt a sort, mely a mű konstrukciójával ellenkezik és két rímes sor után rímtelen . .." A Tragédia zárómondata madáchi szerzőségének ez a — meggyőződésünk szerint — alaptalan vitatása konok ma­ kacssággal itt-ott ma is felbukkan. Varga Imre, aki nagyszerű salgótarjá­ ni Madách-szobrát csak a Tragédia lé­ nyegértésének birtokában alkothatta meg, a Palócföld 1973/2. számában ezt í r j a : ........A lét kérdéseire Madách igazi válasza nem az Arany Jánosi tolladékban, az ember küzdj és bízva bízzálban szólal meg (saját kiemelésem), hanem kitűnően poentírozott kérdésfelvetések révén, az élet sodró önismétlésében . . . " A Tragédia zárómondata a szerzőség irodalomtörténeti problémája mellett esz­ mei problémát is okozott. Egyes vélemények szerint a Tragédia utolsó mondata nem simul bele szerve­ sen és egyértelműen a mű mondanivaló­ jába, „kilóg” a szöveg egészéből. Hogy megtöri a gondolatsort, mesterkélt „odaragasztás" érzetét kelti s legfeljebb némi szerkezetlezáró szerepet szánhatott neki a költő. Mintha Kárpáti Aurél a Színház­ ban megjelent alábbi mondata is erre utalna: „ . . . A kibékíthetetlennek hitt tézis-antitézisét (a műnek) az égi szózat, az utolsó mondat szintézise oldja fel . . ." Csak ez volna a zárómondat szerepe? Érdemes idéznünk Reményik Sándor, erdélyi költő „Az utolsó mondat problé­ mája” című versének néhány mondatát: „Ember küzdj és bízva bízzál!” Ki sugallta e mondatot Neked, Csonkatornyod komor koloszusát Aranytetővel ki tetőzte be? 33 �ezt a sort. Különösebb grafológiai szak­ értelem nélkül minden kéziraton meg le­ het állapítani, ha valaki, akár maga a szerző, utólag írt hozzá valamit. Ismét egy pillantás a Kéziratra: azo­ nos tintaszín, azonos, folytatólagos sor­ vezetés, azonos betűtestek, azonos fa ­ ragású és fogású lúdtoll — Madách ki­ lenc Iúdtollat használt el főműve írásá­ ban — tehát azonos kéz írta a zárósort. Ha a Tragédia pesszimista hangvéte­ lű volna, akkor is remekmű volna. De a pesszimizmust már Arany János is cá­ folta s azóta is számos, jelentős szak­ értő. Az ember tragédiája nem optimista, nem is pesszimista, hanem a kettő szin­ tézisében illuziótlanul realista. Sőtér m egállapítása:... Az ember tragédiája legalábbis pesszimistaellenes . . . . ” Mohácsi Jenőnek a színzáró rímpárok­ ra való hivatkozása érdekes, de nem meggyőző. A rímpárokkal való befejezés Mert lelked sikoltó díszharmóniája lenti, hogy a parancsadó itt mintegy lé­ nem törvény Shakespearenél sem, még Más véget követelt. legzetet vesz, ezzel felfigyelést indikál, kevésbé Madáchnál. A tragédia tizenöt A hűtlen asszony, a vesztett haza, mert most mondja ki a legfontosabbat, szinéből csak hat szín zárul rímpárral; A nyűgös test, mely szellemlakosának a megoldást: ” . . . küzdj és bízva bízzál!” ellenben rímpár nélkül végződik kilenc Börtöne inkább, semmint otthona, Az idei évfordulón megjelent, helyre­ szin: az ötödik -ezt Mohácsi tévesen A céltalan, őrült történelem, állított szövegű díszkiadás remélhetőleg számolta a rímpár végződésűek közé-, Mely kerekével vaktában tipor végső pontot tett — a többi mellett — a a hetedik, a nyolcadik, a kilencedik, t i­ A tehetetlen, balga népeken, zárósor központozásának zűrzavarában zedik, tizenegyedik, tizenkettedik, tizen­ A horizontra ráereszkedő is.harmadik és tizennegyedik, tehát a szi­ Vérpárás magyar alkonyat: A Tragédia utolsó mondata a fordí­ nekben majdnem kétharmada. Ez a leg­ Csak azt diktálhatták, hogy letaszítsd tóknak is problémát okoz. A fordítás köz­ tetszetősebb érv is elesik tehát. Évájával együtt Ádámodat. ismert egyéb nehézségei mellett, ebben Befejezésül Bálint György nagyszerű a sorban, különösen a „bízva bízzál” sorait idézzük, „A toronyőr visszapillant” hangsúlyosított és hangsúlyosító, ünne­ című, 1966-ban megjelent műve első kö­ pélyes és nyomatékos, kettőzött igealak Ember küzdj és bízva bízzál! tetének 513. oldaláról: jelent gondot. E sornál több fordító kért Ki sugallta e mondatot Neked? már tőlem jelentés-meghatározó, eliga­ „ . . . Ma eszembe jutott Madách. M in­ Talán egy aranylelkű bölcs barát? dig nagyon szerettem Az ember tragé­ zító tanácsot. Nem szólva néhány, értelmileg is el­ diáját, csak utolsó mondatával nem tud­ hibázott fordításról — ” . . . ember bízzál tam kibékülni. Annyi céltalan küzdelem Vagy tán kötelességnek ismeréd bennem!” , „ . . . ember bízzál magad­ után mégis: Ember küzdj és bízva bíz­ Hitet ébreszteni — hitetlenül? ban!" a fordítók rendszerint csak hal­ zál! - mindig úgy éreztem, hogy M a­ Lásd, ha olykor a bu rám nehezül, ványan, a parancs mozgósító erejét dách ezt a mondatot meggyőződés nél­ Jobb’ szeretném, ha tornyod úgy ma­ meggyengítve tudják visszaadni. kül írta a nagy mű végére; csak azért, rad . . . Igaza van Radó Györgynek: „ . . . az hogy eleget tegyen az optimizmus illemFélelmesen, csonkán, kegyetlenül. utolsó sor tartalmi és hangulati megol­ szabályának. Most. nem is tudom, ho­ dását egyetlen német fordítás sem tud­ gyan, ezen a koratavaszi napon ráesz­ ta adni s a többi fordítás sem igazán ..." méltem, hogy ez a mondat az egész mű Van a Tragédia zárómondatának filo­ Ö sszefoglalásul. Ha a Tragédia záró­ lényege, Küzdelem magáért a küzde­ lógiai problémája is. Ennél a sornál kü­ sora hiányoznék, a mű a maga egészé­ lemért: ez az élet. Madách nemhiába lönösen is hibának kell minősítenünk a ben akkor is remekmű volna. nevelődött Hegelen, dialektikus volt, - Tragédia szövegének egészében is elEzért Madách remekműve volna, ak­ megértette, hogy élni annyi, mint küz­ búrjánzott — henye központozást. kor is ha bizonyítható lenne, hogy ezt a deni, és ezért a küzdelem jó. Bízva bíz­ A Kéziratban ez van: „Mondottam em­ zárósort nem ő írta, vagy utólag írta. ni: ez kissé nehéz és nem mindig sike­ ber: küzdj és bízva bízzál!” Így került — De a sor idegen-kezű vagy utólagos rül. Küzdeni viszont olyan természetes helyesen — az első és második kiadás­ szerzősége nemcsak nem bizonyítható, és nélkülözhetetlen, mint lélegzetet ven­ ba is. A harmadik kiadásban elmarad hanem teljességgel kizárható. ni. Küzdeni még bizakodás nélkül is le­ a " : " . Elég egyetlen pillantást vetni a Tra­ het . . . ” Ettől kezdve, a további kiadásokban a gédia Kéziratának eredeti nagyságban Kevés irodalmi műből született annyi hogy központozás legkülönfélébb variációkkal itt közölt zárósor-fotokópiájára, közmondás, szállóige, mint Az ember tra­ meggyőződjünk: Madách írta azt és találkozunk. A kézirati kettőspont helyére gédiájából. Egyik leggyakoribb szálló­ „ , " vessző kerül s ugyancsak vessző nem más. átcsúsztatja a hangsúlyt az Úr erőtel­ Sőtér István írja „Álom a történelem­ igénk éppen a zárósor: „Mondottam jes „mondottam” szaváról az emberre s ben” című Madách-monográfiája 50. ol­ ember: küzdj és bízva bízzál!” Nyugodtan idézhetjük abban a meg­ ezzel gyengíti az Ádám hezitálását, a l­ dalán: Azt a legendát, mintha a kudozó szándékát — „Gyanítom én is, . . . Tragédia híres végsora Aranytól szárma­ győződésben, hogy ez a sor is Madách csak . . . ” — keményen lezáró és az egyet­ zott volna, Madách eredeti kézirata két- leikéből lelkedzett. len lehetséges teendőre — „küzdj és bíz­ ségbevonhatatlanul cáfolja meg . . . ” zál!” - adott parancsot, amelyet a ket­ A Kézirat azt is kizárja, hogy nem is Szabó József tőspont még hangsúlyosít, mert azt je ­ utólag, hanem egyidejűen írta Madách 34 �STEFÁNIAI EDIT: EMLÉKEK KERTJE II. Országos Zománcművészeti Biennálé Salgótarján 1973 BOHUS ZOLTÁN: MOTÍVUM KISS ÉVA- STEFÁNIAI EDIT: ÉKSZER HATOLDALON: PETRILLA ISTVÁN: BALLADA �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a99cf28862f10c2181da077d915551cd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6fea5d3456e96831d612a7c1b409b4f7.pdf ca53813341739981e76909794b592894 PDF Text Text A munkásosztály politikai -ideológiai műveltségéről Az üzemi demokráciáról Szocialista brigádmozgalom • Kórházi galéria „Egy közösség szembesíti önm agát” ,,Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat” A nógrádi falvak sorsfordulói • Új könyv a demokráciáról Nógrád megye története A hiteles tragédia • Raszler Károly grafikái Társadalmunk fejlődésének egyik alapvető kérdése a szocialista demokratizmus kiteljesítése a társadalom kü­ lönböző szféráiban. A szocialista demokratizmus folya­ mat, objektív körülmények által meghatározott, nem pe­ dig szubjektiv voluntarista szándék és cél. Mindazonál­ tal az objektiv feltételek mellett, a társadalomban élő ember, a tájékozott, folyamatosan művelődő, felkészült ember nem hagyható figyelmen kívül. A szocialista demokrácia emberi magatartás, felelős­ ség és kultúra. Kultúra a legtágabb, de szűkebb érte­ lemben is. Ahogyan az ideológia „anyagi erővé” válik, ugyanúgy társadalomformáló -alakító a műveltség, a tudás. És a kultúra emberformáló tényező is. Nem lehet közömbös tehát számunkra a nép, a dolgozók — különö­ sen a munkásosztály— műveltségi szintje. Már Széchenyi emlegette a „kiművelt emberfők sokaságának” szere­ pét és jelentőségét. Méginkább így van ez szocializ­ must építő munkánk során, akkor, amikor a tudomá­ nyos-technikai forradalom reális közelségébe ért ha­ zánk. Minden eddigi időszaknál tartalmasabb ma a le­ nini jelszó: „Tanulni, tanulni, tanulni!” Tudatos társa­ dalomépítő munkánk feltétele, hogy jól ismerjük a va­ lóságot, a világot, amelyben élünk, alkotunk, és ame­ lyet megváltoztatni akarunk. IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT �Szinte mérhetetlenek a feladataink, még akkor is, ha kulturforradalmat hajtottunk végre, ha egyre több anya­ gi és szellemi erőt koncentrálunk is népünk műveltségi színvonalának növelésére. E nézőpontból válik valóban alapvető társadalmi jelentőségűvé az oktatási reform, a közművelődési tevékenység felülvizsgálata, a folyama­ tos és intézményesített szakmai továbbképzés, átkép­ zés, az Olvasó népért mozgalom. Ez adja meg a fontos­ ságát a munkások műveltségét vizsgáló intézetek, kuta­ tócsoportok, a közművelődés tudományos vizsgálatát végzők tevékenységének. A szocialista demokrácia folyamatos fejlődés, gazda­ godás mind a társadalom, mind az egyén számára. A műveltségben, kultúrában szakadatlanul gyarapodó nép egyaránt tágítja az egyén és a társadalom lehető­ ségeit. A szocialista demokrácia a kultúra demokratiz­ musát is jelenti. A szocialista demokratizmus lényege, célja, hogy az emberért van. Mégis a művelődés terén újra és újra rá kell döbbenteni az egyes embert valósá­ gos érdekeire, melyek megegyeznek a társadalmi szük­ séglettel. Mégis, a kultúra, a tudás presztizsének, tár­ sadalmi értékének kérdése, mai helyzetünkben még megoldandó problémát jelent. Hiszen mennyien nem gondolják végig, a műveltséget a politikával és a gaz­ dasággal összekötő törvényszerűségeket. Pedig a kul­ túra politikai tényező és a leggazdaságosabb ,,beruházás" . Kojnok Nándor IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALOMPOLITIKAI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁ­ LYÁNAK FOLYÓIRATA Megjelenik két havonta Felelős szerkesztő Kassai-Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kere­ kes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider M iklós. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahiva­ talokban. A szerkesztőség címe: 3100. Salgótarján. Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 73 6111 NyV Balassagyarmat 1500+ 46 db. Fv.: Peller Gábor VII. évfolyam 5. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Kovács Ferenc: A munkásosztály politikai-ideoló­ giai műveltségéről 5 Bandur Károly: Az üzemi demokrácia néhány kér­ déséről 8 Geczkó József: Szocialista brigádmozgalom 10 Szocialista demokrácia - szocialista állam 11 Végh Károly: Falun maradt fiatalság 11 Palócz Imre emlékezete MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 12 Czinke Ferenc: Raszler Károly kiállítása; Kórházi Galéria LÁTOGATÓBAN 14 ,,Egy közösség szembesíti önmagát” (Sulyok László) SZÉPIRODALOM 15 Oravec János: Kirándulás, biciklivel 16 Nap Fábián: Gyermekversek, felnőtteknek 17 Erdős István: Az utolsó kilométerek 18 Tamás István versei HAGYOMÁNY 19 Szabó Béla: „Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat” 20 Schram Ferenc: Karcolatok a régi nógrádi népéletéből 21 Zólyomi József: A szlovákok letelepítése Nógrád megyébe 22 A nógrádi falvak sorsfordulói. Dokumentumok. (Schneider Miklós) KÖRKÉP 24 Új könyv a demokráciáról (Bacskó Piroska) 25 Jókai Anna: Napok (Csukly László) 25 Mocsár Gábor: Gyémántper (Ratzky Rita) 26 Zám Tibor: Bács-Kiskunból jövök (Horpácsi Sándor) 27 Marosán György: Az úton végig kell menni (Molnár Pál) 28 Nógrád megye története (Schneider Miklós) 28 A hiteles Tragédia (Kojnok Nándor) 29 Képzőművészeti művek Madách Imre emlékére (B. Kiss Éva) 30 Őszi tárlat (Csongrády Béla) Címoldalon: Kerényi Jenő Lovas c. alkotása a salgótar­ jáni Szabadtéri Szoborkiállításon. A 12, 13. oldalon Raszler Károly grafikái. Az 5, 7, 21, 27, 29. oldal és a hátsó borító reprodukciói válogatás az 1973. évi salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás anyagából. Hátsó borítón id. Szabó István DÓZSA c. alkotása (részlet) �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KOVÁCS FERENC A munkásosztály politikai-ideológiai műveltségéről További elvi-metodológiai problémák megoldását tételezi fel a munkásműveltség politikai-ideológiai tartalmának, as­ pektusának, funkciójának értelmezése. Egy egész osztály po­ litikai-ideológiai műveltségének értékeléséhez jórészt hiányoz­ nak a megbízható, tudományosan kimunkált és igazolt mód­ szerek. Másrészt a műveltség politikai-ideológiai tartalmainak, funkcióinak a „politikai-ideológiai műveltség" fogalmában va­ ló összefoglalása sem problémamentes, tekintve, hogy ko­ runkban és társadalmunkban a politikum megragadta a tö­ megeket és egyébként is valóban szinte szintézisévé, szinteti­ kus gyűjtőfogalmává kezd válni az összes társadalmi-közéleti történéseknek, cselekvéseknek, viszonylatoknak. Harmadszor, mint a műveltség egyéb elemei is, a politikai-ideológiai mű­ veltség is voltaképpen csak alkalmazása során, tettekre vált­ va, a politikai-ideológiai aktivitásban megnyilvánulva létezik. reálisan. Meg kell jegyeznünk, hogy a tudás, képesség-készség és a gyakorlati alkalmazás egysége — bár helytáll — a politikai műveltség esetében rendkívül problematikus. Igaz ugyan, hogy általában a tudás, a megismerés praktikus célú és ren­ deltetésű, az a funkciója, hogy reális célok kitűzését és el­ érését tegye lehetővé, szolgálja az értelmes cselekvést, a ra­ cionális gyakorlatot. A tudás ugyanis hatalom, amiért is a hatalmasok évezredek óta monopolizálták a tudás forrásait, legfőképpen a szabad időt és a rendszeres, tehát a leghaté­ konyabb tudás fő közvetítőjét, az iskolát, az oktatást. A szocialista hatalom egyik első és fő teendője volt hazánk­ ban is a megdöntött uralkodó osztályok művelődési monopó­ liumának megszüntetése, a kultúra demokratizálása. Sok jel arra vall, hogy az e téren elért, valóban történelmi jelentő­ ségű eredmények ellenére sem jutottak el odáig, hogy a funkcionális műveltség-felfogás szűk határait az egész mun­ kásosztály számára is elvben kitágítsuk egészen az un. „ö n­ célú művelődés” létjogosultságának elismeréséig és intéz­ ményes támogatásáig. Közgondolkodásunkban kisért máig is az a nézet, amelyet 1904-ben így fogalmaztak meg: „Az ipa­ rosiskolának kétségtelenül egyik feladata: a leendő iparos­ nak értelmi kiképzése. És mi célja az értelmi kiképzésnek? Világért sem az, hogy az iparostanonc fejét tele tömjük fö­ lösleges ismeretekkel; az sem, hogy az értelmi fejlesztéssel kivegyük és magasabbra emeljük őt, mint amennyire hivatá­ sának köre megengedi... ” A munkásosztály zömének művelt­ sége és művelődési lehetőségei még ma is jórészt szűken szakmaiak, illetve nagyrészt időtöltés-szórakozás jellegűek. Tudjuk persze, hogy a korszerű szakmai képzettség és kép­ zés dolgában sem értük még utól saját lehetőségeinket, s hogy a szakember közvetlenebbül termelőerő, mint a művelt ember. Az ember, a munkásember azonban nálunk nemcsak termelőerő, munkaerő, hanem a társadalmasított termelőesz­ közök tulajdonosa, a közélet alanya, a szocialista hatalom birtokosa is. A munkásosztály a szocialista társadalomban megőrzi termelő funkcióját, de ugyanakkor nélkülözhetetlen Politikai-ideológiai funkciót lát el: a társadalom vezető osz­ tálya. Ebben a minőségben is szüksége és joga van arra, hogy társadalmilag — államilag szervezett és finanszírozott keretek és formák között korszerű műveltségre tehessen szert. További nehézséget jelent a funkcionális műveltségfelfogás * részlet a szerző tanulm ányából (Társ. Tud. Közl. 1972) alkalmazása, a munkásosztály politikai műveltségének értéke­ lése azért, mert egyrészt az ismeretek megszerzése, a képessé­ gek és készségek kialakítása- kialakulása, s méginkább ezek gyakorlati alkalmazása (az aktivitás) döntő mértékben a ki­ alakult társadalmi viszonyok függvénye, a társadalom egész struktúrája által determinált, s ennek csak egyik — bár alap­ vető — komponense a munkásosztály. Másrészt az ismeretek mennyisége és minősége (igazsága, színvonala, rendszerezett­ sége stb.) csakúgy, mint a képességek és készségek színvona­ la, foka egy osztály esetében igen nehezen becsülhető meg, s leginkább bizonyos iskolázottsági olvasottsági stb. adatok­ kal jellemezhető, de végül is az aktivitás fokán és eredmé­ nyességén mérhető le. Ez pedig különösen a politikai aktivi­ tás esetében, nemcsak és nem elsősorban a benne megnyil­ vánuló műveltség-elemek hatása alatt alakul, hanem sokkal inkább az aktiv alany (egyén, csoport, osztály) társadalmi helyzetének és környezetének hatása alatt. Végül messzeme­ nően függ a konkrét történelmi szituációtól is, mindenesetre nagyobb mértékben, mint a birtokolt ismeretektől, elsajátított készségektől. Az ismeretek mennyisége és minősége tehát konkrétan nem oly mértékben determináns faktora a műveltségnek, mint általában. Erre utal az a hétköznapi tapasztalat is, hogy a szükséges (szintű, rendezettségű) ismeret gyakran „menetköz­ ben", munka közben is elsajátítható, hiánya pótolható, s ugyanakkor a „fejben lévő" tudás is „parlagon heverhet", ha nem kap tért az alkalmazásra. Külön figyelmet érdemel a politikai-ideológiai műveltség „avulásának" problémája. Ezt a kifejezést ugyancsak a szak­ mai műveltségre szoktuk alkalmazni, s csak újabban a tudo­ mányos-technikai fejlődés gyorsabb ütemével járó szakmai to­ vábbképzés, átképzés szükségességének felismerése alapján. Véleményünk szerint azonban tanulságos analógia vonható meg e tekintetben is a munkásosztály szakmai és politikai­ ideológiai műveltsége között (mindkét esetben figyelembevéve mind az ismereteket mind a képességeket- készségeket, s ezek gyakorlati alkalmazásait). Viszonylag lassú fejlődés ese­ tén sem a szakmai, sem a politikai-ideológiai műveltség avu­ lása nem okoz társadalmi méretű problémát, az egyének úgyahogy „megélnek” ifjúkorukban szerzett ismereteikből, kifej­ lesztett- elsajátított képességeikből, készségeikből, s ezek gya­ korlati alkalmazása, használata során szinte észrevétlenül tör­ ténő továbbfejlesztéséből. Mindkét műveltségfajta állandó elemei vannak túlsúlyban változó elemeikkel, tartalmaikkal szemben. Viszonylagos gyors és gyorsuló fejlődés esetén azon­ ban a helyzet megváltozik, társadalmi problémává válik az egyének műveltségének továbbfejlesztése, mert sem a társa­ dalom „nem él meg" az ifjúkori képzés során szerzett-átadott műveltségből, sem az egyének nem képesek megfelelni a fo­ kozódó társadalmi követelményeknek, hiszen az egyén művelt­ sége nemcsak társadalmi produktum, hanem a társadalmi fej­ lődés faktora is. Megváltozik a műveltség állandó és változó elemeinek társadalmilag szükséges aránya, s ez nehéz hely­ zetbe hozza mind a társadalmat, mind az egyént. A szakmai műveltség esetében az állandó és változó elemek társadal­ milag szükséges arányának megváltozását a tudományostechnikai-technológiai és közgazdasági környezet, feltételek megváltozása, vagy a változás lehetősége és társadalmi szük­ ségessége okozza, tehát olyan társadalmi érdek, amellyel az egyén érdeke ellentmondásos egységben van. A politikai-ide­ ológiai műveltség esetében a politikai-ideológiai környezet megváltozása vagy megváltoztatásának lehetősége és társa­ dalmi szükségessége, a politikai-ideológiai tevékenység ered­ ményei és kudarcai, a politikai konfliktusok jellegének s meg­ oldásuk módjának, kezelésük stílusának változásai az ok, te- 3 �hát ismét csak olyan társadalmi (osztály-) érdek, amellyel az egyén érdeke ellentmondásos egységben van. A szakmai műveltség esetében (a munkásosztályról szólva) az állandó és változó elemek arányának megváltoztatása tar­ talmilag azzal a következménnyel jár, hogy ez a műveltség rugalmasabbá, a változó körülményekhez és követelmények­ hez könnyebben alkalmazhatóvá válik, nem áll ellent veszé­ lyes mértékben a politikai fejlődés szükségleteinek, a korábbi politikai tevékenység eredményeiből (vagy kudarcaiból) szük­ ségképpen levonandó konzekvenciák érvényesítésének, új stí­ lus, új orientáció kialakításának. Az analógia a munkásosztály politikai-ideológiai és szak­ mai műveltségének változása között, továbbá fennáll a te­ kintetben is, hogy mindkét esetben élenjárnak, élen kell já r­ mok ebben a munkásosztály vezető politikai centrumainak és vezetéssel megbízott — gyakran tudományosan képzett — ká­ dereinek, amelyeknek és akiknek kötelességük az új helyzetet, az új szükségleteket és lehetőségeket idejében felismerni, új elhatározásra jutni, s a gyakorlati konzekvenciák érvényesíté­ sét megszervezni. Az analógia, végül fennáll a tekintetben is, hogy a „továbbképzés” mindkét esetben „fentről-lefelé” törté­ nik, az átértelmezés, az orientáció, az új stílus, új módszerek, új szervezési módok tekintetében „fent” , majd „középszinten” s csak végül a tömegek szintjén jön létre az egyetértés, illet­ ve megy végbe az elsajátítás, az új ismeretek megszerzése, az új képességek, készségek kialakítása, s ezek felhasználása. Sajnos, az analógia tovább nem folytatható, pedig egyé­ nileg is, társadalmilag is sok előnnyel járna, ha - a dolog természetéből adódó keretek között — jobban figyelembe ven­ nénk mindkét művelődési szférában a második szféra ta ­ pasztalatait, szükségleteit, módszereit, képzési, továbbképzési formáit. A szocialista fejlődés ugyanis azt tételezi fel, hogy a mun­ kásosztály — tulajdonosi és uralkodó osztállyá válásából kö­ vetkező — politikai-ideológiai (vezető, irányító, hangadó, pél­ damutató stb.) funkcióit ne csak állami és nem — állami osz­ tályszervezeteinek apparátusa, választott vezetői útján, hanem egyre inkább és fokozódó mértékben saját napi politikai-ide­ ológiai aktivitása útján is gyakorolja. S ezen a ponton már lényegesen eltérő módon itéli meg a közvélemény is, az egyén is a kétféle műveltség szükségessé­ gét, társadalmi és egyéni hasznosságát, s ezért megszervezé­ sére és továbbfejlesztésére fordítandó energiák befektetését. A szakképzettség (valamilyen szintjének) megszerzését ma már az osztály közvéleménye is, az egyén is szükségesnek tart­ ja, s az osztály fiatalabb nemzedékei elismerik a szakképzett­ ség szintentartásának, továbbfejlesztésének, a szakmai tovább­ képzésnek szükségességét is. Erről a népgazdaság érdeke, s újabban a vállalati érdek is „gondoskodik” , még akkor is, ha egyelőre az egyén érdekeltsége a szakmai képzettség meg­ szerzésében és a szakmai továbbképzésben nincs is arányban az egyéni ráfordításokkal. A Minisztertanács 1971 áprilisában határozott arról, hogy vállalati befizetésekből központi alapot kell képezni a szakmai képzés és továbbképzés finanszírozá­ sára, s 1972-től megkezdődött a szakmunkások szervezett to­ vábbképzése. A munkás a szakképzettség valamilyen fajtájá­ nak és fokának elsajátításával válik képessé az osztály ter­ melő funkciójának társadalmilag megbecsült fokon történő teljesítésére, ami kifejezésre jut (ma még nem eléggé) az ará­ nyosan magasabb egyéni jövedelmekben is. A politikai-ideológiai műveltség, noha a munkásosztály má­ sik alapvető társadalmi funkciójához, a politikai-ideológiai funkció teljesítéséhez „magasabb szinten” ugyanúgy nélkülöz­ hetetlen, mint a szakképzettség a termelő funkció teljesítésé­ hez, sem társadalmi, sem egyéni törekvésekben nem kapja meg ma még azt a megbecsülést, ami megilletné. Igaz, az általános műveltség és ezen belül a politikai-ideológiai mű­ veltség népgazdasági vagy egyéni „hozama” nem számítható, ha csak nem kezeljük külön szakma gyanánt; az azonban, hogy nem számítható, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs, vagy elhanyagolható. A helyzet azonban az, hogy e tekintetben a tőkés társadalomtól örökölt feltételek és szemléletek marad­ ványai erős hatással vannak még gondolkodásunkra: csak azok­ 4 tól követeljük meg (és azok számára biztosítjuk a feltételeit) a politikai-ideológiai műveltséget „szakmunkás” , vagy „techni­ kus" színvonalon, akik politikai-ideológiai tevékenységgel szakma gyanánt, valamilyen vezető funkcióban foglalkoznak, míg a munkásosztály tömegei e tekintetben tulajdonképpen csak segédmunkások, s csak igen kis részük éri el a „betaní­ tott munkás" — szintet. Más kérdés, hogy ez a helyzet törté­ nelmileg alakult ki, s alapvető akadálya a tömeges politikai­ ideológiai művelődésnek a nehéz fizikai munkák tömegessége és az általános műveltségi bázis szűkös volta (a fizikai mun­ kások közel 50 % -a nem végezte el a 8 általános iskolát). Ahhoz azonban, hogy magasabb színvonalon folytathassuk a szocializmus építését, ahogyan a párt X. kongresszusa elhatá­ rozta, nemcsak a termelő-szakmai tevékenységek magasabb színvonala, termelékenysége szükséges, hanem a politikai­ ideológiai aktivitásé, a szocialista demokratizmusé is. Igaz ugyan, hogy a szakmai képzésnek és továbbképzésnek, akár iskolarendszerben folyik, akár tanfolyamformában, része bizonyos „közismereti” , politikai-ideológiai anyag is. Ez azon­ ban — eltekintve talán a szakközépiskolától és ennél maga­ sabb fokú szakmai képzéstől — rendkívül kevés, minimális is­ meretanyag elsajátítását jelenti, szinte csak terminológiai szin­ ten, s így újratermeli a kétféle képzettség szintjének két-három fokú különbségét. (A szakmunkás politikai-ideológiai értelem­ ben legfeljebb csak „segédmunkás” képzést kap, a mérnök talán „szakmunkás” szintűt.) Így igen nagy feladat hárul a politikai szervezetek tagsága körében szervezetten folyó politikai-ideológiai oktatásra a munkástömegek politikai-ideológiai műveltségének megalapo­ zásában és továbbfejlesztésében. Itt most csak azt emeljük ki, hogy a politikai-ideológiai műveltség „avulása” természetesen - masszív társadalmi érdekből — azzal jár, hogy időnkénti „á t­ képzésekre” van szükség, amelyek során olykor aránytalanul nagy energiát vagyunk kénytelenek befektetni, hogy elérjük a politikai-ideológiai műveltség és aktivitás szükséges „áthan­ golását” „átértékelését” . Az ilyen „átképzések" alapja termé­ szetesen, a politikai-ideológiai helyzet objektív megváltozása (ill. ilyen változás megérett társadalmi szükséglete) csak má­ sodsorban tudható be annak, hogy a párt nem mindig képes zökkenőmentesen biztosítani a távlati célok és az aktuális fe­ ladatok összhangját, a stratégia és a taktika egységét. Az „átképzés” , a szakmai képzettség megújítása, megvál­ tozása esetén is elég keserves dolog, nagy egyéni és társa­ dalmi ráfordításokkal jár (gondoljunk a parasztból munkássá válás nehézségeire, időtartamára, vagy a szénbányászat egy részének visszafejlesztésével járó átképzési, elhelyezkedési problémákra). A politikai-ideológiai műveltség és aktivitás vál­ tozó elemeinek „cseréje” az alapelemek áthangolása, átépíté­ se, - sejtésünk szerint — messze meghaladja a szakmai átkép­ zés gyötrelmeit, ráfordításait, s persze eredményeit is. Ez azzal magyarázható, hogy a politikai-ideológiai művelt­ ség specifikuma a személyes elkötelezettség tudatos vállalása, s ez messzemenően igénybe veszi a személyiség egész struktú­ ráját, kölcsönhatásban csoport- és társadalom-pszichológiai tényezőkkel is. Az 1945— 1970 közötti negyedszázadban több ízben került sor ilyen, csaknem, vagy éppenséggel átfogó politikai-ideológiai „átképzésre” hazánkban. Ezek többnyire egybeestek a politikai-ideológiai helyzet (beleértve a nemzetközi vonáso­ kat is) objektív változásaival, nem kis mértékben azonban a politikai-ideológiai orientáció hibáival magyarázhatók. Alapvető tartalmát tekintve szocialista politikai-ideológiai műveltségünk megőrizte folytonosságát ezekben a változások­ ban, de a szituációk változásai konkrét értelmezésbeli különb­ ségeket eredményeztek ebben az alapvető tartalomban is. Ezért olykor úgy tűnhet, hogy a szereplők valami gyökeres sza­ kítás vagy újítás tudatában vitték végbe cselekvéseiket, a ké­ sőbbi vizsgálat azonban éppúgy kimutatja a folytonosságot is, mint a szakaszosságot a munkásosztály politikai-ideológiai műveltségének tartalmi változásaiban. Fel kell tételeznünk azonban, hogy a mai magyar munkásosztály politikai-ideoló­ giai műveltségére nemcsak az alapvető, a folytonosságot, a szocialista jelleget adó értékek a jellemzők, hanem valami igen �bonyolult és tanulmányozásra érdemes eloszlásban az egyes történelmi szituációk változó, konkrét és átmeneti tartalmai is, amelyek egy-egy réteg, vagy egy-egy személy számára — a szituációk mély átélése következtében — fontosabbaknak, alapvetőbbeknek tűnnek, mint az elméletileg kimutatható, va­ lóban alapvető, folytonosságot, a szocialista jelleget adó ér­ tékek. A tömegek, elsősorban a munkásosztály politikai-ideológiai műveltségének „karbantartása” , rendszeres felújítása és ma­ gasabb szintre emelése folytonos gondoskodást kíván. Ez ter­ mészetesen azon múlik elsősorban, hogy a szocialista állam és a párt politikája mennyire képes megvalósítani a taktika és a stratégia egységét, a mai feladatok és a távlati célok össz­ hangját. ban dur káro ly Az üzemi demokrácia néhány kérdéséről I. Társadalmi, politikai és gazdasági életünk, ezen belül gaz­ daságirányítási rendszerünk fejlődésével mindinkább kitelje­ sedik az üzemi demokrácia. Ez azonban nem egyszerűen csak velejárója ennek a fejlődésnek, hanem szükségszerű követel­ ménye, feltétele is. Szocialista gazdaságunk színvonalának további emelése, a dolgozók életkörülményeinek, életszínvonalának és munkafel­ tételeinek további megalapozott és rendszeres fejlesztése fel­ tételezi a dolgozók széles tömegeinek, mindenekelőtt munkásosztályunknak cselekvő aktivitását, szocialista öntudatának, fe­ lelősségérzetének növekedését. Az üzemi demokrácia növekvő követelményeinek kielégítése jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi építés feladatainak megértéséhez, a társadalmi tu­ datosság fejlesztéséhez, a gondolkodásnak, az emberi maga­ tartásnak és cselekvőkészségnek az előttünk álló feladatok szintjére való felemeléséhez. Az üzemi demokrácia a legalapvetőbb emberi tevékenység, a termelés területén érvényesül. Az építőmunka hatékonysá­ gának — a műszaki fejlesztésen kívül — a dolgozók tudatos tevékenysége, kezdeményezése, alkotó készségének kibonta­ koztatása a legfőbb tényezője. Mindez csak a dolgozók öntu­ datán, önkéntességén alapulhat, és demokratikus úton, mint a dolgozók akaratának és törekvéseinek kifejeződése érvénye­ sülhet. Samu Katalin: MACKÓ mondások megoldásának az érdekeltek és a társadalom szá­ mára is legalkalmasabb, kollektív eszközét. II. A gazdasági mechanizmus reformjával az üzemi demokra­ tizmus fejlődésének lehetősége és feltételei megváltoztak, alapvetően megjavultak. Mai gazdaságirányítási rendszerünk az állami vállalatoknál levő termelési eszközök felhasználásá­ ban lényeges változást hozott. Az állam a termelőeszközök közvetlen irányítását a vállalatokra ruházta. A megtermelt és realizált tiszta jövedelem jelentős része a vállalatoknál marad, amellyel önállóan gazdálkodnak. A dolgozók tulajdonosi jo ­ gaikkal, személyesen és közvetlenül, a korábbinál jobban él­ hetnek. Egyúttal a dolgozók munkavállalói jogai is növeked­ tek, amelyeket a szakszervezet mint képviseleti szerv érvénye­ sít elsősorban. A vállalati önállóság és a döntési szabadság erőteljes fe j­ lődése fokozta az igényt a döntések jó előkészítése iránt. Nagymértékben kibővül a dolgozók részvételének lehetősége a döntésekben. A nagyobb hatáskör egyúttal az üzemi demok­ rácia fejlődésének objektív alapja is. Olyan kérdések eldön­ tése került a vállalatokhoz, amelyeket a dolgozó kollektíva, vagy annak egy-egy csoportja jól ismer, így bele is tud szólni, még akkor is, ha az optimális megoldás módját nem tudja pontosan meghatározni. A vállalatok gazdasági önállósága nemcsak a demokratiz­ mus nagyobb lehetőségét nyújtja, hanem egyszersmind meg is Az üzemi demokrácia gyakorlói elsősorban is a hatalmon követeli a demokratizmus fejlesztését. A jó döntés egyrészt fel­ levő osztály, a munkásosztály tagjai. Ezért beleszólásuk az tételezi a vállalaton belül meglevő érdekellentétek egyezteté­ ügyekbe, részvételük a szocialista tulajdonban levő vállalatok sét és csökkentését. Az érdekellentétek egy részét éppen vezetésében és ellenőrzésében egyaránt politikai igény, és a demokrácia érvényesülése tárja fel. Az egyéni munkavállalói szükségszerű mind az állam, mind az osztály részéről. érdek — a bérek, a nyereség, a prémium, a munkakörülmények, Az üzemi demokráciának nagy jelentősége van a dolgozók a szakmai különbözőségek, a béren kívüli juttatások — és a kommunista nevelése, tudatuk fejlesztése szempontjából is. A vállalati érdek közti eltérések, ellentétek jobban felismerhetők, dolgozók aktív idejük és tevékenységük nagyobb részét munka­ amelyek esetleg feltáratlanok maradnának a dolgozók vélemé­ helyükön töltik. Gondolkodásuk, magatartásuk alakításának nyének meghallgatása nélkül. Másrészt a döntést optimális legfőbb tényezője a munka és a munkával kapcsolatban szer­ eredménnyel kell végrehajtani, a végrehajtók pedig a dol­ zett sokféle élmény. Ugyanakkor a munkahely társadalmi kö­ gozók. Mindez jobban biztosítja a tömegellenőrzés feltételeit is. A zösség is, illetve azzá formálható, s amely a dolgozó ember nevelésének igen hatékony eszköze. A szocialista építés napi demokratikus tömegellenőrzés a munka és a gazdálkodás 9yakorlatában és távlatában az üzemi demokrácia intézmé­ hatásfokát növeli, tehát nélkülözhetetlen a szocialista veze­ nye a legfőbb eszköz arra, hogy a dolgozók legalapvetőbb tésben. A jogszabályok kifejezik azt a társadalmi felismerést, társadalmi tevékenységükkel, a munkával összefüggésben hogy az üzemi demokrácia fejlesztése szükségszerű és az alakítsák emberi kapcsolataikat és munkafeltételeiket, hogy — állami törvényesség erejével is garantálva van. Törvények és dolgozó társaikkal közösséget alkotva — kollektív hatást gya­ rendeletek kötelezően írják elő az állami vállalatok vezetőinek ezzel kapcsolatos feladatait. Meghatározzák milyen termé­ koroljanak saját létfeltételeikre. szetű döntések előtt kötelesek meghallgatni és figyelembe ven­ Az üzemi demokrácia jelentőségét hangsúlyozni kell úgy is, ni a dolgozók véleményét, mely kérdésekben hozzanak közö­ mint a munkavégzéssel összefüggésben jelentkező egyéni és sen, egyetértésben döntést, és melyek azok a területek, ahol csoportérdekek kifejezésre juttatásának, a társadalmi érdekkel a döntési jog a dolgozó kollektívát, illetve annak képviseleti történő egyeztetésének és az érdekek között jelentkező ellent- szervét, a szakszervezetet illeti meg. 5 �A szocialista brigádmozgalmat az üzem dolgozói is saját­ juknak tekintik. Brigádtagok és brigádon kívüliek figyelemmel kisérik a mozgalom eredményeit, — sikereket és gondokat egy­ aránt. A mozgalom létjogosultságát és vonzó erejét bizonyít­ ja, hogy a megkérdezett 146 nem brigádtag egybehangzóan helyes kezdeményezésnek tekinti a szocialista munkaverseny­ nek ezt a módját. A 146-ból 133-nak az a véleménye, hogy a szocialista brigádmozgalom betölti azt a feladatát, hogy a munkásosztály leghaladóbb tagjait tömörítse magában. A megkérdezettek nagy többsége szerint különösen a munká­ sok közötti kollektiv szellem erősítésében érezteti hatását. ugyancsak igen figyelemreméltó, hogy a nagy többség (121 fő) szerint a brigádtagok alakítják a munkásközvéleményt, á l­ lásfoglalásaik segítik a politikai tisztánlátást és cselekvést. Életképességének fokozása, vonzó erejének növelése csak akkor lehetséges, ha a jövőben még jobban látszik az a kü­ lönbség, aminek a szocialista és a munkabrigádok között meg kell lennie. Abban, hogy a vállalatnál egyik-másik szocialis­ ta címet elnyert kollektiva tevékenysége sokszor éppen csak meghaladja, vagy eléri a kiválóan tevékenykedő munkabrigá­ dok eredményeit, nemcsak ők a hibásak, hanem az a szem­ lélet is, amely leszállítja a követelményeket, objektiv akadály­ ként fogadja el a különböző mulasztásokat, ezáltal devalvál­ ja a mozgalom társadalmi értékét. A szocialista brigádmozgalom hármas célkitűzésének min­ den tagja azonos értéket kell, hogy képezzen. Az üzem szocilista brigádjainak tagjai az évek során számos tanújelét ad­ ták annak, hogy nemcsak dolgozni tudnak, hanem az élet más területein is új magatartás alapjait alakítják ki. 1971-ben például 1731 fő vett részt politikai oktatásban. Szakmai kép­ zésben 1257 fő részesült. A szocialista brigádok életének je ­ lentős vonása a szocialista humánum. Ezt bizonyítják a szo­ lidaritási, illetve a szociális segítségnyújtás terén elért ered­ ményeik. A női brigádok például 46 db. vietnámi takarót ké­ szítettek. Segítették az óvoda és a gyártelepen lakó idős nyugdíjasok lakásának karbantartását. A TV akció, az árvízkárosultak megsegítése, ingyenes véradás, a vietnami műsza­ kok kezdeményezése, az 1971-ben teljesített 23312 társadal­ mi munkaóra ennek az életformát és magatartást átalakító tö­ rekvésnek csak egy-egy példája. Ezek azok az ismérvei a szocialista brigádmozgalomnak, amelyről Lenin a következőket írja: ,, . . . széles méretekben szervezett ingyenes munka formájában valami egészen új jön létre és van alakulóban, ami homlokegyenest ellenkezik min­ den régi kapitalista szabállyal és magasabb rendű, mint a kapitalizmust legyőző társadalom.” Az elért eredmények mellett azonban a mozgalom továbra is számos komoly problémával küzd. Kirajzolódott az utób­ bi években néhány veszélyes tendencia, amiért nem csupán a mozgalom tagjait, hanem a mozgalom irányításával fog­ lalkozó szerveket is felelősség illet. 1968-ig a mozgalom erőssége volt a munkafegyelem szi­ lárdításában elért eredmény. Az utóbbi években viszont a munkafegyelem romlása tapasztalható az üzem életében. 1970-ben például igazolatlan hiányzásból 2232 munkanap ki­ esése volt a gyárnak. 1971-ben már 3057 munkanap. Az emel­ kedés nemcsak vállalati-, de sajnos jó néhány szocialista brigádnál is kimutatható. A problémát nem oldja meg az, amit a hideghengermű szocialista brigádja tett, hogy kizárták az igazolatlanul hiányzó brigádtagot, összeredményük javítá­ sáért. A gondok közé tartozik a még mindig nagymérvű munka­ erővándorlás, amely a törzsgárdára, a szocialista brigádok­ ra is kiterjed. A szalagedző ,,Komarov" szocialista brigád többszörösen kitüntetett, a 40 fő tagjából 7 fő távozott 1971ben. A brigádok számának és taglétszámának növekedése: A mozgalom sajátos problémája, hogy amennyire örvendetes, annyira figyelmeztető a fizikai dolgozók számának csökkené­ se. 1968-ban a 125 szocialista brigádnak 1935 fizikai dolgo­ zó tagja volt, 1972-ban pedig a 141 brigádban 1752-re csök­ kent a számuk. 6 A mozgalom ,,felhígulása” a vállalaton belül is jelentkezzik. 1967-ben az üzem területén még 32 munkabrigád tevé­ kenykedett. Számuk 1971-re 3-ra zsugorodott. Nem jó dolog, hogy a szocialista brigádmozgalom nagy népszerűsége és társadalmi rangja miatt helytelenül értelmezett vállalati presz­ t izsből elvi engedmények árán is gyarapítják a „szocialista” címmel felruházott brigádok számat. A gondok között szükségesnek tartom annak említését is, hogy a funkcionáló brigádok nagyobb hányada zárt közös­ séget képez. Félnek az új tagok fogadásától, nem vállalnak rizikót. Pedig - például a fiatal pályakezdők fogadásával elősegíthetnék beilleszkedésüket a munkába, a szakma meg­ szerettetését és megbecsülését, valamint a munkahelyhez, vállalathoz való ragaszkodást. Az üzem kollektivája előtt álló feladatok megoldásában a szocialista brigádok mozgósító szerepe a meghatározó, de a szocialista emberi viszonyok és a közösségi magatartás fe j­ lesztése sok esetben még brigádon belül sem elfogadható. Az előbbihez szervesen kapcsolódik a második követelmény, a tanulásnál, a kulturálkodásnál jelentkező nagyobb igény. Ahogy telnek az évek, a vizsgált brigádok többségénél úgy zsugorodtak össze az ezzel kapcsolatos előírások. Például Oravecz László 23 fős szocialista brigádjának 1972-ben az ezirányú vállalása a következő: „6. a) A TIT rendezésében tartott előadásokon a brigád minden tagja részt vesz. b) Politikailag képezzük magunkat.” A gyártóeszköz gazdálkodás „Április 4.” műszaki szocialista brigádnaplójában is csupán ennyi olvasható: „6. pont: Általános politikai és szakmai műveltségünk növelésére a következő vállalásokat tesszük: a) Párt, szakszervezet és KISz szemináriumok kü­ lönböző fokozatain 14 fő vesz részt. b) Négy előadásból álló közigazgatási ismeretek tanfolyamán kollektiven részt veszünk. c) Négy politikai tájékoztatót tartunk időszerű kér­ désekről." A brigádnaplókban általában a 6. pont tartalmazza a to ­ vábbképzésre vonatkozó vállalásokat, amiből arra lehet kö­ vetkeztetni, hogy az éves programok üzemi tervjavaslatok alapján készülnek. A gond az, hogy ezekből a javaslatokból vállalási séma lesz és hamis útra vezet. Hiszen az egyes bri­ gádtag személyiségétől — érdeklődési körétől, képességeitől, törekvéseitől — idegen kulturális vállalások, a valóságos életformától távol álló „szocialista” életkövetelmények csak formalitásokat eredményezhetnek. Felmérések során a brigádtagoknak mintegy fele maga is elismerte, hogy hasonló vállalásaik többé-kevésbé formáli­ sak. Megerősíti ezt a feldolgozott anyag azon része is, amely­ ből kiderül, hogy a brigádtagok többsége távol marad a kö­ zös programoktól. Aránylag egyöntetű a jelenlét a társadal­ mi munkában, a brigádtársak segítésében. Vonzó a poharazgatás is, szórakozóhelyeken. A szocialista módon élni elv is alaposabb vizsgálódást igényelne a mozgalmat irányító szervek részéről. Ami az üze­ men belüli együttélést illeti, e tekintetben úgy érzem nincs kü­ lönösebb probléma, bár egyik-másik brigádtag esetenként megfeledkezik ezirányú önként vállalt kötelezettségéről. A brigádtagok többségét nagyfokú önfegyelem és öntudat jellemzi. Arra a kérdésre viszont, hogy vajon odahaza a családban is azokat az emberi erényeket csillogtatják-e a brigádtagok, amelyeket az üzemben, nem sikerült választ kapnom. Ez a kérdés nem a bizalmatlanságból, hanem a tökéletesebbre való törekvés igényéből fakad. Olyan formát kialakítani, amely e tekintetben is segít a mércét magasabbra állítani a mozgalom közeli feladatai közé tartozik. A szocialista brigádmozgalomban tehát még sok a gond és probléma, de a vizsgálódás során megerősödött bennem az a tudat, hogy a mozgalomban tevékenykedők többsége hajlandó az egyre növekvő követelményekhez igazítani lépé­ seit, mert igényesebben, szebben és kulturáltabban akarnak élni. �szakszervezetek iskolaszerepének lényege az, hogy neveljék, hárul a KISz vállalati, üzemi intézményi szerveire is. A szoci­ bátorítsák a dolgozókat a véleménynyilvánításra, a résztvál- alista demokrácia kiszélesítésének, fejlesztésének kedvező fel­ lalásra, a beleszólásra, a bírálatra, a szóban forgó kérdé­ tételei sürgetően vetik fel a dolgozók egyre szélesebb töme­ geivel együtt az ifjúság aktiv részvételének szükségességét is sek megvitatására. A szakszervezetek akkor teljesítik az üzemi demokrácia fe j­ a társadalmi- politikai életben. E munka feltételei részint az lesztésében rájuk háruló feladataikat, ha a dolgozók felis­ ifjúság mozgósítását a társadalmi-gazdasági célok végrehaj­ merik az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdek közötti tására, részint az üzemi demokrácia kibővült, új lehetőségei összefüggést; ha felismerik megváltozott szerepüket a terme­ között az ifjúság jogainak, érdekeinek védelmét. lésben; ha élnek mindazokkal a jogokkal, lehetőségekkel, A munkásfiatalok az üzemi kollektivák teljes jogú tagjai. A KISz feladata, hogy megértesse a fiatalokkal, mi az üzemi amelyekről már korábban szó volt. A szakszervezetek tudatformáló szerepe arra irányul, hogy demokrácia szerepe, mi a joguk, lehetőségük a részvételre, a a közösen kialakított célokat és feladatokat a dolgozók el­ beleszólásra. Véleményükkel, javaslataikkal, érdekeik kifejté­ fogadják, és a végrehajtásában a társadalmi aktivitás igé­ sével, bírálatukkal, ötleteikkel segítik a fiatalok is a döntések nyével vegyenek részt. A végrehajtásra történő nevelés, moz­ elhatározások kialakítását. Az üzemi kollektíva fontos fóru­ gósítás kifejezésre jut a szocialista munkaversenyben, a szo­ main ugyanúgy részt vesznek a közügyekben, mint a felnőt­ cialista brigádmozgalomban, az újítómozgalomban, és min­ tek. Emellett jogaik, sajátos érdekeik érvényesítéséhez más fó ­ den olyan tevékenységben, amely a termelés és az üzem gond­ rumokkal is rendelkeznek. jainak megoldását segíti elő. Az üzemi demokratizmusra áttételesen kihat a KISz belső A szakszervezetek a demokratizmus iskoláinak a szerepét demokratizmusának fejlettsége vagy éppen hiányossága. A akkor töltik be, ha minden dolgozó számára biztosítják az KISz taggyűlése nem közvetlenül az üzemi demokrácia fóru­ üzemi demokratizmus gyakorlásának lehetőségét. Különösen ma, hanem a KISz demokratizmusát fejezi ki. A KISz taggyű­ fontos, hogy az ifjúság és a nők körében megkülönböztetett lés - mint az alapszervezet legfőbb szerve - biztosítja a fi­ nevelő tevékenységet fejtsenek ki, hogy ők is éljenek a de­ atalok közvetlen részvételét az őket érintő döntések meghoza­ mokratizmus lehetőségeivel. talában. Az üzemi demokrácia összefügg a szakszervezetek érdekA szocializmus teljes felépítésének szakaszában fokozott kö­ képviseleti és érdekvédelmi szerepével. Miután a dolgozók vetelmény a dolgozó tömegek aktív részvétele. Ezt szolgálja az nemcsak tulajdonosok, hanem munkavállalók is, ez utóbbi üzemi demokrácia fejlesztése is, amelynek ez az írás csak né­ minőségükben a napi és anyagi érdekek nagy szerepet já t­ hány vonatkozását érintette. szanak. Az üzemi demokrácia lehetőséget ad arra, hogy a Befejezésül hangsúlyozni kell, hogy az üzemi demokráciát munkavállalói érdekeket az üzemi demokrácia fórumain a folyamatként kell felfognunk, olyannak, amely állandóan dolgozók közvetlenül is érvényesítsék. mozgásban van, fejlődik, szélesedik, amelynek érdemi kibon­ A szakszervezetnek a vállalat gazdálkodásával összefüggő takozása társadalmi és gazdasági helyzetünk fejlődésének tevékenysége is alapvetően a dolgozók érdekvédelmét szol­ függvénye. gálja. A szakszervezeti bizottság (SzB), vagy a vállalati szakszervezeti tanács (vszt) évenként véleményezi a vállalat tervét. Ez a véleményezés a dolgozók nevében és érdekében lehető­ séget ad arra, hogy a termeléssel összefüggésben érvényt sze­ rezzenek annak az elvnek, hogy az életkörülmények állandó­ an javuljanak. A gazdálkodásba és igazgatásba való beleszólás egyik módja az, hogy a szakszervezetnek joga van — mint képvise­ leti szervnek — arra, hogy véleményt mondjon a gazdasági vezetők kinevezése, leváltása és minősítése alkalmából. E képviseleti jogban kifejezésre jut, hogy szocialista körülmé­ nyek között a dolgozó beleszólhat abba, hogy kik legyenek a gazdálkodásban a vezetői. A véleményezés joga a testületé és nem egy személyé. A dolgozók beleszólása a vállalati tervbe és a vezetők sze­ mélyi megválasztásába olyan üzemi demokratikus jog, amely csak szocialista körülmények közt létezhet. A kollektív szerződés megkötése az SzB, illetve a vszt joga. A kollektiv szerződés megkötése előtti viták, megbeszélések szintén az üzemi demokrácia megvalósulásai is, hiszen eze­ ken a dolgozók beleszólnak a munkaviszony, a bérek, a béren kívüli juttatások, a munkavédelmi, egészségügyi, a kulturális és a sportügyek alakításába, a vállalati gazdálkodás egyéb kérdéseibe. A kollektiv szerződés betartásának a tömegek részéről tör­ ténő ellenőrzése a gazdasági vezetők bizonyos tevékenysége feletti társadalmi ellenőrzés is, és mint ilyen az üzemi demok­ rácia része. A szakszervezetek belső életének demokratizmusa, a szakszervezeti taggyűlés, a szakszervezeti demokrácia keretébe tartozik, de szoros kapcsolatban áll ez is az üzemi demok­ ráciával. A szakszervezeti taggyűlés tehát közvetve az üzemi demokrácia szerve is. Ezek közül azokat a kérdéseket, amelyek a gazdasági ve­ zetéssel közös megállapodást kívánnak, a szakszervezeti ve­ zető szerv „áttételezi” , azaz a vezető szerv fogja érvényesí­ teni őket, mint a dolgozók jogát. Itt az üzemi demokratiz­ mus, a képviseleti demokrácia formájában jut érvényre. Az üzemi demokrácia érvényesítésében és fejlesztésében a id. Szabó István: DÓZSA párt és szakszervezeti szervek mellett jelentős politikai feladat 7 �8 Barátja Munkatársa Vezetője Pártszervezet Szakszervezet Jobb munkalehetőség Magasabb jövedelem A mozgalom vonzóereje 2 6 9 9 7 1 6 48 3 2 1 1 4 1 4 Törzsgárda nem párttag (86 fő) Nem törzsgárda, nem párttag (18 fő) Nem törzsgárda, párttag (4 fő) A szocialista brigádmozgalomnak gazdasági, politikai és ne­ velési szempontból rendkívüli jelentősége van. 1958 után a brigádmozgalom széleskörű elterjedésének oka az, hogy a dolgozók sajátjuknak tekintik a szocializmus építésének ügyét és azt tettekkel is szolgálni kívánják. A verseny tartalma, cél­ kitűzései kifejezik a gazdaság, a munkásosztály, általában a dolgozó tömegek érettségi szintjét. A szocialista brigádmozgalom méreteinél fogva is fontos tényező gazdasági célkitűzéseink megvalósításában. A gazdál­ kodás, a termelés hatékonyságának a korszerű munka- és üzemszervezés tökéletesítéséhez szervezett kollektívát biztosít. E tekintetben a mozgalom nem kezelhető formaként, amelyet „k ivülről", „felülről” kell megtölteni tartalommal. A mozgalom­ ban a tartalom és forma egységet képez, mert a brigádok vállalásai: „szervezett, fegyelmezett, lelkiismeretes munka” , a „jó minőségű, korszerű termék előállítása” , az „idő és költ­ ségráfordítások csökkentése” , a gazdasági fejlődésünk kulcs­ kérdései. A mozgalom politikai szempontból sem kezelhető az értéke alatt. Napjainkban száztízezer kollektívában egymillió-kétszáz­ ezer dolgozó törekszik arra, hogy egyre jobban megfeleljen a hármas normatívának. Ezek az önként vállalt célok arra irá­ nyulnak, hogy azt támogassák, ami a munkáshatalmat előre viszi, ami a szocialista rendszerünk célja, ami rendszerünk szá­ mára hasznos, ami elveink szerint igazságos, erkölcsös. A bri­ gádmozgalom nevelési jelentősége is számottevő: olyan lénye­ ges kollektív forma, amely a szocialista emberi viszonyok, érint­ kezési formák kialakulásához széles keretet biztosít. A szocialista brigádmozgalom útját, mai eredményeit, gond­ jait, szemléletesen példázza egy, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben végzett vizsgálódás néhány tapasztalata. Az üzem területén a munkaverseny mozgalom az ellenforra­ dalom leverését követő átmeneti visszaesés után — a dolgozók legjobbjainak kezdeményezésére — újraéledt, és jelentős mér­ tékben segíti a vállalati eredmények elérését. A kohászati üzemben a hároméves terv időszakában bonta­ kozott ki a mozgalom. 1959-ben 15 brigád 208 tagja indult harcba a szocialista cím elnyeréséért. A következő években a növekedés ugrásszerű lett. 1960-ban már 47 brigád 753 tagja lépett a munkaverseny „magasabb iskolájába” . A brigádok célkitűzései között ekkor alapvetően gazdasági fejlődést elősegítő vállalások szerepeltek. Például a termelési felfutás biztosítása, a termelékenység növelése, az üzemidő jobb kihasználása, a selejtcsökkentés, az importáruk hazai gyártásának elősegítése, stb., amelyek összhangban voltak a vállalati tervfeladatokkal. A brigádmozgalom tömegessé válását bizonyítja, hogy 1966ban már 118 brigád tűzte ki célként a szocialista cím elnyeré­ sét. A szocialista cím elnyerésének feltételeit az első két év­ ben a brigádok 33 % -a tudta teljesíteni. A harmadik és ne­ gyedik évben a versenyben indultak 55 % -a, 1966-ban a bri­ gádokoknak 80 % -a felelt meg a követelményeknek. Az üzem területén 1967-ben 125 szocialista brigád 2219 fővel vett részt a mozgalomban. Kollektív verseny folyt a gyár­ részlegeknél, üzemeknél, főosztályoknál a szocialista cím el­ nyeréséért, egyéni verseny a szakma kiváló mestere címért stb. A különféle versenyformák jól kapcsolódtak egymáshoz és le­ hetőséget adtak arra, hogy a vállalat dolgozóinak mintegy 85 % -a szervezett munkaverseny keretein belül dolgozzon. A szocialista brigádok szerepe a vállalati eredményekben egyértelműen pozitív. A brigádok célkitűzései között csaknem mindenütt helyet kaptak az újításra vonatkozó felajánlások. A minőségi fejlődés — a termelésben elért eredmények mellett — kifejezésre jut a brigádok szakmai, politikai kép­ zettségének növekedésében, az általános műveltségi szint ja ­ vulásában is. 1967-ben általános iskolai oktatásban 56 fő, középiskolában 53 fő, egyetemen 14 fő, politikai oktatásban 1250 fő, szakmai oktatásban 454 fő vett részt. Megnevezés 1968 1969 1970 1971 1972 Brigádtagok száma/fő 2277 2264 2353 2256 2358 Társadalmi munka/óra 10194 14235 10280 23312 28021 Politikai oktatás/fő 1594 1432 1348 1951 1731 Szakmai oktatás/fő 577 695 892 800 1257 Vállalás, teljesítés/mFt 10205 6453 10303 22469 12435 1968-ra a szocialista brigádmozgalom tömegméretűvé vált, a vállalaton belül az egyéni és kollektív versenyformákkal mint a „Kiváló Dolgozó” , „Kiváló Ifjú Mérnök", „Kiváló Tech­ nikus és Közgazdász” , a „Szakma Ifjú Mestere” , a „Kiváló Újító” a gyárrészleg közötti „Szocialista Üzem” és a „Szocia­ lista Műhely” cím elnyeréséért folyó szocialista munkaversenynyel — kiegészülve hatalmas lehetőségeket rejt magában. A brigádmozgalom része a szocialista munkaversenynek, abból nőtt ki, annak magasabb formája. A szocialista brigád­ mozgalom megtestesíti a munkásosztály célját, kifejezi azt a felismerést, hogy a hatalom birtokában a szocializmus célki­ tűzései nem valósulnak meg önmaguktól, automatikusan. Ezt áldozatos, kitartó, szívós munka eredményeként a munkások, a dolgozók legszélesebb rétegeinek tömeges bevonásával le­ het csak megvalósítani. A vállalat dolgozóinak létszáma az 1957. évi 3600 főről 1969-re 4583 főre növekedett. A szocialista brigádokban tevé­ kenykedők száma 1969-ben 2353 fő, az ossz. dolgozók 51,3%-a. A szocialista brigádmozgalom üzemen belüli kialakulását, fejlődési folyamatát kutatva 1971 decemberében felmérést ké­ szítettem, amely során 163 szocialista brigádtagtól és 146 nem szocialista brigádtagtól kaptam választ a mozgalommal kapcsolatos kérdésekre. A felmérések során kapott és a már feldolgozott adatok is bizonyítják, hogy a mozgalom létrejötte a munkások állásfoglalását, érzelmi és értelmi azonosulását fejezi ki a szoci­ alista célokkal. A megkérdezett 163 szocialista brigádtag arra a kérdésre, hogy kinek, vagy minek a hatására vesz részt a szocialista brigádmozgalomban, a következő válaszokat adta. Törzsgárdából párttag (65 fő) Szocialista brigádmozgalom A szo cia lista b rig á d m o zg a lo m eredm ényei a S a lg ó ta r já n i K o ­ h ászati Ü zem ekn él Kinek, vagy minek a hatására vesz részt a szoc. bri­ gádm ozgalom ban: GECZKÓ JÓZSEF 1 20 5 7 8 4 10 58 A kapott eredmény erősíti azt a felfogást, hogy az ipari üzemeinkben folyó munkaversenyt — így a szocialista brigád­ mozgalmat is — a munkásosztály önfejlődési folyamatának részeként — tehát a dolgozók által kezdeményezett és töme­ gessé tett — magasabb t ipusú versenyformaként kezeljük, amelyben kibontakozásától kezdve tükröződik, hogy a szoci­ alista célok, az elérésükhez szükséges gazdasági feladatok a tömegek programjává vált. A szocialista brigádmozgalom létrejöttét és szerepét mél­ tatva Kádár János a szocialista brigádvezetők III. országos ta ­ nácskozásán a következőket mondotta: „Jelenleg egyidejűleg két ösztönző erő hat: az erkölcsi és az anyagi. Az erkölcsi ösztönzés nagy erejére ragyogó példa ma a szocialista bri­ gádmozgalom. Mert igaz ugyan, hogy itt a munkát anyagi­ lag is dotálják, de mindaz amit a szocialista brigádok végez­ nek, azt nem lehet megfizetni. A brigádok ugyanis olyasmit is adnak a társadalomnak, aminek nincs is ára, ami tehát meg­ fizethetetlen.” �Új lökést adott a fejlődésnek a nyereségérdekeltség is. Maximális nyereséget csak akkor képesek tartósan biztosítani, ha az eszközöket és az élőmunkát a legcélszerűbben használ­ ják fel, és kielégítik a változó piaci igényeket. De az eszközök­ ben és a munkaerő felhasználásában rejlő tartalékokat legin­ kább a dolgozók ismerik. Felhasználásukban pedig azért érde­ keltek, mert mennél nagyobb a nyereség, annál több pénz marad a vállalatnál a saját alapok képzésére. A fejlesztési alap felhasználásában az igazgatóé a döntés joga, de kihatásai miatt meg kell hallgatnia a dolgozók, illetve képviseleti szerveik véleményét és figyelembe kell vennie azt. Ez is csak a demokratizmus révén biztosítható. A vállalati ré­ szesedési alap az elért nyereség szerint nagyobb vagy kisebb. A felosztását és felhasználásának szabályozását az igazgató és a dolgozókat képviselő szakszervezet, közös megállapodás­ sal, a kollektív szerződésben rögzíti. Mindehhez járul, hogy az önállóság és anyagi érdekeltség egyúttal a kockázatok vállalását, a döntések következményei­ nek viselését is jelenti. A közös kockázat erősíti a vezetők és a beosztottak, illetve a dolgozók különböző csoportjainak egy­ másrautaltságát. A felismert egymásrautaltság a kollektív szellem fejlődését, a kölcsönös törődést, segítséget eredményezheti, ami — hatékony politikai és tudatos szervező munkával párosulva — szocialista kollektív szellemmé és aktív cselekvéssé alakul. A pártszervezeteknek, a vállalat gazdasági-műszaki vezetői­ nek, és a tömegszervezetek vezető szerveinek feladata, hogy ezt tudatosan szervezzék, irányítsák, és ezzel gyorsítsák a de­ mokratizmus fejlődését. A fejlődés üteme azonban az eszmei harc hatékonyságától is függ. Meg kell változtatni egyes veze­ tők és beosztott dolgozók hibás nézeteit, hogy ezzel elhárít­ suk a szubjektív akadályokat. Ezért mondjuk, hogy politikai fe­ ladat a lehetőségekből és az igényekből fejlett üzemi demok­ ratizmust formálni. III. Az üzemi demokrácia a munkásosztály politikájának gya­ korlati érvényrejuttatását szolgálja. A párt az üzemi demok­ ráciát olyan eszköznek tekinti, amely eredményesen szolgál­ hatja a dolgozók beleszólását a vállalatok gazdálkodásába, tudatosabbá válhat a végrehajtásban, a gazdaság ellenőrzé­ sében való részvételük. A pártszerveknek és szervezeteknek megvan a saját politikai felelősségük és kötelességük az üzemi demokratizmus meg­ valósításában. Mindenekelőtt a pártszervezetek - mint a tár­ sadalmi élet valamennyi szférájában — politikai irányítói az üzemi demokratizmus szervezéséért felelős gazdasági vezetők­ nek és társadalmi szervezeteknek. Eszmeileg, ideológiailag, politikailag orientálják a kommunistákat, hogy felelősen cse­ lekedjenek az üzemi demokrácia érvényesítéséért. Az üzemi demokrácia fejlesztését, tökéletesítését a meg­ szokott, régi módszerek továbbélése, a bürokratizmus nem kis mértékben hátráltatja. A bürokratikus módszerek jelentkezhetnek mind az egysze­ mélyi felelős vezető, mind a szakszervezeti szervek munkájá­ ban. Az üzemi demokrácia fórumainak felszínes előkészítése, a tájékoztatást célzó beszámolókban a statisztikai adatok me­ chanikus felsorolása, stb. mind a formalizmus, a vezetők kö­ zömbösségének megnyilvánulásai. A párt szerveinek van meg egyedül az a lehetősége, ami kötelességük is, hogy a poli­ tikai irányítás eszközeivel késztessék és kötelezzék a gazdasági vezetésben, a szakszervezetben dolgozó kommunistákat a bü­ rokratizmus, a formális módszerek megelőzésére és felszámo­ lására. A pártszervezetek szervező és irányító munkája mellett a Partszervezetek belső élete is széleskörűen érinti és ösztönzi az üzemi demokrácia fejlődését. Nagy hatással van az üzemi demokrácia színvonalának alakulására a pártdemokrácia fej­ lesztése, s a párt tagjainak olyan magatartása, amely a többi dolgozókat demokratikus jogaik és kötelességeik gyakorlására készteti. Az üzemi demokrácia fejlesztésének elengedhetetlen felté­ tele, a pártszervezetek sokoldalú ideológiai és politikai nevelő munkája a vezetők és a tömegek között. Kívánatos, hogy a vezetők és beosztottak helyesen értelmezzék az egyszemélyi felelős vezetés és az üzemi demokratizmus elvének együttes alkalmazását. A szocialista gazdaságirányítás két alapelve dialektikus kapcsolatban van egymással, érvényesítése a mi viszonyaink között kötelező. A pártszervezetek politikai eszközökkel hangolják össze az üzemi demokráciát megvalósító gazdasági és társadalmi szer­ vezetek tevékenységét. Az összehangolt, tervszerű munka ala­ pul szolgál a párt, a gazdasági, a KISZ, valamint a szakszer­ vezeti szervek közötti — elvi alapon nyugvó — együttműködésre, az üzemi demokrácia színvonalának emelésére, a formális elemek csökkentésére. Az üzemi demokrácia testületeiben a pártszervezetek — a párt tagjai útján — részt vesznek a különböző ellentmondások és feszültségek okainak feltárásában, az eltérő érdekek egyez­ tetésében. Előfordulhat például, hogy az egyetértés körébe tartozó valamely témában nem jön létre egység a képviseleti szervek és a gazdasági vezetők között, nézeteltérés támad az egyszemélyi vezetés és a képviseleti testület között. A pártszer­ vezeteknek feladata, hogy — akár a képviseleti testület ülését megelőzően is — az egyszemélyi vezető és a képviseleti szervek között keletkezett ellentmondások, nézeteltérések egyeztetésén, illetve megoldásán dolgozzanak. A pártszervezetek politikai irányító és szervező munkája a szocialista üzemi demokratizmus érvényesítésére a párt mun­ kájának csak egy részét képezi, de ez beilleszkedik a pártélet fejlesztését, a kommunisták felkészítését, a gazdasági és szakszervezeti szervek pártirányítását szolgáló feladatokéba. IV. A dolgozók beleszólási joga az üzem életébe, a gazdálko­ dásba, a vezetésbe erőteljesen kifejezésre jut a szakszerve­ zetek képviseleti tevékenységében. A szakszervezetek a „tö ­ mörítés, az egyesítés iskolái, az igazgatás, a gazdálkodás iskolái, a kommunizmus iskolái” alapvető funkciójával egybe­ esik tartalmilag és módszertanilag mindaz, ami az üzemi de­ mokratizmus tartalmát és módszereit jelenti. A demokratizmus a szakszervezetek múltjában gyökerező történelmi tradíció. A szakszervezetek érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenysége számos olyan elemet foglal magában, amely az üzemi demok­ rácia adta jogokat, politikai, erkölcsi elvárásokat érvényesíti. A szakszervezetek objektíve azért alkalmasak az üzemi de­ mokrácia szerveiként való működésre, mert soraikba tömörítik a bérből és fizetésből élők túlnyomó többségét. Szervezeti rendszerük igazodik a gazdasági vezetés szervezeti rendsze­ réhez és így a szakszervezetek vezető szervei mint választott képviseleti testületek mindenütt jelen vannak, ahol a dolgo­ zók ügyeiről tárgyalnak vagy döntenek. A szakszervezetek meg­ felelnek annak a lenini követelménynek, hogy a szocializmus építése időszakában minden dolgozót tanítani kell bizonyos fokon a gazdálkodásra, az igazgatásra. A szakszervezetek azért is működhetnek az üzemi demokra­ tizmus szerveiként, mert tevékenységük szocialista osztálycélo­ kat szolgál, mert politikai szervezetek, mert egyértelműen el­ kötelezettek a munkásosztály történelmi célja, a szocializmus megvalósítása szempontjából. A szakszervezeteknek és a gazdasági vezetőknek közös fe­ ladatuk biztosítani az üzemi demokrácia közvetlen fórumainak rendszeres működését. A szakszervezeti szervek sajátos fel­ adata és külön felelőssége, hogy kezdeményezik, segítik a ter­ melési tanácskozások, brigádértekezletek, üzemi gyűlések meg­ tartását és ellenőrzik a gazdasági vezetők e vonatkozású te­ vékenységét. Mivel a gazdálkodás és igazgatás sokféle ismeretet felté­ telez, a szakszervezeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a szükséges ismeretek, információk valamilyen módon — leg­ többször a gazdasági vezetők személyén keresztül — eljus­ sanak a dolgozókhoz. Csak így lesznek képesek az igazgatás­ ba, a gazdálkodásba érdemi módon és felelősségteljesen be­ leszólni. Biztosítsák a szakszervezeti szervek, hogy a dolgo­ zók tudomást szerezzenek javaslataik, ötleteik, beleszólásuk helyességéről vagy helytelen voltáról. A szakszervezetek szervezik, mozgósítják a dolgozókat az üzemi demokrácia közvetlen fórumain való részvételre. A 9 �DOKUMENTUMOK Szocialista demokrácia szocialista állam A szocialista demokrácia biztosítja, hogy a tömegek megismerjék a szo­ cialista építés gazdasági, politikai, társadalm i és kulturális fe la d a ta it; tu ­ datosan aktiv részt vá lla lja n a k az építőm unkában; ellenőrizzék, hogy az állam i, gazdasági, hivatali s egyéb szervek és intézmények m unkája a köz ja vá t szolgálja. Ez a szocialista dem okrácia kiterjesztésének lényege. Ezért m ondhat­ juk tehát, hogy a szocialista dem okrácia lényegében a proletáriátus á l­ lam hatalm ának és társadalm i berendezkedésének fejlettebb, a szocializ­ mus teljes felépítése feladatkörének és időszakának megfelelő torm ája. Nem ellentétes a proletariátus dikta tú rájá val, hanem annak a fejlődés­ ben elért m agasabb fo rm á já t testesíti meg. Vannak, akik még m indig valam iféle „abszolut " „tiszta " demokrácia illuzióját kergetik, olyan á llam rendről álmodoznak, amely kivétel nélkül mindenki szamára d emokrác iát biztosítana. Ilyen á llam rend nem volt és a mi korszakunkban egyelőre nem is lehetséges. Éppen ebből követke­ zik, hogy a szocialista dem okrácia kiszélesítése — akárcsak forradalm i építőmunkánk megelőző szakaszai — nem egyszerű diadalm enet. A d o l­ gozó tömegek dem okráciáját csak a szocializmus teljes telepítésének ta ­ la ján lehet kibontakoztatni, s csak ágy, ha eközben leküzdjük az építőmunka, a p o litika i, a társadalm i élet, a kultúra és az ideológia terüle­ tén óh atatla nu l jelentkező antiszocialista jo b b - és „ b a l" o ldali torzításo­ kat és tendenciákat, s harcolunk azok ellen, akik a szocialista dem okrá­ ciát a szocializmus ellen akarják felhasználni. A szocialista dem okrácia fejleszté se a leghatékonyabb form ája a töm e­ gek eszm ei-politikai nevelésének is. Kétségtelen: a szocialista tu d a tfo r­ málásban mással nem pótolható eszm ei-politikai nevelés és önképzés m el­ lett döntő szerepe van a társadalm i gyakorlatnak. M a megvannak az o bje ktív teltételek a hhoz, hogy újabb és újabb m illiókat tegyünk a szo­ cializmus tudatos építőivé. A falun és a városban tízezrek és százezrek, akiit eddig csak saját g o nd jaikkal törődtek, s nemigen tekintettek utcá­ juk, fa lu ju k ha tárán túlra, most az egész ország ügyeinek intézésében vesznek részt, az ország építésében nemcsak mindennapos üzemi, hivata­ li, termelőszövetkezeti tevékenységükre, hanem közügyekben tett ja vasla­ taikra, elgondolásaikra, önkéntes m unkájukra is támaszkodhatunk. Az üzemi dem okrácia fó rumain, a szakszervezetekben, a Kommunista Ifjú ­ sági Szövetségben, a népfrontbizottságokban most minden lehetőség m eg­ van eleven, pezsgő vitaszellem kialakítására, az üzem, a vállalat, az ad ott község, a kerület és a város - s ezáltal az egész ország - g o nd­ ja ina k m egtárgyalására, a közös teendők kialakítására. (Ká lla i Gyula „Szocializmus, népfront dem okrácia" c. könyvéből) Szocialista állam unk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam ki­ alakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. A törvényalkotás folyam atában tám ogatni kell a népi kezdeményezéseket és gyakrabban kell széles körű tanácskozásokat szervezni a néppel. A szocialista dem okrácia fejlődésének fontos követel­ ménye, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be köz­ vetlenül is a közügyek intézésébe. Erre alkalm asak a helyi tanácsok, am e­ lyek állam hatalm i szervek és egyben a nép legátfogóbb tömeg szervezetei is. A tanácsok a lakosságot közvetlenül érintő kérdéseket - a társadalm i ér­ dekek és a szakszerűség betartásával - a lakosság közvetlen résztvételével döntsék el. Küzdeni kell a szocialista dem okrácia fejlődését akadályozó a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus szemlélet és ügyintézés ellen. Küzdeni kell a szocialista dem okrácia fejlődését akadálya zó, a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus szemlélet és ügyintézés ellen. Az állam i szervek hatásköréből mind több fe la d a t közvetlenül a tá r­ sadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe kerül. A szocialista demokratizmus fejlődéséi jelzi, hogy a társadalm i szervezetek m indin­ kább részt vesznek az állam i szervek tevékenységének tám ogatásában és az állam i munka ellenőrzésében. A pro letárdiktatúra és az egyetemes népi állam között nincs merev vá­ laszfal. Amilyen mértékben a pro letárdiktatúra betöltötte történelm i hiva­ tását, olyan mértékben alakul át egyetemes népi állam m á. Az egyete­ mes népi állam ban a pro letárdiktatúra demokratikus vonásai fejlődnek tovább, a pro letárdiktatúra állam ának új tartalm a teljesedik ki. Fejlődé­ sünk jelenlegi szakaszában azzal segítjük ezt a folyam atot, hogy a tá r­ sadalom és az állam erejét a gazdasági és a kulturális építőmunka fe l­ lendítésére összpontosítjuk. (Az MSZMP VIII. kongresszusának határozatából.) 10 A legutóbbi években tovább erősödött a szocialista dem okrácia, meg­ élénkült a közélet. A korábbi időszakhoz mérve fokozódott a dolgozók ak­ tivitása a közügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a gaz­ dasági építés kérdéseit, a nemzetközi, társadalm i, kulturális problémákat. A dolgozók részvétele az állam i, a társadalm i, a helyi ügyek intézésé­ ben mégsem fe jlő d ö tt kielégítően. A szocialista dem okrácia továbbfejlesz­ tésének fontos eleme a helyi szervek jogkörének kiszélesítése. Biztositani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gazdálkodás lehetőségét a kommunális fejlesztés területén, a kulturális, valam int a szociálpolitikai igények kielégítésében. Szükséges a tanácsok szerepének, hatáskörének pontosabb meghatározása - egy új tanácstörvényben. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével nagyobb lehetőség nyilik a dem okrácia fejlesztésére az üzemekben. A kérdések többségében a vál­ lalatok, az üzemek vezetői maguk döntenek, és számukra is fontossá vá­ lik, hogy kollektívájuk tapasztalataira, véleményére tám aszkodjanak. Ugyan­ ebbe az irányba hat a f okozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anya­ gila g is érdekeltté válnak abban, hogy a vezetők figyelm ét idejekorán f elh ívják a gazdálkodás hiányosságaira, s velük együtt közreműködjönek a hibák kijavításában. A szocialista dem okrácia kiterjesztésében alapvető a dolgozó tömegek po litika i tud atána k fejlesztése, a rendszeres, sokoldalú tájékoztatás és olyan po litika i légkör megteremtése, am elyben kötelességüknek érzik, hogy m int az ország gazdá i, részt vegyenek minden fontos kérdés eldönté­ sében. Ebben fontos szerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias N ép­ frontnak, a KISZ-nek, a nőmozgalomnak és álta lá b a n a tömegszerveze­ teknek, - mozgalmaknak, amelyeknek fela da ta kiszélesül, gazdagabb ta r­ talom m al telik meg. Az új választójogi törvény, az egyéni választókerületek bevezetése további lépés a szocialista dem okrácia fejlesztésének útján. Növelni kell az o r­ szággyűlés szerepét a törvényalkotó tevékenységben és az Elnöki Tanács, valam int a kormány m unkájának ellenőrzésében. Népköztársaságunk alkotm ányát 1949-ben fog adták el. Azóta befejeztük a szocializmus a la p ja in a k lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes kiépítését. A végbement változásokat időszerű az alkotm ányban is m eg­ fogalm azni. (A M agyar Szocialista M unkáspárt IX. Kongresszusa anyagából) A szocialista dem okrácia további kibontakoztatá sára irányuló tervünket biztos alapokra építjük, mert hazánkban a hatalom szilárd, az á llam épitésben partunk, munkásosztályunk negyedszá zados tapasztalatokkal ren­ delkezik, b e lpo litika i helyzetünk nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is teszi terveink végrehajtását. Az á llam élet és a szocialista dem okrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további m e g s z i lá rd ítását, erejének növelését, haté­ konyságának fokozását je len ti. Á llam életünk, a szocialista dem okrácia tová b b fe jlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erősít jük a központi h a ta l­ mat és növeljük a helyi szervek önállóságát. (Kivonat az MSZMP X. Kongresszusa anyagából) M ég nem a lakítottuk ki annak a m ódját és form áit, hogy felkeltsük az ifj úsá g igényét a közéletben való részvételre, pedig forradalm i gyakorlat és élmények nélkül nem lehetséges a forradalm i tu d a t kialakítása. Ebben a szocialista irodalom , művészet csak közvetett élményeket adhat. A szo­ cialista demokratizmus kiszélesítésének lehetőségével élve olyan f ormákat, m ódozatokat kell keresnünk, amelyekben az ifjúság közéleti aktivitása a legjobban, legegészségesebben kifejlőd het és érvényesülhet. aktivitást csökkenti, hogy a feladatok, amelyeket az ifjúság A közéleti elé állítunk, gyakran nem e lég vonzóak, némelykor csak á lfeladatok, az esetek többsé­ gében utasításra, nem pedig a maguk elhatározása a la p já n végzik el őket. Az ifjúság képviseletét nehezíti, hogy sokszor még a 25-30 éveseket sem kezelik felnőttnek. Ez érthetően visszahatást kelt az ifjúságban, de a fe l­ nőttek közéletét is megfosztja az ifjúság frissítő, lendületes jelenlététől. Mindezek m iatt következetesebben kell megvalósítani és törvényesíteni, hogy a fiatalok — választott po litika i és érdekvédelmi szervek révén — le ­ gyenek szavazati jo g g a l rendelkező ta g ja i intézményük, munkahelyük, vá­ rosunk, megyéjük gazdasági, társadalm i, tömegszervezeti vezető és ta ­ nácsadó testületeinek. Közvetlenül vagy m egbízottaik útján, aktívan vegye­ nek részt minden reájuk vonatkozó, életüket, m unkájukat alakító döntés­ ben, társadalm i cselekvésben. (Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. feb ru ár 18-19-i ifjúságpolitikai határozatából.) �VÉGH KÁROLY Falun maradt fiatalság F a lu : Gémeskút, zsúptetős ház, tehéncsorda, bezárkózott emberek, nagymise. Fekete öregasszonyok, karéjozó lányok, legények, kucsmás-nagybajuszú öregek. Kanyargós utcák, por, sár, szekér, kátyú. F a lu : Új üzem, já rd a , gimnázium, presszó, új házak sora, művelődési ház. Farmer, beat, kocsi. Műszak, esztergapad, köszörűgép, hosszú haj. Kom­ bájn, vegyszeres gyomirtás. Erő, lendület. Falu mindkettő. A régi és az új ölelkezése. Kibontakozó új élet. Fiatal élet — fia ta l falusi élet. N ógrád megye: Két város, a többi falu. Kicsik és nagyok. Dombok, hegyek közé bújt életek. Lakói a ,,jó palócok” , s a ,,tót atya fia k” . És örököseik: a ma fia ta lja i. A falu fia ta lja i. 37.200 15 és 24 év közötti fia ta l él itt. Nagyrészük a falvakban keresi útját, megélhetését, igyekszik gyökeret verni, megteremteni jövőjét. Közöttük keresem sorsukat, alakuló életüket. G ondjaik, öröm eik: mindenki gondja, a mi gondunk is, az enyém is. Nekik az idősebb generáció nézetével is meg kell küzdeniük a jobbért, a szebbért. Egy két vilá gh áb orút megélt, óvatoskodóan előrelátó öregem ber így nyilatkozott a közművesítésről: - H iába vezetik be a vizet, mert ha jön egy háború, akkor még jó lesz az öreg kút, de a vezetékből egy csöpp se fog jö n n i! A maga m ódján igaza van ennek a csupa ránc, borostás öregembernek. Persze ő úgy gondolja, hogy a vezeték megépítése a kutak bedöntésével já r együtt. Erről még senki sem világosította fel. Egy másik községben két fia ta l lány ,,drá m át" írt a generációs prob­ lémáról. A da ra b o t a helyi ifjúsági klubbon be is m utatták. Nagy vita követte. A régi elleni lázadás új form ája ez? A pénz: Igen, a pénz, a pénz, am it — míg lesz — m indig irigyelni fognak egy­ mástól az emberek, bármennyire is meg vannak elégedve helyzetükkel. Mivel megszűnt az a probléma, hogy földet, lovat kell venni, hirtelen m egnőtt a házépítők és az új kocsitulajdonosok száma. Sok fiatalnak gyűlik otthon gyermekkorától a félretett, szülők á lta l m eg­ spórolt stafirung. Konyha, szobabútor — félévészázados ízléseltolódással — dunna, mellyel talá n már sosem takaróznak. Olyan szülői gondoskodás ez, mely sok esetben csak sértődést okoz, mert az ifjú házasok már mo­ dernet, praktikusat, jo b b a t akarnak. Falu ez, mely megmozdult, s jo b b a ka t akar, de ez a világ még nem te l­ jesen az ő igényeikre méretezett. A vágyak, a lehetőségek beteljesülése még messze van. Kis járás a megyében: egyetlen gimnáziuma van. Fennmaradási gondok­ kal küzd. A felvettek tanulm ányi á tla ga 3,6, ami azt jelenti, hogy köze­ pes bizonyítvánnyal már be lehet jutni, és talá n örülnek is neki, mert így ,,kivan” a létszám. Általános gimnázium — nem szakközépiskola, vagy technikum — , melynek a fela da ta kim ondottan a továbbtanulásra való felkészítés. Kérdem: hogyan és kiket? Egy tanulónak több szakkörben, sportmegmozduláson, tanulm ányi verse­ nyen kell részt vennie, mert m utatni azért kifelé is kell valamit. Az itt végzett diáklánynak már fényes karriert je len t egy irodában adm inisztrátorkodni. M ikor megkérdeztem, hogy miért nem megy szakmát ta ­ nulni, hiszen a sok új ipartelepítés módot nyújtana ehhez, határozottan felelt. Nem. Azt azért már sikerült kinevelni, hogy egy „érettségizett” ne menjen fiz i­ kai munkára. A vágyak, a lehetőségek kinyíltak, az a lap kevés. Nógrád megyében 29 371 általános iskolai, 4 869 középiskolai, 435 fe l­ sőfokú, és 4 840 szakmunkástanuló van. Beszélgettem egy képesítés nélküli pedagógussal: — M ié rt jö tté l tan íta ni? — Nem vettek fel az egyetemre. — Nem akartam pedagógus lenni. Így jött. Jelentkeztem még egyszer az egyetemre, s ha nem vesznek fel, elmegyek segédmunkásnak. — M ié rt nem mégy szakmát tanulni? — A családban mindenki jó szakmunkás. De nekem nem kell. Talán, ha nem jártam volna gim n á ziu m b a ... M agányosnak érzi magát. Sokan beszélnek a nagyváros magányáról. Bármennyire is meglepő, a fa ­ lu magánya is létezik, s ez sokkal kínzóbb lehet, m int a városi. Főleg annak aki nem tud ebből kimozdulni, aki tehetetlen rabja lesz. Nem úgy kitörni, hogy városba kell menekülni, hanem megkeresni és m egtalálni a lehetőségeket, felismerni a magunk forrad alm á t a munkánkban. Ehhez kell még a falusi fiatalságn ak segítség. Palócz Imre (1931-197 3) Pártvezetőt gyászol városunk, megyénk munkásmozgalma. Kivételes érzékű, sokoldalú érdeklődésű, széleslátókörű, a me­ gyeszékhely anyagi és szellemi felemelkedésén hittel, vasaka­ rattal munkálkodó társadalompolitikust vesztett el a közélet. Mint szerkesztő bizottságának néhány éven át, a legutóbbi időkig- volt tagjától búcsúzik a Palócföld szerkesztősége, ol­ vasótábora. Palócz Imre tragikusan derékbatört életútja a felszabadulás után felnőtt kommunista nemzedék sorsának szép példája. Munkásból lett vegyészmérnök, tudományos kutató, pártmun­ kás. Bármilyen munkakörben dolgozott is, a legjobb munká­ sok legtiszteletreméltóbb erényei őrizte meg, szoros, eltéphetetlen szálakkal kötődött a munkásosztályhoz, érzelmileg és értelmileg azonosult a történelmi küldetését teljesítő munkás­ ság céljaival, részt vállalt társadalomformáló küzdelméből. A következetes tanulás s az ismeretek birtokában az újat, jobbakat akarás volt személyiségének egyik legfőbb jellemzője. Mindig képezte magát, korszerűsítette tudását és szűntelenül tanított. Saját példáján látta igazolni és igyekezett környeze­ tében is tudatosítani a műveltség, a tudományos ismeret sze­ repét, jelentőségét a szocialista építés folyamatában. Korát meghazudtoló bölcsessége, lényeglátása alapos felkészültsé­ géből táplálkozott. Megfontolt józanságával jól összefért az a jellemvonása, hogy mind politikai, mind szakmai, mind á l­ talános emberi kérdésekben mindig kész volt maga körül alkotó feszültséget teremteni, ahol csak megfordult: üzemek­ ben, munkapadok mellett, értelmiségek körében, fiatalok kö­ zött. Okos tanácsaival, ötleteivel segítette a Palócföld szer­ kesztését is. Palócz Imre alig több mint négy évtizedre szabott, de így is eredményekben, sikerekben gazdag pályája jelenkorunk, a békés építés forradalmiságát példázza. Emlékét akkor őrizzük meg hozzá méltó kegyelettel, ha erősítjük a Palócföld közéleti társadalompolitikai funkcióját, szerepét, a szebb holnapok ér­ dekében nagyobb részt vállalunk a ma formálásából, valósá­ gunk, szűkebb és tágabb környezetünk alakításából s mindezt e tudatosan vállalt feladat nagyságrendjéhez méltó alázattal, de szenvedéllyel, szocialista elkötelezettséggel cselekedjük. Munkahely: Itt forr talá n a le gjobban az új bor. Központi fekvésű falvak erősen iparosodnak. Szinte a lig akad falu ahol ne volna egy Pestről „k ite le p íte tt" üzemrészleg. Itt van munkaerő Ennek ellenére nagyon sokan ingáznak még. N api 4 -5 órát is utaznak munka­ helyükre. Számukra megszűnt az otthoni művelődés, a falu be li közéleti te­ vékenység. A szabadság ideje a la tt bekapálják a krumplit, málnát, e l­ végzik a ház körüli teendőket. Evés, ivás, alvás, munka. A nap álla n d ó körforgása ez. Ezeket a problém ákat o ld ja meg az otthoni munkahely. Több szabadidő, több lehetőség a társasélet kibontakoztatására, a művelődésre. Művelődés: A régi hagyományok lassan feledésbe mennek. Szüreti felvonulás, bú­ csúi bál még m egtalálható ugyan, de ízüket, rom antikájukat vesztették, Beatra táncolnak a legények, „karéjoznak” a lányok, a klubkönyvtárban, a művelődési házban. A régi dalok és énekek már csak kevés idős ember száján élnek, Új művelődési szokásrendszerek vannak kialakulóban. Új formák, új ta r­ talom . Az új élethez igazodó. Falu: Gémeskút, zsúptetős ház, tehéncsorda, bezárkózott emberek? Falu: Új üzem, já rd a , gimnázium, presszó, új házak sora, művelődési M á r ez a jellem zőbb. Új falvak bontakoznak ki, új emberekkel. FIATALOKKAL. És másokkal. ház! 1 1 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE CZINKE FERENC Raszler Károly kiállítása Egy megnyitó mindig utikalauz is egy­ ben, az eligazodást segítő szándékból született kapunyitás azok előtt, akik a művészet egy adott világába ott és ak­ kor bebocsájtás ügyében tisztességüket teszik, — s ehhez a szakavatott művé­ szettörténész érthet igazán, így tehát kisebbségi érzésem van sok esetben. Életem első olyan kiállításmegnyitója ez, melynek az izgalmi rugója ott van, hogy most egy mesteremnek kijáró tisz­ telet rangján kell elmélkednem, — a megnyitóra érkezett közönséget sem un­ tatva — elmondanom, hogy ma itt a ma­ gyar grafika egyik legnemesebben csen­ gő művészegyéniségéről kell szólnom, nem minden meghatottság nélkül. Teszem ezt azért, mert Raszler Károlyt a műhelymesterségek elsajátításában, a művészet nagy és tiszta emberséggel telített világában — indulásom óta mes­ teremnek tartom, pedig a generációs és évi vonatkozásban (már születés-évire gondolok) szinte egyidősek vagyunk. Számtalan kül- és belföldi kiállításon pedig nagyon sokszor együtt szerepe­ lünk. Ezt a találkozást még rangosabbá te­ szi az, hogy a kiállított műalkotások az emberi kapcsolatok korszerűen letisztult világához adnak útlevelet, olyan világgal szembesítik a tárlatlátogatót, ahol min­ dennek szerepe és logikája van. Itt a tárgyak, a természeti elemek szerves ré­ szei a belső és kitárulkozó magnak, mely­ ből tisztán cseng a humánum, az em­ berért való nagy felelősség. Itt az em­ lékek, a látványok sajátos formajegyek­ ké alakulnak, újjászerveződnek, hogy ké­ pi egységében sajátságos hangú mű­ vekké ötvöződjenek — egy teremtett új képi világban. Itt egy nagy életprog­ ram folyamatának lehetünk tanúi, ahol nincs törés, nincs erőltetett játék, fakturális szépelgés, itt minden azért tör­ ténik, hogy Raszler Károly művészi ön­ kifejezésében egy új világ jöjjön létre nagy, tiszta harmóniában. Boldogan vállaltam el tehát a meg­ nyitót, mert ez nemcsak a hosszú évek Mai képzőművészetünk vonulatában barátságának újabb alkalma, de a szépségben nevelkedett tiszteletem arra kevesen vannak, akik olyan önálló rend­ is alkalmat ad, hogy a céhből adódó del és ritmussal, magukalkotta tiszta va­ tisztes szándék azokkal is összehoz, akik rázzsal tudnának korszerűen szólni, mint a kontaktusteremtés vonatkozásában, Raszler Károly teszi ezt. Rajzai, metsze­ mint befogadók a művészet világához tei szinte grafologizálhatóak, mint az kapcsolódnak. Továbbá azért, mert hiszem irások. Emlékszem, hogyan hozta haza azt, hogy a művészeti tevékenység, az em­ Mongólia levegőjét, rejtett csendjét és beri önkifejezés lelket lángbaborító nagy tüzes mai valóságát, Kuba izzó pálma­ próbája, a teremtés izgalmasan szép gyö­ fáinak varázsát, vagy mit jelentett szá­ nyöre nem lehet meg teremtők és befo­ momra egy művének közelsége a Tirrén tenger egyik szigetén egy műgyüjtő fa ­ gadók nélkül. lán — ott messze tőlünk Porto-Ercolében Kontaktus nélkül nincs művészet, tár­ egyik nagymarosi grafikáján. sadalmon kívül nincs teremtés, így tehát Az itt kiállított művek bizonyítják a mé­ evidens, hogy hiszek a művészet társa­ lyen meggondolt szerkezetekben, s a szi­ dalmi funkciójában. gorúsághoz kötött liraiságban milyen az Különösen a grafika mindenre reagá­ egység, hogyan feszül a társadalmi fe­ ló, gyors életritmussal és vehemenciával lelősség a legintimebb témákban, a megáldott gazdag műfaj. A rajzolás mes­ nem ordító, kiáltó, hanem a lényeges terségén alapuló teremtő erő ez, s így társadalmi mondanivalók feszítő erejé­ nyilvánvaló, a legpregnánsabban köze­ ben. lít az emberhez, ezen keresztül a társa­ A művészi közlés nagy rendteremtő dalomhoz. belső rendje tehát az a konstans ténye­ A közművelődés megélénkülő munkál­ ző, mely művészeti magatartását, korsze­ kodása, széles-skálájú gazdag informá­ rű hangját jelentik. Újat tesz, de nem ció — rengeteggel hat a ma emberére. jár álruhában, termékeny kisérletei tá ­ Ennek a bonyolultan összetett, elveiben vol állnak a divatos humbug bravúrok­ tisztázott és tisztázandó tudatátalakító tól és csillogó ügyeskedésektől. A maga világnak igen fontos része a művészet. útját járva nagy intuitással, gazdag, gaz­ 12 dag szemléletélménnyel a képzelet és alkotó értelem, a magát teljesen bele­ élni tudó jelenvalóság világában él. Ezt a művészetet nem kell magyarázni, s nem is lehet! Ö nálló életük van, csak hangosan gondolkodva szerettem volna ezt a nagy skálájú invenciót a valóság és a képzelet, a szerkesztés és az ön­ feledt lélek nagy együttműködését meg­ csillantani, s ha ez sikerült, úgy köze­ lebb kerültünk a művekhez. Külön öröm számomra, hogy hosszú évek kötik Raszler mestert Nógrád me­ gyéhez. Mint főiskolai tanár több nyá­ ron művésztelepet vezetett a megyében, több hazai és külföldi kiállításon művei interpretálták az itt dolgozó emberek vi­ lágát, az acélgyári munkások, bányá­ szok, a csillevezetékek és salakhegyek megejtő szépségét, a nógrádi lankák szivárványívű öleléseit. S végül: Ez a kis galéria évről évre rangosabb programmal szolgál a mű­ vészetszeretőknek; Szeretnék egy ennek a kiállításnak az emlékére, illetve innen indulón egy kedves szokást honossá tenni: Egyik lengyel kisvárosban az a szo­ kás, hogy a kiállításlátogatók egy-egy szál virággal érkeznek, s a nekik tetsző képhez rakják, odatűzik, mintegy lelki fi­ zetségül a művész és a galéria vezetői nem kis örömére. Milyen jó lenne, ha ez a kis galéria, elsőnek vezetné be ezt a kedves emberi gesztust, ami nem ártana, ha országos méretekben is innen indu­ lón erről a kiállításról tenné meg az el­ ső szépség-lépéseket. Köszöntöm a mestert, köszönjük a szép kiállítást, köszönöm a Képzőművészeti Szövetség nevében is, a várossal egye­ temben a tárlatlátogatók tiszteletadását, s azzal nyitom meg a kiállítást, hogy most sebtiben nem is értékmérőül, hi­ szen én minden képhez virágot raknék, az első szálat elhelyezem, s ezzel a ki­ állítást megnyitom, kérem tekintsék meg a műveket, melyek az emberért, a bol­ dogság igézetéért születtek! (A balassagyarmati Horváth Endre Galé­ riában elmondott megnyitó.) �RASZLER KÁROLY: LOVAS (12 oldalon) FA ZU H AN Ó IKARUS Kórházi Galéria A művész vallhat saját világáról, megindító élményekről, a l­ kotómódszerekről, de igazság szerint ez is a művészettörténé­ szek dolga. Így tehát a feladatból az marad, ami ennek az új kezdeményezésnek az országosan is figyelemre méltó program­ nak a művész számára szimpatikus, ami az elképzelések való­ ra váltásában a művekkel realizálódott, amiért a gondolat va­ lahol egy közéleti élménnyel és felelősséggel új lehetőséget igér a művész és társadalom kapcsolatában. Mert első gondolatra különlegesnek tűnhet kiállítást ren­ dezni egy kórházban, ahová végső soron nem tárlatlátogatás­ ra mennek az emberek, hanem életmentő kezek és agyak nagy és bizakodó világába kerülnek, újra megszerezni az egész­ ségesek fején láthatatlanul ott fénylő koronát. A kórház úgy él az emberben, mint a nagy boldogságok és nagy tragédi­ ák intézménye. Annál inkább igaz ez, mert itt a törekvés bo­ nyolultan összetett; olyan összefüggések láncolatát kutatja és mérlegeli egy-egy beteg kórlapján túl a hozzáértők szíve és agya, ami új felfedezésekkel, a hagyományos gyógymódo­ kon túllépve naponta tapos új gyalogösvényeket az eddig já ­ ratlan rengetegben is. Legyőzni az ismeretlen kórokozókat, új eljárásokkal gyorsítani, sürgetni és faggatni az okokat, összetevőket. Az emberi gyógyulás bonyolult folyamatához a gyógyítókon kívül számtalan motiváció is meghatározható jelentőséggel bír. Egy teljes és kölcsönös viszonyról van itt szó, melyben nagy jelentősége van az egyén és a környező való­ ság tartós, vagy átmeneti szerepének. Ilyen meggondolások vezették a salgótarjáni Madzsar Jó­ zsef kórház orvosait, amikor az esztétikai-érzelmi viszonyuláso­ kat, mint állandóan ható valóságszférákat, mint pozitív jelle­ gű érzelmek hordozóit beavatták a gyógyítás folyamatába a kiállítás megrendezésével. Mert kétségtelenül igaz, hogy a gyógyuló ember önmagával való örökös önmegfigyelésében és belső harcában kialakult szorongását az új, a megszokottól eltérő környezet és látvány, oldja a belső feszültségeket, fe­ ledtetik az emberben élő kétségeket, melyek, ha a betegségé­ re vonatkoznak, tartósan gyötrő állapotot honak létre, s kés­ leltetik a gyógyulást. Egy ilyen kórházi galériának tehát nem kórházi dekoráció szerepét szánták. Közművelődési szempontból pedig szinte felmérhetetlen a jelentősége. Sok beteg életében először itt lát kiállítást, s a kórtermekben az erről folyó viták nemcsak a gyötrelem feledtetésében, de az esztétikai szemlélet változásában is nagy je­ lentőséggel bírhatnak. Tárgyává válik egy-egy kiállítás olyan érzelmi jellegű viszonyulásoknak, melyek a művészet által fel­ fedezett új világokat tárhatják fel a nézőben, előbb ösztönö­ sen, majd később kutatva az összetevőket, lehántja a konven­ cionális szemléletet, és új utak nyílhatnak meg az emberek lá ­ tásmódjában, gondolkodásmódjában. A kiállítás képei olyan emlékképeket, ismeretlen világokat hívnak elő a nézőben, me­ lyek éppen a megismerési folyamatok hatására, a normális életfolyamatok útjára vezeti a betegeket. Lóránt János szovjetúnióbeli tanulmányútján készült festmé­ nyek, a hazai és távoli tájak, az otthon és az ismeretlen vi­ lágok összeegyeztetése, és a magam által készített grafikák, a tengerpart, az itáliai tájak utiélményei csak a kezdet a kór­ házi galéria további programját tekintve. Reméljük, hogy ez a kezdeményezés még további gazdagodással folytatódik, ami­ hez megyénk művészei — hiszem és remélem — lelkesedéssel kapcsolódnak, mert műveikkel hozzájárulhatnak a gyógyítók nemes munkájához, a betegek gyógyulásához és ízlésformálá­ sához. Cz. F. 13 �LÁTOGATÓBAN szükséges szellemi kapacitás az elmúlt évtized közepére Sal­ gótarjánban már rendelkezésre állt, s megteremtődtek a kia­ dáshoz szükséges anyagi eszközök, feltételek is. — Kik kaptak m egbízatást a m onográfia megírására „Egy közösség szembesíti önm agát... “ Dr. Balogh Sándort, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, a történettudomá­ nyok doktorát az idén a megye legnagyobb elismerését je ­ lentő Madách-emlékplakettel tüntették ki. Az elimerés a kom­ munista tudósnak szólt, annak a kivételes munkabírású, fárad­ hatatlanul tevékeny embernek, aki a Nógrád megye története című monográfia főszerkesztőjeként oly sokat tett — és tesz — megyénk szellemi értékeinek gyarapodásáért, tudományos éle­ tének felvirágoztatásáért. — Az Ö n kutatási területe melyik korszakot öleli fel, fo g la lja m agában? — Fő kutatási területem a két világháború közötti művelő­ déstörténet, ezen belül is elsősorban az értelmiség története és az ideológia-történet. De foglalkoztam a felszabadulás utáni koalíciós időszak politikai történetével is. Nagydoktori disszer­ tációmat e tárgykörben készítettem: Parlamenti és párt-harcok Magyarországon a felszabadulás után, 1945-1947 címmel. Tanulmányom megírásakor a fő súlyt a magyar viszonyoknak a nemzetközivel szoros összhangban való vizsgálatára helyez­ tem. — Milyen kapcsolatok fűzik N ógrád megyéhez? — Eredendő kapcsolatok. Itt születtem ugyanis Pereszlény községben. Balassagyarmaton jártam középiskolába, és csak az érettségi letétele után szakadtam el szűkebb pátriámtól, a palócföldtől. De nem lettem hozzá hűtlen soha: állandóan és rendszeresen visszatértem gyermek- és ifjúkorom felejthetetlen, régi színhelyeire. Gyakran megfordulok Salgótarjánban is, ahol édesanyám, testvéreim élnek. Nem vagyok babérkoszo­ rús nógrádi, levelenként lettem azzá. Mint ahogyan csak úgy, elvileg sem lehet magyar az ember: a nemzeti tudatnak vala­ milyen szűkebb közegben, egy közösség vállalásában, a vele való azonosulásban realizálódni kell. — Köztudott, hogy a megyei m onográfiának eddig három kötete került az előfizetők és a vásárlók kezébe. Az első kötet 1969-ben, a második 1970-ben, a harm adik az idén, néhány hónappal ezelőtt je le n t meg. M iko r­ — A monográfia íróinak nevét hosszú lenne elsorolni. Nevek nélkül, hadd emeljem ki inkább azt, hogy a szerzők kivétel nélkül megyében élő, ennél fogva annak gondjait, problémáit ismerő, értő, több-kevesebb történetírói tapasztalattal rendel­ kező tanáremberek, todományos kutatók köréből kerültek ki. A monográfiának nincs egyetlen „külföldi” szerzője sem; teljes egészében helyi erőből készült. Ezt azért is tartom lényegesnek, mert lerakta egy jól dolgozó, aktív hazai alkotóműhely alap­ jait, és bátorítást, ösztönzést adott — az évfordulókra való tekintetttel — időközben már megjelent összefoglaló és monog­ rá fikus munkához, többek között a 100 év és a Salgótarján története című könyvek megírásához. S módszertani szem­ pontból is jelentős, mert a monográfia írása és szerkesztése közben kialakult és alkalmazott szisztéma szerint készül jelen­ leg Balassagyarmat város története is, amely előreláthatólag egy év múlva fog elkészülni. — Milyen nehézségeket je le n te tt önnek és munkatársainak a m onográfia szerkesztése? — Az első nehézséget a vállalkozás úttörő jellege jelen­ tette. Magyarországon a felszabadulás óta ugyanis még nem készült ehhez hasonló, teljes megyei monográfia. Munkánkat nem tudtuk semmilyen előzményhez sem viszonyítani. Rend­ kívüli gondokat jelentett például az, hogy egyfelől a monog­ ráfia megfeleljen a marxista tudományos igényeknek, másfelől mégis olyan legyen, hogy a tudományos, történelmi kérdé­ sekben járatlan, egyszerű olvasó is értse, élvezze. Vigyáznunk kellett a koncepció és a metodika egységére is. Az egyes irások között nem lehettek színvonalkülönbségek. Ez a munka, a jószándékú és felkészült írókkal való bánásmód, hogy ha­ táridőre leadják, vagy éppen dolgozzák át az anyagot, meg­ felelő tapintatot követelt. Gondot jelentett a köteteket kiegé­ szítő képanyagok megszerkesztése is. Ügyelni kellett, hogy minden kép a maga helyére kerüljön, s ezen felül legyen ki­ fejező, a valóságnak megfelelően mutassa be a régit és az újat. A kötetek megjelenését egyeztetnünk kellett - a megye bámulatosan gazdag munkásmozgalmi múltjára tekintettel — az évfordulókhoz, a tanácsköztársaság és a felszabadulás öt­ venedik, illetve huszonötödik évfordulójával is. — Sok m unkában tö ltö tt éjszaka, sok parázs vita eredménye egy-egy ra várható a m onográfia negyedik, befejező kötetének megjelenése? tudományos munkaközösség á lta l — A befejező kötet, amely Nógrád megye felszabadulás utáni történetét dolgozza fel, kéziratos munkálatai közvetlen befejezés előtt állnak. Minden valószínűség szerint ez a könyv is még ebben az esztendőben megjelenhet, vagy rosszabb esetben a következő év elején. nak talá n, akik kétségbe vonják a helytörténeti munkák szükségességét, — Véleménye szerint milyen megszületését? inspirációk ihlették a megyei m onográfia — A monográfia megírásának és kiadásának gondolata a hatvanas évek közepén merült fel, a salgótarjáni városrekonst­ rukciós építkezések megindulásának idején. Salgótarjánban, az elmaradott régiből egy új, modem várost építettek, illetve építenek, s tulajdonképpen innen, ebből a megújhodásból fakad a monográfia megvalósításának gondolata. Egy megyeszékhelynek ugyanis, amely státuszánál fogva — mindenféle vonatkozásban — egy országrész centruma, nemcsak iparában és kereskedelmében, hanem kultúrájában is újjá kell születnie. A formai változásokkal tartalmi, szellemi változásoknak kell együttjárniuk. Ez a helyes felismerés szerencsésen találkozott az objektív lehetőségekkel: a nagy tudományos vállalkozáshoz 14 m egírt történeti munka.. Mégis a ka d ­ hasznosságát. Véleménye szerint, mi a jelentősége, mi a haszna egy ilyen je lleg ű válalkozásnak? — A monográfia jelentőségét — más kérdések kapcsán — egyéb vonatkozásban részben már érintettem. Ezen túlmenő­ en azonban tudnunk kell azt is, hogy valamirevaló helytör­ téneti munka, így a Nógrád megyei monográfia is az orszá­ gos történet szerves részét képezi: bizonyos ismereteket meg­ bízhatóbbá, árnyaltabbá tesz. A nemzeti történet gazdagít­ ja, de nem helyettesítheti. A monográfiában tulajdonképpen egy közösség szembesítheti önmagát múltjával, pozitiv és negatív hagyományaival. A szülőföld mélyebb megismerésével erősíti a hozzávaló kötődést, s tulajdonképpen ez egyik legfontosabb célja is. Monográfiánknak ezen kivül van egy nem lebecsü­ lendő haszna: összes előnyeivel és hibáival együtt tanulságul szolgálhat más megyei monográfiák számára. Sulyok László �ORAVEEC JÁNOS Kirándulás, biciklivel - Meghívlak egy krigli sörre — mondta az öltözőben Ta­ más a barátjának, félhangosan, hogy a többiek ne hallják. - Csak nem kölcsöndíjat akarsz fizetni a bicikliért? - né­ zett fel a lócáról Karcsi. - Mert akkor ne hívjál. - Ugyan! — tiltakozott Tamás. — Kérdezni szeretnék vala­ mit — mondta és kapkodva fűzte be a cipőjét. - Tényleg - szólalt meg Karcsi. - Nem is mondtad, hogy sikerült a kirándulás. Tamás felkapta a fejét és szinte durván vágta oda: - Jól! Hogy sikerülhet egy kirándulás? Csakis jól. Karcsi megrántotta a vállát. Magában elhatározta, hogy nem kérdez többet, nehogy azt gondolja Tamás, hogy a ke­ rékpár kölcsönadása miatt jogosan faggatja. Izmos ujjaival megpuhított egy cigarettát, komótosan rágyújtott és a pla­ fon felé fújta a füstöt. - Gyere — mondta kurtán Tamás, s magára dobta a zakót. - A szekrényedet nem csukod be? — kérdezte Karcsi. - Az istenfáját! - állt meg Tamás már az ajtóban, és visszasietett a vaslemezből készült, szürkére festett szekrény­ hez. Rávágta az ajtaját, markával összeharapta rajta a laka­ tot, kirántotta a kulcsot, és már viharzott is kifelé. - De rohansz — mondta Karcsi. - Szomjas vagyok. Mindég így vagyok, ha nagyon kimeló­ zom magam és utána megfürdök. Ennek bizonyításaként azonnal le is húzta a söröskorsó tartalmát, ahogy a sarki kocsmában a pincér eléjük tette az italt. - A bicajt majd délután átviszem — mondta kissé kapkod­ va a sör után Tamás. — Letakarítom egy kicsit. - Ugyan, ráérsz vele. Nem sürgős — bólintott Karcsi és nézte a barátját. Ismerte jól. Egyre azon járt az esze, mitől ideges most ez az ember. - Te Karesz - szólalt meg hirtelen Tamás. — Ugye, te so­ kat jársz kirándulni a feleségeddel? - Ühüm — motyogta Karcsi és kortyolt a sörből. - Ha kiértek a műútra, te hol szoktál menni? Elől vagy há­ tul? - Nem értem. - Hát, amikor nagy a forgalom és nem mehet egymás mel­ lett a két kerékpár, te hol karikázol? — kérdezte újra Tamás és előredőlt a széken, mellét nekitámasztotta az asztal szélé­ nek. - Mindegy — válaszolta közönyösen Karcsi. - Hogyhogy mindegy? - Hát úgy, hogy mindegy. Ha nem mehetek Kati mellett, akkor előtte vagy a háta mögött megyek. Csak ez a két le­ hetőség van. Nemde? — nézett fel barátjára Karcsi - Egyéb­ ként, miért vagy így begerjedve? - Csak! - válaszolta röviden Tamás és csalódottan vissza­ dőlt a széken. Sokáig nem szóltak. Karcsi úgy vette észre, barátja megnyu­ godott egy kicsit. Azt is tudta, mennyire szemérmes, nem szí­ vesen beszél érzéseiről, házaséletéről, feleségéről, ezért óva­ tosan kérdezte: - Mária jól érezte magát? - Miért Mária? - vágott vissza Tamás. — Ketten kirándul­ tunk, én is ott voltam. - Tudom — bólintott Karcsi. — De azt látom rajtad, sőt biz­ tosan tudom, hogy te nem érezted jól magad. Tamás felkapta a fejét, szigorú arcával ránézett barátjára, aztán két kezével hátrasímította szőke, kissé göndör haját és elnevette magát. Erre nem számított Karcsi. Egy kicsit elcsodálkozott, aztán intett a pincérnek, két ujját a levegőbe bökve jelezte az újabb rendelést. Tamás egy darabig fészkelődött, aztán beszélni kezdett: - Tudod, annyira készültem erre a kirándulásra. Igaz, nem az én találmányom volt, hanem Máriáé. Titeket akar utánoz­ ni, de talán igaza van. Sok a por abban a gyárban, ahol dol­ gozik. Úgy gondoltam én is, szívjon egy kis friss levegőt. Rendbe hoztam az én bicajomat, tőletek elkértem a Katiét. Azt is leápoltam, megtisztogattam, leolajoztam. - Felesleges volt — szólt közbe Karcsi. - Rendben van az a gép. Én tartom rendben. - Nem érdekes - vonta meg Tamás a vállát és folytatta: — Mária bevásárolt, szombat este szépen becsomagoltam mindent a hátizsákba. Vasárnap már hajnalban felébredtem. Kinéztem az ablakon. Szebb időt nem is tudtam volna elkép­ zelni. Minden stimmelt ehhez az első kirándulásunkhoz. Igaz, reggel egy kicsit összevitatkoztunk, mert Mária az opartos bő szoknyáját akarta felvenni, de én kijelentettem, hogy csak nadrágban jöhet. Hogyne, majd mindenféle pacák nézhesse az úton a combját. Egyébként is ott áll az a drága lastexnadrág a szekrényben. Ha már megvan, viselje. Nem igaz? No, szóval mégiscsak elindultunk. Mária ment elől, én utána a hátizsákkal. Később mellette karikáztam, még beszélgettünk is. De amikor kiértünk a nagyforgalmú útra, ott aztán megint csak előreengedtem, mert a KRESZ se engedi a két kerékpárt egymás mellett, de meg annyi gépkocsi, motor száguldott mel­ letünk, hogy másképp nem is lehetett. És akkor majdnem baj történt. Mária valamit hátraszólt nekem, hátra is nézett, s közben a kormányt balra rántotta. Kis híja, majdnem elütöt­ te egy szembejövő őrült autós. Beletapostam a pedálba, és megelőztem Máriát. Még a veríték is kivert. Így mentünk so­ káig. Arra gondoltam, inkább engem üssön el valami száguldó, mint Máriát. De egyébként is, én jobban ismerem az utat, nekem kell vezetni. Igen ám, de akkor meg az kezdett idege­ síteni, hogy nem látom, nem tarthatom szemmel Máriát. Le­ lassítottam és intettem neki, hogy menjen előre. Azt hittem, az majd megnyugtat egy kicsit, ha állandóan magam előtt látom. Mondanom se kell, hogy ez is csak addig volt jó, amíg el nem zúgott egészen közel hozzánk egy gépkocsi. Ud­ variasság ide, udvariasság oda, megint előrevágtattam. Te Karesz! - sóhajtott fel Tamás — én akkor már annyira pipa lettem, mint még talán soha. Gondoltam mindenfélére. Egy­ szerűen nem voltam képes eldönteni magamban, hogy mi a helyes. Elől menni vagy hátul. Hát én végképp elől marad­ tam. Nagyon idegesített, hogy nem látom állandóan magam előtt Máriát, ezért sokszor hátratekintgettem. Ő meg mosoly­ gott. Tamás elhallgatott, megcsóválta a fejét, mintha még most is elégedetlenkedne. Kortyolt a sörből, és folytatta: - Végre odaértünk arra a nyamvadt, divatos fürdőhelyre. Tudod, ott lejjebb, a tó partján kiválasztottam a bokrok kö­ zött egy jó helyet. Mária csak állt a kis tisztás közepén. Ar­ ca kipirult, ragyog a szeme. Mondom neki, mit ácsorogsz? Szedjél egy kis száraz gallyat a szalonnasütéshez. Ki se fú j­ hatja az ember magát — így nekem vissza. Káromkodni lett volna kedvem, de inkább lenyeltem. Megraktam a tüzet, nyár­ sakat vágtam, elkészítettem rájuk a szalonnát, vereshagymát. Hozzákezdtünk. Forgatjuk a nyársat. Látom, a füst marja Má­ ria szemét. Mondom neki, cseréljünk helyet. Jó ott neki mondja, és meg sem mozdul. Ha neked jó, akkor nekem is jó — gondoltam magamban. Szépen sült a szalonnám, be­ vagdalt teteje kinyílt, mint a tangóharmónika, az elébe szúrt vereshagyma pedig már megdinsztelődött a rajta átcsorgó for­ ró zsírtól. Levettem. Amíg elfordultam egy fél percre, Mária beleejtette a szalonnáját a tűzbe. Ekkor már ordítani szerettem volna a dühtől. Mária látta, hogy ideges vagyok, vigasztalt is, hogy ő nem is szereti a sült szalonnát, csak a róla zsírozott kenyeret. Jól van — mondom neki. Ülj csak félre, aztán egyél, amíg meg nem dermed a kenyéren a zsír. Ő meg csak nem mozdul, azt mondja, megvár engem. Ne várjál, hanem egyél, mordultam rá. Megvonta a vállát és arrébb ment. Fél szem­ mel figyeltem. A hátizsákban kotorászott, aztán nekilátott ki­ bontani az egyik májkonzervet. Mi az isten csudáját akar ez­ zel a konzervvel — gondoltam magamban — , hiszen még azt sem tudjuk egy ültő helyünkben megenni, ami most körülöt­ tünk van. Látom, hogy az ujjával akarja felfeszíteni a körülvá­ gott konzerv tetejét. Már éppen szólni akarok, hogy ne tegye, 15 �amikor végigkarcolta a keze fejét. Először lopva rám pillan­ tott, aztán a szájához kapta a kezét. Elkezdtem ordítani, hogy nekem most már elegem van ebből, meg efféléket. Leteszem a nyársat, megyek oda hozzá, hogy megnézzem a kezét. Azt hiszed — nézett mereven Karcsira — megmutatta? Nem, paj­ tás! Az istennek se. Csak néz rám a könnyes szemével, és ezt kérdezi: „ Uristen, kihez mentem én feleségül?" És elkezdett pityeregni. „Kihez? — kiabáltam. — Majd mindjárt bemutat­ kozom neked. Novák Tamás szerszámlakatoshoz". Ezt mond­ tam. Karcsi közömbösséget tettetve, gyufaskatulyával játszott az asztalon. Forgatta maga előtt, mutatóujjával a doboz sar­ kára lépve, felpörgette a levegőbe, egészen a söröskorsó szá­ jáig. — Figyelsz te? - kérdezte meghökkenve Tamás. — Hogyne — válaszolt Karcsi. — Legutóbb azt mondtad, No­ vák Tamás szerszámlakatoshoz — és elmosolyodott. Tamás legyintett, mint aki megsértődött, nem sok hajlan­ dóságot mutatott a további beszélgetésre. — Történt még valami? — kérdezte később Karcsi óvatosan. — Ha tudni akarod, történt — kapott a kérdés után Tamás. — A sörügy a halászcsárdában. — A sörügy? — húzta fel a szemöldökét Karcsi. — Igen, ha tudni akarod. Félórát ücsörögtünk a kerthelyi­ ségben, a pincér ránk se hederített, pedig többször odaszól­ tam neki. Tudtam, hogy Mária nagyon szomjas, de nem szólt egy szót se. A mellettünk lévő asztalnál egy család ült. Ezt akkor vettem észre, amikor a kisgyerek elkezdett sírni az any­ ja ölében. Nahát, gondoltam magamban, még csak ez hiány­ zott. Lehetetlen volt nem odafigyelni. Azok még mielőttünk jöttek, enni akartak, mert a kisgyerek ezt nyávogta állandó­ an: „Anyuuu, éhes vagyok.” Néztem az embert, az csak ült, mint valami szobor a színes ernyő alatt és törölgette izzadó homlokát. Szóval, legszívesebben már elmentem volna, mikor a mi asztalunk mellett rohant el a pincér. Mondanom sem kell, elkaptam a fehér frakkját és megkérdeztem, hogy min­ ket miért nem szolgál ki. Mit gondolsz, mit mondott? — nézett erősen Karcsi szeme közé Tamás. — Azt mondta, hogy ne durváskodjak. Erre én felálltam. Mondom neki, hozzon ide sört, oda, a másik asztalhoz meg amit kérnek, és hozza magával a panaszkönyvet is. Erre nagy pimaszul azt mondja nekem, hogy a sör meg a panaszkönyv egy tálcán nem fér meg. M á­ ria csitítani kezdett, mert már az egész kerthelyiség odafigyelt. Azt hiszem, valami olyasmit mondtam a pincérnek, hogy ru­ hástul fürdetem meg a tóban. Kijött a főnök is, aki aztán gyorsan intézkedett. Szótlanul ittuk meg a sört, ami olyan hitvány és meleg volt, nohát tudod. . . Amikor elmentünk végre innen, láttam, evett a család is, amelyik mellettünk ült. Az ember habzsolta a halászlét, fel se nézett. Micsoda pacákok vannak a világon! Karcsi bólogatott, aztán csendesen megszólalt: — Én szájba vágtam volna a pincért, vagy adtam volna ne­ ki egy tizes borravalót, előre. A vendéglátónál csak ez a két eset lehetséges. — Persze, nehogy azt gondold, hogy ezzel vége volt a nap­ nak — folytatta Tamás. — Ahogy kijöttünk a kerthelyiségből, azt mondja Mária, hogy ő többet sehova se megy velem, mert állandóan cirkuszolok, nyüzsgök, beleavatkozom mások dolgába is és emiatt lesül a képéről a bőr. Hát ez aztán, pajtás, nagyon fájt. Annyira meglepett, hogy még ordítani sem tudtam. Csak ballagtam mellette és arra gondoltam, hogy most nagyon igazságtalan volt Mária. Én azt akartam, hogy az a vasárnap, az a kirándulás a lehető legjobb legyen. Én nagyon akartam, hogy éppen ő, Mária, a lehető legjobban érezze magát. Én azt akartam, hogy minden nagyon szép és jó legyen, hogy neki a kisujját se kelljen mozdítania. . . — Éppen ez volt a baj! — csapott le rá váratlanul Karcsi. Tamás értetlenül nézet a barátjára. — Igen. Éppen ez volt a baj - ismételte meg Karcsi. — Miért? Nem értem. — Nem érted, nem érted — csóválta a fejét Tamás. — Hát ide figyelj, pajtás! Miféle kirándulás az, ahol az ember nem teheti azt, amihez kedve van? Hogy érezheti magát az a fiatalasszony, akit még a széltől is óvnak nyár közepén egy tó 16 partján? Látszik, hogy nem voltál még kirándulni. Miért nem engedted, hogy szoknyában menjen? És csak egy jót kellett volna kacagni azon, hogy beleejtette a szalonnát a tűzbe. Amikor pedig megkarcolta a kezét, a zsebkendővel kellett volna bekötni, nem pedig ordibálni. Tamás tágra nyílt szemmel hallgatott. Karcsi gondolkodott egy kicsit, lassú mozdulatokkal eltolta a cigarettavéget a ha­ mutartóban és csendesebben így folytatta: — A tó partján, a bokrok között másképp telik el a nap, mint bent a városban, vagy a lakásban. Sok minden egészen váratlanul előfordulhat. Ilyenkor mindig arra keli törekedni, hogy ezek a váratlanságok minket, a mi jókedvünket szolgál­ ják. Egyébként is, tudod, vannak olyan dolgok, amelyeket hagyni kell gurulni a maguk útján, a maguk sebességével, a maguk tehetetlenségével. Egy egyszerű kirándulástól ne várj többet, mint amit adhat. Ne akarj kéjutazást belőle. Még akkor sem, ha egy évben egyszer kerül sor rá. Ha arra törekszel, hogy egy nap alatt pótolj sok mindent, amit hosszú időn keresztül elmulasztottál, ha ezt nagyon akarod és túlhajtod, akkor éppen az ellenkező eredményhez jutsz. Én, pajtás, ezt már megtanultam. — És a sörügy? És a panaszkönyv? — kérdezte szinte da­ dogva Tamás. - Abban sem volt igazam? Ott is feleslegesen nyüzsögtem? — Nem, pajtás, — válaszolta határozottan Karcsi. - Abban teljesen igazad volt. Ilyen eset miatt már én is összezördültem Katival. Valahogy ő sem érti, hogy az ember nem változik meg az által, hogy levette a munkásruhát és ünneplőbe öltözik . . . Tamás mozdulatlanul nézett maga elé. Valami nagy nyugalom szállta meg. Sokáig nem szólt. Aztán ránézett a barátjára és halkan megkérdezte: — Mondd, Karesz! Mitől van az, hogy az ember nagyon akar valami jobbat attól, ami van? És miért borul ki olyan egyszerű kérdéstől, hogy elől menjen vagy hátul? Mondd, mitől van ez? — Nem tudom, pajtás. Megitták a maradék sört, kiléptek a füstös kocsmából az utcára. A sarkon szótlanul kezet fogtak. Karcsi egy pillanatra még visszatartotta barátja kezét és megkérdezte: — Nem gondolsz te arra, Tamás, hogy te nagyon szereted Máriát? Tamás nem válaszolt. Bal kezéből jobb hóna alá csapta az aktatáskát, két kezét zsebre vágta és elindult. Karcsi az utca­ sarkon maradt és nézett utána. Néhány lépés után Tamás megállt, visszafordult. Végignézett az utca macskakövein, a házakon, a poros levelű, elhízott törzsű gesztenyefákon. Aztán kikapta hóna alól a táskát, széttárta a karját, nagyot nevetett, sarkon fordult és továbbment. nap Fá b iá n Gyermek­ versek, felnőtteknek 1. két király poroszkál bolondabb a bolondnál lábuk előtt tekereg kilenc kócos holdgyerek szolgálójuk szél s a nap fejükön lapukalap zsebükben a glória arcuk arany bronz lila foguk között furulya minden ember félreáll: „nézd ott ballag két király a palástjuk csupa rongy nem egy bolond két bolond” mennek mennek csendesen házak alatt kerteken várják őket a lányok boldogok a királyok j j | j j j �2. állnak az álmok betakarózva róka szeméből fagy hull a hóra fagy hull a hóra fagy hull a rétre csak az ég szárad fenn kötélre téve szalad a reggel kiszakadt zsebbel pirosra csípve felcicomázva állnak az álmok kitakarózva kék tenyerükben virít a málna ERDŐS ISTVÁN Az utolsó kilométerek Bálint, a legkisebb fiú egy divatos slágert dúdolt; lábát az ablak alatti fűtőtestre tette, vállát az ablaknak szorította, loboncos-bozontos fekete fejét jobbra-balra ingatta a dallam ütemére. Ő nem tudott ultizni, énekelt. Nézte a leszálló alkonyatot, a napkorong előtt hanyatvetődő távoli villanyoszlopo­ kat. A kalauz, amikor belépett, szimatolva magasra tartotta az orrát, sarkával visszarúgta az ajtót, megemelte hatalma jelvényét, a fényesen csillogó lyukasztót, rögtön kiszúrta ma­ gának a legkisebb fiút, gorombán rákiabált, hogy belefojt­ sa a dalt. — Coki, te! A cigány istenedet! Ne hangoskodj, mert ki­ lyukasztom a füled. Béla kezében megállt a meglengetett piroshetes. Az öccsére nézett aztán a kalauzra. Hosszan figyelte a nagydarab em­ bert, a kékesszürke egyenruhája alól kidülledő hájpárnát, sző­ rös nagy kezét, vörös arcát, a csillogó szerszámot. Idő kellett hozzá, sok idő, hogy az ideges remegés elüljön a szája sar­ kában, idő kellett, hogy a combjában, derekában, vállában feszülő, lökődő rugókat megfékezze, ülve maradjon, hogy nyelve a bénulásból mozdulni tudjon, hogy hang jöjjön ki a torkán. Jobb kezével barátságosan megveregette öccse karját, ballal a hústorony kalauz elé ejtette a földre a piroshetest. — Kilyukasztod az anyád, te hülye-állat, aki így lépsz be az emberek közé . . . Bálint leült, mereven hátradőlt az ülésen, sötétbarna nagy szemében riadalom, szomorúság törölte le a szemlélő nyu­ galom friss csillogását. Biztos volt már benne, hogy ezen a Péntek estén nem érkeznek haza úgy, mint más családjukhoz megtérő, fáradt- csendes munkásemberek, ezen az estén sem lehet virágot vinni csupaősz anyjának a piaci sarokról, s mi­ kor nevetve szabadkozik, hogy ő virágot kapna, vázába ten­ ni a nagy asztalra a csokrot, s meghitt vacsora után most sem lehet fehér inget venni, klubba készülni, lányokhoz simulni. Érezte, hogy ellenkezése mit sem ér, őt is magával ragadja Béla haragja, s a gyűlölet, amely oly hirtelen támadt, mint villámoson csattanó nyári zápor szokott a faluvégről indulni a major szalmakazlai ellen, pattanásig feszíti minden porcikáját, szája kiszárad, térde megremeg, szorító- bénító vakság, süketség kerülgeti, olyan blokkoltság, amelyiknek a rácsából csak görcsösen kiüt az ember, és lesz, ami lesz alapon ugrik előre. . . A kalauz visszalépett egyet, balkezével megfogta az ajtó ki­ lincsét a lyukasztót arca elé emelte figyelmeztetően. Hangja rekedt volt az izgalomtól, arca még jobban kivörösödött. - Fenyegetni mernek engem. Huligánok! Na, várjanak csak! Sarkon fordult, bevágta maga mögött az ajtót, s elin­ dult, hogy legalább két kollégát hívjon segítségül a huligá­ nok megfékezéséhez. Béla keserűen nevetett, aztán combját csapkodta csinált jókedvében. A két ultipartner hallgatott. Bá­ lint kilépett a kártyázok között, s felvette az ajtó elől a piros hetest. Béla térdére tette. - Játsszatok csak nyugodtan! Én majd a peronon kiszellőz­ tetem a fejem. Először a vécébe ment. Megmosta az arcát, majd a peron mindkét feljáró ajtaját szélesre kitárta. Az erdő, amely mel­ lett robogott a vonat már fekete-zöld volt, ijesztően mozdu­ latlan. A becsapódó levegő Bálint hosszú fekete haját szét­ söpörte, szemébe vágta lobogtatta. Ha a peron közepére állt, ahonnan pont a szomszéd kocsiba látott, csak a huzat erejét érezte. A szomszéd kocsi teljesen üresnek látszott, a padok között nem moccant senki. A kocsi első része sötét volt, má­ sik felében égett a villany. A kalauznak nyoma sem volt, amed­ dig ellátott. Benn a kocsijukban Béla már keverte a kártyát, osztani készült. Kiálló nagy arccsontjain táncolva mozgott a bőr, amint kétszer-háromszor dühösen beleharapott a füstös levegőbe. Bálint látta a szájmozgásáról, hogy a kalauzt szid­ ja, s a harapások, vicsorgó fogcsattogtatás nevettetőnek szánt háttér szövege az: elharapom a torkát, ha visszajön. . . Bálint újra a szomszéd kocsi felé fordult — ahonnan a ka­ lauznak jönnie kellett. De csak Béla szögletes arcát látta ú j­ ra maga előtt. A szeme haragját, arcizmai rángatását. Amed­ dig visszaemlékezett kisgyerekkorukra; Béla mindig fékezhetetlen, nehéz gyerek volt. Kisiskolás korában sem tűrte el a hangos szót, a durva feddést, pálcát: tízévesen hasbarúgott egy vénkisasszony tanítónőt, aki a pajeszát húzgálta, hogy szóra bírja. Az iskola testnevelő tanár-igazgatója kíméletlenül elverte: Béla egy éjszaka viszonzásul beverte az igazgatói la­ kás utcai ablakait. Az igazgató nem nyúlt hozzá többé, csak sűrűn emlegette az iskolai évek során az akasztófát, ahol Béla majd végezni fogja. S ha nem is az akasztófa, de jött a felfüggesztett ité­ let. Négy hónap felfüggesztve. Verekedésért, garázdaságért. Egy éve sincs. Népünnepély, búcsú a folyóparton, Béla össze­ akaszkodik a céllövölde előtt egy italos kiskatonával, gyors pofonok csattannak el, aztán Béla előreugrik, ökle, mint egy kalapács vágódik a katona arcába: álcsonttörés. Mondják; szerencsés dolog volt a felfüggesztett itélet. De később is az egész falu arról beszélt, hogy Béla előbb-utóbb úgyis börtön­ be kerül indulatos természete, bivaly ereje miatt. Bálint tud­ ta, érezte, ha a goromba kalauz társaival visszatér, olyan ve­ rekedés lesz, amelyet Béla már tényleg nem úszhat meg b ö r­ tön nélkül, lezárás nélkül. Ezért jött ki a peronra, ezért várt a kalauzra, maga akarta elintézni saját ügyét. Béla ne kese­ redjen bele! Büntessék meg őt ötven forintra vagy százra, vagy amire akarják, csak verekedés ne legyen. Ezek a vasutasok ugyanis olyan urak, hogy azt csinálnak, amit akarnak, de ez a kalauz még disznómód goromba is, alighanem ittas is, sem­ mi jót nem lehet tőle várni. Hatósági közeg. Amit ő mond, azt hiszik el a rendőrségen. Ne legyen itt verekedés! A vo­ nat csendesebb futással dombra kapaszkodott, Báli nt kiha­ jolt a nyitott ajtón, egy állomás távoli fényei közeledtek. Az utolsó állomás falujuk előtt. Talán le kellene szállni itt — gon­ dolta B á lin t-n y o lc kilométert gyalogoljanak inkább, mint vé­ res verekedés után vonuljanak a rendőrségre. Legyintett, tud­ ta, Bélát nem lehet részedni ilyesmire, ő bízik a maga igazá­ ban, a maga. erejében. Mikor a kis állomáson fékezett a vonat, Bálint megint kiha­ jolt. Az utolsó kocsiból leugrott a vörös arcú hústorony kala­ uz, aztán még két férfi kollégája, végül egy nő. Futottak elő­ re, s mire a vonat újra nekilódult a kapaszkodónak, mind a négyen Bálint alatt kapaszkodtak a lépcsőn. A vörös arcú lyu­ kasztójával Bálint lábfejére csapott, aztán lökték befelé a pe­ ron közepébe, Bálint a vécéajtónak esett, beszélni próbált. - Kalauz bácsi, kérem. . . Én. . . A kalauznő kapott Bálint karjáért, megragadta húzta maga után. 17 �— Befelé! Az anyád. . . A férfiak hátulról lökdösték. A hústorony káromkodott, mint a záporeső. Bálint még egyszer megfordult volna, hogy beszéljen, de ne­ kilökték az ajtónak. A zajra csak most eszméltek fel a kár­ tyázok. Béla, mint tigris ugrott az ajtó felé, a kalauznő meg­ rettent feldúlt arcától, inkább elengedte Bálint karját, hogy kezét maga elé kapja. Béla ott állt lihegve az ajtókeretben. Nézte öccse kérő arcát fátyolos szemet, majd sorra a négy kalauzt. Az ultipartnerek Béla mögé sorakoztak szorosan, el­ szántan. A hústorony kalauz felemelte az öklét, hogy a lyukasztóval lecsap Bélára, Béla ugrani készült, de Bálint gyorsabb volt. A kalauznő mellett a nyitott peronajtóhoz lépett, s kiugrott a sötétségbe. Kövek gördülő zaját hallották, majd valami fé­ mes pendülést. Béla meghúzta a vészféket. Mire megállt a vo­ nat, a kalauzok, az ultizok sorra leugráltak, s rohantak visszafelé a sinek mentén. Az ablakok a vonaton sorra lecsa­ pódtak, megteltek kíváncsi fejekkel. Mi történt? kérdezték min­ denfelől. Egy-két utas leszállt, s elindult a visszafelé rohanók után. A többieket messze megelőzve Béla futott elől, s képtelen­ ségnek érezte, hogy alig néhány másodperc alatt ilyen ret­ tenetesen messzire elhaladt a vonat attól a helytől, ahol Bá­ lint kiugrott. Lassította futását, nehogy elvétse a helyet. Már mellette lihegett a goromba kalauz lámpáját lóbálva, majd a kalauznő is nyomukba ért. Bálint egy táviróoszlop tövében feküdt. Mikor Béla föléhajolt, megemelte a kezét, látszott, hogy még él. Füléből, szá­ ja sarkából vér szivárgott. Béla kiegyenesedett mellette, ne­ kidőlt a távíróoszlopnak, hagyta, hogy a kalauzok, utasok fel­ emeljék öccsét. Béla a vonat távoli sötét tömbjét nézte me­ reven, s a két vörös pontot az ütközők fölött. Kegyetlen ha raggal szorította össze a fogait. Percekig állt mozdulatlanul. Párásodó tekintettel elmosódott alakokat látott a vonatra ka­ paszkodni, s csak akkor indult meg lassan a sinek mentén a vonat után, mikor az két-három rövid fütty után újra nekilen­ dült a domboldalnak. . . Mikszáth Tamás István versei Ördögszekér Számadás meg paták nyers zörgése ráz pecsenyéjén rág Dűlőutak kerékvágásán megritkult fogam tengelyét-tört harminckettő história hever volt vala — Előtte tajtékos tébolyult ló a szó S a gondolat lőcsöt ragad hogy megfenyegesse az Istent ha ha s van harmincnégy évem Ebből szépen elbitangolt kettő s százszor szebb öt Buborékok úsznak mert tanító is voltam tenyeredből pacsirták röppentek a szivárvány fölé csőrükben sírás és nevetés százszorszép csokrával Bánatban vígságban egy népet emeltél föl oda hol a szívek csengő gyermeknevetés arany virágkelyhét nyitják s kihajt a gondolat a kézfogásokban lm elhoztuk eléd görcsös gyökerekkel világodnak értői e tájban fogadd fogadd megőrzésünk vasárnapi palóc koszorúját a vízen s nyugdíjam hej Pásztákban hull majd kilencszáz kemény a májusi zápor aluminiumban Zöld S ott távol s kölcsön harmincéves szavaim mint ama háború viszhangra várnak vers vagy százhúsz búzában de keskeny a gyalogút bánatom mély s csillag-magos mint a kút sej de kiadatlan Egy ázott kis Életem álom vincellérbogár kép meg képzavar száll Fényes hajnal meztelen vállamra oltárát emelve S én a kakukkfű a kutyafáját még sem tartós illatában a csillogásba vakultam bele megmártom emléked 18 Pipacs nyitó szép igéret kivirul s hátam mögött lányok könnye lángra gyúl �HAGYOMÁNY SZABÓ BÉLA ,,Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat" lanatában, szinte egy emberként keltek fel a nógrádi jobbá­ gyok. Csizmadia Kis Ferenc, aki magát Rákóczi mezei hadna­ gyának nevezte, már 1703 szeptemberében kibontotta a me­ gyében is a Rákóczi-zászlókat, és amint azt a császárhű ne­ mesek Bécsbe jelentették, a kurucok szinte elárasztották a me­ gyét. A jobbágyokkal együtt a szabadságharc oldalára állt a megye kisnemessége is. Közülük többen (mint pl. Géczy Zsigmond, Géczy Gábor, Géczy Sándor, Batta Zsigmond, Batta Ádám, Battik László, Bezzegh János, Sréter János, Tolvaj Fe­ renc) a kuruc hadsereg főtisztjeivé lettek. A nógrádi jobbágyok is a szabadságharcért, a hajdúszabadság elnyeréséért ragad­ tak fegyvert. Ugyanazt az utat követték, mint Esze Tamás ta l­ pasai: a harctereken nem kímélték önmagukat, jelentős sike­ reket értek el. Csizmadia Kis Ferenc 1703-ban Rákóczi ka­ tonai főerőinek megérkezése előt körülzárta a gácsi táborban összesereglett nemeseket, Géczy Sándor pedig már a szom­ szédos Hont megye egy részét is biztosította Rákóczi számára. A parasztfelkelés eredményeként 1703. október közepén már a megye nemessége is Rákóczi hűségre tért. Azoknak az érzelmi szálaknak az összetevői között, melyek az embert a szülőföldhöz, a hazához kötik, jelentős szerepet já t­ szik a történelmi múlt. Mindaz, ami körülvesz bennünket, a jelen és elmúlt századok munkás hétköznapjainak alkotásait dicséri. Megyénk minden helysége, települése nevéhez a magyar történelem különböző korszakaiban lezajlott küzdelmek emléke kapcsolódik. A honfoglaló magyar törzsek nevének majd min­ degyike megtalálható például a megyében (Nógrádmegyer, Karancskeszi, Salgótarján, Diósjenő, Balassagyarmat, Erdő­ kürt, Szandakér). E nevek egyben a magyarság honfoglaláskori letelepedésének bizonyítékai is. A megye neve, Nógrád, az ősi szláv ispánság helyén Novigrád székhellyel alakult I. IstvánA nógrádi jobbágyok a Rákóczi-szabadságharc hadseregé­ kori vármegyénk emlékét őrzi. A XIII. században kibontakozó nek mindvégig jelentős tényezői voltak. Arra vonatkozóan, hogy feudális anarchiára, az egyre erősödő bárók hatalmára emlé­ milyen nagy volt a parasztság lelkesedése és részvétele, kevés keztenek Hollókő, Szanda, Somoskő sasfészkei. E várak rabló­ írásos emlék maradt fenn. 1704-ben kelt hiányos jegyzék érzé­ lovagjai - mint pl. a füleki Falkos - garázdálkodásaikkal erő­ kelteti talán legjobban a részvétel nagyságát. E jegyzék szerint szakoskodásaikkal rémületben tartották a környéket, egymás a megye nyugati részének 28 falujából 247 kuruc katona vonult közötti s a királyi hatalommal dacoló küzdelmeik pedig állandó a táborba. Mindössze 28 kis falu egyetlen évének adatait őriz­ háborúk szinterévé tették a megyét. A XIV. századi városi fe j­ te meg a levéltár. A szabadságharc nyolc éves küzdelmében lődésnek nyomai is kimutathatók. Bizonyítékai a mezővárosi a nógrádi jobbágyok ezrei vettek részt. kiváltságlevelek: Szécsény földesura Szécsényi Tamás már A nógrádi parasztfelkelők nemcsak részt vettek, hanem vité­ 1334-ben mezővárosi kiváltságot szerzett a királytól Szécsény- zül harcoltak is. 1704-ben a Tolvaj Ferenc parancsnoksága nek, s e kedvező földrajzi fekvésű helyen jelentős, forgalmas alatt küzdő nógrádiak Zólyom ostrománál oly mértékben ki­ vásárokat tartottak; 1407-ben Pásztó ura, Tari Lőrincz Buda tüntették magukat, hogy a fejedelem külön rendeletben biz­ varának jogaival azonos jogokat tartalmazó kiváltságlevelet tosította számukra a zsákmányrészüket. szerez a pásztóiaknak. E két említett helység mellett ugyaneb­ Tolvaj Ferencnek a nógrádi parasztsereg vezérének élet­ ben az időben mezővárosként tartják nyilván Balassagyar­ matot, Nógrádot, Tart, Nagyoroszit, Diósjenőt, Patakot, Dejtárt rajzával mindmáig adós a megyei történelmi kutatás. A sza­ is. badságharc előtt a losonci református lyceum tanára volt: a magyar nyelvű matematikai oktatás egyik úttörője, Comenius A mezővárosoknak a XIV— XV. században nemcsak az egyre erősödő árucsere lebonyolításában volt jelentős szerepük, fordítójaként, mint pedagógus is nagyon jelentős. Mint költő, hanem azokban az osztályharcokban is, melyet a jobbágyok a irodalmi tevékenységgel is nevet szerzett magának. A szabad­ fördesuraik ellen folytattak. A mezőváros védelmet és munka- ságharc időszakában pedig, mint Rákóczi paraszthadainak vi­ lehetőséget is jelentett a földesúri kizsákmányolás ellen mene­ téz vezére szerzett katonai babérokat. Adós azonban a megyei külőknek. Az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés időszakában a történelmi kutatás a megye parasztsága egészének a szabad­ nógrádi, hevesi jobbágyokkal együtt a mezővárosok jobbágy­ ságharcban való részvétele bemutatásával is. Különösen sú­ polgárai is ott gyülekeztek a Pásztó melletti mezőn és együtt lyos áldozatokat hozott a szabadságharc utolsó szakaszában vívták meg harcukat a nemességgel. Mint tudjuk, a királyi ka­ az 1708, 1709— 1710-es években, midőn az Ipoly vonala vált a tonai erőktől támogatott nógrádi nemesség legyőzte a felkelő­ kurucok védővonalává, és a megye az ellenállás egyik legje­ ket, és vérbefojtották a parasztság első jelentős megmozdulá­ lentősebb bázisa volt. Az 1710-es romhányi csata után Rákóc­ zi seregei kénytelenek a megyéből kivonulni és ezzel a megye sát Nógrád megyében. jobbágyságának álmai is szertefoszlottak. A török hódoltság időszakában 150 esztendeig részint hó­ doltsági terület, részint a végvári harcok állandó szintere a A függetlenségi harcaink sorában kiemelkedő jelentőségű megye. A fennmaradásért folytatott harcok súlyos vérveszte­ 1848— 49, a polgári forradalom és szabadságharc időszaka. E séget jelentettek. A túlerővel való szembenállásnak nemcsak történelmi időszakban vált szabad emberré Nógrád megye év­ nógrádi, hanem magyar szimbólumává is vált Drégely, ahol századok óta elnyomott jobbágysága. Bár a jobbágyfelszaba­ Szondy György pár katonájával és nógrádi parasztokkal együtt dítás nem jelentette a jobbágyság nagy problémájának meg­ inkább a vár falai alá temetkezett, mintsem hogy meghódol­ oldását, a földhöz való jog biztosítását, mégis az a tény, hogy jon. A nógrádi végvári vonal várai — Nógrád, Balassagyarmat, a telkes jobbágyból, zsellérből szabad ember lett, alapvetően Szécsény, Buják, Salgó, Somoskő, Fülek — mentén állandósult a küzdelem. A török hódítást megakadályozni a magyarság határozta meg a további fejlődést. A megye népe 1848-ban nemcsak jogaiért vívott szívós küzdelmet a feudális rendszer­ erői nem voltak elegendők, de az életben maradáshoz igen. hez makacsul ragaszkodó földesurakkal szemben, hanem ki­ A Habsburgok elleni függetlenségi harcok időszakában is vette részét a szabadságjogok, a függetlenség védelmében jelentős szerepet játszott a megye. A Thököly-felkelés, Rákóczifolytatott fegyveres harcból is. Több mint 3500 nógrádi fiatal szabadságharc időszakában országosan kiemelkedő szerepe harcolt a honvédseregben, több ezren léptek a nemzetőrség volt a megyének. Szécsény az 1705-ös országgyűlés színhelye, soraiba, és százakra megy a nógrádi gerillák, vadászok száma. s nem véletlen, hogy Rákóczi Ferenc Nógrád megyébe tartotta A szabadságharc nagy katonai hadműveletei elkerülték a meg az országgyűlést. 1703 őszén a szabadságharc első pil­ 19 �megyét. Jelentősebb katonai akcióra mindössze 1849 január­ jában a Görgey parancsnoksága alatt küzdő, Feldunai magyar hadsereg bányavárosokba történő visszavonulása során; 1849. áprilisában a tavaszi hadjárathoz kapcsolódva Beniczky Lajos bravúros losonci rajtaütése, valamint 1849 júliusában a ma­ gyar hadseregnek a váci csata után Rétság, Érsekvadkert, Balassagyarmat, Szécsény, Losoncon keresztül történő vissza­ vonulása idején került sor. t visszavonulás legjelentősebb fegyverténye a Rétság mögötti dombokon, a bánki útelágazás előtti küzdelem volt. Pöltemberg tábornok VII. hadteste itt ve­ tette meg a lábát és önfeláldozó harcával biztosította a magyar seregek visszavonulását. Méltó lenne a szabadságharc 125. évfordulóján megjelölni e helyet, annál is inkább, mivel megyénkben 1848—49-es emlékhely még nincs, — és itt a VII. hadtest kötelékében harcolt, a nógrádiakból szervezett I. Nóg­ rádi Önkéntes Honvédzászlóalj is. A megye dolgozó népe nemcsak a régmúlt, hanem az új és legújabb kor történelmi küzdelmeiből is kivette részét. A XlX. szazad közepén szénbányászat, a vasútépítés, az ipartelepítés új osztályt teremtett, a munkásosztályt. Mar 1867-ben sor ke­ rult az első bányászsztrájkra is Salgótarjánban. A XIX. század vegén, a XX. század elejére a munkásosztály nemcsak lét­ szamában növekedett, erősödött, hanem döntő tényezővé vált a megye társadalmában is. A munkásosztály politikai súlyá­ nak növekedését nemcsak az 1890-es évek nagy sztrájkjai, az I. világháború előtti időszak jelentős munkás-megmozdulásai bizonyítják, hanem szervezeteinek kiépítése és az előtte álló küzdelmekre történő tudatos felkészülés is. A nógrádi munká­ sok, ezen belül is a salgótarjáni munkások, 1919-ben a Ta­ nácsköztársaság idején a proletárhatalom védelmében or­ szágos jelentőségre tettek szert. 1919. május 2-án indult meg a csehszlovák burzsoá intervenciós erők koncentrált támadása az Ipoly vonalán, mely nemcsak Salgótarján, Szécsény, Ba­ lassagyarmat elvesztésével fenyegetett, hanem a proletárha­ talom északi frontjának szétzúzásával is. Súlyos harcok ala­ kultak ki és a túlerő az intervenciós csapatok oldalán volt. A munkásosztály azonban szinte egy emberként fogott fegyvert. A salgótarjáni szénmedence bányászai, munkásai rögtönzött zászlóaljakat hoztak létre, szinte a város falai előtt állították meg az intervenciósok előretörését s nemcsak a várost védték meg, hanem ezzel együtt a proletárhatalmat is. A nógrádi munkások a Magyar Tanácsköztársaság honvédő háborújá­ nak, ezzel az egyik legjelentősebb fegyvertényével beírták ne­ vüket a magyar munkásmozgalom történetébe. Horthy ellenforradalmi rendszere időszakában a salgótarjá­ ni, baglyasaljai illegális kommunista pártsejtek az üldöztetés ellenére éltek, működtek, bizonyítva, hogy a munkásosztály erejét, elszántságát a győztes ellenforradalom nem tudta meg­ törni. A német fasiszta megszállók elleni küzdelem új hősöket adott. A karancslejtősi bányászok 1944. novemberi ellenállása a magyar bányamunkásság egyik legjelentősebb megmozdulá­ sa volt. A karancslejtősi bányászokhoz hasonlóan azonban a salgótarjáni szénmedence számos bányájában, gyárában szer­ vezték meg az ellenállást, tagadták meg a munkát, a bevo­ nulási parancsot, szabotálták a bányák, üzemek leszerelését, akadályozták az országpusztító politikát. Kezdetüket vették a fegyveres partizánharcok is. A salgótarjáni szénmedencében Bandur Gyula csoportja, a Börzsönyben a Görgey zászló­ alj, a Karancs hegységben a Nógrádi Sándor vezette partizán csoport fegyveres harca hozzájárult a felszabadító szovjet had­ sereg hadműveleteinek sikeréhez és példaképévé vált a fasiz­ mussal szembeni küzdelemnek, a nemzeti függetlenség mellet­ ti kiállásnak. Szocialista társadalmunk építése során nem nélkülözhetjük, hogy ne kutassuk a magyar történelmi múltat, ne tárjunk fel egyre többet ebből a múltból, hiszen ezzel jelenünket teszszük gazdagabbá, építő munkánkat tudatosabbá. Történelmi múltunk, küzdelmeink megismerése nemcsak a szülűföldhöz, a hazához köt bennünket újabb és újabb szálakkal, hanem egy­ máshoz és jelenünkhöz is. S z a b ó B éla 20 Karcolatok a régi nógrádi népéletbő l Megyénk falvainak történeti vizsgálata során a legfontosabb fe la d a t a ren­ delkezésre á lló adatok számbavétele. Ami ezekből az adatokból m eg álla­ pítható vagyis az á llatállom á ny szaporodása, művelés alá fo g o tt fö ld te ­ rület gyarapodása, szőlőtelepítés, pálinkafőző üstök számának növekedé­ se pontosan tükrözik a megye lakosságának m indennapi életét, szorgal­ m át s ismeretük nélkülözhetetlen a helytörténész számára. A házak számának pontos m egállapítása és növekedésük ütemének meghatározása azonban m agában véve nem elegendő, csonka lesz, ha nem lá tju k meg berendezése, bútorzata m ellett a benne lakó em bert is, viseletével, ételeivel, szokásaival, szórakozásaival együtt. Az elsőre példa a Flórián M ária á lta l rajzolt kép Rimóc népviseletéről (Balassagyarmat, 1966.), mely a recens anyagon kívül bőséges levéltári forrásanyagot is kö­ zöl a XIX. századi viseletről. A kutatók á lta l elsősorban felhasznált összeírások azonban, noha az á l­ lattartás statisztikája elkészíthető belőlük, semmit sem, vagy alig valam it szólnak az emberről, aki nemcsak tenyészti de őrzi is őket, legfe ljeb b a falu lakossága névsora végén ta lá lju k meg a „pa sto r vaccarum” (tehénpásztor) vagy „ o p ilio " (juhász) m egjelölést egy-egy név után. Más forráso­ kat kell keresnünk, ha személyükön kívül mást is meg akarunk róluk tu d ­ ni. A községi bírói számadásokból például megtudjuk, hogy az e lő ljáróság fog adta fel őket év végén vagy ja n u á r hónapban. Természetesen ez á ld o ­ mással já rt, Kosdon pl. 1777. ja n u á r 17-én „az megkívánt pásztorok fo ­ gadása alkalm atosságával elkelt áldom ásra 8 icce bor” . Ahol nem volt áldomás, o tt pénzt és bort kaptak a pásztorok. Nógrádverőcén pédául 1775-ben december 8-án jegyzi fel a bíró: „pásztorok fogadásakor a d ­ tam nékik borra 8 dená rt” . Konvenciójukat is m egtudjuk, a készpénzen kívül némi ruhanem űt és bocskort kaptak. Novem ber végén volt a m akkoltatásra a d o tt sertések szá madása, m ikor a kanász hazahajtotta a makkról az első hó lehulltával a kondát, egy icce bo rt kapott. Nemcsak a kondás számára je len te tt külön honorárium ot a makkoltatás, az elöljáróság is szépen keresett rajta. A megye nagykiterjedésű eredei közül nem minden falunak volt tö lg y­ vagy b ükkerdeje, s ahol nem volt a községnek m akkoltatása, az e lö ljá ró ­ ság kebeléből küldött em bereket makk után „tu d a ko zn i", „vizsgálni” , majd masokat „a lk u d n i” , midez persze n a p id íjja l já rt. tz azonban mind a gazdálkodáshoz tartozik, de talá lun k egy olyan fo r­ rástípust is, melyet a helytörténészek á lta lá b a n el szoktak kerülni, annak ellenére, hogy belőle nemcsak nagyon sok e lfe le jte tt eseményre derül fény, hanem megismerjük a régen é lt emberek hétköznapi életét is. Ezek a büntetőperek ira ta i, főleg tan úkihallgatásai, melyekről sokan azt hiszik, hogy a „v ig in ti quinque palcarum ” -on kívül — ahogy a megye szülötte Mikszáth csúfolódik a tekintetes vármegye patriarchalis igazságszolgálta­ tása fe le tt — mást nem tartalm aznak. Pedig m egtudjuk belőlük, minek ö rü l­ lek eleink, mi bántotta őket, hogy élték le életüket, milyenek voltak hét­ köznapjaik, ünnepeik. Sok esetet ma már megmosolygunk, néhány érthe­ tetlennek tűnik előttünk, de voltak olyan szokásaik is, melyek ma is élnek. Ismeretes volt m ár a házasságközvetítés is, m int az alább i, 1973-ban fe lte tt kérdésekből kitűn ik: „ V a llja meg hite után a tanú, tud ja-e , hogy midőn Bene N ándor ifjú legény volt, Ivanovits Julianna másokat kért, hogy comm entálják neki"? Vagy ilyen ma is élő szokás a nemcsak Nógrád megyében, hanem az egész ország területén szokásos karácsonyesti zajkeltés. Megyénk fa lv a i­ nak téli csendjét is felverte decem ber 24-én söttétedéstől egészen az éjféli miséig a kolom polás, ostorpattogatás, kanásztülökkel való tülkölés, sőt lövöldözés. C élja a néphit szerint az ilyenkor, az esztendő leghosszabb é j­ szakáin leselkedő gonosz, á rtó szellemek elijesztése, hogy ne fejthessék ki rontó hatalm ukat. Erre szolgált 1745-ben Karancskesziben is tragikusan véget ért lövöldözés. A dolog úgy esett, hogy karácsony előtti napon megszállt Nagy Ferencnél Kelemen András. M eg akarta házigazdáját bo­ rotválni, el is küldött a mesterhez borotváért, de az nem ad ha tta oda, mert éppen a pu skájá t tö ltötte. Nagy Ferenc is elővette az a jtó m ögött lógó pisztolyát, m egtöltötte, és ki akarván próbálni, lő tt is vele. Kelemen megjegyezte: „m a jd akkor kellene lőnünk, midőn az éjféli misén fognak lenni” . Ö is m egtöltötte a pisztolyát, azonban olyan szerencsétlenül, hogy véletlenül saját m a g á t lőtte agyon. A bból, hogy ketten is készültek a lövöl­ dözésre, biztosra vehetjük, hogy bevett szokás volt a pisztoly, puska elsütögetése az é jfé li mise a latt. Számtalan perben fordul elő, hogy juhászok szamarukat, ha ittak „a kortsma ab lak vasához" kötötték, s az á lla t békén várt ott a mulatság be­ fejezéséig. „K á r ilyen legények parlagon hevertetni az e re jé t" — m ondja Kalodán egy obsitos katona a kocsmában az o tt ivó juhászbojtárnak, biztatja, á lljo n be katonának, az csak a gyöngyélet. A b o jtá r azt feleli, szívesen menne, bátyja is katonáskodik Budán, örömest együtt szolgálna vele, be is állna, ha tudná, hogy m egüti a mértéket. Az obsitos megméri, kiderül, hogy még m agasabb is m int kell, elmegy a bíróhoz, két garast kap tőle, közösen megisszák. A b o jtá rt a legközelebbi á llításko r katonának viszik. M ária Terézia korának „ ú j m agyarjai” , ahogy a hivatalos nyelv a c ig á ­ nyokat nevezi, szintén okoztak némi fejtörést a bíróságnak. Elég sok bajuk volt velük, felhasználták a babonákat, lopásaik, m achinációik palástolására, m int Rónyán 1773-ban, ahová az Erzsébet napi gyöngyösi vásár előtti szombaton cigánykaraván érkezett és telepedett meg a falu határában. A férfiak kifogva a lovakat tüzet raktak az erdő szélén, a nők mintegy tizenöten bementek kártyát vetni, jósolni, kéregetni a faluba. �Egyik házba többen belépve „beszélgettek, játszottak s m ulatoztak mintegy fél órá ig” azután kimenve a házból, a falu bó l is elmentek. M ásnap reg­ gel a gazdát, akinek házába bent voltak előző este így szólította meglegényfia: „a p p a nézze meg kend az lá d á já t, meg van-é az pínze, mert azt mondják, hogy az ilyen cigányok után elmegy az pínz", az a p ja fe le li: „ne hidd fiam , csak mese az” . Csak nyu gtalantío tták fia szavai, megnézte a ládát, ötven forinton fe lűli pénzének hült helyét ta lá lta . Utánuk sietve, egy hét után H o nt megyében ta lá lta meg őket, elfogatva a községi elö l­ járósággal — ahogy akkor nevezték a Birá kkal - már csak hét fo rin t volt meg az ötvenből. M in t a károsult gazda kinyomozta, az útbaeső falva k­ ban m indenhol húsz krajcárosokkal fizettek, az ő ötven fo rin tja is mind a b ­ ból állt. Több hasonló esetből tudjuk, hogy a cigánynők szokásos eljárása az volt, hogy nagy beszéddel, z a jja l körülfogták az áldozatot, rendszerint már olyan házba menve be, melyről tudták, hogy csak egy személy tartóz­ kodik otthon, azt a sok beszéddel elkábítva, egy társuk aza latt belopózott a szobába s o tt magához vette a pénzt. Az áldozatot annyian á ll­ tak körül, hogy nem is vette észre, hogy valaki bement a házba. Titokza­ tosabbá teendő a d o lg o t m int fe lje b b is olvastuk, elhíresztelték, ő utánuk e lmegy a pénz. A második eset szerelmi varázslással történt, megetetéssel, am it a közelm últban szinte még az egész országban hittek és gyakoroltak, elsősorban a férjhezmenni szándékozó lányok. 1776-ban Terényben a 25 éves O láh Ferenc azért került bíróság elé, mert egy cigánynővel, akinek nem volt fé rje, viszonyt folytatott. K ihallgatásakor a férfi azzal védekezik, hogy „v a ­ lami mesterséget vagy szert csinálván az pálinkába, nekem be adta innom, és m in djá rt egíszlen a szívem felgerjedvén, vele közöm volt egynehány­ szor", Felesége is tu d o tt róla, „m ivel én mondottam néki, hogy fogassa meg a feleségem, mivel tőle nem m aradhatok". nár Panka egy borjúnak füvet aratni, úgy szólítot t m eg: hol vette kend itt magát, már itt az Isten sem akadna kendre, melyre feleltem , de te hol jársz, már téged itt meg lehetne nyomni, ezen szó után ő az maga után elment, és is az magam útján, de semmi rosszat nem cselekedtünk” . A tanúk nem egészen így a d já k elő a történteket, egyikük pa tyingot vágni akarván a réteken, látta am int a két delikvens találkozott, m ajd leheveredtek egy tisztásra s paráználkodtak. Egy da rab ig leste őket, m ajd tovább menve talá lkozo tt a második tanúval, akit m egszólított: „Istók bátya egymáson kaptam M atyit Pankával itt a berekbe, melyre fe le lt a fatens, miért nem kiá lto ttá l reám, magam is elmentem volna látnyi, melyre (az előbbi tanú) azt fe le lte : nem mertem kiáltani, sőt még a szómat is be ­ fogtam , hogy el ne koccantsam m agamat, tartván attól, hogy netalán agyon vernek, ha észrevették volna” . A férfi tanúk m int látjuk, hum o­ rosan fog ják fel az esetet, az első tanú felesége azonban igyekszik a vád lottaka t bem ártani. Régóta tu d ja — m int vallja — , hogy rossz életet élnek. Az elm últ húsvéthétfőn is, m ikor mindenki istentiszteleten volt, a vádlott Kenyeres Mátyás házához ment, „betekintván a ház ablakján, az házban egyebet nem lá to tt, hanem Kenyeres Mátyásnak n a d rá g já t az asztalon látta, be akarván menni a pitvar a jta já n az be volt csukva, azután ment az kamra ablakára, azon ugyan nem lá th a tta őket, hanem ha llo tta midőn M olnár Panna elkaccantotta m agát” . Mivel m indkét vádlott ta g a ­ dott, 80, illetve 60 bo tot kaptak csupán, valószínűleg megérdemelten. A régi perekben természetesen találkozunk tragikus esetekkel is, ezúttal azonban igyekeztünk a derűsebbekből ízelítőt adva bem utatni a büntető­ perek nagyértékű forrásanyagát a XVIII. század népéletének megismeré­ sében. (Valam ennyi per Nógrád megye levéltárának ügyészi ira ta ib ó l (acta Fiscalia) való. A kit a vád lottak további sorsa vagy ítélete érdekel, a következő számok a la tt ta lá lh a tja meg: 4; 8; 70; 12; 54; T;.) A következő törtnéetben is szerelem okozta a bajt, de ez már kettős házasságtörés, m indkét fél házas személy. ePdig szigorúan büntette a törvény a házasságtörést, ha kiderült, nem ritkán h a lá lla l is. Ez sem bírt azonban elrettentő hatással a házasságtörőkre, mégis előfordult, igaz hogy 250 év a la tt mindössze öt esetben. Vagy csak ennyire de rült fény? 1770-ben m egfogták a 42 éves Kenyeres M átyás fülekkelecsényi lakost, azért, m int vallja, „hogy azt hazutták rám hogy én fülekkelecsényi bírónak feleségével paráználkodtam volna, ho lott az nem igaz, hanem úgy esett a dolog, hogy én halászatrul j övén az Mocsolya berekben egy sánta te ­ henemnek füvet szedni, ahol leültem s oda érkezvén a bíró felesége M o l­ Schram Ferenc A szlovákok letelepítése Nógrád megyébe A törökdúlás Nógrád megyét sem kímélte meg a pusztulástól. A fe l­ jegyzések szerint 1570-ben a megye 32 fa lu já b a n nem la kott senki, né­ hány év a la tt 43 település pusztult el teljesen, más községekben a lakos­ ság létszáma erősen lecsökkent. A felszabadító háborúk is 20 községgel gyarapították az elnéptelenedett, illetve elpusztult falvak számát. (M a k­ ka i László: Nógrád megye története 1848-ig. In: Nógrád megye m űemlé­ kei. Bp. 1954. 56. I.) A felégetett falvakból a lakosság az északi megyékbe, vagy id eig len e­ sen az erdőkbe menekült, hogy elkerülje a féktelen pusztítást. A 17. század végén, a török kiűzésével egyidőben, az északi megyék­ ben és városokban (Zólyom, Fülek) meghúzódó földbirtokosok visszatér­ tek elnéptelenedett vagy teljesen felégetett falvaikba, hogy azok benépe­ sítésével újra életet teremtsenek a több éve, esetleg több évtizede par­ lagon hevert földeken. Megyénkben az elpusztult, illetve elnéptelenedett falvak újratelepítésé­ re a 17. század végén és a 18. század első évtizedeiben került sor. Az új lakók többsége a sűrűn lakott, szegényesen éló, magas adókkal sa­ nyargatott északi megyékből (Trencsény, Árva, Nyitra, Liptó, Zólyom) köl­ tözött megyénkbe. Számos család tele pü lt N ógrádba a szomszédos Hont megyéből, sőt a távo lab bi M orvaországból és Sziléziából is. Az északi megyékből érkezett lakosság nagyobb része szlovák anyanyelvű, evengélikus vallású volt. A déli megyékből bevándorolt családok (számuk cse­ kély) m agyar anyanyelvűek és r. ka t. vallásúak voltak, akik a telkek m el­ lé nemesi oklevelet is kaptak (Rimóc, Nagylóc, Cserhátszentiván, N ógrádmegyer, stb.) A betelepülés form ájára a spontán költözés volt a jellemző. Vagyis a fentebb em líte tt helyekről nem a toborzók hívó szavára indultak el csa­ ládok, hanem az elviselhetetlen nyomor elől szöktek el lakóhelyükről, hogy jo b b é le tet remélve, az ország déli megyéibe költözzenek. Az éj leple a la tt megszökött családok közül nagyon kevesen tudták, hogy hol fo g ­ nak letelepedni, a többség nem is sejtette mely megyében, vagy község­ ben fog otthonra ta lá ln i. Az elinduláskor csupán aztt udták, hogy az o r­ szág középső és déli megyéiben nagyobb megművelhető földet, kedvez­ ményt, volt föidesuraikkal szemben védelm et kapnak. A bizonytalanra e lin d u lt családok, útközben m indenütt érdeklődtek, hogy hol ta lá lh a tn a k még nem fo g la lt házhelyeket. Ha számukra m egfelelő helyet ta lá lta k, felkeresték annak tulajdonosát, akivel szerzőlést („usust” ) kötöttek. N ógrád megye levéltárában — eddigi ismereteink szerint — egy ilyen szerződés talá lha tó , amelyet 1697. május 20-án Ajnácskőn készített Vay Ádám az alsóbodonyba letelepedni kívánó szlovák családokkal. E rit­ ka és fontos dokum entum ot szószerint közöljük. KŐ PÁL: BORONÁ S „A nno 1697. Die 20. M ai. Engedtem alsó Bodonyi Pusztámat Zalék Já­ nosnak, Jano Lukácsnak, M olnár M iklósnak, több társaival edgyütt meg szá llani illyen C onditiók a latt. 21 �1 . Az elm últ Sz. György naptul számlálva három esztendőknek forgása a latt, töb bet nem tartoznak, hanem kettei esztendejébe fognak negy­ ven-negyven Tallért fizetni, harm adikra semmit sem. 2. El telvén az három esztendő adnak ötven-ötven Tallérokat, kiknek meg adásának napja Szent György lészen. 3. Az fellyül írt három esztendő el forgása alatt, ha szintén makk ter­ mésért az magok tu la jdo n sertéseikből semmi tizedet nem fognak a d ­ ni. 4. El telvén pedig három esztendő, Sertésekből, juhokból, és méhekből az igazi Dézsmát ki adgyák. 5. Ha annyi makk fogna termeni, hogy idegen sertéseket makkra fo g a d ­ hatni, abból való jövedelmet, egésszen magamnak reselvaltam, ki­ rül tartoznak hirt adni. 6. Semmi némü makk és gyümölcs term ő fá ka t nem lészen szabad le­ vágni de az Házak épületire módgyával meg engedtem. 7. M inden egyéb jövedelmet, úgy m int vetésbeli Dezmát, m alm ot nékiek engettem eők is ob lig á ltá k magokat, álla n d ó és örökös Jobbágyim ­ nak lenni. Mindezekről attam nékiek kezem irásával, pecsétemmel megerősített Levelemet. Vay Á d á m.” (N ógrád megye Levéltára -to ­ vábbiakban NmL — Nm. Törvényszékének iratai Processus term inati 1754/1172./ Az újjá te le p ü lt falvak — különösen azok, amelyek teljesen elpusztultak — többnyire nem a régi helyükön, hanem attól á lta lá b a n néhány száz mé­ terrel, vagy 1 -2 kilométerrel távolabb, új irtásterületen épültek fel. Ilyen község például A ls ó - és F e lső - Szügy, Alsó-Bodony, Szalmatercs, stb./NML. Közgyűlési iratok 1749/1, 1754/1172/. Több olyan község újratelepítésére, amelyek a török háborúk előtt virágzó falvak voltak, nem került sor. (A Magyarország műemékeit ismertető sorozat N ógrád megyei kötete 76 ilyen települést sorol fel. Megjegyezzük, hogy a jegyzék hiányos.) Az újratelepítés időszakában a fő- és köznemesek többségének nem volt összefüggő, több fa lu t egyesítő birtoka Nógrád megyében. M in t össze­ írásaink, egyéb levéltári forrásaink tanúsítják, ha a nemeseknek több fa ­ luban vagy megyében volt is birtokuk, azok falvanként a 3-6 egész ház­ helyet a lig lépték túl. A község többi házhelye és a hozzátartozó földek fe le tt más nemesek rendelkeztek. Példaként m egem lítjük, hogy Radványi Ferencnek a megye első m onaráfiája írójának a 18. század elején Legénden 5, Szécsénykovácsiban 4, Kiskérben 2, Nedelistyén 1, Kiskürtösön — ahol la kott — 3 egész házhelye volt. (NML. Inquisitones 1727/8, 1747/104./ Igy gyakran előfordult, hogy egy-egy nógrádi falunak 5-6, oly­ kor még ennél is több föidesura volt. A vallási ellentétek, a katolikusok és protestánsok között, az újra te le p í­ tés időszakára sem csitultak el. Ennek hatását m egfigyelhetjük az ekkor kia laku lt nyelvi és etnográfiai kép területi elrendeződésében is. A többségben református és evengélikus vallású fő- és köznemesek, a túlerőben levő katolikus egyházzal szemben úgy is igyekeztek tilta ko zá ­ sukat és ellenállásukat kinyilvánítani, hogy a tulajdonukban levő házhe­ lyekre elsősorban evangélikus vallású családokat ültettek, ezzel mintegy vé­ delm et is biztosítva számukra. A református és evangélikus vallású földbirtokosok közül Vay Á dá m Alsó-Bodonyba, Bene Pál és András, Egri M ár­ ton, Battik Gergely Szügybe, Barátnaky Ferenc és M agdaléna Csesztve község kétharmad részébe, Jeszenszky Miklós és Farkas Pál — az egykor Balassa Imre birtokához tartozó — Terény, G alagaguta, Magyarnándor, Szente, Szátok, Bánk, Ő sagárd, Alsópetény, Nőtincs községekbe, Ráday G áspár Lucfalvára, Ludányhalásziba tele pített evangélikus vallású szlo­ vákokat. (NML. Processus term inati 1754/1172, Közgyűlési iratok 1749/1., 1714/98-3-19./. A vallási szempontú telepítést bizonyítja Erdőkürt esete is. Hellenbach György, am ikor 1771-ben a község egy részének tulajdonosa le tt a katolikusokat elkergette birtokáról, helyükre evangélikus vallású szlo­ vákokat telepített. Kétségtelen vallási háttér húzódott meg a m ögött is hogy a váci püspök és az esztergomi káptalan birtokain (Cserhátsurány, Érsekvadkert, Dejtár, Patak, Hugyag, stb.) csak katolikus lakosokat találunk a 18. század első felében. Valószínű ilyen szempont alap já n népesítették be katolikus németekkel Berkenyét 1717-ben, akik később, a lakosság lét­ számának növekedésével m egalapítói lettek Szendehely községnek és Ka­ ta lin pusztának. A 18. század első felében az újratelepítésnek csak az egyik szakasza zá­ rul le a megyében. A század első évtizedeiben az elpusztult falvakat fe l­ építették, sor került az elhagyott telkek benépesítésére, de a lakosság végleges letelepedéséről nem beszélhetünk, sem a szlovák, sem a magyar falvakban. Az új telepesek már a 18. század elején arról panaszkodnak a megyéhez küldött levelükben, hogy a kevés és rossz minőségű földek megművelése nehéz, a hegyekre felfutó szántókat trágyázni lehetetlen, az elvetett gabona a háromszorosát is alig termi meg. Kevés a legelő is, á lla to ka t nem tudnak ta rta n i. Emellett az evangélikus vallású szlovákok helyzetét súlyosbították a vallási ellentétek. Különösen a vegyes vallású fa ­ vakban nyilvánult ez meg erőteljesebben. A 18. század elején a váci kato­ likus püspök a váckörnyéki protestáns gyülekezetek tem plom ait elkoboztatta, s ezeket vagy lerom boltatta, vagy katolikus templommá a la k ítatta át. Ekkor szüntették meg a keszegi, a nőtincsi, a kosdi, 1718-ban az a g á r­ di protestáns gyülekezetek tem plom át és szabad vallásgyakorlatát. 1740ben az ipolyszögi evangélikusok azért emeltek panaszt a balassagyarm a­ ti katolikus pap ellen, mert az a vízkereszti házszentelést, az evangéliku­ sok temetésének, az á gybér szedésének jo g á t magának tartotta fenn. A csesztvei katolikusok az ott lakó evangélikusok ta n ító já t elkergették, tem p­ lom ukat lerom bolták. 1793-ban Nógrád község evangélikusai arról panasz­ kodtak, hogy 1754-ben és 1780-ban a katolikus tem plom építésére és a harangok ára egy részének kifizetésére kényszerítették őket, mégis a „k ö ­ zönséges harangozástul el tiltatta k." (NML Inquisitiones 1740/71, 1753/63, Közgyűlési iratok 1/1794/653./. 1746-ban 18 evangélikus vallású jobbágy 22 azért szökött meg Balassagyarmatról, mert a katolikus pap arra akarta kényszeríteni őket, hogy keresztelkedjenek át. Csak a pap elhelyezése után térhettek vissza. (NML. Inquisitiones 1746/51./. A nehezebb megélhetési lehetőség, a vallási ellentétek fokozódása szá­ mos evangélikus vallású szlovák családot arra kényszerített, hogy a N óg­ rád megyében levő ideiglenes lakóhelyét elhagyja és a déli megyékbe költözzön. 1680-1720 között 3570-5830 főre becsülik a megyéből elköltö­ zö ttek számát. (Fügedi Erik: A grá r je lleg ű szlovák település a török alól felszabadult területen. A grártörténeti Szemle, V IlI (1966) 313-331./. 17711828 között 12 községben cserélődött ki a lakosság. A 18. század elején Pest megye 67 községébe 428 család költözött N ó g­ rád megye 117 helységéből. Sokan telepedtek le Békéscsabán, ahol Harruckern János birtokán szabad vallásgyakorlatot élvezhettek. 1722-ben Szarvast, 1723-ban Mezőberényt telepítették be Nógrád megyei evangé­ likus vallású szlovákokkal. (Barabás Jenő: Békés megye néprajza XVIII. században. Gyula, 1964.) A 18. század folyam án sokan mentek el N ó g­ rád megyéből Csanád megyébe és a Bánátba is. A megyéből e lkö ltö ­ zöttek helyét újabb szlovák családok letelepítésével pótolták. A levéltári források feljegyzik hogy Romhányba, az elköltözöttek helyére Zólyom me­ gyeiek települtek 1830-ban. M ár a m últ század második felében tervszerű kutatások indultak meg annak felderítésére, hogy a jobbágyvándorlások, a telepítések előtt mik voltak a számottevő különbségek a szlovákok és magyarok anyagi, társa­ dalm i, és szellemi kultú rájá ba n. A kutatások még napjainkban sem zárul­ tak le, de valószínűnek kell tartanunk, hogy a nyelvi és a kisebb-nagyobb mértékben eltérő foglalkozásbeli különbségek m ellett már abban az időben is sok közös vonás jellem ezte a magyar és a szlovák falu é let­ form áját, hiszen a m agyar feudális gazdasági-társadalm i rend és a fe ­ udális egyház szellemi hatalm ának a form áló ereje többé-kevésbé m ind­ két népre egyform án hatott, miközben az eltérő történelm i előzmények á l­ tal kia la kíto tt form ák élei lassan letom pulnak. Különösen érvényes ez a megyébe történő letelepedés után, ahol a táj, a földrajzi környezet, a hasonló gazdasági-társadalm i fejlődés azonosította a két nép kultúráját. Legkorábban a földművelés, az állattartás, az építkezés, a lakáskultúra illeszkedett bele a környék kia laku lt rendjébe. A megye szlovák falvai a viseletben, a hitvilágban, a szokásokban és a népzenében őrizték meg régi tradícióka t egészen napjainkig. Zólyomi József A nógrádi falvak sorsfordulói (Dokumentumok) Az ország falvainak — köztük a nógrádia knak is — életében bekö­ vetkezett változások, melyeknek társadalm unk az elm últ 25— 30 év a la tt lehe­ tett szemtanúja, minden addigi változásnál gyökeresebben alakították á t a falu arculatát. Ha a mai falu problém áina k a megértése a feladatunk, erről a körülményről nem szabad megfeledkeznünk. Ezért kiséreltünk meg néhány kira gad ott adat, illetve dokumentum segítségével emlékeztetni, utalni ennek a nagy változás-sorozatnak legfőbb állom ásaira. Szó sem lehet természetesen itt arról, hogy a változások minden egyes lényeges mozzanatát bemutassuk, csupán azt kívánjuk elérni, hogy felhívjuk a fi­ gyelmet a folyam at néhány főbb csom ópontjára. Kétségtelen mindenki előtt, hogy a nagybirtokos Nógrád megye szineváltozásának, a szocialis­ ta nagyipar és mezőgazdaság harmonikus egységére alapozódó mai N óg­ rád megye kialakulásának — az iparban bekövetkezett változások m el­ le tt — fontos mérföldköve volt az 1945-ös földosztás, a termelőszövetkeze­ ti mozgalom m egindítása 1949-ben, az egyenesvonalú, bá r nem zavar­ tala n fejlődést rövid időre megakasztó 1956-os ellenforradalom és végül a mezőgazdaságnak 1958-1960-ben véghezvitt szocialista átszervezése. Ezeknek a fontos mérföldköveknek néhány dokumentuma, am ellett, hogy emlékeztetőül szolgálhat, fel is keltheti az érdeklődést és igényt ennek a tém ának tüzetesebb feldolgozása iránt. 1. NÓGRÁD MEGYE LEGNAGYOBB FÖLDBIRTOKAI 1935-BEN özv. Sváb Sándorné birtoka Diósjenő 6742 hold gróf Pappenheim Szigfridné birtoka Buják 6143 hold báró Solymosy Jenő birtoka Kisterenye 4577 hold M álik Andrásné birtoka Nagylóc 3063 hold Jankovich Istvánné birtoka Nagybátony 3050 hold Váci püspökség birtoka Kálló 2988 hold Légrády Béláné birtoka Karancsberény 2721 hold �gróf W enckheim József birtoka Nagyoroszi 2413 hold báró Schwaben-Durneiss Gyuláné birtoka Nézsa 2227 hold Esztergomi érsekség birtoka Érsekvadkert 2015 hold Nagy Ferenc birtoka Mátraverebély 1916 hold Szilárdy István birtoka S algótarján 1850 hold 1735 hold Herencsény gróf Teleki Tibor birtoka Osztrolucky Pál birtoka Ecseg 1718 hold Osztrolucky M iklós birtoka Kazár 1678 hold 2. AZ 1945. ÉVI FÖLDOSZTÁS EREDMÉNYEI NÓGRÁD MEGYÉBEN Igényjogosult földigénylők száma: 23 683 Az összes igénybe vett — elkobzott és m egváltott — földbirtokok száma: 1890, területe: 187 810 hold Juttatásban részesült földigénylők száma: 22 081 Közülük gazdasági cseléd volt mezőgazdasági munkás 5 holdon aluli földdel rendelkező törpebirtokos 3215 (kaptak összesen 19 004 holdat) 6428 (kaptak összesen 20 190 holdat 6378 ( " " 15 720 " ) 3. h ír a d á s a z ú j o n n a n f ö l d h ö z ju t o t t a k g y ű lé s é r ő l (1948. március 14.) A balassagyarm ati városháza ódon épületében vasárnap a megye min­ den járásából gyülekeztek az újgazdák megválasztani az U jjonnan Földhözjutottak Országos Szövetsége új megyei vezetőséget. Dr. Kis Zoltán elnök üdvözlő szavaiban rám utatott arra, a hatalm as szerepre, amelyet a M agyar Kommunista Párt a földreform m egvalósításánál és a kiosztott földek megvédésénél játszott...Javában folyt az értekezlet, mikor Oczel Já­ nos elvtárs, országgyűlési képviselő m eglátogatta a konferenciát. . . A pa ­ rasztok vastag tapsa közben em elkedett szólásra Oczel elvtárs: Erezzék á t az újbirtokosok is, hogy milyen hatalm as változásokon ment keresztül az ország — m ondotta — M inden demokratikus párt m egszabadult a sa­ laktól. A népi erők győzedelmeskednek a reakció erői f e le t t . - . . . Az ön ­ tudatosodó újgazdák tudják, kinek köszönhetik szabadságukat és kik har­ colnak ma is érte. Éppen ezért kelti fel figyelm üket, mikor Oczel elvtárs kijelenti: aki kommunistaellenes, az parasztellenes és földreform ellenes. Ne tűrjenek meg kommunistaellenes erőket, azon dolgozzanak, hogy a falvakban is kialakuljon az egészséges együttm űködés.. . 4. A SZÖVETKEZÉS ELSŐ LÉPÉSEI (1949. április 14.) Am ióta a tavaszi napsütés bearanyozza a vén földtekét, nagy a sür­ gés-forgás a tereskei határban. Ha idegen já r arra, csodálkozással te ­ kint a nagy sürgés-forgásra, ami a földeken van. A traktorok már kora reggel megkezdik dübörgésüket és olyan szívósan h a lla tjá k még az esti órákban is, hogy az ember el sem hiszi, hogy azokon emberek ülnek. Igen, emberek, az új világ emberei. Különös emberek ezek. Különös anyagból vannak gyúrva. Proletárok! A munkának megvan az eredménye, értelme. Értelme azért, mert ők már m aguknak dolgoznak. Hármas típusú föld bé rlő csoportban végzik a m unkájukat. Eredményes azért, mert a 62 hold területből ami 52 hold szántó, már jelentős részben el vannak végezve a munkák. Ütemterv szerint dolgoznak, am it maguknak á llíto tta k fel. Nem különül­ tek el azonban a község parasztjaitól sem, mert a népi bizottsággal és a községi e lőljárósággal úgy beszélték meg a tavaszi ütemtervet, hogy igazodjon a községihez is .. . Egy akarat, egy cél a boldogulás lehetősége előttük. Éppen ezért prob­ lém áikat nem egyszer beszélik át a községi e lőljárósággal, közigazga­ tással hogy az eredmény minél szebb legyen. A tereskei föld bé rlő szövetkezet ta g ja i megértették a szövetkezeti élet nagy értékét és eredményét. A tavaszi napsütésben vidám an folyik a mun­ ka egy jo b b élet reményében, ami már ott van nem messze tőlük. 5. A SZÖVETKEZETEK AZ ELLENFORRADALOM VIHARÁBAN (1957-jun. 1.) Az ellenforradalom nagy politikai és gazdasági károkat okozott a szö­ vetkezeti mozgalomnak. Tevékenységük főként a szövetkezetek feloszlatá­ sára irányult. Felhasználták a tagosításnál elkövetett hibákat, s az „ősi föld et vissza” jelszóval a szövetkezetek ellen akarták lázítani a dolgozó Parasztokat. Másrészt azt hangoztatták, hogy „M agyarországon nincs életképességük a szövetkezeteknek” Így akarták megtörni a szövetkezeti ta ­ gok szövetkezeti gazdálkodásba vetett hitét. Egyes helyeken erőszakkal is felléptek a szövetkezetek ellen. Például a ludányhalászi Alkotmány és a honti Győzelem termelőszövetkezeteket erőszakkal akarták feloszlatni. Szövetkezeteink többsége kiállta a próbát s hitet te tt a szövetkezeti gazdálkodás mellet. A szövetkezetek kommunistái sok esetben életük koc­ káztatásával is megvédték a szövetkezeteket, m int például a ceredi Bú­ zakalász kommunistái. M iért védték szövetkezeteiket a tagok? Azért, mert féltették a szocializmus ügyét, azért, mert nem akartak régi cselédsorban élni, azért, mert magukénak érzik a szövetkezetet, mert m egtalálták szá­ m ításaikat.. . 6. A BALASSAGYARMATI JÁRÁSI TANÁ CS HATÁROZATA A SZÖVETKEZETEK MEGSZILÁRDÍTÁSÁRÓL (1957. március 21) . . . H atározati javaslat. 1. A termelőszövetkezeteink kérdésével kapcsolatban legfontosabbnak tartjuk, hogy a termelőszövetkezetek po litika i és gazdasági m egszilárdí­ tása területén úgy a járási tanács mezőgazdasági osztálya, m int a köz­ ségi tanács, egyéb illetékes szervek olyan segítséget adjanak, amelyek az ellenforradalom tám adásai következtében m eglazult termelőszövetke­ zeteinket a teljes szilárdság a la p já ra viszik. 2. A legrövidebb időn belül biztosítani kell a termelőszövetkezetek terv­ készítésének befejezését, annak szakszerű felülvizsgálását és termelőszö­ vetkezeteink felé a szükséges javaslatok megtételét, mely a belterjesség felé vezető útra segíti term előszövetkezeteinket... 7. A NAGY ÁTSZERVEZÉS ELSŐ EREDMÉNYEI (1959. feb ru ár 28.) Megyénk termelőszövetkezeti mozgalma az év eleje óta komoly fe jlő ­ désen ment keresztül. Igen jelentős fellendülés mutatkozik a termelőszö­ vetkezetek számszerű fejlődésében ezen idő a latt. Január 1-től február végéig 1130 család 1408 ta g g a l lé pett be a meglévő termelőszövetkeze­ teinkbe, vagy a la k íto tt új termelőszövetkezetet. A bevitt föld te rüle t is m eg­ ha lad ja a 4400 holdat. Az elmúl év sikeres volt. Ekkor ugyanis közel 600 család 781 tag gal választotta a közös utat. A termelőszövetkezetek tu la j­ donában lévő föld területe is közel 2400 holddal gyarapodott. Egyre inkább szaporodik azon községek száma is, ahol a dolgozó parasztok nagy többsége a termelőszövetkezet m ellett döntött. Szilaspogony és M ohora után termelőszövekezeti község lett Bárna, Szupatak és Márkháza. 8. GYŐZ A SZÖVETKEZETI GONDOLAT (1959. márc. 4.) Az ünneplő mohorai dolgozó parasztok előtt falugyűlés keretében Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képvi­ selő ta rto tt vasárnap képviselői beszámolót. M ohorán ebből az a lkalo m ­ ból ünnepelték meg azt, hogy a község a megyében másodiknak, a ba ­ lassagyarmati járásban pedig elsőnek termelőszövetkezeti község lett. Jakab elvtárs bevezetőjében köszöntötte a termlőszövetkezeti község d o l­ gozóit majd elm ondotta, hogy az országban több, m int százezer dolgozó lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára, hogy az ország szántóterületének többsége már a szocialista szektorhoz tartozik. (E hh ez)... hozzájárult az is hogy megváltozott a termelőszövetkezetek, állam i gazdaságok élete, m unkája. Most már elismerés övezi a szövetkezeti rendszert, ma már me­ gyénkben is minden egyes tsz milliomos. A termelőszövetkezetek fegyelm e­ zett m unkájukkal, a szövetkezeti tagok jövedelmének állan dó növelésével a kedvezőtlen időjárás ellenére is — beigazolták fö lé n yü ke t... 9. A MEGYE LEGNAGYOBB „FÖLDBIRTOKAI” 1971-BEN M á tra a lja i Á llam i Gazdaság Pásztó 9679 hold Ceredvölgye MTSz Cered 9570 hold Zagyvavölgye MTSz Homokterenye 9031 hold Kis-Zagyvavölgye MTSz Lucfa lva 8807 hold Magyar-Csehszlovák Barátság MTSz Érsekvadkert 7415 hold Uj Kalász MTSz Varsá ny 7219 hold Karancsmenti MTSz Karancslapújtő 6582 hold M ájus 1. MTSz Palotás 6532 hold Hazafias Népfron MTSz Ő rhalom 5816 hold Szabadság MTSz Cserhátsurány 5749 hold Nógrádkövesdi Á llam i Gazdaság 5626 hold Sziráki Á llam i Gazdaság 5543 hold M agyarnándori Á llam i Gazdaság 5387 hold M ájus 1 MTSz Nógrádsáp 5321 hold M átragyöngye MTSz Mátram indszent 5050 hold Az idézett dokumentumok lelőhelye: 1. Magyarország földbirtokosai és földbérlői. G azdacím tár Bp. 1935; 2. Földreform. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény, Bp. Kossuth. 1965. 3. N ógrádi Ujság 1948. márc. 14.; 4. Szabad Nógrád 1949. ápr. 14.; 5. N ógrádi N épujság 1957 jun. 1.; 6. Nógrád m. Levéltár Balassagyar­ mati járási tanács VB jegyzőkönyve 1957. március 4.; 9. Mezőgazdasági üzemek földterülete 1971 ja n. 1-én. Bp. OFTH földnyilvántartási oszt. 1971. Összeállította: Schneider Miklós 23 �KÖRKÉP Új könyv a demokráciáról dem okráciát, a dolgozó tömegeknek pedig d ik ­ ta tú rá t jelent. A proletárdiktatúra elnyomás a volt kizsákmányolókkal szemben, ugyanakkor kö­ vetkezetes dem okrácia a dolgozó tömegek részé­ re. N a pja ink nagyfontosságú problém ája a szo­ cialista dem okrácia fejlesztése, a dem okratiz­ mus kiszélesítése. Ezért jelentős minden olyan e l­ méleti mű, amely e tém akör kutatásával a d e ­ mokrácia gyakorlati kérdéseinek megoldásához já ru lh a t hozzá. A következőkben a szerző azt vizsgálja, hogy miben á ll a dem okrácia és a szabadság viszo­ nya. A szabadság uralm at je le n t a természet, a társadalo m és önm agunk felett, írja — a marxiz­ mus á llá sp o n tjá t ismertetve — Kiss Artúr. Dr. Kiss A rtú r: Marxizmus és dem okrácia című m unkája ezt a pro ble m atiká t kutatja. A könyv előszavában a szerző kife jti meggyőződését, hogy a szocialista dem okrácia fejlesztése, a dem okra­ tizmus kiszélesítése nem valósulhat meg másként, m int a politika, ezen belül a d emokrá cia kérdéseinek tudományos kutatása útján. Csak ak­ kor kerülhetők el a demokráciá va l kapcsolatos illúziók és téves következtetések, ha a fe jlesztésére irányuló törekvések és célkitűzések társa­ dalm i éle tünk reális ismeretén nyugszanak, na elmé letileg m egalapozottak. Erre a fe la datra, a demokrá cia elm életi problém ainak tisztázá sához való hozzájá ru lá sra vállalkozik a szerző, és ezt a marxizmus állásp on tjá ra tamaszkod va valósít­ ja meg. A d e m o k rá c ia érte lm e zé séb e n és e n n ek kö ve t­ kezm ényeként a d e m o k rá c ia Fejlesztésének módja körül a legszélső sé g e sebben e lté rő vé lem é nyek fo g a lm a z ó d n a k m eg. A n ézeteltérések fo rrá sa sok ese tbe n az, hogy a d e m o krá cia kifejezés széles kö rben e lte rje d t, u g y a n a k k o r a k a te g ó riá t tö b b ­ fé le k é p p e n érte lm e zik. A szerző könyve első fő részében a d e m o k rá c ia fo g a lm á t b o n c o lg a tja . M in d e n e k e lő tt fe lv á z o lja a d e m o k rá c ia -fo g a lo m értelm ezésének h á ro m fő típ u s á t (óko ri g ö rö g , 19. századi, 20. század e le ji). Kiss A rtúr a dem okráciát — a marxizmus klasszikusainak nézeteivel egyezően — az á lla m ­ nak, az osztályuralom egyik form ájának, a ha ­ talom gyakorlás m eghatározott rendszerének te ­ kinti. A dem okrácia különbözik a dem okratiz­ mustól, amely a dem okrácia egyik form ája le ­ het, m int pl. a p o litika i választójog, a polgári szabadságjogok m egnyilvánulásának különféle m ódjai. A demokratizmus azonban létezett az ő sközösségben is, ahol nem volt állam és követ­ kezésképpen dem okrácia sem. Ezen túl a de­ mokratizmus egyes jegyei, pl. a választás, a többségi döntés elve érvényesülhetnek pl. rész­ vénytársaságok közgyűlésein, vagyis a dem okra­ tizmus a po litika i szférához nem kötődő veze­ tési eljárásokat is je lölh et. „N em lehet á lta lá b a n beszélni a dem okrá­ c iá ró l" - írja a szerző. A dem okrácia reálisan csak úgy ábrázolható, ha m indenkor konkrétan m egjelölik, milyen társadalom , milyen osztály, milyen típusú dem okráciájáról van szó. Nincs á lta lá b a n vett és vehető dem okrácia — valósá­ gosan csak az osztályjellegre utaló jelzővel definá lt, vagyis rabszolgatartó, vagy burzsoá, szo­ cialista, vagy kommunista demokrácia létezik." A következőkben a munka a dem okrácia és diktatúra viszonyának értelmezését ad ja. Itt az egyik fő vitakérdés az, hogy kizárja-e a demok­ rácia a diktatúrát, vagy a diktatúra a dem ok­ ráciát? M indkét nézetnek vannak védelmezői és ellenzői is. A szerző nem fog a d ja el egyik megoldást sem, helyette a társadalm i tények vizsgálata alapján arra az eredményre ju t, hogy először is e két kategória nem á llíth a tó egymással szembe: a demokrácia állam form a, egy a d o tt állam típus egyik lehetséges vá lfa ja . Ezen túl a demokrácia nem küszöböli ki feltétlenül a dikta tú rá t és a diktatúra nem feltétlenül a dem okrácia ta g a d á ­ sa. A polgári dem okrácia a burzsoázia számára 24 A szabadság és a dem okrácia nem azonosak. Ha tá gabban — az emberi lé t igazi dim enziója értelmében — vesszük, akkor a szabadság sze­ lesebb a dem okráciánál, mivel nem egy részmozzanat, a politikai szféra egyik uralm i fo r­ mája. Ha szabadságon a po litika i jo g o k a t ért­ jük, a szabadság szűkebb a dem okráciánál, m i­ vel a dem okrácia nemcsak szabadságjog, hanem — m int hatalom -gyakorlási forma — hatalm on kí­ vülállók számára korlátozás is, továbbá a ha­ talom gyakorlás m eghatározott elve, felépítése és rendszere. A dem okrácia, amely osztályuralm at testesít meg, po litika i kategória lévén természe­ ténél fogva nem terem ti meg a szabadság kite l­ jesedését, mivel addig, a dem okrácia szükségszerű, a társadalm i viszonyok nem olyan fe jle t­ tek, hogy megvalósulhasson a szabadság. A de ­ mokrácia nem azonos a po litika i szabadságjo­ gokkal sem. A polgári dem okrácia következésképpen nem lehet a szabadság birodalm a. Azok a kísérletek, amelyek ezt az uralm i form át a szabadságnak á llítjá k be, a tényleges szabadság megvalósí­ tását gátolják. A szocializmus körülményei között m egjavulnak a szabadság kibontakozásának fe l­ tételei, azonban még itt is számos tényező g á ­ to lja az ember szabadságának megvalósulását. A szocialista dem okrácia azonban nem kerül alapvető ellentétbe a szabadsággal, azt nem á llítjá k be a szabadság megnyilvánulásaként (vagy pótlékaként.) Ez a hatalm i forma a d o l­ gozó tömegek aktivitásával, önmegvalósulásuk­ nak egy a d o tt (a po litika i) területen való elő­ mozdításával a társadalm i és egyéni szabadság fejlesztésének eszközeként funkcionál. Műve második fő részében a szerző a dem ok­ rácia ismérveinek problem atikájával foglalkozik. M iután m egtárgyalta, mik a dem okrácia feltéte­ lei és ismérvei, ismerteti a polgári dem okrácia és a szocialista dem okrácia lényeges jegyeit, m egkülönböztető vonásait, s általános m egnyil­ vánulási form áit. Bizonyítja, hogy bá r a polgári dem okrácia megelőzi a szocialista dem okráciát, mégsem tekinthető olyan alapnak, amelyből a szocialista dem okrácia kifejlőd ött. A szocialista dem okrácia akkor jö h e t létre, ha a munkásosztály sikerrel megvívja és győzelmre viszi a szocialista forradalm at. Akkor viszont a dem okratikus hatalom gyakorlás a szocialista á t­ alakulás szerves részévé, elengedhetetlen fe lté ­ telévé lesz. Ha a proletárdiktatúra idején korlá­ tozni kell a dem okráciát, akkor ezt a volt ki­ zsákmányolok ellenállása, restaurációs kísérletei teszik elkerülhetetlenné. A szocialista dem okrá­ ciában m egvalósított korlátozások azonban rend­ szerint időlegesek és messze nem olyan nagy­ mérvűek, m int a kizsákmányoló osztályok korlá­ tozó rendszabályai. Jellemző pl. hogy a szocialis­ ta országok többségében még időlegesen sem függesztették fel a választójog szabad gyakor­ lását. M unkája utolsó részében a szerző a dem ok­ ratikus hatalom -gyakorlás lényegi vonásaival foglalkozik. A polgári dem okratikus uralom ról szólva kitér azokra a téves nézetekre, amelyek szerint polgári dem okrácia az igazi demokrácia, hiszen ott több párt van, így a választás tény­ leges lehetősége á ll fenn, és a politikai harcok valóságos küzdelmet jelentenek. A szocialista dem okratikus hatalom gyakorlás lényeges vonásainak tárgyalására térve a szerző ezeket a következőkben je lö li meg: töm egdem okratikus je lle g ; a közvetlen és köz­ vetett dem okrácia dialektikus egysége; a vezetők és vezetettek kölcsönös alárendeltsége; a ha­ talm i rendszer felépítése a dem okratikus cent­ ralizmus a la p já n ; a kommunista párt vezető sze­ repe és példam utató funkciója. A szocialista dem okrácia osztályjelegű h a ta ­ lom gyakorlási forma — hangsúlyozza a könyv írója. A szo cia lista d e m o k rá c ia a nép ja v á t szolgáló, a n ép á lt a l m e g v a ló s íto tt ko rm á n yza t. „ A nép a z o n ban - írja - egészen a kom m unizm us te lje s t e le p í té séig - nem e g y e n lő helyze tb e n levő osz­ tá lyo kra é s szo ciá lis réte g e kre ta g o z ó d ik . . . A szo cia lista d e m o k rá c ia ily m ód o n o ly a n sa já to s n épi h a ta lo m , m elyen b e lü l a m unkásosztály az e lső az e g ye n lő k Között, vagyis a n é p h a ta lo m he g e m o n ja ." (220., 221. o.) Arra a kérdésre, hogy a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése nem je le n ti-e a többi csoport dem okratikus egyenlőségének megsér­ tését, a következő választ kap juk: „a hegemónia ténye első tekintetre valóban ilyen látszat k ia la ­ kítására vezet. A helyzet azonban egészen más. A dem okratikus egyenlőséget ténylegesen nem az a d o tt po litika i helyzet, nem a munkásosztály vezetését biztosító p o litika i rendezés, hanem a hatalom objektív állap ota, a kommunizmushoz viszonyított viszonylagos fejletlensége (sérti meg) ...P a ra d o x o n , de tény: ahhoz, hogy a tény­ leges társadalm i egyenlőtlenséget felszám olják, arra van szükség, hogy a munkásosztály hege­ m óniáját, vagyis a töb bi oszta llyal nem egyenlő p o litika i — társadalm i súlyát bizto sítják." (226. o.) A továbbiakban a szerző a töm egdem okráciá­ val foglalkozik, a szocialista dem okráciának az­ zal a lényegi jegyével, melyben kifejezésre ju t a tömegkezdeményezés, a népi aktivitás, az, hogy az állam a legszélesebb töm egeket vonja be a társadalom ügyeinek eldöntésébe. M inder­ re az jellemző, hogy a vezetők és vezetettek vi­ szonyában az alulról jövő kezdeményezés a m eg­ határozó. A kommunista párt vezető és példam utató sze­ repéről vallott felfogással zárul a könyv. A szer­ ző kifejti, hogy a párt olyan sajátos szervezet, amely „egyszerre a népi kormányzat szerves ré­ sze és a tömegek szervezete; korm ánypárt és ugyanakkor a legtudatosabb szocialista kritikai e r ő ; . . . " Vezető szerepét azonban csak akkor ta rth a tja meg, ha tevékenységével újra és újra bizonyítja alkalm asságát a vezetésre. Semmiféle Korábban megszerzett érdem, a m últban meg­ alapozott tekintély nem elegendő a jelenben az eredményes cselekvéshez. Azt a m indennapok gyakorlatában kell folyam atos munkával kiér­ demelni. Hogy hogyan, erre is kapunk útm uta­ tást, m int ahogy a könyv egésze úgy ad prak­ tikus tanácsot, hogy közben Marx, Engels és Lenin, — a la p ja ib a n ma is érvényes-gondolatai­ val ismerteti meg az olvasót. Erre ép íti a de­ mokrácia hagyományossá vált, konzervatív ele­ meinek kritiká já t és a ma gyakorlatát tükröző általános összefüggések feltárását. Lendületes stílusa, vitázó, érvelő módszere, meggyőző ereje egyszerre avatja a művet je ­ lentős, tudományos alkotássá és cselekvésre ösz­ tönző, mozgósító hatású munkává, amely gon­ dolkodásra és tettre késztet. (Kossuth Kiadó 1973.) Bacskó Piroska �ratárulkozásából, nem néz m ár olyan kritikusan hogy a kommunistákkal való szim patizálá sa m iatt mindent, sokszor érezzük, hogy a vilá gró l a l­ van hátrányos helyzetben - a felesége á lla n ­ koto tt véleménye tananyagszerű, nemcsak cse­ dóan szemrehányásokkal illeti, hogy nem tudnak lekvőkészségét veszíti el, hanem valójában igazán érvényesülni. M ert ezt a kisfiú is észre­ ö n álló ítélkezését is. M in t a kritika m e g á lla p í­ veszi, hogy ő t tulajdonképpen egyik tá b o r se to tta apróbb tárgyi pontatlanságok is felróhatok fog adja be: a szegények a gazdagot lá tjá k az író ,bűnéül” . Ö sszességében azonban mégis benne, az igazi úri fiú k viszont megérzik a nyeresége úja b b irodalm unknak. Segít eligazodni Jókai Anna, aki 1932-ben született Budapesten, szegénységét. a világban, főhőse szomorú, lényegében kátyúba életkora szerint a középnemzedékhez tartozik, G yökértelen szülei m ellett hamarosan m egta­ ju to tt élete pedig figyelm eztet m indenkit: csak írói élete szerint a fia ta l írók táborához, művei nulja ő is, hogy nem lehet naivan tiszta. A fe l­ cselekvő, alkotó m indig jobbratörekvő em ber­ rangját és fo g a d ta tá sá t illetően mai prózairo­ nőttek csak álnok törtetésük takarására hasz­ ként érdemes és kell is élni a világban. (Szépdalmunk élvonalához. nálják a legszentebb fo g a lm a ka t is: Isten és a irodalm i K. Bp. 1972.) haza csak törtetésük álcázására szolgálnak. Írásművészetére jellem ző egyik nyilatkoza ta: ,,a C su k ly Lá szló mindennapi élet aprólékos valóságában egyete­ Ilyen példák m ellett a fiúb an is kia laku l az mes törvényeket kíván ábrázolni, s nem jelképe­ ügyes alkalm azkodás. Bár á llan dó an b írá lja maket keres, hanem olyan m ozzanatokat próbál ki­ g áb an a felnőtteket, ítéleteikben gyakran szél­ ragadni, amelyek közvetlenül érzékeltetik azt is, sőséges, mégis igyekszik az ő norm áik szerint is a mi túlm u ta t az áb rázo lt jelenségeken." a legjobb lenni. Számára már ekkor is a győ­ zelem, a fölülrekerekedés a fontos. Nagyon jó A „Kötél nélkül” című elbeszélés kötetének példa erre, am ikor a misszionáriusok ja vára írásaira is jellemző, hogy á lta lá b a n kegyetlen­ gyűjtést rendeznek. M indenáron felü l akar kenek lá tja és ábrázolja a világot, de mindenkor reked ni, a gazdag Újla ky-fiúva l szemben, ezért azzal a szándékkal, hogy segítsen m egváltoztat­ M ocsár G ábort, akinek eddig számos regénye, a győzelemért fe lá ldozza a család féltve ő rzött ni. Ennek a kötetnek egyik kis remeke a tanulm ánykötete, szociográfiai írása je le n t meg, m egtakarított pénzét. De hiába az áldozat, bar „M a g ya ró ra " című írás. Tanárnő hőse bélrákos ezútal új old a lá ró l kell bem utatnunk. Történelmi megdicsérik, mégsem a ra t olyan fényes győzel­ édesanyja m ellől megy az iskolába, magával dokum entum regényt tartun k a kezünkben az viszi otthoni g o nd jait, az idő is vigasztalan. A met, m int remélte volna. 1848-49-es forradalom ról és szabadságharcról. A kamasz évek, gim názium i tanulm ányai so­ tanári szobában pletykák, az étkezdében kelká­ A M ocsár á lta l kiem elt történeti anyag közép­ rán egyre inkább tisztán kezd látni. Nem válik posztafőzelék fo g a d ja . Ilyen előzmények után po ntjá ban a gyém ántper á ll. M i is volt ez a igazi cserkésszé, a zsidó törvényeket igazságta­ megy órára, ahol viszont tanítványai nyomorú­ gyém ántper? Görgey A rtúr, a fia ta l őrnagy á ru ­ lannak lá tja s bár közben anyagi helyzetük é p ­ ságával kell szembenéznie. Az egyiket verik, a pen a zsidótörvények m iatt — a sorsukat m eg­ lás m iatt elítéli és kivégezteti Zichy Ö dön grófot, másiknak az a p ja eliszik mindent, a harm a­ határozó G róf helyzetének változásaival egyenes és elkobozza annak különböző értéktárgyait, diknak az anyja hal bele a kaparásba. Az egyik aranyban — fellendül, ő éppen ekkor á ll egyre köztük a később hi rhedtté vált gyém ántokat is. 9yerek azzal áll fel, hogy ő már választott pá ­ tudatosabban az elnyom ottak oldalára, nézi az a gyem ántper fő vá d lo ttja M adarasz László volt, lyát: hóhér lesz, mert ahhoz van kedve. A ta ­ ő szempontjaik a la p já n a világ dolgait. az Ellenzéki ,Párt balszárnyának, a flam ingóknak nárnő az anyag bástyái mögé menekülne. Az A felszabadulás után úgy látszik kezdetben, a vezére, a Honvédelmi Bizottmány egyik szer­ összetett mondatok szerkezetét kezdi magyarázni, hogy O láh V iktor m eg ta lá lja a helyét. Nem de am ikor kim ondja az ebben a helyzetben b a ­ vezője és ta g ja , rendőrminiszter. A debreceni csatlakozik szülei véleményéhez, hogy a p o liti­ nálisnak hangzó „ez nagyon, nagyon fontos . . . " békepárt Madarász Lászlót a gyém ántok g o n d a t­ kában úgy kell alkalm azkodni, ahogy a szelek gondolatot, elneveti m agát és lassan az egész lan kezelésével vádolta, így akarta az ő szemé­ osztály arccal a padra borulva nevet. Móricz fú jn a k . Bátran kim o ndja: „Az ember nem lyes eltávolításával gyengíteni a b a lo ld a l erejét. aszerint csatlakozik egyik vagy másik oldalhoz, Zsigmond „H é t krajcár" - ának nyomorúságukat ki­ M ocsár G á b o r regényének főszereplője te h á t kacagó nevetése ez, be pillantást en ge d Jókai hogy éppen melyik csapatnak á ll győzelemre a Madarász László, az ő egyéni és p o litika i sorsa Anna írói m űhelyébe: kím életlenül leleplezni zászlaja . . . az ember vagy hisz valamiben, vagy fe jtő d ik ki párhuzamosan a szabadságharc, il­ minden illuziót, nincs helye az olcsó önám ítás­ nem." Ő is vasököllel akar lesujta n i az ellen­ letve a gyém ántper eseményeivel. nak, az ember ismerje meg önm agát. Elsősor­ ségre, mindenkire, aki a m últa t a ka rja továbbM iért választja ezt a tém át az író? Ennek két ban azért, hogy megváltoztathassa az életét. é ltetni. Az érettségi után igen jó véleménye­ oka van. Az egyik az, hogy a szabadságharc A „Tartozik és követel” című regényében zéssel kerül a Színművészeti Főiskolára. Nagy történetének „gyű jtő le ncséjét" lá tja a gyém ánt­ tervei vannak, igazi hivatástudattal készül pá ­ Ildikó és Miklós sorsán keresztül két ellentétes perben, amelyen keresztül könnyedén kibontakoz­ lyájára, am ikor az első évfolyam végén kizárják magatartású ember életével ismerkedhetünk meg. ta tja a legfontosabb történelm i kérdéseket. M ás­ a főiskoláról. Az igazságta lan döntés megtöri Ildikó az önsanyargató aszkézis, a „vállalni min­ részt ugyanakkor „erkölcsdrám ai” (kiemelés a lendületét. Ettől kezdve soha töb bé nem ta lá lja den életet, amely hozzánk súrlódik" életfelfogás, regényből) m agot fedez fel benne, amelynek a meg igazán önm agát. a makacs célratörés embere. Miklós viszont a kifejtésével mai problém ává szélesítheti a gyé­ Bárhol dolgozzon is: könyvelőként, kulturális laza tartás embere, aki nem szereti az örökös mántperben etikai hozzá-állást a forradalom előadóként, vagy az egyetem elvégzése után kiszámítottságot, az örömelv hirdetője; vélemé­ ügyéhez, s ezen keresztül a m últ eseményeiről könyvtárosként — öntökéletesítés címén tu la jd o n ­ nye szerint az embereket érteni kell, nem pedig szólva a jelenhez akar közvetíteni bizonyos je l­ képpen tervszerű öncsalást folytat. Azzal hitegeti változtatni. önm agát is, másokat is, hogy valam i nagyobb zéseket. „A la b d a " című kisregénye és a kötet többi fe la datra vár. Van ugyan egy szakasza életének, elbeszélése is folytatása Jókai Anna megkez­ Nézzük először azt, melyek azok a fontos tö r­ am ikor felismeri, hogy a tudás közvetítése is dett ú tjá n a k: szembenézni a valósággal, hogy ténelm i kérdések a szabadságharccal kapcso­ érdemes fela da t. B ejárja szinte az egész orszá­ változtatni tudjunk rajta. A cím adó kisregény latban, amelyeket kiemel az író. got, TIT előadóként sikerei vannak. H ittel hiszi hőse, M elinda hiába menekül vidékre, hogy Természetesen felm erül Mocsárnál az 1848-49és vallja, hogy „ a fény szétszóródik. Azzal való­ negyvenévesen tiszta la ppa l indulhasson. Sem a es nemzetiségi po litiká nak p ro ble m atiká ja. Túl sítja meg önm agát." Á m lassanként ez a munka természet, sem a közéleti tevékenység nem adják akar ju tn i azon a szinten, hogy pusztán konsta­ is mechanikussá válik már csak az anyagi oldala meg a kívánt nyugalmat. , Nincs szöglete a vi­ táln á a most már eléggé köztudott tényr, hogy érdekli. lágnak. A labda m indenütt göm bölyű". Vagy le ­ 1848— 49-ben a m agyar kormány jelentős hibákot Elszürkülése egy fokozatosan a magányba szo­ számolunk az illúziókkal és megkeressük az ér­ követett el a nemzetiségi politika terén. M ocsár ruló ember, egy olyan értelm iségi tra g é d iá ja , aki telmes élet ép ítő köveit, vagy menthetetlenül e l­ m agyarázatot kíván adni erre a kérdésre. Ezt a b ­ m indig jóhiszemű, m indig becsapott és m indig veszünk, mert a megalkuvás, a kompromisszum ban ta lá lja meg, hogy az ad ott időszakban a m a­ áldozat, aki egész életében csak készül arra, egyenlő a bukással. gyaroknak nem volt jelentős csoportja az á l­ hogy eszményeit megvalósítsa. Ö náltatás lenne A „N a p o k ” című regénye hatalm as vállalkozás, m indenben a kort oko ln i: a főhős azzal, hogy lam határon kívül, és ezért a m agyar p o litiku ­ az egész szinte egy belső monológ. O láh V iktor engedi m ag át sodortatni, hogy tudatos cselek­ sokban nem fe jlő d ö tt ki a más nemzetek nemzeti mondje el benne életét az eszmélés álla p o tá tó l vés helyett a befelefordulást választja, maga ítéli érzékenységére való reagálási képesség. negyvenhárom éves koráig, ad dig a pillan atig , önm agát egy félresikerült élet alanyává. am ikor rákm űtétje előtt e la lta tjá k a kórházban. Hangsúlyoznunk kell egy érdekes történelm i Nemcsak közéleti szereplésre jellem ző mindez. Az írónő saját bevallása szerint sokáig nem párhuzamot, am elyet a H arm adik beszélgetés­ Két sikertelen házassága, az a tény, hogy ben­ mert nekikezdeni, félt, hogy összeroppan egy ben villa n t fel. Ez pedig a 48-as kolozsvári nem­ sőséges baráti kapcsolatokat nem tud ott soha esetleg meg nem fontolt, kellően nem tisztázott zetgyűlés pa rale llje , az 1918 decemberében le­ létesíteni, hogy élete utolsó évei már csak fia vállalkozásban. C élja ebben a 600 oldalas re­ utáni sóvárgásban telnek el — m utatja a főhős za jlo tt erdélyi románok gyulafehérvári nemzetgényben is azonos az előző írásoknál m egfo­ tétovaságát, akaratgyengeségét, annak az em ­ gyűlésével. M i történt az egyiken, mi a másikon? galm azott c é lla l: a lényegesre ébresztés vágya bernek a belenyugvását, aki elfo g a d ja az életet, 1848-ban unió Erdéllyel, m inden feltétel nélkül, hajtja, a hazugságok robbantása, hogy a vege­ de változtatni nem akarja. a román nép ezt valójá ba n sohasem vállalta . tálás helyett élni segíteni. Hatalm as vállalkozás Jókai Anna regénye. 1918-ban Erdély uniója Romániával, az erdélyi O láh V iktor sorsával való ismerkedésünk során Nemcsak a terjedelem , hanem az ábrázolt magyarság és székelység megkérdezése nélkül. felvázolódik előttünk a 30-as évek M agyarorszá­ korszak bonyolultsága, sokszoros ellentm ondásai M i a m ondanivalója M ocsárnak a nemzetiségi gának társadalm i képe is. A kis Viktor kispolgári m iatt is. Izgalmas, helyenként fárasztó olvasmány kérdésben napjainkhoz? Kész m odellek nicse­ családban nő fel. Az úri m ivoltára büszke anya is. O láh V iktor sorsa lélektanilag a felszabadu­ nek a nemzetiségi problém ák megoldására. M in ­ irányítja életét, szabja meg azokat a normákat, lás e lő tt m otiváltabb, nagyon izgalm as gyer­ den állam nak még a szocializmusban is m agá­ amelyeket szentnek kell tartan ia. Az apának mekregénynek is elfogadnánk. A férfivá érett nak kell megkeresnie a m egoldást. Ez a felfoszinte csak a pénz előteremtése a feladata, O láh V iktor sokat veszít a gyermek lázadó világvalam i régi bűne m ia tt — csak sejteni lehet, JÓKAI ANNA Napok MOCSÁR GÁBOR Gyémántper 25 �gás annyiban helyes, hogy tiltakozik a merev, általános megoldási sémák ellen, a nemzeti sa­ játosságok figyelembevételével önállóan kia la ­ kított m egoldást a jánl. Másrészt azonban nyitva hagyja azt a kérdést, mi van akkor, ha például két ország saját maga számára kia lakíto tt m odellje ütközik egymással. Nem a cselekmény fő szálán, de szóba kerül a márciusi ifjúságnak a szabadságharcban be­ tö ltö tt szerepe is. Tudjuk, hogy a forradalom ban vezető szerepük volt, a tavaszi választások során viszont csak elenyésző számban kerültek be a parlam entbe, ezért nem tud ta k befolyást gyako­ rolni a kormányzásra. M ilyen következtetést von le ebből az író „H a egy nemzet — bárm i módon — kiikta tja aktív ifjú ságá t a közélet fórum aiból, akkor az a nemzet ne csodálkozzék, ha az öregek tem pója, óvatos taktikázása jellem zi a közéletet, s a nem­ zet m ozdulatait. Forradalmi küzdelmek idején a forradalm i hevületű ifjúság kiiktatása pedig egyenlő a forradalom halálával.” A regény „erkölcsdrám ai” szála, m int m ár em ­ lítettük, Madarász László alakjához kapcsolódik. A Kossuth-Madarász szembenállásban kifejező­ dik az a szükségszerűség, hogy a d o tt történelm i szituációban a közös érdeket kell előtérbe he­ lyezni, még akkor is, hogyha közben „á tg á zo ­ lunk" etikailag ártatla n emberek személyes ér­ dekein. Kossuth m eggátolhatta volna, hogy M a ­ darászt erkölcsileg tönkretegye a békepárt. Ezál­ tal azonban Kossuth egyrészt id őt vesztett volna, háttérbe szorul a „nagy terv", a trónfosztás elő­ készítése és lebonyolítása. Másrészt, ha ő is be­ kapcsolódik a gyém ántper bonyodalm aiba, ezt felhasználta volna a debreceni békepárt, hogy valamiképpen őt is megrágalmazza, így az egész nemzet előtt került volna veszélybe a tekintélye, amely az a d o tt po litika i helyzetben szintén ve­ szélyes volt. Ezért hagyta Kossuth „b u k n i" M a ­ darászt, többször megígérve a „fo rrad alo m gyer­ mekének" az elégtételt. Ez a szituáció kiemeli Madarász, a „p o litik a i áldozat” erkölcsi ta rtá ­ sát is. Ilyen értelemben M adarász sorsa tra g é ­ d iá t hordoz m agában. A kormány leghaladóbb részének, a flam ingóknak a vezérét tették lehe­ tetlenné a békepártiak, ezzel lényegében szét­ züllesztve a legradikálisabb csoportot. Ez M a ­ darász politikai tevékenységének tragé diája . Egyéni tragé diája , hogy etikai árta tla n sá g á t nem tudta bebizonyítani, és a jó vátételt soha nem kapta meg, ez azonban m agában hordozza er­ kölcsi nagyságát is. M adarász nemcsak mártír, hanem hős is. Felismerte, hogy a po litika i cse­ lekvés gátlójává vá lt volna a személyes érde­ kének előtérbe helyezése, és így alárendelte ma­ g á t a történelm i szükségszerűségnek. Ö sszegzésképpen annyit; érdekes és értékes könyvet kap ott a kezébe az olvasó. Érdekes a történelm i tém ája és annak feldolgozási módja m iatt, érdekes, mert törekszik a történeti hűségre, nem regényesít, ugyanakokr úgy tárgya lja a tör­ ténelmi problém ákat, hogy kiemeli azok máig ható tendenciáit. (Szépirodalmi K. Bp. 1972) Ratzky Rita ZÁM TIBOR Bács-Kiskunból jövök (M a g y a ro rs zá g fe lfe d e zé se ) Zám Tibor nevét a Hortobágyi jegyze­ tek c. szociográfiájával kapcsolatban je ­ gyezte meg az olvasó. Szenvedélyes, a valóságot faggató írása akkor (1966ban) országos vitát robbantott ki. Olyan írót ismerhettünk meg benne, aki tuda­ tosan faggatja a valóságot, nyugtalanul keresve a jelenségek mozgató elemeit. Hisz abban, hogy az írás visszahat a va­ lóságra, felerősíti pozitív tendenciáit. Életútjának fázisait követve (tanító, könyvtáros, gyári munkás, újságíró, tiszt­ viselő) azt az értelmiségit ismerhetjük fel 26 benne, aki keresi helyét, azt a helyet, ahol a leghatékonyabban cselekedhet. Paradox — és éppen a sorozatról szólván már utaltunk is rá — az irodalom hely­ zete. Az az értelmiségi, aki elégedetlen a változás ütemével, vagy éppen felhá­ borodik egy-egy jelenségen: esetünkben a falu, a vidék elmaradottságán (Hor­ tobágy, Bács-Kiskun), a bürokrácia os­ tobaságain, némely tisztségviselő (pl tsz. elnök) túlkapásain, önzésén vagy éppen Döbrögi-hatalmaskodásán — az előbbutóbb tollat ragad, fórumot keres mon­ danivalójának. Az írás, az irodalom tűnik annak a műhelynek, amelyben a társa­ dalmi progresszió először megfogalma­ zódik, néhány az e g é s z társadalomra is érvényes tendenciát feltárnak, a cselek­ vés szükségességének és a problémák megoldásának m ó d ját is felvetik. Csak utalásként említjük itt éppen Zám Tibor (és Kunszabó Ferenc) cikkeit a Forrás­ ban, Élet és Irodalomban (amelyekből jószerivel ez a kötet is összeállt) a ta­ nyákról, Bács-Kiskun tsz-eiről. A tanya kérdés több szempontból is jó példa. Egy sajátos magyar (és alföldi) történel­ mi és gazdasági „képződményről" van szó. Még ma sem zárult le a vita, nem dőlt el, hogy a tanya történelmi kövület-e, amelyet „fel kell számolni” , vagy gazdasági adottság, lehetőség, amelyet megtürni, avagy támogatni, fejleszteni kell. Ennek eldöntése — ma már látjuk, s erre figyelmeztetett Erdei Ferenc is nem megy máról-holnapra. Sőt! semmi­ képpen nem helyes, ha egy ilyen nagyhorderejű gazdasági, politikai, szociális, kulturális stb, kérdést voluntarista mó­ don a tények tudományos és felelő s elemzése nélkül egyszerre és felülről, rendeletekkel akarjuk eldönteni. A kér­ dés pikantériája, hogy erre a felismerés­ re először azok az írók, falukutatók ju ­ tottak el, akik az em ber, a humánum felől közelítették meg a problémát. Mert valóban igazságtalan, hogy a csaknem milliónyi (Bács-Kiskun 164 ezer) tanyán lakó ki van rekesztve a civilizáció, a kul­ túra javaiból, holott idézet Zám T-tól „a megyében ahol az áruként értékesülő hús, tej, tejtermék 6 8 -7 0 % -át a háztáji gazdaságok termelik, a tanya háromne­ gyed részben érdekelt.” S ezzel máris a könyvben felvett problémák sűrűjében járunk. Az ország egyik legrosszabb gaz­ dasági adottságokkal rendelkező me­ gyéjéről van szó (a földek aranykorona értéke 1-8), ahol a sivatagi homokot több évszázada próbálja megszelídíteni (ép­ pen a tanyai) paraszt, s tette, teszi ezt azon az áron, hogy a civilizávió csak kés­ ve és nehezen jut el hozzá, életnívója elmarad az országos átlagtól. Először éppen a homok áldásait és átkait vizs­ gálja meg Zám Tibor: a szőlő, a gyü­ mölcs és zöldségtermelést. Meghökken­ tő eredménnyel. Megtudjuk, hogy azok a szőlők, gyümölcsök, amelyek hajdan úgy-ahogy eltartották a kistermelőt, most kihalásra, pusztulásra vannak itél­ ve. Több okot is felsorol a szerző. Rész­ ben kiöregedett, másrészt boldogabb vi­ dékekre menekült a lakosság egy része, a nagyüzem viszont nem tud mit kezde­ ni ezekkel a munkaigényes parcellákkal. Baj van a nagyüzemi termelési móddal, mert az meg tőkeigényes. A tendencia — ez idő szerint — , ha a gazdasági ható­ tényezők nem változnak, hogy ez a tör­ ténelmi bor- és gyümölcstermelő kultú­ ra elsorvad, saját színvonala alá sülylyed. Zám — természetesen — csak a je ­ len helyzetről tudósíthat, ám a helyzet­ kép legjobb esetben is elgondolkodtató. Lenyűgöző az a gazdagság, az isme­ retek bősége, amellyel a könyvben ta ­ lálkozunk. A könyv nagyobbik felében — „Szövetkezeti világ" - a megye tsz-ei­ ről olvashatunk. A szerző módszere, hogy mindig a problémát keresi. A szövetke­ zeti mozgalom ma már lezárt történel­ mi tény. Az új gazdasági mechanizmus azonban új helyzetet teremtett. A kö­ vetelmény ma már a rentábilis, vállalat­ szerűen gazdálkodó termelőszövetkezet. Ne csak termeljen, de termelékenyen is. Ám ennek a követelménynek ma még sok szövetkezet nem tud megfelelni. Zám azt vizsgálta meg — a megye szanált tsz-einél — , hogy mik ennek az okai. El­ ső, alapvető okként adva vannak a ter­ mészeti adottságok: rossz földek. De Zám nem elégszik meg ezzel a magyarázattal. Jegyzőkönyvek, statisztikák, különböző je ­ lentések és személyes (sokoldalú, sok­ szempontú) megfigyelései alapján bebi­ zonyítja, hogy az objektiv adottságok mellett mik lehetnek még a rossz gaz­ dálkodás okai. Megvizsgálja pl. a jöve­ delemelosztás (munkaegység, háztáji, bérfizetés, részesművelés stb) módjait, a vezetés minőségét: felkészültségét, em­ beri tulajdonságait, a tsz tagok és a ve­ zetés viszonyát, tehát a demokrácia fo­ kát, a tagok munkamorálját, az ipar el­ szívó hatását. (hol erős, hol nem hat annyira) és a sok tényező alapján dif­ ferenciál, osztályoz. Felismerései, észre­ vételei megszívlelendőek és minden bi­ zonnyal hasznosíthatók is. A kibontako­ zás módját két oldalról közelíti meg (és példák özönével szemlélteti is). Az új helyzet elemzése alapján meg kell vál­ toztatni néhány gazdasági hatótényezőt (pl. bankhitelek, árak, ártámogatás stb), de fontosabbnak tartja az emberi oldalt: a demokrácia erősítését. Néhány kirívó példát le is ír, amikor a tsz vezetőség vagy éppen a járási hivatal vét a de­ mokrácia elemi törvényei ellen: azaz a tagok megkérdezése nélkül, a fejük fe­ lett döntenek. Az ilyen, szubjektive gyen­ ge (hatalmaskodó, felkészületlen, erély­ telen stb.) vezetés idővel még a kedve­ ző természeti, gazdasági adottságokkal rendelkező szövetkezeteket is csődbe vi­ szik. Itt érint Zám egy másik, sajátos, de nem szívesen propagált kérdést: a fe­ lelősségét. Utánajárt több leváltott tsz elnök „karrierjének” , s azt tapasztalta, hogy egyfajta érdekszövetkezet mindig pártolja, megmenti a „mi embereinket". Antidemokratikus ez, hisz az elkövetett mulasztások vagy éppen bűnök terhét minden esetben az ottmaradt tsz tag- �ságnak kell vállalnia! Megoldatlannak vagy nem eléggé megnyugtatónak tart­ ja éppen ezért a külső és belső ellen­ őrzést. Hogy egy tsz vezetőség antidemokratikusan vezet, vagy éppen russzul gazdálkodik az mindig csak akkor derül ki, amikor a gazdaság fizetésképtelen, szanálni kell. Akkor pedig már késő, és a tagság szempontjából — éppen a fen­ tebb mondottak miatt - nem megnyug­ tató. Mindezzel pedig a tsz mozgalom életképességét bizonyítja a szerző. Most jutott el abba a stádiumba, amikor a tagság rádöbben nem csupán arra, hogy tulajdonos, de arra is, hogy létérdeke élni a tsz demokrácia adta jogaival. Ezek a tanulságok túl is nőnek BácsKiskun határain, s ez teszi a könyvet iz­ galmassá, általános érvényűvé. Külön ta ­ nulmányt érdemelne a nyitó fejezet ,,Jártomban keltemben", amelyben pedagó­ giai kisérleteiről számol be a szerző, né­ hány elgondolkodtató megjegyzést téve az általános iskola „általános" voltáról, az osztályozás, a tanmenet, az osztálykeret látszateredményeiről, a hivatal­ nokká kopott pedagógusokról, — egyszó­ val arról, hogy miért szökött el ő is er­ ről a pályáról. Bizonyára sokan meg fogják bírálni a szerzőt a kötet szerkesztéséért. Minden fejezet külön egység, csak lazán illesz­ kedik a többihez. Érthető, hisz a Forrás­ ban így jelentek meg születésükkor. A Forrás olvasóinak nem is meglepetés a kötet, ám így együtt a riportok, szociog­ ráfiák - nézetünk szerint — még az esetleges átfedések, ismétlések ellenére is felerősítik egymást. (Szépirodalmi K. Bp. 1973.) Horpácsi Sándor id. SZABÓ ISTVÁN: KENYÉR Marosán György: Az úton végig kell menni A m agyar történelem ben kisebb-nagyobb sze­ repet betöltő személyiségek visszaemlékezései a dokumentumok és a szakirodalom m ellett — egy em beröltő vagy egy történelm i korszak b i­ zonyos vonatkozásait bemutató, a tá rg y a lt id ő ­ szak sajátos hangulatának m utatójává, kifejező­ jévé válhat. A le gújabb kor számos nevezetes személyiségének visszaemlékezése méltán válto t­ ta ki a történelem újabb eseményei irá n t ér­ deklődők figyelm ét. Marosán György a M agyarországi Szociáldemokrata Párt ba lo ld a li vezető­ je azok közé tartozik, akinek Tüzes kemence c í­ mű színes, izgalmas memoárja sikert aratott. Ezt gazdag tényanyaga m ellett liraiságának, közvet­ lenségének szókimondásának, reális korábrázo­ lásának köszönhette. Ugy érzem nem voltam egyedül, aki várako­ zással tekintett Marosán életrajzi visszaemléke­ zéseinek folytatása elé. Am ikor Az úton végig kell menni című a népi dem okratikus forradalom időszakát átfog ó fejezet m egjelent a Tüzes ke­ mence kapcsán szerzett jó benyomások alap já n kezdtem hozzá az újabb tanulm ány elolvasásá­ hoz. Az olvasás és tanulmányozás során keres­ tem, kutattam azokat a szálakat amelyek a két könyv tartalm ában, m ondanivalójában tovább folytatódnak, és böngésztem azokat az új mo­ mentumokat, amelyek az új történelm i szituáció­ ban jelentkeztek. A többszöri olvasgatás során arra a m egállapításra ju to ttam , hogy Marosán újabb könyve m éltó folytatása az elsőnek. Legfőbb értéke, hogy az 1945-1948-közötti tö r­ ténelmi korszak első vonalában harcoló p o liti­ kus a népi dem okrácia sorsáért felelős vezető­ kent, gazdag munkásmozgalmi hagyományok birtokában, negyedszázadnyi történelm i tá v la t­ ból, bizonyos vonatkozásokban lehiggadva, e l­ m életileg felkészültebben, ugyanakkor nagyfokú szubjektivitással nyúlt e bonyolult időszak fo n ­ tos p o litika i vonatkozásaihoz. Az életrajzi mű m egalapozottságát m utatja, hogy számos dokum entum ot is felhasznált. Kü­ lönösen értékes e szempontból a különböző fó ­ rumokon gyűléseken elm ondott beszédeiből, a Szociáldemokrata Párt Központi Bizottságában és annak politikai Bizottságában elhangzott re­ ferátum okból, vitákból, idézett részletek. A vissza­ emlékezés történeti értékét növeli, hogy a M a ­ gyarországi Szociáldemokrata Párt felszabadulás utáni történetét beágyazza a m agyar munkásmozgalomba, de úgy, hogy kitekintést nyújt az európai szociáldem okrata pártok életére is. A könyv írója a két m unkáspárt - az MKP és az SZDP — valam int a koalíció többi pártjainak felső vezetésében zajló viták, választási küz­ delmek leírása m ellett a Szociáldemokrata Párt központjában folyó, az MKP-vel együttműködni kívánó b a lolda l a versengést előtérbe helyező centrum, és a külön politikát, nyugati dem okrá­ ciá t akaró jo b b o ld a l koncepciójával, annak m eg­ nyilvánulásaival foglalkozik. A memoár vezérgon­ dolata azonban a munkásegység létrehozásáért folyó küzdelem. Ezért harcol pá rtján ak számos vezetőjével. Ezért vállal sokszor népszerűtlen sze­ repel, és érik pillanatnyi kudarcok. Személyes példam utatása, helytállása fontos szerepet tö ltö tt be abban, hogy a két munkáspárt egységesen harcolt az újjáépítéséért, a reakció ellen. A fő célkitűzés - harc a munkásegységért, a két párt egyesüléséért - megvalósulásának fo ­ lyamata m ellett a könyv hasznos ismeretet nyújt a történelm i korszakból. Többek között számos jelentős szerepet betöltő politikus, közéleti sze­ mélyiség életével és munkásságával kapcsolatos ad atot szerezhetünk, amelyek, ha egyoldalú tará ll ítottságúak is, igen értékesek. Különösen ta r­ talm asak megfigyelései, észrevételei a ko a lí­ ciós pártok vezérkaráról. A Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt vezetőit csak fe l­ színesen ismerjük meg leírásából, elsősorban azért mert velük nem ta rto tt intenzív kapcsolatot. Sok­ kal töb inform ációt sőt a Kommunista Párt egyes vezetőiről részjelemzést is kapunk. A felszaba­ dulás utáni időszak sorsfordulóinak vezetői kö­ zött Rákosi Mátyás, Farkas M ihály, Gerő Ernő, Révai József, Rajk László, Lukács György, Nagy Imre, Vas Zoltán, Kádár János és Kovács Ist­ ván személyét emeli ki. Róluk egyenként is vé­ leményt alkot, érzelmileg különösen Révai József és Rajk László kerül hozzá legközelebb. Elismeri Rákosi M átyás politikai, elm életi felkészültségét, de az országgyűlési választások alkalm ával va­ lam int a kulcspozíciók megszerzése alkalm ából felm erült nézeteltérések kialakulásában őt is fe ­ lelősnek ta rtja . Farkas M ihályról és Nagy Imré­ ről á lta lá b a n nem pozitív a véleménye. A Szociáldemokrata Párt vezérkarát is bem u­ ta tja . Szaka sits Árpád, Bán A ntal, Kéthly Anna, Szeder Ferenc, Sélig Imre, Kisházi Ö dön, Rónai Sándor, Böhm Vilmos, Peyer Károly, Justus Pál, Horváth Zoltán stb. sokoldalú bem utatására tö ­ rekszik, Szembetűnő Szakasits tevékenységének visszafogott, szűkreszabott leírása a különböző po litika i eseményekben játszott szerepének szű­ kítése. Ezzel szemben Bán A n ta lt ta rtja különö­ sen 1945-ben és 1946-ban az SZDP legtekinté­ lyesebb vezetőjének. Problémásnak és ezáltal csak részben tartom elfogadhatónak Marosánnak ama fejtegetését, miszerint az MKP elm életileg jo bba n felkészült vezetőinek köszönhette a felszabadulást követően a tömegek közötti népsze­ rűségét. Marosán, mint a g itá to r és propagandista, m egkülönböztetett szerepet tu la jd o n ít a tömegek megnyerésére érdekében, a kiélezett helyzetek nyílt fórumon való elm ondásának, a tömegekkel való vitázásának. A „szabadon" folyó beszél­ getések és vitatkozás híve, ennek az erejében hisz, és lenézően nyilatkozik azokról, akik go n ­ d o la ta ika t papírra vetik, és felolvasásszerűen m ondják azt el. Nem lá tja hogy sok esetben a kötetlenség fegyelmezetlenséget is előidézi, bár a kötetlen szónokolásnak is megvannak a maga előnyei. Kim ondatlanul, de alábecsüli a hét­ köznapok apró, sokszor sziszfuszinak látszó po­ litika i apró m unkáját, am elyet a párt aktívái végeznek. Marosán György, a Szociáldemokrata Párt nép­ szerű „G yu rká "-já n a k a világa a tribün volt. A hallgatóság volt az éltető eleme. M in t szónok érte el legnagyobb sikereit. De nemcsak kö­ zönség előtt vitázott, sokszor m unkatársaival, fe ­ letteseivel is. S aját igazságába vetett hite miatt, s mert nem engedett állásp on tjá bó l, igen gyak­ ran került konfliktus-helyzetbe. Pillanatnyi siker­ telenségei csak rövid időre vették el kedvét a munkától. Az első hívó szóra ismét csatasorba állott, és folytatta ott, ahol elkezdte. Különösen éles vitákat fo lyta to tt a párt irány­ vonalának helyességéért, a kommunista párttal való együttműködéséért. Nagy része volt abban, hogy a Szociáldemokrata Párt ba lolda la felis­ m erje: a szocializmus ügye megköveteli a két munkáspárt egyesülését. E felismerés közel négy évig tartó szüntelen harc és vita a la p já n az o b ­ jektív valóság felismerése következtében jö hete tt létre. Marosán György könyvéből is kiviláglik azon­ ban, hogy alapvetően a kommunista párt ismer­ te fel a forradalm i fejlődés szükségleteit. Az is vitatha ta tlan , hogy a szocializmusért folytatott harc fő ereje ugyancsak a kommunista párt volt, és a harc terhét is ő viselte. A magyar munkásmozgalom e szakasza történetének tudományos igényű kim unkálásában már igen sokat tettünk, de teljessé tételéhez a szociáldemokrata párt, a szakszervezeti mozgalom marxista igényű m egí­ rása szükséges. A szociáldemokrata ba lolda lna k és személye­ sen Marosán Györgynek igen nagy érdeme az egyesülés megérlelése, majd a marxista a la p o ­ kon történő végrehajtása. A szociáldemokrata Marosán eszmei fejlődésére elég saját önval­ lomására hivatkozni. A felszabadulás után olyan marxistává vált, aki kommunista és szovjetba­ rátságon keresztül e lju to tt a kommunista párt ideológiai és po litika i vonalának elfogadásáig. (M agvető K. Bp. 1972.) M O L N Á R PÁL 27 �Nógrád megye története Meglehetősen hosszú, bár az ilyen vállalkozásoknál egyáltalán nem irreális várakozási idő után vehetjük kézbe a megyetörténet most megjelent I. kötetét (Nógrád megye története 896— 1849 írta Belitzky János, Salgótarján, 1973. 396 old. 38. mell.) A kötet az 1848-at meg­ előző majd kilenc évszázad fejlődéséről legfontosabb mozzanatairól és jellegze­ tességeiről ad összefoglalót, nyilvánvaló tehát, hogy nem kis vállalkozás volt ez a munka. A szerző azonban, aki a Nóg­ rád megye történetével kapcsolatos ku­ tatásait már közel négy évtizede folytat­ ja, biztos kézzel igazítja el az olvasót az események, adatok tömkelegében. Rend­ kívül nagy érdeme, hogy hallatlan szívó­ sággal többszáz, nyomtatásban megje­ lent különféle történeti munka átnézé­ sével gyűjtötte egybe művében a megyé­ re vonatkozó elszórt adatokat, ezek, va­ lamint a felhasznált levéltári források — kritikus mérlegelés után — sokoldalú, színes kép megrajzolását tették lehetővé. Igaz, mint ahogyan az a már korábban megjelent II. és III. kötetnél is tapasztal­ ható volt, ez a körülmény bizonyos érte­ lemben a feldolgozás korlátja is, hiszen nyilvánvalóan elsősorban azok a kérdé­ sek kapnak bővebb kifejtést, melyeknek forrásanyaga teljesebb, könnyebben á t­ tekinthető. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tárgyalt időszak valamennyi fontos problémája ne jelentkezne a mű­ ben, inkább csak kisebb arányeltolódá­ sok észlelhetők. Így pl. szemmel látha­ tóan szívesen időz el a szerző a Mohács előtti korszaknál, melyek bonyolult birtok­ lástörténeti kérdéseiben, valamint a kö­ zépkori nemesi vármegye problematiká­ jában rendkívül otthonosan mozog. Egyáltalán nem ragad le azonban ennél a problémánál, hanem — szoros egység­ ben az országos történettel — bemutatja a legfontosabb eseményeket, a korszak erővonalait. Talán csak a Dózsa-parasztháború korszakát bemutató részt érezzük kissé szűkszavúnak, kár, hogy máig ké­ sik a közelmúltban külföldi levéltárak­ ban előkerült és Dózsára vonatkozó do­ kumentumok kiadása, nyilván a szerzőt ez is segítette volna e fontos történelmi esemény eddig kialakult képének gazda­ gításában. Külön érdeme az első résznek, hogy a legújabb kutatások alapján önál­ ló fejezetben szól a X-XIII. századi nóg­ rádi faluról, annak gazdálkodásáról, kö­ zéletéről. Ugyancsak ebben a részben tette lehetővé a szerkesztés, hogy a szer­ ző saját nyelvészeti vizsgálódásai alap­ ján szólhasson hozzá a régóta megold­ hatatlan kérdéshez, a palóc nép eredeté­ hez. A vázlatos, bár sok tényanyagot fel­ sorakoztató gondolatmenet végén a szer­ ző annak a valószínűsíthető nézetének ad kifejezést, hogy a palócok a megye keleti peremén őslakosok voltak. 28 Olvasmányosság szempontjából is az egyik kiemelkedő része a kötetnek a má­ sodik fejezet, amely a megyének a há­ rom részre szakadt Magyarországban tör­ tént eseményeiről szól, ezen belül is fő­ ként a várháborúkról és a szinte két kü­ lön korszakra tagolódó török uralomról (tekintve, hogy a megyében a török ha­ talma 1590 és 1663 között úgyszólván teljesen visszaszorult). A megye olvasóközönsége helyi kiadványban először itt kap részletes elemzést a korszak jelleg­ zetes intézményéről, az u.n. parasztvár­ megyéről, amely mintegy „népi milicaként" a megyei hatóságokkal karöltve a rendfenntartás és bűnüldözés fegyveres szervezete volt a 16— 17. században; s hogy feladatát jól látta el, arra vonatko­ zóan idézi a könyv a Füleken székelő megyék nemességének nyilatkozatát, mely szerint „igazabb törvényt tesznek a paraszt emberek, mint a nemes embe­ rek.” örömünkre szolgálhat ennél a fe­ jezetnél az a körülmény is, hogy a nap­ jainkban egyre gyarapodó török levéltári forrás-kiadások felhasználásával a szer­ zőnek némileg sikerült módosítania a tör­ téneti irodalmunkban és így a köztudat­ ban is eddig élő meglehetősen egysíkú képet a másfélszázados török uralommal kapcsolatban, rámutatva a korszak (me­ gyénk esetében főként az 1663— 1687 kö­ zötti negyedszázad) ritkán jelentkező, de feltétlenül meglévő pozitívumaira is a török-magyar kapcsolatokat illetően. A kötet terjedelmi korlátai (az a tény, hogy több, mint nyolcszáz év történetét kellett egy kötetbe sűrítenie) a harma­ dik fejezetben már észrevehetően érezte­ tik hatásukat. A korszak nagymennyisé­ gű forrásanyaga a kérdések sokoldalú, differenciált elemzését tennék lehetővé. Ehelyett inkább precíz, lényegre tapin­ tó, de nem egyszer meglehetősen vázla­ tos képet kapunk a legfontosabb kérdé­ sekről, így többek között a Rákóczi-szabadságharcról (melyben a megyének ki­ emelkedő szerepe volt), a Mária Teréziaféle úrbérrendezésről, a magyar jakobi­ nus mozgalomról, a reformkor új világot készítő nagyjelentőségű megmozdulásai­ ról, eléggé keveset olvashatunk itt a me­ gye népéről, a falu életéről és talán egy kicsit a kelleténél többet a megyei igazgatásról (a hosszasan felsorolt adó­ zási adatok helyett pl. mennyivel érde­ kesebb lett volna ha sikerül a mezőgaz­ dasági terméseredményekről valamit szólni). Nagyszerűen zárja viszont a kötet az 1848/49 évi forradalom és a szabadságharc megyei történetét bemutató fejezet, melyben a legújabban végzett kutatások az eddiginél teljesebb kép felvázolását tették lehetővé. Igaz, a történeti kutatá­ sok természetéből eredően néhány újabb dokumentum előkerülése módosíthat a képen, kiegészítéseket tehet ahhoz. (Így történt ez ebben az esetben is, a me­ gyetörténet megírása után előkerült adatok, melyekről a Palócföld ezévi 1. számában, vagy a múlt évben megjelent Salgótarján történetében olvashattunk, néhány apróbb vonatkozásban máris ki­ egészítik a megyetörténetében foglalta­ kat). Az igény, mely a megyetörténet létre­ jöttének alapjául szolgált és mely ab­ ban fejeződött ki, hogy az elavult régi megyetörténetek helyett és azok kiegé­ szítéseként új, korszerű, a marxista törté­ netírás igényeinek megfelelő összefog­ laló szülessék, immár a teljes kielégítés előtt áll. A várhatóan 1974-ben megje­ lenő IV. kötet (melyben a régóta felve­ tett kívánalmaknak megfelelően mind a négy kötetre kiterjedő név-, tárgy- és helymutatót is fog találni az olvasó), zárja le majd a nagy vállalkozást, mely­ nek ez a I. kötet is méltó darabja és amely a rendkívül nagy számban közölt helyi példaanyag révén nem ezek a me­ gye egésze, hanem az egyes községek múltja iránti érdeklődést is nagyszerűen kielégítheti. A kötet nyomdai kivitelezése a már korábban megjelent köteteknél is job­ ban sikerült, képmellékletei pedig han­ gulatosan egészítik ki a hatalmas kor­ szakot felölelő, adatok százait-ezreit tar­ talmazó mondanivalót. S c h n e id e r M iklós A hiteles tragédia Madách Imre főművének új kiadása nemcsak „egy” a többi között, hanem különleges jelentőségű. Jelentősége nem az, hogy Madách születésének 150 év­ fordu.lójára jelent meg, hanem hogy a hiteles, „eredeti" szöveget tartalmazza. Sajátos módon éppen most — az utóbbi évtized látványos és hangos Madách kultusza idején — , Madách védelmében volt szükséges az eredeti szöveg helyre­ állítása, visszatérve a kézirathoz é s számbavenni Arany és Szász Károly javasla­ tait, melyeket Madách maga is elfoga­ dott. A Tragédia túlélte a legélesebb kriti­ kákat, elutasításokat, és a legharsá­ nyabb dicséreteket, elismeréseket is. Kántor Lajos könyvéből — Százéves harc Az ember tragédiájáért — megismerhet­ jük a Tragédia fogadtatásának, értéke­ lésének viszontagságos változásait. E ki­ adás, és a benne található utószó vi­ szont a Tragédia szövegtörténetét és ki­ adás-történetét vázolja fel. Az eredeti szöveg helyreállítása és közlése ma azoknak ad választ, akik két­ ségbe vonták Madách gondolati eredeti­ ségét, nyelvi, drámai tehetségét és el­ túlozták Arany szerepét. Azoknak, akik a Madách művek átdolgozása során fel­ nagyítva a műhelymunka, a műhelykérdé­ sek természetes problémáit, lekicsinylik az �alkotó és az alkotások érdemeit, eré­ nyeit. Nem követik Illyés Gyula példáját, aki Teleki László Kegyencének átkölt é ­ sével kapcsolatban soha sem próbálta kisebbíteni az alapmű irodalmi értékeit. Az eredeti szöveg helyreállítását kitű­ nő szakértő, a legutóbbi időig Balassa­ gyarmaton élő kutató, dr. Szabó József végezte el. Munkájára nagyfokú filoló­ giai precizitás jellemző, és áthatva Madách tiszteletétől, szembeszáll az á l­ talános közvélemény hiedelmeivel Madách védelmében. Álláspontjának je l­ lemzéseképpen két részletet említünk utószavából: „De ismerve Aranynak már idézett, Madáchnak tett levélbeli nyilat­ kozatait, úgy véljük, maga Arany János ellenezné, hogy fetisizáljuk a T r a g é d ia ­ szöveg körüli gondozói munkáját.” (320. o.) „M i abban a meggyőződésben va­ gyunk, hogy amikor megfontoltan és szigorú mértéktartással néhány Arany­ módosítást visszajavítunk a madáchi ké­ zirat eredeti szövegére, ezzel semmikép­ pen nem kisebbítjük, még csak nem is bíráljuk Arany nyelvi zsenialitását, hanem „az idő fürdőjében” Babits óta még tovább fejlődött-frissült mai stílus­ ízlésnek szolgáltatunk némi igazságot. Mert bizonyos, hogy a T ra g é d ia mély ra­ gyogású remekművének kemény dara­ bosságai, súlyos zordonságai hozzánk közelebb állnak, mint a múlt század nyelvészeihez.” (321. o.) A jubileumi kiadás másik jelentős ér­ tékét Bálint Endre képei jelentik. Nem hagyományos értelemben vett illusztrá­ ciókat, hanem a mű ihlető erejére épí­ tett önálló, a képzőművészet szuvereni­ tását megőrző, nem ábrázoló, csak a té­ mát jelző sorozatot készített. Egyaránt elismerésre méltó Pintér László tipográfiai megoldása és kötés­ terve, valamint a Kossuth Nyomda gon­ dos munkája. Végül szólnunk kell a kiadás nógrádi vonatkozásairól is. Közismert, hogy Nógrád megye Madách halálának centená­ riuma óta, különös gondot fordít a Madách hagyományok ápolására (em­ lékünnepségek: Madách-emlékérem; a csesztvei emlékmúzeum, stb.). Folyóira­ tunk a Palócföld kezdettől fogva rend­ szeresen közöl olyan cikkeket, tanulmá­ nyokat, melyek a Madách-irodalom je ­ lentős részét képezik tartalmilag is. En­ nek során jelentek meg dr. Szabó József első tanulmányai is lapunk hasábjain, akinek avatott gyűjtő és kutató munká­ jára itt figyelt fel a Szépirodalmi Könyv­ kiadó vezetője és ennek alapján adott megbízást részére: a Tragédia jubileumi kiadása szövegének gondozására. A munka eredményesen befejeződött, Madách és valamennyiünk hasznára. (Madách Imre: Az ember tragédiája. Az utószót írta Szabó József. Illusztrálta Bálint Endre. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1973.) K o jn o k N á n d o r Képzőművészeti művek Madách Ime emlékére Születésének 150. évfordulóján méltán irhatta le Kántor Lajos a „Korunk” ju ­ bileumi számában: „Kortársunk Madách Magyar író, ki Petőfivel egyazon évben született, életét magányban és szenve­ désben élte le, de az emberi sors siker­ telenségének feneketlen mélységébe zu­ hanva méltósággal fel tudta emelni fe­ jét s „a művészet lombikjába hordott minden üdvöt, minden bánatot. Az évfordulón ismét beigazolódott Ju­ hász Gyula jövendölése: „Elpusztulhat gyönyörű világa Úr lehet az őszi hervadás, Gondolatok örök lombikjában ö rök embert alkotott Madách.” Elévülhetetlenségét bizonyítja színpadi műveinek állandó sikere, sok nyelven és sokféle feldolgozásban való bemutatása, a számtalan fordítás és az aktualitásá­ nak okait boncolgató tanulmányok. Más jellegű bizonyíték a salgótarjá­ ni Bolyai gimnázium galériájában ez év májusában rendezett kiállítás, melyen a madáchi életmű által inspirált képzőmű­ vészeti művekkel találkozhattunk. Kor­ társ grafikusok és éremművészek művei vallottak arról, hogy milyen rezonanci­ ákat szólaltat meg a mai művészben Madách, képes-e ez az életmű egy má­ sik kor művésze, méghozzá egy önma­ gát más nyelven kifejező művész számá­ ra alkotói üzenetet közvetíteni. A kérdés egy másik problémakomp­ lexust is elindít. Vajon illusztrációk-e a kiállított művek, s ha igen, ugyanolyan rangos dolog-e az illusztrálás, mint a képalkotás vagy más „önálló” alkotói te­ vékenység? A költői gondolat, jelen eset­ ben a madáchi mű vizuális átformálá­ sa nem köti-e túl szoros gúzsba a mű­ vész kezét, s ehhez való ragaszkodás­ ból nem kell-e szabadságáról lemonda­ nia? Túlzottan hozzászoktunk ahhoz, hogy illuszráció alatt ábrázolást, az írott szöveg „leképezését” értsük, pedig egé­ szen másról van szó. Az illuszráció minőségének mércéje ugyanaz, mint bármely képzőművészeti alkotásé -nevezetesen az, hogy az író által sugallt gondolatot- csak úgy mint pl. a festő saját gondolatát- a művész milyen mértékben tudja vizuálisan meg­ jeleníteni. Azt is lehetne mondani, hogy a költői mondanivaló más nyelven való adekvát kifejezését várjuk az illusztráci­ ótól, s ha ezt komolyan vesszük, ez nem csekély követelmény. „Éppen a lángel­ me alkalmazkodik legszívesebben a sza­ bályokhoz, mert felfogja céljukat.” -mon­ dotta Goethe. Az ilyen alkalmazkodás nem kisebbíti a művészi alkotómunka ér­ tékét. A célt, a törvényt felfogni, átérez­ ni és képpé alakítani, csak kivételes te­ hetségek privilégiuma. A salgótarjáni kiállításon bemutatott művek arról tanúskodnak, hogy alkotóik ilyen szándékkal közeledtek Madáchoz, s inkább azoknak az assszociációknak kééletmű a mai olvasóban ébreszt. Igy tet­ ték járhatóbbá az utat, így lett általuk pi kifejezésére törekedtek, melyeket az még kézzelfoghatóbban igaz, hogy „Kor­ társunk Madách” . A kiállításon nem „Tragédia” illusztráci­ ók szerepeltek, hanem Madách más írá­ saihoz — főleg a „Mózeshez” és a „Csák végnapjaihoz” - kapcsolódók. Az anyag a 150 éves évfordulóra a Művelődés­ ügyi Minisztérium Képzőművészeti Osz­ tályának megbízásából készült a Petőfi Irodalmi Múzeum számára. Első bemu­ tatására Salgótarjánban, a Bolyai gim­ náziumban került sor, hogy azután más művek társaságában a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Madách Imre emlékére rendezett képzőművészeti kiállításon ke­ rüljön még szélesebb nyilvánosság elé. A Salgótarjánban kiállító grafikusok kö­ zött ott láthattuk Ágotha Margit, Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Józsa János, Molnár Gabriella, Würtz Ádá m nevét. A bemutatott emlékérmek alkotói Borsos Miklós, Csikszenmihályi Róbert, Janzer Frigyes, Kis Nagy András, Ligeti Erika, Lisztes István, Nagy István János, Péterffy László, Szentirmay Zoltán és Szőllősi Enikő. Munkáik valóban bizonyítékai Madách korszerűségének, írói életműve egyete­ mes érvényességének. A ma művészére is felszólító erővel képes hatni, s mélyen gondolati tartalmak kifejezésére ösztö­ nöz. Ám a jubileumi ünnepségek másnap­ ján áttekintve a képzőművészeti anyagot, méltán jut eszünkbe az a gondolat is, hogy vajon megtettünk-e valóban min­ dent, megértettük-e Madáchot? „ . . . Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van.” — tanítja a költő. Az évfordulóra kiadott megbízással, a kiállítással, munkánkkal, emberi, művészi magatartással eléggé „érvényre hoztunk-e” mindent, eléggé ünnepeltük-e Madáchot? B. K iss Éva NAGY SÁNDOR: PARASZTASSZONY 29 �Őszi tárlat A Nógrád hasábjain hetekig tartó ér­ dekes közművelődési vitának lehettünk tanúi, részesei a közelmúltban. Az esz­ mecsere -a részkérdésektől eltekintvelényegében a munkásság művelődéséről folyt. ez a fórum, ez az alkalom nem hi­ vatott a vita színvonalát, eredményessé­ gét, jelentőségét felmérni, az azonban egyértlmű s ezért kimondható végső kö­ vetkeztetésként: időről-időre szükség van ilyen, -művelődéspolitikai célkitűzé­ seinkkel egybecsengő, segítőkész- polé­ miára, egy-egy fogalom egységes értel­ mezése, a jó szándéktól vezérelt, de tév­ útra jutott nézetek megszüntetése, a to­ vábblépéshez szükséges tennivalók megfogalmazása érdekében. Mit sem von le a vita szervezőinek, szerzőinek érdemeiből-hiszen bizonyára valamennyien egyet is értenek vele- annak megállapítása, hogy a munkások művelődésének ügyét elsősorban a gyakorlatban kell előmoz­ dítani, sok egyéb közt ilyen jellegű ren­ dezvénnyel is, mint megyénk képzőmű­ vészeinek őszi tárlata, amelyet ezúttal másodízben szervezett meg a múzeumok megyei igazgatósága és a Kohász Mű­ velődési Központ. 1971-ben e kiállítást alapvetően a szokatlan, a szimbolikus és a hasznos jelzők minősíthették. Ez esetben a szo­ katlan helyébe a hagyományos kerül, mintegy előlegezve a továbbfejlesztés igéretét is. Örvendetes, hogy e szimbo­ likus értelmű -amennyiben misszió-sze­ repet betöltve részt vállal a munkásság esztétikai kultúrájának fejlesztésébőlkétségkívül hasznos -hiszen újabb lehe­ tőség a műalkotások életterének megte­ remtésére- kezdeményezés nem egyszeri alkalom volt csupán. E kiállításnak -eredeti szándékából fa­ kadóan, hatókörét tekintve is- lényege­ sen erőteljesebb a népművelési funkci­ ója, mint például a rendszeressé vált, rangosnak is tekinthető Salgótarjáni Ta­ vaszi Tárlatnak, amely a díjazások, vá­ sárlások, a sajtóvisszhang révén „szak­ mai” minősítővé is vált, amiből az követ­ kezik, hogy az elismerésre jogosító szerep­ lés a művészek jól felfogott egyéni érdeke is. Az őszi tárlaton való részvétellel lát­ szatra semmit nem nyer, illetve a távolma­ radással semmit nem veszít a művész, de nagy tévedéshez vezet ezúttal is a lát­ szatot valóságnak hinni. A közérdek szol­ gálata a művészetben sem kamatozik látványosan. Megismertetni, megértetni az esztétikum lényegét, az alkotói szán­ dékot a munkásokkal, -azokkal, akik a szocialista társadalomban történelmi hi­ vatásuknak eleget téve a művészet név­ telen mecénásai, pártfogói- a legszebb 30 hivatás kell, hogy legyen képzőművé­ szeink számára. Legtöbben tudatában is vannak ennek. Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Lóránt János, Mészáros Erzsébet és Réti Zoltán mind 1971-ben, m ind az idén eleget tett a múzeum felkérésének és rendelkezésre bocsájtotta műveit. Farkas András, Jánossy Ferenc és Radics István szereplésével tovább bővült a kiállítók köre, amelyet a környezet szabta határok figyelembe vételével, az egyenletesen jó színvonal biztosítása cél­ jából a szervezők nem is akarnak párttalanná tágítani s a jövőben is csak a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak magyarországi Területi Szervezetének tagjait kívánják a tárlatra meghívni. Hogyan jelenthet a jelenlegi kiállítás előrelépést elődjéhez képest? Úgy, ha megtekintését a házigazdák nem bízzák a spontán érdeklődésre, hanem tudato­ san szervezik a tárlatlátogatást a szo­ cialista brigádok, a gyár dolgozói, a szakmunkásképző intézet tanulói köré­ ben, a lakótelepen élők között. Ha le­ hetőséget teremtenek művész-közönség találkozókra, tárlatvezetést biztosítanak. Kérésük minden bizonnyal meghallga­ tásra és kielégítésre talál a kiállító mű­ vészek részéről. A továbbfejlesztés terén a Kohász Művelődési Központnak is vannak teen­ dői: e tárlatot a jövőben — ha mód van rá — nagyobb, alkalmasabb terem­ ben, több képpel kell megrendezni. S mikor lesz a következő kiállítás jobb a mostaninál? Akkor, ha a művészek tu­ datosan készülnek e tárlatra is, s kizár­ ják annak a lehetőségét, hogy a „kéz­ nél lévő” , képeiket állítsák itt ki. Ezt a kiállítás fentiekben említett funkciója követeli meg. A megyei képzőművészek e gondola­ tok jegyében született második őszi tár­ latát a múzeumi hónap programjának salgótarjáni eseményeként is üdvözölhet­ jük s ezzel jelentősége tovább fokozó­ dik. C s o n g rá d y B éla (Elhangzott a kiállítás megnyitóbeszéde­ ként.) �Somogyi József: KUBIKUS Gáti Gábor: BAGLYOS FIGURA Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás 1973. Samu Katalin: KISBORJU Mihály Gábor: LOVAK �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/04c2920792f5ea2975c8c3cc5f68564e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Kassai - Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1973 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1973/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1973 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika