32 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/30d7735a99b1211aaf5668277b5e8af5.pdf 2edd8445c963572d3ca0598936e6be34 PDF Text Text �TARTALOM KAF (1959–2023) KOVÁCS ANDRÁS FERENC: Arany János azt üzente ......................................... 4 TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI: Meghalt Kovács András Ferenc.................................. 5 MARKÓ BÉLA: A tündéri költő ......................................................................... 7 MADÁCH 200 + 1 MARKÓ BÉLA: Kedves Madách Imre! ............................................................. 13 RÁCZ LAJOS: Madách Imre levele öccsének, Károlynak .................................. 14 MÁTÉ LÁSZLÓ: Az ember tragédiájának szlovák fogadtatása .......................... 17 VÁRADI IZABELLA: Madách kortárs olvasatai a tehetséggondozásban ............ 28 CSONGRÁDY BÉLA: Kultikus képzőművészet. Pásztor Éva: Az örök Madách Imre ............................................................ 33 KOLLER ADÉL ANTÓNIA: Az ember tragédiája a képzőművészetben ............ 37 MÁLICS VIKTÓRIA – KAZINCZKI DÓRA: XVI. szín – Az ember tragédiája ma .......................................................... 46 HANDÓ PÉTER: Politika; Hadviselés; Sors; Zárlat (versek).............................. 58 ITTHON – NÓGRÁDBAN BARÁTHI OTTÓ: Nógrád vármegye az országban ........................................... 63 CS. FODOR BÉLA: Madách-díjat kapott a Balassi Könyvtár. Beszélgetés Molnár Éva intézményigazgatóval ............................................ 76 SHAH GABRIELLA: A Madách Imre Gimnázium jeles művésztanárai ............. 81 PÁSZTOR ÉVA: Szárnyaszegett angyalok. Handó Péter új novelláskötetéről ............................................................... 85 KOCSIS DOROTTYA: Jobbágy Károly, a József Attila-díjas könyvtáros ........... 90 RÓNA Z. PÉTER: Maszk mögé nézve. Ádám Tamás regényéről ...................... 98 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ...................... 101 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �TANULMÁNY LŐCSEI PÉTER: „Persze, hogy temetőkben legel a Pegazus”. Balassi-hatások Weöres Sándor írásaiban .................................................. 105 SZÉPIRODALOM HORVÁTH DÁNIEL: Születésnapunkra (vers) ............................................... 117 HLAVACSKA TAMÁS: Kapca a fazékban (novella) ......................................... 118 BOLDOG ZOLTÁN: Cikóhalom (vers) ........................................................... 125 VASAS TAMÁS: Izzó; Első hétfő; Tűzkő (versek)........................................... 128 TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI: Haikuk; Elhagyott (versek)..................................... 129 JANCSÓ LULA: Döntések dilemmája, a vége egy (vers) .................................. 133 VASS JÁNOS: A béka gyötrődik (vers) ............................................................ 135 GY. SZABÓ ANDRÁS: Szent Kristóf (novella)................................................. 136 KOCSIS KLÁRA: Tíz kérdés; Cinege (versek) .................................................. 143 MOHAI V. LAJOS: Anyám a Rózsa utcában; Arany-suite; Veörösmarty elhamvadt verse; Finálé (versek) .......................................... 144 MIKSZÁTH 177 DUPKA GYÖRGY: Mikszáth Kálmán nyomában Kárpátalján ........................ 147 PRUZSINSZKY SÁNDOR: Jó halál (novella) .................................................... 156 MÁLICS VIKTÓRIA: Egy különös házasság előtt (esszé) ................................. 163 Szerkesztői jegyzet (F. B.) ............................................................................... 166 Szerzőink........................................................................................................ 167 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kun Péter: Építsünk tornyot! (fametszet) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 3 �KAF (1959–2023) KOVÁCS ANDRÁS FERENC ARANY JÁNOS AZT ÜZENTE Madáchnak, a tragikusnak Kedves Madách Imre! Jobban mondva Ádám! Téged is hiába kísértget a sátán… Lettél volna inkább Béry Balogh Ádám: Kurucz most a módi, nálunk ahogy látám! Magyarságunk méri Béry Balogh Ádám Vitézkötés mellén, vitézkötés hátán, Hisz nagyon vitéz volt Béry Balogh Ádám! Brigadéros bérrel megélt mások lábán: Ember volt a talpán Béry Balogh Ádám, Miként Éva honlány s asszony volt a hátán! No, ha te se lettél Béry Balogh Ádám – Én se koptatom már épikusi svádám… Nyugodjék békében Béry Balogh Ádám – Letészem a pennám, félnivaló spádám. Maradj tragikusnak, küszködj fiam, Ádám: Kifogyott a rímből tulipántos ládám… A vers itt közölt részlete a költő létösszegző kötetében jelent meg utoljára (Névtelen cserépdarab, Csíkszereda, Bookart, 2023, 21. oldal). 4 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kovács And rás Ferenc Kovács András Ferenc egy könyvbemutatón a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, 2023. május 27-én (Bodoni Emese fotója) MEGHALT KOVÁCS ANDRÁS FERENC élni túlélni hagyaték versvirágport KAFtárba gyűjtök (Török László Dafti) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Bakos Ferenc: Égi szekér (visszacsiszolás) 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Markó Béla MARKÓ BÉLA A TÜNDÉRI KÖLTŐ Búcsú Kovács András Ferenctől Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Közönség! Több mint négy és fél évtizeddel ezelőtt ismertem meg Kovács András Ferencet Szatmárnémetiben. Középiskolás gyerekember volt, én pedig fiatal szerkesztő a marosvásárhelyi Igaz Szónál. Szülei unszolására mutatta meg nekem és Gálfalvi Györgynek a verseit, el is hoztunk magunkkal néhányat, amelyek aztán hamarosan megjelentek a folyóiratban. Még Kovács Andrásként szignálta, amit nekünk ideadott, és utólag győztük meg, hogy vannak még közszereplők ezen a néven, hát változtasson valamit. Így kezdte használni második keresztnevét, a Ferencet is. Ebből lett aztán a KAF, de nem is nagyon tudtam így szólítani, inkább Andrásnak vagy Andrisnak. Sokszor jutott eszembe később, hogy fölösleges volt a mi buzgólkodásunk, hiszen a nagy költők eredetisége nem a nevüktől függ, nekik nincsen szükségük semmiféle megkülönböztetésre. Csak az erdélyieket sorolva, pédául Dsida Jenőt, Áprily Lajost, Kányádi Sándort vagy Szilágyi Domokost felismernénk a verseikről akkor is, ha nem lennének aláírva. A legjobbak úgy írják a verset, hogy szövegeiknek is mindenki mással összetéveszthetetlen DNS-ük van. Kovács András Ferenc ilyen költő volt. Ilyen eredeti, ilyen hiteles, ilyen fontos. Régebb valamiféle kegyes csalásnak tartottam, ha azt olvastam egy költőről, íróról, művészről, hogy tovább él a művei által. Úgy véltem, hogy sem a test, sem a lélek nem menthető át semmilyen élettelen anyagba, sem papírba, sem vászonba, sem kőbe. De még szavakba sem. Ma már nem vagyok ebben olyan biztos. Újraolvastam több ifjúkori versét, és rá kellett jönnöm, hogy azoknak a legelső műveknek ugyanaz a DNS-ük, és hogy ugyanolyan hibátlanok, mint a legutolsók. Változott ez a költészet, ahogy változik a test is az idő teltével, de a versek lelke éppúgy változatlan, mint a költőjük lelke. Ezért is meggyőződésem, hogy KAF a versei által tényleg itt marad közöttünk, csak bele kell olvasnunk, és máris látni, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �KAF (1959–2023) érezni fogjuk, ki volt ő. Nem vigasz ez, mert az embert semmi nem pótolhatja, sem vers, sem regény, sem kép, sem zene, de ha jól olvassuk a költőt, legalább elképzelhetjük, milyen az a világ, amelyben ő is élni szeretett volna. Milyen világot is kívánt magának Kovács András Ferenc? Olyant, ahol beleszólhatunk bármikor, és bele is kell szólnunk abba, ami körülöttünk történik. Olyant, ahol a formaművészet nem menedék, nem elzárkózás, nem rejtőzés, és nincsen ellentétben a közéleti szerepvállalással. Olyant, ahol értelmiséginek lenni azt jelenti, hogy nem tűrjük az önkényt, és nem mentegetőzünk azzal, hogy nem a mi dolgunk akár a politikáról is véleményt mondani, ha kell. Nemcsak szorgalmazta ezt, hanem cselekedte is. Egyik nagy fegyverténye éppen az volt, hogy alkalmassá tette az antik formát a huszadik vagy huszonegyedik század társadalmi nyavalyáinak kimondására. Bebizonyította, hogy minden versbe való, ami fáj. Költészetében a görög vagy római klasszikusok együtt vannak a magyar glóbusz legjobbjaival, költő és költő, ember és ember között nincs idő- vagy térbeli határ. Mekkora szükség van erre az üzenetre egyre megosztottabb világunkban, mennyire kellenének nekünk ezután is a KAF-versek, micsoda veszteség ért a halálával minket! Kellene az ő empátiája a másik alkotó, a másik ember, a szenvedő férfi, nő vagy gyermek iránt. Egyfajta kimondatlan ars poeticája volt, hogy a mások sorsának átérzése, amit mindközönségesen toleranciának nevezünk, nem gyengíti, hanem erősíti az identitásunkat. A formaművészet, ahogyan ezt ő gyakorolta, ismétlem, nem menekülés, hanem szembeszegülés a barbársággal. Nem egyszerűen egy rendkívül művelt poeta doctus gyönyörködtető játéka, hanem csupa önemésztő düh, csupa indulat, csupa irónia. És csupa együttérzés is. Szívesen alakoskodik verseiben, hol Jack Cole, hol Alekszej Pavlovics Asztrov, hol Lázáry René Sándor, hol Calvus. Hol pedig maga Kavafisz. De nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ezáltal a saját identitását keresi. Ezt az identitást már kamaszkori verseiben megtalálta, amikor tizennyolc évesen verset írt Max Ernst: Az ártatlanok legyilkolása című képe alá. A kitalált költők KAF határtalan empátiáját bizonyítják. Egy másik múltat írt nekünk. Milyen kár, hogy nem tud már egy másik jövőt is írni! Nem szűnő fájdalommal gondolok arra, hogy hatvannégy évesen is ugyanaz a figyelmes, segítőkész, időnként a vállamat vagy karomat csitítólag megérintő kedves fiú maradt számomra, mint rég elmúlt ifjúkorunkban. Temetéskor sokféle vigasz lehetséges, szükség is van rá, de ki fogja ezután csitítólag megérinteni a karunkat, ha elönt minket is a harag a körülöttünk dúló rombolás miatt, és ha azt kell látnunk, hogy amit 1989 után végre felépítettünk, mások ismét lebontják? 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Markó Béla Szelíd volt, kedves volt, de kérlelhetetlenül igényes is. Igényes szerkesztő, majd főszerkesztő. Nagyon tudott magyarul. Mondhatnám másképpen is: szatmári volt. Mint Károli Gáspár. Mint Kölcsey Ferenc. Vagy nevezhetném transzilvánnak. Erdélyt gyakran aposztrofáljuk tündérországként, de máig nem értjük, hogy a tündérkedés eredetileg az alakváltás képességét jelentette. Süt a nap, aztán hirtelen esni vagy havazni kezd, olykor egyidejűleg. Ha erdélyi vagy, képesnek kell lenned más és más, néha vadnyugati, néha görög vagy római jelmezt ölteni, de mindezt úgy, hogy közben mégis önmagad maradj. Erdély a történelem folytonos változását és a környező hegyek időtlen hullámzását jelenti. Igen, tündéri költő, tündéri ember voltál, András, a szó minden értelmében. Hol derűs, hol borús, mint Erdély, de csak külsőleg változékony. Aztán az utóbbi években elfelhősödtél, és nem tudtunk segíteni neked, hogy lépj ki valamiképpen magányodból. Pedig amikor mégis eljöttél egy-egy irodalmi rendezvényre, akkor egyszerre csak ismét a régi, közönségét és közösségét lenyűgöző KAF lett belőled. Persze az az igazság, hogy a rád szakadt vagy talán magadra parancsolt hallgatásban is folyton a külvilágra figyeltél. Beszéltünk telefonon legalább kéthárom naponként, és mindig kiderült, naprakészebb vagy, mint én, hogy hol mit művelnek éppen a zsarnokok, és fájtál, csak fájtál szüntelenül. Mintha nem akartad volna észrevenni, hogy milyen sokan szeretnek téged. Nemcsak a verseidet, hanem téged is! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Nem kíséreltem meg ezúttal Kovács András Ferenc könyvekkel, díjakkal is mérhető pályáját felvázolni. Megtették ezt mások. Meg aztán van egy személyes történelmünk, írtunk mi verset egymásnak, dolgoztunk ugyanannál a folyóiratnál, könyveket mutattunk be együtt, sok-sok keresztútnál találkoztunk. Nem is illene mondanom, mert ő ezt már nem cáfolhatja, bár szerintem nem is cáfolná: barátom volt. Vagyis elfogult vagyok. Ennek az elfogultságnak a nyomai felbukkannak itt is, ott is. Például a volt szekuritáté irataiban. A rendszerváltás előtti években Gálfalvi Györggyel együtt próbáltunk közbenjárni, hogy Kovács András Ferenc Székelykeresztúrról Marosvásárhelyre kerüljön, az Igaz Szó szerkesztőségébe. A megfigyelési dossziémból is kiderül, hogy a szerkesztőségben sokszor szóba került, és a vele folytatott, szintén lehallgatott telefonbeszélgetésekben is állandó téma volt ez. Biztattuk, hogy előbb-utóbb meg fog oldódni. Egy adott pillanatban úgy Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �KAF (1959–2023) nézett ki, hogy jóvá is hagyták az áthelyezését. 1989. március elsején ezt jegyzi fel a lehallgató tiszt: „19.30-kor a célszemélyt [mármint engem] felhívja Kovács András Ferenc. (...) A felvételével kapcsolatban megtudja a célszemélytől, hogy folyamatban van, nemsokára megoldódik”. Csakhogy a feljegyzés margóján olvasható egy kézírásos utasítás is a szekuritátés őrnagy aláírásával: „Figyelem! Kovács felvételét meg kell akadályozni!” És megakadályozták! Még 1989. december 16-án is – december 16-án! – ott szerepel egy bűnlajstromban, hogy állást intézek a székelykeresztúri „nacionalista tanárnak”. Nacionalista? Hiszen gyűlölt mindenféle intoleranciát. Nos, a felvételt megakadályozták, de nem sokáig. 1990 januárjában már együtt szerkesztettük a Látót, amelynek előbb én, aztán Gálfalvi György, utána meg Kovács András Ferenc volt a főszerkesztője. Te már mindent tudsz az elmúltakról és eljövőkről, András, ott vagy valahol fent a jók között, akik kiérdemelték az örök derűt. Bizonyára kajánul figyeled, hogy lentről, a pokolból most is azt kiabálják az egykori titkosszolgák: „Figyelem! Kovács felvételét meg kell akadályozni!” De már senki sem figyel rájuk. Rég felvettek téged a halhatatlanok közé. Nyugodj békében, drága Barátom, te botra támaszkodó tündéri ifjú, te könyörtelen költő! Marosvásárhely, 2024. január 4. 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Bakos Ferenc: Barátság (visszacsiszolás) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Kun Péter: Látogatás [A jáki templom] (linómetszet, hideg tű) 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Markó Béla MARKÓ BÉLA KEDVES MADÁCH IMRE! Az állatkerti majmok már a falanszterben élnek. Ha szomjasak, csorog nekik a víz, s az ebédet is pontos órában hozzák. Télen egy jól fűtött teremből figyelik az időjárás torz fintorait. Dolgozni is megszabott rendben dolgoznak: másznak. Lelógatott kötélen, meghántott kérgű ágas-bogas fán. Döglött fa tetemén. Ők a mászás michelangelói, s most, persze, széklábat faragnak. Egy-egy cirádát azért megkockáztatnak. Szabad is nekik. Ó, hát vasárnap délelőttönként kijárunk mi is, csak nézzük, nézzük. Elmenni egyszer fülledt dzsungelekbe, bámulni, ahogy a páviánok sixtusi kápolnát ugrálnak fejünk fölé! (1982) Levél a Szerzőtől a Szerkesztőnek 2024. április 21-én: „Kedves Balázs! Egy kis csemege: nézem, hogy KAF verse [4. oldal] úgy kezdődik: Kedves Madách Imre! Előkapartam egy réges-régi versemet (a Talanítás c. 1984-es kötetemből), 1982-ben íródott. A címe: Kedves Madách Imre! És persze egészen másról szól. De mindig mondtam, hogy magyar költő sok van, magyar költészet csak egy. Derültem rajta. Stílusban nem, egyebekben tényleg közel álltunk. Meg aztán, láthatod, fontos volt nekünk annak idején Erdélyben Madách :) Barátsággal: [Markó] Béla” Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Madách 200 + 1 RÁCZ LAJOS MADÁCH IMRE LEVELE ÖCCSÉNEK, KÁROLYNAK Unwirklich Brief1 Kedves Károlyom! Ecséden, 1854. július 25-én Számomra megnyugvást nem jelentő és nagy lelki gyötrődéssel járó esemény színhelyéről írok neked. Ecséden valék, ’s bár mély szeretetét élvezem a’ háziaknak, részint bátyámuram, Fráter Pál úr kedvességéből, részint e’ ház birtokosa, nemes Fáy József úr jóvoltából. Azonban az esemény, mely ide jövésemet szorgalmazta, lehangoló és fájdalmas, de aláírni kötelességemmé vált az iratot, melyet Fráter uram megfogalmazott; a’ válási szerződést. – Pestről jövék ide, Pest egy kis porfellegként tűnt el megettem, ’s e’ kis porfelleg annyi ott töltött nap üröme és öröme; ’s bár kimondhatatlan gyönyör fogott el oly szabadban, oly Isten mosolygta természet ölén tudni magamat, nem maradt ez öröm zavartalan a’ múltnak bánatától. – Magammal hozám Mayer Mihály adószedő urat, hogy a’ frissen elkészült okirat hitelességét igazolandó vegye át az illetéket és vezesse azt be a pesti cs. és k. adóhivatal naplójába. Die Gebühr mit 25 sage zwanzigfünf Gulden beim Pesther Steueramt an 31/7 unter Jour. art. 1489 entrichtet.2 – Hatvant, majd Horthot érintve érkeztem ide, ebbe a’ kedves, bár kissé szenderült magyar faluba, mely határán fekszik a’ Felvidéknek és az Alföldnek, a’ Mátra lábánál piheni ki az elmúlt évszázadok gyötrődésit. Hatvannál, hol a’ gyönyörű Zagyva vidékén virágzó mezők felett ezüst szalagként kígyózik el a’ lassú folyású kis folyó. Közelmúlt emlékét idézi fel bennem; a’ csodálatos eseményt, Elképzelt levél, melyet nem Madách írt, de az időpont, a helyszín, a szereplők és a történet a valóságnak megfelelőek. Madách Imre és Fráter Erzsébet válási dokumentumának aláírásáról számol be, mely az ecsédi Fáy-kastélyban történt. Forrás: ÚJSZÁLLÁSI RÁCZ Lajos, Az ecsédi Fáy kastély, magánkiadás, 2013, 66–68. 2 A 25 Guldenes díj befizetésének elismerése a pesti adóhivatalnál. 1 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Rácz Lajos melyről még mindig nem illik kellő felszabadultsággal emlékezni, Szabadságunk dicsőséges eseményiről, a’ tavaszi hadjáratról. Kocsink végiggurult ezeken a’ helyeken. Emlékimben újra olvasom Bezerédy Lajos őrnagynak, a VII. hadtest vezérkari főnökének jelentésit, ’s szinte kívülről tudom azt: „Április elsején a Poeltenberg-hadosztály egy kisebb ütközetben vett részt Horth és Hatvan között. Április másodikán a Gáspár- és Poeltenberg-hadosztályok a Damjanich-hadtest egy dandárával együtt, amely Csányról jött segítségükre, Horth és Hatvan között vívtak ütközetet…” Die urschrift zu deutsch.3 – Soká küzdék szívemmel, ’s lelkem önmagával küszködött oly sokat, míg megszületett a’ döntés: válni kell! Erzsébet kalandja Meskó Mihállyal olaj volt a’ tűzre. Nem volt visszakozási lehetőség, ’s csak találni kellett az alkalmasat, hogy küszködéssel teli együttlétünk papírra vetett formában érkezzen utolsó állomásához. – Itt ülök most, e’ kedves kis kastélyban, melyet házigazdám nagyatyja, Fáy Rudolf úr varázsolt téglába öntött költészetté. Odakünn fojtogató meleg, míg itt benn kellemes. Néha átszűrődik a szomszéd szobából Jolán gyermekem kaczaja, v. síró hangja, melyik-melyik hangulatja szerént. Erzsébet csitítgatja ekkor, ’s egyben saját felgyülemlett érzelmeit is talán. Béla öccse alkalmasint benéz hozzám, sohse egyedül, hol Zoltánnal a’ Fáy családból, hol annak öccsével, a’ ki szintén Béla, egy jó kiállású 16 év körüli fiatalember. Egy kis bor a’ pinczéből, jóleső hűsséggel, sütemény, gyümölcs. „Serdíteni írásod!” - mondja. – Eközben Mayer Mihály úr, a’ pesti, kikocsizott József bátyámmal. „Fel az Öreghegyre!” – nógatva kérlel, de én maradok a’ szoba árnyékában. Körbenézik a’ birtokot, a’ szőlőt, úgymint a’ dinnyést is. József erre büszke, hoz is igen méretes termetűt. Kocsikázás közben elmeséli majd, mit nekem is, nemzetőri tetteit, a gyöngyöspatai kerületben végzett összeírói munkáját, a háromfős bizottságban, Kaszap János úrral és Majzik Ferenc hatvani jegyzővel. Ez oly kiváló hazafiban még él a’ büszkeség: „Ha minden rókával megalkuszol, még nem leszel a nyáj hű őre!” – mondja. Mily nagy igazság! Reformátusok. Fáyék, Fráterék mindannyian, mint Erzse is. Itt élnek a’ katolikus falu közepén, saját hitükkel. Bár megkondul a’ harang, ők nem vetik a’ keresztet, Jézus a’ szívünkben lakik! – hittel élnek. – Három múlt egy fertállyal, amikor Pál uram betoppan hozzám. „Gyere öcsém! Írjuk alá…” Nem fejezi be a’ mondatot. Nehéz kimondani is: válási szerződés. Néki is vannak fájdalmai evvel, hisz az ő lánya. Még ha csak nevelt is. Én meg akár a’ fia vónék, Istenemre az. Ezt a’ néhány perczet a végczél előtt a’ végtelen 3 Az eredeti szöveg német nyelvű. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Madách 200 + 1 kínja tölti el. De hát ez a’ baj úgy megsúlyosult, hogy nincs reá már orvosság sem. – Erzse, Béla, Pali bátyám… én, mind aláírtuk. Mert mit is tehettünk volna, v. mit tehettünk volna másképpen? A lehullt esőcseppet sem lehet visszatolni a’ fellegekbe, majd visszaszálla az magába, ha eljő az ő ideje. De tenni semmit sem lehet már. Erzsébet sírt és kérlelt. De itt a beszédnek, az érzelmek megnyilvánulásának már kiszorult a’ helye. Jó öcsém! Otthonról folytatám ezen levelemet. – Az ecsédi kastély személyzete illendően sorakozott fel a köralakot formázó virágágyás mezsgyéjén, amikor beszálltunk Mayer urammal a’ hintóba. Fojtogató kilátástalansággal intettem búcsút megcsonkult családomnak, barátimnak, a’ kedves háznak, s a’ libánusi pálma alatt heverésző komondornak, miközben ezen gondolatok czikáztak át agyamon: A czél halál, az élet küzdelem, s az ember czélja e küzdés maga; ebnek is eb a’ legfőbb ideálja, s megtisztel véle, ha társaul fogad. – Csókol és máskor is levelet kér holtig szerető bátyád: Imre A végelváló feltételeket tartalmazó okmány másolatának fotója. A dokumentumot a balassagyarmati Palóc Múzeum őrzi 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László MÁTÉ LÁSZLÓ AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁNAK SZLOVÁK FOGADTATÁSA „Nincs magyar igazság, szlovák igazság, csak egy van: igazság!” Madách Imre Az ember tragédiája című világirodalmi értékeket felmutató műve a véletlen revelációjával hat, hiszen nem irodalmi-kulturális centrumban született, hanem egy távoli, vidéki kúriában, ráadásul szlovák környezetben, amely a Magyar Királyság szerves része volt. A Tragédia gazdag gondolatiságával feleletet keres az egyén és a közösség küzdelmeinek dilemmáira, amelyek a történelmi időben nem mindig voltak sikeresek, sőt inkább kudarcok, bukások sorozata. Mivel a magyar–szlovák kapcsolatok közel két évszázados kapcsolatainak alakulásában búvópatakként ott vannak azok a gondolatok és eszmék, amelyek a Tragédiában is helyet kaptak, szükséges a magunk álláspontjai mellett megismerni a szlovákok nemzeti küzdelmét önállóságuk érdekében. Nélkülözhetetlen ez azért is, mert a nemzeti elfogultság farkasvaksága elhomályosítja a látásunkat, márpedig a tények makacsok, azok ismerete nélkül aligha jutunk valahová az igazságkeresésben. A szlovák irodalmi nyelv létrehozásában Kazinczyékkal egy időben (a 18. század végén) történtek próbálkozások. Anton Bernolák, érsekújvári lelkész a nyugatszlovák nyelvjárás kodifikálásával próbálkozott, de nem nagy sikerrel, mert az irodalmi alkotók közül egyedül Juraj Fándly használta ezt a nyelvváltozatot. A 19. század első évtizedeiben felgyorsultak az események, 1843-ban az akkori szlovák értelmiség három jeles képviselője – Štúr, Hurban, Hodža – Hlboké település evangélikus parókiáján megegyeztek, hogy a szlovák irodalmi nyelv alapját a középszlovák nyelvjárásra építik, ami sikeres döntésnek bizonyult, mert az akkori költők és irodalmárok (Kráľ, Sládkovič és mások) ebben a nyelvjárásban jelentették meg legújabb alkotásaikat, De már közeledtek az 1848-as év forradalmi eseményei, amelyek döntő törést hoztak a magyar–szlovák kapcsolatokban. A győztes magyar Március Idusát követték a Kárpát-medencei nemzetiségek követelései – petíciói. A szlovák felterjesztés, amelynek a pontos neve: A szlovák nemzet 1848. május 10-ei liptószentmiklósi követelményei (Žiadosti slovenského národa z 10. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Madách 200 + 1 mája 1848) május 10-én született meg. A magyar kormányzat erre elfogató parancsot adott ki a Szlovák Nemzeti Tanács vezetői: Štúr, Hurban, Hodža ellen, megfosztották őket állampolgárságuktól, de az ország kisebbségei (románok, szerbek, horvátok, szlovákok) vezetői a magyarok törekvései ellen léptek fel. Más volt a lakosság szimpátiája, mert amíg a Hurban vezette szlovák csapatok soraiba néhány száz fő jelentkezett, addig a magyar szabadságharcban részt vevő szlovákok száma meghaladja a több ezret! A Követelményekben többek között az is szerepelt, hogy azokat a szlovákokat, akik elszakadtak anyanyelvüktől, illessék ’odrodilec’nek (’elfajzott’-nak), amely elnevezés fokozottan nyert teret a szlovák közösségben. A következő előterjesztés A szlovák nemzet túrócszentmártoni memoranduma (Memorandum slovenského národa) volt 1861-ben, ahol a követelésekben már ez a fogalom is szerepel: „Szlovák Környék” (Vidék). A tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy a szlovák delegáció mindkét dokumentumot először a magyar Országgyűlésnek terjesztette elő, csak amikor a visszautasításukra került sor, akkor fordultak az uralkodóhoz. A hatvanas évek bizonyos sikereket hoztak a szlovák kérések terén. Létrejött három szlovák gimnázium, megalakult a Matica slovenská (Szlovák Anyácska – 1863) kulturális szervezet, a Szlovák Nemzeti Párt (1871), amely kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig működik. Szlovák nőegylet alakult (Živena), lapok, folyóiratok kerültek kiadásra. Később a fokozódó magyarosítás következtében megszüntették a három szlovák gimnáziumot (1874), feloszlatták a Matica slovenskát (1875), a millenniumi ünnepségek és a századforduló ezt a tendenciát tovább fokozta. A szlovákok képviselői sérelmezték a szlovák népiskolák számának csökkenését, a Miatyánk kötelező magyar nyelven való használatát a tanítás előtt; a település- és névmagyarosítás kicsinyes erőltetését. Ennek ellenére az 1910-es népszámlálás az ország lakosságának alig több mint felét mutatta ki magyarnak. A tények ismeretében elég naivnak tűnik a népszerű író, Jókai Mór, Kassa országgyűlési képviselőjének a beköszöntője a vármegyesorozat első kötetében: „A magyar földnek isteni ereje van magyart teremni… Germán település volt Kassa és magyarrá lesz teljesen nemsokára. Idegen ajkú lakosai beolvadnak a magyarba”. Bő száz esztendő után a helyzet így áll: amíg 1910-ben Kassa lakosságának 76 százaléka volt magyar, a 2021-es népszámlálás szerint ez 2,5 százalék! 1914-ben – Adyval szólva – „ránk hozták / Gyógyítónak a Háborút, a Réme / / Sírjukban is megátkozott gazok”. Mert minden utólagos szerecsenmosdatás ellenére – akkor és most is nyilvánvalóan – a magyarságnak semmi érdeke nem fűző- 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László dött részt venni a nagy világégésben, amelynek következményei a nemzet drasztikus megcsonkításához vezettek. Az amerikai csehek és szlovákok egyesületei kinyilvánították egy új ország létrejöttének szükségszerűségét (Cleveland, Pittsburgh), amelynek a határai már 1915-ben (!) a későbbi Csehszlovákia határaival voltak azonosak, 1917-ben pedig, amikor az antant oldalán az USA belépett a háborúba, mindenki tudta, hogy a Nagy Háború sorsa eldőlt, csak a magyar politikai vezetés hezitált, s reménykedett valamiféle szalmaszálban! Azt is rosszul tette, ezért nem csoda, hogy a szerbek után a magyarok szenvedték el a legnagyobb viszonylagos veszteségeket, ami több mint 650 ezer (!) áldozatot jelentett, közöttük apai nagyapámat is. A szlovákok lakta területek veszteségei is jelentősek voltak, meghaladták a 70 ezer főt. A háború utolsó évében (1918) a magyar diplomácia téblábolása megdöbbentő, a legközelebbi és legtermészetesebb honi kisebbség – a szlovákság – képviselőivel csak a huszonnegyedik órában, illetve azután kezdtek amolyan tessék-lássék tárgyalásokat. A szlovák nemzet nevében Túrócszentmártonban 1918. október 30-án öszszegyűlt körülbelül 200 küldött úgy döntött, hogy csatlakoznak a csehekhez, s velük együtt megalakítják Csehszlovákiát. A legendák és anekdoták közül jellemző Andrej Hlinka katolikus pap megnyilvánulása (a magyarok számára rossz emlékű Csernová szülötte), aki így búcsúzott a közös hazától: „A magyarokkal kötött ezeréves házasság nem sikerült, külön kell válnunk…”. Amikor meggyőződött róla, hogy Prága nemcsak Kárpátalját tekinti gyarmatnak, hanem Szlovákiát is, Trianon annullálása mellett agitált: „Mindnyájunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt”. A Trianonba küldött magyar delegáció vezetőjének Apponyi Albert grófot kinevezni utólag is elég bizarr ötletnek tűnik, mert az aggkor határán járó személy nyelvtudása és briliáns szónoki képessége mellett mint a Nemzeti Párt vezére, vallás- és közoktatási minisztere Európában a magyarországi nemzetiségek fokozott elnyomására irányuló iskolatörvények megalkotójaként vált ismertté…! Csehszlovákia 20 év után megszűnt, megalakult a német fasiszta bábállam: a Szlovák Köztársaság, ahol a római katolikus papok kerültek vezető állásba. Andrej Hlinka előtte meghalt, de a Hlinka-párt, a Hlinka Gárda komoly hatalmi erőnek számított, az ország élére pedig szintén egy katolikus pap került, Jozef Tiso, akit háborús bűnösként felakasztottak. Csehszlovákia újjászervezése Kassával kezdődött, a kassai kormányprogrammal, amely kollektíve háborús bűnösnek nyilvání- Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Madách 200 + 1 totta a németeket és magyarokat (engem is 3 évesen!), s megindult a magyar lakosság több mint három éves vesszőfutása: deportáció, kitelepítés, reszlovakizáció, vagyonelkobzás és más intézkedések, amelyek a hírhedt Beneš-dekrétumok alapján kerültek megvalósításra. A kommunista diktatúra 40 éve alatt számunkra fontos események zajlottak a Prágai Tavasz idején (1968–69), mintha lett volna az akkori hatalomban szándék a magyar lakosság ellen elkövetett generációkat béklyóba verő intézkedések jóvátételére, amelynek egyik látható jele volt a 144/68-as nemzetiségi alkotmánytörvény, amelyet a rendszerváltás idején megszüntettek, s a mai napig nem alakult úgy a helyzet az önállósult Szlovák Köztársaságban, hogy elfogadjanak egy európai szintű nemzeti kisebbségi törvényt. Helyette ott van figyelmeztetőül az Alkotmány első mondata: „Mi, a szlovák nemzet…”. A Szlovák Köztársaság több mint 30 éve nem hozott valóságos megbékélést a magyar–szlovák kapcsolatokban, a szlovákiai magyarok másodrendű állampolgárokként élnek a legszegényebb régiókban, s a szlovákiai politikai paletta egy dologban nem változott: a magyarellenesség megmaradt! A közel száz esztendős hullámzó magyarellenességet a rendszerváltás után megelőzte a csehellenesség (1990–1993), amíg rendeződött a független Szlovákia státusza. Madách Imre Az ember tragédiájának szlovák fogadtatása azért is sajátos, mert nem valami távoli ország költőjéről volt szó, hanem a közös haza alkotójának művéről, ahol a magyar nyelv a közös kommunikáció nyelvének számított. Persze, a szlovák nacionalista körök azzal kezdik, hogy Petőfit, Madáchot, Mikszáthot ők adták a magyar irodalomnak, mert Alexander Petrovič elmagyarosodott szlovák volt, akinek az édesanyja a Túróc megyei Hrúz Mária csak az Alföldön tanult meg magyarul /?!/, ahová házasság révén került. De Imrich Madač nekik szintén szlovák volt, akinek az elődei Liptóból jöttek a Nógrád megyei Alsósztregovára. s a világnyelvek mellett szlovákul is tudott. Szövegeiben kimutathatók a szlovák nyelvi hatások: szlovakizmusok, amit rögtön példákkal is igazolnak, és életének nagyobb részét színtiszta szlovák környezetben élte le. Koloman Mixat pedig nemcsak tudott szlovákul, hanem a magyar szövegben szlovák szavakat, szófordulatokat is használt. Madách Tragédiájának szlovák fordítására is azért került viszonylag későn sor, mert a szlovák értelmiségiek remekül tudtak magyarul, nem tartották szükségesnek, hogy a magyar szöveget más tolmácsolása alapján értelmezzék. A Csóka Sándor Színtársulat 1884-es bemutatója után a Tragédia Kassán került színpadra, 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László majd a Felföld városaiban: Pozsonyban, Komáromban, Nyitrán, Besztercebányán, Léván, Selmecbányán, Lőcsén, Rozsnyón eredetiben láthatta a közönség. A Tragédia több száz előadására került sor – magyar nyelven. De Prágában is felfigyeltek Madách korszakos művére, igaz, német közvetítéssel (Hamburg, Bécs, Berlin). Jaroslav Vrchlickýnek, a neves cseh költőnek már a nyolcvanas évek derekán felkeltette figyelmét Madách művének gondolati gazdagsága, de igazán akkor kezdett vele foglalkozni, amikor felkérést kapott a Prágai Nemzeti Színház igazgatójától, František Adolf Šuberttől. A prágai ősbemutató 1892. július 23-án volt, jól megrövidítve (cenzúrázva!) a szöveget, mert a csehek minden lehetőséget felhasználtak a mű Bécs elleni csipkedéseire, szurkálásaira. Ennek ellenére megnyirbált formában hatalmas sikert aratott, aminek a következménye az lett, hogy a hatalom betiltotta. 1904-ben még nagyobb sikerrel felújították, és 21-szer adták elő, ahogyan a prágai siker feldolgozója, Rákos Péter irodalomtörténész megállapította: „A Tragédia mint látványosság aratott hatalmas sikert”. Rákos volt a prágai Károly Egyetem magyar tanszékének legendás vezetője, egyben Márai Sándor életművének kiváló ismerője, értelmezője és elemzője. Mindketten Kassán, a Mészáros utcában nőttek fel, s mindketten önként távoztak az élők sorából. A Tragédia szlovák fordítása későn, 1905-ben jelent meg, ami a szlovák irodalom emblematikus alakjának és a magyar irodalmon felnőtt alkotójának, Pavol Országh Hviezdoslavnak az érdeme. Hviezdoslav Árva megyében, Alsókubinban született, gimnáziumba többek között Miskolcon is járt, ahol a legendákra és anekdotákra adó szlovák irodalomtörténet azt is nyilvántartja, hogy miskolci diákéveiben magyarul írt versekkel próbálkozott, amit az egyik ilyen prezentáció alkalmával az édesanyja sírva fogadott, mert elszakadt anyanyelvétől – erre aztán ott erősen megfogadta (?!), hogy szlovák költő lesz belőle. A későbbiekben az Országh Pál mellé felvette a Hviezdoslav utónevet, amelynek a jelentése: Hviezda + Sláva = Csillagdicsőség. Hasonlóképpen alkották meg a Bratislava nevet is: Bratia + Sláva = Testvérdicsőség. Hviezdoslav, aki amolyan nyelvreformátornak számított a szlovák irodalomban, Arany János és Petőfi Sándor hatása alatt érett költővé. Késmárki diákévei alatt ismerkedhetett meg Madách Imre művével, később nagy hatással volt rá Ady háborúellenes költészete, s megírta a Krvavé sonety (Véres szonettek) versciklust. A Tragédia lefordításáért a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. A Tragédia gazdag gondolatisága hatott Hviezdoslavra, különösen történelmi és bibliai tárgyú műveire. A szlovák költő hűségesen követte Madách gondolatait, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Madách 200 + 1 a Tragédia hosszú szövege az ő fordításában még egynegyedével hosszabb lett, de következetesen ebben a fordításban is igazolta a költő humanitárius küldetését. Ideológiailag egy szinten vannak, mert a nemzetek testvériesülésének gondolata egyaránt hite volt Madáchnak és Hviezdoslavnak. A Tragédia szlovák szövege viszonylag későn jelent meg. S közben jött a világháború, az impériumváltás, amelynek következtében a bemutatóra csak Hviezdoslav halála után került sor, 1925. november 21-én, Kassán, a Kelet-szlovákiai Nemzeti Színházban, Pozsonyban pedig 1926. december 11-én, Václav Jirkovský, cseh rendező rendezésében. A szlovák Národné noviny (Nemzeti Újság) így lelkendezett: „Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az est nagyszerű volt, a munka eredménye csodálatos. Olyan Madách van a színpadon, amely miatt Pest előtt sem kell szégyenkeznünk”. A darabot a színház évekig repertoáron tartotta, miközben a Szlovák Nemzeti Tanács betiltotta a magyar színdarabok játszását. A második világháború után a hatvanas évek második feléig kellett várni – a daliás ’68–69-es évek következménye volt –, hogy jelentős eseményekre kerüljön sor a többségi szlovák és kisebbségi magyar kapcsolatokban, azt is eredményezve, hogy a többség partnerként kezelte a magyar közösséget, lett magyar miniszter a szlovák kormányban (Dobos László), magyar színház Kassán (Thália Színház) és nemzetiségi alkotmánytörvény (144/68-as), melyet a rendszerváltás után megszüntettek, és a mai napig hiányzik; illetve a magyar közösség helyzetének állása: gyarapodott a magyarok száma, ekkor járt legtöbb magyar gyerek magyar iskolába, kb. százezer, ebből 70 ezren alapiskolába (általános iskolába), 30 ezer középiskolába. Madách Tragédiájának újabb szlovák bemutatója 1973-ban volt Ctibor Štítnický fordításában. A száz évvel ezelőtt a Rozsnyó közeli Csetneken született költő (családi neve: Dörner) kiválóan tudott magyarul, sok magyar mű újabb értelmezése-tolmácsolása volt az érdeme. Művésznevét szülőhelye előtt tisztelegve választotta: Csetnek – Štítnický. Értelmezésében az önmagában kételkedő és hívő ember párbeszéde dominál, nem az isteneké, ami visszatalálást jelent Madách eredeti értelmezéséhez. Bemutatója szintén Kassán volt, a rendező a magyarul is jól tudó Tibor Rakovský, akit a gondolatok kavarodása fogott meg. Három évvel később, 1969. október 11-én bemutatták a pozsonyi Hviezdoslav Színházban, szintén Tibor Rakovský rendezésében, parádés szereposztásban. A társulat a darabot 1970-ben a budapesti Vígszínházban is színre vitte. Az előadást két estén több mint 1500 néző látta. Abban időben szokás volt, hogy a napilapok kulturális mellékletei is közöltek kulturális híreket: a Slovenské divadlo (Szlovák Színház), Irodalmi Szemle mellett a Pravda (Igazság), Práca (Munka), Smena (Váltás), de még 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László a Roľnícke noviny (Földműves Újság) is. Az Új Szónak a rendező azt nyilatkozta: „Nincs szebb feladat a rendező számára, mint elmerülni ezekben a mélységekben, s az itt lévő sok-sok kincs közül minél többet a felszínre hozni” – elismerve ezzel Madách művének filozófiai és gondolati gazdagságát. Persze akadtak kételkedők is, mint az említett szlovák színházi szaklapban M. Dedinský: „Ami a Tragédiában színházi, az mind a Faustból van…”, utalva ezzel Goethe Faustjára, mellőzve Arany János mértéktartó véleményét: „Az ember tragédiája eredeti alkotás”. Példája a szlovák–magyar egymásra figyelésnek Mátrai-Betegh Béla beszámolója a bemutatóról a Magyar Nemzetben, melyet szlovák fordításban a pozsonyi Pravda is közzétett. A Madách-bicentenáriumi ünneplésben a szülőföld járt az élen, a költőt Alsósztregován díszpolgárrá avatták. Abban, hogy egy színtiszta szlovák település ilyen elismerésben részesítette szülöttét, fontos szerepe volt a jelenlegi polgármesternek, Ľuboslav Dobrockýnak és az önkormányzat tagjainak. (Ellenpéldát is említhetek: évekkel ezelőtt Jolsva városa emléktáblát állított Basilides Mária operaénekesnek – csak szlovák nyelven!) A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Jarábik Gabriella vezetésével kiállítást szervezett Pozsonyban, amelynek a címe : …írtam egy költeményt. Praznovszky Mihály irodalomtörténész a költő életének eddig ismeretlen mozzanataival egészítette ki. Mivel a kiállítás panelek formájában vándorkiállításként is alkalmazható, első állomása Alsósztregova lesz, majd további felföldi települések. A kiállítás anyaga háromnyelvű: magyar, szlovák, angol. A bicentenáriumi ünnepségekre céltudatosan készülve a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Madách Egyesülettel együttműködve megjelentette a Tragédia harmadik szlovák fordítását Jitka Rožňová által (2020), Macsovszky Péter utószavával. Az utószó jó eligazításokkal szolgál a szlovák olvasó számára, igazolva az új fordítás aktualitását, melyet maga a madáchi szöveg utolsó mondata is igazol – Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál –, ami valamennyi szlovák fordításban más formát kap. A szerző arról sem feledkezik meg, hogy a nacionalista szlovák irodalomtörténet igyekszik Madách Imre világirodalmi teljesítményét kicsinyíteni, pedig közös kulturális örökségünk része, s ezt további itteni szerzők felsorolásával is igazolja. A gondos megemlékezésre készülő szervezők közzétették (2019) a Tragédia hivatalos szövegét Bárczi Zsófia értő és aktuális eligazítójával. Mindezeket ismerve és méltatva csak hiányolni lehet, hogy Madách centenáriumán nem volt alkalom a Tragédia bemutatójára. A bicentenárium központi rendezvénye a budapesti Színházi Olimpia keretében volt, amikor négy kontinens tizenegy Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Madách 200 + 1 országának színművészeti hallgatói – 200 szereplő – saját nyelvükön igazolták Madách időszerűségét és drámai költeményének egyetemességét. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a bicentenáriumi ünnepséghez további két rendezvénnyel járult hozzá: a Magyar Dráma Napja ünnepi programjával, illetve október 4–5-én Madách évszázadai címmel kétnapos nemzetközi konferenciát szerveztek, mindkettőt Alsósztregován A magyar és szlovák nemzet együttműködése megfellebbezhetetlen történelmi parancs, többet jelent a két nemzet képességeinek összességénél, mert a több mint ezeréves közös haza kitörölhetetlen nyomokat hagyott mindkét nép életében. A közös történelmi múlt, a szomszédságból adódó hagyományok mély nyomokat hagytak e két nép életében. Czeizel Endre genetikus a Kárpát-medencei népek-nemzetek közül a szlovákokat tartja a magyarokhoz a legközelebbinek, a két világháború közötti híres cseh író, Karel Čapek számára a Balkán határa a morva–szlovák határon van, vagyis neki a szlovák, magyar egyaránt balkáni nép, egyedül a nyelv az, ami elválasztja őket. Mert a szlovákokat az elmúlt két évszázadban igyekeztek besorolni a szláv népek nagy családjába, s ha képviselői nem találtak meghallgatást Pesten, akkor Prága, Belgrád, Moszkva felé fordultak, növelve a pánszlávizmus veszélyét, ami – történelmünk szomorú valóságaként – az elmúlt két évszázadban konkrét fenyegetettséget is hozott nemzetünk számára. Ráadásul szabadságharcunk kezdetével egyidőben (1848. június 2.) Prágában összeült a szlávok kongresszusa, amely komoly támogatást ígért a szlovákok vezetőinek. A Nagy Háborút követő békediktátumot a szlovákok életében a cseh politikának azzal a téveszmével sikerült elterelnie, hogy a magyarok ezer évig elnyomtak benneteket, majd mi igazi demokráciát hozunk számotokra, miközben a szlovák nemzet létének megkérdőjelezését két politikus nevével aposztrofálják: Kossuth Lajos és Eduard Beneš. Kossuth csak azokat ismerte el kisebbségnek, akiknek anyanemzetük volt (román, szerb, német); a nagy manipulátor, Eduard Beneš, Csehszlovákia külügyminisztere, majd köztársasági elnöke azt hirdette, hogy szlovák nemzet nem létezik, az csak az egységes csehszlovák nemzet része. Ezért aztán Csehszlovákiában a szlovákok számára nem maradt más, mint a harc a nemzeti megjelenés formáiért a közös állam keretén belül. Maliciózusan úgy szokták jellemezni, hogy a szlovákok csehgyűlölete a rendszervást követő három évben (1990– 1993) haladta csak meg a magyargyűlöletet, azóta pedig minden a régi. Igaz, amíg az anyaországi magyaroknál általában az erdélyi magyarság helyzete jelenti a leggyakoribb ingerküszöböt, a szlovákiai magyarok (felföldiek, felvidékiek) nem jelentenek mindennapos érzékeny pontot, az őket ért sérelmek nem 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László borzolják a kedélyeket – odaát. Pedig a szlovák–magyar gyűlölködésnek olyan bugyrai is vannak, mint buta tót…, k..va magyar…, esetleg a kimondottan politikai üzenetű Maďari za Dunaj – Magyarok a Duna másik oldalára, ami azt jelenti, hogy a magyarok kitelepítése Csehszlovákiából/Szlovákiából nincs befejezve. Nehezen félreértelmezhető, ha egy szlovák parlamenti párt (Szlovák Nemzeti Párt) elnöke borgőzösen arra sarkallja nemzete képviselőit, hogy szálljunk tankokba, induljunk Budapest elfoglalására. Ennél is veszélyesebb a szlovák fiatalok körében terjedő kiszólás: Mi van, magyar vagy? (Čosi, Maďar?) – ami a másik fél szellemi képességeit kérdőjelezi meg. A magyar–szlovák kapcsolatok a hatvanas években kerültek megvitatásra, különösen a Prágai Tavasz (1968–69) idején. A tiszolci születésű Vladimír Mináč kendőzetlenül szólt a két nép közötti problémás dolgokról és időszakokról (keményen ostorozva sajátjai sorait is), tőle származik a szlovák értelmiség részéről hangoztatott kitétel: A szlovákok végzete a magyarok – A magyarság a szlovák politika végzete. Húsz évvel ezelőtt próbálkozás történt egy közös történelmi olvasókönyv elkészítésére, amely már a megvalósulás célegyenesébe ért, aztán mégsem lett belőle semmi. Vannak ugyanis neuralgikus pontok, melyeket mindkét oldal képtelen meghaladni, mint az Uhorsko (történelmi magyar haza), amit a szlovákok használtak 1918-ig a közös otthonra; illetve az 1938-as visszacsatolást a szlovák történelemszemlélet megszállásként értelmezi; valamint gróf Esterházy János életének és munkásságának az eltérő megítélése. De eltérő az általunk fontosnak tartott, anyanyelvi alapokon nyugvó funkcionális kétnyelvűség helyzete is, mert amíg a közvéleményben azt igyekeznek sulykolni: a magyarok nem tudnak szlovákul (ami nem fedi a valóságot), addig a másik véglet: beszéljünk szlovákul, mert úgyis mindenki tud… Különben is a történelemtanítás és a történelemhamisítás a szlovák iskolákban nehezen nevezhető magyarbarátnak – inkább ellenségesnek, mert nem a szlovák–magyar baráti együttélést sugalmazza, hanem inkább az ezeréves elnyomást. (Messze még a Németh László-i tejtestvérek idejének a beköszönte.) Ezek mögött állandó kísértésként ott van a rossz lelkiismeret az ármánykodással elorzott magyar területek és magyar népesség miatt. Madách Imre Az ember tragédiájában remekművet alkotott az emberi élet küldetéséről és dilemmáiról, az életünket próbára tevő luciferi kísértések elfogadásáról, illetve elviseléséről, generációk számára fogalmazott meg útirányt a történelmi útvesztők meghaladásához. Kérdés, hogy mit fogadtunk el tanúságként kacskaringókkal teleszőtt történelmünkből és a Madách által megfogalmazott küzdj és bízva bízzál-ból. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Madách 200 + 1 A szlovák–magyar viszonyt az utóbbi időkben illik a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokkal hozsannázni, hiszen Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere Szlovákia lett, 2022-ben 17 milliárd eurót meghaladó rekordösszeggel. Ez mindenképpen fontos tényező, jó alapul szolgál a politikai, szociális, társadalmi kérdések megoldásához és rendezéséhez, de nem jelenthet eszközt a problémák elkendőzéséhez. Mert itt van egy ilyen mutató is: az elmúlt évszázadban a Szlovákia területén élő szlovákok száma kétszeresére nőtt, meghaladja a 4,4 milliót, az itt élő magyarok száma felére csökkent, s már nem éri el a félmilliót sem (2021-ben: 420 ezer). Itt nyilvánvaló az asszimiláció (erőszakos, fondorlatos) tarolása, amit kezelni kell, és nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Aktuálisabb lett volna erről Trianon 100. évfordulóján szólni, amely az akkori miniszterelnök, Igor Matovič zavaros kezdeményezése miatt botrányosra sikeredett, de ez nem mentség az előterjesztők részéről egy közösségi és társadalmi dokumentum kimunkálására, hiszen a volt miniszterelnök és kormányzási stílusa megbukott, de az itteni magyarság bedarálása tovább folyik, annak ellenére, hogy most1 az ország megbízott kormányfői posztján éppen egy magyar áll (Ódor Lajos), ami mindenképpen pozitív fejleményként – gesztusként! – értékelendő, de kevés, mert az ország megalakulásának 30. évfordulója alkalmából is ki kell nyilvánítani: Szlovákiában a kisebbségi magyarok fennmaradásának politikai, jogi, társadalmi feltételei nem biztosítottak! Közép-Európa tragédiája a magyarellenesség, amely abból is fakad, hogy a Kárpát-medence legszámosabb nemzete a magyar etnikum, még a 20. századi több mint kétmilliós drámai fogyás ellenére is. A modus vivendi megkeresése és megtalálása nem reménytelen, mert szlovák–magyar viszonylatban a geográfiai Alföld és Felföld egymást kiegészítő teljessége, a magyarok temperamentuma és a szlovákok türelmesebb természete (nem azonos a szlovák nacionalisták által hangoztatott galamblelkű nemzettel), illetve a közös történelmi múlt, a kulturális hagyományok és a mentalitásbeli hasonlóság – még hibáinkban-gyarlóságainkban is azonosak vagyunk! – előfeltétele lehet/lehetne egy empatikusabb szomszédsági viszony kimunkálásának, ahogy ezt a pozsonyi magyar kulturális napok címe is sugallja: Több mint szomszéd… S ezt egy megbékélési nyilatkozatban is meg lehetne erősíteni, illetve gesztusokat gyakorolni – szokásjogunkhoz illően –, kezdhetné a nagyobbik fél. 1 2023. május 15-től október 25-ig. 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Máté László Egy békésebb, harmonikusabb szlovák–magyar, magyar–szlovák politikai és társadalmi klíma megteremtéséhez jó irányt mutathat a madáchi Ember küzdj és bízva bízzál, illetve a magyarok iránt empátiát kimutató szlovák politológus, Milan Kusý intelme: …nincs magyar igazság, szlovák igazság – csak egy van: igazság! FELHASZNÁLT IRODALOM A felvidéki magyarság a 21. században, Nap Kiadó Kft., Budapest, 2019. BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Abauj-Torna vármegye és Kassa, Apollo Irodalmi Társaság, Budapest, 1896. CHMEL, Rudolf: Literárne vzťahy slovensko-maďarské (Szlovák–magyar irodalmi kapcsolatok), Osveta, Bratislava, 1973. CHMEL, Rudolf: Moja maďarská otázka (Az én magyar kérdésem), Kalligram, Bratislava, 1996. GABRIEL Viktor: 1848–1849 legendája a szlovák történetírásban, Kalligram, Pozsony, 1999. MADÁCH Imre: Az ember tragédiája, Madách Egyesület, Pozsony, 2019. MADÁCH, Imre: Tragédia človeka (Az ember tragédiája), Spolok Madách, Bratislava, 2020. MÉSÁROŠ, Július: Uhorsko (Magyarország), Kubko-Goral, Bratislava, 1996. Náčrt dejín slovenského jazyka (A szlovák nyelv történelmi áttekintése), Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1964. Slováci a ich národnostný vývin (A szlovákok és nemzeti fejlődésük), Slovenská akadémia vied, Bratislava, 1969. Tradície a literárne vzťahy (Tradíciók és irodalmi kapcsolatok), Slovenská akadémia vied, Bratislava, 1972. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �Madách 200 + 1 VÁRADI IZABELLA MADÁCH KORTÁRS OLVASATAI A TEHETSÉGGONDOZÁSBAN Egyre kevesebb szó esik a romániai magyar tehetséggondozás hazai lehetőségeiről, pedig állami forrásból az utóbbi években jelentős előrelépések történtek olyan ösztöndíj-programok bevezetésével, amelyek az országos és nemzetközi versenyek résztvevőit hozzák helyzetbe. Mert Románia a tehetséggondozást elsősorban egy nagyon kiterjedt, talán túlméretezett versenykalendárium teljesítésével képzeli el, a minisztérium által finanszírozott versenyeknek nemcsak a szervezési költségeire van gondja, hanem a résztvevők díjazására és egy éven át utalt havi ösztöndíjaira is. Eköré szerveződnek olyan programok, intézmények és juttatások, amelyek szintén a tehetséggondozást szolgálják. A felkészítő tanárok érdemfokozataiban, tehát javadalmazásuk, értékelésük szempontrendszerében, egy jobb álláshoz való jutásuk esélyének növelésében is jelentős számú pontot hozhatnak a versenyeken szerzett díjak, kvalifikációk. A tehetséggondozás megyei központjainak tevékenysége is leginkább a versenyekre való felkészítésre koncentrál, a központokban dolgozó szaktanárok a legkiválóbbak közül valók, a nemzetközi versenyekre való felkészülés pedig az országos tantárgyversenyek díjazottjai számára létrehozott ún. országos válogatott keretén belül történik, szintén szaktanári irányítással, kiemelt finanszírozással. A versenykalendárium kategóriái csúcsán a nemzetközi olimpiák állnak, közöttük az Apáczai Csere János nemzetközi magyar nyelv, irodalom és kultúra tantárgyverseny, melynek szervezését, a nyertes diákoknak, felkészítőiknek és intézményeiknek egy elegáns gálán való bőkezű díjazását és ösztöndíj-programját szintén a romániai Oktatási Minisztérium finanszírozza. Olimpikonnak lenni Erdélyben státus, létminőség, mi-tudat, az össze- és főképp a valahová tartozás archetípusa, a mai magyartanár-, író-, újságíró-, művészgenerációk közös nevezője, olyan erős gyermekkori élmény, ami egyszerre köt össze bennünket és különböztet meg mindenki mástól, aki ebben nem vett részt. Az országos olimpiát, melyet a 90-es évek eleje óta Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyversenynek hívhatunk, megkoronázza a Apáczai nevét viselő nemzetközi szakasz, ahová az országos verseny díjazottjait hívják meg. A tematika évente újul 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Váradi Izabella meg, a résztvevő országok tanterveinek közös nevezői alapján. A verseny tehát elsőszámú prioritás az erdélyi – romániai – magyar oktatás számára, színvonalas tehetséggondozó műhely, itt találkoznak magyarországi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági társaikkal az erdélyi irodalomkedvelő tehetségek. A nemzetközi magyar szintagma ugyanazt jelenti Bukarestben, mint Budapesten a Kárpát-medencei, egyszóval magyar. Egyetemesen magyar. Éppen úgy, mint Madách Tragédiája vagy Madách embere. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata 2020-ban színre vitte Az ember tragédiáját Silviu Purcărete rendezésében. A híres román rendező karakteres, kortárs újragondolását1 erősíti az előadás dramaturgja, Visky András is. A nemzetközi stáb és az egyetemesen emberi téma határozhatta meg a döntést, hogy a színház éppen ezt az előadását mutatta meg a bukaresti közönségnek a Magyar Színházi Szövetség által szervezett Bukfeszten. Az erős vizuális eszközökkel élő előadást a román feliratozás teszi befogadhatóvá a bukaresti közönség számára. A nézőteret főképp a magyar kultúra iránt érdeklődő román értelmiségiek töltik meg. A rendhagyó előadásról, a pandémiás időszak próbafolyamatairól, a Purcăretevel való közös munkáról, Madách filozófiai mélységeiről folytatott végtelen beszélgetéseikről írt – művészien fotózott és rajzolt – háromnyelvű könyvet2 mutatta be éppen Visky András a bukaresti Operában, amikor a két történet összeért: ekkor vetettem fel, hogy vigyük el a versenyt Temesvárra 3, mutassuk meg ezeknek a fiataloknak az előadást, és hozzuk őket a témával abba a helyzetbe, hogy a centenárium kapcsán Madách kortárs értelmezéséről gondolkodhassanak. Az előadás kétségtelenül erős élmény, a kísérlet azonban talán több lehet, mint puszta provokáció. Szeretném hinni, hogy a színház és iskola kapcsolata túlmutat azon, hogy az iskola hány diákbérletet köteles eladni a színháznak, s a diáknak hány kötelező olvasmány színpadi változatát illik megnézni. Érdemes volna beszélni arról, hogy hogyan hat a színház, a kötelező olvasmány kortárs olvasata a diákok (egy rétegének) irodalomfelfogására, mit ad hozzá az élmény az olvasathoz, mitől hihetetlenül népszerű ma is a tragédia ennek a generációnak a körében. Az előadásról: https://www.tm-t.ro/az-ember-tragediaja-hu [2024. 04. 22.] Az ember tragédiája. Szerk. Visky András. Koinónia Kiadó, Kolozsvár 3 A versenyről, a felhívásról, tematikáról és a tételekről bővebben: http://www.bartok.ro/apaczai/verseny/ [2024. 04. 22.] 1 2 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �Madách 200 + 1 A verseny ünnepélyes megnyitója után közvetlenül színházba invitáljuk a résztvevőket. A rendhagyó, arénaszerű nézőtéren, testközelből látott, mégis monumentális, tablószerű képekkel kínálja meg az előadás a nézőit. „Purcărete a Tragédia jeleneteit egy pár tűsarkú, vérvörös női cipővel fűzi össze. Ez a fakó, testszínű összképből kiragyogó tárgy mint valami láncszem kapcsolja össze a fragmentumokat, a néző narrációigényét is kielégítve szemérmesen és szellemesen”4. Éva piros stilettoja aztán átsétál a versenyzők dolgozataiba. A IX–X. osztályosok Madách Évái címmel írnak másnap értekezést a dráma néhány szövegrészletéből és Mátyus Melinda értelmezéséből kiindulva: „Éva… öntudatlan, érzelmi lény, jobbára a felszínen mozog, a gyönyör és a jóság jut neki a szétosztható javakból, legjobb esetben dekoráció lehet Ádám galériáján. Madách állandó háttérszerepre ítéli. Lételeme az alkalmazkodás, anyaghoz, korhoz kötöttség, személyisége jelenetről jelenetre változik. Míg Ádám és Lucifer egyenrangú félként küzdenek, Éva mindig az együgyű harmadik, a magasröptű vitákhoz nincsen nyelve. Terhessége megmenti ugyan Ádámot az öngyilkosságtól, […] de az anyaság is kizárólag a test és anyag dimenziójában marad”5. A XI–XII. osztályosok pedig Lucifer alakja Madách teremtéstörténetében címmel értekeznek olvasmányélményeikről Visky András értelmezésére reflektálva: „Lucifer a felvilágosodás terméke és már nem keresztény ördög, amennyiben radikálisan kilép a keresztény érvelésrendszerből, és a szekularizáció elkerülhetetlenségével szembesíti Istent. De azt is belátja, hogy az ember homo religiosus marad, amíg él, így az istenhit helyébe a tudományvallásnak kell lépnie. A diktatúrák strukturálisan a legvallásosabb korok, Isten trónfosztása és száműzése is alapvetően vallásos tett, és annak a hatalmi szorongásnak a beismerése, hogy a száműzött bizonyosan vissza fog térni, és ítélni fog eleveneket és holtakat. […] Lucifer világa – talán Madách szerint is – a tudományvallásé: modernista kísérlet, ami a materialista dialektikát alapozza meg, a szükséges antagonizmusok pusztító ideológiáját”6. A dolgozatok azt mutatják, milyen sikeresen támasztja meg az olvasmányélményt az előadás, főképp, hogy az előttük levő drámarészletek és értelmezések visszautalnak az esti élményre. Az örök emberiről, Istenről, a teremtésről és Lu- Visky András: Az ember tragédiája mint theatrum theologikum (A dramaturg naplója). In Az ember tragédiája. Szerk. Visky András. Koinónia Kiadó, Kolozsvár. 5 Mátyus Melinda: A temesvári tragédia. In Az ember tragédiája. Szerk. Visky András. Koinónia Kiadó, Kolozsvár. 6 Visky András i. m. 4 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Váradi Izabella ciferről úgy kezdenek el gondolkodni, hogy mélyfúrásokat végeznek a szövegben, s közben nemcsak Madách dilemmái, hanem saját sorsuk értelmezése is célja az írásnak. Vizsgálat tárgya lesz a nő és férfi, az emberi és transzcendens, az öntudatlan ember és a gondolkodó viszonya. Madách korában az egyik legbátrabb gesztus volt Lucifer figuráját a racionalitás köré formálni, feladni az évszázados klisét a főgonosz alakjáról, s megteremteni egy olyan ördögi figurát, aki a teremtő erő rangjára tör pusztán azzal, hogy összefüggéseket teremt és kíméletlenül feltárja az igazságot. Purcărete provokatőr, Lucifer figuráját három ördögi lény között osztja fel, a szentháromság ellenpólusát teremti meg. Hogy miben más a kortárs előadás a klasszikustól, miben kevesebb, s miben több a színpadi megfogalmazás az írott műnél – erről beszélgetünk a dolgozatok értékelése után. Ekkor vallom be nekik, hogy én magam is provokálni szándékoztam őket, megkínálni őket egy olyan kulturális élménnyel, mely az emberi létünkről való gondolkodás összemosódó rétegeinek felfejtését igényli: Mátyus Melinda rétege alatt Purcărete rétegét, Visky rétegét, Madách rétegét el egészen a bibliai történetig. S ezek felfejtése közben újabb rétegeket képeznek saját olvasataik. „Határozottan valamilyen”-nek nevezik az előadást, azt nem mondják ki, hogy tetszett, mert „az előadás nem a tetszés révén hat”. De mondják, napok óta gondolkodnak rajta, ott mocorog bennük az élmény, nagyon erőteljes a képekre való emlékezésük, mert nagyon erős képeket láttak. Azon gondolkodom, megragadható-e a pillanat, amikor formálódni kezd egy másfajta tetszés. Arról beszélünk, mit tett hozzá a műről való gondolkodásukhoz az, amit az iskolában tanultak, és az, amit itt tapasztaltak vagy amit a felkészülés során olvastak, hogy milyen a színházzal való viszonyuk. A megismerés folyamatáról, ami a „tudom”-ból indul az „érzem” felé, amit persze sokkal nehezebb szavakban megfogalmazni, különösen úgy, hogy egy mű világához egyre több tapasztalati szál köti a befogadót. Erről az egyetemesen emberiről kell most nekik gondolkodni, mert képek mocorognak a fejükben, s nem hagyják nyugodni őket. A beszélgetés spontán, de egyre hoszszabbra nyúlik, többen menet közben csatlakoznak, az idő már rég megszűnt körülöttünk, amikor a szervezők technikai közleménye véget vet a gyülekezésnek. Az élményeknek ez a lecsapódása lesz a versenynek az igazi hozadéka, visszajelzés arról, hogy a provokáció elérte célját: az évszázadokon átnyúló örök emberiről való gondolkodás, a klasszikus szöveg kortárs újrafogalmazásai műértelmező Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �Madách 200 + 1 gondolkodásra, saját olvasatra ösztönöznek fiatalokat, mások olvasatai iránt is nyitottabbá válnak, s a műhöz való kötődésük nem csupán ismereti szinten mélyül el, hanem az átélt élményben is. A záróünnepségén felidézzük, mennyire meghatározóak az olimpián átélt élmények, milyen fontos az itt szerzett kapcsolati tőke, s a mélyen belénk égő érzések. Szó esik az értelmiségi lét ismérveiről, a gondolkodás szabadságáról, s arról, hogy az irodalomtanítás lényege sokkal inkább a szövegekről, a befogadói élményekről való gondolkodás, mint hogy elsajátítsuk azt, amit mások szerint gondolnunk kellene az irodalmi szövegekről. Kis erdélyi irodalomtanítási credo. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Tragédia-előadásának plakátja7 7 Forrás: A színház honlapja = https://www.tm-t.ro/az-ember-tragediaja-hu [2024. 04. 23.] 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Csongrády Bé la CSONGRÁDY BÉLA KULTIKUS KÉPZŐMŰVÉSZET Pásztor Éva: Az örök Madách Imre1 Találóbb címet aligha adhatott volna a szerző új, Madách születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére megjelentetett kötetének, hiszen a Nógrád megyei, alsósztregovai születésű író, költő – dönteni nem szükséges, az a fontos, hogy igen mélyen, intellektuálisan, szó szerint kozmikusan gondolkodó tollforgató volt a javából – Az ember tragédiája okán a magyar és – jogos nemzeti tudattal, önbecsüléssel szólva – a világirodalom örökkévalóságába írta be a nevét. Ha pedig így van, akkor minden lehetséges – és nem utolsósorban méltó – módot meg kell keresni, találni a mű értékeinek megőrzésére, felmutatására, megismertetésére s nem utolsósorban megértetésére. S a balassagyarmati nyugalmazott középiskolai tanárnő, Pásztor Éva talált is egy ilyen, az említett célokhoz, a nemes tartalomhoz adekvát formát, amikor is számba vette, hogy főként a képzőművészeti ábrázolások – szobrok, festmények, grafikák, emléktáblák, érmek, plakettek, valamint a Madách Imre nevét viselő intézmények – lehetőségeit kihasználva mi minden történt Madách Imre 1864-ben bekövetkezett halálát követően, amikor is azonnal kezdetét vette az emlékőrzés hullámzó intenzitású, de lényegében folyamatos kultusza. Pásztor Éva: Az örök Madách Imre, Mikszáth Kálmán Társaság Mikszáth Könyves Téka 19. Balassagyarmat, 2023. 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �Madách 200 + 1 Persze azt is feltétlenül említeni kell már itt, a recenzió elején, hogy komoly előzménnyel – ha úgy tetszik, ösztönzővel – rendelkezik e dicséretes vállalás. Ez pedig egy másik, hasonló küldetésű, a 2021-es kiadási dátummal jelzett A halhatatlan Mikszáth Kálmán című könyv, amelyet a másik nógrádi írózseni emlékének szentelt Pásztor Éva, és az 1993-ban alakult Mikszáth Kálmán Társaság Könyves Téka sorozatának 13. köteteként látott napvilágot. Annak bevezetőjében a szerző korrekten jelezte, hogy – a szintén megyei gyökerű – Debreceni Boglárkának már megjelent 2010-ben a Semmi mozdulat most. Mikszáth-ábrázolások és rögzítések című, gazdag jegyzetanyaggal ellátott, igényes tanulmánya, amelyben beszámolt a témával kapcsolatos kutatási eredményeiről, főként az éledező fotográfia Mikszáthhal kapcsolatos lehetőségeiről és eredményeiről. Erre utal a tanulmány befejező része is, amelyben Debreceni Boglárka azt állapítja meg, hogy az utolsó képek, amelyeken Mikszáth szerepel – a jubileumi – és sajnos halálozási – évben készültek, amikor Mikszáthot sok helyen köszöntötték, ünnepelték. Ez az írás a Palócföld 56. évfolyamának 6. számában jelent meg. Visszatérve jelen témánkhoz, Az örök Madách Imréhez, az is rögzítendő, hogy ez a Mikszáth Kálmán Társaság Mikszáth Könyves Tékájának immár a 19. számú kiadványa. A sorozatszerkesztő dr. Praznovszky Mihály, a társaság örökös elnöke. E tényekből fakadóan akár természetes gesztusként is adódhatott, hogy az ajánlásnak titulált előszó megírását dr. Kovács Anna, a társaság elnöke, a kötet felelős kiadója – nem mellesleg Madách-szakértő is – vállalta magára. Többek között a következőket fogalmazta meg: „Húsz éve, hogy működésünknek »komoly«, maradandó bizonyítékaként megjelent egy kis kötet, Mikszáth »A lohinai fű« című elbeszélését tartalmazta, s ezzel útjára indult Horpácsról a Mikszáth Könyves Téka-sorozat”. Természetesen Kovács Anna is megemlítette az úgymond „mintapéldányt”, A halhatatlan Mikszáth Kálmánt, amelynek hatására Pásztor Éva joggal gondolta úgy, hogy ha már így benne van a gyűjtőmunkában, miért ne tegye meg ugyanezt a Madách-évfordulóra is, Madách-ábrázolásokkal emlékezve a költő születésének 200. évében az örök Madáchra… Azzal a jó reménnyel ajánlom a Mikszáth Könyves Téka legújabb kötetét. hogy a Tragédia olvasására is ösztönözzön. Keresztury Dezső Madách ünnepére címmel 1973-ban írt művének utolsó versszaka szolgáljon ehhez útravalóul: „Elődünk a kortársunk az űri magányban, s mégis / élni s bízvást küzdeni küldő-hívő költőnk! / engedd, hogy ünnepeden ne zászlókkal köszöntsünk. / Hadd szóljunk egyszerűen, de szívünk magasra emelve, / mert egykor zord egyedülvalóságodban fuldokolva bár, / a géniusz nagy igéit mondtad el, hogy / van számunkra választás, jog, ítélet és reménység”. 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Csongrády Bé la A kötet elején – mondhatni első fejezetében – abc-sorrendben vannak azok a helységek, illetve helyszínek, ahol Madáchot ábrázoló alkotások találhatók. Egész véletlenül az élre kerülhetett Alsó-Sztregova, a szülőfalu, ahol a kastély Oroszlánbarlangjában a Tragédiát is írta, s egyébként örök álmát is alussza. A következő település – szintén jó, hogy neve miatt ilyen előkelő helyen áll – Balassagyarmat, amelyhez életének alakulása következtében ugyancsak sok szálon kötődött a Tragédia-szerző, s ahol a város nagyságrendjét messze meghaladó módon vannak Madách-emlékek, relikviák, élükön Sidló Ferenc 1937-ben felavatott ikonikus szobrával, amelyet minden év januárjában, a születésnap környékén – amikor vármegyei ünnepség keretében a Madách-díjakat is kiosztják – méltó keretek között koszorúznak meg leszármazottak, önkormányzatok, más hivatalos szervek, szervezetek, intézmények, közösségek. Mi sem természetesebb, hogy Budapest – s a fővároson belül a Petőfi Irodalmi Múzeum – a legtöbb címszót felsorakoztató helyszín. Van köztük középiskola s több színház is. Egyébiránt ebben a részben nagy számban találhatók érmek, plakettek, de grafikák és szobrok is.. A következő város meglehetősen messze van. Az Egyesült Államok Ohio-állambeli Cleveland egyik parkjában 1950 óta áll a túrkevei származású Finta Sándor Madách-szobra. A tengeren túlról megint fontos megyei helyszínek következnek. Elsőként Csécse – ahol 1845 nyarán Madách házasságot kötött Fráter Erzsébettel, s ahol a már új templomban egy róla elnevezett oltár emlékeztet az egykori eseményre. Csesztve megkülönböztetett település több szempontból is: a házaspár 1853-ig élt itt, e helyütt születtek gyermekeik, ide látogatott 1862-ben Arany János, s ahogy Pásztor Éva – Praznovszky Mihály kutatásai nyomán – fogalmaz: „munkakapcsolatuk ekkor nemesedett barátsággá”. Azért is fontos e falu, mert 1964-ben – Madách halálának századik évfordulóján – onnan, az egykori kúriából – a későbbi mezőgazdasági célú, alaposan lerobbant épület emlékházzá, múzeummá alakításával – indult a máig tartó legújabb kori kultusz, s ahol minden év október elején megkoszorúzzák a Vígh Tamás alkotta fejszobrot. 1998 óta található Madách-portré Gödöllőn is. Keszeg és Mátraverebély visszavezet Nógrádba, aztán Miskolc következik, ahol az akadémiai bizottság székházában egy folyosói szoborfülkében található a Kiss Nagy András által készített mellszobor. Kiemelt, tizenöt oldalnyi fejezetet képez – nem vármegyei székhely-funkciója miatt – Salgótarján, ahol minden bizonnyal soha nem járt Madách, mégis számos alkotás emlékeztet rá. Ennek több oka is van. Mindenekelőtt a Madách Imre Gimnázium léte, ahol tudatosan ápolják a névadó emlékét. Az intézményhez szorosan Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �Madách 200 + 1 kötődik a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület is. Számos közös akciójukhoz jelképek sora is csatlakozik. Minden év januárjában együttesen szervezik Varga Imre Madách-szobrának koszorúzási ünnepségét. Az alkotás kicsinyített mása Siófokon látható. A szlovákai Szliácsra ifj. Szabó István – akinek a nevéhez a Madáchdíj első változata is kapcsolódik – készített domborműves emléktáblát Arany János és Madách Imre barátságának tiszteletére. Szeged, Szerencs és Vác szintén olyan megyén kívüli városok, ahol találhatók Madách-relikviák. Közéjük ékelődik a nógrádi Szügy, ahol az általános iskola viseli a Tragédia-szerző nevét, s a tanintézmény, valamint az önkormányzat (korábban művelődési központ) épületének közös udvarán áll egy Madách-mellszobor, Bobály Attila alkotása. A kötet érdemeit gyarapítja a sok információ, adat, amelyek sorába a szerzők – mint néhány esetben jeleztük is – bemutatása is tartozik. Színes térképek kerültek a kötetbe a képzőművészeti alkotások helyszíneiről. A könyv vázlatosan, de pontosan dátumozva bemutatja Madách Imre életét. Ugyancsak fontos dokumentáció a művészeti alkotások kronológiája, az alkotók névmutatója és a rendkívül gazdag forrásjegyzék. Szimpatikus a szerző, Pásztor Éva részéről az együttműködő partnerek felsorolása, a Mikszáth Kálmán Társaság Könyves Téka sorozata kiadványainak – amelyek közé immár ezen új kötet is tartozik – közlése és nem utolsósorban a köszönetnyilvánítás, amelyben szervezeteknek és konkrét személyeknek fejezi elismerését azért, hogy 75 ismert és jó néhány ismeretlen művész 120 alkotására talált rá. Azt írja: „Nagyon hálás vagyok, mert nélkülük ez a könyv nem jöhetett volna létre, mint ahogy azok nélkül a kedves ismerőseink, barátaink, tagtársaink, kollégáink, családtagjaink, országos és megyei, városi támogatóink nélkül, akik partnerek voltak a tárgyi megvalósításban” (105.). Nem lenne méltányos e recenzió a kötet esztétikus küllemének, jól követhető, olvasmányos tördelésének – amely megegyezik a Mikszáth-kötetével – megemlítése nélkül. Ezúttal is két találó színes fotó ‫ –ؘ‬most Sümegi Tamás munkája – került a címlapra és a hátsó borítóra. Nevezetesen a fentiekben említett balassagyarmati, a Sidló Ferenc alkotta Madách-szobor találó – az ülő alak jobb kezének ujjaival az ég felé mutató – részlete, illetve az emlékmű egésze, talapzatán koszorúk sokaságával. A tipográfia most is Bucsy Balázst dicséri, az igényes nyomdai munkálatok ez alkalommal is a Szathmáry Attila nevével fémjelzett veszprémi OOK Press Kft.-hez fűződnek. Valamennyiük munkája – élükön természetesen a szerző Pásztor Évával – hozzájárul ahhoz, hogy fontos, a továbbiakban immár nélkülözhetetlen forrásmunkával gyarapodott az egyébiránt is rendkívül gazdag Madách-irodalom. 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia KOLLER ADÉL ANTÓNIA AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN A klasszikus Tragédia-illusztrációktól Kondor Béla képeiig Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a magyar irodalom klasszikusaként tartjuk számon. Habár 162 éve, egy egészen más értékrendet valló korszakban íródott, azóta is számos művészeti ágat ihletett meg: képzőművészet, zene és filmművészet egyaránt változatos interpretációkkal szolgált az eltelt évszázadok alatt, napjainkban is életben tartva a Tragédiát. Az újabb és újabb generációkra gyakorolt hatása, változatos művészi transzformációi pedig az általános igényű világmagyarázata, a lét-és önértelmezésre irányuló kérdései miatt lehetségesek. Az első igazán népszerű, sőt ma is leginkább ismert illusztrációs sorozatot Zichy Mihály készítette el a Tragédia színeihez 1887-ben. A rajzok jelentőségét támasztja alá az is, hogy Zichy teremtette meg általuk azt a hagyományt, hogy egy művész sokszor csak egy-egy kulcsmondatot alapul véve készít el egy komplett sorozatot Madách művéhez.1 Így tett a 20. században Buday György és Kass János is, ők is mind a tizenöt színhez készítettek ábrázolást, valamely ismertebb jelenetet vagy kulcsmondatot alapul véve. De az előbb említett illusztrációkhoz képest még inkább egyedi nézőpontot és formai világot valósított meg Kondor Béla, akinek munkái alátámasztják azt a tényt, hogy egy irodalmi műnek milyen sokféle átdolgozási formája létezhet. A továbbiakban a klasszikusnak tekinthető Tragédia-illusztrációkat vetem össze a Kondor Béla-féle változatokkal, bemutatva azt, hogy az évszázadok során hogyan változott szöveg és illusztráció kapcsolata és a Tragédia vizuális ábrázolása. Először azonban még érdemes megvizsgálni az illusztráció fogalmát, illetve művészi szempontú megítélésének változását a 19. századtól kezdve napjainkig, ugyanis ezen tényezők is hozzájárulnak a Tragédia-illusztrációk átéléséhez és megértéséhez. DR. KOKAS Károly – TÓTH Margit, Az ember tragédiája az illusztrációk tükrében = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/index.html [2024. 01. 29.] 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 �Madách 200 + 1 Az ’illusztráció’ kifejezés a 19. század óta használatos, a szótári meghatározások szerint valamely nyomtatott művet díszítő, illetve kiegészítő, szemléltető képet, ábrát értünk alatta. Érdekes azonban, hogy a történeti-etimológiai szótár alapján kiderül, hogy az előbb leírt definíció valójában csak másodlagos jelentése az ’illusztrációnak’. Ugyanis az ’illusztrál’ címszó latinból származó eredeti jelentése ’megvilágít, megmagyaráz’ – véleményem szerint ez rögtön felveti a kép és szöveg közti kapcsolat vizsgálatának szükségességét.2 A Tragédia-illusztrációk tekinthetők-e önálló, az eredeti szöveg nélkül is értelmezhető képzőművészeti alkotásoknak, vagy csupán kiegészítései Madách művének? A rajzművészet a 19. század első felében került előtérbe, ezzel párhuzamosan pedig az irodalmi művek illusztrálása is növekvő presztízsű munkává vált. A művészek sem idegenkedtek elfogadni a felkéréseket, sőt egyre szívesebben vállalták klasszikus vagy kortárs irodalmi művek illusztrálását. Azonban ekkor még ezek az alkotások a szövegek kiegészítéseként jöttek létre, céljuk az irodalmi mű egy részletének vizuális átalakítása volt, további értelmezést nem adva a szöveghez.3 Még a Zichy Mihály által készített Tragédiaillusztrációkról is elmondható, hogy rá voltak utalva a Madách-féle szövegre, ritkán merülhetett fel az akkori olvasókban, hogy önálló, a pretextus nélkül is létező képzőművészeti alkotások lennének. Azonban a művészettörténetet szemlélve azt látjuk, hogy Zichytől kezdődően egyre több olyan munka született, amelyek egyszerre illusztrációk, ugyanakkor egyszerre léteznek a dráma szövegének ismerete nélkül is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a 19. század óta fokozatosan került egyre nagyobb távolságba egymástól kép Zichy Mihály: XV. szín 1887, szén, papír HESSKY Orsolya, Az irodalmi illusztráció XIX. századi történetének egy fejezete: Faust-illusztrációk, különös tekintettel Liezen-Mayer Sándor Faust-sorozatára, Budapest, 2015, 16. 3 Uo., 6. 2 38 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia és szöveg, így a 20. századi Tragédia-illusztrációk is egyre inkább funkcionálnak önálló, plusz jelentéssel bíró alkotásokként.4 Ahogy már esett szó róla, Zichy sok szempontból hagyományt teremtett sokunknak ismerős sorozatával: a 19. században készült vizuális feldolgozásokat az jellemezte, hogy Az ember tragédiájának egy központi jelenetét vagy egy ismert mondatát ültették át képi változatra. Elmondható még a Zichy-rajzokról, hogy azok a képek, amelyek konkrétan egy szövegrészlethez kötődnek, inkább tekinthetők életképeknek: vagyis esetükben az ’illusztrálás’ inkább csak szemléltetésként, mintsem magyarázatként értelmezhető. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a rajzok nem állnák meg a helyüket önálló képzőművészeti alkotásokként, és hogy az eredeti szöveg egészét nem vennék figyelembe. Példa erre a 15. szín azon illusztrációja, amely az öngyilkosságra készülő Ádámot a szikla szélén állva ábrázolja, mögötte a kárörvendő, gúnyos tekintetű Luciferrel és az ijedt Évával. Ez is szorosan kapcsolódik a Tragédia szövegéhez, mivel olyan pontosan adja át az utolsó szín jól ismert jelenetét, mintha egy színházi darabot szemlélnék. Azonban a szereplők arckifejezése, főleg Ádám alakja kitágítja a kép értelmezési lehetőségeit: Ádám a mélybe vetné magát, demonstrálva ezzel azt, hogy a saját élete feletti döntés még mindig az ő kezében van. De a romantika elvárása is tükröződik a Zichy-rajzokon: a tárgyalt illusztráció is bizonyítja, hogy a képeket a felfokozott érzelmek, a szenvedély és a hőskultusz eszméje hatja át.5 Habár a Zichy-féle klasszikus Tragédia-sorozat még erősen ragaszkodik a madáchi szöveghez, mégsem tekinthetjük a képeket kizárólagosan az eredeti mű függvényében értelmezhető alkotásoknak. A Madách-féle szöveg és a későbbi illusztrációk azonban fokozatosan eltávolodtak egymásól, így a 20. században készültek már további értelmezési keretet is adnak a Tragédiának. Igaz ez az állítás Buday György és Kass János alkotásaira is. Buday György ugyancsak klasszikusnak tekinthető Tragédia-illusztrációi fametszet-technikával készültek. Jelentősen befolyásolta a szöveg és kép között létrejövő értelmezési lehetőséget, hogy Buday az 1933-as Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadásához, Az ember tragédiájának színre viteléhez is készített színpadképet. Emiatt néhány Buday-kép mintha egy színpadi jelenetet ábrázolna, ráadásul MÁTÉ Zsuzsanna, Az ember tragédiája a művészetekben – az összehasonlító művészettudomány felől, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 2023, 60. 5 ISTVÁN Mária, Az ember tragédiája látványvilága = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/scenehu/index.html [2024. 01. 29.] 4 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �Madách 200 + 1 a sötét és világos foltok kezelésében is érezhető a színpadi hatás: mintha a jelenetek reflektor általi megvilágításból bukkannának elő.6 Azonban már Zichy munkáihoz képest is több újdonságot kínálnak Buday képei: Buday használt először szimbólumokat az illusztrációin, például ő ábrázolta először az Úr jelenlétét napkorongként. Érdekes a már Zichynél is bemutatott 15. szín ábrázolását megfigyelni. Amíg Zichy az öngyilkosságra való készülődés pillanatát ragadta meg, addig Buday az ezután következő jelenetet: amikor Ádám térdre borul, és belátja, hogy mégsem tudja befolyásolni az emberiség sorsát. Ez a pillanat is megtalálható a madáchi szövegben, tehát itt sem mondhatjuk, hogy a kép teljesen elszakadna a szövegtől, viszont Buday szimbólumkészletével és a modernnek számító fekete alapon fehér vonalakat használó fametszet-technikájával újdonságot hozott a Tragédia-illusztrációk sorában.7 Kass János két alkalommal is készített illusztrációs sorozatot Az ember tragédiájához, 1957-ben és 1966-ban. Utóbbiak rézkarc-technikával készültek, újdonsáBuday György: XV. szín gukat részben az adja, hogy az illusztrá1935, fametszet ciók keretezést is kaptak, ezzel eltérve minden korábbi Tragédia-ábrázolástól. A keretekben több, kisebb képi egység található, amelyek még gazdagabbá teszik a rézkarcok motívumrendszerét, ezzel pedig az értelmezési keretet is tágítják.8 A keretezés mellett a többi Tragédia-illusztrációtól való eltérés abban is megnyilvánul, hogy a központi, nagyméretű képek nem csupán az adott szín egy konkrét jelenetét vagy egy kulcsmondatát ábrázolják, hanem több színt és dialógust foglalnak magukba. Hogy egyértelmű legyen, nézzük meg a római színt: Kass egy mitológiai hősökkel díszített, antik stílusú, felborult serlegből fejti ki a kép Uo. MÁTÉ Zsuzsanna, I. m., 64–65. 8 Uo., 64–67. 6 7 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia további részét, mígnem elérünk a grafika aljáig, ahol már a római birodalom keresztre feszített vértanúit láthatjuk. Ez mindenképpen egy olyan komplex megoldása a Madách-mű vizuális megjelenítésének, amelyet sem Zichynél, sem Budaynál nem láthattunk. Így jutunk el a változatos technikákat és szimbólumokat használó, de a madáchi szöveggel erősen összefüggő illusztrációk után Kondor Bélához, akinek Tragédia-képeire különösen igaz, hogy nem „lefordította” Madách művét, hanem teljesen új szempontból közelítette meg azt. Arról, hogy hogyan is vélekedett az irodalmi művek illusztrálásáról, pontosan kifejtette álláspontját egyik saját verseskötetének megjelenésekor: „abban rajzok is vannak – nem illusztrációk!” „Mintha saját példáján bizonyítaná, hogy szabad festő-rajzolói viszonyulása a szöveghez nem az utóbbihoz való hűtlenség jele, hanem a kétféle művészet öntörvényűségének hangsúlyozása.”9 Ez az „öntörvényűség” felfedezhető az illusztrációk térábrázolásában is. A legKass János: VI. szín, Róma 1966, rézkarc, akvatinta több grafikán ugyanis a tér síkszerűen tagolódik, ez már eleve jelentős eltérés a klasszikus Zichy-illusztrációkhoz képest, de Buday és Kass munkáitól is különbözik olyan szempontból, hogy a térsíkok között nincsen folytonosság, így például az előtér sokkal mozgalmasabb, díszesebb, mint a háttér.10 Talán ha a korábban bemutatott művészek munkáira gondolunk, Kondor Béla képei Kass Jánoséival mutatnak rokonságot. Elmondható róluk, hogy nem találjuk meg rajtuk a Zichynél jellemző, romantikus stílusú tárgyi környezetet: piramist, sziklaszirtet, aprólékosan kivehető természeti elemeket. De míg Kass felhasználja a madáchi szöveg néhány jellemző elemét, például az elemzett római szín VARGA Emőke, Folytatás vagy újraírás? Kondor Béla illusztrációi Az ember tragédiájához = http://madach.hu/old/tanulmanyok/SzimpoziumIV/vargaemoke.htm [2024. 01. 29.] 10 Uo. 9 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �Madách 200 + 1 kiborult kupáját, addig Kondor Béla sajátos módon – ahogy ő fogalmazott – „öntörvényűen” nyúl a Tragédiához. Ezen újszerűség egyik példája a Kiűzetés című rézkarc, amely a második színhez kapcsolódik, de korántsem olyan szorosan, ahogy Zichy vagy Buday György illusztrációi. A már korábban idézett, Kondor Bélától származó kijelentés alapján is feltételezhetjük, hogy az irodalmi mű értelmezését nyitottnak tekintette, vagyis szerinte is az olvasótól – jelen téma szempontjából az illusztrátortól – függ, hogy miként ragadja meg az adott szövegrészletet. A Kiűzetés-re is igaz, hogy Kondor ezen grafikája túllép azon, hogy mindössze a madáchi szöveg szintagmatikus szerveződésének egyik eleme legyen.11 Ha a Tragédiát vesszük alapul, a kép azt a jelenetet ábrázolhatja, amikor az Úr parancsa alapján a kerub kiűzi Ádámot és Évát a Paradicsomból. Azonban ismerve Kondor Béla szemléletét és ábrázolási technikáját, ennél sokkal több, apró részletet rejtett el a képen, amelyek szabadabban kezelik a szöveget. Kondor Béla: Kiűzetés, 1963, rézkarc A legérdekesebb talán a Paradicsomból kifelé vezető kapu mögötti „táj”, amelyre az angyal is mutat: mintha már a jövő építményeit látnánk kirajzolódni a távolból. Továbbá sajátos üzenetet küld Kondor Béla a fordított perspektíva alkalmazásával, amely által a kép tere mintha kitárulna elénk, és a hangsúlyosabb, méreteiben 11 Uo. 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia is kiemelt angyalt állítaná a főszerepbe: nem a megszokott, klasszikus, hanem sajátos nézőpontját kívánja érvényesíteni. A második színnel összefüggésben készített további illusztrációt is Kondor Béla, A tett halála az okoskodás című litográfiát. Habár a cím Az ember tragédiájának egyik ismert kulcsmondatát veszi kölcsön, továbbra sem ragaszkodik a szöveghez, ezen szállóigét is sajátos szemszögből közelíti meg. Ezt bizonyítja az az apró, de fontos részlet, hogy míg a drámában a második színben két fáról van szó, addig Kondor grafikáján a centrumban csupán egy fa rajzolódik ki. Mellette kétoldalt egy női és egy férfifej tűnik ki, körülöttük a fa felé nyúló kezekkel. A női fej előtt egy rózsát is felfedezhetünk, ő azonban teljesen a kép középpontja, vagyis a fa felé fordul, hasonlóan a férfihez, akinek kezei egy kicsit mintha távolabb lennének. Kondor Béla: A tett halála az okoskodás, 1964, litográfia Ebben a síkban megszerkesztett illusztrációban nem csupán egy kulcsmondat vagy egy rövid jelenet van benne, hanem szinte az egész szín: az Édenkert egyszerű biztonságától való elfordulás, az elsőként Éva általi gyümölcsből való szakítás, sőt mintha még egy harmadik arc, feltehetőleg Luciferé is kivehető lenne, ahogy az emberpár fölött a tudásra csábít. De a felülről benyúló kéz is további jelentést ad a litográfiának, feltehetőleg az Úrhoz tartozik, aki mintha végül visszahúzná kezét. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �Madách 200 + 1 Varga Emőke tanulmánya még egy további értelmezést is fűzött Kondor ezen képéhez, méghozzá a fát kínáló kézzel kapcsolatban. Szerinte nem véletlenül láthatjuk rövidülésben, szinte takarásban: Kondor Béla ezzel arra a kérdésre utalhat, hogy valóban szükséges-e a rossz is a jó átéléséhez és kiteljesedéséhez?12 Végül még érdemes beszélni Kondor Béla falanszter-ábrázolásairól is, amelyek azt sugallják, hogy a grafikust különösen a jövő ábrázolása érdekelte, vagy legalábbis úgy gondolta, hogy a tizenkettedik színt tudná a legkülönfélébb módokon újragondolni: az összesen tizenegy Tragédia-illusztrációja közül ugyanis három a falanszterhez kapcsolódik. A Sok más hasonló közt ez egy falanszter, a Pokolbeli szerkezet, illetve A lombik eltört, újrakezdhetem című grafikák közös vonása egyrészt a monumentális gépszerkezetek, boltívek és menetelő emberek megjelenítése, továbbá az, hogy mindhárom illusztráció rézkarc-technikával készült.13 Ha a Pokolbeli szerkezet című grafikára nézünk, azt látjuk, hogy Kondor a klasszikus Tragédia-illusztrációkhoz képest egészen újszerűen viszi képre a falansztert, mintha a madáchi instrukciók és a szín egészét megpróbálná ábrázolni: egyszerre látjuk kívülről és belülről az U-alakú épületet, az oszlopcsarnokot utánzó boltíveket, a kerekes gőzgépet, a munkásokat, és ha a kép jobb alsó sarkára tekintünk, ott találjuk a széklábat faragó Michelangelót is. Kondor falanszter-képein is, úgy, mint a madáchi szövegben, ebben a disztópikus világban a művészet háttérbe szorul, helyette a füstölő gépek, a robotszerű, menetelő emberek veszik át a főszerepet. Érdekes, hogy pont ezen illusztrációk kötődnek leginkább a szöveghez, talán éppen azért, mert Kondor a Tragédia ezen részét érezhette leginkább magáénak. Már szó esett arról, hogy a jó ’illusztráció’ nem egyszerűen szemléltet egy irodalmi művet, hanem – ahogy az eredeti latin kifejezés is ezt jelenti – magyarázza, további értelmezési szempontokkal is kiegészíti azt. A klasszikusnak tekinthető Tragédia-illusztrációkra is igaz, hogy öntudatlanul is befolyásolja őket alkotójuk nézőpontja, egyik képre sem mondhatjuk, hogy csak a madáchi szöveg függvényében létezne. Azonban a bemutatott grafikák közül talán Kass János, de különösen Kondor Béla munkái felelnek meg a képi szuverenitás kívánalmainak, és szakadnak el leglátványosabban Madách drámájának kulcsmondataitól és ismert jeleneteitől. Természetesen Kondor is alapul vette a madáchi instrukciókat és a híres 12 13 Uo. Uo. 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Koller Adél Antónia idézeteket, láthattuk ezt a bemutatott grafikáknál is, de rejtett motívumaival, szimbólumaival, különleges térábrázolásával mégis képes volt magához ragadni az elsőbbséget, és önálló képzőművészeti alkotásokat hagyni az utókorra. A képek forrásai [2024. 04. 10.] Zichy Mihály, XV. szín = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html Buday György, XV. szín = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html Kass János, VI. szín = https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html Kondor Béla, Kiűzetés = https://www.kieselbach.hu/alkotas/kiuzetes Kondor Béla, A tett halála az okoskodás = https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/k/kondor_b/muvek/grafika/kondor_6.html Kondor Béla, Pokolbeli szerkezet = https://mng.hu/mutargyak/70450/ Kondor Béla: Pokolbeli szerkezet, 1963, rézkarc Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �Madách 200 + 1 MÁLICS VIKTÓRIA – KAZINCZKI DÓRA XVI. SZÍN – AZ EMBER TRAGÉDIÁJA MA Narrátor: A Paradicsomon kívül járunk, hosszú évekkel Ádám utolsó álma után. A láthatáron két angyal tűnik fel; az egyik bukott, a másikat épp most bízta meg az Úr egy igen fontos feladattal. Lucifer: Szóval engem kirúgtak, amikor megmondtam az igazat, és a helyemre tettek téged, aki nem tudsz a földi létről semmit? Hihetetlen… Glória: Üdvözöllek, Lucifer. Látom, nem változtál semmit; azaz goromba vagy, mint mindig. Lucifer: Tudod, Drágám: nem adhatok mást, csak mi lényegem!1 (Kézen csókolja a fehér angyalt.) Na, de térjünk a tárgyra! Miért hívtál most ide, tán nem boldogultok odafenn nélkülem? Glória: Ó, menj a pokolba! Lucifer: Jó, gyere velem te is! Glória: Jaj, ugyan már! Nevetséges vagy! Különben is, most dolgoznom kell. Az Úr megbízott egy igen fontos feladattal. Lucifer: És ha jól sejtem, ennek köze van ahhoz, hogy idehívtál. Glória: Valószínűleg emlékszel még kudarcaid végeérhetetlen nyomaira, amit a Paradicsomban és azon kívül hagytál magad után. Nos, az én feladatom, hogy megoldjam mindazt, ami neked nem sikerült. Lucifer: (Nevet.) Te meg az Úr nem változtatok semmit! Én mindent úgy csináltam, ahogy kellett, beláthatnátok végre! Glória: És mi van Ádámmal? Lucifer: Tehát ezért hívtál ide? Ádámról akarsz beszélni. Glória: Igen. Arra gondoltam, hogy esetleg te… Lucifer: Állj meg itt, ne is halljak többet! Felejtsd el! Glória: Még nem is hallottad, hogy mit akarok kérni! Lucifer: Ne rebegtesd a szárnyaidat, Édes! Ádám és én végeztünk egymással! Az utolsó álom után világosan megmondta, hogy többé látni sem akar! 1 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 9. 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Glória: Tudom, Luci, ettől zengett az egész égi csatorna… De annak már sok éve! És Ádámnak most szüksége lehet rád… Lucifer: Miért, mi van vele? Glória: Megváltozott. Egyáltalán nem képes már hinni… Én igazán nem akarok ujjal mutogatni, de mindketten tudjuk, hogy ez kinek a hibája. Lucifer: Én? (Kérdőn magára mutat.) Glória: Ühüm… Elrontottad – nem kicsit, nagyon. Paradicsomban ilyen böszmeséget még angyal nem csinált, mint amit… Lucifer: Elég volt, felfogtam! Évek óta ezt ismétlitek, megértette már mindenki! Édes poklok! És még rám mondják, hogy kegyetlen… Mondd el inkább azt, hogy mit vártok tőlem! Glória: Beszélj Ádámmal! Lucifer: És mégis mit mondhatnék neki?! Glória: Oldd meg, nem érdekel, hogyan! A lényeg, hogy találjon valamit, amiben újra tud hinni. Lucifer: Hát erre akartok rávenni – tegyem meg ismét azt, amiért korábban száműzetés volt a jussom?! Glória: Tudod, a cél szentesíti az eszközt. Lucifer: És nekem mégis mi hasznom lenne ebből az egészből? Glória: Megerősítést nyerhetsz pozíciódban. Illetve, még ha nem is vallod be, tudom jól, hogy felkeltettem az érdeklődésedet. Mindenesetre bárhogy is van; a hallgatás képessége nem tartozik erényeid közé. Lucifer: Rendben, nem bánom, legyen! (Fehér angyal el, Lucifer el.) (Ádám és Éva kunyhójában vagyunk) Éva: Jöjj, kérlek, Kedvesem! Nézd, milyen édesen alszik a kis Sét! Ádám: Ne kérj erre, Éva! Ez a csöppség is pont ott szenderül, hol egykor a mi kis Ábelünk, s előtte az akkor még ártatlan Kain. A fiú, akiért küzdöttem s bízva bíztam2, mígnem öccsének vérét ontotta, s most hontalan, hitvány gazemberként kóborol. Éva: Elég legyen! Megszakad a szívem, ha így beszélsz, tudod jól. Ádám: Ez az igazság, Éva! Megátkozta az Úr őt is, ahogy engem is. Úgy látszik, apák vétke, sorsa fiaikra száll. 2 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 247. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �Madách 200 + 1 Éva: És asszonyaikra! Leányaikra! Ez éppúgy a mi tragédiánk is. Szerinted én nem szenvedek minden éjjel és minden nappal, amióta csak megszűnt dobbanni Ábel szíve? Ez a veszteség felszaggat. Ugyanakkor karjaimban tarthatom e csöppséget, aki csont a csontomból, vér a véremből, és akinek jólétéért hajlandó vagyok küzdeni és hinni! Ádám: Én erre már nem vagyok képes. Nem tudok hinni, küzdeni vagy remélni, még e csöppnyi gyermekért sem, hiszen tudom jól: elveszett számunkra minden. Éltem, és ebbe más is belehalt már…3 Éva: (A gyermekéhez fordulva szól.) Ha apád elhagy is, én soha. Küzdök érted akkor is, ha éltem lejtős útja ez. Mint ki éjjel vízbe gázol, s minden lépést óva tesz.4 Nekem van hitem; örökké hiszek abban, hogy az édesanyák, mint sebezhetetlen állatok5 küzdenek gyermekeikért. (Most Ádám felé fordul.) Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok. S majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok!6 (Éva el.) Lucifer: Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.’7 (Gúnyosan nevet.) Ádám: (Felkapja a fejét és ijedten néz körbe.) Ki van ott?! Lucifer: (Megjelenik.) Mi van veled, Ádám? Álmodtál, ahogy előtted már oly sokan tették; szüntelen remélted te is a kincset, amiért érdemes lenne akár csak egyszer, de porig égned. 8 Búcsúnk a szabad akaratod felismerésével színeződött. És most? Hitetlenkedve hagyod múlni életed perceit. Én vagyok a tagadás ősi szelleme 9, nem te – a szereposztás már rég megtörtént. Ne feledd: Csupán a gyávaság / Fogadja el harc nélkül a csapást 10. Ádám: A rossz felé csábítottál mindvégig – hitehagyottságom csupán neked köszönhető, Lucifer. JÓZSEF Attila, Kész a leltár ARANY János, A lejtőn 5 PILINSZKY János, Trapéz és korlát 6 JÓZSEF Attila, Ha nem szorítsz… 7 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 5. 8 KOSZTOLÁNYI Dezső: Boldog, szomorú dal 9 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 10. 10 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 238. 3 4 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Lucifer: (Unottan láthatatlan szöszt szedeget le a válláról.) Dőre tagadásom11 csábítása csupán átmeneti – így szól a büntetésem, melyet lelked töréséből fakadóan kaptam. Állapotod azonban egyre kevésbé tűnik átmenetinek, mely felborítja a működő rendet. Ez nem egészen tetszik a fentieknek. Ádám: És ez milyen felindulásból irányított ide pont téged? Lucifer: Nem túlzottan örülnék, ha meglévő pozíciómtól is megfosztanának. Megvan a saját köröm, hatékonyan működik az ellenpólus, amit képviselek. A létedben való kételkedésért viszont engem tesznek felelőssé – ennek következményeit nem vagyok hajlandó elviselni. Azért vagyok itt, hogy ezt orvosoljuk. (Ádám fel-alá járkál a szobában. Kétkedve méregeti Lucifert.) Lucifer: Tán szándékaimat sem kísérheti őszinte hited, mely oly régóta bujkál lelked sötét bugyraiban? Ádám: Szándékaid sosem voltak nemesek – becsvágyad, önös céljaid vezéreltek mindig is. Miért lenne ez másképpen most? Lucifer: Neked talán nem lenne kedvedre, ha megismernéd a kulcsot asszonyod és gyermeked jólétéhez? Vagy akár saját elvesztett hitedhez? Ádám: Nekem ez nem elég! A jólét mulandó, a hit pedig pusztán illúzió, mi könynyedén szertefoszlik; magában hordozza végig a csalódás és a bukás veszélyét. Lucifer: Egyúttal a siker reményét is. Ádám: (Gúnyosan nevet.) Ostobaság! Mégis mely próbálkozásomat kísérte siker? Mindegyik kudarcba fulladt! Ismét a jövőt tárnád fel előttem, ismét a tudás nehezétől görnyedne a hátam, mely csak megerősítene abban, hogy küzdeni értelmetlen. Lucifer: Megfeledkezel arról, hogy a jövőt a jelen alakítja – döntéseid hosszú távú következményeinek köszönhető az állapot, amelyet feltárnék előtted. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ezúttal egy olyan világba viszlek, amelyben az emberek jól élnek, de egyáltalán nem hisznek semmiben? Ádám: Az meg hogy lehetséges? Lucifer: Hmm… Ez ám az esti kérdés!12 Ádám: (Gondolkodik, csendben. Ránéz az ajtóra, ahol Éva és Sét távoztak.) Fénynek hirdeted magad…Vezess, ha fény vagy!13 (Vállon fogják egymást, minden elsötétül.) MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 246. BABITS Mihály, Esti kérdés 13 PETŐFI Sándor, Világosságot! 11 12 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �Madách 200 + 1  Narrátor: A tizenhatodik szín során Ádám és Lucifer 2023-ban találja magát, Szombathelyen. Ebben az életben Ádám egy kiégett, pályaelhagyó tanár, aki immár öt éve a vendéglátásban dolgozik. Felesége, a több mint tíz éve tanárnőként dolgozó Éva még hisz a változásban és a társadalmi összefogás erejében. Néhány hete Éva a következő gondolattal ébredt fel: Ha mindig csak megértek, hol maradok én?14 Én csupán narrátor vagyok, nem pedig gondolatolvasó, de biztosra veszem, hogy amikor az asszony hangot adott e különös aggodalmaknak, Ádám a következőt gondolta: Talán eltűnök hirtelen…15 Mindenesetre tény, hogy az incidens óta párterápiára járnak. Glória: Kedves Éva és Ádám! Ma már öt hete, hogy elkezdtük ezt a terápiát, amelynek a célja az, hogy megmentsük az Önök házasságát. Kérem, meséljenek arról, hogy milyen most a kapcsolatuk, változott-e bármiben az elmúlt hetek során. Kezdjük talán Ádámmal: hogy érzi magát? Ádám: (Egyáltalán nem figyel, maga elé bámul. Éva megböki, mire hirtelen felkapja a fejét.) Elnézést, megismételné a kérdést? Éva: (A terapeutához beszél, miközben a férjére mutat.) Ennél többet ne várjon – amit most művel, tökéletesen prezentálja a hogylétét. Bamba és közömbös – nem szólt hozzám egész héten. Ádám: Elfoglaltnak tűntél. Mindig telefonáltál valakivel, tüntetésekről beszéltetek, tudod, hogy én ezekhez nem tudok hozzászólni. Éva: Vagy inkább nem akarsz. Ádám csak ont monoton bút konokon és fájón.16 Glória: Hogy érti ezt, Éva? Éva: Emlékszik, amikor azt mondta, hogy írjunk naplót? Nos, Ádám megfogadta a tanácsot. Elég érdekesen fogalmaz akkor, amikor arról ír, hogy legszívesebben elhagyna bennünket. (Előveszi a táskájából a naplót.) Így szól: Fogságom naplója17, első fejezet. Ádám: Ehhez nincs jogod! (Kikapja a felesége kezéből a naplót.) Éva: Bocs, amikor megláttam a nevemet a lapokon, azt hittem, hogy levél a hitveshez18. A házastársadként pedig sok mindenhez van jogom, így ahhoz is, amit a kezedben tartasz. SZABÓ Lőrinc, Az Egy álmai JÓZSEF Attila, [Talán eltünök hirtelen…] 16 Paul VERLAINE, Őszi chanson 17 KAZINCZY Ferenc, Fogságom naplója 18 RADNÓTI Miklós, Levél a hitveshez 14 15 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Ádám: A kapcsolatunk még nem hatalmaz fel arra, hogy önkényesen elhozd a dolgaimat a szobámból! Éva: Talán nem kellene így settenkednem és kutakodnom a saját férjem után, ha akár egy kicsit is nyitnál felém! Régen ezeket a szavakat máshogy használtad – közös volt a szobánk, közösek voltak a dolgaink, közös volt az életünk. Ádám: Ne kezdjük megint, Éva… Nem akarok veszekedni, belefáradtam. Éva: Én is belefáradtam, rettentően! Tudod, egyáltalán nem olyan lett az életem, mint ahogyan azt reméltem! Fiatalabb koromban azt hittem, hogy tudok változtatni. Abban a reményben ringattam magam, hogyha elkezdek tanítani, majd minden más lesz. Ehhez képest a valóságban szüntelen küzdök, bízva bízok19, elbukom, majd újra megpróbálom, hogy elérjek a napsütötte sávig20… De te nem vagy velem, Ádám, már régóta nem! Belefáradtam abba, hogy itt vagyok; semmiért egészen!21 Ádám: Mégis mit vársz tőlem, Éva?! Nekem is ugyanúgy voltak álmaim, melyeket feladtam, mert rájöttem: vagy én valósítom meg a sajátjaimat, vagy te és a gyerekünk! Megteszek én is minden tőlem telhetőt éppen úgy, mint te. Dolgozom, keresek, fizetem a számlákat. És ez megöl! Megöl, Éva! Most homályként száll tagjaimban álmom, s a vas világ a rend.22 Semmi másra sem vágyom a nap végén, mint egy kis nyugalomra! De melletted ezt sem kaphatom meg, mert neked semmi sem elég, soha! Miért kell engem folyton kínoznod?! Éva: Azt hiszem, hozzám már hűtlen lettek23 a szavak. Nem tudok olyat mondani, ami visszafordíthatná azt, hogy köztünk… köztünk minden egész eltörött.24 El kellene válnunk. A házasságunk mára már csupán körülírt zuhanás25… Ádám: Ez aztán az elbocsátó szép üzenet26. Jól van, ahogy gondolod, váljunk el. Éva: (Mosolyog.) Hát igen… Léda legalább próbálkozott. De te most sem tudod kimondani: Éva, meg akarlak tartani!27 (Éva el.) Glória: (Nyugtalanul húzza ki magát a székében.) Kérem, én… Ádám: (Félbeszakítja.) Hagyjuk ezt, baromság az egész! MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 247. PETRI György, Hogy elérjek a napsütötte sávig 21 SZABÓ Lőrinc, Semmiért egészen 22 JÓZSEF Attila, Eszmélet 23 BABITS Mihály, Jónás imája 24 ADY Endre, Kocsi-út az éjszakában 25 PETRI György, Körülírt zuhanás 26 ADY Endre, Elbocsátó szép üzenet 27 ADY Endre, Meg akarlak tartani 19 20 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �Madách 200 + 1 (Ádám el. Glória nem vesztegeti az időt – előveszi a telefonját, és felhívja Lucifert videóhívásban.) Glória: Mégis mit művelsz, Lucifer?! Lucifer: Mire gondolsz? Glória: Nem normális az, ami itt folyik! Mégis milyen elvadult helyre hoztál minket? Lucifer: 2023, Magyarország. Mi a probléma? Glória: Hogy mi a probléma?! Ádám és Éva beadják a válókeresetet! Lucifer: Na! Hiszen akkor végeztünk, mehetünk is haza! Glória: Mi van?! Lucifer: Ádám végre hisz, ezt akartuk, nem? Lám, elértük, vége. Glória: Mégis miben hisz? Éppen most mondtam, hogy ő és Éva… Lucifer: El akarnak válni, igen. Szóval hisznek – a válásban. Nagyszerű! Megcsináltuk. (Feltartja a kezét, virtuális pacsira.) Glória: Ez így nem helyes! Lucifer: Persze, most már azt is te döntöd el, hogy melyik hit helyes és melyik hit nem az! Erről nem volt szó az elején, nem kértél mást, csak hogy higgyen. Hát most hisz, hirtelen ez lett a baj? Hihetetlen! Mindig kitaláltok valami újat, én meg persze alkalmazkodjak! Tudod mit, Édes? Ádám ilyen: nemrég még a hedonizmusban hitt, tegnap már a házasságban, ma meg éppen a válásban. Ki tudja, mi lesz holnap? Megoldják maguk között. Glória: Nem-nem! Te oldod meg ezt a kabarét, méghozzá nagyon gyorsan! Mind tudjuk: amit Isten egybekötött, ember nem választhatja szét! Lucifer: Isten? (Nevet.) Nem tudom, hogyan kerülhette el a figyelmedet Glória, de akkor elmondom én: ma már szinte senkit sem érdekel Isten. Glória: (Mély levegőt vesz, próbál higgadt maradni.) Ezt a beszélgetést most befejezzük, te pedig azonnal visszabújsz ebbe az igencsak furcsa szerepbe, amit maKusnyar Zsuzsanna illusztrációja gadra öltöttél! Cselekedj! (A hívás megszakad.) 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Narrátor: Míg Ádám és Éva kapcsolatuk sötét mélységeit tárják fel egymás előtt, gyermekük, Sét – kihasználva a szülők távollétét – saját házukba hívja barátait. A fiú, aki a szülők közti veszekedésekről nagyon is sokat sejt, kezd egyre inkább elzárkózni a valódi világ elől. Áron: (Egy pohárral a kezében huppan az egymagában üldögélő, merengő Sét mellé, amíg a többiek csoportosan beszélgetnek, iszogatnak és mozognak a zenére kicsit messzebb tőlük.) Miért vagy ennyire magadba fordulva, bro? A faterod legendás pálesze nem ért még el? Sét: Tesó, mondtam, hogy ahhoz ne nyúlj hozzá, így is állandóan azt a vádat hallgatom tőle, hogy dugiban iszom. Áron: Mer’ talán nem? Sét: Dehogynem, de cseszheti, hogy beismerem. Tudod, ki adja meg neki azt az örömöt! Áron: Komolyan, mi bajod? Fenyegetik anyádat a tanártüntetések miatt? Vagy már megint marják egymást az ősök? Sét: Azok mikor nem? Kéne nekik egy jó kis hajnali részegség28… Mindegy, leszarom az egészet, rohadt unalmas már az ordibálásukra ébredni, arra hazajönni meg elaludni. Anyám nyúz, mert lemondtam a tanárságról, és a politológia érdekel, apám állandóan csak a pénzről pofázik – ezen kívül semmi nem érdekli. Áron: Hallod, ismered LucInflut? Sét: Figyeltél rám egyáltalán? Mégis hogy jön ez ide? Áron: Ha megmutatom, megérted majd. (Előveszi a telefonját, és megkeresi a legutoljára like-olt videóját. Lejátssza Sétnek.) Lucifer (influencer): What’s up, guys? Ahogy megszokhattátok, ma is jelentkezem egy nagyon deep motivációs idézettel! Figyeljetek: „(…) az akarat szabad. Kiérdemeltem ezt nagyon magamnak, Lemondtam érte a paradicsomról. Sokat tanultam álomképeimből, Kiábrándultam sokból, s most csupán Tőlem függ, útam másképpen vezetni.”29 Ne felejtsétek el: higgyetek, gyúrjatok és iratkozzatok fel! Peace out! 28 29 KOSZTOLÁNYI Dezső, Hajnali részegség MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 239. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �Madách 200 + 1 Áron: Te is hallottad, tesó, LucInflu megmondta. Rohadtul te vagy a saját sorsod korbácsa. Sét: Az kovácsa, faszi. Áron: Tökmindegy, értetted, nem? Sét: Én már csak egyetlen dologgal akarok foglalkozni, haver: ki akar játszani? (Kiabál, miközben egy üres üveget emel a magasba.) Ákos: Szétadom! (Megindul a szoba közepére, pohárral a kezében.) Áron: Lányok? Luca: Naná! Gyere te is, Anna! (Mindannyian leülnek a szőnyegre egy körben.) Anna: Majd én pörgetek! (Az üveg Áron és Luca között áll meg.) Áron: Luca! Csókolj meg! Luca: Inkább felelek, te barom! Sét: Majd én kérdezek! Luca: Csak rajta! Ákos: Félsz, mi? Luca: Ugyan, nyitott könyv vagyok. Kérdezhet bármit! Sét: Miben hiszel? (Hirtelen csend lesz a társaságban, Luca csak pár pillanattal később reagál.) Luca: (Zavartan nevet.) Ez meg milyen kérdés? Áron: Te aztán rápörögtél LucInflura, haver. Mindenki: Mi van?! Áron: Semmi, semmi. Hallottad Sét kérdését, válaszolj! Luca: Oké, legyen. Nem hiszek semmiben, nincs értelme. Sét: Istenben mégiscsak… Luca: Ó, pláne nem! Ákos: Akkor miért jársz egyházi suliba? Luca: Neked feltűnt, hogy az állami iskolák szarrá vannak rohadva? Áron: Az, mondjuk, jogos… Anna: Miért, ti talán hisztek Istenben? Ákos: Hát, azért valaminek mégiscsak kell lennie odafönn… Gondolom én. Anna: De azért a teljes mesét, gondolom, ti sem veszitek be… Sét: Mesét? Luca: Ennél jobb szó nincs rá. Mese az egész, amit faszik találtak ki, de ez nektek nyilván nem tűnik fel, mert azok vagytok ti is. Ákos: (Értetlenül rázza a fejét.) Várj, mi van? 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Anna: Annyira egyértelmű! Gondolj csak bele: a Mindenható egy férfi, aki egy fiút küld a világra. Az egyetlen nő a történetben pedig csak szül, ráadásul anélkül, hogy szexelt volna! Luca: Álszentség az egész, szóval nem is hiszek benne, csakis magamban. Mert ha mást nem is, egy dolgot megtanultam irodalmon: én kurvára nem leszek a szürkék hegedőse.30 Áron: Te aztán nem vagy semmi! (A fiatalok összejövetelét hirtelen Ádám hazaérkezése szakítja meg. Sét barátai a lehető leggyorsabban távoznak, miközben a fiú unottan előveszi a telefonját. Ádám elveszi tőle, mire Sét dühösen feláll.) Sét: Mit képzelsz, mit csinálsz? Ádám: Az apáddal beszélsz, ha elfelejtetted volna! Sét: Azta! (Tapsol.) Végre eszedbe juBódi Flóra Eszter illusztrációja tott, hogy a fiad vagyok! Ádám: (Fenyegetően feltartja a mutatóujját.) Sét, ha még egyszer így szólsz… Sét: Akkor mi lesz? Eljutsz odáig, hogy kezet is emelsz rám? Vagy anyára? Ádám: Mégis hogy képzeled… Sét: Akkor is végigmondom, leszarom! Tudom, hogy nem úgy alakult az életed, ahogyan tervezted, de ez van! Csak én vagyok itt neked és anya, de neked semmi sem elég! Képzeld, egyikünk sem tehet arról, hogy csődöt mondtál mindenben! Ezért egyedül csak te vagy a felelős, úgyhogy szállj le rólunk! Ádám: Csődöt?! Értetek tettem mindent! Ha én nem lennék… Sét: Akkor mi lenne, mi?! Megmondom én neked – nyugalom! Végre vége lenne ennek az egész szarságnak, amit okoztál! Papolsz, hogy mindent feláldoztál a jólétünkért, holott minden egyes cselekedetedet önzőség vezérli! És én lassan már úgy érzem, hogy nincsen apám, se anyám…31 És ez nagyon fáj!32 Ádám: (Lassan hátrébb lépdel és leroskad egy székre.) Úgy érzem magam, mint aki a sínek közé esett!33 ADY Endre, Új Vizeken járok JÓZSEF Attila, Tiszta szívvel 32 JÓZSEF Attila, Nagyon fáj 33 KOSZTOLÁNYI Dezső, Mint aki a sínek közé esett 30 31 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �Madách 200 + 1 (Lucifer közben megjelenik Sét mögött. Ádámot nézi a mellkasa előtt összefont karokkal.) Ádám: Sok jövőképet tártál már elém, Lucifer, de ez… ez az idegen környezet egyikhez sem fogható. Sét: (Értetlenül maga mögé néz, majd vissza apjára. Ő nem látja Lucifert.) Beléd meg mi ütött, megbolondultál? Mégis kihez dumálsz? Lucifer: Lehet bármilyen újszerű a környezet, ahová hoztalak, ti itt is Ádám és Éva vagytok. A világ változik, az ember ugyanaz marad. Ádám: Nem… nem… Sét: A…apa? Figyelj, nem akartam… Lucifer: Érted már, Ádám? Ádám: Nézem a széthulló családom és a 2x2 józansága hull reám34, Lucifer. Ébressz fel, kérlek! (Lucifer csettint – sötétség.) (Ádám felébred álmából. Észreveszi feleségét, ahogy altatni próbálja a kis Sétet.) Ádám: Majd én. (Elveszi a gyermeket, átkarolja Évát.) Nem tudom ,miért, meddig maradok meg még neked… De a kezedet fogom, s őrizem a szemedet.35 (A színre lép Lucifer és Glória.) Glória: Sosem hittem volna, hogy képességeid valaha a nagyobb jót is szolgálhatják, Lucifer, hiába olvadt eggyé e nemes cél saját érdekeiddel. Először, de talán nem utoljára történt, hogy semmit sem tettél tönkre. Lucifer: Nagyon sok van még, mit nem tud, s nem is fog tudni 36 – negyedét sem látta. Eszmél, örül, szeret és elbukik37 – ez a ciklikusság határozza meg létét, amíg világ a világ. Mégis elégedett! (Mondja szemrehányóan.) Glória: Téged tán nem tölt el elégedettséggel küldetésünk sikere? Lucifer: Nem látok garanciát arra, hogy ez ne fordulhasson elő ismét, de figyelmeztetlek – legközelebb nem adhatok mást, csak mi lényegem38. Glória: (Mosolyog, és az Úr szavait idézi.) Működj csak tovább: dőre tagadásod lesz, mi egy percre eltántorítja bár az embert, de vissza is téríti útjára39 – mely sosem volt és sosem lesz egyenes. Akárcsak a kanyarok, a vége is beláthatatlan. RADNÓTI Miklós, Levél a hitveshez ADY Endre, Őrizem a szemed 36 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 16. 37 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 32. 38 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 9. 39 MADÁCH Imre, Az ember tragédiája, Kreatív, 2021, 246. 34 35 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria – Kazinczki Dóra Lucifer: Pont, mint a háborúé. Egy gondolat bánt engemet40, Glória! Mindig azt hittem, hogy nincs előttem olyan, amit ne tudnék; hogy fény vagyok ott, ahol az úr a sötétség. De ezen álommal be kellett látnom; van, amit én sem sejthetek. Számtalan csoda van, mit kezdetek kezdetén az Úr megteremtett. De mégis mi végre teremtette ezt a szörnyű csodafajzatot41… Mi célból és meddig működhet még világok pusztítója, az ember? VÉGE Fazekas Petra Réka illusztrációja 40 41 PETŐFI Sándor, Egy gondolat bánt engemet… SZOPHOKLÉSZ, Antigoné, ford. RATKÓ József Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �Madách 200 + 1 HANDÓ PÉTER POLITIKA Az ember oly tehetetlen: ráfagy a szája a kiáltásra. Végül szőnyeget terít a dervis, és az igéből kivágja Szólna, de visszaretten, mert a valóságszó csak megalázza. a lelket. Már nem kell szeretned, csak harcolj! Gyűlöletszavakból Minden – ami volt, van, lesz, beteljesül – kegyetlen. fogadj be minél többet! S ne ájulj el magadtól! Az igazság távol. Elbukni mindig könnyebb. Vértakaró feszül ki felettem. Már leigázva az anyanyelv is. HADVISELÉS 58 Szegélyét feszegetve rásimul a keretre, hogy visszapattanjon a golyó. Tudhatom-e, mi fed be? Ég az álca keresztje, a lángnyelvek között szétfolyó. Ölni jött. Észrevette, mily nagy a szövet csendje, ha mögé hever egy álmodó. Békében mivé lehetne? Leng a pallos felette, mégis én legyek a meghaló? ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Handó Péter SORS Egy virágszirom eseményhorizontján pilinkél pár pollen. A jövőmet a széllel visszahozatnám, de elnyelődik benn. Magtalan hervad a bús bibemély. Rajta túl már semmi sincsen. Csak az éj vonaglik, mintha kiszakadna zsákjából az Isten. Tenyeremmel fölfognám, de vele hulljak? Szörnyű kegyelemben nyílhatok ki. Vagy hajítsam el a múltat? Mint lesz… Meg kell tennem. ZÁRLAT Leválasztom azt, mi lélekbalansz. Marad a puszta árnyára jutva. Bőrömön a fény parázsló remény. Eltávolodott. Üresség vagyok. Nézem a röptöm. Így lehetnék fönn? Már lezuhanva? Szétfolyó magma a múló időn. Valami majd jön. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �Madách 200 + 1 Égen és földön elhagy az erőm. Ma mit szabadna vinni szabadba? Átvinni árkon, hogy leigázzon? Közös a végzet. Érzem, mint éget. Hamvam a szárnya. Több csodára nem jut már lábnyom. Túl minden vágyon. Fényét választva lelkem – mint balansza – vár a tavaszra, hogy visszaszálljon… Jelölt határon az ember már rom. Elült a vágya. Látszó csontját a semmi takarja. Nem telhet másra. Csöndre, magamba. 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gedeon Hajnalka: Meditáció Meotisról (tusrajz) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �Orbán György János: Direkttermő (tustoll, akvarell) 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó BARÁTHI OTTÓ NÓGRÁD VÁRMEGYE AZ ORSZÁGBAN Megállítható-e a hanyatlás tendenciája? Bevezetés Nógrád vármegye az ország legkisebb lélekszámú és a második legkisebb területű, középszintű területi egysége. Mindkét adottsága – más jellemzői mellett – fontos ismérve. Különösen a megye gazdasági-társadalmi helyzetét tekintve, melyet egy korábbi írásomban1 elemeztem, és bemutattam a megye gazdaságának az országos fejlődéstől való elmaradását. Egyik következtetésem szerint a gyakran hangoztatott felzárkózásra belátható időn belül nincs esély. A vármegye önmagához viszonyított fejlődése lehet a reális célkitűzés. Jelen dolgozatomban az utóbbi elemzésem óta eltelt időszak gazdasági teljesítményét vizsgálom. Elsősorban az érdekel, hogy az általam várt „önfejlődés” bekövetkezett-e. Javult-e Nógrád vármegye pozíciója az országos átlaghoz és más megyékhez képest? Megállítható-e a hanyatlás, elkerülhető-e a végleges leszakadás? Záró soraimban összefoglalom elemzésem eredményeit, és levonom a konklúzióimat is. A vizsgálat során tárgyidőszaknak az utóbbi 5-6 évet, bázisnak a megelőző hasonló periódust tekintem. Az adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A viszonyszámok, az indexek és a táblázatok saját számításaim, illetve szerkesztéseim eredményei. A megye és a vármegye kifejezéseket distinkció nélkül használom. Az adatgyűjtés utolsó napja: 2024. február 14. volt, amikor még csak a 2022-es KSH-adatok álltak legfrissebbként rendelkezésemre. Dolgozatom elsősorban nem tudományos igényű, hanem az ismeretterjesztést szolgálja. Köszönetet mondok Sándor Ildikó közgazdász kollégámnak, aki észrevételeivel és javaslataival is segítette munkámat. Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben. Palócföld, 2018. 4. 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �Itthon – Nógrádban Folyamatosan fogyó népesség Ahogy egy országnak, úgy egy térségnek és településnek is a legnagyobb értéke a lakónépessége. Erre gondolva, Nógrád megye népességének mélyebb elemzését egy 2018-ban készített dolgozatomban2 ugyancsak itt, a Palócföld hasábjain tettem közzé. Így alább csak a megye népességének néhány jellemzője szerinti változását villantom fel. Nógrád megye lakosainak száma már az 1980-as évektől folyamatosan csökken. A „népfogyatkozás” az elmúlt hat évben – az országosnál is gyorsabb ütemben – folytatódott, ahogy az az alábbi táblázatból is kitetszik. A lakónépesség száma, ezer fő Megnevezés 2010 2016 2022 Nógrád megye 204,9 193,9 Magyarország 10 014, 3 Nógrád megye az ország %-ában 2,05 Index (%) 2016/ 2010 2022/ 2016 2022/ 2010 185,6 94,6 95,7 90,6 9 797,6 9 689,0 97,8 98,9 96,7 1,98 1,92 – – – A jelentős apadás (amely 2016–2022 között 8300 fő volt, és egy „nagyközség” elvesztésével ér fel) oka megyénkben az élvszületések és a halázások ellentétes irányú, kedvezőtlen alakulása, valamint az elvándorlás volt. Ez utóbbi – azaz a negatív vándorlási különbözet – az elmúlt években csökkent, és 2022-re megszűnt. Ugyancsak régi tendencia az elöregedés és a cigánynépesség gyorsütemű növekedése, mindkettő a sajátos következményével. Mérséklődött a vámegye népességének az ország népességéhez viszonyított aránya is, ahogy az a fenti táblázat alsó sorában látható. Nógrád veszít súlyából, jó, ha ázsiójából nem. Az 1,92%-os mutatót ajánlom megjegyezni, és az egyes hasonló típusú mutatókkal összevetni. Baráthi Ottó: A népesség csökkenésének és szerkezetváltozásának főbb okai és egyes következményei Nógrád megyében. Palócföld, 2018. 1. 2 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó Javuló gazdasági aktivitás A rendszerváltás utáni néhány évben a magasra szökött munkanélküliség Nógrád megyében szinte sokkot okozott. A foglalkoztatás színvonala azóta lassan javult, az utóbbi években dinamikusan emelkedett is. Például a foglalkoztatottak száma 2010 és 2022 között 12,5 ezer fővel nőtt, és az utóbbi évben már 80,4 ezer főre rúgott. Ugyanekkor a munkanélküliek száma 14,9 ezer főről 7,6 ezer főre csökkent. Az alábbi táblázat mutatói az országos pozíció érzékelésére alkalmas képet vetítenek ki. A 15–64 éves népesség gazdasági aktivitása 2010 Ország Nógrád 3 842,7 67,9 57,0 49,2 468,9 10.9 2016 Ország Nógrád A foglalkoztatottak száma, ezer fő 4 439,9 77,8 2022 Ország Nógrád 4 586,3 80,4 74,4 68,8 14,9 Foglalkoztatási arány, % 68,5 61,4 A munkanélküliek száma, ezer fő 233,7 7,0 173,8 7,6 18,0 Munkanélküliségi ráta,% 5,0 8,2 3,7 8,6 Látható, hogy a javulás egyrészt a megye korábbi mutatóihoz képest következett be, másrészt konvergált is az országos jelzőszámokhoz, miközben a foglalkoztatás dinamizmusát a 2020. évi koronavírus-járványt követő recesszió visszafogta. A 2010-től javuló foglalkoztatási arány 2016-ban már 61,4% volt, amivel megyénk SzabolcsSzatmár-Bereg megye előtt állt, a 18. helyen a megyék között. Ezt követően lassabban nőtt ugyan, de 2022-ben a 68,8%-os mutatóval mégis megelőzte („Szabolcson” kívül) Borsod-Abaúj Zemplén és Somogy megyét is. A munkanélküliség rátája viszont a 2016. évi 8,2%-ról 2022-ben 8,6%-ra nőtt – így az országos átlag (3,7%) dupláját is meghaladta. A megyei mezőnyben pedig Nógrád megye ismét sereghajtó lett. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �Itthon – Nógrádban Élénkülő beruházási tevékenység A beruházás az állóalapok bővítése, pótlása, egy gazdasági vagy területi egység működésének feltétele, jövőjének letéteményese. Ehhez képest Nógrád ugyancsak a megyei mezőny végén foglal helyet. A nógrádi beruházások teljesítményértéke (2022-ben 106 milliárd forint) az országos teljesítményértéknek – az előző években mutatott hullámzás (2010: 0,88%, 2016: 1,48%) után – 0,87%-át tette ki. A hullámzás a fajlagos mutató esetében is megmutatkozik, és az alábbi táblázatban jól érzékelhető is: A beruházások egy lakosra jutó teljesítményértéke, ezer forint Megnevezés 2010 2016 2022 Nógrád megye 164,8 355,8 Magyarország 381,2 Nógrád megye az ország %-ában 43,2 Index (%) 2106/ 2010 2022/ 2016 2022/ 2010 578,0 215,8 162,5 350,7 473,3 1254,3 124,1 265,0 329,0 75,2 46,1 – – – Az indexek beszédesek. Itt csak arra hívom fel a figyelmet, hogy az elmúlt 12 évben a nógrádi beruházások dinamikája mindkét mutató tekintetében „megállta a helyét” az országos átlaghoz viszonyítva. Az abszolút teljesítményérték dinamikája alapján megközelítette, az egy főre jutó teljesítményérték tekintetében (ahogy az táblázat jobb oldali oszlopában látható) meg is haladta azt. A beruházási teljesítmény értékének és volumenének növekedése mellett annak szerkezete is fontos. Elsősorban a gépek, járművek beruházása hat a termelés volumenére és műszakitechnológia színvonalára. Megyénkben a gépi beruházások és az épületek, építmények értéke évről évre hullámzóan alakult, hosszabb idő átlagában csaknem egyenlő részarányt képviselt A nemzetgazdasági ágazatok közül a feldolgozóipar tűnt ki. Stabilizálódó vállalkozások A vállalkozások a gazdasági növekedés motorjai, a számuk, a szerkezetük és az eredményességük szignifikánsan befolyásolja térségünk gazdasági teljesítményét is. A vállalkozások hosszú idősorait vizsgálva elmondható, hogy csökkent a fluktuáció, a talpon maradt vállalkozások stabilizálódnak, némelyek hosszú idő óta 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó eredményesek, jövedelmezően gazdálkodnak. A TOP 50 Nógrád megye 2022. évi kiadványa szerint megyénk vállalkozásai 15 ágazatban működnek. Ezek alapján ágazati mélységű elemzésre itt nyilván nem vállalkozhatok. Kiemelhetem viszont a legnagyobb súlyú feldolgozóipari és kereskedelmi ágazatot. Azt pedig hangsúlyozom is, hogy a nógrádi vállalkozások jellemzője többek között a „nagyok” hiánya, a társascégek viszonylag alacsony aránya, a külföldi tőke csekély részesedése. Azt is állítom, hogy a nógrádi vállalkozások szerkezetének, „fajsúlyának”, minőségének „rendszerváltás-történeti” okai vannak. Ezek közül a kényszervállalkozások tömeges létrejötte, majd csődje, a tőkehiány és az alacsony kockázatvállalási készség említhető elsősorban. Ezer lakosra jutó regisztrált vállalkozás Megnevezés 2014 2018 2022 Nógrád megye 114 128 Magyarország 173 Nógrád megye az ország %-ában 65,9 Index (%) 133 2108/ 2014 112,3 2022/ 2018 103,9 2022/ 2014 116,7 180 192 104,0 106,7 111,0 71,1 69,3 – – – Így akár érthető a napjainkban is megmutatkozó visszafogott vállalkozói aktivitás. A 2022-ben regisztrált 24277 vállalkozás 1,32%-a az országosnak. A fenti táblázat mutatója szerint 2022. évben megyénkben 1000 lakosra 133 vállalkozás jutott. Hogy ezzel a két fajlagos mutatóval és az én számított indexeimmel együtt hogyan változott és milyen volt a vizsgált időszakban megyénk pozíciója, azt az alábbi látványos oszlopdiagram jól érzékelteti is. Az adatok alapján már az is figyelemre méltó, hogy a vállalkozásaink jelentős mértékben megszilárdultak, teljesítményük, eredményességük a vizsgált időszakban is javuló színvonalú volt, egyesek versenyképessége is növekedett. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �Itthon – Nógrádban Meg-megújuló mezőgazdaság A mezőgazdaság kedvezőtlen termőhelyi adottságai ellenére is fontos szerepet tölt be Nógrád vármegyében. A rendszerváltás utáni sokkból – mint például a jól működő gazdaságok szétverése, az elhibázott kárpótlás – lassan kilábaló agrárium időnként meg-megújul, önellátó és piaci szerepe erősödik. Ezt az arcát mutatta a vizsgált időszakban a növénytermesztési ágazat – az alábbi mutatók szerint. Néhány növényi kultúra összehasonlító adatai, éves termés átlag, kg/hektár Megnevezés Magyarország Nógrád megye Magyarország 2018–2022. évek időszakában Búza Árpa Rozs Kukorica Burgonya 5552 5428 3262 6934 22816 4836 4234 3944 5530 30256 Nógrád megye Index (%) 2013–2017 = 100,0 106,6 115,0 108,2 100,5 89,1 115,3 125,2 137,5 127,5 241,2 Amint az érzéklehető, a 2018–2022. évek közötti időszakban igen figyelemre méltó termelési eredmények születtek. A rozs és a burgonya termésátlaga meghaladta az országos átlagértéket. Eközben – és ez szinte kegyelmi állapot – valamennyi növényi 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó kultúra termelése nagyobb mértékben nőtt az országosnál. (Ezt a fenti táblázat indexei mutatják.) A gabonafélék termésátlaga 20%-kal nőtt, a burgonya termésátlaga pedig több mint duplájára emelkedett. Az utóbbi években az egykor híres nógrádi bogyós gyümölcsök közül már csak a szamóca termelési eredményei emelkednek ki. Az állattenyésztési ágazat adottságai jobbak, mint az elért eredményei. Az ágazatban a gazdasági haszonállatfajok közül a vizsgált időszakban a szarvasmarhaállomány csaknem 4 ezerrel nőtt, és 21,2 ezerre emelkedett, az országos állomány 2,37%-át tette ki. Ez igen jó jelzőszám, gondoljunk csak a népesség és egyes ágazatok hasonló relatív mutatóira. A sertés-, a juh- és a baromfiállomány az országos tendenciákhoz hasonlóan, különböző mértékben mérséklődött. Úgy tűnik azonban, hogy Nógrád megye agráriumában van potenciál, esély is a jobb eredmények elérésére. Ipar: a gépgyártás és az export élteti Az egykor híres nógrádi nagyipar ködbe veszett, maradványaiból néhány kevés vállalkozás Főnix-madárként megújulva, átalakulva még működik. Így például a salgótarjáni Wamsler SE és a CIE Salgglas Üvegipari Zrt., a Prysmian MKM Balassagyarmati Kábelgyár és más cégek. Velük együtt az új kis- és középvállalkozások (KKV-k) százai, ezrei formálták, színezték a megye iparának arculatát a vizsgált időszakban is. A 2022. évben a legalább 5 főt alkalmazó vállalkozások telephely szerinti adatai alapján az ipari termelés értéke 565049 millió forint volt, ami az országos kibocsátás 1,03%-a, a megyék között a legkisebb volt. A termelés egy lakosra jutó értéke pedig 52,3%-a volt az országos átlagnak. Megyénk iparának teljesítménye 2016– 2022 között 52,1%-kal nőtt, elmaradva az országos dinamikától. A nagyobb súlyú ipari ágazatok közül a kohászat, a fémfeldolgozás és a gépipar dinamikusabban, a gumi-, műanyag- és építőanyag-ipar differenciáltan nőtt. Az ipari értékesítés 86%át adó export volumene 9,8, a belföldi eladásoké 4,8%-kal emelkedett. Megyénk egykor dotációkkal támogatott, virágzónak kikiáltott ipara ma itt tart, de van esélye a fejlődésre. Végül érdemes megemlíteni, hogy megyénkben működő hat nagy, más megyei székhelyű cég (ilyen az említett balassagyarmati kábelgyár is ) jelentős teljesítményi adatai – érthető módon – nem számítanak bele a székhely szerinti statisztikába. Csakhogy ez a megyénket – a legtöbb más megyéhez képest – hátrányosan érinti. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �Itthon – Nógrádban Építőipar: felépülőben? A legalább 5 főt foglalkoztató építőipari vállalkozások 2022. évi termelési értéke 22752 millió Ft volt, ami 276,5%-a volt a 2016. évinek. A megyei növekedés meghaladta az országos 245,6%-os dinamikát is. A Nógrád megyei kibocsátás 2022-ben az országos 0,51%-át adta, szintén magasabb volt 2016. évi 0,46%-nál. A magas termelési értékben a 2014–2020. évi TOP forrásokból finanszírozott települési önkormányzati építési igények alapján megvalósított megrendelések is közrejátszottak. Az eredményei a megye településein láthatók: új külsőt kapott templomok, középületek, orvosi rendelők, óvodák, bölcsődék, zöldülő közterek sorjáznak, amerre csak jár az ember. Ugyanakkor – és ezt is tudni kell – az egy lakosra jutó 122,6 ezer forint termelési érték – a hazai átlag mindössze 26,9 %-a – a legalacsonyabb volt a vármegyék körében. 2002-ben a termelés bővülését a kibocsátás 72%-át adó épületépítések 9,2, és az egyéb építmények építésének 0,3%-os volumennövekedése eredményezte. Biztató, hogy a vármegyei építőipari szervezetek 2022-ben 14,6 milliárd forint értékű új szerződést kötöttek, volumenében 7,6%-kal többet az előző év azonos időszakainál, miközben országosan 3,5%-os csökkenés következett be. Bízzunk bennne, hogy a korábban jelentős mértékben leépült építőiparunk fokozatosan újra felépíti magát. Turizmus – újraéledő remények Amíg a turizmus a világban és országunkban is dinamikusan fejlődött, és az utóbbi években a vezető gazdasági ágazatok közé került, addig Nógrádban ez nem így történt. A 2016. évi csaknem 65 ezer fős vendégforgalom ugyan újraélesztette a reményt, amit a pandémia ebben az ágazatban különösen lehűtött. Következményeként is Nógrád vármegye kereskedelmi szálláshelyein 2022-ben 62157 vendég fordult meg, szemben a 2016. évi 64852 fővel, ami 4,1%-os forgalomcsökkenést jelent. A nógrádi vendégforgalom 2022-ben az országosnak 0,57%át tette ki. A vizsgált időszak jellemzője volt, hogy az országos folyamathoz hasonlóan a belföldi vendégforgalom csökkent, a külföldi nőtt – a 2016. évi 4789 főről 2022. évre 6074 főre, 26,8%-kal. Nógrád megyében a vizsgált időszakban 131 ezer vendégéjszakát töltöttek a vendégek, éppen annyit, mint 2016-ban. A vendégéjszakák többségét (több mint nyolctizedét) a belföldi vendégek töltötték a szálláshelyeken, arányuk 2016-ban még 92% volt. Külföldről a legtöbben Németországból jöttek, de jelentős volt a szomszédos országokból érkezők száma is. A külföldi vendégek döntő része szállodai elhelyezést igényelt, amint az a statisztikai adatokból is kitűnik. Ugyanis 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó amíg a kereskedelmi szálláshelyek összes vendégforgalma 2016–2002 között csökkent, addig a szállodák vendégforgalma 7,5%-kal növekedett. Az idegenforgalom feltételrendszeréhez tartozik a vendéglátás. A vizsgált időszakban csökkent vendéglátóhelyeink száma is, a 2016. évi 822-ről 795-re. Kedvező, hogy az összes vendéglátóhelyen belül nőtt az éttermek száma. Ugyanis a vendégek többsége által igényelt színvonalasabb ellátás – a különböző típusú vendéglátóhelyek közül – leginkább az éttermekben biztosítható. Keresetek – gyors ütemű javulás A foglalkoztatás és a teljesítmények növekedésével összhangban, sőt azt meghaladó, progresszív módon nőttek a keresetek Nógrád megyében – legalábbis a foglalkoztatottaknál jóval szűkebb körben, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók állományában. A táblázatból kiolvasható – többek között –, hogy a 2016–2022 közötti időszakban a Nógrád megyei átlagkeresetek csaknem duplájára nőttek, és a növekedés üteme 6,8%-ponttal meghaladta az országos átlagot, egyben a vármegyék körében is az egyik legmagasabb volt. Ennek ellenére az alkalmazottak 22,4%-kal kevesebbet kerestek az országos átlagnál. A diagram jól érzékelteti a különbségeket. Az értékeléshez jó, ha a súlyozott számtani átlag tulajdonságait is ismeri az olvasó. Miközben az sem baj, ha nem ért valaki a statisztikához, csak ne vonjon le messzemenő következtetéseket abból se, hogy a nógrádi átlagkereset még mindig csak két megye hasonló kereseti mutatójánál magasabb. Az átlagkeresetek alakulása, forint/hó Megnevezés Nógrád megye Magyarország Nógrád megye az ország %-ában Index (%) 2010 2016 2022 2016/ 2010 2022/ 2016 2022 /2010 152998 202576 75,5 197750 263171 75,1 388030 499980 77,6 129,3 129,9 – 196,2 190,0 – 253,6 246,8 – Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �Itthon – Nógrádban A GDP mint „komplex következmény” A bruttó hazai termék (GDP) egy térség gazdasági fejlettségének komplex jelzőszáma. Abszolút és fajlagos értéke alapján Nógrád megye évtizedek óta az utolsó helyek egyikét foglalta el a megyei mezőnyben. Lemaradásunk az utóbbi évekig is évről évre nőtt. Ezt a mélyrepülést a mai napig is sokan varrnák a rendszerváltás nyakába. Tévesen, ahogy azt egy régebbi dolgozatomban már tényszerűen is bemutattam. 3 A megye GDP-mutatója még iparának fejlődő időszakában, az 1970-es években is az országos átlag alatt volt, például Borsod-Abaúj-Zemplén fejlettségétől még távolabb, mint napjainkban. A népszerű, nagyvonalú narratívák és főleg magyarázkodások helyett lássuk vizsgálatom adatait és a levonható következtetéseket. A bruttó hazai termék értéke Nógrádban 2016 és 2022 között gyors ütemben nőtt, csaknem a duplájára emelkedett (186,8%), és kicsivel meghaladta országos átlagérték dinamikus viszonyszámát is (182,5%), ami talán még nem is fordult elő, amióta a KSH közli a GDP „megyesoros” mutatóit. Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdasági-társadalmi folyamatainak főbb jellemzői a rendszerváltás után. Területi Statisztika, 2010. 4. 3 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), ezer Ft Megnevezés 2010 2016 2022 Nógrád megye 1219 1613 Magyarország 2749 Nógrád megye az ország %-ában 44,3 Index (%) 2016/ 2010 2022/ 2016 2022/ 2010 3097 132,3 192,0 254,0 3689 6823 134,2 185,0 248,2 43,7 45,4 – – – Ugyanebben az időszakban megyénk fajlagos GDP-mutatója – ahogy a fenti táblázatban látható – az országosnál még dinamikusabban nőtt: következtében 1,7 százalékponttal emelkedett az országoshoz viszonyított részaránya is. Az arányokat és az országos átlagtól való „távolságukat” szemléletesen mutatja az alábbi oszlopdiagram. A GDP 2016–2022. évek közötti erőteljes (92 %-os) növekedése a megye egész gazdasága termelő erőinek a „komplex következménye”. Ez a dinamika sajnos nem garantálható, annál inkább figyelemeztető: hiszen nem volt elég ahhoz, hogy a vármegyék mezőnyében az utolsó helyről előbbre lépjünk. Arról már nem is Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �Itthon – Nógrádban szólva, hogy Fejér, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyék egy főre jutó GDP mutatója több mint a duplája vármegyénk hasonló jelzőszámának. Záró gondolatok Elemzésemet összefoglalva megállapíthatom, hogy Nógrád megye gazdaságának teljesítménye a vizsgált időszakban szféránként és nemzetgazdasági áganként-ágazatonként is differenciáltan alakult, „egészében” azonban jól érzékelhetően javult. Vármegyénk gazdasága – bevezető soraimban leírt feltételezésemnek megfelelően – a korábbi önmagához képest dinamikusan fejlődött. A képet – ahogy mindig is – relativizálja az országos átlag magasabb szintje és egyes fejlett megyék teljesítménye. Amint láttuk, Nógrád népessége „természetes” módon tovább csökkent. Most már „tisztán”, hiszen az elvándorlás lényegében megszűnt, ami akár azt is jelentheti, hogy a nógrádi emberek jobban érzik magukat szűkebb pátriájukban, mint a korábbi években. A megye bruttó hazai terméke – mindkét mutatója szerint – dinamikusan, az országos átlagot meghaladóan nőtt. Ezt fontos hangsúlyoznom, mert döntően megyénk termelő ágazatai jó teljesítményének az eredménye, és ami még fontosabb, a nógrádi dolgozók ezreinek a munkája van mögötte. Megsüvegelendő teljesítmény. S, hogy ez nem volt elég az „előzéshez”? Emiatt ne legyen lelkifurdalásunk, az okok a történelmi múltból és a korább évtizedek produktumaiból (is) levezethetők.4 Figyelemre méltó, hogy a vizsgált időszakban a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatás színvonala is javult megyénkben. Ugyanakkor a vizsgálódásom a nógrádi munkaerő „piacérzékenységét” és „kitettségét” is megmutatja. Minden zavar a gazdaságban, a recesszió és a vis major esetek nyomán emberek százai, ezrei veszíthetik el munkájukat. Dinamikusan nőtt a beruházások és egyes kiemelt ágazatok – különösen az építőipar – termelési értéke. A differenciált adatok ellenére is értékes a turizmus teljesítménye, különösen célkitűzései ismeretében. A Novohrad-Nógrád Geopark, a rekreációs területek fejlesztése, új turisztikai célpontok kialakítása éppúgy jelentős, mint ahogy az itt élők és az ide látogatók igényeinek jó minőségű kielégítése is fontos. Kalocsai Péter: Mit csinálunk rosszul...? Nógrád megye gazdasági teljesítménye a XX–XXI. század fordulóján. Palócföld, 2018. 4. 4 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Baráthi Ottó Vizsgálódásom során – dolgozatom főcímének megfelelve – érzékeltettem Nógrád vármegye helyét az országban, pozícióját a megyék között. Sokan tudtuk, hogy kicsik vagyunk térségünk területe, népessége és még ez utóbbiak részarányához viszonyított gazdasági teljesítményünk alapján is. Én most csak megerősíthettem mindezt. Kicsik vagyunk, de a kicsi szép, ahogy azt kedvenc közgazdász-filozófusom5 után én is vallom. Abban az értelemben feltétlenül, hogy a kicsi emberléptékű, és hogy a lokális éppen olyan fontos (nekem fontosabb is), mint a globális. S, hogy Nógrád szép és értékes is, az számomra evidencia. Remélem, lesz módom még ezt is bemutatni olvasóimnak. Öldöklő a verseny a világban, és fokozódik a hazai gazdaságban is. Javaslom, mi, itt Nógrádban egyelőre engedjük el „ezt” a versenyt. Ne azon rágódjunk, hányadik helyen vagyunk, arra törekedjünk, hogy magunkhoz képest lépjünk előre. Ne növekedésben, de a fejlődésben gondolkodjunk. Használjuk ki jobban a meglévő, csak részben kiaknázott adottságainkat. Örüljünk az elért eredményeinknek. Ezek – amennyiben tendenciózusan folytatódnak – elvezethetnek a hanyatlás megállításához, hogy írásom alcím-kérdésére is válaszoljak. Másként fogalmazva: van potenciál Nógrád vármegyében a végleges leszakadás elkerüléséhez. Tegyünk meg mindent azért, hogy ez a lendület – további energiák mozgósításával – vigye tovább a gazdaságunkat. Ám tudni kell azt is, hogy a saját erő „még nem elég”. A megyei és a települési, állami és politikai vezetők erkölcsi kötelessége, hogy kormányzati szinteken apelláljanak arra, hogy a nemzeti felemelkedés a térségek növekedéséből származik. Ezért a specifikus térségfejlesztési politika lehet a kulcs a nemzeti növekedés dinamizálásához. Egyben pedig a lemaradt, leszakadt térségek szisztematikus preferálásához. Ebben a tudatban kell lobbizniuk azért is, hogy a kiírásra kerülő pályázatok többsége – a Területfejlesztési Operatív Programok (TOP és TOP Plusz) mintájára – a pozitív diszkriminációra épüljön. Mindezt én jó szívvel ajánlom is. Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról. Katalizátor Könyvkiadó, Budapest, 2014. 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �Itthon – Nógrádban CS. FODOR BÉLA MADÁCH-DÍJAT KAPOTT A BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR Beszélgetés Molnár Éva intézményigazgatóval A figyelmes – az apróságokra is fogékony, jelen esetben az impresszumra is rátekintő – olvasók már régóta tudják, tudhatják, hogy a Palócföld, az idén éppen 70. évfolyamában járó irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat már esztendők óta a salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Könyvtár kiadásában jelenik meg. A lap Nógrád vármegye Madách-díjasa, korábban megkapta már Salgótarján Pro Urbe-díját, és a Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikum”-a címmel is rendelkezik. Az 1964-ben – a tragédiaköltő halálának századik évfordulóján – kibontakozott legújabb kori Madách-kultusz részeként minden januárban – az író születésnapjának tiszteletére rendezett balassagyarmati ünnepségen – kiosztják a róla elnevezett rangos elismeréseket is. Az idén a díjazottak egyike a Palócföld kiadója, a Balassi Bálint Könyvtár volt. E jeles alkalom, illetve kitüntetés apropóján beszélgettünk Molnár Évával, az intézmény igazgatójával. Ha már szó esett róla, folytassuk is a Palócfölddel. Mit jelent a kiadói szerep Ön, illetve a könyvtár számára? A kérdés ilyetén megfogalmazását azért tartom helytállónak, mert van némi különbség az intézmény és az én személyes viszonyulásom között, tekintve, hogy a könyvtár már az én igazgatóvá való kinevezésem előtt is – sok évtizeden át, mondhatni, a kezdetektől fogva – nagy szerepet játszott a lap szerkesztésében, megjelentetésében. Emlékszem azokra az időkre, amikor fiatal értelmiségiként nagy tisztelettel viseltettem mindazok iránt, akik közéleti emberekként, szerkesztőként, szerzőként körülvették a Palócföldet. Értelemszerűen kifejezetten szorosnak mondható a kapcsolatom a Palócfölddel, amióta a könyvtár vezetésének élére kerültem, s érzem a felelősséget a szerkesztőség személyi összetétele, a rendszeres megjelenés anyagi hátterének megteremtése, az egyes lapszámok tartalma, illetve terjesztése, népszerűsítése területén. Jó érzéssel tölt el, hogy vidéki folyóiratként 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Cs. Fodor Béla – Molnár Éva ilyen hosszú időn át sikerült olykor évi hat, máskor csak két alkalommal, de folyamatosan megjelentetni a Palócföldet. Kifejezetten büszke vagyok a 2023-as esztendőre, amely során – mint közismert – egyrészt Petőfi Sándor, másrészt Madách Imre születésének 200. évfordulójára emlékeztünk, s a tiszteletadás folyamatából – szerintem, szerintünk – a Palócföld is méltó módon vette ki a részét. Mindkét zseniális alkotót, illetve munkásságát egy-egy bővített lapszám keretében elevenítettük meg. Úgy érzem, sikerült eredményesen együttműködni a jubiláns számok szerkesztőivel, két nagy tudású, rendkívül tájékozott emberrel, dr. Praznovszky Mihállyal – aki a korábbi években több alkalommal is volt a lap főszerkesztője – és dr. Fűzfa Balázzsal, aki vendégszerkesztőként először kapcsolódott be közös munkánkba. Az általuk készített lapszámok bemutatóin kiadóként nemcsak elégedett, de boldog is voltam. Annál is inkább, mert sokan fordultak hozzám is elismeréssel, gratulációval. Az idei év is nagyon fontos számunkra, hiszen a 70. évfolyamában jár a lap, s ezt az évfordulót is törekszünk tanulságossá, emlékezetessé tenni. Hiszem, hogy sikerülni fog, mert szakmailag és emberileg ezúttal is jó kezekben van a szerkesztés. A következőkben most már tényleg essék szó a könyvtár Madách-díjáról, amihez a kultúrafogyasztók ama része nevében – amelyikhez jómagam is tartozom mint rendszeres olvasó és használó – mindenekelőtt szívből gratulálok. Sokan gondolják, gondoljuk úgy, hogy az intézmény a szakmai munka, a város és a vármegye közéletében való aktív részvállalás okán megérdemelten kapta meg ezt az elismerést, és jogosan gyarapodott egy újabb címmel. Úgy tudom, Ön és munkatársai számára mintegy mottóként szolgálnak a nógrádi kötődésű 16. századi költő – akinek nevét 1949-ben vette fel az intézmény – Egy katonaének című versének alábbi sorai: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, / Emberségből példát, vitézségből formát mindeneknek ők adnak…” Hogyan vonatkoztatják önmagukra e gondolatot manapság, egy teljesen kicserélődött, folyamatosan és szélvészgyorsan, ki tudja, milyen irányban változó világban? Erről az idézetről mindig az jut eszembe, hogy a mi könyvtárunknak már sokszor voltak olyan nehéz pillanatai, időszakai, amikor valóban a kitartó, szívós magatartás, a stratégiai gondolkodás, a jó taktikai érzék kellett ahhoz, hogy átvészeljük a nehézségeket. Alkalmasint szembe kellett néznünk a könyvtáros szakma méltatlan alulértékeltségével is mind erkölcsi, mind anyagi oldalról. Számunkra mégis mindig az emberség, a tisztesség maradt meg zsinórmértékként. Ami tőlünk telik, mindent megteszünk a „jó hírért”. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �Itthon – Nógrádban Balról jobbra: Rideg Zsoltné gazdasági ügyintéző; Molnár Éva igazgató; Nagy Mónika igazgatóhelyettes; Ferik Ibolya osztályvezető Mit jelent személy szerint Önnek és a könyvtárnak a Madách-kultusz, a nógrádi lét? Abból kell kiindulni, hogy az alkotó fő művét, Az ember tragédiáját minél több embernek ismernie kell, s ennek érdekében a magunk módján mindent meg is kell tennünk. Annál is inkább, mert Madách mondandójának megértéséhez mindenekelőtt olvasni kell a művet, el kell menni szülő- és nyughelyére, Alsósztregovára, meg kell látogatni a kastély Oroszlánbarlangját, s minél több Madáchcsal kapcsolatos előadást kell meghallgatni. Csak ezen feltételek teljesülése mellett lehetünk igazán büszke szószólói ennek az itt született, világméretekben is elismert értéknek, amelyet a Tragédia képvisel. Ami pedig a nógrádi mivoltunkat illeti, arra is büszkének kell lennünk. Én mindig itt éltem, sokáig egy kis mátraalji faluban, egy jó ideje már Salgótarjánban. Amikor egyetemre jártam, az egyik professzor felfedezte beszédemben a palócságot, amit én soha nem szégyelltem, sőt… 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Cs. Fodor Béla – Molnár Éva Mit érzett, mit mondott a színpadon, amikor átvette a díjat? Mindenekelőtt boldogságot és elégedettséget éreztem. A nagyközönség előtti szép laudáció szövegét hallgatva kollégáimra is gondoltam, és róluk is beszéltem. Azokról a munkatársaimról, akik minden időben kéz a kézben végzik az értékőrzést, -teremtést és -továbbadást… Beszéltem a színpadon arról is, hogy a magyar könyvtáraknak mennyi nehézséget kellett átélniük évszázadok során. Mátyás király Corvinái, a Festeticsek, a ferencesek vagy éppen a sárospataki, a debreceni református kollégiumok gyűjteményei szép példái a könyvtárak és a könyvtárosok lelkes, kitartó munkájának. Azt is megfogalmaztam, hogy könyvtárunk minden bizonnyal jó úton jár, és ezen az úton kell továbbmennünk a jövőben is. Hogyan reagált a kollektíva az elismerésre? Miután mi, vezetők is hangsúlyoztuk, hogy ez a díj közös munkánk gyümölcse, jó volt látni, érzékelni, hogy valamennyi kollégánk őszinte örömmel fogadta, kezelte ezt a kitüntetést. Annál is inkább, mert ritkán adódik lehetőség ilyen közös élményt átélni. Hálásak vagyunk azoknak, akiknek eszébe jutott a könyvtárunk. Milyen felelősséggel jár ez a díj a jövőbeni munkájukra nézve? Természetesen – mint minden kitüntetés – pozitív irányba motiválja tevékenységünket. Nemcsak a madáchi örökség megőrzése, feltárása és továbbadása okán, hanem minden kulturális érték vonatkozásában is. Eddig megszerzett tudásunkkal, tapasztalatainkkal jól kell sáfárkodnunk. A jövőben még kevésbé lehetünk felületesek, sokkal megfontoltabban kell végeznünk egyébként is egyre összetettebbé váló, több és rendszerezettebb információt igénylő munkánkat. Ez bizony alaposan feladja a leckét nekünk is, annál is inkább, mert egyre magasabb a könyvtárban dolgozók átlagéletkora. Ön szerint milyen szerepet tölt be manapság az olvasás az emberek életében? A statisztikai számok azt mutatják, hogy még mindig nagy jelentőséget képvisel. Örömteli, hogy a könyvtár látogatottsága töretlen. Persze előfordulnak hullámvölgyek, mélypontok, például a felújításból adódó átszervezések, az energiaválság okozta korlátozó intézkedések nyomán. De aki szeret olvasni, aki megszokta ennek a semmi mással nem pótolható élménynek a hatását, az továbbra is ragaszkodik hozzá. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �Itthon – Nógrádban Hogyan reagált, reagál a könyvtár a digitális változásokra? Igyekeztünk és a továbbiakban is igyekszünk elébe menni az újdonságoknak. Amikor ezek az említett változások még csak kopogtattak az ajtón, mi már azon kezdtünk gondolkodni, hogy miként tudnánk ezeket a módosulásokat könyvtári nyelvre lefordítani. Olykor túlságosan is bátrak, sőt talán vakmerőek is voltunk, de megérte. A dokumentumállományunk ma már száz százalékban feltártnak, adatbázisaink, moduljaink korszerűnek mondhatók. Látogatóink nemcsak megtapasztalják változáskövető magatartásunkat, hanem igényeik szerint meg is tanulhatják azt. A könyvtár kiemelt társadalmi hasznosságát jól példázzák internetes tanfolyamaink vagy az úgynevezett gondosóra-projektjeink. Milyen viszonyt ápolnak a fiatalokkal, az ifjúsággal? A felnövekvő nemzedék a legnagyobb kritikusunk. Ugyanakkor véleményükkel, javaslataikkal sokat tudnak segíteni. Elmondják például, hogy szeretik a képregényeket, jó néven veszik, ha a könyvtár nyitott, odafigyel rájuk. Véleményük figyelembevételével alakítottuk ki a könyvtárban a PontNekedPont szolgáltatási teret. Itt, úgymond, könyves környezetben társasjátékok, online felületek várják őket. Még Xbox Game Pass program is rendelkezésükre áll. A kisebbekkel – akik mindenért nagyon hálásak – könnyebb a munkatársak dolga. Boldogok, hogy könyvtári olvasójegyük van, örülnek, hogy szép helyen kedves emberek között lehetnek. Nógrád vármegyében sok a kistelepülés. Velük milyen a kapcsolatuk? A kistelepülések ellátása nagy büszkeségünk. A Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) módszertani, segítő, építő munkája országosan is kiemelkedőnek tekinthető. Jellemző, hogy 125 kistelepülésből 123 ennek a mechanizmusnak a tagja. Tehát a döntő többség gondolja úgy, hogy a Balassi Könyvtár egy olyan rendszert működtet, amelyhez érdemes csatlakozni, hasznos a felkínált szolgáltatásokat kiaknázni. Engem is jó érzéssel tölt el, ha a megyében vidéki helységekbe mehetek, mert nagyon sokat tanulok ezekből a találkozásokból. Az összefogás szemlélete, a tenni akarás, „a kevésből is hozzuk ki a legtöbbet”-szemlélet igazán példaértékű. Évekkel ezelőtt, a könyvtárba kerülésemkor a módszertani osztályon dolgoztam, s főként a kistelepülésekkel kellett foglalkoznom. Nagyon élveztem ezt a munkát. Elbűvöltek az ott élő dolgos, tisztaszívű, segíteni akaró emberek. Bár sokfelé jártam az országban, soha nem gondolkodtam azon, hogy máshová költözzem… Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert kívánok lapunk kiadójának! 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Shah Gabriella SHAH GABRIELLA A MADÁCH IMRE GIMNÁZIUM JELES MŰVÉSZTANÁRAI Fayl Frigyes, Iványi Ödön, Somoskői Ödön és Szatmári Béla 2023-ban ünnepelte a Madách Imre Gimnázium az alapításának centenáriumát. Az iskola nem véletlenül büszke mindenkori pedagógusaira. Ha csak a rajztanárokat vesszük sorra, már akkor is láthatjuk, hogy olyan pedagógusokról beszélhetünk, akik a tanári pályájuk mellett a képzőművészet területén is sikeresek voltak. A budapesti művészcsaládba született Fayl Frigyes festőművész 1926-tól tanított a Salgótarjáni Reálgimnáziumban. Az 1926-ban megjelent a gimnázium első három évéről tájékoztató értesítőből megtudjuk, hogy Fayl az első években rajzon kívül földrajzot, tornát és szépírást is tanított. Az 1927/28-as tanévre kiadott évkönyvből arról értesülünk, hogy szaktárgyai a szabadkézi és mértani rajz voltak. A tanárok irodalmi és társadalmi működése fejezetben pedig több éven át olvashatunk arról, hogy milyen szépsikerű kiállításai nyíltak városunkban és Budapesten. Az első, 1928-ban rendezett jótékonysági kiállítása jövedelmét a művész az iskola ifjúságának ajándékozta. Alkotó tevékenysége mellett komoly szerepet vállalt a két világháború közti Salgótarján kulturális életében. A Salgótarjáni Reálgimnázium tanára volt múzeumunk névadója, Dr. Dornyay Béla is. Fayl és Dornyay között az évek során több évtizedes barátság alakult ki. Habár a természettantanár maga is sokat rajzolt, könyveinek illusztrálására rendszerint Fayl Frigyest kérte fel. Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs-Medves-vidék részletes kalauza című könyvében kiemeli Fayl Frigyes nélkülözhetetlen műértékű szép rajzait. Iványi Ödön 1954-ben került Salgótarjánba, Somlyó-bányatelepen tanított, majd a városi közigazgatásban dolgozott. A megyei könyvtár igazgatójának tisztét 1958-tól 1969-ig látta el. Ettől kezdve nyugállományba vonulásáig a Madách Imre Gimnázium tanára volt. Főfoglalkozású állásai mellett is mindig sokat tett azokért, akikben talentumot érzett. Vezetett szakköröket, irányította a bányász-képzőművészeti kör munkáját, szervezte a Nógrád Megyei Képzőművészeti Stúdió tevékenységét s volt vezetője a sziráki alkotótábornak is. Empatikus eszközökkel, nagy türelemmel, emberséggel segítette felszínre hozni tanítványai képességeit. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �Itthon – Nógrádban Fayl Frigyes: Hurka – Pécskő (papír, tus) Somoskői Ödön: Piac (farost, olaj) 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Shah Gabriella Szatmári Béla: Barcsay (papír, linó) Iványi Ödön: Borulat (papír, akvarell) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �Itthon – Nógrádban Egykori kollégái, diákjai mindig óriási szeretettel beszélnek nyugodt, derűs, erőt sugárzó személyéről. Iványi sok műfajban alkotott, de talán az akvarell az, ami legmeghatározóbb az életművében. Erről maga is így nyilatkozott: „Akvarelljeim a tisztaság utáni vágyból születnek… Szeretném felkelteni a szebb utáni vonzalmat. Mert vallom, hogy nem feltétlenül szükséges bemocskolni sem a levegőt, sem a társadalmat, sem egymást. Ezért beszélek már csak arról, ami ragyog és tiszta, mint a kristály”. Szatmári Béla a Madách Imre Gimnázium Építőipari Szakközépiskolájában tanított építéstant és ábrázoló geometriát. Egykori tanítványai mint szakmai tudásáról, felkészültségéről híres, jóindulatú pedagógust emlegetik. Ő nemcsak tanítványainak hirdette, hogy a környezetünk alakítása nem öncélú művészi cselekvés, hanem nevelés, tehát feltétlen közösségi feladat. Hiszen ezen keresztül mód nyílik arra, hogy szinte észrevétlenül fejlesszük az emberek ízlését, vizuális kultúrájukat, minek következtében művészetszerető, majd művészetértővé válnak. Jelentősek voltak az belsőépítészeti munkái, illetve murális alkotásai. Építésztervezői munkássága mellett egyedi és sokszorosított grafikákat, majd üvegre égetett zománcképeket, ragasztott üvegszobrokat, a fényt és a mozgást szintetizáló kinetikus kompozíciókat alkotott. Országos hírnevet az ún. KINETEAM csoport tagjaként szerzett. Somoskői Ödön a „Madách” egykori rajz- és ábrázoló geometria-tanára évtizedeken át jelen volt Nógrád megye képzőművészeti életében. Művészetének fő témái – ahogy a jelenlegi válogatásból is kitűnik – a természet és a kétkezi ember, illetve kettejük viszonya. A föld és az ember évezredes kapcsolatának misztériumáról szólnak festői metaforái. A figurális kompozíciók mellett képei zömét csendéletek és a tájképek alkotják, a maguk örökké változó, fejlődő elevenségükben. Tájábrázolásaiban felfedezzük azt a tipikusan nógrádi jellegzetességet, melyet csak egy helyi ember érthet, érezhet meg. S ha a jelent nézzük, meg kell említenünk Kele Szabó Ágnest is, aki megszámlálhatatlanul sok tanítványát készítette fel a képzőművészeti és médiapályára, akik hivatásos művészként országos hírnévre tettek szert. A másokért, a tanítványaiért való tenni akarás számára előbbre való, mintsem saját művészetének előtérbe helyezése, holott tehetsége és alkotói mondanivalója, egyedi stílusa ezt mindenképp megkövetelné. A Madách Imre Gimnázium mindenkori pedagógusai minden szakterületen arra törekednek és törekedtek, hogy a napi szintű oktatás mellett a tehetséget felismerjék, kibontakoztassák és elismerjék. 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pásztor Éva – Handó Pé ter PÁSZTOR ÉVA SZÁRNYASZEGETT ANGYALOK Handó Péter új novelláskötetéről A 2023-as év Handó Péter, sóshartyáni író életének nagyon fontos állomása. Megjelent a H(al)andó Könyvek sorozat második, A semmiből egyszer című novelláskötete. Az elmúlt két évtized terméséből Zsibói Gergely segített a szerzőnek az írások válogatásában, amelyek már korábban megjelentek különböző nyomtatott médiumokban. Rövid és rövidebb történetek, ún. egypercesek olvashatók a száznegyvenöt oldalas gyűjteményben. A történetek a harmadik évezred sorslenyomatai. A főcím és a fejezetcímek is a SEMMI névmáshoz kötődnek: Karakterek a semmiből, Zo-etüdök a semmiről, Semmiségek felől, Semmioldatok. A semmi olyan valami, ami azáltal van, hogy nincs. A szerző a következőt gondolja erről: „nagyon egyszerűen a semmi az, ami egyben tartja a kötetben olvasható szövegeket”, amelyek gondolati felvillanásokból, megvilágosult pillanatokból születtek. Az első fejezetben a semmiből előtűnő karakterek elevenednek meg egy-egy történetben, a hajléktalan koldus, az alkoholista, a magányos jegyzetelő, a fontoskodó, a balesetet okozó részeges, a pénzguberáló szerencsejátékos, a fejét szellőztetni akaró, esti sétáját végző férfi, a léten kívüli, aki elfelejti a nevét, s a halál árnyékát megérző ember. A világot minden ember a maga szemén át látja, az író is a saját énjén át. Az alkotó olyan különleges figurája az emberi valóságnak, akinek ezt le is kell írnia. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �Itthon – Nógrádban Még éjjel is foglalkoztatja a téma – vallja be a Kezdet hőse önmagát pozicionálva. Tudja: az ember élete a jelen pillanat. Emlékezhet rá, tervezhet előre, de a jelenben él. Belemélyül a gondolataiba, s láthatatlan energiaszálon érkezik hozzá a gondolatözön, karcolni kezdi a betűit, „a mondatok szinte maguktól formálód(hat)nak”. Azt írja le, amit igaznak vél. Bizonytalansága abból fakad, hogy feltárjon-e mindent, s az írástudó az írást választja, s a semmiből egyszer csak megszületik a mű. Handó Péter az anyanyelv, a szavakkal való játék sajátos, egyéni beszédmódot létrehozó mestere. Mindig keresi és meg is találja azt a kifejezésmódot, amivel elmondható egy történet. Az a hagyomány, hogy a szerzői szándék, a mű és a befogadó hármassága egymásra talál az írásműben, Handó Péternél másként van, mert szerinte létezhet úgy, hogy e három elemnek nincs metszéspontja. Még az sem kizárt, hogy egy-egy mondat érthetetlen, mert a mai magyar irodalomban szükség van az érthetetlenségi faktorra. Érdemes fejtegetni a Magányos jegyzetelő című prózáját. Főszereplője az Író, aki belehal az egyedüllétbe, aki áldozatává válik az írásnak, mert az írás rabságában él, aki beleolvad a papírlapba, s eggyé válik az írásával a halálban is. Handó Péter így gondolkodik a létezésről: „A létezés egyszeri és megismételhetetlen. Olyan csoda, amelynek alakítói vagyunk kisebb-nagyobb mértékben. Éppen ebből adódóan felelősei is annak, mivé alakulunk/alakítódunk, milyen módon használjuk ki lehetőségeinket, adottságainkat az emberré válásunk során, tetteinkkel mit vagy kit szolgálunk megmásíthatatlanul. Mert mindaz, amit teszünk – gondolatban, szóban és cselekedetben –, az visszavonhatatlan. Miként a következményei is azok. Ugyanakkor a létezés hihetetlenül izgalmas kaland és úton levés a születés és a halál között, testbe zárva és abból kiszabadulva az értelem, az alkotói tevékenység által”1. Az emberi természet tükrét fordítja felénk Handó Péter írásaiban sajátos, egyéni, utánozhatatlan nyelvi stílusával. A köznyelvi, társalgási, szleng, argó és a szépirodalmi gyönyörködtetés gazdag palettáját vonultatja fel, ott használva, ahol a történet hitelességéhez a nyelvhasználat is hozzátartozik. Én-elbeszéléseiben hol férfi, hol női szerepben szólal meg. Az Ajándék című novellában egzisztenciálisan lecsúszott, a társadalom perifériájára került, magára maradt két asszony sorsának 1 A szerző email-interjúja Handó Péterrel 2023 novemberében. 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pásztor Éva – Handó Pé ter egy darabjába enged betekinteni az író, Juliséba és barátnőjéébe (utóbbié a narrátori szerep). Három alapmotívuma van a történetnek: a szegénység, a decemberi fázás, a spórolás a lyukas lábbeli cseréje miatt. Ahol félre lehet valamit érteni vagy másként is lehet gondolni, ott az író kihasználja a lehetőséget. Erre játszik rá a Fel kéne adni című prózában. A cím többjelentésű, zsáneralakjának, az alkoholt nem megvető férfinak valamit „fel kell adnia”. Hogy mit, kiderül mindenki számára a novella olvasásakor. A szerzőt semmilyen didaktikus szándék nem vezeti, csupán az, hogy hasson írásaival, hogy a mű magával ragadja az embert, befogadja a történetet, és megszülessen számára az egyéni értelmezés. Az író intellektuális lény. Bármelyik korszakban születik a világra, nincs egyszerű dolga a szakmájában. A XXI. század sem különb a réginél, amelyben az író nem küzdésre ítéltetett, hanem elfogadásra, elismerésre, írói helyének megtalálására. Ha ez nincs, harc van, de alattomos. Ez a témája a Lapos háborúnak. Háttérből, paraván mögül zajlik a „lapos háború”, amelyben az „irodalom helytartója” a „szakma felől, a pozíció magasából nézve” bonyolítja az összecsapást. Helyette a feleség mondja ki, hogy „háború van”, hadd vigye el „az asszony a balhét”. A szerző a háborús helyzettel állítja párhuzamba a másként gondolkodó, más ízléssel, más kifejezésmóddal élő alkotót, aki háborús helyzetbe kerül vidéken is. Itt, ahol „szokványos nyugalom honol”. Szorítja az ember szívét, amikor hideg érzéketlenséggel találkozunk a Ravatali ügyek olvasásakor. A korábban szeretőket tartó, mérget ivó férfit makulátlan halottnak tartja a felesége, aki barátnőjével mint egy tárgy fölött beszélget a ravatalozóban. Szomorú igazságuk kommunikációjuk abszurditása is egyben, amikor elhangzik, milyen helyzet az, amikor a személyiség varázsa megszűnik, s az ember „leértékelt” állapotba kerül. Handó Péter több novellában foglalkozik a sem általánosnak, sem irodalminak nem mondható témával, a hullaboncolással. A Fölfekvés többjelentésű címe magában rejti a kétféle értelmezést. Becsapva az olvasót, a zárlatban hatalmasat fordít a jelentésen. Szürreális a kép, ám a boncasztalon nem egy esernyő és egy varrógép találkozik, hanem a professzor és az asszisztense, aki kárpótolja főnökét a nehéz munkája miatt. A groteszk és az abszurd olyan esztétikai minőségek, amelyekkel a szerző nem félreérthető módon ki tudja fejezni válságos emberi világunkat. A Mélyrepülés abszurd szituációját még megfejeli az abszurd módon viselkedő, nagyképű, amúgy nagyon befolyásos utas úr lehetetlen és embertelen viselkedésével. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �Itthon – Nógrádban A novelláskötet első fejezetének utolsó darabja a létezés–nemlétezés valóságának megragadása – ahogy a főcím is jelzi –, A semmiből egyszer napfelkeltekor feltűnnek a szárnyaszegett angyalok. Akiért küldték őket, nincs sehol, csupán „a magára maradt lepedő gyűrődései utaltak” létezésére, s a lepedő rostjaiból felszálló „embermeleg” pára. Nem tudják vinni őt sem a Mennybe, sem a Pokolba. Majd kirepülnek a bejáraton, a belépő két nőnek csak ennyit mondva: – „Ne keressétek…” A kötetben egy fejezet az íróról szól. Címe: Zo-etűdök a semmiről. Kilenc eszszéprózát tartalmaz. A szerző összhangot teremt az esszéisztikusság, a filozófiai gondolatiság és a történetiség hármassága között. Nagyszerű vállalkozás, mint az is, ahogy azonosul a Zo-figurával. A Kertterv az író személyes világának egy életadó részéről, a kertészkedésről szól. „Zo kora délutántól a kertben tesz-vesz”, s mindent nagy gonddal megtervez, mert „az élethez kell némi előrelátás”. A kert pedig meghálálja, ha foglalkoznak vele. A kert az ő világa, egy vele, „a növény sorsa az övé, és ő a növény sorsa”. A lényeg a művelésben, a művelődésben, a műveltségben érhető tetten. Tamási Áron úgy írta: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Handó Péter így: „Az ember azért van a világon, hogy értőn cselekedjen” 2, mert csak akkor teszi jobbá, nemesebbé, termékenyebbé a világot, az embert, a földet. A Paradicsom a leghosszabb eszmefuttatás, amelyben egymásba játszik a növények és a gyermekek nevelésének szép tette. Mindennek alapja a rendezettség, melyet kultúrának nevezünk, örökölt hagyományainkból eredeztetünk. Mindkettőt nemesíteni akarja az ember. Érdemes az eget célba venni. Zo ezt a kertben teheti meg, ő is munkát hitelez a földnek, ő a nemesítő és művelő, szimbiózisban él saját édenével. Semmiségek felől a címe a kötet következő fejezetének, amelybe hét darab rövidebb-hosszabb terjedelmű szöveg került. Az európai irodalomban egyfajta különös életérzés kifejezéseként jelent meg az abszurd az 1930-as évektől Albert Camus által, Magyarországon a ’60-as évektől Örkény István nevéhez fűződve. Az irányzat az ember személyes sorsának kilátásait firtatja. A semmiségek felől nézve nem mindennapi, de ellentmondásos, s ellentmondásaiban is nagyon komoly, mégis humoros témát ragad meg a szerző a fejezet darabjaiban. A Kálvária-járás című írásban egy valóságos tényből indul ki: 2 Uo. 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pásztor Éva – Handó Pé ter egy város vezetése eladja a Kálvária-dombra vezető lépcsőt. Egy libegő megépítése körüli hercehurca, az ironikus előadásmód még fokozza az olvasói élményt. A Vissza a múltba a Semmiségek felől című ciklus utolsó darabja. Egy hajléktalanná vált idős férfi valamit látni szeretne az „elkerülhetetlen előtt”. A hitetlen ember erőt kér Istentől, hogy még az előtte lévő három dombon átjuthasson. Szüksége van lelki erőre is, csupán a „lét elviseléséhez”. Vezeklés a zarándokútja. Végül eléri, amit még látni akart, a múltját idéző kis búvóhelyet. Mert ha az ember fel akar jutni a hegyre, akkor erőt kell kifejtenie. Az ember fölfelé, az ég felé tartson! A Semmioldatok című fejezet a Szülőföldön címet kapta, hét novellából álló ciklusa egy hazánktól elszakadt férfi visszatérésének tragikus története. A Hazafelé a megsemmisülésbe vezető út álomszerű leírása a természetbe olvadás katasztrófájával vagy szépséges eggyé válásával. Handó Péter A semmiből egyszer kötetének záró ciklusa a Tükröződések. A tizenkét történet bibliai átirat a XXI. századra vonatkoztatva. Bennük a misztikusabb vonal érzékelhető, s szellemi erőfeszítés szükséges megértésükhöz. Mindegyikben tükröt tart elénk, belenézve ráismerhetünk emberi természetünkre. Többek között Noé, álomlátó József, Mózes, Sámson, Dávid bibliai példáján át jut el a fenyegető prédikációig azzal az üzenettel, hogy csak akkor rendíthetetlen az ember, ha már az Úr országában lakozik. A semmiből egyszert nem lehet folyamatában olvasni – inkább mindig csak néhány történetet vagy egy-egy ciklust. Ebben az esetben jobban oda tudunk figyelni nyelvezetére, tudjuk ízlelni az író egyéni stílusát. A szövegkörnyezetből kiemelve is hatásosak prózai hasonlatai: „Mégse mehet haza ilyen szerényen kapatosan, mint akit homlokon bökött az Isten ujja” (Sebességben). „Bizonyára elvesztette humorérzékét, úgy nézett ki, mint aki augusztusi kökénybe harapott” (Ártatlanság védelme). Az íróember semmit nem mond ki feleslegesen, mint ahogy hétköznapjaiban sem vesz semmit feleslegesen, sem cipőt, sem nadrágot. Számára a fogyasztói társadalom kívül marad, nem engedi belépni az életterébe. Könyve sem a fogyasztói társadalom könyve. Handó Péter szabadgondolkodó és szabadon cselekvő, aki gondolataiért, cselekedeteiért vállalja a felelősséget. Azt cselekszi, amit az adott pillanatban fontosnak tart, legyen az a kertjének gondozása, sütés vagy főzés, illetve az alkotói munka vagy a közéleti tevékenység. Minden a világban való aktív jelenlétet adja számára, magát az életet, és annak fenntartását, művelését. (HANDÓ Péter: A semmiből egyszer, Nógrád-Print Nyomdaipari Kft., 2023) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �Itthon – Nógrádban KOCSIS DOROTTYA JOBBÁGY KÁROLY, A JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖNYVTÁROS Jobbágy Károly, a kétszeres József Attila-díjas költő a budapesti Eötvös József Gimnázium könyvtárosaként tanított hosszú évtizedeken át. Életének egy fontos epizódját egy antikváriumba beadott (magántulajdonban lévő) dedikált verseskötete, valamint a könyvben talált levele őrizte meg. 1. kép A költő 1921-ben született Balassagyarmaton. Anyját négyéves korában elveszti, nagyszülei nevelik. A háborúban orosz hadifogságba esik, majd immár Magyarországon megtalálják nála az ott történtek leírását, és visszahurcolják az orosz fogságba. Hazatérése után beiratkozik az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, magyarirodalom-tanár szeretne lenni, mellette orosz szakon is tanul. Az egyetemet 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya munka mellett jó eredménnyel végzi, egy magyar szakos vizsgáján azonban elégtelen osztályzatot kap. Feldúlva levelet ír, melyet dedikált Hajnali viadal című verseskötetével együtt küld el Sz. Kispál Magdolna egyetemi adjunktusnak (1. kép). A levél (2. és 3. kép) és a kötet két ember eddig ismeretlen lélektani konfliktusának bizonyítéka – a sértett hallgató szemszögéből. A kötet címlapján olvasható dedikáció szövege: Sz. Kispál Magdolnának, hogy legalább megismerje azt, akit megbuktatott „Finnugor nyelvészet”-ből. Bp. 958. június 10. Jobbágy Károly A verseskötetben talált levél szövege (betűhív átirat): _________ Budapest, 1958. junius 10. Sz. Kispál Magdolna egyetemi adjunktus. Budapest. Ne haragudjon hogy így levélben is zavarom, de most hogy életemnek nem kis vágyáról mondok le, arról hogy magyar tanár legyen belőlem, s búcsút veszek az egyetemtől, nem tudom megállni, hogy néhány sorban kiegészítsem azt, amit a vizsgán Önnek mondtam. Én vagyok az a bajuszos kissé kócos férfi, akit ma elbuktatott. Igaz ugyan hogy „közmegegyezésre” mert ön azt mondta, reméli, belátom, hogy nem tehet mást, én meg beláttam, mert belefáradtam mindenbe egy pillanat alatt, az Önnel való harcba is. 1939-ben érettségiztem. Szegény családból való vagyok, nem is gondolhattam az egyetemre, dolgoznom kellett menni. Pedig nagyon szerettem volna magyar irodalom tanár lenni, mert már akkor verseket írtam. Dolgoznom kellett, majd katona s ennek következményeként hadifogoly lettem az Ural Észak-Keleti oldalán, ott ahol Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �Itthon – Nógrádban a Manysik élnek annak a vidéknek a Déli részén a Tura folyó környékén. Együtt irtottam az erdőt velük s szenvedtem az 54 fokos fagyot, ami őket is kínozta. Beszélni nem volt szabad s nem is tudtam volna, még akkor oroszul sem tudtam jól. Ilyen előtanulmányok után hoztak haza 1947-ben, de Mármaros szigetről visszavittek különféle büntetőtáborokba, mert megirtam versekben az életünket s ezeket megtalálták nálam. Akkor már kisebb költői múltra tekinthettem vissza. Első irásaimat a Népszava; Móricz Zsigmond Kelet népe c. folyóirata, a Hit stb. közölték, Veres Péter Darvas József már számontartottak, mint ifjú költőt. 1948-ban kerültem végre haza, kicsit megtörve, de annyi vállalkozókedvvel, hogy még az Őszön beiratkoztam esti tagozatra magyar-orosz szakra. Azt hittem álmom teljesülni fog. Lendületemre jellemző, hogy mindenből jelesre vizsgáztam, így „Nyelvrokonaink”-ból is „kitünő”-re Lakó György professzor urnál. Abban a félévben találták ki, hogy az orosz szakot egyszakosítani kell s én választhattam, hogy vagy orosz-szakos leszek, vagy kimaradok s egy év múlva újra kezdem. Beletörődtem, maradtam orosz szakos. Nappal dolgoztam, este egyetemre jártam. 1952-ben tanár lettem, még egy évet rászolgáltam, hogy a tanári diploma mellé megszerezzem a műfordítói diplomát is, mert így az irodalommal kellett foglalkozni (széppróza-fordító lettem). De régi álmom ez után sem hagyott nyugodni. 9 évi hallgatás után ismét megjelentek verseim a Csillagban, Irodalmi Ujságban s én vállalkoztam rá, hogy késve bár, ujra kezdem a küzdelmet a „magyar” szakért s beiratkoztam egyelőre „vendéghallgatónak” a bölcsészetre s rendben vizsgáztam, ismét főként jelesre, néha jóra. Amikor nem akartak rendes levelező hallgatónak felvenni, az Irodalmi Ujság kb. 30.000 példányán nyílt levélben versben kértem felvételemet. Akkor már ujra viszonylag ismert nevű költő voltam. 1954-ben József Attila dijat kaptam s ugy éreztem, hogy Juhász Gyula, Babits Mihály s mások után nékem is illik elvégezni az egyetemet sigy egybefogni irodalmi ismereteimet. Közben megjelent két kötetem, műfordításaim… Ebben az évben már 10-ik éve állandóan egyetemre járok. Elhiheti mennyire belefáradtam. Közben volt még 1956 októbere, amikor verseim jelentek meg, amiért a Műegyetemen lévő állásomat elvesztettem s száműztek egy ujpesti gimnáziumba, lakásomtól egy és negyed órányira. Ha egy kicsit ismeri az irodalmi életet, el tudja képzelni, milyen lelki vívódásokon, mennyi harcon megy át az ember, hogy alkosson s az igazságot szolgálja, s ezek közben nincs akkora harmónia benne, hogy biflázni tudjon olyan szöveget - amit nem is ért, - akár egy kis diák. 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya Pedig bizonyos vonatkozásaiban érdekelt engem ez, mert 1956 nyarán az Irószövetség kiküldötteként egy hónapot töltöttem Mongóliában s kicsit botcsinálta nyelvészkedtem, keresgéltem rokon szavakat. Nevetséges, de most a vizsga előtt ahelyett, hogy a jegyzetet magoltam volna, elolvastam még Kőhalmi Katalin „Mongol népek és nyelvek” c. tanulmányát s B. Rincsen professzor „Mongol nyelv grammatikáját” c. doktori értekezésvázlatát is, sőt - bár nem volt anyag a vizsgára - egy napon át lapozgattam a finn nyelvkönyvet is, de kerestem az olyan anyagot, amire ugy éreztem szükségem van. Igy felkészültem mentem el erre a vizsgára s ugy számitottam, hogy nagyon jó esetben közepes, legrosszabb esetben elégséges jegyet kapok. Arra elszántam magam, hogy őszintén bevallom: a finnugor hangtani sajátosságokról száló[!] részt nem tudom, ha elolvasom sem értem, de biztam benne, hogy meglátja nálam a finnugor nyelvrokonságra vonatkozó adatok valamelyes tudását s erre az elégségest megadja. Ha visszaemlékszik, nem hallgattam én, mint a csuka. Az első kérdésről sok mindent elmondtam, finn, manysi chanti szavakat idéztem, nem voltam teljesen „süket”, ahogyan mondani szokták. A másik két kérdésre azonban már nem tudtam válaszolni. Most, hogy hazajöttem, újra elővettem a jegyzetet s találomra belelapoztam a 19. oldalon, ott elolvastam az a. Affrikáták c. részt s rájöttem harmadszori végigolvasás után hogy egyáltalán nem értem de legfőképpen azt nem értem, hogy mért kell ez nekem? aki most egy hónapja a gyakorló tanitásomon sikerrel tanitottam nyelvtant és Vajda Jánost úgy, hogy magammal ragadtam az osztályt és soha nem fogják elfelejteni, - s mindezt ezeknek a tudása nélkül. Ennyire részletesen, ahogy Ön követeli - szüksége van az anyagra annak, aki nyelvészeti kutatómunkának kivánja szentelni az életét, aki az Ön helyét akarja elfoglalni majd a tanszéken. Végigkérdeztem valamennyi tanártársamat, sőt a fél évvel ezelőtt Önnél vizsgázottakat is egy hangra nem emlékeznek mindebből, az öreg tanárok bevallják, soha az életben nem használták… Hát lássa meg, e külön miatt kell nékem az utolsó megállónál, néhány hónappal a tanulmányok befejezése előtt abbahagynom ezt a tíz éve folyó harcot. Megtanulni nem tudom, mert ami érhető belőle, azt megtanultam, a többi ellen az eszem tiltakozik. Öregebb vagyok már annál, mintsem olyat magoljak, amiről tudom, hogy nincs rá szükségem, s amit nem is értek. 20 éves fej kell hozzá, nem az én sok gonddal telitömött fejem, és az élet sok megpróbáltatásától meggyötört idegzetem. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �Itthon – Nógrádban De Maga nem nézi az embert a vizsgánál. Magánál a 19 éves és a 40 éves egyre megy. Csak az anyagot nézi, tudja, vagy nem tudja? Hogy abban az emberben miféle viharok dúlhattak az elmult hónapokban, az nem érdekli. Öt éven át én is egyetemen tanitottam, tudok különbséget tenni az elégséges és az elégtelen között. Higyje el nékem, hogy nem volt igaza. S gondolkodjon rajta, miért van az, hogy heten álltunk kinn az ajtó előtt vizsgára várva. Én sorrendben az utolsó voltam. S amikor valaki kijött s mondta hogy Magához be lehet menni, akkor senki nem vállalkozott, így mehettem be én sorrendben megelőzve a többit. Azt is meg kell mondanom, hogy Mire kijöttem magától már kinnt álltak néhányan és túl voltak a vizsgán azok közül, akiket én még kinn hagytam. Álltak már ujak, s ujra senkit nem tudtam rávenni, hogy helyettem bemenjen, pedig egy szót sem szóltam arról, hogy engem elbuktatott. Ne haragudjon, hogy ilyen hosszú levéllel fárasztottam, de bizom benne, hogy ezzel jövendő vizsgázóknak segítettem. Tisztelettel: Jobbágy Károly _________ Jobbágy Károly irodalmi és könyvtárosi élete Jobbágy Károly irodalmi munkásságának maradandó emlékei a verseskötetei. Első verse 18 éves korában a Népszavában jelent meg, majd a Kelet Népe, a Híd, az Ünnep és más lapok is közölt tőle írásokat. Az egyetem befejezése után 1952-től a Budapesti Műegyetem Idegennyelvi Lektorátusán lektor, majd 1953-ban orosz, 1959-ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1953-tól a Könyves Kálmán, majd 1958–1983 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban tanít oroszt, és könyvtárosi munkája mellett költészete is kiteljesedik. 1 A háborút követően művei már 1953-ban megjelentek és élete végéig rendszeresen szerepeltek az irodalmi folyóiratokban. Irodalmi munkásságát 1954-ben és 1963-ban József Attila-díjjal ismerték el. Példaképei Ady Endre, József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, míg Babits, Kosztolányi egy más világ, akiket nehezen ért, de tiszteli őket. 1956 után a nyomasztó politika hatására nem szólt, inkább hallgatott, de Drégely vár történetének PÉTER László (szerk.), Új magyar irodalmi lexikon, 2. kötet, Akadémiai, Budapest, 1994., 907– 908. 1 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya jubileumára írt verse fogadtatása ismét írásra késztette. Új versei a Hajnali viadal című kötetében jelentek meg.2 A kötet egy példányát dedikálta Sz. Kispál Magdolnának, és küldte vele a fent idézett (s itt látható) levelet. 2. kép 2 CSUKLY László, Arcképvázlat Jobbágy Károlyról, Palócföld 1968/4., 91. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �Itthon – Nógrádban 3. kép Önmaga bevallja, a megjelent versek kritikái „hol vaskos realizmusom, sőt naturalizmusra való hajlandóságom, hol romantikus érzelmességem” szerint jellemzik. 3 A költő a jelzőket nem érzi elmarasztalónak, sőt büszkén vallja: „ez a világ nem a megnyugvás felé halad, olyan katasztrófa fenyeget, mint amilyen még soha. S ebben a veszedelmes időben az emberek, ha versre vágynak – hiszen 3 JOBBÁGY Károly, Önvizsgálat, Palócföld 1969/2., 57. 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Dorottya ugyanazzal az elkeseredett szomjúsággal keresik, mint én ifjúkoromban. Nem rejtvényt akarnak, hanem érthető, megnyugtató, vagy felkorbácsoló beszédet”4. Megnyugvást és talán boldogságot könyvtáros munkája során tapasztalt, hisz inspiráló közegben, fiatalok között létezhetett, ahol könyvek vették körül, saját műveivel is gyarapíthatta a könyvtárat, sőt még az iskola diáklapját is szerkesztette.5 Majdnem 15 éves kényszerű hallgatás után – melyet csak egy saját kiadású kötet szakított meg – egy, az Egyesült Államokban tett látogatás után ragadott újra tollat.6 Szülővárosában nem feledik, megemlékezést tart a róla elnevezett alapítvány, felolvasó estet műveiből a Balassi Bálint Könyvtár, illetve pályatársai is megidézik születése évfordulóján a nehéz sorsú költőt. Elgondolkodtatóak Ádám Tamás szavai róla: „Jobbágy Karcsi szenvedve élte az életét. Megbántottként” 7. Azt, hogy a leírás mennyire igaz rá, a megtalált levél is bizonyítja, bár élete végén az elismertség, régi tanítványok érdeklődése, az amerikai magyarok meghívására tett utazás is tompított fájdalmán, derűsebben szemlélhette a világot. Művei: Feltámadás, Szépirodalmi, 1955. Hajnali viadal, Magvető, 1956. Hó és nap, Magvető, 1962 (második kiadás: 1963). Háló nélkül, Magvető, 1965. Éjszakai vetítés. Válogatott versek, Szépirodalmi, 1967. Papírszárnyak. Válogatott versek, Szépirodalmi, 1970. Szentendrei búcsú, Szépirodalmi, 1978. Líra négy keréken, Móra, 1979. Vesszőfutás. Verses napló 1945–1948, saját kiadás, 1990. Tigrisek lázadása, Kézai Simon Kiadó (fakszimile), 1991. Amerikai poétaszárnyon. Útinapló, Ipoly, Balassagyarmat, 1996. Mondják, a Himnuszt énekelték. 1956–2006, Jobbágy Károly Alapítvány, 2006. Uo., 57. Tevékenységének részletes leírását ld.: TÓTH Zsuzsa, Jobbágy Károly, a könyvtárostanár (1921– 1998), Könyv és nevelés, 2009/1 = https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/jobbagy-karoly-a-konyvtarostanar-1921–1998. [2024. február 21.] 6 JOBBÁGY Károly, Amerika poétaszárnyon: útinapló, Ipoly, Balassagyarmat, 1996. 7 Interjú Ádám Tamással, Irodalmi jelen, 2017. május 27. https://www.irodalmijelen.hu/2011maj-27-0418/jobbagy-karoly [2024. február 21.] 4 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �Itthon – Nógrádban RÓNA Z. PÉTER MASZK MÖGÉ NÉZVE Ádám Tamás regényéről Ameddig az ideológiai fősodor nyomására társadalmi osztályok mentén illett narratívákat létrehozni, a proletariátus pedig elvi síkon a jövő zálogát és uralkodó osztályát jelentette, a munkásságnak minden téren stabil hely jutott az irodalomban is. A rendszerváltással viszont ez a korszak lezárult. Nem csak azért, mert az osztálytársadalmak idejének addigra befellegzett, új kategóriák/csoporttipizálások pedig még nem jöttek létre, hanem azért is, mert az irodalom ügye kizárólag zárványba került művelői és fogyasztói ügyévé vált. Leginkább azok ügyévé, akik a tárgyi javak termelésébe legföljebb elvi síkon kapcsolódtak be. Ebből adódóan aligha lehetett elvárni, hogy a kétkezi munkás másként, mint a vele kapcsolatos entellektüelsztereotípiák mentén jelenítődjön meg, olyankor is csupán egy-egy elnagyolt háttérkép erejéig. Ádám Tamás 2023-as év végén megjelent Satuprés című regénye részben ennek a kánonná vált beszédmódnak az újragondolását előlegezi meg és – remélhetőleg – idézi elő. Részben – mondom –, mivel Ádám Tamás regénye nem szorítkozik pusztán a fizikai munka világának és művelőinek ábrázolására; a mélyen átélt munkáslétet folyamatosan ellenpontozza a különböző társadalmi csoportokéval, rávilágítva ezzel a mai magyar valóság „rákfenéjére” is: az általános le- és elzüllésre. Teszi ezt 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Róna Z. Pé ter úgy, mintha közismert költői énje ezúttal is verset írna: nyelvileg végletekig csiszolt tömörséggel, költői képek segítségével árnyaltan, vallomás- és önelemzés-értékűen világít rá mindenre, ami látókörébe kerül. A pőre valóság nyelvi leképezésére esküszik fel, amikor tanítómestere szavait – „csak úgy tudsz igazán hitelesen írni, ha testközelből megismered a közeget, a sorsokat, élethelyzeteket” (5.) – regénybéli irányelvvé teszi. Ugyanakkor nem csak a felületet karcolgatja, nemcsak egy-két napra kirándul az alkatrészgyártó üzem világába. Tisztában van azzal, hogy az idegenként érkező előtt megnyilvánuló valóság sokezer maszk eredménye. A turistai attitűddel csupán látszatokat lehet elérni, kiváltani minden téren. Sosem az mutatkozik meg, amit látogatása során megismerni kívánna. Csakis az, aminek láttatni akarja/tudja magát az, akit megfigyel. Az eredendő igazságért minden esetben be kell nézni a maszk mögé; oda mintegy be kell dolgoznia magát az írónak; kitartó munkával nyerheti el a bennfentes bizalmát. Ám az igazság megismerése és az ezt követő kinyilvánítása a míves irodalom műveléséhez még korántsem elegendő. A szavak hitelességét mindig a bennük megnyilvánuló személyes jelenlét/részvét biztosít(hat)ja. Ez teremti meg az írás vertikális dimenzióját az elérhető mélység és az óhajtott magasság között. A horizontális dimenzió a kibomló történet síkjában valósul meg. Ádám Tamás expozéja a legnemesebb értelemben emberi. Felmutatása annak, ami itt és most történik vele és – általa – velünk. Magánélete fejlődéstörténete közé olyan húsba maró/markoló miniszociográfiákat épít, amilyenekkel az elmúlt évtizedek irodalma nem szolgált. A történet egyik szegmenseként ábrázolt „Kitin Kft.” gyártelepének dolgozói döntőrészt perifériális helyzetbe került, kényszerpályán mozgó figurák. Egyesek születésük következtében, mások személyiségjegyeik alapján vagy ballépéseik, elhibázott döntéseik nyomán, esetleg igénytelenségük okán jutnak munkássorsra, melynek döntő velejárója az egyénre kiszabott szerep feltétlen elfogadása, a máról holnapra élés és a gerincvelőig hatoló létbizonytalanság. A fennálló viszonyok között, egyéni stratégiák mentén folyik a túlélésért való küzdelem. Jól ábrázoltan a segéd- és betanított munkási rendszer is kitermeli a maga „archetipikus” karaktereit: a spiclit, a lébecolót, a linket, a féltékenyt, a karakánt… Ám Ádám Tamás ezeket nem csak be- és felmutatja, hanem arra is rávilágít az egyes esetleírásokon keresztül, milyen egyéni út vezet az adott szerephez, mennyi maszk és smink fedi el – és fedezi – éppen az azt betöltő/felöltő embert. Azt az embert, akinek a fejében folytonosan ott munkálhat a hajléktalanná válás lehetősége. Az a kirekesztettségi állapot, amelynek a regényfolyam során több aspek- Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �Itthon – Nógrádban tusára „fény” vetül. Sőt, az elbeszélő párkapcsolati szála is – mely a megismerkedéstől az összebútorozáson át a szakításig tart – végül olyan keskeny és imbolygó pallóra téved, amelyen már-már reménytelen az átjutás, a talpra állás. Főszereplőnk az elzüllés eleven kísérteteivel is osztozik átmenetileg. Rózsaszínűbb kép festését „várnánk” a művészekről, mivel alkotóként és szerkesztőként egy félévszázados tapasztalattal rendelkezik a társadalom ezen „rétegéről” Ádám Tamás, de nem ilyen kép tárul elénk. A találkozási pontok közege, a megnyilvánulások szintje más ugyan, mégis semmivel sem kisebb jellemtorzulás fedezhető fel közöttük és bennük. Itt is kiosztott-felvett szerepek, zsánerek játsszák el és túl önmagukat. A magánéletek zavarosak, frusztrációval terheltek, jövőkép nélküliek… – a látszatot viszont igyekszik mindenki fenntartani. Sokszor azért, hogy élősködhessen a másikon anyagilag és/vagy érzelmileg. Még a Kitin Kft. fellendítésére érkező mérnök úr sem a racionalitás, a logikusság, a szervezőkészség mintapéldánya. A termelésbéli selejtgyártás általa sem hagy alább, s vezető beosztásához kierőltetett absztinenciája átmenetinek bizonyul. Képletesen szólva: önmagát és alkalmatlanságát alkoholba fojtja, a rábízottat – az üzemet és a dolgozóit – „csődbe”, utcára juttatja, a narrátornak pedig – racionalizálásnak titulált leépítésével – „visszaadja” az önrendelkezését, a szabadságát. Ádám Tamás hitelt érdemlő kegyetlen őszinteséggel, ugyanakkor együttérzőn szól az őt körülölelő világról, személyes tapasztalatán keresztül bepillantást enged a társadalom napjainkra elfeledett, leírt, szégyellt szegmensébe, megmutatja a kétkezi munkát végzők mindennapjait, kilátásait, küzdelmüket a mindennapokban, a mindennapok továbbgörgetéséért. Regénye napjainkban úttörő vállalkozásnak minősíthető, hiánypótló az irodalomban, s mindezen túl remek – lélekemelő, -nemesítő – olvasmány. (ÁDÁM Tamás: Satuprés, Budapest, Hungarovox, 2023) 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Nagy Zsófia NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Kedves Olvasók! Örömmel tudatom, hogy folytatódik a Palóc konyha gasztrorovatom. A palóc konyha ízei és illatai a múltat idézik, miközben a jelenkor ízlésének is megfelelnek. Remélem, hogy receptjeim segítségével Mikszáth és Madách nyomdokaiban járva még közelebb kerülnek a palóc gasztrokultúrához, és inspirálódhatnak a konyhai hagyományok felfedezésére. Úgy érzem, egy fontos feladatot teljesítek, megőrzöm, továbbadom a mi palócságunk gasztronómiai értékeit. Bízom benne, hogy a receptjeim közül mindenki talál kedvére valót, melyet szívesen kipróbálna! Kérem, fogadják szeretettel – örömteli főzést-sütést kívánok minden kedves Olvasónknak! Nagy Zsófia, a Palócföld háziasszonya _________ Palóc bableves Hozzávalók: 30 dkg fehérbab, 5 dkg zsír, 5 dkg liszt, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, őrölt bors, 5 dl tejföl, 2 gerezd fokhagyma, ecet, só, kapor, cukor A babot éjszakára beáztatjuk, majd másnap az áztatólevében puhára főzzük. A megreszelt hagymából, zsírból és lisztből világos rántást készítünk, beleszórjuk az őrölt borsot, a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük, vízzel felöntjük, jól összeforraljuk, majd a levesbe öntjük. Végül hozzáadjuk a kevés liszttel simára kevert tejfölt, a zúzott fokhagymát, és állandóan kevergetve összeforraljuk. A kész levest ecettel, sóval, cukorral ízesítjük és meghintjük az apróra vágott kaporral. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �Itthon – Nógrádban Sertéssült parasztosan Hozzávalók: 80 dkg sertéstarja, 1 fej vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 2 ek. liszt só, őrölt bors, víz A húst sózzuk, borsozzuk és bekenjük a zúzott fokhagymával. Tepsibe rakjuk, vizet öntünk alája, majd forró sütőben jól átsütjük. Sütés közben időnként saját levével meglocsoljuk. A puha húst kivesszük, levét zsírjára pároljuk, meghintjük liszttel, megpirítjuk, majd langyos vízzel felöntjük és kb. 20 percig főzzük. A kész levet átszűrjük, kissé felhígítjuk vízzel és összefőzzük. A felszeletelt húst a forró mártással leöntve tálaljuk. Knédlivel, párolt káposztával kínáljuk. Káposztás sztrapacska Hozzávalók: 1 kg krumpli, 30 dkg liszt, só, 2 tojás, 20 dkg füstölt szalonna, 50 dkg savanyú káposzta A meghámozott krumplit lereszeljük, jól összekeverjük a tojásokkal, liszttel és sóval. A tésztából forrásban lévő vízbe galuskákat szaggatunk. Ha feljött a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, forró vízzel leöblítjük és lecsepegtetjük. A szalonnát kockára vágjuk, megpirítjuk, rátesszük a savanyú káposztát és megpároljuk. Ha kész, hozzákeverjük a kifőtt galuskát. Lekváros habos szelet Hozzávalók: 15 dkg vaj, 20 dkg cukor, 15 dkg liszt, 15 dkg darált dió, 3 tojás, lekvár; a habhoz: 3 tojásfehérje, 18 dkg cukor, 1 kk. borecet A vajat elmorzsoljuk a liszttel, a cukorral, a dióval, hozzáadjuk a tojássárgáját, majd jól összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kizsírozott tepsibe tesszük, megsütjük. Megkenjük tetszés szerinti lekvárral. A tojásfehérjét kemény habbá verjük a cukorral, hozzákeverjük az ecetet, majd rákenjük a megsült, lekvárral megkent tésztára, és pár percre ismét a sütőbe tesszük. 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Bakos Ferenc: Kapu (visszacsiszolás) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �Orbán György János: Gyökerek, Páris-patak völgye [Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon] (akvarell-tus) 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter LŐCSEI PÉTER „PERSZE, HOGY TEMETŐKBEN LEGEL A PEGAZUS”1 Balassi-hatások Weöres Sándor írásaiban Amióta van művészet, létezik a minták átvétele is. A mesterek előtti főhajtásoktól a plágiumokig terjednek a tartalmi, műfaji, prozódiai és egyéb hatások. Hányan követték a homéroszi eposzokat? Mekkora divatot teremtettek a levélregények? Seregnyi szerző írt szapphói strófát, petrarcai vagy shakespeare-i szonettet. És akik a japán eredetű haikukkal próbálkoztak. Ott a sokakat csábító limerick, az európai romantikusokat hívogató maláj pantum. A magyar lírára szűkítve a kört: ki és miért alkalmazta Himfy vagy Balassi verselését (strófáját)? Esetek sora bizonyítja, hogy a formai – vagy annak föltűnő – átvételek egyéb tartalmi, szóhasználati, hangulati következményekkel is jártak. Balassi Bálint életszemlélete, szerelmi vágyakozása, kínja, nyers indulata, Istenhez fordulása, tragikus halála tartalmi ösztönzőnek bizonyult. Verselése sok-sok szerzőt csábított. Hatása Rimay Jánostól Benitzki Péteren, Listius Lászlón keresztül Rónay Györgyön, Ágh Istvánon, Nagy Lászlón át Utassy Józsefig, Szepesi Attiláig, Orbán Ottóig, Markó Béláig, Kovács András Ferencig nyomon követhető. A Balassi-strófa hagyományáról és a költőt megidéző versekről mások mellett Kovács Sándor Iván, Szigeti Csaba, Görömbei András, Lator László, Nyerges Gábor Ádám szólt. A Weöres-életműből olyan Balassi ösztönözte írásokat emeltem ki, amelyekre eddig nem (vagy alig) fordított figyelmet a szakirodalom. Műfajuk, minőségük is vegyes. Némelyik egészen korai, a legutolsó 1985-ben jelent meg; olyik csak posztumusz látott napvilágot. Weörest nem hevítette az eredetiség hiúsága: gyakran emlegette ihlető forrásait. Doktori dolgozatában így írt erről: „Némelyik olvasómnak tán kiábrándító, ha megvallom, hogy majdnem minden versemet többkevesebb irodalmi hatás érlelte. […] Az irodalom organikus folyamat: egy-egy Illyés Gyula: Eredetileg In Illyés Gyula: Naplójegyzetek. 1981–1983, s. a. r.: Illyés Gyuláné, Illyés Mária; Osiris-Századvég Kiadó, 1995, 103. 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �Tanulmány költő-oeuvre nem magában álló sziget, hanem inkább az erdei szálfákhoz hasonlítható: az elődök lombjából növekszik, virágzáskor a többi fával himport cserél és az utódok táplálkoznak belőle”2. Tartalmi, stílusbeli, prozódiai példákra egyaránt hivatkozott. Utóbbira szűkítve a kört: életművében a disztichontól a Himfy-strófáig, a hangsúlyos versektől a tankáig és a Balassi-strófáig párját ritkító gazdagsággal találkozunk. Írásainak bemutatásán és a tematikai összefüggések felvetésén kívül esetenként szövegközlési és más filológiai kérdéseket is érintek. * Nincs verse Balassiról. Sem Isten-élményük, sem szerelemfelfogásuk nem rokonítható. A hírnévhez, a virtushoz való viszonyuk is más. Nem tartalmi, hanem megannyi szerkesztésbeli, stilisztikai, prozódiai kapcsolat tárható fel lírájukban. Mielőtt ezekből válogatok, Weöres prózai írásaira hivatkozom. Négy vallásos magyar költő című írásában Faludi, Berzsenyi és Ady mellett az ő hitét, Istenhez fordulását jellemezte. Nem tudjuk, milyen céllal készült vázlatos áttekintése, amelyben mások mellett Németh Lászlóra, Mécs Lászlóra, Makkai Sándorra – egy utalás formájában Kosztolányira –, Blokra, Carduccira, Nietzschére és még tucatnyi szerzőre, műre utalt. A mindössze 12 oldalas autográf szövegben több filológiai botlást is elkövetett. Az írást nem adta ki, egy verseket és más töredékeket, variánsokat tartalmazó füzetében maradt fönn. Halála után jelent meg prózai munkáinak kötetében. A szövegközlés sajnos elemi tévesztéseket, helyesírási eltéréseket tartalmaz; időrendi besorolása pongyola, eligazító jegyzete hiányos. 3 A Balassit jellemző megállapítások egy részét a kéziratból betűhíven idézem 4: „Balassa Bálint telivér lirikus egyéniség, vagyis az én, a mindenkiben föltétlenül létező örök-emberi természetes önzés megrögzítője. Nála a Dichtung nem a Wahrheit ikertestvére, hanem a kettő itt teljesen azonos: nem eszményeit és áb- Weöres Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás), Pécs, 1939, 23–24. Weöres Sándor: Négy vallásos magyar költő. In Weöres Sándor: Egybegyűjtött prózai írások, Helikon, 2011, 205. kk. A kötet szerkesztője ekképp indokolta időrendi besorolását: „A PIM birtokában lévő autográf füzetben lévő legkésőbbi vers dátuma: 1933. május. Tehát ez az írás is, mely ugyancsak e füzet része, 1933-ban keletkezett”. (210.) 4 A kézirat fénymásolatát Réz Páltól kaptam. Az akkor még magántulajdonban lévő Weöres-füzet időközben a PIM állományába került. PIM Kézirattár (Gy h.sz. 2004/13) 2 3 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter rándjait, hanem életét testálta lírájában az utókorra. Nem sokat töpreng az emberfölötti dolgok lényegén: Isten éppúgy érzelmi tényező számára, mint Júlia, mint a »vitézlő oskola«, vagy az »átkozott sok versek.« Tetőtől-talpig érzelmi ember és így magától értetődik, hogy nincs valami mély Isten-elgondolása. Nem lát mást a mennybéli Úrban, mint végtelenül jóságos és végtelenül hatalmas fejedelmet, a legfelsőbb rang birtokosát, kiben a jó és szerencsés földi tulajdonságok a legmagasabb hatványon fordulnak elő. Igy énekel róla: »Egekben lakozó szentséges hármasság, Kinek nincsen semmi dolgában hamisság, Kegyelmességedből áll földi uraság, Csak tenéked szolgál mennyei sokaság!« […] (Az idvességes kimúlásért.)5 »Bűnbocsánatért« címü költeményében ezt a sort találjuk: »Illy könyörgésemmel untatám atyámot…«6 Mintha csak a cár-atyuskánál lett volna kihallgatáson, aki bizony aligha szerethette a túl-hosszadalmas kérvényezőket. Istenhez fordulása nem egyéb, mint a legerősebb, leggazdagabb uralkodó előtt való megtört és segítségre-váró térdrerogyás. Egy másik Balassa tán éppen ílyen bűnbánóan tért meg a Habsburg-királyhoz, csalódva az erdélyi fejedelem kegyeiben. […] Neki Isten arra való, hogy legyen kitől kérni mindazt, amit a maga erejéből nem érhet el. Természetesen, Balassát mindezzel nem leszólni, hanem jellemezni akartam. Elvégre költőnek lenni többek közt annyit is jelent, mint teljesen szabadnak lenni. 7 A mult eléggé igazolja, hogy a poéta lehet akár szent, mint Keresztes János, akár akasztófavirág, mint Villon. Mint embertől, számon lehet kérni tőle, hogy mért ílyen vagy amolyan, de mint költőtől: soha. […]” A verset nem Balassi Bálint, hanem Szepsi Csombor Márton írta. Lásd: Kovács Sándor: Szepsi Csombor Márton versei, In Irodalomtörténeti Közlemények, 1958/1. 70–75. Weöres a vers átírt szövegét használta fel. 6 A Balassi-szakirodalomban ismeretlen vers és verssor. Nyilván nem Balassi a szerzője. 7 Szinte szó szerint egyezik azzal, amit doktori dolgozatának első fejezetében megfogalmazott: „…a művésztevékenységnek nincs általános érvényű határa, tehát szabad alkotás. Korlátai azonosak az emberi lehetőség korlátaival.” In Weöres Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás), Pécs, 1939. 3. 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �Tanulmány Évtizedekkel később a Három veréb hat szemmel című antológiájában gyakran hivatkozott rá. Többek között a költőt elsirató Rimay János, a Balassit szépen visszhangzó Thordai János, a Közönséges magyar példabeszédeket író Benitzki Péter kapcsán. Balassit „az első világjelentőségű magyar poétának” nevezte.8 Műveiből nem az ismert darabokat, hanem a Fanchali-kódexben megtalált pásztorjátékának részleteit idézte. A Három veréb… utószavában a Balassi-strófa közvetlen előzményeiről és rokonairól is szólt. Középrímes hármas-alakzatáról – a Júlia két szemem kezdetű verset idézve – azt állította: „szonett-szerű tökéletességben ragyog”.9 * A Cinaként becézett ifjú Weöres Sándor a cserépteteje miatt piros görbének vagy földbirtokos édesapjáról Weöres-görbének nevezett cselédház egyik szobáját kapta meg Csöngén. Itt nyugodtan éjszakázhatott, fordított napirendje nem zavarta a családot. Leveleiben és más írásaiban többször szólt róla. Versei közül az 1932–33-ban született Naplójegyzetek négy darabja is ezt a világot (illetve saját reménytelen állapotát) mutatta be.10 Kosztolányinak így jellemezte környezetét: „Most újra ott vagyok [Csöngén, LP] lakásunktól különálló szobámban, a domb tetején, ahonnan szépen látni a nappal a stájer hegyeket, éjjel pedig a Rába-gát fényeit. Itt szoktam írni és aludni” 11. A petróleumlámpája körül keringő, halálra pörkölődő éjszakai látogatóiról írta Szürke pillék12 című versét. Másfajta megközelítéssel, de a levélben szereplő helyszínnel és az áldozatként fölidézett lepkékkel is találkozunk Első éjszaka című versében.13 Balassi-strófában írt korai vallomása kimaradt köteteiből. A cím alapján akár szerelmi témájú költeményre is gondolhatnánk; a költő azonban nem a boldog vagy a boldogtalan párkapcsolatról írt, hanem magányos éjszakai élményéről. Versének logikus, következetes mozgásiránya van. A külső látványból, a kis házak tűzfalától a pocsolyában hempergő holdvilágon és a Rába-gát „merev szemü” villanyán át haladunk a szobában sercegő olajlámpa felé. Az éjszaka jellemzőjeként és ellenpontjaként a hat strófa közül az első ötben lényeges szerepet Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 124. kk. Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 575–576. 10 Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I. Helikon, 2008, 67–70. 11 Weöres Sándor Kosztolányi Dezsőnek; Csönge, 1932. dec. 20. Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek, szerkesztette: Bata Imre és Nemeskéri Erika, Pesti Szalon – Marfa Mediterrán Kiadó, 1998. I. 166. 12 Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények, Helikon, 2008, 142. 13 Weöres Sándor: Elhagyott versek, szerkesztette: Steinert Ágota, Helikon, 2013, 514. 8 9 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter játszik a fény. A tűz, a láng Balassinál szinte mindig a szerelem emésztő hatását fejezi ki. Jellemző példaként a gyertyaláng hevétől megégő lepentőcske képét említem az „Ó nagy kerek kék ég…” kezdetű verséből. Weöres a lámpaharangra repülő áldozatokat szólítja meg. Nála nem a szerelmi kín, hanem a kikerülhetetlen végső pusztulás – és természetesen saját sorsa – a tét: „Ti nagy szürke lepkék, ti apró zöld pillék, ti vérszopó szunyogok! tanítsatok engem: meghalni valóban olyan édes-jó dolog? Tarajos tűz körül, szeplőtelen fényben zümmög bucsudalotok.” A következő két szakaszban kilátástalan állapotát, pörkölődő szárnyát, tiszavirágéletét, gyönge, beteg testét panaszolja, ellenpontként, szorongató teherként a rá váró feladatot említi. A halódó pilléktől kér segítséget. A vers zárlatában a jövőt szólítja meg, és az Örökkévaló áldását kéri: „Köszöntelek téged, ki ezer év mulva olvasod a versemet és a múló lélek nyomait megőrző anyagnak is köszönet. Óvjon a Fönntartó most és mindörökkön minden jámbor lelkeket.” * Balassi Bálint az „Idővel paloták, házak, erős várak…” kezdetű versében az idő romboló és építő hatását, mindent lebíró hatalmát állította szembe szerelmének nem múló tüzével. Weöres Sándor részben ennek nyitóképét követte korai művében, a Madártávlatban, amely Hideg van című kötetének zárlata lett.14 MADÁRTÁVLAT A szép régi házak és fényes paloták mindnyájan repedeznek, egyik tűzbe romlik, másik csak elomlik és rendre düledeznek s az új arcú falak, mint dísztelen szalag, egy-tömbbé szövetkeznek. Mi mostani korunk hátunkon ostorunk és nem értjük: mit akart, hogy kemény utcákkal, autó-csapákkal vonalozta a talajt és hogy a szeretet miránk kockát vetett s mérges gázzá nőtt a kard. Weöres Sándor: Hideg van, Pécs, 1934, 59. A költő a Weöres Sándor – Károlyi Amy Emlékházban található kötetben a verset ceruzával1932-re datálta. 14 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �Tanulmány Nagy szennyes záporok, torkos sikátorok csíkozzák mi életünk és enni sokaknak munkáért sem adnak, azt mondják, hogy „jaj nekünk” sőt azt mondják: „iszony ami van ma, bizony már semmit sem hihetünk.” De új korok jönnek s e silány özönnek csöppje is majd kincset ér, mi ma giccs és máz csak, lesz az elmult lázak telje és valódi vér, nem fintorul harcra a tűnt század arca s másként illeti babér. A jövőnk szemében így alszunk majd – ében tokjában szép drágakő: mi ma nyomor alja s orrunkat facsarja: élet lesz és ép erő, aki ma pióca, bűnös pénzek góca: bölcs lesz majd és jótevő. A Balassit fölidéző sorok után a második és harmadik szakaszban a jelen értékvesztett állapotát jellemzi. Weörest (és részben nemzedékét) a Horthy-korban és 1945 után is bírálták szociális érzéketlensége, közömbössége, defetizmusa, „izolált énje” miatt. A minősítést több alkalommal visszautasította. Természetesen más módon, mint Adyt, Kassákot, József Attilát vagy Illyés Gyulát, de őt is foglalkoztatta korának számos társadalmi kérdése. Több tucat olyan verse van, amelyik cáfolja, vagy legalább árnyalja a sommás elmarasztalásokat. Más írásai mellett a Madártávlatot is védelmére hozhatnánk fel. Legalább annyiban, hogy érzékeli, elpanaszolja a megnyomorító gazdasági, hatalmi, morális változásokat, beleértve a világháború személytelen tömegpusztító arzenálját is. A siralmas állapotot nem tartja öröknek; biztos abban, hogy előbb-utóbb bekövetkezik valamilyen fordulat. Ennek nem adja okát. Rokon témájú verseiből is az derül ki, hogy sem az egyéni, sem a közösségi ellenállást, erőszakos fellépést nem fogadja el kiútnak. (Legjellemzőbb példaként Az elnyomóhoz, és Az elnyomotthoz című szonettjeire, illetve A teljesség felé intéseire hivatkozom.) A mű zárlata Balassi korabeli mintákat (is) követ. A szerző a vers megírásának körülményeiről szól; a többes számból egyes szám első személyre vált. A középiskola útvesztőitől éppen csak búcsúzó Weöres némi iróniával (rimbaud-i hetykeséggel) és panasszal jellemzi helyzetét: „Falusi magányban rímet verve vártam, hogy jobbak következnek, húszéves sem vagyok, de sajnos a napok sebesen kerekeznek. Mikor ezt csináltam, ezerkilencszázban harminckettőt jegyeztek.” * 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter A kő és az ember című kötetben jelent meg a Cantilena, amelynek strófái Balassi két háromsoros periódusának ösztönző hatását mutatják.15 (Szótagszámuk eltérő: a 6a, 6a, 7b helyett 5a, 5a, 6b szerepel.) A Bornemisza Péter búcsúénekét és Balassi „Syralmas nekem idegen főldőn…” kezdetű versét is idéző nyitány után Weöres panaszdalában a negatív festés uralkodik. Képei a hiányok leltárából szerveződnek („nincs reggeli lárma”; „Nincsen testvérem”; „Nincs senki párom”). A magányos lélek távol került egyetlen társától, sok versben megörökített édesanyjától. Sivár városi környezete (többek között az ásítva vonító gyárkémény) ébreszti rá talajvesztésére, úttévesztésére. Weöres Sándor szerelmes verseinek jelentős hányadában nem egyenrangú felek szerepelnek. A Fairy spring egyes tételeire, a Rongyszőnyegből többek között a 38. („Lányok, ó ti könnyű-léptű vércsék…”); a 60. („Ó ne vidd el…”); a 68. („Gyönge ágam, édes párom…”); a 111. („Kiapadt a sorsom, gazdag Örzse…”) számú darabjaira gondolok. Ezekben és a rokon dalokban, szonettekben vallomástevő a gyengébb, fiatalabb, esendőbb. Ő az, aki szinte reménytelenül kérlel, szánalmat vár, akinek valamilyen bűntudata van. Ilyennek tekintem azt a Balassi-ihletésű versét is (A kísértet dala), amelyik a Medúzában kapott helyet. 16 Előtte a hatszakaszos Hannának, illetve A pesti ismeretlennek, a Beteg unokahugomnak, a Mint vérző medve, a Pastorale és a Váratlan találkozás című szonettek sorakoztak. Később a vers más környezetbe, a Huszonnégy melódia darabjaként A tündér és az Őszi zsongás közé került.17 Címe meglepő, talányos. Egy megnevezetlen társhoz szól, aki a vallomástevő szerint méltatlanul bánt vele. A lelki fájdalmat a régi bujdosók testi kiszolgáltatottságával, fenyegetettségével fejezi ki. A szimmetriatengely fordulatot idéz elő: a képek a fogadalomban ellenkezőjükre alakulnak. A vers az első és az utolsó szakasz zárósorának megismétlésével keretes szerkezetűvé válik: Weöres Sándor: A kő és az ember, Pécs, 1935, 50. A vers később a Hegedű-partíta (cím nélküli) 2. darabja lett. 16 Weöres Sándor: Medúza, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda; Budapest, 1944, 60. A költő a Weöres Sándor – Károlyi Amy Emlékházban található kötetben a verset ceruzával1940-re datálta. 17 Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I. Helikon, 2008, 126. 15 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �Tanulmány Zúg az öreg erdő, száll a fehér felhő, összebújnak a vadak. Itt benn a szivemben mért üldözöl engem? sohase bántottalak. Jeges éjszakában ősz tiporja hátam, cinke tépi a fülem, bodzabokor-ágról csorog rám a zápor, nem adnak szállást nekem. Hát ide vigyázzál, ha te áznál fáznál, én nem küldenélek el, adnék cipót lágyat, jó száraz ruhákat, mindenfélét ami kell. Ha nem áznék fáznék, mindig rád vigyáznék, mint a nagy fehér falak. Ó mért nézel úgy rám mért nem vagy jobb hozzám sohase bántottalak. * A két Balassi-strófából álló Kontraszt Weöres Sándor Kézírásos könyvében olvasható.18 (A nyomtatott változatokban ritmuszavaró sajtóhibával jelent meg: a második szakasz ötödik sorában a rég helyett az egy szótaggal hosszabb régi szerepel.19 A következő kiadásokban ezt is javítani kellene.) Weöres Sándor kézírásos könyve; Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981, 215. Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások (Ötödik, bővített kiadás) III. k.; Magvető Könyvkiadó, 1986, 523.; Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények III. Helikon K. 2009, 288. 18 19 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Lőcsei Péter Erdő sürüsége, mező szép vidéke, hegyek kopár teteje! Akármerre járok, jókedvre találok, én is vidulok vele. Mindenütt a kék ég, ölelő mindenség, a teremtés ereje. Erőszakos csörgés, kegyetlen dübörgés motorok dühöngése ősvilágból támadt sok rég kihalt állat ordítása, hörgése, köztük jár az ember, tiltakozni nem mer, várja, mikor lesz vége. A nyitó sorok az Ó nagy kerek kék ég kezdetű Balassi-verset idézik. Első és harmadik nominális mondata közrefogja a személyességet kifejező középsőt (melynek 3 igéje egyes szám első személyű: járok, találok, virulok). A harmónia, a szépség ellenpontja a természetből kiszakadó ember világa, melyet a második szakasz egyetlen hosszú mondata jellemez. Első hat sora névszói felsorolás. Az egymás mellé rendelt jelzős szerkezetekben az -ás, -és képzős, riasztó hangutánzó kifejezések uralkodnak. Az utolsó három sor négy igéje (jár, nem mer, várja, lesz) általános alanyra (ember) vonatkozik. A címben jelzett kontraszt tartalmi és formai síkon többszörösen is megvalósul. * A szerelmi líra korszakainak első darabjában Balassi lírájának adózik.20 Természetesen nem utánzásról van szó (ez Weörestől távol állt). A reneszánsz költőnek a násfát Weöres Sándor: A szerelmi líra korszakai XVI. század; Élet és Irodalom, 1984. 51–52. 4. Kötetben: Weöres Sándor: Elhagyott versek. 494. 20 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �Tanulmány és a gyűrűt kísérő udvarló versei21 alapvetően más nézőpontot képviselnek. Gyökeresen különbözik a Kit egy bokrétáról szerzett címet viselő szerelmes költeménytől is.22 Véleményem szerint olyan stílusjátékkal állunk szemben, amelyben a Psyché szerzője elképzelte, miként érezne egy XVI. századi hölgy, akinek virággal üzen az a férfi, akit a nem utasítana el: Oh, ti néma bimbók, szebbek mint mondott szók! értem vallomásitok! Szeretőmnek titkát, édes indulatját őrzi csukott szirmotok. Bennetek szerelem még nyitatlan pihen, azé akit áhitok. A mértékkel archaizáló strófában nem a távoli kedvest, hanem az enigmatikus bimbókat szólítja meg tegező formában. A megajándékozott leány (asszony?) mintegy nekik válaszol az udvarló megértett céljára, és adja hírül saját vágyát. A Balassi-strófa három mondata háromszor fejezi ki a paradox, finom erotikájú talányt. A bimbók némák, mégis beszédesek. A csukott szirmok nem árulnak el semmit (másnak), de a megszólaló tudja, mit jelentenek. A (talán) titkolni szükséges érzelmet nem csupán megérti, hanem kölcsönösnek is tekinti. Mintha azt fejezné ki, hogy a bimbó törvényszerűen kifeslik rövidesen; a „még nyitatlan” pihenő szerelem is beteljesedhet. Balassi Bálint: Kit egy násfa felett küldött volt a szeretőjének, kire pelikán madár volt feljegyezve. Balassi Bálint összes művei, összeállította: Eckhardt Sándor, Akadémiai Kiadó, 1951, 42 (kritikai kiadás); Balassi Bálint: Az Palkó nótájára. Balassi Bálint összes művei, összeállította: Eckhardt Sándor, Akadémiai Kiadó, 1951, 43 (kritikai kiadás). 22 Balassi Bálint: Kit egy bokrétáról szerzett, Balassi Bálint összes művei, összeállította: Eckhardt Sándor, Akadémiai Kiadó, 1951, 45 (kritikai kiadás). 21 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gedeon Hajnalka: Wayang színház (tusrajz) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 �Orbán György János: Madarak nyomában, Páris-patak völgye [Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon] (akvarell-tus) 116 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Horváth Dániel HORVÁTH DÁNIEL SZÜLETÉSNAPUNKRA „Száztizenkettő lettem én, és megnézném, hogy költ-e még e nép, melyért kutatna híres szellemem: ki van velem, ki ellenem? Furi muri.” nem kaphattam meg katedrát, de lettem költő: retardált zseni, s enni Költő-tetem, megcsontosult, bajszos mosollyal felvonult. Itt áll, mit lát: sem mondhatnám, hogy volt elég, de végre nem nyomaszt e lég: eledele az utcán kint tízezreket, ellepnek hidat, tereket, s ki áll, kiált, a földnek testem fű alatt, e nyolcvan év úgy elszaladt, amint a pinty. hogy méltósága kézjegye, csak egy tollvonással egyetemet temet. Talán, ha egy műkedvelő, értem egy lapáttal eljő, s kiás, mi mást A bajszos csontváz visszaszáll a sírba, csöndben visszaszáll. S nevet, nevet. Palócföld – 2024/1–2. szám (2017) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 117 �Szépirodalom HLAVACSKA TAMÁS KAPCA A FAZÉKBAN „Egy, a Kisfaludy Társaság alábbi felhívására beérkezett, jutalomtételre nem érdemesített pályamű: „szépliteratúrai beszély, melynek cselekvényszövése a népi mythológia valamely ismert alakja köré organizálódik”. Botkai tanító úr két paddal mögöttünk épp a negyedikes elemistákat olvastatta fennhangon a csontkötésű zsoltároskönyvekből, míg mi, harmadikosok kezünkben kivont plajbászokkal ádáz számtani feladványok ellen tusáztunk fakeretes palatábláink harcmezején, mikor a jobbomon ülő Gólya óvakodva hátrasandított, majd oldalba bökött, és ezt skribálta fel táblájának felső sarkába a maga firkálmányos betűivel: „Magor Kata boszorkány”, aztán minden kérdezősködésnek elejét véve alábiggyesztette: „Ebédezéskor”, s egy bakkot se szólva már le is törölte a telegramot a spongyául szolgáló nyúllábbal. Délben a szögre akasztott szőrtarisznyákból előkerült a harapnivaló, circiter harminc éhes száj falta a bodagot, az almát, a gömölyét, s az ebédet elköltvén már tódultunk is ki hunyókát, rablóandúrt, fogósdit vagy bilickét játszani. Szent Teréz napja múlt, az őszi búzát elvetettük, a krumplit felszedtük, a kadarkát és a szilvát leszüreteltük, s minekutána végeztünk a kukoricatöréssel, már csak láb alatt voltunk odahaza, ezért apáink elzavartak a kopácsi puszta tanyai iskolájába – e semmi közepén álló, szalmafedeles, vert falú, egyetlen tanteremmel s egy kéthelyiséges tanítólakással bíró tákolmányba –, vesződjék velünk most már a drágalátos tanító úr. Reggel nyolc óra tájt érkeztek a nebulók, a tudásra szomjazó kisfiúk és lánykák, ki szekérháton, ki gyalogosan, mindannyian mezítláb, boglyas hajjal, szutykosan, szeredással az oldalukon. Gólyával kissé eltávolodtunk a zsivajgó gyerekseregtől, s egy fehérakác árnyékában telepedtünk le. Barátom és mindenkori padcimborám becenevét két gólyalábának köszönhette, melyek most is odabent pihentek a seprűszögbe támasztva József császár képmása alatt, ugyanis tulajdonosuk a Domolykó-láp mélyén, egy apró szigetecskén lakott pákász apjával, s a mocsaras náderdőből csak a mankókon egyensúlyozva tudott elvergődni a már száraz lábbal is járható országútig. 118 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Hlavacska Tamás Mezei nyúl nyargalt a kietlen rónán, prédára leső kerecsensólyom körözött a magasban, homoki vipera surrant a megsárgult, szikkadt fűszálak közt. A messzi távolban valaminő állatsereglet, talán kecskenyáj patái kavartak porfelleget. A Balástyára tartó derékúton magányos lovas poroszkált, a billegő darutollról felismertük Gajdán Imrét, s kajánul összevigyorogtunk: bizonyosan a Marca-tanyára igyekszik őkelme, hiszen újabban Sinka Verának tette a szépet, mióta a Palánki csárdában tartott szüreti bálon a Gajdán-pereputty rosszállására fittyet hányván többször is lekérte a Marcáék tűzrőlpattant cselédlányát. Gólya elmondása szerint a szokásosnál korábban ért ki az ingoványból, a falábákat vállra vette, mint földmíves a kapát, s az ezerszer megjárt marhacsapáson át elbajmolódott a Körtvélyesi-dűlőig. Épp világosodott, mikor a Magor-tanya mellett elhaladván, a hajnali derengésben megpillantotta a vénasszonyt, ki csücskénél fogva húzta maga után vetőkendőjét a csatakos füvön, majd az átnedvesedett gangát összegyűrte, s kifacsarván egy tejesfazékba csurgatta a reggeli harmatot. A művelet többszöri repetálását követően az ecetfához kipányvázott, riskaszőrű tehénhez csoszogott, egy bubát vett elő a kötője zsebéből, belelógatta a csuporba, s a harmattól átitatott rongydarabbal akkurátusan kenegetni kezdte a jószág tőgyét. Gólya nem várta ki a bűbájoskodás befejeztét, sietve háta mögött hagyta az istentelen hajlékot, de arra mindketten mérget vehettünk, hogy a megbájolt tehénke csecséből a fölös, zsíros tej attól fogva bővízű forrásként surrogott a fejőkébe. Magor Katát szerte a kopácsi pusztán tudákos angyalcsinálóként ismerték – bár kissé értetlenül álltunk a titulus előtt, hiszen a balástyai búcsún sosem árusított csuhéból font vagy viaszból öntött angyalfigurákat –, de eleddig nem sajdítottuk ördögi praktikáit. Így hát Gólya azt javallotta, véssük fel nevét a Boszorkánylajstromra. Minekutána Botkai tanító úr második elemi végén egynéhányszor nemzeti históriánkról doceált, szomorúan konstatáltuk, hogy sem a török janicsárok, sem a labancok elleni harcban nem fitogtathatjuk bátorságunkat, ugyanis utóbbiakkal mintegy másfél évszázada összebékéltünk, előbbiek pedig már jóval azelőtt elkotródtak Magyarhonból, ily módon hiábavalóan gyakoroltuk a parittyázást és a botvívást a bőszült martalóchad felbukkanásában reménykedvén, melytől vérünket ontva kívántuk megvédelmezni pátriánkat. Nyolcesztendős korunkra hát megkomolyodtunk, nem képzeltük magunkat sem kurucoknak, sem egri vitézeknek, két lábbal álltunk a földön, ezért határoztuk el a Boszorkánylajstrom elkészítését, vagyis egy olyan jegyzék megírását, mely elsorjázza a környékbeli, ördöggel cimboráló fehérszemélyek neveit. Úgy képzeltük, ha ezt valamikoron Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �Szépirodalom átnyújtjuk a pusztabírónak vagy a pandúrkapitánynak, a törvény őrei majd bekasztlizzák az egész díszes társaságot, s a kopácsi tanyások egy életre ment lehetnek a boszorkánykompánia gonosz mesterkedéseitől. Nem fogja többé üszög senyveszteni a vetést, nyavalyakórság félszegíteni a barmokat, vagy éjjeli fúlás kínozni a háziakat. Áldozatunkért persze busás jutalmat reménylettünk: Pallagi páter dicsérőleg szól rólunk a vasárnapi prédikációban, ajándékba pedig kapunk fejenkint egy tótbicskát, egy búgócsigát és fél véka árpacukrot. Azon az ominózus napon Gólya iskola után eljött a tanyánkra, kitéptünk egy lapot a már csak gyújtósnak használt tavalyi csízióból, a tiszta hátoldalra öles betűkkel felróttuk Magor Kata nevét, a papírt tekercs formán összegöngyöltük, és pelyvászsákomon lyukat vágva elrejtettük a szalmatörek közé. Ezt követően a boszorkányhistória hosszú időre elfelejtődött. Késő ősszel fatopányban, háncsbocskorban dagasztottuk a sarat, a nyájakat szétverték, a jószágot beistállózták, jártunkban-keltünkben már nem keresztezték utunkat elbitangolt marhák, szamaragoló pásztorok, röfögve vonuló kondák. Az idő megcudarult, a handlék, a foghúzók, a köszörűsök és a mindenféle vándormesterséggel foglalatoskodók is eltünedeztek az orgoványról. Csak az egy Gajdán Imre, ez a pusztai Rómeó nem ijedt meg a fogas széltől s a vidéket korbácsként verő zivataroktól, ha esett, ha fújt, ő majd’ minden áldott nap rendületlen ellovagolt kedveséhez, Sinka Verához. Eljött a december, a rónaságot beeste a hó, s mi fővesztés terhe mellett végre felhúzhattuk eleddig féltve őrzött csizmáinkat. Apám lovas szánon fuvarozott az iskolába, a dermesztő hideg miatt utazás közben még a fejem búbját sem mertem kidugni a rám terített suba alól. Az osztályteremben rendre jóleső meleg fogadott bennünket, hiszen Botkai tanító úr már kora hajnalban bedurrantotta a vaskályhát. Az obligát kelléknek számító mankók most hiányoztak a szegletből, mert Gólya azok nélkül is át tudott kelni a befagyott lápon. Szünetben hóból gyúrt golyóbisokkal hajigálóztunk vagy a közeli tocsogó jegén sikánkóztunk. Szent Miklóskor a jégvirágos ablakon át farkast láttunk ólálkodni az iskola körül. Aznap instruktorunk is kijött velünk szünetre, s puskával a vállán, muskatéros módjára grasszált közöttünk, míg máskor odabévül a kemencepadkán üdögélve szopogatta makrapipáját. A szenteste előtti délutánon már nem koptattuk plajbászainkat a palatáblán, karácsonyi dalokat énekeltünk, majd előadtuk a betlehemest az osztályteremben összezsúfolódott szülői publikumnak, 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Hlavacska Tamás melyben a szerecsen Boldizsár királyt alakítottam összekormozott ábrázattal, papírkoronával a fejemen. A pásztorjáték végén Botkai tanító dióval és cukkedlivel kedveskedett nekünk, aztán lelkünkre kötötte, vízkeresztig tájékára se merészkedjünk a tudás szentélyének. Gyertyaszentelő környékén gyakorta vad zegernye tombolt a pusztán, napokra a tanyákon ragadtunk, hiszen istenkísértés lett volna kimerészkedni a pustoló hóesésbe. Gajdán Imrére a szóbeszéd szerint egy ízben Sinka Verától jövet csapott le a förgeteg, s egy elhagyatott dinnyecsőszkunyhóban várta ki a zimankó végét. Aztán végre-valahára mihozzánk is megérkezett Jégtörő Mátyás. Szekercéjével szilánkokra zúzta a pocsolyák tükrét, leverte az ereszről csüngő jégcsapokat, tarisznyájából pedig hóvirágot, tőzikét és kankalint szórt szanaszéjjel a rónán. Újra kitavaszult, apáink leparancsolták rólunk a csizmát, ismét fapapucsban és bocskorban tapodtuk az olvadt hótól meglucskosodott utakat. Az iskolát környező hét fehérakác kirügyezett, a langy idő és a rigófütty megbolondította a gyerekhadat, így egyre többször csattant tenyerünkön a rettegett mogyorófa suháng. Farsangutolján egy jámbor gulyás – ki alkalmasint először legeltetett mifelénk – az alma mater épületéhez terelte a csordát. Tanítónk épp Krisztus megkísértésének történetét olvasta fel a rézkapcsos Bibliából, de az erősbödő marhabőgés és patadobogás lármájára kisietett a teremből. A nyitott ablakokon kikandikálva hallottuk, hogy a jóember – azt hívén, csárdához érkezett – egy fél meszely bort rendel „kocsmáros uram”-tól, majd az itatóhely felől érdeklődik, mire mindnyájan hangos hahotára fakadtunk. Nem sokkal húsvét előtt, az esti fejés idején apám káromkodása ütötte meg a fülemet, s az istállóba besandítván láttam, amint bősz haraggal a falhoz vágja az üres fejőkét. A tehenünk reggel óta bőséggel ontotta magából a bűzhödt ganajt és a véres húgyot, ám egy römpöly tejet sem csurgatott a rocskába. Mikor másnap mindezt Gólya tudomására hoztam, pillantása rögvest elárulta, hogy egyet gondolunk. A déli pihenő végére már minden részletében kimódoltuk a stratagémát, s tanítás után nagy elszánással az oroszlán barlangja felé vettük az irányt. Ahogy kikupált, cégéres betyárok közelítenek a megrabolni kívánt méneshez vagy gulyához, oly alattomban lopakodtunk be a boszorkánytanya terrénumára. Komondoroktól nem kellett tartanunk, de hát minek is vesződött volna házőrzőkkel az, kinek ezer ördögfi kel segedelmére a szükségben. A lábasszín mögött kushadtunk, honnét már ráláttunk a két gyümölcsfa közé kifeszített szárítókötélre, ugyanis a rontás megtöréséhez legelébb egy ruhadarabot kellett eloroznunk. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �Szépirodalom Frissen mosott ingvállak, pendelyek, pruszlikok, rokolyák csattogtak a szélben. Épp előbújtunk volna a góré mögül, mikor kocsizörgésre lettünk figyelmesek. Búvóhelyünkről lestük, ahogy a szekér begördül a tanyaudvarra. Öreg cseléd ült a bakon, a batárról egy élemedettebb asszonyember s egy hajadonkorú lány kászálódott le. Egy szakajtó tojást s egy kitört nyakú libát emeltek ki a szekérderékból, aztán egyenest a lakóházhoz indultak, de nem vártuk meg, míg bezörgetnek, hanem kapva kaptunk az alkalmon, odasettenkedtünk a száradó ruhákhoz, lerántottam a kötélről egy felsőinget, s belegyömöszöltem a tarisznyámba. A józan ész ugyan azt diktálta volna, hogy üstöllést eliszkoljunk a zsákmánynyal, de a kíváncsiság felülkerekedett félelmünkön. A ház átalsó felére kerültünk, nesztelenül az épület közelébe lopóztunk, lelappadtunk a fal tövébe, és belestünk a nyitott ablakon. Magor Katát nem érhette váratlanul a vendégek látogatása, hiszen a tűz fölött – az odorból ítélve árvaganéval gyújthatott be – már víz rotyogott a láncra akasztott kondérban, mikor a két fehérszemély betoppant. Ám nem köleskása, de még csak nem is lebbencs főtt a bográcsban: a gőzölgő üst fölé hajoló szipirtyó varjútollat, kígyófejet, szárnyasegér csontvázát, varangyosbéka levedlett bőrcafatjait, s még ki tudja, miféle undormányos hozzávalókat dobált a fazékba, miközben egy hosszú nyelű fakalánnyal kavargatta a titokzatos kotyvalékot. Miután elfogytak a tűzpadkára kihelyezett nyersanyagok, az asztalnál ülő jövevények felé biccentett, mire a fiatalabb pironkodva hozzálépett, s rojtozott kötényének zsebéből elővett egy összegöngyölt vászonkapcát. Ekkor valahol a hátunk megett felnyávogott egy macska, mire Magor Kata azonmód az ablak felé penderült. Szerencsénkre még jóidőben lekutyorodtunk, de nem kísértettük tovább az Istent, hanem csendesen elsomfordáltunk a háztól, hogy a derékúton már inunk szakadtából rőföljünk hazafelé. A tanyánkra érvén tüstént az istállóba siettünk. Szüleimnek nem kellett magyarázkodnunk, mert Balástyára mentek a lódoktorért, míg csecsszopó öcsém édesdeden szunyókált a bölcsőben a belédiktált mákteától. Friss ganéjt szedtünk a tehén alól, megmocskoltuk a rablott holmit, ráfektettük a kút mellett álló mosószékre, s Gólya a laskanyújtóval, én pedig a kendertörő sulyokkal kezdtem püfölni. Úgy hittük, ha mindent annak rendje és módja szerint cselekedtünk, csapásaink nemcsak a ványolt posztóban, hanem Magor Katában is kárt tesznek, s a kékre-zöldre vert satrafa nem tehet mást a láthatatlan kezek ütlegei ellen, minthogy seprűnyélre pattanva hozzánk repül, irgalomért könyörög, s a visszaszolgáltatott ruhaneműért cserébe megszabadítja tehenünket a rontástól. Elképzeltem, 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Hlavacska Tamás ahogy apámuramat egy rocska frissen fejt tejjel üdvözöljük, s ha a gyógyulás okáról tudakozódik, mi csak sejtelemesen összemosolygunk Gólyával. Már egészen belefáradtunk a náspángolásba, tán kissé meg is sajnáltuk az elagyabugyált csoroszlyát, ezért véget vetettünk a lazsnakolásnak. Ám hiába kémleltük az alkonyodó firmamentumot, egy fia boszorkány sem bukkant fel a levegőégben, csak egy-egy portyázó bagoly sudamlott el a magasban. Megjött a lódoktor, de a szerencsétlen párának már harangoztak, reggelre felfúvódott, a marja elfekélyesedett, így hát fejére húzta apám a kápsát, s letaglózta a baltával. Áldozócsütörtökön a kopácsi puszta korporatíve felkerekedett, hisz ezen a napon még a legpogányabb tanyások is beszekereztek Balástyára misét hallgatni. Megrökönyödésünkre a prédikáció végén Pallagi tiszteletes úr a házasulni szándékozók között Gajdán Imrét is kihirdette, de jövendőbelijének nevét még sosem hallottuk. Ám a templomból kilépve az újdonsült vőlegény oldalán a kapcás leányra véltem ráismerni, s ahogy a többi vén skatulyával trafikáló Magor Katára esett pillantásom, olybá tűnt, mintha kárörvendő, diabolikus vigyorral sandított volna kendője alól a szerelmesekre. Ahogy mind több tennivaló akadt a földeken és a szabadba kivert jószág körül, úgy mind kevesebb gyerek óhajtott növekedni bölcsességben, így május elején lakat került az iskola ajtajára. A tanulóévet ürgeöntéssel búcsúztattuk, aztán elkísértem Gólyát egész a Domolykó-láp széléig, hol nagy komolyan kezet ráztunk, majd barátom hóna alá kapta a falábakat, s cuppogva nekivágott a nádrengetegnek. Akkor láttam őt utoljára, ősztől már nem diákoskodtunk együtt, tán az apja úgy vélte, egy pákász három elemivel is elboldogul a szittyósban. Gajdán Imre menyegzőjének estéjén Sinka Vera magára riglizte a szükséghely ajtaját, s Isten bocsánatát kérvén gyufát ivott. De szerencséjére valamék Marcagyereknek feltűnt szokatlanul hosszúra nyúló elmaradása, s miután hiába szólongatták, betörtek a pervátára, nyeldeklőjén egy kanálnyelet ledugván megokádtatták, feltették a szekérre, s lóhalálában elvágtatták vele a járásorvoshoz. Ám mihelyst felépült, szedte a sátorfáját, és örökre eltűnt a kopácsi pusztáról. Úgy beszélték, Pestre ment, s azóta céda lányként keresi meg a napi betevőt egy Sarkantyús utcai műintézetben. Gajdán Imre házasodását nem kísérte gyermekáldás. Veszedelmes hírű korhellyé züllött, ki minden este a Kefekötőben tivornyázott, részegen még az élő fába is belekötött, s a rossznyelvek szerint nemegyszer a saját portáján is eljárt a keze. Végül aztán a kocsma közönsége egy emberként elégelte meg izgágaságát, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �Szépirodalom s örök időre kitették a szűrét az ivóból. Ekkor kezdett el kilovagolni a Palánki csárdába, de még akkor sem jött meg a jóesze, midőn duhaj kedvében tengelyt akasztott a Dankó-fivérekkel, kik majdhogynem agyonra verték sokat próbált pásztorbotjaikkal. Egy télidei estén, miután cefetül felöntött a garatra, hazafelé tartván lefordult a nyeregből, s a rátaláló rideg csordások még becipelték ugyan Balástyára, de három nap múlva elvitte őt a tüdőlob. Abban a két esztendőben, amit még a kopácsi pusztán töltöttem – mielőtt egy kegyelmes atyánkfia jóvoltából felvételt nyertem volna a szegedi piaristák líceumába –, messzire elkerültem a boszorkány hajlékát. Magor Katát csak sátoros ünnepek alkalmával láttam a faluban, az istentiszteletek végén rendesen hajadon lányokkal pusmogott a templom előtt. S ha nagyritkán mégis elvetődtem a Magortanya tájékára, igyekvő léptekkel haladtam el mellette, miközben borzongva néztem a kéményből felszálló füstöt, s azon tűnődtem, vajon most kinek a kapcáját főzik a láncon csüggő kondérban. Losonczy Ildikó: Ecetfa (szénrajz) 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Boldog Zoltán BOLDOG ZOLTÁN CIKÓHALOM Lovaskocsival vitt a többi utcabéli gyerekkel, hogy megmutassa, hol vannak az elfeledett szilvafák, azoknak mindenki lerázhatja a gyümölcsét. Egyszer régen Bereczki Máté ültetett és oltott fákat errefelé, a hobbikertészből lett palócföldi pomológus, akit a belgák és franciák is emlegettek két évszázaddal ezelőtt, azóta csak fosókaszilva terem a határban, a történelem is lerázta magáról a huszadik században az összes nemesítési kísérletet. Odavitt minket csillogó sörényű lovaival a szomszéd Pista bácsi, hogy segítsünk neki rázni a fosókaszilvát a taposófóliára, pálinkát főzne belőle, és közben magyarázott az élet apró szépségeiről, a határbéli gyümölcsről, ami az Istené és mindenkié, a lovakról és a nyárvégről, az érlelő napsugarakról, mi meg ráztuk a sárga bogyókat, hogy kifőzze belőle magának az igazságot egy elviselhetőbb tél reményében, amiből később talán mi is megértünk valamit, ha felnövünk, és lovaink lesznek, csillogó sörényűek, táltosok, akik átvisznek minket egy másik évszázadba, egy másik világban tikkasztó másmilyen nyárba. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �Szépirodalom Hazafelé elmesélte a fiú történetét, aki egyszer télen Cikóhalomnál megállt pihenni a hóesésben, de már soha nem kelt föl onnan. Gyalog indult el a szomszéd városból szülőfalujába, mert nem akart jönni a busz az egyre erősödő havazásban, ő meg mégiscsak hétvégi ajándék szeretett volna lenni egyetlen gyermekük érkezésén csodálkozó szüleinek, ezért elindult a két falu közti fehér határon át, megállt, mert nem ismerte Cikóhalom legendáját, hogy egyszer régen boszorkányok tanyáztak ott, és a tehenét gyógyító parasztnak azt mondta a javasember: ha állatai megállnak, azonnal hajtsa tovább őket, mert különben ott vesznek. A paraszt szekere el is akadt Cikóhalomnál, pedig nem volt se sár, se hó, száraz és tiszta volt az út, csak rontás ült rajta, de a jószágot sikerült továbbhajtani, így megmenekültek. Nem úgy, mint a fiú, aki a kollégiumból hazafelé megállt pihenni, de nem ismerte a legendát, ezért kihűlt és megfagyott Cikóhalomnál. Azért mesélte mindezt azon a fosókaszilvás nyárközépi délutánon Pista bácsi, mert ő volt, aki a fagyott fiút megtalálta éppen ezekkel a lovakkal éppen ezen az útvonalon. Csak hullottak a könnyei azon a dermesztő délelőttön, amikor feltette a térdre fagyott fejjel, lábszárát karoló kezekkel ülő szobrot a kocsira, ahol mi is ültünk, szilvát rázó, izzadó gyerekek. 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Boldog Zoltán Majd hajtott a kocsival, ahogy csak tudott, mert ismerte Cikóhalom legendáját, és tudta, nem maradhat ott sokáig. A faluba érve mindenki látta már a szobrot a kocsi hátulján, kihúzták magukat a havat söprögetők, még a téeszelnök sem bírta sírás nélkül, amikor a szobrot leemelték. Pista bácsi tíz évig főzte még a pálinkát télről télre, de csak a fagyott fiút látta a határban Bereczki és a gyümölcsfák helyett, elmaradoztak a fosókaszilva-szedések, lassan megértette, ott ragadt ő is Cikóhalomnál abban a fagyban, amit nem olvaszt fel semmiféle nyár és téli párlat. Egy tavaszi reggelen zörgettek a házunk ablakán, éppen szüleim ágyában aludtam, mert féltem az X-akták gumiemberétől, és a felesége kiabált az utcáról apámnak: Zoli, gyere gyorsan, Pista fölkötötte magát. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �Szépirodalom VASAS TAMÁS IZZÓ nézem a zöldet, figyelem a kéket; melegem van – párás, könnyű zivatarokat izzadok ELSŐ HÉTFŐ kiüresedünk, amikor elfogy valami, amiből soha nem volt elegendő hogy legalább egy plédet ha találnánk a szétlőtt matracok között TŰZKŐ hosszasan tapogatom a festékfoltokat a bordáidon, sötét van, egy szénsavas üdítőktől ragacsos nejlonzsák a pléded fékcsikorgás, az öngyújtók tűzkövének recés, fájó hangja 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Török László Dafti TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI HAIKUK MESTEREK pillangó álma sziromtanítás vagy csak rutin öt hét öt AGAPÉ igazi öröm a minek ellenében nem a mi okból SZERIALITÁS egy igazi hős a mindig ugyanolyant másképp éli meg ANTITERÁPIA kigyógyulni fél szánalomszámlára gyűjt traumakalmár EGY FARIZEUSNAK csak csend ölelés piaci harsányságod plakátszeretet A NYOLCADIK NAPON és szólt az ember a magunk mismására teremtsünk istent Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �Szépirodalom TETSZHALÁL szemfödél éj van betakar sprőd bűntudat mélybarna csendje KAMUNIKÁCIÓ csak adó adó csak adó adó adó csak adó adó KONZUMKARÁCSONY adventillálás lázas betlehemzsegés szentesteskedés LECTORI SALUTEM – 1. regénytengerben egysoros örvényében élsz vagy fuldokolsz LECTORI SALUTEM – 2. többé nem olvas sorsok mondatok miatt vágyódó irigy SZABADSÁGVESZTÉS fél remeg retteg szónoklatai mögött félretett tettek SZERELEM el nem engedlek dallamtapadásom vagy hűtőmágnesem 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Török László Dafti ÖKO meggyógyul a föld amint lerázza fölös embertermését BÉKETERV a fuldoklóknak kibiztosított szigonyt odanyújtani FÖLDI MESE ég földre tette élt élt földön futosott most föld nyeli el KOMFORTÜZENET email itthonról nem megyek ne várjatok Goldmund és Zorba A FIÚ HAZATÉRNE tékozló apám nem várt sehol lelkemben csak szégyen és düh VISSZAHATÁSOK magamban mondom nem magam miatt élek magatok miatt PÓLUSHARC ördögricsajban állnak némán riadtan angyalszavúak Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �Szépirodalom PIERROT PORTRÉ felnőtt vásznamon mindent feketére fest a gyerek-korom KVINTESSZENCIA maszkok a deszkán fűben lehántott kérgek igazzá lettem _________ ELHAGYOTT hommage E. K. eltűnök magamban végleg senkinek nem leszek meg csak benn az agyamban lustán nassoló termeszeknek haláltáncot jár Bóbita a nótát varangyok húzzák lassan bezár a túlsó part mentsd ami menthető ússz át nem nézek jobbra se balra az előre voltaképp hátra a trikolordított haladás csak egy csámpás nemzeti hátha a krupié már nem oszt lapot újabb játékra nem vár nyakkendője gyújtózsinór frakkja fekete kevlár veszik a szavakra aggatott elemes műglóriákat szabad szonettek szuszognak polcokon befóbiázva egy végtelenített snittben kihalt utcák kövén megyek csak egy dal csoszog utánam elhagyott a közérzetem a végső híreket átfutom sóhajtok fals hadovákon az utolsó jóslat átsüvít kunyhókon és palotákon 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Jancsó Lula JANCSÓ LULA DÖNTÉSEK DILEMMÁJA, A VÉGE EGY Gyerekkoromban három út vezetett hazafelé, nagyjából azonos hosszúságú. Az egyik sötét, kihalt, árnyas, a patak mentén ment a fák alatt, szép volt, de beláthatatlan, sokszor féltem itt. A második napfényes, sárga, összeépült házakkal, a kerteket nem is lehetett látni, csak virágokat az útmenti ágyásokban. A leggyorsabban ez vezetett haza, viszont senkit nem ismertem erre. A harmadik tarka, barátságos út volt, gyümölcsfás kertekkel. Ismerősök köszöntek rám, és ha megálltam beszélgetni velük, háromszor annyi idő alatt értem haza. Itt mentem a legtöbbször, néha túl ismerős is volt. Mindig gondolkodtam, melyiket válasszam. Mindegy volt, mégis arra gondoltam, ki tudja, csak hangulati választás részemről, vagy történhet sorsfordító esemény, mely netán egész életemet meghatározza. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �Szépirodalom A sorsfordító véletlenek esetleges felbukkanásának tébolyító lehetősége életünk bármely percében. Ezt érzem most felfokozottan, s ettől eszembe jut még jobban, bármelyiken is indulok, sok minden ki fog maradni az összes többi, nem választott útból, a jövőből visszatekintett múltból, s nem kaphatok meg mindent. Pedig nekem is minden kéne, de nem hiszem, hogy a végtelen beleférne. Máris sajnálom, hogy bármi kimarad. Közben pedig simán vállat rántok. Kun Péter: A humorista (linó) 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Vass János VASS JÁNOS A BÉKA GYÖTRŐDIK „Jobb volna tán, ha nem születne semmi.” Jónás Tamás: Mephisto gyötrődik Jobb volna tántorogva hazajönni, mint azt nézni folyton, itthon mi van. Csöndben gyökeret tépni, ha már önhitt, és építeni szalmából hidat. Csak én más nyelven nemigen beszélek, tudás híján szám magyarul kiált, valójában magam otthon itt érzem, itt kérem magamnak, ami kijár. Nem érhet engem semmi jó: maradtam, remek áldozat vagyok: a béka, aki csendesen gubbaszt a fazékban és csak pislog egyet-egyet néha. A szakácstól receptet hallgatok, mesém az, hát nyugodtan (h)alhatok. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �Szépirodalom GY. SZABÓ ANDRÁS SZENT KRISTÓF Az idegen a lápos völgy felől közeledett, azon az úton, melyről mindig suttogva beszéltek a meglett korú emberek, ha hangoskodó gyerekeiket, unokáikat kellett ebéd közben csendre inteni. A lápos völgy az itt lakók képzeletét emberemlékezet óta foglalkoztatta, beleszövődött mindennapjaikba, része lett életüknek. Valójában két út létezett. Mindkettő délkelet irányból hagyta el a falut, de míg az egyik a zsombékos, mocsaras részt messze elkerülve kanyargott jó öt-hat mérföldnyire a hegyek felé, a másik, nem is olyan távol az utolsó házaktól, balra fordult, elhagyva a veszélytelen utat, és élesen bevágott a nádas közé. Bár ezt az utat nem használta senki, mégis olyan volt, mintha jártak volna rajta. Elejét soha nem vette birtokába a sás és a nád, két oldalát, mintha egy zsinórt húztak volna ki, nem lépte túl a növényzet, egyetlen fűszál sem tolakodott szikes hátára. A falu lakói mégsem mertek beljebb menni, mert szemmel is jól követhető távolságban az út egy darabig egyenesen vezetett, aztán elkeskenyedett, baljóslatúan tekergett a zsombékos, ingoványos talajon, majd nyom nélkül eltűnt a nádasok sűrűjében. – Onnan élő ember fia nem jön ki, ha betéved – mondták – az Isten tudja, egyáltalán visz-e valahová. Senki sem emlékezett arra, hogy látott-e valaha is a nádas rész felől betérni valakit a faluba, nemzedékek egymásra torlódott emlékezetében ilyen eset nem fordult elő. Ezért is hathatott felrázóan, hihetetlennek a hír, amikor egy délután a határból hazatérő emberek fent a szénásszekér tetején megpillantották a mocsár felől érkező férfit. Döbbent ijedtség és furdaló kíváncsiság lett úrrá rajtuk. A férfi magas, erős, szakállas alak volt, és lassan, erőteljes léptekkel közeledett. Durva darócruhát viselt. Alakja, mozgása, nyílt tekintete már az első pillanatban magára vonta a figyelmet, de valójában mégsem ez volt, ami különössé tette érkezését. A férfi feje mellett egy gyermeket tartott, úgy tűnt előszörre, mintha a nyakában ült volna az apróság, de közelebb érve látták, hogy a lelógó kis lábak mégiscsak a bal kulcscsont tájékát verdesték, a jövevény vállán cipelte a gyermeket. A falubeliek megállították az ökröket, és nem tudva hangot adni csodálkozásuknak, csak néztek és hallgattak a szekér tetején. Elnémultan bámulták, amint a férfi kifor- 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gy. Szabó András dult az útra, busa szakállas fejét feléjük biccentette, mintegy köszöntésül, és öles lépteivel megindult előttük a falu felé. A szekéren ülők meg lassan követték. Így érték el a falu első házait. Míg a főtérre értek, ahol a templom is állt, sorra kinyíltak a porták, a hír megelőzte az idegent, már azt is tudták, hogy melyik útról érkezett, s valamennyien látni akarták a csöppséget, akit a vállán hordozott. Göndör, szőke hajú kisfiú volt, nem lehetett több két évesnél, s míg a lábaival kapálózott, markával beletúrt a férfi borzas hajába. – Ki lehet ez az ember? – kérdezték egymástól a falusiak –, honnan jön, nézd a saruját, tiszta, mintha deszkapallón járt volna, csepp sár sincs a lába szárán! Ozoriás, a pap akkor lépett ki a templomból, amikor a tömeg a jövevénnyel megállt a tér kövezetén. A nap a szemébe vágott, jóformán nem is látott senkit, aztán az embergyűrű közepén mégiscsak észrevette a darócruhás férfit. Ozoriás huszonöt éve volt a templom papja, negyedszázada szolgálta Istent és a falu lakóit, személy szerint ismerte gondjaikat. Komolyan vette az Úr igéit, állhatatos volt a szeretet, a békesség hirdetésében, és mélyen hitte, hogy az isteni gondviselés állandó jelenléte formálja a világot. Alacsony növésű ember volt, de ha a szószékről beszélt, hívei nem a csökött termetű szolgálót látták benne, hanem az erős, a hit pajzsával felvértezett bátor katonát, Krisztus vitézét. Most mégis, mikor megállt a jövevény előtt, esendő, törékeny teste már-már megmosolyogni valónak hatott az ismeretlen robosztus alakja mellett. – Ki vagy, honnan jöttél? – kérdezte Ozoriás. A férfi nem szólt, tenyérével végigsimította a vállán ülő kisfiú combját, mire a fiúcska abbahagyta fészkelődő mozgását. Ozoriás várt, újra feltette a kérdést, de választ most sem kapott. A cserzővarga fia megjegyezte, „lehet, hogy süket.” – Talán csak nem érti a nyelvünket – mondta a pap. Ozoriás hátralépett, s ekkor valami olyasmit tett, amin a körülötte állók is meglepődtek. Kezét a szakállas vándor izmos mellére tette, majd a kisgyerekre vetette átható pillantását, és üdvözült tekintettel jól hallhatóan ennyit mondott: – De hiszen ez a jövevény Szent Kristóf, ő érkezett közénk! Hangja eljutott mindenkihez, a legszélső sorokban állókhoz is, pedig nem is volt erős az a hang. Furcsa dolog történt ekkor. Az imént még erőteljes, daliás férfi lábai remegni kezdtek, felsőteste előrebukott, mintha egyenesen a belé csimpaszkodó kisgyerek terhe nyomná a föld felé atléta termetét. Ilah, a kovácsmester sietve melléugrott, két kezével a gyermek hóna alá nyúlt, hogy leemelje a fiúcskát a jövevény válláról, de az nem engedte. Elhárította a segítséget, minden igyekezetével azon volt, hogy visszanyerje egyensúlyát. Az atya nem szólt, mozdulatlanul állt, aztán a bámész sokasághoz fordulva karjait az ég felé nyújtotta. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �Szépirodalom Szinte megemelkedtek lábai a levegőben, ahogy harsányan kiáltotta: – Chrisztophorosz – örvendezett –, ő van itt, a Krisztushordozó! Az emberek nem értettek az egészből semmit, idegen volt számukra Ozoriás lelkesedése, de érezték, hogy valami furcsa, nem mindennapi esemény részesei lettek azon a délutánon, s alig várták, hogy másnap, a vasárnapi misén választ kapjanak arra, ami a jövevény érkeztével beköltözött megszokott életükbe. Ozoriás pedig a szószék párkányzatán előrehajolva, vasárnap a reggeli misén, a besütő nap rézsútos fényében megpróbálta elmagyarázni híveinek, amire valamennyien kíváncsiak voltak. Szeretetteljes tekintetét végighordozta nyája felett, várt néhány pillanatot, aztán belekezdett beszédébe. – Amikor azt mondtam nektek, hogy Chrisztophorosz – fejtegette a felé forduló arcoknak –, mindjárt meg is magyaráztam nektek a szó értelmét: Krisztushordozó. Teljes bizonyossággal meg vagyok győződve arról, hogy az idegen férfi, aki a lápi út felől érkezett, maga Szent Kristóf. A kisfiú a vállán pedig a Megváltó, a kisded Jézus. Hitetlenkedés moraja szállt fel a hívek ajkáról. A pap tovább folytatta. – Ez a szakállas férfi a látogatásával talán azt akarta tudtunkra adni, hogy aki Krisztussal él, aki hisz benne, az súlyos terhet hordoz a vállán, lehet, hogy a kereszt súlyát, melyre majd felfeszítik. De én inkább úgy gondolom, hogy a jó keresztényi életet hirdeti, melyet megvalósítani korántsem könnyű feladat, áldozatot kíván tőlünk, sok-sok terhet és nehézséget, melyért jutalmunkat majd a mennyben nyerjük el. – Járhatott máshol is az idegen? – kérdezte a pad soraiból Hanna Gábel, a varrónő. Nem volt szokás mise közben a pap szavait megzavarni, főleg kérdéseket feltenni, de ezen a beszóláson akkor nem ütődött meg senki. – Igen, ebben biztos vagyok – válaszolta a szószék magasából Ozoriás. – Ez az ember a lápi út felől érkezett. Nem tudjuk, mi van a láp mögött, lehet, hogy falvak sokasága, egyikünk sem fordult meg ott. Az idegen, ha érti a nyelvünket, talán választ ad arra, amiről mi most beszélünk. Mialatt Ozoriás megpróbálta meggyőzni híveit igazáról, a jövevény, akit előző nap Günther Hartmannak, a helybéli asztalosnak a házába szállásoltak be, mélyen aludt a fiúcska mellett egy széles, ácsolt ágyban a konyha melletti kis szobában. Mikor felkeltek, Günther felesége húst és birkasültet tett ki az asztalra, ám ők csak aludttejet és foszlós kenyeret ettek vacsorára. De amire Ozoriás várt, s vele együtt az egész falu, hogy az ismeretlen férfi szóba elegyedjék velük és igazolja mindazt, amiről Ozoriás bizonyosságot akart szerezni, nem történt meg. Szóltak hozzá, megnyerő, nyílt tekintettel hallgatott meg mindenkit, de egyetlen kérdésre sem válaszolt. – Süketnéma – mondta Ilah –, mindjárt láttam. 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gy. Szabó András Mivel a férfi semmi jelét nem mutatta annak, hogy tovább akarna vándorolni, a falu vezetősége, élükön Ozoriással, úgy döntött, hogy maradjanak Güntheréknél. Aratás ideje volt, csaknem mindenki a határban dolgozott, suhogott a kasza a legények kezében, hosszú társzekereken hordták be a portákra a gabonát. Az udvaron vászonponyvát terítettek a földre, és a férfiak az asszonyokkal együtt nekiláttak a cséplésnek. A jövevény vállán a kisdeddel egy létra fokán ült, és a cséphadarók mozgását figyelte, ahogy a vászon széléről egyre beljebb haladtak láncos botjaikkal a szétterített búzán. Kövér szemek peregtek ki a kalászból, gazdag termés ígérkezett. Az idegen megérkezése óta sosem hagyta magára a kisfiút, most mégis, amikor a szétszedett hombár deszkáit kellett a helyükre illeszteni, Güntherné kötényébe helyezte, és segített Ilahnak és Joachimnak a lisztszagú gabonatároló összerakásában. Ügyes volt és találékony, főleg azokban a munkákban vették hasznát, ahol az erejére volt szükség. Simán kiemelte a takarmánnyal megrakott szekeret az árokból, de a falu elismerését végképp azzal nyerte el, amikor Güntherék megsérült borját ölben vitte haza a mezőről. Bámulták benne, ahogy a gyermekkel bánt. Olyan szeretettel, gyengédséggel fogta birkacomb nagyságú kezeibe, fürdette esténként a fateknőben, ültette tenyerére, emelte magasba a csöppséget, hogy még a legzordabb ember csodálatát is kivívta. Rövid időn belül megszerették, akit odahaza már csak Kristófnak vagy egyszerűen Szentnek neveztek. Lassan megszokták némaságát is, hiszen minek is ereszkedne le hozzájuk, a pórnép közé egy olyan ember, akinek tulajdonképpen az égben volna a helye. Vasárnaponként ott ült a templomban az első padban, helyet szorítottak neki és a kisfiúnak, aki ugyanolyan figyelemmel hallgatta Ozoriást, mint gyámolítója. Jó fiúcska volt. Egy kora őszi délutánon különös batár állt meg a faluszéli házak egyikénél. Magas, cingár férfi ült a bakon, benyitott a kapun, és vizet kért a lovainak. Miközben kétszer is fordult a rocskával, a környék gyerekei kiszöktek az udvarokból, hogy a ritka látványban gyönyörködjenek. A lovak egy festett oldalú magas kocsit húztak, melynek erős vasalású kerekei a szivárvány minden színében pompáztak. A deszkaoldal egyikén napszítta, málladozó betűk hirdették az utak vándorainak, hogy a különös építmény voltaképpen egy cirkuszos kocsi. Évek óta nem járt cirkuszos kocsi a faluban. A figyelmet mégsem az ormótlan batár vonta magára, hanem ami mögötte volt: egy ketrec formájú kétkerekű alkotmány, mely csapra járó rúddal a kocsihoz volt erősítve. A ketrecben négy kutya csaholt, és fenn, egy elrekesztett részben, hogy a kutyák el ne érhessék őket, fehér galambok tollászkodtak. A cingár férfi egyenest a főtérre hajtott. Minden jel arra mutatott, hogy hosszabb időt kíván eltölteni a falu főterén, talán több napot is. Zabot adott Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 139 �Szépirodalom a lovainak, majd a kocsi mélyéből különféle kellékeket hozott elő, egy óriáskereket, melynek vázát az ácsorgó falusiak előtt, nagy érdeklődés közepette szerelte össze. Aztán egy hosszú deszkalapot akasztott le a batár oldaláról, melyet középen ékkel támasztott alá, így egyetlen könnyű érintéstől jobbra is, balra is billenhetett a mutatványos eszköz. Mialatt dolgozott, vastag fekete szemöldöke alól szúrós tekintettel pásztázta közönségét. Az emberekben nem keltett bizalmat a mutatványos, de kíváncsiak voltak tudományára, ezért aki csak tehette, ott maradt a téren. Nem kellett sokáig várniuk, mert meglibbent a lakókocsi bejáratának függönye, és egy másik alak lépett ki rajta. Mindenben ellentéte volt a mutatványosnak. Apró, kopasz, kövérkés férfi volt, kezében kolompot tartott, amit időnként megkongatott. Kurta lábaival körbejárta a teret, befurakodott az emberek közé, rekedt hangjával betöltötte a levegőt. Ezeket mondta: – Ez az ember, akit most látni fogtok, fortélyos varázsló, nagy és tiszteletreméltó mágus, aki tudományával a fél világot bejárta. Úgy nézzetek rá, hogy amit ő tud, az meghaladja az emberi erőt és képzeletet. Amíg a kövér kis ember beszélt, a mutatványos bent tartózkodott a lakókocsiban, és csak akkor jött elő, amikor törpe kis segédje elnyújtott kolompszó kísértében befejezte mondókáját. Hosszú, fekete köntösben ereszkedett alá a kocsi lépcsőjén, méltóságteljes lépésekkel vonult végig az emberek sorfala előtt. Arcát fehér por borította, homlokát vastag ráncok festették. Már legelső mutatványa osztatlan elismerést aratott. Keze egy mozdulatára galambok röpültek két kinyújtott karjára, s ujjai csettintésére előbb az egyik, aztán sorban a többi is rászállt az óriáskerék lapátjaira, és súlyukkal mozgásba hozták a kereket. A kutyák mutatványa következett másodjára. Ezúttal a mágus széles mozdulatot írt le a levegőben, mire a kutyák harsogva törtek elő a lakókocsi egy rejtett zugából, s hatalmas öldöklésbe kezdtek. Harapták egymást, remegő izmokkal próbálták maguk alá gyűrni a másikat, s csak erős szöges nyakörvüknek köszönhették, hogy nagyobb kárt nem tettek egymásban. Akkor a varázsló intésére megszelídültek, kezes bárányokká váltak, és csöndben felültek a közepén ékkel alátámasztott deszkapalló billegő két végére. A nézősereg elragadtatva tapsolt. A tűznyelés minden attrakciónál látványosabbnak ígérkezett. A mágus egy fapálcikát kotort elő köpenye ujjából, melynek egyik vége már akkor parázslott, mikor előkapta. Ráfújt, erre a pálca parázsló vége lobot vetett, és olyan erős lánggal égett, hogy az emberek a közelben ijedten húzódtak hátrébb. Aztán a láng összezsugorodott, és akkor a mutatványos mindenki szörnyülködésére eloltotta szájában a még égő pálcavéget. Tombolt a publikum, a tetszésnek olyan fülsiketítő, már-már állati moraja csapott a magasba, 140 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Gy. Szabó András melyet még ember nem hallhatott a tér kövein. Az apró termetű segéd egy szakajtóval járta körbe a teret, kérve a nézőket az adakozásra. Ekkor történt, hogy a mágus, feltehetően utolsó műsorszámára készülve, csöndre intette hallgatóságát. Ezúttal egy acélrudat tartott magasan a tömeg feje fölé, háromszor vitte körbe a fényes acélt, majd arra szólította fel a falu bátrabbjait, hogy csinálják utána, amit ő ezzel a vasdarabbal művelni fog. Cingár ember volt a mutatványos, de amikor köpenye két szárát szétvetette, és hozzákészült a rúd meghajlításához, inas mellkasán az izmok táncba kezdtek. Két végén fogta meg a vasat, és lassan, alig láthatóan, erős marka szorításában az egyenes vas görbülni kezdett, míg a végük össze nem ért. Az ácsorgó tömeg ezúttal néma maradt, pisszenés nélkül nézték végig a műsorszámot. Akkor a mágus várt egy darabig, majd a döbbenet csendjében visszahajlította kezében az acélrudat. A törpe termetű a szakajtóval ismét a tér közepére pattant, bohócként szaladgált a tömegben, és hangosan kiáltotta: – No, hol az az erős férfi, aki meghajlítja a vasat? Jelentkezzen az a bátor férfi! – Ilah, Ilah!– mondták az emberek – Gyere elő! Ilah, a kovács nem kérette magát, magabiztosan lépett előre, tudta, hogy neve elsőként fog elhangzani, rá gondol az egész falu ebben a megmérettetésben, mert ő a legerősebb. De Ilah pörölyhöz szokott markában meg sem moccant a fém, minden igyekezete ellenére egyenes maradt. Fejét csóválva, megszégyenülten somfordált vissza társai közé, sehogy sem értve a csúfos kudarcot. Mások is jelentkeztek, tagbaszakadt, széles arcú és széles vállú legények, de nem akadt senki, aki meg tudott volna birkózni a feladattal. Akkor valakinek eszébe jutott Kristóf, és egyszerre mindannyian emlékezni kezdtek arra, amikor egymaga rántotta ki az árokban megrekedt szekeret, és ölében hozta haza Güntherék borjúját a mezőről. Valamennyien a szent felé fordultak, aki ott állt közöttük a harmadik sorban, vállán most is a fiúcskával, és kérlelni kezdték, hogy ne hagyja szégyenben a falut, mérje össze erejét a mágussal. – Kristóf, állj ki vele, neked sikerülni fog, láttuk, mire vagy képes – biztatták a felsült legények. De a jövevény nem válaszolt. Átnézett a fejük felett, úgy tűnt, semmi nem érdekli abból, ami a téren történik. – A szent ember nem segít rajtunk, pedig mi befogadtuk – mondta élesen a cserzővarga fia, és kicsapott hangjából az indulat. Mint mikor a vitorla új szelet fog, úgy fordult a hangulat Kristóf ellen. Nem értették, hogy egy olyan esemény, mely az egész falut lázban tartja, miként lehet közömbös annak az embernek, akinek becsületbeli kötelessége lenne, legalábbis így gondolták, kiállni a falu érdekében. Ilah előlépett a hátsó sorból, és térdével durván megtaszította Kristóf combját. – No, most mutasd meg, mit tudsz, hadd lássuk! Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �Szépirodalom Ellenséges volt a hangja, nem feledte még kudarcát, sütött belőle a gyűlölet. Kristóf szemeivel Ozoriást kereste, de a pap nem volt jelen a téren. A körötte állók hallották sóhaját, ahogy lassan megindult a fiúcskával a tér közepe felé. Az emberek sorfala szétnyílott, utat engedtek neki, és várták, nagyon várták, hogy a tér közepén belefog a mutatványba. De ő vállán a kisfiúval csak ment tovább, elhaladt a festett arcú, vigyorgó mágus és a deszkapallón ülő kutyák mellett, akik jöttére, ki tudja, mi okból, nyüszítve húzták be farkukat. Maga mögött hagyva a mutatványos kocsiját, távozó alakját ekkor látták utoljára, hiába meresztette szemét a sokaság, mintha a föld nyelte volna el. Joachimék háza előtt még megvolt, de már mintha ködpárában lépdelt volna, lassan elhalványult, elmosódott körvonala, és mielőtt elérte volna az első utcasarkot, eltűnt könnyű terhével a tér szegletében. Ágyát másnap reggel bevetve találták, a szoba üres volt, egy göndör szőke hajszál remegett az ajtó kilincsén. – Hiányozni fognak – mondta férjének fáradtan, sajnálattal a hangjában Güntherné, azzal nekilátott napi teendőinek, kötényt kötött és csizmát húzott, ment kitakarítani az istállót. Kun Péter: Kimenőn (fametszet) 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Kocsis Klára KOCSIS KLÁRA TÍZ KÉRDÉS Akit halálig koptatnak, végül elkopik? Emberkísérleteket folytatnak katonaruhába bújt makik? Akit minduntalan meglopnak, végül szegény lesz? Rendőr-katona, ávós-jogász közösen kivégez? Ne tiltakozz, ha rád dolgoznak hivatátosok? Alvásmegvonás, rágalom, infra, elektrosokk? Kiradírozzák a költőt, ha magyar, nemzeti? A költőgyilkosságot vajon ki fizeti ki? Tűrd, törölje el a nyomokat az elkövető? Vagy vers tegyen igazságot, a tiszta, szép erő? CINEGE beburkollak havas avar-kendőbe anyám málló tollú cinege hogy ne fázz keresztet döftek föléd a fagyos földbe ősztől-fakult pitypang vadcsalán kóró sirat vén lettem nézd szánalmas ráncaim cinege már itt csoszog a hóhér holnap vár rám egy kőkereszt mögül orvul leskel bárdját lóbálja nyakam méricskéli sóvár szemmel fed majd engem is avar cinege arcomon a megtért tékozló jégszilánk-könnye ég esengő kinyújtott kezemre szállj le megbocsátón ölelj magadhoz halott cinege Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Szépirodalom MOHAI V. LAJOS ANYÁM A RÓZSA UTCÁBAN Mozdulatlan pöttyöt követ némán, melancholia ringatja őt árván. Ha föllármázza a tarka élet, úgy tesz, hogy álmodja az egészet. ARANY-SUITE Falu éke: templom tornya, tenger-pusztán a vitorla! Arany János kicsi fája, a földi éden nagy csodája! Érző daruszó, délibáb, a gazda megy a gyepün át – lehet-e ennél teltebb kép? csak Arany János hangszerén! „Minden szöget, minden zugot úgy lel, miképpen megszokott.” VEÖRÖSMARTY ELHAMVADT VERSE Pusztaság, kisírt szem a világ felett; a csönd legmélyét ég keserve szülte, egy madártest szürkébe merülve kering-kering felhők közé űzve. 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Mohai V. Lajos FINÁLÉ (Krúdy éjszakája: hommage) Szélkakasok körül pára kéklik Krúdy éjszakája halott-mosók rekviemje gyúl a hullaházi csendbe vízbefúltak korhadt nyája holtak kamrájába zárva belek, kitekert végtagok imposztor-karcolatok A bolondot kivetették ha nyerített, kinevették a szelelőlyukon át megnyílt a csukott világ a bástyasétány csupa konty sűrűn zabigyerek-poronty lassan besüppedt a nappal partot ért az alkonyattal. Mind elhervadtak réges-rég a Szindbád-álmok tetején prüszköl a bérkocsik lova pattog Cupido ostora Visztula Bella az éjben fátyol ring a hóesésen ha Vénusz dühe elapad a nimfák nyelve tagad Szindbád legeltette szemét porcelán-arcú nőszemélyt figyelt, megmentőre várva kelyhe és kombiné-pántja méz volt, szemlátomásra szüzek kiszakított-lánca illett a jergli falára: Itt volt Szindbád, a hajós és jegyese, Andimandi. Jó volt. A jergliben alvó sötét ott lelte lelke örömét Harras Rudolf közkatona nyerített a bolond lova meszelt, sárga cellafalon vésve az írás közvagyon: It vót Ferencz Józsep és Örzsébet királyné. Jó vót. Palócföld – 2024/1–2. szám Még egy nap tolvaj-gyönyör börtönlevegőn osonva a szent hazának konca Nyírségből fölbuzogva akasztott ember-isten helyettesítő halottja: It vót Krúdy Gyula hajadonföt imbolyogva. Jó vót. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Orbán György János: Őslények völgye, Páris-patak völgye [Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon] (akvarell-tus) 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György DUPKA GYÖRGY MIKSZÁTH KÁLMÁN NYOMÁBAN KÁRPÁTALJÁN Mikszáth Kálmán munkácsi útja Munkácsy társaságában Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) első emlékezetes találkozása vidékünkkel és a táj embereivel 1882. március 2. – március 4. között zajlott le, amikor részt vett a Párizsból Munkácsra látogató Munkácsy Mihály tiszteletére rendezett ünnepségen, a festő szülőházán elhelyezett emléktábla felavatásán, a Csillag vendéglőben adott díszebéden és más rendezvényeken. Másnap a vidék történelmi nevezetességeivel ismerkedett, délután pedig Munkácsy Mihály, Jókai Mór és más illusztris személyek társaságában visszautazott Budapestre. Mindezekről a vidéki és a székesfővárosi lapok bőven beszámoltak.1 Mikszáth Kálmán író, újságíró, szerkesztő is, aki a Pesti Hírlap munkatársaként tudósította az olvasókat a lap 1882. március 3-i számában – Munkácsy útja címmel – a neves festő szülővárosába tett utazásáról. Az Útközben című riportjában a pesti vasútállomásról történő elindulás pillanatát is megörökíti: „Az elindulás volt talán a legérdekesebb mozzanata az útnak, mely valóságos diadalút. De a kellemes izgatottság, hogy ki jön, ki nem jön: egészen megszépítette a máskor annyira kellemetlen várakozást. Gyorsan teltek a percek, mert minden perc hozott valakit. Mert úgy van az ilyenkor, hogy sokan ígérkeznek, de kevesen mennek. Biztos nem volt senki. Azaz, hogy mégis, az öreg Teleki Sándor gróf. Neki elementuma az ilyen dolog, s ha már képes volt Kolozsvárról idáig jönni, bizonyosan elmegy Munkácsra is. De a többi ember aztán mind meglepetés volt…”2 Dupka György: Munkácsy Mihály látogatása szülővárosában. In: Kalendárium ’87, Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1986, 33. old. 2 Mikszáth Kálmán: Munkácsy útja (Útközben). Pesti Hírlap,1882. március 3. Lásd: Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK II. https://www.mek.oszk.hu/00900/00901/html/index.htm [2024. 04. 28.] 1 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Mikszáth 177 A világhírű festőt elkísérő társaság az éjszakát a vonaton töltötte el. A férfiak kártyapartival ütötték el az esti órákat. Az első nagy ünneplésre a Sárospataki vasútállomáson került sor, ahol a település kiválóságai Munkácsy Mihályt nagy ovációval, feleségét virágcsokorral köszöntötték. Ilyen élmények hatása alatt érték el Ugocsa-vidéket. Mint írja: „Kilenc órakor Csapra értünk. Itt volt még csak igazán csapra ütve a lelkesedés. De nem is írom tovább, így fog ez már menni véges-végig, míg csak Munkácsra nem érünk... Azaz, hogy ott lesz aztán a haddelhadd”3. A sajtóbeszámolókból4 többek között megtudjuk, hogy Munkácsy Mihály kíséretéhez tartozott Mikszáth Kálmán és írótársa, Jókai Mór; Pulszky Ferenc, a Képzőművészeti Társulat elnöke, Teleki Sándor, Kossuth honvédezredese, ismert emlékíró; Vadnay Károly, a Fővárosi lapok szerkesztője, György Aladár, Jókai közeli barátja, a Hon munkatársa, Telepy Károly, a Képzőművészeti Társulat titkára, Keleti Gusztáv műkritikus. A fogadóbizottság tagja, Lehoczky Tivadar történész, muzeológus egyik írásában rögzítette a történelmi pillanatot, nevezetesen a város neves díszpolgárának és a fővárosi vendégeknek a fogadását.: „2-án érkezett a diadalkapuval és lobogókkal feldíszített városunkba, hol az üdvözlésére összesereglettek által lelkesen üdvözöltetett”. A szervező bizottság Munkácsyt és feleségét a helyi Schönborn-kastélyban szállásolta el. Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt és vendégtársait magánházaknál helyezték el. A városháza nagytermében ünnepélyes külsőségek között adták át a művésznek a város által felajánlott babérkoszorút. Este a város fiataljai fáklyásmenettel tisztelegtek a festő és kísérete tagjai előtt. Munkácsy Mihály szülőházának emléktáblával történő ünnepélyes megjelölése után március 3-án a Csillag vendégfogadó nagytermében 207 terítéket számoztak. Díszebéd volt. Jókai Mór mondott beszédet. Az igen fényes táncmulatságon az ünnepelt művész és a pesti vendégsereg is kedélyesen táncolt. Másnap a Pestről érkezett illusztris vendégek felkeresték Munkács ősi várát, megtekintették a Latorca-parti várost, ellátogattak az 1880-ban felépített elemi népiskolába és a közkórházba. Március 4-én tértek vissza Pestre a délutáni vonattal. Az akkor szülőháza falán felállított emléktábla Szász Károly tolla után ezt hirdette: 3 4 Uo. Munkácsy-ünnepély Munkácson, Bereg, 1882. márc. 7. 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György „E házban született 1844. február 20-án Munkácsy Mihály Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját, Sas szeme itt villant őse hazája felé. Itt született Munkácsy Mihály, innen kele útra, S új eszményi hazát hódíta láng ecsete. 1882. márcz. 3.”5 Munkácsy Mihály szülőháza Az emléktábla leleplezése 1882. március 3-án. Forrás: https://keptar.oszk.hu/041400/041464/1900bb_Page_160_b_nagykep.jpg Mint ismeretes, Munkácsy Mihály 1900. május 1-jén hunyt el. Ebből, a művészt gyászoló alkalomból a Vasárnapi Újságban leközöltek egy 1882. március 3-án készült fényképet: „Gyászlobogó leng most ama ház felett is, melyben a nagy művész született s melyen márványlap hirdeti, hogy Munkácsy Mihály bölcsője itt ringott Sajnos Munkácsy Mihály szülőháza már nem áll, az eredeti emléktáblát eltüntették, de új emléktábla őrzi helyét. 5 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Mikszáth 177 (…) A fénykép azt a jelenetet tünteti fel, midőn néhai Literáty Ödön6 akkori Munkács-kerületi országos képviselő tartá ünnepi beszédét, melynek elmondása közben ezernyi embertömeg jelenlétében leplezték le az emléktáblát, mely megkoszoruzottan ott a lombfüzérekkel ékített ház falán látszik”7. Munkácsy Mihály szülőháza, amely előtt Mikszáth Kálmán is megfordult, az egykori sóház ma már nem létezik. A mai új épületen csak egy 1969-ben állított ukrán feliratú emléktábla jelzi, hogy a helyén volt házban született 1844. február 20-án Munkácsy Mihály. Az emléktábla melletti domborművön az egykori szülőház is látható. A Rákóczi-kör 1992. november 4-én felavatott új Munkácsy- emléktáblája A szerző gyűjtése A rendszer- és országváltás után a ház sziluettjének táblája alatt a helyi Rákóczi-kör 1992. november 4-én egy új magyar nyelvű emléktáblát avatott fel. Azóta az itt lakókban is tudatosult, hogy Munkácsy Mihályt 1880-ban a város a festőművészt tiszteletbeli polgárává választotta, aki szülővárosa után felvette a Munkácsy nevet. Tordai Finta Literáty Ödön (Nagybégány (Bereg vármegye), 1847. 02. 05. – Budapest, 1887. 12. 12.) ügyvéd és országgyűlési képviselő, Munkácsy Mihály nagy tisztelője. Lásd: Munkácsy Mihály szülőháza emléktáblájának leleplezésekor 1882. március 3-án Munkácson tartott beszéd. Budapest, 1882. 7 Forrás: Vasárnapi Újság, 1900. május 13. = https://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/normal.phtml?kep=/041400/041464/1900bb_Page_160_b.jpg&id=41464 [2024. 04. 28.] 6 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György Bernáth Dezső, Mikszáth Kálmán barátja Ung megyében Mikszáth jó barátja volt képviselőtársa, Bernáth Dezső (Tarnóc, 1841 – ?1907). A neves Bernáth-dinasztiából származó országgyűlési képviselő Kassán, Budapesten és Sárospatakon tanult, Utrechtben és Londonban hallgatott jogot. 1862-ben ügyvédi vizsgát tett. 1870-ben miniszteri titkár lett. 1876-ban választották először országgyűlési képviselővé. 1884-től képviselte az Ung megyei nagykaposi kerületet. Mikszáth Kálmán is élete végéig országgyűlési képviselő volt az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával. A palócok8 istápolója vidékünkön, a Felső-Tisza vidéken mint országgyűlési képviselő gyakran megfordult. Az itt nagy szegénységben élő ruszinok körében szerzett szomorú és lehangoló élmények, hallomások hatására írta meg Farkas a Verhovinán9 (1892) című elbeszélését. Mikszáth Kálmán még a Pesti Hírlap munkatársaként ismerkedett meg Bernáth Dezsővel. Például A fekete kakas (1909)10 című elbeszélésében az Ung megyei Bernáth-családot mutatta be. Bernáth képviselőtől sok érdekes történetről értesült. Valószínűleg a Különös házasság11 (1900) című regényének témáját is tőle hallotta, amelynek korabeli fogadtatása hűvös volt. Bernáth Dezső is összefoglalta ismereteit Buttler-grófról.12 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Bernáth Dezső egyik országosan ismert felmenőjéről, Bernáth Zsigmondról írt megemlékezést elhunyta kapcsán a Pesti Hírlap 1982. januári számában. Az olvasók figyelmét a következő gondolatokkal hívja fel az országgyűlési képviselőre: „Közéletünk egyik régi alakja tűnt a sírba, kit már gyermekkorunkban is ősz Bernáth Zsigmondnak neveztek, kit a már közel egy évtized óta sírban porladó Deák Ferenc is »te öreg« -nek szólított. Nemcsak Ung vármegye legnemesebb fia lett vele a síré, de az egész ország egyik legtiszteletreméltóbb alakja, kit még a múlt század ajándékozott a nemzetnek. Vidékünkön Nagydobrony község tekinthető palóc tájnyelvi szigetnek. Mikszáth Kálmán: Farkas a Verhovinán, 1892. In: http://mek.oszk.hu/00900/00905/html/ [2024. 04. 28.] 10 Mikszáth Kálmán: A fekete kakas, 1909. In: http://mek.oszk.hu/00900/00905/html/ [2024. 04. 28.] 11 Mikszáth Kálmán: Különös házasság. http://mek.oszk.hu/00900/00944/ [2024. 04. 28.] 12 Bernáth Dezső: A gróf Buttler János története. Vasárnapi Újság, 1901. 48. évf. 6–8. sz. 8 9 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Mikszáth 177 Született 1790-ben, jómódú birtokos családból, melyből már sok előd tűnt ki, kivált a reformáció harcaiban, mert a Bernáth-nemzetség úgy volt ismeretes Ungban, Beregben, mint a protestantizmus előharcosa”13. Tulajdonképpen Bernáth Dezsőn keresztül Bernáth Zsigmond (Mándok, 1790. 10. 20. v. 1789. 10. 30 – ?1882. 01. 28.).) országgyűlési képviselőt és korának megbecsült politikusát is jól ismerhette. Mint ismeretes, Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének hősét is tisztelhetjük Bernáth Zsigmond személyében. Méltatója szerint „Számos emlékezetes törvénycikk folyt az ő tollából, a híres hosszú 33-iki országgyűlésen Kölcsey Ferenccel együtt a kerületi tábla jegyzői tisztét viselte s ő bízatott meg az úrbéri törvénycikkek szövegezésével. Tagja volt azután folyton minden országgyűlésnek. Látta Deák feltűnését, Wesselényi-vívta harcait, Kossuth alakja előtte nőtt meg óriásinak; részt vett a mozgalmakban, s nevét örök időkig emlékezetessé tette azzal, hogy ő indítványozta legelőször a tagosítást, ami bizonyosan többet ért a nemzet vagyoni emelkedésére nézve, mint sok körmönfont államférfi úgynevezett »nagyszabású művelete«. A forradalom már ősz hajakkal találta Bernáthot – de ő azért nem kapkodott, mint Bernát a mennykőhöz ide-oda, mint a hasonló életkorúak közül a legtöbben, hogy ne kelljen színt vallania; határozottan odaállt a nemzeti függetlenség eszméje mellé s főispánságot vállalt Ung megyében. A szabadságharc rossz vége mélyen elkeseríté őt is, s ahonnan fényes pályáját kezdé, visszament újra az eke szarvához a már akkor hatvan éves öreg ember, ki nem is álmodta, hogy még egy új pályát kell befutnia. De az ifjú vér még forrt benne, s amint az első alkalom nyílt a harcra, amint a pátens ellen küzdeni kellett, ő volt az első, aki a sorompóba lépett hitsorsosainak jogai mellett. Amint pedig újra derengni kezdett, a tizenkét gyászfátyollal betakart esztendő után, a 61-iki országgyűlésen újra ott ül a legjobbak között, s ott látjuk a 65-iki országgyűlésen is, mégpedig korelnöknek. Itt történt meg vele az, hogy kérvény adatván be választása ellen, könnyes szemekkel lépett le az emelvényről, mely immár nem illeti meg. A képviselők nem akarták engedni, hogy székéről távozzék. Mi azért elnökünknek akarjuk! - kiálták lelkesülten.”14 Mikszáth Kálmán: Bernáth Zsigmond. https://www.mek.oszk.hu/00900/00901/html/index.htm 14 Uo. 13 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György Bernáth Zsigmond 1868 végén vonult vissza a közéletből, hátralevő éveit családja körében élte le. A kárpátaljai Keresztyén Balázs – életrajzírója – szerint „a valóságban nem volt a regénybeli Butler János iskolatársa, de az 1825. évi országgyűlés óta közvetlen kapcsolatban állt a szintén liberális poilitikát folytató Butlerrel”15. Az Ung vidéki palágykomoróci református templom – Butler János gróf a sírboltjában nyugszik. A szerző gyűjtése A regény eseményeinek színhelyei az Ung-vidéki helységekhez, így Palágyhoz16 és Tarnóchoz17 (a regényben: Bornóc) kötődnek, köztük az Ungvár környéki Őrdarmához tartozó Bozdos-tanyához, ahol gróf Buttler Jánosnak kastélya volt. Az író művéhez megtörtént eseményt vett alapul. Bár később kiderült, hogy az általa készen kapott történet a valóságban másképp alakult, ez semmit nem von Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Hatodik Síp Alapítvány Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 2001.32. 16 A palágykomoróci református templom alatti sírboltban temették el gróf Buttler Jánost is, akinek a nevét Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye tette különösen ismertté. (A gróf nagy pártfogója és segítője volt a helyi református gyülekezetnek.) Holttestét 1908. november 23-án Kapun Ede nagyszentmihályfai lakos exumáltatta, arra hivatkozva, hogy Buttler János az ő dédapja volt. 17 Gróf Buttler Jánosnak kiterjedt uradalma volt Ungtarnócon is. A Buttler család – erről is megemlékeznek a krónikák – igen bőkezűen támogatta a környék református gyülekezeteit. 15 Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Mikszáth 177 le a műalkotás értékeiből. A történelmi regény cselekménye a XIX. század elején játszódik. A regényben érintett, a mai Kárpátaljai Ung-vidéki Palágykomoróc a középkori Palágy és a mellette levő Komoróc egyesítéséből keletkezett. A 19. században a falu egy része Butler János gróf birtoka volt, aki a XIII. században épült, mostani református templom sírboltjában nyugszik. A falu lakosai szinte legendaként emlegetik, hogy itt játszódtak Mikszáth Különös házasságának egyes részletei. Az Ung megyei palágyi református templom 1845. évi anyakönyvének 7. sorszámú bejegyzésében ez áll: „Máj. 7. Méltóságos Bradányi Gróf Buttler János Úr Meghalt Dobóruszkán, tétetett a’ Palágyi Református Templom alatti sírboltba, hol nyugodjon békességbe meg holt csuklásba, volt 73 éves. Szolgáltak felette Fdő Jászay Mihály Esperes és Kovács János E. megyei Fő Jegyző Deregnyői és Eszenyi Lelkész Urak”18. Mikszáth Ugocsa vármegye történelmi múltjának egy korszakát dolgozza fel Akli Miklós19 (1903) című regényében. Főhőse Ráthonyi alispán, aki meghívottként részt vett Ferenc császár egyik udvari bálján, ahol hálája jeléül egy szál rózsáért Akli községet a császár udvari mulattatójának, Akli Miklósnak ajándékozta. A tréfás kedvű mulattató történetesen az ugocsai Halmiból, egy tímár családból származott, majd Münchenben a piktorok akadémiáján tanult, beutazta fél Európát, majd a császár udvarában kötött ki, aztán az ugocsai alispánnak köszönhetően Akli birtokosa lett. Regényeiben Mikszáth feldolgozta vidékünk ismert mondáit, történeteit, gyakran emlegette a híres tiszaújlaki 20 bajuszpödrőt és a gálocsi21 dohányt. Helytörténészeink, irodalmáraink (Fodor Géza22, Soós Kálmán23, Keresztyén Balázs24, Gortvay Erzsébet25 és mások) több dolgozatot közöltek a vidékünkhöz kötődő Mikszáth Kálmánról. Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Hatodik Síp Alapítvány Mandátum Kiadó, Budapest–Beregszász, 2001. 41. 19 Mikszáth Kálmán: Akli Miklós (1903). In: http://mek.oszk.hu/00800/00894/index.phtml [2024. 04. 28.] 20 Tiszaújlak Ugocsa vármegyében terül el. Napjainkban a Beregszászi járáshoz tartozik. 21 Gálocs egykor Ung vármegye kistelepülése, ma az Ungvári járáshoz tartozik. 22 Fodor Géza: Járt-e vidékünkön Mikszáth? In: Kárpáti Kalendárium, 1972. 23 Soós Kálmán: Járt-e Mikszáth területünkön? In: Kárpáti Igaz Szó, 1986. augusztus 16. 24 Keresztyén Balázs, 1993, 39–40. old.; Keresztyén Balázs, 2001, 180. old. 25 Gortvay Erzsébet: Előszó. In: Mikszáth Kálmán: Válogatott elbeszélések. (Válogatták és a szöveget 18 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Dupka György Mikszáth születésének 150. évfordulója alkalmából 1997-ben az általam elindított Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatban Bagu Balázs és dr. Deák Ferenc válogatásában az író elbeszéléseiből egy kötetre valót jelentettünk meg az Intermix Kiadó gondozásában. 26 Az összeállítók a kötetet elsősorban a fiataloknak szánták: „Mikszáth Kálmán novelláinak és elbeszéléseinek olvasása, reméljük, sok szép, kellemes órát szerez nektek (…). Általunk választott novellái és elbeszélései felölelik az általános és középiskolák tanterveiben előírt anyagot, sőt beválasztottuk részben azokat a műveket is, melyeket a gimnáziumi tantervek írnak elő”. Az ifjú olvasókhoz szólva azt is hangsúlyozzák: „Irodalomkritikánk Mikszáth novellaírói munkásságát elemezve főleg a Tót atyafiak és A j ó palócok köteteket vizsgálja. Ezért is igyekeztünk későbbi elbeszéléseiből is válogatni, hogy teljesebb képet kapjatok. Életének utolsó éveire jellemző a krízishangulat, a tragikus sejtelmek, a kilátástalanság. 1910 májusában, alig két héttel hirtelen halála előtt, rahói (Máramaros vármegye) választói előtt ezt mondta: »Én, aki annyira szeretem ezt a nemzetet, oly sötét színekben látom ma az ország jövőjét, hogy elmondani sem lehet.« Sajnos Mikszáth Kálmán jóslata beválott, hisz 1910 után valóban tragikus évek következtek.”27 gondozták: Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc). Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1997, 5–10. old. 26 Mikszáth Kálmán: Válogatott elbeszélések. (Válogatták és a szöveget gondozták: Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc). Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1997, 5–10. old. https://mek.oszk.hu/23200/23290/23290.pdf [2024. 04. 28.] 27 Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc: Mikszáth Kálmán az elbeszélő. Ugyanott: 171–178. old. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Mikszáth 177 PRUZSINSZKY SÁNDOR JÓ HALÁL Mikszáth Kálmán emlékére Egy furcsa alak hajolt föléje: nagy, kerek fej, kicsiny harcsabajusz. Dülledt szemek, érzékeny, vastag szemöldök. Széles száj, tülök orr. Tömzsisége egy Tritonhoz hasonló. Hisz’ ez én vagyok, gondolta, mit akarok magamtól? Menj innét, suttogta, és megdörzsölte a szemét. Az alak tovalebbent, valahogy úgy, mint a szélben száradó fehérnemű. Mögötte láthatóvá vált a jól ismert tapéta: falrózsái felizzottak a májusi hajnal első fényében. Hál’ istennek, itthon vagyok. A saját ágyamban fekszem, most már nyugodtan meghalhatok, gondolta kissé cinikusan. Az erdőzúgással kezdődött a dolog. Még odafelé, a vonaton. Ült az üres kupéban, megtöltötte a pipáját a zakója zsebébe gyömöszölt dohánnyal. Épp meg akarta szívni, amikor az elsuhanó hatalmas tölgyek megszólították: mintha a horpácsi kert öreg fűzfái üzentek volna. Zúgtak, sisteregtek az elsuhanó fatörzsek a lezárt ablakon át, mögöttük fent a Máramaros bércei rózsállottak a sötétedő égen. Félelem futott át a gerincén. Csodálkozott. Hányszor, de hányszor látta már a hegyeket, ahogy elpirulnak a fenyegető sötétség előtt! Mire hát ez a váratlan melankólia? Hirtelen köhögés rázta meg. Az a száraz, belső sirokkó, ami az utolsó reichenbachi nyaralás óta nem jelentkezett. (Ha egyszer megindul, akár a lavina: megállíthatatlanul pörög tovább a bensejében.) Többször is felugrott, hogy kinyissa az ablakot: de hiába erőlködött, nagyon bezárták. Valakik féltették a friss levegőtől. Ettől meg úgy felfortyant, hogy újfent erőre kapott a testében a ragadozó… Azt az egyet mégse gondolta volna, hogy ilyen hamar kimeríti a diadalmenetnek induló kortes körút a szeretett hegyek között. Régen nem fárasztotta ennyire az emberek közelsége. Valami titokzatos, ismeretlen lény költözött a testébe, s mintha őbelőle merítené erejét, napról napra táplálta a tömeg kíváncsiságát. 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pruzsinszky Sándor Már a fogadásakor, a pályaudvaron bekövetkezett, amitől félt. Visszaköszöntek a pesti ünneplés két héttel korábbi képei. Tengernyi szem az állomást betöltő tömeg, s mintha mind őt akarná csupaszra tapogatni. (Búvár érezhet ilyet egy medúza-tengerben, első merülésekor). A pohárköszöntők, a roskadozó asztalok, az örökös cigányzene. Minden faluban a helyi Katánghyak, Dőryk, Noszty Pálok dörgölődzése. Kézről kézre adogatták, mint valami varázslót egy őserdő lakói. Ölelgették, hogy alig kapott levegőt. Fulladozott és izzadságban úszott ennyi beteljesíthetetlen reménytől. Hajnalban sikerült végre megszöknie. Remegő lábakkal lépett fel a pesti gyors magas grádicsán és végigaludta az egész utat. – Hogy nézel ki, jóságos Isten! Te beteg vagy – jajdult fel Ilon, és rögtön ágyba parancsolta. Előkerült a jó Demjanovics doktor. Elöl-hátul hosszan tapogatta, a szívet-tüdőt hallgatgatta. – Semmi baj, csak fáradt – mondta ki a verdiktet. – Pihenjen egy-két napot és minden jó lesz. – De utána még háromszor is eljött a szikár, szigorú doktor, és az arcába bámult, csodálkozva. – Doktor úr, maga fél valamitől – mondta ő és kedélyesen rákacsintott, mintha valami férfiasan pajkos titkuk lenne. Persze aztán csak néhány órát pihent. Magához hívta titokzatos rendetlenségű íróasztala. A bárka – ahogy ő nevezte. Először csak megállt a kusza papírhalmok, kinyitva hasra fektetett könyvek felett. Majd elfogta az izgalom. Nyugtalanul járkálni kezdett, egyre kisebb köröket vonva az íróasztal körül. Emitt egy novella terve, amott egy félbehagyott karcolat. Mi mindent kéne még megírnia! A születés sürgető fájdalma, mint víz felett a pára, lebegett a tárgyak felett. Sóhajtva telepedett meg nem született gyermekei közé. Hol ezt, hol azt szólította: mindhiába. Valami nesz zavarta. Furcsán kongott a föld: mintha mondani készülne valamit. Letette a tollat. Visszafojtott lélegzettel figyelt: a fülében dobolt valami. Tam-tam-tam, makacsul s az ütemet tartva, egy kezdődő rituálé ünnepélyes hírnökeként. Körbetekintett a szobán: a falon lógó Széchenyi István homloka szigorú, sötét ráncokat vetett. Mintha ő is hallaná a dobot. A sokfiókos szekreterre pillantott: évtizedek óta őrzi ez a családi titkot. Régvolt perlekedések, adók, borjúpapírok, ökörkasszák, a szklabonyai s a presbiter-ősök sárgult emlékeit. Szemben, az üvegszekrényben anyja rózsás Alt-Wien kávéskészlete: a cukortartó fedelén a rézdróttal. Ő ejtette le, hatéves korában. (Egy vándor drótostót fabrikálta össze. Fülébe cseng most is a furcsa fejhangja: „Náná, kicsinyke kis málinki”! ) Élesen hasított Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Mikszáth 177 belé a gondolat – az a törött porcelán túl fogja élni őt is. Odament, kivette, szinte csodálkozva nézte: ilyen élettelen lesz a halhatatlanság? Aztán újra földre került, cserepekre hullott a cukortartó: érthetetlen gyengeség fogta el. Alig evett, hamar lefeküdt. Puhán, könnyen ragadta el az éjszaka. Egy kiáltást hallott: „Nem hallom a lélegzetét!” Sejtette, hogy Ilon hangja az: szólni akart neki, vagy legalább nyugtatólag feléje biccenteni: „Itt vagyok, Bagolykám, nem látod, megvagyok”. De se hang, se mozdulat. – Ne hagyj itt, Kálmán, szeretlek! – Bosszantotta ez a remegő vallomás. Ha bírta volna, rosszallóan megcsóválja a fejét. Az érzelem tenyeres-talpas dolog. Sose szabad nevén szólítani, különben ormótlanná válik. Mert minden egyes szónak leírhatatlan, titkos jelentése van. Hányszor magyarázta ezt Ilonnak! (Olyan ő, mint az almafa. Hajlik az élet súlyától, levelét is hullatja szegény, de amíg él, rózsaszín lesz a virága – kár, hogy nem tudja feljegyezni most ezt a mondatot a Bárka gyűrt papírszeletkéire! Vajon fog-e később emlékezni rá?) A fia hangja: – Jesszusom, egész kék az arca! (Kék, kék, kék, kacagó kék ég… Vajon milyen lesz a túlfelén az égnek? Sokan azt hiszik, ott fényes a sötét . Talán mi vagyunk itt a negatív lenyomat?) – Eret vágunk, de azonnal! – ez a Korányi doktor. Csak ő lehet. (Olyan, mint egy Jókai-hős. Azt merte mondani a múltkor: „Mind bolondok vagyunk, jobban szeretjük a hazánkat az okosságnál”.) Apró csípést érzett. Aztán bizsergést. S mintha emelkedne: a repülés könynyülő, kellemes érzete. Mindjárt nevetni fogok, gondolta. De jó lenne, ha ez a baj is úgy jönne elém, mint a Gonosz a népmesében: szemtől szembe... De ez most rosszabb. Itt nincsenek gonoszok. Itt mindenki jót akar. – Szegénykém, milyen fekete a vére! – Fekete utazás lesz hát? A Pluto istállójából való koromfekete lóval? – Mosolyog! Láttátok, mosolygott! – Kinyitotta a szemét és rögtön érezte, hogy nincs jól. Fulladozott, s mintha kalapáccsal ütnék a fejét. – Adjunk oxigént. Hozzátok a maszkot! – Ilon ott állt az ágya mellett, a kezét szorongatta: – Hogy vagy? Beszélj, mit érzel? – Azt akarta válaszolni: ne izgulj, tűrhetően. De csak egy „nnn” jött ki a száján. – Hallasz engem, Kálmán? – kérdezte Ilon kétségbeesetten, s ő bólintani akart, de ez sem sikerült. (Persze, rajta volt már az a büdös lélegeztető maszk.) – Doktor úr, könyörgök, mondjon már valamit! Mennyire súlyos ez? – Korányi doktor elgondolkodva nézett az asszonyra. – Még nem tudni semmi biztosat. Múló rosszullét is lehet, de más is – mondta, és most hosszan, jelentőségteljesen 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pruzsinszky Sándor őrá pillantott. (Ez a Korányi tényleg jó ember. Nem okoz idő előtt fájdalmat, de nem is hazudik. A tudományok nem rontottak rajta, ami ritka nagy dolog, gondolta.) Ilon ki-be rohangált, borogatást rakott a homlokára. Ő közben meghallotta Berci fia hangját a szomszéd szobából: hangosan imádkozott, hogy csoda történjék. (Te bolond, az ima meghallgatatlanul mállik vissza az égről, ezt se tudod? Istent nem lehet felhasználni saját céljainkra, mint valami dzsinnt… El kellett volna magyaráznom ezt is? Nem olvastál te figyelmesen engem, Berci fiam!) Bejön Kálmán is, a nagyfia: a mérnök úr. Kisírt szemmel próbál mosolyogni. (Mi ez a siránkozás? Csak ez ne lenne! Nem tudjátok, hogy boldog vagyok? Hogy legalábbis sokszor voltam boldog. Legutóbb, amikor a jubileumi estén az utcán ezernyi gyertya fénye köszöntött. Ez volt a legtisztább öröm. A hódolatnak az a neme, amit nem a hatalom csikar ki, hanem valami más – ebben volt a csoda. Nincs olyan Isten, aki ennél nagyobbat tudna tenni egy halandóval.) Most mintha jobban is érezné magát. Korányi doktor a szeme villanását is érti: leveteti róla a dohszagú maszkot. Ilon arca felderül: úgy játszik rajta a remény, mint holmi ócska hangszeren. S ő végre megszólal. – Maradj mellettem! – súgja oda neki, mert fárasztja asszonya rémült rohangálása. – Ugye, meggyógyulsz? Ugye? Ugye? – ismételgeti Ilon holmi kabalaként. – Persze, hogy meggyógyul! – siet közölni Berci is. – A segédorvos úr épp most magyarázta: már kezd megnyugodni az a kis ér, amelyik begörcsölt a fejében. Az a kis ér, gondolta. Az én furcsa fejemben. Valaki azt írta róla, ezer kis manóból van összerakva. Egy másik meg azt: Kasszandra-fejem van, félelmetes, igazságosztó. Milyen gyermeteg túlzás! Látnia kellett volna a horpácsi fényképemet: egy kastélygazda ül rajta, hosszú pipáját szíva, belesimulva egy árnyékos cíviskalapba… (Azt mondja ez a kép: nem vagyok azonos azzal, ami velem történik, habár magam is itt rángok a dróton, esendő tanagra-figurák között. Vagy inkább azt: nem vagyok azonos senkivel, még magammal sem. Mert itt van nálam a Mérték, a legnagyobb adomány.) Valaki kinyitotta az ablakot. Lent hűs áram futott át az utca virágba öltözött akácfái között. (Barátaim, fehér menyasszonyok – gondolta – ti már közelinek érzitek azt az eseményt… Nincs az a Vidonka Józsi, varázskezű ezermester, aki megreparálhatna engem.) – Kálmán! – rebegte az ágy fejénél Ilon – Enned kéne végre valamit… abból a besztercei szilvakompótból… amit úgy szeretsz… hozhatok? (Apolka-szerű, áttetsző leányalakjaira emlékeztette most, így öregen is.) Válaszul lehunyta a szemét, Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Mikszáth 177 de rögtön ki is nyitotta: szárnysuhogást hallott. Egy szarka szállt az ablak alatti fára. Ettől megint felderült a kedve : a jó palócoknál e madár a kedvesünk érkezését jelzi. („Bárcsak a mi kerítésünkre ülne rá” – sóhajtja a lány valahol A jó palócokban). – Egyél, meg kell erősödnöd – szólt Ilon és kék eres kezébe szorította az ő izzadó tenyerét. A szklabonyai rét jutott eszébe, a méhek zümmögése. A kakukkfű, amit egykor kéz a kézben, menyasszonycsokor gyanánt szedtek együtt, nagy nevetések közben. Erről meg a szénakazal tövében átálmodozott gyermekkori délutánok illata. Hiába is próbálta most az eltelt idő mélységét lemérni: mintha csak tegnap történt volna. (De hol van Ilon hollófekete fényességű haja?) Az idő itthagy minket, s aztán egyszerre hirtelen visszatér, gondolta. Akkor bezárul a kör, azt hinnéd, megtaláltad. De Isten nem engedi megfogni magát. Hiába vetsz neki hálót az emlékezéssel. (Mert folyton azt kérded tőle: visszakapsz-e egyetlen percet is az eltékozoltakból?) Ilon most pár szem kompótot gyömöszölt a szájába. Lenyelte mind, engedelmesen, de nem érzett semmi ízt. Dehogyis tékozolta ő az időt, dehogyis. A Törvényt kereste, miközben lusta, kényelmes, kártyázni szerető, passzív álmodozónak mutatta magát. (Ő maga volt a süket Prakovszky, aki az egész faluban egyedül hallotta meg a távolból figyelmeztető lövést.) Ugrattalak benneteket, gondolta. De ti nem ismertétek fel magatok, miközben mulattatok magatokon. – Figyelsz rám, Kálmán? A doktorok azt mondják, elmúlt a közvetlen veszély… Olyan boldog vagyok, adjunk hálát a Jóistennek! – csivitelt Ilon. De ő az örök hollóra gondolt, aki itt lakik valahol, valamelyik odvas fában. Ha itt az óra, emberhangon szólal meg s felsorolja életed vétkeit. Az utolsó szilvaszem megakadt a torkán, hányinger fogta el. Ettől meg fulladni kezdett. Mialatt a köhögés rázta, eszébe jutott a monda a szlatinai Borka asszony utazásáról a fejetlen kocsis fekete fogatán. Elvihetne engem is, gondolta, megszabadulnék mindama procedúráról, ami itt rám – vagyis inkább a testemre – vár. Bánnám is én, hogy a halálom után fekete lóként kell hurcolnom majd azt az átkozott fogatot! Csuklott. Fuldoklott. Fennakadt szeme előtt képek peregtek, visszafelé az időben. Sebesebben, mint ama mozgóképek, melyeket a vásárosok mutogatnak a piacon. Látta anyját, amint megteríti az ünnepi asztalt. A Mauks Mátyásék szalonját a nagy vörös fotellal, amelyben ülve először pillantotta meg a szigorú szemű Ilont. 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Pruzsinszky Sándor A Napban sütkérező fehér országutat. A szklabonyai jegenyefák sorfalát, közöttük az el-eltűnő patakot, mely mint ezüst gyíkocska fut végig a falun. A katicabogarat, a „hét pöttyös bödét”, amint az első lépéseit tevő Kálmánka homlokára száll. Most új doktorok jöttek, egyre többen. Fontos arccal nyüzsögtek az ágy körül. Alig látta tőlük Ilont. – Kámforinjekciót, gyorsan! – kiáltotta az egyik. De Ilon riadt kérdésére: – Rosszabbodott az állapota? – csak rázták a fejüket: – Izgalomra semmi ok, asszonyom, semmi ok. Már úgy állok tehát. De miért csapjátok be? Ti orvosok, fiskálisok, államférfiak. Miért szolgáltattok ki minket mindig a pillanatnak? Mert ez egy ilyen ország? Nem fog változtatni rajta soha senki? Ha így van, hát nagyon álságosan halad a végzete felé. És én? Én miért hallgattam erről? Szórakoztattalak benneteket, anekdotáztam bolond grófról, öreg házalóról meg piros esernyőről, melynek nyelében ott rejlik a megoldás: a megváltó kincs… Azt hihettétek: elég megmosolyogni ezt a világot. Meg kellett volna mondanom nektek, hogy mindez csak káprázat. Ha vakon hisztek benne, nagy szerencsétlenség felé haladtok. Szemét az üveges szekrény felső polcára nyitotta: ott feszített a Szent István Rend nagykeresztje. Két hete csak, hogy a mellére tűzte a miniszterelnök. Roosevelt amerikai elnököt látta maga előtt, amint meghajol, s levéve cilinderét, azt mondja: – Uram, olvastam Szent Péter esernyőjét. (De előtte a király még azt kérdezte: „Csakugyan létezik ez az ember?”) Lehet, hogy ez volt a legnagyobb hibám. Hogy elfogadtam – futott át rajta. Csak a fáknak megbocsátható, hogy mindig fölfelé akarnak növekedni… De egy írónak?? Ezt aligha fogom már jóvátenni, gondolta. Olyan érzése támadt, mint a Városligetben, amikor egyszer Bercivel felült az óriáskerékre. Zuhanok, tehát emelkedem. Távolodom, tehát közeledek. A Semmi frissítő vonzásában a Minden fáradtsága. Aztán meghallotta a székre dobott kabátja zsebében a láncos zsebóra ketyegését s megint mosolygott: ez még ketyegni fog, akkor is, amikor én már nem leszek. – Látja, újra mosolyog. Nem kell félni semmitől. – Persze, hogy nem, válaszolt rá magában. Nekem semmiképp. Feljutok végre a hegy tetejére. – Kérem, engedjenek már oda – törte át Ilon az orvosok meg ápolók falanxát –, én tudom, mi kell neki! – Azért, ha figyeltetek rám, kitalálhattátok, kik az én kedvenceim. A kovács, aki köpött, ha bírót látott, de megsajnált egy megázott macskát. Aki csak azért nem bírt kivágni egy növendékfát, mert madárfészek volt rajta. Vagy a rosszhírű Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 �Mikszáth 177 pogány Filcsik, aki a koldusasszonyon hagyta az ellopott drága bundát. (Mert „mit szólna hozzá az a millió szem az égen?”) – Asszonyom, egy kicsit megint feltesszük rá az oxigénmaszkot… És beadunk neki még egy kámforinjekciót is… Ne aggódjon, csak a biztonság kedvéért. Még hogy a biztonság! Hogy hazudtok! Ezt láttam egész életemben. Mind kerülni szeretnétek a Törvényt. Pedig ott lapul a történeteimben. Kinyílt a szeme. Sötétedik, gondolta. Hány óra lehet, hogy csak dereng? Egy sor szürke alak lépett be. Nincsenek még elegen? Minek ez a tumultus? Nagyot lélegzett, felemelte a fejét. A lélegeztető maszk a földre csúszott. Berci fölemelte, vissza akarta arcára tenni. – Hagyja csak! – szólt rá az orvos – Mindegy már... Ilon eltakarta szemét: – Segítsenek! Bármi kincset megadok, csak mentsék meg! A haldokló megsajnálta Ilont. De meg is rótta magában. Te bátor vagy és erős, Bagolykám – minek csinálod akkor ezt? Ezek csak játszanak veled: órák óta tudják már... Aztán még suttogott valamit, de a végéből csak egy sóhaj maradt. Azt akarta kérdezni asszonyától: tudja-e, miért nem engedte neki a Törvény úgy megírni Wibra Gyuri történetét, hogy megtalálja az esernyő nyelében a kincset? A válasz volt utolsó gondolata: mert akkor nem szerethetné annyira a maga Veronkáját. Visszahanyatlott a párnára. A szürke arcok most közelebb nyomultak, félkört formáltak az ágy körül. Izgatott pusmogás kezdődött. Magnéziumlámpák sápadt fénye villant. Még néhány pillanatig látta őket. Aztán a kép mintha vízbe hullott volna, lebegni kezdett és eltűnt. Egy kristálytiszta tó tükrében fehér virágok himbálták pártáikat. Közöttük anyjának arca derengett, hívogatón. – Jó halál volt – szólt a beállott csendben Korányi doktor. – Higgyék el, nem szenvedett. Ő utazott. És behozták az első csokor krizantémot. Oda volt készítve, jó ideje már, az előszobába. 162 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria MÁLICS VIKTÓRIA EGY KÜLÖNÖS HÁZASSÁG ELŐTT Mauks Ilona leánykora Mikszáth Kálmánné több mint egy évszázada, 1921-ben vetette papírra visszaemlékezéseit. A gyermekkori emlékek és a közös élet lejegyzésének ötlete nem mástól származott, mint férjétől. Mauks Ilona kezdetben nem lelkesedett a gondolatért, aggodalmat okozott neki, hogy nem tudja magabiztosan használni a magyar grammatikát – mivelhogy sosem mélyült el benne. Ennek oka természetesen nem az edukáció teljes hiánya, sokkal inkább az, hogy míg tanulmányaiban a német nyelv és irodalom jelent meg erőteljesen, addig a ház körüli cselédekkel tótul, az idősebb vendégekkel pedig a német, magyar, latin szókat keverve folytatott beszélgetéseket. Ennek természetes velejárója pedig az volt, hogy tiszta magyarsággal végül sosem tudta kifejezni magát. Idővel azonban – férje és kisebbik fia, Albert elvesztése után – megjelentette memoárját. Munkájának sikere azóta is töretlen, a kötetet – 2021-ig bezáróan – összesen hatszor adták ki. Mikszáth Kálmánné viszszaemlékezéseit a legújabb kiadás alapján idézzük föl. A kötet előszavát Praznovszky Mihály írta, aki szerint Mauks Ilona történetében négy nagy fejezetet tudunk elkülöníteni: leánykor, az első házasság évei, az elvált asszony és a második házasság. Ilona írásaiból kiolvasható, hogy az akkoriban élt lányoknak nem sok választása akadt. Jövőképüket a család akarata és a szigorú társadalmi elvárások határozták meg. A női társadalmi szerep a 19. század második felében behatárolt: házasságra, gyermeknevelésre és házvezetésre szűkült. Írásomban azt kutatom, hogy a Mikszáthtal való házasságon túl ki is volt Mauks Ilona. Ehhez természetesen vissza kell tekintenünk az időben, egészen 1855. augusztus 18-ig, amikor a kis Ilona napvilágot látott Mohorán. A leánykor évei egy vidéki, köznemesi családban teltek. Szülei farkasfalvi Mauks Mátyás és Hercsuth Kornélia voltak. Mauks Ilona szavaival élve, gyermekkora olyan emlékeiben, akár egy édes álom. Visszaemlékezéseiben idilli képet fest a családi életről. A szülőknek összesen Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 163 �Mikszáth 177 12 gyermeke született (közülük csupán négyen élték meg a felnőttkort). A családanyát olyannyira lefoglalta a gyermeknevelés, hogy szinte ki sem tette lábát a családi birtok határain túlra, s ezáltal természetesen Ilona sem. Visszaemlékezései szerint: ,,jó nagyocska voltam, amikor idegen háznak tájékát se láttam soha’’1. A világot Ilona leginkább nagyanyja regéiben és a családhoz érkező vendégek személyében ismerte meg. Visszaemlékezéseiben hosszasan magyarázza, hogy milyen különleges kötelék fűzte őt össze anyai nagymamájával. A korán megözvegyült Hercsuth Istvánné lelkesült minden unokáért, kezdve a legidősebbel. Nagyon szeretett Ilonával foglalkozni, őt tanítani. A gyermek így igen korán elkezdett rajongani a történelem és az irodalom iránt, a letűnt korok várainak, hőseinek emlékezete olyanynyira vonzotta, hogy kortársai között szinte idegennek, kívülállónak érezte magát. Sőt, történeteket írt maga is! Regényeket, melyeket babáinak s három évvel fiatalabb húgának mesélt el. Saját bevallása szerint, noha szerette fiútestvéreit – leginkább Endrét, a legidősebbet –, lármájuk sokszor zavarta őt. Ugyanakkor egyetlen leánytestvérével különösen közel álltak egymáshoz. Kornélia (Nelka) osztozott nővérével ábrándjaiban. (Olyannyira, hogy Nelkából valóban írónő lett: novellái, ifjúsági történetei jelentek meg. Gyermekkoruk történetét is megírta A regényhősnők. Regény fiatal leányok részére című munkájában.2) A lányok – nagyanyjuk hatására – szenvedélyesen szerettek olvasni. Olvasmányaik között olyan szerzők művei szerepeltek, mint Jókai Mór, sőt: Homérosz, Victor Hugo, Goethe és Dickens. A fiatal leányok olvasási szokásait azonban idővel rossz szemmel kezdte figyelni környezetük. Akkoriban még úgy tartották, hogy az olvasmányok képesek zavart okozni a női lélekben. Így hát Ilona és Nelka – szenvedélyüket nem elhanyagolva – kénytelenek voltak rejtekhelyeket keresni. Édesanyjuk óvó szemei elől gyakran bújtak el a kertben vagy a padláson, hogy elmerülhessenek történeteik világában. Míg fivéreik iskolába jártak, addig – Veres Pálné tanácsára – a szülők németül és franciául tudó nevelőnőt fogadtak a lányok mellé. Csendes, vidéki életükben jelentős fordulat történt, amikor a hivatal és az otthon között ingázó családapa úgy döntött; a család jólléte miatt ideje mindanynyiuknak Balassagyarmatra költözni. Mauks Ilona számára ezzel új világok nyíltak meg, a fiatal leány szárnyalt a boldogságtól. Gyarmaton teljesültek Ilona régóta 1 2 Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, szerk. PRAZNOVSZKY Mihály, Noran Libro, Bp., 2021. 21. PRAZNOVSZKY Mihály, Előszó, I. m., 9. 164 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Málics Viktó ria dédelgetett álmai: zongoraleckéket vehetett, és nagyanyja még táncolni is taníttatta. Régi ruhatárát lecserélték, új, divatos darabokat rendeltek neki. Felhőtlen boldogsága azonban kis időre megszakadt a szeretett nagymama halála és Nelka lázas betegsége miatt. A gyászév leteltével – és természetesen Nelka felépülésével – ismét egy új, vidámabb fejezet kezdődött a Mauks család életében. Két Mohorán töltött nyár után jóleső élénkséget jelentett Ilonáék számára a gyarmati társasági élet. Horváth Ilka (a család varsányi rokona) révén a lányok hamar a társas élet középpontjában találták magukat, vendég vendéget ért náluk. Ilka kellemes, vidám színfolttá vált a család életében. Ő kérlelte addig Ilona szüleit, amíg bele nem mentek abba, hogy házibált tartsanak. A Mauks-lányok számára rendkívüli alkalom volt ez. Szorgosan készültek a bálra – természetesen Ilka irányításával –, összeírták a vendégeket, elkészítették a süteményeket. Új kelmét rendeltek Budáról, s amint megkapták az anyagot, hozzáláttak a báli ruha varrásához. A mulatság fantasztikusan telt, emlékét egyetlen viharfelhő árnyékolta be, melyről Ilona részletesen beszámolt visszaemlékezéseiben. A fiatal leány lelkesen vetette bele magát a bál nyújtotta élvezetekbe, végre alkalma nyílt arra is, hogy megmutassa tánctudását. Számos fiatalember táncra hívta őt a bálon, egyik kézről a másikra adták Ilonát, aki rendkívül jól mulatott. Mígnem egyszer csak szemben találta magát Gyura Bélával, az idősödő esküdttel. Felkérését azonban határozottan visszautasította, mondván: ő nem táncol. Majd pedig táncolt mégis – egy másik fiatalember karján. Ennek a féktelen mulatságnak azonban meg is lett a böjtje, rögtön másnap, amikor Gyura Béla beárulta Ilonát közvetlenül az édesapjánál. Ilka biztos volt abban, hogy Ilona ezzel az incidenssel ellenséget szerzett magának. Nem sokkal Ilona első bálja után újabb sorsfordító esemény történt. Prónay György főbírót szélhűdés érte, pozícióját pedig Mauks Mátyás töltötte be ezentúl. Ennek következményeképpen – tekintettel a családfő végeláthatatlan teendőire – új esküdtet kellett szerezni a hivatalba. Így lépett be rövidesen a társasági vérkeringésbe – és egyúttal Mauks Ilona életébe – az ifjú Mikszáth Kálmán. Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET Folyóiratot szerkeszteni az egyik legszebb dolog a világon. Amikor az ember észreveszi, hogy egymást nem ismerő alkotók munkái egymás közelébe kerülve párbeszédbe lépnek – aligha van ehhez hasonlatos érzés. Amikor nyolc évszázad egyik legnagyobb magyar költőjétől kell búcsúznunk, és a másik legnagyobb marosvásárhelyi költő ideadja nekünk közlésre a beszédét, amelyet a temetésen mondott el – aligha van annál nagyobb szerkesztői öröm. Ha már búcsúzni kell, akkor búcsúzzunk méltón az angyali költőtől. Aztán amikor már kész az első tucatnyi oldal, és átnéztük hatszor, egyszer csak jön egy e-mail, amely magában rejti egy régi kedves tanítvány haikuját Kovács András Ferencről. Mintha pontosan oda szánta volna a költő szomorú-szép fotográfiája alá. Fél nap múlva pedig érkezik egy másik levél, melyből kiderül, hogy Markó Bélának van egy költeménye 42 évvel ezelőttről, mely ugyanúgy szól, mint ahogyan KAF verse beszél: „Kedves Madách Imre!” A kör ezzel bezárult, helyükre kerültek a dolgok. Hogyan is lehetne másképp folytatni a lapot, ha nem a Nógrádban oly kedves és fontos szerzőre való emlékezéssel? Praznovszky Mihály irodalomtörténész, a tavalyi Madách-szám szerkesztője kitűnő anyagot állított össze, de „helyi szerzőnk” oly kimeríthetetlen kútfő, akinek életművéhez a 201. évben is sokan szerettek volna hozzászólni: egyetemisták, akik továbbírták a nagy művet, tanárok, akik továbbgondolták – és költők, akik verseket alkottak a Tragédia kapcsán. De Balassi Bálint otthona is volt ez a vidék: Lőcsei Péter a vasi Weöres Sándor szövegeiben fedez fel vele való hasonlatosságokat, összekötve így az ország egymástól távoli vidékeit. S ahogyan e két költő közös motívumai, remélhetőleg a Szépirodalom rovat szövegei is egymást erősítik lapszámunkban. A záró fejezet pedig a 177 éves – azaz halhatatlan – Mikszáth Kálmán műveire irányítja figyelmünket. Kárpátalja és Szombathely felől indulnak, és Salgótarjánban találkoznak az egymást kereső gondolatok – a legnagyobb palóc segítségével Palócföldön, a 70. évében járó Palócföldben. 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �Szerzőink SZERZŐINK BAKOS FERENC képzőművész (Szécsény) BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) BODONI EMESE grafikus (Marosvásárhely) BOLDOG ZOLTÁN tanár, író (Deszk) BRUNDA GUSZTÁV (Salgótarján) CS. FODOR BÉLA (írói álnév) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) DUPKA GYÖRGY történész, író, szerkesztő (Budapest, Tiszabökény) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész (Szombathely) GEDEON HAJNALKA grafikusművész, tanár (Salgótarján) GY. SZABÓ ANDRÁS író, előadóművész (Budapest) HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) JANCSÓ LULA költő, művészettörténész hallgató (Budapest) KAZINCZKI DÓRA egyetemi hallgató (Nagykölked) KOCSIS DOROTTYA könyvtáros (Vác) KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) KOLLER ADÉL ANTÓNIA egyetemi hallgató (Szombathely) † KOVÁCS ANDRÁS FERENC (1959–2023) KUN PÉTER tanár, grafikusművész (Kazár-Salgótarján) LOSONCZY ILDIKÓ képzőművész (Salgótarján) LŐCSEI PÉTER ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) MARKÓ BÉLA költő, szerkesztő (Marosvásárhely) MÁTÉ LÁSZLÓ tanár, diplomata (Kassa) MOHAI V. LAJOS költő, irodalomtörténész (Budapest) MOLNÁR ÉVA igazgató, Balassi Bálint Könyvtár (Salgótarján) NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, rovatvezető, ételkritikus (Ipolynagyfalu) ORBÁN GYÖRGY JÁNOS grafikus, festő (Salgótarján) PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár, szerkesztő (Balassagyarmat) PRUZSINSZKY SÁNDOR író, drámaíró (Budapest) Palócföld – 2024/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Szerzőink RÁCZ LAJOS író, helytörténeti kutató (Ecséd) RÓNA Z. PÉTER kritikus (Zagyvaróna) SHAH GABRIELLA művészettörténész, múzeumigazgató (Salgótarján) TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI tanár, költő (Szabadszállás) VÁRADI IZABELLA oktatásügyi tanácsos (Bukarest) VASAS TAMÁS egyetemi hallgató, költő (Budapest) VASS JÁNOS középiskolai tanár (Paks) ▪ ▪▪ A borító Orbán György János Gyökerek című grafikájának (104. oldal) felhasználásával készült A nógrádi művészek grafikáit Orbán György János válogatta ▪ ▪▪ PÁLYÁZAT 14–18 ÉVESEK SZÁMÁRA! Keressük a 70 éves PALÓCFÖLD 2025/1. számának borítóképét! Részletek hamarosan a BBK honlapján, a Facebookon és az Instagramon 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/1–2. szám �24001 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2024/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6c8070f247f9612c894a52246166698e.pdf 28e2e416da859b3938cd3899ed43dae5 PDF Text Text �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT LXX. évfolyam, 2024/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ A KÉPEK MAJD SZERETNI FOGNAK Valahol olvastam, hogy egyszer, amikor a magyar jazz kiválóságai éppen azon vitatkoztak, hogy ki a legjobb jazzgitáros a világon, és az akusztikus hangszeren játszókat vegyéke külön vagy sem, de ha igen, akkor az acélhúros hangszert meg kell különböztetni a damilostól – szóval, a vita tetőpontján felállt Babos Gyula, és azt mondta: Én vagyok a világon a legjobb Babos Gyula! Valahogy így vagyok én a fotózással, mert ebben a bonmot-ban szerintem nincs semmi nagyképűség, pont arról szól, ami a lényeg: amit te tudsz a hangszereddel, kameráddal, festőecseteddel, azt jó eséllyel ugyanúgy nem tudja más. A helyen, amelyet magányosan bejársz, miközben várod a fények finom derítését, és – ha szerencséd van – az együttállások egy szép kompozíciót vetítenek eléd, akkor ott lesz egy kép, amely csak a tiéd – és azt már senki nem veheti el tőled. Nyilván vannak ellenpéldák, ha a labdarúgó-világbajnokság döntőjében százhuszonkét akkreditált fotós dolgozik, akkor valószínűleg akad majd egy közöttük, aki a legsikeresebben kapja el az egyébként megismételhetetlen, legfontosabb pillanatot. Más kérdés, hogy ez mennyire szakma és mennyire művészet. A fotózás másik oldalán vannak azok a mesterek, akik különböző archaikus eljárásokkal, például dagerrotípiával dolgoznak, esetenként 100 évesnél régebbi, fából készült camera obscurát használva. A hosszú expozíciós idő, ami akár órákban is mérhető, mozdulatlan kompozíciót feltételez, és a kép egyetlen példányban készül. Megint másoknál a fényképezőgép csak egy eszköz, valójában fotóalapú képzőművészetet művelnek. Kurátorok, koncepciók, portfóliók, diplomamunkák, akár évekig tartó projektek szabják meg a tevékenységüket. A legismertebb és legnépszerűbb képek a sajtófotók közül kerülnek ki, sorolom a legfontosabb kategóriákat, úgy, mint: Hír- és eseményfotó, Képriport, Mindennapi élet, Emberábrázolás, Portré, Művészet, Sport, Természet és tudomány, Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia. Az ebben a számban található fotográfiák döntő többsége álló formátumú, alkalmazkodva a folyóirat szerkesztési koncepciójához. Ugyanakkor a két szemmel látó ember térérzékeléséhez a fekvő képkivágás áll közelebb, a naponta milliárdszámra készülő fotók többsége is ilyen. Az, hogy mára mindenki fotós lett, közhely, ugyanakkor sokak számára csak pótcselekvést jelent ez a tevékenység. Ráadásul a tudatosan komponált képek aránya fordítottan arányos a mennyiséggel. �Palócföld – Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat ▪ ▪ ▪ T A R T A L O M P ALÓCFÖ LD 70 ▪ K ÖSZ ÖN TÉ S ▪ TŐZSÉR ÁRPÁD: Ősrobbanás ............................................................................................ 5 MOHAI V. LAJOS: Dal a Palócföld ünnepére ................................................................... 6 SZAUER ÁGOSTON: Rögzítés............................................................................................. 7 SZAUER DÁNIEL: Rögzítés 2.0 .......................................................................................... 7 JENEI GYULA: Palócföld ..................................................................................................... 8 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Személyes ügyem a Palócföld .............................................. 10 GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ: A Palócföld szellemi erőtere 2016 és 2022 között .......... 14 ▪ E MLÉ KE ZE T ▪ BARÁTHI OTTÓ: 70 éves a Palócföld folyóirat; In memoriam dr. Fancsik János ................................................................................ 17 SULYOK LÁSZLÓ: „Számomra nincs már szerelem…” .................................................. 29 AVAR JUDIT: A nagyság átka ........................................................................................... 39 G. TORONYI JUDIT: Nagy Iván naplója ......................................................................... 41 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Mikszáth Jókai szobrát faragja ............................................ 47 ▪ TU D OMÁN Y ▪ TÓTH PÉTER: A palóc nyelvjárások a 19. századi osztályozásokban .......................... 53 SZOLNOKI TAMÁS – TÓTH KRISZTIÁN: Kincsek a Karancsról ................................. 64 ▪ HÉ TK ÖZ N AP ▪ PÁSZTOR ÉVA: Szép magyar palócságunk ..................................................................... 67 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ................................... 73 TAKÁCS ÉVA: A legdrágább szén .................................................................................... 75 KOCSIS KLÁRA: Anno ...................................................................................................... 77 CSONGRÁDY BÉLA: Szubjektív hely- és honismeret..................................................... 79 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Ólomszínű álom .................................................... 83 ▪ V ALLOMÁS ▪ SZABÓ ANDREA ESZTER: Mi tesz egy várost várossá? .................................................. 87 GY. SZABÓ ANDRÁS: A koronázóváros .......................................................................... 94 WINKLER MÁRTA: Gyerekkorom Pásztója ................................................................... 99 BODNÁR ILDIKÓ: Találkozásaim Palócfölddel és a Palócfölddel..............................103 FRICSKA ÉVA: Nagyapám, a költő ................................................................................112 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �NAGY PÁL 90 HANDÓ PÉTER: 90 (képvers) ............................................................................................... 119 KOVÁCS BODOR SÁNDOR: Epilógus .................................................................................. 120 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Egy eszmerendszer agóniájában ............................................................ 123 SŐRÉS ZSOLT: Journal d’outre-temps (Az időn kívüli napló)......................................... 126 TAR FERENC: Egy ember élete............................................................................................. 130 NAGY PÁL: Az öregségről ..................................................................................................... 133 HOLOKAUSZT 80 ZÁVADA PÁL: „Igyekszünk járatni a szánkat”. HORVÁTH DÁNIEL interjúja ............... 141 SZABÓ KITTI VIKTÓRIA: Holokausztirodalom a középiskolában .................................. 151 BALASSI 470– 430 SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA: Másfél száz esztendeje került elő a régi magyar irodalom elrejtett kincse ......................................................................... 165 LŐCSEI PÉTER: Kettős arcképek – huszadik századi költők versei Balassiról ................ 167 KAZINCZKI DÓRA, KOLLER ADÉL ANTÓNIA, MÁLICS VIKTÓRIA Balassi Bálint költészetének tanítása a harmadik évezredben – három tanárjelölt szemével ........................................................................................ 184 A Balassi Bálint Asztaltársaság hírei (KARAFFA GYULA).................................................. 193 SZ ÉPIRODALOM 2024 GÖMÖRI GYÖRGY: Soknyelvű életem (emlékiratrészlet) ................................................. 197 PETRŐCZI ÉVA: Cromeri képem; Egy régi fénykép válasza (versek) .............................. 200 HLAVACSKA TAMÁS: Szellemjárás Bodokon (novella) .................................................... 202 MÓRA REGINA: A rend; Csongor vagyok (prózaszövegek) ............................................ 210 ZSIBÓI GERGELY: Csillagkép; Szarvasvadász (versek) ....................................................... 215 HANDÓ PÉTER: Lidércszállás (novella) .............................................................................. 217 KARAFFA GYULA: Nyugtat (vers)… .................................................................................... 221 BRUNDA GUSZTÁV: Levél a Zambézitől (novella)............................................................ 222 Szerkesztői jegyzet (F. B.) ...................................................................................................... 228 A képek jegyzéke .................................................................................................................... 230 Szerzőink ................................................................................................................................. 233 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ���Köszöntés TŐZSÉR ÁRPÁD ŐSROBBANÁS A Palócföld és a palóc föld köszöntése Gyermekkoromban a rég templomtalan, de még ma is Templomoldalnak nevezett dombot gyakran megmásztam: az apám szenet égetett a feneki erdőben, s néha én vittem neki az ebédet. Akár a hibátlan héjú, szabályosan domborodó házi kenyeret a kés, úgy szelte ketté a dombot a derekán futó gyalogút. Mezítláb járni e gyalogúton, e prenatális Taón, maga volt a magáról mit sem tudó boldogság. Boldogabbak, mert öntudatlanabbak nálam csak az út fölé hajló somfaágak fehér virágai s a rajtuk billegő s őket a virágoktól alig megkülönböztethető lepkék lehettek. A domb túloldalán Fenek völgyének titokzatos, sárga vizű tavai vártak rám. Öregeink szerint a víz a tavakba potyogó csillagoktól volt oly sárga. Egyszer, felnőttként, egész éjszakát töltöttem a tavaknál, lestem a beléjük hulló csillagokat. S valóban úgy tűnt, tükreikben a csillagok, a színrebontott ég s a kvantumkémia újra és újra megrendezik az ősrobbanás színjátékát. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Palócföld 70 MOHAI V. LAJOS DAL A PALÓCFÖLD ÜNNEPÉRE Nem hull hamvába hetven év, dagad palócok kebelén, amit e táj a földnek ad – ki verslábat vet, úgy arat. Ide vezet az összes út, posta út és gyalogos út, ki verslábon jön, fölkacag, ha talpába tüske akad. A Karancs alján író had bokázik, trappol minden nap, nyomdában a betűsorok festéket isznak minden nap. Völgykatlanban tetősorok, Tarján hosszú toronyoszlop, Gyarmaton a tüzes ima a Civitas Fortissima. Papírhátú asztallapok – költőket szülnek a dalok, hetven éve gyűlik a vers, a véget-nem-érő tekercs. Palócföldben jó a szüret ezer verse biztos tünet, a prózája hűsítő kő, bírja szusszal sok esztendő. E föld Musák ismerőse, Mikszáth jó palócok fője, Jókai után szabadon a ködlovagot előzte. Karancs alján író had, minden alkotás szabad, hetven éve szeme fénye, ki Palócföldet lapozgat. A Pegazus fölnyergelve – 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés SZAUER ÁGOSTON SZAUER DÁNIEL RÖGZÍTÉS RÖGZÍTÉS 2.0 A 70 éves Palócföldnek A szó alá betűk, alájuk kő, agyag, így lesz a pillanat megőrzött tárgy, anyag. A szó alá betűk, méret meg szín, alak. Mentés. A felhőben megannyi jel marad. A szó alá betűk, betűk alá papír, a végtelen kísért, a kéz, a toll ha ír. A szó alá betűk és tarka weblapok, helyet találnak ott sorok meg versszakok. A szó alá betűk, türelmes könyvlapok, a roston, vízjelen a szellem átragyog. A szó alá betűk, alájuk tompa fény – az éterben kering egy újabb költemény. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �Palócföld 70 JENEI GYULA PALÓCFÖLD hogy hát akkor írni kéne egy verset a palócföld hetvenedik születésnapjára, olvasom a szerkesztő úr íméljét, és gyorsan megfontolom a kérést, illetve nem is gyorsan, inkább tétovázva, mert annyi dolgom lenne, csak nem haladok velük, nem tudom eldönteni, melyikbe kezdjek, és lusta is vagyok (e két állítás között lehet némi összefüggés), egyébként tombol a kánikula, veszélyes már az én koromban bármit csinálni ilyenkor, viszont olyan kedvesen kér a drága szerkesztő, hogy nem mondhatok rögtön nemet, és ez is kockázatos, mert azt jelenti, hogy bizonytalankodom, nem tudok dönteni, vagyis nemet mondani, talán udvariasságból, ám elképzelhető, hogy hízeleg a felkérés, és meg akarom mutatni, tudok én írni bármiről, még a palócföldről is. ez egy folyóirat, és nyolc évvel idősebb nálam, a bátyám lehetne. ám nem szabad eltekinteni a szó másik jelentésétől, ami tájat, nyelvjárási, néprajzi egységet jelöl, hisz előbbi benne foglaltatik utóbbiban, egyik nélkül nincs a másik, emez nélkül amaz. hazudhatnám, hogy lelkes híve vagyok a palócföldnek, de ebből annyi igaz csak, hogy néha kezembe kerül a lap, s el is olvasok belőle ezt-azt, ám ettől még nem ismerem eléggé, ahogy a vidéket sem, amit a szó jelöl. az megvan, hogy madách és mikszáth felségterülete, beugranak helységnevek, mégis inkább rákeresek térképen. nagyjából ott van, ahol tudtam is, de térkép sokféle létezik, és úgy látom, akad, ami szűkebben, másikak tágabban értelmezik a kiterjedését. mondjuk, megye- vagy birtokhatárnál fontos, hogy egyértelműen legyen kijelölve, ám amikor olyan képlékeny fogalmakra hagyatkozunk, mint tájnyelv, népviselet, társadalomszerkezet, akkor néhány falut vagy akár félmegyét is arrébb csúszhat a ceruza. egyébként ha azt hallom, palócföld, nekem tímár zsófi jut eszembe, bede anna, szegény szűcs pali, s persze mauks ilona, fráter erzsébet 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés és szonthagh pál is. meg a palócleves, a tócsni, a fenyvesek és egyéb közhelyek, amelyek nem is közhelyek, illetve csak itt azok, egy prózaversben, mert ha a valóságban elénk tesznek egy káposztás vagy juhtúrós tócsnit, utóbbit némi apróra kockázott, húsos sült szalonnával, akkor az maga a harapható valóság, és a valóság az költészet (a költészet pedig valóság), akkor is, ha közhelyes. igaz, ugyanaz a valóságdarab, ugyanaz a közhely sokféleképpen interpretálható. a sült szalonna recepciója például függ az étkező-értelmező származásától (népi vagy urbánus), nemétől, baráti körétől, korától, s még attól is, hogy az illető koleszterindiétán van-e pillanatnyilag vagy végérvényesen. szóval a sült szalonnáról sem lenne egyszerű úgy írni, hogy mindenkinek, vagy legalább a többségnek tessen, nemhogy a palócföldről, amelyről elsőre azt sem tudja az ember, hogy tájegység vagy folyóirat, de a szövegkörnyezet segít, tudniillik a hetvenévest kellene köszönteni, amelyről tudjuk, benne foglaltatik a másikban, a másik palócföldben, és másik nélkül nincs egyik, amaz nélkül emez. ám gyanús, hogy a szerkesztő úr nem tócsnis, koleszterines szöveget vár, hanem valami fennköltebbet, amiben a betűket, a szavakat ünneplem, meg a gondolatokat és magasztos érzéseket, amelyek rendre helyet kapnak a palócföld hasábjain (is), hogy inkább a tollról és papírról (klaviatúráról és képernyőről) zengedezzek gyönyörűket, amik mégiscsak munkaeszközei lennének az egyre bizonytalanabb egzisztenciájú, széplelkű tollforgatóknak, akik persze csak az írásaikban széplelkűek, egyébként csetlenekbotlanak a világban, s ugyanúgy kapzsik és balekok, okosak és buták, életerősek és nyavalyások, mellveregetőn gyávák és kompromisszumkészek vagy épp-képtelenek, ugyanúgy várják a jó szót és az ordót, ahogy bárki más. ám ha az irodalom, akár a (próza)versek a valóságról (is) szólnak, akkor azokban helyük lehet a palóc ételeknek, mint a káposztás vagy juhtúrós tócsni, hiszen ezek mégiscsak a valóság részei; más kérdés, ki hogyan viszonyul hozzájuk a családi hagyomány, a nemi szerep, az iskolázottság, a hangulat, a sznobéria, az ízlés függvényében. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �Palócföld 70 PRAZNOVSZKY MIHÁLY SZEMÉLYES ÜGYEM A PALÓCFÖLD „Mert aki azt az élvezetet nem ismeri, amit egy lap megcsinálása okoz, az nem élt e gyönyörök völgyében.” (Mikszáth Kálmán) Lehetne ugyan úgy érteni, hogy maga a palócok földje, hiszen ennek vagyok szülötte, ha nem is eredeti, van bennem ötven rész alföldi meg ötven rész felvidéki, de most maga a folyóirat a személyes ügy. És ez sem úgy, hogy magam 1968-tól vagyok a szerzője, rovatvezetője, főszerkesztője, mikor mi. (Ezt a testvéröcsém tudná megmondani, hányszor is volt szerepem a lapban, ő a folyóirat nagy adathalásza.) Hanem hát hogyan kell érteni, kérdezhetné az olvasó ennyi tagadást látva, hallva. Hát úgy, hogy nekem a folyóirat nógrádi szerzői azok, akik személyes létélményemmé tették a nógrádiságomat. Olyan szellemiségűek, akiknek direkt és indirekt jelenléte messze túlmutatott a Palócföld létén, túl a megye szellemi keretein, nyugodtan mondhatom, a magyar kultúrához való viszonyom meghatározói lettek s azok ma is. Eljátszottam a gondolattal, hogy sorra veszem a lap összes szereplőjét, kimondottan csak a nógrádiakat, s próbálom rendezni velük az emlékeimet és kötődéseimet a pályájukhoz, ismereteimet életükről, műveikről. Éppen ezt írtam a fülledt augusztusi estén, amikor hallottam a hírt (az öcsémtől, ki mástól), hogy meghalt Fancsik János doktor, gyermekkorom óta a legendává váló gyógyító orvos megtestesítője. Szenvedélyes nógrádi volt, az orvosok általában igen szenvedélyesen ragaszkodnak (ragaszkodtak?) ahhoz tájhoz, amelyben hivatásukat gyakorolják. Fancsik főorvos a test gyógyítása után a lélek ápolója lett, példátlan erővel figyelt mindenre, ami körülötte a szellemre veszélyt jelentett, aktivitása ezek orvoslása érdekében nem ismert határokat, s ezeknek jó fóruma lett a lap is. Ez a gyászos esemény ébresztett rá elképzelésem lehetetlenségére. Talán majd egy nógrádi életrajzi lexikon megoldja ezt (erre bátorítom szorgalmas testvéremet), de abban majd a nevek mellől biztosan hiányzik a személyesség szép története. Így hát mégiscsak elkezdtem böngészi a lap hasábjain, de olyan nagyon nem kellett dolgozom vele, hiszen mindenki a fejemben volt, ha csak egy sornyi emlék szintjén is. 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés Mondjuk, Nyéki Lajos, aki balassagyarmati lévén, érthetően Madáchcsal foglalkozott 1954-ben az első számban. S akit elvitt a sors Párizsig, ahol aztán többször is találkoztam vele, s aki a Sorbonne tanáraként sem feledte, hogy Madách röpítette a tudomány e nagyon magas helyszínére. Sikerült vele egy kis kötetet is szerkesztetnem. S ha már tanár, micsoda pedagógus-kör rajzolható a lap köré! Herold László, aki tanított a Madách Gimnáziumban engem, s akinek szellemi bűvköre biztos gyűrűt vont körém, s akihez eljutottam aztán egy ízben mint érettségivizsga-elnök. Én, az ő egykori diákja! Micsoda élmény volt! Csík Pál (majdnem Palit írtam, hiszen a magam módján pedagógustársa lettem aztán) szintén a nyelv és az irodalom tudósa; aztán a szokatlan egyéniségű Bugán József, aki diákszínpadra állított engem is, hogy Karinthyt játsszam, s örök olvasmánnyá tette az Így írtok tit. S ha színpad, Vertich Józsi bácsi, a kimagaslóan nagy és sikeres acélgyári színjátszók rendezője, akit csak kicsit kellett noszogatnom később, hogy ideje lenne már megírnia halhatatlan emlékeit a városról, az Acélgyárról, annak értékeiről. S Kovács János, aki viszont bennünket a honismeret, azaz a Nógrád-ismeret rejtelmeibe avatott be, s miután ötvenhatosságáért megszenvedte a haza szeretetének legfájóbb élményét, olykor könnyes szemmel, de óvatosan beszélt kirándulásaink során erről is. Ott láttam Bobál Gyula nevét az első számban, aki azután 100 éves koráig – egyedülállón, az újságírás napi robotosaként – példátlan életművet írt össze, rábízva az időre, hogy az válogasson belőle; s egy kis életszerencsével ezt a mostani évfordulót is megélhette volna. ...és a művészek sora az első számtól… Pataki József, aki rajzaival már akkor a csend erejére figyelmeztetett, miként később Radics Pista Nógrádmegyerből. Ott van persze Czinke Ferenc, akit elkísérhettem élete végéig, Tarjántól Tihanyig, rávéve, hogy illusztráljon majd egy-két könyvet, amelyeket kiadni szándékoztam. Kevesebb tehetséges grafikusa volt ennek a világnak. Mustó János, aki tanárom volt még az általános iskolában, s vad, szenvedélyes mozdulataival és féktelen ecsetkezelésével más világot nyitott meg, s akinek majd megnyithattam kiállításait én később. Iványi Ödön szelídsége, akit egyszer megbántottam úgy, hogy ő nem is tudott róla, máig fájlalom. Lóránt János, aki elhagyja majd a megyét, de addigra megalkotta a számomra legihletettebb Madách-portrét, azt a luciferes bábjátékost. Miként Ifjú Szabó István, aki kilencvenévesen is Ifjú Szabó még, s elkészíti a klasszikussá váló Mikszáth-szobrot Horpácsra, s akinek páratlan Madách–Fráter páros szobra még mindig szabad tér után kiált. (Az apjával, Id. Szabóval jó néhány titkos kupica pálinkát kellett meginnom benczúrfalvi műtermében, gyorsan, amíg be nem lép a felesége.). Réti Zoltán, Farkas András – a nagy balassagyarmati Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Palócföld 70 páros, akik életük végig küzdenek Madách ihlette látomásaikkal. És a zseniális Szujó Zoltán, aki a démonjaival küzdött, amíg fiatalon fel nem adta. Csak úgy gyűlnek körém az árnyak, csak úgy érzem, mennyi mindent köszönhet ez a táj ezeknek a rendkívüli egyéniségeknek az eltelt hét évtizedben. Mindegyikük erőteljes egyéniség volt a maga minőségében. Kojnok Nándor robusztus személyisége és harsánysága és könyvtárat teremtő és szervező ereje! Kerekes László, aki létrehozza a nógrádi tacepaót. Horváth István, akivel a sorsunk kerülgette egymást, s aki hitt a polgári világ jövőjében, akár még helyi szinten is. Belitzky János, a nagy öreg, akinél végzett diákként mint múzeumi teremőr kezdtem a városi múzeumban (a Jankovich-kúriában), s akinek tiszteletére emlékkönyvet szerkeszthettem. Patay Pali bácsi közvetve a kollégám volt, s bár akkor, már balassagyarmati évei után, a Nemzeti Múzeum munkatársa, sokszor hallhattam nógrádi régészeti emlékeiről előadásait. (Ő is túlélte a százat.) S az íróink! A későn hazahívott Solymár József, aki inkább palóc volt, mint nógrádi, de olyan mikszáthos ízű és minőségű prózát írt, hogy nem győztem biztatni őt a folyamatos folytatásra, s aki olyan nógrádi legendáriumot teremtett, mint Eötvös Károly a Balaton köré. Pál Jóska, akit nagyapja után Laczkóként ismer az irodalomtörténet, s akivel – ő szerkesztő és rovatvezető – a kirohanásig heves vitákat vívtunk a szerkesztőségben az Arany János utcai szobában, Klárika rémületére. (Ő rohant ki, nem én, az ajtón, de öt perc múlva visszatért. Derék jó főszerkesztőnk, Kassi Végh Miklós szeme meg se rebbent, élvezte ezeket.) Pál Jóska megtette, hogy ’56-ot idézte meg Szalmakomisszár című monodrámájának színpadán (Madáchról szólt a darab), de annyira, hogy nem győztük húzni a nyakunkat miatta, de a megyei elnök okosabb volt annál, mintsem hogy ebből ügyet csináljon. (Nem minden káder volt felül táplált s alul művelt.) Szepesi József, aki nem akart roma (akkor még cigánynak hívták) költő lenni, hanem sorsát az emberiség egészében helyezte el, s megtalálta nekünk is, magának is Balázs Jánost, a Cigánydombon élő zsenit. Jobbágy Károly még az első időkből, akiről jó lenne folyamatosan tudatni, milyen fontos költője a 20. századi magyar irodalomnak. Gerelyes Endre, akit fiatalként (ő aztán nem is lett öreg) a lapban rendszeresen olvashattunk, de már személyesen nem ismertem, csak Baranyi Ferenc (kis ideig főszerkesztőnk) mesélt közös életükről kiadhatatlan (értsd: pajzán) anekdotákat. Csikász István egy igazi kisvárosi jelenség Balassagyarmatról. Univerzális tehetsége és személyisége tesz egy várost egyedivé, ahogyan Mikszáth is megtalálta a maga gyarmati különceit, mondjuk, Stofi bácsi személyében. És a tőlem fiatalabbak, akiket önsorsontó mivoltuk 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés ragadott el túlontúl korán a lap mellől meg az életből, mint Dukai Nagy Ádám vagy Marschalkó Zsolt. Vagy Szabó Károly tanár úr szintén Gyarmatról, aki a Palócföld hasábjain kezdte felhozni az idő mélyéből a nógrádi gyémántokat. (Hasonló „bányász” volt e téren Csukly László vagy Lakos György, ők is lehettek volna személyes ismerőseim, de „csak” a kortársuk lehettem.) Ki ne hagyjam T. Pataki Lászlót, aki élete szenvedélyévé tette Fráter Erzsébet alakjának felmagasztosítását a lapban is riportjaival, esszéivel, drámáival. Micsoda remek hét évtizedem volt s van is, mert szívesen írnék ugyan többiekről is: Erdős Istvántól Csongrády Bélán és Handó Péteren át Bódi Tóth Elemérig és Ádám Tamásig, de szerencsére ők továbbra is köztünk élő halhatatlanok, és azok is maradnak. Mindezt valahogy össze kellene fogni mindazokkal, akik nem nógrádiként ugyan, de a kortárs magyar irodalmat, művészetet, tudományt, szociológiát jelentették, s jelen voltak a lap hasábjain s jelen az életemben. Csak így, együttesen viszszatekintve látszik igazán a Palócföld mindenkori nyitottsága, érzékenysége, figyelme arra, amit akár nógrádi valóságnak vagy magyar valóságnak nevezhetünk, ami egy és ugyanaz. Nagyon nagy volt ez a Palócföld! Értse most mindenki úgy, ahogyan akarja, vonatkoztasson el attól, amiről a maga területén ellentmondó érzelmei vannak. A történelem valahol mellettünk zajlik, megfoghatatlanul és láthatatlanul, és mi csak apró kísérői vagyunk, a magunk történetének szelíd alakítói. Ki-ki azzal áldoz a históriának, amivel a tehetsége engedi. Hetven évem alatt (1954-ben már magam is részese voltam Salgótarjánban a helyi kultúrának mint gyermek versmondó) a lap köré alkalmanként vagy rendszeresen szervezendők szellemi hatását még igazán nem tudjuk felmérni. Mindehhez idő kell, s miként az írók sem a jelennek, hanem a jövendőnek dolgoznak, úgy a Palócföld is a mindenkori jövendőnek készült. Tanúja vagyok! Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Palócföld 70 GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ A PALÓCFÖLD SZELLEMI ERŐTERE 2016 ÉS 2022 KÖZÖTT Amikor 2016 májusában megbízást kaptam a Palócföld főszerkesztői feladataira, még ebben az egyre virtualizálódó világban is elsőrendűnek tartottam a nagy múltú folyóirat nyomtatott lapszámainak folyamatos, színvonalas és tartalmas megjelenését, noha egyre inkább megkérdőjelezik informatizált évszázadunkban a művészet és az életvitel klasszikus formáit. Az olvasói igények egybeestek elképzelésemmel: a lapszámokban legyen meghatározó a lokális kultúra szellemi ereje, kerüljenek előtérbe (erőtérbe) a genius locit képviselő alkotó emberek. Fontosnak tartottam a néprajz, a néplélek megjelenítését a lapban. De mivel az elszigeteltség nem tesz jót egy kultúrközösségnek, ezért az országos irodalmi-kulturális vérkeringésben igyekeztem tartani szellemi közösségünket, illetve fontosnak tartottam nyitni a magyar nyelvterület más részein működő alkotócsoportok, alkotó személyek szellemisége irányába. S bár a lapszámok a – gyéren csörgedező – pénzforrások segítségével folyamatosan, egyre nagyobb (eladott) példányszámban érték el olvasóközönségüket, az online térben is rendszeresen szükséges volt jelen lenni. A lapszámok tartalma az utóbbi évtizedekben könnyen elérhetővé vált, a számok nemcsak a könyvtárak archívumában, de több helyen interneten is elérhetők (az OSZK virtuális folyóirattárában és a kiadó, a BBK oldalán), ezért nem a papíralapú folyóiratszámok bemutatására szánom a limitált karakterszámot, sokkal inkább a Palócföld szellemi erőterének kiterjesztéseként is felfogható, a folyóirat szerkesztőségének életében újdonságként jelentkező aktív virtuális környezetről kívánok szót ejteni. A blogoldal, a közösségi platformok (Facebook-, Instagram-oldal) kibővítették a folyóirat szellemi közösségéhez kapcsolódó alkotók megjelenési lehetőségeit. Az Ugródeszka-rovatunk – nevének metaforikus jelentéséből következően – fóruma volt a fiatal költő-, író- és képzőművész-tehetségek megjelenésének. A Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében oktatóként – együttműködve kolléganőmmel, az író-irodalomtörténész Kiss Noémivel – a kritikaírásban tehetséges egyetemi hallgatóknak adtunk lehetőséget a bemutatkozásra blogoldalunk Kortárs Kritikai Műhely oldalán, egyben a kortárs irodalmi alkotások bemutatása egyfajta szemlét is jelentett olvasóinknak. 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Köszöntés A középiskolai korosztállyal is kapcsolatot tartottunk. Találkoztunk rendhagyó irodalomórákon, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő diákok szerkesztési lehetőséget kaptak a blogoldal és a Facebook-oldal bizonyos rovataiban, ezenkívül pályázatokat hirdettünk középiskolásoknak. Ezek közül kiemelkedő a 2019-ben 65. évfolyamába lépett folyóirat logójának elkészítésére kiírt diákpályázat, amelyet a Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziummal közösen hirdettünk meg, s a nyertes diákalkotás (főként néptáncmotívumokra alapozott embléma) díszítette az évfordulós kiadványainkat. Az online platformok ugyanakkor olyan új műfajok bevezetését is szolgálták, mint pl. a Covid-vírus idején szerkesztett virtuális lapbemutató, amely valójában munkatársunk, Tajti Bálint által készített kisfilm. Vagy az online könyvhét, amelynek minden napján egy-egy ismert költő, író, irodalomtörténész aktuális gondolatait közöltük a blogoldalunkon, így tettük teljessé az érintkezésmentes időszakban az olvasóinkkal való találkozást. A blogoldalunk Reggeli KV rovatát követő olvasóink kávéjukat egy-egy irodalmi vagy képzőművészeti élmény közben fogyaszthatták el; társművészeti ágak is megjelentek, vasárnaponként a zenei rovatunkban (Vasárnapi zene) Nógrádhoz kötődő zenészek szolgáltattak muzsikát. A vírus, az elzártság s az ezt felülíró kapcsolódási vágy szülte a verspárbaj meghirdetését. Időről időre felkértünk két költőt, akiknek az jelentette a kihívást, hogy megadott szavak alapján petrarcai szonettet kell írniuk, így „párbajozva” egymással. Az Art’húr Irodalmi Kávéházzal működtetett program jól szolgálta a természetes emberi érintkezés nélkül maradt, szükségszerűen bezárkózásra ítélt olvasókat. Partnerségben sem volt hiány: a Nógrád Megyei Hírlap – dr. Csongrády Béla főmunkatársunk értő cikkeivel – folyamatosan, a Salgótarjáni Városi Televízió alkalmanként adott hírt tevékenységünkről. Meghívást kaptunk az Írószövetségbe, a fővárosi székházban bemutathattuk a folyóiratot. Az Art’húr Irodalmi Kávéházzal több ihletett közös tevékenységünkön kapcsolódtunk egymáshoz. A balassagyarmati Artéria Nyugat-Nógrádban hirdette a Palócföld ügyének fontosságát; a Zenthe Ferenc Színházzal közösen drámapályázatot írtunk ki; a jelenlegi és a történelmi Nógrád vármegyei könyvtárakkal, múzeumokkal, kulturális intézményekkel, önkormányzatokkal, gyülekezetekkel együttműködve rendezvényeket tartottunk. Ráduly Csaba borítótervező – hét éven át minden alkalommal egyedi – munkája és a borítólapokon szereplő, többnyire Nógrádhoz kötődő művészek alkotásai figyelemre érdemessé tették a lapszámokat, a belív szövegtestének gondozását Hernádiné Bakos Mariannával végeztük. A folyóirat 70 éve van jelen az irodalmi-kulturális palettán. Minden évtizedében fontos szerepet töltött be a magyar irodalom életében – fogalmazhatunk Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Palócföld 70 némi elfogultsággal, ugyanakkor hitelesen. Jelentős emberek, fontos alkotások jelentek meg a folyóiratban. A lapszámok egy-egy irodalmi-kulturális éra lenyomatai, mintegy múzeumként, archívumként őrzik a Nógrádhoz, a magyar kultúrához és közélethez kapcsolódó viszonyulásokat, érzéseket, szemléletet, habitust, magatartást. Értékeket. Az, hogy 2018-ban a folyóirat bekerült a Nógrád Megyei Értéktárba, azaz nógrádikummá lett, jól mutatja, hogy a közösség megérezte és megértette: a folyóirat alapvetően a nógrádi, a palóc kultúrtáj értékeinek közvetítője. Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy főszerkesztője legyek a lapnak, akkor ezt a szép terhet, a patriótalelkülettel végzett értékőrző munkát, a szellemi szerepvállalást láttam meg a feladatban. A sok-sok lapbemutató, könyvbemutató rendezvény, író-olvasó találkozó, a Palócföld Könyvek két újabb kötetének kiadása együttesen, az emberi lélek kivetülésével érdemes arra, hogy szép „életszakasz”-ként tekintsünk a 70 évben a 7 évre. 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet BARÁTHI OTTÓ 70 ÉVES A PALÓCFÖLD FOLYÓIRAT Alábbi írásomban a kezdetektől igyekszem – ha csak nyomokban is – megörökíteni a Palócföld históriáját. Predesztinálhat erre, hogy a folyóirat 70 év alatt nyomtatásban megjelent valamennyi lapszámát nemcsak olvastam, de tanulmányoztam is. Ám nemcsak követője és híve voltam és vagyok a lapnak, de a több mint 40 éve megjelenő írásaimmal egy kicsit részese is. Többek között megírtam a Palócföld „kismonográfiá”-ját1, és a folyóirat „első emberei”-ről is megemlékeztem már.2 Jelen írásomban objektív ismérvek alapján lapkorszakokra és lapszámokra tekintek vissza, némelyekről a szubjektív véleményemet is megírom. Szívesen idézem meg a fő- és felelős szerkesztőket munkásságuk rövid bemutatásával. Jó szívvel emlékezem a lapban publikáló szerzőtársaimra – találkozásaink és egyes írásaink megemlítésével. Az említett két munkámra most is támaszkodom, de lábjegyzetben már nem hivatkozom. Itt közlöm viszont az egyéb felhasznált és mementóként ajánlott írásokat. Felhívom a figyelmet, hogy a Palócföld online lapszámai elérhetők a Balassi Bálint Könyvtár honlapján, a https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold linken. A hőskorszak: két korhű lapszám (1954, 1956) A Palócföld 1954 karácsonyán indult útjára. Megálmodója és a lap egyik alapító szerkesztője BOBÁL GYULA (1919–2020) újságíró volt. Az 1. évfolyam 1. számában (amit a szerkesztőbizottság jegyzett) a lap vállalta „a nagy szülöttek”, Mikszáth, Madách (és mások) örökségét, a nógrádi hagyományok őrzését és terjesztését. E lapszámból Mikszáth Kálmán Utazás Palócországban és Bobál Gyula A béke első karácsonya című írását a minap is szívesen olvastam újra. BARÁTHI Ottó: 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében, Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, Salgótarján, 2008. 2 BARÁTHI Ottó: Palócföld-panoráma – Emlékezés a lap egykori első embereire, Palócföld, 2020/2, 3–17. 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Palócföld 70 1956 júniusában került az olvasók kezébe a II. évfolyam 1. száma. Felelős szerkesztője MLINÁRIK ISTVÁN (életrajzi adatai hiányosak, és személyesen én sem ismertem). A lapban Gajzágó Aladár az „állattenyésztésünk kérdései”-ről írt cikkét olvastam először. Hogyne, ugyanis közgazdász-tanár ismerősömmel gyakran diskuráltam és sakkoztam, sokat tanultam is tőle. A két lap az ötvenes évek közepén – melyet én a Palócföld első korszakának tekintek – számonként 40, illetve 44 oldalon megfelelt a korszak ideológiájának és „indulásként” az olvasóknak is. BOBÁL GYULÁT az 1970-es évek elejétől ismertem, életének utolsó tíz évében pedig a társasházunkban jó szomszédi és baráti viszonyban is voltam vele. Amíg fiatal munkatársai Papinak hívták, nekem „csak” Gyuszi bátyám volt, aki a „redakcióról”, az újságírásról, a futballról és az erdő csodás világáról képes volt reggeltől estig mesélni. Gyuszi bátyám négy éve, 101 évesen hagyott itt minket. Ma is hiányzik nekünk. Mi több – Palócországból is. A Palócföld korabeli megjelenésének nagy jelentősége elvitathatatlan. A háború után az első – napjainkban az egyetlen – folyóirat Nógrád megyében, amely elsősorban a helyi és palóc identitású szerzők irodalmi, művészeti alkotásainak és közéleti írásainak adott helyet – ahogy részben ma is ezt teszi. Ébredő értelmiség – antológiákban (1960–1966) Az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharc brutális leverése, majd Salgótarjánban a december 8-i véres sortűz drámája és letargiája után az értelmiség ébredését 1960-ban a Palócföldön című antológia megjelenése jelezte. Felelős szerkesztője a szintén újságíró CSIZMADIA GÉZA (1927–1996) volt. 1961–62-ben ugyancsak ő jegyezte az újra „csak” Palócföld nevet viselő periodikát. A joviális „Csizit” az 1980. évi tanácsi választások napján tett riportútja során ismertem meg, ezután szívesebben olvastam az írásait is. Az 1963. évi Palócföldet egy szerkesztőbizottság szerkesztette, míg az 1964–66 közötti lapok felelős szerkesztője CSUKLY LÁSZLÓ (1925–1982) tanár és író volt, a második Palócföld-főszerkesztő, akit nem ismertem személyesen. Az összes többit azonban – ahogy az később kiderül – jól ismertem vagy ismerem ma is. A lap 1965-től már évente kétszer jelent meg. A második szám redakciójába bekerült 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet Erdős István, későbbi kollégám, napjainkban jó barátom. Alább az ő egyik írását3, majd az én vele készített interjúmat ajánlom olvasóim figyelmébe.4 Jó szívvel említem az e korszakban szerzőként feltűnt Tóth Elemér és kiváltképp Csongrády Béla nevét, akinek napjainkig több mint másfélszáz írása jelent meg a Palócföldben, amely egyedülálló publicisztikai teljesítmény akár országos viszonylatban is – s akit kollégámként és barátomként tisztelhetek a mai napig. Itt egy korabeli5 és két későbbi cikkére6 emlékeztetek. Ezek mindegyike pregnáns „szellemi korlenyomat” is. Visszatérve a Palócföldre: nívós írások ez időben jobbára a Szépirodalom rovatban láttak napvilágot. A társadalomábrázolásra való törekvés Kunszabó Ferenc egy-egy szociográfiájában nyilvánult meg. Hasznosak voltak viszont a könyvrecenziók, érdekesek a kiállítás-méltatások. S a fenti, jobbára szubjektív soraim után álljon itt néhány objektív adat: 1960– 1966 időszakának 7 évében 9 kiadvány jelent meg, összesen 1296 oldalon 7, ami egy antológiára vetítve 144 oldal, szemben az előző korszak átlagosan 42 oldal terjedelmével. Ez – noha távol áll tőlem a tisztán mennyiségi szemlélet – a Palócföld életében mégiscsak egyfajta előrelépést mutat. A folyóirat első korszaka (1967–1973) A helyi társadalomban zajló viták az 1960-as évek közepétől változásokat követeltek a lapnál is. Első eredményként 1967-ben KOJNOK NÁNDOR (1935– 2000) könyvtárigazgatót nevezték ki a Palócföld felelős szerkesztőjévé, aki megújította a szerkesztőbizottságot, amelynek tagjai: Csukly László, Czinke Ferenc, Erdős István, Gordos János és Kerekes László voltak. Kojnok a kezdetektől figyelt a szerzőgárda bővítésére és a profil gazdagítására. Az első szám 1967. május elején még antológiaként jelent meg, a második azonban – a lap történetében először – mint folyóirat látott napvilágot. A rovatok struktúrájában csökkent a Szépirodalom aránya, nőtt a Vita súlya. A Művészet rovat ERDŐS István: Iványi Ödön kiállítása, Palócföld, 1967/2, 52–54. BARÁTHI Ottó: „Álmok, mesék, játékok nélkül az élet színtelen és üres”. Beszélgetés Erdős Istvánnal, Palócföld, 2002/2, 466–472. 5 CSONGRÁDY Béla: Közízlés és népművelés, Palócföld, 1966/1, 77–80. 6 CSONGRÁDY Béla: Túlparton, Palócföld, 1991/1, 19–26, ill. „Össztűzben”, Palócföld, 1991/5, 449–452. 7 A lapfolyam számszerű adatai döntően PRAZNOVSZKY Miklós gyűjteményéből származnak. Kézirat, 2023. 3 4 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Palócföld 70 mintegy 100 művész reprodukcióit, illetve fotóit mutatta be. A már korábbi időkben is publikáló szerző ismerőseim közül itt is szívesen említem Csík Pál, Csikász István, Csongrády Béla, Kojnok Nándor és Paróczai Gergely nevét. A Palócföld a Kojnok-féle korszakban, azaz 6 év alatt 23 – köztük egy dupla – lapszámmal jelent meg. A folyóirat szerkesztőségét az elért fejlődés mellett számos kritika érte az elírások és a késői megjelenés miatt. Ilyen miliőben, az 1972/4. számmal távozott Kojnok a lap éléről. Őt én már korábban ismertem, és a könyvtár ellenőrzése során munkakapcsolatba is kerültem vele. „Nandi”-val jókat beszélgettünk a könyvtár büféjében, 1973-tól a megyei tanács klubjában is. Fókuszban az irodalmi szociográfia (1973–1984) 1973-ra megteremtődtek a Palócföld évi hatszori megjelenésének feltételei. A lap ekkortól mint irodalmi, művészeti, társadalompolitikai folyóirat kéthavonta jelent meg. Felelős szerkesztő: VÉGH MIKLÓS. A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Később a szerkesztőség tagja lett dr. Fancsik János (megyei, majd kórházfőigazgató főorvos), aki szerzőként is jelen volt a lapban. Vele a mai napig szomszédságban lakom, és számomra megtisztelő barátságban vagyok.8 Itt egy dokumentumértékű, visszaemlékező írását9 ajánlom olvasóim figyelmébe. VÉGH MIKLÓS (1944–2020) felelős szerkesztői kinevezéséhez versei, írásai és a Kritika című folyóiratnál szerzett ismeretei jó ajánlólevelek voltak. Munkáját főállású szerkesztő, Pál József segítette. A szerkesztőség otthont kapott az Arany János úton, ennek révén lehetővé vált a szerzőkkel és az olvasókkal való kapcsolattartás. Végh a helyi szerzőket preferálta és pártfogolta is úgy, hogy igyekezett őket az „országos minőség” rangjára emelni. Hogy ezt jól csinálta, azt Hann Ferenc, Kelemen Gábor, M. Szabó Gyula, Pál József, Sulyok László – és más szerzők – írásai és későbbi karriertörténetei igazolják, akik elsősorban az irodalmi riport és szociográfia műfajában jeleskedtek. Végh Miklós érdeme az is, hogy 1976-ban útjára indította a Palócföld Könyvek sorozatot. Emlékeim szerint a „lapfolyam” erős szellemi izgalmat váltott ki, nevet, elismerést szült fiatal, tehetséges szerzőinek is. Talán ez inspirált engem is az első Palócföld-cikkem megírására.10 Dr. Fancsik János a lapszám szerkesztése idején, 2024. augusztus 12-én hunyt el. FANCSIK János: Emlékeim „1956"-ról, Palócföld, 2006/3, 298–302. 10 BARÁTHI Ottó: Ötnapos munkahét, Palócföld, 1982/5, 3–4. 8 9 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet Végül még néhány ismérv és adat. Végh tíz és fél éve alatt 63 – valamennyi főszerkesztői korszakot figyelembe véve a legtöbb – lapszám jelent meg. Az utolsó három kivételével a normál folyóiratnál nagyobb (A/4) méretben. Az utóbbi lapszámok 32–36 oldalon. Végh Miklós (alkotói nevén: Kassai-Végh Miklós) 1984. évi felmentésében a „közléspolitikai hibák” és megromlott egészségi állapota is közrejátszott. Hat év – három főszerkesztő (1984–1989) BARANYI FERENC (1937–) költő, műfordító, szerkesztő az MTV-ben főmunkatárs volt, amikor 1984–85-ben egyidejűleg a Palócföld főszerkesztőjének is kinevezték. A szerkesztő Pál József maradt, ő mutatott be engem is a jeles költőnek, aki szívesen mesélt az idilli Itáliáról és minden másról is. Az ő irányítása alatt is változott a lap struktúrája. Az első két számot a Szépirodalom, a Krónika és a Körkép rovat uralta. Több volt a vers, még a Körképbe is jutott. Itt kapott helyet a kritika és a recenzió is. Nőtt a reprodukciók és fotók száma. Több volt a megyén kívüli szerző, például Árkus József11, Benjámin László, Czigány György. Baranyi két évet vállalt – azt teljesítette. Tisztességesen. PRAZNOVSZKY MIHÁLY (1946–) az 1986/2. lapszámtól főszerkesztő. (Ekkor – először...) Amolyan „jó fej” típus: vág az agya, laza, lezser, ironikus. A megyei múzeumigazgatói teendői mellett – én ebben a státuszában ismertem meg őt – a lap nívós működését kívánta biztosítani. Fő feladatának a nógrádi szépírók közlését tartotta, változást a Valóság rovatban tervezett. Azt ígérte, hogy a Palócföld izgalmas lesz. S mit ad isten, rövid idő alatt az lett. Már az 1986. évi Valóság rovatban 15 érdekes interjú, riport, tanulmány jelent meg. Új volt a Palócföld megkérdezte… című interjúsorozat.12 A Hagyomány rovatban kilenc szerző a palóc tradíciókkal foglalkozott. A korábbi szerzők közül tovább „pörgött” Bódi Tóh Elemér, Csongrády Béla, Erdős István, Laczkó Pál. Mindegyikük – csak megerősítem – kollégám vagy barátom volt. Praznovszkyt 1987-ben Veszprémbe invitálták – ment. Sajnáltuk. DR. HORVÁTH ISTVÁN (1939–2005), a könyvtáros, tanár, történész végzettségű, ugyancsak főállású múzeumigazgató 1988. március 1-től állt a Palócföld élén mint felelős szerkesztő, majd a 2. lapszámtól mint főszerkesztő. A folyóirat szűkebb és tágabb világunkra figyelő magatartása volt fontos számára, miként a különböző 11 12 ÁRKUS József: Apámfia, Palócföld, 1985/4, 4–5. (Gerelyes Endrére emlékezve, B. O.) Pl. MOLNÁR Pál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa Miklóst…, Palócföld, 1986/4, 28–29. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Palócföld 70 értékek, vélemények integrálása is. Támaszkodott a tradíciókra, a kortárs irodalomra és a művészetekre. Az interjúk közül kitűnt a volt főnökömmel, Devcsics Miklóssal, a megyei tanács elnökével folytatott beszélgetés.13 Horváth István az 1989/3. lapszámig állt a szerkesztőség élén. Végül beszéljenek ismét a számok. Baranyi Ferenc alig több mint 2 év alatt 13 Palócföldet adott az olvasók kezébe, 68 oldal/lap, összesen 884 oldalon. Praznovszky Mihály hasonló „teljesítmény”-adatai: csaknem két év alatt 11 lap, 100 oldal/lap, összesen 1100 oldal. Végül dr. Horváth István: másfél év, 9 lap, 100 oldal /lap, összesen 900 oldal terjedelem. Tudom, ezek a számok magukban nem sokat mondanak. Ám aki ismeri az adatok mögött lévő tartalmakat és lapminőségeket is, az már összehasonlító elemzésre is vállalkozhat. A rendszerváltás utáni első lapkorszak (1989–2000) PÁL JÓZSEFet (1950–2011) a rendszerváltás küszöbén, 1989. július 1-től nevezték ki a Palócföld élére. Az új főszerkesztő ekkor már közel két évtizede dolgozott a lapnál, utóbb főállású szerkesztőként. Kinevezésével egyidejűleg megszűnt a szerkesztőbizottság, a szerkesztőség átalakult. Tagjai: dr. Bacskó Piroska, Csemniczky Zoltán, dr. Kovács Anna, Kovács Éva, Kőrössi P. József, dr. Németh J. István, Zsibói Béla, aki egyben főszerkesztő-helyettes. Pál József hamarosan közzétette koncepcióját, miszerint őrizni kívánják a folyóiratjelleget, át akarják örökíteni tájegységeink legjobb hagyományait, és a helyi értékteremtés egyik terepévé kívánnak válni. 1989. szeptember végén megjelent a Palócföld 4. száma, amelyről a megyei újság azt írta, hogy szembetűnően politikai töltetű minden rovata, de egységesen szerkesztett szám benyomását kelti. A lap 5. számában a Valóságunk rovatban Zengő Árpád Csak az élők beszélnek, Dávid János Mit akartunk? című – az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzzel kapcsolatos – írásai sűrítik a politikumot. Az 1990-es választások alkalmával Pál József – az MDF listájáról – bekerült a parlamentbe, ettől kezdve országgyűlési képviselőként és főszerkesztőként tette a dolgát. A Palócföld ekkor – régi és új szerzőkkel, vitákkal – izgalmas folyóirat volt. Az MDF 1994. évi bukása és a lap szűkülő pénzügyi és egyéb kondíciói megviselték a főszerkesztőt. 1995-től már a megszűnés veszélye is fel-felmerült. Néhány számadat jól jellemzi a lap kálváriáját, amikor a tervezett 6 lapszám helyett kevesebb HORVÁTH István – LACZKÓ Pál: Kultúra és társadalom napjainkban. Beszélgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével, Palócföld, 1988/4, 23–27. 13 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet jelent meg. 1990-ben 3, 1994-ben 3, 1996-ban 2, 1997-ben 4, 1998-ban 2, 1999-ben 3, 2000-ben 2. Így 69 lapszám helyett csak 46 készülhetett el. A laphoz fűződő egyik élményem, hogy miként szültük meg Jóskával az új, Seregszámla rovatcímet, amelynek interjúalanyai „tájhazánk alkotó emberei” voltak. Az interjúkat (összesen 14 jelent meg) felkért szerzők készítették, például Bedegi Győző14, Csongrády Béla és jómagam15 is. Ekkor azonban már az értékes interjúsorozat sem menthette meg Pál Józsefet: 2000 végén felmentették státuszából. Ettől fájóbb esemény „csak” korai, tragikus halála volt 2011-ben. A második Praznovszky-periódus (2001–2007) DR . PRAZNOVSZKY MIHÁLY 2001-ben másodszor veszi át a stafétabotot, Veszprémből ingázva látja el főszerkesztői feladatait. A szerkesztőség: Marschalkó Zsolt (szerkesztő), Kovács Anna (tanulmány), Dukay Nagy Ádám (szépirodalom), Bakos Ferenc (művészet). Rovatrend – pedig javasoltuk a főszerkesztőnek – négy évig nem volt, az írások ömlesztve jelentek meg a Tartalomban. A 2005/1. lapszám az első, ahol rovatokat látunk: Ismét Balassi – József Attila 100 éve – Városkép. A 2007/1. számban: Palóc tükör – Felvidéki kötődés – Könyvszemle. A rovatok állandóan változtak. Újítás, hogy a lap „Névjegy-blokkot” tartalmazott. A folyóirat rövid időn belül betöltötte kultúrát fejlesztő, a szellemiséget formáló hivatását. Praznovszky úgy csinált nógrádi lapot – a helyi szerzők és témák túlsúlyát megtartva –, hogy közben országos hírű szerzők írásait is megszerezte és közölte. Támaszkodott a tájhazához fűződő irodalmi és kulturális örökségre, de elkerülte a túlzott provincializmust, megerősítette pozícióját az egyetemes magyar kultúra közegében. A főszerkesztőnek nehezebb gazdasági körülmények, feszes pénzügyi kondíciók között is sikerült konszolidálnia a szerkesztőséget. Jól emlékszem, hogy tőlem is kért írásokat, és ösztönzött a Palócföld-monográfia megírására is. Folytatta a Seregszámla rovatot, ahogy én is az interjúimat, melyek közül itt csak egyet idézek föl.16 BEDEGI Győző: „Míves, kidolgozott, cizellált...” Mészáros Erzsébet textilművész, Palócföld, 1993/3, 27–34. 15 BARÁTHI Ottó: A mérnök, aki képességeket és térséget is fejleszt. Paróczai Péter, Palócföld 2000/1, 63–70. 16 Amiért beteg a magyar egészségügy. Dr. Fancsik Jánossal, nemcsak orvosi minőségben, dr. Baráthi Ottó készített interjút, Palócföld 2001/1, 70–80. 14 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Palócföld 70 Praznovszky Mihály összességében egészen elképesztő szervezői és főszerkesztői teljesítménnyel rukkolt ki. A vállalt évi 6 lapszám helyett 7 év alatt (42 helyett) 50, közte 8 „különszámmal” szolgálta ki a nagyérdeműt. Így – többek között – könyvheti és költészetnapi, József Attila- és Mikszáth-különszámmal. Posztmodern próbálkozások (2008–2015) A folyóirat a 2008-tól kinevezett Mizser Attila (1975–) fiatal, felvidéki származású főszerkesztő dirigálásával – a szerkesztő, Handó Péter alázatos, majd Nagy Csilla áldozatos munkájával – irodalmi paradigmaváltást hajtott végre. Eredmény: a posztmodern preferálása, egyes írásokban az önreflexivitás és az intertextualitás megjelenítése. A lap a vizuális kultúrához igazodva színesebb lett. A lapfolyamban korábban az olvasók által kedvelt interjúkból és riportokból kevesebb jelent meg. Egyes szerzők (például Csobánka Zsuzsa) meghökkentő nyelvezete, a jó ízlést sértő kifejezéskészlete miatt sok kritika érte a szerkesztőket (részemről is17). Ám ezek – még az obszcén szövegek esetében is – süket fülekre találtak. Miközben a szerkesztők igyekeztek kapcsolatokat építeni, olvasóik számát „személyes varázsukkal” is gyarapítani. A szerkesztőség a tervezett évi 6 számot időben megjelentette, „különszámot” nem készített. A főszerkesztő az újító törekvéseivel és a kortárs kánonhoz történő integrálódás szándékával megtartotta a Palócföld pozícióját a hazai folyóiratkultúrában. A szerkesztők munkája elismerést érdemel: odaadóan szolgálták a lapot és a főszerkesztőt, aki kísérletező kedvében új profil kialakítására, szokatlan „szövegek” és más minőségek elfogadtatására törekedett – megosztva ezzel a Palócföld olvasóit. Mizser Attila 2015-ben távozott a lap éléről. Az első női főszerkesztő „7 bő termésű” éve (2016–2022) 2016-ban dr. Gréczi-Zsoldos Enikőt – a főszerkesztői státuszra kiírt pályázat elnyerése után – nevezték ki a Palócföld élére. „A helyi értékek, tradíciók fundamentumára épült Palócföld folyóirat egyfajta szellemi útlevél volt mindig, mellyel a mindenkori magyar kultúra útját járhatta. Mindannyiunknak, akik az úton járunk, feladatunk, hogy vallomást tegyünk erről az üzenetről” – írta többek között a 2016/1. szám főszerkesztői beköszöntőjében. 17 BARÁTHI Ottó: A Palócföldről – reménykedve, Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november 25, 3. 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet S ez így is történt. A folyóirat a főszerkesztő hitvallását és kifinomult ízlésvilágát egyaránt hűen tükrözve a tájhaza és az egyetemes magyar kultúra értékeinek képviseletét mutatta fel. A borító formai és képi megújulása, az új rovatrend és a szerkesztői munka is hozzájárult ahhoz, hogy a Palócföld – igen szűkös körülmények között is – 7 éven át bő terméssel gazdagította olvasóit. A lap a főszerkesztő személyiségével adekvát volt: irodalmi és művészeti irányzataiban disztingvált, közéleti témáiban megfontolt, stílusában megnyerő. Vegyük szemügyre az Enikő által főszerkesztett első, a 2016/1. szám rovatrendjét: Szépirodalom – Emlékezés – Helytörténet – Örök Madách – Portré – Vita – Szemle. S most nézzük a 2022/4. szám rovatait: Szépirodalom – Madách 200 – Salgótarján 100 – Mikszáth 175 – História – Palóc konyha – Interjú – Nézőpont – Szemle. A két lap – s közte a többi 24 lapszám – rovatrendjében bennne van a főszerkesztő értékek és műfajok iránti elkötelezettsége. Dr. Gréczi Zsoldos Enikő – az „egyszemélyes szerkesztőség” – már-már erőn felüli, kiváló munkát végzett. Hét év alatt 26 nívós lapszámmal örvendeztette meg olvasóit, és tartotta meg a Palócföldet az ország irodalmi vérkeringésében. Enikő 2022-ben még habilitált, majd megnövekedett mennyiségű egyetemi oktatói, tudományos munkái és tisztségei miatt lemondott a Palócföld főszerkesztői megbízatásáról – amit én sajnáltam. Ugyanis időarányosan még soha annyi „vallomást” nem írtam, nem tolmácsoltam a Palócföldben, mint 2016–2022 között. Ezekből itt – „egy kalap alatt” – csak kettőt említek.18 Két bicentenárium: két dupla emlékszám (2023) A lap körül kialakult – csak részben vázolt – helyzet a források egyidejű beszűkülésével már a folyóirat megjelenését is veszélybe sodorta – éppen 2023-ban, Petőfi és Madách születése 200. évfordulójának évében. Ekkor lépett színre ismét dr. Praznovszky Mihály, és önzetlen szervezői és szerkesztői munkával elkészítette a Palócföld 2023/1–2. lapszámát, a Madách-emlékszámot. „E rendhagyó, mintegy 160 oldalas kiadásnak több mint félszáz szerzője van, főszereplője azonban csak egy: Madách Imre...” – írta a megyei napilap tudósítója.19 BARÁTHI Ottó: A kultúra és a közélet salgótarjáni reprezentánsa – A 80 éves dr. Csongrády Béla köszöntése, Palócföld, 2021/1, 4–16., ill. Dr. Fancsik János, Salgótarján polihisztora 90 éves, Palócföld, 2022/1, 9–14. 19 CSONGRÁDY Béla: Bizonytalanná vált a Palócföld sorsa, jövője, NOOL.hu, 2023. 06. 16. 18 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Palócföld 70 2023-ban még másodszor is örülhettünk mi, Palócföld-rajongók. A „Prazno Misi” barátunk által ajánlott és a kiadó által felkért dr. Fűzfa Balázs, a szintén jeles irodalmár – és szerkesztőtársa, Süth Gabriella – nívós szakmai munkájának köszönhetően a Palócföld 2023/3–4. összevont száma, a Petőfi 200-emlékszám is napvilágot látott. Ebben a nagy költőre több mint 40 szerző emlékezik, számos műfaji formában. Köztük helyi reprezentánsaink, dr. Csongrády Béla és Praznovszky Miklós is. Ha egy üzlet beindul... (2024) A fentebb említett szerkesztőpáros szerencsénkre 2024-ben is folytathatta munkáját. Ennek eredményeként június 13-án, Salgótarjánban a Balassi Bálint Könyvtárban mutatták be a Palócföld 2024/1–2., újabb dupla – mintegy 170 oldalon megjelent – lapszámát. A főszerkesztővel és szerkesztőtársával Horváth Dániel, kiváló szerzőtársunk folytatott érdekes beszélgetést. Miközben a közönség soraiban én is ott ültem, jó érzéssel konstatáltam, hogy a mintegy negyven szerző – köztük több mint tíz nógrádi kollégám – munkája mellett az én tanulmányom is helyet kapott az újabb tartalmas és érdekes lapszámban.20 Epilógus: elismerés és köszönet Emlékírásomban a 70 éves Palócföld folyóirat lapfolyamát szemléztem: a kezdetektől napjainkig. Lapkorszakok, lapszámok, emblematikus fő- és felelős szerkesztők, kiváló szerzők és alkotások kerültek terítékre. 70 év: objektív alapokon – szubjektív módon felvillantva –, mely szerint a Palócföld vitathatatlanul izgalmas és értékes folyóirat. A mindvégig Nógrád (vár)megye székhelyvárosában, Salgótarjánban megjelenő kiadvány mindegyik korszakában féltőn őrizte a tradíciókat, és bátran teremtett új értékeket. Ezáltal lett a Palócföld egy lap Nógrád történelmében, vagy – ha úgy tetszik – Nógrád történelmének egy lapja, maradandó, méltó mozaikja. A Palócföld olyan sugárzó szellemi kincs, melyet nemcsak olvasni, de szolgálni is érdemes. Ezt a lapot – amely mindig a tiszta értelmet és az igazi értékeket hirdette BARÁTHI Ottó: Nógrád vármegye az országban – Megállítható-e a hanyatlás tendenciája?, Palócföld, 2024/1–2, 63–76. 20 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet – lehetőségei szerint támogatni minden lokálpatriótának erkölcsi kötelessége. Jó tudni, hogy a folyóirat immár 70 éve – szűkebb pátriánk szellemi védjegyeként – napjainkban is szolgál. Elismerés és köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak a fennmaradásához, és segítik további nívós megjelenését. ▪▪▪ IN MEMORIAM DR. FANCSIK JÁNOS (1932–2024) Sok ezren ismerték és tisztelték dr. Fancsik János ny. orvost, kórház-főigazgató főorvost, Nógrád megye és Salgótarján díszpolgárát. A legendás lokálpatrióta közelmúltbeli halálával nagy veszteség érte a térség lakóit, köztük régi kollégáját és barátját, e sorok íróját is. Fancsik János 1932-ben született, tősgyökeres salgótarjáni családban. Helyi iskolái befejezése, sikeres gimnáziumi érettségije után a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója volt, ahol 1956-ban avatták orvosdoktorrá. Pécsett ismerte meg és vette feleségül szerelmét, Csaba Máriát, akivel Salgótarjában telepedtek le. Egy évre rá megszületett Mária, később Zsuzsanna lányuk is. Dr. Fancsik János a salgótarjáni régi kórházban kezdte meg orvosi hivatását. Itt segítette az 1956. december 8-i sortűz sebesültjeinek életben maradását is. Körzeti orvosi „kihelyezése” után került vissza a kórházba. 1967-ben az új megyei kórházban megszervezte, majd öt évig vezette a reumatológiai osztályt. 1972-ben elvállalta a megyei főorvos tisztét, egyben az egészségügyi osztály vezetését. Ekkor ismertem meg őt mint hivatali kollégát. Csaknem hároméves irányító munkája eredményeként érzékelhetően javult az egészségügyi ellátó munka színvonala. Ezek után bízták rá a kórház vezetését: ismét három évig főigazgató főorvos volt, majd osztályvezető főorvosként dolgozott. 1992-ben – 42 évi szolgálatot követően – ment nyugdíjba, ezután még 13 évig praktizált. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �Palócföld 70 Időközben, 1982–1985 között országgyűlési képviselőként szolgálta a nógrádi embereket. 1990-től négy évig önkormányzati képviselő volt, választói nagy megelégedésére. Orvosi gyógyító és egészségügyi irányító munkája, közéleti szerepvállalása mellett kiemelkedő volt természet- és környezetvédelmi munkája, tudományos ismeretterjesztő, valamint fotóművészeti és közírói tevékenysége. 2016-ban jelent meg a Rokkantteleptől a Vásártérig című család- és várostörténeti könyve. Munkásságát számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el. A legbüszkébb szakmai elismeréseire és díszpolgári kitüntető címeire volt. Dr. Fancsik Jánost többek között szakmai felkészültsége, vezetői képessége, fejlett kritikai érzéke, empátiája és bölcsessége emelte Salgótarján valaha élt legkiválóbb személyiségei közé. Hivatástudata, egész munkássága, magával ragadó lokálpatriotizmusa legyen példaadó a jelen és a jövő nemzedéke számára is. Nyugodj békében, János bátyám! 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet SULYOK LÁSZLÓ „SZÁMOMRA NINCS MÁR SZERELEM…” Kedvcsináló sorok egy megjelenésre váró könyvhöz Az idézőjeles főcím egy 18 és fél éves fiatalember által írt vers utolsó mondata. Elgondolkodtató, még ha tudatában is vagyunk annak, hogy ebben az életkorban könnyen mond ki nagy dolgokat az ember. Ravasz Istvánnak ez a mondata azonban nagyon gyorsan véresen komollyá vált. Meggyilkolták 1956. december 8-án, sokadmagával együtt Salgótarján főutcáján, éppen családjának lakása előtt. Alig több mint két héttel korábban vetette papírra a szóban forgó verset, amelynek címe: Szonett egy Álomhoz. Lakásom annak a bérháznak a szomszédságában áll, ahol ez az ígéretes jövő előtt álló ifjú és családja lakott. Ha a lakásból kiteszem a lábam, és elindulok a szép emlékű öblösüveggyár felé, mindjárt a második lépcsőház előtt meg kell állnom, mert máris Ravasz István emlékébe botlom. Hajdani lakóházuk falán ugyanis emléktábla figyelmeztet rá és a tragédiára. De igazából nem is e véletlen közelség miatt foglalkozom vele és az eseménysorral. Ennek oka mélyebben rejtezik. Mégpedig az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve az e tájon történtek iránt érzett olthatatlan kíváncsiságom és szeretetem indokolja, amely 1989-ben kapott nyilvánosan zöld utat – végül is minden magyar számára. Ravasz Istvánnak kultusza van Salgótarjánban, egészen pontosan a Madách Imre Gimnáziumban, amelynek a diákja volt. S ha ez nem így lenne, akkor ez a könyvtervem sem született volna meg talán sohasem. Persze ahhoz, hogy kultusza ébredhessen a tehetségnek, több feltételnek is teljesülnie kellett. Jelesül fel kellett ismerni az őt szárnyára bocsátó közösségnek, hogy az elsőéves egyetemista értéket teremtett, következésképpen érdemes a tiszteletre; kellett, hogy e közösség utódai a magukénak érezzék és vallják; higgyék és elég erősek legyenek ahhoz, hogy ezt az értéket képviselni, terjeszteni tudják a tágabb környezetükben is. És esetünkben ne feledkezzünk meg – az egyik legfontosabbról – a politikai feltételről, a rendszerváltoztatásról sem, amely a szabad szó, a szabad véleménynyilvánítás és kiállás lehetőségét teremtette meg. Ravasz István esete, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc története ugyanis egyrészt tiltott téma volt évtizedeken át, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �Palócföld 70 másrészt csak a fennálló hatalom szája íze szerint lehetett interpretálni, tehát egy visszájára fordított nézőpontból. A Madách Imre Gimnázium a nógrádi megyeszékhely legpatinásabb középiskolája, 2023-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Egy tanévet itt járt Móricz Lili, a nagy realista író, Móricz Zsigmond legifjabb leánya, aki akkoriban keresztapjánál, édesanyja bátyjánál, Holics Jenőnél tartózkodott. S ugorva egy nagyot az időben, ebben a jó hírű gimnáziumban pallérozódott és érettségizett Ravasz István, akinek emlékezetére először 2001. december 8-án tartottak ünnepséget. Ezzel kezdődött, s iskolájában máig megemlékeznek a tragikus sorsú költőígéretről. Annak idején Kovács Tibor igazgató sajtótájékoztatón jelentette be a páratlan eseményt, felvázolva egyben az emléknap programját. Meglehetősen összetett szerkezetű és tartalmú rendezvényről van szó. Gerincét a Ravasz István versmondó verseny jelenti, s erre fűződnek fel a rendhagyó irodalom- és történelemórák, a költőtehetség osztálytársaival való találkozók, a fiatalember sírjánál történő főhajtás, versmondással egybekötve. A szervezésből és lebonyolításból a középiskola mellett folyamatosan kivette részét a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület, élén dr. Csongrády Béla tanárral, újságíróval. Nem véletlen tehát, hogy az eseménynek végig kiváló sajtója volt – és van. A versmondóversenyt az tette lehetővé, hogy az eseményt megelőzően megjelent Ravasz István Levél című verseskötete, 120 költeménnyel és 8 orosz műfordítással, mivel a költő magyar–orosz szakon tanult a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán. A kötet kiadója dr. Doubravszky Sándor, azaz Dugó, az egykori osztálytárs és személyes jóbarát. A kiadás ötlete egy érettségi találkozón vetődött fel, miközben Dugó és Vajvoda István (Voda) egymás mellett haladva ballagtak kifelé a dombon szerencsétlen sorsú osztálytársuk sírjához a salgótarjáni központi temetőben. Múltidézésüket tett követte. Doubravszky akkoriban a Bagolyvár Könyvkiadót vezette, és megbízást adott Ravasz István nyolc évvel idősebb bátyjának, Dezsőnek, hogy kutassa fel és szedje össze testvére fennmaradt verseit. Így aztán a báty gondoskodott a művek, a kéziratok legépeléséről is. Az első emléknap felidézéséhez Csongrády Béla A történelem kereke forog című tudósítását hívom segítségül a Nógrád Megyei Hírlapból: „Miután… Ravasz István feltűnően kiérlelt versei 1999-ben kötetben megjelentek, adódott az ötlet: 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet érdemes a mai Madách-gimnazistákkal és egyáltalán a felnövekvő generációkkal megismertetni líráját és rövidre szabott, de példaszerű életútját. E célnak alárendelten hirdettetett meg »A költő él...« című versíró-, valamint versmondóverseny a megye valamennyi középfokú intézményének tanulói körében. Az első kategóriában harminc diák mintegy félszáz verset küldött be. A zsűri holtversenyt hirdetett a »dobogó« mindhárom fokán”, majd közli a diákok és nevelő iskoláik névsorát. A helyezettek egy kivétellel salgótarjáni középiskolások, a Bolyai Gimnáziumból, a Táncsics Szakközépiskolából és a rendező Madáchból kerültek ki, míg kivételként a balassagyarmati Szent-Györgyi Gimnázium és Szakközépiskolából. A versmondóversenyre 18-an jelentkeztek…. „Az első alkalommal megrendezett két szellemi vetélkedés sikere megalapozta a Ravasz-emlékversenyek jövőjét is, egy leendő kultusz kialakulásához viszont a temetői sírhely felújítása és felavatása adott jelentős ösztönzést.” A tudósító részletet közöl Csohány Gyula (Csoro), az osztálytárs, a barát Ravasz István temetői nyughelyénél elhangzott „érzelemgazdag, ihletett” mondataiból: „A sors kegyetlensége nem engedte meg neked, hogy egyetlen érettségi találkozóra is eljöhess testi valóságodban. Mi jöttünk el ide a sírodhoz, hogy te is résztvevője lehess találkozásainknak, s hisszük, hogy amíg létezünk, ez ezután is így lesz... Most már nemcsak mi, fogyatkozó régi barátaid emlékezünk rád. Szeretett városod és szeretett gimnáziumod vési be nevedet a kőnél is maradandóbb, a mai és a következő újabb és újabb nemzedékek emlékezetébe”. Végül a sírt Égetőné Németh Judit református lelkész áldotta meg. Kovács Tibor igazgató elégedetten nyugtázta a végeredményt: „a sírhely egyszersmind emlékhellyé magasztosult”. Ravasz István soha nem látta nyomtatásban a verseit. Géppel írt formában is csak keveset. Két kézen meg tudta számolni, hogy mennyit. Persze az ő fiatalsága idején az írógép alig-alig volt magánhasználati eszköz, inkább állami tulajdonnak számított, zömében a hivatalok, szervezetek, intézmények birtokolták, ráadásul sokáig a rendőrségi, az állambiztonsági szervek által nyilvántartott masinákként üzemeltették. Legépelt verseit csak az Állami Madách Imre Általános Gimnázium irodalomszakkörének gyorsan megszűnt, torzóban maradt „folyóirat”-ában, a Hajnali karénekben láthatta. Képzeljük el, milyen bombasztikus örömet szerezhetett ez neki, annak az igyekvő, okos fiatalembernek, aki életének célját-értelmétboldogságát az alkotásban találta meg. „Az írásai nem jártak közkézen – írta Herold László osztályfőnök az első Ravasz-verseskötet előszavában –, talán csak azok, amelyeket barátainak, társainak, szerelmeinek írt, és azok, amelyek valamilyen közös élményből fakadóan másokra is tartoztak”. Versei sok évtizedes Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �Palócföld 70 tetszhalálból ébredtek fel. Már a rendszerváltoztatásból is eltelt egy évtized, mire költeményei könyvalakban megjelentek. A volt osztályfőnök 1999 februárjában írt visszaemlékezésében nem pusztán Ravasz Istvánra emlékezik, hanem a többi tanítványára is, miközben magától értetődően a költővé érett, tragikus sorsú növendékére összpontosít, lévén az ő verseskötetéről szó. Emlékeit olvasva úgy érzem, mintha osztálytablót rajzolt volna fel nekünk, amit helyes döntésnek tartok. Mégiscsak kíváncsi az ember, milyen is volt az a hatvan-hetven évvel ezelőtti iskolavilág. S nem mellékesen jegyezve meg, hitelesebbnek is találom így az egyén személyiségrajzát, együtt az osztályközösséggel megjelenítve, ám attól mégis kicsit elkülönítve; ugyanakkor az ötvenes évek első fele kollektív szellemiségének, az akkori viszonyoknak és gondolkodásmódnak a megidézése is valószerűbb. A leírásból megérzünk valamit abból az elhivatottságból, abból az odaadó szeretetből is, melyet az osztályfőnök táplált egyrészt tanári hivatása, másrészt a diákjai iránt. A 14 éves Ravasz István az első évfolyam egyik 40 fős osztályába került, 26 leány és 14 fiú közé. Abban az időszakban szintén gyakoriak voltak az iskolai átszervezések, az úgynevezett korszerűsítések, úgyhogy egy év múlva, 1953 őszére megszervezték a gimnázium orosz nyelvi tagozatos osztályát. Ide válogatás útján lehetett bekerülni. Ravasz Istvánt beválasztották ebbe a 25 tagú közösségbe. Herold László ezt az osztályt vitte tovább: „És valójában itt kezdődik a történet – tételezi fel –. Talán innen követhető nyomon 25 fiatalember életének hétköznapjaiban… eseményei közt István (otthon Istóknak szólították, mi Pistának) – valószínűleg tudatos belső építkezése. Merthogy ez az új, színeiben összetartozást és egyéniséget őrző osztály belső viharokban formálódott”. Az osztályfőnök nyitott szívű, hihetetlenül vidám társaságnak nevezi osztályát, amelyben a felnőttségre készülők érlelődtek, a: „Harcos, visszahúzódó, magabiztos, cserfes, mindenben mindenkinek igazat adó, güzü, nagyvonalú, önmaga gondjaiba mélyedő, fölényes, cseles, piszmogó, szellemes és szellemességre törekvő, kuncogó, sztár, sportcsillag, értékeket szenvedélyesen kereső, válogatós és mindenevő kamaszok… S mind eközben barátságok, kis szellemi agytrösztök, olykor kis eltitkolt szerelmek, valami nagyon kedves belső szolidaritás mozdulásaiban az összetartozás sokszor megélt élménye”. Herold tanár úr a továbbiakban remek jellemzést ad irodalmár diákjáról, és nagyszerűen összegzi értékelését a költészetéről. Éppen ezért őt idézem inkább, már csak azért is, mert a legteljesebb egyetértéssel viseltetem szavai iránt. Ő közelről ismerte a fiút, sokat tudott a családjáról, és nem mellékesen, primér tapasztalatokkal rendelkezett a korabeli élethelyzetekre, szokásokra vonatkozóan; tisztában volt az egyén és a társadalom jellemzőivel, a politikai széliránnyal, az uralkodó 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet hangulattal, ismerte a napi és a távolabbi kívánságokat, a véleményeket, a feszítő vágyakat és célokat, más szóval: nála volt mindaz a tudás, amely Ravasz Istvánt, a diákot, az embert jelentette, és ami a költészetében fehéren-feketén megjelenik: „Nagyon sokat olvasott, tudott hozzátenni gondolatokat a hallottakhoz tanítási órán és barátai között… világának egészét nagyon belül élte… Valójában nagyon sok minden foglalkoztatta, kereste helyét a világban. Ez a hely pontosan még nem volt körülírható, ő sem tudta. Az irodalomtól, a művészetektől, a nyelv varázsától elbűvölten indult el érettségi után Pestre, a bölcsészkarra… A kisvárosból a nagy útra készülő fiatalember ekkor már sok mindent összegyűjtött tarsolyában, és ezeket a kis kincseket értékük szerint el is rendezte, nagyon sokat versekben… Azt hiszem, kiskamasz korától fontos élmény volt számára a szerelem. Az erről szóló versek… Minden olyan, mintha a kislány gyengéd szerelmétől, az életet kóstolgató nagylányon át az érett nő szerelméig számos élmény beleköltözött volna ennek az alig 18 éves fiatalembernek az életébe… A magányt, a csöndet sokféleképpen megélő ifjú a felnőttbe hajló befelé fordultságában is folytonos keresője a társaknak, a társaságnak. Ennek sajátos formája volt a szerelem megélése. Az osztálytársaihoz, a barátaihoz teljesen más mélységgel közeledett. Egyszerre volt töprengő beszélgető, szenvedélyes vitatkozó s az együttlét örömének örülő társ. És játékosan kedves, fricskálódó azokkal, akiket szeretett: barátaival… 18 évével teljes szellemi fegyverzetben nagyívű pályára készülő ifjú ember volt… S így is maradt meg…” Sokáig azt gondoltam, hogy a kötet szerkezetét a megjelentető Doubravszky Sándor határozta meg, mígnem Rátfai Emese Judit előadóművész, a Ravasz család megbízható ismerője, megismerve a tervezett könyv kéziratát, a következő tájékoztatást adta ímélben: „A ciklusokat a báty, Ravasz Dezső alakította ki az előtalált versek alapján (egy kockás füzetről van szó a költő kézírásával, így feltételezhető, hogy irányt mutatott), s ezt az általa begépelt és egybe bekötött versek bizonyítják. Én ezt vetettem össze a szerkesztés alatt lévő kötetekkel…” Az első könyvet ugyanis még kettő követte, 2009-ben és 2015-ben egy-egy bővített kiadás az azóta előkerült versekkel. A Ravasz család neve eredetileg Rohoska volt. A Felvidékről származtak el Salgótarjánba, közelebbről Liptó, majd Békés vármegyéből. Ám míg eljutottak a palóc földre, letették a névjegyüket Csanád vármegye székhelyén, Makón, sőt az országban, később idegenben is. Külföldre a második világháború viharai sodorták a családot. A Ravasz családnevet a pedagóguspályán már nevet szerzett történelem–földrajz szakos tanár, dr. Rohoska Dezső vette fel 1934-ben. Ebben egyébként a hattagú Rohoska családból egyedül Magda nevű húga követte, aki mindig példaként tekintett a bátyjára, s aki tanári pályáját szintén Salgótarjánban Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �Palócföld 70 fejezte be. A testvérek közül csupán ők ketten követték a pedagóguspálya rögös útján néptanító édesapjukat, Rohoska Mátyást, aki élete végéig ragaszkodott eredeti nevéhez. A névmagyarításkor Ravasz Dezső krisztusi korban járt, 33 éves, és pedagógus pályafutása tizenegyedik esztendejét végezte. Tíz évvel korábban szerezte meg doktorátusát a debreceni tudományegyetemen történelemből. Ekkor mögötte már sok-sok iskolai és iskolán kívüli munka, megbízatás, népszerűség és siker sorjázott. Az 1930 szeptemberében kezdődött tanévtől a Makói Állami Segélyezésű Református Gróf Bethlen István Polgári Fiúiskola igazgatójaként tevékenykedett. Egymás között úgy mondanánk erre, hogy futott vele a szekér. Mindig és mindenben lehetett rá számítani. Részt vett a tudományos életben, s a szakcikkek mellett úgynevezett hétköznapi tematikájú írásokkal is jelentkezett a helyi újságokban. Társadalmi megbízásokat kapott – például megválasztották a Makói Atlétikai Klub tiszteletbeli alelnökének –, sok helyütt és gyakran tartott ismeretterjesztő előadásokat, s a református egyetemes konvent megbízta a polgári iskolai rendtartás és az új egyházi törvények, illetve végrehajtási utasításaik egyeztetésével, összehangolásával. Elismerték tehát a munkáját mind helyi, mind országos szinten, s hasonlóképp állami és egyházi vonalon. Felesége, Matolcsy Margit segítő és biztos hátteret nyújtott a számára, miközben az asszony maga is saját karriert épített férje támogatásával – ugyanis kiváló hang- és színpadi adottságokkal rendelkezett –, mindamellett anyaként is helyt állt. Dr. Ravasz Dezső kezdő tanárként érkezett Makóra, s 18 év múltával érett tanárként, tapasztalt iskola- és kollégiumvezetőként távozott. A város és a megye legismertebb és legtiszteletre méltóbb személyiségei között emlegették, nemcsak szóban, hanem írásban is, az újságokban és más kiadványokban. Miután ÉszakErdély és a Partium 1940 nyarának végén a második bécsi döntés értelmében viszszatért az anyaországhoz, 1941 tavaszán Nagyszalontára kapott kinevezést mint a M. Kir Állami Arany János Gimnázium igazgatóhelyettese, illetve kollégiumának igazgatója. Természetesen vele tartott a családja is. Ebben az időben már második gyermekük is megszületett – 1938. május 6-án –, a sokat emlegetett István. Jól érezték magukat Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István városában. Ravasz tanár úr itt is lerakta névjegyét, s hírét és elismertségét kiemelkedő munkával gazdagította. Három év múlva már igazgatónak nevezték ki a nagyváradi Szent László Gimnáziumban. A nagyváros csak egy ugrásnyira fekszik Nagyszalontától, s a lovagkirály mellett Vitéz János és Janus Pannonius városaként is emlegetik. Itt azonban meg sem tudtak melegedni, mert közeledett a front, a szovjet hadsereg immáron az átállt román katonákkal is megerősödve. Úgyhogy a család visszatért makói otthonába. Itt érte az első nagy tragédia őket: egy bombatámadás következtében 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet ugyanis meghaltak az egy-két esztendős ikerleánykák. Az életben maradottak – nyilván az apa és az anya, illetve a velük együtt élő, özvegy anyai nagypapa – döntése alapján a család úgy igyekezett megszabadulni a nyomasztó emléktől, mentve egyúttal a maguk életét, hogy nyakukba vették az országutat, és elindultak a főváros, majd még messzebb, a magyar–német határ felé. Németországban, közelebbről Bajorországban, az ausztriai Kufstein (Kazinczy Ferenc itt raboskodott egykoron) közelében állapodtak meg. Mielőtt azonban felidézném e távoli fejleményeket, szenteljünk néhány mondatot az apához hasonlóan ugyancsak tehetséges és figyelemre méltó karriert befutott édesanya bemutatására. Matolcsy Margitnak csak a születési helyét ismerjük, idejét nem. Aszódon látta meg a napvilágot a helyi jegyző, később főjegyző Matolcsy Kálmán idősebb gyermekeként. 1929-ben ment feleségül dr. Ravasz Dezsőhöz, akinek négy gyermeket szült, s akivel két fiút sikerült felnőtté felnevelniük. Háziasszonyi, anyai státusa mellett élénk közösségi életet élt, melyet még leányként szokott meg a különböző társaságok tagjaként és mint az összejövetelek énekes szereplője. Gyönyörű hanggal ajándékozta meg a Teremtő, nem mellesleg az édesapai örökség. Mindketten gyakori résztvevői voltak az aszódi és környékbeli ünnepi rendezvényeknek. Matolcsy Margit többre hivatottságát a két világháború közötti korszak egyik legismertebb és legnagyszerűbb magyarnóta-énekese, a színészként is jegyzett Cselényi József fedezte fel. Első igazán jelentős fellépésére 1933 januárjában került sor a Fráter Loránd Társaság budapesti díszhangversenyén. Kiváló énekművészekkel és muzsikusokkal lépett fel, nótázása lenyűgözte a hallgatóságot. Április elején pedig már olaszországi turnéra utazhatott, többek között dr. Járosi Jenő nótaköltő, zeneszerző, énekes, valamint Magyari Imre és cigányzenekara társaságában egy cserevonat tagjaként. Felléptek a milánói Verdi konzervatórium dísztermében, továbbá a helyi rádióban is. Ettől kezdve a Magyar Rádió rendszeresen meghívta magyarnóta-műsoraiba. Rendszeressé vált, hogy heti két alkalommal is szerepelt az országos adó hullámhosszán. Egészen a háború végéig, a front 1944-es megérkezéséig nem múlt el hét, hogy ne szerepelt volna valamilyen dallal. Olykor operettet is énekelt. Szerepet kapott a Tiszán innen – Tiszán túl című zenés rádiójátékban. Jó barátságot ápolt Karády Katalinnal. Megjelenése, gyönyörű, érzelmekkel teli, színes hangja az élő műsorokban is megigézte a közönséget. Nem véletlenül nevezték el a „rádió makói híres csalogányá”nak. Ezt a tüneményes énekesi pályát törte össze a második világháború szörnyűsége. S valahol ez is tragédiának számít a Ravasz család életében. Dr. Ravasz Dezsőt az idegenben sem hagyta nyugodni pedagógusvére. Iskolát szervezett felnőtt családtagjai közreműködésével, miután megszerezte a helyi Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �Palócföld 70 magyar hatóságok támogatását, engedélyét. Ekkor 1946-ot mutattak a naptárak. A rosenheimi vagoniskola pár hónapig működött a vasútállomáson, míg a Niederaudorfi Magyar Leánygimnázium évekig, de már nem vagonban, hanem épületben, egy turistaszálláson, az ún. Alpenhofban. Első igazgatója ki más, mint dr. Ravasz Dezső lett. Felesége afféle adminisztrátori, nevelőnői, míg apósa pedellusi beosztásban tette hasznossá magát. Talán leírni sem kellene, igencsak szűkös körülmények között dolgoztak, illetve tanultak a diákok. Ennek ellenére vidámak voltak és bizakodók. S miért ne, hiszen véget ért az eddigi legpusztítóbb háború, a felnőtteknek munkájuk volt, s a gyerekek tervezni, álmodni tudtak. Csak hát a honvágy! csak az ne vett volna rajtuk erőt, egyre fájóbban, sürgetőbben, kényszerítőn. Az alpenhofi leányiskola egyik növendéke, Radnay Anikó említette a németországi magyar iskolák történetéről szóló, 2008-ban megjelent könyvben: „Megvan Dezső bácsi búcsúzó levele, amit 1947 karácsonyán küldött nekem, mielőtt hazatértek Magyarországra és még egy lap, amit már Vácról küldött, 1948. május 9. keltezéssel. Ebben értesít, hogy másnap indul Salgótarjánba állása elfoglalására”. Salgótarján tárt karokkal várta a tapasztalt tanárembert. A Petőfi Sándor Népi Kollégium igazgatói állását szánták neki, lakással együtt. Az akkor zenitjén járó népi kollégista mozgalom egy év múlva, a rendkívül népszerű Rajk László külügyminiszter letartóztatása után lejtmenetbe került, s a hatalmon levő kommunista párt hamarosan meg is szüntette. Dr. Ravasz Dezső jó munkájának köszönhetően rögtön kapott állást a Salgótarjáni Állami Kereskedelmi Középiskola tantestületében, nemsokára pedig kinevezték a „keri” igazgatójának. Később megízleltették vele a hivatali, az oktatásirányítási teendőket is, de ez a munka nem igazán illett az egyéniségéhez, a habitusához, ezért egy év múlva visszakérte magát korábbi iskolájához. Eredményeit értékelve 1955-ben Kiváló Tanár címmel tüntették ki. Fiai a Madách Imre Gimnáziumban szívták magukba a tudományt, itt is érettségiztek. Dezső később középiskolai tanár lett, s ezen az úton indult el István is, a költőpalánta. Az ő váratlan és erőszakos, korai halála döntő csapást mért a családra. A szülőkről az a hír járta, hogy életük végéig nem tudták kiheverni sokra tartott, imádott fiuk elvesztését. A lelőtt fiú feje alá helyezett kispárnát a saját ágyukban tartották. Olyan zavarodottság kerítette hatalmába őket, hogy a temetést sem tudták maguk intézni. Az apa két tanártársa, Bácskay János és Kmetyi Ferenc szerzett deszkát a síküveggyárból – a koporsó ugyanis gyorsan hiánycikké vált –, melyből egy baglyasaljai asztalosmester készített megfelelő, méltó halottas ládát. Az 1956. december 8-án Salgótarjánban történtekből, a pufajkás–szovjet katonai sortűzről ezúttal csak a 18 és fél éves fiatalember halálát hozom elő. 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet A Ravasz család lakóháza pont szemben található a megyei rendőr-főkapitánysággal (akkor BM megyei főosztálynak hívták). Az említett nap délelőttjén szenet fuvarozott nekik egy fogatos. Minthogy az apa és a testvér munkában voltak, az édesanya sem tartózkodott otthon, István és nagyapja láttak hozzá a tüzelőanyag pincébe való belapátolásához. A fiú a szűk szénbedobó nyíláson keresztül dobálta le a szenet, a nagypapa jobbára odalent a pincében rendezgetett. Közben egyre csak gyűlt a tömeg körülöttük, pontosabban a rendőrség és az onnan cirka száz méterre fekvő megyei tanács épülete előtt. A munkások, bányai és gyári dolgozók két, az éjjel leple alatt letartóztatott munkatársukat akarták kiszabadítani, azaz követelték a szabadon bocsátásukat. Az épületek védelmére kirendelték a kádári pufajkás karhatalmat és a szovjet segítő-megszálló katonaságot, s még tankokat is mozgósítottak. Órákon át tartott az egyezkedés, eredménytelenül. A fegyveresek végül felszólítás és figyelmeztető lövés nélkül a hangosan követelő, fegyvertelen sokaságba lőttek. Halottak és sebesültek tucatjai feküdtek az említett épületek előtt vagy kétszáz méter hosszan a megyeszékhely főutcáján, a Rákóczi úton és a Vásártéren. Az öldöklésben halálos lövést kapott Ravasz István is, míg a nagyapa a karján sérült meg. A fiú halálát dr. Bozó Gyula Élt 18 évet című könyvéből idézem: „Fivére szerint Pista mindezt [mármint a tüntetést, a huzavonát, a zúgolódást] nem vette észre. Nem tudta, nem akarta észrevenni, mert minden erejét megfeszítve dolgozott… Környezetéből többen figyelmeztették, hogy álljon odébb, vonuljon el, hagyja a csudába az egészet… Ő azonban minél előbb végezni akart, s nem hallgatott az intő szavakra… A rendőr-főkapitányság épülete felől is lőttek már ekkor, onnan is leadtak sorozatokat. Legalább kettőt. Az egyiket kissé oldalról, a másikat szemből. Az első után… még beléphetett volna a lépcsőházba… Nem tette. Csak állt hosszú másodpercekig, s nem magára, másokra figyelt… Az emberekre irányított sorozat egyik lövedéke végzett vele. Úgy, mintha valaki valahonnan egyenesen őt tekintette volna kizárólagos célpontnak. A lövedék a jobb halántékán át a fejébe hatolt és onnan a fülön át távozott”. Így teljesedett be a főcímbéli „jóslat”: „Számomra nincs már szerelem…” Így tört derékba egy sikeres, boldog család élete. Tönkretette a politika, a népnek szabadságot, jólétet és biztonságot ígérő kommunista, internacionalista hatalom – amely feledni és feledtetni szerette volna sötét múltját, s ezért fennállása alatt mindvégig tabuként kezelte a történteket. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 ��Emlékezet AVAR JUDIT A NAGYSÁG ÁTKA MIRE a sejtések ágasbogas agyadban konkrét ösvényekké rendeződtek egyértelmű kijelentéseid figyelemreméltó tőmondatokká nemesedhettek kanyaros gondolataid végére pont került sokak által irigyelt szellemiséged kibeteljesült MIELŐTT tudományos munkád beérett volna kislumenek alig várták hogy kellő formát ölthess végre tehetetlenségedben húztak-vontak és le ne ess eszméletlenül székhez kötözve a tűző napra agyvérzéssel kitettek épp Téged AZTÁN zengő gambahangok kíséretében üres összekaristolt nyersfakoporsó előtt felkapaszkodott fontosságok magukban kacagva persze bőszen méltatták munkásságod hiszen sikerült pazar szellemi hagyatékodat megkaparintaniuk Avar Pál (1924–1993) ideggyógyász és pszichiáter orvos, író idén lenne százéves. Az 1960-as évek elején rendszeresen szerepelt verseivel, kisprózáival a Palócföld hasábjain. A szerző Avar Pál lánya. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �Palócföld 70 LEGALÁBB ez az egy vers őrizzen meg hirdesse sérülékeny földivándoriságod nyilvánvalóan így jár aki kitaposott igazodóutak helyett gáláns szívessztrádát kövez ki ráadásul ÖNKÉNT 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet G. TORONYI JUDIT NAGY IVÁN NAPLÓJA Nagy Ivánról, a sokoldalú tudós emberről megemlékeznünk születésének bicentenáriumán levéltárosként több okból is kötelességünk. Egyrészt indokolja ezt édesapja, Nagy Ferenc és két bátyja, Zsigmond és Imre levéltárosi tevékenysége Nógrád vármegyében. A Nagy-család 3 tagjának levéltárosi munkássága végighúzódik szinte az egész 19. századon, hiszen 1818 és 1872 között ők töltöttek be archiváriusi megbízást a vármegyében. Másrészt Nagy Iván történetírói munkássága számtalan olyan maradandó értékű eredményt hozott, melyeknek alapját adó feljegyzéseit és levelezéseit többek között a Nógrád Vármegyei Levéltár a mai napig őriz. A Nagy Iván Történeti Kör gondozásában jelent meg nyomtatásban 1998-ban Nagy Iván naplója (Visszaemlékezések) a balassagyarmati Both család hagyatékában fellelt kézirat alapján. Közgyűjteménybe kerülése Kovalcsik András helytörténésznek köszönhető. Tulajdonjogáról még ma is fel-fellángolnak a viták. A bevezetőben a Napló őrzési helyeként a balassagyarmati Palóc Múzeumot jelölik meg.1 Tanulmányomban azt igyekeztem végigkövetni, hogy a napló bejegyzéseiből kibontakozó ember, aki a sokoldalú tudós mögött húzódik, hogyan élte meg azokat a hétköznapokat, amelyek alatt keze alól a tudományos eredmények születtek. Nagy Iván életét három „élesen elkülönített” szakaszra lehet osztani. Eszerint az első tartott születésétől a házasságkötéséig, 1855-ig, a második volt fővárosi tartózkodásának az időszaka, vagyis az 1878-ig tartó időszak, a harmadik pedig horpácsi évei. Az első kettőben országos mozgalmakban, intézményekben, tudományos kezdeményezésekben és munkákban vett részt. Ekkor a nemzeté volt. Horpácson előtérben szülőmegyéje helytörténete, illetve művelődési és politikai viszonyainak előmozdítása állt. Ekkor Nagy Iván már csak Nógrádé volt.2 Nagy Iván naplója (Visszaemlékezések), Nagy Iván Könyvek 1. szerk. Tyekvicska Árpád, Balassagyarmat, 1998. (6) 2 HAUSEL Sándor: Nagy Iván horpácsi évei (1878–1898) in.: Nagy Iván emlékezete, Nagy Iván Könyvek 6. Balassagyarmat, 2000. (130) 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �Palócföld 70 Nagy Iván visszaemlékezéseiben maga is korszakolja életét. Ezt a fentitől eltérően nem tudományos tevékenysége szempontjából teszi meg, hanem a hétköznapokat megélő ember életének eseményei alapján. Két kötetbe foglalva írja le emlékeit. Az első kötet lezárt korszakhatárral, az 1849. évvel zárul. Ezen belül is még további fejezetekre tagolódik a napló: 1. A gyermekkor emlékei (1824–1835) 2. A gymnasialis időszak (1835–1841) 3. A papnöveldei élet (1841–1847) 4. A jogászi és jurátusi élet (1847–1848) 5. A katonaélet (1848–1849). A második kötet a szabadságharc bukása után kezdődik. A korszakhatár itt nyitott maradt, írója nem érezte életében új kötetet nyitó eseményének vidékre történő költözését, ahogy azt a fent említett emlékbeszédben tették. A második kötetben az alábbi címeket találjuk: 1. A bujdosás napjai (1849–1850) 2. Irodalmi foglalkozás (1850–1851) 3. Velence és Oroszi (1851–1852) 4. Ügyvédi pálya (1852–1855) 5. Könyvtárnokság és családos élet (1855–18...) A naplóírás kezdetét írója nem határozta meg, ahogyan azt sem, hogy mi késztette a visszaemlékezések megírására. Valószínűleg napi jegyzeteire támaszkodva írta meg a vele történteket. Az első kötet eseményei részletesebbek, a második kötet végére csak jelzésszerűen regisztrálja a napi történéseket. A megyei levéltárnok atya gyermekének első, mélyen átélt emléke édesanyja halálához kötődik, akit a legjobb atyának titulált édesapa sem tudott pótolni. Ezután az iskolás évek a meghatározóak emlékeiben. Balassagyarmaton végezte az elemi iskolát. A gimnáziumi évek Egerben kezdődtek, majd Vác, Esztergom, aztán ismét a váci piarista gimnáziumba kerül. Apja reményei szerint fia a papi hivatást választja a családból, azonban Nagy Iván elhivatottsága a papi pályával szemben korántsem egyértelmű. A kollégiumi szoba miatti nézeteltérés volt számára az a pont, ahol döntésre jutott a kilépésről. A világi élet szabadsága, a szórakozás lehetősége nagyobb vonzást gyakorolt rá, mint az egyházi szolgálat. Nagy Iván megítélése egyházi elöljárói részéről teológiai hallgatói korában sem volt egyértelműen pozitív. Feltehetően mindvégig tükröződhetett magatartásában az a tartózkodás a papi pályával szemben, melyet naplójában leírt szavaiból sejthetünk, amit pappá szentelése előtt egy kifejezéssel fogalmazott meg. Eszerint az ordinatio „character indelebilis”-t, vagyis eltörölhetetlen jegyet tesz az emberre, 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet amin változtatni később csak a hitet is elhagyva lehet.3 „Bizony, bizony pap is jó lett volna belőlem. Komoly, higgadt és becsületes” (47) – konstatálja azt a fordulatot, amellyel szakított a papsághoz vezető iskola intézményével. A naplót olvasva ezek az értékek végigkísérik életének alakítását, és Nagy Iván hétköznapjaiból is visszatükröződnek. Soha nem szakadt el az egyháztól, hiszen barátai között tart számon sok plébánost és káplánt, akik vidéki élete során gyakran vendégei voltak, külföldi tartózkodása alatt pedig levelezőtársai és az itthoni élet tudósítói. Az 1848-as forradalmat, az országgyűlési vívmányokat már mint jurátus éli meg. „Jelen voltam ott Pozsonyban a márciusi összes nevezetes mozzanatoknál” (55). A napló hangvétele mégis távol áll a forradalmi napok sugallta lelkesedéstől. A higgadtság, a saját életének reális megélése itt is rányomja bélyegét az események leírására. Felméri ugyan az események történelmi jelentőségét, de azzal is számol, hogy a jövője érdekében neki az ehhez képest jóval szürkébb, de hétköznapi dolgokkal is foglalkoznia kell. Ilyenek a jurátusi gyakorlat megszerzése, és megélhetésének biztosítása újságírói tevékenység révén. (A Honderű, majd bukása után a Reform újságnak ír cikkeket.) Szerénységére hivatkozva érzi úgy, hogy „a pesti izgalmas idők, viharos országgyűlések dacára is unalmas vala” (58). Az ügyvédi diploma megszerzése Nagy Iván eltökélt célja ebben az időben, mert a papi hivatás elhagyása miatt nem akar egy újabb félbehagyott iskolát. Viszszaemlékezéseiben ezt nevezi meg annak okaként, hogy a szabadságharcban mint önkéntes csak 1848. augusztustól vesz részt (62). Földije, Krúdy Gyula toborzására áll be honvédnek a Pápán állomásozó VII. zászlóaljhoz. A katonáskodás során alkalma van Kossuth Lajost személyesen is látni, amikor az az ország nevében megszemlélte a tábort (77). Nagy Iván nem fűz véleményt Kossuth alakjához naplójában, csak a látogatás eseményének rövid leírását adja. A Kossuth által tartott beszédnek egy gondolatát emeli ki, mint amire visszaemlékezik: „E hősi körben úgy érzi magát – mondta Kossuth –, hogy oly hatalom közepette áll, melyet a pokol kapui sem győzhetnek le”. A haza védelmére toborzott katonák mindennapi életét ismerjük meg Nagy Iván visszaemlékezéseiből. Nem a pátoszt és lelkesedést, hanem a katonai élet valóságos nehézségeit, félelmeit írja le tárgyilagos őszinteséggel. A naplónak ez a leghosszabb fejezete. Aprólékos pontossággal részletezi századának mozgását, amely nagyrészt visszavonulásból állt, ütközetre nem került sor, csak 1849 tavaszán. Ekkor már tapasztalt katonaként, a századáért felelősséget érző tisztként éli 3 HORVÁTH M. Ferenc: Nagy Iván váci évei in.: Uo. (78) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �Palócföld 70 meg az összeütközéseket. Jegyzeteit ekkor is írja, a napló részletes hitelessége innen származik. A szabadságharc bukása után nem kerget illúziókat a számonkérést illetően. A feleslegesen vállalt hősiesség helyett ismét győz lényeglátó realizmusa. „Híre jövén, hogy Gyarmatra is jön császári katonaság, tanácsosnak véltem az első düh elől elvonulni. Elbujdostam” (120). A történelemcsináló katonát felváltotta a történetíró tudós. Bujákra vonul vissza, és első munkája a Hölgyfutárban megjelenő Magyar Hölgycsarnok című írás. „Célom lévén betűrendben minden történelmi érdekű nő emlékét megírni. Az első, amely megjelent, Adelheid királyné volt, a Hölgyfutár 70. számában… Ezután folyvást követték egymást a hölgyéletrajzok, szám szerint 22 cikk” (131). A szabadságharcban való részvétel gyanússá tette Nagy Ivánt a hivatali pályákra, így a jövője bizonytalansága késztette arra, hogy gróf Berchtold Antal és neje ajánlatát elfogadva házitanítónak szegődjön gyermekeik mellé Olaszországba, mivel a grófék az év téli felét Velencében töltötték gyermekeikkel. „Örültem, hogy Balassa-Gyarmatról elmehetek, először azért, hogy biztosítva leendek külföldön a besoroztatás veszélyétől, mely Gyarmaton fenyegetett, másodszor azért, mert tapasztalást valék szerzendő és alkalmat nyerendő tanulmányaim folytatására” (136). 1851. december 12-től 1852. május 10-ig lakik Velencében, ahová nyitott szellemiségének köszönhetően mint vérbeli kozmopolita, nagyon gyorsan beilleszkedik. Olaszul tanul, és tudósításokat küld a Hölgyfutárnak Levelek Olaszországból cím alatt. Kutatásokat végez Gritti Lajos életéről, melyet a Magyar Académiának szánt. A színházi életről írt beszámolójában külön esemény az olaszok Ferenc József elleni demonstrációja, amikor is a színház a császár látogatása alkalmával feltűnően üres maradt (147). A tanítóskodáshoz hazatértük után nem sok kedve marad, ezért felmondás után végzettségének megfelelően ügyvédként próbál megélni. A falusi perek nem sokat hoznak számára, és amikor a családalapítás lehetősége felmerül, a pesti hivatal vállalása lesz a megoldás az egybekeléshez. 1855. augusztus 1. nyitja meg életének azt a fejezetét, amelynek végét már nem is határozza meg naplójában. A családi élet eseményei megírására korlátozódnak a bejegyzések ezután a naplóban, annak ellenére, hogy számos publikáció és tudományos munka kerül ki a kezei közül ebben az időszakban. 1856 novemberében kezd hozzá Magyarország Családai című munkájának megírásához (190), amely 10 év alatt készül el XII. kötetben. Ahogy a Bevezetőben elmondja: „Kényes és nehéz munka. De a hitelesség tekintélye előtt, melyet elvül tűztem ki, háttérbe kellett szorulni minden magánérdeknek”. Sok ellenséget 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet szerez magának kitűzött elveivel. Az érintettek egyáltalán nem lelkesedtek azért, hogy Nagy Iván hihetetlen nagy munkabírással kikutatta, hogy féltve őrzött családfájuk nem egy levele hamis.4 A hatalmas munka befejezését a naplójában mindössze egy mondat jelzi. (207). Fontosabbnak tartotta beszámolni a háznál megforduló cselédek neveiről és azok nem megfelelő munkavégzéséről, mint saját tudományos tevékenységéről. Az Egyetemi Könyvtár első őre lesz 1859 márciusában, de emellett a tájékoztató mellett egyenrangú helyet kap kisfiának himlő elleni beoltása (198). „Nagy Iván a kiegyezést reális örömmel fogadta” – írja R. Várkonyi Ágnes tanulmányában.5 A naplóban a kiegyezést előkészítő éveknek a politikai és történelmi eseményeiről szó sem esik. Csak a magánember hétköznapi problémái jelennek meg a lapokon. Arról, hogy konfliktusforrást jelentettek számára felesége nevelőszüleinek látogatásai, és továbbra sem szűnő probléma a megbízhatatlan cselédek miatti bosszankodások. Az 1870-es év az, amely Nagy Iván életében újabb változást hoz. Az Egyetemi Könyvtár első őreként dolgozott 1855-től, amikor felkérik az Országgyűlési Napló szerkesztőjének. Ekkor már a Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Történelmi Társulat alapítója, a család- és címerkutatásai révén országos hírű tudós. Visszaemlékezéseiben az állásváltoztatás melletti döntésről hosszabb magyarázattal szolgál (219). Értékelésében ismét a realista Nagy Iván szólal meg: „március 1-én tettleg is elfoglaltam új állásomat, mely időmet teljesen felemészté egészségemmel együtt. Sat est.” (220). Egészségi állapotának nagymérvű romlása miatt 1878-ban beadja nyugalmazási kérelmét, és vidékre költözik. Feleségének kötődése miatt választják Horpácsot, ahol két kisebb gyermeküket is eltemették. Nagy Iván a község bírájaként éli vidéki életét. A naplóban a feljegyzések már nagyon tömörek, egy-egy mondatnyi megjegyzésre szorítkoznak a Nagy házaspár mindennapi életéből. 1883 az utolsó év, amelyről visszaemlékezés készül. Ebben az évben választja meg alelnökévé a Magyar Heraldikai Társaság, de a naplóban ez már nem kerül rögzítésre. Ahogyan nincs folytatása a további éveknek sem 1898-ig, haláláig, pedig közéleti tevékenysége igen aktív volt még ebben az időszakban is. Szervező munkája eredményeként jött létre 1891-ben a Nógrádvármegyei Múzeum Társulat, és a balassagyarmati gimnázium megnyitása érdekében is sokat dolgozott. 4 5 SEIFERT Ferenc: Nagy Iván genealógiai munkássága In: Uo. (44) R. VÁRKONYI Ágnes: Nagy Iván, történetíró a polgári átalakulás korában In. Uo. (8) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �Palócföld 70 Nagy Iván tudósi pályája a professzionális magyar történettudomány kialakulásának évtizedeivel esett egybe. A 19. század középső harmada a tudományok fejlődésének meghatározó időszaka. Az átalakuló Európában a történettudomány kulcshelyzetbe kerül. A fiatal professzionális történettudomány boldog korszaka ez. Általános az a meggyőződés, hogy a jövő megszerkesztéséhez elengedhetetlen a múlt ismerete. Nagy Iván történetfelfogása ebben a közegben alakul ki. Különböző indítások és hatások fejlesztik. Sajátos tapasztalatok és tanulmányok segítségével jut el a reformkori költői romantikától a tudományos társadalomtörténeti szemléletig, s lesz egész életében a 19. századi értelemben vett liberális, szabadelvű, a realista történettudomány elkötelezettje.6 Nagy Iván portréja a Vasárnapi Ujság 1870. március 20-i számában Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1870/?pg=144&layout=l&query=nagy+iv%C3%A1n [2024. 08. 30.] Visszaemlékezéseit olvasva a Nagy Iván gondolkodását meghatározó értékek: a lehetőségek adta teljesség igényével feltárni a valóságot tükröző tényeket, ehhez ragaszkodva megosztani azt az eseményekre kíváncsi érdeklődőkkel. A feltárásban ne legyen akadály hatalmi csoportok más érdeke, akkor sem, ha az kellemetlen az érintettek számára. A napló emlékeiből kibontakozó Nagy Iván a történész mögött rejlő embert mutatja be az olvasónak, és emberi tartásával a történészi hitelességet alapozza meg. 6 R. VÁRKONYI Ágnes: In. Uo. (10–11. o) 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet PRAZNOVSZKY MIHÁLY MIKSZÁTH JÓKAI SZOBRÁT FARAGJA Mikszáth Kálmán, a jó nevű, Nógrádból elszármazott író 70 éve lapunk állandó szerzője és témája, Jókai Mórnak pedig 2025-ben lesz a 200. születésnapja, arra is figyelni fogunk. (A szerk.) Az írók szívesen állnak-ülnek modellt a szobrászoknak! Soha nem elég a sikerből, nem elég az eladott példányszámokból, a sikeres kritikákból, a halhatatlansághoz vezető úton annyi jelzőoszlop állhat még. Jókai már életében szobrokat kapott, ismerünk például 1883-ból egy szép Huszár Adolf-szobrot. Jókai ekkor nincs még hatvanéves, ámbár a szobron kinéz vagy nyolcvannak. Mikszáth is megfaragta a maga Jókai-szobrát. Először csak kis agyagmodelleket készített (nevezzük így tucatnyi apró karcolatát Jókairól), majd pedig elkészítette a végleges remekművet, a legjobbat, amit valaha író a kortársáról írt. Ez a Jókai Mór élete és kora című alkotás, már Jókai halála után megírva s kiadva. (Már a korabeli karikatúra is szoborfaragásnak látta a könyvet!) Ebben összegződik mindaz, amit Mikszáth Jókairól tudott, a közönségnek elmondani akart. Mindenképpen ajánljuk elolvasásra a könyv Epilóg című fejezetét, abban benne van minden kicsiben, amit kettejük kapcsolatáról tudni kell! Ott ez a fontos mondata a Jókaihoz való viszonyáról: „...személyesen ösmertem, hogy életviszonyaim némi hasonlatosságánál fogva vele sokat érintkezhettem a parlamentben, a klubban, az irodalomban, a közös lapnál, a közös barátoknál, a lakomákon...” De mennyire, hogy ismerte, mondhatjuk saját írói pályájának kezdetétől Jókai haláláig, sőt azon túl is, erről tanúskodik ez azt életregény, amelyet én irodalmi Jókai-szobornak tartok, a szoborkészítés minden nyűgével és bajával, amint az Mikszáth alaposan megtapasztalta írás közben. De addig bizony több tucatnyi írása az, amelyben a mesteréhez való viszonyáról vall valamilyen formában. Mestere lenne Jókai? Kérdezzük, hiszen a Mikszáth teremtette világ, az életmű abszolút szuverén, egyéni, semmihez sem hasonlítható. De hát mindenkinek van mestere, akit az indulásnál követ, s akitől aztán megszabadul – ha elég tehetséges. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �Palócföld 70 Ráadásul Mikszáth a pályaindulást is Jókainak köszönheti, már ami az írói elhivatottság érzetét erősítette meg benne. Az a bizonyos, 1869-ben az Igazmondóban meghirdetett irodalmi pályázat, amelyet Mikszáth nyer meg, s amelyben a zsűri elnöke Jókai. Az Igazmondó Jókai lapjának A Honnak volt a vasárnapi melléklete. A szerkesztőség tűzte ki a pályázatot, következő évi beadással. Erre írta meg Mikszáth A kemény ember című elbeszélését. Igaz, nem nyert az első körben, de kiemelték dicsérettel írását: „igen csinos kis dolgozat, szép eszme, de egy beszély kellékeivel nem bír, és inkább csak novelette”. Ezért újra kiírják, felemelik a jutalmat, és 1870 végéig kell beküldeni. Mikszáth újra ír, s Ami a lelket megmérgezi című elbeszélése most már valóban győztes lesz, 1871-ben közlik is. A döntést a lapra felügyelő pártbizottmány (baloldali a lap!) hozta meg: Podmaniczky Frigyes, Tisza Kálmán, Várady Gábor, Jókai Mór – valószínűleg Jókai szava volt a döntő. S ha személyesen nem is találkoztak, de itt kapcsolódik össze pályájuk első ízben. De még nagyon messze van Mikszáth a sikertől, a berobbanástól, még egy évtized küzdés és szenvedés van előtte a Tót atyafiak megjelenéséig. De akkor nagyot szól a történet s a halmozódó elismerések sorában azonnal beválasztják a Kisfaludy Társaságba, és székfoglaló elbeszélését (A brézói ludak) ki is adják kis könyvecske formátumban 1882-ben. Az előszót, inkább ajánlást Jókai írja, nagy irodalmi pályafutást látva benne és ígérve: „Mikszáth valódi tehetség, akit nem szabad dicsérni, hogy meg ne álljon ott, ahol elkezdte; hanem írjon mindig jobbat a megelőzőnél, és igyekezzék fölfelé”. Nos, ez éppen elegendő volt egy életre ahhoz, hogy Mikszáth Jókai-hívő legyen, tiszteltje, de kezdetben még kritikátlanul ne fogadja el mesterét. Furcsa viszony ez kettejük között. Ismert az a híres mondat a felesége testvérének, Mauks Kornéliának írt levélből 1882-ből, amikor a siker táltoscsikója valóban az ajtaja előtt toporog már: „Jókait kell tovább folytatnom az ő halála után”. Vagyis nemcsak az irodalmi folytonosság vállalása, de az irodalmi tekintély átörökítése is az ő jogcíme lesz – tudatja a rábeszélés közvetítő hatásában bízva a másodszori házassága előtt még bizonytalankodó Pöhölykével. Igaza volt, nem volt, ki tudja. Egyfelől mindenképpen igazat kell adnunk e magabiztos kijelentésnek, hiszen irodalmi pályájuk most már párhuzamosan fut, s amint erőtlenedik el az agg író, úgy erősödik meg alkotóerejében és zsenialitásában Mikszáth a századfordulóra. A hogyan tovább-kérdésre pedig nincs válasz, mert 1904 után csak hat év, és Mikszáth követi Jókait az égi Parnasszusra, s az új időkben már új mesterek jönnek, s egyikük sem tudja a hirtelen megüresedett trón- és karosszéket betölteni. 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet Mikszáth tehát soha nem felejti az indulást, de soha nem bocsátja meg Jókainak, hogy politikusi pályára lépett. Legalábbis az 1870-es években egyértelműen elmarasztalja Jókait, mintha saját sorsát látná előrevetíteni. Hiszen nem ő írta-e azt pályája delelőjén, hogy ami sikert az irodalomban elért, azt a politika szép lassan leszedegette róla. Nem ezért bántja a még ellenzéki Mikszáth a hűséges mameluk, de a politikában fülemüle szelídségű Jókait, hogy minek neki a parlament, ha ő lehet a nemzet írója? Nem ő írja 1907-ben magamagáról: „Ebből az ide-oda hánykódásból ered aztán, hogy nem lett belőlem jó politikus, se olyan jó író, aminő talán lehetett volna, ha csak az egyhez tartom magam. Valamilyen író azonban mégis lettem, s ha most az élet őszén megcsinálom a mérleget, elmondhatom, hogy ami öröm ért, az mind az irodalomból való, és ami bosszúságot nyeltem, azt mind a politika kölykezte”. És ez alól Jókai sem kivétel, amint majd megtapasztalja nagy fájdalmára 1901-ben a parlamentben. Voltak persze vitáik is, egyáltalán nem felhőtlen ez a kapcsolat. Mikszáth maga is jelzi ezeket, persze igyekszik visszatekintve élüket tompítani. Nem örül annak, hogy Jókai a politikába oly vehemenciával veti magát, jobb lenne, ha csak az íróasztala mellett ülne. Persze nincs nagy baj, mert Jókai bármennyire is szeretné, nem lesz belőle soha jó politikus. „...Jókai örökké az marad, aki volt, mert amint ő sem veszi komolyan a politikát, szerencsére őt sem veszik komolyan a politikában...” A maga szarkasztikus módján megcsipkedi Jókait, amikor az elfogadja a királyi rendjelet, szemére vetve, hogy valamikor az írók kitüntetése ellen hadakozott, most pedig lám-lám, ő is gyengének bizonyult. Megjegyzése első olvasatra elég durvának tűnik (másodikra is az), de ez illett is az írás, illetve a kötet műfajához. Mikszáth igen szarkasztikus pamfletgyűjteményében, a Még újabb árny- és fényképekben jelent meg a szöveg, melyben senkit sem kímélt. Hogyne írta volna meg Jókairól, aki most még számára elég távoli személyiség, a véleményét! „Hogy pedig Jókai most elfogadta a keresztet, az sem azt bizonyítja, hogy nem úgy beszél, amint cselekszik, hanem csak azt, hogy nem tudja, mit beszél.” Vagy kicsit ironizál Jókai hiperlojalitása felett, finoman szemére vetve márciusi ifjú-szerepe s a Rudolf trónörökös iránti feltétlen rajongása közötti igen nagy ellentmondást. De nem hagyja ki a Jókai írta királyhimnusz katasztrófáját sem, s bár igyekszik tompítani a Jókait ért irodalmi támadások élét, de csak be kell vallja ő maga is: bizony rosszat írt most Jókai, nagyon rosszat. Ha kikeressük Mikszáth Jókairól írott műveit, igen imponáló lista és egy testes kötet állna össze azokból. Pontosak persze így sem lehetünk, de hál istennek egy mai számítógépes adatkereséssel látjuk, hogy Mikszáth 1898-as műveiig Jókai neve több mint ezerszer fordul elő nála. S még hátravan másfél évtized szinte, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �Palócföld 70 benne a Jókai-jubileummal, a nagy vihart kavart második házassággal (Mikszáth itt védi az öreg embert, de nem védi az öreg írót), s ott van a halál, az utóélet. Nem túlzunk hát, ha azt mondjuk, a kortárs irodalomból senkivel nem foglalkozott annyit Mikszáth, mint Jókaival. De ez így természetes. Barátságuk évtizedei alatt annyi mindenre lehetett figyelni, ami Jókaival történt. Elsősorban persze kimeríthetetlen, csodálatos irodalmi tevékenységére, amelyre Mikszáth külön kedves kis karcolatot ír Jókai Mórok címmel, mondván, hogy Jókait a XXI. század kutatója csak úgy tudja elképzelni, hogy volt belőle ilyen néven vagy tíz. Mert egy ember ilyen gazdag életművet nem hozhat létre, ilyen közösségi életet nem élhet meg. Figyelt Jókai későbbi politikai pályafutására. Arra, hogy a sikeres, több városban, kerületben diadalkapukkal fogadott képviselő miként kopik ki a parlamenti padokból, miként hagyja ott a pártja majd a nemzet politikája Jókait, hogy vágja arcába Madarász József 1901-ben azt a bizonyos sértő mondatot: „Én a megnevezett Jókai Mórt hazám ellen vétkes egyénnek esmérem…” A politikusra irányuló figyelme azért is fontos, mivel tőle örökölte a mandátumát, a bizonyos parlamenti fogas lehetőségét. Mármint hogy mint képviselőnek a parlamenti ruhatárban lesz már fogasa a kabátjának. Hiszen tőle vette át az illyefalvi kerületet 1887-ben, s lett ő maga is élete végéig képviselő, mégpedig kormánypáti, immáron saját csapdájába esve. Már amit az írói szabadság, függetlenség és a politikai elkötelezettség címén rótt fel még annak idején Jókainak, azzal most neki is szembesülnie kell. Figyelt Jókai színházi sikereire is. Közülük a legnagyobbra: Az arany ember példátlan színházi pályafutására. Mikszáth nagy színházba járó volt egy ideig, Szegeden még színikritikákat is írt, amíg el nem csapták, mert számára csak jó előadás volt s csak jó színész, illetve jó színésznő. Követte a Jókai magánéletéről szóló híreket, ámbár abban nem volt sok érdekesség, legalábbis amíg Laborfalvi Róza élt. De ne legyünk álszemérmesek: Jókai mostohalánya, majd nevére vett unokája története nem mindennapos sorshelyzet, s elég nyíltan is beszélgettek róla a pesti körökben S ott volt unokahúgának, Jolánnak a férje, Hegedűs Sándor, mindkettőjüknek parlamenti képviselőtársa, ő is hálás szereplője lesz Mikszáth karcolatainak. És együtt jártak vadászni is. Ami persze így, ebben a formában nem igaz, mert abban biztos vagyok, hogy Mikszáth életében nem vadászott soha, azt nem engedte a szíve és a testsúlya. Le is írta: „...nem voltam soha vadászaton és kerülöm a vadászokat is – az egy becsületes stüszi vadászt kivéve” – mármint a kártyalapon. Jókaiban már nem vagyok ennyire biztos, mivel tudom, nagyon jó céllövő volt, 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Emlékezet ezt ő maga is megírta többször. Bár ahogyan írta, a vadászathoz „hideg vér, kemény idegzet, edzett testalkat kell”. Hát neki ebből egyik sem volt. Az a közös vadászat mindössze egy tréfás vetélkedés kettejük között, amelyet Mikszáth meg is írt Kedélyes háború címmel. Ez már Jókai halála utáni visszaemlékezés, amely szerint 1896-ban Mikszáth igen hevesen kirohant általában az írók kitüntetése miatt. Jókai érintve érezve magát, s a maga szelíd módján visszautasította Mikszáth érveit: „...az én kedves pajtásom, Mikszáth Kálmán a ma írt cikkében meglehetősen lebeszélte a magyar írókat a rendjelek után való áhítozásról... Nem magunkat, de az ünnepet tiszteljük meg vele; nem a saját drága személyünknek felbecsülését látjuk benne, hanem annak az osztálynak a megbecsülését, amelyhez tartozunk”. Mikszáth elég kioktató hangon válaszolt, s megromlott közöttük a viszony, szóba sem álltak egymással. De mindketten keresték a kibékülés lehetőségét, s Jókai kezdte azt: küldött át Mikszáthnak két lelőtt kövér fogolymadarat. Mikszáthnak az öccse éppen küldött ilyen foglyokat, s így visszaküldhetett Jókaink négyet. Tromfra tromf következett, s addig növelték a foglyok számát, hogy végén Mikszáth már hatvannyolc foglyot küldött a svábhegyi Jókai-villába. Jókai nagyot nevetett, szent lett a béke, s meghívta Mikszáthot magához egy kis tarokkpartira. Mikszáth akarva-akaratlanul építette a Jókai-kultuszt, faragta azt a bizonyos szobrot. Erre is volt alkalma, az író születésnapjai, különböző irodalmi évfordulói s az ezekhez kapcsolódó országos ünneplések mind kiváló lehetőséget adtak szellemes gondolatok megfogalmazására, amelyekben Jókai mellett ott szerepelnek a kortársi irodalmi élet meghatározó személyiségei (Gyulai Pál), intézményei (Akadémia) és lapjai (Vasárnapi Újság) – hogy csak egy-kettőt említsünk. E kultusz egészen sajátos jele, hogy még verses ponyvát (!) is ír róla 1883-ban: Jókai Mór, a komáromi fiú, ki a világot hódította meg címmel. Pár évvel ezelőtt hasonmásban már kiadtam a Mikszáth Társaság tagjainak örömére, itt-ott felbukkanhat még pár példány ebből a fűzött-illusztrált kis füzetkéből, amelyben persze Jókai nemcsak a magyar ég, de a teljes univerzum örökké fénylő csillaga lesz, mi más is lehetne. Ha valaki megkérdezné, ugyan melyik a kedvenc Mikszáth–Jókai-írásom, bizonyára mint szentimentális ember a Jókai halálára írt nekrológot említeném, mint amelyikben a megrendülés, a gyász nemcsak egy protokollírás kelléke, hanem nagyon mély emberi vallomás is az elmúlás fájdalmáról. „Jókai Mórral némi változás történt. A leglényegesebb, mi az átlagembert érheti, de Jókainál ez is csak némi változás. Eltűnt a szemek elől, meghalt. Azaz álmodni fog tovább odalent, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �Palócföld 70 mint ahogy álmodott idefent. Csakhogy amit idefent álmodott, azt most már ő nem tudja, és amit odalent álmodik, azt mi nem tudjuk meg ezentúl.”1 Ha mint cinikus embert kérdeznének, bizonyára a szélsőséges Jókai-elfogultságú cikkeket választanám. Azokban olvashatók ilyen kultuszbölcsességek: „Jókai mezsgye a magyar irodalomban. Jókai előtt és Jókai után – így lesz jelölve a széppróza... Jókait úgy kell venni, amint van... Jókait olvasni több mint gyönyörűség. Az már kéj…”2 Be is vallja őszintén rajongó tiszteletet és szeretetét Jókai és életműve iránt. De ezen ne csodálkozzunk, nem volt egyedül Mikszáth. „A Jókaikultusz befutja az országot, terjeng, elterpeszkedik, mint a szederinda. Mindenki ösmeri, mint a saját tenyerét. Mintha bengáli fény világítaná meg az alakját, és abban őt mindenki látja, senki jól nem látja. Bizonyosan én sem látom jól (hiszen én is el vagyok varázsolva, mint a többiek), s még bizonyosabb az, hogy semmi újat sem tudok róla mondani.”3 Pedig mennyire tudott... Valahol mindig minden elkezdődik. Mikszáth több helyen le is írta (Az én legkedvesebb könyveim címmel), hogy az első könyv, amelyet kisgyerekként a szklabonyai kis házban olvasott, az éppen Jókai volt, a Törökvilág Magyarországon című regény. Hát nem csodálatos az élet? A kisdiák Mikszáth Jókaitól szerzi első irodalmi élményeit, tán az írói siker reménye, lehetősége is ekkor támad fel benne, aztán pár évtized, s már együtt ülnek a magyar Parlamentben, és együtt adomáznak a képviselői klubban. Együtt lépkednek a Parnasszus kanyargó ösvényein, s gondolta-e valaha, hogy egyszer majd levelében „kedves Móric bácsi”-nak szólítja az írót, Jókai pedig így írja alá a neki küldött levelét: „maradok érdemeden is felül szerető igaz közkatonád, Jókai Mór”. Sokszor elmondja ezt még, milyen hatással volt rá Jókai. Nemcsak az irodalomhoz vezette el, de meghatározta irodalmi pályájának egyik lényegi alapelvét is. Hogyan írta A mi külön fejedelmünkben? „Az ő könyveiből mint gyermekifjú tanultam a hazát véle együtt szeretni, s lehetne ő külön táborban, külön párton ellenfelem, ezt a két úgy összenőtt érzést ki nem irtja belőlem semmi…” MIKSZÁTH Kálmán: Jókai Mór, Vasárnapi Ujság, 1904. május 8, 19. szám, 318. MIKSZÁTH Kálmán: „A mi külön fejedelmünk”. Csevegés Jókairól, Pesti Hírlap, 1884. szeptember 25, 265. szám, melléklet, 9. 3 MIKSZÁTH Kálmán: Jókai Mórok, Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben, 15. kötet, Bp., 1894. 1 2 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány TÓTH PÉTER A PALÓC NYELVJÁRÁSOK A 19. SZÁZADI OSZTÁLYOZÁSOKBAN 1. A felvilágosodás korának szellemisége a népi kultúra és a nyelvjárások iránti tudományos érdeklődést is erősítette. Hazánkban a 18. század végétől már rendszeres tájszógyűjtésekről beszélhetünk, egyre több vidékről közölnek adatokat, az irodalmi nyelvben és a köznyelvben tájszavakat honosítanak meg (például a barangol, betyár, bozontos, buksi, burgonya, csapat, csokor, csupasz, dörmög, duzzog, hajcsár, himbál, hullám, hűs, inda, kandalló, kagyló, kavics, meder, pata, pete, rács, ronda, sirály, zúz, zamat kifejezéseket). A területi eltérések megfigyelése a nyelvjárások egymáshoz való viszonyának, a különbségek és hasonlóságok okainak, valamint az osztályozásnak a kérdését is felveti. Nyelvjárásaink osztályozásában, a nagyobb területi egységek kijelölésében hosszú ideig elsősorban a földrajzi szempontokat (esetenként a közigazgatási határokat) vették figyelembe. Mások a tájszólások közötti eltéréseket történeti okokkal (idegen népek magyarságba olvadásával) magyarázták. Az osztályozáshoz leginkább alkalmas – elsősorban hangtani és alaktani – jelenségek területiségének a pontosabb megállapítását a tájnyelvi gyűjtések kiszélesedése tette lehetővé. A nyelvjárási jelenségek izoglosszáit persze sok esetben a földrajzi viszonyok, az idegen nyelvi környezet vagy a településtörténeti előzmények határozzák meg. Verseghy Ferenc a magyar nyelvterületet három fő típusra tagolja: tiszamellékire, dunamellékire és erdélyire (1805: 20). Noha említést tesz a három típuson belüli kisebb területi egységekről, ezeket már nem jelöli ki. A tájnyelvi közlések csekély száma miatt erre persze még nem is nagyon vállalkozhatott volna. Felosztásáról Pápay Sámuel a következőket írja: „a’ Magyar Beszédejtéseket sem lehet tsupán háromfelé Erdélyire, Dunaira és Tiszaira osztani, mert mindenikben legkülönösebbek ismét a’ Székelyeké Erdélyben, a’ Palótzoké a’ Tiszaiban, és a’ Baranyaiaké és Somogyiaké a’ Dunaiban, ’s lehet találni ismét mindenikben többféle különösségeket, de mind ezeket föképpen tsak a’ köznépnél” (1808: 81–82). A palóc nyelvjárások tudományos leírása a 19. században kezdődik. A palócok eredetéről, lakóhelyéről, nyelvjárásterületéről sokféle magyarázat születik. Ennek okai között említhetjük a történeti források hézagosságát, a palócok által lakott Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �Palócföld 70 terület meghatározásának nehézségeit, a dialektológia és a néprajztudomány eltérő megközelítését, módszerét és szemléletét. A palócokkal foglalkozó írások között a történeti és nyelvészeti tényeket figyelmen kívül hagyó romantikus magyarázatok is találhatók. A 19. századi szakirodalmi forrásokban a palócnak nevezett települések számának folyamatosan növekedése látható (vö. Sándor 2007: 47). Horváth Péter 1801-ben még csupán 9 Borsod és Heves megyei helységet nevez palócnak. Nem sokkal később Pápay Sámuel Nógrád, Gömör, Borsod és Heves megyék határvidékét említi (Pápay 1808: 80), Szeder Fábián ide sorolja Hont megyét is (Szeder 1819: 26). Jerney János 1855-ben 11 Borsod, 4 Gömör, 18 Heves, 15 Nógrád megyei települést sorol fel (Jerney 1855: 67–68), míg Pintér Sándor 1880-ben már 76 Nógrád, 29 Gömör, 35 Heves, 10 Borsod megyei helységet nevez meg (Pintér 1880: 13–14). 2. A magyar nyelvjárások első részletesebb osztályozása Pálóczi Horváth Ádám nevéhez fűződik. Noha a nyelvterület egyes részeiről még nem vagy csak alig jelentek meg közlések addig, A’ magyar nyelv’ dialectusairól című Marczibányi-díjas pályaműve a magyar nyelvjárások addigi legteljesebb ismertetését adja. Pálóczi két fő típust különböztet meg: a dunait és a tiszait. A palóc nyelvjárások hovatartozásával kapcsolatban a következőket írja: „A’ Palóczság fülre leg-durvább; Gyöngyös vidékje vólna a’ fő fészke, és így a’ Tiszai tartományhoz tartozna; de úgy el-van-hintve az egész két Országban, hogy Erdélyben is találhatni, és attúl fogva imitt amott egész a’ Dráváig” (Pálóczi 1821: 36). A palóc nyelvjárások meghatározásának bizonytalanságai, a nyelvi szempontok kijelölésének hiány(osság)a nem csak Pálóczinál figyelhető meg. A palóc tájszólásban sokan a régi magyar nyelvet látták, ebből kifolyólag a palóc megnevezést az archaikus (perem)nyelvjárások egy részére (elsősorban a Dunántúlon) is kiterjesztették. Horvát István úgy vélte, hogy a palóc szóejtés még a székelyek között is megvan, de az országban nem mindenütt nevezik palócnak (Horvát 1834: 110). Fejtegetéseiben azonban nem tér ki a tájnyelvi jelenségek lokalizálására, nem tisztáz nyelvjárástörténeti kérdéseket (vö. Gréczi-Zsoldos 2022a: 103–106). Horvát szerint a magyar nyelvnek már a honfoglalás idején két dialektusa volt, „egyik a’ Palótz, másik a’ tisztább M. Nyelv” (1830: 4). Horvát a legrégibb magyar szövegemléket, a Halotti beszédet palóc nyelvemléknek tartotta (1825: 45, 1834: 116). Hatása Toldy (Schedel) Ferencnél is megfigyelhető (Toldy 1843: 10), bár az ő nézetei idővel változtak (Toldy A magyar nemzeti irodalom története című könyvének 1872-es kiadásában a Halotti beszéddel kapcsolatosan már nem említi 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány a palóc nyelvjárást). Horváték vélekedésére Döbrentei Gábor is felfigyelt, aki a kérdést egybevető vizsgálattal tisztázta: megkérte Szeder Fábiánt és Szabó Istvánt, hogy írják át palóc dialektusra a 12. század végi nyelvemléket. Döbrentei arra jutott, hogy Szeder és Szabó szövegeiben nincsenek meg a Halotti beszédre jellemző sajátosságok (1838: 26). Mi állhatott Horvát és körének nézetei mögött? Elsősorban az, hogy a nyelvjárási eltéréseket más népek magyarságba olvadásával magyarázták: a székelyeket a hunok, a palócokat a kabarok leszármazottainak tartották. Horvát István többször is említi Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár tudósítását (A birodalom kormányzásáról), szavait azonban félreérti. A tudós császár ugyanis beszámol arról, hogy a kabarok megtanították a kazárok nyelvére a magyarokat, de tudják a magyarok nyelvét is. Horvát úgy vélte, hogy a kabarok és a magyarok nem két külön nyelvet beszéltek, hanem egy nyelvnek két dialektusát: „a’ midőn valamelly Görög Iró, főképen olly nagy tudományu, mint volt Constantinus Porphyrogenneta, Dialectusról beszél, akkor e’ kifejezése alatt két egymástól egészen különböző nyelvet érteni nem szabad” (1833: 113). Bíborbanszületett Konstantin fent említett közlésének új értelmezése Hunfalvy Pál nevéhez fűződik. Hunfalvy a Magyar Nyelvészet című folyóirat első számában megállapítja, hogy a bizánci császár tudósításából „nem lehet két magyar nyelvjárást kihozni, hanem csak azt, hogy az ő idejében a’ magyar nyelv mellett a’ khazar is divatozott, legalább némelly részeinél az egyesült turk-kabaroknak” (1856: 228). 3. A Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1817. évi első számában „Tizenkét Tsászári Species Aranyot” ajánlottak fel jutalmul annak, aki ismertetést készít a palócokról, érintve a nyelvjárást is. A felhívás valószínűleg ösztönzőleg hatott Szeder Fábiánra, a palóckutatás első nagy alakjára, akinek két évvel később jelenik meg A’ Palócok című tanulmánya (1819). Szeder a honti és nógrádi palóc nyelvjárás főbb hangtani és alaktani sajátságait ismerteti, szövegmutatványt és tájszavakat közöl, néprajzi jellegű megfigyeléseket tesz. Szeder egy évtizeddel később A’ Magyar nyelvbeli Dialectusokról című tanulmányában újra foglalkozik a palóc tájszólással. A magyar nyelvjárások három típusa között említi a palócot: „A’ valamennyi tágas értelemben vett dialectust ezen alkalommal három osztályba foglalom. Az elsőbe, a’vagy az iróiba természetesen azt állítom, melly szerint csinosan beszélünk és irunk. A’ másodikban, a’vagy a’ közönségesben a’ köznépét veszem fel, a’ mennyire az az irói dialectustól távozik, ideszorítván a’ többféle különözést is, mellynek mindenike legalább Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �Palócföld 70 ez úttal különös dialectusi osztályba nem jöhet. A’ harmadikban a’ Palócz dialectusnak adok helyt, melly sem az irói, sem az egyéb dialectusoktól nem távozik olly meszszire, mint talán nagy hirtelenében sajditnánk; sőt az iróinak szinte, mint egyéb dialectusaink, olly segédül szolgál” (1829: 4). Szeder az említett három típus közötti különbséget elsősorban a hosszú magánhangzók ejtésében látja: „az irói dialectusban ezen valamennyi hosszas magánhangzó tisztán hangzik, e’képen: álom, édes, íny, olly ’s a’ t. A’ közönségesben némelly tájakan (Vas, Zala, Sopron Vármegyékben) az é, ó, ő, betük elejbe segéd magánhangzó tetetik, úgymint: iédes, uólom, szüőllüő; a’ Palóczban pedig ezen most emlitett betűkön kivül az á betű is segéd magánhangzóra szorul, mint ezekben: uálom, (álom) huárom, (három)” (i. h. 5; kiemelés: T. P.). 1. ábra: Szeder Fábián táblázata: a bal oldali oszlop az irói, a középső a közönséges, a jobb oldali a palócz dialektus hosszú magánhangzóinak ejtésváltozatait tünteti fel Szeder jól látta, hogy a nyelvjárások osztályozására leginkább a hangtani jelenségek alkalmasak. A kettőshangzók használatára különösképp figyelemmel volt. (A 20. századi nyelvjárásgyűjtők egyébiránt már kevésbé találták a palócot diftongusosnak. A kettőshangzók használatának időbeli változásáról és térbeli határairól lásd Gréczi-Zsoldos 2022b.) Szeder a felosztásban az ejtésbeli, hangtani sajátságok fontosságát emeli ki: „A’ tájonként uralkodó nehány különös szó nem olly képes ama’ dialectusra mutatni, mellyben használtatik, mintsem a’ szóejtés; mert ezt az egész beszédnek folytában hallani; a’ különös szó ellenben ritkán jön elő, gyakorta pedig, ha nincs szükség rá, egészen elmarad, és ha mást kapnak fel helyette, feledékenységbe megy” (1829: 21). 4. A palóc megnevezés kiterjesztése egyes archaikus dél-dunántúli nyelvjárásokra a későbbiekben is előfordul. A Magyar Tudományos Akadémia 1843. december 18-i gyűlésén Toldy Ferenc a nyelvjárások témakörében megtartott 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány előadásában a következő tájszólásokat említi: 1) csángó, 2) székely, 3) erdélyi, „Erdély’ magyar vmegyéiben”, 4) tiszántuli, „főhelye Debreczen”, 5) szegedi, „Szeged vidékére szorítkozik”, barkó, „Gömörben; mellyet éjszaki palócznak is nevezhetni”, 7) „A’ közép vagy szorosan úgy nevezett palóc Nógrád, Gömör, Borsod és Heves’ összeszögellő hegyes tájain”, 8) nógrádi, 9) nyitrai és mátyusföldi, 10) hiences Sopronban, Vasban, 11) dunántuli, melynek „alágai, az őrségi, marczali, ormánsági, baranyai és tolnai szóejtések”, 12) „göcseji Zalában, mellyet déli palócznak is nevezhetni” (1843: 9–10). Riedl Szende A magyar nyelvrendszer alapvonalai című könyvében a következő nyelvjárásokat nevezi meg: közép-palóc (Gömör, Borsod, Nógrád és Heves megyék határvidékén), éjszaki palóc vagy barkó (Gömörben), déli palóc vagy göcseji (Zalában s részben Somogyban, Veszprémben), duna-drávai palóc (Baranyában s az Ormánságban a Dráva mellett), csangó (Moldvában), székely (Erdélyben), jász-kún, „melly a XVII. század óta nagy részben elváltozott” (1859: 39). A későbbi felosztások dél-dunántúli dialektusokat már nem hoznak kapcsolatba a palóccal. Szinnyei Borsod, Gömör, Heves és Nógrád megyében említi a palóc nyelvjárást (1887: 46). Király Pál a palócot Pozsonytól Kassa vidékéig, a Magas-Tátrától egészen a Tisza mellékéig teszi. Megjegyzi, hogy „a legtisztább palóczság különösebben mégis Gömör, Hont, Nógrád és Bars vármegyékben otthonos” (1889: 3). Király a palóc dialektus határait nyugaton és északon is jóval messzebb húzza meg, mint elődei. A történelmi Magyarország északi vármegyéiben nyilván az elszórtan élő magyarságra gondolhatott, amelynek zöme a földrajzi közelség folytán a palóc(os) területről származott. Emellett a kétnyelvűségi háttérrel is számolnunk kell, hiszen a szlovákban a rövid a hang a palóchoz hasonlóan illabiális. 5. Simonyi Zsigmond A magyar nyelv című könyvében részletesen foglalkozik az osztályozás elméleti kérdéseivel. Megállapítja, hogy mihelyt a felosztást megkíséreljük, „azt tapasztaljuk, hogy a nyelvjárásokat nem lehet pontosan elhatárolni egymástól. Majdnem mindenütt találunk kapcsolatokat s átmeneteket a különböző nyelvjárások között. Ha egymás végtiben három nyelvjárást viz[s]gálunk, a középsőnek rendszerint lesznek olyan sajátságai is, melyek jobb szomszédjával, s olyanok is, melyek a bal szomszéddal kötik össze” (1889: I. 199–200). Simonyi osztályozását néhány markáns hangtani sajátságra építi: „Legczélszerűbb fölosztó alapul kínálkozik az a mód, melylyel nyelvjárásaink az ë hanggal bánnak, egyrészt mert csakis e szerint oszthatjuk föl határozottan az egész nyelvterületet, másrészt mert e jelenségnek nagy fontossága van hangtani s alaktani Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �Palócföld 70 tekintetben” (i. h. 202). Simonyi ennek alapján ë-ző, e-ző és ö-ző területeket különböztet meg. Emellett a köznyelvi é realizációit (é, ē, í stb.) is figyelembe veszi, s ezek kombinálásával nyolc nyelvjárást határoz meg: 1) palócz, 2) Dunántúl, 3) Komárom, 4) Göcsej–Sopron, 5) Felső Tisza, 6) Duna–Tisza, 7) udvarhelyi székely, 8) keleti székely. 2. ábra: Nyelvjárások és hangtani sajátságok Simonyi táblázatában Simonyi osztályozásából több tájegység kimaradt, mivel az alapul vett jelenségekről nem voltak mindenünnen megbízható információk. Mivel aránylag kevés nyelvi sajátságot vesz figyelembe, egy típusba kerülnek egymástól távolabb lévő vidékek. Ez elmondható Göcsejről és Sopronról, továbbá a fenti táblázathoz fűzött lábjegyzetében Simonyi megemlíti, hogy a komáromi nyelvjárás mellé odaértendő Nagyszalonta, Orosháza, Mezőtúr vidéke s a Király-hágón túli Bánffyhunyad környéke. 6. A magyar nyelvjárások osztályozásának történetében egy új korszak kezdetét jelenti Balassa József A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése című könyve (1891). Érdemei között említhető, hogy nemcsak a köznyelvtől leginkább eltérő nyelvjárásokra, hanem az egész nyelvterületre kiterjed. „Sokan azt hiszik, hogy csak az olyan magyar beszédet szabad nyelvjárásnak tekintenünk, a mely az irodalomtól lényegesen eltér. És igy pl. megengedik, hogy van göcseji, palócz, szegedi, székely nyelvjárás, de ott, a hol ők különös eltérést nem tapasztalnak, nyelvjárás nincs. Ez a felfogás már csak azért is helytelen, mert így a nyelvészeti vizsgálódás köréből kizárjuk a magyar nyelvterület legnagyobb részét, s ezáltal lehetetlenné válik a rendszeres, és az egész nyelvterületre kiterjedő kutatás” – írja Balassa (i. h. 5). 58 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány Az osztályozásban a történeti szempontokat felülírják a nyelviek, amikor az elmagyarosodott besenyők, kunok és jászok szállásterületének nyelvjárásáról Balassa azt írja, hogy nem válnak nyelvileg egészen külön, a főbb sajátságok a szomszéd területekre is átterjednek. A történelmi kapcsolatokra ugyanakkor figyelemmel van, erre a palócokkal kapcsolatosan is utal: „a Tisza és Duna fölött, a Mátra körül”, ahol a 12. században letelepedtek a kunok első csoportjai, ma palóc nyelvjárást találunk (i. h. 14). A földrajzi szempontokkal kapcsolatban Balassa felhívja a figyelmet arra, hogy a belső migráció, népességmozgás folytán a nyelvjárási határok is módosulhatnak. Az újonnan letelepedett lakosság nyelve idővel alkalmazkodik környezetéhez, egyes sajátságokat elhagynak, másokat megőriznek. Ezáltal a kibocsátó terület nyelvjárásától is némileg eltávolodnak (i. h. 16). Balassa a nyelvjárások osztályozásának lehetséges szempontjait tárgyalva arra a következtetésre jut, hogy a felosztás alapja csakis a jellemző nyelvi sajátságok lehetnek (i. h. 17). Simonyihoz hasonlóan ő is nyelvi szempontokra épít, azonban jóval több jelenséget vesz figyelembe, a dialektusokat mint önálló rendszereket szemléli. Balassa osztályozásában nyolc nyelvjárásterületet jelöl ki: 1) nyugati nyelvjárásterület, 2) dunántúli nyelvjárásterület, 3) alföldi nyelvjárásterület, 4) dunatiszai nyelvjárásterület, 5) északkeleti nyelvjárásterület, 6) királyhágóntúli nyelvjárásterület, 7) északnyugati nyelvjárásterület, 8) székely nyelvjárásterület. Az északnyugati nyelvjárásterületnek a következő kisebb részeit határozza meg: I. középső palócz nyelvjárásvidék (mátravidéki, borsodi, karancsvidéki, ipolyvidéki nyelvjárás); II. keleti palóczos nyelvjárásvidék (sajóvölgyi, hernádvidéki, hegyaljai, zilahi nyelvjárás); III. nyugati palóczos nyelvjárásvidék (barsmegyei, esztergom-komáromi, mátyusföldi és csallóközi nyelvjárás); IV. déli palóczos nyelvjárásvidék (hevesmegyei, bükkaljai, felsőpestmegyei, jászsági nyelvjárás). Az északnyugati nyelvjárásterületet Pozsony és Sárospatak közé teszi, északon a magyar–szlovák nyelvhatárig, délen pedig Abony tájáig. „E nyelvjárásterület középpontja a Heves, Gömör, Borsod, Nógrád és Hont megyében lakó palóczság, de megtaláljuk az ő nyelvjárásuk több jellemző sajátságát az őket keletről, délről és nyugatról körülvevő lakosság nyelvében is” – írja (i. h. 75). Balassa tehát az északnyugatihoz sorolja a palócság nyelvjárásával sok szempontból hasonlóságot mutató szomszédos dialektusokat is. Jól látta, hogy a palócokat jellemző sajátságok egy része a környező nyelvjárásokban is megvan: „külön kell választanunk az igazi palócz nyelvjárásokat, melyek a terület közepét, góczpontját foglalják el; innen Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �Palócföld 70 három irányban, keletre, nyugatra és délre terjednek ki a külömböző palóczosnak nevezhető nyelvjárások” (i. h.). E nyelvjárásterület nyugati és keleti szélének hovatartozása sokat foglalkoztatta Balassát. A mátyusföldi és csallóközi tájnyelvről megjegyzi, hogy „valóságos vegyülék nyelvjárás, melyet a nyugati nyelvjárásterület legszélső vidékének is tarthatnánk. Sőt az egyes helységek nyelve is eltér egymástól, miután egyik helyen több a palócz sajátság, másikban több a rábavidéki” (i. h. 91). Az, hogy ezeket a dialektusokat mégis az északnyugatihoz sorolja, részben azzal magyarázható, hogy Balassa megkülönböztetett fontossággal tekint a zárt ë használatára és történeti fejleményeire. Könyve Általános osztályozás című fejezetében a tipikus jellemvonások között első helyen említi a zárt ë-t: „Külön válik elsősorban a palócz vidék s a vele szomszédos nyelvjárások nyelve, mely sok tekintetben külömbözik a többi magyarságétól, így különösen abban, hogy az ë sohasem enged helyet az ö-nek; jellemző sajátságai még az a, á és a kétféle eredetű é hangnak a köznyelvitől eltérő ejtése; az ë, o hangok gyakori használata e, a helyén, a palatalis mássalhangzók kedvelése, és hogy az ly hangot is ejti. Ez a nyelvjárásterület Zemplén megyétől nyugatra terül el a Tisza és Duna fölött egész a nyugati határszélig. Ezt nevezem északnyugati nyelvjárásterületnek” (i. h. 22). (Balassának az ë és az ö hangok használatával kapcsolatos megfigyeléseiről – a későbbi kutatások alapján – megjegyezhetjük, hogy bizonyos esetekben az északnyugati nyelvjárásokban is megfigyelhetők ö-ző alakok.) Az említettek miatt sorolja Balassa az északnyugatihoz (nem pedig az északkeletihez) a hegyaljai nyelvjárást is. Olyan információi voltak ugyanis, hogy Hegyalja zárt ë-ző vidék. (A későbbi, 20. századi nyelvföldrajzi kutatások a terület nyílt e-ző jellegét igazolták, lásd Imre 1971: 220). 7. Balassa a palóc(os) eredetű nyelvjárásszigeteket több alkalommal szóba hozza. Az északnyugati nyelvjárásokkal kapcsolatban megemlíti, hogy „eljutott e vidék lakossága gyakori költözés által messzebb helyekre is, egyes nyelvjárási szigeteket alkotva; így e nyelvjárásterülethez tartozik Pest megyében Félegyháza, Majsa és Halas katolikus lakossága, az alsó Tiszánál Dorozsma, Zenta, s a Tiszán túl KúnSzent-Márton, Csongrád megye északi részének és Békés megyének kat. lakossága és Magyar-Pécska Arad megyében. Ugyancsak e nyelvjárásterület egyes sajátságaival találkozunk Szilágy megyében, Zilah környékén” (Balassa 1891: 75). Balassa a zilahi tájszólást a keleti palóczos nyelvjárásvidékhez sorolta, ugyanakkor a felső-tiszai nyelvjárás sajátságaira is utal. A zilahi nyelvjárás jellemzőjeként többek között az illabiális ȧ-t és a labiális â-t (mai jelölése ā) is megemlíti. Felmerül 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány a kérdés, honnan vette adatait. Zilah környékének nyelvjárásáról abban az időben csupán kisebb tájszójegyzékek és néprajzi közlések álltak rendelkezésre. Balassa talán valamelyik informátorának közlésére támaszkodott, mivel a két említett sajátság a Magyar Nyelvőrben megjelent zilahi adatokra nem jellemző. A Zilah környéki tájszólás részletesebb ismertetésére László Géza vállalkozott, aki a Nyelvőr 1898. és 1899. évi számaiban folytatásokban tette közzé A zilahvidéki nyelvjárás című tanulmányát. László a tájszólás különböző eredetű rétegeiről azt írja, hogy „az eredeti felsőtiszai nyelvjárás keveredett később a székellyel s az újabb időben, 1888. óta a palóccal” (1898: 439). A Heves és Borsod megyéből érkező palócok Szilágy megye középső részén, Sarmaság környékén telepedtek le (i. h. 441). László Zilah vidékén három kisebb nyelvjárási területet különböztet meg: 1) a zilahiban (Zilah és pár szomszédos falu) uralkodó maradt a felső-tiszai nyelvjárás, s csak kevesebb palóc és székely elemmel vegyült; 2) a diósadvidékiben a keleti székely a meghatározó, mellette érződik a palóc hatás is, de a felső-tiszai már alig; 3) a sarmaságvidékiben az újabb telepítések a palócot emelték uralomra (i. h. 442). 8. Összegzésként elmondható, hogy a 19. századi irodalomban a palócokhoz kötött települések száma folyamatosan nőtt. A Palócföld kiterjedésének, határvidékének megállapítására tett kísérletek azonban nem voltak módszertanilag és kritikailag megalapozottak (NéprLex. 4: 166). A kérdés tisztázását nehezítette az a körülmény is, hogy a palóc megnevezés a parasztság körében gúnyos, pejoratív jelentésű volt (i. h. 163). Ismeretes az a történet, mely szerint a kutató hiába próbálta megtudakolni a helyiektől, hol laknak a palócok, mindenütt azt a választ kapta, hogy a szomszéd faluban. A 19. században a palóc nyelvjárásokban többen a régi magyar nyelvet látták, ezért más olyan dialektusokra is kiterjesztették a megnevezést, amelyet kiváltképp archaikusnak véltek. E romantikus elképzelés mögül ugyancsak hiányzott a módszertani tudatosság, a kritikai szemlélet. Az osztályozás nyelvi szempontjait sem jelölték ki. Balassa József A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése című könyvében a magyar nyelvterület egészére kiterjedő részletes osztályozást és ismertetést közöl. Balassa az északnyugati nyelvjárásterületen belül tárgyalja a palóc és a palócos dialektusokat. De mit is takar a palócos megnevezés? Nyilvánvalóan a palóccal több tekintetben egyezést mutató nyelvjárást. A palócos megnevezés használata azonban több kérdést felvet, hiszen „a palócnak vélt jelenségek szélesebb körben terjedtek el, mintsem az a palócoknak lennének tulajdoníthatók” (NéprLex. 4: 162–163). Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �Palócföld 70 Irodalom Balassa József 1891. A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. Döbrentei Gábor 1838. Észrevételek, elavult szavak. In: Döbrentei Gábor szerk., Régi magyar nyelvemlékek 1. Buda, A’ Magyar Királyi Egyetem’ nyomtatása. 9–26. Gréczi-Zsoldos Enikő 2022a. Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig. Salgótarján, Nógrád Megye Önkormányzata. Gréczi-Zsoldos Enikő 2022b. A palóc nyelvjárási beszélőközösség diftongushasználatának izoglosszája térben és időben. Acta Academiae Beregsasiensis, Philologica I. évf. 2. szám, 85–106. Horvát István 1825. Rajzolatok a’ Magyar Nemzet legrégiebb történeteiből. Pest, Petrózai Trattner Mátyás betüivel. Horvát István 1830. A’ Magyar Nyelv’ Historiája. Kézirat. Horvát István 1833. Könyvvizsgálat. Die Magyaren-Sprache in ihren Grundzügen beleuchtet. Tudományos Gyűjtemény 17/7: 108–121. Horvát István 1834. A’ Palótz Nemzet Nyelvéről. Tudományos Gyűjtemény 18/3: 108–117. Hunfalvy Pál 1856. Toldalék. Magyar Nyelvészet 1: 226–233. Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akadémiai Kiadó. Jerney János 1855. A’ palócz nemzet és palócz krónika. In: Magyar Történelmi Tár 1. évf., 3–68. Király Pál 1889. Rendszeres magyar nyelvtan közép- és polgáriskolák, valamint szakiskolák számára. Budapest, Méhner Vilmos kiadása. László Géza 1898. A zilahvidéki nyelvjárás. I. Magyar Nyelvőr 27: 438–443. NéprLex. = Magyar néprajzi lexikon 1–5. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977–1982. Pálóczi Horváth Ádám 1821. A’ Magyar Nyelv’ Dialectusairól. In: Jutalom feleletek a’ magyar nyelvről, a’ Magyar Nemzeti Museum 1815. 1816. 1817. esztendei kérdéseire 1–2. Pest, Trattner János Tamás’ betűivel. 1. kötet. 1–78. Pápay Sámuel 1808. A’ Magyar Literatúra’ esmérete. Első kötet. I. II. rész. Veszprém, Számmer Klára’ betüivel. Pintér Sándor 1880. A palócokról. Budapest, Aigner Lajos. Riedl Szende 1859. A magyar nyelvrendszer alapvonalai. Magyar hangtan. Prága–Lipcse, Kober és Markgraf. Sándor Anna 2007. Kísérlet a palóc nyelvjárások nyugati határának pontosítására. In: Zelliger Erzsébet szerk., Nyelv, területiség, társadalom. A 14. Élőnyelvi Konferencia (Bük, 2006. október 9–11.) előadásai. Budapest, A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 228. sz. 45–54. Simonyi Zsigmond 1889. A magyar nyelv 1–2. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. Szeder Fábián 1819. A’ Palóczok. Tudományos Gyűjtemény 3/6: 26–46. 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány Szeder Fábián 1829. A’ Magyar nyelvbeli Dialectusokról. Tudományos Gyűjtemény 13. évf. 5. sz. 3–23. Szinnyei József 1887. Magyar nyelv rendszere rövid előadásban a középiskolák felsőbb osztályai számára és magánhasználatra. Budapest, Hornyánszky Viktor. [Toldy] Schedel Ferenc 1843. Kis gyülés, dec. 18. 1843. In: Magyar Academiai Értesítő 4/1: 3–13. Verseghy Ferenc 1805. A’ tiszta magyarság, avvagy a’ csínos magyar beszédre és helyes írásra vezérlő értekezések. Pest, Eggenberger Jósef Könyvárosnál. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �Palócföld 70 SZOLNOKI TAMÁS – TÓTH KRISZTIÁN KINCSEK A KARANCSRÓL A Dornyay Béla Múzeum időszaki régészeti kiállítása A megyei1 régészeti feladatokat 2013 óta a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum látja el. E munka mellett a mindenkori régész kollégák nagy hangsúlyt fektettek a civilek bevonásával megvalósuló célzott terepbejárásokra, így mára csak kevés olyan nógrádi település maradt, ahonnan még nem került régészeti leletanyag a múzeum gyűjteményébe. Számos kiemelt téma mellett (pl. paleolit/régibb kőkorszaki nyílt színi vadásztáborok, római kori germán lelőhelyek, középkori és kora újkori várak, templomok és települések vizsgálata) időről időre visszatértünk a Cseres-hegységhez tartozó Karancsra, hiszen rengeteg izgalmas helyszínt tartogat a régészettudomány számára. 2023 több szempontból is kiemelkedő évnek bizonyult, hiszen bronzkori és vaskori, ún. strukturált depozitumot (meghatározott rend szerint elrejtett fegyvereket, eszközöket), valamint rengeteg más vaskori és középkori tárgyat találtunk több helyszínen is a „hegyen”. Ugyanennek az esztendőnek az őszén Dornyay Béla-emlékkonferenciát szervezett a múzeum Bodó Balázs vezetésével, melynek köszönhetően új megvilágításba került névadónk karancsi tevékenysége is. Úgy éreztük, hogy ezek után elérkezett az ideje a felhalmozott tudást és leletanyagot megosztani a legszélesebb értelemben vett közönséggel is. Így született meg a címben szereplő, 2024. július 30-án megnyílt kiállítás ötlete. A tárlat alapvetően az előkerült tárgyak bemutatását helyezi a középpontba, de legalább ilyen hangsúlyosak Shah Timor felvételei, melyek a Karancsot és környezetét, illetve a Szent Margit-kápolnát jelenítik meg érzékletes módon.2 A régészetre egyébként is jellemző többféle perspektíva használatára (pl. a tárgyakra fókuszáló leletanyagfeldolgozás vagy összefoglaló jellegű mikroregionális kutatások akár országhatárokon átnyúlóan is) nagyszerűen rímelnek Timor 2023 óta a névváltoztatás miatt a megye helyett már vármegyei hatókörrel rendelkezik a múzeum. Köszönjük Shah Timornak, hogy hozzájárult a megnyitón készült fotója (melyen Pataki Csaba megnyitja a kiállítást) felhasználásához, valamint hálánkat fejezzük ki a Dornyay Béla Múzeum munkatársainak, akik nélkül ez a kiállítás nem jöhetett volna létre. 1 2 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tudomány fotói. Olyan nézőpontból láthatjuk a „palóc Olümposzt”, ahonnan csak kevesek – és talán megérthetjük, hogy miért is volt olyan fontos a Karancs-Medves vidékén élők számára. A hét vitrint és öt tablót felölelő kiállítás legkorábbi leletei obszidiánból készült pattintott kőeszközök, melyek a neolitikum/újkőkor idejéből származnak (i. e. 5500 körül). Jelentős emlékek kerültek elő a késő bronzkorból és kora vaskorból is, de talán a késő vaskori kelta népekhez köthető leletanyag okozta a legnagyobb meglepetést. Míg az előbbi tárgyak a kiállítás elején tekinthetők meg egy vitrinben, addig a keltákhoz kötődő leleteket már három tárolóban mutatjuk be. A sarlókat, famegmunkáló eszközöket és bronzöntéshez használt öntőkanalat magába foglaló depónia tárgyai külön vitrinben kiemelten, míg a hétköznapi élet kellékei (pl. ruhakapcsolótűk, karperecek), valamint a harci eszközök (pl. tőr, késpengék, kardfüggesztő láncok, nyílhegyek, sodronypáncél) egy-egy álló vitrinben kaptak helyet. Ezek a tárgyak így együtt nagyon kevés helyszínen fordulnak elő Európában, sőt akad egy olyan ruhakapcsolótű is, amely jelenleg csak innen ismert az egész Kárpát-medencében. Meglepett minket, hogy egy késő avar kori szíjvéget is találtunk a hegy ormai között, hiszen a részben nomadizáló népcsoport tárgyai ritkán kerülnek elő hegyvidéki környezetben, inkább a patakok és folyók menti teraszokon elhelyezkedő egykori településekről ismertek. A kiállítás tárgyát adó terület egyetlen álló falakkal rendelkező középkori eredetű épülete a Karancsalja és Karancslapújtő közigazgatási határán fekvő Szent Margit-kápolna. Ennek szövevényes történetét a Dornyay Béla Múzeum 2023-as évkönyvében közöltük, a hozzá kötődő és kutatásaink során előkerült tárgyakat viszont a tárlaton mutatjuk be. Legkülönösebb lelet egy gótikus kulcs volt, mely feltételezhetően a kápolnához tartozott, mai hatásvadász fordulattal élve, akár annak egykori bejáratát is nyithatta. Számos pénzlelet a bizonyítéka annak, hogy a 13. századtól napjainkig kimutatható az emberi jelenlét itt, egyben a vallási funkció folyamatossága is. Mindezek mellett harcászati szerepe is lehetett a Kápolnahegynek, hiszen nem csak 13–15. századi nyílhegyek, hanem ólom puskagolyók is a felszínre kerültek. Feltételezzük, hogy időszakosan a 15. században husziták térhódítása folyamán, a 16–17. században pedig a török–magyar háborús idők során használhatták katonai célra is az amúgy kiváló stratégiai helyszínen fekvő területet. Külön tárolóban állítottuk ki a Karancsberény határában 2020-ban talált 27 darab nyílhegyet, melyek feltételezhetően egy ostromhelyszínt jeleznek. A tárgyak előzetes vizsgálata alapján a 13–14. századból származnak. Még ugyan keveset Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �Palócföld 70 tudunk a területről, de előzetesen feltételezhetjük, hogy egy késő rézkori erődítés sáncait felhasználva épülhetett egy kisebb, valószínűleg faszerkezetes katonai célú létesítmény, amely ostromának nyoma a zűrzavaros belpolitikai csatározások időszakának tanúja. A 15. században ismét meggyengült a központi hatalom a térségünkben, amit egy különleges pénzlelet előkerülése jelez. A tárgyon látható sajátosságok miatt felvetődik annak a lehetősége, hogy akár pénzhamisítás is folyhatott a Kápolnahegyen. Ezt, illetve a többi pénzérmét is a kiállítás utolsó vitrinje rejti Dornyay Béla kézírásos naplójával egyetemben. Ez utóbbi dokumentumot azért is éreztük fontosnak bemutatni, mert ő volt az első kutató, aki tudományos jelleggel írta le a Kápolnahegyen felbukkanó régészeti tárgyakat. Természetesen a régészeti korszakokon túl sokkal fiatalabb tárgyakat is találtunk, melyek a Kápolnahegy újabb kori történetének hírmondói. Kisméretű feszületek, olvasó darabja és kegyérmék jelzik az egyházi szerep jelentőségét, melytől nem lehet elválasztani az egyéb kisebb tárgyakat, valamint egy égetett agyag pipát sem. A kutatás jelenleg is folyamatban van3, így még nem tudunk teljességre törekvő képet adni a Karancs régészeti múltjáról. Terveink között szerepel a kutatás folytatása akár határon átnyúló tudományos vizsgálat keretei között is. Népszerűsítő előadások formájában és konferenciákon is bemutatjuk az eddig elért eredményeket, és megkezdtük a leletanyag teljes feldolgozását is. Érdekes egybeesés, hogy a kiállítótérrel szemben egy másik „karancsos” tárlat is megnyílt az idén, mely a Karancs Szálló történetét mutatja be. Ez a két kiállítás jól jelzi, hogy a Salgótarján fölé magasodó hegy szerepe változhatott az évezredek során, de jelentőségét sosem vesztette el. A kutatásban nélkülözhetetlen támaszunk volt Tankó Károly (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) és csapata, Guba Szilvia és Sz. Anderko Anna (MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeum), Dohorné Farkas Zsuzsanna és családja, illetve Babcsány Zsolt, Balga Richárd, Balog Imre, Balogné Havai Nikolett, Bercsényi Péter, Bercsényi Tamás, Hajdú Lajos, Kelemen János, Laczik Csaba, Nágel János, Nilgesz Csaba, Oravecz Erik, Oravecz László, Sándor Lajos, Tóth László, Tóth Péter, valamint Milan Vitéz. 3 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap PÁSZTOR ÉVA SZÉP MAGYAR PALÓCSÁGUNK Az a hely, ahová az ember születik, az a hazája. Hogy hazájának melyik vidékén lát napvilágot, nem eredendően elrendeltetett, de abban biztos vagyok, hogy a szűkebb környezet, a kishaza egész életének meghatározója. Az én szűkebb pátriám Palócföld, „Görbeország”, ahogy Mikszáth Kálmán a „nagy palóc” író nevezte. Hogy hol élt, él a palóc népcsoport, pontosan nem lehet megválaszolni, mert a néprajzkutatók különböző álláspontot képviselnek. Istvánffy Gyula Palóc népköltési gyűjteményének bevezetésében az olvasható, hogy a palócok Borsod-Gömör-Heves és Nógrád vármegyében laknak. A borsodi-gömöri-hevesiek a keletiek, a Nógrádban élők a nyugatiak. A dr. Borovszky Samu által szerkesztett, Nógrád vármegyéről szóló monográfiában az olvasható, hogy Magyarországon a Cserhát és a Mátra vidéke, az Ipoly völgye, a Nógrádi-medence volt a palócság lakóhelye. Ma Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör vármegyékben élnek palócok, kiknek története ősi időkre vezet vissza, az Árpádok korába. A palócság ősi pogány nép, vérbeli magyar törzsek ivadékai. A kutatók ezt az állítást a hét magyar törzs nevét viselő falvak említésével igazolják. Megyerét Nógrádmegyer, Jenőt Diósjenő, Tarjánt Salgótarján, Kesziét Karancskeszi, Gyarmatét Balassagyarmat, Felvidéken Ipolykeszi és Ipolynyék őrzi nevüket. Az „Árpád-házi királyok alatt betelepült oroszok és lengyelek keresztelték el az itt élőket palóczoknak, sőt hazájuk krónikásai is polowetzeknek, azaz vadászoknak, rablóknak hívták” a palócokat. Tehát kívülről ránk ragasztott nevet kaptunk. Ebben a könyvben az olvasható, hogy a palóc férfi általában középmagas, szikár termetű volt, a nők között kiemelkedő szépség nem esett, amolyan takarosan csinos volt a többség a csúnya arcúakkal szemben. A történelem során a különféle népekkel történő keveredés sokszínűvé tette a palócságot; alkatilag, hajszín, testforma, magasság, arcforma alapján sokfélék vagyunk. Úgy tudom, a palóc ember vidám teremtvénye a jóistennek, szeret tréfálkozni, mulatni és énekelni. Az az érzésem, mára mintha elkomorodott volna, kevesebb mosolyt, önfeledt nevetést hall az ember. Sokat változott a világ, benne az ember is. A kocsmák létezése azonban nem. A palóc embernek a pálinka és a bor mindig is kedves itala volt. A cefrét maga készítette a földjén termett fák gyümölcseiből, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �Palócföld 70 pálinkáját nagy leleménnyel maga főzte leginkább szilvából, körtéből és almából, illetve szőlőtörkölyből. Amikor ezeket a gyümölcsöket vegyítették, akkor készült a rettenetes kevert pálinka. Ma már engedélyezett a pálinkafőzés, s nem csak az előbbi gyümölcsökből készítenek gondűző italt, hanem pl. meggyből, sőt gyalogbodzából (borzagból). Ez utóbbiról kevesen tudják, hogy „nógrádikum”. Nógrád vármegye dombos táj, nem kifejezetten szőlőtermelő borvidék, de a kis gazdaságokban házilag régen is, ma is készül bor. A nova szőlőből és a kövidinkából finom fehérbor, a kadarkából a vörösbor. S nincs finomabb nedű, mint a bor, amivel meg lehet kínálni a kedves rokont, barátot, vendéget. A Nógrád vármegyeiek a XIX. században jobban szerették a „magyar” megnevezést, mint a „palóc”-ot. Ennek a korabeli élclapok is okai lehettek, melyekben fura beszédű, furfangos emberek karaktereit nevezték így. Nem kedvezett az elítélő szemlélet sem, miszerint a „palócz” név „együgyű”-t jelentett. Gréczi-Zsoldos Enikő Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig című könyvében is megemlíti, hogy „ a palóc elnevezés gúnynév volt, a nyelvjárást nem becsülték, a köznyelvet beszélők mulatságos hangzásúnak tartották a palóc tájszólást”. Nagy a valószínűsége, hogy Mikszáth Kálmánnak köszönhető a palóc név elfogadtatása, hiszen 1882-es, fiatalkori novelláiban őseinkről ír. Bár a szomorú történelmi idők miatt az országhatár elválasztott minket, palóc identitásunkat megtartottuk. A néprajztudósok három részt említenek különböző ismérvek alapján, van, aki felvidéki, Karancs-vidéki és Cserhát-vidéki palócságként, mások keleti, közép és nyugati palócságot különböztetnek meg. A palócok dolgos emberek. Szorgalmasan művelték földjeiket. Úgy gondolták, az ember föld nélkül olyan, mint madár fészek nélkül. Régen megtermelték a családnak szükséges élelmet, zöldséget, gyümölcsöt. Nagycsaládokban éltek, több generáció együtt, s kalákában dolgoztak, egymást segítve, s ha kellett, megvédve. Általában ma is segítik egymást a családok, de az önálló életet választják, atomizálódik a társadalom. Földjük, birtokuk is keveseknek van, azonban a családi gazdálkodás egyre inkább kezdi reneszánszát élni, bár sokan még megvásároljuk a főzéshez szükséges élelmiszereket. A palóc ember igyekszik jóban lenni a Teremtővel: imádkozik, tiszteli a papját, misére vagy istentiszteletre jár. Így van ez ma is, attól függően, hogy katolikus, kálvinista vagy lutheránus. A vallásosság, a népi vallásosság, a népi hiedelem talán a régi időkben jobban meghatározta, befolyásolta gondolkodásmódját. Ma már más világ van. Általában a hithez való viszony változott meg. Igaz, még mindig erős a palócság hitvilága, de mellette korosztálytól függetlenül él a hiedelemvilág is. A fekete macska ma sem jó jel, ha átmegy keresztben előttünk az úton. Ha valamiért vissza kell 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap fordulnunk, szintén szerencsétlenséget jelent, mint a 13-as szám. Mikszáth Kálmán – aki nagyon jól ismerte a palóc lelket – egy novellájában ezt írja: „A palóc nép babonás. Szereti a misztériumokat”. Lehet, mára sok mindent elfelejtettünk. Hiszen keveseknek jut eszébe, hogy ha például az olló kiesik az asszony kezéből, s a földbe szúródik, annak jelentése van. Sokat változott a világ. A fekete város című regényében az egyik mellékszereplőnek, Gyurgyik Györgynek, a molnárnak két serdülő lány után végre született egy fia. Gyengének találták őt az asszonyok, ezért nem lehetett a keresztelésével késlekedni, nehogy az Úr az angyalkák közé szólítsa, s aztán név nélkül évszázadokig a purgatóriumban bolyongjon. Wilnerné, aki karjában tartotta a pólyás fiúcskát, azt mondta, alkalmasint megél a gyermek, „csak jó levegőn kell tartani s jó tejen. A pap rövidesen megkeresztelte. Aztán, az akkori szokás szerint, egy szitába tették, a keresztszülők meglóbázták benne, hogy a rossz tulajdonságai a szita lyukacsain kihulljanak, aztán egy egészséges búzakalászt morzsoltak el a feje fölött. (Érett kalász még nem volt, a tavalyi aratókoszorúról téptek le egyet.) A búza az erőt jelképezi a köznépnél. Legyen erős, acélos, mint a búza. S az erő viszont mindene a magyar parasztnak.” Ha a parasztember beteg volt, azt mondta, nincs ereje. A mondás ismerős lehet, el is hangzik a beteg ember ajkáról. Bár manapság orvoshoz megyünk vagy természetgyógyászhoz a testi bajok gyógyítása végett. Azt elmondhatjuk, hogy az ország második legkisebb vármegyéje Nógrád. A nógrádi táj azonban dimbes-dombjaival nagyon változatos, szemet gyönyörködtető. Az itt élők nagyon gazdag kulturális hagyománnyal rendelkeznek, s őrzik azt a kincset, amit elődeik rájuk hagytak. A nógrádi települések fontosnak érzik, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyekben meg lehet mutatni a népviseleti ruhákat, fafaragásokat, kézműves termékeiket, s a folklór minden ágának képviselői is felléphetnek falunapokon. Szerencsére vannak olyan ünnepek is, mint pl. Balassagyarmaton a Szent Anna búcsú, ahol szebbnél szebb népviseletben jelennek meg a karancslapujtőiek, a kazáriak, a bujákiak, a terényiek, a diósjenőiek, az őrhalmiak, az érsekvadkertiek, a herencsényiek, a szügyiek, a felvidéki ipolynyékiek, ipolybalogiak, ipolyvarbóiak. A rimóci női ünnepi viselet pl. kéthárom vasalt, illetve rakott alsószoknyából, színes behúzós szoknyából, a szoknya elé kötött keceléből (kötényből), behúzós ujjú ingvállból, kislajbiból és tillkendőből áll. A kendőről nem hiányozhat a bokrétának nevezett kis virágcsokor rozmaringból. Fontos ruhadarab a lajbin lévő derékkötő, az alóla kilógó keszkenő, a nyakon a 10-12 sornyi gyöngysor, a fonott hajon a koszorú, melyet a Máriás-lányok vehetnek fel és a menyasszonyok. Természetesen a szalag két szárának rimóci kötés szerint egymást fednie kell. Az asszonyok fejdíszei a fékető (ami áll gyöngyös Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �Palócföld 70 féketőből, a homlokkötőből és a menyecskéből, azaz a gyöngyös féketőre szúrt rojtos színes kendőből. A lábon cipő vagy lagos csizma díszellik. Minden falut képviselő csoport ruháját megcsodálhatja, aki részt vesz a július végi Szent Anna napi búcsún. A vallási esemény egyben a színpompás palóc viseletek találkozója is. Hát még milyen szép a palóc hímzés! A legelterjedtebb a kalácsvirág, amely dupla soros, olyan hatású, mint a szőttes. Meghatározó szín a piros, mellette a kevés kék. A Szécsény környéki falvaknak – mint Rimóc, Nagylóc, Sipek, Varsány és Hollókő – színei is ilyenek. Amiben eltérnek, az a színvariáció, amelyek a falvak sajátosságaiból erednek. Van, ahol szabadrajzú a forma, máshol keresztszemes a technika. A palócság kedvenc díszítési formája a lyukhímzés, ahogy mondják, a singellés. Gazdag a palóc népdalkincsünk, amely őrzi népcsoportunk érzésvilágát, történeteit, mindennapjait, ünnepeit. Vannak köztük régi és új stílusúak is. Az Édesanyám rózsafája című gyűjtemény 41 helységből 158 népdalt tartalmaz, Ág István gyűjtését. A Ködellik a Mátra című Nagy Zoltán-féle gyűjteményben is palóc népdalok, sőt balladák vannak. Népi énekeseinknek, énekegyütteseinknek, népi zenekarainknak, hagyományőrző csoportjainknak köszönhetően élnek ma is a palóc népdalok. Folklórkincsünk jeles képviselői egyben a „Népművészet mestere” kitüntetés birtokosai: Holecz Istvánné népdalénekes, Pál István, az utolsó pásztordudás, Bárány Antalné, a mesemondó, Vincze Ferenc, a néptáncos, Sasvári János fafaragó. Gyermekdalaink, gyermekjátékaink dallamai olyanok, mint a népdalok: szövegük, dallamuk és a hozzájuk kapcsolódó játékok variációkban élnek. Vannak köztük eső- és naphívogató, számolós és szerepjátékos, kérdező-felelő, gyűrűs, hidas, fogyó-gyarapodó játék – s ami nekem gyermekkoromban a legjobban tetszett, az a futós körjáték, a Beültettem kis kertemet a tavasszal. Néptáncunk messze földön híres. A karikázó, a lassú és friss csárdás kedvelt táncfajtái gyermek, ifjú és felnőtt tánccsoportjainknak. A palóc népzene képviselői, szólistáink, népi zenekaraink, mint a Dűvő együttes, sokfelé elviszik tájegységünk muzsikáját, meséinket pedig a népi mesemondók. Számos palóc népmese tartalmazza a népcsoport kedves történeteit. A mese sosem megy ki a divatból, nem mehet. Ennek felelősei vannak, mindig az aktuális fiatal szülők, illetve nagyszülők. Így nemzedékről nemzedékre hagyományozódik. Sokféle mesegyűjtemény létezik: nemrég jelent meg a Dornyay Béla Múzeum kiadványaként a 31 palóc népmesét tartalmazó A tündérek kútja című mesegyűjtemény. 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap És a palóc ételek! Ízletesek, finomak, könnyen elkészíthetőek, hozzá az alapanyagok elérhetőek. Mai napig készítjük, legyen az leves, akár második fogás, akár lepény, sütemény, lisztes alapú étel. Régen is, ma is szerették, szeretjük a krumplit, a belőle készült krumplilevest, a hamis gulyáslevest, a hamulyát (szuszogó), a krumplilángost, a krumplilaskát, a savanyú bablevest. Kedvelték a kukoricás ételeket, így a mákos kukoricát vagy a kukoricagörhét, a frentőt (kelt tésztás, tepsiben sült, mákkal megszórt édességet), a herőkét (csörögefánkot). Szívesen megkóstolnám Beszkid Jánosné Teri néni macokját és macsánkáját Rimócon, Barák Magdaléna érsekvadkerti nagygöncét, szintén Vadkerten Gresina Sándorné tejes reszeltkéjét és dedelléjét, Nagylócon Keviczki Sándorné Bözsi néni mákos nudliját, a szügyi Bozány Ferencné haluskáját és az ipolynagyfalui Nagy Zsófia töltött káposztáját! A jóízű ételek említése óhatatlanul eszembe juttatja a jóízű palóc nyelvjárást. Nógrád vármegye lakosságának kisebb része lakik városban, ahol leginkább a köznyelvet beszélik, a falvakban viszont még a mai napig él a sajátos palóc tájnyelv. Vármegyénkben született nagy íróink, Madách Imre és Mikszáth Kálmán is palóc tájszólással beszéltek, Madách Alsósztregován írta halhatatlan művét, Az ember tragédiáját, Mikszáth a palócság életét, sorsát, történeteit A jó palócok című novellásgyűjteménye által tette irodalmi témává. Az utókor megbecsüli őket, utcákat neveznek el róluk, éttermet, iskolákat, közművelődési intézményeket, szobrokat állítanak tiszteletükre. Az a különlegesen szép a nyelvjárásban, hogy fennmaradását az élő beszélt nyelvnek köszönheti. Ha egy gyermek palóc nyelvi környezetben nő fel, óhatatlanul elsajátítja. Ezáltal él még a mai napig is. A teljesség igénye nélkül említek néhány példát. Legsajátságosabb az „á” és az „a” hangoknak az ejtése. A nyelvészetben így jelölik: ᾱ és ȧ. Az ᾱ zártabb, ajakkerekítéses, ó-ba hajló, az ȧ nyitottabb ejtésű, inkább ajakréses. Ki lehet próbálni, mondjuk ki így a kapál szót! Jellemző az í-zés, mint pispek úr, szíp legíny. Gazdagítja a kiejtést az l hang jésítése: ölelyi. Azokat a szavakat, amelyeket -ly-jel írunk, lj-vel ejtik a mi vidékünkön: királj, gólja. Lágyul két magánhangzó között a -t hang is: hátyikosár, megtehetyi. A főnévi igenév -ni képzője is lágyul a palócok ejtésében: fürönnyi, fizetnyi. A -val, -vel rag teljes hasonulása nem létezik, így hangzik: késvel, fejvel. A fődbe, kűtte szavaink ejtésében az a hagyományos, hogy az -lt, -ld mássalhangzók -l-je helyett az előtte lévő magánhangzót hosszan ejti a palóc nyelvjárásban beszélő. A határozóragok végén lévő mássalhangzó elmarad: mamáho’, mitő”, itt vagyok a bótba’. Élénken élnek manapság is a következő szavak: gyűjjön (jöjjön), batyi (nagybácsi), mihánt (mihelyt), hajszen (hiszen), osztengat (aztán), kajabál (kiabál), hagyigál (hajigál). Ezeket a szavakat az én családomban is használták. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �Palócföld 70 A „nákolást” nem vettem észre a szüleimnél és nagyszüleimnél, de „suksükölt” az egész család. Az én korosztályom, a fiaim és feleségeik, unokáim bármikor megszólalnak palócul, de a köznyelvet beszélik. A palóc nyelvjárásban nemcsak a kiejtés, hanem a szókincs gazdagsága is számottevő, színesíti a beszédet. Azokból válogattam, ami használatos volt a mi családunkban: – Ne birizgálj! Mit babrálsz? No, mutasd meg, hogy büssengelsz! Ilyen nyuszkán nem mehetsz a templomba! Készítek possalytott uborkát. Nézd meg magad a gyükörbe! Ne zavadzálj! Ez a rövid palóc nyelvjárásbeli emlékidézés természetesen nem tudományos igényességgel készült, nem az volt a szándék, csupán a múltidézés. Sok mindenre büszke lehet a palócság, kivált folklórjának hagyományaira, kultúrájára, de állattartására is, jellemzően a juh és a tehén tartására. Már évtizedek óta elterjedőben van, egyre nagyobb keletje van a lótartásnak, a lovaglásnak. S ha nem is ültetik fel a lóra szőrével a 7-8 éves gyermeket, mint régen, sokan járnak a fiatalok közül lovagolni, és ismerkednek őseik szakmájával, a lótartással, a lovas kultúrával. Ezt is bátran nevezhetjük palócföldi elhivatottságnak, szeretetnek, tiszteletnek és hagyományőrzésnek. Mindenki abban a korban találja meg az élet szépségét, amely korban él. Áldott nép a miénk, hálás érzés az a büszkeség, amit a palócsághoz, a közös öntudatú népcsoporthoz való tartozás szül. A nógrádi vidék szeretete, a tájnyelv, meséink, dalaink, táncaink, népművészeti alkotásaink mind-mind „Görbeországhoz” fűznek minket, itt lakókat.1 Felhasznált irodalom ISTVÁNFFY Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1963. Magyarország vármegyéi és városai, Nógrád vármegye, szerk. DR. BOROVSZKY Samu, Budapest, Országos Monográfiai Társaság kötetének reprint kiadása, Kecskemét, Petőfi Nyomda, 1987. GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő: Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig, Salgótarján, Polar Stúdió Kft., 2022. A teljesség igénye nélkül írtam mindarról, amit a palócsággal kapcsolatban fontosnak tartok – Paluch Norbert néptánc-pedagógus, etnográfus szakértői tanácsait kikérve és megfogadva. Írásom végén minden olvasó figyelmébe ajánlom a Nógrád Vármegyei Közgyűlés Értéktár Bizottság által létrehozott honlapot, amely egyedi szellemi és kulturális örökségeinket tartalmazza: https://nogradikum.hu/nogradikumok. A Nógrádikumok között van a 70 éves Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat is. 1 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Hideg uborkaleves Hozzávalók: 5 dl aludtej, 2 dl tej, 1 db salátauborka, 1 csomó zöldhagyma, kapor, só, ecet, mustár, cukor Az aludttejet simára keverjük a tejjel. Sóval, cukorral, mustárral és ízlés szerint egy kevés ecettel ízesítjük. A meghámozott uborkát hosszában négyfelé, majd szeletekre vágjuk, a zöldhagymát vékony karikákra szeleteljük és belekeverjük az aludttejbe. Bőven meghintjük apróra vágott friss kaporral. Káposztás lepénykék Hozzávalók: 1 kg fejes káposzta, 35 dkg liszt, só, kb. 10 dkg zsír A lereszelt káposztát összekeverjük a liszttel, megsózzuk és összedolgozzuk. Lisztezett gyúródeszkán egyforma darabokra vágjuk, és a darabokat kerekre nyújtjuk. A tűzhely lapján (vagy vasserpenyőn) zsír nélkül megsütjük. A megsült lepénykéket olvasztott zsírral megkenjük és egymásra rakjuk. Marhapecsenye erdei gombával Hozzávalók: 40 dkg pecsenyének való marha színhús, 5 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 4 dkg liszt, 10 dkg friss erdei gomba, köménymag, só, őrölt bors, víz vagy húsleves A húst vékony csíkokra vágott szalonnával megtűzdeljük, megsózzuk, és a zsíron minden oldalról hirtelen megsütjük. Kivesszük, a maradék zsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, a húst visszatesszük, megszórjuk őrölt borssal, köménymaggal, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �Palócföld 70 kevés forró vizet vagy húslevest öntünk alája, és fedő alatt saját levével időnként meglocsolva puhára pároljuk. A puha pecsenyét kivesszük és felszeleteljük. Levét zsírjára pároljuk, meghintjük a liszttel, kicsit megpirítjuk, kevés vízzel felöntjük, és 20 percig főzzük. A felszeletelt húst leöntjük a mártással. Főtt krumplival vagy petrezselymes rizzsel tálaljuk. Tejfölös sertéscomb Hozzávalók: 40 dkg sertéscomb, 10 dkg parasztkolbász, 5 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, 2 ek. liszt, só, őrölt bors, pirospaprika A sertéscombot megtűzdeljük a kolbásszal, sózzuk, borsozzuk, és a felhevített zsíron hirtelen megsütjük. A sütőolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, megszórjuk a pirospaprikával, beletesszük a húst, vizet vagy húslét öntünk alája, s a folyadékot időnként pótolva puhára pároljuk. A húst kivesszük, a levét besűrítjük a tejfölben elkevert liszttel, és felforraljuk. Ezután felszeleteljük a húst, rászűrjük a levet, és összeforraljuk. Knédlit tálalunk hozzá. Habos szilváslepény Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg zsír, 5 dkg porcukor, 2 db tojássárgája, 2 dl tejföl, csipet só Töltelék: 80 dkg kimagozott szilva, 5 dkg porcukor, 10 dkg őrölt dió, 10 dkg cukor, 3 ek. zsemlemorzsa, 1 tk. őrölt fahéj Hab: 3 db tojássárgája, 5 tojás habja, 8 dkg porcukor, 1,5 dl tejföl, 5 dkg darás liszt A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, tejfölt, összedolgozzuk, majd rövid ideig pihentetjük. Vékonyan kinyújtjuk, tepsibe helyezzük, villával megszurkáljuk, és a félbevágott szilvával kirakjuk. A tetejét porcukorral, vágott dióval és fahéjjal megszórjuk. A tojássárgáját a tejföllel és 4 dkg porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a keményre felvert tojáshabot, amihez 4 dkg cukrot verünk. Végül 5 dkg darás lisztet keverünk hozzá. Közepes hőmérsékletű sütőben sütjük, ha kihűlt, négyszögletes darabokra vágjuk. 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap TAKÁCS ÉVA A LEGDRÁGÁBB SZÉN János bácsi háza előtt kígyózott a sor. Családtagok, hozzátartozók és egy marék volt munkatárs a bányából, akinél még nem azonosítottak obstruktív tüdőbetegséget. Három lánygyermeke három lépés távolságra állt egymástól. Már a temetésen is nyilvánvalóvá vált, hogy a nyúlfogú, a legidősebb szerette a legjobban az Apust, hiszen ő bömbölt leghangosabban, jelentős konkurenciát jelentett számára a középső testvér, aki a holttest látványától elájult, szerencsére a férje még az utolsó pillanatban elkapta a vörös hajánál fogva, így nem esett a szeretett Apus keblére. A legkisebb testvér nem hullajtott könnyeket, nem ájult el, csak meredt maga elé és hallgatott, a falu népe egyből a szájára vette, és az a pletyka terjedt, hogy nem szerette az öreget. A nyúlfogú lépett be elsőként a szülői házba, őt a vörös, majd az esetlenül dülöngélő legkisebb testvér követte. Az örökösödési eljárásban nem érintett hozzátartozók csak utánuk lépték át a küszöböt. Az anyjuk meghatottan fogadta a gyászolókat, és büszkén mutatta meg az elhunyt relikviáit. Selyempárnán szunnyadt Apus nyugdíjazott vájár felszerelése: a baltája, a csákánya, a kalapácsa, a gyökérvágó fűrésze és a fúrógépe. A textilen keletkezett foltok a nógrádi bányák utolsó szénporos leheletét őrizték, János bácsi 1993-as leszerelésével együtt szűnt meg a Nógrádi Szénbánya Rt. Az Apus kedvenc karbidlámpájára a munkatársai szénporméretű betűkkel gravírozták rá a nevét. Nem tudott olvasni, de hiába is tudott volna, hiszen a bányában töltött harminc év alatt fokozatosan vesztette el a látását. A réz akasztón lógott a bőr kobakja, a legkisebb gyakran a fejére vette. Sokszor ugratták Jánost, milyen férfi az, aki nem tud fiút csinálni. Csalódott volt, amikor rózsaszín sapka került a harmadik gyermek fejére is, de a legkisebb kárpótolta őt mindenért, ámultan hallgatta, amikor arról a kiismerhetetlen és szeszélyes asszonyról beszélt neki, akit a köznyelv csak bányának nevezett. Vasárnaponként mozdulatlanok maradtak a csillék, és ebben a föld alatti dermedtségben Apus gyakran úgy érezte, hogy van ott vele valaki. Nem afféle hideg leheletet érzett a tarkóján, hanem a mellkasát egy megnyugtató meleg érzés járta át, mint amikor morfiumot adagoltak az infúziójába, azon az estén, amikor az örök bányászmezőkre távozott. Ugyan Apus úgy kerülte a szenteltvizet, ahogyan Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �Palócföld 70 a vízbetörést a bányában, de vasárnaponként mégis az orgona hangját hallotta a mélyben. Apusnak a vasárnapi bányalátogatás volt az Istentisztelet. – Milyen elhivatott bányász volt – szólt a legidősebb, amikor rámutatott a Minisztertől kapott, 1979-ben kelt oklevélre. – És milyen elhivatottan loptuk a szenet – szólt a háttérből Sánta Feri, akit az anyjuk rendreutasított. Sánta Feri a hétfői műszak utolsó öt perce alatt lett sánta, két csilléskocsi közé szorult be a teste. Apus szabadította ki őt onnan. – Nézzétek, ezt a rajzot én készítettem Apusnak – mondta a középső testvér, és egy megsárgult lapra mutatott, amelyen pálcikaemberek voltak –, itt vagyunk rajta a szüleimmel és a nővéremmel, jaj, igen, a húgom lemaradt róla. – Olyan rég készítetted, hogy Apus már nem emlékezett rá, bezzeg amit tőlem kapott a hatvanadik születésnapjára! Nézd, az aranyóra itt van a relikviái között, most is olyan, mintha új lenne. – Bizonyára azért, mert nem viselte. Mégis mit gondolsz, hogyan is nézte volna világtalanul az időt? Bár ez az ajándék még így is jobb, mint amit te adtál neki – szólt a középső, és a legkisebbre mutatott. – Rád biztosan nem hagyott semmit, legfeljebb visszakapod a széndarabot, amit neki adtál. A legkisebb testvér elmosolyodott, mert ő pontosan tudta, hogy mi szerepelt a végrendeletben, Apus egyedül őt avatta be az eljárásba. A vagyonát arányosan osztotta el a négy nő között, kivéve a relikviáit és az említett széndarabot, mert az a legkisebbre szállt. Apus számára a szén egy misztikus anyag volt, mert úgy tartotta, hogy földöntúli erők munkálkodtak, amikor létrejöttek a széntelepek. Apus megbánta, hogy elégette az összes lopott szenet, a legkisebb tudta ezt, ezért a vájár hatvanadik születésnapjára két Kőbányaiért cserébe szerzett neki egy széndarabot a bányamúzeumból. Apus már vak volt, amikor a lánya átadta az ajándékot. A férfi megtapogatta az anyagot, és bűntudat halványította el fakókék íriszét. A gazdaságosan kitermelhető széntelepek addigra kiürültek. Mindent kifacsartak abból a szeszélyes asszonyból, akit a köznyelv csak bányának nevezett. Apus szégyellte, hogy eltulajdonította a szenet, de kevésbé bánta meg azt, hogy a szövetkezettől lopott, mint azt, hogy közreműködött a szeszélyes asszony kifosztásában. 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap KOCSIS KLÁRA ANNO a bátonyi bányászlakásban petróleumlámpa ég kikapcsolták a villanyt befizetetlen számlák orv lövészárka mögül megsoroz az ínség savanyú nyáreste telepedik a tájra messze szöktek a nappali fényben tündöklő nógrádi smaragdzöld hegyek Gizi mama hájas hajcsavarós vércsevijjogással előront az idő vackából felpofozza a lányát mert kurválkodik a lány tizenhat esztendős szánnivalóan formátlan a lány Gizi mamát meg hazatérő férje a csillés pofozza öklözi ahol éri keserű ádáz haraggal mert kevés volt az aznapi fizetés csak tíz ócska fröccsre meg a többi csillés ezer ócska fröccsére elég a nagy palóc a joviális öregúr tűnődve nézi a családi idillt messze hajitva a szelíd jámborság totocska falusi élőképét Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �Palócföld 70 hozzájuk hajol átnyúl téren és időn megsimogatja arcukat a részvét elömlik a tájon mint meleg gőzölgő tál puliszka isten is megkönnyezi veszendő lányait fiait 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap CSONGRÁDY BÉLA SZUBJEKTÍV HELY- ÉS HONISMERET Baráthi Ottó: Életem, pályám, környezetem, Salgótarján, Polar Studio, 2024 Minden olvasó – kivált egy recenzens – esetében szükségszerű. hogy már a kezdet kezdetén tisztában legyen vele, hogy milyen műfajú könyvet tart a kezében. Bár ez természetesen nem jelent, nem jelenthet értékrendi besorolást, megítélést, valamiféle orientációt – elvárást azonban igen, minthogy köztudottan eleve más hangulata van egy szépirodalmi alkotásnak – regénynek, pláne dráma- vagy verseskötetnek, mint egy tudományos munkának vagy éppen egy olyan kiadványnak, amely az életrajzi jellegű visszatekintést, összefoglalást s a szerző által megélt történésekből, élményekből való következtetések levonását tekinti céljának. Ez utóbbi kategóriába tartozik dr. Baráthi Ottó legutóbbi könyve is. E tényszerű közlésből következik, hogy az Életem, pályám, környezetem című kötet nem az első, a szerző nevével fémjelzett kiadványként látott napvilágot. Fontos a címlapon olvasható további két utalás is, minthogy a tartalom főbb helyszíneire – Hatvan–Budapest– Salgótarján –, illetve a visszaemlékezések időintervallumára – 1944–2024 – vonatkozik. Az évszámokból nem nehéz akár arra is következtetni, hogy a két dátum közti nyolcvan esztendő Baráthi Ottó eddig életszakaszát, -pályáját jelöli. S ha már ilyen szokatlan ezen írása bevezetője, folytatódjék is rendhagyó módon. Nem tudom ugyanis magam kivonni a könyv első oldalai okozta, számomra különleges hatások alól. Rájöttem ugyanis – nem volt nehéz –, hogy Baráthi Ottó születése idején, a hatvani vasútállomás és környéke lebombázásakor én háromévesen néhány háznyira voltam csupán az ő családja lakóhelyétől. Mindkettőnket vasutascsaládba hozta a gólya. Szerencsére egyikünk édesapját sem érte végzetes baj. Aztán időlegesen elágazott életutunk. Az én apámat ugyanis a II. világháború végeztével Salgótarjánba helyezték, Baráthi Ottóék azonban maradtak Hatvanban. Érdekes annak a vonatutazásnak a leírása, amikor gyermekként először eljutott ide, a Karancs-alji városba. A családfa felrajzolása, a meghatározó személyiségek jellemzése után következik néhány óvodai és iskolai emlék felelevenítése. Későbbi karrierje szempontjából különösen érdekes, hogy a neve először nyomtatásban a Heves Megyei Népújság Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �Palócföld 70 hasábjain jelent meg, 1958. február 28-án. Erre az adott okot, hogy a hatvani II. Számú Iskola nyolcadik osztályos tanulójaként megnyerte a járási sakkbajnokságot. Szép emlékek – amelyeket itt a könyvben is közzétesz – fűzik a Bajza József Gimnáziumhoz, a helyi futballcsapatokhoz is. Mások mellett együtt játszott Géczi Istvánnal, a Ferencváros későbbi remek kapusával, s tagja volt a Heves megyei ifjúsági labdarúgó-válogatottnak is. A férfi olvasók számára azonban – értelemszerűen – különösen érdekesek Baráthi Ottó első, illetve korai szerelmi kalandjainak alkalmasint részletes leírásai. Mielőtt 1963 szeptemberében elkezdte tanulmányait a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, dolgozott a nevezetes hatvani konzerv-, illetve cukorgyárban is. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi tanulmányok, kollégiumi élmények önálló fejezetként – Átutazóban – Budapesten címmel – kerültek a kötetbe. Számomra – s remélhetőn mások esetében is így lesz –különösen izgalmasnak bizonyult néhány jó nevű, a közéletből is ismert tanárral, később főnökkel, munkatársakkal kapcsolatos emlék felidézése. Első komoly munkahelye ugyancsak a fővároshoz kötődik, minthogy – édesapja örömére – a Közlekedési Minisztérium Vasúti Főosztályán kapott állást, de beiskolázták a MÁV Tisztképző Intézetébe – amelyet sikeresen abszolvált – is. Ezeken az oldalakon nemcsak a munkahellyel kapcsolatos élmények kerülnek felszínre, hanem például a szórakozóhelyek is. S itt „jön a képbe” Győri Éva, elsőéves gyógypedagógiai főiskolás leány, aki tanulmányi ösztöndíjasa volt Nógrád megyének, így az ő kedvéért Baráthi Ottó 1971 januárjában elhagyta a fővárost, Salgótarjánba költözött, a megyei tanácson helyezkedett el, s feleségül vette nevezett hölgyet. Az azóta eltelt időszak mintegy száz oldalon elevenedik meg. Ezt a részt olvasván – meglepetésemre – saját fotóm is szemembe ötlött, minthogy a könyv szerzője felidézte első – szerencsére nem kompromittáló – találkozásunkat is a városi tanács művelődési osztályán, ahol úgymond népművelési felügyelői munkakört láttam el. Ez a bemutatkozás, kézfogás mindmáig tartó munkatársi, sőt – a szerző nevével is eljátszva – baráti kapcsolatba torkollott. A folyamatban nagy szerepe volt és van két médiumnak: a megyei napilapnak – amelynek szerkesztője, egy ideig vezetője is voltam s még mindig külső munkatársa vagyok –, és még inkább a Palócföldnek, amelyhez 1963 óta tartozom különböző – szerző, szerkesztőségi tag, rovatvezető, jelenleg főmunkatárs – státuszban. Ebből következik, hogy Baráthi Ottó megannyi írása körül bábáskodtam, sőt, amikor 2008-ban megírta az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében című könyvét, afféle konzulensi minőségben is együttműködtem vele. E tények remélhetően 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap további mentségül szolgálnak ezen új kötet szubjektív megközelítéséhez, amelyről fentebb már ejtettem szót. A hetvenes évek elejétől Baráthi Ottó munkahelye a Nógrád Megyei Tanács lett, ahol különböző beosztásokat látott el a kisebb-nagyobb konfliktusok – az ő szavaival is élve –, káderkerengők ellenére minden bizonnyal – mint a Munka Érdemrend Arany fokozatú kitüntetése is bizonyítja – magas színvonalon. Közben többször is ellátott tartalékos tiszti katonai szolgálatot, megszerezte második – immár szakközgazdász – diplomáját, tanított az időközben létrejött pénzügyi és számviteli főiskolán, előadások sokaságát tartotta a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) megyei és városi szervezete megbízásából. Bár az MSZMP-nek nem volt tagja, szakszervezeti titkári funkciót ellátott. Szabadidejében rácsodálkozott a város ritka szépségű természeti értékeire – például a Dolinka nevű kirándulóhelyre – s olyan nevezetességre, mint a Kálvária. Mindkettőt olyannyira rossz állapotúnak látta, hogy egy-egy kis kiadványban jelentette meg e helyszínek megújítását szolgáló gondolatait… Időközben – talán éppen sok-sok elfoglaltsága következtében – megromlott a házassága, s 1988-ban – amikor leányuk 13, fiuk 15 éves volt – közös megegyezéssel elváltak útjaik. Ennek ellenére gyermekeik tanultak, diplomát szereztek, családot alapítottak. Békés, szeretetteljes kapcsolatban vannak annak ellenére, hogy Baráthi Ottó újból megnősült, s az új feleség – aki segíti a munkáját – révén értelemszerűen újabb személyekhez is kapcsolódott, kapcsolódik az élete. Érdekesek – s nyilvánvalóan túlmutatnak a személyes vonatkozásokon – a rendszerváltás közbeni és főleg utáni történések, amelyeknek ugyancsak nyomuk van a könyvben. Annál is inkább, mert 1991. október 20-i dátummal kezébe kapott egy „elbocsájtó szép üzenetet”, amely a „munkaviszonya megszűnt” döntést tartalmazta. Nem került azonban az utcára, hiszen nemsokára a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár úgynevezett profitcenterének igazgatóhelyettese lett. Különböző – a könyvben részletesen kifejtett – okok miatt nem sok időt töltött a gyárban, ahonnan az APEH Nógrád Megyei Igazgatóságára került, de 1993. február 11-i hatállyal közös megegyezéssel elhagyta az egykori szénbányászati központ épületéből átalakított adóügyi székházat. Nehezen viselte, hogy az utóbbi két munkahelyén nem méltányolták eléggé közgazdasági szaktudását, önálló munkavégző képességét, elemző és íráskészségét. Nem találtak maradéktalanul befogadásra észrevételei, kritikái, racionális javaslatai. Távozott az APEH-től, elvégzett egy környezetvédelmimenedzser-képző tanfolyamot, amelyet kitűnő minősítéssel abszolvált, majd a friss, korszerű tudás birtokában dolgozott az Észak-Magyarországi Regionális Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �Palócföld 70 Környezetvédelmi Központnak is. E kapcsolata valamikor a 2010-es évek második felében szűnt meg. Nyugdíjas lett, nyugalomba azonban nem vonult. Megindult, pontosabban szólva felgyorsult, gyakoribbá vált a Baráthi jegyezte írások sora. A már említett Palócföld-történet mellett kiadta például az Ember és környezete – Válogatás az elmúlt két évtized írásaiból című kötetét, s megbízást kapott a Külgazdasági lehetőségek Nógrád megyében című kiadvány egyik nagyobb fejezetének megírására is. Megszaporodtak a megyei napilapban – egyébiránt 1980 óta rendszeresen – megjelenő írásai is. Sőt – s ez is kiderül a kötetből – komoly aktvitást fejtett ki a Nógrád Info Bt. által kiadott Tarjáni Városlakó, illetve a Tarjáni Városlakó Magazin című lap hasábjain. Állandó szerzője volt – főként interjúkat készített vállalkozókkal –, 2015-től pedig a szerkesztőbizottság tagjaként is tevékenykedett. Felidézi a kisebb jelentőségű újságokban, különböző szervezetek kiadványaiban kifejtett tevékenységét, illetve az aktivitását népszerűsítő rendezvények sorát is. Jelen kötet kiadásában megkülönböztetett jelentősége van a Dornyay Béla Múzeum által évente kiírt Nagy Iván Honismereti Pályázatnak, minthogy 2021-ben, ’22-ben és ’23-ban is díjat nyert e könyv egy-egy előzetesen megírt fejezete. A recenzió olvasóját aligha lepheti meg, ha e helyütt is rögzítem: a legtöbbnek jómagam is bírálója voltam. Nyilván innen is fakad az írásom hangulatát átszövő empátia. Azt azonban ettől függetlenül is kijelenthetem, hogy Baráthi Ottó könyve már most is fontos, az idő múlásával pedig még fontosabb lesz a honismereti, helytörténeti irodalom iránt érdeklődők, a múltat kutatók, a jelent és jövőt építők számára. Annál is inkább mert sok fontos, jelentős fotó – nemcsak családi – is helyet kapott a kötetben. „…Baráthi Ottó ma kikerülhetetlen jelensége Salgótarjánnak. Nem tartja magát sem elkésett, sem megkésett embernek. Pontosan érzi: neki ez a kor adatott, s ebben vannak feladatai. Élni az életét, tenni a dolgát” – írta 2007-ben Praznovszky Mihály, jeles Madách- és Mikszáth-kutató, dunántúlisága ellenére salgótarjáni, nógrádi lokálpatrióta, aki immár háromszor is volt a Palócföld főszerkesztője. E gondolata a kötet hátsó borítóján olvasható, mint ahogyan egy másik Praznovszky – Miklós – véleménye is: „Nyomdokain haladva épült, és épül ki generációkon keresztül az újabb és újabb újságírói, írói társadalom. Így van ez napjainkban is. Baráthi Ottó a legkiválóbbak közé emelte magát ezirányú munkásságával”. Egyébiránt Praznovszky Miklós – nem mellesleg ő szerkesztette a borítót és a belíveket is – két évtizeddel ezelőtt, csaknem egyidőben kezdte honismereti pályázati tevékenységét Baráthi Ottóval, és 2020-ban összeállította a szerzőtárs írásainak bibliográfiáját is. 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC ÓLOMSZÍNŰ ÁLOM A Palócföld folyóirat születése A megyeszékhely központjában lévő kis teret uralja a kereskedelmi, közszolgálati, torony-lakóházak közé ékelődve egy ma hatvan esztendős épületegyüttes, újkori elnevezéssel „Réginyomda Üzlet- és Irodaház”. Főleg az idősebb generáció tagjainak, lokálpatriótáknak a régi nyomda kifejezés térben és időben mást jelent. Ennek magyarázatához egy emberöltőnyi időutazáson kell részt venni, egészen vissza az államosításig. Úgy város-, mint ipar- és kultúrtörténeti szempontból is kiemelt szerepük volt a nyomdáknak, nyomdászoknak. Az 1948. évi 25. törvénycikk rendelkezett az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről, elsőnek a 100 főt foglalkoztató, majd ezt követően a 20 főt foglalkoztató vállalatok esetében. Ezek a rendelkezések vonatkoztak a nyomdákra is. A salgótarjáni nyomdák államosítása végül 1949 decemberében lett végrehajtva. A város ekkori három nyomdája közül a Munka és a Turul Nyomda – megfelelő nyomdaépület hiányában – maradt és működött tovább az eredeti helyén, míg a Petőfi Nyomda teljes felszerelését felszállították Budapestre, a Szikra Nyomdába. A leváltott vezetők számára, akik 1945-től voltak ezen a poszton, helyben biztosították a szakképzettségüknek megfelelő munkakört. A Nyomdaipari Vállalat államosítás utáni történetének legjelentősebb állomásához érkezett 1953-ban. Megkapta az üzemek egyesítéséhez szükséges épületet a város déli részén: a volt Badacsony Szállodát. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott az épületnek nyomda céljára való átadására. Megkönnyítette a helyzetet, hogy az épületet már előzőleg államosították, így jogilag ez nem okozott gondot. Nem csak várostörténeti szempontból fontos épületről van szó, hanem azért is különös jelentőségű, mert az itt megtelepült nyomdában készült el hetven évvel ezelőtt a Palócföld folyóirat első száma. Ezért nézzük meg, hogy mi olvasható az építmény előéletéről, múltjáról, a Salgótarjáni új almanach című könyvben, Baráthy István visszaemlékezésében: „A Nagyállomásnál az Állomás utca és a Fő utca sarkán volt a »Badacsony Szálloda«, vendéglő, kocsma és fűszerüzlet egy Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �Palócföld 70 tulajdonos kezelésében. Szállodája erős másodosztályúként. Átutazó vendégei voltak, továbbá »légyott« találkahely is egyben. Étterme átutazók, vásározók kedvelt helye. A kocsma viszont igen látogatott volt egész nap. Lévén az állomás mellett, így az utazók betértek egy-egy beöntésre. Továbbá a fuvarosok, kocsisok találkozóhelye lett. A húszas évek közepe táján még igen elegáns volt vendéglője, illetve étterme, mert a Salgótarjánba vonattal érkezők nagy része a nagyállomáson szállt le, és onnan hintóval ment fel a város közepébe. Későbbi időben a vonattal érkezők megszokták a kisállomást, ill. a Fő-téri állomást, és így teljesen átalakult a vendéglő látogatóinak összetétele. A harmincas évek végétől jelentősen megnőtt a város üzleti, ill. kereskedelmi forgalma, ezzel egyidejűleg tavasszal, ősszel igen jelentős volt a vidékről behozott termény- és állatkínálat. Ennél fogva a vidéki, kocsival érkezők hazafelé megálltak a Badacsony vendéglő előtt, így a forgalma a vidékiek által volt igen erős.” Visszatérve az 1953-as esztendőhöz. A már egy helyre összevont nyomdaipari vállalat megkezdte működését a nagy tiszteletnek örvendő Fila István igazgató vezetésével, főként szakemberekből álló ötven fővel. Kialakították a technológiai követelményeknek megfelelően a szedő, ill. tördelő helyiséget, korrektori irodát. Beüzemelték a négy gyorssajtóból és két darab tégelysajtóból álló géptermet és a gyengén gépesített könyvkötészetet. Külön helyiséget kapott a papírraktár és a szociális rész, benne öltözőkkel, étkezdével. A központi irodarészben volt az igazgató, főkönyvelő, üzemvezető, megrendelésfelvétel munkahelye. Kiegészült mindez alapanyag-raktárral, javítóműhellyel is. Mindezek létrehozásával megindulhatott az üzemszerű termelés. A kezdeti technológiai hiányosságok ellenére – olykor hiányos betűkészletek, elöregedett géppark, gyakori meghibásodások –, nehéz szakmai körülmények között mégis nagyon sikeres eredményeket ért el a kollektíva. Természetesen létkérdés volt a nyomda részére a mindennemű megrendelések vállalása. Kezdeti időkben visszatérő munkaként a Tarjáni Acél és a Nógrádi Bányász című üzemi lapok készítése volt a két állandó jellegű megbízás. A megye lapjának, a Szabad Nógrádnak a nyomtatása előbb a miskolci nyomdában, majd a Szikra Lapnyomdában készült. A heti, ill. napilapgyártás története egy külön fejezet a Nyomdaipari Vállalat életében. Különösen az ötvenes évekre jellemzően folyamatosan küszködtek az üzemek a fennálló papírhiánnyal. Másik nehezítő körülmény a kiadványok illusztrációs anyagainak képi megjelenítése volt. Mivel a nyomda nem rendelkezett klisográfiai berendezéssel és szakemberrel, így azok anyagát minden esetben egy fővárosi cinkográfiai üzemnél kellett megrendelni. Ennek átfutási ideje nagyban hátráltatta a gyártási határidők rugalmas betartását. Mindezek ellenére a nyomda bőségesen rendelkezett szabad kapacitással. 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hétköznap Éppen ezért fogadták nagy örömmel a Hazafias Népfront Megyebizottságának és a TTIT (Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat) kiadásában tervezett időszaki kiadványnak, a Palócföld című folyóiratnak gyártási lehetőségét 1954 őszén. Azzal számoltak, hogy ebből időről időre visszatérő megrendelésük lehet. Az első évfolyam első száma még az év decemberében elhagyta a nyomdát, az olvasók kezébe került. Az eredeti példányt lapozgatva mai szemmel nézve mégis több kritikai észrevétel tehető ennek a negyvenoldalas, brosúraszerű kiadványnak a tartalmáról, tipográfiai, nyomdai kiviteléről. A következő esztendő azonban nagy csalódást okozott a várakozó olvasóknak, a nyomdának és nyomdászoknak, amikor kiderült, hogy nincs engedélyezve a második évfolyam megjelentetése. A nyomdászok azonban bizakodóak voltak, a címlap fejlécének kliséjét elraktározták. A többévnyi kényszerszünet előtt még 1956 nyarán, a második évfolyam tördelésekor nyomóformába került. Az elégedetlenségnek a korabeli sajtó hasábjain 1955-ben a Szabad Nógrád újságírói több ízben hangot adtak. Az alábbi cikkek rávilágítanak a körülményekre, háttértörténésekre, az első szám születésére és halálára. „Megjelent a Palócföld! Nagyszerű gondolat volt! Folyóirat, amely összefogja azokat az írókat, akiket már ismernek; a folyóirat, amelyre biztosan felfigyelnek azok az írók is, akikről eddig nem is tudnak, de a folyóiratnál biztosan jelentkeztek volna írásaikkal. Sajnos, nem így lett. A folyóiratra nem sikerült engedélyt szerezni. Pedig a Palócföld egyetlen száma gyorsan elfogyott, ez arra enged következtetni, hogy szívesen fogadták a megyében.” (Szabad Nógrád, 1955. június 1. 6. p. Sz.: Molnár Jenő) „Mi történt a TTIT irodalmi szakosztályában? Nem tudom. Annyi azonban biztos, hogy egyetlenegyszer sem hívta össze az írókat. Nem érdeklődik terveik, műveik után. Már abba is beletörődtek, hogy a Palócföld »meghalt«. Maradt minden a régiben, noha az írók összefogására szükség lenne. És szükség lenne valamilyen megjelenési lehetőségre is. Azzal még nem lesz senki íróvá, hogy saját magának ír. Meg kell jelennie a műnek és el kell bírnia a kritikát. Ma egyetlen megjelenési hely megyénkben a Szabad Nógrád.” (Szabad Nógrád, 1955. június 1. 6. p. Sz.: Molnár Jenő) „A »Palócföld« egyszeri megjelenése és külső formájának is elvetélt esete ne legyen elrettentő példa, sőt adjon kellő tapasztalatot és egyszersmind erőt is ahhoz, hogy a jövőben jobban tudjanak hozzáállni ehhez a kérdéshez az illetékesek még akkor is, ha meggyőződtünk arról, hogy annak idején a Palócföld megjelentetését a legjobb akarat és igyekezet vezérelte. Összefoglalva: A TTIT-n belüli klubélet és megfelelő időszakosan megjelenő lap, folyóirat automatikusan Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �Palócföld 70 megvalósítja az áhított írói csoport létrejöttét is. Csak éppen nem szabad tovább is összetett kezekkel ülni...” (Szabad Nógrád, 1955. augusztus 13. 4. p. Sz.: Dr. Szalkai Géza) „Most már annyi világos hogy a Palócföldhöz hasonló ismeretterjesztő-szépirodalmi vegyes-profilú lapról nem lehet szó. Az is kétségtelen, hogy a társulat nem lehet egy szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Azonban a még nem létező írócsoport szépirodalmi folyóiratot indítana, az irodalmi szakosztály tagjai természetesen a legnagyobb örömmel ajánlanák segítségüket.” (Szabad Nógrád, 1955. szeptember 14. 4. p. Sz.: TTIT) A hajdani Badacsony Szálloda épületének, mely egykor falai közé fogadta a régi „régi-nyomdát”, már nyoma sincs, helyén autóbusz-pályaudvar található. Csak az idős nyomdászok emlékeiben él. A Nagyállomástól a városközpontba, új épületbe költöztetett Nyomdaipari Vállalat sincs már, szétprivatizálódott. Bár az elnevezésében már úgy említik: „Réginyomda Üzlet- és Irodaház”. Epilógusként: A rendszerváltozás időszakában érdekes jelenség volt megfigyelhető. A nagyállomás közelében, a néhai Badacsony Szálló környékén sorra települtek meg a magánkézben lévő kisebb-nagyobb nyomdai vállalkozások. Mintha a „régi-réginyomda” igézete vonzotta volna oda az új, modern kori nyomdászat képviselőit. A Palócföld folyóirat a 70 évvel ezelőtti első megjelenést követően – ha nem is könnyű körülmények között – már az első megjelenés 70. jubileumi évében 311. alkalommal jelenik meg, igazolva az iránta támasztott olvasói igényt, bizonyítva létjogosultságát. Források Palócföld folyóirat periodikái, Salgótarján, 1954-től PRAZNOVSZKY Miklós Ferenc: Iniciálé a kopjafán, Salgótarján, 2011. Salgótarjáni új almanach II., szerk. SZVIRCSEK Ferenc, Salgótarján, 2002. Szabad Nógrád periodikái, Salgótarján, 1955. 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás SZABÓ ANDREA ESZTER MI TESZ EGY VÁROST VÁROSSÁ? Emlékképek Balassagyarmatról Nemrégiben egy avantgárd költő előadásán jártam, aki maga is nógrádi gyökerű, s ezer szállal kötődik e „tájhazához”. Küzdött az Ipoly-hidakért, egy időben Terényben mutatta be különleges performanszait, kutatta a palóc hagyományokat, s verseiben minduntalan fel-felbukkan a Cserhát és a Börzsöny varázslatos vidéke. Előadását befejezve a közönségre pillantva így szólt: „Mindig szeretek Balassagyarmatra jönni. Van ennek a városnak valami különleges szelleme. Talán a »mi-tudat«. Kérlek Benneteket, ne veszítsétek ezt el!” Elgondolkodtam a szavain, s rá kellett jönnöm: igaza van. Én ebben a „mitudat”-ban nőttem fel. Egész gyerekkoromat egy olyan városban éltem meg, melynek lakói büszkék voltak arra, hogy balassagyarmatiak. Nem ismertem olyan embert, aki ne szerette volna városát, azt a kisvárost, amely egykor Nógrád vármegye székhelye volt, a „palóc főváros”, s amelynek neve hallatán Balassi, Madách, Mikszáth, Komjáthy Jenő, Jobbágy Károly, s a huszadik század szellemóriása, Szabó Lőrinc juthat eszünkbe. Azt a várost, amely kivívta a „Legbátrabb” címet, hiszen 1919. január 29-én a demarkációs vonalat átlépő cseh légió ellen fegyveres felkelést szervezett, és tíz halálos áldozat és sebesülések árán is megvédte önmagát és az Ipoly-völgyi vasutat. Ahogyan a városháza falán elhelyezett emléktábla hirdeti, a vasutasok, diákok, katonák „egy darab magyar földet mentettek meg a magyar hazának”. A Vármegyeháza és a Bíróság előtti téren állva egy ismerősöm megjegyezte a minap: „Na, itt érezni igazán, hogy Nógrád vármegyében állunk!” S még szinte Madáchot, Mikszáthot is látni, ahogy lépdelnek munkahelyük, a Vármegyeháza felé… Aztán előtolult egy másik emlék: egyetemista koromban egy este a fővárosból jöttem haza vonaton, s amikor felvillantak a végállomás, a város fényei, egy fejkendős palóc asszony – talán Drégelypalánkon szállt fel – már összecihelődött kosaraival, felállt, s az ablakon kinézve azt mondta: „Balassagyarmat! De szeretlek!” S ebben a megható vallomásban minden benne volt: hogyan tekintenek a „jó palócok”, a környező falvak népei az ő fővárosukra. Mennyi mindent jelenthetett Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �Palócföld 70 nekik ez a város! A büszke Vármegyeházát, a Törvényszék monumentális épületét, a Petőfi által is megcsodált „roppant börtön”-t, az először Mária Valéria nevét viselő, majd később a híres sebészről elnevezett Dr. Kenessey Albert Kórházat – és hát a piacot és a vásárt, ahol a XX. század elején Szabó Lőrinc „ sokféle népet” látott, a titokzatos, pájeszos vásáros zsidót, a sátoros cigányt és a halinanadrágos „nagy, nyurga, szelíd” drótostótot. „Balassagyarmat. Te voltál bizony / az óriási város, Babilon, / hol felém jöttek a kirakatok, / mikor anyám egy nap idehozott, / s matrózruhát vásárolt nekem, / a forgatagban fogta a kezem, / talán most is a karját keresem”1 – írja a szécsényi Vihar Béla, kinek szavaiból csodálatosan tárul elénk az élő, lüktető kereskedő- és iskolaváros. Az iskolaváros… A Balassi Bálint Gimnázium falán ma is áll az egykori helyi sajtó örvendező mondata 1900-ból: „A rég óhajtva várt eszme: ’Legyen Balassagyarmaton gymnasium’ megvalósult”. Tizenegy megyeszékhely volt akkor még gimnázium nélkül, de Balassagyarmat érte el elsőként célját, és ez az elszánt tenni akarásnak, a bizottságok sürgető kérelmének volt köszönhető. A város nagyszámú, tragikus sorsú zsidósága is sürgette a gimnázium eszméjét. Éppúgy tűntek el ők, üzleteikkel együtt, mint ahogyan 1944 decemberében Közép-Európa második legnagyobb ortodox zsinagógája, amely a mai piactéren állt. A visszavonuló német csapatok robbantották fel. Évekkel ezelőtt nagyon szép levelet kaptam egy tősgyökeres gyarmati tanárdinasztia sarjától: „A régi Gyarmat már csak a temetőben idézhető, hiszen egy várost mégiscsak az ott lakók teszik emlékezetessé, és kevésbé a sokkal állékonyabb épületei”. Elmeditálhatunk a leírtakon: mi tesz egy várost várossá? Talán a városlakók viszonyulása ahhoz a darab földhöz, ahol élnek, valóban fontosabb az épületeknél, amelyek persze híven őrzik a múló időt… S megint előttem gyermekkorom sok-sok kedves alakja, akik éltették a város szellemét. A volt vármegyei főjegyző-leány, aki országszerte küldte szinte mindenüvé a város múltjával kapcsolatos írásokat az elszármazottaknak. A festőtanárok, akiknek ecsetvonásai nem csak a nógrádi tájakat idézték meg, de Balassi „áldott szép pünkösdjét”, Mikszáth novelláit vagy a Tragédia színeit is. A zeneiskolát, kórust szervező, balassagyarmati születésű muzsikust felkutató alkotó van előttem, vagy a Dunántúlról származó pedagógus, aki belevetette magát Balassagyarmat roppant irodalmi múltjába. Könyveket írtak és illusztráltak, irodalmi színpadot 1 VIHAR Béla: Nógrádi útiképek. Egy kéz után 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás szerveztek, költők-írók tömörültek társaságba, helytörténeti versenyeket rendeztek – és a hagyományok benne éltek gyermekeikben és az ifjabb nemzedékekben… A múltból most előbukkan egy markáns arcélű, szemüveges, hátrafésült hajú, ősz férfi, aki súlyos, fekete szövetkabátjában szinte nem is ment, hanem vonult a balassagyarmati utcákon, szeretettel és büszkén meresztgetve tekintetét mindenfelé. Övé a város – ezt lehetett érezni róla. Kamarás Józsefet, a város Pro Urbe-díjas díszpolgárát, a Civitas Fortissima Kör örökös díszelnökét – aki éppen húsz éve halt meg – mindenki ismerte. Túlzás nélkül mondható, hogy a főutca közepén, a katolikus templom szomszédságában lévő otthonának ajtaja állandóan tárvanyitva állt, rengeteg ismerőse és barátja bármikor betérhetett hozzá. Ipolyhídvégi édesKamarás József (1909–2004) apját mint pénzügyőri fővigyázót SalgótarBalassagyarmat díszpolgára jánba helyezték. Csehországban született édesanyja, aki Bécsben tanulta ki a varrónőséget, rokonok révén előzőleg már megismerte Balassagyarmatot, jó barátságot kötött a Sztranyavszky, Paczolay, Kacskovics családokkal… (itt jegyezzük meg, hogy Kacskovics Márta volt Szabó Lőrinc első, szeretett tanítónője). Édesapja aztán a gyarmati Pénzügyi Palotába került. Józsefet édesanyja mindig magával vitte azokhoz a családokhoz, akiknél varrt, így a gyermekre ráragadt a viselkedéskultúra, később is jól ismert udvariassága. Elemibe az akkori Nemzeti Iskolába járt, melyet Erdélyi József, az országos hírű karnagy igazgatott. Általa kezdett játszani a Balassagyarmati Dalárda szimfonikus zenekarában. Büszkén emlegette, hogy Csernoch János bíboros-hercegprímás gyarmati látogatásakor, a Vármegyeházán rendezett ünnepségen ő lett az egyik zászlótartó apród a díszőrségben. Aztán jött a Balassi Bálint Gimnázium, melynek kerítését, ahányszor csak arra járt életében, megsimogatta. Dr. Kiss Lőrinc osztályfőnök, Blázsik Károly hittanár, Majtényi Gyula állami főgimnáziumi tanár – aki 1910-től a Nógrádi Hírlap felelős szerkesztője volt – oltotta belé a hazafiságot. A tanárok meséltek a magyarság Szent István-i útjáról, megerősödéséről, s vitték őket kirándulni szerte Nógrád vármegyébe, például a drégelyi várhoz. Ezért foglalkoztatta élete végéig Kamarás Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �Palócföld 70 Józsefet Szondi sírjának felkutatása, bár ez a törekvése befejezetlen maradt, nem tudta feltérképezni azt a helyet, ahol feltehetőleg Szondi nyugszik. Kamarás Józsefet balassis diákként érte a csehkiverés. Hányszor mesélte iskolai rendezvényeken, magánbeszélgetésekben az eseményeket: 1919. január 15-én a csehek egyszerűen megszállták a várost. Ekkor a balassagyarmati Vármegyeházán tartott nagygyűlésen a gyarmatiak – Pongrácz György, Kubicza István, Vizy Zsigmond és a meghívott vezetők – kimondták, hogy inkább meghalnak, de nem adják a várost. A diákságot is beszervezték a felkelésbe. A balassisták tudták, hogy a fegyverek a katedrák alá és a kutakba vannak elrejtve. Január 29-én hajnalban aztán megkezdődött a puskaropogás. Ő az édesanyjával rejtőzött el, előzőleg pedig egy nyolcadikos gimnazista rokonfiú az ő apjától is puskát kért. Édesapja nem tudott a készülő felkelésről, aztán őt is tartalékba helyezték aznap éjszaka. A várost végül is a diákság, a vasutasság, a gyarmati szlovákok, a kisszámú katonaság és a lakosság egy része mentette meg. A meghatározó gimnáziumi éveket követően Kamarás József a Járásbíróságnál volt tisztviselő. A második világháború alatt behívták katonának, majd a felvidéki bevonulás után az MTI-nél lett tudósító. 1944-ben a Földmíves Kisgazdapárt meghívta őt az akkor létrehozott gyarmati rendőralakulathoz. Már háromgyerekes apa volt, amikor rendőrségi szolgálata alatt a németek által elhagyott aknákat, fel nem robbant lőszereket gyűjtötte össze öt szakértővel. Az utolsó akna hatástalanításakor mind az öt vele dolgozó ember meghalt, csak ő élte túl a robbanást… A később a kórház nevét adó nagyszerű sebészorvos, Dr. Kenessey Albert hozta vissza az életbe. Hadirokkant lett, s a MAHONSZ2 főtitkárává választották., majd elkerült a rendőrségtől, mivel nem lépett be a pártba. Kenessey Albert vette fel a városi kórházba szertárnoknak, a kórház gazdasági ügyeit intézni. Közben a Domonkosok által létrehozott Credo Egyesület titkára lett. Negyvenezer ember előtt szónokolt Máriaremetén, az országos gyűlésen Prohászka Ottokár szobrának ledöntésekor. 1947. augusztus 15-én pedig Mindszenty József hercegprímás mellett volt az egyik szónok a Mária-év kihirdetésekor. Gyarmatra is elhívta Mindszentyt, s előszónoka lett a szaléziak udvarában. Közben szervezte a kultúrműsorokat, s Kenessey Alberttel és Bartha Elemérrel megírta a kórház vázlatos történetét. Több mint 200 verse született, színdarabot írt, dramatizált, csellózott. Egész életében úgy érezte, balassis tanárai szinte síron túli parancsa, hogy aki a leghosszabb ideig marad életben a csehkiverés tanúi közül, harcolja ki, hogy a város kiérdemelhesse a „Legbátrabb” címet. 1922-től kezdve 1942-ig minden évben 2 Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás megemlékeztek Balassagyarmaton a történelmi tettről. 1922-ben Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leplezték le a hősök véráldozatát megidéző márványtáblát, majd 1945 után a tábla hátára más szöveget véstek, az ünnepségek pedig elmaradtak – félve a szomszédok érzékenységétől. 1989-ben, a rendszerváltás idején jött létre a Civitas Fortissima Kör mint civil szervezet Kamarás József kezdeményezésére azzal a céllal, hogy a Városháza falán lévő táblát visszafordítsák valódi oldalára. A másik célkitűzés az volt, hogy a Civitas Fortissima nevet hivatalosan is használhassa a város, hisz a csehkiverés fegyveres harcának nagy szerepe volt abban, hogy Magyarország északi határa az Ipoly maradt, Balassagyarmat pedig Magyarország részeként él tovább. A rendszerváltozás óta tehát újra ünnepeltek Gyarmaton – 1994-től már a régi, helyreállított tábla előtt. Göncz Árpád 1996-ban – Kamarás József megkeresésére – levélben erősítette meg a cím viselésében a város lakosságát, de a parlamenti elfogadás még váratott magára. 1998-ban a kör elérte azt, hogy önkormányzati rendeletbe foglalták: január 29-e a város hivatalos ünnepe. A rendelet meghozatalakor került a városházára és a város neve alá a felirat, s a címerben is benne foglaltatik a jelkép. 2005 májusában az országgyűlés törvénybe iktatta a Civitas Fortissima címet. Kamarás József ezt már nem érte meg, de mintha minden évben ott állna az ünnepségen hosszú fekete kabátjában, s őrködne szeretett városa felett… S most felidéződik bennem egy másik gyarmati polgár, Reiter László, aki idén lenne 95 éves. Más személyiségű volt, mint a mindig társaság központja-Kamarás József, aki muzsikált, énekelt, s egyfajta bohémség is jellemezte. Reiter László épp a szerénységével, örökös szolgálatával, szinte észre sem vehető, mindennapos jelenlétével vált közismertté. Egészen egyszerűen ott volt mindenütt, ahol valami fontos történt, s valamifajta szent megszállottsággal megörökítette egy város hétköznapjait, ünnepeit, emelkedett pillanatait – s talán benne sem tudatosult: ezáltal hű krónikásává vált a múló időnek, s maga is várostörténelmet írt. Palócföld – 2024/3–4. szám Reiter László (1929–2010) Balassagyarmat díszpolgára ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �Palócföld 70 A temesvári születésű kötélgyártó- és szabómester édesapa – aki világháborús hadirokkant volt – a Katolikus Kör és Legényegylet gondnokaként az egyletnek köszönhetően eleven, rendezvényekkel, eseményekkel teli világba vezette be két fiát, akik korán elvesztették nógrádszakáli származású édesanyjukat. László már gyerekkorában kivágta a Balassagyarmatról szóló újságcikkeket, magába szívta a „gyarmatiságot”. 1943-ban nyomdásztanuló lett, de közbejött a háború. 1945-ben Rebmann Rókus patikájába jelentkezett laboránsnak, majd az államosítás után drogista mestervizsgát tett, s a gyógyszertári központnál folyadék-vegyszer-részlegvezetőként, aztán központi raktárvezetői beosztásban működött – 44 évig ugyanannál a vállalatnál. Gyógyszertári pénztáros feleségével három gyermeket neveltek fel. A múlt iránti érdeklődése végigkísérte az életét Már házas ember volt, amikor értékes bélyeggyűjteményét Pesten eladta, s annak árából vette meg élete első fényképezőgépét. Hat masinát „használt el” élete során, de digitális fényképezőgépe sosem volt. A Múzeumbaráti Kör tagjaként, majd az 1979-ben megalakult Honismereti Körben aztán kiélhette titkos belső késztetését. Összegyűjtötte a nógrádi lapok 1873 és 1944 közötti összes gyarmati vonatkozású cikkét. 21 évig fotózta a városi sporteseményeket is. 1975-től 1990-ig színes diákat készített Balassagyarmat életének dokumentálására, 1990-től azonban csak negatívokat csinált. Ha valaki belépett lakásába: írásban, fényképeken s a mintegy negyvenezer, gondosan időrendi sorrendbe állított negatívon keresztül ott sorakozott a polcokon Balassagyarmat múltja: iskolák, óvodák története, előadások, koszorúzások, sportesemények, ünnepek, utcaképek, sírkövek, szobrok, táblák, feliratok. A fotózás mellett másik szerelme a helytörténeti tárgyú írás lett. A helytörténész már az 1960-as években kutatta a patikatörténetet, 1980-ban pedig országos első díjat kapott Nógrád megye gyógyszerész-történelméről írott munkájáért. Szakmatörténeti kiállítással gazdagította a Helytörténeti Gyűjteményt, több mint kétszáz diavetítéses várostörténeti előadást tartott, kétszáz albuma került a Madách Imre Városi Könyvtárba a városi rendezvények fotóiból, 1998-ban pedig megjelentette a balassagyarmati emléktáblákat bemutató „Hirdesse e márvány…” című könyvét. Feldolgozta Balassagyarmat harangjainak és zászlóinak történetét, írt a város templomainak, börtönének, a vármegyeházának építéstörténetéről, összegyűjtötte a balassagyarmati temető sírverseit, megörökítette a gyarmati épületek homlokzati díszeit, régi orvosokról, a kórházban dolgozó apácákról emlékezett meg. Madách, Mikszáth, Kövi Pál, Perliczy János gyarmati emlékhelyei, a város utcáinak balassagyarmati származású névadói 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás mind-mind publikációi közé tartoztak. Mindezek az Emlékezetül adjuk mindenkinek. Mozaikok Balassagyarmat történetéhez című munkájában jelentek meg. Mi hajtotta ezt az embert, ha nem az a megrendítő szeretet, amelyet városa iránt érzett? Mintha egész életét kevésnek találta volna ahhoz, hogy háláját és köszönetét kifejezze szülőföldjének. Valóban csak a temetőben idézhető fel a régi Gyarmat? Nyilván részben igaz a megállapítás – az élet rendje ez. De a mai balassagyarmatiak is szeretik a várost, egyfajta egészséges büszkeség, öntudat és lokálpatriotizmus ma is kitapintható – az elszármazottakban is. Sokan ismerik még és érzik magukénak Jobbágy Károly sorait Szülőföld című verséből: „Ha gondjaim mint árnyak megzavarnak / hozzád futok haza – Balassagyarmat. / A gyermekkor a város szélin áll. // Enyém az ég és nincsen lehetetlen. / A »csapatom« ott vár a kisligetben, / s előttem buvik a cingár halál.” A két portré forrása a Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye. A balassagyarmati, egykori Megyeháza fotója a Fortepan Gyűjteményből való (Bauer Sándor, 1960). Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �Palócföld 70 GY. SZABÓ ANDRÁS A KORONÁZÓVÁROS M., aki az Ipoly partján született, és gyerekkorában az iskola ablakából a határ túloldalán barátságosan elterülő, korántsem magasnak mondható hegyekre látott, azokban az iskolás években még nem gondolta, hogy élete a későbbiekben egyre erősebb szálakon kötődik majd ahhoz a világhoz, mely ott kezdődött valahol a hegyek mögött. Harminckilenc éves volt, már nem éppen fiatal, amikor lehetőséget kapott, hogy az egykori koronázóváros magyar kulturális intézményében dolgozhasson. Voltak elképzelései, tudta, milyen kihívásoknak kell eleget tennie. Akkorra már nagyon jól ismerte ennek a tájnak szereplőit, nem először járt a Felvidéken. Egyetemista korában és később is több alkalommal tartott irodalmi esteket ottani diákklubokban. Felesége is itt született, egy kis gömöri faluban. A kiutazása előtti hetekben belefeledkezve forgatta a Civitates Orbis Terrarum – A földkerekség városai – címmel Kölnben megjelent munka magyar vonatkozású, díszes kiadását. A kötet 20 magyar vár metszetét tartalmazta, ennek a fejezetnek Régi magyar várak volt a címe. A pompás metszetek egyike a pozsonyi várat és környékét ábrázolta. Gondos helyszíni vázlat után készítette remekbe a rajzot az ismeretlen mester. A szélesen hömpölygő Duna bal partján a fallal körülölelt vár vonta magára először a néző figyelmét négy szögletes saroktornyával, melynek egyikében, a legmagasabban őrizték kisebb megszakításokkal két évszázadon át a magyar koronát. Nem messze tőle a Szent Márton-dóm, aztán jobbra a klarisszák temploma, majd a ferences templom és a középkori városháza tömbje volt kivehető. Ide került M. a ’90-es évek elején külképviseleti minőségben, hogy a kultúra területén próbálja egyengetni a szlovák és a magyar nép nem éppen felhőtlen viszonyát. Otthoni könyvtárából csak a legfontosabbakat vitte magával, melyekről úgy gondolta, hogy a rá váró munka során segítségére lesznek. Így csomagolta be Ortvay Tivadar tudós-történész 1905-ben napvilágot látott, újból kiadott könyvét, mely enciklopédikus gonddal vette számba a koronázóváros nevezetességeit, így azokat az utcákat és régi épületeket is, melyek az Új Híd s az autópálya építésekor a ’70-es évek elején bontás áldozataivá váltak. Ekkor tűnt el nyomtalanul a belváros és a Váralja jeles házainak többsége, amikor – fogalmazta meg egy idős újságíró – „terekké tágultak a sikátorok”. 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás Azon a szeptemberi napon, melyen a hírközlő szervek Alexander Dubček máig rejtélyektől övezett autószerencsétlenségét hírül adták, a magyar tannyelvű Duna utcai iskola igazgatója bejelentette: az iskola történetében hosszú idő óta először három párhuzamos osztályt nyitottak az elsős tanulóknak. M. jólesően gondolt arra, hogy iskolaköteles nagyobbik fia révén ő is hozzájárulhatott a három osztály együttes létéhez. „Köszönet érte a szülőknek, sok esetben a nagyszülőknek” – mondta az igazgató a tanévnyitó ünnepélyen. Nagyszülő korú maroknyi kis csoport tartotta 1993 februárjában századik öszszejövetelét a kulturális intézet székházában. A jobbára hetven, nyolcvan év körüli zeneértő, zeneszerető emberek tíz évvel korábban alapították meg a Liszt Ferenc Társaságot. Egyikük – ezüstös hajú öregúr – a Stefánia Kávéház ma is álló épületének volt a tulajdonosa. Zeneszeretetét, érdeklődését az irodalom iránt feltehetően innen, ebből az időből, a múltjából hozta, amikor a Stefánia kávéház zenei és irodalmi rendezvényeknek adott otthont – az ő direktorsága idején. Az Ortvay-könyv utószavának lehangoló zárlata befészkelte magát M. lelkületébe. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán van-e értelme egy olyan mű megjelenésének, melyben az utcákban és terekben rögzült történelem jó része az enyészeté lett, az utószó írója azt válaszolta, hogy igen, mert nem lesz, aki ezt a számvetést a jövőben elvégezné, mert az a nemzedék is kihal, „akiknek emlékeiben még úgy élt Pozsony, mint Ortvay könyvében”. M. sokszor tapasztalta munkája során, ismerősei révén, a velük való beszélgetésekben, hogy még él, jelenvaló az a vékonyka réteg, mely gyökereit, szellemi tájékozódásának alapjait innen, a régi Pozsonyból hozta. Az ott élő magyar ajkú lakosság felől nézve Pozsony kisváros volt, ez adott neki melegséget, meghittséget, ez mélyítette el az összetartozás igényét az ottani magyarságban. Nagyon megszerette ezt a várost kint tartózkodása idején. Amikor elsétált a Mihály-kapu alatti kis utcákba, az óváros öreg épületei közé, majd minden alkalommal Ortvay Tivadar könyve jutott eszébe. Volt egy szobor, mely egészen kivételes helyet kapott a könyvben, s melynek látványa mindig derűvel és reménnyel töltötte el. Ez pedig Rómer Flóris mellszobra volt. Szülőházának utcája, mely a Ferenciek terének északi szögletébe futott bele, az ő nevét viselte évtizedekig. A XIX. század egyik legnevesebb régiségtudósának bronzba öntött büsztje ugyan még csak az adakozók szándékában létezett 1905-ben, a könyv megjelenésének idején, anyagot, formát az elgondolás csak két év múlva kapott. De már említés történt róla, s nem telt el két év, és Strobl Alajos remek portréja a nagy tudósról a Ferenciek terét díszítette. M. óvárosi bolyongásainak kegyhelye lett ez a szobor. Egy-egy nehéz nap után a késő esti órákban, hosszú sétái során, amikor a térre érkezett, majd’ mindig körbejárta Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �Palócföld 70 a talapzatát. Zarándokhellyé avatta magában, mert ebben a kivételes esetben nem az történt, ami az utcák és terek többségével. Ami a nagy gondú számbavétel idején ígéretként jelentkezett még, az köszönt vissza itt a régi Pozsonyból. Egy meleg júniusi napon M.-nek sürgős dolga akadt a városban; egy olyan ügyben kellett eljárnia, melyet főnöke távollétében kellett elintéznie. A szobor mellett vitt el az útja. Ezúttal is megállt előtte, felpillantott a jól ismert markáns arcra, s amit számtalanszor megtehetett volna, de korábban nem tett meg, szemével végigkövette a tudós régész tekintetének irányát. A tekintet csaknem mértani pontossággal megállapodott a ferenciek kolostorának épületén, a mögötte csúcsosodó Szent János-kápolna tornyán. Akkor különösebb jelentőséget a szobor elhelyezésének, a tekintet irányának M. nem tulajdonított. De később az intézet könyvtárában, amikor felfedezte az egyik polcon Rómer 1860-ban kiadott könyvét, A Bakonyt, megdöbbenve olvasta a sorokat: „Visszatérvén Pozsonyba 5-én reggel, Ipolyi Arnolddal felkeresém a góthépítészet remekét, hazánk e tekintetben legkitűnőbb egyházát, a hajdani pozsonyi plébániát, a sz. Ferenciek templomához épített Sz. János kápolnát”. Hosszan leírta, mekkora hatással volt rá és a magyar művészettörténet másik nagy alakjára, Ipolyi Arnoldra az épület közösen megcsodált szépsége. A könyvet lapozgatva M. arra gondolt, s később egyre mélyebbre ásta magát benne a meggyőződés, hogy a szobor térbeli elhelyezkedése egyáltalán nem lehetett véletlenszerű, esetleges. Valaki vagy valakik számontartották a könyvben leírtakat, s ez érvényesülhetett az elhelyezés megválasztásában is. – Igen, adta meg a választ akkor önmagának, talán ez a számon tartó igyekezet az, amit történelmi érzéknek nevezünk, valószínű, ennek az érzéknek a tudatosításában születhetett meg Ortvay könyve s Rómer Flóris szobrának megválasztott helye a tér sarkában. És innentől kezdve amikor alkalma nyílt rá, a múlt iránti fogékonyság bizonyító tanújeleként hozta fel mások előtt a tudós bronzba öntött büsztjének példáját. Aztán M. visszakerült Budapestre. Már rég elszakadt Pozsonytól, de esti elalvása előtt bármikor újra tudta élni azt a templomi áhítatot, amikor sétái során, elhagyva a Mihály-kaput, megindult az óváros enyhén lefelé lejtő kis utcácskáin. Szentélybe lépett be. Gondolatban ilyenkor mindig elment a reformországgyűlések palotája mellett, és megállt az 1847-ben alapított antikvárium kirakata előtt. Mint annyiszor, most is átfutotta az üveglap mögött a zöld posztóra helyezett könyvritkaságokat. Az Úri utca torkolatánál egy kicsit elidőzött, de nem tért ki jobbra, a Szent Márton-dóm hatalmas tömbjéig, hanem az ellenkező irányban, a Halászkapu utcán indult visszafelé. A középkori építészet remeke, a Városháza mellett kanyarodott felfelé. A Ferenciek terén volt, a szabadságharc alatt századosi rangban harcoló, Olmütz, Josephstadt börtöneit megjárt tudós paptanár, Rómer 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás Flóris szobránál. A szoborral történő találkozás többször visszatért álmaiban a későbbiekben. Az egyik ilyen álommal végződő nap délelőttje nem várt fordulatot hozott életében. Nem is tudta, hogyan került hozzá, ki hozta, hagyta asztala szélén azt a felvidéki újságot, melyben megdöbbenve olvasta, hogy a mellszobrot felállításakor az Országos Régészeti és Embertani Társulat kezdeményezésére úgy helyezték el, hogy Rómer arca a tér szögletében álló szülőháza felé nézett. M. napokig nem tért magához a csodálkozástól, hogy lehet ez, hiszen ő számtalanszor ellenőrizte feltevését, mely már nem is feltevés volt, hanem bizonyosság. Állításában sem akkor, sem utólag nem lehetett megingatni: a tudós régész tekintete a Szent János-kápolna tornyára irányult. M. nem tudott napirendre térni a dolog felett. Telefonált, könyveket bújt, még egy levéltárat is felkeresett. Mi történt, ekkorát nem tévedhetett? Maga Rómer említi az Ipolyi Arnolddal közös városnézés során a kápolna ritka szép arányait és a tornyot, melynek csúcsát, s ő erre meg is esküdött volna, mintha égi lénia kötötte volna össze a szobor szempárjával. Hazaköltözése után évekig nem járt Pozsonyban. Aztán egyszer, még az évezred végén, karácsony előtt a magyar intézet akkori vezetője egy irodalmi est megtartására kérte fel. Hideg, szeles, barátságtan idő volt. Kora délelőtt érkezett, így alkalma nyílt végigjárni kedves utcáit. A főpályaudvartól fél óra járásnyira, a Mély út végéből nyílt az a villanegyed, melynek utolsó házai egy sziklaösvénybe torkolltak. Sokszor járt ezen az ösvényen családjával, az óváros látnivalói mellett ez az út volt a másik kedvenc helye. Az ösvény végében meredek kaptatón hatalmas templom állt. Annak a kisméretű kápolnának az alapjait, melyen a nagy tömegű templom állt, még 1713-ban, a pestisjárvány idején emelték. Az épület melletti sziklafalon szlovák, magyar, cseh és német nyelvű hálaadó márványtáblák sorakoztak egymás mellett. Magyar nyelvű emléktáblát 1988-ban helyeztek el a sziklafalon utoljára. Erre a táblára jól emlékezett, ez már megvolt akkor, amikor először járt itt. „Köszönöm, Szűz Anyám, hogy meghallgattál.” Úgy határozott, amíg ideje engedi, végiglátogatja a sokszor megjárt helyeket. A hideg átjárta testét, de összehúzva mellén télikabátját, frissen és jókedvűen indult az óváros irányába. Átballagott a Mihály-kapu alatt, és szomorúan vette tudomásul, hogy nincs meg szeretett antikváriuma, kávézó nyílt a helyén. De nemcsak az antikvárium tűnt el, lehangolta, hogy több üzlet is kicserélődött, gazdát váltott elköltözése óta. Ezúttal is a Halászkapu utcán kanyarodott felfelé, a mindig megcsodált középkori Városháza irányába. Ment, ment a Ferenciek tere felé, azzal a várakozással, ahogy az ember egy rég nem látott ismerős találkozására készül. És ekkor érte a legnagyobb csalódás. Nem is csalódás volt, hanem letaglózó, megsemmisítő érzés, olyan, mint amikor valaki elveszít egy számára nagyon Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �Palócföld 70 fontos, értékes tárgyat. Strobl Alajos alkotása nem volt a helyén. Bármerre forgatta a fejét, a tér egyetlen pontján sem találta. Szlovák nyelvtudását összeszedve megszólított egy járókelőt, és a szobor felől érdeklődött. A férfi a vállát vonogatta, készséges volt, de tanácstalanul állt M. kérdése előtt. Aztán megállított egy szatyrokat cipelő nőt, aki, mint kiderült, nem is hallott a Rómer-szoborról, igaz, nemrégen került a fővárosba. Egy idős ősz férfi közeledett az út túloldalán, nehézkesen, bottal a kezében, hozzá fordult segítségért. A férfi magyar volt, tőle kapott választ a kérdésére. Nem is olyan régen, talán egy évvel korábban, a tér rendezésekor a tudós szobrát áthelyezték a Városháza udvarába. M. megköszönte a férfi tájékoztatását, átballagott a Városháza ódon épületéhez, és belépett a félig nyitott kapuszárnyon. Végigment az impozáns kapualjon, ahol a bejárat melletti sarokban a falhoz szorítva csakugyan megtalálta Rómer Flóris kanonoki palástban megörökített mellszobrát. Állt a kőtalapzat előtt, mely mintha kisebb lett volna korábbi méreténél, határozottan alacsonyabbnak tűnt, mint mikor még a teret őrizte. A markáns, erőt sugárzó arc ezen a helyen, a fal tövében, nem nézett sem a Szent János katedrális tornyára, sem a szülőház irányába, összevont szemöldöke alól valami nehezen behatárolható foltra esett a tekintete. A felejtés első stációja, gondolta M., vajon hány ember fogja tudni néhány évtized múlva, hogy ki volt ez az ember? Míg a szobor előtt ácsorgott, a magasból egy galamb szállt a talapzat párkányára, tollászkodott, szárnyait billegtette, felröppent a szobor fejére. Maradhatott volna, senki nem járt az öreg épület udvarán, üres volt a gyönyörű árkádsor, de az annyira várt találkozás keserű volt, lehangoló. Áthaladt a hálóboltozatú kapualjon, nem tudott, nem is akart több időt az udvarban tölteni. 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás WINKLER MÁRTA GYEREKKOROM PÁSZTÓJA A pásztói évek vésődtek legmélyebben a szívembe, s ez érthetővé válik, mihelyt sorolni kezdem ragaszkodásom helyeit, tárgyait. Ha a gyerekkorunkra való visszaemlékezés örömet jelent számunkra, boldog indulásról beszélhetünk. Amikor embersorsokba nézünk vissza, mindig nagy szerepet tulajdonítunk az első tizenkét évnek, a gyerekkor fontosságát sokszor hangsúlyozzuk, elismerjük. Az én életem szeretetteljes családi légkörben indult, szüleim szeretete, nagy gondja vett körül tizennyolc éves koromig. Örömteli gyerekéveim talpköveit a nagycsalád rakta le. Anyukáék kilenc testvérnek örültek otthon, szerették egymást, szép kapcsolatban éltek együtt, felnőttkorukban is ragaszkodtak egymáshoz. Nagy dolognak tartottam életem során, hogy nagyobbrészt rajongással szerettem őket. A közelemben élőkhöz való komoly ragaszkodásom végigkísérte kisgyerekéveimet, majd középiskolás koromat tette meleggé, széppé. Izgalommal gondolok arra, képes leszek-e megtalálni, jól értékelni, példákkal bizonyítani mindazt a hatást, amelyet Anyuka családjától kölcsönöztem, és maradandó személyiségjegyként fedezek fel, fogadok el magamban. Azt gondolom, onnan kell vallatóra fognom az emlékezetem, ahol első eszmélő időszakom kezdődött. Az iskoláskorom előtti évek azok, melyekben nagyon játékos, mozgékony gyerekként a természeti környezet vonzott erősen. Mindig boldogan érkeztem Nagymamámhoz, a hosszú udvarba. A kapunál lépcsők vezettek be a hosszú épület elé, melyben három lakrész különült el, Nagymamáé, egyik fia családjáé és az udvar alsó felében egy lakást bérlő családé. Reggelente megismétlődő gyakorlatom volt, hogy az ágyból egyenesen az udvarra futottam, kedves udvarrészletem, választott tárgyaim közelébe. A nagyon méretes udvaron a Pásztóra jellemző patak által kerekre gömbölyödött kövek szép száma csalogatott, játékokat sugallt, a földre karcolt Ugróiskola vagy az Adj király katonát!, az Ipiapacs nevűeket s még sokfélét. A játék elsőrendű szerepet kapott nálam, elő kellett teremteni hozzá a társakat, testvérekből, unokatestvérekből, szomszédokból összeverbuvált hasonló korúak csapatát, akikkel aztán színházasat, iskolásat, labdajátékok változatait hoztuk össze. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �Palócföld 70 Az udvar végében volt található a számomra legkedvesebb természeti tárgy: a kút. Egyszerre voltam oda érte és féltem tőle, hiszen mélységétől eléggé tartottam. Érdekes mégis számomra, hogy ha nem lehettem e kút közelében, gyártottam magamnak saját kiskutat. Egy literes konzervdobozt beástam a földbe, mellé két elágazó végű botot szúrtam le, erre helyeztem az előre elkészített ágból faragott kis hengert, melyre az erős és vastag fonalat hajtogattam. A henger egyik végébe kemény drótot hajlítottam, hogy forgatni lehessen, és felhúzza, leengedje a fonal végére kötözött pici vödröt. Másik nagyon izgalmas része az udvarnak egy nagy tűzfal tövében kiásott verem, gyerekszemmel óriásinak látszó jégverem, melyben gyönyörű jéghasábokat helyeztek el időnként, és szalmával takarva óvták azokat. Ez a csodálatos üreg persze félelmet is üzent nekünk, gyerekeknek, amikor a tűzfalról távozóban a napfény nyomán hatalmas árnyékok jelentek meg, s rajzoltak elénk furcsa figurákat. Nagybátyám hentesműhelye szemben volt a jégveremmel, szomorúságunkra tilos terület a gyerekek előtt. A legvágyottabb természeti terület mégiscsak a patak partja volt számomra. Ügyesen cikáztam mezítláb a sok remek formájú kövön, vagy még inkább mozdulatlanul állva figyeltem a mesésen csordogáló víz hangját. Odajutni a patakhoz, hallgatni a hangját, ahol csak lehet, szinte mohó kívánságként maradt meg bennem mindmáig. A Mátrában és a Tátrában túrák idején később is mindig cél volt számomra patakot találni, sajnos, ezek ritkább alkalommal adódtak, mint ahányszor szerettem volna. A madarakra is itt, Pásztón, a Kövicses-patak környékén figyeltem fel először, s mélyült el bennem megismerésük vágya, hogy egyre komolyabban foglalkozzam velük, minél többet tudjak róluk. Nehéz abbahagyni a természet adta jókat, mert még szeretném megemlíteni a frissen fejt habos tejet, amelyet naponta ugyanazon időben kaptunk sorba állva, bögrével a kezünkben, amikor a Csonka nevű tehénke hazaérkezett a legelőről. A lila belű és mesés ízű körte és szép formájú fája, a többféle alma, a zöldborsó, zöldbab, sóska, spenót, szőlő, mind a nemes pásztói ízeket hozták számunkra, a világon finomabbat nem talált volna nekünk senki. A frissen pergetett mézet se felejtsem el, melyhez hozzátartozik a méheket nagy szeretettel ápoló unokabátyánk, akitől sok évtizede, szinte egész életünkben kapjuk a világ legízletesebb, legszebb színű mézét, s aki a nagycsalád minden tagjának tisztelt, szeretett bátyja. Nagymamánk a nagycsalád nevelésében korán egyedül maradt, a kötélverő családfőt az akkori nagy betegség, a spanyolnátha vitte el övéitől. Édesanyjuk aztán szőlőtermeléssel tartotta fenn életüket, három szőlőföld gyönyörű névvel 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás megjelölve: Názáret, Világos, Újmál – melyek kisgyerekként ősszel varázsnévként bűvöltek el engem a mesés szépségű mátrai hegyoldalon. Az örömökben igazán gazdag gyerekkorom legerősebb kiváltója mégiscsak a kilenc testvérből álló családi együttes, melyben mindegyikükre rajongással gondolok, akiket gyakran meg is idézek, mert titkon azt remélem, hogy találok olyan személyjegyeket, amelyek – mellettük élve – mintájukkal hozzám simultak, vagy amelyeket egyre tudatosabban alakítottam aztán hozzájuk hasonlóra. Hátsó sor: Turcsányi János (sógor), Strémen Antal, Strémen Mária, Strémen József, Strémen Imre, Osim István (sógor) Középső sor: Turcsányi Jánosné (Strémen Katalin), Strémen Erzsébet, Grósz Katalin (a kilenc testvér édesanyja), Grósz dédmama, Strémen Józsefné (sógornő), Osim Istvánné (Strémen Franciska) Elöl (gyerekek): Turcsányi Katalin (ölben), Strémen Gyula, Strémen János, Strémen József (ölben), Osim Imre Hogy a családban kire hasonlítanak a gyerekek, az általában érdekli a családi és baráti kisközösséget. Én is korán tájékozódhattam elejtett mondatokból, hogy Anyuka három nővére közül Franciska néném tulajdonságai jelentek meg nálam: Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �Palócföld 70 gondossága, választékos ízlése, túlzó pontossága. Bárcsak a kézügyessége is átszármazott volna rám! Különleges kézimunkákat: gobelinképeket, legvékonyabb cérnából bonyolultan horgolt mintákkal tálcakendőket, szűrhímzéssel posztó falvédőket, gyerekruhákat alkotott, majd húgát is maga mellé vette kézimunkakészítő műhelyébe. Szatócsboltocskája Hatvanban a főút élénk forgalmú, keresett beszerzőhelyévé vált, ahol figyelmessége, említett pontossága tetszett vásárlóinak. Családunkból egyidőben két legényke folytatott a fővárosban komoly tanulmányokat egyetemen, orvosin, illetve vegyészmérnökin. A szünetre a család apraja-nagyja várta őket haza, hosszan készítettük kedvelt finomságaikat, ki Pásztón, ki Hatvanban. Az utat kerékpáron tették meg, így érdekesebb volt az érkezésük, ügyes megfigyelőállásokat jelöltünk ki hozzá magunknak. Az ünnepi fogadás nagy ebéddel zajlott le, szívesen faggattuk, hallgattuk őket, újdonságokat vártunk tőlük gyerekmódra. Orvosnak készülő nagybátyánk a latin és német szövegeket kérte előhozni a fejünkből, nagy szégyen lett volna számunkra a tanult igék ragozását téveszteni, az aktuális lecke szövegét, a memoritert nem jól tudni. A német szavak után énekek következtek, a Stille Nacht és sok más kedves dal, szép dallamú karácsonyi énekek sora. A karácsonyeste meghittségét, finom pompáját, érzékeny finomságát, emellett szerény, soha nem túlzó ajándékait az én jó Anyám nővérével együtt, fél éven át titkolózva készítette el. A többi testvér tudásának megfelelően csatlakozott a gyerekek ajándékához, míg azok a karácsonyfa alá értek. Hogy gyönyörködtünk a babaszoba asztalosmunkáján, amelyet hivatali dolga mellett sajátított el egyik nagybátyám. A lelkünket gazdagították vele, hiszen nekünk készítették! A palóc táj dialektusára gimnazista koromban figyeltem fel, amikor nyári szünetben diákként munkát vállaltunk osztálytársaink közül kevesekkel. A hatvani cukorgyár területén paradicsomkonzerv előállítása is zajlott, vidéki beszerzéséhez a gyümölcsösládát, zöldségeskeretet a helyszínen állították elő. Ezt mi megtanultuk, és rövid időn belül jeles művelői lettünk a láda összeállításának. A paradicsomot válogatni, előkészíteni már könnyebb, csendesebb munka volt, emellett az éneklő lányok hangja is szárnyra kelhetett. A Hatvan környéki községekből, Turáról, Boldogról, Ecsédről, Hortról, Csányról dolgozni járó kedves lányok elhozták magukkal a palóc népdalokat, munka közben egész nap énekeltek. Szövegük palócul, dialektussal együtt került a fülembe. Otthon, iskolában nem így hallottam, csak ritkán, érdekességként használtam. Iskolatársaim között volt, aki felfedezni vélte kiejtésemben. Hitetlenkedésemre megkérdezte, szégyellem talán? A leghatározottabban válaszoltam azt, hogy inkább büszke vagyok rá, hogy nagyszámú magyar emberrel együtt beszélhetem az érdekes, szép palóc dialektust! 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás BODNÁR ILDIKÓ TALÁLKOZÁSAIM PALÓCFÖLDDEL ÉS A PALÓCFÖLDDEL „…Az elmúlt évtizedekben a Palócföld azon kevés vidéki kiadású folyóiratok közé tartozott, amely névváltás nélkül, (ezidáig) rendszeres megjelenéssel élte meg a társadalmi, gazdasági változásokat, informálva az irodalmunk, művészeteink, illetve a térségünk iránt érdeklődőket, egyben folyamatosan növelve Nógrád presztízsét, ismertségét.”1 Bevezetés egy visszaemlékezéshez Az egész gondolatsort, amelyet alább papírra vetettem, a fenti mondat indította el, elsősorban a mondatnak az a része, mely arról szól, hogy a Palócföld névváltás nélkül élte meg az elmúlt évtizedeket, és érte meg a hetvenedik születésnapját. Pedig országos szinten máig is állandó névváltási, névváltoztatási hullámzásban élünk; ez az 1988–1992 közötti években csúcsosodott ki, ám azóta sem ült el teljesen. A szavak jelentésének kialakulása bennünk Életünk során anyanyelvünkben szavak tíz- és tízezreivel találkozunk. Némelyiküket adott jelentésükben ismerjük meg, s többnyire abban is használjuk őket mindvégig, míg mások – a legtöbbjük – jelentése az idők során változik, változhat számunkra. Kora gyermekkorunkban kezdődik anyanyelvünk szókincsének az elsajátítása, egy talán csak félig-meddig felfogott jelentéssel, amely idővel bővül, gazdagodik. Mindez azonban észrevétlenül és nem is tudatosan történik, példákat mondani sem könnyű rá. De egészen biztos, hogy mindannyiunk életében vannak szavak, amelyeket a kezdetektől minden gond nélkül, biztosan használunk, míg mások évek, évtizedek hosszú során át telnek meg igazi tartalommal. Ehhez az úgymond „igazi” tartalomhoz a denotatív, azaz hétköznapi, tárgyszerű jelentés NAGY László, Mi lesz veled, Palócföld… folyóirat?, 2023. március 15. = http://www.agt.bme.hu/balassi/Mi_lesz_veled_Palocfold.html [2024. 08. 20.] 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �Palócföld 70 mellett – gyakran igencsak emocionális felhangokkal – ún. konnotatív, képzettársításos jelentések társulnak. Egy ilyen jelentésfejlődésről vall írásom első része. A ’palóc’ szó jelentésének gazdagodása életemben Magam az utóbbi időben a ’palóc’ szón gondolkodtam el. Vagyis azon, hogy mikor is találkoztam vele először, mit értettem rajta, hogyan változott a jelentése számomra, s mit mond most, évtizedekkel az első találkozások után. A legkorábbi emlékeim vele kapcsolatban a hatvanas évek elejére nyúlnak viszsza és a Miskolcról Budapestre történő gyakori vonatos utazások képeihez kapcsolódnak. Ezen az úton, valahol Vámosgyörk, Hatvan, Aszód állomáson szálltak fel a kocsinkba azok a fejkendős, sokszoknyás, nyáron is vastag kötött harisnyát viselő – ma már tudom: népviseletbe öltözött – batyus nénik, akikről, amikor megkérdeztem, kik ők, édesanyám azt mondta, hogy palóc asszonyok, és a pesti piacokra viszik áruikat, amelyeket otthon megtermeltek. A palóc egy kicsit furcsa viselet volt számomra sokáig, gyerekként beszélgetéseiket nem figyeltem. Igazán szép, ünnepeken hordott ruháikat évekkel később ismertem csak meg. A ’palóc’ szó tehát legelőször a palóc viseletet jelentette nekem, visszatekintve pedig kicsit a gyermekkorom biztonságát is, a pesti családi utazások felidézésével. Aztán később egy eszperantó nyelvtanfolyamon, melyet tíz-tizenegy évesen kezdtem látogatni, egy olyan hölggyel találkoztam, aki nyelvtanárunktól szépen ejtett rövid á hangjaiért gyakran kapott dicséretet. Mi, többiek rendületlenül kerekített a hangokat ejtettünk, ahol a-t láttunk írva. Kiderült, hogy az ismeretlen hölgy magyarul is rövid á-kat ejt a szavaiban, merthogy nem olyan régen költözött Nógrád megyéből Miskolcra. Egészen furcsán ejtette a megyeszékhelynek, Salgótarjánnak a nevét is, ahonnan idejött. Tehát a palóc egy érdekes ejtésmód – vontam le a következtetést. Későbbi tanulmányaim során megtudtam: olyan nyelvjárás, amelynek egyik jellegzetessége rövid á-hangok ejtése az a-k helyett. Azokat az iskoláséveket idézi fel, amikor tudásszomjam talán a legnagyobb volt, s nyelvek egész sorát készültem megismerni. A palóc nyelvjárás további jellemzőivel egyetemista koromban találkoztam. Hetedikben az egyik órán egy Mikszáth-elbeszélést olvasott fel tanárnőnk A jó palócok vagy a Tót atyafiak novellái közül. Ekkor lett Mikszáth Kálmán neve ismerős a számomra, és az órát követően sok mindent elolvastam tőle. A palóc vidék írói közül később, Az ember tragédiája tárgyalása kapcsán Madách Imre nógrádi volta is ismertté vált számomra. Más jeles palóc művészek, alkotók szülőhelye is 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás ez a vidék, Pásztó például Csohány Kálmán grafikusművészé. A könyvekbe feledkezés, a hősökkel való együttélés, sőt azonosulás korszakát is hordozza a szó számomra. A palóc nyelvjárás fő jellemzői, a ’palóc’ szó eredete, etimológiája; a Palócföld elnevezés kétféle értelme Egyetemista éveimben, amikor a nyelvjárásokról tanultunk, a palóc nyelvjárás több jellemzőjét is megismertem, így a köznyelvi a-k helyén álló, ajakkerekítés nélküli ȧ hangot, a köznyelvi hosszú á-inkat felváltó hosszú ā-kat, az ly ejtését, hogy ragjaink palóc változatait ne is említsem. Ha különböző szótárakat ütünk fel, a ’palóc’ szó etimológiáját megismerni akarván, ezekből az derült ki, hogy a szó története pontosan nem ismert, de valószínű szláv, pontosabban orosz (’polovci’) vagy ócseh (’plavci’) eredete; ez századokkal ezelőtt a kun népcsoportot jelentette. Léteznek azonban más, „mesés” elképzelések is a szó származásáról, kapcsolatba hozva azt például a ’palást’-tal. Palócföld – olvassuk a szakirodalomban – a történeti Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör megyéket, illetve azok egy részét foglalja magában.2 Életem, illetve egész családunk életének egy rövid korszaka – kissé váratlan fordulat révén – Palócföldön zajlott. Itt vettem először a kezembe és olvastam a Palócföld nevű folyóirat számait, amely Nógrád megye irodalmi lapja már 1954 óta. Szülővárosomnak, Miskolcnak irodalmi folyóirata, a Napjaink egészen másként nézett ki, egy darabig a napilapokra, majd hetilapokra, a legjobban talán a Köznevelésre emlékeztetett. A Palócföld viszont – fehér és szinte mindig illusztrált borítóját tekintve – leginkább a debreceni Alföldhöz hasonlított. Minden megyének volt ezekben az évtizedekben „politikai, irodalmi, művészeti” havi folyóirata. A Palócföld 1954-es megjelenésével a legkorábbi volt közülük, és neve ma is ugyanaz. A Napjaink viszont 1990-től Holnap, 1995-től Új Holnap, 2007-től pedig Műút címen jelenik meg (vö. „átnevezési hullám”…) TÖRÖK Sára, A palóc nyelvjárási régió = https://elteonlinenew.elte.hu/tudomany/2023/10/19/apaloc-nyelvjarasi-regio/ [2024. 08. 21.] 2 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �Palócföld 70 Életem egyik fontos állomása Palócföldön Tanári pályám egyik fontos állomása lett Pásztó, ahol a Mikszáth Kálmán Gimnázium két tanítási nyelvű osztályaiban a franciát tanító négytagú csapat egyik tagja lettem. Mindez 1988 és 1992 között történt. Nem volt könnyű ilyen osztályban tanítani. Az új képzési forma akkor a kísérleti szakaszában volt, a tanárok egy része már részt vett előzetes franciaországi továbbképzésen, mások, az újonnan bekapcsolódottak, mint jómagam is, még nem. Mivel már régóta óta foglalkoztatott ez az oktatási forma mint különlegesen hatékony nyelvtanítási perspektíva, elhatároztam, ha lehet, megpályázom egyet a meghirdetett állások közül. Valóban hirdettek állást ebbe az iskolatípusba, mégpedig Pásztóra. Így kerültem a magam számára is váratlanul a Palócföldre. Magát a rendszerváltást is ott éltem meg a családommal, ami osztályfőnöki munkámban az állandó „lakcímváltozás”-oknak az osztálynaplóba való bejegyzését is jelentette. A tanáriban sokszor volt beszédtéma a pártok alakulása, a különböző intézkedések, és a franciát oktató magyar és francia tanárok külön kialakított tanárijából ilyen esetekben a nagytanáriba mentünk „értekezni”. Egy ilyen alkalommal jelentette be egyik kollégánk, hogy felmegy Budapestre Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére. A napot, az ott elhangzott beszédeket azóta is nagyon sokszor emlegetjük. A diákok, akik az ország számos pontjára mentek haza a hétvégeken s áramlottak vissza a hétfőnként, sokféle tapasztalatot szereztek az országban uralkodó változásokról. A körükben megjelenő politikai érdeklődés és aktivitás ezeknek a folyamatos tapasztalatoknak és a francia iskola másféle szellemét átsugárzó oktatásnak is volt köszönhető. A változások tükröződése a Palócföld számaiban Ezekhez az évekhez kapcsolódik első találkozásom a Palócföld című folyóirattal. Érdeklődéssel olvastam a pásztói tartózkodásom idején megismert számokat, talán azért is, mert ezek voltak azok a bizonyos rendszerváltó évek, amikor egy évtizedeken át fennálló – s eleinte még úgy látszott: erős lábakon álló – rendszer hirtelen, mintha csak elfújták volna, eltűnt, átadva a helyét valami egészen másnak. Olyasféle cezúra ez sokunk életében, mint a szüleinkében a II. világháború volt. A háború – legalábbis nálunk vagy talán tágabban Európa keleti felében – elsodorta mindazt, ami előtte jó vagy rossz volt, s jelen esetben is hirtelen következett 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás az az új, ami ugyancsak jót-rosszat maga alá gyűrt az előző évtizedekből, s amelyben voltaképpen máig is élünk. A Palócföld számait a tanáriban egyszerűen levettem a folyóiratok polcáról. Az iskolákban, ahol azokban az években (a ’70-es, ’80-as években) tanítottam, szaktárgyi és szépirodalmi folyóiratoktól roskadozó polcok voltak. A pásztói városi és a salgótarjáni megyei könyvtárban olvasgatva is a kezembe kerültek a lap példányai. Nagyon szerettem a salgótarjáni gyönyörű új, tágas és világos, Balassi Bálint nevét büszkén viselő könyvtárba menni, hogy a francia mellett szintén tartott magyaróráimhoz könyveket kölcsönözzek, illetve a fontosabb folyóiratokat átnézzem. A pásztói könyvtár ott-tartózkodásom éveiben sajnos sokszor volt zárva, s négy év alatt négyszer is költözött egyik helyről a másikra. Emlékszem, hogy egy folyóiratszámot a pásztói vasútállomáson vettem, hogy az úton olvashassam. A hátoldalon az ár eleinte 17 Ft, kicsit később 25 Ft volt, az 1992. év utolsó száma 30 Ft-ba került. A verseket mindig szerettem, több ismert költő (Csanády János, Jobbágy Károly, Krausz Tivadar, Petrőczi Éva, Tandori Dezső, Utassy József, Zalán Tibor) írásait fedeztem fel és olvashattam az folyóiratoldalakon. És persze sok új névvel is találkoztam. Az életemben nagy változásokat hozó 1988-as évet a Palócföld Utassy József verseivel indította. Ahogyan a Palócföldben az 1980-as évek végének, az 1990-es évek elejének az eseményei megjelentek Azért tekintem át a Palócföld 1988 elejétől 1992 végéig megjelent számait, hogy megnézzem: hogyan tükröződtek akkor a sorokban a jelen problémái, érződött-e, s ha igen, miben a rendszerváltás éppen zajló eseménysora, milyen kérdéseket boncolgattak a szerzők azokban az években. Különösen kíváncsi voltam arra, hogy szerepelt-e bennük akkori városom, Pásztó. Ez az áttekintés részben valóságosan, a miskolci megyei könyvtárban zajlott, részben viszont – az internet jóvoltából – a saját szobámban „lapozhattam fel” az írásokat. Az 1988. évi 1. számtól az 1992. évi 6. számig néztem át a folyóirat cikkeit. Összesen 30 szám jelent meg az öt év alatt – évente 6 kiadvány –, ha számonként 100 oldalt veszünk, ez bizony rengeteg! A rovatok, rovatcímek és a bennük jelentkező írások igen változatosan alakultak a négy év során. Az 1988-as és az azt követő év számaiban az alább felsorolt rovatokkal lehetett találkozni. A legtöbb cím önmagáért beszél: ABLAK, VALÓSÁG, SZOMSZÉDSÁG, ÉLŐ MÚLT, FIGYELŐ, MÉRLEGEN, MŰHELY, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �Palócföld 70 HAGYOMÁNYOK, MŰTEREM. Az ABLAK és részben a SZOMSZÉDSÁG rovatból lehetett megismerni a külföldi szerzőket, a MŰTEREM írásai szóltak az illusztrációk alkotóiról. Nem mindegyik rovat szerepelt minden számban, s nem volt a rovatoknak szigorúan kötött sorrendjük sem. A második két évben a kitekintő blokkok visszaszorultak, különösen az ABLAK mintha egészen becsukódott volna! Végig érdekes volt viszont, hogy – talán a hosszabb prózai szövegek, tanulmányok, kritikák oldalainak egyhangúságát feloldandó – váratlanul költemények bukkantak fel szinte bármelyik rovatban. A folyóiratot indító versek, novellák fölött ekkortájt nem volt rovatcím. Íróik, költőik az egész országot képviselték a folyóiratban, más volt azonban a helyzet a tanulmányok szerzőivel: ők zömmel a szűkebben vett Palócföldhöz kötődtek. Az igazán hosszú írások több egymást követő számban kaptak helyet és sorozatként jelentek meg, mint például az ABLAK rovatban Köteles Pál: Magyar világ Amerikában című írásának részei. Az első részt a 88. évi 5. számban lehetett elolvasni; ebben a szerző az 1980-as évek közepén tett útjának tapasztalatait mondta el; az elsőt még két rész követte. Ugyanitt sorozattá kerekedtek Ferdinandy György írásai, amelyekben a magyar irodalom nyugat-európai fogadtatásáról, illetve a nyugaton alkotó magyar művészekről számolt be, lásd: Magyar írók Párizsban (88/5), Beskatulyázhatatlanok (90/3). Az 1988. évi 1. számtól olvashattuk Mezey Katalin Napló helyett című esszésorozatának részeit a MŰHELY rovatban. Olvasmányaihoz fűzött megjegyzései, az élet napi történéseihez kapcsolódó gondolatai kaptak bennük hangot. Andrassew Iván sorozata Alullévők címmel az 1989. évi 3. számban indult, és további 3-4 írással folytatódott a VALÓSÁGUNK rovatban. A társadalom elesettjeinek, a mélyszegénységben élő cigányoknak, az öregeknek, a betegeknek a sorsát mutatja be. N. László Endre Regélő palócföld – egy palóc élete címmel indít háromrészes sorozatot a ’89. év 6. számában. A rovat, ahol az írások megjelentek, a SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM címet viseli. A VALÓSÁG/VALÓSÁGUNK rovat írásai nemegyszer szociográfiai mélységű leírást adva boncolják a nógrádi helyzetet, annak egy-egy jelenségét. Például Lukács Gergely Sándor Egy keszi gazda sorsa című, Karancskesziben rögzített beszélgetése kilenc oldalon keresztül írja le egy gazdálkodó élete mintegy 50-60 évének történetét, megpróbáltatásait. Műfajmegjelölése is ez: szociográfia (89/2). Ugyanitt olvasható az Egy hét nyugdíjas férfiak között című írás, amelyben három oldalon ugyancsak a Karancs-vidék problémáiról olvashatunk Etesi Deák László tollából (89/2). A fővárosban keresetkiegészítés reményében dolgozó nyugdíjasok életének egy hetét írja le, érzékeltetve az életforma minden nehézségét. A szerző 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás maga is részese életük megpróbáltatásainak. De szó esik még ugyanezen folyóiratszámban az öngyilkosságok országos, illetve nógrádi alakulásáról, dr. Zonda Tamás ideggyógyász, pszichiáter, orvosíró feldolgozásában, Tények, nosztalgiák címmel. Sajnos ez volt az első hely, ahol Pásztó nevét a folyóiratban említették. Az öngyilkosságok alakulását illetően a ’80-as években Pásztó sajnos az élen járt Nógrád megyében! „Kiugróan magas a pásztói járás öngyilkossági rátája (28,4 százezrelék) és főleg maga Pásztó nagyközségé (ma város), ahol 30,8 (!) százezrelék a sikeres cselekmények száma” (26. o.). A megyei átlag ekkor 21,9 százezrelék, ez viszont országosan a második legalacsonyabb volt (23. o.). Az ABLAK, illetve a SZOMSZÉDSÁG című rovatokban a legkorábbi számokban távolabbi és közelebbi tájak alkotói szólalnak meg, verseiket magyarra részben nógrádi költők ültették át. Néhány a szereplő nemzetek közül: román írók és költők (88/3), lett költők (88/5), mai örmény költők (88/6), német költők (89/4). Ez a rovat a ’91-es évtől már nem jelentkezett: a hazai valóság elemzése egyre nagyobb teret kért magának. A szomszédságot illetően a legtöbbször szlovák vonatkozások kerülnek elő, de találunk a román–magyar viszonyt elemző írást is, például Balogh Edgár Magyarok, románok, szlávok című kötete kapcsán (88/3). A HAGYOMÁNY/HAGYOMÁNYOK című rovatban egyértelműen a Madách Imréről szóló írások vezetnek (88/1), (88/3), (89/2) stb.; az 1992. évi 2. szám akár Madách-számnak is nevezhető. Az irodalmi örökség ápolásáról szóló cikkek kisebb részben Mikszáthról szóltak (például 1992/4). De ebben a rovatban jelent meg Marschalkó Zsolt Mátrai képek I. és II. – Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből (’90/5–6) című írása is. A zenei cikkben Rajeczky Benjáminnal kapcsolatban megtalálni Pásztó második említését: a zenetudós Pásztón élt. A folyóirat 1992. évi 1., 2. és 4. száma Tóth Sándor három részből álló írását hozta Kövek és pillangók címen. Az első rész alcíme rögtön: „Híd”-város, Pásztó. A 2. számban a második rész Keresztutak nyomában: Debercsény alcímmel, s végül a 4. számban a befejezés: Tari látomás. Tóth Sándor írása beszél a leghosszabban Pásztóról, legfőképpen a település múltját és műemlékeit mutatja be. „A Rajeczky-ház összekötő szem középkor, 18. század és a ma közt. Nem műérték azonban: jelkép, s már nem lehet Pásztó nélküle” – fejeződik be a cikk (77.o). Pásztói éveinkben a Csohány Kálmán utcában laktunk. A pásztói születésű grafikusművész képei Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �Palócföld 70 akkortájt még nem díszítették a folyóirat példányait, a múzeumi szobákat is csak jóval a halála után rendezték be.3 Pásztó fenti, mindössze három említésével szemben a jelenkort, de még a közelmúltat bemutató cikkek zömében is a megyeszékhely tűnik fel. Többször kerül szóba a munkásművelődés (88/2), (88/6), a lakótelepi élet és az elidegenedés (89/3), a különféle társadalmi konfliktusok (90/4). A cikkek már egyértelműen a rendszerváltás légkörét idézik. Miként az is, ahogyan a szerzők a közelmúlt történelmére, így 1956-ra és különösen ’56 decemberének tragikus nógrádi eseményeire emlékeznek – lásd: Garamvölgyi Antal Emlékirata, 1989/6, 1990/1. és 2. sz. Gazdasági, politikai elemző írások, vitacikkek is megjelennek, lásd: Kulcsár Sándor – Bagó József: A vállalati válság (1989/4). Horpácsi Sándor: Értéktérkép – „Haza és halogatás” című írása 1991 májusában ezzel a mondattal kezdődik: „Nem csupán a saját véleményemet fogalmazom meg, ha azzal kezdem, hogy még ma sem hiszem, hogy megtörtént a rendszerváltás” (91/3). Jellemző írás még Borsos Árpád Hatalomváltás három felvonásban című cikke (91/2). 1990 a választások éve volt. A városokban mindenfelé feliratok, falfirkák láthatók, erről szól Kalocsai Péter Politikai graffiti című írása (90/4). „A politikai graffiti ott jelenik meg, ahol a politikai struktúra véget ér, ahol az, érdekérvényesítés és nyilvánosság legális eszközei már nem állnak rendelkezésre” (14. o.). Emlékszünk, igen sok volt akkortájt a gyalázkodó vagy a rémisztgetés szándékával a különféle terrorszervezeteket megidéző felirat (RAF, IRA, ETA). „E szimbólumok az általános erőszakkultusz tárgykörébe tartoznak” (22. o.). A falakon a választáson elindult pártok nevének rövidítése is nagy helyet kapott. A cikk fényképen tizenegy graffitit mutat be, ám ennél jóval többet elemez. Megemlítendő, hogy a folyóirat külső arculatváltozása, színesebbé válása ezekben az években elkezdődött, bár az igazán nagy fordulat majd csak a 2020-as években következik be. Befejezés Amikor Palócföldön éltünk a családdal, olykor az iskola diákjaival együtt jutottam el kirándulások révén a Mátra, a Cserhát sok szép vidékére, ettől kezdve a ’palóc’ szó a Palócföld csodálatos természeti tájait, várromjait, építészeti különlegességeit is kezdte jelenteni a számomra, például Hollókőt és környékét. A természet DR. HÍR János, Csohány és a Pásztói Múzeum. Szubjektív emlékezés = https://csohanybkpka.hu/index.php/12-20-eves-a-pasztoi-csohany-kalman-galeria [2024. 08. 20.] 3 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás ezernyi szépségét és a gyerekeinkkel tett kirándulásokat, túrákat is felidézi számomra immár a ’palóc táj’ jelzős szerkezet. Bujákon ismertem meg a legszebb palóc népviseletet egy kirándulás alkalmával, és ugyanott hallottam meg életemben az első ’élő ly’-t, a Mihály és a Károly névben! Amikor pedig a ’kapa’ szót szerettem volna hallani „autentikus ejtésben”, s rákérdeztem, hogy milyen kapa is van a néniknél, a következő mondattal világosítottak fel a földekre induló asszonyok: „nem kápá ez draagám, hánem horoló!” Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �Palócföld 70 FRICSKA ÉVA NAGYAPÁM, A KÖLTŐ Szép gyerekkorom volt – szűkösen éltünk, de szeretetben nevelkedtem. Szerencsémre mind a négy nagyszülőmet, sőt, a dédnagyapámat is ismerhettem, és mindnyájukat nagyon szerettem, de az apai Nagyapámmal, Fricska Istvánnal egészen közeli volt a kapcsolatunk. Általános iskolás koromban minden nyarat náluk töltöttünk az öcsémmel és unokatestvéremmel, mert a szüleink dolgoztak. Gyönyörű nyarak voltak: Nagymama azt főzött nekünk, amit kértünk, tehát nem volt gond, ha a heti menüben a szilvásgombóc, mákos tészta, lekváros derelye és a madártej rendre követték egymást. Nagyszüleimnek hatalmas kertjük volt, a ház előtti virágoskertet leszámítva, amelyben Nagymama káprázatos lila díszhagymái pompáztak, minden be volt ültetve zöldségekkel, gyümölcsbokrokkal, gyümölcsfákkal, szőlő- és körtelugasokkal. Nagyapa mindig dolgozott benne, büszke volt a szép termésekre. Gyakran kellett segítenünk szüretelni az epret, málnát, ribizlit, egrest, amiket ládákban szétterítve, kétkerekű kézikocsin vittünk az átvevőhelyekre vagy a piacra eladni. Gyerekként persze nem élveztem, hogy a tűző napon kellett szedni az apró ribizli- vagy málnaszemeket, de az unokák közül még én voltam a legkitartóbb. Nagyapa Kiskunfélegyházán született, de hogy melyik napon, az mindvégig vita tárgya maradt: az anyakönyvi bejegyzés szerint 1911. január 1-jén (mint Petőfi Sándor), a családban viszont az 1910. december 31-ét tartották számon. Nagyapáék heten voltak testvérek, egy kivételével mind fiú. A rokonság igen nagy volt, Kiskunfélegyháza környékén gyakran botlik Fricskába az ember. Nagyapa apja újságot árult, édesanyja hímzett; az egyik testvére még fiatalon meghalt, a többiek életük végéig tartották egymással a kapcsolatot. Nagyapának csak alapiskolája volt, négy elemit végzett. Fiatalon csatlakozott a Magyar Királyi Honvédséghez, s ez jó fizetést biztosított neki. Szeretett tanulni, a katonaság alatt is képezte magát. Aztán megismerte Nagymamát, és összeházasodtak. Három gyerekük született, a legfiatalabb – Apukám – 1944-ben, bombázások közepette jött világra. Nagymama már fiatalon komoly szívproblémákkal küzdött, és az orvosok azt javasolták, költözzenek el a poros Alföldről, a hegyi levegő jót tenne neki. Nagyapa 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás áthelyezésért folyamodott, így a Nógrád megyei Ludányhalásziba költözött a család, ahol őrsparancsnoki beosztásban szolgált. A lakhatási körülmények azonban borzasztóak voltak, így Nagyapa valahogy elintézte, hogy átkerüljön Balassagyarmatra. Itt a laktanyában Nagyapa volt a kultúrfelelős: bálokat, zenés táncesteket, előadásokat, népi tánccsoportot szervezett a tiszteknek, sorkatonáknak, ahová a városban élő fiatal lányok is bejöhettek ismerkedni, táncolni. Emellett Nagyapa vezette a kantint is – békét kereső, barátságos, tiszta ember volt. 1957 elején azonban leszerelték a régi katonatiszteket, végkielégítéssel menesztették őt is. Ekkor fordított hátat végleg a seregnek. Akkoriban Nagyapáék szomszédja erdész volt Csukorpusztán – ez Magyarnándortól körülbelül 3-4 km-re található az alacsonyabb hegyek között –, és Nagyapa elment mellé dolgozni. Az erdészetnél alkalmazták, a fakitermelést figyelte, felmérte a terepet. Nagyon szerette a munkáját, egész nap járta az erdőt, fütyörészett. Micsoda időzítés, hogy Csukorpusztán épp akkor vált eladóvá egy régi erdészház, amelynek az egyik felét a végkielégítésből meg tudták venni. Állatokat is tartottak: csirkét, nyulakat, tehenet. Ez egy boldog időszak volt a család életében. 1963-ban az állam felszámolta az erdészeteket, így megszűnt a munka, és a gyereknek is messze volt az iskola. Balassagyarmaton vettek telket, hogy majd ott építkeznek. Nagyapának csak az számított, hogy minél nagyobb legyen a telek, hogy tudjon kertészkedni. A csukorpusztai házat végül elbontották, abból épült fel a házuk Gyarmaton. Nagyapa munkát is talált, a Mezőgazdasági Szakiskola élelmezési osztályán dolgozott anyagbeszerzőként. Innen ment nyugdíjba 1971-ben, 60 évesen. Nagyapám kertje Nagyapa mintakertje mindannyiunk számára fontos emlék marad. Azt a kertet ő megálmodta, kigondolta, beültette, aztán pedig szakértelemmel gondozta. Nagyapa alapító tagja volt az 1973 tavaszán megalakult Palóc Kertbarátkörnek. Nem volt olyan országos kertészeti kiállítás, amelyen a kertbarátok ne vettek volna részt, a legrangosabb díjakat is megszerezve. Voltak szakmai előadásokon, tanulmányi utakon, és gyakorlati képzéseket is vezettek. Minden ősszel termékkiállítást rendeztek a mai Jánossy Ferenc Képtár épületében vagy a Vármegyeházán. Mi is ott voltunk számos megnyitón a testvéremmel. Arra is emlékszem, hogy nemegyszer busszal érkeztek látogatók az ország különböző pontjairól, hogy megtekintsék az ország 2. legszebbnek titulált zöldségeskertjét (a nagyszüleim kertjét). A Palóc Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �Palócföld 70 Kertbarátkör 30. évfordulójára készült kertek… emberek… csodák…1 című kis könyvből megtudtam, hogy Nagyapának többször sikerült 1. díjas bort bemutatnia, és 1979-ben elnyerte a Kiváló kistermelő-díjat. Különleges emlék, hogy középiskolás koromban – 1980 nyara lehetett – építőtáborban dolgoztam két hétig a Balatonnál, ahol meggyet szedtünk. Valahonnét tudomást szereztem, hogy Nagyapa benne lesz a tévében, egy riportműsorban, ami mégiscsak hatalmas dolog. Aznap beteget jelentettem, nem mentem dolgozni a többiekkel, egy barátnőm is velem maradt. Izgalommal és megilletődve bámultuk a képernyőt, aztán egyszer csak ott volt Nagyapa, ült a kertben a kistőkén, a szokásos helyén és lámpaláz nélkül, a legnagyobb természetességgel beszélt, mesélt a kertről. Don-kanyar Nagyapa sokat mesélt nekem. Nyáron, jó időben egy fatönkön üldögélve a terasz alatt, télen meg a cserépkályha mellett. Talán én voltam az az unoka, aki figyelmesen meghallgatta, aki megítélése szerint már elég nagy volt ahhoz, hogy megértse őt. Történetei mindig a háborúhoz kötődtek – megjárta a Don-kanyart, a hadtápnál szolgált. Hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben? Hogyan lehet mínusz harminc fokban átvészelni az éjszakákat a lövészárkokban? Milyen lehetett felébredni arra, hogy mindenki megfagyott körülötted? A borzalmas élmények hatásától sosem tudott szabadulni Nagyapa – testi-lelki fájdalmai, megrokkant egészsége mind a háborús szenvedéseire emlékeztették. Terhét azzal próbálta volna oldani, hogy volt egy terve: írunk egy könyvet, mi, ketten – ő majd mesél, én pedig leírom, hogy mi történt a Don-kanyarban. A könyvből sajnos nem lett semmi – bár figyeltem minden szavára, mégis túl fiatal voltam a feladathoz, pár év múlva meg már túl késő volt. Tanulás, könyvek, versek Nagyapának négy elemije volt, de a tanulást nagyra becsülte. Akkoriban, a 70-es években sokszor néztük együtt a Mindenki iskolája című oktatási sorozatot, amelyben a felsős általános iskolai tananyagot adták le olyan nagyszerű tanárok közreműködésével, mint Öveges professzor vagy Sinkovits Imre. Szeretett a tudásunkért 1 Palóc Kertbarátkör, Balassagyarmat, 2003. 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Vallomás jutalmazni minket: például, ha megtanultuk a 19 megye és megyeszékhely nevét, vagy az európai országokat, fővárosokat fel tudtuk sorolni. Nagyapa sikeresen levizsgázott, elvégezte a nyolc általánost, és – mivel ekkor már a hatvanas éveiben járt – mindezt nyugdíjasként, önszántából, saját magáért tette. A házuk berendezése egyszerű és praktikus volt. A szobájukban volt egy három-szárnyú tükrös szekrény, az alján polccal. Ott tartották a könyveiket, amiket olvasgattam: volt egy vastag Petőfi összes, a Szép versek-sorozatból pár kötet, mindenféle regények, Szabadföld-kalendáriumok, és ha jól emlékszem, Palócföld! És csak utólag, amikor már nem élt, akkor fogtam föl, hogy Nagyapa költő volt! Minden családi összejövetelre hozta a saját kézzel írott versét, verseit, amelyeket felolvasott nekünk. Hogy jó versek voltak? Nem tudom, nem emlékszem. Nem is számít. Mindenesetre különleges élmény volt őt hallgatni, és sajnálom, így utólag, hogy Nagyapa nem Nagyapám, Fricska István kapta meg tőlünk azt a figyelmet, amelyet a kertjében (családi fotó, megérdemelt volna. 1975 körül) Aztán 1984 nyarán elhagytam az országot. Nagyapa a megelőző tíz évben nagyon sokat szenvedett, a háborúból megörökölt állandó ízületi és csontfájdalmai mellett prosztatarákban is szenvedett, amivel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni. Mire kórházba került, már túl késő volt. Én elmentem, s pár hónappal később ő végleg eltávozott. Mélyen megrendített a halálhíre. Hazatérésem után sokat beszélgettem nagymamámmal, nagyon szerettem őt is. Mikor Nagymama is meghalt, kiüresedett a ház, szinte minden emlék elkerült, megsemmisült. Igyekeztem kideríteni, hová kerülhettek Nagyapa versei, de nem jártam sikerrel. Egyetlen verse maradt fenn, egy négysoros kis köszöntő, amelyet az unokatestvéremnek írt egy könyv első lapjára. Költő volt? – kérdezhetnék. Számomra ő a legnagyobb ismeretlen költő. A vers szeretete, a költészet, a kert szeretete – az övé, az enyém – mind itt vannak velem. Igaz, hogy már ötödik éve tartom életben kis magángalériámat, az Artéria Galériát és klubot Balassagyarmaton, amely összművészeti műhelyként szolgál, de csak most világosodott meg elmémben Nagyapám meghatározó szerepe mindebben. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 ����Handó Péter HANDÓ PÉTER 90 A föld még nem szült senkit. / A szülőföld emlőjéről mégis / nehezen válik le az ember. / Ha önként nem megy: kitépik. / Tarján helyett Párizs, / Pécskő helyett Eiffel / magasodhat végül fölé. / Tehetnek vele bármit, / magyar marad benne a vér. / A nyelv eszközeivel / eljuthat egy másik határig, / de amit magának kér, / az a kenyérnél jobban kell neki: / a kimondhatatlan szóban / kimondottan fényleni. / Minden más oly valótlan. / Fölüle az eget / kívüle el ki dönthetné / a Palóc Parnasszus magasáig? / Rálátunk-e végre / avantgárd erejére? / Kilencven éve / – frankofonizált léte – / hazavilágít. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �Nagy Pál 90 KOVÁCS BODOR SÁNDOR EPILÓGUS – Én belépek a 100 évesek klubjába! – mondta Pali olyan elszántsággal, mint a hegymászó, aki elhatározza, hogy megmássza a Kilimandzsáró csúcsát. – Hová? – kérdeztem megrökönyödve. – Hiszen még csak most leszel kilencven! – Na, igen. De ha belépek, akkor kutya kötelességem lesz megérni a százat, hiszen nem hozhatok rájuk szégyent! – Vagy úgy – mondtam elmélázva, és eszembe jutott a hetvenéves Nagy Pál, aki akkor egy súlyos műtétre várva a rá jellemző alapossággal megírta végrendeletét, az utolsó használati tárgynak is megjelölve leendő gazdáját. – Most, hogy túl vagyok az operáción, és az orvosok gyógyultnak nyilvánítottak, dobhatom ki az egészet – mondta nevetve –, nem baj, majd írok másikat 15-20 év múlva. Nos, végrendeletről szó sincs, hosszú távú tervekről annál inkább. Ez a mentalitás egyébként nem egyedi, sokkal inkább korfüggő. Amikor apámra hetvenéves korában szintén egy súlyos műtét várt, csak annyit mondott: „Semmi baj, éltem már eleget”. Aztán 88 évesen, a halála napján rám szólt, hogy azonnal hívjak hozzá egy orvost, mert nem szeretne még elmenni. Mérges volt, amikor a telefonálás után közöltem vele, hogy nagyjából egy óra múlva lesz itt a doktor. Amikor megkapta az injekciót, megnyugodott. Éjféltájt halt meg. 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �K o v á cs Bo do r Sá n do r Aztán eszembe jutnak egyik szomszédom utolsó szavai, akivel a közeli fennsíkon találkoztam néhány éve. Hogy van, Józsi bácsi? – kérdeztem a 92 éves, mindig vidám embert. Várom már a halált, mondta, és szeméből, ahogy állta a pillantásomat, teljes belenyugvás sugárzott. Ezeréves frankofón Az 1956 óta Párizsban élő Nagy Pál, a Magyar Műhely című folyóirat egyik alapító szerkesztője 2016-ban publikálta az Une Francophonie millénaire – Ezeréves frankofónia – a francia nyelven is író és publikáló magyar szerzők antológiája a kezdetektől 1918-ig című hatalmas munkája első kötetét. Ennek az 500 oldalas műnek a második kötete, amely az 1918-tól napjainkig tartó periódusról ad számot, a covid-járvány miatt négy év késéssel jelent meg ugyanannál a Honoré Champion Kiadónál 2024 márciusában, 724 oldalon. A szerző, aki az első kötet esetében a kronologikus sorrendet választotta, a második kötetben a tematikus módszert alkalmazza. A frankofónia jelenlétét Magyarországon tíz nagyobb fejezetben mutatja be, melyek a következők: magyar történelem; magyar irodalomtörténet, magyar irodalomkritika; művészetek (képzőművészet, zene, fotó, film, építészet); magyar filozófia; magyar nyelvészet; szociológia, pszichológia és pszichoanalízis; magyar természettudományok. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �Nagy Pál 90 Ebben a keretben Nagy Pál 190 szerző eredetileg is francia, illetve csak francia nyelven létező tanulmányából közöl részleteket. A kötetben Benda Kálmán éppúgy jelen van, mint az ugyancsak történész Kosáry Domokos, Kecskeméti Károly, az idősebb Márton László vagy Kosárdy Viktor, Kende Péter, Károlyi Mihály vagy Rajk László, Romsics Ignác és Ablonczy Balázs. Az írókat Dormándi László, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Illyés Gyula, és Tamkó Sirató Károly képviseli. Ebben a fejezetben Nagy Pál bemutat egy külföldön élő és dolgozó új prózaíró-generációt és egy új avantgárd írónemzedéket, amelynek minden tagja Nyugat-Európában, illetve az amerikai kontinensen él. (Róluk a magyar irodalomkedvelők igen keveset vagy semmit sem tudnak.) Az irodalomtörténet és az irodalomkritika az a terület, amelyen a frankofónia a legfeltűnőbben jelen van. Nagy Pál ebben a fejezetben harminc szerző tanulmányának részletét közli Eckhardt Sándortól Csernus Sándorig, Tüskés Gábortól Sipos Gyuláig. A „művészetek”-fejezet is sok, franciául jól tudó művészt és kritikust sorol föl, ugyanúgy, mint a nyelvészet, a szociológia, valamint a pszichológia- és a pszichoanalízis-fejezetek. A francia szövegrészleteket egy harmincoldalas bibliográfia egészíti ki, s egy közel húsz oldalas Index könnyíti meg a szerzők visszakeresését. Az első és második kötetet egyaránt a kiadó címén lehet megrendelni: www.honorechampion.com Hetvenhat évesen kezdte, és a kilencvenediket töltötte a munka befejezésekor. Tizennégy év kutatás, gyűjtés, szerkesztés, javítás és megannyi lótás-futás lehet az 1224 oldalas enciklopédia megjelentetése mögött. („Természetesen” a kiadás költségeit is neki kellett előteremtenie…) Innen, Rónafaluból nézve, ahol Nagy Pál olyannyira szeret elidőzni, sétálgatni a Medves-fennsíkon, úgy tűnik, ez a két kötet valamiféle adósságrendezés a részéről, szelíd viszonzás azért, amit a két kultúrától kapott. Példát mutatni így szép. 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Fábián László FÁBIÁN LÁSZLÓ EGY ESZMERENDSZER AGÓNIÁJÁBAN Nagy Pál kilencven éve ürügyén – kissé korháttérként is Valamikor az ezerkilencszázhetvenes évek közepe táján, amikor már nemcsak jól ismertem azokat az új-avantgárd művészeket, akik fölkeltették érdeklődésemet, de jobban elmélyedhettem addigi munkásságukban, és magam előtt is világossá lett: lényegében hasonlókat gondolok a művészet lehetőségeiről, hasonlót etikájáról (ne feledkezzünk meg az akkori irgalmatlan anatémáról, amely – úgymond a szocreál védelmében – sújtotta mind az avantgárd hagyományt, mind kortársaimat, akik szerettek volna fölzárkózni a nemzetközi trendekhez, noha annak volt a legcsekélyebb esélye). A szocialista kultúra pápája ideológiai dörgedelmekkel igyekezett távol tartani Kassáktól, Lossonczytól, Gyarmathytól, Kornisstól, Bálint Endrétől a feléjük, örökségük felé tájékozódó fiatalokat – Bak Imre, Fajó János, Keserü Ilona, Molnár Sándor, Nádler István –, akikkel szellemi közösséget találtam, noha rokonszenvem tágabb szféráit érintette az új magyar képzőművészetnek. Annyit minden esetre hamar fölmértem, hogy magunkra (egymásra) vagyunk utalva, az ún. kultúr(ilyen germánosan)-politika ellenséget szimatol bennünk; ami az ő szempontjából talán igaz is lehetett. Parancs János 1964-ben hazatért Párizsból (és az ott szerkesztett Magyar Műhelytől), emlékezetem szerint az ő ötlete volt, hogy mutassam be ezt az új-avantgárd társaságot, laza csoportosulást, amely részben a konstruktivista hagyományon, részben a Korniss-féle líraibb absztrakt szellemiségén kezdett építkezni. (Molnár Sándor kisebb-nagyobb sikerrel forszírozta az ugyancsak kiátkozott Hamvas szellemi életművének ismertetését.) Nos, a dolgozat elkészült; arra nem emlékszem pontosan, hogyan jutott ki (talán éppen Parancs segítségével). Azt tudom, hogy Nagy Pálnak volt címezve, akit egyáltalán nem ismertem, csupán azt tudtam, Papp Tibor mellett társszerkesztője a lapnak. Írásom megjelent, a lapszám eljutott hozzám; mutogathattam barátaimnak. Évtizeddel később valamilyen előadásra hívtak a kelet-berlini Magyar Kultúrába. A szállásomra, korán érkezve, nem költözhettem be, mivel az előző vendég még nem költözött ki. Mondták, a párizsi Nagy Pál lakta eddig. Akkor találkoztam Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �Nagy Pál 90 először vele. Túlságosan sokat nem beszélhettünk, arra viszont emlékszem, hogy Pali kérte, írjak egy újabb áttekintést az aktuális magyar képzőművészetről, amit – természetesen – jó szívvel vállaltam, kissé tágabbra is fogalmaztam. Valamikor 1974/75-ben történhetett. Elhatároztam, kitapasztalom a kiküldés lehetőségét a Kulturális Kapcsolatok Intézetén keresztül, ahogy azt a mélységében változatlanul működő cenzúra várja. Megírtam, elküldtem a hivatalnak, vártam a jelzést, vajh megkapták-e? Pali egy idő után pár sorban figyelmeztetett, várja ígéretem teljesítését. Olyasfélét válaszolhattam: már postán van. Türelemmel várt – hiába. Hónapokról volt szó. Váratlanul fölhívott a minisztérium irodalmi osztályának vezetője. Megkérdezte, hogy vagyok. – Aligha azért hívtál, hogy ezt megtudd – válaszoltam meglepetten. – Nálam van az írásod, amit a Magyar Műhelynek szántál. Arról kéne beszélnünk. – Emlékezetem szerint nem neked küldtem. – Én kaptam meg, mint főnököd. – Mitől lennél nekem főnököm? – Nem ez a lényeg. Beszélnünk kellene róla. Kérlek, gyere be hozzám. Bementem. Elmondta, hogy a párt elméleti bizottsága kidolgozta a külföldi magyar irodalommal kapcsolatos irányelveit; arra kér, várjak a kiküldéssel. Alaposan fölbosszantott: értetlenkedtem, mi ez a pofátlanság, miért nem küldte el az Intézet, hiszen az cenzor szerint semmi politikailag kifogásolható nem található dolgozatomban. Mondta, hogy éppen a cenzortól kapta – szakmai fölülvizsgálatra. – Mióta konyítasz te a képzőművészethez? – Én politikailag… – Hülyéskedsz? Add vissza az írásomat, majd elküldöm más úton. – Pont azt nem szeretném. – Nem tudod megakadályozni. – Egyszerűen kérlek. Elfutott a méreg, de még dühösebb lettem, olvasva a cenzor ceruzás széljegyzeteit. Nyilvánvaló volt, fogalma sincs a tartalomról. Ahol Malevics Fehér alapon fehér négyzetét hivatkoztam, három fölkiáltójelet tett a margón, odaírta: „Haha!” Hátralapoztam, a szöveg végén megtaláltam monogramját: gyönge költőt, szorgosan foglalkoztatott műfordítót rejtett a név – jól ismertem pártos elkötelezettségét. Beszélgetőpartnerem kíváncsian várta feleletemet. Kivártam én is – váratlan ötlettel megfordítottam a beszélgetés irányát: – Mit kínálsz cserébe, ha nem küldöm el? 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Fábián László – Mit kérsz? Kérjél József Attila-ösztöndíjat… – Nem érdekel. Állásom van, nincs szükségem a pénzetekre. – Akkor mit? – Szerezz nekem finnországi ösztöndíjat; arra szükségem volna. – Elintézem. Hitetlenkedve fogadtam gyors belegyezését, ami nyilvánvalóan jelezte, hogy fontos nekik („ezeknek”), hogy valamiképpen érvényt szerezzenek állásfoglalásuknak (mi – magunk közt – „állásunk foglalására” fordítottuk a pártcsinovnyikok fogalmát), akár azon az áron, amit megszabtam. Egy darabig még játszottam a magát egyre kényelmetlenebbül érző bürokratával: figyelmeztettem, ha átver, mindenhol, amilyen fórumot elérek, beleértve a Szabad Európa Rádiót, nyilatkozni fogok, hogy hazudoznak, erőszakoskodnak, semmibe veszik állampolgári jogaimat, pártnormákat kényszerítenek pártonkívülire stb. Lehet, csak utólag képzelem, már kissé szégyenkezett is szerepe miatt. A búcsúzó kézfogásnál megismételtem: – Megegyeztünk; nem versz át. Zavartan biztosított, eszébe sincs. Eszébe juthatott: elég olcsón megúszta egy magamfajta vademberrel. És valóban nem csapott be; valóban eljutottam 1977 tavaszán Finnországba három hónapra, Sőt. Januárban pénzküldeményt kézbesített a posta, a föladónál jelezték: József Attila-ösztöndíj. Esztendeig kaptam – havi rendszerességgel. ▪ Nem amiatt meséltem el a történetet, hogy kimentsem magam a jubileumos kiváló szerkesztő, író, irodalmár előtt, sokkal inkább amiatt, hogy kitessék, milyen történelmi közegben dolgoztunk: ő a szabadabb oldalon, én a diktatúrában – mégis, egymásra utalva, ha szabad ilyen nagyképűen fogalmaznom. És – persze – amiatt szintén, hogy ugyancsak kitessék, olykor-olykor ráhibázhattunk a hatalom gyöngeségeire. Vagy a csinovnyikok gyöngeségére? – ezt döntse el, aki akarja. A párizsi Magyar Műhely nélkülem is teljesítette céljait – fórumot adott a magyar avantgárdnak –, Kassák folyóiratainak szabad szelleme nyomán (is!), óvta, őrizte tekintélyét honi törekvéseinknek – nem akármilyen ellenszélben. Ezt azonban Pali nálam sokkal alaposabban ismeri; részleteiben tudósít felőle Journal in-time című kétkötetes önéletírásában… Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �Nagy Pál 90 SŐRÉS ZSOLT JOURNAL D’OUTRE-TEMPS1 A kilencvenéves Nagy Pál köszöntése ürügyén Rövidebb levelezés után az akkor 32. évfolyamába lépő Magyar Műhely 1993 elején a 87. számában megjelentette két versemet. Nagy Pállal végül az év augusztus 26-án, a Magyar Műhely keszthelyi találkozójának nyitónapján találkoztam először személyesen, ahová az ő biztatására mentem el. Kapcsolatunk szerencsére hamar mester–tanítvány viszonnyá változott. Óriási inspirációt, egyszerre új, nemzetközi bemutatkozási lehetőségek megjelenését, kapcsolatok és új alkotói módok megismerését, saját irodalmi-költői és zenei meghatározottságú kreativitásom megfelelő helyre való becsatornázását is jelentette ez akkoriban a számomra. 1995-ben pedig Nagy Pálnak köszönhetően bekerültem a Magyar Műhely fiatal írókkal, alkotókkal kibővült szerkesztőségébe. Micsoda aktív évek voltak ezek! Amellett, hogy 1994. október 2-án a budapesti Artpool és a párizsi Association Polyphonix szervezésében a POLYPHONIX 26 Nemzetközi hangköltészeti estjén a Kolibri Színházban Nagy Pállal ketten bemutattuk az Arc / Tér című performanszát2, két közös hangfelvételünk is készült még ugyanezen év júniusában, amelyek első experimentális zenei együttesem, a SoKaPaNaSz: Mezzofoszfát című albumán jelentek meg a Magyar Műhely első és vélhetően utolsó kazettakiadványaként.3 A cím fordítása: Az időn kívüli napló. További információk a POLYPHONIX 26 programjáról, valamint a performanszokról készült videók elérhetőek az Artpool oldalán: https://artpool.hu/1994/941002_h.html [2024. augusztus 15.] 3 Az 1993–1994-ben működött zenekar elnevezéséről Pető Tóth Károly költő, az együttes tagja így ír a YouTube-on: „A zenekar elnevezése imígyen történült: Adjatok egy papírt meg tollat, megkaptam, és véletlenszerűen ebben a sorrendben írtam föl a neveinket: Sőrés, Kovács, Pető Tóth, Németh, Sziráki. Hirtelen ihlettől vezérelve összeolvastam a neveink kezdőbetűit, szerencsére csupa mássalhangzó volt, közéjük tettem a magánhangzókat, oszt kész.” https://youtu.be/faGkILc0Adw?si=LHUBJhhyvEOrd-Dc [2024. augusztus 15.] A két, Nagy Pállal készült felvétel ezen a YouTube-linken meghallgatható: a dé-theoriser la pensée 16:38 – 19:20, a Sülni akarok! pedig 37:20 – 48:25 között. Bővebben az albumról: https://www.discogs.com/fr/release/13501690SoKaPaNaSz-Shock-Upon-Us-Mezzofoszfát-Mezzophosphate [2024. augusztus 15.] A SoKaPaNaSz tagjai az album készítésének idején Bolba Gábor, Kovács Zsolt, Németh Ferenc József, Pető Tóth 1 2 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Ső r é s Zs o lt A teljes egészében francia nyelvű, énekbeszéddel és zenekari kísérettel előadott dé-theoriser la pensée, valamint a magyar nyelvű, erőteljes és elementáris, kifejezetten apokaliptikus hangvételű, a recitáció és az üvöltés/lélegzés spektrumában szabadon mozgó Sülni akarok! című művek Nagy Pál kevéssé ismert performanszszövegein alapultak. Sőt, azt hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt állítom, hogy Nagy Pál performansz-, valamint hangköltészeti munkássága sokkal kevésbé ismert, vélhetően sporadikusabban is dokumentált, mint vizuális költészete vagy akár videóművei. Máig emlékszem arra a júniusi napra, amikor az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumának tornatermében megjelent Nagy Pál, hogy elkészítsük a közös felvételeket. Előtte már Szkárosi Endrével dolgoztunk, akivel több anyagot is felvettünk, és akinek határozott elképzelései voltak a zene kidolgozásáról. Éppen ezért Szkárosival együtt, ott a helyszínen komponáltuk meg a vele közös darabokat úgy, hogy többször el is próbáltuk, mielőtt a végleges felvételre sor került volna. Szkárosival változatos szerkezetű és hangszerelésű struktúrákat, ritmikus, repetitív, mozaikzene-szerű kombinációkat alkottunk és alkalmaztunk. Nagy Pál esetében teljesen másként működött az élő alkotás. Itt valóban ott a helyszínen, élesben, a Sülni akarok! esetében teljesen improvizatív módon dolgoztunk. Együtt lélegzett a zenekar Nagy Pál érdes hangú, egyszerre erőteljes és komplex tartalmakat, érzelmeket megjeleníteni képes drámai előadásával. Minden akkor és ott jött létre, mintha csak egy koncerten lettünk volna, ámde közönség nélkül.4 A dé-theoriser la pensée ugyan tartalmaz előre eltervezett szekvenciákat, így például Kovács Zsolt (zongora) és Claudia Raths (szaxofon) duettje a darab elején egy D moll, D moll 7-es, G moll 7-es akkordtémát játszik, egy melódiát fragmentál egyre gyorsabban, szaggatottabban, hamarosan a hangnemekből is kilépve, mígnem a zenekar többi része Nagy Pállal együtt az első fél perc után hangos zajzenei tuttival lép be, és elmossa az egymást kergető, játékos zongora és szaxofon párosát. Ezután a folyamat a mind dominánsabb dob és bőgő párosának köszönhetően dzsesszesebb formát kap, miközben a késleltetés-effektnek köszönhetően mintegy a messzeségbe elúszó hangon Nagy Pál énekel. A szaxofon rövid attakfutama után Károly, Claudia Raths, Sőrés Zsolt és Sziráki Zoltán voltak. Nagy Pálnak egyébként Pető Tóth Károly biztatására küldtem el a verseimet még 1992-ben. 4 1995. május 14-én Bolba Gáborral, Kovács Zsolttal és Nagy Pállal kvartettben az egykoron a budapesti Szerb utcában működött Egyetemi Színpad Szünetjel Klubjában léptünk fel egy igazán emlékezetes koncertperformansz erejéig. Ennek videódokumentációja az Artpoolban megtekinthető: https://artpool.hu/video/dvd_list13.html [2024. augusztus 15.] Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �Nagy Pál 90 keletkező kiállást egy ismét melodikus nagybőgő-szaxofon duó folytatja (Asus2 / A dúr – D dúr – C dúr centrumokkal), hogy aztán ismét betörjön ebbe az ismét mind játékosabbá váló kergetőzésbe a zenekar és Nagy Pál határozott hangja, aki ezúttal a „de-teorizáló gondolkodói” attitűdjét a kezében lévő kézirata gyűrögetésével zörejeket keltve színezi tovább, a szöveg fónikus jelentésszintjét ezáltal a jelszerűség és a jelentésesség „extra dimenzióinak” irányába transzformálva. A Sülni akarok! zongoraszóló felütéssel indul, a D dúr – G dúr karizmatikus, „egészhangú lebegésével”, amelyet csak elmélyít egy-egy hangkiugrás, s amelyre Nagy Pál természetes, hétköznapi beszédregiszterből indítja el a saját, disztópikusbecketti végső időket megidéző vokális performanszát. A világvégéről, a „sülés” kifejezésből mind jobban áthallatszó és hangsúlyozott „szülésig”, illetve a „belesüléstől” a „beleszülésig”, a nukleáris katasztrófa, a sugárszennyezés szörnyű jeleiről („kis fehér pettyek”, „nagy vörös hólyagok”, illetve a „nem akarok leégni!” refrénig, amely voltaképpen egy, az artaud-i könyörtelen színházból ide átvisszhangzó kiáltás), vagyis az életnek és mindenségünknek a végétől való egzisztenciális rémületünkről fest pusztító víziót Nagy Pál avantgárd sámánként, transzban előadott szövege. A szöveg szeriális-repetitív felépítése, a fónikus költő átszellemült transzállapota magával ragadja a felvételen a SoKaPaNaSz-t is: erőteljes, ámde gyorsan változó, szabadon hagyott zajclusterek juxtapozícióival, berobbanásokkal, brutális és expresszív hangzuhatagokkal, a szöveg drámaiságát a végsőkig felerősítő-kihangosító, az énekbeszédet organikus élő organizmusként követő, aláfestő, színező, a vokalistával folyamatosan kommunikáló, ezzel pedig a tapasztalati, Guy Debord által A spektákulum társadalmában szereplő pszeudociklikus idővel szembeni mitikus-felfoghatatlan időbe helyezve át a Sülni akarok!-nak a tudattalanig hatoló, az elkerülhetetlenséget sulykoló, félelmetes narratívumát. A fogyasztható mindennapi időből a végső kivonódás az ismeretlen, felfoghatatlan időbe és időn túliságba... Mintha csak abban reménykednénk, hogy lehet ott valami, amiről nem tudunk, az „örök élet”, minden kapitalista társadalom végső célja, a „halhatatlanság elérése”. Pedig az atomkatasztrófa és a világ (a Föld) megsemmisülése nem más, mint a visszavonhatatlan halál. Az örökkévalóság helyett a nemlét („Az örök élet addig tart, amíg tart az élet, Rosenzweig szerint” – mondja Nagy Pál). Az egyén halála, de az egyének által fenntartott civilizáció halála is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Sülni akarok! a SoKaPaNaSz egyik legemblematikusabb darabja. A felvétel készülte óta éppen eltelt harminc év távlatából napjainkban – látva a klímaváltozással sújtott bolygó állapotát, a mind több háborút, globális válságot, vallások, szekták, szennyező technológiák fenyegetését – a Sülni akarok!-nak ma aktuálisabb az üzenete, mint valaha. 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Ső r é s Zs o lt „Besugározza életemet a kvarclámpa és csipkebokor” – szól Nagy Pál avantgárd ráolvasása három évtized távlatából. Üzenet az időn túlról egy lehetséges jövőbeni időkapszula számára. Reméljük, lesz élő, aki megtalálja. Berlin, 2024. augusztus 15. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �Nagy Pál 90 TAR FERENC EGY EMBER ÉLETE „Az élet nem arra való, hogy elszálljon, akár a pipafüst.” (Karácsony Benő) Nagy Pál élete kevésbé tartalmas lett volna, ha az 1956-os forradalom idején sikerül végrehajtani a rá kirótt ítéletet. Számára ’56 ősze meghatározó fordulópont volt. A 22 éves fiatalember addigi állomásai: Salgótarján, Sárospatak, Pásztó, Eger. Ha nincs a forradalom, a magyar–történelem szakos főiskolai hallgatóból talán valamelyik vidéki városban a szocialista Magyarország tanára lett volna. Nem így történt. Az országos eseményekhez igazodva az egri főiskolások is aktivizálták magukat. Megalakult a MEFESZ1, amelynek egyik vezetője Nagy Pál lett. Nemcsak jobb, demokratikusabb életet szerettek volna, hanem nyugodt, az atrocitást, a vérontást elkerülő átmenetet is. E kísérlet – az ország más településeihez hasonlóan – nem járt sikerrel. A résztvevőkre megtorlás vagy menekülés várt. Nagy Pál az előbbi elkerülése miatt – sok ezer magyar fiatalhoz hasonlóan – az utóbbi választotta. Párizsban megjelent első könyvében a „Végrendelet” címszónál így ír: „Alulírott, Kis Pál, volt magyar állampolgár, jelenleg égi lakos, ép eszem teljes tudatában úgy határoztam, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat a francia tengeri szélre hagyom. Elhatározásomat az alábbiakkal indokolom. Hazámat, mely Kelet-Európa nyugati részén terül el, 1956. november 27-én hagytam el Kópházánál. Mivel menekülésem okai magántermészetűek, azokra jelen végrendeletemben nem térek ki. Nyugat-Európa Deutschkreutz nevű falujában vettek először nyilvántartásba, 1956. november 28-án. Ott nyert először hivatalosan is megállapítást, hogy szülőhazámat önként hagytam el, elhatározásomat rajtam belül álló okok kényszerítették ki…” (Reménység, hosszú évek, Párizs, 1964) 1 Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Tar Ferenc 1956 őszétől következtek a párizsi évtizedek. Előbb az egyetemi tanulmányok a Sorbonne-on, majd a munkás hétköznapok a nyomdában. És persze az irodalom. Ez a legfontosabb. 1978-ban (Korszerűség/kortárs irodalom) írja: „…francia állampolgár vagyok, elsősorban mégis párizsinak érzem magam. Itt szereztem diplomát s élettapasztalataim nagy részét Párizs szellemi és társadalmi életében… Ide köt a munkám és a hivatásom: a nyomdászat és az írás. Kétnyelvű vagyok, ezt a kétnyelvűséget életem egyik nagy nyereségének tekintem”. Nem lehettek egyszerűek az első évek Franciaországban francia nyelvtudás nélkül. Annak ellenére sem, hogy a magyar szabadságharcosokat hősként fogadták és segítették a szabad világban. Nagy Pál társaival magyar folyóiratot alapított és könyveket adott ki éveken, évtizedeken át. Párizsban szolgálta a magyar kultúrát. Az egykori egri főiskolás, párizsi író az elmúlt 90 évben nyomot hagyott maga után a magyar és a francia irodalomban egyaránt. Utolsó könyve (Une Francophonie millénaira II.) 2024-ben jelent meg. Azt szokta mondani, ezt a könyvet még befejezem, aztán nyugdíjba megyek. Meglátjuk… Emlékezetem szerint 1988-ban ismerkedtem meg Nagy Pállal. Akkor Keszthelyen a Balatoni Múzeumban dolgoztam. Pali már akkor pártos ember volt. Bujdosó Alpárral csinálták a p’Art nevű videófolyóiratot. Amikor bemutatták egy keszthelyi nyaralóban, egy számomra addig kevéssé ismert világ tárult fel előttem. „Az irodalom új műfajait” ismertem meg általuk. Többször cseréltünk lakást. Ő nyaralt az én keszthelyi lakásomban, én pedig az ő montrouge-i, könyvekkel teli lakásában tölthettem el napokat. Párizs bebarangolása mellett sokat olvastam. Többek között Kassák Lajos: Egy ember élete című önéletrajzát is. (Tőle vettem át írásom címét.) Az avantgárd író és képzőművész a 20. század elejének forradalmi napjaiban Keszthelyen is járt. Jómagam később kezdtem el „pártoskodni”. 1990-ben az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke lettem. A következő években több Magyar Műhely-találkozóra került sor a Balaton fővárosában. 1993 augusztusában „Friss, meleg az avantgárd!”, majd a következő év júliusának közepén „Kimerjük a Balatont!” címmel került sor az eseményre. A Balatoni Múzeumban rendezett Vizuális költészet 1985–1995 címmel rendezett kiállítás, a Balaton-parton székházépítés, Trabant-festés és utcabál volt. A találkozó talán legsikeresebb eseménye az utolsó napon történt – vasárnap délelőtt – a Halászcsárda előtt. „A tréfacsinálás komoly munka, megannyi lelemény kell az igényesen szellemes poénokhoz. A látványos performanszok egymást követték. Tóth Gábor és bájos kísérője – mindketten elegánsan felöltözve – elfoglalták a helyüket az iszapcsapdákat sem nélkülöző Balaton vizében, onnét ismertették a történéseket.” (Hévíz–Keszthely és Vidéke, 1994. július 22.) A Kimerjük a Balatont! akcióban Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �Nagy Pál 90 „a Balaton vizébe hosszan benyúló, vödröt adogató emberlánc volt, ahol is kifelé miniatűr vödrök hozták a Balaton vizét a partra, befelé ugyanezekben a vödrökben vodka érkezett a láncszemeknek”. (Bujdosó Alpár: Avantgárd (és) irodalomelmélet, Magyar Műhely 2000/2–3, 113–114.) A helyiek és a turisták nagy megnyugvására az akció a lelkes igyekezet ellenére sikertelenül zárult. A Balaton maradt…! Hasonlóan kudarcba fulladt a társaság délelőtti másik akciója is. A gravitációs gyakorlat során egy teli vödör víz felfelé való kiöntése során nem maradt semmi a levegőben – minden alkalommal hétköznapi természetességgel zúdult vissza kiöntőjére. Barátságunk Nagy Palival közel 40 éves. Családunkban az évek során törekedtünk arra, hogy mindenkinek legyen külön szobája, ahol az ágy mellett ott vannak a könyvek és az íróasztal is. Mivel Palit családtagnak tekintjük, neki is van egy számára fenntartott szoba, ahol mindig otthon érezheti magát. 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Nagy Pál NAGY PÁL AZ ÖREGSÉGRŐL „Il n’est qui contre mort résiste.”1 (Villon) Mikor kezdődik az öregség? Senki sem tudja. Az öreg ember se tudja. Ő az, aki biztosan nem tudja. Vannak koravén emberek, akiknek már harmincéves korukban fehér a hajuk, barázdás az arcuk. A másik véglet a fiatalnak tűnő öregember, akiről senki nem gondolja, hogy már hetven-nyolcvan éves. Hatvanévesnek nézik, akik nem tudják, hogy már nyolcvanéves is elmúlt. A fiatalnak tűnő öregember két dologra büszke: magas korára s arra, hogy sokkal fiatalabbnak néz ki. Persze ha megkérdezik a fiatalnak tűnő öregembertől vagy öregasszonytól, hogy hány éves, megmondja. Ő tudja ugyanis, hogy a metróban (ha a lépcsőt választja) egyre nehezebben ér fel a peronra. Ha a metróban, a villamoson vagy autóbuszon állva kell utaznia, fáradtan ér haza, rögtön lefekszik az ágyára, s bizony gyakran el is alszik. Mindene fáj, ami fiatalabb korában megsérült: kificamodott, eltört, megégett. Hatvan (hetven) éven keresztül nem fájt, csak mostanában kezdett el fájni, s egyre jobban fáj. Ha a kezére néz, szégyelli magát; mutatóujja görbe, kisujja kifelé hajlik, kézfeje májfoltos. Az, hogy nyolcvanéves korban valaki a testi betegségek élő katalógusa, elkerülhetetlen. S ha valaki éppen azt mondja neki, milyen fiatal(os), ő azon gondolkodik, hogy bevegyen-e egy fájdalomcsillapítót, mert a dereka…. Ha valamelyik betegségére (például magas vérnyomására) orvosától gyógyszert kap, először a lehetséges mellékhatásokat nézi, mert azok holtbiztosan jelentkezni fognak. A székrekedést (vagy a hasmenést) az interneten tanulmányozza, mert ez a szimptóma minden komolyabb orvosság szedésének velejárója. S rossz napja lesz, mert minden hashajtó pornak, pirulának, kanalas orvosságnak körülbelül egy méter hosszú leírásában azt olvassa, hogy a port, a pirulát, a kanalas 1 „Hisz minden a sírba bukik” = François Villon: Ballada tűnt idők lovagjairól (Szabó Lőrinc ford.) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �Nagy Pál 90 orvosságot négy-öt napnál tovább nem szabad szedni, holott az ő székrekedésének, hasmenésének pont az a gyógyszer az oka, amelyet az orvos előírása szerint négy hónapig kell szednie. Az öreg férfit (az öreglányt) sokféle baj gyötri, a legkellemetlenebb azonban a harántizmok rossz működésének köszönhető inkontinencia. Ne részletezzük. ▪▪▪ Mondjak még valamit az öregségről? Tudok mondani. Például az eltaknyolást. Az öregember így mondja, holott kezelőorvosa azt kérdezi, jó-e az egyensúlyérzéke, nem szokott-e elesni. Az öregember szégyelli bevallani, hogy már többször elesett, főként lépcsőn lefelé menet, de szerencsére eddig semmije sem tört el. Megmondhatná, hogy már többször elesett, rögtön hozzátéve, hogy mint régi szertornász, mostanában is negyedórát, húsz percet tornázik reggelente, s főként a gólyaláb-figurát gyakorolja. Ez van a fiatalos öregség mögött. De kinek lehet ezt elmondani? A szürkehályog-operáción már túl van öregemberünk. Ezt az operációt a Hôtel Dieu-ben végezte egy fiatal orvosnő. (A középkorban így hívták a kórházakat Franciaországban.) A francia orvostársadalom presztízskérdést csinált abból, hogy ezt a Notre Dame-mal szemben lévő hatalmas régi épületet ne más célra használják, vagy netán lebontsák. Tehát az egyik szárnyában kórházat tartanak fönt, s a Cochin kórház orvosai itt is gyógyítanak és operálnak. Holott a Hôtel Dieu erre ma már teljesen alkalmatlan. A fiatalos öregember fázott a kietlen kórteremben; alig látott ki a koszos ablakon. A hodály, ahová az operáció előtt levitték, kongott az ürességtől. Egy kerekes ágyon végre levitték valahová a földszintre (pincébe?), egy várószobába. Akkor azonban – folytonos vészjelzést adva – befutott a Hôtel Dieu-be egy mentőautó, sürgős ápolásra szoruló beteggel. Zörgés, emberi hangok hallatszottak a szomszédos műtőből; az öregember ott maradt a fűtetlen várószobában, meztelenül, egy szál lepedővel letakarva. Fázott és jól meg is fázott, nyomós kútként csordogáló orra miatt két hétig feküdt otthonában. Az operáció egyébként jól sikerült. Hosszú ideig tartott; orvosnője magyarázta, hogy váratlan komplikációval találta magát szemben: valami, aminek egyenesen kellett volna állnia szemgolyójában, gellert kapott, s ő ezt a ferdeséget is rendbe hozta. (Nem sikerült. De ez legyen az öregember legnagyobb baja.) A bérházba, ahol lakott, egy maga korabeli asszony vitte haza a kocsijával, természetesen nem ingyen. De ezt se bánta, tudta, hogy az asszonynak van egy botlábú fia, aki (bizonyára sok pénzbe kerülő) magánintézetben él. 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Nagy Pál Valakire egyébként mindenképpen szüksége lett volna, mert frissen operált szemével egyedül nem mehetett volna haza a fiatalos öregember, aki most szívből sajnálta, hogy egyedül él, s büszke arra, hogy szeret egyedül élni. Azóta persze megbánta, hogy egyedül él, de észrevette, hogy bár fiatalos öregember, a nők már öregembernek tekintik, s úgy néznek rá, mint egy hullára. Ekkor arra gondolt: ki fogja őt eltemetni? Ki temeti el a magányos embert? Ettől rossz kedve támadt, s már meg sem lepődött, hogy jobb válla, bal hüvelykujja és bal (operált) lába, mintegy megrendelésre, fájni kezdett. Éppen a televíziót nézte, várta a nemsokára kezdődő futballmeccset, de elaludt. Félidőben felriadt; nézte a képernyőt, amelyen éppen egy makarónimárkát dicsért egy háziasszonynak álcázott fiatal nő, aki nyilván soha nem szeretett főzni. Tehetetlenül nézte a reklámot, amelyet hihetetlenül utált. A félidő sokáig tartott, a képernyőn hol birkacombot, hol vérző marhahússzeletet látott a különböző korú háziasszonyok kezében. Hirtelen eszébe jutott, hogy nemrégiben egy nagyüzemű csirkekeltetőt mutattak a televízióban, ahol egy köbméternyi ketrecbe zárva több száz csirke közelharcot vívott, amelyben az erősebb csirkék agyoncsípték, agyontaposták a gyengébbeket, azután ettek a dögök húsából, majd harciasan újra nekitámadtak egy-egy döglődő csirkének, amelynek egyik szeme már kifolyt. Azóta rá se tud nézni egy csirkecombra, amelyet (rántva) annyira szeretett (uborkasalátával). Végre megkezdődött a második félidő, de ő újra elaludt, s azt álmodta, hogy tejet iszik. Ébren soha nem szokott tejet inni; mostanában vett néhány üveg laktózmentes tejet meg zabpelyhet. Az öregember tehát reggelire mindenféle pelyhet fogyasztott, délben meg fagyasztott halat. A halnak szerencsére nincs vére; persze, lehet, hogy van, de ő vérző vagy véres halat még nem látott. De mi lesz, ha kiderül, hogy a halnak is van vére? Óvatos volt, mert nemrégiben kellemetlen vitába keveredett egyik barátjával az öngyilkosságról. Gyakran beszélgettek az öngyilkosságról s arról, hogy egyik közös ismerősük bevonult egy svájci szanatóriumba, ahol pár nappal később befecskendeztek a vénájába valami csodaszert, amitől szép lassan, fájdalmak nélkül örökre elaludt. Egyetlen gyenge pontja volt ennek a halálmenetnek: sokba került. Nekik egy fillér félretett pénzük se volt. Volt viszont néhány doboz kitűnő altatójuk, de erről a barátjának az volt a véleménye, hogy az altatós módszer nem azonos a biztos halállal. Mi van, ha csak egyik oldala bénul le a halálba menőnek, s tolókocsiban kell leélnie hátralévő életét? Az öregember azóta rémülten nézi a kerekesszéket, s nem tudja eldönteni, hogy a barátja vagy ő maga ül-e a tolókocsiban?! Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �Nagy Pál 90 Később arról beszélgettek, hogy legbiztosabb jele a az öregségnek a lábfájás: az öregember egyre nehezebben lépeget, szinte vonszolja magát; még szerencse, hogy semmi célja nincs, nem tudja, hová megy, s azt végképp nem tudja, hogy minek megy oda, ahová vonszolja magát. Ekkor gonosz barátja bedobta azt a két szót, amelytől különösen rettegtek – tehát gyakran beszéltek róla: Alzheimer- és Parkinson-kór. Az elsőt Alois Alzheimer (1864–1915) német pszichiáterről, neurológusról nevezték el, aki először írta le ezt a betegséget, a második James Parkinson (1755–1824) angol orvosról kapta nevét, aki ennek a központi idegrendszert támadó betegségnek a tüneteit írta le elsőként. A Parkinson-kórnak a reszketés és az izmok lemerevedése a legsúlyosabb tünete, az Alzheimernek a progresszív elmezavar. Főleg az emlékezőtehetség romlik, zavaros lesz az idős férfi vagy nő beszéde, viselkedése pedig logikátlan. Védekezni egyelőre nem tudunk e két gyakori, „gyógyíthatatlan” betegség ellen. A legnagyobb baj az, hogy mindkét kór ártatlan tünetekkel kezdődik. Majd néhány hónap, néhány év alatt a kór elhatalmasodik a betegen. S mi tehetetlenül figyeljük a jól ismert tüneteket, amelyek egyre súlyosabbak lesznek. Ez a lassú leépülés, ez a lassú halál mindennél rosszabb, mindennél kegyetlenebb. Az idős ember előbb-utóbb igazi élőhalottá válik: élőnek halott, de élő halott, s nincs gyógyulás. Az alzheimeres, Parkinson-kóros beteg hiába megy Lourdes-ba vagy más csodatévő helyre. Az öngyilkosság ajánlott, de az öngyilkossághoz erő és elszántság kell, s a kóros embernek egy bizonyos idő után sem ereje, sem elszántsága nincsen. Tehát korán kell az öngyilkosságot választani, amikor az ember még reménykedik. De a reménykedő ember nem lesz öngyilkos… Azt várja, hogy kiderüljön: orvosa tévedett; azt reméli, hogy rövid idő elteltével feltalálnak valami csodaszert, orvosságot vagy nyugtató pasztillát. ▪▪▪ Ma világvége-hangulatom van. Nem tudok belenyugodni, hogy mindkét betegség gyógyíthatatlan. S mire kitalálnak majd ellenük valamilyen orvosságot, addig két-három új, gyógyíthatatlan kór kerülget majd bennünket. Az öregember léte mókuskerék-élet. Hiába operálják meg a szemét, a csípőjét, hiába cserélik ki a szívét, a tüdejét, a romlás elkerülhetetlen, a vég mindenképpen bekövetkezik. Az egyetlen megoldás az lenne, ha az ember akkor lenne öngyilkos, amikor még mindene ép és egészséges. Ilyen állapot azonban az orvosok szerint nincs. Megmagyarázzák, hogy például a szem idegsejtjei már csecsemőkorban romlásnak indulnak: alighogy megszülettünk, testünk romlásnak 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Nagy Pál indul. Hullik a hajunk, romlik a látásunk, lassan tönkremegy az emésztésünk, visszeres lesz a lábunk, és így tovább, megállás nélkül. De hát akkor minek születtünk ? Nincs örök élet, de egészséges halál sincs, s ha életünket megkíméli a sors, valamibe belehalunk. Nem csoda, ha istenfélők leszünk. Fél Istenétől, akit nem ismer, és nem is fog soha vele találkozni. Ad vitam aeternam. Okoskodni én is tudok, de minek. Ki vagyok szolgáltatva testemnek, minden lényeges kérdésben a test dönt. Ezért félek a haláltól. A halál nem intelligens embernek való. ▪▪▪ Fiatalon kellett volna meghalnom. Mint Szeidl Jóskának. Még mindig emlékszem a nevére, pedig körülbelül hetven-hetvenöt éve, hogy meghalt. Öngyilkos lett. Mindenkit megdöbbentett a halála. Az egész osztály elment a temetésére. S én ezen a temetésen jöttem rá, hogy milyen fölösleges szokás a temetés. A halottat elföldelik, mint a kutyát. Mire a test elrohad, már fölötte terpeszkedik egy Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �Nagy Pál 90 hatalmas kőlap, amelyet még egy élő ember sem tud elmozdítani, nem egy halott. S mi minden van ráírva! „Nem felejtünk”, „a legjobb apának...ˮ, akkor is, ha az illető kiállhatatlan, undok ember volt. Szeidl Jóska cementtömbjére például azt írták: „felejthetetlen gyermek”. Ezt a felejthetetlenséget persze nem életével, hanem a halálával érdemelte ki. Végrendeletemben először azt kértem, hogy hamvaimat szórják a Mediterrántengerbe. De ki utazik el Marseille-be, hogy elmondjon egy imát? 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ���Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l ZÁVADA PÁL „IGYEKSZÜNK JÁRATNI A SZÁNKAT” Horváth Dániel interjúja1 Fiatalkorában kik voltak azok a szerzők, akiket szívesen olvasott? Valamiért nagyon szerettem könyvtárba járni, barátságos hely volt. És kamaszként rákapott az ember az olvasásra. Persze már kisebb koromban is olvastam, akkor még édesanyám segítségével, de aztán elég hamar önállóan is: indiánregényeket, például Coopertől Az utolsó mohikánt. Fantasztikusan izgalmas könyvek voltak. Emlékszem, egyszer valami unalmas órán olvasóversenyt csináltunk, a Nyomkeresőből kezdtünk óra alatt olvasni, hogy ki meddig jut el, és a végén kikérdezés is volt, hogy ne legyen csalás. Aztán a Nagy indiánkönyv, kalandregények Dékány Andrástól. Akkor születtek történelmi regények az ifjúság számára, de például a Delfin-sorozatot is nagyon szerettük. Népszerű dolog volt, hogyha megjelent a könyvesboltban egy új Delfin-könyv, akkor megvettük és olvastuk – be voltunk etetve. Manapság már egy kisebb településen könyvesbolt sincs. Én Tótkomlóson nőttem föl, Békés megyében, hasonló kisváros, mint ez, csak kisebb a folyónk, de nagyon szerettük. Viszont könyvtár az volt, meg művelődési ház és kulturális programok is. Én nem ismerem ezt a Delfin-sorozatot… Ó, hát maga nagyon fiatal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kifejezetten az ifjúságnak szóltak ezek a könyvek? Így van. Sőt, egy kicsit inkább arra hajtott, hogy a fiúk olvassák, de olvasták a lányok is persze. Nekik inkább a csíkos könyvek szóltak, amelyek valami lányos címet viseltek. Azt meg a fiúk lesték, hogy mi minden lehet abban leírva, mert abban már szerelmes dolgok is voltak, kiskamaszoknak való illedelmes formában. De olvastunk Az interjú 2023. november 16-án készült Nyergesújfalun, középiskolás diákok részvételével. Megjelenik Horváth Dániel Kortársalgó című kötetében, 2024 őszén. 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �Holokauszt 80 mindenfélét. Jöttek a Jókai-regények, azokat nagyon szerettem. Mikszáth, Móricz Zsigmond később, és külföldiek persze, mindent olvastam, ami jött. Tulajdonképpen nem kaptam rendes eligazítást, hogy mit érdemes az életkornak megfelelően. Voltak polcok, amelyekre rákaptam. Rengeteg izgalmas regény fordult meg a kezünkben. Nem gondoltam azt, hogy ez egy különleges dolog. Voltunk páran az osztályban, akik elég sokat olvastunk. Aztán gimnáziumba kerültem, ott sokkal többet kellett tanulnom, rengeteget kellett magolni. De azért az olvasás mindig megmaradt, úgyhogy az volt a menedék. Meg persze abban az időben nem néztünk tévét, nem volt internet... Középiskola után a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemre ment. A matekot belénk verték, a történelmet pedig szerettem. Ez volt a felvételi tárgy. Magyar és más bölcsész szakokon túljelentkezés volt, nem volt önbizalmam, hogy oda fölvesznek. Akkoriban muszáj volt bekerülni az egyetemre. Így kerültem Pécsre Szeged után – Szegeden jártam a Radnóti Gimnáziumba. Szegeden láttunk igazi színházat először és igazi operát eleven zenekarral és énekessel. És akkor jött a szociológia… Igen, a közgazdasági egyetem után egy kiegészítő szakon az ELTE-n végeztem szociológiát. Szerettem interjúzni. Kérdőíveket töltettünk ki. Keresetkiegészítés volt. Akkor rengeteg ilyesfajta fölmérés készült kérdőívvel és kismagnóval, mivel egy kis életútinterjút kellett általában mellékelni legépelve – egy nyaralásnyi pénzt meg lehetett keresni. Ezt egyrészt megszerettem, másrészt nyílt arra lehetőség, hogy gyakornokként megmaradhassak az egyetemen, és egyúttal az ELTE-re, Pestre járhassak kiegészítő szakra. A szociológiára Ferge Zsuzsa tanított. Az ő nevét érdemes megjegyezni, ő nagy öregje a szakmánknak, 1932-ben született, úgyhogy már 90 éves elmúlt.2 Az írás ezután jött? Amikor az interjúkat készítette, talán akkor vetődött fel Önben a gondolat, hogy ezek alapán lehet akár regényt is írni? Arra később jöttem rá, hogy tulajdonképpen már ez is, amikor szociográfiát írtam, valamiféle, a szöveg megformálásához való ragaszkodás volt. Az persze tényirodalom. Abban különbözik a szépirodalomtól, hogy nem illik kitalált dolgokat beleírni, meg kell felelni a valóságnak. Azt viszont honnan tudjuk, hogy az valóság, 2 Ferge Zsuzsa 2024 áprilisában halt meg. (A szerk.) 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l amit Pista bácsi mondott meg Marika néni? Ezért sok más forrást is használunk, például a levelezéseket, a helytörténetet: ezek a tényirodalom-írásnak a finomságai. Idefelé keresztüljöttem Szomoron, mi ott néhány hetet eltöltöttünk ifjúkoromban jó barátommal, aki sajnos már nem él. Mielőtt odamentünk, megpróbáltuk fölnyalni a falu helytörténetét; kicsit a levéltárba is elmentünk, interjúztunk idősebb emberekkel. 1986–87-ben történt ez, iszonyú régen, még a rendszerváltás előtt. Azokban az időkben az volt a kérdés, hogy egy ilyen kis faluban lehet-e beszélni ’56-ról. A szovjet emlékművet ki döntötte le? És mi lett vele? Letartóztatták-e az illetőt, amikor a forradalmat leverték? Illetve, hogy mi történt a II. világháború alatt a zsidó lakossággal? Deportálták őket? És olyan falvakban, olyan vidékeken, ahol nemzetiségek laktak, a II. világháború után voltak-e a kommunista, szovjet oldalról megtorlások? Például német nemzetiségű falvakban eleinte kényszermunkára vittek német nemzetiségű fiatalokat, nőket is a Szovjetunióba, a Gulágra. És voltak a kitelepítések. A németeket Budaörssel kezdték. A svábokat kötelezően kitelepítették Németországba a Dunántúl más vidékeiről is, az NDK3 területére, az volt a kommunista rész. Például ilyen sváb családokat interjúztunk, akiket kitelepítettek. A kitelepítés, a deportálások meghatározó elemei azoknak a könyveknek, amelyeket az elmúlt tíz évben írt. Ez nagyjából az 1936 és 1946 közötti időszak. A Wanderer korábban kezdődik, később van vége, az Apfelbaum szintén. Miért pont ez az időszak érdekelte Önt? Ez valószínűleg visszanyúlik a szociológusként feltett kérdéseinkre. Ezek a kérdések a mi fiatalkorunkban fedve voltak. Nem beszéltek, vagy keveset beszéltek róluk a hivatalos, tehát még a létező szocializmus korszakának a történelemkönyveiben, illetve a népszerű sajtóban. A történettudományban már igen. Az azért nem úgy volt, hogy vége lett a Kádár-rendszernek ’89-ben, és onnantól fogva mindenki kinyitotta a száját. Emlékszem, hogy volt a BBC-től egy forgatócsoport, azzal a címmel csináltunk dokumentumfilmet, hogy Magyarország – A hallgatás a vége ’89. Jött a riporter, és mondta, hogy akkor meséljük el, eddig hogy volt. És nem értette, hogy egy csomó olyan dolgot mesélünk, amit már évekkel korábban elmondtak. Például a filmek. Voltak olyan filmek, amelyek az ’56-os megtorlásról szóltak, például a salgótarjáni sortűzről. Vagy a kulák-ügyekről, amelyekbe én ástam bele magamat. Hogy hogyan tartóztatták le a gazdálkodó parasztokat, hogy tették tönkre őket, satöbbi. Csupa ilyesmik. A szocialista rendszer ellen beszélő, 3 Német Demokratikus Köztársaság (1949–1990) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Holokauszt 80 úgynevezett leleplező filmek, dokumentumfilmek voltak ezek. És akkor a riportban a BBC-s megkérdezte, hogy mikor mutatták be? Mondom, öt évvel ezelőtt. Hát akkor még Kádár-rendszer volt! Igen. Tehát azért rengeteg minden történt, csak nem a tévében főműsoridőben, nem a Kossuth Rádió beszélt ezekről. Ez volt, mondjuk, a két legnépszerűbb csatorna, illetve majdhogynem az egyetlen. Késő este a Bagoly című műsorban Györffy Miklós beszélgetett velem, emlékszem, a kulákkönyvemről 1988-ban, éjjel fél tizenegykor. Ezt lehetett, mást nem nagyon. De volt filmklub, ahol bemutatták ezeket a filmeket, filmfesztiválokon nyertek díjakat is. Tehát ezeket a kérdéseket kezdtük el kutatni, a saját időnk nyomait. Mindenkinek azokat a kérdéseit, amelyekről eddig nem beszélt, vagy amiről hazudoztak, netán elhallgattak az élettörténetükből. Akár egy faluközösség, akár egyegy család. Hogy a nagypapa mit csinált, milyen viselt dolgai voltak. Ezek azért nagyon kínos kérdések. Mert volt, akit kivittek a Don-kanyarba, és nemcsak muszájból használta a fegyverét. Időnként ott azért iszonyú háborús bűncselekményeket követtek el magyar katonák is ártatlanokkal szemben. Erről például nem nagyon beszéltek. Becsukta a száját, és azt mondta: nem, nekem azt mondták, ha hazajövök, soha többé erről nem beszélek. Én ehhez tartom magam – és nem beszélt. Ma beszélhetünk ezekről? Igyekszünk. Igyekszünk járatni a szánkat. Persze rengeteg dokumentumunk van most már. A történészek rengeteg mindent föltártak, de ez azért marad egy szűkebb szakmai, érdeklődő értelmiségi közönség. Az olvasni szeretők vagy a történelmi filmek után érdeklődők szűkebb köre, és így nem sok vizet zavar. Az ettől tartó politikának nem kell attól félnie, hogy túlságosan kinyílnak a szemek. Nem beszéltük meg azt, hogy esetleg felolvasna-e. Én bármikor. Legújabb könyvéből, a Wandererből ez a három-négy oldal pont idevág. Budaörsről szól ez a könyvem, ’46 januárjában ott kezdték a svábok kitelepítését. Rendkívül aktív és mozgékony, nagyon produktív és hazaszerető település. A nagyon szépen építő, fejlesztő német nemzetiségűeket kizsuppolták az országból. „Amikor még épp csak hogy utána voltunk a háborúnak, a fölbolydult, megzavarodott piacon, utcákon, boltokban, ahol csak emberek összeverődtek, tanácstalan, tépelődő találgatásokat, válasz nélkül maradó kérdéseket lehetett hallani már napok 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l óta. Ezért lepett meg bennünket, amikor a morajból kiütközött egy korántsem hangoskodó, ám határozott férfibeszéd, valami bizonygatás, érvelés. És mert az illető vitatkozott valakivel, ellenvetések is hallatszottak persze, miként az, amely előszörre ütötte meg a fülünket: Ugyan, nevetséges!, hogy minálunk?! A magyarok, kérem szépen, rendre a történelem áldozatai pusztán. Hogy az én magyarjaim bármiben is tettesnek bizonyultak volna? – na, efféle beismerésre maga itt hiába vár! Közelebb óvakodtunk, hát a pultnál egy szemüveges illető Wanderernek – ő a főszereplő – magyarázott éppen, aki oda is intett nekünk, jöjjünk csak. Mert kivel akadt össze?, így és így hívják ezt a kitűnő embert, hallgassuk mi is, hogy mit mond. Lám csak, néztünk össze, a máskor nagyokat hümmögő vándorunknak most mintha kíváncsian kerekedne ki a szeme. Az a szemüveges illető most mindenesetre azt állította, hogy mindennek a területi revízió esztelenül és vakon kergetett vágya volt az oka. Ez eredményezte – ahogy magát kifejezte – azt az erkölcsi katasztrófát is, amibe belezuhantunk a háborúban is, meg utána is. Magyarjaimat, emelte meg az illető az ujját, ez sodorta ebbe a morális káoszba. De hogy miféle morális káoszról beszél, kérdezte Wanderer. Hogy miféléről? Hát még senkitől sem hallotta a vándor? Senki nem akadt még errefelé, aki kiállna, és arra merészelne inteni, hogy ha most Magyarország is kitelepíti itt élő németjeit, akkor ezzel tovább súlyosbítja a magyarságnak azt az erkölcsi csődjét, amit a zsidóság tavalyi deportálása jelent?! Ennek az országnak, nézett körbe a söntés mellől az illető, végképp nincsen erkölcsi alapja ismét egy bűnbakképzéshez, német nemzetiségének kollektív megbüntetéséhez. Különösen azok után, hogy szégyenletes szolgálatkészséggel és legtovább tartottunk ki, úgymond, a fasiszta német erőkkel kötött bűnös szövetségben. E szavakra persze támadt a mi kocsmánkban némi fölzúdulás, de most ne firtassuk, kinek mi tetszett, vagy mi nem tetszett és miért. De látjuk-e világosan, emelt kicsit a hangján az illető, hogy mi áll a kitelepítések, kiűzetések mögött? S ujjain kezdte sorolni, hogy a tiszta nemzetállam, a sovén nacionalizmus, a nemzeti sérelmi és bosszúpolitika és a rasszista idegenfóbia őrült eszméi. És ennek a tébolynak, azt mondja, most éppen a győztesek engednek utat – hatalmi alkudozásra, népek jutalmazására-büntetésére használják. De mielőtt megint csak másokra kennénk mindent, fordított a gondolatmeneten a szemüveges ember, ezeknek a rontó eszméknek a virulásáért rengeteget tettek az én magyarjaim szintén. S nem csupán azzal, hogy népünket Trianon után a szomszéd népek gyűlöletére nevelték, és azok lerohanására készítettek föl – Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Holokauszt 80 mondván, hogy fogságukban tartják a határon kívül rekedt magyarjainkat. Hanem azzal is, járkált föl-alá a söntésben az illető, hogy a belső bajok bűnbakjainak szintén az idegeneket jelölték ki: kivált a zsidókat, de mint jól tudjuk, létezett a magyar fajt védő németellenesség is. Kedves kisebbségi német-magyarjaim, kiknek, úgy néz ki, kitesszük innen a szűrét!, kezdett most a fölvilágosítónk mielőttünk körbesétálni, s közben az orrunk előtt hadonászott. Ha veszem az én különféle magyarjaimnak (titeket is beleértve) különféle posztosait, akkor az ő szerepük (a mi szerepünk) abban, hogy az antiszemitizmus gyökeret verhetett, majd a deportálás és a népirtás bűnébe torkollott – fölmérhetetlen. Most gyorsan kivégzik azokat a háborús bűnösöket, akiket sikerült kézre keríteni – és máris elkezdődhet az iszonyú gyors felejtés, letagadás és elhallgatás. Hiszen már az idei nyáron sem óhajtott senki az előző, a ’44-es májusra, júniusra, júliusra emlékezni, amikor tétlen magyarjaink szeme láttára hurcolták halálba a zsidókat. Zsidóimat – akik szintén magyarok voltak egyszersmind.”4 Ezek nagyon erős mondatok. Nem én találtam ki őket. Ebben a szemüveges figurában Bibó Istvánt képzeltem el. Ezt persze az olvasó nem biztos, hogy tudja, de ami nagyon érdekes – és erre már utaltunk a beszélgetésben –, hogy hogyan keveredhet a történelmi tény és a mellé vagy köré írt alkotói fantázia. Ön az elmúlt tíz évben elsősorban történelmi regényeket írt, ott ez az ütközés erősen jelen van. Itt most rá is térek a Hajó a ködben című regényre, amely a Weiss-örökösöknek a nácikkal való szerződéskötéséről szól. Ez történelmi tény. Azonban megjelennek a regényben olyan szereplők, akik kitalált alakok. Bepillanthatunk itt a szerző munkamódszerébe, a megfontolásaiba, hogy mi alapján születik meg egy történelmi kontextusban egy fiktív figura? Ennek milyen funkciói, jelentései vannak? Ezt sem én találtam ki. Ha az ember olvas, akkor rájön, bármilyen ötlete támadjon, azt már sokkal korábban megcsinálták. Hogy egy történelmi regényben a történelemből ismert nevek, figurák mellett kitalált alakok is szerepelnek, ezt már Gárdonyi Géza Egri csillagokjában is tapasztalni lehetett. De Gárdonyi nagyon ügyelt arra, hogy a korszaknak a történészek által föltárt történetei mind valóságosan szerepeljenek. Fő figurái sem kitalált alakok, sem Bornemissza Gergely, sem Dobó István –, 4 Závada Pál: Wanderer, Magvető, Budapest, 20203, 100–103. 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l de lehetnének azok is. Később olvastam olyan történelmi regényeket, amelyekben már voltak abszolút kitalált alakok. Tehát egyszerűen csak beilleszti őket az író. Szabad a fantáziája, az ember azt hiszi, hogy szépprózát művel, fikciót, úgy, ahogy akarja. De ez nem így van. Kiderül pillanatok alatt, hogyha valami nem stimmel, ha nem illik oda. Ha az ott nem tud úgy megszólalni. Volt egy barátom, aki azt mondta, hogy nem írhatom bele ezt a szöveget a figurámba, mert leesik a szájáról. Tehát azért nem tehetünk meg bármit. Amit viszont megtehetünk: ami beleillik, ami odaépíthető egy valóságos figura mellé. Mondjuk, vegye el feleségül: én azt csináltam vele a Hajó a ködben című regényben. Weiss Manfréd alapította ezt az egész vállalatot, amely az ország legnagyobb családi alapon összeszerveződő vállalatbirodalma volt. 1944-ben már nem élt, a 20-as években meghalt. Őneki eggyel több gyermeket gondoltam ki. Egy lánnyal több született énnálam, és akkor egy fiktív nőalak lett: Helén. Az egyik lányát pedig átkereszteltem, mert tulajdonképpen a figurát meghagytam, de a sorsát megváltoztattam. Ő lett Judit… Ő lett öngyilkos. Valójában Editnek hívták, és ő nem lett öngyilkos a végén. Nagyon nehezen megváltoztattam a nevét, de a Helént én találtam ki. Helén mint gazdag örökös férjhez megy szintén egy fiktív figurához. Tehát van egy fiktív lány, egy fiktív vő, és ennek a vőnek lesz egy fiktív szeretője. Ez a három fontos szereplő az én kitalációm. Hogy lehessen szabadabban mozogni. Például azt az apróságot el lehessen követni, hogy legyen ezeknek az én szereplőimnek magánélete. Mert valóban létezett figuráknak eléggé kockázatos kitalálni magánéletet. Például a másik főszereplő, Chorin Ferenc, Weiss Manfréd legkitűnőbb veje volt, egy valóságos Weiss-lánynak a férje. Ő szintén szerepel, de őróla nem mertem írni magánéleti dolgokat, kitalálni legalábbis, mert nem akartam bolygatni az ő személyi integritását. Nem azért, mert a lánya még élt, és nem tudom, mit fog majd szólni. Nagyon kedves leveleket kaptam tőle, de nem írtam neki kitalált magánéletet. Viszont a sógoráról, akit én találtam ki, róla azt írtam, amit akartam. Még azt is, hogy megcsalta a feleségét. Így aztán a család nem szólhatott, hogy de hát az én apukám azt nem csalta meg. Volt egyébként bármilyen visszajelzés a család részéről? Volt, mert Chorin Daisy Bécsből elolvasta a kész regényt, amit természetesen nem mutattam meg neki előtte, mert nem szerettem volna, hogyha beleszól. Voltak kifogásai. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Holokauszt 80 Tehát az, aki a regényben a kis Daisy. Ő Chorin Ferenc lánya. Így van, Chorin Ferenc lánya. Chorin felesége is Daisy volt. Ő Weiss Daisy volt, a másik pedig Chorin Daisy. Akkor Daisy néni már 93 éves. Fölhívta Váradi Julit a Klubrádióban, hogy szeretne nyilatkozni. Elolvasta Závada regényét, és hogy ez nem így volt. Juli elment hozzá, és csináltak egy interjút. Mondta: az én apám nem hívta össze soha a családot, a sógorokat, a testvéreket, hogy megbeszéljék azt, hogy most kaptok egy német tiszttől egy ilyen ajánlatot, hogyha odaadjuk az egész vagyonunkat, akkor a zsidóüldözés alól megmenekülhetünk. Tehát ezt nem kérdezte meg a papám, mert a papám volt ott a legokosabb, mert tudta, hogy ezt kell csinálni. Még hogy majd ők beledumálnak, hogy mennyi pénzt kapunk, meg hogy szabad-e, meg elhihetjük-e ezt a németeknek! Ezek szerint nem voltak „kupaktanácsok”, ahogy a regényben nevezik a családi megbeszéléseket. Szerintem ezek éppen a legizgalmasabb részek. Sok kollégájával beszélgetve általában az egyik visszatérő tanulság, hogy az író nem ítélkezik. Ezt ráhagyja az olvasóra. Bennem az merült föl, hogy amikor egy történelmi kontextusba belehelyez egy fiktív figurát, főleg egy kiélezett világban, kihegyezett történetben, akkor nem jelenik-e meg óhatatlanul is egyfajta rezonőr-szerepben? Például Edit esetében, aki a valóságban nem lett öngyilkos, a regény Juditja viszont igen. Ez nem valamiféle szerzői véleménynyilvánítás? Hát igen, ez egy kényes dolog. Ezt már többen is mondták nekem, ennél szigorúbban is föltéve a kérdést. Nemcsak azért, hogy szabad-e megölni egy szereplőt? Néha muszáj. De azért is, mert fölmerül a kérdés: előfordult egyáltalán ilyen gondolat a családnál? Mint ahogy nem olvastam róla, hogy előfordult volna. Miért vittem el odáig az ő erkölcsiségét, vallásosságát, altruizmusát? Egész életét a jótékonykodásnak szentelte, nem ment férjhez, nem volt gyereke. És azt gondoltam, hogy fölmerül az a kérdés, hogy de hiszen nekünk sok pénzünk van, akkor miért nem használjuk a pénzünket arra, hogy megmentsük a zsidókat? Volt egy Kasztner nevű vonat, amelybe sok pénzért lehetett bekerülni. Egy menekülővonat. Akkor miért nem vettünk még egy Kasztner-vonatot vagy többet is? Mélységes felelősséget érzett azért, hogy mi vagyunk az egyetlen, a gazdag család, aki megteheti, hogy megveszi az életét, és megmenekülhet, és a hétköznapi, a szegény zsidók pedig tömegével halálba jutnak. Ők akkor már tudták, hogy mi fog történni. Ezt az erkölcsi felelősséget ő nem bírja ki, és ezért nincs más útja, mint hogy a halálba menekül. 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Záv ada Pál – Hor v áth Dánie l És hogy én ezt megtehettem-e, hiszen a család egyetlen tagjának a fejében sem fordult meg ilyesmi állítólag. Itt jobb színben tüntetem föl a családot. Máshol kevésbé. Amikor kiérnek Svájcba és Lisszabonba, az első dolguk, hogy megnézik az Elfújta a szél című filmet, illetve elmennek teniszezni. Edit/Judit esete a másik oldal. Sokat dilemmázott ezen, mi kerüljön a mérleg egyik és másik serpenyőjébe? Vagy egy idő után a regény elkezdi írni saját magát? Az ötletek szoktak szaporodni, de általában valahogy kiderül, hogy mit tehetek meg és mit nem. Mert van valamiféle belső hang. Ebben az esetben, amit az előbb mondtam, tudtam, hogy most önkényesen döntök. El lehet ezen spekulálni, igen. Egyébként olyankor lehet jól elspekulálni, amikor az ember megpróbál kitalálni valami teljesen hétköznapi jelenetet. Kitalálok nagy nehezen valamit, aztán jön egy forrás, ami százszor jobb. Például azt, hogy az Elfújta a szelet nézték, speciel olvastam. Igyekszem a diákok figyelmét felhívni a kortársak olvasására. Úgy, hogy közben tudom, sokszor nagyon nehéz befogadni ezeket a szövegeket. Önnek mi a véleménye erről? A kortárs irodalom befogadása már fiatalon fontos, vagy kell ehhez egyfajta előkészület, az indiánregények például? Korábban azt gondoltam, hogy igen, legyen meg a természetes felnövekedésnek az a rendje, hogy a kamaszok nekik szóló kalandregényt olvassanak stb. Most már sokkal több mindent vállalt át ebből a film. Annyiban változtattam meg a véleményemet, hogy nagyon sok mindent lehet egyszerre is. Persze, nem lehet mindent tömegével. Az ember életkora szerint olvassa a Harry Pottert vagy más népszerű dolgot. Van rengeteg kedvelt szerző, fiataloknak, lányoknak, fiúknak szóló történetekkel, magyarul is olvashatók, amit nagyon helyeslek. De emellett nyugodtan lehet bármi mást is. Nekem van egy kisebb fiam, aki csak kevésbé idősebb a jelenlévőknél, de emlékszem, hogy amikor Esterházy Péter meghalt, újraolvastam a Harmonia Cælestist. Mindenki azt mondta, hogy ez egy nagyon nehéz könyv. Azért, mert az első fele számozott mondatokból áll, mindegyik mondat külön rész, újrakezd valamit. A második fele viszont tulajdonképpen a családregény fejezetei, azt egész nyugodtan lehet olvasni. Ráadásul úgy, mint az Esterházy-család történetét. Emlékszem, hogy ezt olvastam, és akkor elkezdtem felolvasni belőle a fiamnak, aki akkor volt – 2003-ban született, tehát – 13 éves. És nem mondta, hogy hagyd abba. Nem mondta azt, hogy nem értem. Szeretek felolvasni, és a felolvasás egy jó beavatási módszer. Egyfajta kulcsot lehet adni, mondjuk, Esterházynak ehhez a könyvéhez Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Holokauszt 80 is azzal, hogy amikor azt írja a mondatban, hogy „édesapám”, akkor az nem mindig az ő saját édesapja. Hanem egy szereplő neve helyett írta oda, hogy „édesapám”, és ezáltal összes szereplőjét a saját édesapjává avatta. Még azokban a mondatokban is, hogy édesapám egy csuklyát húzott a fejére, mert édesanyámmal együtt kirabolták a benzinkutat. Tehát ez teljesen világos, hogy ennek a mondatnak nem a szó szerinti értelmét kell fölfognunk, hanem azt, hogy ez is az én családom, aki ilyet csinál. Vagy ez is egy magyar, ez is itt lakik velünk. Mindezt irodalmi gesztussal. El lehet magyarázni, hogy ezt megteheti az irodalom. Péter megtette, és ezzel fölszabadított. Rengeteg mindent csináltunk utána már másképp, mert ezeket a fölszabadításainkat elkövette. De attól még nem kell azt hinni, hogy innentől fogva nem lehet semmit sem érteni, mert minden összezavarodik. Nem zavarodik, hanem csak lesznek új érdekes, játékos szabályok, amiket, hogyha megfejtünk, onnantól fogva föláll az egész. Meglepetéssel hallom, hogy egy 12-13 éves fiúnak Esterházyt olvasott. Időközben viszont rádöbbenek, hogy most, mikor az én lányom ötéves, akkor neki Závada Pál olvas föl saját írásából. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória SZABÓ KITTI VIKTÓRIA HOLOKAUSZTIRODALOM A KÖZÉPISKOLÁBAN Vannak az irodalomnak olyan részei, amelyek méltatlanul kevés hangsúlyt kapnak a középiskolai oktatásban. Ilyen a holokausztirodalom is. Hatalmas a felelősségünk abban, hogy – bár Primo Levi figyelmeztetése szerint „megesett, tehát megeshet újra” – mindent megtegyünk a rendelkezésre álló eszközökkel, az oktatással, érzékenyítéssel, felvilágosítással azért, hogy mindez ne történhessen meg még egyszer, illetve a már megtörtént holokausztot ne tagadhassa le senki. Ennek ellenére bár a legfrissebb Kerettantervben szerepel Kertész Imre Nobel-díjas holokausztirodalmi regénye, a Nemzeti alaptantervből azonban kikerült, ugyanakkor az új generációs, jelenleg az iskolákban használatban lévő, az Oktatási Hivatal által kibocsátott tankönyv néhány oldal erejéig beemelte a regényt a tanítható művek közé. Ez arról árulkodik, hogy a koncepcióalkotók nem helyeznek rá külön hangsúlyt, Kertész Imre regénye a Nobel-díj ellenére sem képezi a kánon kötelezően tanítandó részét. A szerző nevét, sajnos, az érettségin válaszható szerzők között sem sorolják fel. Az is a műnek a tanítás peremére sodródását jelzi, hogy bár a használatban lévő tankönyv külön témakörként jeleníti meg a XX. századi történelmet az irodalomban, ezen belül pedig a holokausztot, de mindössze két tanóra, vagyis 90 perc javasolt ennek az alfejezetnek a feldolgozására a Kerettanterv szerint, pedig három nagyon jelentős alkotás – Szép Ernő Emberszag című regénye, Tadeusz Borowski Kővilág című novelláskötete és Kertész Imre Sorstalanság című regénye – lehet(ne) a téma. Ez magában rejti a választ arra a kérdésre, hogy vajon mennyire lehetséges mélységükben foglalkozni ezekkel a történetekkel? Mi legyen erre a kényszerhelyzetre a pedagógus megoldása? Két órát szán rá, de csak az egyik művet választja ki a három közül? Ha igen, akkor melyiket? Vagy mindháromról beszél röviden, de az az idő rövidsége miatt kizárja a kreatív feladatok és a diákokkal való tartalmas párbeszéd lehetőségét? Mennyire érinthet meg egy ilyen történet egy 17–19 éves diákot úgy, ha csupán egy fülszöveget vagy módszeres összefoglalót hall ezekről? Van-e ennek így egyáltalán értelme? Ezekre a kérdésekre csupán a tapasztalat adhat választ, amely iskolánként és tanulócsoportokként eltérő lehet. A Sorstalanság irodalmi értelemben kivételes voltáról a Nobel-díj, ez a tiszteletet parancsoló elismerés minden kétséget kizáróan Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Holokauszt 80 tanúskodik, de lehet, hogy éppen ez teszi olyan nehézzé azt, hogy beszéljenek róla. Vári György és Szirák Péter Kertész Imre-monográfiái (valamint a Scheibner Tamás és Szűcs Zoltán Gábor által szerkesztett tanulmánykötet1) megfogalmazzák mindazon irodalmi érvek összességét, amelyek amellett szólnak, hogy hiba, sőt bűn kihagyni az irodalomtanítás folyamatából a Sorstalanságot. Továbbá: Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regénye nem olyan ismert, mégis számos érv szól amellett, hogy miért érdemes a középiskolásokat (is) megismertetni vele. Meggyőződésem, hogy hasznos lenne nemcsak az egyetlen Nobel-díjas irodalmi alkotásunkat tanítani, hanem együtt tálalni egy holokausztemlékezet-irodalmi regénnyel, mivel így az előzmények, a konkrét tábori események, a következmények, az otthon maradottak és egyéb zsidó sorskérdések, az utóemlékezet problematikájával együtt egymás után kerülnének a gyerekek elé, ezzel egy csapásra megismertetve őket egy kortárs szerzővel, egy határon túli magyar irodalmi regénnyel, egy női alkotóval és főszereplővel is. Annak érdekében, hogy a diákok témába vágó ismereteit és érdeklődését felmérjem, készítettem egy kérdőívet, amelynek érdekes, váratlan, olykor talán elkeserítő eredményeit alább részletezem. A kutatásban két szombathelyi középiskola 9. és 12. osztályos tanulóinak tettem fel kérdéseket, amelyekből kiderült, hogy milyen előzetes ismeretekkel rendelkeznek a holokausztirodalomról, és mennyire nyitottak rá vagy egyáltalán erre a történelmi témára. Az iskolatípus nem azonos, mivel arra is kíváncsi voltam, hogy egy technikum és egy gimnázium között vajon százalékosan kimutatható, lényeges különbség észlelhető-e tájékozottság vagy érdeklődés tekintetében. Általánosan érvényes következtetéseket nem tudok levonni, mivel a mérésben mindkét iskolából négy osztály vett részt: kettő a kezdő, kettő pedig a végzős évfolyamból, s ez így összesen nyolc osztály eredményeit takarja. Összesítve átlagosan 26-27 tanulóval számolhatunk egy osztály létszámát tekintve, ami mutatja, hogy az alanyok száma – a minta nagysága – 200-nál is több. A kiértékelést követően egyértelmű volt, hogy a fogalom meghatározása sem olyan könnyű, különösen a 9. évfolyamon tanulók számára, függetlenül attól, hogy gimnáziumban vagy szakképző intézményben vesznek részt a közoktatásban. A kezdő évfolyamok vizsgált tanulói (több mint 100 fő) közül csupán 48 diák, százalékban kifejezve 40% tudta elfogadhatóan körülírni, definiálni a holokauszt fogalmát a technikumi osztályokban, illetve 41% a gimnáziumi osztályokban. Ez rögtön mutatja azt is, hogy a két iskolatípus között csupán egy százalék különbség van, vagyis tájékozottságuk – tájékozatlanságuk – lényegében 1 Az értelmezés szükségessége – Tanulmányok Kertész Imréről, Bp., L’Harmattan, 2002. 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória megegyezik. A válaszokat olvasva általában elmondható, hogy ez a tudás felszínes, mivel már azt is elfogadtam helyes definíciónak, ha a leírásban szerepelt, hogy ez valamiféle üldöztetést és népirtást takar, amelynek áldozatai a zsidók voltak. Idézek néhány példát a diákok szavaiból: „A zsidóság összegyűjtése, munkatáborokba kényszerítése, kínzása, kivégzése”; „A II. világháborúban üldözték a zsidókat, és sokat meg is öltek közülük”; „A zsidó nép üldözése és koncentrációs táborba hurcolása”; „A náci németek megölték a zsidókat”. Ezek a válaszok és variációik képezték a feleletek nagy halmazát a 9. évfolyam esetében. A meghatározások a pontosságot ugyan némileg nélkülözik, de további válaszaik tükrében elfogadhatónak ítéltem ezeket az adatokat. A diákok szavaiból arra lehet következtetni, hogy sok általános iskolában nem helyeznek hangsúlyt a témára, vagy lehetséges, hogy a fiatal, 13–15 éves tanulók fejében ez az idegen kifejezés még nem vert gyökeret, és nem tudják visszaidézni megfelelő pontossággal a lényegét. Erre utalnak az olyan válaszok, mint például: „sokan meghaltak”, „rasszizmus”, „munkatábor”, „20. században fellépő nacionalista elv”, „munkatábor, a második világháborúban hozták létre a nácik”, „megkülönböztettek embereket, és rengeteg embert megöltek”, „zsidók elleni mozgalom”, „amikor zsidókat vadásztak”, „Hitler hatalmat akart szerezni, ígérgetett mindent, aztán nem tett semmit, a zsidókat hibáztatta, és a végén már üldözték őket”. Ezek a válaszok sejtetik, hogy a korszakot és a szereplőket általánosságban sokan fel tudják idézni, de téves vagy rendkívül homályos ismeretek is társulnak az igazsághoz a fejükben. Viszont vannak olyanok, akik egyáltalán meg sem próbálták definiálni a fogalmat, vagy a megadott helyre csak azt írták, hogy „még nem hallottam róla”. Ezek a diákok az összes megkérdezett 9. osztályos diák 22%-át (!) alkotják. A végzős diákok esetében jóval pozitívabb számokról beszélhetünk. A gimnáziumban tanuló 12. évfolyamos tanulók közül senki sem hagyta üresen a definíciónak szánt helyet, ami már arról tanúskodik, hogy tanulmányaik alatt hallottak róla, jutott eszükbe valami, amit megpróbáltak szavakba önteni, vagy elég fontosnak találták ahhoz, hogy úgy gondolják, kínos lenne egy ennyire jelentős kérdést megválaszolatlanul hagyni. Jól is sikerültek ezek a megfogalmazások, mivel csak a válaszok 31%-át nem találtam elfogadhatónak, a többi 69% esetében kiderült, hogy milyen jellegű erőszakos cselekményekről (üldöztetés, megkülönböztetés, kínzás, kényszermunka, tömeggyilkosság) volt szó a holokauszt esetében, illetve, kik voltak ennek elsősorban az áldozatai. A gimnáziumi 12. évfolyamon tanulók esetében szerencsére az elfogadható válaszok közt többnyire szerepelt ezen kívül még a korszak vagy a pontos időszak megnevezése, a felelősök, elkövetők felsorolása vagy egyéb szinonima, szómagyarázat is. A technikumi osztályok esetében minimális Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Holokauszt 80 eltérés mutatkozott, hiszen ott már akadt, aki meg sem próbálta definiálni a holokausztot, ők adták az összes megkérdezett, szakképzésben részt vevő diák mintegy 18%-át. Ezt az adatot beleszámítva azon definíciók halmazába, amelyek nem megfelelőek az én megítélésem szerint, a technikumi diákok 39,5%-a nem tudta, hogy mi a holokauszt, 60,5% viszont elfogadható fogalommeghatározással szolgált. A holokausztirodalomról való tájékozottság megállapítása nehezebb, mint azt felmérni, hogy mennyire pontosan tudják definiálni a fogalmat. A kérdőívben a következő kérdést tettem fel: „Milyen írókat, költőket, alkotókat vagy akár konkrét műveket tudnál felsorolni eddigi tanulmányaid alapján a holokauszttal kapcsolatban?” A kérdést sokan szabadon értelmezték. Elsődlegesen természetesen az érdekelt, hogy a felsorolt szerzők között Kertész Imre szerepel-e, illetve, hogy tudják-e hozzá kötni a Sorstalanságot vagy bármely más művét. Kiábrándítóan kevés azon tanulók száma, akiknek eszébe jutott akár a név, akár a cím. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a kutatásban részt vett összes (mintegy 100) 12. évfolyamos tanuló csupán 4%-a (!) tudta felidézni Kertész Imre Sorstalanság című regényét, s közülük is egy tanuló a szerzőt nem tudta felidézni, csak a címet. Meglepő, hogy bár a 9. évfolyamon tanuló diákoktól vártam azt, hogy kevésbé lesznek tájékozottak a témában, a 14-15 éves diákok 8%-a foglalta bele a válaszába Kertész Imre nevét, bár a válaszolók fele csak a szerzőt tudta. Az iskolatípusok esetében is arra a váratlan eredményre jutottam, hogy a gimnáziumban tanuló összes diák csupán 4%-a (!) tudta a Nobel-díjas alkotást vagy szerzőt (esetleg mindkettőt), míg a technikumi tanulók 8%-a (!) felelt hasonlóan. Összességében a több mint kétszáz kérdőíves felmérésben részt vevő diák mindössze 6%-a (!) kötötte Kertész Imrét és a Sorstalanságot a holokauszttal kapcsolatos szerzőkhöz és művekhez az iskolai tanulmányaik (vagy egyéb ismereteik) alapján, amely az általam remélt 15-20%-os értéket is messze alulmúlta. Volt ugyanakkor olyan szerző, akit előszeretettel tüntetett fel mindkét korcsoport, olykor csak a vezetéknevét használva, máskor a teljes nevét leírva, egyes diákok esetében pedig a valós keresztnevét eltévesztve, Mihályként emlegetve a 21. században is népszerű költőt, aki nem más, mint Radnóti Miklós. Az, hogy szeretik és ismerik őt a középiskolás diákok, bizakodásra ad okot a holokausztirodalom iskolai reprezentációjának tekintetében, de azért lenne fontos, hogy ne csak őt tudják felidézni a holokauszt „arca”-ként a tanulók, mert Kertész Imréhez képest gyökeresen más holokauszt-narratívát kanonizált.2 BERÉNYI Emőke, „A pesszimizmus bátorság.” A Sorstalanság értelmezései Szirák Péter és Vári György monográfiáiban (II.), Létünk, 2011/1, 116–123. 2 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória A 9. évfolyam 21%-a, a 12. évfolyam 29%-a jelölte meg Radnótit a témában alkotó szerzőként. Nem mindenki tudott hozzá művet társítani, de aki megtette, az a Bori noteszt írta, illetve az Erőltetett menet, a Nem tudhatom…, a Razglednicák és a Hetedik ecloga című verseket említette meg, bár utóbbit többen eltévesztették, mivel 9. vagy 12. ecloga (?!) címen hivatkoztak rá, de én felismerni véltem a hiba mögött rejlő gondolatot. Az eredmény nem lepett meg, mivel Radnóti Miklós népszerűsége a diákok körében régóta töretlen, az azonban váratlanul ért, hogy bár a két évfolyam között nem volt jelentős (csupán 8%) a különbség, de az iskolák és az osztályok között annál kiugróbbak az eltérések. A legnagyobb százalékban egy gimnáziumi 12. osztály jelölte meg Radnóti Miklóst és különböző műveit (44%). A legkevesebb Radnótit a témában alkotó szerzőként megjelölő válasz pedig egy szintén végzős, de technikumi osztály volt, ahol 0%-os arányban felelték, vagyis egy tanulónak sem jutott eszébe a költő… Népszerű válasznak számít még az Anne Frank naplója. Bár Radnóti Miklóst a válaszok tekintetében senki nem tudta felülmúlni, de az összes tanuló körülbelül 10%-a válaszolta Anne Frank naplóját (A hátsó traktus) ide vágó irodalmi műként. A többi válasz nem tartozik szorosan a holokausztirodalom témakörébe, így a diákok további irodalmi tanulmányaira nem tudunk következtetni, viszont a saját ízlésükre, arra, hogy milyen filmeket néznek vagy olvasnak a szabadidejükben, némileg igen. Elenyésző százalékban, de írtak olyan regényeket, mint Az auschwitzi könyvtáros, Az auschwitzi tetováló, Az auschwitzi hegedűs, sőt, legnagyobb meglepetésemre, a híres lengyel zongorista, Wladyslaw Szpilman A zongorista című megrázó önéletrajzi regénye is szerepelt egy esetben a felsorolt, holokauszttal kapcsolatos irodalmi művek között. Volt egy mű, amely bár nem a holokausztirodalomba sorolható, és nem is az irodalomórák feladata beszélni róla, de a kérdésemet úgy tettem fel (noha nem gondoltam, hogy ez olyan válasz lesz, amelyet bármelyik diák is a kipontozott vonalra ír), hogy nem tévedtek, amikor beírták, hogy kapcsolatba hozható az antiszemitizmussal és a holokauszttal. Ez az alkotás nem más, mint Adolf Hitler Mein Kampf című munkája, minden idők legnagyobb példányszámban eladott német könyve3. Ezek a válaszok az összes felelet körülbelül 4%-át teszik ki, amely nem sok, de az összes vizsgált osztály felében előfordult legalább egy diáknál ez a válasz, így az ismereteikre való következtetés szempontjából nem lényegtelen. NÉMETH István, Adolf Hitler Mein Kampf, A német történelem legvitatottabb könyvének karrierje és a valóság, Rubicon, 2016/3 = https://epa.oszk.hu/03100/03122/00009/pdf/EPA03122_rubicon_2016-3_005-013.pdf [2024. 03. 25.] 3 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Holokauszt 80 Többségben volt azoknak a diákoknak a száma, akik a kérdőívben feltett kérdésre semmilyen válasszal nem tudtak szolgálni, ezért üresen hagyták ezeket a helyeket, vagy néhányan azt írták oda, hogy nem tudnak és nem tanultak ilyenekről. Ezeket egy kategóriába soroltam, és az így kapott eredmény minden osztály esetében óriási arány, de az iskolák és tanulócsoportok esetében eltérőek az értékek. A gimnáziumi osztályok esetében a két végletet a 9. évfolyam eredményei mutatták, hiszen a legkisebb érték 33%-ot mutatott, míg a legnagyobb érték éppen ennek a kétszerese volt, vagyis 66%-ban nem tudtak válaszolni semmit arra a kérdésre, hogy milyen alkotókat és műveket tudnak említeni az eddigi tanulmányaik (vagy egyéb ismereteik) alapján a holokauszttal kapcsolatban. A gimnáziumi 12. osztályos tanulók egyik esetben 40%, a másik esetben 50%-os arányban hagyták üresen a rendelkezésre álló helyet! A technikumok esetében nem ennyire változatos ez az arány. A négy, kutatásban részt vevő osztály közül három 72-73%-ban nem tudott válaszolni semmit, de a legnagyobb arányban válaszoló 12.-es osztály is csak 50%-ban tudott válaszolni a holokausztirodalommal kapcsolatos kérdésre… Az összes válaszoló diák végeredményben nagyjából 55%-ban nem tud semmilyen írót, költőt vagy alkotást megemlíteni, aki és amely a holokauszttal kapcsolatos lenne, s ez bizony nagyon szomorú adat. Az eddigiekből adódott a kérdés, hogy fontosnak tartják-e, hogy olvassanak a holokausztról. Négy állítást fogalmaztam meg a tanulóknak, de a négy állítás tulajdonképpen két szélső értéket és egy köztes állítást takart. A skála egyik végén az szerepelt, hogy „nagyon fontos”-nak tartja, hogy olvasson a témáról, a másik végén pedig az, hogy „szerintem nem fontos”. Minden esetben indoklást is kértem. Sajnos az összes tanuló válaszait tekintve csupán 17% tartja „nagyon fontos”-nak, hogy erről olvasson, és ebből is csupán 11% az, aki elfogadhatóan tudta definiálni a holokausztot a kérdőív elején. A másik végletet választó tanulók körülbelül a felét teszik ki az előző számnak, a válaszolók 8%-a szerint nem is fontos, hogy erről olvasson... Ami különösen megdöbbentő, hogy ezen válaszolók körülbelül fele úgy válaszolta ezt, hogy tisztában van a fogalom jelentésével (!), ismeri a holokauszt borzalmait, legalábbis a meghatározás szintjén. Álljon itt néhány megdöbbentő példa szemléltetésként: „Az élet területén nem hiszem, hogy ezt bármikor is használni fogom. Nyilván hozzátartozik az alapműveltséghez, de nem dől össze a világ”; „Szerintem nincs nagy fontossága, mert a zsidók már kipusztultak”; „Több lett ettől az életem? Volt bármi fajta pozitív hatása rám vagy a körülöttem lévőkre?” – teszi fel a kérdést egy 12. évfolyamon tanuló gimnazista, aki szerint egyáltalán nem fontos 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória olvasni a holokausztról. Ez a válasz arra mutat rá, hogy sok diák azt gondolja, csak a jó dolgokra érdemes emlékezni, de talán elfelejtik, hogy jobb mások hibáiból tanulni, és az irodalom, különösen a múlt történéseit feldolgozó irodalom erre ad lehetőséget, ráadásul empátiát ébreszthet az ilyen nehezen megérinthető diákokban is. A skála két végpontja közötti válaszok esetében lényegi különbség nincs. Mindkettőben benne van, hogy a tanuló szerint fontos holokausztirodalmat olvasni, de nem elengedhetetlen vagy nem baj, ha nem jut rá idő. Ezen lehetőségek valamelyikét jelölte meg az összes tanuló 75%-a (!). Az osztályok és iskolák között ebben nincs nagy eltérés, abban az osztályban, ahol a legkisebb ez az arány, ott is 62% gondolja így, a legnagyobb arányban így válaszoló osztályban pedig 83% (!) döntött a köztes megoldás mellett. A továbbiakban arról kérdeztem őket, hogy milyen típusú holokausztirodalmat olvasnának szívesen, és ezt most a szerzők felől közelítettem meg. Mivel elsősorban a Sorstalanság és a Sokszor nem halunk meg című regény iránti nyitottságot szerettem volna indirekt módon felmérni, ezért bár három kategóriát adtam meg, ezek egyik, másik vagy mindkét regényhez köthetők. Az első lehetőséget választó diákok olyan típusú műveket olvasnának szívesen, amelyek túlélők beszámolói, és írásaikban a megélteket naplószerűen dokumentálták. Zárójelben feltüntettem a lágernaplók kifejezést is. Az eredmények azt mutatják, hogy a diákság döntő többsége erre a fajta holokausztirodalomra a legnyitottabb. Az összes vizsgált diák mintegy 80%-a jelölte meg ezt a lehetőséget. Az iskolatípusok és a korosztályok esetében sincs eltérés, a technikumi diákok összességében 79%-ban, a gimnáziumi tanulók 80%-ban erre lennének a legnyitottabbak az irodalomórákon. A második válaszlehetőség szerint olyan szerzők regényeit olvasnák szívesen, amelyekben az író saját, konkrét, korábbi tapasztalataira támaszkodva mesél el egy történetet a zsidóság tragédiájáról. Ez tehát annyiban módosít az előző állításon, hogy egy meg nem határozott időtávlatból tekint vissza a szerző, továbbra is a saját tapasztalataira támaszkodik, de nem feltétlenül naplószerű a leírás, és nem is szükségszerűen munkaszolgálatot vagy lágert megjárt illetőről van szó, hanem akár egy bújtatott vagy nem is zsidó származású emberről, aki mégis részese volt az eseményeknek valamilyen formában, hiszen segítőként vagy elkövetőként is lehetnek konkrét tapasztalataik. Ez a válaszlehetőség is sugallja az önéletrajziságot, azt, hogy a szerző a saját (élet)történetét meséli el. Így a második állítás a „saját korábbi tapasztalat” részével kapcsolódik a Sorstalansághoz, mivel Kertész Imre szintén kamaszfiú volt, amikor megjárta Auschwitzot, tehát önéletrajzi momentumokat felhasználva írta meg a maga holokauszt- és sorstörténetét, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Holokauszt 80 nem közvetlenül az átéltek után, hanem felnőtt íróként, több évtized után visszatekintve. Ez az opció nem volt népszerű, mert a kutatásban részt vevő diákok 21%a választotta csupán. Az iskolatípusok esetében egyáltalán nincs különbség, a korcsoportok esetében is nagyon csekély, pusztán 2%, mivel a 9. osztályokba járók 20%-a, a 12. osztályokba járók 22%-a adta ezt a választ. Az utolsó válaszlehetőség így szólt: „Kortárs szerzők, a túlélők utáni generációk műveit olvasnám szívesebben, akik nem a személyes emlékezetük, hanem különböző korabeli dokumentumok (periratok, sajtóanyagok) között végzett kutatás segítségével írják meg hiteles regényeiket”. Tompa Andrea regényének központi eleme a holokauszt és egy zsidó származású nő identitáskeresésének állomásai, de nem a táborok rémségei felől közelíti meg a témát, hanem azt mutatja be, hogy mit tudtak, tudhattak azok, akik nem voltak közvetlenül elszenvedői vagy elkövetői a gettósításnak és a deportálásoknak, s hogyan válik az egész tudhatóvá, majd emlékezetté, aztán pedig az egyéni emlékezet felett hogyan uralkodik az állam cenzúra formájában, és mi marad vissza a főszereplőnek a származásából és az ezt övező traumából. A regény megalkotásában történészek és kutatók voltak az írónő segítségére, átolvasott Securitate-dossziékat, periratokat, alkalmazott egyéni tanúságtételt is, például amikor főszereplője, Rózsa Ágnes naplóját, férjének írt leveleit monodrámaként viszi színpadra. (Tekintve, hogy a diákság milyen nagy százalékban jelölte a lágernaplót mint kívánatos olvasmányt, a regénynek ez a részlete talán a kortárs regényektől ódzkodókat is megfogná.) A szereplők megalkotásakor Tompa Andrea valós életanyaggal dolgozott, de karaktereinek végső valóságtartalma marginális. Így aztán a széles körű eszköztárnak köszönhetően véleményem szerint a lehető legsokrétűbb és leghitelesebb holokausztregényt alkotta meg a 2020-as években Magyarországon. A középiskolai kutatásból azonban az derült ki, hogy a diákok összesen 3%-a lenne csak kíváncsi egy kortárs szerző regényére ebben a témában! Az eredmény úgy jöhetett ki annak ellenére, hogy a részt vevő diákok 100%-a választott már a korábbi két válasz közül, hogy nem tettem kikötést arra vonatkozóan, hogy csak egyet jelölhetnek a válaszlehetőségek közül. Az iskolatípus és a korosztályok között nincs eltérés, mindkét iskolában van két olyan osztály, ahol egyáltalán senki nem jelölte a kortárs kategóriát, és mindkét esetben az egyik osztály 9., a másik pedig a 12. évfolyamba tartozik. Indoklás hiányában nem derült ki számomra, hogy mi az oka az érdeklődés hiányának. Arra lehet következtetni, hogy hitelesebbnek tekintik az első kézből származó információkat. Azt is kutattam, hogy a saját bevallásuk szerint Kertész Imréről tudják-e, kicsoda. A tanulók lelkiismeretére volt bízva az, hogy mennyire válaszolnak őszintén, 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória hiszen felmérni a további válaszaikból nem lehet a válasz igazságtartalmát. A végeredmény azt mutatja, hogy az összes tanuló mindössze 15%-a vallotta azt, hogy tudja, kicsoda Kertész Imre. Az iskolák és az évfolyamok közt ebben az esetben van tetten érhető különbség. A 9. évfolyamon a tanulók csak 10%-a válaszolt igennel, míg 12. évfolyamon ez a szám a kétszeresére nőtt, és már 21,5% állította magáról, hogy nemcsak ismerős Kertész Imre neve, de tudja is, hogy kicsoda ő. Hasonló arány figyelhető meg a két iskola között is, de nem a várt felállással, ugyanis a technikumi osztályoknak 22%-a, a gimnáziumi osztályok 10%-a felelt ugyanígy. Ugyanezt a kérdést feltettem Tompa Andrea esetében is. Ebben az esetben nemhogy árnyalatnyi eltérések nincsenek, de az eredmény azt mutatja, hogy a 9. és a 12. évfolyam esetében pontosan megegyezik az írónőt ismerők és nem ismerők aránya, ugyanis mindkét életkori csoport 2%-a felelte azt, hogy tudja, kicsoda ő, és 80% válaszolta azt, hogy nem tudja, sosem hallotta a nevét. Azt gondolom, hogy ezen az arányon lehetne változtatni, ha a Sokszor nem halunk meg című regényt beillesztenénk egy tanóra erejéig az irodalomoktatásba. A kérdőívben az egyik utolsó kérdés a diákok családjának az érintettségét volt hivatott felmérni a holokausztban és a zsidóságot sújtó, ezt megelőző szörnyű intézkedésekben vagy a háború után a túlélőket érintő, nem szűnő antiszemita cselekményekben. Jelölhették azt, hogy érintettek voltak valamilyen szinten, de nem kellett megnevezni, hogy az áldozatok, a segítők vagy az üldözők felől voltak-e érintettek. A válaszaikból így is kiderült számomra, hogy elég jelentős szerepet töltött-e be a holokauszt a család életében annyira, hogy a közvetlenül már nem érintkező leszármazottakat is beavassák a történésekbe. A következő választási lehetőség határozottan azt állította, hogy semmilyen szinten nem volt érintett a családja a válaszolónak. A harmadik, egyben utolsó állítás így hangzott: „Nem tudok állást foglalni, sosem volt ez téma a családban”. Ebben benne rejlik az, hogy az illető vagy egyáltalán nem szokott ilyesmiről beszélni a szüleivel, nagyszüleivel, mert nem tartják fontosnak vagy már nem élnek azok a családtagok, akik a múlt század eleji eseményekről beszélhettek volna nekik. A kutatásban részt vevő diákok közül összesen 12% vallotta azt, hogy érintett volt a családja, ily módon van ismerete a családi múltról, amely a holokauszthoz kapcsolódik. Az összes diák közül 52%, vagyis a középiskolások fele jelölte magabiztosan azt, hogy nem voltak érintettek semmilyen tekintetben a felmenői, 36% pedig tájékozatlanság okán nem tudott állást foglalni a kérdésben. Ez az eredmény arra mutat rá, hogy a diákok körülbelül kétharmada tisztában van a családja múltbéli szerepvállalásával, nem ismeretlen előttük ez a téma. Ahogy korábban, itt Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Holokauszt 80 sincs lehetőségem arra, hogy meggyőződjem állításuk valóságtartalmáról, de az anonimitás okán nincs értelme megkérdőjelezni válaszaikat. Végezetül arról érdeklődtem a diákoktól, hogy szerintük van-e veszélye napjainkban Magyarországon az antiszemitizmusnak (vagy a fajgyűlölet egyéb formáinak, megnyilvánulásainak). Az igenlő és a nemleges válasz mellett hagytam lehetőséget önálló gondolataik megfogalmazására. Az ok, amiért a kérdőívet ezzel zártam, az volt, hogy amennyiben ma is érzik akár csak a szikráját annak, hogy van min dolgozni társadalmi tekintetben, hogy feldolgozatlan a történelemnek ez a része vagy hogy a történelem megismételheti önmagát, akkor ez nyomatékosíthatja bennük is a téma fontosságát középiskolai tanulmányaik során irodalmi és történelmi tekintetben, valamint a kutatást is keretbe foglalja. Ha azzal a konklúzióval zárul a kérdőív, hogy fajgyűlöletnek, antiszemitizmusnak, rasszizmusnak, különböző okokból fakadó megkülönböztetésnek szerintük nyoma sincs a 21. században, akkor ez azt sugallja számomra, hogy egy olyan „buborékban” élnek, amelybe valóban nem csoda, hogy nehéz beférkőzni a történelemnek ezzel a szinte hihetetlenül embertelen részével, ámde annál nagyobb szükség lenne ebben a helyzetben a pedagógusok erőfeszítéseire. Ha a középiskolások egyöntetűen úgy vélik, hogy a fajgyűlölet veszélye a mai napig ismételten fennáll, az viszont aláhúzza abbéli meggyőződésemet, hogy a holokauszt szörnyűségét nem szabad elfelejteni, és az ezzel kapcsolatos tájékoztatásra és érzékenyítésre meg kell ragadni az irodalomórákon is a lehetőséget, főleg úgy, hogy a mindeddig egyetlen irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott szerzőnk is ebben a témában alkotott. A kutatásban részt vevő több mint 200 középiskolás tanuló 64%-a (!) gondolja egyértelműen úgy, hogy igen, van veszélye a mai Magyarországon az antiszemitizmusnak vagy a fajgyűlölet egyéb formáinak. Az iskolatípusok között azonban jelentős különbségek figyelhetőek meg az ezzel kapcsolatos meggyőződés arányát tekintve. Míg a gimnazisták véleményét összesítve csak a diákok körülbelül fele, vagyis 52%-a gondolja így, addig a technikumba járó középiskolások 79%-ban vannak meggyőződve ugyanerről. Ennek egyik oka, úgy gondolom, az, hogy a technikumi diákok között nagyobb számban fordulnak elő a társadalmi értelemben kisebbséghez tartozó tanulók, akik sokkal inkább szembesül(het)nek a feléjük irányuló előítéletekkel vagy akár ellenséges magatartással is. A korcsoportokat öszszesítve nem ekkora a szakadék, mivel a 9. évfolyam összesítve 59%-a, a 12. évfolyamnak pedig 67%-a gondolja ugyanígy. Ez legfeljebb arra mutat rá, hogy ahogy idősebbek lesznek a diákok, és egyre több tapasztalattal rendelkeznek, úgy tárul fel előttük a világnak és az embereknek több és olykor előnytelen arca is. 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szabó Kitti Viktória Az összes diák egynegyede, vagyis mindössze 25%-a (!) gondolja úgy, hogy nincs veszélye Magyarországon az antiszemitizmusnak és a fajgyűlölet semmilyen formájának. A technikumi diákokat tekintve ez a szám 17%-ra tehető, a gimnáziumban pedig 31%-uk gondolja így. A korosztályok tekintetében nincs jelentős különbség, a 9. osztályokban összesen 27% döntött a nemleges válasz mellett, a 12. osztályban pedig 24% felelt ugyanígy. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 ����Szentmártoni Szabó Géza SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA MÁSFÉL SZÁZ ESZTENDEJE KERÜLT ELŐ A RÉGI MAGYAR IRODALOM ELREJTETT KINCSE 1874. augusztus 21-én, éppen 150 éve egy történész társaság szakmai kirándulásán Radvánszky Antal zólyomradványi kastélyának könyvtárában megtalálták Balassi Bálint és Rimay János világi verseinek mindmáig egyetlen kéziratos másolatát. Az újonnan felfedezett kódex tartalmát 1875-ben Thaly Kálmán (1839−1909) ismertette a Századok című folyóiratban. Első benyomásait ő így összegezte: „Viszont az is elvitathatatlan, hogy míg Balassa eddig kiadva lévő énekei után főként vallásos irányú költőnek tartatott: addig kútfőnk tartalmából azon meggyőződésre kell szükségképp jutnunk, hogy ő kiválóan a szerelem dalnoka vala, – s csak másod rendben vallásos, úgy hazafias és hősies irányú”. A Radvánszky-kódex, avagy Balassa-kódex borítója és első oldala. A XVII. század második felében másolt kódex jelenlegi őrzési helye: Evangélikus Országos Gyűjtemény − Evangélikus Országos Könyvtár Jelzete: R 1.662. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Balassi 470–430 „Következnek BALASSI BÁLINTnak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egy-néhány isteni dicsíret és vitézsígről való ének is vagyon. Ezeket penig az maga kezével írt könyvébűl írták ki szórul szóra. Vétek kevés helyen esett benne. Az sem egyébtűl lött penig, hanem az Balassi írásának nehéz olvasása miatt, de afelől meglehet. Külem-külem mindenik éneket mikor, miről és kiről szerzette: megírta, az nótáját is mindenikinek följedzette. Azki azért gyönyörkedik benne, innent igazán megtanulhatja, mint köllj’ szeretőjít szeretni és miképpen köllj’ néki könyörgeni, ha kedvetelen és vad hozzá. De nem mindent hövít úgy az szerelem tüze talám, mint őtet.” Balassi másfél száz esztendeje fellelt versgyűjteménye először 1879-ben, Szilády Áron gondozásában jelent meg. A Radványi-várkastély Zólyom megyében (Zólyomradványon). Varsányi kőrajza, litográfia. = Magyarország és Erdély képekben, II. kötet, kiadják és szerkesztik Kubinyi Ferenc és Vahot Imre, Pest, 1853, 96. 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter LŐCSEI PÉTER KETTŐS ARCKÉPEK Huszadik századi költők versei Balassiról Hányféle módon, miféle alkotói céllal tűnhet föl Balassi alakja a huszadik századi lírában? Ahogy Bartókról, József Attiláról, Petőfiről, úgy róla is terjedelmes kötetnyi vers született.1 A piedesztálra állítók, a rá hivatkozók, a nevében megszólalók sok lehetőség közül választhattak. Tartalmi szempontól kiemelhették szélsőségekben gazdag, nyugtot nem lelő személyiségét, létezésének határhelyzeteit. Szólhattak sorozatos konfliktusairól, szerelmi vágyakozásairól, gyötrődéseiről. Minta lehetett az Istenhez forduló, botlásait megvalló individuum. Sokan emlékeztek virtusára, a hazáját elhagyó, majd visszatérő katonára. Fizikai és lelki küzdelmeinek bemutatása alkalmat teremtett a hűség és a kritikus hazaszeretet kifejezésére. A portréversek – és általában az elődöket megidéző versek – időszembesítése és értékszembesítése a mindenkori jelen kritikájaként is olvasható. Egy részük a szabadsághiány és természetesen a szabadságvágy kifejezését is vállalta; beszélt korának viselkedési, alkalmazkodási formáiról: a hősiességről, a beletörődésről, az árulásról. A huszadik századi költők hitvallásuk, erkölcsi felfogásuk, metafizikai élményeik, szerelmi örömeik és bánataikat megszólaltatása során saját arcképüket is megrajzolták, nem egy esetben esendőségüket is megvallották. E versek a műfaja, témája, prozódiája, minősége rendkívül vegyes: az epigrammáktól az elégiákig, a portréverseken át az évfordulók ihlette sablonos dicsőítésekig nagy a választék. A költők gyakran Balassi nevében, egyes szám első személyben szólaltak meg. Többen a tegező formájú versbeszédet választották. Olvashatunk harmadik személyben megfogalmazott emlékidézést, sőt olyat is, amelyben itáliai kortársa örökíti meg végzetes sebesülését. Némelyik szerző különböző nézőpontokat Bálint, nevezetben, ki voltál Balassa. Magyar költők versei Balassi Bálintról; szerkesztette: KOVÁCS Sándor Iván, PRAZNOVSZKY Mihály, Budapest, 1994. A válogatás megjelenése óta is sok vers született Balassiról. A teljesség igénye nélkül említem a következőket: KOVÁCS István, Balassi emléktáblája a Szent Anna utcában; NAGY Gáspár, Visszhangzó lépcsők egy eleven Balassi-szoborhoz; LÁSZLÓFFY Aladár, Balassi sírja; KOVÁCS András Ferenc, Valahány víg sírvers Kit az Gyarmathi Balassy Bálint Vitézi emlékezetjére szerzettek Szent Mihály havában; Az másfélezerben és kilencvennégyben. 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Balassi 470–430 érvényesített. A versek jelentős hányada Balassi-strófában íródott; közöttük is megannyi változat fordul elő. Találkozunk kilencsoros és hatsoros szakaszokkal; azokon belül Balassi jellemző alakzatainak követésével, imitálásával, ugyanakkor gyakoriak a tudatos eltérések: az áthajlások és a verssorokon belüli mondatzárások is. A további lexikai, szintaktikai, stilisztikai lehetőségek közül az archaizmusok bőséges változatait, a tőle átvett trópusokat, sorokat, variánsokat említem. Esetenként más intertextuális hatások is számba jöhetnek. Önmagában semmiféle tematikai, prozódiai, stilisztikai jellemző nem biztosítja a Balassi tiszteletére írt művek kimagasló értékét. Bár néhány jelentős is akad közöttük, a róla szóló, illetve a hatásait mutató versek hosszú sorában viszonylag kevés a maradandó értékű, korszakos alkotás. Többségük az egyes életművekben sem tartozik a legfontosabbak közé. Ha elfogulatlanul olvassuk a már említett klasszikus szerzőkről szóló verseket, hasonlót érezhetünk. A kérdés komolyabb elemzést érdemel; itt csupán néhány szempontot, nehézséget említek. Az évfordulókra írt művek egy része sztereotip módon ragad meg életrajzi mozzanatokat. Több esetben érzékelhetünk közvetlen politikai üzeneteket, erkölcsi kinyilatkoztatásokat. Különösen a korlátozott szabadság idején született alkotásokban gyakran fordulnak elő allegorikus utalások. Tagadhatatlan, hogy megírásukkor, megjelenésükkor fontos szerepük lehetett: kiállást jelenthettek, példát mutathattak. A politikai helyzet változásával ez a funkciójuk, „felhajtó erejük” megszűnt. Esztétikai értékeik fogyatkozásai szembetűbőbbé váltak. A Balassi vonatkozású versek szinte áttekinthetetlen tömegéből olyan huszadik századiakat választottam, amelyekre eddig nem (vagy csupán érintőlegesen) tért ki a szakirodalom.2 Igyekeztem azonosítani az első megjelenéseket és az esetleges címváltozásokat. A terjedelmi korlátok miatt többségükből csak részleteket idézek. ▪ Juhász Gyula 1909-ben írta Balassi című versét.3 A keretes szerkezetű, hangsúlyos verselésű, páros rímű kompozíció bővelkedik közhelyes megoldásokban. Egy-egy fordulata, idézete a népdalokhoz, néhány gyengébb képe az igénytelenebb Nem érintem a XIX. századiak közül például Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor és Madách Imre Balassi-verseit. A huszadik századiak közül nem foglalkozom Nagy Lászlónak, Ágh Istvánnak és Orbán Ottónak mások által már részletesen elemzett írásaival. 3 JUHÁSZ Gyula, Balassi. A vers a Független Magyarországban jelent meg. Végleges címe: Bujdosó Balassi. = Juhász Gyula összes művei I, szerk. PÉTER László, sajtó alá rendezte ILIA Mihály, PÉTER László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1963, 209, 464. Utolsó sorában eredetileg az érted szó szerepelt. Később ezt váltotta fel Tamás Anna színésznő keresztneve. 2 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter nótákhoz kapcsolja. A lengyel földre vetődött, megfáradt vitéz monológjában a katonáskodás, a borivás, a szerelem és az Istenhez fordulás is föltűnik. A vers negyedik és utolsó szakaszát idézem: „Ki vagyok, mi vagyok, a nagy Isten tudja, Szaladó csillagnak veszendő az útja, Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok, Szerelmes rabságból talán kitalálok! […] Bort ide, korcsmáros, tokajit, pirosat! Csatlósom, apródom, itasd meg a lovat, Azután nem bánom, hadd vesszen a világ, Meghalok én, Anna, szép violavirág!” Az Oceánum mellett (Énekli bujdosó Balassi) című verse négy évvel később jelent meg.4 Ebben a hazájától és szerelmétől távol került költő három azonos felépítésű strófába sűrítette panaszát. A vallomás szerkezete és elégikus hangvétele okán is rokona az 1912-ben írt Milyen volt… című versnek, esztétikai értéke azonban elmarad tőle. A harmincéves Juhász Gyula elődjén keresztül szólt elhamvadó reményeiről, halálvágyáról. A két múzsa keresztnevének azonossága miatt a vers utalását Losonczy Annára és Sárvári Annára is érthetjük. A záró szakasz szimbolikája nagyobb erővel Radnótinál olvasható.5 „Be könnyű, könnyű lesz majd Fehér zászlóval visszatérni. Piros sebbel, jaj, mi szép Zöld fűre hullni, mint halott És férfi.” ▪ Tóth Árpád két Balassi-strófás töredéke a húszas évek derekán született. Az elsőben az Egy katonaének kezdő sorait idézve szólt a testi-lelki szenvedésről. A végeknél kifejezést nem a végvárak és az ottani portyák, párbajok jelentésében, hanem az elmúlás, az élettől való búcsúzás más összefüggésében használta. A megszólítás JUHÁSZ Gyula, Oceánum mellett… Végső címe: Bujdosó Balassi = Juhász Gyula összes művei II, szerk.: PÉTER László, sajtó alá rendezte ILIA Mihály, PÉTER László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1963, 61. 5 RADNÓTI Miklós: A „Meredek út” egyik példányára 4 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 169 �Balassi 470–430 után – többes szám első személyben – az emberi létezést egyetemesen minősítette. Nem csupán a fizikai fájdalom lezárulásáról beszélt. Mintha megelőlegezte volna az Elégia egy rekettyebokorhoz című verse 3. versszakának azt a részletét, amelyben a testetlen kincs után törekvő, lehetetlen vágyakkal megvert embert állította szembe a virágok szelíd és öntudat nélküli szépségével. A 15 soros torzó első strófája így szól: „Vitézek, mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél, hol a sok fájásnak, Esztelen vágyásnak Kopár tája véget ér. Hol kínunk aláhull, S kiszáll ez világbul, Mint a pergő falevél.”6 Másik töredékének tengelyében is az elégikus elvágyódás szerepel. A befogadót meglepetésként éri, hogy a bujdosóénekek hangulatát idéző archaikus sorok után föltűnik a repülőgép: az „aeroplán” találkozik a régies hangzású „oldik” szóval: „Ez világnak dolga Változzék latorra, Hallod-é, jó cimbora? Sebes madárszárnyon Vagy aeroplánon Itten hagyni jó volna, Repülni a holdig, Holott öve oldik Túlvilági titkoknak…”7 ▪ TÓTH Árpád, Vitézek mi lehet… = Tóth Árpád összes művei I. Költemények, szerk. KARDOS László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964, 268. 7 TÓTH Árpád, Ez világnak dolga… Uo., 268. 6 170 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter Gazdag Erzsi első kötetében jelentette meg Balassa Bálint elfelejtett éneke című versét, amelyet a huszadik századi apokrifek hosszú sora követett.8 Strófáiban a hazáját féltő költő nevében korholt, figyelmeztetett. A szerepvers első része a két személyjeles főnevet (népem, vérem) tartalmazó kérdés kivételével személytelennek tűnik. Képei, kulcsszavai nem a XVI. századra, sokkal inkább Berzsenyi és Kölcsey korára, továbbá az általuk megfogalmazott nemzetbírálatra jellemzők. A nyilvánvaló szerkezeti eltérések mellett a versben könnyű felfedezni A Magyarokhoz I., a Zrínyi dala és a Zrínyi második éneke időszembesítését, számonkérését. A második szakaszban a „Várod, más segítsen” egyszerre juttatja eszünkbe a Kölcsey által megszólaltatott Sorsot és Zrínyi intését Az török áfium ellen való orvosságból: „Hej én szegény népem, elszéledett vérem, mivé lettél mostanság? Holott mindenfelül az ellenség kerül, s belül ezer féreg rág. Puha ernyedésben, párnás süppedésben várod napod múlását. Várod, más segítsen, országot építsen; várod magad bukását.” Az ének második fele személyes vallomás, amelyben a sanyarú gyermekkort felidéző panaszt kérdések és felkiáltások követik. A megismételt időszembesítés képei már nem erősítik, hanem gyengítik a hatást. A szélsőséges érzelmek lépcsőin haladunk tovább (fölforralt vér; megvetnélek; nevetnélek; felednélek; elmennék). A vallomástevő eljut a menni vagy maradni drámai kérdéséig, de akárcsak a Párisból visszatántorgó Ady, érzi, hogy szülőföldjéről nem menekülhet. ▪ GAZDAG Erzsi, Üvegcsengő, Vasi Szemle, Szombathely, 1938, 28. Rövid időn belül Kodály Zoltán írt belőle kórusművet. 8 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 171 �Balassi 470–430 Az 1944. szeptember 9. keltezésű Balassi módjára című Jékely-vers egészen más típusú alkotás: szerelmi vallomás és kérlelés.9 A szerző egészen ritkán datálta így verseit, komoly oka lehetett arra, hogy ezzel a módszerrel élt. Minden bizonnyal egy féltékenységi konfliktus, egy általa elkövetett vétség után fordult kedveséhez. Bókolását, szenvedélyes érvelését jelzi, hogy kilenc mondatából nyolcat felkiáltójellel zárt. A nyolc szótagos sorokból álló három szakasz változó rímelésű. Közülük az első (aab ccb ddb) Balassira emlékeztet. De nem csupán ezek a rímek hitelesítik a címet, hanem a bevezető megszólítás tagolása is. A személyjeles névszói metaforákban a víz, a levegő és a föld egy-egy állata tűnik föl a szeretett lény tulajdonságaként. A Balassi-lírára is jellemző hármasság a második szakaszban (halnak; vadnak; madaraknak) és a harmadikban (tenger; ég; föld) folytatódik. A főnevekhez kapcsolódó igék esetében is ez figyelhető meg: ne tartsd; szakíts; szelj; illetve: szórja; jár át; nem félti. A nominális metaforákban, párhuzamos szerkezetekben gazdag vers az elő szakasz chiazmusával, későbbi asyndetonjával stilisztikai példatárba illik. Érvelése is tanulságos. A megszólaló nem érez felelősséget, megbánást feltételezett hűtlensége miatt. Mintha nem elkövető, hanem áldozat lenne. Kapcsolatuk megőrzésének terhét, mint ezt a harmadik szakasz bizonyítja, szerelmére hárítja: „A nap is szórja sugárát! Tengert, eget-földet jár át, s bizony nem félti világát! Míg földi tüzem loboghat, s még nem lelsz nálamnál jobbat, tekints engemet napodnak! S ma, amikor nincsen ünnep, s városok hamuba tünnek, őrizd, óvjad szerelmünket!” ▪ A Nyugat első nemzedékéhez tartozó Gellért Oszkár 1945 után alaposan eltávolodott korábbi eszményeitől. Rövid időn belül a sematizmus vonalas alkotójává szürkült. Sorra jelentek meg a napi politikát kiszolgáló versei a pártkongresszusról, a 70 éves Sztálinról, Lenin bölcsőjéről. Nem maradtak ki, és nem jártak jobban Jékely Zoltán összegyűjtött versei, s. a. r. GYŐRI János, Bp., Szépirodalmi, 1988, 292. A vers a Tilalmas kert című Jékely-kötetben Balassa módjára változattal jelent meg: Bp., Magvető Könyvkiadó, 1957, 245. Keltezésként ott még csak az évszám, 1944 szerepelt. 9 172 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter azok a költőelődök sem (Vörösmarty, Petőfi, József Attila), akikről megemlékezett. Jellemző módszere volt az érintettek verssorainak felhasználása, egyes gondolatainak erőszakos aktualizálása. Eszmei és formai tekintetben ebbe a sorba tartozik az Ének a négyszázéves Balassáról10 című méltatása is. Az öt Balassi-strófából álló mű a Rákosi-korszak súlyos időszakában született. Felületesen buzdító, bizonygató jellegén és közhelyekben bővelkedő fordulatain kívül az is zavaró benne, hogy hőséről egy-egy szakaszon belül hol tegezve, hol egyes szám harmadik személyben szólt. Az egykor boldogtalanságát panaszoló költőnek megüzente: „Nem élünk ma árván, / S zöld levélben áll a fa.” Költői értékeinek továbbéléséről is biztosította. A vers második és ötödik szakaszát idézem: „– Vitézek, mi lehet A széles Föld felett Szebb –: mint élni a honért? Szívében szüntelen Égett a szerelem S nemcsak Annájának élt. Marhája bárha sok, Mégis elbujdosott, De a harctól sose félt.” […] Rég letűnt időkön Amíg eltűnődöm Dalaidon, Balassa: Kuruc-koron által Petőfiig szárnyal Költészeted magasra. Piros csizmád nyomát Négy évszázadon át Nincs tél, hogy behavazza!” ▪ Képes Gézának az 1954-es évfordulón két Balassi-verse jelent meg a Csillagban. Az Óceánum mellett címűt a költő emlékének ajánlotta.11 A méltatáshoz 10 11 GELLÉRT Oszkár, Ötven év verseiből, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952, 191. KÉPES Géza, Az Óceánum mellett, Csillag, 1954, 3, 356. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 173 �Balassi 470–430 választott ötös és hatodfeles jambusai nem a legszerencsésebbek. Felsorolásra épülő tisztelgésének bevezetőjében az ünnepelttel kapcsolatos személyes benyomását a „feketébe játszó bíbor”-ral nevezte meg. Ebbe a vizuális szimbolikába sűrítette, vetítette előre a tragikus küzdelem és a szerelem mozzanatait. A harmadik sortól a vers legvégéig egyes szám harmadik személyre váltva sorolta Balassi életének ellentmondásokban bővelkedő eseményeit. Következetlenséget és sorrendi botlást is elkövetett. Logikai figyelmetlenségnek tartom, hogy miután négy sorban magasztalta hősének katonai erényeit, sikereit, vezérlő (biztató, csaló) csillagai közül a pénzt, a nőt és az Istent nevezte meg. Nem kételkedem szerepükben, de itt inkább Adyról szólt, mint Balassiról. Életének és költészetének viszonyát, lírájának hatását az utolsó két szakaszban összegezte: „A cefre, szőlőfürtök mocska, szennye pálinka lesz: tüzes és tiszta íz; föld, levegő, fény zamata ég benne – Ily tömény mámor az ő verse is. Keserű sorsát friss nyugati széllel hűsítgette s békét nem lelt sehol. . . Fájdalma poklok mélyéről dobog fel s angyalok olvadó nyelvén dalol. ▪ Ugyanebben az évben adta ki Esztergom alatt című tizenegy szakaszos versét, amelynek mottóját Balassitól választotta.12 Már nyitányában olyan piedesztálra emelte, amelyet csak hangzatos, hamis szólamokkal tudott megtoldani. „Életműve törvénykönyv, szentírás, / kiomló vére rajta a pecsét. / Szavát szívek dobogják szerteszét” – olvashatjuk az első szakaszban. A korabeli propaganda üresen kongó frázisait idézhetném a folytatásból is. ▪ Garai Gábor 1957 májusára datálta Balassi című, négy szonettből álló kompozícióját.13 A bevezetőben tegező módon szólította meg a határhelyzetben elképzelt költőt. Jussa már odalett, menekülnie kell üldözői elől, lova már a „Senki rónáján legel”. A második szonettben mintegy összefoglalta, miként jutott ilyen nyomorúságos 12 13 KÉPES Géza, Esztergom alatt, Csillag, 1954, 10, 1847. GARAI Gábor, Balassi = G. G., Ének gyógyulásért, Bp., Magvető, 1958. 174 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter helyzetbe. Kivétel nélkül külső okokat nevezett meg: „Kígyó-barátság: főúri csalétek, / nők esküvése, fortélyos beszéd / bűbája…” Menedéket csak a természettől remélhet. Dala nem az emberekhez szól majd, csak a vadakat bűvöli meg: „meglásd meghatottan, / félszeg vigyorral jönnek majd nyomodban / kezes medvék és jámbor farkasok”. A harmadik és a negyedik szonettben modalitást váltott. Balassi válaszolt a helyzetleírásra és a paradox vigasztaló szavakra. Ő nem a fizikai veszélyeztetettséget, hanem saját lelkiismereti kétségeit említette elsőként. Az Úrhoz fordulva vallotta be minduntalan megismétlődő, leküzdhetetlen paráznaságát. Az utolsó szonettben életének és lírájának jól ismert szereplői, eseményei tűntek föl: szerelmének tánca, kardja, az egri vitézek, a végvári rétek, a sólymok és a „korhely cimborák”. Visszatekintő leltára után három múlt idejű kérdéssel és a bizonyossággal búcsúzott életétől, visszahozhatatlan ifjúságától: „Vad volt? Nehéz volt? Szép volt? Újrakezdve másodszor is így élném, istenemre, de véget ért. Ébren kísért az álom; már messze ring, vigasztalan vizekre ereszkedik – hogy többé föl se szálljon – gyémántfelhőm, egyetlen ifjuságom.” Garai Gábor a Hevesi Szemlében közölte a Kóbor végvári vitéz fohásza (Valentinus Balassi emlékezetére) című Balassi-strófákban írt versét.14 Mindhárom tételében a világgal dacoló, magányos katona szólal meg. Eger már elveszett számára, seregtelen, fenyegetett életű, öntörvényű, bujdosó vitézként őrzi, hirdeti virtusát. A vers valójában nem fohász, hanem kinyilatkoztatás. Nem Istenhez forduló segélykérés; fájdalmas sóhajnak csak erős megszorítással tekinthető egy-egy részlete. A monológ hat szakasza kivétel nélkül egy-egy mondatból álló felsorolás. Bár akad néhány szép stilisztikai alakzata, az elkoptatott megoldások vannak többségben. ▪ Tóth Éva Balassi-versével e sorok írásáig három változatban találkoztam. Az Alföldben Új Balassi-keserves címen központozás nélkül jelent meg.15 Tagmondatokra és 14 15 GARAI Gábor, Kóbor végvári vitéz fohásza, Hevesi Szemle, 1974, 4, 4. TÓTH Éva, Új Balassi-keserves, Alföld, 1959, 3–4, 102. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 175 �Balassi 470–430 mondatokra tagolt variánsa az Ifjúság határán címet kapta.16 A Palócföldben végül Ad notam Balassi formában szerepelt.17 Közülük egyik sem ígéri azt, hogy a reneszánsz költő lesz a megszólaló. Versét úgy komponálta meg a költő, hogy talány marad az Istenhez fohászkodó: nőként, férfiként is elképzelhetjük. A négystrófás panaszdal első felében egy őrlődő személyiség sorolja az ellene támadó, elvont fogalmakkal jelölt erőket: az álságot, a kívánságot, a kétséget és a reménységet. Az általánosítás mellett a negatív kifejezések, a tagadások válnak uralkodóvá (mindenféle, sokan; senki; semmi; nem; úgysem; nincs). Tóth Éva jó érzékkel, alapos stílusismerettel szólal meg Balassi modorában. A vers második és harmadik szakaszának egy-egy közölését és utolsó szakaszát a Palócföldből idézem: „aki vándorlásra indult bujdosásra, nyugtot úgysem találhat. […] Levele a fának, fészke a madárnak, embernek van otthona […] Im a virágoknak, szálló madaraknak adtál társat, Istenem. Ifjúság határán, csak békét kívánván, könyörülj meg lelkemen, szenteld meg nyugalmam, hogy míg meg nem haltam, élhessem jól életem.” ▪ A határokon túli költők közül többen is írtak Balassiról. Az erdélyi versekre Kántor Lajos fel a figyelmet.18 Mások mellett Lászlóffy Aladárt (Keleti reneszánsz; Balassi sírja), Németh Rudolfot (Balassi), Csiki Lászlót (Balassi) és Kovács András Rendületlenül – Magyar költők versei történelmünk nagyjairól, szerk. KOVÁCS Sándor Iván, Bp., Móra, 1981, 177. 17 TÓTH Éva, Ad notam Balassi, Palócföld, 1994, 5, 450. 18 KÁNTOR Lajos, Balassi élete Erdélyben, Korunk, 2004, 12, 85–88; Tiszatáj, 2005, 2, 75–79. 16 176 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter Ferencet (Borivóknak való; Kiket Júliáról szerzett) említette. Vázlatomban az utóbbi két szerző néhány írásáról szólok. Csiki László több verset írt Balassiról. Első portréja 1968-ban jelent meg róla.19 Ebben a vallomástevő mindvégig múlt időben szól önmagáról. Földrajzi nevek és személynevek említése és számos konvencionális toposz kihagyásával beszél megpróbáltatásairól, cimboráiról, az ivásról és az asszonyokról. Mindezt a halál biztos tudatában teszi: ölt, és őt is megölhetik. Felelősséghárítás, önvád, fohász nem hagyja el száját. Autonóm személyiség. Nem kapott, nem is igényelt emberi, isteni segítséget. Beékelésekkel, megismételt szavakkal erősen nyomatékosított monológjában a kiküzdött szabadságot állítja középpontba. Szinte negatív ars poeticát olvasunk. Meghökkentő, provokatív módon már versindító mondata kertelés nélkül hirdeti: „Én költő nem voltam, én csak énekeltem, amit fülembe fútt a szél nagy futáson…” Ugyanakkor önmeghatározásában kikerülhetetlenek az írás kulcsfogalmai (elsirattam; dalolásom; beszéd; szó; álmom; mondok). Ha nem is ugyanúgy, mint a „szerzettem átkozott sok versek” költőjének esetében, de Csiki László-féle portréban is eszközként szerepel a líra. Az összegző szakaszt idézem. Az utolsót, amelyet a mesterszonettekhez hasonlóan az előzők kezdősoraiból épült föl: „De költő nem voltam, én csak énekeltem, volt, ki a beszédet jobban tudta nálam... Semmim nem volt, hát szabadnak kellett lenni, de ha kellett – és kellett –, a harcot álltam... Én szavak helyett csak asszonyt szerettem, de borom s bánatom sosem volt elég.” ▪ Magyarország és Európa viszonya nem csupán az uralkodókat, politikusokat, a történészeket, hanem a művészek el nem hanyagolható hányadát is foglalkoztatta. A „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” intését Batsányi Jánostól Petőfin és Adyn át sokan megfogalmazták. Jánosy István ennek ellentétes irányát vetette föl Monteverdi Esztergomban című versében.20 Miként láthatta törökök dúlta hazánkat a cremonai születésű komponista, aki Vincenzo Gonzaga herceg szolgálatában valóban megfordult Esztergom váránál? Ő az erős kontrasztokra épülő vers beszélőjeként három kérdést tett föl (közülük az első kettőt múlt időben), és ezekre CSIKI László, Balassi, Korunk, 1968, 8, 1124. JÁNOSY István, Monteverdi Esztergomban, Palócföld, 1975, 9, 22. Kötetben: JÁNOSY István, A kővendég, Bp., Magvető, 1977, 115. 19 20 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 177 �Balassi 470–430 válaszolt. A nyitányban az „idejövet” látott borzalmakat sorolta: az apokaliptikus pusztítást, a felperzselt falvakat, az ártatlanok szenvedéseit. A „mit hagytam otthon?” kérdésre adott felelet minden tekintetben didaktikus ellenpontként tűnik föl. Ez a paloták, a templomcsodák földje. Egyúttal a kifinomult műélvezők, az intrikák, az alattomos gyilkosságok és a pénzért árult szerelmek világa is. Nem csupán onnan érkezett, hanem akarva-akaratlanul oda is tartozik. Csoda-e, hogy mint „hattyúszó-hangú” opera szerzője megmosolyogja a név nélkül említett barbár költő naiv zsoltárát? Az itáliai művésszel együtt az olvasó is úgy érezheti, hogy a szakadék áthidalhatatlan. A három ponttal jelölt lezáratlanság Jánosy versének hét mondatában hétszer fordul elő. Azt sugallja: Monteverdi folytathatná az átélt borzalmak felsorolását, részletezhetné az itáliai viszonyokat, további különbségeket emelhetne ki saját operája és a hallott ének között. Nem ezt teszi. A megszakított gondolatsor után ellentétes kötőszóval vezeti be kitörölhetetlen emlékét, Balassi romantikus történelmi tablóra illő végzetes sebesülését: „de nem feledhetem azt, amit tegnap láttam, ahogy ez a költő a nyaktörő hegyet a halál biztos tudatában megrohamozta – föntről a fegyverek mind rámeredtek: ágyúk, szakállas puskák – s ő csak kepesztett föl, föl, míg egy golyóbis elnyeste mindkét lábát... s haldokolva zsoltárait még hangosan dalolta...” Ezt követően teszi föl az utolsó kérdést, amelyre (szintén az említett három pont után) lakonikus választ ad: „Beleborzadok: ilyen még lehet?... Ez a nép tisztább, egészségesebb!” De vajon hiteles-e ez a felelet? Egy ember mártíriuma megválthat-e, a vers szavaival: tisztábbá, egészségesebbé tehet-e egy népet? Ezt aligha gondolhatta Monteverdi. De ha ő így érzett volna is, bármilyen történelmi, politikai áthallással kinyilatkoztathatja-e ezt a költő? ▪ 178 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter Utassy József negyvenes éveinek elején írta meg Ad Notam: Balassi Bálint című fohászát.21 Bevezető soraiban költőelődjének felsóhajtásait, a természet szépségeinek értékeinek felsorolásait imitálta. Egymondatos versének második felében Isten segítségét kérte hosszú életéhez. Nem önös érdekből, hanem a szellemi szolgálat érdekében. A nehéz sorsú, sok megpróbáltatást átélő költőnek a hetven év sem adatott meg: „Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem, Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél!” Szepesi Attilának kötetnyi verse és prózai írása szól a múlt emlékeiről. A budai ásatásokon előkerült gótikus szobortöredékek, a terézvárosi kövek, a régi nyomtatványok és a kéziratok ugyanúgy ihletői voltak, mint Bosch látomása és a Hokuszai festette hullámok. A középkori Magyarország legnagyobb alapterületű pálos rendi épületegyüttesének maradványairól két verset is írt. Az elsőt Budaszentlőrinc köveire címmel a Harangtemetőben közölte 1985-ben. A magyar Eskuriálnak is nevezett kolostor romjait 3 évvel később Budaszentlőrinc című versének Balassistrófáiban is megörökítette.22 A magyar alapítású szerzetesrend messze földön híres központját török hadak dúlták föl a mohácsi csata utáni hetekben. Szepesi nem a korabeli barbár rombolást kívánta bemutatni. Személytelenséget hangsúlyozó versében egy későbbi, meg nem határozott időpontot választott. Kivétel nélkül háromsoros mondataiban mindvégig az ember nélküli környezetet és a halmazállapotát vesztett jelent érzékeljük. A szakrális hely málló maradványait növények és állatok lakják. A mindent lebíró idő a széllel, a hóval, a faggyal, a napsugárral és a vegetációval folytatja átalakító munkáját. A cselekvések, történések kivétel nélkül hozzájuk kapcsolódnak. A természet templomában az egykori emberi jelenlét csupán fölsejlik; a föld alá süllyedt település örök álmát alussza: UTASSY József, Ad Notam: Balassi Bálint, Tiszatáj, 1984, 5, 7. A vers Ad notam: Balassi Bálint címváltozattal, kilencsorosra tördelve is megjelent = Palócföld, 1988, 1, 3.) 22 SZEPESI Attila, Budaszentlőrinc, Népszabadság, 1988. november 12. 15. Köteteben: Himnusz a varjakhoz, Bp., Orpheusz Könyvek, 1991, 7. 21 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 179 �Balassi 470–430 „Ének hallik távol völgyek hajlatából, alkonyati zsolozsma. Holott csak a szálló kikeleti szellő fönn a lombot zúgatja. Mintha mégis halkan szállna régi dallam: AVE MARIA STELLA…” Az Emlékdalban Szepesi történelmi magyar végvárakat idéz.23 Némelyikük a török elleni vagy a Rákóczi-féle küzdelmekre emlékeztet; a másodikként megnevezett „sólyom-szállta Zólyom” egyenesen Balassit juttatja eszünkbe. Többségükhöz a pusztítást, az enyészetet kapcsolja a szerző (romos kő; hadak-dúlta; omló bástyák; tornyok…). A hosszú fölsorolásban a tér és az idő távolságai egybemosódnak. Nyomatékosítva kétszer is a „jaj, de messze vagytok” – sóhajáig juttatják el a költőt. A „hamar lovak” (ha itt nem is rárószárnyon járnak, mint a nevezetes 66. versben) mintegy előre vetítik Balassit, akit huszadik századi utóda szívesen követne. A vers befejező sorait idézem: „El kéne indulni Bálint úr nyomába, bújdosók nyomába, égcsapó hegyek közt karcsú mezsgye hosszán, ahogy egykor régen jó Lengyelországba.” ▪ Markó Béla különösen nehéz és összetett célt tűzött ki maga elé a ’80-as évek végén. Szonettkoszorúban kívánta megörökíteni 14 magyar költő „arcképét”. Kiválasztásuk nyilván nem volt egyszerű. Végül úgy döntött, hogy Janus Pannoniustól Petőfin és Adyn át Radnóti Miklósig íveljen a szerzők sora. Az egyes portrékat úgy kívánta megszerkeszteni, hogy azok hitelesítsék az életművek egymásra épülését. Nem könnyítette meg a dolgát az sem, hogy a megidézettek többsége nem írt 23 SZEPESI Attila, Emlékdal, Palócföld, 1994, 5, 427. 180 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter szonettet. Szándékáról és a megvalósult műről így vallott: „A szonettkoszorú egészében a másik nagy kihívás számomra az volt, és azért is volt ez egyedülállóan izgalmas feladat, hogy legalább egy-egy szó, fél szó erejéig meg kell próbálnom érzékeltetni mindegyik költőnek a stílusát, a szájtartását, a beszédmódját. Nem tudom, hogy ez teljes egészében sikerült-e, és hogy mindegyik szonettnél ez fölmutatható-e, de próbáltam egy ilyenfajta empátiával is elkészíteni ezeket a szonetteket. Fölismerhető egyik-másik esetben tartalmi jegyekből is, de abban bízom, hogy azért hellyel-közzel stílusjegyekből is rá lehet tapintani, hogy kiről van szó”24. A Költők koszorúja 1987-ben elkészült, de Markó Béla szülőföldjén akkor nem adták ki. Magyarországon a Kortársban jelent meg meg először.25 A kompozíció második darabjában – Janus Pannonius és Zrínyi Miklós között – Balassi Bálintot szólaltatta meg. Nyilván elvetette azt a kínálkozó, de a szonettektől idegen lehetőséget, hogy más mértékű verseiből közvetlenül idézzen, de kiváló érzékkel és mértéktartással így is hitelessé tette a szerelem béklyózta költő vallomását. 13 soron át indázó első mondatában úgy sűrítette a gyengédséget és a robosztus vágyat, hogy fölcsillantotta a 34. vers indító képét („Méznél édesb szép szók”). Közben nyomatékosította, hogy a szenvedélyes udvarló egyúttal végvári katona és költő is. Önjellemzésében mintegy előre vetítette Zrínyi hitvallását, a vers utolsó sorában pedig a bűnei miatt Istenhez forduló fohászkodót is megidézte: „Nem hűti mégsem véremet a fagy, nem szegi útját a vad fergetegnek, mi bennem dúl, s ha kérlek, hogy maradj, s te futsz előlem, én úgyis szeretlek, csikorgó düh hajt, rontó szenvedély, hogy légy enyém, s hogy törjelek meg végre, de mézes szókkal közelebb a cél, hát könnyen buktam én előtted térdre, s ha ló sörényén otthonos kezem hajad körül pipiske táncot lejtett, lehettem gyenge, mert a végeken Királyhágón innen, Királyhágón túl = MÉSZÁROS Marina interjúja MARKÓ Bélával, Kalligram, 217, 4, 76. 25 MARKÓ Béla, Költők koszorúja, Kortárs, 1989, 3, 72. kk. 24 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 181 �Balassi 470–430 szablyával írtam azt a véres verset, hogy igaz ügyért minden csel szabad. Mennybéli Isten, milyen messze vagy!” Kovács András Ferenc „Balassi-versei” csak a legnagyobb költők stílusismeretével, hasonulási, átlényegülési képességeivel mérhetők. Weöres Sándoréval, Orbán Ottóéval. Ez nyilván közhely, hiszen a többi versével együtt valóban a legnagyobbak közé tartozik. Abban az értelemben, ahogy Esterházy Péter szerint Magyarországnak (a magyar nyelvnek?) sok legnagyobb írója van. Balassihoz ugyanolyan mély köze van, mint Catullushoz, Shakespeare-hez, Csokonaihoz, Adyhoz. Balassi vonatkozású verseinek olvasása során gyakran meg kellett néznem a költő szótárában, hogy egyes szavait vajon tőle kölcsönözte-e. Jelzős szerkezeteit, félsorait, sorait gyakran építette be, de ezektől elválaszthatatlan értékű saját képekkel, strófákkal folytatta. És mégsem másolás mindez, hanem teremtés. Ennek szemléletes példája a Kiben Júliát szólítja című verse.26 Nyitányában Balassi 50. (Júliát hasonlítja a szerelemhez) és 9. versének (Az Palkó nótájára; Kit az szeretőjével való haragjában szerzett) átvételei mellett a folytatásban a szerelmi élmény lelki és testi szélsőségeinek kivételesen gazdag sűrítményét adta. Külön elemzéseket érdemelnének azok a művek, amelyekre itt csupán utalok. A Borivóknak való27, melynek zárlata Az ős-Kajánt és a „múljék el tőlem a keserű pohár” kérését sóhajtó Jézust is eszünkbe juttatja. Figyelemre méltó a Júliának különb dicséreti című ciklus kilenc Balassi-strófából álló remeklése28 és az Ars erotica,29 amely a testi szerelemnek, az egymásrautaltságnak legszebb, legdrámaibb megformálásai közé tartozik. Kovács András Ferenc számos művére jellemző, hogy több költő, író sorainak, motívumainak vegyítésével él. Az lovának szól című verse ennek szemléletes példája.30 Ha a verscím alapján esetleg nem gondolnánk Adyra, a Balassit is idéző bevezető sorok után bizonyára ezt tesszük (A ló kérdez). Az első szakasz végén a bujdosóének utalása teszi egyételművé a lírai én helyzetét. A kuruc-versek és akár Az elbocsájtott légió fájdalma is visszhangozhat bennünk. Azzal a lényeges különbséggel, hogy a megfáradt Ady önként búcsúzott volna álmainak légiójától, és adta KOVÁCS András Ferenc, Kiben Júliát szólítja, Holmi, 1992, 12. 1801. Kötetben: Kompletórium, Pécs, Jelenkor, 2000, 173. 27 KOVÁCS András Ferenc, „Borivóknak való” = Uo., 191. 28 KOVÁCS András Ferenc, Júliának különb dicséreti = Uo., 270. 29 KOVÁCS András Ferenc, Ars erotica, Korunk, 1992, 12. 24 = Uo., 271. 30 KOVÁCS András Ferenc, Az lovának szól = Uo., 271. 26 182 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Lőcsei Péter volna át azoknak a kezdeményezést, akik harcra vezetnék a verseket. Kovács András Ferenc a reménytelenség határhelyzetéig jutott el itt (és abban a kötetben, amelynek a szintén Adyra utaló Üdvözlet a vesztesnek címet adta). A már említett Balassi, Ady és a bujdosóének mellett a Toldit író Aranyt és a kisebbségi lét morális terheit rendre megszólaltató, a magyar nyelv megmaradásáért aggódó Kányádi Sándort is ott érzem ebben a megrendítő vallomásban: AZ LOVÁNAK SZÓL rárószárnyon járó hajdan hamar lovam ne is kérdezd immár hová viszen utam merre tart hitekben elgyötört armadám piros csizmás szavak erdő zöld harmatán szavaim szavaim kik hangomra vártak menekülnek tőlem legyávázott bátrak szép szabad csapatom szép ha semmi vót is szóródik vágyakban lesz majd büszke kódis táncra sem ugrasztja több toborzó portya sujtásos kedvemnek csak a rongyát hordja szavaim szavaim szentséges eborcák nem fogad be álom sem jövő sem ország jó beszédes társam tekéntsed e szókat mint bennem bujdosó vert földönfutókat kik mégha voltak is csak lelkemben voltak hallgatás mesgyéin temetetlen holtak Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 183 �Balassi 470–430 BALASSI BÁLINT KÖ LTÉ SZE TÉNEK T ANÍ T ÁSA A HARMADI K É VEZ REDBEN – HÁROM T AN ÁRJELÖ LT SZEMÉ VEL ▪ ▪ ▪ KAZINCZKI DÓRA BALASSI SZERELMI LÍRÁJÁNAK TANÍTÁSA A 21. SZÁZADBAN A magyar nyelv és irodalom tantárgyak tanítása manapság – és már jó ideje – súlyos nehézségekkel jár, s ennek számtalan oka van. Boncolgathatnám az aktuális oktatásügyi kérdéseket (irreális mennyiségű tananyag; korosztályokhoz igazodó témák hiánya; nehéz, indokolatlan és sokszor ismeretlen művek erőltetése; élményközpontú tanítási módszerek alkalmazásának hiánya stb.), de szót ejthetnék az olvasás népszerűtlenségéről is a fiatalok körében (habár ez ebben a formában nem feltétlenül igaz, hiszen a szórakoztató irodalom termékei nagyon is kelendőek). A megoldásra váró problémák ellenére azonban a tantárgypáros tanítására vállalkozó pedagógusoknak egyelőre nincs választásuk – ahhoz, hogy a diákokat felkészítsék a sikeres érettségi vizsgára, kénytelenek az adott körülmények között végezni a dolgukat… Ez persze nem zárja ki az élményközpontú, kreatív módszerek alkalmazását, főleg, ha olyan jelentős téma kerül sorra, mint Balassi Bálint költészete. Az első magyar nyelven író költő megismerésére a kerettanterv összesen négy órát javasol – ezalatt kell szót ejteni az életpályáról és olyan fogalmakról, mint a Balassi-strófa, a Balassa-kódex, a hárompilléres versszerkezet vagy a szonett (habár ez utóbbi már Petrarcánál is szerepel); valamint a négy óra során kellene átvenni Balassi költészetét (vitézi líra, szerelmi költészet, istenes versek), ami témánként mindössze egy-egy verset jelent – ezek közül kettő szerepel a kötelező memoriterek listáján is, részleteket kérve (Egy katonaének; Adj már csendességet…). A következőkben arra szeretnék néhány alternatívát keresni, hogy hogyan lehetne a diákok érdeklődését felkelteni Balassi szerelmi lírája iránt, hogyan lehetne őket intenzívebben, a kreativitásukat megmozgatva bevonni a munkába. A kerettanterv törzsanyagában a Júlia-ciklus legismertebb darabja szerepel (Hogy Júliára talála, így köszöne neki), én viszont nem kizárólagosan erre a versre építem elképzelésemet. 184 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l A szerelem mint téma adott – a fiatalokat mindig foglalkoztatja (ez könnyebbséget jelent a vitézi lírával vagy akár az istenes versekkel szemben), ráadásul a tizenhatodik századi alkotó magánélete cseppnyire sem volt unalmas. Idő szűkében képtelenség lenne megismertetni a diákokkal a részleteket, de előzetesen adhatók olyan feladatok, amelyek betekintést engednek az izgalmas szerelmi világba. Viszszaemlékezések szerint például a költő önkényeskedései és hajnalig tartó tivornyái olyannyira megütköztették a birtokai közelében lakó embereket, hogy egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolták meg azzal a céllal, hogy eltávolítsák a környékről. A vádiratok szerint Balassi az áldozatát „megkergette a mezőn, letépte pruszlikját, és a nő erényét végül derék szolgája mentette meg, aki fegyvert fogott a vérmes úrra”1. A diákok (mindössze a feladathoz tartozó utasítással) megkaphatnák az idézetet, amelyből nekik egy huszonegyedik századi hírt kellene kreálniuk – szerepeket felvéve gyárthatnak akár videót, mintha csak egy hírműsorból léptek volna ki, de szerkeszthetnek képeket is. A kivitelezésnek csak a kreativitásuk szab határt. Ez a megoldás nemcsak azért szerencsés, mert élményközpontú, illetve számtalan készség fejleszthető vele, hanem azért is, mert a szerelmi költészetnek szentelt órán tökéletes ráhangolást biztosíthat. Balassi szerelmi lírája nem merül ki a Júlia-versekben, hiszen a költő nemcsak az áhítatos szerelem képét öntötte rímekbe. Verseiben intenzív módon kap helyet az ujjongó örömtől a teljes reménytelenségig szinte minden érzelem, amelyet egy elszánt, vágytól túlfűtött férfi érezhet kedvese iránt – de milyen különbségeket tapasztalunk ezekhez képest manapság? Ha már a kortárs irodalom nem foglalhatta el méltó helyét a törzsanyagban, mikor csempésszünk be apró darabokat belőle, ha nem ilyenkor? Például Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete tökéletes alapot kínál arra, hogy a huszonegyedik századi szerelmet összehasonlíthassák a diákok azzal a végletekig más szokásrendszerrel, amely a tizenhatodik századot jellemezte. „Nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt, / az archetipikus, benned lakó izét, / a minekmondjam, ezt a női entitást, / és nem tudok utánad szeretni senki mást” – olvashatjuk ezt a néhány sort Vallomások címen. A kontraszt Balassi Hogy Júliára talála, így köszöne neki című költeménye és Varró könnyed alkotása között azonnal megmutatkozik, a tanulók pedig rögtön összegyűjthetik az árulkodó [SZERZŐ NÉLKÜL] Balassi Bálint botrányos hódításai: ami a tankönyvekből kimaradt a szerelem költőjéről = https://wmn.hu/kult/62721-balassi-balint-botranyos-hoditasai-ami-a-tankonyvekbolkimaradt-a-szerelem-koltojerol [2024. 07. 29.] 1 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 185 �Balassi 470–430 különbségeket: milyen helyzetet rögzítenek a költők, milyen képeket, alakzatokat használnak (vagy éppen nem használnak) az érzelmeik kimutatására, mi jellemzi a versformákat, a ritmust… Az elemzést követően (amely történhet párban, csoportokban, tanári vezényléssel vagy anélkül) akár egy kellemes, vitaszerű beszélgetés is kialakítható – számukra melyik szerelemfelfogás szimpatikusabb, mi az, amit hiányolnak a maiból, mi az, amit soknak tartanak a régiben, mi okozhatott nehézséget akkoriban, mi okoz nehézséget manapság. Szorgalmi feladatként írhatnak akár saját verset, rövid elbeszélést egy fiktív szerelmi helyzetről (első találkozás, első csók, szakítás), de festhetnek, rajzolhatnak, képet szerkeszthetnek, vagy akár megsüthetik azt a süteményt, amiről nekik a szerelem mint érzés jut eszükbe. Fontosnak tartom, hogy a tanórákon életközeli helyzetekről essen szó, hiszen a diákok ezek ismeretében döbbennek rá, hogy az irodalom valójában értünk van. Gyönyörködtet, tanít és kimondja helyettünk azt, amit mi nem mindig tudunk szavakba foglalni. Olyan érzelmek, problémák fogalmazódnak meg ezekben a művekben, amelyekkel mi is nap mint nap szembenézünk, nem számít, hányadik századból maradtak fenn a sorok. Balassi Bálint (szerelmi) lírája jól példázza, hogy egy tizenhatodik századi alkotáson keresztül is aktívan bevonhatók a diákok az óra menetébe – olyan kérdések köré kell építeni azt, amelyek foglalkoztatják a diákokat, amelyekről kikérhető a véleményük. Ennek is csak a kreativitás szab határt. ▪ ▪ ▪ KOLLER ADÉL ANTÓNIA BALASSI BÁLINT ISTENES KÖLTÉSZETE A KÖZÉPISKOLÁBAN Balassi Bálint istenes költészete ajánlottként már az ötödik osztályban megjelenik az Adj már csendességet… című vers által, azonban kötelező tananyagként legkorábban kilencedik osztályban találkoznak vele a diákok. Saját középiskolai emlékeimre és tanításai tapasztalatomra támaszkodva mondhatom, hogy Balassi költészetén belül talán csak a szerelmi lírája szokta megmozgatni a diákok fantáziáját, egyébként a magyar irodalom ezen költeményei a nehezen fogyasztható művek közé tartoznak. Hiába a mérsékelt lelkesedés, Balassi istenes költészete, különösen 186 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l ez a verse újdonságot jelentett a saját korában, így ezt is meg kell ismertetnünk a diákokkal. A kérdés az, hogyan mutassuk meg a téma számukra is élvezhető, ugyanakkor mély rétegeit: erre próbálok meg módszertani ötletekkel, játékos feladatokkal megoldást találni. A módszertani javaslatok előtt azonban még fontos beszélni a Z-generáció, illetve a 2010 után született Alfa-generáció sajátosságairól. A Z-generációt a szakirodalom sokszor „netgeneráció”, „tartalomnemzedék” vagy a „játékosok nemzedéke” címszavakkal szokta illetni. A Z-generáció tagjai 1995 és 2009 között születtek, tehát lassan már mindannyian belépnek a felnőttek világába, azonban nagy részüket még én magam is tanítani fogom. Az Alfa-generáció viszont az új, felnövekvő nemzedékeket jelenti, akik teljes mértékben a digitális világba születtek bele. Ingergazdag környezetben élnek ezek a gyerekek, jómagam is azt tapasztalom, hogy nagy részük mesekönyvek helyett videókat néz, telefonos vagy számítógépes játékokkal üti el a szabadidejét. Ráadásul olyan világban nőnek fel, ahol már a mesterséges intelligencia is az életük részévé vált: feltehetőleg ők felnőttként egyre több területen fognak ezzel az új kihívással találkozni. Nem egyszerű tehát a pedagógusok dolga, ha olyan tananyagot szeretnének érthetően, ugyanakkor élvezhetően megtanítani a diákoknak, amely a dédszüleik korában is tanítandó téma volt. Ezekre a kihívásokra mutatok a következőkben olyan a tanórákon használható ötleteket, amelyek nemcsak illeszkednek a korosztály sajátosságaihoz, de fejlesztik a szövegértési- és alkotási képességeiket, kreatív és kritikus gondolkodásukat, emellett a digitális kompetenciájukra is fejlesztő hatással vannak.2 Balassi istenes verseihez, azon belül is az Adj már csendességet… című költeményhez számos olyan ráhangoló feladatot érdemes kipróbálni a diákokkal, amelyek által fejlődik a kreatív gondolkodásuk, az asszociációs képességeik, úgy, hogy nem egyszerű papíron megoldandó feladatot rakunk eléjük a padra. A vizualitáson alapuló feladatok általában előbb meghozzák a diákok kedvét a tanórákon, ezért érdemes ilyen jellegű módszereket is bevetni Balassi tanításánál. A Dixit nevű társasjátékot talán nem kell bemutatnom, ami viszont a téma szempontjából fontos, hogy számos olyan látványos képet tartalmaz ez a játék, amely az istenes versekkel kapcsolatban beszélgetésindító lehet. Ha valaki inkább spórolna a Dixiten, akkor interneten is lehet asszociációra alkalmas, kreatív rajzokat vagy festményeket találni. Az istenes versekhez bevezetésnek érdekes, ugyanakkor fejlesztő hatású feladat lehet, ha kiosztunk minden diáknak egy ilyen kis kártyát, Marc MCCRINDLE – Emily WOLFINGER, Az XYZ ábécéje. A nemzedékek meghatározása, ford. KESZEG Anna, szerk. BALÁZS Imre József, Korunk, 2010/11, 13–19. 2 Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 187 �Balassi 470–430 először a képes felével lefordítva. A kiosztás után minden diák egyesével felfordítja a képét, majd pár másodperc gondolkodás után meg kell fogalmaznia néhány kulcsszót az adott rajzról, ami első ránézésre eszébe jut. Az Adj már csendességet… című vers megtekintése után ismét felhasználhatók a képes kártyák, azonban itt már új szempont szerint: a vers ismeretében újabb kulcsszavakat fogalmazzanak meg a Balassi-művel való összefüggésben. Természetesen számos módon variálható ez a fajta módszer, a lényeg, hogy a képi alapon történő verselemzés nemcsak megfoghatóbbá teszi a diákok számára a témát, hanem a kreatív gondolkodásuk is fejlődhet általa. Ugyancsak több készség megerősítésére alkalmas, kreatív írásos feladat lehet a Balassi-vers megtekintése előtt az imaírás. Az istenes versekre való ráhangolódásként klasszikus, fogalmazási készséget fejlesztő, közben mégis kreativitást igénylő feladat, ha megkérjük a diákokat, hogy írjanak csupán pár soros imát a saját személyes vágyaikról. Konkretizálni is lehet az imában megfogalmazandó kéréseket, de szerintem érdemes minél nagyobb szabadságot adni egy ilyen feladatnál a gyerekeknek. Ugyanis ez nem igényel semmilyen előzetes lexikális tudást, itt őszintén kibontakozhat a személyiségük. Ezt a feladatot pedig már össze is lehet kötni Balassi istenes költészetével, rávezetve a diákokat arra, hogy Balassi is újdonságot hozott verseivel azáltal, hogy az egyéniség imái szóltak istenes költeményeiből. Új kihívást jelent a pedagógusok számára a mesterséges intelligencia jelenléte. Nem gondolom, hogy tanárként ezt mindenképp meg kell próbálnunk elkerülni, ugyanis az MI velünk él, fejlődése pedig megállíthatatlan. Inkább arra kell törekednünk a tanórákon, hogy megtanítsuk a diákoknak, hogyan használják megfontoltan a mesterséges intelligenciával működő platformokat. A kritikus gondolkodásuk és lexikális tudások bővüléséhez egyaránt alkalmas lehet a következő Chat GPT-n keresztül működő feladat. Meg lehet kérni a Chat GPT-t, hogy Balassi nevében írja le személyes véleményét a vallásról, sőt, konkrétan az Adj már csendességet… című költeményéről is kikérhetjük véleményét: miért írta meg a verset, milyen gondolatokat szeretett volna kifejezni a költeményen keresztül, vagy miben tér el felfogása a középkori istenképtől. Mivel még távolról sem hibák nélkül működik a Chat GPT, így a feladata az lenne a diákoknak, hogy javítsák ki a válaszait: milyen téves információkat mondott, vagy miben pontosítanák a feleletét. Ezáltal felhívhatjuk a figyelmüket arra is, hogy azért még nem tart ott a mesterséges intelligencia, hogy szelektálás nélkül el lehessen hinni neki minden megkérdezett információt. A helyes kérdések feltevése által azonban a megfelelő háttértudással a Chat GPT és az egyéb típusú mesterséges intelligenciák által működtetett oldalak is segíthetik a tanulási folyamatot. 188 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l A mesterséges intelligencia mellett a közösségi oldalak ugyancsak a mindennapjaink részét jelentik. Habár bőven lehetne beszélni ezek káros hatásairól is, azonban az ezektől való elzárkózás sem a legjobb megoldás egy Alfa-generációt oktatni kívánó tanár számára. Ezért itt is meg kell próbálnunk megtalálni az „arany középut”-at az ilyen platformok tanórai alkalmazására. Balassi tanításánál kiadhatjuk a diákoknak feladatként, hogy készítsenek a költőnek Instagram-, Tiktok- vagy akár BeReal-profilt, mindegyik felülethez más instrukciót megadva. Instagramon például Balassi nevében kellene posztolniuk gondolatokat a költő vallásos nézeteivel kapcsolatban, reneszánsz művészektől vagy saját istenes verseiből idézeteket kirakniuk: bármely olyan posztot, amely a tananyag megismeréséhez segíti hozzá őket. De ugyancsak szórakoztató feladat lehet, ha BeRealen készítenek képeket, mintha azokat Balassi Bálint csinálta volna: versírás közben, valamilyen életrajzi információhoz illeszkedő helyzetben – a fantáziájukat itt is szabadjára engedhetik. Az itt bemutatott ötletek természetesen Balassi más verseinél is felhasználhatóak. Az istenes verseknek a kilencedikesek számára nehezebben emészthető jellegére való tekintettel igyekeztem olyan módszereket bemutatni, amelyek a lexikális tudás mozgósítása mellett alkalmazkodnak a korszak és a korosztály új kihívásaihoz is. ▪ ▪ ▪ MÁLICS VIKTÓRIA BALASSI BÁLINT VITÉZI VERSEINEK TANÍTÁSI LEHETŐSÉGEI Leendő tanárként az a tapasztalatom, hogy rengeteg tévhit él a szakmánkkal kapcsolatban, miközben – szinte foglalkozástól függetlenül – mindenki úgy érzi: egy kicsit ért hozzá. Az elmúlt években rengeteg kritikát, észrevételt, véleményt fogalmaztak meg számomra ismerősök (vagy akár ismeretlenek is) arról, hogy hogyan kellene majd végeznem a munkámat. A következő sorokban ezeknek egy részére reflektálnék, miközben Balassi vitézi költészetének tanítás-módszertanát veszem górcső alá. A társadalom zöme – többek között – úgy tartja, hogy a jó pedagógus bármelyik pillanatban képes kiállni egy osztály elé, és probléma nélkül meg tud tartani Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 189 �Balassi 470–430 egy 45 perces órát, legyen a téma akár Shakespeare, Madách, Homérosz, Radnóti vagy bárki más a tantervből. A szakmabeliek viszont tudják, hogy a legtöbb téma tanítását hosszas tervezési folyamat előzi meg – különösen akkor, ha az ember pályakezdő pedagógus. Erre azért van szükség, hogy minőségi, élményszerű, a csoportok egyéniségéhez igazított tanórát tudjunk tartani. Ez célravezető, hiszen a diákok nem válnak attól irodalmat szerető emberekké, ha a rendelkezésre álló 45 perc rendre csak diktálásból és jegyzetelésből áll. Hatékonyságát tekintve ez a módszer – a tanulási-tanítási folyamat szempontjából – bizonyítottan eredménytelen is. Meglátásom szerint ahhoz, hogy Balassi költészete a harmadik évezred osztálytermében ne redukálódjon pusztán lexikális hulladékká, fontos napirenden tartanunk a Fűzfa Balázs tanár úr által is hangsúlyozott, élményközpontú irodalomtanítást. Ehhez számos segítséget nyújt – többek közt – Pethőné Nagy Csilla módszertani kézikönyve is. A szerző nem véletlenül hangsúlyozza például a kreatív írás fontosságát, hiszen a diákok leginkább ezáltal sajátíthatják el az önkifejezés, az érvelés és a kritikai gondolkodás alappilléreit. Ezt a gyakorlatot be tudjuk vezetni a tanóra bármely szakaszában, lehet helye akár a ráhangolás, a jelentésteremtés, illetve a reflektálás fázisában is. Jelentősége abban rejlik, hogy rendszeres alkalmazásával a tanulók képessé válhatnak arra, hogy magát az írást a tanuláshoz és a megértéshez hozzásegítő eszközként használják, továbbá lehetőségük nyílik gondolataik, érzéseik, kérdéseik, és érveik megfogalmazására egyaránt. Az imént felsorolt képességek bizonyára elengedhetetlenek ahhoz, hogy a 21. század embere sikeres életet tudjon élni; ezen a ponton pedig kijelenthető, hogy az irodalom- és nyelvtanórák – cél- és feladatrendszerüket tekintve – az életre nevelnek. Leendő magyartanárként törekszem arra, hogy ez az elv központi helyet foglaljon el tanítási gyakorlatomban. Éppen ezért a frontális oktatás helyett gyakran választanék kreatív feladatokat, akár a Balassi-életmű tanításánál is. Ha a költő vitézségről szóló költeményeit tanítom, úgy érzem, kötelességem rávilágítani ennek aktualitására. Hiszem, hogy Balassi munkásságának ezen szelete segíthet abban, hogy a diákoknak legyen nyelvük arra, hogy kifejezzék: mit jelent számukra a véresen dúló háború, alig pár száz kilométerre otthonaiktól. Meglátásom szerint ahelyett, hogy burokban tartanánk a gyermekeket, érdemes lenne a fiatalabb generációkkal is közösen gondolkodnunk. Beszélgethetünk például arról a tényről, hogy az erőszakos katonai hadműveletekben kicsúcsosodó politikai magatartás nem csupán a történelem tankönyvekben létezik – elkísér bennünket talán az idők végezetéig. Szóba kerülhet továbbá ezzel kapcsolatban a felelősségvállalás, illetve az empátia kérdése is. Ehhez a témához több tucatnyi releváns 190 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �B a l a s s i ta n ítá s a – h á ro m ta n á r je lö l t s ze m é ve l észrevételt lehetne felsorolni, amit a diákok valószínűleg meg is tesznek, amennyiben adottak hozzá a megfelelő feltételek. Márpedig hogyne lehetnének adottak egy magyarórán, amelynek – hermeneutikai szemlélettel nézve – elsődleges célja az, hogy a befogadó (esetünkben a tanuló) az irodalmi műveken keresztül saját élethelyzetére és érzelemvilágára tudjon reflektálni? Balassi Bálint Egy katonaének című verse sok diák kedvence lehet, hiszen a hozzá kapcsolódó műelemzési gyakorlat – a mű szerkezetének jellegzetességeiből adódóan – könnyedén elsajátítható. Egy ,,jó’’ elemzéshez szinte elegendő a tanulóknak mindössze az alábbi fogalmak bemagolása: Balassi-strófa, Balassa-kódex, hárompilléres versszerkezet, katonaének, műfajjelölő cím, ütemhangsúlyos verselés, a vitézi élet idilli- és árnyoldalának ütköztetése. A Balassi-életmű ismeretéhez ezek valóban lényeges információk, de felvetődik a kérdés: elég ez nekünk? Teljes munkát végzünk-e akkor, ha megtanítjuk a diákoknak azt, hogy a reneszánsz felfogás hogyan gondolkodott a vitézi életről, de közben nem beszélünk arról, hogy a ma embere miként viszonyul a háborúhoz? Én mindenképpen azt preferálnám, ha ebben a témában (is) olyan diskurzus alakulna ki az osztályteremben, amely reflektálna a 21. század diákjainak kérdéseire. Éppen ezért az említett vers közös olvasása és elemzése előtt összegyűjteném a gyerekekkel egy fürtábrába azokat a kifejezéseket, gondolatokat, érzéseket, amelyek a vitézi élettel (katonasággal) kapcsolatban jutnak eszükbe. Ehhez a feladathoz lehet – és érdemes is – illusztrációt adni a diákoknak, akár az okostáblára kivetítve, hiszen a képek gondolatébresztő jellegük miatt nagyban segítenék az asszociációk áramlását. Ez a feladat azért különösen megfelelő a ráhangolás fázisában, mert a tanórát személyessé tudjuk tenni a tanulók számára azáltal, hogy saját észrevételeiket, érzéseiket látják visszaköszönni a táblán – ezt követően pedig már nagyobb érdeklődéssel fordulnak majd a tanóra folytatásához, hiszen pedagógusként őket is bevonom a gondolatmenetbe, méghozzá aktív szereplőként. Ez egy egyszerű, ám hatásos eszköze lehet a tanórának. Hasonló továbbá a T-táblázat, amellyel valószínűleg a mű közös elemzésénél élnék. A táblázat segítségével a tanulók párban (vagy nagyobb csoportokban) dolgozva fel tudnák sorakoztatni a katonaélet pozitívumait és negatívumait az alapján, hogy mit olvastak erről Balassi versében, illetve hogy ők mivel egészítenék ki azt. Persze ennél bonyolultabb módszerekkel, sőt a kortárs irodalom vonatkozó műveivel (például: Szerhij Zsadan: [Rendőriskola. Szeptember 14-e] is dolgozhatunk – természetesen tanulói csoportoktól függően. Továbbá szorgalmi feladatként szinte minden témához fel lehet kínálni a diákoknak olyan kreatív lehetőségeket, mint a fiktív levél vagy interjú Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 191 �Balassi 470–430 készítése, az irodalmi műhöz kapcsolódó digitális tartalom létrehozása, parafrázis írása egyénileg vagy csoportban dolgozva stb. Eltekintve az oktatáspolitika eddig megoldatlan, a tanulási-tanítási folyamatot is hátráltató problémáitól (tanárhiány, magas létszámú osztályok, túlzsúfolt tantervek, leterhelt diákok, rengeteg felesleges tananyag), megfogalmaznék egy, számomra örökérvényű receptet a magyartanítással kapcsolatban: olvassunk kortárs műveket, beszélgessünk sokat, és írjunk magunk is verseket, prózákat. 192 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Balassi Bálint Asztaltársaság A BALASSI BÁLINT ASZTALTÁRSASÁG HÍREI Mikszáth Kálmán Emlékház 2024. június 8-án ünnepélyes keretek között megnyitották a horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékházat. Molnár Zoltán, a település polgármestere örömét fejezte ki amiatt, hogy Horpács immár méltó helyére került a magyar irodalomkedvelők számára, hiszen egy csodálatosan felújított és berendezett kiállítást láthatunk. Megemlítette, hogy az első Mikszáth-kiállítás 1954-ben nyílt meg, a fundus bejárata előtt a padon ülő Mikszáth szobrát, ifj. Szabó István alkotását 1999-ben, 25 éve avatták, és az író százhúsz éve, 1904-ben vásárolta meg a portát Szontagh Páltól. Dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott igazgatója elmondta, hogy a kulturális múltidézés egyik markáns jele a horpácsi Mikszáth-kúria megújulása. A frissen kialakított tárlat a XXI. század igényei alapján, tudományos megalapozottsággal jött létre. Balla Mihály országgyűlési képviselő beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Mikszáth Kálmán teljességében képviseli a palóc hitvallást és hagyományápolást. Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész a „Mikszáth a helyén van” mondatot járta körbe élvezetesen beszélve. Az új tárlatot dr. Fráter Zoltán, a kiállítás kurátora mutatta be. A megnyitón Kövi Flóra palóc népdalokat énekelt, Pauer Csilla novellarészleteket olvasott fel, míg Dudás Dominik egy ritkán hallható Mikszáth-verset szavalt. (H. H. cikkét szemlézve. A szerk.) Nyári irodalmi tábor 2024. augusztus 10–12. között megtartotta immár második nyári irodalmi táborát Horpácson a Balassi Bálint Asztaltársaság. Az első napon a 70 éves Palócföld folyóirat főszerkesztője és szerkesztője beszélt a lap tervezett jövőjéről és az előző számokról. Később Molnár Zoltán, Horpács község polgármestere mutatta be a csapatnak a felújított Mikszáth Kálmán Emlékházat, kiállítást. Köszönjük! Az esti előadást Orbán György tartotta Intuíció és absztrakció a művészetekben címmel. Ehhez kapcsolódott a színész-rendező Charlie Chaplin klasszikusa, a Modern idők című film. Másnap Brunda Gusztáv tartott előadást Utánérzések Pál József munkássága kapcsán – szöveg és vendégszöveg címmel. (Sajnos Handó Péter előadása és a tervezett közös versírás Péter betegsége miatt elmaradt. Jobbulást Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 193 �Balassi 470–430 kívánunk neki!) 18 órakor a Mikszáth Kálmán Emlékház előtt vers- és prózafelolvasást tartottunk, amelyen néhány „civil” látogatónk is volt. Később Karaffa Gyula mutatta be a Börzsönyi Helikon 15 évét, a lapban közreadott anyagokat szemléltetve. 12-én Vámosmikolára utaztunk, ahol a Mykoláriumban várt már nagy szeretettel bennünket Köpöczi Rózsa művészettörténész és Németh Péter Mikola költő-performer. A kötetlen beszélgetés témáját Mikola új lengyel–magyar nyelvű Mysterium Carnale című könyve adta, majd az Asztaltársaság tagjai is felolvastak saját alkotásaikból a vendéglátóknak. A háromnapos rendezvénysorozatot Nagyoroszi Község Önkormányzatának támogatásával valósította meg az Itt vagy otthon Egyesület. (Karaffa Gyula) Képzőművészeti kiállítás 2024. szeptember 3-án nyílt meg a Balassi Bálint Asztaltársaság 35. képzőművészeti kiállítása Műhelymunkák címmel a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. A tárlatot Botos Zoltán festőművész nyitotta meg. (A szerk.) 194 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ���Gömöri György GÖMÖRI GYÖRGY SOKNYELVŰ ÉLETEM1 Az 1953–54 éves tanévet az a bosszúság zárta, hogy be kellett vonulnunk egy hónapra katonának. Első kiképzőtáborunk Dobozon volt, Békéscsaba közelében – elég kaotikus körülmények között, mert az első két napon csajkát és fémpoharat ugyan kaptunk, de evőeszközt nem, ami arra késztetett néhányunkat, hogy megírjuk a népszerű Iljin–Segal-könyv (Hogyan lett az ember óriás?) villámparódiáját Hogyan lett az ember majom? címmel. Mire megérkeztek a kanalak és villák, néhány társunknak eltűnt a csajkája vagy a pohara. Amikor ezt jelentették az illetékes tizedesnek, az a hadnagyhoz utasított, aki ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a panaszosokat: „Valami elveszett? Szerezzenek másikat! A katona nem lop, csak kiegészíti hiányát”. A dobozi erdő egyébként siralmas látványt nyújtott. A gyér levélzeten jókora hernyók lógtak, talán még kullancs is volt az erdőben, ha volt is, az én rajomból senkit sem fertőzött meg. Közvetlenül a sátrak mellett húzódott a „miniszteri út”, melyen, úgy emlékszem, közkatonáknak nem, csak tiszteknek és előkelő vendégeknek volt szabad közlekedni – a kiskatonák legföljebb a homokot gereblyézhették rajta. A „miniszteri út” túloldalán húzódott a tábor latrinája. Maga a katonai foglalkozás főleg menetgyakorlatokból és földön kúszásból állt, néha menetelésből, esetleg rohamból gázálarcban. Hogy erre miért volt szüksége a Néphadseregnek, fel nem foghatom. Különben Dobozon eskettek föl bennünket a haza védelmére, ez olyan alkalom volt, amikor katonák tucatjai kaptak röhögőgörcsöt a feleskető százados szavaitól: „Elvtársak, most, amikor Guteramalá-ban beavatkoztak az imprlisták...” (sic!), illetve „Katonák, amikor leteszik a második érettségit...” Nem tudom, volt-e századorvos, vagy csak egy századunkhoz beosztott kórházi felcser, de szájról szájra jártak a „lazarett”-nek nevezett gyengélkedőben szimuláló bajtársaink történetei, köztük a legjobb talán az volt, amikor a százados megszemlélte a „betegeket”, és rárivallt az egyikre: 1 Részlet Gömöri György, Londonban élő irodalomtörténész, költő, cambridge-i egyetemi tanár Soknyelvű életem. Önéletrajz 1990-ig című kötetéből, mely 2024 végén jelenik meg (Savaria University Press, Szombathely). Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 197 �Szépirodalom 2024 – És magának mi baja? – Tisztelettel jelentem, pragmatica sanctio! – Na, akkor még maradhat egy pár napig. Ennek a dobozi hónapnak született népköltészete is: ez esetben én voltam a „nép”, vagyis egy szatirikus szonettciklus szerzője. Később gépiratos másolatban terjedtek, más egyetemisták is hamar beleélték magukat helyzetünkbe. Egyik versemnek csak az első szakaszára emlékszem: „Egy nő haladt a táboron keresztül / micsoda nő! Mellek, fenék, bokák / Csak bámultuk mi, szegény katonák / És felforgatott mindent fenekestül”. A nőhiánynál súlyosabb probléma volt a korai felkelés és a gyakori (igaz, nem túl hosszú) menetgyakorlat gázálarcban vagy anélkül. Ami felszerelésünket illeti, ha véletlenül kitör a háború, nem lett volna belőlünk túl sok haszna a Néphadseregnek: ősöreg puskákat kaptunk a lőgyakorlatokhoz, a legtöbbön még rajta volt a gyártási évszám: 1922, 1924 – ezek aligha voltak magyar gyártmányúak, inkább kimustrált orosz puskáknak tűntek, el is neveztük őket „intervenciós” fegyvereknek, utalva az orosz polgárháborúra. Ez a helyzet a következő évben kicsit javult, amikor is Nyíregyházán volt a katonai tábor, ott már „gépesített” század voltunk, lényegében ugyanúgy felszerelve, azzal a különbséggel, hogy a tisztek gyakran dzsippel közlekedtek, ebből állt a gépesítés. Dobozon még nem próbáltam a katonai gyakorlatokat jól elvégezni, de a másodév végén, amikor egyetemi századunk Nyíregyházára került, eldöntöttem, hogy mindent elsajátítok, megtanulok rendesen célba lőni, igyekszem megfelelni a Néphadsereg elvárásainak. Ez csak részben sikerült, mert bár a gyakorlatokat teljesítettem, a politikai tiszt hevesen ellenezte előléptetésemet (a legjobban teljesítő egyetemistákat tizedessé vagy őrmesterré léptették elő). Ennek oka megint csak „destruktív tevékenységem” volt, amit teljesen kimerített egy századinduló, melyet a Debrecenbe kéne menni dallamára költöttem. Az igazat megvallva, ez a versike valóban aláásta a hadsereg tekintélyét, mert első sora ez volt: „Katonának nem jó lenni...”, majd a refrén: „Bassza meg a jegesmedve / de el vagyunk keseredve”. A dobozihoz képest népszerűségem Nyíregyházán jelentősen növekedett, mert a század szívesen énekelte a négyszakaszos „jegesmedvét”, sőt egyszer, amikor zuhogó esőben vonultunk Nyíregyházán át, a kísérő őrmester kínjában fel is szólított éneklésére: „Dobják be a jegesmedvét!” Meghallva katonaságot rühellő dalunkat, a kapualjakban meghúzódó nyíregyházi polgárok hangos röhögésben törtek ki. Egy másik alkalommal került sor a hosszú (húsz kilométeres) menetgyakorlatra, amit a század kétharmad része nem bírt ki (csizmáink nem voltak lábra szabottak, egy-két kilométer után kezdett égni, felhólyagosodni a lábunk), hanem 198 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Gömöri György felkéredzkedett a bennünket kísérő „betegszállító” teherautók platójára. Ez a menetgyakorlat bevonult a magyar irodalomba Gerelyes Endre révén – igaz, elbeszélésében Bandi jócskán szépített a valóságon, főleg azért, hogy hangsúlyozza a cinikus pestiek és a tisztességes vidékiek ellentétét – én ezt a „Dichtung und Wahrheit” szellemében egy tengerentúli képeslapon megejnyebejnyéztem kedves Bandi barátomnak. (Az elbeszélésben mint Göndör, a század költője szerepelek.) Nyári katonai gyakorlaton 1954-ben A jobb oldalon Gömöri György 20 éves egyetemistaként (Gerelyes Endre fotója) De különös következménye lett „destruktív viselkedésemnek”, mert Anyám kapott egy szigorú hangú levelet a Hatóságtól, amelyben közölték, hogy „nem vagyok méltó arra, hogy a Néphadsereg tagja legyek” – amit fel lehetett fogni fenyegetésnek, de esetleg úgy is, hogy a jövőben nem fognak behívni tartalékosként katonai gyakorlatra. Anyám inkább az első verzió mentén értelmezte a levelet, én viszont félvállról vettem az egészet, titokban még örültem is, hogy lesajnált és nem kívánt behívni egy esetleges háború esetén a rossz felszerelésű Néphadsereg, amelynek felkészültségével és harci szellemével kapcsolatban nagyon erős kételyeim voltak. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 199 �Szépirodalom 2024 PETRŐCZI ÉVA CROMERI KÉPEM… Cromeri képem, Norfolk kavicsos partjainál, mögöttem szép kis babaháznak tűnik Thália viktoriánus mólóra telepített teátrum-pavilonja. Hajamat tépi a soha-nem csituló tengeri szél, de a mostanihoz képest még milyen ifjú vagyok itt, negyvenöt és feledik évem boldog napjaiban. Mosolyogtam, mit se tudón, hogy mennyi, de mennyi, nem cromeri és nem tengeri, ámde otthoni durva kavics, milyen sebző akadályok hosszú sora várja gyanútlan lépteimet. 200 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Petrőczi Éva EGY RÉGI FÉNYKÉP VÁLASZA Nem tudtam, hogy anyám estéről estre, apám hat börtönéve alatt nekem miért mindig ugyanazt a francia gyerekdalt zümmögte-énekelte: „Au clair de la lune, mon ami Pierrot…”1 Mert az ő Pierrot-ja, Harlekinje, szerelmes, ifjú bohóca vaspántos ajtók mögött lakott. Ő volt az, aki anyám szívébe, és egyetlen közös gyermekük (végül egy sosem látott dédunoka!) arcára költözött, de akkor, legalább messziről, egy régi albumból rá mosolyogva, majdnem tízéves, jelmezbe öltözött kisfiúként vissza-visszaköszönt. 1938 januárjában, éppen nyolcvanhat éve, egy Dohány utcai előfarsangon készült ez az aprócska, fekete-fehér fotográfia, amelyen fodorgalléros, buggyos, pöttyös bohócruhában, lassan közelgő sötét sorsával nézett vidáman farkasszemet Pécs holtáig-játékos fia. Budapest, 2024. január 8-án 1 „A hold fényénél, / barátom, Pierrot...” – régi francia gyerekdal. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 201 �Szépirodalom 2024 HLAVACSKA TAMÁS SZELLEMJÁRÁS BODOKON A tanulmányt írta és a Magyar Néprajzi Társaság 1891-dik évi első rendes közülésén felolvasta: Gyéresi Antal. Apróbb változtatások eszközlése után megjelent az Etnographia című folyóirat „Vegyes közlemények” rovatában. Ezen csekélyke traktátus szerény intenciója a nagyérdemű olvasópublikumot beavatni egy palóc falu lakóinak a sírból visszatérő holtakról vallott hiedelmeibe. Pár esztendeje bizony még pirulnia kellett az etnográfusnak, ha egy tudóstársának akárcsak szordínóval említeni merte fekete tyúktojásból kikelő lúdvércekről, sütőlapáton lovagló boszorkányokról, szellemekről és farkaskoldusokról gyűjtött beszámolóit, hiszen az efféle babonaságok spektálását a szeniorok merő stupiditásnak tartották. Ám napjainkban mintha új szelek dagasztanák a folklorisztika tudományának vitorláit, s mind kevésbé tekintendő ördögtől valónak a népi mitológiában való szorgalmatos elmélyülés. Az inkognitást megőrzendő a települést nem igazándi, hanem egy a képzelem által kiötölt névvel illettem referátumomban (s a literátus ember tán sejti is, kitől kölcsönözhettem, ha az invesztigáció ideje alatt derék palóc emberek közt forgolódtam). A történetek közlőinek kérését tiszteletben tartva az említett személynevek hol kifundáltak, hol valóságosak, ám még ez utóbbiak sem identifikálhatók, hiszen Bodok faluját hiába is keresnénk a Palócföldről rajzolt térképalbumokat lapozgatván. A memoratokat természetszerűleg nem szóról szóra citálom, hanem megkurtítva, közérthetővé irályozva, mégis némi tájszólási ízt megőrizve beszélem el. A haláluk után nyugalmat nem lelő, az élők világában felbukkanó rémalakokat sokféle titulussal ruházta fel a népnyelv: szellem, éjváz, prikulics, kísértet, visszajáró halott, bolygó vagy kósza lélek. Ilyen entitássá válhatnak, kik önkezükkel vetettek véget életüknek, kiknek nehéz bűn nyomja a lelkét, s ezért vezekelniük kell, kiknek holtteteme nem kapta meg az illő végtisztességet, kiket zord erőszakkal gyilkoltak meg, kiknek valamely fogadalma, vállalása éltében bevégezetlen, sóvárgó vágya beteljesületlen maradt. Átaljában éjközép tájékán elevenednek fel sírjukból, s hajnali harangszóra vagy az első kakaskukorékolásra térnek vissza nyughelyükre, miképp arról az éjféli bakternóta is megemlékezik: „Az óra tizenkettő 202 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hlavacska Tamás már, / a sok lélek mostan jár. / Sírnak, rínak, ne féljetek, / az Úr strázsál fölöttetek”. Az éjjeliőrök annak is ismerik a csínját, hogyan kell a fokossal – hajdanán alábarddal – keresztet rajzolni a levegőbe, majd a fegyvert megcsóválni a fejük felett, imígyen bűvös védgyűrűt vonni maguk köré az ártó szándékú, túlvilági lények ellen. A szellemek klasszifikációjáról szóló munkájában Menyhár Géza három osztályba sorolja a kísérteteket, úgymint szabad bolyongók, röghöz kötöttek és időszaki portyázók. A bodokiak által elmondott rémmesék hírhedett holtlelkeit én is ily módon szisztematizáltam. A szabad bolyongók az év bármely napján, a falu bármely fertályán megjelenhetnek. Minden bodoki jól ismeri Torkos Lajost, kinek halála emígy történt. Azon esztendőben, mikor az első gőzszekér kipöfögött a Pesti indóházból, oly siserehad lepte el a bodoki határt, aminőt legföljebb a fáraó népe láthatott a nyolcadik csapás érkeztekor. A sáskaregiment elvégezte az aratást a gazdák helyett, jószerivel az utolsó bengéig felhabzsolták a termést. De a nagy Mindenható nemhogy megkönyörült volna szegény palócokon, hanem sűrű cseppben hullajtott őszi vihornyáival még a kolompért is megrohasztotta a földben. Az ínség valóságos exodust indított meg, éhezők karavánjai menekedtek Pestre és az Alföldre, míg az otthon maradottak őrölt makkot kevertek a liszthez, fakérget rágcsáltak keservükben, vagy a lótrágyából túrták ki a zabszemeket. Egy díberedő, télidei napon, éjkorány idején kornyadozó, girhes alak botladozott végig Bodokon, bizonyosan valamely délnek igyekvő légióból leszakadt nyomorult, kit jártányi ereje is elhagyott a vándorlás közben. A csontsovánnyá aszott tetemre a sánta egyházfi talált rá vesperásra menet a csordakútnál. A szigorú hideg miatt a fagyos földet nem bírta sem az ásó, sem a kapa, ezért az enyhülésig egy jégpincében vermelték el a holttestet. Egy héttel később, amint a két sírásó a szalma közül kiemelte, s a Szent Mihály lovára fektette a szerencsétlen porhüvelyét, elszörnyedve vették észre a hullafoltos ujjak között szorongatott, megcsócsált marharépát, miközben pedig a koporsót a sírba engedték, olyba tűnt, akárha csámcsogó, nyámmogó hangok, valamint gyomorkorgás s urambocsá’ böffentés zajai szűrődnének ki a láda belsejéből. Azóta a bodokiak közül sokan látni vélnek éjjelente egy elsatnyult, csiripiszli árnyékot az udvarukban a répásvermek és a pincelejárók körül ólálkodni, s pitymallatkor a gazdasszonyok rendesen a megdézsmált zöldség vagy a csapra vert boroshordók miatt panaszkodnak. Mások hallották Torkos Lajost éjféltájt a kamorájukban, konyhájukban kotorászni, minekutána hol egy szál kolbász, hol egy kövér oldalszalonna csellent el valamelyik kampóról, hol a füstre akasztott sonka Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 203 �Szépirodalom 2024 kámforgott el a kéményből. A legenda szerint a pákosztos, nagyétkű kísértet mindaddig fosztogatni fogja a bodoki portákat, míg le nem csillapodik maróan kínzó étvágya. A szabad bolyongók táborát gyarapítja Selyma Gáspár is. Ez a nagytermészetű, módos gazdafi még házas emberként sem bírt a vérével, s minduntig a csajhos menyecskéket és a jófélének mondott némbereket hajkurászta. Azt hihetnők, valamék felszarvazott férj vett elégtételt mással kacérkodó kedvese miatt, de hát Isten nem ver bottal. A palóc amorózónak egy megzavart pásztoróráról oly halábolva kellett kereket oldania, hogy csak átabotában kapkodta magára gúnyáját, egyik halináját pedig elhagyta, mint Szent Pál az oláhokat. Ahogy fél pár botosban ballagott hazafelé, a kovácsműhely előtt belelépett egy rozsdás patkószegbe. A bodoki Casanova egészen addig nem gondolt a dologgal, míg virgácsa úgy meg nem dagadozott, akárha egy otromba, veres csizmában sántikált volna. A balsikerű légyottot követő negyedik napon a híres szoknyapecér kiszenvedett, de kéjsóvár vágyaitól sem a ravatalon gebeszkedve, sem a sírgödör fenekén nem szabadulhatott. A halottmosó asszony ugyanis erős hittel vallotta, hogy midőn a gyászpadon fekvő Gáspárt csutakolta, egyszer csak felpattantak a kiterített donhuán szemei, huncut mosollyal rákacsintott, és se szó, se beszéd, csintalanul megcsipkedte, megcsiklandta őtet, mire otthagyván csapot-papot, kimenekült a konyhába, hol ez idő alatt a szomorodott atyafiság pálinkázott. Palóc hajadonokhoz bágyasztó nyáréjeken, midőn egyetlen, nehéz sóhajtás az éjszaka, a résnyire nyitott ablak mögül a kertjükben bóklászó Selyma Gáspár suttog, engednék be őt, hadd csókolgatná, szopicskálná végig minden porcikájukat tetőtől talpig. Ha májusestenden a lányok összefogódzva, susmukolva korzóznak az utcán, s a lenge estvéli szellő meglebbenti cakkos szoknyájukat, úgy tartják, a körülöttük settenkedő Selyma Gáspár lelke támasztja a fuvallatot. A második klasszist a röghöz kötött lelkek alkotják, kik csupán Bodok vagy a falu környékének egy bizonyos fertályán kísértenek. Nemzeti revolúciónk első évének egy augusztusi napján mintegy féltucat legény poharazgatott pipaszó mellett az Ürgeöntőben, míg Mózsi cigány az „Isten veled, édes rózsám, már én elmegyek” című nótát húzta. Fakó reggel készültek Tarjánba, hol a honvédeket verbuválták. Egyszer csak nyílik a kocsma ajtaja, s nagy peckesen, kokárdásan Böhm Ábrán toppan be rajta, leül a sorozásra készülődő forradalmárok közé, s bort rendel úgymond a „bajtársaknak, kikkel hamarost vállvetve védelmezik majd hőn szeretett hazájukat”. Erre a rabiátus természetű Bojtor Gyuri oly vehemenséggel pattant fel, akárha beleült volna a járomszegbe vagy a vasboronába, letépte a kokárdát a zsidó szatócs legidősebb 204 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hlavacska Tamás fiáról, arcába löttyintette a borát, a földre pökött, és kijelentette, hogy a jezubeus bitangok nem méltók beállani közéjük, azzal közös erővel megragadták a boldogtalant, s kiteremtették az ivóból. Ám másnap virradóra, amint a negyvennyolcas ifjak épp csak kiértek Bodokról, hát a nemrégiben móresre tanított persona non gratát látják kepeszteni maguk előtt. Egy meredély szélén érték utol, hol heves vallatózásukra kibökte, ő is Tarjánba igyekszik, mert nem szegte kedvét a kocsmai incidens, és törik-szakad, de felcsap nemzetőrnek. Ezt hallván körbeállták, istenesen megbérmálták, majd valamék honfiú – talán csak véletlenségből – egy balvégzetes mozdulattal a tátongó örvénybe taszította. Egy nyáját arrafelé terelő bacsó bukkant rá az áldozatra, a nyakaszegett testet csak kötelekkel tudták felvonszolni a szakadékból. Azóta a bodokiak estalkony után messzire elkerülik a baktatót, s ha szükségből mégis arra visz az útjuk, a hasadék mélyén egy árnyalakot látnak ténferegni oldalra nyakló fejjel, míg a szél mintha egy búbánattal dúdolt Kossuth-nóta danáját suttogná a fülükbe. Maradjunk még kicsinyég a röghöz kötött lelkeknél. Nem volt szebb csinka Bodokon Vási Piroskánál. Ha bármi tennivaló akadt a ház körül, az apja füttyentésére máris tódultak a legények a gangos Vási-portára, s míg ők almát szedtek, fát hasogattak, vagy a diót verték le, miközben azért epekedtek, csak egy hunyorításra kukucskálna ki Piroska a firhang mögül, Vási András a kerti lócán granszinyörként pöffeszkedve nevette a rászedett fajankókat, hiszen azt jó előre kirafinálta, biz nem ily földönfutó, templomegere bugrisokhoz, hanem valamék sokholdas gazdához fogja hozzáadni világszép leánykáját. Eljött az év, mikoron már gázlámpák világlottak Tarján főutcáján, s egészen Gózonig poszogott a vicinális. Kitört a tavasz, esténként úgy illatozott az orgona, hogy bele kellett bolondulni, almafák és akácok hullatták virágukat, s az öreg Vási mit sem sejtett Piroska titkos találkáiról a kenyértelen Kispál Jóskával. Bizony megnyúlt az ábrázatja, mikor a lapaj suhanc gomblyukába tűzött rezedával beállított hozzá az istállóba, s kerek perec megkérte Piroskája kezét. Legelébb a fejőrocskát akarta hozzágórni, aztán az ötlött eszébe, felnyársalja a ganajozóvillával, végül nyájasan így szólott: „No, fiam, szerdán kehet hányt a tehenünk, ma napfeljöttére megdöglött. Sajnálom, mert olyan szép kónya füle volt. Ha mához esztendőre kerítesz egy hasonszőrű, kónya fülű tehénkét, istenuccse, neked adom Piroskát”. Kispál Jóska felment Pestre, kubikus- és falazómunkától pupolykásodott a tenyere, télen a kőbányai sörfőzdéknek vágta a jeget a Dunán, közben sült tökön és pondrósodott szilván tengődött, de kikoplalta a jószág árát. A szuhogyi vásárban rátalált egy kónya üszőre, s Bodokra visszatérvén lelkendezve sietett Vásiékhoz. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 205 �Szépirodalom 2024 Ám Vási András, mikor megpillantotta a habajka legényt, hangos hahotára fakadt, aztán így förmedt rá a villámsújtottan állongó fiatalemberre: „No, fiam, elkéstél az ajándékkal, mert Piroskának két hete megültük a kézfogóját, s már a slaherját is összefércelték néki. Máskülönben nem fogom egy nyüves tarkáért odaadni az én egyszem leánykámat, hát tirhulj innen, amíg szépen mondom”. Szegény Kispál Jóska facsarodott szívvel, kivert kutyaként kullogott el a korai esteledésben, miközben felrémlett előtte az urával kéz a kézben sétáló, a keresztelőn gyermekét csitítgató Piroska képe. Elbodászott a dögtemetőig, ott egy kőrisfa alatt megállott, leoldozta a kötelet a tehénkéről, felkapaszkodott a lombok közé, kiválasztott egy erős, göcsörtös ágat, azzal fellógatta magát a kötőfékkel. Másnap reggel Szúnyog Imre egy férgességben kimúlt jerkét akart elkaparni. Már egy ásónyomnyira kihányta a gödröt, s amint emelné le a barikát a furikról, tehénbőgés üti meg a fülét. Néz erre, néz arra, egyszer csak meglátja a kőrisfa alatt a gazdátlan üszőt, s közelebb lopánkodván hozzá, szörnyülködve pillantja meg a felzsinegezett Kispál Jóskát. A következő őszön a kőrisfa társaihoz hasonlatosan lehullajtotta lombját, de tavasszal már nem rügyezett ki, s később se hajtott levelet. Petrőc Bálint meséli, hogy Gyürke Istvánnal, egy gyermekkori pajtásával egyszer sötétülés után kimentek a dögtemetőbe, amúgy virtusból. Óvakodva körbejárták a kopasz kőrist, de semmi regényeset nem találván, már épp indultak volna, midőn – hacsak a szemük nem káprázott – egy kötél végén himbálózó ködalakra lettek figyelmesek, ki mintha egy láthatatlan csigán ereszkedett volna le lassadán az ágak közül. De a két lurkó nem várta ki, míg az akasztott ember talpai a földet érik, hanem nyakuk közé szedték a lábukat, s hajhászott vadakként nyargaltak haza. Végezetül essék szó az időszaki portyázókról, kik csupán bizonyos napokon vagy az esztendő egy bizonyos szakában kísértenek. Bíró Julcsa épp betöltötte a tizennégyet, s a mezei munkák bevégeztét várta, midőn édesanyja elengedi majd az aratóbálba, élete első szoáréjára. Dologidő kezdetén fürge menetkeként szaladt fel a kazalrakásra, megragadta a vasvillát, s mihelyst felzúgott a cséplőgép, már górálta is a kévéket az etetők elébe. Egyszer, midőn a masina tetején hányta a markot, a hőségtől megszédült, beleesett a dobba, s agyonra kaszabolták a verőlécek, amiképp azt a nóta is mondja: „Bíró Julcsa föllépett az asztagra, / Megcsúszott, oszt beleesett a dobba. / Piros vére úgy folyik, mint a patak. / Édesanyja gyönge szíve meghasad”. Aratás idején a mezőn éjszakázók hallani vélik a leányka könnyű lépteit a tarlón, amint a kazlak körül bolyong, s ha pitymallatkor a cséplőgép csütörtököt mond, bármiképp ebugattázik is a masiniszta, úgy tartják, Bíró Julcsa babirgált 206 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Hlavacska Tamás rajta az éjjel. Kusztos Ferkó arról tudósított, hogy egy alkalommal, midőn az erős holdvilágtól nem jött álom a szemére, s bóklászni indult a mezőn, egy ázott varnyúként gubbaszkodó lánykát látott a masina tetején ücsörögni vértől pettyezett, foszláncos ruhában. Nota bene, nemcsak emberek, hanem állati fajzatok is akadnak a hazajárók között. Csitke Pali háromszor ült diadalmat Tűzmadár nevű vöröspej csődörén vágtázva a Szentlélek ünnepén tartott turfon, ennek okán három ízben koronázták pünkösdi királlyá, s cicomázták kedves paripáját villővel és bazsarózsával. Tán örökkétig tart az országlása, ha a belédi vicispán szemet nem vet a győzhetetlen táltosra. A tiszttartó egy degesz erszény körmöci aranycsikóval alkudott a bodoki pegazusra, ám a ló gazdája egész Bontó vármegyéért oda nem adta volna az érdemes jószágot. A megharagított alispán erre egy lator hajdúval hárskötelet feszíttetett keresztbe két sudár rezgőnyár közé a majornoki dűlőúton – gondosan elrejtve a sarjúfűben –, merrefelé gyakorta rúgtatott Csitke Pali, ha a csoltói kántor Ilonkáját látogatta. A megcsetlő hátas lovasa kibucskázott a nyeregből, a fölbukó mén pedig pártacsontját törte, melyet semmiféle mesebeli ezerjófű nem forraszthatott össze. Tudta ezt jól a feltápászkodó Csitke Pali is, így keserves könnyhullatások közepette elővette rézzel cifrázott stószi kését a csizmaszárból, bekötötte lova szemét a gyolcskendőjével, s szügyön döfte a baromorvosra már nem szoruló Tűzmadarat, aztán elballagott a lónyúzó cigányért, hadd lakjanak aznap bőséggel a labancos tanyasi kutyák. Bodokon pünkösdhétfő éjszakájának csendjét patadobogás és lónyerítés veri fel, akárha egy kigyulladt pajtából szabadult vagy ordasfalka elől menekülő paripa vágtatna végig a falun. Némely ablakon kileskelő kíváncsiak csupán egy szürke porfelleget látnak, melyet akár egy erős fuvalom is felverhetett, míg az utcára kitüsténkedők váltig állítják, hogy az út porának foszló ködén át egy lobogó sörényű, vöröspej csődör rémlik eléjük, kinek patkói szikrát hánynak, habár lábaival nem is tapodja a földet. Befejezésképp: számos területen él a miséző, vonuló vagy processziót járó kísértetek mondája. Ennek a fabulának egy sajátos változatára sikeredett rátalálnom Bodokon. Bottyán László, egy öreg szénégető halottak napjának estéjén szokás szerint kiment a temetőbe gyertyát gyújtani néhai szeretteiért. Hosszan elmerengett, elfohászkodott egy-egy fejfánál, s mire felocsúdott, a bodokiak már szétszéledtek, Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 207 �Szépirodalom 2024 a sírkert elnéptelenedett, a mécsesek lángjai pedig úgy citeráztak a hűvös szélben, mintha vörös szirmú virágok burjánzottak volna a sírhantokon. Bottyán László összébb húzta magán a szűrkabátját, felragadta a petróslámpát, s nekivágott az erdőnek. Szájában összefutott a nyál, ha arra gondolt, hogy odahaza egy tepsi aranyló pampuska dalmahodik a búboskemencében. Habár úgy ismerte a szűk ösvényeket és a vadcsapásokat, mint a tenyerét, s máskor csukott szemmel is visszatalált kidőlt-bedőlt oldalú szénégető kunyhójához, most mégis eltévelyedett, mert olyan köd gomolygott a fák között, akárha kigyúlt volna a rengeteg, s a hömpölygő füst ellepné az egész vidéket. Hát ahogy elbódorodva kóválygott a sűrűben, hegedű cincogása üti meg a fülét. El nem gondolhatta, ki zenebonázik éjten-éjjel – hiszen e kései órán nem bazírozhatott gombaszedőkkel, rőzsegyűjtőkkel, kéreghántókkal, vadorzókkal vagy favágókkal való találkozásra –, mégis árkon-bokron át megindult a muzsikaszó irányába, hátha eligazítják. A nyirettyű hangja mind erősbödött, s ő hirtelen egy tisztás szélén találta magát, ahol annak előtte még sohasem járt. S amint a telő hold kibúvott a fellegek mögül, Laci bácsi nem volt sem élő, sem holt az elé táruló káprázattól. A tisztás közepén a sok esztendeje megboldogult Mózsi prímás húzta a talpalávalót a táncolók népes sokaságának. Körben, az erdőszélen tisztes matuzsálemek és éltes matrónák álldogáltak, trécseltek, egy arasznyival az estharmattól csatakos fűszálak felett lebegve, köztük Csitke Pali, ki a békésen legelésző Tűzmadár sörényét cirógatva nézdegélte a dáridózókat. S ahogy oszladozott a köd, néhány ismerős alak is felsejlett a vigadozók forgatagában. Kispál Jóska a menyecskeként, gyermekágyi lázban elhunyt Vási Sárával járta az ugrálóst, s át nem engedte választottját senkinek. Bíró Julcsát kézről kézre adták, alig pördült-fordult egyet-kettőt, s már le is kérte egy újabb imádója. Böhm Ábrám karéjban ropta a harcokban elesett legényekkel összekapaszkodva, jobbján Bojtor Gyurival, mellén nemzetiszín kokárdával. Selyma Gáspár épp csak megforgatta a párját, s már el is tűnt vele a galagonyabokrok rejtekében. Torkos Lajos csak úgy egyszál magában bokázott, de nem is tudott volna senkibe belékarolni, mert egyik kezében borosflaskát, a másikban zsírtól csöpögő, irdatlan ürücombot tartott, s hol a butykost húzta meg, hol a pecsenyéből harapott egyet. És a holtak szellemei csak szaporázták a sápatag, halovány holdvilágnál, s már nem gyötörte őket semmi bánat és semmi fájdalom. 208 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ��Szépirodalom 2024 MÓRA REGINA A REND Amikor megtudtam, hogy az orvosi leleteim eredménye rossz, még ott a helyszínen elmosolyodtam. Ez a pillanat azt adta nekem, hogy igazam volt, valami bajom van, nem bolondultam meg, nem vagyok hipochonder, ez a sok testi elváltozás tünete egy másiknak, egy hatalmasabbnak. Igazam volt, jupí. Aztán kissé lelohasztott a nővérke átérző, gonddal teli megnyilvánulása. Hogy milyen panaszaim vannak, mikortól tart, hogy jutottam idáig, vegyem komolyan, álljak rá a dologra, és minden rendben lesz. Rendben?! Figyeltem a száját, az onnan áramló hangot, közben arra gondoltam, hogy most valóban hisz ebben, vagy ez a munkája, és épp abban teljesít, végzi a feladatát. Mert ugye, mi van rendben ebben a mi világunkban? Jézusom, mekkora ostobaság! Nem is vennénk észre, ha ez a szavunk megszűnne. Rendben?! Nevetséges. Vagy talán én éltem már sokat ahhoz, hogy higygyek benne. Lehet. A rutinunkba bezárva, a mindennapjainkat élve olykor elhisszük, hogy rendben van minden. Aztán jön valami, ami ebből kizökkent, háború, járvány, halál vagy épp egy személyre szóló betegség, és akkor minden erőnkkel próbáljuk visszaállítani a rendet, a rendben való hitünket. Ugyan. Amíg gyerekek halnak meg, nincs rend. Ha nyomorult életem látszólagos rendje fennáll, akkor sincs meg! Nem hiszek benne. Aki nem hisz isten létezésében, ateista, és én, aki nem hiszek a rendben, mi vagyok? Anarchista? Elgondolkodtató. Nem is kell mindennek nevet adni, van már elég szavunk. Elköszöntem. Hazamentem. Elküldtem a legjobb barátnőmnek a leleteimet. Hát... kihagyhattam volna ezt a lépést. Szinte már el is temetett a hatalmas optimizmusával. Mondtam neki, hogy ezt zaklatásnak is nevezhetném, de akkor is hadarta a félelmeit. Fél a haláltól. Érdekes, pedig ez is a rend része. Mégis, a rendhajhászók épp ettől félnek a legjobban. Kiabálta, hogy ez borzalmas, de gyógyítható, sorolta, mit csináljak, hová menjek, hogy mennyibe kerül, mert ugye, nem adják ingyen az egészséget, hogy még ma, ne halasztgassam, muszáj. Aztán magáról beszélt meg másokról, akiket ismerek meg akiket nem. Közben éreztem a testemben azt is ismerős elváltozást, hogy ez egy újabb jóindulatú stresszzuhany a nyakamba. Ja, igen, az a fránya stressz. A huszadik század óta mindennek kiváltója, oka a stressz, a fő bajforrás. Lehetett előbb is, csak nem neveztük meg vagy másképpen 210 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Móra Regina hívtuk (megint a megnevezés problémája), vagy éppen csak nem foglalkoztunk vele, divatos lett. Megtaláltuk a gyógymódot is, nem kell stresszelni. Ennyi. Erről jut eszembe a család. Velük is közöltem, hogy igazam volt, van valami bajom, nem ment el az eszem. Aztán vegyes reakciókkal szembesültem. De mindben közös volt a sajnálat. Mint amikor megbántunk vagy megütünk valakit, és azt mondjuk, hogy sajnáljuk. Ez a sajnálat volt jelen náluk személytől függően különböző mennyiségben. Nem is ez a fontos, hanem hogy ők is, én is tudtuk, hogy mindennek a kialakulásában igen nagy szerepet játszottak. A gyerekeim a saját frusztrációjukat, problémáikat rám hárítják. Hiába próbálkozom különféle módszerekkel kitérni előlük, akkor is rám zúdítják. Mint egy vízibombát, hozzám vágják, gondolják, én bírom, de az ötödiknél már fázom, és fáj. Ezzel olyan mértékű megterhelést okoznak, amely nyomot hagy, és még folyamatos is, ugyanis állandó jelleggel passzolják át az élettől kapott labdájukat. Én gyakran hangsúlyozom, hogy éljék az életüket. Szülőként nem vagyok köteles helyettük gondolkodni, dönteni, cselekedni, következményekkel bajlódni... És a párom. Ő az az ember, aki mindig akar segíteni, azonban a segítsége olyan kártékony melléktermékekkel jár, hogy az állapotom nem nullázódik, hanem mínusz valahányra esik. Ja, és a szüleim, ők az avatkozás minden fokozatán átjutottak. A varázsszó: féltenek. Ez aztán jogot ad nekik mindenre. Úgy érzem, hogy nem akarok tenni semmit. Se nem megyek orvoshoz, se nem mesélek többé másoknak a betegségemről, nem engedek a kiszolgáltatottságnak, nem hagyom, hogy mindez meghatározzon engem. Valójában semmit sem akarok. Nem állítom, hogy meg akarok halni, de azt sem, hogy nem. Jelen pillanatban elégedettséget érzek, igazam lett, beteg vagyok. Megbarátkozom ezzel az új állapottal, a rendet megszegő helyzettel, és nem, nem akarok rendet tenni. ▪ ▪ ▪ CSONGOR VAGYOK Elmúltam negyven, és a munkámon kívül nincs semmim. Van munkád, Csongor, örüljél, szokták mondani a haverok. Hát örülök, mondjuk. Ez maradt csak, hogy ennek örüljek. Külföldön dolgozom, Göttingenben. Tudok már valamelyest németül. Egy gyárban dolgozom, sajtgyárban, ahol szalagmunkás vagyok. Nem jár nagy felelősséggel, de stresszel sem. Munkásszállón lakom. A cég biztosítja ezt, levonja a fizetésemből a szállás költségét. Meg ugye még az egyéb kiadások hozzáadódnak, de jól keresek. Nincs is mire költenem, magam vagyok. Dolgozom, eszem, alszom. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 211 �Szépirodalom 2024 Anyám is már abbahagyta, nem noszogat, hogy nősüljek meg, hogy jó lenne unoka. A húgomnak lett gyereke, és elvannak azzal, meg ők közelebb is élnek hozzájuk. Szóval mintegy kielégítették anyámék nagyszülői elvárásait, és engem békén hagynak, mondhatom azt is, lemondtak rólam. Apám is olykor célozgat a férfiasságomra, hogy miért nem csináltam már valakinek gyereket. Nincs családom, ez a bajuk, tudom, nekem is. Hogy még mindig, ahogy mondják, a nyakukon élek, és ugye, célom sincs. Minek ház, minek autó, hiszen nincs családom, válaszolom. Senki sem gondolta, hogy nekem is lesz valakim. Aztán egyszer, mikor otthon voltam, ajánlottak egy idősebb nőt, akinek van egy gyereke. Néhány évvel idősebb nálam Karolina, de jól tartja magát, ezt is mondták. Kíváncsi voltam rá, mert ugye, elvagyok én, de az elvárások, a megjegyzések, hogy „neked nincs senkid” meg hasonlók, valahogy életcélommá lett, hogy legyen valakim, végül is már mindegy volt, hogy ki, csak legyen valaki. Első találkozásunk során Karolina átlagos nőnek tűnt. Középmagas, sötét hajú, negyvenes nő. Szúrós, erőszakos a tekintete, meg mikor beszél, mindig előredől, mintha rá akarna valamire beszélni, meggyőzni az igazáról. Szinte ráhajol az emberre. A szeme ilyenkor kidülled, mintha a szemgolyó megnagyobbodna, homlokán ráncolja a bőrt, a szemöldöke pedig fenyegetőn uralja az arcát. Barnás a bőrszíne, mintha mindig kicsit piszkos lenne, a haja csak lóg, sosem csinál vele semmit, csupán a füle mögé tolja, ami nem túl előnyös a széles arccsontja miatt. Nem, nem bámultam meg őt, illetve mégis, figyeltem, mikor mással beszélt. Nem találtam se szépnek, sőt, csinosnak se. Nem volt szimpatikus. Akkor kezdtem vonzódni hozzá, mikor kitárulkozott. Nekem, a nagy, erős férfinek megnyílt a gyenge nő. Felébresztette bennem az ősi férfi védőösztönt, hogy a gyengébbet óvni kell. Annyira jólesett, szinte hájjal kenegettek, ahogy anyám mondaná. Elmesélte, hogy őt terhesen otthagyta a szerelme, és nem is segített neki. Megszülte a kislányukat, de a férfi csak ritkán vitte el, mert lett a férfinek új nője, meg gyerekeik születtek, és az ő lánya már felesleges lett. Az ő lányát meg a születésnapján sem hívta fel. Hasonló panaszáradata a volt pasijára. Aztán a többi párját is átkok között emlegette. Na, de a szüleit, a testvéreit is. Állítólag kitúrták a vagyonból. A földeket, a munkagépeket, a birtokot a bátyja kapta, csak egy kisebb összeggel szúrták ki az ő szemét. Neki meg dolgoznia kell, hogy eltartsa a gyerekét. Ja, és a gyereket is el akarják perelni tőle. Most is folyik a per, hogy állítólag ő rossz anya, hogy piszkos, hogy beszámíthatatlan hisztérika, és nincs jó helyen nála a lánya. Az ő lánya! Akiért annyi áldozatot hozott! Akiért az életét naponta feláldozza. 212 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Móra Regina Tudtam, megtaláltam a helyemet. Mondtam neki, hogy mikor itthon vagyok, nála fogunk élni. Át is cuccoltam anyáméktól. Ők örültek is, hogy végre elment a gyerek, mert növényszobát akart anyám kialakítani, és épp az én szobám fekvése kitűnő erre a célra. És már lemondott az álmáról, de most, hogy elpakoltam, remélte, nem jövök vissza, de ezt a tudtomra is adta, miszerint, ha elmegy a gyerek, akkor már ne menjen vissza, találja fel magát, főleg, ha férfi, tette hozzá apám. Megértettem. Jó lesz nekem Karolinánál, lelki szemeim előtt fokozatosan kirajzolódott az életben elfoglalt új helyem. Megismertem a kislányt, aki nem is volt már kicsi, felsőbe járt, hetedik osztályba, és valóban egy igazi férfi kellett ide, aki megmondja a tutit, aki harcol értük. Karolina minden vezető szerepről önként és örömmel megvált. Az a fajta volt, aki egyszerre csak egy dologra tudott összpontosítani. Nem bírta a napi gondokat, a gondoskodást, rohamokat váltott ki belőle. Rám bízta a lányát, az iskolai szülőiket, a peres ügyét. Volt ám mit csinálnom, hirtelen tele lett az életem. Az általam jól megfizetett ügyvéd tette is a dolgát, és a lány Karolinánál maradt. A szülőket, a testvért kizártam. Igen, veszekedésekkel járt a dolog, cirkuszolok a faluban, mondták a helybeliek, de ha harc, hát legyen harc. Az iskolába is látványosan bevonultam, az osztályfőnöknek megparancsoltam, hogy most már csak velem kommunikáljon, én veszem át a kislány iskolai és mindenféle gondját. Az iskolai pszichológussal is beszéltem. Nem értettem, hogy miért csak kitűnő és nem annál is jobb ez a gyerek, az én pártfogoltam. Hiszen mindenből ötöse van, és mégsem őt viszik versenyekre. Beszéltek mindenfélét, magyarázkodtak nekem, hogy nem mindenki versenyre való, hogy az osztályverseny, majd az iskolai verseny legjobbjai jutnak a következő szintű versenyekre. Hogy Panni jó diák, de nem kiemelkedő, nem üti meg azt a mércét, hogy versenyre mehessen, hogy ő jó, de vannak jobbak nála. És akkor már tudtam, hogy mi az állás, igaza volt Karolinának, lefizetik őket, a tanárokat, a pszichológust, az igazgatót, mindenkit. Ez nem csak afféle összeesküvés-elmélet, ez maga egy összeesküvés! Lefizetik őket, hogy azok a gyerekek menjenek versenyre, és ne Panni. Ezt csinálták Karolina szülei meg bátyja is, mindenkit lefizettek. És így haladnak előre, így érvényesülnek. De majd én rendet teszek ebben a kisvilágban, határoztam el, megvalósítom a mi igazunkat. És nem is álltam meg, mindenkit addig zaklattam, míg elértem, amit akartam. Igaz, nem sikerült „generáció tanulójá”-nak megtennem Pannit, pedig napi szinten hívogattam az illetékeseket, mindent megtettem, amit lehetett, de amazok gazdagabbak voltak, és legyőztek. Már a telefonon sem értem el őket, nem vették fel nekem. Állítólag senkije sem vagyok Panninak, és pszichikai zaklatásnak nevezték, amit teszek, és még ők fenyegetőztek, hogy feljelentenek, ha folytatom. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 213 �Szépirodalom 2024 De én tudtam, hogy igenis végre vagyok valaki, jó úton járok, én, aki valakinek a párja, valakinek a pótapja, és jobb vagyok, mint bármelyik édesapa, Karolina szerint. Most jó. Panni színkitűnő, ezt sikerült kiharcolnom. Mi az, hogy nem érdemli meg, emeljék fel neki és kész! Milyen hülyeség az, hogy nem lehet mindenből ötöse, de lehet. Megmutatom, hogy lehet. Az életem értelmévé vált, hogy Karolináért és Panniért küzdjek, harcoljak a mi igazunkért. És végre megvan mindenem. 214 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Zsib ói Ge rge ly ZSIBÓI GERGELY CSILLAGKÉP És csak nézem kínnal egyre őket – kis patájuk nyomán gyász fakad –, az ártatlan-szemű borjakat, a méhemből lenni igyekvőket. Alig vált útra, másik készül – újra harcot vívni emlőim körül. Az újdonjött öklendve örül, ha testvérét tejből végképp kitúrja. Kárhozattal kérem – hisz mit se tehetek –: bennem élet s tej elapadna! de jönnek sorra… És gyűlnek a tetemek. Az újak konokul rám tapadva pusztítják egymást − apasztanak engem. Élünk és elveszünk gyilkos szeretetben. SZARVASVADÁSZ Pedig mondták az öregek, egykor megfizetek mindenért: az oktalan ontott zsigerért… S most gyűjtöm a köveket, gallyat – rekesztéket tákolni magamnak. A hazatartó ösvényt belepte a hó, megannyi rekedtre ordított hahó! visszhangtalan marad. Arcomra tapadnak Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 215 �Szépirodalom 2024 az iszonyat sűrű, fehér pelyhei. Mert valami les rám odafönt! Gyomrom háromnapi éhség kérleli – szemem káprázik, s ragyog a csönd… Bénul karom – nem tudom magam védeni. Fülemben már erdők örök dala zöng. 216 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Handó Péter HANDÓ PÉTER LIDÉRCSZÁLLÁS Girhes ló állt az udvaron, odatámasztva a vén diófának. Állati bőre és a növényi kéreg már-már összenőtt, oly erővel támogatta a lábon maradását. Aki elsétált a porta előtt, sandán megállapította: – Ez sem húzza tovább, mint a gazdája. Pedig egyelőre még semmi sem dőlt el: a ló állt, a gazdája meg feküdt a kerti padon, kigombolódott inge résén át süttetve a hasát a déli nappal – napra nap. Rá is harangoztak ilyenkor. Ugyan nem azért, mert lidércbe botlott a faluvégi zúgónál, ahová – hűvös vizet inni – hajnalonta elkocogott a lova hátán, de ettől még úgy vélték, neki is szól a harang, mivel nem csak találkozott a lidérccel, nem csak megbabonázta, hanem az belé is költözött. Sőt, nem csak belé, hanem a lovába is. Ez már a kapun túlról is lerítt róluk. Se benyitni, se zörgetni nem kellett ahhoz, hogy látsszon, miként a templomtorony, mindenki fölé magasodik belőlük valami nem evilági. Meg ahhoz se, hogy szárnyra kelhessen a közösségbolygató hír. Mert attól kezdve ki ne félt volna, hogy őt is hatalmába keríti a lidérc? Ha egy embert és egy lovat egyszerre megszállt, ki maradhatna ezentúl biztonságban közel s távol? Naplementekor különös hangok kezdtek kiszűrődni erről a delejes udvarról. A ló ilyenkor gyermeki sírásba kezdett, s patáit neki-nekivágta a földnek, mintha föl akarná törni a héját, hogy tüzes magmát nyelhessen, gazdája pedig sivított, akár egy lángon feledett teavízforraló. Igyekezett mindenki az est beköszönte előtt betérni az otthonába, s ronggyal teletömködni a kulcslyukat, az ajtórést pedig alaposan meghinteni a hetivásárból szerzett szenteltvízzel. De nem mindenkinek sikerült időben teljesítenie ezt. Mert az állatok makacsok, ki akarják élvezni az Isten fénnyel és fényben áradó melegét, annak utolsó pillanatáig, ezért mindig akadt olyan, akit ég alatt értek a borzadályos hangok. Az ilyen ember nem tehetett mást, imaszó mellett elvackolta magát a fészerében, és fennhangon pitymallatig mormolta a megszállottsággal szembeni könyörgését. Közben bármennyire kiszáradt a torka, folyadékot addig nem vehetett magához, míg a kakas ki nem kukorékolta a világból a körötte ólálkodó, lelkéért ácsingózó lidércet. Aki azonban eltévesztette a rigmust vagy beleszunyókált a védelmező formulába, annak egyetlen Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 217 �Szépirodalom 2024 lehetősége maradt józan esze visszaszerzésére: pucérra vetkőzötten beállhatott a zúgó alá, hogy kivacogjon belőle valamennyi nemkívánatos rosszaságszerzeménye. Az ember ugyanis jóravaló, csak a fránya kísértő miatt védtelen. Tehát tehetetlenségét korszerűen – friss vízzel – orvosolnia kell! Galibát először az okozott, hogy az egyik háznál az asszony, a másiknál az ember gondoskodott az állatokról, vétette el az időt, szunnyadozott a fészerben, s ez rendszeressé vált bizonyos körökben. A falu aggszűz szipirtyókból verbuvált erkölcsrendészetének föltűnt, egyesek és kettesek gyakorta kerülnek megszabadulást igénylő helyzetbe, úgyhogy megfigyelést irányoztak elő a zúgóhasználat jogosultságának megállapításához, azaz csoportba szervezett őrjáratot tartottak az est közeledtével faluszerte. Kockáztattak ezzel – és újra és újra elbuktak. Legalábbis képletesen, mert a hátborzongató hangok rendre együtt, az út porát tapodva lepték meg őket. Kétségbe ettől mégsem estek. Közismert tisztaságuk talizmánjául szolgált szüzességük, amit akár oda is vetettek volna a lidérc elé védőpajzs gyanánt, ha az fölbukkan a lóból vagy a gazdájából való előkóborlása során, de ez nem következhetett be. A lidérc ugyanis pontosan tudta, kit érdemes fölkeresnie. Ő is zsenge test után vágyott, akár – lelkük mélyén – az éber és szemfüles szipirtyók. A fiatalok viszont vagy bent vacogtak a házban a dunyha alatt, vagy kint – ahol volt is okuk rá – a fészerben, mindenképpen zárt ajtó mögött. Lehetett rajta zörgetni, kilincsét rángatni: ki nem nyílt. Kedves hangnál ellenben más volt a helyzet. Az erkölcsrendészeknek azonban erre nem állt rá a szájuk. Fennhangon szitkozódtak-káráltak a Hold és a csillagok fényénél, mintegy földre rántva mindazt, ami belőlük isá, por ës homou. Aztán meg pisálás volt az egészre a kerítés tövében, mivel dolgozott a veséken a hűvösség, és beleivódott a szövetekbe a harmat, mielőtt fölkelt volna a Nap – amire elcsitult a ló és a gazdája. A szipirtyói feladatkör viszont ettől még nem ért véget: folytatódott a zúgónál való rituális tisztálkodással, ami másokra elrettentően hatott, vagyis a lidérccel szemben más módszer kimódolását tette szükségessé. Össze is ültek azonmód, kiművelni az aktuális protokollt. Néhány nappali töprengésre szánt óra elteltével senki sem volt abban biztos, kitől származott a messzemenő következményekkel járó megoldás, mert azt mindenki sajátjának tartotta, de terjedt, akár a pestis, s el is vitt majd’ mindenkit a lova után. Ugyanis szent meggyőződéssé vált, hogy a lidérc távoltartásához lóhere kell a bugyellárisba. S ezt úton-útfélen lehetett hallani. Igaz, hogy az emberek többsége négylevelűre gondolt, viszont, mit lehet tudni, ha a kisebbségben lévők technikája bizonyul hatékonynak, gyorsan beállhat a változás. Egy kivételével leléptek tehát a lovak, és rögvest követőkre találtak. Az az egy ugyan levált az ő diófájáról, 218 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Handó Péter ám a lidérc sem bírta tartani benne a lelket túl sokáig. Pár bizonytalan sasszét követően engedte kilehelni a gazdája felé. A gazdája próbálta azonmód visszalehelni. A leheletek találkozásánál egy kis rózsaszín köd keletkezett, ami hamarosan szertefoszlott. Láthatta, aki nem vak: eldőlt a falu sorsa ezzel. A szipirtyók fantáziálásának realitását meg elsodorta a zúgótól távozó patak, így végül felöltöztek, hazabaktattak s begyűrtek egy fő fokhagymát, hogy a büdöslyuk megmaradjon, meg jól is lakjon. Hátha visszatérnek még a messzemenők, a lidérces napok meg ismét menővé válnak. Ezt hozza el majd ajándék gyanánt a jövő! Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 219 ��Karaffa Gyula KARAFFA GYULA NYUGTAT… egy bevásárlóközpont főfolyosóján állok kezemben egy bevásárlókocsi kapaszkodója talpamat felteszem a jobb oldali kerékrácsra nézelődök csupán bevásárolni nem én fogok oldalról elölről hátulról emberek özönlenek ugyanolyan lázas tempóban mint ahogy én özönöltem be ebbe a modernkori templomba mind kocsit tol gyereket vonszol tatát támogat minden ember más és más egy sincs aki ugyanolyan lenne mint a másik kocsitoló mindegyik fejében más és más vágyakkal jött és másfajta csalódással távozik a kijárat felé de nem a boltról van most szó és nem is az árukészletről vagy pénzről ami mindenkinek más mennyiségben adatott meg mielőtt belépett ebbe a földi szentélybe imádni az anyagot nem most arról szeretnék beszélni hogy a szemlélődésem közben arra gondoltam megnyugtató az a tudat amikor felfedezem egyik ember sem tökéletes még a legszebb sem mindnek van valami „hibája” sajátossága ami csak rá jellemző az egyik hurkás a másik gebe a harmadik biceg a negyedik pohos az ötödik: nem folytatom megnyugtató hogy nem én vagyok egyedül tökéletlen... Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 221 �Szépirodalom 2024 BRUNDA GUSZTÁV LEVÉL A ZAMBÉZITŐL A Zambézi partján alapvetően más az élet, mint otthon, Magyarországon. Más a cselekedeteid tétje, más motiválja, más irányítja a mozdulataidat, más a ritmus. Mindenekelőtt az életben maradás, saját fizikai létezésed megőrzése a legnehezebb. Ittlétem hetedik hónapjában a bakteriológiai környezetet lassan megszoktam, bár az elején ez is igen nehezen ment. Nyolc-tíz napig a szinte állandó hasmenéstől legyengülve szédelegtem a faluban, pedig csak forralt vizet ittam, és frissen készített, tűzön főtt, egyszerű ételekhez nyúltam. Minden napszak, így a reggelek is fülledtek, a megszokhatatlan magas páratartalom miatt nehéz a légzésem. Folyamatos, éjszakát átfogó alvás szinte lehetetlen, inkább szundikálok, mint alszom. Különösen a hajnalok gyötrőek, amikor a folyam felől felkúszó pára lustán, nyomasztóan hömpölyög a falut körülvevő erdő fái között. Miután ébredést követően fáradtan kitámolygok a kunyhóm elé, és nyomban leroskadok az odagörgetett farönkömre, mintha felhőben ülnék. Amikor végre szétüti a napsugár ezt a sűrű meleg ködöt, a délelőtt fele már eltelt. Ilyenkor néhány kunyhó előtt tűzön, szedett-vedett kondérokban melegszik a víz. Tompa tudattal és sajgó végtagokkal bámulom, amint a halászó férfiak első csoportjai sorban megérkeznek a folyóban már megtisztított reggeli zsákmányaikkal. Ha méretes tigrishalat fognak, és nem voltam velük, közel megyek. Szeretem nézni ezt a hatalmas, áramvonalas, nagy testű halat. A halászok olykor egy-egy késes tigrishalat is bevonszolnak a faluba – a fehér ember ezt borotvapengéjű tigrishalnak nevezi –, aminek elejtése itt valóságos diadalnak számít, mivel igen veszélyes és erős óriás. Nem ritka a negyven-ötvenkilós példány. Ezt a halat mindig megfüstölik, szárítják, és szűkebb időkre tárolják. Szerencsére a halászok mindig bőségesen hoznak zsákmányt, a vad és hatalmas Zambézi anya gondoskodik gyermekeiről. Itt nincsen óra és nincsen áram, jószerével idő sincsen. Az egyetlen mindenható akarat a természet, amely mutatja a lehetséges életet, vagyis beszél, utasít, mi pedig alkalmazkodunk, mert ez a helyes élet, és egyébként sem tehetünk mást. A rovarok mindennapi rohamát már jól viselem, lassan megtanultam velük élni. A Zambézi partján rovaruniverzumban létezünk. 222 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Brunda Gusztáv A helyieknek korán indul a nap. Még pihenhetnék, de pirkadatkor az asszonyok elindulnak a dolgukra, a halászok a folyóra. A nők közül ki mosni, ki a part közelében fakadó jó forrásra megy vízért. Csapatostul járnak, ez ad biztonságot a ragadozók ellen. Alighogy elhagyják a falut, énekelni kezdenek, a védekezés egy formája ez is, egyszerű dalaik elhalkuló foszlányait rendre hallom hajnali szendergésemben. A legnagyobb veszély itt az „amba” és az „ambata”. A tigris és a párduc. Pontosan a fekete párducot nevezik ambatának, a foltosat ambatinak. Általában elkerülik az embert, de ha akaratlanul túl közel kerül hozzájuk valaki, kivédhetetlenül, villámgyorsan támadnak. Hús vagy nekik, mint a varacskos disznó vagy a sekély vízben úszó hal, amelyet három-négy méteres vetődéssel képesek elkapni. Hallom, falunk népéből is szedtek áldozatot, bár mióta itt vagyok, még nem öltek meg senkit. Otthonról nézve itt minden egyszerűnek tűnik, mert többnyire olyan sztereotip kép él bennünk, hogy a „vademberek” boldogan és dologtalanul élnek a természet lágy ölén. Azonban ez nem így van. A városlakó ember saját világának közepéből könnyen hiszi, hogy a trópusokon elég lenni, a természet szállítja a megélhetés feltételeit: élelmet, kevés ruhát, háznak való fát. Belénk vésődik kiskorunktól, hogy a vadak a természet tenyerén élnek gondtalanul. Így képzeljük. Igaz, hogy az őserdő igen gazdag vegetáció, de mégis legnagyobb gondunk a mindennapi táplálék megszerzése. Soha nem gondoltam volna, hogy a talaj s vele az őserdő alsó növényi élete ilyen szegény. Pedig elég logikus, csak az urbanizált ember nem láthatja ezt. Minden tápanyag fent van a fák törzsében és a toronymagas koronákban. Ez az óriási és gazdag vegetáció mindent felvesz alulról, amit csak lehet, szinte kilúgozza a földet. Lent állandó homály, sűrű liánfüggöny, gyilkos avartakaró, amely változó vastagságú, s amelyről soha nem tudhatod, hogy pár tíz centiméter vastag, vagy csak lefed egy több méter mély gödröt, árkot, mélyedést, amit valamikori szuperárvizek vájtak ki. Elég egy rossz döntés, megfontolatlan lépés és véged. Végtag nyílt törése fél halál, itt gyorsan adható antibiotikumdózis nincsen. Bizonyos állatok marásai szintén biztos halált jelentenek. Fő táplálékunk a hal és a vadhús, az ehető növényeket igen megbecsüljük, az asszonyok megfőzik, olykor pépesítik a húsokhoz. Én lehetőség szerint a halászokkal mozgok, hozzájuk csatlakozni volt esélyem. A vadászat nagy és összetett mesterség, bele kell születni. Lassan megtanulom a halászmódszereket és a halászat közbeni viselkedést, védekezést. Védekezni főleg a folyó fölé hajló ágakon tanyázó csúszómászóktól, rovaroktól, mindenekelőtt a kígyóktól és mérges pókoktól kell, mert életveszélyesek. Vadászó módszerük a ráhullás. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 223 �Szépirodalom 2024 A mindennapi élet lassan folyik és természetesen. Esténként olykor belopózik kunyhómba a törzs női közül valaki, de nem mindig tudom, kicsoda. Sőt, az elején egyáltalán nem tudtam. Rájöttem, nem mindig önszántukból teszik, hanem kéri, rendeli őket a matróna (a mola). Jobb híján nevezem matrónának az asszonyok idősebb vezetőjét. Amúgy okos, gyors észjárású. Ötven körül lehet, de ő itt már öregnek számít. Engem a nyelvükön „élő öreg”-nek, „meri han”-nak neveznek. Azt az öregedő férfit nevezik így, aki bár koros, de még életerővel rendelkezik. Aki már nem jár ki a férfiakkal a folyóra vagy a mély dzsungelbe, az egyszerűen csak öreg, vagyis „han”. Mert fehér vagyok, mert itt élek, az ép fogazatomért és a halászatban látható hellyel-közzel eredményes munkámért kicsit tisztelnek. Eddig nem ilyen fehér emberek jártak itt, ráadásul nem maradtak pár napnál tovább. Hagyományosan az idegen iránti vendégszeretet kimutatásának természetes velejárója az asszonyok kötelező, odaadó szolgálata. A nők férfitisztelők, kedvesek, előzékenyek, és olykor zavaróan hálásak. Ez szinte genetikai beállítottságuk, természetes viselkedésmódjuk. Ha naponta látja az ember, hogy a nők és a gyerekek élete a férfiak veszélyekkel teli halászó, vadászó képességein és helytállásán múlik, ez talán érthető. A nők tudtomra adták, hogy tetszik nekik, ahogy bánok velük, ahogyan szeretem őket. Gondolom, főleg a simogatás szokatlanul új és felemelő érzés számukra. Az asszonyok itt nem kapnak elég simogatást, bátorítást, dicséretet a férfiaktól. A törzs férfiemberei egyszerűen használják a nőket, bár nem válogathatnak közöttük. Ez megalázó és helytelen viselkedés itt egy férfi részéről. A férfi–nő viszony alakítása a matróna feladata, amint a halászat és vadászat irányítása a főnöké (gara). Ebből adódóan minden gyerek mindenkié. Féltve nevelik őket. A törzs nagy tiszteletű gyógyító embere (konk) egyszemélyes intézmény. Még hat hónapig maradok. Előre félek a monszuntól, most még nem tudom elképzelni, milyen lesz az állandó nedvesség, az ettől is több pára és a szinte folyamatosan ömlő eső. Mostanában, ha pár napig esik, utána napokra bedagadnak az térdízületeim. A gyógyító ember ilyenkor megszemléli a lábam, komoly arcot vág, mormol valamit, amit szinte a gyomrából hallok, majd elmegy az erdőbe, vastag húsú, írólap nagyságú leveleket szed, amelyekbe mohaszerű növényt rakosgat, mint vágott dohányt a spangliba, és finom háncsokkal a gyulladt felületre köti. Két-három kezelés után többnyire elmúlik a lüktető fájdalom, a duzzanat lelohad, testrészem elveti a hőt. A gyógyító ember igen büszke, hálát nem kér, különben is távolságtartó velem. Talán ösztönösen féltékeny. Ő itt magas rangú személy, étkezésnél, a tanácsban fő hely illeti meg. Más fogalmam nem lévén, úgy látom, ő a táltos. 224 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Brunda Gusztáv Már vagy 50-60 szót és egyszerű mondatokat is tudok a meshalok nyelvén. Kedvenc kifejezésem a „lukuta mona adati”, vagyis: „nyisd ki a szíved”. Éjszakánként gyakran felébredek. Ilyenkor a teljes és tökéletes sötétségben utazom életem élményeivel. Mindig a kis nógrádi falumból indulok, és a városi munkáim frusztráló közegében akadok el, ahol erőlködő küzdelemben, alakoskodásban az ember–ember ellen létezést tanultam, és nem a másik emberért levést, mint itt, a természetben. Álmatlan, oxigénhiányos éjszakáimon vándorútra indulok a Földön. Álmomban olykor magasan repülök, mint a műholdak, és amikor kedvem tartja, vagy túlságosan sok fényt látok feláramlani a Földről, lejjebb ereszkedem, és kíváncsian beletekintek a nyüzsgő életbe. Por- és koromövezeten áthatolva bámulom a felfokozott földi áramlásokat. Gépkocsik százezrei, vonatok, repülőgépek iramlanak szabályozott céljaik felé, a kivilágított metropoliszokban milliók futkosnak, mint hangyák a megpiszkált bolyban. Bár álmomban is el tudom képzelni, hogy milyen motívumok hajtják ezt a nyüzsgő áramot, hiszen én magam is része voltam és része is leszek talán, de lényegében mindez érthetetlenségnek és oktalanságnak tűnik ebből a fizikai-lelki távolságból. Bénító a magasból látható sokaság, sűrűség. Sok ember, sok gigászi gép, sok technológia, nagy dinamika, sok áru, sok energia, sok nagy fegyver, sok szennyezés. Amerre látok, fűtött élet. Melegházi növények, melegházi állatok, az emberek is melegházakban és neonfényben. Mint virulens biomassza penész fogja át Gaiat az öntörvényű ipari civilizáció. Kiterjesztett tudatommal ráérzek, hogy a látszólagos szabályozottság csak a felszín. Magamon kívül mintha tudnám, hogy a szabályozó csomópontokon lévők rettegnek a megfoghatatlan és kiszámíthatatlan örvényléstől, és még hatékonyabb rendszereken dolgoznak, már a mesterséges intelligenciát is bevonva. A bennem lakó tudat megsejti, hogy a gépi intelligencia könyörtelen és félelmetes megoldásokat, programokat vázol kezelői számára. A programgazdák elborzadnak ugyan, de szoktatják magukat a totális hatalom és saját túlélésük egyetlen lehetséges forgatókönyvéhez. Kelletlenül, de megértem, hogy a naiv és vulgármaterialista talapzatú, haladásmítoszon alapuló ideológiát már sikeresen beiktatták a többség tudatába. A helyes és a helytelen, az igazságos és az igazságtalan, a humánus és a nem humánus fogalmak relativizálása már teret nyert. A természetelvű társadalomkép felbontása folyamatban, kezdeti eredményei biztatóak, a régi-új karaffák dörzsölik tenyerüket. A világot átfogó, koncentrált és ellenőrzött kommunikáció technológiai alapjai elkészültek, főpróbája sikeresen megtörtént. Utazásaim egy pontján valamiért mindig tanulságot szeretnék levonni a látottakból, megértett folyamatokból, de szinte mindig döbbenet szorítja Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 225 �Szépirodalom 2024 el a szívemet: mert az értelemmel rendelkező homo sapiens sapiens értelmetlensége tárul elém, és ettől lebénul kisember-tudatom. Itt, a kunyhóban éjszaka gyakran furcsa zajok riasztanak meg, hol a szél sodor ágat kunyhóm fűtetejére, hol meg valami állat mászik a gyékényem alá, amelyet ki kell tessékelnem. Főleg százlábúakhoz hasonló, arasznyi féregkirályok vagy gyíkok surrannak be, némelyikük harminc centiméteres is lehet. Nyughatatlan éjszakáimon gyakran dühösen sóhajtok fel: „Mi a fészkes fenét keresek én itt ötvenévesen Angola és Zambia határán? Miért kellett ez nekem? Mit remélek, mi lesz ezeknek az istenverte kínok között eltelő hónapoknak a hozadéka az én életemben, ha egyáltalán túlélem?” Azután a fáradtságtól persze mindig újra álomba szenderülök. Még sötét reggel van, végre mélyen aludnék, de Nosi, a fiatal halász dobbant kettőt erős lábával a kunyhóm előtt. Egyezményes jel: ideje kimenni a vízre. Kimordulok: – Jól van már, jól van, megyek! 226 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám ��Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET Amikor 2023 nyarán a lapot kiadó Balassi Bálint Könyvtár igazgatója, Molnár Éva – nem titkolva Praznovszky Mihály megtisztelő ötletadó szerepét – Süth Gabriella kolléganőmmel együtt felkért bennünket a Palócföld szerkesztésére, mindketten tudtuk, hogy olyasmire vállalkozunk, amit nagy-nagy örömmel csinálunk, ugyanakkor hatalmas lesz a felelősségünk. Szabadkoztunk is először jócskán, hogy de hiszen nem idevalósiak vagyunk, vajon jó lesz-e ez így, mit fognak gondolni majd munkánkról a Nógrádban élő tollforgató kolléganők és kollégák? Aztán túltettük magunkat kétségeinken, és rohammunkában elkészült a Petőfiemlékszám tavaly ősszel, majd egy másik dupla szám idén tavasszal, s akkor jöttünk rá, hogy ezután következik csak számunkra az igazán nagy feladat: egy olyan dupla kiadványt kell összeállítanunk, amely méltó módon tiszteleg a Palócföld 70. születésnapja előtt. Sőt, közben az is kiderült, hogy lapunk Párizsban élő főmunkatársa, a magyar (poszt)avantgárd irodalom talán legismertebb és mindenképpen egyik legjelesebb alakja, a salgótarjáni születésű Nagy Pál éppen most lesz 90 éves. Nyilvánvalóan önálló rovattal kell köszöntenünk őt, ahogy illik, s ha lehet, akkor egy tőle való saját írással kell megfejelnünk a kollégák és barátok tisztelgését. Ekkor már azt is tudatosult bennünk, hogy idén emlékezünk meg az emberiség talán legszörnyűbb, önmaga előidézte katasztrófájáról, a holokausztról – sajnos elég sok más tragédia közül lehetne ide beilleszteni szörnyűbbnél szörnyűbb történelmi eseményeket, mint amilyenek az éppen mostanság is zajló pusztító háborúk –, és nyilvánvaló, hogy ennek is önálló egységgel kell emléket állítanunk. És még az is kiderült – épp előző számunk bemutatója után –, hogy a környék egyik leghíresebb szülöttének, kultikus figurájának, a Palócföld rendszeres szellemi vendégének és példaképének, Balassi Bálintnak nemcsak kettős évfordulója lesz idén, hanem éppen (mindössze!) 150 éve találták meg véletlenül az ő és Rimay János verseit tartalmazó kódexet. Természetesen illendő, hogy erről is saját rovattal emlékezzünk meg. Így alakult ki ennek a számnak a tematikája, majd örömmel kértünk fel korábbi főszerkesztőket – Praznovszky Mihályt és Gréczi-Zsoldos Enikőt – az emlékezésre. Majd olyan szépirodalmi szövegekkel zártuk a számot, melyek között reményeink szerint többnek a szerzőjével nemegyszer fognak még találkozni a Palócföld olvasói. 228 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Szerkesztői jegyzet Azt már az induláskor tudtuk, hogy ezt a számot a szintén éppen 70. évét töltő Kovács Bodor Sándor fotográfiáival fogjuk gazdagítani, és a borítóinkat tervező, hasonlóképpen nagyszerű Bonyhádi Károly grafikusművész segítségével egy Kovács Bodor-kép lesz majd az első borítón is. Legutóbbi bemutatónk után kértük meg őt, hogy küldjön nekünk nógrádi, salgótarjáni fotókat a jubileumi számba. A képsorozatok, amelyeket kaptunk tőle, csodálattal töltöttek el bennünket, és kívánjuk, hogy töltsék el ámulattal a kedves Olvasókat egyaránt! Általuk ismét megbizonyosodhatunk róla, hogy egy kép többet mondhat ezer szónál – nézzük csak meg a borítón szereplő képeket vagy lapunk elején a Felhőisten-arcú fényképet s vele szemben az egyik legnagyobb magyar palóc költő – a szintén majdnem 90 éves – Tőzsér Árpád Ősrobbanás című versét: a kép is, a vers is remekmű, de csak ketten együtt tudnak meggyőzni bennünket arról, hogy mégiscsak a közelünkben téblábol a remény. – Ez a folyóiratszerkesztés értelme. Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 229 �Képjegyzék KÉPJEGYZÉK E számunkat KOVÁCS BODOR SÁNDOR fotográfiáival illusztráltuk (a néhány kivételt az adott oldalon vagy az alábbi felsorolásban külön jelezzük). Az első borítón a Sárkányt eregető gyerekek a Rónai-laposon című fotó, a hátsó borítón a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár bejárata (Vetülés című kép) látható. 3. oldal 4. oldal 7. oldal 16. oldal 27. oldal 28. oldal 30. oldal 38. oldal 40. oldal 63. oldal 78. oldal 101. oldal 111. oldal 116. oldal 117. oldal 118. oldal 120. oldal 129. oldal 132. oldal 137. oldal 138. oldal 139. oldal 140. oldal 150. oldal 161. oldal 162. oldal 163. oldal 164. oldal 230 Nyomot hagy Háború és béke Gyökerek (Aki nem adja meg magát) Belváros Dr. Fancsik János (családi fotó) Gyászolók Ravasz István arcképe (a fényképész ismeretlen) Aki itt maradt Randevú Rónai reggel (Hommage à André Kertész) Hazafelé Winkler Márta felmenői (családi fénykép) Találkozás Sárkányt eregető gyerekek a Rónai-laposon Nagy Pál a Rónai kertben Nagy Pál Rónafalun Filmforgatás, 1996 (Nagy Pál és Kovács Bodor Sándor a Pécskő-sziklán). Brunda Gusztáv fotója Közte negyven év (Párizs és Budapest) Rónafalun A Medves-fennsíkon (háttérben a Réti-kereszt) Nagy Pál montrouge-i lakása erkélyén A salgótarjáni zsidó temető (részlet) Varga Imre Radnóti-szobra Salgótarjánban (a háttérben kivilágított fák) „Az este már a fák közt” Reggeli érkező Ünnep után (háttal Varga Imre Radnóti-szobra) Somoskő vára (Losonczy Anna és Balassi Bálint szerelmének helyszíne) Párkányi-Raab Péter Balassi-szobra Balassagyarmaton. Boress Daniel fényképe ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Képjegyzék 192. oldal 194. oldal 195. oldal 196. oldal 209. oldal 214. oldal 216. oldal 219. oldal 220. oldal 227. oldal 229. oldal 232. oldal Találkozás Együttható Az első hó Egy csók árnyéka Az utolsó kecskepásztor a Medves-fennsíkon (André Kertész-fotópályázat, 2012 – I. díj) Ritmusok Február Hosszú az út hazáig Újév napján Találkozás A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház Nyári délután KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1987–1993 között a Nógrád Megyei Múzeumok dokumentumfilmese 1994–2002 között a Soros Alapítvány ösztöndíjasa 2005–2014 között a Pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál dokumentumfilmese és fotográfusa 1994-től kezdődően filmjeit számos európai fővárosban, illetve Torontóban és Jeruzsálemben is bemutatták 2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-től a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője 2006–2021 között a Tarjáni Városlakó Magazin fotográfusa és képszerkesztője 2022-től a Librarius.hu képszerkesztője, ezidáig több mint 60 írás szerzője FILMES DÍJAK: ▪ ▪ ▪ Városi Televíziók I. Országos Fesztiválja: II. díj (1994) Országos Független Filmszemle – A legjobb portréfilm (a Független Producerek díja) 1996 Országos Tematikus Filmszemle – I. díj a film kifejezőerejéért (Kék madár) 1996 FOTÓPÁLYÁZATOK DÍJAI: ▪ ▪ ▪ ▪ Izrael képekben (2008) – Portré kategória: I. díj; Élet kategória: II. díj; Közönségszavazás: I. díj Új Magyarország (2009) – II. díj Duna-legendárium (2011) – a litera.hu pályázata – I. díj André Kertész fotópályázat (2012) – I. díj Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 231 ��Szerzőink SZERZŐINK ▪ AVAR JUDIT tanár, költő, író (Budapest) ▪ BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) ▪ BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) ▪ BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) ▪ CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) ▪ FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) ▪ FRICSKA ÉVA művészeti vezető, Artéria Galéria (Balassagyarmat) ▪ FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész (Szombathely) ▪ G. TORONYI JUDIT történész, levéltárigazgató (Salgótarján) ▪ GÖMÖRI GYÖRGY író, költő, irodalomtörténész (London) ▪ GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ nyelvész, egyetemi docens (Salgótarján) ▪ GY. SZABÓ ANDRÁS író, előadóművész (Budapest) ▪ HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) ▪ HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) ▪ HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) ▪ JENEI GYULA költő, szerkesztő, tanár (Szolnok) ▪ KARAFFA GYULA bőrműves, meseíró, költő (Nagyoroszi) ▪ KAZINCZKI DÓRA egyetemi hallgató (Nagykölked) ▪ KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) ▪ KOLLER ADÉL ANTÓNIA egyetemi hallgató (Szombathely) ▪ KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) ▪ LŐCSEI PÉTER ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) ▪ MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) ▪ MOHAI V. LAJOS költő, irodalomtörténész (Budapest) ▪ MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) ▪ NAGY PÁL szerkesztő, lapunk főmunkatársa (Párizs) Palócföld – 2024/3–4. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 233 �Szerzőink ▪ NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, rovatvezető, ételkritikus (Ipolynagyfalu) ▪ PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár, szerkesztő (Balassagyarmat) ▪ PETRŐCZI ÉVA költő, író, irodalomtörténész (Budapest) ▪ PRAZNOVSZKY MIHÁLY irodalmár (Nemesvámos) ▪ PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) ▪ SŐRÉS ZSOLT zeneszerző, intermédia-művész, író (Berlin) ▪ SULYOK LÁSZLÓ ny. középiskolai tanár, kulturális újságíró (Salgótarján) ▪ SZABÓ ANDREA ESZTER tanár, újságíró (Balassagyarmat) ▪ SZABÓ KITTI VIKTÓRIA tanár (Ják) ▪ SZAUER ÁGOSTON tanár, költő (Szombathely) ▪ SZAUER DÁNIEL egyetemi hallgató (Szombathely) ▪ SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA irodalomtörténész, ny. egy. oktató (Budapest) ▪ SZOLNOKI TAMÁS régész, muzeológus (Salgótarján) ▪ TAKÁCS ÉVA adatelemző, író (Budapest) ▪ TAR FERENC történész (Hévíz) ▪ TÓTH KRISZTIÁN régész, muzeológus, osztályvezető (Salgótarján) ▪ TÓTH PÉTER nyelvész, egyetemi adjunktus (Szombathely) ▪ TŐZSÉR ÁRPÁD irodalomtörténész, költő, író, esszéista (Pozsony) ▪ WINKLER MÁRTA tanító (Budapest) ▪ ZÁVADA PÁL író (Budapest) ▪ ZSIBÓI GERGELY tanár, író, költő (Salgótarján) 234 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2024/3–4. szám �Mégis, miközben maga a fotózás mint alkotói hozzáállás feltételez bizonyos premisszákat, a lényeg, hogy élvezd a fényképezést, ne törődj a trendekkel, csak magadra figyelj, és a képek majd szeretni fognak téged, meglátod! Kovács Bodor Sándor (A megjelent fotók mindegyike Nógrád megyében készült.) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, NAGY PÁL (Párizs) Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: NÓGRÁD VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős nyomdavezető: SZATHMÁRY ATTILA Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1000 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 A Palócföld folyóirat 2024. évi, 70. évfordulós, őszi lapszámának megjelentetését és bemutatóját a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2024/3-4. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Palócföld 70 Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Balassi Bálint Fűzfa Balázs Nagy Pál Palócföld Palócföld 70 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6377b089e7cc0a4c5c255e6ee15c3072.pdf 3e8a1f357a911459113cf667f0b9bed7 PDF Text Text LXXI. évfolyam 2025/1–2. TANDORI CSOHÁNY 100 JÓKAI 200 WINKLER MÁRTA ITTHON NÓGRÁDBAN SZÍNHÁZ SZÉPIRODALOM KRITIKÁK, RECENZIÓK TUDÓSÍTÁSOK JÓKAI 200 �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT LXXI. évfolyam, 2025/1–2. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ÉDESAPÁNK, CSOHÁNY KÁLMÁN Sok időt, heteket, hónapokat töltött a családtól külön művésztelepeken vagy a vásárhelyi majolikagyárban dolgozva. Sokszor viszont egész nap otthon volt, rádiót hallgatva olvasott, dolgozott. A tusrajzok, illusztrációk otthon készültek. Olykor a rézkarcok is. A konyhában alapozott, a fürdőszobában maratta a rézlemezeket a salétromsavas tálcákban, a nagyszobában szétrakva a padlón száradtak a friss nyomatok. A miskolci művésztelepre általában Kondor Béla hívta magával. Szerettek együtt dolgozni. A külön töltött idők alatt szüleink folyamatosan leveleztek egymással. Sokszor naponta írtak egymásnak, így általában két levelezés folyt párhuzamosan. A hódmezővásárhelyi majolikagyárba anyai nagymamánk házából járt dolgozni sötétpiros Toldi biciklijén. Mindkét városban otthon volt. Miskolcon az ott élő barátok, Feledy Gyula, Lenkey Zoltán családjánál volt mindennapos vendég, Vásárhelyen pedig a családi környezet mellett művészbarátokkal is időzött. Bár nagyon erősen kötődött szülőfalujához, kevés alkalommal és csak rövid időket töltöttünk ott. Apai nagyszüleink korai halála miatt, s mert közeli rokonaink nem éltek Pásztón, „itthonról hazamenni” csak Vásárhelyre tudtunk. Az apai ág kultúrája, szokásai, életformája nem vált a miénkké. Nem ismertük meg a nagymama ízeit, nem beszéljük a palóc nyelvjárást. A nagyszülők hiánya mellett ez lehetett azért is, mert családunk a hagyományos szerepek szerint működött: a gyerekek – Kálmán bátyám és én – ellátásába édesapánk csak akkor folyt bele, amikor arra feltétlenül szükség volt. De akkor minden mást félretett, és szívesen elvégezte, amit kellett. Igaz, ez nem volt gyakori. Ahogy József Attilánál: „Anyám szájából édes volt az étel, / apám szájából szép volt igaz”. Ha otthon volt, bármikor odamehettünk hozzá kérdésekkel, letette, amit olvasott, ránk figyelt, és egy-két szóval tökéletesen eligazított minket. A szilveszteri römizéseken kívül nincs olyan emlékem, hogy játszott volna velünk, de nagyon fontos útravalókat kaptunk tőle, amiben édesanyánk, sőt anyai nagymamánk is a segítségére volt. Egy olyan környezetet, ahol a szüleink (és nagymamánk) által megismert emberek, a megélt események, a lakásban a tárgyak, a szinte mindig szóló zene megalapozta ízlésvilágunkat és egy olyan értékrendet, amely ma is meghatározó és iránymutató számunkra. Nem tudhatjuk, hogy csak a borúlátása mondatta-e vele, hogy nem lesz hosszú életű, de azt tudjuk, hogy voltak tervei. Amiről beszélt is, az Sztravinszkij Petruskájának �TARTALOM TANDORI DEZSŐ: Episzton (vers) ...................................................................................... 5 TANDORI DEZSŐ rajza Dukay Nagy Ádámról ................................................................ 12 TÓTH ÁKOS: „Dukay Nagy Ádám úr postájával, mégis” ................................................ 13 MÓRA REGINA: Feljegyzések a Vajdaságból I. ................................................................. 19 CSOHÁNY KÁLMÁN 100 ÉVE SUPKA MAGDOLNA: Csohány Kálmánról (részletek)..........................................31, 33, 39 CSOHÁNY KÁLMÁN: Meggyfa; Este Budán; Köszönöm nektek (versek) ....................... 36 JÓKAI 200 BÁRDOS JÓZSEF: Jókai Mór és a magyar közgondolkodás ............................................... 41 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán nőügyei ................................ 49 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Egy akaratlan jóslat beteljesülése .......................................................... 54 MOHAI V. LAJOS: Az ideáltipikussá emelt hős................................................................. 64 MERVA ATTILA: Jókai műveinek szlovák fordításai a 19. században ............................. 71 BODNÁR ILDIKÓ: Jókai és a palóc világ ............................................................................ 78 HAUBER KÁROLY: Jókai tanítása a középiskolában ......................................................... 91 MÓRA REGINA: Jókai tanítása a Vajdaságban ................................................................. 97 VASS TIBOR: Nagyhatalmú vers ..................................................................................... 100 WINKLER MÁRTA KÖSZÖNTÉSE „Egy gyereket nem lehet eléggé szeretni” (Fűzfa Balázs) ................................................ 105 MÁRKUS ÉVA dékán köszöntője ..................................................................................... 107 KOLOSAI NEDDA egyetemi docens köszöntője .............................................................. 109 KOVÁCS-NAGY RÉKA, volt tanítvány köszöntője.......................................................... 111 SZÉL DÁVID, volt tanítvány köszöntője .......................................................................... 114 PÉTERFFY ANDRÁS filmrendező visszaemlékezése ......................................................... 116 ITTHON – NÓGRÁDBAN NAGY PÁL: Herkulesfürdői emlék .................................................................................. 119 GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ: A palóc nyelvjárás történetéről ........................................... 125 PEKÁR ISTVÁN: Meddig tart a haza?............................................................................... 134 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �SULYOK LÁSZLÓ: A pásztói hídrobbantók .................................................................... 143 BOTOS ZOLTÁN: A salgótarjáni cigány muzsikusok ..................................................... 154 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Írók, költők, íróasztalok – és a palóc föld .............. 166 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ..................................... 177 SZÍNHÁZ PARÓCZAI CSABA: Az Isten jobb és bal szeme .............................................................. 181 DEBRECENI BOGLÁRKA: Szívhalászat a hullaházban .................................................... 186 VÉN EVELIN: „Lányok, lepkék, fellegek” ....................................................................... 193 SZÉPIRODALOM TÓTHÁRPÁD FERENC: Hol van – mondd – a határ? (vers) ......................................... 201 HÁY JÁNOS: A rossztanuló (regényrészlet) .................................................................... 203 FARKAS ARNOLD LEVENTE: A helytartó (vers) ............................................................ 214 KOCSIS KLÁRA: Néger dal; Fogyó életem (versek) ........................................................ 216 PAPP ÁKOS: Öt expozíció; Még egy korty kávé; Tökéletesség; Útszélen; Akkor is, ha belepusztulunk (versek) ....................................................................... 218 BRUNDA GUSZTÁV: Holtág (novella) ............................................................................ 220 NYILAS ATILLA: Jó szerencsét!; Jelenés (versek) ............................................................ 224 HORVÁTH DÁNIEL: Meztelen ember (novella) ............................................................ 226 LUKÁCS GERGELY SÁNDOR: Haikuk............................................................................. 232 TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI: Büki impressziók (haikuk) ..................................................... 233 HLAVACSKA TAMÁS: A Bakó-fivérek (novella)............................................................. 234 MURÁNYI ZITA: Koppenhága; Kert (versek) ................................................................. 245 GYŐRY DOMONKOS: Mihály atya északra megy (novella) ............................................ 247 LACKFI JÁNOS: Erősen meglepődnék (vers) .................................................................. 251 KRITIKÁK, RECENZIÓK HAUSEL SÁNDOR: „Megtartani és megmaradni” .......................................................... 255 MOHAI V. LAJOS: Ezernyi tűszúrás ................................................................................ 257 BÍRÓ BÉLA: A panteizmus paradoxona .......................................................................... 261 CSONGRÁDY BÉLA: Egy „jóízű” könyv .......................................................................... 266 RÓNA Z. PÉTER: Kultúrát és nyelvet ápoló ................................................................... 269 NAGY TIBOR: Beszélgetések szövegközelben ................................................................. 272 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �TUDÓSÍTÁSOK VINCZE-LENDVAY GABRIELLA: A Nógrádi Mikszáth Lexikon bemutatójáról ........... 275 HANDÓ PÉTER: Összegző nyomhagyás.......................................................................... 277 KELE SZABÓ ÁGNES: Néhány pillanat ............................................................................ 279 KOVÁCS BODOR SÁNDOR fotókiállítása ........................................................................ 281 WEHNER TIBOR: „Ösztönös presziőz, neodadaista rokokó” ef Zámbó István képzőművész kiállítása szülővárosában ........................................ 284 Szerkesztői jegyzet (F. B.) ................................................................................................. 289 Szerzőink .......................................................................................................................... 291 ef Zámbó István kiállítása (Melléklet)............................................................................. 293 Csohány Kálmán – Ady-versek VII. (Héja-nász az avaron) (tusrajz, 248 x 158; 1976) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 3 �Csohány Kálmán – Ady-versek XIII. (Az ős Kaján I. változat) (tusrajz, 268 x 188; 1977) 4 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton TANDORI DEZSŐ EPISZTON1 „Nem mondom, hogy nem gyarlón, de elmélyülten élek, sokat gondolok rátok, nehézségekkel együtt, mik voltak és még lesznek. Valamelyik este fölöslegesen fennmaradtam, nem tartok ritmust, hirtelen elhatározásokra hagyatkozom, megnéztem egy szokatlan filmet, láttam: itt jártam én! csak nap-köz, este az olcsó neon, a környék jellege, mely a téglafalak, falfirkák, leeresztett redőnyök jellegéből, persze, kikövetkeztethető volt, este mindez nem érintett meg, alig két nap, annyi sem volt nekem Berlin, Tiergarten, Zoo, Tandori Dezső hosszúversének címe egyedi szóalkotás, mely nem egy létező fogalom átvételével, hanem több szóalak szabálytalan összeillesztésével hoz létre a vers jelentéseihez illeszkedő, többértelműségével sugalmazó kvázi-terminust. A címszó első számú előzménye az ’episztola’ (költői levél) műfajnév, mely egyrészről megjelölheti a közlő funkciójú szöveg indítékát, másrészről tematizálja a műbeli én fő gondjaként emlegetett kapcsolattartást és annak eszközeit. Az ’episzton’ alakzata ’telefon’ kifejezésünk mintájára visszautal a kommunikáció közismert-közkedvelt instrumentumára, melynek alternatívájaként tűnik fel a hangközvetítésre másként képes versdarab. A címszó végződése (’ton’) nyilvánvaló utalás a görög ’tonosz’ (hang) kifejezés segítségével képzett szóalakjainkra. (T. Á.) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Tandori Dezső esett az eső, újra sapkátlan jártam, ernyőm is letettem egy-egy padra, az utolsó irodalmi esemény volt ez Ausztrián kívül, Bécs, Linz is véget ért, véget, s nem hangtompítóval, de hogy soha többé nem, ez nem a never say never változata, nincs ily mondás, mert ha never szabad, sosem szabad nevert mondanod, hát az első never sem mondható, magyarul: mert a rádió szón kívül nem szívelem az idegenből átvett elnevezések állítólagosan kikerülhetetlenséget jelző állagát, így hát a sose mondd: sose, soha ne mondd, hogy soha, a legnagyobb ellentmondás, nem lehet ily semmikkel kapcsolatban semmit se mondani, s Wittgenstein mondása is ‒ a 7. a dolgozatban ‒ visszautasítható: Wittikém, még ennyit se kellett volna mondania önnek, vagyis hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, másrészt a zen és tao felfogás is idegen a magyarnak, ki ennyiben európai ‒ ennyiben! ‒, nem lehet eleve hallgatni, kell mondani: engedd meg! mondhatok valamit? őszintén szólva…! hogy őszinte legyek! 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton ezek a toldalékok helyettesítik a zen- és tao-kritikát, de Witti 7-es pontja esetében különösen mulatságos, hogy gyarló mondásom, a „Nekem má nyóc”, „Nekem emmá nyóc”, s feledve a 8-as eldöntöttségét, hol is közhelyszerűen a végtelen jele, Witti 7-ese után jön az ez már 8, tök mindegy, sőt, több, a Honlap Utáni, T. D.: A Honlap utáni, van is egy ilyen versem, jó, és ha van, mégis, a kuszaságok kuszasága, hogy Wittgenstein szerint csak a boldog élet a teljes, az igazi élet, az lett volna az, hát én nem is tudom, hagyjuk, hangtompítóval, a francba.  Megnéztem a filmet, persze, fölösleges volt, az élő találkozások annyiban többet érnek, hogy nem feleslegesek, de rámutatnak arra, miért nem kell találkoznom, max. levélben, telefonon sem, élőben – már csak mert időpontot involvál – végképpen nem kell. S mert a halottak is élők, nem kell élőkről írni se, nem az, hogy mindenki megbántódik, a csodák csodáját várná, s az nincs, az a zen s a tao, de úgy, hogy fel sem fogtuk, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �Tandori Dezső egy visszafogásnyi, hangtompításnyi arról nem írható, ha komolyan veszed, minden komolyanvétel nagy nevetségességét tompítva, akkor is: csak azt igazolja minden találkozás, telefon etc., és alapos a gyanúm, hogy a leveleket feladnom is keserves már, 8 órakor nyitó postára (emmá!) keservesen járok, mit járjak, reggel 8-kor már hadd legyek szabad, ahogy még hajnali 4 felé is szabad vagyok, úgy-ahogy, persze, ez az egész szabadság, de nem is fontos, szerencsére, mert az ilyen szabadság is külön van, az, ha bárkivel együtt vagy, az is külön van, egyben csak az van, ha nem akarsz csatangolni, a végén hazahozod a bor szükségesnek vélt mennyiségét, és elfeledkezel róla, másnap veszed észre: nicsak van.  Miközben néhány embernek, nem kell személyeskednem, nem szerzed meg telefonszámát, hogy odaszólj, megmondd neki, mi jókat gondolsz róla, s gondolatban vele vagy, vagy ha szeretteid közül az az egy – vagy kettő – felhív, épp álmos vagy, fél 5, még csak hét se, nyóc se, nem bírod kinyögni, milyen sokat gondolsz rájuk, mennyire hiányoznak (is, meg nem is), 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton és hogy oly boldog vagy: Bronzék klubja, a Bronzék/Mikóka/Zaki (elmondani hosszú lenne, kik ők), végre megnyerik itt akkor szeptemberre talán mégis a Szuper Kupát, ami három torna összesített eredménye, a Nagy Koala Kártyabajnokság, a Kis etc., összességében a Zen Koala Kártyabajnokságok c. könyvet (miféle cím, ha nincs könyv?) meg kéne írnod, Bécsbe még egyszer el kéne menned, nem bírsz vonatra ülni, repülőre szállni, eleget tenni a kötelezőknek, cigarettázni (el is szívsz pár szálat, veszélytelen), fizikailag vagy csak stb., stb., különben csak így bírod, rosszallásodra, elemi élményeid felidézni, nem kell többé, a legpiszkosabb magány seprőpálinka gondolataként sem azt gondolnod, de jó is lenne! ezzel vagy azzal így ‒ vagy úgy ‒, beszélgetni stb., több nincs a pakliban, de hogy a pakliban ott van e kis csapat, egy jellegzetesen kiscsapat, Bronzék szuperkupagyőzelme, ez boldogság neked, ezt nem győzöd elégszer mondani, miközben borzadsz tőle, mik is elemi késztetéseid, hogy megítéld, merre fordul mindjárt egy több tonnás, tűzvörös tűzoltóautó, és belépsz csaknem eléje, és ha beletiport volna az aszfaltba a Clarkon, halálod botrányos, péppé gyúrt, szilánkká tört, fertőzetes vér-és-csontszín, csonkállagú maradványaid, mondjuk, egy kosárember csonk ‒ gondold meg, ha magadhoz térsz! így! kihez már! megátkozni sem bírod, hogy összehoztak, nem finomkodsz úgy, hogy apád mit kefélte meg anyádat, csak valami teljes ordítás Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �Tandori Dezső lett volna egész kimeredésed, mint egy szem, bele a hatalmas lámpa-fényben ott-lévő egész világba, mely eltompította már azt a mentőhangot, mely jött, hogy téged, miután a dupla kerék alól kiemeltek, s talán két lábad, a rábuggyant belekkel, fölös kilóid egy részével – épp meg vagy hízva – elvitték külön, nem is veled hamvasztják el, de neked még annyi alkotói élet megadatik, pár nap, itt állok le, innét nem tudom végképp az ember-létet, párszor magamhoz, de kihez, térek, s miért mentem le is egyáltalán, hová volt oly fontos igyekeznem, még csak fogni se foghatom másra, a piacra mentem, szín józanul, reggel hétkor, mondom, hogy párat kétdecizzek, postáim – munkák – feladjam, és elemi tulajdonommal, mely a világ megítélése, hogy tehát mi van! hogy nevezzem el! stb., e tulajdonommal meghatározni véltem a tűzoltókocsi haladásának irányát, ráadásul épp a kör és érintői függvényében, itt is egy ily kérdés volt, nem tudom, e dolgokban voltam nagyon derék gyerek, vagy Totyi verebünkre vigyáztam egzisztenciális rajongással, rá nem léptem volna sehogy, mikor összetört tollakkal repülés helyett rögvest a földön kötött ki, siklózuhanásban a talpam alá jött, éreztem, ott lesz, ott van, félreemeltem a lábam, fölemeltem őt, csőrét számba vettem, számmal szemét is megérintettem, csókolva, szétfújtam apró szürkeségeit, mondtam neki Totyika, Totyi…  …Megnéztem ezt a filmet, elveimmel ellentétben későig, utána, hogy összenyitottam két szobánkat, a másikban Totyi már alhatott rég, átintegettem neki, kéz-lebezéssel, s először éreztem, ugyanoly tév-képzetként, ahogyan a tűzoltóautót 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Episzton félrehatároztam, merre is megy majd, és pusztulás pusztulásával pusztultam csaknem, és azt sem mondhatom, nem pusztulhattam, ó, nagyon is pusztulhattam volna, félrehatároztam a dolgot, és úgy éreztem, nem, úgy VOLT, csak finomban, de elemi erővel, hogy egy ember van velem, ott a másik szobában, a Totyi, nem is gondoltam, külön nem, hogy ez a veréb egy ember, nem volt ott veréb, nem volt ott ember, mint Totyi, egy ember volt ott, teljes fajtársam, egy ember volt itt, ezt mondogattam, mikor rájöttem, és elaludtam, amit sosem tudunk, hogy milyen lett volna a kóma, a tűz-testcsonk-létezés, a MÉG, az ott, ez mind nem volt, ott volt, míg én teljesen magányosan a lakásban, mellettem Totyi a másik szobában, egyetlen pillanat töredék részére ott volt egy ember, egy ember, valaki ember volt Totyi.  …Nemes Nagy Ágnest (Rilke és Kafka hallgat!) hallom szinte: Fiacskám, egy verebet könnyű úgy szeretni, mint egy embert; szeressen egy embert úgy, mint egy embert, fiacskám! Erre én: vagy szerethetnék bár egy ember mérvű létezőt úgy, mintha veréb lenne! Vagy szerethetnék, de ez, mint a már végkép eltompított hang abból, ami szólhat, nem is hallatszik: bár szerethetnék úgy, mint egy veréb. De hogy ezért nem léptem be ott a Clarkon, hogy ezért, ez túlzás. Történetesen így történt. Bármi történjék, hallom Rilke némaságát, az csak történetesen. És Kafka gépe tovább forog, egy sort épp kihagytak rajtam. Még jönnek. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Tandori Dezső Tandori Dezső rajza Dukay Nagy Ádámról (1975–2017), aki 1999-től a Palócföld szerkesztőbizottsági tagja, 2001-től irodalmi rovatvezetője, 2003–2004 között szerkesztője volt 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Egy meghiúsult közlés margójára TÓTH ÁKOS „DUKAY NAGY ÁDÁM ÚR POSTÁJÁVAL, MÉGIS” Egy meghiúsult közlés margójára Tandori Dezső versének 8 lapon olvasható, írógéppel készített kéziratának indigóval létrehozott másodpéldánya a szerző irodalmi hagyatékában maradt fenn. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján 2003 júliusára datálható kézirat megnyugtatóan tisztázott művet mutat, melyet az alkotó nyilvánvalóan a megjelentetés szándékával juttatott el egy ismerős-baráti szerkesztőnek-szerkesztőségnek. A kézirat első lapjának jobb felső sarkában, a szerzőnév és a cím szomszédságában a szerző kézírásával olvasható annak az irodalmi orgánumnak a neve, illetve magánhasználatra szánt jelölése, mely a kézirat első példányát és ezzel annak közlési jogát-lehetőségét Tandoritól megkapta: a „Palóc” felirat a Palócföldet, a Salgótarjánban megjelenő folyóiratot rejti. Ha áttekintjük a Palócföld évfolyamaiban megjelentetett Tandori-műveket, azt láthatjuk, hogy bár 1984-ben történt első publikációja óta a szerző változó gyakorisággal, az adott szerkesztői közösségekhez való viszony intenzitásának függvényében jelen van a lap életében, az Episzton című hosszúvers mégsem kapott helyet a folyóirat közreadott tartalmai között. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Tandori Dezső és Tandori Ágnes-hagyaték (Gynsz.: 3656., Kézirattári szám: 2021/16) levelezést felölelő állományrészében választ kereshetünk és találhatunk a verskézirat sorsával kapcsolatos kérdéseinkre, vagyis arra, hogy ez a láthatóan nagy körültekintéssel kivitelezett, figyelemre méltóan ambiciózus alkotás miért és hogyan kerülte el a publikálást, miért szükséges tehát – mint oly sok más, a hagyatékban megmaradt Tandori-mű esetében is – az utólagos közreadás során rekonstruálni a keletkezés komplex körülményrendszerét. A Tandori-hagyaték részeként megőrzött, lényegében a szerző teljes, kiterjedt szakmai és személyes kapcsolattartását felölelő levelezés vonatkozó anyagának áttanulmányozása során versünk szempontjából fontos felfedezést tehetünk, ha elolvassuk Dukay Nagy Ádámnak, a Palócföld szerkesztőjének Tandorihoz érkezett levélüzeneteit. Dukay Nagy Ádám (1975–2017) költő, író az 1990-es évek második felében induló fiatal irodalmárnemzedék figyelemre méltó, a korszak meghatározó művészközösségeitől, szekértáboraitól független tagja, akinek Hosszú eltáv Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Tóth Ákos című második kötetének anyagáról Tandori Dezső már megelőlegezett bizalommal, a kézirat részleges ismeretében mint „meglepetés”-ről, „komoly mértékben beteljesülő kezdemények”-ről nyilatkozik.1 Írása végére illesztett ígéretéhez híven – „leszek olvasója majd” – később, a könyv publikálását követően (a könyv 2002-ben a Parnasszus Könyvek sorozatban jelent meg – a könyvkiadói program szerkesztőbizottságában ott találjuk Tandori Dezső nevét), a „tőről metszett költő”-nek kijáró odafigyeléssel fordul Dukay Nagy költői teljesítménye felé. Tandori recenziójának már a bevezetőjében tisztázza, hogy értékelését frissen magára vállalt kritikaírás-tilalma ellenére fogalmazza, olyan megerősítést küldve ezzel (is) a kötet szerzőjének, mely nem a kritikai összemérés lehetséges következményeiből, sokkal inkább a Tandori által bemutatott élet- és ízlésforma szubjektív, bár személyességében mindig felülvizsgált választásaiból vezeti le igazát. „Dukay Nagy Ádám újabb verskötetének nagyon megörültem. Elsősorban mert bárhol pillantottam lapjaira, valami nekem nagyon közelit, tetszőt (is, főleg ilyesmiket) leltem. Meg aztán ahogy a könyv hátsó-külső borítóján az általam az utóbbi idők legkonzisztensebb, minimalista prózaírójának tartott Györe Balázs értő, átölelően jóbaráti sorait olvashattam, az is jó volt.”2 Tandori „nem-kritikájában” sűrűn utal egyébként arra az értését és befogadói helyzetét meghatározó motívumhálózatra, Dukay Nagy Ádám költészetének számára szimpatikus tárgyválasztására, mely különféle, a Tandori-oeuvre-t is jelző hívószavak emlegetésével érzékeltethető: „Ph. Marlowe-i szomorúság”; „állandó búcsúzkodás”; Mándy Iván „szellemképe”; „a szépségek tudásába ágyazott reménytelenség” stb. Stb. – zártuk le Tandori annyiszor alkalmazott gesztusával a kritikai észrevételek mostani sorolását, pedig folytathattuk volna tovább a Dukay Nagy-jegyek felvillantását, hiszen Tandori elismerést és várakozást együtt kifejező írása bőven kínálja a megközelítés efféle, mindkét poétika irányában nyitott lehetőségeit. Tandorinak az általa „máris erős költőnek, további komoly ígéretnek” tartott Dukay Nagy műve iránti lelkesedését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kötetről még egy másik (harmadik!), rövid írásban is tájékoztatott3 Dukay Nagy Ádám tragikusan rövidre zárt pályájába csupán egyetlen további állomás fért már csak bele, az a Titokbhakta címmel megjelent kötet (2015), melyről Tandori nem közölt írást (a 2010-es években fokozatosan visszavonul a publicisztikából), de a grafikai hozzájárulásával kialakított borító mégis legszűkebb szavú, baráti ajánlásaként is felfogható. A baráti TANDORI Dezső, Megérkezések és várakozások. Négy költő, Palócföld, 2002/5, 483–489. UŐ, Nem adoptálható vasmacska, Műhely, 2003/3, 64. 3 TANDORI Dezső, Különfélék, Új Könyvpiac, 2003/4, 18–19. 1 2 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Egy meghiúsult közlés margójára jelzőt igen fontos elhelyezni mondatunkban, mivel a szerző és a róla megemlékező kortársak idézéseiben is megjelenik Tandori, „az öreg barát” 4 és a „szoros, napi találkozásokban, közös reggelizésekben is megnyilvánuló barátság”5 ténye – mely igazán figyelemre méltó jelenség, ha megemlítjük Tandori legendás, olykor – tévesen – mizantrópiával is azonosított magatartását. Ezen előzmények figyelembevételével válik igazán értelmezhetővé Dukay Nagy Ádám szerkesztőként és barátként jegyzett levele, mely pontosabb betekintést enged az Episzton című vers eddig feltáratlan kiadástörténetébe. Dukay Nagy Ádám 2003. augusztus 6-án kelt, írógéppel írt, Tandorinak postán eljuttatott levelében mindenekelőtt lelkesen megköszöni a számára korábban elküldött verskéziratot: Drága Uram, Drága TD-m, micsoda gyönyörüség ez az Episzton; micsoda! Hála! Hogy megvan, hogy van, hogy Vagy! Olyan „passzomban” – ért – engem, hogy egészen a földbe, -ig … hát ne mondjam. Fontos itt szóba hoznunk, hogy Dukay Nagy levelét nemcsak, vagy ezúttal nem elsősorban Tandori-tisztelő ifjabb pályatársként, barátként, hanem a Palócföld folyóirat szerkesztőjeként, a lap megbecsült szerzőjével, Tandorival a lap nevében is kapcsolatot tartó munkatársként is fogalmazza. Dukay Nagy Ádám neve a Palócföld 1999/3. számának impresszumában tűnik fel először a folyóirat „szerkesztő bizottság tagjai”-nak névsorában. A szerző 2001-től az időközben főszerkesztőt (Pál Józsefet Praznovszky Mihályra) váltó folyóirat szépirodalmi rovatvezetője, majd szerkesztője lett. Dukay Nagy neve szerkesztőként a folyóirat 2004/4. számában szerepel utoljára. A rovatvezetői, majd általános szerkesztői tevékenysége által is fémjelzett – igen rövid – időszakban Tandori a folyóirat gyakrabban közölt szerzői közé zárkózik, hiszen a kétezres évek elejének igen aktív alkotói korszakának szinte minden jelentős teljesítményéből, irányából, műfajválasztásából őriznek valamit a Palócföld ekkori számai. A 2003-as év első fele is Tandori két jellegzetes, a szerző örök-témáival eljegyzett esszéjének közlését hozza a folyóiratban.6 A publikációknak ezt a természetesen bővülő, szinte külön ciklusba rendeződő CSONGRÁDY Béla, A leghosszabb „eltáv”, Nógrád Megyei Hírlap, 2017. július 1, 5. UŐ, Hazajött könyvét bemutatni, Nógrád Megyei Hírlap, 2015. július 4, 5. 6 Lásd TANDORI Dezső, Periféria Centrum, Palócföld, 2003/1, 74–81; UŐ, A palackposta pofátlansága?, Palócföld, 2003/3, 272–286. 4 5 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Tóth Ákos sorozatát folytat(hat)ta volna az Episzton című vers bemutatása, melyre, tudjuk, mégsem került sor. Hogy nem Dukay Nagy Ádám szerkesztői elképzelésein múlott a mű publikálása, azt a már idézett levél folytatásában olvasható, a frissen megismert vers kéziratához visszatérő, reflexív sorok jelzik: De hát ez. Ez! Ez az Episzton! Élni segít; ok, nem teljesítem vádjaimat, azok miértjét, de hát ez az. Mondjuk ez – „vagy” csakis ez –, amiért megéri; Ez az egész. Drága Mester, olyan gyönyörüség ez, hogy a k. kabaival erre szoktuk mondani: … „akkor mi meg minek csináljuk...?”… A magasan minősítő jelzőkkel, kitételekkel nem fukarkodó mondatokat az írás közlésére vonatkozó ígéret követi: Mihamarabb igyekszem illeszteni a Palócba. Mielőbb! Hogy evvel minket tiszteltél meg! A zavartalan hangulatú, 2003. augusztusi Dukay Nagy-levél folytatása is megmaradt és elolvasható a Tandori-levélhagyaték darabjai közt. A költő, író, szerkesztő ezúttal számítógépes szövegszerkesztővel megírt, majd kinyomtatott, saját kezű, aláírás-értékű monogramjával és utóiratával ellátott levele a következő év legelejéről (2004. január 5.) oszt meg szerkesztőségi és személyes híreket a továbbra is „Drága Uram, Drága TD-m” megszólítással illetett írótárssal. Az előzménytől nagyban különböző, gondterhelt és zaklatott levelet olvashatunk, mely rögtön magyarázkodással indítja a későbbiekben szerkesztőségi, szakmai jellegű problémákról beszámoló sorait: a decemberi lapszámban – ilyen-olyan kötelezettségek miatt (pályázatosok, díjazottak stb.) – sajnos nem jelent meg az a kiváló esszé… Bocsánat, bocsánat…! Minden bizonnyal arról a lapban valóban késéssel közreadott, a csoportos kritika műfaját feltaláló-megújító, még 2003 márciusában elkészített írásról lehet szó7, mely Turányi Tamás, Gyukics Gábor és Babiczky Tibor frissen megjelent köteteire reflektálva hozza nyilvánosságra a kortárs irodalom kérdéseiről ekkor már mind ritkábban nyilatkozó Tandori állásfoglalásait. Az említett esszénél bizonyo- 7 TANDORI Dezső, Költészetről, költőkről, Palócföld, 2004/1–2, 21–32. 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Egy meghiúsult közlés margójára san később (2003 júliusában) íródott és ennek megfelelően Dukay Nagyhoz is később eljuttatott Episzton című vers „ügye” ekkor már fel sem merül a levélben, hiszen a szerkesztőségnél várakozó-várakoztatott Tandori-szövegekre tekintve láthatjuk, hogy egyáltalán nem ez a soron következő alkotás. A Palócföld 2004-es évzáró, de immáron Dukay Nagy szerkesztői hozzájárulása nélkül létrejött számában újra Tandori-szöveg tűnik fel8, mely bizonyára az alcímben is megjelölt keletkezési és „hatályossági” dátum miatt előzte meg a publikálás terén az aktualitásokhoz kevésbé kapcsolódó versszöveget. Hiába ígérte 2004. januári levelében Dukay Nagy Ádám: „Az év első számától mindenképpen, -áron kezdem közölni küldött Remekeid…” –, a Palócföldnél időközben, a 2004-es év során bekövetkező koncepcionális változások, melyek a meglévő rovatok átrendezésével, új rovatok indításával, valamint a lap irodalomtörténeti és helytörténeti vonatkozásainak előtérbe állításával jártak, elsöpörték a terjedelmes Tandori-vers publikálásának lehetőségét. Még 2005-ben is találhatunk a Palócföldben 2003-as vonatkozású, vagyis valószínűleg Dukay Nagy Ádám szerkesztőhöz érkezett Tandori-írást, egy újabb „szabálytalan” kritikát (ezekből, vegyük észre, egész sorozatot adott közre a folyóirat utolsó évfolyamaiban szerzőnktől), mely Vass Tibor Esőnap című kötetéről szólva érvel egy új, immáron csapattá fejlődő/fejlődött költőnemzedék kapcsán az irodalom és a költészet jelenségeinek mindig a kéznél lévő – és Tandori számára többnyire evidens – hagyománnyal való szükségszerű szembesítéséről, és főként, köz- és magánmodorokon túllépő, valódi téteket tartogató vállalásairól.9 A könyvismertetés záradékaként – szintén a műfajt megújító módon, igaz, nem első alkalommal – az elemzett mű szerzőjének, ezúttal Vass Tibornak dedikált alkalmi verset (Vers Vass Tibornak) olvashatunk, melynek alcímében közölt kiegészítő ajánlása („Dukay Nagy Ádám úr postájával, mégis”) mintha végső érvénnyel keretezné a most közölt vers hátterét is adó szerkesztői-baráti együttműködés, Dukay Nagy Ádám és Tandori Dezső, valamint a Palócföld folyóirat közös, termékeny „kalandjai”-nak emlékét. 8 9 UŐ, Az én Gergely-naptáram, 2003/2004 „tőrmelléke”, Palócföld, 2004/7, 797–809. UŐ, Rögtön aznap, Palócföld, 2005/2, 256–258. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Csohány Kálmán – Illyés Gyula: Az éden elvesztése (tusrajz, 170 x 130; 1968) 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból MÓRA REGINA FELJEGYZÉSEK A VAJDASÁGBÓL I.1 November 1-jén köztes váltásban, délelőtt és délután is dolgozom, és ebből kifolyólag ebédidőben is ott tartózkodom az iskolában. Épp a tanáriban matattam, mert kellett valami a szekrényemből. Egyébként ez nem jellemző rám, nem vagyok szociális közegre éhes típus, nem megyek gyakran a tanáriba, az osztályteremben maradok, beírom az órákat, esetleg jegyeket, szóval adminisztrálok a szünetben. Rossz a net, a gépek is lassúk. Az elektromos napló is olykor kihagy. A tanári kicsi, nincs mindig hová ülni, állni, és a többi helyiséghez képest elképesztően meleg, és emiatt ott megizzadok, aztán pedig az rám szárad, és olyan hideg mázzá alakul a hátamon, erre mondjuk azt, hogy nyirkos lesz, és így szokott megfájdulni a hátam, amit aztán napokig észlelek (sajnos mások is, mert például lehajlás közben jajgatok, ami zavaró, engem is zavar, de hát magamat muszáj tűrnöm), meg azt tapasztaltam, hogy pszichikailag sincs jó hatással rám, hát kerülöm. A korral jár... Szóval, most be kellett mennem a tanáriba, ahol is az egyik ott ücsörgő kolléganőm fennhangon és döbbenten közölte, hogy az újvidéki vasútállomás előtetője leszakadt. Megálltam egy pillanatra, és végiggondoltam, hogy délelőtt írt a lányom, hogy várja a telekocsis fuvart, csak délután jön, szól, ha beért Szabadkára, majd menjek ki érte, és hogy jöhetne már délben, ha járna már ez az oly régóta beígért gyorsvonat. Ez a gondolatsor elég volt, hogy tudjam, rendben van, majd jön. És mentem a dolgomra. * A hírek érkeznek mindenféle csatornán, hogy sok az áldozat. Relatív a sok. Ugyanis az egy is lehet sok. Akié az az egy, neki az is sok, sőt, túl sok. A szájról szájra terjedő (itt azért mégsem mondhattam szájhagyományt, pedig középiskolás koromban egyik magyartanárom azt mondta, hogy nem mondhatjuk úgy, hogy Állandó szerzőnket, a Szabadkán élő Gion Nándor-díjas írót, Móra Regina középiskolai tanárt arra kértük, hogy folyamatosan készítsen a Palócföld számára beszámolókat a szerbiai eseményekről. Azaz e szöveg folytatása még nincsen készen, hanem a naptárral és az eseményekkel együtt íródik, s őszi számunkban fogjuk közölni. (A szerk.) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Móra Regina szájról szájra, mert az olyan hatást kelt, mint egy járvány terjedése) híreket nem veszem komolyan, és várom, hogy hivatalos (nevetséges ez a kifejezés) oldalakon megjelenjen a pontos szám, és valahogy arra gondoltam, naivan, hogy talán csak sebesültek vannak. Újvidéken jártam egyetemre, és a vasútállomás előtetője alatt gyakran elhaladtam az buszállomásra menet, illetve ha odasütött a nap, nagyon kellemes volt ott üldögélni, várakozni, nézelődni, akkor még nem voltak okostelefonok, így a nézelődéssel vagy olvasással (könyv-!), töltöttem ki a várakozásidőt. De hiába erőltettem, sehogy sem jutott eszembe a konstrukció nagysága, a súlyát meg saccolni sem tudtam. Nem emlékeztem, milyen. Innen eredt a naivságom, hogy talán nem is olyan katasztrofális az ügy. * Tizennégy emberről írnak, és hárman súlyosan megsérültek. Néztem is a videót a neten, hát még állt, nem nézett ki oly robusztusnak, súlyosnak. De az én rálátásom a dologra nem volt jó, mert igenis agyonütötte, agyonnyomta az ott haladó, ácsorgó embereket. És már kezdték a hírközlő csatornák a neveket és fotóikat is megjelentetni. * A temetésekről készülő fotók ugranak fel az okostelefonom képernyőjén, a tragédiában meghaltak rokonsága szólal meg, a veszteségük feldolgozhatatlan. Nézem a fotóikat, idősebb és középkorosztály, fiatalok, gyerekek. * Kezdenek a sokk után magukhoz térni az emberek, gyertyát gyújtanak a baleset helyén, környékén. És a gyász kicsit tüntetés is. Egy épület része omlott össze. Egy középületé. Nem magánszemély építtette, hanem az állam. * Még egy ember belehalt a sérüléseibe. Most már 15 áldozatról beszélnek. Az államelnök, a köztársasági elnök arról beszél, hogy a bűnösök, akik nem jól végezték a dolgukat, meg lesznek büntetve. De valahogy nem történik semmi, és az is lassan. A vasútállomás 1964-ben épült, 2021-ben renoválták, 2024-ben szintén. Júliusban ünnepélyes keretek között át is adták rendeltetésének, járt a vonat, igaz, nem Szabadka felé, hanem Belgrád felé. A másik rész még nem volt funkcióban, 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból mert valami, amit leraktak, folyton eltűnt, olyan meseszerűen, amit Jancsi elszórt, azt a madarak felcsipegették. * Az emberek körülöttem arról anekdotáznak, hogy mi lett volna, ha... hogy a gyerekeik, ismerőseik is ott lettek volna, ez olyan népszerű várakozóhely a vasút- és a buszállomás környékén. Onnan a Szabadság sugárútra lehet rálátni és belátni a környéket, valóban szép onnan a kilátás, jó csak úgy bámészkodni. Szép volt. De hát sok ilyen szép hely van, és ugyanilyen jónak bizonyul a vonat is, de mi van, ha ez az új beígért expressz valamely hasonló gond miatt kisiklik 200-zal... Elgondolkodtató. Vagy ha az új szabadkai aluljáró szakad le, azt is elég gyorsan megépíttették a kínai munkások. És a Majsai híd, mely csuda kacskaringós lett, bár legalább nem csörömpöl – Ács nyomán2 – vagy az a másik, a Szerb soron, amely olyan keskeny lett, hogy két szélesebb jármű nehezen fér el rajta egymás mellett, ja, és a bicikliutakat kifelejtették, a járművek között kell bringázni... Kezdünk ezen rágódni, hogy mi lett volna, mi lesz, ha... Bizalmatlanság. * Nézem az újvidéki tragédia áldozatait, nézem a fotóikat, akaratom ellenére olvasom életük vázlatát, ki honnan jött, ki mivel foglalkozott, mit szeretett volna, hisz valakik még csak életútjuk elején jártak. A Nagy Testvér észleli, mi van a fejemben, hát dobálja is rendesen az infókat. Nemrég még a belgrádi Vladislav Ribnikári Általános Iskola legyilkolt tanulóiról olvastam, aztán néhány nap után szintén egy mészárlás történt a mladenovaci iskolánál. Az egyik gyilkos 13, a másik 21 éves, mindenkinek van fegyvere. Ez... kifejezhetetlen. Megpróbálhatom. Megpróbálom összegezni. Ezeknek a személyeknek volt fegyverük, tudták használni, és haragjuk, frusztrációjuk levezetésére használták is. Nem volt konkrét célszemély, hanem céltömeg volt. Terrortámadásnak minősíthetem. Azóta folyton arra gondolok, hogy elmegy a gyerekem iskolába, és nem jön haza. Hogy ott többé nem biztonságos. Hogy kicsi az esély, de hát igen, akikkel megtörtént, szintén ezt gondolták, és mégis. Azóta nem engedek el senkit puszi és ölelés nélkül, és hozzáteszem, ki tudja, hogy találkozunk-e. Mondják is a gyerekeim, hogy drámázom, igazuk lehet. Micsoda nevelés, tudom, szánalmas, de így érzek, így gondolkodom, megrendültem, megrendült a hitem. 2 „...bár csörömpöl, / akár a kocsik a Majsai-úton” Ács Károly: Neked mondom, Szabadka Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Móra Regina Majd érkezni kezdtek a hivatalos iratok az iskolákba az Oktatási Minisztériumból, hogy milyen dokumentumok kellenek, mit csináljunk, miket készítsünk elő, gyűlések sora... Úgy éreztem, mintha engem hibáztatnának. NEM, nem a társadalom, a délszláv háború, a Szerbiában oly természetesnek vett elmélet, miszerint a fiúnak tudnia kell lőni, fegyver is kell, még ha illegálisan is, nem a szülők, nem az elkövető, hanem én, mi, a tanügyesek vétettünk. Ezt el lehetett hitetni velünk, lenyomni a torkunkon, csináltuk a parancs szerint, csendben, szófogadón, miközben az áldozatok fotói lebegtek előttünk. Ezen is túlléptünk. Váratlanul két héttel hamarabb befejeződött a tanév. Micsoda fergeteges megoldás! * Az újvidéki katasztrófa áldozatai között van az a két kislány, testvérek, a nagytatájukkal utaztak. Mindhárman odavesztek. Ezt feldolgozni lehetetlen. Én sem vagyok rá képes. * Megemlékeznek, gyertyát gyújtanak, tüntetnek, tüntetnek. * A köztársasági elnök volt az áldozatok hozzátartozóinál részvétnyilvánításon. Ez szép gesztus a vezető párttól. Mást ugye már nem tehetnek. Ígérik a tettesek megbüntetését. Hiszi is a nyilvánosság meg nem is. Hozott ajándékot meg nem is, mint a mesében. * Az ellenzék transzparensein az áldozatok képe. Ez szép gesztus. Nem engedik, hogy megfeledkezzünk róla, hogy a mi családtagjaink is ott lehettek volna. * Nem tetszik ez nekem. A YouTube-on nézem. A két kislány anyukája kéri, hogy hagyják őket békén a bánatukban, hadd gyászolhassanak, ne használják fel tragédiájukat. Nem akarják ezt. Nem szeretné, ha a gyerekei nevét felhasználva tüntessenek. Mondott még sok mindent, a videók alapján fájt neki, hogy ez lett a gyerekei halálából. Nem akar semmit, csak megszűnni, hogy ne érezzen. Vagy a szájába adták ezeket a gondolatokat. Vagy valóban zavarja mindez, és nem akarja. Annyira konfúz kívülállóként. És annyira szörnyűséges, hogy egy anya, aki most veszítette 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból el két gyermekét, a tévének nyilatkozik ebben az állapotban. Ki vette rá? Ki merészelte ezt felvenni? Ki tette ezt vele? Átkozódom, pedig nem szabadna. Én be nem engednék senkit. * Az iskolákban is szerveznek megemlékezést. Kimennek az adott időben, dél körül, a baleset időpontjában, és 15 percet hallgatnak, majd hangoskodásba torkollik az esemény, tüntetésbe. Egyszer részt vettem egy ilyenen, nem azért, mert akartam, de valamiképpen néhány ellenzéki rábeszélt, és mivel a többség ment, én is odaálltam, és próbáltam az áldozatokra gondolni, de aztán azon kaptam magamat, hogy a feliratokat olvasom, és a diákok szerepvállalása köt le, és az anyuka szavai csengtek a fülemben, ahogy sovány-feketében (ennél jobb szót nem találtam erre) azt kéri, hagyjuk békén őket, és valamiképpen elszégyelltem magam, és soha többet nem léptem erre az ösvényre. * Azt mondta az egyik hangos felszólaló, hogy míg ő kétszer betakarta az éjjel a gyerekeit, az áldozatok rokonsága ezt nem tehette meg, és... ekkor a követelésekkel folytatta a beszédét. * Az egyetemisták blokád alá vették az egyetemek épületét, Belgrád, Újvidék stb. * Kiszárad a torkom, nehéz nyelnem, és valamiféle fémes ízt érzek a számban, és a hasam görcsbe rándul, fáj, automatikusan odakapok, mint a terhes nők, mikor valami szokatlant éreznek odabent, aztán megnyugodnak, de ez, ami körülöttem zajlik, nem megnyugtató. Gyanús és vészjósló mozgások. * November óta gyülekeznek, tüntetnek, az egyetemek egymás után állnak le. Az egyetemisták bizonyos csoportja veszi át a hatalmat. Nem folyhat oktatás. A követeléseik: az előtető építkezésével kapcsolatos összes okirat nyilvánosságra hozása, a felelősök megbüntetése; a bebörtönzött egyetemisták felmentése; az egyetemistákra támadók megbüntetése; a felsőoktatásra 20 százalékkal több állami támogatást kérnek. * Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Móra Regina Mi lesz most velük? Sokan nem támogatják a tüntetéseket, mert szeretnének órákra járni, vizsgázni, így tolódik minden, mi lesz a vizsgafeltétellel, a pontszerzéssel, a már megtervezett nyári munkákkal. Aggódnak, kilátástalanság. Érthető. Szerbia fejlődő ország, nincs a szülőknek félretett pénzük, és minden drága, egyetem, szállás. Az vezető hatalom beszélgetést, a kérések teljesítését ígéri. De valahogy nem működik. Mi, laikusok nem tudjuk, mi nem működik. Mintha lassított képsort néznék. * Káosz. Anarchia. * Ismét át kell élnem ezt. Mindennap rosszabb és rosszabb. A kilencvenes években volt hasonló, akkor középiskolás, valamint egyetemista voltam. De középiskolásként kihagytak bennünket. Éreztem a rossz helyzetet, a hatalmas szegénységet, a pénz értéktelenedését. Ennyi. De nem voltam közvetve részese a küzdelmeknek. Most meg valamely formában a középiskolás tanulók is be vannak vonva kiskorúságuktól függetlenül. Ez zavaró. Egyeseknek fogalmuk sincs, mi van. Mások tudatosan követik a tömeget. Vannak, akik a szüleik politikai nézeteit követve cselekednek. Természetesen olyanok is vannak, akik csak úgy spontán lógnak, ki megy iskolába, ha nem muszáj?! Mégis, a legtöbben csak tanulni szeretnének. Iskolába járni. Haladni. A koronavírus alatt voltak hasonló tünetek, amikor is a legtöbb diáknak az idő iskola nélküli múlása egy-két hét múlva zavaróvá vált. * Tegnap sok rossz hírt kaptam, kollégák közlik kérdezés nélkül. Csoportok alakulnak, akik a teljes leállás, illetve a rövidített órákkal történő, ún. törvényes sztrájk mellett voksolnak. Ujjal mutogatnak egymásra. Gyűlölet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a negatív energiákat nem észlelem, nagyon is. Ott, ahová eddig röpültem, ahol imádtam lenni, dolgozni, most undorral, hányingerrel érkezem, és mint a rossz diák, reggel nem akarok felkelni, nem akarok bemenni. * Munkát kell keresnem, másikat. Nem akarok tanár lenni. Nem értek semmi máshoz. 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból * Nem az a cél, hogy megbeszéljék a követeléseket. Nem akarnak tárgyalni a hatalommal. Már az ideiglenes kormány is összeállt, a virtuális világban már pontos arcok jelennek meg. Az ellenzék is a háttérben. Azt mondják, nem, de ezt gondolom, senki sem hiszi el. * Mint minden kiélezett helyzetben, itt is megjelenik a csőcselék, akik a buli, ivásevés és garázdálkodás formáit próbálgatják. * A kollektíva két csoportja vicsorog egymásra. Azt mondják, demokrácia, de ha valaki másképpen gondolkodik, meg kell kövezni, valamilyen formában büntetést érdemel. Ez a tény. Nincs demokrácia mint olyan, ez csupán utópia. Azt nevezzük demokráciának, amikor mindenkinek joga van ugyanahhoz, a gondolatai kifejtéséhez. Ez nem létezik, nem is létezett, nem is fog létezni. Hazugság. Valóban kitörölném a demokrácia címszót, és beírnám az utópia alá, mint annak egyik magyarázati formáját. Tudott valamit Swift, mikor megírta a Gulliver utazásait. Ahogy követik a részek/események egymást, úgy veszítette el a hitét, én is így vagyok ezzel. * Nem tudom, kiért aggódjam jobban. Az egyetemista gyerekemért, aki itthon várja, hogy hátha hitelesítheti a szemeszterét, vagy a középiskolásért, aki itthon csinálja a semmit. Vagy épp magamért, aki a politikai útvesztők között próbálja megtalálni a középutat, amely ugye nem létezik. * Úgy gondolom, hogy rossz időben élek. Tito alatt születtem, voltam pionír, hittem benne, hogy egyformák vagyunk, hogy aki jó, igyekszik, lehet ember. Milošević alatt nevelődtem, és a vajda volt a tanárom, nem örültek/m, hogy magyar vagyok itt, máshol sem örültek nekem. Aztán végre a szerb mellé kaptam hivatalos okiratot, hogy igenis, majdnem egyenrangú magyar pajtás vagyok, és örültem végre, de sokan nem örültek. Arra is mertem gondolni, hogy jogom van élni itt, a Vajdaság- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Móra Regina ban, jogom van itt magyarnak lenni. Most arra gondolok, hogy jó, vajdasági magyar vagyok, ezt be is írták, mikor az összeírást végezték, de jogom az nincs. Amint kifejtem a gondolataimat, elillannak az éterben, nincs jogom erre, követnem kell a hatalmat, vagy követnem kell az ellenzéket, nincs más lehetőség. Nincs semleges Svájc! * A szövegértés, a szövegek értelmezése igen nagy spektrumot engedélyez. Eddig is tudtam, hogy egy feldolgozandó szöveg másképpen jelenhet meg egy-egy tanulói gondolatmenetben, érdekes is volt ezeket megbeszélni órán. Amit most tapasztaltam, bebizonyította, hogy ugyanaz a jelenet, szöveg mennyifélén interpretálható és mennyire szélsőségesen. Ültem a gyűlésen, hallgattam a hangos felszólalásokat, vitákat, támadásokat, küzdelmeket, a Tekken3 emellett lányos párnacsata. Eközben a csoportos munkahelyi chatben elkezdett írni valaki szintén onnan, ugyanarról a helyről, ahol is én voltam. Amit ő írt, az az egyik nézőpont volt, és felháborított, mert egyoldalú, részrehajló volt, nem volt teljesen igaz, és elkezdtem írni a másik nézőpontot. Persze ebből minden résztvevő úgy rakta ki a saját puzzle-ját, ahogy akarta, de az már nekem mindegy. Ennyi volt az én részem, az én harcom. Nem valami sorsfordító, nem valami hősies, de az én igazságérzetemet kielégítette, utána elégedett, majdnem boldog voltam. Olyan volt ez az egész, mint mikor kijövünk a színházból, és azt mondja valaki, hogy „hű, tanárnő, ez volt eddig a legjobb, amit néztünk”, a másik rögtön utána, hogy „hát ez nagy sz** volt”. A közös olvasmányok is kihívások, a megbeszélés közben derül ki, hogy mennyiféle olvasatuk is van. Nem vagyok... Képtelen vagyok követni vakon azt, amit valaki jónak tart. Képtelen vagyok a szélsőségességre. Egyszerűen látom mindkét oldalt. Látom az aggódó szülőket, és értem a lázadók igazát. Értem, hogy valaki nem akar drasztikus cselekedeteket, és értem, hogy valaki már régóta hordja a keresztet, és nem letenni, hanem valakihez hozzávágni szeretné. * 3 PlayStationokon, X-boxokon játszható verekedős videójáték. 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból Olvasom a bejegyzéseket. Koszovót és Vajdaságot emlegetik. Pislogok, nagyokat, mélyeket, ha lehet ilyet mondani. Az eszem megáll. Hogy jön ez ide? De ha belegondolok, igen, mindig feljön ez a téma, a két tartomány önállósodásának kérdése. Örökzöld. Ha egyszer nagytakarítunk, akkor mindent kifordítunk a rakásra, aztán onnan válogatunk, mi megy a szemétbe, mi marad. Aztán van, hogy megbánjuk, miért is dobtuk ki, vagy miért is hagytuk meg. Ilyesmi. * Az Hernani csatája, csak erre tudtam ma gondolni. A nézetek harca, a változás szele. Kell a változás, van, mikor mindent ki kell dobnunk, és tiszta lappal kell indulni. De lehet-e tiszta lappal indulni? Esetleg egy új identitással, hiszen még ha el is menekül az ember, viszi magával a múltját. Ha nem jó valami, tégy ellene. Ez is hasznos gondolat, főleg, ha tett is követi. Mégis honnan bennem ez a hatalmas bizalmatlanság?! Miért nem tudok hinni senkinek, egyik oldalnak sem? Miért nem vagyok elfogult valamelyikkel? Az kellene, az a normális. Azt állítják, hogy mostanában veszélyes az iskolákban tartózkodni, miközben az utcán tömegek vonulnak. Ők meg azt mondják, hogy minden egyetemistakérést teljesítettek, miközben újra és újra kiderül, mégsem. Azt állítják, hogy jogunk van a szabad véleménynyilvánításhoz, de meg sem hallgatják a véleményünket. Ők meg, hogy követni kell törvényeiket, épp az övékét, akik folyamatosan megsértik. * Félek. * Szegény tanulók. Akik bejárnak az iskolába, meg vannak zavarodva. Figyelnek, mit mondok, mit teszek. Ők csak haladni szeretnének. Akik nem járnak be, otthon vannak, legtöbbjük alszik délig, mesélik nekem. Nincs iskola! Ez a lényeg! Kevesen vannak, akik elhivatott forradalmárok, akik a magasabb és szebb célokért küzdenek. Akik eljárnak az iskolai gyűlésekre, és az ellenzéket erősítik. Gyerekek. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �Móra Regina * Valamelyik nap ügyeltem. Ezek a diákgyűlések jók. Ismerkedni lehet más tagozatbeli tanulókkal. Barátságok, szerelmek fonódnak. Látom, ahogy sétálnak kéz a kézben az iskolában, olykor elcsattan egy csók. Most szabad, most mindent szabad. * Két Viber-csoportunk van, az egyik azoké, akik a teljes leállásban vannak, a másik csoportba azok tartoznak, akik a törvényes sztrájk mellett voksoltak. Olykor kiszivárog egyik-másik üzenet, melyek még inkább eltávolítják egymástól az embereket. De hát ez így normális. Ha nem vagy velünk, ellenünk vagy. Az a furcsa, hogy az, aki eddig a hatalom embere volt, és kiesett a mézesvödörből, az a leghangosabb. Meg a nemzetiségeket is belekeverik a harcokba. Az usztasákat emlegetik. A szerbhorvátból ismét hangsúlyos külön-külön a szerb és a horvát. * A nagy belgrádi tüntetések után pusztítás az utcákon. Egymásra mutogatnak, ki a vétkes. A károkat ki téríti meg? A belváros lakói félnek. Ez a Balkán-vér. Csak erőszakkal lehet őket leverni a trónról, magyarázzák nekem unszoló tekintettel. Neked is ott a helyed, ki kell tartani, mondják, és aki mondja, elmegy dolgozni, mert neki muszáj, kell a fizetés, fizetnie kell a számlákat, ebből él, és a gyereke is iskolában tanul. Hm. * A gyerek? A gyerek mit képvisel? Önmagát. A személyiségét. Az egyéniségét. Talán nem pontos az előbbi. A gyerek sokáig gyerek, még 18 évesen is gyerek, a tapasztalatok, a külső hatások eldolgozgatnak rajta, míg elmondhatja magáról, hogy önálló gondolatai vannak. Addig mi, a szülők, a tanárok, a barátok, a közeliek határozzuk meg őket. Tudat alatt azt teszik, amit mi szuggerálunk. * Hányingerem van. A testem meg fáj, mert görcsben van folyamatosan. Volt gyűlésünk, és arról szólt a gyűlés nagyobb része, hogy kit is támadjunk. Egyszerűen nem képesek elfogadni, hogy nem gondolkodunk egyformán. Az egyik ellenzéki vezérszemélyiség a tantestületi gyűlés közepén felállt, hogy megy a gyerekéért az óvodába. És kibillegett. Az ő gyereke jó helyen van, oviban. Ugye nem vette ki onnan, hogy sztrájkoljon vele. De mi van azokkal, akik tanulni szeretnének, és 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Feljegyzések a Vajdaságból nem mehetnek? Az ő jogaik hol vannak? Vannak ilyen és hasonló megoldatlan kérdések. ’Veszteség’, így hívják az ilyen gyerekeket. Háborúkban, forradalmakban van ilyen. A hitelét veszíti. * Groteszk. Én erre nem vagyok képes, teljességben nem tudok gondolkodni. Képtelen vagyok teljes képet adni az orosz, akarom mondani szerb társadalomról. Nem is ismerem ezt a népet. Lassan fél évszázada köztük élek, mégsem ismerem őket. Nem is tartozom közéjük. Nem is érzem őket magaménak, éreztetik is, hogy csupán kisebbségi vagyok, nincs is hangos szavam, csak halk gondolataim, belső monológom, de beállhatok mögéjük, megengedik, a tömeget alkothatom. Mit mondana most Gion, vagy mire gondol Végel? Ó, ha súghatna valamit, ha segítene. Most kellene valahogy az ösvényünkön elirányítaniuk bennünket. Talán ők tudnák, hogyan, talán. Nekem kell megtalálnom az én mellékutamat, mely nem egyenrangú a főúton lévőkkel, de a magam önbecsülését még megtalálnám rajta valahol, talán a hármas útnál, ha még megvan. Nekem kell kitaposnom, nekem van egyetemista gyerekem, aki sírva panaszkodik, hogy évet veszít, hogy mi lesz, és én nem tudok rajta segíteni. És a többi egyetemista, a szüleik, akiknek fizetniük kell az egyetemi költséget, a szállást (jobb esetben diákotthont, rosszabbikban házbért). Ezt is a mérlegre rakom. Ja, igen, ők a ’veszteség’, ezt mindig elfelejtem. Ezzel számolni kell a forradalmakban, valakiknek meg is kell „halniuk” a harcokban, kell lennie ’veszteség’-nek, hát ők azok. * Azt mondja a középiskolás gyerekem, hogy ne aggódjam miatta. Igaz, egyedül van az osztályban, mert a többiek nem járnak be, mert ugye nem muszáj, ahogy mondtam, anarchia van, mindenki azt csinál, amit akar. Mondja a gyerek, hogy nem is rossz, mintha magánórán lenne. De tanul. Igaz, csak néhány tanár tanít, a többi nem, mert az elveikkel nem egyezik meg a fennálló hatalmi rendszer politikája. És minden szélsőséges eszközhöz folyamodnak, hogy véletlenül se menjen be egy gyerek sem. A tanulók meg eddig azért rettegtek, hogy igazolatlant kapnak az osziktól, ha lógnak, most meg akkor, ha jönnek. Hát melyik jobb?! A szülők tehetetlen panasza, a gyerekek kiábrándultsága, a kétségbeesés, a viszszaélés, a gonoszkodás. Addig, amíg Merényiék uralkodnak, nem lesz nyugalom. Határhelyzetben vagyunk, többszörösen. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �Móra Regina * Ebben a háborúban egy vesztes van: a tanulók. A hátukon taposnak a felnőttek, szégyelljék magukat. Én szégyellem. Semmi közük hozzá. Fél mindenki, de a gyerekpajzs megvéd. Szabadka, 2025. március 25. Csohány Kálmán – Ady-versek III. (Harc a Nagyúrral) (tusrajz, 218 x 160; 1976) 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna CSOHÁNY KÁLMÁN 100 ÉVE A Palócföld 2005-ben Praznovszky Mihály szerkesztésében különszámmal emlékezett meg a kétszeres Munkácsy-díjas Csohány Kálmánról, az akkor már 25 éve elhunyt, pásztói születésű grafikusművészről. Most, születésének 100. évfordulóján ismét tisztelgünk emléke előtt: e lapszámunkat az ő grafikáival illusztráltuk. A segítséget hálásan köszönjük gyermekeinek, Csohány Klárának és Csohány Kálmánnak, illetve a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány kuratóriuma elnökének, Herczegné Varga Ilonának. Supka Magdolna szakszerű és mégis lírai elemzései rávilágítanak e különös és különleges életmű egyetemességére, sokszínűségére, sajátságos művészi eszközeire, értékalapzataira, hagyományrendszerére – s nem utolsósorban a szülőföldhöz, Pásztóhoz és a palóc világhoz való kötődésére. „Ami Pásztót Csohány művészetében pótolhatatlanná teszi, az csak egy láthatatlan erőforráshoz hasonlítható, mert az itt kapott, meghatározó érzelmi élmények magukba sűrítik a genius locinak, a hely szellemének igézetét, vagyis mindannak magvát, ami Csohányból a költőt előcsalta.”1 Csohány Kálmán – Kolozsvári Grandpierre Emil: Foltonfolt király (tusrajz, 79 x 138; 1958) 1 SUPKA Magdolna, Csohány Kálmán grafikái, akvarelljei, Művészet, 1985/11–12, 9. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �Csohány 100 Csohány Kálmán – Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor (Pisze Matyi) (rézkarc, 10 x 8; é. n.) „Ez a falu, ennek népe és élete jelentette Csohány számára az oltalmazó és befogadó emlékkört, a fészket, ahová megtérni a bujdosásból mindig lehet, s ahol életútja végén úgy kívánt, mint gyermekkorában sírva-menekedve bújni anyja ölébe. Talán azért is ültette át rézkarcba az emlékeiben fel-felvillanó múltbéli jeleneteket, rajzváltozatokat, hogy a fémre karcolt és maratott vonalak másíthatatlanságával is mélyebbé, eltörölhetetlenné avassa az egykor volt dolgok szépségét.”2 2 Uo., 10. 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna Csohány Kálmán – Látogatás (egy Nagy László-vershez) (rézkarc, 19,8 x 14,8; 1965) „Csohány témái gyakorta kötődnek a társművészetekhez, a szépirodalomhoz és a történelemhez, s az ezekhez kapcsolódó ismert személyekhez, típusokhoz, eseményekhez – egyéni nézőpontjával és stílusérzékével is gazdagítva a róluk való elképzeléseinket.”3 3 SUPKA Magdolna, Csohány Kálmán, Bp., Corvina Kiadó, 1986, 30–31. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �Csohány 100 „Kifogyhatatlan például a benne élő, bensőséges Csokonai-kép variálásában. A Lilla-keservek epekedő, Reményhez esdeklő, a Múzsával hol fennkölten, hol komázva társalgó, hányatott sorsú vándorpoétájában Csohány mintha önnön múltban élt mására talált volna, főként kedélyének tragikumra és komikumra egyaránt hajló jellege miatt.”4 Csohány Kálmán – Csokonai: Zöld Ferenc (tusrajz, 290 x 205; 1973) 4 Uo., 31. 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna „Csohány szimbolikája egyre átfogóbb jelentésűvé vált. A műről-műre terjedő vándormotívumok új meg új élménytársítást hordoznak, s az életmű szellemi vezérfonalának tükreként stílusának is alakító tényezőjévé válnak. A jelképek egyre tömörebbek, s ily módon a tartalom és forma szétválaszthatatlanságát szuggerálják. A közös elv, amely szerint a motívumok a képmezőre lépnek, olyan törvényszerűséget mutat, mint a zenében a fúga építménye. Csohány a jelképmotívumait úgy vezérelte át a különféle képtémák és tartalmak szólamain, ahogyan a fúgában járja végig a szólamokat a téma, s úgy feleltette egymásnak a fekete és a fehér, a lent és a fent szólamait, miként az egymást váltó zenei szólamok a kontrapunkt viadalában. A »fúga« szó a nevében foglalt »szöktetéssel« is saját képi-zenei törvényei szerint élt; egymásba szöktette a madár, a levél, a szárny, a harang, a fenyő alakzatait és jelentésüket, ez bontakozik ki magukból a művekből egyre beszédesebben. Ez az ő komponálói alkatát megvilágító zenei kép utóbb objektív magyarázatot is nyert, amikor tudomást szereztem zenei inspirációjának két fő forrásáról: otthon munkája közben leggyakrabban Bach-muzsikát hallgatott lemezről, míg feledhetetlen élőzenei élményét a Rácz Aladár tolmácsolásában hallott Bach- és Bartók-művek jelentették a cimbalom varázslatában töltött ünnepi estéken.”5 Csohány Kálmán – Meseillusztráció VII. (tusrajz, 70 x 57; 1955) 5 Uo., 39. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �Csohány 100 CSOHÁNY KÁLMÁN VERSEI6 Meggyfa Magját röptében varjú vetette, S az árokparton megkapaszkodott. Nyeste a szél, por meg permetezte, Felcseperedett mégis valahogy… Alig leveles, vékony, girbe-görbe, Nőtt a fény után, mert ez ősi juss. Piros gyümölccsel roskadozásig tömte Vézna ágait késő június. A földje rossz, gyom veri föl, Pocok üt tanyát gyökerében, Sovány koszton él, mint jármos ökör Mintha sorsodat példázná népem. Folyondár fojt, gaz, s göröngy közt tengve, Virágod lepi pörnye, korom, Gyümölcsöd apró, csakhogy, magvát rejtse Épp hogy vagy, mint fajtám, szegény magyarom. 1949. június 17. Csohány Kálmán verseit 2007-ben a Mikszáth Kálmán Társaság adta ki egy könyvecskében A magam módján magamnak címmel – köztük az itt közölt szövegekkel. A művész lánya, Csohány Klára így emlékszik vissza a versek születésére: „Ezek a versek – azokkal együtt, amelyek a korábbi Palócföld-különszámban megjelentek 2005-ben, az asztalfióknak íródtak évtizedeken keresztül egy keménykötésű füzetbe, amelyről mi, a család, tudtunk, de soha nem láttuk közelről. A benne egyre szaporodó írásokat nem ismertük, senkinek nem mutatta meg őket, de tudtuk, hogy édesapánk ebbe írogat verseket”. 6 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Csohány Kálmán versei Este Budán Nehéz, sötét brokát gyanánt Elterült az este, Száz kisszemű Pisla fénnyel, Lusta kéjjel Már átkúszik Pestre. Mozdulatlan, csendes minden. Most egy ablak roppan. Becsukódott. A Dunáról Hajókürt szól Hosszan, elnyújtottan. 1951. aug. 1. Köszönöm nektek Köszönöm néktek régi költők A fényt s a vihart szóban, dalban. Köszönöm az igétek varázsát S a tollat, amit örökségül kaptam. Hol is kezdjem. Az új magyar szóval, Hogy megszülettek Lilla dalai. A szép és hetyke bátorságot Köszönöm néked Csokonai. A nemes pátosz ércbeöntött szobra, Mesterem voltál konok Berzsenyi. És neked is köszönöm, vén goromba, A vaáli erdő komor titkait. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 �Csohány 100 Bocsáss meg Toldi bölcs alkotója, Téged sokáig nem szerettelek, Fiatal csikó nem hajt a szóra Itt az idő, hogy megkövesselek. Legtöbbel mégis néked tartozom, Lobogó láng a mélységes ködökben – Hogy sem pénz, sem csók nem tett árulóvá – Kalapom, szűröm, szívem förgetegben. Az Anna-versek halk, bús poétája Rám testált szíve fájdalmas öröm Szomszéd város zengő gordonkája Juhász Gyula, neked is köszönöm. Régen tartozom már e verssel, Talán azért húztam-halasztgattam. Köszönöm, mielőtt más veszi át tollam, Mit tőletek terhes örökségül kaptam. 1950. augusztus 11. Csohány Kálmán – Juhász Gyula, illusztráció I. (tusrajz, 305 x 215; 1975) 38 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Supka Magdolna Csohány Kálmán – Antigoné (rézkarc, 16,5 x 11,5; 1962) „A Sors, a fátum klasszikus motívumára a görög drámákból, Antigone tragédiájában lel rá, a neki kedves, azonos című Áprily Lajos írta versben. Az antik téma zordsága és egyértelműen súlyos mondanivalója jól talál Csohány hangjához. Ugyancsak Áprilytól ihletetten panaszolja az elárvultság, s a jelentelen létezés csöndes tragédiáját az útmenti virágok sorsában – de olyannyira a saját hangján, hogy még e szelíd bukolikán is átdereng a benne készülődő komorabb témák körvonala.”7 7 SUPKA Magdolna, Csohány Kálmán-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, katalógus, 1982. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �Csohány 100 Csohány Kálmán – illusztráció, Áprily Lajos: Holló a kereszten (tusrajz, 295 x 203; 1974) 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József BÁRDOS JÓZSEF JÓKAI MÓR ÉS A MAGYAR KÖZGONDOLKODÁS Vajon hol a helye Jókainak a magyar irodalomtörténetben? Voltak korszakok, amikor a legnagyobb magyar prózaírónak tartották. Ezt fejezte ki Összes műveinek 100 kötetes Nemzeti kiadása1, amely 1894 és 1898 között jelent meg. Még sosem fordult elő Magyarországon, hogy egy szerzőt életében így megbecsüljenek. (Arany János Összes munkáinak első kiadása2 is csak a halála után, 1883 és 1889 között jelent meg.) Pedig a kor uralkodó irodalmi irányzatának képviselői nem is igazán tekintették kiemelkedőnek a tőlük némi távolságot tartó írót. Ám népszerűsége az ötvenes évek közepétől töretlen volt. Olyannyira, hogy a magyar olvasóközönség az ő regényein nevelkedett fel. Az író születésének 100. évfordulójára 50 kötetes válogatás3 jelent meg műveiből. A Jókai-kiadás megléte hozzátartozott a műveltségi elvárásokhoz. Természetesen további teljesnek mondott vagy részleges kiadások is megjelentek. A háború után a Lukács György-féle realizmusfelfogás jócskán visszavetette Jókai elismertségét, és csak az 1960-as években indult egy új, elegáns, barna vászonkötéses, válogatott Jókai-sorozat. Ez a siker és népszerűség annál izgalmasabb, mert a hivatalos irodalomkritika, sőt az irodalomtörténet sem békült meg máig sem a Jókai-jelenséggel. Kortársai közül sem Gyulai Pál, sem Erdélyi János nemigen dicsérte. Elvárásuk inkább a francia és angol irodalomból ismert, úgynevezett „realista regény”-t preferálta, tehát a magyar Balzacot, Thackeray-t akarták volna látni benne. S ennek valóban nem felelt meg. „Sokáig az anekdotát, illetőleg az anekdotikus szerkesztést a magyar prózai elbeszélés fogyatkozásaként tartották számon”4 – bírálja elődeit Wéber Antal. Ez a véleménye azonban nem akadályozza őt abban, hogy elfogadja JÓKAI Mór Összes művei, Bp., Révai, 1894–1898. ARANY János Összes munkái, Bp., Ráth Mór, 1883–1889. 3 JÓKAI Mór Összes művei, Bp., Révai és Franklin, 1925. 4 WÉBER Antal, Jókai Mór, Bp., Elektra, 2001, 41. 1 2 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �Jókai 200 például Az arany ember értelmezéseként, hogy ezzel Jókai csak egy szerelmi kalandját (Lukanich Ottiliával való kapcsolatát) írta ki magából. A Kelecsényi László szerkesztette Jókai szerelmei című kötetben szinte dokumentumként szerepel Szini Gyula novellája, A Senki szigete5, amelyben az ’Aranyember’ név helyére Jókai nevét kell beírni, s máris előttünk a teljes pletyka. (Nem tartozik témámhoz, de érdemes felfigyelni arra, hogy Jókai életrajzírói éppoly hamisan és gonoszul viszonyulnak Laborfalvi Rózához, mint a Petőfi-kutatók egy része Szendrey Júliához.) Túlzás szerelem és kötelesség, szerelem és hála konfliktusát, a pénz mindent megrontó hatalmát, a hadiszállítások körüli korrupció leleplezését csak afféle eltakaró mesének tekinteni Az arany emberben. Az életrajzból levezetett műelemzésekkel, illetve a művekből kisajtolt életrajzokkal ideje volna felhagynia a magyar irodalomtörténet egészének. Ahhoz, hogy Jókainak ezt a – lényegében 150 éve kitartó – népszerűségét megértsük, érdemes egy szokatlan szempontból is szemügyre venni a munkásságát. Az nem kétséges, hogy legnagyobb sikereit az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán, valamint A kőszívű ember fiai című regényeivel érte el. Valószínűleg azért, mert ezeknek a regényeknek a témája sok szempontból igen aktuális volt megjelenésük idején. Jókainak a szabadságharc bukása után megjelent két novelláskötete figyelemfelkeltő volt merész aktualitásával. Az 1853–54-ben megjelent Egy magyar nábob pedig elsőként irányította az olvasók figyelmét a XIX. század már-már feledésbe merülő első felére. Ezt folytatta az 1854-ben megjelent Kárpáthy Zoltán. Mindkettőben olyan nevezetes események szerepeltek, melyek a hitelesség aurájával vették körül e műveket. A társadalom emlékezetének két alapvető formájáról szokás beszélni. Ian Assmann könyvében6 ezt kommunikatív, illetve kulturális emlékezetnek nevezi. Az előbbi, amelyet újabban ’oral history’ néven sokat emlegetnek, személyhez kötött, és nagyjából két nemzedék után (50-60 év alatt) elvész, mert az események átélőinek halálával fokozatosan visszaszorul. S nagyjából ekkortájt adja át helyét a kulturális emlékezetnek, amely a múltnak általában egy egész közösség által elfogadott, értékalapú felfogása. A kulturális emlékezet mindig a jelen felől közelít, mert a múlt is csak a jelenben, az emlékezés jelenében létezik. „A kulturális emlékezet a csoportot belülről SZINI Gyula, A Senki szigete = Rózától Belláig. Jókai szerelmei, szerk. KELECSÉNYI László, Bp., Holnap, 2002, 97. 6 ASSMANN, Ian, A kulturális emlékezet, Bp., Atlantisz, 2018, 51. 5 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József látja, és múltjának olyan képét igyekszik elébe tárni, amelyben alakulásának minden állomásán magára ismerhet, vagyis amely a mélyreható változásokat ilymód elhomályosítja.”7 Nagyon fontos még Assmannak az a különbségtétele is, hogy élesen elválasztja egymástól a kulturális emlékezetet és a történelmet. A történelem ugyanis tudomány, amely mindig is arra törekszik, hogy sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül, szóval, objektíven beszélje el a múltat (bármennyire tűnik ez lehetetlennek). Jókai említett regényei tehát meglepően koraiak. Akkor születtek, amikor még a reformkor cselekvő vagy passzív résztvevői jórészt éltek, megvoltak a saját szempontú emlékeik, sőt a szereplők, az események egy részét tekintve a mű akár kulcsregényként is olvasható volt (talán elég, ha Széchenyi vagy Wesselényi beazonosíthatóságát és a pesti árvizet említem). Ennek az lett a következménye, hogy „hitelessége látszatával” mintegy felülírta a kommunikatív emlékezetet. Azaz a korszak még élő tanúi kezdték a maguk történetét is a regényhez igazítani, a regény alapján hitelesíteni, illetve magukat a regény által bemutatott csoport belső körébe tartozónak érezni és mutatni. Ezzel előállt az a furcsa és a magyar történelemben azóta is ismeretlen helyzet, hogy létrejött a regényben megjelent múltra vonatkozó szinte teljesen egységes kulturális emlékezet. Ez olyan erősnek bizonyult, hogy semmiféle azóta feltárt történelmi kutatások és tények ezt nem változtatták, és nem is változtathatják meg. Csak közbevetve jegyzem meg – és erről is túl kevés szó esik –, hogy Jókai teremtette meg nálunk a sajtóban rendszeresen, folytatásokban megjelenő regényt. Hogy ennek micsoda óriási jelentősége volt a befogadói kör kinevelésében és növelésében, az olvasói várakozás felkeltésében, fenntartásában, azt könnyen megítélhetjük, ha az elmúlt évtizedek tévésorozatainak tömegeket mozgató sikereire gondolunk. Így nem csoda, hogy a közgondolkodást folyamatosan befolyásolták Jókai újabb és újabb munkái (mint például a Régi jó táblabírák, 1856 vagy az Új földesúr, 1862). Amikor pedig az újabb rendszerváltás (a kiegyezés) után ez lehetővé vált, Jókai folytatta korának nagy eposzát az 1869-ben megjelent A kőszívű ember fiaival. Mint a reformkorról szóló regényeiben, itt is szabadon kezelte a történelmi tényeket, ugyanakkor sok részletet tekintve megteremtette a hitelesség lát- 7 Uo., 44. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �Jókai 200 szatát. Olyannyira, hogy a magyar forradalomnak és szabadságharcnak a kulturális emlékezetben élő alakjai sokkal közelebb állnak a Jókai regényében ábrázoltakhoz, mint a történettudomány eredményeihez. Nem áll szándékomban Jókai regényinek elemzésébe belebonyolódni, de néhány kiegészítő megjegyzés még feltétlenül ide kívánkozik. Az egyik, hogy Jókai nagyregényei az európai romantika második generációjának fősodrához tartoznak. Olyan eszközökkel dolgozik, mint például a végletes ellentételezés vagy épp a természet és a hősök belső, lelki történéseinek összejátszása. Vannak ugyanis olyan mozzanatok ezekben a regényekben, amelyekre néha talán kevesebb figyelem irányul. Azt általában kiemeli a szakirodalom, hogy Jókai kivételes teremtő fantáziával, mesélőképességgel rendelkezett. Kiemelek egy igazi romantikus nagyjelenetet az Egy magyar nábob című regényből: Most a mén a keskeny gátra kapott fel, s azon nyargal végig, túlnan hatölnyi mélységben a Berettyó vize. Egy bukás, és vége van. De Rudolf utolérte már; ő mindannyi közt a legjobb lovas… Már egészen mellé jutott. A paripa tajtékot fúva rohan a delnő alatt; arca oly halvány, és keble úgy hullámzik. Itt van, íme a perc, midőn mellette lovagol az ifjú, lélegzete éri, hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti, és neki százszor több oka van most azt óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb, legnemesebb hölgynek, legkedvesebb barátnéjának férje. Rudolf kénytelen a nekivadított paripa elfogásával felhagyni, ehelyett azon pillanatban, midőn Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra nyergéből, hirtelen megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a paripa szilajon száguld tova! A férfi, aki megmenti a hősnő életét, mégpedig halálos veszedelemben, mindenkinél jobb, több és bátrabb. Ki tud egy ilyen szövegnek ellenállni? Lehet-e egy szereplőt ennél tökéletesebben jellemezni cselekedete által? Persze az olvasó már ismeri, de a hősnő eddig igazán csak álmodozott róla. És micsoda feneketlen mélység! Nem a Berettyóban, hanem Fanny lelkében, aki egyszerre éli meg a szerelmével való találkozás boldogságát és a szükségszerű és elkerülhetetlen lemondás kétségbeesését. S mindez úgy jelenik meg a szövegben, hogy a fókusz a külső eseményekre koncentrál. Úgy érzem, ez minden romantikus sablonszerűsége ellenére izgalmas, élő, az olvasót magával ragadó szöveg. 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József De amit az ilyen nagyszerű részleteknél is fontosabbnak érzek, és amiről szintén alig beszél a szakirodalom: Jókai szerkesztő tudománya. Ő, akiről némely kutatók úgy ítéltek, hogy gyakran elragadja a hév, és ilyenkor nem képes megfékezni burjánzó fantáziáját. Ha odafigyelünk, kiderül azonban, hogy milyen tudatosan építkezik. Nézzük csak meg az Egy magyar nábob helyszíneit! Egyfelől Pozsony (hátterében Párizs), amely a modernizáció, az átalakulás, a polgárosodás világa. Ez nemcsak a két arisztokrata párizsi kalandját jelenti, akik aztán itthon is modernizációt akarnak, de a fiatal polgár európai szakmai és emberi tájékozódását is (amely két szál persze összeér Pozsonyban, mint ahogy ugyanitt jelenik meg az arisztokrácia másik, lassan elzüllő, vagyonát szórakozásban felélő csoportja is, amely már csak külföldi kölcsönökből tudja fenntartani magát. A két tábor összeütközése a párbajban csúcsosodik ki). Másfelől megjelenik a magyar Alföld a maga szó szerint sarat dagasztó elmaradottságában, ahol ki tudja, mióta, semmi se változott. S a két világ első találkozásakor (a koporsó mint ajándék), a születésnap alkalmával még úgy tűnik, hogy a züllés, a gonoszság diadalmaskodik. Hogy aztán hogyan futnak össze ezek a szálak megint csak Pozsonyban, s hogyan válik a modernizáció egyik mozgatójává a világ végén már-már eltemetkezett Kárpáthy János, azt Jókai képes elhitetni olvasóival. S teszi ezt akkora merészséggel, hogy az Egy magyar nábobot tragédiával képes lezárni, s ezzel megint csak valóságosabbá, hitelesebbé teszi a mesét. Hiszen a szöveg felkínálta volna lehetőségként a boldog (de hamis, giccses) befejezést is. Mint látható, Jókai ebben regényében sokkal többet nyújt, mint amit egy reformkorról szóló regénytől várhatnánk. Benne van Magyarország Európától való végletes leszakadásának képe, az a kép, melyet ez az ország önmagáról Európának nyújtani tud. Ezzel ösztönöz a szembenézésre, a helyzet és az önkép megváltoztatására. Kőkeményen politizál, kiáll a hagyományok értelmes megváltoztatása, a polgárosodás mellett, amikor az ország épp a múltba fordul, hogy nemzeti létét így erősítse meg. Ugyanakkor azzal, hogy a polgárosodás letéteményeseiként is a magyar arisztokrácia képviselőit szerepelteti, bizonyos értelemben a hagyományhoz ragaszkodók is elfogadhatták a regényt. Nemzeti hagyomány és modernizáció kérdésében tehát ma is aktuális üzenetet hordoz. Még ennél is nagyszerűbb szerkesztést mutat A kőszívű ember fiai című regény. Kiinduló helyszíne a vidéki Magyarország, a Baradlay-birtok. A végrendelkező öreg Baradlay mondatai: Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �Jókai 200 Egy nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele. […] Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál. Most még csak követségi titkár, idővel magasabbra lesz hivatva. Az a hely jó iskola lesz neki. […] Második fiam, Richárd, még egy évig marad a királyi testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a táborkarba bejutni. Ügyesség, vitézség és hűség három nagy lépcső a magasba jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza meg. Ott egy egész meghódítatlan régió áll előttünk. […] Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban szerettem őt mind a három között. Ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon Bécsben, és szolgáljon a hivatalban, és tanulja magát fokrul fokra felküzdeni. Már az első fejezet felvázolja azt európai háromszöget, amely a regény történéseit, a magyar szabadságharcot európai jelentőségű eseménnyé emeli. Miután ebből a kontinentális nézőpontból indul a mű, nagyszerű építményként magasodik majd fel. Oroszország és Ausztria között áll Magyarország. De függetlenségéért harcra kényszerül. És igaz, alulmarad, de Jókai a regény sok-sok apró mozzanatában jelzi a magyarság harci erényeit, apróbb győzelmeit. Így a regény egyik középpontjában az isaszegi csata áll. Itt a csúcspont, ahol Baradlay Richárd és Palwicz Ottó párbajt vív egymással: Minden, mi férfiszívnek meleget ád, lobog most ereikben. A harcos dicsvágya, a nemes büszkesége, a bántalmak jól táplált emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű szerelme, s mindez a csataviharban potenciára emelve, a harci mámor, a vérontó kéj eksztázisában arkangyali erővé magasztosulva. Összecsaptak. Ezt az ütközetet csak a Zenit című fejezet, Budavár ostroma, a két Baradlay forradalmi párviadala múlja felül. A regény végül visszatér a személyes, a családi síkra. Oda, ahonnan indult. A Baradlay-birtokra. Ismét tragikus zárlat egyensúlyozza hitelessé, igazzá a meseszerű epizódokból óriásivá növekedett szövegegészt. Ez a regény is ugyanazt az utat futotta be, mint a korábban említett kettő. A kulturális emlékezet forrásává vált. S már a XIX. század végén általánosan elfogadottá, minden egyéni emléknél és emlékezésnél hitelesebbnek és igazabbnak érezték. Pedig ez a regény is megelőzte korát, hiszen még éltek az események résztvevői, átélői, megszenvedői. És úgy vélem, ez Jókai művészetének legnagyobb diadala. 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bárdos József * Azóta nagyon sokat változott a világ. De Jókainak ezek a munkái a XX. század végéig az iskolai kánon kihagyhatatlan darabjai maradtak mint a magyarság önmagáról alkotott képének hordozói, továbbadói. S hiába hozott a XX. század nagy változásokat, hiába, hogy megváltozott a kor, az irodalom, s legfőképpen az irodalom nyelve, a magyar próza stílusa önmagát messze túlélve Jókai folytatója maradt. Őt követte Mikszáth, Herczeg Ferenc, Krúdy, Gárdonyi. (Utóbbi megírta az egyetlen olyan Jókai-regényt, amelynek nem Jókai a szerzője: az Egri csillagokat. Ez a regény még szerkesztésmódjában is Jókait követi a királyi székhelytől Budán és Erdélyen át Konstantinápolyig. Középpontjában Egerrel, amelynek sikeres védelme így országos, sőt európai jelentőségűvé emelkedik.) Jókai népszerűségét egyetlen dolog kezdte ki a XX. század végére: a barokkosan romantikus, bonyolult körmondatokkal dolgozó nyelvváltozat, benne a helyenként mára már zavaró latinizmusok sokasága. A szerencse azonban az író mellé állt, amikor a Jókaihoz méltón zseniális Várkonyi Zoltán Erdődy János forgatókönyvével filmet rendezett az Egy magyar nábobból, a Kárpáthy Zoltánból, A kőszívű ember fiaiból és a hasonlóan nagyszerű, de eddig nem is említett Fekete gyémántokból. Ezek a mozik a magyar film aranykorát jelentették, köszönhetően annak is, hogy a rendező még a kisebb epizódszerepekre is a kor legnagyobb színészeit kérte fel. (Csak ízelítőnek néhány név: Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Bitskey Tibor, Mécs Károly, Tordy Géza, Béres Ilona, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Torday Teri, Páger Antal, Tolnay Klári és sokan mások). Ma leginkább ezek a filmek adhatják tovább a kulturális emlékezet kánonná emelkedett értékeit és érzéseit. Sajnos ennek máig sem alakult ki olyan közvetítési rendszere, mint amilyen maguknak a regényeknek volt száz éven keresztül. Ebben nemcsak az idők gyorsulása, de a magyar oktatásügynek a világ élvonalától való lassú leszakadása is közrejátszik. * Engedtessék meg nekem, hogy még egy, bár kevéssé ismert és kevéssé népszerű regényt is szóba hozzak. Ez a Politikai divatok címet viseli. Már a cím is különlegesen szerencsés, tekintve, hogy aki 1830 táján született, az politikai rendszerváltások sorozatát, politikai divatok sorát élte meg: 1844, 1848, 1850, 1861, 1867. A regénynek egy kis részletét idézem, amely a szabadságharc egy vesztes erdélyi ütközete után játszódik. Két szereplője van. Az egyik Pusztafi, a költő. A másik Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �Jókai 200 a barátja, Zeleji Róbert, aki halálos sebet kapott, és a menekülteket üldöző kozákok elől társával együtt a mocsaras vízbe merül, ahol Róbert meghal. Pusztafi temeti el. „Azután [Pusztafi]újra összerakta a szétbontott nádkévéket a vén fűzfa körül. Egy piros szál vesszőt letört róla emlékül, s akkor körös-körül meggyújtá a máglyát. A lángok recsegve iparkodtak elérni a máglya tetejét, onnan felkaptak a fűzfa galylyaira; a terebélyes fa, mint egy tűzsátor borult körös-körül a máglya fölé, tűzágakkal, tűzlevelekkel. A gyors láng gyorsan emészt, nem lett volna már emberi erő, mely azt elfojtsa többé; a költő nyugodtan mehetett tova. Hiszen az ő útja is sietős volt. A nádas sűrű bozótjain keresztülhatolni eltart reggelig, s a napvilág már nem a menekülőké. „Bajtárs, szép temetésed van. Isten veled.. […] Az égett szérű közepén állt feketén a tövig leégett vén fa csonka törzse; kormos öble, mint egy gyászhamvveder, melyben egy hírét bevégzett hős maroknyi hamva barnul, fű, fa hamvától elütő színnel. E barna hamv Zeleji Róbert. Az ifjú, kit úgy szeretett a hölgy, kit úgy becsült a jó barát, kiről dalt énekelt a nép, kit szárnyán hordozott a hír. Ki találna itt reá? Ki tudhatná meg ezt?” Nemigen figyeltek erre a jelenetre, tekintve, hogy a regényben szereplő anarchista, félőrült Pusztafit azonosították Petőfivel. Holott nyilvánvaló, hogy bármekkora nézetkülönbség és vita volt is Petőfi és Jókai között, barátját ilyen Pusztafiként nem ábrázolta volna. Mit is ír Jókai Zeleji Róbertről? „Az ifjú, kit úgy szeretett a hölgy, kit úgy becsült a jó barát, kiről dalt énekelt a nép, kit szárnyán hordozott a hír.” A vesztett ütközet, a kozákok, a rejtőzködő túlélők, mind beleillenek abba a képbe, amit a segesvári csatáról tudunk. Az iménti részlet Jókai álma Petőfi haláláról és a hozzá méltó temetéséről. Hogyan is érhetne véget egy romantikus költő másként, mint tűzben. Ahogy Byron is máglyán égette el Shelley földi maradványait. És amit Shelley megérdemelt, az kijár Petőfinek is, gondolta Jókai. S ahogy Ignotus igen találóan jellemzi az írót: „…ha Jókai gondolta, akkor így is kellett lennie. Jókai szentül hitte, hogy amit ő gondol, az úgy is van, s ha a valóság másmilyen, annál rosszabb a valóságra nézve”8. 8 IGNOTUS, Jókai = UŐ, Válogatott írásai, Bp., Szépirodalmi, 1969, 355. 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Mihály PRAZNOVSZKY MIHÁLY JÓKAI MÓR ÉS MIKSZÁTH KÁLMÁN NŐÜGYEI A gyakorlott olvasó kétségbeesetten csapja össze a kezét: te jó ég, megint az írók és a nők! Igaza van a jajgatással, az elmúlt egy évtized másról sem szólt, boldogboldogtalan csak azzal foglalkozott, hogy mit csináltak a nők az irodalom nagy vagy kicsi alakjai körül. Zaftos, botrányos, hazug, jelentéktelen stb. történeteket tálaltak fel az olvasóknak, s lassanként úgy tűnt: a magyar irodalomtörténet semmi másból nem áll, mint megcsalatásból, elhagyásból, leányszöktetésből. Most egyszerűbb a helyzetem, Jókainak és Mikszáthnak ugyanis nem voltak nőügyei. Egyszerű, derék, becsületes, mondhatni papucs házasemberek voltak, évtizedeket éltek a feleségükkel. Még csak arra sem törekedtek, hogy hitveseikből poétikus nőalakot formáljanak. Talán Jókainál A tengerszemű hölgy című történetben kap szerepet Laborfalvi Róza, de ott is csak erős áthallás után, azaz „hiszem, ha akarom” olvasói beleérzéssel. Mikszáthnál pedig el sem lehet képzelni, hogy Mauks Ilonkát beleolvassuk, mondjuk, Tóth Mari alakjába. Modernül mondhatom: mind a két író alapvetően szexuálisan unalmas alak volt. Lehet persze, hogy az ő élményük és véleményük más, de erre nem szolgáltak semmilyen bizonyítékkal, és dokumentumok sem őrzik esetleges vad kalandjaik emlékét. Mindkettőjüknek megvannak az ifjúkori ideáljai, amelyek persze rendszerint kudarccal végződő történetekbe torkollnak. Jókainál Asztalos Etelkát említik, Mikszáthnál Mauks Ilonkát. Mindkét kaland felsülésre volt ítélve, Jókainál a vallási felekezeti eltérések szakították meg a kapcsolatot, Mikszáthnál az eltérő vagyoni helyzet okozott az első időkben és még sokáig tartós hullámvölgyet a kapcsolatban. Számukra egyformán az ellenséges szülői akarat a gátló erő. Mindkettejük romantikus körülmények között jutott aztán asszonyához. Jókai a márciusi nagy lángözön erejével ragadta el Laborfalvi Rózát a Pesti Nemzeti Színház színpadán, vagy inkább fordítva: Róza ragadta nyakon az alkalmat és Móricot, hogy aztán minden rágalom ellenére (Petőfi nagyon kavart, nagyon kavart!) jó feleség legyen egészen haláláig. Mikszáth meg amolyan kései romantikus módon megszöktette Ilonkát. Nem kellett ehhez sem torony, sem hágcsó, sem vágtató ló vagy lángot prüszkölő sárkány, elég volt Pesten kijátszani a nem figyelő Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �Jókai 200 szülőket, s máris megvolt az esküvő egy belvárosi templomban, s boldogan éltek (rövid ál-elválással együtt) Kálmán haláláig. Etelka és Ilonka: a csodálatos első szerelem felejthetetlen hősnői. Itt van rögtön Etelka, a komáromi leányzó. Igazi diákszerelem ez a tinédzser Jókainál, első fellobbanás, sóhajok, epekedés, titkos kézszorítás. Még le is festette a kisasszonyt, és nem is rossz a kép. Ki tudja, mi lett volna ebből a történetből, ha a kislány tizenévesen váratlanul meg nem hal. Mikszáth Jókai-regényében rögtön ideált faragott belőle, ahogyan az elvárható egy romantikus kapcsolat hősnőjétől: „a szép liliomarcú, hollóhajú, légies Asztalos Etelka”. A jól induló kapcsolatnak az anya, Pulay Mária vetett véget ezzel a felkiáltással: „Míg én élek, meg nem engedem, hogy az én fiam katolikus leányt vegyen el”. Erre aztán visszaüzent Asztalosné aszszony is, valami olyat, mondja Mikszáth, amit aztán Jókainé nem tett a tükör mögé. Mikszáth esetében a szerelmi elsőséget nem tudjuk határozott pontossággal kinek odaítélni, az a selmeci diáklány, akinek a nevét sem tudjuk egy levélből, az a bizonyos „Macskaszemű” nem több, mint egy fuvallat a Szitnya hegyéről. Viszont a selmeci tanulmányok után hazatérve Nógrádba, a pályakeresés meredek útvesztőiben és éveiben bőven szerepelnek fiatal leányok. Szklabonya környékén számos, Mikszáthékkal egyidős szép leány élt. (Általában ez mindig mindenhol így van: mindig vannak fiatal férfiak és velük egyidős fiatal lányok.) Azért használok többes számot, mert Mikszáthnak szelíd kalandjaiban volt egy társa, az Ebecken élő Tersztyánszky Miska. (Ez Szklabonyától egy mérföldre lévő falu, tele Mikszáthrokonokkal.) Ránk maradt levelezésük, legalábbis Mikszáth levelei őrizték meg ezeknek az ártatlan vagy annak szánt flörtöknek az eseményeit. Így élnek örökre a lányok: Kubányi Milka, a szintén közeli Alsóesztergályon élő, nagy tekintélyű evangélikus lelkész, Kubányi Lajos szép leánya, akit elhappoltak előlük. Kubinyi Emma, ez a pontos neve, 1849-ben született, Bende Gyula felesége lett, s már 1872-ben el is hunyt. Vagy a közeli Szentpéteren lakó, ugyancsak evangélikus lelkész (Mikszáth is evangélikus volt, érthetők a választásaik), akinek Vilma leánya szintén ott szerepel a kijelölt leányok között, de Mikszáth itt is hoppon maradt. Ő egy bizonyos Nádasdy Gyulához ment férjhez, de húsz esztendősen meghalt. Tersztyánszky Miska hamar feladta, gyorsan választott s döntött: 1871-ben oltárhoz vezette Piry Ottiliát, az egyik esküvői tanúja éppen a cimborája volt. „A hetyke” Algőver Etelka is szerepel a sorban, a család mai jeles leszárma- 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Mihály zottja, Margócsy István úgy tudja, még leánykérés is történt, vagy legalábbis puhatolózás, de a Mikszáth-fiúnak nem látszott valami fényes jövőképe, s így ennyiben maradtak. Balassagyarmaton is akadtak lányok bőven, emlékezzünk csak a három Bérczykisasszonyra, akik közül Marival egészen komoly szinten ment a flört, legalábbis a pletykák szerint, s erre majdnem ráfázott a Ilonkának való heves udvarlás közben. De Mari is okosan döntött, férjhez ment egy bizonyos Garam Jenő úrhoz, s ő – említett lánytársaival ellentétben – legalább sokáig élt. Mikszáth Ilonkának írt mentegetőzésében úgy érezni, hogy lehetett valami közöttük: „Most van az az idő, amikor bátran merem leírni, hogy soha, sem ezelőtt, sem ezután nem szerettem úgy senkit, mint magát; amit Bérczy Mari iránt éreztem, az csak szimpátia volt ehhez képest". Ez utóbbi megjegyzést törölte a leveléből. Még szép. Gyakorlatilag készen is lennénk. Mondhatjuk persze, hogy Mikszáth bájos, szelíd, ártatlan, mások szerint unalmas és lapos fiatal lány hősnőihez ők lennének az emlékképek. Nem is kicsit idealizálva. De alighanem nincs igazunk. Mikszáth csak megálmodta a hősnőit. De mi történik a házasság során? Jókai és Mikszáth is bajba került legalább egyszer, a legendák szerint. Jókait, akinek nőügyei a színpad körül zajlanak, egy időben – de már csak utólag – összehozták egy fiatal leányzóval, akinek szerette volna egyengetni a színpad felé vezető útját. Vannak, akik igaznak állítják be a történetet, én legendának tartom. Csak egy-két forrás akad, amelyik ezt a mesét erőlteti. Prielle Kornélia szövege az egyik, amit nem lehet elhinnünk, mert az öregedő színésznő szívesen boszszantotta pletykáival a szintén öregedő és féltékeny Laborfalvi Rózát. Vagy Szini Gyula író, aki a Jókai, egy élet regénye című, besorolhatatlan műfajú kis könyvében ír erről, szokása szerint csapongva és felületesen. A mese szerint Jókait felkereste egy bizonyos ’48-as katonatiszt özvegye, mondván, van neki egy fiatal leánykája, aki színésznő szeretne lenni, és igen sokan tehetségesnek tartják. Kérné Jókai urat, hallgassa meg, s döntsön. Jókait vajszíve minden segítségre rávitt, most is így tett. S ő is tehetségesnek ítélte meg a kislányt. Sőt, elkezdett vele foglalkozni, de kimondottan szakmai alapon, tanítgatta, formálgatta. Szépen haladt is az ifjú növendék, Balatonfüreden még egy házat is bérelt neki, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia az órákra (mármint Jókainak), s el is végezte a színiakadémiát, és sorra kapta a szerepeket. Egy ízben Balatonfüreden is fellépett egy vándortársulattal. Ám beütött a baj, a sokat emlegetett korbetegség: a tüdővész. Így Lukanics Ottíliát elküldte Meránba, a csodálatos gyógyhelyre, de Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �Jókai 200 már az sem segített. Meg is halt a leány 26 évesen az ottani, Brixen nevű településen. A gondos szállásadónő hazaküldte a holmiját s kötegnyi levélváltásukat, amit – ahogyan az egy középfajú francia bohózatban lenni szokott – Laborfalvi kezébe adott a postás. A többit már nem is kell részleteznem... Amúgy Mikszáth is tudott a történetről, meg is írta sokat emlegetett Jókai-életrajzában (forrásai a pletykák voltak), de ő csak plátói érzelmekről beszél. Mikszáthnál Zsótér Mariska neve merül fel. Ami még nem is lenne baj, hiszen ekkor Mikszáth de facto elvált Ilonkától, és Szegedre tartva s ott élve hamar népszerű és elismert lett. Így aztán bejáratos lett különböző szegedi polgári házakba, köztük a híres és gazdag Zsótér Andor házába is. Itt találkozhatott valamelyik Andor-napi mulatságban Mariskával (1850-ben született a leányzó), akiről egy mai lexikonszerző azt írta: „melegebb kapcsolatba került Mikszáthtal”. Hogy ez pontosan mit jelentett, azt nem tudom, de azt sem tudom, volt-e közöttük valamiféle laza liezon. Halvány levélnyomokat találni, de ez is csak kései, erőltetett életrajzi belemagyarázás, mert azért az első írói sikere után nem Mariskához szaladt, hanem Ilonkához. No, ugye! Gyanakvó természetem nem hagy békén. Az, hogy Mikszáth a Zsótér-házból nézte a szegedi árvíz borzasztó pusztítását 1879-ben, még nem jelent semmit, hiszen ez egy erős, az árhullámok ostromát elbíró épület volt. De hogy 1882-ben még sűrű levelezés folyt közöttük, az már gyanús. A megmaradt pár levélben Mikszáth egy szóval sem említi, hogy éppen újranősülni akar, csak gyengéd megjegyzések vannak: „még tán magát sem unnám meg sohasem...” Valamint megtudjuk, Mariska két fotográfiát is küldött magáról Kálmánnak. Mi több, éppen alakult közöttük egy „charta bianca” játék, azaz egy olyan üres papírlapot adtak egymásnak, amelyen a nevük szerepelt, s az illető arra bármikor bármit ráírhatott, s az aláírónak azt be kellett tartania. Azért ez már elég veszélyes játék. Summa summarum, Mariska 1887-ben férjhez ment Tagányi János honvédszázadoshoz, biztos, ami biztos, s bizonyára boldogan élt, amíg meg nem halt. Ezzel Mikszáth részéről be is fejeződött a nőügyek számbavétele, marad neki Tóth Mari meg Bélyi Veronika s Horváth Piroska. Sokkal kényelmesebb volt ő annál, hogy kockáztassa a békés és biztonságos családi otthont, ahol egyszerre nem is egy, de két nő gondoskodott róla, értve ezalatt felesége jóságos testvérét is, Nelkát, aki az egész család pesztonkája maradt, pártában élve le életét. Jókai még egyszer próbálkozott, de másokkal, azaz a kortársakkal ellentétben szerintem ebben nem volt semmi elítélendő. Pedig mennyi mindent vágtak a fejéhez, még szenilitással vagy demenciával is vádolták, hogy divatos legyek. Pedig 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Mihály hát mi történt? 1886-ban meghalt a felesége, és tíz esztendő múltán, 1899-ben újranősült. Ez maga a természet rendje: nem jó egyedül élni, kell valaki, akibe belekapaszkodhat az ember. Az sem volt olyan nagy baj, hogy egy 54 évvel fiatalabb színésznőt, Grósz Bellát vett el (lám, lám, a színház!) aki ráadásul zsidó is volt, ez a korkülönbség aránylag mellékesnek látszott. Az egész amolyan jókais történet („öregember nem vén ember”), még Mikszáth is megszólta érte szelíden, igaz, csak a halála után, remek életrajzi regényében. De hát mi volt ebben szokatlan? Hány ilyen történetről tudunk mind a mai napig? Sőt, fordítva is: az emlegetett Prielle Kornélia élete végén (igaz, már elborult elmével), 80 esztendős korában hozzáment egy 45 éves fiatalemberhez. Ha a művészek egyedül maradnak, az érzelmi stabilitáson kívül szeretnék, ha életművük megbízható kezekbe kerülne, lenne, aki gondoskodna azok tisztességes megőrzéséről, közreadásáról. Hogy ezzel anyagilag is jól járnak a hölgyek vagy az urak: annyi baj legyen. Mi, utódok, pedig még jobban járunk: van miről olvasni. És persze írni is... Csohány Kálmán – Az öregség két arca (Kassák Lajos) (rézkarc, 19,8 x 15; é.n.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �Jókai 200 FÁBIÁN LÁSZLÓ EGY AKARATLAN JÓSLAT BETELJESÜLÉSE Kikényszerített nézőpont egy Jókai-regényhez „Kit érdekel az áramló idő, ha sodrásában egyszer felbukkan egy eksztatikus, teljes délután.” (Jorge Luis Borges) „A világ életveszélyes hely…” (Albert Einstein) Jókait íróként alighanem megtévesztő módon jellemzi, beskatulyázza fékezhetetlen romanticizmusa, kissé szerényebben, ám ugyancsak plasztikusan (romantikus) költőisége. Holott ő határozottan vallotta: Én egész hajlamom szerint realista író vagyok, s azt mondom, hogy ilyen a valódi élet. A „nagy mesélő” legendája hasonlóképpen jogos, humorát, elegáns szarkazmusát pedig talán emlegetni sem illik. Másfelől bármelyik regényét, novelláját vesszük kézbe, lenyűgözhet bennünket tárgyi tudása, hihetetlen ismeretanyaga az élet, a tudomány, a technika aktuális állapotáról, az a vonzalom a végletes állapotok, jellemek iránt, amely – szintén a romantika receptje szerint – egyenesen drámaivá feszíti regényeit. Ennél szembeötlőbb, hogy mind a pozitív, mind a negatív hőstől elvárja a lehető legtágabb műveltséganyagot – mivel így emelheti őket valóban rangos riválisokká, ellenfelekké. Mindezek mellett vagy akár ellenére a fordulatosság, a meglepetések, a váratlan megoldások példásan gazdag tárháza a hatalmas életmű. Már csak amiatt, mert – ismételjük nyomatékkal – a szerzőnek az életről, társadalomról gazdag tapasztalata van – a legapróbb mozzanataiig. Politikai, erkölcsi, szellemi viszonylatok, a létezés metafizikai háttere elmélyült elemzéseinek rendszeres témái, regénymiliőinek leghitelesebb momentumai, amelyek bemutatásához – ő mondja – Segélyül hívtam az ismeretet, a hitet és a képzelmet. Képzelete – úgy tetszik – az elképzelhető legszélesebb skálán mozog, a netán homályban lapuló részleteket is földeríti. 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László Ezeket a jellegzetességeket aligha találhatjuk nagyobb bőséggel írásaiban, mint A jövő század regénye mai olvasót ugyancsak zavarba hozó káprázatos lapjain. Az ő fölsorolásaiból közelítve a bőséghez: államok fejlődése, történelem, koreszmék, emberi jogok, lelki szabadság, hit, babona, nemzeti „súlyegyen”, fajgyűlölet, parlamenti harcok stb. stb. Természetesen különös figyelemmel a konfliktusgócokra, a szellem erőfeszítéseire tudományban, technikában, politikai-társadalmi küzdelmekben. Semmiképpen sem könnyelmű, sőt, egyenesen elfogadott megállapítás: Jókai legnagyszerűbb vállalkozásai egyértelműen polifonikus regények, dehogy románcok, miként egy újabb fajta minősítés besorolná; közülük kiemelkedően ez a különleges történelmi sommázat – ha tetszik – a jövő, a huszadik század regénye. Ám hadd tegyük föl itt nyomban az izgalmas kérdést, valóban regény-e, s ha az, akkor miféle? Azt már kimondtam: nem húzok a közmegegyezéses románc felé. Annak ellenére sem, hogy egyesek (Zsigmond Ferenc például) hiányosnak találták Jókai esztétikai ismereteit, mások (az alapos A. Jászó Anna szerint csupán más elképzelése volt a regényről). Csáth Géza a világirodalom élmezőnyébe helyezi, egyenest Shakespeare mellé. Sőtér István már az eredeti (1941-es) monográfiájában árnyalja a szélsőséges minősítéseket. Fölületes olvasónak is föltűnhet, hogy időről időre hosszan kizökkenti a szöveg az eseményekből, amiket eladdig a cselekmény elemeiként nemcsak elraktározott, de valószínűleg – a szerző ismeretében – tovább gondolt/bonyolított magában a sugallt vágányon, amely azonban rendre kitérőkkel szabdalt. Kertbenyhez, német fordítójához írja 1972 szeptemberében: Őrültség amit mi művelünk. Mi magyarok jobban gyűlöljük most egymást, mint ahogy valaha is az idegent gyűlöltük. Most éppen azon igyekszem néhány hazafival, hogy szerencsétlen népünket önmagával megbékítsem. A tervezett 1960–72-ben játszódó Jövő század regényét reális politikai, filozófikus szatíraként, More, Cabet Fourier szellemében írom. Lényeges, hogy szatíraként. El szokott sikkadni az értelmezésekben. A szatíra alapvető szándéka szerint kritikai műfaj, tehát föltételezi a kritizálandót, ami a megnyilatkozásra ösztönzi. Jókai viszont maga árulja el, hogy „regénye” (használnánk kételyeink idézőjelét) száz év múlva játszódik, vagyis az, amit kifigurázni óhajt – legalábbis egyelőre – nem létezik. Pontosabban: neki van reális politikai, filozofikus látomása – fogalmazzunk így – korának eszmei, társadalmi (és persze, majd kiderül: gazdasági, technikai, hadászati, csillagászati stb.) vektorai alapján egy huszadik századi eredőről. Mivel a szatíra megjelölés szintén tőle származik, azt Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �Jókai 200 kell gondolnunk: inkább disztópiát, semmint utópiát várhatunk tőle. Föltételezését egy nem éppen ideális, még csak nem különösebben vonzó jövendőről. A legtöbb utópista szerzőnél olvashatunk aggályokat, fönntartásokat az általa sejtetett elkövetkezőkkel szemben, mivel – és innét a jogos kétely, bizonytalanság – az emberi tényező akkor is kiszámíthatatlan, ha a technikai, gazdasági esélyek reálisaknak tűnnek föl. Jókai pontosan az emberi természet és a belőle mágikus erővel kikívánkozó eszmék föltehetőleg örök konfliktusképző elrendeltségére alapozza robosztus vélekedését. A klasszikus kor a költészet által emelte fel az embert. A héber az erkölcsi törvénnyel ismerteté meg. A jézusi tan a szeretet vallásával váltotta meg. Még hátra van ránézve a legnagyobb tökély fokára emelő megdicsőülés – ez az ismeret – öszszegzi röviden a történeti tapasztalást azzal, amit a jövőtől vár. A szatirikus közelítés (mint az ismeret eredménye) a megdicsőülést inkább jámbor szándéknak minősíti; és ki ne tudná közülünk, akik már a huszonegyedik században élünk, egyelőre semmi okunk ezt a csodát kalkulálni. Már pusztán amiatt sem, amit Jókai alaptételeiben olvasunk: Az örök harc foly a tőke és a munka között. (Ez a szocialista alapállás máig. Sajnos, semmi okunk kétségbe vonni igazságukat, még ha kopott szlogenné vált is a kommunista demagógiában.) Foly az örök harc az erkölcsi életalap s a társadalmi rothadás között. (Vélhetőleg az életalaphoz hozzátartozik a megélhetés, a társadalmi rothadás biztos jele ellenben a mindent elborító korrupció. Majd az Otthon állam elleni támadások legnyilvánvalóbbját, a tőkekoncentrációt is pontosan megjelöli: a nagy tőkéket helyeikből kimozgatja, s az üzlet terén a millió kicsinyeket védelmezi a milliomos óriások ellen, míg a szédelgésnek eleve útját állja.) Itt a harc az ember és föld között. (Vízhiány, éhezés, nyomor, kiszolgáltatottság az elemeknek szerte a világban.) Íme az örök harc az ó és új-világ között. (Amennyiben Amerika az újvilág, túlhatalmi törekvései, gazdasági expanziója, demokráciaexportja, zagyva és erőszakos politikai-társadalmi „ajánlásai” az egész világnak sértők, konfliktusosak. Íme, itt az örök harc „Isten” és az „állat között – mindkettő emberi alakban. (A magam részéről ide sorolok minden erőszakos hittérítést, kurzusos vallásosságot, a szekularizáció elutasítását, másfelől a beavatkozást a személyiség maga választotta vallásába, hitébe, hitéletének szabadságába. A genderelmélet ostoba, primitív tolakodását, közösségbomlasztó tendenciáját ugyancsak elutasítva.) Jókai árnyaltabban fogalmaz az elvi hozzáállásban: A vallást a sírig magyarázták az embernek: holott a hit dolgához nem kell egyéb, mint egyszer meghallani és elhinni; 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László a tudományt, az ismeretet pedig, melyet búvárkodás, kétkedés, új alakulás, fölfedezés örökké előbbre visz, csak addig tanították neki, amíg a keserves diplomát kezébe kapta. A tételek lényegükben mit sem változtak azóta, hogy Jókai fölállította őket; az illusztrációk erre mutatnak. Akkor pedig a negatívumok mindenképpen igazolják az emberi mozzanattal kapcsolatos félelmeket, amelyek olyannyira jelen vannak regényében, hogy a belőlük fakadó tragédiákat kizárólag mitikus erők képesek megakadályozni; egyszerűbben fogalmazva: a Rossz még mindig annyira javíthatatlanul rossz, hogy emberfölötti erők szükségesek a Jó fölékerekedésére. Márpedig Jókaitól nemcsak az olvasó, de maga az író is elvárja a pozitív végkimenet tendenciózusságát. És akkor innét beszélhetünk szatírájának regényességéről. Tiszteletlenségre vetemedve majdnem azt mondtam: regényesítéséről. Ez akaratlanul szinte, de arra utal, hogy korántsem ez a regényesség A jövő század regénye legfőbb erénye, noha a „nagy Mesélő” – természetesen – ezúttal is magabiztosan sorakoztatja föl mindenkori romantikája legjobb eszközeit: a fordulatosságot, a nagyívű cselekményességet, a két pólus – Jó és Gonosz – emberfölötti hőseit, a hihetetlenül gazdag nyelvet (ami hivatott a hatalmas ismeret lenyűgöző bemutatására – lettlégyen szó vegytanról, gépészetről vagy pomológiáról, csillagászatról), ámbár a lírát föláldozva a fölsorolások oltárán, ami – persze – igencsak költői. Lássuk hát a regényesség legfontosabb eszközeit a grandiózus vállalkozásban: adott két hatalom: egyfelől a (Habsburg) Monarchia – új, nemzetesített és békés uralkodójával, II. Árpáddal, másfelől Nihilország, azaz Oroszország agresszív elnökével, Sasza aszszonnyal (aki később Alekszandra néven cárnővé emeli magát, és a mű antagonistájának tekinthető), a terror rettenthetetlen nagyasszonyával; a jámborság és a féktelen gonoszság összeférhetetlenségét kizárólag egy rendkívüli hős képes radikálisan megszüntetni, voltaképpen egy népi mesehős: protagonistaképpen pedig Tatrangi Dávid székely konstruktőr, pilóta és rettenthetetlen katona, akinek mítoszát – a Mengyelejev-táblából nem ismert új elem, a hyalichor (’hyal’ görögül üveg, ’ikhor’ a görög istenek fehér vére) alapozza meg, és biztosítja – a Jó hőseként – világnagysággá emelkedését. Ezek a figurák hitelesítenek Jókainál olyan koreseményt, amely „még” nem történt meg. (Pierre Benoit írja: A becsületes embereknek épp úgy nincs elbeszélésre méltó történetük, mint a boldog embereknek.) Egyenesen elképesztő az a realitást megképző anyag, amit beledolgoz ebbe a voltaképpeni mesébe. Elég talán arra utalnunk, ahogy Tatrangi csapkodó szárnyú Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �Jókai 200 (Martin Lajos föltalálótól származhatott a madárötlet; az elektromos motort később Verne is hasznosítja) repülőgépével a Himalája hegyei közt rátalál a Keletre vándorolt magyar ősökre, és ahogy összekapcsolja őket nemzetükkel. (Mintha Barkó Pali álma valósulna meg korábbi művéből, az Eppur si muove című nagy regényéből.) Elegendő néhány oldallal tovább olvasnunk a regényben, hogy kitessék, egy másik Jókaival találkozunk. Az egykori ’48-as ifjú meggyőződéses monarchiapárti lett. Sosem volt olyan radikális, mint barátai: Vasvári vagy Petőfi, akiket – úgy tetszik – másfél évtizeddel A jövő század regénye előtt a Politikai divatokban eltemetett, és abból a regényből az oroszok (kozákok) iránti jogos ellenszenvét hordozza tovább. Csak éppen azóta számos – mondhatni – világesemény formálja/telíti ellenszenvét az orosz anarchisták, nihilisták terrorcselekményei iránt. Csernisevszkij Mi a teendő? című munkája orosz címén szerepel az új regényben, de bizonyára értesült a mozgalmi eseményekről a Hon vagy a Derű lapjairól, köztük a gyalázatos Nyecsajev-ügyről (Dosztojevszkij szerepelteti is Ördögök című remekében), erről a gátlástalanul provokált gyilkosságról, amely a mozgalmak árulóit volt hivatva fenyegetni. Persze zavaros, korántsem mindig értékelhető információk lehettek ezek. Ha csak Bakunyinra gondolok, aki az efféle erőszakos formáktól irtózott (és akit életrajzírója, Primakova szerint Marx adott a cári rendőrség kezére – féltve befolyásától az Internacionálét), már árnyaltabban szemlélhette volna az orosz mozgalmakat. Ugyanakkor mi (és a kelet-európai történelem), egészen más perspektívából visszaigazolhatjuk Jókai félelmeit: szenvedő alanyai voltunk totális háborúknak, valamint egy tömeggyilkos totalitárius politikai berendezkedésnek, a bolsevizmusnak. Jókai – ha tetszik – fölérezte a jövő mérgező levegőjét, hiszen az már jócskán szivárgott marxi forrásaiból, szippanthatott belőle, realizálhatta romantikus regényét jócskán. Emiatt gondolom, illik, nem illik, szembesíteni képzelményét a megtapasztalt/megtapasztalható valósággal. Ugyanis Sasza/Alekszandra birodalmához kísértetiesen hasonló politikai affektusok jellemzik a Sztálin halála utáni szovjet birodalmat, amely természetesen nem adta föl a birodalmi eszmét, a testvéri népek szovjet közösségét (értsd: elnyomását), például a napjaink orosz–ukrán háborújában szerepet játszó konfliktusokat; ilyen Hruscsov donációja a kishúg ukrán népnek, a Krím, amely 1922-ben már független volt – csillapítandó az Ukrajnában föllángolt nacionalista függetlenedési mozgalmakat a nem-oroszok között (a Krím két és fél milliós lakossága: beloruszok, tatárok, zsidók és más kisebbségek). Az ukrán konfliktusgócok remek elemzését kapjuk Charles Urjewicz 58 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László Quanto é grande Russia vista da Kiev, vagy Carmela Giglio La fatal crimea, una penisola per tre popoli című írásából (az olasz Limes című geopolitikai periodika La Russia e noi című összeállításából – Roma, 1994) Az ukrán nacionalisták érvei szerint Ukrajna gazdaságilag, katonailag, kulturálisan legalább olyan régi, mint Oroszország, a tatárok pedig a Krímet tartják ősi földjüknek (no Sztálin tett róla – török tiltakozások ellenére –, hogy legyen jó messze új hazájuk, ahogyan a zsidók is távoli autonóm területre kényszerültek – Birobidzsanban). Egy olyan érzékeny és tájékozott író, mint Jókai, bizonyára rá-rátapintott a konfliktuscsírákra, talán még a szlavofil Tyutcsev ominózus versét (nem csak az Oroszország címűre gondolok) is ismerhette valamilyen fordításból az oroszság véghetetlen világuralmi vágyálmáról, amely szemérmesen kimaradt a magyar kiadásokból (a Nílustól a Nyéváig, az Elbától Kínáig stb.). Végtére a terrorállam vezetője, Sasza/Alekszandra hasonlóképpen gondolkodik, kivált amikor fölépítí repülőraját – nyomban húszezer géppel, komoly fegyverzettel. Az abszolút (mitikus?) hős menti meg tőle a világot derekas légiharcban, amit Jókai meggyőző tudósításban tár elénk, miként később Szomory Dezső Harry Russel-Dorsanja a francia hadszíntérről. (A kései olvasó mindössze sajnálni tudja, hogy az író által megcélzott, jelenleg éppen világháború felé botladozó századnak nem volt szerencséje egy huszadik/huszonegyedik századi Tatrangi Dávidhoz). Sasza, hát még Alekszandra action gratuite-ként viszonyul a gonoszsághoz. Eleve és l’art pour l’art gonosz. Mazrur, az ő véres jobbkeze még elméletet is kreál gyilkosságaihoz, mintegy kátéba foglalja galádságát: …minden ember renegát, aki a magyarral rokonszenvez, aki vele kereskedést folytat, tőle vesz, neki elád, nyelvéből három szót megtanul. Ez olyan bűn, mintha valaki megtagadja a szentháromságot, s mohamedánná lesz. Jöhetett volna hasonló Nyecsajev szájából, szó szerint ilyen későbbi (?) nacionalistáktól, fölbújtóiktól. Nemhiába mondja Jókai már a bevezetőjében olyan nyomatékkal: Ez nem fantázia, ez nem prófécia, ez tudat! ez ismeret! Nincs és nem lesz új a nap alatt. Ezzel szemben mindössze egy merész idea, a Tatrangi által megszervezett Otthon állam hozható föl teljesen irreális példaképpen. A Fekete gyémántok Delejországa hozzáképest talán kéznél-lévő lehetőség, a Senki szigete (Az arany ember) pedig egyszemélyes passzív elvonulás. Jelképesebben: eksztatikus, teljes délután. Valójában mindhárom változat konstatálja a régi világ, a történelem letűntét, noha nem egészen úgy, ahogyan Fukuyama tételezi a történelem végeként az amerikai burzsoá demokráciát – a fejlődés csimborasszóját (nyilván Hegel és Marx nyomán); szívesen, sőt, kajánkodva mondom ki: ennél írónk jócskán távolabbra Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �Jókai 200 lát, nem bénulna le a Fukuyama-ideál pillanatnyi relevanciájától. Szembesítsük csak vele Jókai repüléseszményét (hogy ti. a levegő ura a világbéke ura), Csokonainál még csupán levegőégbeli hajó, ma már kifejlett hadieszköz, nála jóval fejlettebb következménye: a rakéta, egyik is, másik is ugyan nagyszerűen szolgálhat a békés életben, ám pusztító eszközökkel gazdagon fölszerelt formáik ott rombolnak világunk több pontján – mintademokrácia ide vagy oda – netán éppen sanda késztetésére. Jókai világhatalmi polarizációt látott/jósolt Oroszországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Összefonódást és érdekellentétet. Nagyot nem tévedett. Megéltük a kétpólusú világrendet, ami – a két „nagy” sajnálatára tovább polarizálódik. Éppenséggel a totális orosz nagy testvér és korrupcióból korrupcióba szédelgő kishúga, Ukrajna között az említett sandaság álcájaként is. Ám hogy Oroszország (miképpen az USA) nosztalgiával őrzi a minapában még kétpólusú világ emlékét, mutatja, hogy a múlt század regényében mekkora szerepe volt a marxista totalizmus eszméjének: a kommunizmusnak. A ma mítoszi csodaszere nem az ichor, hanem az atomfegyver, amit már a Szovjetunió birtokolt – „a béke garanciájaképpen”). A mai autoriter orosz állam képtelen szabadulni közvetlen elődjétől. Vagy jóval korábbi ábrándoktól? Tyutcsev álombirodalmától? Az imperialista vágyak, természetüknél fogva, negligálni törekednek egymást. Ahogyan Marx Bakunyint a munkásmozgalomban. Tehát a légiharc jelen van az ominózus század és az utána induló mindennapjaiban, a világbéke, egyáltalán: az összecsapások leállítása és a tárgyalási készség a legtávolabbi horizonton sem, annál inkább az eszement ökölrázás. Így is megdöbbentő a jóslat ekkora beteljesülése, azt azonban szintén kijelenthetjük, hogy az a jóslat, miszerint nem a nyaktiló irtja ki az arisztokráciát, hanem a közöny, aligha teljesülhet akár a legrendíthetetlenebb békében. (A mi huszadik századi tapasztalatunk ellentmond ennek – lásd: bolsevizmus, nihilizmus, majd új parvenük fölemelkedése: pénzarisztokrácia az ún. polgári demokráciákban. Ráadásul ez a tőkearisztokrácia sosem juttat vissza a nemzetgazdaságba, individualizmusa, nihilista erkölcsi nézetei nemigen terelik ilyen irányba.) Jókai még a Politikai divatokban mondta el, hogy lehetetlen nálunk mást, mint irányregényt írni. Így indokolta: Nálunk mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől várja jobb sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára szárnyat vagy lábára láncot; a jellem ebben edződik acéllá vagy olvad salakká; ennek saját kultusza van, saját dogmái, saját költészete és különösen saját divatja. Van-e egyértelműbben irányregény az utópiánál (disztópiánál)? 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László És hát valóban amiatt, hogy a regényíró ugyancsak benne él a közéletben – saját dogmáival, de költészetével csakúgy. Lefordítva: alakító szándékával. A szatíra ennek a szándéknak egyik legnyilvánvalóbb eszköze lehet. Kritikus humora okán, ami csemege az olvasónak. Sosem érezheti jobban a latin szólás igazát: hic tua res agitur. A műalkotás szolidaritásáról lenne szó. Hogy valamirevaló alkotó mindenképpen fölkínálja, akár a legkülönbözőbb posztokon együttérzését, rokonszenvét, alkalmasint kiállását befogadójának. Ez az esztétikum egyik legjellegzetesebb sajátossága, hogy kölcsön vegyem (értsd: magamra formáljam) a fogalmat. Viszont az elragadtatottság, a nimbusz melegágya: … templom és színház szerepet cseréltek már. A templom lett az iskola, melyben a közönséget józan filozófiára oktatják, s a színpad misztériumok kápolnája, hol a földfelettit, a megfoghatatlant állítják eléje – mármint a nagyérdeműnek a légjáró misztikus hatása következtében. Jókai egészséges (tudomány alapú) szkepszise – persze – terelne vissza a common senshez: A tudós kutatók, fölfedezők, természetbúvárok barázdájában úgy nőtt a sarlatán, a szemfényvesztő, mint vadóc a búza között. A spiritizmus minden badarságra kinyitja a könnyen hívők füleit: Egyike a bűvésznőknek… egy roppant nagy csimpánz majmot cirógatott mágneses álomra, s akkor az alvó négykezűt kényszeríté „megszólalásra”. Tökéletes jó languedoc francia nyelven beszélt az. Mindezek a regényben az aerodromonok negatív hatásai. Jókai szarkazmusa érinthetett volna huszadik századi jelenségeket, ha könyvét az éber kommunista lektorok el nem rekesztik a közönségtől. Bizony, bizony, szerzőnk nemcsak azt jósolta meg, hogy a csillagászok a jövőben beleakadnak a Nap kilencedik bolygójába valahol túl a Neptunuszon, de a várható visszásságokat szintén. Mind-mind szorgos beteljesülésben. Miképpen beleakadt fantáziájába a Földtengely ferdülésének akkoriban alaposan tárgyalt problémája. Ám egy polihisztortól ez – márpedig Jókai az – joggal elvárható. De kanyarodjunk vissza a műfaj kérdéséhez. Jelesül még mindig ahhoz: regény-e Jókai grandiózus disztópiája, ha igen, akkor miféle? Ami regény voltát illeti, már bemutattuk cselekményvázlatát, valamint a hősök, ellenhősök érdekszféráját, főbb mozgáspályáját sommásan mind Az örök harc című első részben, mind pedig Az örök béke című második részben. Noha a Jó és a Gonosz küzdelme a második részben dől el, és alapozza meg a világbékét, kevésbé cselekményes, viszont kétségtelenül extrémebb az elsőnél. Ekkor ismerkedünk meg Kin-Tseu-val, vagyis Kincsővel, azaz – kénytelen vagyok oximoronnal élni – múltunk utópiájával, ami alkalmasint jelenünk korrekciójának lehet utópiája. A lég vándorának, Tatrangi Dávidnak minden addigi csodáját Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �Jókai 200 fölülmúló fölfedezésével. Ha szigorúan dekódolni kívánnám az írói üzenetet, úgy kellene fogalmaznom: a szerző privát nosztalgiájával. Ami egyúttal leleplezi Jókait; egyre erősebb vágyát a kivonulásra a társadalomból, mivel a társadalomban, a zajos nagyvilágban elért sikerek talmiak; talán a világbékéhez elvezethetnek, ha a Jót szolgálják, ám a személyiség békéje önmagában, érzelmi egyensúlyában található. Nem véletlen, hogy későbbi regényében (Az arany emberben) a dúsgazdag komáromi kereskedő lehányja magáról megszerzett közösségi rangját, hogy független önmagára leljen a Senki szigetén. A szuperhős Tatrangit igencsak megérintette Kincső harmóniája, noha nem adja föl küldetését. Minden esetre a „regényt”, amely az első részben a „mesélésen” alapult, mindegyre és mind markánsabban kilendítik a tevékenysége szellemi hátterébe belebonyolódó Tatrangi (de inkább Jókai) terjedelmes mélázásai Otthon állam önellátásának biztositékai körül (technikai-mechanikai megoldások a víz világában, növénytermesztés, munkaszervezés stb.), majd az örökbéke aprólékos föltételei (államszervezet, világnyelv, világírás, kozmológia, a béke föltételei stb.) – olyanynyira, hogy a Te Deum, laudamus! (a „regény” kínálkozó lezárása) után még hét esszéizáló fejezetet ragaszt „törzsszöveg”-éhez (kannibalizmusról, csillagdáról, a hold pályájáról, viselkedéséről, az új bolygóról) – elhagyva hőseit, a cselekményfonalat. Mivel pedig mindkét rész jócskán tartalmazott kisebb-nagyobb esszéket (remeklő leírásokat, amikkel úgyszólván korábban is, későbben is elbűvölte olvasóit), a második rész, a „regényt” követő hét tanulmány-fogalmaim szerint – átlendítik az írás súlyát abba a háttérvilágba, amelybe időről időre beleálmodja a fragmentált történet darabjait. Az ilyesféle munkákat szoktam én metaregény elnevezéssel illetni, és csak újabb bámulatra ad esélyt A jövő század regénye bölcs látomásával – a metaregény (amely angolszász norma szerint novel) példás előzményeként… Utóhang Kizártnak tekintem, hogy a hyperművelt Jókai nem ismerte volna valamilyen formában Dante La Divina Commediáját, ugyanis A pokol-fejezet magyar fordítása – Angyal József – munkájaként olvasható volt. Majd Szász Károly az egészet magyarítja, mások meg egy-egy fejezetre szánják el magukat. Még Gárdonyi Géza is beleakad A pokol különleges, enigmatikus világába; nemcsak lefordítja (Babits szerint sima nyelvezettel, kevesebb erudícióval), de Feszty Árpád körképéhez hasonlatos látványosságot készül „építeni” belőle. (Utólag már nem emlékszem, vajon 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fábián László fölhívtam-e diplomázó textiles főiskolai hallgatóm figyelmét erre a kísérletre, mikor hasonló munkájáról konzultáltunk.) Ide azonban az tartozik, hogy Jókai (és Bródy Sándor) mutatták be Gárdonyit a Körkép mesterének. Jókai bármilyen dokumentált kapcsolata Dante remekével ugyanis megerősítené hipotézisemet, miszerint A jövő század regényében megtapintható a dantei hármasság. Sasza asszony Nihil-országa (Oroszország) jelenti A poklot, Habsburg Árpád hektikus Magyarországa afféle A purgatórium, A paradicsom viszont szellemi egységében is kettős: az Otthonból és Kincsőből (ez utóbbi földrajzi miliőjében is hasonlatos a dantei Mennyországhoz (van egy előképe: az 1852-es A varchovitákra gondolok, amelyik ismeretlen népe hasonló elszigeteltségben él, akár a Kincső-beliek. A hármasságból pedig levezethetők a három létfázis markáns képviselői – Sasza asszonytól Habsburg Árpádon át Tatrangi Dávidig mind mitológiailag, mind retorikailag, akarom mondani: poétikailag – akárcsak a frazeológiákra hagyatkozva. Az ötlet részletezése azonban semmi esetre sem férne bele ennek a dolgozatnak a keretébe… Csohány Kálmán – illusztráció (Mihail Prisvin: A Madártemető) (tusrajz, 63 x 32; 1973) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �Jókai 200 MOHAI V. LAJOS AZ IDEÁLTIPIKUSSÁ EMELT HŐS Mikszáth Jókai-életrajzáról régi vázlatok alapján 1. Noha 1907-es évszám szerepel az impresszumban, már 1906 decemberében megjelent Mikszáth Kálmán kétkötetes Jókai-életrajza. A gondos családi, szakmai egyeztetések után (ezek nyomon követhetők a könyv Akadémiai Kiadónál megjelent kritikai kiadásának terjedelmes jegyzetapparátusában) napvilágot látott munkával két hosszú esztendőt töltött el az író. A pálya hattyúdalának szánt könyv kielégítette az író becsvágyát, honoráriumából pedig még takaros vidéki kúriára is tellett, ahol életének utolsó verőfényes nyarait tölthette Mikszáth. Jókai alakjának fölidézésével nemcsak regényírói és ízlés-meghatározó ideálja élete elé állított tükröt, hanem egyúttal saját tizenkilencedik százada elé is, amelynek a „gyermeke”, neveltje volt maga is. Elöljáróban még azt is el kell mondani, hogy a Jókai-életrajz eddig jobbára kívül esett a Mikszáth-filológia érdeklődésén, és ha úgy is tekintették, mint Mikszáth írói pályájának toldalékát, az bízvást elmondható róla, hogy a könyv együtt öregszik Jókai és Mikszáth hírnevével – ez pedig talán a legtöbb, amit életrajzi regény a múló időben elérhet. A szépprózai életrajz viszonylag rövid múltra tekint vissza a magyar irodalomban: Mikszáthé az első igazán fontos és messze mutató alkotás abban a műfajban, amelynek másik paradigmatikus alkotása néhány évtizeddel később, a huszadik század harmincas éveiben jött létre: Illyés Gyula Petőfi Sándora. Eredendően más típust képvisel a magyar irodalomban Kosztolányi Dezső feleségének 1938-ban megjelent életrajza: „Amikor írni kezdtem róla, azt akartam, hogy lerögződjék mindaz, amit átéltem vele – mondja Kosztolányi özvegye. – Látni akartam őt magát. Nem tudtam, milyen veszélyes feladatra vállalkozom. Egy embert való mivoltában megmutatni akarni annyi, mint kiengedni a sárkányt a barlangjából. De nincs visszatérés, hadd legyen élőbb az élőnél”1. 1 KOSZTOLÁNYI Dezsőné, Kosztolányi Dezső, Holnap, 1990, 245. 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Mohai V. Lajos Kosztolányi özvegye emlékezik, mégis az életrajzi regény műfaji megjelöléssel bővíti ki célját; tudja, hogy a visszatekintő nézőponttal kitárulkozik maga is, a saját élete is az ábrázolás tárgya lesz, nemcsak Kosztolányi. Kosztolányiné rekonstruál, tanúságtételt ad. Mikszáth és Illyés eljárása a reprodukcióhoz áll közelebb – valamely vállalt irodalmi folytonosság felől rendezi el a múltat. A kiválasztott személy irodalmi megformálása, irodalmias fölmutatása alkalom a hagyománykijelöléshez, valamely személyes vagy csoportos célhoz, lehetséges alternatívaképzéshez; ebben az esetben a választás tudatosan esik olyan személyre, akihez olyan eszmék, és ideák tartoznak, amelyeket az életrajzíró jelene kiaknázhat a maga céljaira. Esztétikai szempontból az életrajzi regénynek vannak kialakult műfaji sémái és megszilárdult elvárásai; az első az írót köti, a második az olvasót. Ha író életét dolgozza föl a mű, akkor nemcsak a művészi nagyság, egy adott korban betöltött szerep esik latba; gondot jelent az is, hogy kevés író élete és munkássága kínálja önmagában a művészi életrajz lehetőségét. Weöres Sándor pályájának megrajzolásához külső biográfiai tények kevéssé látszanak szükségesnek, élete pedig korántsem volt olyan fordulatokban bővelkedő, hogy könnyen engedne a „regényesítés”-nek. A sok lehetséges példa közül azért említem Weörest, mert nála még az élményi háttér kirajzolásához fölhozhatók olyan életrajzi elemek, amelyek fontosságát nemigen lehetne elvitatni; azt például, hogy gyerekfejjel egy nyáron elolvassa az összes Babits-verset, amely – későbbi önvallomásai szerint – kopernikuszi fordulatot hozott a számára. Vagy Polcz Alaine visszaemlékezéséből tudjuk, hogy életének utolsó heteiben szörnyű kínokat állt ki, és utolsó napjait (sanyarú kórházi viszonyok között) eszméletén kívül töltötte. Hát akkor vajon mi az a mozzanat, amely valamely pályatárs által írott és önmagán túlmutató életrajz létrehozásához elengedhetetlen fontos? Szerintem az, ha a későbbi írótársat választás elé állítja az illető életmű. Vagyis saját világképére, habitusára nézve van valami dokumentum értékű az előd életében, törekvéseiben, munkásságában. A magyar nyelven született írói életrajz két legjelentősebb vállalkozása – Mikszáthé és Illyésé – egyaránt jelképes értelmű ebben a tekintetben. 2. Mikszáth terve személyes mozzanatokra épült, és mindjárt Jókai halála után, 1904 derekán kezdett formálódni benne prózaírói és emberi ideálja életének regénnyé gyúrása. Arra az eszmére épül életrajza, hogy őt Jókaihoz minden elődjénél és pályatársánál mélyebb összetartozás tudata fűzte. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �Jókai 200 Nem lehet kárhoztatni az életrajz íróját azért, hogy elfogultságon lehet rajtakapni; amikor Mikszáth rangsort állít föl XIX. századi elbeszélőink között, Jókait a teljes XIX. századi prózai mezőny fölé emeli, és a nagy ellenlábasnak, Kemény Zsigmondnak az életművét idegen testnek láttatja a magyar irodalomban. E kijelentéséhez kapcsolódva nem látszik jámbor kérdésnek, ha a XXI. század olvasója fölteszi magának és közönségének: Mikszáth értékítélete vajon provinciálisan befolyásolta-e a magyar elbeszélőprózát, regényirodalmat? Vajon ártott-e Kemény Zsigmondnak, aki a magyar prózahagyományban (melynek medrét Mikszáth saját esztétikájában is sokáig a Jókai-hatás foglyaként szélesítette, mélyítette) máig nehézkesnek, emésztetlennek és földolgozatlannak hat? Úgy gondolom – látva a magyar regényírás cirkalmas történetét –, hogy Mikszáth jellemzése mai szemmel mintha kicsinyes is meg pontatlan is lenne. Ne feledjük azonban azt a tényt, hogy a két író éles, elfogultságtól sem mentes szembeállításakor Mikszáthot feltehetően befolyásolta az, hogy a korszak első számú kritikusától, Gyulai Páltól – Jókai és Kemény közül – csak Kemény kapott jó szót. Gyulai egészen odáig merészkedett, hogy Jókai regényírását és művészetét – hatásával együtt – egyenesen károsnak ítélte. Gyulai kíméletlenségéhez hozzátartozik egy másik momentum is: Jókait akkor érte az egykorú irodalmi közvéleményt megosztó legnagyobb hatású vádirat a részéről, amikor Világos után nemzetfölfogása, a nemzeti eszmék fölmagasztalása keresett portékává vált. Jókai hódító volt: az 1850-es években, a társadalomés politikatörténeti okokból népies mozzanatokkal kiegészülő nemzeti romantika letéteményese. (Zárójelben: az összképhez, a Jókai elképzelését a regényírásban maradéktalanul megvalósító tendencia mellett – melyet hatalmas olvasótábor igazolt vissza – odatartozik az én belső gyötrelmeit elementáris erővel kifejező nagykőrösi Arany-líra és Kemény Zsigmond összes prózai kísérlete.) Mikszáth tehát Gyulai (és később a nyomdokaiba lépő Péterfy Jenő) ellenhatásaként ezért rajzol ideáljáról eszményített képet. Ebben az sem zavarja, hogy ő éppannyira kevés megértést mutat Kemény Zsigmond iránt, mint Gyulai és Péterfy Jókai iránt. Elfogultságaik azonos gyökerűek, csak más-más irányúak. Mikszáth elfogultsága természetesen az életrajzban megjelenő irodalomtörténeti értékrendet ingataggá teszi – anélkül persze, hogy a saját Jókai-értékelését megbillentené, sőt, eltérítené. Itt jegyzem meg, hogy a lassan két évszázados Jókai-kérdés irodalmi kulminációja jobbára nem más, mint az, hogy mennyire igaz életművére a következő megállapítás: Jókai részleteiben kitűnő prózaíró, regényírói alapmagatartása azonban már nem felel meg a korszak összetett irodalmi követelményeinek, hiányzik belőle a lélektan, a következetesség, az ember és világ tépettségének 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Mohai V. Lajos kifejeződése. Az 1970-es években Németh G. Béla azt is szemére hányta Jókainak, hogy naivságnak álcázott ravaszság az, ami szilárdítja életművét. Nem lehet elégszer aláhúzni, hogy Mikszáth mintegy az irodalmi elődkereséshez kapcsolódva talált döntő motívumra, mintára Jókaiban: az általa létrehozott irodalmi térben ezerszer mozgott inkább otthonosan, mint bárki máséban. Tudvalevően érzékeny személyiség volt, a próza, a kispróza kipróbált mestere, akinek volt érzéke a nagyobb térfogatú művek iránt is, csak éppen a Jókai-affinitás kizárta, hogy szeme legyen Keménynek az elbeszélő próza átalakítására tett robosztus erőfeszítéseihez. Ízlésétől merőben idegen (és talán ellenséges) jelenségnek érezte, ez magyarázza esztétikai, eszmei szembefordulását vele. Vagyis a magyar próza és regény történeti folytonosságának megőrzőjeként nem Keményt, hanem Jókait gondolta. Visszatérve még egy röpke gondolat erejéig a Jókai–Kemény antagonizmushoz: az irodalmi emlékezetben Jókai élesebben rögzült Keménynél – a Férj és nő, de még a részletek varázsát ontó Ködképek a kedély láthatárán is jobbára egyetemi tananyaggá vált, ha tetszik, nemesedett. Szerzője pedig sötéten lobogó árnyfigurává vált, kinek tolla alatt egy soha meg nem valósult gigantikus prózai lehetőség torzója csikorgott. 3. Mikszáth fáradozása korántsem irányult arra, hogy Jókai művészetében mélyen elmerüljön. Nem irodalomtörténeti vitában kívánt állást foglalni, műbemutatásai elnagyoltak, Jókaival kapcsolatos észleleteit az motiválta, hogy közte és önmaga között rokon folyamatokat látott meg, Keménnyel viszont nem. Beállítottsága érzületi, amit az is mutat, hogy voltaképp nemigen bocsátkozott aprólékos esztétikai, kritikai elemzésbe. Nem kritikus volt, és ha kritikusa is olykor a regény lapjain hősének, azt írói eszközzel viszi véghez. Mindenekelőtt azzal, hogy erős ecsetvonásokkal festette föl a kor színeit, hősies vagy éppen hétköznapi díszleteit Jókai mögé; a mű hátterét Jókai történeti kora képezi, a kor hatásos drámai és olykor gigantikus eseményeinek menetében mozgatja hősét. Hőse korában kalandozik. Mikszáth igyekezett megtartani ígéretét: élet és kor, irodalom és történelem kölcsönhatásának a fölfejtését. Jókai megjelenítésében, alakjának megformálásában is könnyen megragadható és világos a szempontja. Mikszáth úgy gondolta, hogy Jókai életének uralkodó élményei egybeesnek írói világának sarokpontjaival, főbb jellegzetességeivel; logikusan gondolta ebből azt, hogy Jókai élettörténetének írói, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �Jókai 200 irodalmi újrafogalmazása során regényeinek rendkívüli világa is megelevenedik. S ebben nem tévedett; kezére játszott Jókai: saját személyes tulajdonságaival és egyéni hajlamaival, azzal, hogy élete szinte maradéktalanul fölszívódott a műben, eggyé vált a művel. Hogyan következnek az alkotómunka fázisai egymás után, miképpen jön létre a Jókai-féle írásvilág, mitől vált korának a legolvasottabb írójává Jókai? – alapvetően ezek Mikszáth kérdései az író-Jókaihoz. Mesteri érzékkel választ alkotói periódust a bemutatáshoz: a legjobbakra is csüggesztően ható önkényuralom évtizede ugyanis minden tekintetben Jókai legnagyobb korszaka. A regényíró óhajtó módjával akkor azonosul a legszélesebb hazai olvasói tábor. „Jókai szerencsés volt abban, hogy meg tudta találni minden időben a szükséges témát”2 – állapítja meg általában is Mikszáth, de ez kiváltképp igaz lehet erre a történelmi pillanatra. A Bach-korszakban, mondhatni, az irodalom és a politika helyére lépett; ez a körülmény szinte beláthatatlan távlatokat nyitott meg Jókai szívbe markoló patriotizmusa előtt. Amikor a nemzet politikai vezetői jobb híján, mert nem tehettek mást, a tétlen ellenállást választották, ő a reformkori eszmék nyílt vállalása mellett tört lándzsát az Egy magyar nábobbal (1853–1854). A Politikai divatok (1862) sikeréhez – teszi hozzá Mikszáth – még a cenzúra is tevékenyen hozzájárult. A teljes szöveg kinyomtatását ugyanis nem engedélyezték, ezért a húzásokkal és kihagyásokkal történt kiadás hazafias tetté válhatott. A közönség fantáziáját – mondja Mikszáth –, akkor már újabb regénye, Az új földesúr (1862) tartotta izgalomban. Mikszáth talán leginkább e mű boncolgatásával mutat rá Jókai alkotásmódjára, írói gondolkodására. Leszögezi, hogy Jókai regényeinek megtervezésekor először arra volt kíváncsi, vajon új műve fölkeltheti-e az olvasó érdeklődését. „Úgy kell őt felfognunk, hogy mikor nagyobb alkotáshoz kíván fogni, mindenekelőtt gondosan felteszi magának a kérdést: Miről szeretne most a közönség olvasni, és mi szükséges ébrentartására? Előbb a miliőt dönti el. Csalhatatlan abban az érzéke.”3 Az alkotómunka három lépcsőfokát a téma kiválasztása, a szereplők meghatározása és a cselekmény kialakítása jelenti. Mikszáth érzékeli, hogy Jókainak azért kevés a teljes értékű alkotása, mert romantikus művészi képzeletét nem regulázta meg, hanem olykor a mesefűzés kárára szabadon engedte. Legfőbb gondja az volt, hogy a vezéreszme „el ne homályosodjék”. A meseszövés közben csakis erre ügyelve a kompozíciót elhanyagolja, keveset törődik vele. Mikszáth e ponton 2 3 MIKSZÁTH Kálmán, Jókai Mór élete és kora, Kossuth, Bp., 2011, 259. Uo., 261. 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Mohai V. Lajos is roppant engedékeny. Szerinte Jókait az olvasó előtt káprázatos stílusa azonban minden esetben megvédi: „Nekem mindegy az összefüggés, nem törődöm a mesével. Én a Jókai hangját akarom hallani, éppúgy, mint a Blaháét. Az gyönyörködtet s üdít fel”4. Mikszáth korántsem volt rövidlátó, amikor a népszerű, sőt a kortársak, olvasók által intézményesített író alakját helyezte előtérbe. Több mint évszázados Jókai-könyvének tartós sikeréhez mindenesetre hozzájárult az a tény, hogy hőse a művelt olvasók szemében azóta sem került ellentétbe a XIX. századi regényirodalom hazai ideáltípusát megtestesítő elbeszélő mítoszával. Jókai elszánt védelmezője Mikszáth, kedvvel, meggyőződéssel építette, növesztette a legendát, korántsem akart vagy tudott más értelmezést adni annál, amelyet fél évszázad olvasói hagyománya kialakított előtte. De hozzátette ehhez a képhez és képzethez a magáét, mégpedig saját írói és élettapasztalatán átszűrve. Nem tagadta meg az életrajzban sem, hogy Jókaitól elsajátított tradíciót éli meg otthonosan: nem pusztán azért, mert az ő műveiben is az írói egyéniségé a legfőbb stilizáló szerep, és továbbviszi Jókaiból a jellemrajz megalkotásának mozdulatait, a tipizálás fölényes képességét. Hanem továbbviszi azt is, amivel a Jókai-hatás kirekeszt más jelentős művészi erőfeszítést is, vagy fogalmazzak enyhébben: akik a Jókaihoz kapcsolható eszményítés kárvallottjai irodalmunkban. 4. Azon persze nincs csodálkozni való, hogy egy Jókai-életrajzban a lényeget a főszereplő főhős irodalmi teljesítményének előnyös értékelése képezi. Mikszáth géniuszt formál Jókaiból a több száz lapos szöveg jelentékeny hányadában. Kortárs bírálói egyébként – mondhatni: szinte ösztönösen – azt vetették a szemére, hogy hősének emberi jellemét kicsinyíti, vagyis jellemét kevéssé szilárdnak rajzolja, életmű és élet ellentétét, kettősségét pedig néhol megütközteti. Ezzel szerintem Mikszáth csak azt tette, amit valamennyi okos életrajzíró megtesz: utat enged az emberi életet meghatározó véletlenszerűségnek. Nem állt szándékában sem fölöslegesen drámai hatást elérni, sem elvékonyítani az emberi alakot, a személyiséget a mű mögött. Ez tehát nem olyan vonás, amelyet az életrajz szerzőjének a szemére kellene vetni. Mikszáth rájöhetett írás közben arra, hogy épp az életrajzi regény műfaja állított előre nem látható csapdákat a számára. Hogy ez a veszélyérzet aztán mennyire áthatotta munkája során, és azután is, miután letette a tollat – ismét 4 Uo., 263. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �Jókai 200 emlékeztetnék azokra a külső egyeztetésekre, amelyek a könyv közrebocsátást végül is megelőzték. Amit már dolgozatom legelején az életrajzi regény megírásának sarkalatos feltételeként említettem, magában foglalja az értelmezés egyik lehetséges kulcsát is: az életrajz szerzője és a bemutatott személyiség között fönnálló viszonyt az alkotói világképek közeli rokonsága nemcsak fölerősíti, hanem fokozza is. Kosztolányi Dezső 1907 januárjában a Budapesti Naplóban első benyomásait rögzítve azt írta a még nyomdaszagú könyvről, hogy „(…) Mikszáth mosolygó nyugodtsággal mintegy az asztalra könyökölve beszél Jókairól, a gáncs nem bántó, a méltánylás pedig aranyat jelentő érték, s mind a kettő közöttük marad, mintha csak két fejedelem bizalmas beszélgetését hallanók”5. Kosztolányinak igaza volt: Mikszáth egy sajátosan létrejött, a Jókai-olvasásból kibontott a hangulatba, érzületbe történt beleképzelés erejével kitágította a tényszerűség korlátait, és bontotta ki Jókai „életregényé”-t, vagyis szerintem a szépirodalmi életrajz általa képviselt változata azáltal hódítja meg az olvasót, hogy a bemutatott író univerzumát, Jókaiét, olyan eszközökkel szemlélteti, amelyek korántsem ismeretlenek a közönség előtt, mi több, eredetük a jellemzett író munkásságában paradigmatikusan föllelhető. De persze Mikszáth ezzel együtt is tudatában volt annak, hogy nem adható végleges kép senkiről: nem adhatott még ő sem az ideáltípussá emelt Jókairól sem ilyet. Az utókor olvasói tapasztalata szerint viszont – és itt visszautalok Illyés Gyula nagyszerű Petőfijére –, a műfaj, az életrajzi regény vagy a regényes életrajz kettős tükre egymásba játssza megmintázó és megmintázott arcmását. 5 KOSZTOLÁNYI Dezső, Mikszáth Kálmán, Budapesti Napló, 1907. január 9. 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila MERVA ATTILA JÓKAI MŰVEINEK SZLOVÁK FORDÍTÁSAI A 19. SZÁZADBAN1 AZ ELSŐ MŰFORDÍTÁSOK A SZLOVÁK SAJTÓBAN A magyar nyelvű művek első fordításai igazából az 1860-as években jelennek meg a szlovák időszaki sajtó hasábjain. Bár korábban is fordítottak magyarból, de elsősorban külföldi írók műveinek magyar fordításait ültették át szlovákra. Az első magyar irodalmi alkotás, melyet szlovákra fordítottak és közöltek, Vörösmarty Mihály Szózata volt, melyet Michal Mácsay fordított le Ozyv címen, és a Szózat egyéb idegen nyelvű fordításaival egyetemben a Vasárnapi Újság és a Pesti Napló mellékleteiben kezdte el megjelentetni. A költemény fordítása Vörösmarty halálának ötödik évfordulója alkalmából keletkezett. „A mód, ahogy ezt a költeményt a korabeli sajtó prezentálta, tükrözte az erősödő magyar nacionalizmust, amely az 1848–1849-es szabadságharc leverése után sem mondott le céljainak megvalósításáról. A Szózat, amely magas művészi szinten és érzelmileg hatásos formában vetette fel a magyarság sorskérdéseit és a magyar hazafiság eszményét, hatásos eszköznek bizonyult ennek terjesztésére a történelmi Magyarország nemzetiségei között. E célnak volt alávetve Mácsay fordítói koncepciója. A költemény kulcsszavát, amellyel a szerző olvasóit megszólítja, a »magyar«-t Uhornak fordította. Ezzel a költemény magyar vonatkozású problematikáját a történelmi Magyarország teljes lakossága, tehát az idegen ajkú nemzetiségek problematikájának szintjére emelte. Mácsay Szózat-fordítása, amelyet a magyar sajtó széles körben propagált, felkeltette a szlovák értelmiségiek figyelmét. Valószínűleg ezért közölte a Budán megjelenő Cyrill a Method című folyóirat melléklete, a Priateľ školy a literatúry, amelyet Andrej Radlinský szerkesztett A szöveg nagyrészt doktori disszertációm része, melyet 2014. augusztus 27-én védtem meg a révkomáromi Selye János Egyetemen. (A szerző) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �Jókai 200 és adott ki. A fordítást rövidesen közölte a Sokol című irodalmi folyóirat is, amelyet Pavol Dobšinský adott ki Selmecbányán (Banská Štiavnica). Mácsay fordítását a Sokol hasábjain Andrej Sládkovič Ohlas na Ohlas című költeménye követte, amelyben a szlovákok viszonyát hazájukhoz szlovák szempontból vetette fel.”2 Az ezernyolcszázhatvanas években a magyar nyelvű irodalmi alkotások szlovák fordításai csak kis számban jelentek meg a szlovák folyóiratok hasábjain. Ennek egyrészt a szlovák időszaki sajtó fejletlensége volt az oka, másrészt a szlovák nyelvű olvasók többsége eredetiben olvasta a számottevőbb magyar műveket (ez a jelenség egészen a Monarchia megszűnéséig tartott). Az irodalmi lapok rövid élettartama szintén befolyásolta a műfordítások elterjedését. Az 1860-as évek szlovák sajtóéletének gyermekbetegségeiről beszélhetünk, melyek a már többször említett intézményes háttér tartós hiányából (is) fakadtak. Az 1870-es évek közepétől egyre élénkebbé válik a magyar nyelvű irodalmi alkotások fordítása és közlése a szlovák időszaki sajtóban. Ez a jelenség az Orol (Sas) című irodalmi folyóiratnak és kiadó-szerkesztőjének, Andrej TruchlySytnianskynek köszönhető, aki több nemzet irodalmának jelentős alkotásait igyekezett lefordíttatni és terjeszteni (sokszor az olvasók kívánságainak ellenében). Az Orol által elindított folyamat egyre élénkebbé vált, és az 1870-es évek közepétől a Monarchia széthullásáig több számottevő irodalmi alkotás is megjelent a (nem a magyar kormány által kiadott és szerkesztett) szlovák folyóiratokban. A rövid életű Dunaj (Duna) című szépirodalmi havilapból sem hiányozhattak a magyar szerzők műveinek fordításai. A lírai alkotókat Arany, Petőfi, Kiss József, míg a prózát Jókai és Gáspár Imre képviselték. Ami viszont nagyobb figyelmet érdemel, az a mártoni konzervatív iskola képviselőinek folyóiratában, a Národnie Novinyben (Nemzeti Újság) megjelenő műfordítások jelenléte, amely nem volt ugyan számottevő, ám az 1870-es és ’80-as évektől feltűnik egy-egy Petőfi-vers, Jókai- és Mikszáth-próza. Mondanunk sem kell, hogy ezek fogadtatása a konzervatív kritika részéről (Vajanský, Škultéty) általában negatív volt, s ennek hangot is adtak. A színvonalas Slovenské Pohľady A Szózat-fordításról bővebben lásd: Karol TOMIŠ, A magyar irodalom a szlovák kultúrában I., 1860–1918, Bratislava, VEDA, Vydavateľstvo SAV, Ústav svetovej literatúry SAV, 2000 13–14. (A későbbiekben: Karol TOMIŠ, A magyar irodalom…). A kötetben olvasható Ozyv címen fordítással egyetlenegy forrásban sem találkozhatunk, mindenhol Ohlas címen említik a Szózat szlovák fordítását, valószínű, hogy a Vasárnapi Újság és a Pesti Napló még Ozyv címen hozta le, ám a szlovák nyelvű kiadványok már Ohlas címmel jegyzik. 2 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila (Szlovák Szemle) című, turócszentmártoni konzervatívok által kiadott irodalmi folyóirat a két főszerkesztőjének (Vajanský, Škultéty) magyar- és államellenes nézetei okán 20 évig egyetlen műfordítást sem közölt magyar szerzőtől. JÓKAI MŰVEINEK FORDÍTÁSAI AZ IDŐSZAKI SZLOVÁK SAJTÓ HASÁBJAIN Az alábbiakban Jókai műveinek szlovák fordításait szeretnénk áttekinteni, különös tekintettel a szlovák időszaki sajtóban megjelent műfordításaira. A kiegyezést követően Jókai volt az egyik legolvasottabb magyar szerző a szlovákság soraiban, még akkor is, amikor a véleményformáló túrócszentmártoni sajtóorgánumok szerkesztői a magyar asszimilációs törekvések egyik fő élharcosának tartották. Őt csak Mikszáth Kálmán előzte meg. Erről így ír Rudolf Chmel: „A legnépszerűbb természetesen Jókai és Mikszáth volt, habár a regényeikből nagyon keveset fordítottak le (Jókaitól például a Páter Pétert, Az új földesúrt, a Fortunátus Imrét, Mikszáthtól kisebb elbeszéléseket, novellákat és regényeket, mint például A lohinai fű, A jó palócok, a Tót atyafiak, a Szent Péter esernyője, A gavallérok stb.). A folyóiratokban az államfordulatig Jókaitól mintegy 120, Mikszáthtól kb. 125 fordítás jelent meg. Mikszáth esetében bizonyára az is közrejátszott, hogy prózai műveinek nagy részében sok a szlovák vonatkozás, és az író Budapesten számos szlovák értelmiségivel tartott kapcsolatot. Általában a magyar prózát több tulajdonsága miatt is kedvelték (a romantika erős utóhangzása, a mesemondás művészete, az anekdotizmus stb.)”3. Jókainál maradva: a 120 körüli fordítás nem egész négy évtized alatt tekintélyes számadat, ismét Rudolf Chmel statisztikai adataira támaszkodva nézzük meg, hogy milyen arányban osztódott el az egyes folyóiratok között. „A legtöbbet természetesen a Horňánsky szerkesztésében megjelenő Slovenské noviny közölte (24), majd sorrendben a Vlasť a Svet (23), a Svornosť (20) és a Krajan (11) következett. A Národnie noviny tizenegy fordítást hozott Jókaitól. A többi lap csak egyhárom fordítást közölt (nem számoljuk ide a tizenegy, könyv alakban megjelent fordítást és a sárosi tájszólásban megjelent fordításokat).”4 Vö. Rudolf CHMEL, Két irodalom kapcsolatai, Bratislava, Madách, 1980, 154–155. (A későbbiekben: Rudolf CHMEL, Két irodalom…) 4 Uo., 148. 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �Jókai 200 Mivel a szlovák sajtóban megjelenő Jókai-művek összességéről nincs rendszerezett bibliográfiai forrásadatunk, ezért csak a fentebbi (szűkebb) források alapján tudtunk utalni az egyes műfordítások megjelenésének helyére és idejére. Tanulmányunk következő részében a könyv alakban megjelent fordításokat szeretnénk áttekinteni, melyek megjelenéseit már nem fedi ekkora homály, mint a folyóiratokban közölt művekéit. A fentebbi számadatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy a kortárs szerzők műfordításainak gyakori közlése ellenére Jókai művei semmit sem veszítettek népszerűségükből a szlovák nyelvű olvasók körében. Ez a tény ugyan a kormánylapok tevékenységének köszönhető, mégis láthattuk, hogy egyes, elsősorban szlovák tematikájú, szlovák nyelvi környezetben játszódó művei utat találtak a konzervatív, nemzeti vonalat képviselő folyóiratok szerkesztőségeihez is (Dunaj, Národnie noviny). A recepció nem volt igazán összhangban a művek valódi mondanivalójával, és viszonylag ambivalensnek bizonyult. A szlovák nemzeti vonal nem túlságosan értékelte Jókai és általában a magyar szerzők pozitív szlovák szemléletét, ezért inkább szembehelyezkedő álláspontot foglalt el. Ez ugyanúgy vonatkozott a szlovák irodalmi művek magyar recepcióira is, ezért egyfajta kölcsönös elfordulás vehető észre a korszak irodalmi életében.5 Ez a jelenség kisebb-nagyobb szünetekkel napjainkig tart, annak ellenére, hogy 1918-at követően a szlovákok irodalmi élete is intézményes keretek között fejlődött. JÓKAI REGÉNYEINEK (KÖNYV ALAKÚ) SZLOVÁK FORDÍTÁSAI Jókai műveinek szlovák átültetése, mondhatni, „nagyipari” módon zajlott, elég, ha csak a fentebb említett közel 120, sajtóban megjelent műfordításra utalunk, de azt is le kell szögeznünk, hogy Jókai korának és országának egyik legnépszerűbb írója, publicistája volt, s ez a tény rányomta bélyegét műveinek terjesztésére. Bár kizárólag magyar nyelven alkotott, az országban élő nemzetiségek tagjainak nagy része már a fordítások előtt eredetiben is olvas(hat)ta regényeit. Népszerűsége és széles körű publicitása azonban nem jelentette azt, hogy a szlovák irodalom „hivatalos” képviselői (a turócszentmártoni nemzeti vonal köré tömörülő értelmiségiek) el is Erről bővebben lásd: Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy slovensko maďarské: Dokumenty z 19. a zo začiatku 20. storočia, Martin, Osveta, 1973, 43–46. (A későbbiekben: Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy…) 5 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila ismerték volna, bármennyire is baráti hangon írt a szlovákságról. Ennek elsősorban politikai okai voltak, melyeket nem feladatunk taglalni, csak szerettünk volna rámutatni arra a sokszor értelmetlen szembenállásra, amely a korabeli magyar és szlovák irodalmi életet egyaránt jellemezte. „A szlovák–magyar antagonizmus ebben az időben oly kritikus stádiumába lépett, hogy együttműködésre vagy egymás kölcsönös megismerésére gondolni sem lehetett.”6 Ebben a légkörben születnek meg a Jókai-regények szlovák fordításai, melyben jóindulatú recepcióra aligha számíthatnak a kritika részéről. Mégis egy egészen érdekes műfordítói kezdeményezés indul meg éppen Turócszentmártonból, ahol Gustáv Izák irodalombarát ügyvéd fordításában és kiadásában a Románová bibliotéka című sorozat második köteteként 1883-ban napvilágot lát Jókai Páter Péter című regényének szlovák változata Páter Peter címmel. Ez volt az első könyv alakú, szlovák nyelven kiadott Jókairegény, melyet ugyancsak Gustáv Izák fordításában és kiadásában 1885-ben Az új földesúr szlovák változata, a Nový zemský pán követett. Gustáv Izák kezdeményezése egyedülálló volt, hiszen sorozatával a magyar- és a világirodalom jeles műveit akarta elérhetővé tenni az igényesebb szlovák olvasók számára. „A sorozat 1883-tól 1885-ig jelent meg Turócszentmártonban, és három év alatt hét kötetet hozott Gogoltól, Turgenyevtől és Jókaitól. Bár a sorozat harmadik kötete után Izák megszüntette kiadói tevékenységét, a sorozat folytatásáról a turócszentmártoni magyar nyomdász és könyvkereskedő, Miskóczi Ferenc gondoskodott.”7 Időrendben haladva a következő könyvet már a budapesti Magyarországi Szlovák Művelődési Egyesület adta ki 1886-ban Romantické obrázky z dejepisu Uhorska (Romantikus képek Magyarország történetéből) címmel. E mű komoly kritikai állásfoglalást váltott ki a szlovák nemzeti sajtó hasábjain, például maga Vajanský éles kritikával illette a Národnie novinyben Jókai történelemszemléletét. Bár Vajanský ismert volt magyarellenes nézeteiről, a mérsékeltebb hangú értelmiség képviselői körében megfogalmazott Jókai-kritika már nem a szerzőnek vagy az ő magyarságszemléletének volt köszönhető. A Jókai-művekben tovább élő romantika már nem felelt meg a század nyolcvanas éveiben egyre inkább változó irodalmi ízlésnek. A szlovák értelmiség köreiben egyre inkább a realista ábrázolásmód kezdett el hódítani, háttérbe szorítva az addig uralkodó romantika jegyében született alkotásokat. Ez mégsem jelentette Jókai népszerűségének rohamos csökkenését. Továbbra is előszeretettel fordították műveit. 6 7 Vö. CHMEL, Két irodalom…, 102. Vö. TOMIŠ, A magyar irodalom…, 28. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �Jókai 200 „Félévszázados írói tevékenységét 1894-ben ünnepelte az egész ország. Ez alkalomból František Otto Matzenauer lefordította és a Lacné čítanie (Olcsó olvasmányok) füzetes sorozatban Nagyszombatban kiadta Imrich Fortunátus. Denník starého pána ex anno 1522 című áltörténelmi novelláját. Néhány évvel később Pekné rozprávky (Szép elbeszélések) címmel Daniel Bachát átültetésében az Užitočné a zábavné čítanie pre slovenský ľud (Hasznos és szórakoztató olvasmányok a szlovák nép számára) című sorozatban Méhner Vilmos kiadásában Budapesten megjelent három kisprózája a Dve vŕby (A nagyenyedi két fűzfa), Víla morského oka (A tengerszemű hölgy) és a Jeden pán a jedna pani (Egy úr és egy hölgy). Jókai kisprózáira összpontosította figyelmét Liptai Lajos és Mikó Pál is, akik Sáros megyei nyelvjárásra fordították műveit. Az előbbi Dvojrohoví človek (A kétszarvú ember), az utóbbi Za šľebodu (A szabadságért) címmel válogatást adott ki elbeszéléseiből. Mindkét kötet a Naša Zastava (Zászlónk) című újság mellékleteként jelent meg.”8 Időrendben haladva könyv alakú szlovák fordítások kapcsán nem kerülhetjük meg a cseh nyelvű fordításokat sem, melyek szintén eljutottak a szlovák olvasókhoz, mi több, némelyikről még neves szlovák irodalmárok (Škultéty) is írtak a szlovák nemzeti sajtó hasábjain. A század nyolcvanas éveinek második felére tehető a cseh–szlovák kapcsolatok megerősödése. Ez mindenekelőtt kulturális vonalon kezdődött (csak később vált egyre inkább politikai programmá), melyet még anno Kollár, Šafárik és Štúr kezdett el művelni, később ezt az „örökséget” a turócszentmártoni konzervatívok folytatták. A cseh sajtó, a cseh nyelvű kiadványok egyre inkább kezdtek elterjedni a szlovákság (főként az evangélikus értelmiség) köreiben. Több más világirodalmi alkotást is egyre inkább a cseh fordítások révén ismertek meg. A prágai Gustáv Narcis Mayerhoffer volt az, aki épp a 1888-től kezdve egészen 1928-ig fordította Jókai műveit. Az első ilyen kötet 1888-ban jelent meg, Az akik kétszer halnak meg című regényt Včera a dnes címmel jelentették meg Prágában. Ez az átültetés szinte azonnal eljutott a szlovák olvasóközönséghez is, nem sokkal azután Jozef Škultéty a Národnie noviny hasábjain komoly recenziót közölt a regényről. Mayerhoffer ezen kívül közel 30 Jókai-kötetet fordított le cseh nyelvre, illetve összesen 59 kötetet és 259 folyóiratban megjelent fordítást jegyez a magyar irodalomból.9 8 9 Uo., 29–30. Vö. Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy…, 386. 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Merva Attila Amint láthattuk, 1918-ig széles körben fordították Jókai műveit, bár tény, hogy leginkább a kormány által fenntartott folyóiratoknak, egyesületeknek és kiadóknak a jóvoltából. A szlovák értelmiség mérvadó sajtóorgánumai és kiadói csak egy-egy művét jelentették meg, és sajnos igazságtalanul voltak ellenszenvesek Jókai műveivel vagy személyével szemben. Ez nagyrészt az akkori politikai elit nemzetiségi politikájának volt köszönhető, amely az említett asszimilációs céljai eléréséhez többször is „igénybe vette” a magyar romantika irodalmi alkotásait, például Petőfi és Vörösmarty líráját vagy épp Jókai prózáját. Valószínűleg ez is oka lehetett a részleges elfordulásnak, illetve ellenszenvnek. Az első világháborút követő események, a Monarchia széthullása és Csehszlovákia megalakulása gyökeresen megváltoztatta az addigi viszonyokat. Az utódállam a reciprocitás elvét követte, és ettől a kezdve a szlovák irodalom került a támogatott státuszba és a magyar irodalom évtizedekig épített kiadói, fordítói, kereskedő hálózata egy csapásra semmivé lett. FELHASZNÁLT IRODALOM Rudolf CHMEL, Két irodalom kapcsolatai, Bratislava, Madách,1980. Rudolf CHMEL, Literárne vzťahy slovensko maďarské: Dokumenty z 19. a zo začiatku 20. storočia, Martin, Osveta, 1973. Rudolf CHMEL, Paralely a konfrontácie, Bratislava, Slovenský spisovateľ,1986. SZIKLAY László, Szomszédainkról: A kelet-európai irodalom kérdései, Bp. Szépirodalmi,1974. Karol TOMIŠ, A magyar irodalom a szlovák kultúrában I., 1860–1918, Bratislava, VEDA, Vydavateľstvo SAV, Ústav svetovej literatúry SAV, 2000. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �Jókai 200 BODNÁR ILDIKÓ JÓKAI ÉS A PALÓC VILÁG Jókai Mór a palóc vidék peremén született – hagyományosan a Vág vidéke tekinthető a palócság nyugati határának – művelt nemesi családban. A palóc népcsoport képviselőivel először Komáromban eltöltött iskolás éveiben találkozhatott, de erre a szakirodalomban nem találni utalást. Korai, népies hangvételű novelláiban a komáromi, a csallóközi és – tanulmányainak helyszínei nyomán – a Pápa, illetve Kecskemét környéki nyelvjárások elemei tűnnek fel.1 Regényeiben a csak később megjelent palóc szavak között jó néhány jellegzetes tájszóval és több, a palóc nyelvjárási ejtést érzékeltető formában leírt szóalakkal, mondattal is találkozunk. Ám Jókainak a palóc világgal való kapcsolata ennél sokrétűbb, ahogy a következőkben olvasható. AZ ELSŐ, KÉNYSZERŰ UTAZÁS PALÓC VIDÉKEN A szabadságharc bukását követő, a fél országot érintő bujdosása során Jókai hoszszabb időt, pontosan négy hónapot töltött el egy kis palóc faluban, a Bükk hegységben található Tardonán. Ahogy maga írja: „Október elején 1849-ben a borsodi Bükkben voltam. Tardonának hívják a falut… Jó, becsületes kálvinista palócz kurta nemesek lakják, a kik maguk szántanak, vetnek…”2 Több forrást is idézhetünk e tartózkodás kapcsán: „A Jókai-szövegekből rekonstruálhatóan augusztus utolsó napjaiban érkeznek Tardonára. [Laborfalvi] Róza éppen Róza-napkor indul vissza Pestre, a szabadulást jelentő menlevelet pedig éppen karácsonykor hozza meg. A falut karácsony után, de még újév előtt hagyják el véglegesen. (Érdemes N. DELY Zsuzsa, A fiatal Jókai nyelve és stílusa, Bp., Akadémiai Kiadó, 1969, 23–24. Továbbá: Jókai-enciklopédia, szerk. BALÁZSI JÓZSEF Attila – KISS Gábor, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2020, 6. 2 JÓKAI Mór, Az én életem regénye, Jókai Mór hátrahagyott művei V., Bp., Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., 1912, 279–280. 1 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó figyelni Jókai különös vonzódására a jelképes dátumok, a regényesen sorsszerű egybeesések iránt!)”3 Tardona egyike volt a Bükkben megbúvó palóc falvaknak. És még egy idézet a település kapcsán: „»Tardonára menjetek emberséget tanulni!« – mondogatta még későbben is Jókai az őt körülvevő, érdeklődő barátoknak. Ez a szólás a mai napig él a Tardonán élő emberek szívében”4. Jókai Mór több művében is megörökíti e bükki tartózkodást, legkorábban az Egy bujdosó naplója egyes részeiben. Ez a mű 1851-ben, Sajó álnév alatt jelent meg. Talán érdekes még megjegyezni, hogy az álnevet nem – amint gondolhatnánk – a közelben folyó Sajó nyomán vette fel Jókai, hanem számkivetett sorsára is utalva mint ehhez illő, elég gyakori kutyanevet választotta magának jelképesen. Vagy ahogyan 1889-es, a bujdosás hónapjait szintén felelevenítő, A tengerszemű hölgy című regényében olvashatjuk: „…Az utamról le nem lépek. Ha a nevem alatt nem írhatok, írok a gazdám kutyájának a neve alatt: leszek »Sajó«: ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk”5. Az Egy bujdosó naplójához visszatérve: a Bükk szépségeit ecsetelő sorokat a műből kiemelten olvasva először alig sejthető az az egész magyarságot érintő s egyúttal személyes tragédia, amely e tardonai tartózkodás hátterében áll. „A legmagasabb hegytetőn állok, egy meredek sziklaszálon… Milyen messze látni innen!” Csakhogy a színekben és színárnyalatokban oly gazdag leírás végén ott áll ez a mély szomorúságot tükröző mondat: „Bizony szép ország volt egykor az én hazám”. Az idézett sorok A bujdosó tanyája című fejezet harmadik részében olvashatók. A láthatár szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú sorban mint ezüstkoronás királyok átlátszó kék trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal lebeg előttük… Innen rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen távolban. Még közelebb a gömöri hegyek, ködös lilaszínben, a távol tokaji hegyek, árnyékban tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre festve már az őszi deres harmattól, a sötét száraz színből itt-ott látszik ki egy halványodó hársfa. Az alacsonyabb halmok csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje között, néhol a csírádzó korai vetés eleven zöld színszalagjával. PORKOLÁB Tibor, A bujdosó Jókai = https://epa.oszk.hu/02000/02030/00027/pdf/HOM_Evkonyv_32_526-534.pdf [2025. 05. 09.] 4 LANOR, Jókai Mór és Tardona = https://tardona.blog.hu/2013/03/21/jokai_mor_es_tardona [2025. 05. 09.] 5 Lásd: JÓKAI Mór, A tengerszemű hölgy, 14. fejezet. 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �Jókai 200 És szerte a völgyekben az elszórt falvak, fehér házaikkal, karcsú tornyaikkal; a keletnek fordult hegyoldalakban a világoszöld szőlők. S mindez, átlátszó aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól. Bizony szép ország volt egykor az én hazám. Hasonló leírás található a negyedik rész elején is, s ott is megszólal a számkivetett ember keserűsége. A színek helyett itt a némaságot kiemelő hanghatások és a tagadó elemek dominálnak: Ez a kolostor környéke legkedvesebb helyem. Fél napig elfáradok idáig: hogy a nap másik felét itt tölthessem. Alig látok itten embert, azt is százölnyi magasból, úgy látszik ide, mint egy kis mászó bogár. Hallgat körültem az egész világ, emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak a vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló darázs dongása szól körülem. Oly jólesik nem hallani kívülök semmi szót. Egy hónap óta nem tudok semmit azokról, amik e bérceken kívül történnek. Azóta könyv nem volt a kezemben, hírlapot nem láttam, emberrel nem beszéltem, aki a falu határán kívül lett volna. Úgy élek itt, mint puszta szigetben a tenger közepén. Semmiről sem tudok semmit. A fenti soroknál is részletezőbben, Tardona nevét is többször említve ír erről az időszakról Jókai a már idézett, nagyobb részben önéletrajzi vonatkozású, A tengerszemű hölgy című regényében. Az alább következő részletnek is van egy igen fontos mondata, mindjárt a tizedik fejezet elején (amit később a nyomaték kedvéért meg is ismétel ugyanennek a fejezetnek a végén): „Egész hadművelet kellett ahhoz, Világosvártól eljutni odáig, ahol a világnak nincsen szája…” Volt egy kis falu a borsodi Bükk mélyén, Tardona, amelynek még a neve sem volt feljegyezve Karacs Ferenc térképén. Itt épített magának egy kis házat a Nemzeti Színház kitűnő komikusa és színpadi festője, Telepi, azzal a szándékkal, hogy a zivataros időkben a családját ott rejti el. El is küldte oda, amint a muszkák bejöttek, a feleségét és fiát, Károlyt, aki akkor fiatal festőtanítvány volt. Telepi adta a feleségemnek azt a bölcs tanácsot, hogy ha egyszer „kiesik a világnak a feneke”, engemet is vigyen oda, ott senki sem talál rám – Tardona nem vett részt a forradalomban… Még aztán Miskolcon is keresztül kellett hatolnunk a muszka táboron. Itt lakott a nőmnek az atyja, a derék tudós Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába vezető útra. Öt óráig haladtunk a sűrű erdőségek között előre; se egy emberi lak, se egy dűlőút nem látszott sehol, a kanyargó völgyet egy patak szelte át, melynek hol a jobb, hol a bal partján vonult végig az út, természetesen híd nélkül, 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó a gyalogjárók kényelmére nagy kövek voltak lépésnyi távolban az elterülő mederbe rakva. Ott egy mélyen elrejtett, gyönyörű völgyben fekszik az a kis helység, ahol a világnak nincsen szája. A harmadik, szintén kései Jókai-mű, amelyik közvetlen utalásokat tartalmaz erre az időszakra vonatkozóan, A barátfalvi lévita címet viseli, és könyv alakban 1898-ban jelent meg. Csakugyan csodálatos egy földzugoly volt az, amit Guthay Lőrinc menedékül kiválasztott, ahogy azt a felhők föltisztultával az Oltárkő magaslatáról meg lehetett látni. Erről a pontról olyan közel volt érhető, hogy a házakat meg lehetett ott a völgyben számlálni, de amellett teljesen hozzájárulhatatlan. Az a sziklatömeg, melynek ponkjául6 az Oltárkő kiágaskodott, mint egy előredűlő fal, zárta el az alatta meghúzódó völgyet. S azok az óriási bükkfák, amikhez hasonlókat az óvilágban alig lehet találni másutt, mint a borsodi Bükkben, oly sűrűséget képeztek előtte, ami fölött csak a sziklai sasnak volt járása. Akinek megadatott Barátfalvába lepillanthatni, annak, ha oda akar jutni, roppant nagy vargabetűt kell csinálni félnapi járóval: az Oltárkőről leballagni Tardonára, onnan Szentpéterre, ott a falu végén rátalálni arra a mély hegyi útra, melyet éppen csak a két kerékvágánya különböztet meg a zápor vájta hegyszakadéktól, s aztán azon haladni fölfelé. Az út két oldalát képező sziklafal ki van koptatva a hozzá fenődő tengelyvégektől: az mutatja, hogy ez járt út. Aztán meg az elhullatott széndarabok. A fenti részletek A világon kívül című fejezetből valók. A műből egy további, szintén emlékezetes tájleírást idézek az Itt van hát Barátfalva fejezet kezdetéből, ahol ráadásul több palóc vonatkozás is megjelenik, az ott lakók szegénységére, nehéz életkörülményeire (szénégetés, mészégetés) és nyelvére való utalás formájában: A vármegyének mappája nincs. Ha volna, sem érne semmit. Ellenben van a Bükk kellős közepén egy messze kimagasló bércorom, ami még Gömörbe is ellátszik. Azt úgy hívják, hogy „Örvénykő, Pogányoltár!” Aki annak a sziklacsúcsnak a tetejére fölmászik, az mint egy földabroszt, úgy látja maga alatt elterülni az egész Borsod vármegyét valamennyi hegyeivel, völgyeivel, folyóival és helységeivel együtt. Akkor azután egészen könnyű föladat lesz, kikeresni a helységek közül azt, amelyiknek a neve Barátfalva. Miről lehet azt kitalálni? Arról, hogy annak a helységnek nincsen tornya. A legkisebb faluban is, ahol 6 A Jókai-enciklopédia szócikke alapján: ponk = meredek hegycsúcs, sziklacsúcs. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �Jókai 200 maga harangoz a pap, van egy torony, ahol harangozhat; de amely helységnek csak lévitája vagyon, annak se harangja, se tornya nem vagyon (ahogy palóc nyelven mondják). Erről fognak ráismerni. Még más egyébről is. A szénégető, mészégető kemencékről. A terv beválik. Most csak egy jó kalauzról kell gondoskodni, aki Miskolcról a rengeteg Bükkön keresztül a Hámor, Diósgyőr, a Paulinus-kolostor megkerülésével elvezesse a turistákat az Oltárkő hegytetéjéig. – Nehéz lesz a dolog – véleményezé a báró. – Holnap karácsony vasárnapja. A barátfalvi lévita című regény egyik fejezetében egy palóc (és matyó) embereket jellemző tulajdonság is szóba kerül: a falvak népe egymás faluja nevét kicsúfolta, folyamatosan gúnyolta. Itt e vidéken, különösen a palóc meg a matyó nép között az a szokás, hogy egymás falujának a nevéből gúnyt űznek; egész csúfondáros nótákat csinálnak egymásra. A kigúnyoltak aztán megunják a bosszantást, más nevet adnak a falujuknak; de azt rajtuk kívül senki sem követi. Így lett Büdöskútból Abád, Varasóból Jákfalva, Cinegésből Telekes. Egy falunak az a neve, hogy „Kakastyúk”, de aki ezt e nevet mondja ki az odavalók előtt, azt megverik, inkább Kőkosárnak hívatják a falujukat. Szentistvánt senki sem nevezi másnak, mint Salamentának. Visnyót meg Eskerenának, Domaházát Csobankónak, sőt van egy falu a vármegyében, Dorogma, amelynek ahány pusztája van, annyiféle név alatt vallja be magát a miskolci vásárra fölránduló paraszt: Csetreng, Gyékényes, Báróháza, Pengyom, Gyolcsinges a lakása, de Dorogmát egy sem nevezi hazájának. (Részlet A disznótoros ebéd című fejezetből.) 7 Jókai egy egész sor falucsúfolót is összegyűjtött utazásai során, s történetüket is bemutatja Furcsa faluk című írásában.8 Adoma mondja el, mennyire nem szeretik a görgőiek elárulni a falujuk nevét, bár annak pontos okát nem meséli el a történet (Kitalálta a diák9). Barátfalvát sem véletlenül nem lelni a térképen, eredeti neve Dudar volt, ám a lakói megunták az örökös csúfolást a ’cudar’-ral! Ez pedig a könyv egy későbbi, A világon kívül című fejezetének egyik mondatából kiderül ki: „Dudar – amire minden ember a rímet is hozzá teszi: ’cudar’”. A ’Barátfalva’ elnevezést földesura adta a településnek. A fejezetben lakói egy helyen ’dudari pórok’-ként említik magukat. 8 Egy sor falucsúfoló Jókai gyűjtéséből: „Kecskeméten az ürgét röptiben meglőtték, / Kókán pedig a lencsét kétszer is megették, / Nagy-Lédecen a létrát keresztbe cepelték. / Ó-Kikindán szúnyog elől harangot félreverték. / Hetényen meg a rókát farkasnak nevelték. / Szent-Gáliak a hajdinát megúszni kezdették, / Rátótiak a rákot szabónak megtették”. 9 Lelőhely: https://mek.oszk.hu/00800/00820/html/jokai273.htm [2025. 05. 09.] 7 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó AKART ÉS TERVEZETT UTAZÁSOK A palóc vidéket később – egyik készülő regényéhez anyagot gyűjtve – már tudatosan utazza be. Az Akik kétszer halnak meg című regénye első fejezetében megtaláljuk a Vág völgyének a leírását, a regényben ez az Abban a tótok országában címmel szerepel. Az Útleírások című kötetben együtt nyújtja át az olvasóknak a Felvidékkel kapcsolatos írásokat.10 A Kárpátok között összefoglaló cím alatt olvashatók az egyes részek: A Kárpátok – Északkeleten – A Rima völgye – A Vág völgye. A Kárpátok, a Tátra leírása a legszebb Jókai-regényrészletekkel, az azokban szintén megjelenő költői eszközökkel vetekszik: „A Kárpátnak pedig nincsenek jéghegyei, sem örök havasai. A Tátra sziklafejedelmeinek homlokáról minden nyáron leolvasztja a magyar alföldi síkság meleg szele a hókoronát… A lemenő nap az egész bércláncolatot tűzlángba borítja, mintha megkövült lángoszlopok merednének az égre.” Találunk itt egy ötödik útleírást is, amely Jókainak egy későbbi észak-magyarországi utazását örökíti meg, a Villámvonat szekéren – Utazás Abaúj-Torna vármegyében című szöveget. Magyarország bemutatott tájai közül szerepel még például a Hortobágy, valamint „második otthona”, a Balaton vidéke Magyar Tempevölgy címen, de Budapestnek is több írást szentelt Jókai. A fővárosról írott sorainak a Budapesti élet összefoglaló címet adta. Nagyon tudatosan készült az író az erdélyi utakra, ezekről az Úti levelek és az Úti táskámból színes rajzai számolnak be, élményei ugyancsak regények sorában tükröződnek. Az említett kötetben távolabbi (német, olasz, osztrák) városokra, tájakra vonatkozó leírások is szerepelnek. Az utazások legtöbbjét szintén igen tudatosan azért tette, hogy azok valamely regényéhez alapanyagul szolgáljanak. JÓKAI PALÓCOKRÓL VALÓ ISMERETEINEK BEÉPÜLÉSE ÍRÁSAIBA Jókai a maga palócságra vonatkozó ismereteit – a tardonai tartózkodás mellett – részben a 19. század elejétől egyre gyakrabban felbukkanó, a palóc világot tárgyaló tudományos munkákból szerezte, részben pedig az országban tett utazásai során jutottak a tudomására palócokhoz fűződő történetek. Már forgathatta Szeder Fábiánnak 1819-ben, a Tudományos Gyűjteményben megjelent A Palóczok című 10 JÓKAI Mór, Útleírások, szerk. LUKÁCSY Sándor, Bp., Unikornis Kiadó, 1996. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �Jókai 200 írását, akárcsak Hollók Imre ugyanott közölt sorait a gömöri barkóknak a palóccal rokon „szójárásáról”, az 1830-as évekből. A későbbi szerzők közül aligha hagyta figyelmen kívül az éledő etnográfia kiadványait, például Hunfalvy Pál 1876-os, Magyar Ethnographia című művét, amely a palócokról eléggé keveset, ám máig helytállóan ír11. Szintén ismerős lehetett számára Pintér Sándor 1880-ban kiadott, A palócokról címet viselő „népismertető tanulmánya”. Ha a palócok feltűnését további regényeiben vizsgáljuk, azokban is számos példát lelünk. Maga a ’palóc’ szó többször is előfordul műveiben; erről újabban a Jókai-enciklopédia is tanúskodik12. Az egyik, az enciklopédiában is szereplő utalás a Bálványosvár (1883) című regényében való felbukkanásra vonatkozik: mindjárt a mű első lapján, a második bekezdésben olvasható ez a szó, pár lappal később pedig egy hamisítatlan palóc tájszó is feltűnik. Hanem mindezekhez a bajokhoz semmi köze sem volt a székely nemzetnek. A székelyek nem jöttek Álmos fejedelemmel meg a hét vezérrel ide be honfoglalni. – Őket még Attila ősapánk hun anyától származott fia, Csaba hagyta itt a maguk országában: ahol már ők ötszáz esztendeje otthon voltak, mikor a „Hetumoger” bejött; nem is keveredtek belé az ősmagyar anyatörzsbe, mint az imitt-amott lappangó jász, palóc, avar, úz ivadék; se nem települtek közé, mint a kun, besenyő, kazár, hanem szövetséget kötöttek vele, erős föltételek mellett. A szövetség két kőpajzsra felvésve, ószékely betűkkel, ott őriztetik Buda várában: nem abban a Buda várában, ahol a magyar királyok székelnek a Duna mellett... A második fejezetben, a szivárványhoz fűződő legendában találjuk az Új magyar tájszótár13 első kötete szerint Nyitra megyében is feljegyzett palóc tájszót: ’bábabukra’. Mikor ez a néptömeg végighúzódik a nagy háromszéki rónán, sebes nyári zápor vonul el a hegyek fölött, s az alkonyodó napnál fényes kettőzött szivárvány támad, HUNFALVY Pál, Magyarország ethnographiája, Bp., MTA, 1876. Itt olvasható többek között: „[A kúnoknak] két nagy felekezetök van mai napig: a Mátra hegység ágai közt Borsod, Heves, Nógrád és Gömör megyékben a palóczok, s a Duna-Tisza síkságán, a Nagy- és KisKúnságban, a tulajdonképi kúnok”. Továbbá még: „Ma egyéb nem külömbözti meg a többi magyarságtul, mint az úgynevezett palócz, azaz némi sajátságos kiejtésű magyar nyelv, a mellyben egyes szokatlan tájszók is fordúlnak elő, mint más tájnyelvben. Egyébiránt nincsen grammatikai sajátsága, mellyet a göcseiségben, ormányságban, székely nyelvben nem találnánk meg” (364.). 12 BALÁZSI JÓZSEF Attila – KISS Gábor (szerk.), Jókai enciklopédia, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2020, 618. 13 Új magyar tájszótár I., B. szerk. LŐRINCZY Éva, Bp., Akadémiai Kiadó, 1976. 11 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó melynek egyik vége a Várbércen, másik vége a Cenken támaszkodik a mesemondta aranytálba, s a vándornép mind ezen a szivárvány kapuján keresztül vonul be Erdélybe. – Azt pedig mindenki tudja, hogy a szivárványon nem jó keresztülmenni; mert ami ember, állat azon keresztülmegy, a nő hímmé, s a hím nővé változik át. A hétszínű bábabukrára még ujjal mutatni sem jó, mert a rámutatónak az ujját megragadja a „kék kelevény”. A Jókai-enciklopédia magyarázatát adja a furcsa kifejezésnek, mely szerint: „a tündéreknek a szivárvány a bűbájos csatornájuk”. Az egyáltalán nem véletlenül választott palóc tájszó révén – éppen ez előző oldalakon említette a palócokat – az író elkerülhette a szivárvány szó újabb megismétlését. A novellákban és regényekben több jellegzetes palóc tájszó (szakirodalmi megnevezéssel: ’tulajdonképpeni tájszó’) is felbukkan, melyeket szintén érdemes lenne felkutatni és bemutatni. Ez éppen a Jókai-enciklopédia és az öt kötetből álló Új magyar tájszótár szócikkei alapján nem megoldhatatlan feladat. Pár példa: csincsás/dzsindzsás – ’zsombék(os)’, lábtó – ’létra’, pȧdmȧly, pȧdmȧj – ’vízmarta part’, rocskȧ – ’veder’ stb. Feltűnnek palócok és a palóc beszédmód A lőcsei fehér asszony (1885) című regény lapjain is. Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta Lőcsét a császárnak. Amíg a felföldi hegyvidéken végigutazott Juliánna, tanulmányozhatta az emberek köszönés módjából a nép hangulatát. Eleinte csak hangzik a falvakban a hintón utazó elé az „adjon Isten”, válasz rá „fogadj Isten!” (a kálvinistáknál), a „dicsértessék” – „mindörökké” (a pápista helyeken), hanem amint beljebb nyomul az erdő közé az út, ott már a palócok humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a szépasszonynak azt ragasztja a legény „engem kendnek!”, s a „dicsértessék” után a fogai közt azt mormogja: „a szép asszony”. – Ezek már a kurucok voltak. S ugyanebből a műből egy rövid, de a palóc nyelvjárásra közvetlenül utaló részlet: Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával14, s odaállva a hintóhágcsóhoz, palóc parasztkiejtéssel odakiált nekik: – No, hát má nasságos asszonykák, nem vesz keetek egy kis szép aumát? Azok elszörnyedve csapják össze kezeiket s felsikongatnak. – Juliánna te! Korponayné! Ő meg kacag, csak úgy reng bele a két válla. 14 A Jókai-enciklopédia alapján a szercsika = zöldes héjú téli almafajta. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �Jókai 200 A szótár megjegyzése: a palóc beszédet utánzó írás jellemzi a mondatot. Ilyen megoldások felbukkannak a palóc adomákban is. S ugyancsak ebben a regényben jelennek meg a barkók is, akik egy kisebb csoportját jelentik a palócságnak. A PALÓCOK A JÓKAI ÁLTAL KÖZÖLT ADOMÁKBAN A palóc emberre vonatkozó fentebbi megfigyelés – vallásos, de egyúttal kész az éppen adott „kálvinista vagy pápista” vallásnak megfelelő köszöntést humorizálva kiegészíteni – fontos lehetett Jókai számára. A palócok úgymond rebellis voltát is kiolvashatta belőle, nem véletlen az „[e]zek már a kurucok voltak”-megjegyzés a jelenet végén. De nem mindig csak pozitívan értékelhető dolgok bukkantak fel a palócokat illetően az adomák, anekdoták kapcsán, ahogy az alábbi, először a „humoristicobelletritricus” hetilapnak titulált Üstökösben megjelent írás is tanúsítja: Volt egy palóc inasom Szolgálata első reggelén páratlan csizmát hozott be. – Marci te, hisz ez a csizma páratlan! – He he! hisz ketteő van! – Nem látod, csacsi, hogy az egyiknek szára hosszabb, mint a másiké? – Hát ’szen behozhatom a másik párt, de mikor az is csak olyan! Ráismerünk itt a palóc kettőshangzóra és a szórövidítésre, de a fő cél a helyzet humoros voltának érzékeltetése. Az értetlenkedő palóc fiatal tréfálkozhat is, de lehet akár kissé nehezebb felfogású is. Mielőtt a jellemzésekbe kezdenék, szólni szeretnék a Jókai életművében megjelenő humorról, az író viszonyáról a tréfás helyzetekhez. Az ötvenes évek során már ismert íróként – amellett, hogy tudatosan olvashatta a palócokról fellelhető irodalmat, lelkesen gyűjtötte – hasonlóan a székely, az oláh, a zsidó és a cigány adomákhoz – a palócokhoz fűződő neves vagy inkább névtelen történeteket, anekdotákat és adomákat, s jelentette meg őket adomás könyveiben és humoros hetilapjában. A humor kapcsán kell itt megemlíteni elsőként akadémiai székfoglalójául is szolgáló, A magyar néphumorról című értekezését, amely 1860 januárjában hangzott el az Akadémián. Fontos – és 1860-ban bizonyosan nem kis bátorságra valló – gondolattal indítja a beszédet. 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó A humor csak szabadelmű15 és felvilágosult népek tulajdona. Nemzetek, akik szeretik kimondani az igazságot; mikor nyíltan nem lehet, képes beszédben, tréfa színe alatt is; akiknek szelleme azon önállóságra jutott, ahonnan a jót a rossztul nem csupán a hagyományos hit, hanem saját ítélőtehetség tudja megkülönböztetni, akik a világosságnak szemébe mernek nézni, azoknál otthonos a humor. Jellemzi és a magyarral is összeveti a különböző népek humorát: A magyar pór együgyűsége inkább tettetett, a németé inkább ráfogott; a német köznép humorát saját népének válfajain élesíté (a szász, a bajor, a porosz és osztrák állandó tréfa tárgyai egymásnak; a sváb valamennyinek), ugyanezt a tárgyat a magyar köznép itthon is bőven feltalálta; legélcesebb adomái azok, miket saját sanyarú viszonyai költöttek, s némely közülök egész kort rajzol, mint az a palóc mondása a szolgabíróhoz, kinek tanácsára a helység a nemzeti kölcsönre aláírt részvényeit Hirsch Jakabnak eladta: „Nem venné-e meg Jakab még az adónkat is? jó olcsón eladnók!” Együttérzőnek mondhatjuk azt a módot, ahogyan Jókai a cigány humorról ír. Együttérzés és szeretet is íratja vele a következőket: Még egy egész népfaj van mintegy beleolvadva a magyar nép humorába, mely akárhol megjelen, a tréfa és furcsaság jelképéül áll ott, a szegény, a jókedvű, a sokattűrő cigány. De sok jó órát szerzett a magyarnak a sok rossz nap alatt a szegény cigány! Annak a humorisztikus szegénysége, annak a tréfás nyomorúsága, annak a gúnynyal vegyes alázata, diogenesi bölcsészete, ázsiai lustasága, kifogyhatatlan furfangjai, ötletgazdag ravaszsága, gyors észrevételei, mennyi mesélnivalót hagytak az urak számára! A cigány mindig derültebb fele volt a nép életének. Jókai emlegetett adomagyűjteménye 1856-ban A magyar nép adomái címen jelent meg, ezt bővített kiadások, majd egészen új gyűjtemény is követte, s nagy számban jelentek meg adomái lapjaiban is. Nagyon sok kis történetet olvasói küldtek be a kiadóhoz. A palócokról ezek az írások gyakran szólnak akár bírálóan is, néha még nevetségessé is téve hőseit, ahogyan az alábbi adomák is teszik: CZUCZOR Gergely – FOGARASI János, A magyar nyelv szótára, Pest, Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdásznál, 1862 alapján: a szabadelmű: ’független gondolkodású’-t, ’független ítéletű’-t jelent; a szótárban szerepel még a szabadelműség és szabadelműleg forma is. 15 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �Jókai 200 Útcsinálni voltak kirendelve a palócok. – Ugyan, hát ezt az öregembert minek hozták kendtek magukkal? mond a felügyelő, egy fogatlan öregre mutatva közöttük. A legokosabb felelt: – Hát bez’ ezt az öreget csak kutyának hoztuk el magoónkaa, hogy vegyázzék a gónyaánkra. Pozitívum az őszinteség, még ha egyáltalán nem is vet jó fényt a beszélőkre. Máskor a palóc hősök ismeretlen dolgokkal, helyzetekkel találják szemben magukat, s azért reagálnak akár nevetségesen is. Ám ezen nem lehet csodálkozni. A korban zömük egy-egy Tardonához hasonlító, egyutcás falucskában élt, ahonnan talán egész életében sem mozdult ki. Együgyűségnek is felfogható tudatlansága, amit az alábbi anekdota is tükröz, innen is eredhet: Először látott ennyi vizet egy rakáson a nógrádi ember, lekerülve Füred tájékára. – De nagy tenger ez a víz! – sóhajt fel elbámulva rajta. A szomszédja sietett helyreigazítani a vizek felőli balfogalmát, mondván neki, hogy ezt Balatonnak híják. – De nagy Balaton ez a tenger! Ugyancsak együgyűnek mutatkoznak az alábbi, részben palóc nyelvjárásban íródott adoma szereplői is. A község egyértelműen helyeselte egyik tagjuk viselkedését, mármint azt, hogy ő, akár a csikók elvesztése árán is, de mégiscsak „győzelemre vitte” a bótai kakukkot. A falu becsülete Az erdőre, legeltetni, csikót vitt a bótai paraszt. Beérvén az erdőt, a bótai oldalon kakukkszót hall. Ez a miénk – szól, s a csikót elbocsátja. Csakhamar a mecsei oldalon szólal meg a kakukk; a bótai elhallgat. Szorídd miénk! – szól a paraszt – ne hadd magad! – S mintegy éppen a biztatás sükereül, nehányat szól a bótai kakukk, de csakhamar megint elhallgat. De szólt a mecsei folyvást. Szorídd miénk! – biztatja a palóc, most már süker nélkül. Türelmetlenül mászik a paraszt egy fára, s nagy erővel mindaddig vetekszik a mecsei kakukkal, mígnem győzelme teljességéről meggyőződhetett – illetőleg azt „kiszólta”. Azalatt a csikót megette a farkas. A bótai paraszt nem jött azért zavarba. Kárpótlást kért a községtől, mert – úgymond – azalatt károsodott meg, míg a falu becsületének megmentésében fáradott. S teljes kárpótlást nyert. 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bodnár Ildikó Jókai Mór összegyűjtött adomái közül a 1992-ben kiadott Adomák16 című kötetben közel ezer adoma sorakozik, köztük számos palóc eredetű is olvasható, több az említett Üstökös folyóirat lapjairól. Íme még egy közülük: Józsa Gyuri istállót építtetett palócaival, s az északi oldalon akart ablakokat vágatni. Óbert bátya csak rázta a fejét, végre kinyögte a szót: – Ne jó legyen az nagysaagos uram! mert a higyeg máj nagyon megsütyi a marhaat. A palóc népcsoport képviselőit, beszédük jellegzetességei, mondhatni akár gyakran érthetetlen volta miatt már jóval Jókai kora előtt részben nevetségesnek tartotta, részben pedig egyenesen együgyűnek ítélte az ország lakosságának egy része, bármelyik másik nyelvjárást beszélje is saját maga. A lingvicizmus, vagyis a nyelvi, nyelvhasználati alapú diszkrimináció egyáltalán nem korunk betegsége tehát, és úgyszólván gyógyíthatatlan. Ekkor még csak igen kevesen voltak olyanok, mint a nyelvész Révai Miklós, aki értéknek tartotta a palócok különös beszédmódját, s maga biztatta palóc származású és e nyelvjárást beszélő tanítványát, Szeder Fábiánt, aki – a Tudományos Gyűjtemény meghirdetett pályázatára – végül is egyedüliként nyújtotta be már említett munkáját a palócokról.17 Természetesen Jókai a legkevésbé sem vádolható lingvicizmussal (szemben jónéhány adatközlőjével), ám a viselkedések visszásságait és ellentmondásait szerette tollhegyre tűzni. A palóc és a még ismertebb székely adomák nyomán a két adomacsoport között rokonságot fedezhetnek fel az olvasók, rokonnak mondható például a megszólalók szűkszavúsága, gyakori hosszas hallgatásuk. A palóc néprajzzal évtizedeken át foglalkozó Solymár József egyik kötetében tanulmányt találunk erről, és elolvashatjuk ugyanitt a szerző Jókai észjárása című írását.18 Jókai az elsők egyikeként emelte be ezt a népcsoportot az irodalomba, ám a döntő lépés még váratott magára. Solymár József utolsó mondatának idézésével fejezem be magam is soraimat; ez az idézet előremutat Mikszáth Kálmán munkássága felé: „Nem árt, ha tudjuk, azóta lehetünk büszkék e népcsoportra, amelynek jó néhányan a gyermekei vagyunk, amióta Kálmán bátyánk védőszárnyai alá fogadott bennünket.” JÓKAI Mór, Adomák, szerk. LENGYEL Dénes – NAGY Miklós, s. a. r. SÁNDOR István, Bp., Akadémiai Kiadó – Argumentum Kiadó, 1992. 17 Magyar tájak néprajzi felfedezői, szerk. PALÁDI-KOVÁCS Attila, Bp., Gondolat, 1985, 129. 18 SOLYMÁR József, Mekegő güdör, Palócföld kiadása, Salgótarján, 2004, 7–17. 16 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �Jókai 200 Csohány Kálmán – Fehér Ferenc-vers illusztrációja (tusrajz, 305 x 215; 1974) 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hauber Károly HAUBER KÁROLY JÓKAI TANÍTÁSA A KÖZÉPISKOLÁBAN Arról lehet vitatkozni, hogy Jókai Mór-e a legnagyobb magyar regényíró, de arról aligha, hogy a magyar olvasás históriájában ő játszotta a legfontosabb szerepet. Egyrészt azért, mert mintegy száz esztendőn át ő volt a legolvasottabb magyar író. Ő szerettette meg a magyarság tömegeivel az olvasást, a magyar életről szóló regényeket. Másrészt azért, mert főként ő ismertette meg a magyar olvasóközönséggel Magyarországot. Nagyon sokak számára ő mutatta be először igazán a haza múltját, tájait, az egyes rétegek életét, szokásait. Ezzel együtt persze formálta a világképet és a nyelvet is. S noha voltak, aki szerint nem a társadalmi bajokkal való szembenézésre ösztönzött, nagysága elvitathatatlan. Az egyetemes romantika világszínvonalú alkotója ő. Mindannyian sokat köszönhetünk neki, még azok is, akik egy sort sem olvastak tőle. Nem véletlen, hogy az Írószövetség 2018-ban az ő születésnapját választotta a magyar széppróza napjának. Monumentális életművet alkotott, mintegy 100 regénye mellett sok novellát, jó néhány drámát, rengeteg cikket, beszédet írt, s kiterjedt levelezést folytatott. Nem egyenletes a munkássága, de minden korszakában teremtett remekműveket is. Mindvégig megmaradt romantikus alkotónak. Kalandos meseszövés, romantikus jellemábrázolás, a jövőbe vetett hit jellemző rá. A pátosznak is számtalan változata lelhető fel nála, de megvan a hangja mindenre. Derűlátása, ember- és életszeretete talán azokban az írásaiban érhető tetten a legszívbemarkolóbban, amelyekben páratlan humorban nyilatkozik meg empátiája. Hogyan lehet ezt a hatalmas életművet közel vinni a középiskolás diákokhoz? Lehet-e egyáltalán? Nehéz erre a kérdésre válaszolnia még annak a magyartanárnak is, ki – mint jómagam – több mint 40 esztendeje küzd a feladattal. A körülmények ugyanis folyton folyvást módosultak. Emlékeim szerint az 1980-as években még a diákok többsége igennel felelt arra a kérdésre, hogy ki olvasott el legalább három Jókai-regényt. A kilencvenes évek azonban már változást hoztak, mostanában pedig már nem is úgy teszem fel a kérdést, hogy ki olvasott el legalább tíz, öt vagy három regényt az írótól. Inkább úgy fogalmazok: ki emlékszik tőle valamire? Ilyenkor ritkán hallok regénycímet. Legfeljebb néhány olyan elbeszélésé Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �Jókai 200 hangzik el, amely az általános iskolai tananyagban szerepel: A huszti beteglátogatók, A nagyenyedi két fűzfa… Ilyen előismeretek birtokában kell megismerkednünk a nagy íróval. Ehhez hét tanóra áll rendelkezésre gimnáziumban, a kötelezően előírt tananyagban pedig egy regény és két elbeszélés szerepel: Az arany ember, A huszti beteglátogatók, A tengerszem tündére. Természetesen nem kerülöm meg a törzsanyagot, hiszen azt az érettségi vizsga irodalmi feladatlapjában is számon kérhetik. De nem esem túlzásba: a két novellát magától értetődően mindenkinek el kell olvasnia otthon, de Az arany embert illetően választhatnak: vagy elolvassák, és akkor szorgalomból ötössel jutalmazom őket, vagy megnézik filmen. Beszélgetünk is az alkotásokról, ám megvallom, nem e műveket tartom a legavatottabb kalauznak Jókai világához. Elbeszélésekben gondolkodom én is, mint Szilágyi Márton irodalomtudós, aki nemrég egy interjúban így fogalmazott: „…a regények helyett Jókai elbeszéléseivel lehetne kezdeni. Ezek nagyon változatos tematikájúak, izgalmasak, nyelvileg összetettek, de könnyen befogadhatók (…) A novellákon keresztül meg lehetne tanítani, hogyan kell lassan olvasni a szövegeket, egészen a szavak, szintagmák szintjéig lehatolva. Ez azért nehéz, mert nemcsak a fiatalok nem tudják, hanem már a felnőttek sem”1. Elbeszélésekben gondolkodom én is, de nem azokban, amelyeket a Nemzeti alaptanterv előír. Emellett másként képzelem el az életmű értékeinek a felvillantását is, amelyre már csak azért is szükség van, hogy tájékoztasson és kedvet csináljon a regények elolvasásához. ÉLET, ÉLETMŰ, REGÉNYEK Jókai életműve gigantikus, de utat nyithatunk feléje, ha olyan feladatokkal kezdjük a vele való ismerkedést, amelyek közel hozzák személyiségét és a kort, amelyben élnie adatott. Ne feledjük ugyanis, hogy az író, bár csak két évvel Petőfi után született, 1904-ben halt meg. Nem csupán megörökítője, de átélője, tevékeny részese volt olyan történelmi eseményeknek, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc, 1867-es kiegyezés, az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka. Ez az élet már önmagában több mint egy történelemlecke, és a művekkel együtt szemlélve érdekes univerzumot tárhat fel a diákok számára. Jókai több, mint kötelező olvasmány: mit kellene tanítani Jókai Mórtól Az arany ember helyett? Szilágyi Mártonnal Illényi Balázs beszélget = https://hvg.hu/360/20250218_hvg-jokai-mor-200konyvei-jelentosege-szilagyi-marton-interju [2025. 05. 10.] 1 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hauber Károly Gyümölcsöző lehet, ha rövid tanulói kiselőadásokkal látunk hozzá. Ha ezek elég jók és érdekesek, már egymagukban vonzóvá tehetik Jókai világát. Nem hagyományos biográfiára gondolok persze, amely évről évre araszolva mutatja be az életeseményeket, hanem olyanra, amely az őt ért hatások felől közelíti meg a kort és az oeuvre jellegzetességeit. Egy-egy tanuló röviden bemutathatja azokat a helyszíneket, ahol hosszabb időt töltött az író, és fontos szerepük volt fejlődésében. Mindenekelőtt Komárom, Pozsony, Pápa, Budapest és Balatonfüred jöhet szóba. E rövid bemutatókban diákjaink nemcsak a Jókait ért hatásokat követhetik nyomon, hanem bepillanthatnak egy gazdag kereskedőváros, egy országgyűlési színhely, egy iskolaváros, egy fürdőváros és egy épülő világváros életébe is. Sok-sok érdekes információ, köztük természetesen azokkal az emlékekkel, amelyek különösen sokat segíthetnek az író megismerésében – első helyen talán a balatonfüredi Jókai-villával, amelyben 1870-től a nyarakat töltötte az író, és ahol a Fekete gyémántok és Az arany ember című regényeit írta. A helyszínek mellett érdemes kiemelni azokat a személyiségeket is, akik jelentős szerepet játszottak a nagy mesemondó életében. Ha itt is ötöt választunk ki, akkor talán a következőkből készülhet egy-egy ppt: Vály Ferencről, a gyámról, Petőfi Sándorról, a barátról s mellettük a fontos hölgyről: Laborfalvi Rózáról, az első feleségről, Lukanics Ottiliáról, a plátói szerelemről és a második feleségről, Nagy Belláról. Ezek a bemutatók új és új oldalról közelíthetik meg az elbeszélő személyiségét és művészetét, s nemcsak informatívak, hanem érdekesek is. Miből készüljenek azok a tanulók, akik vállalkoznak a feladatra? Noha a szakirodalom hatalmas, a legfontosabb információk föllelhetők Mikszáth szép könyvében (Jókai Mór élete és kora), ráadásul érdekesen, olvasmányosan, az egész életművet szem előtt tartva. Ezt érdemes tehát mindenekelőtt diákjaink figyelmébe ajánlani. Az életrajzzal való ismerkedés után jöhetnek a regények, amelyekhez természetesen más forrást kell majd igénybe venni, hiszen a Mikszáth-könyvben elemzéseket nem találhatunk. Kijelölhetünk itt is ötöt, s öt vállalkozó szellemű diák beszámolhat róluk. Természetesen röviden, s olyan formában, hogy mindenki képes legyen nyomon követni cselekményt és megérteni a témát. Jómagam a következő regényeket szoktam kiválasztani: Egy magyar nábob – a hazafi születésének regénye. A kőszívű ember fiai – a szabadságharc regényeposza. Az új földesúr – a nemzeti megbékélés regénye. Az arany ember – a romantikus antikapitalizmus regénye. Sárga rózsa – a magyar puszta regénye. Dönthetünk persze más művek mellett is. Az arany emberen kívül (amely a törzsanyag része, és a kiselőadáson túl Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �Jókai 200 is foglalkozunk vele) kicserélhetjük bármelyiket. Annál is inkább, mert itt nyílik lehetőségünk arra, hogy érdekességekkel, újdonságokkal is kedvet csináljunk az olvasáshoz. Kiemelhetjük például Az élet komédiásai című regényt, amelynek főszereplőjét a kiegyezést követő kor egyik legsikeresebb politikusáról, gróf Andrássy Gyuláról mintázta. Ez a mű nem csupán Jókai politikai hitvallását és világlátását helyezi némileg más megvilágításba (az derül ki belőle, hogy mérhetetlenül lesújtó véleménye volt a kor politikusairól s közéletéről), de prózapoétikai szempontból is számos újdonsággal szolgál. S van még számos lehetőség: a külföldön legnagyobb sikert aratott Nincsen ördögtől A jövő század regényén át a Szegény gazdagokig. Utóbbi a krimi számos vonását is felmutatja, a vége pedig nyitott marad: nem derül ki egyértelműen, hogy Hátszegi volt-e Fatia Negra. KÖZÉPPONTBAN A NOVELLÁK A kiselőadások számát természetesen tetszés szerint alakíthatjuk, és természetesen azt is megtehetjük, hogy más lehetőségeket választunk. Ha nagyon sürget az idő, egy videómat szoktam ilyenkor levetíteni, amely hasonló módon épül fel, ezért a célnak megfelel, de persze nem a tanulói aktivitásra épül. Mindenesetre a kiselőadások a hozzájuk kapcsolódó beszélgetéssel együtt legalább három tanórát vesznek igénybe, sőt – mivel Az arany emberre érdemes több időt szánnunk – inkább négyet. Utána viszont hozzákezdhetünk néhány novella megbeszéléséhez. Az igazi olvasmányélményt ez jelentheti. Szorgalmas osztályokban az alkotásokat feladhatjuk otthoni olvasmányként, és akkor több időnk jut a megbeszélésre. De felolvashatjuk mi magunk is a tanórán, és a közös élményt követően láthatunk hozzá a róluk való beszélgetéshez. Természetesen olyan kérdések alapján, amelyek közel vihetnek Jókai világához. Jómagam két alkotást mutatok be röviden a számtalan lehetőség közül. Az első mű, a Melyiket a kilenc közül? az író legnépszerűbb kisprózai alkotásai közé tartozik: film, musical, zenés mesejáték is készült belőle. Tanórán is megéri foglalkozni vele. Az 1856-ban keletkezett novella romantikus és realista sajátosságokat ötvöz, s nemcsak Jókaihoz, hanem a modern kor problémavilágához is kiváló kalauz lehet, sőt a szépprózai művek elemzésének néhány fontos szempontját is nagyszerűen meg lehet világítani segítségével. Ha a négy tartalmi összetevőre, az időre, a térre, a cselekményre és a szereplőkre figyelünk, akkor a következő kérdéseket tehetjük fel: 1. Mi a szerepe, jelentősége annak, hogy a cselekmény karácsonykor játszódik? 2. Milyen jelképes jelentést 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hauber Károly hordoz a helyszín, az emeleti tágas lakás és a lenti zsúfolt kis hajlék szembeállítása? 3. A novella általában egy fordulópont köré épül. Itt mi okozza a bonyodalmat? 4. Mennyiben más ember a csizmadia, mint az előkelő úr? Miben tér el a jellemük egymástól? Íme a modern kor egyik legfontosabb kérdése egy romantikus írásban: a jobban éljünk vagy jobbá legyünk dilemmája, amelyet a világirodalomban Tolsztoj, nálunk Kosztolányi ábrázolt talán a legemlékezetesebben. Holott mindössze a tartalmi összetevőket jártuk körül, a poétikai megformálásról nem is beszéltünk. Pedig az is ennek a szolgálatában áll. Az auktorálisan viselkedő, egyes szám harmadik személyű elbeszélő feledhetetlen humora és iróniája az, amely igazán közel hozza a megformált anyagot az olvasóhoz. Azt érzékelteti ez, hogy nemcsak a szereplők, hanem az elbeszélő is tele van szeretettel és életkedvvel; sőt humanizmusa abban érhető tetten leginkább, ahogy elénk állítja a teremtett világot. Ezt stílust tanulja el és folytatja majd Mikszáth az 1880-as évektől; a maga egyéniségén átszűrve persze, még több irónival és kevesebb pátosszal. Ám nemcsak a nyelv az, ami összefűzi a két nagy írót. Témában, világlátásban is számos érintkezési pontot találhatunk közöttük. Igazolhatja ezt a másik kiválasztott novella, A nagyapa várkastélya is, amely jóval később, a század végén, 1898-ban íródott. Kérdésekkel érdemes megközelítenünk ezt a művet is, s az alkotás sugallatát akkor tudjuk a legjobban kibontani, ha a jellemábrázolást, a konfliktust és az elbeszélő viselkedését állítjuk a középpontba. A nagyapa várkastélya ugyanis érdekes generációs összeütközést mutat be. Az apa együtt küzdött a polgári demokráciáért az elbeszélővel, és igazi demokrata lett belőle. Vele szemben fia, Budomér az arisztokrata ősök mentalitását viszi tovább. Az első szemében az ember értékét mindenekelőtt személyes erényei adják meg, tetteinkkel, cselekedeteinkkel kell tekintélyt (és esetleg vagyont) szereznünk magunknak. A másik felfogás szerint a származás a legfontosabb, az ember értékét az őseitől örökölt rang és cím biztosítja. Budomér végül elfogadja a polgári értékrendet, ami nem hagy kétséget afelől, hogy az elbeszélő mit tart a nemzet számára kívánatosnak: a társadalmi haladást, a nemzet szebb jövőjét csak ez biztosíthatja. A narrátor egyes szám harmadik személyben számol be az eseményekről. Auktorálisan viselkedik, azaz gyakran kommentálja, értékeli is az elmondottakat. Egyértelművé teszi, hogy milyen értékek mellett áll, kivel ért egyet. Akárcsak Budomér apja, ő is a polgári demokrácia meggyőződéses híve. Ironikusan, sőt olykor szatirikusan ítélkezik ebből az alapállásból. Így mutatja be pl. az apa elveitől elsza- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �Jókai 200 kadt fiút: „Az egyetlen fia, Budamér, pedig teljesen ellentéte volt az apjának. Tetőtől talpig gentleman, aki a purgert lenézi a parasztot pedig meg sem látja s a zsidónak nem köszön. Jó fiú volt: szeretett traktálni, minden görbe szóért duellálni, a pénzt elszórni, a kölcsönvettre nem emlékezni”. Jókai novellája mindenekelőtt a dzsentri mentalitást bírálja. Párhuzamba állítható Mikszáth műveivel, hiszen neki is ez volt a legnagyobb témája. Iróniája és szatírája is a Nagy Palócot idézi. Egy dologban azonban gyökeresen különböznek. Mikszáth nemcsak a dzsentrire tekintett szkepszissel, hanem a polgárra is. Jókai derűlátóbb, a mű happy endje, boldog befejezése ezt érzékelteti. Mennyit változott a világ Jókai óta! Ám tekintsünk gondosan körül, és megtapasztalhatjuk: mennyire időszerű ma is ez a nagy író! Vajon nincs-e nagy szükségünk ma is humorra, élet- és emberszeretetre? És az a polgári világ, amelyet megálmodott, itt van már? Csohány Kálmán – József Attila-rajzok XI. (tusrajz, 305 x 215; 1975) 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Móra Regina MÓRA REGINA JÓKAI TANÍTÁSA A VAJDASÁGBAN És mégis mozog a föld – Jókai nyomán indítanék, mert így van, nem áll meg, még nem érkezett el a világvége, bár olykor világvége-hangulat van, de hát az mégsem ugyanaz. A Föld mozog, forog, többféle mozgást végez, miközben az idő múlik, a társadalom változik, és a veteránoktól eljutottunk az alfa generációig, miközben a 2025-ös év már a béta kezdetét hozta el. Mindeközben sok minden változott a világunkban, társadalmunkban, elképesztő és riasztó dolgok történtek, az egész 20. század megrendített bennünket egzisztenciánkban, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság, az ismeretlen pedig félelmetes. És mindebben többek között ott hányódik-vetődik Jókai írói opusza. Az íróé, aki már a saját korában is kettős hatásnak volt kitéve, hiszen megélt egy forradalmat, amely után a romantika nézetei, üzenetei, célkitűzései, megoldásai már nem voltak nyerők, ezért a realizmus folyamán evezett tovább, csupán átevezett egyikről a másikra, de ment tovább írói sodrásában, ahogy a Földünk is forgott tovább. Én az X-generációhoz tartozom, tiniként olvastam végig az akkori népkönyvtárban fellelhető Jókai-köteteket. Akkor még divat volt ez, a Baby boomerek még gyűjtötték őket, a jómódúság egyik jelképe volt a faragott fa szekrénysor kiegészítőjeként az egyszínű Jókai-sorozat. Az első Jókai-olvasmányom Az arany ember volt, a romantikus kalandokban ott a társadalombírálat, mely ismét Jókai kettősségének cégére, nem lehet már happy end, valamitől búcsúzott. A 2006-os kiadású hetedik osztályos Olvasókönyvben A kőszívű ember fiaiból volt részlet, az eposzi hangot megütő küzdelem, amikor Baradlay Richárd és Palvicz Ottó a csatamezőn találkoznak, és döntő csatájukat vívják, a múlt és a jövő, Rom és Véd örökös harca. Gyönyörű rész, de borzalmasan nehéz volt tanítanom, mert a nagyregény kontextusából kiemelve nem ugyanaz, és nem is lehetett már annak a korosztálynak sem feladni a teljes szöveget, sem elmesélni a szüzséjét, nem kötötte le őket a sok név, epizód, és ennek a meghatározó részletnek a feldolgozását csak szélmalomharcnak tűnő, elkeseredett küzdelemként éltem meg. Akkor úgy éreztem, hogy idősebb korosztálynak való. Nem tudom a valódi okát, de az ezt Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �Jókai 200 követő tantervből ki is hagyták, ám a tanterv írója mégis valamely módon visszalopta. Esetleg igazságtalannak tartotta ezt a cselekedetet, talán úgy érezte, hogy a 21. század elején sem nőhet fel generáció, amelyik nem hallja valamilyen szövegösszefüggésben Jókai nevét, ezért ajánlott olvasmányként feltüntette, rábízva az általános iskolás kollégák emberismeretére, lelkiismeretére. Az ÚT című modulon belül az Égtenger, világtenger részben található Petőfi Sándor Föltámadott a tenger, valamint Fenyvesi Ottó Blues az óceán felett című verse, melyek a kötelezően feldolgozandó szövegek kvótáját teljesítik, s ezt kiegészítvén más szövegeket, kapcsolódási pontokat is kínál a tanterv: Jókaitól A jövő század regényének részletét ajánlja. Nem tudom, mennyire használható, olvasható, már nem dolgozom általános iskolában. Amiben viszont biztos vagyok, hogy regénye, mint általában Jókai művei, nem olvashatók részletekben, a szerkezete kacskaringós labirintusban sétáltatja meg az olvasót, mire ő a kijelölt helyére érve megvilágosodik. Kell az egész ahhoz, hogy összeálljon a kép, az üzenet. Néhány kollégával beszélvén azt a választ kaptam, hogy beszélnek Jókairól, műveiről, hogy ki mit látott filmen, esetleg megnéznek egy filmes adaptációt, de többre nem futja. Az általános iskolában ez a sors jutott neki. Az író középiskolás életútja, sorsa is érdekes, Az arany embert váltotta fel az És mégis mozog a föld című regénye. A jelenlegi tanterv a következőt írja elő a gimnáziumok 2. osztályában: A magyar reformkor eseményei és irodalmi tematizációi. Jókai Mór: És mégis mozog a föld. Jókai és a média. A nemzeti múlt megidézése, jó és rossz dichotómiája Jókai regényeiben, Jókai és a természettudományok. Filmes kapcsolatok. A szakközépiskolában hasonlóképpen: csupán a nemzeti múlt, a jó–rossz felállás helyett a médiasztárok, a szappanoperák megjelenése, a „gépiesítés és az irodalom” kifejezés szerepel. A 19. században is voltak sztárok, Jókai népszerű volt a saját korában, művei, magánélete, örökségének utóélete celebbé tették, ennél aktuálisabb szereplőt nem is találhatnánk a korból. A „gépiesítés, technikai vívmányok”-út is érdekes, a most tanuló generációknak a repülőgép találmányként való szerepeltetése (A jövő század regénye) és a fikciószerű szövegkörnyezet érdekesnek hat, ugyanis a legújabb AI-app használatával foglalkoznak. A „céljaink elérése” (És mégis mozog a föld) is olyan téma, mely a vajdasági közönségnek aktuális, hiszen a politikai csatatéren épp ez zajlik. A Jókai-művekben megtalálható „jó és rossz”-dichotómia pedig épp a Thanos-problematikán keresztül elemezhető. Ezáltal megközelíthetők és testközelbe hozhatók a feladatok. 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Móra Regina Nyújtózhatunk, jócskán kimozdulhatunk a komfortzónánkból mi, tanárok, a tanulók szintén, valamint vissza is helyezkedhetünk a számunkra szokott helyünkre, és onnan tekinthetünk ki a magyar történelemre, Jókai szerepére a történelmi eseményekben. Az ő műveiben szemelgetve kapjuk a legjobb rálátást a korabeli magyar társadalomra, és természetessé válik az a szemlélet, hogy a forradalom után már semmi és senki sem maradhatott ugyanaz, mint addig volt. S ha most körbetekintünk, ugyanazt láthatjuk és mondhatjuk: háborúk, katasztrófák, ártatlanok pusztítása, a keresztény világ fenyegetettsége, az erkölcsi normák megingása felfordították az eddigieket, és ha lapoznánk, azt látjuk, hogy az áthajtott lapok összeragadtak, nincs visszalapozás, nincs újraolvasás. Nem olvasom újra Jókait, hanem beleolvasom a jelenünket. Igen, aktualizálom. Így tanítom a Jókai-életművet Szerbiában, Szabadkán. A Jókai utca Szabadkán (Móra Regina fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �Jókai 200 VASS TIBOR NAGYHATALMÚ VERS Semlény a Jókain „Légy a magyar nyelvnek derék apostola. Hirdesse szavaid költők bájos tolla. S a mit kifeledett az írók pennája: Olvasód a fehér sorokban találja.” JÓKAI MÓR Nem mindegy, hogy a bélből húsz centit vesznek ki, vagy annyi marad a helyén. Vagyis az se a helyén marad, csak kábé a tájékon. A tájakon új darab a húszcentis. Íróasztali. A szép üvegcsében másra szolgál, mint egy mintegy másfél méteres. Mért kell mindent kétszer mondani vagy métert, az attól függ, mért éterre gondol tévesen a halandó formalin helyett, ha a nagyobb darabot performanszkellékként használja olyan előadásban, amely étertől kábult, mélyen alvó kígyó látványát igyekszik sugallni Éva kigyúrt hasfalán. Az előadásban nem mindegy, hogy a kígyó húzza a lóbőrt, vagy a ló a kígyóbőrt. Évát majdnem mindegy, ki játssza. Az emberek általában hülyék, sok mindent félre- vagy nem értenek. Például fogalmuk sincs, hogy előbb a kigyúrt és a kígyó, később a jó, meg a bőr szavak miért is vonzódnak egy Nagyhatalmú versben egymás közelébe. Jó eljátszani a gondolattal, hogy mindarról én tehetek, ami itt történik vagy megtörténik az emberekben ettől a verstől. A versnek a hatalma óriási. Az én versem hatalma az. Ha az ember leírja benne, vagyis én írom le benne konkrétan, hogy végül minden út sztómába 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vass Tibor vezet, az minimum olyan jól hangzik, mint az első rigófütty februárvég táján, miközben Jókai-verseket olvasok fennhangon a miskolci Deszkatemetőben a mélyalvásból ráébredő Viszki kutyámnak, egy kétszer is elhunyni tudott katona sírjánál, Baló László hősi halált halt teteménél. (Ismétlés a tudás anyja, megírom több, mint huszonöt éve, hogy a Baló László-féle hősi halált halt tetem az két halált jelez, előbb meghal valahogy Baló, bizonyára harcban, aztán a teteme még egyszer hősileg. Mi ez, ha nem az élő bizonyíték a feltámadás létezésére. A Baló-féle feltámadás, majd a hősibe való visszahalás egyik igen szép központi témája ennek a Nagyhatalmú versnek. Másik a Jókai-versek fennhangon olvasása Viszkinek, akit az előadás felver a mélyálmából. Jók is a Jókai-versek. Együtt. Felverők. Sok évem úgy múlik, hogy nem olvasok egyet se. Nemhogy hangosan, amúgy se. Hallomásból értesülök róla, hogy egy-egy bélhossz-csonkító osztály társalgójának kiskönyvtárában Jókai-versválogatást tartanak elvből. Az elv az, hogy Jókai versei gyógyírként hatnak a betegségkörre, az éjszakás nővérek azért olvassák fennhangon az elfekvőknek, mert főnökeik szerint az irodalmi adatokon, évtizedeken át tartó megfigyelésen alapuló jótékony hatása elvitathatatlan. Meghosszabbítja az életet. Ha már a bél rövidül, legyen legalább hosszú az élet. Nekem is olvastak már Jókaiverseket fennhangon, szerencsére nem nővérek, és biztos ébredtem már rájuk is, jó bőrök tették ezt szórakozásból. Szóragozásból minden külön értesítés helyett itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a jó meg a bőr szavak ehelyütt vonzódnak egymás közelébe. Ígéret szép szó, ha meg artják, úgy jó. A levélnehezékként végző béldarab esetében arra kell ügyelni, hogy ha leesik az asztalról, a formalin ne szúrjon szemet a közelben alvó macskának, rá se cseppenjen, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �Jókai 200 ablakot is úgy nyissunk, hogy a kinti kutya ne ettől mélyaludjon be alatta. Ha valaki épp ezen rész miatt érezné kissé emészthetetlennek a verset, annak azt üzenem, még csak most jön a java, nóta, a mulatás, a sztómami, sztómami mamiblu, ómamiblu. Ráteszek még egy lapáttal a Jókaiságból, mégiscsak Semlény, aki lehet, hogy én is vagyok, szóval Semlény a Jókain az alcíme, csak úgy nem baktathatunk el amellett, hogy szorosabban össze kell fűzni a beleket, a hősi halált halt tetemet, Jókait. Megoldom valahogy. Azt is, hogy majd egy versben felvessem, hogy felvessen a pénz, az érte kapott jóhonor, hogy a nővérek közt vajon miért nincsenek férfivérek. A honoradó díjazná, ha ilyesmi eredetiség szerepelne a versben, a levont honoradó után is elégedett lennék, hisz megírhatom, hogy a ’90-es évek végén járunk, meg a Jókai-eltépén – gyengébbek kedvéért: a lakótelep rövidítése –, Viszki!, Viszki!, üvöltözzük Nórával, a szirénától megriadt, Jókai-eltépé felé iramodott kutyánk nevét üvöltözzük, a népek a Jókai-eltépén azt hiszik, azt hisszük, kocsmában üvöltözve rendelünk, ittas bolondoknak vagyunk tekintve, bolond is vagyok, Viszkit nem fogom pórázra a tűzoltóság előtt sem, ritmusom hűen fölvéve békésen baktat riadásig a balomon, ritmushív Jókait készülök neki olvasni fennhangon Balónál, a Jókai-eltépé szomszédságában fekvő Deszkatemetőben, Baló László hősi halált teteménél Jókai-költeményekkel készülök Viszkinek, szeret velem a bakáig baktatni, a bokáig érő sárban mélybealudni. Minden alkalommal elmondom neki, nem üvöltözve, Viszki, kegyelettel, halkan, megjöttünk a kétszer elhunyni képes bakánkhoz, Baló előbb simán, bakaként, aztán a teteme, hősileg, hetente min. egyszer hallja ezt, de ritmushív Jókait itt még nem hallott, megérdemeljük a közös élményt, kijár 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vass Tibor nekünk, hogy Baló László emlékére is szóljon tőlem fennhangon ritmushív Jókai a Jókai-eltépé szomszédságában. A kétkötetes Jókai-költeményes lapozása helyett ezerkilencszázöt, Révai testvérek, az üvöltözés közben azon agyalok, mekkora bolond vagyok, Viszkit miért nem pórázolom, nyilván azért, mert ma Jókait se prózálom, az összefüggés nyilvánvaló. A tűzoltóság hatalmas, felhajtódó vasajtói mögül kis felhajtás zaját minimum lehet hallani a szirénázás előtt, szóval lehetett volna a riadásra számítani, de valamiért most mégsem lehetett, váratlanul ér a zaj, üvöltözni kell, Viszki, Viszki, Jókai miatt áll elő az egész, mehetek haza anélkül, hogy Jókait olvasnék fennhangon Viszkinek, a Baló-féle főhajtó, feltámadásünnepnek is annyi, csak remélni tudom, egy idő után visszafelé iramodik, ott lesz az otthonunk környékén. Hetedik emelet, egyes ajtó, ott fekszik a lábtörlőn, szomorúan néz, mintha azt mondaná, bocsánat, megijedtem, de egy kis kerülővel hazafelé iramodtam, itt vagyok, beengedtek a bejárati ajtón, nem csaptam kis felhajtást se, beengedtek a liftajtón, voltam már a hatodik és a nyolcadik emelet egyes ajtajánál is, de ott nem volt tiszagotok, de ott nem volt miszagunk, engedjetek be, engedjetek haza. A mi szavunk eláll, elfelejtjük, hogy a krónikus belről kellene még, vagyis inkább Jókairól, de hisz róla szól ez az egész, ahogy amúgy is róla minden, még az is, ahol ilyen direkte, mint ebben a Nagyhatalmú versben, szóba se kerül. Azért mégiscsak összejön közvetlen közelbe az a bél, a tetem, a Jókai. Ahol leírom, hogy majd lesz. Ügyesen ott, ha nem is feketén-fehéren, a sorok között. Az ott olvasni tudók számára azért még felhívom a figyelmet, hogy mit hagyok ki a tiszagotok szó emlegetése után, mert a kínálkozó alkalommal ezúttal, élve a nagy hatalmammal, nem élek. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �Csohány Kálmán – Egy Pilinszky-vershez (rézkarc, 29 x 20; 1973) 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fűzfa Balázs „EGY GYEREKET NEM LEHET ELÉGGÉ SZERETNI” Winkler Márta köszöntése1 Inczédi Zoltán fotója 2024. szeptember 9-én az ELTE Tanítóképző Karának Dísztermét zsúfolásig megtöltve mintegy 200 mai és jövendő tanító, tanár, volt tanítvány, ismerős és barát köszöntötte Winkler Mártát, a „legnagyobb élő magyar pedagógus”-t. Winkler Márta alapította az első alternatív iskolát Magyarországon 1988-ban. Ekkor munkásságát már országosan ismerte főleg a szakma, de az érdeklődő közönség is, elsősorban a Péterffy András által 1979-ben rendezett Iskolapélda című filmből, mellyel Márta évekig járta az országot. Az ünnepségen a nemrégiben magas kitüntetéssel jutalmazott filmrendező is részt vett, szép szavakkal emlékezett „Hatvanban születtem. Pásztó viszont első helyen volt mindig, ott is maradt bennem” – fogalmaz Winkler Márta. – Összeállításunkban a születésnapját és pedagógiai életművét köszöntő rendezvény összefoglalóját, illetve az ünnepségen elhangzott a köszöntők szövegeit olvashatják. (A szerk.) 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �Winkler Márta köszöntése a forgatásra és Márta későbbi, gazdag munkásságára. Levetített egy néhány perces, megható kisfilmet Márta nyugdíjba vonulása előtti utolsó napjáról a Kincskereső Iskolában. Az ünnepség elején egy népdalcsokor hangzott el Mátyus Kinga, illetve egy vers Schmidt-Hernesz Panna hallgatóktól, majd Márkus Éva dékán köszöntötte Winkler Mártát, és adta át neki a Kar kitüntetését. Különösen izgalmas volt ez azért is, mert az ünnepelt évtizedekkel ezelőtt ugyanebben a teremben kezdte meg tanulmányait a Budai Tanítóképzőn – ahogy erről a későbbi beszélgetésben maga is megrendülten vallott. Élményszerűen elevenítette fel egykori tanárai emlékét, és idézte meg mindazt a tudást, amelyeket tőlük tanult. Kolosai Nedda tanárnő beszélt ezután a Mártával kapcsolatos szakmai és emberi élményeiről humorral fűszerezett kiselőadásában. Nem szűkölködött a jókedvben a két volt tanítvány, Kovács-Nagy Réka és Szél Dávid köszöntője sem. Mindketten megelevenítették Márta pedagógiájának azt a nagyon fontos elemét, amely még ma is szétfeszítené bármely magyar iskola intézményes kereteit: „voltak óráink hosszabbak, rövidebbek, s voltak köztük szünetek, hosszabbak, rövidebbek…” Szesztay Zsuzsanna tanárnő hangulatos zongorajátéka következett a köszöntők után, majd az Iskolapélda című kötetről – kiadója a Savaria University Press Alapítvány a Nemzeti Kulturális Alap és az ELTE TÓK támogatásával – Fűzfa Balázs beszélgetett a szerzővel. Márta felidézte Édesanyja felejthetetlen alakját – minden pedagógiája forrását – a pásztói gyermekkori évekből, majd a tanítóképző főiskoláról, illetve szakmai pályája első nagy korszakáról, a Váli utcai Általános Iskolában töltött évtizedekről beszélt, ahol bizony nem volt könnyű szembeszélben kidolgoznia a csak rá jellemző pedagógiai rendszert – egy igen erősen zárt és ellenőrzött világban az 1960-as években –, amely mindig is a kreatív, szabad gondolkodáson és érzelemvilágon alapult. Később a Kincskereső Iskola megalapításának sok-sok öröméről és felejthetetlen nehéz pillanatairól beszélgetett a szerző és a szerkesztő – szép volt, hogy elöl, mindvégig egy közös padon a Kincskereső mai tantestülete foglalt helyet, kissé összepréselődve, de boldogan – ott volt még az arcokon az előző napi szerenád hangulata, melyet Márta lakásánál adtak. A csodálatos este felemelő zárása volt, amikor Márta megtanított bennünket egy „optimista dal”-ra, és az egész terem ezt a dalt énekelte kánonban, hogy végül álló vastapssal köszöntsék a tanítónőt, aki mindig, minden pillanatban merte vállalni önmagát és a szabadságot. Fűzfa Balázs 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Márkus Éva MÁRKUS ÉVA DÉKÁN KÖSZÖNTŐJE Szeretettel köszöntöm Önöket az ELTE Tanítóképző Karán, a Winkler Márta születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. (…) Winkler Márta érdemeit hosszan lehet sorolni: ő alapította meg az első magyar alternatív iskolát. Nevelő-oktató munkájában úttörője volt a poroszos pedagógiai módszerrel szemben a gyermekközpontú szemléletnek. Tanítói oklevelének megszerzése után a Váli úti Általános Iskola tanítója lett, ahol – a kor szigorú előírásaival szemben – felszedte a padokat, hogy a foglalkozások terét optimálisan alakíthassa ki. Sokat kísérletezett, részt vett Varga Tamás matematikatanítási reformjában. 1988-ban megalapította az alternatív alapokon működő Kincskereső Iskolát. Előtérbe helyezte a tanulás nyugalmát, az érdeklődés fenntartását, az önálló munka szokását, az ének-zene, a mozgás, a játék és a természetjárás beépítését az iskola életébe. Munkáját számos díjjal ismerték el: kapott többek között Apáczai Csere János-díjat, Eötvös József-díjat, Újbuda-díjat, Budapestért-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje-díjat. 1979-ben Péterffy András készítette róla az Iskolapélda című dokumentumfilmet. Márta pedagógiai hitvallása szerint a gyerekcsoportban eleve benne van az öröm, s a tanítóknak ezt kell megragadniuk. Amit megél a gyerekekkel együtt, annak van foganatja, nem annak, amikor azt mondja, hogy ezt és ez meg kell tanulnotok. Már Comenius leírta, hogy ne legyen robot a tanulás, biztat, hogy dramatizáljunk a gyerekekkel, mert abban mindent megismernek, a teret ugyanúgy, mint az irodalom és egyéb tárgyak akár nehéz tananyagát. És a gyerekek kedvvel, szívesen, örömmel tanulnak így. Ez kellene, hogy legyen a mai tanítók, tanítójelöltek célja is. Winkler Márta így ír pályájáról, pedagógiai elképzelései megvalósításáról, ami az akkori körülmények között korántsem volt egyszerű: Kerestem az elképzelésemnek megfelelő utat: először a szemléltető eszközöket alakítottam át minden gyerek kezébe adható munkaeszközökké. A leszögezett padok helyére asztalokat, székeket szereztem, a szülőkkel együtt rendbe hoztuk azokat, hogy a teret a gyerekek mozgása szerint rendezhessem be a foglalkozásainkon. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �Winkler Márta köszöntése A merev társadalmi struktúra, amelyben éltünk, iskolán belül is nagy ellenállást váltott ki, az előírttól eltérő legkisebb változtatással szemben is. Nemcsak a közvetlen környezetem, de a hivatali hierarchia egyre hangosabb rosszallása kísért nap mint nap. Óráimra egyszerre több, volt mikor négy szakfelügyelő jött ellenőrizni. Kis lépésenként, szívós következetességgel haladtam előre. Legfontosabbnak tartottam az önálló problémamegoldás folyamatait átélni, átéletni – örömeit és nehézségeit egyaránt. Azt akartam, hogy a gyerekek képesek legyenek rá, és akarjanak is elindulni egyedül, ne várjanak el kész ismereteket. Kérdéseik legyenek minél szerteágazóbbak. Tevékeny részesei legyenek a tanításnak, önmagukat és társaikat is tanítsák. A „folyamatos javítás módszerét” választottam, az osztályzás helyett szöveges értékelést kaptak a gyerekek. A másféleképpen szervezett iskolai élet nagy különbséget mutatott a többi tanulócsoport életével összehasonlítva. A vidáman, nagy szellemi szabadságban élő gyerekek örömmel és eredményesen tanultak. Sok szülő a kísérleti tanítást szerette volna a gyerekei számára, nagy számban kérték az igazgatónőtől a felvételt. 1984-ben egyéves tanulmányi szabadságot kaptam, amely alatt egy tanulmánykötetben összegeztem addigi munkámat Személyiségfejlesztés az alsó négy osztályban címmel. Ebből az anyagból állítottam össze később a Kinek kaloda, kinek fészek című könyvet, mely 1993-ban jelent meg. A nehézségeket megszüntetni kívántam, hát iskolaalapításra szántam el magam. 1988. augusztus 31-én megnyitottam egy négyosztályos iskolát. Az első alternatív iskola ez, Kincskereső Iskola a neve. A „gyermekit” szeretnénk megőrizni mindenben, amiben csak lehet. A teremtő örömet kívánjuk felkelteni a gyerekekben, amely erőt ad a nehézségek feldolgozására, a saját tevékenység és a saját megfelelés fölött érzett örömre. Kívánom, hogy ez legyen a mai és a mindenkori magyar oktatáspolitika jelszava is, mert ez a jó a gyermekeinknek, így tudnak önálló, egészséges személyiséggé fejlődni, ami minden családnak és minden normális társadalomnak az érdeke. Ahogy Márta egy HVG-interjúban kérdésre válaszolva fogalmazott: Elmondanám a miniszternek, ha érdeklődne, hogy csak az lehet jó nevelő, aki engedi a spontán tapasztalást a gyerekeknek, hiszen ők az adottságaik, a belső tartalékaik szerint keresik és fedezik fel a világot. Ezt megakadályozni pedagógiai programmal vagy bármivel, végzetes hiba. 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kolosai Nedda KOLOSAI NEDDA EGYETEMI DOCENS KÖSZÖNTŐJE Életünk útjai ezer felé futnak, mégis összegyűlünk és megállunk, ha valaki vagy valami hív. Ez ünnep. Megtiszteltetés, hogy Winkler Márta köszöntésére az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán gyűltünk össze. Talán ennek Márta is örvendezik a szíve mélyén. Hiszen ez az az épület, ahová jártál tanítóképzős éveidben, Márta, az akkori Budai Tanítóképző Intézet volt, amely nagyjából akkor vált felsőfokúvá, amikor ide Téged felvettek. Talán Benned is kedves emlékeket idéznek a tanítóképző termei, terei, talán látod most magad előtt a saját évnyitódat, a vizsgatanításodat, vagy amikor kitörted a Gyakorlóiskola ablakát… persze véletlenül, testnevelésórán kislabdahajításkor. Nagyon örülnek az életutadnak tanítóképzős tanáraid, akkori mentoraid: Ungvári Gyula, Szijj Zoltán, Marx György, Bihari János, Tóth Árpádné, Hernádi Sándor, Varga Tamás, C. Neményi Eszter… Mind-mind itt vannak most a 200-as díszteremben, egymás mellett állnak, mosolyognak és kezeikben egy-egy nagy csokor virág van! Igyekeznek a közeledbe férkőzni, hogy átadhassák a virágokat. Látom az első osztályodba került sok-sok gyerekecskét – ahogyan te mondod –, kezeikben virággal... fehér blúzban a lányok, fehér ingben a fiúk. Látom őket lelki szemeimmel felnőttként is a közeledben. Itt van az összes tanítványod, Márta! Csillogó szemekkel nyújtogatják a nyakukat, hogy jobban lássanak téged. Akik később elhozták a gyerekeiket hozzád, a Te iskoládba, a Te osztályodba. Van, aki a gyerekeit és az unokáit egyaránt a Kincskereső Iskolába vitte… miattad. Ilyen személy Nádasi Mária asszony is, a neveléstudományok professzora. Özönlenek a köszöntésedre ... megszámlálhatatlanul sok hálás tanítvány… hálás szülők serege… Látom őket! De álljunk meg egy pillanatra! (…) Winkler Márta számára a legnagyobb öröm, amikor a csendes-szótlan elsős 3– 4. osztályban már bátran, érvekkel alátámasztva vezet le logikusan egy feladatmegoldást az egész osztály előtt. Egy ilyen pillanat számára a legnagyobb öröm, a legnagyobb díj. Te puha fészket készítettél a gyerekeknek az iskolában. Abból építkeztél, amit a gyerekek hoztak, amit ők tudtak. Később hagytad őket szárnyalni… segítetted Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �Winkler Márta köszöntése őket mindenben. Körülötted mindig csodák izgalmak, titkok vannak, Márta, minden érdekessé válik, amit közvetítesz. A madarak, a betűk, az éneklés, a játék, a komoly munka, a matematika, az olvasás. – Mikor tanulunk már, eddig csak játszottunk? – kérdezték Tőled az elsősök, miközben addigra sok-sok mondókát, dalt, játékot megtanultak Veled... A napokban olvasgattam az óravázlatokat, amelyeket a négyéves tanítási folyamatot követő filmedhez készítettem a Játék az iskolában című egyetemi kurzushoz. Elképesztően komoly tartalmak, kincsek vannak abban a filmben is az ünnepekről, a komplex művészeti nevelésről, a matematikai gondolkodás alakításáról. Feltöltött, erőt, lelkesedést adott nekem Tőled olvasni, Téged látni. Sokszor jöttél el személyesen is a Rólad, a tanítási módszereidről szóló órákra ide, az egyetemre. Ebben a teremben is tartottál körjátékokat, komoly beszélgetéseket, lehetett Veled vitatkozni, érvelni. Együtt játszottál velünk, szórtad a kincseidet. Mindig megtaláltad az utat az egyetemistákhoz is. Rengeteget tanulnak, tanulok tőled. Amikor egyszer a Játék az iskolában című óránkra otthon felkészülve egy 4. osztályos matematikafeladat megoldását állítottam be a számítógépemen a filmből (felírtam az időket), Panka lányom éppen 4. osztályos volt, és felkiáltott: – Anya, állítsd meg, ne mutasd meg az eredményt, meg akarom oldani a feladatot! – Micsoda? – gondoltam. Matematikafeladatot szeretne megoldani a gyermekem? Rajta keresztül is megláttam, milyen csodát művelsz a tanítványaiddal. Pályád során a Veled találkozó, hálás tanítványok és szülők mellé tehát odalépnek az egyetemi hallgatók is, mindenki kezében virágcsokor, és azok a tanítók is jönnek a világ minden tájáról, akik egy-két-három nap intenzív találkozást kaptak tőled: életre szóló élményként megismerték pedagógiai módszereidet, játékaidat. Ahogyan mindannyian itt vagyunk már, a egészen a Széll Kálmán térig tart a tömeg, Márta! Kezükben virágcsokrokat szorongató, lelkes, kipirult arcú tanítványaid, tanítóképzős tanáraid, szülők, egyetemisták, tanulók, pedagógusok. Ha megfognánk egymás kezét, a holdig is elérnénk! Köszönjük, hogy megismerhettünk, hogy a közeledben jobb emberré váltunk, hogy komolyan vettél mindannyiunkat. Egy mondatot mormolunk, kiáltunk egyszerre: boldog születésnapot, Márta! 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kovács-Nagy Réka KOVÁCS-NAGY RÉKA, VOLT TANÍTVÁNY KÖSZÖNTŐJE Nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek, és ez annak köszönhető, hogy a tanítványod lehettem. Gondolkodtam, hogy mit kellene mondanom ezen az alkalmon, és arra jutottam, hogy a szakmai pályafutásodra, méltatásodra nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek vannak jelen. Úgyhogy én inkább a személyes tapasztalásokon, emlékeken keresztül szeretném hálámat kifejezni, hogy egyike lehetek azon felnőtteknek, akiket Te terelgettél a helyes irányba. Gyerekként nem is érezte az ember, hogy mennyire szerencsés, hogy szinte befektetett energia nélkül és örömmel sajátította el azokat a képességeket, azt a tudásanyagot, amiket sok más gyereknek 45 perces tanórák kerete között, sokszor igazságtalan szigor és szorongás mellett kell megtennie. Emlékeimben úgy él, hogy voltak órák az épületben, hol hosszabbak, hol rövidebbek, és közöttük sokszor végtelennek tűnő szünetekben élveztük az életet, felszabadultan fogócskáztunk, vagy az udvart végtelen hosszú ugróiskolával rajzoltuk tele, és több napon át azokon játszottunk, vagy milyen jó volt, amikor télen felöntöttétek az udvart, és a jégen csúszkáltunk. És nem tudom, hogy milyen varázslattal, de vissza tudtál terelni minket a terembe, és folytattad a pedagógusi csodát. Emlékszem, hogy nem csak az iskolapadban, hanem a szőnyegesben is sok időt töltöttünk. Ültünk a földön, és Te meséltél. Illetve tanítottál, de mindig érdekes volt, nem tűnt tananyagnak. Ilyenkor valakit mindig Magad mellé hívtál, átkaroltad, megsimogattad. Volt, hogy irigykedtem, hogy de jó lenne, ha én lennék ott melletted, de ma már tudom, hogy ez is egy pedagógiai bravúr volt, mert annak az osztálytársnak éppen szüksége volt a koncentráláshoz a Te közvetlen közelségedre. És nem szigorral, hanem szeretettel vetted rá a közös munkára. Ösztönösen érezted, hogy ki mikor fogyott el fejben, és vagy így, egy kis szeretgetéssel terelted vissza, vagy kitaláltál neki személyre szabott feladatot, amivel vissza tudtad hozni a figyelmét. Arra is emlékszem, hogy mekkora élmény volt, amikor felcsavartuk a szőnyeget, és kis csoportokban a linóleumon krétával oldhattuk meg a matematikai feladványt. Színvonalas délutáni szakköröket is szerveztél, haza sem akartunk menni az iskolából. Felnőttként visszagondolva talán a faragószakkör a legemlékezetesebb, mert olyan éles késekkel faragtunk, amilyeneket a szüleink biztos nem adtak Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �Winkler Márta köszöntése volna a kezünkbe. Arra nem emlékszem, hogy valaki megsérült volna, de ma is a szemem előtt van a levélvágó, amit készítettem. Semmiképp sem maradhat ki Visegrád! Mert a táborok mellett az ott töltött napok is megalapozták a természetszeretetünket. Az erdő is szép volt, de ha egy szóval kéne jellemezni az egészet, akkor az a löszfal lenne! Mekkora élmény volt felmászni a tetejére! Versenyezni, hogy ki lesz az első! És szerintem arra is sokan emlékszünk, hogy az esti rutin közé tartozott a kullancsellenőrzés, mert minimum öt kullancsot mindig kiszedtél belőlünk. És akkoriban nem kellett aggódni, hogy betegek leszünk-e tőlük. Nagy hangsúlyt tettél a sportra és a zenére is. Elérted, hogy járjunk úszni, ami, gondolom, akkoriban nagyon különleges volt. Gyerekként nem mindig élveztük, mert hideg volt a víz, és mindig sapkát kellett húzni az úszás után. És talán azt nem tudod, de irigyeltük, aki náthás volt, mert az a suliban maradhatott, és aknakeresőt játszhatott a számítógépen, ami akkor nagyon menő játéknak számított. Nálad kezdhettem el zongorázni és furulyázni tanulni. Számomra a Tücsökzenekar is örök élmény marad, és azt szintén neked köszönhetem, hogy a Zeneakadémián részt vehettünk a zenekari próbán, majd nagyközönség előtt, zöld ruhácskában, kétrugós, csápos hajpánttal egy zenekari előadás pár percében furulyáztunk. És akkor a pintyekről, a színházi frízfestésről az udvaron, a reggeli lábtornáról nem is beszéltem, de lassan át kell adnom a szót. Annyit hadd mondjak még, hogy ezek mind-mind csak apró emlékfoszlányok a rengeteg élmény közül, amelyek akkor nekünk természetesek voltak. És csak most, később, főleg szülőként látom, hogy mekkora kuriózum ez a fajta pedagógiai hozzáállás, profizmus az iskolai közegben és a szeretet még a mai világban is, nemhogy az 1980-as, ’90-es években! Amikor a kislányomnak az emlékeimet meséltem, akkor minden benne volt abban, ahogyan azt mondta, hogy „Anyu, milyen szerencsés vagy, hogy ilyen iskolád volt!” És valóban, nagyon szerencsésnek érzem magam és most már a fiam is az, mert ő is boldog kincskeresős. Jó látni, hogy az iskola továbbra is alapoz az értékekre, amiket lefektettél, és igaz, hogy Belőled csak egy van, de Kincskeresőből is csak egy van, nagyon családias hangulatú iskola maradt, ahol a gyerekek a mai napig jó kezekben vannak. Aki ma bemegy, az nem tudja, hogy a kezdetekkor egy medence volt az udvar közepén, vagy hogy mekkora fűzfák voltak a kerítés mellett, amelyek alatt nagyon jó volt játszani, és bizony szomorúak voltunk, amikor kivágták őket. De helyettük épült egy szép tornaépület, a kerítés megszűnt, kibővült az iskola, és hamarosan tovább bővülünk. Remélem, hogy a legutóbbi nagy ünnepségen, a Kincs 35-ön Te is megtapasztaltad, hogy tovább él, amit elkezdtél. 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kovács-Nagy Réka Márta, szívből gratulálok, fantasztikus, amit véghez vittél, végigküzdöttél és elértél, és nagyon hálás vagyok, hogy a részese lehettem, lehetek! A pásztói Szent Lőrinc-plébániatemplom és az Oskolamester háza (Fűzfa Balázs fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �Winkler Márta köszöntése SZÉL DÁVID, VOLT TANÍTVÁNY KÖSZÖNTŐJE 1988 tavasza van, a Váli utcai Általános Iskola folyosóján megyünk a szüleimmel, nyáron leszek hét, most vagyok nagycsoportos, kétszer jártam a középsőt, utólag úgy emlékszem, talán épp azért, hogy pont Winkler Márta rövidesen induló osztályába járhassak. De talán azért is voltam évvesztes vagy évnyertes, ez megközelítés kérdése, mert nagyon éretlen voltam még. Mindenesetre haladunk a folyosón. Még sosem voltam iskolában. Jobbra ablakok, balra zárt ajtók. Hosszú folyosó, sok zárt ajtó. De az egyik nyitva van. Bekukkantok. Sok gyereket látok és egy hullámos hajú hölgyet, szemüvege mögött kisminkelt, mosolygós szempárral. – Ő a Márta – mondja az anyukám. Nem tudom, miért, de érzem, hogy itt valami más. És aztán szeptembertől, amikor elsős lettem az akkor még Fogócska utcai Általános Iskolában, tényleg egy csomó minden más lett. Mi csak 21-en voltunk, nem volt csengő, nem voltak hosszú folyosók és zárt ajtók, és nem is volt másik osztály. Az első évben az egész épületben csak mi voltunk, ami már önmagában maga volt a csoda. Márta néni azt mondta, hogy röntgenszemei vannak. Addigra már túl voltam egy kéztörésem, szóval pontosan tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ő mindent lát. És tényleg mindent látott. Mi pedig megtanultuk, hogy bizonyos keretek között szinte bármit lehet. Oké, nem rágózhattunk, és nem is szerette, ha valaki zsebre dugott kézzel álldogált, de egyébként tényleg teljesen szabadok voltunk. Ennek pedig komoly jelentése volt 1988-ban, amit ha ésszel nem is fogtunk fel, de mélyen, tudat alatt mégis értettünk, éreztünk. Voltak 10 perces óráink, voltak másfél órás óráink, attól függött, mennyire és mire volt energiánk. Volt, hogy a padok mögött ülve tanultunk, volt, hogy a szőnyegen fekve, máskor az udvaron szaladgálva, földet gyomlálva. Nem kaptunk osztályzatot, és a bizonyítványunk sem olyan volt, mint amilyet a nővéremnél láttam. Nem feleltünk, nem volt intő, dolgozat, se házi feladat. Mégis mindent megtanultunk. A szabadságot értettük, szerettük, és nem is nagyon éltünk vissza vele. 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Szél Dávid És nemcsak a tananyagot tanultuk meg, hanem azt is, méghozzá egy életre, hogy a közösségben, önmagunkban és a másikban, bármilyen is ő, erő rejlik, megtanultuk, hogy mindenki szerethető, mindenkiben van érték, és megtanultuk azt is, hogy az ismeretlenben izgalom és kihívás van, a játékban tanulás, a tanulásban pedig játék. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 �Winkler Márta köszöntése PÉTERFFY ANDRÁS FILMRENDEZŐ VISSZAEMLÉKEZÉSE A véletlen hozta, vagy a sors pont így akarta? Az tény, hogy 2000-ben egy héten át egy Tokióban tartott UNESCO-konferencia előadója voltam, melynek a témája a „media literacy, media education” volt. Több filmemből mutattam részleteket, de az 1979-ben készült Iskolapélda volt az, amely a leginkább megérintette a soknemzetiségű tanácskozás tagjait. Kérdések özönét kaptam, melyekre leginkább Mártának kellett volna válaszolnia, de addigra már olyan sokat tanultam a „Kincskereső Iskolában” (1994-ben még módszertani fejezeteket is készítettem), hogy igyekeztem és talán tudtam szakszerű válaszokat adni. A konferencia zárónapján az NHK (az ottani MTV) egyik főnöke nagy hajlongások közepette kérte, hogy a pár nap múlva kezdődő filmfesztivál, a Japan Prize 2000 zsűrijében – óriási megtiszteltetés lenne számukra – zsűritagként vegyek részt. Nyilván az egyik (már felkért) zsűritag vakbélműtéten esett át, kibicsaklott a bokája, váratlanul elment a hangja, és keresni kellett valakit, aki „beugrik” helyette. Így aztán hirtelen a világ egyik legrangosabb dokumentumfilmfesztiváljának zsűrijében találtam magamat. Érdekes volt a beugrás, és sok (filmes és emberi) tapasztalattal gazdagodtam. Már 2000-ben is a televíziós zsurnalizmus uralta világszerte a non-fiction film műnemét. Túlzó didaxis, gyermeteg illusztrativitás; mintha a néző infantilis volna. Olyan, akinek mindent el kell magyarázni, mert különben nem érti a filmet a szerencsétlen. (Nos, ez az attitűd mára kiteljesedett. Ma a média mindenkit imbecillisnek néz.) Persze voltak jó élményeim is, a kanadaiak, a finnek eredeti gondolkodásmódról tettek tanúbizonyságot, ahol a nézőnek is volt feladata, együtt kellett az összefüggéseket felfedezni. A fesztivál fővédnöke maga a japán császár volt, protokollnagykövetként a császári család tagjai voltak ennek megtestesítői. Egyik este a császári hercegkisasszony fogadta a soknemzetiségű zsűrit, és mindenkivel illő módon elbeszélgetett. Velem is, és én büszkén meséltem, hogy egy rendkívül tehetséges tanárnő a főhősöm, Winkler Márta. „Ó, hát, mindennek a nevelés az alapja! Ha lehetne, én is tanító lennék!” – mondta ő. 116 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Péterffy András Másnap a délelőtti szabadprogramban egy általános iskolába látogattunk. Tisztaság, rend, fegyelem. Hangos szó sincs. Picit megriadtam: vajon csak a kedvünkért játsszák a mintaiskolát? Én egy másodikos osztályba kerültem; kedves, cserfes kislány kezdeményezte a rövid angol társalgást, aztán maga mellé ültetett, mert kezdődött az írásóra. Bár én inkább rajzórának nevezném. A kalligráfia művészete. Megrendülten, csodálattal figyeltem a kis kezek könnyed siklását, a tusba mártott ecset festői nyomatát. Ebben a korban ecsettel A/4-es méretben rajzoltak jeleket, szavakat, és nem „írtak”. Élvezték a nyomhagyást. Rettenetesen irigyeltem őket. E pozitív élményem másnapra elszürkült, mert olyan kommersz táncos-művirágos pom-pom-girl showt adtak elő, amilyet csak a buta és elrontott ízlésű nyugati iskolákban szoktak. Ezt az ellenmondást nehezen tudták feloldani. Ők is röstellték, hogy csak a hagyományos építészet, a zene és az írás tud a gyökerekig visszanyúlni, de a hétköznapi divat, stílus egyre amerikanizálódik. Nem úgy tűnt, hogy ennek az erős trendnek a pedagógia ellent tudna állni. Kicsit irigykedtek a mi táncházmozgalmunkra, az élő népdalra, a nem teljesítményorientált, innovatív oktatásunkra. (Ahogy azt a Kincskereső Iskola felmutatta nekik.) Márta tehát a filmen is átsugárzott, nyelvi akadály sem volt (angol felirat), de ők nem is azt nézték, hanem Márta kifinomult jelrendszerét, amellyel az osztályt „karmesterként” vezényelte. A Japan Prize ünnepélyesen bezárult, a versenyfilmalkotók, a zsűrorok sok tanulságot magukkal víve hazatértek. Pici kis ajándékot is kaptunk; egy tenyérben is elférő szép kis fadobozt. Rajta japán és angol felirat. Ezt a 24 éve őrzött dobozkát most a születésnapon átadom jogos tulajdonosának, Winkler Mártának. Üresnek látszik, de tele van sok-sok emlékkel, jószándékkal, szeretettel, hittel, bizalommal. És e jeles születésnapon mindenki beleteheti a maga köszönetét, háláját, tiszteletét. Egy kis dobozba sokféle jó érzés, emlék és szeretet belefér. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 117 �Winkler Márta köszöntése Winkler Márta Iskolapélda című könyvének borítóját Trifusz Péter tervezte az 1. osztályos Kiss Bori rajzának felhasználásával (Kormos István: A kevély kiskakas című versének illusztrációja) 118 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Pál NAGY PÁL HERKULESFÜRDŐI EMLÉK Emlék és emlékezet Mindnyájan értjük, hogy ez a két szó hétköznapi értelemben mit jelent, nem árt azonban nálunk tapasztaltabb szótárírók meghatározásából kiindulni. Emlék. Az emlékezetben őrzött tudattartalom, az emlékképek összessége. Az emlék meghatározása egy filozófiai szótárból: a múlt egy konkrét pillanatának bemutatása, ahogyan azt a múltban átéltük.1 Bergson azt mondja, az emlék nem más, mint a múlt, ahogyan az a tudatalattiban él. Emlékezés. Az élőlényeknek az a képessége, hogy az ismereteket, információkat rögzíteni, tárolni és visszaidézni képesek. Az emlék sokféle lehet, az emlékezet válogat. – Amint látjuk, ez dinamikusabb meghatározás. A Magyar Nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 1372 óta emlékezünk. Legalábbis ekkor találták meg először ennek a fogalomnak az első írásos változatát a Jókai-kódexben. A mi emlékezetünk bizony már emlékekkel van tele, ha saját emlékeinkről kellene beszélnünk és beszélgetnünk, sokáig tudnánk szaporítani a szót. Én azonban szaván fogom a szót, kézen fogom a nyelvet, kettesben sétálunk és sajnáljuk azokat, akiknek – ők mondják – nincs emlékük. Mert emlékezete mindenkinek van. Az is igaz azonban, hogy az embernek néha kihagy az emlékezete. Ez elég ritka dolog, mert Freud egyik fontos könyvében, az Álomfejtésben már könyve elején felteszi a kérdést Hogyan emlékezünk álmunkban ? – tehát még álmunkban is emlékezünk. Freud egyébként azt állítja, hogy az álom többet tud az éber életnél… s ez mindnyájunknál így van. Azt is tudjuk, hogy az emlékeknek pozitív vagy negatív töltése van; ez dönti el, hogy milyen hatással vannak ránk. Íme, néhány példaértékű emlék! * 1 Vö. André Laland, Vocabulaire de la philosophie, Éd. PUF, Párizs, 1968. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �Itthon – Nógrádban A II. világháborút (legalábbis első éveit) egy igazi munkásvárosban, Salgótarjánban éltem át. A háború vége felé lehetett, amikor már mindenki tudta, hogy a németek és szövetségeseik elvesztették a háborút, amikor néhány munkásembert, akik sztrájkot szerveztek az acélgyárban, a városi teniszpályán fölakasztottak. Szüleimet megdöbbentette, hogy ezeket az embereket halálra ítélték, mégpedig – mint azt széles körben propagálták – kötél általi halálra. Tehát szigorúan megtiltották gyerekeiknek, hogy az előre meghirdetett akasztást végignézzék. 1. A városi teniszpálya a helyi úriemberek találkozóhelye volt, amelyet télen tíztizenöt centi vízzel árasztottak el, s korcsolyapályaként használták, ahol kellemes keringőket hallgatva lehetett korcsolyázni. Az akasztás szörnyű élmény volt; már ott, a teniszpályán megfogalmazódott bennem, hogy senki nem veheti el egy másik ember életét. Ehhez nincs joga; nem lehet felhatalmazása arra, hogy egy másik ember életét elvegye. Ilyet csak lélektelen ember cselekszik. Ma is így gondolom. * Persze nemcsak kellemetlen, sőt kínos emléket őriz meg az emlékezet. S a kellemes, korai vagy későbbi emlékek ma is energiaforrásként táplálják érzelmeinket, testi és szellemi vágyainkat. Mint már említettük, számos jó és rossz emlékünk van elraktározva. Az emlékezet már csak ilyen: nem válogat, ugyanúgy megőrzi a jó és a rossz emléket, és adott alkalommal visszaidézi ezeket. Tulajdonképpen mind a kettőnek hasznát vesszük… Azt is szeretném aláhúzni, hogy az emlék intenzitása, erőssége rendkívül különböző lehet: egy keringő emléke vagy a deportálás reminiszcenciája természetesen nem egyformán hat ránk. Nézzük először e rövid eszmefuttatás címéül választott Herkulesfürdői emléket. Bizonyára a olvasók között is vannak, akik tudják – talán mert hallották –, hogy a Herkulesfürdői emlék egy örökzöld keringő címe, amelyet az osztrák–magyar Pazeller Jakab szerzett 1903-ban. Szövegét az Ady Endre köréből ismert Zerkovitz Béla írta. (Híres sora nem túl eredeti: „Nézz a szemembe. Nyár volt és csodálatosan szép”.) Herkulesfürdő egyébként Erdélyben található szép kis üdülőhely, ismerek valakit, aki járt ott, és kellemes emléket őriz ma is ottlétéről. Ő hívta fel 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Pál figyelmemet arra, hogy Herkulesfürdői emlék címmel Sándor Pál magyar rendező sikeres filmet is forgatott 1976-ban, Dayka Margittal és Holman Endrével. Hallgassák most meg a Herkulesfürdői emlék című keringőt. (Az interneten megtalálható.) A zenemű évtizedeken keresztül rendkívül népszerű volt, de 1945 után az akkori hatóságok betiltották, s csak 1990 után lehetett újra műsorra tűzni. 2. „Könnyű kis bódulat, áradó romantika” – így jellemzi Pazeller művét Bajor Nagy Ernő kritikus. Az első jelző, amely a keringő hallgatása közben nekem eszembe jutott: ’kellemes’. * Kellemes és kínos emlékek fűződnek azokhoz az útlevelekhez is, amelyeket most nézegetek. 1967 júliusában kaptam meg Párizsban a francia állampolgárságot. Francia útlevelemet 1967. október 31-én állították ki Antonyban, ahol francia feleségemmel, Emilienne-nel laktam abban az időben. Ez volt életem első útlevele. Harminchárom éves voltam. Az Európai Unió francia útlevelét 1985-ben vettem át. 1991-ben a Magyar Köztársaság útlevelét is megkaptam. Ez volt életem első magyar útlevele. Ezek az útlevelek tehát sorsdöntő eseményekre emlékeztetnek, amelyek életemben bekövetkeztek. Fiatalemberként egy olyan országban éltem, amelyben az átlag állampolgár nem utazhatott sehova, bármennyire is szeretett volna. Számomra tehát a harmadik útlevél a legbeszédesebb, mert fiatalságom központi kérdését, az emberi szabadság kérdését közvetlenül érinti. Ebben az időben s ezen a helyen nekünk csak virtuális útlevelünk volt: az útlevél csak mint lehetőség lebegett szemünk előtt, nem volt a zsebünkben. Lehetett ugyan kérni útlevelet, de azt csak az arra érdemesek, a megbízható személyek kapták meg. Emlékszem, milyen felháborodottan olvastam (talán a Szabad Népben) Karinthy Ferenc folytatásokban közölt Kék-zöld Florida című útibeszámolóját Floridáról, erről a létező (elképzelt?) amerikai államról, amelyet Karinthy Ferenc, a Kőművesek című szocialista regény írója megnézhetett. Pedig Karinthy Ferenc nem volt a rendszer kegyeltje, csupán jó neve volt, s ő ezt ügyesen kihasználta. Ez volt az oka annak, hogy amikor – hosszú évek után – Hévízen találkoztam vele, nem szólítottam meg. Pedig egymás mellett úszkáltunk a tófürdőben. Igaz, hogy úszás közben elég nehéz beszélgetni. De azért sem szólítottam meg, mert Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �Itthon – Nógrádban megrohantak az emlékek: amikor Frici Floridában utazgatott, mi Salgótarjánból Dorogra mentünk kirándulni. 3. Azért sem szólítottam meg Karinthy Ferencet a hévízi tóban, mert tulajdonképpen kedveltem őt, több könyvét olvastam, s mivel magam is kajakoztam, főleg a kajaktúráiról írt beszámolóit szerettem. Ha jól emlékszem, az volt szellemes kajakos könyvének címe: Leányfalu és vidéke. Akkor, amikor a hévízi tóban, úszás közben majdnem összeütköztünk, már nekem is volt útlevelem. Francia útlevelem volt. E mögött a kijelentő mondat mögött az emlékezet persze egy sor számomra fontos eseményt raktározott el, s az emlékezet munkájának köszönhetően ezek most mind „emlékeim” nagy színpadára csődültek: a háború, az összeomlás, a menekülés, a hazatérés megalázó pillanatai, apám halála, anyám küzdelme azért, hogy ő és három gyermeke valahol mégis megvesse a lábát, életben maradjon, visszakapja saját otthonát, amelyet egy Kupka nevezetű kommunista kisajátított magának. Még folytathatnám a sort: Gerelyes Bandi barátommal hatalmas szívlapáttal szenet lapátolunk a Nagyállomáson, amelynek állomásfőnöke Gerelyes Bandi édesapja volt… Anyám közben elintézte, hogy – mivel már középiskolába sem vettek fel – elmehessek tanulni a sárospataki református gimnáziumba (akkor még az volt). Visszatérésem egy év után Salgótarjánba egy Bácskai nevű hithű kommunista iskolaigazgatónak köszönhető; érettségimen szeretett tanárom és osztályfőnököm, Marton Kálmán halálra röhögte magát egy ablakmélyedésben, miközben én hasamra ütöttem, és teleírtam a táblát mindenféle számmal és betűvel, remek képletekkel, amelyekről csak a teremtő tudta, hogy mit érnek a matematikában. Az ’56-os forradalom, amelyet Egerben éltem át, az orosz fogság a miskolci Rudolf laktanyában, a menekülés, egyetemista életem Párizsban, Emilienne és házasságunk, francia állampolgárságom s ez az útlevél, első útlevelem. Még egy útlevél van itt: európai uniós (francia) útlevelem. Ezt 1985. október 14-én állították ki. Sokáig ezzel az útlevéllel jártam Magyarországra. Tele van magyar vízummal, mert hát nekünk, „disszidens” magyaroknak engedélyt kellett kérnünk, hogy időnként hazalátogathassunk szülőhazánkba. 4. Ezek az útlevelek hihetetlen mennyiségű szunnyadó emléket – eseményeket, történelemtöredékeket, anekdotákat – ébresztenek fel bennem. Az ember múltjára, 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Pál emlékeire építi fel a jövőjét. Jó emlék, rossz emlék: mindegyik tanulságos. Ha Freud tovább él s nyugodtan gondolkozhat és dolgozhat, bizonyára kidolgozza azt az észrevételét, hogy álmaink többnyire emlékeket idéznek föl, vagy azokhoz kapcsolódnak, Álomfejtés című nagy tanulmányát talán ebben az irányban bővíti. (Státuszát tekintve álom, természetét tekintve emlék.) Mint már mondottuk, emléke mindenkinek van. Ezeket az emlékeket több kategóriába sorolhatjuk, kellemes vagy nyomasztó emlékei vannak mindenkinek; apró, látszólag jelentéktelen vagy fontos, sorsdöntő emlékei. Ha odafigyelünk, az emlékezet sokáig aktív, hatékony marad, emlékszik emlékeinkre, s hatalmas anyagból válogat. Ezt a természetes jó viszonyt csak a betegség teheti tönkre; amint azt (sajnos) nap mint nap tapasztalhatjuk. Ezeket a betegségeket persze gyógyítani próbálják a pszichológia és a pszichoanalízis eszközeivel. * Az emlékezésnek közismert irodalmi műfajai vannak, az önéletírás különböző fajtái. Journal in-time – él(e)tem című könyvemben, amelynek három kötete 2001 és 2004 között jelent meg Budapesten, a Kortárs Kiadónál, Az önéletírásról címmel 38 oldalas tanulmányt közöltem az önéletírás változatairól (diárium, önéletrajz, emlékirat stb.). Az „emlék” kategóriája igen gazdag, hiszen mindnyájunkkal – mint egyénekkel és mint egy közösség tagjaival – mindig történik valami. Mint általában szellemi képességeink, az emlékezet sincs egyformán elosztva az emberek között. De aki sokat foglalkozik emlékeivel, s akinek jó a memóriája, annak látszólag több és érdekesebb emléke van. A történészek, a pszichológusok, az írók, az irodalomtörténészek rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy nemcsak a saját, de a mások emlékeit is életre tudják kelteni. Kutatnak az emlékek után, és fel is dolgozzák azokat. Íme, egy példa! 5. Az 1940-es években a budapesti Ardói Könyvkiadó sorozatot indított Magyar századok címmel, amelyben régi hadvezérek, fejedelmek, államférfiak naplóit, önéletrajzait stb. adták ki. Ha jól emlékszem, a sorozatszerkesztők között Cs. Szabó László neve is szerepelt. Ezt a sorozatot 1955 körül Tolnai Gábor irodalomtörténésznek sikerült a jelenbe átmentenie, a Szépirodalmi Könyvkiadó vállalta a kötetek kiadását. A sorozat címe Magyar századok maradt. Tolnait főként az erdélyi Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �Itthon – Nógrádban emlékírók érdekelték, Kemény Jánostól kezdve Bethlen Miklós, Bethlen Kata, Tanárky Gyula, Pulszky Ferenc és mások önéletírásait, naplóit adták ki újra. Egy nemzet emlékezetét sikerült így megmenteni, kiegészíteni. Az emlékezés, az emlékezet ugyanis nemcsak az egyén szubjektív szintjén létezik, hanem közösségi szinten is. Gondoljunk például a szent könyvekre, a Bibliára, a zsidó vallás szent írásaira, a Koránra ; ezeknek a régi eseményeket, történeteket megőrző és továbbadó szerepére. S talán a történelem maga a legfontosabb közös emléktár, emlékezetfelfrissítő. Egy régebbi szövegemben írtam: „velem / történik a történelem”. A történelemben dinamikus és dialektikus egységben van együtt az egyén és a közösség emléke; az emlékezet el tudná (el tudja) választani egymástól az egyén és a közösség emlékeit, de a kettőnek együtt nagyobb hordereje van. Valami ilyesmi történt a nyári párizsi olimpiai játékokon tavaly! A mai világban viszonylag ritka együttlét örömét ünnepelték, éltették az emberek egy viszonylag egyszerű közös nevező (ebben az esetben a sport) égisze alatt. Egyébként is: az egyén és a közösség történetének dialektikája nem függeszthető fel, s jól is van ez így ! 6. Mindazt, amit eddig elmondtam, végkövetkeztetésem alátámasztására mondtam el. Úgy gondolom, hogy az emlék, az emlékek halmaza és az emlékezet, amely az emlékhalmazt világosabbá, elérhetőbbé teszi számunkra, hozzájárul ahhoz, hogy életünk szinte megduplázódjék! Nem mindegy, hogy mit éltünk át, s abból, amit átélünk, milyen elemeket (milyen emlékeket) épített be folyamatosan, s épít be ma is életünkbe az emlékezet. 7. Én korai életemtől megkaptam négy salgótarjáni munkás kivégzésének emlékét, de megkaptam a Herkulesfürdői emlék andalító dallamát is. Az útlevelek pedig egy elviselhetetlen politikai-társadalmi rendszerre, ugyanakkor azonban felszabadulásom örömére emlékeztetnek. 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ A PALÓC NYELVJÁRÁS TÖRTÉNETÉRŐL A magyar nyelvjárások történetének nyomai archívumokban elérhető írott szövegekben lelhetők fel. A nyelvjárások alapvetően beszélt változatok, így a tanulmányozásuk a legsikeresebben nem írott szövegekből, hanem élőnyelvi vizsgálatok során lehetséges, ám a 20. század elejét megelőzően nem maradt ránk magyar nyelvű hangfelvétel. A beszéd és az írás alapvető jellemzői azonban – a kommunikáció sajátosságaiból adódóan – eltérnek, így az egykori élőbeszéd írott szövegekből történő rekonstrukciója szükségszerűen módszertani problémák elé állítja a kutatót. Az írott szöveg megalkotása alapvetően különbözik a szóbeli kommunikációtól: az írás formálisabb, szerkesztettebb, a hangtani jegyeket pedig csak kevéssé lehet írott szövegekből kikövetkeztetni. A beszélt nyelvjárás jegyei nem minden esetben tükröződnek a lejegyzett szövegekben, így a legtöbb esetben nem tudhatjuk, hogy pontosan hogyan ejtette ki a szöveg lejegyzője a leírt szavakat. Némi fogódzónk azonban van a nyelvemlékek nyelvjárási lokalizálásában. Nem minden műfajú kommunikációs helyzet ad lehetőséget arra, hogy a lejegyzett szövegből következtetni tudjunk az egykori nyelvhasználatra. A hivatalos, a formális, a jogi és az egyházi szöveghelyzetek kevésbé alkalmasak a korabeli élőbeszéd jellemzőinek feltárására, ám a családi levéltárakban fellelhető magánlevelek és a bíróságokon megszólaltatott tanúk papírra rögzített vallomásai kiváló forrásai a történeti nyelvjáráskutatásnak. A levelek szövegei kevésbé formálisak, még ha a bevezető és a záró formulák latin mintához igazodva olykor sablonszerűek is (sőt, esetenként magyar anyanyelvű levélírók missziliseiben is latin nyelvűek), ám a levélszöveg a leggyakrabban közvetlen hangú, bizonyos helyeken élőbeszédszerű fordulatokat tartalmaz. A korabeli bírósági vizsgálatok során lejegyzett perszövegek, amelyek a levéltárakban bőséggel lelhetők föl, sokféle szempontból vizsgálható, jól hasznosítható nyelvtörténeti emlékek. A bíróságon alkalmazott jegyzőktől elvárták, hogy az elhangzott tanúvallomásokat hűen, pontosan jegyezzék le, ezért a perekben megszólaltatott tanúk írásban rögzített vallomásaiban – jól megválasztott módszerrel rekonstruálva – sokszor az egykori élőbeszéd nyomait találhatjuk meg. Mivel a bírósági perek rögzítését, a jegyzők írásgyakorlatát is hivatali Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �Itthon – Nógrádban minták irányították, így a tanult, deákos műveltségű, latinul tudó jegyzők a beszélt köznyelvtől eltérő hivatali nyelvváltozat magyar és latin kifejezéseit is beillesztették a szövegeikbe. A nyelvemlékeket elemezve azonban a legtöbb esetben megvan a lehetőségünk a korabeli írnokoktól lejegyzett perszövegek nyelvjárástörténeti jellemzőinek feltárására. Az utóbbi évtizedekben sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon feltárható-e a palóc nyelvjárás története. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyire korlátozott ennek vizsgálata, s egyáltalán: megírható-e egy nyelvjárási régió története.1 A magyar nyelv általános története alapvetően nem tárgyalja a regionális nyelvváltozatok alakulástörténetét, nyelvtörténeti korszakonkénti állapotát, miközben annak elválaszthatatlan része. A normatív nyelvváltozat megjelenéséig a nyelvhasználat a táji nyelvváltozatokhoz kötődött, a beszélt nyelv a Kárpát-medence minden területén a nyelvjárás volt. A 19. századot megelőzően, a magyar sztenderd kialakulása előtt a scriptorok írásbeli nyelvhasználatába is beszivárogtak a regionalizmusok, hiszen nem volt egységes helyesírás és olyan rögzített nyelvváltozat, amelyhez igazodni tudtak volna. Az írásbeliség megjelenésével kialakultak olyan egyezményes nyelvi normák, amelyek irányították az írnokok kezét. A királyi kancellária, illetve azok a kolostorok, ahol szövegeket másoltak, részlegesen érvényes normatív írásgyakorlatot alakítottak ki. A 16. század 70-es éveitől az írástudóktól származó szövegekben már félreismerhetetlen bizonyos nyelvi normák jelentkezése, a nyelvjárási alakok kerülése. A deákokban ekkor már megfogalmazódott az az igény, hogy a nyelv, amelyen írnak, érthető legyen a szűkebb régió határain túl is. Egységesülési folyamat indult meg, amelynek eredményeként először területi normák jöttek létre. Az írnokok azonban nem tudták maradéktalanul megvalósítani a normá(k)hoz való igazodást, a szövegeken át-áttörnek a regionalizmusok. A beszélt nyelv ugyan még a nyelvjárás, az írás pedig már kevésbé nyelvjárásias, s bár a tanult emberek beszédébe már egyre gyakrabban beleszövődnek az írott nyelvben megszokott formák, a regionalizmusokat mégsem tudják egészen elhagyni. A 16. században több nyelvjárás fölötti nyelvváltozat, ún. regionális norma alakult ki. Ez az írásművekben jelentkező, területenként eltérő regionális norma egyrészt nehezíti a lokalizálást, másrészt fölvegyült nyelvjárásiasságot idéz elő. Gyakran egyazon író tollából származó szövegekben is megfigyelhetők nyelvi ingadozások, a fennmaradt iratok olykor kevert nyelviséget mutatnak. A 17−18. században kezdenek egymáshoz közelíteni ezek a területi normák, majd a 19–20. 1 Erre vonatkozóan lásd például: Gréczi-Zsoldos 2007, 2022. 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő századra kialakul az egész magyar nyelvterületre érvényes egységes nyelvi és helyesírási norma. Kutatásaim során kíváncsian vártam, hogy melyik az a legkorábbi nyelvemlék, amelyről kijelenthetem, hogy palóc nyelvjárású személy jegyezte le. Az az időszak, amelyből fennmaradtak az első magyar nyelvű szövegek, a Kárpát-medencei letelepedést követően a mohácsi csatavesztésig tartó ún. ómagyar kor. Ebben a korszakban a hivatalos szövegek nagy része latin nyelvű, a későbbi korszakokhoz képest ekkor kevesebb magyar nyelvű iratot találunk. A középkori magyar írásbeliség időszakában, a kódexek korában kereshetjük az első olyan szövegemlékeket, amelyeknek palóc nyelvjárású írója lehetett. Kódexmásolóink közül két olyan személyt sikerült azonosítani, akik minden bizonnyal palóc nyelvjárású terület beszélőiként születtek, s elsődleges nyelvváltozatuk, azaz anyanyelvjárásuk jegyei a későbbi kódexszövegeik nyelvhasználatában is feltűnnek. Az 1474-ben lejegyzett, Birk-kódexnek nevezett Domonkos-rendi regula szövegének fordítója, magyar nyelvű szövegezője Vác(z)i Pál. (Helyenként c-vel, olykor cz-vel tűnik fel a neve.) A Birk-kódex négy negyedrétű papírlevélen tartalmazza a kolostori szabályzatot. A szöveg rövid terjedelme és műfaja gátat szab a nyelvjárástörténeti elemzésnek, mégis árulkodó egy-egy nyelvi sajátosság. Az eredeti latin szöveget Budán, a férfi szerzetesek konventjében fordította magyarra a Vácról származó, külföldön tanult, művelt pap. Azért volt szükség a fordításra, hogy a latinul nem vagy kevéssé tudó apácák is megértsék a kolostori élet szabályait és elveit tartalmazó regulát. A szöveg tisztázott változata nem maradt fenn, az impurumot jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi: 2008-ban digitalizálták, így a világhálón is elérhető. A szöveg lejegyzőjének születési helye, Vác és környéke a déli palóc nyelvjáráscsoport része. A rövid szövegben feltűnnek olyan hangtani és alaktani jellegzetességek, amelyek palóc nyelvjárási sajátosságokat tükröznek: nyíltabb alakváltozatú szóalakok (pl. mendennek = ’mindennek’), az l előtti pótlónyúlás (pl. bodokoknak = ’boldo-goknak’). A legárulkodóbb nyelvi jegy, amely a palóc nyelvjárási régióhoz kötheti a nyelvemléket, a -val, -vel rag hasonulatlansága (pl. zandekual [szándékval] = ’szándékkal’, vezzekuel [vesszékvel] = ’vesszőkkel’) stb. Az egykori Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten épült kolostor scriptóriumának egyik kódexmásolója a magát soror Katerinaként jegyző apáca. Valószínű, hogy egész életét szövegek másolásával töltötte, mégis csupán az 1516-ban készült Gömöry-kódex 11 másolója közül a 8. kéz írását tudjuk a személyéhez kötni (Haader–Papp 2001). Igen művelt apáca lehetett, hiszen tudott latinul, ő másolta Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �Itthon – Nógrádban a kódex lapjaira Szent Margit latin nyelvű zsolozsmáját, amelybe beékelte Margit latin nyelvű legendáját is, illetve beiktatott egy Domonkos-rendi liturgikus szöveget, a magyar Domonkos-rendiek breviáriumának függelékét. Soror Katerina személyének azonosításában a korszak legismertebb kódexmásolójának, Ráskay Leának az egyik bejegyzése segít. Megemlíti az egyik általa másolt kódexben, hogy 1517-ben meghaltak „az vén sororok”, s közülük csupán egy Legéndy Kató nevű apácát említ. Katalin apáca egy évvel korábban a Gömöry-kódex lapjain marginális megjegyzésekben panaszkodik rossz egészségi állapotára (igen betek valék = ’igen beteg valék’ [173]; bÿzon igen betek valék = ’bizony, igen beteg valék’ [289]), kézírása egyre fegyelmezetlenebbé válik, illetve több olyan imádság szerepel a kódexben, amelyeket betegekért, haldoklókért, halottakért mondanak, sőt egy ima arra az esetre, ha az apáca nem tud eljutni a templomba betegség miatt. A 8. kéz munkája be is fejeződött ebben az évben, ami valószínűleg azt jelenti, hogy meghalt. Ebben a korban a családnév árulkodik a származási helyről. Legénd nyugat-nógrádi település, amelyet a középkorban a Legéndy család bírt. A család előkelő szerepet játszott Nógrád vármegye történetében. Szinte bizonyos, hogy ezen a településen született és ennek a családnak a tagja a kódexből soror Katerinaként ismert, s vélhetően Legéndy Katalinnal azonosított személy. A bizonyosságot erősítik 202 lapnyi terjedelmű írott szövegének nyelvi jegyei. A nyugat-nógrádi Legénd A magyar nyelvjárások atlaszának adatai alapján az Ipoly vidéki nyelvjárástípusba tartozik (MNyA). Legéndy Katalin apáca írott szövegében a palóc tájszólásra jellemző nyelvi jegyek tűnnek fel: a palóc nyelvjárás fonetikai jellegét meghatározó jegy az illabialitás (ö és ő helyén a legtöbbször e és é áll), a Gömöry-kódex 8. kezének írásában számos ilyen adatot találunk (pl. ietel [jet-tél] = ’jöttél’, gÿenÿerkedÿk [gyenyerkedik] = ’gyönyörködik’, tekeletes [tekéletes] = ’tökéletes’). Soror Katerina írott szövegében az ly és az lÿ – gyaníthatóan – a palóc területen jellemző palatálisan ejtett l jelölői: felÿül [felyül] = ’felül’, kÿralÿat = ’királyát’. Ekkor az ly önálló hang volt, mai helyesírásunkban a hagyomány elvét tükröző írásmód már nem az egykori palatális l jelölője, de létezését egyfelől a j hang kétféle írásmódja, másfelől a palóc nyelvjárásterületen máig hallható ejtése indokolja. A -val, -vel rag hasonulatlansága az egyik legárulkodóbb nyelvi jegy Katalin apáca nyelvhasználatában, amely palóc anyanyelvjárásának feltételezését erősítheti (szövegéből pl. vereduel = ’véredvel’, istenuel = ’Istenvel’, igeduel = ’igédvel’). A palóc nyelvjárásra még napjainkban is jellemző, hogy a ki, aki névmást nemcsak élőlényre, 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő hanem élettelenre is használják. A nyugat-nógrádi területről származó apáca szövegében is megjelennek ilyen mondattani sajátosságok (pl. …imadsagog kÿket… = ’…imádságok, kiket…’, …lasusaga Kÿt… = ’…lassúsága, kit…’). A mohácsi csatavesztés évétől a magyar felvilágosodás koráig, Bessenyei György fellépéséig, az 1770-es évekig tartó ún. középmagyar korból fennmaradt középnemesi misszilisek és periratok azon szövegtípusokhoz tartoznak, amelyek megőriztek nyelvjárási sajátosságokat, így a nyelvjárástörténeti vizsgálatok jól hasznosítható korpuszául szolgálnak. Ebben a korban az emberek többsége nem tudott írni-olvasni. A nemesek műveltségi szintje eltérő volt, egy részük ismerte a betűvetést, de mivel életük nagy részét vidéken töltötték, a birtokuk területén használt dialektus nyomot hagyott nyelvhasználatukon. Leveleikben számos nyelvjárási jegyet lehet felfedezni. A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltárának gazdag gyűjteményében, a családi levéltárak és a nemesi közgyűlések iratanyagában jelentős mennyiségű magánlevelet találunk. Ezeket elemezve megláthatjuk, hogy a középmagyar kor írásgyakorlata kezd már valamiféle normához igazodni, de még mindig nincs egységes helyesírási rendszer, így a szövegek lejegyzése gyakran egyedi írásszokást, következetlenségeket tükröz. A kodifikálatlan helyesírásból adódó sajátos írásgyakorlati jellemzők segítenek abban, hogy a scriptorok egyéni nyelvhasználatára, s ebből az általuk beszélt nyelvjárásra tudjunk következtetni. A levelek közül szemezgetve példaként kiemelve tekintsük bele báró Koháry István 1659-ben Bartakovits János alispánnak írt magánlevelébe! Mindkét személy, a levél írója és címzettje is jelentős szerepet töltött be a Felvidék történetében. Amikor Koháry István nevével találkozunk, akkor elsőként a költő, ugyanakkor az országbíróként, hadvezérként, politikusként is számon tartott 17–18. századi irodalmi-történelmi személyiség jut eszünkbe. Az itt idézett misszilis írója azonban nem az ifjabb, hanem az idősebb báró csábrági és szitnyai Koháry István, aki 1616-ban született Léván. Később Csábrágon telepedett le, itt született a költőként és országbíróként is ismert fia. A költő apja a misszilis lejegyzésének idejében Szécsény és Fülek várának kapitánya, az előbbinek 1647-től, az utóbbinak 1657-től (Bakó 1903: 131–145). A levél címzettje, Bartakovits János attól az évtől kezdődően, amikor a misszilis kelt, Hont vármegye alispánja. Ezt a pozíciót mindössze egy évig, 1660-ig töltötte be. A levélszövegben előkerülő nyelvi jegyek a korabeli palóc nyelvjárás jellegzetességeit tükrözik. A levél írójának származási helye, a korabeli Bars vármegyei Léva (ma Levice néven város Szlovákia Nyitrai kerületében), valamint későbbi birtoka, Csábrág vára, melynek romjai Ipolyságtól Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �Itthon – Nógrádban (Šahy, SK) északkeletre, Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok, SK) község határában állnak és a Nógrád vármegyei Szécsény, ahol a levél kelt, s ahol a levélíró egyik lakóhelye volt, a palóc nyelvjárási régióhoz (annak három nyelvjáráscsoportjához: az északnyugati, az Ipoly vidéki és a nyugati középpalóchoz) tartozik (Imre 1971: 349–356). A nyugati palóc területeken erős í-zés jellemző, de az Ipoly vidéki típusban és a nyugati középpalócban is jelentkezik az é-vel szembeni í-zés. A rövid, egyfóliónyi levélszövegből is tudunk adatolni egy í-ző példát (a puskacsőre értett Cӡyvéʃ [csíves ~ csívés] = ’cséves, csévés, csöves’, pl. két cséves puska ’kétcsövű puska’), így valószínűsíthetjük, hogy az í-zés Koháry István palóc sajátosságokat tükröző nyelvhasználatának jellegzetessége volt. A palóc nyelvjárási régió mindegyik csoportjának jellemzője a palatalizáció, különösen az i előtt álló t, d, n, l hangzók esetében. A levélszövegben is találunk több olyan szóalakot, amelyeknek az írásmódja azt mutatja, hogy ezek a kiejtésben palatálisan hangozhattak (pl. Ispániság [ispányság], illien, ollian, ollias, melliet [illyen, ollyan, ollyas, mellyet]). Ebből az évszázadból további példaként egy másik nógrádi misszilist, egy 1692-ben Poltáron keletkezett levelet bemutatva az előzőhöz hasonlóan érzékelhetjük a palóc nyelvjárási sajátosságok megjelenését. A levél saját kezű írása annak a Géczy családhoz tartozó középnemesnek, aki akkoriban a Nógrád vármegyéhez, ma Szlovákia Besztercebányai kerületéhez tartozó Ipoly-völgyi település, Poltár földesura volt. A levelet Bulyovszky Ferencnek, Nógrád vármegye „viceispánjának” címezte. A 17. században, amikor a misszilis kelt, Poltár község birtokosai a Géczy család tagjai voltak. Mivel a levél írójának szignójában a keresztnév nem olvasható, ezért nem tudjuk pontosan, hogy melyik családtag jegyezhette le a szöveget. A korban élt Géczyek közül a levél írója vagy István, vagy az a Zsigmond, akinek a lánya „a híres szép Garamszegi Géczy Júlia”, Jókai Mór lőcsei fehér aszszonya. A kétoldalnyi levélszövegben több középpalóc nyelvjárási sajátosságot találunk: az Illye[n] szóban a geminált ly a palóc nyelvjárásra jellemző palatális l nyoma lehet; a középpalóc területen még ma is erős a tárgyrag előtti magánhangzónak a köznyelvihez képest zártabb és labiálisabb ejtése (a levélből pl. őköt, novellákot); az írnya szóalakban a -ni főnévi igenévképző -nya alakváltozata szintén a palóc nyelvjárás jellemzője; a szóvégi ú, ű nyíltabb hangzóval, ó, ő-vel való realizálódása (minémő) is a terület regionális nyelvhasználatát tükrözi. A középmagyar kor periratainak tanúvallomásai szintén jól használható forrásai az egykori élőbeszédnek. A büntetőperekben, a boszorkányperekben, a határ- 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő vitákban – a kommunikációs helyzetből adódóan – a regionális nyelvi jellemzőkön kívül sok szitkozódás, káromlás és trágárság maradt fenn. Egy kevésbé obszcén szidalmat idézve: az 1692-ben lejegyzett felsőesztergályi (ma: Horné Strháre, SK) perben a mintegy 70 éves (ebben az időszakban nem mindenkit anyakönyveztek születésekor, így nem tudták pontosan a korukat, erre utal a cir. ’circiter’ rövidítés a szám előtt), jobbágysorban élő nő a vallomásában egy másik személy káromló szavait idézi föl a bíróság előtt: „mondotta volna megh nevezet Novak Pal, Eordógh az Anyad talam fel csinaltatatt maghadott” (’mondotta volna megnevezett Novák Pál: ördög az anyád, talán felcsináltattad magadot’). A maghadott ’magadot’ szóalak a palóc nyelvjárásra jellemző, fentebb említett -t előtti zártabbá válás példája. A 18. századtól kezdődően megszaporodtak azok a szövegek, főként néprajzi leírások és népismertető tanulmányok, amelyekben megemlítik a palócokat, és minősítik nyelvjárásukat. A 18. században élt tudós, Bél Mátyás nyelvtörténeti tervezetében és a Notitia Hungariae novae historica geographia… c. munkájában leírja, hogy a korábban „felföldismus”-nak nevezett palóc nyelvjárást durvának érzi, szóejtésüket javítandónak véli. Véleménye szerint pl. a csoukám ejtés helyett a csókám a helyes (Bél 1735). Arra a hangtani jellegzetességre figyelt föl, amely a 20. századig jellemezte a palóc nyelvjárásterület szinte mindegyik nyelvjáráscsoportját. A kettőshangzók (diftongusok) ejtése mára visszaszorult, ma már szinte csak a határon túli medvesaljai területeken és egyes nyugati középpalóc falvakban hallhatók ou, öü stb. kettőshangzók. Bél Mátyás a Hont vármegyei magyarok nyelvéhez képest a nógrádiakét néhol még „rútabb”-nak találta, mert „a mássalhangzókat elnyelik, a magánhangzókat eltorzítják, kificamítják a szavakat”. A Zólyom megyei Nagyócsán (ma: Očová, SK) született lelkész-tudós – saját bevallása szerint – szülőfalujának és környékének palóc nyelvhasználatát ismerte jól, s bár korának egyik legműveltebb embere volt, mégis – megjegyzéseiből ítélve – a nyelvjárásban rejlő értékek iránti érzékenysége csekély volt, így nem segítette a palócság pozitív megítélését. Révai Miklós a 18. század második felében inteni kénytelen a nyelvészeket: ne nevessék ki a palócok furcsaságait, mert e nép a régi nyelv emlékeit tisztán őrzi (idézi: Malonyai 1922: 17). A Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat 1817. évi első kötetében „Egy Hazafi” aláírással megjelent egy felhívás „A Palótzság Esmértetésére”, ennek hatására megszaporodtak a palócgyűjtések, több népismertető tanulmány jelent meg nyomtatásban. Ezek mindegyikében nyelvi megjegyzéseket is Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �Itthon – Nógrádban találunk, s mivel a régió szinte minden nyelvjáráscsoportjából maradt fenn nyomtatásban megjelent palócdolgozat, így jól ismerjük a palóc nyelvjárás 19. századi állapotát. Szeder Fábián, az első palócokról szóló tanulmány szerzője a palóc nyelvjárás negatív megítélésével szembehelyezkedve védeni igyekezett szülőföldje magyarjainak nyelvhasználatát: „Ismértetni, nem pedig kinevettetni akartam ezen becses jószívű földünket” (Szeder 1819/2005: 6). A magyar nyelvjárástan hőskorának számító 20. században a módszeres gyűjtések és a magyar nyelvjárások atlaszának munkálatai feltárták az akkor még archaikus vonásait őrző nyelvjárások jellemzőit. A 21. század első évtizedeiben a Geolingvisztikai Kutatócsoport szándéka volt létrehozni az Új magyar nyelvjárások atlaszát, amelynek az egyik palóc kutatópontján, a Karancslapujtőn gyűjtött anyagom is ennek az adatbázisnak a része. A teljes atlasz nem készült még el, egyelőre mutatványtérképek, ún. beszélő térképek érhetők el belőle online. Nyelvjárástörténeti vizsgálataim azt bizonyítják, hogy a korszakokon átívelő kommunikációs hidak megteremtik az archaikus nyelvjárás bizonyos elemeinek az átörökítését egyik nemzedékről a másikra. A 20–21. század kulturális-társadalmigazdasági változásai a nyelv táji változatainak kopását, helyenként kiveszését idézték elő, de az utóbbi évtizedekben a Palócföldön végzett gyűjtéseim tapasztalata alapján kijelenthetem: a nyelvjárás használata nem életkor és nem nyelvtörténeti kor függvénye, hiszen a regionális nyelvváltozat még ma is sok palóc településen nemcsak az idősebbek, de helyenként a fiatalabbak nyelvhasználata is. IRODALOM Bakó István 1903. Léva. In: Borovszky Samu (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye. Apollo Irodalmi Társaság, Budapest, 131–145. Bél Mátyás 1735. Notitia Hungariae novae historica geographia… Bécs. = http://realr.mtak.hu/541/1/Notitia_Hungariae_novae_historico_geogra_1.pdf) Haader Lea – Papp Zsuzsanna (közzéteszi, bevez.) 2001. Gömöry-kódex 1516. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest. MNyA. = A magyar nyelvjárások atlasza 1−6. Szerk. Deme László – Imre Samu. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1968−1976. Gréczi-Zsoldos Enikő 2007. Nógrád vármegye nyelve a XVII. században. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52.) 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Gréczi-Zsoldos Enikő 2022. Fejezetek a palóc nyelvjárás történetéből az ómagyar kortól napjainkig. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára – Nógrád Megye Önkormányzata, Salgótarján. Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémia Kiadó, Budapest. Malonyai Dezső 1922. A magyar nép művészete. Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe, a palócok művészete. 5. Franklin Társulat, Budapest. Szeder Fábián 1819/2005. A’ Palóczokról. (Hasonmás). Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely. Csohány Kálmán – illusztráció (Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban / Mátraalji palócasszonyok élete a múlt század második felében) (tusrajz, 65 x 73; 1956) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �Itthon – Nógrádban PEKÁR ISTVÁN MEDDIG TART A HAZA? Néhány éve az egykori Árva vármegye székhelyén, Alsókubinban egy ott élő honfitársammal találkoztam, beszélgettem. Kérdésemre, hogy milyen ott magyarnak lenni, röviden válaszolt: „Ez az én szülőföldem, de a hazám másutt van!” Ez a mondat megragadt bennem, azóta is foglalkoztat. Nekem, budapesti–nógrádi magyarnak meddig terjed a haza? Mai országunk határáig vagy a határköveken túl egészen addig, míg anyanyelvemet beszélik, a településeknek magyar neve is van, és őseink által emelt épületekkel vagy azok romjaival találkozunk? Azt hiszem, minden embernek más a hazaképe. Van, akinek ma is Pozsonytól Brassóig, Árvától Zimonyig tart a haza, másnak még a jelenlegi országhatárig sem. Amit nem ismerünk, az nem lehet a miénk. Trianonnal a Szent István-i Magyarország területe a harmadára csökkent. Az elcsatolt területek közel felén még nagy számban éltek magyarok, e területek a második világháború idején jórészt visszatértek, így lett az országunk területe 178.000 négyzetkilométer, de csak néhány évre. Nekik ez a néhány év egyfajta lélegzetvételt, feltöltődést jelentett, de akik ebből kimaradtak, több mint száz esztendeje idegen impérium alatt élnek, az ötödik generáció nő fel kisebbségi sorban. Ez a mélyszórvány, ahol éppen ezekben az évtizedekben tűnnek el utolsó honfitársaink, csak sírjaik és épületeik maradnak. Ezeket a vidékeket kevesen ismerik, kerülik a magyar turisták, ritkán készülnek róluk ismeretterjesztő filmek. Itt már a magyar haza fogalma erősen megkopott, de nem tűnt el véglegesen. A Lengyelországba igyekvőknek ilyen élményforrás Árva lovagvára, ami a régió legfőbb turisztikai célpontja. A leglátványosabb magyar vár, Friedrich Wilhelm Murnau 1921-ben forgatott, Drakula filmjének ez volt a helyszíne. Ez az utolsó közismert magyar építészeti emlék Krakkó felé menet. Az Árva után következő szlovák és lengyel települések neve már idegenül hangzik, nem érezzük őket magunkénak. Árva épített öröksége és gazdag múltja a magyar történelem hangsúlyos része. A tatárjárás után a Balassa-család kezdte építeni. Az első írásos nyom szerint 1267-ben Balassa Mikó adta el IV. Bélának. Akkorra a fellegvár és a középső vár 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István készült el, ami a kor építészeti színvonalán hatalmas erőfeszítés eredménye, hiszen a felső vár 112 méterre magasodik az alatta kanyargó Árva folyó fölé. Építésekor a környék még a zólyomi erdőispánsághoz tartozott, a 14. század első felében alakult vármegyévé. A vár alatt található az 1200 lakosú Árvaváralja, a község 1683-ig a vármegye székhelye volt, innen irányították a 74 ezer holdnyi erdőbirtokot, amely kezdetben sokszor cserélt gazdát, majd a Thurzó-családhoz került. Manapság keveset tudunk a Thurzó famíliáról, pedig a maguk idejében a Zrínyiek, Pálffyak, Eszterházyak rangján álltak. Ők nem vezették vissza a honfoglalásig a családfájukat, hanem városi-polgári létből emelkedtek fel. A 16. század közepéig ipari vállalkozásokkal, kereskedelemmel, hitelezéssel foglalkoztak, majd az arisztokraták közé emelkedve mindössze négy generáció, száz esztendő alatt két nádort és egy királyi helytartót adtak a Magyar Királyságnak. Ehhez hasonló látványos felemelkedés példátlan a főúri famíliák között is. Karrierjük tehát nem a származásnak, hanem a nemzet érdekében tett gazdasági szolgálatnak köszönhető. Miután kihalt a Thurzók árvai férfiága, a hatalmas árvai birtokot Imrének és nővéreinek hat lánya örökölte, azzal a kitétellel, hogy nem adhatják el. 1626-ban közbirtokosságot alapítottak, ami a szovjet térhódítást követő államosításig fennmaradt. Az árvai uradalom egy óriási erdőgazdaság volt. A 19. században konceszsziót kötött a zsolnai Popper fakereskedő családdal, akik lábon vették meg az erdők faállományát. Az uradalom birtokosai a bevételekből sokat áldoztak a helyi lakosság felemelésére. Munkát adtak a férfiaknak, templomokat, iskolákat, kultúrházat építettek, orvost tartottak Váralján, az összes iskolát ellátták téli tüzelővel. A vár maga az évszázadok során folyamatosan bővült, teraszokat, bástyákat, alagutakat, kastélyszárnyakat kapott. Az erőd látványos része a Szent Mihály-kápolna, amelyet 1611-ben szenteltek fel. Itt nyugszanak az utolsó Thurzók. Akkor segédlelkészi lakás is épült mellette, amelynek a kéménye 1800-ban kigyulladt, és a vár két hét alatt teljesen kiégett. Hosszú ideig csak az üszkös falai álltak, végül a Pálffy-család – az akkori tulajdonosok – a 20. század fordulóján hozzálátott az újjáépítéséhez, de már nem a Magyar Királyság, hanem a Csehszlovák Köztársaság profitált belőle. Turisztikai értékeit az új impérium is felismerte, azóta is folyamatosan csinosítják. Az uniós csatlakozás óta különösen sokat szépült, rendbe hozták az erdőbirtokosság vár alatti épületeit is. A várban több kiállítás tekinthető meg, sok magyar emlékkel, akár napokat eltölthet itt az érdeklődő. Ez az épületegyüttes minden nemzeti érzelmű magyarban kiváltja az államhatáron túllépő ’haza’ fogalmát, pedig Árva mindig messze volt a Magyar Királyság Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �Itthon – Nógrádban politikai és kulturális központjaitól, Budától, Esztergomtól, de még Besztercebányától is. Messzebb, mint a földrajzi távolság mutatja. A várat elhagyva a végtelen fenyvesek között néhány városka próbált boldogulni a Lengyelországba vezető út mentén. Turdosin, Námesztó, Trsztina, Jablonka azonban idegenül hangzó településnevek, még a magyar világban sem sokan hallottak róluk. Az I. világháborút lezáró béke után széthulló Magyarország politikai elitje rezignáltan figyelte, amint Csehszlovákia és Lengyelország marakodik néhány árvai falu birtoklásán. Az itt lakó sajátos szlovák–lengyel keveréknyelvet beszélő gorálok sorsa hasonló a palócokéhoz, kettévágja földjüket az országhatár. Soha nem kérdezte őket senki, hogy hová akarnak tartozni. Északi határvidékünk szinte érintetlen része volt évszázadokig Árva vármegye, ahol 150 éve csak néhány tucat magyart tartottak számon. A kiegyezés után élénkült a betelepülés, 1910-ben kétezernyi magyart jelzett a statisztika. Földbirtokosok, hivatalnokok, tanítók, orvosok, patikusok, kereskedők, nem kevesen magukat magyarnak valló zsidók, németek. Trianon után néhány százra csökkent a létszám, majd mivel 1922-ben megszüntették a vármegyéket, már nem követhető az adatsor. Szlovákia létrejöttekor a térségben még néhány tucat ember vallotta magát magyarnak, ma már tucatnyi sincs. Pedig egyetlen magyar emberrel való találkozás, anyanyelven való útbaigazítás ugyanazt a hazaélményt jelenti, mint egy hatalmas építmény. Mielőtt Magyarország felől jőve Árva várát meglátnánk, az országútról egy modern iparváros épületei tűnnek fel, és tábla jelzi az Alsókubinba való letérés lehetőséget. A házak látványa nem késztet a város megnézésére. Aki mégis megteszi, egy kicsi, de szép történelmi városmagot talál, az egykori megyeházával együtt, amely persze már száz éve nem megyeháza. Ma az Árvai Galériának ad otthont. A kortárs művészet szlovák, a régi inkább magyar. A táblabírók, nemesek arcképei egy rég letűnt világot idéznek. Alsókubinra fel kell készülni, mert magyar feliratok nem igazítanak el, nincsenek magyar vonatkozású emléktáblák, az evangélikus templom melletti kis emlékparkban Thurzó György Juraj Turzo néven szerepel. A szerencsés utazót még egyetlen magyar igazíthatja útba, Izsóf György, aki húgával, Marikával lakik egy közeli panelházban. Ők az utolsó magyarok a városban. Gyuri – tőle származik a hazáról szóló mondat – már túl van a nyolcvanon, de mozgékony, szellemileg friss, arisztokrata felmenőihez igazodó fegyelmezett úriember. – Gyermekkorom idején, a 2. világháború körüli években egy álmos városka volt egy pár bolttal – tekint szét a tágas főtéren Izsóf György. – Itt a város közepén 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István szekerek várakoztak, a lovak a fejükre húzott abrakos tarisznyából ropogtatták a zabot. A hatvanas években a keleti blokk országaihoz hasonlóan ide is eljutott az iparosítás. A település lakossága a négyszeresére duzzadt, a kertek helyén iparcsarnokok épültek, de a város fekvése a környező hegyekkel, az Árva folyóval lenyűgözi az ide látogatókat ma is. „A gyerekkorom a Főtér mellett egy kúriaszerű nagy családi házban telt. A kert végében patak csobogott, ott játszottunk, kerítettünk, teknőbe csónakáztunk. Velünk lakott az apai nagyanyám, ő próbált rendet tenni a fejemben, hogy a felfordult világban eligazodjak. Öt-hat éves lehettem, amikor az asztalon hagyott csehszlovák papírpénzekre lettem figyelmes. Kézbe vettem, nézegettem Masaryk, Beneš arcképeit, amikor nagyanyám megszólalt a hátam mögött: – Gyerekem, ezek a mi ellenségeink! – Sose felejtem el. Csehszlovákiát az öregek egy összeragasztott államnak tartották, amely hetven év alatt valóban széthullott, igazából létjogosultsága soha nem is volt. Ebben a fura világban telt a gyerekkorom, mintha mindent kívülről néztünk volna. Ez a II. világháború után sem változott, sőt mindig jobbat vártunk, de roszszabb jött. Bár akkor még az egykori vármegye területén és a városban éltek magyarok és magyar érzelmű szlovákok, németek, zsidók, de egyre erősödő csehszlovák hatalmi térhódításban. A pajtásaim mind szlovákok voltak, a szüleik a két világháború között keserűen tapasztalták, hogy minden hivatalt, közintézményt, közép- és felsőiskolát csehek szállnak meg. Tehát a szlovákok is éreztek egyfajta kirekesztettséget, mi magyarok pedig még inkább. A szomszédunkban lakott egy jó szándékú, kedves asszony, a férje viszont kommunista országgyűlési képviselő, hírhedt moszkovita volt. Gyakran benézett hozzánk, egyszer megkérdezte tőlem: – Mondd, fiam, hogy beszéltek otthon? – Ha az ablak be van csukva, Bozena néni, magyarul, ha nyitva van, szlovákul. A felmenőim földbirtokosok voltak, Alsókubin mellett volt a birtokunk, de a születésemkor a család már Alsókubinban élt. A város módosabb polgárai közé tartoztunk, hiszen a Vághosszúfaluból származó és a Zmeskál családba beházasodó Izsóf nagyapánk a vármegye tiszti főügyésze volt. Ő magasabb standardban élt, mert állami foglalkozása mellett egy jól menő ügyvédi irodát is vitt. Tehát a jövedelmet nem a földbirtok termelte, hanem szellemi munkából származott. Nem éltünk rosszul, hiszen apám a II. világháború után egy Tátra autót vásárolt, ami akkor elég ritka volt. Persze ez a mások által talán irigyelt életmód tele volt apró kellemetlenségekkel. Amikor a trianoni békediktátum után itt létrejött a Csehszlovák Köztársaság, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �Itthon – Nógrádban megalakult az első közgyűlés, egy vad szlovák lett a főispán. Az első tanácsülésen a nagyapám felállt: – Uram, nekünk kettőnknek ennél az asztalnál nincs hely. Én ezennel lemondok a tisztségeimről. – Szerencséjére az ügyvédi irodát fenntarthatta, megvolt a külön egzisztencia. A másik nagyapám két évig búskomor volt, csak nézett maga elé, nem találta helyét az új berendezkedésben. Édesapám szintén ügyvéd lett, Prágában végezte a jogot. Praktizált addig, amíg a kommunisták az ügyvédi irodát le nem foglalták. Az államosítás után is ügyvéd maradhatott, de már ügyvédi közösségben, az államnak lett az alkalmazottja. Édesapám volt a főnök, Kubinyi Gyula bácsi a másik ügyvéd és édesanyám a titkárnő. A bevett pénzt maradéktalanul le kellett adni az államnak, helyette kaptak egy mizerabilis – nyomorúságos – fizetést. A javadalmazásra jellemző, hogy apám méhészkedett, ügyvéd létére disznót hizlalt, anyám kesztyűket horgolt, kis kitűzőket, virágdíszeket készített a városka módosabb hölgyeinek, olykor eladtunk ezt-azt, főleg ékszert. A legfőbb támogatást azonban anyám nagynénjétől kaptuk. Életem végéig hálás vagyok neki. Hilda néni annak idején a késmárki Donát Schwarz gépészmérnökhöz, a Tátrai Vasút főmérnökéhez ment férjhez. Poprádon laktak egy szép bérházban. Dóti bácsi – ahogy őt hívtuk – szimpatizált a németekkel, az összeomlás idején még öngyilkosságot is megkísérelt, de valahogy túlélte. Őket egy táborba összegyűjtötték, később bevagonírozták és kivitték őket Németország nyugati részébe. Szegények irtó sanyarú viszonyok közé kerültek, az elején hol fáztak, hol éheztek. Azt mondták, hogy a fázás rosszabb, mint az éhezés. Egy idő után Dóti bácsinak Düsseldorfban állást kínáltak, és a viszonyaik annyira rendeződtek, hogy rendszeresen tudtak minket istápolni. Szinte havonta küldtek pénzt nekünk, a csehszlovák bank persze meglopott minket a beváltásnál. Száz márkáért kaptunk ezer koronát, ami kevesebb volt, mint a hivatalos árfolyam. Ráadásul nem pénzt adtak, hanem bonyt, amit vagy eladtunk, vagy az úgynevezett Tuzexekben levásárolhattuk. Itt loptak meg másodszor. Az itt árult luxustermékek igen drágák voltak. Mindezek ellenére mi viszonylag jól éltünk. Az egykor módosabb polgárok nyomorúságát kihasználták a bécsi kereskedők, akik régi bútorokat, antikvitásokat vásároltak Csehszlovákiában. Licencet kaptak az államtól, és járták a régi családokat. Mindig volt egy összekötő tisztjük, például anyámnak a másodfokú unokatestvére, a Csemiczky Lenke néni járt a kereskedőkkel. Így a rászorult embereknek nagyobb volt a bizalmuk a kereskedők felé. 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István Ezt a bizalmat nem érdemelték meg, mert potom árért vásárolták fel a gyönyörűbbnél gyönyörűbb dolgokat. Mi is rájuk szorultunk időnként, anyámnak szép ékszerei voltak, azokat kellett eladnunk. Nagy keletje volt a régi bútoroknak is, de mi ezektől nem váltunk meg. Édesapám sokat bajlódott a gyomorfekélyével, végül leukémiában halt meg 1963-ban, mindössze hatvanhárom évesen. A sorsa felett sokat őrlődő embertípus volt, a korábban kitűnően menő ügyvédi irodájának vergődését nehezen viselte. Jó hírű, rátermett ügyvéd volt, jellemző, hogy amikor megtudta, hogy a vághosszúfalui rokonokat ki akarják telepíteni Magyarországra, elutazott hozzájuk, és határozott fellépésével sikerült elhárítania a bevagonírozást. Az államosítással azonban ő sem tudott mit kezdeni. Megpróbálta legalább az iroda berendezését megmenteni, de azokat is könyörtelenül elkobozták. Előttem van, ahogy anyámmal a kereveten ülve olvasták a végzést az ügyvédi praxis megszüntetéséről. Hogyan kerültünk ebbe a toronyházba? Itt, az utca másik oldalán, a Főtértől kőhajításnyira állt a házunk, amit a nagyapám épített főügyészsége idején. Apám halála után én megnősültem, Galántára kerültem, anyám és húgom maradt a hatalmas házban. Nehezen tudták fenntartani, kifűteni, talán kicsit meg is könnyebbültek, amikor a városi tanács értesítette őket, hogy szanálják a házat. Ebben a háromszobás lakásban a bútorok kisebb része fért el, a többi az árvai várba került. Összességében nem panaszkodhattunk, mind a házat, mind a bútorokat jó pénzért vette meg az állam. A házunk helyére egy nagy élelmiszerüzletet építettek. Említettem, hogy Alsókubin mellett három faluban voltak a család földbirtokai, Lestin volt a birtokközpont, itt az időközben népesre duzzadt rokonságnak kastélya, kúriái voltak. Árva északi része katolikus, a déli rész felerészben evangélikus. Lestint evangélikusok lakják. Fatemploma abban az időben épült, amikor az 1681-es soproni országgyűlés engedélyezte a protestánsok számára saját költségen a templomépítést a településeken kívül. Az utolsó öt templom, amely eredeti állapotában fennmaradt Szlovákia területén, fából épült, ezek közé tartozik a lestini is. Valamennyi felkerült az Unesco világörökségi listájára. A famíliám egyike Árva nemesi családjainak, felmenőim Sziléziából érkeztek. – Mindezekről már a templom temetőjében beszélgetünk. – Őseink 1548-ban I. Ferdinándtól kapták királyi adományként a három falut. Akkor két királya volt az országnak, Zápolya János és Ferdinánd. A felmenőim az utóbbi oldalára álltak, hozzásegítették a vár birtokba vételéhez. A Prágában jegyzett oklevél szerint Domanoveczi és Lestinei Zmeskál lett a nemesi nevünk. A felmenőim egészen 1975-ig, keresztapám haláláig jelen voltak a faluban, az örökösök akkor adták el Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 139 �Itthon – Nógrádban a kúriát, amiben még sokat tartózkodtam. Gyermekként alig vártuk Péter-Pál napját, akkor kezdődött a vakációnk Lestinben. A falu későbarokk kastélyát is a família birtokolta, de azt már korábban eladták a rokonok. A kastély, kúria ellenére nem voltunk gazdagok, hiszen a három falu határában lévő 600-700 hektárnyi föld gyengén termett, az éghajlat pedig hideg volt.” Miközben házigazdám a gazdálkodási körülményekről beszél, eszembe jut Losonczy István 1773-ban kiadott Hármas Kis Tükör című – a nemes ifjúságnak ajánlott – könyvecskéje. Négysoros versekben mutatta be a vármegyéket, s Árvát eléggé lehúzta: „Lengyel-Ország szomszéd Árva Vármegyével: Hol van Árva, Kubin, Velitsna földével. Itt lakik a’ Tótság szűrös ház-népével. És a’ szegénységnek él zab-kenyerével.” „Ez az állapot már nem volt jellemző az én időmben, sőt mondhatom, hogy ma már Szlovákia szegény vidékei nem itt a hegyek között vannak, hanem a déli, magyarok lakta területen, Gömörben, Nógrádban. A családi emlékek szerint a birtokon nem éheztek a parasztok. Elégedettek voltak a sorsukkal, bár az urakkal szembeni fenntartást mi is érzékelhettük. A belső cselédek soha nem tanultak meg magyarul, a földbirtokosok, az ide került hivatalnokok viszont perfektül beszéltek szlovákul, és mindenki tudott németül is. A templom körüli temetőben nyugszanak a Zmeskálok, nagy részük már jeltelen sírban, elkorhadtak a fejfák. A XIX. században állított utolsó, tekintélyes márvány obeliszkek állnak ma is, és sejtetik a família módos mivoltát. A legnagyobb sírkövön golyók nyoma látható, a II. világháború végén a partizánok lőttek bele, valószínűleg a magyar felirat irritálta őket. A népes Zmeskál família tagjai nem csak ebben a temetőben nyugszanak, kerültek belőlük Sziléziába, Lengyelországba és élnek Magyarországon is. Népes családom néhány tagjára büszkén emlékszem vissza. Itt nyugszik Zmeskal Péter, Árva megye tiszti főügyésze. Puritán ember volt, maga a szerénység és maga a becsület. A családban gyakran emlegették azt az anekdotát, hogy amikor eladta a szomszéd völgyben fekvő falu parasztjainak az ottani földjét, a megállapodás végett küldöttséget menesztettek hozzá. Az első pár üdvözlő mondat után a küldöttség rátért jövetelük céljára, és bejelentették a vételárat. Ő csak forgatta a fejét, mire megkérdezték az atyafiak: 140 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Pekár István – Nagyságos úr, kevesli? – Inkább sokallom! – mondta. Az én gyerekkoromban már nem emlékeztek az öregek, hogy mennyiben állapodtak meg, de ükapám lealkudta a becsületes parasztok által ajánlott összeget. Zmeskal Péternek és Felső-kubinyi és Deménfalvi Kubinyi Erzsébetnek három lánya született. Konstanca Duba Gusztávhoz ment feleségül, aki végigharcolta Solferinót, majd egyike lett azoknak a testőrtiszteknek, akik Miksa herceget elkísérték Mexikóba a balsikerű császári kalandba. Amikor Miksa császárt és kíséretét meggyilkolták, diplomáciai futárként épp a Vatikánban tartózkodott, így ő megmenekült. A tragédia után Ferenc József fogadta őt, és megkérdezte, hogy mit tehet érte. Úgy tűnt, elege lett az magas udvarhoz közeli életből, mert furcsa kéréssel állt elő. – Fenség, a királyság legeldugottabb helyén kérek egy állást. – Így lett itt pénzügyőr, és benősült a Zmeskal családba. Nagy vadász volt, nagy publicista. A felesége, Konstanca tizenegy gyereket szült 43 éves koráig, amikor vakbélgyulladásban meghalt. A Zmeskal ükapa síremléke lesz az utolsó árvai Zmeskálok nyughelye is.” Izsóf György a hazáról mondott gondolatát az obeliszk mellett tovább szőtte. „– Az emlékünk csak a sírköveken marad meg a mindenáron való dehungarizáció miatt. 1960 után kezdődött, és a mai napig tart ez a folyamat. Ami magyar, mellőzni kell! Láttad a főtéri emlékparkot. Kubinyi Miklósnak még egy emléktáblát se tudtak állítani, pedig Árva kulturális fejlődéséért senki nem tett annyit, mint ő. A Csaplovics Könyvtár létesítését Budapesten a kultuszminiszternél ő járta ki. Különösen bosszant a magyar emlékek tudatos vagy tudatlanságból fakadó elferdítése. Egy magyar hölgy lakik Zsolnán, blogokat ír. Írt egyet ÁrA Zmeskal családi síremlék váról és a lestini temetőről is. Magyar létére azt merte írni, hogy szerinte a magyar sírkövek alatt nyugvók soha nem beszéltek magyarul. Ez neki talán egy poén volt, én viszont a megjegyzését tragikusnak tartom. Ahogy mondtam, szeretem ezt a helyet, hiszen itt születtem, itt éltem le az életemet, ide, az őseim csontjai mellé fognak engem is eltemetni. De az is igaz, hogy Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �Itthon – Nógrádban mindig volt bennem valami disszonáns érzés, amit nehéz megfogalmazni, talán az azonosulás hiányának mondanám. Egy anekdotával érzékeltetem, mire gondolok. Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök az emigráció idején barátjával Olaszországban találkozott, és a tengerparton sétálgatva beszélgettek a magyarság sorskérdéseiről, az elszalasztott lehetőségekről, talán vitatkoztak is. A barátja, hogy témát váltson, hirtelen felkiáltott: – Nézd, Miklós, milyen csodálatos ez a tengerparti napnyugta! – Mi közöm hozzá!?” Azt hiszem, megértettem az anekdota lényegét, amely kifejezi Izsóf Györgynek a világhoz, a magyarsághoz és szlováksághoz fűződő viszonyát. Lehet jó, lehet szép, lehet értékes, de idegen marad, nehéz vagy lehetetlen azonosulni vele! Vajon hány honfitársunk lehet még a világban, akik hasonlóképpen élték le az életüket? A kubinyi kúria 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László SULYOK LÁSZLÓ A PÁSZTÓI HÍDROBBANTÓK „1956. december 8-án 22 óra 15 perckor a Szurdokpüspöki és Pásztó községek között lévő Zagyva-patakon1 a vasúti hidat eddig ismeretlen személyek ekrazittal2 fel akarták robbantani. A hídnak az egyik pillére megsérült, és így a vonat ma nem közlekedett rajta”3 – írja a robbantás másnapján a Belügyminisztériumnak küldött esti jelentésében Szabó István őrnagy, a Nógrád Megyei Rendőrkapitányság vezetője. A tetteseket négy és fél hónappal később fogták el, s nem egészen két hét múlva már ítéletet is hoztak. Statárium volt érvényben 1956. december 11-e óta. A Budapesti Katonai Ügyészség Zámbó Gyula alezredes, a katonai ügyészség vezetője által aláírt, cím nélküli, a Budapesti Katonai Bíróság rögtönítélő bíróságának küldött beadványából tudjuk, hogy a keletkezett kár körülbelül 7 ezer forintra rúgott, és a teherforgalom két napig szünetelt, míg a személyvonatokon átszállással közlekedtek a Salgótarján–Hatvan között utazók. Mellesleg akkoriban elég esetleges volt a közlekedés a még mindig gyakori munkahelyi sztrájkok miatt. Az említett összeg mindössze 200 forinttal kevesebb, mint az egyik érintett, Geczkó István fél évi munkabére. Abban az időben 1200–1400 forint volt a havi átlagkereset. Persze igazából nem az anyagi kár mértéke számított, sokkal inkább az a tény, hogy az elkövetők meg merték tenni, nem hajtottak fejet az egyszer már legyőzött, most pedig a szovjet hadsereg hatékony támogatásával magát restauráló, bolsevik típusú, kommunista hatalomnak. Következésképp példát kellett statuálni, hogy ezután senkinek se jusson eszébe ujjat húzni az álszent módon népi demokráciának, proletárdiktatúrának titulált társadalmi-gazdasági berendezkedéssel. Az 1956 őszén egységbe forrt magyar nép megfékezését szolgálta a november 4-i szovjet Valójában a Kövicses-patakon, tehát innen ered azok tévedése, akik megnyilvánulásaikban a Zagyvát emlegetik. 2 Helyesen: a paxit nevű ipari robbanóanyaggal. 3 Á. Varga László – Pásztor Cecília, Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37., Salgótarján, 2002, 439. 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Itthon – Nógrádban invázió, gyakorlatilag a hadüzenet nélküli háború, amely furcsa módon épp a szövetségesnek, barátinak nevezett Magyarországgal szemben zajlott. A sokszoros túlerő véres győzelme után a megalázást, a megfélemlítést szolgálta a karhatalmisták, a nép nyelvén a ’pufajkások’ – szovjet típusú, téli felsőruházatuk alapján kapták nevüket – durva, kíméletlen fellépése, a rögtönítélő bíráskodás bevezetése és az azt követő súlyos ítélkezés, majd a nyomban megkezdődött kivégzések csak 1961-ben véget érő sorozata. * No de kik is voltak az „ismeretlen személyek”, másképpen szólva a pásztói hídrobbantók? Bemutatásukhoz a katonai rögtönítélő bíróság ítélete szolgál alapul. Az elsőrendű vádlott, Geczkó István 1928. szeptember 4-én született Pásztón, hatholdas parasztcsaládban. Két testvére és három apró gyermeke volt. Hat iskolai osztályt, úgynevezett elemit végzett. Már a katonaságnál is gépkocsivezetőként szolgált. 1953-ban öt hónap börtönbüntetést kapott, mert összetűzésbe keveredett a kötelező mezőgazdasági beszolgáltatást végző egyik végrehajtóval.4 Egyedül ő volt büntetett előéletű. Az 1920. december 10-én ugyancsak Pásztón és parasztcsaládban született másodrendű vádlott, Alapi László sokáig apja három, majd öt hold földjén dolgozott, hét testvéréhez hasonlóan, de eljárt napszámba is. Katonaként megjárta a szovjet frontot, és csak három év múlva ért haza a fogságból, a Szovjetunióból. Hat elemivel gépkocsikísérőként dolgozott a pásztói tejüzemben. Egy hat- és egy hároméves kislányt nevelt. Alapi és Geczkó szüleit a téeszesítéskor erőszakosan, gyakran megszégyenítve agitálták és kényszerítették, hogy lépjenek be a szovjet mintára alakított mezőgazdasági termelőszövetkezetbe, és adják át földjüket, minden munkaeszközüket. Kelemen Károly harmadrendű vádlott 1930. december 15-én született Pásztón, a vádlottak közül egyedüliként munkáscsaládban. Hét osztály elvégzése után mozdonyvezetőként dolgozott, más források szerint fűtőként, mint ahogyan az édesapja is. Asztalos szakmunkás végzettségét az ítélet nem említi. Ugyanakkor a szöveg négy gyermeket tulajdonít neki, jóllehet csak kettőt nevelt; harmadik s egyben utolsó gyermeke már az amnesztia után született. Katonai szolgálata alatt tizedesi rendfokozatot szerzett. Vádlott-társa, Kelemen Károly szerint, Geczkó forrófejű, hirtelen természetű ember volt, egyszer a végrehajtót vasvillával zavarta ki a portájukról. 4 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László Kiss Antal, a negyedrendű vádlott a Pásztóhoz közeli Apcon5 született, Heves megyében. A vádlottak közül családja birtokolta a legtöbb földet, 16 kataszteri holdat. Ezen a földön kora gyermekkora óta ő maga is dolgozott. Hat elemi végzettséggel tehergépkocsi-vezetői jogosítványt szerzett. Szurdokpüspökibe nősült, itt élt, egy gyermeket neveltek a feleségével. Az ötödrendű vádlott, Tóth Miklós valamivel fiatalabb harmadrendű vádlotttársánál, 1930. szeptember 29-én született parasztcsaládban, legkisebb gyerek-ként. Nyolcan voltak testvérek. Mindössze másfél hold földjük volt. Hét osztályt végzett el. A néphadseregben tizedesi rendfokozatot és gépkocsivezetői bizonyítványt szerzett. A per idején egy fia volt. * A Pásztó határához pár száz méterre levő, kellő hozzáértés nélkül felrobbantott vasúti híd fából készült tartóoszlopait másfél napos munkával hozták helyre a pályamunkások, s a forgalom december 10-én délután két órakor indulhatott meg. A hídrobbantásnak két fontos előzménye volt: egy fizikális, azaz a robbantáshoz szükséges anyagok beszerzése, a másik szellemi jellegű, mely nem más, mint a december 8-i salgótarjáni sortűz, amely az eszmei muníciót adta. Kettős sortűzről beszélhetünk Salgótarjánnal kapcsolatban, nemcsak azért, mert a pufajkások a néhány perces tüzelés közben géppisztolyaikban tárat cseréltek, hanem azért is, mert mellettük a szovjet katonák is lőttek. Ráadásul lőtték a menekülőket is, ugyanúgy, mint a másik két, ehhez fogható mészárláskor, az október 25-i budapesti Kossuth téri és az október 26-i mosonmagyaróvári sortűz esetében. A pásztói hídrobbantók közül hárman voltak jelen a véres eseményen: Alapi László, Kiss Antal és Tóth Miklós. Geczkó István pásztói tejipari telephelyén, Kelemen Károly mátraszőlősi munkahelyén tartózkodott. A szemtanúk féktelen felháborodással és indulattal, mélyből fakadó ellenséges érzülettel tértek vissza lakóhelyükre, s úgy érezték: ütött a cselekvés órája. * Tekintsük át a robbantáshoz szükséges anyagok megszerzésének történetét! Részlet Geczkó Istvánnak a salgótarjáni megyei rendőrkapitányságon6 1957. április 25-én tett vallomásából: „Az 1956-os októberi események során állandóAz ítéletben Apcog szerepel; egyébként számos helyen találunk név- és más tényelírást a szövegben, sőt, az elítéltek személyének összekeverése is előfordul. (Ezeket javítom, mint ahogyan a nyilvánvaló elírásokat és helyesírási hibákat is – S. L.) 6 Akkori hivatalos nevén: BM Nógrád Megyei Főosztálya (ez volt együtt az ÁVH és a rendőrség). 5 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Itthon – Nógrádban an dolgoztam… a tejipari vállalatnak fuvaroztam… a tejet, a pásztói járás területéről… az üres edényeket… összeszedtük és vittük vissza Pásztóra… 1956. december hónapban, a napra nem emlékszem… a Bableves csárdában már fogyasztottunk pálinkát, 3-4 féldecit fejenként… hazafelé jövet Alapi azt mondotta nekem, hogy ne lessük mi sem a napot, feltétlenül menjünk el a mátraszőlősi kőbányába robbanóanyagért… meg van beszélve a többiekkel… Kiss Antal ugyancsak gépkocsivezetővel… Tóth Miklós és Kelemen Károly személyekkel… A híd felrobbantását is előre megbeszéltük mind az öten...” Négy nappal később, a sógorával való szembesítéskor konkrétan kimondta: „…a robbanóanyag megszerzését és a híd felrobbantását Alapi László kezdeményezte”. Alapi természetesen tagadta, az ismételt felszólításokra azonban megingott: „még ha úgy történt, akkor sem emlékszem, mert rossz a memóriám és ittasak voltunk”. Tóth Miklóst – őt ’Körte Miki’-ként ismerik Pásztó-szerte – a következőképpen elevenítette fel emlékeit egyik beszélgetésünk alkalmával: – Mi, akiket a Kövicses-patak vasúti hídjának a felrobbantásáért bíróság elé állítottak, közeli ismerősök voltunk. Időnként összejártunk és beszélgettünk a Pesten meg az országban történtekről, a pásztói meg a megyei fejleményekről. Geczkó Pista sofőr volt, Alapi Laci meg a rakodója. Sógorok voltak. Hordták szét a környéken a tejet meg a tejterméket. Egy időben én is ezt csináltam, és Pistával heti váltásban ugyanazzal a teherkocsival jártunk. Én azonban akkor már a TEFUnál dolgoztam Tarjánban. Kiss Anti szintén a TEFU-nál dolgozott, csatlakozott hozzánk. Mondtam a többieknek, hogy Mátraszőlősön, a kőbányában van paxit, hozzávaló gyutacs és gyújtózsinór is. Kelemen Karcsi ott dolgozott a kőbányánál, kismozdonyvezető volt vagy inkább fűtő, ő tudta, hol van a robbanóanyag. Jól ismertem Karcsit, hiszen egy utcában laktunk, lényegében egymással szemben. Kelemen Károly: – Egyszer, ha jól emlékszem, december 5-én7 átjött hozzám Körte Miki a szomszédból azzal, hogy Alapi, Geczkó meg ő is azt akarják, hogy menjünk ki a mátraszőlősi bányába, és hozzunk onnan robbanóanyagot. – Te, én nem mehetek, engem ismernek, nap mint nap arra járok. – De addig-addig mondta, győzködött, hogy ráálltam. Hát jó, elhozhatjuk azt a robbanóanyagot, megmutatom, hol van, de én közelből nem mutatkozom. Jól emlékszik, viszont az 1956-os Intézet 1996-ban kiadott kézikönyvsorozatának harmadik, Megtorlás és emlékezés című kötete az időpontot tévesen egy nappal korábbra teszi = Megtorlás és emlékezés, III, Bp., 1956-os Intézet, 1996, 39. o. (Itt téves a letartóztatásuk dátuma akkor ugyanis épp húsvéthétfő volt, de a letartóztatás utána, kedden történt. – S. L.) 7 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László Alapi László vallomásából: „Találkoztunk az iskola sarkán: Kiss Antal, Geczkó és én. Utána… lementünk Tóth lakásáig, és ott én beszóltam… ott mondotta Tóth, amikor kijött: »várj egy kicsit, visszaszaladok, elhozom a fékpuskát is«. Innen egyenesen indultunk a mátraszőlősi kőbányához a 33. sz. AKÖV két gépkocsijával. Én Kiss Antallal mentem, a másik kocsin Geczkó, Tóth Miklós és Kelemen Károly jött utánunk”. Geczkó István így részletezte az esetet: „Bementünk a két gépkocsival Mátraszőlős községbe, ott megfordultunk, és kijöttünk Mátraszőlős községből, és a Zagyva hídnál álltunk le. A gépkocsinál maradt Kiss Antal, én, Alapi, Tóth és Kelemen felmentünk a kőbányához. Én mentem előre, a kőbányához érve, az őrbódéhoz, bekopogtam, kijöttek… nem tudom, hogy a fiatalabb vagy az idősebb jött-e ki, akinek azt mondottam, hogy oltsa el a külső villanyt… végre is hajtotta az utasításomat… Ezután odajöttek [a] társaim… és megmondtuk, miért jöttünk. Az öreg utána eljött velünk, és megmutatta, hol van a lőszerraktár, amely kb. az őrbódétól 30–40 méter távolságra volt. Nálam volt, a kezemben egy szerelővas, amit a gépkocsiból kiszállásomkor magamhoz vettem, azzal a szerelővassal feszítettem, illetve feszítettük le Tóth Miklóssal a zárat. Alapi László az őrbódénál maradt azért, hogy biztosítsa, az őr nehogy jelentse az esetet. A zár feltörése után én, Tóth és Kelemen bementünk a lőszerraktárba, és megtaláltuk mindjárt, ott volt a ládában a lőszer; egy ládát megfogtunk, és azon kívül még 2 csomagot, amelyben paxit volt. A gyutacsokat Tóth vette magához a kis ablakból, a gyújtózsinórt egy ládából ugyancsak Tóth vette magához, Kelemen és én hoztuk a paxitot, és elhagytuk a lőszerraktárt. Csatlakozott utána hozzánk Alapi, és mentünk le a gépkocsihoz. Az én gépkocsimra…, az YD 190 rsz. f. [helyesen: frsz.] számú kocsira raktuk fel a paxitot és a gyújtózsinórt, gyutacsot…” Alapi László a kihallgató kérdésére válaszolta: „[A] Geczkó István által elmondottak fedik a valóságot, az úgy történt, ahogy Geczkó elmondotta”. Tóth Miklós a saját szerepéről beszélgetve, mondta nekem: – Nem tudtuk, lesznek-e őrök a kőbányánál, ezért gondoltam, hogy magammal viszem a kispuskát. Égett a villany egy bódészerű kuckóban. Alapi Laci és Geczkó Pista leszaggatta kívülről a telefonvezetéket, hogy a bent lévők ne tudjanak telefonálni, ne riaszthassanak. Én beálltam egy hatalmas fenyőfa mellé, úgy hat méterre a bódétól. Laciék bementek a kuckóba csak úgy, fedetlen arccal. Nemsokára kicsapódik az ajtó, és szalad kifelé egy ember, az éjjeliőr, menekül. Állj meg, ne menj sehova, menj vissza oda, ahonnan kijöttél! – kiáltottam rá. Úgy is tett. Aztán együtt mentünk a lőszerraktárba a robbanóanyagért. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Itthon – Nógrádban Geczkó István: „Amikor a gépkocsihoz levittük a robbanóanyagot, mind az öten megbeszélést folytattunk annak elhelyezéséről. Azt nem tudom, ki mondotta, hogy vigyem az én félig kész lakásomhoz egy-két napra, amíg egy biztosabb helyet nem találunk a lőszernek. Így vittem a robbanóanyagot Kelemen és Tóth kíséretében… a Kastélykertben lévő félig kész lakásom pincéjébe, és ott a lim-lomok között elrejtettük. A gyutacsot és a gyújtózsinórt Tóth vitte el a lakására haza”. Aki aztán felesége régi, használaton kívüli válltáskájába dugta, ahol hónapokkal később meg is találták a rendőrök. A legfontosabb indítóok az említett 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz volt. Akkor ún. kettős hatalom volt már egy hónapja az országban, és a szovjetek egyre jobban elégedetlenkedtek a Kádár János vezette bábkormánnyal. Gyengének tartották, s mielőbb dűlőre akarták vinni a hatalmi kérdést. A Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi határozata szerint egyértelműen ellenforradalom zajlott október–november hónapok fordulóján, s ez elég okot adott arra, hogy határozottan, sőt kíméletlenül, nem riadva vissza a fegyverhasználattól sem, hozzáfogjanak a másik hatalmi tényező, a munkástanácsok felszámolásához. A salgótarjáni sortűz az elsők között esett meg, melyet számos másik követett az országban. A sortűzről sokat tudunk, ám korántsem mindent, és lesznek kérdések, részletek, amelyek örökre homályban maradnak. Az egyik ilyen kérdés: hányan vesztették életüket a sortűzben? A történészek 46 áldozatot azonosítottak a kórházi dokumentációk alapján, míg több korabeli rendőrségi jelentés, illetve a helyszínen jelen volt pártvezető és sok más szemtanú ennél jóval több halottról számolt be. Ezek szerint lehetett akár nyolcvanvalahány, sőt 131 is, miután a városi tanácsi anyakönyvvezető asszony ennyi bejegyzett halálesetet említett a férjének. Tóth Miklós így beszélt céljukról: – Amióta az oroszok8 megtámadtak és elözönlöttek bennünket, féltünk, ki tudja, mit fognak csinálni, ezektől minden kitelik. Sokat hallottam a családban róluk, az ottani jólelkű emberekről és a kíméletlen vezetőikről. A sógoromat és a bátyámat itthonról vitték el, és csak hat év után engedtek őket haza. Alapi Laci is a saját bőrén szerzett tapasztalatokat, mivel ő harcolt az orosz fronton, és fogságba esett. Szóval beszélgettünk ezekről a dolgokról, és féltünk, hogy deportálni fognak majd most is embereket, mint a korábbi időkben. A deportálásoknak el is terjedt a híre az országban, de a kormány meg az összes ilyen-olyan vezető tagadta. Magyarországon általában így nevezték a szövetséges államokból álló Szovjetunió valamennyi állampolgárát, tekintet nélkül nemzetiségi mivoltukra, tudva azt, hogy a bolsevik diktatúrában a nagy kiterjedésű Oroszország, illetve az orosz népcsoport volt hegemón helyzetben. 8 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László Nem hittünk nekik. És mint jóval később kiderült, nekünk volt igazunk. Magunk között arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha a környékünkön összeszedik az embereket, akkor azokat csak vasúton szállíthatják ki. Úgy spekuláltunk, hogy a szlovákok felé nem viszik őket, de a Mátra alján, a kisterenye–kál–kápolnai vonalon sem viszik, mert az kiszámíthatatlan, veszélyes az erdő miatt. Tehát csak erre, felénk, Hatvan felé mehet a transzport. Így jött számításba a Kövicses-patak hídja a káposztásban, azt kell felrobbantani, gondoltuk, és akkor az oroszok nem tudják végrehajtani a deportálást. * A rendőrnyomozók, mintha időzítették volna akciójukat, a húsvéti locsolkodást követő kedden, 1957. április 23-án tartottak házkutatást, sorban mind az öt személynél. A bűnjeleket lefoglalták, a családapákat letartóztatták és bevitték a pásztói rendőrségre, a következő napon pedig a salgótarjáni megyei kapitányságra szállították őket. A lebukásról mondta Kelemen Károly: „Az volt a baj, hogy bementek a bódéba, és Geczkónak valami kis sebforrás volt az állán, és később az őr megismerte”. Geczkó István özvegye kiegészítette: „Pityut felismerte a szőlősi ember a Tüzépen, mert forradás volt az arcán, a szája mellett, jobb oldalon. Még gyerekkorában szerezte. Nagyon eleven gyerek volt. Tolták ki a színből az igáskocsit, ő meg ott lábatlankodott, és szétvágta neki valami az arcát. Az egyik éjjeliőr, a Koczka9 erről ismerte fel”. Geczkó István az április 29-i, Alapi Lászlóval történt szembesítésekor vallotta az eljárást vezető, gyorstalpalón képesített és hírhedten bosszúszomjas Rozgonyi Aladár ügyésznek és Szűcs József rendőr nyomozó főhadnagynak: „Tóthtal Kiss jelenlétében a lakásán beszéltünk arról, hogy adjon gyújtózsinórt és gyutacsot a robbantáshoz. Előzőleg úgy állapodtunk meg, hogy… mind az öten kimegyünk a híd felrobbantását végrehajtani, azonban Alapi hazament a lakására10, Tóth pedig névnapot tartott… Kelemen is jelen volt Tóthéknál az estélyen, azért nem jött velünk. Ketten végeztük Kissel a robbantást. Ráhelyeztük a paxitot a híd alatt lévő talpfára, és mintegy két és fél méter[es] darabokra szabdaltuk el a gyújtózsinórt, azok végére ráillesztettük a gyutacsot, és beletettük a paxitba. A meggyújtást én és Kiss is végeztük, míg végre Kiss meggyújtása sikerrel járt, és felrobbant a híd. Utána hazamentünk”. 9 Koczka Pál, a fiatalabb őr. Felesége könyörgésére tette ezt. 10 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Itthon – Nógrádban Komlósy Ferenc rendőr alezredes, kirendelt fegyverszakértő a munka ünnepe után, május 2-án készítette és küldte el részletes bűnjeljegyzékét a Budapesti Katonai Ügyészségnek. A rejtegetők által fékpuskának nevezett fegyver leírásával kezdte. A 6 milliméter kaliberű, egylövetű flóbert Belgiumban készült, „egycsövű, ifjúsági, madarászó, céllövő puska… külsőleg kissé elhanyagolt állapotban van, de belső szerkezete jó… Minden alkatrésze hiánytalanul megvan, lövésre alkalmas… Mintegy 35–40 méternyi távolságból pontos célzással az emberi élet kioltására alkalmas”. Volt hozzá 150 darab Long Rifle töltény. A paxit robbanóanyagról leírta, hogy a legenyhébb robbanóanyagokhoz tartozik, s főként bányákban használják. „A bűnjel eredeti ládában, 5 db csomagban 5 kg-os tételekben van elhelyezve, és 100 gr-os töltényekből áll… Ezen mennyiség egy vasúti töltésnek a szétrobbantásához alkalmas.” A 25 kilogramm paxithoz 270 darab robbanógyutacsot, 30 méter angol gyújtózsinórt és ugyancsak 30 méter elektromos gyújtózsinórt tulajdonítottak el a tettesek. A gyutacs a „…paxit begyújtására szolgált, eredeti csomagolásban, három bádogdobozban, 100-as egységekben volt elhelyezve. A gyújtózsinór szintén eredeti csomagolásban, 10 méteres darabokból állt, „üzemképes… alkalmas arra, hogy… a paxit ipari robbanóanyagot időzítés mellett meggyújtsa és felrobbantsa”. Az elektromos gyújtózsinór „csupán elektromos vezeték, amely alkalmas arra, hogy a robbanóanyagot elektromos úton felgyújtsa”. A fegyverszakértő végül megjegyezte: „A lefoglalt bűnjel-anyag… az 1956. évi 28. sz. tvr. értelmében beszolgáltatási kötelezettség alatt áll”. A katonai ügyészség már említett vezetője nem sokat törte a fejét, a rendőrségi nyomozati és a fegyverszakértői iratok alapján rögvest másnap postázta a magáét a katonai bíróságnak. Nem szabályos vádemelési javaslatot írt: nincs címe, s egyszerűen csak közölte a terheltek nevét, az elkövetett cselekményeket, majd azt, hogy bűnösségük beismerése, valamint a bűnjelként lefoglalt tárgyi bizonyítékok alapján bíróság elé állítja őket. A terhelteken kívül beidézett hét tanút, két rendőr nyomozót és öt polgári személyt. * Ugyancsak másnap a katonai statáriális bíróság megkezdte a tárgyalást. A következő nap, vasárnap lévén, szünetet tartott, a május 6-i, hétfői folytatáson pedig már ítélkezett. Kiss István Gábor hadbíró százados, a tanács elnöke – a két katonai ülnökkel, Farkas Benő és Kiszel Sándor őrnagyokkal – nem volt szívbajos: négy kötél által végrehajtandó halálos ítéletet és egy 15 éves börtönbüntetést hozott. A perben mindvégig ellenforradalmi csoportról beszélt, s Alapi Lászlót szellemi 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László irányítónak, Geczkó Istvánt pedig gyakorlati vezetőnek nevezte. „A vasúti híd… annyira meggyöngült, hogy ha a hídon szerelvény ment volna át – olvasható a dokumentumban – katasztrófa következett volna be… csoportosan ellenforradalmi érzésből vezetve államrendellenes cselekményeket valósítottak meg, rablást, robbantást, robbanóanyag-, fegyver-, lőszerrejtegetés bűntettét… Jellemző a vádlottak elvetemült, emberi mivoltukból kivetkezett magatartásukra [sic.!], hogy… aszszonyokat, gyermekeket tömegesen akartak elpusztítani, meggyilkolni és további hasonló diverzáns cselekményeket akartak megvalósítani.” A valóságban persze erről szó sem volt: egyrészt előzetesen tájékozódtak a vasútállomáson a menetrendről, másrészt Geczkóék a késő esti robbantás után beszóltak az állomásra, és figyelmeztettek, hogy valakik felrobbantották a vasúti hidat. A szerfelett kifogásolható korabeli metódus szerint az ítélkezők az ítélethirdetés után nyomban visszavonultak, kegyelmi tanácsnak nyilvánították magukat, és az első két vádlottra kimondott legsúlyosabb büntetést helyben hagyták, míg a negyed- és az ötödrendű vádlott esetében kegyelmi kérvényt nyújtottak be a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. Geczkó Istvánt és Alapi Lászlót ezután a smasszerok két oldalról megragadták, valósággal végigröpítették őket a folyosón, ki a várakozó rabszállítóhoz, betuszkolták a két elítéltet, és meg sem álltak a kőbányai büntetésvégrehajtási intézetig, közismert nevén a Gyűjtőfogházig. A börtön Kisfogház részében sorakoztak a halálraítéltek cellái. Voltaképp csak megmutatták nekik a helyet, máris vezették ki őket az udvarra, a Kisfogház fala mellett felállított bitófákhoz. Az ítéletvégrehajtáson kötelezően volt jelen az ítélkező bíró, a vádat képviselő katonai ügyészség képviselője, Kelemen Géza százados, dr. Fáber Viktor és dr. Szabó Ernő orvosok, valamint a jegyzőkönyvvezető Smigura Sándor százados. A jegyzőkönyv igen szűkszavú: „Tanács elnöke: a 11 óra 35 perckor elővezetett Geczkó István p. e.11 elítéltet személyi adataira vonatkozóan kikérdezi. [Következnek a legfőbb személyi adatok. – S. L.] Tanács elnöke: közli az elítélttel a jogerős ítéletet és azt, hogy kegyelmi kérelmét a bíróság elutasította, majd 11 óra 37 perckor átadja elítéltet az ítéletvégrehajtóknak, akik az orvosok jelenlétében az ítéletet végrehajtják. Orvosok: 1957. évi május hó 6-án 11 óra 48 perckor jelentik a halál beálltát. Tanács elnöke: megállapítja, hogy az ítéletet a törvényes keretek között végrehajtották”. 11 ’polgári egyén’ Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Itthon – Nógrádban Alapi Lászlót 11 óra 40 perkor adta át a bíró az ítéletvégrehajtóknak. A nándorfehérvári győzelmet hirdető déli harangszó már nélkülük zúgott – vagy akár értük is. A hadbírót fél év múlva őrnaggyá léptették elő, fényesen ívelt felfelé a karrierje. Korabeli jellemzésében ezt írták: „a rögtönítélő eljárásban a legaktívabban tevékenykedett, és az elsők között kezdte el ezt a munkát”. Olyannyira az elsők között, hogy ő hozta a megtorlás első budapesti és végrehajtott halálos ítéletét 1956 decemberének közepén; előtte csupán egy kivégzés történt, Miskolcon. Kiss István Gábor összesen 17 halálos ítéletet hozott, s 13 személyt ki is végeztek. A halálraítélt Kiss Antal és Tóth Miklós a Gyűjtőfogház halálos zárkájában várta kegyelmi kérelmük elbírálását. Az Elnöki Tanács két hét múlva a halálbüntetést „kegyelemből 15 év börtönbüntetésre és 10 évre az egyes állampolgári jogoktól való eltiltásra változtatta át”. Ezt azonban „elfelejtették” velük közölni, és csak az áthelyezésükből következtettek a számukra kedvező döntésre. Az életben maradottakat, a családtagok és a közeli rokonok közül többeket sokáig, akár életük végéig elkísért ez a gyászos történet. Bármerre jártak, bélyeget raktak rájuk, s számtalan formában éreztették velük, hogy ők mások, mint a többiek. Megtiltották nekik az egymással való érintkezést, még a köszönést is. Ezért, ha szembekerültek egymással, jobbnak látták átmenni az út másik oldalára. Akadtak, akik később egymást vádolták a történtekért. A propaganda megtette hatását. A robbantók családjai a későbbiekben igazi alatt-, sőt alábbvalóként éltek, keserűségben, félelemben. Pásztó Város Önkormányzata Sisák Imre polgármester vezetésével emléktáblákat helyezett el a pásztói ’56 ikonikus helyszínein 2010-ben. A vasúti hídhoz valószínűleg nem lehetett ilyet kirakni, ezért született a képeken látható megoldás: egy faoszlop kitűzése és megkoszorúzása. 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Sulyok László FORRÁSOK, FELHASZNÁLT IRODALOM 1956 kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés, 1956-os Intézet, Budapest, 1996. Á. VARGA László – PÁSZTOR Cecília, Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37., Salgótarján, 2002, 439. JAKAB Sándor, Nógrád megye története 1944–1962, Salgótarján, Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, é. n. [a kolofon szerint: „A kézirat beérkezett: 1973. december”]. SULYOK László, Velünk történt. Tettek és következmények 1956, Salgótarján, 2010, 159– 183 (magánkiadás). Nyolcadik visszaemlékezés: özv. Geczkó Istvánné, Pásztó. Továbbá: rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek, cím nélküli vádirat, ítélet stb., amelyeket a szövegben megemlítek; ezek másolatai a szerző birtokában vannak. Balról jobbra: Illés Rudolf, a pásztói birkózás alapítója, a város díszpolgára, Sisák Imre polgármester és (aki a koszorút felköti) Kelemen Károly, a hídrobbantók perének egyik elítéltje (Sulyok László fotói) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Itthon – Nógrádban BOTOS ZOLTÁN A SALGÓTARJÁNI CIGÁNY MUZSIKUSOK Az emlékezet megszépíti a múltat A 19. század második felétől a környező falvakból és a kisebb-nagyobb településekből a muzsikus cigányok Salgótarjánba jöttek a jobb megélhetés reményében. Ingyen kapták a telket az itteni mulatni szerető, a cigányzenét kedvelő földesuraktól. A Pécskő utca végén, a dombon, lassacskán több kis ház épült, többnyire a maguk által vert vályogból. Így lett ebből a kopár dombból ’zenélő hegy’. A ’zenélő hegy’ elnevezés nem is túlzás, mert a spontán építkezések miatt több helyen kis udvarok, szabadidős terek alakultak ki, ahol a zenét tanuló fiatalok öszszeálltak, és szorgalmasan gyakoroltak. Oláh Károly (1942–2018) Ő a cimbalmot választotta. Minden reggel pontban 7 órakor kezdte el verni a hangszerét. Mi erre ébredtünk és keltünk. A zeneiskola és az általános iskola elvégése után Pestre került tanulni. Hangszeres tudása kifinomultabb, mívesebb lett. A BM zenekarának és tánckarának szüksége volt egy cimbalmosra. A meghallgatásokon mellette döntött a zsűri, több mint tíz éven keresztül ott muzsikált. Belföldi és külföldi meghívásoknak tettek eleget. Később az ország leghíresebb prímásaival dolgozott együtt, Boros Lajossal, Lakatos Sándorral. Egyszer kaptam tőle egy kazettát, amelyen Chopin-zongoradarabokat adott elő a saját átiratában, zongoráról cimbalomra átültetve. Kitűnő kottista volt. A tárgyaknak is megvannak a maguk sorsa. Évekkel később kértem vissza egy rövid időre ezt a kazettát, hogy újra meghallgathassam. Már én is kerestem – mondta, de nem találtam meg. Elveszett. 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán Szilvi Ernest (1882–1952) ’Ernec’ bácsit nem ismerhettem, mert hároméves voltam, amikor meghalt. Talán ő volt a leghíresebb muzsikus a patakiak közül. A patakiak nem a hegyen laktak, hanem lent, a Pécskő úton. Itt valamikor végig patak folydogált, míg az 1930-as évek elején be nem fedték, és bazaltkockákkal ki nem rakták. Szilvi Ernestről az idősebb tanúk elbeszélései s az én emlékezetemben megmaradt történések alapján tudok beszélni. Fiatalok voltunk, és hallgattuk együtt vagy külön-külön a róla szóló igaz vagy nem igaz történeteket. A tanúk egybehangzó állításai szerint kitűnő, különleges tudású hegedűs volt. A mesélők másik állítása az volt, hogy nagyon gazdag. Erről annyit – és ezt is többen megerősítették –, hogy az Őrangyal Patikától felfelé, egészen a Pécskő utca végéig majdnem minden ház az övé volt. Az úri közönség, a nagybirtokosok, valamint a szénbányák elöljárói, az ide települt gyárak vezetői nagyon jól megfizették. Ezek az urak képesek voltak napokon át mulatni. Móricz Zsigmond történeteiből ismerhetjük elég jól ezt a típust. Ráadásul a zenekarokban az volt a szokás, hogy a prímásnak két rész jár. Így Szilvi Ernec bácsi dupla annyit keresett, mint a bandatagok. Ez az íratlan törvény Budapesten még ma is él. Szilvi Ernest olyan népszerű volt az urak körében, hogy velük járt vadászni, részt vett a kártyapartijaikban is. Az így felhalmozott vagyon egy részéből ingatlanokat vásárolt, a másik részét meg nőkre költötte. Talán ez az utóbbi volt a legdrágább szenvedélye. Ezek a nők aztán Ernec bácsit rendesen megkopasztották. Mondják, hogy az Isten nem ver bottal. Koldusbotra jutott. A végén úgy járt, hogy egy disznóólban halt meg. Amikor jól ment neki, a rokonok hiába kértek tőle pénzt, nem adott. Egyszer találkoztam azzal az asszonnyal, akivel Ernec bácsi utoljára élt együtt. Az 1970-es évek második felében lehetett. Gabora Károly prímás barátom és sógorom édesanyja akkor már a Vásártéren lakott. Egy este meglátogattuk Malvin nénit, Karcsi édesanyját, ott ült egy idős néni. Éppen készülődött elmenni. Aztán Malvin néni: – Tudjátok-e, ki volt ez az asszony? – Nem tudtuk. – Ő volt, akivel a Szilvi Ernest utoljára élt együtt. Megtudta, hogy itt lakom, azóta minden este itt van beszélgetni, mert már ő is egyedül él. Szilvi Ernestről szép történet, amelyet az apósom, Csonka Rudolf mesélt… A minden muzsikusok és a rajongók által elismert prímás id. Magyari Imre volt. Az 1920-as évektől kezdve a háborúig minden évben az angol királyné születésnapján meghívást kapott zenekarával együtt Londonba, a Buckingham palotába. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Itthon – Nógrádban György király feleségének a születésnapján id. Magyari Imre és zenekara szolgáltatta a zenét. Ilyenkor id. Magyari Imre táviratozott Tarjánba Szilvi Ernest bácsinak: ekkor és ekkor indulunk Londonba muzsikálni. Id. Magyari Imrének csakis Szilvi Ernest kellett segédprímásnak, azaz ő volt a terces. A terces dolga, hogy díszítse a prímás játékát. Ezáltal jobb és színesebb lett a zenekar előadása. Ennek a feladatnak Szilvi Ernest felelt meg a legjobban. Történt egyszer, hogy a királyi fenségnek és a feleségének, azaz a királynénak annyira tetszett a zenekar játéka, hogy a királyi pár megajándékozta id. Magyari Imrét meg Szilvi Ernestet. Mind a ketten egy-egy öreg olasz mesterhegedűt kaptak ajándékba. A királyné személyesen adta át ajándékát a két hegedűsnek. Az egyik mesterhegedű tehát Tarjánba került, és Ernec bácsi hosszú évekig ezen a hangszeren muzsikált. Mint az embereknek, úgy a hangszereknek is megvannak a maguk sorsa. Az öreg hegedűk bizony meg szoktak repedni. A hasán egy hosszabb rész megrepedt. Ernec bácsi megkérte két férfirokonát, hogy vigye a hegedűt Pestre egy jó nevű hangszereshez javítani. El is vitték a tokjával együtt. Mikor a hangszerész meglátta a hegedűt, rögtön tudta, hogy ez egy nagy értékű hangszer. Megmondta, mikor jöhetnek érte, addigra készen lesz. A megbeszélt időre a két férfi el is ment érte. Kérték a megjavított hegedűt, a pénzt is hozták. A hangszerész azonban letagadta, hogy valaha is hoztak volna ide ilyen hegedűt javításra. Kérte tőlük az elismervényt arról, hogy ők itt hagyták javításra a hegedűt. – De hát ők nem kaptak semmilyen papírt, csak itt hagyták javításra a hangszert. Még feljelentést sem tehettek, mert nem volt bizonyítékuk. A hangszerész még a rendőrséggel is fenyegette őket, ha nem mennek el. Még Ernec bácsi sem tehetett semmit. Így tűnt el a királyné ajándéka. Ernec bácsinak nem született utódja, habár vágyott rá. Szerette a kicsi rokongyerekeket, még játszott is velük. Nekünk Manci néni mesélte gyakran, hogy kislány korában ott ült Ernec bácsi ölében, aki még babát is vett neki meg csokit. Manci néninek Szilvi Ernec a nagybácsija volt. Bódi Rudolf (1888–1935) Bódi Rudolf Szilvi Ernesttel egyidőben került Tarjánba. Bódi Rudolf is a Cigányhegyen élt, majd később a városban, egy szép polgári lakásban. Hat évvel volt fiatalabb Szilvi Ernestnél. Korán, 47 éves korában halt meg. 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán Az idősebb muzsikusoktól tudom, hogy hasonlóan jó prímás volt, mint Szilvi Ernec. Külön zenekara is volt. Sokan szerették előadásmódját. Vonzotta a vendégeket. Nagy háztartást vezetett, még cselédjük is volt. Ezt a cselédet Ilka néninek hívták. Ott lakott a hegyen, nem messze tőlünk. Én már csak öreg néninek ismertem őt. Néhány alkalommal én is vittem neki lentről, ahol a közkút volt, egy-egy vödör vizet meg a boltból kenyeret. Ilka néni, a cseléd valamikor szemrevaló lány lehetett, mert Bódi Rudolf, az ünnepelt prímás belészeretett. Ebből a titkos kapcsolatból két fiúgyermek született. Rudolf, az idősebb, és János, a kisebb. Ilka néni a két gyerekkel a Cigányhegyen talált menedéket. Bódi Rudolf, amíg élt, támogatta őket anyagilag, és a két gyereket is a nevére vette. Az idősebb fiú, Rudi, kitűnő tanuló volt az iskolában. A középiskola elvégzése után is továbbtanult, és úgy tudom, mérnök lett. Salgótarjánban meg is nősült. Gyerekkoromban többször láttam a Cigányhegyen, mert havonta meglátogatta az édesanyját és a Jancsi testvérét. Ilyenkor némi pénzt is hozott Ilka néninek. Úgy emlékszem rá, mint egy jól öltözött úriemberre. Világoskék öltöny, fehér ing, nyakkendő. Magas, jóvágású férfi volt, aki választékosan beszélt, és aki nem felejtette el, hogy honnan indult. János az anyjával élt egy házban még akkor is, amikor megnősült. Az Öblösüveggyárban dolgozott. Fiatalkorában megtanult gitározni is. Amatőr szinten szépen gitározott. Az 1960-as években itt, a Pécskő utcában cigányklub is működött. Színtársulatuk, tánccsoportjuk és tánczenekaruk is volt. A tánczenekarban Bódi Jancsi volt az egyik gitáros. Ha Ilka nénire gondolok, egy hajlott hátú öreg néni van előttem. Ha valami kis szívességet kért – ez lehetett egy rocska víz vagy a boltból valami –, „az Isten áldjon meg”-gel! köszönte meg. És minden alkalommal hozzátette, hogy: „– Adjon az Isten neked, fiam sót, lisztet, paprikát, cukrot meg jó asszonyt”. Hangonyi Rudas Rudolf (1890–1964) Tudomásom szerint ő volt az első országos hírű prímás, aki meghirdette, hogy megállás nélkül, egyvégtében 100 magyar nótát el tud muzsikálni ismétlés nélkül. Fogadásokat is kötöttek rá. Rudi bácsi akkoriban a Nemzeti Szálló és Étteremben muzsikált. Itt került sor erre a kihívásra, ami nagy port kavart akkoriban. Hangonyi Rudas Rudolfnak sikerült a próbatétel, sőt túl is teljesítette. A száz nóta helyett 120-at muzsikált, és még tudta volna folytatni. Rudi bácsit óriási tapsvihar Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Itthon – Nógrádban köszöntötte. A produkció közben már nagyon megszomjazott, többen vitték neki a frissen csapolt söröket. Rudi bácsi a Cigányheggyel szemben, a rokkanttelepen lakott. Azért nevezik rokkanttelepnek, mert az I. világháborúból rokkantan hazatért katonáknak itt adtak ingyen telket házépítésre. Többen igénybe is vették ezt a lehetőséget. Rudi bácsi fizetett a telekért, és építettek oda egy kétszobás családi házat. A házhoz kis kert is tartozott, ahol pár gyümölcsfát is ültetett. Emlékszem a nagy cseresznyefájukra, aminek az ágai a kerítésen túl lógtak. Nagy szemű, ropogós gyümölcse volt. Rudi bácsit sokszor láttam a Pécskő utcában, mert ha hazulról kimozdult, és ment be a városba, mindig a Pécskő utcán kellett végigmennie. Sokan köszöntek neki, nagy tisztelet övezte. Akkor már nem muzsikált, nyugdíjas volt. Egy alkalommal anyám egy nagy könyvvel érkezett haza. Olyan volt, mint egy nagy album, és olyan vastag, mint egy lexikon. Ebben a nagy könyvben Magyarország jelentősebb cigányzenekarai voltak lefotózva, és szöveg is társult a képekhez. Minden budapesti zenekar s a vidéki városokban működő zenekarok voltak benne. Abban láttam Rudi bácsit és a zenekarát. Salgótarjánból csak ez az egy zenekar volt jelen ebben az értékes albumban. Nem tudok visszaemlékezni rá, hogy mikor adhatták ki ezt a könyvet. Úgy gondolom, a ’30-as évek végén, a ’40-es években vagy esetleg az ’50-es évek elején is történhetett. Jó lenne újra kézbe fogni ezt a könyvet, és csak lapozgatni meg lapozgatni. Rudi bácsinak csak lánytestvérei voltak. Volt egy öccse is, de ő fiatalon, tragikus körülmények között halt meg. A Pécskő utcában volt egy kocsma. Kiskocsmának vagy Cigánykocsmának nevezték. Egyszer a kocsmában verekedés támadt. Rudi bácsi öccse nem vett részt a perpatvarban, de a hadakozás hevében combon szúrták, elvérzett. „Kis Rudas” (?–?) Születési dátuma nem ismert, mint ahogy a halálának pontos időpontja sem. Azért kell mégis megemlíteni, mert az elmondások szerint egy Isten áldotta tehetség volt. Hangonyi Rudas Rudolf zenekarában kezdte a pályafutását egészen fiatalon. A keresztnevét nem tudom, mindenki csak „Kis Rudasnak” hívta. Az idősebbek is ezzel a névvel emlékeztek rá. Sajnos fiatalon halt meg tüdőgyulladásban. Korán saját zenekart alapított. Gyorsan híre ment az egész országban, miatta sokan Tarjánba utaztak, hogy meghallgassák a játékát. Az apósom, Csonka Rudolf 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán 1925-ben született, ő még hallotta a „Kisrudas”-t muzsikálni. Annyit mondott róla: Csodálatos hegedűs volt. Gabora Bildács János (1902–1979) Nagyon jól ismertem, de nem hallottam őt muzsikálni. Azt tudom, hogy a háború előtt Budapesten több jó nevű prímással muzsikált mint terces. Egy alkalommal meglátogatta József fiát Pesten. Betértek abba az étterembe, ahol a prímáskirály, Boros Lajos zenélt. A fia, Jozsó bemutatta őt Boros Lajosnak. Illendően bemutatkoztak egymásnak, majd János bácsi megjegyezte: – Én régen itt Budapesten a maga apjával is muzsikáltam. – Boros Lajos gondolta, most kipróbálja az öreget, igazat mond-e. – Hát aztán melyik étteremben muzsikált maga az Apámmal? – János bácsi aztán elmondta az étterem nevét, ki volt a cimbalmos, a klarinétos, a bőgős, a kontrás, a csellós. Továbbá leírta, milyen volt az étterem berendezése, hol állt a zenekar dobogója, de még a függönyök színét, mintázatát és a szőnyegeket is elmondta. Boros Lajosnak tátva maradt a szája. Nagysokára megszólalt. – Ez így igaz, ahogy mondja. Én sem tudtam volna jobban, pedig apám többször bevitt magával tanulónak. Nagy volt az öröm ezután. A prímáskirály összevissza ölelgette János bácsit, és nagy tisztelettel ültette le egy zenekar közeli asztalhoz. – Ma este maga az én vendégem! – mondta. Mindezeken felül Gabora János bácsi volt a legjobb, legélvezetesebben mesélő, akit valaha is hallottam a Cigányhegyen. Volt egy felettébb érdekes története, aminek ő szemtanúja volt. Ezt a történetet 1976 vagy 1977 tájékán mesélte el nekünk. Akkor már ők is a Vásártéren laktak. A Cigányhegy 1975-ben végleg eltűnt. Mi is a Vásártéren laktunk. Egy este Gabora Karcsi barátom és sógorom arra kért, menjek vele a szüleihez. János bácsi megörült nekünk. Jó kedve volt. Aztán én: – János bácsi! Mondjon már valamit arról, hogy volt a régi világban Pesten? –János bácsi aztán hozzákezdett a valaha is hallott és a legkülönösebb, legérdekesebb, leghihetetlenebb történethez. – Hát tudjátok, mikor Pesten muzsikáltunk egy nagy szálloda éttermében, egyik este bejött egy jól öltözött manus vacsorázni. Fényes fekete haja volt, öltözete elegáns. Aznap érkezhetett, mert még nem láttuk. Leült egy asztalhoz. A pincér hozta neki az étlapot, utána rendelt. Nemsokra kihozták neki a vacsoráját, ami szemmel láthatólag ízlett neki. Közbe-közbe a zenekarra mosolygott, mert a mi Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Itthon – Nógrádban produkciónkat is szívesen hallgatta. A felszolgáló elvette előle az üres tányért, és megkérdezte a vendéget, hogy óhajt-e még valamit. – Si! – ami annyit tesz, hogy igen. Mondta, hogy mit kér még. Ezt azonban a pincér nem értette. Még egyszer megkérdezte, mit óhajt a vendég. A vendég ugyanazt kérte, mint az előbb. A felszolgáló ugyanúgy nem értette, mint az előbb. Odahívta a főpincért, hátha ő érti, mit kér a vendég. A főpincér sem értette. Erre már a vendég nagyon ideges lett. Arca bepirosodott a méregtől, és mind a két kezével a hajába túrt. A szépen fésült frizurája megbomlott, kétfelé állt, és úgy nézett ki, mint egy őrült. Az étterem főnökének támadt egy mentő ötlete. Felszaladt az emeletre, és kérte a szálloda igazgatóját, oldja meg ő ezt a lehetetlen helyzetet. Az igazgató lerohant az étterembe, és a vendég elé állt. Megkérdezte, mit óhajt? Minden hiába. Ő sem értette, mit akar a vendég. Tanácstalanul széttárta a karjait, és úgy, ahogy jött, elment. Erre már a vendég hangosan, szinte ordítva csak egy szót kiáltott: – Basta! – ami annyit tesz: elég! Ezután holtfáradtan lehuppant a székre. Már késő este lett. Ebben a pillanatban lépett be az étterembe XXXVI. Rácz Laci. Ez az apró termetű, kicsit selypítő, mélyen vallásos ember volt minden idők legnagyobb cigányprímása. Üdvözölte a zenekart, és kezet fogott a mi prímásunkkal. – Lacikám, jó, hogy jöttél! Van itt egy vendég, senki sem tudja, mit akar. Menj már oda, kérdezd meg te is, hogy mit kér! XXXVI. Rácz Laci odament a vendéghez, illendően bemutatkozott, majd kérdezte őt, mit óhajt? A vendég addigra már megnyugodva megmondta, mit is kért. XXXVI. Rácz Laci odaintette a pincért, és azt mondta neki: – Hozzatok a vendégnek egy kávét! Egész este azt kérte. Gabora (Bildács) János különös története kapcsán szóba került XXXVI. Rácz Laci neve. Azért kell őt külön megemlíteni, mert ő is a Nógrád megyei Géc községben született. Ezen kívül az egyik lánytestvére, Ilonka Tarjánba, a Pécskő utcába került feleségnek. Így kapcsolódik ő is a Pécskő utcai Cigányhegyhez. Ilonka férje Dzsukel Vilmus, aki híres patkolókovács volt. Gyerekkorunkban gyakran jártunk nála taposni a fújtatóját. Az apósom elmondása szerint néhány alkalommal XXXVI. Rácz Laci meglátogatta Ilonka testvérét itt, a Pécskő utcában. Mindig rövid időre jött. Néhány szót váltott a testvérével, és már ment is vissza Pestre. Rácz Laci azért tette a neve elé a XXXVI. római számot, mert ő volt a híresnevezetes Rácz Pali 36. gyermeke. 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán Fényes (Misi) Mihály prímás (1902–1962) Budapesten született. Fiatalon ismerkedett meg a salgótarjáni Botos Irmával, ezért Salgótarjánba költözött. Hat gyermekük született, négy lány és két fiú. Misi bácsi kiváló hegedűs volt. Szigorú a zenekari tagokkal. Megkövetelte a pontosságot, a jó viselkedést, az udvariasságot a vendégekkel szemben. Ugyanakkor a magánéletében viccelődő, jókedvű ember volt. Kiválóan sakkozott. Az 1956-os forradalom legnagyobb tragédiáját az ő családja szenvedte el. Két gyermeküket vesztették el a tarjáni sortűzben, Sándort és Ilonkát. 1950-ben Salgótarjánban is államosították a vendéglőket, és úgy tudom, hogy Fényes Misi bácsi kezdeményezője volt annak, hogy a zenészek is alkalmazottak legyenek, és havi fizetést kapjanak. Ez meg is történt. Fényes Mihály nem csak előadó volt, hanem zeneszerző is. Egy régi magyar filmben játszották valamelyik nótáját. Sajnos a film címét az emlékezetem nem hagyta jóvá. Többször jártam náluk. Egy szoba-konyhás házban laktak. Ott láttam először, hogy a karácsonyfa úgy fért csak el, hogy plafon egyik gerendájára rögzítették. Ez a feldíszített kicsi fa ott lógott, néha forgott is, ha belekapott a huzat. Botos (Bandi) András (1927–1968) Az 1950-es évektől kezdve, amikor már a vendéglátóhelyeken a zenekarok is alkalmazotti státuszban voltak, a legkiemelkedőbb és a legtehetségesebb prímás Botos Bandi volt. Jól ismertem őt, így elmondhatom, hogy Bandi bácsi nagy népszerűségnek örvendett a városban. Mindig elegáns, magas, jóképű ember volt. Ilyen adottságokkal rendelkező ember nemcsak a zenekedvelők körében népszerű, hanem a hölgyeknél is kedvelt művész. Mindezeken túl Bandi bácsi olvasott, művelt és tájékozott ember volt. Kedvenc hetilapja az Élet és Tudomány, amire elő is fizetett. Több országos versenyen indult a zenekarával nagy sikerrel. Ezeket a versenyeket annak idején a rádió is közvetítette. A hatvanas évek közepén megbetegedett, először Gárdonyban, a Tüdőszanatóriumban kezelték, utána Mátraházára vitték utókezelésre. Innen még hazajárt hétvégente. Ilyen alkalommal hallottam őt muzsikálni. Volt egy bakelitlemezem Lakatos Sándortól, mely Budapest éjjel címmel jelent meg. Ennek a lemeznek az anyagát Bandi bácsi megtanulta a szanatóriumban, itthon pedig magnóra muzsikálta. Élvezet volt hallgatni a hegedülését. A magnószalag a sógoromé volt, valakinek kölcsönadta, és nyoma veszett. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 �Itthon – Nógrádban Gabora Károly (1949–2019) 1989-ben, a Karancs Szálló bezárásával véget ért a salgótarjáni cigányzenekarok élete. Gabora (Karcsi) Károly ott muzsikált éveken át. 1989-ben aztán véget ért ez a szép időszak. Ő volt az, aki a legmagasabb szintre jutott a zenekarával együtt. Mindenki ismerte őt a városban, nagy tisztelet övezte személyét. Nemcsak a sógorom volt, hanem ami több ennél, a barátom is, egészen a haláláig. A Nógrád megyei zenész szakszervezet elnöke tisztét is betöltötte. Sok jót tudott kiharcolni a zenészek érdekében. Hozzá kell tenni, hogy a maga érdekét soha nem nézte. Többször hívták Pestre muzsikálni, de nem fogadta el a lehetőséget, mindvégig hű akart maradni, és hű is volt Salgótarjánhoz. Nem volt állandó helye, ahol muzsikálni tudott volna, így arra kényszerült a zenekarával együtt, hogy kisebb-nagyobb rendezvényeken zenéltek alkalmanként. Emlékét márványtábla őrzi az Arany János út 23. számú ház falán. Berki Tibor (1944–2015) Élete jelentős részét Budapesten és külföldön töltötte. Itthon a Salgó étteremben muzsikált. Szeretett volna itthon maradni, de 1989 után erre már nem volt lehetősége. Budapesten azonban a 100 tagú cigányzenekar tárt karokkal fogadta. Ezzel a zenekarral a világot is bejárta. Több díjat és állami kitüntetést kapott. Oláh Ernő csellista (1945–2020) Emlékszem, fiatalkorában a Cigányhegyen először hegedülni tanult. A hegedűhöz azonban nem igazán volt tehetsége. Apja aztán vett neki egy csellót, hogy azzal próbálkozzon. Ez a hangszer bevált. Jobban állt neki a cselló, meg is szerette. Először itthon Botos Bandi zenekarával muzsikált, majd Bandi bácsi halála után Gabora Károly zenekarában játszott. Ő is – mint sokan mások – Budapestre került. A legnagyobb prímások zenekarában játszott, és tehetségének köszönhetően vitte a világba Salgótarján jó hírét. Ernő volt az, aki mint budapesti lakos büszkén vállalta, hogy ő tulajdonképpen tarjáninak érzi magát. Történt egyszer, hogy egy budapesti prímás felkérte őt, hogy egy japán turnéra menjen velük mint csellista. Több városba szólt szerződésük, tulajdonképpen bejárták Japán nagyobb városait. Mindenhol nagy sikert arattak. Tokióban az előadásuk után megkeresték őt a Sony cég képviselői. Olyan szerződést kínáltak külön neki, amely pénzben mérve visszautasíthatatlan volt. Az ötéves szerződésben 162 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán az állt, hogy Oláh Ernő gordonkaművész fellépéseit kizárólag a Sony cég veheti fel lemezre, és a cég forgalmazhatja öt éven keresztül. Ernő elmondása szerint nem járt rosszul, sőt, megismerte nevét a világ. A Sony sok CD-t tudott eladni belőle. Oláh Ernőt 2019-ben kerestem fel otthonában, Budapesten. A Népszínház utcában lakott. Nagyon örült a látogatásomnak. Tudtam, hogy már régóta betegeskedik. Ült a fotelban, ahonnan a felesége segítsége nélkül nemigen tudott felállni. Elmondtam jövetelem igazi okát. – Ernőkém, Balázs János-kiállítás lesz két nap múlva a Műcsarnokban. Arra gondoltam, hogy a megnyitón te muzsikálnál valami klasszikus darabot. – Hogyne mennék, Zolikám! Örömmel! – A felesége azonban lehűtötte ezt a lelkesedést. – Ernő, te nem mehetsz sehova! – mondta. Ernő rádöbbent a valóságra, és lecsillapodott. A felesége azt ajánlotta, hogy helyette a fia mehetne zenélni. Így is lett. A megnyitón a fia hegedült egy Bach-művet. Oláh Ernő csellóművész a következő évben, 2020-ban távozott közülünk. Gabora József (1947–1993) Gyerekkorában kitűnt zenei tehetsége. Először apja tanítgatta hegedülni, majd a zeneiskolában tanárai felismerték különleges tehetségét. Gyorsan tanult, feleannyi idő alatt elvégezte a zeneiskolai tananyagot, mint mások. Felvételt nyert Budapesten a Rajkó Zenekarba. A zenekar egyik prímása lett. Budapesten is felfigyeltek rá, különlegesen szép hegedűhangjára és technikai tudására. Otthagyta a Rajkó Zenekart, valami többre vágyott. Először ifj. Lakatos Sándor zenekarában volt másodhegedűs, majd saját zenekara lett. Sokan mondták, hogy meghódította Budapestet. Így is volt. Sokat, sok helyre hívták külföldre is muzsikálni. Magas szintű zenei munkássága elismeréséül Liszt Ferenc-díjat kapott. Egy alkalommal Kanadába, Niagara-Fallsba kapott meghívást. Már egy fél éve ott zenéltek egy étteremben, amikor meghallották, hogy Oscar Peterson, a világ legjobb jazz-zongoristája Montrealban vendégszerepel egy ismert vendéglőben. Jozsó odarepült a zenekar néhány tagjával együtt, s magával vitte a hegedűjét is. Sosem lehet tudni. Nagy élvezettel hallgatták a fekete jazzmuzsikát. Egy rövid szünetben Jozsó odament a zenekarhoz, és megkérdezte őket, beszállhatna-e ő is. Igent mondtak rá. Oscar Peterson újra elkezdte, Jozsó meg nagy élvezettel kísérte. Felvette a feketék ritmusát, teljesen beleillett a zenekarba, sőt, díszítéseivel, Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 163 �Itthon – Nógrádban improvizációs zsenialitásával még különlegesebb lett a zenekar előadása. A híres jazzmuzsikusok, Oscar Petersonnal az élen, megtapsolták, és gratuláltak neki. Aztán előlépett a sztárvendég, Barbra Streisand énekelni. Jozsó ott maradt, és a művésznő énekét kísérte. A végén Streisand megtapsolta, és kezet fogott a tarjáni muzsikussal. Lejárt a kanadai szerződésük, Jozsó hazajött. Ezt az élményét is elmesélte nekünk. Nem hittük el, olyan hihetetlen volt. Gondoltuk, messziről jött ember azt mond, amit akar. Eltelt egy év, ültünk a Salgó étteremben, közel a zenekarhoz. Gabora Karcsi muzsikált ott akkor. Bejött az étterembe egy ismeretlen ember, odajött hozzánk. Kérdezte, ismerjük-e Gabora Józsefet, őt keresi. Most jött Kanadából egy rövid időre a szüleihez, és gondolta, megkeresi a művész urat. Budapesten azt mondták neki, hogy itt van Tarjánban. – No, és miért keresi őt? – kérdeztük tőle. – Tudják maguk egyáltalán, ki ez az ember? – Hogyne tudnánk, uram! Együtt nőttünk fel, gyerekkori barátunk! – feleltük. – Nahát, én is ott voltam Montreálban, abban az étteremben, ahol Gabora József együtt muzsikált Oscar Petersonnal, aztán meg Barbra Streisandot kísérte. Akkor esett le nekünk, hogy Jozsó igazat mondott. Balázs János (1905–1977) Azon kívül, hogy zseniális festő és költő volt, zeneszerző és kitűnő hegedűs, tangóharmonikás is. A nagyközönség csak festőként ismeri. Talán ő volt a legkülönlegesebb és legmagányosabb muzsikus. A magányos szót azért használom, mert soha nem hegedült mások előtt. Nekem hegedült, és tangóharmonikán is játszott. Sosem játszott ismert nótákat vagy zenedarabokat. Kizárólag a saját szerzeményeit adta elő a saját maga által készített hegedűn. Ezek a darabok nagyon hasonlítottak a Paganini-capricciókhoz. 6-7-8 perces darabok voltak, amelyeket ő komponált. Még azt is merem mondani, hogy hasonlóan nehéz – mármint technikailag – szerzemények jöttek ki az ujjai közül. Bánom, amíg élek, hogy annak idején nem tudtam magnóra felvenni a játékát. Nem ismerte a kottát, nem tudta ezeket a zeneműveket lejegyezni. Azt tudom, hogy inkább késő este muzsikált a maga kedvére. Azok a zenészek, akik záróra után hazatértek, megálltak János bácsi ajtaja előtt, és hallgatták. Azt mondták, hogy ők ezt képtelenek lennének elmuzsikálni, olyan magas technikai tudás kellene hozzá. Pedig ő nem tanult senkitől. Olyan abszolút zenei hallása 164 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Botos Zoltán volt, hogy egyszerűen tudott hegedülni. Amikor képért cserébe kapott egy tangóharmonikát, azonnal tudott játszani rajta. Kezdetleges szerszámokkal készített magának hegedűt. Volt egy kisbaltája meg egy éles bicskája. Ezek voltak a szerszámai. Zongorát tudott hangolni, hegedűket javítani, és hegedűvonókat újra szőrözni. Egyszer megjavította a tangóharmonikája egyik beragadt billentyűjét is. Arra a kérdésemre, hogy honnan jönnek ezek a zeneművek, amelyeket most nekem elmuzsikál, azt felelte: – A fejemben vannak ezek a dallamok, meg valahogy a bensőmből jönnek elő. Csohány Kálmán – Csokonai: Cigány (tusrajz, 290 x 205; 1973) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Itthon – Nógrádban PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC ÍRÓK, KÖLTŐK, ÍRÓASZTALOK – ÉS A PALÓC FÖLD A közelmúltban szóba került egy archív fotográfia, amely Mikszáth Kálmánt örökítette meg 1910-ben, halála évében íróasztala mögött. E fotográfia felébresztette bennem a kíváncsiságot, hogy vajon irodalmi alakjaink közül kikről készült még hasonló zsánerkép dolgozószobájában, íróasztalánál, esetleg épp alkotás, írás közben? S vajon közülük ki az, aki valamilyen formában kötődik Nógrádhoz, a palóc földhöz. Kinek íródott itt regénye, verse, történt fontos életeseménye? Elsőül szinte mindenki nyilván Madáchra, Mikszáthra gondol. Kutakodás közben azonban egyre inkább bővül ez a kör, egyre több képmás kerül a képzeletbeli irodalmi galéria falára. I. PALÓCFÖLDI KÖTŐDÉSEK PETŐFI SÁNDOR A költő barangolásai során két alkalommal járta be Nógrád vármegyét. 1845-ös látogatásának élményanyagát naplószerűen rögzítette Útirajzok című könyvében. A szokásoknak megfelelően alakultak ki itt is barátságok, szerelmek. Ennek az útnak a hatására született meg több verse és Salgó című versciklusa. Bejárt útvonala állomásainak emlékét táblák, szobrok őrzik. ARANY JÁNOS Az ember tragédiájának megjelenése után egy évvel jött létre az irodalomtörténeti jelentőségű, a két nagy személyiség életében is kiemelten fontos közvetlen találkozás. Már élő baráti kapcsolatuk betetőzéseként 1862 augusztusában Arany János meglátogatta Madách Imrét Csesztvén és Alsósztregován. Erről könyv is született. 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc MADÁCH IMRE Életútjának meghatározó nógrádi helyszínei: Alsósztregova a szülőhelye, Csécse a szerelem, Csesztve a házasság színtere. Balassagyarmaton a hivatalnokként tevékenykedett. Több alkalommal – 1862–63-ban – látogatta meg otthonában Arany János. Baráti viszonyt ápolt többek között Szontagh Pállal. MAJTHÉNYI FLÓRA Költő, író. Madách Imre a rokona, Szemere Pál pedig a pártfogója volt. Első verseit Madách Imre öccséhez, Madách Pálhoz írta tizenkét évesen, de miután ő tüdőgyulladásban meghalt, a plátói szerelem végigkísérte Flóra életét. 1856-ban férjhez ment Tóth Kálmán költőhöz, de tizenkét év után, 1868-ban elváltak. Házasságukból született Tóth Béla, a későbbi neves publicista. TÓTH BÉLA Író, újságíró, műfordító, filológus, művelődéstörténész. Tóth Kálmán (1831– 1881) költő, író és Majthényi Flóra (1837–1915) költő fia. Így ő is a Majthényi-, illetve a Madách-család rokoni köréhez tartozott. Novelláiban főleg letűnt korok, így a török idők világát elevenítette fel. MIKSZÁTH KÁLMÁN Balassagyarmaton kezdte pályafutását, Mauks Mátyás szolgabírónál. A Nógrádi Lapokban jelentek meg első írásai, itt ismerte meg feleségét, Mauks Ilonát. Műveiben gyakran kaptak főszerepet szülőföldjének egyszerű emberei, a „jó palócok”, a „tót atyafiak”. MÓRICZ ZSIGMOND Első felesége tragikus halála után sógoránál, Holics Jenő mérnöknél helyezte el Lili nevű leányát Salgótarjánban, aki az 1925/26-os tanévet az ottani gimnáziumban végezte el. Az Acélgyári Olvasóegylet falára egy emléktábla került, amelyen az olvasható, hogy több alkalommal járt az épületben, amikor a városba érkezett Lili meglátogatása céljából. Szabadidejének egy részét, estéit az Olvasóban töltötte. KOMLÓS ALADÁR Alsósztregován született, Losoncon járt középiskolába. A budapesti egyetem elvégzése után tanárként dolgozott, szakmai írásait a Nyugat is közölte. Később Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Itthon – Nógrádban egyetemen tanított, majd pályája utolsó időszakában az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Legjelentősebb műve A magyar költészet Petőfitől Adyig című összefoglaló munka. KRÚDY GYULA Ősei Nógrád vármegyében, Szécsénykovácsi faluban voltak törzsökösök a 18. század közepétől. Az író is sokszor megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes nógrádi táj, s nagyapja, a ’48-as honvéd százados, még inkább annak testvére, Krúdy Kálmán, a forradalom leverése után rebellisként a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány. Krúdy sok elbeszélése, és regénye a családi legendákból táplálkozik. SZABÓ LŐRINC 1900 és 1908 között édesapját, aki mozdonyvezető volt, két ízben Balassagyarmatra helyezték. A költő ezért itt kezdte az elemi iskolát: szeretett tanító nénije Kacskovics Márta volt, akivel élete végéig tartotta a kapcsolatot. Mindig nosztalgiával emlékezik a „Tündérváros”-ra, s több versében idézi vissza-visszatérő felejthetetlen gyermekkori emlékeit. 1977-ben a Palóc ligetben felállították Borsos Miklós Szabó Lőrinc-szobrát. MOLLINÁRY GIZELLA Író, költő. 1919-ben Balassagyarmaton tartózkodott, markánsan baloldali beszédeket tartott, a helyi nőmozgalmi direktórium tagja, a megyei nőpárttitkári funkcióra jelölték. A Tanácsköztársaság bukása után 5 rendbeli izgatás miatt 10 havi börtönre ítélték, büntetését a balassagyarmati börtönben kellett letöltenie. Ennek lenyomata Az Isten hallgat című regénye. Színes, mozgalmas életét terjedelmes, önéletrajzi regényciklusba foglalta, s jelentette meg azt több kiadásban. DONÁSZY MAGDA Író, költő, óvónő, a Magyar Rádió munkatársa. 1929-ben Szombathelyen kereskedelmi érettségit tett, majd Salgótarjánban édesapja kereskedésének a könyvelését végezte. Két évig (1929 és 1931 között) vendéghallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán. 1935-ben ment férjhez, házassága alatt négy gyermeke született. Rengeteg versét megzenésítették, könyveit több nyelvre lefordították. 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc II. KÉPEK JEGYZÉKE (1) Petőfi Sándor Debrecenben, 1844-ben – Orlai Petrich Soma festménye, 1854 (2) Petőfi Sándor dolgozószobájában – Orlai Petrich Soma festménye, 1861 (3) Arany János portréja – Barabás Miklós festménye, 1848 (4) Arany János portréja – Barabás Miklós festménye, 1856 (5) Madách Imre íróasztal mellett –Budán, Simonyi Antal fényirdájában 1861-ben készült dagerrotípia (6) Madách Imre íróasztal mellett – Budán, Simonyi Antal fényirdájában 1861-ben készült dagerrotípia (7) Majthényi Flóra íróasztalánál – Barabás Miklós litográfiája, 1854 (8) Tóth Béla dolgozószobájában – Békei Ödön felvétele, 1902 (9) Mikszáth Kálmán az utolsó lakásának íróasztalánál – Uj Idők, 1910. március 6. (10) Mikszáth Kálmán íróasztalánál – Jelfy Gyula felvétele, 1910 (11) Mikszáth Kálmán íróasztalánál – ismeretlen fényképész alkotása, 1910 (12) Móricz Zsigmond íróasztalánál – Mészöly Kálmán felvétele, 1928 (13) Móricz Zsigmond és az új írógép – Escher Károly felvétele, 1934 (14) Móricz Zsigmond leányfalusi dolgozószobájában – Kálmán Kata felvétele, 1937 (15) Krúdy Gyula íróasztalánál – Beller Rezső felvétele, 1930 (16) Krúdy Gyula dolgozószobájában – Czvek Gyula felvétele, 1933 (17) Komlós Aladár dolgozószobájában – Várnai Gyula felvétele, 1969 (18) Szabó Lőrinc íróasztalnál – ismeretlen fényképész alkotása, 1929 (19) Szabó Lőrinc könyvtárszobájában – ismeretlen fényképész alkotása, 1944 (20) Szabó Lőrinc dolgozószobájában – Horváth Tamás felvétele, 1957 (21) Mollináry Gizella dolgozószobájában – az 1970-es évek elején készült nagymarosi otthonának dolgozószobájában, ismeretlen fényképész alkotása (22) Donászy Magda dolgozószobájában – Az 1970-es évek elején készült felvétel, ismeretlen fényképész alkotása Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 169 �Itthon – Nógrádban III. 170 KÉPCSARNOK ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 171 �Itthon – Nógrádban 172 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 173 �Itthon – Nógrádban 174 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Praznovszky Miklós Ferenc Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 175 �Itthon – Nógrádban 176 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nagy Zsófia NAGY ZSÓFIA, A PALÓCFÖLD HÁZIASSZONYA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Túrós leves Hozzávalók: 20 dkg puha tehéntúró, 1 fej hagyma, 5 dkg vaj, 1 szelet szikkadt kenyér, 1,5 l víz ( lehet főzött-tészta-lé vagy krumplilé), pirospaprika, köménymag A túrót összedolgozzuk a reszelt hagymával, őrölt köménymaggal, paprikával és vajjal. Ízlés szerint sózzuk. Leöntjük a krumpli vagy tészta főzőlevével. Jól összekeverjük, a kockára vágott kenyérrel tálaljuk. Töltött krumpliszelet Hozzávalók: 50 dkg krumpli, 15 dkg rétesliszt, 1 tojás, só, zsír a kisütéshez A töltelékhez: 1 fej hagyma, 15 dkg erdei gomba, 1 tojás, só, őrölt bors A héjában megfőtt krumplit meghámozzuk és krumplinyomón átnyomjuk. Hozzáadjuk a lisztet, a tojást, a sót és jól összedolgozzuk. A tésztát lisztezett gyúródeszkán egyforma darabokra osztjuk, a darabokat kinyújtjuk, megtöltjük, és szeleteket formázunk belőlük. Forró zsírban kisütjük. Töltelék: Az apróra vágott hagymát a zsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a megtisztított, felaprított gombát, megsózzuk és puhára pároljuk. Végül hozzákeverjük a tojást, sózzuk, borsozzuk. Törtpaszuly Hozzávalók: 30 dkg fehérbab, víz, só, 10 dkg liszt, 10 dkg zsír, 1 fej hagyma Az átválogatott, megmosott és beáztatott babot kevés vízben puhára főzzük. Ha már szétfőtt, meghintjük a liszttel, fakanállal összetörjük, és állandóan keverve péppé főzzük. Az apróra vágott hagymát a zsíron megpirítjuk, és ezzel locsoljuk meg a törtpaszulyt. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 177 �Itthon – Nógrádban Káposztás guba Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, 2 ek. kristálycukor, 2,5 dl tej, 1 dkg élesztő, 1 tojás, só, 7 dkg vaj, 25 dkg savanyúkáposzta, 10 dkg zsír, 1 fej hagyma A liszthez hozzáadjuk a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, a sót, a tojást, a megolvasztott vajat, jól kidagasztjuk, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk (ha szükséges, langyos tejet öntünk hozzá). Letakarva megkelesztjük, majd a megkelt tésztát vékony rudakra kisodorjuk, és apró darabokra vágjuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk, majd forró sütőben aranybarnára sütjük. A megsült gubát forró tejjel leforrázzuk, és összekeverjük a hagymás zsíron megpárolt káposztával. Árpakása szalonnával Hozzávalók: 30 dkg árpagyöngy, só, víz, 1 ek. liszt, 10 dkg füstölt szalonna, 1 fej hagyma Az átválogatott és megmosott árpagyöngyöt forrásban lévő sós vízbe szórjuk és puhára főzzük. A kész kását a tányérokban megszórjuk a kisütött szalonnával és a lisztben megforgatott, a szalonna zsírjában megsütött hagymakarikákkal. Krumplis, cseresznyés lepény Hozzávalók: 15 dkg porcukor, 8 dkg vaj, 1 tojás, 1 db közepes krumpli, 15 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 50 dkg cseresznye, 1 cs. vaníliás cukor A vajat habosra keverjük a cukorral és a tojással, hozzáadjuk a főtt áttört krumplit, a lisztet, a sütőport, és jól összekeverjük. Kizsírozott, kilisztezett tepsibe fél cm vastagságúra terítjük, a tetején elosztjuk a kimagozott cseresznyét, és megsütjük. Ha kihűlt, meghintjük vaníliás porcukorral. 178 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Csohány Kálmán – Meseillusztráció VI. (tusrajz, 59 x 48; 1955) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 179 �Csohány Kálmán – Meseillusztráció (tusrajz, 87 x 60; 1955) 180 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Paróczai Csaba PARÓCZAI CSABA AZ ISTEN JOBB ÉS BAL SZEME Szabó Magda: Az a szép, fényes nap – a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadása Ismerik a történetet a zsidó asszonyról, aki kétségbeesve keresi fel a rabbit a fia miatt. Amikor a rabbi kérdezi, hogy mi a probléma a fiúval, az asszony elkezdi sorolni, hogy minden előírást szigorúan betart, és hozza a példákat, mire a rabbi komoly arccal mondja, hogy nincs ezzel semmi baj, hiszen ő is ezt teszi. Az asszony erre kifakad, hogy jó-jó, neked ez a foglalkozásod, de ő komolyan gondolja. Valahogy ezt érzi az ember az Az a szép, fényes nap csúcsjelenetében, amikor három generáció – nagyapa, apa és fiú – ugyanazon világról, az abban való helyes cselekvésről fejti ki gondolatait a mindig válaszutas magyar történelem fontos pillanatában. Látszólag mindannyian ugyanazt tartják helyesnek, csak a motivációik mások. Feltehetnénk a kérdést, hogy számít-e mindez a végeredmény szempontjából. Ha történészként vagy politikusként tekintünk a három szereplőre, akkor azt mondhatjuk, hogy nem, nem számít, hogy milyen felismerés vezeti a szereplőket, hiszen azt teszik, ami az adott pillanatban a jó megoldás. Erről viszont nem születne színmű, legfeljebb egy egyetemi jegyzet kétoldalnyi fejezete, amelynek csak akkor lesz némi drámai árnyalata, ha valaki megbukik belőle a vizsgán. Szabó Magdát és az alkotókat viszont éppen a motivációk ütköztetése érdekli. Amikor kiderült, hogy a Zenthe Ferenc Színház ezzel a bemutatóval kezdi a 2024/2025-ös évadot, rögtön az jutott eszembe, hogy vajon milyen aktualitást érez a levegőben Susán Ferenc rendező, hogy ehhez a darabhoz nyúlt. Ezt hozza a kor, a régi reflexek, a kremlinológia – mondjuk élettapasztalásnak –, bocsánat, ti már egy boldog, új világban fogtok élni. A színlapon a színház az aktualitást azzal indokolja, hogy a drámai eseményekből kiviláglik, az életben való előrelépéshez, a győzelemhez bármi és bárki bármikor feláldozható. Az emberélet sem számít, ha a hatalom vagy valami felsőbb érdek úgy kívánja – a politikai szándékoknak és lépéseknek megfelelően alárendelődik ezeknek minden erkölcsi és emberi érték. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 181 �Színház Végül is igen, ez a lényeg, ez az alattomos etika, amelyet lám, a szövegszerkesztő csupán stilisztikai hibának érzékel, mert nem tudhatja (mivel tudni nem tud semmit), hogy ez teszi ma is játszhatóvá az Antigonét, az Ádvent a Hargitánt vagy akár Az eltört korsót, hogy csak a Zenthe korábbi bemutatóiból hozzunk példákat. Erkölcsi kérdések, jó–rossz-, őszinte–hazug-dichotómák, hatalomra kerülés, a hatalom megtartása, és mire való a hatalom egyáltalán, vagy – például az Ádventben – mekkora is valójában a szerelem hatalma. Persze ha csak ennyiről lenne szó, akkor meg sem telne a nézőtér, vagy már az első felvonás végén elmaradna a taps, mert nem lenne benne egy tenyér sem, amely csattanna (mert Anthony Burgesstől tudjuk, hogy olyan is lehetséges). Az Az a szép, fényes nap eddig tehát lehetne görög dráma is (mint ahogy lényegét tekintve az), hiszen egy Szophoklész- vagy Euripidész-műre is bemegy a nagyérdemű. Ami a többlet ezekhez képest, hogy ez egy magyar válaszkísérlet a máig tartó magyar létezés elemi kérdéseire. A fentebbieken túl van a nézőnek egy magával hozott attitűdje is, amely fontos szerepet játszik a befogadás során. Aki nem a kétezres évek gyermeke, az az előadáshoz már azelőtt viszonyul valamilyen módon, hogy látta volna. Jelen sorok írója soha nem felejti el, amikor talán 1981 nyarán látta a tévéjátékként bemutatott színdarabot. Kellemes augusztusi este, még az őszbe csavarodáson innen, vadonatúj Super color tévé, amelynek képernyője ugyan csak 51 centiméter, de legalább színes, ami éppen elég ahhoz, hogy megigézzen. Amikor elindul az adás, az az ötvenegy centiméter átmérő egyszerre lesz mélység, tér és idő, mert olyan a szöveg, és olyan a színészi játék, hogy felrobbantja a lakóhelyül kijelölt ötvennyolc négyzetmétert. És ez a válasz az előbb felvetett „miért most?” kérdésre. Szabó Magda szövege önmagában olyan erősségű, hogy nem kell aktualitást keresni számára, a szöveg még azt is magával ragadja, aki a zord idő elől menekült be a színházba. Ezt érezhette Sándor Zoltán dramaturg is, aki hagyta mindezeket érvényesülni. Dramaturgiai módszerére amúgy is jellemző a szerző és a szöveg nagyfokú tisztelete, és ez itt is tetten érhető, nincsenek durva vágások, átrendezések, azt kapjuk, amit a szerző leírt. A játszó személyek, érezve a dramaturgiai alapokat, valóságos concertót adnak elő, kezdetben felváltva viszik a szólamot, hogy aztán a csúcsponton egyszerre szólaljanak meg, nagyzenekari hangzást produkálva. Igazából úgy érezzük – és ez a színészi játékot dicséri – hogy tulajdonképpen a darabnak három főszereplője van, akik az átmeneti kor három generációjának életérzéseit, céljait közvetítik. 182 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Paróczai Csaba A főszereplő státusz attól függ, melyikük szerepel az egyes jelenetekben. Természetesen amikor együtt vannak a színen, akkor konfliktus gerjed, de hát a feszültség minden színdarab alapja – azaz szeretjük. Kezdetben a Gula Péter alakította Géza tűnik a domináns alaknak, ami történelmi szempontból igaz is, végül mégiscsak ő a fejedelem, szó szerint – és ezt látjuk is a színen – élet-halál ura. Ő az, aki mindent eltervezett, évtizedek alatt felépítette a keresztény Európába betagozódó Magyarország képét, ha kellett, akkor átgázolva mindenkin, akár a hozzá legközelebb álló, neki kedves személyeken is. Maga a kezdet is erős, hiszen – mint később megtudjuk – a háttérben sejthető gyilkosságot is ő követi el, az áldozat pedig nem más, mint egykori tanítója, a táltos, aki képtelen elfogadni az új hit térnyerését, Vajk megkeresztelését. Még úgy sem, hogy talán tudja, hogy mindez csak eszköz a nagy cél, a régi dicsőség visszaállítására. Gula Péter játékstílusát szokni kell. Korábban nem láttuk a tarjáni színpadon, így nem volt előzetes tapasztalatunk vele kapcsolatban. Gézája szakít a patetikus ábrázolásmóddal, hanghordozása, gesztusai a klasszikus színjátszási elvárásoktól (amit egy történelmi drámától talán elvárnánk előzetesen) élesen elütnek. Talán ez okozza, hogy mintha kicsit kívül maradna a szerepen, ami önmagában feszültséget kelt a színpadi jelenlétében. Ha tudatos színészi eszköz, akkor ez a szerepen kívüliség értelmezhető úgy, mint annak kifejezése, hogy Géza már kicsit belefáradt a hatalomgyakorlásba, Vajk uralkodásra való felkészítése számára gyakorlatilag befejeződött, igazából teher számára az ezzel való foglalatoskodás, illetve a külső (keresztény) elvárásoknak való megfelelés. Autonóm személyiség, aki istenével eldönti, mi a helyes, és nem akar jó lenni, legalábbis hétköznapi emberi értelemben semmiképp. Ő már túl van jón és rosszon. Tragédiája, hogy az Istvánná vált Vajk pontosan ezen a téren lép túl rajta, számára a hatalom keresztény erkölcsi tartalom nélkül értelmezhetetlen. Sikó Koppány Vajkja élesen ellenpontozza Gula Gézáját. Mozgása, sokszor szavalatot idéző beszéde a mély átélés megjelenése. Ő már nem Vajk, hanem István, a holnapi keresztelés számára már csak egyfajta konfirmációja a belül végbement folyamatnak. Ez a közös jelenetben csúcsosodik ki, és ez kelt is egy kis vibrálást a színen, hogy nem nagyobbat, az talán csak azért van, mert a néző pogány lélek, akiben több szimpátiát kelt a gézai természetesség, mint az istváni tökéletesség. Ebben az előadásban Istvánt éppen ezért kevésbé lehet szeretni. Abban, hogy ez Sikó Koppány szerepfelfogásán, eszközein múlik, vagy magából az írói ábrázolásból származik, nem vagyunk biztosak. El tudunk képzelni egy, a nézőt a maga oldalára állító István-megformálást is, de ez az este nem erről szól. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 183 �Színház Albert Péter mint Gyula telitalálat. Teljesen természetesen hozza a háttérbe szorított, egykor méltóságos nagyurat, aki ma már a cselédszobába száműzve, az élet megmaradt élvezeteinek él. Előbb csak sejtjük a benne élő hajdani vezetőt, később a diadém és köntös visszakapása után azzá is válik. Emberien gyarló, egészen a végletekig (lásd Bönge megölése). Az ő tragédiája, hogy mindent feláldoz egy pünkösdinél is rövidebb királyságért, és pont az unokája az, aki méltóságától újra megfosztva visszazavarja a sufniba. Albert teljesen hitelesen hozza ezeket az átváltozásokat, igazából talán az ő tragédiáját tudja leginkább átélni a néző, ami – lévén ez talán a legkisebb főszerep a háromból – komoly színészi teljesítmény. A fejedelmi udvar hatalomgyakorlásból fakadó szükségszerű őszintétlenségét hivatott ellenpontozni az utolsó gyászmagyar Bönge és a fiatal lány. Ők két irányból mutatnak alternatívát. Bönge a múlt, a megbocsátani nem tudó és nem is akaró nyakas magyar prototípusa, a derékból inkább eltörő, kiszáradt tölgy, aki amíg él, egyfajta felkiáltójel a reálpolitikát űző uralkodóknak. Bereményivel szólva ő az, aki benne maradt a régiben, és ha szembesül valaki ezzel, meg is retten ettől. Halála, éppen barátja kezétől, az első pillanattól szükségszerű. Máté Krisztián a tőle megszokott precizitással hozza szerepet, illetve azt, ami ebből kihozható. Figurája ugyanakkor kevés azonosulásra nyújt módot. Hege Veronika fiatal, szabad magyar lányként a tisztaság, a régi értékek szép megtestesítője, aki nőiségében az alternatív jövő. Az ő várból kitiltásával ezt a jövőt veti el a lehetőségek művészetében gondolkodó Géza. Azzal azonban, hogy Böngével ellentétben ő a váron kívül túlél, ez a jövő végleg nem vész el. Hege Veronika lényéből sugárzik a méltóság, nem is okoz neki túl nagy feladatot a szereppel való azonosulás. Susán Ferenc rendezése külsőségeiben igyekszik túllépni a korábbi előképeken, téralkotása ötletes, a darab jó ritmusú, érezzük a dramaturgiai fordulópontokat, aminek a helyén kell lenni, az ott is van, tehát jórészt azt kapjuk, amit egy klasszikus felépítésű darabtól elvárunk. Bönge bevásárlókocsiját és a nyolcvanas évekből itt maradt sztereó rádiómagnó bevetését kevésbé tartjuk indokoltnak, azzal együtt, hogy értjük, mit akar velük kifejezni a rendező. Mivel azonban ezek tényleg csak mellékesen vannak jelen, csak kicsit zavaróak, az összkép mindenképpen pozitív. Minden komorság ellenére a darabnak van humora is, amiért a színészek láthatóan hálásak, és persze mi is azok vagyunk. A színművet a Kamarában láttuk, ami felerősíti az intimitást, és a színészektől kicsit visszafogottabb játékstílust követelne meg, aminek a főszereplők közül leginkább Albert Péter tesz eleget. 184 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Paróczai Csaba A díszletek és jelmezek kiválóan szolgálják a koncepció megvalósítását, bár a kamarai közelség itt egyben hátrány, mert sajnos néhol átüt az olcsóság vagy a kivitelezés elnagyoltsága. Összességében egy akár többször is nézhető, jó ritmusú, élvezhető színészi játékban dús produkciót láthattunk ezúttal a Kamarában, mely alkalmas a nézői töprengés és továbbgondolás kiváltására. Megértéséhez egy érettségi és némi élettapasztalat előny, de nem előfeltétel. Valódi drámát láttunk, mely nemesen szórakoztatja közönségét. Gula Péter és Sikó Koppány a Zenthe Ferenc Színház Az a szép, fényes nap című előadásában (Hegedűs Márk fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 185 �Színház DEBRECENI BOGLÁRKA SZÍVHALÁSZAT A HULLAHÁZBAN – avagy a látvány rezonanciája. Pallós Nelli díszlettervezői munkássága Hallgrímur Helgason izlandi író, színműíró, festőművész izgalmas elmélete szerint „A színház hullaház, ahol az életet deszkára teszik, és a nézőket hívják azonosítani. Elhúzzák a függönyt és elénk tárul az élet halotti maszkja (…).”1 Elhúzzák a függönyt, és megkezdődik a szívhalászat. Egy jó előadásnak rabul kell ejtenie a néző szívét. A színház varázsának egyik forrása az átlényegülés, minden értelemben. Miközben új világokat tár elénk, próbál minden érzékszervünkre hatni annak érdekében, hogy hatással legyen az érzelmeinkre (is). „Mi a színház?” – teszi fel a kérdést Roland Barthes francia kritikus, filozófus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó. „Egyfajta kibernetikai gép. Nyugalmi állapotban ez a gép a függöny mögött rejtőzik. De mihelyt felfedik, hozzálát, hogy bizonyos számú üzenetet küldjön számunkra. Ezen üzeneteknek az a közös tulajdonsága, hogy szimultánok és ugyanakkor különböző ritmusúak: az előadás egy bizonyos pontján egy időben hat vagy hét információt kapunk (ezek: a díszlet, a ruhák, a megvilágítás, a színészek helye, mozdulatai, arcjátéka, szavai), de ezen információk közül egyesek megmaradnak, tartósak (pl. a díszlet), míg mások változnak (a szavak, mozdulatok).”2 Ahhoz azonban, hogy komplex élménycsomagot kapjon a néző, csapatmunkára van szükség, minden játékosnak együtt kell működnie. A színészek kiemelkedő szerepe elvitathatatlan, hiszen ők keltik életre a történeteket, adják vissza a szerzők szavait, és mozognak a térben, ugyanakkor ezt a teret meg is kell teremteni. A szöveg befogadhatóvá tétele érdekében folyamatosan fenn kell tartani az érdeklődést, ebben pedig kiemelt jelentősége van a vizualitásnak, akárcsak az életünk egyéb területein. Sok színmű ráadásul nem sodró lendületű, nem a cselekmény mozgalmasságában kell keresnünk a dinamizmust, esetenként hosszabb Hallgrímur HELGASON, 101 Reykjavík, ford. EGYED Veronika, Bp., Scolar Kiadó, 2015, 219. Roland BARTHES, Essais critiques, 1964, idézi a Helikon 1967/2–3. száma, Roland Barthes: Irodalom és jelentés, 269–271. 1 2 186 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Debreceni Boglárka monológok, dialógok mozgatnak, visznek előre a megértés útján, mélylélektani drámákat, „rezdüléseket” kell értelmeznünk. A vizuális élmény természetesen többfaktoros, az egyes tényezők szorosan öszszefonódnak és összekapcsolódnak egymással, bizonyos esetekben egyenesen elválaszthatatlanok egymástól (színpadi hatás), jelen tanulmányban mégsem térek ki konkrétan a dramaturg, a rendező, a technikusok és a többi munkatárs szerepére, annak ellenére, hogy nekik is kulcsfontosságú feladatuk van a „térteremtés”-ben, a színdarab látványvilágának megformálásában, hanem a látványtervezőre helyezem a hangsúlyt. Pallós Nelli díszlet- és jelmeztervező szinte a kezdetektől fogva részt vesz a Zenthe Ferenc Színház életében, 2024 óta társulati tag. Mezőkövesden született, a 2002/2003-as tanévben a római Accademia di Belle Arti hallgatójaként szobrászatot tanult, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szilikátipari tervező mesterszakán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező művész mesterképzési szakán szerzett diplomát. Megrendelésre készültek köztéri plasztikái, a legutolsó a Szántó Tamással együtt megalkotott, az egri Dobó térre kifutó Eszperantó sétányon található, a felhajló burkolati elem kivágatán keresztül Eger történeti rétegeit tárja fel. Több filmes projektben is részt vett (pl. Fehér isten, Swing, Halálügyész, Pesti balhé, Záróra, Frici & Aranka), ám nevével legtöbbször színházi előadások kapcsán találkozhatunk. Díszletei és jelmezei megjelentek a budapesti Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház, a Miskolci Nemzeti Színház, a Deutsche Bühne (szekszárdi Magyarországi Német Színház), a Kozák András Stúdiószínpad, a Forte Társulat, a MU Színház, a Rózsavölgyi Szalon, a Gyulai Várszínház, a Pinceszínház, a Loupe Színházi Társulás, az Erkel és a Madách Színház előadásain. Munkái rendszeresen láthatók a budapesti Katona József, a Centrál és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház színpadán. A díszlettervező munkája rendkívül összetett, számos szempontot kell figyelembe vennie. Molnár György Balázs Béla szavait idézve találóan rámutat: „Minden szereplőt tárgyakkal, környezettel és persze ruhával is, jellemezni kell. Minden szereplőt külseje, külső környezete alapján ítélünk meg, tehát az ember jellemére környezetéből is következtethetünk”3. MOLNÁR György, Szellem a házban, Filmvilág, 2006/07, 42, BALÁZS Béla, A látható ember – A film szelleme, Bp., Gondolat Kiadó, 1984.) 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 187 �Színház Vannak, akik úgy vélik, a „jó díszlet” szinte láthatatlan marad, mert ha feltűnik, akkor nem „odaillő”. A jó díszlet azonban nagyon is észrevéteti magát, világot, karaktert teremt, más világokkal és karakterekkel összetéveszthetetlen történetet keretez, ellenben nem szerencsés, ha erős szimbolikus jelentéstartalommal rendelkezik, ha sugall, inkább finom eszközökkel, pszichológiai hatásokkal, színek és tónusok használatával érdemes játszani. A tervezési folyamat során fontos a műelemzés, a kutatómunka, a kor- és kultúrtörténeti ismeret ahhoz, hogy hitelesen közvetítse egy adott mű üzenetét, létrehozzon egy gyakorlatilag „nem létező”, mégis jól funkcionáló teret. Ezt nevezzük atmoszférateremtésnek. Mindemellett egy díszletnek „lelke” kell, hogy legyen. Rengeteg olyan látványos, esztétikus, grandiózus díszletet láthatunk, amely valamiért „nem működik”. Mindez fakadhat ismerethiányból, az előzetes egyeztetés hiányosságából, de elképzelhető, hogy igazából csak az a megmagyarázhatatlan „plusz” hiányzik, ami a valódi művészt megkülönbözteti a kiváló szakembertől. Pallós rendelkezik ezzel a plusszal, és mivel figyelemre méltó előkészületeket folytat minden egyes munkájának megvalósítását megelőzően, díszletei és jelmezei hozzásegítik a nézőt a mondanivaló adaptálásához, érdeklődése fenntartásához. A tervezési folyamatról így nyilatkozik: Amikor a rendező felkér egy közös munkára, általában már van elképzelése azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen az előadás világa. A tervezési folyamat a szövegkönyv elolvasásával kezdődik. A tapasztalatom az, hogy az első képek, amelyek megjelennek a darab olvasása közben, valamilyen formában meg fognak jelenni a végső színpadképben is. Ha megvan a vízió, akkor elkezdem kibontani, megkezdődnek a konzultációk. Először referenciákat, inspirációkat gyűjtök, skiccelek, ezeket osztom meg a rendezővel. (…) A történelmi, építészeti és kulturális részletek felkutatását követően ezeket be kell tudni építeni a díszletbe. Ám azon túl, hogy meg kell érteni, miről szól a történet, és mit akar közvetíteni a rendező, a tervezőnek hatalmas alkotói szabadsága van abban, hogy milyen vizuálisan sűrített környezetet teremt a történet elmeséléséhez. (P. N.) A rendezők olykor komoly szakmai kihívások elé állítják a díszlettervezőket, midőn megfogalmazzák elképzeléseiket. Számtalan esetben előfordul, hogy több helyszínt, esetleg helyiséget kell megjeleníteni gyors egymásutánban vagy felvonásonként, netán egyidejűleg, illetve sokszor a rendezői koncepció része, hogy más korba helyezik a darabot. Ha az ember megtanulja figyelni őket, megannyi modern gondolatot, üzenetet hordoznak a klasszikus szín- és zeneművek, de ahhoz, hogy működjön az adaptáció, ismerni kell az eredeti kor jellemzőit is. 188 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Debreceni Boglárka A darab játszódhat a jövőben vagy a jelenben, bármilyen történeti korban és a világ bármelyik részén, nincs két egyforma feladat. Tehát a látványtervezőnek mindig a téma pillanatnyi szakértőjévé kell válnia, és néha olyasvalamibe fejest ugrania, amiről korábban nagyon keveset tudott. Ez egy ajándék, és ez az oka annak, hogy szeretem, amit csinálok. (P. N.) A díszlettervezés jóllehet nem kizárólag művészi feladat, az esztétikum megragadása, közvetítés, élményadás, hanem van gyakorlatias oldala is, hiszen tértervezés egyben, ami azt jelenti, hogy számba kell venni, milyen módon lehet a színészeket mozgatni a színpadon, hol kell ún. „járás”-okat kialakítani, miként lehet nagy szereplőgárda bemutatására lehetőséget teremteni, meg kell komponálni, melyik szereplők megérkezése kapjon nagyobb hangsúlyt. Emellett meggyőzően kell prezentálni, és megfelelő utasításokat adni a kivitelezéshez, amihez nagyfokú műszaki és anyagismeretre van szükség, érteni kell többek közt az összeszereléshez, a fizikához, a statikához, a színészeknek ugyanis biztonságos térben kell játszani, nem dőlhet rájuk a fal, nem szakadhat le alattuk a tűzlépcső. Ugyanakkor tévhit, hogy a díszlettervezőnek mindössze megfelelő kézügyességre, műszaki ismeretekre van szüksége. A gondolat és a koncepció képviselése fontosabb, mint egy aprólékosan kidolgozott tervrajz. (P. N.) Pallós Nelli családjában generációk óta jelen van a művészet és a tervezés „kevercse”, így testvérével olyan közegben nőtt fel, ahol a kreatív alkotófolyamatokon túlmenően a precíz tervezőmunkával is megismerkedhettek. Anyai ágon a családban a nők is mérnökök voltak, anyukám gépészmérnök, keresztanyám villamosmérnök. Polgári foglalkozása mellett a nagybátyám fegyverműves, ötvös, nagyapám testvére pedig amellett, hogy a papi hivatásnak élt, kiemelkedően jó festő és gondolkodó volt. A bátyám a kivitelezés-oldalon fejlődött, a cégében mára főleg nagy nemzetközi filmekhez gyártanak speciális berendezéseket, kellékeket, járműveket. Én már gyerekként is állandóan alkottam. (…) Művészeti szakközépiskolában tanultam, ahol sokféle szakiránnyal megismerkedtem, de vonzott, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek az anyagok megmunkálásával. Gimnáziumi éveim alatt Székesfehérváron meghatározó élmény volt, hogy rengeteg kőszínházi előadást láttam. Sokat mozogtunk a Mediawave fesztiválon, koncerteken, független filmes alkotótáborokban, így kezdtem megismerkedni a színházi és a filmes közeggel. (P. N.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 189 �Színház A színház és a mozi „nyelve” viszont, bár sok a hasonlóság, merőben különböző. A film világa jóval konkrétabb, a színházi díszlet és jelmez lehet stilizáltabb, jelzésértékűbb. Míg a színházban a közönség egy nézőpontból komponálva látja a történetet, addig a film esetében 360 fokban látunk mindent, a kamera, az operatőr a rendező szeme, sokkal jobban kell figyelni tehát a részletek pontosságára. A kamera másképp lát, mint az emberi szem, nagyobb odafigyeléssel kell a hiteles tárgyi világot megteremteni. Valamint, a filmnél változik az optika, az előtér egy következő kameraállásból háttérré változhat és fordítva. A színházi rendezés általában többet bíz a néző fantáziájára, az élő színészet és a zene erejére. Míg a színházban a helyszínek váltása komoly előkészítést, színpadtechnikai trükköt kíván, a filmnél a helyszínváltásokat vágásokkal oldják meg. A kontrasztos helyszínek megteremtésével, a vágásokkal hangulatfokozást lehet elérni, illetve segítik a nézőt az eligazodásban, mikor hol vagyunk. (…) A helyszínek keresése is része a munkának. Mialatt a látványtervek készülnek, megszületik egy vizuális leltár is, listázva mindazt, ami a filmhez szükséges. Ezt mindig kiegészítjük a forgatókönyvben megírt jelenetek lebonyolításához szükséges kelléklistával, és elkezdődik a dolgok felkutatása. Számomra ez egy nagyon inspiráló, összetett feladat, mert a valós tárgyak mellett emberi történetekkel is találkozom. (…) Működő filmes díszlet- és kellékraktárak állnak rendelkezésre, ahol az évtizedek alatt felhalmozott darabok közül lehet vadászni. (P. N.) Augusztus Oklahomában, műszaki rajz 190 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Debreceni Boglárka Egy dráma színrevitelénél is nélkülözhetetlenek a kellékek, nem csupán a történet „elmesélésé”-hez, a látvány szempontjából úgyszintén, ellenben egy színháznak nem feltétlenül éri meg bérelni őket. Egy színdarab akár évekig lehet repertoáron, illetve több színház „tájol”, ami azt jelenti, hogy vidéki helyszíneken is játszik, a díszletek és a kellékek folyamatos szállítása egyfajta rizikófaktor, nehezebb vigyázni az épségükre, szállítás során keletkezhetnek kisebb-nagyobb sérülések. Augusztus Oklahomában, terasz, oszlop Pallós Nelli a díszlettervezés munkafázisainak illusztrálására a Zenthe Ferenc Színház által 2017-ben bemutatott Augusztus Oklahomában című fekete komédiához küldött néhány látványtervet, tervrajzot. Tracy Letts fanyar humorú tragikomédiája méltán lett közönségsiker, nem véletlen, hogy a salgótarjáni színház repertoárjában a mai napig szerepel. A színmű összetettsége a rendezők, a dramaturgok és a díszlettervezők számára is kihívást jelent, mindazonáltal temérdek lehetőséget rejt. Susán Ferenc rendező koncepciójához igazodva a díszlet egyszerre adja vissza a forró, kiszáradt vidék sivár hangulatát és a széttöredezettség érzetét, a szétesett, sérelmeket, elfojtott vágyakat, veszélyes titkokat hordozó család drámáját. Mindezek érzékeltetése mellett fontos az átláthatóság, hiszen lassan szétrobbannak a „láthatatlan” falak, lerombolódnak a gátak, a néző pedig, mint voyeur, egyre jobban belát a színfalak mögé, a család történetébe, múltjába és jelenébe, egyfajta Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 191 �Színház intenzív léleksztriptíznek lesz tanúja az előadás során. A díszlet tehát együtt építkezik a darabbal, mindig más töltetet kap, új értelmet nyer, ennélfogva a díszletnek is lelke van. Technikailag a színpadi adottságoknak megfelelően, a méreti korlátokhoz igazodva kellett jól elkülöníthető tereket létrehozni. Mivel emeleti szoba kialakítására nem volt lehetőség, a Sándor Zoltán dramaturggal való konzultáció alapján a lépcső-, illetve az emeleti tér jeleneteit átcsoportosították. Amellett, hogy megmaradt a színtér, az épület egységessége, hangsúlyossá és jól elkülöníthetővé kellett tenni a fő helyszíneket, helyiségeket: nappali, ebédlő, bejárati tér, a főszereplő gyógyszerfüggő családanya szobája. Violet (Vándor Éva) szobájának széttöredezett körvonalai, ha jobban megnézzük, szív alakot formáznak, szimbolizálva, hogy ő a család szíve, motorja, az események mozgatórugója. Az összetartást és elkülönülést tovább fokozza a megvilágítás, hangsúlyokat ad, tágítja vagy szűkíti, kiemeli vagy homályba rejti a tereket (a fizikai tereket és a lelki színtereket egyaránt), a színes fények pedig az érzelmi ráhatást fokozzák; Violet szobájánál például megjelennek a vörös különböző árnyalatai. Pallós Nelli magától értetődően manapság is remekel, legutóbb Georges Feydeau: Mit mászkálsz meztelenül! című komédiájában működött közre (Pinceszínház), jelenleg a Zenthe Ferenc Színháznál két tavaszi és egy nyári premierre készül, mint díszlet- és jelmeztervező. A rátóti csikótojás (népmese Topolcsányi Laura átiratában) bemutatója márciusban, Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabjának premierje májusban, a Fejes Endre regényéből született, Presser Gábor által megzenésített Jó estét nyár, jó estét szerelemé pedig – a Zenthe Nyár programsorozatának részeként – júliusban lesz. A rátóti csikótojás próbafolyamata már elkezdődött, mivel Kökényessy Ági rendező konkrét elképzelésekkel rendelkezik a díszletek és a jelmezek tekintetében – „kifordított”, bolondos világ, ahol egy különös történés kapcsán egymást követik a humoros események, kifigurázva az emberi tudatlanságot, a díszlet ennek a feje tetejére állított világnak a szürrealitását, szerethetőségét, sajátosságait fogja tükrözni – Pallós Nelli ezúttal konzulensként segíti a munkáját. 192 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin VÉN EVELIN „LÁNYOK, LEPKÉK, FELLEGEK” Fekete tüllszoknya, Makám-dallamok, neonfényben fehéren világító kesztyűk és létrákat idéző kellékek. A sok apróságból, tárgyból összeálló előadás igyekezett képekbe komponálni Weöres Sándor írásait, verseit. A költő papírra vetett szövegrímei látványos képrímekben bontakoznak ki a színpadon, ahol minden jelenet egy-egy újabb különálló egység, amelyeket a témaválasztás vagy csak laza kohéziójú, asszociatívan olvasható látványviláguk fűz egymáshoz. Molnár Csaba képmontázsa Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 193 �Színház A Bennem a létra című vizsgaelőadásunkban három szín dominál: a fekete, a fehér és a piros. E három szín és a változó formák, a megjelenő szimmetria és aszimmetria, valamint a síkban, illetve a térben lévő vonalakkal való játék folyamatosan egy-egy új világsík megjelenését idézi elő. Az előadás téren és időn kívül lebeg, mintha Weöres Sándor elméjét próbálná láthatóvá tenni, amelyben a csodás rímek, játékos szavak testet öltenek a kiejtésen túl, a látható világunkban is. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió 2 elnevezésű épületének színháztermében próbáltunk végig, ahol az előadás premierje is volt 2022. március 6-án. Az első próbanapon – mint minden átlagos olvasópróbán – a színpadon várt ránk két összetolt asztal székekkel, ahol leültünk, és körülbelül három napig ismerkedtünk a szövegkönyvvel. Bartal Kiss Rita rendező úgy érkezett meg hozzánk, hogy a szükséges anyagokat, kellékeket, az általa készített mütyüröket már készen vagy félkészen behozta a terembe. Az előadás szövegkönyve Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versgyűjteményéből tevődött össze, és az alábbi öt tételből állt: I. tétel – Mágia, II. tétel – Álom? Halál? III. tétel – Lányok, lepkék, fellegek, IV. tétel – Száll a madár csodaívben, V. tétel – Ha kérdik, ki vagy. Bartal Kiss Rita közösen állította össze ezt a válogatást Kocsis Rozi bábművésszel, a győri Vaskakas Bábszínház igazgatójával. Mivel az osztályunk öt lányból állt, ezért a kiválasztott szövegrészek leginkább a nőiséget próbálták megragadni. A tizennyolc napos próbafolyamat alatt alakult ki végül, hogy a bőséges gyűjteményből pontosan mely sorok fognak elhangozni a színpadon. Sorban dolgoztuk ki az összes tételt, így legelőször a Mágia témakörbe tartozó szövegekkel foglalkoztunk, amely egység a gondolattal való teremtő erő misztériumát járta körül. Már a legelső próbanapon, 2022. február 17-én a zeneiséggel, a ritmikussággal kísérleteztünk. Weöres Sándor kitalált nyelven írt verseit kezdtük el vizsgálni, mint a Hangcsoportok alá tartozó játékos sorait, a Barbár dalt, illetve Az arany kés forog című verset. Ezeken kívül még a Táncdal című ritmusjátékával foglalkoztunk ebben a tételben. Kipróbáltuk, milyen hangzása van az ismeretlen soroknak, és mi a jelentése a magyarul írt változat szerint a Barbár dalnak. Hangfelvételeket készítettünk, ahol a hangzással, a zeneiséggel és a kánonszerűséggel kísérleteztünk. Az adott szöveget kellett közösen megszólaltatni improvizatív módon, és végül ezekből a próbálkozásokból ihletődve határozta meg Bartal Kiss Rita, hogy ki mit és hogyan mondjon, vagy éppen énekeljen majd az előadásban. A későbbi tételek kidolgozásánál pedig egy nappal a próbált rész előtt kiosztotta, 194 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin hogy ki melyik pár sort vagy versszakot tanulja meg másnapra, és a következő próba alkalmával néztük meg, hogyan kellene elhangoznia ezeknek. A szöveg mellett erős hangsúly került a látványra és a mozgásra is. A fekete tér közepén látható fehér hatszög a színpadon először csak egy sík rajznak tűnik a nézők számára, majd az előadás folyamán megmozdítjuk, és táncolunk ezekkel a fehér „vonalakkal”, amelyek valójában egy hosszú, több helyen a földre szegezett gumiszalag részei. Az egyik próbanapból viszonylag sok idő ment el, amire sikerült megszerkeszteni ezt a tökéletes méretű hatszöget, mivel szedett-vedett dolgokkal próbáltuk kimérni és megrajzolni a „boszorkánykör”-ünket. A Stúdió 2-ben ugyanis nem találtunk a feladathoz megfelelő eszközöket. Az épületben talált fonál, gumi, ceruza voltak az eszközeink, amelyekkel eleinte egy tökéletes kört akartunk felrajzolni a színpadra. Hosszú percek és kisebb matematikai viták után egy tökéletes ötszöget sikerült felrajzolnunk a körbe, ami után újra neki kellett fognunk a hatszög szerkesztési módja megtalálásához. Miután sikerült felrajzolni a megfelelő ábrát, jöhetett a gumi. Körben, oldalról-oldalra haladva beállítottuk a gumiszakaszok méreteit. Mindenki megnézte, hogy milyen feszes legyen a saját oldala. Ez a turnékon is így történt, minden egyes állomáson, ugyanis a használattól folyamatosan meglazult az anyag, és pár centivel mindig hosszabb lett a kellő méretnél. Az előadás utolsó részében dolgoztunk még gumival, de az jóval vékonyabb és hosszabb volt, mint a földre rögzített párja. Mindegyikünk kapott egy-egy ötven méteres gumiszalag-gombolyagot, amelyet keresztül-kasul végig kellett húzni a színpadon úgy, hogy a játékterületünk körül lefúrt fekete kampókba kellett beakasztanunk azokat. A kampókhoz viszont apró fehér jelöléseket kértünk, mivel a színpadszéli félhomályban nem mindig akadtunk beléjük. A művelet folyamán figyelnünk kellett arra is, hogy milyen feszesre húzzuk ki a gumiszalagokat, mert ha túl erősre sikerült, akkor nagy erőkifejtést igényelt a felemelése és kitartása a zárójelenetnél. Ennek a résznek a kidolgozása eléggé időigényes volt, ugyanis minden egyes próbálkozás után fel kellett gömbölyítenünk az ötven méternyi gumiszalagot úgy, hogy a következő „szövésnél” szépen tudjuk majd végigvezetni a színpadon. Az előadás folyamán még egy nagy piros filcanyaggal, valamint apróbb tárgyakkal dolgoztunk. A IV. Száll a madár csodaívben című tételben például kisebb falapmadárkákkal játszottunk, amelyek úgy készültek, hogy az egyik próbanapon Bartal Kiss Rita előhozta a ragasztópisztolyát, és az általa előkészített Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 195 �Színház falapháromszögek mindegyikéhez egy-egy falapkört illesztett. Ezekre a kis madárformákra került még egy-egy gyűrű az ujjunknak megfelelően, majd egységesen lefújták nekünk fehérre azokat. Falapmadárkák készítése a Stúdió 2 épületében (A szerző fotója) Kovács István fotója 196 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin Bár kívülről úgy tűnhet, hogy mindegy, melyik madarat vagy tárgyat fogjuk meg, igazából majdnem mindent megjelöltünk magunknak, ugyanis méreteikben és alakjaikban ha kicsit is, de eltértek ezek a kellékek. A gumifokokkal rendelkező minilétrák közül például úgy tudtam megkülönböztetni az enyémet, hogy az egyik oldala görbe volt. A Színházi Olimpia keretein belül sok helyre eljutottunk ezzel az előadással, és ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatot szerezhettünk, hiszen minden bábszínház színpada, illetve játéktere eltérő, így valamilyen mértékben mindig alkalmazkodnunk kellett a helyi sajátosságokhoz. Az egyik legemlékezetesebb hely ebből kifolyólag a legelső állomásunk, Miskolc volt, ahol a Csodamalom Bábszínházban nem lehetett belefúrni a színpadba a kampóinkat. Mivel ezt a problémát tudtuk előre, ezért kaptunk egy fekete fakeretet a játékterünk köré, amelybe már bele lehetett csavarni a kampókat. Ettől a változtatástól viszont körülbelül öt centiméterrel megemelkedett a kifeszített gumiszalagok magassága, amelyek így pár centivel a levegőben futottak a talaj helyett. Nagyon kellett vigyáznunk, nehogy elbotoljunk a kifeszített gumikban, valamint a félhomályban alig látszódó szegélyben, amikor kiléptünk a takarásba. Apróságnak tűnhet erre figyelni, de a próbák alatt begyakorolt mozdulatok, amelyek automatikussá válnak, és bekerülnek az izommemóriába, a legtöbbször már ösztönösen működnek, így extra figyelmet igényel egy ilyen szintű változást tudatosítani magunkban. A kineziológiai tapaszok kipróbálása (Bartal Kiss Rita fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 197 �Színház Az előadás nagyon erősen dolgozik a képiséggel, így a színpadi öltözékünk is igazán különleges lett. Az egyszerű fekete felső és fekete tüllszoknya mellett a lábunkat és a kezünket vékony, csíkokra vágott kineziológiai tapasszal ragasztottuk le. Az egyik próbán teszteltük, hogy hová lehet ragasztani ezeket az indaszerű, színes csíkokat, illetve azt is, hogy meddig maradnak rajtunk. Ekkor még nem tudtuk, hogy a nyári meleg, valamint a mozgás hatására sokszor igazán könnyen leugrik a bőrről a tapasz. A megjelenésünk fontos része volt még a fehér, UV-aktív testfestékkel magunkra rajzolt két pötty a homlokunkon, valamit a homlokunk közepétől egészen az orrunk hegyéig tartó egyenes csík, amelyet az arccsontunkon végigfutó fehér, egyenes vonal keresztezett. Ez a kezdetleges rajz az UV-fényben olyan hatást keltett, mintha furcsa, bennszülöttszerű arcok lennének a színpadon. Az előadások előtt a sminkelés és a beöltözés mellett bebeszélünk, illetve beéneklünk, amire általában elég egy óra, de ennél az előadásnál ez nem volt elegendő. A tapaszok felragasztása rengeteg időt vett el. Már az előadások előtt, valamint a turnét megelőzően elkezdődött a piros és fekete kineziológiai tapaszok méretre vágása és szám szerinti csoportosítása. Mindenkinek szüksége volt nyolc piros és nyolc fekete csíkra. Ezt nem egyesével magunknak vágtuk ki, hanem mindig ketten-hárman álltak neki a feladatnak, és annyit vágtak ki, amennyit csak bírtak. Az előre elkészült csíkokra pedig vigyázni kellett, mert ha megtörtek, akkor már nehezebb volt a felragasztásuk, valamint nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy leugrik a bőrünkről előadás közben. Amikor rájöttünk, hogy a melegben, az izzadástól gyorsabban leoldódik rólunk a tapasz, elkezdtük lealkoholozni a végtagjainkat közvetlenül a ragasztás előtt, hogy szárazabb felületet biztosítsunk a csíkoknak. Jó pár olyan fellépésünk volt, ahol az előadás végére már csak négy-öt darab tapasz maradt rajtunk hibátlanul vagy annyi sem. Volt, aki a készülődést a sminkelés és az átöltözés után egyből a ragasztással kezdte, mert úgy gondolta, hogy tovább marad fenn, ha van egy kis ideje a száradásra a csíkoknak az intenzív mozgás előtt. De volt, aki szinte az utolsó utáni pillanatra hagyta a ragasztást, mint például én. A készülődésünk körülbelül két órát vett igénybe, és egymásnak is segítenünk kellett, ugyanis a saját kezünk ragasztása eléggé macerás volt. Az előadásnak és a turnénak köszönhetően sokat fejlődtünk előadóművészként, és rengeteg értékes emlékkel gazdagodtunk. Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor a kellékesünk elmesélte, hogy mindent összeraktak az utazásra, be is pakoltak, majd később jutott eszébe, hogy a jelmezek mellé nem tettek be nekünk cipőket, így pánikolva elkezdett azon gondolkodni, hogy hol lehet a legközelebbi 198 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Vén Evelin kínai kisbolt, ahol vehetnek nekünk valamiféle lábbelit. Majd hosszú percek után hirtelen rájött, hogy ebben a darabban mezítláb játszunk. A turné nemcsak előadóművészként, hanem emberként is sokat adott nekünk, ugyanis jobban megismerhettük egymás személyiségét, munkamorálját és habitusát. De nemcsak egymást ismerhettük meg jobban. Számos bábszínházba eljutottunk, ahol nagy szeretettel és figyelemmel fogadtak minket, és hacsak egy napra is, de betekintést nyerhettünk ezeknek a fantasztikus alkotóhelyeknek a működésébe és munkájába. Előadásra hangolódás Weöres Sándor Táncdal című versének kántálásával a győri Vaskakas Bábszínházban (A szerző fotója) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 199 �Csohány Kálmán – Berzsenyi-versek XV. (rézkarc, 9 x 6,8; 1976) 200 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tóthárpád Ferenc TÓTHÁRPÁD FERENC HOL VAN ‒ MONDD ‒ A HATÁR? „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” Balassi! Hajdanán nem riadtál talán, mégsem lehet életcél véresen, sebesen, hol már csak gaz terem… Üzend meg, mit képzelnél, s mondd el, hogy a Haza: hegyek bérc-taraja, völgyek lágy ringatása, s búzaföld-ölelés, parlag és friss vetés… mind, ami visszavárja gyermekét ölébe – törzsre és gyökérre, nem csak dús lombra vágyva. Hol van ‒ mondd ‒ a határ? Ki hős, ki szakadár, s ki áruló, ha félve megbújik, hogy mégse kőbe, fába vésve örökítse eszébe: volt sok vitéz honfi, ezrek, kik ifjonti hévvel álltak elébe a kegyetlen Végnek? S bár idegen érdek diktálta a ritmusát, életre, halálra indultak csatába. Édestestvért s mostohát ‒ bűnt szenvedve magán ‒ kaszabolt a halál, s hantok nőttek, golgoták. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 201 �Szépirodalom Tudsz-e még, Balassi, sírni és nevetni, megélni a magadét? Tudsz-e még álmodni, mikor csak maroknyi remény marad haladék? Szívem libabőröz, könny kell mindkettőhöz. Rettent-e a szakadék? Tudod-e hinni, hogy szíved még megnyitod, s égre karcolt obsitod ó emlékül kapod, s nem vársz másra, merthogy kortyolgatva ó borod, mező jó illatot, égi szép harmatot örökségül ránk hagyod? Csohány Kálmán – Illyés Gyula: Elégia (tusrajz, 292 x 202; 1975) 202 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János HÁY JÁNOS A ROSSZTANULÓ1 Mi a bajod, kérdezte a mama, amikor otthon voltam már hetek óta, mert ez egy nyári szünet, ilyenkor az a dolgom, hogy otthon legyek. Hogy menjek kapálni és gyümölcsöt szedni és paprikát locsolni és megjavítani az ólakat, és megépíteni, ami még nem volt megépítve. Egy műhelyt, ahol majd rendesen lehet dolgozni, meg fűthető is, bár nyáron ez épp nem tűnt olyan fontosnak. Hetek óta ott vagyok, és nem látom a módját, hogy miképpen mehetnék el akár csak egy napra is. Lemegyek a faluba, hogy találkozzak a többi hazairányított tanulóval, hogy megbeszéljük a tapasztalatainkat arról, ami itt zajlik. Olyan indiánok voltunk, akik még nem tudtak jól angolul, de már elfelejtették az anyanyelvüket. Egymással tudtunk leginkább szót érteni, bár mindenki azt latolgatta, az én angolom jobb, mint a másiké. Aztán éjszaka haza, reggel hajnalban ébresztés és munka. Mi bajod van, kisfiam, kérdezte a mama, én meg nem tudtam elmondani, mert már nem tudtam azon a nyelven, amin a mama megértette volna, vagy ezek a gondok, amik velem voltak, nem léteztek a gyerekkorom nyelvén. A gyerekkorom nyelvén csak olyan gondok voltak, amelyek könnyedén orvosolhatók voltak, vagy ha nem, akkor tudtuk, hogy mi a baj oka. Például, hogy nincs pénzünk megvenni, vagy elfogyott a finom kolbász, amit a házi kedvencből (malac) csináltunk télen. Vagy szárazság volt, és minden tönkrement. Vagy olyan rosszkor jött a fagy, hogy a korábbi jó idő miatt becsapott növények, akik elkezdtek bimbót hozni, mind megfagytak. Így aztán kétséges, hogy lesz-e gyümölcs, tud-e a mama baracklekvárt főzni. Nem, az én gondjaim olyan gondok voltak, amelyek azon a nyelven nem lehetnek gondok. Mert ahol én vagyok, ott minden rendben van, figyelő tekintetek óvják a fejlődésemet. Igyekvő magyarázatok, remek könyvek szolgálják a tudásom gyarapodását, és nekem tényleg csak annyi a dolgom, hogy ezt a kínálatot elfogadjam, és hálás legyek érte, hogy kapom. 1 Részlet A csokimikulásos lány című regényből. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 203 �Szépirodalom Nincs bajom, mama, mert az a baj, amit mondanom kellett volna, az az én hibám volt, hogy nem tudtam beilleszkedni, mert azt hittem, a beilleszkedés valami mást jelent, nem elfogadását annak, hogy milyen paraméterek szerint lehetek tagja a közösségnek. Nincs baj, mama, mondtam, és nem mondtam, hogy azért vagyok szomorú, mert nem szeretnek, hogy azért vagyok szomorú, mert nem tudom, mi lesz velem, hogy annyira nem hiszek abban, hogy van jövő, mint az istentagadók isten létében. És hiába látom logikusnak, hogy a jövő része az életünknek, de az a jövő, amit az én összetört önérzetem ki tud keverni magának, az nem olyan jövő, amit érdemes leélni. Senki nem tudott megtámogatni abban, hogy van a dologra megoldás, és ha türelmesen leéljük a napokat, akkor az egyik után megtörténik a másik, s amikor majd visszanézünk a felnőttség magasából, akkor minden olyan logikusnak tűnik. Minden olyan, ami kétséges, tulajdonképpen azzal, hogy bizonyos irányban eldöntődik, olyanná lesznek , mint egy logikus rendszer. Mint a newtoni világkép. Tényleg helyére kerülnek a dolgok, és senki nem emlékszik arra, amikor kétséges volt, hogy le tud-e valaki érettségizni, vagy hogy elvégez-e egy egyetemet, hogy képes lesz gyerekeket nevelni. S mit ad isten, nem is csak képes, de tökéletesen hozza az elvárt formát, s a gyerekek már úgy néznek erre az apára, hogy milyen szépen épült az élete, s hogy nem is tudják magukról elképzelni, hogy számukra ez megvalósítható lesz-e valamikor. Nincs semmi baj, mama, mondom. Ennyit tudok még a régi sziúk nyelvén. Nincs semmi baj, csak egy nagy szarnak tartom magam, aki nem szeret senkit, és akit szeretni sem lehet. Aki még azt sem hiszi el magáról, hogy nem egy véres krimiből lépett elő, ahol legyilkolta a szüleit és a testvéreit, és további gonoszságokra feni a körmét vagy a fogát. Mert a tanárok megmondták, én vagyok a megtestesült haszontalanság, a két lábon járó felesleg, akit ki kéne gyomlálni a társadalom úgymond édenkertjéből. De nem lehet, mert a törvények engem is embernek tekintenek, s az ellenem kitervelt fondorlatos bűncselekmény miatt sokévnyi börtön jár. Igaz, nem kell közvetlen belészúrni a kést, mert például az nem gyilkosság, ha eljuttatjuk odáig, hogy maga vessen véget az életének. Na, az lenne a legjobb, akkor mindenki megszabadulna ettől a bűntevőtől, és végre az osztály is nyugodtan fejlődhetne az érettségi irányába, valamint nem csábítaná el valamely jóravaló szülő gyerekét, hogy aztán egy egész jóravaló család életét megkeserítse. És hogy végül olyan gyerekek 204 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János szülessenek tőle, akik képtelenek lesznek egészséges kapcsolatokra, mert az apjuk beteges gyűlölködése és eredendő gonoszsága telepszik az ő gondolkodásukba is. Bízzunk benne, hogy végez magával, vagy úgy, hogy tényleg meghal, vagy úgy, hogy a szülei visszaszállítják abba a rezervátumba, ahonnét kiszabadult, s bezárják abba a ketrecbe, ami a társadalom számára a legbiztonságosabb ketrec, s esetleg még mint ketreclakó végezhet társadalmilag hasznos munkát is. Kivárjuk, mondták, amikor mondtam a mamának, hogy nincs baj, mama, minden nagyon jól alakul, mama, majd nemsokára jótanuló leszek és az apunak sem kell szégyenkeznie miattam, hogy kitől van ez a gyerek, kitől örökölte azt, amilyen. Majd ő is látni fogja, hogy érdemes volt bízni bennem, amikor még bízott két évvel ezelőttig. Nem akarok haladni. De állni is rossz. Nézni, ahogy a többiek elrobognak melletted. Nem jössz, odaszólnak. Hová, kérdezed. Előkészítőre, angolra, németre, külön matekra. Nem, nem, nekem elég, ami a suliban van, mert minden, ami azon kívül van, az pénzbe kerül, és a szüleim nem tu-ják, hogy arra fizetni kell, ha azt akarják, hogy a gyerekük. Mindegy. Nem. Állok, és robognak mellettem el a jövő mérnökei, orvosai, egyetemi oktatói, befektetői, banki szakemberek, fontos vállalatok vezető beosztottjai. Hová mentek? Ma az apukám születésnapját ünnepeljük, az anyukám névnapja van, összegyűlik a család. Nagyon fontos események, ilyenkor viszik a hírt egymásnak, hogy merre meddig van a világban. Ha valami nincs rendben az apa állásával, a nagybácsi biztosan be tud segíteni, a másik meg már kovácsolja előre a bejutást az egyetemre. Amikor a fontos hírek elhangzanak, akkor szót ejtenek az ország általános állapotáról. Ez egy olyan időszak, amikor nem volt a legbecsületesebb együttműködni a hatalommal, mert mondhatni diktatúra volt, de azért mindenki együttműködött, mert mindenkinek élnie kell. Nem volt mindenki a kormányzó párt tagja, de azért tagkönyv nélkül is kimutatták, hogy teljes mellszélességgel támogatják azt a rendszert. Mért is ne támogatnák? A hazánkról van szó, és nem menekülhet mindenki el onnan, ha meg nem menekül el, akkor azt a hazát kell szolgálni, és mindent megtenni, hogy az emberek, közéjük számolva saját magukat is, jobban élhessenek. Kritikus hangot is megütöttek, mert nekik volt véleményük, de ezek előremutató vélemények voltak, amelyeknek nem az volt a célja, hogy szétbomlasszák a társadalmi rendet. Amikor Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 205 �Szépirodalom ezzel is megvoltak, akkor előjöttek a kulturális élmények. Milyen koncertek és színházi előadások voltak, amelyeket kedvező áron megvásárolt bérlettel megnéztek. A mi bérletünkben ez az előadás csak most lesz, de jó, hogy mondjátok, hogy jó, mert azért az embernek így nagyobb kedve van menni. Volt egy-két különutas, akinek nem volt bérlete, emiatt a különbözés miatt, nekik elő kellett állniuk néhány nembérletes előadással. Amúgy időnként belőlük is bérletes lesz, amikor az egyik tagja a közösségnek nem tud elmenni, akár időlegesen vagy véglegesen. Azt a tagot különben a közösség megsajnálja, hogy nemrég még közöttünk volt, és már nincs. Bementem a kórházba én is, én is, én is. Ezzel megmutatták, hogy a kórházi látogatás emberséges gesztusát is végrehajtották. Ez a családi összejövetel zajlik, amikor felébredek a koleszban. Tízkor lesz az Új Zenei Stúdiónak egy előadása. Megmutatják, hogy milyen az új zene. Különleges kottákat vesznek elő, és azokból játsszák el a zeneműveket. Az egyik osztálytársamtól tudom, hogy ez van. Ő sajnos nem tud eljönni, ezért mérges a családjára, mert családi program van, és a töke tele van, hogy állandóan hozzájuk kell alkalmazkodni. Szeretne koleszos lenni, hogy végre leszámoljon ezzel a családdal. Egyszer nézett egy olyan filmet, ahol a gyerekek egyedül maradtak, mert a szülőket halálos karambol érte. Ezt ő is el tudta volna képzelni. Ez egy fokkal még annál is jobb, mint koleszosnak lenni. Akkor ketten élhetnének a bátyjával egy nagy budai lakásban. Úgy rendezik be a napjukat, ahogyan akarják, ráadásul nem kell olyanokkal szembesülni, hogy amikor elvégzi a gimit, és bekerül egy megfelelő egyetemre, akkor jelentik be a szülei, hogy elválnak, mert eddig is csak miatta voltak együtt, mert nem akarták, hogy a gimnáziumi éveit megpecsételje egy ilyen válás. Miattam maradtatok együtt? Az egész egy színjáték volt, amit nekem rendeztetek? Ezért jártatok a Vígszínházba, közepes vagy szar, de hosszú előadásokat végignézni, hogy mindig tanuljatok valamit, hogy miképpen kell színészkedni az életetekben? Minden hamisság volt? A karácsonyok, a nyaralások, azok a vidám percek, amiket vidám percekként és napokként mentett el az emlékezetem? Ti enynyire szemetek voltatok, hogy kijátszottátok a gyerekkorom, hogy becsaptatok, hogy most mehet a kukába az egész, mert abból semmi nem igaz, amit én láttam? Nem. Ha időben, emiatt a rossz viszony miatt, összevesznek az autóban, és persze a gyerekek nincsenek ott, mert ha ott lennének, akkor nem lenne veszekedés, hanem viselkedés volna, a jócsalád című előadás szereposztása szerint. Nem voltak ott, csak ketten voltak, amikor az üvöltözés és a csapkodás következtében a férfi, ő vezetett, elvesztette a kontrollt az autó felett, és olyan szerencsétlenül sodródtak 206 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János ki az útról, hogy a végeredmény egy tragikus kettőshalál lett. A gyerekek, mivel nem tudták, hogy mi az oka a halálesetnek, egy sírba temetik őket, hogy ott folytathassák, a Jézus által beígért feltámadás után a veszekedést. Jó kollégistának lenni, mondta, és hogy irigyeli, hogy nincs mindig mellettem a családi elvárás, hogy mit és hogyan kell tennie, és hogy mivé kell lennie ahhoz, hogy ott folytassa, ahol a szülei majd abbahagyják. Meg hogy nekem vannak olyan rokonaim, akik tényleg valami normálisat csinálnak, hogy például termelnek valamit vagy állatokat tartanak, és tudják, hogy mi lesz abból a disznóból, amit felnevelnek, és mi lesz abból a búzából, amit learatnak. Azért ilyen a világ, amilyen, mert teljesen elidegenedtünk attól, ami tényleg valóságos. A szülei csak papírokat látnak egész életükben, azokon igazgatnak valamit a világban, mondjuk azt, hogy miképpen legyen eladva a búza vagy a parasztoktól begyűjtött malacok. De ők maguk soha nem láttak valóságot, mert a papír nem valóság. Semmi közük a valósághoz, és valóság nélkül nincsen létezés. Valahol olvasta, vagy a bátyja mesélte, hogy vannak, akik ezen gondolkodnak, és majd eredményre is jutnak vagy már jutottak, és vannak ennek követői mindenütt a világon, akik átlátnak ezen a fondorlatos (ezt a szót használta) terven, ami persze nem terv, hanem egy folyamatos megvalósulás, hogy az embereket egy hatalmi gépezet szolgaságába vessék, és ha elég pénzt kapnak a munkájukért, akkor már lázongani sem fognak. Mert nekik ez épp elég, nincs szükségük a valódi létezésre, amiről a bátyja nem mondta meg, hogy pontosan micsoda. Csodáltam a bátyját, aki ilyen bátran szembeszáll a konszenzuális elképzelésekkel, hogy amikor amerikai harcosok halálán keseregtek a szüleik, akkor feltegye azt a kérdést, vajon kesergett-e a civilizált világ a laoszi, a vietnámi, a kambodzsai civilek halála miatt, akiket az amerikai szőnyegbombázás iktatott ki az életből, hogy majd keseregni fog-e a később megtámadott közel-keleti országok lakosainak pusztulásáért? A délelőtti program véget ért, még volt egy kicsi beszélgetés, mert lehetett kérdezni, és egy öreg bácsi mindig kérdezett valamit. A többiek, akik nem mertek kérdezni, köztük én is, lenézően tekintettünk a bácsira, aki rákérdezett, hogy a kottán szereplő jelek akkor olyanok, hogy bárki bármit gondolhat róla, hogy akkor ez nem egy olyan zenemű, ami meg van írva, csak olyan, ami az előadók fantáziájára van bízva, hogy mit játsszanak ott, ahol mondjuk egy kis állatka van rajzolva. A zenészek, akik maguk is zeneszerzők voltak, és le voltak nyűgözve ezektől a bátor zeneszerzőktől, akik a korábbi hagyományba egyáltalán nem illeszkedő Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 207 �Szépirodalom partitúrákat hoztak létre, amilyeneket ők is létre akarnak hozni, mert ők is ilyen bátrak, mondhatni szabadok akarnak lenni, akiket nemcsak a társadalmi, de a zeneelméleti szabályrend sem köt meg. Ezek a zenészek készségesen válaszoltak, és azt is mondták, hogy a kortárs zene bizonyos értelemben arra a kreativitásra épít, ami bennünk van, arra a némikor akusztikus és vizuális gondolkodásra, amit a modern társadalmak nyelvcentrikussága teljesen ki akar belőlünk iktatni, hogy robotokká legyünk, akik készségesen végrehajtják a felsőbb utasításokat. Mégiscsak jó volt, hogy a bácsi kérdezett. Mentem haza, ez alatt a kollégiumot értem, mert különben soha nem mentem haza, mert nem volt olyan, hogy haza, csak helyek voltak, amiket az egyszerűség kedvéért így neveztem meg. Helyek, amik tulajdonképpen, mivel hiányoztam belőlük, hiányzott a valós ottlétem belőlük, tulajdonképpen nemhelyek voltak. Volt ebéd, ott főztek konyhásnéninek kinéző konyhásnénik. Hétvégén ünnepi volt, mintha otthon lennénk, mondta az egyik konyhásnéni, aki szeretett engem. Eltelt a délelőtt, és ott van még a délután. Tudtam, hogy olvasnom kell, mert ahhoz, hogy az legyek, aki akarok lenni, olvasnom kell. Olvastam és lapoztam, de nem maradt meg a fejemben semmi, csak kiolvastam a betűket, és nem tudtam, hogy mi zajlik a könyvben. Később lementem a városba busszal, kiszálltam a Felszab téren, és bementem a Jégbüfébe. Az egy olyan hely volt, ahová be mertem menni, és kértem gesztenyepürét, az egy olyan édesség volt, amit mertem kérni, mert helyesen mondtam a nevét, és különben szerettem is. Kettőt is megettem, utána haza, ez megint csak képletesen haza. Az utcán azon gondolkodtam, hogy jól néz-e ki, ahogyan megyek, hogy olyan vagyok-e, amilyennek szeretnék látszani. Néha belenéztem a kirakatok üvegébe, ahol halványan visszatükröződtem, abban a halvány változatban megfelelő voltam az elvárásaimnak. Este lett. Ha ez vasárnap volt, akkor elmúlt a hétvége, ha szombat, akkor még volt egy nap, ami előttem állt. Rossztanulónak lenni nagyon rossz. Ezt a jótanulók nem tudják. A jótanulók élete olyan, hogy ők bíznak a körülöttük lévő világban, mert az úgy működik, hogy mindinkább elősegítse a jó tanulmányi eredményeiket, majd pedig a munkaerőpiacon a legjobb állásajánlatot kapják, amit pályakezdő kaphat. Különösen, ha még jól is néznek ki. Ez ki van mutatva, hogy a jólkinéző jótanulók lesznek a legsikeresebbek az életben, mert a jólkinéző jótanulók a társadalom sikerágazata. 208 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János Velük úgy bánnak a tanárok, ha valami kicsit kétséges, hogy ötös, akkor mindig az ötös felé kerekítenek, akkor is, ha matematikailag a négyes felé kéne, ahová a rossztanulók jegyét kerekítik. A jótanuló, ha valami nem sikerül neki, lehetőséget kap a korrigálásra, mert a tanárok megértik, hogy volt egy olyan kivételesen rossz pillanat az életükben, vagy nem tudtak, mondjuk, családi okokból, készülni erre a napra. Szóval meg lehet érteni, és nem volna értelme egy ilyen kivételes és ritka esetben belepiszkolni az eredményeikbe. Olyan empátia működik az irányukba, hogy végül is részükről nem volna értelme gyanakodni a felnőttek és az általuk működtetett rendszer hamisságában. Ezzel szemben a rossztanuló, ha matematikailag kicsit a jobb irányba kerekedne az átlag egy tantárgyból, biztosan lefelé kerekítik, mert az ő matematikai átlagán ott lóg a rossztanulóság terhe, ami értelemszerűen mindig lejjebb húzza a számokat. Ha nekik nem megy valami, akkor senki nem gondolja, hogy olyan dolog történt az életükben, ami miatt nem tudtak készülni, vagy készültek, de épp valami volt velük órán, és nem tudtak teljesíteni. Nekik csak azt mondják, hogy már megint nem tanultál, holott persze tanultak, de a rossztanulóság miatt soha nem tudtak kitörni a legrondább jegyek, a hármasok fogságából. A mellette ülő tanuló is rossztanuló lett, bár ő lehetett volna jó is. Gyanították, hogy a padszomszédja miatt vált rosszá. Hogy olyan a rossztanulóság, mint az influenza, hogy ráragad arra, aki közel van a fertőzötthöz. De mindez a rosszáválás sem tudta megakadályozni, hogy időnként mégis jó jegyet kapjon, holott már régen nem készült az órákra, de megmaradt róla a tanárokban a jótanulóság emléke. Vagy mert volt egy speciális tudása, hogy átlagon felül tudott rajzolni, és ezért a rajztudásért is jár némi jutalom, akár biológiából is vagy kémiából. Egész gyerekkorától kezdve, amikor egy kisgyerek tulajdonképpen csak idióta vonalakat húz, ami semmit nem ábrázol, csak a gyerek fejében áll össze egy képpé, a szülei kivételesnek tekintették. Azok a szülők, mesélte, akik minden hétvégén meghallgatják Csajkovszkijtól a B-moll zongoraversenyt, ami önmagában is undorító giccs, de így a szülei rajongásával megterhelve tényleg egy hányás. Ráadásul, mondta, szerinte ezt a lemezt akkor rakják fel, amikor utána vagy közben dugnak. Tényleg kifordul az ember gyomra, ha arra gondol, hogy ezekre a zongorahangokra húzza fel a faterja a farkára az óvszert, az anyja meg azt suttogja, siess már, meg rakd vissza a kezed. Egyszer megtalálta egy vázában az óvszereket, és azért ez az egész mélységesen visszataszító, és nem érti, hogy ő mért van ebbe beavatva. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 209 �Szépirodalom Mit kerestél a vázában, kérdeztem. Nem tudom, csak kíváncsi voltam, nem ott tartja-e a faterom az óvszert. És bejött. Azért hiába undorodott tőlük, ezek a szülők, mivel ezt a titkos akciót egyáltalán nem vették észre, ezt a gyereket kivételesnek tartották, ahogyan a tanárok is, és aggódtak a rossz jegyei miatt, hogy nem lesz-e ennek rossz vége, meg azért egy festő is jó, ha tudja a matekot, mert… Nem volt folytatása a mondatnak, de az biztos, hogy mert. El is ment egy önképzőkörbe, ahová mindenki járt, aki festő akart lenni, a Désibe, és ott derült ki a számára, hogy amint kilép a nálánál rosszabbul rajzolók köréből, rögvest megszűnik a kivételessége, mert abban a közegben a rajztudása átlagos, sőt még egy kicsit gyengébb is volt. Fel is vetődött benne, mondta egyszer, hogy mi a jobb, a legjobbak között szarnak lenni, vagy a szarok között a legjobbnak. És hogy nem lehet olyan ember festő, aki ne hinne abban, hogy ő a legjobb. Ez az önképző épp ezt mutatta meg számára, hogy nem ő a legjobb, de ha ott a legjobb, ahol csak nálánál rosszabbak vannak, akkor miből derül ki az, hogy amit csinál, az tényleg jó. Vajon azok a festők, akik elhagyták az akadémiát, gondolt akkor például Vajda Lajosra, akit a legjobban szeretett, nem azért hagyták-e ott, mert a többiek jobban rajzoltak, mint ők, és emiatt a tehetségtelenek közé lettek besorolva, és ez a besorolás megingatta az önmagukba vetett hitüket, ami nélkül nem lehet senki igazán művész. Ez egy felfedezés, mondta, hogy nem a konzervativizmus hajtotta ki őket az iskolapadból, hanem a rettegés, hogy az iskola évei alatt végleg összetörik bennük az, amiért ezt a tevékenységet vállalták. A Wittmann Karcsibácsi jutott eszembe. Mondtam is neki, hogy eszembe jutott a Wittmann Karcsibácsi. Jártunk hozzá, mert ő más volt, mint a falusiak. Festő volt. Giccsfestő, vagy mondhatjuk úgy, giccsőr, ami kifejezi azt a tevékenységet, hogy nem egyszerűen giccseket hoz létre, hanem őrködik afölött, hogy a giccs életben maradjon. Mert ha kihalna a giccs, akkor neki nem lenne munkája, valamint az embereknek is rosszabb lenne, mert ezt tényleg szeretik. Mert azt, hogy ott van egy eltorzított nő például a vásznon, vagy néhány hülye kocka, azt nem lehet szeretni. Azt csak a műkereskedelem juttatta a csúcsra, úgy, hogy a gazdagokkal megvetette ezeket a képeket, persze aranyáron, innéttől meg már a gazdagok képviselték ezeknek a műveknek az értékét. Nem attól értékesek, hogy jók, hanem attól, hogy a gazdagok tulajdonában vannak. 210 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János De a Karcsibácsi nem ilyen volt. Ő festette a falu boltjainak a feliratait, meg festett szarvasokat, lenyugvó napot, halott és élő vaddisznókat, fácánokat. A lenyugvó nap előtt elbukó szarvas volt az egyik specialitása. A parasztok nem szerették őt, mert különbözött, és senki nem szereti azt, aki másmilyen, mint ő, de azt elismerték, hogy a Karcsibácsi alkoholista, meg megvet mindenkit, olyanokat üvöltözik a parasztok után, hogy fogok én még ibolyát locsolni a sírodon, de szarvasban meg lemenő napban verhetetlen. És a Karcsibácsi is tudta, hogy ő ezen a környéken közel s távol az egyetlen igazi festő. Mint amikor nekem gitárom lett, akkor én lettem a környék gitárosa, bár nem tudtam túl jól, de a többieknél jobban, vagyis sehogy nem tudtam, de nekem volt gitárom. A Karcsibácsi nem volt dilettáns, mondtam a padtársamnak, mert ő pontosan tudta, mit tud. A dilettáns az, aki azt hiszi, többet tud, mint, amit tud. Ezt nem értem, mondta a padtársam. Hogy az, hogy dilettáns vagy, az hozzáállás kérdése, hogy te akkor leszel dilettáns, ha azt hiszed, hogy úgy fogsz tudni portrézni, mint akik a legjobbak. De csak úgy lehet tanulni, ha jobb akarok lenni, mint voltam, nem? Bejött az osztályfőnök, meghozta a félévi bizonyítványokat. Egymás után szólította ki a tanulókat, többnyire pozitív megjegyzéseket tett a félévi eredmények mellé, hogy csak így tovább, meg év végén azt az egy négyest is leküzdjük. Így mondta, többesszámban, hogy leküzdjük, mintha ez nem pusztán a diák feladata volna, hanem a tanár is úgy érzi, ez az ő felelőssége is, hogy ezt az ötösök rendjét megbontó négyest megszüntessék. Azért a kollégisták is tudnak, mondta egy kollégista bizonyítványának átadásakor. Ez olyan kollégista volt, aki megfelelt az elvárásoknak, az osztály jó magaviseletét erősítette, és felkészültségével, jeles eredményeivel kimutatta, mennyire hálás, hogy itt tanulhat. Leült. A tanárnő folytatta. Ez nagyszerű eredmény, őrizd meg év végére is. Vagy sajnos ez a magatartásjegy nem úgy gömbölyödik, ahogy kellene, de hát volt az a kis szóváltás a kapuban a késés miatt. Tudom, a szülők miatt volt, hogy autóval hoztak be, és későn indultak, vagy ezek az örökös dugók, de hát azért ennek nyoma maradt, de év végére biztosan elfelejtjük. A padtársam is ki lett hívva. Hú, de sajnálom, hogy nem olyan lett, amilyet vártunk, de én hiszek benned, ugye, a második félév jobb lesz. Jobb, tanárnő, mondta a padtársam, pedig tudta, hogy nem lesz jobb, de ilyenkor jelezni kell, hogy közös küzdelemben vannak Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 211 �Szépirodalom benne, hogy ne veszítse el a tantestület és az osztályfőnök jóindulatát, hogy maradjon olyan rossztanuló, akivel úgy viselkednek, mint a jótanulókkal, megértőek és jobb irányban kerekítők. Amikor én jöttem, a tanárnő arcáról rögvest eltűnt az édeskés mosoly. Ez az eredmény, ha egyáltalán eredménynek tekinthető az eredménytelenség, nem meglepő. Mindent megtettél, hogy ide juss. És a legrosszabbat pont abból a tantárgyból érted el, amit én tanítok. Szerencsére, hogy mondjak valami biztatót is, évet ismételni nem kell, mert ez egy félévi tájékoztató tulajdonképpen, de azért alapvetően úgy látom, hogy neked ebben az iskolában túl magasan vannak a lécek. Kimentem az ellenőrzőmért, és néztem benne az egyest a hármasok rengetegében. A padtársam meg mondta, hogy mutasd, még nem láttam biziben egyest, meg hogy szard le az egészet, ez tényleg nem érdekes, csak félévi bizi. De mit mondok otthon, és mit mond majd az apám, mit mondanak a rokonaim, mit mondanak a koleszban? Mit mondanak a mitmondók, és mit mondjak én nekik. Ültem ott a padban, és nem pusztán a jegy volt velem, mint valami szégyenfolt, hanem a csalódás. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy hiába számítottam rendbontónak, én eddig hittem abban, hogy majd odahajol hozzám valaki ezek közül a nagydarab emberek közül, megfogja a vállamat, és azt mondja, segítek, hogy másképp legyen. Valami igazságtalanság történt, amikor idejöttél, elveszítetted az otthonodat, és még nem sikerült megtalálnod, de én segítek neked ebben a keresésben, mert én látom, hogy van benned valami, amiért érdemes. Amíg ez a félévi értesítő nem került úgymond nyilvánosságra, azt hittem, csak egy véletlen, egy tévedés, hogy én a rossztanulók közé lettem sorolva, és hamarosan észreveszi valaki, hogy ez csupán egy hiba. Hogy valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik út vezet itt Budára, és én felmarkolok egy petrencerudat, és megmutatom, majd magam is a rúd irányába veszem a lépteimet, és ott a rúddal mutatott irány végén ott van valaki, aki észreveszi az igazságtalanságot, és azt mondja, immáron eddig tartott, de innéttől te vagy a legfontosabb vitézem. Mert van igazság a világban, ami mindig győzni fog, ahogyan az indiános regényekben, hogy az indiánok elvesztek, de az igazság győzedelmeskedett. Elveszett az a hit, hogy van számomra feloldozás, amit nem a pap ad a gyóntatószékben, hanem a körülöttem lévő világ igazságkeresői és igazságtevői. De ez most elveszett, és a petrencerudat, ha feltartom, nem Budára mutat a vége, mert én már Budán vagyok, hanem arra a vidékre, ahonnét jöttem, ahol megtanultam, mi az, hogy petrence, boglya és kazal, ahol megtanultam kapálni, sarabolni és krumplit tölteni, ahol valaha otthon voltam, ahol otthon már nem lehetek, mert 212 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Háy János ha visszaköltözök, hazaviszem az idegen világ szagát, az idegen világ törtvényeit és azt a mérhetetlen csalódást, amit abban az idegen világban átéltem. Hétvégén kell hazamennem, hogy elmondjam. Hogy a mondás után kiolvassam az apám szeméből azt a mondatot, hogy csalódtunk benned, fiam. Vagy hogy te vagy az én fiam, akit immáron egyedül hagyok a világban, mert nincs már feladata itt egy apának, akinek ezer gond rágja a lelkét és a testét, többek közt az a gond, hogy megbirkózzon a sejtjeiben épp ébredező halállal. Csohány Kálmán – Tamási Áron: Ábel a rengetegben (tusrajz, 140 x 105; 1955) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 213 �Szépirodalom FARKAS ARNOLD LEVENTE A HELYTARTÓ A harmadik valóságos költemény, Szigetmonostor, tizennyolc május harminc, szerda, kenyerespajtásod csigolyája roppan, ami eddig történt, majdnem minden úgy van. A helytartó arca fehér, mint a viasz, három nappal később feltámad a pimasz. Éppen csak ellopták, állítják a papok, nekem aztán mindegy, totál pipa vagyok, a halálnak fityisz. A második valóságos költemény, Szigetmonostor, tizennyolc május huszonnyolc, hétfő, néma, mint az angyal annak, aki nem hisz, álmodban a templom párkányára elvisz. A helytartó tudja, 214 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Farkas Arnold Levente hogy a víz már hideg, szeme alatt táncol arcában az ideg. Harminc ezüst a vér, templomcsöndbe robban, kenyerespajtásod csigolyája roppan. Az első valóságos költemény, Pócsmegyer, tizennyolc május huszonhét, vasárnap, szabályos józanság telepszik a tájra, fénybe borul a helytartó palotája. Szennyes ez a hajnal, hiába is mosdik, mennél inkább tiszta, annál inkább bűzlik. Megmossa a kezét a helytartó vízzel, nem jelent számára semmit sem a szent jel, néma. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 215 �Szépirodalom KOCSIS KLÁRA NÉGER DAL Ladányi Mihálynak hever víz alatt temetetlen nem pislog báván hallgat a történelem gyönyöröm-gyerekem elcsinált jövőm túléli tetemét a tettes verd a dobot néger pocsolyából tó lesz duma-dum halak harapják oszló húsod rák marja gyérülő emléked hívod istent foglaltat jelez túléli tetemét a tettes verd a dobot néger tóból tenger lesz duma-dum új háború harci dobját verik a régi halott még temetetlen kincses szavad számban rejtem túléli tetemét a tettes verd a dobot néger tengerből óceánt köpülj iszonyat-óceánt duma-dum 216 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kocsis Klára FOGYÓ ÉLETEM te sárhalmaz te átok megalkottalak mint Istent tonzúrás barátok lelket leheltem orrodba igémmel csipkéztem szád hittem nem véres vigasság az élet nem sorsomra törő ágyúnaszád angyalos egekig növesztettelek az Úr előszobájában örök várakozó most mégis szöksz előlem orvul fogyó életem te befuccsolt tréfacsináló Csohány Kálmán – Csontos Gábor: Száraz ér (tusrajz, 75 x 60; 1968) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 217 �Szépirodalom PAPP ÁKOS ÖT EXPOZÍCIÓ MÉG EGY KORTY KÁVÉ Várfokon piruló hajnal. Titokzatos, málló falak. Toronyban félős csókok. Talányok szélén őrszemek. Kövekbe rejtett válaszok. A szobában haldokoltál, én kávét főztem. Jó ez a kotyogás, mondtad és hallgattuk ahogy kieresztette magát a gépezet, benned megnyílt az ég, finoman áradt a lélek. Csak egy korty kávé még, s jöhet az örök élet! TÖKÉLETESSÉG Lustán hasaló föld, határtalan határ, szikkadó rőzséket dob máglyára a nyár. Vért izzadó hajnal ülünk fent a lesben. Nézd, mily délceg őzek állnak célkeresztben! 218 ÚTSZÉLEN Kisiklott kanyar az úton. Kabát alatt félhomály. Táskában megfagyott vágyak. Óvóhelyen egy bogár. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Papp Ákos AKKOR IS, HA BELEPUSZTULUNK Majd eltörlik a múltadat, és végül semmid sem marad, majd átírják a nyelvedet, csak azt mondhatod mit lehet, ki demokráciát papol, bombákat robbant valahol, Afgánok, Ukránok, Irak, romok a háború miatt, és nem lesz titkos gondolat, a Google mindent felkutat, magadba lenni sem lehet, egy drón figyel a ház felett, nagyhatalmak vitáznak itt, óvják a béke elveit, míg végül belepusztulunk, nem lesz múltunk, sem holnapunk. a boltban tudják mit veszel, a jelszavakba’ elveszel, különleges hadművelet, ha elveszik a földedet, Illusztrációk: a szerző fotói Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 219 �Szépirodalom BRUNDA GUSZTÁV HOLTÁG Zsibói Béla szerkesztő úrnak az Égi Szemlébe Mi megint a holtágban rekedtünk. Oxigénhiány, lassúság, éppenhogy lebegés, lapulás a gyökerek, partszéli algák, moszatok alatt. Várunk. Várunk az új áradatra, amikor az oxigénben dús hullámok becsapnak a már szinte sűrű iszapos pocsolyába, és az egész testünk felélénkül, majd mozogni, úszni, táplálkozni lesz kedvünk. Várjuk a felpezsdülés semmi máshoz nem fogható mámorító élményét. Nemrégen volt itt egy villámáradás. A hetekig tartó töppesztő forróságot követően hirtelen fordulattal napokig esett. Több egymást követő vihar söpört át a réten, a szélrohamok felkorbácsolták kis tavacskánk vízfelületét, sűrű eső verte a víz hátát, megkönnyebbültünk, és egyöntetűen rögzítettük, jó volt, szép volt, de ennyi volt az áldás. Innen, ebből a hosszúkás kubikgödörtől alig nagyobb pocsolyából nem érzékeltük a határainkon túli történéseket, nem sejtettük, milyen sok eső esett le hirtelen a tájra, mert a tavacskánk szintje csak pár centimétert emelkedett. Mi ennek is örültünk. Már elvonultak a fellegek, kisütött a nap, amikor egyszer csak furcsa jelenségre figyeltünk fel. A folyóval minket összekötő kis réti ároknak a víztükörnél fél méterrel feljebb lévő befolyásából csordogálni kezdett a friss víz. A meglepetéstől holtágunk minden élőlénye mozdulatlanságba merevedett és figyelt. Régen hallott zene hullámai rezegtették puha testünket. A csordogálás rövidesen csorgássá erősödött, majd másfél óra múlva a beömlés mély, öblösebb hangjai visszhangoztak a tavacskában. Lassan tudatosodott bennünk, hogy ez kétségtelenül áradás. Villámárvíz vonul le a folyón. Néhány óra múlva már minden oldalról dőlt felénk a friss víz, a holtág megtelt, majd eggyé vált a réten vonuló hömpölygéssel. A halak között akciócsoportok alakultak, és terveket szőttek. A haltársadalom azonnal két részre szakadt. Voltak a távozni szándékozók, és voltak a maradók. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlt el az árvíz. Este még valóságos báli hangulat, reggel már rezignált beletörődés. Mi, bizonytalankodók, fontolva haladók arra ébredtünk, hogy az éjszaka történéseinek megkérdőjelezhetetlenül vége. 220 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Brunda Gusztáv A kalandvágyók elmentek, mi, többiek itt maradtunk. Különben is a gyors cselekvések eseménysodrában nekünk senki nem szólt, hogy indulni kellene. Helyzetünket tudomásul véve lassan újra berendezkedünk, tudjuk, mi következik, már ismerjük ennek a létformának minden lehetőségét. Életvezetési tanácsokra nincsen szükségünk. Reméljük, ezt is túléljük, mint a korábbi szűk heteket! A holtág újra éli mindennapi életét. Most éppen a nyárvégi életét. A holtágban látszólag alig történik valami. Csak az alapos szemlélő képes felfedezni a mikrovilág történéseit. Olykor felkavarodik a padmaly alatti mélyebb gödör környékén az iszap, félelmetesen erős örvénylés okoz riadalmat, de kis idő múltán újra csend. Senki nem szeretné tudni, pontosan mi történt, bár sejthető. A felszín fodrozódásai? Az más. Vízbe hullott bogarat, fanyűvő kukacot ragadnak magukhoz éhes keszegek. Kit érdekel? Minket, algaevőket főleg nem. Mint minden élőhelyen, a béke itt is csak látszólagos. Amikor megjelennek a ragadozók, mindenki saját stratégiája vagy éppen pillanatnyi mozgástere lehetőségeit kihasználva reagál. Mert kérem, mondom újra, itt mindenki túlélni akar! Az életösztön mindennél erősebb a holtágban. Kicsi az élettér. Mindenki mindenkit lát ebben a korlátos, korlátolt világban. Látni a ragadozókat is, amikor zsákmány után nézve forgó szemekkel, jobbra-balra tekingetve, minden apró történést lereagálva prédára indulnak. Hát igen. Ilyenkor összeszorulnak a halszívek, a kis uszonyok hevesen szitálnak. A pillanat tört része alatt vész oda valaki. Mindig az, aki rosszkor volt rossz helyen. Így mondják itt a holtágban. Aki életben marad, az csodálkozás nélkül megállapítja, hogy hát igen, így megy ez, mert ez az élet törvénye. A holtágban a rangsorok már régen kialakultak, azokat megkérdőjelezni, kétségbe vonni senki nem akarja. Hogyisne! Nem bolond ebben a holtágban egyetlen eleven lény sem! A legfontosabbat, az életünket védjük. Ez csak nem bűn? Persze a rangsor azért nem volt itt mindig ilyen egyértelmű, mint mostanában. Mert még jól emlékezünk rá, hiszen nem is régen történt, amikor jött a tavaszi nagy áradás. A főmederből vadul kitört a folyó. Elöntötte a tájat, az egész nagy végeláthatatlan és beláthatatlan medencét, és minden holtágba, mocsolyába friss víz áramlott. Akkor nagy felfordulás kerekedett itt is meg mindenfelé, amerre a szem ellátott. A szomszéd holtágakból idesodródott halak ki nem fogytak a történetek meséléséből. Akkor a kishalak csapatostul jártak, sokaságba tömörülve bátran bandáztak, kilépve a rét sekély, tavaszi naptól fellangyosult vizeibe, a lebegő fűcsomók között fröcsögtek, hancúroztak. Valami furcsa ösztöntől hajtva Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 221 �Szépirodalom hol erre, hol arra fordultak a snecifelhők, mint seregélyek az őszi égen, követhetetlen vezérelv szerint mozogtak. A nem nagy mederben történt iramlások alkalmával pedig gyakran előfordult, hogy a partfalnak ütközött a raj, amitől volt hirtelen ijedtség! Sokan a felszínre ugrottak, itt azt mondják: kipattantak a vízből. Valljuk be, ez azért nem normális szokása egy kishalnak, hacsak nem menekülőben van. Legnagyobb csodálatunkra akkor voltak olyan ragadozók, akik érthetetlen módon gyorsan átalakultak. Persze nem is alakultak át, hanem inkább átlényegültek természetükben. Legalábbis ezt beszélték szerte a holtágban. „Mert most már egy új világ van itt!” – mondogatták. Igen, tudom, hogy ez elég hihetetlenül hangzik, de tényleg így történt. Szembejöttek, mintegy előálltak a holtág közepére, és olykor a hangjukat is hallató kishalaknak odakiáltották már messziről, hogy „Mától mi vegetáriánus ragadozók vagyunk!” Meg hogy „Mi már nem molesztálunk, fenyegetünk itt senkit, és nem is zsákmányolunk többé!” Még kiabáltak furcsa süllő- és csukanyelven mást is, de én, a nem túl fejlett kis sneciegyed például nem mindent értettem, ráadásul visszhangzik is ez kis tavacska. Sőt, olykor nekem az volt az érzésem, ez az egész egy kishal számára követhetetlen, érthetetlen is. Mert olyan nagy csendben éltünk itt azelőtt mindig. A holtágunk akkori elég betöppedt, oxigénhiányos állapotában kinek lehetett kedve nagyoskodni, hangoskodni, meg minek is? S akkor, abban a hirtelen hangzavarban, ahol mindenki mondta a magáét, csak hogy végre mondhassa, ahol a többség már azt sem tudta, hal-e vagy béka, teljes lett a zűrzavar. Mi, kis snecik félni kezdtünk ettől az érthetetlen és szokatlan helyzettől, mert ez azért tényleg nem természetes. Meg az is nagyon megzavarta itt a nagyobb halakat, hogy bebuktak az áradattal új ragadozók, akik magabiztosak voltak, új stílust vettek fel, új eszméket terjesztettek, és azok biztatták a kishalakat, hogy „most aztán tényleg eljött az ő idejük”, és csipkedjék, vegzálják csak nyugodtan a már megtért-áttért nagyhalakat, azok úgysem mernek most visszacsapni, már nem ők vannak soron, meg a bűntudatuk amúgy is nyomasztja, bénítja őket. Meg kell mondanom, azért ezt nem sokan merték, mert attól féltek, hogy talán ez esetleg provokáció, és ha netán bekövetkezne egy újabb időjárási fordulat, hát… Szóval, néhány domolykótól és balintól eltekintve nem voltak sokan fogékonyak az új nézetekre, de ők egyébként is képesek mindenre, mert bár keszegek lennének, de mindig ócska kis ragadozóként viselkednek, nekik ez a természetük. Jaj, ne feledkezzünk meg róla, hogy a nagyragadozók között, illetve mögöttük, a háttérben meghúzódva ott forogtak a kisragadozók is! Láttuk őket mindannyian 222 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Brunda Gusztáv jól, de sok vizet nem zavartak a holtágban, mert még nem tudtak önállóan zsákmányt ejteni. Csak settenkedtek, pöffeszkedtek félig takarásban. Azt azért persze tudtuk, hogy az ivadékokat megeszik, még a saját családjukban is. A kisragadozó amúgy nagyon éhes kannibálfajta. A sok mozgástól zavaros volt itt minden. Aztán lassan elült a nagy felfordulás. Letisztult a víz. Valahogy mindenki meg is feledkezett a holtág régi urairól, mígnem egy szép napon, egy újabb tavaszi áradást követően egyszer csak ott sorakoztak újra. A holtág egyik végében, vállukat összevetve, fenyegetően szitáltak fényes uszonyaikkal – „egy pengét nem tudtál volna közéjük nyomni” –, és villogtatták egészséges, tűhegyes fogaikat. A holtág lakóin mérhetetlen rémület lett úrrá. „Nem, óóó, no nem! Ezt talán már mégsem!” De. Mégis! Valaki közelebb merészkedett, jobban megnézte őket, és izgatottan újságolta: „…ezek ott elöl nem a régiek, ezek már a fiatalabbak, de a hínárok alatt, a hátuk mögött, ott vannak a régi öregek is!” Most megint lelassult az élet, csend van, és újra nagy az oxigénhiány. Enyhén kábultan járjuk a holtágat hínárfedezéktől moszatfedezékig. Olykor, zsákmányejtés idején felkavarodik az iszap, elültével prédává vált társaink pikkelyei lebegnek a vízben. Mindenki egy új, nagy áradásban bízik, hátha jönne egy megváltó nagyobb árhullám, és újra átmosná a pocsolyát halastól, békástól! Lehet, hogy akkor végre mi is az eltávozó kalandvágyókhoz csatlakoznánk. Benkó Balázs borítóterve A Palócföld 70 képzőművészeti pályázaton II. helyezést elért alkotás Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 223 �Szépirodalom NYILAS ATILLA JÓ SZERENCSÉT! Talán soha nem érzem már újra, ha most egy ponyvaregény föl nem idézi. Bányász vagyok, aki nyolcvanhatban szállt alá műszakra utoljára kasban. A felszínen is határozott, ám komótos léptekkel közelítek úticélomhoz, nyomomban néha boruló székek. Erővel fogok meg minden tárgyat, fölkészülve, hogy esetleg nehéz lesz. Már csak azért se igen vigyázok rájuk, mert ami nem bírja az igénybevételt, jobb, ha minél hamarabb tönkremegy. Kerülöm a szükségtelen kockázatot, ám a veszély mindig fölvillanyoz. Kézfogásom mint egy vasmunkásé. Fölöslegesen nem jártatom a számat, szókimondó vagyok, és nem tűröm el, hogy belevágjanak a mondatomba, szidják az anyámat, hülyére vegyenek. Fájront után velemsorúak körében szeretek mulatni, jókedvünk szárnyal. Nekem is a családom a mindenem. Csak az kell, amiért megdolgozom. Bányásznak lenni: jogos büszkeség, áldozatkész becsület, lélekjelenlét. 224 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Nyilas Atilla JELENÉS Abban az időben már rendszeresen jártam a Grinzingi borozóba, ha törzshelyemnek nem tekintettem is még, FIDESZ-filmklub előtt vagy ha másért a környéken jártam, ott vacsoráltam, bár lehet, hogy az inkább ebéd volt, mindig zsíros kenyeret száraz vörösborral, a belső terem sarokasztalánál, háttal a falnak, azt éreztem a legvédettebb helynek, s onnan szemmel tarthattam az egész helyiséget, a közeli vécé becsületkasszája pedig alkalmasnak bizonyult soványka pénzem kiegészítésére, talán akkor is valamely rövid versemet csiszolgattam fejben, mikor szerényen és barátságosan mosolyogva beljebb került Cserhalmi György és Udvaros Dorottya, pillanatok alatt fölmérték a helyzetet, és a bosszankodás bármi jele nélkül már távoztak is, én megigézetten követtem őket a tekintetemmel, s miután becsukódott utánuk az ajtó, csak akkor ismertem föl, hogy átengedhettem volna egymagam foglalta asztalom, de késő volt már hozzá, csak úgy lett volna szép, ha akkor teszem, amikor még ott vannak, utánuk szaladni tolakodó lett volna, és aki maga nem viselkedik méltósággal, az nem is méltó nemes gesztust tenni. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 225 �Szépirodalom HORVÁTH DÁNIEL MEZTELEN EMBER Rossz érzés van bennem, hogy kiteszlek mindennek. Persze az is igaz, hogy fogalmam sincsen, ez a minden mit takar, mert nem tudom, hogy holnap mit fogok majd leírni, ha egyáltalán bármit is leírok. Viszont közöd van hozzám. Vagy inkább: közünk van egymáshoz, és szerintem, amikor ezt olvasod, sok mindenről egyáltalán nem tudsz. Még csak azt sem mondanám, hogy mindaz, amiről nem tudsz, az jelentős. Mégis azt érzem, jó lenne, ha tudnál ezekről. Például arról, hogy hol voltam akkor, amikor mindaz történt, amit itt leírok. Mi vett körül, kik jártak be hozzám, meg arról, hogyan is kerültem oda. Egy fehér falú kórházi szoba volt. Mármint eredetileg fehér, aztán inkább szürkés árnyalatú lett. Készítettem egy fotót is a fekhelyemről, mit látok akkor, ha nem fordítom el a fejemet semerre sem. Mintha egy üres papírlapot fotóztam volna le. Egészen olyan, mint itt az ölemben a monitorom. Egy üres oldal, amire még nem írtam rá semmit. De mégsem. Mert a monitor csillog, és a szövegszerkesztő mindenféle ikonja is látható. Ez rossz hasonlat volt. Csak az jutott eszembe, hogy párhuzamot vonok az üres fal és az üres lap között. Mindenesetre a lényeg, hogy szörnyen festenek ezek a falak, ha költőien akarnám mondani, némi képzavarral élve, mert éppen hogy nem festenek sehogy. Szürkék, és ennél rosszabb szín nem létezik, csak talán akkor létezne, ha az ilyen falak mindenhol, mondjuk, világoszöldek lennének. Ez alatt azt értem, hogy nem a szürke az, ami önmagában nyomasztó. Mi tesszük azzá, akik érzékeljük az ilyen nyomasztó helyeken, mint ez. Vagyis valójában nem a fal hat rám nyomasztóan, hanem én szuggerálom bele a magam nyomottságát, és így, ha a példánál maradok, akkor is ugyanilyenek lennének ezek a falak, ha világoszöldek lennének, nem pedig szürkék. Ilyen különösek ezek a falak, látod. Ilyeneken gondolkodom közöttük. Meg amikor rájuk visszaemlékezem. Amúgy nem mindig ugyanabban a szobában voltam. Rakosgattak ide-oda az osztályon. Furcsa, hogy osztálynak hívják. Remélem, te is csak olyan értelemben ismered ezt a szót, ahogyan a suliban használjuk. Nem voltam végig bezárva. Először csak négy hétre mentem, legalábbis kezdetben ennyit mondtak, de végül akármelyik szobába kerültem, a falak ugyanilyenek voltak. Erről jut eszembe, én 226 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Horváth Dániel nem vagyok az a szobák között mászkálós fajta, hogy átmenjek csak úgy akárkihez, leüljek mellé, aztán elkezdjem mondani az életem történetét. Mert mi köze annak a másiknak hozzám, nemde? Mások idejöttek pont így, gurítják magukkal azt a póznát a gyógyszeres üveggel, amik engem azokra a bokához láncolt vasgolyókra emlékeztetnek, amit a kőfejtő rabokra tettek régen. Idejönnek, leülnek, és elkezdenek beszélni. Persze ravasz módon az egészet valami alibikérdéssel kezdik, hogy úgy tűnjön, mintha igazából én érdekelném őket, miközben csak egy jogalap kell nekik ahhoz, hogy elmondják az életüket. Ebben a helyzetben pedig én vagyok az a másik, és teljes bizonyossággal meg tudom állapítani, hogy semmi közöm ehhez a történethez, következésképpen az enyémnek sem hozzájuk. De az is teljesen nyilvánvaló, hogy ők ebben velem nem értenének egyet, különben nem jönnének ide. A feltételes mód meg arra vonatkozik, ha tudnák azt, hogy ez a véleményem. Ehhez viszont meg kellett volna szólalnom, amit nem tettem meg, mert szívesen megteszem valahol Berlin és Hamburg között egy vonaton, ha például sír mellettem egy nő. Akkor megkérdezem, mi a baj. Mert egyfelől jó dolog megismerni valakit, másfelől azért érdekel is a történet a könnyek mögött. Abban biztosan rejtőzik valami rendkívüli. Ott meg, azon a helyen, azon az osztályon pont az a helyzet, hogy nem kérdés, mi a gond. Az a gond, hogy ott vagyunk, ott meg az a normális, vagyis nincsen benne semmi rendkívüli. Ettől érdektelen. Nem szerettem az ilyen helyzeteket, és magam csodálkoztam a legjobban, milyen könyörtelenül tudtam hallgatni. Ez nem túlzás, van ebben valami könyörtelen, ebben az ignorálásban. Én is éreztem ezt akkor, amikor orvosokkal beszéltem, csak ők nem ilyen szótlan módon teszik, meg valójában nem ignorálnak, csak éppen nem engednek be az életükbe. Védik magukat, úgy, ahogyan én, és pont ezért nem is bántott, mert én is ezt a mechanizmust követtem. Még azt is mondhatnám, együttérzek velük abban, hogy nem akarnak együtt érezni velem. Viszont látni azt, amikor elsomfordál mellőlem egy ismeretlen, aki megérezte rólam, hogy nem érdekel engem az ő sorsa, azért az kellemetlen érzés, belátom. Nem tudtam másként tenni, még akkor sem, ha tudom magamról, hogy nekem is kell, szörnyen kell az a másik szoba azzal a másik emberrel, aki meghallgat, még akkor is, ha nincsen közöm hozzá. Hiszen most is mit csinálok. Pont ezt, mondom magam neked. Csak te nem vagy itt mellettem. Aztán odajött hozzám valaki azzal a kérdéssel, hogy szóba állok-e vele. Közben mosolygott. Meglepődtem ezen. A kérdés és a mosoly kombinációján. Mert ez a mondat egyértelműen provokáció volt. A mosoly vagy inkább olyan kuncogásféle meg kedvesnek tűnt. Rögtön hozzáfűzte azt is, hogy csak azért kérdezi, mert Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 227 �Szépirodalom itt már beszélik, hogy én nem állok szóba senkivel. Ő meg ezen buzdult fel, hogy megkérdezze, vele szóba állok-e. Ekkor nekem filmjelenetek villantak be. Amikor odamennek az aktuális helyen, amely rendszerint börtön, ritkább esetben kórház, vagy ha mindenképpen egészségügyi intézmény, akkor zárt osztály, szóval odamennek a zöldfülű kollégához, hogy jól elmagyarázzák neki, mi a dörgés ezen a helyen. Ez az érzés motoszkált bennem, ódzkodtam az elcsépelt helyzettől, nem volt kedvem eljátszani a zöldfülűt. Szóba állsz velem, így kérdezte. Letegezett egyből. Ez itt biztosan így megy, gondoltam, rögtön megvan a pertu, biztos amiatt, hogy mind egy cipőben járunk. Ez hasonlat, merthogy ott papucsot hord mindenki. Kivéve engem, mert én olyan tájékozatlanul érkeztem, hogy papucsot nem vittem, pedig az igazán fontos, az egyik legfontosabb dolog. A sok vénába nyomott gyógyszer oldószere hamar távozik, állandóan ki kell menni vécére. És nem elég, hogy ügyetlen voltam ezzel a gyógyszertartó póznával, a cipőmmel is szerencsétlenkednem kellett, mert csak a fél kezemet használhattam, a másikból lógott ki a cső, és utáltam, ha meghúzódik. Elég hamar rájöttem erre, így pedig arra is, hogy ebben az értelemben stimmel a képlet: tényleg zöldfülű voltam. Nevetségesen. Mellette a szófukarságom egyenesen röhejessé tehetett az ottaniak szemében. Talán ezért jött oda hozzám az a srác is azzal a különös mosolyával az arcán. Talán nem is maga miatt jött, hogy meghallgassam a történetét. Az is lehet, hogy már olyan régóta volt ott, hogy elmesélte már egy csomószor, már maga is unta, és érdekesebb volt neki is egy ilyen lúzerszerűség, amilyennek én tűnhettem. Ezekre a dolgokra gondoltam, azt hiszem, amikor megszólított, de nem mondtam el neki persze, csak annyit nyögtem ki, hogy persze, mármint: persze, szóba állok. Bár nem tudom, miért így jött ki a számon. Hiszen pont nem persze, hogy szóba állok valakivel. Ez ennek a beszélgetésnek a kiindulási alapja. Hány hét, tette fel az alapkérdést, ami arra vonatkozik, hogy hány hetes kezelésre érkeztem, ennyit már én is megtanultam addigra. Meg azt is, hogy aki négy hétre jött, az azt jelenti, hogy rögtön a maximummal indít, aztán utána majd meglátjuk, mi lesz. Négyhetesnek lenni azt jelenti, hogy most egy ideig ne tervezz semmit az életedben. Körülvesznek sokan négyhetesek, akik már nyolcadik hetesek, ezt a számot meg mindig fel kell szorozni minimum hárommal. Mert egy hét az intenzív terápia. Azzal úgy hazavágnak, hogy utána két hét arra megy rá, hogy összeszedd magad annyira, hogy jöhessen a következő hét. Lehet három hét is a regenerálódás. Szóval ez a jövevényeknél az első fontos infó. Talán úgy gondolják, hogy nem érdemes összehaverkodni egy kéthetessel. Azok szerencsésnek minősülnek, hamar eltűnnek, vissza 228 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Horváth Dániel az életbe, az ember meg magára marad a harmadik héten. Ennyi időre minek kötni valami barátságfélét? Mondtam, hogy négyhetes vagyok. Ez pedig az első hét harmadik napja. Neki ez a második hete, mondta ő, ezt én ki nem találtam volna, mert már rendesen kopasz volt, ahogyan ott mindenki. Ezért is lógtam ki nagyon. A vörös göndör hajamra minden nővér aranyos megjegyzéseket tett, nem vitás, hogy ritka arrafelé az ilyen. Annyi tehát kiderült, hogy nem egy nagy veterán, mégis, jóval előrébb van nálam. Túl van egy kezelésen, már a másodikat gyűrte, vagy őt gyűrte a második, ez is nézőpont kérdése. Áttét? Van, de lehetne rosszabb is, azt mondja az orvos, mondtam ezeket, és itt értem el oda, hogy én is kérdeztem tőle, hogy neki van-e. Van hát, neki viszont lehetne jobb is, ő így fogalmaz, de hozzáteszi azt is, hogy emiatt szerinte ő sokáig fog itt maradni, mert neki már rendesen rámászott a tüdejére. Mondta ezt, és közben végig mosolygott, és ekkor már rájöttem, hogy ő egy ilyen folyton mosolygós ember. Vannak ilyenek. Ráadásul az ő mosolya olyan huncutféle, kópés, és ahogyan ez a mosoly ült az arcán, miközben arról beszélt, hogy úgy került már ide be, hogy vért köhögött fel, ez az egész olyan groteszk lett nekem, hogy nem tudtam, hogy a harmadik napja belém pumpált anyag tette-e vagy ez a beszélgetés, de éreztem, hogy hánynom kell. Megrémültem, mert nem tudtam, hova. Kifutni lehetetlen ezzel a póznával, papucs nélkül, és talán látta ezt rajtam az éppen arra járó ápolónő, egyszer csak előkapott egy kórházi műanyag tálat, aminek olyan az alakja, mint azoknak a régi palamedencéknek, amikben lubickoltunk kiskorunkban. Odatolta az orrom alá, én pedig megfeszültem, de úgy, hogy egy szempillantás alatt kivert a víz. Az jutott eszembe, hogy nem is a verejték csapódik ki rajtam, hanem a szégyen, hogy ez lett a bemutatkozásomból, hogy nem is kellett volna megszólalnom, mert ha koncentrálok csendben, akkor talán kibírom hazáig. A srác nem zavartatta magát, lesütötte a szemét, nem nézett rám. Voltaképpen ez a tapintat kifejeződése volt, aztán mikor elmúlt ez a kisebb rohamom, és a nővér kiment a tállal a mosdóba, hátradőltem. Ő ekkor nézett fel, és úgy folytatta a mondókáját, mintha mi sem történt volna. Gipszkartonozik, sok a meló, neki meg kell a pénz, így nem ment el orvoshoz. Mivel a rendelésnek mindig vége, mire leteszi a munkát. Meg úgy volt vele, hogy nem fájt neki semmi, amikor meg fájt, arra nem gondolt, hogy annak köze van ahhoz a kis csomóhoz ott, mert az teljesen máshol van. Csak amikor jött a véres köhögés, kért egy szabadnapot. Azóta meg már minden napja szabad, mert a második ilyen szabadnapján már műtötték is. Ezt kuncogva mondja, mármint a szabadnapot, mert a halál Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 229 �Szépirodalom faszának kellenek az ilyen szabadnapok. Ezt nem ő mondta így, nem használ csúnya szavakat, csak valahogy nekem esik jól leírni ebben a formában, mert valójában én is csak leírom, ki sosem mondok ilyet. (Voltaképpen ez mocsokság a részemről, hogy ezt adtam a szájába, amit nem is mondott, visszavonom, bár ez meg így teljesen hülyeség, ha vissza akarnám vonni, fognám, és kitörlöm a szövegből, nem is tudnád, hogy leírtam, mégis itt hagytam, talán mert egyszerűen jólesik ez a ronda beszéd, kicsit könnyebbnek érzem magam tőle, viszont arra is gondolok, hogy az sem szép dolog a részemről, hogy neked beszélek így, pont nem így kellene hozzád beszélnem.) Ez a mosolygós srác tulajdonképpen idegesített ezzel a mosollyal, mégpedig azért, mert mélyről jött neki. Mondom, olyan folyton mosolygós ember, én meg ezt egyszerűen nem tudom hova tenni. Minek mosolyog ott, ahol nincsen semmi mosolyogni való, neki meg aztán pláne, ezzel a tüdővel. Ez a gond, ez a tüdő, mert amit lehetett, azt már kivágták belőle, de a tüdőt azt nem lehet csak úgy kinyiszszantani, mint más dolgokat, és – ezt már kicsit szomorúan mondta – ezért nem is látja, hogy mikor mehet vissza dolgozni. Pedig nagyon kellene, mert nem fogják tartani a helyét, aztán kereshet majd valami mást, holott szereti ezt a mostani munkát. Csinált már annyi dolgot az életben, és el is kezdett mondani párat. Rájöttem, hogy rosszul gondoltam. Ő is csak azért jött, hogy elmondja a maga történetét. Mégis, nem volt különösebben rossz hallgatni. Ugyanis amikor ezekről a korábbi melóiról mesélt, az tényleg mesélés volt. A történetének a keretet nem az az ottani világ adta, hanem ez a kinti világ, ahonnan mi ott mind kizökkentünk. Mesélt, én meg azon kaptam magam, hogy jó hallgatni. Hogy katona volt imitt, csajozott amott, melózott megint máshol. Elég vagabund figurának tűnt ez alapján, mígnem elérkeztünk a mostansághoz, ahol kezd megállapodni. Van egy kis háza, ezt már a csajával vette, sőt, ez a lány már a felesége, ezért is kell az a fix meló, meg a kissrác miatt. Amikor ezt meghallottam, szóltam közbe, hogy neked gyereked van, neki pedig elkezdett csillogni a szeme. Benne volt abban minden, de leginkább mégis az apai büszkeség, bármilyen elcsépelten hangzik is ez. Ezen meg én azért lepődtem meg, mert amikor mondta, hogy van egy sráca, akinek a neve is olyan, hogy biztos őtőle kapta, mert olyan a-büszke-apa-fia név, szóval akkor nekem összefacsarodott a szívem. Nem mertem megkérdezni, hogy mekkora, de ő elárulta, hogy lassan kétéves. Annyi mindent tud már, és a felesége otthon van vele, a pénzük meg fogy, szóval kellene a meló. Az volt a legrosszabb az egész sztorijában, hogy ennek a srácnak egyáltalán eszébe se jut az, hogy onnan már nem megy vissza dolgozni. Jóllehet én nem vagyok egy szakértő, de azt tudom, hogy 230 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Horváth Dániel az én szénám sem állt a legjobban, az övé viszont még keszekuszább volt. Mégsem láttam rajta semmit, ami arról árulkodott volna, hogy kezdene rákészülni valami végzetesre. Úgy beszélt, mintha azért szurkolna, hogy ne késsen túl sokat a vonata, vagy hogy, mondjuk, időre sikerüljön leadni valami papírt, egy támogatási kérelmet vagy ilyesmit. Semmi nem utalt arra, hogy ezt az egészet úgy fogná fel, mint egy kibaszott élethalálharcot. Tényleg nem tudom, hogy én dramatizáltam-e túl, vagy a többiek veszik félvállról. Nem tudom. De a gyerek az egy rossz szorzó ebben a képletben. Végül is beszélgettünk, ez kerekedett ki belőle. Be is mutatkoztunk egymásnak, rendes srác. Jólesett a találkozás, mert akkor abban a pár napban senkivel nem beszélgettem úgy, hogy ne rólam legyen szó. Ez végre üdítő kivétel volt, minden bizonnyal emiatt mászkálnak ott az emberek egymáshoz, mégiscsak jó dolog a beszélgetés, még akkor is, ha a tervek szerint nem szándékoztam belesimulni abba a közegbe. Vagy mondjuk úgy, asszimilálódni. Persze van a terv, meg van az, ami lesz belőle, és ez is talán ugyanúgy pusztán fizika, mint minden más, hogy az entrópia növekszik, a gázmolekulák elkezdik egyenletesen kitölteni a rendelkezésükre álló teret, és én is bekapcsolódtam szépen lassan annak a helynek a vérkeringésébe, még ha olyan mesterséges módon is csupán, mint ahogyan a branül is az én vénámra csatlakozott. Szilágyi Kata borítóterve A Palócföld 70 képzőművészeti pályázaton II. helyezést elért alkotás Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 231 �Szépirodalom LUKÁCS GERGELY SÁNDOR HAIKUK Napcsepp fűszálon, napfelkelte az áprilisi legelőn. Májusi eső: felserkennek a füvek. Gazda kaszát ver. Nyári éjszaka: csillagok között csobog az égi folyó. Az éjszaka zsákját kiszakítja a hajnal aranypénze. Zöldséges kofa asztalát tisztára mossa: őszi eső. Meddő kukoricaszárat fosztogat a novemberi szél. Az ember társát keresi a földön az égen jövőjét. 232 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Török László Dafti TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI BÜKKI IMPRESSZIÓK Csipkéskút – 2024. augusztus emlékesőben sok aranysóhajtású anyaarcvirág * ördögpatazajt csenddé poroszkálja szét angyali ménes * instant jelenlét bölcs kritikus mestere kövekbe rótt múlt * becsatangolják érzékösvényeimet illatállatok * túltáplált élet böjti ajándékait megvonás adja * újra hangolja fásuló hallásomat dám barcogása * áldott gyengeség zöld csendben ténferegni térerőtlenül Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 233 �Szépirodalom HLAVACSKA TAMÁS A BAKÓ-FIVÉREK Megjelent Czene László inkognitó alatt a Tömörkény István által redigált Betyárhistóriák című beszélykötetben. A szerző kézirathoz mellékelt levelében így ír a genezis körülményiről: „egy falumbéli férfiember közhitelű elbeszélése, melynek irályát a szélesebb olvasópublikum műízléséhez igazítottam”. A hírhedett Bakó-fivérek legelébb Boldogasszony havának utolján bukkantak fel a csárdában, melyet apám akkoron másodfél évtizede árendált Kecskemét hírös városától. A betyárok érkezését megelőző napon Zorka nővéremmel eltalpaltunk az egy órajárásnyira fekvő tanyaiskolába, hol egy demizson borral s fél tábla szalonnával bírtuk rá Sőtér tanító urat, hunyjon szemet afölött, hogy az idei tanulóévben is csak hébe-korba léptem át a tudás templomának otthont adó dohánypajta küszöbét. Mivel a következő őszön töltöttem be a tizenkettőt, az oskolakerülés miatt többé nem kellett tartanunk a törvénytől, a líceummal peniglen nem gondoltam, hiszen odakünn a pusztán matúra híján is elboldogult az emberfia. Zorka néném már négy esztendeje sutba vágta az alfabétumot, ám nebulókorában is csak elvétve látogatta az alma matert, különösképp mióta anyánk kocsmárosnéi kötelmeit megelégelve elszökött egy drótos cigánnyal, leányára testálván a házi teendőket. A két szegénylegény öregozsonnatájt érkezett a csárdához, s épp abban a minutában kászálódtak le a nyeregből, midőn vederrel a kezemben kiléptem a szabadba. Egyikük egy szürkederes, másikuk egy sötétpej kanca hátán pöffeszkedett, az utóbbi árkányon vezetett egy meggyszín csődört. A lovakat nem kötötték be az istállóba, csak kipányvázták őket egy jegenyefához, s fejükre húzták a zabostarisznyát, hadd abrakoljanak. Mindketten fedeles bocskort, buggyos szűrnadrágot, ingük fölött penig nyakas mándlit viseltek, csimbókos, fekete hajuk kilógott a széles karimájú csikóskalap alól. A pejkó gazdájának vállán ócska huszárkarabély lógott, társa övében pattantyús pisztoly – alias disznóláb – fityegett a rézfejű kanászbalta mellett. 234 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás Mire visszaértem a gémeskútról, s a vízzel telt vederrel betoppantam az ivószobába, a két briganti már beleállította fokosát a mestergerendába, s letelepedett egy tölgyfalócára. Jövetelük előtt csupán három csürhésbojtár poharazott a kocsmánkban, kik véletlenmód épp abban a sarokban iddogáltak, hol a Bakókat ábrázoló körözőlevelek cifrázták a falat. Tán ráismertek a veszett hírű haramiákra, tán a kecskelábú asztalra helyezett mordályoktól szállt inukba a bátorság, elég az hozzá, hogy sebtében magukhoz intették a csárdást, fejérpénzt nyomtak a markába, vállukra kanyarították a cifraszűrt, s azonmód odébbálltak. A zsiványokat apánk szolgálta ki, míg engem és Zorkát beparancsolt a konyhába elmosni a rékást. A dézsa mellől kilesvén láttuk, amint két fakupát és egy karafinát tesz a vendégek elébe, azzal visszabattyog a kármentő mögé. A Bakók kipattintották szarunyeles bicskájukat, kenyeret, sódart, vereshajmát vettek elő az általvetőjükből, csámcsogva faltak, s nyakalták a bort. Bevégezvén a lakomázást felhörpintettek egy kupica papramorgót, leültették magukhoz apámat, s fidélis hangulatban eldiskuráltak vele. Odabentről nem hallottuk a beszélgetésüket, de az öreg arcáról lerítt, nem fűlik a foga a dologhoz. Miután hármasban kisétáltak a csapszékből, mi kíváncsiságtól hajtva az ivószobába szaladtunk. A nyitott ablakon kikémlelve láttuk, amint a fivérek eloldozzák lovukat a jegenyétől, szorítanak egyet a hevederen, a meggyszín csődör kötőfékét a fogadós kezébe adják, s elvágtatnak a nagy merevenbe. Este addig nyüstöltük apánkat, mígnem elmesélte, ki volt az a két firma, akik rálőcsölték a lovukat, s önakaratán kívül orgazdává tették. Az akasztófavirágokat Mihály és Imre néven jegyezték fel a mátrikulába, valódi előnevüket senki sem tudta, mindenfelé csak Bakó-testvérekként emlegették őket, s két ember vére tapadt a kezükhöz. Először egy vén csordáson ütöttek rajta valahol a Szittyós-láp közelében. A billogvassal verték agyon, s alkalmasint ugyanezen sorsa jut a bojtárja is, ki csak azért menekedett meg, mert ezen időben a Görbe csárdában mulatott. Másodízben a legkisebb fivérükért, Gáspárért vettek bosszút. Kezdetben hárman együtt bitangoltak, de egy szekérposta kirablását követően összekülönböztek az osztozkodásnál, mire Gáspár faképnél hagyta a bátyjait, s ment egyedül a maga útján. Később haragosa lett Suhaj Mártonnak, aki besúgta rejtekét a zsandároknak. Gáspárt a szegedi vár tömlöcébe árestálták, s mivel sok csintalanságot leltek rá a törvényszéken, egy hónap múltán már talpa alatt fütyörészett a szél. Hát egyszer, amidőn Suhaj Marci a Lesi csárdában tivornyázott, rátörtek a Bakók, kirán- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 235 �Szépirodalom gatták a kúthoz, s azzal fenyegették, ha nem vallja be, hogy Júdása volt az öccsüknek, belefullasztják a vályúba. Miután ellovagoltak, a csárdás a fásszín előtt találta meg Suhaj Marci levágott fejét és megcsonkított tetemét. Úgy nyakazták le a delátort, akár régi idők hóhérai pallosukkal a halálra ítélt gonosztevőket, így ragadt reájuk a Bakó név. Bűnlajstromuk persze nem ért véget e két élet kioltásával. Megbecstelenítettek egy szőregi gányólányt, kirabolták a Ráday-kúriát, a kiszombori parókiát és az algyői krájzlerájt, vásározókat, fuharosokat fosztogattak az utakon. Azt is beszélték, hogy a makói hármas keresztútnál lepaktáltak az ördöggel: a vérükkel szubszkribált kontraktus szerint éltükben nem éri testüket golyó, de haláluk után Belzebub elviszi lelküket az örök kárhozatra. Azontúl egy másik infernális história is közszájon forgott. Amidőn dorozsmai kanászoknál rejtőzött a két csihés, s egy kuvasz éppen megfiadzott, az Imre csak úgy heccből felkapta az egyik csöppséget, áthajította a vesszőből font szárnyék fölött, s arcán sanda vigyorral nézte végig, miképp szaggatják darabokra a disznók a vaksi kutyakölyköt. Habár három vármegye üldözte a két sátánfattyat, a csárdákban és a tanyákon rettegtek tőlük, bújtatták a két betyárt, így a csendbiztosok nem akadtak a nyomukra. Pár napra rá egy örmény kupec, Csausz Bábi tért be a kocsmába, s a meggyszín csődör után érdeklődött. Apám elővezette a lovat az istállóból, a girgác leszurkolt érte százhúsz rénus forintot, a ló kötőfékét a szekere saroglyájához kötötte, s eldöcögött Kecskemét iránt. Két hét múlva jöttek a Bakók, apám fizetett, mint a köles, az újonnan rablott harmadfű csikót bekötötte Hóka lovunk mellé a jászolhoz, s addig szénáztatta, míg Csausz Bábi esmég nem szerencséltette látogatásával a söntést. Így ment ez egészen késő őszig. A Bakók sosem érkeztek üres kézzel, hol a morgói gulyából hajtottak el három vágómarhát – egy elfektetett kereszt s egy azzal összeérő félhold volt rajtuk a billog –, hol a döbrösi kondát kurtították meg néhány ártánnyal. Apám persze nem lelkesült az új cimboraságért, mert nem akarta, hogy betyáros híre kerekedjen a csárdájának. Különösképp tartott az időről időre felbukkanó komisszároktól, hiszen ha a pandúrok netalántán bekukkantanak az istállóba, s az ebül szerzett jószág passzusát kérik, bizony még a legravaszabb rabulista sem magyarázza ki a kázust. De szerencsénkre a perzekutorok nem bakafántoskodtak, csupán a körözőlevelekkel törődtek, az újdonsült anyaszomorítók arcmásait felcsirizelték az ivószoba falára, a kézre kerített zsiványokét penig leszaggatták. * 236 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás Egyébiránt tündérszép nyarunk volt. Hóka lovunkat, a tehenünket és a libákat minden áldott nap kihajtottam a Bodorka-patak partjára legelni, hová Zorka rendesen déltájt jött utánam a szilkével. Néha felsétáltunk az erecske mentén egy magas löszfalig. Néném pendelyre vetkőzött, én lehánytam az ingem, s föltűrtem a gatyám szárát. Szilaj csikóként szaladtunk neki a martnak, egy szemvillanásig madarakká változtunk, zuhanó kőként csobbantunk a vízbe, végül fürge unkaként kallóztunk a habok között, míg a napfény úgy szikrázott a Bodorka tükrén, akárha ezernyi aranypikkelyű hal sikamlana körülöttünk. Máskor Zorka rajhúzlit öltött, felszerszámozta Hókát, maga mögé ültetett a nyeregbe, s keresztbe-kasba poroszkáltunk a rónaságon. Ellovagoltunk a Mennykődombig, a halom tetejéről elláttunk a töltésig, s ha szerencsénk úgy hozta, megbámulhattuk a füstöt okádó vasparipát, amint szélsebesen elvágtat Pest vagy Kecskemét felé. Sokszor csak estennen indultunk haza, s a nyeregben ringatózva néztük, ahogy odafönn a magasban a hullócsillagok aranyló fonalakat hímeznek az égbolt fekete szőttesébe. Hazaérvén a szabad ég alatt vacsoráltunk, apánk rendesen egy szolgafára akasztott bográcsban főzte a vetrecét, a tésztakását vagy a suhantott levest. Ha a puszta csendjét fegyverropogásra hajazó robaj verte fel, Zorka megsarkantyúzta Hókát, s lóhalálában nyargaltunk, hogy még a zivatar előtt hazaérjünk a csárdába, vagy jólelkű pásztorok mellett leljünk menedéket egy cserény fedele alatt. Olykor megmenekedtünk a fergetegtől, olykor a viharfelhők megvadult ménese utolért bennünket, s ránk szakadt a mennybolt, kifent kaszák, sarlók villantak a magasban, a zuhogó eső firhangja eltüntette szemünk elől a nagy laposságot, s mi bőrig áztunk, akárha ruhástól mártóztunk volna meg a Bodorkában. Egyszer az is megesett, hogy épp csak betettük magunk mögött az ivószoba ajtaját, s pár minutára rá már jégeső verte az eszterhéjat. Ha néhanapján utunk dinnyeföld, szőlőskert vagy gyümölcsös mellett vezetett el, biz sosem átallottuk megdézsmálni a termést, s mire a vén csősz felserkent az ebéd utáni szunyókálásból, mi már túl jártunk árkon-bokron. Szent Iván éjjelén egy kőhajításnyira a csárdától kisded máglyát raktunk zsúpkévéből és ökörfarkkóróból. A tűz fölött nemcsak én és a surbankó pásztorfiúk, de szoknyája alját felhajtván Zorka is merészen általugrott, s a lobogózásból sem maradt ki: a kocsikenőcsbe mártott, lehántolt fakérgeket sodronnyal egy bothoz erősítettük, ostoraink sudárát belógattuk a lángok közé, majd tüzes kancsikáinkat suhogtatva vörös karikákat cirkalmaztunk az éjszaka fekete árkusára. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 237 �Szépirodalom A csárda forgalmára nem lehetett panaszunk. Nemcsak a puszta fiai, a csikósok, kondások, juhászok, csordások és kecskepásztorok, nemcsak vásározó vagy atyjafiáikhoz igyekvő parasztok frekventálták a csapszéket, de ha alkalomadtán nálunk stációzott a szekérposta, a városi népek, főkötős frajlák és módisan öltözött, gigerli uracsok is megtisztelték fogadónkat. Kiváltképp sűrű volt a vendégjárás, ha vándorköszörűs, borbély vagy ócskás érkezett, ilyenkor a vizes dézsa tetejét a kútkávára állítottuk, s szűrt akasztottuk a kútgém hegyére, így üzentünk a környékbeleiknek. Pár nappal urunk színeváltozásának ünnepe előtt ekhós szekér állt meg nagy döccenéssel baromfiól mellett. A bakon termetes asszonyság trónolt, a ponyva alól előbújó három, kifestett ábrázatú leányról messziről lerítt, hogy a legősibb mesterséget űzik. Apám először hallani sem akart róla, hogy csárdája a bűn tanyája legyen, de midőn a madám elővette szironyozott erszényét, s néhány ropogós bankócédulát csúsztatott a csapláros zsebébe, rögvest megenyhült, ám azt kikötötte, hogy a pénzen vett pásztorórákra csak a fáskamrában kerülhet sor. A rosszéletű kompánia egy hétig táborozott nálunk. A kútgémre színes kendőt kötöttünk, így adtuk a pásztornép tudtára, hogy vászoncselédek tartózkodnak a csárdában, kik egyébiránt mosást, varrást, ruhafoltozást is vállaltak. Mi tagadás, nagy volt a jövés-menés azokban a napokban, s bizony a csapszék forgalmának sem ártott a rosszlányok ottléte. Nevem napján kezembe vehettem apám kiérdemesült kurtályát, mellyel elvétve nyúlra vagy szalonkára vadászott az öreg. Addig durrogtattam, míg végre valahára húsz lépésről telibe trafáltam egy vágótönkre állított csorba talpaspoharat, majd újfent tekintélyes mennyiségű muníciót pazarolva egy törött nyakú butéliát is szilánkokra zúztam. Szent Jakab havának utolsó szombatján táncmulatságot tartottunk, melyen a híres Rimóczi-banda húzta a talpalávalót. Az éltesebbek a fal mellé taszajtott lócákon, baklábú székeken ücsörögtek, míg a párok úgy forogtak a csárda közepén, akár a ringlispíl az izsáki búcsúban. Zorka is együtt ropta a fiatalsággal, minden ujjára jutott egy bojtár vagy tanyáslegény. Egyik hordót ütöttük csapra a másik után, cirka negyven icce vinkóval könnyebült meg a téglafalú pince. Midőn a mulatság a végéhez közeledett, a legények egy titkos jeladásra betették az ablaktáblákat, eloltották a gerendákra akasztott bádoglámpásokat, majd valamék elkurjantotta a „szabad a csók!”-ot, mire a leányok oly sikításba és rajcsúrozásba kezdtek, akár városi nagyságák, ha egér inal keresztül a vizitszobán. 238 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás Azon a nyáron gyakorta eljártam apámmal mézet vadászni egy közeli nyárfásba. Ha kaptárra leltünk, lajtorját támasztottunk a fának, s atyám lószőrből font álarcot öltött, melyben úgy festett, mintha pókok szőttek volna hálót az ábrázatjára, vagy rostával fedte volna be az orcáját. Ezután szájában a pipájával felhágott a létrára, lajbija zsebéből elővett egy darab mohát, a pöfögőjéből parazsat hullajtott rá, a füstölő bangyut begyömöszölte az odúba, a kaptár nyílásába penig egy rongyot tömött. Fülét a fához tapasztotta, s midőn elégedetten nyugtázta a bogárhad elcsitulását, a kisbaltával ablakot vágott a törzsön, s egy vederbe gyűjtötte a lépeket. Az ivószobában Zorka egy lenyisszantott lúdszárnyvéggel kiseprűzte a lépekből a méhtetemeket, majd egy szitán át a bödönökbe csurgatta a mézet. Ahogy elnéztem serénykedő nénémet, olybá tűnt, mintha nem is a méz, hanem az ablakon becsorgó napfény pergett volna át a szitán, mintha nővérem a nyár melegét és ragyogását kívánta volna elrakni ínségesebb időkre a színültig töltött csuprokba. * Beköszöntött az ősz. Szakadatlan esett, a puszta elposványosodott, a csárda ajtajától a reterátig deszkákat fektettünk le palló gyanánt, hogyha szükségünket végezzük, ne kelljen áttocsognunk a sártengeren. Mihály-nap múltával a nyájakat szétverték, a jószágot beistállózták, a pásztornép hazaszállingózott, ki-ki a maga falujába. Az ivó üresen kongott, nem csendült fel többet a tambura muzsikája, sem billogozást, sem birkanyírást nem ünnepeltek már tavaszig. A csárdát környező jegenyék lehullatták leveleiket, a firmamentum fakó, szürke sátorponyvaként borult a puszta fölé. A költözőmadarak csapatai úgy húztak el a magasban, mintha valami rettentő veszedelem elől menekülnének. A Bakó-fivérek Katalin-nap még ellátogattak hozzánk, majd hosszú időre elmaradtak. Alkalmasint egy kecskeméti sokadalomba igyekvő szűcsöt foszthattak ki, mert a nyeregkápához kötözött csalánzsákokból virágos ködmönök és skófiummal hímzett bundák kerültek elő. A két kurafi most a csárdában éjszakázott, bevárták Csausz Bábit, s mielőtt túladtak volna a zsákmányon, magukra kanyarítottak egy-egy újdonatúj bekecset, abban parádézva lovagoltak el, miközben paripáik csüdig süppedtek a sárba. Karácsony havának előjén hajnalonta már zúzmara virágzott a jegenyék ágain. Az itatóvályúban megfagyott a víz, s ha frissen mosott gönceinket éjszakára a szárítókötélen feledtük, a ruhák megmerevedtek, akár a hajdani vitézek páncéljai. Nagy csendesség telepedett a rónaságra, tiszta időben olykor hallani véltük, ahogy delet kongatnak, vagy vecsernyére harangoznak az izsáki szentegyház tornyában. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 239 �Szépirodalom Legelébb Borbálakor havazott, mindent beborított a hóesés, az égi áldás puha, ropogós dunyhát terített a pusztára. A főtől talpig havas jegenyék úgy állták körül a csárdát, akár fehér ruhás, boldog menyasszonyok. Luca napján apám fokhagymával keresztet rajzolt a homlokunkra, majd az istálló és baromfiól ajtaját is hasonlóképp jelölte meg, így oltalmazván bennünket és állatainkat mindennemű rontástól. Nagykarácsony estéjén Zorkával korcsolyázni mentünk a Bodorkára. Lámpást nem vittünk, a hold szövétneklángjánál ezüstösen tündöklött a végestelen hómező. A parthoz érvén felzsinegeztük csizmáinkra a vaséllel ellátott fatalpakat, majd elindultunk lefelé a folyócska jegén. Kétoldalt deres buzogányú gyékény lengedezett a szélben, fehér fűzfák ágai integettek. Zorka egyszer csak szaporára fogta, de én sem voltam rest, s űzőbe vettem. Már majdhogynem utolértem, midőn néném elhanyatlott, én penig általestem rajta. Elfeküdtünk a jégen, hangosan kacagtunk, leheletünk párája füstként gomolygott, mintha apánk pipájával pöfékeltünk volna. Vízkereszt éjszakáján dühödt angyalok szaggatták odafönn a cihát, a felhők vánkosaiból kiszabaduló pihék álltó éjjel hullottak az égből. Reggel apámmal lapátot ragadtunk, s a havat széthányván afféle ösvényeket vágtunk a derékig érő hóba, így legalább az árnyékszékre, az istállóba és a baromfiólhoz bátorsággal kijárhattunk. Szent Sebestyén ünnepén már fogytán volt a tűzifa, ezért befogtuk Hókát a szán elé, s apámmal nagy kínkeservesen elvergődtünk a nyárfásig. Midőn hazaérve megállottunk a félszer előtt, s elkezdtük behordani a rőzsét, a gallyak közt egy megfagyott varjútetemre bukkantunk, mely bizonyosan valamék faágról zuhanhatott a gernye közé. Másnap reggel kifosztva találtuk a krumplivermet – jórendin vaddisznók túrhatták fel a prizmát –, s habár a kurtafarkú tolvajok alig hagytak egy kevéske veteményt a gödör alján, nénémmel kenyereszsákokba gyűjtöttük s lehordtuk a pincébe a maradék kolompért és káposztát. Ha napszállat után kikémleltünk az ablakon, toportyánok vörösen izzó szempárait láttuk parázslani a sötétben. Zorkával az ivószobában aludtunk – ő egy szalmafonatú dikón, én a kemencesutban –, s nemegyszer arra riadtunk fel, hogy farkasok kaparásznak a kocsma ajtaján. Ilyenkor apám felporozta öreg vadászflintáját, s egy spalettát szélesre tárva közéjük durrantott, mire a csikaszok nyüszítve szaladtak szét az éjszakába. * 240 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás A Bakók hosszú pauza után váratlan cirkumstanciák közepette tisztelték meg újfent szerény hajlékunkat. Szent Balázskor a hóvihar miatt álló napra a csárdában rekedtünk. Estére már lecsillapult a förgeteg, apám slambucot főzött a konyhában, mi Zorkával tollat fosztottunk egy kocsmaasztalnál. Már jó órája tépdestük a pihéket a lúdtollak kemény száráról, amidőn lovak horkantása és kocsizörgés ütötte meg a fülünket. Álmélkodva néztünk össze nővéremmel, mert télen még a herkópáter sem látogatta a csapszéket. Apánk ránk parancsolt, hogy maradjunk veszteg, míg ő felvette mándliját, fejébe nyomta kucsmáját, egy agyagmécsesről meggyújtotta a lantornás viharlámpát, s a pilács vaskarikáját kezébe fogva kisietett az ivóból. Odakünnről lovak hőkölése hallatszódott, majd a zajokból ítélve a szekér kisvártatva továbbzötyögött. Az ajtón Bakó Imre sántikált be, jobbjával apám vállát karolta át, baljában az átalvetőjét fogta. Jobb lába két oldalára egy-egy gyalult deszkadarab volt kötözve, övében ott fityegett a disznóláb és a rézfokos. Atyám segedelmével letelepedett egy lóca szélére, sínbe tett lábát penig ráfektette a padra. Zagyvalékos elbeszéléséből annyit hüvelyeztünk ki, hogy néhány nappal ezelőtt lefordult a lováról, ám balszerencsés módon lába a kengyelben maradt, s egy felcser ellátta ugyan a fraktúrát, de legkevesebb egy hét szigorú feküvést kommendált. S mivel búvóhelyük – hol eleddig meghúzták magukat – lelepleződött a pusztázók előtt, minálunk fog kvártélyozni, míg bátyja másik azilumra nem talál. Hívatlan vendégünknek néném dikója lett a nyoszolyája, míg mi Zorkával beköltöztünk apánk mellé az ivóból nyíló tisztaszobába. Midőn hatszemközt maradtunk, a csárdás nem rejtette véka alá, hogy háta közepére sem kívánja a pórul járt mákvirágot, kitől bárminő galádság kitelik, ezért kurtályát degeszre tömte ólommal, s az ágya alá dugta, hogy kéznél legyen, ha slamasztikába keveredünk. A fiatalabbik Bakó-fivér vérszopó nadály módjára telepedett rá életünkre, az utolsó cseppig kiszipolyozván belőle minden nyugságot és örömöt. Hol az illemhelyre kellett kitámogatnunk – ilyenkor az árnyékszék előtt vacogtunk a hidegben, míg ő dolgát végezte –, hol ostoba, ízetlen adomáival fárasztott bennünket. Unalmában gyakorta hozatott fel bort a pincéből, zákányosra itta magát, duhaj kedvében ripityára törte a kiürült flaskákat és karafinokat, nemegyszer vaktában elsütötte a pisztolyát, míg másszor a pádimentumról takaríthattuk fel az okádékot. Bátyja a csárda felé se nézett, s noha tíz nappal érkezése után már magabízóan járt, sőt segedelmünkkel a lovat is megülte, esze ágában sem állt elkotródni a kocsmánkból, apám penig nem merte kiebrudalni őkelmét. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 241 �Szépirodalom Egyik délután épp vizet húztam a kútból, midőn a távolban szuronyok hegyén csillant meg a bágyadt, téli napfény. Íziben felrángattam a gémet, leakasztottam róla a vödröt, s iparkodtam vissza az ivóba. Amint a többiek tudtára adtam a zsandárok közeledtét, atyám oly pattogós kommandírozásba fogott, akár egy sokat próbált óbester. Zorkával átvitette a betyár celeculáját a tisztaszobába, a szegénylegényt penig leszalasztotta a pincébe. Most nem merte a véletlenre bízni, hogy a perzekutorok bekukkantanak-e az istállóba, ezért mindkét lovat felszerszámoztuk, s alighogy néném elrejtette zsiványunk holmiját a tulipános ládába, legott felpattant Hókára, engem szokásához híven maga mögé vett a nyeregbe, s a pejkót kötőféken vezetve elnyargaltunk a nyárfáshoz. Kicsinyég belovagoltunk az erdőbe, kikötöttük a lovakat, pokrócot terítettünk rájuk, majd uszkve két órát dideregtünk egy kidőlt fatörzsön gubbasztva. Már vöröslött az ég alja, midőn viszszaindultunk. Elébb csak poroszkára fogtuk a lovakat, de midőn megláttuk a leeresztett kútgémet, már bátran vágtázhattunk, hisz ily módon jelezte apánk, hogy odébbálltak a fogdmegek, akik – mint utóbb kiviláglott – ezúttal sem kapcáskodtak, csupán Babaj Sándor és Csapó Jóska körözőlevelét tépték le az ivószoba faláról. * Márciust mutatott a Bucsánszky-féle képes kalendárium. Bíbicek, nyári ludak csapatai bukkantak fel az égbolton. A mindent beborító fehérségből csak elszórt hófoltok maradtak, a jegenyék lerázták magukról a havat, rianások szaladtak szerteszét a Bodorka jegén. Egy szerdai napon apám befogta a kocsi elé Hókát, s bár nem örömest hagyta magára gyermekeit, kénytelen-kelletlen elszekerezett egy szomszédos tanyára, hogy szárnyasokra alkudjon. Ugyanis valamék este elfeledtük a lakatot rázárni a csirkeólra, ily módon egy görény vagy menyét könnyűszerrel bejutott a baromfihoz, s nyakukat feltépve, vérüket kiszívva mindegyszálig lemészárolta a majorságot. Épp a pincében csuholtam tisztára apám meghagyása szerint a kiürült hordókat, midőn sikoltást véltem hallani odafentről. Csapot-papot otthagyva felrúgtattam a földbe vájt garádicson, s a konyhába érve már tisztán hallottam a nyitott ablakon át Zorka sikolyát a reterát felől. Rögvest átvágtam az ivószobán, közben felragadtam a betyár szarunyeles bicskáját, és kisiettem a csárdából. Az árnyékszék ajtaja nyitva volt, s amint odaértem, Bakó Imrét pillantottam meg, ki bokáig letolt gatyában igyekezett a kezei közt vergődő Zorkát nekinyomni az illemhely falának. Nem teketóriáztam, kipattintottam a békanyúzó pengéjét, s egy jól irányzott 242 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Hlavacska Tamás mozdulattal a briganti csóré ülepébe döftem. Bakó Imre egyik karjával hátrakapott, mire néném kiszabadította magát a lator karmai közül, s bemenekültünk a csárdába. Zorka átszaladt a tisztaszobába a kurtályért, majd pár lépésnyire megállt a bejárattól, felvonta a sárkányt, a puskatust a vállának vetette, s amint a betyár feltépte az ajtót, rásütötte a fegyvert. A golyóbis a karján találta el a haramiát, ki sebéhez kapva elbődült fájdalmában. Tán még sebhedten is elbánt volna velünk, de a füstölgő puskacső látványától megroggyant benne a bátorság, ezért – amennyire frissen gyógyult lába engedte – elinalt az istálló felé. Míg nővérem felporozta a kurtályt, én egy lócával eltorlaszoltam az ajtót. Ám az óvintézkedés fölösleges bizonyult, ugyanis egy miatyánknyi idő múltán lódobogásra lettünk figyelmesek, s az ablakon kisandítva Bakó Imrét láttuk ellovagolni a Mennykő-domb irányába. Apánk este ökölbe szorult kézzel hallgatta végig beszámolónkat a történtekről, miközben átkozta magát, amiért egyedül hagyott bennünket, és százszor is megbánta, hogy nem adta pandúrkézre a nyomorult himpellért. Ám nemcsak az önvád marcangolta, nemcsak a harag emésztette, hanem büszkeséget is érzett avégett, hogy gyermekei így csúffá tettek egy címeres gazembert, ki gyanúnk szerint már készült odébbállni, ám elébb kedvét akarta tölteni Zorkán, tán még Hóka elrablását is fontolgatta. Amiképp kitárják az ablakot, s a cúg átjárja a dohos levegőjű szobát, úgy járta át a következő napokat valamiféle ujjongó öröm, miután Bakó Imrét kiakolbólítottuk a csárdából. Szent György napján már a gémeskúthoz terelt gulya kolompolására ébredtünk. Megélénkült a kocsma, rügyezni kezdtek a jegenyék, a reggeleket madárdal köszöntötte. Esténként pásztortüzek vörös virágai bontottak szirmot a messzeségben, míg az égbolt fekete üszkén apró zsarátnokdarabokként parázslottak a csillagok. Az időről időre betévedő pandúroktól hiába tudakozódtunk, nem örvendezhettünk a Bakók kézre kerítésének hírén, s bármennyire is reménylettük, a fivérek nem hagyták bosszulatlan Imre megszégyenülését. Boldogasszony havának derekán egy éjszaka arra riadtam, hogy apám felnyalából a kemencepadkáról, és se szó, se beszéd, karjai közt tartva kiviharzik velem az ivóból. A csárda és az istálló zsúpfedele lángolt, árnyékok táncoltak a meszelt házfalon, csípős füstszag terjengett a levegőben, a szállongó pernye hamuszín pillangói röpdöstek a sötétben. Alig ocsúdtam fel, mire atyánk már befogta a lovat, tehenünk nyakára hurkot vetett, a kötél másik végét a saroglyához csomózta, majd Zorkát és engem felparancsolt a szekérderékba, felpattant a bakra, s rásuhintott Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 243 �Szépirodalom Hókára az ostorral. Ám épp csak meglódult a kocsi, mikor gondolt egyet, megrántotta a gyeplőt, leugrott a szekérről, s odarohant a fáskamrához. Baltával a kezében lépett ki a félszerből, a baromfiólhoz szaladt, s leverte róla a lakatot, mire libáink és tyúkjaink gágogva, tikácsolva futottak szét, hogy alkalmasint görények, rókák, menyétek vacsorájaként végezze mindahány. Miközben távolodtunk, s megigézve bámultam az égő csárdát, a táncmulatság ötlött eszembe, melyet tavaly nyáron rendeztünk a csapszékben. Lángszoknyák libbentek, füst-pántlikák lobogtak, tűzleányok hajladoztak az éjszakában a ropogva, pattogva égő nádtető muzsikájára. Ahogy messzebb kerültünk, a tűz hangja is halkult, mígnem egészen beleveszett a tücskök cirregésébe. A nyárfáshoz érvén apám megállította a szekeret, hátrafordult a bakon, s mint egykoron Lót asszonya, sóbálvánnyá meredve nézte, amiképp otthonunkat fölemésztik a lángok. A pásztorok néhány esztendeig még eljártak itatni az üszkös romok mellé, mígnem egy szerencsétlen pára belefulladt a gémes kútba, s megmételyezte a vizet. A dézsát szokás szerint leakasztották az ostorról, az ostort penig feltették az ágasra, s attól fogva senki nem legeltetett a környéken. Mi hárman apánk szülőfalujában állapodtunk meg, hol kegyelemkenyéren tengődtünk egy kupori atyánkfiánál. A hajdani csaplároson eluralgott a mélakór, majd szélhűdés érte, s alig egy évvel a csárda pusztulása után örökre elszenderült. A szűkkeblű rokon Zorkát elszegődtette cselédnek egy félreeső tanyára, míg én béresként görbedtem a földjén látástól vakulásig. Midőn megházasultam, s napamékhoz költöztem, nénémet is magunkhoz akartam venni. De a tanyán már csak hűlt helyét leltem – a rossznyelvek szerint gazdasszonya elcsapta a háztól, mert férjura fülig belehabarodott a kis cselédlányba –, s bár azóta tűvé tettem érte a vidéket, Zorka nővéremet soha többé nem láttam viszont. 244 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Murányi Zita MURÁNYI ZITA KOPPENHÁGA a piros házakat a sárgát a kéket viszem magammal Koppenhágát amikor a csatornához érek a hajó farát befonják lángos fényfüzérek csináltál egy képet amin a hajamat eszem mint a szél mindig csomót kötött rá és csontos kezed az északi hideget sodorta nem látszott ki fogsor talán mert nem is nevettem nem kérted arcomon meglátszódó hajszálerek verik vissza a tenger kékjét és messzebb egy gyerek idegen nyelven kiáltja elveszett emlék beljebb húzol magadba mintha csónakon ülnénk a vízen szoborárnyék karcsúbb vagyok nála mielőtt szétmállana szembogaradban tudom megvédenél de előtte még jó lenne összegyűjteni karácsonyra egy szívdobogás-számlálóra mert nem hallom soha tudom itt versz bennem nagyon mélyre csomagolva. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 245 �Szépirodalom KERT a kanmacskák megjelölik a szobát mindenhol alszanak ahol érzik a szagot birtokba veszik az ágyat az ablakot a lepedő is lelakott tegnap amikor kitavaszodott percekre mégis kimentek hogy lepisiljék a fát gondoltam elszáradtak az almák és az éden csak ez a két kukacos virágágyás a nyöszörgő lécek a viharvert kerítés a szomszéd téglarakásai úgy néz ki mintha ószeres lakna itt és a felfordulásban nincs semmi isteni minden atom ellentmond az eredendő rendnek és az a nejlon amit a tetőre fölszögeltek éjjelente sötét denevérszárnyként lebeg amúgy meg halotti lepel lehet újságot böngészek interneten képeket egy másik otthont ha innen elmegyek ahol nincsenek legyek és az ablakból nem látom a Getsemáné-kertet. 246 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Győry Domonkos GYŐRY DOMONKOS MIHÁLY ATYA ÉSZAKRA MEGY A szívem csaknem kiugrott, amikor Margit nénje a csontos öklével megdöngette az ablakomat: – Polgármester úr, polgármester úr, jöjjön gyorsan, gyilkolják a Mihály atyát! Ekkor már volt bennem néhány kisfröccs, nem röstellem, keményen hajtok egész nap, így amikor hazaérek, lassú és elégedett mozdulatokkal kifűzöm a cipőm, kioldom a derékszíjamat, a kezem ügyébe helyezek egy üveg olaszrizlinget és egy palack szikvizet, lassacskán leengedem a torkomon a hideg itókát, és a nap folyamán először megengedem magamnak, hogy egy picikét laza legyek. Harminc éve viszem a hivatalt, a népek szeretnek, tudják, hogy minden pillanatban a boldogulásukon jár az eszem, kinek mi baja, kinek van állásra vagy segélyre szüksége, kinek kell a gerincsérve miatt felhasogatni a tüzelőjét, házi ápolót keríteni neki, esetleg valamiféle protekciót a vadászkompánia főorvosánál. Tudják, hogy megépült a járda, megszépült az óvoda, jó orvost szereztem a szolgálati lakásnak, a városi embert lépre csaló szépségű háznak köszönhetően. Amikor azt építettük, éreztem némi bizonytalanságot a környezetemben, suttogták néhányan, hogy „magának építteti”, de nem sértődtem meg, legalábbis nem mutattam, mennyire rosszul esik ez a hálátlan beszéd, aztán rájött a nép, hogy nekünk bizony saját doktorunk lett, a rivális falvak pedig a kefét eszik az irigységtől, no, ezután a korábbinál is hangosabban kiabálták jó előre, hogy – Jó napot, polgármester úr! Hogy szolgál a kedves egészsége? Én persze szokásom szerint ilyesmit feleltem: – Miként is lehetnék rosszul, ha magát látom Margit nénje? – És mosolyogtunk egymásra, hiszen cinkosok voltunk, orvost szereztünk, és ahogy a lakosságszám örömömre gyarapodik, Istenemre mondom, előbb-utóbb patikát is kerítek valahogyan. Szóval mindent tudnak ezek, talán azt is, hogy sok évvel ezelőtt, amikor még olajozottan fordult a kulcs a zárban, számon tartottam, melyik gólya alatt meleg a fészek, de szigorúan csak azokat, amelyekben egyedül árválkodott a hosszú csőrű szépség. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 247 �Szépirodalom Nos, így az se volt titok, hogy miután lejjebb görgetem a zokni szárát, már nem ildomos megzavarni pihenésemben, így tényleg rettenetes dolog történhetett, ha Margit nénje a reumás válla dacára majdnem beszakítja az ablakkeretet. A plébános urat megtámadták, szóval itóka ide vagy oda, gépkocsiba pattantam, de amire odaértem, a jóravaló atya már biztonságban pihegett, mészfehér bőre világított a zseblámpám fényében, a homlokán veríték gyöngyözött, és kézzellábbal tiltakozott a gondolat ellen, hogy megszervezzem bántalmazói üldözését. Mert a latrok a plébánia udvarában, a fagyal takarásából lestek rá, és ki tudja, hová vezet mindez, ha sikolyait és nyögéseit meg nem hallják a Kultúrból hazafelé tartó foltvarróköri asszonyok. Talpraesett fehérnépek voltak, megcsapkodták táskáikkal a két símaszkot viselő támadót, akik a maradék eszükhöz visszatérve futva mentették az irhájukat. Előfordul egy kis verekedés, késelés a legjobb községekben is, pláne búcsúkor, amikor sokat tölt magába a férfinép, de most nem volt itt se temetés, se esküvő, arra végképp nem ismerek példát, hogy a falu papját érje atrocitás, nálunk még a jegyzőt sem verik meg soha, a símaszk használatát pedig különösen tájidegen, ijesztő jelenségnek értékeltem. Kérdezgettem a jó atyát, de csak cikázott a tekintete köztem és a körzeti megbízott között, és ekkor kezdtem sejteni, hogy mi lehet a helyzet. Hazaküldtem a rend derék őrét, pláne, hogy legalább annyira rémültnek tűnt, mint a papunk, az atyának pedig felvetettem, hogy a Jóisten bizonyosan méltányosan bírálja el, ha most mi ketten meg-dézsmáljuk a misebort. A második pohár után kiszínesedett a Mihály atya arca, fürkészett egy darabig, talán felidézte azokat a nehéz mondatokat, amelyeket fürgébb koromban a tömjénszagú gyóntatófülkében suttogtam el, és a bocsánatot nyert emberi gyarlóságaim emléke a településvezetői létemből kiolvasztotta esendő mivoltomat. Vagy csak a fejébe ment az ital. Mindenesetre meglágyult a tekintete, és kiszakadt belőle: – A Bözse. A kép összeállt, pillanat alatt elillant a rizling savanykás mámora. – A Bözse – ismételtem. Erre bólintott. A Bözse átokként ült a falun. Nem tisztelt az senkit, még engem se. Fejesekkel pajzánkodott, így miután ittasan az árokba csúszott, még azután is vezethetett. Szerte a vármegyében. Úgy ivott, mint egy férfi. Úgy dobálta a dartsot a kocsmában, mintha oda született volna. A férje és a fia (ez utóbbi szégyenletesen hasonlított a tisztességben megőszült körzeti megbízottunkra), szóval, a családja úgy táncolt, 248 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Győry Domonkos ahogyan fütyült. És akit kinézett magának, annak addig járt a nyakára, amíg meg nem szerezte. Azért, mert erős volt a férfi vagy okos vagy gazdag, vagy befolyásos. Esetleg ferde volt az orra, vörös a haja, akármi. Bármi. Szégyen az ilyesmit kimondani, de Bözse alighanem fehérmájú lehet. És végtelenül kitartó. Senki nem képes ellenállni neki. Talán csak én. Mert engem tisztel. Valamennyire. Együttérzően bólintottam, újratöltöttem a poharakat. És ekkor Mihály atya vallani kezdett. Évekig nem volt semmi baj, de egy nap, szóval, egy olyan nap, amikor eszébe jutott sok minden, elsősorban az, hogy nem lesz gyermeke, kihal a vérvonala, magányos elmúlás várja az idős papok otthonában, nos, ahogyan az lenni szokott ilyen esetekben, egy kicsit többet ivott a megszokottnál, és ez pechjére a vasárnapi mise előtti órákra esett. Így aztán a szertartás alatt botladozott picinykét a nyelve, és ami a legrosszabb, mindvégig tiszta tudattal érzékelte, hogy a hívek remekül szórakoznak a helyzeten. No, gondolt benne a bor egy merészet, és már mondta is: – Drága híveim, ezt a misét én rettentően elcsesztem, de kárpótollak benneteket egy rohadt jó litániával. – (Nem teljesen ezeket a szavakat használta, de hát a tisztelet szelídebb szinonimákat követel.) És ekkor a harmadik sorban ülő, szemérmetlen dekoltázsával kérkedő Bözse szemében megvillant valami, majd két nap múlva megjelent falunk plébánosánál azzal, hogy össze szeretné állítani a családfáját, segítsen neki keresgélni a templomi anyakönyvekben. Aztán addig hajlongott az egyik hatalmas kötet sárguló lapjai fölé, mondván, hogy nehezen betűzi a kézírást, amíg Mihályból előrobbant a férfi. Innét megszaporodtak Bözse kutatásai, majd a támadás előtt néhány nappal feltette az „i”-re a pontot azzal, hogy a kocsmában harsányan kijelentette: „…akinek olyan tehetsége van, mint a Mihály atyának, annak vétek reverendát viselnie” (a tisztelet ismét szelídebb kifejezést igényelt). Ami pedig a kocsmában elhangzik, az tényként járja be a települést, és Bözse sokat látott családjának ez már több mint elég volt, de Mihályban az is felmerült, hogy talán az ellenkezője történt, és a nő mesterkedett addig, amíg a férje és a fia bosszúra nem adta a fejét, mivel ő a kocsmai pletykát követően többé nem támogatta Bözse kutatási igényeit. Hallgattam a jó atyát, iszogattunk, búslakodtunk, ő a lelke és a jó híre miatt aggódott, én meg a falu békéjét féltettem. Megragadtam tehát a vállát, a szemébe néztem, azzal az őszinteséggel, ami négy palack jóféle száraz fehér után már megállíthatatlanul felszínre tör: Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 249 �Szépirodalom – Ide figyelj, Misi! Ez a nő soha nem száll le rólad. A misén meg kiröhögnek a népek. Mondok én neked valamit. Menj el a püspök atyához, és tárd fel őszintén a vétkedet. Rajtad már csak ő segíthet. Így aztán Mihály atya rövidesen két faluval odébb kapott feladatot, de nem tartott sokáig a nyugalma, mert egy nap meglátogatta Bözse, és mivel hiába dörömbölt az ajtaján, bedobálta a plébánia ablakait. Mihály nem tört meg, ismét a püspökhöz járult, aki felismerve a helyzet tarthatatlanságát, az ország másik felében, sok száz kilométernyi távolságra szerzett neki plébániát, és bár ott három községet kell istápolnia, végre nyugalomra lelhet. Hiányzik a jó papunk. Ha Bözse nem lenne, biztosan el tudnám intézni, hogy visszajöhessen. De rajta még az idő se fog. Így csak annyit tehetek, hogy minden évben, húsvét előtt küldök Mihálynak egy karton olaszrizlinget a távoli Palócföldre, segítse magányát a messzeségben, ahol ily regényes dolgok nem történnek. Kispál Benedek borítóterve A Palócföld 70 képzőművészeti pályázaton III. helyezést elért alkotás 250 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Lackfi János LACKFI JÁNOS ERŐSEN MEGLEPŐDNÉK Mostanában a madarak valahogy megtalálnak, az észszerűségen felüli mértékben és gyakorisággal. Míg állt a negyvenéves, öreg szilvafánk, nap nap után hat-nyolc tarka mátyásmadár ricsajozott rajta, ki tudja, mi után kutatva, a kis körtén meg rezzenetlen tekintettel ült egyikük, és tűrte, hogy lassan közelébe óvakodjam, és hosszan csodáljam. Mikor kávézni ültem ki a kertbe reggel, vagy tíz-tizenkét örvösgalamb korzózott a fűben, mely pedig különösebb csemegét nekik nem tartogathatott. Egy kékcinke jár rá ablakunkra, cseppet sem zavarja, hogy ott teszünk-veszünk tőle pár méterre, az üveg túloldalán, sőt, mintha eltökélt szándékkal jönne, talán kunyizni valamit, pedig még el se kezdtük a téli etetős szezont, tiszteletét apró pöttyök formájában hagyja ott maga után. Múltkor egy rádióstúdióban várakoztam adásra, magamra maradtam, mert a technikát kellett megbeszélni a többieknek egymás között, így szemmel követhettem a két bérház közötti zöldben akrobatikázó szarkát, mely mintha nekem produkálta volna magát. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 251 �Szépirodalom A szomszéd barackfáján egy vékony ágon tornázó, rikító sipkás harkály is mintha az én tetszésemre pályázott volna, én nem tudom, mit akarnak ilyen kitüntetett figyelemmel tőlem a madarak, csak jönnek-jönnek, színesen, suhogva, legyőzve a gravitációt, s ha nem látom is, hallom őket, ahogy a felhős égen gágogva csapatban húznak dél felé, értem én, hogy a költők szinte kényszeresen csak az őszre gondolnak, még nem akarnék repülni feltétlenül, de mivel vállamat, hátamat erősen kikezdte az idő, olykor suta gyógytornamozdulatokkal körzöm karjaimat, lebbentem szárnyaimat, tollászkodó, ormótlan madárnak, akár albatrosznak is vélhet a felületes szemlélő, de erősen meglepne, ha egy napon tényleg elemelkednék a földtől. 252 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Csohány Kálmán – Varjak és galamb (Radnóti Miklós: Töredék) (rézkarc, 30 x 20; 1968) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 253 �Csohány Kálmán – Berzsenyi-versek XIII. (rézkarc, 9 x 6,8; 1976) 254 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók HAUSEL SÁNDOR „MEGTARTANI ÉS MEGMARADNI” Böszörményi István-emlékkötet Böszörményi István (1947–2022) tanár, közéleti ember, helytörténész, író 2022. július 19-én, 75 éves korában hunyt el Losoncon. Életével is és munkásságával is szolgált: a füleki gimnázium tantermében egy osztálynyi tanulóközösséget, a Csemadok tisztségviselőjeként és helytörténészként egy tájegység kisebbségi helyzetben élő magyar közösségét. Mindezt tette olyan minőségben és színvonalon, hogy a nemzete számára végzett értékteremtő tevékenységével figyelemre méltóan túllépett szűkebb szülőföldje határain. Évtizedeket átívelő, a nemzete szolgálatában kifejtett hagyományápoló munkáját 2021-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. Szellemi hagyatékának jelentőségét, személyének ismertségét és elismertségét mutatja, hogy halála után egy évvel, 2023. szeptember 22-én tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek és kopjafát állítottak. A konferencia után egy évvel pedig – 2024. szeptember 20-án – a szervezők ígérete és szándéka szerint az elhangzott előadások könyv formában is megjelentek. Az elegáns kivitelű, gazdagon illusztrált tanulmánykötetet két szerkesztő, Gyurcsík Iván és Somogyi Alfréd jegyzi. A kötet írásai három csoportba sorolhatók: az elsőben Böszörményi István írásai, a másodikban a Böszörményi István közeli ismerősei, volt kollégái és barátai által készített emlékező és az alakját megidéző írások, a harmadikban pedig a Böszörményi István életéhez és munkásságához kapcsolódó, az adott téma szakértői által készített tanulmányok találhatók. A húsz tanulmány után helyet kapott egy képösszeállítás is a konferenciáról, ezt követi a szerzők rövid bemutatása, végül a kötetet Böszörményi István műveinek „részleges bibliográfiá”-ja zárja. A könyv hátsó borítóján kapott helyet a Hrubík Béla, a Csemadok korábbi elnöke által faragott kopjafa, mellette pedig az ő búcsúzó szavai olvashatók. Böszörményi Istvántól három írást választottak be a szerkesztők a kötetbe: az egyik a 2021-ben megfogalmazott tömör önéletrajza, a másik 2007-ben meg- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 255 �Kritikák, recenziók jelent „szubjektív vallomása” szeretett városáról, Losoncról, a harmadik a losonci és a füleki gimnáziumról 2001-ben, a Gömörország című folyóiratban közölt tanulmánya. A magánember, a tanár, a szakember Böszörményi István emlékét felidéző szerzők – Gyurcsík Iván, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője, a füleki gimnázium volt diákja, Spiegelné Böszörményi Katalin, Böszörményi István nővére, Filep Tamás Gusztáv, a HUNREN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, Duray Éva ny. középiskolai tanár, Szabó Kinga, a losonci Szabó Gyula Emlékház alapítója és vezetője, Hermel Éva, a füleki gimnázium volt diákja, Szvorák Zsuzsa, a füleki gimnázium tanára, Szvorák Katalin előadóművész, a füleki gimnázium volt diákja, Balassa Zoltán kassai újságíró mint barát – szép és közvetlen szavakkal mutatják be és méltatják erkölcsi tartását, szakmai elhivatottságát, szűkebb-tágabb közösségek iránti elkötelezettségét. Az emlékkötet terjedelmének kétharmadát nyolc olyan tanulmány teszi ki, amelyek a történelmi Nógrád megye és Losonc művelődéstörténeti, köztörténeti, irodalomtörténeti, egyháztörténeti, nemzetiségtörténeti, etnikai eseményeihez, illetve tárgyköreihez kapcsolódnak. Draskóczy István történész a középkori és kora újkori Losonc külföldi peregrinusairól értekezik. Csikány Tamás hadtörténész forrásközlése a város 1849-es pusztulásának egyik dokumentumát tartalmazza. Praznovszky Mihály irodalomtörténész Böszörményi Istvánnak a Madáchkutatáshoz kötődő kapcsolatát mutatja be. Tyekvicska Árpád történész, levéltáros tanulmánya az Ipoly mente, kiemelten Nógrád vármegye 1918– 19-es csehszlovák megszállásának eseményeit elemzi gazdag forrásanyag felhasználásával. Somogyi Alfréd református lelkipásztor a losonci református teológia történetét foglalja össze. Németh Bozó Andrea művészettörténész Petőfi és Losonc kapcsolatáról ír. Bóna László történész tanulmánya a dualizmus kori Losonc etnikai és politikai viszonyait írja le. Pulen Csilla tanár a nógrádi kötődésű Mocsáry Lajos politikus, országgyűlési képviselő nemzetiségpolitikájának sajátos vonásait eleveníti fel. A Böszörményi István emlékére kiadott kötet írásainak és tanulmányainak szerzői egyrészt tisztelegnek a szellemi hagyaték előtt, másrészt hozzájárulnak és 256 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók ösztönöznek is annak megőrzésére, ápolására. A tanulmányok pedig nemcsak az ő személyiségének történeti-társadalmi hátterét segítenek megérteni, hanem ezen túlmenően több tudományterület eszközeivel új ismeretekkel is gyarapítják Losonc, Nógrád vármegye, illetve a palócság történetét. Bizton elmondható a könyvről: aki ismerte „Pisti”-t, annak újra elevenen felidézi alakját, eszébe juttathatja a vele kapcsolatos emlékeket. Aki nem ismerte, vagy csak névről tudott róla, annak pedig segít közel hozni a nemzete iránt elkötelezett közéleti embert, a palóc vidék történészét. („Megtartani és megmaradni”. Böszörményi István-emlékkötet, szerk. GYURCSÍK Iván, SOMOGYI Alfréd, Komárom, Calvin J. Teológiai Akadémia, 2024.) *** MOHAI V. LAJOS EZERNYI TŰSZÚRÁS Cédulák Bíró Béla Káprázat-siratók (Erdélyi zsákutcáink) című könyvéről 1. Bíró Béla könyve „kései sirató”, az életút félén túl végzett gyászmunka a családjáért, az eltévedt Erdélyért – és egy elvesztett, saját maszatolásába, politikai és értelmiségi katyvaszába fulladt Magyarországért. Közbevetve: sok évtizedes publicisztikájának, mely robosztus erejű volt, vajon volt-e foganatja – ez is foglalkoztatja a szerzőt. Okkal. Bíró fájdalmasan érezteti, hogy olykor kitessékelték „a jobb társaságból”. Mindenesetre családja történetének nyomon követésével „politikatörténet” is íródik a könyv lapjain. Benne a saját eszméletre ébredésének történetével – ezernyi tűszúrással, ami érte a „fekete sorsokkal” közeli és távoli környezetében. Ez voltaképpen – legalábbis az én olvasatomban – a könyv tárgya. 2. Hányszor és hányszor üt még lyukat az erdélyi magyarságon (és az erdélyi románokon) a múlt kísértete, hányszor és hányan kotorásznak még a múlt molyzsákjában a magyarellenes (vagy románellenes) érveket keresve, és hány és hány tűszúrást kell még elviselniük családoknak, nemzedékeknek, miközben a félig sem Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 257 �Kritikák, recenziók megemésztett valóságot, a mindenkori történelem realitását elhessegeti magától az elme és a szív? A hosszan tartó totalitárius berendezkedések forgószelei söpörnek végig máig. Az ideológia fűtöttség korszakait nem lehetett és lehet pragmatikus cselekvésekkel fölváltani, hiszen csak keveseket emészt (foglalkoztat) az öndefiníciós kényszer (ki vagyok én?) – többször még a legjobbaknál is az óhajtó mód táplálja a gondolkodást. Szabadna-e múlt idejű panaszokkal előállni? Nem szabadna. Hogy egy nagy erdélyi gondolkodó metaforáját kölcsönözzem némileg módosítva: a szerző szerint a káprázatok csak röpke pillanatok a kedély ködképes láthatárán. A legégetőbb probléma a félelembe burkolódzott, rendszer iránti közöny, a tompa érzések melankóliája – ismerős lelki attitűd; ma is az. Ahogy a múlt alvadt vérdarabjaival való szembenézés az írók egy csoportjának a részéről. (Itt is ott is.) És akkor elérkezik Bíró Béla és az olvasó is a besúgáshoz, az ügynökkérdés csakis térségünkre jellemző politikai intézményrendszeréhez – mely a szovjet mellett a „különutas” Ceaușescu-diktatúrában volt a legkiterjedtebb és leggyilkosabb. A magyarok és románok számára is. (Van nyomasztó családi érintettsége is a szerzőnek, de erről később beszélek.) A politikai akciók, a titkosszolgálati vegzálások az írói, polgári („civil”) önszerveződéseket voltak hivatva semlegesíteni, és ezáltal a belső szolidaritást gyöngíteni, szétzilálni. A maradni vagy menni, a kitelepülés és emigráció kérdésében Bíró a maradás mellett tette le a voksát, mégpedig – talán nem tévedek, ha azt mondom – lelkiismereti okból: a szülőföld iránti szeretetből és a felelősségből, amelyet a szülőhely adott, ami megadatott számára. Elhivatottság gyümölcse ez a szenvedélyes múltfeltárás e kötetben, ebben a különös családtörténetben újjászületett, megvalósult ismét. És Erdély: a koragyermekkor mézédes, felejthetetlen illata, a főzött csokoládéból készült szaloncukor fölidézése, és a természeti táj mint az önfeledtség jelképe, és később is megvalósult formája a „vadonban”, a feleség által álmodott és számára létrehozott, fölnevelt kertben; író kezén született szerelmi vallomás ez a szülőföldhöz és a hitveshez. Bíró könyvében érzek valamiféle meditatív árnyalatot, amelyet nehéz lenne nem észrevenni, az író, igen, az író tesz hozzá ezzel a mondanivalójához. Hogy a visszaemlékező túlzottan optimistán látta a világot a rendszerváltozás évében, 1990-ben, ahogy sokan tettük, erre nincs biztos tippem. A szabadság enyhe 258 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók mámorát másképp lehetett megélni egy őrült diktatúrája után, mint a kádári restauráció végelgyengülése idején. És persze Bírónak az is „megvilágosodás”-t jelentett, amit szüleinek az életútjából addigra leszűrt. Egy bizonyos magyarországi attitűddel szemben van megbántottság a szerzőben; ez folyamatosan alakult ki benne: az intrikus, kirekesztő magyarországi közéletről van szó. Valakit meghív Budapestről, beengedi a házába, az illető végigmustrálja a könyvespolcát, más műveket is talál ott, mint ami az ő könyvszekrényében van, és máris kész a megbélyegzés, nem közénk való, nem egyezik velünk. Mi történik az erkölcsi mércénkkel? Tágabb összefüggésben Bíró munkájának ez is a tétje. 3. Ha lennének kulcsszavai a könyvnek – és a recenzens miért ne találhatna kulcsszavakat –, a következőket írná le: politikai kultúra. (E fogalom lassan már fölélesztésre szorul, és Bíró első rangú felélesztő.) A politikai kompetenciák újragondolása. Csakhogy: a legkevesebb befolyása épp annak van, akinek a politikai kompetenciája megkérdőjelezhetetlen. Ami marad: a marginalizálódás, a periféria, a regresszió és az avíttság: a kisebbségi komplexusok általi politikai mítoszképzés szintje. A politika verseny kiéleződése a szélsőségek malmára hajtja a vizet. A legnagyobb gond, mi több, égető probléma a félelembe burkolódzott rendszer iránti közöny, a tompa érzések melankóliája – ismerős lelki attitűd; de a múltat nem lehet eltörölni, tanultuk, és bizony számított 1990 után is, ami előtte volt; erről Erdélyben több tapasztalat lehetett, mint itthon. Még Esterházy Pétert is megtévesztette a rendszerváltoztatás, amikor azt állította, hogy a liberális köztársaságban nem számít az, ami előtte volt: „Mert minden akkori kompromisszum mára érvénytelenné vált, tökéletesen fölöslegessé: minden vacsora, minden kimondott elvtárs szó, minden János, minden elterelő jelző, minden maszk”1. Nem így történt. Abban viszont Esterházyt igazolta az idő (az élet?, a történelem? az ember nem változó természete?, a soha el nem múló erőkultusz?) a Kádár-korszak játékszabályait egykoron hol kéjjel, hol kényszeredetten elfogadó irodalom nyugtalan pil- ESTERHÁZY Péter, Nyári maszk = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00171/esterhazy00218/esterhazy00218.html [2025. 05. 14.] 1 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 259 �Kritikák, recenziók lanataira reagálva, hogy „…ha negyven évig fal mellett éltünk, akkor ennek a szabályait, törvényeit tanultuk meg. A félelem, az óvatosság, a bizalmatlanság törvényeit”2. Ahogy mindez Romániára, Erdélyre is igaz. Olvasás közben minduntalan rá kell jönnünk az emlékezővel együtt. 4. A látszattal (vagy a látszattal részben) ellentétben a családtörténet írása hálátlan szerep, aki erre adja a fejét, az szilárd talajon vesse meg a lábát. Ha ez nem sikerül, csak saját magát okolhatja. Az őszinteség és a fájdalom nem spórolható meg. „Az író legyen kegyetlen” – mondja Kosztolányi. A családdal szemben engesztelő megértés van Bíróban, kiváltképp az Édesanyja iránt. Szülei, ahogy mondani szokás, „hithű kommunisták” voltak; sok részletet megtudunk az illegalitás és konspiráció formáiról, játékszabályairól vagy véletlenjeiről – ezt már-már szociológiai pontossággal részletezi Bíró. És az egyenleg, ami az emlékekből, a családi legendáriumból következik, miközben a szerző öszszead, kivon: a szülők tiszta szívvel adták oda magukat a Pártnak, egybekelésük is a Párt parancsára történt. Ami legerősebben módon predesztinálhatta őket, az a vágy, hogy az „internacionalizmusban mint itatóspapírban, föloldódik a nacionalizmus” – ne feledjük: az erdélyi magyarság sorsáról van szó. Hogy aztán az internacionalizmus fogyó hiteléből épp az emlékiratot író fiúgyermeknek jusson érett korában a legkevesebb. Még megállnék egy-két mondat erejéig az apa alakjánál. Az ő személyisége, viselkedése szinte mindenben más volt, mint az anyáé. Az anya gondoskodó, finom és tapintatos, az apa kifelé élő, nagyhangú, kártyaszenvedélye messzire vitte bohém hírét. Jellemének bizonyos vonásai „jól jöttek” a mozgalomnak („az alkalmazkodási kényszer hozzátartozott a konspiráció etikettjéhez”), ahogy az emlékirat szerzője nyomatékosítja, és a Párt vele szemben tanúsított igazságtalanságait is keményen állta. A fiú az elfogadás, az óvatos elutasítás hullámait érzi az apával kapcsolatban; amikor az Anyja válni akar, „…elvonultam a szobánkba, estig sírtam. Akkor már sejtettem, hogy apámnak még az alsórákosi válságos időkből van egy nálam alig kisebb fia, egy cigánygyerek is” – írja. ESTERHÁZY Péter, Nyári megjegyzések = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00171/esterhazy00218/esterhazy00218.html [2025. 05. 14.] 2 260 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók 5. És e drámai ponton visszatérnék a beszervezés problémájára, Géza bátyja ügynök voltára. A dolgon nincs mit szépíteni, nem is szépít, noha ítéletet sem mond fölötte. Ahogy afölött sem, hogy a bátyjának a négy felesége közt volt cigány is: „Mellesleg a négy közül ő volt a legrokonszenvesebb”. Géza, a báty, a legtehetségesebb, ő volt Bíró Béla számára a példakép. Még a pályaválasztásban is követni akarta. A kötődés erős volt, és ez a korábban eltéphetetlennek bizonyuló szál eltépődött. A Báty is besúgó lett. Sorsa, végzete hasonló Szilágyi Domokoséhoz; mindkettejük számára az egyetlen menedék az elviselhetetlen lelkiismeretfurdalás elől az öngyilkosság. 6. Bíró Béla szenvedélyes és érzelmekben gazdag könyve (az érzelmeit sem rejti véka alá a szerző) „szabálytalanul-szabályos” családtörténete – olykor részleteiben politológiai-szociológiai esettanulmánya – megrendítő mű. Remélem, sokunk olvasmánya. De mint minden éleslátó szerző, tudja, hogy nincs nála a bölcsek köve, sem az ítélkezést, sem a megbocsátást nem neki rendelte az élet – ezért jól döntött, hogy az irónia és melankólia halvány árnyalataival is átszövi könyvét. Ezernyi tűszúrást amúgy sem lehet másképp elviselni, szavakba foglalni. (BÍRÓ Béla, Káprázat-siratók. Erdélyi zsákutcáink, Novum Publishing Kiadó, 2025.) *** BÍRÓ BÉLA A PANTEIZMUS PARADOXONA Mohai V. Lajos: A kanizsai Hidegház (Befejezetlen kézirat) „Szinte tenyeremben éreztem a saját vadgesztenyéimet a Rózsa utcából, ahol szelíd csodálkozással feküdtek a barna levelek között a bágyadt fényben, miért is nem veszem észre őket… Kicsi voltam még, a sors viszontagságairól mit sem tudtam…” (190.) 3 A másként nem, csak oldalszámmal jelölt idézetek innen valók: MOHAI V. Lajos, A kanizsai Hidegház. Befejezetlen kézirat, Bp., Prae Könyvkiadó, 2023. 3 Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 261 �Kritikák, recenziók „(Évek múlva egy hirtelen támadt vihartól kidől a fa, kiszakad a földből a gyökérzete, rázuhan a szomszédos ház drótkerítésére, széttépi a gondosan ápolt fagyalsövényt. A gyökérzet helyén óriási kráter keletkezik, távolabb is berepedezik a föld, a kisebb bokrokat és a füvet kiveti magából. // A tragédia megtörténik.)” (183.) Történet mindazonáltal alig van. Ha mégiscsak felfedezhető a metaforalugas mögött valamiféle történet is, az a család fokozatos kimúlásának fájdalmas precizitással megjelenített emlékezete. A középpont természetesen az édesanya, még az apa halála is az ő betegségének és haláltusájának „elégiájába” ékelődik. Az emlékezés azonban „csapda is, a félbemaradt éden kísértése, mert a múlt elmosódik, föltámasztása sokszor hiú ábránd marad, hiába ez adja időtlen idők óta az elbeszélés illúzióját. A régmúlt események rejtjeleinek megfejtése mégsem szemfényvesztés, pedig sokszor beigazolódtak a vele kapcsolatos kételyek. Az ókorban minden út Rómába vitt, az én életemben minden a kanizsai Hidegházhoz vezetett vissza” (53.). A fenti sorok Mohai V. Lajos legújabb, A kanizsai Hidegház. Befejezetlen kézirat című kötetéből származnak – első olvasatra azt a benyomást kelthetik, hogy a sortördelést elhagyva a recenzens egymás mellé másolt figyelemreméltó „versrészleteket”. Hogy végül is mit olvasott, azt a befogadónak nem könnyű eldöntenie. A kötet közel kétszáz oldalnyi szövegének nyelve a maga féktelen sodrásával mintha megszüntetné a vers és a próza közti különbséget. A Hidegházzal szomszédos Rózsa utcának, a gyerekkor helyszínének „ábrázolása” önmagában is csaknem kötetnyi költemény. Mohai metaforái jól érzékelhetően igazolják azt az irodalomtudományi hipotézist, hogy a líra az a beszédmód, amely a történeti tapasztalatból (az emlékekből) elvonatkoztatott világképnek és az erre szerveződő tárgyiasságoknak rendszerszerű formát ad, s ezeket esztétikailag élményszerűvé, átélhetővé, értelmezhetővé teszi. Más szóval a nézőnek, a versolvasónak a látvány élményében kell fellelnie és megértenie az azt létrehozó valóságot. Mohai nyilvánvalóvá teszi a költészet paradoxonát, miszerint a líra túllép a nyelven mint nyelvészeti jelenségen, s ezzel lényegében önmagára irányítja a figyelmet. Hankiss Elemér szerint „[a] költészet egyszerre több valóság-, érzelem- s magatartássíkot villant fel a tudatunkban”4. S ezt a tételt N. Horváth Béla George 4 N. HORVÁTH Béla, A líra logikája, Új forrás, 1995/10, 59. 262 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók Santayana észrevételével egészíti ki: a költeményben „a sorok jelentése valahol fogalmi jelentésük és asszociációs ellenpólusaik közt lebeg”5. A Mohai-féle prózakölteményt már maga a cím is befejezhetetlennek nyilvánítja. S nemcsak azért, mert Mohai képzeletvilága elvben – akárcsak maga a Világmindenség – kimeríthetetlen, de azért is, mert maga a műfaj is végtelenbe fut. Azt a műfaj nélküliséget, melyet a lírai alany itt megteremt, leginkább prózaversnek szokás nevezni. Mohai megfogalmazása jóval pontosabb: „Ismerős érzés, mely föltámaszt minden pillért (értsd ’emlékmozzanatot’ – B. B.) a Rózsa utcától Nakonxipánig” (45.). Az irodalomtudományban azonban az is jó ideje közismert, hogy a vers nem föltétlenül költemény. A versbe szedett reklám, rigmus, csasztuska szintén ritmusával és rímeivel hivalkodik ugyan, de nyilvánvalóan nem líra. Mohai közel kétszáz oldala azonban lenyűgöző líra, melyben a prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő, intenzitásnövelő formaszerkezeteivel. Egyebek közt olyan különleges retorikai alakzatokkal, parallelizmusokkal, a gondolatritmus számos képződményével, költői képekkel, melyek némelyikét eleddig az irodalomtudomány sem nevesítette. Csupán a költészetből ismert koncentrált érzelmi-intellektuális élmény gyanánt adottak számunkra, olvasók számára. Mohai szájából is természetesnek vesszük, hogy „nekem a próbára tett tehetség imponál, akkor is, ha beletörik a bicskám” (10.). A három alapvető irodalmi műnemhez, a lírához, az epikához és a drámához következésképpen odakívánkozna egy negyedik is: a prózaköltészet. Ennek a műnemnek a regény terjedelmű műfaja a Mohai által is művelt lírai fogantatású halottsirató. A gyászmunka és a lírai thanatológia ezzel szemben inkább a Mohaiféle prózaköltészet témáinak tekinthető. A műfaj teszi őket szépirodalommá. Az eltérésnek másutt mintha maga Mohai is tudatában lenne. „Azt a végzetes hibát azonban nem követem el – írja –, hogy ne higgyek a Rózsa utca halhatatlanságában.” (11.) Az öröklétről, a lélek halhatatlanságáról mindazonáltal kevés szó esik a szövegben. Annak ellenére is, hogy a szerző kiemelt betűtípussal vall róla: „A halál életre szóló nagy eseménynek, egyenesen szent dolognak számított a családban, mindenkit megrázott, és hullámai messzire terjedtek, egészen a távoli oldalági rokonokig, akikről a hétköznapokban alig vettünk tudomást. A temetés napja elfedett minden viszályt és haragot. Az öröklét egy röpke pillanatává összeillesztette a rokonság 5 Uo. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 263 �Kritikák, recenziók csonka részeit, azokat is, akiket már elfedett a koporsó, sőt talán már ki is hullottak az emlékezetből” (130.). A Rózsa utcában évtizedek óta arat a halál. „Öregapám csalánt evett a hadifogságban, hátában a szuronyokkal megrohamozta a Téli Palotát.” (47.) Nem csoda, hogy később „összevitatkozott az Istennel, meghalt” (41.). A második világháborús bombázások és ütközetek után még sokáig halottak feküdtek az útszéleken, s a következő évtizedekben a család lélekszáma is megcsappant. Az Öregapát és az Öreganyát az Apa követte a Hidegházban, hogy aztán néhány év múlva a „mészporos angyalt”, az anyát is elragadja a halál. A veszteségre jellemző, hogy a hiányt – önmagukra vonatkoztatva – a fiúk sem képesek feldolgozni. „Vajon ki rendelkezik rólunk a saját emlékezetünkön kívül? Meddig tart ki a múlt? Mi töri meg az erejét a jelenben? Csak a halál? … Gyászunk, hamuvá égett őrlődéseink nyomát, az önsajnálatot, gyarlóságaink tanújelét elpusztítjuk. Mentőövet senki sem dob nekünk.” (126–127.) A testvérek ezután már „ketten, egyedül” látogatták a Hidegházat és a családi sírhelyet. Végül a főhős is magára marad. Az emlékeivel, melyeket váltakozó ének váltakozó, jelen és múlt idejű költői futamokban keltenek életre. Danilo Kiš nyomán ő is úgy érzi, „…fúgát kellene komponálni zenekarra és orgonára. Lila üvegcséket fel az emelvényre az elsötétült teremben, színültig nemes illatokkal”6. Már a gyerekkori emlékek sem a Rózsa utcát „támasztják fel” valamely múltbéli benyomásözön lírai felelevenítésével, inkább a szerző alakját világítják át, aki ekként (akárcsak időnként az Édesanya) azonossá válik a Mindenséggel: „Anyám körömcipője hegyével kötötte össze a konyhakő mintáit az Univerzummal” (143.). De mi lenne ez, ha nem annak tudata, hogy a Mindenség ugyanúgy mibennünk van, mint ahogyan a plátói tételt némileg átfogalmazva nem csak a teljesség foglalja magában a részt, de a rész is a magába foglalja a teljességet? Az öröklét kérdése azonban föl sem merül ebben az ellenállhatatlan sodrású lírai áradatban. Ennek magyarázatát az öröklétről szólva A tragikus életérzés című filozófiai esszékötetében Miguel de Unamuno adja meg: „Rettenetes valami az értelem. A halál felé tart, éppúgy, ahogyan az emlékezet az állandóság felé… Az igazi tudomány mindenekelőtt kételkedni és »nem tudni« tanít”… A köznapi értelemben 6 KIŠ, Danilo, Korai bánat, fordította ÁCS Károly, Újvidék, 1971 (vendégszöveg: MOHAI, 106). 264 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók vett tudós, akárcsak az ügyvéd, nem kételkedik, „…de azt sem hiszi, hogy nem tud. Mindenképpen megoldás kell neki”7. „A valódi költészetnek – olvashatjuk ugyanott – két igazán mélyről jövő, radikális hangzata van: a világ hívsága és a történések mikéntje az egyik, a szerelem a másik. Ez a két hang csak egyszere szólhat.” (40.) Mohai prózakölteményéből azonban hiányzik a szerelem. Egészen pontosan: csupán marginálisan van jelen. Egyik, önmagát szerelmes özvegynek érző barátja meséli a lírai alany fiatalon elhunyt unokanővéréről, hogy „[u]nokanővéred köré az élet erotikus aurája halálvágyat szült. Az elégikus lelkű kalandornő megtestesítője volt, akit a férfiak önként követnek a halálba, miután az udvarlásban kudarcot vallottak” (164–165.). A szerelmes ember, tehetnénk hozzá – ha hiszi, ha nem –, rettenthetetlenül hisz egyfajta öröklétben. Az ’Isten’ megnevezés Mohainál is gyakran felmerül, de csupán a költőiség rekvizitumaként. (Egyetlen példa: „Miközben begyűjtik a termést, Isten csöndben elhagyja a világot.”) (29–30). S ebben rejlik a Költemény örökre szóló befejezhetetlenségének voltaképpeni rejtélye is. A költemény nem azért befejezhetetlen, mert a Világegyetem, s következésképpen a rá vonatkozó emlékek is kimeríthetetlenek, inkább azért, mert e földi világban magukhoz az emlékekhez is csak részben férhetünk hozzá. A prózakölteményt Mohai az olvasó örömére még hosszan folytathatja, de utolsó fejezetét maga sem írhatja meg. Hacsak nem abból az a szöveg hátterében mégiscsak ott lappangó öröklétből, melyről maga is szemérmesen hallgat. Az elhalálozások családtörténete végérvényesen véget ér. A lírai alany után – legalábbis az olvasó tudomása szerint – nem marad leszármazott, aki folytathatná az „illatos fúgát”. Mohai prózakölteménye nem csak a Naprendszer, de a Nagyvilág, Magyarország, Európa, sőt a Rózsa utca vonatkozásában is tovább árnyalható, írható, de valóban befejezhetetlen… (MOHAI V. Lajos, A kanizsai Hidegház. Befejezetlen kézirat, Prae.hu Kft., 2023.) *** 7 Miguel De UNAMUNO, A tragikus életérzés, 1989, 88, 91. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 265 �Kritikák, recenziók CSONGRÁDY BÉLA EGY „JÓÍZŰ” KÖNYV Pásztor Éva – Nagy Zsófia: Vendégségben Mikszáth Kálmánnál Aki „csak” úgymond átlagos szinten tájékozott a kulturális, művészeti életben – jelesül a magyar irodalomtörténet berkeiben –, az egészen biztosan tudja, hogy az egyaránt nógrádi, felvidéki gyökerű Madách Imre és Mikszáth Kálmán személye és munkássága a szülőföldjükön kultikus keretek között is megkapja a kiérdemelt megbecsülést. Az előbbi szerző természetesen a nemzetközi mércével mérve is kiemelkedően rangos drámai költemény, Az ember tragédiája jogán miatt vívta, vívja ki az elismerés ezen módját, utóbbi – joggal nagy palócnak is nevezett – író esetében pedig az örökbecsű regények tekinthetők a megkülönböztetett elismerés és tisztelet forrásának. Mindkét szerző esetében közösségek – egyesületek, társaságok, baráti körök – és az azok keretében tevékenykedő, esetleg éppen e területen végzett kiemelkedő, eredményes munkájuk révén ismert, elismert kutatók, irodalomtörténészek járnak az élen. Jó példaként itt és most a Salgótarjánból elszármazott Praznovszky Mihály neve említtetik, aki éppen megszámlálhatatlan számú publikációjával – köztük az ugyancsak sok saját kutatásainak eredményeit közzétevő könyveivel – tudhatja magáénak a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnöke titulust, és aki három esetben – kutatóként, múzeumigazgatóként és mint a Palócföld főszerkesztője – is részesült a legújabb kori Madách-kultusz hajnalán, 1964-ben, a Tragédiaköltő halálának századik évfordulója időszakában életre hívott Madách-díjban. Ugyanakkor az is természetes, hogy a kultikus jelenségek élenjárói, úgymond zászlóvivői mögött, mellett rendre feltűnnek új szereplők is. Olyanok, akik főhivatásuk révén eleddig egyfajta távolságból kapcsolódtak az irodalomtörténethez, akár a fentebb emlegetett két jeles nógrádi alkotó munkájának, szellemi örökségének további részletei feltáráshoz, bemutatásához. E személyiségek közé sorolható a – többek között – Kazinczy-, Veres Pálné- és Balassagyarmat kultúrájáért díjjal kitüntetett pedagógus, Pásztor Sándorné, akiről Tarnóczi László rádióriporter Nagyok című 2024 januári műsorához írott ajánlójában fogalmazta meg a követ- 266 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók kezőket: „A magyar irodalmat és az ének-zenét úgy tanította, hogy abból az élethez találtak kapaszkodót a tanítványai, akik közül sokan lettek pedagógusok (óvónők, magyartanárok) s aranydiplomás kórust is vezetett”. Nos, Pásztor Éva – aki alelnök férjével immár évek óta nagyon közel állt az 1993-ban alakult Mikszáth Kálmán Társasághoz – 2021-ben új oldaláról mutatkozott be: ekkor jelentette meg A halhatatlan Mikszáth Kálmán című könyvét, amely a 13. kötete volt a 2003-ban a Lohinai fű címmel a társaság révén útjára indított Mikszáth Könyves Téka sorozatnak. Ebben a kiadványban sorra vette, bemutatta és jellemezte azokat az írót ábrázoló emlékeket, a tiszteletére kialakított emlékhelyeket, megrendezett eseményeket, a nevét őrző intézményeket, amelyek szép számmal találhatók szerte az országban, illetve a határokon túl is. Hasonló megfontolásból, céllal és jelleggel jelent meg Az örök Madách Imre című, szintén gazdagon dokumentált könyve 2023-ban. A 2024-es esztendő egyébiránt is fontos esztendőnek bizonyult Pásztor Éva munkásságában. Ugyanis a tavalyi év tavaszán a fentebb emlegetett Mikszáth Könyves Téka sorozat 20. köteteként, mondhatni Mikszáth Kálmán születésének 177. évfordulójára jelent meg újabb jelentős munkája. Ez egyrészt folytatása a Mikszáthtal foglalkozó írásainak, másrészt – műfajilag, jellegét tekintve – változást is hozott ezek sorában, amennyiben a Vendégségben Mikszáth Kálmánnál című kiadványt irodalmi szakácskönyvnek minősítette maga a szerző. S ez utóbbi megjelölés pontosítást is igényel, mert ezúttal nem egyedül jegyzi a kötetet, merthogy Nagy Zsófia gasztronómus, ételkritikus, a régi palóc konyha hagyományainak ápolója, a Pozsonyban megjelenő Vasárnap Magazin háziasszonya személyében szerzőtársa is akadt. Egy olyan szakértővel dolgozott együtt, aki már gyermekkorában olvasta Mikszáthot, és felfigyelt az író műveiben előforduló ételnevekre, kulináris élményekre. Mostanra érett meg benne a szándék – amelyet a Mikszáth Kálmán társasági tagsága és Pásztor Évával való megismerkedése, baráti kapcsolata, munkásságának ismerete megerősített – hogy ketten jegyezzék ezt a különleges műfajú kötetet. A felvidéki gyökerű Nagy Zsófia azért is gondolhatott erre, mert számára értelemszerűen nem idegen ez a vidék, s a Palócföld című folyóiratban már a korábbiakban és azóta is rendre közölt, illetve közöl gasztronómiai jellegű írásokat, tájegységi recepteket. Természetes, hogy a két – egymást jól ismerő és tisztelő – szerző a kötet elején megnyilatkozik, szól az olvasókhoz. Mindketten abban bíznak, hogy e nem szokványos, mondhatni különleges témával sikerül felkelteniük az érdeklődést, első- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 267 �Kritikák, recenziók sorban a címszereplő író iránt. A könyv élén megnyilatkozik a szakértő Praznovszky Mihály is. Egy jóízű könyv elé című írásában: „Mikszáth Kálmán is azon írók közé tartozott, akik szívesen ültetik terített asztal mellé hőseiket jó étvággyal falatozni, de ő maga soha nem írt le recepteket… Lett volna alkalma elmesélni a jobbnál jobb ételek főzési praktikáit, de azok semmiképpen nem fértek bele végtelen történeteibe. Hadd egyenek csak a hősök, az utókor olvasói pedig törjék a fejüket, mit ettek… E könyv tartalmát Pásztor Éva dicséretes szorgalommal szedegette össze az életműből, néha csak egy mondat, másutt egy bekezdés, vagy éppen egy karcolat kerül terítékre, mutatván, hogy az író a gasztronómiával is tudott helyzeteket és szereplőket, főleg kortársakat jellemezni. Mindezekhez mellékelt Nagy Zsófia, a palócföld ízeinek tudósa ide vágó ismert vagy kevésbé ismert recepteket” – írja Praznovszky Mihály, s gondolatait a kötet tartalma teljes mértékben visszaigazolja. A kiadvány elején megnyilatkozik Mikszáth Kálmán is A magyar konyha című írásával, amelyet ő maga „fecsegés”-nek minősít. „Állj meg, Pegazus! Idekötlek a fűzfához. S magam is betekintek a tepsik, lábasok és bögrék közé a konyhába. Eleget hallgattuk már együtt fülemilék dalát, prücskök ciripelését. A pecsenyesistergés sem a legutolsó. Az szóljon most…” Teljes joggal került a könyvbe a manapság jól ismert – a Magyar Rádióban e témában hetente megszólaló – népszerű Vinkó József Gourmand volt-e Mikszáth? címmel jelzett írása, amelyben néhány hajdani történet felidézésével érdekes, szellemes választ ad e kérdésre. S mindezek után a Mikszáth-írásokból való kiemelések következnek és „végre” a receptek, amelyek ínycsiklandozó, ragyogó fotókon is kelletik magukat. A Mikszáth-művek és a felhasznált irodalom szokásos megjelenítése mellett immár az internetes források is helyet kaptak. A kötet tartalomhoz illő külleme a tipográfus Bucsy Balázst és a veszprémi OOK Press Nyomda munkáját dicséri. Ugyanez a műhely jegyezte Pásztor Éva Az örök Madách Imre című kötetét is. (PÁSZTOR Éva – NAGY Zsófia, Vendégségben Mikszáth Kálmánnál, Balassagyarmat, 2024.) *** 268 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók RÓNA Z. PÉTER KULTÚRÁT ÉS NYELVET ÁPOLÓ Zsibói Gergely: Hajnali vásznak Azt mondják: használatuk során megkopnak szavaink, vagy új jelentést nyernek. A költő az, aki kisajátítja őket, miképpen Ady a ’vér’ szavunkat. Az emberiség történetének döntő részében a verset emelkedettség jellemezte. Az istenekkel, Istennel vagy valami transzcendensnek nevezhető dologgal/dolgokkal való kapcsolatfelvételt szolgálta a vers, ezért a közbeszédtől erősen eltért. Arthur Danto a XX. század végét jellemző művészeti sokszínűség kapcsán írta, hogy addig, amíg a korábbi korokhoz egyértelműen valamilyen meghatározó és domináns irányzat volt köthető, ez ekkorra megszűnt, beköszöntött a pluralizmus kora. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ettől fogva nincsenek domináns kánonok, s azt sem, hogy a művészet társadalmi szerepe valaha is még ugyanolyan jelentőséggel bírhat, mint korábban. Sőt, nyilvánvalóan szakmai kérdéssé, már-már önmagáért valóvá vált. Mondhatni: öncélúvá. Profánabbul: köldöknézővé. Ami bizonyosan abból is eredeztethető, hogy devalválódott a költő váteszszerepe, küldetéstudata és az általa használt nyelv. Ezért fordulhat elő, hogy sok esetben nem olvas ki többet egy-egy belső körökben felmagasztalt költő soraiból az ember, mint amit egy kocsmai diskurzus során már hallhatott. Olykor pedig stílusbeli eltérést sem tapasztalhat. Vagyis a költők is egyre inkább közhelyekkel szolgálják a közízlést. Természetesen akad ellenpélda bőven. S olyan is, aki ezt oly magas szinten műveli, hogy épp ezáltal jut el kevesekhez abban a folyton rohanó világunkban, amelyben csupán percemberkék lehetünk. Zsibói Gergely költészete ez utóbbihoz tartozónak tekinthető; a magyar irodalom legjavához mérhető és hasonuló. Nyelvezete végletekig csiszolt, árnyalt és emelkedett. Mélyebb értelmének fölfejtése ismereteket igényel – elsősorban az irodalom és a történelem területéről. Gyakorta olyan szavakat épít a verstestbe, amelyek réges-rég eltűntek a közbeszédből. Némely esetben talán a jelentésük se teljesen világos mindenki számára. De az bizonyosan világos, hogy Zsibói ezek használatával ápolja a magyar kultúrát és nyelvet. Visszaemeli abba a magasságba, amely az övé, a miénk, a magyar nemzeté. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 269 �Kritikák, recenziók A Hajnali vásznak című kötet versei három ciklusba rendeződnek; plusz egy – napjainkra teljességgel elhagyott, mottóként is értelmezhető – elővers segít a szellemi tájolódásban. Nem véletlenül építi erre a könyv hátsó borítóján szereplő ajánlását Handó Péter. Érdemes elidőzni sorai fölött, s ehhez álljon itt a vers egésze: „Elébb padlatot: / a mosolyt, ölelést, / mit széthordtak / belőlünk annyi éven át. / Aztán a többit, rendjén, / hogy kinyíljék / bennünk a világ.” A padlat (padolat, padozat, padló) olyan ember által készített alap (például a kultúra is ilyen), amely „deszkáival” lefed egy alatta tátongó mélységet. Ezúttal pedig magát a világot. Azt a világot, amelybe bele- (vagy fölé-)cseperedik az ember megtartó mosolyok, ölelések által. De mi történik akkor, ha ezek a „deszkák” kihúzódnak a lába alól? És ha ezeket belülről hordják szét az emberből? Mi tárul fel ilyenkor? Miféle mélység? Thomas Mann írja a József és testvéreiben: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” Vajon ennek a kútnak a padlatát távolították el? Az érvényes választ mindenkinek magának kell megtalálnia a Hajnali vásznak kibontása közben – mondom ezt azért, mert az én válaszaim legföljebb csak jelzőbóják lehetnek; többhöz egy recenzió teret nem ad. Beszédesek a cikluscímek, amennyiben az elsőnél fölkerül az álarc, az utolsónál pedig lehull. Mert mi jellemezhet egy Maszkabált? Az, hogy a benne szerepet vállaló más természeteket magára öltve tetszeleg úgy, hogy azzá válik, akit a felöltött maszk képvisel megjeleníteni hivatott. Ez a szerep a Zsibói-versek esetében vágyott és zsigerekből áradóan keresztény gyökerű. Már az első ciklus első versének címe (Kyrie) egyértelművé teszi ezt azzal, hogy egy IV. századra datált kegyelemkérő imádságra utal, s akár Krisztus szájából elhangzó könyörgésként is fölfogható. Legsűrűbben e cikluson belül asszociáltat Zsibói Krisztus életére, szellemi hagyatékára. Nemzeti tudatunk történeti mérföldkövei is hangsúlyosan vonulnak végig a kötet egészén. Ennek első darabja az 1956-os eseményekből táplálkozik (Október-vég). A politikai állásfoglalás lehetséges másik arcát mutatja a Biberach levele Meránba, melyben a Bánk bán-béli ritter/szerencselovag Biberach hívja az „övéit” magyar honba németországinál busásabb hasznot zsebelni. Szinte természetes módon emelődik ide az Ady Endrét megidéző két irodalmi expozé (Hiába-Messiás; Búcsú Csucsától), 270 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók hiszen jobbító nemzetostorozásban aligha járt nálánál előrébb valaki, ez pedig Zsibóitól sem teljesen idegen. A „perc-ficsúrkák” kifejezés pedig nem pusztán felidéz egy jól ismert szóösszetételt, de meg is fosztja az ilyen típusú modern embert ember voltától. Számba lehetne venni Ady (valamint Kosztolányi, József Attila, Juhász Gyula…) költészetére való utalásokat, mint olyan szöveghelyeket, amelyek képesek komplett verseket előhívni az emlékezetből, s ezáltal értelmezési teret tágítani, de ez ezúttal nem tehető meg. A kötet egészére nézve is fontos versek a szülőföld – Erdély és Kolozsvár – történeti, irodalmi és a szerző személyes emlékeiből táplálkozó képek meg- és fölelevenítését végzik el. Ennek a sornak az első darabja az Ország-álmodó. Ugyanígy jelen van a kötet egészében a 13 évesen szerzett új hon, „Nógrádország” is: „Báthory István emlékezete” után Balassa úr mulat. Szintén több vers számít az antikvitással kapcsolatos ismereteinkre. Ilyen a Béke Ithakában, amelynek első két sorát a Somoskőújfaluban élő Kossuth-díjas Földi Péter ültette át impulzív rajzba. Itt kell megemlíteni, hogy a Maszkabál Karám című ciklusának mind a hét szonettje a Marschalkó Zsoltnak emléket állító, 2012-ben a Balassi Bálint Asztaltársaság által megjelentetett Rebbenő madárban szereplő Földi-rajzok alapján készült, ugyanakkor Földi Péter, ihletet merítve a versekből, új rajzokat készített ezekhez a szonettekhez, és még néhány vershez ezen túl is; nagy-nagy alázattal szolgálva a sorok közül kiolvasható vizuális világot. A második ciklus a Mezsgyén címet kapta, amely határvidéket, műveletlen területet jelöl. Kérdezhetnénk: honnan nézve? A ciklusnyitó Kolozsvári anzix I. még bizakodó képeslapüzenet, de ahogy haladunk előre, egyre komorul a kép, s lassan minden mezsgyére kerül, a címadó versben pedig ki is mondja a szerző azt, amit lát, él és érez: „Nincsen hazád”. Mély és megrázó vallomások, veszteségek sora, a létért való küzdelem hiábavalósága tömörült ide. Ahogyan korábban jeleztem, az első ciklus különböző maszk segítségével elvégzett szerepjátékai a harmadik ciklus (Reggel, november – Álarc nélkül) verseiben ellenpontozódnak. A természet és az elmúlás szépsége éppúgy helyet kap sorok között, mint ahogy egy szelíd szerelmi vallomás a Lépted-váróban. A borítót Földi Péter „Hajnalra, ha itt az óra…” című rajza felhasználásával Orbán György János készítette. Régi-új köntöst szabott ezzel a Palócföld Könyvek sorozatnak. Remélhetőleg Zsibói Gergely Hajnali vásznak című, figyelemreméltó kötetét újabbak követik majd, hogy nógrádikumként lehessen hivatkozni rájuk. (ZSIBÓI Gergely, Hajnali vásznak, Balassi Bálint Könyvtár — Balassi Bálint Asztaltársaság, Salgótarján, 2025.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 271 �Kritikák, recenziók NAGY TIBOR BESZÉLGETÉSEK SZÖVEGKÖZELBEN Horváth Dániel: Mi az ámbra? Kortárs beszélgetések A kötet borítógrafikája lassan és biztosan tudatosítja az olvasóban, hogy miről is lesz szó ebben a könyvben. Persze a „mi az ámbra? – mi az ábra?” szójáték sem hagyható figyelmen kívül. A Kortárs beszélgetések mint alcím pedig valóban pontos meghatározás, hiszen egy „kortárs létezés”-ről szóló interjúkötetről van szól. Biztosan emlékszünk még arra, amikor azt kérdést szegezték nekünk magyartanáraink: „Mire gondolhatott a költő?” Általában megmaradt ez a költői kérdés szintjén, hiszen nem kevés rásegítéssel tudtunk csak belekezdeni a „magas irodalmi elemzések”-be. De mi a helyzet a kortárs irodalommal? – a kötet célzottan teszi fel a kérdést, mely „A szerző”-höz szól. Az interjúkban ugyanis kortárs irodalmi művek alkotóival beszélget Horváth Dániel olyan témákról, amelyek nagyon gyakran felmerülnek az olvasóban. Az oktatás dimenziója fontos szerepet kap a kötetben (az interjúk készítője maga is középiskolai tanár). Az irodalomoktatás problémái témaként erősen megjelennek a szerzőnél és az interjúalanyoknál is, így természetesen szóba kerül az irodalom olvasóvá nevelő szerepe is. A mai fiatalok celebekért rajonganak, és érdeklődnek az ő mindennapjaik iránt. A kötetből kiderül, hogyha a kortárs szerzőkre ugyanígy tekintünk, akkor hasonló kérdésekre kaphatunk válaszokat. „Vajon miért írta ezt?” – „Hogyan zajlott az írás folyamata?” – „Milyen témák foglalkoztatták a megírás idején?” Mind-mind olyan kérdés, amely akár egy iskolásnál is felmerül egy vers vagy novella olvasása során. A miért?-ek és hogyan?-ok mellett sokkal személyesebb kérdések is előkerülnek. Traumák, tragédiák, betegségek. Több esetben érezhető, ahogy a kötetben szereplő alanyok a privátszférájukat lemeztelenítik beszélgetés közben. Olyannyira őszinték az interjúk, hogy olvasás közben megfeledkezünk erről. Magával 272 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Kritikák, recenziók ragadó olvasni a kötetben szereplő alkotóknál az írással kapcsolatos motivációikról, amely néha meglepő, néha teljesen hétköznapi. Erős motiváció az emberi kíváncsiság, az imént említett témák valamiért mindig is foglalkoztatták az embereket, legyen szó akár celebekről, akár irodalmi személyiségekről (hiszen Ady Endre kalandos és csapodár életmódja valahogy mindig megragad a tanulók fejében, a szimultán verseléssel ellentétben). Több szerzőnél felbukkan a közösségi média hatása az írásra. Például Nyáry Krisztiánnál, aki aktívan jelen van a médiában. Nála olvashatjuk, hogy egy-egy poszt, érdekesség hogyan alkothat meg, indíthat el akár egy kötetet, egy ötlet hogyan alapozhat meg egy kutatást. Akár szeretnénk, akár nem, a közösségi média napjainkban döntő szerepet gyakorol az irodalomi életre, így a szerzőknek egyfajta létkérdés is, hogy megjelenjenek ebben a digitális térben. Az idézett versek mellett találunk novellarészleteket és naplóbejegyzéseket is a könyvben. Középiskolai tanár, evolúcióbiológus, katolikus pap, egy autista lány, slammer, zenész és mások szólalnak meg a könyvben. Nem biztos, hogy első hallásra olyan szereplők, akikhez a „kortárs irodalom” fogalmát társítanánk. Természetesen vannak „hivatásos” írók is, hiszen a kötetben szerepel többek között Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Szabó T. Anna vagy éppen Tóth Krisztina és még sokan mások is. Horváth Dániel a címekben jó érzékkel ragadja meg az egyes interjúk fő gondolatait, kulcsszavait, mint például: Mindenből a legjobbat keresem (Dragomán György), Benne van az egész történelmünk (Nyáry Krisztián), Adyék elég menők voltak (Kemény Zsófi), Nagyon egyszerű: csak azt kell mondani, ami a valóság (Sinkó József). A kötet rendezőelvére a kortárs irodalmi csemege megnevezés illik talán legjobban, merthogy a változatos szerzőgárda az, amely elsősorban érdekessé teszi. És amennyire változatos a szerzők foglalkozása, olyannyira egyetemes témakörök kerülnek gyakran előtérbe. Rendkívül „felhasználóbarát” is a kötet, hiszen egyegy interjú elolvasása csak pár percet vesz igénybe, bárhol és bármikor olvasható (akár még zsebkönyvformában is megjelenhetne). Az interjúk mint apró mozaikok, rejtett módokon kapcsolódnak ugyan egymáshoz, de természetesen nem olyan kötetről van szó, amelyet elkezdünk olvasni az elején, és folytatólagosan haladunk tovább. Inkább átlapozzuk a tartalomjegyzéket, és az az aktuális hangulatunknak megfelelően választunk egy szöveget. Ez a módszer jól működik, és légiesen könnyeddé teszi az olvasást. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 273 �Kritikák, recenziók Vajon egy ilyen jellegű kötet közelebb hozhatja-e a fiatalokat az irodalomhoz, az olvasás szeretetéhez? Bár a modern irodalomtanítás a szöveget, az irodalmi művet helyezi középpontba, a kortárs irodalomnál kár lenne kihagyni egy olyan „kalandozás”-t, melynek során a szerző személyét közelebb hozhatjuk a szöveghez. Ez a könyv ebben segít. (HORVÁTH Dániel, Mi az ámbra? Kortárs beszélgetések, Szombathely, Savaria University Press, 2024.) Csohány Kálmán – Déry Tibor: Szembenézni (illusztráció) (tusrajz, 172 x 118; 1968) 274 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások VINCZE-LENDVAY GABRIELLA A NÓGRÁDI MIKSZÁTH LEXIKON BEMUTATÓJÁRÓL 2025. március 25-én a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban mutatták be Praznovszky Mihály legújabb kötetét, a Mikszáth Kálmán Társaság gondozásában megjelent Nógrádi Mikszáth Lexikont. Akár félrevezetőnek is tűnhet legújabbnak nevezni egy olyan kötetet, amely már 1991-ben is megjelent azonos címmel, de ha figyelembe vesszük a szerző állítását, miszerint ez egy „alaposan átdolgozott, tetemesen bővített, a régire egyáltalán nem hasonlító könyv”, s „...harmincévente ki kell adni egy ilyen fontos könyvet”, érthetővé válik, miért bátorkodunk mégis újnak nevezni. Praznovszky Mihály (aki „gyűjtötte, írta, összerakta, szerkesztette” a kötetet) és Csipka Rozália (aki „a Kiadó részéről javította, beleszólt és kibicelt”) együtt, egymás mondandóját árnyalva, egymást kiegészítve, olykor fricskázva vezették végig a közönséget a rendkívül vidám hangulatú könyvbemutatón. A szerző már a kötet bevezetőjében, az Elöljáró beszédben is hangsúlyozta: „Egyedi, besorolhatatlan műfajú könyv ez. Az volt már eredetileg is. Annyi mindenféle jelzőt tudnék aggatni rá, hogy ti. mi nem, s mi minden összességében”. A beszélgetés első témája is a műfaji besorolással kapcsolatos bizonytalanságok körbejárása volt. A kötet címe azt sugallja, hogy lexikonnal állunk szemben, hiszen szócikkekben foglalja össze Mikszáth nógrádi vonatkozásait, legyen szó személyekről, intézményekről, helységekről, épületekről, de míg a szerző szerint a lexikon információk keresésére szolgál, rövidítéseket alkalmaz, és gyakorlatilag olvashatatlan, addig az ő lexikonja olvasmányos, ún. „elbeszélő lexikon”, mely alkalmazkodott a modern olvasási szokásokhoz. A kötet tehát betűrendbe sorolt szócikkekből áll (egészen pontosan 131 szócikkből), ezek majdnem mindegyikében szerepel Balassagyarmat, az egykori megyeszékhely, mely olyannyira meghatározta Mikszáth életművét. „Jó eljönni Balassagyarmatra, ráadásul egy olyan könyvvel, amely ha címében nem is, de tartalmában nagyon-nagyon-nagyon erősen balassagyarmati. Legyünk őszinték Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 275 �Tudósítások (…), Mikszáth elképzelhetetlen Balassagyarmat nélkül, Balassagyarmat elképzelhetetlen Mikszáth nélkül” – hangzott el a könyvbemutatón Praznovszky Mihálytól. A város kapcsán egy kis kitérő erejéig Madáchot is megemlítette a szerző, mondván, hogy ő egészen más viszonyban állt a környezetével, sokkal visszavonultabban élt. Mikszáthra jobban hatott, ami körülötte zajlott, s ez a műveiben is visszaköszönt. Mikszáth Kálmán megtalálta azokat a helyszíneket, a csodás embereket, amelyek ezt a várost egyedivé tették, az aranyos, mesés történeteket, melyekből élete végéig táplálkozott. Balassagyarmat mellett egyéb, Mikszáth életében fontos szerepet betöltő települések is helyet kaptak a kötetben, például Szklabonya, Horpács, vagy akár Nógrád határain túlmutatva Selmecbánya, illetve Rimaszombat. S ezzel már érintjük is a következő kérdést, melynek apropóját maga a szerző szolgáltatta a Bágy patakról szóló szócikkben megfogalmazottakkal: „A lexikon írója megint csal egy kicsit, (illetve most először, később többször is…)”. Praznovszky Mihály ezen csalások kapcsán elmondta, mindössze arról van szó, hogy a nógrádinak aposztrofált Mikszáth Lexikonba bekerültek olyan helyszínek, személyek, amelyek/akik nem nógrádiak. Csipka Rozália kitért a kötet képanyagára is, arra a 45 fotóra, melyeket beválogattak, hogy teljesebbé tegyék a szöveget, illetve a fotók kapcsán pár érdekességet is megtudhatott a közönség. A beszélgetés lezárásaként szóba kerültek a jövőre vonatkozó tervek, távlatok, melyeket Csipka Rozália egy, a lexikonból származó idézettel rajzolt meg: „nem dolgoztam fel e vonatkozásban, azaz »nógrádiságában« az életművet, csak a kortársakra figyeltem, akiket Mikszáth ismert, látott, akikkel találkozott stb. Minden más és mindenki más nem fért bele, de ha egyszer lesz kedvem, még megcsinálhatom a teljes Mikszáth-enciklopédiát, az is lesz vagy tíz kötet”. (PRAZNOVSZKY Mihály, Nógrádi Mikszáth Lexikon, Horpács, Mikszáth Kálmán Társaság, 2025.) *** 276 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások HANDÓ PÉTER ÖSSZEGZŐ NYOMHAGYÁS Ritkán fordul elő, hogy egy lokális és – ebből adódóan – kis létszámú szervezet egy évtizednél tovább képes fennmaradni. Különösen így van ez a művészeti csoportosulások esetében, mivel az egyéni törekvések eltérő iránya az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, s ez kikezdi a csoportkohéziót. Az, hogy a salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Asztaltársaság az emberélet dantei felén túl van, a 37. évében jár, már önmagában figyelemre méltó. Az pedig, hogy a létrehozott értékek száma évről évre nő, s ezek minősége fejlődést mutat, egyértelműen azt jelzi, az alkotói közösségen belüli műhelymunka eredményes. Mondhatni: megújulásra ösztönző. Ennek tárgyi bizonyítéka az évente megjelenő Asztaltársasági Füzetek s az egyéb tematikus kiadványok sokasága. Az előbbiek mintegy összegzői a tagok elmúlt évi munkájának, tehát mindenképpen tartalmi áttekintésre érdemesek (még akkor is, ha korábban erre nem került sor). A 2024-es Asztaltársasági Füzetek ezúttal nem emlékállítással, hanem köszöntéssel indul. Tagtársuk, Botos Zoltán festőművész december 19-én töltötte be 75. életévét. Shah Timor portréfotója és a mögéje sorakozott három írás az ő köszöntését szolgálja. Elsőként Csernák Edit képzőművész-tanár Az útkeresés című tárlatmegnyitó szövege nyújt betekintést Botos Zoltán művészeti tevékenységének történeti, irodalmi és szakmai hátterébe, rávilágítva ezek képi összefüggéseire, párhuzamaira. Másodikként Handó Péter Csak tesszük… című szabadversében eleveníti fel azt a pillanatot és a belőle fakadó folyamatot, amely párbeszédek útján mélyülő emberi barátságát eredményezte Botos Zoltánnal. Brunda Gusztáv szintén szabadversbe (Nem hagyhatom) önti azt az anyaggal meg emberi küldetéssel való vívódást, a Botosra jellemző szerénységet és alázatot, ami egész életútján át elkísérte, s kíséri napjainkban is. Tekinthető a köszöntés megkoronázásaként is az ezt követő opusz, a köszöntött Szerelem és halál című verse, amely feltehetően ki máshoz szólhatna, mint akivel több mint fél évszázada összeköti a közös sors. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 277 �Tudósítások Ami a kiadvány további részében újdonság erejével hathat, az az esszéisztikus művek dominanciája, s az írások gondolati – olykor provokatív – gazdagsága. E téren a sort Almádi Róbert (Élet)hosszabbítás című, emlékelevenítéssel egybekötött szövege nyitja meg. Múltidézéséből a keresztény hit egyik legfontosabb üzenete, az élet ajándék volta olvasható ki. Az a létezésajándék, amelyet az ember Istentől azért kap, hogy továbbajándékozhassa tettei révén szeretteinek, útmutatás gyanánt. A következő esszé Teremtésmítosz és visszaháramlás – expanzióval Karaffa Gyula tollából származik, és 2024 szeptemberében hangzott el a Német Péter Mikola által szervezett váci XXXV. Expanzión, ahol az Asztaltársaság Nógrád vármegyét képviselő csapatában ő is aktív szerepet vállalt a bemutatkozáson. Mondhatni, négy levegővételnyi mondatba tömörülnek Karaffa világba ágyazottság, világteremtés körül forgolódó gondolatai, ugyanakkor négy olyan mondatba, amely akár az egyén létezését is jól illusztrálhatja azáltal, hogy nincs mondat eleji nagy kezdőbetű, és az egyes bekezdések is három ponttal végződnek. Vagyis egy nagyobb folyamat részeként van és lehet jelen valamennyi szó, akárcsak az ember az „idő” egészében. Kérdésként teszi fel (Végső válság?), ám kijelentések mentén halad előre Handó Péter, amikor korunk néhány válságra utaló jelenségét helyezi górcső alá. Meglátásait érdemes fontolóra venni, és akár revideálni is azokat. Szintén Karaffa Gyula tollából született A kilakoltatott lélek…, amelyben Németh Péter Mikola VisszaSejtesít című kétnyelvű (lengyel–magyar) kötetével kapcsolatos impresszióit osztja meg cizelláltan fogalmazva, egyetemes összefüggéseket kutatva és föltárva. Szépprózával ezúttal Paróczai Csaba Gergely és Zsibói Gergely van jelen az Asztaltársasági Füzetekben. Paróczai az előző években olvasható történetei sorát gazdagítja tovább, amelynek fő forrása a személyes tapasztalat, s annak érzelmekben gazdag megéltsége. A Darabokra törted a szívem ezúttal a suhanc szemével lát és láttat, míg A szerdai ebédben egy fiatal felnőtt anyjánál ebédelése és a mellé társuló/társítható rituálé elevenedik meg. Zsibói pedagógusi munkásságából táplálkozó élményanyagot (Fogadóóra) választ kiindulási alapul, ezt gondolja és írja tovább – mintegy rávilágítva arra az abszurdizálódott létre, melyen belül a pozíció minden erkölcsi és etikai normát felülírva képes alattomosan hatalmat gyakorolni az „egyszerű” polgár fölött. Versek tekintetében gazdag és sokszínű választékkal rukkol elő ismételten az Asztaltársasági Füzetek. Botos Zoltán debütáló versén túl szerepel benne Karaffa Gyula, Brunda Gusztáv, Zsibói Gergely, Oravecz Tibor, Szabó Zsolt, Rónási Viktor, Madár János, Hanácsek Erzsébet és Handó Péter. 278 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások A kiadvány legterjedelmesebb írása Cs. Szerémy Andrea Acélrózsa című színművének II. felvonása (az első felvonás a 2023-as Asztaltársasági Füzetekben olvasható), ami a szerző nagyapjának naplója alapján az acélgyári munkások gyármentő tevékenységét és egy szerelem II. világháborús viszontagságait meséli el dramatizált, dialógusos formában. Mivel a II. felvonás megjelenésével szinte egyidőben került sor a darab premier-előadására, bizton állítható, hogy komoly érzelmeket ébreszt mindenkiben nem csak a hűség, hanem a jó szolgálata, az emberi kitartás tekintetében is. Botos Zoltánnal indul és vele ér véget a szöveges rész, mert ezúttal ő nyitotta meg az asztaltársaság képzőművészeinek 2024. évi Balassi Bálint Könyvtárban rendezett tárlatát, s hagyományosan az itt elhangzó beszéd mintegy bevezetésére szolgál az utolsó 16 oldal színes – alkotói sokszínűségről valló – képanyagához, melyről hosszan lehetne szólni, de legyen elég ezúttal annyi, hogy felsorolom a kiadványban szereplő alkotókat: Agócs József, Botos Zoltán, Csépe Ferenc, Csomor Imre, Deák László Tamás, Fancsikné Deák Ibolya, Gedeon Hajnalka, Gelencsér János, Handó Péter, Ispán Tibor, Kelemen József, Király Mandi, Krasznainé Konczili Éva, Kun Péter, Losonczy Ildikó, Orbán György János, Pampuryk Péter, Perényi Anna, Tuska Csaba. *** KELE SZABÓ ÁGNES NÉHÁNY PILLANAT Utazunk térben és időben, valóságosan és virtuálisan, járművel, gyalog vagy a gondolat szárnyán. Cél lehet a környezet, a látvány felderítése, a pillanat megélése, az ismeretszerzés, a kaland, a felfedezés. Jó elindulni, megérkezni, a várt és váratlan dolgokat megtapasztalni, de nagyszerű az „úton levés” folyamatát követni. Így születik a kaland, a szabadság, függetlenség flow-ja. Napi rutin és utazás térben és időben. Tervezett, beosztott hétköznapok, azok minden örömével, bánatával, nehézségével és vidámságával. A Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium vizuális kultúra és média szakos tanára vagyok. Élvezem. Nyár és utazás térben és időben. Nyolcan – kollégák, kis baráti társaság – terveztünk egy nyári utazást. A célpont: Gyula és környéke. Megyünk! – Hurrá! Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 279 �Tudósítások Hát persze, hogy nyaralunk! Közben pedig igyekszünk felfedezni a helyet. Tehát először kutatunk, tájékozódunk. Ha Gyula és nyár, akkor Várszínház. Mi lesz a műsor? Mit játszanak? Kitől tudhatjuk meg? Kedves ismerősünk Nyisztor János grafikusművész. Honnan ered az ismeretség? A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum kiadványainak évek óta egységesen elegáns, letisztultan egyedi, karakteres a megjelenése. Néhány évvel ezelőtt ki akartam deríteni, hogy ki az alkotó. Így ismerkedtem meg Nyisztor Jánossal, aki többek között a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum grafikusa is. A két múzeum szakmai kapcsolatának „hozadéka” lett a grafikai megbízás. A Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban több évtizede működik iskolagaléria, ahol évente öt kiállítást rendezek, bemutatva különböző képzőművészeti ágakban alkotó művészeket. Így láttuk vendégül 2018-ban Nyisztor János Vázlatanyag zöldben című kiállítását. Akkor ismerkedtünk meg személyesen is a nagyon kedves, bohém művésszel. A kiállításrendezés logisztikai szempontból sem egyszerű feladat. A szállításban a Dornyay Múzeum segített. Ezután találkozott először személyesen egymással a megbízó és a megbízott: Dr. Shah Gabriella – a Dornyay Múzeum igazgatója – és Nyisztor János is. A kiállítás másfél hónapja alatt a gimnázium diákjai, dolgozói és „külsős” vendégeink is érdeklődéssel igyekeztek megfejteni a képek tartalmát és a digitális technika rejtelmeit. Nyisztor János Gyulán lakik. A művek hazaszállításakor Gyarmati Gabriellával, a Munkácsy Múzeum művészettörténészével látott minket vendégül. Természetesen János készítette a Gyulai Várszínház programfüzetét és a plakátját is – mint minden évben. Mihelyt publikussá vált, máris küldte. Micsoda szerencse: a jó hírű És Rómeó és Júlia című előadás is szerepelt a kínálatban! Gyors döntés után így sikerült megvenni a színházjegyeket. Hatalmas élmény volt Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter játéka. Szép emlékekkel kezdtük újra a munkát térben és időben. A nyári szünet után elkezdődött az új tanév. Tervezett, beosztott hétköznapok, azok minden örömével, bánatával, nehézségével és vidámságával. *** 280 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások KOVÁCS BODOR SÁNDOR FOTÓKIÁLLÍTÁSA Salgótarján, József Attila Művelődési Központ, 2025. január 23. (Részletek Bakos Gábor filmtörténész kiállításmegnyitójából; fotók: Varga Tamás) A 70 év, 70 fotó címet viselő, legújabb nagyszabású kiállítás átfogóan tükrözi Kovács Bodor Sándor alkotói világnézetének lényegét, ahogyan a sok országot beutazó, „tekergő” fotográfus szüntelen lelkesedéssel kutatja a különleges és egyszeri pillanatok állóképes rögzítését. Az egymáshoz párosított meghitt, megkapó, emelkedett vagy olykor vicces iróniával fűszerezett életképek, illetve táj- és városrészletek finoman stilizált kompozíciói különböző országokban, illetve életszakaszokban készültek, mégis egységes erővel alkotják meg a művész világképét. A köznapi életvilágunkat személyes nézőpontból megfigyelő Kovács Bodor sajátos szemszögű képeivel épp a megfigyelés aktusának különleges létélményét is tematizálja a konkrét képi tartalmon kívül. Ugyanezt teszi a fotóművész kedvenc filmjében a Nagyítás fényképésze is, Antonioni modern londoni kóborlástörténetében. Bár az átlényegült tájfotózás közel áll lelkiállapotához, képeinek legfontosabb szereplője az ember vagy kisebb ember csoportok, akik valamilyen pillanatnyi kapcsolatba kerülnek egymással. Fotóvilágában rátalálhatunk a magányos tekergés kalandos izgalmára. A szemlélődő, belső aktivitástól fűtött egyedüllét; az úton levés; a külvilág egyszeri életpillanatai megragadhatóságának a szépségére. Az együttélés miatt kölcsönös viszonyba került eltérő társadalmi, és kulturális hátterű emberek mindennapi érintkezésének apró csodáira. Képfogalmazásának középpontjában a távoli tekintetű, ám a rálelt témával azonosuló szemlélődő tekintet időpillanatának a megörökítése áll. Lírai dokumentarista módszerrel elkészített fotói a szemlélődés pillanatnyi eseménycsodáira hívják fel a figyelmet. Képeinek kettős esztétikai élménye van, vagyis a fotós két oldalról értelmezi a világot. Egyrészt a közvetlen életrögzítés rendkívüli mozzanatait elleső költői dokumentarizmus felől, másrészt a hétköznapi világot absztrakt módon elemelő képei a természeti vagy építészeti formák egyedi szerkezeti szépségének lényegét, a helyhez köthető különös hangulatot emelik ki számunkra. Kovács Bodor Sándor fotóvilága a képzőművészeti ihletettségű fotóművészet és a költői realizmussal átitatott emberábrázolás különös határvidékén evez. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 281 �Tudósítások A kiállítás megnyitója Az óceán partján I–II. 282 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások Mannheim, holokauszt-emlékmű Hommage á Huszárik Zoltán Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 283 �Tudósítások WEHNER TIBOR „ÖSZTÖNÖS PRESZIŐZ, NEODADAISTA ROKOKÓ” ef Zámbó István képzőművész kiállítása szülővárosában Elhangzott 2025. február 21-én Salgótarjánban, a Dornyay Béla Múzeumban, a kiállítás megnyitóján. ef Zámbó István képzőművész eme salgótarjáni tárlatának több helyi vonatkozása van: a legfontosabb, hogy ez a város a művész szülővárosa, habár az anyakönyvi bejegyzésen túlmenően nem regisztrálható szorosabb kapcsolat: a Tarján melletti Etes községben lakozó Zámbó-család a gyermek megszületését követőn azonnal Szentendrére költözött. A másik kapcsolat szálai már erősebbek: a kiállítás kezdeményezője és a falakra került művek nagyobb hányadának prezentálója egy, a városhoz, ehhez a tájegységhez kötődő műgyűjtő, Kalocsai Attila, aki a 2000-es évek óta kíséri figyelemmel a szentendrei alkotó munkásságát, és gyűjteményében számos fontos, az életművet fémjelző ef Zámbó-alkotást őriz. Ez a Kalocsai-kollekcióból és a festő műterméből válogatott műegyüttes azonban – az életmű nagysága és gazdagsága, szerteágazó volta miatt – nem tárhatja fel az immár lassan hat évtizedet átfogó munkásság teljességét, nem vonultathatja fel a szétszóródott, múzeumokban és más magángyűjteményekben őrzött minden főművet: csupán bepillantást adhat egy XX–XXI. századi alkotó fantasztikus, különös, szellemdús művészetébe. Vagyis ez egy vidám, laza, önfeledt, vázlatos, egy-egy műcsoportra villantó életműkiállítás, néhány kósza, a dolgok mögött ólálkodó halál képében tetszelgő, sötét gondolatfelleggel. Ezzel a lazasággal és önfeledtséggel, ezzel a szorongató haláltudattal áthatott az egész oeuvre, amely már az ezerkilencszázhatvanas–hetvenes évtizedforduló óta épül. Az izgalmakban bővelkedő kezdetekről tudósított a művészeti szaklap 1972-es, Szentendrei amatőrök című tudósítása: „A szentendrei amatőrök közül a legszorgalmasabb Zámbó István, aki a Dunakanyar Vízművek dolgozója, és aki ötletes kollázsokat készít deszkalapokra meg azoknak a tésztás fa- 284 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások teknőknek a belsejére, amikkel a teknővájó cigányok látták el a falusi háztartásokat. Zámbó rájött, megismerte, hogy a kollázs valójában a merész képzettársítások, a gondolkodás mozgékonyságának a műfaja, vagyis annak a képességnek, amivel ő remekül rendelkezik. A kitalálásban otthonosabb inkább, mint a csinálásban, amiről jócskán nyers színvilágú, olajjal festett képei tanúskodnak a legjobban. De az odaadás hiányát a huszonkét éves Zámbó István megnyerő szellemességgel pótolja. Ez a szellemesség címadásaiban is megnyilvánul. … A nagy átkelés pszichoprenaturális teknője a címe az egyik kollázsának. Azzal játszik tehát, ami csak játékra való”. De ma már a művészettörténeti feldolgozások tárgyalják azokat a szentendrei történéseket is, amelyek 1970 nyarán a városka Fő terén zajlottak le az Egy eszme zárt osztályba vonulása tiszteletére megrendezett Najala-happening keretében, a korszak fiatal szentendrei alkotóinak felvezetésében, ef Zámbó István vezetésével, az arra tévedő turisták közreműködésével. Ezen a békésnek tűnő nyári délutánon furulyázással, bőrönd-dobolással, kacatok turistáknak ajándékozásával és Az utolsó Nalaja, avagy ne kövessetek el lobotómiát című kiáltvány felolvasásával indult a program, és kemény rendőri intézkedéssel, őrizetbe vételekkel zárult: a happening egyik fő szervezőjének, ef Zámbó Istvánnak csuklóján a késő esti órákban kattant a bilincs. Hosszú-hosszú előzetes letartóztatásban töltött hónapok következtek, elmeállapot-megfigyeléssel, beszámíthatósági vizsgálattal, amelynek vizsgálati eredményét végül valamely fatális véletlen folytán egy Vajda Lajos-rajongó börtönorvos írta meg nagy jóindulattal, és így a szentendrei Városházán zajló tárgyalássorozat végén az egykori happening résztvevői fellélegezhettek: a korszak művészeti megnyilvánulásai előtt teljesen értetlenül álló hatóságok és hivatalok meghurcoltatása csak-csak véget ért. Ám e szocializmus-korszakbéli kemény történések az alkotókban meglehetősen mély, életre szóló nyomokat hagytak. Tulajdonképpen ez volt az előjáték ef Zámbó István és pályatársainak színre lépése során: a szentendrei szabadtéri kiállítások szervezője és az 1970-es nyári happening szellemi vezére a börtönből kilépve megújult erővel folytatta, bontakoztatta ki munkásságát, amelynek a szentendrei perrel szorosan összefüggő, fontos történése volt a Vajda Lajos Stúdió 1972-es megalakulása és kiállítóhelyének megnyitása. Az elmúlt évtizedekben aztán a szentendrei Vajda stúdiósok élcsapatával írta tovább ef Zámbó István a város művészettörténetét, megannyi nóvummal gazdagítva azt. A dolgok aztán a művész önhibáján kívül később, megtartva azért játékos alaptermészetüket, békésebb irányba fordultak: hosszan sorolhatnánk a hat Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 285 �Tudósítások évtizedes ef Zámbó-recepció hivatalos fogadtatásának (Belügyminisztérium, Művészeti Ügyosztály) és kritikafolyamának fő- és mellékszólamait, alaptételeit és kitételeit, összefoglaló érvénnyel azonban talán leginkább egy szigorú szakmai megszólaló, Pataki Gábor 1996-os eszmefuttatását érdemes megidéznünk: „A Vajda Lajos Stúdió többi őstagjával együtt egy jó értelemben vett, szinte pimasz gátlástalansággal kavart össze stílusokat és motívumokat, s épp az volt a rendkívül izgalmas benne, hogy ez az összehajigált katyvasz mégis milyen elemi eleganciával, öntudatlan rafinériával rendeződött végtére össze művé. Ösztönös presziőz, neodadaista rokokó – e kibékíthetetlennek tűnő tulajdonságok és magatartásmodellek mégis mintha szervesülni tudtak volna benne. Eme első pillantásra szabályozatlanul kavargó világ részecskéi persze azután ülepedni kezdtek. Kialakult egy immár félreismerhetetlen, többé-kevésbé stabil motívumszótár…” ef Zámbó István a XX. század utolsó harmadában fellépett azon magyarországi, azon kelet-európai művész, aki az 1989–1990-es rendszerváltozásig a történelmi szorítások hatására defenzívába kényszerült, s aki az alapvetően és eredendően szabadságérzettel áthatott létezéstechnikájával, művészetet és életet egyesítő létformájával szükségszerűen konfrontálódott a hatalommal. A háttérbe-szorítottságok, az ütközések törvényszerűek voltak. Az 1960-as évek második felében, a hatvanas– hetvenes évtizedfordulón kezdtek éledezni a budapesti avantgárd művészeti csoportosulások, s e csoportok fellépésével párhuzamosan (és e csoportoktól teljesen függetlenül) ef Zámbó István – fe Lugossy Lászlóval, majd a később csatlakozó Wahorn Andrással és a Vajda Lajos Stúdióvá alakuló fiatal művészekkel – karakteresen különálló, szellemileg és stilisztikailag is autonóm művészi tevékenységet fejtett ki Szentendrén. Korántsem elhanyagolhatatlan, korszakjelző tényező, hogy Magyarországon az elvont, a nonfiguratív művészetnek ekkor még meg kellett vívnia művészeti szabadságharcát: gyanús és ellenséges volt minden absztrakt mű és minden absztrakt műveket alkotó művész. Az ef Zámbó-művészet-jelenség – azon túlmenően, hogy a „gyanús nonfiguratív szférát” mindig elkerülte, s a kezdetektől napjainkig megőrizte az úgynevezett valósághoz kapcsoló, figuratív kódjait – talán legfontosabb specifikuma az volt, hogy nem voltak technikai-ágazatiműfaji korlátok, e művész alkotótársaival szabadon csapongott a festészet, a grafika, a szobrászat, a fotó, a zene, a film, az irodalom, a színház, a performansz és az akció felségterületei között (és határterületein), s munkáit hol a szabályos műforma-kereteket megtartva, hol azokat felbontva, megújítva, egyesítve, újabb és újabb mű-minőséget teremtve alakította. „Amit én csinálok – fogalmazta meg a művész egy 1991-ben rögzített beszélgetésben –, az egy huszonkét éve tartó 286 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Tudósítások színház. És mindig is rendkívül kellemesen éreztük magunkat egymás között. Ösztönösen arra törekedtünk, hogy olyasmit csináljunk, ami számunkra is meglepetés, ami minket is szórakoztat. Nem arról szólt a dolog, hogy művésszé avanzsáljunk és abból megéljünk. Épp fordítva, azt akartuk, hogy a művészet megszüntesse önmagát. Amíg olyan cifra dolgokkal foglalkozol, amilyen az irodalom, a festészet, nem éled igazán az életed, nem vagy egészséges. Ezért hívtam én munkaterápiának a művészetet. Oda kell eljutni, hogy az ember végül nem csinál semmit, az élete az alkotás.” Az ezredforduló éveihez érkezve, majd az új évezredben az összevarrt faluházak, a szeretkező felhőkarcolók, a lelki űrhajóval felszerelt pipázó huszárok, a krampuszon lovagló létrafejű női aktok és a szívecskéket formázó keblek (illetve a keblekké formálódó szívecskék) körében klasszicizálódó folyamatok figyelhetők meg. ef Zámbó István olajjal farostra festett, és vegyes technikával a merített papíron egyedi beavatkozású printekként rögzített, síkba transzponált és a térbe helyezett, szilárd anyagokba merevített művei körében a motívumok lassan alakulón állandók. E motívumok vonzáskörében a kérdőjelek, a kételyek, a transzformációk kerülnek középpontba, furcsa kapcsolatok szövődnek, egy-egy pillanatra megvilágosodó jelentéskörök mosódnak el, szívódnak fel a sokértelműségekben. Nincsenek gátak, nincsenek konvenció-fékek, a kivetítést nem korlátozza semmi: talán ez a megkérdőjelezhetetlenül őszinte és hiteles művészet alapfeltétele, alappillére. A tudatos tudattalanság alkotómódszerét nem befolyásolják, nem korlátozzák a mesterség, a technika megszokás-korlátai sem: különleges anyagok, furcsa eljárások által materializálódnak a jellegzetessé erősödő, ám mindig új életre kelő, mindig új és új kapcsolatokba keveredő ef Zámbó-motívumok, amelyek önkéntelen kiemelések foglyai és véletlenszerű kihagyások áldozatai. Vissza-visszatérők a képjelenségek, és általában nincsenek részletezve a dolgok: biztos körvonalakkal körülvettek és világosan tagoltak a szerelmes gyárkémények, a szájfejű nők, a téglatestű hóemberek, a labdák, az üllők, a villanykörték. Szépek a tiszta és a kevert színek is, különösen a testek (és a gyakran önálló életre kelő testrészek) rózsaszíne bravúros, amely már-már e festészet emblematikus jelentőségű jellemzője. Minden jelent valamit, valamiért minden kapcsolódik valamihez. Nincs kép-környezet, csak mozaikszerű motívum-egymásmellettiség van, a mestert nem túlságosan érdekli a perspektíva – vagy ha igen, akkor a fordított –, a dolgok csak az egymásba mosódás vagy az összeolvadás révén kerülhetnek egymás mögé vagy elé, és a síkszerűség csak mintegy véletlenszerűen vált át erőteljes plaszticitásba. Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 287 �Tudósítások ef Zámbó tradícióba ágyazódó és radikális újító szellemű mű-világának minden fontos alkotása természetesen nem lehet itt: a néhány, több évtizede keletkezett mű mellett az újabb olajképek együttese, a kollázsok és az egyedi beavatkozású printek sorozata uralja a kollekciót, amely a jellegzetesen ef Zámbó-i műteremtés példája: sokszorosított és egyedi mű egyszerre. A XX. század harmadik harmadának és az ezredforduló éveinek magyar, szentendrei művészethez kötődő, a képzőművészet és a más művészeti területek és ágazatok, műfajok és műnemek között szabadon csapongó alkotó produkcióját valószínűleg így foglalja majd össze a hallatlan gazdag eseménytörténet zuhatagában elvesző interpretátor: munkássága mind műfajilag, mind technikailag rendkívül összetett. A vászonra és farostlemezre festett olajképek, valamint a tusrajzok, akvarellek, szitanyomatok, a bronzból és poliészterből öntött kis- és monumentális plasztikák, az assemblage-ok a tradicionális műformák köreihez kapcsolhatók, míg a performance-ok, akciók (amelyekben a képzőművészet mellett egyenrangú szerepet kapnak a zenei, az irodalmi és színházi effektusok) már a neoavantgárd kifejezésformák reprezentánsai. A képzőművészeti ágazatokban kifejtett munkásság mellett a hetvenes–nyolcvanas–kilencvenes évtizedek alternatív művészetében meghatározó jelentőségű irodalmi és zenei előadások, koncertek, videóprodukciók, akciók, performance-ok szervezője, rendezője és résztvevője. Művészetét a XX. század magyar művészetében rendkívül jelentős szentendrei hagyományok egyik fontos ágához kapcsolódó szürrealista látásmód határozza meg, amelyet erőteljesen színez a dadaizmussal, a neoprimitivizmussal áthatott alkotói attitűd, valamint a popművészet hatásvilága. A látomásosság és a kollázstechnika sajátos szintéziseként szerveződő, nemegyszer meghökkentő hatású, máskor fájdalmasan ironikus korképet megrajzoló képi-tárgyi világban hangsúlyosan vannak jelen az erotikus szólamok. Egy szó mint száz: ef Zámbó István élénk színeiben, motívum-zuhatagaiban, szimbolikus utalásaiban tulajdonképpen nincs semmi különös: csak ott dübörög az egész szánalomra méltó életünk. 288 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Szerkesztői jegyzet SZERKESZTŐI JEGYZET Történhet-e nagyobb esemény, akadhat-e szebb pillanat egy szerkesztőség életében, mint hogy a végtelennel párbeszédbe elegyedni képes nagy írótól és költőtől – akinek ama „határolt végtelen” valóban el is fogadja a kérdéseit és a válaszait – évekkel az ő a halála után egyszer csak egy még soha meg nem jelent többoldalas, korszakos jelentőségű, eddig ismeretlen kézirat landol az e-mail-fiókjában egy hétköznapi tavaszi délutánon? Vajon megáll-e ekkor egy pillanatra a tavaszi szél a mezőkön, megáll-e néhány madár és esőcsepp a levegőben, hogy ünnepelje a pillanatot, s új lendületet vegyen? Visszahőkölnek-e a percek a tiktakoló szerkesztői szobákban, s megrendülnek-e egy pillanatra azok is, akik tán soha nem szoktak megrendülni irodalmi csacskaságokat olvasván? Nem hiszem, hogy történhetne valaha is lélekemelőbb dolog velem a Palócföld szerkesztőjeként, minthogy kiváló fiatal kollégám – a Tiszatáj főszerkesztő-helyettese, a Tandori-hagyaték gondozója, Tóth Ákos – teljesen váratlanul megtisztelt a lapszámunk élén olvasható verskézirattal és a hozzá fűzött filológiai jegyzeteivel. Mondhatnám nagy örömmel, hogy a Palócföld ezennel bekerült a beláthatatlan méretű és jelentőségű Tandori-életmű recepciójába! De szerencsénkre már eddig is ott volt lapunk, mégpedig nem is jelentéktelen helyen. Tandori Dezső ugyanis – aki Szilágyi Domokos mellett kétségbevonhatatlanul „az első magyar posztmodern költő” volt – örömünkre gyakran publikált a Palócföldben, és az Episzton című verset is ide szánta, ám az valahogy – ma már pontosan kideríthetetlen okból – mégsem jelent meg akkor, mintegy két évtizede a lapban. Megkésve, de annál boldogabban közöljük tehát most ezt az igencsak fontos verset lapszámunk nyitódarabjaként. Hálás köszönet érte Tóth Ákosnak és a Tandoriörökösöknek! S ha posztmodernnel kezdtük, akkor zárjuk is azzal ezt a lapszámot – közrefogva sok-sok klasszikusabb darabot, Jókait értelmező tanulmányoktól kezdve sok-sok színes versig és novelláig, a zaklatott vajdasági helyzetet dokumentáló drámai szöveg- Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 289 �Szerkesztői jegyzet től kezdve a szűkebb hazát, a palóc földet érintő nyelvészeti, történelmi és egyéb tanulmányokig, esszékig –, hogy méltó módon adjunk keretet a közös gondolkodásnak: szülővárosában, Salgótarjánban állított ki ez év elején korunk egyik legjelentősebb és kétségkívül legkarakteresebb festőművésze, ef Zámbó István. Az ő munkáiból nyújtunk át egy színes csokorral a Kedves Olvasónak – hosszas tűnődésekre biztatva Őt, hisz Tandorival és ef Zámbóval felvértezve egy kicsivel mégiscsak könnyedebb és tán szabadabb is lehet a létezés mindannyiunk számára. Csohány Kálmán – Berzsenyi-versek I. (tusrajz, 212 x 170; 1976) 290 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Szerzőink SZERZŐINK BAKOS GÁBOR filmtörténész (Salgótarján) BÁRDOS JÓZSEF irodalomtörténész (Nagykőrös) BENKÓ BALÁZS gimnáziumi tanuló (Balassagyarmat) BÍRÓ BÉLA professzor emeritus, író, publicista (Magyarvista – Kolozs megye) BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) BOTOS ZOLTÁN festőművész (Salgótarján) BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) CSOHÁNY KÁLMÁN grafikusművész (1925–1980) CSOHÁNY KLÁRA építész (Budapest) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró, lapunk főmunkatársa (Salgótarján) DEBRECENI BOGLÁRKA író, költő (Salgótarján) ef ZÁMBÓ ISTVÁN képzőművész (Szentendre) FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) FARKAS ARNOLD LEVENTE általános iskolai tanár (Pócsmegyer) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész, főszerkesztő (Szombathely) GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ habilitált egyetemi docens, nyelvész (Salgótarján–Eger) GYŐRY DOMONKOS író, könyvtáros (Győr) HANDÓ PÉTER író, költő (Sóshartyán) HAUBER KÁROLY tanár (Pápa) HAUSEL SÁNDOR ny. főlevéltáros (Bercel) HÁY JÁNOS író (Budapest) HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) KISPÁL BENEDEK középiskolás tanuló (Tar) KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) KOLOSAI NEDDA egyetemi docens (Budapest) KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) KOVÁCS-NAGY RÉKA kutatóorvos (Budapest) LACKFI JÁNOS író, költő (Zsámbék) LUKÁCS GERGELY SÁNDOR író, haikuköltő (Budapest) MÁRKUS ÉVA dékán (ELTE Tanítóképző Kar, Budapest) MERVA ATTILA irodalomtörténész, műfordító (Dunaszerdahely) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 291 �Szerzőink MOHAI V. LAJOS író, költő, irodalomtörténész (Budapest) MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) MURÁNYI ZITA író, költő (Budapest) NAGY PÁL író, lapunk főmunkatársa (Párizs) NAGY TIBOR tanár (Kunsziget) NYILAS ATILLA költő (Budapest) PAPP ÁKOS szociológus, költő, fotográfus (Budapest) PARÓCZAI CSABA tanár, jogász (Salgótarján) PEKÁR ISTVÁN újságíró, gazdálkodó (Herencsény) PÉTERFFY ANDRÁS filmrendező, stúdióvezető (Budapest) PRAZNOVSZKY CSABA középiskolás diák (Salgótarján) PRAZNOVSZKY MIHÁLY irodalomtörténész, lapunk főmunkatársa (Nemesvámos) PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) RÓNA Z. PÉTER (írói álnév) SULYOK LÁSZLÓ ny. középiskolai tanár, kulturális újságíró (Salgótarján) SUPKA MAGDOLNA művészettörténész (1914–2005) SZÉL DÁVID pszichológus (Budapest) SZILÁGYI KATA diák (Salgótarján) TANDORI DEZSŐ író, költő, műfordító (1938–2019) TÓTH ÁKOS irodalomtörténész (Szeged) TÓTHÁRPÁD FERENC költő, író, szerkesztő (Kőszeg) TÖRÖK LÁSZLÓ DAFTI tanár, költő (Szabadszállás, Szalkszentmárton) VASS TIBOR költő (Hernádkak, Berekfürdő) VÉN EVELIN bábszínész, PhD-hallgató (Marosvásárhely, Budapest) VINCZE-LENDVAY GABRIELLA könyvtáros (Balassagyarmat) WEHNER TIBOR művészettörténész (Budapest) WINKLER MÁRTA tanító (Budapest) 292 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �MELLÉKLET ef ZÁMBÓ ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN, A DORNYAI BÉLA MÚZEUMBAN Fotók: KOVÁCS BODOR SÁNDOR A művész a salgótarjáni múzeum lépcsőjén barátaival, kiállításának megnyitójára várva (2025. február 21.) Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 293 �A megnyitó közönsége ef Zámbó István, Szabó Tamás (háttal) és Földi Péter 294 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �ef Zámbó István Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 295 �Golgota 296 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Fényes éjszaka lavórral Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 297 �Szabad nap 298 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �Bombázó a női napozó felett Palócföld – 2025/1–2. szám ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 299 �Szentendrei látkép 300 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/1–2. szám �megrajzolása. A Cigánydalok-sorozatot is folytatni szerette volna. A fiókban talált vázlatok alapján pedig a Biblia, Juhász Ferenc A tékozló ország című eposza, Radnóti több verse (Razglednicák, Hetedik ecloga, Nem tudhatom stb.) fejben már el is készült. Csohány Klára ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS ▪ Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, NAGY PÁL (Párizs), PRAZNOVSZKY MIHÁLY Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY A borító PRAZNOVSZKY CSABA középiskolás diák terve alapján készült, amely 2024-ben, a Palócföld 70 pályázaton I. helyezést ért el. Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: NÓGRÁD VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős nyomdavezető: SZATHMÁRY ATTILA Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1000 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 A Palócföld 2025. évi 1–2. lapszámának megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �szerzői nk: Bakos Gábor Bárdos József Benkó Balázs Bíró Béla Bodnár Ildikó Botos Zoltán Brunda Gusztáv Csohány Kálmán Csohány Klára Csongrády Béla Debreceni Boglárka ef Zámbó István Fábián László Farkas Arnold Levente Fűzfa Balázs Gréczi-Zsoldos Enikő Győry Domonkos Handó Péter Hauber Károly Hausel Sándor Háy János Hlavacska Tamás Horváth Dániel Kispál Benedek Kocsis Klára Kolosai Nedda Kovács Bodor Sándor Kovács-Nagy Réka Lackfi János Lukács Gergely Sándor Márkus Éva Merva Attila Mohai V. Lajos Móra Regina Murányi Zita Nagy Pál Nagy Tibor Nyilas Atilla Papp Ákos 25001 Paróczai Csaba Pekár István Péterffy András Praznovszky Csaba Praznovszky Mihály Praznovszky Miklós Ferenc Róna Z. Péter Sulyok László Supka Magdolna Szél Dávid Szilágyi Kata Tandori Dezső Tóth Ákos Tóthárpád Ferenc Török László Dafti Vass Tibor Vén Evelin Vincze-Lendvay Gabriella Wehner Tibor Winkler Márta � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Folyóirat Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2025/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Jókai 200 Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Fűzfa Balázs Jókai 200 Jókai emlékév Jókai Mór Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/56ade1cf3382f03d7ee235c3e4c9c11a.pdf d517cbf7fa649bfaeb05c3dde12beb79 PDF Text Text LXXI. évfolyam 2025/3–4. TŐZSÉR 90 ............   SZABÓ LŐRINC 125 ............   ITTHON NÓGRÁDBAN ............    OTTHON A VILÁGBAN ............   INTERJÚK ............   SZÉPIRODALOM �PALÓCFÖLD IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT LXXI. évfolyam, 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ S ZERKESZTŐI JEGYZET E számunkat döbbenetesen konkrétan az élet és a halál foglalja keretbe. Nyitó oldalainkon boldogan köszöntjük 90. születésnapján Tőzsér Árpádot, a XX–XXI. századi magyar irodalom jeles alakját, költőt, írót, irodalomtörténészt, kritikust, műfordítót, főszerkesztőt, aki Gömörpéterfalán – azaz a Palócföldön – született 1935. október 6-án. Megtisztelő számunkra, hogy ebből az alkalomból felkérésünkre vállalta nálunk a főmunkatársi tisztséget. Lapszámunk végén pedig mély szomorúsággal búcsúzunk a Palócföld egykori főszerkesztőjétől (2008–2016), Mizser Attila költőtől, írótól, irodalomtörténésztől, aki mindössze 50 évesen távozott közülünk. Halála mindannyiunk számára felfoghatatlan tragédia. Szabó Lőrinc és Márai Sándor egyaránt 1900-ban született, azaz születésük 125. évfordulóján emlékezünk rájuk több írással. Egyikük hasonlóképpen hosszú, másikuk hasonlóképpen rövid életet élt. Egyikük a talán legmodernebb – vagy inkább: mindenkitől különböző? – magyar költő volt a XX. század első felében, másikuk ma is az egyik legismertebb írónk a világon – Petőfi Sándor, Molnár Ferenc, Madách Imre, Ottlik Géza és Dragomán György mellett. Az Itthon Nógrádban című rovat ismét elgondolkodtató csemegéket tartogat elsősorban Salgótarján és Balassagyarmat múltjáról, az e városokhoz kapcsolódó nagy személyiségekről – mint például a címlapunkon is látható Markó Ivánról – és közösségekről szólva. Ilyen például a balassagyarmati zsidóság tragikus történetét, illetve a salgótarjáni Acélgyár üzemi újságjának évtizedeit elbeszélő írás vagy a város utcanévadási szokásait bemutató tanulmány. Folytatjuk a vajdasági történelmi eseményekről szóló naplónkat Móra Regina tollából, illetve két fontos interjút is közlünk, melyek egyike Darvasi Lászlóval készült, a másik pedig a Palócföld egykori főszerkesztő-helyettesének, Dukay Nagy Ádámnak állít emléket. Reményeink szerint a Szépirodalom rovatnál is kellemesen időzhet az olvasó modern és klaszszikus veretű versek, történetek között. Nagyon örülünk neki, hogy ezúttal a világ sok szomorúsága mellett jókedvű, humoros történeteket és fotókat, rajzokat is elrejthettünk a lapban, melyek megtalálásához sok sikert kívánunk a Tisztelt Olvasónak! ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ �TARTALOM TŐZSÉR 90 TŐZSÉR ÁRPÁD: Anyám struccai; Van úgy, hogy társ a kín .................................................. 3 HODOSSY GYULA: A piros almának nézett hős; Kicsap szívdobogása .................................. 6 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Fut Csallóköz .............................................................. 8 CSEHY ZOLTÁN: Alkalmi disztichonok a Nemesszeg utcából .............................................. 9 MOHAI V. LAJOS: A költő helyzetéről Tőzsér Árpádnak .................................................... 10 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Lyukas húszfilléres .................................................................................... 11 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Játék ........................................................................... 16 SZAUER ÁGOSTON: Mittel úr üzen ....................................................................................... 17 SZAUER DÁNIEL: Séta ............................................................................................................ 17 FŰZFA BALÁZS: Miért szép? Tőzsér Árpád – Kis Testamentum ......................................... 18 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Jövőn innen, múlton túl ........................................... 22 TÓTHÁRPÁD FERENC: Per aspera ad astra ........................................................................... 23 VASS TIBOR: Semlény a Vértanúkon .................................................................................... 24 TŐZSÉR ÁRPÁD – HANGRAFORGÓ: Őszre jár az idő .......................................................... 26 SZABÓ LŐRINC 125 GY. SZABÓ ANDRÁS: A lét metaforája Szabó Lőrinc versében ............................................ 27 SZABÓ LŐRINC – HANGRAFORGÓ: A kimondhatatlan ...................................................... 32 LŐCSEI PÉTER: „Emlékek tündéri lomtára nekem Balassagyarmat…” ................................ 33 DOBOS MARIANNE – KABDEBÓ LÓRÁNT: „Hozzáöregedtem” ......................................... 48 HORVÁTH KORNÉLIA: Kabdebó Lóránt emléktáblájának avatására ................................. 52 SZABÓ T. ANNA: Az üdvözültek (drámarészlet) .................................................................. 57 ITTHON NÓGRÁDBAN BARÁTHI OTTÓ: Tarjáni tükörcserepek............................................................................... 63 BORSOS ÁRPÁD: A közterületek névadásának jellegzetességei a magyar városokban – Salgótarján ..................................................................................................................... 72 SULYOK LÁSZLÓ: Éberség, elvtársak, avagy id. Básti István meghurcoltatása ..................... 82 PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC: Ólomból acél .................................................................. 92 MÁLICS VIKTÓRIA: Új fényben Madách.............................................................................. 99 SZABÓ ANDREA ESZTER: „Magyarországért táncolok” (Interjú Markó Ivánnal) ............ 104 NAGY LÁSZLÓ: Varga Mária – Matúz ................................................................................ 111 WEHNER TIBOR: Transzcendens tartományok (Jónák Tamásról) ................................... 114 VINCZE-LENDVAY GABRIELLA: „A szív felragyog és szenved” (Tompa Andrea és N. Tóth Anikó beszélgetéséről) .................................................... 119 PÁSZTOR ÉVA: A hajdanvolt balassagyarmati zsidó közösség emlékezete ........................ 121 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 1 �CSONGRÁDY BÉLA: Egy születésnapi kötet margójára (Pásztor Éva könyvéről) ...............129 PÉCSI SÁNDOR: Homályban éltem (Komjáthy Jenőről) ....................................................132 NAGY ZSÓFIA: Palóc konyha – avagy: mit ettek a jó palócok? ...........................................138 Hírek, események, beszámolók ............................................................................................140 OTTHON A VILÁGBAN CZETTER IBOLYA: Márai 125 – Ódaköltőkről írott „szatírák” Márai Sándor Vasárnapi Krónika című rádiós sorozatában .........................................143 SCHEFFER MIKLÓS: Petrarca Visegrádon? ..........................................................................153 TÓTH CSABA: Szász Endre Guernicája ................................................................................163 CS. KOVÁCS ÁGNES: Staféta grafitceruzára (Agota Kristof, Esterházy Péter) ...................169 PARÓCZAI CSABA: Sarokkal az ajtót (Zenthe Ferenc Színház)...........................................177 MÓRA REGINA: Feljegyzések a Vajdaságból II. ...................................................................180 INTERJÚK A mese értelme. DARVASI LÁSZLÓ és HORVÁTH DÁNIEL beszélgetése ...........................189 Teremtett világ. DUKAI-NAGY GERGELY és KOVÁCS BODOR SÁNDOR beszélgetése ......197 SZÉPIRODALOM BALLA D. KÁROJ: Égi pájaudvar; A visszateremtő; Elrontott igazodás (versek) ...............205 MEZŐSI MIKLÓS: Kín; A rózsásujjú (versek) .......................................................................207 KOCSIS KLÁRA: A mellőzöttség okairól (versfüzér) ............................................................209 BRUNDA GUSZTÁV: Rőzsecsörte (novella) .........................................................................212 ACSAI ROLAND: Illanó halak; Minden pillanat (versek) ....................................................216 LAKATOS LÁSZLÓ: Az óra; Ősz; Tócsa (versek) ..................................................................217 KARAFFA GYULA: Kéretlen versek .......................................................................................219 KAMARÁS ISTVÁN OJD: Plébániai farsang (novella) ..........................................................220 MURÁNYI ZITA: koppenhága; álmodban; amerikai álom (versek) ....................................226 RADNAI ISTVÁN: kétségek; a hó alatt (versek) ....................................................................228 HLAVACSKA TAMÁS: Klára néni (novella) ..........................................................................229 STEFANICH GRÉTA: A Mátra boszorkánya (ballada) .........................................................237 VASAS TAMÁS: Jézus otthona; Szomorkás végnapok (versek)............................................239 SZŰK BALÁZS: Kemény Zsigmond Rideg István templomi kertjében; Három fok (versek)....240 VICEI KÁROLY: Parádé a legelőn (novella) ..........................................................................241 PETRŐCZI ÉVA: Egy sebesült őz dala (vers) .........................................................................248 OCSOVAI FERENC: Palóckirály (vers) ..................................................................................249 Szerzőink................................................................................................................................251 MIZSER ATTILA (1975–2025) .............................................................................................253 2 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tő z s é r Á r p á d v e r s e i TŐZSÉR ÁRPÁD ANYÁM STRUCCAI Zavaros álmaimból néha azzal a gondolattal ébredek, megint elfelejtettem válaszolni a levélre, amelyben anyám arról értesít, hogy struccaink a madárnátha-járványban sorra kimúltak. A levél kelte: 1899. november 3. Mikor 1959-ben a levelet pozsonyi egyetemistaként megkaptam s elolvastam, nem tudtam, mit gondoljak róla. A keltezést és a náthakórban elpusztult struccokat először viccnek véltem, de mivel az ilyesfajta viccelődés anyámtól mindig nagyon távol volt, csak arra gondolhattam, hogy miután akkoriban néhány év alatt szinte az egész családunk kihalt, és anyám, a kiüresedett családi házunkban egyedül maradt – nagy magányában a mérhető időn és tereken kívülre került. A dátum persze lehetett egyszerű elírás, de struccunk nekünk soha nem volt, a levél struccaival hát valóban nem tudtam mit kezdeni. A választ, nem akarván a nekem kedves levélírót zavarba hozni, addig halasztgattam, míg végül szegény anyám elhunyt, s a „levél-gate” függőben maradt. Álmaimban, néha, amint azt fentebb már jeleztem, még vissza-visszatér a struccos levél, de ma valós új elemmel bővült a történet. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 3 �Tő z s é r 9 0 76 évvel a levélvétel után, 90 évesen ezt olvasom egy hírlapban: „Felújítják az ajnácskői Ebeczky-kúriát… A felújítási munkálatok közben megtalálták Ebeczky Eleknek, a kúria egykori tulajdonosának és lakójának a naplóját…”. A cikk ezután részletesen ismerteti a napló tartalmát, és többek között beszámol arról is, hogy a különc Elek nemzetes úr struccokat is tartott… Stopp! Az ajnácskői születésű anyám a 19. század fordulóján, tizenöt évesen, szolgáló volt az Ebeczky-kúriában, annak a bizonyos levélnek a struccai tehát mégis léteztek egykor, és semmi közük anyám feltételezett időjáró képességéhez (Ebeczky Elek könyvei között egyébként ott volt Wells Időgépe is). Csakhogy: miért velem és miért éppen 1959-ben tartotta anyám fontosnak közölni azt a valamikori struccügyet? A „levél-gate” borítékja tehát még koránt sincs leragasztva, lezárásához talán egy újabb omladozó kúriát kellene valahol felújítani. Ezt a versezetet itt most én mindenesetre lezárom, s elküldöm, válaszként anyám egykori levelére, a túlvilágra. Wells kérdi a Túlvilági utazásban: „…mért figyelik (halottaink) olyan szenvedélyes érdeklődéssel azt a világot, melyet örökre elhagytak már?” Hát miért? Az én anyám például talán épp azért nem nyughatott békében a Mátra roppant sírhalma alatt (egy éve a salgótarjáni temetőből átvitték a Farkasrétibe), mert tudja, hogy halála után egy földi „ügye” elintézetlen maradt, s még mindig várja a válaszlevelemet. 4 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tő z s é r Á r p á d v e r s e i VAN ÚGY, HOGY TÁRS A KÍN S a Fehér Ló is eldobog, teljes a csend s a magányom. – Várom, magam is lekopok, szél tépte ágról madárnyom. Igen, van úgy, hogy társ a kín, mert a Semmi még szörnyebb, s szinte várom, hogy felugat belsőmben valami szörny eb. A fotó forrása: Litera.hu Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 5 �Tő z s é r 9 0 HODOSSY GYULA A PIROS ALMÁNAK NÉZETT HŐS Főhajtás Tőzsér Árpád művészete előtt Szívemben őrzöm azt az egyedülállóan szép, varázslatos kastélyt, amelynek tégláit tehetséges, kifinomult érzéki ujjak gyúrták mefisztókból, wágnerekből, keplerekből, luciferekből. A kastély főtartópillérét faustusból faragták, a tetőszerkezetét szencimolnárból rakták, ablakait más-más anyagból készítették, az egyiket püthagoraszból, a másikat odüsszeuszból, a harmadikat palamédészből illesztették a megfelelő helyre. Az ilyen míves ablakokból, melyek egyik másikján görcsös, okker ecetfa lóg be, nevezhetnénk rálátásnak vagy akár összekavart rendnek, van vagy ezer. De a főlátványosság még hátravan, önmagában csak ezért is érdemes odautazni, a dolgok sűrűjébe, hogy meglásd ezt a szonettkoszorúkkal, jambusokkal, epigrammákkal díszített lenyűgözően szép főbejáratot. A nap folyamán, ha még találkozhatunk, találkozunk a kastély messze földön híres főkomornyikjával, Mittel úrral is, az maga a teljesség, a globális ártatlanság. Mittel úr, a mester, a valami és a semmi, az emlék és a képzelet, a lenni és a lenni se, a születő csecsemő falujában csend, a csapzott hajú fiatalasszony, Ő Mittel úr, a kör és a köz, a pogány Tőzsérék, a piros almának nézett hős, a mitteleurópai mittelszolipszizmus, a le nem pottyant egymásrautaltság. KICSAP SZÍVDOBOGÁSA Tőzsér Árpádnak, a verssorért A csordultig telt lápból kicsap szívdobogása, TÁ-TÁ-TÁ, Csallóköz, a rejtelmes sziget kínkeserve, őseink aranykertje, TÁ-TÁ-TÁ, 6 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Hodossy Gyula tán, ha nem lett volna láp, a lápért életével fizető tatár, török, tán, ha nem lett volna a lápban megbúvó, szülni akaró nő, ha nem lett volna vajúdás, tán, ha gyermek sem lettem volna, szalmakazalban hempergő, tán akkor én lennék? Akkor én lehetnék én meg Te, a víz tükrén veszteglő bárka? Amikor a nyúlós ragályos halál folyvást elém ugrik, a gyilkosvírusba mártott lándzsa, lelkembe fúródik, megvilágosodik az elmém, s már bizton tudom csak a lápból lehet csillagokat birtokolni. Lucifer röhögjön, vicsorogjon a szemembe, dadogok: TÁ-TÁ-TÁ, de nem félek. A szívdobogás a láp mélyéről jön, megközelíthetetlen, csak hallani, mulandóságban a múlhatatlant: TÁ-TÁ-TÁ Török Saca: Dixit-rajz Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 7 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Fut Csallóköz (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 8 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �C s ehy Z ol tán CSEHY ZOLTÁN ALKALMI DISZTICHONOK A NEMESSZEG UTCÁBÓL Tőzsér Árpád 90. születésnapjára Rajta, rabolj, Európa, bikát! Sződd, pók, meg Arachné gyászos sorsát, és tébolyodott Niobé, cifrázd fragmentált kacagásaidat Sipylosnál! Trója bukása oral historyként becsesebb! Transzformáld és pixelesítsd, Actaeon, a látványt! Szarvashúskonzerv fűszere légy, komikum! Antik szépségek közt élni ma már lehetetlen. Online turkáló, lássuk az áraidat! Túlszennyezve a szent forrás vize már ihatatlan. Partydrogos nimfák húspiacán feketézz, Elszánt költőtárs! Amor is drónnal tör a sorsra, Íja a múzeumé vagy tetovált minirajz egy szteroid-lufi izmon a végzet mellkasa táján. Kék tintával csak bőrre, papírra ne írj! Föntről Róma legyőzött teste parázna, pucér hús, Föntről segglyuknak tűnt a Colosseum is. Több kedvezményt nyújtva nyitott meg a Moira-szabászat, Ám a szabásminták ódivatú kacatok! Védett caystrosi hattyú álma Hypaepa vidékén Sem tisztább annál, mint a poétatudat! Elszántan rámázom ritka keretbe e verset, Szótagbörtönben senyved a szárnyas idő! Mekkora úr a poéta, ha érzi a nyelvi kegyelmet! Önmaga tervezi meg phoebusi távlatait. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 9 �Tő z s é r 9 0 MOHAI V. LAJOS A KÖLTŐ HELYZETÉRŐL TŐZSÉR ÁRPÁDNAK Mittel úr Pozsonyban a kráter szélére állt, Empedoklész vascipőjét próbálja. (Előbb a lábbelit Hörderlin viselte már.) Fénylő láva, a csillagok mása, az aszkézis próbája: az ilyesmivel várakozni nem érdemes. Csak szócsavarás a fausti látomás, a szembe szökött? A kérdés örök! Ezen diskurál a költő, mint pórázra kötött eb, a pozsonyi toronyházak tajtéka között. Mielőtt körötte a talaj elszikesedne, és még gyomos ligetre se lelne sehol, továbbá minden horizont elmosódna a végzet sötétjébe érve, látja krétával fölírva az égre: A költészet órája nem áll meg! A múlt izen, a hajótörött ezt véli kiolvasni onnan. Másképp szólva: a Mittel úr szívének oly magasztos bölcseleti líra a letűnő nap árnyékával se pihen, gyökérzete beszédek végtelen szövétneke: a szál az orsóról le se pereg. Mert, amit a költő tollba mond, számít, helyzete ez. Egy kődarab az ég vizébe ejtve, elvegyülve és kiválva, titkokat kibeszélve, halál-előttiségre a szörnyű kiáltást: ez adja a költő rangját. Költő: mondj a legyőzetésre nemet! Mittel úr a pozsonyi dolgozószoba kanapéján álmod, szendered. 10 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Fábián L ászló FÁBIÁN LÁSZLÓ LYUKAS HÚSZFILLÉRES mélázás a „bennünk susogó transzcendencia” körül …a harmincas, negyvenes évek Magyarországának jeles ikonja – minősíti az ominózus pénzérmét Tőzsér Árpád; azt én nem tudom, mennyire ikonja Magyarországnak, csupán sejtem, mire gondol a költő a lyuk sokágú metaforájával (hiány, szűkített kép, fókuszálás stb.); nekem gyerekkorom egyik legfontosabb emléke, ha negatív metaforámra említhetek legfontosabbat, ugyanis – itt kezdődik tulajdonképpen tárgyi lényege: azon a lyukon keresztül fölfűzhető volt keservesen összekapart gyűjteményem, én pedig gyűrűbe rendezett formájában helyeztem el piros bukszámban – remélvén: ősszel a búcsúban hasznosíthatom; persze, háború volt, az oroszok már ún. Sztalingyertyákkal kivilágították Szombathelyt, láttuk este a távoli fényt, anyám úgy döntött nagyanyámmal egyetértve, elfogadják Liza nénénk hívását kert alatti bunkerukba, ki tudja, mi várható az oroszoktól; dunyhákkal megrakodva bezsúfoltuk magunkat tehát a Lajos bácsi által kiásott „óvóhelyre”, eszem ágában sem volt otthon hagyni a házban féltett kincsemet, piros erszényemet ott felejteni a „ruszkiknak”, kezemben szorongattam elalváskor makacsul, majd reggel – nem emlékszem, a fölnőttek miért döntöttek úgy, hogy elmúlt a közvetlen veszély, visszaköltözünk a faluba – én csupán a pénzemet kerestem, hiába; addig nem akartam elmenni, amíg nincs a kezemben újra, de sürgettek, mennem kellett – bukszám nélkül; Liza néném Lajos sógorral maradt, nekik több pakolnivalójuk akadt, én fordultam volna vissza, nem engedtek: „majd meglesz”; bizony nem lett meg soha; ősszel a búcsú eltelt árusok, ringlispíl híján, kevésbé fájt a veszteségem, ámbár – mint látható – emlékké merevedett, a vasérmék lyuka veszteségem jelképévé, a háború konkrétumává (egyebek mellett), na meg gyanúba kevert rokonaink kétes vonzalmává: az a Liza, az a Liza, emlegette nagyanyám évek múlva még; egyelőre számomra nem a végtelen és véges ablaka lett a lyuk, noha lehetett volna a végtelen bizonytalanságé, illetőleg a nagyon véges együttérzésé, de talán öt év korkülönbségünk bővebb dimenziókat nyitott Tőzsér gondolkodása előtt, számára világra-nyitottságot jelentett az a parányi ablak, készséget világlátásra, világmagyarázatra – voltaképpen a lét fölérzésére; méghozzá az éppen-itt-lét lényegének fölvillanására (legföllebb a Sztalin-gyertyák visszfényére esetemben) – Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 11 �Tő z s é r 9 0 ám nyomban Tőzsér költészete lényegének közelében vagyunk: a létezés közvetlen helyénél – Mitteleuropában; medvecukorra kapott húszfillérese „monokliján” keresztül döbbent rá, hogy az ő végtelenje olyan, mint a tepertős pogácsa, kevéssé formás, kevéssé egyértelmű – legalább az alakzatában föltétlenül; (apropos, a medvecukor! fekete rugalmasságát alighanem én szintén igyekeztem végtelenné nyújtani, már pusztán élvezete miatt, ha Imre bácsi szatócs-boltjában vásárlásaink során anyám megajándékozott vele; nosztalgiám kacatjai között tartom számon, nem úgy, mint nagyanyám töpörtyűs pogácsáját, ami ugyan szintén nosztalgia – előkelőbb ranggal ízvilágomban; naná, a képpel, ahogy nagykése a vindő töpörtyűjét aprítja) tudom, rátelepedtem Tőzsér szövegére, ám képtelen voltam ellenállni a közös élmények csábításának, ahogyan előfordul ez még továbbra ebben a kissé önösre, önzőre sikeredő köszöntőben, de talán nem értelmezhető irigységnek, noha az sem volna szégyen, a világállandón innen/túli nyüzsgésben belefér, egy másik „képmutogató”-tól nem annyira visszatetsző, maga Max Planck sem haragudhatna miatta, hogy ismételten a költő textusában turkáljak, ezzel pedig újfent elárultam, föl sem merült bennem, hogy lehornyogozzam – munkásságát közelítve – a „kisebbségi lét dimenziói”-nál”, ahogy némely méltatói teszik, Tőzsér – legalábbis szememben – jóval egyetemesebb: egyetemesebben közép-európai – miképpen én is rikolthatnám Ezra Pounddal együtt: szóval ez itten Mitteleuropa (XXXV. Canto); persze, persze, Pound magyar közvetítéssel teszi: Serley Tibor, Kodály-tanítvány (és Bárd József) avatta be a harmincas évek Magyarországának politikai, közéleti, művészeti világába, az itteni zsidók helyzetébe (fejtegette nekem a zsidó érzések melegét), pár sorral lejjebb pedig egy ifjú hölgy jelenti ki határozottan: Én ízig-vérig Mitteleuropa terméke vagyok; és ha valóban meg akarja válaszolni költőnk egy interjú kérdését, miszerint mennyit nyomhat a lélek a forradalom mérlegén?, az egzakt eredmény voltaképpen lehangoló lehet (mindössze annyi – utalása szerint –, amennyi a test élősúlyának és holtsúlyának különbözete, összesen 21 gramm, nem csodálom, ha elbizonytalanodik, de a forradalom és a lélek viszonyára az elsőül igazán kíváncsi Joszif Visszarionovics Dzugasvili sem igen juthatott volna jobb eredményre, és hát igencsak értjük a költőt, hogy ő nem Sztalin, s lélek-inzsenér sem igen (hm, nehéz megszabadulni a „lélek mérnökei” pecséttől, jómagam egyenesen irtózom ettől a vulgármarxista baromságtól), mi több, és számomra ez a legnyomósabb érve elhatárolódásában: én már a prágai 1968-ért sem igen lelkesedtem… harapja el a szót; merthogy akkor is 1956 körül bolyongott lélekben, ahogyan a pozsonyi ifjak; 12 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Fábián L ászló Berzsenyi nemes közhelyét citálja: nem sokaság, hanem lélek, noha a lélek szellet előtt örökre bezárultunk; ha egy interjú hasonló dolgokban engem vallatna, alighanem akkor válaszolnék legpregnánsabban, ha őt, a most ünnepeltet idézném; – S a történelem komikuma – folytatja tehát az interjú-vers –, hogy 1989 nem Havel és nem a lélek műve lett, hanem – az istenek, hősök s emberek után – bábok játéka, akárcsak nálunk, fűzhetném hozzá; és így tovább a rezignációig: Aki három átélt forradalomban sem épített lelkéből társadalombiztos bunkert, az magára vessen – elhárítva, hogy őt példának tekintsék (ám – kérdem némi szkepszissel – mivel lenne különb az a bunker Liza nénémékénél?); ellenben csak ismételni tudom a XXXV. Canto kezdősorát: Szóval ez itten Mitteleuropa – koszlott forradalmaival egyetemben; régi meggyőződésem, hogy a forradalom, kivált ezen a vidéken, ahol olyan szívesen akasztgatnak ellenfeleket – az ember rossztermészete, de nem kívánom senkitől én sem, hogy vallja velem együtt véleményemet – Tőzsér postscriptuma ezután Philippe Sollerst idézi: Az igazságot a fikcióból kell kivonnunk, hát végezzük is el ezt korántsem pusztán matematikai műveletet, nos – vélném, egyik esélyes eredmény, az én forradalomértékelésem, noha egyáltalán nem posztmaoistaként jutottam hozzá; ennek a merészen önelemző, világismerő költőnek lehetett olyan bő köpönyege, amelyből aztán kibújhatott az új szlovákiai magyar költészet, ahogy Pécsi Györgyi deklarálja (hozzáfűzném: akár a Vetésesek), mintha erre a józan kételyre vártak volna éppen; Tőzsér egyik előadása címéül választotta a következő kérdést, ha ugyan az: Mitteleuropa: Traum oder Trauma? talán egyetérthetünk a legkézenfekvőbb válaszban (anélkül, hogy mismásolni szándékoznánk): mindkettő! hát hogyne kötnének ide megélt álmaink: ábrándos élményeink, mindig büszkén vélelmezett szellemi „fölényünk” (ó, jaj, talán esetenkénti pünkösdi királyságunk, vagy amit annak hiszünk), képzelt szupremáciánk (amiben jeles szerepe van a Kazimir Malevics nevű szuprematizmusnak), valljuk meg: egy saját-Európa berögzült víziója – múltról, jelenről, jövőről – zsúfolásig telve téveszmékkel, önsajnálattal, kegyes ön-malaszttal, de minden vívódások, kételyek ellenére a Trauma sem igaz megszorítások, kiegészítések, kritikák nélkül, noha talajvesztés volt, van és lesz ezután is bőven: gőzös egymás ellen fordulásaink, fájdalmas apa-komplexusaink, sértettségünkből fakadó, meg-megújuló Nyugat-kritikáink paranoiája (mint sajátos példa a komplexusra), mivel azonban megrázkódtatásban, társadalmi kórokban nem lehet reménytelenül létezni, hát megint az álom, az álmok rengetege telepszik ránk fanyar nosztalgiákkal, bárha legalább így volna: érzelmes rezignációkkal átmeneti nyugalmakat varázsolva az örök izgágaság Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 13 �Tő z s é r 9 0 elfödésére, inkább azt mondanám, csak úgy, lehetséges feleletképpen: egyik sem (hangoznék a másik válasz), egyszerűen csak faktikus itt-létünk helyszíne, ha hízelgőbb: színpada – álmainkból, traumáinkból ácsolt díszlettel; mert bizony, amikor Tőzsér egyik szövegébe (Gőz a víz fölött) bevillantja idegenbe szakadt, sosem látott rokona képét, akkor az ismét a húszfilléres lyukán vizionált látvány – nyomban olvasói párhuzamokat cibál elő a történelemnek soha egyik végét sem érzékelő közönségből – esetemben valahogy így fest a Tőzsér által jelzett absztrakció: zsennyei szobám nyugati falán ősidők óta nagyanyám, nagyapám összefényképezett portréja, jobbján az „amerikaiak”: nagyanyám húga és férje ülve, közöttük fiuk, Vilmas – ahogy Mariska néném szokta írni – feszít valószínűleg szmokingban, álló kemény gallérú ingben, fehér csokornyakkendőben, rendkívül snájdigak, nekem gyerekként érthetetlenül (valójában fogalmam sem volt a portréfényképezés varázslatairól), sosem láttam őket életben, kivándoroltak még valamikor a múlt század húszas éveinek végén, a háború után csomagokat küldtek, néha pénzt levélben, amit anyám azonnal hivatalosan beváltott; jártunk az amerikai „rongyokban”, ahogy Liza nénénk gonoszkodó irigységgel sápítozta – alkalmasint az én divatot előző farmernadrágjaimra; nagyanyáméktól balra a másik „amerikaiak”: hobby-indiánozó fiam feleségestől, gyerekeikkel – beöltözve talpig indiánba, ha jól sejtem, dakotába; mindvégre maradtunk Mitteleuropában – testben és lélekben; bár én jártam az államokban jó félszázaddal a kivándoroltak után, de nem próbálkoztam utódaik föllelésével, különben is, a nyugati partra igyekeztem, nem Clevelandbe; a helyet, igenis, jól jeleníti meg Pound, még ha másodkézből jött is a konklúzió: Az egész inkább hasonlít valami belső szervre, / közösségi élet a has-nyálmirigyben… érzékenység / minden irány nélkül… ez itten…; való igaz, sose feledkezzünk meg az üresség iránti hajlamainkról, a fölszín bizarra rokonszenvezéséről, hiszen Mitteleuropa az operett hona, itt található hozzá a megfelelő inspiháció – tehetné hozzá Pound a maga érdes humorával; mintegy hasonlítva/hasonulva Tőzsér kiábrándulásához Mitteleuropából, amely a költőnk által idézett Fried István szerint operettrégiónk és véres-vérző zónánk; meg kell értenünk, Zbigniew Herbert Mitteleuropája szintén ezt erősíti: úgy nincs, ahogy van, viszont mi magunk – közép-európaiak (bő)beszédünkkel rendületlenül újra meg újra Létbe hozzuk (lévén a nyelv a lét háza – Heidegger szerint); valójában egyszerre fizikai és metafizikai valóság ez a helyszín, érthető és jogos, ha Joyce Finneganjét Tőzsér új életre éleszti (Finnegan halála, 2001), amely hasonlóképpen halállal zárul, mint az ír regényében – (nem bírom említetlen hagyni, hogy Joyce maga választotta ezt a helyszínt életteréül, innét, történetesen éppen Szombathelyről választotta monstruózus műve, 14 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Fábián L ászló az Ulysses egyik főhősét; egy közép-európai zsidót; Joyce-nak lehettek élményei abból, amiről a föntebbiek szóltak, talán ilyesfélére alkotta meg dividuális káosz kifejezését a Finneganben) csak arról támad eredeti gondolatom, amit olvasok – fogalmaz rezignált őszinteséggel Tőzsér, de alighanem több, mint rezignáció, hiszen a világot, élményt – ha tetszik – jó ideje eleve interpretációban kapjuk, ha megbízhatóbb, inspirálóbb források után vágyakoznánk, szerencsésebb olvasmányainkhoz fordulnunk, ahogyan magam ebben a köszöntő pillanatban örömest megkíséreltem… Tőzsér Árpád előadását tartja az abdai Radnóti-konferencián 2009-ben Fotó: Szabó Zsolt Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 15 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Játék (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 16 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zauer Á go st on – S zauer Dániel SZAUER ÁGOSTON MITTEL ÚR ÜZEN Tőzsér Árpád előtt tisztelegve És játszik orgonáján: előbb egy hangra nyúl, majd tercet, kvartot is fog a drága Mittel úr. SZAUER DÁNIEL SÉTA A billentyűk sorában dühöt, vigaszt talál, harmóniába szédül ott élet és halál – Tőzsér Árpádnak 90. születésnapjára vers nélkül is lehet vers, ha van, ha nincs szava, ha nem is hallanád meg, jelen van. Ő maga. A parkban, fák alatt, ballagva elhalad. Mögötte botjától származó nyom marad. Mindegyik sajátos, egyszeri. Élete. Akár a versei. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 17 �Tő z s é r 9 0 FŰZFA BALÁZS MIÉRT SZÉP? TŐZSÉR ÁRPÁD KIS TESTAMENTUM Csaplár Vilmos Istennel vagy nélküle című könyvébe Az ablakom alatt égi balett: fák spiccelnek föl az alkonyi pírba. Evilági transzcendencia lett a táj. Mimodráma, máslétbe írva. Mutatják, ahogy szép szubsztanciánk foszladozik – felszín alatt a mást, azt, ahogyan a ciklikus világ kiforogja a soros rothadást. Már rég nem ok és okozat a kint s bent, kidobott tévé hunyja a szemét, a kukában törött kamera – mindent beföd rühünk: az autonóm szemét. Az idős Ezra Pound kis trafikot kért, vén lelkem, ím, már ennél is szerényebb: nem kérek e kortól csak fürge hóhért: végződjek ki és végződjem be, végleg. Végződném, mint tegnap is – este van, de előttem a net könyve kinyitva: Fölös az ember a földön – e tant már egy bionikus kompjúter írta. Ajánlás A Wille zur Macht imígy folytatódik: a technika az akarat maga. Így ért be hát az evolúció itt: megül bennünket szenzorok hada. Óceánt köpülni indultam egykor, szörfözök most a net hullámain: hátha csak kör zárul, s jön új gyerekkor!? – Holt vizeken istenek árnya ing. (Bárka, 2017) Irodalmunk mai jelesei közül is kiemelkedik a Pozsonyban élő Tőzsér Árpád művészete. Kiemelkedik, mert – mint a fenti vers is mutatja – költőnk a maga 87 évével az egyik „legposztmodernebb” alkotónkká vált az utóbbi évtizedekben. Az ő költészete eleven bizonyítéka annak, hogy a gondolkodás és a poézis frissességét nem tudja megkarcolni az idő. 18 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �F ű z fa B a l á z s A fenti vers címe és formája köztudomásúlag Villonra utal, kissé talán a hangulata is, bár mintha jóval (ön)ironikusabb lenne annál – és persze szomorúbb is, hisz Villon még nem tudhatta, mi pedig már nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele, hogy az emberiség útjának végén csakis az önpusztítás állhat. Aligha lehet tehát más dolga a humán műveltség megszállottjainak – íróknak, költőknek, művészeknek, tanároknak –, mint a ma még csak kérlelhetetlenül araszoló, a nem túl távoli jövőben azonban majd rohanvást száguldó romlás lassítása. Ezért nekünk ebben a versben most a legfontosabbak a József Attila-allúziók és a grammatikai-poétikai újdonságok, közöttük néhány igazán egyedi szóalkotás (hapax legomenon). Mégpedig azért, mert ebből az intertextuális kapcsolatból némi biztatás is kiolvasható. Ugyanis ha érdemes ma éppen olyan ok-okozati kapcsolat megfordításán alapuló metonímiával kezdeni egy verset, mint ahogyan József Attila nyomán Tőzsér Árpád teszi ezt, akkor kell, hogy legyen remény – a fent idézett romlás lassítására legalább. Akkor ugyanis nyilvánvaló, hogy egy majd száz éve született vers „csontozata” ma is alkalmas a valóság megragadására – lásd tehát a struktúrát mint intertextust: „Az éjjel rászálltak a fákra,” mint kis lepkék, a levelek.” Az ablakom alatt égi balett: Fák spiccelnek föl az alkonyi pírba.” A második versszak első sora pedig még nyilvánvalóbb Eszmélet-allúzió: Tőzsérnél: „Már rég nem ok és okozat a kint s bent” – József Attilánál: „ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret”. Továbbá a jól ismert, sokat idézett sorokra is utal a Tőzsér-vers: „szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát”. S a gondolatsor lezárása hasonlóképpen párhuzamot alkot, amely már a léten túli létezéssel, a „határolt végtelen”-nel tart kapcsolatot, hiszen hétköznapi értelemben véve aligha van logikája: „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, /ami van, széthull darabokra”. Nem mellesleg Bori Imre felfedezte ennek a komplex képnek az eredetét Vajda Jánosnál (vagy mondjunk inkább szintén ’párhuzam’-ot): „…csak az halt meg, ami nem lett, / S az él örökké, ami volt” (Utolsó dal, Ginához). Ez a tény pedig arra utal, hogy a három költő között olyan viszony teremtődött meg egy képsor által, amely a magyar nyelv Arany Jánosra visszavezethető, de Vajdával is kezdődő modernizációjával kapcsolatos. Az innovációt itt most természetesen nem nyelvészeti-grammatikai, hanem nyelvhasználati-poétikai értelemben értjük, azaz valami olyasmit jelent, hogy a nyelv képes meglátni, érzékelni és versbe emelni a saját határait, a kifejezés Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 19 �Tő z s é r 9 0 korlátait, sőt azokon túl is tud beszélni emberi érzésekről, világmagyarázatokról. – A maga összetettségében ez csak Arany óta lehetséges a magyar nyelvben. Ő ismeri fel először, hogy a nyelv nem alkalmas az emberi létezés bonyolult rétegzettségének megragadására, de mivel nincs más eszközünk e törekvésünkhöz, ezért a költők és az írók mégis írnak, hogy megpróbálják megragadni a nyelv segítségével az emberi létezés összetettségét. S ez néha sikerül is nekik. Legalábbis a remekművekben, mint amilyen például a Kis Testamentum. Erről szól számomra ez a Tőzsér-vers. Az Arany János-i és József Attila-i antagonizmusról: élet és költészet ellentmondásos mivoltáról és egymással való párhuzamosságáról. De vajon egy mai, posztmodern költő hogyan tudja ezt az ontológiai paradoxont versben felmutatni? (A költészetben Homérosz óta ugyanazokról a kérdésekről van szó...) Nagyjából akként, mint Tőzsér Árpád, amikor például az ikes és iktelen ragozás rejtelmeinek segítségével képes kifejezni fontos tartalmakat. S ráadásul úgy teszi ezt, hogy nyelvi tobzódásunkat tovább fűszerezi (bocsánat a képzavarért!) azzal, hogy ugyanazon hangsort, azonos alakú szót egyszer ikesen, máskor iktelenül ragozza, majd újra ikesen hozza szemközelbe („végződném”, illetve „végződjek ki és végződjem be”). Kétségtelen, hogy mindhárom szóalak más-más jelentésárnyalatot hordoz: az első jelentheti akár egy vers vagy a nap végét, a második kivégzésre utal, a harmadik pedig egy életmű lezárásának gondolatát idézheti meg bennünk. Mindezek mellett azonban sokkal fontosabb, hogy az ikesítés–iktelenítés–ikesítés fenti jelensége egy olyan, jakobsoni poétikai funkcióval rendelkező versbéli játék, amely az olvasót ráébreszti arra, hogy egy szövegben sohasem az a fontos, amit olvasunk, hanem sokkal inkább az, amit a szóalakzat mögöttes tartománya létrehoz bennünk: a jelentések, asszociációk sokasága. Azaz természetesen egy ilyesféle „grammatikai hiba” (licencia) – ikes és iktelen ragozás váltogatása ugyanabban a szóban (homonímában) – nem lehet véletlen. A jelenség létrejötte ugyan nem feltétlenül szándékos, mivel a szerző nem biztos, hogy tudatosan alkotta meg az alakzatot, de a versben való poétikai működése sohasem véletlen. Ezt a működést pedig a maga kivételes tehetségével, nyelvi elhivatottságával és gondolati mélységével csak egy nagy költő tudja megteremteni, „Midőn teremt új dolgokat / S a semmiből világokat” (Csokonai: A Magánossághoz). Tőzsér Árpádnak a világteremtéshez tehát olykor elég egy ikes ige iktelenítése (majd visszaikesítése), amely módszert nyilván meg is kedvelt mint költői eszközt, hiszen a zárlatban szintén alkalmazza: „Óceánt köpülni indultam egykor, / szörfözök most a net hullámain”. És persze József Attila-reminiszcencia ez megint („Harmadnapja nem eszek”), egyben Ady-allúzió (Az Értől az Oceánig) – mint minden 20 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �F ű z fa B a l á z s „óceán” immár bő száz év óta minden magyar versben (s nyilván ott van a Tőzsérvers címe mögött ez a két sor is Adytól: „Testamentumot, szörnyűt, írni / És sírni, sírni, sírni, sírni”). Az Ajánlás-beli óceán végtelensége és a köpülés végessége közötti önironikus különbség végül nem feszíti szét a verset. Ez bizonnyal annak (is) köszönhető, hogy a zárósor immár nemcsak térben, hanem időben is a végtelen felé emeli tekintetünket („Holt vizeken istenek árnya ing”), s az emberiség öntudatra ébredésének történeti értelemben talán elsőként felfedezett oppozíciójára reflektál, a világosság–sötétségellentétpárra, az ezekből felépülő mindennapokra, ezer évekkel később pedig a fehér szín végtelenségébe belemaródó, immár ember teremtette fekete betűkre, e nagy Tőzsér-vers végességet dajkáló szavaira: élet és halál testamentumi békességére. Egy különleges pillanat A 12 legszebb magyar vers-program abdai Radnóti- konferenciájáról, 2009-ből. Tőzsér Árpád Pozsonyban, Bányai János Újvidéken, Láng Gusztáv Kolozsváron és Szombathelyen alkotott évtizedekig, azaz személyükben összefonódik a határainkon kívüli magyar irodalom Radnóti-tisztelete. Fotó: Fűzfa Balázs Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 21 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Jövőn innen, múlton túl (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 22 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h á r p á d F e r e n c TÓTHÁRPÁD FERENC PER ASPERA AD ASTRA (Rögös út a csillagokig) Tőzsér Árpád 90. születésnapjára Még az ég is verve áldott téged, hogy csak űzzön, ha már megmaradtál, s lásd, hogy Mitteleurópa fölött Péterfa átvonuló fellege bősz, taréjos görcsbe ráncosodott. Terelgetett léted magyarsága, kétlakivá vált az otthon-kényszer, szúrtál, ha szúrtak, rúgtál, ha rúgtak, adtad magad vad tülekedésnek, s indultál ‒ ha kellett zaklatottan ‒ férfikorod is kerékbe törve, faustusi kiteljesedésre. Két pont között, itt e földi színről élni jöttél, nem csak megszületni. Ragyogj hát: égre dermedt „Versülés”! Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 23 �Tő z s é r 9 0 VASS TIBOR SEMLÉNY A VÉRTANÚKON „Induljunk ki abból a poetikai axiómából, hogy a vers: kommunikáció.” Tőzsér Árpád „A vértanú egyúttal a vér tanúja.” Reményi József Tamás: Tőzsér Árpád exterritóriuma Arany, Petőfi, Tompa, régi szerelmek verslábnyoma, azzal kezdjük, buksikáim, megtanuljuk, miért tanuljuk őket, aztán tanulunk tőlük, mutat portréikra Dobos tanár úr a magyar szaktanteremben. S megtanulunk, buksikáim, szótagolva tizenhárom nevet. Nevét is, virágát is. Tudom, tudniuk kell a tizenhármat, buksikáim, álmukból költve is. Meg fognak buksikálni, ha nem tudnak szótagolva sorolni. Nemesi előnevek tudásáért csillagos ötös jár. Megtanuljuk, miért lőtér-kép e táj, tanuljuk őket, aztán tanulunk tőlük. Jelentkezzen, aki tudja, Aranynak, Petőfinek, Tompának hogyan lehet közvetlenül, első kézből, s hogyan lehet közvetve, másodkézből, buksikáim, köze hozzájuk. 24 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Va s s T i b o r Vass, maga itten nekem se első, se másodkézből ne jelentkezzen, a maga apja itten nekünk főfelelős, avatótiszt, kisdobos- és úttörőavatások Lenin téri kommandírozója, maga ne jelentkezzen, Semlény írózója, a maguk vasgyárainak udvarán kommandír hempereg, maguk elírnak mindent, ellíródik Vörsörmarty, Anyara, Peőtfi, Topmai. Amíg itten Lenin bárkinek nem lékérdés, az addig itten nekem ne jelentkezzen. Menés tanulni, holnap a szótagok. Számonkérés, tizenhárom. Fojtott szavunkra majdan friss szóval fők felelnek. Moharos Lili: Nem vagy bűnös (Artéria Galéria) 21 x 29,7, tűfilc, ecsetfilc, 2022 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 25 �Tő z s é r 9 0 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Tőzsér Árpád: Őszre jár az idő (megzenésített vers). www.hangraforgo.hu 26 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �G y . S z a b ó A n d rá s GY. SZABÓ ANDRÁS A LÉT METAFORÁJA SZABÓ LŐRINC VERSÉBEN SZABÓ LŐRINC EGY TÉLI BODZABOKORHOZ Levetkeztél, szegény bokor! Egy hosszú-hosszú éven át láttam, hogy szövöd, alakítod zöldleveles selyemruhád, sokszor láttam, hogy piperézted, hogy szagosítottad magad, és tündér titkokat sejtettem százrétű rokolyád alatt. Mit csinálunk? Állunk a ködben s bámuljuk egymást szótlanul. Emlékező szemünk beszélget, és ahogy nézlek, felvonul, újra felvonul tavasz és nyár: az elmenekült kis driád, a zöldhajú és sziromtestű tündér, kinéz lombodon át, Láttalak, de csak elmenőben, néztelek, de csak percekig, néha úgy éreztem, hogy ígérsz, mesélni akarsz valamit, de munka várt, sietni kellett, s a nyár s az ősz is sietett… Most meztelen vagy és öreg vagy, és minden titkod elveszett. s tányérnyi fehér virágfürtök aggatnak tele, bódító fűszerekkel üzensz az égnek, s fuvolás cinke és rigó surran és fészkel ágaid közt, aztán tányérnyi fekete ernyők, ért bogyók sokasága húz a sárguló földre le, Csontváz vagy! drótváz! égnek álló pipaszár lábak! s mennyi göb! Úgy ül benned a veréb, mint egy kalitka rácsai mögött. Fázó vendég: ahogy beröppen, lever rólad egy kis havat, s riadtan lesi, mit csinálunk a szürke, téli ég alatt. mert közben aranyszőke lángba öltöztet a korai ősz, s te részegen kigyúlsz, bolondulsz, hogy valamit még megelőzz, hogy valamit… Szárny rebben, ág zörg… Csontváz bokor, de szörnyü vagy! Egész évben szólni akartál, s most megmutattad magadat. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 27 �S zabó Lőrinc 12 5 Nem magadról, rólam meséltél, zörgő, fekete intelem! Váz vagyok én is, vetkőző váz, az életemet vetkezem, nyaramat, mely a múltat nézi, és nem ismeri meg magát: a megvénült év erdejében a nap kihunyó parazsát. Amikor egy olyan ház ablaka alatt megyünk el, melynek falra helyezett emléktáblája arról tudósítja az arra járót, hogy itt született, itt élt ettől és eddig a költő, a poétikusabb lelkületű ember még látni véli azt is, amint a ház valamikori lakója a kilincsre téve kezét épp befelé igyekszik az ajtón. Ha a budapesti Veres Pálné és Irányi utca sarkán állok, fel-felpillantok a fekete márványtáblára, és már látom is Vajda Jánost könyökölni az egykori Csiga vendéglő asztalánál, amint épp az öreg Vörösmartyval diskurál. Néhány lépésre ettől a helytől, a forgalmas Váci utcában szinte beleütközöm abba a feliratba a valamikori Csók István Galéria falán, mely arról ad hírt, hogy a Galéria helyén állt bérház udvarán ravatalozták fel 1830 novemberében Kisfaludy Károlyt, s napra pontosan, rá negyedszázaddal ugyanazon az udvaron a nála sokkal jelentékenyebb költőt, Vörösmarty Mihályt. Szülővárosomban, Balassagyarmaton, a Vármegyeháza impozáns épületén Mikszáth és Madách emlékével találkozom. Lefelé haladva a katolikus templom mentén, az Ipoly folyó irányába, a valamikori Templom utca 10-ben lakott egyik közelmúltban eltávozott gimnáziumi osztálytársam, régtől jó barátom, Gerlei László. Gyerekkoromban gyakran megfordultam náluk, és bennem ragadt a ház döngő kapualja, melyről Szabó Lőrinc emlékezik meg filmszerű pontossággal. A mozdonyvezető édesapa többszöri áthelyezése során 1905 és 1908 között élt itt családjával a leendő költő. A ház alaprajzát dokumentarista pontossággal, az emlékező éles, láttató hűségével írja meg a Tücsökzene című önéletrajzi versciklusának Templom utca 10 című 28 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �G y . S z a b ó A n d rá s versében. A kapualjtól, ahol barátaimmal kamaszkori olvasmányélményeink hatására magunk gyártotta katapultokat, nyílpuskákat raktároztunk halomban, készülve egy soha meg nem valósuló csatára, egy derékszögű folyosó vezetett a nagynak egyáltalán nem mondható kert mellett a lakásba. A bejárati ajtó a konyhába nyílt, s rögtön utána két egymásba nyíló szobába. Az első szoba meglehetősen sötét volt, fényt csak a másik helyiség üvegezett kétszárnyú ajtaján keresztül, s az utcai front ugyancsak szűken kimért két ablakából kapott a lakás. Itt élt Szabó Lőrinc és családja, rövid megszakítással valamivel több, mint három évet. A kert olyan volt gyerekkoromban, amilyennek ő leírta. A derékszögű folyosó lécekből összeállított felfutóján „vadszőlő rakta föl hullt díszeit”, lent az ágyásban más virágok között dáliák, nefelejcsek tarkállottak, s világosan emlékszem a kert sarkában egy terjedelmes bodzabokorra is. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy e meglehetősen igénytelen, gazdag televényű növény emlékét még innen, a gyerekkorból, a családnak átmeneti otthont nyújtó gyarmati ház kertjéből hozta a költő. Két versében is megemlékezik a bodzáról. Az egyikben, mely a Bodzafa címet viseli, egyenesen ezt írja: „Ismerős volt, már majdnem ember…” Az a vers, melyet teljes terjedelmében idéztem írásom elején, 1938-ban született. A fa, a bokor azáltal, hogy élőlény, alkalmat teremt látvány adta szépségén vagy éppen rútságán keresztül az emberi élet különböző szakaszainak megjelenítésére. A költészet megszületése óta keresi azokat a párhuzamokat, melyek a lírai alanyt a természet jelenségeivel összekötik. A természeti képben felsejlik az ember életútja is, a fa, esetünkben a bokor, az ember földi jelenlétének szemléltetésére is kiválóan alkalmas. Irodalmunkban kétségkívül Janus Pannonius tesz erre először kísérletet az Egy dunántúli mandulafáról című versében. A meg nem értett, magasabb régiókban járó szellem és a kicsinyes, az emelkedettebb vágyak kiteljesedését gátoló környezet ellentéte, az ebből fakadó egyenlőtlen küzdelem avatja Janus költeményét a magyar irodalom első nagy sorsversévé. A „pannon-föld északi, hűs rögein” álló mandulafa elsorvad, idegen a tájban, akár az éltető itáliai közegétől elszakadt költő. Az ilyen típusú sorsversek alkotják irodalmunknak Baudelaire albatrosz-motívumát is magába foglaló jelentős részét Reviczky Gyulától Adyn át Nagy Lászlóig. Szabó Lőrinc sorsverse azonban nem illeszkedik ezek csoportjába. Ebben a versben az emberi élet örök és vigasztalan kérdéséről esik szó, a kivétel nélkül mindnyájunkat érintő kérdésről, az emberi élet elmúlásáról. Hangsúlyosan indul a vers, egy rövid, megkérdőjelezhetetlen állítással: „Levetkeztél, szegény bokor!” A tél, mely megérkezett, kérlelhetetlenül megfosztotta a bodzabokrot minden titkától. Eltűnt „zöldleveles selyemruhája”, ernyős virágainak bódító illata, a nyár és az ősz ráöltöztetett pompája után csak csont- és drótváz maradt belőle. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 29 �S zabó Lőrinc 12 5 A leírás érzelmi háttere több, mint a bodzabokor levetkezésének tárgyilagos hangnemű számbavétele. A teremtés igazságtalansága, a már Csokonai által felvetett kérdés, „de ha el kell múlnom, mi szükség volt élni”, teszi vádlóvá, keményen megformálttá a sorokat. „Csontváz vagy! drótváz! égnek álló pipaszár lábak! s mennyi göb! Úgy ül benned a veréb, mint egy kalitka rácsa mögött.” Az első versszak az évszakokban más-más arcát mutató bodzabokor képi leírása. A lírai alany elfoglalt pozíciója a szemlélődés. Később, a harmadik és a negyedik versszakban a veréb megjelenésével megváltozik ez a nézőpont; itt lép be a versbe valóságosan is a költő. Idáig is jelen volt, de szemlélődő pozícióját feladva ekkor válik szereplővé az ágak közé betévedt veréb szemén keresztül. S innentől már nemcsak a lecsupaszodott bodzabokorról szól a vers, hanem annak sorsán keresztül az emberről is. A költőben, a szinte villanáserejű felismerésben ekkor tudatosul, hogy a teremtés rendjében talán nincs is oly nagy különbség saját léte és egy díszétől megfosztott bokor élete közt. „Fázó vendég: ahogy beröppen, lever rólad egy is havat, s riadtan lesi, mit csinálunk a szürke, téli ég alatt.” A vers alanya visszakérdez: „Mit csinálunk? Állunk a ködben / s bámuljuk egymást szótlanul”. Ebben a visszakérdezésben mélyül személyessé a vers: mert a kérdésre kérdéssel felelő válasz s annak folytatása bepillantást enged a két életet együtt látó, egymás mellé társító költő töprengő vívódásába is. A vers további szakaszaiban ismét visszatér a múlt, a tavasz, a nyár, az ősz; ezúttal lényegesen erősebb, intenzívebb színekkel megörökítve, mintegy a téli kifosztottság ellentéteként. Ebben a színekben és formákban tobzódó pazar leírásban a bokor létezésének gyönyörködtető látványa, a fészekrakásra alkalmas hajlék, a bódító fűszerillat, a tenyérnyi virágfürtöket felváltó fekete ernyők, bogyók sokasága, de még az antik világ levelek közt bujkáló aprócska tündére, a kis driád is szerepet kap. A bravúros, mesterien fokozódó, már-már himnikusan építkező leírás azonban az ősz beköszöntének ábrázolásával megbicsaklik, megtörik, először sejtetve az „aranyszőke lángban”, részeg kigyúlásban az önfeledten leledző bodzabokor tragikumát. Szabó Lőrinc nem mondja ki, de félreérthetetlenül a halál előtti pillanatra, arra az utolsó fellobbanásra utal, amikor legteljesebben mutatja meg magát az élet. Nem mondja ki, de zseniálisan 30 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �G y . S z a b ó A n d rá s érzékelteti két apró mozzanattal a közeledő halál jelenlétét: „s te részegen kigyúlsz, bolondulsz, / hogy valamit még megelőzz…” Az ige az árulkodó, mintha a kéretlenül jött halált, azt a „valamit”, meg lehetne előzni. A másik, egy már-már szinte észrevétlen, mégis hangsúlyos történés, a veréb kiröppenése a bokorból: „szárny rebben, ág zörg…” A költő és a bodzabokor találkozásának, a szavakkal ki nem mondott párbeszédnek ez a kis odatévedt veréb az egyedüli tanúja. Egy kis madár, aki mindent ért. Lélek, mint a legtöbb Szabó Lőrinc-vers állata. Ő a többnyire csak szemmel beszélgető dialógus néma szemlélője. Nem kíván a továbbiakban részese lenni a találkozásnak, tud mindent, a rá váró sorsot is: kirepül. Az utolsó versszak a költemény elejére utal, azokra az esetleges találkozásokra, amikor a költőt még egyedül a bodzabokor évszakonként változó, mindig újat nyújtó látványa ragadta meg, amikor az ember életére vonatkoztatható párhuzam, a szimbólum lehetősége még nem kísértette meg mélyen. Ez a versszak azonban már a mindinkább felismert hasonlóság kapcsán a végső állomásról beszél, arról a „fekete intelem”-ről, melyről a költő korábban nemigen vett tudomást, holott a bokor minden évszakban, még a tavasz és a nyár hónapjaiban is ezt az elkerülhetetlen „valami”-t akarta vele közölni. A bodza kopár teste immár egyértelműen az elrendelt sorsot idézi fel, egy nagyon régi metafora zárványában átadva, az emberiség szakadatlanul ismétlődő, vigasztalan kérdését. *** A QR-kódot beolvasva a Hangraforgó együttes dala látható és hallható – kottáját lásd a következő oldalon (Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan)! A 28. oldalon látható fotót Fricska Éva készítette. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 31 �S zabó Lőrinc 12 5 Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány és a Szabó Lőrinc Alapítvány által meghirdetett Szabó Lőrinc 125 című versmegzenésítési pályázat harmadik helyezést elért dala 32 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter LŐCSEI PÉTER „EMLÉKEK TÜNDÉRI LOMTÁRA NEKEM BALASSAGYARMAT…”1 Szabó Lőrinc vallomásai szeretett városáról A gyermekkori élmények, a szülőföldhöz kötődő emlékek írók, költők ezreinek adtak kimeríthetetlen témát. A hitelesség igényével megformált önéletrajzok, a referencialitást akár szándékosan is kerülő regények, novellafüzérek, lírai vallomások sokaságát említhetnénk. Mennyi hálás (vagy éppen öngyötrő) lehetőség az eszmélkedés, a világgal való ismerkedés, a harmónia, illetve a szorongás, a félelem, a gyermeki féltékenység és agresszió kifejezésére?! Mennyi idealizálás, szembesülés, önleleplezés, rádöbbenés, kontraszt?! Nyilván az alkotók egykori és későbbi benyomásaitól, tehetségétől, szándékától függően. És akkor még nem szóltam az irodalmi elvárásokról, a divatról, a korstílusról. A gyermekkor mást jelentett a korán elárvultnak, a szűkölködőnek, mint a családi biztonságban és jólétben felnövekedőnek. Mást annak, aki gond nélkül térhetett vissza a szülők, rokonok világába, és megint mást azoknak, akiket nehezen átjárható határok választottak el az egykori ismerősöktől, a játékok, kalandok dombjaitól, patakpartjaitól. Az anyakönyvbe bejegyzett születési hely gyakran nem azonos a meghatározó gyermekkori élmények színhelyével. Közismert példaként említem, hogy Weöres Sándornak nem Szombathely, még csak nem is Pápa, hanem Csönge tűnt föl így. Agota Kristofnak (Kristóf Ágotának) nem Csikvánd, hanem Kőszeg. A 125 éve született Szabó Lőrinc a miskolci évek után választott szülővárosát, Balassagyarmatot tartotta ilyennek. Hozzá kapcsolódó visszaemlékezéseit, verseit időrendben követtem. Mivel megírásuk körülményei is fontosak, esetenként ezeket is részleteztem. Felidézésükhöz a korabeli lapokon, köteteken kívül felhasználtam a költő interjúit, naplóbejegyzéseit, későbbi magyarázatait is. Ezek meggyőzően bizonyították, hogy a különböző terjedelmű, műfajú, szándékú írások az emlékek megformálásának másmás árnyaltságát, mélységét tették lehetővé. Lényegesek az időbeli arányok is: SZABÓ Lőrinc, Egy eltűnt városban; Emlékezés Balassagyarmatra, Új Idők, 1943. április 10, 423. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 33 �S zabó Lőrinc 12 5 az 1905-től 1908-ig tartó balassagyarmati idillről szóló versek, megnyilatkozások fesztávja emberöltőnyi. Közülük az első 1924-ben, az utolsó az ezerkilencszázötvenes években született. Ráadásul a Vers és valóság egészen különleges műfajú és indítékú. Nem is a költő kézírásában maradt ránk, és csupán 1990-ben vált nyilvánossá.2 A Tücsökzene gyermekkori emlékkaleidoszkópját több Szabó Lőrinc-írás készítette elő. Korai verse, a Balassagyarmat, 1924 a Pesti Naplóban jelent meg, ezután – változatlan formában – a Fény, fény, fény című kötetben kapott helyet.3 Megszületése a költő látogatásának köszönhető. A fájdalom, a veszteség nagy ihletforrás. (Ezt a Tücsökzene számos darabja is bizonyítja.) A költőben olyan nyomot hagyott ez a találkozás és a belőle fakadó csalódás, hogy rögtön másnap megírta nyolc szakaszból álló időszembesítését. Egykori emlékeit vetette össze friss benyomásaival. Jellegzetesen elégikus hangulatú művek, nem ritkán klasszikus elégiák kiindulópontja az ilyen szembesülés. Közeli párhuzamokkal Weöres Sándor és Jékely Zoltán néhány verse szolgál. Szabó Lőrincnek ez az esztétikai szempontból nem jelentős, de személyes megrendültségét híven dokumentáló írása több szempontból is érdekes. Megszületése, utóélete egyaránt tanulságos. BALASSAGYARMAT, 1924 Azt hittem, liliputi város, csigahéjházakkal, mesebeli – köldökömig ér csak fel a torony, de niagarákkal küzd majd ladikom ha a nagy Ipolyt újra átszeli – – Nem ez voltam, s nem ez a város – Elfeledtem és elfeledett: kicsit megnőttünk mindaketten, mégis –: fáj ennyire idegennek látni a régi embereket. A nagy Ipoly milyen kicsiny lett! Más meg oly nagy! – Vagy csal itt minden? A vasárnapba hársfasor fut s idegen formák tánca nő s fogy ijedtre tágult szemeimben. Fáj, fáj ez a bosszú, hisz nekem itt egyhez is, máshoz is jogom van: Hová tettétek őserdőmet? Ez a pár bokor volt?! – És hová lett döngölt váram a nagybozótban? SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Összegyűjtött versek és versmagyarázatok, I–II., szerk. KABDEBÓ Lóránt, Bp., Magvető Kiadó, 1990. KABDEBÓ Lóránt, Utószó, II. 689–693. – Vers és valóság, Bizalmas adatok és megjegyzések; Bp., Osiris Kiadó, 2001. KABDEBÓ Lóránt, Utószó, 357–359. 3 SZABÓ Lőrinc, Balassagyarmat, 1924; Pesti Napló, 1924, augusztus 31, 9. = Fény, fény, fény; Budapest, Kultúra R.–T., 1926, 76–77. 2 34 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter Hová az árokparti gyíkok? Miért más ország a Kürtös-patak? – Ennyi mindent lehet adni, venni, ellopni tőlem, visszacsenni, tizenhét esztendő alatt? és most – – Ej, jobb, ha megszököm! Itt a fasor, – villák, liget – – Káromkodni és eltünődni nyári és esti padokon mindenkor egyformán lehet. Tizenhét év, – a régi meghalt s hiába szépek, frissek a nők: ez is, ni, már felnőtt a szerelemig, pedig kívánságban se volt meg tizenhét évvel ezelőtt, Isten veled, liliputi város, – megyek, s azt se tudod, hogy megszökött: előled valaki, mert nem sikerült újra gyereknek lennie az elmerült hegyek és esztendők mögött! Az elégiát hiába keressük összegyűjtött verseinek kötetében (1960; 1988); a Vers és valóságban sem találjuk. Mivel a Digitális Irodalmi Akadémia szövegközléseit nem a kritikai kiadás igényével hozták nyilvánosságra, abból is kimaradt. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a költő elégedetlen volt vele, és sok más írásával együtt ezt is átdolgozta. A nyolc strófa negyven sorából mindössze kettőnek kegyelmezett. Meghagyta az alaphelyzetet, a vers jó néhány töredékét, szókapcsolatát is, de sok esetben kicserélte az egyes tárgyi elemeket, és módosította az arányokat. Egyelőre nem tudom, hogy mikor történt az átalakítás, az Új Időkben 1943 tavaszán a címében is megváltoztatott vers olvasható.4 Érdemes lenne tüzetesen megvizsgálni az átírás jellegét, eredményét. Itt csupán röviden utalok a két vers közötti eltérésekre, minőségi különbségekre. A paradoxont tartalmazó új cím (Egy eltünt városban) mellett a költő több értékemelő megoldással élt. A számvetésre kényszerülő huszonéves férfi nem Atlantiszként elpusztult település nyomait kutatja; gyökeresen megváltozott városába tér vissza, amelyben (kimondania is fáj) ő már idegen. Átalakított versében nagyobb erejű az ellentétek sorozata: az emlékeiben apróként, liliputiként élő város megnőtt, az egykor hatalmasnak, különösen az áradás után óriásinak látszó Ipoly kicsivé lett. Mindössze a gyermekkori táj egy része tűnik föl változatlannak. Persze az is megszorítással: „Csak az a virágos rét a hegyekig, / az régi (bár közben uj ura lett)”. Az eredeti versben, itt is, más írásaiban is érzékelhetjük, hogy az elvesztés fájdalma sohasem kap ellenséges felhangot. Érdemes lenne tüzetesen megvizsgálni az átírások jellegét, eredményét. Itt csupán röviden utalok a két vers közötti eltérésekre. Szabó Lőrinc, Egy eltünt városban; Új Idők, 1943, április 10, 421. Érdekességként említem, hogy az Egy eltünt városban című vers alatt is az 1924-es dátum szerepel, nyilvánvalóan azért, mert a költő a gyökeres átalakítás ellenére is „jogfolytonosnak” tartotta eredeti művével. 4 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 35 �S zabó Lőrinc 12 5 A költő nem a régi épületeket, az ott lakókat vagy az ismerősöket említi. Az eredeti vers gyermekkori emlékeit, a döngölt várat és a gyíkokat a felgyújtott macskára és az első iskolai dolgozatra cserélte ki. Több síkon is érzékeltette, hogy múltját az eltelt tizenhét év jóvátehetetlenül megvámolta. Számára a szembesülés csalódása, a hiányok leltározása marad: „Sehol semmi a csodából? Ez már fáj, ez már árulás! Hová tettétek őserdőmet? Ez a pár fűzfa volt?...” 5 A panaszból kinövő vád és a számvetés után az eredeti versnél jóval hatásosabban, általánosítva, egyetemessé tágítva állapítja meg: „Hogy ürít mindent az idő!...” A költőt indulásra figyelmezteti a vonatfütty. Belátja, hogy gyermekkori élményeivel csupán az emlékek tündérországában találkozhat újra. Több későbbi írása, visszaemlékezése is bizonyítja, hogy mennyire fontos volt számára ez a látogatás, milyen elemi erejű az átélt csalódás. Róluk később szólok. * 1938 őszén a Felvidék nagyobbik felének visszacsatolása (visszatérése) alkalmából a napilapokban számtalan írás született. Politikai vezércikkek, felhívások, ünnepi tudósítások, fényképes riportok követték egymást. A Pesti Naplóban ekkor jelent meg Babits Mihály józanságra intő, szép, bizakodó verse, az Áldás a magyarra. Ugyanebben a lapban kapott helyet Szabó Lőrinctől az Ipolyság ünnepén is.6 A nyolc alkaioszi strófából álló vers rövid idő múlva módosított címmel (Az Ipoly ünnepén) szerepelt; ez maradt végső változata is. Az aprónak feltűnő kiigazítás jól példázza, hogy milyen sokat számít a településnév felcserélése a folyó nevére. Az Új Időkből, illetve a Vers és valóságból ismerjük a verset ihlető helyzetet: a költő édesanyja a rádió előtt térdelt a Felvidék visszacsatolásakor közvetített műsor hallgatása közben. Szabó Lőrincet – aki állítása szerint szégyellt hazafias vallomást írni – ez a kendőzetlen érzelem ragadta meg. Átélte az egyszerű asszony ellágyulását, aki most nem fájdalmában, hanem örömében könnyezett. Keretes szerkezetű versének kulcsszavai a sírás fogalomkörével (’sírj’, ’könnyeid’, ’zokogó’, ’sirasd’…) függnek össze. Túl is mutatnak az anyai A csodavárás utáni kiábrándulás a Tücsökzenében több alkalommal is föltűnik. Egy részüket bűntudat, szégyen követi. Hatodnapon című versében (78) még a vád is rokon formában szólal meg: „Ki lopta el az Óriásomat – / jajdult a szívem, szinte hangosan…” 6 Szabó Lőrinc, Ipolyság ünnepén, Pesti Napló, 1938, október 23, 17. 5 36 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter érzelmeken, egy „meggyötört nép” háláját fejezik ki: „ez már isteni fájdalom, / a tisztulásé, gyógyulásé, – / és milliók szive dobban össze…” A Szózat idézésével és a Himnusz említésével erősítette versének pátoszát. Saját meghatottságát balassagyarmati, azon belül az Ipolyhoz kapcsolódó, korábban elsiratott élményeivel fejezte ki: „Ott, azon a tájon éltem első siheder éveimet, a szomszéd Kürtös patakban törtem a nádat és ha jött az árviz, deszkatutaj repült velem a tulsó part virágos rétje fölött a hegyek felé: most ép onnan int a teljesedő remény…” Rá nem jellemző módon a közösségi bizakodás szólamával zárta az alkalmiság fölé emelkedő vallomást, amelyről később ezt állította: „Mondhatnám azt is, hogy ebből a versből nőtt ki a Tücsökzene emlékvilága. […] A Kürtös-patak Balassagyarmat fölött ömlik az Ipolyba. A Katlan-Gödörnél: ezekről is bőven szó esik a Tücsök-ben. Nagyon finoman visszatartott hazafias megnyilatkozásnak érzem a verset: semmi uszítás a csehek és a tótok ellen”7. A Pesti Napló előzetest közölt arról, hogy a Nemzeti Színház társulata felvidéki városokban tart ünnepi előadást. Ezeken az esteken „Szabó Lőrinc, a kiváló magyar költő fogja előadni alkalmi verses prológusát, amely magával ragadó lendülettel fejezi ki a magyarság örömét”8. A költő eredeti verseivel, műfordításaival, más írásaival is rendszeres szerzője volt az Új Időknek. Több művével szerepelt ott, mint a Nyugatban. Két fontos emlékezése, melyet Herczeg Ferenc lapjában közölt, lényeges adalékul szolgál a Tücsökzenéhez. Közülük az első 1939 tavaszán jelent meg Az én Felvidékem címmel.9 A hatásos vallomásban személyes érintettségét állította középpontba. Mit jelentett neki, hogy gyermekkorának kedves helyszíneit kettévágta a trianoni vasfüggöny? 1920. június negyedike után halmozottan érezte a nemzeti tragédiát, most erősebben osztozhat „a közös hazatalálás testi-lelki misztériumában”. Drámai erővel idézte föl 1924-es, néhány órás balassagyarmati látogatását (Egy eltünt városban). A számára alig ismert SZ. L., Vers és valóság, I, 823. UŐ., A színpad ünnepe, Pesti Napló, 1938, november 4, 14. 9 UŐ., Az én Felvidékem; írta és március 25-én este a kassai Schalk-házban felolvassa Szabó Lőrinc; Új Idők, 1939, március 26, 465–466. 7 8 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 37 �S zabó Lőrinc 12 5 Felvidék sokáig egyet jelentett a kettészelt Ipollyal. Úgy emlékezett az átélt csalódásra, hogy felismerhetően a Tücsökzene egyes darabjait előlegezte. Későbbi nagy kompozíciójának balassagyarmati helyszínei, eseményei rögtön azonosíthatók: a Templom utcai ház, a kedves tanítókisasszony, a Katlan-gödör, a felejthetetlen tutajozás. A múltat felelevenítő bekezdésekből – néhány kihagyással – hosszabban idézek: „Minden az Ipolyon túl volt. Egy egész megíratlan verseskönyv, tele idillikus szépségekkel és izgalmakkal, a lélek hajnali pirkadásának ideje, félig még álmodó ismerkedés a valósággal. […] Láttam hatéves, hétéves, nyolcéves magamat a túlsó parton, a réten, de csak úgy, mintha földtől égig üveg alá került volna a mindenség egyik fele. Áttörhetetlen falként állt előttem a levegő az Ipoly közepén. Sehol másutt a trianoni határon nem éreztem ezt az üvegfalat, ezt a léttelenül létező belső akadályt. Szótlanul és sokáig bámultam az idegenné vált túlsó partot, a nagy-nagy rétet és rajta túl észak felé az első hegyeket. Baloldalt a régi fahídnak nyoma sem volt, felrobbantották, széthordták. Jobbfelé akkor még nem állt a mai modern beton és vashíd. Abból az irányból különösen gazdagon rajzottak az emlékek a fűzfák mögül. Arra volt, arra van a Kürtös patak. Eszembe jutott a karácsony délután, mikor egész a torkolatáig felkorcsolyáztam. Ott kell lennie a Katlan-gödörnek, az örvények örvényének, ahol a beszakadó jég elnyelte egy cimborámat: iszonyú hely volt, hallják, hogy kong a neve? […] Igen, és egyszer kiöntött a folyó, az árvíz tengere fél méter magasan, csendesen, megnyugodva állt a nagy síkságon, a rohanó Ipolyból tutajnak kifogtam egy elsodort pajta ajtaját, gyönyörű idő volt, húsvéti vakáció, vagy talán már kora nyár, és én a tilos rét csillogó tavain, a bokrok közt egy hosszú léccel órákig hajtottam, kormányoztam lebegő deszkáimat, egyedül voltam és féltem, és szívszorongva és ámuldozva ringatóztam a folyékony csodában, és hosszú nyakú gömbfejű, tarka virágtündérek hajlongtak jobbra-balra a tutaj elől, és a nap átsütötte a kristálytiszta vizet, és lent látszott a zöld rét, a föld: a semmiben úsztam, lebegtem és csodálkoztam, hogy ennyire szép lehet valami. Azt éreztem, ötven centiméternyire a föld felett, a törékeny tutajon, amit harminc évvel később, mikor a salzburgi hegyeik fölött repülőgépről néztem le... A világ fölött lebegtem, testem-lelkem zengett az elragadtatástól, és ma már tudom, hogy költő voltam azon a napon.” Kassai szónoklata Az Ipoly ünnepén ihletadó pillanatának – általam már említett – felidézésével és a módosított című verssel zárult. Szintén az Új Időkben jelent meg lírai színezetű vallomása: Egy eltünt városban – Emlékezés Balassagyarmatra.10 Az előzőnél jóval hosszabb írásban kiegészítette korábban említett élményeit. Emlékeinek lelkesült leltárában a fájdalom helyett SZABÓ Lőrinc, Egy eltünt városban. Emlékezés Balassagyarmatra; Új Idők, 1943, április 10, 421–424. 10 38 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter a megszépítő távlat emelkedett, már-már rajongó bekezdései sorakoztak. Balassagyarmatot életének legköltőibb városaként jellemezte. Miután a zavartalan, napfényes mesével azonosította, és idilli voltát hangsúlyozta, tárgyilagosan bevallotta, hogy a tündérváros egészét gyerekként aligha ismerhette. Nem is érdekelte. Csupán egyes részei voltak fontosak számára: leginkább közvetlen környezete, utcájuk végén az Ipoly meredek partja és a folyó árterének zöldellő fűzfái. Később tudatosult benne, hogy elsősorban nem is az emberek, események voltak meghatározók számára, hanem mindaz, ami a béke, a nyugalom tündéri világává tette környezetét. Eszmélése során számos vágyát, hajlamát balassagyarmati tapasztalataiból eredeztette. Robotra fogott életében visszarévedt kötetlenségek nélküli gyermekéveire. Múltidézése során elmesélte, hogy pajtásaival a közelükben lévő Jeszenszky-kertben gyíkfarmot akartak létesíteni, visszaemlékezett a nyulak gondozására, a folyóparti békázásra, a játékok készítésére. Tisztes szegénységüket sem tagadta. Azt az esti imáját is fölidézte, amelyiket azért mondott el, hogy reggelre ökölnyi gyémánt legyen a párnája alatt. (Ennek története az éjszakai örömmel és a kiábrándító csalódással együtt a Tücsökzenében is olvasható.) És jöttek sorra a félelmetes és kedves emlékek: iskolatársának balesete, az édesanyja készítette gyógyító leves, a békázás, az Ipoly sokszor emlegetett örvényei, a kacsatojásokat kiköltő tyúk kétségbeesése és a többi. A képek, események tobzódásán mintha maga is meglepődött volna. Felsorolásuk közben ígéretet tett: „Úgy látom, egész életrajzi regényre való emlék rajzik föl lassankint bennem. Meg fogom írni, csak ráérjek; már eddig is pedzettem az anyag részleteit versben és prózában is. Emlékek tündéri lomtára nekem Balassagyarmat, a félhomályból onnan is alakok kelnek elő, ahol az első pillanatra semmit sem lát szemem. Lehet, hogy nem tíz és húsz, hanem száz és ezer kép alszik bennem ezekből az esztendőkből: a rágondolás egyre többet ébreszt belőlük”11. Azt jól előlegezte, hogy a tervszerűbb, koncentráltabb figyelem újabb és újabb alakokat, eseményeket, hangulatokat támaszthat föl benne, azt azonban nem is sejthette, hogy fogadalmának beváltására rövidesen sor kerül. A vágyott alkotói nyugalom helyett azonban életének talán legzaklatottabb, megalázásoktól sem mentes időszakában kezdte el múltba tekintő formabontó lírai kísérletét. Az 1945-ös év nem csupán a felszabadulást hozta számára, hanem egy ellene irányuló támadássorozatot, egy rövid ideig tartó, de végtelennek fölrémlő vizsgálati fogságot és a szorongató helyzetek egész sorát is.12 Uo., 423. SZABÓ Lőrinc, Vallomások; Naplók, beszélgetése, levelek, szerk. HORÁNYI Károly és KABDEBÓ Lóránt, Osiris, 2008, 265–519. 11 12 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 39 �S zabó Lőrinc 12 5 Enyhítő ellenpontként barátainak, pályatársainak kiállása szolgált. A lelkiismereti kérdések felvetésétől és félelmeitől ők sem mentesíthették. Szabó Lőrinc a nagy tervhalmozók közé tartozott. Ez az adottsága az elkészült művek mellett rengeteg töredékkel, befejezetlen, befejezhetetlen írással is együtt járt. 1945 tavaszán így vallott erről: „Sajnos van vagy kétezer elkezdett versem – úgy látszik, egészen emberfölötti arányban akartam én csinálni a dolgokat; legtöbbjük gyorsírásos firkatúra, amit nekem is nehéz volna megfejtenem…” 13 Felfokozott lendülete, túlfűtöttsége követhető nyomon a Tücsökzene születésének időszakában is. Naplójának olvasása közben részesei lehetünk annak a tobzódásnak, örömnek, amelyet egy-egy darab megírásakor és új ötleteinek felbukkanásakor érzett. Eleinte nem sejtette, mekkora kompozícióvá terebélyesednek felidézett emlékei. Alig kezdte el munkáját, máris rögzítette: „Verseken dolgoztam, a Tücsökzenén. Talán hosszabb valami lesz, keretet adhat egy egészen kiadós dolognak, életrajzi visszaemlékezéseknek”14. Családi gondjai és a politika hírei mellett szinte minden nap akadt megjegyzése az elvégzett munkáról. A töredékek mellett ötven további „Tücsök”-nek a terve körvonalazódott. Nem volt biztos, hogy végig ezt a számára is furcsa formát tartja-e. Figyelmeztette is önmagát: „Vigyázni kell az összekötő részeknél, hogy mind önálló darab legyen-e vagy láthatóan folytassa mind az előzőt”15. Naplójából nem egyértelmű a véglegesített versek sorrendje, de az látszik, hogy nem lineárisan követték a helyszíneket és az időrendet: „Eddig összesen kilenc Tücsköm van! Lesz száz is! A Mihály bácsi-sorozat megindult. Életrajz lesz, nem teljes és nem pontos, de az lesz”16. Rendre beszámolt aggodalmairól; tartott mindentől, ami kizökkentheti felfokozott munkatempójából. Több bejegyzése bizonyítja, hogy némelyik versével elégedetlen volt. Nem derül ki, hogy tartalmi, szerkezeti vagy prozódiai fenntartásai voltak-e velük szemben. 1945 szeptemberében már 150 tervezett darabról szólt. Rohamosan szaporodtak rögzítendő benyomásai, alakjai, életének eseményei. Jegyzetlapjain számos balassagyarmati emlék sorakozik. Szóba kerülnek az ijesztő mesealakok, a sikoltozó pávák, a félelmek, a fáskamrában lévő nyuszik, a fülre aggatott cseresznyék, a dióval történő egérfogás. Olvashatunk néhány gyerekjátékról: az üveggolyóról, SZ. L., Uo., 278. SZ. L., Uo., 428. 15 SZ. L., Uo., 429. 16 SZ. L., Uo., 434. Mihály bácsi: G. Szabó Mihály, a költő nagybátyja, tiszabecsi református lelkész. A fiatal Szabó Lőrinc emlékezetes nyarakat töltött nála. Vele kapcsolatos többek között a Mihály bácsi (111); A tiszabecsi tiszteletes (112), a Szatmár, a Tiszabecs (115) és a Mézpergetés (139) című vers. 13 14 40 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter a bigéről, a boton való lovaglásról is.17 A Vers és valóság „Íródeákjának” külön is szólt a Tücsökzene 1945. augusztus 14-i megkezdéséről, a munka kibontakozásáról, a fölidézett események további részleteiről.18 A költőnek a tervezgetés, még inkább az egyes darabok megírása és végső elrendezése során nagyon sok mindenre figyelnie kellett. Gyerekkorát idéző versei előtt ezekből emelek ki néhányat. Tartalmi szempontból többek között az önfeltárás mélységeire, a másokkal szemben elvárható tapintatra, az arányosságra gondolok. Szabó Lőrinc önmagáról gyakran szólt enyhítés, megszépítés nélkül. Apjával kapcsolatos egykori ellenérzéseit többször is említette. A Vers és valóság megjegyzéseinek túlnyomó részében az életrajzi adalékokkal, néhány rokon, illetve szerető azonosításával, esetenként a megírás körülményeivel foglalkozott. A szerkesztés, a verselés műhelygondjait ritkábban érintette. Természetesen akadnak ilyenek is. Elsősorban azokra a magyarázataira gondolok, amelyekben a kérdés-felelet technikáját vagy a filmszerűséget említette, illetve nagy ritkán a keresztrím tudatos módosítását emelte ki.19 Akad példa arra, hogy korábbi verseire, köteteire hivatkozva kerülte az önismétlést. Egyes események, helyzetek átcsoportosításával, összevonásával is találkozunk. A 10 szótagos, 18 soros, páros rímű darabok nagy veszélye az egyhangúság lehetett volna. Gondoljuk meg, a Tücsökzene első kiadásában 352, a véglegesnek tekinthető második kiadásban 370 vers található!20 Szabó Lőrinc rendkívüli gonddal és ritka találékonysággal kerültre ki ezt a csapdát. Érdemes legalább néhányat megemlíteni szintaktikai és szövegtani bravúrjaiból. A változatosságot sok esetben az astrófikus darabok mondatainak száma biztosítja. Olykor egyetlen, hosszú felsorolás a vers, más alkalommal többszörösen összetett mondat építi fel. Ilyen a nyitányból A nyugodt csoda; A ti dalotok és a Táj épül, omlik című. Ebbe a csoportba tartozik a Miskolc-ciklusból az Első emberek, a későbbiek közül például az Adria, az Önzés, a Hurik, hetérák. A balassagyarmatiakról később szólok. Ellenpontként szolgálnak azok a versek, amelyek meglepően sok mondatból épülnek föl: így a Babits és a Hangok tükrében 36–36-ból, A Halál Tengere 32-ből, a Titkos párbeszéd 23-ból. A magas szám legtöbb esetben a bennük található tagolatlan, egyszavas megnyilatkozásokból ered. SZABÓ Lőrinc, Vallomások, 528–550. SZ. L., Vers és valóság, II. k. 19–200. 19 Csupán néhány jellemzőt emelek ki a versek közül: Táj épül, omlik; Utazni!; Sivatagban; Babits, Hangok tükrében; Galagonya; Kérdezhetek?; Negyedik világ 20 SZABÓ Lőrinc, Tücsökzene, első kiadás: bp., Magyar Élet, 1947; második kiadás: Bp., Szépirodalmi, 1957. A verseket a 2. kiadásból idéztem. 17 18 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 41 �S zabó Lőrinc 12 5 A Tücsökzenében gyakoriak az anaforikus gondolatritmusok, felsorolások, amelyek ugyanúgy a változatosságot erősítik, mint az élőbeszéd tudatosan alkalmazott fordulatai. Akadnak valóságos párbeszédek, mellettük pedig képzelt kérdésekre és válaszokra épülő szerkezetek is. A belső drámák megjelenítésén kívül többször találkozunk riadalmat okozó külső szerencsétlenségek expresszív bemutatásával. Ezeket rendszerint az indulatszavak, a hiányos, befejezetlen mondatok és a felkiáltások hitelesítik. Újra és újra föltűnnek a modalitásváltások és az időbeli ütköztetések. Külön vizsgálatot érdemelnének a költő által használt írásjelek. Változatosak az intertextuális példák: több alkalommal találkozunk önidézetekkel, továbbá a költőelődöktől és a kortársaktól kölcsönzött rímekkel, szó szerinti vagy módosított átvételekkel. Miközben a versek nagyobbik hányada önálló, zárt egész, bőven előfordulnak novellisztikus jellegűek, összefüggő darabokból állók is, amelyeket a költő kötőszóval, határozószóval, visszautalást biztosító névmással vagy egyéb kifejezéssel kapcsolt az előzőekhez. Az események folyamatos rögzítése, a benyomások részletezése, az önjellemzés árnyalása mellett Szabó Lőrinc néhány esetben újra megszólította az ihletadó tücsköket. Közjátékaival mintegy művének címadását is igazolta. * Bizonyára ritka, hogy egy folyóirat egyszerre 20 verset hozzon egy költőtől. Az 1946 őszén újrainduló Válasz szerkesztői így álltak ki Szabó Lőrinc mellett. 21 Válogatásukban még cím nélkül, római számmal jelölve szerepelt néhány balassagyarmati darab is. Ezeket rövidesen újabbak követték: az Ipoly fűzei; a Szerettem a… (végleges címe: A szem örömei); a Hangok; A rét meghal és a Tutajon.22 A Tücsökzene – Rajzok egy élet tájairól alcímmel – a Magyar Élet kiadásában 1947-ben jelent meg. Az 1957-es 2. kiadásban a Nyitány után a korai emlékek 22 miskolci darabja A gyermekkor bűvöletében (1900–1905) címet kapta. Mivel a balassagyarmati évekkel foglalkozom részletesebben, ezekről csak röviden szólok. Jellemző, hogy a legkorábbi emlékeket felidéző részben a későbbi tapasztalatok, eszmélések, ráismerések is szerepet kaptak. A Miskolc-ciklusban ilyen például az apa viselkedésének megítélése. Vele kapcsolatban kontraszttal és időváltással is élt. Róla szóló verse így kezdődik: „Apámtól féltem. (Anyám szeretett)”. Ezt követően sorolta a róla megtudott, enyhítő körülményeket, hogy a vers zárlatában feloldja egykori 21 22 SZABÓ Lőrinc, Tücsökzene (Részletek a költő készülő művéből), Válasz, 1946/1, 34–42. Szabó Lőrinc verseiből, Válasz, 1946/3, 203–205. 42 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter ellenérzéseit: „Ma már dér lepi mindkettőnk fejét. / Ez hozott össze, a Rettenetes Év”23. Apjáról szólva családjuk anyagi gondjaira, a beváltatlan ígéretekre és a konfliktusokra is kitért. A folytatásban édesanyjáról emlékezett részletesebben. A harmadik fejezet a Balassagyarmat címet kapta; alcíme: Idillek az Ipoly körül (1905–1908) lett. A harmincadiktól a hetvenharmadikig tart. Ebben a „szép volt, isten volt, Egy Volt a világ” miskolci bűvölete után a „tarka egység részekre szakadt” Weöres Sándor-i élménye a meghatározó. Az alcímben szereplő idillt rögtön a 30. számú versben értelmezi, árnyalja a szerző: „ott nem bántott talán még semmi se / (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe)”. A témamegjelölő, egyúttal összegző szerepű Balassagyarmat előlegezi a felfedezések, a kíváncsiság, a környezettel való ismerkedés kimeríthetetlen terepét. Ez rövidesen a kijózanító szembesülés, a veszélyeket is rejtő szabadság világa lesz, a külső és belső örvényekké. Ezek részben az Ipoly többször emlegetett riadalmas jeleségei, másrészt a vágyaké, a magukkal ragadó szenvedélyeké. Ahogy a Balassagyarmatban megfogalmazta: „Örvény volt nekem a világ s titok”. Ennek egy másik vetületét így sűrítette a Napfény és vihar zárlatában: „minden egyszerre rend és zűrzavar”. Az idillként előlegezett és összegzett évek kifejezései között a már említett örvény mellett ott szerepel a „félelem”, a „rémített”, a „féltem”, a „végveszély”, a „szörnyű”, a „Szörnyek”, a „szüntelen kiszolgáltatottság”, a „Rém”, a „szégyelltem”. Ezeket – és nem is valamennyit – a ciklus első verseiből idéztem. Közöttük több is a transzcendens riadalmak közé tartozik. Többek között a Mámikával űzött „szellemezés”-sel, továbbá az Isten-élménnyel, a hittel és a csalódással. A ciklus negyvennégy darabjából néhány jellemzőt emelek ki. A Templom-utca 10 a 31. számú vers a címe után először kérdőjellel, a zárlatban azonban felkiáltójellel szerepel. A kivételesen szép, mindvégig jelen idejű, de több idősíkot is egybeölelő látomás mozgásban vezet bennünket végig a szülői házon. Föltűnik a kapualj, a tornác, a konyha, a két szoba. Az álomszerű, légies visszarévedés egyszerre logikus és illogikus („árnyként suhogok”; „Átcsapok az üvegen”; „kísértet, mint én”). Az emlékek idézője egyszerre látja a nefelejcset, a dáliát, orbánccal ágyban fekvő önmagát, közeledő édesanyját és a szikrázó karácsonyfát: az „Egyedüli Jelen”-t; az „Idők Együtt”-esét. Szerves folytatása a Csak ami volt című vers, amelynek nyitánya tartalmi és formai szempontból is Petőfi Tündérálom című vesének két sorára rímel. Ő 1846 telén így SZABÓ Lőrinc, Apám (13). A Tücsökzenében még kétszer szerepel, ugyanígy nagy kezdőbetűkkel a Rettenetes Év. Nagybátyjától így búcsúzott el: „A Rettenetes Év / vitt el, az a 44/45”. A tiszabecsi tiszteletes (112). Légiriadó című versében a pusztító borzalmat nevezi meg ekképpen: „Végezz itt, ha kell, Rettenetes Év!” (322). 23 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 43 �S zabó Lőrinc 12 5 sóhajtott föl: „Oh lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...” Szabó Lőrinc ekképp fohászkodott: „Tűnt évek őre, add áldó kezed, / s kalauzolj, édes Emlékezet!” A tegező megszólítású kérés, amelynek során ismét megelevenedtek a gyarmati képek, események, hosszan ívelt, csupán az utolsó tagmondatokban alakult első személyűvé. Jelezve, hogy a jelen nehézségei ellen a múlt adott erőt, gazdag fogódzót. Az emlékezés, amely olykor lyukas, olykor arányaiban megtévesztő, a Tücsökzene egyik kulcsfogalmává vált. Nagy hangsúlyt például a Kigyúl a csillag (81); a Gyerekvilág (157); a Fényszárnyú szó (158) című versekben kapott. Szabó Lőrinc néhány esetben pontosította is az emlékek torzító, módosító hatását. „De nem így volt ez, nem egészen így. / Csak most, harminc év mulva érzem így…” – írta a Mégis csak álmok (153) című versében. És idézhetem a Gyerekvilág (157) nyitányát: „De ne higyjétek, hogy amit ma itt / elmesélek, mindig volt, s mindig így: / állandóan”. A Napfény és vihar (33) egyetlen, anaforikus gondolatritmusra épülő felsorolás, melyet a ciklus második felében újabb egymondatos versek követnek. A szem örömei (67) és a Hangok (68) is a világ érzéki befogadásának boldog, elragadtatott leltára. Ellenpontok itt is akadnak. Ilyen például a beszakadt Katlan-Gödörről szóló húszmondatos Halál Torka (46) és a tizenöt mondatból álló Szép borzadály (47). Külön kis blokkot jelent a balassagyarmati élmények világában a folytatásokban elbeszélt asztaltáncoltatás (35, 36, 37). A szellemek olykor borzongató, végül enyhébb emlékeinek olvasása közben a Kosztolányi Boldog-szomorú dalának felejthetetlen rímeire ismerünk: „De általában nem volt félni mit, / az ember hallhatta halottjait, / rokonait: ők, sok jóakaróm, / voltak éjszaka párnám s takaróm” (37). Édesanyáját visszatérő módon, nagy szeretettel jelenítette meg a költő; többek között azt, ahogy Eötvös versét mondta, vagy a Lengyel Himnuszt énekelte. Tudta a János vitézt és a Fürdik a holdvilágot. Játékos mozgását és az előadott dalok, versek szövegét is fölidézte. Ennek bájos fénytörését adja, hogy Szabó Lőrinc eközben saját emlékezethiányát is érzékeltette: „Fehér / liliomszál, dudolta, és kacér / rémülettel ugorva máris ott / volt a Tiszában, megtámaszkodott, / a szöveg szerint, ezüst semmivel / mosdott és arany nem-tudom-mivel, / s az ördög kosarába tette…” (42). A ciklusban hiába keresnénk úgynevezett városleírást, hagyományos városélményt. A település lakói közül személyesen alig jelenik meg valaki. A Sokféle nép című versben (43) a vásáros zsidóra, a sátoros cigányra, a drótos tótra való gyermeki rácsodálkozás üdítő kivételnek számít. A környékbeli gyerekek, esetleges pajtások egyénítés nélküliek. Megnevezései között ilyenekkel találkozunk: „négy fiú”; „más”; „csibészek”; „csibészcsapat”; „hangos gyerekek”; „hídi kamaszok”. Szó esik ugyan Kacskovics Márta tanító kisasszonyról (kéréséről és ajándékáról is), de az osztálytársakról, 44 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter az esetleges diákcsínyekről, vetélkedésekről nem értesülünk. Mintha egy magányos, zárkózott személyiség élné mindennapjait. Számomra úgy tűnt föl, hogy a Dsungelben (40) megfogalmazott önjellemzés tágabb értelemben is hiteles: „én voltam az egész világ”. A Tücsökzene tematikus blokkjai között lényeges a lányokhoz, nőkhöz való viszony visszatérő megjelenítése. Ez kezdetben szemérmes, részvétet, sajnálatot is kifejező volt. A Miskolc-ciklusban a Lányok (26); a Nők keresztje (27) és a Rossz gyanuk (28) indítja el ezt a hosszú sort. Szabó Lőrinc az unokahúgaival kapcsolatos bizonytalan körvonalú gyanúját fogalmazta meg elsőként. Feltételezte, olykor tapasztalta, hogy a lányok életének van egy rejtett rétege. A hozzájuk kapcsolódó titkokat valamilyen szégyennel hozta összefüggésbe. Ideiglenes magyarázatként a lányok és fiúk, a nők és a férfiak ruháinak különbsége szolgált számára. De gyanúja nem oszlott el. A balassagyarmati versek közül A híd alatt (51); A kicsúfolt bűn (52) és a Nők titka (53) újabb megfigyeléseit, feltételezéseit foglalta össze. Rácsodálkozott a leskelődő, a lányok, asszonyok szoknyája alá benéző és számára érthetetlen szavakat kiabáló csibészekre. Ösztönösen a gyengébb nem oldalára állt, átérezte – egyelőre megmagyarázhatatlan – szégyenüket. Távolságot is tartott a „hídi kamaszok”-tól. Hiába kérték, nem lett cinkosuk, húgát nem vezette áldozatként feléjük. Egymás után tette föl magának a kérdéseket a szégyenről, a bűnről, a pirulásról, de megnyugtató választ nem talált. Valamilyen részvétet érzett irántuk: „sajnáltam szegényeket, / hogy oly idegenek, törékenyek, / s csattanjon bár belőlük az öröm, / titkos ítélet van a fejükön” (53). A ciklus legfontosabb helyszíne az Ipoly és környéke. Egyszerre a színpompás érzéki benyomások világa: a réten legelő csorda, a sziszegő libák, a tücskök, a hörcsögök, a bottal szétpüfölt pöfetegek kimeríthetetlen gazdagsága (Ipoly fűzei, 50; Az Ipolyon túl, 55; A szem örömei, 67; Nap napra telt; 69). A folyó másrészről a veszélyes forgókat és minden évszak sok más, változó kalandját is jelentette. Két novellaszerűen folytatódó történet is lejátszódik előttünk. Az elsőben egy korcsolyabaleset riadalmát, vaklármáját és szerencsés végkimenetelét élhetjük át (Halál Torka, 46; A szép borzadály, 47; Tovább, 48; Lyukak a homályban, 49). A drámaiság kifejezésének tucatnyi eszközével él a költő. Egyszavas megállapítások, rosszat sejtető hírek, zaklatott felkiáltások, bizonytalanságot sugalló kérdő mondatok követik egymást hatásosan. Gyakoriak a szám- és személyváltások és az időváltások is. Az esemény egy része a drámai jelenben zajlik. Az izgalmat tovább fokozza, hogy az eseménysorozatot mesélő gyermek kíváncsisága nem csillapodik akkor sem, amikor kiderül, hogy a beszakadó jégnek nincs halálos áldozata. Most egyedül vág neki a veszélyes kalandnak a recsegő jégen a Katlan-Gödörig. Lelki következménye a kijózanodás lett: „Kaptam tudást, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 45 �S zabó Lőrinc 12 5 amely semmit sem ért, / valóságot kínokért s álmokért, / szűk árkot, nádast, derengő öbölt…” (49). A súlyos betegség, a vérhányás és a torokgyulladás a kiábrándulás után következett. A kalandvágy a tavaszi árvíz idején is ösztönözte. Az utcai lubickolás annak ellenére is kihagyhatatlan, megismételhetetlen élmény maradt számára, hogy az apai dorgálás nadrágszíjának csattogása követte: „de valami nagyon / nem vehettem szívemre az ügyet, / mert tetszik, ma is tetszik az eset”. (Utcai árvíz, 71). A folytatás – egyúttal a ciklus zárlata – a Tücsökzene legemlékezetesebb versei közé tartozik. A rét meghal (72) tizenkilenc mondata kivétel nélkül jelen idejű. Az utolsó kivételével valamennyi sora egy-egy mondat. Tegező beszédmódú, és nem a felszólítás, hanem az elragadtatott rácsodálkozások miatt találhatók benne a felkiáltójelek. A hanyatt fekvő szemlélődő (mindegy, felnőtt vagy gyerek) fogadja be a közvetlen közelében és az égen lévő színeket, hangokat, illatokat, tapintásélményeket, mozgásokat. Ebben a kizökkent idő természetesen nem a hamleti értelemben jut eszünkbe, hanem a korlátozások, gondok nélküli pihenés jelentésében. A Tutajon (73) elbeszélhető történetét már korábbról ismerjük. Az Ipoly által elöntött réten egy kifogott ajtó szolgál tutajként a gyermek számára. Ritka tünemények befogadójává válik. Ebben az egykori emelkedett prózai vallomás lírává oldódik az álom és a valóság határán. A balassagyarmati emlékek sorozata itt még nem ért véget. A Tücsökzene 261. darabjában Szabó Lőrinc fölidézte egykori, csalódást keltő látogatását. Ez a vers a Balassagyarmat, 1924 és az Egy eltünt városban emelkedettebb, az egykori fájdalmat feloldó látomása. A költő gyermekkorának kedves vidékeit kétszer veszítette el. A benne élő emlékek – ezt bizonyítja az alakkettőzés – élete végéig megmaradtak. Mondhatjuk úgy, hogy mindaddig megszólítanak bennünket is, ameddig olvassuk verseit. VISSZA, GYARMATRA Vissza, Gyarmatra. „Mult, vagy még?” – „Jelen!”, felelt száz hang, s helyemre hirtelen egy gyermek állt. Én mutattam neki: „A tulsó rét már Szlovákia!” – „Ni,” tapsolt ő, „libák! hogy száll a pehely!”, s futni kezdett be a semmibe, fel: láttam: s vele, amelyen átszaladt, megint láttam a régi fa-hidat, bár szétlőtték (vagy elvitte a jég?): s kettős szemmel az Ipoly árvizét s a vén fűzeket, a göcsörtösöket, 46 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Lőcsei Péter tele friss hajtásokkal… Szellemek rajzottak elő; jött Mamika is; s mikor végül a Templom-utca 10 udvarán álltam s a mai mögött száz régi kert szikrázott-röpködött egymáson át, megzendült a Mese: „Ki vagy?” „Idők és Lelkek Többese!” Borsos Miklós Szabó Lőrinc-mellszobrát 1977-ben avatták föl a balassagyarmati Palóc-ligetben. A műalkotást 1997-ben ellopták. Helyére csak 20 év múlva, 2017-ben került Petró György szobrászművész alkotása, mely az eredeti szobrot idézi. Borsos Miklós alkotása Forrás: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjtemény, Filmtár Fotó: Kovalcsik András Petró György alkotása Fotó: Fricska Éva Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 47 �S zabó Lőrinc 12 5 DOBOS MARIANNE – KABDEBÓ LÓRÁNT „HOZZÁÖREGEDTEM” 2021. november 25-én vettük át férjem, Kabdebó Lóránt utolsó „egy Költő Agya”. Szabó Lőrinc pályaképe a „modern” európai költészetben1 alcímű kötetének tiszteletpéldányait. Decemberben készült vele élete utolsó interjúja a Zugló Televízióban.2 Itt mondja azt, amit meg is magyaráz, hogy nyolcvanévesen hozzáöregedett a tizennyolc éves Szabó Lőrinchez. Megtanult félni, ahogyan félt a századdal egyidős költő. „K. L.: Hozzá köllött öregedni. Óriási szerencséje volt. Ő 1900-ban született, tehát mindig annyi éves, amennyi a század volt. Adyval a ravatalánál találkozik. Találkozik a forradalmakkal, az ellenforradalmakkal, megismerkedik az Európát uraló vezérek sorozatával, emiatt támadják is sokáig. Teljesen félreértve, mert valójában félt tőlük. Mindent, ami a 20. században rettenetes volt, azzal ő 19 évesen már találkozott. Egyszerű egyetemi hallgatóként, aki bejár a Centrálba, mert Babits odahívta. Móricz Légy jó mindhaláligjának egy bekezdését ő írta meg, ahogy a gimnáziumban, a kollégiumban elmesélték neki a debreceni szokást, a harangozást. »Írd be«, s döbbenten látta, amikor megjelenik a könyv, hogy az író szó szerint átvette. Ebbe a környezetbe, a legnagyobb írók közé került, a barátjuk lesz, és mindent, ami versben kimondott rettenet, átéli a Centrálban. Mint taknyos kölyök és mint Móricznak, Babitsnak, Kosztolányinak, Szabó Dezsőnek egy ideig a titkára. Onnantól kezdve tanult meg félni. Ott van például Adynak A Hortobágy poétája című verse. Ferenczi Laci barátom írta le, hogy az nem Magyarország és nem Debrecen, ahogyan azt Ady hitte. Mert az amerikai nagy költők, akik átjöttek Európába – Ezra Pound, és Babits szerint a legnagyobb, T. S. Eliot –, ugyanezt a tapasztalatot hozták magukkal. A 20. század első felének legnagyobbjai, Eliot, Yeats, Kavafisz, Gottfried Benn vagy Ezra Pound, más-más emberek, más-más költői világok, de ebben a félelemben Bp., Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021. Kultúrzug. Kabdebó Lóránttal Ferencz Gábor beszélget (Zugló TV – 72. adás), 2021. december 31. 1 2 48 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D o b o s M a r i a n n e – K a b d e b ó L ó rá n t együtt nőnek fel. A Szabó Lőrincnél öt évvel fiatalabb József Attila, akinek szörnyű élete volt, felszabadult gyerek volt hozzá képest. Lőrinc sokkal jobban rettegett a ’30-as évek elején, mint a hozzá képest fiatal rajongója, József Attila. Érzem, hogy ez a két ember egymással – legalábbis volt egypár ilyen év – nagyon jó barátságban volt. Lőrinc benne élt abban a Nyugat-Európában, amelyben az említettek mind megtanulták a félelmet. És ez nem az első világháború okozta félelem volt. Azt csak produkálta a költő és az író, aki olyan, mint a süllyedő hajón a patkányok. Míg süt a nap, tiszta idő van, semmi jele a pusztító viharnak, de a patkányok már jönnek föl a mélyből, a raktárból, és menekülni akarnak. A földrengést előre érzik az állatok – a költők is. Tehát az a pisztolylövés, amelyik Szarajevóban elindítja a 20. század borzalmait, csak következmény. A nagy írók és költők ezt már előtte jelzik. Joseph Conrad egy lengyel nemesfiú és az angol irodalom egyik klasszikusa. Az éjszaka mélyén című regényét a múlt századfordulón, a világháború előtti boldog békeidőben írja meg, ebből veszi a mottóját Eliot az egyik verséhez. Ezt kell megérteni, ezért mondtam, hogy én nyolcvanévesen eljutottam oda, hogy megértsem, megszeressem azt a tizenkilenc éves, taknyos, kezdő költőt, aki megírja az első olyan versét – nem jelent meg akkor, jómagam adtam ki és publikáltam később –, amelyiket Babits elolvasva elkezdett remegni. Mert minden félelmét beleírta ebbe a fiatal Szabó Lőrinc, amit csak lehetett.” ÁRADÁS! ÁRADÁS!3 Barbárok vagyunk; barbárok! Gyilkosok, gyujtogatók! Nem egy elpuhult kultura gyermekei, – barbárok, de büszkék! És erősek! Amikor mennydörgő harsonáinkkal bejárjuk az uccákat, szabályosan-egyforma lépteink döngésére lélekzetüket visszafojtva lapulnak meg a házak! Ma még puskacsövekben alszanak a golyóink, de lobogónkat a szél veri, acélsisakjaink félelmesek és meztelen szuronyaink vérre éhesen ágaskodnak; ásó, fegyver, ércgolyók, tölténytáska, borju, kézigránát és minden egyéb, ami csak szükséges egy modern gyalogos felszereléséhez, – lásd: ez vagyunk: csupa vas!, csupa harc!, csupa rombolás és bosszu! Szövetségeseink a vasutak, teherautók és a repülőgépek; zárt alakzataink fáradhatatlanul kigyóznak előre az országutakon; KABDEBÓ Lóránt, A Te meg a világ poétikai naplója = Szabó Lőrinc Remarque-fordítása, Bp., 2021, 9–10 (Szabó Lőrinc Füzetek 9.) = https://krk.szabolorinc.hu/pdf/szlf9.pdf [2025. 09. 04.] 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 49 �S zabó Lőrinc 12 5 nagyszabásu manővereket tartunk, télen-nyáron, esőben-hóban egyaránt birjuk a menetelést, földalatti páncélfedezékben álljuk az ellenséges pergőtüz pokoli őrjöngését, vagy áthatolhatatlan drótsövény mögül küldjük az éjszakába fülsiketitő sortüzeinket és szemrebbenés nélkül lépünk át a szétroncsolt hullák felett. Mert barbárok vagyunk és erősek, életünk vaskényszer: parancs és engedelmesség; gyülöljük az individuumot és kiöltük magunkból az embert, hogy tökéletesen beilleszkedhessünk az óriás Gépezetbe, melynek ezer kereke és fogaskereke csikorogva roppantja össze a határokat. Barbárok vagyunk, ellenségei a kulturának, a költőknek, barbárok, de miénk: az Erő, és ami még több: az Erőszak, és vélük az Igazság is, gondolkozásunk teljesen prózai és praktikus, nincsenek szobraink, képeink, könyveink, fölöslegesnek tartjuk a művészeteket: művészetünk a legtökéletesebb technikai felfegyverzés; mert barbárok vagyunk, durvák és hatalmasok, nem ismerünk kényelmet, könyörületességet, testvért, nem tudunk meghatódni és nincs bennünk semmi romantika, és egyszerűen agyonlőjjük, aki mást mond! (1920. május 4.) A versben a hazatérő frontkatonák embertelenné válását gondolja végig. Ezzel a bandamonológgal „riogatja” mesterét. Babits reszketve olvassa. A gyilkolásra kész emberi természet őt Vörösmarty rémképeire emlékezteti. „Ennél nagyobb verset Vörösmarty óta nem írtak” – mondja. A hazatérő frontkatonák viselkedésében, a háború poklát megjárt emberek létformájaként tovább él a terrorista szellem. A vers a hazára visszazuhanó vereséget szenvedett katonatömegről szól. Hasonlóan írja ezt meg Remarque tíz évvel később, 1930. december 5. és 1931. január 29. között, folytatásokban, a Neue Zürcher Zeitungban. Szabó Lőrinc szinte párhuzamosan fordítja a Magyarország című napilapban. A fordítás közben ráismer a békés otthonra rázuhanó rendezetlenségre. Látja a gyilkossá válás folyamatát a regénybeli iskolatársak történetéből. Szerencsés évjárata következtében ebből kimaradt, ennek a szellemét így nem szívta magába. 1918 márciusban tesz előrehozott érettségit. Ezután a nyarat Debrecenben kiképzéssel tölti. Évfolyamelsőként végez. Ahogy később mondja: „ijedtében”, nehogy a frontra kerüljön. Az újabb kiképzését a „forradalmak szélvihara” elsodorja. A bátyja, Zoltán azonban Königgrätzban K. u. K.-kiképzésen kezdte meg a katonai szolgálatát. Ott a vasutasgyerek ingyenjeggyel meglátogatja. De nem a katonaság 50 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D o b o s M a r i a n n e – K a b d e b ó L ó rá n t történetei érdeklik. Az utazás hatalmas, életre szóló szellemi élményt jelent számára. Vesz egy német nyelvű Baudelaire-válogatáskötetet. 1924-es olaszországi utazása során megdöbbentette 1500 méter magasan a fehér keresztes katonatemető borzalmas látványa. Érzékeli, ahogyan a szegénység és a nélkülözés lesz a világgazdaságot rejtetten összefogó két pólus a húszas években. Hogyan lesz az erőnek az erőszakban kifejlődő uralma... A költőben élő honpolgári én a messianizmusba burkolt terroristaveszélyt figyeli, amely a lövészárkok pokoli edzettségű seregeit szabadítja a „hátország” világára. Lőrinc szerencsére nem élte át a halálfélelemből gyilkosságra edzettség állapotát. Megmaradhatott a költői szerepre készülő diáknak. Akinek rálátássa volt a „rettenetesség”-re, s egyben generációja szerepvesztettségére is. „Szeressük Szabó Lőrincet!” – hagyta Kabdebó Lóránt az utókorra végrendeletként ebben az interjúban. Megtoldom: tanuljunk mi is, ahogyan ő megtanult félni a fiatal költőhöz „hozzáöregedve”. Sajnos korunkban, napjainkban bőven van mitől és van miért félni. Férjem haláláig, 2022. január 24-ig még nem tört ki az orosz–ukrán háború. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2022-ben rendezett Kabdebóemlékkonferenciára megjelent posztumusz kötete azóta már angol nyelven is olvasható. 4 Elmondja benne – többek között – a történelemből korunk, napjaink számára levonható, levonandó tanulságokat... Dobos Klára fényképe Kabdebó Lóránt utolsó miskolci előadásán készült 2021. szeptember 3-án, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban KABDEBÓ Lóránt, Valami történt. Szabó Lőrinc átváltozásai, Prae, Bp., 2022.; Lóránt KABDEBÓ, “Something Happened”. The Poetic Transformations of Lőrinc Szabó, translated by Attila DÓSA, Bp., Napkút, 2025. 4 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 51 �S zabó Lőrinc 12 5 HORVÁTH KORNÉLIA KABDEBÓ LÓRÁNT EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSÁRA1 Kabdebó Lóránt kiemelkedő, nagy hatású alakja volt a magyar irodalomtudománynak és a magyar bölcsészképzésnek. Munkásságát és tudományos eredményeit alighanem csak száz év múlva fogjuk tudni felmérni és értékén becsülni. Meglátásom szerint olyasmit tett ő a XX. századi magyar irodalom értelmezése és értékelése során, mint amit a XIX. századi írók és irodalomtudósok (Arany János, Beöthy Zsolt és mások) tettek az 1800-as évek irodalmi történéseinek feltérképezésekor. Mire is gondolok: egyrészt és elsősorban a XX. századi magyar irodalom paradigmáinak kidolgozására, melyet Kabdebó Lóránt Kulcsár Szabó Ernővel együtt valósított meg. Ennek, a magyar irodalomtudomány történetében valóban „paradigmaváltó” gondolatnak Lóránt két konferenciát is szentelt. (Lóránt 1987-ben lett a Pécsi – akkor Janus Pannonius – Egyetem oktatója, s egyben rögtön az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetője.) E tevékenysége során szervezte meg az 1990-es évek elején e két, a magyar irodalomtudományi gondolkodásra mindmáig nagy hatást gyakorló, mi több, radikális fordulatot eredményező tudományos szimpóziumot. E konferenciák anyagát Szintézis nélküli évek2 és „de nem felelnek, úgy felelnek”3 címmel közre is adta a Janus Pannonius Egyetem kiadványaiként. Az egyik tanulmánykötet az 1920-as és 1930-as évek magyar prózaepikájának, a másik ugyanezen időszak lírájának nyújtja látleletét, teljességgel újszerű, az akkori kurrens nyugateurópai irodalomelméleti irányzatok szellemiségét követő megközelítésben. Ezért is válhatott e két nagyszabású konferencia anyaga a modern magyar irodalomról szóló szakmai elképzeléseket gyökeres módon átalakító vállalkozássá abban az időszakban. Másfelől Kabdebó Lóránt az első feltárója és mind a mai napig a legnagyobb ismerője Szabó Lőrinc életművének. Nyugodtan kijelenthetjük: ha Kabdebó Lóránt nem Az Emléktáblát készíttette és felavatta 2025. augusztus 9-én Zugló Önkormányzata (Budapest XIV. kerület) a Dózsa György út 19. szám alatt. 2 Szintézis nélküli évek. Nyelv, elbeszélés, világkép a harmincas évek epikájában, szerk. KABDEBÓ Lóránt – KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1993. 3 „de nem felelnek, úgy felelnek. A magyar líra a húszas–harmincas évek fordulóján, szerk. KABDEBÓ Lóránt – KULCSÁR SZABÓ Ernő, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1992. 1 52 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Horv áth Kor nélia kezd el Szabó Lőrinc költői életművével foglalkozni az 1960-as években, s nem folytatja ezt a kutatást egyetemeken, doktori iskolát alapítva és saját tudományos laboratóriumában haláláig, akkor ma legalábbis félig hozzáférhetetlen lenne számunkra ez a csodálatos és rendkívül izgalmas költői életmű. Kabdebó itt is olyan, az egész életpályájára kiterjedő kutatást végzett el, amely számos további, fiatal irodalomtudós gondolkodását is megihlette és ösztönözte: kiét filológiai irányban – Kabdebónak köszönhető az életmű nagy terjedelmű, kéziratban maradt anyaga jelentős részének publikálása, melynek elsődlegesen az általa alapított Szabó Lőrinc Füzetek kiadványsorozat adott helyet, s mely szövegfeltárási és -kiadási munkafolyamatba számos egyetemi és doktori hallgatóját is bevonta –, kiét szövegelemző és -interpretációs irányban, kiét pedig a nemzetközi, összehasonlító perspektíva, valamint a műfordítás problematikája és témája mentén. Példaként a nemrég akadémikussá választott Kulcsár-Szabó Zoltánt vagy a jelenleg doktoranduszként kutató Ágoston Enikő nevét említhetjük meg, de még sok más szakemberét is, akik ma is a hazai humán tudomány területén tevékenykednek és kutatnak. Kabdebó Lórántban így a XX. századi magyar irodalomnak nemcsak kiváló ismerőjét, tudósát tisztelhetjük, de egy olyan kutatót is, aki vezérfonalat adott a kezünkbe arra nézvést, miként is igazodjunk el ebben a modern magyar irodalmat jelentő „erdő”-ben, amely nemcsak a XX., de immár a XXI. századi magyar irodalmat, annak alakulásfolyamatait és történetét is magában foglalja. Kabdebó határozott, nemcsak esztétikai, hanem kifejezetten strukturális alapokon építette fel ezen elgondolását, a struktúrához mindenkor poétikai szempontokat társítva. Ennek hatása mind a mai napig rendkívül erős és aktív a hazai bölcsészkarok irodalomtudományi doktori iskolai képzésében, s nemcsak az általa alapított Miskolci Irodalomtudományi Doktori Iskolában, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem irodalomtudományi PhD-kurzusain is, ahol a XX. és XXI. századi magyar irodalom s annak interpretatív-poétikai megközelítése rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Kabdebó Lóránt irodalomelméleti és -történeti tudása univerzális volt. Kutatásainak, pályájának „folyamatos csúcsteljesítmény”-e – ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés – kétségtelenül Szabó Lőrinc művészete, élete és pályaképe. Ám Szabó Lőrincen kívül más szerzők munkáit és hatástörténetét is behatóan tárgyalta: például József Attila, Füst Milán, Weöres Sándor, Szabó Magda vagy Turczi István írásművészetét. De az irodalomkultúra tágabb területét nézve is jelentős kutatásokat mondhat magáénak: több elemző írásban értelmezte Yeats, Rilke, Ezra Pound és más európai szerzők költészetét. S a próza, jelesül az epika és főként a regény kutatása sem volt idegen tőle: több tanulmányt közölt e témakörben, a XIX. századi magyar epikától kezdve Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 53 �S zabó Lőrinc 12 5 (például Jókairól) egészen a magyar kísérleti prózáig (Szentkuthy Miklós) vagy a már említett Szabó Magda és Határ Győző munkásságáig. Hadd szóljak most röviden a Kabdebó Lóránthoz fűződő személyes kapcsolatomról s ehhez fűződő tapasztalataimról. Első gondolatom az, hogy számára a munka, az irodalomtudományi kutatás és az írás hivatás, mi több, „élethivatás” volt. Ő erre tette fel az életét. S nagyon sokat hozott és adott ezzel nekünk. Második, rendkívül fontos szempontom: Kabdebó Lóránt mint tanár. És itt szintén szeretnék valamelyest személyes is lenni, hiszen másképp egy tanítvány nem beszélhet a tanáráról. Kabdebó Lórántot személyesen sokáig, egészen a 2000-ben bekövetkező PhDvédésemig nem ismertem. Úgy alakult, hogy tanárom, Bécsy Ágnes ajánlására elvállalta a doktori értekezésem és a belőle készülő könyvem opponenciáját, illetve lektorálását. S noha szarkasztikus véleményt is megfogalmazott, alapvetően és messzemenőkig támogatta mind a disszertációt, mind pedig a könyv4 megjelentetését. A PhDvédésemen találkoztunk először, előtte nem láttuk, nem ismertük egymást. Utána én tőle kizárólag csak támogatást kaptam, bölcs útmutatásokat, mélyreható személyes beszélgetéseket, pályázati ajánlásokat, konferenciameghívásokat. Úgy gondolom, Lóránt nemcsak a nagy tudást és annak sokszintű közvetítését, terjesztését illetően volt kiemelkedő tanáregyéniség, hanem az emberek értékelésében, gyengéik és erősségeik felismerésében, az érdeklődés felkeltésében, a rájuk „kiszabott” feladat adekvát mivoltának biztosságában, a hallgatók ambicionálásában és dicséretében is. Mindezek egy kiváló tanár mutatói. S tudjuk, Kabdebó Lórántnak hazai és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően sok doktorandusza szerezte meg – az ő irányításával és témavezetésével – a PhD-címet. Kabdebó Lóránt intézményes tevékenységéről most nem szólnék: ezt tegyék meg helyettem mások. Van mit méltatni ezen a területen is. Számomra a legfontosabb az irodalomtudós, a kutató és tanár teljesítménye és egyénisége. És a tanársággal a legszorosabban összefüggő személyisége. Az a személyiség, aki sohasem gáncsolt, nem bántott, ellenkezőleg: ha kellett, ismeretlenül is segített, s mindig, ha lehetett, támogatott mindenkit. Mindenkit, aki a modern magyar irodalom iránt elkötelezetté vált, s aki irodalomtudományi pályára adta a fejét ebben az országban. E támogatása azonban mindig szakmai minőségi elveket és meglátásokat követett. Bátran mondhatjuk: nem sok ilyen támogató, ugyanakkor a minőségelvet mindig szem előtt tartó kutatóés tanáregyéniség található bölcsészszakmánkban. H. K., Tűhegyen. Versértelmezések a későmodern magyar líra köréből, Budapest, Krónika Nova, 1999. 4 54 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Horv áth Kor nélia Kabdebó Lóránt 2022 januárjában távozott közülünk. Ez az emléktábla örökké hirdeti nevét és munkásságát. De talán még fontosabb kutatásainak, írásainak megőrzése, kéziratainak közzététele, és ezek értelmező értékelése. Kabdebó Lóránt egész életműve az irodalmi és irodalomtudományi, a kulturális folytonosságról szól. Ezt kell nekünk is folytatnunk. Kabdebó Lóránt domborműves emléktáblája – Juha Richárd Attila alkotása –, melyet 2025. augusztus 9-én avattak fel Budapesten Fotó: Sajgó Szabolcs Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 55 �S zabó Lőrinc 12 5 Szabó Lőrinc bronzszobra (Borsos Miklós alkotása) Balassagyarmaton, a róla elnevezett általános iskolában. A szobor mögött Lengyel Péter festménye látható Fotó: Fricska Éva 56 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S z a b ó T. A n n a SZABÓ T. ANNA AZ ÜDVÖZÜLTEK Egy készülő dráma részlete Szabó Lőrinc verseit hároméves korom óta ismerem, a Lóci óriás lesz-kötetből olvastak fel nekem, később a nagy, sárga Összegyűjtött versekből már magam is néztemmondtam a szövegeket. Elemi hatással volt és van rám a költészete – mint emberrel sokat vitatkozom vele magamban, de költői látásának érzékiségével azonosulni tudok ma is. Doktori disszertációmat az ő Shakespeare-szonettfordításaiból írtam, nagy élvezettel és kíváncsisággal olvastam el hozzá minden háttéranyagot, beleértve felfűtött szerelmi leveleit és a sokkal tárgyszerűbb házassági levelezést is, és addig-addig lelkendeztem róla itthon, amíg a férjem meg nem kérdezte (éppen Szombathelyre tartottunk kocsival, és én órákon át megint csak Szabó Lőrincről magyaráztam), hogy ha ennyire fontos nekem Szabó Lőrinc, akkor miért nem írok róla egy drámát. Így történt, hogy azon a nyáron, 2003-ban, nem a PhD-m, hanem a Szabó Lőrincdrámám készült el, ez volt életem első színházi darabja (tizenvalahány színmű és számos drámafordítás követte később), be is adtam a Nemzeti Színház akkor meghirdetett drámapályázatára. A műben a lehető legpontosabban igyekeztem követni a levelekből és feljegyzésekből kibontakozó élettörténetet. Abban az évben nem adtak ki első díjat a 230 beérkezett drámára, és a többi díjat sem én kaptam, bekerültem viszont az esélyesek utolsó körébe, mert behívtak beszélgetni. Duró Győző dicsérte, és jó tanácsokat adott nekem, azt mondta, színpadra úgy kerülhetne a darab, ha még dolgoznék rajta (eredetileg tényleg kicsit más lett volna a vége, de a határidő miatt elkapkodtam). Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert az első fiam nagyon kicsi volt még, a következő nyáron aztán a Szabó Lőrinc fordításait elemző doktori dolgozatot fejeztem be rohamtempóban, a következő évben pedig megszületett a második fiam. A darab azóta is várja, hogy leüljek mellé, de ahhoz vissza kellett volna kerülnöm az anyagba, ami mindig fájdalmas folyamat, előszörre is megviselt. Szabó Lőrinc életműve azóta is foglalkoztat, de drámaiságának – amely nem egy ember, hanem Szabó T. Anna Üdvözültek című, Szabó Lőrinc életéről szóló drámája teljes terjedelmében a Palócföld következő, 2026/1–2. számában lesz olvasható. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 57 �S zabó Lőrinc 12 5 több ember drámája – súlyát azóta nem voltam képes magamra venni újra. Onnan tudom, hogy nem hiába dolgoztam (és ez már a misztikára hajlamos költők látásmódja), hogy Szabó Lőrinc sírjánál, amikor egy felvétel alkalmával meglátogattuk, megláttam a napozó gyíkot – rögtön eszembe jutott, hogy a költő azt mondta arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, ha nem ember, hogy: „Gyík a napsütötte kövön”. A drámarészlet még az eredeti változatból való – azért ezt a részt választottam, mert ez a jelenet magyarázattal szolgál a címre. A villám-látás jósi pillanatát maga a költő írta le egy levelében, ebből is ered vad hivatástudata, a vallással való ambivalens kapcsolatáról pedig ő is többször írt. (Anna néni azonban fiktív szereplő.) Minél többet foglalkozom Szabó Lőrinc életével, annál jobban kirajzolódik belőle a sorsszerűség – mintha minden azért történt volna meg vele, hogy izzó szövegekké alakíthassa, kíméletlen erővel és pontossággal. *** ELSŐ FELVONÁS, HARMADIK JELENET Szabó Lőrincék otthona. Egy év múlva. Anna néni leszedi az asztalt. Közben zsoltárt énekel, 369, 1. szakasz, Jövel szentlélek Úristen. Lőrinc: (halkan bejön, elkezd körülnézni). Anna néni: Keres valamit? Lőrinc: Igen, tegnap itt, a feleségem szobájában hagytam egy könyvet. Felolvastam neki, és most szükségem van rá. Anna néni: Ott lesz az ágyon. Nézze csak meg. Lőrinc (megtalálja, felveszi, nem köszöni meg. Kicsit szórakozottan): Jól hallottam, hogy zsoltárt énekel? Anna néni: Igen, a legszebbet. Ismeri? Lőrinc: Hogyne, Debrecenben sokat kellett énekelni gyerekkoromban. (Dudorássza a negyedik szakaszt, Anna néni bekapcsolódik) Na, mit szól? Anna néni: Milyen jó kedve van. Lőrinc: Pedig tegnap még azon gondolkoztam, hogy megölöm magam. Anna néni: Nem szabad ilyet mondani. Lőrinc: Gondolni sem? Anna néni: Nem. 58 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S z a b ó T. A n n a Lőrinc: (évődve) Bocsásson meg akkor bűnös fejemnek. Pedig én arra is emlékszem, hogy ez a zsoltár úgy végződik, hogy „nagy bátorsággal, vígan e világból kimúljunk”. Anna néni: Az más. (hirtelen indulattal) Ezzel nem szabad tréfálni. Azt hiszi, rendelkezhetünk az életünkkel? Én tudom, hogy nem. Megtapasztaltam. Meghalni könnyű. Élni a nehéz. Lőrinc: (kihívóan) Éppen ezért akartam meghalni. Anna néni: De a zsoltár nem erről beszél, hanem az üdvösségről. Hogy jó lesz színről színre meglátni Istent. Lőrinc: (komolyan) Anna néni, én papnak készültem, de már nem hiszek Istenben. Hiszek a világban, a fényben, az örömben, a gyönyörben. Ezt testi valómmal is érzem, látom színről színre. Nekem a tavasz a szentlélek – nézzen csak ki az ablakon! Micsoda fény, szabadság, ragyogás! Lepkék! Virágok! Nők! Ígéretek! Itt van előttünk az üdvözülés, de sosem lehet egészen a mienk! Elérhetetlen vagy elmúlik, és mi is elmúlunk a világból – hát miféle Isten az, aki így bánik velünk? Nem is ő a mi urunk, hanem az idő! Ő csak áltat, becsap, mindent ígér, semmit sem ad! Amit ad, azt is elveszi! Anna néni: Ahogy az evangélium mondja: „Aki megtalálja az ő életét, elveszíti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt”. Lőrinc: (kétségbeesetten) Miért én veszítsem el az életem őérte? Veszítse el ő! Anna néni: (csendesen) Már elveszítette. Lőrinc: Miféle megváltás ez? Mondja?! Miféle Isten? Öljön meg, vagy öleljen meg, de ne hagyjon ennyire egyedül, ha már egyszer megváltott! Bezárva magamba! Inkább lennék gyík, bogár, kő, bármi inkább, mint ember ebben a világban. Mondja meg nekem: ha van, miért engedi, hogy keressem? Hogy megtaláljam magamban és a világban, de soha egyszerre, mindig csak részletekben! (dühösen) Sajnál engem, ugye? Könnyű magának. Anna néni: Annyira könnyű, mint élni. (szünet) Nyugodjon meg. (szünet) Pünkösd van ma. Mindenkire leszáll a Szentlélek, aki hisz. Lőrinc: (felhorkan) Aki hisz...! Én, hitetlen, tudom, mik azok a tüzes nyelvek! Csengetnek. Anna néni: Megyek. Lőrinc: (izgatottan) Nem, nem, én megyek! (próbál uralkodni magán) Csak Bözsi jött Klárához. Nem tudja, hogy Klára már nincs itthon. Beengedem, majd megvárja itt. Anna néni: Nem helyes az, ha egyedül fogadja. Főleg nem ebben az állapotában. Lőrinc: (meg se hallja) Kérem, vigye ki addig a tányérokat. (kirohan) Anna néni: Nem lesz ennek jó vége. (összeszedi az asztalt, kimegy) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 59 �S zabó Lőrinc 12 5 Kivágódik az ajtó, beront Lőrinc, aztán hirtelen magára eszmél, kicsit meghajolva tartja az ajtót Bözsinek, aki csinos, lenge ruhában, de kicsit riadtan lép be. Megállnak a szoba közepén, nem ülnek le, Lőrinc beszéd közben egyre közelebb jön, Bözsi hátrál. Lőrinc: Jöjjön csak. Ne törődjön Anna nénivel, majd megbékél. Sejtette, ugye, hogy Klárának el kellett mennie? Bözsi: Nem sejtettem: tudtam. De most már nagyon bánom, hogy idejöttem. Lőrinc: Miért bánja? Hiszen Pünkösd van! Épp az imént mondta Anna néni, hogy most száll le a Szentlélek. És tudja, hogy én mit mondtam neki? Hogy nekem a tavasz, a fény maga a szentlélek! A meleg! A fény melege, a test melege, a lobogás... Bözsi: (közbevág) Nem értem, mit keresek itt. Szinte fájt minden lépés, ahogy jöttem. De nem tehettem másként. Lőrinc: (meg se hallja) És a szerelem! Nekem a szerelem az Isten. Még a Bibliában is benne van, az Énekek énekében... Engem megszállt már, ő beszél belőlem, a tüzes nyelvek (hirtelen átöleli) engedje őket magához, énáltalam... (megpróbálja megcsókolni) Bözsi: Lőrincke, hagyjon, kérem... (ellöki, de látszik, hogy vágyik rá) Lőrinc: (lezökken a kanapéra) Meg fogok őrülni. Nem bírom. (szünet) Ha maga sem segít, akkor senki. (csend, közben Bözsi óvatosan közelebb lép) Az éjjel nagy vihar volt. Felébredtem rá. És ahogy kinyitottam a szememet, abban a pillanatban egy vakítóan fehér, sokágú villám vágott keresztül az égen, fénylett minden, mint a másvilágon. És aztán rögtön a dörrenés, mint a halálos sortűz, vagy az Úr hangja. Ide vágott, talán éppen ebbe a házba. Reggel kérdeztem Klárát, ő nem hallott semmit. Pedig én láttam, hallottam. Üzenet volt. Hogy tényleg kiválasztott vagyok. Hogy én leszek az Isten nyelve. (felpillant, komolyan és bizakodva a Bözsi szemébe néz) Elhiszed? Bözsi: (lassan leereszkedik mellé): Azt a dörgést én is hallottam. Én is felébredtem, mert rólad álmodtam. Lőrinc: (mohón) Mit? Bözsi: Ugyanazt, ami egy hete megtörtént. A bakugrást az Ördögormon, a kiránduláson. Hogy nekifutok és átlendülök fölötted... Lőrinc: ... széttárt combokkal, szinte súlytalanul... Hát megsejtetted? Akkorát nyilallott a szívem, hogy megszédültem bele. A többiek nem vettek észre semmit. Bözsi: (pironkodva) Álmomban csak ketten voltunk ott, és én is... nekem is... nagyon jó volt. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen nőknél... Mintha repültem volna, mintha valami nálam nagyobb erő uralkodott volna rajtam... Úgy éreztem, az övé vagyok egészen... Illetve a tied... De a kettő ugyanaz... 60 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S z a b ó T. A n n a Lőrinc: (izgatottan) Én is úgy éreztem. (kis szünet) Látod?! Csak most értettem meg! Hogy milyen fontos, hogy utána éppen abba a vendéglőbe mentünk – te is emlékszel, hogy mi volt a neve? Bözsi: Isten szeme. Lőrinc: Látod? Ez is egybevág. A sors! Ott, azon a helyen csókoltalak meg először. Bözsi: Igen, kint a fák alatt, pedig mindenki ott volt... Istenem, de jó volt, mennyit nevettünk...! Lőrinc: (komolyan a szemébe néz) Hinned kell nekem. Tudom, hogy nincs Isten, de az biztos, hogy téged jelölt ki nekem. Olyan biztos, mint halál. Bözsi: (elmosolyodik) Éppen engem. (kicsit szomorúan, gúnyosan) Csak engem. Lőrinc: (hirtelen átöleli) Kislányom, édesem, egyetlenem! Te csak ne törődj semmivel: szeress! (megcsókolja, de Bözsi elrántja a fejét) Akarom! (megint megcsókolja, ezúttal Bözsi is visszacsókol, de amikor Lőrinc többet is akarna, lassan kibontakozik az ölelésből) Bözsi: Ne. Ne. Ne! Mit adhatsz, ha Klárát elveszed tőlem? Ez bűn! Lőrinc: Ki mondja? Kit érdekel? Gyere vissza. (szünet) Nem én cselekszem, valaki cselekszik bennem, engedelmeskedned kell...! Érted te ezt? Vagy egyáltalán... érdekel? Bözsi: (feláll, hátralép, erőltetetten) Legyünk továbbra is csak barátok. Maga is tudja, Klára is megmondta, hogy más is van a világon, mint a szerelmeskedés. Lőrinc: Mit tud erről Klára? Mit tudja ő, hogy én ki vagyok? Hogy bennem az ige testté lesz, testté, testileg akarok egyesülni az éggel! Bözsi: Én nagyon szeretem Klárát. Lőrinc: Én is. De... (kitárja feléje a kezét) Gyere csak ide, Bözsi. Ülj le. Nézd, én Klárával nem tudok feloldódni soha. Szenvedek. Senki sem tudja, hogy mit kínlódom én. És ilyenkor rettenetesen viselkedem vele. Hidd el, hogy Klárának is segítesz, ha engedsz nekem. Tekintsd ajándéknak, hogy a barátnője vagy, mert segíthetsz neki a szerelemben. Ettől csak még jobban fogjuk szeretni őt, mind a ketten. És talán ő is minket. És akkor végre örülni is fog egy kicsit. Talán még mosolyogni is megtanul... Mintha egy mártír mellett élnék. (panaszosan) Mindig csak szégyellnem kell magamat előtte. Szörnyű! Bözsi: Tényleg szeretni fogja őt, Lőrinc? Nem bántja többet? (közelebb húzódik, megsimogatja a fejét) Lőrinc: (hirtelen lerántja maga mellé az ágyra, és elvakultan vetkőztetni próbálja) Bözsi: Nem, Lőrinc, nem! (egy pillanatra enged, aztán:) Itt nem! Kérlek! Lőrinc: (könyörögve) Kérlek! Csak most az egyszer! Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 61 �S zabó Lőrinc 12 5 Bözsi: Nem. (feláll) Most elmegyek. (az ajtó felé indul) Különben egész életemben bánni fogom. Nem veszíthetem el Klárát. Rettenetesen szégyellem magamat. (kinyitja az ajtót, egy pillanatra visszanéz, gyöngéden) Nem tudom, miért, de nagyon, nagyon szeretlek téged. És félek, hogy igazad van mindenben. (el) Lőrinc: (már csak magában, őszinte kétségbeeséssel) Ne hagyj itt egyedül! Bözsi! (szünet) Miféle Szentlélek az ilyen? Mit akar tőlem?! Gyere vissza! (egy díványpárnát vág az ajtóhoz, aztán felpattan, az ablakhoz megy, kinéz, tenyérrel rácsap az üvegre) A keserves kutyaúristenit neki! Borbás Tibor Szabó Lőrinc-szobra (bronz, 1975) a balassagyarmati Jánossy Ferenc Képtárban Fotó: Fricska Éva 62 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó BARÁTHI OTTÓ TARJÁNI TÜKÖRCSEREPEK Alábbi írásomban – a Palócföld hasábjain korábban megjelent „emlékmorzsáimra”1 érkezett olvasói észrevételeket akceptálva – főleg azokat a helyi értékekhez és városi sajátosságokhoz fűződő emlékeimet villantom fel, amelyek nem „fértek be” eddigi memoárjaimba. Egyben szívesen emlékezem és emlékeztetek Salgótarján városának jeles közéleti személyiségeire is. Bízom abban, hogy ez az írásom is gazdagítja olvasóim városi múltismeretét, a kirajzolódó kép pedig erősíti a helyi identitást is – ez utóbbira nagy szüksége van városunknak. „Ujjé, a ligetben nagyszerű” Salgótarjánba 1971. február 1-jén érkezem, hamarosan beköltözöm, majd le is telepedem. Jószerivel még csak ismerkedem a várossal, amikor egy egészen megkapó kollegiális gesztus nyomán már bepillantást nyerhetek a város pazar természeti környezetébe is. S ahogy e sorokat írom, máris nagyon régről ismerős, vonzó, virtuális tájak, arcok és képek kaleidoszkópszerű kavalkádja vibrál a szemem előtt. Ez a déja vu aligha csupán emlékeim intenzitásának köszönhető. Ez annak a jele is, hogy nemcsak én élek a városban, de város is bennem lakozik. Április első napjaiban az irodámba toppanva Kovács Pista kollégám azzal rukkol ki, hogy a kitudódott közelgő születésnapomat a Karancs-hegység „tetején” nyársalással és pezsgőzéssel fogjuk megünnepelni. Kissé meghatódva arra kérem, várjuk meg a jó időt. Mire azt mondja, hogy Tarjánban túrázásra soha nincs rossz idő. Csak lusta emberek vannak. Így a 27. születésnapomon életemben először nézhetek szét a 727 méter magasban lévő favázas Karancs-kilátóról, és gyönyörködhetek a környező táj pompás panorámájában. Még tisztán látok, pezsgővel csak később koccintunk. Lélekemelő antré Tarján természeti környezetébe. Talán még a sűrű születésnapi köszöntések utáni macskajajt sem heverem ki, amikor osztályunk doyenje, Boródi Jóska csapatépítő kvaterkázásra – kutyaharapást BARÁTHI Ottó: 50 év a 100 éves Salgótarján városában. Emlékmorzsák egy készülő memoárból I., II. és III. rész, Palócföld, 2022/2, 3, 4. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 63 �I t t h o n N ó g rá d b a n szőrével – invitál a Dolinka nevű, városszéli ligetbe. Amit – az akció sikerére tekintettel – rövidesen megismétlünk. Később aztán az árnyas, szép parkba már a gyermekeinkkel együtt látogatunk ki. Újabb déja vu: feleségemmel a ragyogó szemű, csacsogó kislányom kezét fogva sétálgatunk. Fürtös fejű fiam lelkendezik: lepkét fogott. A fenyőóriások között beszűrődő fény szívmelengető, a játszótéren vidám gyermekzsivaj fogad minket. A fiam megbotlik és nagyot esik, az anyja ijedten fölkiált. Itt a Dolinkában, az ország egyik legszebb fekvésű stadionjában játssza mérkőzéseit az SBTC NB I.-es labdarúgócsapata is. Jól emlékszem egy 1972 őszén lejátszott, SBTC – Ferencváros mérkőzésre is, amelyre Fekete Gyuszi kollégámmal és Hollai Kálmánnal, a Kalének becézett – később országszerte népszerű színész – barátunkkal megyünk ki, aki a meccsnézés közben is sokat bohóckodik. Én meg bosszankodom, mert eltereli a játékról a figyelmünket. Az izgalmas mérkőzés – minthogy ekkor már mindkét csapatnak lelkes híve vagyok – igazán a kedvemre, 1–1-es döntetlenre végződik. Nem mellesleg: az SBTC minden első osztályú hazai mérkőzésén ott vagyok – a Dolinkában. Ez a lélekemelő liget a városi munkáltatók és dolgozók kedvelt „intézménye”. Jó időben a helyi vállalatok itt tartják az ún. kihelyezett munkaértekezleteket, a mozgalmi szervek a taggyűléseket, a nőnapi és egyéb ünnepségeket. Magam is gyakran megfordulok itt a kollégáimmal és a barátaimmal. Például a Dolinka Dexion-Salgó elemekből épített híres-hírhedt „pléh-házában” ünnepeljük meg főiskolai és tanfolyami hallgatóimmal a sikeres vizsgákat. A természet hangulatjavító, a hideg sör és a jó fröccs kedvderítő. Nyári délutánonként, esténként fel is hangzik a vidám nóta, stílszerűen: „Ujjé, a ligetben nagyszerű, ujjé a liget-ben jó…” Több mint egy évtizeddel később – miközben a liget családi, rokoni és baráti körben kedvenc kirándulóhelyünk lesz – Czene Gyula úrnak, a Dolinka Egyesület elnökének, egyben jól ismert városi önkormányzati képviselőnek a biztatására megírom a liget évszázados, hiteles históriáját, amely az elnök támogatásával hamarosan meg is jelenik.2 Időközben, a letelepedésemet követő néhány éven belül sorra-rendre járom be a barátaimmal a városkörnyék tájait, veszem szemügyre a határainkon túl is ismert – rám akkor még az újdonság varázsával ható – természeti látványosságait és idegenforgalmi nevezetességeit. Csaknem abban a teljességében, ahogy azt az 1972-ben BARÁTHI Ottó: A Dolinka krónikája. Kiáltás Salgótarján természeti kincséért, Dolinkáért Egyesület, Salgótarján, 2006. 2 64 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó a megyei tanács hivatalában kollégaként megismert dr. Fancsik János – van, ki e nevet Tarjánban nem ismeri? – az egyik csodálatos albumában3 bemutatja. Vele később, már nyugdíjas korunkban – közös szomszédunk, az arany- és vastolldíjas újságíró, Bobál Gyula társaságában is – sokat túrázunk. Jól is érzem magam kedves barátaim között. Élvezzük az erdők csendjét, isszuk magunkba tiszta levegőjét. Nem az „ózondús” levegőjét – ahogy azt gyakran olvashatjuk –, mert az ózon egy mérgező vegyület! – figyelmeztet Fancsik doktor. Ezért is hallgatom nagyon szívesen két idősebb barátom természetről szóló tanításait, színes történeteit, amelyekben az ismeret, az értelem és az érzelem is jelen van. Miattuk is tudatosul bennem, hogy a természet kincs, pótolhatatlan érték, amit félteni és óvni kell. Ahogy természeti kincs, egyben épített környezeti érték a Szent Imre-hegy és a testén kígyózva a Kálvária-kegyhely, amely a városba érkezésem idején romokban hever, története tabu. Az 1943-ban átadott zarándokhely a háború pusztítását túléli, de a győztes politikai hatalom bosszújának áldozatul esik. Építményeit lerombolják, a stációit az enyészet veszi birtokba. Rekonstrukciójára csak a ’90-es évektől kerül sor. Ez időtől már sűrűn ellátogatunk a Lourdesi-barlanghoz és az Országzászló-emlékhelyhez. Egyik rokonom inspirálásra pedig megírom és megjelentetjük a kegyhely monográfiáját is.4 Fenti emlékeimet azért idézem fel itt elöljáróban, mert a lenyűgöző természeti környezet az egyik fő vonzereje a Salgótarjánba történő költözésünknek, esztétikai és érzelmi összetevője a letelepedésünknek. Elősegíti beilleszkedésünket, hozzájárul integrációnkhoz, végül része, ha nem bázisa az én immár erős városi identitásomnak is. Sajátos miliő, furcsa mentalitás Már kezdem komfortosan érezni magam a megyeháza miliőjében, amikor a megyei tanács elnöke, Géczi János elvtárs az egyik vb-ülésen – hozzászólásomra reagálva – helyretesz. A mutatóujját feltartva fegyelmez (sic): – A vb tagjai politikailag felkészültek, közgazdaságtannal ne raboljam a drága idejüket. Az eset után belátom, nekem kell alkalmazkodnom. Ettől kezdve fokozott empátiával viselkedem, igyekszem szinte észrevétlenül beilleszkedni a zárt kollektívába, a bizalmatlan közösségbe. Kritikai stílusomról nem tudok lemondani, de a véleményemet tudom árnyalni. FANCSIK János: Vallomások a Karancs–Medves vidékéről, Nógrád Megyei Múzeumi Igazgatóság, Salgótarján, 1986. 4 BARÁTHI Ottó: A Kálvária kálváriája. A salgótarjáni Kálvária-emlékhely kiskrónikája, Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, Salgótarján, 2008. 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 65 �I t t h o n N ó g rá d b a n Eszembe jut, hogy talán nem is a személyemnek szól a megyeházán uralkodó bizalmatlan légkör. Netán csak a palóc ember zárkózottsága ez a jelenség – találgatok. Érzem, hogy valami más is lehet a helybéli dolgozók – főleg az idősebb elvtársak – viselkedése mögött. Nem is tévedek. Hamarosan megtudom a már régebben itt dolgozó volt egyetemi társaimtól, hogy az 1968. december 8-i sortűz lelki sebei érződhetnek a hivatal dolgozóiban is. „A bizalmatlanság, a bűntudat és a félelem együtt munkál bennük” – mondja Fábriné Erika, pszichológus kolléganőm. Az még hagyján, hogy senki nem akar beszélni az ominózus sortűzről, de az már érthetetlen számomra, hogy a Kálvária-kegyhely brutális lerombolásáról sem mesél senki. Miközben szemtanúk is vannak a kollégák között. Mintha erről is többet tudnának, csak nem mernek beszélni róla. „Hagyd a múltat, ez nálunk tabu, nem beszélhetünk róla” – árulja el végül Boródi Jóska, az alapszervi pártitkár családi beszélgetés, poharazgatás közben. A helyi kollégák zárkózottságát, bizalmatlanságát már értő empátiával kezelve közeledem hozzájuk, ami először a munkahelyi klub büféjében jár sikerrel. A munka utáni kártya- és sakkpartik, a magnóról megszólaló zene, néhány fröccs vagy korsó sör hatékonyan segíti az ismerkedést, a bizalmatlanság és a nyelvek oldását (erre a zsebpénzemet sem sajnálom). Egyre-másra kinyílnak a kollégáim (és hol vannak még a kemény „kocsmatúrák”?), így jutok közelebb a hivatali apparátus személyi struktúrájához, kollégáim és főnökeim személyiségéhez. A tisztségviselők kipróbált káderek, elkötelezett elvtársak, 50 év felett. Ők a „fontos elvtársak”, akikkel szót váltani – a kimért, hivatalos találkozáson túl – eleinte ritkán tudok. Kivétel Illés elvtárs, az általános elnökhelyettes, a helyi pénzügyminiszter, aki joviális alkat, jóindulatú személyiség. A szakigazgatásban a középkorú generáció dominál, az osztályvezetőkkel az élen, és a velem egykorú, 25–30 év közötti, egyetemet végzett – mérnök, jogász, közgazdász – kollégákkal. Az utóbbiak körében – ők még nem „fontos elvtársak” – nagyobb a nyitottság, több a szakértelem, más a beszédmód. Őket gyorsan megnyerem magamnak. A munkahelyi légkör? Olyan, amilyen a személyi összetétel – sajátos. A vezetők körében, a magasabb fórumokon, a testületi üléseken hivatalos a hangnem, feszültebb a légkör. E fontos elvtársi körben nagy a presztízs, többet lehet veszíteni. Az osztályokon oldottabb a hangulat. Ezzel együtt az az érzésem, hogy a hivatalt áthatja az említett a bizalmatlanságon túl valami finom feszültség és frusztráció is. Mintha valaki figyelné az apparátust és személy szerint is egyeseket – gondolom. Később már tudom is. 66 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó A legtöbb megyei tanácsi munka jogszabályokon nyugszik. Egyik üdítő kivétel az én munkám: elemző közgazdászként szabadabb kezem és szavam van, több, mint a legtöbb kollégának. Egyébként az ideológiai keretek is érződnek, amelyek maguk is erős fékek. A főnökeink figyelnek bennünket, vigyáznak ránk: nagyot tévedni, hibázni nem is tudunk. „Beszélni akkor kell, ha kérdeznek” – mondja Illés elvtárs, szigorú, de velem szimpatizáló nagyfőnököm. Így „elvagyunk” valahogy. A kisebb osztályokon jobb a hangulat, a népszerű félemeleti klubban pedig az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányosan rendre emelkedett is. Minthogy jó a fizetésünk, kapunk jutalmakat, és más munkáink után is csurrancseppen valami – lojálisak vagyunk. Nem kell megfeszülnünk: nagy elvárások, magas követelmények nincsenek. Határidők vannak. Nyerges János, az osztályvezetőm mondja: „Legjobb lenne, Ottó fiam, ha te nem csinálnál semmit, abból nem lehet baj”. Ezzel a mentalitással nincs egyedül. Nem „kis-Moszkva” sajátja ez, hamarosan – minthogy igyekszem a házból mind többet kijárni – más megyékben is találkozom hasonló attitűddel. Rendszerspecifikus ez a beállítódás. Átmenetileg kifizetődő is. Amíg meg nem szűnik a megyei tanács. Aminek idővel szintén megírom a torzó történetét.5 „Régi idők mozija”: városfejlesztés Csak kapkodom a fejem a ’70-es évek elején a nógrádi megyeszékhely-városban: hol itt, hol ott, szinte naponta adnak át egy új beruházást, gyárat, üzemrészt vagy intézményt, nyitnak boltot-üzletet. Ezeken az eseményeken az osztályvezetőmmel – hivatalból is – gyakran részt veszek. Főnököm szívesen visz magával. Legalább addig sem kritizálok senkit, nem találgatok és nem újítok, amíg vele vagyok. Még ismerkedem, amikor 1971. február közepén megnyitjuk az osztályunk szakmai irányítása alá tartozó új intézményünket, a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetet. Május végén – mint volt vasutas – kitörő örömmel üdvözlöm a belvárosi vasútállomás átadását. Június elején a TIT megyei szervezete székházának az avatására „küldetéstudattal” érkezem, Illés elvtárs küld, és előadóként ajánl a főtitkár, Gálfi Árpád figyelmébe. 1972 szeptemberében az új Zeneiskola épületében megnyitjuk a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola ipari tagozatának első évfolyamát. Az igazgatót, Lonsták Lászlót a NEB megyei szervezetéből ismerem. Hasonló témában írjuk a doktorinkat is, de később nem feltétlenül ezért kér fel óraadónak. A városi tanácson egy tervtárgyaló értekezleten leendő apaként örömmel hallom, BARÁTHI Ottó: Adalékok a Nógrád Megyei Tanács és szervei működésének és tevékenységének rekonstrukciójához (1971–1990), Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2006. 5 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 67 �I t t h o n N ó g rá d b a n hogy 1973-ban 300-zal nő az óvodai férőhelyek száma, javulnak az általános iskolai oktató-nevelő munka feltételei. Új körzeti rendelő létesül az Arany János utcában, a lakásunk mellett. Letelepedésünktől számítva két év sem telik el, és azon kapom magam, hogy mármár mániám a városfejlesztés. Ez utóbbi eredményeiről a várossá válás 95. évfordulóján beszélgetek a város két korábbi vezetőjével. Fekete Nándor, aki 1974–1982 időszakában Salgótarján választott első embere, így összegez: – Épülő, szépülő és vonzó város az én időmben Salgótarján. A fókuszban a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése és a komplex városfejlesztés áll. Főbb céljaink döntően megvalósulnak. Az Arany János és a Kistarján úton átadunk összesen 1350 új lakást. Új bölcsőde-óvoda épül (1976) az Arany János úton (ide járnak a mi gyermekeink is – B. O.), elkészül a városi sportcsarnok, az ÉVI áruház, a szakmunkásképző intézet (1976) és a vásárcsarnok (1977). Átadjuk a Beszterce-telepi iskolát és a GYIVI új épületét. Sajnos a kolóniákat még nem tudjuk szanálni, és a nyugati városrész építése is lelassul.6 C. Becker Judit, 1985–1990 között Salgótarján választott vezetője is lényegretörően fogalmaz: – A főbb célkitűzések a gazdasági nehézségek ellenére is megvalósulnak. Nem kell beruházást leállítani, az intézmények jól működnek. Elkészül a Magyar Géza által tervezett garzonház (1974) – mozi (1975) – múzeum (1980) – városháza (1987) épületkomplexum. A nyugati városrészben folytatódik a lakások építése, Finta József tervei szerint elkészül a megyei könyvtár (1988). 1989-ben megkezdi működését a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. A város – a ’80-as évek végéig – még fejlődő és élhető.7 „Jól csak a szívével lát az ember” 1974 nyarán „TIT-előadást” tartok a kohászati üzemek „Vörös sarok” nevű közösségi helyiségében a dróthúzó szocialista brigád tagjai részére. A kijelölt téma a szerkezetváltás, termelékenység, hatékonyság stb. (Az 1973. évi olajválság és árrobbanás után vagyunk…) Igyekszem érthető és érdekes lenni. Senki nem is alszik el (mélyebben), néhányan még hozzá is szólnak az előadásomhoz. Elköszönök, benézek néhány üzembe, ámulok és bámulok, beszélgetek, akivel csak tudok. Egy jó óra múlva térek vissza a „Vörös sarokba”, ahol a zakómat hagytam. S mit látok? A brigád tagjai még mindig ott ülnek, ásítoznak. Kérdezem egyiküket, így 6 7 Virágzás és útkeresés (B. O.), Tarjáni Városlakó Magazin, 2017. 1., 3. Uo., 3–4. 68 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó értelmezték a hatékonyságról szóló szavaimat? – Nem! – mondja, de „leállás” van anyaghiány miatt. S amíg nem szólnak, itt maradhatnak. Így nem olyan feltűnő, hogy nem dolgoznak, mintha a gépek mellett ácsorognának. – És gyakran van leállás? – faggatom az emberemet. – Hát, mostanában elég sűrűn – mondja. Ezt a sztorit csak azért mesélem, mert a jelenség tipikus. Anyag-, alkatrész- és megrendeléshiány miatti leállásokkal gyakran találkozom a későbbi években is üzemeinkben. Nincs előrelépés a szerkezetváltás, a gyártmányfejlesztés, a hatékonyság (stb.) tekintetében. Az előadásom után jó tíz évvel megtartott vállalati aktíva is ezt igazolja. A gazdaság megtorpanását a helyi társadalom a ’80-as évek közepéig még nem érzékeli. Salgótarján urbanizáltsága egyes nagyobb városokéval vetekszik. Még épülnek tanácsi lakások, a városi ellátó hálózat komplex, a szolgáltató szféra színvonalas. A humán- és szabadidős infrastruktúra az országos átlagtól fejlettebb. A szórakozóhelyek esténként megtelnek, a tarjániak mulatnak. A csodálatos környéken épülnek a hétvégi nyaralók, virágzik a turizmus. A teljes foglalkoztatás – igaz, később nagy ára lesz – még biztosított. Sokan főállásban fusiznak, másod- és mellékállásokban, GMK-kban dolgoznak. A keresetek reálértéken is emelkednek, a dolgos családok gyarapodnak. A cél a nagyobb lakás, autó, telek, nyaralás, külföldi utazás. Mindezt így élem meg és élvezem én is kis családommal, szépen cseperedő, jól tanuló két gyermekünkkel. A város befogadott minket, és mi otthon érezzük benne magunkat. Nekem vannak a belvárosban „épület-kedvenceim” – nívós szolgáltatásaikkal. Így a művelődési központ, a könyvtár, a múzeum, a Karancs Szálló és a Pécskő Áruház. Ezeket azonban én nem „intézményi, üzleti magukban” élvezem, hanem emberi és természeti környezetükben, megkapó miliőjükben. Például úgy, ahogy a szálloda igazgatója – egy időben Gecse Pista barátom – elegánsan odasétál az asztalunkhoz, és emeli poharát az egészségünkre. Miként az országosan híres áruház vezetője, Baráthy István is végigkísér minket az üzletében, és ha nem találunk egy nekünk fontos cikket, azonnal megrendeli azt a részünkre. S ahogy tavasszal a Szent Imre-hegy vidám zöldjével biztatóan beköszön a belvárosba. Az 1980-as évek elején – tíz évvel a letelepedésünk után – megérint az a komplex életérzés, amely a „helyben lakozás”, az „itt élés”, az „ismertség” eredménye. Kialakul a „lokális közérzetem”. A vizuális elemek mellett már a közösségi érzés is hat rám, érik a városi identitástudatom. Már együtt dobog a szívünk. Városom esetében igaznak érzem Antoine de Saint-Exupéry híres mondatát: „Jól csak a szívével lát az ember”. Tíz év után így látom, vagy inkább érzékelem városomat. (Benne itt a szándékosan csak szőrmentén említett, jelentős hiányaival együtt is.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 69 �I t t h o n N ó g rá d b a n S mindez így is marad – miközben sok minden változik körülöttem – mindaddig, amíg az 1990-es évek elején a privatizáció nyomán brutális méreteket nem ölt a munkanélküliség. Ami már – noha én előre tudtam és jeleztem is – engem is szinte szíven szúr. A szellemi élet pezsgésében A 1970–1980-as években Salgótarjánban még jól működnek a szakmai és társadalmi szervezetek. Ez is szép emlékem, mondhatom, hiszen két szervezetnek aktív tagja és tisztségviselője is vagyok, míg más szervezetek munkájában esetenként van szerencsém közreműködni. Az egyik jelentős csoportosulás a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Nógrád Megyei Szervezete: elnöke Illés Miklós, titkára dr. Lonsták László. A másik jó „csapat” a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) Nógrád Megyei Szervezete, Gálfi Árpád főtitkár irányításával. A kezdetektől az országos elnökség tagja dr. Csongrády Béla, tanár, népművelő, később újságíró, szerkesztő. Mindkét szervezetben, miként másokban is, pezseg a szellemi élet. Mi, a szervezetek tagjai jól érezzük magunkat „egymás között”. Persze, vannak ellenzői is az itt folyó munkáknak. Jobbára a fiatal művészek, költők, írók és szerkesztők kerülnek a helyi hatalmak célkeresztjébe. Utóbbiak közül én Végh Miklóssal, a Palócföld főszerkesztőjével és Pál József szerkesztővel vagyok jó kapcsolatban. A civil társaságok közül leginkább a Salgótarjáni Polgári Körre figyelek fel, amelyhez később érdemi emlékek is fűznek. A kör újraalapítója 1996-ban dr. Horváth István, aki a 2005-ben bekövetkezett tragikus halálág áll a kör élén. Pistát én még az 1970-es évek elején a megyei tanács elnökhelyetteseként ismerem meg. Életútját és munkásságát 2015-ben egy tartalmas emlékírásban örökítem meg.8 Dr. Horváth Istvánt követően a népművelő, közgazdász, vállalkozó – már-már polihisztor – barátunkat, Brunda Gusztávot egyhangúlag választjuk meg az egyesület elnökévé – sok izgalmas beszélgetésünk közül egy megjelent e lap hasábjain is.9 Irányítása alatt a kör harangja a városért, egyben már az alapító elnök emlékéért is szól. Tiszta és érthető hangon. A társaság munkáját és érdemeit itt nem tudom bemutatni, de a kör kiadványát, a Salgótarjáni Lapok – 1997–2008 közötti – folyamát olvasóim figyelmébe ajánlom. BARÁTHI Ottó: Adalékok dr. Horváth István (1939–2005) életútja, pályaképe és munkássága rekonstrukciójához, Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2015. 9 BARÁTHI Ottó: Helyi gazdaság és helyi társadalom. Beszélgetés Brunda Gusztávval, Palócföld, 2010/3. 8 70 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B a rá t h i O t t ó A kiadvány hozzájárul a műhelymunka megismertetéshez, amely munkának szerves része a kör alapításának 10. évfordulója alkalmából a Salgótarján jövője, a jövő Salgótarjánja című, 2006. március 10-én megtartott konferencia. Itt több előadás hangzik el. Köztük én magam Salgótarján és térsége gazdasági társadalmi helyzetét elemzem. Szerkesztett anyaga olvasható az egyesület említett lapjában. Nem így a végkifejlet: Brunda Gusztáv elnökségről történt lemondása után a kör 2010-től leszálló ágba kerül, majd néhány évi rendezvénycentrikus tevékenység után megszűnik. A polgári kör harangja elnémul. Ahogy most az én hangom is. Csak annyit jegyezek még meg, hogy fentebb – félreértés ne essék – nem a szocializmus helyi vívmányairól és eredményeiről kívántam zengeni, csupán Salgótarján még döntően fejlődő időszakára emlékeztem vissza. Bárcsak hasonló dinamizmusról írhatnék a város 1990 utáni korszakát górcső alá véve, emlékeimet csokorba kötve! Salgótarján, Fő tér, szemben a Karancs szálló, jobbra a József Attila Művelődési Ház, 1972 Fotó: Dunai László, Fortepan Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 71 �I t t h o n N ó g rá d b a n BORSOS ÁRPÁD A KÖZTERÜLETEK NÉVADÁSÁNAK JELLEGZETESSÉGEI A MAGYAR VÁROSOKBAN – SALGÓTARJÁN Bevezetés „Az utcanév történeti képződmény, az élethez alkalmazkodik, mindig valamilyen állapot kifejezője. Az utcanév rendszer, a város történetének is tekinthető. Nemcsak a jelenlegi városkép megértéséhez szolgálnak felvilágosítással, hanem feltárják a múlt egy-egy mozzanatát, a helyrajzi változásokat, rezonálnak az országos, helyi és politikai eseményekre, megismertetik vezetőinek gondolkodását” (EPERJESSY K. 1937). Más szempontból a hivatalos névadás legvitatottabb megnyilvánulási formája a közterületek elnevezése, az utcanévadás. Oka, hogy az utcanevek a legkönnyebben – túlságosan is szabadon – változtathatók, ezért leginkább magukon viselik a kor, a változó társadalmi és politikai rendszerek sok valódi és majdnem ugyanannyi téves értékítéletét (HAJDÚ M. 1980). Mindezen tételek elfogadásával jelen kutatás központi kérdése – akár a korábbiakban Sopron, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szolnok, Veszprém, Eger esetében – a központi és a helyi hatalom viszonya a közterületek névadásában (NIKITSCHER 2015). Nem kevésbé annak vizsgálata, milyen súlya van a névadásban a hagyományok őrzésének, mennyire tartósak, vagy mennyire cserélődnek le az egyes időszakokban adott elnevezések. A fellelhető dokumentumok alapján a vizsgálat időbeli szakaszolását célszerű a fejlődéshez igazodva megállapítani a következőképpen: 1. a kezdetektől a polgári fejlődés időszakáig, 2. a két világháború időszaka (1914–1945), 3. koalíció és az államszocializmus évei, 4. a rendszerváltozástól napjainkig. A kutatás módszerét meghatározták a felhasználható források. Előfordult, hogy ugyanazon névhasználattal kapcsolatban más-más időpontot rögzítettek az egyes dokumentumok. Ilyenkor a legrégibb megjelenést vettem figyelembe. Figyelmen kívül hagytam a közterület jellegének változásait (utca–út, köz–utca, út–tér, illetve fordítva), helyesírását (utcza, ucca, utca), az oda-vissza-, illetve átnevezések esetében pedig az első megjelenéssel dolgoztam. A közbülső állapotokra a meghatározó 72 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád változtatások jellegzetességeinél (szomszéd községek becsatolása, hatalmi viszonyok változása) tértem ki. A vizsgálat alapját DR. DORNYAY BÉLA (1929), HLAVACSKA EDIT (1989) munkája mellett a megyei levéltárban elérhető dokumentumok (képviselő-testület, tanács vb, önkormányzati közgyűlés határozatai) térképek, tudományos közlemények, újságcikkek képezték. Salgótarján a kutatás lezárulásának időpontjában (2025. június 20.) 30.910 fő lakossal rendelkezett, alapterületének méretével (93 km²) az egyik legkisebb megyeszékhely, csupán Szekszárdot előzi meg lakosságszámban, területben azt sem. A kezdetek és a polgári fejlődés időszaka A település már az újkorban lakott hely volt. A tatárjárásban elpusztult. Benépesülését követően, a 14. században funkciójának erősödése ellenére (parókiás, templomos, vámszedőhely) egyszerű, egyutcás falu, földesúri birtok volt. Még a 18. században is csak egy volt a nógrádi falvak között, zömmel jobbágyok és cselédek lakták (CSAPÓ–LENNER–KOVÁCS 2023). 1922-ben városi rangot kapott, és 1950-ben lett Nógrád megye központja. A város magját képező településrész közterületeiről a 19. század végéig alig van információ. Ennek oka a birtokviszonyokban és a település nagyságában, funkciójában kereshető. Az 1851. és 1867. évi kataszteri térkép csak a Salgó-Tarjánt körülvevő falvakról ad információt, később a tulajdonviszonyokat rögzíti, a falu településrészeit jelöli, nem nevezi meg viszont a jól kirajzolódó fő közlekedési útvonalakat. A szénbányászat, a vasércfeldolgozás kialakulása a község infrastruktúrájának, kapcsolatrendszerének javulását, funkcióinak növekedését eredményezte. A munkaerőigény növekedése már az 1860-as évek végétől a munkástelepek kiépülésével járt együtt (BELUSZKY P. 2012). A lakosságszám egy évtized alatt, 1880-ra megkétszereződött, 10 ezer fölé nőtt. Ezzel együtt 1888-ban még csak néhány nevesített közterület létezett: Fő, Karancs, Meszesalja, Pécskő, Posta, Temető utca, Iskola, Papberke, Vásártér köz, Vásár- és Zemlinszky tér (CSAPÓ–LENNER–KOVÁCS 2023). Végül is az első dokumentált közterületnévtől Trianonig terjedő időszakban – amikorra a település lakossága meghaladta a 23 ezret – a már említetteken túl további 11 új hivatalos elnevezés jelent meg a házakon: Bányatelepi, Harangozó, Menház, Nagy Csáté, Régiposta, Rimaszombati utca, Alsó Tátra, Felső Tátra sor, Kistarjani, Papberke, Régitemető köz (HLAVACSKA 1989). Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 73 �I t t h o n N ó g rá d b a n Az időszak névadása többnyire földrajzi, helyi topográfiai elemekre épült. Személynévet egyetlen esetben, Zemlinszky Rezső, az első bánya igazgatója, az 1848– 49-es szabadságharc honvédtisztje emlékének őrzésére használtak fel. Központi hatalom pressziójának nyoma nem mutatható ki. A két világháború időszaka (1914–1945) A két világháború között tovább bővült a település gazdasága. A rendezett tanácsú várossá nyilvánítás utáni 1924. évi térkép jól beazonosíthatóan nevesíti a Bányász, Bányatelepi, Baglyasaljai, Fő, Füleki, Huta, Iskola, Karancsaljai, Liget, Meszesalja, Menház, Pécskő, Posta, Somló, Salgó, Uri, Vasút utcákat, az Erzsébet, a Piac, Széna és Külvásár teret, Temető sort. Mellettük csupán helyrajzi számmal jelöltek több, ún. közlekedési utat, illetve közterületet. Az 1927. évi Salgótarján Város belterületi térképe (DR. DORNYAY 1929) a korábbihoz viszonyítva újabb utcákat jelöl névvel. Közöttük, mint az országban több helyütt, a Trianon által elszakított területekhez tartozó nevek: Aradi, Fiumei, Füleki, Hunyad, Kassai (az Uriból) Kézsmárki, Kolozsvári, Losonci, Rozsnyói, Székely, Tátra (a Meszesaljából), Vaskapu, Vág (a Hutából), továbbá vegyesen tulajdon-, földrajzi, intézményi, létesítményi nevek: Állomás, Dr. Chorin Ferenc, Faiskola, Forgács, Fürdő, Jónásch, Karancs, Kaszinó, Kereszt Kis, Kővár, Liptay, Mérleg, Nádasdi, Ózdi, Rimamurányi Rt., Salak, Salgó, Somlyó és a foglalkozást jelölő Vasöntő. A város beépített területe a második világháború elejére megnövekedett, megközelítette a csatolt községek nélküli mai területét (CSAPÓ–LENNER–KOVÁCS 2023). A rohamos növekedés késztette a város képviselő-testületét 1927-ben a közterületek elnevezésének egyértelműsítésére, illetve utcánként az épületek házszámokkal jelölésére. A rendelkezés – egy-egy esetben némi változtatással – megerősítette több, már használatos közterület korábbi nevét: Állomás, Aradi, Bányász, Chorin Ferenc, Erzsébet, Faiskola, Fiumei, Forgách, Fő, Füleki, Fürdő, Hunyad, Iskola, Jónásch, Kassai, Késmárki, Kiss, Kolozsvári, Kővár, Liget, Liptay, Losonci, Mérleg, Menház, Meszes, Nádasd, Ózd, Pécskő, Posta, Rozsnyói, Székely, Tátra, Vaskapu, Vág, Széna, Salak, Salgó, Somlyó, Temető Vasöntő utca. Új elnevezéseket vezetett be. Bővült a trianoni országcsonkítás fájdalmának ébrentartását szolgáló, elcsatolt földrajzi nevek használata: Betlér, Bikás, Dernő, Gombaszög1, HLAVACSKA E. (1989) az elcsatolt települések -i képzős alakjainak sorában szerepelő Gombaszögi nevet Gombaszögi Frida, a híres színésznő nevéből származtatja (p. 67.). Elképzelhetetlen, 1 74 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád Hargita, Lucibánya, Medves, Verecke, Vígtelek, rögzítette egyes településrészek hivatalos nevét: Baglya, József-, Öreg Józsefi-, Ujakna-telep. Szerepet kaptak a helyi topográfiai pontok és a város jellegzetességére utaló fogalmak: Akácos, Alsósajó, Határ, Kissomlyó, Közép, Vashegy. Az identitás és a kontinuitás felmutatására országos és helyi nagyságok (írók, költők, politikusok) nevét használták fel: Arany, Deák Ferenc, Jókai, Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Tompa, illetve Derencsényi Imre. A térbeli orientációt segítették az intézmények és létesítmények: Kaszinó, Óvoda, Városháza, a területhatárokon kívüli földrajzi nevek: Járdánháza, Karancs, Somsály, Zagyva. Valós személyre nem utaló keresztnév is kapott funkciót: Béla, Ilona (A Munka 1927). HLAVACSKA EDIT (1989) kutatása szerint ugyanebben az esztendőben további közterületek kaptak nevet: Baglyasi, Kővirág, Igló, Irinyi János Liliom, Kemence, Balassa Bálint, Vörösmarty. Esetükben a döntés mögött a már taglalt indíttatás mutatható ki. A névadást a központi hatalom ideológiája, a korszellem vezérelte. Az 1927. évi boom után, a második világháború kezdetéig mindössze öt új közterület kapott nevet: 1930-ban az Aknaszlatinai és a Gizella utca, valamint a Poprádi út. Horthy Miklósról 1930-ban játszóteret nevesítettek, 1940-ben a Fő teret nevezték át Horthy Miklós térre (DUPÁK G. 1996). Az 1942-es várostérkép tanúsítja, hogy harmincas évek politikai változásai a közterületi névadásban megerősítették a megelőző évtized ideológiai hátterét, pl.: Aknász, Becskerek, Dobsina, Fabinyi Henrik, Felvidék, Gerle, Gimnázium, Gömör, Kárpát, Kárpátalja, Levente, Lőcse, Ragyolc, Temesvár, Torda, Vay Ádám, Zombor. A névtáblákon többségében a Trianont érvénytelenítő követelések győzelmeként a visszacsatolt városok, földrajzi fogalmak neve jelent meg. Újszerű, s a militarizálódás hangulati alátámasztására a városhoz kötődő egykori két katonaalakulat előtti tisztelgés utcanévtáblára kerülésük: 16-os honvéd, 25-ös ezred. A koalíció és az államszocializmus évei A település a háborút erősen megsínylette, de mindennapi civil élete hamar visszaállt a régi kerékvágásba. A város társadalmi, politikai élete ugyanazon a változáson ment keresztül, mint az egész ország. Az új, demokratikusnak szánt hatalom első intézkedései az élet normalizálását célozták, mellette megszabadulni kívántak a leváltandó rendszer, a háború emlékétől. Mindez tetten érhető a közterületek elnevezésében. A város képviselőtestülete 8071/1945. sz határozatával a következő változtatásokat hogy 1927-ben botrányairól is elhíresült 37 éves, élő színésznőről utcát nevezzenek el. Horthy Miklós kormányzó is csak 1930-ban részesült ebben az elismerésben. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 75 �I t t h o n N ó g rá d b a n szentesítette: „A Fő utca és a Vasút utca a Zagyvai Rakodótól a város határáig egyesítve Rákóczi útra, a Fő tér Petőfi térre, a Horthy Miklós gyermekjátszótér Erkel Ferenc gyermekjátszótérre, a Fabinyi Henrik utca Somogyi–Bacsó utcára, a Jónásch körút Sallay–Fürst utcára, a Liptai sor Oczel János utcára, a Rimamurányi utca Dózsa György utcára, a Kaszinó sor Házi Ferenc utcára, a Felvidéki tér Klapka György térre, az Erzsébet tér Szabadság térre, a Mozi tér Vörösmarty térre, a Menház utca Arany János utcára, a Fiumei utca Lovász József utcára, az Iglói utca Damjanich utcára, a Forgách utca Csizmadia Sándor utcára, a Salak utca Munkás utcára, a Gimnázium utca Ady Endre utcára, a Levente utca Bem utcára, a Szent István utca (volt Chorin Ferenc) Bajcsy-Zsilinszky útra, az Erzsébet utca Petőfi utcára, a Hunyady út Bartók Béla útra, a Vág utca Hayek Rezső utcára legyen átváltoztatandó, a Vaskapu utca és a Széna tér egyesítendők Kossuth utca név alatt, a Késmárki utca neve megszüntetendő és beleolvad a Losonci utcába”. A Tanácsköztársaság funkcionáriusai, a Horthy-rendszer, a Szálasi-rémuralom mártírjai így kaptak még 1945-ben utcát. Kiegészítették a sort nemzeti történelmünk, kultúránk reprezentánsai. A 44. kgy. – 1948. sz. határozat a Kassai sort Vörös hadsereg útjára, a Losonci utcát Malinovszky utcára változtatta. Az új, demokratikus állam kialakítását célzó álom hamar szertefoszlott, s a rövid, többpárti koalíciós rendszer átcsúszott az MKP/MDP egyeduralmába. A város közgyűlése 1950-ben úgy határozott (71. kgy. – 1950/38-6 sz.), hogy „néhány közterület neve az elmúlt rendszerre emlékeztet, helyettük kapjanak demokratikus és helyi vonatkozású elnevezéseket”. Végül a Zombori utca megszüntetésével 28 közterület névváltoztatásáról döntöttek: Aradi utca → Hámán Kató utca, Aknaszlatinai út → Micsurin utca, Alsó-Tátra sor → Béke utca, Becskereki út → Hegyalja utca, Dobsina út → Martos Flóra utca, Felső Tátra sor → Puskin utca, Gömöri út → Zalka Máté utca, Füleki utca → Vörös Hadsereg útja, Hargita körút → Zója körút, Kassai sor → Felszabadulás útja, Kárpát utca → Táncsics utca, Kolozsvári utca → Mártírok útja, Kézsmárki út → Alkotmány utca, Losonci út → Dimitrov utca, Poprádi utca→ Rózsa Ferenc utca, Rimaszombati út → József Attila utca, Tiszafélegyházi út → Schönherz Zoltán út, Tátra utca→ Május 1-e utca, Vereczkei út → Ságvári út, 25-s ezred → Néphadsereg utca, Székely utca → Rudas László utca, Betléri köz → Pécskő köz, Gombaszögi utca → Kert köz, Gácsi út → Kercseg utca, 16-os honvéd sor → Vasút sor, Tordai utca → Újakna utca, Rozsnyói utca → Dózsa György utca, a régi Dózsa György utca → Sztachanov utca legyen. Az indoklás és a döntés közötti óriási különbség nyilvánvaló. Kettő kivételével (József Attila, Táncsics) ugyanis az új államideológia élharcosai, illetve hozzájuk kötődő fogalmak (Vörös Hadsereg, 76 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád Felszabadulás) kerültek a névtáblákra. Az ideológiai háttér kétségbevonhatatlan bizonyítéka, hogy két kivétellel (16-os honvéd sor és 25-ös ezred) az ország elcsatolt részeinek nevét őrző közterületeket érintette a változás. A város gazdasága jelentősen megnövekedett, ezzel együtt területi átszervezésekkel megkezdődött a város növekedése. Első lépésként 1950-ben Baglyasalját csatolták Salgótarjánhoz. Ismét aktuálissá vált a közterületek névadása. Nyilván a központi hatalom nyomására a kommunista eszmék élharcosai kerültek túlsúlyba: Engels, Kállai Éva, Kun Béla, Lőwy Sándor, Marx, Palócz Imre, Ságvári Endre, Zalka Máté. Társult melléjük a szovjethatalmat megtestesítő Molotov, a rendszer ideológiájához kötődő, erejét sugalmazó újabb fogalmak: Munkás, Úttörők, Tanács. Kevesebb szerepet kaptak kultúránk reprezentánsai, Ybl Miklós, Zrínyi Miklós, Vasvári Pál, Hunyadi, Kandó Kálmán. Valamennyivel a hatalom saját erejét, identitását, kontinuitását kívánta bizonygatni. Az 1960-as, 1970-es években újabb településeket csatoltak Salgótarjánhoz: 1961-ben Zagyvapálfala, 1973-ban Zagyvaróna, 1977-ben Somoskő és Somoskőújfalu (ez utóbbi 2006-ban kivált és önállósult). Megkezdődött a város szerkezeti rekonstrukciója, a lepusztult településrészek, a városközpont modernizációja. Új lakótelepek épültek: Beszterce, Gorkij, Kemerovo, Napsugár, fejlődtek a csatolt településekből kialakult városrészek. Vonzatukként ismét szükségessé vált az új városszerkezetnek megfelelő közterületi névadás. A hatvanas években a névadás nemzeti nagyságaink javára változott: Báthory István, Bereczki Máté, Berzsenyi Dániel, Derkovits Gyula, Dobó Katica, Esze Tamás, Fazekas Mihály, Fáy András, Gárdonyi Géza, Izsó Miklós, Katona József, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Munkácsy Mihály, Pollack Mihály, Vasvári Pál. Kisebb mértékben kerültek a névtáblákra az államideológiához kapcsolódó további személyek, fogalmak: Alpári Gyula, Kállai Éva, Kilián György, Korvin Ottó, Kun Mező Imre, Schujer Ferenc, Ifjú Gárda, Tanácsköztársaság, az internacionalizmus nevében Marx, Lenin, Beloiannisz, Malinovszkij marsall, akinek személyéhez köthető ártatlanok úgynevezett „málenkij robot”-ra hurcolása. Önálló csoportot nem képezett a legváltozatosabb kategóriába sorolható egy-egy fogalom, név: Erdész, Fülemüle, Játszó, Kertész, Kőműves, Mezei, Művész, Vasút, Mikó-völgyi, Somlyói, Vadaskerti. A város dinamikus népességnövekedése 1980-ra elérte csúcspontját (kb. 50.000 fő). Addig a vele járó lakásigény kezelésére újabb területek beépítésére, már meglévők bővítésére, ezzel együtt további közterületi névadásokra került sor. Különböző fogalomcsoportba tartozó nevek mellett döntött a testület a legtöbb esetben: Fenyves, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 77 �I t t h o n N ó g rá d b a n Tározó, Beszterce, Egri, Domb, Nap, Erdőalja, Kazári, Nyár, Gazdasági, Kempingtelep, Virágos, Berkenye. Folytatódott az ideológiai célzatú névadás is: Fodor József, Fürst Sándor, Kilián György, Nógrádi Sándor, Kemerovó, mellettük a magyar nemzet ikonikus alakjai is helyet kaptak: Bugát Pál, Nagy Sándor, Madzsar József. A központi hatalom erődemonstrációja a névadásban, ha évtizedenként eltérő mértékben is, de mindvégig érezhető. A rendszerváltozástól napjainkig „A rendszerváltoztatás nem sok jót hozott Salgótarjánnak, különösen az 1990-es években. Meghatározó üzemei csődbe mentek, bezártak.” A kedvezőtlen folyamatok az ezredfordulót követően változtak meg. Az egyoldalú ipari jelleget a szolgáltatás, az oktatási, a kulturális funkciók erősödése váltotta fel. „A népesség természetes fogyása, de még inkább az erősödő elvándorlás következtében erősen csökkent a település lélekszáma” (CSAPÓ – LENNER – KOVÁCS 2023). Szerepet játszott ebben Somoskőújfalu (2287 fő) kiválása is. Kedvező változás állt be ugyanakkor a város társadalmi-politikai életében. A monolit állampárti rendszert felváltotta a politikai pártok, civil szervezetek napjainkig tartó hatalmi váltógazdasága. Mint országszerte általánosan, Salgótarjánban is az első intézkedések egyike volt a leváltott rendszerhez kötődő elnevezések lecserélése. A Polgármesteri Hivatal nyilvántartása szerint 1992 végére eltűnt a közterületi névtáblákról: Csizmadia Sándor, Hajek Rezső, Házi Ferenc, Lovász József, Oczel János, Dimitrov, Felszabadulás, Hámán Kató, Martos Flóra, Micsurin, Molotov, Néphadsereg, Rudas László, Ságvári Endre, Schönherz Zoltán, Sztahanov, Vörös Hadsereg, Zója, Marx–Engels, Kállai Éva, Kun Béla, Palócz Imre, Derkovits, Ifjú Gárda, Korvin Ottó, Schujer Ferenc, Lenin, Tanácsköztársaság, Malinovszkij, Fürst Sándor, Kilián György, Nógrádi Sándor, Kemerovo, Mező Imre, Fodor József, és orosz nemzetisége miatt Puskin. A már többször hivatkozott polgármesteri hivatali jegyzék szerint mintegy 190 új közterület-elnevezés lépett hatályba a rendszerváltoztatást követően. A döntnökök többnyire az ideológiasemleges bioszféra elemei mellett voksoltak. Az eltérő ideológiát valló képviselők között ez járt a legkisebb feszültséggel. A legnagyobb csoportot a virágok, cserjék képezték: Aranyeső, Bazsalikom, Bimbó, Boglárka, Borbolya, Boróka, Borsikafű, Búzavirág, Ciklámen, Ciprus, Csorbóka, Fagyal, Galagonya, Gyöngyvessző, Gyöngyvirág, Hanga, Hérics, Ibolya, Ikravirág, Jázmin, Kakukkfű, Kamilla, Kankalin, Kikerics, Kökény, Labdarózsa, Levendula, Liliomfa, Magyal, Nádas, Nefelejcs, Orgona, Páfrány, Pipacs, Pitypang, Puszpáng, Rózsa, Sisakvirág, 78 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád Szarkaláb, Tiszafa, Tulipánfa, Tűzliliom, Virág, Vadszőlő, Zsálya. Valamivel kevesebb a fás- és a lágyszárú gyümölcsök, haszonnövények: Áfonya, Almafa, Ánizs, Barack, Barackfa, Birsalma, Cseresznye, Diófa, Eperfa, Fűzfa, Gesztenye, Kapor, Körtefa, Köszméte, Majoránna, Málna, Meggyfa, Mogyoró, Nektarin, Paprika, Ribizli, Ringló, Rozmaring, Szamóca, Szilvafa, Szilváskert, Szőlő, Tárkony, Torma. A csoport legkisebb alkotórésze a madarak: Cinege, Csuszka, Fácán, Fakopáncs, Fecske, Galamb, Gyurgyalag, Holló, Kánya, Meggyvágó, Pinty, Poszáta, Rigó, Seregély, Szajkó, Vörösbegy. Névtáblákra kerültek földrajzi, topográfiai nevek: Bagókői, Csillag, Eresztvényi, Felső Vár, Fennsík, Gedőci, Hargita, Hegytető, Hold, Homok, Kékkői, Kisponyi, Kisszállás, Kotyházi, Kovácshegy, Medves, Meredek, Ökörkő, Panoráma, Patak, Patakpart, Pécskő-garázs, Pipishegy, Sebaji, Szánasalja, Szerpentin, Szérűskert, Teraszos, Teréztáró, Völgy; személy-nevek: Bátki József, Beatrix, Bóna Kovács Károly, Borbély Lajos, Corvin, Dornyay, Erkel, Fáy András, Frigyes, Gerber Frigyes, II. András király, Jakubi, Kölcsey, Liptay, Mátyás király, Nagy-Sándor József, Radnóti, Szapolyai János, Szent Flórián, Szent István, Zatkó, Zenthe Ferenc; létesítmények: Acélgyári, Alagút, Camping, Fogaskerekű, Gyermekkert, Hulladéklerakó, Huta, Iskola, Kisvasút, Munkásotthon, Múzeum, Park, Ruhagyári, Téglagyár, Új Köztemető, Vadaskert-külső, Zagyvai Rakodó, Völgyhíd. Nem maradtak el, bár jóval kisebb mértékben nemzeti történelmünkre utaló további fogalmak: Corvina, December 8., Feketesereg, Huszita, Jenő, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Március 15., Megyer, Nyék; egyéb fogalmak: Centrál, Csille, Görbe, Gulibás, Kerék, Pecsenyéző, Szelei, Szenes, Szögverő, Tengely, Vágány, Vájár, Vasas, Winhardi. Somoskőújfalu a 2004. szeptember 4-i népszavazás alapján 2006-ban levált Salgótarjánról. Önállósodásával 44 közterületet (út, utca, tér, kör) viselt nevével csatoltak el a várostól: Angyal Pál, Bagókői, Bánki Donát, Baross Gábor, Bethlen Gábor, Bocskai István, Bolyai János, Boróka, Böszörményi, Bükkfa, Csontváry (utca és köz), Dankó Pista, Diófa, Dobó István, Fecskevilla, Földosztás, Hegyalja, Ifjúság, Kertészkert, Kilátó, Kodály Zoltán, Köztársaság, Lavotta János, Lovas, Móra Ferenc, Nyárfa, Őrhely, Puskin, Semmelweis, Somosi, Sport, Széchenyi, Székely Bertalan, Szigligeti Ede, Szikszó, Szondy György, Telelőszer, Tizenkilences, Tompa, Tölgyfa, Vak Bottyán, Vörösmarty Mihály. Ennek eredményeként nemzeti történelmünk és kultúránk alanyainak tucatja már nem ékesíti Salgótarján közterületeit. E tekintetben a település a megyei városok között egyedülálló esetté vált. Nem elmarasztaló kritika, csupán ténymegállapítás: a már többször hivatkozott polgármesteri nyilvántartás szerint 2006 és 2023 között kilencvennél is több új Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 79 �I t t h o n N ó g rá d b a n elnevezés történt, melyeknek több mint felét a bioszféra egyedei (növények, madarak) közül választották, olyanokat, melyek a legkisebb településeken is tucatszám fellelhetők. Az elveszített nagyok (Bocskai, Bethlen, Dobó, Kodály, Móra, Vörösmarty stb.) felhasználásának lehetőségével nem éltek. Érdemes kiemelni a közgyűlés 2015. évi 121/2015. (V. 28.) sz. határozatát. A testület a központi hatalom szándékának megfelelően „tisztogatást” végzett a pártállami időszakhoz kötődő elnevezések maradványai körében. A felemás döntések egyben tükrözik a központi (FIDESZ–KDNP) és a helyi hatalom (MSZP–DK és koalíciós társaik) ideológiai nézetkülönbségét is. Alpári Gyula helyett Szögverő, Partizánokból Kőbánya, ahogy azt elvárták, ám Asztalos Jánosból Asztalos, Rózsa Ferencből Rózsa, Zalka Mátéból Zalka lett. Rögzítik, hogy változatlanul hagyják a Corvin, a Gorkij, a Sallai, a Tanács, az Úttörők elnevezéseket. A határozat előkészítői és a döntéshozók figyelmetlenségével, az előkészítők tudatlanságával magyarázható Corvin (János)-t a XX. századi önkényuralmi rendszerhez kapcsolni. A nevet ugyanis a rendszerváltoztatás után, 1992-évi hatállyal a Corvinával együtt, minden bizonnyal Mátyás királyra emlékezve tartotta megőrzésre méltónak a rendszerváltás utáni testület. Corvint aligha lehetett volna a mozgalmár Korvin Ottóval összetéveszteni, aki ebben a formában, és nem az eredeti Corvin Ottó írásmódban 1963-ban került a névtáblára, s a rendszerváltozás után az elsők között vették le onnan. Nem lehet nem észrevenni, hogy a honfoglaló törzsszövetség hét tagja közül a névadó Tarján hiányzik. A Trianonra emlékeztető, elcsatolt városok, földrajzi egységek mellett, melyek neveit az 1950-es években megváltoztattak, csupán hatot tartalmaz a hatályos névjegyzék: Fülek, Hargita, Kassa, Losonc, Medves, Verecke. Az időszak közterületeinek elnevezése nem mentes a központi hatalom érdekérvényesítő erejétől. Ezt a 2011. évi CLXXXIX. törvény a XX. századi önkényuralmi rendszert előkészítő, kiszolgáló személyek névhasználatának tilalmáról szólva egyértelműen bizonyítja. A tilalmi kategóriába ugyanis kizárólag a Tanácsköztársaság és az 1945-től a rendszerváltásig tartó időszakot politikai szereplőit értelmezik. A törvény végrehajtási intézkedése pedig nem egyértelmű. IRODALOM BELUSZKY P. (2012): Gyárak gyermekei. A gyáripar szerepe a dualizmuskori magyar(országi) városfejlődésben. – Településföldrajzi Tanulmányok 2012/1. pp. 16–31. CSAPÓ T. – LENNER T. – KOVÁCS G. (2023): A megyei jogú városok történeti fejlődése és településmorfológiája. Településföldrajzi Tudományos Egyesület, Szombathely, pp. 177–196. 80 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Borsos Árpád DR. DORNYAY BÉLA (1929): Salgótarján és a Karancs–Medves-vidék részletes kalauza. DUPÁK G. (1996): Salgótarján város történelmi kronológiája I. (A kezdetektől 1944-ig). Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, pp. 185 EPERJESSY K. (1937): Várostörténet utcanevekben. Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest pp. 23. HAJDÚ M. (1980): Orosháza utcanevei. Névtani értesítő 3. sz. pp. 22–34. HLAVACSKA E. (1989): Salgótarján utcanevei. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, pp. 80. NIKITSCHER P. (2014): Tér, hatalom, szimbólumok, hatalmi önreprezentáció és szimbolikus térfoglalás = Dúll A. – Izsák É. (szerk.): Tér-rétegek: Tanulmányok a XXI. század térfordulatairól. L’Armattan, Budapest, pp.77–102. A Munka – Társadalmi és Politikai Hetilap (1927): Salgótarján, V. évfolyam, 52. szám FORRÁS Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára: V. 151, V. 171., V. 182., XVII. 3., XXIII. 527. sz. fondok. Moharos Lili: A város te vagy (Artéria Galéria) 21 x 29,7, tűfilc, ecsetfilc, 2021 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 81 �I t t h o n N ó g rá d b a n SULYOK LÁSZLÓ ÉBERSÉG, ELVTÁRSAK, AVAGY ID. BÁSTI ISTVÁN MEGHURCOLTATÁSA 1964. április 2-át mutatta a naptár, az ország ünnepre készülődött, a Salgótarjáni Acélárugyárban pedig bomba robbant. Izgató falfirka jelent meg ugyanis az acélöntöde üzemrész WC-jében. Micsoda frivolitás! Micsoda szégyen! Egy ilyen népgazdaságilag kiemelt, sok szempontból dicsekvésre okot adó gyáróriásban! Az illemhely, tudjuk, kitüntetett helye életünknek, kis- és nagydolgok tanúja. Most meg ott csúfoskodik a falán és az ajtaján az undorító írás: „Kaptok lófaszt, nem részesedést, majd a kommunisták ellumpolják. MUK. Meddig élnek még a nyakunkon ezek a véres szájú komcsik. Kápó”. Prüszköltek is eleget miatta a gyári vezetők. Még hogy ők ellumpolják a dolgozók pénzét, meg hogy ők véres szájú komcsik, élősködők! Ki hallott már ilyet?! Kevesebb is sok ennél, ez politikai bűncselekmény! Éberség, elvtársak! Ugyan ki lehet ez a szörnyű, firkálgató ember? Nemhogy örülne az alávaló, hogy talpra állt az ország a közelmúlt „nagy földrengés”-e óta, hogy végre rend uralkodik. Azzal mindenki tisztában volt, hogy mit jelent a „MUK”. Az ’56-os legyőzöttek, a békétlenek fenyegetését: „Márciusban Újra Kezdjük”! No, de hogy passzol ide a „Kápó”, ez a náci koncentrációs táborokra emlékeztető szó? Tényleg, tiszta agyszülemény ez a budi-firka. És pont most, amikor hazánkban tartózkodik egy szovjet párt- és kormányküldöttség, a sztálinizmust leleplező s egyszersmind bűnrészes, Nyikita Szergejevics Hruscsov vezetésével. Tizenegy napra jöttek: tájékozódni és tájékoztatni, iránymutatás céljából. Az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, egyben a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét szeretnünk kellett, hiszen hadseregük az ő parancsára mentett meg bennünket 1956-ban a tőkés társadalom mocsarába való visszasüllyedéstől. Abban az időben az olyannyira áhított Nyugat is szerette Hruscsovot: 1957-ben „Az év embere” címmel tüntette ki az amerikai Time magazin. A mértékadónak tekintett, befolyásos képesújságot nem zsenírozta, hogy előtte egy évvel pont a szovjet vezér legádázabb ellenségeit, a magyar szabadságharcosokat ismerte el ugyanígy. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen megkapta már ezt az elismerő címet Adolf Hitler meg Joszif Visszarionovics Sztálin is, az utóbbi ráadásul kétszer. 82 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló Az eltelt esztendőkben, 1964-re sokat változott a magyar gazdaság és társadalom, minden tekintetben. Az emberek élni akartak, mind jobban és jobban, gyarapodni. Miközben, és talán épp ezért, könnyen is felejtettek. A Magyar Távirati Iroda röpítette szét az éterben, hogy a szovjet küldöttség fogadására a Keleti pályaudvar Kerepesi úti oldalán „A kellemes tavaszias időben mintegy tízezren gyűltek össze, s sokezren várakoztak a pályaudvarhoz vezető útvonalakon is”. Pedig nemrég még, 1961 nyarán akasztottak 1956-ért. Kádár János mindig tudta, különösen a kezdetekben, hogy mivel tartozik szovjet „barátainak”. Hogyne tudta volna: ők szemelték ki, ők emelték a csúcsra. A Szovjetunióban még nem deklarálták ugyan a kommunizmust, de már komolyan ábrándoztak róla, úgyhogy a mi vezetőnk meg is előlegezte azt Góliátnak. A Magyar Állami Operaház színpadán elmondott ünnepi beszédében többek között kijelentette: „A szocialista forradalom úttörője, a világ első szocialista országa, a hatalmas Szovjetunió már a kommunizmus építésével mutatja a példát és az utat az emberiségnek”. Hiába, hit nélkül nem élhetnek a kommunisták sem! Kádár János különben a maga szempontjából, ezt el kell ismernünk, jól vonta le 1956 történéseinek a tanulságát, és ennek szellemében politizált, cselekedett. Tetszetős imázsán sok jó képességű pártfunkcionárius dolgozott. Így lett a szinte egységesen gyűlölt pártvezető-kormányfőből „Kádár-apánk”. Aki sohasem felejtette el a forradalmat és szabadságharcot, aki a háta közepére sem kívánta azt, amiről 1956 hősei álmodoztak: a többpártrendszerű, parlamentáris demokráciát. Neki a proletárdiktatúra volt az etalon. Szemfülesen rögtön kisajátította magának, illetve a Magyar Szocialista Munkáspártnak a forradalmat, és tabunak nyilvánította a valóban történteket, a megtorlással pedig megregulázta, betörte a nemzetet. Az uralmat visszakapott kommunisták közül számosan viselkedtek gyáván a forradalom alatt a Salgótarjáni Acélárugyárban is, amit aztán gátlástalan hazudozással és vádaskodással igyekeztek megmásítani. Pár hónap múlva, 1957 tavaszán jórészt emiatt is szorgalmaztak példás ítéleteket az acélgyári fegyverrejtegető munkások ügyében, több fiatalra halálos ítéletet kérve. Keményen tartották a gyeplőt. A hatalmas kiterjedésű gyár minden műhelyébe besúgókat – helyi szóhasználatban –, úgynevezett figyelőembereket állítottak, szimatoltattak. Persze, hogy féltették a beosztásukat, a befolyásukat, hiszen legtöbbjük pusztán politikailag volt alkalmas, szakmai tudásuk kevésnek bizonyult, miközben másokhoz képest számos kiváltságot élveztek, busás fizetéseket és prémiumokat, fényes kitüntetéseket kaptak. A szovjet küldöttség látogatása alatt a helyi hurráhangulat a tetőfokára hágott. Az acélgyári falfirkáló – súlyos bűn ez a több ezer dolgozót foglalkoztató acélos fellegvár vezetőinek a szemében – nem akart részt venni ebben a kötelező ujjongásban. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 83 �I t t h o n N ó g rá d b a n A jogi osztály ukázt kapott, és a jogászok feljelentést fogalmaztak a gyár nyugalmának védelmében. A kiszálló rendőrök, a nyomozók számos embert kihallgattak. Elsők között Gaál Lászlót, az üzemrész párttitkárát és Imre János rendészt, akik érthetően csak a végeredményről tudtak beszámolni, mint mindenki más. Tippjük azonban volt, s ennek nyomán a rendőrök gyorsan ki is mondták a verdiktet: a falfirka tettese az 53 éves Básti István, az acélöntöde dolgozója. Bár kiderült, a „kápó” szót nem is ismeri. A Salgótarjáni Városi és Járási Ügyészségen dr. Tóth István vette kezébe a kínos ügyet. A vezető ügyész 1964. augusztus 24-én készült el a vádirattal. A „szabadon lévő” terhelt 1911. február 1-jén született Salgótarjánban Básti Imre és Grósz Katalin gyermekeként. Öt elemi iskolát végzett, s havi 1900 forintot keresett. Honvéd rendfokozattal szerelt le a katonaságtól. Nős, kiskorú gyermeke már nem volt, büntetlen előéletű. Saját házban lakott a Rózsa Ferenc út 21. szám alatt. Majd következzék szó szerint a vádirat: „(…) nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette miatt (…) indítványozom, hogy a bíróság a terhelt bűnösségét e bűntettben állapítsa meg, és vele szemben szabjon ki büntetést a következő tényállás alapján: A munkáscsaládból származó terhelt 1924 óta (…) a Salgótarjáni Acélárugyárban dolgozik. 1956-ban az ellenforradalom idején beválasztották az acélgyár munkástanácsába. Ebben a funkciójában ellenforradalmi agitációt folytatott, a régi vezetők eltávolítását követelte. 1957 decemberében, amikor az üzem dolgozói röpgyűlésen az új szakszervezet kongresszusát üdvözlő táviratot fogadták el, a terhelt kijelentette, hogy a távirat szövege humbug, és a kötél el van készítve a röpgyűlés előadója és társai számára. Állandóan elégedetlenkedett és ellenséges agitációt fejtett ki. Ezért korábbi munkahelyéről kedvezőtlenebb munkahelyre, az acélöntödébe helyezték át. A mellékelt rendőrségi iratok tanúsága szerint már 1958-ban gyanúsítható volt azzal, hogy az akkor az acélöntöde-WC-ben megjelent ellenséges falfirkálásoknak ő a tettese. 3 napig őrizetben volt, bizonyítottság hiányában akkor az eljárást ellene nem folytatták. 1963. július 2-án az acélárugyár társadalmi bírósága… [az] 1963. évi nyereségrészesedésének 50%-át elvonta, mert a terhelt az üzemvezetőit szidalmazta, és munkatársai előtt azokra becsületsértő kijelentéseket tett. Jellemző rá, hogy a társadalmi bírósági tárgyaláson sem tanúsított megbánó magatartást. Ezek voltak az előzmények, amelyek a terheltet arra indították, hogy ellenséges érzületének valamilyen formában kifejezést adjon. Az acélárugyár Gsz.b/üzemének WC-[jé] ben már 1963. december 28-án és 1964. január 28-án a falon ellenséges feliratok jelentek meg. Ezekkel kapcsolatban azonban nem lehet bizonyítani, hogy azokat a terhelt írta volna fel. 1964. április 2-án a terhelt a WC falára, illetve deszkaajtajára 84 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló a következő izgató kijelentést írta fel… [lásd írásom elején! – S. L.] Nyomozás során a WC ajtajából azt eredetiben kivágták és az iratokhoz van csatolva. A terhelt a bűntett elkövetését tagadja, azt azonban bizonyítom az írásszakértői véleménnyel. Az írásszakértő [Ny.-né Pócsi Ilona, a Belügyminisztérium jelöltje – S. L.] kétséget kizáróan megállapította, hogy [a] felirat a terhelt kezétől származik.” A „humbug” szóhoz egyetlen megjegyzés: adott esetben egyáltalán nem légből kapott kifejezés, hiszen példák sokaságával lehet bizonyítani a politikai megtévesztés, az ámítás gyakorlatát. Csupán kiragadva ezek közül: Kádár János büntetlenséget ígért a hazatérő disszidenseknek, utána pedig többeket kivégeztetett; a kommunisták megtartották a forradalom néhány vívmányát, nevezetesen a Kossuth-címert, március 15-e megünneplését, de csak ideiglenesen, addig, amíg nem érezték elég erősnek magukat az eltörlésükhöz. A Salgótarjáni Járásbíróságon dr. Papp Editet bízták meg az eljárás lefolytatásával, a munka megkezdését azonban betegsége miatt többször el kellett halasztani. Közben Básti István ügyvédet fogadott, dr. Konrád Endrét, a Budapesti 8. számú Ügyvédi Munkaközösség egyik tagját. Mintha jobban bízott volna megyén kívüli védőben. Az október elejére kitűzött első tárgyalás elmaradt. A bírónő megígérte a budapesti ügyvédnek, hogy az új időpontról majd értesíti. Nem értesítette. A bírósági szakaszban új, ún. ellenőrző igazságügyi írásszakértő kapcsolódott be az eljárásba. Horváth József is megígérte, hogy megmutatja Konrádnak szakértői összefoglalóját, mielőtt még beadná a bíróságnak, hogy kérdéseket tehessen fel neki azzal kapcsolatosan. Ám ez sem lett több ígéretnél. Horváth teljes mértékben osztotta kolléganője véleményét, vagyis a terhelt próbaírása és a WC-ajtón található írás szerinte is ugyanattól a kéztől származik. Básti István alapos részletességgel látta el információkkal a védőügyvédjét. Tudatta, hogy már 1955-ben csoportvezető volt a szerszám-gyárrészlegben, majd a csoport megszűnésével visszakerült régi munkahelyére kapakovácsnak, a következő évben pedig ellenőrnek nevezték ki. A munkástanácsba is azért választották be: „mert munkám, származásom és egyéniségem bizalmat ébresztett a többi dolgozótársamban”. A munkástanács megszüntetése után viszont állandó mellőzést érez, ellenségként kezelik, indokolatlanul és igazságtalanul. „Fiam is munkás, a jelen rendszerben tanulhatott, élsportoló, a múlt rendszerben nem lett volna rá lehetőség, hogy tanuljon. Élő példa én vagyok erre – fakadt ki –, akit 14 éves korában munkára kényszerített a nyomorúság. Semmi okom nem lenne a rendszer ellen elégedetlenkedni, annál több okom van azonban azok… elleni elégedetlenségnek, akik mostohán kezelnek, és ezáltal akarnak fontoskodni és érvényesülni. Az ilyeneknek azonban a szemébe Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 85 �I t t h o n N ó g rá d b a n mondtam mindig, ami a szívemen feküdt, és nem a falakat firkálom. Ezért is volt a társadalmi bíróság [i ügy]”. Meg is nevezi az őt mostohán kezelőket: Földi József, Hegyi János és Fajd Károly – „azok az ellenségeim, akik életemet a gyárnál keserítik. Nem tudom, nem volt-e szerepük a 6 év előtti vádaskodásban és őrizetbe vételemben”. Szerinte ezek a személyek akadályozták meg mindig, hogy munkájáért kitüntetést kapjon: nevét kihúzatták a felterjesztésekből. Az ügyvédben talán rokonszenv ébredt védence iránt, mert az 1964. december 15-i, hozzá intézett levelét a korabeli szokásoktól eltérő megszólítással kezdte: „Básti István úrnak!” Majd a levélből kiderül, hogy az ügyvédek dolga sem volt egyszerű: „A december 10-iki tárgyalás elhalasztása körüli izgalmak óta kölcsönösen nem leveleztünk. 9-én reggel – mert még sem igen, sem nem válasz nem érkezett – felhívtam telefonon a bíróságot, ahol az iroda közölte a bírónő betegségét, azonban az iratokban nem találta a tárgyalás halasztására vonatkozó bírói rendelkezést. Sürgönyöm is, express küldött halasztási kérelmem is ott feküdt elintézetlenül. Aztán Bordás dr. bíró vette át a kagylót, s még ő is bizonytalan volt. Amikor azonban értesült, hogy ez már nem első, hanem folytatólagos tárgyalás, akkor már határozottsággal közölte, hogy a tárgyalás elmarad, Önt is, a szakértőt is értesítsem, hogy megjelenniök nem kell. Ezt meg is tettem. Horváth szakértőnek hagytam hivatalában üzenetet, címemet is megadtam, hogy ellenőrizze visszahívással a közlést. Nem hívott fel. Nem tudom, hogy az első szakértőnő meg volt-e idézve, őt nem értesítettem, legfeljebb kiegyenlítődött, hogy egy ízben ő utaztatott engem hiába”. A folytatásban pedig feltárul az írásszakértő pénzéhsége: „Pár napra rá jött Horváth szakértő díjelszámolása. A bíróság az ő felszámításának alapján szakértődíját 543 Ft-ban állapította meg. Ezt azonnal megfellebbeztem; elsősorban kifogásoltam azon eljárását, hogy kérelmem ellenére nem idézett meg a szakértői szemléhez, azután pedig rámutattam, hogy a miniszteri rendelet szerinti 20 Ft díjhoz a költségét számíthatja, de 25-szörös szorzatnak helye nincs”. A bírónő folyamatos gyengélkedése miatt 1965 elején az ügyet dr. Horváth Emil bíróhoz tették át. A február 11-ére kitűzött tárgyalás előtt dr. Konrád Endre arra kérte „Básti István urat”, hogy várja őt a bíróság kapujában, mert nem szeretné, hogy „esetleg a tárgyalást… nélkülem korábban megkezdjék”. Hm! A Básti-ügy utolsó tárgyalási napja február 23-a volt. A munkához való viszonya 1956-ig nem volt rossz, szögezte le a bíró, de jött 1956, és beválasztották az „ellenforradalmi munkástanács”-ba. Ekkor „az egyébként csendes magatartású vádlott élénk tevékenységbe kezdett. Követelte a kommunista és szakszervezeti vezetők eltávolítását. Az ellenforradalom után ismét zárkózott magatartást tanúsított. Munkahelyén gyakran bírálta vezetőit kellő alap nélkül”. Feltűnő színeváltozások: a csendes, 86 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló zárkózott ember, az egykori munkástanácstag 1956 után visszatért ’56 előtti önmagához, jóllehet mégis oda-odamondogatott. De hogyan süllyedhetett odáig ez a nyílt, szókimondó ember, hogy izgató mondatok firkálgatásával borzolja a kedélyeket, ráadásul a klotyón. „Sötétben bujkáló ellenforradalmár” lenne? Alattomos, settenkedő, aki: „1964. április 2-án a reggeli órákban a Salgótarjáni Acélárugyár főműhelye mellett lévő… üzemi W. C. [-be] ment, hogy annak falára izgató jellegű felírást tegyen… munkakezdéskor… ekkor még a gyárüzem dolgozói nem vették igénybe az üzemi W.C.-t. Az izgató tartalmú feliratot… a gyárüzem nagyon sok dolgozója végignézte, majd szóltak az üzem rendészetének… a gyárüzem legforgalmasabb W. C.-je volt [ez], melyet a gyárüzem dolgozóinak 40–50%-a igénybe vesz”. Ítélkezésekor dr. Horváth Emil döntő bizonyítéknak vette a két írásszakértő véleményét – persze más adat nem is állt rendelkezésére –, melyet szerinte alátámaszt a bűntett indítóoka és a vádlott életkörülményei ugyanúgy, mint a meghallgatott két tanú, Birkás Zoltán és Korzicska József munkatársak vallomása a vádlott jelleméről, tulajdonságairól. A bíró, elfogadva az ügyész minősítését, nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettében marasztalta el Básti Istvánt, összbüntetésül 10 (tíz) hónapi szabadságvesztésre ítélte, és 1181 forint 70 fillér bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét és viszonylag idősebb korát; súlyosbító körülményt nem talált. A védő fellebbezésében a minősítést kiAz örökre megbélyegzett fogásolta, szerinte nem izgatás, hanem „köid. Básti István, az 1956-os zösség megsértése bűntette” valósult meg. acélgyári munkástanács Básti István pedig a felmentését kérte: „nem szókimondó tagja névtelen levél- és falíró típus vagyok. Nemtetszésemnek nyilvánosan, bátran, feletteseimnek is a szemébe adok mindenkor kifejezést... a következményeket is vállalva, felszólításra sem vontam vissza kijelentéseimet… Hogy egy ízben gyanúsítottja voltam hasonló cselekménynek, az nem bizonyítéka, sőt éppen cáfolata a gyanúnak”. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 87 �I t t h o n N ó g rá d b a n A balassagyarmati székhelyű Nógrád Megyei Bíróság a fellebbezési tárgyalást 1965. április 5-ére tűzte ki. Az időpont nem sok jót ígért. Előző nap ünnepelte az ország felszabadulásának húszéves évfordulóját. A fellebbviteli tanács – tagjai: dr. Okolicsányi György tanácselnök, dr. Somos István előadó bíró és dr. Gulyás Sándor bíró – elutasította mindkét fellebbezést, és mindenben elfogadta az első fokon eljáró bíróság ítéletét. Valamiféle jóindulat azért munkálkodott a bírókban: „Észlelte a megyei bíróság, hogy az elsőfokú bíróság mellékbüntetésül nem tiltotta el a vádlottat a közügyektől, holott ez a bűntett jellegénél fogva indokolt lett volna”. Básti István rendkívül igazságtalannak tartotta az ítéletet, és rögtön sziszifuszi munkába kezdett, családja segítségével. A jogerős ítélet után nemsokára ment a levél egyenesen az ország első emberének, Kádár Jánosnak. Az elítélt, miközben sérelmezte a vele történteket, dicsérte a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját és Kádár János tevékenységét. Végül megígérte: „mint elégedett ember, minden tekintetben a párt politikájának, mint pártonkívüli, igaz híve és terjesztője leszek”. A válaszlevelet az MSZMP Központi Bizottsága Irodájának egyik ügyintézője jegyezte: „Jogerős börtönbüntetések felülvizsgálására nem vagyunk illetékesek… kegyelmi kérelmével a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához kell fordulni. A kegyelmi kérelmet ahhoz a bírósághoz kell benyújtania, amelyik első fokon hozott ítéletet. Részletesebb felvilágosításért a helyi bírósághoz vagy ügyészséghez kell fordulnia”. Básti István ekkor már – június 21-étől – a Budapesti Országos Börtönben ült, köznyelven a Gyűjtőben. Ekkorra letelt az a két hónap halasztási idő is, amelyet a bíró engedélyezett lábujjtörése miatt. A feleség és az élsportoló fiú megfogadta a tanácsot. Felvették a kapcsolatot a legjobb hírű salgótarjáni ügyvédek egyikével, dr. Csaba Istvánnal, és megkérték, fogalmazzon meg egy kérvényt, és kérje szerettük büntetésének kegyelemből történő felfüggesztését vagy megváltoztatását. A kérelmet az Elnöki Tanács elutasította. Következhetett a törvényességi óvás, azzal a fő indokkal, hogy „az írásszakértő teljes határozottsággal nem ismerte fel, az izgató írást tökéletesen nem azonosította”, és az eljárás során a vádlott hiába kért többször is „ellenszakértőt”. Elítélt és védője abban bízott: „hogy egy újabb szakértő kideríti az igazságot, megállapítja, hogy az izgató [fel]iratok nem azonosak az én kézírásommal”. De a Legfelsőbb Bíróságtól is elutasító határozat érkezett. Ezután már csak egyetlen jogi lehetőség maradt: a perújítási kérelem, amit az elsőfokon eljárt bírósághoz lehet benyújtani abban az esetben, ha új bizonyítékok merültek fel. Dr. Csaba István ennek megfelelően érvelt: „Básti István hozzátartozói (felesége) útján jutott tudomásunkra, hogy a közelmúltban, Básti István 88 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló távolléte alatt az Acélárugyárban csaknem ugyanazon a helyen, hasonló tartalmú és természetű felírás, illetve bűncselekmény lett elkövetve. Ennek érdekében eljártunk a BM. Nógrád Megyei Főkapitányságon, ahol ugyan határozott választ nem kaphattunk ez ügyben, de tudomásunk szerint ez az újabb körülmény nem lehet alap nélküli”. Ezen új tények alapján gondolta az ügyvéd, hogy az elítélt ártatlanságát vélelmezhetik, és a bűntett megállapítása alól mentesíthetik, egyúttal kérte beadványa soron kívüli megvizsgálását. Kérése makacsul süket fülekre talált. Az ügyvédi erőfeszítésekkel párhuzamosan tovább küzdöttek a családtagok is. Levelet küldtek mindazoknak, akiktől segítséget reméltek, akik jól ismerték a bebörtönzött fiát, a kiemelkedően tehetséges futballistát, ifj. Básti Istvánt. Először a párt igen olvasott és befolyásos központi napilapjának, a Népszabadság Szerkesztőségének írtak. Beadványuk elkerült a Legfőbb Ügyészség politikai osztályára, ahol azonban érdemben nem tudtak vele foglalkozni, mert az iratok a Legfelsőbb Bíróság elnökénél voltak, akinek hivatalában már született egy elutasítás. Írtak az MSZMP Nógrád megyei első titkárának, Jakab Sándornak, többször is. A megyei első titkár elküldte a kérvényt az igazságügyminiszterhez, dr. Nezvál Ferenc azonban nem továbbította az Elnöki Tanácshoz. Szerinte ugyanis „a cselekmény jellege, a büntetés mértéke ezt nem indokolja”. A család ekkor már csupán annyit szeretett volna, hogy engedjék el id. Básti István hátralevő büntetését. Ebben Jakab Sándor végül tudott segíteni, de nem egyedül. Az igazságügy-miniszternek küldött újabb levelét közösen jegyezte a tekintélyes és a Kádár János által is nagyra becsült illegális kommunista, Pothornik József megyei bányatröszt-igazgatóval. A miniszter 1966. január végén a következőt válaszolta: amennyiben Básti István „a börtönben jól viselkedik, február 4-én szabadul”. Több mint hét hónap után, két és fél hónappal kiszabott büntetésének a vége előtt. A forradalom és szabadságharc 10. évében, ami nagy szó – és talán burkolt elismerése az elítélt igazságának. Akinek fő bűne az volt, hogy 1956-ban munkatársai rokonszenveztek vele, bíztak benne. Aki komolyan vette a Magyar Népköztársaság szovjet mintájú 1949. évi alkotmányába is belefoglalt passzusokat a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságáról, figyelmen kívül hagyva – ha egyáltalán olvasta – a mellé odabiggyesztett félmondatot: ezek a jogok csak abban az esetben gyakorolhatók, ha „a dolgozók érdekeinek megfelelően” valósulnak meg. Ezt pedig igencsak szabadon lehetett értelmezni. Id. Básti István büszke volt az övéire. Családi életéről még a gáncsolói sem tudtak rosszat mondani. Egyetlen gyermeke, szintén Básti István, a későbbi olimpiai bajnok labdarúgó édesapja meghurcolása idején 19–21 éves. Akkoriban bontogatta szárnyait a Salgótarjáni Bányász Torna Klub színeiben, megyei és országos ifjúsági Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 89 �I t t h o n N ó g rá d b a n válogatott volt. Körülötte is forrtak az indulatok. A Kádár Jánosnak szóló levélben írták, hogy Salgótarján két nagymúltú sportklubja között „rendkívül nagymérvű sportsovinizmus uralkodik, ennek következtében évekkel ezelőtt nyílt támadás érte abból eredően, hogy az elsőosztályú tehetségű, fiatal labdarúgó fia a Salgótarjáni Bányászhoz igazolt, és nem a Salgótarjáni Kohász SE-hez. Miért nem akadályozta meg, akkor miért eszi itt a gyár kenyerét? – vágták a fejéhez”. – Sötét világ volt az nekem – réved a múltba az ugyancsak példás családi életet élő futballista. – A sportpályafutásom igazán 1962-ben kezdődött, amikor Tatán Nógrád megye megnyerte az országos ifjúsági bajnokságot. A magyar ifjúsági válogatott tagjaként utazhattam volna Angliába, az UEFA-tornára, de nem vittek ki, szegény apám miatt. Jó kezdés volt, mi? – kérdezi ironikusan. – Kezdetben negatívan hatott a pályámra, és lelkileg komolyan megviselt, pedig a szüleim óvtak az egésztől. Básti Pityut – így ismerték városszerte – 14 éves korában igazolta le az SBTC, a felnőtt csapatba öt évvel később került. Egy év múlva, 1964-ben nagy szerepe volt abban, hogy a csapat visszakerült az élvonalba: egyenlített és gólpasszt adott a döntő fontosságú mérkőzésen. Az első osztályú mezt 1965 márciusában húzta először magára. Tagja volt az 1968-ban Mexikóban olimpiai bajnokságot nyert magyar válogatottnak, az 1971–72-es bajnoki évadban NB I-bronzérmes SBTC-nek, és indulhatott az UEFA-kupában. – Amikor apámat elvitték, épp otthon voltam. Megállt a házunk előtt a fekete… egy sötét színű autó, és bejött egy bőrkabátos rendőr. Ismerte apámat. Pista bácsi, mondta, nem akarom, hogy lássák, öltözzön föl, és ballagjon utánam… Utána mindent megmozgattunk, mindent megpróbáltunk, de hiába. Pedig biztos, hogy nem ő csinálta. Az öreg nem olyan ember volt, ő nem firkálgatott. Bosszúból fogták rá a falfirkálást. 1980-ban halt meg, 69 évesen. Édesanyám megérte a rendváltást… Később gondoltam, de odaállnék az írásszakértő elé, és megkérdezném, parancsra tette vagy hitte-e is azt, amit állított. FORRÁSOK BÁSTI István elítélésével kapcsolatos levelezések: 1965–1966. Családi archívum. BÁSTI István és védője, DR. KONRÁD Endre fellebbezési beadványa, 1965. március 12. BÁSTI István kegyelmi kérelme a balassagyarmati megyei bírósághoz képviselője, DR. CSABA István ügyvéd útján. Kelt. n., de tartalma alapján 1965. április 20. után íródott. BÁSTI István Tényállás című tájékoztatója képviselőjének, dr. Konrád Endre ügyvédnek. Felvéve: Budapesti 8. Számú Ügyvédi Munkaközösség, 1964. október 1. BÁSTI István törvényességi óvása, 1965. július 5. 90 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Sulyok L ászló CSABA István DR., ügyvéd, Básti István képviselője perújítási kérelme. Kelt. n., de tudható, hogy Básti István ekkor már a budapest–kőbányai bv. intézetben tölti büntetését. Határozat a posztumusz elismerésben részesült személy jogán a nemzeti helytállásért járó pótlék özvegy részére történő megállapításáról. Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Budapest. (Olvashatatlan keltezés. A kormányrendeletet 1995. december végén hirdették ki.) Hazánkba érkezett a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. Fogadás Záhonyban és Budapesten, Nógrád [az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja], 1964. április 1. 1, 3. HORVÁTH Emil DR. bíró, az eljáró tanács elnöke, a salgótarjáni járásbíróság ítélete, 1965. február 23. OKOLICSÁNYI György DR. bíró, a tanács elnöke, Balassagyarmati Megyei Bíróság: a fellebbviteli tárgyalás végzése, 1965. április 5. SZOKÁCS László, Úgy éreztük, tiszta a lelkiismeretünk = UŐ., Hűségben a szűkebb hazához, Salgótarján, 1997, 79–92 (Palócföld Könyvek). TÓTH István DR., salgótarjáni városi és járási vezető ügyész vádirata, 1964. augusztus 24. Rákóczi út 53–55, Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, 1965. Fotó: Szalay Zoltán, Fortepan Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 91 �I t t h o n N ó g rá d b a n PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC ÓLOMBÓL ACÉL 75 éve jelent meg a Tarjáni Acél című üzemi lap első száma Salgótarjánban A múlt század közepén, miközben Nógrád vármegyéből megye, Salgótarjánból megyeszékhely lett, kétévente sorra láttak napvilágot a különböző új sajtóorgánumok. Mindenekelőtt a Nógrádi Ujság, különböző névváltozatok után a mai Nógrád Megyei Hírlap őse, amely hetilapként, majd 1964-től napilappá válva került az olvasók kezébe. Az első példány 1948. január 11-én hagyta el a Salgótarjáni Nyomdát. A nógrádi iparvidék több ezer főt foglalkoztató, népgazdasági szempontból is jelentős nehézipari komplexuma, az Acélárugyár 1950-ben kapta meg a saját üzemi lapja, a Tarjáni Acél megjelentetéséhez az engedélyt. Még az év május elsején olvashatták a gyár dolgozói. 52 éven keresztül, egészen a teljes felszámolásig töltötte be hivatását. Szintén hosszú ideig, 37 esztendeig létezett a másik rendkívül fontos iparág, a szénbányászat lapja, a Nógrádi Bányász. Ennek első példánya 1952. szeptember 9-én, az utolsó pedig 1989 decemberében volt kézbe vehető. Ebbe az időintervallumba datálható az 1954 decemberében megjelent Palócföld című, ma is élő folyóirat első számának megszületése. Ez utóbbinak az elmúlt esztendőben ünnepelhettük megjelenése hetvenedik évfordulóját. Az idén pedig – 2025-ben – a valamikori Tarjáni Acél születésnapjának 75. évfordulójára emlékezünk. Ezeknek a különböző hírlapoknak az életében mégis volt egy 92 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �P ra z n o v s z k y M i k l ó s F e r e n c közös pont. Négy évtizeden keresztül valamennyi a Salgótarjáni Nyomdában, a későbbi Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalatnál készült. A közelmúltban városunk egyik közgyűjteményi intézményét valaki felkereste ipar-, illetve sajtótörténeti tárgyak eladási szándékával. Személyes ismeretség okán felkértek az anyag szemrevételezésére, véleményezésére, javaslattevésre. A találkozó létrejött. Az eladó személye számomra ismeretlen volt, de annyit biztosan konstatáltam, hogy az illetőnek vajmi kevés köze lehetett az acélgyárhoz, a nyomdaiparhoz, a sajtóhoz meg főleg. Hogy a felkínált anyagnak miként jutott a birtokába – ezt nem volt tisztem firtatni. Meglátva a gyűjteménynek beillő készletet, rögtön személyes ismerősként tekintettem rá. Visszaköszönt a harminc évvel ezelőtti nyomdai magasnyomású technológia egyik alkotóeleme, a cinkográfiai nyomólemez, a klisé. Köztük többféle hasábszélességű Tarjáni Acél feliratú nyomóelem. Ezek mellett több autotypiai, fototypiai cinklap, több, a korabeli üzemi lapban rovatfejként használt nyomódúc. Mindezek tették számomra egyértelművé az anyagok eredeti származási helyét. Természetes, hogy nagyfokú elfogultság lett rajtam úrrá a nyomólemezek válogatása, szelektálása közben. Végül az értéket képviselő anyagok gyűjteményi raktárba kerültek. Az a bizonyos megilletődöttség, melyet ezek váltottak ki belőlem, szólt annak a negyvenhat évből huszonöt évnyi szakmai időszaknak, ami így felidéződött aktív pályafutásomból ennek az üzemi lapnak a gyártása kapcsán – a többi mellett. És felidéződtek a laphoz kötődő emlékek. Nevek sora, arcok, történések. Élményszámba menő találkozások a tördelőszerkesztőkkel, újságírókkal. Mindig felemelő érzés volt az a tudat, hogy – csapatmunkáról lévén szó – alkotásunk végterméke időről időre több ezer gyári munkás kezébe kerül, közvetíthettük számukra az információkat. A mai digitalizált világból tekintek vissza arra a 75 évvel ezelőtti napra, amikor elsőként elhagyta a nyomdát a Tarjáni Acél első száma, és amit követett hétről hétre, évről évre a többi. Ma már nincs Acélgyár, nincs Tarjáni Acél, nincsenek a múltbéli újságírók, nyomdászok. Nincsenek gyári munkások. Pusztulófélben a Kultúrotthon, a sporttelepek, a Dolinka. A Tarjáni Acél is csak hiányosan követhető nyomon. Nem maradt más, csak az emlékezés. Ez késztetett arra, hogy a Tarjáni Acél című üzemi lap emberöltőnyi életének emlékére egy jelképes kopjafát faragjak. A teljesség igénye nélküli emlékművem elkészült 70 oldalas könyv formájában, nyolc részre bontva. A továbbiakban ezek részletei, mintegy recenziói olvashatók. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 93 �I t t h o n N ó g rá d b a n Alapítók, felelős szerkesztők, újságírók, tudósítók Ebben az arcképcsarnokban szerepelnek mindazok, akiknek köszönhető az üzemi újság megszületése, évtizedeken át nívós megjelentetése, hétről hétre. Szívügyük volt a lap, hiteles krónikásai voltak a gyári munkás-, sport-, és kulturális életnek. Hálával emlékezünk valamennyiükre. Változó fejlécek alatt megjelent 1000 hír, tudósítás A feldolgozott, igen hatalmas adatbázisból többféle tematikus gyűjtés lenne lehetséges. A választás az eltérő fejlécekkel, főként ünnepi számokban megjelent írások címeire esett. Ezek tartalmukkal végigkísérik a nem csak itt élő, de itt dolgozó több ezer ember mindennapjait a munkás hétköznapokon, valamint ünnepnapokon egyaránt. Tarjáni Acél-híradások vendégekről, látogatókról Töredéke azoknak a hazai és külföldi vendégeknek, látogatóknak ez a listája, akik nevét időrendi tematika szerint gyűjtöttem ki. A hazai vezető politikusokon túl érkeztek a világ minden pontjáról hírességek, egyének, csoportok. Nemcsak a gyár hírnevének tettek jót, de hatékonyan növelték a város idegenforgalmát is. Grafikai illusztrációk kronologikusan, korszakok tükrében Mint ahogy a többi fejezetnél, így ennél sem lehetett igény a teljességre való törekvés, már csak az adatbázis nagysága miatt sem. A válogatás remélhetőleg hűen tükrözi a változó korok politikai, ideológiai ráhatását az alkalmazott grafikai művészetre. Az alkotók többségükben nevükkel vállalva tették a nyilvánosság elé műveiket. Születésnapok köszöntései, emlékező írások A jelesebb, a lap életéhez kapcsolódó évfordulókról – így a 25., 30., 35., 40., és az 50. születésnapról – a munkatársak rendre megemlékeztek az újság hasábjain. A sort vélhetőleg a 20. évfordulóról szóló emlékezés nyitná, de az 1970-es évfolyam sajnos hiányzik a gyűjteményből. Ezekből kibontakozik az újság teljes története. Az „Acél” születése ólomból – a nyomdák világa A Tarjáni Acél első száma 1950. május 1-jére készült el a Nagyállomás közelében, a hajdani Badacsony Szálló épületében lévő Salgótarjáni Nyomda Vállalatnál, később 94 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �P ra z n o v s z k y M i k l ó s F e r e n c a városközpontban, a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalatnál, összesen negyven éven keresztül. A rendszerváltást követően kislétszámú vállalkozások vették át a lap gyártási folyamatát, egészen 2002-ben történt megszűnéséig. Az acélgyárhoz és az üzemi laphoz kötődő személyek nekrológjai Az adatforrásban fellelhető, de elsősorban az üzemi laphoz kötődő személyek nekrológjainak szűk, kivonatos gyűjteménye. Sajnálatos, hogy a távolodó idő homályába vesznek érdemek, munkás életutak, így vannak, akiknek távozásáról csak szűkszavú gyászjelentések tesznek említést. Készülhetne egy hiánypótlás. A Tarjáni Acél periodikatáblázata Az 1950 és 2002 közötti 52 esztendőben 2223 megjelenés valósult meg 8892 oldalon. A digitális beolvasáshoz nem állt rendelkezésre 7 évfolyam anyaga, valamint 11 közbenső lapszám hiányával kellett számolni. A periodika halmaza mint kutatási alap 2108 megjelenési alkalomra, összesen 8432 oldalra támaszkodik. EMLÉKEZÉSEK A LAP 50. SZÜLETÉSNAPJÁN (2000. ÁPRILIS 28.) Sturmann Béla alapító szerkesztő Sturmann Béla ízig-vérig salgótarjáni. 1921. március 21-én született városunkban. Az Acélgyárban kezdett el dolgozni mint műszaki referens, ahonnan 1949-től rendszeresen írt tudósításokat. 1950-ben a Tarjáni Acél szerkesztői feladatainak ellátásával bízták meg. Örökös tagja a MÚOSZ-nak. Ma is fiatalosan, aktívan él. Minden társadalmi problémára érzékeny, különösen az egészséges életmódra való nevelés jelenti szívügyét, de írásaival is gyakran találkozunk. Sturmann Bélát a Tarjáni Acél alapításának ötvenedik évfordulója alkalmával kerestük fel, és kérdeztük az Acél indulásáról, a szerkesztőség kialakításáról, munkamódszerekről. A lapengedélyt – mint elmondta – 1950-ben szinte az utolsó pillanatban, április végén kapták kézhez, így a május elsejére időzített megjelenéshez feszített munkát végeztek. Indulásnál Balogh Gyula, Kelemen Jenő és a megyei lap ipari rovatvezetője, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 95 �I t t h o n N ó g rá d b a n Orosz Béla segítették a munkát. A lap folyamatos megjelentetése mellett egyik legfőbb feladat a szerkesztőség, a tudósítói hálózat kialakítása volt. Ekkor kapcsolódott be a szerkesztőség munkájába Bartus Mihály az öntödéből, valamint a minap elhunyt dr. Lendvai József, Kliment Margit, valamint a grafikus Sidelszki István és sokan mások. Céltudatos szervezőmunka eredményeképpen tudósítók, levelezők száma rohamosan emelkedett, így az Acél szerves részévé vált a gyárnak. A Tarjáni Acél szerkesztői bátor újságírók voltak, nem féltek az ütközésektől, a vitáktól. A levelezők, tudósítók többsége nem rendelkezett újságírói ismeretekkel, ezért igen fontos volt felkészítésük. Az alapító szerkesztő elmondta, hogy a szerkesztőség kiépülése mellett nagy gondot fordítottak az olvasókkal való kapcsolattartásra. Ennek érdekében több postaládát helyeztek el az üzemben, és ezekben igen sok őszinte, bátor véleményt kapott az Acél szerkesztősége. A lapnak igen sokféle igénynek kellett eleget tennie. A háborúban leromlott, részben leszerelt gyár, sok szakképzetlen munkaerő, rossz minőségű alapanyag miatt az ötvenes évek elején legfontosabb feladat a termelés szervezésére, a selejt csökkentésére való mozgósítás volt. Igen sokat tettek az Acél újságírói a munkaerkölcs helyreállítása, a termelékenység növelése és a szakmai képzés érdekében. Igen rövid idő alatt kialakították a Tarjáni Acél rovatait. Az újságírók napi feladatai közé tartozott az üzemek látogatása és a napról napra való megújulás. Eredeti ötleteik, az Acél Ferró-figura, a Tiszta vas-rovat, és sorolhatnánk a többit, kedveltek voltak. Sturmann Béla szerkesztősége alatt a semmiből alakult ki egy korszerű üzemi hetilap. Sturmann Béla végigdolgozta a Tarjáni Acél megszervezésének éveit, majd új kihívás elé nézett. Polgári védelmi tisztként, majd Nógrád megye orvosi műszertechnikusaként dolgozott, végül a KÖJÁL keretében végzett egészségnevelési feladatokat. A Magyar Televízió megindulását követően a TV Híradó Nógrád Megyei tudósítójaként is tevékenykedett. Televíziós munkája eredményeképpen rendszeresen megjelent Nógrád Megye a képernyőn. Sturmann Béla munkáját megbecsülték. Számos kitüntetésben részesült, többek között „A MÚOSZ örökös tagja” címet is elnyerte. Napjainkban nyugdíjasként is aktív. Fotózik, ír, előadásokat tart, és mint mondja, semmire sincs ideje, olyan sokat vállal magára. Reméljük, hogy még sok írását olvashatjuk. Kívánunk hozzájuk erőt és egészséget. Veres Mihály 96 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �P ra z n o v s z k y M i k l ó s F e r e n c Pádár András: Elköszönő gondolatok (…) Több mint két évtizede léptem be munkatársként a Tarjáni Acél szerkesztőségébe. A gyári élet, a műszaki munka légköre nem volt előttem ismeretlen, hiszen ebbe a nagy múltú gyárba jártunk egykoron, technikusjelöltként gyakorlatra. Örömmel és az új élmények utáni várakozással jöttem a gyárba – több mint tízéves megyei újságíróskodást követően –, ahol akkor még érezni lehetett a rimai idők hagyományait. Jó volt dolgozni ebben az időről időre megújuló közösségben, amelyben nemcsak a műszaki tudásnak volt becsülete, hanem értékelték és jegyezték az általános műveltséget, s a tisztességes emberi magatartást is. (…) Az egykori szerkesztő mindenkinek megköszöni a jóindulatát, a támogatását, akik segítették a lapot, s kéri, hogy ezután is álljanak az Acél munkásai mellé. Szükség van rá. Nem konfliktusok miatt távozik a lap éléről, erre nem kényszerítették, önszántából állt fel. (…) Új feladatokat kínáltak neki, s noha nyugdíj előtt áll, vállalta a kihívást – hivatása szerint – mert ez párosul az értékarányos anyagi elismeréssel.” Gálné Horváth Mária: 50 évesek lettünk Nem hittem volna, hogy valaha is együtt ünnepelhetem születésnapomat a Tarjáni Acéllal, s főként nem úgy, mint annak szerkesztője. Mert – mi tagadás – egyidősek vagyunk ugyan, de a laphoz való kötődésem lényegét soha nem az évszámok egybeesésével, sokkal inkább a feladat csodálatával és számomra való megközelíthetetlenségével mértem, írogató gyártelepi lánygyermek lévén álmaim megtestesítőjét láttam az édesapám által péntekenként hazahozott üzemi lapban, éppen úgy, mint a kultúrházi könyvtárban, melynek vezetője, a drága Vonsik Marika néni külső tudósítóként a Tarjáni Acélba is beprotezsált. Éppen „pályát módosítottam” akkoriban, mert a szüleim által jónak vélt közgazdasági, ne adj isten, banktisztviselői munkákhoz egyáltalán nem éreztem hajlandóságot. Végül a már akkor is sokszínű tevékenységet folytató kultúrház „csóvájába” kerültem, ahol – a manapság divatos kulturálismenedzser-képzés helyett – népművelői és könyvtárosi diplomát szereztem. Nagyon megörültem ennek a gyári műszakiak által ugyan „kutyaütőnek” tartott szakmának, és nem kevésbé lelkesedtem a Tarjáni Acélban egyre gyakrabban megjelenő írásaim Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 97 �I t t h o n N ó g rá d b a n láttán, amelyeket rajzlapra ragasztgatva (mert akkor a Tarjáni Acélt még puhább papírra nyomták), még ma is őrizgetek. Akkoriban gyakran ültem áhítattal Orosz Béla szerkesztői szobájában, hallgatva inspiráló szakmai hitvallását, csodálva gazdag kézikönyvtárát, de a témákat és a kifejezésmódot már inkább Pádár Bandival beszéltem meg. Szorgalmasan jártam a megyei napilap újságíró-stúdiójába is, és az ezerarcú kultúrházi „cigányélet” mezejéről már-már a tollforgatás dzsungelébe léptem, amikor az élet döntött helyettem. Nyüzsgő, szervező, írogató, némi közösségi „beütéssel” is rendelkező ember lévén mozgalomtól mozgalomhoz kerülve volt módom kipróbálni valamennyi kulturális képességemet. Hittel, lelkesedéssel dolgoztam, keresve a művészetek közelségét és közvetítési lehetőségét, de kissé parttalanul, igazi bázis és saját célok nélkül. Aztán 1990-ben – mint újságíró – „visszaejtőernyőztem” az Acélgyárhoz, egyenesen a Tarjáni Acélhoz, amelynek (jobb híján) 1991. május 1-től felelős szerkesztője lettem. Így esett, hogy az idén együtt ünnepelhetünk, álmaim lapja és én. Ötvenévesek lettünk. Szeretjük egymást több mint 30 éve, és megszállottan küzdünk olvasóink szeretetéért. A Salgótarjáni Acélgyár (1868–1993) központi irodaépülete és főbejárata 98 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Málics Vik tór ia MÁLICS VIKTÓRIA ÚJ FÉNYBEN MADÁCH A Dornyay Béla Múzeum Évkönyvének XLVI. kötetében lévő Madách-fejezet A Dornyay Béla Múzeum Évkönyvének XLVI. kötetében öt olyan írás jelent meg, amelyek a 2023-as bicentenárium alkalmából Madách Imre életét és életművét állítják fókuszba, nagyon izgalmas szempontokat behozva a róla szóló diskurzusba. Balogh Zoltán Madách Imre úr korcsmája című tanulmányában a földbirtokos életének kevéssé ismert gazdasági aspektusát tárja fel: a nógrádi birtok jövedelmezésére tett kísérleteit, különös tekintettel a kocsmák (például az alsósztregovai kocsma) és a mészárszékek bérbeadására. A tanulmány alapos levéltári kutatásra épül, számos forrást (szerződések, levelek, hirdetmények) közöl, amelyek érzékletesen illusztrálják, milyen anyagi gondokkal küzdött Madách családja az 1850-es években. A munka betekintést nyújt a korabeli nemesi gazdálkodás ellentmondásaiba, miközben láttatja az olvasóval azt is, hogy noha Madách Imre a magyar irodalom kiemelkedő alkotójaként ismert, földbirtokosként ő is a lassan hanyatló úri világ fenntartásáért küzdött. Praznovszky Mihály tanulmánya már egyértelműen irodalomtörténeti keretek közé helyezhető, ő a Napkelet című folyóirat és Madách kapcsolatát tárja fel, különös tekintettel Az ember tragédiája recepciójára. A szerző módszeresen feltérképezi, miként jelent meg Madách műve és személye a konzervatív, nemzeti értékrendet képviselő folyóirat hasábjain, s hogyan próbálták a szerkesztők – különösen Tormay Cécile és később Kállay Miklós – az írót beilleszteni saját ideológiai kereteik közé. A szerző példák sorával illusztrálja, hogy bár a folyóirat világnézete szűkebb kereteket szabott, mégis számos értékes irodalomtörténeti Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 99 �I t t h o n N ó g rá d b a n tanulmány és kritika jelent meg benne Madách munkásságáról – például Kozáky István, Rédey Tivadar és Kardeván Károly tollából. Praznovszky Mihály nem kerüli meg a Napkelet vitatott örökségét sem, de hangsúlyozza: a lap Madách-értelmezései – a konzervatív elfogultság ellenére – hozzájárultak a szerző életművének korabeli és utólagos értelmezéséhez. Sirató Ildikó a Tragédia színpadtörténetét helyezte fókuszba. Áttekintése a második világháború utáni évtizedektől napjainkig követi a Tragédia színpadi életét, és azt vizsgálja, hogyan írja át a különböző korszakok ideológiai, esztétikai és technikai környezete a mű színpadi nyelvét. Kiindulópontja az 1950-es évek, amikor a darab „felszabadul” a korábbi, főként teológiai és politikai viták nyomása alól, és autonóm műalkotásként is értelmezhetővé válik. Az 1960-as évek közepén nemzetközi színházi hatások – például a Royal Shakespeare Company budapesti vendégjátéka – inspirálják Major Tamás 1964-es, ikonikus „bőrruhás” Tragédiáját a Nemzeti Színházban, amely modern látvány- és mozgásnyelvével vitát kelt, de egyben mintát is ad későbbi rendezések számára. A minimalista, jelképes megközelítést Ruszt József képviseli, különösen az 1983-as zalaegerszegi változatban, ahol a „kevés eszköz, erős jel” elve határozza meg az előadás világát. A rendszerváltást követően a rendezői nyelvek pluralizálódnak: megjelennek az alternatív és független társulatok, a vendégrendezések, a képzőművészeti együttműködések – például Bálint Endre hatása – és a mozgásszínházi elemek. A szerző hangsúlyozza, hogy a látvány – a díszlet, a jelmez, az ikonográfia – nem puszta illusztráció, hanem önálló jelentéshordozó réteg, amelyen keresztül Madách kérdései – a szabadság, a hit és a történelem – kortárs vizuális nyelven válnak érzékelhetővé. Összegzésként a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy A Tragédia a 20–21. században nem „múzeumi darab”, hanem folyamatosan újraértelmezett, soknyelvű színházi jelenség, amely minden erős rendezői kéztől saját, korhoz és alkotói szemlélethez illeszkedő választ követel. Fűzfa Balázs Az ember tragédiája és a harmadik évezred irodalomtanítása című esszéje már kifejezetten pedagógiai-filológiai fókuszú, legfőbb kérdésfelvetése, hogy hogyan lehet a Tragédiát a 21. századi diákokhoz közel vinni, és milyen szövegkiadást tekintsünk tanítási alapnak. A cím- és szövegtörténet felidézésében helyet kap Kosztolányi anekdotája, Madách levele Szontágh Pálhoz, amelyben szövegének végére tucatnyi írásjelet rajzol, mondván, hogy ezeket oda tegye a címzett, ahova jónak látja őket… –, valamint Arany János 5718 javítást tartalmazó munkája az 1861-ben neki elküldött kéziraton. Az olvasók láthatják párhuzamosan egy strófa eredeti és Arany- 100 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Málics Vik tór ia féle változatát, rávilágítva, hogy Arany javításai nyelvi és ritmikai fegyelemmel erősítik a szöveget. A kritikai kiadás kapcsán kiemeli a szerző Kerényi Ferenc szinoptikus kiadását és annak grafikai jelölésrendszerét, amely világosan elkülöníti, mely változtatás származik Aranytól, mely Madáchtól, mit fogadott el a szerző, és mi maradt vitatott. Külön érdekességként említi Wohlrab József írásszakértő vizsgálatát, amely még Madách ujjlenyomatát is azonosította a kéziraton – ez pedig konkrét példája annak, mennyire összetett kérdés a „hiteles” tanítási alap kijelölése. A Tragédia az iskolában témánál a tanulmány hangsúlyozza, hogy a mű egyszeri, 17 éves kori kötelező olvasása könnyen elidegenítő lehet, főként, ha a feldolgozás nem élményszerű. A szerző határozottan vallja, a NAT-ban való jelenlét önmagában kevés; az értelmezéshez elengedhetetlen az „életkori illesztés”. A Tragédia pedig csak akkor élő az iskolában, ha saját kérdéseink felől közelítünk hozzá, és ha a filológiai alaposság kéz a kézben jár a pedagógiai kreativitással. A Madách-család emléktáblája Shah Gabriella tanulmánya szintén Alsósztregován. Fotó: Süth Gabriella a 2023-as Madách-bicentenáriumhoz kapcsolódva mutatja be a Dornyay Béla Múzeum Madáchhoz kötődő képzőművészeti anyagát, valamint a 2024 elején létrejövő, közel száz grafikát magában foglaló Madách-gyűjteményt. A kamarakiállítás három fő egységre tagolódik: Madách-portrékra, az életéhez köthető események és helyszínek ábrázolására, valamint Az ember tragédiája illusztrációira. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a gyűjtemény művei együtt egy kortárs kurátori koncepció alapját képezik: a klasszikus szöveg nem pusztán illusztrálható, hanem a képzőművészet autonóm nyelvén újra is értelmezhető. Shah Gabriella írása így egyszerre műtárgyismertetés és kiállítástervezői vázlat. (Neograd, 2023. A Dornyay Béla Múzeum évkönyve, XLVI., szerk. BALOGH Zoltán – MÁTÉ György, Salgótarján, 2024.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 101 �I t t h o n N ó g rá d b a n 102 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zabó Andr ea E szt er Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 103 �I t t h o n N ó g rá d b a n SZABÓ ANDREA ESZTER „MAGYARORSZÁGÉRT TÁNCOLOK” Emlékezés Markó Iván táncművészre Volt életemnek egy felejthetetlen, varázslatos estéje. Azóta sem tudok elmenni a balassagyarmati Baltik Frigyes utcai Blues Panzió előtt úgy, hogy az a 2007. január 28-i este ne jutna eszembe. A városban ugyanis az a szokás, hogy minden év január 29-én, a csehkiverés emléknapján, a Civitas Fortissima ünnepségsorozat keretében délelőtt adják át a díszpolgári címeket. Tizennyolc éve, egy nappal az ünnep előtt a cím várományosa, Markó Iván Kossuth-díjas táncművész és koreográfus a Blues Panzióban szállt meg, s a helyi sajtónak – köztük nekem is mint a megyei lap újságírójának – módjában állt beszélgetni, borozgatni vele. Nagyon szép férfi volt. Lenyűgöző jelenség. Fekete, hullámos haja, kifinomult művészarca, szuggesztív tekintete és igen kellemes, a fülnek jóleső orgánuma is valamifajta sugárzást vont köré… S úgy, olyan kristálytisztán, olyan szépen fogalmazott, sosem keresve a szavakat, hogy – emlékszem – csak magnóra kellett venni a beszélgetést, s rögtön kész volt az interjú. Mindig a lényegről beszélt, nem voltak kitérők, kacskaringók – pontosan a feltett kérdésekre válaszolt, koncentrálva, lényeglátóan. Sok mindenről beszélgettünk akkor: élete fordulópontjairól, gyökerekről, hitről, Istenről, hazáról. Éltek akkor még a városban olyan polgárok, akik jól emlékeztek nagyszülei boltjára, a Hegyi-féle „gyarmatáru-kereskedésre”. Apja, Markó Pál egy dúsgazdag nagypolgári család feketebáránya volt. Columbiába vándorolt ki, ahol rumbát és tangót tanított mint tánctanár, sok nő megfordult az életében, pénzét elverte, aztán 1944-ben hazatért, s az utcán megpillantotta Fleischer Annát, akitől rögtön azt remélte, hogy helyrehozza addig eltékozolt életét. A két portrét Markó Ivánról SCHWIMMER JÁNOS, a Győri Nemzeti Színház magánénekese készítette 1989-ben, a 10 éves Győri Balett jubileumi rendezvényén játszott Jézus, az ember fia című előadás próbáján. (A szerk.) 104 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zabó Andr ea E szt er Ebből a házasságból született meg 1947-ben a táncművész. Balassagyarmaton a nagyszülők, az apa és a nagybácsi boltot nyitottak, fűszereket, déligyümölcsöt árultak. Igaz, hogy Markó Iván hároméves korában elkerült Budapestre, de utána 12 éves koráig minden szünetben elment érte Hegyi Bandi nagybátyja, és Balassagyarmaton vakációzott egy-két hétig a két unokatestvérénél. Hároméves korából is őrzött halovány emlékeket: a házukra emlékezett kívülről és az utcán álló gyerekkocsijára. 12 évesen azonban már sok minden megragadt benne a városból. Aztán eltelt ötven esztendő, amíg 2006 novemberében újra ellátogatott a szülővárosába Majdán Béla várostörténész meghívására, a Baranyi (Rekett) Dezső Alapítvány jótékonysági estjére. Ekkor a vármegyeházán a József és testvéreit adták elő a Magyar Fesztivál Balett társulatával. A városban már nem élt senkije. A nagybátyjáék elköltöztek Székesfehérvárra, majd Budapestre, unokatestvérei kimentek Párizsba. Még családi sírjai sem maradtak a gyarmati temetőben, mert a nagybátyja és az édesapja közvetlenül a háború után költöztek Balassagyarmatra, édesanyjáék pedig tokaji származásúak voltak. Az ötvenes évek szegénysége rászakadt a családra. Tizenegyen laktak albérlőkkel együtt egy terézvárosi lakásban, ahol viszont végtelen szeretet uralkodott. Nagynénjéék ágyán, a rádió hangjára tette meg az első táncmozdulatokat háromévesen… Óriási élménye volt Fleischer Mór, anyai nagyapja alakja, aki elvitte a Dessewffy utcai zsinagógába. – Az ötvenes években nem volt divat zsidónak lenni – fogalmazott a táncművész, aki gyerekkorában döbbenten figyelte, hogy az öregek által látogatott imaházban szép magyar nagyapja arcát és testét elönti sok ezer év fájdalma, amikor imádkozni kezd… Lili lányát és unokáját haláltáborban veszítette el, fiát munkaszolgálatosként belelőtték a saját maga által megásott sírba. Markó Iván félelmében, riadalmában akkor kitalált magának egy mesét. Úgy képzelte, hogy a Mindenható mind az öt ujját a homlokán tartja, ha rossz, leveszi az egyik ujját, ha még rosszabb, a másodikat, aztán a harmadikat, a negyediket, de az ötödiket mindig rajta tartja, s ez adja az erejét… Hiába táncolt állandóan, szenvedélyesen, kilencéves korában nem vették fel a balettintézetbe, csak harmadjára került be. Ez dacot váltott ki belőle, és minden este nyolctól éjfélig dolgozott, gyakorolt, még az intézet után is. 14 évesen háromszor anynyit tudott forogni egy lendületből, mint az akkori Kossuth-díjas táncosok. – A tánc harcművészet, amelyben saját magadat kell legyőzni – mondogatta magának. Édesanyja úgy nézett rá, mint a Jóistenre, határtalan szeretettel… Ez kötelezte a megfelelésre anyjának és Istennek is. De a szeretet mellett kezdettől végigkísérte életét az árulás. Hétévesen a római parton egy üdülés közben színházat szervezett. Jegyeket árultak a szülőknek, és az utolsó Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 105 �I t t h o n N ó g rá d b a n napon bekopogott egy-két évvel idősebb barátja a kabinján, és azt mondta: –Én ma nem szavalok. –Miért?” – kérdezte tőle. – Csak – hangzott a válasz. Ez volt élete első árulása, amely – úgy érezte – végig jelen volt életében, főként a szakma részéről. Az Állami Balett Intézet után – mely számára a „szeretetlenség iskolája” volt – húszévesen már a Magyar Állami Operaház tagja, majd magántáncosa lett. Az általa egyik leghitelesebbnek tartott balett-táncossal, Lakatos Gabriellával léphetett színpadra, táncolta A hattyúk tavát, A fából faragott királyfit. Az Operaházban nem egyszer meggyűlt a baja a vezetéssel, egy fegyelmit követően mégis címzetes szólista lett. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Gombár Judit díszlet- és jelmeztervezőt, akivel kinyílt számára a világ. Így került 1971-től nyolc évre a zseniális francia koreográfus, Maurice Béjart brüsszeli társulatába, a „XX. század balettjé”-be, mely a klasszikus balettet megújította, és kivitte a stadionokba. Markó Iván vezető szólistaként több mint ötszázszor táncolta el a Sztravinszkij zenéjére koreografált Tűzmadarat, ahogyan ő fogalmazott: „a világ felett, a világért, a világgal szemben”. Számára a Tűzmadár a „forradalom költészete, a halál és a feltámadás” volt. Ez a 25 perces tánc súrolta az emberi képességek határait. Béjart-ral együtt vallották: a maximum alatt nincsen semmi. 1974-ben a kritikusok a világ tíz legjobb táncosa közé választották. Az álma mindig a repülés volt, és szerinte a táncban is az a legfantasztikusabb, hogy a gravitációt le tudja győzni, a táncos repülni tud lelkileg, érzelmileg, fizikailag és agyilag is. Ennél csak egy szebb van: a közös repülés, mikor együtt repülsz, nem egyedül – ez a gondolat fogalmazódott meg benne egy New York felé tartó autóban. Érezte, társulatot kell létrehoznia, de csakis ott, ahol mindent ismer: az utcákat, a fákat, az embereket, a kultúrát. Haza kellett térnie. 1979-ben egy végzős osztály a főiskolán őt választotta vezetőjének, így jött létre a Győri Balett. Kezdetben közepes tehetségűnek találta őket, de tele voltak hittel, tűzzel, vággyal. És három hónap alatt megtörtént a csoda. Színházi forradalmat csináltak, előadásaikon még a csilláron is lógtak, a milánói Scalától kezdve Jeruzsálemig bejárták a világot. A Nap szerettei, Izzó planéták, Angyalok üzenete, Jézus, az ember fia, Az igazság pillanata – sorjáztak a Markó Iván által megálmodott, a „lelke bőröndjé”-ből kibúvó víziók. Úgy érezte, Isten koreografál rajta keresztül, s a testtel nem lehet hazudni – a legnagyobb fájdalmait az ember mindig kitáncolja magából, a tehetség pedig Istennek egy porszemnyi része. Minden mozdulatnak belülről kell jönnie, hitelesnek, igaznak, emberinek kell lennie. Jézust például csakis az alázat nyelvén lehet táncolni. 106 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S zabó Andr ea E szt er „Az ember azt fogalmazza meg a színpadra, ami lényének a legbelsőbb része.” Számára ez a zsidó-keresztény kultúra volt. Mindkét vallás magva a Tízparancsolat, amely lehet, hogy betarthatatlan, de egy olyan értékrend, amelyhez minden nap mérheti magát az ember. Markó Iván az utánpótlásról is gondoskodott Győrben, táncművészeti szakközépiskolát hozott létre, melyet tíz évig igazgatott. 1991-ban azonban véget ért a győri korszak. Azt tartotta: a Győri Balettel művészileg csodát csinált, de emberileg nem tudott csodát tenni, és ez lett a legnagyobb bűne. – A Jóisten nem demokrata, a tehetséget sem egyformán osztja – hangsúlyozta többször, és saját hibájául rótta fel, hogy nem tudott megválni olyan emberektől, akik hajdan őt választották mesterüknek. Az általa gödörnek nevezett periódusból egy ötéves világcsavargás húzta ki: Bécs, Párizs, Sydney… De a legjelentősebb a jeruzsálemi Rubin Akadémián való profeszszorsága volt, s a magyar–izraeli koprodukcióban létrejött Siratófalak című filmje. – Szükségem van arra, hogy odaálljak a falhoz, amikor nagyon nagy bajom van belül – szakadt ki belőle. A Szajna partján jött rá arra, hogy újra együttest kell létrehoznia, és újra csak otthon – így született meg magántámogatással 1996-ban a Magyar Fesztivál Balett. S következtek újra a koreográfiák, a József és testvérei például. Valahol ő volt a bibliai József, akinek az adottságaival tudni kell bánnia, és alázatosnak kell lennie. – Iszonyúan félek a fellépés előtt, de a színpadon ez átvált egy hatalmas erővé. Igazi luxusa az életemnek, hogy mindig azt csinálom, amit érzek. A szeretetből és a Jóistennel való kapcsolatból egy hadseregre való erőt kaptam, és ezt vissza kell adnom a többi embernek a munkámban – fejtegette. A gyökereiről szólva úgy fogalmazott: a gyökere a Jóisten – elsősorban és mindenekelőtt. A másik gyökere Magyarország, a magyar kultúra, a magyar művészet és természetesen a családja, imádott édesanyja. Balassagyarmat, Győr, Budapest sokat jelentett számára, a határon kívül pedig két város: Párizs a kultúrája miatt, Jeruzsálem a Jóisten miatt. – Jeruzsálem mint város, mint látvány: az érzékekre ható isteni erő. A kövekben, az olajfákban, az ég fényeiben, a felhőkben, melyek a legelképesztőbb és legmegdöbbentőbb alakzatúak, a szinte kézzel elérhető csillagokban érzékekre hatóan jelen van az Isten. Töményen, esszenciálisan, a természetben sugárzódik a jelenléte – fogalmazott Markó Iván. Azt is elmondta, hogy nagyon sok benne az érzelem, még több az érzékenység és az intuíció, a megérzés. Szereti és megérzi a jó embereket. A művészek, a táncosok – miután állandóan saját magukból alakítanak más karaktereket, szerepeket – figyelik a többi Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 107 �I t t h o n N ó g rá d b a n embert. A legkisebb szemrezdülésből, mozdulatból pontosan látják, ki milyen ember. Még akkor is, ha az az ember megjátssza magát vagy hazudik. Amikor a zsidóságáról, istenhitéről volt szó, Markó Iván elmesélte, hogy zsinagógába is és keresztény templomba is jár. Egy szokása volt: soha nem ült le, mindig megállt az utolsó sor mögött, mert úgy érezte, hogy Isten előtt neki sosem szabad leülnie. De mindent megtett azért, hogy megfeleljen annak, amire a Mindenható kiválasztotta. Azon a különös balassagyarmati estén, amikor a díszpolgárság körül kavargó érzéseiről kérdeztem, így felelt: – Hároméves korom óta táncolok. Elsősorban Magyarországért. Szinte mindenütt megfordultam már, és külföldi kritikusok társasága beválasztott a világ tíz legjobb táncosa közé. De a kulturális, érzelmi, emberi gyökereim ehhez az országhoz kötnek, itt szívtam magamba mindent. Egész életemben azt akartam, hogy ennek az országnak jó hírnevet szerezzek. Ez az ország én vagyok, ha lehet ezt így mondani. Nos, ennek az országnak a földjében lelt végső nyugalmat 2022. április 25-én, a Kozma utcai izraelita temetőben. – Egyedi volt és megismételhetetlen – mondta Schőner Alfréd főrabbi a koporsója fölött. S valóban: egyszeri tünemény volt, a gravitáció törvényeit legyőző, a végtelen felé repülő, tündökletes Tűzmadár. 108 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy László A balassagyarmati zsidó temető Fotók: Fricska Éva Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 109 �I t t h o n N ó g rá d b a n 110 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy László NAGY LÁSZLÓ VARGA MÁRIA: MATÚZ Matúz Gábor – portré-monográfia egy kultúrmunkásról Amit nemrégiben még közelmúltnak tekintettünk, így a rendszerváltoztatás előtti, alatti korszakot, azt mára sok tekintetben az időmúlás miatti feledés borítja, vagy sokaknál a szelektív emlékezetkihagyás sújtja. Tehát az időtávlat okán is jól „átvilágítható” az érintett időszak, a közéletet átalakító éra elő- és utóélete. A jobb rálátást aligha a lexikon terjedelmű munkák elkészítése segítheti elő, alulról kell építkezni, bemutatva, hogy a fővároson túlról, a vidék Magyarországáról indulva a kultúrában kik, milyen céllal, eredménnyel munkálkodtak, vagy éppen társutaskodtak, több-kevesebb sikerrel formálva a közvéleményt. Varga Mária tanár, újságíró, irodalomtörténész könyve ehhez a reménybeli építkezéshez ad segítséget, hiszen a „távoli” Balassagyarmatról érkező Matúz Gábor személye, pályaíve révén jól követhetők az egyén szándékai, törekvései. A kultúrharc számára hol sikeresnek, hol reménytelennek bizonyult, kisebb-nagyobb csatáit néha egyszemélyben, gyakrabban gyenge hátországgal kellett megvívnia. A kiadó választása okkal esett Varga Máriára, újságíróként közösen bábáskodtak a palóc főváros független sajtójának megteremtésében, világlátásuk is hasonlatosnak tekinthető, tehát, ki más ismerné nála jobban Matúz Gábort? A szerző kétségkívül alapos háttérmunkát végzett, „újraolvastam pár ezer oldalt, megnéztem néhány száz órányi tévéműsort” – írja könyve bevezetőjében. Sőt, sokat és hosszan beszélgetett főhősével, igaz, ezekből sok minden kimaradt, vallja a szerző. Talán a könyv hiátusa éppen ebből származik, több helyütt vetődik fel az olvasóban, hogyan látna, értékelne egy-egy akkori eseményt napjainkban Matúz, mennyiben Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 111 �I t t h o n N ó g rá d b a n önkéntes, mennyiben kényszerű a médiavilágtól való visszavonulása, végleges-e ez és még további kérdések is sorolhatók lennének. A könyv első két fejezetének – Bevezetés, Balassagyarmat – feldolgozása, egyes megállapításai könnyen kritikussá tehetik a mégoly jószándékú olvasót is. Néhol túlzottan leegyszerűsítőre sikeredtek, néhol történelmileg is vitathatók az egyébként sem homogén korszak tőmondatos kitételei („diktatórikus gépezet”, „a diktatúra terrorszervezetei”, vagy a „jobboldali/másképp gondolkodókat az ókorban, az arénában a vadállatok elé lökött keresztények”-kel való összevetés stb.) Igaz, Varga a könyv szinte egyetlen fejezetében sem fukarkodik a baloldali véleményvezérek szerepének, szándékainak bemutatásával – egyben egyértelműsítve saját nézetrendszerét –, hiszen Matúznak éppen velük kellett a küzdelmet felvállalnia. Ami a Balassagyarmat-fejezetet illeti, bár Matúz életében szülőhelyként nagy szerepet játszott a település, bemutatása mégis túlzottan ismeretterjesztő jellegű lett. Egy rövid fejezet egyébként sem alkalmas a város történelmi, kulturális jelentőségének érdemi bemutatására, így szövegidegenek lettek a külső szemlélőktől idézett, más-más korokból származó városjellemzések. A főhős diák- és ifjúkori éveit, magát a családtörténetet a szerző részletesen mutatja be, a kezdeti útkeresést pedig néhol meglepő őszinteséggel tárja az olvasó elé. Nem kevesebb, mint huszonkét szakma/munkakör szerepel a könyv hátoldalán olvasható fülszövegben, bébiszittertől a gipszöntőn át a filmrendezőig. Az egymással gyakorta szöges ellentétben álló munkakörök azonban pozitívan hatottak Matúzra, erősítették világlátását, tapasztalatokat adtak, eredményük „egyfajta töretlen igazságkereső attitűd” lett, amellyel tömören, de találóan jellemzett Varga. A novellista című fejezet a főtéma burka, ebből követhető leginkább Matúz szépírói erőssége (realizmus, erős atmoszféra, váratlan, szürrealisztikus fordulatok), de leginkább az világlik ki, hogy már pályája kezdetén milyen eltökéltség, elhivatottság jellemezte. A rendszeres elutasítások ellenére is következetesen járta a szerkesztőségeket írásai megjelentetése érdekében. 1988-ban indult el a szülőföldi médiavilágban a munkássága, majd jó témaválasztásai, a kényesnek is tekinthető ügyek felvállalása következtében (cigány kisebbség, erdélyi magyarok áttelepülése, szociológiai témák, egyházügyek) már kezdő újságírói időszakában viszonylag gyorsan megjelenhettek írásai, alapvetően a jobboldali lapokban, de még a liberális sajtóban is. Valójában a televízió tette országosan ismertté Matúzt. Kiválasztása, megjelenése érthető volt, a képernyőn is a pontos, szabatos fogalmazás, jó témaismeret jellemezte, egyfajta igazságkereséssel párosulva. Gyaníthatóan ez utóbbi volt sokáig a segítője, majd végül gátja Matúz további televíziós megjelenésének (a kérdés megválaszolatlan 112 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy László maradt, akarta-e/akarja-e immár a jelenlétet egyáltalán), hiszen sem az önálló szubjektum, sem maga a nagybetűs igazság (ha létezik egyáltalán olyan) kevésbé respektáltnak tűnik napjainkban. A kegyvesztettség nem nevezhető meglepőnek, hiszen Matúz gyakorta ismert tabukat döntögetett. Foglalkozott az egyházon belüli besúgórendszerrel, az Éjjeli menedék című, Siklósi Beatrixszal sokáig közösen jegyzett műsor pedig további, a közéletet erősen megosztó témákat érintett. Miután ezek többségéről a társadalomban sem volt/lehetett közmegegyezés, a politikának is könnyebb helyzete volt, megszüntette az adást, majd végül Matúz is lekerült a képernyőről. A korszak médiatörténeti ismertetése a könyv további erőssége, dicsérendők Varga pontos idézetei, lábjegyzetei. Matúz dokumentumfilm- és dokumentum-játékfilmrendezőként is jeleskedett. Mindig olyan témákat választott (alkalmanként Siklósival közösen), amelyek egyrészt érdekelték, másrészt ellenlábas aligha volt a láthatáron. (Bauer Sándor 1969-es tűzhalála, az 1919-es cseh kiverés Balassagyarmaton, a salgótarjáni sortűz, Wittner Mária életútja, siketnéma magyar EU-képviselők bemutatása). Varga a gyakorlatilag valamennyi fellelhető filmismertetőt közzétette, joggal megállapítva, részletes kritika az alkotásokról nem készült, a szakma jobbára negligálta Matúzt. A szerző nem feledi kiemelni Matúz Gábor ragaszkodását a könyvhöz, önmaga is több kötet szerzője lett, másrészt kiadója, támogatója volt a Jobbágy Károly-versek megjelenésének, illetve Varga Mária írásai gyűjteményes kiadásának. Végezetül szó esik Matúzról mint a balassagyarmati Civitas Fortissima Múzeum létrehozójáról, illetve a Magyarság Háza kommunikációs szakértőként végzett munkájáról is. Az életút – szerencsére – lezáratlan, így marad kérdés az olvasóban, hogyan és milyen formában folytatódik a kétségtelenül karakteres médiamunkás jövője. Marad számára az általa 2018-ban megkezdett kápolna saját kezű felépítése valahol a pannon ég alatt, esetleg a kéziratban már meglévő írásai befejezése, vagy újra mikrofonhoz juthat a média világában. Varga Mária munkája hatalmas témaismereten alapuló, elkötelezett, de egyben őszinte és kritikus könyv, amely a kor hazai politikai és médiaviszonyainak jobb megértéséhez alaposan hozzásegít. (VARGA Mária: Matúz. Matúz Gábor – portré-monográfia egy kultúrmunkásról, Bp., Kairosz Kiadó, 2024.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 113 �I t t h o n N ó g rá d b a n WEHNER TIBOR TRANSZCENDENS TARTOMÁNYOK Jónák Tamás festőművész képeiről Thetis görög istennő, tengeri nimfa, akinek megjósolják, hogy olyan fiút fog szülni, aki hatalmasabb lesz az apjánál. A Péleusszal kötött esküvőjén robbant ki a viszály Héra, Aphrodité és Athéné között Erosz aranyalmája miatt, amely végső soron a trójai háború okozója lett. Amikor megszületett Akhilleusz, Thetis fia, anyja a sarkánál fogva a Sztüx vizébe merítette, hogy sebezhetetlenné tegye. Akhilleusz felnőve rendíthetetlen hősként harcolt a trójai háborúban, mígnem Apollón Parisz képében a sarkán megsebesítve leterítette. A roppant fordulatos, súlyos szimbólumokkal, szimbolikus jelentésekkel és üzenetekkel terhelt Akhilleusz-történet kulcsmozzanatát jeleníti meg Jónák Tamás Thetis útjára bocsátja Akhilleuszt című nagyszabású (és nagyméretű) kompozíciója, amely az ezredforduló éveiben készült, és amely a mellette felvonultatott, a görög mitológia alakjait, Páriszt és Helénét, Orfeuszt és Euridikét, Pallas Athénét és legendák övezte jeleneteiket megidéző vásznak együttesében talán az életmű egyik legfontosabb alkotásaként szerepelt a művész elmúlt esztendőkben rendezett tárlatain, így a 2023 őszén, a székesfehérvári Csók István Képtárban bemutatott kollekcióban is. Az Akhilleuszt vízbe merítő Thétiszt ábrázoló vászon nagy fordulatot jelzett Jónák Tamás munkásságában. A festő, aki Sváby Lajos tanítványaként 1975 és 1980 között végezte főiskolai tanulmányait, a kezdetektől magányosan, a saját útját járva dolgozott – jellemző, hogy alkotói autonomitását a festők városában megélt évtizedekben, a szentendrei művészet vonzáskörében is megőrizte –, s a kezdeti expresszív periódust követően egy új, a festőiségeknek, és a felfokozottak helyébe lépő lírai érzelmeknek teret adó korszakot nyitott. A korai, a művész ezredforduló előtti festői törekvéseit tanúsító alkotások az újabb művekkel együtt egy sokrétű, a műformák és a technikák megannyi területét felölelő életművet reprezentálnak. Rajzok, különböző sokszorosító technikákkal kivitelezett grafikai lapok, pasztellek, festőkéssel és ecsettel felhordott olajfestékkel alakított kompozíciók jelzik az alkotó sokágú érdeklődését és sokoldalúságát. Ezt a változatosságot idézi a tematikai és a műforma-gazdagság is: kezdettől az önarcképek, a tájképek, majd a mitológiai témájú kompozíciók karakterizálják 114 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �We h n e r T i b o r az életművet, amely mindenkor a klasszikus szabályok szellemében megalkotott, tradicionális képformák keretei között alkotott munkákból épül. Az ezredforduló előtti alkotóperiódus kapcsán fogalmazhattuk meg, hogy a Jónák-képeken a sötét háttérből előszüremlő, foltokká oldódó alakok a valóság formáinak, a természetes alaknak valami belső feszültség általi eltorzulása, a körvonalaktól való megfosztottsága, gyakran a figura arctalanná válása árán rögzül, s az alakot körülvevő tér maga a zaklatottság, a felkorbácsoltság, a bizonytalanságok és nyugtalanságok, a tisztázatlanságok feszült birodalma. És ezután, új festői korszakot nyitva a szenvedélyes érzelmi telítettség intenzitásának fenntartása mellett, a festő palettája hirtelen kivilágosodik, élénk színek váltják fel a sötét koloritot, okkerek és vörösök ragyognak fel és áradnak szét, s a színek eme felszabadulásával párhuzamosan a műterem világából a mitológia, az allegóriák világába érkezünk, ahol a személyest háttérbe szorítja az univerzális, a kozmikus szemlélet, ahol a belső világ feszültségeinek és konfliktusainak kivetüléseit felváltják az epikus és szimbolikus tartalmakat összegző, a nagyszerű életérzésekkel vagy a tragikus előérzetekkel áthatott, nagyszabású látomások. Jónák Tamás olajjal vászonra festett kompozíciókat felsorakoztató, kis, és a korábbi kamara-jellegű műveket felváltó, nagyméretű vásznakból álló képegyüttese korántsem egységes, nem egynemű kollekció. A valóságmegidézés, a valóságra való reflektálás más és más festői megnyilvánulásának lehetünk tanúi, s így regisztrálnunk kell, hogy Jónák Tamás munkásságában a hatvanadik életév betöltése után is vannak változások, kisebb-nagyobb elmozdulások. Egyszer mitológiai téma, máskor köznapi jelenet, látszólag megszokott, de rendhagyó látásmódot tükröztető, különös tájkép jelenik meg a mindig sejtelmességekben játszó térrel és az átszellemült figurákkal illuzionisztikussá avatott kompozíciókban. Megjelennek a természet elemei – valamifajta tájmaradványok, a tenger és a folyó, a végtelenbe futó vízfelület, de leginkább a felhők és párák tünékenységében pompázó égboltozat, és fel-feltünedeznek folyondár-, inda- és repkény-füzér-töredékek is – de csak azért, hogy az égi tüneményekként lebegő-alászálló vagy a földi világban is égi küldöttekként járó alakok számára méltó aurát teremtsenek. Amiként a tér és a figura együttjátszását – esetenként finom egymásba mosódását, egymásból való kibontakozását – a valóság és a képzelet kettőssége, egyidejű jelenléte határozza meg, maguk a figurák is kettősségekben villódzanak: egyszerre képviselik az életteliség és az eszményiség ambivalenciáját. Talán ebből eredeztethető a képek által hordozott érzelmi telítettség, az intenzív átéltség és hevület, s az általuk tolmácsolt érzékiségek erőteljes, a befogadói érdeklődést és izgalmakat indukáló volta. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 115 �I t t h o n N ó g rá d b a n A Kortárs magyar művészeti lexikon negyedszázada megjelent, második kötete még úgy emlékezik meg Jónák Tamás piktúrájáról, illetve alkotómódszeréről, hogy „[a] festéket vastagon viszi fel a vászonra. Ecsetkezelése indulatos, gyakran közvetlenül a tubusból hordja fel a színeket a felületre”1. Nos, a legújabb munkákat vizsgálva azt regisztrálhatjuk, hogy a festésmód is alapvetően megváltozott – és ez persze összefügg a képek tartalmi-tematikai változásával, és egyenes következménye a megnövekedett méreteknek is: ekkora, hatalmas képsíkokat tubusból nyomott festékkel megkomponálni nem lenne egyszerű, és korántsem könnyen finanszírozható megoldás. Az új művek esetében nyoma sincs vastag festékrétegeknek, nincs szó tubusból a vászonra felhordott felületekről, és mintha az ecsetkezelés indulata is csillapodott volna. Ám változatlanul érvényes a lexikoncímszó tartalmi vonzatokra és színbeli jellemzőkre vonatkozó megállapítása: „[a] dinamikus, állandóan mozgásban lévő figurák rejtelmes események szereplői”2, s a festő „szívesen használ intenzív színeket, erős okkerek, vörösök jellemzik munkáit”3. Az egykori kitűnő szentendrei művészeti író, Hann Ferenc egy 2004-ben rendezett Jónák-kiállítás kapcsán írt recenziójában hívta fel a figyelmet arra, hogy a festő képein megjelenő alakok nem evilági lények, akiknek létezésmódjában minden anyagszerűség ellenére van valami légiesség, amely által azt érezzük, hogy valamiféle szellem mozgatja az anyagot, uralkodik fölötte, s ezáltal e festő képeit átlengi a titokzatosság. És valóban, nem is Akhilleuszról, az Akhilleuszt bokájánál fogva vízbe merítő Thetiszről és mitológiai társaikról kell elmélkednünk e vásznak kapcsán, hanem a hallatlanul finom fényekről, illetve a fényreflexekből kibontakozó érzékeny színekről, a szabadon elomló formákról és a könnyed, már-már álomszerű lebegésről: a létezés eme különös festői jelenségekben testet öltő titkairól. Jónák Tamás, a néhány esztendeje Balassagyarmaton végleges otthonra, alkotóműhelyre lelt festőművész tartalmi vonatkozásokban, szimbolikus utalásokban és érzelmi kifejezésekben hallatlanul sokrétű és gazdag piktúrája – és ez nem is lehet másként – fantasztikus festői eszközökkel megjelenített, gyönyörű festőiséggel előadott képi világ: vissza-visszatérő motívumai, a lebegő, sodródó, szárnyaló, álomittas, szenvedélyes érzelmeikkel viaskodó és megnyugvó női és férfialakjai fény-színkáprázatban jelennek meg. Mintha arra intenék a képek befogadóit, hogy a valóság csak illúzió, a valós dolgok bensőnkben, a lelki szférákban, a transzcendens tartományokban zajlanak. Kortárs magyar művészeti lexikon, szerk. FITZ Péter, Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999– 2001, 233. 2 Uo. 3 Uo. 1 116 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �We h n e r T i b o r Jónák Tamás: Pallasz Athéné születése, 60 x 60 cm, gyantaolaj, vászon Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 117 �I t t h o n N ó g rá d b a n Jónák Tamás: Dunakanyar, 160 x 150 cm, gyantaolaj, vászon 118 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vinc ze -Le ndv ay Gabriell a VINCZE-LENDVAY GABRIELLA „A SZÍV FELRAGYOG ÉS SZENVED” Bepillantás N. Tóth Anikóval Tompa Andrea írói műhelyébe1 „A szív felragyog és szenved” – idézte N. Tóth Anikó Jón Kalman Stefánssont, ezzel a felütéssel egyfajta mottót adva a beszélgetésnek, mely Tompa Andrea szövegei kapcsán is helytálló és érvényes. (Az izlandi író, költő a nemrégiben zajlott könyvfesztivál díszvendége volt, s a laudációját Tompa Andrea mondta el.) Felmerült a kérdés, vajon olvasnak-e az emberek, vajon az egy-egy könyves eseményen megjelent tömegek mennyire tükrözik a hétköznapok valóságát? Tompa Andrea véleménye szerint a szépirodalom háttérbe szorult. Friss felmérésekre hivatkozva boncolgatta, hogy ennek tulajdonképpen az is állhat a hátterében, hogy az irodalomolvasás egyfajta önfeladást kíván tőlünk, át kell adnunk magunkat a szövegnek, ami a szépirodalmi művek befogadásához elengedhetetlen, ez viszont sokak számára nehézséget okoz. Megtudhattuk, hogy ő sem falta a könyveket kisgyermekkorától fogva, inkább a családban elhangzó élőszavas elbeszélések hatottak rá (népmesék, családi történetek), a szenvedélyes olvasás csak kamaszkorában köszöntött be, magyartanára hatására. Viszont azóta is olvas, s akikre különösen figyel: a kortársak (esetenként morális viszonyítási pontok is); azok a szerzők, akik a közös múltunk feldolgozásával foglalkoznak; akik ugyanabból a térségből érkeznek, mint ő; a nők; a fiatalok; de esztétikailag nagyon fontos számára a világirodalom is, ezen belül a kelet-európai szerzők, az ex-gyarmatok szerzői, tehát a kisebbségi irodalom. A kisebbségi létezés kérdése saját műveiben is gyakran megjelenő motívum. Tompa Andrea Kolozsváron született, így személyesen is érintett, saját élményekkel rendelkezik a kisebbségi létből fakadó szégyenről, a sündisznó-létről, a „védekező-gyanakvó életformá”-ról. 2024. október 4-én, az Országos Könyvtári Napok keretében két nagyszerű író volt a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár vendége egy irodalmi beszélgetésre, ahol Tompa Andrea volt a kérdezett, N. Tóth Anikó pedig a kérdező szerepében. A könyvtár Youtubecsatornáján a beszélgetés meg is hallgatható. (https://www.youtube.com/watch?v=WZ7vxppRAZ4 [2025. 08. 26.]) 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 119 �I t t h o n N ó g rá d b a n Érintettük az alkotással kapcsolatos kérdéseket is: vajon miért épp a próza felé fordult, hogyan választ témát, miért az elbeszélő nézőpontjának megtalálása a legnagyobb nehézség. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy az írónő idegenkedik a mindentudó elbeszélőtől, jobban kedveli, amikor az olvasó is teret kap, és megdolgozik a szöveggel. Az ő szövegeinek szövete olyan, és ez célja is egyben, hogy időről időre bizonyos pontokon van lehetőség megállni, gondolkodni, elmélkedni. Ez lassú olvasást feltételez. Az elbeszélői nézőponttal szorosan összefügg a nyelvhasználat is, így hát arról is hallhatott a közönség, hogyan zajlik annak megtalálása. Ezután tettünk egy kis kitérőt az öt nagyregényében szereplő város, azaz Kolozsvár felé. Kiderült, a személyes tapasztaláson túl szükséges volt más eszközökkel – például térképek segítségével – is felfedezni a várost, megismerni annak olyan új arcait, melyek korábban ismeretlenek voltak előtte. Érdekességként megtudhattuk, hogy Tompa Andrea sokkal szívesebben ír kézzel, mint számítógépen, aminek fel is fejtette az okát és hátterét, s arról is hallhattunk, hogyan lesz végül a kéziratból könyv, honnan és mikor tudja egy szerző, hogy kész a mű, s könynyű-e elengedni a szöveN. Tóth Anikó író, egyetemi oktató és Tompa Andrea író get. A beszélgetés lezárásaként, kicsit már eltávolodva az írástól, a konkrét művektől, keretes megoldásként ismét felvetődött az olvasás, illetve az irodalom olvasóra gyakorolt hatásának kérdése. Tompa Andrea szerint „…aki olvas, az abban az értelemben nincs egyedül, nemcsak hogy egy könyvet fog, ahol egy hang szól hozzá, egy emberi történettel találkozik, hanem azzal is találkozik, ami szerintem a legnagyobb rejtély, hogy hogy ̓ nem vagyunk egyedül ebben az egészen nyomorúságos életben. És ezt nem úgy értem, hogy mások is nyomorultak, és lám-lám, hanem megértjük azt, hogy miről szól az egzisztencia, milyen ez a világ, hogyan bánhatunk magunkkal, s ha tetszik, a másikkal”. Az írónő felfogásában az irodalom lehetőség a találkozásra (egy élethelyzettel, egy elképzelt emberrel, akár Istennel, a váratlannal, a fenyegetővel), lehetőség a világgal való összekapcsolódásra. 120 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a PÁSZTOR ÉVA A HAJDANVOLT BALASSAGYARMATI ZSIDÓ KÖZÖSSÉG EMLÉKEZETE Magyarország területére már az Árpád-házi királyok idejében letelepedtek zsidó vallású családok. A Magyar Zsidó Lexikon szerint 1050-ben Esztergomban már nagy létszámú zsidó közösség volt. A balassagyarmati is nagyon régi, több száz éves múlttal rendelkezik. Az első mózeshitűek valószínűleg már az 1400-as években letelepedtek az Ipoly folyó menti mezővárosban. Saját, jiddis nyelvükön hamarosan a Jarmot/Jermot/Jarmat nevet adták befogadó városuknak. Társadalmi státuszukat tekintve honorációrok (közhivatalt viselő közrendű) voltak, származásuk szerint nem nemes személyek, ám bizonyos feudális függőségektől mentesített szabadsággal, tehermentességgel, birtoklási képességgel rendelkeztek. A török hódítók 1663-ban teljesen elpusztították Nógrád vármegye korabeli központi települését. Balassa-Gyarmat 1689-től kezdett újból benépesülni. A telepesek első hullámát a tót jobbágy földművesek képezték, akiket macedón–görög, valamint zsidó kereskedők követtek. Utóbbiakkal együtt vallásbölcseleti réteg is megtelepült itt. Már a XVIII. század második felétől híres Jesíva (felsőfokú zsidó hitoktató) tanház működött a városban, amely a XIX. század elejére nemzetközi hírűvé vált. Ezt segítette elő az a körülmény, hogy gróf Balassa Pál és gróf Zichy Károly, a város XVIII. századbeli birtokosai adómentességgel párosuló letelepedési jogot adtak az ide érkezetteknek, közöttük a zsidó családoknak. Levéltári adatok szerint a balassagyarmati zsidóság történetéről az 1700-as évek elejéről vannak feljegyzések, a török előtti korról nincsenek írásos emlékek. Az 1929-es Magyar Zsidó Lexikon szerint a zsidóság mintegy 500 éves múltra tekint vissza. Családi legendáriumok azt támasztják alá, hogy kb. 600 éves a zsidóság jelenléte Balassagyarmaton, Ilyen a Sacher család emlékezetében élő történet: Sacher Wolf 200 mérföldes vándorlással, Morvaországból érkezett ide az 1700-as évek elején, ahol – elmondása szerint – egy háromszáz éves közösségben találta magát. A népszámlálási adatokból tudjuk, hogy 1746-ban 152 zsidó élt Balassagyarmaton. Az 1856-os adatok szerint 3150 fővel a legnagyobb vallási közösség volt a zsidóság a 8016-os lélekszámú városban. Főként az északi városrészben, a Jeruzsálem utcában, de a település Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 121 �I t t h o n N ó g rá d b a n más részeiben is laktak. A dualizmus korában alakult ki a Fő utca ma is létező képe az emeletes zsidó polgári házakkal. Az 1783-as, II. József által hozott rendeletek alapján már földet művelhettek, ipart űzhettek. Létrehozták azt az infrastruktúrát, amely szükséges volt vallásos életük gyakorlásához: az imaházat, a tanházat, a kóser vágodát, a mészárszéket és a maceszsütödét. A XIX. század elején zsinagógájuk és rituális fürdőjük (mikve) is volt. Megmaradásukban és lélekszámuk növekedésében az is szerepet játszott, hogy Balassagyarmat geopolitikai és gazdaságföldrajzi szempontból szerencsés elhelyezkedésű volt. A szeszélyes vízhozamú folyón átívelő nagy jelentőségű híd lehetővé tette a regionális, valamint az országos, távolsági (Buda és Kassa, valamint az Alföld és a Felvidék közötti) kereskedelemben való részvételüket. A gyors ütemű népszaporulat következtében a dinamikusan fejlődő közösség tagjai már 1830-ban elhatározták, hogy építenek egy új zsinagógát. Az ortodox zsinagóga, amelyet a nagyszombati származású May Károly építész tervezett, közel négyezer fő befogadására volt alkalmas. 1868-ban épült föl a közösség főrabbijának, Deutsch Áron Dávidnak és az egész közösségnek köszönhetően. A polgárosodás korszakában, a XIX. század második felében alapvetően kedvezőbb lett számukra az élet. A stabil és jobb életmód következtében különböző zsidó szervezeteket alapítottak, jótékonysági egyleteket, egyesületeket, társulatokat. Ilyen volt a szegényeket támogató segélyezési egylet, a „Cheszed Vaemesz” és a „Chevra Kadisa”, azaz a Temetkezési Szentegylet. Alapítottak Nőegyletet, Ifjúsági egyletet is. Fotó: Reiter László Az Osztrák–Magyar Monarchia termékeny helytörténész képeslapjáról 122 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a ideje alatt zsidó vallású emberek már nemcsak pénzügyi területen, a kereskedelemben, a kocsma- és mészárszék-bérlésben működtek, hanem volt közöttük vasutas, honvéd őrmester, orvos, jogász, mintagazdaság működtető, gyáros, katona, pilóta. Természetesen nem mindenki gazdagodott meg, hiszen házalók, toll-, rongybegyűjtők és másféle szegények, koldusok, közadakozásból élők is voltak közöttük. A polgárosodó izraelita közösségek tudatosan fordítottak figyelmet gyermekeik taníttatására. Gyermekeik részben az állami, a „világi” népiskolába, másrészt a helyi hitközségi Talmud Tóra iskolába, illetve a zsidó vallásbölcseleti tanházba, az ún. Jesívába jártak. Az I. világháború után az ortodoxok vallásosságában, hitéletében különbségek jelentkeztek. Különféle vallási irányzatok is megjelentek, többen áttértek a keresztény vagy a keresztyén hitre. Geopolitikai értelemben Balassagyarmat kikerült az ország középponti régiójából. A trianoni békediktátum következtében területének egyötöde az újonnan létrejött csehszlovák állam részévé vált. Ekkor a Kárpát-medencében élő magyarok és zsidó–magyar emberek százezrei idegen impériumok fennhatósága alá kerültek, ahol a zsidó–magyarság – megvallott kettős identitása miatt – duplán szenvedett. Ezzel véget ért a virágzó magyar zsidóság „aranykora”. A II. világháború kitöréséig Balassagyarmaton még nem volt érzékelhető az az eszme, amelyet fasizmusnak nevezünk. Például 1928-ban a város vezető testületének egyharmadát zsidó személyiségek tették ki. A sokféle vallású és nációjú (tót, macedon–görög, szerb, német, magyar nyelvű) társadalmi népcsoportok békés egymásmellettiségben tették dolgukat. Gyakori példa volt a vegyes házasság. A zsidó fiatalok a helyi gimnáziumba járva, polgári, kereskedelmi és ipari iskolák tanulóiként élték mindennapjaikat. A tragikus korszak a nagyon sok áldozatot követelő II. világháborúval kezdődött. A balassagyarmati zsidóságot 1944 áprilisának végén sárga csillag viselésére kötelezték, május 5-én gettóba zárták, majd Illovszky Ármin zsidó földbirtokos nyírjes-pusztai mintagazdaságának dohányszárító pajtáiba, a gyűjtőtáborba terelték. Június 10-e volt a legsötétebb, legkegyetlenebb nap: a városba visszavezető úton a vasútállomásra hajtották a szerencsétlen, megalázott, társadalomból kirekesztett embereket a gyerekektől az aggastyánokig. Ezért nevezik ma is „Mártírok útjának” ezt az utat. Nem számított, hogy városi köztiszteletben álló személyt vagy már katolizált embert vagy az I. világháborúban szolgált jó hazafit vagoníroztak be. A fasiszta ideológia nem kegyelmezett sem gyermeknek, sem nőnek, sem fiatalnak, sem idősnek. Nagyon kevesen menekültek meg e vészkorszak borzalmaitól, vagy élték túl a munkatáborokat vagy Auschwitz haláltáborát. 1944-ig jelentős volt a zsidó hithez kapcsolódók száma. 1944. június 10-e és 20-a között mintegy kétezer személyt hurcoltak el Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 123 �I t t h o n N ó g rá d b a n lágerekbe és munkaszolgálatra. A város lakosságának 1/5-ét. Mindössze 136-an tértek vissza. A történelmi feljegyzés szerint az első szovjet katonák 1944. december 9-én jelentek meg városunkban. Ekkor a már elvonulóban lévő német alakulatok felrobbantották a zsinagógát, melyet addig élelmiszer- és lőszerraktárnak használtak. Évekig csupán a romjai maradtak a gyönyörű épületnek, 1950-ben teljes egészében lebontották. Ebben az időben önálló rabbiság sem volt már a városban. Annak ellenére, hogy 1945 után egyre inkább a sztalinista vallásellenesség és politikai diktatúra uralkodott országunkban, mégis – a hatalmi ellenszéllel szemben – néhány önkéntesnek köszönhetően a túlélők meg tudták menteni a Hunyadi utcai Chevra Kadisa (a Temetkezési és Betegsegélyező Szentegylet) épületét, és zsidó imaházzá alakították. Itt folyt a hitélet az 1970-es évek végéig. Az idő múlásával és a hívők számának csökkenésével a vallási életet egyre inkább átvette a hagyományápolás, amelynek első jele volt a mártírokra való emlékezés. A Temető utcai zsidó temetőben a holokauszt 30. évfordulójának évében, 1974-ben az elhurcoltak és meggyilkoltak emlékére az életben maradottak Róth József hitközségi elnök kezdeményezésére felállítottak egy mártíremlékművet. Azóta minden évben a temetőben tartják a megemlékezést. Az elszármazott túlélők és leszármazottaik belföldről és a világ minden tájáról itt emlékeznek meg elpusztított szeretteikre. A mártírokra való emlékezés mellett létrejött a Kertész István Alapítvány, amelyet egy zsidó vallású holokauszt túlélő, Kertész István hozott létre abból a célból, hogy összegyűjtse és megőrizze a meglévő zsidó értékeket, majd ezeket közkinccsé tegye. Három évtized alatt sok minden megvalósult azokból a célokból, amelyeket az alapítók elhatároztak: a meglévő értékek megőrzése mellett létrehozták az Ipoly-menti Zsidó Gyűjteményt és Kiállítótermet. Több kiadvány jelent meg a balassagyarmati zsidóságról, 1993-ban elkészült Magyarország első műemlékké nyilvánított zsidó temetőjének sírkő katasztere, rendszeressé váltak a jótékonysági ismeretterjesztő rendezvények, valamint a fiatal generációk zsidóságismereti és holokauszt-oktatása. 124 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a 1994-ben, a vészkorszak 50. évfordulóján a ravatalozóépület utcai falán emléktáblát avattak. Ekkor is a világ szinte minden részéből jöttek el gyermekkoruk helyszínére a túlélő elszármazottak, s hozták magukkal hozzátartozóikat, majd hazautazásukat követően dokumentumokat küldtek a helyi zsidóság történeti gyűjteményének. A Hunyadi utcai egykori imaház épülete belső tereinek felújítása, a gyűjtemény kiállítóteremmé alakítása után 2000. június 23-án intézményalapító és -avató ünnepséget tartottak. A fő támogató Balassagyarmat Önkormányzata és a Mazsihisz volt. A műemléktemetőben mintegy 3400 sírkő található, melyekről egyenként fotók készültek, és azok számítógépes digitális nyilvántartásba kerültek. Az értelmezhető, olvasható mintegy háromezer kő héber szövegét is lefordították. A háromszáz éves kegyeleti hely számos sírköve – egyetemes és zsidó vallástörténeti szempontból – különlegeseknek számítanak tartalmi, formai, illetve stilizált jelei miatt. A kohanita síremlékeken papi áldást osztó kéz látható. A kéz azt jelenti, hogy az elhunyt ősi papi leszármazott volt. Egyes köveken még korona is fölfedezhető, amely a bölcs rabbi vagy a vallási bíró szimbóluma. Csak a férfiak sírján találhatóak ezek a szimbolikus jelek, mert a kohenok családfája csak férfiágon vezethető le. Az asszonyok, lányok sírkövén nincs ilyen szimbólum. A levita sírköveken kancsó látható. A Juda törzsbeliek síremlékén oroszlán, másokon szomorúfűz, s vannak rózsát és liliomot ábrázoló biblikus motívumok is. Mindegyiknek szimbolikus a jelentése. A szomorúfűz a babiloni száműzetésre és a szomorúságra utal a 137. zsoltár, a Száműzöttek éneke alapján: „Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat”. A XVIII–XIX. század fordulójának sírkövei héber nyelvűek, melyek végén öt héber betűből álló rövidítés olvasható, ami így szól magyar nyelven: „Legyen lelke befonva az öröklét kötelékébe”. Vannak olyan sírfeliratok, amelyekre az elhunyt jellemző tulajdonságait vésték fel. Például: „Egyenes, szerény és kifogástalan asszony. Adott kenyeret a szegényeknek, Száját bölcsen nyitotta meg, a rangos Brajndel úrnő, Jehuda özvegye. (1785.04.) Elhunyt jó nevében, Íjjárban… (5)545-ben”. Külön érdekességek a keleties stílusjegyekkel díszített jelek. Az egyik sírkő az elhunyt nevére utal, mert szarvast ábrázol, Hirschnek hívták az illetőt, azaz Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 125 �I t t h o n N ó g rá d b a n C’vi-nek. Helyenként német, máshol héber–német és héber–magyar, később kizárólag magyar nyelvű szövegeket olvashatunk a sírköveken. Ezek a feliratok az egyes korszakok germanizálódására, majd pedig az egyre fölgyorsuló magyarországi neologizálódásra, emancipálódásra, sőt teljes asszimilálódásra utalnak. Az országosan védett gyarmati műemléktemetőben a legidősebb sírkő 1744-ből való. A balassagyarmati zsidó temetőben lelt végső nyugalomra számos európai rabbinikus család rokonsága, köztük Michel Gyarmathy, aki 1908 és 1996 között élt, s aki Ehrenfeld Miklós néven született Balassagyarmaton. Párizsban csinált karriert, a Folies Bergère rendezője, díszlet- és jelmeztervezője, művészeti igazgatója és résztulajdonosa volt. Itt van eltemetve Kertész István, aki 1909 és 1997 között élt. A zsidó értékek ápolását felvállaló alapítvány létrehozójaként köztiszteletben állt, s áldozatos munkássága elismeréseként a helyi Önkormányzat Képviselő Testülete – hálája jeléül – 1996-ban Pro Urbe-díjjal tüntette ki. Balassagyarmaton az 1970-as évektől Kertész István volt a temető önkéntes segítője, 1973 és 2003 között Róth József a hitközség elnöke, 2003-tól Bauer József, aki viszi tovább elődei munkásságát: óvja a helyi zsidó örökséget, közkinccsé teszi a zsidó 126 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pá s z t o r É v a kultúra értékeit. Sok helyről és sokan felkeresik az imaházat és a temetőt, meghallgatják a tárlatvezetést, az előadást, a visszaemlékezést, beszélgetéseken, eszmecseréken vesznek részt, hogy minél részletesebben megismerhessék a balassagyarmati zsidó közösség történelmét. Mindazok, akik érdeklődnek, az emberiesség, a kultúra és a humánum jegyében teszik, hogy tudással felvértezve elfogadóbbak, tudatosabbak legyenek, s jobban megismerjék a vallások alapjait képező Ótestamentum népét. Egy szép őszi napon felkerestem Bauer Józsefet és kedves feleségét, Bauer Józsefné Ágit, akik otthonukban örömmel fogadtak. Beszélgettünk a balassagyarmati zsidóság történelméről, s végül arról érdeklődtem, hogyan él ma a zsidó közösség Balassagyarmaton. „Mára egy kis közösség maradt. Mivel a vallási törvények szerint a hitélet megélése minimum 10 felnőtt férfihez van kötve, és az 1970-es évek végére ennél is kevesebben maradtunk, megszűnt a hitélet és a templomba járás. De az ünnepeket megtartjuk, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 127 �I t t h o n N ó g rá d b a n és összefogjuk a kis maradék közösségünket. A műemlék zsidó temetőbe és imaházba hívjuk össze mártír-megemlékezésre évente, júniusban az elszármazottakat és utódaikat. Ez a nap az elhurcoltak közös emlékezetéről szól, melyen a város vezetése és a helybeliek is megtisztelnek jelenlétükkel. 2003-tól vagyok a hitközség elnöke, családommal sokat fáradozom a közösség összetartásáért. Minden nagyobb ünnepet megtartunk, ahol elmondjuk az ünnep történetét. Egyik ilyen közösségi ünnepünk húsvétkor a Széder este, azaz a Pészach, amikor 30-40-en jövünk össze. A Pészach az egyiptomi kivonulás ünnepe. A másik ünnep az újévfogadás ünnepe, a Ros Hasana. Ezt az imaházban tartjuk. Mézzel, borral, süteményekkel, jókívánságokkal köszöntjük az Új Esztendőt. Idén (2025-ben) az ember teremtésétől számított 5785. évet írjuk. A fény ünnepe a Hanuka. Ezen a családiasabb ünnepen arra emlékezünk, hogy az Úr a szolgaságból megszabadította a zsidó népet. A gyertyagyújtás ünnepe ez. Nyolc napon át gyújtunk növekvő számban egy szál gyertyát, s énekelünk a nyolc napig égő olaj emlékére. Azért emlékezünk a csodára, hogy az egy napra való olaj nyolc napig égett. Ezért olajban sült ételt, általában fánkot készítünk ilyenkor. Nekünk a szombat a legnagyobb ünnepünk, ekkor nem szabad munkát, házi munkát végezni. Ez a Sabbat ünnepe. A Purim tavaszi ünnep. A csodára emlékezünk ekkor is, Xerxész (Ahasvérus) korára, amikor veszélybe került a zsidóság sorsa. Eszter könyvéből olvassuk fel a történetét” – mesélte Bauer Józsi bácsi. Érdekelt, hogy a magyar zsidó közösség öltözködésben tartja-e a konzervatív hagyományokat. A közösségi-vallási összejöveteleken viselt ruhadarabokat egyrészt megmutatta Bauer József elnök úr, másrészt bemutatta, magyarázta azokat. Így lett ismert számomra a cicesz, a kipa, a női kendő, az öltöny, a kitli, a tallisz és a tefilin. 2024. december 9-én a balassagyarmati Zsidó Hitközség, a város vezetése és polgárai megemlékeztek a 80 évvel ezelőtti tragikus eseményekre a volt Zsinagóga helyszínén, az emléktáblánál. 2025-ben ez volt az én micvém (kötelességem, jótéteményem), hogy a Palócföld olvasóinak – a teljesség igénye nélkül – feltárjam a balassagyarmati zsidóság több száz éves történetét. FORRÁSOK: Magyar Zsidó Lexikon, 1929 = https://mek.oszk.hu/04000/04093/html [2025. 09.01.] MAJDÁN Béla: A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete, Balassagyarmat, 2004. MAJDÁN Béla: Műemlék zsidó temető, Balassagyarmat, 2018. BAUER JÓZSEF – BAUER ZITA: Balassagyarmat és környéke rabbinikus múltja, 2024. A cikkben szereplő fotókat PÁSZTOR SZABOLCS készítette. 128 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �C s o n g rá d y B é l a CSONGRÁDY BÉLA EGY SZÜLETÉSNAPI KÖTET MARGÓJÁRA Pásztor Éva: Szavakba vésett emlékezet Tudván a megjelenéséről s pláne, hogy kedves dedikációval gazdagítva kézbe is kaptam, rögtön eldöntöttem, hogy recenziót írok Pásztor Éva Szavakba vésett emlékezet című kötetéről. A szerző neve és a korábbi munkássága elégséges ösztönzést jelentett számomra, hogy megvalósítsam hirtelen jött tervemet. Önkéntes vállalásomat az is erősítette, hogy korábbi könyveiről is volt módon a nyilvánosság előtt nyilatkozni. Ezt igazolja az Egy „jóízű” könyv című, a szerzőnek Nagy Zsófia gasztronómussal, ételkritikussal közösen jegyzett Vendégségben Mikszáth Kálmánnál című kötetéről, „irodalmi szakácskönyvé”-ről szóló szóló írásom közlése. Pásztor Éva két korábbi könyve is figyelemre érdemes. Az egyik – a 2021-es datálású – A halhatatlan Mikszáth Kálmán, a másik a 2023-ban napvilágot látott Az örök Madách Imre című kötet. Mindkettő a Mikszáth Kálmán Társaság erkölcsi és anyagi támogatásával, kiadásában látott napvilágot, s azonosan nemes céllal készült: számba venni és dokumentálni azokat a helységeket, helyszíneket, ahol Mikszáth- illetve Madách-ábrázolások, -vonatkozások, -emlékek találhatók. Az új kötet elsősorban enciklopédikus jellege révén értékes. Ugyanis az öt fejezetbe szerkesztett több mint háromszáz oldal számba veszi, összegzi Pásztor Éva eddigi irodalmi munkásságát. A szerző életművének más – ugyancsak nagyrabecsülendő – értékei is vannak. Mindig is remek tanárként, pedagógusként tartották számon a részint Egerben, magasabb szinten Miskolcon diplomázott, az irodalmi emlékekben rendkívül gazdag Balassagyarmathoz ezer szállal kötődő tanárembert – Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 129 �I t t h o n N ó g rá d b a n minthogy itt született, és pedagógusi munkásságának is ez a város volt korábban, és részben ma is a terepe. Olyan tantestületi tagként is tiszteletet vívott ki magának, aki közösségi emberként – többek között műsorszerkesztőként, rendezőként, kórusvezetőként, de akár az arra érdemes diákok felzárkóztatása érdekében – is sokat tett mindenkori tantestülete, szülővárosa értékeinek gyarapítása, népszerűsítése érdekében. Az utóbbi években egyrészt saját érdeklődése révén – amelyet fémjelez a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Vármegyei Tagozatának élén végzett elnöki munkája –, másrészt férjének, Pásztor Sándornak, a Mikszáth Kálmán Társaság vezetőségi tagja hatásának köszönhetően igencsak közel került a két nógrádi írózseni – Madách és Mikszáth – személyéhez és felmérhetetlen értékű irodalmi örökségéhez. Ilyen életpálya, alapos szakmai ismeretanyag és nem utolsósorban jó íráskészség birtokában szinte természetes, hogy Pásztor Éva összegyűjtötte előadásai, tanulmányai, cikkei legjobbjait, valamint az aktív tanári pálya mellett meglepően gazdag munkásságának epizódjairól mások által papírra vetett gondolatokat. Annál is inkább időszerűnek vélte ezt megtenni, mert eljutott egy születésnapi dátumhoz és ennél maradandóbb módon aligha tudta volna emlékezetesebbé tenni önmaga, családja és tisztelői számára e jeles évfordulót. Ebbéli szándékát, törekvését bizonyára képtelen lett volna megvalósítani önmaga és szűkebb családja erejéből, de sikerült a mintegy három tucatnyi – zömében magánember – támogatása jóvoltából. E névsor élére joggal került Balassagyarmat Város Önkormányzatának kulturális támogatása. A kötetnek öt fejezete van. Az elsőben a Palócföldben megjelent írásai olvashatók újra. Az élre a lap 2020/1. számában A csillag-igazgató vén remete címmel a nehéz sorsú salgótarjáni roma festőzsenit, Balázs Jánost bemutató, Shah Timor készítette – a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársa, fotóművésze, filmrendezője, operatőre – dokumentumfilm balassagyarmati bemutatójáról – amely a Fricska Éva létrehozta Artéria művészeti klubban tartatott – szóló beszámoló került. A 2020/2. számban voltak olvashatók azok a szomorú sorok, amelyekkel Pásztor Éva „Balassagyarmat költőnőjé”-re, Pohánka Erikára emlékezik. E fejezetben többször is megjelenik Handó Péter, Sóshartyánban élő, de Salgótarján s egyáltalán Nógrád vármegye kulturális, művészeti közéletében jelentős szerepet betöltő költő, szerkesztő neve. A Palócföldből összegyűjtött Pásztor Éva-írások végén az Egy hajdan volt, nagy múltú balassagyarmati zsidó közösség című visszaemlékezés olvasható, amely a holokauszt 80. évfordulója alkalmából íródott. A kötet második fejezetéből – Tanulmányok, előadások, recenzió – személyes okok miatt Az emlékezés Jobbágy Károlyra születésének emléknapja alkalmából címűt emelem ki, minthogy a költővel jómagam is baráti viszonyt ápoltam. A harmadik rész 130 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �C s o n g rá d y B é l a – Cikkek, tudósítások a Gyarmati Hírek című folyóiratban és a honlapon című – olvasása értelemszerűen a manapság is a városban élők számára jelenthet közvetlen élményt, mindenki másnak a tájékozottságát növelheti. Ezt a részt Jókai Anna Kossuthdíjas író 2010 novemberében Magyarságom az anyanyelvem című, balassagyarmati középiskolásoknak tartott előadása vezeti be. „…nagy szükség van ma a magyarság érdekeinek védelmére, a magyar nép erkölcsének javítására, az anyanyelv értékének megőrzésére. Az írónak ebben nagy a felelőssége” – mondta egyebek között az írónő. Érdekes, hogy ebbe a fejezetbe zenei témájú írások is bekerültek. Ilyen például az Emlékezés a forradalom hőseire a zene hangjaival című írás vagy a Chopinnel foglalkozó cikk. A negyedik egység Irodalmi és anyanyelvi pályázatok címmel a igencsak gazdag tartalmú, s különösen fontos az anyanyelvápolás szempontjából. Akár kuriózumnak is tetszhet a könyv záró része, minthogy a következő címet viseli: Könyveimről írták – ajánlások, recenziók. Ezek sorából hozzáértése okán tudatosan emelem itt is ki Praznovszky Mihály Mikszáth-szakértő, a nagy a palócról elnevezett társaság örökös elnöke Mikszáth és „Görbeország” című ajánlását, illetve az …és még 364 nap – Előszó a Mikszáz75 – Egy nap ünnepe című könyvhöz című írást. A közelmúltbéli társasági elnök, Kovács Anna Az örök Madách Imre című Pásztor Éva-könyv elé írt bevezetőt, amely szintén olvasható e kötet eme fejezetében is. A kiadvány értékeit nem kis mértékben emelik a benne elhelyezett fotók, illusztrációk. S külön is dicsérendő a kötet külcsíne, a tartalommal teljes szinkronban lévő elegáns tipográfiai megjelenése, amely Süth Gabriellának, a szombathelyi Savaria University Press szerkesztő-tördelőjének köszönhető. Pásztor Éva Levél az olvasóhoz című, különleges hangulatú előszóban mond köszönetet Dr. Fűzfa Balázs egyetemi oktatónak, irodalomtörténésznek, a Palócföld főszerkesztőjének is. A Szavakba vésett emlékezet című kötet újabb fontos adalék a vármegyében egyébiránt is figyelemre érdemes Madách- és Mikszáth-kultusz – és a magyar irodalomtörténet – gazdagításához. Büszke vagyok rá, hogy a jeles szerzők, tudósemberek közé az utolsó fejezetbe jómagam is bekerülhettem a szerző könyveiről írott recenzióimmal. Köszönöm! (PÁSZTOR Éva: Szavakba vésett emlékezet, Szombathely, Savaria University Press, 2025.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 131 �I t t h o n N ó g rá d b a n PÉCSI SÁNDOR HOMÁLYBAN ÉLTEM A Palócföld elfelejtett filozófusköltője: Komjáthy Jenő „Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezém. Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. Míg más napok ragyogtak egyre S imádta őket mind a nép; Addig szivem nem látta egy se, Nem érzé tiszta, nagy hevét.” Miért élt homályban? A fordított kiválasztódás itt volt velünk már XIX. században is. Schopenhauer, Nietzsche és a buddhista filozófia első magyar értelmezője nem ütötte át a kor ingerküszöbét. Más birodalmakban a fényemberek üldözése még népszerűbbé tett egy Tolsztojt, Dosztojevszkijt, de az érdekérvényesítő alkalmazkodásra képtelen Komjáthy Jenő költészetének nem volt nagy kereslete a szabadelvű Monarchiában. A nemesi származású komjáthi Komjáthy család sarja 1858. február 2-án szüle-tett Szécsényben. Atyja – Nógrád vármegye főjegyzője – jogi pályára szánja, de a fiatalember Pesten bölcsészetet tanul. 1880-tól Balassagyarmaton középiskolai tanár. Itt találnak egymásra Márkus Gizella kolléganőjével, Éloával, a lélektárssal. Házasságukból öt gyermek születik. Egy kellemetlen fegyelmi ügy miatt el kell hagyniuk Balassagyarmatot, s a költő félhomályból mélyhomályba kényszerül: 1887-ben a határ menti, szlovák ajkú nagyközségbe, Szenicre száműzik. Rövid életében kevés siker és sok szomorúság jutott néki, 1895-ben váratlan betegségben lobbant el élete. Mint Szinyei Merse Pál, aki párizsi kollégáitól függetlenül fedezte föl az impreszszionizmust, a homályban élő költő is szemléletváltást hoz, de műve pusztába kiáltott szó, mint néhány évtizeddel korábban Bolyai Jánosé. Halálos ágyán veszi kezébe egyetlen megjelent kötetét: A homálybólt. Eltávozása után fedezik föl, mint Bolyait. Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály megalapítják a Komjáthy Jenő 132 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pécsi Sándor Társaságot, Ady szinte egész sorokat vesz át a Vajda János mellett mesterének vallott poétától. Miért volt ilyen erős, pszichodelikus hatása a halk szavú költőnek? Pogány tüzű istenessége, korszellemre való érzékenysége és verseinek dallamos, melankolikus áradása lenne a magyarázat? Babits írja róla 1910-ben: „Sohasem volt áradozóbb költő. Az első fenséges sortól kezdve – »Ki fény vagyok, homályban éltem...« – végig egy hatalmas ár az egész kötete, egy óriási himnusz, széles, diadalmas, magával ragadó, mindent elborító, zuhogó lendület”1. Tankönyv-mondat: költészete híd a romantika és szimbolizmus között. A romantika még a szó tiszta, egyértelmű jelentésével mint egyélű szablyával vív az igazságért, de a szimbolista költeményben a szó úgy viselkedik, mint a megpendített húr, mely először a tiszta alaphangot zengi, aztán a felharmonikusokat, az alaprezgés többszöröseit. A homály és a sokfelé ágazó, sokdimenziós értelmezés lehetősége teszi olyan titokzatosan érdekessé ezt a szólabirintust. A XIX. század második felének költői mintha enigmának látnák az életet. „Jelképek erdején át visz az ember útja” – írja Baudelaire a Kapcsolatok című szonettben. Stéphane Mallarmé visszakérte az újságírótól a Verlaine temetésén fölolvasott nekrológot, és így szólt: „Írok még belé egy kis homályt”. Ez a modern gondolkodás szinte irtózik az egyértelmű kijelentésektől. Nietzsche az ókori szent könyvek magasztos pátoszával kinyilatkoztatott, megfejthetetlen rébuszai, önmagának ellentmondó ítéletei egyszerre hoznak új homályt és új magabiztosságot. „Minden értékek átértékelője” nem tartozik bizonyítási kötelezettséggel. A bohém művészek sem akarnak megfelelni az akadémikus elvárásoknak, városi remeték ők, szellemi függetlenségüket nélkülözésekkel, lemondással vásárolják meg. Ennek az életmódnak a varázsát legszebben talán Puccini operája ábrázolja. Nemcsak Párizsnak és Münchennek volt bohémvilága, nekünk is adatott. A lírai naturalista nagybányai festők és a gödöllői művésztelep spirituális, népies szecessziós művészete és közösségi élete. A művész a szépség papja volt. Mednyánszky báró nagy vagyon biztonságáról mondott le testvére javára, csakhogy megszabaduljon az arisztokrata élet kényelmetlen, rideg kötöttségeitől, hogy egyetlen szenvedélyének, a szent művészetnek élhessen. Ezt áldozathozatalnak vagy megszabadulásnak is értelmezhetjük. A legnagyobb fényűzés az őszinteség, melyet a társadalmi szereposztás nagyon kevés embernek engedélyez. Az őszinte mindig a legrövidebb, egyenes utat keresi, de a szubtilis tartalom kifejezője egyre bonyolultabb formanyelvet kénytelen használni. A szellem történetében egymásra épülnek az eszmék és elleneszmék, mint a matematikában, s az égig érő hangyavár egyszer csak beomlik. BABITS Mihály, Az irodalom halottjai I., Nyugat, 1910/9 = https://epa.oszk.hu/00000/00022/00055/01511.htm [2025. 08. 26.] 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 133 �I t t h o n N ó g rá d b a n A nagybányai mesterek vásznait, Reviczky és Komjáthy verseit valami titokzatos szomorúság lengi át. Az érzékeny művészlélek sejti, milyen törékeny a mi európai civilizációnk. A világkorszakváltást festi meg Reviczky Gyula Pán halála című panorámakölteménye, melyben az új, a szomorú, a kereszt jegyében megérkező embert üdvözli. Ennek szép ellentéte Komjáthy Pogány vagyok című verse: „Pogány vagyok. Nincs bennem semmi Alázatos, tömjénszagú; Zsolozsma, zsoltár, istenesdi Nem ejti szívemet rabul. Nem verem én bűnbánva mellem, Nem mondok szánom-bánomot, Olcsó dicséretét se zengem Annak, ki majmot alkotott.” A költő pogánykodása nem ateizmus, ő ilyen durva mondatot, hogy „Isten halott”, sose merészelne papírra vetni, vágyakozás ez a vers; vissza a minden vallások tiszta ősforrásához, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozata, Bartók Cantata Profanája. Pán divatos téma volt Reviczky idejében, Böcklin mester festészetének gyakori motívuma az árnyékban heverésző, sípján muzsikáló félisten. Debussy leghíresebb darabja az Egy faun délutánja. Mit jelentett e toposz ezekben az években? Az ókor nosztalgiáját, midőn még nem létezett a bűn, a zsidó-keresztény találmány? A bűntudat nélküli, tiszta életörömet vagy az anyagelvű pénzvilág hedonizmusát? Verlaine önmagát így rajzolja meg: „A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma” (Fáradtság). Miért lett Nietzsche európai szupersztár? Az Antikrisztus című írásában azt állítja, hogy ő maga az Antikrisztus; Voltaire óta nem volt filozófus ennyire sikeres. A bohém kétarcú, angyali és ördögi. Ezt leginkább Verlaine vagy Ady portréján látjuk. Petőfi megparancsolta a XIX. század költőinek, hogy lángoszlopként vezessék a népet Kánaán felé, mint Mózes a zsidókat a pusztában. Verlaine, aki a tizenhat esztendős Rimbaud-t megrontotta, homoszexuális liliomtipró, Baudelaire több szonettjével a kábítószert népszerűsítette, igazán nem nevezhetőek lángoszlopnak. A bűn valaha, 1789 előtt szégyen volt, de a Harmadik Köztársaságban az erényt kezdik hivatalos eszközökkel üldözni. A „lázadó költők” lázadását nevezhetjük egyfajta testi-lelki-szellemi tunyaságnak, konformizmusnak. Ez a paradoxon nem kerülhette el Komjáthy Jenő figyelmét, és Petőfi parancsát kiegészíti egy még egyetemesebb költői feladattal, amit az ontológiai költészet jelent. A filozófusköltőhöz nem méltó a feslett párizsi élet utánzása, sem a karriertörtetés. 134 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pécsi Sándor A homályban élő ellátja középiskolai tanári feladatát, és monogám házasságának alapja mély lelki szerelem. Márkus Gizella, ki maga is írt, éber kritikusa volt urának. Ő hívta föl a figyelmét arra, hogy hagyja el a biedermeier, érzelmes hangot, mert ezek a mélységes mély tartalmak éles, szenvedélyes megformálást kívánnak. Az Óda a naphoz című vers olyan pogány áhítattal tör föl, mint Ehnaton Naphimnusza vagy az Im-ígyen szólott Zarathustra nyitóképe, midőn a méd mágus szólítja meg a Napot. A vers nyitóakkordja így zeng: „Üdvöz légy, csillagok királya, büszke hatalom! Lángszekerén a lelkesedésnek Tündöklő trónodig emelkedem Zengeni s áldani téged ó, dicső! A mozdulatlan, ős világtalan világot Lángra te gyújtád” Ősige című verse a tömörítés mesterdarabja. Túlmutat Nietzsche nihilizmusán, és cinizmusán; hisz valami végső valóságban, a tudat szingularitásában, amit a keleti vallások évezredek óta hirdetnek: ŐSIGE Én vagyok a világ, A nyilvános titok; Számtalan személyben Egyetlen egy vagyok. Én vagyok az álló S a száguldó jelen; Egyetlen érzésben Örvénylő értelem. Az egyetlen törvény Vagyok én, az élet; A világos örvény Én vagyok a lélek. Végtelen végekben A középpont vagyok; Az időben nyugszom, A térben rohanok. Mert én vagyok az ész, A teremtő elme; Én az üdv, a szellem Szertelen szerelme. Világokat nemző, Mindeneket látó; Az örök körökben Én vagyok az átló. Ki vagyok örökké És mindenütt minden: Én vagyok az Ige, Én vagyok az Isten. Az ezernyolcszáznyolcvanas években Palócföld homályban élő poétája jó barátságba kerül Madách Aladárral, Alsósztregován az ősi kúriában gyakori látogató lesz. Aladár a nagy drámaköltő és Fráter Erzsébet fia, ki örökölte édesapja tehetségét, kitűnő Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 135 �I t t h o n N ó g rá d b a n verseket írt, és „kettős élet”-et élt: nappal megyei törvényhatósági bizottsági tag, de szabadidejében spiritiszta volt. Ezt a korszakot nemcsak a természettudományok és a pozitivista filozófia előretörése, de mintegy ennek ellenhatásaként okkult divatok is jellemezték. A költő Alsósztregován barátkozik össze Palágyi Menyhérttel, kinek világszemlélete híd a spirituális és a természettudományos gondolkodás között. Efelejtett nagy filozófusunk, matematikus, irodalmár, kinek géniuszát abból is érzékelhetjük, hogy 1901-ben Einstein speciális relativitáselméletének publikálását négy esztendővel megelőzvén, „metageometria” elnevezésű téridő-elméletet publikált Lipcsében. Ennek a teóriának különösen eredeti gondolata, hogy térben „érzékelő pontokat” képzel, mintegy tudati jelenlétet, és ezzel már nem a relativitáselméletet, hanem a kvantummechanika legkülönösebb tanulságait vetíti előre. Álljon itt csak egy sor Palágyi Menyhért A tér és az idő új elmélete című művéből: „A térpontok sokasága az időpontban összegződik egységes totalitássá. Illetve megfordítva: az időpont a térpontok összességében bontakozik ki a végtelen világtérré”2. Az Euthanázia és a Gondolatok a halálról című költeményekben erősen érződik a spiritizmus hatása. A síron túli szerelem már a romantika korában könnyes szép téma volt, gondoljunk E. A. Poe A holló és Annabel Lee című remekműveire, de Komjáthy Jenő halálvágya nem ilyen vágyódás Euridice után, itt valami kozmikus halálösztönről van szó, feloldódás az őselemben: „Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon.” (Euthanázia – részlet) A Gondolatok a halálról ünnepélyes sorai azt a létszorongást és őskíváncsiságot fogalmazza meg, melyet szinte minden ember érzett már életében; mi lehet odaát? „Mi a halál? Ki mondja meg nekem? Az élet véges, míg ő végtelen. Mit hozhat nékem e vonalnyi lét, Olyat, minek örök értéke van? PALÁGYI Menyhért, A tér és az idő új elmélete, fordította, jegyzetekkel, kommentárokkal ellátta: SZÉKELY László, Leipzig, Verlag von Wilhelm Engelmann, 1901, 10. 2 136 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pécsi Sándor Mi haszna éltem, hogyha meghalék, Ha újra az leszek, ami valék, S elnyel a semmi, a határtalan? (…) Tán a halál az ősi lényeg épp, A tiszta forrás, a valódi lét? És épp az élet a visszás nevű, Csak hiu bitang szó, mely nem talál? Az ősi szomjat oltja ős nedű, Örök sebünkre örök írt kinál: Halál az élet, s élet a halál!” (Gondolatok a halálról) A vers utolsó sora egy aforizma: Nietzsche, az aforizmaművész hatása érződik, és a nagy világpesszimistáé, Arthur Schopenhaueré, kiről ódát írt, s akit szellemi tanítómesterének tekint: „S mutatsz egy más, egy öntelen, egy szent világot, Az örök-jó honát, a szenvedéstelent. S bár mély a seb, mint Szanzara szívünkbe vágott, Nirvána vár reánk, az édes, tiszta csend. Ahol nem gond a gondolat, nem ér az érzet, Nem bűn a bűn, nem fáj a fájdalom; A semmi az, mert nincsen róla földi képzet, Mert ellenképe az, mi itt vagyon.” (Schopenhauer – részlet) Palágyi Menyhért 1896-ban a Petőfi Társaságban olvasta fel Komjáthy Jenő emlékezete című írását, melyben, mint filozófus hívja föl a figyelmet ennek a költészetnek gondolati mélységére: „Hogy Komjáthy a külső érvényesülés hiúságát le tudta magában küzdeni: az benne már nem a költőre, hanem a bölcselő természetre vall. Azok a belső vívódások, melyek Komjáthy költeményein végighúzódnak, valósággal bölcselmi jellegűek, és a meglepő e versekben az, hogy annak daczára sem mondvacsináltak, hanem igazi költemények, melyekben szertelen tűz árad, s melyek lejtés, rím, és a nagyfejlettségű nyelvművészet bájaival gyönyörködtetnek”3. Észlelés és fantázia. Válogatás Palágyi Menyhért írásaiból, szerk. BOGDANOV Edit – SZÉKELY László, Bp., MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófiai Intézet – Gondolat Kiadó, 2017, 270 = https://real.mtak.hu/82741/8/Ergo_Mester_Palagyi_beliv_nyomdanak.pdf [2025. 08. 26.] 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 137 �I t t h o n N ó g rá d b a n NAGY ZSÓFIA PALÓC KONYHA – AVAGY: MIT ETTEK A JÓ PALÓCOK? Tanyasi leves Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 25 dkg szárazbab, 20 dkg savanyú káposzta, 20 dkg krumpli, 4 dkg zsír, 3 ek. liszt, pirospaprika, só A megmosott babot éjszakára beáztatjuk. Másnap az áztatóvízben feltesszük főni. Külön megfőzzük a savanyú káposztát. Amikor a bab már majdnem puha, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, és együtt főzzük tovább. A zsírból, lisztből és pirospaprikából rántást készítünk, vízzel felöntjük, a leveshez adjuk és összeforraljuk. Végül a kész leveshez keverjük a megfőtt savanyú káposztát is. Köleskásás metélt Hozzávalók: 40 dkg köles, 50 dkg rétesliszt, 1 tojás, só, víz, 8 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma A megmosott kölest vízzel leöntjük, megsózzuk, és puhára főzzük. A tojásból és lisztből a sóval és kevés vízzel keményebb tésztát gyúrunk. Kinyújtjuk és szélesebb rövidmetéltre vágjuk. Az apróra vágott hagymát a zsíron megpirítjuk. A metéltet kifőzzük, jól lecsepegtetjük, összekeverjük a köleskásával, a pirított hagymával, és megsütjük. Fokhagymás libacomb Hozzávalók: 1 kg libacomb, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 6 dkg zsír, 1 ek. liszt, só, bors, víz vagy csontlé A comb bőrét lehúzzuk, a húst bedörzsöljük sóval, a zúzott fokhagymával, megborsozzuk, és rátesszük a zsíron megfuttatott apróra vágott hagymára. Kevés csontlevet vagy vizet öntve alája, fedő alatt puhára pároljuk. Párolás közben a húst időnként saját levével locsolgatjuk. A puha húst a léből kivesszük, a levét zsírjára sütjük, liszttel megszórjuk, barnára pirítjuk, felöntjük langyos vízzel 138 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Nagy Zsófia vagy csontlével, és addig főzzük, amíg a lé el nem válik a zsírtól. A mártást a húsra szűrjük, és még egyszer összeforraljuk. Krumplikörettel tálalhatjuk. Tepertős lángos Hozzávalók: 30 dkg liszt, 15 dkg krumpli, 2 dkg élesztő, só, 1 tojássárgája, 20 dkg tepertő, őrölt bors, zsír a kisütéshez A lisztet összegyúrjuk a langyos tejben megfuttatott élesztővel, a tojássárgájával, a főtt áttört krumplival, az apróra vágott tepertővel, sóval, az őrölt borssal és jól kidolgozzuk. Meleg helyen megkelesztjük, majd lisztezett gyúródeszkán kb. 1 cm vékonyra kinyújtjuk, kerek formával kiszúrjuk, és forró zsiradékban mindkét oldalukat megsütjük. Karácsonyi kalács Hozzávalók: 60 dkg liszt, 12 dkg vaj, 10 dkg cukor, 4 dkg élesztő, 3 tojássárgája, tej, citromhéj, só, mazsola A liszthez hozzáadjuk a cukorral elmorzsolt élesztőt, a vajat, a tojássárgájákat. Egy csipet sóval és annyi langyos tejjel, hogy keményebb tésztát kapjunk, jól kidagasztjuk, végül beledolgozzuk a mazsolát és a reszelt citromhéjat. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük, majd 8 egyforma darabra osztjuk. Lisztezett gyúródeszkán csíkokra sodorjuk. 4 csíkot laposan összefonunk, és megkenjük tojásfehérjével, hogy a fonat összeragadjon. Ezután 3 csíkot fonunk össze, és az előző négyre tesszük. Ismét megkenjük tojásfehérjével. Az utolsó darab tésztát vékonyabbra sodorjuk, két részre vágjuk, összefonjuk és a kalács tetejére tesszük. A tésztacsíkok végeit összenyomjuk, a kalácsot felvert tojással megkenjük, ismét megkelesztjük és megsütjük. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 139 �I t t h o n N ó g rá d b a n HÍREK, ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK BALASSI BÁLINT ASZTALTÁRSASÁG 2025. július 25–28. között ismét megrendeztük a Balassi Bálint Asztaltársaság Horpácsi Alkotótáborát. Idén is pénteki napon gyülekeztünk, amikor is az immár „szokásos” macsánka elfogyasztása után Nagyorosziban bemutattuk Zsibói Gergely Hajnali vásznak című friss verseskötetét, amely részben Nagyoroszi Község Önkormányzatának támogatásával jött létre. Másnap délelőtt a Mikszáth Múzeumot látogattuk meg, majd délután a múzeum előtti parkban versfelolvasást tartottunk. Idei „sztárvendégünket” – Weiner Sennyey Tibor költő, író, Hamvas-kutató, méhész – vasárnap délután fogadtuk. Érdekes és tartalmas előadása után kötetlen beszélgetés zajlott közte és olvasói között. A táborban Agócs József vetítettképes előadást tartott színházakban készített képeiből, Csomor Imre diaporámáiban gyönyörködhettünk, Handó Péter vitát indított a művészet határairól, Orbán György vetítettképes előadást tartott az ember és a Föld „kicsinységéről”, Karaffa Gyula bemutatta a www.dokk.hu internetes oldalt, ahol ő maga is a szerkesztőség tagja. Az utolsó napi (hétfő délelőtti) programot (Drégely-vári kirándulás) kénytelenek voltunk elhagyni jövőre, ugyanis a vasárnap délutáni felhőszakadás és a hétfői szeles-felhős időjárás megakadályozta. Az immáron III. alkotótábor jövő nyáron negyedik alkalommal fogja összehívni a tagokat, így egy szép irodalmi hagyomány kezd kialakulni Nógrád Vármegyében. Köszönet az idei támogatásért Nagyoroszi Község Önkormányzatának, és annak az ismeretlenséget kérő parlamenti képviselőnek, aki anyagiakkal is segítette táborunkat. 2026-ban újra ugyanitt találkozunk! (Karaffa Gyula) ARTÉRIA MŰVÉSZETI GALÉRIA ÉS KLUB 2025-ben hetedik évébe lépett az ARTÉRIA, önerőből létrehozott balassagyarmati összművészeti műhely. Őszi programajánlónk a kedves érdeklődők számára: Szeptemberben Burgundi Blanka tervezőgrafikus, októberben és novemberben Nagy Eszter festőművész, decemberben Farkas András festőművész emlékkiállítását lehet megtekinteni a galériában. 140 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Hírek , e s emények, b e szám olók Szintén szeptemberben az AlisAdam PianoDuo Schubert-műveket játszik, októberben pedig Ezernyi árnyalatban címmel adnak nálunk koncertet. Október végén Takács Lilla operaénekes saját fordítású Chopin-dalokat énekel majd. Novemberben két gitárművész, Szenográdi Noémi és Varga-Dias Dóra mellé csatlakozik Csetneki Hanna hárfajátékos a Hárman párban című koncert keretében. Igazi csemegének számított a balassagyarmati származású Szabó András előadóművész Eleink költészete Balassi Bálintig című estje februárban, amelyet novemberben Balassi költészetével folytat. Szeptemberben láthattuk Szirtes Balázs színművészt Lady Bracknell szerepében, valamint Györgyi Annát A nő, ha elmúlt negyven című felolvasóesten. Októberben Makranczi Zalánt Szókratészként láthatjuk A védőbeszéd című monodrámában. (Fricska Éva) 30. SZENT ANNA-NAPI PALÓC BÚCSÚ BALASSAGYARMATON A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a Palóc Múzeum szervezésében hagyományéltető napok keretében – 2025. július 24–27 között – immár harmincadik alkalommal rendezték meg a Palóc Búcsút Balassagyarmaton. Az esős időjárásra tekintettel július 27-én a népviseletes menetre rövidített útvonalon, a szentmisére pedig – amelyet dr. Udvardy György veszprémi érsek celebrált – a főplébániatemplomban került sor. Közreműködött a balassagyarmati Szent Felicián Kórus Unterwéger J. Zsolt karnagy vezényletével, a Rimóci Rezesbanda, Ipolybalogról Lőrincz Sarolta Aranka, valamint az Ipoly-mente hagyományőrzői. A búcsú keretében határ menti együttműködéseket is aláírtak. A négynapos ünnepségsorozat számos nívós programlehetőséget nyújtott, ezek közül is kiemelkedett Sebestyén Márta életműkoncertje a főplébániatemplomban. (Forrás: Balassagyarmatért Baráti Kör Hírlevele) A CSOHÁNY KÁLMÁN CENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁS MISKOLCI MEGNYITÓJA Augusztus 28-án nyílt meg a Miskolci Galériában a Csohány Kálmán centenáriumi kiállítás. A megnyitót a Galériának helyet adó egykori barokk kúria hangulatos belső udvarán tartották. Jelen volt a város művészeti életének több jeles személyisége, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 141 �I t t h o n N ó g rá d b a n a művész két gyermeke, Csohány Klára és ifj. Csohány Kálmán. A Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány képviseletében érkeztek vendégek Pásztóról is. A centenáriumi év Csohány Kálmán-kiállításainak nyolcadik helyszíne jelentős szerepet játszott a művész életében. Az 1960-as évek közepétől az itt megrendezett grafikai biennáléknak a kezdetektől állandó résztvevője volt. „A grafika fővárosa”, „grafikai paradicsom” – hangzott el Miskolc kapcsán a megnyitón, melyen közreműködött Sipos Mihály, a Muzsikás együttes prímása és felesége, Kardos Mária népzenész. A művész miskolci tartózkodásait felidéző előadást Nagy T. Katalin művészettörténész tartotta, aki Csohány Kálmán leveleinek és több hozzá írott levél részleteinek idézésével hozta emberközelbe az alkotót. A művészt mindig nagy szeretettel fogadták Miskolcon, jó barátja volt többek között Feledy Gyula és Lenkey Zoltán; a kiállításon az ő alkotásaik is megjelennek. Az első emelet utcai frontjának termeit és folyosóját elfoglaló kiállításon a művész képei, a finom vonalú tusrajzok, rézkarcok, akvarellek és kerámiái is helyet kaptak. (Bodnár Ildikó) * Még jobb palócok! 30 éves a Ceredi Művésztelep címmel jelent meg írás Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos tollából a Tiszatájonline felületén: „A művésztelep alapítója és mai napig művészeti vezetője Fürjesi Csaba festőművész (…) Itt a művészek inspirálódnak a nógrádi táj szépségéből, a helyszín múltjából, a barátságos hangulatból, a falu közreműködéséből és a közösségi élményből”. (…) A művésztelep alapfilozófiája és küldetése, hogy Ceredet és a kortárs művészetet a lehető legnagyobb spektrum mentén keresztezze. * A Palócföld 2025/1–2. számát a centenárium alkalmából Csohány Kálmán rajzaival díszítettük, és június 13-án mutattuk be Pásztón, a művész szülővárosában. Csohány Kálmán: Meseillusztráció, tusrajz, 1955 142 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya CZETTER IBOLYA MÁRAI 125 ÓDAKÖLTŐKRŐL ÍROTT „SZATÍRÁK” MÁRAI SÁNDOR VASÁRNAPI KRÓNIKA CÍMŰ RÁDIÓS SOROZATÁBAN Bevezető Márai Sándor kevés nyílt politikai tartalmú írást tett közzé, annak ellenére, hogy kiváló publicistaként közvetlenül is kifejthette véleményét az aktuális történelmi, társadalmi, közéleti eseményekkel kapcsolatban. Akadtak azonban olyan időszakok, amikor tollát vitriolba mártva, a szatíra eszközeivel fejezte ki elkeseredését, dühét, felháborodását a fennálló viszonyokról, visszásságokról. A Szabad Európa Rádió, amelynek több mint másfél évtizeden át (1951–1967-ig) munkatársa volt, alapvetően a politikai alapokon nyugvó propaganda kifejtésének szándékával jött létre, az itt elhangzó beszédek tematikusan több lehetőséget adtak a meg nem alkuvó (intranzigens) író számára nézeteinek megfogalmazására. A többségében száraz, elemző felolvasások közt üdítő kivételnek számítottak az olyan humoros cikkek, amelyek a juvenalisi szatíra beszédmódjára hasonlítanak. Ezek közül az ironikus-gunyoros hangvételű, az esszé stílusát a tárca sajátosságaival vegyítő írások közül a dolgozat három jegyzet retorikai, stilisztikai és pragmatikai szempontú elemzésével foglalkozik. Szeretne rámutatni a szerző szövegalakítási stratégiájának lépéseire, befogadói oldalról pedig az értelemszerkezet kialakulását követi nyomon, azt vizsgálja, hogy a szövegfeldolgozás során hogyan ismeri fel a befogadó a szöveg iróniáját, szatirikus jellegét, miképp alakítja ki a releváns interpretációját. 1. A Lenin szakálla című esszé A Lenin szakálla című esszé egy alkalmi költemény megjelenése kapcsán íródott, amelyet Kónya Lajos alkotott, és amelyben a költő érzéki indulatokkal ír Lenin gipsz mellszobráról és szakálláról. A vers a politikai líra új, groteszk és szervilis műfajának mintapéldája. Az egész magyar líra, illetve az irodalmi élet általános állapota felől közelít az újdonsült költő „remeklésé”-hez. Előbb a jóindulat felkeltésének is Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 143 �Ot tho n a v ilágban szentel néhány sort, a „megbízatás toposza”-ként is értelmezhető retorikai fogással él: a beszélő az olvasói figyelmet azzal ébreszti fel, hogy mindenki kötelességének nevezi a hazai líra alakulásának figyelemmel kísérését, különösen az áldatlan politikai viszonyokra tekintettel. S a sivár szellemi élet miatt arra figyelmeztet, hogy illik felfigyelni minden életjelre, amelyet lírikusaink adnak. E tételmondat köré épített néhány gondolatban még tárgyilagos hangnemet üt meg a cikk szerzője, amely aztán nemsokára karcosabb sorokba, iróniába, majd utóbb maró gúnyba csap át. Hamar világossá válik, hogy paródiát olvasunk, már itt, az első részben is feltűnik a „különös elégtétel” és a „lírai életjel” mint egymásra vetülő kifejezések között feszülő jelentésbeli távolság, mondhatnánk a különös szó már itt ironikus fénytörésben, sajátos jelentésben szerepel. Legalábbis utólag, a szöveget visszamenőleg felfejtve a ’rendkívüli, szokatlan, rendhagyó’ jelentést lekicsinylő értelemben értjük, a ’különleges, kivételes, rendkívüli’ pozitív jelentést hordozó szinonimák helyett. Hiszen az életjel csekély jel, valamilyen minimális megnyilvánulás, semmiképp sem vehető érdemleges tettnek, főleg nem elégtételnek ebben a kontextusban. A gondolatmenetből kitetszik, hogy a nagy tekintélyű Nyugatot felváltó Irodalmi Újság is (mint az újabb magyar líra legfontosabb orgánuma) úgy viszonylik egymáshoz, mint a valódi irodalom az értéktelenhez, az utóbbi csupán (szójátékkal élve) silány keleti nyugatpótléka az előbbinek, a benne helyet kapó szovjet költők vagy az új magyar költők – akiket később összevontan csak „szovjet-magyar” (sic!) költőkként aposztrofál Márai – alakítják arculatát. Úgy építkezik tovább a szöveg, hogy miközben áltárgyilagosan helyzetjelentést ad az irodalmi élet átalakulásáról, folyamatosan diszkreditálja a szereplőket, rossz színben tünteti fel a változásokat. Destruktív stratégiával szervezi a jelentés, a szövegértelem kialakítását. A régi-új műfaj, a palinódia (’ellendal’) feltűnése önmagában nem volna veszteség az irodalmi műfajok átrendeződése terén, ámde itt csakis negatív konnotációval telítődik. A visszaéneklés (ahogy azt a szövegben lévő eredeti kiemelés is mint tipográfiai iróniajelölő jelzi) valójában kilép a szorosabb irodalmi műfaji kerethez kötődő, konvencionális jelentésből, s tágabb jelentésterjedelemben használatos, minden nemzeti és egyetemes érték visszavonását magába foglaló magatartást jelöl: „Az új, népi demokratikus magyar lírában a palinódia a divatos műfajok egyike. A költők visszaéneklik mindazt, amit elődeik és nagy mestereik nemzetről, vallásról, szerelemről valaha is énekeltek…”1 (a kiemelés Máraié). A szöveg itt már keserű, ábrándtalan iróniába megy át, s kíméletlen szatírában ad hírt Kónya Lajos (akit egyébként Márai Konyha [!] Lajosnak keresztelt el) költői újításáról, irodalomtörténeti tettéről. A tétel Az idézetek lelőhelye: MÁRAI Sándor, Fedőneve Ulysses I., s. a. r. KOVÁCS Attila Zoltán, MÉSZÁROS Tibor, utószó MÉSZÁROS Tibor, Bp., Helikon, 2014. 1 144 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya így hangzik: a költő fellépésével új műfaj keletkezett az irodalom egén, a Lenin mellszobra című nyolcsoros versikéjével beírta magát a formateremtő alkotók közé. A líratörténeti eseményt kiváltó költemény „értékeinek” számbavételével, azok argumentálásával folytatódik az esszé. Ezek az értékek természetesen a visszájukra fordulnak, a beszélő a nevetségességig eltúlozza az erények felsorolását, s ezáltal mindinkább a tárgytól való elhatárolódását és megvetését érzékeljük. Kétség nem fér ahhoz, hogy Márai az erkölcsi felsőbbrendűség pozíciójából szónokol, s megvetése, könyörtelen ítéletének kimondása miatt ragadott tollat. A túlzás retorikai eszközeként az ismétlést, mégpedig a szólamismétlést alkalmazza a nevetségessé tételhez; újra s újra, ismétlődő futamokkal (rekurrencia), bekezdésenként szakítja meg gondolatmenetét, mintha lépten-nyomon le kellene szögeznie: „nem kis esemény egy nép irodalmában egy új lírai műfaj születése”, „Nem kétséges, hogy új lírai műfaj született: az érzéki líra”, „líránk e versezettel új műfaji fordulóhoz érkezett”, „úgy hazai, mint világirodalmi szempontból új és érdekes szellemtünemény”, „már megfogant az új magyar líra e különös gyöngyszeme, mindez együtt úgy emberileg, mint műfajilag egészen új, rendkívüli tünemény”, „példa nélkül való eddigi irodalmunkban”, „Új műfaj ez, az érzéki politikai líra műfaja”, „a szerelmi lírát (…) átemelte a politikai érzéki hevület szférájába”, „Ez az új lírai műfaj, az érzéki politikai líra (…) nemcsak a hazai, de a világirodalomban is példa nélkül való”. 1.1 A költői ihlet metaforái Márai a lírai ihletettség, Kónya költői hevületének megérzékítésére a szerelmi szenvedély metaforáit és annak fogalomkörébe tartozó kliséket választja hasonlatként, ezáltal is nevetségessé téve a politikai ódákat zengő költői magatartást. Az ügybuzgó poéták kegyetlen paródiáját, sőt szatíráját állítja elénk, hiszen módszerének nem a durva, nyílt ostorozást választja, hanem a burkoltabb iróniát, nem ereszkedik a puszta csúfolódás szintjére, hanem a cél valamely felsőbbrendű és tragikus morális érzület felkeltése. Az irónia és a szatíra néhány eszköze nagyon közel áll egymáshoz, a szándék és eszköz viszonya, valamint a megszokottól eltérő perspektíva alkalmazása is összeköti őket. Northrop Frye szerint „A fő különbség irónia és szatíra között abban áll, hogy a szatíra militáns irónia: erkölcsi normái viszonylag világosak, és feltételez olyan mércéket, amelyekkel a groteszk és az abszurd mérhetők”2. A militáns jelző abban áll, 2 FRYE, Northrop A kritika anatómiája: négy esszé, ford. SZILI J., Bp., Helikon, 1998, 189. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 145 �Ot tho n a v ilágban hogy kényszeríti az olvasót a döntésre, mert a beszélő felállít egy olyan ítélőszéket, ahol az igazság mérlegre kerül. A mellszobor ihlette vers a szerelmi líra fogalomkészletével és modalitásával tiszteleg Leninnek, ezért kézenfekvő volt, hogy Márai a Kónya Lajos által választott eszközt fordítja ellene, hogy iróniája vagy szarkazmusa a hiteltelen érzelmet veszi célba. Kónyát jellemezve felvonultatja a szerelmi szenvedély fogalomkörébe tartozó kifejezések arzenálját: „lihegő, érzéki, hevül, hevült órában elmereng, kielégülten aludjon reggelig, mert a szakáll vonzerejének hatása alatt lelkében már megfogant…, elbűvölő odaadás, lírai ömlengésre gyújtotta” stb. A szakáll nyilvánvalóan nem az a testrész, amely nemi gerjedelmet vált ki, ami komoly merengésre késztet valakit, azonos nemhez tartozva pedig egyenesen pikáns elgondolás. Az is evidens, hogy nem a szakáll önmagában, hanem Lenin szakálla váltotta ki a költőből a világirodalomban is páratlan ihletet, hogy hódolata által elnyerje méltó jutalmát, vagyis magát pozicionálja az irodalmi, politikai érvényesülés útján. A humoros hatást növelendő Márai történelmi nagyjaink szőrzetével példálózik, hogy megfelelő kontextusban lássuk a lírai ihlet történelmi jelentőségét: Kossuth és Ferencz József pofaszőrzete kerül szóba, majd Sztálin bajusza és Marx busa szemöldje mint a versélmény lehetséges kiváltója. A fokozás majdnem tetőfokára hág, amikor e felsorolásban Hitler pamacsbajsza, illetőleg Göring dús hókeble is előkerül a lírai alkotás újabb ösztönző tényezőjeként. A bizonyítás példái közé Tatjána Puskin iránt érzett sóvárgását, illetőleg Michelangelo és Raffaello Eszmény utáni rajongását hozza fel Márai, ezekhez hasonlítja Kónya Lajos Lenin szakálla iránt érzett lírai felgerjedését. Az alantas és a fenséges, a magasztos és a közönséges, a tiszteletre méltó és a megvetett keveredik össze, ezáltal is fokozva az értékzavart, az összeférhetetlenség érzését. Az abszurdig fokozással ér tetőpontjához a szöveg, amikor a szerelemben megélt testiséghez már nem konkrét személyt kapcsol a beszélő, hanem a szenvedély célpontjának a Párt dús keblét jelöli meg, amelyről költő és férfi álmodhat: „A költő mind az emberi indulatokat, melyek az idő és a költészet eleje óta izgatták a költők fantáziáját, átteszi a Pártra, érzéki odaadással dicséri e titokzatos kedves testi varázsát, s ha a Párt emberi változatban, például Leninben alakot ölt, a költő frenézise többé nem ismer gátat”. A lezárás előtt Rákosi Mátyásról is megemlékezik egy éles megjegyzés erejéig: „Nagy kár, hogy Rákosi beretválkozik – állapítja meg sátáni gúnnyal –, mert elképzelhető, hogy Rákosi szakálla milyen ódák alkotására lelkesítené a magyar-szovjet költőket, ha már Lenin mellszobra így fel tudott ajzani egy fiatal magyar poétát”. Az irónia a közlő metapragmatikai tudatosságát tükrözi, ahogy reflexiókat fűz saját nyelvi tevékenységéhez: „[a verssel] csakugyan érdemes foglalkozni”, „Kíváncsian 146 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya olvassuk a folytatást”, „Nagy kár, hogy…” stb., ezek a Paul Grice-i kategóriák3 szerint a viszonyra vonatkoznak, s Márai kritikai attitűdjét érvényesítik. A csakugyan, kíváncsian és a nagy kár szavakkal látszólag a kimondott állításokat erősíti, ugyanakkor a kontextusban ennek ellenkezőjét, a teljes elhatárolódást lehet érzékelni, ezen túl az olvasóban is kételyeket akar ébreszteni, visszájára fordítani a jelentéseket. Az írás konklúziója a retorikai előírásoknak megfelelően visszatér a kiindulóponthoz, az új műfaj keletkezésének körülményeihez, s erőteljes indulatot keltve juttatja nyugvópontra a gondolatmenetet; előbb összefoglalóan, tényszerűen megállapítja, hogy nagyon eltérő lehet az ihlet kiváltója, majd utolsó mondatával végső csapást mér az elvtelen poétákra: „az új műfajok csak úgy nőnek már elő a magyar irodalomból, mint a halottból a szakáll”, hiszen a halottból kinövő szakáll hasonlatával a Kónya által gyakorolt költészetet mindennél értelmetlenebbnek minősíti. Márai a szatíra és irónia eszközeivel a szellemi függetlenség és a művészet integritása mellett foglal állást. 2. A Rákosi Mátyást dicsőítő antológiáról Az 1952. május 4-én elhangzott felolvasás tematikusan szorosan kapcsolódik a Lenin szakálla címet viselő kisesszéhez, ez a Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából megjelentetett antológia4 kapcsán szembesíti az olvasókat/rádióhallgatókat az írástudók árulásával. Harminchárom magyar író írt dicsőítő ódát, novellát vagy esszét a rettenthetetlen és fáradhatatlan bölcs vezérhez: a tizenegyezer példányban napvilágot látott kötet Zelk Zoltán, Veres Péter, Nagy Sándor, Örkény István, Szüdi György, Illés Béla, Asztalos Sándor, Rideg Sándor, Háy Gyula, Reményi Béla, Illyés Gyula, Déry Tibor, Devecseri Gábor, Gyárfás Miklós, Darázs Endre, Képes Géza, Darvas József, Aczél Tamás, Morvay Gyula, Urbán Ernő, Sőtér István, Nagy László, Gergely Sándor, Kónya Lajos, Mesterházi Lajos, Rákos Sándor, Hegedüs Zoltán, Cseres Tibor, Somlyó György, Szabó Pál, Örvös Lajos, Máté György, Benjámin László műveit tartalmazza. Mélyen megrendítette Márait ez az árulás, oly közelről érintette, hogy többször is visszatért hozzá a Föld, föld…! oldalain, illetve az 1984-es naplóban: „1952-ben Rákosi és bandája már elkövették mind a gyalázatosságokat, melyekért később a magyar forradalom felelősségre vonta őket, de a magyar írók alázatos főhajtása és seggnyaló lihegése felülmúlt mindent, amit valaha és valahol a zsarnokság GRICE, Paul, A társalgás logikája = Nyelv, kommunikáció, cselekvés, PLÉH Csaba – SÍKLAKI István – TERESTYÉNI Tamás szerk., Bp., Osiris, 1997, 213–227. 4 Magyar írók Rákosi Mátyásról című kötet, szerk. RÉZ Pál – VAS István, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1952. 3 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 147 �Ot tho n a v ilágban térfogatában írók elkövettek”5. Ugyanilyen megvetéssel illette azokat a populista írókat, akik a népre hivatkozva, a nép nevében egyengették saját politikai, társadalmi karrierjüket: „Illyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok – véli karikírozón – úgy képzelték 45-ben, ha nemzetiszínű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és grófi vagyont –, és akkor ők, kézdörzsölve előlépnek, és átveszik a készet”6. Engesztelhetetlen volt a hazafiaskodókkal, az elvtelen dörgölődzőkkel, az „ornamentális ügyeskedők”-kel. Réz Pál vallomásából tudjuk, hogy a kötettől azt várták, a jelentős írók szerepeljenek benne, méghozzá a nem kommunista jelentős írók, a másik fő elvárás pedig az volt, hogy a magyar történelem folytonossága, folyamatossága érvényesüljön, tehát Rákosit beillesszék a sorba: Rákóczi, Kossuth, Rákosi. Amikor felelősségre vonták a szerkesztésben való közreműködéséért, a következőket mondta: „Lehet, hogy van, aki szégyenkezik miatta. Én sem örömmel gondolok rá, ez elég természetes. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit éreztem, amikor megbíztak, mi volt az első reakcióm? Hát, az eszembe sem jutott, hogy visszautasíthatom a megtiszteltetést. Azt ma már nehezen ismerik el vagy értik meg a fiatalok, hogy olyan erős volt a belénk ivódott félelem, hogy tényleg öngyilkosság lett volna visszautasítani. Nem úgy értem, hogy föltétlenül megölnek emiatt, hanem egzisztenciális öngyilkosság. Tehát eszembe sem jutott, és, gondolom, Vasnak sem jutott az eszébe, hogy azt mondja, kérem, én ezt nem csinálom. Még az sem, hogy kitalálok valamit, hogy megbetegszem vagy eltöröm a lábamat, vagy mit tudom én, hanem hogy unottan és keservesen és röhögve végigcsinálom. Ez volt akkor az emberek jó részének az álláspontja – voltak hősök is nyilvánvalóan, és voltak nálam sokkal gyávább és sokkal tisztességtelenebb emberek is. Én ezen a skálán valahol elhelyezkedtem, és természetesnek vettem, hogy nekem ezt meg kell csinálnom, ez hozzátartozik az élethez”7. Márai az emigrációban ezt az egyébként érthető hozzáállást szigorúbban ítélte meg, megvetette a megalkuvókat, a kompromisszumkeresőket, s keserű, kiábrándult írásában az okokat, a magyarázatot kereste a gyalázatos együttműködésre. Olyannyira tragikusnak látta a magyarországi állapotokat, hogy több rádiós felolvasásban is foglalkozott azzal, miért nem tud szatírát írni. Ehhez a szórakoztatóbb hangú műformához vonzódott volna, ehhez lett volna affinitása, de az aggasztó körülmények megfosztották a humor, a nevetés feloldó, engesztelő, kioldó hatásától. Juvenalis római MÁRAI Sándor, Napló 1984–1989, Bp., Helikon, 1999, 14. Uo., 33. 7 RÉZ Pál, Bokáig pezsgőben – hangos memoár, Bp., Magvető, 2015, 66 [Tények és tanúk]. 5 6 148 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya író szállóigéjét: „nehéz szatírát nem írni” többször idézi, sajnálkozva azon, hogy „[t]úlságosan szomorú és komor mindaz, ami odahaza történik, semhogy a szatíra csípős műfajával adhatnánk képet arról, hogyan hat a külföldön a magyar olvasóra mindaz, ami a hazai szovjet-magyar irodalom álruhájában néha jelentkezik. Nehéz, igen, lehetetlen szatírát írni, mert a múló idővel mind tudatosabban átérzi a külföldi magyar olvasó a fájdalmas vergődést, ami eltölti az otthoni írástudók lelkét”8. Később így folytatja: „Csak a szánakozó együttérzés, a csaknem szégyenkező szolidaritás érzése, aminek hangot adhat a külföldi magyar, amikor az elmúlt évek magyar irodalmi termésének egészét szemléli”9. Egy kérdés foglalkoztatja, amelyhez több alkalommal vissza-visszatér: mi lehet az oka annak, hogy azok a költők, akiket nem kényszerítettek megszólalásra, mégis kórusban énekeltek? Mind az 1952. május 4-i, illetve az 1953. május 17-i felolvasásnak ez adja a témáját. Az előbbi a Rákosi tiszteletére, az utóbbi a Sztálin halála alkalmával megjelent kötettel kapcsolatos eszmefuttatás dokumentuma. 2.1 A szöveg jellemzői A Rákosit dicsőítő kötet megjelenésével foglalkozó esszé a kérdés–felelet váltakozásának szerkezeti sémáját követi. Háromszor teszi fel a kérdést: mi történt a magyar írókkal Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából? A kérdés természetesen a színlelt kétkedés kérdő formájú alakzatának felel meg (dubitáció). A megjátszott tanácstalanság kifejezésére szolgál, a megszólaló tisztában van a válasszal, de a szimulált határozatlansággal éppen a kérdés segítségével akarja rávezetni a hallgatót/az olvasót az általa helyesnek tartott vélemény választására. Már a bevezető mondatban szemantikai csapdát állít az olvasónak, hiszen rejtélynek nevezi a szövegalkotó a magyar írók magatartását, miközben nyilvánvalóan tudja, hogy mi játszódott le a lelkükben. A rejtély jelentése a ’hihetetlen, hogy ilyen megtörténhetett’ rácsodálkozással egyenértékű, Márai megdöbbenését, elképedését fejezi ki, ahogy ennek a rendkívüli idegállapotnak metapragmatikai eszközökkel hangot is ad: „…meg kell kísérelni a magyar irodalom e példátlan rejtélyének tárgyilagos megfejtését. Szatíra nélkül, élcelődés nélkül, csaknem megdöbbenten kell felelni e tünetekre”. A Márai esszéjében megfogalmazott dilemma az, hogy megfélemlítés hatására vagy önként hódoltak-e be a hatalmat szolgáló költők. Ha nem parancsra készítették MÁRAI Sándor, Fedőneve Ulysses I., s. a. r. KOVÁCS Attila Zoltán, MÉSZÁROS Tibor, utószó MÉSZÁROS Tibor, Bp., Helikon, 2014, 431. 9 Uo. 8 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 149 �Ot tho n a v ilágban a dicsőítő költeményeket, hanem önként – s ez a valószínűbb feltételezés –, akkor csak az lehet a logikus magyarázat – vezeti le Márai hipotetikus szillogizmussal –, hogy elvesztették az öntudat cenzúráját, s tudathasadásban szenvednek. A lelki egyensúlyvesztés mértékére Márai túlzó, analóg hasonlatokat talál: „Táncoló dervisek a keringés önkívületében nem hörögnek így, néger törzsek a főnök ünnepén ütemes dobolással sem tudják magukat ilyen önkívületbe ejteni, mint ezek a magyar költők és írók, amikor számot adnak arról a félájult elragadtatásról, melyet Rákosi Mátyás nevének kiejtése öntudatukban kivált”. Márai gondolatmenetének világos logikájú érvelés adja az alapját, levezetése is racionális, s ezt az oksági összefüggést igyekszik bizonyítani, mégpedig a kézenfekvő tények segítségével. Az érvek fajai közül a külső bizonyítékokat sorjázza előbb: forrásnak tényeket fektet le, olyanokat, melyekhez józan megítélés szerint nem fér kétség. Rákosi Mátyás személyét abból a nézőpontból mutatja be, hogy milyen bűnöket, nemzetellenes cselekedeteket követett el, s miért nem szolgál rá arra, hogy ünnepeljék: 1. a Vörös Hadsereg szuronyainak védelme alatt elnémította a demokráciát, 2. átvette a korlátlan hatalmat az országban, 3. 1945-ös hazatérése után megszűnt a nemzeti önállóság, 4. nincsenek demokratikus intézmények, 5. százezres tömeg kényszerült száműzetésbe, 6. csökkent az életszínvonal, 7. az anyagi kincseket a Szovjetbe vitték, elkótyavetyélték, hogy a szovjet fegyverkezhessen belőle, 8. bevezették a jegyrendszert, 9. az országból katonai bázist építettek a Szovjet részére, 10. ártatlan és tisztességes embereket koncentrációs táborba vittek, 11. ítélet és jogvédelem nélkül bitóra küldtek magyarokat. Mindebből az következne, hogy aki ezt tette, nem méltó az ünneplésre, ám a magyar írók – folytatja Márai – tollat ragadtak, és forró szeretetükről biztosították a bölcs vezetőt. Akkor mi lehet a magyarázat? Az írás újabb argumentációval, ezúttal analógiával és összehasonlítással élve ad választ a kérdésre, s megerősíti a kiinduló feltételezést, amely egyben következtetés is: csakis tudathasadás miatt voltak képesek a szellem emberei a becstelen alkura. A tagadva állítás alakzata (litotész) segítségével világítja meg kijelentését a beszélő, ez az eljárás emlékeztet az iróniában is érvényesülő megfordításra, hiszen fejtetőre állítja a világot. Jelentésátcsapás történik, más szóval enyhítve erősítés, az ellentétes nézőpont felől közelít a kiemelt tartalomhoz: azt állítja, hogy a nemzet nagyjait ünneplő antológiák művészi színvonalban nem maradtak el a Rákosi-antológia művészi színvonala alatt, „de bizonyos, hogy soha még ilyen irodalmi rohambrigád nem indult a nemzet egy nagyjának dicsőítésére, mint történt ez most” – állapítja meg az író, majd hozzáteszi: (…) Nem tudunk Horthy-ódákról, melyek szerzője Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi lenne”. Ennek az eljárásnak, érvforrásnak a nyomatékosítás, az erősítés a célja, hogy még élesebben rajzolódjon ki a tett erkölcstelensége. Az alakzatba 150 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Czetter Ibolya foglalt implikatúra ereje abban rejlik, hogy az értelmezést nem konkretizálja, inkább nyitva hagyja, a befogadóra bízza, hogy a beszédhelyzet vagy kontextus függvényében milyen értelmezést helyez előtérbe. A végső konklúzió előtt a szöveg végpontjára úgy helyez nyomatékot, hogy kizáró alternatívával (nem kívánja költőinktől, hogy hősi áldozatok legyenek, mint ahogy az is lehetetlen, hogy önként adják fel a becsületüket és a nemzetet) rávezesse az olvasót az eset egyetlen magyarázatára: az öntudatvesztés okozta az írástudók árulását. 3. A Sztálin halála után megjelent kötetről Érdekes, hogy Márai a naplókban alig, szinte nem is foglalkozott Sztálin halálhírével, ennek az lehetett az oka, hogy a rádióban már majdnem mindent elmondott. A harmadik rádiós felolvasás, amely a Sztálin halála után kialakult helyzetről íródott 1953. május 17-én, szintén azt panaszolja, hogy lehetetlen szatírát alkotni vészterhes időkben, mert a kíméletlen cinizmus hangjait elnyomja a szorongattatást elszenvedőkkel az együttérző fájdalom szólama. Csak azokkal az igazi írókkal vállalt Márai szolidaritást, akik „még mindig őrzik odahaza a mai magyar szellemi élet katakombahomályában a magyar vers, a magyar epika, a magyar szellemiség európai öntudatát”. Azokról a fiatal magyar költőkről azonban, akik elvtelen módon a politikai propaganda szószólóivá váltak, csak megvetéssel, a cinizmus eszköztárát mozgató, gyilkos iróniával tudott beszélni, nem érdemeltek kíméletet. Őket ebben az írásban csak irodalmi funeránsnak, a gyászkar dalnokainak nevezi, műkedvelőknek, akik az Új Ötödik Fizetési Osztály Líráját művelik.10 Ez utóbbi kifejezés az Ötödik Fizetési Osztály Lírája csoportjának kópiája, akiket a szolid műkedvelőktől az különböztet meg a szöveg szerint, hogy messzebbre jutottak, nem szolgálnak rá az ártatlan jelzőre. A nagybetűs kiemeléssel is az ironikus hangsúlyt érzékelteti az író. Felépítésében, szövegszerkesztési sajátosságaiban és retorikai fogásaiban nagyon hasonlít a cikk az előző feljegyzéshez. Itt is kérdésekre adott válaszok melodikus váltakozása ad ritmust a tudatosan megtervezett írásműnek, szövegszervező elv azonban az ellentét: két magatartás feszül egymással szembe, a méltósággal hallgatóké és a politikai marionettfiguraként parancsra verselőké. Az írás első kérdése: mi történt a valóságban a fiatal magyar költőkkel, hogy szinte egyszerre zendültek gyászindulóra? Az állami tisztviselőket az 1893. évi IV. törvénycikknek az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló rendelete alapján 11 fizetési osztályba sorolták. 10 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 151 �Ot tho n a v ilágban A második kérdés továbbmegy: ezek a megrendelt gyászdalok vajon spontán íródtak? A beszélő itt a tettetés ironikus pózát, a tudatlan és naivul jóhiszemű ember szerepét ölti magára, hiszen a kérdésekre rögvest hipotetikus választ is ad: lehetetlen elképzelni, hogy önként tették volna. Leginkább a lírai hevület őszinteségét firtatja a cikkben, s nem késlekedik megemlíteni az ihletet befolyásoló tényezők közt a magas állami elismeréseket, a Baumgarten-díjat vagy a Kossuth-díjat. Az igazi fordulatot az írás végére tartogatja Márai, hiszen azt állítja, hogy csakis a Sztálin halálakor érzett megkönnyebbülés válthatta ki a lírikusokból ezt a zengedezést, „Sztálin halála pillanatában a Magyar Állami Líra fejlődésének egyik klimaxos csúcspontjához jutott el” – állapítja meg nem kis malíciával. Gondolatmentébe tehát igazi csavart helyezett, mert ahelyett, hogy nyíltan elítélné az általa megvetett írócsoportot, „felmentést” talál számukra, olyan módon, hogy az kínos és vállalhatatlan helyzetbe hozza őket. Gáspár Péter Márai-szobra Kassán. Fotó: Süth Gabriella 152 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s SCHEFFER MIKLÓS PETRARCA VISEGRÁDON? Egy firenzei kódexkép irodalmi kapcsolatai és állítólagos magyar vonatkozása A Párizsi Nemzeti Könyvtár Fond Italien 548. jelzetű, Petrarca és Dante műveinek 1476-ban kiadott kódexe1 több, egészoldalas, magas színvonalú művészi illusztrációt tartalmaz. Jelen írás a kötet nyitóképével, annak Petrarca költészetéhez való viszonyával, szimbólumainak értelmezésével és állítólagos magyarországi kötődéseivel foglalkozik. A szóban forgó kép előterében egy folyón zátonyra futott hajóról partra úszó ember látható, a kompozíció középterében hegytetőre épült vár és a hegy lábánál a folyó partjáig húzódó város épületei látszanak. A háttérben folyókanyarulatot, egy túlparti városrészletet és a távolban kéklő hegyeket figyelhetünk meg. Az alkotás elhelyezésében, témájában és szerkezetében teljességgel elkülönül a kódex többi hat illusztrációjától, amelyek ugyan mind egész oldalasak, ám a másik hat konkrétan a könyvben olvasható első műhöz, Petrarca (1304–1374) Trionfi című költeményéhez kapcsolódik. Bár e szerzemény az egész kötet csekély részét foglalja el, mégis ez tekinthető a legjelentősebbnek, ugyanis csak ehhez készültek grandiózus illusztrációk. Ezenkívül csak néhány díszes iniciálé és szövegkeret emeli a kódex művészi értékét. Francesco PETRARCHA, Triunfi, Francesco PETRARCHA, Soneti et Canzoniere; Leonardo BRUNI, Vita di Francesco Petrarca, Dante ALIGHIERI, Soneti et Canzoniere, Lorenzo D’AREZZO, Vita di Dante, Firenze, 1476. Bibliothèque nationale de France, Département des Manuscrits, Fond Italien 548. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 153 �Ot tho n a v ilágban A könyv teljes tartalmi szerkezete így épül fel: 1. Betűrendes mutató a kódexben található összes vershez 2. Petrarca: Trionfi (csak ehhez készültek illusztrációk) 3. Petrarca szonettjei és canzone-i 4. Petrarca életrajza 5. Dante szonettjei és canzone-i 6. Dante életrajza Petrarca Trionfije – a cím jelentése ’diadalmenetek’ – egy allegorikus erkölcsi költemény, mely az antik diadalmenetekre emlékeztető formában mutatja be a Szerelem, a szűzi Erényesség, a Halál, a Hírnév, az Idő és az Örökkévalóság hatalmát az emberi életben. Nemcsak a műre volt hatással az antik kultúra, hanem kódexünk hozzá kapcsolódó illusztrációi is a hajdani császárkori diadalmenetek hangulatát idézik.2 Az ezerkilencszázhatvanas évek folyamán az átlagosnál nagyobb figyelem irányult erre a kéziratra és tárgyalt illusztrációjára. Hogy miért, arra Csapodiné Gárdonyi Klára irodalomtörténész elmélete a magyarázat. Szerinte ugyanis ez a kódex nemcsak hogy Mátyás király (1443–1490) könyvtárának része volt – mivel a király Beatrixszal 1476-ban megkötött házassága alkalmából rendelte meg Firenzében –, de az ominózus illusztráció egyenesen Visegrád legkorábbi ábrázolása3. Annak ellenére, hogy nemzetközi és hazai szakma nem támogatja a hipotézist, és a Corvina-listán sem szerepel a kötet, nem Gárdonyi Klára volt az első, aki a Corvinák közé utalta a kódexet, és ráadásul nem is volt magyar az illető, tehát elfogultsággal sem lehet vádolni. Tammaro de Marinis olasz tudós, könyvész már 1940-ben eljutott Gárdonyi álláspontjára, miután úgy látta, hogy a jó állapotban fennmaradt kötéstábla zománcdíszein levő madarak hollók lehetnek.4 Gárdonyi Klára érvelésében felhívja a figyelmet arra, hogy a kódexnek ugyanazok az alkotói – Antonio Sinibaldi (1443–1528) könyvmásoló és Francesco Antonio del Cherico (1433–1484) miniátor –, akiket Mátyás király amúgy is sűrűn foglalkoztatott. Több, bizonyítottan a magyar uralkodó számára készült könyv került ki a kezeik közül.5 Vö. CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára, A Corvina egy Petrarca–Dante-kódexe a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, Magyar Könyvszemle 77/3, (1961), 241, 244. 3 Uo., 239–246. 4 Tammaro DE MARINIS, Appunti e ricerche bibliografiche, Milano, 1940, 91. 1. Tav. CLVI. 5 CSAPODINÉ GÁRDONYI, I. m., 240. 2 154 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s Egy további érv a mű tartalmával függ össze. Mátyás és Beatrix nászának alkalmából Nápolyban nagyszabású ünnepségeket, színjátékokat rendeztek. Ez alkalomból a firenzeiek Petrarca Trionfiját adták elő, vagyis éppen azt, ami a kódex kiemelt díszű költeménye. Ezzel összefügg az a tény is, hogy a kötet pontosan abban az évben, 1476-ban jelent meg, amikor az esküvőre sor került.6 Gárdonyi Klára döntő érvnek magát a képet tartja, ahol minden táji elem meglehetős pontossággal megfeleltethető a Dunakanyar visegrádi szakaszának. Bár dokumentumszerű pontosságot a korabeli tájképektől nem várhatunk el, mégis elgondolkodtatók az azonosságok. Az erdős hegytetőre épült fellegvár, a lábánál elterülő, nem túl nagy városka a mégis előkelő épületeivel, mint Visegrád, a folyó kanyarulata, a túlparton éppen még látszódó – igaz, idealizált – nagymarosi városrészlet.7 A műben azonban olyan képi vagy szöveges elem nincs (címer, szimbólum, felirat), amely valamilyen formában Mátyás személyéhez kötné, mint az elismert Corvinákat. Ellenben a 11. fólión VIII. Károly (1470–1498) francia uralkodó által használt címereket láthatunk, a Szent Mihály-rend és a Félhold-rend jelképeivel és felirataival, de ezek utólag kerültek a kötetbe, miután a király 1494-ben elfoglalta Firenzét, és a kódexet neki ajándékozták.8 Nagyon beszédesek azonban az ominózus nyitókép keretdíszeinek sarkaiban elhelyezett kör alakú mezők szimbólumai. A visszametszett, de újra virágzó babérágak és a rájuk írt jelmondat: LE TEMPS REVIENT – egyértelműen a Mediciekre való utalások. A firenzei bankárcsalád hatalmának megdöntése ellen több kísérlet is történt, Giuliano de’ Medici (1453–1478) egy ilyen összeesküvés áldozata lett. A visszavágott, de újra virágzó babérág azt üzeni, hogy a Medicieket meg lehet ugyan tizedelni, de a családfát nem lehet kivágni, újra és újra életre támad. A választott jelmondatuk BERZEVICZY Albert, Beatrix királyné, Bp., Magyar Történelmi Társulat, 1908, 143. Vö. GÁRDONYI, I. m., 241. 7 CSAPODINÉ GÁRDONYI, I. m., 243. 8 Gárdonyi Klára XII. Lajoshoz köti a címereket, de ez tévedés lehet. Lásd: Léopold DELISLE, Note sur un manuscrit des poésies de Pétrarque rapporté d'Italie en 1494 par Charles VIII, = Bibliothèque de l'École des chartes, 61. (1900), 450–452. 6 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 155 �Ot tho n a v ilágban is erre utal: le temps revient, jelentése: visszatér az idő.9 A szavak Vergilius IV. Eclogájának egy bizonyos részletére céloznak, amely így hangzik: „Eljön már a Szüz, és Sáturnus uralma is eljön, eljön már egy ujabb nemzetség a magas égből. Oltalmazd te a gyermeket: azt, akivel legelőször tűnik majd le a vaskor s ébred a földön aranykor.” (Mezősi Miklós fordítása)10 Az örökzöld babér (vagyis a Medici família) metszés után még dúsabbá válik, új sarjadék támad belőle és általa új aranykor köszönt Firenzére, helyreállítva a békét és a jólétet, családfájának tragikus megcsonkítása ellenére is. A nagy hatalmú firenzei család nem véletlenül választotta a babért szimbólumának. Apolló szent növénye, az örökkévalóság kifejezője a győzelemmel elért halhatatlanságot szimbolizálja. Az így megkoszorúzottak különleges kapcsolatba kerülnek az istenséggel, aki átadja nekik a halhatatlanságot és a titkos tudást. Így tehát a Medicidinasztia kiválasztottságát, megújulását, diadalát és halhatatlanságát jelképezte.11 A babérág, babérfa – átvitt értelemben vagy konkrétan – számos formában megjelenik a család környezetében. Például ott látható Cosimo de’ Medici portréján. Az ágra egy papírszalag tekeredik ezzel a felirattal: UNO AVULSE NON DEFICIT ALTER (Az egyik letépett ág nem gyengíti a másikat – a mondás Vergilius Aeneis című eposzából származik). A babér feltűnik Sandro Botticelli (1445–1510) Tavasz című talányos képének többrétegű szimbólumrendszerében, hiszen a Medici-család szellemi holdudvarának termékeny talajából született a műalkotás. Felismerhetjük Lorenzo de’ Medici (1449–1492) nevében is, ha tudjuk, hogy a Lorenzo, azaz Lőrinc nevet (eredeti latin alakjában Laurentius) már a középkorban a babér latin elnevezéséből Serena MODENA, Motto del broncone di Lorenzo il Magnifico = https://www.rialfri.eu/opere/motto-del-broncone-di-lorenzo-il-magnifico [2025. 02. 22.] A kérdést behatóan tárgyalja: Janet COX-REARICK, Dynasty and Destiny in Medici Art: Pontormo, Leo X and the two Cosimos, Princeton University Press, Princeton, 1984. 10 MEZŐSI Miklós, Eljön-e majd/még az aranykor? Prófécia, költői öntudat és zeneiség: „a lebegtetés poétikája” Vergilius Negyedik eklogájában = FERENCZI Attila – KROÓ Katalin (szerk.) Aranykor–Árkádia. Jelentés és irodalmi hagyományozódás, Bp., L’ Harmattan, 2007, 79. 11 PÁL József – ÚJVÁRI Edit – BORUS Judit – RUTTKAY Helga, Szimbólumtár – Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Bp., Balassi Kiadó, 2001, 51 = https://magyarhalasz.wordpress.com/wp-content/uploads/2015/11/szimbc3b3lumtc3a1r.pdf [2025. 02. 22.] 9 156 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s (laurus) eredeztették.12 Nyilván nem volt véletlen a választás. De hasonló felfogással tetten érhetjük abban is, hogy a középkorban elhanyagolttá és romossá vált firenzei Szent Lőrinc vértanú templomát Giovanni di Bicci de’ Medici (1360–1429) építteti át impozáns, reneszánsz bazilikává, és így válik a Mediciek családi templomává.13 További fontos adalék – amely gyengíti a kódex magyar királyi kötődését – egy könyvtári leltárból származik, amely Lorenzo de’ Medici 1492-es halálakor készült. Egy ott szereplő leírás tökéletesen ráillik kódexünkre. Említi a kötéstáblát, a rajta levő díszeket, a mű szerzőit és tartalmát.14 De vajon ki lehet képünk főalakja, mit jelenthet a kompozíció a hajótöréssel, mi lehet az üzenet? Mert abban biztosak lehetünk, hogy a jelenet allegorikus hangvételű. A kódex kutatói között egyetértés van abban, hogy a léket kapott hajóról partra úszó alak maga Petrarca. Ez logikus is, ha már a kötet döntő hányada az ő verseit tartalmazza. Többen hasonlóságot vélnek felfedezni a figura és a hivatalos Petrarcaportrék arcvonásai között.15 Annyi azonban bizonyos, hogy az úszó alak megformálása nem a költőhöz kapcsolt ikonográfiai konvenciók alapján történt, úgymint a hosszú papi viselet fejhez simuló csuklyával. Feje köré sokszor babérkoszorút (újra a babér!) is festettek, ami a poétai dicsőségére utal, ugyanis Petrarcát valóban babérkoszorúval illették még életében, 1341-ben Rómában. De ezzel Petrarca és a babér kapcsolata nem ért véget. Életét és lírai munkásságát végigkísérte egyfajta plátói kötődés, egy bizonyos Laurának nevezett rejtélyes hölgy iránt érzett gyötrődő szerelem. Hogy ki ő, arra nincs biztos válasz, csak találgatások, de most nem is ez a fontos. Laura nevében is ott a babér: latinul laurus, olaszul lauro. 16 Cherico a képen több változatban is megfestette a babért. A sarkok babérágairól LADÓ János – BÍRÓ Ágnes, Magyar utónévkönyv, Bp., Vince Kiadó, 2002, 87. SZŐNYI György Endre, A hatalom terei és jelképei a Mediciek Firenzéjében = SZIRMAI Éva – TÓTH Szergej – ÚJVÁRI Edit szerk., A hatalom jelei, képei és terei, Szeged, JGYF Kiadó, 2016, 211–216. 14 DELISLE, I. m., 451. 15 Gárdonyi Klárán kívül pl. Antonio Marsand 16 LADÓ–BÍRÓ, I. m., 202. Vö. RADÓ Antal (ford.) Petrarca összes szerelmi szonettjei, Bp., Franklin Társulat, 1886, 7. 12 13 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 157 �Ot tho n a v ilágban már esett szó, de ott van a kompozíció fő témájában is, Petrarca egy babérfába kapaszkodva menekül meg a vízből. Az illusztrációt keretező díszítésben még két helyen találkozunk babérfával, a középen fent és lent látható kerek mezőkben. A lenti képen ugyancsak a költő alakja vehető ki, ahogy lehajtott fejjel ül egy babérfa alatt. Testtartásából leginkább a szerelmi bánat sugárzik. Petrarca tudatosan kapcsolja össze szíve hölgyét a babérral költői képek formájában, erre számos példát találni költeményeiben. Mindez kulcsot ad a szóban forgó illusztráció megfejtéséhez. A képen a babérfához, vagyis kedveséhez menekül a költő, nála talál lelki menedéket. Erre az egyik versében jó példát találunk: „Édes babérfám lehét, illatát. Árnyékos lombját s bűvölő virágit. Hol fáradt lelkem enyhülést talált... Elvitte ő, ki mindent földbe szállít.” (Radó Antal fordítása)17 Írja ezt visszaemlékezve Laura halálára. Már értjük, hogy Francesco di Antonio del Cherico, a miniátor miért így festette meg a költő alakját, de mit akart kifejezni a zátonyra futott hajóval? Erre is Petrarca költészete adja meg a választ. A hajó vagy bárka a szimbólumok nyelvén többek között az emberi életet, az életen való biztonságos átjutást jelenti.18 Petrarca állandó önvizsgáló, gyötrődő lelkiállapotát leíró, sokszor alkalmazott költői képe a hajón, bárkán való hánykolódás, a hajótörés. „Sík tengeren, gonosz szelek között Rongált hajóm kormánya eltörött.” (Radó Antal fordítása)19 „A hajótörötthöz lettem hasonlatos, aki áruit vesztve, ruhátlanul úszik a partra, aki szél- és tengerviharokban hánykolódik.” (Lengyel Réka fordítása)20 RADÓ, I. m., 197. PÁL–ÚJVÁRI–BORUS–RUTTKAY, I. m., 146–147. 19 RADÓ (ford.), 75. 20 Victoria KIRKHAM – Armando MAGGI (szerk.), Petrarca – Kalauz az életműhöz, Bp., Kortárs Könyvkiadó, 2018., 242. 17 18 158 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s Az illusztráció pontosan erre utal, a költő életének lelki gyötrelmeiben megfeneklett hajójáról szerelméhez, Laurához menekül, kit a festményen babérfa szimbolizál a versekhez hasonlóan. De a képen a rejtett utalások sora ezzel még korántsem ért véget! Az ég bal oldali sarkába a szél korabeli ábrázolását festette a művész; egy emberfejet, amely lobogó hajjal, feldagadt arccal fújja a levegőt a föld felé, oda, ahol a hegyoldalból valamiféle kék füst száll az égre. A légáramlás jól láthatóan el is téríti a furcsa füstgomolyag irányát. Ennek az apró elemnek látszólag semmi köze a fő jelenethez, puszta mitológiai ihletésű dekorációnak vélhetnénk, ha nem ismerjük a költő kreativitását. Petrarca költészetéről köztudott a rejtetten szerelmére célzó leleményes szójátékok alkalmazása. Ilyen a szél gyakori szerepeltetése szonettjeiben, amely olaszul ugyanúgy hangzik, mint kedvesének neve. Amikor például magyar fordításban ezt olvassuk: „Arany haja szétszóródott a szélben” – ez az eredetiben így hangzik: „Erano i capei d’oro a l’aura sparsi21. És mindez természetesen elválaszthatatlan a babértól. Laura a hölgy neve, l’aura a szél, lauro a babér. A szél a távoli füst mellett láthatólag a szikláknak ütközött hajó vitorláját is tépázza. Cherico, a könyvművész ezzel valószínűleg a költő ellentmondásos belső világát akarta érzékeltetni, ugyanis Laura nemcsak enyhülést ad lelkének, de a szél alakjában szét is zilálja életét, vagyis hajótörésének okozójává lesz. Essen szó még a kép alsó mezőjében, a vízben fickándozó delfinekről is. Mi lehet a szerepük ebben az összefüggésben? A delfin sokrétű szimbólum az ókor óta. Gyorsaság, ügyesség, eszesség jellemzi, az ember barátja; vízbe esettek, hajótöröttek megmentője. Életmentő szerepe miatt Krisztus-szimbólummá vált. Kedvelt díszítőmotívum HALÁSZ Gábor (szerk.) – SÁRKÖZI György (ford.), Francesco Petrarca Daloskönyve, Bp., Franklin Társulat, é. n., 42–43. 21 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 159 �Ot tho n a v ilágban volt nemcsak az ókorban, hanem a reneszánszban is.22 Mégis, ezen általános indokok még nem elég súlyosak, bár talán nem mellékesek. Ami igazán a kép összefüggéseibe ágyazza a delfint, az véleményem szerint Apollónnal való kapcsolata.23 Apollón egyik mellékneve a Delphinios volt. A mitológia szerint amikor egy bűne miatt kilenc évi száműzetésre ítéltetett, a szabadulása után delfin alakjában tért vissza Delphoiba. A népi etimológia ezzel magyarázta a híres jóshely nevének eredetét.24 Apollón a zene, tánc, költészet görög istenének szent növénye a babér volt, ahogy ez több formában is megjelenik személye körül. Amikor Daphnét üldözte szerelmével, a nimfa babérfává változott. A neki szentelt templomok mellé babérfákat ültettek, a delphoi Apollón jósda papnője babérlevelet rágva fürkészte a jövőt. Petrarca gyakran szőtte verseibe az istenség alakját. Ha Apollo szerelmes volt Daphnéba (a név görögül babért jelent), akkor szerelmes Laurába is (latinul szintén babér), így az isten VÍGH Éva szerk., Állatszimbólumtár, Bp., Balassi Kiadó, 2019, 66–68. PÁL–ÚJVÁRI–BORUS–RUTTKAY, I. m., 80–81. 24 KERÉNYI Károly, Görög mitológia, Bp., Gondolat kiadó, 1977, 64, 70 = https://www.academia.edu/11251997/Ker%C3%A9nyi_G%C3%B6r%C3%B6g_mitol%C3%B3gia [2025. 02. 22.] 22 23 160 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S ch effer Mik ló s a költő vetélytársa, aki bár delfin alakjában a hajótörött megsegítője lehet, de riválisa is egyben.25 Mindebből az látszik, hogy Chierico, a képzőművész irodalmi műveltségéről is tanúságot téve, Petrarca szerelmi lírájának néhány jellemző költői képét jelenítette meg vizuális formában. A költő és a bankárcsalád jelképei pedig ebben a kódexben, annak nyitóképében találkoznak. Festményünk babérjai egyszerre utalnak Petrarca és a Mediciek világára. Láttuk, hogy a kódex legkorábbi ismert lelőhelye 1492 előtt a Medici-könyvtár volt, tehát ennek az információnak és a tárgyalt szimbólumok elemzésének fényében azt a lehetőséget mindenképpen el kell vetnünk, hogy a kötetet a Corvinák közé soroljuk. De vajon ez cáfolná azt is, hogy az illusztráció tájképi elemei Visegrádot ábrázolják? Véleményem szerint nem. Az indoklás érdekében térjünk vissza a Gárdonyi Klára által felsorolt, fontos összefüggésekhez! – A kódexnek ugyanazok az alkotói, mint több Corvinának, Antonio Sinibaldi scriptor és Francesco di Antonio del Chierico miniátor. – Mátyás és Beatrix esküvőjének alkalmából Nápolyban nagyszabású ünnepségeket, színjátékokat rendeztek. Ez alkalomból a firenzeiek Petrarca Trionfiját adták elő, vagyis éppen azt, ami a kódex kiemelt díszű költeménye. – Mind a könyv elkészülésének, mind az esküvőnek az éve 1476. Hasonló rangú eseményre, mint ez a királyi esküvő, nyilván sem Nápolyban, sem Firenzében nem mindennap került sor. Lehet, hogy nem a budai udvarnak szánták a kódexet, de ettől még nem kizárt, hogy az esküvő emlékére, annak alkalmából született meg. Az, hogy a benne szereplő Petrarca-mű és a frigy okán Nápolyban előadott színjáték ugyanaz, ugyanabban az évben, mint amikor a könyv elkészült, több mint elgondolkodtató. Azt sugallja, mintha Lorenzo de’ Medici afféle emlékkötettel akart volna tisztelegni Beatrix és Mátyás esküvője előtt, és ebben első helyet kapott az a költemény, amelyet a nápolyi ünnepségen előadtak. Egyszóval elképzelhető, hogy a fényes esemény inspirálta a kódex megszületését, amely aztán Firenze urának könyvtárába került. Ehhez fontos adalék lehet Mátyás rendkívül jó viszonya Lorenzo Medicivel. Bár politikai téren nem mindig álltak egyazon táborban, ez a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat nem zavarta. A magyar uralkodó az 1470-es évektől kezdve aktív vásárlója volt a fényűző firenzei áruknak, Lorenzo de’ Medici mindannyiszor igyekezett a király kedvében járni, és kívánságait teljesíteni. Mátyás cserébe kedvező feltételeket 25 RADÓ, I. m., 7. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 161 �Ot tho n a v ilágban biztosított a firenzei kereskedőknek a magyar földön egyre aktívabb tevékenységük gyakorlásához.26 Ez a kiváló kapcsolat is erősíthette a házasság emlékére alkotott könyv megszületésének szándékát olyannyira, hogy Petrarca költészetét összefoglaló, bevezető illusztráción vélhetőleg helyet kapott Visegrád, Mátyás legkedvesebb tartózkodási helyének látképe. A korabeli aktív kereskedelmi, politikai viszonyokkal az információk is áramlottak. Ezen a csatornán juthatott a miniátor mester Visegrád földrajzi környezetéről szóló leírások birtokába. A gondolat azért sem elvetendő, mert tudjuk, hogy a reneszánsz festészet kedvelt eszköze volt a fikció és a valóság ötvözése. Allegorikus, mitológiai, történelmi kompozíciók szereplőiben valódi, kortárs személyek jelennek meg, vagy a megörökített események hátteréül valós épületek, városok, táji elemek szolgálnak. Példa erre Raffaello Athéni iskolája, ahol Platón Leonardo képében, Hérakleitosz Michelangelo képében ábrázolta az alkotó. Mindent összefoglalva úgy tűnik, a Párizsi Nemzeti Könyvtár Fond Italien 548. jelzetű, Petrarca és Dante műveinek kódexe nem lehet része a Corvináknak. Erre semmilyen konkrét hivatkozás nincs a műben. Van viszont több szimbolikus utalás a firenzei bankárdinasztiára. Valószínűleg Lorenzo Medici megrendelésére készülhetett a kódex, de megszületéséhez köze lehet Mátyás király és Beatrix 1476-ban megkötött házasságának is, melynek alkalmából rendezett ünnepségen a firenzeiek azt a Petrarca-művet adták elő, amelyet a kódex is gazdagon illusztrálva tartalmaz. A könyv elkészülésének éve is megegyezik a házasságkötés évével. A kötet bevezető alkotásában Francesco Antonio del Cherico, a miniátor művész Petrarca jellemző költői képeit öntötte vizuális formába, ahol fontos elem a babér motívuma, amivel a költőre és a megrendelőre egyaránt célozhatott. De egy elegáns gesztussal elhelyezte a háttérben Visegrád látképét is, hogy a jeles alkalomból diszkrét művészi nyelven állítson emléket Mátyásnak. A kódexkép szimbólumainak elemzésében tehát Petrarca költészete a kulcs. A petrarcai líra ismeretében a képi elemek megszólalnak, összefüggő jelentésrendszert alkotnak. A festményen a hajó több, mint hajó, a szél több, mint szél, a babér több, mint növény. Hogy mindehhez tényleg Visegrád és környéke adta volna a festői hátteret, amellett lehet érvelni, de vitathatatlan bizonyíték erről sajnos nem maradt fenn. Így csak feltételes marad az a megállapítás, hogy az itáliai reneszánsz művészet, a nemzetközi politika és a halhatatlan szerelem 1476-ban a Dunakanyarban adott találkozót egymásnak. 26 TEKE Zsuzsa, Mátyás és Firenze, Magyar Tudomány 12. (2008), 1504. 162 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h C s a b a TÓTH CSABA SZÁSZ ENDRE GUERNICÁJA „Az első szerelmemet nem egy barbár nép gyilkolta meg.”1 (Szász Endre) Picasso Guernicája a modern művészet egyik legkiemelkedőbb és legegyetemesebb műalkotásává vált, megrendítően jeleníti meg az értelmetlen öldöklést, pusztítást és erőszakot, a művészettörténet legnagyobb műveihez mérhető ikonikus alkotás. A festmény drámai ereje részben monumentális méreteinek köszönhető, ugyanakkor a szürrealizmus dramaturgiája nélkül nem tudná uralni a 20. század művészetét. A múlt év július 4-én a szombathelyi Irokéz Galériában nyílt meg Megtörtént címmel egy drámai erejű kiállítás, amely a 80 évvel korábban a városból és a környező településekből koncentrációs táborokba hurcolt és ott nagy többségében megsemmisített zsidó honpolgároknak állított emléket2. Ennek a kiállításnak két, a Guernicához mérhető képciklusát Kondor Béla és Szász Endre alkotta meg eredetileg az 1965-ös auschwitzi magyar kiállításra.3 KOLTAY GÁBOR – RISKÓ Géza, Szász Endre, Bp., Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1983, 83. 2 A kiállítás kurátora jelen sorok írója volt. 3 „Az 1965-ös auschwitzi magyar kiállítás történeti forgatókönyvét 1963 tavaszától dolgozta ki a Legújabb kori Történeti Múzeum (a Munkásmozgalmi Múzeum elődje) Horn Emil muzeológus ideológiai iránymutatásával. Az auschwitzi kiállítás lebontott anyaga a 80-as elején került Szombathelyre, az akkor még csak tervben létező, majdan megépülő Szombathelyi Képtár számára. A műegyüttest innen kérte kölcsön és restauráltatta 2023-ban Véri Dániel, a Centrális Galériában megrendezett Megrendelt emlékezet című kiállítás kurátora. Ettől a kiállítástól teljesen függetlenül az Irokéz Galéria 2023-ban megrendezett Emlékezők című kiállítás rendezésekor született az a döntés (Sugár Judit, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke és e sorok írója – az Emlékezők kiállítás kurátora részéről, hogy Szász Endre auschwitzi képciklusát 2024-ben, a szombathelyi zsidóság elhurcolásnak 80. évfordulóján bemutatja az Irokéz Galéria. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 163 �Ot tho n a v ilágban 1–5. kép – Szász Endre: Auschwitzi Panno4 Kondor Béla képciklusa, aki az Auschwitzi láger témát kapta5, két grafikából és három festményből állt az Irokéz Galéria kiállításán. A két grafika6 a pályaművek terve, a három festmény részben ezeknek a megvalósulásai voltak, amelyek közül csak a két nagyméretű Guernica-hatású kép került a kiállításra, mivel az egyik kiegészítő eleme, a Muzsika című a Szombathelyi Képtár állandó kiállításán szerepel. Az Irokéz Galéria kiállításának drámai alaphangját Szász Endre mindeddig szinte ismeretlen számító képciklusa adta, aki az 1964-es lektorátusi pályázaton a Nyilasterror, ellenállás, felszabadulás témakört kapta. A Galéria ezekből csak a Nyilasterror A festményfotókat a Szombathelyi Képtár bocsátotta rendelkezésünkre – köszönet érte! A Képző- és Iparművészeti Lektorátus ABC-sorrendben osztotta ki a témákat a beválasztott művészek között. 6 Amiből az egyik, az Auschwitz rézkarc (150x390 mm) Solymár István bevezetőjével megjelent a Mai Magyar Művészet című könyvben (Bp., Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, 1972, 84.). Mind Kondor Béla, mind Szász Endre auschwitzi művei ismeretlenek maradtak mind a nagyközönség, mind a hazai művészettörténet számára a 2023-as Megrendelt emlékezet kiállításig. 4 5 164 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h C s a b a képciklust mutatta be, amelyet a művész ifjúkorában Kolozsváron megélt élményei alapján alkotott meg. „Akkor 15-16 éves voltam, s ezekben az években már gondolkodik egy gyerek… A szomszédban lakott egy kis zsidólány, Berger Katinak hívták. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, halálosan szerelmes voltam Katiba. Meg voltam győződve róla, hogy ő lesz a feleségem, szép családi életet fogunk élni. Kicsit készültünk is erre… Aztán elhurcolták a németek, Németországban megölték az az egész családot, Katit is.”7 Szász a hatvanas évek közepén már több mint félszáz könyvet illusztrált, a leghíresebb ezek közül az Európa Könyvkiadónál 1958-ban megjelent Francois Villon összes versei című kötet volt. Látomásos, a szürrealizmus eszköztárából is merítő illusztrációs készségének tehát számos tanújelét adta az auschwitzi lektorátusi megbízásig, ugyanakkor a visszatörléses, sajátos képalkotási technikája is kialakult erre az időre. Az auschwitzi téma kapcsán a személyes motiváltsága azonban hihetetlen művészi szintet eredményezett a képciklus megalkotásában, amely Szász művészetének csúcspontját eredményezte. A lezárult életmű kapcsán ez ma már egyértelműen megállapítható. 7 KOLTAY–RISKÓ, I. m., 83, 58. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 165 �Ot tho n a v ilágban Azért is indokolt a képciklus párhuzamba állítása Picasso Guernicájával, mivel mindkét mű a monokromitás, a drámai szűkszavúság mesterműve. Picasso szürrealizmusában még jelen van a kubizmus, amely a harmincas évek második felében, ráadásul az ő személyes érintettsége révén evidencia,8 Szász három évtizeddel később alkotásában még tovább él a szürrealizmus, azonban, különösen a Rabbit ábrázoló képén az absztrakt expresszionizmus és a tasizmus hatása is kitapintható. Ugyanakkor az az absztrakt expresszionizmussal szemben fellépő hiperrealizmus, illetve a fotó alapú festészet (egyáltalán az újrealizmus) hatása is érezhető Szász ekkori művein.9 Ettől a sokdimenziósságtól különleges Szász Guernicát idéző holocaust-képsorozata. A szerző Szász Auschwitzi Pannójával, illetve annak néhány darabjával a nyolcvanas évek elején találkozott, amikor azok Auschwitzból Budapesten keresztül a Savaria Múzeumban landoltak. „Sajnos csak futólag ismertem, semmilyen különösebb kapcsolatban nem voltunk… Picasso udvariasan viselkedett velem szemben, amikor az egyik galériása összehozott vele.” KOLTAY– RISKÓ, 50. 9 Vö.: KOLTAY–RISKÓ, 73: „Az amerikai művészetnek óriási a befolyása Európára”. 8 166 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Tó t h C s a b a Az előző oldal alsó képe egy magányos koponyát ábrázolt, nem tudva a képsorozat múltjáról, azt Hamlet-illusztrációnak vélte. A halál megrendítő metafizikai erejét lélekbemarkolón közvetítette, ami a holocaust kapcsán még drámaibb jelentésűvé vált. A képciklus szombathelyi létét nem feledve ez az alapélmény egészen a tavalyi kiállításáig váratott arra, hogy négy évtizednyi alvó, raktári állapot után a nagyközönség is részesüljön benne. A kiállításmegnyitó végén a szerző felvetette a Megtörtént kiállításanyagának állandó kiállításon való bemutatását, ami egyrészt a történelmi trauma feldolgozásában mindenképp jótékonyan hatna az utókorra, másrészt, a kiállított művek monumentalitása, ereje és kvalitása is indokolttá teszi ezt a víziót, hogy Szász Endre Guernica/SOA látomása betöltse küldetését. „Az én nemzedékem találta fel a fasizmust és a koncentrációs tábort. Bár személy szerint nem vettem részt a legsötétebb középkornak ebben az újjáélesztésében, mélységesen szégyellem, hogy generációm elkövette ezeket az atrocitásokat, és felelősséget érzek, hogy helyrehozzuk mindezt a szörnyűséget, hogy az emberiséget kiszabadítsuk a kétség gettójából, a börtönbe zárt értelem koncentrációs táborából.”10 10 KOLTAY–RISKÓ, 98–99. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 167 �Ot tho n a v ilágban Síremlék a balassagyarmati zsidó temetőben Fotó: Fricska Éva 168 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes CS. KOVÁCS ÁGNES STAFÉTA GRAFITCERUZÁRA Nyelvi megelőzöttség és írásaktus Agota Kristof: A nagy füzet és Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című regényében Vállalásom, hogy összehasonlító elemzés tárgyává tegyem Agota Kristof A nagy füzet és Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című könyvét a rövid mondattal való foglalatoskodással kezdődött. Írásomban arra kerestem a választ, vajon miként működnek a két kitüntetett szövegben a rövid mondatok és változataik. Emellett a nyelvvel bajoskodás és az írásaktus tematizálása, a narratív határozatlanság, az elbizonytalanított elbeszélő szerepe, a valóság elbeszélhetőségének módozataival vívott szüntelen harc szempontjából is erősen indokolt a két szöveg összehasonlító elemzése. Agota Kristof és Esterházy Péter választott műveiben központi szerepet játszik az írás, a kimondás, a hallgatás és a csend poétikája. Mindkét szöveg világának hősei gyermeki maszkból beszélnek, vagy épp hallgatnak „kifelé”, a befogadó felé, jellemzően megszűnik az elbeszélő egyértelmű azonosíthatósága, a fiúk egymásrautaltságban élnek. De mindkét esetben feltételezhető az is, hogy az elbeszélői szólamok vagy a szereplők belső monológjai nem köthetők körülhatárolható, egyértelműen meghatározható személyiséghez. A szövegek belső rendje ugyanis nem a valóság törvényei szerint működik. A családi mintázatok is hasonlóak, szülők és gyerekek, emblematikus nagymamafigura és zárt környezet adja a hátteret a történetekhez. A nagy füzet egy Trilógia része, és akként is tekintek rá, ezúttal mégsem tehetem, hogy egy rövid írásban mindhárom regényről részletesen beszéljek.1 Ez esetenként okoz is némi problémát, hiszen ha a három szövegre egyként tekintek, és egyfajta széttöredezett identitásként látom A nagy füzet, A bizonyíték és A harmadik hazugság című könyvek szereplőit, Klaus-t „K”-val, Claust „C”-vel, Lucast, vagy akár Claus T-t, máris felvetődik a kérdés, hogy vajon egy ikerpár történetét beszélie el A nagy füzet, vagy egyetlen szereplő négyféle, a lehetséges világokban lejátszódó 1 Agota KRISTOF, Trilógia, Bp., Palatinus, 2006. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 169 �Ot tho n a v ilágban történetét olvashatjuk. Ha csupán A nagy füzet felől tekintünk a történet szereplőire, testvérpárként tematizálhatjuk őket, hiszen történetük továbbírása csak a két következő regényben valósul meg. A nagy füzet a háború sivár közegében a Márk-változat2 a kitelepítés összezártságában keresi a megváltozott környezet, élet elbeszélhetőségének lehetőségeit. Agota Kristof pontosan tudja, hogy a borzalom, amely regényének figuráit körbeveszi, le is egyszerűsíti a világot körülöttük, tudatuk beszűkül, hiszen egyetlenegy dolog biztos: küzdeni kell a túlélésért. Agota Kristof rövid, szikár mondatai ezt a beszűkült nyelvi tudatot, ez a nyelvi mentalitást prezentálják. A rövid mondatokkal elbeszélt testvérpár Esterházynál a hallgatás és az írás aktusában ölt testet. A néma fiú és az író testvér megidézi az Agota Kristof által is felvetett kérdéseket, problémákat írásról, a létezés misztériumáról, a szavak által létező világról. Esterházynál és Kristofnál is van egy kitüntetett „író”. Mindketten naplót vezetnek. Hogy mi kerül a naplóba, sok mindentől függ. Esterházy Péter a Márk-változatban – tőle szokatlan módon – kitüntetett helyzetbe hozta a rövid mondat formáját. A szerző így vallott erről: „Az a trivialitás derült ki, melyet én elvileg tudok, de mégis meglepett, hogy ez nem technika, hanem pozíció kérdése. Olyan helyzetbe kerül az elbeszélő a szöveghez képest, hogy ez lesz a normális lélegzetvétele a szövegnek. Ha rejtélyeskedni akarnék, azt mondanám, engem is váratlanul ért, hogy milyen rendes rövid mondatokat tudok írni”3. „Nagyon sok mindent nem lehet akarni. Nem lehet akarni egyszerűnek lenni, annak valahogy létre kell jönnie. Kézügyességből tudok rövid mondatokat írni, csak az nem számít.”4 „Elhatároztam, már tavaly, hogy rövid mondatokat írok. Rövid magyar mondatokat. Alany, állítmány, tárgy: Szeretem az apám. Részvétlenségemet jócselekedettel leplezem.”5 A Márk-változat minden előzetes olvasói várakozásra rácáfolt. Agota Kristof A nagy füzet című regényének beszédmódját idéző rövid mondatok, lábjegyzetek ESTERHÁZY Péter, Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat, Bp., Magvető, 2014. (A regényre hivatkozó oldalszámok erre a kötetre vonatkoznak.) 3 ESTERHÁZY Péter, Engem is meglepett, milyen rendes rövid mondatokat tudok írni (riporter: „aprobuba”) = Könyves Magazin, 2014. 06. 05 = https://konyvesmagazin.hu/nagy/esterhazy_peter_engem_is_meglepett_milyen_rendes_rovid_mondatokat_tudok_irni.html [2025. 09. 06.] 4 Uo. 5 ESTERHÁZY Péter, Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat, Bp., Magvető, 2013, 41. 2 170 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes nélkül, imakönyvre emlékeztető oldaltördeléssel. A fejezetszámok egymás után következnek, az egyes oldalak utolsó sorai a következő oldal első sorába kapaszkodnak, akár egy regénykoszorú! Vagy novellafüzér. A történettel a kitelepítések idejére egyetlen szobába zsúfolódik az olvasó. Két testvér egy anyától, az idősebb papája a vészkorszak áldozata, a kisebbé velük él, mellesleg iszik. A mama a nagyobb apját szereti. A kicsi néma, a nagy a szavak szerelmese, mindent megír, mert amit leír, csak az van, és az a minden. A nagyobbikat – nyilván nem véletlenül – Péternek hívják. A regény külön szólamaként épülnek a történetbe a Márk evangéliumából való szövegfoszlányok, és a nagymama imáiból szőtt írásmű. Az Esterházy rövid mondatai és Agota Kristof rövid mondatai közti különbség már az első olvasásnál is szembetűnő. Esterházy Agota Kristof A nagy füzetéről írt esszéjében ezt mondja: „Csupasz mondatai, tudom, nagy szó, egyszerre idézik a Vásott kölykök Cocteau-ját és a rettenthetetlen Csáthot. Gondolom, ha az ember nem az anyanyelvén ír, akkor többékevésbé szükségszerűen jut ilyen mondatokhoz (a fordításért Róbertnek tartozik az olvasó köszönettel), ezek a mondatok majdnem szürkék, majdnem jellegtelenek, a regény majdnem egy regény kivonata – nyaktörő mutatvány, melynek eredménye e bátor, fölkavaró kopár mű”6. Esterházy Márk-változatának története szerint a főszereplő családját kitelepítették, és a „nép ellenségének” címkézték őket. Auschwitz után vagyunk, a főszereplő apjának testvérét megölték a háborúban, féltestvérének apját pedig gázkamrába küldték. A kisebbik fiú apja alkoholista, a nagymama pedig kizárólag Istennel és Istenről beszél. A történet másik vázát képező Márk-evangélium jellegzetessége, hogy rövid mondatokkal dolgozik, az evangélisták szövegeihez mérten sokkal szikárabb, sűrítőbb technikát alkalmaz. A Márk-változatban olyannyira nincs túlbeszélés, hogy a mű alapvető szervezőeleme a csend. A megszólalást a Márk-változat esetén szó szerint is érthetjük, hiszen a főhős, a gyermekelbeszélő egyesek szerint néma, de talán inkább képtelen a megszólalásra. Kis sükebókának, süketnémának nevezik. A gyermekről időközben, már majdnem a könyv elején kiderül, hogy nem süket és nem is néma. A kisfiú képes lenne a beszédre, azonban feleslegesnek tartja, hogy beszéljen. A narrátori szólamok folyamatosan egymásba csúsznak. De mielőtt a narrátori szólamokat vizsgálat tárgyává tennénk, meg kell vizsgálnunk a beszélő életkorát, a beszédhez, szóhoz való viszonyát, némaságát, esetleges tettetett némaságát, viszonyulását a szóhoz. A gyerek élete, viszonyulása a szóhoz és a csendhez a „lábközi gőgicséléssel” kezdődik. 50 x 50-es a szoba, annyit kell lépnie, ESTERHÁZY Péter, Agota Kristof: A Nagy füzet = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00171/esterhazy00205/esterhazy00205.html [2025. 08. 31.] 6 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 171 �Ot tho n a v ilágban ezek voltak az ő első totyogós léptei. Aztán ez mindig csökkent, egyre csökkent, ha állna még a ház, „most”, azaz az elbeszélés pillanatában mindösszesen 9 lenne a lelépendő lépések száma! Az elbeszélőnk tehát felnőtt, érett férfi, a gyerekként elgondolt szereplő nyelve egyáltalán nem gyermeki. Arra az állapotra utal, amikor egy ember már képes felfogni, érteni, értelmezni a világot, de még nem tud beszélni róla. Azért, mert nem tud beszélni! Esterházy elbeszélője a fiatalabb testvér, aki nem beszél, a bátyja ír, és közéjük furakszik még a nagymama a maga süketnéma Istenével. Isten egyébként nem teremti a mondatot, mert azt az ember teszi. (Márk-változat, 7.) Az elbeszélő nemcsak, hogy beszélni tud, de hall is. Még csak nem is süket. Mindent pontosan hall. Azt mondja: „Hallom a stampedlit, nézem a plafont, nincs valami magasan” (7.). „Mi a nehezebb, egy kiló sár vagy egy kiló por?, kérdezi a bátyám. Egy kiló sár, vágnám ki diadalittasan, de nem szólhatok.” (9. – Kiemelés tőlem, K. Á.) Tudna pedig. Az elbeszélőre Mári vigyáz. Mári, aki azért vigyáz rá, mert nem tudják kivinni a földekre a szülei. A bátyját ki tudják, mert őt odakötözik a fához. Ő is kicsi. Mári a nyakába kapja a kicsit. Szól a szöveg nem lehet túl nagy tehát! Esterházy Péter elbeszélője (a könyv elején) egy beszédre még képtelen kisgyermek, aki nem mellesleg felnőtt beszélői pozícióból szólal meg. Az elbeszélő személye, életkora, neve és beszédre való képessége, mondhatni alkalmassága is megkérdőjeleződik. Esterházy nemcsak, hogy elbizonytalanít, de relativizál is, sőt, ahogyan azt Agota Kristof teszi A nagy füzetben és a rákövetkező regényekben: megbízhatatlanná válik. Nélkülözi az olvasó azt az alapvető bizonyosságot, hogy megtudhassa, miféle elbeszélővel is van egyáltalán dolga. Maga az egész mű nem vázlata, hanem költői párlata egy valódi, jelentős történetnek, mondja Radnóti Sándor egy tanulmányban.7 A báty füzetébe másolja Márk evangéliumát. Miért az archaikus magyar szöveget használja? Sejthetőleg azért, hogy stilárisan is megkülönböztesse a könyv mindennapi, empirikus rétegétől. Miért fordítja át a történetet egyes szám első személybe? A nyitott mű jegyében és a híres Borges-novella bűvöletében – a Don Quijotét másoló Pierre Menard-ról (Pierre Menard, a Don Quijote szerzője) – Esterházy kétszeresen radikalizálja a fiktív francia írót, Borgest, Calvinót vagy éppen saját magát. Mert itt nem Cervantesről, Dosztojevszkijről vagy Danilo Kišről feltételezi, hogy az eredetivel megegyező szöveg új kontextusban vagy új szerzői névvel alapvetően megváltozik, hanem magáról a kereszténység kanonikus szövegéről. A másolt RADNÓTI Sándor, A süketnéma isten, Holmi, 2014. szeptember = https://www.holmi.org/2014/09/radnoti-sandor-a-suketnema-isten [2025. 02. 24.] 7 172 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes evangélium (még akkor is, ha szóról szóra ugyanaz, mint az eredeti) egy másik szövegként tételeződik, teljesen új teremtés. Az, hogy a megidézett citátumokat ki mondja el és kinek, az a nagymama halála után derül csak ki. A folyamatosan mindent lejegyző báty ugyanis vezet egy füzetet, és miután a nagymama lebénul, elkezdi leírni annak történeteit: „Azt magyarázta épp, hogy őt a nagymama hallgatása kényszeríti megírni a történetet. Végigírni, végigmondani. Merthogy eddig a nagymama mesélt Jézusról, de ő már soha többé nem fog. De valakinek kell” (56.). Ezek az idősebb testvér által elmondott mesék épülnek be a szöveg második felében a főszövegbe, csakúgy, mint a szöveg elején a nagymama meséi. A történet maga tehát többszörösen közvetített, ahogy az alapul szolgáló Márk-evangélium is, amelynek fő váza a Péter által elmondott prédikációkra épül, és emellett sugalmazott írás. Itt egy bibliai narratíva ér össze a fiúk saját történetével. A testvérpár lemegy a víz mellé, és leheverednek kedvenc helyükre, egy lapos sziklára, a „Bérc”-re. Egy idő után a báty megkéri öccsét, hogy egy bizonyos nézőpontból figyelje őt, abból a szögből nézve ugyanis olyan, mintha vízen járna. Az öcs „ráfeszíti” magát a kőre. Ezen a ponton történik meg a gyermek azonosulása a feszületen lévő, szenvedő Jézussal a Kisjézus helyett. Nem sokkal ezután bekövetkezik a tragédia8. Így a kisfiú sem válhat elsődleges jegyzővé, hiszen mint narrátor csupán eszköze az elbeszélésnek, hangja és nyelve pusztán egy adott, mindig folyó történet pillanatnyi változatát képes felmutatni: „Fájdalommal, erővel és fájdalommal nyomom a ceruzám. A bátyám ceruzája, a bátyám füzete, de most már az enyém. Mindegy, kié, ceruza, füzet, csak írjon, csak fogadja be az írást” (98.). Hasonlatosan Agota Kristof elbeszélőihez. Különböző személyiséggel felruházott figurái, testvérek, ikrek, eltűnt, esetleg meghalt vagy sohase volt szereplői egy rendkívül bizonytalan történetnek. De a báty hasonlóan írja tovább és át a nagymama által elkezdett evangéliumot: „Na, pöcsöm, az úgy volt tehát, hogy azonnal kényszerítem az én tanítványaimat hajóba ülni, és elöl elmenni Betszaidába az túlsó partra, míg én elbocsátom az sokaságot. Emlékszel, előtte volt, vala, öregem, a csodálatos kenyérszaporítás, az a rakás morzsa” (84.). Esterházy merész húzással az evangéliumi történetet próbálja elbeszélni a gyermeki elbeszélői hang szókészletével. Blaszfémiának is tekinthető szavakat választ. Hogyan lehet a szakrálissá emelt beszédmódban megjeleníteni a ’pöcsöm’ vagy az ’öregem’ kifejezést? Agota Kristof Nagy füzetébe írt szöveghelyei homályosak, csak néhány mondatnyi idézet kerül MURZSA Tímea, Isten és az Ige = kulter.hu, https://www.kulter.hu/2014/09/isten-es-azige/ [2025. 02. 24.] 8 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 173 �Ot tho n a v ilágban a regény első fejezetébe. Csupáncsak a róla való beszéd tematizálódik a regényfüzérben. Esterházy könyve felajánl egy olvasatot, amely alapján az első és a második szöveg narrátora minden bizonnyal a már felnőtt (kisebbik) fiú, aki harmadik személyben beszél szüleiről és bátyjáról, majd aki a második történetben a felidéző pozícióját veszi fel. Bár néhol megjelennek reflexiók az emlékezés aktusára (2, 25.), amelyek a visszatekintést problematizálják, a könyv nagy részében mégis egy beleélő, átélő elbeszélőt „hallani”, akinek az alakjában szimultán él jelen és múlt. Ugyanakkor ez alkotja meg azt az ambivalens narratív szituációt, melyben egy olyan elbeszélő szólal meg, aki valójában csak utánozza a gyermeki megszólalásmódot (egy olyat, amelyről tudjuk, hogy a belehelyezkedés idején még süketnéma volt, és a süketnémasága fokozatos „elvesztésével” az ő elbeszélő-ideje és -technikája válik dominánssá a visszatekintő felnőttével szemben), sőt szavairól nem tudni biztosan, hogy sajátjai-e, hiszen felváltva illeszti be az idegen szólamokat, a hol jelzett, hol nem jelölt intertextusokat a történetekbe, sőt többször azt is hangsúlyozza, hogy bátyja szavait használja („Magamban sokszor használom úgy a szavakat, ahogy ő”; „Sok szót tanulok tőle” – 28, 75.). Végül nem csak az válik kérdésessé, hogy a fiú és a báty alakja szétválasztható-e egymástól („Mindig mondom, noha erre mindig belém rúg. Belül mondom, mégis hallja. De kívül rúg” – 21.), hanem az is, hogy az a gyermeki alak létezik-e egyáltalán, amelyet számtalan módon felvet a kötet: „Semmi hang, se ki, se be, semmi, és a semmivel szemben olyan nevetséges az aggódás” (5.); „Anyámék félnek tőlem is. Nem tőlem, a némaságomtól. Hol kezdődik a némaságom, és hol én?” (18.) A történet írása végül automatizmussá válik, az írás történet általi megelőzöttsége pedig determinálja azt, aki ír: „Egy történet nem tud megállni. […] Folytatom – nem tudom mit. Vagy inkább folytatódik”; „Nincs más, csak a történet. Írva van” (91, 94.). Esterházy azt kérdezi: van-e történet elbeszélő nélkül? Továbbírja azt a kérdést, amelyet Agota Kristof feltesz. Tudniillik: kell-e elbeszélő a történethez? Illetve, hogy van-e történet anélkül, hogy valaki elbeszélné azt? Ha az elbeszélő meghal, ki mondja tovább a történetet? Elmondható-e a mondható? Esterházy a nyelv általi megelőzöttségen túl arra is keresi a választ, hogy vajon hová lesznek a szavak? Isten szava a teremtő szó, Jézusé az evangélium szava, szakrális szó. Elmondatik annak a története, ahogyan az Isten emberré lett. Így lett ugyanis története. Mert Istennek nem lehet története, neki csak történetei lehetnek, kinek-kinek, ahogyan neki megjelenik. Jézus élete azonban istenbizonyíték. A megragadásban, a történet megírásában és annak elbeszélésében ölt testet. Ahány evangélium, annyiféle történetben. 174 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Cs. Kovács Ágnes Agota Kristof és Esterházy Péter említett könyveinek narrációjában hasonlóság mutatkozik a narrátor elbizonytalanításában, s ez a bizonytalan elbeszélői pozíció nehezíti az olvasói befogadást. Hasonlatosság az is, hogy a narrátor/ok tekintetében mindkét szerző rájátszik a testvér–iker–féltestvér toposz kiaknázására. Rokonság, vérrokonság, közös gondolkodás, genetikai egyezés, idegrendszeri hasonlóság, külső hasonlóság, családi háttér. Az elválás, az egymástól elkülönülés így extrán nehéz, könnyű, mindenesetre problémás. Agota Kristófnál az anagrammaszerű egyezések a nevek tekintetében először segítik, majd rettenetesen megbonyolítják az azonosítást. Esterházynál a kisebbik gyereknek, aki hol gyerek, máskor felnőtt, sőt idősebb férfi, még neve sincsen. A báty Péter, őt is a kisebb testvér pozíciójából látjuk. Máskor az evangéliumi regiszterből szól, ilyenkor Péter apostol alakváltozatát halljuk, egyfajta maszk, ahonnan beszél, ami megint csak megváltoztatja az olvasóval kötött szerződést. Agota Kristof regényfüzérének első részében eltűnik az egyik fivér, ha ugyan létezik, ő Claus, de visszatértekor más történetet „hurcol be” magával. Az eredetmítosz megkérdőjeleződik. A magasztos családi viszony, a háborúba elhurcolt papa csupán egy családját elhagyó férfiként tételeződik. Sorsa, amelyben a határsértő fiú szabadságát hozza el, akár magasztos is lehetne, de nem az. Nem áldozata fia „bosszú”-jának, de a felesége lövi le őt féltékenységből, csak szerencsétlen áldozat, pancser. Esterházynál a kisebbik fiú okozza a nagyobbik halálát. De megítélése mégis felmagasztosul, hiszen folytatja az írást. Testvére ceruzájával írja tovább a történetet. Másolja az evangéliumot, Krisztus szenvedésének történetét. Olyan, mintha maga is evangélistává válna. Nem is csak egyszerű elbizonytalanítás történik, sokkal inkább alakváltás, fikciók közötti határsértés, átlépés az egyik Dichtung világából egy másikba! Egymásba forduló életek, egymásért kiáltó bűn és bűnhődés története mindkét szöveg. Agota Kristofnál eltemetik az egyik fivért. Valószínűleg Claus T.-t. Aki öngyilkos lett. Aki hátrahagyott egy levelet a testvérének. A borítékot így címezte meg: „Klaus T.-nek”. A szövegben mindössze ennyi állt: „Szeretném, ha a szüleink mellé temetnének”. Aláírás: Lucas. Amikor megkérdik az elbeszélőt, miért Lucasként írta alá az elhunyt a levelet, az elbeszélő azt mondja, az elhunyt nem a fivére, de mivel annyira hitt ebben, nem utasíthatta vissza.9 De a Claus T. néven elhunyt személy néhány nappal a halála előtt megvallotta, hogy nincs rokoni kapcsolata a férfival. Ettől függetlenül az elbeszélő az apja mellé temeti el. Mégis fivéremnek nevezi. Azt mondja, a fejfán szereplő név és az ő saját neve közt egyetlen betű a különbség. A regény azzal zárul, hogy az elbeszélő Lucasra 9 Vö. Agota KRISTOF, Trilógia, 464–465. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 175 �Ot tho n a v ilágban cseréltetné a Claus nevet a fejfán. Egyetlen indoka van rá, hogy ha az anyja meghal, egyáltalán nincsen oka már arra, hogy folytassa. De mit folytasson? – kérdezheti az olvasó. Talán az egész könyv és az egész történet egy hazugság. Az anyjának hazudik végig, hogy azt gondolja, Lucas még mindig él. Ő az a fiú, akit a visszacsapódó golyó eltalált, eltalálhatott. Vélhetően tehát, elképzelhető az is, hogy meghalt. A megmaradt fiú pedig végigjátszotta a szerepét, mintha élne. Claust pedig „elszöktette” a valóságból. Abból a városból, országból, és megpróbálta kiírni a történetből. De aztán az életben maradásához kellett, hogy megtalálja az egységet, vagy hogy életben tartsa az anyját. Nehezen rekonstruálható a történet. Az élet folytatása helyett ott marad az írást. A holtaknak egy ideig még nő a körme, a haja… de lehet, hogy ez nem így van. A folytatás csak és kizárólag a történet primátusát hirdeti. Lucas meghalt, Claus Lucas néven élt tovább, és várta a fivérét. Írt. Megírta azt a történetet, amely megszakadt, az életet helyettesítette az irodalom, a valóságot a fikció, a Wahrheitet a Dichtung. Claust pedig kiírták a történetből. Egy ideig úgy volt könnyebb. Esterházynál pontosan ez történt, a kisebbik fivér megragadja a gepárdos ceruzát és ír. Ahogyan fogy a ceruza, rövidül az élet. A vége közeledik az elejéhez. A szerves szénszármazék, a grafit az emberi élet, az emberi test mulandóságával áll párhuzamba. Az írásaktus fölékerekedik az életnek. Esterházy a kisebbik fiúval másoltatja tovább az evangéliumot. Krisztus kereszthalálát. Háromszor olvassuk el: „Ekkor pedig nagy felszóval kiáltván meghalék” (100, 101, 102.). Nincs vége – írja az öcs, de mégis ez a befejezés. Az élet befejeződik, de vége nem szakad. Agota Kristof regényének utolsó mondata: „A vonat jó ötletnek tűnik” 10. Nem tudom, vajon arra gondol-e az elbeszélő, hogy azt teszi, amit Claus T. tett: nevezetesen, hogy 14.15-kor a vonat elé vetette magát. Hogy ő is az öngyilkosságot fontolgatja-e, akár a „bátyja”, nem lehet tudni. Ez egy értelmezés. Az is lehet, hogy csupán arról van szó, Claus T.-t azaz Lucas-t egyszer végre valahára ki akarja írni a történetből. El kell mondani az anyjának. Leszámol a képzelt, vágyott, elvesztetett, véletlenül meggyilkolt fivérrel. Lehet, hogy ez is örök rejtély marad. Ahogy a Trilógiában és a Márk-változatban is sok minden. 10 Uo., 475. 176 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pa r ó c z a i C s a b a PARÓCZAI CSABA SAROKKAL AZ AJTÓT Noël Coward: Vidám kísértet – a Zenthe Ferenc Színház előadása Szécsényben A Vidám kísértet egy érett férfi szellemi játéka, határozott önreflexióval és elvágyódással. Ha író vagy, és nem megy az írás, hát írj róla – talán ez lehetne a darab esszenciája. S mivel színműíró, színész és ebből fakadóan (vagy fordítva) egy extrovertált negyvenes pasas vagy, írj egy színdarabot magadról, írd bele társas kapcsolataid szépségeit és kilátástalanságait, oldd meg a feladványt a magad kedvére, végül körítsd néhány egyéb segédszereplővel, ha azt akarod, hogy ne csak a monodráma szerelmesei váltsanak jegyet az előadásra. Az, hogy igazából erről van szó, nagyjából az első felvonás felénél világossá válik, aztán úgy vagyunk vele, hogy már nem a cél elérése lesz fontos, hogy honnan hová tart a darab, hanem maga az út. Ilyen szempontból a Vidám kísértet az örök pillanat színműve, lényegtelen is, hogy hová tart, ami lényeges azok a párbeszédek, a jelenetek egymásutánisága, melyek mind önmagukról szólnak. Persze, van a darabnak dramaturgiája, hogy ne mondjuk, íve, van lüktetése, de talán ez is egyfajta engedmény csak a műfaji elvárásoknak. Még valamikor a múlt században, a Brit Birodalomban Charles Condomine, aki korábban sikeres drámaíró volt, mély depresszióba zuhan, és alkotói válsággal küzd, ami házasságára is kihatással van Ruth-szal, akivel öt éve élnek együtt. Ez az érzelemmentes társalgásban, és a házi bár kínálatának felfokozott élvezetében is megnyilvánul, de Charles inspirációra vágyik, amit egy szeánsz megszervezésében próbál meg megtalálni. Mivel művelt és választékos modorú, talán kissé modoros is, úgy gondolja, hogy félig-meddig kívülállóként megfigyelve egy ilyen eseményt, megkapja azt a szellemi löketet, amely végre írásra serkenti. Itt találkozik elképzelése Madame Arcatiéval, a helyben világhírű médiummal, akinek legutóbbi nyilvános előadása kudarccal végződik (a szellem nem jelenik meg), így szeretné ezt a csorbát kiköszörülni. A vége az lesz, hogy a Condomine-házban tartanak egy privát szeánszot, melyen a házigazdák és barátaik, Bradman doktorék vesznek csak részt. Azonban a médium a szeánsz során véletlenül megidézi Charles első feleségének, Elvirának Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 177 �Ot tho n a v ilágban a szellemét, aki hét évvel korábban halt meg ott, és aki igencsak önfejű és kellőképpen gátlástalan is. Elvira tehát megjelenik, de csak Charles és a nézők láthatják, s ez már önmagában számos komikus szituáció ihletője lesz. A dialógusokból kiderül, hogy, hogy Elvira volt Charles írásainak múzsája, és hogy az ő hiánya az oka Charles jelenlegi alkotói csöndjének. Ebből persze konfliktus adódik, mivel Elvira szelleme féltékeny lesz Ruthra, és megpróbálja őt eltávolítani. Charles-nak nem marad más választása, minthogy megtalálja a módját, hogyan egyensúlyozzon nagyon is evilági felesége, Ruth, és rajta kívül érzékelhetetlen, de egyébként nagyon is jelen lévő Elvira között, úgy, hogy közben megvédje Ruth-t az Elvira okozta fenyegetéstől. A dilemma a valóságos, megszokott és kissé szürke, de mindezzel együtt tényleg létező és ily módon szeretett Ruth iránti, és a talán csak a Charles képzeletében valós, vérbő, izgalmas és inspiráló, szeretetet és gyűlöletet egyszerre felkelteni képes Elvira iránt érzett vágyódó vonzalomban ölt testet. Ha a magyar nóta világában járnánk, mondhatnánk, hogy Charles forgatja a karikagyűrűjét, és sajnálja a régi szeretőjét, de mivel ez egy kissé merev angol környezet, inkább csak a házibár tartalma fogy egy kissé tempósabban, és a berendezés amortizálódik. Vidám kísértet, premier, 2025. március 28. Salgótarján, Zenthe Ferenc Színház, Színházterem. Fotó: Hegedűs Márk 178 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Pa r ó c z a i C s a b a A Zenthe Ferenc Színház előadása hozza a kötelezőt. Dér András rendezésében a darab kezdeti téblábolás után viszonylag gyorsan felpörög, azután az első felvonásban úgyis marad. Nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, ami a figyelmünket odavonzza, ennek folyományaképpen viszont tovább tart, míg a kéz a nézőtéren megtalálja a zacskóban, amit keresett, s van még mód egy plusz-szippantásra is a papírpohárban szervírozott jóból – Cinema Paradiso. A második felvonás – talán pont azért, mert az elsőben elkezdődött – sokáig nem hozza az első szellemi izgalmát, kissé beleszokik a néző a darabba, a jelenetek magábanvalósága a cél érzékelése nélkül kissé unalmassá válik. Ágoston Péter megformálásában az író egy intellektuális, magát kissé környezete felé helyező, önmagát tapasztaltnak vélő, éppen ezért esendő figura. Több darabban láttuk a Zenthe színpadán, de most éreztük igazán, hogy valóban elemében van. A komédia az ő műfaja, s bár biztosan tudna akár III. Richard vagy IV. Henrik is lenni, gesztusai, hangja szinte erre predesztinálja. Charles-a többrétegű, a kívülálló magabiztosságtól eljut a kétségbeesésig és a megoldás elfogadásáig, de mindezt könynyedén, az érzelmekkel biztosan játszva. Számunkra a darab csúcsjelenete még az első felvonásban megvolt, amikor Elvirával a régi idők szenvedélyével veszekednek, amolyan Jelenetek egy házasságból módra. Természetesen ehhez kell az író képzeletének szüleményéből egyre inkább valóságos asszonnyá váló Elvira Bozó Andrea megformálásában. Őt is láttuk már sokféle szerepben, s róla is elmondható, hogy valódi komédiás alkat. Az eleven, hús-vér női szerepek nagyon fekszenek neki, szerethető és gyűlölhető, de sohasem semleges. Ha színen van, akkor muszáj rá figyelni, ha szellem, ha hús-vér, aki van. Nincs kis szerep, és azt valamennyien tudják, mind Harmath Imre, mind Kökényessy Ági, Xantus Barbara, Szilvási Judit, akárcsak a szobalány Edithet játszó Gyenge Szybil Fruzsina, akik odateszik a maguk részét, hogy kikerekedjék az este. Mindegyikük tud valami olyat mutatni, amivel hozzájárul az előadás hangulatához. Ha tolóajtónk lenne, igazából úgy szeretnénk sarokkal behúzni, ahogy Edith: lazán, pontosan, ahogyan azt egy ilyen szerkezet és a szituáció megkívánja. És az megkívánja, mert így kerek a világ. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 179 �Ot tho n a v ilágban MÓRA REGINA FELJEGYZÉSEK A VAJDASÁGBÓL II.1 Április van. Az igazgatók próbálnak rendet tenni, hogy mindkét félnek megfelelő környezetet biztosítsanak. Akik a teljes leállás mellett vannak, azoknak ne kelljen dolgozniuk, de azért kapjanak bizonyos juttatásokat. Akik a tanítás mellett vannak, legyenek tanulóik, akiket taníthatnak, azért dolgozzanak meg a pénzükért. A tanulók legtöbbje a szabadságot (értsd: iskola nélküli szabadságot) választja mindenféle meggyőződés nélkül. Az ösztön győz. Mégiscsak. Valamikor az alsóban megszűnik a szereted az iskolát?-kérdésre adott igenlő válasz, ebből adódóan egyértelmű az iskolakerülés. Sőt, ezekre épülnek a következő tanári, illetve szülői megjegyzések: hát a Covid ideje alatt sem volt rendes iskola, a bombázás alatt sem, és mi bajuk, bajunk lett, hát most is belefér, különben is minek az a sok felesleges ismeret, amit tanulnak. Igazuk van, az egész iskoláztatási rendszer megkerülhető, kiiktatható. Nem fontos, csak eljátsszuk, hogy lényeges, igen, ez a pontos kifejezés: mi iskolát játszunk. Vannak tanulók, akik szeretik a munkájukat végezni, óvatosan ólálkodnak be, nehogy valamelyik tanáruk megszidja őket, hogy mit is keresnek itt, vagy nehogy a kortársaik beszólásainak legyenek kitéve. Látom őket, ahogy akarnak, óvatosan, szépen, a szüleik panaszkodnak, hogy ez nem jó így, az ő gyerekük érzi rosszul magát, pedig csak tanulni, haladni szeretne. Az iskola után kell sztrájkolni, ez nem helyes, nem ezért íratták be a gyereküket. Kezdődnek a kiiratkozások, oda íratják őket, ahol van iskola. Stresszes. Rendben. Elfogadom. Ez így jó. Megértettem. De néhány kérdés azért felmerül. Persze költőiek, nem várok rájuk választ. Nincs is. Pontosabban: sok válasz van. Aki tüntet, annak a gyereke miért jár óvodába/általános iskolába, miért engedi az adott szülő, hiszen az is állami apparátus, így az elv következetes, hiteles lenne. Aki nem engedi a gyerekét az iskolába, miért megy be dolgozni? Hogy lehet, hogy a kolléga az egyik iskolában sztrájkol, a másikban teljes gőzzel dolgozik? Zavaros. 1 Móra Regina naplójának I. része a Palócföld 2025/1–2. számában jelent meg (19–30. oldal). 180 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a * Szülőként, tanárként minden gyűlésen jelen voltam. Mindenkit meghallgattam. Az igazságérzetem azt mondja, hogy valami nem stimmel. Er ist nicht richtig – mondaná a német. Az egyik felszólaló azt mondta, hogy az ő gyereke..., a másik, hogy az övé..., a harmadik is az övéről beszél... Igen, igen, nekem kötelességem az én gyerekemmel foglalkozni! Hogy ez eddig nem esett le! Ostoba vagyok. Ez nem a forradalom eszméje, ezek egyéni törekvések – nos, Madáchot is keverjük bele. Ha forradalmat akarunk, akkor mindenkinek le kell mondania az egyéni törekvésekről, és az eszmét kell szolgálnunk. Mindenkinek, nem csak néhányunknak. Nem csak a vállat veregetni, hajrázni a partvonal mellől, hanem beleállni a forrásba mindenestül. Ha van elvem, hát akkor az vagy van, van nincs, de nincs olyan, hogy egyik iskolában létezik, a másikban nem. Hogy én nem dolgozom, de a gyerekem az általános iskolába 45 perces órákra jár. Nem lehet bort inni, és vizet... Ja, lehet. * A teatralitás is zavaró. Tudom, kell, a média meg a vele járó demagógia. * Leginkább a chatek égnek, mert ott lehet írni bármit. Erre mondták anno, hogy a papír mindent kibír, hát... igen, a mai valóságban a chatfelületek mindent kibírnak. Reggeltől estig, hétköznap és hétvégén állandóan folynak a párbajok. Az egyik iskolában a vezetőség törölte a hivatalos Viber-csoportunkat, ugyanis végtelenségig, megállíthatatlanságig „lövöldöztek” benne. Megvallom, sajnáltam, mert ritkábban vagyok abban az iskolában, és a friss infókat onnan kaptam, de megértem ezt a húzást is. Gyomorforgató volt, vagy csak az én gyomrom gyenge. Az igazságot boncolgatták kegyetlenül, és a sok igazság ott háborgott, már azt sem lehetett pontosan nyomon követni, ki kibe harapott bele, ide-oda kapott, mint a kutya, mikor félti az ételét. A legutálatosabb dolog az ilyen „arc nélküli” vita. Nekem ez szokatlan, elfogadhatatlan, megemészthetetlen. Én szóban vagy hívásban kommunikálom le a lebeszélendőt. Nem értem, hogy lehet ennyire alacsonyra süllyedni, ember! – megér ez is egy színt, egy tragédiaszínt Madách művében. Nem vagyok képes elfogadni, követni, bármennyire is divatot teremtett, és elfogadott társadalmi norma a chatekben való vita, kommentelés. Ki akarok lépni! Ki akarok lépni a világból! És nem lehet, nem tehetem, újranőnek a semmiből, beletesznek, belevonnak a képtelen helyzetekbe. * Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 181 �Ot tho n a v ilágban Döntést hoztam. Egy hónapig érlelődött bennünk, és meghoztuk. A középiskolás lányomat átírattam egy katolikus gimnáziumba. Ott a politika tilos, mondták, ott csupán munka van. Az volt csak a gondom, hogy hitetlen vagyok, és talán ez akadályozó tényező lehetett volna, de a katolikus vallás is nyitott már annyira a világ felé, hogy ezt is békésen fogadja, van ilyen is. Megkönnyebbültem. Jó helyen van. Az előző iskolájában egyedül járt be az osztályközösségéből, ugyanis a többség híven követte az osztályfőnök utasítását, hogy ne menjenek be órákra, akik pedig bementek volna, nem mertek ellentmondani neki. Egyes tanulók és szülők féltek a bosszútól. Én is, de attól még beküldtem a gyerekemet, aki szófogadóan járta az órákat, amiket tartottak neki. Aztán kezdett a helyzet még jobban romlani. Mesélte, hogy kibeszélik a tanárai. Hová süllyedhetünk még! Tizenhét éves. Nincs teljes képe, tapasztalata is kevés van a valóságról. Na, mondaná anyukám, ez is egy jó élettapasztalat, majd elteszi a helyére, valahová, legfeljebb a zsebébe. Végül is hálásnak kell lennünk minden tapasztalatért, mert bennünket épít, és azt bizonyítja, hogy vagyunk. Hát akkor köszönjük mindenkinek, aki ehhez hozzájárult, és hasonlókat kívánunk. * Megtörtént az átiratkozás. Jól van, mosolyog, élvezi. Mesél és csacsog, hogy mit csináltak, milyen az új helyen. És hogy eltűnt az a fránya gyomorgörcs, és köszöni, most már jól van. Egy kipipálva. De még ott van az egyetemista. Hm. Azt hogyan oldjam meg, én, az anya. * A legidősebb gyerekem egyeteme megkapta az akkreditációt az online oktatáshoz. De ez Újvidék, ott még erősebb a hang! Mi lesz ebből! Az egyik szabadkai főiskolára titokban, a hátsó bejáraton járnak be a dolgozók, kijátszva így az elöl őrködőket. Igen, a puska viszi a vadászt. * Az újvidéki sportegyetem dékánja nyilvánosan felvette a harcot. De ki ellen fog küzdeni? Ki az ellenség? Nézem a videókat, olvasom a kommenteket, mennyi vélemény, mindenki tudja a tutit, irigylem őket, jó nekik. 182 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a * Szó szerint hadat üzent a bősz tömegnek. Egy ember a sokadalom ellen. Nem engedték be a dolgozókat. És ez kiütötte a biztosítékot nála. Talán jogos is. Mert miért a tanügyet, a gyerekeket célozták meg? Az a gyenge pontja mindenkinek. De a tömeget az aktivisták szervezik, az ellenzék. És mikor arról beszélnek, hogy az egyetemisták blokád alá vették ezt meg azt az egyetemet, az egy nagyon szélsőséges megjegyzés, ugyanis nem a teljes igazság. Az igazság egy része, és ez a rész–egész metonímiaváltozat vált uralkodóvá. * Nagyon érdekes az igazság mint olyan értelmezése. Ha valamit felnagyítok, akkor az az igazság torzítása, modifikációja vagy a hazugság valamely változata? Ez egy nagyon jó kérdés, próbálok rá választ keresni, de nincs, nem létezik. Mindenki a saját módján értelmezi, olyan posztmodernül: sok nézőpont van. * Május 5-e óta majdnem mindenki visszaállt a versenyfutásba. Néhányan ragaszkodnak még az elveikhez, és csakis emelt, illetve pótórát tartanak, de tartanak, csak másként nevezik meg. A végzős középiskolások nem egész egy hónapot járnak. Május 27-ig. Azt mondták nekik, hogy mindenki ad nekik 2-3 jegyet, de nem kell csinálniuk semmit, csak bejárniuk. Agresszívek. Támadnak, a hangnem minősíthetetlen. Örülök, hogy nem most vagyok kezdő, örülök, hogy átéltem már oly sok társadalmi változást, és tudom kezelni a dolgokat. Meg azt is tudom, határozottan tudom, hogy mindennek van következménye. Mondhatnám, hogy ez a hitem, ebben hiszek. Ez olyan karmadolog. * Megvolt az érettségi. A szerbiai érettségi egyébként is nevetséges az anyaországihoz képest. Nem mondhatom, hogy gyerekcipőben járunk e téren, mert még abban sem, még mamuszban sem, inkább csak mezítláb. Esszét kellett írniuk. A tételek adottak voltak, azok közül kaptak 4-et, és abból egyet kellett kidolgozniuk. Jól is ment. Azért csak dolgoztunk három és fél évet, van annak látszatja. Aztán a szerb tannyelven tanító kollégák úgy érezték, hogy nem volt minden rendben az érettségi során, emiatt mindenkinek, mind a hét szerb osztály tanulóinak ötöst adtak. Akkor a kollektíva úgy döntött, hogy a horvát és a magyar tanulóknak Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 183 �Ot tho n a v ilágban is ez jár. Ez a gimnázium. Ez az oktatás. Ez a nevelés. Itt tartunk. Rendben van ez. Így tovább. * Mesteri tervek. Lassan kirajzolódnak. A feeling meg bulgakovos. A hatalmak összecsapnak, isteni és ördögi erők vagy ördögi és isteni hatalmak, máris annak érzik magukat, egyértelmű, és a nép, az istenadta nép, kapkod a jutalomfalatért a cirkuszban, minél jobban járjon, fal és tapos, gyalázatosan viselkedik. És aztán, mi lesz a javakból, hát senkinek sem kell a való? Az illúzióért marakodnak, gyerekek. * Azon gondolkodom, mi lesz az egyetemista gyerekemmel. Másodéves. Egyetlen vizsgára sem mehetett ki, nem engedték neki. Nem engedték, hogy lehallgassa a második félévet sem. Nem engedték tanulni. Meg kellett ezt is élnem. Hogy a gyerekek feje fölött harcolunk. Nem. A gyerekek fejével dobálózunk. Nem. Egyes gyerekek fejével dobálózunk. * Azt mondta az egyik ismerősöm, hogy ő támogatja az egyetemista tüntetéseket, de nagyon örül, hogy az ő gyerekei Magyarországon tanulnak. Na! Azt mondta egy másik, hogy nem dolgozhat, mert az ő fia földműves, és ki kell állnia mellettük, miközben a fia naponta elvégezte a feladatát, dolgozik, hiszen a földek nem várnak, el kell végeznie a munkálatokat. És van még! A harmadik azt mondta, hogy a kormány rendeletei abszurdak, másik kell, bármilyen is legyen, csak ne a meglévő, de hát neki muszáj elvégeznie a munkáját, mert azt muszáj, épp azt. És még! Sztrájk van, babám, nem dolgozom, nem tanítok, ám a magánvállalkozásom azért fusson, mégis csak... Még! Nem dolgozom, de te se! És! Felmondok. Nem, tudok jobbat, mondjunk fel közösen! Ezek kétségtelenül érdekes axiómák. * Antiszociális lettem. Még a Magna cum laude-koncertre sem mentem el, pedig ha valami magyar rendezvény van a környéken, ott vagyok, az első sorban csápolok, hiszen oly jólesik a hegyi tangó után a magyar zene. Magyar... Ki a magyar, mi a magyar, jutnak eszembe ezek a gondolatok és még számtalan, sajnos nem szebbnél szebb, 184 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a melyeket a távoli és a közelmúlt nagyjai már megrágtak, megemésztettek, kiköptek. Igen, eszembe jutnak. A chatek, azok a fránya közösségi felületek, melyek kéretlenül törnek be a világomba. Elolvasom. Nem akarom, de a végzetem húz. Inkább nem alszom, de elolvasom. Rosszulesik, de végiglapozom a kommenteket. Tudnom kell a híreket, topon kell lennem, hiszen... majd szavaznom kell. Szavazni! Állampolgári kötelességem. Ugye, hogy ugye?! Hm. Talán. Tudniillik. Valószínűleg. Kétségtelen. Még kellene néhány töltelékszó, hogy húzzam az időt, hogy ne bukjon ki belőlem, hogy a magyarországi testvérek miket gondolnak a vajdasági szavazókról. Az évszázadokra viszszamutató, a „himnuszi” széthúzás, „tenfiad”, „nem lelé”, „kard nyúl”, igen, magyar emberek, igazatok van, ezek a felületek épp arra vannak kitalálva, hogy Józsi bácsi, a Peti, Kovácsné, a Dorka megírja, hogy semmi közünk Magyarországhoz, hogy semmi jogunk szavazni, de éppenséggel semmi. Amikor a gépemen dolgozom, írok és hasonlók, nekem balra a vajdasági magyar írók polca található, biztos nem véletlen az irodámnak ezen elrendezése. A magyar írók, igen, kell ez a kemény megkülönböztetés, egy méternyire jobbra találhatók, a korszakoknak megfelelően beosztva, de a vajdasági magyarok közel, a kezemhez, szememhez, szívemhez közel, csak picit felnézek és balra, és ott vannak, ott sorakoznak, Szenteleky, Herceg, Böndör, Gion, Tolnai, Lovas, Végel. A szemem végigpásztázza a neveket, címeket, a sorsunk közös, és ők is végigélték, végigélik a sorsukat, ők is sorstalanok. Hontalanok vagyunk, hogy következetes maradjak, találó a Végel-cím. Mikor a kétnyelvűséget dolgozzuk fel a gimnáziumban, merítek belőlük, részletekkel támasztom alá ezt a „kentaurságot”, a nagyokat idézem. Miközben arra jöttem rá, hogy a múltat akarom tanítani, történelmi eseményként akarom megidézni, de nem lehet, hiszen ez a jelenünk is, ez örök, ez van, ez maradandó, megváltoztathatatlan örökség, mely nem múlik el, hiába nő fel a gyerek, hiába öregszem, hiába lesz társadalmunk az AI része, hiába nyitunk a technika segítségével a világra, minden hiába, mi otthontalanok vagyunk, és ez megkérdőjelezhetetlen tény. Érezhetünk így vagy éppen úgy, megérthetjük az egyik vagy éppen a másik érveit, elfogadhatjuk az álláspontokat, követhetjük mindkét ország politikáját, lehetünk kettős állampolgárok vagy éppen nem, de ez a tény adott. * Eszköz vagyok. Egyik eszköze vagyok az adódó helyzetnek. Azért írok helyzetet, mert ugye azért azt mégis én választom ki, hogy melyik oldalt szolgálom (mondtam már, hogy a semlegesség mint olyan nem létezik ilyenkor), de e helyzet generált, azt megkerülni nem lehet, akár egy kilépés is reakció, állásfoglalás. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 185 �Ot tho n a v ilágban Apolitikus vagyok. De beleállítottak egy olyan helyzetbe, ahol nekem jobbra vagy balra kell állnom. Miközben a tömeg Barabbást kiáltott, én Jézust akartam, de a számon... A tömeg ereje hatalmas, kábító, megtévesztő. Nem akarok tartozni. Szociális igények ide vagy oda, kikaparom a magam lyukát, oda fekszem be. Nem hiszek benne, nem hiszek a politikai táboroknak, nem hiszek a hangos embereknek. Kikerülni nem lehet, a helyzet az helyzet, adódik. Valamilyen fokon választhatok: nem nézem, nem hallom, nem mondom. DE! Megírom. * A péknél vásároltam, ahol egy ismerős anyuka dolgozik, a legkisebb gyerekem jár egy osztályba a kisfiával. Valójában nem ismerem őket, csak a szülőin találkozunk. Persze üdvözöljük egymást, esetleg, ha nincs nagy sor, a hogy vagytok, jól vagytok kérdésekválaszok hangzanak el, inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból. Most váratlanul továbblendült a beszélgetésünk, és azt kérdezte, hogy lesz szeptembertől. Meglepett, váratlanul ért. Szabadságon vagyok, megpróbáltam levetkőzni erre a kis időre az iskolai megpróbáltatásokat, blokádokat, rágalmakat, sértegetéseket, megkülönböztetéseket, bizonytalanságokat. Erre most itt ez a kérdés. Kiütközhetett az arcomon a keserűség, a kilátástalanság, és annyit mondtam, hogy rossz előérzetem van, hogy szeptembertől folytatódik, aztán meg azt is, hogy inkább így állok hozzá, aztán csalódjak pozitívan, és hasonlók futottak végig a fejemben, de nem mondtam ki, nem szeretek másokat terhelni. Az asszony csak annyit mondott, hogy engedjem el, ne aggódjam, nem tehetek semmit. Igen, pozitív energiákat küldött, a mosolya is ezt üzente, és míg mentem ki a pékségből, megpróbáltam ugyanezt viszonozni, ez az eladó, aki hajnaltól lehúz nyolc órát, hétvégeken is dolgozik, nekem próbál segíteni, ahogy tud, én meg... A tőlem telhető pozitivitással igeneltem a gondolatait, és mosollyal és bólogatással válaszoltam, nem tudom, mennyire sikerült. De egy kicsit szégyelltem is magamat. Utat engedek a rossznak, ebben hibázom, és egy idegennek a pékségben kell észhez térítenie. * A középiskolás gyerekem a 11. évfolyamot fejezte. Jelentkezett a szerb felkészítő tanfolyamra, melynek része az egyhetes újvidéki tartózkodás, amikor is beköltöznek az Európa Kollégiumba, és a tanulás mellett a mindennapi életben is bizonyítaniuk kell, mindezt természetesen szerb nyelven, miközben a kurzus résztvevői megismerik a kollégium szabályait, az új környezetet, az egyetemi várost, szóval, valamiféleképpen az egyetemi évekre készítik fel őket. Az emberek általában nem szeretik az ismeretlent, 186 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M ó ra R e g i n a és hát ez olyan: belekóstolhatnak, és ha majd arra kerül a sor, hogy valóban egyetemi indexszel (leckekönyvvel) rendelkeznek, lesznek ismerős helyzetek. Jónak tartom ezt a kezdeményezést. A tanfolyam két hete tart több városban, és a jelentkezők már készülnek, tanulnak, gyakorolnak, majd következik az egyhetes újvidéki kaland. A gyerek azzal jött haza, hogy a tanárnő azt mondta, nem biztos, hogy megnézik az egyetemi várost a tüntetések miatt. Csak egy nagy sóhajjal fejeztem ki azt, amit gondolok. Jó, hát akkor ezt is elvették. Biztos megéri mindez, mert amit kapunk, az Kánaán lesz. Ezek után mással már be sem érhetjük! * Azt mondta az egyik anyuka, hogy ő ment a lánya indexéért, és közelharcot kellett vívni az egyetemet elfoglalókkal, hogy bemehessen felvenni. Mégis csak anya, tudta, hogy mi vár rá, de az anyák ezt is megteszik. * Ki kit provokál. A tüntető a rendőrt? A rendőr a tüntetőt? Ott a sok videó, tessék csak átböngészni. Olykor a kommentátor szavai nem is felelnek meg a videó tartalmának, illetve nem esik egybe vele. Mást látok, mint amit mond, szinte mintha a tudatomat támadná, hogy biztos valamit rosszul néztem, a szemem káprázott, talán rosszul láttam vagy épp hallottam. A második világháborús kragujeváci diákmészárláshoz hasonlították a letartóztatott tüntetők sorsát. Ami a legjobb, hogy mindig van alkalom levideózni a történteket. Bármilyen esemény van, a videós teljes nyugalommal forgat. A kivezényelt rendőrök képeit posztolják. Megalázó kommentekkel társítják. Fiatal lányok könnyed nyári ruházatban, szinte önkívületi állapotban rohangálnak. A Woodstocki Fesztivál(oka)t idézik meg. * Még két hét, még egy hét, és rajtolunk. Nincs kedvem. 22 év után kimondom: pályát tévesztettem. De! A rossz példa is jó példa. Remélem, a gyerekeim tanulnak belőle, egyik sem lép a tanári pályára, és akkor megérte, nem is bánom. Megéltem, hogy valaki elébem áll, és azt mondja, hogy nem mehetek be dolgozni. Nem enged be dolgozni. Nem engedi be a gyerekem az iskolába. Az iskolát veszélyes helynek minősítették, és az utcán való tüntetés a biztonságos. Nehéz ezt nekem már követni, értékrendek fordultak fel. Igyekszem felzárkózni, de határt szab az a fránya korom, és egyszerűen nem megy. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 187 �Ot tho n a v ilágban Előrehozott szavazásról suttognak. * * Visszaszámlálás indul, még egy-két pillanat, és itt a szeptember, iskolakezdés. Félek. Félek miattuk. Aggódom. Tudom, nem csak én álltam bele ebbe a helyzetbe, vagyunk még, de nem vigasztal, hogy nem csak engem ver az isten ostora. Ez az érzés, ez a féltő gondoskodás sosem múlik el, illetve halálig tart, jobbik esetben a szülő haláláig. Nem akarok én helyettük élni, de félre sem tudom söpörni, hogy hát na, ez most így van, boldogulj, nem az én dolgom. * Rosszul alszom. Várom, mi lesz. Ki mivel áll elő. Ez a bizonytalanság idegesítő, streszszes vagy éppen izgalmas, hm, ismét a nézőpont, mindenesetre én eltekintenék ettől az izgatottságtól, de nem tehetem, kénytelen vagyok a sok igazságban tovább úszni, nevezhetném evickélésnek, és hogy ez jobban sikeredjen, próbálok egy célra fókuszálni, és tempó, tempó, tartani afelé, miközben jól beosztom az erőmet, nem pazarlom badarságokra, csak fókusz, fókusz a fontosra, a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek. Török Saca: Dixit-rajz 188 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel A MESE ÉRTELME Darvasi László és Horváth Dániel beszélgetése1 Horváth Dániel: Szeptemberben folyamatosan a regényeiddel jártam iskolába. Illetve egy regényeddel, amely három kötetben jelent meg. Elsősorban erről, a Neandervölgyiek I–III. című, ezerhétszáz oldalas nagyregényedről szeretnék beszélgetni. Általános tapasztalat, hogy a fiatalabb generációk egyre rövidebb szövegeket olvasnak. Nem feltétlenül olvasnak kevesebbet, csak, mondjuk, a Facebook-bejegyzések közül a tíz sornál hosszabbakat továbbgörgetik. Ebben a korban te megírsz egy ezerhétszáz oldalas regényt. Amikor elkezdted, tudtad, hogy ez lesz belőle? Tervezted? Mi volt a gyújtópont? Hogyan született meg ez a hatalmas mű? Darvasi László: Tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogyan születik meg egy ilyen nagyregény. Mert az ember lehet kitartó, üldögél napról napra, kitalálja a történeteket, szépen összefűzi őket. Inkább az fontos szerintem, hogy miért térünk vissza a nagyon nagy történetekhez, elbeszélésekhez. Van egy ilyen világtrend: nem csak magyar írók, de norvégok, amerikaiak, franciák is elkezdtek hatalmas műveket alkotni. Ez világdivat az irodalomban. Ti, ugye, néztek sorozatokat? Én majdnem minden este megnézek valamit a drága feleségemmel. Biztosan láttátok a Breaking Badet. Elég jó film. A Breaking Bad tulajdonképpen egy ilyen típusú nagyregény. Csak amögött ott áll egy team: több rendező, több forgatókönyvíró, egy egész garnitúra filmkészítő a világosítótól az öltöztetőkön át a büfésig. Egy ilyen sorozat mögött ott van egy gyár. Amikor az ember megír egy ilyen nagyregényt, amely mondjuk, a 19. század végétől elmegy majdnem a 20. század végéig, akkor egyedül van: a gyár én vagyok. Miért akarom én ezt? Azért, mert azt gondolom, hogy az embernek nem csak kis története van. Nem csak gyors története van. Nem csak pillanatnyi története van. Hanem az ember el tud időzni az időben. Ti még nagyon gyorsan gondolkodtok. Azt vettem észre a fiamon, aki most harminc éves, és tíz évvel ezelőtt kezdett el írni, hogy sokkal jobban ír, mint én. De láttam benne a gyorsaságot, láttam benne valami furcsa türelmetlenséget: „Legyen vége, kezdjük az újat!” Az író általában ellene dolgozik annak a világdivatnak, amelyben benne él. A világdivat az, hogy minden szét van aprózva, minden gyors. Rettenetes mennyiségű hír, információ ér bennünket. Amikor annyi A beszélgetés a Zafféry Károly Szalézi Középiskolában zajlott Nyergesújfalun, 2024. október 25-én, 9–12. évfolyamos gimnazisták előtt. 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 189 �Interjúk idős voltam, mint ti, elolvastam négy-öt hírt. Azzal elvoltam egy napra. Ti olvastok óránként tíz sms-t, tíz messenger-üzenetet – nem is értek hozzá, már nem az én világom. De azt gondoltam, hogy az emberi élet nem picikből áll. Hanem az emberi életnek van egy szépen elnyúló ideje, és ott a dráma, amivel az emberi élet mindig találkozik. Ezt meg fogjátok látni, vagy már láttátok is. Hiszen folyamatosan drámai küzdelmekben élünk: szerelem, apa, anya, testvér, iskola, barátság: ez mind dráma. Ezek csak hosszútávon elmesélhetők, hosszútávon látják vagy mutatják meg az értelmüket és a mélységeket. Úgyhogy ezért gondoltam azt, hogy írok egy ilyen nagyregényt. Tíz évvel ezelőtt elkezdtem, közben írtam mindenféle mást is. A számítógépemben vannak különböző fájlok, hol ezt nyitom ki, hol azt. Egyszer csak nagyon ráfeküdtem erre a nagyregényre, amely – ha felülről ránézel – olyan, mint egy TeszVesz város: itt megy ez, ott megy az. Amíg a Breaking Badnél vagy a Csernobil című sorozatnál ott van a team, addig nekem egyedül kell elvégeznem azt a munkát, amelyet egyébként csapatok szoktak. Minden ilyen regény egy többszakos egyetem. Meg kell nézni, hogyan öltözködnek, mi a pénznem. Meg kell nézni, mi történt akkor, mit ettek, hogyan beszéltek, mi volt a nemzetközi helyzet és a többi. H. D.: Amikor ezt a Tesz-Vesz várost kitaláltad, mikor döntötted el, hogy mi lesz ennek az időbeli és a térbeli kerete? A könyv 50 évet ölel föl 1908-tól 1957-ig. A hely pedig a szülővárosod, Törökszentmiklós, illetve Budapest, néhány kitérővel Spanyolországban, az Egyesült Államokban és a Don-kanyarban. A magyar történelem talán legmozgalmasabb szakasza. D. L.: Tudjátok, mi a hübrisz? Görög szó. A hübrisz az, amikor az ember azt hiszi, hogy meg fogja oldani, meg fogja tudni csinálni, és minden az övé. Amikor az ember többet gondol magáról, mint amire képes. Aztán a sors és az élet mindig azt mondja, hogy „Édes öregem: a csudát!” – „A csudákat fogod te azt megcsinálni! Legyél csak alázatos, szerény, és csináld meg a magad pici dolgát! Ne gondold azt, hogy Isten helyett is cselekedhetsz!” Volt bennem hübrisz, amikor ezt a regényt írtam. Azt gondoltam, hogy el fogok jutni a mához, ahhoz, amiben mi élünk: te meg te. Olyan embereket, figurákat fogok ábrázolni, mint amilyenek ti vagytok. Hogy ti mit gondoltok arról, amiben most éltek 2023-ban, 2024-ben. De aztán olyan terjedelmes lett az anyag, hogy egyszer csak azt éreztem, hogy engem a kiadótól ki fognak rúgni. Nincs olyan kiadó, amelyik kiadja ezt. Ezért is állatira meg kellett küzdenem. Meg is küzdöttem, meg is jelent, de azért nem volt egyszerű. Az én kiadóm, a Magvető egy minőségi, nagyon jó kiadó. Sok nagy nevű szerző – Závada Pál, Kertész Imre, Esterházy Péter, Spiró György nevét biztosan hallottátok – műve itt jelenik meg. De ekkora 190 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel könyvet még nem adtak ki. Annyi minden jutott eszembe, annyi minden történt. A 20. század elképesztően érdekes története az emberiségnek: van két világháború, van több népirtás, elindul egy olyan technikai forradalom, amelynek még nem látjuk a végét. Képzeljétek el, ha valaki megszületett 1800-ban, és meghalt 1870-ben: majdnem ugyanolyan korban hal meg, mint amibe beleszületett. Nagyon hasonló az a kor. Ugyan már kezdenek a vonatok járni, kicsit fejlődik a technika, az ipari forradalom hatása jelentkezik, de a hétköznapi élet tárgyi világa, struktúrája nem sokban különbözik. Ha visszább megyünk, akkor ez a mozdulatlanság az emberi fejlődésben még erősebbnek tűnik. De a 20. század hihetetlen mértékben gyorsított. Gyerekek, én kézzel kezdtem el írni. Harminchárom évvel ezelőtt vettem egy Erika írógépet, aztán vettem egy kis Apple-dobozt. A ruhásszekrényben van, még mindig működik. Néha előveszem, nézem, simogatom: az első regényem benne van. Bekapcsolom, úgy működik, mint egy traktor: berreg, zörög, csattog, villámlik, de működik. Lehetne vele írni. 1990-től 2000-ig használtam, attól kezdve már nekem is laptopjaim vannak. Sokkal könnyebb írni, sokkal könnyebb a javítás, sokkal könnyebb többet írni. Féltették az irodalmat a számítógéptől, de ez a félelem nem igazolódott be, mert amióta számítógépe van az embernek, sokkal tisztább, szebb, komponáltabb szövegeket tud létrehozni. Az nem biztos, hogy mélyebb, az nem biztos, hogy tartalmasabb, de hogy maga a szöveg formája jobb állapotú, azt talán ki lehet jelenteni. Ebben a gimnáziumban lehet mobiltelefont használni? Gondoljatok bele: 10-15 éve van a zsebetekben ez a készülék. Akkor mi lesz száz év múlva? Egyszerűen nem lehet belátni. Olyan technikai változás előtt állunk, amely egy pillanat alatt korszerűtlenné teszi az embert. A gyerekem számára neandervölgyi ősembertípus vagyok. De azt mondja a fiam, hogy már ő is az: sokkal lassabban gondolkodik, mint a 20 éves vagy a 17 éves fiatalok. Ti nagyon gyorsan gondolkodtok, nagyon vág az eszetek, de ugyanazokkal a problémákkal küzdötök, amivel apa, anya, nagymama, dédpapa, ükpapa. Ugyanúgy fog rátok hatni a szerelem, ugyanúgy fog hatni rátok a barátság, az árulás és a hűség. Valószínűleg megírjátok, meglesz ennek a lenyomata. Amikor ezt a regényt írtam, ezekkel a fogalmakkal foglalkoztam: mit jelent az, hogy szeretni, mit jelent az, hogy megromlani, mit jelent az, hogy a megromlásból felállni, újrakezdeni. H. D.: Adott a történelmi keret, de akikről szól ez a könyv, azok a gyönyörűen megrajzolt figurák. D. L.: Mondok két szót: az egyik a szöveg, a másik a történet. Szerinted mi a különbség? Diák: A történetben van cselekmény. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 191 �Interjúk D. L.: Köszönöm szépen! Igen! A szöveg pedig olyan szépirodalmi képződmény, amely inkább magával foglalkozik. Amikor történetet írunk, akkor biztosan látunk benne hagyományos megoldásokat, amelyektől az irodalom elkezdett eltávolodni a hatvanas–hetvenes–nyolcvanas években. Ezt nevezik posztmodernnek. Létrejött a szövegirodalom. Ennek a legfőbb mestere Esterházy Péter volt, akinél mégiscsak megjelentek jellemek, figurák és karakterek. Amikor a könyvet írtam, pontosan tudtam, hogy olyan alakokat kell létrehoznom, olyan embereket kell bemutatnom, akik akár ideülhetnének melléd. Akiknek megfoghatod a kezét, akikkel el tudsz menni a sarokig, akikkel el tudsz menni a temetőbe, akikkel el tudsz menni moziba, akivel randevúzhatsz, akibe beleszeretsz, akitől félhetsz. Ebben a könyvben a magam szerény eszközeivel visszatértem abba az irodalmi állapotba, amelyben jellemek, karakterek, személyiségek működnek. Azt mondta nekem egy neves egyetemi tanár: nem gondolta volna, hogy ilyen regényt lehet még írni ma Magyarországon. Nagyon érdekes. A dán és a norvég filmek nagyon jók, szeretjük őket. Láttátok biztos A híd című rettentően jó sorozatot. Ott is karakterek és jellemek csaptak össze. De a világ egyik leghíresebb írója most egy norvég, úgy hívják, hogy Haland. – Nem, ő egy futballista, tegnap sarkalt egy gólt. Nagyon-nagyon jó játékos – bocsánat. Az írót úgy hívják, hogy Knausgård. Ő írt tíz könyvet magáról. „Kimentem a fürdőszobába, bejöttem a fürdőszobából. Hitlerre gondoltam, az anyámra gondoltam, apám ivott” – mindig magáról beszél. Van a világirodalomban egy autofikciónak nevezett trend. Önéletrajziság. Mindig magukról beszélnek az emberek. Azt gondoltam, hogy ezzel szembe kellene menni, ki kellene találni embereket, élő, lélegző figurákat. Vannak köztük bolondok. Vannak köztük anyák. Van köztük olyan testvérpár, akik ikrek, de két apjuk van. Utánanéztem, és biológiailag lehetséges. Az anya már terhes, amikor megerőszakolják. Megint teherbe esik: méhen kívüli, méhen belüli. Egyszerre szüli meg a két gyereket, akik aztán ennek a regénynek a főszereplői lesznek. Egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, és mégis testvérek. Mind a ketten magyarok, és benne van a történetükben az, hogyan osztódik meg mindig Magyarország. Katolikus vagy református, liberális – nem liberális, nacionalista. Mindig van egy ilyesfajta megosztottság. Ez kis szelete ennek a nagy-nagy történetnek. Divat, hogy az emberek magukról írnak, mégis élvezetes dolog az, amikor kitaláltok egy embert, aki nem ti vagytok. Kicsit hasonlít rátok, kicsit ti is vagytok, de igazából bárki lehet. Nagyon élvezetes dolog. H. D.: Tegye föl a kezét, aki látta a Breaking Bedet. Tegye fel a kezét az, aki A híd című sorozatot látta. Összesen ketten. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy én nagyon szenvedek tanárként attól, hogy semmilyen közös bázist nem tudok példaként említeni. 192 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel Tehát nem tudok mondani olyan sorozatot, amit mindenki látott. Nem tudok mondani olyan dalt, amelyet mindenki hallott. Nem tudok mondani olyan verset vagy könyvet, amelyet mindenki olvasott. Ebben is megjelenik a széttöredezettség vagy a te szavaddal: „csonkoltság”. A regényed mintha ezzel is szembe akarna menni. Van egy kedves metaforád: a posztmodern vodkás limonádéja. A regényed számomra kicsit olyan, mint egy avantgárd kiáltvány a posztmodern ellen. A történetmesélés szigorú linearitása például. D. L.: Soha nem vetemednék arra, hogy azt mondjam, hogy a posztmodernnel szemben állok. Nagyon sok posztmodern eszközt használok. Tegye fel a kezét az, aki hallott már a magyarok Himnuszáról. Én úgy látom, hogy mindenki feltette a kezét. A regényben van egy jelenet, amikor a törökszentmiklósi zsidóságot deportálják. Törökszentmiklóson játszódik a regény nagyrésze. 18-20 ezer ember lakta akkor, kétszer-háromszor akkora volt, mint Nyergesújfalu. Egy nagy alföldi parasztváros, körülbelül ötszáz zsidó ember élt ott. A vészkorszakban a vidéki zsidóság nagy részét deportálták és haláltáborokba vitték, a törökszentmiklósi zsidók is így jártak. Azt nem tudom neked megmondani, Dani, hogy ez posztmodern játék vagy nem posztmodern játék, de amikor leírtam azt, hogy ezek az emberek öt-hat-hét napon keresztül hogyan utaznak egy vagonban – abba az utazásba beleírtam a Himnusz összes szavát. Ez itt például egy olyan „irodalmi játék” – idézőjelben –, ami nagyon hajaz a posztmodernre. Mert a posztmodern, a játék, az irodalmi játék, egyáltalán az irónia, hogy hogyan kezeljük saját magunkat, az alapvető dolog. Akinek nincs humora, akinek nincs iróniája, az valahogy nagyon boldogtalan. Az valahogy nagyon rosszul csinálja. Tehát amikor a Himnuszt beleteszem egy ilyen helyzetbe, akkor az egy közös pont. Az közös pont lehet talán azzal együtt, hogy sötét irónia. Biztos tanuljátok vagy már olvastátok a Sorstalanságot. A Sorstalanság úgy tesz, mintha az írója és az írójának a hőse naiv lenne. Már-már butaságig egyszerű vagy naiv. Ez nagyon sötét irónia, amit senki az égvilágon a holokauszttal kapcsolatban nem használt. Úgy kezeli a pokolba vezető utat, mint egy teljesen logikus és teljesen magától értetődő történést. Nézzétek meg, nagyon érdekes ebből a szempontból a Sorstalanság. Hogy hogyan jelenik meg benne az irónia, a fekete humor, a mármár nevetséges, abszurd. Ilyennel én is megpróbálok ebben a regényben élni, ez a posztmodern eszköztárhoz tartozik. De azt is gondolom, amit már az elején mondtam, hogy az embereknek, nektek meg nekünk szükségünk van arra, hogy legyen nagy történetünk. Legyen nagy elbeszélésünk. Időről időre szükségünk van arra, hogy valaki elmondja, valaki elmesélje azt, hogyan élünk, miért élünk úgy, ahogy. Szeretnék eljutni a regényben a máig. Már írom a negyedik és ötödik részt. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 193 �Interjúk H. D.: Nem realista regényről van szó, ugyanis vannak benne egészen varázslatos elemek. Az egyik főszereplő családban a férfiak különleges képességekkel rendelkeznek: valaki mindent meg tud számolni, a fia meg tudja állapítani bárkiről, milyen betegség sújtja. És megjelenik a könnymutatványosok szekere, amely másik regényedben is szerepel. Varázslatos és irracionális bőven fellelhető a regényben. Miért ilyen fontos neked a mese – még történelmi regénybe ágyazva is? D. L.: Minden rendes ember költőként kezdi. Nyilván ti is írtatok már. Mindenki írt verset. Én is verseket kezdtem írni. Aztán rájöttem, hogy a költő igazából befelé néz és befelé dolgozik. Itt egy tábla, de már nincs, amivel rajzoljak rá. Képzeljétek el: ide rajzoltam egy kört, a kör közepére tettem egy pontot. A vers olyan, hogy te vagy a kör. És ha ez a pont az, amit keresel: a vers mindig befelé megy, mindig szűkít, mindig tömörít, mindig súlyos. Keveset akar, de az legyen nagyon súlyos, és mondja meg az életet. Vannak olyan írók, akik viszont azt mondják: „Én vagyok a pont, és én el akarom mondani a körnek ezt a részletét”. A prózaíró mindig kifelé dolgozik: nézi a világot, az apróságokat, a részleteket, a mozdulatokat, a hangsúlyokat, a szemvillanásokat. Azt, hogy megfogtátok egymás kezét. Mindent figyel, észrevesz, és abból már meg tudja írni azt a pici részt, mondatot. A mesének ez a lényege: nagyon plasztikusan, nagyon sokrétűen akarja megnézni és megérteni a világot. Ábrázolni akarja a világot, amelyben él. A mesére mindenkinek szüksége van. El akarod mondani. Nem akkor, amikor hazamész, és megkérdezik: „Kisfiam, mi volt az iskolában?” – „Semmi”. Nem mondod el. Bevonulsz a szobába, így szokott lenni, ugye? De egymásnak elmondjátok. Apának nem mondjátok, anyának nem mondjátok, de egymásnak mondjátok: el kell beszélni azt, hogy mi történt veletek, mi fáj, mi nem fáj. Ez a mese. Annak az igénye, hogy el kell mondani. És néha ki kell színezni. Nem hazudunk, de néha mást mondunk, mint ami történt: ez a mese. A mesének a lehetősége mindig kétséges. Volt időszak az emberiség történetében, amikor nagyon jól lehetett mesélni. Aztán volt olyan időszak, például 1944–45 után, amikor az emberiség azt gondolta, hogy azok után, ami történt vele, már nagyon nehéz mesélni. Mert nincsenek szavak arra, ami történt vele. Vagy történt a világgal. Történt a szomszéddal. De a mese újra és újra feltámad. Mert mindenkiben van egy regény. Benned is, benned is, benned is. Akár akarjátok, akár nem. Mindenki meg tudna írni egy regényt. Nem lesz tőle még író. De meg tudná írni a saját történetét, a saját életét. Ez tutifix, ha rászánja az időt. Nem lesz belőle író, mert az a második, harmadik regénynél dől el. De arra, hogy elmondjuk az életünket, hogy kifejezzük saját magunkat, arra mindig igény van. Ebben a regényben arra tettem kísérletet, hogy a mesének a 20. századi történetét is megmutassam. 194 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �D arv a si L ászló – H orv áth Dániel Megmutassam azt, hogy egy ilyen könnyű időszak után, amit a Monarchia és az első világháború előtti időszak jelentett, egyre nehezebb ügye lett a mesének, egyre nehezebbé vált a mese. Ez az egyik dolog, amit a meséről akarok nektek mondani. A másik dolog az, hogy a mese mint olyan nem gyerekirodalom. A klasszikus nagy, például Andersen-mesék felnőtteknek íródtak, és fentről mentek le a gyerekekhez. Manapság se tudják azt a gyerekek, hogy miért nézi mindig a boszorkány Jancsi ujját, amikor kidugja a ketrecből. Mit jelent az, hogy két kisgyereket beküldenek az erdőbe: „Tűnés kifelé!” Elküldik őket az életbe. A szimbólumok. Piroskának miért piros a sapkája? Nem akarok megbotránkoztatni senkit, de ez a mese értelme: Piroska elindul egyedül az erdőbe, ahol van egy farkas, aki tulajdonképpen a gonosz férfinak a szimbóluma. Azért piros a kislány sapkája, mert menstruál. Tehát már felnőtt nő. Minden mesének van egy nagyon-nagyon furcsa mélyrétege, amelyet fel lehet fejteni. Utána lehet olvasni. Az író nem gyerekeknek írja, nyilvánvaló. Valószínűleg az ember életének a legfontosabb dolga azon túl, hogy tud enni, tud inni, és hogy szaporodik: a mese. Nincs a mesénél fontosabb dolga szerintem az embernek. Ezt a könyvben pár helyen megemlítem. Akkor is mesélni kell, ha úgy érzed, semmi értelme nincs, akkor is, ha nincs hallgatód, akkor is, ha nem figyelnek rád. De akkor is, hogyha nem értenek: figyelnek, de nem értenek. H. D.: Remélem, sikerült felkelteni az érdeklődéseteket. Szerintem egy regény akkor igazán jó, ha az elolvasása után azt érzi az ember, kár, hogy nem kísérheti tovább a szereplőket. A folytatást is egyben adod ki? D. L.: Nem, mert a kiadóm rám szólt, hogy „Ide figyelj, Laci, ha még egyszer három könyvet rám szabadítasz, akkor nagy baj lesz”. Egy kötetben próbálom megoldani. De az biztos, hogy olyan dramaturgiai helyzetet szeretnék választani, hogy a jelenből haladok 1957 felé. Hogy ezt mennyiben tudom megcsinálni egy könyvben…? (A szerző megjegyzése az interjú megjelenése előtt: „Egy komoly év eltelt. Nagy a valószínősége, hogy egy kötetben nem lehet megoldani a folytatást. A munka tart”.) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 195 �Interjúk Kun Péter: Ébredés 1., hidegtű, 63 x 35 cm, 2024 196 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor TEREMTETT VILÁG Dukai-Nagy Gergely és Kovács Bodor Sándor beszélgetése Dukay Nagy Ádám1 idén lenne 50 éves, és már nyolc éve halott. 2000 körül találkoztam vele először. Húsz év volt köztünk a korkülönbség, de remélem, a barátjának számítottam. Két versét is nekem dedikálta, két fontos kiállításomat is ő nyitotta meg. Hamar elkerült Pestre, így viszonylag ritkán találkoztunk itthon, Tarjánban. Sok mindent tudtam róla és még többet nem. Most Gergellyel, a testvérével próbáljuk meg felidézni az alakját. Kovács Bodor Sándor: Először mesélj valamit a felmenőitekről! Dukai-Nagy Gergely: Az édesanyánk rónabányai származású volt, az apánk rónafalui. A vezetéknevünk eredetileg Kadlót volt. Anyai nagyanyánkat Dukai Jolánnak hívták, a nagyapánkat Nagy Jánosnak. Innen jött a mostani nevünk. Anyai dédapánk csendőrszázados volt, őt idevezényelték a megyébe, aztán itt házasodott meg. De a felmenők között találtunk egy bárói ágat is, sőt a családi legendárium szerint valamelyik szépapánk egyszer a Kassa–Budapest között közlekedő vonaton elkártyázta a családi birtokot. Mindezt csak azért említem, mert Ádám bohémsága, könnyed, elegáns stílusa akár innen is származhatott. KBS: Igen, erre jól emlékszem, az imponáló stílusára, a nagyvonalúságára, amivel mindenkit levett a lábáról. DNG: A szüleim házassága nagyon hamar megromlott. Bár továbbra is együtt éltünk apánkkal, nem volt értelmezhető kapcsolatunk vele. Ennek ellenére időnként alaposan elgyepált bennünket, még 17-18 éves korunkban is akadtak fizikai atrocitások, de ekkor már persze nem hagytuk magunkat. Egyébként a névváltoztatást is őmiatta kezdeményeztük… Mi ketten Ádámmal nagyon szoros kapcsolatban éltünk, köztünk mindössze 10 és fél hónap a korkülönbség. Ádám y-nal és kötőjel nélkül használta a nevét, Gergely kötőjellel és pontos i-vel (Kovács Bodor Sándor). 1 Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 197 �Interjúk KBS: Mi jellemezte a gyermekkorotokat? DNG: Ádám születésétől kezdve olyan hiperérzékeny gyerek volt, hogy azt elmondani nem lehet. Anyukánk szakmai tanár volt az akkor még Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában, a későbbi „Keri”-ben. Emellett ifjúságvédőként hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozott, segítette, patronálta őket. A hivatásának élt. Ádámról hamar kiderült, hogy soha nem lesz konformista, megalkuvó, ő mindig szembe fog menni az aktuális trenddel. Az világ utolsó forradalmárként akarta felhívni magára a figyelmet. Mindig azt kereste, hogyan lehet más utat járni, a megszokott sémákból kilépni. KBS: Gondolom, ez jellemezte a középiskolás éveket is. DNG: Hetedikben összeszedett öt darab kettest. Így már csak anya iskolájában tudott továbbtanulni, anyánk beprotezsálta őt, ahogy mondani szokás. Ádám már ekkor nyakig volt az irodalomban, persze a szakmai tárgyakat erősen hanyagolta. Viszont az iskolarádió vezetése, az iskolaújság szerkesztése, a diákszínjátszás szervezése és a zenekarok alapítása annál inkább érdekelte. Érdekesség, hogy az első zenekarát Somoskői Csabával alakította, amelyben én is részt vettem, még általános iskolás korunkban a lakótelepen. Ez volt a TFT, a Tomboló Fiatalok Társasága. Nem volt komoly, de világos, hogy a művészeti értékteremtés már ekkor nagyon fontos a számára. Első sikereket is hozó zenekara a Komolytalan Kapcsolat volt, amelyben a Fekete-testvérek játszottak Ádám mellett oroszlánrészt. Ebben énekelt, gitározott, szájharmonikázott és írta a dalok szövegeit. A zenélés szeretete és művelése megmaradt élete végéig. Csak érdekességként említem, hogy dalainak szövegrészletei szép lassan megjelentek az iskolapadokon. A Kapcsolat Ádámmal a legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor a kilencvenes évek elején Pásztón, az országos hírű Sexepil együttes előtt lépett fel. Ez idő tájt, vagy talán picit előbb történt az is, hogy két barátjával együtt sci-fi novelláskötetet írtak, és ezzel bekerültek Geszti Péter akkori televíziós műsorába. KBS: Eljött az érettségi ideje. DNG: Eljött, és szomorúan végződött, mert egy szakmai tárgyból megbuktatták. Ennek csupán azért van jelentősége, mert akkor már teljesen világos volt, hogy Ádám útja más. Csalódást keltő volt ez a tantestület és az érettségi bizottság részéről, ezt bárki előtt vállalom. Aztán öt év múlva, amikor hívták az osztálytalálkozóra, csak annyit üzent tréfásan, hogy ő nem mehet a júniusi találkozóra, csak az októberire, mert ő akkor pótérettségizett az egyik osztálytársával. Értelemszerűen abban az évben nem jelentkezhetett felsőoktatási intézménybe, helyette elvállalta az iskolai büfé 198 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor vezetését, de ami fontosabb, elkezdett írni a Nógrád című megyei napilapba. Bódi Tóth Elemér költő és újságíró lett a mentora. Időközben megszerezte a hivatásos jogosítványát, és gondolom, ennek folyamodványaként megkapta a katonai behívóját. A szüleim nem akarták megakadályozni a bevonulást, mert Ádám nagyon akarta ezt, kipróbálni magát egy ilyen szigorú, zárt környezetben. Tíz nap után kellett hazahoznunk Bajáról. Olyan parancsot kapott ugyanis a szakaszvezetőjétől, hogy egy fahasábbal verjen agyon egy patkányt, ami beköltözött a pincébe. Megtette, de ezt követően teljes idegösszeroppanást diagnosztizáltak nála. KBS: És mikor kezdődtek a főiskolás évek? DNG: A következő évben fölvették Szegedre, a Juhász Gyula Főiskolára, művelődésszervező–újságíró szakra levelező tagozaton. Ingázott a két város között, és ekkor kezdődött az a fajta tarjáni élet, amely leginkább éjszakázással, nőügyekkel és alkohollal írható körbe. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy az éjszakai élet egyben kapcsolódási pont volt a helyi zenei, művészeti élethez. Itt kötött barátságot a többi közt Henning Rudival, Földi Zsoltival, Kotlár Tomival, kis túlzással szólva ezek a helyek szellemi műhelyeknek számítottak. KBS: Volt munkája? DNG: Leginkább alkalmi munkákból élt, itt-ott már jelentek meg írásai, de alapvetően anyukánk és én támogattuk anyagilag. KBS: Ha jól emlékszem, a kilencvenes évek közepén jelent meg írása először a Palócföldben. DNG: Igen, akkor. Egy nap csörgött a telefon, én vettem föl, Ádám nem volt otthon. Pál József, a Palócföld főszerkesztője kereste őt, és azt mondta: – A maga bátyja költő! Mondja meg neki! Ekkor már a Nógrád külsőseként dolgozott leginkább, és elég sok helyről kellett tudósítania, például labdarúgó-mérkőzésekről. Akkoriban nem rajongott a fociért, így történt, hogy ilyenkor én utaztam el, és írtam meg a beszámolót helyette a másnapi számba. KBS: Aztán a Palócföld szerkesztője lett. DNG: Igen, és fontos barátságokat kötött a lap körül megjelenő szerzőkkel, többek között Paróczai Csabával és Marschalkó Zsolttal. Képzőművész barátai közül kiemelném Karácsony Attilát, akivel első kötetét, a Szobrok az esőnek címűt alkották meg. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 199 �Interjúk Fontos helyi képzőművész-kapcsolata volt Czene gál Istvánnal, valamint Földi Péterrel. Utóbbi, bár idősebb volt nála, nagyon sokra tartotta Ádám tehetségét. Érdekesség, hogy Ádám halálát követően Földi Péter készített egy rajzot, amelyet a mai napig nagy becsben őrzök. A Balassi Bálint Asztaltársaság tagjaival rendszeresen találkozott később is, amikor hazalátogatott Tarjánba. Tehát 2001-ben Budapestre költözött, de akkor már más országos folyóiratokban is megjelent. A halála után fogalmazódott meg bennem, hogy ő vagy túl korán, vagy túl későn lépte meg ezt a költözést, de biztosan nem időben. KBS: Hogyan kezdődött a pesti élet? DNG: Én már ott laktam, mert a Közgázra jártam, a végzés után pedig munkába álltam. Odaköltözött hozzám, egy darabig együtt albérleteztünk. Ő ekkor végezte el az ELTE Szociológiai Intézetében a média szakot, az Élet és Irodalom szerkesztői voltak a tanárai. Rendszeresen publikált különböző orgánumokban: ÉS, Tiszatáj, Alföld, sorolhatnám. Később külön költöztünk, Ádám Újlipótvárosban élt, ami kulturálisan egy nagyon szerethető hely, jellegzetes ízek, fények, hangulatok uralják, és ez sok akkor született versében tetten érhető. Ott alakultak ki nála a Bermuda-háromszögek vagy inkább -négyszögek, ahol ő nagyon szeretett eltűnni, és ahol időnként dolgozott. Például a Két Korsó kocsma, a Lehel Galéria vagy az V. kerületi Grinzingi borozó. Itt jöttek létre azok a fiatal költőkből, írókból álló társaságok, amelyeknek ő is tagja volt. Ilyen volt például a Szép költők társasága, amelynek alapítója volt. Vass Tibor (Spanyolnátha), Grecsó Krisztián, Kemény István, Kabai Lóránt, Gyukics Gábor és még mások az irodalomból. Élénk és kreatív szellemi műhely volt ez, sok-sok inspirációval megtűzdelve. Én az irodalmi pezsgés kapcsán kívülállóként azt tapasztaltam, hogy a ’90-es és 2000-es évek között egyfajta „tápászkodó” időszakot élt meg az ország, a konszolidáció csak később jött, és ebben az átmeneti időszakban keresték a helyüket ezek a fiatal költők. KBS: Hogy látod, miben különbözött Ádám a költőbarátaitól? DGN: Ha Ádám valahol megjelent, azonnal a társaság középpontjába került. Nyilván én elfogult vagyok, de varázslatos személyisége volt. Sem okosabbat, sem bölcsebbet, sem szelídebbet nem ismertem. Ugyanakkor az önmenedzselés teljes hiánya jellemezte. Valójában képtelen volt fölépíteni önmagát, úgyis mondhatnám: csak a mának élt, sosem foglalkozott a holnappal. Ő akkor már nem volt harcos alkat, soha nem állt bele olyan fajta küzdelmekbe, amelyek a magyar irodalmi életet olyanynyira jellemezték, jellemzik. Ha úgy tetszik, nem volt kompatibilis, nem állt ki saját 200 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor magáért, a „bocs, hogy élek” kategóriába tartozott inkább. Más kérdés, hogy ez mennyi feszültséget, frusztrációt okozott neki. Valójában azt hiszem, az ő életéből, ahogy az enyémből is, hiányzott az apafigura, akitől mintát vehetett volna, hogyan kell küzdeni, harcolni, nem tudta meghúzni a határokat, hogy eddig és ne tovább. Egyfajta céltalanság jellemezte, az ilyen közeg vonzotta. Meglátásom szerint a budapesti irodalmi élet – néhány sikeres szerzőt leszámítva – gyakran ragad bele ebbe a kilátástalanságba, köldöknézésbe. Nem kérdés, hogy nagyon magas kultúrát képviseltek és teremtettek, de mindannyian látjuk, hogy a magasművészet mára sokat veszített a presztízséből, hatása gyakran elenyésző. KBS: Aztán megpróbálkozott a családalapítással. DNG: Megismerkedett a szerelmével. Igazán szenvedélyesnek láttam a kapcsolatukat, annak minden fázisában. Azt gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak az intenzitása is tolta Ádámot egy olyan útra, ahonnan már nem volt számára visszatérés. Viharos időszakok jellemezték ezt a kapcsolatot: hol fönt, hol lent, átmenetek nélkül. Ez a fajta szélsőségesség egyébként is jellemző volt Ádámra, de úgy látom, ez innentől fölerősödött. Aztán egy úgynevezett sokadik kapcsolatmentő-együttlét után kiderült, hogy Ádám hamarosan apa lesz. Megszületett a kislánya, ő pedig fölszívta magát az apaszerepre, és elment dolgozni egy bulvár-napilaphoz, ami alapból is lélekölő munka, neki meg hatványozottan az volt. A költő, akinek a legújabb kutyakardigántrendekről kell írnia, halott. Próbáltam neki segíteni, különböző gazdasági témákat lefordítani az átlagos újságolvasók szintjére, de napi szinten ez nem működött. Másfél év múlva ment tönkre a házassága véglegesen, de szerencsére a lányával végig jó kapcsolatban maradtak, leszámítva talán az utolsó éveket. „Leraboltak, kiraboltak, elvették mindenemet” – ilyen szavakat, mondatokat használt akkoriban. Ugyanakkor lányukat, Borókát a szülei nagyon szépen terelgették, és tekintettel arra, hogy mindketten humán értelmiségiek annak igen magas fokán, büszkeséggel tölt el, hogy Boróka a Pázmányon tanul dráma- és színházismeretet, ír, és nagy lelkesedéssel ápolja édesapja irodalmi hagyatékát. KBS: Ezt nagyon szomorúan, egyben persze örömmel hallom. Azt hiszem, kevesen tudják, de volt neki zenei munkássága is a fővárosban. Kik voltak a társai ebben? DNG: A trombitás Barabás Lőrinc a legismertebb név, vele sokat játszott és még egykét budapesti gitárossal. Ezeket zenés irodalmi esteknek hívta, jól menő, népszerű szórakozóhelyeken, kulturális központokban léptek föl. A műsor elején szájharmonikán különböző blues-témákat improvizált, majd következett egy vers vagy egy Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 201 �Interjúk prózai mű, illetve valamilyen méltatás. Aztán újra zene, ekkor már bekapcsolódtak más hangszerek is, így váltakozva a szövegekkel. Gyakran szerepelt együtt Gyukics Gáborral, jazzköltészeti esteket is tartottak. KBS: Ekkor már egyedül élt? DNG: Igen. És most egy éles kép jön elém: Ádám egyedül ül otthon, félig besötétített lakás, pirulák, alkohol, gitár. Teremtett világ. Néha azt érzem, hogy nagyon sokat tudok róla, néha azt, hogy nagyon keveset. Neki az alkohol azért kellett, hogy föl tudjon oldódni, de ez sajnos átbillent. „Szégyellem magam, mert iszom, de ha alkoholt veszek magamhoz, akkor elmúlik a szégyenérzetem.” A pillanat uralása egy estére sikerülhet, de a másnap reggel még inkább nyomasztó. Kialakult nála egy bipoláris zavar, amit a drogok még inkább fölerősítettek. Hiába könyörögtünk neki, elsősorban édesanyánk – akiről csak hálás szívvel tudok beszélni – és én, meg persze a barátok, hogy hagyja abba, és menjen elvonóra, már ránk sem hallgatott. KBS: Zalán Tibor, a jó barát, tavaly nyáron azt mondta nekem: az életforma fontosabb volt Ádámnak, mint maga a mű. DNG: Igen, ez nagyon kegyetlenül hangzik, de igaz. Mindez úgy, hogy egy pillanatig nem jellemezte őt sem nagyképűség, sem kivagyiság. Sokkal inkább humanitás és szelídség. KBS: Voltak segítői rajtad kívül? DNG: Igen, voltak néhányan, akik szerették. Például Keszthelyi Rezső, az idősebb költő, aki főleg lelki támogatást nyújtott neki. Turczi István a Műcsarnokban rendezett Parnasszus-estekre mindig meghívta őt szereplőként. Aztán az utolsó években Kaiser László író és költő, akire mindig hálás szívvel gondolok, rendszeres szerkesztői munkával látta el, így segítve, hogy a felszínen tudjon maradni, valamint meghívta az újságírói-iskolájába tanítani. A halála után ő kezdte el szervezni az évenkénti találkozókat Ádám születésnapján, amikor is az egykori barátok, ismerősök végiglátogatják kedvenc helyeit, kocsmáit. KBS: Egyszer hallottam, hogy a budapesti földalatti megállóiban Ádám verse szólt a hangszórókból. Te mit tudsz erről? DNG: Egy jó barátom, Czompó Gábor Almádiban kitalálta a Vers a parton, vers a peronon című programot. A lebonyolításban a közösen gründolt helyi civil 202 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Dukai-Nagy Gergely – Kovács Bodor Sándor egyesületünk is segít. Különböző helyszíneken, pályaudvarokon, strandokon minden nap elhangzik egy-egy magyar költő verse, köztük az övé is. Minden közlekedési vállalattal, MÁV-val, Volánnal, BKV-val szerződést kötöttünk, így jött létre ez a kezdeményezés, amely 2023-ban könyv formájában is megjelent, CD-melléklettel. KBS: Különleges helyet foglalt el Ádám életében Tandori Dezső. DNG: Ádám elmondása szerint amikor megismerkedtek, Tandori nem volt igazán jó állapotban, valahogy elege lett a magyar irodalmi életből. Egyébként mielőtt találkoztak, Ádám tudatosan felkészült a Tandori-életműből, mivel abszolút zseniálisnak tartotta a munkásságát, és maximális tisztelettel fordult feléje. Én most úgy látom, egyszerre volt ez egy pótapa–fiú kapcsolat, továbbá egy mester és tanítványa viszony is lehetett volna, de Ádám életéből akkorra már hiányzott a valós perspektíva. Sokkal inkább jellemezte őt egyfajta lebegés. Föl nem merült benne, hogy bármiféle támogatást kérjen az ő költői pályájával kapcsolatban. A Tandoritól kapott impulzusoktól viszont lubickolt, és a közös délelőtti séták, beleértve a Lehel-karzatot is, a legjobb és legfontosabb élményeivé váltak. És ekkor készült az utolsó kötete, a Titokbhakta, amelynek a borítóját Tandori tervezte. Érdekes, hogy mindössze másfél év telt el a haláluk időpontjai között. Ugyanakkor a hétköznapok körítése egyáltalán nem érdekelte már Ádámot, a lejárt közüzemi számlák és a halmozódó adósságok hidegen hagyták. KBS: Mire emlékszel most a legszívesebben? DNG: A sok-sok közös programra. Eljutottunk például Londonba, a Royal Albert Hallba egy fantasztikus Toto-koncertre, amikor még élt Mike Porcaro, az együttes basszerosa. Hát, feledhetetlen volt. De itthon is sokáig követtük a kedvenc zenekarainkat, például nyaranta az agárdi Popstrandon. Illetve Iván barátunknál – akivel gyakorlatilag harmadik testvérként éltünk fiatal és kései fiatal éveinket – kisebb-nagyobb rendszerességgel összejártunk zenélni. Ez egyébként a mai napig tart. De a legszívesebben arra emlékszem, hogy Ádival nagyon sokat nevettünk, kiemelkedő, egyedi humora és intelligenciája volt. KBS: Nem ismertem olyan embert, aki ne szerette volna Ádámot, aki ne örült volna egy vele való találkozásnak. DNG: Bár ez magánügy, de én gyakorló reformátusként megtaláltam a kapcsolatot a fenti világgal. Most úgy érzem, és erősen kapaszkodom is bele, hogy Ádám valahol jó helyen van, és meglelte a végső nyugalmat. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 203 �Interjúk Dukay Nagy Ádám – 2004. jún. 24. London Dukai-Nagy Gergely fotója 204 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �B alla D . Káro j BALLA D. KÁROJ1 ÉGI PÁJAUDVAR rakodnak fenn a pájaudvaron teherré most vált minden élő pára felhorkan néha egy-egy bús barom míg útra kélnek végre nemsokára ha volt is, mára nincsen oltalom csak hússzag száll, mint tömjénpára ha béjeg ég a vágyak homlokára ott fenn az égi pájaudvaron itt lenn meg mintha minden rendben lenne csak ritkán horpad be a járdaszél s míg körbejár az óvók énekrendje a szépség minden sarkon elalél de vajh az ének mért is csuklik el mikor egy ded az égbe felfülel A VISSZATEREMTŐ még számolod, hogy napja hányadik de nincsen képlet, mennyi van még hátra tűnődhetsz újra végső hajnalig hogy meddig tart az üdvösség hatája kit föld porából, visszahull a sárba teremtett volt, de visszaszármazott 1 A szerző évek óta mellőzi az ly használatát, nevét is pontos j-vel írja Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 205 �S zépiro dalom nem illet érte bármi cinkos hála csalással lett az élte tetszhalott s ha embert ne, hát mást se előzőleg eget és földet, mert ez jó? – miért? a fényt sötéttől? s választani főleg? tobzódó semmi csak, mi jót ígért hát így lesz újra otthonod a káosz a vaksötétben többé nem világolsz ELRONTOTT IGAZODÁS felálltak mind. te úgy vetődtél lentre hogy megcsapjon a forró földi pára igazzá így térsz végre valahára hisz erről álmodsz mindig éjjelente de nem maradhatsz végig felborulva nem várhatod a vágyott rögzülést mozdulsz – és minden hullik szerteszét ahol feküdtél, sarjad már a dudva mohó, akár a májad tépő szentbeszéd így élsz majd eztán, meg-nem-igazulva szűzen maradtál, elfuserált kurva dicsérd hát áldott mestered eszét elmentek mind. csak te maradtál itt alattad föld. fenn szúnyograj a hit 2024 206 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Mező si Mik ló s MEZŐSI MIKLÓS KÍN Fejlődéstörténeti vázlat A kín ha gyötrelemmé szelídül a szíveden szelíden ül mint másnapos pacsirta a dróton édesdeden lélekszakadva billeg úgy vagy te is bárha rád kacsintana jószerencséd mámoros pacsirta énekre-dalra mint holmi rügy fakadna Vagy madár ki szárnyatlan maradt a szó mondatlan legbelül ragadt kimondhatatlanná dagadt Mily jó hogy megírtad kora reggel kelt emailed mitől a címzett újraéledt Én általában bal lábbal kelek ezt fizikálisan kell értened süt már a nap s ragyogtatod mint sugárát fény az ablakon először csak megkocogtatod verőfénnyel vagy rokon vagy oltalom sötétből jössz bukkansz elő s ragyogsz ha van rá alkalom vagy ha nincs előjössz (tudom) A rózsás ujjú hajnalt lefogta köddel még az éjjel gúzsba kötve ködnek széles permetével önnön hatalmas termetével Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 207 �S zépiro dalom így őrizte egyetlen leányát fél ő ilyenkor és kegyetlen nem hatalmas már, esetlen – mint valamely púpos tréfamester rettegnek mind a ketten Dereng már a hajnal a rózsásujjú irul és pirul a köd foszlik le róla néz a Nap szemérmetlenül a ruhátalan ragyogóra A RÓZSÁSUJJÚ Hova tűnt, hol szunnyad most – hová lett, mi egykor maga volt a vad, virágos élet? Hol vannak most a szép remények, mik lázban fogantak s el nem égtek? Kihordtuk őket, fel a fényre akkor, mámor-biztatásuk volt re-aktor, úgy zakatolt, s forró lüktetése akár egy egész korszak szívverése. De volt-e mindennek később hatása? Ennek következik most firtatása. Részint e rím miatt, mi tetten ért, másrészt egy csókos álomért írom ezt – ha nem zavar. Zörren léptünk nyomán a hűs avar. Zörög cipőnk orrától, merre lépdelünk. Vajon lépeget velünk együtt észak és a dél? És hol van már, ki tegnap erre járt: Adél? Ledér volt ő és könnyű vére perzselőn Rám folyt, mikor szerettem őt. 208 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K o c s i s K l á ra KOCSIS KLÁRA A MELLŐZÖTTSÉG OKAIRÓL (óravers) sajtárba belealvadt ősi anyatej örökre savanyú magánya a leszólt közéleti költő foszló rongycsuhát ölt magára sakktábláról durván lepöccintve mindig-újra agyonvert paraszt csak gyarmatlakó érti ha még érti ez ősrégi panaszt vers-fecskéd hiába köröz leverve karóval a haza-eresz az ítész ma nem anarchistának álnokul amatőrnek nevez félretett hátratolt elutasítva is messze szagló megrágalmazott kollaborál itt ügynök költő kritikus mind mézgás igazságot hozott kényelmetlen vagy kitörülnek a létből neved nem írják koporsódra lejárt gyarmattartók karjára sosem illik jövőt mutató óra (sufnivers) kényelmetlen vagy lejárt gyarmattartók karján jövőt mutató óra elpárologsz némán gyógyító harmatcsepp másnap virradóra Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 209 �S zépiro dalom figyelnél kifelé de már csak befelé vezet terelőút mesterséges magányba mártva ölik a forradalom-szavút álmok alom-ketrece bűzlik riaszt a tápon nevelt köz kapaszkodsz – a gyarmattartó minden baráti kezet lekötöz az aranykulcsot sajna elcsórták kuksolsz sufnilakó-magányban árva isten köntösét hiába rángatod nem küld tűzesőt árulókra valami szentlélek-szélvész még megmenthetne minket élve elkapna táncoltatna-pörgetne föl a végtelen fekete égbe (árvavers) elkapna táncoltatna-pörgetne föl a végtelen fekete égbe ottan ülne az isten értőn bólogatva beterelné társaim a révbe én meg csak bámulnám lentről az égi igazságszolgáltatást hogy mégse veszi a milliomos királylány férjül a kiskondást isten kötényét telesírnám tenger sok az intő jel a kisgömböc-gyarmatbirodalom feneketlen bendő benyel 210 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K o c s i s K l á ra hová lett édes arcod anyám földbe temetett ékes rózsa nekik pór vagy dudva-magyar nem népmesék álmodója szorongatnám hamubasült pogácsám szegényasszony gyereke várnám mikor fordul jobbra a világ rozsdamarta kereke rendőrök katonák ávósok durva rendjében csontig árva vajon elhallik a mennyekig a mellőzöttek ínséges sírása? Szendiszücs István fotója Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 211 �S zépiro dalom BRUNDA GUSZTÁV RŐZSECSÖRTE Dr. Fejérvári Ernő filozófiaprofesszor a nyugdíjazását követő harmadik napon, foteljében kényelmesen elhelyezkedve kezébe vette egy, a Berkeley Egyetemen tanító kollégája regényét. Erősen fűtötte a kíváncsiság, ugyanis nem értette, hogy ez a kolléga, aki eddigi életében mást sem tett, mint szakmai tanulmányokat írt, előadásokkal haknizta végig a világot, most miért bucskázik a tág nyilvánosság elé egy regénnyel? No jó, írt regényt, rendben van, de miért adta ki – dohogott magában dr. Fejérvári –, s főleg miért tette hetvenöt évesen? Mit tud szépirodalomba passzírozva mesélni egy filozófus, olyan értelmiségi, akinek az élete egy unalmas egyetemi kampuszon pergett le? Csóválta a fejét Fejérvári professzor, és gyanakodva forgatta a középvastag kötetet. Megözvegyülve talán meggyónja apró vétkeit, kisiklásait, melyeket még fiatalkorában követett el valamelyik forró vérű diáklánnyal vagy kolléganővel? Ugyan, kit érdekel ma már egy kis titkos, felhevült maszatolás! Hol van már ettől a világ, kolléga! Még nem nyitotta ki a hónapokkal korábban vásárolt könyvet, a fülszöveget pedig véletlenül sem szerette volna elolvasni. Az elmúlt napokban rákereshetett volna a neten, bizonyára talált volna recenziót, kritikát (kritikát! ugyan ki ír ma tisztességes kritikát? – mormogta –, amit írnak, többnyire nyegle, okoskodó könyvismertetés hemzsegő közhelyekkel, néhány bárgyú meglátással, vélt összefüggések bizonygatása, utalások sejtelmes félremagyarázása stb.), de nem akart rákeresni. Az amerikai kollégával közös kutatási területen mozogtak az elmúlt húsz évben. Mindketten fenomenológiával foglalkoztak, mindketten mesterüknek tekintették az egzisztencialista fenomenológus M. Merlau-Ponty-t, egymáshoz hasonlóan főként a test és a tudat kapcsolatáról értekeztek, pontosabban annak a fenomenológiájáról, csak az amerikai professzor sokkal több publikációt közölt, sokkal hígabb okfejtésekkel, ahogy ez ott szokás. Hirtelen eszébe jutott valami. Csak röpke villanásként futott végig agya idegpályáin, s egy kép is bevillant: egy lapon, annak is a felső harmadában sok évvel ezelőtt aláhúzott valamit Merlau-Ponty mester egy fontos, agyonjegyzetelt könyvében. Felállt, odalépett a könyvespolcához, leemelte a lapokkal megtűzdelt kötetet, és rövidesen rátalált a keresett mondatra: „Az igazi filozófia abban áll, hogy újra megtanuljuk 212 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Brunda Gusztáv látni a világot, és ebben az értelemben egy elmesélt történet ugyanolyan »mélyen« beszélhet a világról, mint egy filozófiai értekezés”. Hát persze, erre a hintára ült fel a vén gazember – motyogott magában a professzor! S amikor kimondta magában, hogy vén, abban a pillanatban már tudta is, miről fog szólni a regény. Igen, az öregedésről fog mesélni. Tovább fogja csócsálni a már százszor megrágott gittet. A fenomenális jenkinek nem elég, hogy van már számtalan könyv erről a témáról, most megírja a következőt, és jól tudja, hogy bemarketingelt nevével el is fogja adni, függetlenül attól, mennyi alapos laposságot citál össze. Mert abban azért biztos volt dr. Fejérvári, hogy a kollégája puhára fogja rágni ezt a gittet is. Visszahelyezte helyére a francia filozófus kötetét, és megállt az ablak előtt. Mélán nézegette a kertben lebegő téli ködbe merítkező, alaposan túlterjeszkedett kopár almafák meredező gallyait, és azon kapta magát, hogy fejében máris metszi őket. Napok óta nem sütött ki a nap, a hőmérséklet kora délután sem emelkedett három fok fölé. Az almafák metszésének gondolata és a hideg tudata hirtelen elhatározást indukált benne. Nincsen ettől jobb alkalom arra, hogy vegyestüzelésű kazánjában elégesse az év közben összegyűjtött hét zsák háztartási papírhulladékot és a tavaszi metszés után gondosan méretre darabolt, házfalhoz rendezett gallyakat. Dr. Fejérvári elhasznált, munkára való kabátot kapott magára, leballagott a lakás szuterénjében lévő kazánházba, és etetni kezdte hulladékokkal, tavalyi fadarabokkal az öreg Duka lemezkazánt. Alulra újságpapír, föléje apró venyige, majd zsákos laza papírszemét, afölé múlt évi vastagabb gallyak, arra újra papír és újra gallyak. Amikor megtelt a tűztér, kinyitotta a kazán füstcsőnyílásának pille légszabályzóját, vette a vastag gyufát, és egy mozdulattal belobbantotta az alsó újságpapírokat. Lassan kavarogni kezdett a kazán belsejében a füst, és amikor elérte a kéménycsatlakozási pontot, a huzat hirtelen felkapta, és szívta, pörgette a lángtengert. A professzor nyugtázta a helyzetet, kicsit szűkített az alsó levegőztetőnyíláson, majd vette a nagy vesszőkosarát, és elindult megtölteni a ház mögött felhalmozott gallyakkal, nyesedékekkel. Amint kifordult a ház mögé, már a sarkon meglátta a szomszéd ház oldalának támasztott hosszú létrát és a tetőről lerepülő deszkát. Megállt, jött a következő is, ami a kerítés túloldalán halmozódó deszkakupacon landolt. A tetőnyíláson félig kihajoló ember küldte irányított dobással. Tőle pár méterrel odébb, a szomszéd kiskertjében egy bézbólsapkás, borostás képű, középkorú férfi állt. Köszönés nélkül, közömbösen, rezzenéstelen arccal nyugtázta a szomszéd érkezését. Megszemlélte, majd tekintetét a tető felé irányította. A professzor ettől függetlenül bólintott, majd oldandó a hűvös helyzetet, hirtelen elhatározással viccesen odavetette: „Bontják vagy építik?” A sapkás férfi lassan felé fordult, kezei már a zsebében voltak, felsőteste kicsit Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 213 �S zépiro dalom előre dőlt, úgy tűnt, mintha dideregne. Recés hangon csak ennyit szólt: „Közöd?” Dr. Fejérvári Ernő nyugdíjas filozófiaprofesszor nyugodtan, jól artikuláltan, mint vizsgáztatáskor tette az első- és másodéves hallgatóknak, amikor mentő kérdést adott, felelésbe kezdett: „Mi, felvégiek ezen a környéken beszélgetni szoktunk, ha találkozunk. Ugyanis mi itt figyelünk egymásra. Megosztjuk praktikus gondjainkat, ha szükséges, akkor tanácsokat adunk, és segítünk is kisebb dolgokban. Persze látom én, ön valószínűleg nem felvégi. Bizonyára alvégi lehet, ha nem tévedek”. A férfi tekintete zavart lett a nem várt beszédtől. Arcát félig nyitott szájjal széthúzta, ettől felső ajkai is megemelkedtek, és kitűntek sárga fogai, mint egy vicsorgó házőrző kutyának. A fogai között mondta félhangosan: „Ki a tököm vagy te, hogy csak úgy beleszólsz a szakemberek dolgába?” A professzort huncutsággal spékelt nyugalom szállta meg, ehhez igazítottan a tőle telhető legbutább ábrázatot vette fel (amit valamikor egy diájától lesett el), és deklamálva, ritmusosan mondta: „Én, itt a kerítés túloldalán – bár a túloldal meghatározás attól függően alkalmazandó, hogy melyik oldalról nézzük –, egy társadalmi kötelékben élő homo sapiens sapiens vagyok, aki olykor felelősséget érzek embertársaim iránt, és ilyenkor a szükséges mértékig érzelmi és egyéb támaszban részesítem fajtatársaimat. Tehetségemhez és lehetőségeimhez mérten egyéb segítséget is nyújtok, mert például fontos és nagy értéknek tartom a szomszédsági kapcsolatokban rejlő előnyöket”. Mikor befejezte mondókáját, dr. Fejérvári még a korábbinál is bárgyúbb képet vágott, és sandán fürkészte a munkást. Ekkor, mintha karzatról szólna, lekiáltott a fenti ács: „Jani! Hagyd abba ezt az ökörködést, nem látod, hogy a bácsi eszement bolond? Gyorsan add fel azt a két és fél méteres lécet, amit az előbb vágattam le, mert úgy seggbe rúglak, hogy olyan szerencsétlen hülye leszel, mint ez itt”. Az egyetem neves filozófiatanára ekkor már marékszámra rakta kosarába a galylyakat, ami rövidesen megtelt. Végül maga elé emelte, és beballagott vele a kazánházba. Miután letette a kosarat, ránézett a kazánra, végigfuttatta tekintetét a több mint ötvenéves jószágán, amikor hirtelen elsápadt, a szíve akkorát ütött, mint a helyi plébánia harangnyelve. Szinte ugrott, azonnal megragadta a vastag kimeneti csövön merőlegesen álló áteresztő szelepszárat, és egy mozdulattal függőlegesre állította. A meleg víz surrogva emelkedett a rendszerben. Szíve sűrűn dobogott, mintha dobra tett babszemek ugrálnának, homlokára verejtékcsöppek ültek, lába remegni kezdett. Hirtelen átfutott agyán egy ismerősének nem olyan régi kazánrobbanása, ami pontosan ilyen okok miatt következett be, nem nyitotta ki a kazán kimeneti szelepét. A falat támasztva, óvatosan felvánszorgott az emeleti lakásba, kezet mosott, és lerogyott a fotelébe. Mire megnyugodott, pontosan tudta, hogy mostantól már nem 214 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Brunda Gusztáv úgy fog folyni az élete, mint eddig. Rögzítette magában, hogy éppen idejében vonult ki az egyetemről, mert micsoda szégyen elől tért ki azzal, hogy hasonló feledékenység nem a tudományos praxisában érte. Hirtelen azt is megértette, hogy mint fenomenológiában jártas kutatónak, aligha lehet más programja, más mondanivalója a világnak, mint elmélkedni és beszélni az öregségről. Szendiszücs István fotója Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 215 �S zépiro dalom ACSAI ROLAND ILLANÓ HALAK „szemét és csillagok közt a kezünk” (Kosztolányi Dezső) Mint végtelen, úgy zümmögött a szombat délután. A csillag és szemét között örömről diskurált. Ugrókötél suhogva szállt, lányom játszott vele. Bezárt gyorsan a nap-bazár, és újra este lett. A krétarajz a flaszteron utánunk ott maradt. Színes porában irgalom és illanó halak. MINDEN PILLANAT A kisnyulak odúban vakon és csupaszon. Ott vannak mind a múltban már láthatatlanon. Már csak én látom őket, és senki más talán. Látom, hogy nagyra nőnek a múltnak udvarán. A múlt is megnő halkan, fénylik, akár a nap ‒ ott van a sugarakban már minden pillanat. 216 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �L aka to s Lá szló LAKATOS LÁSZLÓ AZ ÓRA Derengő félhomályban öreg szekrény tetején kopott óra áll. Rajta már nem csillan a fény. A rég megállott kerekek közt a pókok találtak pihenőt, a mutatók közt összeszőve az eltűnő időt. ŐSZ Hajnali harmat igazgyöngy, nem csillogsz már zöld füvön. Titkos kezek porrá törtek. rozsdás réten széthintettek. Hajnali csillám rőt füvön. Kopog az ősz, és rám köszön. TÓCSA Nappal disznók fürdenek benne, Éjjel a csillagok. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 217 �S zépiro dalom Orbán György János: Facta tempores (Telik az idő). A jáki templom, tus-ekolin tollrajz, 90 x 60 cm 218 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a ra f fa G y u l a KARAFFA GYULA KÉRETLEN VERSEK HAZA... SZEPTEMBER... – Mennél? – Mennék. (Valaki mindig itt marad.) már takarékosan izzik a nyár, változnak a nagy idők, ahogy az emberek... vándorpatkány tanyáz a kis ér hídja alatt, szénaboglyákban még egy aprót sikkant a szerelem... nem tudom mennyit élek, de ezt látva halni is érdemes... TÉL... Jézus megöregedett, pipázva papol a pulyáknak a fedeles lócán ülve... Varkocsából hó hullik, aprócska korpaszemek, disznók elé söpri felesége... Mikor kinyitja az ajtót, a Sátán üvölt rájuk kéken és feketén... A MAI DÉLELŐTT... hajnalban még új lehetőség volt, tíz körül már láttam, elrontottam... tíztől délig gondolkodtam, hogy hol, mivel... délután van... holnapra várok... Palócföld – 2025/3–4. MINT A KÖNYVEKBEN... megszámlálhatóak vagyunk mint a betűk a könyvekben higgyük azt, hogy fontosak és nélkülözhetetlenek... mert ha csak két betű is kiesne a biblia csak bili lenne... ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 219 �S zépiro dalom KAMARÁS ISTVÁN OJD PLÉBÁNIAI FARSANG „Ismét farsangi mulatság lesz a plébánián. A gyerekeknek január 26-án, szombaton délelőtt 10–12 óráig. Farsangjuk mottója: Noé bárkája. Kérjük a gyerekeket: vagy állatos jelmezben jöjjenek, vagy pedig hozzák magukkal kedvenc játékállatukat; ismétlem: játékállatukat, és nem a valódit, mint tavaly néhányan tették, emlékeztek. A felnőttek farsangja február 1-jén, az esti szentmise után lesz. Kérjük a jelentkezőket, hogy bibliai személynek vagy csoportnak öltözzenek. Kilétüket a vendégeknek kell kitalálni az előadott jelenet alapján” – hirdette Alajos atya, a Szent Gellért plébánosa, még jó időben, Vízkeresztkor, hogy legyen elegendő idő a felkészülésre. Már a gyerekek farsangja is bombameglepetést hozott, méghozzá másmilyet, mint egy évvel ezelőtt, amikor néhányan aranyhörcsögüket, kakadujukat vagy vadászgörényüket hozták magukkal, egyvalaki pedig, még ha szülői felügyelet mellett is, egy jókora kígyót. (Ez utóbbit mégiscsak el kellett fogadni mint bibliai állatot.) Ebben az évben éppen az volt a szívet-lelket melengető meglepetés, hogy gyerekek mindegyike bibliai állatnak öltözött. Voltak szép számmal juhok, bárányok, tevék, halak, madarak (nevezetesen galambok, gerlék, verebek), számosan sáskák, de akadt cethal, szamár (Bileámé) és szamárcsikó is (Jézusé). Akadtak persze olyan állatok is, akiknek úgymond igazolniuk kellett magukat, mármint azt, hogy valóban bibliaiak-e, ugyanis kilétükkel kapcsolatban még a hitoktatók sem voltak egészen biztosak a dolgukban. Ilyen volt a róka, ám szerencsésre a vörös hajú fiúcska mindenféle ravaszkodás nélkül közölte, hogy „a rókáknak is van odújuk”, amire a plébános úr sűrűn bólogatott, és megsimogatta a róka fejét. A már jóval nagyobbacska oroszlán meglehetősen emelt hangon csak ennyit közölt: – Ellenségetek ordító oroszlán módján ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Majd hogy egy kicsit oldja a feszültséget, hozzátette: – Péter első levele, ötödik rész, nyolcadik vers. – Bravó – rikkantotta Alajos atya, és óvatosan egy barackot nyomott az oroszlán üstökére. A szörnyeteg azonban mindenkin kifogott. Olyanok voltak a csontjai, mint az érccsövek, lábszárai pedig mint a vasrudak, farka pedig, mint a cédrus. 220 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a m a rá s I s t v á n O J D – Növényevő – próbálta megnyugtatni a kisebbeket a förmedvény anyukája, aki civilben biológiatanár volt. – A Jelenések könyvéből tetszik lenni? – találgatta János, a fiatalabb diakónus, de a rettenetes fajzat vészt jósló morgással jelezte, hogy egészen rossz helyen kapisgál. Alajos atyának kellett megpróbálni a gyülekezett becsületét menteni: – Te lennél a hírhedett Leviatan? – kérdezte reménykedve. – Langyos – hörögte a förmedvény, majd normális kiskamasz hangon megkérdezte: – Szabad a gazda?” Fellélegezhettek, mert a rettentő-borzasztó bibliai szörny szépen illedelmesen bemutatkozott, hogy ő lenne maga a behemót, aki Jób 40,14-26 szerint „remekmű az Isten alkotásai közt”, aki „éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha”, és „nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán”. A víziló héber neve is behemót, de a víziló ehhez képest mazsola magyarázta a behemót biológiatanár anyukája. Maradt még egy talány. Ez ugyan nem volt félelmetes, de eléggé különleges ahhoz, hogy Alajos atya hogy végleg feloldja a behemót okozta feszültséget viccesen így kiáltson föl: – Ilyen állat nincs is! – Már hogyne lenne, plébános atya! Ez egy közönséges szirti borz! – tette helyre Alajos atyát a biológiatanár anyuka. – No de már bocsásson meg, hol található a Bibliában szirtiborz? – kérdezte Lóránt atya egy kicsit idegesen. A káplán ugyanis sokkal inkább egyházjogász volt, mint bibliai zoológus. A szirti borz, vagyis egy szeplős nagycsoportos óvodás lányka ennivalóan rámosolygott Lóránt atyára, és máris hadarta, mint a vízfolyás: – Tartsátok tisztátalannak a szirti borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű –, majd még hozzábiggyesztette: – Leviták tizenegyedik rész, ötödik vers. Az ifjak és felnőttek plébániai farsangján még ezeknél különb dolgok is megtörténtek. Tanulva az előzményekből ez alkalommal már Alajos atya egykori évfolyamtársaiból alakult, felkészült biblikusokból álló zsűri segítette a vendégeket a „bibliai személyek” és „csoportok” azonosításában; nevezetesen Egyik, Másik és Harmadik atya, akik, farsang lévén, viccesen így mutatkoztak be. Ez alkalommal száznál is többen jelentek meg bibliai személyek képében. A zsűrinek eleinte alig akadt dolga, hiszen könnyen fel lehetett ismerni Pilátust, Heródest, az agg Simeont, Keresztelő Szent Jánost, Máriát és Mártát, a napkeleti bölcseket (még akkor is, ha ezúttal négyen voltak, „ugyanis az evangélista nem adja meg számukat” – magyarázta a vendégeknek Egyik atya), a tizenkét apostolt (még akkor is, ha Júdás helyett már Mátyás szerepelt, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 221 �S zépiro dalom amit Másik atya vett észre). Még Salome azonosítása sem okozott gondot, öltözete már annál inkább, de egy szót sem lehetett szólni, ugyanis a zsűri szerint az öltözet („vagyis inkább a vetkőzet”, jegyezte meg Másik atya szellemesen) teljesen „élethűnek” ítéltetett. Érdekes módon a négy-öt sátán jóval kevesebb riadalmat okozott, mint az ugyancsak „élethűnek” elismert öltözetű házasságtörő asszony, valamint az ugyancsak „rosszéletű” (Harmadik atya minősítése) szamáriai asszony. Amire végképpen nem lehetet számítani, a zsűri tudós tagjainak a négy-öt Szűz Mária okozott komolyabb gondot, olyannyira, hogy ebben a tárgyban magukhoz kérették Alajos atyát. – Mi lesz, ha a sátánok táncolni kérik föl a szűzmáriákat? – kérdezte Harmadik atya. Alajos atya megpróbálta megnyugtatta őket. – Majd megkérem az apostolokat, hogy ők forgassák meg a szűzmáriákat. És amikor látta, hogy még mindig maradt egyikükben-másikukban (pontosabban a harmadikukban) egy kis nyugtalanság, azt mondta: – De hát a kánai menyegzőn feltehetően Jézus anyja is táncolt. Sőt talán maga Jézus is. – Bizonyosan, ugyanis egyszerűen bunkóság lett volna tőle, ha nem teszi – szögezte le Egyik atya. Harmadik atya azonban azt kezdte fejtegetni, hogy: – Kedves oltártestvérek, mégis csak furcsa látvány lenne egy „fene…”, vagyis „derekát riszáló” Szűz Mária, méghozzá éppen egy plébániai farsangon. Ezt a vitát azonban váratlanul félbeszakította egy csaknem teljesen mezítelen vézna fiatalember, széttépett láncokkal csuklóján, artikulálatlanul üvöltözve. Csupán egy sál fedte el rajta azt, amit egy plébániai farsangon még akkor is el kellett fednie, ha ennek következtében nem is lett egészen bibliahű. A vendégek egy része eltakarta az arcát, a másik része a fejét ingatta, a harmadik pedig azért takarta el az arcát, hogy nyugodtan röhöghessen. – Márpedig ez, Krisztusban kedves testvéreim, ezen nincs mit nevetgélni, mert ez a szerencsétlen kreatúra nem más, mint a gerazai megszállott – magyarázta Másik atya, és még azt is hozzátette: – Felettébb erősek és alaposak az itteni ifjak biblikus ismeretei. A mezítelen ifjút azonban ezt nem nyugtatta meg, tovább üvöltözte, méghozzá pontosan azt, hogy… – Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Az Istenre kérlek, ne gyötörj! – És közben meredten az ajtó irányába nézett. – Nem kell megijedni, kedves hívek, csak a tisztátalan lélek szólal meg belőle – nyugtatgatta őket Másik Atya. Az egész azonban annyira élethű volt, hogy még akkor 222 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a m a rá s I s t v á n O J D sem nyugodtak meg, amikor valaki felfedte a gerazai megszállott kilétét, hogy ő bizony nem más, mint képviselőtestület legfiatalabb tagja. –Attól még éppen lehet megszállott – jegyezte meg egy nemes tartású hölgy, a neokatekumen közösség oszlopos tagja. A megszállott azonban, hiába fedték föl kilétét, nem esett ki szerepéből, csak ismételgette mondókáját. Most már Alajos atya is rászánta magát, hogy közbelépjen, ám ekkor az ajtó felől maga Jézus lépett oda, és ráparancsolt a megszállottra: – Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! Majd megkérdezte: – Mi a neved? És erre az egyházközségi képviselőtestület legfiatalabb tagja sokak meglepetésére nem a saját nevét mondta, hanem azt, hogy: – Légiónak hívnak, mert sokan vagyunk! És kérünk, ne zavarj el minket erről a vidékről, hanem küldj a sertésekbe, hadd szálljuk meg őket! Jézus bólintott, majd azt felelte: – Menjetek! – Bravó, bravisszimó! – kiáltott föl Másik atya lelkesen. Jézus közben szemével átpásztázott a termen, majd amikor megpillantotta az apostolokat, odasietett hozzájuk, és elvegyült közöttük. – Jézus jelenléte azért egy kicsit aggályos – jegyezte meg Harmadik atya, eléggé gondterhelt ábrázattal. Egyik atya azzal nyugtatgatta, hogy: – Itt ma este mindenki hitelesen evangéliumi. És ez a Jézus felettébb szuggesztív. De nem erről a plébániáról való – nyugtalankodtak a civilben maradt hitoktatók és írástudók. Közben feldübörgött a zene, és elkezdődött a tánc. A zsűri meg a civilben maradt hitoktatók és írástudók elnémultak, ugyanis, ha nem is vízen járni, de táncolni látták Jézust. Meg kell hagyni, gyönyörűségesen forgatta meg a lányokat és az asszonyokat, a szűzmáriákat és a megkövezéstől megmentett cemendéket egyaránt. – Nem kellene szólni? – próbálkozott Harmadik atya. – De kinek? – kérdezte Első atya. – És vajon mit? – tudakolta Másik atya. – „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni” – idézett Harmadik atya az első korinthusi levélből. – „Az időseb fiú kinn volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot” – citált Egyik atya Lukács evangéliumából. – „Furulyáztunk nektek és nem táncoltatok” – vágott vissza kapásból Harmadik atya Mátét és Lukácsot idézve. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 223 �S zépiro dalom – Jézus viszont rockendrollozik – figyelmeztette a neokatekumen közösség civilben maradt hölgytagja a zsűri tagjait, hitoktatókat és az írástudókat. (Megjegyzendő, a neokatekumen csoport többi hölgytagja Szűz Máriát és Szent Erzsébetet formázta. Mindannyiuk áldott állapotban, de mint ez később kiderült, ennek ellenére őket is rendesen megforgatta Jézus, méghozzá lendülettel, de leheletfinoman.) – Teljesen élethűen! – ismerte el Másik atya. Mármint azt, hogy Jézus a rockendrollban is élethű. Ekkor mindenki a plébánosra nézett. Alajos atya az égre emelte tekintetét, majd intett a zenekarnak, aztán a hirtelen támadt csendben Alajos atya Jézus elé lépett, kezet nyújtott neki, és azt mondta: – Én vagyok a helyi plébános, Alajos atya. – Jézus biccentett, rámosolygott, és kellemes meleg hangon azt felelte: – Én meg a názáreti Jézus. – Ekkor Harmadik atya teli torokból odakiabálta Jézusnak, hogy: – Te vagy az eljövendő, vagy mást várjuk? – Jézus erre elnevette magát, és csak annyit válaszolt, hogy: – Ugyan már! Majd intett a zenekarnak, hogy folytassák. Jézus pedig felkérte a Zebedeus-fiak anyját. Ezután még Jairus lányával és a szamáriai asszonnyal látták táncolni, de kisvártatva már senki sem látta Jézust. Mégis, furcsa módon, senki nem kereste, mert mindenkit elragadott a plébánia farsang egészen különleges hangulata, olyannyira, hogy még a civilben maradtak is belesodródtak a táncolók forgatagába. Bármilyen furcsán hangzik is, ebben a különleges, egyesek szerint paradicsomi, mások szerint mennyei hangulatban egy jó darabig egyszerűen megfeledkeztek Jézusról. Még Alajos atya is. Neki ugyan egy pillanatra eszébe villant, amikor jelentették neki, hogy elfogyott a bor, de aztán teljesen lekötötte az ő szavajárásával a „válságmenedzselés”. A háromtagú zsűri azonban nem hagyta annyiban. Hiába javasolta Harmadik atya, hogy akár ők is beállhatnának táncolni, mint Jézus is tette a kánai menyegzőn, aztán mégis inkább kutakodni kezdtek. Sorra szólították meg a Jézussal táncoló farsangolókat, hogy megtudjanak valami pontosabbat erről a mostani Jézusról, de csak ilyesmit hallhattak, hogy Jézus „igazi lovag”, „finom úriember” (a legidősebbektől), „elragadó táncos”, „igazi táncfenomén”, „isteni táncos” (az érett asszonyoktól), azt, hogy „szupersztár” (a fiatalabb asszonyoktól), vagy azt, hogy „király” (a legfiatalabbaktól). Egyszóval a lányok és asszonyok kivétel nélkül bele voltak zúgva Jézusba, ezért aztán tőlük elfogulatlan tanúságot nemigen lehetett várni. Így a férfiakban reménykedhettek, akik között diakónusok, civil teológusok és neokatekumenek is akadtak szép számmal. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, az egyik 224 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �K a m a rá s I s t v á n O J D egyházközségi bennfentes (aki amúgy Zákeust formázta) egy cédulát csúsztatott Harmadik atya tenyerébe, melyen ez állt: „Jézus valamit súgott a szamáriai asszony fülébe”. Az odacitált szamáriai asszony immár a plébános, a káplán, a diakónusok, a képviselőtestület prominens tagjai és a sekrestyés Rózsika néni jelenlétében irulva-pirulva bevallotta, hogy valóban ilyesmi történt. Csakhogy magyarázta kézzel-lábbal Jézus nem sutyorgott velem, hanem abban a fülsiketítő rockendrollban belekiabálta a fülembe válaszul az én kérdésemre, mely így szólt: – „Ugye, így lesz ez majd mindig ezután?”. És vajon mit válaszolt erre a mi farsangi Jézusunk? – kérdezte homlokráncolva Harmadik atya. A szamáriai asszonyka megint csak irul-pirult, végül nagy nehezen kinyögte: – Eléggé furcsát. Megpróbálom szó szerint visszaadni: „Hidd el nekem, asszony, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát”. Ezután a szamáriai asszonyka karjait széttárva a vállát vonogatta, jelezve, hogy ebből ő bizony nem sokat ért, ami persze nem is csoda, hiszen még alig tizenhat éves. – Kétségkívül tudja az anyagot a mi farsangi Jézusunk – ismerte el Harmadik atya, ugyanis ez János negyedik fejezetének huszonegyedik–huszonharmadik verse, amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszélget. Egyik atya ekkor Alajos atya hátát veregetve ünnepélyesen kijelentette: – Én gratulálni tudok Alajos atyának, mert ezen a bulin minden élethűen evangéliumi volt. Bezzeg a mi plébániánk bibliai maszkabálján többen Mikulásnak, Nérónak, Szent Ferencnek, Giordano Brúnónak vagy Teréz anyának öltöztek, akik, ugyebár, korántsem bibliai személyek. Ekkor a római százados, vagyis a plébánia szenior csoportjának doayenje odafurakodott Harmadik atya elé, és megindultan csak annyit mondott… – Ez az ember valóban Isten fia volt. Amikor pedig Harmadik atya tiltakozni próbált, egészen közel lépett hozzá és a fülébe sziszegte: – Márk, tizenötödik rész, harminckilencedik vers. – Amen! – felelték rá egy hangon a maskarás és civil öltözetű apostolok, hitoktatók, szeniorok és írástudók. És ezzel ünnepélyesen véget is ért a Szent Gellért plébánia 2016. évi farsangja. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 225 �S zépiro dalom MURÁNYI ZITA koppenhága a piros házakat a sárgát a kéket viszem magammal Koppenhágát amikor a csatornához érek a hajó farát befonják lángos fényfüzérek csináltál egy képet amin a hajamat eszem mint a szél mindig csomót kötött rá és csontos kezed az északi hideget sodorta nem látszott ki fogsor talán mert nem is nevettem nem kérted arcomon meglátszódó hajszálerek verik vissza a tenger kékjét és messzebb egy gyerek idegen nyelven kiáltja elveszett emlék beljebb húzol magadba mintha csónakon ülnénk a vízen szoborárnyék karcsúbb vagyok nála mielőtt szétmállana szembogaradban tudom megvédenél de előtte még jó lenne összegyűjteni karácsonyra egy szívdobogás-számlálóra mert nem hallom soha tudom itt versz bennem nagyon mélyre csomagolva. álmodban álmodban alszom el ahol idősebb nők laknak de ők már meghaltak mind a fejem alatt óvatosan megigazítom a hajad tudom hogy fölzaklat 226 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �M u rá n y i Z i t a az egyik fotókat őriz rólad a másik nem sejti hol vagy a harmadik esténként morzsáira bontja a teleholdat és elhiszi lehozta érted a csillagokat eltávolodom magamtól egészen messzire visznek lépteid oda kéne menjek ahol jelenlétem megérdemlik nem kételkedni minden egyes mozdulatot belőled tépek ki s esténként még megfájdul a fal tegnap a bevert szög vérzett de ma a hiányzó kép helyéről is könny fakadna. amerikai álom letaglóz a nap újabb végtelen örvénylés kilincsre zárt lakatlanság évezredekkel telerótt tenyérlemezek mióta meg sem érintelek sokkal nehezebb rafinált kiábrándulás lógó szögek a párnán egy-egy macskaszőrszál vagy hófehér bajusz fejed alá igazítva mielőtt örökre elalszol mostanában gershwini fejfására ébredek minden reggel egy végtelen F-dúr zongoraverseny hátul hasogat és onnan kitartóan előre árad mintha direkt venném föl láthatatlan töviskoronámat kitámolygok a konyhába keresek gyógyszert nem beszélem be az eget néztem az is lenyelte ebben a sivár égitest nélküliségben várom hogy mégis rám ragyog mintha vér csurogna minden emeletről utoljára fölfeszített ajtókból bár mi sem vagyunk halandók csupasz lábujjamon a begyógyíthatatlan seb mint tű fokán a fénynyaláb ami váratlan lángolni kezd Dalí megfesti az égő tevéket akik égbenyúló gólyalábakon közlekednek és az a címe hogy Az amerikai álom az életünk olcsóbb repró mint a kendervászon Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 227 �S zépiro dalom RADNAI ISTVÁN kétségek évek során kőarc vagy aki él hogyan idézzem meg egykor bájait a tengerparton márványszobor vakít aki élt húsán féregraj ítél volt dallama és bájolt a hangja mély búgás gerle ablakpárkányomon gyászkeret mely hervadt arcot körülfon illúziómat így veszni hagyja bottal vánszorog már a torz alak a lenge láng volt bajnokot idéz-e fojtó karokkal tart a tó lidérce a bűzös mélybe húz így ártanak sóhajok szállanak sirály sivít kérdem én a márványarcú szobrokat táncos lábú csalfa démon rám pirít mit ér ha meghallják a bókokat a hó alatt hamar esteledik fagyos függönyt húznak elénk suhanó álmos szemű angyalok hiába gyújtanak csillaglámpásokat bár az éj rövidülne kéklik a hó kérge a meleg csizmák talpa alatt csikorog lázasan csendül meg a rekedt kis harang vajon meghallják-e az éber pásztorok megillet-e karám és friss széna-szalma minden rideg állatot s mennyei béke nem kerülgetik a nyájat karácsonykor lázadó éhes farkasok égő szemmel és jóakaratúak mind az emberek dicsőségét zengik az egek urának szívükbe fogadják a szelíd kisdedet békére születik-e korunk háborog 228 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s HLAVACSKA TAMÁS KLÁRA NÉNI Méltóságos Réthy Ferenc gróf memoárjának csupán manuscriptum formájában ránk maradt fejezete, mely a posztumusz kiadású emlékiratból a nemesi família kérésére kirostáltatott, akárcsak a „Ha egy bécsi szeparé mesélni tudna” című szövegrészlet. Mivel anyám névünnepe a báli szezon zenitjére esett, Ágnes nap alkalmával apám a szörnyületes pesti árvíz esztendejében is pazar táncvígság rendezésével örvendeztette meg hitvesét, melyre a szatmári nemesség színe-virágát meginvitálta. Bár a szupé elköltése után jószerivel térdre rogyván esdekeltem szüleimnek, instanciám elutasíttatott, mondván, az úrfinak per pillanat még semmi keresnivalója a felnőtt társaságban, kiváltképp ily kései órán. Midőn dadám eligazgatta paplanomat, elkoppintotta a gyertyát, jóccakát kívánt, s egyedül hagyott alsószinti szobámban, rögvest kikeltem ágyamból, palást módjára hátamra terítettem dunyhámat, kihajtottam a zsalugáter egyik szárnyát, s a beáramló hidegre fittyet hányván fürkésztem ablakomból, amint a féderes hintók megállnak a portikusz előtt, a bakról lepattanó hajdúk kitárják a batárok ajtaját, s a delnők férjuruk, fivérük vagy papájuk oldalán, abroncsos szoknyájukban és szalagos topánkájukban feltipegnek a kőgarádicson. Mivel par excellence a táncért evett a fene, ki kellett várnom, míg a bálozók elfogyasztják a dinét, majd a cselédség leszedi az eszcájgot, s átrendezi az étkezőt, ezért egy gyötrelmes órán át hánykolódtam fekhelyemen, miközben különféle miskulanciákkal küzdöttem a furtonfurt rám törő álmosság ellen: hol karomat csipkedtem, hol pedig az apámtól elsíbolt, s eleddig a flóderozott sublót felső fiókjában rejtegetett burnótos szelencéből tubákoltam. Már majdhogynem elnyomott a buzgóság, midőn hegedű cincogása ütötte meg fülemet. Mint aluvó baka az allárum kürtszavára, üstöllést talpra ugrottam, felhúztam fuszeklimet, belebújtam kordováncsizmácskámba, ködmönömet rávettem hálóingemre, s farsangi hacukámban kimásztam az ablakon. A téli égbolton sárga lampionként függött a telihold, fénye elárasztotta az ánglus-parkot, így a timpanon közepén díszlő családi címer, alatta a „Salva guardia” felirat s a korinthoszi oszlopfők Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 229 �S zépiro dalom olybá tűntek, akárha nem kőmívesek munkáját dicsérnék, hanem ezüstből formázta volna őket egy ügyeskezű cizellőr. Kertünk egy kanyargó ösvényén lopózkodva megkerültem a kúriát. Dermedt sárrögökön és fagyott haraszton tapodtam, miközben azért fohászkodtam, nehogy utolérjen a balvégzet, s a szolganép vagy a vigadozók közül másvalaki is arrafelé kószáljon. A pipatóriumot épp szellőztették, a sűrű füst úgy dőlt ki a nyitott ablakon, mintha egy lokomotív pöfékelt volna odabévül (az ántivilágban még nem konfiskálták el sehonnai fináncok a nemesurak szűzdohányát). Átérvén az udvarház túlfelére nem merészkedtem fel a boltíves ámbitusra – ahová apám a helyszűke miatt a klavicsemballót, a hosszú cseresznyefa asztalt, az almáriumot és a ripszborítású pamlagot is kivitette –, csupán megbújtam a tornác mellvédje mögött, s mivel Fortuna kegyéből valamennyi gardinát félrehúzták, a parapetre könyökölvén, bátorságos distanciából leskeltem be a szalonba. A rézcsillárokon és kandeláberekben égő mintegy félszáz sztaniolgyertya nappali világosságot varázsolt a bálteremmé avanzsált társalgóba. A háromtagú orkeszter muzsikájára a párok kecsesen lejtették a valcert, a báli forgatagban anyámat is felfedeztem, ki a Décskén állomásozó svadron egyik brillantinozott hajú, snájdig ulánustisztjével kurizáltatott magának. Apám alkalmasint ekkoron már elunta háziúri teendőit, s inkább a csutorát szopogatván, jóféle malvázia mellett kvaterkázott a kamerádokkal. Klára nagynéném az ajtó közelében, egy zöld kárpitú, támlás széken ücsörögve árulta a petrezselymet. Jobb kezében japáni mintás legyezőt, baljában egy kis füzetkét tartott, s noha alig töltötte be a huszonhetet, a míderben fuldokló, parfümírozott matrónákkal igyekezett fraternizálni, miközben sóvárogva nézte a táncolókat, s minduntalan reményteli pillantásokat vetett a feléje tévedő fiatalemberekre. De az ancúgban és kravátliban feszítő dendik legföljebb egy udvarias biccentésre méltatták a házigazda pártában maradt húgát, majd sietős léptekkel elhagyták a szálát, hogy felkeressék az illemhelyet vagy az egyik vendégszobában kialakított gardróbot. A keringő után szünóra következett. Az öreg Miska és egy Jász Bendegúz névre hallgató lovászfiú – kik meglehetősen kényelmetlenül feszengtek a rájuk parancsolt szűk libériában – tálcákon kínáltak körbe a forró krampampulit. Míg a vendégek metszett üvegpoharakból szürcsölték a gőzölgő italt – melynek felszínén pár minutával korábban még lángnyelvek táncoltak –, Klára tánti exkuzálta magát a pufándlis úrhölgyek előtt, és sebtében kisurrant a teremből. A hangászkart senki nem sürgette nótaszóra, s mivel már nyárfalevélként reszkettem a csikorgó hidegtől, jobbnak láttam visszaóvakodni hálókamrámba, a barátságosan duruzsoló cserépkályha melegébe. Amint a néni ablakához közeledtem, ijedten 230 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s megtorpantam, mert hirtelenében kinyílottak a spaléták, s akárha egy kalitkájából szabadult málinkómadárka röppent volna ki a szobából, a tánti nagy svunggal valami apró portékát hajított be a pöszmétebokrok közé, majd dühödten becsapta a zsalugátert. Másnap a reggelizőasztalnál természetszerűleg az estélyről folyt a szó, anyám a toaletteket és a frizurákat méltatta, míg apám a kalabriás asztalnál aratott triumfusairól referált. Midőn anyám szóvá tette édesnéném eltűnését, a tánti fáradtsággal és enyhe rosszulléttel explikálta korai távozását. A früstök után kimentem a kertbe, s addig kutattam a Klára néni ablaka előtti ciheresben, míg rá nem leltem egy könyvecskére, borítóján a „Táncrend” felirattal. Kihajtván egy kétoszlopos tabellára esett pillantásom, melynek bal oldali rubrikáiban a keringő, a lengyelke, a polka, a tipegő és a négyes szavak sorjáztak, míg a jobb oldali kolumna rovatai egy kivétellel üresen ásítoztak (a négyes mellett Losonczy Béla nevét silabizáltam ki, ám ezt a följegyzést is áthúzták). Vakmerő éjjeli kalandomért súlyos meghűléssel fizettem. Két napig az ágyat nyomtam, rázott a hideg, hévség és enyhe toroklob is kínzott, míg csak dajkám fanyar, de hathatós árkánumai és a dunyhám alá rakott, hevített téglák ki nem kúráltak nyavalyámból. A következő esemény, melynek relevanciájára csak érett fővel eszméltem rá, ugyanezen esztendő nyarán történt, Szent László ünnepén, a décskei templom búcsújának napján. A szagos misére az egész Réthy-família kivonult, a parádés kocsit négy paripa húzta, a pegazusokon tollas forgó, csótáros kantár és cafrangos farmatring díszelgett. Ebéd után a falu apraja-nagyja ott nyüzsgött a sokadalomban, hol dadusom gardírozása mellett én is megbámulhattam a kártyavető cigányasszonyt, a táncoló medvét, a kardot nyelő csepűrágót, a pálcával hadonászó képmutogatót, s a kíntormás kalapjába is ejtettem egy piculát. Vacsora előtt anyám nagy örömére sikeredett tűrhetően elklimpíroznom egy butácska andántét a klavicsemballón – átaljában oly kegyetlenséggel kínoztam a virginált, akárha egy megátalkodott fátenst akarnék konfesszióra bírni a megyeháza tömlöcében –, ezért az estebéd végén cukkedli, liktárium és birsókasajt is került az asztalra. Noha falhattam, amennyi belém fért, a nyalánkságokra gondolván még nyoszolyámon fekve is összefutott szájamban a nyál, s a torkosság gyalázatos bűnébe esvén – miután a háznép nyugovóra tért – éjjeli portyára indultam. A spájzban majdnem általzuhantam egy liszteszsákon, besóztam térdemet a szuszékba, és kis híján egy mázas csuprot is levertem a stelázsiról, de a koskák, vájdlingok Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 231 �S zépiro dalom és csebrek közt kutakodva végül mégiscsak ráleltem az íncsiklandó delikáteszeket rejtő bödönökre. Összemaszatolt arccal és ragacsos kézzel settenkedtem szobám felé, ám a szalonba érvén csoszogó léptek neszére lettem figyelmes. Alighogy visszamenekedtem a kamrához vezető korridorra, Klára néni toppant a helyiségbe. Hálóköntöst és papucsot viselt, vállára berlinerkendőt terített. Egyik kezében nyeles kandelábert tartott – s a beléhelyezett faggyúméccsel világolt maga előtt –, míg a másikban szalmafonatos demizsont lóbált. Keresztülsétált a szalonon, lenyomta a franciaablak kilincsét, kilépett a tornácra, majd vigyázatosan behajtotta a verandaajtót. Áldani kellett volna jószerencsémet, s nem kísérteni tovább a sorsot, én mégis odasettenkedtem az ablakhoz. A spalétákkal nem kellett bajmolnom, hiszen éjennen az udvarház minden zsalugáterét szélesre tártuk, hogy a szobák friss ájert cúgoljanak. A holdvilágnál fehér neglizséjében olybá tűnt a tánti, akárha egy lunátikus vagy egy hazajáró lélek bolyongana a kertben. Az ánglus-park fái és bokrai tikkadtan kornyadoztak a forróságtól, a kabócák oly rendületlen húzták, mint cigánybanda a lakodalomban, s én a párkánynak dűlve bámultam, amint édesnéne elsórinkál a kerekeskút mellett, odaorozkodik a boronafalú pincéhez, s eltűnik a gádorban. Nemcsak a szokatlan terminus okán rökönyödtem meg a történteken, hanem azért is, mert ha valamely ankéton nagynénémnek bármiféle kontyalávalót töltöttek, ő mindenkoron elhárította a kínálást, s fumigálva méregette azon hölgyeket, kik nem bírtak ellenállni egy stampedli diólikőrnek. Apámnak is előszeretettel prézsmitált a szentírási textust citálván („meg ne részegedjetek a bortól, miben kicsapongás van”), s lám, most kiviláglott, hogy Klára néni sem jobb a Deákné vásznánál. Felrémlik előttem, amint egy reggeli étkezésnél anyám elfintorítja az orrát, férjére sandít, s tréfásan megjegyzi, hogy valamék asztaltársa ma hajnalban már bizonyosan pityizált egy pohárkával. A családfő csak sejtelmesen somolyog a bajsza alatt, s egy szóval sem berzenkedik a borisszaság vádja ellen, miközben a néni mélyen elpirul az obszerváció hallatán. Akkortól fogva a tánti hetente több ízben is elrágcsált egy marék ánizsmagot vagy borsmenta-levélkét, s hol hascsikarással, hol kiújuló migrénjével explikálta a medicinák fogyasztását. A következő tavaszon új házitanító érkezett a kúriába (már nem emlékszem, hogy elődje önszántából szedte-e a sátorfáját, vagy apám kötött-e útilaput a talpára). Jövetele napja épp egy március végi szalonkavadászatra esett. Apám és brúderjai az alkonyi húzáson kapták puskavégre az erdők királynőit a közeli Tündér-réten, honnét 232 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s gazdag zsákmánnyal, flintáikat durrogtatva, stüszikalapjukba tűzött ecsettollakkal tértek vissza az udvarházba. A szakácsné azon nyomban megkopasztotta a madarakat, és szalonnával, fokhagymával tűzdelve nyársra húzta őket. Vacsora után a szekreterből szokás szerint előkerült a pecsétes Tell Vilmos-kártya, a jágerkompánia pedig a pipatóriumba vonult, hol egy kancsó cirfandli mellett lapozgatták az ördög bibliáját, valamint a közelgő tisztújításról disputáltak. Az új tanító már e lukulluszi lakomám sem zsenírozta magát, s úgy pofázta a friss pecsenyét, akárha napok óta nyelné az éhkoppot, s később se kellett noszogatni, hogy repetázzon a karmonádliból vagy a dödöllével garnírozott berbécstokányból. Alighanem egy ágrólszakadt, kurtanemesi família sarjadéka volt, kire csupán egy molyrágta almáriumot testáltak fölmenői, s odahaza legföljebb hajdinakása, pempős málékenyér és paszulyból főtt csuszpájz lehetett a menázsi, míg a szűken porciózott jobb falatokért bizonyosan ádáz duellumot vívott fivéreivel. Délelőttönként ernyedetlen szorgalommal studíroztuk a Donatus-féle latin grammatikát – melynek egynémely lapját apám diákkorában kiszaggatta fidibusznak –, míg csak a saroktékán álló empire óra el nem ütötte a tizenkettőt, s tanítóm véget nem vetett a szekatúrának. Délután már nem szekíroztattam génuszokkal és móduszokkal, hanem katekézisben, szépírásban és számtanban gyakoroltam magam, ám ezen diszciplínákból már kevésbé pallérozódtam, ugyanis instruktorom úgy belakott az ebéddel, hogy amíg én irkám fölött görnyedtem, ő rendre elbólintott párnás karszékében. Váltig hangoztatta, hogy csupán kényszerből vállalta el a házitanítói szolgálatot, ám ha véget érnek processzusai a tribunálom, nem lesz többé rászorulva e hitvány salláriumra, hisz a visszanyert domíniumokon fog gazdálkodni, melyektől anno igaztalanul fosztották meg őseit. Kuláns modorával és komplimentjeivel a tántit hamar bűvkörébe vonta ez a farkasbélű, pohos szoknyapecér. Együtt rakták a pasziánszt és a dominót, felolvasott a néninek a Himfy szerelmeiből vagy Eugene Sue románjaiból – így a nagyságának nem kellett az okulárén át vakoskodnia –, s türelmesen szorongott a dívány szélén, ölében egy pamutgombolyaggal, ha a mademoiselle gobelinhímzéssel kívánta múlatni az időt. Eljött a május. Illatozott a lonc, a méhek sárga pontokként cikáztak a virágzó gyümölcsfák körül, dongásuk az egész kertet betöltötte, akár egy örökkön játszó orkeszter muzsikája. Ha feltámadt a szél, az aranyeső sárga, az akácok és kőrisek fehér sziromzáport zúdítottak a földre, mintha sok száz pillangó szállt volna alá a lombokról. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 233 �S zépiro dalom Ekkorra már mindannyiunknak szemet szúrt, hogy édesnéne egyre bátrabban bánik a pirosítóval, loknikat bodorít, s máslit köt a hajába, s hol egy régóta nem hordott zsabós puplin-blúzban, hol egy eleddig a sifonér alján lapuló babérzöld krispinben tetszeleg a szalon mahagónirámás állótükre előtt. Egyik délebédnél anyám szóvá is tette Klára néni tavaszi bimbózását, mire a tántinak pírrózsák fakadtak orcáin, findzsája helyett a damasztabroszra csurgatta a kávét a zománcos ibrikből, s még a keze ügyében lévő porcelánpikszist is feldöntötte zavarában. Valamikor pünkösd előtt sem Klára néni, sem a tanító nem jelent meg a reggelizőasztalnál. Anyám elszalajtotta értük a bóbitás frajlát, ki visszatérvén közölte, hogy egyikük sincs a szobájában, ám talált egy kopertát a nagysága komódján, melyet a tekintetes úrnak adresszáltak. „Csapjon beléjük a mennydörgős ménkő”, teremburázott apám, midőn végigolvasta a levelet, azzal üstöllést panyókára vetette prémgalléros dolmányát, fejébe nyomta kócsagtollas posztósüvegét, befogatott Miskával a homokfutóba, s lóhalálában elviharzottak. Aznap éjjel lovak dobrokolása vert fel nyugságomból. A résnyire nyitott zsalugáter mögül lestem, amint a bricska befordul a kovácsoltvas kapun, végigroszog a törtkavicsos felhajtón, s megáll a portikusz előtt. A tánti görnyedt háttal, lehorgasztott fővel, kezeit tördelve gubbasztott apám mellett. Fedeles kalapot, karmantyút és porköpenyt viselt, összecsukott parazolja ölében pihent, akárha hosszú vojázséról tért volna haza. Noha a gróf úr mindig adott a decens viselkedésre, most köpönyege lebernyegét markolva lecibálta húgát a csézáról, és durván lépcső felé lódította, akár egy bősz prófusz a gondjaira bízott árestánst. Az öreg Miska is lekászálódott a bakról, kihajtotta a kocsilámpa üvegajtaját, eloltotta a mécsest, majd a vackáról sokadig kurjantásra előbújó Jász Bendegúz segedelmével leemelték a ferslágot a homokfutóról, s becígölték a kúriába. Másnap a früstök után anyám a szobámba küldött, hogy játszódjak az ólomkatonáimmal, vagy ha örömestebb időznék a szabadban, menjek ki a kertbe, s lövöldözzek a bodzafa puskámmal, míg ők privátim eldiskurálnak a tántival. Azt mímeltem, mintha eleget tennék az ordrénak, ám mihelyt kiléptem a szalonból, az ajtó csukott szárnyához lapultam, hogy kihallgassam a purparlét. A zajokból ítélve apám fel-alá marsolt a vizitszobában, akár darabont a vártán. Klára nénit először ostoba, hiszékeny bolondnak titulálta, kit úgy megszédítettek, mint egy iperedő bakfist. Majd azzal folytatta, hogy húgának szíve joga ékszeres kazettáját násfáival és fülönfüggőivel együtt elsinkófálni, de az mégiscsak infámis galádság, hogy az ő ezüstláncos Patek-zsebóráját, e családi klenódiumot is skrupulusok nélkül, tálcán nyújtotta át annak a máriás huncutnak. Ekkor édesnéne mintha 234 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �H l a v a c s k a Ta m á s motyogott volna valamit, ám fivére öklével az asztalra sújtván azzal tromfolta le, hogy kedves húgocskája csak ne protestáljon, mert ha Miskával véletlenségből nem akadnak a nyomára, még most is lappadt erszénnyel rostokolna abban az útszéli fogadóban, ahol az a hétpróbás svindler faképnél hagyta, vagy hazafelé kullogna az apostolok lován, miközben – horribile dictu – szégyenszemre már a policájjal inspektálnák a kisasszonyt. Később apám a család renoméját emlegette, majd a rosszmájú zsurnalisztákat, kik még a Madonnát is hírbe hozzák Pilátussal. A dorgatórium zárásaképp hosszasan pocskondiázta a házitanítót – „a kutya sejhajába való bitang” még a kevésbé fulmináns sértések közé tartozott –, aztán megesküdött, hogy deresre húzatja a kullért, ki felvette lőcsös szekerére a gerlepárt, legvégül pedig önnönmagát okolta, amiért nem látott át a cégéres imposztor mesterkedésein, s mazsolás kuglóf helyett nem ólomsöréttel kínálta a sliffentyűt. Bár apám a skandalum elkerülése végett semminő hatóságnál nem denunciálta a famózus gazembert, azon a nyáron szüleim jobbnak látták, ha Klára néni nem utazik velünk a karlsbadi fürdőbe. S ha annakutána látogatók érkeztek hozzánk, a tánti hirtelen rosszullétre panaszkodván szobájába zárkózott, s e hektikusan jelentkező gyengélkedések furcsamód mindig vendégeink távoztakor múlottak el. Három esztendővel később őszi vakációra érkeztem haza az eperjesi internátusból, ahol régente apám is koszpitolta az iskolapadot, s hol én is sikerrel abszolváltam első tanulóévemet. Szent Mihálykor ágyúszó ébresztette a háznépet, de nem a török vívta Décskét, csak a szüret kezdődött meg a Zengőbércen. Sötétedéskor tüzek gyúltak a szőlőhegyen, felcsendült a muzsika, a mulatozók lármája egész az udvarházig elhallatszott. A szőlőnk bő termést hozott, Miska egy nap többször is fordult a szekérrel, a pince csak úgy roskadozott a musttal és borral telt hordóktól. A szüreti bál és a vincellér utolsó vizitációja után egyik reggel hiába vártuk a tántit az étkezőasztalnál. Anyám épp el akarta érte szalajtani a komornáját, midőn impertinens módon Miska tépte fel a verandaajtót, becsörtetett a szalonba – kishíján orra bukott a zseníliaszőnyegben –, és ajvékolva riasztotta a nagyságos urat. Mikoron anyámmal kiléptünk a tornácra, már mindahány cselédünk a pince körül csoportozott. A fák gyér lombja vörösen izzott, míg az összegerebenezett, színpompás levélhalmok oly nyugalmasan várták a máglyahalált, akár tarka ruhás, indus özvegyek. Jász Bendegúz égő mécsest helyezett egy lapát fejére, kezébe fogta a szerszámot, s leóvakodott a borház lépcsején. Alkalmasint odalentről inthetett, vagy csak felkiáltott a gádornál várakozó Miskának, ki legott felkapta a pince falának Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 235 �S zépiro dalom támasztott saroglyát, s amennyire vénhedt lábaitól tellett, leloholt a garádicson. Egy miatyánknyi idő múltán elébb a lovászfiú bukkant elő a sötétből a saroglya rúdját markolván, majd édesnénét pillantottuk meg a rögtönzött hordágyra fektetve, kibontott hajjal, fehér neglizsében, arcára terített berlinerkendővel. Réthy Klára végzetét a halotti certifikátum szerint heveny szívgörcs okozta, s midőn szolgálója rátalált a budoárjában, már hiába küldtek orvosért. (Apám a szégyenteljes cirkumstanciák elhallgatásával próbálta elejét venni a szóbeszédnek a zugivó vénkisasszonyról, ki a must erjedésekor szülemlő szénélegtől fulladt meg a borospince mélyén.) Temetésének előestéjén valamely décskei gazda alighanem felbőszíthette a portájára betévedő garabonciást, ki sárkányhátra pattanva elhozta a nagyidőt, hiába harangozott a felhők elé a Szent László-templom derék sekrestyése. Megnyíltak az egek csatornái, a környék valóságos lápvidékké változott, s már azon sem rökönyödtünk volna meg, ha kertünkben kisarjad a nádi buga, vagy egy békára leső gólyamadár tocsog végig a csatakos gyepen. Emiatt az atyafiság jórésze nem reszkírozta meg az utazást, csak egy maroknyi éhenkórász rokon lézengett a gyászszertartáson, kik az ingoványon való átkelés kalamitását is vállalták, hogy a halotti toron teletömjék bendőjüket. Mivel a parókus tündökölni kívánt földesura előtt, hosszú és cikornyás orációval parentálta a megboldogultat, dicsérte vallásos buzgalmát, s megemlékezett róla, hogy az elhunyt mindenkoron gyámola volt a falu szegényeinek. Elképzelem édesnénét elsőbálozóként, a kurrens divat szerint világos tüllruhában, glaszékesztyűben, felkontyolt hajjal. A legyezője a „bonton”-nak eleget téve övére akasztva, egyik kezében csokrétát tart, másik kezével a táncrendjét gyűrögeti, melybe még egyetlen nevet sem jegyzett fel, így ücsörög egy szófa szélén, s ácsingózva nézi a parketten lejtő szerencséseket. Szünóra következik, a fiatalság a bálteremből átvonul egy kisebb helyiségbe, ahol zálogosdit és haragszomrádot játszanak. Majd egyszeriben elsötétül a szoba, felharsan a „szabad a csók”, s a hajadonok visongva menekülnek a gavallérok elől, kik egy titkos lózung elhangzásakor már korábban kiszemeltjük közelébe férkőztek. Selyemszoknyák suhognak, leányok kacagnak, ripityára törik egy majolikanipp, s a tánti egyre csak várja azt a pimasz ficsúrt, kinek apolgatásáért egy szelíd pofonnal fizethet, ahogy arra mamája kioktatta. Ám senki sem vetemedik ilyesféle inzultusra, s míg társnői zabolátlan viháncolnak körötte, ő egy zugolyba húzódva gunnyaszt a sötétben, árván és csóktalanul. 236 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �S t e fa n i c h G r é t a STEFANICH GRÉTA A MÁTRA BOSZORKÁNYA Mátra sűrű erdejében, Lányka fekszik egy férfinek ölében. Kicsiny lányka édes testén Elterült a férfi, s nem félt: Hajnalka ezt úgyse tudja. Kihasználják drága testét, Hány éve, hogy a férfi vetkőzteté. Majd az egyik alkalommal, Hasa alatt csoda fogant: De ezt a lányka még nem tudja. Kicsiny lányka, jaj, vigyázzál! Mert ottan ólálkodik a boszorkány. Ó, ha tudnád, hogy nem szeret… Csak a tested az, mi neki kell! Hajnalka ezt úgyse tudja. Egyik este, sűrű zöldben, A veszély csendes melege ott termett. Jaj, a titok nem titok már, Hajnalkában bosszú forr már, És lám… Senki sem tud semmit. Hajnalka a hű feleség, Mátrában fekvő hűtlen férfi a férj. S lám, a hófehér kislányka, Neve nincs, mert szegény árva, De Hajnalka ezt sem tudja. Kicsi lányka egymagában, Egyedül, a Mátrában vár sorsára. Hajnalkából boszorkány lett, Átkot szórt a kicsiny nőre: A gyerekét meg ne szülje! Teste vékony, lába feszes, Kék szeme telve van szerelemmel. Átadja magát a szépnek, A hatalmas szenvedélynek, A kis leányka nem tudja: Kilenc hónap elteltével Vérfoltos lett a leány Fehér leple. Fájdalmai megindultak, Sírni tudott a szegény csak. „Szeretlek, megtalállak!” Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 237 �S zépiro dalom Útnak indult, de igen ám, Gonosz tervet eszelt ki a boszorkány. Megátkozza a férjét is, Testében gyúlt szenvedély, Jaj, csak a leány meg ne lássa… Vér csobog már mindenhonnan, Az ordítások egyre súlyosbodnak, Fehér lepel tiszta vörös, Leány ott hever a földön. Most már együtt azzal, kit megölt… De az idő nem kedvezett, Az ajtóban egy vérző árny állott meg. Nézte, hogy szeretik egymást, S csak a férfinek kiabált. Nem rád figyel Ő, kicsi lány… Mátra sűrű erdejében, Még hangok hallatszódnak éjjelente. Hol a banya nevetgél még, Hol a leány ordít sírva. Visszhangjait élteti a szél. Átkát érzi a hasában, Fájásai lesznek egyre nagyobbak. Alig lát már kék szemével, S szól banya nevetése. Kést ránt a lány, szeretőjére. (Kőszeg, 2025. január 15.) Forrás: AI (pixabay.com) 238 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Va s a s Ta m á s VASAS TAMÁS JÉZUS OTTHONA Jézus nem volt sem jobb-, sem baloldali. Persze, nem is fia semelyik istennek, csak egy kedves fiú Peruból, magyar anyától. Egyébként szereti a régi Fekete Vonatot, van korszerű, USB-töltős walkmenje, és jogi egyetemre készül. Agyonverték a Népszínház utcában, és végül csak a cipőjét vették el. SZOMORKÁS VÉGNAPOK Az az égető érzés az alhasánál… Miközben rettegek, hogy nem miattam van, sírva ráfektetem a lapátkezeimet és nyugtatni próbálom. Majdnem azt mondom ezzel, hogy szeretem, és ki tudja, közben mire gondolok… Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 239 �S zépiro dalom SZŰK BALÁZS KEMÉNY ZSIGMOND RIDEG ISTVÁN TEMPLOMI KERTJÉBEN Kitűnő tán csak néhányszor voltam, hisz szándékosan kerültek a szerencsepercek. Büntető órák, napok, hónapok, évek álmos utazója lettem inkább, unalmas hasznos ember újból s újból egy végtelenített piszkos szalagon, így vagy úgy, s most ebbe is bután belefáradtam. HÁROM FOK A fiatal toporzékol, az okos szenved, a bölcs hallgat. Szendiszücs István fotója 240 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly VICEI KÁROLY PARÁDÉ A LEGELŐN Zentán a tóparti városrészt szegélyező, utolsó, északra néző házsor a Tisza-hídra – azaz keletre – tartó vasúttal párhuzamosan két kilométeren át vonul nyugat–keleti irányban. A nevezett part alatti házsor akkor épülhetett meg, amikor az itt kanyarodó folyó medrét a szabályozás arrébb terelve kiegyenesítette, majd pedig kiszáradt az egykori meder tómaradványa. Észak felé úgy hagyható el a város, hogy az utcavégek partjain leereszkedik az utas. Ezen a nyári késő délutánon viszont a zsidó temető melletti lejtőn, az Új sor utcába fölfele kapaszkodik a legelőről hazatérő nyáj és a tehéncsorda. Nyomában égbe száll a sűrű por. Pulik terelgetik a seregletet, a juhásznak nem sok dolga akad. A megfelelő sarkokon leválik egy-egy állat, és a gazda házának veszi az irányt. A Tópart utca kereszteződésében bolt és kocsma van. Az utóbbi előtt hosszú pad. Épp most telepedtek rá a templomtéri focizástól megizzadt suttyó legénykék, a muzsikus Zsadányi és Verebes família gyerekei. Amikor odaér hozzájuk a birkák csődülete, Vazul egy haverra mutatva rikkant: „Befogadjátok-e Kázmért közétek?!” Kórusban jön a válasz: „Beee!” Jót derülnek a klapecok. Megbeszélik az esti mozizást. Szerencsére nem szerelmes, hanem kalandfilmet adnak, valamilyen hajókatasztrófáról. Az öt Verebes-fiú két házzal arrébb szakad le a társaságról, egy liliputi, mállott falú házikó kapuja mögött tűnik el, hogy a korai vacsorára összeálljon a tíztagú család. (Amikor az utódokat serényen nemző apukát, Puszi prímást arról kérdezik, hogy hát ennyire szereti a gyerekeket, ő homlokráncolva válaszol: „Szereti a rosseb, aki megeszi; csak a technikát, ahogy keletkezik.”) Pár házzal odébb a pék örökbe fogadott fiai, Tóthék válnak le a brancsról. A kreol Zsadányiakkal már csak a két Viczei marad. A cigány pajtások is hamar hazaérnek, a szegényektől lakott, keskeny Kerék utcában. Zsadányiék mellett szintén zenész lakik, nem más, mint a messze földön ismert Remete Ireneusz, trombitás és karmester. A hazafelé battyogó Viczei-fivérek, a család legfiatalabbjai pályájuk legelején tartanak. Az özvegy édesanyától Pipikének becézett Kálmánka tizennégy évesen őszre lesz negyedikes gimnazista. A három évvel idősebb Jancsi órásinas. A többi báty saját Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 241 �S zépiro dalom lábán álló, kész felnőtt: Lajos hangszerkészítő, József fodrász és színházi sminkes, Károly mechanikus. (Ekkortájt csak neki volt autója a városban.) Mami és Pipikéje, Kálmánka a Jézus Szíve templom korai miséjéről az alvégi kirakodóvásárba ment, csupán az esemény hangulatáért, nézelődni, találkozni ismerősökkel és rokonokkal. Ugyanezért jönnek el a Viczeiek, másod-, harmadfokú unokatestvérek a topolyai, gunarasi tanyavilágból. Onnan érkezett a zentai Árpád utca nagy sarki épületébe a monarchiás századvég utolsó évében Viczei Márton harmadjára alapított családja. A férfiú egy válás és egy megözvegyülés után talált új párjára, a tizenhét évesen özveggyé lett Flamanné Csernai Ilonára. (A gépész Flaman István a kislánya topolyai megszületésének örömhírét a zimankós decemberben gyalog, hajadon fővel vitte meg szüleinek, Ómoravicára. Az újdonsült apuka agyhártyagyulladásban elhalálozott.) A vásárban és az egész városban beszédtéma volt a délutánra beharangozott repülős bemutató. Két gép már tegnap megérkezett Újvidékről fél óra alatt. A vonat ötórányit döcög azon a távon. A Tisza-parton sétálók láthatták, amint az egyik pilóta gépével spirált ír le, forgást, álzuhanást mível, s végül átröpül a híd alatt. Ilona asszony ebédvendéggel tér haza a vásárból, miután csatlakozott hozzá tanyasi sógora, Viczei Johannes Nepomuki. Kálmán besózva loholt a főtéri korzóra. A vasárnap délelőtti korzó népsége sokkalta színesebb, mint az esti korzóké. Nappali világosságnál több látszik. Erősen szembetűnik a cséplőgépes gazda nagy, mamlasz fiának szilvakék öltönye, hófehér inge, tűzpiros nyakkendője. Piperkőcök hada mérkőzik a porondon. Ütemesen nyikorognak a suvickolt Gojzer-cipők, parfümök egyvelege szálldos. A filmsztár Ramón Novarro frizurájának megannyi provinciális utánzata a sétány férfikoponyáin. Kálmán megleli barátait; azok is ki vannak csípve. Az úttesten félkilométernyi, ellentétes irányú emberfolyam. A sétálók balra tekert nyakkal stírölik a szembe jövőket. A kis Viczei Bolváry pedellus lányát, Ibolyát nézi imádattal, haverjai pedig Gerzsány pék bakfis csemetéivel szemeznek. Sűrű a fiúk délelőtti programja. A korzózás után együtt mennek meghallgatni a térzenét szolgáltató Remete Ireneusz fúvószenekarát, melynek pódiumot ácsoltak a városházi kupola árkádja és a szemközti park szélében fehéren magasodó I. Péter szerb király szobra között. A vicces Verebesek citromgerezdeket nyalogattak, kámpicsorodott ábrázattal, közvetlenül a trombitások előtt, bízva a nyálreakcióban. Ám a zenészek az angol testőrök higgadtságával kezelték az inzultust. Strauss könnyed dallamai andalították a hallgatóságot. 242 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly A barátok itt vettek búcsút egymástól. Kálmán a városházi díszterem karzatán foglalt helyet, hogy meghallgassa a repülős matiné előadásait, amazok meg az Uránia moziterem bokszmeccsére mentek, ahol az előjátékban az amatőr Viczei Jancsi is öklözik. A díszteremben, lent, középütt, az elnökségi emelvényen koros főtisztek ülnek; nekik és a beöltözött pilótáknak nem sok szerep jut. A helybeliek nevében Vígh Lajos nyugalmazott tanár és hírlapíró köszönti a „noviszádi” vendégeket, talán azon a címen, hogy a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Aeroklubjának ő az egyetlen zentai tagja, és aki ötletgazdája a mai légiparádénak. (A repülőzés környékére pedig az sodorta, hogy mély barátságot ápolt az aviatika megszállottjával, Dudás Emillel. A Dudások az elmúlt fél évszázadban fő posztokat töltöttek be a város közigazgatásában, a ranglétrán sorban megszerezve a tűzoltó-parancsnoki, rendőrfőnöki és polgármesteri címeket. Emil apja is a csúcsra hágott, ám fia nem követte: inkább Párizsba űzte szenvedélye, hogy megismerkedjen Blériot-val, a repüléstudomány félistenével. Közben kitört a nagy háború, és osztrák–magyar állampolgárként ötévi internálást szenvedett. Sorstársai között volt egy kolozsvári író, aki épp ez idő tájt tesz pontot a közös rabságot megörökítő regény végére, melynek főszereplője a zentai fiú. A hazatérő Emilt nem rázta meg a délszláv fennhatóság, miután édesanyja szerb asszony volt. Így lett belőle rendőrfőnök Zentán, míg vissza nem tért Franciaországba, ahol egy erdőben fölakasztotta magát, történetünk évében, 1928-ban.) Egy fess főhadnagy, Pavlovics Milorád röviden (és szerbül) ismertette a repülőgép történetét. Németország a háború közepén, 1916-tól kezdte gyártani a Brandenburg masinákat, amelyek később háborús jóvátételként kerültek a kisantant országaihoz. Ezekből érkezett most kettő Zentára. A bemutatott pilóták neve is németes hangzású. Az egyik August Nezsmak, a másik Kneschneck. Az előbbi első díjat nyert egy varsói versenyen, emez pedig a bravúrjairól híres. Vége az előadásnak. A díszteremből a tömeg kitódul a megyeháznak is beillő épület tágas lépcsőházába, ahol Lindbergh-jelvényeket osztogatnak, és megvásárolható a délutáni rendezvényre szóló, háromdináros belépőjegy. Tízpercnyi repülésnek harminc dinár az ára. Az egész ház népe az udvaron terített asztalhoz ült ebédelni. A házas Józsefnek és Lajosnak saját lakása volt az épületben, de Ilona mami őket is megvendégelte, gyerekestől, mert ma töltötte be negyvenkilencedik életévét. Az ünnepelt asszony egymaga főzött a tíz személyre. A fenséges fogásokat édesség zárta; madártej és rétes. Az édesszájú Kálmánka bezabált, rá se bírt nézni kedvenc túrós rétesére, de édes mami megnyugtatta, a részét félreteszi, míg meg nem jön a repülős bemutatóról. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 243 �S zépiro dalom A fodrász József és Karcsi mechanikus is nagyban készült a szenzációsnak ígérkező eseményre. A poros út tudatában szürke, sportos ruhát öltöttek. A családban csak nekik volt biciklijük, ám volt itt még egy, javításra hozott kerékpár, amelyet Karcsi meg is reparált. A jármű gazdája, Reinholz Robi Kálmánnal jár iskolába. A part alatti mezőn egymástól százméternyire állnak készenlétben a Brandenburg repülőgépek. Szuronyos katonák állnak őrt mellettük. A 16-ost Nezsmak, a 19-est Kneschneck pilóta vezeti. (Nevükből ítélve a Habsburg-világból felejtődtek itt.) A tűzoltók mellmagasságú kötélkordonnal határolták körül a kifutópályát, százhúsz méter szélességben és hatszáz méter hosszan. A motor erejétől és a talaj simaságától függően sokkal rövidebb táv is elég a felszálláshoz. Itt azonban akadnak hepehupák. A közönséget is befogadó mező szabálytalan négyszög, csaknem egy kilométeres oldalakkal. Három órakor kezdődik az esemény, de már kettőkor öt-hatezer ember tolong, bóklászik, ücsörög a legelő füvén. Az országútról sekély árkon át, gerendákból ácsolt kapun lehet bejutni. Az út mentén több szintű kordon és karszalagos rendészek tartják távol a potyázókat. Aki közelről akar repülőt látni, annak szűk egy kilométert köll gyalogolnia. Van itt minden, mint a vásárban: lacikonyha, cukrászsátor, céllövölde, bolondmalom, zenebona. Remete Ireneusz rezesbandáját pódium emeli ki. Könynyed keringők és lakodalmas nóták hangzanak föl. Még egy jó órán át hömpölyög a tömeg a tóparti lejtőkön, irtózatos porfelleget kavarva. Karcsi, a műszaki zseni, nem tudni, mi okból, pisztolyt vett magához, s úgy szállt nyeregbe Józsi bátyjával. Az Új sor tömegtől eldugult partja helyett a beltérhez közelebb eső keskeny utca végén kerekeztek le, és a partalji házsor mentén közelítették meg az eseményes rétet. Őket igazán érdekelte a dolgok lényege, ezért a tumultuson áttörve magukat a kifutópálya végén tanyázó katonákig hatoltak; onnan látni legtöbbet. Jól gondolták: tőlük pár száz méternyire rugaszkodtak el a földtől a masinák, és elvégezték a szokásos figurákat: forgás, csavarodás, álzuhanás, spirál volt műsoron, amit az álmélkodók tapsa nyugtázott. Az ünnepély hivatalos megnyitója ezután következett. A kifutó sarkánál Pavlovics Milorád főhadnagy szónokolt, de a hangoskodó közönség miatt nem sokat lehetett érteni belőle. Olyasmit mondott, hogy tíz éve egyesítették a balkáni haza darabjait. Amint elhallgatott a tiszt, fájdalmasan felsírt, vonított a guzla egy végtelenül öreg aggastyán keze nyomán. Ettől aztán megnémult a ricsajozó környék. Végül egyenruhás fúvósok rázendítettek a Drinamarsra, ami a hallgatóságban szintén nem váltott 244 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly ki ovációt, noha a díszlépésben menetelő katonák tisztességesen odacsapták talpukat a talajhoz. Utána gúlába rakták fegyvereiket, és sorfalat képezve nézték a „reptér” eseményeit. Az első égi tiszteletkör a város első emberének, Gyorgyevics Szlobodán polgármesternek dukált. – Drága Pipikém, vigyázz a Robi kerékpárjára, és főleg magadra, mert annyi ember között sok a veszély. Siessél haza! – búcsúzott el fiacskájától Mami. Kálmánka keményen nyomta a pedált, hogy a késésből lefaragjon, de nem izgult, hogy lemarad a szokásos és unalmas bevezető szónoklatokról. Amikor a Tóparti utca és az Új sor sarkán jobbra, a városból kivezető part felé fordult volna, egy fekete macska futott át az úttesten, mire a kisfiú szempillantás alatt úgy döntött, hogy kanyarodás helyett egyenesen folytatja útját. Így hát két kilométer kerülő volt az ára annak, hogy mentesüljön a rontástól. Az utolsó partos utca végén legördült, átemelte a kétkerekűt a vasúton, s amint átkelt a kis csatorna keskeny, korhadt fahídján, megérkezett a kifutópálya közönségtől mentes oldalára. Odahajtott, ahol embereket látott. Így találta magát a reptér végén, a szélességi kordon, a puskagúlák és a katonák között, akik követelték rajta a belépőjegyet. A fiú fölmutatta, mire a bakák meglepődtek, hogy nem egy potyázóval van dolguk. A gyereket maguk mögé parancsolták, az pedig álltában fogta a kormány szarvát. Közelükben épp akkor ért földet nagy robajjal a 16-os gép, fedélzetén Nezsmak pilótával. Utasa, Gyorgyevics polgármester sápadtan kászálódott ki üléséből, s majd elfelejtette leadni a bőrsapkát, annyira sietett vízhez jutni. Megkezdődött a „szabad a repülő”, annak, aki fizet. Maczonkai Ignác, földbirtokos, több cséplőgép tulajdonosa három jegyet váltott bérrepülőzésre; saját magának, a fiának, Vendelinnek és a menyjelöltjének. A férfiak egyidejűleg szálltak föl. Az égi kaland – a fel- és leszállást is beszámítva – tíz percig tartott. Odalent, a Remete-pódiumon vég nélkül szólt a kivagyiság megrendelt nótája: „Majd, ha nékem sok pénzem lesz, Felülök a repülőre. Úgy elszállok, mint a fecske Odafent a magas égbe...” Visszatéréskor az öreg egészen jól tartotta magát, szemben a fiával, aki tántorogva iszkolt a gép közeléből. Pedig még mindig neki és kedvesének szólt a dal: Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 245 �S zépiro dalom „Én a sok pénzt nem sajnálom, Csak te légy a kicsi párom...” A menyasszony meggondolta magát. Hallani sem akart arról, hogy a pilóta mögé üljön. Így hát a „kunsztozó” Kneschneck kapitány utas nélkül emelkedett fel a 19-esen, Nezsmak mögé pedig a Szentai Friss Ujság riportere, Markovics Mihály ült. Volt már része hasonlókban, de az éktelen zaj és az erős, hideg légáramlat megviselte. A Tisza fölött, nagy magasságból láthatta a német pilóta meghökkentő bravúrjait. A két gép újra a földön. Szusszannak a pilóták és a Brandenburgok. Három profi fotográfus is vöteti kuncsaftjait a gépmadarak ritka hátterével. Remete fúvósai a Herkules-fürdői emléket játsszák. Az operettvilág tartozékaként festett ez a tűzoltózenekar. A kék uniformis pompás jelmezében feszítettek a muzsikusok. Harsányan piroslottak a vállpántok és a nadrágszár csíkjai, nap-parazsú rézgombok izzottak a zakókon. Verebes Rudi és testvérei citrommal felszerelkezve közelítenek a hangászok truppjához... A parádé bennfentese hangtölcséren közli, hogy a B-19 tiszteletbeli utasa, Vígh Lajos professzor elfoglalhatja a helyét. Mielőtt feldübörögne a motor, a szünetet tartó rezesek mellett „szóhoz jut” a városszerte Nulla Palinak ismert, folyton részeg citerás: „Három paraszt kiment a libalegelőre, Meglátták a repülőt fönn a levegőbe. Nézd csak, sógor, micsoda égi taliga, Hogy az Isten csudájába került föl oda?!” A virtuóz muzsikus feje fölé emelve vagy háta mögött tartva pengette hangszerét, és repedt hangon énekelt. A hatvan körüli, ingatag járású tanár urat ketten is támogatták, hogy följusson székébe. A társaságában eddig nevetgélő, szőke német pilóta komoran elfoglalta helyét, és csendben várt egy ideig. Talán imádkozott. Vígh Lajos nemkülönben. Egyszer csak feldübörgött a sok lóerő, kattogott, pufogott a motor, egzaltáltan remegett a váz, és remegett, reszketett a félelmében halálra vált, nyugalmazott hírlapíró is. De már nem volt visszakozás. Abban a fertelmes zajban egymás szavát sem értették volna. A felszállt repülőgép furcsamód nem emelkedett a szokásos magasságba. A hivatalos megfigyelőknek az is föltűnt, hogy körözés helyett csak néhány kilométeres oda-visszákat ír le. Egyszer félelmetes mélységben húzott el a tűzoltók, a kis Kálmán és a katonák felett, talán a leszállás szándékával. De megint magasabbra tartott, s a város túlsó végén megfordult. A Viczei-fivérek ötvenméternyiről látták 246 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Vicei Károly a vészterhes jelenetet, kiáltottak is öcsinek, ám a katonák megtiltották a „gyüszmékelést” ebben a körzetben. A repülő pedig jött újra, ereszkedett; mégiscsak leszáll? A berezelt tanár kapkodott, csatarászott, minden megragadható idomba, csőformába belecsimpaszkodott, végül hátulról átölelte a pilótát, az pedig hol húzta, hol meg tolta a szintező botra tapadt kezét, így következett be a végzetes süllyedés. A reptér végi csoportok – a tűzoltók és a katonák – megérezve a katasztrófa szelét, elvetették magukat, míg Kálmánka – féltve más biciklijét – kormányra hajtott fejjel várta a végzetet. A monstrum valamelyik kereke fejbe találta, szétütötte a kerékpárt, feldöntötte a puskák gúláit, elszakította a mégoly alacsony kordonkötelet, majd magasba emelkedve tett még néhány fordulót. A Viczei-fivérek ordítva rohantak öccsük összeroncsolt, élettelen testéhez, amit a katonák zubbonyukkal letakartak. Karcsi pisztollyal hadonászott, hogy majd ő leszámol a bűnös pilótával. A rendőrök leteperték, elvették fegyverét, és magára hagyták, ő pedig hason fekve a fűben rázkódva zokogott. Sírt, jajongott Józsi bátyja is. Karcsi kérte, hogy siessen haza, mondja el édesanyának az esetet. Ment is József a járhatóbb kerülő úton. A felbolydult embermasszán aligha lehetett volna átkelni. „Valaki fejét leütötte a propeller!” – kiáltozták egyesek, noha az esetet nem is látták saját szemükkel. Pillanatok alatt nyolcezer ember tudomására jutott, hogy valami rettenetes dolog történt. A szörnyülködés moraja áthullámzott a hatalmas tömegen, amely meglepő gyorsasággal oszladozni kezdett. Ezrek nyomában porzott az út. József piros szemekkel nyitott be anya lakásába. Még öt óra sem volt. – De korán hazajöttél, fiam! Pipit láttad? Józsi zokogva borult édes Mami vállára. Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 247 �S zépiro dalom PETRŐCZI ÉVA EGY SEBESÜLT ŐZ DALA Jóformán nincs nap, hogy ne üldözzön egy éhes farkas, vagy egy egész, sár-condrát vonszoló, csaholó farkasfalka. Hogy éhségét és csalódásait ártatlan oldalamból gyorsan és mohón kiharapja. Azt hiszem, leginkább a szemem dühíti őket; vénülni képtelen, a tajtékzó vadakban is mindig legalább egy másodpercnyi, röpke irgalmat remélő, gyanútlan gyerek-tekintetem. Inkább jöjjön a seb, bánat, mint az, hogy én is mindig újabb áldozatra várjak. 248 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Ocsovai Ferenc OCSOVAI FERENC PALÓCKIRÁLY Elszaladni, elbujdosni, ahogy a kurucok tették egykor: így kellene nekem is, és a rengetegben rejtőzködhetnék el végre a gyűlölködő, kietlen külvilág elől. Fenn a bűvös börzsönyi berekben a magam ura lehetnék, és minden zug és patak tanácsadóm lenne, az őzek, szarvasok, medvék és vadkanok serege pedig hűségesen szolgálna, védelmezvén, amint a veszélyt csak megéreznék, amíg a legjobb dalnokaim mind énekesmadarak lennének, akiket az a régi népdal is megemlített, amely marosszéki kerek erdőkről mesélt nekem, amikor a csúf élet engem még nem becstelenített meg, és ártatlanul gombákat, füveket, virágokat szedtem a réten vagy a ligetben, a Pincevölgyek Szépe pedig még nem bolondított akkor magába, és nyugalmamra farkasok akkor még nem törtek. Itt viszont megalapíthatom újdonsült székhelyemet, és fájdalmaimból szikár, erős, bevehetetlen kővárat emelhetek, ahol megrendezhetem végre az ünnepet, amelyen a szív, az álom, és a láb soha el nem fárad, és a matyó hímzéses cselédlányok között meglelem talán a királynémat: egy fehérarcú, csöndes Jankát, egy hamis, ravasz, és féltékeny Zsuzskát vagy egy tüzes vágyaktól kicsattanó, vadóc, forróvérű Pankát, akik elmém kancsóját ürítenék, majd gőzölgő borral töltenék meg fürgén. Kelta és szláv taktusok zúgnak el közben a fülem mellett, így hóbortos fogadásomra a csintalan táncok és bohém tréfák lassan betódulnak, Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 249 �S zépiro dalom és mindenkit arra buzdítok, gyerünk, hiszen nem lesz talán már holnap, és ma kell kiizzadni az almamérget testünkből, amíg nem tűnik el a Telihold, és elhisszük, hogy ma este még bármi, amit akarunk, megtörténhet. Állok a hegyek sötétségében, szurdokok oltalmában, majd összegörnyedve, későn veszem észre a csalást, hogy még mindig magányosan kóborolok a bükkfák szürke árnyékában, és csakis a bágyadt bagolyhuhogást hallom mindenhonnan, amíg hetedíziglen is elátkozott lelkemet jeges, gúnyos, trónkövetelő szélvészek tépik, és bár a parasztok között törzsfő vagyok: tájnyelvemet a babonás emberek meg már sehol máshol nem értik… Szendiszücs István fotója 250 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �Szerzőink SZERZŐINK ACSAI ROLAND író, költő (Budapest) BAKOS FERENC képzőművész (Szécsény) BALLA D. KÁROJ piréz író, költő, szerkesztő, blogger (Ungvár) BARÁTHI OTTÓ ny. közgazdász, közíró (Salgótarján) BODNÁR ILDIKÓ ny. egyetemi docens (Miskolc) BORSOS ÁRPÁD tanár, szakközgazdász, geográfus kutató, író (Budapest) BRUNDA GUSZTÁV népművelő, szakközgazdász (Salgótarján) CZETTER IBOLYA főiskolai tanár, nyelvész (Szombathely) CSEHY ZOLTÁN költő, műfordító (Pozsony) CS. KOVÁCS ÁGNES író, irodalomtörténész (Szombathely) CSONGRÁDY BÉLA ny. tanár, szerkesztő, közíró (Salgótarján) DARVASI LÁSZLÓ író (Budapest) DOBOS MARIANNE mérnök, író (Budapest) DUKAI-NAGY GERGELY közgazdász (Balatonalmádi) FÁBIÁN LÁSZLÓ író (Budapest, Zsennye) FAGGYAS LÁSZLÓ grafikus, Hangraforgó együttes (Győr) FRICSKA ÉVA művészeti vezető, tulajdonos, Artéria Galéria és Klub (Balassagyarmat) F. SIPOS BEA kulturális szervező, Hangraforgó együttes (Győr) FŰZFA BALÁZS irodalomtörténész, főszerkesztő (Szombathely) GY. SZABÓ ANDRÁS író, előadóművész (Budapest) HLAVACSKA TAMÁS tanár (Budapest) HODOSSY GYULA költő, író, szerkesztő, könyvkiadó (Balázsfa) HORVÁTH DÁNIEL tanár (Nyergesújfalu) HORVÁTH KORNÉLIA irodalomtörténész, egyetemi tanár (Budapest) JÓNÁK TAMÁS festőművész (Balassagyarmat) KABDEBÓ LÓRÁNT (1936–2022) irodalomtörténész, egyetemi tanár (Budapest, Miskolc) KAMARÁS ISTVÁN OJD szociológus (Budapest) KARAFFA GYULA bőrműves, meseíró, költő (Nagyoroszi) KELETI ÉVA fotóművész (Budapest) KOCSIS KLÁRA újságíró, költő, szerkesztő (Budapest) KOVÁCS BODOR SÁNDOR dokumentumfilmes, fotográfus (Salgótarján) KUN PÉTER tanár, grafikusművész (Kazár) LAKATOS LÁSZLÓ festőművész (Cserhátsurány) LŐCSEI PÉTER ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) MÁLICS VIKTÓRIA egyetemi hallgató (Szombathely) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 251 �Szerzőink MEZŐSI MIKLÓS író, költő, klasszika-filológus, operatörténész (Budapest) MOHAI V. LAJOS író, költő, irodalomtörténész (Budapest) MOHAROS LILI képzőművész (Balassagyarmat) MÓRA REGINA tanár, író (Szabadka) MURÁNYI ZITA író, költő (Budapest) NAGY LÁSZLÓ közíró, honlapszerkesztő (Budapest) NAGY ZSÓFIA gasztroszakértő, ételkritikus (Ipolynagyfalu) OCSOVAI FERENC költő, dalszerző, újságíró (Budapest) ORBÁN GYÖRGY JÁNOS grafikus, festő (Salgótarján) PARÓCZAI CSABA tanár, jogász, költő, író (Salgótarján) PÁSZTOR ÉVA ny. középiskolai tanár (Balassagyarmat) PÉCSI SÁNDOR környezetművész, író, költő (Budapest) PETRŐCZI ÉVA költő, irodalomtörténész, műfordító (Budapest) PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC helytörténeti kutató (Salgótarján) RADNAI ISTVÁN író, költő (Budapest) SCHEFFER MIKLÓS vallástudomány szakos bölcsész, rajztanár (Keszthely) SCHWIMMER JÁNOS magánénekes, énekmester (Budapest–Győr) STEFANICH GRÉTA középiskolai tanuló (Kőszeg) SULYOK LÁSZLÓ ny. középiskolai tanár, kulturális újságíró, közíró (Salgótarján) SZABÓ ANDREA ESZTER tanár, újságíró (Balassagyarmat) SZABÓ T. ANNA író, költő (Budapest) SZAUER ÁGOSTON tanár, költő (Szombathely) SZAUER DÁNIEL egyetemi hallgató (Szombathely) SZENDISZÜCS ISTVÁN festő- és fotóművész, grafikus (Szombathely) SZŰK BALÁZS tanár, költő, író, szerkesztő, mozgókép-kommunikátor (Debrecen) TÓTH CSABA festőművész (Vasszécseny) TÓTHÁRPÁD FERENC költő, író, szerkesztő (Kőszeg) TÖRÖK SACA színművész (Kaposvár) TŐZSÉR ÁRPÁD irodalomtörténész, költő, író, esszéista (Pozsony) VASAS TAMÁS költő (Budapest) VASS TIBOR költő, képzőművész (Hernádkak, Berekfürdő) VICEI KÁROLY szépíró, kétszeres politikai elítélt (Zenta) VINCZE-LENDVAY GABRIELLA könyvtáros (Balassagyarmat) WEHNER TIBOR művészettörténész (Budapest) További fotók: DOBOS KLÁRA, HANDÓ PÉTER, HEGEDŰS MÁRK, KOVALCSIK ANDRÁS, PÁSZTOR SZABOLCS, SAJGÓ SZABOLCS, SÜTH GABRIELLA, SZABÓ ZSOLT 252 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �† MIZSER ATTILA Tragikusan korán, ötvenéves korában, 2025. augusztus 25-én halt meg Losoncon. 2008–2016 között a Palócföld főszerkesztője volt. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk rá. Handó Péter fényképe (Prága, 2009) Palócföld – 2025/3–4. ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ 253 �Bakos Ferenc: Augusztusi fények III. Visszacsiszolás, 70 x 50 cm (2020) 254 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Palócföld – 2025/3–4. �▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Főszerkesztő: FŰZFA BALÁZS Szerkesztő: SÜTH GABRIELLA Főmunkatársak: CSONGRÁDY BÉLA, NAGY PÁL (Párizs), PRAZNOVSZKY MIHÁLY, TŐZSÉR ÁRPÁD (Pozsony) Borítóterv: BONYHÁDI KÁROLY Az első borító KELETI ÉVA fotóművész fényképének felhasználásával készült: Sztravinszkij A Tűzmadár című táncjátékának főszerepében MARKÓ IVÁN (MAURICE BÉJART koreográfiája – Magyar Állami Operaház, Budapest, 1975. január 24.). A hátsó borítón SCHWIMMER JÁNOS fotója látható Markó Ivánról Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Kiadja: BALASSI BÁLINT KÖNYVTÁR (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: NÓGRÁD VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat Savaria University Press Alapítvány A lap elismerései: Nógrád Vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Készült: OOK Nyomda, Veszprém, Pápai út 37/A Felelős nyomdavezető: SZATHMÁRY ATTILA Levélcím: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2., telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: https://www.facebook.com/palocfold/ Elektronikus cím: palocfoldfolyoirat@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára: 1000 Ft Előfizethető a Balassi Bálint Könyvtárban és egyéb elérhetőségeinken. Megvásárolható az Írók Boltjában és a jobb újságárusoknál. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ �. . . . . . . . . . . . . szerzőink . . . . . . . . . . . . . Acsai Roland Bakos Ferenc Balla D. Károj Baráthi Ottó Bodnár Ildikó Borsos Árpád Brunda Gusztáv Czetter Ibolya Csehy Zoltán Cs. Kovács Ágnes Csongrády Béla Darvasi László Dobos Marianne Dukai-Nagy Gergely Fábián László Faggyas László Fricska Éva F. Sipos Bea Fűzfa Balázs Gy. Szabó András Hlavacska Tamás Hodossy Gyula Horváth Dániel Horváth Kornélia Jónák Tamás Kabdebó Lóránt Kamarás István OJD Karaffa Gyula Keleti Éva Kocsis Klára Kovács Bodor Sándor Kun Péter Lakatos László Lőcsei Péter Málics Viktória Mezősi Miklós Mohai V. Lajos Moharos Lili Móra Regina Murányi Zita Nagy László Nagy Zsófia Ocsovai Ferenc Orbán György János Paróczai Csaba 25003 Pásztor Éva Pécsi Sándor Petrőczi Éva Praznovszky Miklós Ferenc Radnai István Scheffer Miklós Schwimmer János Stefanich Gréta Sulyok László Szabó Andrea Eszter Szabó T. Anna Szauer Ágoston Szauer Dániel Szendiszücs István Szűk Balázs Tóth Csaba Tóthárpád Ferenc Török Saca Tőzsér Árpád Vasas Tamás Vass Tibor Vicei Károly Vincze-Lendvay Gabriella Wehner Tibor � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Folyóirat Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2025/3-4. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Fűzfa Balázs Palócföld Szabó Lőrinc