31 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f7a4cfa56f6d79b67b1641ed1e7f66bc.pdf 3bf39d34ae5a519c6d9181dbe376dff0 PDF Text Text �Tartalom XX. ÉVFO LYA M , 3. SZÁM 1 Baranyi Ferenc: Magán-, Kék madár - zöld fák (vers) 3 Konczek József: Kígyóbeszéd (novella) 9 Bódi Tóth Elemér: Pacsirta (vers) Vaderna József: Metamorfózis (vers) 10 Tamás István: Szeptember szonettek IX. (vers) Szepesi József: Portrék (vers) 12 Erdős István: Pénz, pénz, pénz! (novella) 16 Németh Miklós Attila versei VALÓ SÁG 17 Andrassew Iván-Pál János: Prolilét-ra (szociográfia) 23 Ács Zoltán: Felépül végre a házunk? (interjú) 32 Hortobágyi Zoltán: A Palócföld megkérdezte Gressai Sán dort... ABLAK 34 Mai szlovák költők versei (Tóth László bevezetője és fordításai) M ŰH ELY 44 Tandori Dezső / Zalán Tibor; Zalán Tibor / Tandori Dezső 63 Petrőczi É va: Napló helyett I. T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 67 Szenti Tibor: Parasztvallomások (Romsics Ignác) É L Ő M Ú LT 69 A z utolsó nógrádi nagyasszony M ÉRLEGEN 82 Vidéki Magyarország (Laczkó Pál) 84 A z ének megmarad (Bezzeg János és Endrődi Szabó Ernő) 92 Banos János: Látlelet (Alföldy Jenő) 95 Ószabó István: A vak géniusz (Magyar József) E számunkban a borítón és a belső oldalakon M ILA N SO K O L besztercebányai grafikus munkái tók, aki az 1981- évi mátraalmási (Nógrád m.) művésztelep vendege volt. (Fotó: Buda László) látha­ �BA R A N Y I F E R E N C Magán- A magánoknak nem könnyű a sorsa, a gondtalant akárhogy tettetik: a hatóságoknak megannyi borsa csak magán-orr alá törettetik. Irigyli öt a vékonypénzű állam, no és a vastag arcbőrű tömeg, s mivel szegény amúgy sem makulátlan: mindkettőt szemlesütve vágja meg. S e szorongást nehéz viselni így, ha kamrája telve is: nagyon levert, jobb a kuldúsnak, hisz az alamizsna adómentes volt mindig is ehelyt. Így nem merek kisvállalkozni én sem s megtollasodni sem fogok soha. Álmaimat csalán közé vetélem, hisz mind odavaló, nem máshova. Továbbra is a holdat bámulom hát s vonzódom ahhoz, ami nem taszít, az ország egyszer rám is bízta gondját de ez ma már egy öltést sem . . . ér. I �Kék madár — zöld fá k (Kassai Franciskának) A mesebeli madarat elfogjuk olykor, hogy utána úgy dönthessünk: legyen szabad. S szorosan az ablakhoz állva eresztjük el a messzi ég felé, mely húzza ismerősen s akkor a madár színe kék. Csak akkor. Mindig eltűnőben. Nincs más, csak ez a pillanat, mely tollait kékkel befújja, hiszen pihéin átszalad a sugárzó mennybolt azúrja és hiheti, hogy élni szép: van K ék Madár, mely visszaszállhat! S engedek én is kicsikét az illúzió igazának, hisz’ ez a szárnyalás visz el a boldogsághoz, mert iránya cikk-cakkos, tört íveivel ráröpteti szemünk a fákra s meglátjuk végre a csodát, mit addig is kínált az ablak: zöldelnek, zöldelnek a fák! S ez hihetőbb örömet adhat. 2 �KONCZEK JÓZSEF Kígyóbeszéd (de szokták mondani angyali üdvözletnek is) . . . elnézést kérek, amiért megzavarom csendes pihenése közben, mind­ össze annyit kérek, engedje meg nekem, hogy kicsit megszárítkozzam, mert valahogy hideg most a víz, pedig ilyenkor, délután, egész nyáron át, a leg­ jobb fürdeni való idő volt, persze, ez már nem a nyár, őszbe hajlik az idő, és ilyenkor olyan tűnődésre késztető, elgondolkodtató a táj, mintha kiélesültebben lehetne talán érzékelni mindent. Talán véletlen volt, talán egy kicsit én is akartam, hogy arról a vitorlásról ott, ni, amelyik most kerül a nádas takarásába, én valahogyan a vízbe estem, és mivel a hajó elment, én erre felé irányítottam karcsapásaimat, ha pontos akarok lenni, nem tudtam, hogy itt önt fogom találni, amint lehunyt szemmel napozik ebben a nádszékben, honnan is tudhattam volna, hiszen nem ismertem, s azt sem tudnám megmondani, mi húzott, mi vonzott éppen erre a part­ részre, bármelyik magánnyaraló partsávjánál a partra juthattam volna, de most már egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy valami ösztönös oka volt, valami érzés, valami vonzódás, igen, nem tudom, volt-e már úgy vele, hogy csak elindul valamerre, nem is tudja, miért, de érzi, hogy az jó, és akkor valóban várja valami vagy valaki, s akkor már abban is bi­ zonyos lehet, hogy éppen miatta történt. Én talán éreztem is, hogy ön mintha hívott volna engem. Nézze, én tisztában vagyok azzal, hogy ha bárki is meglát bennünket, nem keltünk feltűnést, hiszen csupán beszél­ gető két embernek látszunk, holott meg fogja látni, itt egészen másról van szó, mert most, hogy így megláttam, valami úgy megragadott engem, s egyre úgy érzem, hogy létrejött közöttünk valami szokatlanul érdekes, azt hiszem, jó ez, ön mintha még nem tudná, mintha küzdene ellene, holott akarta, ám én azon leszek, hogy jó is legyen. Mondom, én már érzem a kettőnkben meglevő közös akaratot, és ön megbízhatóan fek­ szik ebben a nádszékben és derekának hajlási iránya nélkül biztosan sze­ gényebb volna ez az árnyékosodó délután. Kifejezhetetlen kényszerítés szorít, hogy beszéljék önhöz. Nem önnel, mert ez a kényszer már ezen a ponton túljutott, mintegy annyira felhal­ mozódott bennem a beszélnivaló, hogy önhöz kell beszélnem. Tudnom, éreznem, azt, hogy hallgat engem, de úgy volna jó, hogy ez ne zavarja önt. Talán, ha lehunyná szemét. Azért volna jó, mert akkor úgy tehetünk, mintha ön aludna, s kérem, ne is mosolyogjon, hanem nagyon ügyesen, az elhitetés legfelső fokán tegyen úgy, mintha nem is hallaná, amit mon­ dok. Szélsőséges érzékenységem késztet rá, hogy ezt kérjem öntől. Ugyanis szeretném elérni, hogy önt ne zavarja az, amit mondok, tehát, ha úgy teszünk, mintha nem is hallaná a szavaimat, bizonyos gyengéd izgatottsága lesz a beszédhelyzetnek, hiszen bízvást érezhetem úgy, hogy ön mégis hallgat rám, ámde ön bármikor amögé a tudat mögé menekülhet, hogy 3 �hiszen nem is hallja, amit mondok. Erre önnek is nagy szüksége van, mert amit mondani akarok, az nagyon érdekli önt, de, ha nem teremt­ jük meg a kielégítő feltételeket az ön nyugalma számára, vagyis, ha úgy érzi, hogy valaki vagy valakik, akik idenéznek, idehallgatóznak, ké­ sőbb tudhatják majd, hogy hallotta a beszédemet, ez talán zavarná önt. S meglehet, hogy efölötti kényelmetlen érzésétől vezettetve félbeszakít en­ gem, és ez nagyon rossz lenne mindkettőnknek. Nekem azért, mert nem mondhatom végig, amit szeretnék, önnek pedig azért, mert zavarni fogja egy befejezetlen helyzet disszonanciája. És ez, ugye, elkerülhető, ha meg­ engedi, hogy körültekintő figyelmességünk eredményeként ez a kvázi be­ szélgetés-hallgatás kialakulhasson. Engem jólesően izgat is, hogy nem le­ hetek benne biztos, figyel-e rám, hiszen ha rokonszenvét váltom ki azzal, amit elmondok majd, akkor végül saját akaratából vállalhatja, hogy hal­ lotta-e. És engem az éltet most, hogy nagyon hiszek benne, ha végighall­ gatott, be fogja vallani, hogy nemcsak hallott mindent, hanem a rokon­ szenvét is sikerül elnyernem. Bevallhatom, az sem fog nagyon kétségbe ejteni, ha nem akar emlékezni majd arra, amit hallott, hiszen ez az ön joga, és amennyiben úgy dönt, hogy nem hallott semmit, akkor ezt is ki­ fejezheti, látja, máris kinyitottuk két irányba ezt a helyzetet. Igaz, van még egy lehetősége, ez az, mintha álomnak fogná fel, nos, az sem baj, ha nem avat bizalmába, hogy elfogadta szavaimat, akkor úgy jutott a titok birtokába, hogy nem közli velem, ugye, ám ha mégis úgy gondolja, hogy közli velem, megértette, amit hallott, ez is jó. Érdekes, hogy egyik v á l­ tozat sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen az én személyes érdekem, érdekeltségem, hogy úgy mondjam, az elmondáson túl már semmire nem terjed ki, az én érdekeltségem, sőt feszítő szükségletem, hogy elmondjam, amit el kell mondanom. Végül hiába fog megkérdezni, nem tudok semmi többet mondani majd, így hát az, hogy kinyilvánítja-e azt, miszerint elfo­ gadta, felfogta szavaimat, vagy nem szól semmit, ez valójában teljesen mindegy, hiszen a küldetésem az elmondással véget ér. Ezért láthatja is, hogy mindaz, amit az imént mondtam - nem önnel, hanem önhöz kell beszélnem - mennyire igaz. Így, ilyen nyugodtan, egyenletes lélegzéssel, ebben az oldott, félig fekvő, félig ülő testhelyzetben, azt hiszem a legjobban megvalósulhat mindaz, amire most szükség van. Még valamit szeretnék kérni, de ezt kérem, hogy nagyon-nagyon komolyan fogja fel, és ne keressen benne semmi felületi szándékot. E z nagyon jó volna, ha megtörténhetne, mert ezáltal létrejönne egy olyan helyzet, amelyik még pontosabb fogalmazásra tudna engem késztetni, mintegy hozzásegítene, hogy a legjobban mondhassak el valamit. Ugye, nem nagyon feltűnő, ha egy ifjú nő fedetlen kebellel na­ pozik. Ha nem okozna ez nagy gondot, és megoldhatnám a kötőjét, sokat segítene nekem. Ú gy, nagyon köszönöm, hogy nem válaszol, szinte való­ ban alszik, tehát máris segített az előbbi kéréseim teljesítésével, de most még csak ezt kérem. Ugye, ugye, az ön beleegyezésével történik ez, hogy most megoldom a melltartó kötőjét, ugye, azért tud róla, hogy ez törté­ nik, mintha talán álmodná csak, de nem veszélyes ez a dolog. Most nagy örömöt érzek, hogy sikerült kialakítani a pontosabb fogalmazáshoz szük­ séges helyzetet, amely úgy tűnik, számomra a fontos, pedig magának a dolognak van rá szüksége, hiszen én, csakúgy, mint ön is, egy bizonyos 4 �dolognak a szolgálatában vagyunk most így, és egyáltalán nem valami közhelyszerű csalárdság késztetett rá, hogy segítségét kérjem őszinte és emberien bizalmas nyíltságának ilyen kifejezésére. E z a bizalom nagyon szükséges nekem és önnek is, mondom, végső soron ennek a dolognak, amelyért most így vagyunk. Ez a dolog, ez a titok valamire, az egészre vonatkozik, és ez az egész nagyon nehezen közelíthető meg, nagyon nehéz volna pontosan leírni, áb­ rázolni, megmutatni, úgy hogy amennyiben valamilyen formában vállalni fogja majd mindannak sejtelmes értését, amiről beszélek, először is azt kell tudnia, hogy csak nagyon kis része az egésznek, a teljesen kifejeződő egésznek. Ez egy bizonyos törvényszerűség, amely történik akkor is, ha nem vesszük tudomásul, ha más és más magyarázatokkal látjuk el, ám hiába nem veszünk róla tudomást, hiába magyarázzuk máshogyan, mint ami az igaza, a lényege, ez rajta nem változtat. Ez ugyanis sokkal erő­ sebb nálunk, de nem valami kényszerítés által, jóllehet ebben az én kényszerítettségemben, hogy róla kell beszélnem, mégis valamilyen módon ki­ fejeződik a szükségszerűség, hogy birtokba vevődjék. És ennek a birtokba vevődésnek jó engedelmeskedni. Olyan, mintha szomjas volna az ember, és oltaná a szomját, tehát, hogy úgy mondjam, nem fájdalommal kény­ szerít, hanem valami jónak az ígéretével késztet a vele való foglalkozásra, azoknak a lehetségesnek gondolt utaknak a végigkövetésére, amelyek által úgy vélhetjük, hogy feltárul a dolog magyarázata. E z magának a dolognak a lényege, hogy fel akar tárulni, ámde csak akkor lehet feltárnom, ha így maradunk. A zt reméltem, hogy kérésem teljesítése után könnyen áttérhetünk arra, amiről beszélnem kellene, de ne higgye, hogy az olyan könnyű számomra. Mondhatná magában, hogy én már elég sokat beszéltem, de azon túl, hogy lehunyt félmargarétáival, lüktető meleg keblével itt fekszik előttem, voltaképpen még nem történt semmi sem. Ne higgye, hogy így van. Látja, annyi máris bizonyos, hogy látszólag befejezetlen gondolataim mindegyre vissza-visszatérnek valamiféle titoknak az emlegetésére, bizonyos körkörös rendszer szerint, s abban, ami történt, talán fontosabb ennek a bizonyos haladási iránynak, ennek a lüktető vissza-visszatérésnek, ennek a pulzáló ritmikának a megléte, ez a mindkettőnket uraló érdekes állapot, amely­ ben valamiképpen egészen más érzékekkel tekinthetünk mindenre, ami kö­ rülvesz bennünket. Van ebben bizonyos felfokozottság, valami feszültség, de biztonságot adó közelség is, megtartó közös izgatottság, amelynek, hogy úgy mondjam, pallérozott, lassú átmenetei vannak a még jobban kifejlődő izgalomhoz, ám ez mintegy belőlünk éled, erősödik, veszi birtokába egész lényünket, s valami kínzó szükség fogalmazódik meg benne, ne féljen, nem baj, hogy nem tudja, mi is ez, elég lesz, és, jó mindkettőnk­ nek, hogy bennem egyre inkább megvilágosodik, miről van szó. Bár mind­ ez csak így, közben világosodik meg bennem is, az ön segítségével, amely­ be így bcavatódunk, s ennek során már én érzem is, hogy a közelségünk annyira belsővé teszi ezt a beszélgetésünket, szinte folytat egymásban bennünket, önmagunkat egynek érzékeljük valamivel, ami eddig kívülvaló volt, s ebben teljes odaadással, valamiféle alázattal vagyunk jelen, mint­ ha lelkes eggyéválással, lelkes azonossággal szolgálnánk valamit, ám az, hogy egymást, ez nem pontos, mert egymásban önmagunkat, ám ezzel 5 �talán valami egészen mást is, nem gondolja, ugye, ugye, mert ez kettőnk­ ben, külön-külön nem jöhetett volna létre, így van-e?, mintha az életem volna ez, amit most átélek, és érdekes, más valakivel együtt, erről a mástól immár lefoszlik az a képzet, hogy nem-én, hogy ő, mert én va ­ gyok ez a te is, ugye, így érzed már, nem? nem még? várjál kicsikét, így, így, így, majd mindjárt, ha átadod magad te is ennek, ugye? ugye? kez­ dődik már ugye? most csak szépen, nyugodtan, de az életünk ritmusát nem feladva, legyünk csak így, így, így, jó, jól van, gyere velem, ne maradjál el tőlem, ugye, én vagyunk, én vagyunk, én vagyunk, igen, mi, ez az én, én vagyunk, én vagyunk, milyen érdekes! van ebben is valami körkörösség, de ezt meg kell tartani, ez valahogyan olyan, mint egy dina­ mikus, erős forgás, részei a közös törvényben elrendeződve a maguk he­ lyén futják, forogják a maguk körét, váltakozó arculatukat fordítják így felém, efelé a közös én felé, és minden kis részüknek is fontos szerepük van benne, hogy ez így fennálljon, ne szűnjék meg, hiszen kibukván egy rész is, mint a heves izommozgás, egy ránduló inger, korrigálandó, átren­ dezendő lesz minden, fájva megcsikorduló disszonanciáin át visz a helyre kerülő újabb harmóniához, amelyik a segítséged nélkül nem ilyen lenne, tudod? úgy-e? érzed-e benne a magad legsajátabb énjének elkülönülő szerepét a közös énen belül s ez izgatóan jó, mámorítóan heves, kielégí­ tően teljes érzés, amint birtokába vesz az odatartozás, de vigyázz, tudom, minden, minden arra vinne, hogy gyorsuljon, zuhogva sürögjön-forogjon ez az én, jaj nem, jaj nem, csak szépen így, így, érzed, újabb súlyai jön­ nek el a megtartó ellenpontoknak, hiszen ezt a játékot átérezve tudni kell, hogy minden rész az én, a te v agyok, magamat alakítom velük, magam­ mal, amint létrejött ez a mozgás, ahogyan súrlódva muzsikálósan, kar­ cosságból kiemelkedve száll, száll körülöttünk, az én körül, amit akarunk, ez az én, ez akarja velünk, ez a körösség, ez a fokról fokra feljebb csa­ varodó megtartó kibontakozás, ez a lépcsőház-katedrálisok törekvése föl, föl, fölfelé, és én csak lassan elnyíló nagy szemedben látom az égen úszó felhőket, szemed nagy margarétái teljessé válnak, furcsán, kedvesen kere­ kedtek ki, mint egy régi-régi nagy bolyhos szélű húskagyló, amikor még a tengerekben éltünk, mint egy megnyíló pillás szélű zsákocska, amelyből nem üresség néz kifelé, hanem a tekinteted, közepén a gyengéddé enyhült, de az újabb játék édességét csillantó fénnyel, mint egy rugós kis patkópénz­ tárca, mint az érzékeim hódvasa, csapdája, de nem rámkattanó nyers ag­ resszióval, hanem szorító erővel, a pillák óvó vasfogcsipkézetével, hogy fogva tart, de közepén a nyílt tiszta őszi ég ragyog, s újra fölérzik nézé­ sedben a bensővé tett idegenséged, másságod, ellentettségem, az egymást forogva próbálgató párharcosok fogáskereső elmélyültsége, most, most, most, most, amikor összekulcsolódnak egymás hátán azok az ököllel és szoros csuklóval nem ütni akaró, hanem az öleléshez sok teret átfogó ke­ zek, amint ez az idegenként bevillant képzet átnyílik ölelésbe, nem róluk, gladiátorokról, keleti birkózósportok atlétáiról, rólunk, rólunk van szó, rólad, de a homlokom peremén beúszó hajó, amelyről jöttem, íme, a nádas mögül bukkan ki, nem, nem, nem, itt maradok én, kettőnkből, belülről kell az, az az erő újra, hogy ne akarjak kiszakadni innen, segíts a mélyről felizzó tekintettel, tedd történetté a kettőnk játékát, tett múlt­ idővé együttlétünket, készíts fel, szoríts rá a történet továbbélésére, segíts.. . ! 6 �Hisz az vagy te is, aki én. Dőreség volna a derekad csavarvonalából olvasnom, tudom én anélkül is. A z a bizserdülő érzés, amelyik hajnalonta a derekadat úgy rántja össze, hogy szinte szikrázva, csillagozva kisistereg vériköreidbe a hűséges belső szervek életet serkentő anyaga, az a friss öröm, hogy fekvő helyzetből lábadra állsz, nyújtózol, tarkódban a felto­ luló egészség hullámcsapásai csobbannak meg, ez az érzék mutatja, hogy az vagy, aki én. Elmondom neked a titkot, én festettem meg a képet, én festettem, úgy festettem, ahogy kívánták, pedig nem úgy van, de nem lehetett másként, nem lehetett, nem lehetett, megmutattam, ahogyan én, s mondták: nem, a kígyó csússzon le a fáról, és te ott álljál mellette, nem, nem, nem így volt, hanem én akkor fenn, a lombok közt rejtőztem, és ott nem volt k í­ gyó, hanem én, a lombok közt, de nem látszott az arcom. Így találtam rá a történetre, tudtam, hogy az, akinek akarnak, akit mondanak helyet­ tem, mindig a forrásnál ül, vagy jár, vagy fekszik, beszélget a madarak­ kal, füveket szólít, de tudtam én, hogy nem neki, hanem nekem szólnak a füvek, nekem válaszolnak a madarak, mindig, mikor elbújnak, ők is, a lombok között fenn, közös a mi titkunk. Ő csak ült, mintha nagy ké­ peskönyv feküdne a térdén, a jóisten kisóvodása, s igen szép volt az arca, hogy mindent csak a könyvből látott, de én tudtam a titkos, a legtitko­ sabb írást, ami bele van írva a levelekbe, a madarak fészekőrző félelmé­ be, a virágba, mert én fenn a lombok között voltam, és bár árnyékban voltam, mindent, de mindent tudtam, nekem megvallottá k belső helyze­ tüket, történetüket az élők, és én nem akartam kinn, a forrás körül járni, hanem jól voltam ott is, mert igen eltöltött az érzés boldogsága, nekem minden más nyelven szólt, odaadta magát, kimutatta igazságát, nem ta­ karózott a díszes madártollak csodája mögé, hanem én átláttam a cso­ dán, tudod, s éreztem, hogy így lehet csoda a csoda, így lehet ő is olyan szép, hogy nézegeti a nagy képeskönyvet, meghatározza a madarat, mond­ ván, hogy madár az, amelyik színes szárnyaival imádkozik, fejével a földre tekint, testét mégis a magasság emeli, mert jó így, s mondván, fű, hogy éllel fényre, meghajló derékkal fényre, lehajló éllel a földhöz, mint a madár csőrrel. Nagyon kedvelem a történeteit, de látod, amikor a képet kellett megfestenem, eljöttek a bölcsek, tudom, ott volt köztük ő is, oszlop, oszlop mögül nézett ki rám, kérés volt a szemében, s én lát­ tam, hogy fél, fél, hogy én a csodát el fogom rontani, s megint elém hozta a forrásnál üldögélő alakját, hogy én volnék az, ne nagyon akarjam ár­ nyékarcomat a lombból lefoszlatva, idehozta, tagadni a kedvességét an­ nak, ott a forrás körül, és én nem akartam. Mondtam, ez a szerkezete csak a képnek, amit eddig megfestettem, s mondták is, hogy bölcsen, s jól van, avatott vagyok, ha értem, ne vérezzem fel a csodát, fessem rá újra a tollak, derékfények teljességét, ne ijesztgessem a létezést, mint holmi rönt­ gencsontvázakat feltakaró ijesztő tudás, hanem a csontok, izmok pontos elrejtettségét ismerve tegyem olyanná a képet, amilyen valóban, végül abból engedtek, hogy ne fessek sok ruhát, nyár van, mondta az egyikük, miközben a pipa mögül rámmosolygott, nem fognak fázni, s akkor ma­ gamat festettem bele a forrásnál üldögélő alakba, és azt mondták, hogy jól van. És én belenyugodtam, mert el akartam jönni hozzád, újra élni akartam a beszélgetésünkben. 7 �És amikor festettem is, és amikor felébredek is, és a derekamban ugyanúgy megpezsdül a belső elválasztású mirigyek vitaminja, az összeránduló test szertartásai a más és más helyzeteikben, látod, ugyanaz v a ­ gyok, aki te vagy, mi ugyanazok vagyunk, de nemcsak egymással azono­ sak, hanem azzal a régi magunkkal is, akiket nekem adatott megfestenem katedrálistorony alatt az egyik oltárra. Ez a körkörösség, ez a mozgás, a testek frissülésében és az ecsetkezelésben is mind, mind ugyanazt mondja. Pedig ez csak felszín, mint a madártoll, a fű éle, a mélyét eltakarom most is. D e azért beszélnem kell róla, mert iszonyatos gyönyörűség ez a kész­ tetés, hogy szolgáljak valamit, ami egyenlő a mindenséggel, s ezt akartam mondani, ezt akartam megvallani, ez a teher nyomaszt engem, ez a tit­ kom, ez a titkok titka. A még így is csak teljesen nem mondható titok, amit talán nem is tudok egészen, amit talán nem is tudnék átadni egé­ szen, de ha segítesz nekem, érezni fogod, hogyan suhogott a szárnyam, amikor elmentem hozzád, küldetésben voltam, küldetésben vagyok mindig, nem baj, megvárnak a parton, azt a hajót bérbe vettük, egyszerűbb volt átjönni a túlsó partról, mint vonaton körben megpróbálni, és én azért szöktem le a hajóról, mert nem szeretem a mértani egyenesek gyilkosságát, ha figyeltél volna, feltűnt volna, milyen érdekesen úsztam, hurokvonala­ kat írtam, azt hihetted volna, hogy csak játszom. Eljöttem hozzád, hogy megmondjam neked a titkot, ami még nem tudható egészen, néha úgy érzem, hogy teljesen tudom, olyankor beszélnem kell, beszélnem kell, so­ kat, de nem tudom elmondani bárkinek, mert nagyon nehéz megtalálni azt, akinek el lehet mondani. Te olyan voltál, hogy elmondhattam. Ezért boldog leszel, gyermeked fog születni, ha te is akarod az üzenetet, ha hiszel benne, ha átadod magadat a történetnek akkor is, amikor nem le­ hetek veled, amikor a titok egy időre csak a tiéd, te vigyázol rá, és ez a révült csendesség, amelyik most eluralt, csak az emlékem lesz, mert ak­ kor nem lehetek veled már. . . 8 �BÓDI TÓTH ELEMÉR Pacsirta Nem vetettem rózsaszín, lágy tufából, úgy kövültem, mint márványban az ér, hasít a villámpillanat, dörög a kőtörő kalapácsa. Szemeim égő lámpások, fénykörük gyémántporos pilletemető, bennük a vágy miniatúrái s a fájdalom cizellált kövei, a bevérzett hacskarok, kínokat él, aki fénybe néz. Pacsirta énekel testvéreim égboltja alatt, megfogannak a bárányok, kishúgom kilépett a kőházból, lépdel a gyümölcsfák között az ezüst Ararát. VADERNA JÓZSEF Metamorfózis Kosztolányi Dezső és Csáth Géza emlékezetének A határ mentén megsimogattam a bagoly fejében a fájdalmat s az agy velő tekervényeit kiegyenesítettem a bölcsesség negatív felület gyereknyi hiány a kín házának padlásterében csigalépcső az értelein akasszuk fel a kislányokat a hurok oly jövőtlen macskákban a szentbeszéd puha a tér lecsorog a házak ereszein s elfolyik a csatornákon lassan végigtapogatom a morfium cizellált vaskorlátját s a hideg bordázatok visszapattannak megszakadt órarugók felértem bioáram kering a magasfeszültségű vezetékben 9 �TAMÁS ISTVÁN Szeptemberi szonettek IX . Ritkul a fütty. Verebek lármáznak. Krumpliszár ég s kukorica kévék. Porba suvadt sarkantyús szarkaláb Térképünkön módosul a lépték. Forgószél kap szoknyádba, a késett; Bizonyára boszorkánytáncba hív. Megmosolygod - s gyöngy híd szép ajkadon, Aranyozott rozmaring ág az ív. Pihét havaz a pákabuzogány. Varjú ül a madárijesztőre Őrszem, noha puskája, se tőre. Egy fának dőlsz - messze tűnt rég, mégis Mindent, mindent - mit írtam volt tollal Rubintodul évgyűrűkbe foglal. SZEPESI JÓ ZSEF Portrék I. Ugatnak bennem ősdobok szítják az ősi hőfokot vérem - eb vére - tengerül nyerít (nyergében ember ül) örvénylik, hömpölyög, pörög, mélyén szigonyos ördögök 2. Keresztjeim nagy hűvös vastraverzek fényében rozsdamart csillagoknak 3. Röhögnek gyarló, gyatra kis istenek hóbortos krisztusán a szavaknak 10 �II �ERDŐS ISTVÁN Pénz, pénz, pénz! Fiatal vagyok. Nekem van időm. Megbukhatok százszor. Mindent újra tudok kezdeni. Még ma vagy akár holnap. A szemetekbe nevetek, és csak úgy farmerzsebből kigyűrve egy olyan köteg ezresből szálazok elő egyet-kettőt, hogy szédülni kell tőle. - Ide figyelj Vereslány! Kedves kollégám! Eredj át az úttesten! Van ott egy zöld boltajtó. A z ajtó mögött ezekért a szürkés sajtpapírokért ve­ hetsz, amit akarsz. Hát vegyél! Hozzál gyulai kolbászt, sonkát, narancsot meg valami sűrűbb konyakot is. Kettőt. Napóleont, Heroldot? Ilyesmit. Ma vagyok a költő korában. Huszonhat éves lettem. Emlegessétek meg! A hirtelenszőke asszisztens elvtársnő kezében megélénkül a döglött fecskendő. Csurog belőle a lé. E l kell tartsa magától, gyönyörű csupasz karjára ne folyjon. Ez az asszony úgy tudja feltűrni egy hófehér köpeny ujját, hogy még az is felhördül, aki pedig hét évig viselte nyaka körül ugyanezeket a karokat. - Akinek 1985-ben háromezerrel bélelik elsején a borítékját, az ne rendeljen ládányi pezsgőt, lakomát a barátainak se, nemhogy az ellen­ ségeinek. A z hallgasson, de ha valami módon mégis pénzhez jut, dugja cl a lóvét, hogy senki ne lássa. Tisztelje, becsülje, gyűjtögesse tovább mormolja szinte maga elé a mester, de láthatóan várja bölcsessége visszhangját. Négyen nézzük a V ereslány hatalmas ringó seggét, amint egy zabos zsákkal a hóna alatt elindul a boltba. A z abrakmester hirtelen nevetni kezd, és combját csapkodja. Ő így udvarol a főnöknek. A ddig hahotázik, amíg a felcser elvtársnő is röhögni kezd. Még ilyenkor is megszégyenítenének, amikor gróf lehetek?! - Ellenségeim volnátok? - kérdezem vigyorgó bizonytalansággal, és matatok a szekrényben büdöslő poharak után. Tegnap négyünknek három üveg sörre való ötvenesünk állt össze, azt indítottuk cl V ereslánnyal az utca túloldalára. Nem volt itthon a mester-macska, igyunk meg valamit. . . Ahogy majdnem minden nap megiszunk valamit. . . A felcser úgy érzi, hűségesen díszítenie kell a főnök sunyi szellemessé­ gét, úgy szólal meg, mint egy óvónő. - Eladtad a rozoga autód. Egyszobás lakásban vagy ágyrajáró a nővéredéknél. Fél éve nem adtál egy tábla csokoládét az ötéves lányodnak. Lyukas a zoknid. Másnapos a gatyád. A z új szeretődet nem mered leül­ tetni egy presszóba, mert Tuborg sört iszik, az meg drága. Neked drága, mert két üvegre nem elég az ötvenesed, amit a mestertől újítottál else­ jéig. Munkaidő után heti egy rongyért nadrágokat nyirkálsz egy szabónál. 12 �Ismerlek, mint a tenyeremet. Nekem ne játszd meg magad. Rendelsz egy csomó italt egyhavi fizetésed árán? A Rubik-alapítvány fogadott a fiává vagy betörtél valahová? Nyugtatóan megsimogatom a gyönyörű karokat. - Hát ez kemény volt, asszonyom. Szép vagy, szép vagy, szebb a nap­ nál, de a lelked ott a papnál - mondom a régi mesét, hogy emlékezzen az együtt töltött szép évekre. Csak a gyűlölet láthat át a cipőmön, ame­ lyik szintúgy lyukas a talpán, ahogy valóban a zoknim is. Két évig kós­ tolgattuk egymást. Először messziről, tapogatózva, aztán teli kézzel, el­ szántan. Lesz, ami lesz! A majdnem orvos felcser is tudta, semmi jó nem kerekedhet ki egy ilyen vad szenvedélyből, a segéderő Kovács Bálint is tudta, nem lehet megtartani egy ilyen ragyogó nőt egyszer, s mindenkorra. Nem azért volt muszáj összeházasodni, mert jött a gyerek azért kellett, mert egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül. A gyerek neve Fruzsina lett: ránkszakadt a boldogságok boldogsága is: a leány első születésnapját saját lakásban ünnepeltük. Gyerekszoba, nagyszoba, étkező. Összkomfort. Forró vízzel zuhanyozni. Félájultan szeretkezni. Örömben elaludni. L el­ kesen ébredni. Fruzsina nevet. Fruzsina beszél. Fruzsina boszorka. Fruzsina imádja az apját, aki pedig csak harmincöt éves lesz, majd amikor a lánya tizenhat. Tánciskolába viszem. Jégpályára, korizni. Moziban ülünk apja meg a lánya. Tolakodó udvarlókat szájon vágok. A rokonszenveseket be­ invitálom. Gyertek! Velem még akár haverok is lehettek. . . Hónapok óta egy tábla csokoládét nem vettem volna neki? Várjunk csak! Voltunk egy­ szer állatkertben, egyszer bábszínházban, egyszer Vidám Parkban. Tényleg, csak fagylaltot evett meg rágógumit. A zt kért. D e az óriáskerékre három­ szor felültünk. Mint két idegen. Lestük felülről a várost. Hogy lehetett fél év alatt így szétszedni bennünket, felcser elvtársnő? Nem elég, hogy feleségem nincs, lányom se lesz! Mit tehetek ellene? Egy ötévessel el lehet hitetni mindent. Apa a hibás. Apa ivott. Apa nem keresett elég pénzt. Apa nők után futkosott. Apa szaralak lett egyik napról a másikra. Apát cl kell felejteni! Apa már nem is fog soha a mi lakásunkban lakni. Soha! Érted, kislányom, soha! Apa visszaköltözik a kertvárosba, a nővéréhez. Apa azt csinál, amit akar, nekünk már semmi közünk hozzá. Ezt jól je­ gyezd meg, kislányom! Fruzsina megkomolyodott; koravén, nagycsoportos óvodás. Ha az óvó néni nem ér rá, Fruzsina képeskönyvből felolvas a ki­ csiknek, mert megtanult olvasni. Írni is. Folyékonyan olvas. A feleségem szerint én sose tudtam olyan jól olvasni, ahogy a gyerekem. Meglehet. Újabban évek eltelnek úgy, hogy a ,,szaklaoon” túl semmit nem olvasok. Még krimit se! Szarok bele! Mind egykaptafára megy. Mind unalmas ökörködés. Ölnek a pénzért. Csalnak, lopnak, hazudnak. A bűnözők. A kik meg üldözik őket, meggebednek az irigységtől. Pénz kéne, pénz, pénz, de az elsejei borítékok arrafelé is laposak. A szerelem, a házasság, a gyerekcsinálás, a munka, az üzlet nagy elszántságot, lelkes startokat kíván. G ye­ rünk! Legyünk másoknál boldogabbak! Persze, hogy hiszel benne! Persze, hogy teli tüdővel agitálsz; gyere, repülj velem! Szárnyaljunk! A z égig! Szárnyaljunk nagy puttonyokkal a hátakon! A múlt, a lehetősségek, a szerény képesség bizonytalanságát cipeljük. Repülnénk, mint álmában re­ pül az ember, nekidőlve a szélnek. Remény még volna az ijesztő magas­ ságban is, de a lélek mélyén tudjuk, milyen bizonytalan a landolás. Alig 13 �van esély ép bőrrel földet érni! Félünk. Hülye mentségeket keresünk: má­ sok sem landolnak simán, hibátlanul. Alapelvül fogadjuk el: élni annyi, mint hibát hibára halmozni. Körbenézel: összetört életek. Nyomorék tes­ tek, lelkek. És mindenki azt hiszi, csak a pénz segíthet. Pénz, pénz, pénz. Pénz kéne a Vereslánynak is. Össze akar kaparni vagy huszonöt rongyot, hogy megléphessen az anyjától, aki rendesen megveri, elveszi a havi két­ ezer forintját. Vereslány tizenhét éves. A zt nem lehet ráfogni, hogy szép lenne, de kívánatos. Sírt valamiért. Hozzámbújt. Összemelegedtünk. M eg­ sajnáltam. Több férfival volt viszonya eddig, mint a kerület minden fel­ cser - meg orvos, meg óvónő - asszonyának összesen. Bár a volt felesé­ gem az utóbbi hónapokban nem panaszkodhat. Csak én tudok, így, meszsziről nézve, három fehér inges, gyámoltalan hapsiról, no meg talán a mes­ ter, akinek ugye, ahogy én kiléptem az almafa alól, alighanem rögtön megérett a gyümölcs. D e tőle én nem sajnálom az alkalmi, langyos dugá­ sokat. Egészségére! A felcser elvtársnő rég elfelejtett szeretni. Levetkőzik. Tesz-vesz, sóhajtozik, liheg. Mindent megtesz, ami elvárható, de kíméli a száját a csóktól, szagos a lehelete. Mintha negyvenéves lenne, nem hu­ szonhét. Kiveszett belőle a lelkesedés. Kiégett a tűz. Ránézel. Ragyog. Hozzányúlsz. Savanyú! A z ember helyett, a férfi he­ lyett beleszeretett a pénzbe. Főállás, félállás, másodállás, részfoglalkozás, géemká; jattolás, ahol csak lehet. Abban igaza van, ma már nem lehet mulatva élni. A z OTP-lakásrészlet ennyi, a bútorrészlet annyi. Tévérész­ let, mosógéprészlet. Tartozás a kocsiért ennyi, óvodára kell annyi. Koszt­ pénzre, mindennapi utazgatásra meg annyi, az összesen már több mint két fizetés a borítékban! Akkor még hol van egy ruha a gyereknek, egy csizma az anyunak, egy az apunak hótaposásra. Hol van egy mozijegyrevaló? Hol van a balatoni nyaralás ára? Miből veszel benzint a rozzant autóba? M i­ ből takarékoskodsz, amikor tudod, hogy takarékoskodni kéne, mert ár­ emelések holnap is lesznek. Fizetésemelés meg holnap se lesz. Ö rüljünk, hogy létezünk, és legalább a mestereknek csurran-cseppen néha valami. Így elviselik nagy nehezen az ilyen léhűtőket, anyaszomorítókat maguk körül, mint amilyenek mi vagyunk, meg is tanítanak erre, arra, hogy hat­ vanéves korunkra belőlünk is megbízható mesterek legyenek, akiknek ak­ kor majd azért csurran-cseppen valami. Legyek feldobva, hogy szemem láttára összekapargat nyolc-tíz rongyot egy jobb hónapban, ha közös üzletre talál egy-egy pénzes balekot, hoz­ zá vakol félven kén t még tízet, tizenötöt, akkor aztán ki van segítv e . Anyu otthon náluk is szigorú! Ide a pénzzel! Am íg a mester nem volt főnök, úgy mindennap nagy fekete táskával jött a melóba. Abban kellett hazavinnie valamit. E gy téglát, ha más nem akadt. Kukoricát a csirkének, vagy egy letört kilincset, egy vécériglit, egy láncdarabot. Ha kacat, ha érték, de valamit feltétlenül. Akármit. És mindennap! Ha a mester üres kézzel ment haza, nem engedték be. Élni kell, mondta az asszony. Min­ denki lop - majd megbünteti őket az isten - te ne tedd azt, te csak hozd haza, amire másnak már nincs szüksége a munkahelyeden. A fizetésed lószar. A háromszobás családi házat, a nagy kertet fel kell tartani vala­ miből. A mester öt-hat éve már nem jár fekete táskával. Egy-egy nevet­ séges, színes műanyag szatyor lóg mindennap a kezében: abban visz haza estére fél kiló kenyeret, liter tejet, tíz deka parizert, egy üveg sört, meg 14 �ezt, azt, aminek bevásárlásával az asszony megbízza. Innen nézve szánal­ mas ember a mester, de nem rosszabb, mint mások a telepen. Ha tudtával hozok össze itt egy-egy kis üzletet, a haszon felét magának követeli. Szó nélkül jattolom le a pénzt, mert különben elszed az orrom elől minden lehetőséget. Ő a főnök. D e most én akadtam egy lelkes balekra. Igazi nagyhal. Jól kereső színész. Persze az ő pénzét is ellenőrzi valahol egy asszony, így furcsa leleménnyel jattolt le ma reggel a kezembe tízezer forintot, hogy cserébe majd kapjon tőlem üzleti információkat. Legyen ve­ lük szerencséje! A kerületi OTP-fiókban az én makulátlan nevemre vet­ tünk fel személyi kölcsönt. Ő a kezes. A tíz rongy az én zsebemben, a tizenkét befizetési utalvány az ő zsebében. Így egyeztünk meg. Ha nem törlesztené helyettem rendesen a pénzt, őt veszik elő, mert ő a kezes. . . Rendesen fog törleszteni! Ahogy illik egy komoly művészemberhez. Ö t­ ször annyi a fizetése, mint az enyém, meg se kottyan neki ez a kis adó. Én meg legalább egyszer a büdös életben rendesen megünneplem a szü­ letésnapomat. Ezekkel is itt a melóban, az újdonatúj szép leánnyal este az Interkontinentál éttermében. Hogy holnapra elfogy ez a nyavalyás tíz­ ezer? Elfogy! Ezzel én számolók. Fiatal vagyok még, nekem van időm. Nekem lesz időm még pénzt csinálni. Megbukhatok ezerszer, kisemmizhetnek milliószor, van erőm újra felkapaszkodni a tetőre. Elválhattok én tő­ lem, lenyelhetitek a gyerekemet előlem, én talpra állok. Én még leszek boldog ember ebben a rohadt életben. Leszek bizony, leszek én! Elmosom a poharakat az udvari csapnál. Legyünk egyszer urak, igyunk tiszta pohárból. 15 �N É M E T H M IK L Ó S A T T IL A Nagybánya 1 9 8 4 Suta festőeszközöm fényképezőgépem ezzel járom az utcát keresve mindazt amit a galériában megnéztem a templom tornya piros helyett szürke az apró bányászlakásokat panelek közé száműzték a piacnál pingál egy festőlegényke vásznára keni Nagybánya emlékét eltévedtem hatvan évet nem maradt már csak a kék ég és a büszkén hordott tekintet TMK Tervszerű Megelőző Karbantartás Hiányod körbejár, mint vizsgáló a vagont, hosszúnyelű kalapácsával megcéloz, agyamra koppant, kerék-acél pengésem betölti a peront, ahol mindenki a saját vonatát várja unottan, sercint a vizsgáló, karjára akasztja kalapácsát. Mindezt pedig a szigorú biztonsági előírások értelmében. Csak én állok itt az újabb ütésekre várva. Rám így vonatkoznak az előírások. 16 Megrendítő erejű ütések A ring sokszögű kötelei tépett idegek hideg színek a piros a kék hátam mögött markolva a törülközőt állom az ütéseket és halkan számolok Már hétnél tartok �VALÓSÁG ANDRASSEW IV A N -P Á L JÁNOS Prolilét-ra* Apám elvből ellenezte, hogy megnősüljek. NDK-ból egy levél: megismer­ tem. Második levél: a menyasszonyom. Harmadik: feleségül veszem. Tudod, én szentül meg voltam győződve arról, hogy elronthatja az ember az életét húsz­ éves korában is, meg később is. Teljesen mindegy, mikor nősül. Ez lutri. Én tizenkilenc voltam. Úgy éreztem, ő az igazi. Nem csalódtam. Apám jött azzal, hogy „fiam, minek nősülsz. . . ” , meg a többi link dumá­ val. Kijelentette: „ha megházasodsz, ne is álmodj arról, hogy mi együtt fo­ gunk lakni!” Nem tudom mit gondolt, hogyan képzelte. Abban a lakásban! Azok után, hogy még kölyökkoromban otthagytam őket, a feleségemmel fogok visszamenni abba a garzonba? Szoba-konyha? Konyha se volt. Máig bánom, hogy az esküvő dolgában engedtem. Mi ott kint akartunk öszszeházasodni. Lazán, szépen, csöndben, baráti körben. Erre írták a leveleket - de egy hatalmas stócot - , hogy „ne csinálj már ilyen hülyeséget, hát mit szól a rokonság, minket is meghívtak . . . mit szólnak . . . lehetetlenné tesztek min­ ket az egész rokonság előtt. . . ” Aztán erre a feleségem is mondta, hogy le­ gyen meg az örömük. Úgysem értünk van ez az egész, hanem a hülye nász­ népért. Apám, aki elég jó beosztásban volt, szerzett valami kultúrtermet. Marhanagy dínomdánom. Hú, te, nagyon régen éreztem magam olyan rosszul, mint a saját mennyegzőmön. A feleségem mondta is, hogy nehogy lelépjek. Mond­ tam: „gyere, észre se veszik, ha elmegyünk. Itt az az egyetlen cél, hogy min­ denki hülyére egye, meg igya magát. Az senkit se zavar, ha mi nem vagyunk itt.” Jöttek a hülye nyomorúságos, pajzán megjegyzések. Azt az idilli, paraszti lakodalmat már úgysem lehet megcsinálni. Minden­ esetre sikerült úgy elszúrni az egészet, hogy egy kellemetlen emlék maradt. Képzeld el, jön-megy ott egy krapek. Kérdezem a feleségemet, ki ez a csá­ vó? Ő nem tudja. Te - mondom - én se. Talán becsapódott ide, a családjá­ val együtt elvegyül a násznép k ö zö tt... Aztán anyám megmagyarázta: hát per­ sze . . . az unokatestvéred. Az életben nem láttam még. De kötelező volt oda­ hívni. Puszi-puszi, mert mi rokonok vagyunk ám! És hoz nekem ajándékba egy olyan pulóvert, ami alig ért a könyökömig. Fölhúzni is alig tudtam. Sze­ rintem ez furkó dolog. Azért is fontos erről beszélni, mert szerintem Magyarországon nagyon gya­ kori az ilyen nyomorúságos lakodalom. A hagyományok a saját karikatúráju­ kat teremtik meg. Na mindegy. Aztán el is jöttünk elég hamar, mert igencsak herótom volt az egésztől. *Részlet egy hosszabb szociográfiából. 17 �Az, hogy apám nem nézte jó szemmel a dolgot. . . egy kicsit talán segített is abban, hogy azért végeredményben összejött a házasságunk. Neki például az sem volt szimpatikus, hogy a feleségem vékony alkatú volt. És az is maradt. Olyan karcsú most is, mint akkor. Lettek problémáink - mint mindenkinek. Nem is kicsik. Ugye együtt lak­ tunk anyósomékkal. Nehezen fogadtak el. D e hozzá kell tennem: nagyon sok olyan dolgot megcsinált az anyósom, amit más nem tett volna meg. Egy ro­ hadt szót nem szólt, amikor két hónapig nem dolgoztam, csak hordtam munkahelyről-munkahelyre a batyumat, nap-nap után. El meg vissza. És minden­ nap azzal jöttem haza, hogy megint nem tudtam elhelyezkedni. Egy szót nem szólt. Érted: eltartott. Soha a szememre nem vetette. Az ilyen dolgokat na­ gyon a javára lehet írni. Azt már kevésbé, hogy olyan rettenetes majomszeretettel szerette a lányát. Meghülyítette. A lánygyerek sokkal inkább kötődik a szüleihez, pláne, ha azok öregek. Mert Ancsurka éppen végszóra jött. Negyvenéves korában szülte az anyósom. Kegyetlenül magához kötötte. Matriarchális volt a család. Amit az anyósom mondott, az mindig úgy is lett. Az após meg egy báb volt. Mint ahogy ma is elvárás a melós férjektől: dolgozik, megissza a két korsó sört, hazamegy, zabál, megnézi a tévét - és másnap mindezt elölről. Ez a jó férj. Nem szól bele semmibe. Majd az aszszony! Ebbe a képbe nem fért bele, hogy én foglalkozni akartam a dolgokkal. Főztem. „Hehe, ilyen hülyeséget!” Vagy például vallom a mai napig is, hogy nadrágot szépen vasalni csak egy férfi tud. Egy nő erre képtelen. Bár­ melyik nőt megtanítom. Még azt is, amelyik azt állítja magáról, hogy ő tud. Az ilyen hülyeségeimet nehezen fogadta el. Vagy például: a fizetést - a szalaggal - nem adom oda. Hát miért? Elhányom a pénzt? Vagy eliszom? Itt van, nem dugom el. D e nekem ne mérje ki senki reggel, hogy tessék, itt van cigire egy tízes. Ezt nem . . . soha nem vettem volna be. De nem is kísérelte meg senki. A feleségem roppant nehéz helyzetben volt. Engem is szeretett, meg az anyját is. Kettőnk között őrlődött. Bitang rohadt lehetett neki. Én ezt meg­ értem. De át nem érzem. Mert egyszerűen nem tudom. Az anyja panaszkodik rám, én meg az anyjára. Ezt hallgatni! Igazat ad nekem? Haragszik az anyja, aztán fordítva. Ezt lehet a végletekig bonyolítani. Egyetlen egyszer eljutottunk odáig is, hogy elválunk. K é sz. . . most már nincs tovább. Én félreállok, elmegyek. A z anyósom erőltette ezt is. Szisztematikusan bizonygatta, hogy hülye vagyok. Nem vagyok normális, tehát nem való nekem család. Pláne gyerekek - holott akkor már két gyerekünk volt. Tudod Iván, nekem a hadsereg kegyetlenül betett. Érzelmileg. Leszerelés után jöttek a gondok. Ha azt mondta valaki, „csináld meg” , már valami ágas­ kodott bennem. Nem! Ne dirigáljon nekem senki! Végre bízzák rám, hogy mit csinálok! Nekem ne mondja senki, hogy ezt k e ll.. . Ez bennem volt, nem tud­ tam levetkőzni. Iszonyatosan sértődékeny voltam. Talán a gyerekkori komplexusom is sze­ repet játszott ebben. Mindenki bántott a kövérségem miatt. „Digidagi daga­ nat, kergetjük a halakat” . . . minden ilyen verses rigmust elmondtak nekem. Nem, ma már kevésbé . . . Te, nehéz lehetett nekik is. Tényleg sértődékenyebb voltam az átlagnál. 18 �Egyszerűen jól meg kellett gondolniuk, hogy mit mondhatnak nekem. Én piszkosul haragtartó vagyok. Valaki megsért, képes vagyok . . . nem szó­ lok hozzá hetekig. Lazán megvagyok egy pisszenés nélkül. Ezzel szemben ott volt az apósom, mint férj- és férfitípus. Egy nimand, egy senki. Az eszét elitta. De közel sem volt olyan bűnös, mint én. Legalább nem gondolkodott még józanon sem. Amikor nagyon szarul álltunk anyagilag, én éppen olyan jogokat követeltem meg, mint a család bármelyik tagja. Hogy azt a pénzt hova tesszük, azt ne­ kem ne intézgessék el a hátam mögött! Én nem akarok kényelmes lenni! A leszerelés után, ha valaki hatalmi szóval próbált. . . én még abba is belelát­ tam, aki nem avval élt. Nagyon rohadt év volt. Az anyósom már el is vitte a gyerekeket. Meg volt beszélve, hogy a felesé­ gemmel összepakolunk, é s . . . na költözhetsz! Akkor nem álltam a dolog elé, hanem elmentem a haverommal moziba. Jól meggondoltam a dolgot és megbeszéltem a feleségemmel, hogy „figyelj ide, hát valószínűleg velem sokkal tovább leszel, mint az anyáddal. Ez leg­ alábbis valószínű. És szeretjük egymást. . . ” Mert akkor is nagyon szerettem. De egyszerűen nem akartam, hogy tönkremenjen a kettőnk harcában. Mert ő itta meg a levét. És én tényleg nem azért jöttem volna el, mert őt nem sze­ retem már. Egyszerűen kinyírtuk. Érted? Tönkretettük. Ezt nem szabad a végletekig húzni. Valakinek menni kell. És én voltam az, aki legutoljára jött. Biztos, hogy nagyon boldogtalan lettem volna. Nagyon rohadt v o lt. . . amíg kiokumláltam, hogy egy szintre korlátozzuk a kapcsolatainkat anyósomékkal. És azon túl - semmi. Nem kell főzni! Nem kell egymással foglalkozni. Pró­ báljuk meg egymást elhanyagolni. Ezt mondtam el a feleségemnek. . . hogy tényleg a gyerekek miatt i s . . . „Próbálj meg leszállni az anyád melléről! Le­ gyen elég! Éljünk mi, önállóan! Nem kell mindenben meghallgatni az anyai jó tanácsokat, amik nem is olyan jók .. .” Sikerült ezt kettesben lerendezni. Az anyósomnak megmagyaráztam, hogy próbáljon meg jó pofát vágni az egészhez, a saját lánya érdekében. Ahhoz, hogy én itt vagyok. Ne tegye tönkre a házasságunkat. Mert a lánya akkor is boldogtalan lesz, ha maradok és esszük tovább egymást, akkor is, ha elköltö­ zöm. Jól meg kellene ezt gondolni. . . Jellemző volt rá, hogy ezt azonnal, teljes mértékben megértette. És attól kezdve nekünk a világon semmi bajunk nem volt egymással. Össze se vesz­ tünk. Kész, lezártuk. Én tisztelem és becsülöm őt, mert hatvanhárom évesen képes volt megújulni. Amíg élt, ez így is maradt. Kölcsönösen tiszteltük egymást. Tudom, hogy ő vetélytársat is érzett bennem. Ugye, már ketten voltunk a lánya életében. Bajok voltak a pénz beosztásával is. Én skót típusú vagyok. Összegyűjtöm a pénzt, úgy tudok örülni, amikor összekuporgatom! Érted? Mondom, mint embert, nagyon becsültem őt. Pláne, amikor elköltöztünk. Olyat megtett, hogy lelkiismeretfurdalásom is van miatta. Tudniillik, én mindig tengerész akartam lenni. De amióta élek. Majd meg­ őrültem érte. A keresztanyámék házában, az első emeleten lakott egy tengeresztiszt. Úgy behülyített az a pali is . . . ez annyit mesélt nekem . . . Nekem tengerésznek kell menni! És olvasom az újságban, hogy tengerjáró hajóra em­ bert keresnek. Eljött az én időm! Én már azelőtt is jelentkeztem. Akkor azt mondták, ha szükség lesz em­ berre, meghirdetik. Meghirdették. Irány Csepel, szabadkikötő, tengerhajózás . . . 19 �Meg is beszéltük a feleségemmel, hogy gyakorlatilag többet lettem volna itthon . . . Hiszen túlóráztam orrba-szájba. Szombat, vasárnap, délutánonként. . . a rohadt pénzért. Érted? Hogy egyáltalán létezzünk. A z apósom akkor is rohadt tetű volt a lányával. Mentem vasárnap birkát vágni. Bevittem a rádiót, hogy legalább zenét hallgassunk közben. És egész vasárnap etette a feleségemet; Háhá, tudod hol van? Nem dolgozik az. A kurváknál! Hozzájuk viszi a rádiót.” Ezt elmondja egyszer, kétszer, ötödször­ re már bosszantó. Megyek haza délután. A feleségemnek lila a feje. - Mi van? - Semmi. - Rád van írva. Mi bajod van? - És persze jókedvem volt. Olyan, mint­ ha éppen a csatából tértem volna meg. Az após meg majd szétcsattan, úgy örült. - Kipihent. Hát gondolod, hogy ez egész nap dolgozott? - Állandóan men­ tek ezek a hülye dumái. És bogarat rakott a lánya fülébe. Holott tényleg nem. Mert soha nem voltam híve . . . szeretőt tartani. . . Szóval ebben is nagyon gyökér volt az apósom. Te, annyit melóztunk a vágóhídon . . . És én bizonyítottam, hogy ha elme­ gyek, sokkal többet lehetek itthon. Akkor már volt érettségim, tehát lehetősé­ gem arra, hogy tiszti iskolára menjek. Minden évben egy családtagomat ma­ gammal vihetem. A kölykeim a világot bejárják, amire másképp soha nem lenne lehetőségünk. Mondtam a főnökömnek, hogy milyen szándékaim vannak. Nagyon sajnál, meg izé, fűzött, hogy maradjak. „D e értse meg: ez az utolsó lehetőségem. Ha most kihagyom, kifutok a korból. Imádok utazni, egyszerűen világot látni, menni. . . ” Meg is beszéltük, hogy elmegyek. És akkor jött a Mongóliába való utazás lehetősége. A főnök szólt, hogy elintézi nekem, ha a vágóhídon mara­ dok. Ez nagyon rendes volt tőle. Bizonyította azt, hogy tényleg sajnálná, ha elmennék. Így egy évre mentem, de utána vissza . . . Azóta nem is bánom, hogy elmentem, mert tényleg nagyon sokat rágódtam ezen a tengerészségen. Ezerkilcncszáz forintot fizettek. Abból éljen meg a fe­ leségem két gyerekkel. A matrózok napidíja nyolcvan cent. Azt én clcigizem. Ha hajósinas leszek, ez fölmegy egy dollár, mit tudom én mennyire. Hát az se nagy pénz. Jó, ké­ sőbb lehet csencselni. Kicsiben kezded, aztán egyre nagyobban „utazol” . Végül is ez egy jó üzlet, és aránylag rövid idő alatt felfutott volna. Három hónap és hajósinas vagyak. Letettem volna a matrózvizsgát, aztán a kormányvizsgát. Akkor már komoly a pénz. Te, ez le volt írva. Azóta változhatott, de az arányok biztosan maradtak. Ő k is azt ajánlották, hogy legyek hajószakács, hiszen az volt a szakmám. De ebben is . . . ha nem is maximalista vagyok. . . de mindig az igazit szere­ tem. Érted? A vágóhídon is évekig fűztek, hogy vállaljam el a konyhát. Nem vállalom! Értsünk szót: én nem szeretem a hadtápot. Ha én melós vagyok, akkor szeretek ízig-vérig melós lenni. Még a hadseregben sem tetszett nekem az írnokság. Szerettem volna katona lenni. Sokkal jobban tetszett volna, mint a napestig való körmölés. Annak semmi értelmét nem láttam. Nem hajószakács, hanem tengerész szerettem volna lenni. Nem olyan kise20 �gítő. Pedig jó pénzeket ajánlottak. Nem! Teljesen magyarán: nem szeretek senki lába kapcája lenni . . . ide fuss, oda fuss, halló Jean! . . .Nem ! A z anyósom beteg volt. Mellrák. Ő is tudta. Szemét, kegyetlen dolog, mert ő érezte, hogy csomó van benne. És nem mert orvoshoz menni, mert félt az igazságtól. Mert amíg a szemébe nem mondják, nem vesz róla tudomást. A húgát is ezzel műtötték - meg is halt azonnal, illetve egy hónap múlva. Azt mondta, ha őt is megoperálják, ő is meghal. Akkor kezdték el a tévében reklámozni, hogy időben el kell menni a vizs­ gálatokra . . . És az anyósom azért nem ment el, mert én Mongóliába utaztam. Mert akkor ottmarad a feleségem. . . már három gyerekünk volt. Segíteni akart. Majd, ha én hazajövök! És egy év alatt annyit romlott, hogy már egy blúzt is alig tudott magán elviselni. Akkor bement a kórházba. Persze rögtön elájult mindenki. És én azért ha­ ragszom is úgy az orvosokra, mert. . . megvágták a Mamát. Érted? Minden dohányt elszedtek tőle. Pedig mindenki tudta, hogy menthetetlen . . . az úris­ ten nem fogja meggyógyítani. Kiló, öt kiló, ezer-két ezer ide, oda, amoda. Pe­ dig aki operálta, aki foglalkozott vele, tudta, hogy hetek. . . esetleg egy-két hónap van hátra. Nem több. És hülyítették szegényt. Igen, akkor még náluk laktunk. Amíg Mongóliában voltam, addig kaptunk lakást. Pont akkor költözhettünk, amikor hazajöttem szabadságra. Nagyon jó volt, hogy a kollégáim a vágóhídról eljöttek segíteni. Holott csak egynek mond­ tam: ha ráérsz, gyere el. És tizenöten jöttek. Képzeld el, nem dolgoztam bent, be se jártam és mégis megjelent a fél társulat. Azok közül már csak egy-kettő van itt. Szétszéledtek. Akkor már nagyon beteg volt. Tényleg alig bírta magát. És végignézni a szenvedéseit. Még aki annyira szerette, mint a lánya. . . ő is azt mondta, hogy csak halna már meg. Csont és bőr volt. Felfekvések. Minden nap összecsinál­ ta magát. Mondtam az orvosnak én is, hogy nézze, a lányát mellétehetem a koporsóba. Mindig ilyen vékony volt, mint most. Képzeld. . . cipelni az anyját. Gyesen volt. A z anyósom éjjel-nappal kiabált. Jajgatott. Nem tudott magáról. Ezt vé­ gignézni . . . és a gyerekek is ott voltak. A kórházban mégis szakértők ápolják. Mert teljesen mindegy volt, nem tu­ dott magáról. Összehányt mindent. Napi öt-hat ágynemű. Állandóan mosni, súrolni, hypózni. .. mert ugye fél az ember. . . tudja, hogy valaki halálos beteg. Borzasztó sokat szenvedtünk, amíg meghalt. És utána . . . utána a tévében mutatták. Igen, három hónap múlva a mellrákról volt valami sorozat a híradóban. Az anyósomat mutatták: „így néz ki egy előrehaladott mellrák.” A feleségem már kezdett volna megnyugodni. Megint hetekig nem bírt magával. Verje meg az úristen: most meg egy könyv jelenik meg. A képe megint ben­ ne van. Érted? Szegény a tévében még a második kiadást is megnézte, mert egyszerűen nem tudott menekülni. Át kellett kapcsolni a kettesre. Biztos, hogy ő? Biztos. Ezer közül megismerné. Persze, hogy zsebre vágták a pénzt. Ezt én rohadt, szemét dolognak tartom. De engem is furdal a lelkiismeret, azóta is. Az apósom? A Sobri Jóska? Fölhívom tizenkilencedikén, hogy jöjjön el, mert nagyon rosszul van a felesége. - Nem megyek, mert József-napot tartunk. Másnap meghalt a Mama. 21 �22 �Felépül végre a házunk? Ha hihetünk a hivatalos statisztikának, akkor az elmúlt évtized semmilyen iavulást nem hozott lakásfronton. 1980-ban közel 450 ezer volt a lakásigénylők száma, megközelítőleg ugyanannyi, mint a hatvanas évek végén. Ma ismét 440 ezerre tehető azoknak a száma, akik önálló lakás után vágynak. Ezek a szá­ raz tények. Ugyanakkor egy, a hetvenes évek első felében készült felmérésben azt prognosztizálták, hogy például a fővárosban 1983-ra 83 ezerre csökken az akkori 121 ezres lakáshiány és 1986-ra nemhogy megszűnik, de tízezres lakástöbblet lesz. A lakásépítés körüli bonyodalmakról és ellentmondásokról beszél­ getünk dr. Petschnig Mária közgazdásszal, aki az utóbbi években behatóan ta­ nulmányozta a hazai lakáshelyzet neuralgikus pontjait, a lakáshiány újjáéledé­ sét, az építkezési költségek hihetetlen mértékű növekedésének okait és mind­ azokat a társadalmi feszültségeket, amiket előidéztek. - Mennyiségi és minőségi lakáshiány mindig is volt Magyarországon, Á m ennyire feszítő politikai és szociális kérdéssé sohasem vált, mint az utóbbi években. Miért alakulhatott ki ez a mai - elviselhetetlen - hely ze t? - A gyökerek a szocialista gazdasági berendezkedést meghatározó ideológiai tételek kiformálódásáig nyúlnak vissza. A korabeli felfogás szerint se a lakás, se a munkaerő nem áru. A bér- és az árarányok meghatározásánál abból in­ dultak ki, hogy a béreknek nem kell tartalmazniuk a lakásvásárláshoz szüksé­ ges összeget, mivel a lakás állampolgári jog, azaz az állam fog arról gondos­ kodni, hogy mindenkinek legyen lakása. A hatvanas években megindult ma­ gánlakás-építkezések, az államosított lakások egy részének repatriálása követ­ keztében kiszélesedő cserealap, majd a megindult első 15 éves lakásépítési terv mozgásba hozta a lakáspiacot. De a lakásárak jelentősebb mértékben a hat­ vanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől kezdtek emelkedni. A lakás így áru lett, anélkül azonban, hogy a munkaerőáru érvényesíteni tudta volna a bérben ennek következményeit. A lakásárak és a munkajövedelmek közötti kü­ lönbséget különféle állami akciókkal kísérlik meg áthidalni. A hetvenes-nyolc­ vanas évek fordulójától azonban a felgyorsuló lakásár-növekedéssel nem tudott lépést tartani az állami segélycsomag, tehát az egyének egyre inkább rákény­ szerülnek az „önsegélyezésre” . A dolog lényegét úgy lehetne megfogalmazni, hogy amíg az állam egyik oldalról a lakáshiány felszámolását ígérte, másik oldalról nem számolt azzal, hogy társadalmunk rendkívül alulteljesítő társa­ dalom. - Mit ért ezen? - Azt, hogy az ígéretekhez reálforrásokra lenne szükség, ezek azonban nem termelődnek meg. Amíg extenzív módon volt bevonható a felhasználható for­ rás, az állóeszköz, munkaerő, infrastruktúra, addig nagyobb az elosztható reáljövedelem is. A hetvenes években a gazdaság belső forrásait külső hitelekkel 23 �egészítettük ki. Most kerültünk abba a kutyaszorítóba, amikor már külföldi hiteleket kell törlesztenünk, a belső forrásképződés feltételei pedig rendkívüli módon lelassultak. Ezek természetesen kihatnak a lakásépítésre is. A hetvenes évek végétől folyamatosan csökkent a lakásépítés és további csökkenés vár­ ható. Megváltozott a lakásépítés összetétele is, az állam egyre kisebb hányadot vállal fel. Míg korábban az összes lakásépítés 70-80 százalékát finanszírozta, addig a VII. ötéves tervben már csak 10-15 százalékát vállalja. A fizikai tel­ jesítőképesség és a telekhiány korlátai miatt várhatóan csökkenni fog a ma­ gánerős építkezés is. A másik komoly probléma, hogy a lakótelepi lakások nem teszik lehetővé az újratöltődést, a munkaerő újratermelésének - egyéb­ ként joggal elvárható - színvonal-emelkedést. Az 50-55 négyzetméteres lakó­ telepi lakások alkalmatlanok arra, hogy az egyén differenciált fejlődését elő­ segítsék. Az egyént olyan létfeltételek közé zárjuk, ahol uniformizálódnia kell a bútortól kezdve, családon belüli és kívüli viselkedéséig egyaránt. - Ez lenne az egyik oka a ma minőséginek nevezett lakáshiánynak? - Igen. A tömeges állami lakásépítés keretében olyan lakásokat készítenek, amelyeket az építési feltételek alapján, optimálisan kivitelezhetőnek tartanak és nem olyat, amilyenre szükség lenne. Hiányzik a kivitelezők és a használók közti közvetlen kapcsolat. A fogyasztók helyett a tanács a megrendelő, tehát elvileg neki kellene közvetítenie az igényeket. A tanács azonban csak egyet­ len igényt támaszt, mégpedig, hogy minél több lakás épüljön, minél kevesebb pénzből. A tanácson a tömeges lakásépítést ugyanis politikai kérdésként kérik számon. A tanács pedig alkalmazkodik ehhez az elváráshoz és a felülről meg­ szabott pénzalapokhoz. Ha a beruházó az OTP, akkor a tanács az OTP-vel köt együttműködési megállapodást. Az OTP a második közvetítő és innen kezdve egyszerűen reménytelen számon kérni a tényleges fogyasztói kereslet kép­ viseletét. A z esetek többségében az OTP megbízotton keresztül bonyolít, így megjelenik a harmadik közvetítő. E közvetítők díjazását a beruházás értéké­ nek százalékában állapítják meg. Ebből következik, hogy mindannyiuk érdeke a minél nagyobb építési költség, ami kifejezetten ellentétes a fogyasztók érde­ keivel. Tehát nemcsak egyszerűen közgazdasági paradoxon, de súlyos társadal­ mi problémák előidézője, hogy a lakás termelése során a fogyasztói autonó­ mia nem fejeződik ki, azaz a fogyasztó nem képes érvényesíteni elemi létér­ dekeit, kiszolgáltatottá válik. S mivel a tömeges lakásépítésben kifejeződő mennyiségi teljesítés kap politikai értékelést, biztos vagyok abban, hogy istenkáromlónak minősítenek mindenkit, aki e teljesítmény értékét kétségbe vonja. Mégis rá kell mutatni, hogy a mennyiségi lakáshiány megszüntetésére tett termelésvezérelte erőfeszítések egyben a lakáshiány-, lakásfele sleg újratermelésé­ nek tényezői. Sorozatosan a következő folyamat játszódik le: a mennyiségi la­ káshiányból minőségi és abból újra mennyiségi lesz, miközben bizonyos laká­ sokra egyáltalán nincs igény, az emberek csak kényszerből viselik el. - Ezek szerint mégis elegendő lakás lenne Magyarországon? - Ezt nem lehet mennyiségi kérdésként kezelni. Ha az országos képet néz­ zük a maga összességében, akkor azt mondhatjuk, hogy a lakásmutatók való­ ban javultak az utóbbi időben, mert minden háztartásra jut egy lakás. Csak az a baj, hogy nem az, amire annak a háztartásnak szüksége lenne, s nem ott, ahol kellene. Tehát főleg minőségi és strukturális problémák jelentkeznek, ezek csapnak át mennyiségi lakáshiányba, főleg Budapesten és a nagyvárosokban. A 24 �globális egyensúly a társadalmi-politikai vezetésnek azt sugallja, hogy rend­ ben mennek a dolgok. De az említett strukturális egyensúlytalanságok a lénye­ gesek, ezekre kell figyelni. - Úgy tűnik a szavaiból, mintha kétségbe vonná, hogy az illetékesek meg­ felelő információkkal rendelkeznek a lakáspiaci helyzetről. - A lakáspiac nem lebecsülhető hányada statisztikailag is ismeretlen. Ennek következtében nincsen teljes körű, megbízható információ, ezért mindig késve fogannak a lakáspiacot érintő állami intézkedések, s nem is lehetnek átfogóak. A hitelösszegek emelése csak az elosztási szférára irányul és nem a legfontosabbra, ami a termelési lenne. Ugyanakkor a hazai lakásárak jóval nagyobb mértékben emelkednek, mint a hivatalosan kimutatott fogyasztói árnövekedés. A magyar infláció nagy góca a lakás- és építőipar. Az átlagbér növekedéséhez képest, amely viszonylag egyenletesnek mondható, a lakásár-növekedés inga­ dozó ütemű, de a nyolcvanas években egyértelműen gyorsulást jelez. Az 19711983 közötti időszakban az átlagbérek megkétszereződésével szemben az OTPlakásárak megháromszorozódtak. Nominálértékben számolva: amíg 1971-ben 9,3 évnyi átlagfizetésből lehetett lakást venni, addig 1983-ban 10,7 évnyiből. A hivatalos helyekről kapott, egymásnak ellentmondó információk alapján nem tudtam kideríteni, hogy a lakásárak emelkedése miként kerül be a fogyasztói árindexbe. Az bizton állítható, hogy az úgynevezett kiskereskedelmi árindex­ ben a lakásárak nem szerepelnek. 1971-hez képest 1983-ban a kiskereskedelmi árak közel 90 százalékkal emelkedtek. Ha ezzel az indexszel csökkentjük az évi átlagbért, az derül ki, hogy 1983-ban 20,1 évi bérből lehetett megvásárolni egy OTP-beruházású lakást. - Hasonló eredményre jutott Bródy András is, aki azt írta egyik tanul­ mányában, hogy míg „ 1938-ban egy peremkerületi, egyszobás házat egy­ évi szakmunkásfizetésből meg lehetett vásárolni, addig 1980-ban a csa­ ládi ház vagy lakás ára a millió forint körül jár, -amire már húszévi át­ lagfizetést kell összegyűjteni.” Folytassuk talán az árakkal! - 1970-73 között az átlagbérek közel 120 százalékkal emelkedtek, az egy fűre jutó élelmiszer-kiadás ugyanannyival. Emellett a fűtés, a háztartási ener­ giaköltségek egy főre jutó tétele pontosan megháromszorozódott, a lakásszol­ gáltatási kiadások 3,28-szorosukra emelkedtek. Az adatok egyértelműen jelzik, hogy a családi költségvetésekben az átlagbérekből nagyobb hányadot kellett 1983-ban a feltétlenül kielégítendő szükségletekre fordítani, mint 1970-ben. Ha most ebben a tükörben tekintjük, hogy ugyanezen időszakon belül az OTP adatközlése szerint a négyzetméterenkénti lakásárak megháromszorozódtak, ak­ kor világossá válik, mennyire elnehezültek a lakásszerzés terhei, hogy az első gazdaságbeli jövedelmeken belül csökken a lakásszerzésre fordítható pénzöszszeg. A munkaerőáru és a lakások áralakulása közt szétnyíló ollóra az ab­ szolút értékek nagysága felől is közelítenünk kell: amíg pl. 1983-ban az egy­ százalékos béremelkedés 40 forintot jelentett, az egyszázalékos lakásár-emel­ kedés 6000 forintot. - Az ön által említett szétnyíló olló elsősorban azokat la fiatalokat érinti érzékenyen, akik az első lakásra gyűjtenek. Azaz csak gyűjtenének, ha lenne miből. Mert ez a nagymérvű áremelkedés meghatározza gondol­ kodásukat, jövőstratégiájukat is. Ha valaki havi 4500 forinttal a zse­ bében azt olvassa, hogy 50 négyzetméteres álomlakásának -az egymilliót súrolja az ára, s míg fizetése jó esetben évente 2-300 forinttal emelke­ dik., az álomlakásé 50-100 ezer forinttal, akkor egyszerűen nincs miért 25 �takarékoskodnia. És akkor nem szóltunk az al- és ágybérlők reményte­ len helyzetéről. Van-e felhasználható adat arra vonatkozóan, hogy há­ nyan laknak ma Magyarországon al-, illetve ágybérletben? - Sajnos, a Központi Statisztikai Hivatal sem rendelkezik népszámláláskori adatokon kívül információval sem a lakásukat kiadókról, sem pedig az al- és ágybérletekről, ezért becslésekre vagyunk utalva. Azt tudjuk, hogy a házasságkötések, a válások száma és a városókba költözés növeli, míg a nettó lakás­ szaporulat csökkenti ennek a rétegnek a számát. 1980-84. között valamivel kevesebben kötöttek évente házasságot, mint a megelőző időszakban, de a há­ zasságkötések száma csupán ötezerrel mérséklődött. A válások száma azonban sajnos emelkedett, évente 1000-1500-zal. A városokba áramlásnem csökkent. Az ideiglenesen a városokba települők száma a jelzett időszakban meghaladja a kétszázezret. Nagyobb hányaduk al-, illetve ágybérletben lakik. Ugyanakkor a nyolcvanas évtized eddigi éveiben 13-14 ezer lakással kevesebb épült, mint az 1980-t megelőző két-három évben. Mindezek alapján talán nem tűnik túl­ zottnak a becslésem, mely szerint 1984-ben 250-300 ezer körül mozgott az alilletve ágybérlők száma. - Van-e tudomásuk e népes tábor összetételéről? - Az albérlet a legnagyobb áldozatot az értelmiségtől, főleg a fiatal diplo­ másoktól követeli. Azoktól, akik elvileg a társadalmi fejlődés motorszerepére hivatottak. Ismerve a kezdőfizetésüket, összehasonlítva az azonos korosztály­ beli szakmunkásokéval, már a tanulás vállalását is áldozatnak kell minősíteni. A diplomával megszerzett tudás a városokban, egyes területeken pedig szinte kizárólagosan a fővárosban hasznosítható a legjobban. Ezeken a helyeken biz­ tosítottak leginkább azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a megszerzett tudás alkotó jellegű érvényesítését, továbbfejlesztését. A városokba, főként a fővárosba települő fiatal diplomások egy része kénytelen albérletben kezdeni. A 30 év alatti fiatal budapesti diplomásoknak egyharmada rendelkezik önálló lakással, nagyrészt a szülők jóvoltából. Ez az albérletben élő fiatal diplomásré­ teg az, amely a magánépítkezéshez szükséges szakismeret vagy valamilyen jö­ vedelemnövelő stratégia kialakításának hiánya miatt a legkevésbé tud magán segíteni. Az esetek többségében csak úgy képes második vagy harmadik gaz­ daságot vállalni, ha feláldozza morális tartását és belenyugszik pályája részle­ ges vagy teljes feladásába. - Követik-e az albérleti árak a csillagászati lakásárakat? A z ön becslésé­ vel ellentétben a hivatalos statisztikai adatok szerint csökken az albér­ lők száma, míg a lakáskiadóké stagnál. A klasszikus kereslet-kínálat tör­ vénye értelmében csökkennie kellene az albérleti díjaknak. - Sehol nincsenek közzétett albérleti díjak, mégis minden bérbeadó tisztá­ ban van azzal, mit kérhet a kiadandó lakásért, szobáért. Aki albérletet keres­ ve járja a várost, meggyőződhet, milyen helyesen követik az arányok a laká­ sok használati értékarányát. Az albérleti díjak meglehetősen gyorsan emelked­ nek a hetvenes évek óta. Míg a hetvenes évek elején egy vidéki városban 4-500 forintot kértek személyenként egy szobáért, addig ma ugyanazért 13001400 forintot kell fizetni. Egy budapesti átlagalbérlet ma kétezer forintnál kez­ dődik, egy személy részére. Így becsléseim szerint 1971-83 között az albérleti díjak minimálisan is háromszorosukra emelkedtek. - Miért és hogyan emelkedhetnek ilyen \sebességgel? - Az említett háromszoros növekedés a lakáshiány kitüremkedése. Lakás­ hiánynál az albérleti díj meghatározója a bérbeadó, aki azért osztja meg laká­ 26 �sát idegenekkel, hogy jövedelemre tegyen szert. A bérbeadó az albérleti díj emelésénél a konkrét áremelések mértékére hivatkozik, de nem a hivatalosan kimutatott fogyasztói árindexhez, hanem az általa megélt inflációs rátához. A bérbeadó a növekvő árak mellett nem akar rosszabbul élni, ugyanakkor ra­ gaszkodik az általa eddig megszokott életszínvonal-növekedéshez, amit csak úgy tud elérni, ha megemeli az albérleti díjat. Teheti, hisz tudja, hogy az al­ bérlők általában nincsenek olyan helyzetben, hogy fellépjenek az áraikat emelő bérbeadókkal szemben. Legfeljebb annyit tehetnek, hogy leszállítják igényeiket és belenyugszanak a rosszabb életkörülményekbe. - A minőségi lakáshiányról már szó esett, de nem beszéltünk, még a meg­ levő lakásállomány minőségi romlásáról, a lakásfelújitások elhanyago­ lásáról. - A lakásfelújítások, lakáskorszerűsítések elmaradása miatti lakásállag-, il­ letve lakásminőség-romlás több oldalról is növeli a lakáshiányt. A lakás álla­ gának romlása növeli a lakással szembeni elégedetlenséget, különösen akkor, ha az egyre inkább romló bérleményt növekvő árral kell fizetni. A lakáskor­ szerűsítés elmaradása növeli a minőségi lakáscsere igényét. A teljesen lerob­ bant lakások lebontása szintén növeli az abszolút lakáshiányt. A környezeti ár­ talmaknak egyre erősebben kitett, magára hagyott lakásállomány nap mint nap bővítetten termeli újra a minőségilakás-hiányt. - Mely lakásokra jellemző leginkább az állagromlás? - A lakások minőségromlása megítélésem szerint tipikusan az állami bérla­ kásokra jellemző. Ez persze nem jelenti, hogy a fogalom ismeretlen a magántulajdonban levőknél. Mivel azonban magántulajdon esetén a tulajdonos köz­ vetlenül érdekelt vagyonának a védelmében, lehetőségeihez képest, folyama­ tosan karbantartja a lakását. Más a helyzet a második világháború után álla­ mosított lakásoknál. A szükséges felújítások több cikluson keresztül elmarad­ tak, s ezt nem minősíthetjük másnak, mint a nemzeti vagyon eme részével tör­ ténő rablógazdálkodásnak. Egy példa ennek igazolására. Az ÉVM és a Fő­ városi Tanács 25 évben jelöli meg azt a határidőt, amikor egy-egy épületet feltétlenül fel kell újítani. Mások szerint - figyelembe véve a hazai anyago­ kat és kivitelezést - 15 év a reális ciklusidő. A hetvenes évekbeli tapasztala­ tok szerint a fővárosban ez a ciklusidő 55 év, azaz több mint kétszerese a leg­ lazább normának is. Ez egy átlagszám, ami számtalan olyan épületet rejt, amelyekhez megépítésük, a századforduló óta nem nyúltak. A z a furcsa az egészben, hogy az államot saját maga alkotta jogszabály kötelezi a tulajdoná­ ban levő lakásállomány állagának védelmére, ez a kötelezettsége azonban nem kérhető közvetlenül számon rajta. A társadalomnak végső soron elemi érdeke a lakásállomány állagának védelme, de a társadalmi érdek eredményes képvi­ seletére eddig még nem akadt vállalkozó. Szomorú, hogy az állami lakásgaz­ dálkodásnak sohasem volt gazdája, érdekképviselete. - Az utóbbi években mintha az állam is felismerte volna, hogy védeni kell a régi lakásokat, nem lebontani, hanem korszerűsíteni. - Ez tagadhatatlan, de mindaddig nem lesz lényeges változás ezen a terü­ leten, amíg politikai értékként az új lakások építését ismerik csak el, s ha nem változtatják meg az ingatlankezelő vállalatok jövedelemérdekeltségét. Ma 775 ezer állami bérlakásnak legalább a fele szorul felújításra, több mint tíz száza­ léka ezen túlmenő korszerűsítésre, s folyamatosan gondoskodni kellene a teljes lakásállomány karbantartásáról. A vizsgálatok szerint az állami bérlakások 21 százaléka nem felel meg a minimálisan elfogadott igényszintnek. Emellett az 27 �összkomfortos és komfortos lakások jelentős hányada is oly mértékben lerom­ lott műszakilag, hogy sok esetben még az elemi lakhatásági követelményeket sem elégíti ki. A jelzett gondok túl vannak azon a mértéken, amit gazdaságunk teljesítőképessége alapján megoldhatónak tarthatnánk. Ennek érzékeltetésére csak annyit, hogy csupán a fővárosi 170 ezer rehabilitációs típusú lakásfelújí­ tás óvatos becslések szerint, közel 160-170 milliárd forintba kerülne az 1984-es árakat és épületállapotokat figyelembe véve. A tartós és egyre nagyobb állag­ romlás jelentős akadálya a lakásmobilitás gyorsulásának és széles társadalmi rétegektől vonja el a lehetőségét a lakáshelyzete javításának. Tudniillik, lakás­ csere esetén, ha egyáltalán akad partner, aki hajlandó a rosszabb lakásba köl­ tözni, egyre nagyobb összegeket kell fizetnie a cserepartnernek. Az állagrom­ lásból következő értékvesztést a cserélni kívánó bérlőnek kell megfizetnie, ami külön terhet jelent annak, aki jobb lakásba szeretne költözni. Mivel az állag­ romlással párhuzamosan állandóan emelkedik a ráfizetési összeg, egyre nehe­ zebb lesz az ilyen lakásokban élők helyváltoztatása. A lakásfelújítások elma­ radásával fokozódik a lakásviszonyok determinálta társadalmi bezártság. - Októberben olvastam az építőipar egyik illetékesének a nyilatkozatát arról, hogy az 1985-ös év első felében az építőipar vesztesége 1,3 mil­ liárd forint v olt. E veszteség majdnem mind a lakásépítésben jelentke­ zett. Nehéz ezt józan ésszel elfogadni, amikor a lakások iránt óriási a kereslet, 2 lakásárak határa pedig a csillagos ég. Van erre a vesztesé­ gességre magyarázat? - Ez az ágazat korábban is veszteséges volt és magas állami dotációkat ka­ pott. A legnagyobb veszteség a panellakás-építésben jelentkezik. - Pedig a klasszikus közgazdasági gondolkodás alapján ennek kellene a legolcsóbbnak lennie, mert. . . - . . . régóta működnek, a szériatermelésből következne a költségcsökkenés. Igen. Valóban ennek kellene bekövetkeznie. De mint már korábban említet­ tem, a vállalati gazdálkodás költségérzéketlen. Mérhetetlen pazarlás megy vég­ be mindenütt. S olyan nagymértékű lopások talán sehol nincsenek, mint az építőiparban. Egy huszonöt éve beruházótól olvastam egy nyilatkozatot, amely­ ben elmondta, hogy nincs még egy olyan terület Magyarországon, ahol annyi meg nem termelt bért fizetnének ki, mint az építőiparban. Öt napra fizetnek, de gyakorlatilag - az ingázó munkaerő miatt - háromnapos a munkahét. Min­ denkinek van valami kis története arról, hogy milyen nagymérvű pazarlás fo­ lyik az anyagokkal, ki, mikor és miként viszi el a felszereléseket, anyagokat, hány napon keresztül áll kihasználatlanul a több millió forintos gépállomány és sorolhatnám még. S akkor még nem említettem az óriási bürokráciát, ami­ vel dolgoznak. - S mindezt a vásárlókkal fizettetik meg_ - Természetesen. - Amíg 1971-75 között egy lakás felépítése az állami építőiparban 286 ezer forintba került, addig 1984-ben 586 ezerbe. Ekkora inflálódás úgy gondolom — egyetlen fronton sem érzékelhető. Mi ennek az oka? - Az építőipar sajátos a tekintetben, hogy egyik végterméke, a lakás, olyan használati érték, amelyben igen sok ágazat inflációtermelése megjelenik. A la­ kásban, mint cseppben a tenger, tükröződik úgyszólván az egész ipar és ter­ melőinfrastruktúra teljesítménye. A lakások tehát nem csak az építő-, de az egész háttériparról és szolgáltatási szféráról állítanak ki bizonyítványt. A la­ kásköltségek több mint kétharmada az anyagköltségekből tevődik össze. Az 28 �anyagok beszerzési árával, a szállítási tarifákkal szemben az építőipar való­ ban vétlen. S mivel ma az építőipar nem érdekelt a begyűrűző áremelkedés kivédésében, tudomásul veszik a külső áremelkedést és azt a saját költségnövekményükkel együtt, valamilyen módon áthárítják. Vagy közvetlenül, ár­ drágulás formájában a fogyasztóra, vagy közvetetten, a költségvetési támoga­ tás formájában. - Csupán ezért még nem kellene veszteségesnek lennie az építőiparnak. - A z elmondottakon kívül a veszteségesség másik oka a maximált árakban keresendő. Azok a vállalatok, amelyek a nyolcvanas években eddig profilt tudtak váltani, igyekeztek visszalépni erről a piacról és költségtöbbleteiket a szabadáras építményeken elismertetni. A kizárólag lakásépítésből élő vállala­ tok azonban szorítóban vannak. De abban van a kormányzat is, mert a lakás­ építés nálunk politikai kérdés. Ennek következtében a nagy lakásépítő válla­ latok költségvetési korlátja semennyit se keményedett, de folyamatos állami támogatás ellenére is két-három évenként bajiban vannak. S ezek a cégek nyu­ godtan dolgozhatnak a hagyományos módszerekkel, mert nem fenyegeti őket a felszámolás veszélye. - Nem beszéltünk még az úgynevezett másodlagos lakáspiacról, a meglevő lakások adásvételéről és cseréjéről. A z itteni árakat mi határozza meg? - Az adott körzetben épített új öröklakások eladási ára. Ebből már egye­ nesen következik, hogy a másodlagos lakáspiac elsődleges áralakítója az el­ sődleges lakáspiac. A négyzetméterenkénti ár magasabb lesz ennél az úgyne­ vezett hiánykörzetekben. A városközponthoz közelebb fekvő zöldövezet ma­ gasabb árakat vonz, mint a peremkerületi. A távolság értékét a közlekedési viszonyok is befolyásolják. Így emiatt a hiánykörzetekben kialakuló, másodla­ gos lakáspiaci ár szignifikánsan is meghaladhatja az ugyanezen körzeten be­ lüli elsődleges lakáspiaci árakat. A másodlagos lakáspiac árnövekedési ütemét csak becsülni lehet. A becslést Budapestre végeztem el, mégpedig az apróhir­ detésekben megjelenő, árkínálatok alapján. Minthogy nem régóta szokás a hir­ detésekben az árakat is feltüntetni, viszonyítási alapként az 1977-es évet vá­ lasztottam. Összesen körülbelül 35 ezer hirdetés adatait vetettem egybe, hogy az ártendenciát viszonylag nagy biztonsággal meg tudjam állapítani. Egy-egy hirdetés kínálati árában jóval több információ szerepel annál, mintsem azt csu­ pán egyetlen lakás árinformációjaként értelmezzük. A hirdetést feladó csak úgy meri közzétenni az árat, ha előtte felmérte az adott lakókörzetén belüli árakat és összehasonlító ismereteket szerzett az eladásra, cserére kínált lakás használati értékéhez kapcsolható árszintről. Eme összehasonlító vizsgálat után nyugodtan állíthatom, hogy a másodlagos lakáspiac árnövekedési mértéke lé­ nyegesen meghaladta a fogyasztói árszínvonal emelkedésének ütemét. A buda­ pesti minta elég jól reprezentálja az ország másodlagos lakáspiacának árválto­ zását, elsősorban a városokra vonatkozóan. A kistelepülések lakásárai is emel­ kednek, de növekedési ütemük elmarad a városi körzetekben tapasztalhatóétól. Minthogy azonban a lakásprobléma elsődlegesen városi gondként jelentkezik, az itt érvényesülő ártendenciák ismerete elégségesnek tűnik. Az elmúlt másfél évtizedben a lakásárak a másodlagos lakáspiacon több mint ötszörösére emel­ kedtek. - Hogyan lehetne összefoglalni la lakáshiányból adódó társadalmi feszült­ ségeket és azok várható következményeit? 29 �- Ha az egyén életére gyakorolt hatására gondolok, akkor a József Attila-i sorok jutnak eszembe: .. ha küzd hát abba, / ha pedig kibékül, / ebbe fog belahalni.” A küzdelem a lakásra vonatkozik, amely céllá lett életünkben, ahelyett, hogy az élet jobbításának eszköze lenne. A lakásmegoldás esélyei függenek a családi háttértől, a település jellegétől, az egyén természetadta képességeitől és attól, mennyire képes felhalmozni. Az említett lakáspiaci árak és első gazdaságbeli bérek esetében, azok ismeretében nem kétséges, hogy az egyén nem a munkabéréből fogja megteremteni lakásá­ nak az árát. Az általános árviszonyok ismeretében pedig az sem, hogy a la­ kosság felhalmozása növelése érdekében képtelen fogyasztását korlátozni. Hadd idézzem egy szakértői csoport idevonatkozó megállapítását: „Különböző vizs­ gálatok és szakértői vélemények is arra engednek következtetni, hogy a tár­ sadalom egy részében kialakult anyagias és részben amorális magatartás jelen­ tős mértékben a lakáshoz jutás, illetőleg a meglevő, de nem megfelelő lakás elcserélésének túlzott és legális jövedelemszínvonalon meg nem oldható költ­ ségeire vezethető vissza.” . A második és harmadik gazdaságban való részvé­ tel teszi csak lehetővé a kívánt lakás megszerzését. Ennek az önkizsákmányo­ lásnak azonban ára van, nem is kevés: az egyén biológiai leépülése, mert re­ generálódásra nincs módja; pszichikai egyensúlyának megbomlása, mert nem kis belső feszültségtöbblettel jár a felhalmozás. A morális tönkremenetel is ve­ szélyezteti, mert a tisztességtelen viszonyok között lehetetlen teljes tisztesség­ gel megmaradni. Az értelmiségnél mindehhez felzárkózik még egy sajátos le­ épülési effektus. A z egyén biológiai, pszichikai, morális és értelmi leépülése kiterjed a családra, kihat a gyerekekre, a munkahelyi teljesítményekre és je­ len van mindennapjaink érintkezési viszonyaiban is. Ha a munkanélküliség ál­ lapotát megalázónak tartjuk, akkor ez méginkább az, s a felnövekvő generá­ ciókra gyakorolt hatása a legsúlyosabb következmény, mert a társadalom hoszszú távra fogyasztja el lehetséges emberi tartalékait. De a probléma a társadal­ mi viszonyok szempontjából sem elhanyagolható. A nyolcvanas évekre lecsökkent lakásépítésekből, a meglevő lakásállomány egy részének ugyanezen időre való leromlásából, valamint a lakás ár-bér olló jelentős szétnyílásából következően, figyelemre méltó módon csökken a lakáshelyzet javulását lehetővé tevő lakásmobilitás. Ez a különbség arra utal, hogy a meglevő lakásstruktúra ki- és megmerevíti a kialakult társadalmi struktúrát, s úgy tűnik, több generációra is előrevetíti. A folyamat a társadalmi egyenlőt­ lenségek erősödésének irányába mutat. ÁCS ZO LTÁ N 30 �31 �Gressai Sándort: Miért vállalta el egy „lerobbant” gyár vezetését? Gressai Sándor most ötvenegy éves, negyvennyolc volt akkor, amikor 1983-ban fölkérték, vállalja el az ugyancsak zűrzavaros állapotban levő tűzhelygyár igazgatását. Korábban a Vegyépszer salgótarjáni gyárának vezetését segítette főmérnökként, majd igazgatóként. Irányítása alatt a gyár nyereségessé vált, míg korábban nem volt az. Harminchat éve érettségizett Hatvanban, a vegyipari technikumban, gépészmérnöki diplomáját 196o-ban vehette át az akkor még budapesti agráregyetemen. - Valójában nem tudom, miért épp rám esett a választás három esztendeje, de megkerestek és fölkértek a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályá­ ról. Negyvennyolc éves voltam akkor, úgy véltem, ez lesz az utolsó nagy vál­ lalkozásom. Érdekelt is a próba maga, kíváncsi voltam, mire vagyok képes. - Könnyű döntés volt? - Egyáltalán nem. A Vegyépszernél jól fizettek, ment is a munka, szerettem. De ez más, ez nagyobb feladat volt, vonzott. Bíztam ugyan magamban, de nem száz százalékig. - Fölkészült előre új vállalatából? - Talán ha kétszer-háromszor fordultam itt meg korábban, akkor is inkább az irodákban. Viszont a kormány mellett működő gazdasági bizottság számára készült egy tanulmány, azt ismerhettem meg alaposabban. - J ó l hasznosíthatta? - A tanulmányt a gyár akkori vezetői készítették. Június 30-án ült össze a gazdasági bizottság - én július elsején léptem hivatalba - , s a tanulmány 17 milliós évi nyereséggel számolt. Ezzel szemben fél évkor, ötvenmilliós vesztesé­ get könyvelhettünk el! Év végére ez elérte a 124 milliót. Fél éve voltam igaz­ gató, mit mondjak, jól indult. - Mi okozhatott ekkora veszteséget? - Egy része még a régi, a nagyvállalati irányítási rendszerből adódott, mert a döntések fönt születtek, nem itt, és sokszor előnytelenek voltak a gyár szá­ mára. Amikor a ZIM megszűnt, már nem fedezte a hiányosságokat. A menynyire jó volt a nyugatnémet Böcker céggel a közösködés a világszínvonalú termékek megismerése miatt, legalább annyi kárt jelentett az előnytelen export. És persze, helyi rossz döntések is szerepelnek a hibalistán. - Mit csinált, amikor a nyolcvanhármas főkönyv elkészült? - Azt tudtam, hogy saját erőből nem tudunk talpra állni, kértük tehát a szanálásunkat, ami már 1984-ben megtörtént. A szanálási bizottság előtt nem lakkoztunk semmit. Megértettem az emberekkel, hogy közös érdekünk a tények pontos ismerete, különben sosem lépünk előbbre. Néhányan nem értették meg. �- Velük mi lett? - Egy részüktől megváltunk, mások nyugdíjba mentek, megint mások a gyáron belül kaptak új feladatot. Nem voltak látványos fölmondások, na­ gyobb gondok. A megyei vezetéstől megkaptam a támogatást, nem maradt pusztán szó, hogy belátásom szerint cselekedhetek. Volt például két tanács­ adóm, nyugdíjasok, akiket hónapokon át nem láttam, de a pénzt fölvették. Nem engedhettük meg magunknak. Drasztikusan csökkentettük az adminiszt­ ratív létszámot - a negyedével -, ez száz embert érintett. Ezeket a lépéseket meg kellett tenni, ha nehéz is volt végigcsinálni. De kellett! Az egyes embert talán rosszul érintette, de a közösségnek szüksége volt erre. Döntéseim, ami­ ket mindig megbeszéltem a párt- és tömegszervezeti vezetőkkel, nagy többsé­ gében jók voltak. A szanálás évében hatvanmillióra csökkent a veszteségünk, tavaly pedig - évek óta először - nyolcvanmillió forintos nyereséget értünk cl. Mindezt úgy, hogy a jelenlegi közgazdasági föltételek között a vállalati ál­ talános költségek nem gyarapodtak és ez nagy dolog. - Abban az időszakban nagy volt a bizalmatlanság a gyár iránt, alacsonyak voltak a bérek is, csökkent a létszám. - Mégpedig rohamosan, mi több, a jó munkaerő hagyott itt bennünket és helyükre nem ugyanolyan képességű emberek jöttek hozzánk. Az ösztönzés a nullán állt. De átalakult a vezetői réteg, új szemlélettel fogtunk a munkához. Igyekeztünk megfelelő ösztönzést kialakítani, javítottunk az alapbéreken. Pré­ miumot csak a hatékonyságért fizettünk és fizetünk, ez bizonyos esetekben el­ érheti az alapbér negyven-hatvan százalékát. A „bérgazdák” a gyáregységve­ zetők, ők az osztályvezetőkkel közösen állapítják meg az órabéreket, a moz­ góbér mértékét. Ott döntenek a pénzek felosztásáról, ahol a teljesítményt fi­ gyelemmel kísérhetik és ez jó húzásnak bizonyult. - Tavaly a vállalati tanácstól ismét bizalmat kapott, mint igazgató. E l­ lenszavazat nélkül. - Tagadhatatlanul jólesett. - Talpra állt a gyár. Belefér a munka a napi nyolc órájába? - Nem, dehogy. Sokszor dolgozom otthon is. - Tehát jól döntött három évvel ezelőtt? - Mégegyszer nem vállalnám. Igaz, ma már eljutottunk oda, hogy válogat­ hatunk a jelentkezőkben, tisztességesen fizethetünk, de nagyon nagy energia fekszik ebben. Kollektív és személyes egyaránt. - Megérte? - Jól megfizetnek, tizenhatezer-ötszáz forint az alapfizetésem, amire még „rájön” a prémium. Rónafalun vettünk egy kis házat, hároméves a Dáciánk, ötvenvalahány négyzetméteren lakunk feleségemmel, főiskolás fiammal és érett­ ségiző lányommal együtt. Félretett pénzem egy régi újításomból van még, de nincsenek anyagi gondjaink. - Mit csinálna másként? - Kevés időm maradt a családomra, ezt mindenképpen megváltoztatnám, ha lehetne. Keveset voltam a gyerekeimmel akkor, amikor szükségük lehetett rám. Csak az vigasztal valamelyest, hogy megoldottam, amit elvállaltam. Sze­ retem ezt a munkát. A döntések, a napi döntések okozta stressz nekem egy­ szerűen hiányozna, szükségem van rá. HORTOBÁGYI ZOLTÁN 33 �ABLAK „Mindig ugyanazok vagyunk, mindig mások” Mai szlovák költők versei A szerkesztő negyven soros ajánlást engedélyezett az alább következő öszszeállítás elé. T ermészetesen negyven sor olykor világok jel- és megmutatá­ sára is elegendő lehet, most azonban csak amiatti kesergésünk fér bele, hogy ilyen terjedelemben aligha lehetséges legalább valamennyire is megközelíte­ nünk ez alkalommal felvállalt, s a mai magyar versolvasó számára szinte tel­ jességgel ismeretlen tárgyunkat. Összeállításunk ugyanis szlovák költők, kor­ társ szlovák költők verseit villantja fel a Palócföld olvasói előtt. Talán egy éve sincs, hogy a lap kritikusa, Endrődi Szabó Ernő éppen ezeken az oldala­ kon az Európa a szomszédban van csodálkozással vegyes felismerésével üd­ vözölt egy, a szlovák líra legújabb áramlatait bemutató versgyűjteményt, amely a felszabadulás óta első ízben vállalkozott az összefoglalás igényével erre a feladatra. A kritikus csodálkozása elsősorban azzal magyarázható, hogy elte­ kintve néhány szerény, s általában nem a legszerencsésebb, vagy mára már teljesen elavult válogatástól, a kortárs szlovák költészet mai derékhadának a felszabadulás után induló alkotóinak -, s a náluk is fiatalabbak törekvéseit Magyarországon mind a mai napig sűrű homály veszi körül. Sőt, számos jel utal arra, hogy a magyarországi versolvasónak nemegyszer alaposabb infor­ mációi lehetnek - és vannak is - a tőle távoli és idegen népek költészetéről, mint a vele szomszédságban és évszázadokig történelmi közösségben élő szlo­ vák nép lírájáról. Igaz, ennek a tájékozatlanságnak, s igen gyakran a kiadói szakemberek, lektorok és lapszerkesztők részéről megmutatkozó érdektelen­ ségnek, bizalmatlanságnak mindenekelőtt történelmi, szociológiai, s lélektani okai vannak, amelyek a két nép közt kétségtelenül meglevő, egymással szem­ beni előítéletekben gyökereznek. Ám előítéleteinkkel nemcsak, hogy kizáró­ lag magunkat károsítjuk, hanem azok minden esetben többet árulnak el ró­ lunk, mint előítéleteink tárgyáról. Éppen ezért mutatkozik egyre időszerűbb­ nek, hogy olyannak nézzük és lássuk a világot — a közvetlen környezetünket nemkülönben —, amilyen. Voltaképpen ezt a cél szolgálná alábbi, a teljességet sem horizontális, sem vertikális irányban felvállalni nem tudó összeállításunk, is. S ha más nem is, remélhetőleg legalább annyi kiderül az alább sorjázó és három-négy nemzedék különböző karakterű alkotóira figyelmeztető versekből, hogy napjaink szlovák költészete korszerűségénél, differenciáltságánál, világ­ látásánál és világmagyarázatainál, továbbá a mai magyar költészettel párhu­ zamos jelenségeinél, illetve a líránkban, könyvkiadásunkban, fordításirodalmunkban fellelhetetlen vállalkozásainál, kísérleteinél fogva okkal s joggal tarthat számot a magyar olvasó érdeklődésére is. TÓTH LÁSZLÓ 34 �M ILA N K R A U S (1924) Főnevek Azután újra: Ágy és üresség reggel háztetők karbid és jó bor molnár s rózsaszál hátrálás árnyak keringő és fű fény fém fék homok halász és kezek Elveszett asszony gyapjúruhái szobor zord folyó Beethoven feje Éjszaka éjfél Kövek fúvása IV A N M O JÍK (1926) Egy vidám nap Tegnap délelőtt az új városnegyedben bolyongtam Amikor hirtelen odavágtatott hozzám április És a szemembe tekintett A téren énekelt a benzinkút a cukrászdából kikiáltott a feketekávé A mérleg is nevetett a hentesüzletben És nyelvét táncoltatta Kezüket nyújtották felém a tárgyak Zengtek a zászlók Lángolt a délelőtt Akár egy hatalmas Piros trolibusz Jól éreztem magam ezen az új lakótelepen Mely oly’ kiegyensúlyozottan üldögél a tóparton Bementem egy könyvesboltba és a könyvek csillagokkal teli Tenyerüket mutatták Melyek egyenesen az égboltról hullottak oda Sétálgattam a vidám házak között Melyek eltitkolták hogy forog velük a világ Tele volt a fejem verssorokkal Pirosak voltak mint a lelkiismeretem Tárnáimból darabonként hordtam felszínre az örömöt És mindenkinek ráaggattam a kabátjára Akivel csak találkoztam itt 35 �JÁ N O N D R U S (1932) Térdeplés Estére belezuhansz a térdeplésbe, térdedtől fölfelé kimeredsz belőle, elmerülsz benne, belesüppedsz és ilyenkor egy térdeplésnyivel vagy alacsonyabb magadnál, a mélybe tart a térdeplés lépcsője, le a föld mélyébe és te végigmész rajta, a térdeplés mentén távozol, és felrakod a térdeplésre, felemeled rá, elhelyezed és viszed rajta a bölcsődet, melyet a haranggal együtt hoztak mozgásba, melynek oldalát balról egyre nehezedő szíveddel kongatod, harangszóval búcsúzik tőled a bölcső, s amint távolodsz tőle, ércesen zengő hangja kísér végig utadon, a harangban térsz magadhoz és benne indulsz növekedésnek, a harangban állsz lábra és sírva is a harangban fakadsz, és fejed kidugva belőle, kiöregszel a harangból, felhalmozódsz a térdeplésen, terhed alatt belessüppedsz és az emberhúsra éhes térdeplés elnyel, s elevenen fal fel téged. 2 - Lám, az ajtóban térdepelsz most, melynek pántja a térdedben van, s zárja a szádban. - Lám, a térdeplésben kitárulsz, a bejárat a térdeplésen át vezet, mely kisebb akármelyik ajtónál. �JA N K O Š K A (1936) K italált... Kitaláltunk mindent, ami volt. Kezdettől fogva az volt, ami nincs. És minden perc illúzió volt. Abban, ami van, az a szép, ami nincs. Két képből állt az élet, s érintésével vonta fénybe az egyik ama másikat. Végül egyetlen képpé vált a kettő. A föld fekete fénye belevegyült a kékbe. Várunk a homokon és a levegőben épült. Mindennapi útjainkról abba térünk meg. L ’U BO M IR F E L D E K (1936) Falusi temetőben (Egy árvai motívumra) Egy falusi temetőben eltűnnek hirtelen a sírkövek és a halottak feljönnek a mélyből. Kisvártatva már beszélgethetsz is velük: - Milyen érzés meghalni? - Ó, hát egyre nehezebben mozog a szád, s alsó ajkad végül már el se válik a felsőtől. - A kkor hát a térdemen nyitnék szájat! - Közvetlenül előtte a halál térd fölött vágná le a lábadat. - Úgyhogy az ember már csak saját magán nevethetne? - Saját maga alatt, saját maga a la tt.. , - És hogy-hogy most mégis beszélgettek velem? - Te már kezdesz velünk együtt hallgatni, testvér. 37 �V O JT E C H K O N D R Ó T (1940) Egy nap Megeshet hogy egy téli reggel nem a megszokott útvonalon megy véled az autóbusz Áthalad gyermekkorod faluján (de nem szállsz ki belőle) minden bokrot ismersz itt de te továbbutazol egy idegen város felé A z égboltot lám mintha vízfestékkel festették volna kékre Csak a látóhatár szélén vöröslik impresszionisztikusan a nap (Valójában alig ismered és nem is akarsz tudni arról hogy egy egészen közönséges átlagos nagyságú csillag csupán nem fiatal de nem is öreg még Épp a legjobb korban van: aktív tevékenységének fele és kétharmada közt s akárcsak te leszálló ágban már) Megeshet hogy egy téli reggel nem a megszokott útvonalon megy veled az autóbusz Örülsz hogy a tegnapi hirtelen jött tavasznak (az éjszaka folyamán) már nyoma se maradt 38 Ú jból (ha egy napra is) itt az ősi tél Zúzmara permete alatt édesednek emlékeid: újból fontosnak tartasz ezt-azt mint egykor amikor a hajnali munkásvonatokkal utaztál még s az éjszakai autóbusszal tértél mindennap haza (Űjból fontosnak tartasz mindent mint hajdanán diákkorodban) Azok a mindennapi utak a munkád s magadat keresők És a megannyi visszatérés önmagadhoz Egy téli este az ismerős (reggeli) útvonalon térsz vissza az autóbusszal Az égbolt most már száraz Odafent egyszer s mindenkorra nyugovóra tért a nap Semmi új nem jut már eszedbe: amit nem reggel kezdtél este sem fejezed be s amit nem fejeztél be reggel azt többé este se kezdd el ha (még) férfi vagy �ŠTEFAN STRÁŽAY (1940) M IL A H A U G O V Á (1942) Beveszel egy tablettát Ősrégi Rosszul vagy? Beveszel egy tablettát. Beesteledik, lehűl a levegő, pulóvert húzol magadra. Rettegsz a huzattól, a hidegtől, s talán az örömtől is. Már amiatt is kutyául érzed magad, hogy időnként neked van igazad. A csillagok a földből nőnek. Éles hang szól rám a sűrű és ragadós sötétségből - gyere! egy meteor fog becsapódni itt csóváját sokáig látom még, fénnyel hinti tele a sötétséget, Felfedezem az álom testét; a helyet, ahol nem nő semmi, a hát gipszöntvényét, a kígyótojást mélyen a földben, az érintés nélküli szeretkezést, a szerelmet és állatian szomorú Küklopszszemét. IVAN ŠTRPKA (1944) K A M IL P E T E R A J (1945) K ö z e le b b van h o z z á n k a p o k o l, m intsem g o n d o ln á n k Fehér holló fehér hóban, megzöldült a fűvel, keresheted, hol van. Felismerhetetlen itt, láthatatlan ott. Pocsolyák nyelnek el így száz és száz napot. Nincs sehol. A háztetőkön sem, ott sem láthatod. Hátunk mögül mégse hangzik más, csak alt károgás. Idegen saját eltékozoltad a napot mielőtt még eltékozoltad volna elindultál oda ahová még nem indultál el megérkeztél oda ahol még nem vagy eltávozol onnan ahol nem voltál még lábadat is kölcsön kaptad futásodat is szádat is lóbáld meg életed s szavaidat nem saját szavaidat változtasd sajátjaiddá 39 �JÁ N Š T R A SSE R (1946) Egológia Hol találom azt, akinek a kisujjában van itt minden? Nincs itt. Ki helyettesíti őt? A helyettes. A helyettesek seregei. A helyettesítettek seregei. Hol találom a fát? Beteg. A BS-986-os jelzésű betonoszlop helyettesíti. Felhatalmazása van tudatni Önnel, hogy a O 2-es rendszeresített anyagfelvonulás iránti kérelmét a O 2-es rendszertelen anyagfelvonulás miatt elutasítják. Megteheti, hogy nem ért egyet ezzel. Hol találom a madarakat? Nem tértek vissza a melegebb vidékekről. A szúnyogok és a legyek helyettesítik őket. A fecskék vihar előtti bukórepülése iránti kérelmét elutasítják. Megteheti, hogy tiltakozik. Hol találom a füvet? Szabadságát tölti. És mikor lesz itt? Nem lesz. A szintetikus aszfalt helyettesíti. Telenként megrepedezik, nyaranként meglágyul az agya. A rágcsálható fűszál iránti kérelmét elutasítjuk. Megteheti, hogy a felsőbb szerveknél próbálkozzék. Hol találom az égboltot? Sehol. Smog kandidátus helyettesíti, aki a saját érdekében figyelmezteti Önt, hogy szerveit tegye hozzáférhetővé az illetékes szervek számára, 40 �melyek aztán elemzik, ill. elemzés alá vetik azokat, hogy kiutalhassák Önnek a megfelelő védőeszközöket. Amelyek garantáltan hatástalanok. Megteheti, hogy fellebbez. Nem kellenek senkinek? Ne tolakodjon, várjon a sorára. Változzon át! Sóder osztályunkon van még néhány betöltetlen hely. A ki előbb érkezik, előbb őrlődik. Teljes ellátást biztosítottunk. Érkezés naponta. Mi az, hogy étkezés? Mi az, hogy naponta? F R A N T IŠ E K L IP K A (1946) Vonatok Éjszakai vonatok. Képzeletszülte vonatok. Egyik irányból befutnak az állomásra. A szembe. A fejbe. Hajad füstjét húzzák maguk után. Szemed fényével világítanak. Keresztül haladnak rajtam. A csontok hídjain át. A z erek alagútjain át. A másik irányban kifutnak az állomásról. A fejből. A szemből. Hajad füstje eltűnik a fűszálak közt. Szemed fénye csillagok fényévé válik. Egyre kisebbedő csillagok fényévé. Robognak a vonatok. A képzeletszülte vonatok. A test üregeiben dübörögnek. A gyomorban. A z epehólyagban. A z elerőtlenedő izmok görcsében. Kerekeik szétszabdalják az agyat. Felszámolják a kapcsolatot az egyes szervek között. A lélek és a hús között. Egyik irányból befutnak a szembe. A fejbe. Másik irányban kifutnak a fejből. A szemből. Eltűnnek az éjszakában. Visszatérnek a sötétségből. Kerekeik szétszabdalják az agyat. Felszámolják a kapcsolatot közted és köztem. A z egyedüli valóságot, amely a nemlét fölé emelkedik. 41 �K A RO L CHMEL (1953) Kék a világ, mint a narancs Április, május, valami történt a köddel az úton és a kertekben is; reggeli szellő, reggeli szerelem, a tojás reggeli koccanása, ó, a serpenyő szélén: tudni, hogy felébredtem, tudni, hogy még az esti mosollyal állsz a reggeli ajtóban, tudni, hogy szemedbe hulló hajad mögül engem figyelsz sandán, tudni és nem tudni, tudni és nem tudni. A nap közepén, a kút közepén, a világ közepén, mely kék mint a narancs, halk hívásaid forró objektívében: tudni és nem tudni, tudni és nem tudni. Valami történt a köddel: forró teát iszunk, forró reggeli teát iszunk, forró reggeli májusi teát iszunk. . . megérintjük egymást a kezünkkel, mindig ugyanazok vagyunk, mindig mások. A magunk helyén, mások helyén. 42 �D A N IE L H E V IE R (1954) Hamlet, aki még mindig örült A J. S. Bach nevű számítógép karosszékek tévéreklámjaihoz szerez zenét. A Leonardo nevű számítógép Mona Lisa portréjának ezeregyedik eredeti példányát festi s küldeményeit az előfizetési jegyzék szerint juttatja el az első milliomosoknak. A Hemingway nevű számítógép emlékiratait írja a levitézlett politikusok örömére. A Napoleon nevű számítógép a lélektani hadviselés új változatának terveit rendezgeti. A Galilei nevű sszámítógép visszavonja az elasztikus világűrről szóló elméletét. A Seneca nevű számítógép a nőkérdésről és a bálnák tömeges öngyilkosságáról szónokol az ENSZ-ben. A z Ádám nevű számítógép és az É va nevű számítógép új számítógépeket gyártanak. A Hamlet nevű számítógép meghibásodott, s ugyanazt az értelmetlen kérdést ismételgeti a végtelenségig. T ó t h L á s z ló fo r d ítá s a i 43 �______ M Ű H E L Y TA N D O R I D EZSŐ Mint minden állandó 1. A LO M B R Á K É P Z E L É S E Bár a bizonytalanság bennem, a terep: körülöttem. Sosem hittem volna vele ily’ fő foglalkozást. Késett a tél; és ennek örültünk. Nyereség volt így minden nap, hét; már-már egy hónap. A novemberben hirtelen leesett hó ránk ijesztett; de ahogy lenni szokott, hasznunkra vált, hogy komolyan vettük. És meghoztuk a búza, a szotyola adagjait. Akkor: negyven napnál is hosszabb szünet! Közben: mennyi bizonytalankodás; bennem, velem legalábbis. K i és mi részéről? Képzelkedés volt? Valami utólag is igazolta? Most ez akkor hát a tél, harmincadikától, s ma, új év elsején minden oly’ igen magától értetődik. Semmit sem tudok! Csak a terep, jobban, mint valaha, főbben, itt van köröttem. Itt van körülöttünk; de ki beszélhet ilyesről másika bármi közel nevében! Nap mint nap jártam, ha csak e több, mint negyven nap alatt is, ezt a kis részt a ház s a hídfő közt. És előtte, kevés híján, negyvenhét éve. Mégsem tudtam róla sosem épp ezt, ezt, amit ma. Belejátszik-e valami történés? Mi „v o lt” velem akkor, most már szinte „örökké” ? A friss benyomások szerint ítélünk; s a legfrissebb a jelen. Ahogy a madzaggal átfűzött etetőpoharak legcélszerűbb helyeit keresem, az újakét, a régi, téliesen csupasz bokor ágszövevényében, fölébük képzelem a lombot, az idei tavaszit. Nem, nem „azért” ! Hanem mert ha majdani jó sűrű-lombos helyre akasztom a poharat most a sárgálló bőrű gallyakon, nehezen férnek hozzá a magokhoz a nem kívánatos nagyobb testű madarak! 44 �2. S Ú L Y P O N T Á T H E L Y E Z Ö D É S A hídfő - az egyik hídfő - felé kezdtük ma az utat; mert az egykori teljes terep mindkét vége hídfő. A középső az elhanyagoltabb rész. Lenne! Mert dehogy marad az. Kicsit kiesik, de gondom volt rá eddig több, mint egy évtizeden át. Van egy holt szakasz, ezt néhány télen az alsó rakparton tettem meg, a víz kő szegélyén, feketült hóroskadékban gázolva, tócsákon át, teherautók szuperfröccseiben; láttam belezett matracot, kerékdobot, patkót, mindegy, mit, csak a lábam elé kellett néznem, bele ne gyalogoljak a mélybe. A várost is néztem, persze. A z időt mértem, igyekeztem. Próbáltam beosztani időmet ebben a városban. Azóta csak fogyott az idő, növekedett a mellékes környék, mellyel mintha szívesebben foglalkoztam volna, mint a terep túlságosan meghatározott feladatkörével. Súlypontáthelyeződés, ami az idén történt velem? A bizonytalanság az abbahagyásig jutott valami másik ily fő dologban. Maradt a gondolat; az agyonképzelés szorongásai hajnalban; jött a megkönnyebbülés. Amire semmi ok pedig. A balsejtelmeken, mint lent a rakparton gyakoroltam, „valahogy úgy” gyalogoltam át. És most: két hónapig, a fűvel előbukkanó két és feledikig, legalább, ez a legfontosabb. Így lehet majd átvészelni az átmenetet. Honnét hová? Nem minden áthelyeződésről vannak fogható fogalmaink a szavakkal. A poharak, az etetők: nem zárnak ki semmit. A tavasz fogja őket bezárni, miközben minden hihetetlenül tárt lesz, tágabb lesz, a közelieken átvágtatok csak, elszórom lépéseimet és az itthoni madaraktól maradt maradékot, aztán - neki! Hová? Minek? Ő szre beáll az új bizonytalanság; aztán a tél, az elmaradni-várt, a várt, a végre várt, a terep, melyre minden jó ráfogható; örök és mégsem az. 3. M IN T M IN D E N Á L L A N D Ó Mint minden, aminek állnia kell; amit állni kell; aminek maradása van, állítólag. Mi van mindezzel? K i tudja megmondani. Derűlátással maradtam könnyebb őszi öltözetemnél; fáztam, és másnap már vastagabb ing, tréninges, hosszú alsó, bélelt kesztyű következett. Micsoda öröm volt, hogy elfogytak az adagok! Hogy oly’ remek helyen vannak a poharak! Ekkora a fogyasztók köre! Egy-egy törzsbokron pergő zajú egész csapatok vártak; aztán alig várták, hogy továbbálljunk. Ez van megint! Megint van hát megint! És soha úgy, mint eddig. A világon mintha minden felül akarná múlni önmagát, kénytelen volna erre a meghaladásra - de hát hogyan, mik a forrásai? K i tudja. Én például - mit mondhatok? A bizonytalanságok tapasztalata tenné? Vagy épp ellenkezőleg? Kinézek, a nagy fák ágai fehérek, cselekvésünk elenyésző eredményei tovább enyésznek - fogy, fogy a kitett ennivaló! tovább próbálnak valamit a maradandóság dolgában. A z biztos, hogy a csapatokban számos túlélő is van! Tőlük tudhatják az újak, mik is azok a helyek, ahol. . . ! Jöttem haza, még laza 45 �dél időben, az új etetőidény kezdete előtt; amikor még ezt számoltuk: ennyi meg ennyi napot is megúsztunk poharazás nélkül. Mit tudom én azt már! Csak ezt, ezt tudom, ami ismét elkezdődött, ami most már folyamatos. És kell is a folyamatosság. A terep súlypontáthelyeződése: belül kerül. Már a holnapi pohárkiegészítésen tanakszom, kell, ami kell, a meglevő harmincnégyet keveslem, hattal megtoldandó! Ezek a bokorvert, kormos, piszkos, szélharang poharak... e lombrejtekűek... leszartak, karmoltak, ütöttek, csípettek, ázottak; mit tudok én arról az állandóról, mely nem várakozás és nem csalódás. Van, több, mint ameddig én elérhetek vele, velük; s „épp ameddig elérek” , majd. Z A L Á N TIB O R Töprengések Tandoriról három megtorpanásban Arra az istenkísértésre azonban mégsem vállaikozhatom, hogy Tandori Dezső műveinek az elemzésébe ártsam magamat. Részint olyannyira bo­ nyolult, sokrétű, s főleg terjedelmes az eddigi oeuvre, hogy kevesen mond­ hatják el magukról azt, eligazodnak benne; hogy bonyolultsága nem kusza­ ságnak, sokrétűsége nem műfajtalankodásnak, terjedelmessége nem szó­ mágiának, fonalát veszített őrült beszédkényszernek tűnik. Részint joggal tarthatni attól, hogy még kevesebben vannak, akik a teljes életművet is­ mernék, az összes Tandori-könyvet olvasták, kiállításait megnézték, fordí­ tásait áttanulmányozták volna. Hiszen félő, hogy az ő költészetének meg­ ítélése nem nélkülözheti a más műfajokban létrehozott alkotásokkal történő összehasonlítást, legyen az mackós vagy gombfocis könyv, álnéven írott bűnügyi történet. . . Joggal merül föl tehát a kérdés: mit akarok én most Tandoritól, miért és főleg mit fogok írni róla, erről az egészen érdékes és kiváló művészről. És itt következik az első megtorpanás. Ha magamba nézek, be kell valljam: én a többséghez tartozom. Egyetlen Tandori-krimit nem olvastam például életemben, főként azért nem, mert utálom a krimiket kora ifjúsá­ gom óta. A gombfocikönyveit hírből ismerem csak, mert sem a gombfoci, sem az angol bajnokság különlegesen zseniális szisztémája nem érdekel. Sőt, be kell valljam, Tandori verseinek is csak töredékét olvastam. Több­ ségét, kevesebbjét? Egy ilyen intenzitással, ekkora termelőerővel folyama­ tosan, szinte napi penzummal dolgozó művész esetében, ez, úgy gondolom, nemcsak nehezen kiszámítható, de tényezőként el is hanyagolható. A kik költőnk verseinek csak töredékét olvasták, talán nem veszítettek semmi pótolhatatlant, illetve úgyis mindent elmulasztottak. Benne ugyanis az a legfantasztikusabb, hogy jóllehet műveiben abszolút kiismerhetőnek 46 �tűnik, a fölényes, már-már hivalkodó nyilvánvalóságok mögött rendkívül koherens rendszer, nehezen leírható - főbb vonalaira szűkíthető - filozófiai vonulat húzódik meg. Innen eredeztethető minden bizonnyal mono­ mániája, ahogy fúrótoronyként hatol témáinak a mélyére, több tu­ catszor, lehet, nem túlzás, több százszor megírva ugyanazt. A z ol­ vasót persze többnyire gyötri, sőt, bosszantja egy idő után a mindig az ó-n hangsúlyos Tandori sűrű semmittevése - mi mást is tehetne egy lí­ rai hős - , vagy újabban a versei szakadatlan verébcsiripelése. Mindez azonban nem meglepő, sőt, a pályaív ismeretében még érthető is. A pályát kezdő Tandori szinte csak azt írta le, amit lehetetlen volt nem kimondani - ami a művek mögött húzódó csendbe már semmiképpen sem fért bele. A z elhallgatás művésze volt tehát, a fegyelemmel kezelt formáké, a hermetikus - más ráközelítéssel esszenciális, így fölbonthatatlan, szintagmatikus - közlések költője. Mesterien formák közé fegyelmezett közlemények voltak ezek, szokatlanok, mert a jelenségen túli tartomány­ ból hoztak hírt abban az időben, amikor a költészet - de általában a mű­ vészetek is - a megragadható, látható, leképezhető/leírható világgal, vagy a közösségi létformák költészetben - művészetekben - lehetséges adekvációival voltak elfoglalva. Tandori tehát már ekkor bejelentette különutasságát, elhatározását, hogy saját paraméterei szerint fog végighaladni az általa érinteni kívánt - érinthető - területeken. Anakronisztikus volt akkor ez a költői attitűd, benne kevesen ismer­ ték fel az alkalminál messzebbre tekintő következetességet, a későbbi ál­ landóságot, melynek azóta is hol interferenciája van az egyes időszakok­ kal, hol már-már végletesen és lehetetlenül idegen azoktól. Ebből követ­ kezik, hogy bár Tandori tűnik a legváltozékonyabb költőink egyikének, épp azon kevesek közé tartozik, akik szinte változatlan „programmal” , körülményeiket, az éppen aktuális divatokat, a társadalmi és/vagy poli­ tikai kihívásokat figyelmen kívül hagyva alkotnak. Éppen ezért nem v á ­ lik zászlóvá, noha számtalan követője, még több epigonja és meghamisító utánköltője akadt és akad napjainkban is. Itt kellene elkövetkeznie a má­ sodik megtorpanásnak. Tisztázni kellene, ki ez a Tandori Dezső, mi a szerepe költészetünkben, egyáltalán irodalmunkban. A dolog azonban nem egyszerű. Én például (bár ez messze nem jelent semmit!) abban az egy évtizeden is túl nyúló periódusban, mióta az irodalomban megpróbálok részt venni, egyetlen egyszer nem láttam őt „élőben” . Nem zajongott az írószövetség éttermében, nem fészkelődött hosszúra nyúlt üléseken, nem tolongott előadóesteken, író-olvasó találkozókon.. . Ezek alapján könnyen kijelenthetnénk, hogy nem tényezője irodalmi életünknek. Ez persze nincs így. Kevés író mondhatja el magáról, hogy jelenség, hogy alkotói szemé­ lyisége és a létrehozott opusok egymástól elválaszthatatlanok, egymásért felelnek és egymás hatását emelik/rontják - az olvasói elvárások szintjé­ ről megítélve, szemlélve mindazt, amit csinál. Tandori adomáknak, vicceknek, legendáknak, áskálódásoknak és könynyelmű legyintéseknek, csodálatoknak és lefitymálásoknak a szüntelen tárgya. Jelenebb és jelenlevőbb így a hordószónokoknál, az irodalom felszentelt organizátorainál. „Könnyű neki, ha soha nincs jelen sehol” - hallom a k i­ fogásokat. Erre csak egyetlen válasz létezik: meg kell próbálni ezt a faj­ 47 �ta nemjelenlétet! Keveseknek fog sikerülni! Nem Tandorit védem vagy dicsérem - amikor feltételezem, hogy számos kortársunk kerülne kényelmetlen helyzetbe, ha „közéleti” tevékenykedését kivonnánk a meg­ ítélésben döntően közrejátszó tényezők közül. Kiderülne, hogy fájdalma­ san soványka és jelentéktelen a mű, az irodalomban elfoglalt pozícióhoz (ismertség, elismertség, népszerűség, keresettség stb.) képest. (Ha itt, most, valaki úgy véli, konkrét személyekre céloztam, téved. A fentebb említett jelenség olyan elterjedt ifjabb és idősebb irodalmáraink körében egyaránt, hogy nehéz lenne „személyeskedni” - talán fölösleges is; de mindenkép­ pen eredménytelen. . .) Bármit is gondolunk róla, bárhogyan is ítéljük meg a nálunk bevált költőmakettsor ismeretében, Tandori új költőtípust testesít meg, kinek központi kategóriája a munka, szemben a tevékenységgel. Remetei visszavonultságban telnek a napjai és papírlapjai. Olyan elvonultságban, ahová nem szűrődhetnek be a mindennapos zajok, de ahol állandó látogatók Európa és a világ kultúrái. Ír rendelésre és rendelés nélkül, megadott és kitalált formákban; fordít, rajzol, fest, s ki tudja még mi mindent csinál. Munkaideje egy gyári munkásét kétszeresen is meghaladja, munkainten­ zitása pedig - általános megrökönyödésre - szinte már felmérhetetlen. Tandori tehát mesterembernek, profinak tekinti magát, aki nem vár fel­ tétlenül ihletre, sugallatokra, mert tudatában van részint tehetségének, ré­ szint nem mindennapos felkészültségének. Ez a versrekészség alakítja ki azokat a végtelennek és szerkesztetlennek tűnhető kompozíciókat, melyek manapság jellemzőek rá, amelyek a legtöbb értetlenséget, egyúttal csaló­ dást váltják ki az olvasókban. E változás gyökereit, magyarázatát, érzésem szerint abban a korszakos könyvben kell keresnünk, melynek a címe Egy talált tárgy megtisztítása volt. Ennek a sárga kötetnek a jelentőségét és hatását, sőt, még önérté­ két sem mérte fel kellő alapossággal a kritika. A zt az omlást, mely a hetvenes évek végétől következett be a magyar költészetben, már kény­ telen kelletlen figyelembe veszi, sőt, a maga módján magyarázza is. A zt azonban, hogy az egykor oly szilárdnak és omolhatatlannak tűnő partfalat mi mosta alá, illetve miféle erózió okozta az úgynevezett nemzeti versmodell és tematika megcsúszását, kevésbé firtatja. Mi sem áll távolabb tő­ lem, mint az, hogy a korszaknyitást egyedül Tandori bűnének tekintsem, vagy az ő egyedüli érdemeként tüntessem fel. Tény azonban, hogy az 1973-ban megjelent könyv egészen elképesztő volt az abban az időben forgalomban levő költészeti játék szentenciáinak a tükrében. Tudnunk kell, hogy a környező államokban - a szocialisták közül elsősorban Csehszlo­ vákiára és Jugoszláviára gondolok — már megvoltak e könyv nagy újí­ tásainak az előzményei, vagy éppenséggel megfelelői. Esetünkben az a legfontosabb, hogy új(don)ság és kiugró tehetség összetalálkozásának le­ hettünk tanúi; a költő nemcsak átemeli költészetébe - így költészetünkbe is - ezeket az új megszólalási lehetőségeket, de rögtön át is alakítja segít­ ségükkel addigi hangját, témáinak hangszerelését. Mindezt a legnagyobb természetességgel, hozzáértéssel. Pedig kettős értelemben is kockázatos volt a vállalkozás. Tartania kellett a korszak uralkodó irányzataitól - ha viszszaemlékszünk, ebben az időben érhette el csúcsformáját például a nem­ zeti forradalmi-romantikus irányzat, melynek legjellegzetesebb képviselői 48 �a Kilencek költői csoport körül rendeződtek. A másik oldalon - nem ide­ genül az említettektől - még prioritást élvezett a hatvanas évekből át­ nyúló közéleti költészet. A mind formájában, mind szemléletében ezektől idegen Tandori-költészet kellő indulatokat váltott ki, s kevesekben indu­ kálta a megértés, vagy legalább a tolerancia szándékát. E z persze tart mind a mai napig. A harmadik megtorpanás következik el: Tandori, aki vállalja a költé­ szetnek ezt az - immár mérhető, hogy az utóbbi húsz év egyik legjelen­ tősebb és hatásában talán legerősebb - áttörését, nem halad tovább a Talált tárgy. . . könyvben kijelölt úton. Ennek a magyarázata nem könynyű, de nem is lehetetlen. A z igazán eredeti, teremtő (felfedező), s nem reprodukáló típusú költő egy-egy formai megoldással csak addig él, amíg a számára benne rejlő lehetőségeket ki nem aknázta. Ha ez a pillanat elérkezik, azonnal vált ( - így lehet a szüntelen változásokat/váltásokat az állandóság jeleként felfogni és értelmezni - ) és újabb formai jegyek­ kel frissíti fel megszólalását, dimenzionálja át élettartalmait. Természetesen a „cserben hagyott” formák az új rendszerben majd megjelennek, átformálva a rendszer elemeit, illetve, átformálódva azok hatására. Így történt ez gyaníthatóan Tandorinál is, aki a versszétbontásos kor­ szaka után - a szétbontás fontos felfedezéseivel megerősödve - a szo­ nettformában keresi újabb távlatait, jelentős változtatásokat eszközölve a legszigorúbbnak tűnő szerkezeten; azaz, vizsgálni kezdi egyúttal a szo­ nett jelenkori távlatait. A z eddigiekből kiderülhetett: olyan költőről van szó, aki eddig szinte minden külső hatástól függetlenül, belső iránytűjére támaszkodva, félel­ metesen tág műveltségélményét háttérként felhasználva haladt előre; patetikusabban, de nem pontatlanabbul: mind magasabbra. Nem az a fajta költészet az övé, mely kierőszakolta a szeretetet vagy a rajongást, de megköveteli a figyelmet és az azonosulást. Nem megy diva­ tok után, csak divatot teremt, úgy, hogy a követőivel már nem áll le együtt divatolni. Olyan költészet ez, mellyel nehéz - szinte lehetetlen jelenidejében - elszámolni, de amellyel számolni kell, s szüntelenül. Am végezetül nem hallgathatjuk el azt az általános aggódást sem, mely mostani „verebes” korszakában körülveszi. Ettől az aggódástól - min­ den igyekezete ellenére - e sorok írója sem tudja függetleníteni magát. . . Legfőbb félelem, hogy ez a teremtő agyú és erejű költő önmaga másoló, jává hull szét, tematikátlanná, sőt, témátlanná szürkül, formátlanodik. Itt bomlik ki harmadik megtorpanásom miértje. E zt a korszakot már nem tudom az általam felvázolt képletbe beilleszteni. De ez lehet a kép­ let hibája, sőt, valószínűleg azé is. Mindenesetre jómagam mostanában szintén a váltást várom. Ahogy a Herakleitosz utóidényben ciklussal v á ­ ratlanul megírta a legjobb, s legérvényesebb magyar konkrét költeménye­ ket, úgy bármivel előhozakodhat holnap, vagy holnapután. D e ha a mai verseit írja tovább, sem lehetünk elégedetlenek: hiszen az sem lesz kevés! Sőt. 49 �ZALÁN TIBOR A vád szavait hallotta — hangjáték — Szereplők : Fiatal férfihang Lányhang Női hang Idős férfi hangja FF LH NH IF A megszólalásról: A hangoknak megállás nélkül járkálniuk kell egyik oldalról a másikra és viszont. Mintha a szereplők egy pillanatra sem állnának meg, hogy egymásra pillantsanak, vagy egymásnak intézzék a szavaikat. Ahol az egyik szereplő be­ fejezi a szövegét, ugyanazon a ponton szólal meg a következő, mintegy foly­ tatva az előző járkálását. A zene pedig nagy hálóként terül a bolyongó han­ gok fölé (mindvégig jelen van), összefogva, békítve, hangon túli csönddé old­ va azokat. FF: Nézd a kezemet. A kezemben pohár, a pohárban hideg víz. Feléd nyúj­ tom, vedd el, idd meg, s én fehér kendővel törlöm le a szád széléről a vízcseppeket. Szép pillanat lesz, majd megérted, mentes erotikától, ne húzd össze magadon a blúzod. Ha fázol, betakarlak, meleg takarót csavarok köréd, remegésed álommá oldja a homály. LH : Tudom, hogy nem hozzám beszélsz. Tudom, kinek mondtad ezeket a sza­ vakat. Neki nyújtod a vízzel telt poharat, az ő ajkát akarod a kendő­ vel megérinteni. Fázom, de a takaród sem tudja felmelegíteni a ben­ nem remegő hideget. Nem akarom, hogy te nyújtsd felém az álmodat, hogy a másnak kiszenvedett álmodat bennem veszítsd el. FF: Kiöntöm a vizet. LH: Mindegy. Öntsd ki. FF: Megiszom én. Majd töröld le a szám széléről a vízcseppeket, utána ta­ karj be, fázom. LH: Nem akarok a kendőhöz érni. Nem nyúlok a takaródhoz. FF: Maradj itt, valamit el szeretnék mondani még. 50 �L H : Nem akarom, hogy elmondd. Bűnös vagy. FF: Tiszta vagyok, nem vétettem senki ellen. L H : Ellenem vétettél. FF: Talán csak ellened. Egyedül . . . ellened. LH : Beismered? Ugye, beismered? FF: Nem. Nem tudom, mi a bűnöm. De ha úgy érzed, vétettem ellened, ak­ kor már bántottalak . . . LH: Elmegyek. FF: Tudom. Ne csukd be magad után az ajtót. Látni akarom, ahogy a fo­ lyosó kövén kihűlnek majd a lépteid. (Szünet) IF: Mióta meghaltam, sokkal többet foglalkozom veled. Van időm veled fog­ lalkozni. Megváltoztál. Nem értékeled a lépéseidet. FF: Hiányzol. Te tudtad egyedül, hogy jó vagyok. IF: Jó? Mit jelent az, hogy jó? Nem ölsz? FF: Nem ölök. Ez sem kevés. Elfogadom az életet. IF: Miért? Egy esélyed lehet a szeretetre? FF: Esélyem lehet. Adok neked vizet. Idd meg. IF: Másod nincs? FF: Nincs. Adok vizet, idd meg. Utána megtörlöm a szád szélét. Nézd ezt a fehér kendőt. Ezzel akarom megtörölni. Akarod? IF: Nem akarom. FF: Igaz, hogy madarakba költözött a lelked, s most ott röpködsz folyton a Duna fölött? IF: Fáradt vagyok az ilyen csacsiságokhoz. Mondd azt megint, hogy jó vagy! Szeretem hallani, amikor mondod. FF: Jó vagyok. IF: Öntsd ki a vizet és tedd el a kendőt. Megint szerencsétlenkedsz! Miért hagyod nyitva mindig az ajtót? Miért hagyod mindig nyitva az ajtót? 51 �FF: Várok valakit. IF: Rosszul gondolod. Ha megérkezik, nem tud majd kopogtatni. FF: Hát azért. Ha kopogtatna, túlságosan összerezzennék. (Szünet) NH: Mindent el kell mondanod! FF: Nincs mit mondanom. Itt állok előtted és nem tudok mit elmondani. NH: Nekem mindent tudnom kell. Ugye, ezt megérted? Ugye megérted azt, hogy mindent tudnom kell. Megértesz, ugye? FF: Megértem. De nem akarok semmit sem elmondani. Nincs mit mondanom. NH: Tudom, hogy elkövettél valamit. Remeg a kezedben a vizespohár. FF: És ha nem követtem el semmit? Miért gondolod, hogy valamit is elkö­ vettem azon túl, hogy élek? NH: Megérzem. Ahogy itt állsz és el akarsz rejtőzni előlem. Kialvatlan vagy és mindenre összerezzensz. FF: Összerezzenek, mert kialvatlan vagyok. Aludni szeretnék, meleg takaróba burkolózni, hogy elmúljon a remegésem. NH: Most beszélned kell. Mindent el kell mondanod nekem! Majd egyszer megértesz . . . még megértesz 1 FF: Fáj most nekem a hallgatás, hidd el. De nincsenek bennem szavak, olyan szavak, melyeket megértenél. Idegen nyelven beszél bennem va­ laki. Ne hallgasd őt ki, kérlek! Fájdalmat okoznál neki. NH: Add elő! El akarom vinni, féltem tőled. Majd elviszem, s te keresel mást, aki másik nyelven fog benned megszólalni. Ő az enyém. FF: Nincs nálam, hát nem adhatom vissza. Menj, keresd meg, keresd más­ hol, másnál, adj innia, mert szomjas, töröld le a szájáról a vízcseppeket, ha ivott. NH: Mutasd meg a kendődet! A kendődet akarom látni. A kendődet! FF: Elveszítettem. Valaki elkérte. Nincs rajta senki szájának az emléke. Üres és érintetlen a kendő. NH: Add ide a poharat! Add, kérlek, hadd nézzem meg a poharadat. FF: Leejtettem. Látod, most összetörött. Nincs másik poharam. Hogy adok innia annak, akit várok, aki eljön valamikor, hamarosan eljön, érzem. 52 �NH: Kopogtak. FF: Nem, nyitva van az ajtó. NH: Megint kopogtak. Megnézem, ki keres. FF: Nem, ne nézd meg! Nem jöhetett senki. NH: Valaki sír az ajtó előtt. Nem hallod? Nem hallod? FF: Becsukom az ajtót. Huzat van. NH: Valaki sír az ajtó előtt. Megismerem a sírását. FF: Tévedsz. Nem ismered ezt a sírást. Ez az én sírásom. (Szünet) LH: Én megbocsátok neked. Nézz nyugodtan a szemembe - én megbocsátok. Nem foglak kínos helyzetbe hozni soha. Megértelek, és nem mondom azt, hogy gyűlöllek. FF: Mert gyűlölsz? LH: Nincsenek érzelmeim számodra. Nem tudlak megérteni az érzelmeimmel. FF: Akkor hazudod, hogy megbocsátottál. Csak hazudod. LH: Esküszöm, hogy megbocsátottam. FF: Nincs mit megbocsátanod. Megbocsátod a mágnesnek, hogy magához rántja a szöget? LH: A szögnek nem bocsátom meg a mágnest! FF: Kegyetlen vagy, igazságtalan, valahol mélységesen igazságtalan. L H : Ez most nem érdekes. Én itt nem vagyok fontos. FF: És én miért vagyok fontos? LH: Te sem vagy fontos. FF: Akkor pedig végképp nem tudom, mi a fontos. LH: Nagyon jól tudod, mi a fontos. Amit elkövettél - az fontos. FF: Mit követtem el? Mondd meg végre mi az, amit elkövettem. LH: Ha nem tudod, akkor tényleg bűnös vagy. (Szünet) 53 �NH; Nagyon szenvedsz? FF: Nem akarok magamról beszélni. Ha szenvedek, magamnak szenvedek. Ha nem szenvedek, egyedül magamnak nem szenvedek. Egyedül aka­ rok maradni a sorsommal, a gondolataimmal. NH: Nem jó, ha elzárkózol a bánatoddal. Nem tudunk segíteni neked. FF: Miért kéne segítenetek? NH: Kitaszítottnak érzed magad. Jól érzem, ugye? FF: Ezt nem lenne szabad kérdezned. Ti taszítottatok ki. NH: Nem tudod, hogy miért? FF: Nem tudom. Mondd meg, kérlek! LH: Erről csak te beszélhetsz - nekem. Egyébként sem taszított ki téged sen­ ki. Csak amit tettél. . . FF: Beszélj arról, amit tettem! NH: Arról is neked kell beszélned - egyszer. FF: M ik o r... egyszer? NH: Amikor el akarsz mindent mondani. FF: Hogyan mondhatnám el neked, hogy jól vagyok? Megértenéd-e, ha el­ mondanám? NH: Megérteném. És el is hinném. Én tudom, hogy jó vagy. C s a k ... F F : Csak mondjam e l . . . mondjak el valamit, valamit, amit hallani akarsz tőlem. NH: Csak mondd el! FF: Azt álmodtam, hogy a nagyapám lelke egy madárba költözött. Azóta ott repked a Duna fölött, sír és keres engem, haza akar térni hozzám, de nem talál. Keresem mindenütt, de nem találom én sem őt. Ö sszeszorul a szívem, ha madarat látok. NH: Milyen egyedül lehetsz. FF: Azt álmodtam, hogy valaki kopogtatott az ajtón, és amikor belépett hoz­ zám . . . NH: Ki volt az? FF: Látod, egy ideje már álmodni sincs bátorságom. Nem mertem az arcába nézni. Állt az ajtóban, várt, sokáig várt az ajtóban. Azután elment. NH: Milyen ruha volt rajta? 54 �F F : Nem tudom . . . de úgy emlékszem . . . nem volt rajta ruha . . . meztelen volt, gyönyörű, ragyogó meztelenségben állt o tt . . . NH: Hazudsz. Volt rajta ruha! FF: Miért kérdezed, ha az álmaimat is jobban akarod ismerni nálam? Már soha nem fogsz hinni nekem! (Szünet) FF: Kopogtattál? LH: Nyitva volt az ajtó. FF: Miért jöttél? L H : Erre volt dolgom. FF: Mi dolgod lehetett itt? Errefelé csak az jár, akinek velem van dolga. LH: Nyitva volt az ajtó. FF: Mindig nyitva hagyom. Valaki mindig betér ide. LH: Vársz valakit? FF: Lehet. Én már úgy vagyok: nem indulok sehová. Ülök és várok, és nem tudom soha, ki jön el hozzám. Eljön valaki, időzik egy keveset, el­ megy, elviszi hátán a tekintetemet. LH: Hideg van itt. FF: Megszoktam. Nem akarsz kinézni az ablakon? LH: Nem. Tudom, hogy nincs ott semmi. FF: Nem akarsz leülni? LH: Nem. Nincs széked. Az ágyadra nem ülök. FF: Beszéljek neked a bűneimről? Akarod? LH: Nem akarom. FF: Akkor hallgatok. LH: Akarod, hogy itthagyjam a lépteimet, amikor elmegyek, a folyosó kövén? FF: Nem akarom. Csukd be az a jtó t... ha majd mindörökre elm ész... 55 �(Szünet) IF: Még mindig azt képzeled, hogy madárba költözött a lelkem? FF: Tudod, érzem, itt vagy valahol, mindig jelen, el kell képzeljelek. Ne ha­ ragudj, hogy ilyen banálisan tudom csak elképzelni a létezésedet. IF: Ne mentegetőzz. Ha bölcsebb lennél, bizonyára nem szeretnélek ennyire! Mitől vagy ilyen elesett? FF: Semmi. Úgysem értenéd meg! IF: Még nem montad ma, hogy jó vagy. FF: Nem is fogom mondani. Te hiszel abban, hogy én jó vagyok? IF: Persze, hogy hiszek. Aki így ki tudja mondani „jó vagyok”, annak tiszta a lelke. FF: Látod, én már nem tudom így kimondani. IF: Mert nem mered. Valamitől elgyávultál. Ha így fogod folytatni, a végén még tényleg gazember lesz belőled. F F : Ha értenéd . . . IF: Ne bosszants! Utálom a nyámnyila alakokat. Szomjas vagyok, adj innom! FF: Nincs poharam. Összetörtem. IF: Ne aggódj. Hoztam neked is poharat. FF: Figyelmes vagy. IF: Azután töröld meg a kendőddel a számat, visszatetsző, ha egy öregember szája szélén vízcsöppek maradnak. FF: Nincs meg a kendőm se. Elveszítettem valahol. IF: Mi lenne veled nélkülem? Hoztam azt is, újat. FF: Mi lenne velem, nélküled! Olyan jó vagy. IF: A halottaknak könnyű jónak lenniük, fiam. FF: És az élők miért akarnak mindig jók, mindig csak jók lenni? IF: Mert szomjasak. És nincs kendőjük, amivel megtörüljék a szájukat. Na, egészségedre! Te nem iszol? 56 �TA N D O R I D EZSŐ „...mutatóujjuk árnyéka átsuhan a mocsokkal megrakodott égen” (Zalán Tibor) Ha ilyet látok-olvasok: „Kubista kép a balkonról” , feltehetően nyom­ ban tudom, hol keressem a mediterrán-modernül klasszicizálódott élményforrást, merről találjam a magam értékelő-útját oda. Ám ha ez üti meg a szememet: (Kubista-versek a Balkánról, s a meghökkentő eredendőség szőnyegminta egy vers küszöbére terül, más indul el értelmi és idegpá­ lyáimon. Elsősorban a nagyon jó szokatlanság teszi természetessé a hely­ zetet; az olvasóit; s ezzel talán előmutattuk Zalán Tibor költői össze­ tettségének egyik feltétlen elemét, nevezetesen, hogy a leírt szó, mon­ dat, versszerkezet, szövegiség, ábrázolat helyzetmivoltában gondolkodik, s pedig nem úgy, hogy már meglevő szituációt óhajtana „visszaadni” , nem is akképpen, hogy a mű kimerülhetne a helyzetiségben - akció stb., - hanem a matéria megmunkáltságának és a szétsugárzó, de foghatatlan közegnek együtteseként lehessen csak tekinteni, olvasni, felfogni stb. mun­ káját. Tehát engem, e pillanatbéli olvasót, megállít az az újszerűségkép­ zet, amit egy ilyen összetétel ad, egy ilyen verscím, mely már több mint belépő-sík, máris tér inkább, és azt hiszem, a magunk tere, a szokatlan eszközt tehát Zalán szervesen úgy használja - maian, hogy így mond­ jam - , oly módon újítja meg, hogy általa korántsem eltolni akarja a közelítést, nem hidegít, nem idegenít, hanem a bennünket körülvevő és átható organikus életképződmény számos tulajdonságát kí­ vánja áttétellel vagy éppen áttétel nélkül még összetettebb alakban, de az ilyen költőiség eredményeként átvilágítással felérő ráeszméltetés cél­ jával közölni velünk; s bár fogalmi vagy esztétikai ez a közlés, eviden­ ciája mégis elsősorban fizikai - vagyis olyasmi, mint a fizikában „a hő közlése” valamely testtel, vagy némely ennél is elemi-részebb folyamat. A z említett vers közelebbi vizsgálata - s a „balkán” valóságosan a földrajzi Balkán, látjuk - Zalán Tibor költészetének más fontos alkotórétegeit is tárja: ilyen máris az érzékletesség, vagyis az elvont szándék épséges mel­ lőzése, a tételes, „harcos” modernizmus helyes elmaradása. A megütő mozzanat és a szervesen ismert-élt anyag újszerű együttese: ha iménti sza­ vainknak magunk akarnánk ellentmondani, máris megvolna egy „képlet” , amivel ezt a rendkívüli szuggesztivitású poézist jellemezhetnénk. Ám in­ kább idézem - felbontva persze, megengedhetetlenül, a vers nem indo­ kolatlan rácsszerűségét - a bevezető sorokat: „ Eumolpiaszban ébredekl Kövekből sugárzik rám a fény / Zöld / a fejem: hagymafej-zöld” . Ehhez azonnal a halak koponyája társul, majd a vers-helyzetiség szilárdságához sosem ártalmas konkrét szituálás: „ Szemhéjam megvadult lepkék szakít­ ják át a parkban / halk jajjal idegen dallam ömlik hideg mellemre” . Fel­ tehetően a mindannyiunk számára ismerős állapot eddig sosem látott­ hallott képe, képsora, rácsozata ez; s mert érzékletesség, szóalak, fogalmi 57 �apelláció, váratlan képtársítás, plaszticitás, hangélmény ennyire egyszerre ér bennünket, s a „modernizmus” semmi megszokott kattogása nem hal­ latszik be a háttérből, vagyis a zene tökéllyel szól s a térhatás is teljes, figyelmünket a lélek érdeklődésének adományozhatjuk, s ezért jutunk el, a költő üdvére, jelentőségének hiánytalan visszaigazolására addig, öröm­ mel, hogy hiszen ez velünk is megtörtént, álltunk vagy ébredtünk park­ ban így, heves élmények keresztvonalainak középpontjában, netán egy megfoghatatlan „kör” kerületén. . . de hogy ezt érezzük a versszervező­ dés minden mozzanatára szükség van, s ezek között olyan elemi erejű­ ékre is, mint amilyen - hangsúlyozom: egymás társaságában! a hagymafejzöld szín és a mell hidegsége, ismét fizikailag; és kell, hogy tovább is léphessünk, tehát a vers a helyzetiséget adja, a tartósságot, az evidencia megéledése után életének bizo­ nyosságát is az időben, kell az olyan folytatás, mint ez: „s a hárfán a fájdalom világító gipszkeze mozdul” . Annyira egyszerű elemek, mint az érzékletes ellentét, mint a mozgást és a mozdulatlanságot kifejező szó­ jelleg vagy szótartalom: ilyen matériák sarjadnak itt eggyé, s ez ismét a vers egyik végső boldogulásmódja, megalkuvástalan előrehatolása hová egyebüvé, ha nem az olvasó érzékelése és értelmező lehetősége felé, egyenesen odáig. A szín, a tér, a szituáció ebben a „balkán-versben” , ha akarjuk, még bizarr is, ezzel együtt hat - ismételjük a szót - eviden­ ciával, eredendően a magunk dolgaként; s mennyire így van ez akkor egy olyan versben, mint amelyikben azt panaszolja a költő, hogy barátai magárahagyták - az iménti mű is, ez is az Álom a 403-as demokráciában című kötetben található, Zalán Tibor második gyűjteményében - , s ahol a „helyzet” kibillentése talán végletesebb, de a környezet megteremtésének esélye a stilizáció sokkal közelebbjegyű műveleteiből adódik. Tegyük hoz­ zá: minden költőiséget stilizációnak nevezhetünk, ami eszköziségét illeti. A végeredményt már csak a meg nem értés vagy esetleg a sikerületlenség teszi ily hatásúvá. Zalán költői merészsége, hogy - mint említettük - az „úgynevezett” modernség számos elemét is beletöri, beleolvasztja anyagába, és a stilizációkkal a végső határig megy a kanyarvétel maximumáig, a a szakadékperem kavicspörgetéséig. És a végeredmény-mű a tördelt-éles és stilizált elemek minden valahai sajátosságát feledteti; sőt, azt sugallja, hogy köz­ napi terepünk is ezekkel az abszurditásokkal van tele; s mi a különbség a költészeti látásmód és a köznapibb-gyakorlatibb közt? Hogy a költé­ szeti látásmód, korántsem a szépség elvét hajhászva, a bizarrul köröttünklevőt szervesnek, illeszkedőnek - de nem akármibe illeszkedőnek! - , he­ lyes helyén szépnek, értelmesnek tudja láttatni, ehhez egyébre sincs szük­ sége - csekélység! - , mint hogy a csökkent érvű és értékű haszonelvűséget, ami még a hulladékkal-roncsalékkal is „jár” , mellőzze, ezek a kavi­ csok perdülnek le a szakadékba, efféle innen-maradás volna, ha a kanyar­ vételbe akármi bátortalanság csúszna. D e nem csúszik, és Zalán versei tulajdonképpen robajlanak, szinte-kivágódnak, vakmerő pályát mennek, csaknem azt mondanám, eközben „udvariasságuk” , feldolgozott stilizációjuk, hogy annyi meglepő mozzanattal is hatnak, szokatlannak bizonyulnak, a merész küllemhez hasonulnák. Nem érdektelen talán ennek alátámasztására egy egészen csekély kitérő, 58 �verselemre, mely óhatatlan velejáró és együttható a szakmánkban: a dikcióról beszélünk. Zalán versei is élnek a dikció eszközével, ám a dikció is stilizáltság, a végeredményből el kell tűnnie külön-hatásának; s mi eredményezheti ezt? Felszámlálhatatlan sok költői-tartalmi eszköz; említ­ sük Zalánnál, a pálya vakmerőségét szemléltetendő, a két végletet: a fogalmi összefoglalást, tehát a hagyományosabb költészetben hagyomá­ nyos gondolatiságot mint foszforvillanást, és a kevésbé hagyományos költészetben hagyományos hiperérzékletességet mint ugyanilyet. Ettől a Zalán-versek mintha erősen lángolnának; és merőben ellentétes anyagok találkozása lobbantja tüzüket. A magárahagyásos vers, hogy így említsük a történetesen hosszú és itt is zárójeles című művet, a sorók rendhagyó tördelésének eszközét a vers fő személyének hiteles kirajzolására használja. A pontok váratlan elhe­ lyezésével ugyanilyen célból él. A kifejezések olykori túlhajszoltsága — még a belső stilizáció szintjén! — ezt szolgálja. És az egész együtt idézzük magunkat, szerény meghatározásunkat: a vers mint a stilizáció és meghaladása! - a lassú környezeti bánat és emésztődés képét adja. Ellentételként, látszólag. Hanem ha ez az ellentételezettség nem lenne, a vershelyzet érdektelen maradna, köznapi pudvássága ily életszituációk­ nak. A lobogás igazolja az indulat bármikori csendjét, igazi jogát: hogy a fő személy többre lenne hivatva, alkalmasabb szerepet tölthetne be, mint ezt a sok-hallgatásos, sok-keserűséges és sok-pálinkás versbélit. A vers monológjegyei egyrészt lehetővé teszik a mi szórakoztatásunkat célzó csapongást; másfelől ennek spontaneitását szervesnek követelik. A kettő együtt hat, s ami mégis külön-külön benyomás marad, túl a stilizáción, kettős. Egyike ezeknek a porondias bravúr, a másik a katarzis. Színpa­ dot sugall mindegyik; ám ez még a stilizáció foka csupán. A meghaladásén azt érezzük: lét-elégtelenség. Mindannyiunké. Vagyis a mindannyiunkban ott lappangó, néha szervesen-szervetlenül kitörő, talán „örök emberi” , de mindig konkrétan szituált lét-elégtelenség-érzés, sőt, lét-elégetelenség-érzéstúltengés válik aktívvá egy-egy ilyen Zalán-vers eredményes olvasatára. S közben valami kritikával is nézzük magunkat. Ezek már nagyon összetett hatások és eredmények. A z eszközök keze­ lése kevés volna hozzájuk. A z eszközök megválogatása kevés volna. Zalán Tibor verskezelése szerencsésen nélkülözi az elszántságot vagy rászántságot; ami a nyelvet illeti, ott is. Több történik, úgy érzem. Nézzünk egy ilyen igen egyszerű vershelyet az (Ezüst repülök) című munkából. A nyilakkal jelzett „repülés” szövegében - ahol a nyilak egyébként elválasztó tagolá­ sok is, verslélegzetek jelei - többször is hirtelen nagybetűsbe csap a szólalási mód, a „kép” , s ez egyik efféle ilyen hármasságot ad: „halott G R A F IK A I J E L E K -<----E G Y ÚJ M E T A F O R A < ----- E G Y Ú R IST E N ” stb. A z elem önmagán belüli többszólamúságára akarom felhívni a figyel­ met, arra az összetettségre, amely szétsugárzik és a helyzetiséget teremti meg, s az eszköziséget úgy hitelesíti, hogy az egyezményesen elfogadott szöveg-szokás-kép mintegy a beszéd, a közlés középszintjét adja, a kifejezendőnek vélt-szokott síkot-teret, s ehhez kapcsolódnak a kifejezhetetlennek, nem kifejezendőnek vélt járulékok, mint hogy a színészi megjelenítés­ ben sem csak a leírt szöveg kel életre, hanem a gesztusok stb. soka­ sága veszi körül a dolog magvát; ha íróilag nézzük „a színpadot” , egy 59 �ilyen elfogultsággal. Zalán verse, hogy még egyszer visszatekintsünk a korábban mondottakra, magát a verset mint képződményt helyezi térbe, ez a kiinduló - még stilizációs - helyzetiség, s ez is eleme a végső hatás­ nak. D e itt maradván példánknál: a hirtelen felcsapó, kiemelt fogalom eleinte mintha szakasztott párjával folytatódna, j e l.. . m etafora.. . És ak­ kor bevág ez az „egy úristen” ; ez a merőben más, több és „kevesebb” , mintha felborítaná a dolgot, ám persze „a dolog” csak így, kontrázva válhatik ható képződtménnyé; máskülönben csupán regisztrálandó maradna, egy verselem a többi között. Felcsap a betűtípus változása? Visszahullana, ha tartalma nem adna felhajtóerőt. Természetesen a vers robogása már a közvetlen környezetben is más jellegű elemekkel és egységekkel, hatás­ tényezőkkel stb. él; ezek történetesen nem tartoznak vizsgálódásunk kö­ rébe; kiemelt példánkkal Zalán versanyagának és versvégeredményének szervességét és jelentőségét kívántuk jellemezni; s az organikusságnak is többféle rétegét, jegyét felmutatni. A z összetett hatást összetett eszközök alapozzák meg? Kétségtelenül. D e az eszközökkel Zalán végbeviszi a valódi költészet tovább-magyarázhatatlanát; s ez természetesen a költői személyiség nagyobb rendű hiteléből eredhet. Logikus, hogy a versered­ mények egy bizonyos oldalról tovább építik ezt a nevezett költői szemé­ lyiséget, értékesebbé teszik, az „emberi szituáltságot” . Remélhetőleg rá­ mutat ez a példa arra is, hogy a szokatlan eszközű versanyagok figyel­ metlen olvasói és bírálói kezelése az emberi értékesség elhanyagolását jelenti és fokozza. A jó költészet legbonyolultabb - látszólag a formai figyelmet magára vonó - képződményei mögött is valamely egyszerű, de felfokozott való­ ságrétegnek kell meghúzódnia. A költő ennek tudatos feltárója, részben; másfelől ez a művelet „árulja el” , pontosabban: ugyan mi érné meg különben a fáradást, a belevásódást, esetleg a - különböző fokozatú pusztulást? A fő személyét mindig; a tudatos-tudattalan „elkötelezettét” ; mi érné meg, ha nem ez, hogy: történik majd vele valami, amit - hadd idézzem parafázisként, pontatlanul - minden ért, csak ő nem, de a „v é ­ gére” érthetően és sugallóan „megérti” . Zalán Tibor költészete az ilyen kiválasztottság lázjegyeit is hordozza; az ilyen kiszolgáltatottság hidegeiről tud. Talán csak a magárahagyottság-vers egyik bekezdése hatott rám így? Hogy megint a lázig s a hidegig jutottam? D e ezt akkor hadd idézzem, megint a „semmiből megszólalás” jó példájaként talán, s az eszközök meglobbanó, hasító egymásmellettiségére: „a hideg fáraszt, küldjetek me­ leg takarót szegény tibornak. sajnálom, a salátástálban homályosan a gyer­ mekkor. . .” A tagolásnak, ahogyan például a „homályosa” és a „n” külön sorba kerül, fontos szerepe van. Ez a költői formálás tartalmilag formailag „elmondhatatlan” ; de fordítsuk meg a tételt - erre a versjel­ legre - , és visszaérkezünk egyik kiindulásunkhoz: az elmondhatatlanság tartományába hatol be a korántsem járulék eszközökkel az ily tudatos­ tudattalan merészség. A mű holdudvar-lázát-hidegét a központibb jelen­ téstartalmak legalább egyenértékűjeként kell kezelnünk. Zalán rezzenthetetlen mestere a pontos ábrázolásnak. Alighanem, mint mondani szokás, „mindent meg tud csinálni” , ami - történetesen - az ő feladata a világból, melyben jár, s „ábrázolni” tudja, ahogy jártában a többi mozgás vagy statika körülveszi. És költészetének egységét érzem 60 �abban a már ugyancsak említett tényben hogy az „eszköztár” nem él nála semmilyen külön életet; a „közléstárgy” és mikéntje, meg a vers-sugárzástér, mely tárgyain is beépül a műbe - tagolás, közbeiktatott elemek, kiemelések stb., ez a „vizuális elmondhatatlan” - , azzal az egyszerűséggel és újbóli „fejthetetlenséggel” kerül elénk, amely a régi megdolgozatlan lét-matéria sajátja. Ez a jelentős költészet válasza a megdolgozatlan anyagból sugárzó lét-hiány érzetre. „Földfogyatkozás idelent” , olvasom most az idézni készült (Vana Tallin) című versben, s ez közelebbről is az elmondottakra rímel. „Köztársaságot alapítunk és kiabálunk / sápadtak vagyunk és már szeretetlenek” , ez áll előtte. Utána pedig: felkönnyül, clownos lesz a matéria, s ez kell, az egyelőre-kibírás, nevezhetjük „túlélés” -nek is, eszközéül, módozatául. Íme: „ F I A M - ! - S O H A S E V I S E L J T É L E N S Z A L M A K A L A P O T § ; ” ez a § nyilván a gépen mellette levő idézőjel-rész helyett került oda, tudatosan-tudattalanul; a legcsekélyebb elem is a költészet egészéről vall, úgy, hogy megbonthatatlanságot ad az összességnek, meghaladva saját elenyésző mivoltát; s ennyiben azonnal Goethe megállapítására kell gondolnunk: minden hasonlat, maga a köl­ tészet is, tehetjük hozzá, szintén rezzenthetetlenül. „Tévelyegnek a tornyok a ködben” így kezdődik ez a vers, a földfogyatkozásos, „a harangozok / szürke ég felé lendülnek a harangokon / de pirosan száll le a köd / Hunyorgó restaurátorok szürcsölik a forralt­ bort", és így tovább. Zalán költészete arról „szól” ami a világban való­ ságosan van, s valamit akar tőlünk, ahogy Kosztolányi mondta. Ezeknek a verseknek a mestere nem akar kérdéseket erőszákolni a világra úgy, mintha kész képződményekkel szolgálhatna képünkbe máris. Nem „tema­ tikus” tehát a szónak sem rossz, sem jó értelmében. Jó értelmében sem? H ál’ isten! Igen szépek az ironikus poézis eredményei, a megcélzott tár­ gyú költemények pompás, hiteles faktúrát mutathatnak „közben” , s foly­ tathatnók... de nekem, ha megengedtetik a többest a magam személyes próbálkozásával elegyíteni, a legnagyobb költészetolvasói boldogságot min­ dig az jelenti, ha valami valósat tudok meg, amit aztán átforrósít a rettenetes csapongás, melyre meglétünk - ismét: hál’ isten! - kényszerít; ám az ellentételezés, az ellenőrizhetetlen újítás, ha lehet, s ezt igazán klasszicizálás-ellenzőként mondom, legyen anyagrésze az ilyen hunyorgásoknak, szürcsöléseknek, átpirosló ködöknek, s akkor akár a „fehér ege­ rek futása. . . kockás konyhakövön” is pontosan lesz a helyén, vagy a pupillán csörömpölő törött dobverők. A költészet először is ott alkotás, hogy részeiből megalkotódik; azután lehet csak ilyen „üzenése” vagy su­ gallata. Mármost minden ezeknek a részeknek a szerves egységén múlik. Állítom, hogy a jelentőség - vagy jelentősség - is. Anyagunk pedig csak a megélt anyag lehet; bármi álmokban éljük is meg, csak az. A kkor az­ után, mint Zalánnál is látjuk, hangsúlyos eszköz, futam, csapongás, rácso­ zat-forma, jelvilág s minden egyéb olyan lesz csak, mintha a szánk, a szemünk, a bőrünk, a lépéseink lélegzéséről beszélnénk; a hasonlat nem produkció már, hanem eredendőség. Hozzánk legközelebbiként hiteles, és - egyediségének mikéntjéről, „tárgyi” tartalmától teljesen függetlenül, tehát ha templomtorony, ha pokróc, ha restaurátor, ha madár - a leg­ nagyobb távolságok létfogyatkozatlanságait ígéri. Sosem egyet; mindig a tragikus pluralitást. Ezt érzem most Zalán Tibor erős, nélkülözhetetlen költészetében. 61 �62 �PETRŐ CZI É V A Napló helyett I. „Fáj, hogy a hóvirágok is igazságtalanul vannak elosztva.” Lénard Sándor „E gy költőnő naplója.” - Nem. Ezt a címet akkor sem tudnám vállalni, ha nem ma, egy nappal 1985 karácsonya előtt fognék neki az írásnak, ha­ nem azelőtt. Abban a harmincnégy évig tartó én, én. . . és megint én (Ich, ich . . . und wieder ich - mondogatta nagymama gúnyosan és nagyon ta­ lálóan!) korszakban, amelynek az utóbbi hat hónap vetett véget. . . A nap­ lóírástól ugyanis már akkor, alanyi koromban is irtóztam. A zt hiszem, első­ sorban a velejáró visszhangtalanság miatt. És ebben a kérdésben most sincs változás. Szeretek írni egy embernek és sokaknak. D e a papír soha nem is lesz számomra az ön-lélekgyógyászat eszköze; az egy síkba kényszerített pszichomonodráma nem az én műfajom. Am it az alábbiakban megpróbálok leírni, nem lesz egyéb tehát, mint egyre szűkszavúbbá fegyelmezett, s gyakran még így is papírkosárra ítélt leveleim kiegészítése. . . „ A szemérmes költő fából vaskarika” - írta ró­ lam még 1979-ben, a Heléna bálja megjelenése idején egy kritikus. M egle­ het, igaza volt. „Szemérmetlen” kitárulkozást itt és most sem ígérhetek, legfeljebb azt, hogy bárki, akit érdekel, bepillanthat azokba a költőnői(!?) hétköznapokba, amelyekben jól megfér (mert meg kell férnie!) egymás mellett a hajnali kettőkor rámtörő versírhatnék, s egy tökéletes műgond­ dal „felépített” almáspite. A z utóbbit nem véletlenül említem. Most, hogy egy lap érdeklődést tanúsít személyesre hangolt írói ügyeim iránt, igyekszem villámgyorsan tisztázni egy, az ujjakra száradt kelt tésztá­ nál (hogy stílszerű legyek!) levakarhatatlanabb félreértést. Nem vagyok a mai magyar líra ügyeletes konyhatündére. És nem saját költői lehetősé­ geim szűk (bár ha újabb verseim hosszú sora bárhol olvasható volna, kide­ rülne: egyre tágabb!) keretei űznek az ánizs és vanília tövébe. Egy frászt - mondtam volna erre a balítéletre vagy húsz éve, helikoni fűzfa korom­ ban! Korántsem mondom most, hűvösen és jólnevelten. Egyszerűen arról van szó, hogy én az anyagokban még soha nem csalódtam. Mindig, min­ denkor azt kaptam vissza tőlük, amit beléjük fektettem. A z almáspiténél maradva: a liszt, cukor, élesztő, tojás, tej, fahéj, vanília és alma nem csap be, nem használ ki; abban a pillanatban, amint elkészül, visszaadja, pon­ tosabban megtestesíti azt az energiát, ami belőlem származott. Kiuzsorázóim, kifosztóim mindig az emberek közül kerültek ki. D e ezt sem bánom igazán. Rég volt, hogy először olvastam Rilke Malté-ját, és benne ezeket a sorokat: „Geliebtsein heisst aufbrennen. Lieben ist: Leuchten mit unerschöpflichen Ö le.” „A k it szeretnek, elég. Aki szeret: kifogyhatatlan olajjal világít. (Bor Ambrus fordítása.) Akkor csak tetszett a szépen poentírozott 63 �hatásos mondatpár, amely aztán később, Halász Előd szegedi Rilke-speckollégiumán még számtalan változatban előkerült. Írtam is legott egy har­ matgyönge verset, a rilkei Liebende-Geliebete-elmélet hatására: „Szere­ tőből lassan / szeretté silányult” etc. Ma, amikor talán már megszolgál­ tam ama „kifogyhatatlan olaj” néhány cseppjét és a világítás jogát, ma tudom csak igazán, mennyire. . . Valamikor mindenkit és mindent kibírhatatlan módon harácsoltam ma­ gam köré - még a hóvirágot is. Mindig sokkal többet letéptem, mint amennyit lekvárrá válás nélkül haza lehetett volna vinni. „Hóvirágvágó­ gép” - szabadon Szécsi Margit után - körülbelül ezt műveltem azokon a mecseki télutókon. Ma, 1985 szokatlan - és hóvirágtermő, abnormálisan enyhe - karácsonyának előestéjén, már gondosan vizes vattába burkolva hoznám le a Dömör-kapu melletti rétről a virágokat. (Persze, azt is „az én rétem” -nek hívtam!) Lehoznám, és szétosztanám. Szétosztanám, mert nemcsak a világvándora bölcsnek, a páratlan emberségét morbid latinamerikai anekdoták mögé rejtő orvos-írónak. Lénard Sándornak fájtak az igazságtalanul elosztott hóvirágok. Fájnak nekem is. Mert soha nem azok kapják, akik igazán örülnének neki. És talán azért is, mert jómagam ugyancsak hátul állok a virágosztásnál, még ilyenkor, Éva-nap táján is. (Annyi önzés, hogy ez még rosszul esik, maradt bennem.!) A régi névnapi ciklámenek és születésnapi játcintok (Nowotarsky boltjából!) nem jönnek utánam Pécsről, ide, Pesterzsébetre. Kihirdetem tehát a szükségállapotot, és veszek magamnak egy csokor fagyöngyöt. Természetesen a fehérből, amit az angolok „mistletoe” -nak neveznek, s amely alatt szabad a kará­ csonyi csók. . . S amelynek kedvesen együgyű szertartása ezúttal megma­ radt az Eckersley-féle Essential English lapjain. Ettől függetlenül nincs, nem lehet panaszom erre az ünnepre. A finnországi tíz nap beváltotta, amit reméltem tőle. Megkaptam az előre - versben - megjósolt „karácsonyinfúziót” . A Finlandiát és a Kaupunginteatterit, esti bolyongást, a Baltitenger jéggé fagyott homokján, egyszem, „M i van a kezemben?” - játék­ kal kínált csokit a Péter-főzte vacsora után, és Ilkka barátságát. „Köszö­ nöm még egyszer - későre jár már, vagy korán van? - az együtt töltött napokat, a szellemi vándorlást, a verbálakrobációt (néha el-elszabaduló szójátékaimat nevezte így!) - és a búvárkodást.. . jó éjt, békés karácsonyt, eperkosaras újévet, meg hogy légy jó: Ilkka” olvasom századszor is karácsonyi levelét, s holnap a Helsinkiből utánam küldött epres (vagy inkább: szamócás!) tányérokkal fogok teríteni. Nem tudom, mi vár rám, ránk, mindnyájunkra, 1986-ban. D e a jövő teljes bi­ zonytalansága (még mindig, lassan 35 évesen sincs „igazi” állásom!), s ren­ geteg, elvben-írásban elfogadott munkám sorsa sem tudja elnyomni ben­ nem az ünnep örömét. . . A két kicsi vadul csomagol hetek óta. több ton­ na karácsonyi papírt és celluxot használtak el. Ajándékozási mániámat jócs­ kán megörökölték. Más beállítottságú - adni nem tudó, vagy nem akaró - „ügyfeleik” éppúgy meg fognak lepődni annak idején, mint az enyémek most. . . Mindegy. Ahhoz, hogy nekik is jusson a „kifogyhatatlan olaj” 64 �ból, ezt is meg kell majd élniük. A kelletlen, sokszor a visszautasításnál rosszabb alig-elfogadást. És - az ajándékozástól függetlenül is - a „kü l­ dő kezek taszítanak” -gesztust. Kormos Pista. Hogy ő mennyit tudott, pe­ dig mennyire nem „lelkizett” , az emberi leiekről. Ugyanitt, az előbb idézett Vonszolnak piros delfinekben mondja: „gye­ rekkorodba nem hagyod magadat visszarántani. . .” Mi, költők (ha közéjük számíthatom magam!), többek között ebben kü­ lönbözünk a „normális” emberektől. Egy félmondat, egy tekintet, egy érin­ tés elég, és hanyatt-homlok rohanunk vissza a gyerekkorunkba. D e a M á­ sik Fél rendszerint okos, és meggondolt, igazi felnőtt, aki nemet int. Őrzi ugyan a harmadik. . ., negyedik. . ., kilencedik karácsonyára kapott könyve­ ket, a Bambit, a N ils Holgerssont, a Május 35-öt, de sem ezek, sem a gyerekkor nem igazán részei az életének. . . A Bambi egyébként azért is került a felsorolásba, mert anyu visszaadta nekem az 1957-es első kiadást, egy finom, barnabetűs, karcsú kis kötetet, karácsonyi kanyaróm megédesítőjét. Ma már nyugodtan válaszolnék az Öreg kérdésére: „Nem tudsz egyedül lenni?” D e igen. Tudok, és szeretek is. Ú gy, mint a készülődés idején. Amikor Klára néni, ma is élő, kilenc­ ven évesnél idősebb magyartanárom, egy nagymamának címzett levelében kesernyés természetétől idegen líraisággal ezt írta rólam: „Sajnálom és irigylem sok szép fájdalmáért ezt a kis (akkor 12 éves!) gyöngykagylót...” A gyöngykagyló „fedőnév” , legalábbis az utóbbi pár hónapban keletkezett verseimre vonatkoztatva, feltétlenül találó. Leginkább A Dajka elkallódott monológja esetében, amit valószínűleg parafrázisnak fognak minősíteni, pedig nem az. Valódi fájdalom, valós élethelyzet rázott ki hajnali kettő tájt az ágy­ ból, hogy papírt és tollat kotorjak elő. . . Sokak, sokunk közös gondja. Azoké a nőké, anyáké, akiktől elvárják, hogy dajkálni-tudásukat, anyasá­ guk „színvonalát” anti-nőiségük szavatolja. Mert egy anya, aki nem nyil­ vánvalóan anyukás külsejű - máris gyanús. Talán ezért igyekeznek - öntudatlanul is az elvárás szerint loholva - már a harmincas éveikben járó egy- vagy többgyerekes nők szerelemre alkalmatlanná maszkírozni-idomí­ tani magukat. Idő előtt beletespedve az önálló vágyak és akarat nélküli Dajka szerepébe. Ennek a gyerekekre is visszaütő (ridegségben és valósá­ gos püfölésekben megnyilvánuló!) alapállásnak próbálok hadat üzenni a versben. És még valaminek. Annak a balgaságnak, hogy a szerelemhez v a ­ ló jog a tizen-huszonéves kor után rohamosan csökken. Pedig - különösen a későn érő alkatoknál - ez az időszak még csak az érzelmi ujjgyakorlatok ideje lehet. És sok társtalan. vagy társas megal­ kuvásban eltöltött évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki vállalni merje mindazt a „nehéz munkálkodás” -t (Saint-John Perse nevezi így a szerelmet a B ójákban!), amelynek során egy férfi és egy nő emberpárrá válik. Ami egé­ szen mást jelent, mint a közös folyószámla és a megosztott járom. . . De különbözik a nem kevésbé ellenszenves palotapincsi-pozíciótól is. A z utób­ biról jut eszembe: boldog lennék, ha bennem is megvolna E mily Dickinson fénylő, büszke öntudata: „Vágd szét a pacsirtát - benne a zene. / Ezüst­ be burkolt rétegek. / Megmarad néhány nyári hang. / Mire a flóták meg­ öregszenek.” (861. sz. vers, Károlyi Amy fordítása.) D e nincs. Egyre gyakrabban megesik, hogy a legócskább flótával elcserélném a pacsirta­ 65 �létben megőrizhető, magasabbrendű ifjúság minden esélyét. . . Mert a pa­ csirta fárasztja az olcsó hangszerhez szokott fület. Vissza a jelenbe. Nem jó ez a mostani karácsony. Főleg azért, mert Andris nagyon csúnyán köhög; ha bármelyik gyerek beteg (csak kicsit is!), teljesen ijedt kotlóssá válok, százféle házi és patikai módszert próbálok egyszerre. A zt hiszem, a minden anyát jellemző féltés mellett bennem még az önvád is dolgozik. Ilyenkor, ha baj van, az az érzésem, nincs jogom egy darab papír mellett üldögélni, legalábbis, amíg fel nem nőnek. Persze, jobbik eszemmel tudom, hogy ez őrültség, mert a nem-írás a végletekig szétrombolná azt is, amiért kedves vagyok nekik. . . A zt a másságot, ami éppen ebből a gyerekszemmel valószínűleg irreális „játszási dolog” -nak tűnő elfoglaltságból származik. . . Nemcsak meséket olvasok - a gyerekeknek és magamnak - , de a mesé­ ről is. Most éppen Bettelheim könyvét, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki léleket. Bontakozó gyermeki lelkemnek sok egy kicsit, hogy eb­ ben a könyvben Piroska kapucnijától az égigérő paszulyig minden de minden szexszimbólum. Van azonban egy fejezete, amin ugyancsak sokat töprengtem: „ A szörnyet a hősnő szeretete és odaadása változtatja vissza emberré. A gonosz varázs csak akkor oszlik el, ha a hősnő igazán megsze­ reti a szörnyet.” (A z állatvőlegény című fejezetből.) Gyönyörű volna, szin­ te túlontúl szép, ha a mindennapokban is ez játszódna le. Csakhogy: a szörnyek ellenállnak, nem változnak vissza emberré, akkor sem, ha sze­ gény hősnő megvész a szerelemtől. Legalábbis az esetek többségében. Mintha a „szörnyek” , azaz valamilyen módon deformálódott lelkek, örö­ müket lelnék saját torzulásaik makacs őrizgetésében. 66 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Szenti Tibor: Parasztvallomások Gazdák emlékezése Vásárhelyről A parasztság egészen a legutóbbi időkig a magyar társadalom legnépe­ sebb rétegeit adta. Ehhez és ahhoz mérten, hogy két tudományágnak, a néprajznak és a történettudománynak is tárgyai, igazán nem mondhatjuk, hogy túl sokat tudunk róluk. Egyfajta sablonos képünk persze minden kor parasztságáról van. A z olyannyira fontos árnyalatok, a tárgyszerű táji és rétegenkénti különbözőségek azonban többnyire már hiányoznak leírása­ inkból. Különösen így van ez a XX. századi, éppen felbomló parasztság, s ezen belül a birtokos rétegek, azaz az ún. kis-, közép- és nagygazdák esetében. Róluk mindmáig nem a társadalomtörténet, hanem a XX. századi magyar prózairodalom - például korai novelláiban Németh László vagy később a népi mozgalom egy-egy alakja - mondta a többet és érvényeseb­ bet. Frappáns bizonyíték erre az 1974-ben megjelent paraszti önéletrajzo­ kat közlő kötet (Emlékül hagyom.. .), amelynek valamennyi szerzője sze­ gényparaszt volt. Vagy a Szenti Tiborhoz hasonlóan ugyancsak hódmező­ vásárhelyi Kiss Lajos klasszikus munkája, A szegény emberek élete. Szen­ ti Tibor könyvét, amelynek tárgya a vásárhelyi gazdák élete, mindezek miatt fokozott kíváncsisággal vártuk és vettük kézbe. Előrebocsátjuk: nem hiába. Szenti kiváló ismerője témájának, s mindazokkal az ismeretekkel és adottságokkal is rendelkezik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy másokat is beavasson a múlt „mélységes mély kútjának” titkaiba. A kötet három részből áll. A z elsőben a vásárhelyi gazdák történelmi tudatát mutatja be a szerző - többnyire önnön írásaik és megnyilatkozá­ saik alapján. A másodikban családi életükről, műveltségükről és gazdálko­ dásukról tart tükröt az olvasó elé. A harmadik rész fontosabb témái test­ kultúrájuk, szexuális magatartásuk, szertartásaik és vallási életük. A könyv megítélésünk szerint legérdekesebb fejezete az, amelyben a gazdák történe­ ti emlékezetét vizsgálja a szerző. A vásárhelyi birtokosok a hun rokonságban hittek és Attila székhelyét más Tisza menti települések parasztságához hasonlóan maguk is Mártély határára tették. A magyar történelemmel kapcsolatos vásárhelyi népi emlé­ kezet további csomópontjai a honfoglalás és Árpád személye, az igazságos Mátyás, a törökkor, a kuruc világ, majd pedig 1848-49 és Kossuth alakja. Történeteikben kiszínezett, meseszerű elemek változnak az iskolai oktatás­ ból és a tömegkommunikáció csatornáiból származó reálisabb ismeretekkel. A z első világháborútól kezdődően az emlékezet konkréttá válik, a meseszerűség eltűnik, s átadja helyét a személyes tapasztalatoknak. Ennek meg­ felelően tagoltabbá is válik, mégpedig nemcsak az egyes paraszti rétegek 67 �viszonylatában, hanem magán a birtokos parasztságon belül is. Volt vásár­ helyi gazda, aki az első világháborúban tábori csendőrként csempészéssel majdnem kisebb vagyont gyűjtött, s volt, aki még az 1918. október 31. utáni parancsot is komolyan vette, s az olasz frontról teljes menetfelsze­ reléssel tért haza. „Országokon cipeltem körösztül. Száz kilométereket töttem mög gyalog. Mindön nagy várost elkerültem, hogy sönki sö vöhesse el tülem a fölszerelésömet, de máig sö köllött vele elszámolnom” - emléke­ zett egyikük a szerzőnek. A D una-Tisza közi gazdák történelmi emlékezetéhez és politikai beállí­ tottságához képest feltűnő, hogy a vásárhelyieké lényegében mentes az éles Tanácsköztársaság-ellenességtől. Kézenfekvő persze a magyarázat is. Mire a proletárforradalom intézkedései Vásárhelyen valósággá váltak vol­ na, megérkezett a román hadsereg. A vásárhelyi gazdák így a román kato­ naság rekvirálásaival és önkényeskedéseivel szembesültek, s ezért a Vörös Hadsereg júliusi támadásakor „föllélögzöttek” , sőt sokan a vöröskatonák segítségére siettek. (Július 25-én a visszatérő román parancsnok ezért 56 vásárhelyit lövetett agyon.) A z első világháborúhoz és 19 18 -19-hez képest a két világháború közötti 20 év szinte eseménytelennek tűnik a szerző által feltárt és bemutatott anyag alapján. A gazdák a búza árváltozásaira, a magas adókra és kama­ tokra, valamint a hadikölcsönök valorizálatlanságára emlékeznek, s az or­ szággyűlési választásokra és pártpolitikai küzdelmekre (amelyek pedig Hódmezővásárhelyt sem kerülték el) nem vagy alig. „ . . . a gazdák szá­ mára - írja a szerző - ezek az évek ismét a szorgos munkával, a vagyon­ gyarapítással teltek el.” A második világháborúval és az azt követő átalakulásokkal kapcsolatos rezignált hangulatú vélekedéseik reális tükröződései mindannak, ami en­ nek a napjainkra kihalt, megöregedett vagy más társadalmi osztályokba felszívódott paraszti rétegnek megélni adatott. Megható, hogy mindezek ellenére hogyan és mennyire ragaszkodnak az élethez, a munkához és a hazához. Olyan értékek ezek, amelyekkel jobban lehetett és kellett volna sá­ fárkodnunk - sugallja a szerző, s ezzel a recenzens is messzemenően egyetért. A kötetet irodalomjegyzék, térképvázlatok, valamint igen gazdag és be­ szédes fotóanyag egészítik ki. (Gondolat.) ROM SICS IG N Á C 68 �ÉLŐ MÚLT Az utolsó nógrádi nagyasszony Beszélgetés Balogh Károlynéval Balogh Károlyné Csernyus Aline Rádon született, 1890. április 27-én. A Madách-kutatással már férje életé­ ben kapcsolatba került, hiszen Balogh Károlyt, Madách l mre nővérének és Bérczy Károlynak egyaránt unokáját nemcsak klasszika-filológusként és műfordítóként tartják számon, ha­ nem - több kisebb publikáció mel­ lett - ő írta a mindmáig legjobb Madách-életrajzot (Madách, az ember és a költő, Bp. 1934.). Férje halála után (Balassagyarmat, 1944) rámaradt a családi hagyaték gondozása, mely­ nek értékét növelte, hogy a költő közvetlen leszármazottai Magyaror­ szágon kívül éltek, illetve a náluk volt hagyatékrész nagyrészt megsem­ misült. Balogh Károlyné adta közgyűjteménybe a Madách-család leve­ lezésének jelentős hányadát, a család 1850. évi osztályegyezségét, a fotó­ gyűjtemény értékes darabjait, Bérczy Károly teljes irodalmi hagyatékát. Ezek a fontos források a Nógrád Megyei Múzeumigazgatóság, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a győri Xantus János Múzeum állományát gyara­ pítják. Rendszeres konzultációt biztosított a Madách-kutatóknak; adatok köz­ lésével és ellenőrzésével segítette munkájukat; az 1964 óta megélénkült kuta­ tás minden jelentős tudományos vállalkozásának részese volt. Nógrád Megye Tanácsa 1985 januárjában ezért Madách-díjjal jutalmazta. Budapesten halt meg, 1985 február 9-én. Férjéhez hasonlóan, Csesztvén nyugszik. - Ismerte még Alinka néni Madách Imre fiát, Aladárt? - Személyesen nem. Én csak egyetlenegyszer, éppen Aladár bácsi teme­ tésén jártam Alsósztregován.1 Azt tudják (benne van az életrajzokban), hogy apósom mint árva gyerek vele együtt nevelkedett a nagymamánál.2 Élt ak­ kor egy Huszár Sándor nevezetű nagybácsi, aki Madách Annának, Imre nő­ 69 �vérének volt a férje. Hozzá már akkor sűrűn jártak a fiúk, amikor a piaris­ tákhoz jártak gimnáziumba Pesten. Huszár Sándornak volt egy házvezetőnő­ je, Fekete Mária, aki akkoriban ment alkalmazásba.3 Ez a nő hozott magá­ val egy hatéves gyermeket. Apósomnak nem tetszett a társaság, elmaradt tő­ lük. Madách Aladár viszont elvette Fekete Máriát és adoptálta a gyereket, aki azután mint Madách Ilona szerepelt. A házasságot a spiritek parancsolták neki. Ő k nagy spiritiszták voltak, szellemeket idéztek. Fekete Mária volt a médium, de az öreg Huszár Sándor is teljesen belebolondult ebbe. Madách Aladárt is ők tették spiritisztává, írt is aztán ilyen könyveket.4 Hogy a nóg­ rádiak közül valaki csatlakozott-e hozzájuk, azt nem tudom. Ez a házasság nagyon nem tetszett a családban, kényes egy történet volt, Madách Aladárékkal nem nagyon érintkeztünk. Apósom, miután mint gyerekek együtt növe­ kedtek fel, érintkezett vele, a férjem is járt Sztregován. Mi a szüléinknél voltunk Nógrádban, amikor kaptuk a hírt, hogy meghalt Madách Aladár. Apósom ekkor Ausztriában járt a hegyekben, a nyári szabadságát mindig ott töltötte. A temetésre csak mi mentünk a családból, meg Madách Imre bácsi, akit Imsi bácsinak neveztek.5 - Hogyan festett akkor Alsósztregova, a kastély? - Nem volt éppen nagyon gondozott, de a park, az szép volt. Madách Aladárt a régi kis kápolnába temették el, a falu északi végén, a temetőbe.6 - Arról a családban beszéltekre, hogy Majthényi Anna, Madách Imre édes­ anyja járt-e, élt-e Csesztvén öregkorában? - Mikor Madách Aladár megnősült, akkor őt Madách Károlyék elhozták Sztregováról Csesztvére, mondván, hogy a nagymama nem lehet egy olyan nővel egy házban, mint Fekete Mária. Pedig mit ártott volna az a 85 éves nagymamának... De hát ilyen volt a felfogás. A nagymama nem is szokta meg Csesztvét, sokszor hitte, hogy Sztregován van. Azután kiment a kertbe sétál­ ni és megnyugodott. Csesztvén halt meg,7 de átvitték Sztregovára temetni. Ráadásul amikor a nagymamát átköltöztették Cscsztvére, ezt-azt össze is pa­ koltak, amikor pedig Madách Aladár hazajött az esküvőről Győrből, Madách Károlyékat rettentően lehordta, összepakolt és visszavitte a holmikat. Ez volt az egyik alapja a családi viszálynak. - Madách Imre bölcsője, ami most a csesztvei múzeum kiállításában látható, nem ekkor került ide? - A bölcső más ügy. Abban nemcsak Madách Imre feküdt, de a többi test­ vére is, később Madách Károly gyerekei, ahogy éppen kellett. - Fráter Erzsébetről és két lányáról esett szó a családban? - Az én időmben nem éltek Fráterek Nógrádban. Fráter Erzsiről sem be­ széltek, nem volt már érdekes. Akkor hallottam róla először, amikor a Madách-téma előtérbe került. A lányok közül Borbála, az Ára (így hívták) itt volt Pesten, zárt intézetben. Madách Aladár halála után Emánuel bácsi,8 azaz Madách Károly legidősebb fia lett a gyámja. A másik lány, Jolán ott volt a temetésen, nagyon szép öregasszony volt. Másnap meg akartuk látogatni őket az urammal Losoncon, de kitértek előle: „Szegény Jolánkát annyira megvi70 �selte ez a tegnapi temetés, hogy inkább hagyjuk máskorra a látogatást.” Nem is találkoztam vele többször. - És Madách Imréről hogyan vélekedett a család? - Bár Madách Károlynak mind a négy fia művelt, jó állásban levő ember volt, akkoriban még nem jöttek a tudatára, hogy a Tragédia nagy mű. Én tizenhárom éves koromban kérdeztem meg, hogy rokona-e a mi Madáchainknak, akik Csesztvén laknak. Saját fülemmel halottam Emma nénitől, Madách Károly özvegyétől, aki jól ismerte: „A z Imre sógor olyan bogaras ember volt.”9 Bérczy Károlyról többet beszéltek. A z Anyegin-fordítás a műveltebb családoknál megvolt. Nagy dolognak számított, hogy megtanult oroszul, hogy eredetiből fordíthassa, ne a Bodenstedt-féle német fordításból. Ezt nagyon emlegették. - Milyen nógrádi nevezetesebb családokra fordulóról? tetszik emlékezni a század- - Megvoltak a régi nevezetes famíliák: a Mocsáryak, a Muslayak, Málnapatakán a Kuhinkák, akiknek jólmenő üveggyáruk volt, azután a Prónayak Romhányban, Andreánszky Gábor Petényben, Huszárék Keszegen. Politiká­ ról inkább csak a képviselőválasztások alkalmával volt szó. Emlékszem rá, hogy Török Zoltán sokáig volt főispán,10 de a megyei politikában mi inkább az alispán, Nagy Mihály nevét hallottuk emlegetni. - Hogyan éltek ezek a családok? - Általában földbirtokból. Sztregován még nagyúri szokások maradványai voltak, Csesztvén azonban, ahol Madách Károly hét gyereket nevelt, kevés volt a jövedelem, egyszerű az élet. A birkatartás volt ott a legfőbb jövede­ lemforrás. Apámnak Bodonyban 700 holdnyi birtoka lehetett, szántó, erdő. Nagyon szorgalmasan gazdálkodott. Nyáron mindennap reggel négykor már felkelt. Volt ugyan egy úgynevezett gazda, Pista bácsi, aki valamikor kertész volt a családnál, azután apám gazdát csinált belőle. Ő mondta meg a bére­ seknek, mikor, melyik táblára menjenek szántani, mit kell vetni. De minálunk ezeket főképpen apám csinálta. Pénz sohasem volt otthon - ezt most komolyan mondom -, de minden egyéb természetben megvolt. Hogyan le­ hetett az életet pénz nélkül szervezni? Azt ők tudták. Felvettek kölcsönt, rá­ táblázták a birtokra. Aztán, amikor jött a váci vásár, eladták a gyapjút, ga­ bonát. Érdekes módon nem annyira Gyarmatra jártak, mert Vácott voltak a nagyobb vásárok, a Duna mellett. Vácról járt ki egy gabonakereskedő, ő még aratás előtt megvette a termést. - Hogyan zajlott a hétköznapi élet egy kúriában? - A házon belül szakácsné főzött, ő volt az „asszonyság” . Volt még rajta kívül szobalány, inas, mindenes, szolgáló. Négyen-öten. A mindenes a kertben is dolgozott, fát vágott. Ezeken a falusi konyhákon egész nap égett a tűz, mert a disznóknak is főztek, hatalmas nagy fazekakban. Amikor az emberek­ nek már megfőztek, akkor föltették az állatoknak a főznivalót. Ezek az em­ berek részben természetben kapták a fizetést, ezt konvenciónak nevezték, azon­ kívül pénzben is. Volt használati földjük is. Mindegyik kapott nálunk egy holdat, saját művelésre. Több helyütt voltak úgynevezett dinasztiák, akik ott 71 �szolgáltak tovább a családnál. Emlékszem, hogy például nagyanyáméknál11 Ra­ don nagyon örültek az asszonyok, ha a lányukat felvették szolgálónak, mert volt a konyhán egy kitűnő szakácsnő, a Marka néni, s ott a lányok nagyon jól megtanultak főzni, ami óriási erény a férjhez menésnél. Kocsizásra hasz­ nált ló volt a gazdaságban két pár. Kocsi kettő-három, ha az egyiknek kiesett a kereke, akkor befogtak a másikba. Volt egy szánkó is, amikor leesett a hó, mi gyerekek igen örültünk, jaj, de jó, mehetünk szánkózni. A négy „parádés’’ lóhoz volt egy parádéskocsis, aki a legnagyobb úr volt mindenütt az egész gazdaságban, a szakácsnők is édesgették, cirógatták őket a konyhán. Volt nekünk egy parádéskocsisunk, 16 évig volt nálunk. Jani kiváló ember volt, apám akárhová elengedett vele, szolgálata alatt egyszer sem volt részeg, ami akkoriban nagy sor volt. Mikor apám eladta Bodonyt,12 fél év múlva ő is felmondott és elment, mondván: nem mindenes, hogy fát vágjon, utat gereb­ lyézzen, ő lovakkal foglalkozik. Később hallottam valakitől, hogy a rozsnyói püspöknek lett a négyeskocsisa. Autója a felszabadulás előtt csak a tehetőseb­ beknek volt, de annak sem mindnek. Akadt, aki azt mondta, inkább jár lo­ vas kocsin. Autója volt például Rúdon Muslay Gyulának, aki különben nagy „lovas” ember hírében állt, ő maga ugyan nem lovagolt, csak hajtott, de ver­ senyistállót is tartott. - A csesztvei udvarház múzeumépülete mellől lassan eltűnik a hajdani gaz­ daság utolsó épülete is. Hogyan festett ez akkor? - Csesztvén én először négyéves koromban, 1894-ben jártam. Nem sokban különbözött. A folyosó nyitott volt, mi onnan ugráltunk unokatestvéremmel Grosschmindtnéval, Madách Alizzal a kertbe. Csak később üvegezték be, ami­ kor a kislányok születtek, mert nagyon hideg volt a nyitott folyosó. A régi, középső, a kert felőli bejárat szerint volt a nagyszoba középen, az volt a nap­ pali vagy a dohányzó, ott fogadták a vendégeket. Jobbra ettől az ebédlő, a hálószoba, a kisszoba vagy gyerekszoba. Olyan hancúrozást csináltunk ott es­ ténként, hogy csak úgy rengett ott minden! A nagyszobán túl Emma néni, azaz Madách Károlyné szobája, azután cselédszoba, kamra, WC. Annak a szárnynak, ahol most az Arany János emléktábla van, két szobájában volt az „iskola” , ott laktak a fiúk, a nevelővel. A gazdasági épületek pontosan ott állottak, ahol most. Ahol Faraga Mari néni lakik, cselédlakásféle volt, de már a ház felé eső részben istálló meg kocsiszín volt. Nagy öröm volt ne­ künk, tíz-tizenkét éves lányoknak, hogy szabad volt bemenni és a kocsikon ugrálni. - Milyen volt a kúriák népének társadalmi élete, érintkezése? - Az ismerős családok látogatták egymást. Elmentek egymáshoz, egy nap­ ra, két napra, volt hogy egy hétre is. A rokonokhoz, közel lakó barátokhoz főként vasárnap jártak, s gyakran csak vacsorára. Aki olyan közel lakott, hogy egy-két óra miatt érdemes volt odamenni, Romhányba, Kelecsénybe, ah­ hoz átmentek vacsorára. Ettek, ittak, kártyáztak, s mint aki jól végeze dol­ gát, elmentek haza. Ez volt a társadalmi érintkezés szokott formája. A nők is kártyáztak, lórumot, ez volt a divatos kártyajáték. Volt egy nagynéném, otthonülő, ötgyermekes, „szolid” családanya, aki oda volt a lórumért.13 A kártya főképpen szórakozás volt, s miután az asszonyok is benne voltak, ők azért jobban megnézték a pénzt, mint a férfiak. A férfiak vadásztak, lovagol­ 72 �tak. Nekünk, gyerekeknek a nyár fénypontja a kirándulás volt Szandára, minden évben, kocsival, sok élelemmel. Aztán Szandaváraljáról feljött néhány cigánygyerek, nyaggatták a hegedűjüket, mi arra táncoltunk. Nem minden nyáron, de többször kirándultunk a drégelyi várhoz. Cserhátsurányban rokonok, Madáchok laktak. Ők minden István-napkor adtak házimulatságot, de olyat, hogy mi, gyerekek is részt vettünk rajta. Utazni nemigen jártak. Ha a szom­ széd megyébe mentek, az már utazásnak számított, saját kocsival. A jó férfi­ ak kímélték a lovaikat meg az „alkalmatosságot” (a kocsit), így nemigen utazgattak. Inkább az asszonyok mentek fürdőbe nyáron, három-négy hétre. Főként Parádra. Szliácsról azt állították, hogy az csak reuma ellen jó. - Hol vásároltak, varrattak, mit olvastak? - A tehetősebbek bejártak vásárolni Pestre és szabóhoz is; akinek kevesebb pénze volt, megelégedett a váci meg a gyarmati szabóval és a falusi boltban vásárolt, könyvre és havonta fizettek. Alsópetényben dolgozott egy falusi sza­ bó: parasztember, akinek a környékbeli földbirtokosok megmutogatták a pesti ruháikat, hogy azok hogyan vannak megcsinálva, ő megtanulta, kitűnő szabó­ vá vált és az egész környéknek dolgozott. De a legáltalánosabb a középmódo­ soknál az volt, hogy nyáron felvettek egy házivarrónőt, aki ott nyaralt, kosz­ tolt is és közben varrogatott. Én még német divatlapra is emlékszem. Die Modewelt - ez volt a címe. Mindig nagyon örültem, ha ez a divatlap jött, mert idővel megkaptam és szabad volt kivágni a babákat, ruhákat. Az újságok kö­ zül a Budapesti Hírlapra és a Gazdasági Lapokra emlékszem. Az én szüle­ im14 nyelveket beszélő emberek voltak, nagyon szívesen olvastak németül és franciául. Mindenféle regényeket vettek, meg kölcsön is kaptak. Nagyapám­ nak15 nagy könyvtára volt, ez apámra szállt. Nálunk sok volt az akadémiai kiadvány, sorozat is, apám előfizetőjük volt. - Mikszáthot olvastak-e akkoriban Nógrádban? - Hogyne, olvasták is, szerették is. Számon tartották, hogy nógrádi. - A Mocsáry-megyetörténet meg volt a családoknál? - Mikor még a férjemmel fiatalok voltunk, nagyon szerettünk volna egy Mocsáryt megszerezni. Már akkor sem volt nagyon forgalomban. Mondom: „Nagymama, abból a Nógrád vármegyei monográfiából, amit a maga nagy­ apja írt, nincs itt, Rádon egy sem?” - „Jaj, fiam, nem tudom, hol lehetnek, de tán nincsenek is már meg, mert itt hevertek szanaszéjjel, hol a padláson, hol itt, hol ott, hát bizony kenyérsütésnél elhasználták őket.” - Közismert, hogy ,a gyermekkor emlékei vésődnek be a legmélyebben az emlékezetbe. Milyen volt akkoriban a gyerekek oktatása? - Engem az első elemi iskolákban a szüleim tanítottak. Aztán mikor har­ madikba kerültem, akkor kezdett el hozzám járni a Trautwein Gyula bácsi Romhányból, aki ott kántor volt. Minden héten kétszer vagy háromszor el­ ment érte a kocsi és elhozta Romhányból, amikor nekem megadta az óráit, akkor megint visszavitték. Elég idős ember volt már, sok gyerekkel, így rá is szorult egy kis mellékkeresetre. Meg aztán őt tartották akkor kiváló tanító­ nak. Ő évekig tanított minket, a tanrendben előírt anyagra. Bodonyban csak négy osztály volt, vizsgázni Romhányba mentünk. A plébános úr, a kántor 73 �úr, és még egy tanító előtt, hogy hárman legyenek. Olyan évre is emlékszem, amikor ők jöttek hozzánk, egész délelőtt faggattak az ötödik és hatodik ele­ mi anyagából. Akkor ott is ebédeltek. Elemi után polgárit végeztem, a hato­ dik elemiből átvettek különbözeti vizsgával a harmadik polgáriba; harmadikat, negyediket végeztem.16 Szívesen mentem volna tanítóképzőbe, de nem akar­ tak kiadni a házból, így befejeztem az iskolákat 14 éves koromban. De ak­ kor még volt nevelőnő is, aki nyaggatta az embert egy-két évig. Nyelvekre főképpen. Apám nagyon adott a nyelvekre, azt mondta, nem művelt, aki nyelveket nem beszél. A nevelőnők németek, ritkábban franciák voltak, akik itt Magyarországon meggyökeresedtek, s az egyik család ajánlotta őket a másiknak. Nálunk volt három évig egy nevelőnő Stuttgartból, amikor már „túlnőttem” a korán, elment nagynénémhez, ahol öt gyerek volt, és azokat is tanította németül. Ezek a német lányok többnyire franciául is tudtak, mind a két nyelvet tanították. Korcsolyázni vitt még, sétálni, tornászni meg főkép­ pen kézimunkára tanított. Anyám nagyon szerette ezeket a lányokat, mint saját lányait tekintette őket és vitte is magával mindig, ha látogatóba men­ tünk a rokonokhoz. - Hogyan találkoztak, érintkeztek a s erdültebb, két nembeli fiatalok? - Társaságban, névnapokon, családoknál. Amikor kicsik voltunk, együtt játszottunk. Nekem is voltak velem egykorú fiú barátaim, én azokkal nagyon jóban voltam, pofozkodtunk, verekedtünk. Akkor sem tartották a lányokat üvegszekrényben. Nagyon jól emlékszem arra, amikor 16 éves koromban egyedül beküldtek Pestre, hogy vásároljak ezt-azt. Nagyanyám ezen nagyon megbotránkozott. Ő még olyan régimódi nagymama v o lt... A férjemet is­ mertem már azelőtt is, mint gyerek. „Számbavehető emberként” akkor talál­ koztam vele, amikor Prónay Mihály főispán lett Nógrádban. Tizenhat éves voltam akkor.17 Rögtön azzal jött anyámhoz, szabad-e hozzánk eljönni láto­ gatóba Bodonyba? Csak gyere el, hiszen atyafiságféle is van köztünk, gyere.” Attól kezdve buzgón járt és egy év múlva férjhez is mentem.18 - Ritkán adódik, hogy olyan személlyel beszélgethetünk, aki részt vett 19 50 ben a szécsényi országgyűlés 200. évfordulóján tartott Rákóczi-ünnepen. - Nagyon sokan és nagyon sokat beszéltek és ez engem bizony nem na­ gyon érdekelt. Persze tudtam azért, miről van szó. Mi már reggel elindultunk Gyarmatról kocsival és egész nap ott ténferegtünk Szécsényben. Sokan vol­ tak. Terítve volt a vár alatt a réten, sátrakban. Volt azután valami, bandéri­ umnak nevezett fölvonulás. Talán négyen-öten lóháton, de nem sokan. Senki­ nek nem volt olyan jó hátaslova, akit el mertek volna vinni anélkül, hogy meg ne bokrosodjon. Nekem nagyon tetszett az egész, felnőttnek éreztem magam és volt is egy olyan ruhám az alkalomra, ami egy fölnőttebb lánynak való. Régen v o lt.. .19 A fenti válogatás anyagát adó magnós beszélgetés 1984 nyarán készült Bu­ dapesten, az akkor 94 esztendős Balogh Károlynéval. A teljes felvételt a Nógrádi Sándor Múzeum őrzi. A beszélgetést Praznovszky Mihály megyei múzeumigazgató és K erényi Ferenc irodalomtörténész készítették. Az interjú szövegét sajtó alá rendezte: Kerényi Ferenc. 74 �JEGYZETEK I. 1908. július 26-án. 2 . , .apósom” : Balogh Károly, Madách Mária és Balogh Károly fia, akinek szüleit 1849-ben Marosszlatina mellett meggyilkolták. A ,,nagymama” : Majthényi Anna, Madách Imre édesanyja. 3. Huszár Sándor leírása és jellemzése Balogh Károly tollából: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára, V-an. 4306/1. ff. 344-5. Fekete Mária fényképét - az elmondottak alapján érthetően - csak a köz­ vetlen leszármazottak őrizték meg, megjelent az Érdekes Ú jság 1923. január 18-i számában. Erede­ tije elveszett vagy lappang. 4. Madách Aladár tagja volt a London Spiritualist Alliance-nak, lefordította A lfred Russel könyvét, v é d e lm é b e nt (Bp. 1884.) Saját könyve: A sze l l e m b ú v á rla t irá n y e sz m é i (Bp. 1889). Számos cikket publikált ebben a tárgykörben és versei is ilyen hatást tükröznek. Erről rész­ letesebben Ruttkay Teréz Mária írt: Madách Aladár (1848-1908), Bp. 1938. 65-6, (Madách Aladár műveinek jegyzéke). A g y a k o rla ti sp ir itiz m u s 5. Madách Károly fia, lakott Madách-rokon. a 6. 1934 óta — költő-apjával szanak. költő unokaöccse (1859—1915). Ő a később emlegetett Cserhátsurányban egyetemben — az alsósztregov ai park emlékműve alatti sírboltban nyug­ 7. 1885. május 22-én, 96 éves korában. 8. 1835 és 1924 között élt. 9. Madách Károlyné Csernyus Emma (1838-1927). 10. 1898 és 1905 között. 11. Muslay Sándorné Mocsáry Etelka, Mocsáry Antal unokája. 12. 1910-ben. 13. Muslay Gyuláné Szentiványi Antónia. 14. Csernyus Á lán és Muslay Etelka. 15. Csernyus Andor. 16. A negyedik polgári végbizonyítványát 1904. június 25-én állították ki a balassagyarmati polgári leányiskolában. Két jeles, a többi érdemjegy kitűnő. (A bizonyítvány a család tulajdonában,) 17. 1906-ban. 18. A házasságot 1907. december 28-án kötötték Kétbodonyban. Balogh Károly (1879-1944) ekkor „ k e ­ reskedelmi miniszteri segédfogalmazó” volt a fiumei kormányzóságnál. A házassági tanúk: Muslay Gyula Rádról és Bérczy Géza (a költő fia) Jobbágyiból. 19. A Rákóczi-ünnep aprónyomtatványait (meghívókat, programot) a család a Nógrádi Sándor Múze­ umnak ajándékozta. A sajtó alá rendezés során nyújtott segítségért is ezúton mondunk köszönetet Balogh Annának. 75 �BALOGH K Á R O L Y Szülőim Anna nővérem édesanyámnak Huszár Józseffel kötött első házasságából szü­ letett. Huszár József 1833-ban vitte 20 éves feleségét a Vác közelében fekvő Nógrád megyei Keszegre. Házaséletük csakhamar véget ért. Huszár József, mint Nógrád megye első alispánja, egy erős lovaglás után hirtelen ürített pohár víztől súlyosan beteg lett s már 1841-ben (VII. 7.) meg­ halt. Árvány hagyva két gyermekét; a 7 éves Józsefet (Pepit, mint a család­ ban nevezték) s a 2 éves Annát. Nagyanyám ebben az időben Pesten lakott. Így édesanyám anyja látogatá­ sára többszörönként tette meg az utat Keszeg és Pest között; Váctól, illetve Vácig rendesen gőzhajón. Egy ily alkalommal történt, hogy 1846 nyarán megismerkedett atyámmal, aki viszont egy váci kanonok nagybátyját látogatta meg időnkint Pestről. Édesatyám Olaszországból, hol a „Lajos bajor király’’ nevét viselő 2. dragonyos ezredben szolgált, 1842 körül került, mint kapitány Pestre s az ezred másodtulajdonosának, báró Lederer Ignác lovassági tábornoknak, ki akkor Magyarország vezénylő tábornoka volt - lett segédtisztje. A magas műveltségű, szellemes, előkelő modorú hölgy mindjárt az első ta­ lálkozásnál felkeltette atyám érdeklődését. A vonzalom kölcsönös volt; a ta­ lálkozások ismétlődtek s rövid idő alatt házasságra vezettek. Az esküvő 1847. január 17-én történt meg Sztregován. Kevés emlékem maradt abból az időből szülőimről és sajátságos játéka a véletlennek, hogy egyéniségükre nézve jellemző egy-egy epizódja életüknek éppen annak az egyénnek útján jutott tudomásomra, aki jóval utóbb, bizo­ nyos sógorsági kapcsolatba jött családunkkal. Ez Károlyi László, későbbi alkancellár volt, abban az időben József nádor elnöki titkára, szekretáriusa. Mint a budai első társaságban kedvelt fiatal em­ ber, megfordult ő a gróf Festetich-háznak akkor látogatott estélyein is. Ott találkozott az akkor még nőtlen édesatyámmal. A háznak jó kedélyű, szeretetr e méltó úrnője sokszor vidította fel társasá­ gát ötleteivel, tréfáival. Napirenden voltak akkor a charade-ok. A grófnő egy nagy és egy kis ollót téve egymás mellé, atyámat hívta fel, hogy fejtse meg talányát. A megfejtés volt: Chere (die Schere) Charles Scharl, bécsiesen kis olló. Elég ez a kis episod is arra, hogy illusztrálja azt a kedveltséget, melynek édesatyám e körben részese volt; amire sokoldalú nyelvismerete is qualifikálta - folyékonyan beszélte az angol, a francia és olasz nyelvet és ismerte e nemzetek költészetét is. A másik epizódot ugyancsak Károlyi László édesanyám özvegyi éveiből mondotta el. 76 �Mostoha bátyám, Huszár Pepi, elérvén tízéves korát, anyám a Tcreziánumba kívánta őt helyezni. A dolog sikere a nádor kegyétől függött. Ezt kikérendő, anyám kihallgatásra jelentkezett Károlyi útján. - A kihallgatás után a nádor a kérvényt átnyújtva titkárának kedvező elintézés végett, kifejezést adott an­ nak az előnyös benyomásnak, melyet az özvegy Huszárné egyénisége ő reá tett, mondván: „M ultum mihi places ista Domina Huszár; est una domina nobi­ lissima” . Magukban csekély jelentőségű dolgok ezek; de drága emlékek, hisz szeret­ teinknek még lába nyomát is megbecsüljük, mikor örökre elvesztettük őket. ☆ Szülőim lakása egybekelésük után Budán, a várban, a csendes Fortuna ut­ cában volt. Ott láttam meg én is a napvilágot. Miután Pepi időközben a Tereziánumba került, ide már csak Anna nővé­ rem követte anyámat Ninával; aki utóbb szülőimről való megemlékezéseiben atyámat nyílt és meleg szívűnek, vidám kedélyűnek, tréfára, dalra kész em­ bernek jellemezte. Anna nővérem is mindig az igazi jó és sohasem mostoha atyai érzés meg­ nyilatkozását tapasztalta atyám részéről s mindenkor gyermeki hálás kegyelet­ tel emlékezett meg róla. Nemsokára következtek Magyarország szabadságharcának oly szomorúan végződött, dicső napjai, Atyám átlépett küzdő seregeink sorába s a 2. számú Hannover-huszárezredben őrnagyi rangot kapott. Néhai Prónay Péter beszélte el, aki „kedves embernek és vitéz katonának” mondotta atyámat, hogy szemtanúja volt annak, midőn atyám osztályának élén rohamra vezette huszárjait a reájuk irányzott heves ágyútűzben, abban a híres esti lovasrohamban, amely javunkra döntötte el Isaszegnél az 1849. április 6-án, nagypéntek napján, a Klapka és Jellasich között vívott véres ütközetet. Később atyámat táborkari (vezérkari) őrnagyi minőségben az erdélyi had­ sereghez rendelték s itt Bem alatt harcolt a hadjárat befejeztéig, számos csa­ tában. Atyám távozásával, anyám Sztregovára költözött nagyanyámhoz. Itt kereste fel őt később atyám s ebből az időből valók az emléksorok, melyeket nővé­ rem emlékkönyvébe írt: „Recht thun und edel sein und gut, Da hat man immer frohen Muth Und Freude um sich her. Sztregova den 30. Juni 1849. D ein dich Liebender Vater Kari Balog” (A te szerető apád Balogh Károly) Egyetlen kezeírása atyámnak, mely reám maradt. Nemsokára ezután együtt indultak a végzetes kimenetelű útra, magukkal víve Pepit is - és két hónappal az emléksorok megírása utá n már egyikük sem volt az élők sorában. 77 �Szalatnya Tegyünk most a közelebbi szomszédoknál néhány látogatást. Enyhe szép nyári délután nagyanyám s nővérem Szalatnyára készülnek s m‘, fiúk is részt vehetünk a kirándulásban. Az ötvenes évek elején kedves és előkelő családi kör telepedett le a kis szalatnyai pusztán, mintegy másfél órányira Sztregovától. A falutól nyugatnak fordulva, a bikóci fensík magaslatára kapaszkodunk, annak túlsó hajlatán azután egy „kőporos” -nak nevezett, valójában hatalmas kövekkel porozott sziklaszoroson át a túlsó, széles völgybe ereszkedünk le s Szt. Péter kis tót községben áthaladva, csörgedező patakocska mentén, csak­ hamar elérjük a csinos parktól környezett szalatnyai, egyszerű kis úri lakot. Mellette néhány gazdasági épület. A háziasszinyi tisztet a Haynau áldozatai között vértanúi halált szenve­ dett Csernyus Menyhért özvegye, de la Motte Izabella grófnő látja el. Anyja az öreg grófnő már nem folyik be a háztartás vitelének gondjaiba s csendes elvonultságban él szobájában. Csernyusné gyermekei közül Emma és Ida leányai vannak otthon, a szülői háznál. Emma, az idősebb, komolyabb természetű, nyugodt kedélyű s végte­ len szívjóság tükröződik barna szemeinek megnyerő tekintetéből. - Ida tem­ peramentumos, élces, vidám; duzzadó életvidor ajkakkal, mosolygó szürke sze­ mekkel ; nővéremmel egymást megértő jó barátnék. A Csernyus-család megtelepedésének idején még nem történt meg az osz­ tály a Madách-testvérek között. Akkor Madách Károly vezette a sztregovai gazdaságot, anyja nevében. Göndör, szőke hajával, aranyfényű bajuszával, de­ rűs kék szemeivel, ritka szép férfiszámba ment. Madách Imre Csesztvén élte még akkor házaséletének boldog éveit. Az előkelő, vendégszerető, leányos háznak közelsége természetesen megis­ merkedésre vezetett s Károly nagybátyám mihamar már gyakori vendég volt a szalatnyai pusztán. Kis fekete ponyján, a Bandin, szokta bejárni a gazdaságot, ezen tette meg kirándulásait Szalatnyára is. A kis Bandi már könyv nélkül ismerte a járást a kőporoson keresztül; szük­ sége is volt rá, mert bizony sokszor vak sötétben botorkált vissza, hazafelé. Károly nagybátyám kevés szavú, zárkózott természetű volt. Meleg, benső viszony fűzte őt a jó öreg plébánoshoz, a felejthetetlen Gaál bácsihoz. De ezért bizony sokszor órákhosszat is elültek pipaszó mellett, csendben, szótlanul. Egyszerre, mintha változás állott volna be természetében; megszűnt a bi­ zalmas együttlét némasága, s mikor holdvilágos estéken együtt rótták a sztre­ govai kastély udvarát, felhangzott ajkaikon a dal: Repülj lovam, szikrázzék a patkó! Ez a kislány, de kedvemre való! 78 �Egy dolog van a világon, ami egyszerre akkorát fordít az ember természe­ tén s ez a szerelem. - Ennek a változásnak nagybátyám természetében is ez volt a jelentősége. Madách Károly s Csernyus Emma nemsokára gyűrűt váltottak. Röviddel ezután megtörtént az osztály a testvérek között. Madách Imre a néki jutott Sztregovára költözött át, Károly meg boldogan Csesztvére vitte fiatal feleségét. Boldog lehetett! Felesége, Emma néném jó modora, szép lelki tulajdonságai, magas művelt­ sége mellett, mint hű és önfeláldozó hitves, mint gondos, szerető anya, mint takarékos, szerény igényű, mindig tevékeny gazdasszony - igazi típusa volt a derék magyar nagyasszonynak, amelyiknek a fajtája, sajnos, nagyon kivesző­ ben van. Bizonyos keserű reminiscentiával írta Madách Imre sógornője emlékköny­ vébe: Jól tudom, bár ah nem érzem, Kincs a nő, ha hőn szeret. A ház-oltár szent a lángja, Amit keble rejteget. Hogyha e szent láng kialszik Összedűl a templom is Szűz kedélyed azt megadja A férjed nyugodt, benned hisz.* Sok évtized múltával, a Gondviselés új köteléket fűzött a két család kö­ zött. Mikor néhány évvel az itt elmondottak után ott álltam a sír mellett, mely a szalatnyai park hársfáinak árnyékában de la Motte grófnőnek hamvait takarta, nem sejtettem, hogy negyedízű unokája lesz egykor fiamnak boldogí­ tó jó angyala. A Szülőim és Szalatnya című részletek Balogh Károly kéziratos, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött emlékirataiból valók. Balogh Károly Madách Máriának második házasságában született fia (1848. július 11-1920. április 9.). Miután szüleit 1849-ben oláh martalócok vad ke­ gyetlenséggel meggyilkolták, a korán árvaságra jutott gyermek nagybátyja, sztregovai otthonában nevelkedett, annak hasonló korú fiával, Madách Aladárral együtt, a szigorú elveket valló nagymama, Majthónyi Anna védőszárnyai alatt. Balogh Károly későbbi éveiben a pécsi kir. tábla elnökeként működött, csak bírói hivatásának élt, szabad óráit erdőn-hegyen tett sétáinak, s hangulatos akvarelljei készítésének szentelte. Ifjúkorának összegyűjtött emlékeit fia, Balogh Károly (1879. április 23-1944. április 24., Csernyus Aline férje) használta fel alapvető Madách-életrajzaiban. (Madách Imre otthona, Bp. 1923. és Madách, az ember és a költő, Bp. 1934.) Emlékirataiból érzékletes közelségű képet nyerünk a Tragédia alkotóműhe­ lyéről, a költő mindennapi életéről, környezetéről, megjelennek a családtagok, barátok, a többiek között kedves unokahúga, Huszár Anna és testvéröccse, Madách Károly. * Emma sógornőm emlékkönyvébe (Madách Imre összes művei. I. kötet, 355. oldal) 79 �Kedves Annám! Mint tudod, mert a' télen midőn nálatok vóltam említettem vólt, hogy a’ Szabolcs megyei birtokon még most is az édes Anyám nevére van telekkönyvezve, mint arról Februárban, a tagosítási telekkönyv át idomítása végett, Édes Anyámmal közlött idézésből meggyőződtem, most ezen birtokot magam nevére akarom telekkönyveztetni, még pedig egy füst alatt az egészet, azért mellékelve küldöm az örök adás vevési szerződést, azon kérésemmel, légy­ szíves azt aláírni, még pedig vagy Károlyi Miksáné született Huszár Anna, vagy Huszár Anna férjezett Károlyi Miksáné, csak hogy a’ Huszár Anna ben­ ne legyen, minthogy azonban a' dátum még nincs a’ szerződésre rá írva, mert a’ kelettől nyólcz nap alatt az adó hivatalnak be kell mutatni, még pedig Ba­ logh Károlyal is posta útján kell aláíratnom, így nem mertem datumot reá íratni azért kérlek légy kegyes egy jó sornak helyet hagyni is ezt írni körül­ belül, a’ hol plajbászal H van írva, egyszersmind kérem Miksát is legyen szí­ ves Előttem mint tanú előtt a’ másik oldalra nevét 'aláírni, mert két tanúnak is kell lenni, a’ másik tanút majd Balogh Károly íratja alá. Majd elfeledtem, légy kegyes Édes Annám neved alá oda írni - mint eladó -. A ’ szerződésbe el adási árat 15 ezer forintot írattam csak be, mert a’ százszoros adó, mit a’ százalékolásnál vesznek, csak enyire tünteti ki az árát, többtől pedig nem aka­ rok fizetni, mind a’mennyitől muszáj, de reményiem, hogy ez ellen semmi ki­ fogástok nem lesz, egyszersmint igen, igen nagyon kérlek, légy kegyes az alá írt szerződést a’ lehető leg hamarább posta útján ide Gyarmatra megkülde­ ni, hogy azt mielőbb Károlyal is aláiratva Nyíregyházára küldhesem. Most Húsvétkor nem leszünk szerencsések, veletek Kedves Annám Sztregován találkozhatni, mert a’ Húsvéti ünnepeket otthon fogjuk, mindnyájan együtt tölteni, de az Esztergomi fiúk csak zöld csütörtökön jönnek, és Húsvét hétfőn délután ismét indúlnak vissza, így ha még Sztregovára is akarnánk menni, az egész szünnapjaikat kocsin töltenék, a Posonyiak már g-én jönnek haza, s’ reményiem legalább bárom hetet fognak itthon tölteni. A z Esztergo­ mi fiúkat kétszer öntötte ki a víz, majd egy l ábnyi víz vólt a szobájukba, a’ keményök is be dőlt, s azért már ismét szobájukba laknak, az én nagy félel­ memre, húz azok a’ szobák egy év alatt sem száradhatnak ki, a' padló alatt, fiatal ember ugyan sokat kiáll, azért az Isten talán csak őket is megsegíti. László csak azon boszakodik mért 'nem tudott az alatt árvíz lenni Eszter­ gomba, míg ő ott deákoskodott egész jux polt v ólna az neki. Nagyon boszantott, hogy a’ Füleki ujonczczozásra nem mehettem, a minek pedig annyira örültem, de nem csak én de Emmám is, ki az egész hetet ná­ latok, és Jolánnál tölthette v ólna, és én is minden délután hol hozzátok, hol Jolánékhoz rándultam vólna, de utólag szegény Deák reguiemje valóságos szerencse volt reám nézve, mert én már vasárnap rosszul éreztem magamat, de azért ha a’ reguiem nem lett v ólna Kedden, még is útnak indultam vólna, pedig a’ hideg, és Kocsizás következtében okvetetlen még betegebb lettem vólna, mint így is vóltam, és menyi alkalmatlanságot csináltam vólna nektek Kedveseim. Betegségemet lábon akartam elviselni, nem mertem lefeküdni a' reguiem előtt, mert sokan lettek vólna, kik azt mondják ott van a’ baloldali ember, a’ reguiem előtt sehul. Krankheitot kapott, azért tartottam magam a' mennyire 80 �lehetett a' reguiem alatt olly rosszul lettem hogy \azt gondoltam rögtön elájulok, és a’ reguiem után sem fekhettem még le, mert a’ 10 papot kik az Isteni tiszteletet tartották illendőnek tartottam, ha a vármegye honorariumot nem ad nekik, legalább ebédre meg hívni és így még csak azok távozta után fekhettem le, és így feküdtem Keddtől Szombatig, szombaton keltem fel, ez ugyan gyönyörű mulatság lett v ólna, ha úgy útba vesz elő. No de majd meg vizi­ tálom a’ nyáron a’ szolgabírói hivatalokat, és akkor kipótolom a’ télen mu­ lasztottat. Most Kedves Annám mindkettőtöket számtalanszor csókolva, az alá írt szerződésnek mi előbbi vissza küldését kérve vagyok B. Gyarmaton 1876-dik évi Marczius 3o-án igazán szerető bátyád Madách Károly A fenti Huszár Annához címzett, eddig kiadatlan, eredeti, dokumentumér­ tékű levelet Balogh Károlyné Csernyus Alice leánya Matzon Frigyesné szüle­ tett Balogh Anna volt szíves az első közléshez rendelkezésünkre bocsátani. 81 �MÉRLEGEN Vidéki Magyarország A Fonyódi Helikon kisantológiája Érkeznek rendre a könyvek az or­ szág minden részéből. Van amelyiket a szerző küldi meg, van olyan ame­ lyiket a létrejöttében közreműködők. Másokat a könyvesboltokban fedezek fel, mint például Bertók László (hányszor terveztem, hogy írok neki, ismeretlenül is!) gyűjteményes ver­ seskötetét, Takáts Gyula irodalomtör­ téneti jelentőségű levélgyűjteményét (Helyét kereső nemzedék). Csak az imént örülhettünk a miskolciak Hetek antológiájának, s máris itt van könyvsorozatuk következő darabja, Cseh Károly, Csorba Piroska, Furmarm Imre verseivel (Három hangon). To­ vább gyarapodik a nyírségiek Tiszta szívvel című sorozata, de onnan ép­ pen Ószabó István magánkiadású ver­ seit kapom meg baráti szívességből, Ratkó József ajánló soraival. Karcag­ ról Györffy István újra kiadott Nagy­ kunsági krónikája, érkezik, majd egy mai kun szerző szociográfiája, Kör­ mendi Lajos Boldog emberekje. Bé­ késből Filadelfiék szép kiadványai és Sarusi Miska új regénye, a Magyar Krisztus. És sorolhatnám még, hoz­ zátéve azt is, honnan mit kértem meg, mert másként elérhetetlennek bi­ zonyult, s hol minek a megjelenését várom. Talán az sem magánszem­ pont, hogy egyre gyarapodik azon kö­ tetek száma, amelyek személyre szó­ ló baráti hangú dedikációval érkez­ nek. Nem csupán nekem, hanem Kecskemétről Miskolcra, Miskolcról Kaposvárra, s nem csak ezekre a 82 helyekre, hanem napjaink mindegyik élő irodalmi topográfiai pontjára. A vidéki Magyarország egyre inkább tud egymásról, önmagáról. Éppen a gyarapodó könyvek révén is. Egyiket ugyan központi kiadó jelentette meg, a másikat valamilyen helyi szerv, intéz­ mény, de e könyvek közös vonása, hogy szerzőik mindannyian vidéken élnek, a vidéki Magyarország egy-egy talpa­ latnyi földjéhez köti hűségük, válla­ lásuk. Helyzetük egyáltalán nem könnyű, de legtöbben egy-egy helyi folyóirat, alkotóközösség, irodalmi kör családmelegében otthon érezhetik magukat. Helyzetük és szerepük tu­ datosítása nélkül kitartásuk céltalan­ ságba fulladhat, tehetségüket beissza a provinciális sivatag, amelyet termő­ re kellett volna fordítaniuk, s tudjuk, hogy ez nem játszi feladat. A legtöbbet a helyzet felmérése ér­ dekében, a programadásban, az egyé­ ni vállalások csontrendszerének meg­ szilárdításában minden bizonnyal a műhely-értékű munkát végző vidéki folyóiratok tettek és tehetnek. Ebben mintha máris késésben lennének. Igaz, nem önhibájukból. Hosszú ideig bel­ ső ügyeikkel voltak elfoglalva, s introvertárt fejlődési szakaszukat meg­ nyújtották az ún. ügyek, botrányok, amelyek mögött mindig valamilyen politikai pikantéria húzódott meg. Mi­ kor ki hibázott, tévedett? Fontos le­ het majd ennek is a pontos feltérké­ pezése, de eredményes csak akkor, ha a tévedhetetlen igazságosztó komor �talárját nem borítjuk magunkra. Az események láncolatát, a mögöttünk levő éveket azonban úgy is fel lehet fogni, mint vidéki folyóirataink auto­ nómiájának megteremtődését. Töré­ keny autonómia ez, s vidékenként, folyóiratonként nem azonos szintű. Megszilárdulása, mondhatni a lapok további munkájának eredményessége - miért másért szükséges az autonó­ miájuk!? - a szocialista demokrácia további szélesedésétől és intézménye­ sülésétől függ. Így látta ezt az ötödik fonyódi he­ likoni találkozó minden résztvevője, akik 1985 tavaszán a folyóiratok kép­ viseletében összegyűltek. Amiről esz­ mét cseréltek, mind-mind meghatáro­ zója azok sorsának, pályaalakulásá­ nak, akikről az előbb említés téte­ tett, avagy kimaradtak a példálózó felsorolásból. Ezért essék szó most nem róluk, hanem a fonyódiak sze­ rény kiadványában foglaltakról. De mi is a Fonyódi Helikon? Kezdetei ötven évre nyúlnak vissza a múltba. Már Takáts Gyula olyan találkozó­ hellyé tette házukat, ahol „megfor­ dult a Nyugat utáni harmadik költőnemzedék sok tagja” olvashatjuk az elmúlt évi helikoni összejövetelek­ ről kiadott kisantológia bevezetőjé­ ben, Laczkó Andrásnak, a Somogy című folyóirat főszerkesztőjének tol­ lából, aki egyébként a vékonyka fü­ zetet is gondozta. Tiszteletre méltó magánparnasszusból Simon Ottó és Fodor András (a táj hűséges költőfia) intézményesítette a félmúlt öröksé­ gét, még 1980-ban. Kezdetben a he­ lyi jelleg, a lokálpatrióta érzület, a dunántúliság dominált. Nem csoda azonban, hogy rövid időn belül elju­ tottak a „vidéki Magyarország” gon­ dolatáig, s tavalyi találkozójukat már a hely szellemének áldozó alko­ tók részvételén túl kiszélesítették a folyóiratok gondjainak megtárgyalá­ sára is. (A tanácskozás horderejére jellemző, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és a Művelődési Minisz­ térium is képviseltette magát.) Ami­ kor ezeket a sorokat írom, már bi­ zonyos, hogy 1986-ban folytatása lesz a kezdeményezésnek, s mire lapunk megjelenik, már az eredményről is tudni fogunk. A z előttünk levő kisantológiából azt is megtudhatjuk, milyen alapokra gyűli majd a várhatón programadás­ ra is vállalkozó országos összejövetel. 1985-ben bevezetőt Vekerdi László tudománytörténész mondott, a tőle megszokott nagyívű gondolamenettel. Előadása az évekkel ezelőtt a Való­ ságban publikált tanulmányával együtt, amely a vidéki folyóiratok helyzetét tárta fel, a kérdéskör alap­ vető irodalmának minősül máris. Tel­ jességgel világos - történeti áttekin­ tése alapján is - , hogy indulati, ér­ zelmi megközelítéssel aligha megyünk sokra a vidékiség minősítésében. A magyar társadalom fejlődésének jel­ legét és irányait kell feltárnunk ah­ hoz, hogy a ma felemás eredményeit és kudarcait megértsük. Miután ezt elvégezni, Vekerdi Lászlónak a jelen megítéléséhez is van néhány megfon­ tolandó szempontja. Az előre felkért korreferátorok, majd a hozzászólások - sajnos, a kötet nem tartalmazza mindegyiket - Vekerdi László igazát igazolják, árnyalják. Teljes körű az egyetértés, hogy a provincializmus el­ marasztaló minősítése nem főváros és vidék összefüggésében alkalmazandó a műveltség és korszerűség tekinteté­ ben, hanem magyarság és európaiság, nemzeti értékszint és egyetemes ha­ ladás mindenkori viszonyrendszeré­ ben. A z így felfogott szellemi haza pedig nem a vidék-főváros egyszerű­ sítő antinómiája szerint értékelhető. Zimonyi Zoltán, a Napjainkban meg­ jelent egyik tanulmányában joggal ál­ lapítja meg: „A z értékesebb törek­ vések mindig is különbséget tettek a fővárosellenesség és a vidék feleme­ lése között.” 83 �V ekerdi László, a „kellő sokféle­ ség” fontosságát sem felejtette ki elő­ adásából, amit Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője érvényesen pon­ tosított kijelentésével: „a magyar pro­ vincia számomra korántsem egyne­ mű fogalom” , mondta, ahogy „a fő­ város sem homogén képződmény.” Filadelfi Mihály, az Új Aurora főszerkesztője, kényszeres „bizonyítvány megmagyarázásával” ugyancsak ezt igazolja. És még hány helyről kap­ csolódhatnának hozzá! Ugyancsak Hatvani Dániel az, aki a helyi irányítás és a folyóiratok au­ tonómiájának kérdését értelmezni pró­ bálja. „Konfliktushelyzetek szikrázó kisüléseit” említi, de a beható elem­ zéssel ő is adós marad. Mint ahogy a közölt szövegek mindegyikében igen szemérmesen kerül terítékre a téma, amiből az a sejtelmünk támad, az egyik meghatározó tényező körül téblábolunk. Vekerdi nem habozik: a vidék önállósodásával kapcsolatban kereken kijelenti: „nem az önkényt kívánjuk decentralizálni” . Vagyis decentralizáció és tovább szélesedő szocialista demokrácia elválaszthatat­ lanok. Különben a vármegyék leg­ rosszabb örökségét erősítjük fel, min­ den kísérőjelenségével együtt, s nem azt, ami követendő, ami miatt példá­ ul egy Németh László Madách Im­ rénkről szólva azt írta: „Nógrád köztársaság” . Persze Hatvani Dániel is tudja, hogyne tudná: „több demok­ rácia kellene” . Bizonytalan, ködös, lila értelmiségi óhajok? Literátorok meddő füstölgé­ sei, realitásoktól elrugaszkodott fantáziálása? Aligha! Amikor reformról beszélünk, tartalékaink feltárásáról és kihasználásáról, nem ártana tudatosí­ tani: hihetetlen lehetőségeink rejle­ nek a vidék magáratalálásában és meg­ erősödésében, alkalmasint a „régióközpontok” határain túl is. A maguk területére vonatkozóan mindegyik főszerkesztő tudja, mit tehetne ennek érdekében. Hogy együtt tudják, már minőségi különbség. Remélhetően az idei tanácskozáson mindez pontosul, javaslataik kiegészülnek, s átválthat­ nak a közös cselekvésre - az ország javára. Minderről pedig a mostaninál teljesebb körű kiadványban értesülhet­ nénk. (Fonyódi Művelődési Ház) L A C Z K Ó PÁL Az ének megmarad Ének a közösségért Ha egy magamfajta, vidéken dolgoz­ gató fiatal íróember, lehetőségeit ku­ tatva, megpróbálja becserkészni az úgynevezett irodalmi élet berkeit, bi­ zony könnyen megtörténhet, hogy idő előtt elkedvetlenedik, feladja hi­ tét az esetleges elképzelt közösség­ ben. Mert hamarabb lehet lehangoló élménye a széthúzásról, komoly had­ állásokra emlékeztető szekértáborok mérgezett nyilakkal vívott, a kizáró­ 84 lagosságot zászlóikon lobogtatok har­ cáról, mint a gondolati azonosság mellett megnyilvánuló különbségeket is toleránsan vállaló, egymást testvér­ nek tekintő közösségek „ólmelegéről” . A valóság, avagy a körülmények szigorú apaként gondoskodnak róla, nehogy az ember könnyelmű illúzió­ kat dajkáljon. De valóban olyan szánnivaló, gyermeki naivság lenne az ilyesmi? �Mindez egy érdekes irodalmi cse­ megét, a Hetek Miskolcon megjelent antológiáját forgatva ötlött fel ben­ nem, nem éppen első alkalommal újólag inkább. Az emberi konokságot és hűséget asszociálja bennem a cím: Az ének megmarad. És mégis: ha el­ olvasom a kötetet is szerkesztő Zimonyi Zoltánnak az egyénileg jelen­ tős pályát befutó hét költő - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon - , mint felté­ telezett szellemi közösség történeté­ nek elmúlt két évtizedét végigkísérő utószavát, bizony az derül k i: „A He­ tek csoportosulást mindig is furcsa ellenmondás jellemezte, vágytak is e közösség tenyérmelegére, ám nem álltak ki érte, hogy lássák.” Talán a kívülről jövő szándék zavarta őket, amely mint a hatvanas évek elejének legtehetségesebb költőit szerette volna a hét fiatalt csoportnak látni? Talán nem volt bennük annyi hajlandóság, konspirációs készség a kilincseléshez, mint a Kilencekben, akiknek a hatva­ nas évek végén, nem kis nehézségek árán, antológiában sikerült demonst­ rálni egymást vállaló egyezségüket? Vagy a távolságok, amik a szűkebb szülőföldön megmaradva/kiszakadva közéjük szakadtak? Akárhogy is volt/van, Az ének megmarad gyönyörűen bizonyítja, hogy ha személyes útjaik ritkán is futnak össze, ez a hét ember „tudja” egymást. A kapcsok állandó hangoz­ tatása nélkül is nyilvánvaló ez az összetartozás, amit az indulásukban is szerepet játszó Kabdebó Lóránt így fogalmazott meg a Forrásban 1977ben megjelent tanulmányában: „Ami közös bennük, az nagyon kevés, mégis talán a leglényegesebb: egy­ szerre, egy időben keresték és fogal­ mazták meg azt az emberi magatar­ tást, amely szükséges ahhoz, hogy tá­ jékozódjunk és eligazodjunk alakuló­ változó világunkban, veszélyeivel figyelemfelhívóan szembeszálljunk: kri­ tikus-önkritikus, harmóniára törekvő társadalmi létezésünket biztosítsuk.” Ezért is tehette meg az antológiát hét ciklusra osztó szerkesztő, hogy a versek elől elhagyja a költők nevét, s azokat csak a tartalomjegyzékben közölje. Így aztán mint egy önálló kötetet járhatjuk be a könyvet, közben-közben azt a játékot is eljátszva, hogy próbáljuk megtippelni a szer­ zőt. Bevallom, időnként magam is mellétaláltam; a személyiség egyéni színei ellenére is megtréfált az egy­ más mellé illesztett témák, és a ró­ luk való gondolkodás hasonlósága. Közhelyes dolog leírni, de megte­ szem: a Petőfi-Ady-József AttilaNagy László vonal egyenesági foly­ tatói ők, a legmélyebb magyar költői hagyományok ápolói. Hűséges költé­ szet, sorsiköltészet az övék, még ha ez egyeseknek a berkeken belül anakro­ nisztikusnak tűnhet is; esztétikai att­ rakciók helyett a kimondott világon van a hangsúly. Legtöbb itt közölt versükből úgy' szólván a föld szaga, lehellete árad, a szennyezetlen természet szabad le­ vegője verdesi - vándorbotot fogva is - hűséges fiának arcát. „Számból a hűség / ki ne szaggattassék. / E l­ nyűtt öregeink / itt édesednek a föld­ ben” - ahogy Ratkó József írja. Mert nemcsak az eszméltető föld köt, „melyet a fény elé kell végre tarta­ ni / mint anyám a tojásokat” (Serfű­ ző Simon), hanem éppen az ebből te­ nyésző emberi szálak, kötelékek, hi­ szen valójában „A z ember nagy, nem az anyag” (Ratkó József). Ezért szól­ hat zsoltárként Serfőző Simon Anyám című verse, mely a szükségszerű ki­ szakadás fájdalmán túl egy veszendősüllyedő életformát is elbúcsúztat szép szavakkal, a vele együtt pusz­ tulni látszó értékek iránti őszinte ag­ godalommal. És erre az érzékenyte­ 85 �rületre érve egymás után szakadnak fel a kérdések is: „M i készül itt, mi­ lyen irtúztató / rend, hogy ennyi az áldozat?” (Ratkó József). „Elvetél­ het a nyári . . . Elvetélhet a föld? ... Elvetélhet a világ?” (Bella István). „Ebben az országhatárral / körülke­ rített anyában: hazámban / ki lakik majd?” (Serfőző Simon). A változtatás gyakorta erőszakos­ nak látszó mozzanataitól való érthető idegenkedés, az ösztönös/önkéntes értékőrzés küldetéses szerepe mellett nyilvánvalóan nosztalgia is szerepet játszik ebben. Ez utóbbi ellen talán Ágh István próbál küzdeni a legtuda­ tosabban, legsikeresebben: „ha ott maradnánk, / bakancsból, vatelinka­ bátból kioldva, / nem szállnánk már föl sohasem, / és árvák lennénk ott, ahol / kofaságba hajszolnak a hétköz­ napok”. Ugyancsak ő fogalmazza meg az illúzióktól megtisztított am­ bivalens állapotot a jelképes című Új évben: „végül is ő lesz látható be­ lőlem, / akit a kínok vágtak., össze­ gyűrtek, / a lombhullató fákat örök­ zöldre bűvölő / ének mögött a ve­ szendő ember arca.” Feloldásként, megtartásként ma­ rad a szerelem, amit gyermekien ön­ feledt pillanatok egész sorában örökí­ tenek meg valamennyien. Itt van al­ kalom a játékra, az egyéniség teljes feloldására a másikban, miként Buda Ferenc vallja gyönyörűen: „Te vagy az ország, otthon, haza, / megáldott méhednek van igaza. // Beléd én jajszóval kapaszkodom, / kívüled fö­ löttem nincs hatalom.” Az egyértelműen világos tónusok, felszabadult bolondozások egyébként meglehetős kisebbségben vannak a könyvben. Zimonyi Zoltán inkább a közösségi gondok egyéni átéléséből keletkezett versekben kereste és talál­ ta meg a rokonságukat bizonyító mo­ tívumokat. Az olyan nem hivalkodó, nagyon is hagyományos, manapság 86 érezhetően háttérbe szoruló témák­ ban, mint a történelem. Erről vala­ mennyien lajstromozhatnak olyan tra­ gikus dolgokat, mint Ágh István: „Etted a lódögöt: Ifajtádat, legjobb barátaidat. / Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc. / Voltam ott, ettem láb­ nyomod.” E nemzedék idegrendsze­ rébe a gyermekként, közvetve megta­ pasztalt dolgok láthatóan egész éle­ tükre meghatározó módon beívódtak, lírájuk talán ha akarnák sem lehetne más: sorsköltészet. „Felejt a föld. Én nem felejtek. / Úgy épült csontom és agyam, hogy minden kí nt kiénekeljek.'' (Ratkó József). Meghatározzák őket az anyanyelv természetességével vállalt és százszor megénekelt gyökerek, s egyben per­ sze lehetséges, elviselhető életterüket is markáns módon behatárolják akár Nagykállón, akár Budapesten. A kritikus összevetésben talán ezért ma­ rad alul a jelen, fokozódik teljes kilátástalanságig az aggódás: „Igazszó­ ló szavaink kivesznek. / A maradék megdadogósodik. / Tettekkel nem ta­ lálkozni, / amelyek másokért tenné­ nek. / Elszaporodó pangó vadvizek­ ként / csak a veszteségeink gyűlnek.” - készít komor leltárt Serfőző Simon; „jelenünkből csak az iram / az iram­ lás marad meg / elfeledjük szerette­ inket is / érzéseinket szétdobáljuk / s vágtatunk csupán a létért // hol vagy jövendő" - kérdezi nevén nevezett kétségek között Kalász László; „Pe­ tőfi képe a polcon / meginog” - rög­ zíti a kor- és értékzavart Buda Fe­ renc; „már senki sem látja egymást belül” - sikoltja Ágh István; „S bár otthonom a város: / se menedékem itt, se hazám” - sóhajt egészen mély­ ről Raffai Sarolta. A szociografikus vizsgálódás bi­ zony mindinkább jajszavakat görget a felszínre, a korszerűséget formai bra­ vúrokban mérőkben esetenként a kortévesztőknek kijáró sajnálkozást �keltve - az etikáról alapvető fogal­ makkal rendelkezőknek pedig szinte megközelíthetetlen, alig követhető példát adva. Meg kellene változni? A csillámló naprakészség kedvéért át­ hangolni azokat a húrokat, miket a legmélyebb szenvedélyek feszítenek? „Ha elfelejtem árvaságtokat / találha­ tok-e magamnak hazát?’’ - kérdezi a válasz bizonyosságával Ágh István. Hát persze; jelentéseiket egyszerűen nem lehet 1986-ban sem figyelmen kívül hagyni. Annak ellenére, hogy el­ képzelt eszményeinket gyakorta nekik maguknak sem sikerült megvalósíta­ niuk; közösség utáni állandó vágyuk ellenére sem formáltak igazi csapatot a Hetekből, mint arra az utószó már idézett részlete utal. Szétszórt, laza partizánközösség maradtak, amin ér­ vényesítették hatalmukat az ellent­ mondások, de akik egymástól függet­ lenül, és egymást erősítve is köteles­ ségüknek érzik, hogy - Ratkó József gondolatával - erre az óriás hangle­ mezre, a Földre ráénekeljenek. Így lehet, hogy vesztett csaták, évekig hú­ zódó hallgatások után is valamennyi­ en együtt mondhatják Serfőző Simon­ nal: „ Ott vagyunk, ahol a küzdelem izzad, / ma és mindennap.” B E Z ZE G JÁNOS E N D R Ő DI SZABÓ ERNŐ Néhai Andersen űr látogatása Magyarországon avagy hattyúból kacsa és megfordítva Avagy: Minőségforradalomról egy antológia ürügyén „Arra a szellemre hasonlítasz, amelyet megértesz.” (Goethe) Az ének megmarad című kötet a hat­ vanas évek elején induló költőnemzedék hét, többé-kevésbé azonos vétetésű, „mesterségesen beszűkített lét­ feltételek között” eszmélkedő, a „ megkésettség, történelem okozta zavarok, meghatározó fiatalkori él­ mények hiánya” által sújtott képvi­ selőjét mutatja be, mintegy két év­ tizednyi verstermésük hosszmetszeté­ ben. A hasonló sorsot hivatott szim­ bolizálni a szerkesztésmód is: a cik­ lusok versei a szerzők megnevezése nélkül sorjáznak. El kell ismernünk: ritka kiadvány, amit jeles kiadói erény bocsátott a nyilvánosság elé. A kötet - különlegességében - kihívást is jelent, arra ösztönöz, hogy ezúttal ne az antológia és a benne közre­ adott művek s szerzőik méltatására helyezzem a hangsúlyt, hanem a könyv által fölmutatott poétikai összkép s az általa reprezentált köl­ tészeti típus elemzésére törekedjem. Okaim legnyomósabbja az, hogy Az ének megmarad költői kivétel nélkül többkötetes auktorok. Teljesítményük, pályájuk íve ízenként és teljességben is sokszor megméretett már. Jelenlé­ tük, műveik sora irodalomtörténeti tény s eképpen a szóban forgó kötet kópiájáról idemásolható arcképek nem sok nóvumot mutathatnának föl az előzőekhez képest, hacsak azt nem, hogy a pálya egésze felől te­ kintve szükségképpen csonka állapo­ 87 �tot tükröznének. A z effajta mérlegelés nem csak fölösleges, de méltatlan is volna. Ilia Mihály, aki nem ragaszkodott a nemlétező közösséget demonstráló „karámosított” közlésmódhoz.) Másfelől pedig, ahhoz, hogy a He­ tek költői számára pontos, sőt vég­ leges helyet jelöljünk ki egy litera­ túrai korszak hierarchiájában, egyelő­ re nincs meg a kellő távlat. A poéti­ kai folyamat - amelynek részesei él, lélegzik, változik és alakul. Ugyanakkor viszont tény, hogy a je­ lentkezésük óta elmúlt idő, a lassan kitelő emberöltő alatt a társadalom életében korszakos változások estek s ezeknek természetesen hatniok kellett a szellem állapotára is. Vagyis: a fél-távlat birtokában vagyunk. A He­ tek - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarol­ ta, Ratkó József és Serfőző Simon antológiája ezért is kihívás. Egyvalami azonban kétségkívül összekapcsolja ezeket a költőket s ez: az általuk művelt költészeti típus. Az a populáris-népi ihletésű „ sors­ költészet” (Kalász László kifejezése), ami a magyar irodalom Petőfi-Ady -József Attila-Illyés-Nagy László-i vonulatának folytatása. Az tehát, amiről a kötet szerkesztő-válogatója, Zimonyi Zoltán így ír az utószóban: „Kérdés tehát, hogy a Hetek élet­ anyagukkal, a bajok elkiált ójaként tűntek-e csak ki, avagy a felfedezés kínzó élményét és látomásait sikerült időt állóan megformálni, esztétikai értékké tenni? Az aktualitás izgal­ mán túl, a változó világban, a nö­ vekvő valóságismeret és politikai kul­ túra napjaiban lesz-e még hatásuk? Antológiájuknak erre a kérdésre is felelni kell.” A magam részéről azon­ ban - amint a bevezető mondatokban utaltam is rá - bátorkodom c kér­ désnél többre vállalkozni: az anto­ lógia által fölmutatott összképben nem a Hetek virtuális csoportja vagy a szerzők egyéni poétikái, hanem egy tágan értelmezett, sokak által mű­ velt, a magyar irodalomban idestova két évszázada „uralkodói trónon” látható költészeti típus lehetőségeit keresem-mérlegelem. A hatvanas évek, az indulás és a „csoportba terelés” időszaka, a kon­ szolidáció és a gazdasági reform, az általános föllendülés reményének év­ tizede. S ebbe a rövidke történelem­ be ágyazva: a (kultúr)politikának közvetlenül és nyersen elkötelezett, angazsált irodalommal szemben a Hetek - szinte akaratukon kívül letéteményeseivé váltak az/egy új költői formanyelv kibontakoztatásá­ nak. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy a szerzői együttest „fellövő’’ Napjaink és az Új Írás, Kabdebó Lóránt és Farkas László lelkes kriti­ kusi-szerkesztői közreműködésével, miért akart műhelyközösséget ková­ csolni a hasonló vétetésű, ám eltérő alkatú, szellemiségű auktorokból. Tény, hogy tisztességes elvi-elméleti indítékokon alapuló munkálkodásuk kísérleti jellegű volt és a kísérlet nem állta az idő próbáját. A Hetek „közössége” sohasem volt más, soha­ sem volt több virtuális képződmény­ nél. (Alighanem tisztán látta ezt a Tiszatájat akkoriban az ország egyik legjobb folyóiratává szervező-alakító 88 Úgy látom ugyanis, hogy a napja­ ink lírájának fejlődési vonalai körül sorakozó kérdések hatványozottan vonatkoznak e típusra. Egyrészt azért, mert az úgynevezett „sorköltészet­ nek” - szemben a hetvenes évek vé­ gén, a nyolcvanas évek elején kifej­ lődő újszerű alkotómódszerekkel történelmi (- irodalomtörténeti) múlt­ ja van, másrészt pedig azért, mert a vonulat - amint azt a Hetek poézise és a nyomukba lépő újabb nemzedé­ keké is bizonyítja - nem befejezett egész, nem lezárt folyamat. �Nem mellékes azután az a körül­ mény sem, hogy az elődök, Petőfi, Ady, József Attila, azaz a típus kifej­ lődése korában a világot, ilyen vagy olyan szemszögből bár, de minden­ képpen egységként lehetett érzékelni: minden más széthullott-széthullhatott, de az erkölcsi világrend még nem bomlott meg. A ,lényegiségek’ és ver­ bális szimbólumaik, például ,Isten’ ,Haza’, .Tisztesség’, .Magyarság’, .Szerelem’ nagyjából mindenki szá­ mára azonos jelentéssel bírtak, azo­ nos tartalmakat jelöltek: általánosan és egyöntetűen azonosíthatók voltak. A típust megújító, új tartalmakkal te­ lítő Nagy László költészete pedig a hatvanas évek konszolidációjában, a Politika és az Értelmiség között meg­ kötött friss szövetség, tehát egy vi­ szonylagos harmónia rendjében telje­ sedett ki. A léttartalmak és létkörül­ mények áttekinthetők, a létminőség lényegi vonásai - a nyugalmi állapot­ ban - megragadhatók s viszonylag könnyen kifejezhetők voltak. A hetvenes évek azonban a törté­ nelmi hullámmozgás völgyét, a .dif­ ferenciálódás’ - nota bene - a szét­ hullás időszakát jelentette. A világ „rendszerszerű” működése áttekinthe­ tetlenné vált, ám a költészetnek, tiszte szerint, továbbra is a világban való eligazodásra kellett - és kell ma is ösztönöznie. Amire csak akkor képes, ha többet tud a valóságról, mint olvasója. Az elmúlt másfél év­ tizedet azonban nem jellemzi az egységes erkölcsi és szemléleti világ­ rend, aminek kategóriái vezérszavak gyanánt kínálkozhatnának a poézis számára, következésképpen: nincs egységes, konszenzus alakította nyel­ vi rendszer sem (mint Nagy László pályájának zenitjén), ami a mindigmindenütt azonos tartalmak-jelenté,sek jegyében adhatna eligazítást a zűrzavarossá vált valóságban. A köl­ tők, a költészet egy része, ebben a helyzetben „fölmond” a világnak, „kivonul’’ belőle, nem vállalkozik immár a totalitás megragadására. A káosz tagadásának talaján kialakul­ nak az új típusok, amelyek az irónia, s ennek abszurd-groteszk változatai, s nyelvkritika és az esztétikai-stilisz­ tikai részletkérdések középpontba ál­ lításával, technévé avatásával a tá­ volságtartást nyilvánítják ki s erre ösztönöznek. E típusokban az úgyne­ vezett „közösségi líra” vonásai elhal­ ványulnak, s ezzel együtt a magyar irodalomban ilyen vagy olyan előjel­ lel fetisizált történelmi-nemzeti prob­ lematika is háttérbe vonul vagy tel­ jesen eltűnik. Úgy látszik tehát, hogy napjainkban kizárólag a „sorskölté­ szet” vallhatja magáénak azokat a tulajdonságokat-képességeket, amelyek mozgósításával - a magyar valóság nyomában szintén kátyúba zuhant magyar líra szekerét továbblendíthe­ ti, s megismételheti a hatvanas évek költészeti „minőségforradalmát” . Alighanem ez a látszat tartja meg „irodalmi trónusán” a típust. Egy, a néhai mesemondótól kölcsönzött hasonlattal élve: a kulturális gyakor­ lat, az intézményesült irodalmi közíz­ lés szárnyasjószágainak udvarában a „sorsköltészet” a csodaszép, a hófe­ hér hattyú, a poétikai léggömbhámo­ zó legalábbis páva, az újszerű ’neopercepcionalista’ típusokban alkotó pedig - na mi!? Bizony nem más, mint a rút („poszt-, transz-, neoavantgarde”) kiskacsa. Hagyjuk most a fölháborító fogalmi gengszterizmust, ami a légbőlkapott elnevezések cím­ kéit ragasztja, közelítsük a helyzetet más oldalról! Azt hiszem - lett légyen szó bár­ milyen kor művészetéről - a kritika akkor éli boldog pillanatait, amikor megmutathatja a történelmi mozgá­ sokba ágyazott poétikai irányokat, amikor kimutathatja a különböző társadalmi-szociológiai és esztétikai 89 �közegekben zajló folyamatok egybe­ eséseit: ha föltárhatja azokat a cso­ mópontokat, amelyekben az irodalom és társadalom erővonalai egymást erősítve közösen mutatnak a prog­ resszió irányába. Mármost, ha elfo­ gadjuk, hogy napjaink egyetlen ér­ vényes és értelmes egyéni és közös­ ségi magatartásformája a társadalmi „perújrafelvétel” szorgalmazása, a „ dúlt hitek” -ben véghezviendő rend­ teremtés, a kaotikus, elemeire hul­ lott világ, a valóság újrastrukturálá­ sa, akkor ehhez hozzátartozik, hogy e magatartás a progresszív szellemiség nevében lép föl. Egy olyan autonóm világkép nevében tehát, amelynek ki­ alakítását ugyan a társadalom múltés jelenbéli hierarchiája, a paternalis­ ta irányítási gyakorlat inkább gátol­ ta, mintsem igényelte, ám ami nélkül mindenféle költészet a létalapját veszti. A kérdés tehát az, hogy a vizsgált költészeti típus valóságelemei milyen világképre engednek kö­ vetkeztetni vagy - Serfőző Simon szavaival szólva - mi is az a „jófogású igazság” , amire a szóban forgó poézis épül?! Nem szívesen teszem, de nincs te­ rem a mélyebb elemzésre, ezért ta­ pasztalati alapon jelentem ki: emlék­ töredékekből, az elmerült népi-pa­ raszti közösségek és életmód iránti nosztalgikus vágyképek kivetüléséből, illetve a publicisztikai szinten megra­ gadott szociologikus elemekből s ter­ mészeti látványokból erősen fölstilizált, de szerves egységgé nem szer­ veződő, pszeudo-világkép uralja nap­ jaink e „hagyományosnak” is neve­ zett költészeti típusát. Mindez, de különösképpen a romantikus fölstili­ zálás a megfelelés’ mozzanatára irá­ nyítja a figyelmet; arra, hogy ez a világkép mennyiben fedi a valóság konkrét tartalmait: vagyis: a hagyo­ mányos technével megragadható-e a valóság teljessége? Kibontva a kér­ 90 dést: az ilyen típusú alkotások olvas­ tán a szigorú logikai építmény (szer­ kezet, versmodell) és az esztétikai bi­ zonyság (érzelmi-gondolati energi­ ák, nyelvhasználat) ötvözetéből megszületik-e a teljes valóságra mutató fölismerés, amelyet megrendítő evi­ denciaélményként élünk meg? Más szavakkal szólva: e típus műveiben létrejön-e az alkotás-totalitás kapcso­ lat, létrejön-e a modellnek, a mű gondolati-indulati szerkezetének, mint igazolandó feltevésnek használata so­ rán kimunkálható nagy pontosságú adekváció?! S továbblépve: megleljük-e azokat a rendteremtő szerkeze­ teket, elrendező szövegcsápokat, amelyek egy újrastrukturált világ, az átrendezett valóság képét vetítik elénk a műalkotásban? - A válasz - nyilvánvaló - nem! Esetleg: részlegesen. Magyarán: a je­ len valósága e „sorsköltészet” szem­ léleti, megismerési aspektusából néz­ ve értelmezhetetlen, áttekinthetetlen. A költemény kimerül az elszigetelt, szociologikus jelenségek (természeti látványok, életérzés-szegmentek stb.) zsánerszerű megverselésében, a poézis extenzíven terjeszkedik. Nem vállal­ kozik a külvilágon uralkodó zűrza­ var, a széthullás megérzékítésére, egyszersmind a káosz mélyén kétség­ telenül létező, az alkotás teljesedésé­ ben reális vágyképként kibomló rend érzékeltetésére. Következésképpen: az így s a föntebb körvonalazott „episztemológiai talajon” (talajtalanságon) születő poézis a partikuláris hiány és hiányérzet költészete. Kitérőnyi időre az antológiához kanya­ rodva: Zimonyi is szükségesnek látja leszögezni, hogy ezek a költemények az élet, a valóság „már-már banális témáiról szólnak” . És mégis, bár Ka­ lász László is versei „inflációjá” -ról szól egy helyütt, mindez nem jelenti a művek, s főként nem a szerzők „ér­ tékcsökkenését” . Nem költői szemé­ �lyiségük, vagy teljesítményeik meg­ kérdőjelezéséről van szó, hanem ar­ ról, hogy - ha már inflációról be­ széltünk - az általuk választottművelt költészeti típus eszközei egy új történelmi helyzetben, megvál­ tozott körülmények hatására - deval­ válódtak. Egyszerűen elégtelenné vál­ tak - nevektől és munkásságtól füg­ getlenül. Megveszekedettség volna például azt állítani, hogy az antoló­ gia versei híján vannak a megrendítő erőnek; ugyanakkor tény, hogy - a mértékadó egyéniségek egyik-másik alkotásának kivételével - ez az erő nem a nembeliség magaslatai felé lendít, hanem a provinciálisba, a par­ tikuláris lét mélyrétegeibe ránt. Nem is történhet másként, mert a kötet művei által fölmutatott hiányt - a paraszti közösségek és életmód eltű­ nését, a természettel való közvetlen kapcsolat megszűnését stb. - szemé­ lyes történelmünk élményeként éltük át. Az esztétikai megidézés ezért számunkra - szükségképpen híján van a fölfedezés elementaritásának. Az azóta született nemzedékek pedig leg­ feljebb versbeszedett történelemként olvassák - ami persze nem kevés -, ha egyáltalán olvassák ezeket a mű­ veket. (Aligha tévedek hát, ha azt gondolom, hogy valaminő elégtelen­ ségérzet ösztönözte-motiválta a Hetek költőit ragyogó drámák és prózai művek megalkotására.) Folytatva az előbb félbehagyott fejtegetéseket, de immár csak jelzés­ szerűen: a „hagyományos” típus köl­ tői nyelve nem más, mint az adalék­ információkkal földúsított (valóságrészleteket is magába olvasztó) köz­ nyelv. Ennek következtében az alko­ tás megmarad az ábrázolt tárgyiasságok és szemantikai látványok által közvetített elsőfokú közlés szintjén. A (szemantikai) modell nem hoz lét­ re többrétegű jelentésmezőt, nem tar­ talmaz ̦érzékfeletti’ többletet. A ,lényegiségek’ megragadása elmarad, a ,megfelelés’ nyelvi vetülete is csonka: nem mutat a teljességre. S ugyanez mondható el az etikai-politikai vetületről: a történelmi és egyéb, ebbe a szférába sorolható allúziók, nem ele­ gendők még az autonóm, modellérté­ kű világkép sugallmazására sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a tel­ jes és mélységében is megfelelő élességű kép kialakításához egy sor alkotáslélektani, irodalomszociológiai, kultúrpolitikai és egyéb vonzatot is meg kellene vizsgálni. A kiszabott terjedelem azonban - melyet így is jócskán túlléptem - ezt már végképp nem teszi lehetővé. (Ugyanezért kel­ lett eltekintenem attól is, hogy az eddigieket példákkal és idézetekkel támasszam alá.) De - mint már ko­ rábban is jeleztem - nem törekedtem többre néhány kérdés körvonalazásá­ nál, bízva abban, hogy lesznek akik továbbgondolják az itt félbehagyottakat, s eredményeképpen a „hagyo­ mányos” költészet - kilépve a poéti­ kai kátyúból - megújulásával válik részesévé a sürgető és elodázhatatlan költészeti és társadalmi „minőségforradalom” -nak. Mert bizony a me­ se valósággá teljesedhet: a rút kis jószágról kiderül, hogy királyi madár s a körüludvarolt, méltóságteljes,, költői hattyúról bebizonyosodik az, hogy - KACSA! 91 �Banos János: Látlelet Egy decemberi délelőtt, a Boráros téren fölszállván a kettes villamos­ ra, különös kegyét élvezhettem a véletlennek. A zt a keskeny formá­ tumú, ízléses borítójú verseskönyvet pillantottam meg egy gimnazista­ forma fiú kezében, melyről most kí­ vánok beszélni: Banos János első­ könyves költő Látleletét. A gyerek a villamos forgó peronján állt, én a csuklókorong innenső, szilár­ dabb oldalán. Szinte egy forgószín­ pad nézőjeként szemlélhettem, mi­ ként hat megcélozottjára, az olvasó­ ra a verseskönyv, melyről, akkor már tudtam, beszámolót fogok adni. A hűvös december dacára haja­ donfővel utazó, szemüveges fiú ar­ ca kíváncsiságot és röprengést árult el. Fogadtam volna: ő maga is ír verseket, s izgatja, miként lépte át a küszöböt a nála kétszerte idő­ sebb kolléga. Úgy néztem utazótár­ samra mint a versolvasásban érde­ kelt szakemberre, akinek már van véleménye, de még nincsenek elő­ ítéletei. Amikor a szerelvény a Szabadság-híd alatti megállóban elsötétedett, úgy döntöttem: nem folyta­ tom az olvasói voyeurködést, ám ettől fogva az ismeretlen kamasz nézőpontjából közelítek Banos Já­ nos verseihez. A költő- vagy tán kritikusjelölt mindenekelőtt azon mereng, a borí­ tólapot, később a könyvtárban a N e mondj le semmiről antológiát tanulmányozva, hogy a kezdet á t­ kozottul nehéz. A z említett gyűjte­ mény 1974-ben jelent meg, s ott már egy kötetre való verssel sze­ repel az akkor huszonegy éves B a­ 92 nos János. Igaz, próbára tevő ka­ nyarok vezették az antológiáig. A Nógrád megyei Ecsegen született és nevelkedett a harangozó fiaként, s bár tízéves kora óta ír verset, mert a ministránskodásnál többre becsü­ li saját istennőit, a múzsákat a sors nem éppen költői területre veti: a nyűgnek érzett környezetből a pesti gumigyárba kerül szakmát ta­ nulni. Katonáskodása után esti tan­ folyamon készül az érettségire, új­ ságíró lesz az üzemi lapnál, önmű­ velőként finnül tanul, hogy fordít­ hasson; mindez kiolvasható a ver­ sekből, utószavakból, az antológia ajánlását író Bella István soraiból, folyóiratok műfordítás-közleményei­ ből. E sorsképlet nem ismeretlen versszerető középiskolásunk előtt Babitsot bújva megtudta már, hogy a magyar költő - tisztelet a kivé­ telnek - vidékről jön és Pestre tart. Tinédzserünk - most már ottho­ nában, az olvasósarok fénykörében — Petőfi, Nagy László és Samuel Beckett arcképe alatt - éppen rácsap a keze ügyében emelkedő, porzó folyóiratoszlopra. - Vajon mi tör­ tént az 1974-ben megjelent (két évvel korábban nyomdába adott) antológia és az első önálló verses­ könyv kiadása között? Ennyivel rö­ gösebb az út a közös bemutatko­ zástól s a pártfogói fölvezetéstől a saját kötetig, mint az ecsegi ház küszöbétől s a gumiipartól az anto­ lógiáig? Hány évig pályakezdő a költő? Hogyan váltsa meg a vilá­ got, ha túl kell jutnia a krisztusi koron, mielőtt a megváltáshoz meg­ szerezhetné a csodatétel fő tárgyi �kellékét, a v erseskönyvet? - Tájé­ kozott olvasónk ráadásul hallott már Banosnál jóval öregebb pálya­ kezdőkről, nem is akármilyenek­ ről. . . Föltűnik diákunknak: a kötetben nem szerepelnek az antológiabeli versek; ebből sok mindenre követ­ keztethet. Vagy úgy érezte a költő, hogy időközben meghaladta koráb­ bi önmagát, s magasabb szinten akart önállóan bemutatkozni vagy lemondott arról, hogy elejéről kezdje a házalást ugyanazokkal a versekkel, s úgy fogta fel, most már két kötete van, az első a közös a l­ manachban, a második a Látlelet sérülésekről árulkodó cégére alatt. Ám ki tudhatja, miféle összjátékot keverték a nem mindig jóindulatú véletlenek s a kényszerpályára szo­ rító szükségszerűségek? Mindkét „kötetben” látható az önéletrajzi vonalvezetés, de míg az antológiában közvetlen közelségből rajzolódnak ki a tényék, a szülőfa­ lu, a gyár, az albérletek léthelyze­ tei, addig a Látleletben minden tá­ volibbá és áttételesebbé, gyakran álomszerűen felködlővé lényegül át. S míg az első könyvnyi versben maguk az élettények és élethelyzetek sugallják a költő közérzetét, addig a másodikban általánosabb érvényű létszemléletre és közérzetjelzésre tart igényt. Másképp mondva: előbb az egy-embernyi, de tipikus életsor­ sot tárja elénk, a vidéki szegény­ sorsból a szellemi centrumok felé, a fény felé törekvő, számtalan aka­ dályba ütköző és küszködő fiatal­ ember életét, utóbb hazányi igaz­ ságok megragadására vállalkozik, immár szellemi küzdelemben, a nemzet és a nép múltjának megér­ tésére, érzelmi elsajátítására, a tágabb sorsközösségek birtokba véte­ lére, képviseletére. Pápaszemes kis barátunk úgy lát­ ja, hogy az önálló verseskönyvhöz vezető pálya fordulatától kezdve sokkal modernebb verseket ír a költő. Igaz, a Látlelet legelső sorá­ ban mindjárt ott az „egyszerűség” szó, a második versben meg éppen­ séggel a „naiv” szó tüntet - de a betű ifjú híve nem ül fel könnyen a látszatoknak: megnyugodva köny­ veli el, jó adag rafinéria húzódik meg az egyszerűség és naivitás lát­ szata mögött; a vidéki költőjelöl­ tet nyilván sokáig úgy kezelték a főváros bennfentesei, hogy nem is lehet más, mint egyszerű és naiv nesze nektek, jól visszavágott, s ahogy olvasónk a Petőfi-képre pil­ lant, az mintha visszakacsintana. ,,Ezt a legegyszerűbb írást: / Isten keze nyomát. . - íme a könyv előhangjának kezdete, s a száj fi­ nom mosolyra húzódik: olyasfajta egyszerűség ez, mint az egész terem­ tésé; bármikor fölcserélhető a leg­ nagyobb fokú és legmagasabb ren­ dű bonyolultsággal. S milyen jó kép valamivel alább a „néztem a világ filmszakadását” ! - csettint a műélvezés rügyező homlokú gyakor­ noka - íme a hirtelen ránkszakadó alkonyat képzete, mely csak egy huszadik századi költő tudatában jöhet létre. A látomássá lényegülő látványok, fényeffektusok másutt is erősségei a szerzőnek: „Villám ok vakujával ex­ ponál az ég” - itt az alliteráció hangeffektussal nyomatékosítja a fénylobbanást - , ez is egyfajta színesztéziának vehető. A folytatás is érdekes: „ Háttérül a nyár / búza­ táblái fénylenek / mint harmatos homlokok / gyárak kapui előtt” . Rögtön beugrik a jóétvágyú poéma­ fogyasztónak: bár hangzásra nem József Attila-s ez a mondat, a búza­ táblák és a gyárak együttesen az „utca és a föld fia” örökségére utal. Csak ő nem a külső-ferencvárosi utca, hanem a nógrádi föld felől érkezett - lám, hova is: „kocsma- 95 �szagúan a belváros / finom villa­ mosain / elnézném: a házak kifest­ ve sorra / csilingelnek mint díszek i az ország éji karácsonyfáján” . Majd látja még a szerző topisabb­ nak is ezt a várost, ha jobban meg­ szokja, vagy megjárja Bécset, Hel­ sinkit - gondolja az elfogulatlan ifjú budapesti. Ismét elismerően pattint az ujjával, amikor ide ér: „szirénázik értem a Göncöl” . Ez igazán szemléltető, fantáziadús kép, szinte látjuk, amint a nagyváros vadonában tévelygő, kocsmában vigasztalódó falusit égi mentők ve­ szik gondjaikba; mintha csak on­ nan várhatna segítséget magányá­ ban. Nyílt homlokéi könyvkalauzunk - akiről kiderült, nemcsak az agytornáztatás, hanem az empátikus képesség is erőssége - elképzeli az észak-magyarországi faluból jövő költőt, amint „vonatcsattogású szív­ vel” áll a pályaudvaron, s várja sorstársait, akik majd megértik őt. D e lám, van remény, hogy itt is hazataláljon és hazára találjon, most már a keserves történelmi múlt ismeretében is, mely egyre inkább foglalkoztatja; mesterek, rokonlelkű pályatársak neveit írja mottóba - az antológiabeli „quasi-kötetben” Pilinszky, emitt Nagy László, K or­ mos, Csoóri, Ágh, Bella, Szervác nevét. Pilinszky sem pusztán múló ismeretség volt, itt is versrészletek utalnak a szellemiségével tartott kapcsolatra: ,,Árnyékom plakátja a tűzfalon / - nagy vetítő a H old” a testtől elváló, önálló életre kelt árnyék az elidegenült, magányos vagy egyenesen számkivetett ember életérzését hordozza. Egy Kálnokyvers is fölrémlik, melyben a költő sarkáról leválik az árnyéka, s az el­ lenkező irányban eltűnik. De itt az árnyék részben egy vidékies érdek­ szférában funkcionál: „kényelmet­ len, hogy árnyékomat / kiplakátoz- 94 za a Hold / amikor kezemre bilin­ cselik a dűlőutat” . Ez a „kényel­ metlen” nem a legjobb jelző - saj­ nálkozik a tizenhét éves - kár, mert igen komoly természetű béklyózottságról van szó: a szülőföld iránti hűségről. Ám ismét fölvillanyozódik, amikor a Nagy Lászlót, elsira­ tó versben erre a képre bukkan: „ . . dühöng bennünk a vér / mint Jimmy Hendrix lángoló gitárja / ráég ujjainkra a dobhártya" e jelek szerint Banos János nem re­ kedt meg a dűlőutak világában; bár hű maradt ahhoz, a modern, metropoliszi képzetek is lenyűgözik idegrendszerét. Másutt is egymásra kopírozza a népmeséket és a való­ ság vasmonstrumait: „ A vasbólvilágfák: / toronydaruk a napfény rácsaiban” , másutt: „megremegnek a toronyházak / mint riadt állatok menekülés előtt” . Kétségtelenül a képalkotás a fő erénye - vallja a pelyhesállú versolvasó. A ki „valami isten-cirógató szelecskét” szeretne „gajdolni” , s akiről úgy válik le az ünnep, „mint keszkenőkről a bakavonat” , az plasztikusan látja egybe a dolgokat és fogalmakat, s színükről visszá­ jukra tudja forgatni a viszonylato­ kat. Bárcsak a versszerkesztése is olyan ragyogó volna, mint a megje­ lenítő ereje, mint a képi áttételek­ kel tág világlátáshoz vezető élet­ rajzi őszintesége, mint a szelíd lelkülettel is lázadni képes szociális igazságtudata! E jókívánsággal és elismeréssel abban a tudatban helyezi cl a pol­ con a kötetet, hogy még sokszor le­ emeli onnan, mert irdatlan szülő­ városában gazdagabb lett egy meszsziről jött rokonlélekkel, akinek to­ vábbi műveit is mindaddig olvasni fogja, míg csak forog a Gutenberggalaxis. (Magvető.) A L F Ö L D Y JE N Ő �Ószabó István: A vak géniusz A génius loci a régi rómaiaknál valamely ház, vidék védőszellemét jelentette, de jelöl helyi ihletet is. Van-e ma ilyen - akár Széphalom nevét kiejtve - szűkebb tér, fix pont, de szellemnek annál tágabb hely? Van. Több kellene, de van. S mindjárt az elején ne legyünk kishitűek - mert akadnak jócskán, akik ezt a betegséget terjesztik módszeresen Göncruszka szintén lehet műhely vagy ha úgy tetszik - irodalmi alkotóház. Ennek - re­ ménykedjünk megvalósulásához járul hozzá Ószabó István saját ki­ adásában napvilágot látott könyve: A vak géniusz. Míg sok magánki­ adású kötetet a dilettantizmus, a kiadókkal folytatott reménytelen párharc vagy éppenséggel a magas bevétel reménye visz nyilvánosság elé, addig Ószabó versgyűjteményét egy nemesebb gesztus segítette kacskaringós útján. A vak géniusz tizenhat rövidebb és két hosszabb költeményt tartal­ maz. Első olvasás után idegen sza­ vak légiója lepi el az ember tuda­ tát: ismert és sejdített kifejezések. Lesznek, akik fintorogva veszik tu­ domásul az idegen szavak garmadá­ ját és ha a címadó vers keletkezése alá akarnak hatolni, nem kerülhetik el ama szellemkalandot, ami végül is a szótárak lapjain kezdődik avagy végződik. A z utóbbi idők egyik nehezen értelmezhető műve A vak géniusz. E hosszú, tömény gon­ dolatsorokat tartalmazó költemény­ ben a kozmosznak és az élet kelet­ kezésének lírai leírásával találko­ zunk. Dolga megfejteni mindenkinek, akinek kezébe kerül e könyv, a konvencionalitástól elütő nyelvet, kü­ lönben clbóbiskolnának a békebeli versek sztereotípiái fölött. Hogy szótárt kell némelykor használni? Annyi baj legyen. A z a jó, ha nem adja könnyen / olcsón! / magát. „M inden megnevezés / a rejtjel megnevezése. / S a megnevezés: költészet. ” Szerkesztett kötet helyett jó ver­ sekkel bűvöl a költő. Vannak poé­ ták, akik a vers belső építésével hó­ dítanak, azzal a statikai módszerrel, hogy a szó, s annak logikai feltö­ rekvése önmagát képes konstrukció­ vá magasítani. Ószabó küzdelmében éppen az a szép, hogy a nyelv kül­ ső tartományát - provinciáját - be­ kebelezni akarja. Valamiképpen ez a példa arra, hogy a tehetség önma­ gában elégtelen. Művelni kell és fölkészíteni újabb feladatokra, eset­ leg - meddőnek minősített - kísér­ letek árán is. Persze fönáll az a veszély, hogy a tudomány „fölfede­ zésének” direkt versbeírása a vers ellen fordul, azaz elnyomhatja az érzelmi, a tudat alatti tartományt, s helyette kapunk egy szép, rideg föl­ építményt, ahol minden szó eről­ ködve törekszik a helyére. Ószabó igyekszik mindezt elkerülni, amint az olvasható említett hosszú versé­ ben. 95 �A madarak népében szintén az anyanyelv körül utazik, mindeneset­ re vitathatóbb szemlélettel, mint A vak géniuszban. A huszadik száza­ di magyar költészetnek mindig di­ lemmája volt, éppen a szorongatottság miatt, a „versben bújdosás” és a Sütő András-i nyelvben bújdosás. Ezért kételkedem Ószabónak ama sorában, amely elhitetné: „Vissza­ fordítani a földet I anyanyelvedre / reménytelen” . Miért? Nem az a dolguk az anyanyelv birtokosainak, hogy megtegyék vagy inkább elke­ rüljék a visszafordítást? Aggodal­ mát értem, csak nehéz elfogadni. Ehhez szükségeltetne a magyar nyelv e századi útjának vizsgálata, mond­ juk New Yorkból Marosvásárhelyig. Katasztrófák után is, Adyval szól­ va: „de lám, még mindig megva­ gyunk” . Ismétlem, aggodalmát ér­ tem és jogosnak tartom, de tudja jól Ószabó István, hogy a kényszer lehet néha a legnagyobb megtartó erő. Évszázados, írott és íratlan berögződésekkel, bármennyire eszté­ tikusan legyenek tálalva, ebben a viszonylag modernebb világban már nem nagyon lehet mit kezdeni. E versbeli szemléletnek így hát elle­ ne vagyok. A kötetet indító Almaliget ciklus kisebb terjedelmű verseket tömö­ rít. A z ég tüneményeit - Nap, Hold, Tejút, Szivárvány. . . - emeli a köl­ tészet magasába. A z ezerszer hasz­ nált fogalmak, versbeli közhelyek kiiktatásával újabb képeket fedez fel számunkra, ezzel is jelezve, hogy 96 vannak még a költészetben lehető­ ségek, feltöretlen, szűz területek. Nem egy formai remekléssel talál­ kozunk itt (A tejút legendája, K e ­ zemben piros alma, A mozgás má­ giája- . .). A z idő problémája, akár newto­ ni (abszolút), akár eisteni (relatív) látószögből szemléljük: a szembesü­ lés, a félelem nélküliség vagy, ha úgy tetszik, a leszámolás szintjén van jelen Ószabó világképében. Írások a titok könyveiben című ver­ se Keats sírfeliratát - „kinek ne­ vét vízre írták” - juttatja eszembe. „Vakírás a sivatag / Fodrokat: sor után / sort írt a szél. / Hullámra hullám: / tengert, monumentális / könyvet lapoz a szél. / Mit írt ne­ kem! s a szélnek mit írok én?” Első kötetében (A toronykalapos fiú) már foglalkozott a költői lét­ nek, mint - számára - egyetlen le­ hetséges megnyilatkozásnak a for­ májával. A kkor még a megmarad­ ni akarás színvonalán. Második kö­ tetében már filozófiát alakít ehhez a maradandósághoz. Erre értem a címben írott módosulást, változást. A z ének. hatalmában, e rövid verselmélkedésben így fogalmaz: „m i­ lyen magas, / ha fölegyenesedik / némaság szolgája, / a dal” . Csak kívánni lehet Ószabó Istvánnak, amit első könyvében már előlege­ zett, hogy lépjen „a költészet ma­ gaslatára” , egy lépcsővel följebb. (Kazinczy Füzetek, I.) M A G Y A R JÓ ZSEF �E SZÁMUNK SZERZŐI Főszerkesztő: P R A ZN O V SZK Y M IH ÁLY A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kojnok Nándor Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Alföldy Jenő kritikus (Bp.); Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Ács Zoltán újságíró (Bp.); Baranyi Fe­ renc költő (Bp.); Bezzeg János költő (Veszprém); Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján); Endrődi Szabó Ernő költő (Bp); Erdős István író (Salgó­ tarján); Hortobágyi Zoltán újságíró (Balassagyarmat); Konczek József költő (Bp.); Laczkó Pál, a Palócföld szerkesztője (Salgótarján); Magyar József költő (Nyírbátor); Németh Miklós Attila, a Magyar Rádió helyi tudósítója (Salgótarján); Petrőczi Éva költő (Bp.); dr. Romsics Ignác törté­ nész, O SZK Magyarságkutató Cso­ port (Göd); Milan Sokol grafikus (Besztercebánya, Csehszlovákia); Sze­ pesi József költő (Salgótarján); Ta­ más István költő (Szurdokpüspöki); Tandori Dezső költő (Bp.); Tóth László költő (Bp.); Vaderna József költő (Tatabánya); Zalán Tibor köl­ tő (Bp.). Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.43729 N. S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lape llátási Irodánál. (HELÍR) Budapest, V ., J ó z s e f nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 211-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 4I Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a to k é t é t ra jz o k a t n em őr z ü n k m eg é s n e m I S S N : 0 555-8 867- I n d e x : 25-925. k ü ld ü n k v i ssza. �Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4e8778b743aebb2b70c7ee6f620cf844.pdf 2fb55c3155f32bce38109eb3c5664977 PDF Text Text �Tartalom XIX. É V F O L Y A M , 3. SZÁ M 1 Papp Lajos: Áprilisi játék, Elszámoláskor (vers) 2 Csorba Piroska: A rétegek között (vers) 3 Benjámin László: Téli utazás (visszaemlékezés) 8 Czigány György: Indulás, D éli part, Boldogság, Tünet, Reggeli kérdés (vers) 9 Fodor Ákos: Kamasz, Szerelem, Hommage, Quasi una novella (vers) 10 Hárs György: Törökdezsői triptichon (elbeszélés) 14 Cseh Károly: Rezervátum M ázik István: A z ablaknál gubbadsz.. . (vers) Csáky Károly: Hasonlat I., Árvaság, Kedvcsináló 15 V IT A 16 Németh János István: A hiány költészete 24 Endrődi Szabó Ernő: Hogyan akasszuk a királyokat!? M Ű V É S Z E T ÉS K Ö Z Ö N S É G E 33 Géczi János: Csohány Kálmánra emlékezve 40 É V E T Ö R T É N T 36 Kilián István: Szabad Magyarország T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 42 Borsi-Kálmán Béla: Együtt, vagy külön utakon (Romsics Ignác) M ÉRLEGEN 45 Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) 49 Fenyő István: Haza s emberiség (Fried István) TAN U LM ÁN Y 55 Simonffy András: Így hinni.. . (Gerelyes Endre-portré) A címoldalon és a 32. old. Csohany Kálmán munkái, 23. old. Szabó Tamás kisplasztikája, 39. old. a Szabad Magyarország című salgótarjáni hadifogolyújság címlapjai, 44. old. Földi Péter akvarellje, 35. old. Bobály Attila szobra. (Válogatás a tavaszi tárlat anyagából, fotó: Buda László), �PAPP LAJOS Áprilisi játék szemerkélő langy eső szlógen a rét füvére kölcsön vett öröm-éra fénylik felhőkön át valahány arany-leső közhelyes örömére gurul lapjára fordul pengő pitypang-virág vígságra-nevetésre adósságtörlesztésre kamat-kifizetésre mód nyílik legalább a patak partján mordul ollóját rázogatja még hátrafelé mászik pár vén tavalyi rák ámít a nap még ámít nyögik ám mit se számít motyogásuk a csendben hisz zöldül a világ a remény zöldje zöldebb égre néznek a völgyek a nyújtózkodó tölgyes karja ölelni tárt készülnek fészek-tervek madarak csivitelnek kis ágakat cipelnek besegít a család gőg dagasztja a hímet a tojó mind szerényebb asszony-anya-erénye a csöndesség kivált e lármás kikeletben majd a néma telekben szív-csőr-szó rebbenetlen összehúzza magát de most vége a télnek új konjunktúra éled újjongják akik élnek hajladoznak a fák s a versbe még befér a vidám kiszera-méra táncot lejtő tündére a szép aranyeső Elszámoláskor ha azt mondanám az élet elég hosszú (azt mondanám) ha tényleg elég hosszú kivárni minden hitvány játék végét férgek-futkosók csápoló semmiségét legyőzve röpködő fullánkok mérgét a júdáskodás vad inflációját kivárni a becsület új érme-fényét s minek a bosszú? ha azt mondanám 1 �C SO R B A PIR O SK A A rétegek között Van aki szeretőt tart, van aki angóramacskát s van aki efféle díszek helyett nyulat tenyészt, szakmányba disznót hizlal. A rétegek között más a sikk, illik haladni a divattal. Itt átellenben Gőgösék kétszintesre hízták a házuk, vasárnap megsétáltatják a Dáciát, lássa mindenki. Persze ott a gyerek is, az egyetlen, nem is lesz több minek bajlódni többel, egy is jelzi, férfi az ember. Hát én hová tartozom? Se szeretőm, se disznóm, nem is iparkodom, hogy házam hízzon, a bankban csak hitelem van, nincs letétem, összes vagyonom a meg­ maradt pár lúdtalpbetétem. 2 �B EN JÁ M IN L Á S Z L Ó Téli utazás (II.) Nagyon késő nem lehetett, talán még nyolc óra se volt, de az utcán, a teljes éjszakai sötétségben, már egy lélek se járt. Ritkultak a harci zajok, abbamaradt az ágyúzás. Szörnyen kényelmetlenül éreztem magam, attól tar­ tottam, hogy zörgetésemre felfigyel és elkap egy őrjárat, mielőtt fedél alá jutnék; egyre vadabbul, s elkeseredettebben dörömböltem, de odabenn mintha mindenki megsüketült volna, egy hang nem hallatszott, egy ablak nem nyílt ki. Végre - talán negyed óra, talán fél óra múlva, nem tud­ tam megítélni, de végtelenül hosszúnak tetsző idő múlva - mégis föl­ adta bizalmatlan némaságát a házmester, s kiszólt: ki vagyok, mit aka­ rok? Miután bemutatkoztam neki, mint Rév János unokaöccse, s igazol­ tam magam azzal is, hogy közöltem vele: a megszállás után szüleim is nagybátyám lakásába költöztek, legyőzte bizalmatlanságát, s beengedett a házba; ott nyomban megtudtam tőle, hogy szüleimet elvitték a nyila­ sok - vagy ahogyan ő mondta: „még nem jöttek vissza” . Dehát így kellett, így illett ezt mondani, várakozással és vigasztalással, hiszen akkor még minden bizonytalan volt, még lehetett reménykedni az eltűntek hazatéré­ sében. Jancsi sem jött vissza, akit mint munkaszolgálatost, az ősszel kivittek Németországba; ezt már a lakásban tudtam meg, a megmaradtaktól, az otthon levőktől. Négyen voltak: Jancsi felesége és kislánya, Erzsike ; anyám idősebbik öccse, Pista és tizenhét éves fia, Kálmán. Örültünk egymás­ nak, mint nagy veszedelemből menekültek, szinte ujjongva fogadtak: nem számítottak rá, hogy még látnak valaha. Feleségemmel és kislányommal december közepén találkoztak utoljára, még az ostrom előtt; akkor már jó ideje visszaköltözött dunakeszi barátainktól az angyalföldi lakásba. Annyit tudtak még, hogy Vera, a nővérem is velük lakik, hamis papí­ rokkal, mint délvidéki menekült. Rossz sejtelmekkel, szorongással telve indultam el másnap Angyalföld­ re. A Rákosrendező pályaudvarhoz egészen közel, a Szegedi út és a Tatai út sarkán 1942-ben épült ikerházban laktunk, a Szegedi úti oldalon, szem­ közt velünk nem voltak házak, elvadult mező terjengett a látóhatárig. Ahogy közeledtem a házhoz, egyre kevésbé tudtam abban reménykedni, hogy a háromnegyed éve tartó bombázások, az ostrom, az utcai harcok közepette épségben maradhatott. A szorongást, a félelmet, a rossz előérzetet szinte lépésről lépésre növelték bennem a romok és a roncsok, a hó­ kupacokba fagyott halottak, a felfordulás, a pusztulás kétségbeejtő ké­ pei. Tegnap még, a nagy hazafelé rohanásban, a korai alkotnyatban mind­ ebből alig láttam valamit; most, a reggeli világosságban, amerre for­ dultam, körös-körül csak a város sebeit láttam. A Szegedi út 47-ben, a háromemeletes házban nyoma se volt az élet­ nek. A z első emeleten, lakásunk egyetlen ablakának a helyén hatalmas, 3 �nehézlövedék vagy akna ütötte nyílás tátongott; a lépcsőházban a kapu üvegtábláinak szilánkjai tégla- és maltertörmelékkel keveredtek, néhány lépcsőfok leszakadt, s oldalt, az óvóhely lépcsőház felőli falán ugyanak­ kora rés ásított, mint az utcai falon. Sérült volt a ház, de az utcáról néz­ ve nem látszott lakhatatlannak. (S későbbi napokban meggyőződhettem róla, hogy sokkal rosszabb állapotú, lebombázott, félig romba dőlt házak­ ban is ottmaradtak lakói, ha életveszély nélkül tehették; hova is mehettek volna?) De itt, ebben a házban senki, semmi se moccant, áradt belőle az üresség, az elhagyottság nyomasztó csendje. A z ikerház előtt egy idős asszony, nyilván a házmesterné, a járdát sö­ pörte. Kérdésemre - mi történt a szomszédban? — annyit mondott csak: - Ó, ott mindenki meghalt! Aztán, hogy csak bámultam rá szótlanul, ma­ gyarázatul még annyit hozzátett: telitalálatot kaptak az óvóhelyen és mind meghaltak! Motyogtam valamit neki feleségemről és kislányomról, s et­ től nyomban eszébe jutott: mégsem halt meg mindenki az óvóhelyen, egy asszony és a kisgyereke életben maradt; néhány napig velük voltak, az ikerház óvóhelyén, s amikor itt a környéken a harcok véget értek, haza­ mentek az asszony szüleihez, akik itt laknak valahol Angyalföldön. Nem, ő nem ismerte azt az asszonyt, nem tudja a nevét. Ha ő nem is, én tudtam a megmenekültek nevét, tudtam, hogy fele­ ségemről és kislányomról beszél; nem reménység volt ez, hanem bizonyos­ ság, hiszen másik kisgyerekes asszony nem lakott a házban. Jó negyed óra múlva a Visegrádi utcában, apósoméknál egyenest rájuk nyitottam az ajtót. Kati ruháskosárban feküdt a konyhában, Emmi pongyolában, ormót­ lan férficipővel a lábán ült mellette. A lig ismertem rá; ha az utcán ta­ lálkozunk, bizonyára elmegyek mellette, annyira megváltozott: megviselt volt, elnyúzott, csontig soványodott, s végtelenül szomorú volt, arcán sem­ mi jele a túlélés örömének. Amikor Kati fölé hajoltam, hogy karomba ve­ gyem, figyelmeztetett: vigyázzak, Kati megsebesült, kötés van rajta! S aztán elmondta, mi történt velük, mi történt január 9-én a Szegedi úti házban. Az ősszel, amikor már annyira gyakoriak voltak a berepülések, a bom­ bázások, hogy már légiriadót se jeleztek, a házbeliek, szám szerint huszon­ öten, csakúgy mint a városban mindenki, az óvóhelyre költöztek. Fekvő­ helyeket hordtak le a pince nagyobbik felét elfoglaló nagy hodályba, ládák­ ban, bőröndökben odavitték a mentenivalókat, élelmiszert, ruhaneműt; fűtésre, főzésre beállítottak egy csikótűzhelyet. Feleségem Verával és Katival december elején költözött le, alvóhelynek a rekamié betétjét és a kislány járókáját vitték magukkal, s természetesen levitték minden élel­ müket, s teljes ruhatárukat. Január 9-én délben, két nappal Kati első szü­ letésnapja előtt, Emmi az óvóhelyen kívül a pincében mosott, amikor — úgy mondta - hirtelen rettenetes süvöltés, szélvihar támadt, az óvóhely fala kidőlt, sűrű, fojtogató füst gomolygott, a petróleumvilágítás kialudt. A z átláthatatlan füstben bement az óvóhelyre, hallotta Kati sírását, így talált rá: melléről egy forró vasdarabot - talán a lövedék repeszét, ta­ lán a szétvetett kályha darabját - dobott le, s kitámolygott vele az ud­ v a r a . Kati fuldokolt, tele volt a szája, torka a robbanás közben belehul­ lott faltörmelékkel ; Emmi az ujjával úgy-ahogy kikotorta belőle, mel­ lére vette a kicsit (napjában egyszer szoptatta még), aztán összeesett. Á jultan feküdt egy ideig az udvaron, füst- és gázmérgezetten, mellén 4 �Katival, amíg rá nem találtak az ikerházban lakók. Tőlük tudta meg, hogy az óvóhelyen mindenki meghalt, Kati nyilván azért menekült meg, mert az alacsony fekvőhelyen nem érte légnyomás. A gránát nem az utca felől, ahol meg volt erősítve, hanem a lépcsőházon keresztül oldalt ta­ lálta el az óvóhelyet. Vera is ottmaradt. K atit a ráesett vasdarab megsebesítette; sérülése szerencsére nem volt súlyos, annak köszönhetően, hogy anyja a pince nyirkossága ellen nyolc takaróval védte. Emmi, amint magához tért, vinni akarta a Róbert K á ­ roly körúton, az elmegyógyintézetben berendezett kötözőhelyre, s akkor vette észre, hogy a mentés közben elvesztette a cipőjét. A szomszédoktól kapott egy férfisárcipőt, azt spárgával üggyel-bajjal a lábára erősítette, így botladozva, még mindig a rosszulléttel küszködve vitte el a kórház­ ba, s kötöztette be a kislányt; az óvóhelyre visszaérve megint elájult. Eszméletlenségéből éjjel arra ébredt, hogy az óvóhely lakói bőröndjeik­ kel felszerelve, menetkészen várakoznak: a mi óvóhelyünk ugyanis este kigyulladt - a lappangó tűz akkor érte el a világításra tárolt petróleu­ mot - , s attól kellett tartani, hogy a tűz a másik házra is átterjed. Aztán váratlanul kialudt a tűz - másnap tudták meg, hogy éjjel az oro­ szok elfoglalták a házat, s a tüzet eloltották, de az óvóhely feketére égett már, amit a robbanás meghagyott, a lángok elpusztították. A ruha, az élelem elégett, feleségemen az egyszál pongyola, Katin az elrongyolt, megégett kis göncök - ez maradt mindenük, mindenünk. Apósomékhoz, noha közel laktak, nem juthattak el - aznap megállt fölöttük a front, éjjel-nappal tartó tűzbe, sztálingrádi méretű harcok közepébe kerültek, s éltek - vegetáltak - benne tíz napig. A jó szomszédok naponta egy szelet zsíros kenyeret adtak kettejüknek, azt is reszkető kézzel; annak a nagyobbik felét Kati kapta, s naponta egyszer szopott is, anyja szédelgett az éhségtől. Így ment ez egy hétig, akkor megérkezett végre és megközelíthetővé vált az orosz tábori kony­ ha, onnan kaptak naponta egy-egy csajka, krumplival dúsított káposztalevest, nem éheztek már annyira. Tíz nap múlva elültek a környéken a harcok, megszűnt az aknatűz, s akkor otthagyták ideiglenes menedéküket. Anyósom, ahogy meglátta őket, sírva fakadt: - Olyan vagy, mint egy kol­ dusasszony! Szüleim eltűntek, testvérem meghalt, de feleségem, kislányom megme­ nekült - mégis csak maradt az életnek értelme. A zt láttam most a leg­ sürgősebbnek, hogy elvigyem őket a romok közül, az éhségből, az át­ élt szörnyűségekre emlékeztető környezetből. Ha nem köteleztem volna is el magamat, hogy visszamegyek Debrecenbe, akkor se tehettem volna mást. Keserves volt nagyon, hogy továbbra is lehetetlen ruhadarabjaimat kellett viselnem, hiába reménykedtem Debrecenben abban, hogy itthon majd előveszem holmimat, elégett mindenem, egy zsebkendőm, egy pár zoknim nem maradt, csak arra számíthattam, hogy újságírói fizetésem­ ből majd apránként felöltözöm. Mindenekelőtt azonban kötelességeimet kellett teljesítenem: kézbesíteni a Debrecenben rámbízott leveleket, s közben megkeresni minél több ro­ konomat, barátomat. Mindennap reggeltől délutánig jártam a várost, minden címzettet lelkiismeretesen megkerestem: kit megtaláltam, kit nem. Lassan ment a kézbesítés, mert sehol se érték be a levél átvételével, min­ denütt leültettek, hosszú szóbeli beszámolókat kellett tartanom. Elmentem 5 �a szociáldemokrata párt központjába, ott többek közt Bán Antallal és Száva Istvánnal beszéltem; főként arról faggattak, hogyan értük el, hogy a Népszava Debrecenben megjelenjék. Láthatóan nem tetszett nekik a do­ log, saját illetékességük megsértését látták benne. Néhány barátomat is, köztük Darvas Jóskát, megtaláltam, Földeákot. Vaád Ferit viszont nem is kerestem, nagyon messze laktak Angyalföldtől. Ha a pesti oldal felszabadult, s némileg éledezett is már, Budapest frontváros volt; dörögtek az ágyúk - apósomék szomszédságában, a Váci úti Schlick-grundon is állt egy üteg - , géppuskasorozatok kattogása hal­ latszott, s becsapódások döreje a budai oldalról. Járkálásaim közben nap­ jában egyszer vagy kétszer láthattam a túlparti német állásokat bombázó szovjet repülőkötelékeket; a Kálvin térről egyszer végignéztem egy szov­ jet és egy német vadászrepülő párbaját. Reggelenként, mikor a város­ ba indultam, a Váci úton hóköpenyes, géppisztolyos katonák rajaival ta­ lálkoztam, a Duna felé mentek, a Margitsziget felé, ahol még mindig voltak harcoló német csapatok. A debreceni békés idillből visszacsöppen­ tem a háborúba; szívesebben ültem volna már a szerkesztőségi íróasztal­ nál. Egy hétig maradtam Pesten; közben elkezdődött már az éhező pestiek menekülése a romok közül a viszonylag jól ellátott Alföldre, a legtöb­ ben Debrecenbe igyekeztek. Mentek magányosan és csapatostul, szánkók­ ra rakott motyójukkal, s természetesen gyalog. A kemény télben a hoszszú gyalogútra a sebesült Kati miatt elsősorban, de saját gyatra öltöze­ tünk miatt se vállalkozhattunk: Emminek sikerült ugyan jó pénzért egy pár félcipőt szereznünk, de az nem száz kilométeres gyalogtúrára készült. Az én szandálom se tartott volna ki Szolnokig - arról nem is beszélve, hogy már Pestre jövet lefagyott benne a jobb lábam egyik ujja. Úgy hal­ lottuk azonban - nem tudom honnan, kitől - , hogy a kőbányai állo­ másról majdnem minden nap tehervonatot indítanak Szolnokra. Azzal kel­ lett próbálkoznunk. Úgy gondoltuk, ha végig vonattal megyünk - Szolnokig teherrel, on­ nan pedig a már rendszeresen közlekedő személyvonattal - , három nap alatt Debrecenbe érünk. Három napra készített tehát Emmi ennivalót, négy személyre, mert Pista, az öccse váratlanul bejelentette, hogy ő is ve­ lünk jön. Egy befőttesüvegbe rántást készített, hogy útközben levest főz­ zön belőle Katinak zöld felesborsóból - ez volt a család fő-, úgyszólván egyetlen tápláléka, ebből főzték a levest és a főzeléket, ebből sütötték a kenyeret - pogácsákat sütött, annyit, amennyit három napra elegendő­ nek tartott. Február 5-én reggel, jókora havazásban, kimentünk a kőbá­ nyai állomásra. K atit az anyósom ajándékozta párnákkal kibélelt ruhás­ kosárban vittük magunkkal. A z állomás szűk kis várótermében talán nyolcan-tízen is várakoztak a reménybeli vonatra, néhányan már tegnap óta. Délben Emmi a rántásosüveggel és egy lábassal elment a legközeleb­ bi házba, hogy megfőzze a kislány levesét; barátságosan fogadták, s ha jól emlékszem egy darab kenyeret is küldtek Katinak. Délután, amikor már bizonyosnak látszott, hogy nem lesz aznap vonat, meglátogattuk a közelben lakó Vaád Feriéket; kölcsönösen nagy volt az öröm, hogy ép­ ségben találtuk egymást. Nem is engedtek visszamenni az állomásra, ná­ luk aludtunk; reggel Mária lelkünkre kötötte, hogy ha nem tudunk az­ nap sem elutazni, estére megint aludjunk náluk. 6 �Nem éltünk a meghívással nem akartunk terhükre lenni; pedig nem indultunk el sem aznap, se másnap. Időnként bejött a váróterembe egy szovjet katona, „kicsi robotra” hívta a férfiakat, azzal az ígérettel, hogy nemsokára indul a vonat. A kicsi robot valóban abból állt, hogy vago­ nokba rakodtunk sérült és ép motorokat, gépalkatrészeket —, de a vo­ nat csak nem állt össze. Harmadnap estére elfogyott a borsó, csak Kati rántásából maradt valamennyi; a negyedik napon Emmi elindult koldul­ ni, s nem is járt eredménytelenül: egy napra való kenyeret szedett össze. Nagyon kínosan éreztük már magunkat, mégsem akartunk visszafordul­ ni, hittük, hogy az a vonat mégiscsak elindul egyszer. A z ötödik napon - február 10-én - indult el; beköltözhettünk végre egy csukott teher­ kocsiba. Most már minden egyszerűnek látszott: ma Szolnokra érkezünk, s hol­ nap - mivel ebben a hónapban páratlan napokon megy Szolnokról a vonat - Debrecenben leszünk. Vonatunk azonban kissé lassúnak bizonyult: jóval többet álltunk, mint haladtunk. Még az volt a szerencsénk, hogy hosszas vesztegeléseink közben többször is megállt mellettünk egy-egy szovjet katonavonat: most már a katonáktól kértünk és kaptunk kenyeret. K ét éj­ szakát töltötünk a vagonban, Szolnokra harmadnap délután érkeztünk; ilyen hosszú lett az a száz kilométer. Szolnokon egy kisgyerekes család, a kis szerecsenné maszatolódott Katit látva, vendégül látott bennünket va­ csorára, s éjszakai szállásra. Reggel korán az állomáson voltunk, de nagy ijedelmünkre már akkor hatalmas tömeget és zsúfolt vonatot találtunk. Kétségbeesetten ácsorogtunk; az még valahogy lehetségesnek látszott, hogy a férfiak egy ütköző­ re vagy lépcsőre felkapaszkodjanak, de Emminek a gyerekkel semmi esé­ lye nem volt a felszállásra. S ahogy állunk tanakodva és tanácstalanul, hallom, hogy a nevünket kiabálják: - Emmi, Laci! Pista, a nagybátyám kiabált az egyik kocsi csodálatosan üres peronjáról. Nos, kiderült, hogy ő is el­ indult Kálmánnal Debrecenbe, s útközben - első világháborús, hosszú ha­ difogságában szerzett orosz nyelvtudását kamatoztatva —, bevágódott szov­ jet gárdatisztek mellé tolmácsnak. Velük utazott most - s megkérte a vagonparancsnokot, hogy engedjen bennünket is az ő kocsijukba. A ha­ tározat gyorsan megszületett: az asszony a kicsivel beszállhat, a férfi­ ak utazzanak úgy ahogy tudnak. Egy ideig a lépcsőn lógtam, később sike­ rült begyűrnöm magam a peronra, a zsúfoltságban, s hidegben azzal vigasz­ talódtam, hogy az asszony és a gyerek legalább kényelmesen utazik. Késő este - kilenckor, tízkor, óra hiányában nem tudtam, mikor megérkeztünk; még nem Debrecenbe, csak a debreceni állomásra. Éjsza­ ka a váróteremben kuporogtunk, csak 14-én reggel, a kijárási tilalom le­ járta után, indulásunk után kilenc nappal, mehettünk be a városba. 7 �CZIGÁNY G YÖ RGY Indulás Mit gyerek álmodik, felnőtt csend takarja. Kamaszlét vackait leli meg tagadva. Lépcsőház-xilofón: leányok bokája mosoly fut a falon. N e fordulj utána. Déli part Boldogság D e mi ez a sárga, akácnál közönségesebb s minden balkáni méznél édesebb kehely? Miféle parfüm ez? Makacs, magához húz, magához ez a jó bokor, kicsi cigányleány. Ébren, meztelenül. Sötétlő havazásból kel föl a megterített asztal, az egyre üresebb. Hallgatás cseng, akár a szó; az óvóhely pokrócai közt nevetgélünk, dél van. Estére meghalunk. Tünet Reggeli kérdés Itt kerékpározik, előttem vágtat valaki. Szememben a szél könnyei. Száguldva állok itt. Belőlem fakadva födi el állam, testemben él sereg idegen szándék; akarjam-e, hogy halálom után még nőjön, nélkülem nőjön a szakállam? 8 �FODOR ÁKOS Kamasz nincstelen tékozló Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt: nem a függöny, nem a szél. A lebbenés Hommage áldassék és tiszteltessék az állvány, amit elbontanak a megépült építmény körül, áldassék és tiszteltessék a gyógyulás után eldobott bot, leoldozott kötés Quasi una novella Az öregedő test, kipihenendő a szexus hadijátékait: a volt férfi elkeblesedik, a volt asszony szakállat ereszt, addig is, amíg csak végképp meg nem oldódik a köldökök rettenetes csomója. Az e g é s z talán nem is egyéb, mint egy megkönnyebbült sóhaj kezdete. 9 �HÁRS GYÖRGY Törökdezsői triptichon (Kordokumentum-kedvelő művészetpszichológusoknak ajánlom) Hetven-valahányban, még a kezdetén az évtizednek, egy gyanútlan nyáreleji délelőtt a Tisza hátán macskatetem úszott lefelé. Alatta hallgatott a mély. És néma volt a piszokszőke felszín, szerencséjére a mélynek. Ugyanekkor eltűnt oktogoni, kétszintes műteremlakásából Török Dezső gra­ fikus és könnyűbúvár. A két esemény közt alapos oksági egymásrautaltság láthatatlan kötélzetét pengette az épp időszerű szél, amelynek javára fordulását T. D. nem remél­ hette kivárni. A Fiatal Művészek Klubjának, a Fészeknek és más, baglyokkal virágzó kuckóknak absztinens, de önnön örökkön szédelgő szellemétől mindig gyulladt tekintetű öreg kamasza, több közkívánt ifjú színésznő egykori hűséges férje, T. D. tehát - ez idő tájt satuban volt. Fantáziája időnek előtte szaladt meg. Kitalálta ugyanis a kisvállalkozást. Maradhatott volna pedig veszteg a vékony fenekén, mígnem illetlen magánötletét majdan legalizálja az országos startjel, hiszen az a rézkarc-sokszorosító üzem T.-nek igazán nem zsíros kenyér­ re kellett. Persze, szerette a pénzt. És érzelmeiből miért lett volna viszonzatlan épp ez? T. D.-t szerették a nők - mert sokuknak jutott belőle - , balkánias göndörségéért is bizonyára, arca kreol metszetéért, és amiért például a fény­ képészekért annyira odavannak: a közvetett maradandóság egy morzsájának árnyékáért. T.-nek kegyosztó szokása volt, hogy karcai sarkába versikeféléket vésett valakik „nevére” . Megjegyeztem egyetlen ilyen kétsorosát. Épp a leg­ kedvesebbtől ihletettet. „Mert a Berti szép magas lány kicsi feje van és mindig mosolyog.” A kép, nem egymagában, ma is Töviskeinél függ, a valamiért szintúgy szí­ nésznőkre szakosodott, akkortájt olimpiai válogatott csatár sokat megélt falán, rajta az éppen táncra mozdult múzsa, akinek modelltestét azóta túlélte a rig­ mus. Függenek számosan még törökdezsők fővárosszerte, hiszen T. D.-t a fér­ fivilágban is szerették, nős állapotában ugyanis T. D. tökéletes ártatlansággal volt ártalmatlan mások érdekére nézvést; folytatásos monogámiája, azaz há­ zasságai egy-egy váltásnyi szünete pedig legfeljebb arra volt elég, hogy olyan­ kor mindenkihez a világon egyszerre lehessen hűséges. Aztán nagyvonalú volt. Tehette, persze - kisebb-nagyobb szériákban sűrűn piacra vetett míves város­ képgrafikái valamennyi jobb közintézmény folyosófalain tették a tanúságot: hetven-valahányban csupa jobb közintézmény volt a T. D. metsző szerszámaitól keresztbe-kasul ábrázolt Budapesten. Eltűntek mára ezek a jellegzetes panorá­ mák, amelyeknek tömegesebb szaporítását, a tanyabokrokig menő országos ter­ jesztését, végül is a piaci hozamuk elosztását T. megkísérelte ésszerűen közpon­ tosítani a maga egyetlen személyében. Ügyvédje garantálta, hogy két évnél egy perccel sem kap többet. T. azonban nyűgös volt és telhetetlen. Úgy döntött, hogy odabenn az első percbe belepusztul. És ezt hinni kellett, mert tudtuk, 10 �hogy ismeri már, amitől fél. Hisztériás klausztrofóbiájára valamikor egy cella ébresztette rá. Mert ilyesmit is elmesélt. Hogy aztán elmesélt-e valóban vagy csak. mesélt: ez sok mindenről most már aligha derül ki. Talán jobb is. T. ajándékainak - amiért annyira kedveltük egyik fajtája volt a lenyűgöző szóbeliség, ugyanúgy önmaga egyidejűleg sar­ kaiig tárt és mégis misztikus alkotó lényegének része, mint a szanaszéjjel osz­ togatott grafikák. No, nem a fővárosi tájak. Az igaziak. Az egyediek. Ezekből van nekem az alábbi három, sajátságos törökdezsős kivitelezésben, azaz sóderformában, ahogy ma mondanánk. Akkor közönségesen duma volt a műfaj neve. Ez is hagyaték, egy magnón. S mielőtt a történetet befejezném, ahol tudomásom véget ér, még megvallom, hogy lassan tizenö t éve fogalmam sincs: létezik-e, létezett-e valóságos műmivoltában akárcsak egyik is. . . I. M E GH ALT A Z UTOLSÓ ÓRIÁS Majdnem minden feleségem fényképeit láttad. Azt is észrevehetted, hogy az egyformákat szeretem. Itt a mostani. Legyen nyaka. Nem bírom, ha nincs nya­ ka egy nőnek, mert akkor a feje nem kicsi és akkor a melle meg a feneke sem nagy és legyen neki nagy melle, nagy feneke. Ez nem szex és nem esztétika, illetve szex és e sztétika is. De inkább világnézet. Az ilyesmiben sem szeretem a korszerűtlent. Namost, van az Adriai-tengerpart. Az adriai. Fekszik ott egy ilyen nő, a jó nagy fenekével néz felénk a képből, féloldalt van, olyan tízszeres élet­ nagyságban. Vagy tizenötösben. Nagyon nagy. Hát, fekszik ott. A csípője meg a feneke árnyékot vet az előtérre, aholis nagyon sokan vannak. De picik. Amekkora egy ember. Áll egy kocsi. Azt hiszem Volkswagen, de, igen, Volkswagen, három pasas van benne, nem néznek sehová, vagyi s előrenéznek, egyforma három pasas keménykalapban. Gyanítom, hogy pisztoly is van náluk. És a kocsiból kilóg egy meztelen pasas, úgy, hogy az alsóteste benn van még, és meghalt. És a nőtől mifelénk lépcsőzetesen lefelé, ugyanabban a pózban fekszenek még ket­ ten-h á rm an. Áll a kocsi. Namost, vannak még a katonák, töltényszíjakkal, nem különösebben izgat­ ják magukat, nézik, hogy mi van. A nő feneke árnyékában ott van egy pár. Csókolóznak. Meg még sokan vannak A nő fekhet tőlük, valószínű, nem is tudnak róla, azt hiszik, egy fe­ nék alakú szikla. Az egész test közelről nem is belátható, csak sejtik, hogy valami furcsa van. Mert a tengerpart úgy általában nem ilyen. Különben a tengerpart, az tenger­ part . . . a hegy, az más. Ott is változik valami és ígérkezik valami izgalom, ha más nem, hát hogy felfelé kell menni, de az ugyanannak a dolognak csak a folytatása. Azonosság az unalmasságig. A valami mindig ott történik, ahol a víz a szárazzal találkozik, mert tíz méterre az már nem is part, az már szá­ razföld, de meddig van a part? Hát, ahol a nő fekszik. Pontosan a parton fekszik. Állatok is jönnek. Áll egy kifejezéstelen arcú figura és nagyon szomorúan hegedül. Vannak páran előtte kottával. Énekelnek, siratják a nőt, aki fekszik a nagy seggével. Sajnálják. �Jön haza a feleségem, aki most van, odaáll mögém, nézi a képet, aztán so­ kára azt kérdezi: „Gulliver?” Érzelem nélkül téptem össze. Ja, a képet. 2. HIENNA Az az egész Johanna, az egy borzalmas félreértés. Zseniálisakat írt az Anouilh meg a Shaw, de azok nem Johannák, ott valami fiú van, rövid haj, fenék semmi. Meg minden. Most nézd meg, milyen nők maradtak fenn a történelemben. Na jó, az Ang­ liai Erzsébet, de az öröklés. Aki saját magától érte el, hogy ismerik, az mind egy szálig jó nő volt, hosszú hajjal. És seggel. Nyilván. Hát mitől maradjon meg? A nő, az nem katona, a nő szül, és az egész történelem belőle jön ki. . . Lehet, hogy ez nem valami marxista, de ez a Johanna-ügy, ez szex. Erre jöttem rá. Azok a katonák mentek a segge után. Mi az, hogy isteni szózat, meg minden. Mikor bejött hozzánk a kantinba akármilyen pattanásos parasztlány, fél év után elkövettük volna érte a B TK 243-at. Nem szólva, amikor ültem. Namost, itt van az a középkor, azt a csomó pasast nem két évrehívták be. Namost ki után menjen a sereg? Ez nem vicc. Mindegy, hogy az acsaj őrült, de volt vagy tizenhét éves, egy ilyen fölül a lóra és elkezd menni. . . Semmi rövid haj. Most elkezdtem csinálni a Johannát. Ilyen hosszúkás, fekvő kép, a bal szélén van a máglya és jobbra a tömeg a keretig, minthogyha a Johannából foly­ nának ki. De semmi köze hozzá, az egész külön egység. És a Johanna egysze­ rűen nem látszott. Megcsinálhattam volna, hogy egész külön vana máglya. Illetve nem csinálhattam volna meg. Szóval, a Johanna nem volt nagyobb a többieknél. Viszont odatettem a tömegbe a Jézust. Ott a helye. Úgy állt csak, nem csi­ nált semmit. Szépen lógott rajta a kereszt, és rákönyökölt egy meztelen nőre, akinek mindegy volt. Most már ettől ott se volt a Johanna. De ott voltak a tömegben az angol urak. Nyakkendő, komoly pofa, ide-oda nézegettek. Volt egy srác, az ilyen omegás volt, gitárral, de nem érdekes. Elkezdtem rajzolni a kutyákat. Farkaskutyák voltak, ebből már látszott, hogy itt nem vacsorát sütnek, de hogy kit sütnek, az még mindig nem volt sehol. Na, aztán akkor a Johannát levetkőztettem, úgy, hogy a selyemharisnyát rajta hagytam. Namost aztán sült. És meg volt indokolva az Omega meg az angolok, meg a kutyák. De kutyák már nem voltak. Mert azok már hiénák vol­ tak. Na nem, semmi ilyen, hogy dög meg sült hús. Egyszerűen kellett valami szép a tömegbe. És a foltoshiéna, az nagyon szép. Van egy papírod? Így jön a gömbölyű feje, hegyes kis orra van és följön a szája. Itt vannak ilyen kis bőrredők, innen kezdődik az, hogy folt. És a szemétől az orráig min­ dig sötétebb. Úgy egybe van a feje. A világ legszebb fejű állata. Ekkora sze­ me van. Minden szemben vannak fénypontok, hát a hiénáéban nincs. Egysze­ rűen nem fénylik. Egy nagy bársonyos folt van, kedélyes folt, mert a felső ínye mindig kilátszik, és az egész folyton vigyorog. És menet közben is olyan, mintha folyton ülne. Mert az egész hiéna hátrafelé lejt, olyan, mintha állandóan kakálna és ettől boldog. 12 �És az angol urak semmit sem szólnak hozzá. Nincs közük hozzá. Az angolok teszik a dolgukat. A hiénák várnak a sorukra. És a Johanna ott ég, és ez bor­ zasztó, hogyha egy jó nőt elégetnek... Itt mégiscsak a hiénákon múlik, azt hiszem, mégiscsak. Á t kellene őket értékelni, gyönyörű fejük van; és a Jeanne d Arc nekem legyen meztelen. És legyen rajta selyemharisnya. És a történelem az osztályharcok története. És lás­ sam, hogy a Johannán van mit megsütni, és én mozgósítom magam a szabad­ ságharcra. 3. ELÚSZIK A FAL Rendeltek egy tárgyalóterembe egy falképet, valami külkereskedelmi dolog volt, legyen rajta üzletkötés, hogy a külföldieknek megjöjjön a kedve tárgyal­ ni. Namost, tudod, hogy ez hogy van, ez a hasznosság, hogy az ilyen frízeken a pasas üti a kalapácsot vagy az üllőt üti, csak lehessen rajta látni, hogy ez egy olyan gyár és hogy ezt a művészet is tudja róla. Na, odaraktam a Vasco da Gamát, rég készen volt bennem, csak nem tud­ tam vele mit kezdeni, most elővettem, az egy nagy ember volt. Persze, a ki­ kötőben állt, hajót is szeretek rajzolni, mindent, ami víz, vagy benne van: ott volt a hajó, minden, ami belefér, aztán ott csereberéltek mindenféléket, és a Vasco da Gamának nagyon tetszettek az üzletelések, ő is külföldi. Oda volt rakva. Fametszetre vettem az egészet, de középen ott színek voltak, csináltam egy olyan órafélét - akinek óra annak óra, akinek iránytű: irány­ tű. Mindenesetre domború volt és gömbölyű. És színes volt, és ettől mégjobban kijött a víz. Mert hullámok voltak, és ez az egész úszott. Elvittem F. elvtársnak, aki az ilyesmit jóváhagyja. De azt még nem mond­ tam, hogy az egész nekem nagyon tetszett. Szóval, az illető nézi és soká egy büdös szót nem szól, és egyszerre érzem, hogy megértem a pasast és hogy most mindjárt fog valamit mondani és hogy az rövid lesz, és én nem fogok tudni vitatkozni vele, mert már elkezdtem megérteni és tudom, hogy most szarban van. Azt mondja: - Na, mi van, elúszik a fal? - és teljesen úgy éreztem, mint­ hogyha én is ugyanott olvastam volna valami ilyesmit, és hát most tényleg mit mondjon. És tényleg, hát legalább érezhetem, hogy olvas. De én meg dolgoztam. - Idefigyeljen. És ha tehén van rajta, akkor elmászik a fal? És ha autó van rajta, akkor elrobog a fal? És ha táj van rajta, akkor elfújja a szél a falat? Vagy mi? Nem? Van valami ilyen, hogy az élet a legfőbb iskola, vagy ilyesmi. Tu­ dod, hogy félévet végeztem a főiskolán, amíg ki nem vágott a Rákosi öccse személyesen. Akkor az volt az igazgató. Mindegy. Ez az élet. Fél év főiskola, most fél évig dolgoztam hiába, fél év élet - az már még egy félév főiskola. Tulajdonképpen meg is voltam fizetve. És akkor, hetven-valahányban, egy gyanútlan nyár eleji délelőtt a macska­ tetem a Tiszán átlépte a magyar-jugoszláv folyami határt. T. D., az amatőr könnyűbúvár, amúgy egy szál gatyában, kitapasztalta, hogy hol a part, amely már szárazföld, és akkor kibújt a macska alól és kiköpte a lélegzőpipát. Béke a legendájával, amelyet itt felejtett. 13 �CSEH KÁROLY Rezervátum A jajdokló lámpafény lovagoló indiánokká igézte a konyhában kiterítgetett ruhákat Friss illatuk a préri fű- s szélszaga volt estelente köztük lobogott vágtatott a gyermek árnyéka is Később már a hétfők-keddek rezervátumába kényszerítetten szinte mosolyogva fogadta a hitté­ rítőket is akik kenetes szavaikkal hirdették a civilizációt a fénylő antenna-feszületek alatt Közben a törzs is családdá fogyatkozott lassan Kékes templom-félhomályú szobában nézik mostan áhítattal az újkori Szegények Bibliáját S csak ha zúgásra riadnak fel akkor vélik: távoli fűsusogást vagy szélzizegést hallanak valahonnan M Á Z IK IS T V Á N Az ablaknál gubbadsz... Apámnak A z ablaknál gubbadsz a széken; mormolsz csöndesen nyers fohászt, szél motoz a kicsiny üveglapon, válladra száll a délután. Homlokod hómező, tengerszem a szemed: elmerül benne az alkony. S még ki sem nyitom az ajtót, szétoszlik hangom az est akváriumában... és megadom magam apám, életednek. 14 �CSÁKY KÁROLY Hasonlat I Kedvcsináló G yu rcsó István n ak Vagyunk, Törött tü­ mint lombhullás után az erdők fái: sokan és magányosan. Fölemelt karjaink szelet se fognak, nehogy kidőljön a törzs. körben, jaj, hányféle arcot látsz, te töretlen harcos. Szólj, szétszórt szavainkat merre csipegeted? Riadt nyájunk, Árvaság mondd, megtérül-e újra? Csak még egyszer Í me a folyópart nyáron meztelenül: hajukat hullajtják a kitépett füzek, s csak kering fölöttük a riadt madársereg. Szárnyak nehezülnek, testek súlyosodnak, de égi madarak alá sosem szállnak, inkább halálba hozd el hozzánk mesebeli gombostűid, hadd pukkasszuk a felfújt hólyagokat, s kacagjunk a fapofák helyett. zuhannak. 15 �VI TA NÉMETH JÁNOS ISTVÁN A hiány költészete Úgy látom, a vita korábbi szakaszában számtalan ellentmondás maradt feloldatlanul. Ezek közül három problémakörrel kívánok részletesebben foglalkozni: a marxizmus és elkötelezettség kérdéskörével, jelenkori köz­ életünk néhány jellemzőjével, illetve a közéleti költészet társadalmi meg­ határozottságából következő funkcióval. M u s z ájsze m in á r iu m Az elméleti — vagy harcosabban mondva: az ideo­ lógiai - alapoknak, pontosabban ezek tisztázásának napjainkban már ta­ lán nem is szabadna ilyen expozícióba helyezett fontosságot tulajdonítani. Másfelől viszont napjaink társadalomszervező gyakorlatában közéleti köl­ tészetről, vagy más megközelítésből mondva: elkötelezett költészetről be­ szélni, írni, egyáltalán e műfajjal foglalkozni megközelítően pontos és sok­ színűen árnyalt marxista szemlélet nélkül kudarcra ítélt nekibuzdulásnak tűnne. A G y e r ty á n E r v in által fölvetett néhány probléma alapján pe­ dig különösen fontos, hogy marxizmus és elkötelezettség, marxizmus és je­ lenkor ügyben kissé részletesebben elidőzzünk az alapoknál. Mindenek­ előtt: Gyertyán teoretikus eszmefuttatásával kapcsolatban két fenntartá­ som van. Először is az, hogy a szerző jól nyomon követhetően összemossa az ő „marxista mestereinek” a nézeteit, tanításait - és nyilván saját ta­ nulmányait - a Marx által kimunkált rendszer kulcsmotívumaival, leg­ fontosabb mondanivalójával. Pontosabban: M a r x ot a Marx-interpretátorokkal. Gyertyán Ervin bizonyos csalódottságainak ad hangot, olyasformán összegezve e sajnálatos élményét, hogy bizony, amit ők annak idején a marxizmus címén társadalomfejlődésről, osztályharcról stb. tanultak, ami­ ben hittek és reméltek, az a sok szép idea napjaink sokszor kínosankeserves valóságának próbáján bizony nem hitelesítődik, a valóság súlya mellett könnyűnek találtatik. Sőt a világforradalom, a politika elhalásá­ nak ifjúmarxi lázálma és egyéb utópiák helyett sokkal realistábban a le­ hető legelőnyösebb kompromisszumot kell keresni a világrendszerek ádáz küzdelmében, amihez véleménye szerint az Olasz Kommunista Párt nyújt vonzó programot. Sajnos a terjedelmi korlátozottságok miatt a filozófiai szövegek idézésére nincs ezúttal mód, csupán viszontállításokat tudok föl- Előzmény: I : Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5: szám); 2 : Gyertyán Ervin A VIHARMADÁR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6: szám); 3: Sík Csaba NAPLÓJEGYZETEK - ALFÖ LD Y JENŐ CIKKÉHEZ; Petrőczi Éva ÉR TÉ , ÉRTED, ÉRTÜN K!; Tandori Dezső VERS ÉS KÖZ (1985/1; szám); 4: Kerékgyártó T . István „ ...A M I MEGHÓDÍTÁSRA VÁR, A ZT LÁTVÁN YOSA N NEM LEHET M EG KÖ ZE LÍTE N I"; Petőcz András AZ IRODALOM/KÖLTÉSZET MŰVÉSZETE; Kassai-Végh Miklós ÉRDEKELTSÉGEK KONFLIK­ TUSA (1985/2. szám). l6 �sorakoztatni, ami bizony az érvelést nem helyettesíti, mégha ellenőriz­ hető is. Miért is veszélyes tehát a derék szemináriumi marxisták szeren­ csére lassan feledésre ítélt tévtanait napjaink társadalmi gyakorlatával szembesíteni, s mindezek „eredményeként” vitatható kételyeket, fölisme­ réseket hangoztatni? Mindenekelőtt azért, mert e menetrend-marxizmus elmélete és pláne gyakorlata, többet ártott a szocialista fejlődésnek, mint a létező kapitalista társadalmak együttvéve. Hiszen azok, akik úgy taní­ tották és tanulták a marxizmust, mint egy menetrendet, amelyből ponto­ san kiolvasható a szocialista fejlődés adott és várható „állomása” , azok bizony többszörösen is csalódhattak az elmúlt évtizedek történelmi lép­ tékű kudarcainak részeseiként, előidézőiként, szenvedőiként. D e a legna­ gyobb csalódást sokuknak biztosan az okozta, hogy a Sztálin, Rákosi, Zsdanov és már ki tudja, kik által „értelmezett” Marx, fényévnyi távol­ ságra van az életműtől, melynek a hatvanas években megindult koráb­ ban ismeretlen szövegkiadások, valamint Lukács György korszakos tel­ jesítménye szinte napjainkig föl nem fogott aktualitást adott. Hiszen e termékenyítő újjászületés nyomán vált világossá: Marx gondolatrendszere, világszemlélete nem attól zseniális, hogy minden korszak minden prob­ lémájára megoldási receptet ajánl, ezáltal magát és a maga igazát kizá­ rólagossá téve, hanem pontosan attól, hogy általános szemlélet- és meg­ közelítési módja, módszertana lehetővé teszi a változó idővel és korok­ kal a lépéstartást, és a létszférák összefüggéseit föltáró elemzései pél­ daként érvényesek (példaként szolgálnak) későbbi korok gondolkodói szá­ mára. Lehet, hogy sokaknak elemista axiómákat verklizek, de a marxiz­ mus e két felfogása közötti szemléleti különbséget nem lehet kellő nyoma­ tékkai hangsúlyozni. Erre a fölösleges csalódások elkerülésén túl azért is nagy szükség van, mert tapasztalatom szerint a Gyertyán által oly gaz­ dagon részletezett jelenkori problémakomplexum feloldásában a marxiz­ mus következetes érvényesítésének, a társadalmi cselekvés marxi norma­ rendszerének meghatározó szerepe van. Erről a lehetőségről lemondani „csupán” azért, mert egy nemzedéket a történelem valósága kiábrándí­ tott a „mesterek” hajdanvolt tanításaiból, több lenne, mint pazarlás. A vi­ tatott tanulmány másik fő félreértése abból adódik, hogy a szerző a hatvan-egynéhány éve alakuló-formálódó gyakorlatból, a szocialista világrendszer adott helyzetéből von le messzemenő következtetéseket, a marxismus érvényességét több ponton megkérdőjelezve. E z persze első látás­ ra nagyon is marxista álláspontnak tűnik. Ámde valójában megint csak arról van szó, hogy bizonyos sematikus interpretációk által megerőszakolt marxizmus volt az - lásd e torzszülött részletes leírását Lukács Ontológiá­ jában, midőn a sztálini „dialektikus materializmus vezérelveinek alkalmaz­ hatóságáról” ír! - , mely a Szovjetunióban a XX. kongresszusig, s nálunk lényegében 1957-ig magához torzíthatta a társadalmi gyakorlatot - még­ ha szocialistának nevezték is - , megsokszorozva így a hátrányos törté­ nelmi helyzetből adódó terhes örökséget. A z elmúlt évtized társadalomtudományi és közgazdasági irodalma már részletes számvetést készített e károsodásokról. Ha bizonyos konfliktusokkal nehezítve, de végbement a marxizmus alkotó újragondolása az elméleti szakemberek körében, és nem vitatható dinamizmussal van jelen filozófiai gondolkodásunkban. A z megint egy más kérdés, hogy a marxizmus tanítása, a mindennapi élet­ ben való hatása, szokásokat, normákat, értékeket szabályozó szerepe miért 17 �maradt el oly riasztóan a tudományos műhelyektől. Mindezzel együtt me­ rőben elhibázottnak tartom Gyertyán Ervin azon állítását, miszerint a tör­ ténelem nagy ismétléseként nincs itt másról szó, mint „az eszmei és a valóságos örök és szükségszerű” szembenállásáról, diszkrepanciájáról. Eb­ ben a fölfogásban ugyanaz a rossz emlékű örökség köszön vissza, ami­ ről már írtunk. Mintha a marxizmusnak is létezne valaminő ideavilága, üdvtana, jövendölése, felvilágosult reménysége a jövőt illetően, ámde a valóság emberi gyarlósága ennek érvényesülését mindig lehetetlenné te­ szi. Mit sem törődik ezen értelmezés népes tábora azzal, hogy Marx lét­ elmélete „gyakorlat” és „eszme” ilyenfajta szétválasztását nem ismeri. Viszszakanyarodhatunk tehát oda, hogy a mindenkor létező szocializmusok egyedül a valóság talaján elemezhetők, ismerhetők meg, nem pedig vala­ milyen nem létező idea szerint. „ A kommunizmus szemünkben nem állapot, melyet létre kell hozni, nem eszmény, melyhez a valóságnak hozzá kell igazodni” . - írja Marx, majd így folytatja: „M i kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.” . E fölismerés a fiatal M arx fölismerése ugyan, de életműve a bizonyíték arra, hogy ettől soha el nem távolo­ dott. Talán fölösleges is föltenni azt a költői kérdést, hogy miért jelen­ tene ma mást a közéleti elkötelezettség, mint azt a mozgalmat, mely a fennálló viszonyok következetes megismerésén és együttes formálásángazdagításán munkálkodik társadalmi felelősséggel és aktivitással? Foko­ zottan szükséges ez a tudatos radikalizmus akkor, amikor ismert, hogy 1917. oroszországi eseményei alaposan átírták a szocializmus létrejötté­ nek Marx által feltételezett körülményeit. Természetesen M arx számolt ezzel a történelmi alternatívával is, ámde véleményét erről ezúttal nem idézem. A z is kétségtelen tehát - s itt messzemenően egyetértek Gyer­ tyán Ervinnel - , hogy a viszonylag fejletlen termelési feltételekkel ren­ delkező régióban a szocializmus roppant nehéz belső körülmények között tud csak kibontakozni. Ennek ellenére következtetésével ismételten csak vitázni lehet. Szerinte „ A történelem - nem először teszi - minket is becsapott.” . Bocsásson meg ő is és valamennyi nemzedék - vagy véle­ ménytársa, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon sokan és sokáig be akarták csapni a történelmet, akár tudatosan, akár csak „tették, de nem tudták” . Mintha a társadalmi fejlődés átugorhatná saját árnyékát, úgy éltek és tettek itt mindazok, akiket „egy sematikus világkép foglyai­ vá tett.” . A Marx által megkövetelt tisztánlátásra és radikalizmusra az ilyen történelmi kitérő után, a továbbfejlődés érdekében nélkülözhetetlenül szükség van. Lényegében a filozofikus alapozás befejezéseként — mintegy a vitapon­ tokat összefoglalva - az eligenenedés jelenségegyüttesét érdemes még ki­ emelni, mint jelenkori gondjaink gyűjtőfogalmát. Arról a történelmileg szükségszerű léthelyzetről van szó, amit népköltészetünk oly találó egy­ szerűséggel így fejezett ki: „A k i dudás akar lenni, / Pokolra kell annak menni.” . A z elidegenedés a szocializmusban - és ezt nem lehet eléggé alá­ húzni - éppúgy megjelenik, mint más társadalmakban, ámde gyökerei nem a társadalmi ellentétek feloldhatatlanságában, hanem az átmeneti fej­ lődési szakasz fogyatékosságaiban keresendők és találhatók, és meghala­ dása is csak az itt adott termelési és tulajdonviszonyok között lehetséges. Nyilván mást jelentett ez a fogalom - és gyakorlat - a személyi kultusz 18 �politikai önkénye idején és mást a nyolcvanas évek demokratizálódó, reformhangulatú szakaszában. Napjaink gazdasági megújulása óriási lendü­ letet adott a termelés szférájában az elidegenedés leküzdéséhez, hiszen az ember szerepének a hangsúlyozásával és nélkülözhetetlenné válásával a termelés reformjának sikere egyenesen arányos folyamat. Ugyanakkor a közélet bántó hiányjelenségei, valamint a mindennapi életsorsok sokszor megdöbbentő tünetei továbbra is az elidegenedés marxista értelmezésével magyarázhatók, és felszámolásuk csak a valóság könyörtelen megismeré­ sével és a lehetőségekhez mért változtatásával elképzelhető. Ahhoz azon­ ban, hogy a költő szerepét megkíséreljük fölvázolni e radikális program­ ban, előbb még röviden foglalkozni kell e hiánybetegség legfontosabb jel­ lemzőivel. A közélet hiánya A társadalmi fejlődésünket nem kismértékben be­ folyásoló jelenségegyüttessel — melyet az elidegenedés gyűjtőfogalmával jelöltünk - nincs lehetőségünk filozófiai mélységben foglalkozni. Csak an­ nak megállapítására törekedhetünk, hogy ez az anomiás állapot — mely természetesen rendkívül differenciáltan kezelendő — mindenekelőtt kínzó közéleti hiányokat okoz, jól jelölve azt a fejlődési állapotot, melyben a magyar társadalom most van. Olyan hiányjelenségekre gondolunk, mint az érdekérvényesítés intézményrendszerének fogyatékosságai, a társadalomban ható, feszítő érdekszférák pontos megismerésének, konfrontálódásának a problémái, a közösségek, a szilárd érték- és normarendszer, a társadalmi célkitűzések és a mindennapi élet közötti egység, illetve a nyilvánosság társadalmasultságának a hiánya. E z utóbbi tendenciát úgy fogalmazhat­ nánk meg egyértelműen, mint a társadalmi nyilvánosság politikai befo­ lyásolását, s ezáltal számos - valójában közéleti feldolgozást igénylő kérdés „politikaivá” minősítését. E „hiányok” nem vizsgálhatók önálló jelenségként, hanem csak úgy mint egy egységes mechanizmus következ­ ményei, rendszertipikus elemei. Végeredményben tehát a közélet hiányjelenségei elvezetnek a közélet hiányához. Ennek következtében aztán a társadalmi viszonyok mozgásrendszerében olyan görcsök, csomósodások jön­ nek létre, melyek feloldása a közélet hiánya miatt rendkívül nehézkes. A helyzetet nehezíti, hogy a politika által „túlsúlyos” társadalmi nyil­ vánosság szűrője nehezen viseli el a hatalom akaratát vizsgáló, ellenőr­ ző öntevékenységet. A z kétségtelen, hogy az idő és a jó szándék sok min­ dent képes megoldani, de a kivárás és halogatás taktikája hosszú távon nem helyettesítheti az autonóm személyiségek társadalmi cselekvését felté­ telező minőségi megújulást. Márpedig ahhoz, hogy hazánk a következő év­ tizedekben is talpon maradjon és megőrizze jelenlegi presztízsét, erre a váltásra mielőbb szükség lesz, s ennek nélkülözhetetlen eszközeként a ha­ tékony nyilvánossággal működő demokratikus közéletre. Nyilván, hogy amíg erre a váltásra nem vagy csak esetlegesen vagyunk képesek, addig számolni kell a közélet hiányának - vagy „minthalétének” - elidegenítő hatásával, illetve azokkal a kultúrális életünket időnként felborzoló „bot­ rányokkal” , melyek során a nehezen kipolitizálható kérdések „kulturális formát öltenek, s mint ilyenek megoldhatatlanná válnak” , miként azt Gramsci találóan megfogalmazta. Nos, mit tehet mindezek után a költő, aki lényegében az elmondottak keservét a legjobban érzi és átéli, de csak úgy képes ezt feldolgozni, ha a világgal is megosztja tudását. Ámde az ő tudása más, mint a reálpolitikus kényszerszelídítette ismerete, és más, 19 �mint a partikularitásának hálójában küszködő átlagember mindennapi probléma- és élményvilága. A hiány költészete Annyit már kiindulásként ismerjünk be, hogy bi­ zony nem könnyű feladat a hiányhoz alkalmazkodni, ehhez a többé-kevésbé társadalmi patthelyzethez tudatosan viszonyulni. Mert a költőnek a vi­ szonyulás alternatívái közül választani kell, amennyiben költői programot szeretne megvalósítani. A költő „lebegő” státusára, a közéleti költészet nyolcvanas években tetőzött teljes funkciózavarára gondolva belátható, hogy e választás nem is egyszerű feladat. Nyomatékosan hangsúlyozni kell továbbá, hogy a közéleti költészet nem egy általánosan meghatározható esztétikai minőség, hanem mindig a társadalmi gyakorlat függvénye, és csak az adott történelmi-társadalmi viszonyok együttesébe ágyazva értel­ mes feladat a közéleti költészet diagnózisával foglalkozni. Ezek után néz­ zük meg részletesebben a három fő problémakört, a „viszonyulás alternatí­ váinak” jelzésszerű ismertetésével kezdve a sort. A társadalmunk köz­ életét jellemző elidegenedési tendenciák és a költő tudatos viszonyában véleményem szerint - a következő felosztás lehetséges. Vannak: a) A döntően hagyományos eszközökkel dolgozó költők, akik vállalják a küz­ delmet az elidegenedés elmélyülése ellen, s bizonyos értelemben a köz­ életi hatásuk is jelentős. (Benjámin László, Váci Mihály, Ladányi M i­ hály); b) Azok a költők, akik a vers szentélyébe nem, vagy csak sok­ szoros áttétellel engedik bejutni a társadalom „zaját” , a versírásban ön­ álló világot tételeznek (Weöres Sándor, Tandori Dezső, s eddigi életmű­ vének jelentős részében Csoóri Sándor [!! - a szerk.l is.); c) Azok a köl­ tők, akik egy szűkebb érdekközösség világértelmezését vállalva elementáris hatású költészetet hoznak (hoztak) létre (Pilinszky János); d) Azok a köl­ tői csoportosulások is egyre jelentősebbek, akik mintegy az elidegenedési tendenciákat úgy jelzik, hogy eszközeikkel, kifejezésmódjukkal teljesen azonosulni tudnak ezzel a léthelyzettel, s így majhogy nem eljutnak a hagyományos költészet tagadásáig. (Ld. a hetvenes évek juguszláviai fiatal magyar köl­ tőket, majd a legújabb lírikus nemzedéket - bőséges példa a VER/S/ZIÓK című kötetben); e) Az áhított új minőséget életművükben megvalósítók. Pél­ dájuk nehezen általánosítható, hiszen teljesítményükben a döntő motívum művészi zsenialitásuk (Nagy László, Szilágyi Dom okos); f) Bizonyos ér­ telemben a populárisabb műfajok énekeseiként és szövegíróiként váltak költővé az elmúlt évtizedekben. Költészetük széles „tömegbázisa” mellett a szakmai kirekesztettség jutott eddig osztályrészül nekik (Bródy János). Ez a felosztás egyelőre csupán elméleti előfeltevés, és természetesen a felsorolt költők az irányzatokat - vagy azok szélső értékeit - jelzik, min­ denfajta értékítélet és a teljesség igénye nélkül. A rendszer használható­ ságát - közéleti hatást, közönség és költő, költő és művelődéspolitika stb. kapcsolatait illetően - csupán egy későbbi irodalomszociológiai vizsgálat hitelesíthetné. Itt csak megemlíthető az a sajátos jelenség, hogy hazai vitairodalmunkból - e mostanira is jellemző - mennyire hiányzik az empiri­ kus vizsgálatok érvanyaga. A z indulatok, az esszéigényű nekibuzdulások vagy az öntörvényű felismerések leírása mellett kevesebb idő és hely jut a kutatásra, azok eredményeinek az ismertetésére. Amikor a költők „lebegő” státusáról beszélünk, mint a fejezet máso­ dik fontos problémaköréről, akkor a költőnek a hatalom (irodalompoli­ tika) és a társadalom (közönség) közötti „lebegésére” gondolunk, ezt a 20 �mozgást próbáljuk vizsgálni. A közéleti költészet legfontosabb - és ki­ zárólag a szocializmusra jellemző - szerepváltását a hatalom-társadalomköltő kapcsolatrendszerében lehet tisztán fölismerni. A vita korábbi tanul­ mányaiban a legtöbbet emlegetett példakép Petőfi, Ady, József A ttila és Illyés Gyula volt. Igen ám, csakhogy az egy pillanatig sem kétséges senki előtt, hogy a példaként szolgáló költők egész életük során a társadalom - nemzeti-emberi közösségük - érdekében ágáltak a hatalom ellen, nem egy esetben az anyagi kiszolgáltatottságot, egzisztenciális meghurcoltatást, sőt az életveszélyt is vállalva. Így az ő helyzetük - már ami a hovatar­ tozást és az elkötelezettséget illeti - egyértelmű volt. Nos, a kései utó­ daik közéleti tájékozódását jócskán megnehezíti, hogy a szocializmusban hatalom és társadalom kapcsolata lényegesen megváltozott. Hosszú távon mind reálisabb tartalmat kap az a célkitűzés, hogy a hatalom e társadal­ mi szervezetben a nép hatalma legyen. Tehát költő és a politikai hata­ lom ezúttal mint szövetségesek küzdenek azon a bizonyos történelmi szín­ padon. Mégis azt kell mondanom, hogy a közéleti költészet minősége és funkcióinak tisztázása érdekében világosan kell látni, hogy a két fél ese­ tében stratégiai szövetségről van szó, míg a köztük szükségszerűen fe­ szülő ellentétek és konfliktusok nem antagonisztikus ellentmondásokon ala­ pulnak. Hiszen a politika - Aczél György kifejezésével - „cselekvésre ítél­ tetett” , azaz a valóság talaján állva szinte állandó döntéskényszerben van. A költészet és a költő viszont kimondásra ítéltetett. A z ő egyedüli ve­ zéreszméje a művészi tisztesség és az átélt léthelyzet könyörtelen kimon­ dása lehet. Mindebből következik - gondoljunk az iménti Gramsciidézetre - , hogy bizonyos történelmi szituációban - a nyilvánosság és a politikai mechanizmusok hiányosságai, beszűkülései stb. - a vállalt költői program „átpolitizálódik” , éppen mert a máshol nem kimondhatót a köl­ tőnek ki kell mondani. Ezekkel az ellentétekkel tehát számolni kell poli­ tika és költészet között napjainkban is, noha a stratégiai szövetség nem kérdőjeleződhet meg. E viszony tehát szerfölött kényes, és korántsem za­ varmentes, hiszen a politika taktikai kényszere és a költői programok közötti hol kisebb, hol nagyobb távolság áthidalásához nem mindig adott a toleráns művelődéspolitika és a jól működő érdekképviselet. Legalább ilyen labilitást érzékelhetünk a költő és társadalom (közönség, közvetítő közösségek) kapcsolatában. Már említettük, hogy e kapcsolat meglazulásának közéleti-politikai okai is vannak (közösségek, értékek válsága, a közélet hiánya). Most egy in­ kább „szakmainak” érezhető problémát kell mégis kiemelni, melynek ha­ tása a költő és a közönség kapcsolatát teszi oly sokszor kérdésessé. Ha a költészet jelenkori alternatíváinak korábbi felosztására gondolunk — és ezen belül is a közéleti költészet esélyeire —, akkor jobban érzékelhető lesz, hogy az „ f ” lehetőség (Bródy) kivételével a nyolcvanas években vég­ képp elveszett az a befogadói, olvasói bázis, mely a közéleti költészet meg­ nyilatkozásaival, kifejezési formájával, elbizonytalanodó artikulációjával szolidaritást vállalna, mindennapi életviteléhez az önigazoló katartikus él­ ményt e költői iránytól várná. Ennek az eltávolodásnak az okát én egy sajátos kényszer - sokszor indokolatlan - túlburjánzásában látom, mely kényszert az érzékletesség kedvéért a poszt avantgarde -akadémizmusának ne­ vezhetünk. Ezen az első olvasásra talán egymást kizáró fogalomkapcso­ laton annak az esztétikai spirálnak a létét értem, mely költészetünk nyelvi �és stiláris eszközeit állandóan egy újabb extravagancia felé „tolja” - a hagyományos versformáktól egészen az antiversig s így egy sajátos szakmai követelménynek engedelmeskedve, mintegy állandóan önmagát in­ dukálva emelkedik. Ugyanakkor a közönséget sem felkészültsége, sem tár­ sadalmi szükségletei nem késztetik a szinte múlt századi esztétikai normák meghaladására, s így tehát hiányzik az az energia, mely a befogadókat ké­ pes lenne „ húzni” a spirál emelkedését megközelítő sebességgel. A távol­ ság így költő és befogadó között minden újabb elkészült verssel nagyobb lesz. Létrejön tehát az a korábban ismeretlen helyzet, melyben nagyobb­ nak tűnik a távolság a költészet nyelve és a köznyelv között mint a köz­ gondolkozás és a költőket foglalkoztató gondok között valójában létezik. Jól tudjuk, hogy ennek a helyzetnek szintén mélyen történelmi oka van, hiszen a műfaji sematizmus karámjából szabadult költők részegülten vetet­ ték magukat az izmusok és kísérletek nem éppen ifjú csikóira. A való­ ságban a posztavantgard akadémizmusának kényszerpályáját tette szabad­ dá e liberális irodalompolitika, melyen végeredményben szép lassan el­ jutottunk a befogadók elhallgatásáig, a közönség elzárkózásáig. A spirál működése napjainkban totálisnak mondható. A folyamat másik oldalán ugyanakkor megjelent egy olyan irányzat, melyet viszont mind a mai na­ pig a vélt vagy valós „szakma” közösített ki, ám közönségtábora messze a legjelentősebb. Ezt az irányzatot Bródy János nevével jeleztem; s annak a felemás helyzetnek a részletezésére sajnos szintén nincs ezúttal módom - csak a figyelmet hívhatom föl rá! - , amivel világossá tehetném az ő eddigi tevékenységük összefüggéseit a közéleti költészettel, és csu­ pán szorgalmazhatom e teljesítmény megalapozott és mielőbbi szakmai integrálását. E kitérő után összegezzük azokat a feladatokat, melyek közéleti líránk ügyében a nyolcvanas években közös dolgaink lehetnek, s melyek e ha­ zai hagyományokban oly gazdag költői irányzat lehetséges funkcióiból kö­ vetkeznek. E funkciókat a hiány költészetétől a demokratizmus költésze­ téig vezető társadalomfejlődés mindennapi gyakorlata jelöli ki. Tehát a közösség életéért felelősséget érző költőnek azon hiányok föltárásában és megszüntetésében kell közreműködni, melyek közéletünket megbénítják, hogy cselekvőképesebbek, hogy gazdagabbak legyünk. A görcsök feloldásáért, a hiányok felszámolásáért, az elhallgatások ki­ mondásáért felelősséggel tenni kell. És ne feledjük, hogy míg e gondok a politikust „csak” szorítják, addig a költő ezekbe akár belehalhat. Mert a költő problémaérzékenységét nem lehet az adott intézményi keretek ska­ tulyáiba helyezni. A z ő idegrendszere, látóköre, problémavilága, ember­ sége egyedi és általános. Valószínű, hogy kevésbé érzékeny a szemétszállí­ tás, vagy a bolti ellátás gondjaira - e feladatok elvégzésére valóban meg­ vannak a hivatott intézmények de az emberiség esetleges pusztulásának a veszélye, a történelmi léptékű gondok megoldatlansága a költő idegrendszerét emészti. Meggyőződésem, ha a költőnek fáj a nukleáris veszély, úgy énekelje ki fájdalmát, ha félti nemzetét, az emberiséget, akkor mond­ ja el versben ezt a félelmét. Ha programversben, akkor abban, ha olda­ lakon át hömpölygő apokaliptikus látomásként, akkor úgy. Csak szól­ jon, csak mondja. Hiszen ő mondja ki egy kicsit helyettünk is, most és az utókor számára egyaránt. 22 �Ha fájhatott Adynak, hogy „Hitványabb Nérók még sehol sem éltek” , mint e sokat szenvedett országban, miért ne fájhatna a kimondás fájdal­ mával a ma költőjének, ha látja, hogy e „hitvány Nérók” unokái miként élősködhetnek, a jelenkor fogyatékosságait kihasználva. Ha megdöbbent­ hette József Attilát, hogy a nyomor elől „kitántorgott” e hazából másfél millió magyar, hogyne döbbentené meg a kortárs költőt az a küzdelem, amit a több millió elszakított magyar vív nap mint nap — egyre neheze­ dő feltételek között - pusztán nemzetiségének megőrzéséért. Tovább nem folytatom. Pedig lenne még mit porolni, és tudom, bőven van mit dicsér­ ni is. A költőnek lelke rajta, hogy melyiket választja. A z értelmes küz­ déshez tartalom, megoldásra váró feladat tehát van, bár annyian len­ nének, akik részt is vállalnak mindebből. A közéleti költő szerepe, köl­ tészetének funkciója ismert, és tegyük hozzá rögtön, hogy legyen a politi­ kai rendszer bármilyen tökéletes, e szerep akkor sem fog lényegesen meg­ változni. Hiszen tudjuk, hogy a legélőbb demokrácia igényli majd a köl­ tőtől e kimondásokat a leghevesebben. A ddig is: több és megértőbb, leg­ alább szövetséges bizalom szükséges a politikától, bátor művészi megúju­ lás és közösségi elhivatottság a költőktől, nagyobb felelősség a társada­ lomtól — programnak talán ez sem kevés. A hiány költészetétől így jut­ hatunk el a demokrácia költészetéig, a közélet hiányától pedig az elide­ genedést mind teljesebben meghaladó fejlett társadalmi gyakorlatig. Ami tehát nem csupán utópia, pláne nem egy hajdanvolt fiatal filozófus, lázas álmodozása, hanem a mindennapi életünkben, cselekedeteinkben megvaló­ suló vagy elsikkadó, eltorzuló, vagy formálódó jövendő, létünk kockázata, küzdelmünk reménysége. 23 �ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ Hogyan akasszuk a királyokat!? Egy vitában - legalábbis elvileg - mindenről szólhatunk, ami közvetve vagy közvetlenül a tárgyhoz tartozik. Mégsem tartom minden ízében kiderítendőnek, hogy milyen rosszul vagy éppen nagyon is jól értelmezett elvárásoknak akart megfelelni a vitaindító szerzője, hogy vajon miféle köz- vagy magánér­ dekű céltételezés tévképzetei szülték Alföldy Jenő cikkének gondolatvilágát. Több más ok mellett azért sem, mert Gyertyán Ervin hozzászólása tökéletes, visszafogottan is szenvedélyes indulatú kritikáját adta az elhibázott „kísérlet"­ nek: úgy elemezve tévedéseit, egymásnak ellentmondó tételeit, hogy eredmény­ ként maga a valódi vitaindító kerekedjék ki tolla alól. Az eddigi hozzászólá­ sok közül az ő szemléletét és tárgykezelését tartom a legmegfelelőbbnek, még akkor is, ha írása végére érve kiderül: fejtegetései során néhány lényeges, meg­ meghatározó jelentőségű mozzanat homályban maradt. Nem is történhetett másképp, mert - mint említette is - cikket és nem könyvet írt a tárgyról; jól­ lehet a bonyolult, sokféle összetevőből álló kérdéskomplexum monografikus igényű földolgozást követelne, ez azonban messze meghaladja egy folyóiratvita kereteit. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy írásom csak töredékes lehet, mindenesetre az áttekintéskor elsősorban azokra a mozzanatokra igyekszem összpontosítani, amelyek megítélésem szerint semmiképp sem közömbösek a költészet és politika viszonyában, így a vita kimenetelében sem. (A KRITIKÁRÓL) Alföldy alapvetően hibás hozzáállása sajnos nem egye­ di eset. S ha egy képzeletbeli mérleg másik serpenyőjére téve, a meggyőző el­ lenpéldákat soroljuk, a túlsúly akkor is szilárdan az előző oldalon marad. S hogy a dolog így alakul, az annak köszönhető, hogy az Alföldy „kísérletére" jellemző és az ahhoz hasonló kritikusi mentalitás általában a széles olvasottsá­ gú, hangadó sajtóorgánumokban kap teret. Az így kirajzolódó, nem túl biztató összkép végeredményben egy bizonyos fajta - általánosan uralkodó - irodalomszemléletre vezethető vissza. Arra, amely gyökereivel a nemzeti romantika irodalomfölfogásának eszmei talajába kapaszkodik s amelyet történelmünk félés közelmúltja a fölhígított marxizmus aktuális kultúrpolitikai szakzsargonjá­ val körített. Tisztázatlan fogalmak, kidolgozatlan kategóriák, ködös, homályos célképzetek jellemzik ezt a szemléletet. Nem csoda hát, ha a két eredeti meg­ fogalmazásban egyébként is idejétmúlt összetevő, részben az erre irányuló elméleti tevékenység elégtelensége, részben az irodalompolitika változékony­ sága folytán, a mai napig nem vált-válhatott szerves egységgé. A működőképes elmélet kidolgozására pedig a tudathasadástól gyötört gyakorlati kritika külö­ nösképpen alkalmatlannak bizonyult. Mindezekért - elnézést a profán hason­ latért - ezt a szemléletet egy olyan képzeletbeli öszvérhez hasonlíthatom, ami­ ben a szülők génjei semmiképp sem akarnak összebékülni; a se ló, se szamár, de valójában nem is öszvér „eredményt” a legjobb akarattal is csak pszeudoképződménynek nevezhetem. Képtelensége nyilvánvaló, gyakorlati alkalmazhatatlanságának bizonyítására pedig kár szót vesztegetni. Hiba volna azon- 24 �ban arra gondolni, hogy ez a fantom korszerű irodalomelmélet hiányában szü­ letett. Az ok sokkal inkább az, hogy az államkultúrába ízig-vérig beágyazott, voltaképpen közvetlen politikai intenciókat érvényesítő kritika egésze - vagy az egészet uraló része - szellemi és erkölcsi restsége és nem utolsósorban belső és külső érdekviszonyai miatt nem mozdul ki az egyoldalú függőségből, nem zárkózik fel a tudományosság legújabb fejleményeihez. Kissé gorombán, sarkí­ tó egyszerűsítéssel fogalmazva: kritikusaink jó néhánya még mindig a napila­ pok címoldalairól vagy kevéssé publikus megnyilvánulásoktól (ld. még „ké­ zikönyvek”) olvassa ki a valóság változásait. A történelmi léthelyzet a régi módon, a régi eszközökkel már nem s az újakkal - részleges kiforrottságuk miatt - teljességében még nem vizsgálható. Küszöbön állunk tehát, egy új szemlélet, új észjárás küszöbén, s annak befo­ lyásolásában, hogy előre vagy hátralépünk, a kritikának is jelentős szerep jut, juthatna. A különféle, az irodalmon belül és kívül végbemenő változások az utóbbi negyven év tapasztalásaitól eltérő, új típusú alkotófolyamatokat, újszerű alkotásokat hoztak és hoznak létre, amelyek nem szükségszerűen erősítik, sőt, zömmel megkérdőjelezik a kultúrpolitika merev, monolitikus voltát, esztétikai­ intézményi értékrendjét és hieratizáltságát. S az irodalom eme emberi és in­ tézményi pólusa közötti szakadását az ítészi tevékenység elméleti tisztázatlan­ sága, belső zűrzavara újabbal tetézi: a kritikának védelmeznie kell az adott szerkezetet, állapotokat, másfelől viszont - hivatástudata maradékával - ösz­ tönöznie kell „kenyéradóját” , az irodalmat, belső fejlődéstörvényei megtartá­ sára, folyamatvoltának erősítésére. Közvetetten ugyan, de olyan értékek kép­ zésére serkenti tehát, amelyek újszerűségüknél fogva törvényszerűen tagad­ ják a kulturális politika és az abba tagozódott kritika katatóniáját. (Lásd például a „posztmodernistának” nevezett alkotófolyamatok, a lemerevült ér­ tékrendbe integrálhatatlan újszerűség körüli ideges lövészárokharcot, a kap­ kodó kritikai zűrzavart.) Mindebből az is következik, hogy bár az egyes mű­ vekről és alkotókról - főként a személyes érzékenység következtében (s e te­ kintetben Alföldy sem marasztalható el) - többé-kevésbé érvényes képet rajzol a gyakorlati kritika, ugyanakkor azonban az egyedül az irodalmi progresszió és a valóság tényei iránt elkötelezett viszonyító és orientáló szerepéről lemond. Vagyis: nem gondolkodik alkotófolyamatokban, címkéket ragaszt és skatulyáz, sem helyzeténél, sem elméleti fölkészültségénél (helyesebben: fölkészületlenségénél) fogva nem alkalmas a lírafejlődés átfogó elemzésére. Következésképpen ez a kritika a politikai és / vagy politikus líra kor- és valósághű meghatá­ rozására sem képes. Alföldy előtt például föl sem rémlik, hogy legalábbis ket­ tős terminológiát kellene használnia a közvetlen és közvetett, a szorosan vett politikai és a tágabban értelmezett politikus költészet megjelölésére. A vita többi résztvevője is meglehetősen halovány vonásokkal vázolja elképzeléseit, melyeknek hivatkozási pontjai Petőfi, Ady, József Attila, Benjámin és más köl­ tők. Az utalások nem hagynak azonban kétséget affelől, hogy a hozzászólók a szó szoros jelentésében értik-használják a politikai költészet kifejezést, azaz a politikusságot a vers, a költemény szóbeliségének primérszintjére szállít­ ják le. (IRODALOM ÉS POLITIKUM V ISZO N YÁ R Ó L) Kiindulópontunk a zoon politikon irodalmi-írói vetületének tételezése. Megközelítéséhez Roland Barthes-t hívom segítségül, aki ezt írja: „A z irodalom, mint intézmény és mint mű jelenik meg előttünk. Mint intézmény azokat a szokásokat és gyakorlato- 25 �kat foglalja magában, amelyek az írásművek forgalmát szabályozzák egy adott társadalomban, ilyen az író társadalmi, ideológiai státusa, a terjesztés módjai, a fogyasztás körülményei a kritika szankciói. Mint mű lényegében egy bizonyos típusú verbális üzenetből áll.” (Kiemelés tőlem - E. Sz. E.) Az idézet ma­ gáért beszél. Fölösleges tehát hangsúlyoznom, hogy az irodalom - akár a gaz­ daság, az oktatás, és a többi - olyan sajátos társadalmi szféra, amelynek egé­ szét s így a költészetet is, teljességgel áthatja a politikum. (Aki mégsem értené, gondoljon az utóbbi évek irodalmi „köz” -életének eseménylistájára.) A z eddigi hozzászólások, noha tételezték az író-költő zoon politikonnak a barthes-i meg­ határozás által rajzolt tágabb mozgásterét, mégis, csupán a művekben megnyilvánuló politikumra összpontosítottak. Márpedig az egyes alkotások úgy aránylanak az írói-költői zoon politikon teljességéhez, mint a jéghegy csúcsá­ tól lehasadt szilánkok az egészhez. S ha a csonkítást a szerteágazó téma befoghatósága miatt esetleg szükségszerűnek fogjuk is föl, akkor sem válik egy­ szerűbbé a helyzet. (N YELVISÉG ÉS POLITIKUM VISZO N YÁ RÓ L) Aligha vitatható egy adott nyelvi rendszer történelmi - s némiképp más szervességben ideológiai meghatározottsága s ily módon a mindenkori létminőséghez való primér kötő­ dése. Közhelyes megállapítás az is, miszerint a történelmi mozgások gyakran idéztek és idéznek elő nyelvvesztéses időszakokat s e nyelvvesztések nem csupán a végeredményként nyelvcseréket okozó akut kommunikációs zavaro­ kat, hanem az adott idiómán belüli közlekedés válsághelyzetét, egy kiürült, értelmét-jelentését vesztett nyelviség rögzülését is jelentik. Az utóbbi évek ma­ gyar lírájának újszerű jelenségei alapján elmondható, hogy a költői-írói cse­ lekvés, a poétikai tett az egyetlen, amely a nyelven belüli negentrópiára ké­ pes. A felbomló, csökkent és kusza energiaszinteken tengődő nyelv alkotóele­ meinek továbbzuhanását megállítani óhajtó beavatkozás - amely a szavaknak magasabb energianívóra emeléssel kíván új vagy megújított tartalmat-jelentést adni manapság azért is különösen fontos, mert a nyelvmentéssel-teremtéssel egyidejűleg az idióma züllését előidéző léthelyzet, a létminőség felülvizsgálata is folyik. Ez pedig az eddig általános érvényű esztétikai és intézményi diktá­ tumként működtetett szabályok, kategóriák stb. felülvizsgálatát, átértelmezését jelenti. A művekben is kinyilvánított kritikai alapállás - a magyar költészet (elvileg) totális megújításának szándéka - azonban nem a negáció attitűdje, mert átfogó alternatívaként fölvázol egy, a régi intézményrendszerre vetített új minőségekből épülő értékrendet; vagyis a nyelvi (poétikai) változtatás szük­ ségszerűségében a társadalmit „képezi le” . Bretter Györggyel szólva elmond­ ható tehát, hogy a poétikai tett a társadalmi cselekvés egy bizonyos fajtája. Végsőkig egyszerűsítve: a költői anyag, a nyelvhasználat átalakítása, a stiláris megújulás igénye a társadalmi megújulás óhaját-igényét tételezi. A stiláris réteg, a költemény textúrája, a szövegszervezés módja tehát már önmagában is politikumhordozóvá alakul, bár - ezt el kell ismernünk - közvetett módon. A tárgyválasztás, a téma formálása, a jelentés közvetlen tartalmi rétege azután fölerősítheti, kibonthatja a stiláris jelentéshordozóban rejlő politikumot. Az eddigi hozzászólásokat olvasva azonban úgy tűnik, hogy a vita résztvevői - Sík Csaba irodalom- és művelődéstörténeti utalásai és Gyertyán Ervinnek az író, az irodalom, a költészet tágabb társadalmi mozgásterét vázoló és még tágabbat igénylő írása ellenére is - kizárólag a direkt, „pártos” ihletésüket manifeszt-versekben közreadó alkotásokat fogadják el politikus költészetként. 26 �(ÖN KIFEJEZÉSRŐL ÉS PO LITIKAI KULTÚRÁRÓL) Tény, hogy a politikus költészetet a tárgyválasztás oldaláról vizsgálva ugyancsak süppedékes terepre jutunk. Eltekintve attól, hogy az / egy adott társadalomban n számú, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő politikai felfogás, elképzelés és érzelem tenyészik, most csupán a kimondás, az egyedül és kizárólag a valóság tényeinek elkötelezett esztétikai üzenet lehetősége vagy lehetetlensége felől néz­ zük a kérdést. Gyertyán Ervin azt írja: „Mit tehet a viharmadár - kalitkában?” Kérdésében tökéletes látlelet fogalmazódik meg. A magam részéről legfeljebb így módosítanám: „Mit tehet a viharmadár - kalitkában - , ha minden egész eltörött?!” Ha - ismét csak Gyertyánt idézve - „ . . . a mi korunk az első, .. . amely politikai agnosztikusokká tette az eszmékben hívő embereket is?” Valóban: „Csak a valóságról adhat le jelzéseket - és ezt meg is teszi.” (Kieme­ lés tőlem - E. Sz. E.) Az állítás második felével azonban újfent csak módosí­ tott formában érthetek egyet, azaz: valóban megteszi, amikor akarja és képes rá és - amikor engedélyezik! A patthelyzet véleményem szerint két eredőre vezethető vissza. Egyfelől, esztétikai vonatkozásban, az évtizedeken át oly’ sikerrel alkalmazott merev, bürokratikus „három T ”-re, amelyek bár távolról sem esztétikai kategóriákat formu'áznak, még rövid távon is érdemdús minőségromboló hatást és tevékeny­ séget fejtenek ki. Másfelől idevezetett az az össztársadalmi gyakorlat, ami a politikai kultúra teljes kihalását eredményezte. Politikai kultúra alatt - kissé egyszerűsítő s ugyanakkor általános megfogalmazással - a választás kultúráját értem. Az adott hatalmi összefüggéseket, bel- és külpolitikai viszonyokat figye­ lembe vevő, a valós történelmi helyzetből kiinduló elemzőkészséget s az így megszabott lehetőségek, utak, módozatok, szemléletek, közelítések, tevékeny­ ségek közötti választás kultúráját. Végeredményben egy olyan gondolkodásbeli képességet, amely a személyiségnek a köz javára aktiválható energiáit - erköl­ csi felfogását, érzelmi alakzatait stb. - teljességgel áthatja és természetesen az ezt közvetítő magatartást is hozzáveszem. Arról a mentalitásról beszélek tehát, ami az úgynevezett szocialista pluralizmus egyik alapfeltétele, ami azonban - a jelent vizsgálva - a tényszerű keretek híján legfeljebb csak a társadalom kvali­ fikáltabb rétegeire jellemző, s jobbadán azokban is csupán lappangó, elfojtott tulajdonság-képesség. Arról is meg vagyok győződve, hogy ebben, a politikai kultúra hiányában, lelhetjük a kelet-európai „titok” nyitját. Fölösleges és immár káros is kendőzni a tényt: a második világháború után Európa két, egymástól eltérő struktúrájú történeti régióra különült, természetesen bizonyos meg- és átöröklések folyamányaképpen is. Az egyikre az jellemző, hogy a változások érintetlenül hagyták a „homo politicus” intézményét - a zoon politikon korhű változatát - , minden ember politikus emberként való létezése és tevékenysége tételezésének eszméjét és gyakorlatát. Másképpen: az emberek azonosságtuda­ tának alappillére a kiteljesedett állampolgári tudat; életük szerves részévé vált a társadalom makro- és mikrostruktúráinak formálásában való közvetlen rész­ vétel. Szabad ítéletük szerint választva a „közjót” az adott körülmények között legjobban szolgáló módozatok közül, személyes élményként élték és élik meg „a nemzet: közösségi vállalkozás” alapelvét. A másik régióban viszont az ele­ ve megöröklött etatizmus - leszámítva az átmenet rövid közjátékát - totalitá­ riussá alakulva a politikumot, a „politikacsinálás”-t szűk réteg kiváltságává tette. S a kor emberének ilyképpen megcsonkított öntudata csonkult tevékeny­ séget (is) jelentett, ez pedig az önkifejezés - az „én” mikro- és makrostruktúrális „lereagálásának” - bizonyos típusú, napjainkig szilárdan álló gátjait építette 27 �ki. S amint az köztudott, az önkifejezés csököttsége személyiséget sorvaszt, ez pedig - a folyamatos oda- és és visszacsatolás folytán - újabb és újabb szint­ csökkenést-leépülést eredményez: a politikai mellé odasorakozik az egyéni kul­ túra többi eleme is. Az ember - a marxi szóhasználattal élve - önmaga le­ nyomatává válik: az önkifejezés képessége megszűnik, vágya nulla körüli érté­ kekre süllyed. A közömbösség, a bénultság általánossá válik, amit a meghir­ detett elvek s a gyakorlat különbözése természetesen csak elmélyít és prolongál. Magyarán: a létező szocializmus nem azonos a kívánatossal. Mindenesetre, aki írásomat olvasva most „távozz sátán”-t kiált, annak kedvéért pontosítok: fel­ fogásomban a ,,kívánatos”-t a folyamatos megújulás-önmegújítás képessége jel­ lemzi, aminek egyetlen motorja az emberi tényező. Ez a rugalmas, önmozgásait korrigáló formáció azonban csak akkor jöhet létre, ha a valóságot híven érzé­ kelő, elsajátító emberi tudat társadalmiasult formája, a kiteljesedett állampol­ gári tudat és a „homo politicus” szerves, intézményesített egysége szolgál a nem­ zet, az ország közösségi vállalkozását működtető szerkezet alapjául. Vagyis: a köz- és politikai élet kereteinek gyökeres megváltoztatására, a politikai paternalizmussal való végleges leszámolásra volna szükség. A reform a történelmi ki­ egyenlítődés, a nemzeti-társadalmi regeneráció azon formája, amellyel a világ­ méretű differenciáció kihívására legjobban válaszolhatunk. S mivel a korsza­ kot jellemző történelmi trend a - regionális, históriai, társadalmi stb. - ki­ egyenlítődés, amely az új, magasabb rendű ideatípusát tekintve világméretű in­ tegráció létrejöttének feltétele, a reform elmellőzése vagy visszafogása - kor­ szakos távlatban - csakis kataklizmaszerű megrázkódtatásokhoz vezethet. Nyílt kérdés persze, hogy az adott, merev, bürokratizált és túlközpontosított struktú­ rákra épült régió egészében a rész - valamely ország - mennyit valósíthat meg a szerkezetátalakítás programjából. S hogy e tekintetbeen, a „kívánatos” for­ máció megvalósításában miért szégyen az úgynevezett polgári demokráciák vagy a különféle baloldali mozgalmak progressziójától tanulnunk, föl nem foghatom. Amiképpen érthetetlen előttem az is, hogy a napjainkban újrafogalmazódó re­ formigény, mely a lehető legnagyobb mozgékonyságot, szemlélet- és tájékozódás­ béli bátorságot és önállóságot tételezi-követeli a gazdaságban, miként tűrhet meg egy, a kultúrpolitikát gúzsba kötő merev igazgatási-adminisztrációs-intézményi kulturális rendszert, ami épp a társadalom önmegújító mozgásai elé gátat vető konzervatív szemlélet továbbtenyésztésének melegágya. (Az egész, rendkí­ vül bonyolult kérdéskör lényegét Berlinguert idéző textusában Gyertyán oly’ kiválóan fogalmazta meg, hogy e passzust zárva, nem hagyhatom el a hivat­ kozást.) (A POLITIKUS LÍRÁRÓL) Visszakanyarodtunk tehát Gyertyán Ervin kér­ déséhez: „születhet-e nagy, eszmei-politikai költészet a tehetetlenségből, rezignációból vagy abból a bele nem törődésből, amely épp csak programot nem tud fölmutatni?” A válasz - az eddigiek alapján nyilvánvaló - nem! Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan azt az írásában Alföldy hajazta, vagy aho­ gyan föltehetően Gyertyán is érti: revelatív, mozgósító „eszmei utópizmus”-tól vezérelt poézisként. Furcsa önellentmondásba keveredik itt Gyertyán, mert az igenlő válasz lehetetlenségét, egyebekben tökéletes hozzászólásában ő maga bontja ki, amikor diagnózispontossággal írja le a „minden egész eltörött” va­ lóságát. 28 �Költészetünk első, legfontosabb „feladatát” én az „önmagára figyelés” -ben, a megújulás igényében jelölöm meg. A változás-változtatás szükségszerűségének okait pedig épp a Gyertyán által is említett történelmi mozgásokban látom, azokban tehát, amelyek napjaink körülményeit, létminőségét eredményezték. Úgy gondolom, hogy a jelenkori történelmi léthelyzet csakis egyfajta alkotói ú jérzékenységgel lényegíthető át, és értem ezalatt a lírai létanalízis teljes mély­ ségre s a kimondás pontosságára való törekvését, azaz a líra egészének „törté­ nelmi fölzárkózását” . Vélekedésem ellentmond tehát Gyertyán „csipetnyi része­ gítő utópizmust” említő elképzelésének. Egyéni ízlésként ellenvetés nélkül el­ fogadom, de semmiképp sem tartom a magyar lírafejlődés egészére alkalmaz­ ható alapelvnek. S nem csupán azért, mert szerintem a valós erkölcsi tiszta­ ságból fakadó illúzió- és utópiamentes rezignált tisztánlátás emelte például „Jó­ zsef Attila politikai költészetét.. . a nembeliség utolérhetetlen magasaiba” , ha­ nem főként azért, mert úgy látom, hogy az általa kívánatosnak tartott „lírai utópizmus” valamiképp a táltosok tevékenységéből a költészetbe emigrált, máig is partizánkodó váteszkedés, a próféciás poétaszerep átmentésére tett kísérlet. Még ha a cikk műfajának vázlatossága folytán félre is értem Gyertyán logiká­ ját, szóhasználata, jelzői az előző mondatban leírtakat sugallják. Márpedig ez a sámános révület lírai változata - ismét csak a (nevezzük így) mozgósító költészet ismérve, aminek, mint írásában megállapította, nincs történelmi talaja. Mi sem kívánatosabb, mint az, hogy ezek az avitt jelenségek eltűnjenek a jelenkori ma­ gyar költészetből, s helyüket végre „az adott világ tudatos mérnöke”-inek te­ vékenysége foglalja el. Másképpen: a poétikai cselekvésnek sem az eszmények és az akarat felől kell közelítenie a valóságot, ellenkezőleg, a valóság felől kell szemlélnie mind az akaratot, mind az eszményeket! Vagyis napjaink magyar költészetének sokkal inkább „a líra logika” elvének s alkotómódszerének ér­ vényesítésére, egyfajta lírai „neoracionalizmusra” van szükség, mint bármi más­ ra, és ez egyúttal elengedhetetlen alapfeltétele a nyelvi eszközök megváltoz­ tatásának is. S e tekintetben mérhetetlenül politikusabbnak tartom például azt a költői törekvést és magatartást, ami a különféle tudományok gondolkodási me­ tódusait, logikai struktúráit igyekszik versszervező erővé lényegíteni (Egyed Pé­ ter, Géczi János), mint amelyik utópisztikus-illuzorikus lázálomban jövendöl jót vagy rosszat. Ha félreértettem, elnézést kérek Gyertyántól, berzenkedésem talán nem is annyira kitételének, mint inkább annak az árvalányhajas szocialista rockoperában pregnánsan és penetránsan kiteljesedő „újhazafiság"-nak szól, amelynek lírai, publicisztikai és egyéb válfajait is jól ismerjük és amely esz­ meiségét épp a különféle „csipetnyi részegítő utópizmusok” -ból meríti. Nincs ami jobban riasztana mint a műkedvelő historizálgatáson-politizálgatáson ala­ puló, ostoba, hígvelejű magyarkodás, amely a legteljesebb mértékben híján van a belső átéltségnek, a nemzeti érzés intimitásának s amit az ügyesen taktikázó politikusok annyiszor és annyiszor fel- és kihasználtak saját céljaik elérésére tör­ ténelmünk folyamán. Tegyem hozzá: hosszabb távon mindig rossz eredménnyel. Származását tekintve pedig, ez a „boldog magyar” címkéjű eszmei szappanbu­ borék a Dák Harcossal, a történelem hátamegett szántó-vető Nagy Szlovák Ős­ atyával, a Rettenthetetlen Illir Törzsfővel és társaikkal egy alomban született. Félreértés ne essék: csak örömmel nyugtázhatom, hogy a tv műsorát egy ideje nemzeti himnuszunk zárja. Ugyanakkor változatlan alapelvem, hogy amíg a nemzet egésze nem válik közvetlen politikai hatóerővé, addig a trikolór - bár­ milyen széles ívben lobogtassuk is -, bizony csak merő díszlet. Azaz: a ma­ gyarságtudat lírai megjelenítése nem jelenthet egyet a nyafogó irodalom „nem­ 29 �zeti” panaszdalaival. Korunk „Talpra, magyar!”-jának megírásához másfajta valóságfeltárás - jelszavak helyett a megmásíthatatlan tényekre alapozott konst­ ruktív eszmeiség - szükséges! (SZEREPVÁLTOZÁSRÓL) Korunk magyar lírájának el kell szakadnia mindentől, még önmaga előképeitől is - az autentikusságát megtartó valódi erők egyébként is az alkotók génjeiben munkálnak - , csupán egyvalamitől nem sza­ bad elszakadnia: a valóságtól: Újra ki kell vívnia - vagy ismét meg kell erősí­ tenie - a tények föltárásához való föltétien jogát, a kimondás jogát. Ehhez azonban a lírának tanulnia kell! Tudomásul kell vennie megváltozott társa­ dalmi és irodalmon belüli helyzetét. Új szerepet kell tanulnia, a közvetett po­ litizálás szerepét: önmaga felnőttebb, polgárosultabb létét! Ehhez pedig sok mindent el kell sajátítania, tudnia kell „történelemül” , „nyelvészetül” , „filozó­ fiául” és - sejtem, meghökkentőnek tűnik - „közgazdaságul” , „földrajzul” , „matematikául” és így tovább. Nem hiszek abban, hogy az alanyi költőnek csupán ösztöneire kell hagyatkoznia. Nem hiszek abban a régebben divatos és ma­ napság is sokak által hangoztatott tételben, hogy a műveltség fölösleges ballaszt, tehertétel a lírai önkifejezésen. Nem hiszek a buta költő létjogosultságában, a buta költő már Homérosz korában is fogalmi ellentmondás volt. Mi érvényeset mondhat egy korról az a poéta, aki a históriát csak hígvelejű tankönyvekből is­ meri, aki képtelen a múltat a jelennel összekötő s a létünket ma is uraló trende­ ket észlelni!? S hol vagyunk akkor még attól, amit a történelemmel való ben­ sőséges (érzelmi) viszonynak szokás nevezni, ami a politikai kultúra és állampolgári teljesség híján a világban való tájékozódásunk egyedül biztos iránytűje lehet?! Mondjam-é, hogy Petőfi politikus lírájának közvetlen előzménye és elő­ feltétele Vörösmarty történelmi tárgyú-ihletésű költészete, említsem-e, hogy a Vén cigány megrendítő történelemfilozófiája honnan eredi? S folytassam a sort Arany János tiszteletet parancsoló történelmi erudiciójával, amelynek a Walesi bárdok és a Shakespeare-fordítások a legékesszólóbb bizonyítékai, folytassam-e azzal, hogy Ady prófétikus-politikus költészete hány és hányféle közvetlen szállal kötődött kora társadalomtudományi progressziójának gondolkodásához?! Természetesen nyilvánvaló, hogy nem annak a korszaknak a szemléletét, érzületét-hevületét kell számon kérnünk a maitól. A tévutak egyike épp az, hogy oly sokan ezt teszik. De föltétlenül számon kell kérni a valóság pontos és tényszerű ismeretét és tiszteletét! Az autonóm gondolkodás tisztességét és tisztaságát! Szá­ mon kell kérni a lírai érettséget, költészetünknek azt a törekvését, képességét, hogy a megváltozott helyzetet megváltozott módon tudja kifejezni! Ebből a kihívásból meríthet azután az összességében valóban obskurus kritika önmaga helyzetének és céltételezésének tisztázásához erőt. Úgy gondolom, hogy ebben rejlik költészetünk helyesen fölfogott politikussága: a hamis, idejétmúlt szerep­ tudat elvetésében, a valósághű szerep kialakításában! Aminek szövegkönyvét nem az ilyen vagy amolyan ihletésű - mutatis mutandis: politikai - jelszavak, nem az utópisztikus eufóriában lebegő jövőképek és nem is az illuzorikus em­ ber- és emberiségfölfogás képzetei diktálják-írják, hanem a tények, a tények, a tények és ismét csak: a Tények! (A K IR Á L Y A K A SZT Á S M Ó D O ZATAIRÓ L) S végezetül, Alföldy kísérle­ téhez visszatérve, ejtsünk néhány szót arról, hogy ha el is vetjük az író / költő-lét egyéb politikus elemeit és kizárólag a művekre koncentrálunk, akkor is meg­ döbbentő az a megállapítása, miszerint csakis a mai ötvenes-hetvenesek nemze30 �dékének költészetéből „szemelgethetnénk tucatjával és tucatjával” politikus in­ díttatású opuszokat. Az általa rajzolt képet azután majd’ mindenik hozzászóló elfogadta. Egyedüli kivétel Petrőczi Éva, aki saját, fiókban pihenő „szemérme­ sen” megemlített versei mellett Tóth Erzsébet és Apáti Miklós műveiből idéz s Alföldy jelenléti ívét megtoldja még Jékely Zoltán nevével. Világos előttem, hogy e sovány kiegészítés nem a hozzászólók hiányos tájékozottságának, csakis terjedelmi okoknak köszönhető. Nos, vállalva az engedélyezett oldalszámok túl­ lépésének veszélyét - inkább csak tallózva, mintsem a teljesség igényével -, megemlítem Tolnai Ottó néhány, a régi Új Symposion utolsó számaiban meg­ jelent versét, Tóth Lászlónak és Varga Imrének a régi Mozgó Világban közzé­ tett poémáit (azóta könyvekben is olvashatók) Szőcs Géza második és különö­ sen politikumtól telített harmadik kötetét (Kilátótorony és környéke; párbaj avagy a buszonharmadik hóhullás), ugyanígy Egyed Péter (Búcsúkoncert), Kő­ rössi P. József (Regényvázlat) és Zalán Tibor (Álom a 4o3-as demokráciában; Opusz N 3: Koga) verseskönyveit, Szervác József és Petőcz András némely munkáját. Kukorelly Endre ironikusan politikus verseit, Szilágyi Ákos, Péntek Imre, Kemenes Géfin László, Sziveri János, Bogdán László munkásságát, etc. és akkor a „nem ellenőrzött” kiadványokban megjelenő versekről és alkotóikról, valamint Petrőczi Éva fiókverseinek rokonairól még szót sem ejtettünk. Az is igaz viszont, hogy aki olyan szellemű és jellegű politizálást vár, mint amilyet Alföldy Jenő, alighanem csalódik a föntebb említett költőkben és műveikben, Ő k ugyanis a politizálást a gyertyám képlet szerint fogták és fogják föl, azaz tudomásul vették, hogy „a politika és a kultúra emberei - s az utóbbiak között a költők - egy sajátos történelmi munkamegosztás alapján végzik feladatukat, amely szembe IS állítja őket egymással, miközben fegyvertársakká, szövetsége­ sekké is teszi, teheti” . (Kiemelés tőlem - E. Sz. E.) Vagyis politizálásuk fino­ mabb, áttételesebb, mint azt elődeiktől megszoktuk. A „kísérlet járja be Euró­ pát” zaláni, a „Hazám, te forróságtól elrepedt, foncsoros üvegként izzó pikk ász egy cinkelt lapokkal játszott partiban” erdélyi, szőcsgézai, a „nem Páris, sem Bakony: vér és takony" délvidéki, sziverijánosi, vagy „A z költőiség ahogy sza­ vazni vonulnak a magyarok” kukorellyendrei létmeghatározások adekvációját, olykor kihívó arroganciába rejtett - s ekképp a gondolkodást mozgósító - ám mélyen felelősségteljes figyelmeztetését lehetetlen az Akasszátok föl a királyo­ kat! szélsőséges indulati elemeket mozgósító szempontjaival, mércéjével mérni. A politikum ezekben az alkotásokban a totalitás elemeként, az életet tárgy- és tényszerű keretek közé szorító létdimenzióként van jelen. (Ld. még „kalitka” , „prokrusztész-ágy” .) Másként fogalmazva: a közösségi indíttatású alkotások csak a létérzékelés verbális adekvációjának újszerűségében (-vel), a lírai létanalízis korszerűségében (-vel) teremthetik meg politikai hitelüket. Ki foglalhatná ma versbe a mosolyogtató vagy épp rosszízű emlékeket ébresztő anakronizmus ve­ szélye nélkül a „döntsd a tőkét” jelszavát, hevületét?! (S akkor a belső hitről, „az én vezérem bennsőmből vezérel” elvéről, alkotófolyamatbéli működéséről szót sem szóltunk!) Hiába próbálja meg Alföldy fából vaskarikát gyártva, a „szocialista citoyen” apóriákkal ékes, pszeudoöszvér-fogalmának bevezetésével áthidalni az áthidalhatatlant - sugallván: ha létezne eme embertípus (ti: a szo­ cialista citoyen) írói speciese, akkor megszülethetne a „korhű” politikai érzemények (ti: „az ország uralkodó osztályának és pártjának az államhatalom beren­ dezésében stb., stb.”) esztétikai igényű lírai transzponálása - az eszmei génsebé­ szet eme műtéti eljárása mögül semmi más, mindössze a valóságismeret hi­ ányzik. 31 �Úgy vélem, talán sikerült bizonyítanom, hogy az új típusú politikus költészet születőfélben van, csupán ép érzék és bátrabb tájékozódás szükséges „fölfede­ zéséhez” . S mindannyian akkor cselekszünk helyesen, ha Alföldy Jenő cikkét annak fogjuk föl, ami, a régi típusú, a valóban politikai költészet sírbeszédének s a Gyertyán Ervinét, értéke szerint, az új típusú politikus költészet prológjának, amit - hadd javasoljam itt és most - valóban nem ártana mihamarább könyvvé növeszteni. ?2 �M Ű V É S Z E T ÉS K Ö Z Ö N S É G E G É C Z I JÁ N O S Csohány Kálmánra emlékezve Népünk történelmében a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedé­ sért, a kulturális értékek megőrzéséért és gyarapításáért folytatott küzde­ lemben hagyományosan fontos, semmi mással nem pótolható szerepet töl­ töttek be a művészetek. Méltó rangot e küldetés a felszabadulás óta el­ telt négy évtizedben kapott, hiszen a dolgozó emberek szellemi gazdagí­ tása, az alkotóerők kibontakoztatása, a művészet által jelentősen moti­ vált tartalmas élet igényének felkeltése, kereteinek megteremtése a szo­ cializmus alapvető céljai közé tartozik. A z új társadalom építése során történelmi léptékű fordulat következett be a kultúra demokratizálódá­ sában is: a korábban tudatosan kirekesztett milliók előtt tárultak szé­ lesre az iskolák, a közművelődési intézmények kapui, váltak közkinccsé az egyetemes és a magyar művészet remekei. A kulturális forradalom során szorosabbbá vált az alkotóműhelyek és művészek, illetve a kultú­ rát szerető és értő emberek kapcsolata, kiteljesedett a népről, a népnek szólni gondolat. A z elmúlt évtizedek alkotásainak legjavát a szocialista értkek, hu­ manista törekvések jegyében fogant művek jelentik, s ez akkor is igaz, ha a szocialista építőmunka minőségi követelményei, megváltozott felté­ telei folyamatos megújulásra késztetik a művészeti életet is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a felszabadulás utáni magyar képző­ művészet élvonalába egy innen elszármazott, ízig-vérig mógrádi lelkületű alkotó, Csohány Kálmán grafikusművész is beletartozik. Pásztón született, 1925-ben. Január 31-én lenne hatvanéves, de sajnos már öt esztendeje nincs közöttünk. Pályája csúcsán távozott, mégis lezárt, egységes életművet hagyott örökül. Gyermekéveit, kora ifjúságát töltötte a Mátraalján, hagyományos szegényparaszti miliőben, földművesek, favá­ gók, mezőgazdasági cselédek, bérmunkások környezetében. Egész életének meghatározó élményét jelenti ezeknek az elnyomorított hátú, de őszinte tekintetű, tiszta, igaz embereknek a sorsa. Salgótarjánban érettségizett, a háború viharai azonban a csiki-havasokba sodorták, ahol fakitermelő­ ként dolgozott. Egy darabig még a felszabadulás után is kemény fizi­ kai munkával kereste kenyerét: volt vasúti pályamunkás Pásztón, szén­ bányász Nagybátonyban. A „fényes szelek” emelték szárnyaikra, s nem­ zedéktársaihoz hasonlóan számára is megadatott a született tehetséget tudatos művészetté érlelő tanulás lehetősége. 1952-ben szerzett diplomát a képzőművészeti főiskolán... Ettől kezdve művészi ambícióinak élt: grafikusi, könyvillusztrátori munkásságot folytatott, rendszeres kiállítója lett a hazai művészeti szemléknek, gyakorta vett részt külföldi tárlato- 33 �kon is. Sajátos formanyelvű, önálló karakterű művészetet teremtett, mely­ nek elismeréseként kétszer kapott Munkácsy-díjat, s kiérdemelte a M a­ gyar Népköztársaság érdemes művésze címet is. Munkásságában a létezés, a mindenség titkait őrző vonalnak, a szűkbeszédű, feszesen sokat mondó rajznak van központi szerepe. A talán még a tagolt beszédnél is ősibb jelet mindenkor a logikai rend, a gon­ dolati közlés szándékával, virtuóz technikai biztonsággal használta. A z emberek, a fák, virágok, madarak az ő képein a legegyszerűbb formá­ ban, lényegüket tükrözve, stilizáltan jelennek meg, s ha elvont tartalmat jelképeznek is, elkerülik a rafinált spekulációkat, közérthetőek összefüg­ géseik. Művészetének balladisztikus hangvétele, igazságosztó, mesemondó haj­ lama a népművészetben gyökeredzik. D e nem a folklór csábítóan színes világából, hanem a népi kultúra tiszta forrásaiból eredeztethető, csak­ úgy mint Bartók zenéje, vagy Váci Mihály lírikus hangja. Népisége nem átvett, nosztalgikus divatelemekre épül, hanem belső azonosulásra, a megélt és megszenvedett élményekre. „Nem tartom magam folklórművész­ nek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világu­ kat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Szűkebb hazám gyermekeit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra, vagy rézlemezre vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak” - nyilatkozta önéletírásában, és - mint ez a kiállítás is példázza - reményeit sikerült valóra válta­ nia. Csohány kötődése szűkebb és tágabb pátriájához kettős természetű. Egyrészt a pásztói emberekhez, a tájhoz, a palóc etnikumhoz fűződő, a képeit is megtermékenyítő bensőséges viszony, másrészt a folyamatos és tevékeny kapcsolat a megyével jelzi ezt. Évtizedekig élt távol tőlünk, de lélekben mindig velünk maradt. Szívesen látogatott haza, szorgalmaz­ ta - maga is végezte - a helyi tárgyi és szellemi emlékek, hagyományok gyűjtését, előszeretettel rendezett itt kiállításokat, bőkezűen hátrahagyott, ajándékozott műveket. Jószívvel formázta kerámiába az É nekek éneke stációit, mert e megbízása a Karancs Szálló díszítésére szólt. Sok barát­ ja volt közöttünk, s ahogyan egyik leghivatottabb méltatója jellemezte: „Hatalmas meleg kenyér - ez volt mindannyiunknak” . Joggal érezzük úgy, hogy Mikszáth jó palócainak nyomdokain haladt, amikor a képzőművészetben örökítette meg értékteremtő módon a nógrádi emberek vi­ lágát. Felemelő kötelességünk, hogy Csohány Kálmán szellemi és tárgyi örök­ ségét, életművét rangjához méltó módon őrizzük, ápoljuk. Szép gesztus, hogy az évente megrendezett nemzetközi művésztelep résztvevői mintegy azzal kezdik együttes munkájukat, hogy leróják kegyeletüket Csohány pásztói sírjánál. Csak helyeselhető az is, hogy az országos rajzbiennálé egyik legrangosabb alkotóját mindenkoron a Csohányról elnevezett díj­ jal jutalmazzák. 1983-ban Pásztó székhellyel létrejött és nagy ügybuzga­ lommal tevékenykedik a Csohány baráti kör. Kisgalériát hoztak létre, színvonalas, igényes programmal készültek a most kezdődő emlékhétre. Ennek keretében emléktáblát avatnak a művész egykori iskolájánál, egy szocialista brigád felveszi Csohány Kálmán nevét. A z igazi nagy feladat azonban még előttünk van. Helyi és megyei 34 �erők összefogásával létre kell hozni Pásztón a Csohány-képtárat, amely állandó otthona, kiállítóhelye lenne a birtokunkban levő, s céljaink sze­ rint gyarapítandó alkotásainak. Így tudnánk biztosítani, hogy megyénk lakossága, fiatalsága megismerje és értékei szerint, lokálpatrióta módon tisztelje Csohány művészetét. Joggal reméljük, hogy ezenmód is erősö­ dik a tájhoz, a szülő- és lakóhelyhez való kötődés érzése. A z állandó kiállítás azonban tovább bővítené a kulturális, idegenforgalmi látnivalók sorát is, hiszen ezt a gyűjteményt - a már meglévő nevezetességekkel együtt - megtekinteni érdemes lesz Pásztora utazni. Ily módon tudnánk mi hozzájárulni a műtörténészek feladatához, Csohány szakmai értékeinek mi­ nél teljesebb számbavételéhez. Elhangzott 1 9 8 5.január 26-án a Csohány Kálmán-emlékkiállítás megnyitóján, Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban. 35 �40 ÉVE TÖRTÉNT Szabad Magyarország A salgótarjáni fogolytábor magyar folyóirata 1945 Idestova két évtizede annak, hogy a Borsod megyei pártarchívumból a megyei múzeum gyűjteményébe került a salgótarjáni fogolytábor folyó­ iratából néhány szám. A kkor még a miskolci múzeum helytörténész múzeológusa voltam, s a faliújságszámokat azonnal vallatóra fogtam. Nagy­ ság, téma és a híranyag kronológiája alapján igyekeztem az egymáshoz tartozó lapokat összeválogatni, s a megjelenési időt megállapítani. A faliújságnak csak a második, negyedik, ötödik, hetedik, nyolcadik és kilencedik száma maradt ránk töredékesen vagy teljesen. Szerkesztő­ je dernői Klekner Rudolf, az orosz szöveg írója Takáts Lajos, az orosz fordító Ráth Miklós, a lap rajzoló munkatársa pedig B ok Rudolf volt. A z ötödik számból azt is megtudjuk, hogy a lap havonként kétszer je­ lent meg, időpontját azonban a szerkesztők soha nem tüntették fel. Ezt sajnos minden lapszámnál ki kellett következtetni. S mivel a hatodik szám bizonyosan 1945. május elsejére született, az ötödiknek április kö­ zepén, a negyediknek ugyanezen hó elején stb. kellett megjelennie. D e a rendszeresség természetesen nem kérhető számon a szerkesztőségen. K i­ maradtak lapszámok, vagy még rendkívüli kiadásra is gondoltak. A kro­ nológiát tehát a lap híranyagának az ismeretében próbáltam megállapíta­ ni. Elképzelhető, hogy esetleg újabb lapszámok előkerülése után az idő­ rend módosulni fog. Félrevezetve, felégetve hagyott itt a német; 2. szám 1945. február 2. A vezércikk írója a főszerkesztő, Klekner Rudolf, aki később is bátran vállalja hasonló hangvételű cikkek írását. Most így agitál: „Félrevezetve, végigdúlva, felégetve hagyott itt, saját bőrét mentve a német náci társa­ ság... Szálasi németbérenc klikkjének sikerült az utolsó pillanatban lej­ tőre taszítani országunk rozzant állapotban levő szekerét, piszkos öncé­ lokkal cserélve ki, aljasítva le a legnagyobb, legszentebb nemzeti, népi érdekeket...” A számból arról is értesülünk, hogy minden szakmunkás a táborban a maga mesterségét folytatja, így a cigányok feladata a muzsikálás. Meg­ tudjuk, hogy a város és a tábor lakói között igen szoros volt a kapcso­ lat. Tudomást szerzünk a belső nehézségekről, így többek között az el­ harapózott lopásokról is. Minden táborlakónak pontosan be kellett tar­ tania az egészségügyi szabályokat, emiatt - olvashatjuk az egyik cikkben - „az orosz táborparancsnokság bölcs előrelátásából... olyan fürdőnk, fer­ tőtlenítőnk van, hogy a tetű a táborban olyan ritka, mint a fehér holló... Szinte felesleges mondani, hogy ez az intézmény, ahol embereket tesz- 36 �nek tisztába, minden zugában maga is olyan tiszta, mintha egy modern kórház volna...” . A lap illusztrációi is efelett tréfálkoznak. A líra is meg­ jelenik ebben a számban, különösebb figyelmet nem érdemel. Köszönjük nektek azt a sok jót; 4. szám. 1945. március 15. Mint mind­ egyik szám, ez is vezércikkel kezdődik. Írója az újjáépítés fontosságára hívja fel az olvasók figyelmét: „ A nemzet - írja Klekner - kiszabadult a német imperializmus halálos nyomása alól, s ezzel visszanyertük sza­ badságunkat... A nemzet demokratikus fejlődése érdekében meg kell szűn­ nie az osztálykülönbségeknek, az osztálygyűlöletnek...” Ezután a város és a tábor viszonyát elemzi a cikkíró: „A m ikor beér­ tünk annak idején a városba, már akkor is jobbról, balról repültek fe­ lénk a csomagok, a dohány stb. adományok. Azóta sok idő telt el és Tarján áldozatkész népe az élelmezési nehézségek ellenére is napról nap­ ra egyre nagyobb tömegben hozza készletének legjavát saját magától megvonva, táborunk asztalára... Munkás és Bányász testvérek, Polgártár­ sak, Polgártársnők, köszönjük nektek azt a sok jót, amivel elhalmozta­ tok. Új szellemet, új irányt látunk... A munka legyőzte a gőgöt. A tár­ sadalmi előítéletek leomlása tette az intellektuel kezét a magyar mun­ kás becsületes, kérges tenyerébe. A fizikai és szellemi munkás kéz a kézben küzd az egészségesebb, boldogabb, demokratikus, szabad Magyarországért... minden fogolytársam nevében hálás köszönetemet fejezem ki Tarján népének, csupaszív vezetőségének hidászainkkal és a tisztikarral szemben tanúsított példás gondoskodásért.” A nevetőoldal tréfás, szatirikus rajzai, rigmusai bizonyára felkeltették az olvasók figyelmét. A magyar nem akart háborúskodni; 5. szám. 1945. április 1. A fejléc megváltozott, s vele együtt a lap hangvétele is. A vezércikk írója, Kun Lajos a fegyelem, a fegyelmezettség megromlása miatt panaszkodik. Meg­ lazult a tábor belső rendje. Nem tartják be az egészségügyi előírásokat a táborlakók, s emiatt a flekktífusz szedi áldozatait. T akáts Lajos A magyar nemzeti tudat újjánevelésének célkitűzései című cik­ kében minden magyar számára meghatározza az elkövetkezendő hetek, hónapok, évek feladatait. „Valamennyi magyarnak nevelnie kell magát és másokat a szabadság ismeretére és szeretetére. Mert - folytatja - , ha a magyar nemzet nem nevelődik újjá, könnyen ismét odajuthat, mint kö­ zülünk sokan, akik 1918-ban azzal kerültek haza a frontról, hogy egy őrült, megokolatlan harcból szabadultunk, fogadkoztak, hogy soha többé - és megérték, hogy puskát nyomtak a kezükbe egy még őrültebb és még megokolatlanabb harcra... A dolgozó nemzet azt sem tudta, hogy tu­ lajdonképpen miért harcol a magyarság... Ha választ kaptam erre a kér­ désre - ahol sikerült bizalmas beszédre melegednünk - , a németet szid­ ták és a kormány intézkedéseit... D e ugyanúgy gondolkodtak katonáink is. Ha valaki azt meri állítani, hogy a magyar katona meggyőződésből, szívesen harcolt a németek oldalán, az hazudik. [...] A nevelés előtt te­ hát hármas célkitűzés áll: 1. A magyar nemzet műveltségbeni felemelé­ se; 2. Politikai éretté tétele; 3. Erőssé és szabadakaratúvá való nevelése. Úgy is mondhatnám: 1. A magyar nép képes legyen arra, hogy ember­ hez méltó, boldogabb életet teremtsen magának. 2. Tudja, hogy ennek megvédésére és fejlesztésére melyik a helyes út. 3. Elég erős legyen, hogy ezt a helyes utat járni is tudja.” 37 �Takáts Lajos cikke, kétségtelen, korszerű elveket fogalmazott meg, amely abban a szituációban, egy szörnyű világégés után, a tájékoztatás lassúb­ bodása következtében, a tábor bizonyára nagyon zárt keretei között fi­ gyelemre méltó teljesítmény. A z ötödik számban ezenkívül Klekner cikke kelti fel a figyelmet, amely Bajtárs, baj van az idegekkel címet kapott. Megtudjuk belőle, hogy a nemzetközi fogolytáborban igen sok a veszekedés és az idegeskedés... „A z idegességnek - elmélkedik Klekner - csíráztató melegágya abban rejlik, hogy az emberek legnagyobb része nem akar elfoglaltságot szerez­ ni magának, hogy ezzel lekösse idejét és hasznosan töltse napjait... A mi részünkre semmi sem fontosabb annál, minthogy igyekezzünk magunkat hasznossá tenni a tábor életében, igyekezzünk jókedvet, derűt teremte­ ni és életkedvet önteni az elcsigázott lelkekbe. Erre ezer és ezer alkalom kínálkozik: nyelvek tanulása, társasjátékok, ének, zene, irodalom stb., melyek mind unalom- és gondűző lehetőségek...” Klekner sorai jól jellemzik a tábor belső viszonyait, helyesen ismeri fel, hogy a belső békétlenkedés megszüntetésére csak egyetlen megoldás lehet­ séges: keressen mindenki a maga számára olyan elfoglaltságot, amely a tábor közössége számára is hasznos. A jövőben nem öntenek többé ágyút a harangból; 6. szám. 1945. má­ jus 1. E z a szám díszes, rajzos oldallal indul. K ét kéz a sarlót és a kapácsot illeszti egybe egy eke és egy üllő és egy búzakalász felett. A rajz felett felírás: 1945. május 1. A Május 1. című cikkében ismét dernői Klekner elmélkedik. A háború lassan-lassan a végéhez közeledik. M a­ gyarország már teljesen szabad, a hadsereg egy része fegyverét a németek ellen fordította. A béke azonban egyelőre még várat magára. „M a május első napján - folytatja gondolatait Klekner - a szellemi és fizikai munkás néma kézszorítására épül fel az új munkarend... E l­ érkezett az óra. »Finita la commedia«. Hisszük, hogy a jövőben nem ön­ tenek többé ágyút a harangból, nem kovácsolnak fegyvert vasból és nem zavarja meg már semmi a nyugodt építő, termelőmunkánkat.” Kerekes István tanító cikke beszél a múlt avult eszméiről, a hamis ígé­ retekről, amelyekkel éveken át kecsegtették a magyarságot, az önámítás­ ról, amellyel bizonyos osztályokat teljesen háttérbe szorítottak. Világosan érzi Kerekes, hogy csak egyetlen gondolat érvényesülhet a mai Magyarországon - a demokrácia. A direkt propaganda eszközeivel áll az új gon­ dolat mellé, s fenyegeti meg mindazokat, akik a demokrácia érvényesü­ lését meg akarják akadályozni. Cikkének propagandisztikus hangvételére elegendő csak néhány mondat: „Elvtársak, elvtársnők! Fizikai és szel­ lemi munkásai az országnak! A 26. év utáni első szabad, piros május reggelén tekintsünk egy röpke pillantást a múltba... építsük ki a jövő munkaprogramját, jelöljük ki az utat, melyen minden munkás és dol­ gozó magyarnak haladnia kell... Küszöböljük ki magunkból mindent a múlt elavult eszméiből...! Itt csak egy világnézet győzedelmeskedhet, s ez a demokrácia... Vigyük önmagunkban diadalra a mai kor szent esz­ méit, s akkor nem lesz többé tatárjárás, mohácsi vész, náci pokol, de lesz helyette virágzó ország...!” A nevetőoldalon egy szatirikus politikai rajzot látunk: egy toldozott-foldozott léggömb kosarában Hitler, Gőring kapaszkodik rémülten, s így próbálnak elmenekülni a felszabadított Berlinből. 38 �39 �A z ünneplés napjai után jönnek a munkás hétköznapok; 8. szám, 1945. május. „Szinte nevetségesnek és visszataszítónak tűnik fel - olvashatjuk a vezércikkben - a mai szabad életben, hogy valaha, nem is olyan rében bűnszámba ment a munka vasárnapjának, a tavasz legszebb vasár­ napjának megünneplése. M illiók ünnepeltek a felszabadult országban, egy­ aránt örülve a való élet, s a természet tavaszán. M illiók ünnepeltek test­ véri és bajtársi együttérzéssel zászlóikat lengetve, eszmét hirdetve, mely eszme eddig is ott szunnyadt minden szabadságra vágyó magyar lélek­ ben...” A fogolytáborban is méltón ünnepelték meg a május e lse jé t:........A z orosz, magyar, szlovák nemzeti imák után táborparancsnokunk keresetlen szavakkal szólott a táborban levő bajtársakhoz a nap jelentőségéről... Ze­ neszámok, magyar nóták, magyar és szerb énekkarok szép hazafias ének­ számai tették emlékezetessé, felejthetetlenné az egyszerű keretek között létrehozott bajtársi ünnepet, s bár az eső annak befejezését megzavarta, mégis biztos tudatában vagyunk annak, hogy e kis ünnep elérte célját mindannyiunk lelkében. A megjelent orosz tisztikar arcáról sugárzó meg­ elégedés csak fokozta a szereplők kedvét és a bajtársak zúgó tapsorkán­ ja volt a jól megérdemelt fizetés minden egyes számért... A z ünneplés nap­ ja után jönnek a munkás hétköznapok, mellyek mind-mind építő kövei az új szabad Magyarország épülő, hatalmas fellegvárának...” S ebben a számban már megjelennek az új rovatban azok a viccek, amelyeket az előző számban kért olvasóitól a lap szerkesztősége. Dernői Klekner, mint majdnem minden számban, most is jelentkezik verssel. Mondanivalója prózában talán jobban érvényesülne, mint versben... A szám harmadik oldalán ismét több tréfás rajzot találunk. A z egyiken a fogolytábor szögesdrótján túlról lányok integetnek, akik telt kosarakat cipelnek. A tábor lakói meg a szögesdróton innen figyelik közeledésüket. Messziről egy fogoly szalad „Gyön a kaja” felkiáltással. Egy képsort láthatunk egy magyar és egy német fogoly birkózásáról, amelyből termé­ szetesen a magyar kerül ki győztesen. A béke áldott angyala kopogtat házunk ajtaján; 9. szám 1945- május 15. A vezércikket ismét Klekner fogalmazta meg: „Szinte nem is tud­ juk felfogni - írja értékelni, érzékelni e nap jelentőségét, amikor a hosszú háborúba belefásult lelkek millióit rázza fel a hír: a szenvedés­ nek vége és végre a béke áldott angyala kopogtat házunk, szívünk, lel­ künk ajtaján... A gyárak szirénái megszólalnak, a harangok zúgnak. Min­ denki ünnepel, mindenki örül. A munkás leteszi a szerszámát, a tisztvi­ selő tollát, a katona fegyverét... egy-egy pillanatra..., majd tovább folyik a munka a béke jegyében... Nehéz elhinni, hogy nem olvasunk több hadi­ jelentést, hogy a rádió és az újságok nem az emberek millióinak pusztí­ tásáról, hanem az élet békés menetéről fognak a jövőben szólni... A v i­ szontlátás örömpercei előtt állunk. Sokunkról még ma sem tudják, hogy élünk-e, vagy halunk, sokan nem tudnak szeretteik sorsáról, de akikről tud­ nak, akik már látták szeretteiket és beszéltek velük néhány szót, azok is vágyódnak a rabkatona szívének, lelkének minden vágyódásával szaba­ don, felszabadultan ölelni... Emlékezzünk azokra, akik értünk, talán he­ lyettünk véreztek el a harc mezején, akik nem érhették meg e nagy öröm­ ünnepet !... A tél, a pusztító tél mögöttünk van. Menjünk előre a tava­ szon át a nyárba, és legyen az sokáig madárdalos, csókos, boldog, szabad, munkás, magyar nyár...! 40 �Ezután újabb rovat jelenik meg a lapban, s ez a Hírek címet kapta. Szólnak benne a kül- és belpolitikáról, a sportélet megindulásáról, a szín­ házak, mozik megnyitásáról. A sportról szólva az első helyen a labdarúgást említik meg. A belpoliti­ kai kérdések sorában a földreformrendeletről olvashatunk. Heves megyé­ ben már i i o ooo hold földet osztottak szét. Megtudjuk, hogy készül a választójogi törvény, s még azt is, hogy Pesten a Kék Duna grill meg­ nyílt, Vörös Anci felléptével. Semmi jele nincs annak, hogy a kilencedik számot újabbak követték volna. Nem lehetetlen, hogy június elejére már a tábor is megszűnt, s lakói családjaik körében fogtak az újjáépítés, a romeltakarítás biztató mun­ kájához. A cikkek azonban, amelyekből fentebb idéztem, néhány alapkérdést tisztáznak. Így többek között azt, hogy a táborban, amelynek szovjet pa­ rancsnoksága volt, magyar, német, szlovák, szerb katonákat őriztek. A z a cikkek hangvételéből is sejthető, hogy az emésztő háború évei si­ kerrel „képezték át” a fogolytábor lakóit. A z azonban nem az intenzív agitáció következményeként, hanem belső meggyőződésből fogalmazódha­ tott meg, hogy a magyar nemzet soha sem akart ebbe az átkos háborúba belekeveredni. A „folyóirat” szerkesztősége azonban nem állott meg a sopánkodásnál. Felmérték a teendőket. Tudták, hogy valami gyökeresen új, alapvetően más eszmerendszer keretén belül kell mielőbb a békés mun­ kát megkezdeniük. Semmi nyoma nincs tehát az enerváltságnak, a tespedtségnek, a tehetetlenségnek, az elkeseredésnek. A hadifogolytábor lapját olvasva, természetesen néhány kérdés is meg­ fogalmazódik bennünk. Topográfiai, kronológiai, tartalmi kérdések: hol, mikortól meddig működött Tarjánban ez a tábor? A zt hiszem valakinek, aki a hely történetével alaposabban megismerkedhetett, kellene tovább­ kutatnia a témát. Hátha él még valaki - , s miért is ne élhetne! - , aki a mostaninál részletesebb, személyesebb emlékekkel tudná e tábor tör­ ténetét feltárni. Ami a kezünkben levő dokumentumokból így is világos: a fogolytábor faliújságának szerkesztői megrendítő tudósítói a váltás folya­ matának, felszabadulásunk első perceinek. K IL IÁ N IST V Á N 41 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ BORSI-KÁ LMÁN BÉLA: Együtt vagy külön utakon Borsi-Kálmán Béla könyvének kevésbé irodalmi, viszont tárgyszerűbb al­ címe: A Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom kapcsolatának történetéhez. A kötet ennek megfelelően két részből áll. Az első rész tár­ gya a román nemzettudat kialakulása és jellemzése. A két fejezetbe tagolt második részé pedig a magyar emigráció szembesülése az ötvenes és hatva­ nas évekbeli román politikával - középpontban a megegyezési kísérletekkel. A z 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a nemzetiségi törekvésekkel és Béccsel egyaránt szembenálló magyar politika esélytelen, kudarcra ítélt. Jól ismert, hogy a Béccsel való szövetség alternatívája helyett, amely 1867-ben végül is realizálódott, az emigráció megegyezésre törekedett az ország nemzetiségeivel és a szomszé­ dos kisállamokkal. 1851-ben Kossuth ennek jegyében dolgozta ki ún. kütahyai alkotmánytervezetét, amely - az ország területi egységének megőr­ zése mellett — széles körű jogokat ajánlott a nemzetiségeknek. A nemzeti­ ségi egyenjogúsítás és a belső demokratizálás programja Kossuthnál és má­ soknál is kiegészült egy Szerbiából, a román fejedelemségekből és az Auszt­ riától elszakadt Magyarországból álló államszövetség, a Duna-konföderáció megteremtésének a tervével. Tudott az is, hogy ezt akkor érdemben és hat­ hatósan egyetlen nagyhatalom sem támogatta. Kevésbé ismert viszont, hogy az érdekelt dunai államok, mindenekelőtt a román fejedelemségek, ill. az 1858-ban létrejött román állam, hogyan vélekedtek e kérdésről? Borsi-Kál­ mán Béla kötetbe foglalt három tanulmányából, amely a fiatal szerző első könyve, elsősorban erről tájékozódhat az olvasó. A 19. század első évtizedeiben formálódni kezdő román nemzettudat és politika jellegzetességei közül a szerző különösen kettőt hangsúlyoz: a bizantinizmust, tehát egyfajta kétarcúságig rugalmas és kifinomult diplomá­ ciai érzéket mint stílust, s a dáko-román kontinuitás elméletét mint egyre inkább meghatározóvá váló tartalmat. A bizantinizmust a konstantinápolyi görögöktől származtatja, akik a ké­ sői török uralom alatt a havasalföldi és moldvai fejedelmeket, továbbá a fejedelemségek gazdasági, társadalmi és politikai elitjének jelentős részét adták. Szerepüket és befolyásukat jól jellemzi, hogy a 18. század végéig a hivatali, társasági és egyházi nyelv, valamint a közép- és felsőoktatás nyel­ ve mindkét fejedelemségben a görög volt. Leszármazottaik, az 1848-as nem­ zedék, ill. a két fejedelemség egyesítői, akikkel tehát Kossuthék szembe­ kerültek, már románnak tudták magukat. Á m anyanyelvük, továbbá alapés középfokú iskoláik tannyelve még nem ritkán nekik is görög volt, s a nyugat-európai nyelveket és műveltséganyagot is úgy sajátították el, hogy 42 �közben régebbi beidegződéseiket, így többek között őseik diplomáciai kifi­ nomultságát is megőrizték. „Mindez egyfajta kétarcúságot eredményezett, amit nyugat- és közép-európai szemmel (beállítódással) nemigen lehetett kö­ vetni. ." - írja a szerző. A dáko-román kontinuitás elméletét, amely szerint a román nép az ókori romaiak leszármazottjai, s így Erdély őshonos lakossága, sajátos módon nem fejedelemségbeli, hanem erdélyi román értelmiségiek (S. Micu-Klein, G. Sincai, P. Maior) dolgozták ki. Erdélyiek voltak azok is, akik ezt a teorémát a 19. század első évtizedeiben a fejedelemségekben elterjesztették. (Az első román nyelvű felsőoktatási intézményt, amelyben a 48-as román nem­ zedék számos vezető tagja is tanult, ugyancsak egy erdélyi áttelepült szer­ vezte meg 1818-ban.) A dáko-román elmélet, ill. ennek politikai lényege, tehát Erdély és a fe­ jedelemségek történetileg jogos és indokolt egyesítése egy államban főleg a radikálisabb és merészebb havasalföldi értelmiséget ragadta magával. A z erdélyiek mellett elsősorban ők azok, akik a román-magyar megegyezés először 1849-ben körvonalazódó tervét elvetik, s az összrománság, azaz E r­ dély és a fejedelemségek Habsburg-birodalmon belüli egyesítését tűzik ki célul. A konzervatívabb és óvatosabb moldvai szellemiség ezzel szemben in­ kább csak a két fejedelemség egyesítését tartotta reálisan elérhetőnek, s a magyarokban mintegy potenciális szövetségest látott. Képviselőik ennek meg­ felelően a dáko-román elméletről is meglehetősen lesújtóan vélekedtek. Egyik reprezentánsuk, M. Kogalniceanu 1843-ban így nyilatkozott erről: „Bennem egy románt fognak találni, de sohasem addig, hogy hozzájáruljak a római mánia terjedéséhez, vagyis ahhoz, hogy rómaiaknak nevezzük ma­ gunkat. . . E z a mánia odáig terjedt, hogy még a régi rómaiak tetteit és tör­ ténelmét is kisajátítják, Romulustól Romulus Augustulusig. . . Óvakodjunk, uraim, ettől a betegségtől, mely nevetségessé tesz bennünket az idegenek előtt.” A. I. Cuza, az 1858-ban egyesült két fejedelemség első uralkodója, akivel Klapka, ill. a magyar emigráció vezető szerve, a Magyar Nemzeti Igazgató­ ság fontosabb egyezményeit kötötte, sajátosan képviselte ezt a végleges célját és tartalmát tekintve egyértelműen még kialakulatlan, stílusában azonban maris rendkívüli módon „kifinomult” román nacionalizmust. Moldvából származván maga eredetileg nem tartozott a „dáko-romanisták” közé, sőt ebben a kérdésben eleinte Kogalniceanura hallgatott, aki néhány évig mi­ niszterelnöke is volt. A későbbiekben azonban egyre inkább a mezőségi ere­ detű A. Papiu befolyása alá került, aki az ötvenes és hatvanas években a dáko-romanizmus és a magyarellenesség legfőbb ideológusának számított. Gyakorlati politikájában ennek megfelelően Cuza elfogadta M oldva és Ha­ vasalföld egyesülését mint pillanatnyilag elérhető maximumot. Ám ugyan­ akkor azt sem tartotta kizártnak, hogy kedvező külpolitikai konstelláció esetén a későbbiekben a dáko-román eszme is megvalósítható lesz. M ivel Erdélyről egyetlen magyar emigráns sem tudott és akart lemondani, a ma­ gyar emigráció hatékony támogatása - s ez a könyv egyik gazdagon doku­ mentált alaptézise - valójában nem állt, nem állhatott a román politika ér­ dekében. Abban a tényben, hogy a magyar emigráció törekvéseit Cuza álta­ lában nem akadályozta, képviselőivel tárgyalt, sőt megállapodást kötött ve­ lük, így tehát sokkal inkább a messzire tekintő román külpolitika egyik taktikai elemét, s nem a Duna-konföderáció eszméjének felkarolását kell 43 �fátnunk. A magyar emigránsok jelentős része - s ez a szerző másik fő meg­ állapítása - ezt sokáig nem értette meg, s a román vezetőktől olyasmit várt, amit azok nemzeti céljuk feladása nélkül nem adhattak meg. Másként fo­ galmazva: az 1848-as magyar emigráció Duna-konföderációs elképzelése nemcsak a nagyhatalmi politika oldaláról, hanem a leginkább érdekelt fél, Románia politikájának a szempontjából is irreális volt. Nem kizárt, hogy Borsi-Kálmán olvasói között lesznek olyanok, akik a méltán rosszízű és rosszemlékű dezilluzionálás feléledésére fognak gondolni. Biztosra vesszük azonban, hogy az elfogulatlan többség meg fog hajolni a felsorakoztatott bizonyító anyagok előtt, s a könyvet inkább reális múltszemléletünkhöz való figyelemre méltó hozzájárulásként fogja értékelni. (Magvető) ROM SICS IG N Á C 44 �MÉRLEGEN Magyarország felfedezése B A K O N Y I PÉTER: TÉ B O LY , TERÁPIA, STIGMA A szociográfia nem könnyed, uta­ zásra szánt olvasmány. Moldova György Akit a mozdony füstje meg­ csapott MÁV-diagnózisa után sokáig szorongva ültem vonatra, hiszen ha hihetünk a szerzőnek (s miért ne hi­ hetnénk?) már az valóságos csoda, hogy a vonatok egyáltalán még men­ nek. Annak idején mégis nem kis meglepetéssel (s némi elégtétellel) ol­ vashattuk, hogy Moldovát tiszteletbe­ li vasutassá fogadta a „szakma” . A valóság önmagára ismert tehát az áb­ rázolásban, el is fogadta az analízist. Nem véletlenül jutott eszembe Ba­ konyi Péter Téboly, terápia, stigma című félelmetes könyvét olvasva ép­ pen Moldova és a vasút. Mert ha a M ÁV állam az államban, akkor Ba­ konyi Péter választott témájára, a ma­ gyar egészségügyre, s azon belül is az elme- és ideggyógyászatra fokozottan áll ez. Továbbgondolva: ha van te­ rület, amelyen éppen úgy, de inkább jobban ki van szolgáltatva az állam­ polgár, mint a MÁV-nak, akkor az éppen az egészségügy. Közelítve Bakonyi Péter témájához, a helyzetet súlyosbítja, hogy a beteg ember két­ szeresen is kiszolgáltatottá válik, ha a baja nem szervi eredetű, tehát nem sebészre, belgyógyászra, szülészre stb. tartozik. A könyv első ötöde áttekinti az el­ megyógyászat történetét, a magyar egészségügyben elfoglalt, kiharcolt helyzetét, helyesebben a peremre-perifériára szorulását. Erre „rímel” mint­ egy (a kötet végén) a lélek egészsé­ géért (megelőzés, felvilágosítás stb.) tett, teendő, illetve (itt is) elmulasz­ tott, elszabotált intézkedések, lehető­ ségek leírása. Maga a gerinc: a magyar elmegyógyászat, pszichiátria infernóinak, azaz intézményeinek (kórházak, rendelők, orvosok, betegek stb.) leírá­ sa. Szívszorító, nyomasztó olvasmány, amelyről a könyv recenzense nem tud hűvös objektivitással véleményt alkot­ ni. Jól teszi Bakonyi, hogy a „kályhá­ tól” indul, s a történeti áttekintéssel kezdi. Az elme és a lélek betegségeit ugyanis minden korban másként, de mindenkor előítélettel szemlélte, fo­ gadta el a társadalom. Ha úgy tetszik, akkor ezt elfogadhatjuk egyfajta tü­ körnek is a civilizáció, a kultúra, a demokrácia fokmérőjeként is, mert nagyon is meghatároz egy kort, tár­ sadalmat a humánum foka, a toleran­ cia és empáthia mértéke. Minél fej­ lettebb egy adott társadalom, annál in­ kább hajlamos az elme és a lélek be­ tegségeit, sérüléseit is gyógyítandó bajnak tekinteni, ennek anyagi, intéz­ ményi, társadalmi, egészségügyi felté­ teleit megteremteni. Ez nem egysze­ rűen (csak) elhatározás kérdése, mert számos objektív és (sajnos) szubjektív tényezőtől determinált. A kérdésnek több - itt nem részletezendő leágazása 45 �van. A keleti (pl. hindu) kultúrák, vallások magát a létet tartják szent­ nek, sérthetetlennek, míg az európai (keresztény) kultúra dualista: külön választja a lélekkel, értelemmel is bíró lényt az élővilágtól, s csak az előb­ bit (az emberi személyiséget, ha úgy tetszik lelket) tartja sérthetetlennek. De meddig? Ameddig az ép, egészsé­ ges. A fogyatékos, a sérült, a zavart elmét igen sokáig egyszerűen nem vet­ te emberszámba, az ördög incselkedé­ sének, eszközének tekintette, s az álla­ toknál is sanyarúbb sorsot szánt neki. Érdemi fordulatot - szemléletben, de még messze nem a gyógyászatban! csak a felvilágosodás hoz, amikor már a beteg embert látják az epilepsziás­ ban, paranoiásban, skizofrénban stb., s tenni is hajlandók érte, legalábbis nem akarják likvidálni, elpusztítani. Igen izgalmas folyamat ez - megérde­ melne akár ez is egy könyvet - , s még korántsem tekinthető befejezettnek, mert most már magában az orvostudo­ mányban folyik az ádáz küzdelem a dolgok (a beteg, betegség, gyógyítás, gyógyíthatóság stb.) megítéléséről. A kérdés megítélése ugyanis perdöntő a bánásmód szempontjából. Minek te­ kintsük az elme és a lélek betegsége­ it? Biológiai eredetű rendellenességnek, amelyről egyre többet, de még mindig nem eleget tudnak, vagy társadalmi eredetű bajnak, amelynek orvoslása is csak a társadalomban, a társadalom segítségével képzelhető el. Bakonyi Péter szempontjai a laikuséi, tehát nem az orvosé, s ez egyszerre előnye és fogyatékossága. Leírásai riportszerűek és a friss szem megdöbbenését fejezik ki. A klinikák, kórházak, rendelőintézetek, a rehabili­ táló és (elme) szociális otthonokról írottak elemzésére eleve nem vállalko­ zom. Bakonyi Péter bámulatos lelkierővel és szorgalommal járta ezeket végig fotós kollégájával (Szebeni And­ rással), s amit láttató erővel leír, az 46 önmagáért beszél. Aligha vitathatók a következtetései is, noha maguk a szakemberek minden bizonnyal vitat­ ni, sőt támadni is fogják érte. Ez azonban nem baj, sőt! Legyen vita! Mert - noha az összehasonlítás pro­ fán — a téma lényegesen fontosabb (mert a lényeget érinti), mint a vas­ út, az ipar vagy a gazdaság állapota. Bakonyi - ki is mondja - a társada­ lom lelkiismeretére apellál, azt akar­ ja felrázni. Olyan témákhoz nyúl, neu­ ralgikus pontokat, mély sebeket is érintve, amelyek eddig részben tabuk voltak, vagy „túlbeszéltük” ugyan, de mindig csak a moralizálgatás szintjén (alkoholizmus, öngyilkosság, a deviáns magatartások okai, megelőzésük, gyó­ gyításuk, rehabilitálásuk módjai stb.), s a lényeghez alig jutottunk közelebb. Jellemző adalék, hogy az ötvenes években az elme- és lelkibetegségeket amolyan „kapitalista maradványnak” tekintették, amely a szocialista társa­ dalomban magától „elmúlik” az életszínvonal emelkedésével. Maga a pszi­ chológia, pszichiátria is nem kívána­ tos, „gyanús” tudomány volt, amelyet nem tanítottak, nem műveltek. Lé­ nyegesen változott azóta a szemlélet, javultak maguk a viszonyok is, de a humánus, minden vonatkozásban ra­ cionális, a megelőzést, gyógyítást, re­ habilitációt egységes rendszerbe fogó megoldásért még sokat kell tennünk. Elmék vagyunk, s nem vadak, írta József Attila, akit éppen a zsenialitása emelt a betegsége fölé mintegy, hogy szenvedései mindannyiunk „fogyaszt­ ható” közkincsévé válhassanak az esz­ tétikum és a sugárzó értelem által. Bakonyi Péter „beérte” az empíriával, de azzal, hogy - sokszor csak az eset, a jelenség szintjén - leírta ezt a való­ ban „sajátos” terepet, igen nagy szol­ gálatot tett az egészségügynek is. Ez még akkor is érvényes, ha maga a megbírált „szakma” nem feltétlen há­ lás érte... (Szépirodalmi) �ALBERT G ÁBO R: EM ELT FŐVEL A Kritika (1984) szeptemberi szá­ lama sem tekinthető etnikailag, nyel­ mában érdekes cikk olvasható a tör­ vileg egységesnek, homogénnek. Az ténelemtanításról. A cikket a madridi elmúlt századok (török és Habsburg­ El Pais 1984. június 14-i számából elnyomatás) késleltették a nemzeti (és vették át. Két egyetemi kutató nézeteit polgári) államok kialakulását, s ez a ismertetik. Ebből idézek: „A történe­ fáziskésés fájdalmasan megviselte a lem oktatásának a kötelező iskolában térség minden államát, nyelvi és etikai akkor van értelme, ha a tanulónak mint csoportját. Előítéletek és gyanakvások, meghatározott társadalmi környezetben vélt és valós sérelmek miatti bosszúk, elhelyezkedő személynek a globális fej­ megtorlások hátráltatták és hátráltatják még ma is a megbékélést, a múlt be­ lődéséhez járul hozzá. A történelmei azért kellene tanítani, hogy a tanuló vallását. De „tabuk” is, s egyfajta megértse az őt körülvevő világot: rosszul értelmezett „szemérem” is, megismerje és megértse azokat a té­ amely inkább nem beszél a múltról, nyeknek és intézményeknek az erede­ a gondokról, nehogy érzékenységeket tét, amelyekkel együtt él. Kívánatos sértsen, felszakítson már behegedt se­ lenne, hogy a diák ne csak a XIX. beket. századi Európa nacionalizmusainak De meddig lehet, szabad hallgatni eredetét értse meg, hanem azokat a ezekről a dolgokról? Generációk nőt­ nacionalista jelenségeket is vagy tek fel az elmúlt évtizedek alatt, ame­ mindenekelőtt azokat - amelyek nyo­ lyek alig tudnak az elmúlt fél évszá­ mán kialakult a mai autonómrendsze- zad történelméről, következésképp ta­ rű Spanyolország” . Ebből a rövidke, nácstalanok (és közönyösek!) nem egy kiragadott idézetből - megnyugtatá­ társadalmi (gazdasági, kulturális, po­ sunkra?, vigasztalásunkra? - kiderül, litikai) jelenség megítélésében. A do­ hogy a történelemtanítás „mint olyan” log (már) nem bagatellizálható el. Né­ máshol, a tőlünk távoli, egészen más hány éve országos vitát kavart Pásztor történelmi hagyományokkal rendelke­ Emil cikke, amelyben leírta, hogy a ző, más társadalmi berendezkedésű tanítványai (magyar szakos főiskolai Spanyolországban is gond. Azt pedig hallgatók) nem tudták, hogy milyen már a napi hírekből tudjuk, hogy a nyelven beszélnek a székelyek. De szövegben is említett nacionalizmus, honnan is tudhatnák - válaszolt Für nemzetiségek (baszkok, katalánok) Lajos vitacikkében - , amikor az álta­ közti feszültségek - a történelem el­ lános és középiskolai tankönyvekben a varratlan szálai - , mekkora gondot székely kifejezés csak jelzőként szere­ jelentenek a polgári spanyol állam­ pel, értelmezés, magyarázat nélkül. nak. Csupán analógiaként említhetjük Ezek után - a kissé hosszúnak tű­ még az írek és angolok (Nagy-Britan- nő bevezető után - minden történel­ nia), a vallonok és a flamandok (Bel­ met és magyart tanító pedagógusnak, s gium) ellentéteit. Mindezek úgy­ egyáltalán minden múltunk, sorsunk mond - a „művelt” Nyugaton, ahol a iránt érdeklődő, felelősséget érző pol­ polgári és nemzeti államok, demok­ gárnak figyelmébe ajánlom Albert G á­ ratikus intézményrendszer jóval ha­ bor könyvét. Eddig megszoktuk, hogy marabb kialakult, mint a zaklatottabb a Magyarország felfedezése sorozat múltú, következésképp fáziseltolódást kötetei egy-egy régiót, népgazdasági szenvedő Közép-Kelet-Európában. ágat mutatnak be a szociográfia mód­ Mert itt a történelem viharai jobban szereivel. Albert Gábor az első, aki megrázták és összekuszálták a népeket. a teret még egy dimenzióval toldotta Olyannyira, hogy a térség egyetlen ál­ meg: a történetiséggel, mert (Hegellel 47 �szólván) a dolgok csak történelmük­ kel együtt érthetők meg. Evidencia ez, amelyet idézünk, hivatkozunk rá, ám a gyakorlatban hiányzik hozzá a makacs (történelmi) tények konkrét és alapos, részletes ismerete. Miről szól ez a könyv? Egyetlen mondattal is válaszolhatunk rá, de nem lenne elég pontos. Mert kétség­ telen, hogy a szerző vizsgálódásait a magyarországi nemzetiségekkel (né­ metek, délszlávok) kezdte, de ebben - mint cseppben a tenger - fel tudja mutatni az egész magyar történelmet, s kitekintve a mára (1982-ben fejezte be az adatgyűjtést) társadalmunk né­ hány izgalmas, megoldandó gondját is. Szerencsésen alkalmazza a pars pro toto (részben az egész) elvét. Néhány baranyai, tolnai, zalai többnemzetisé­ gű községet keresett fel, azokat, ahol századunkban (1918-tól) többször is mozgásra, helyváltoztatásra kénysze­ rült a lakosság. A könyv gerincét azonban a Bukovinából, Moldvából úgymond „hazatelepített” , majd a sze­ rencsétlen bácskai telepítés után to­ vábbmenekült székelyek, csángók a szó szoros értelmében drámai, sőt tra­ gikus története adja. Az ő sorsukban, ha szabad ezzel a csúnya szóval mon­ dani „modellben” egyrészt a nemzeti­ ségi létet-sorsot mutatja be, az üldöz­ tetést, megaláztatást, egészen az önér­ zet-önbecsülés elvesztésétől az öngyilkosságig, másrészt a ki- és letele­ pítettek sorsát is. Az ő sorsuk isme­ rete segíti átélni az olvasót a Cseh­ szlovákiából (1945-46-47-ben) „áttele­ pítettekét” , de a kollektív bűnösség vádjával a Dunántúlról kitoloncolt svábokét is. Három eszköze, módszere van Albert Gábornak ennek a szerte­ ágazó, szívszorítóan tragikus élet- és élményanyagnak a bemutatására; az oknyomozó, a levéltárakat, szakiro­ dalmat feldolgozó történészé; az ül­ döztetéseket, a ki- és letelepítés szen­ vedéseit, a tsz-szervezést, a lassú kon­ szolidációt átélőket és a szemtanúkat 48 megszólaltató szociográfusé; s nem utolsósorban a szépíróé, akit éppen az intuíciója, beleélő képessége segített a sorsok és portrék plasztikus megfor­ málásában. Mindvégig a megértés szándéka vezette. Értendő ez magukra a megszólaltatottakra, a történelemre és a mai gazdasági, társadalmi jelen­ ségekre is. Mert hisz éppen ez adja meg a munkájának a célját és értelmét is: kulcsot, fogódzókat, magyarázatot találni arra, ami történt az elmúlt 60-70 évben, s ami történik ma falvainkban, városainkban. Könnyen lehet summázni a „tanulságokat” . Az egyén, az individuum csak akkor tudja meg­ őrizni és kiteljesíteni magát, ha meg­ tartó közösségben él, ha biztosítják jogilag, gazdaságilag, politikailag ennek a közösségnek a létét, autonó­ miáját, szuverenitását, lett légyen az bukovinai székely, Garam menti (Csehszlovákia) magyar, tolnai, bara­ nyai szerb vagy német. Az éntuda­ tot, az emberi méltóságot, azt a mó­ dot, ahogyan viszonyulunk a világ­ hoz, ahogyan megfogalmaztuk (ma­ gunknak) a világot, ebben a nemzeti, nemzetiségi közösségben tanuljuk meg, s ha ez fenyegetett, elnyomott, korlátolt, akkor az egyed, a szemé­ lyiség is eltorzul, saját (potenciális) színvonala alatt vegetál. Albert Gá­ bor számos és meggyőző példával il­ lusztrálja és bizonyítja ezt. A törté­ nelem, előbb a nacionalista, majd a szektás-voluntarista politikai akarat, hatalom (államok) úgy szóltak bele ezeknek az embereknek a sorsába, hogy semmibe vette vágyaikat, céljai­ kat, szuverenitásukat, emberi méltóságukat. Igen szemléletes példákat kapunk a könyvben a történelem csapdáira, arra, hogy a politikai aka­ rat, szándék hogyan fordul el az ere­ deti céltól és a rációtól, fordul eredményeként - akár önmaga ellen­ tétébe is. De ezen közben tengernyi szenvedést okoz, megrendíti az embe­ rek hitét a (mindenkori) deklarált �eszményekben, jelszavakban. Ezernyi módja van persze a védekezésre is az egyénnek a közönytől az önpusztításig (lásd alkohol, öngyilkosság), a gátlástalan önzésig, a minden helyze­ tet meglovagoló karrierizmusig. Vagy csupán a fogyasztói mentalitás kiala­ kulásáig. Szándékosan nem részleteztem a csángó-székelyek, a Garam mellől elűzöttek, az ártatlanul meghurcolt svá­ bok sorsát. A szerző is érezhetően visszafogja a tollát, s csupán a té­ nyek közlésére szorítkozik, azaz min­ dent dokumentál, amikor ezekről a történelmi igazságtalanságokról és tragédiákról szól, de éppen ezzel ér el drámai hatást. Senki se érezheti magát felmentve a felelősség alól: önmagáért, szeretetteiért, a közössé­ gért, nemzetiségéért-nemzetért csupán azért, mert nem ismeri a múltnak ezt a szeletét, Közép-Kelet-Európa tör­ ténelmét. Összegezve ez a könyv is hasznosan gyarapítja nemzeti önisme­ retünket, elolvasása után józanabban, tudatosabban nézhetünk a dolgaink után — (Szépirodalmi) HORPÁCSI SÁN D OR Az irodalomtörténet kérdőjelei Fenyő István: Haza s emberiség Szeretem az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténeteket. Szeretem végig­ követni a szerzőt gondolatmenetében, ahogy az irodalmi műveltség kezde­ teitől, annak virágba borulásáig nyo­ mon kíséri egy nemzeti irodalom ala­ kulását, tévútjait, kanyargóit, hatal­ mas diadalait. Szorongással vegyes, jóleső érzéssel olvastam H. Taine angol irodalomtörténetét vagy éppen Lanson francia irodalomtörténetét. Ennyi tudás, ennyi szorgalom, ilyen íráskészség. . . De még a rövidebb időszakra szorítkozó H. Hettnert is csodáltam, pedig ő „csak” a német irodalom XVIII. századi szakaszát mutatta be. Vajon lehet-e ma ilyen átfogó képet adni egy irodalomról vagy annak egy „hosszú tartamáról” ? Vajon részletekre széthulló kutatásunk látja-e a fától az erdőt, mint ők lát­ ták? Persze, hangzik a megnyugtató válasz: jól kivehető sémákba szorítot­ ták az irodalom sémákba nem szorítha­ tó életét; az idő, a faj, a környezet hár­ masságot érvényesítették költők, írók, életművek, korok tárgyalásakor, oly­ kor a „nemzeti” lélek vagy a „népié­ lek” megnyilatkozását igyekeztek ki­ mutatni. Szerb Antal tűzijátékszerű ötletvillózása később kápráztatott el, mint ahogy Babits Mihály egyoldalú­ ságaival és rokonszenves elfogultsá­ gaival is lenyűgözően szép európai irodalomtörténete is. Kutatás közben forgattam a kétszemélyes szerzőjű szlo­ vén irodalomtörténetet, Pogacnikét és Zadravecét, tisztelettel adózva koro­ kat szintetizáló, írói életműveket im­ pozáns sorban megjelenítő munkájuk­ nak. S megdöbbentett az akadémiai irodalomtörténet, amelynek számos szerzője számos álláspontot, vizsgála­ ti módszert képviselt. Amit egységben kellett volna látnom, azt darabjaiban láttam; összetartozónak hitt korsza­ kok nemcsak különböző felfogásban tárgyaltatnak, hanem összetartozásuk is eleve kétségessé válik. Egyazon korszak szereplői sem nyilváníthatják 49 �ki véleményüket más szereplőkről, mert önmagukban, önmagukhoz vi­ szonyítva kerülnek elénk, nem abban a rendben, amelybe tartoznak. Talán nem egészen igazságos, ha ezeket a gondolatokat a Gondolat Kiadó ama sorozatának nyitányára írjuk le, amely éppen az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet jogát akar­ ja visszaállítani. Ugyanis irodalmunk nagy korszakait a korszak legjobbnak minősített szakértőivel akarja a kiadó a nagyközönség részére, tehát olvas­ mányosan, színesen, izgalmasan fel­ dolgoztatni. A szó legszorosabb ér­ telmében vett ismeretterjesztő műről van szó, amely összetett szónak mind­ két tagja egyképpen hangsúlyos. Te­ hát népnevelő jellege (terjesztő) és tudományos volta (ismeret). Ismét megnyugtató választ hallunk: annyi a részletkutatás, annyi a szakirodalom, olyan mennyiségű monog­ ráfián, tanulmányon, cikken, adatköz­ lésen kell keresztülrágnia magát az irodalomtörténésznek (és annyi feles­ legeset olvas el búvárkodása közben), hogy szükségszerűen (?) kerül sor nemzeti irodalomtörténetekben még az egyes fejezetek szétparcellázására is az adott tíz-tizenöt év szakemberei között. Horváth János egyetemes ma­ Az már ismét más kérdés, hogy gyar irodalmi tudása a régmúlté, a szerencsés volt-e először egy viszony­ ma irodalomtörténésze néhány évtized lag rövid korszeletet bemutatni, ne­ termését tudja csak igazán. Aki leg­ vezetesen az 1815 és 1830 közé eső alább másfél évszázadot fog át kuta­ esztendőket. A magyar irodalom 1815 tásaival, hamar gyanússá válik a -1830 között ugyanis nem alkot ön­ szakma szemében. Jobb esetek közé álló korszakot, hiszen - mint ebből a tartozik, aki az irodalomtudomány könyvből is kitetszik - Kölcsey Fe­ ágaiból nem pusztán egyet művel. Jól­ renc nyolc esztendővel és jelentős al­ lehet, elmélet és konkrét irodalom­ kotásokkal, Vörösmarty pedig huszon­ történészi munka szétválása szintén öt esztendővel és legjelentősebb al­ „vívmánya” korunknak. S ez a szako­ kotásaival élte túl ezt az évszámot, sodás nem feltétlenül előny! Illetve márpedig elképzelhetetlen Kölcsey előny annyiban, hogy egyes költőknek, vagy Vörösmarty életművének-pályáíróknak még a mosócéduláit is ismer­ jának kettévágása. Nyilvánvalóan az jük. Csak éppen az a kérdés, hogy lett volna az optimális, ha a történel­ egy korszakot, egy költőt, az irodalom mi-irodalmi korszakok egymásutánja széles ívű folyamát a mosócédulák szerint jelennek meg a kötetek, de határozzák-e meg? Vagy éppen ellen­ ezt eddig csak az akadémiai iroda­ kezőleg: a túl sok adat, a tudni nem lomtörténettel sikerült elérni, sem az érdemes dolgok tudása nem áll-e a ún. tízkötetes Magyarország története, költő és az irodalomtörténész közé? sem a Gondolat Kiadónak ez az Lehet-e valamit igazán tudni, aminek egyébként üdvözlésre méltó vállalko­ sem előzményével, sem következmé­ zása, sem a kritikatörténeti sorozat nyeivel nem vagyunk tisztában? Ha nem tudta ezt az elemi kívánalmat csak a szoros értelemben vett irodal­ kielégíteni. Hogy ennek számos, em­ mi korszakot ismerjük, és nem annak beri, tudományos, szervezési oka van, intézménytörténetét, zenei és képzőarról talán nem szükséges külön győz­ művészeti világát, mindennapjait ködnünk az olvasót. Így inkább ma­ („szociológiáját” !), a szokásokat, az rad a tiszta öröm, hogy mégis lehet­ olykor rejtett és meglepő kapcsolato­ séges az egyszemélyes szerzőjű irodakat és tudatos kapcsolódási szándéko­ kat . . . lomtörténet. Mert - ideje, hogy meg­ 50 �nevezzük a szerzőt! - Fenyő István meggyőz erről. Meggyőz, mert hoszszú kutatói tapasztalat birtokában vállalkozott az összegezésre. Írt saj­ tó- és kritikatörténetet, írói monográ­ fiát (Kisfaludy Sándorról), verselem­ zést (Petőfi Sándor egy versét ele­ mezte), igen sok tanulmányt, saj­ tó alá rendezte Kölcsey Ferenc válo­ gatott műveit, Eötvös József beszé­ deit, recenziókat készített kritikai ki­ adásokról, tanulmánykötetekről, válo­ gatott kritikatörténeti szöveggyűjte­ ményt adott ki. Emellett nem húzó­ dik el a zsurnálkritikától sem, egy időben a Magyar Rádióban rendsze­ resen jelentkezett Figyelő szemmel cí­ mű publicisztikai műsorával. Így adva van minden - előtanul­ mány, adottság, rutin - ahhoz, hogy egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet készülhessen. Amit nem várhatunk tőle: az Szerb Antal ötletessége, Hor­ váth János századokat egységben lá­ tó-átfogó megjelenítő ereje, Szauder Józsefnek irodalmat és képzőművé­ szetet egymással korrespondenciában érző művészete. De az sem kevés, amit kapunk. Szilárd szerkezeti vázat, áttekintő előadásmódot, következetes tárgyalási módszert, az irodalom tár­ sadalmi funkcióját hangsúlyozó (néha talán túlhangsúlyozó) felfogást, meg­ jelenítésre törekvő költői pályarajzo­ kat, költői pályarajzok és társadalmiművelődéstörténeti hosszmetszetek ál­ talában megfelelő arányát, kitekintést a világirodalomra, különös tekintettel K elet-Közép-Európára. Ehhez hozzá­ tehetjük, hogy Fenyő István mindezt a szakirodalom tüzetes ismeretében teszi, azokat idézi, akiket olvasott. Márpedig a korszakról többet nála aligha olvasott valaki manapság szé­ les e hazában. Egyes megállapításai mögött ott érezzük a szakirodalom és saját kutatásai hitelességét. Emellett az olvasó tájékoztatására nem alcí­ mek, hanem az egyes bekezdések előtt „blickfangos” „schlagwortok” találha­ tó, néhol valóban eligazítóak, néhol azonban igencsak az Interpress Ma­ gazinba illők, mint például A társa­ dalmi harcok, sűrűjében, Öntudatos és bátor nőtípus, „alig leplezett erotika” (s mindez Vörösmartyról szólva). Egészében azonban jól olvasható, a legtöbb helyen megjegyezhető (azaz az akadémiai irodalomtörténetnél in­ kább tanulható), jól követhető gon­ dolatokat kifejtő könyvet tartunk a kezünkben. Érződik, hogy szerzője önálló tervvel és elgondolással ren­ delkezik, mintegy kortársává tud vál­ ni az általa prezentált korszaknak, érzi annak mozgásirányát, eszmeáramlatait. Mégis, időnként mintha nem bízna eléggé magában, és - szó szerinti vagy kommentált - idézéshez folyamodik. S bár igyekszik takaré­ koskodni az idézetekkel, inkább a szakirodalmat interpretálva adja elő mondandóját, mégis, e - nem feltét­ lenül szükséges - citátumok révén ki­ zökkenünk a gondolatmenetből, jólle­ het, az ilyen egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténeteknek nem csekély előnyük az előadás egyneműsége. Mintha a szerző arra törekedne, hogy senki szakember ne maradion ki az idézettek közül. A 178. lapon Révai József és Németh G. Béla, a 186. la­ pon Révai József, Horváth János és Alexa Károly, a 188. lapon Négyesy László, a 189-en Horváth János és Szauder József a hivatkozott szerző. Valóban minden esetben az idéze­ tekhez kellett fordulni? A magunk részéről erősen kételkedünk ebben. Mint ahogy abban is, hogy az olykor ugyancsak egymással ellentétes néze­ teket valló szerzők egyneműsítése a könyvben található idézetek alapján sikerrel járhatna. Amennyiben az lett volna Fenyő szándéka, hogy adott esetben például Kölcsey Ferencről né­ zeteket sorakoztasson föl, ezt oldot­ tabb formában, könnyedebben, „ele­ 51 �gánsabban” is megtehette volna. Nem lábjegyzetben, hanem elbeszélő, ma­ gyarázó jellegű bibliográfiában, amely az egyes szakirodalmi műveket is mi­ nősíthette volna. A másik zavaró momentum a ma­ gyar irodalom-világirodalom Fenyő képviselte felfogásában fedezhető föl. Nem hisszük azt, hogy a világirodal­ mi háttér megrajzolása feltétlenül a bevezető megjegyzések közé való, te­ hát bevezetőül kellene felvázolni a kelet-közép-európai romantikát vagy „az alapozó európai mesterek” port­ révázlatait. Inkább hiszünk irodal­ munk összehasonlító szemléletében, azaz a világirodalmi, kelet-középeurópai párhuzamok, „hatások” , ha­ sonlóságok magyar irodalommal való együtt-tárgyalásában. Tehát a Cson­ gor és Tünde Éj monológját Mácha hasonló látomásával vetnők egybe, vagy Vörösmarty harcát önnön klaszszicizmusa ellen Mickiewicz és Preseren hasonló gesztusaival tudjuk in­ kább megvilágíthatónak. Hiszen ebben a párhuzamosságban, ebben az Euró­ pa felé fordulásban Fenyő István is hisz, csak éppen az egyes művek tár­ gyalásakor nemigen érvényesíti e szempontot. Ezzel kapcsolatos, hogy - bár Fenyő István kritikatörténetében sikerülten mutatta be a XIX. szá­ zad eleje uralkodó eszméinek magyar változatait - helyenként még a régi reflexek működnek. „Nincs szerepe magyar földön a romantikus iróniá­ nak sem - írja a 33. lapon - a hazai íróknak nem csupán szellemük szikrá­ zásával van módjuk arra, hogy meg­ próbálják helyreállítani a széttört va­ lóságot annál inkább a küldetéstudatnak., az apostolhitnek.” Ami azt illeti, Friedrich Schlegel vagy Novalis (akitől el akarja Fenyő távolítani a magyar romantikát) sem volt éppen híjával az apostolhitnek és a küldetéstudatnak; a romantikus irónia pedig nagyon is jelenlevő tényezője Vörös­ 52 marty vagy akár Petőfi világképének. Ugyanis a kettő nincs egymással el­ lentétben. A Szent Szövetségbe hát­ ráló Fr. Schlegel nem azonos a fiatal Friedrich Schlegellel, Novalis költé­ szet-központúsága, a költői küldetésbe vetett hite, utópiája, világirodalomképzete pedig valószínűleg „tipológiailag” több rokonvonást mutat a kelet-közép-európai romantikával. Előre jelezzük: Vietor Hugo groteszkelmélete, költészetkorszakolása, Shakespeare-kultusza, mind-mind közvetlenül vezethető le a német kora romantiká­ ból. S valószínűleg a német korai ro­ mantika népköltészetkultusza sem zárható majd ki a tipológiai elemzé­ sek köréből, hogy drámaelméletükről ne is szóljak. Szerencsére az ilyen „rövidre zárás” nem túl gyakori a kötetben, inkább a szerző figyelme pillanatnyi kihagyásá­ nak „eredménye” . Máskor a feltehetőleg szakirodalmi tájékozódás viszi egy kicsit félre az egyébként pontosan fogalmazó Fenyő Istvánt. Nagyon kevéssé meggyőző­ nek érzem például Goethe és K öl­ csey irodalomról alkotott nézeteinek egybevetését. „Goethét épp annyira foglalkoztatta a költői hivatás értel­ me, mint magyar rajongóját”. Akadé­ koskodhatnánk, hogy ha valakinek hivatása van, az magától értetődőleg tartja annak értelmét. Aztán meg, Schillert talán még inkább foglalkoz­ tatta a „költői hivatás” . Goethének a költészet egyik (bár kétségen kívül fontos) hivatása, legalább olyan fon­ tos számára a természettudomány, azon belül a biológia, a zoológia, az ásványtan, az optika. Ami „esztétiká­ ját” illeti, abban nem tartjuk egészen igaznak, hogy Fenyő Kanttal állítja párhuzamba, tartja felfogását a böl­ cselőjével egyezőnek. Jól ismert példá­ ul, milyen mértékben bírálta Goethe Kant felfogását az ízlésről, mennyire ellensége volt a hidegnek vélt speku­ �lációnak, mennyire tapasztalati-érzéki volt beállítottsága a bölcselet, a tudo­ mány, sőt, még a szép tekintetében is. Az érdek nélküli tetszés gondolatát aligha vallotta. Persze, más kérdés is­ mét az, hogy mit látott Kölcsey Goethében. Mindenekelőtt a winckelmanni görögségképzet német letétemé­ nyesét, mint az például a Fenyő Ist­ ván által jó érzékkel idézett Kölcseylevélrészletből kitetszik (az együgyű nagyság, mint a görögség jellemzője, Winckelmanntó! ered!). Az ember egységes természetének, az emberi to­ talitásnak eltűnése (Fenyőt idéztük) éppen úgy foglalkoztatta a korai német romantikusokat, az elidegenedést, a harmónia felbomlását ők (is) konsta­ tálták, Schiller nem kevésbé. Persze, nagyon igazságtalan néhány nem tel­ jesen szerencsésen megfogalmazott mondat kiragadása, annyit azonban mindenesetre érzékeltet, hogy Fenyő Istvánnak nem mindig sikerül a ma­ gyar és a világirodalmi megfelelések regisztrálása. Kölcsey Goethe-élménye bonyolultabb és összetettebb an­ nál, hogy egy bekezdésben elintézhető lenne; viszont a szerzőnek a kérdés­ sel foglalkoznia kell, mert nem hagy­ ható ki. Ezúttal azonban a kifejtendő (vagy érzékeltetendő) tételnek nem lelte meg helyét. Másutt meglelte. Lelkes munkával derítette föl, hogy a történelem és az élet körforgássze­ rű felfogását az olasz bölcselő, Vico, gondolatvilágának magyar asszimilálása erősítette. S ez a - nem hatás, hanem - találkozás egy nagy gondol­ kodó eszméivel színezte például V ö­ rösmarty képzet- és gondolatvilágát. Avval nem tudunk egyetérteni, hogy csak azért, mert egykorú két költő, együtt szerepeljen. Vörösmarty és a francia romantikus A. de Vigny kö­ zött Fenyő - helyesen - inkább elté­ réseket talál, mint párhuzamot, de ak­ kor minek kell ezt az eltérést emlí­ teni. Az meg aligha nevezhető hason­ lóságnak, hogy mindketten szívesen szólaltatták meg a szenvedők pana­ szát, mindketten a világ megváltása után sóvárogtak (de mennyire más­ képpen!). Hogy Vörösmarty is igye­ kezett költészetében elrejteni „énjét, személyiségét, életélményét” , ebben nem vagyok bizonyos. Vigny úgyneve­ zett rejtőzködése is több magyarázatot igényelne. Nyilván arról van itt szó, hogy nem oly közvetlenül szólnak az olvasóhoz, mint Petőfi. A z újabb kor kapitalista fejlődésével való elégedet­ lenség sem csak Vigny és Vörösmarty jellemzője, hadd utaljak vissza a ko­ rai német romantika néhány megnyi­ latkozására, sőt, Goethe sem minden­ ben helyeselte az újabb irányokat. Nem is szólva Schillerről. Talán nem szűkíthető le a kérdés a kapitalista fejlődés helyeslésére vagy elutasításá­ ra. Goethe ifjúkorában lovagolni sze­ retett, Petőfi már ünnepelte a vas­ utat. Azt hiszem, hogy nem pusztán egy szűken értett társadalmi-gazdasá­ gi változás rettentett meg néhány ro­ mantikus írót-költőt (mindegyiket más okból!). Még azt is hiszem, hogy sok­ kal áttételesebb, indirektebb a viszony gazdasági-társadalmi átalakulás és költői reflexió között, életmódbeli, mentalitásbeli, a társadalmi érintke­ zés formáin érezhető változás, az iro­ dalom külső viszonyaiban jelentkező fordulat is szerepet játszik, s nem utolsósorban a költői világképre ható bölcseleti-tudati formák torzulása, új tudatminőségek kialakulása, leszámo­ lás egy végérvényesen avittá vált szel­ lemi világgal, új szellemi (és persze, földrajzi, történelmi) horizontok földerengése. Olyannyira mások az iro­ dalomnak, az íróknak létfeltételei, a bölcselői tudatok reflexei, sőt, a „nyelvi” lehetőségek Keleten és Nyu­ gaton (most egyszerűsítettünk), hogy a Vörösmarty-Vigny, VörösmartyBlake megfeleltetés, hasonlítás csak esszében elfogadható, ötletnél nem 53 �többek - valójában nem elegendő öt­ letként fölvetésük. Amit azonban vitában kétségbe vontunk, azt hosszasabb töprengés után érdekesnek kell nyilvánítanunk. Érde­ kesnek, mert még ha odavetett ötlet­ nek tartjuk is, gondolatébresztőnek is egyszersmind, és távlatot nyitónak, a magyar romantika tágabb szemléleté­ re ösztönzőnek, újszerűnek és továb­ bi kutatásra késztetőnek. A szintézis­ nek megvan az a hátránya, hogy ma­ gasabb fokon összegezve, könnyűnek találtatik, ami „alacsonyabb fokon" súlyosként méretett meg. Viszont megvan az a vitathatatlan előnye, hogy nem kell törődnie az alacso­ nyabb fokú gondolattöredékekkel, ha­ nem a nagy egész szempontjait szem előtt tartva, szemlélődhet. Már csak azért is szeretem az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténetet, mert na­ gyobb felelősséget és nagyobb sza­ badságot juttat írójának. Nagyobb fe­ lelősséget, mert nem hagyatkozhat társszerzőkre, akik majd beleveszik fejezetükbe, amit ő kihagyott vagy jogtalanul kiselejtezésre ítélt. De na­ gyobb szabadságot is, mert nem kell ragaszkodnia akadémikus sorrendhez, elgondolásait érvényesítheti, látomását a korszakról, méghozzá a maga tör­ vényei szerint, a maga logikája sze­ rint. Nagyobb a felelősség, mert sem­ mire és senkire nem hagyatkozhat, csak (?) az anyagra. De nagyobb a szabadság, mert ízlése, kutatásban ed­ ződött tetszése személyes választása szerint mutathatja föl az anyagból azt, ami hozzá a legközelebb áll. Ezért - valószínűleg - az egyszemélyes szerzőjű irodalomtörténet a legőszintébb műfajok közül való, ahol a tet­ szelgőt, a szépelgőt, a sznobot hamar utol lehet érni. Fenyő István azzal is vállalja a reformkort, hogy szolgálatot vél tel­ jesíteni. Használni és nem ragyogni akar, ezúttal irodalomtörténettel, író­ 54 portrékkal, vitatható és vitatásra ér­ demes megállapításokkal, ötletekkel (melyek közül a magunk részéről nem mindegyikkel tudunk teljes mértékben egyetérteni), gondolatokkal. S teszi mindezt a szorgalmas kutató elszánt­ ságával, az ismeretterjesztés lemon­ dást követelő szigorával. Szolgálhat ez az irodalomtörténet már csak azért is, mert ilyen jellegű könyvben ritkán adatik meg, hogy szerzője valami lélekzetállítóan újat mondjon. Tehát nem hálás műfaj. Azonkívül számol­ nia kell azzal, hogy mások saját, ked­ ves olvasmányaikat keressék, saját „fixa ideájukat” , és hiányolják saját kutatási alanyukat és tárgyát. Szolgálat továbbá azért is, mert ilyen terjedelemben nem is tudjuk, mikor jelent meg önálló, egyszemé­ lyes szerzőjű könyv a reformkor iro­ dalmáról. Így a jelzők, hogy úttörő, hézagpótló, szükséges, valamint szak­ mai és közönségigényt elégít ki - iga­ zak. S végül szolgálat ez a könyv már csak azért is, mert vállalta, hogy a kezünkben nehezen tartható, egyéb­ ként is nehézkes és számos részletében elavult akadémiai irodalomtörténet helyett frissebben gondolkodó, az újabb eredményeket is tolmácsoló, a szó legjobb értelmében vett kézi­ könyvvel ajándékozza meg az iroda­ lomtörténetre kíváncsi olvasóközönsé­ get. Mit várhat ezért cserébe? Akadé­ koskodó elmélkedéseket, mint ami­ lyen c sorok szerzőjéé, kifogásokat, vitákat - és nyilván szép számmal el­ ismerő sorokat. A legnagyobb és legbecsesebb ajándékot azonban nyilván­ valóan az a diák fogja adni a számá­ ra ismeretlen szerzőnek, aki valame­ lyik nagyobb közkönyvtár szabadpol­ cán megkeresi a „fenyőt” (így, köznevesülve), és elkezdi tanulás céljából forgatni lapjait. (Gondolat) FRIED ISTVÁN �TANULMÁNY SIM ONFFY AN D RÁS r Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről G erelyes Endre küldetéssel érkezett írónak hitte, tudta, remélte magát. Csáth Gézáról írott Türelmetlen kritika című esszéjében olvashatóak az itt kö­ vetkező sorok: „Thomas Mann az emigrációból figyelmeztette Hitler Német­ országában maradt pályatársait. Azt mondotta, hogy vigyázzanak, mert aki ott, akkor egy támogató sort leír, abból sohasem lesz író (...) A Thomas Mann-i mondás talán úgy is átfordítható: aki egy jobb, tisztességesebb, haladó és hu­ mánus társadalom érdekében egyetlen sort sem ír le, abból sohasem lesz író.” Figyeljünk erre a négy igényre: jobb, tisztességesebb, haladó, humánus. Másutt (Így írni): humánus és forradalmi. Ma már talán kimondható: a fenti jelzőkkel felruházható társadalmunk bi­ zony nem éppen ezeknek a jelzőknek jegyében teremtette meg alapjait, utolsó csatlósként lefasisztázott kilencmillió magyarnak kellett bizakodva a jövőbe tekintenie, s titkon mégis bíznia a kiteljesedhető jövőben, az élhető életben. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, mondja a szólás, de a po­ kolból kivezető útról nincsenek szállóigék. Mert küzdelem az, jóvátétel és min­ dig újrakezdés, és ha valaki, akkor Gerelyes Endre volt az elsők között, aki ezt a küzdelmet magáénak tudta és magára vállalta, immár nem az önigazo­ lás megérthető szándékával, hanem a továbblépés Lancelotjaként, a többieket is megváltani képes, pokolból induló krisztusi szándékkal. Idemásolok még egy hosszabb idézetet Gerelyes Endre már halála után meg­ jelent regényéből, az Isten veled, Lancelot!-ból: „Magamról még annyit: lob­ banékony és a kelleténél büszkébb természetű vagyok, tehát nélkülözöm a kró­ nikások. nyugodt emelkedettségét, alázatát, s mióta csak eszemet tudom, látha­ tatlan, de eltéphetetlen kötelékek béklyóznak a kalandhoz, a küzdelemhez és a kardhoz, s ismét csak alkalmatlanná tesznek a világ dolgait távolról meg­ ítélő és nyugodt magasságból mérlegelő elme pontosan rögzítő szerepére. Ment­ ségemre mindössze azt hozhatnám fel, hogy ellentétben a forgatagtól, a féle­ lemtől és vértől távol álló, sőt menekülő krónikásokkal - én láttam, átéltem és véreztem is azért, amit ők csak innen vagy onnan merítve ismereteiket tudnak. A bőrömön éreztem és érzem is az igazság ostorcsapásait és a hamis­ ság csendesítő símogatását. Lehet, hogy a több ízben becsmérlően említett kró­ nikások többet tudnak, mint én, de én többet láttam; s lehet, hogy műveltsé­ gük szélesebb pillantásra serkenti őket; ám az én szemem mélyebbre néz. Leg­ alábbis hiszek ebben. Mindezt el kellett mondanom, hiszen enélkül tanúságom - és ez az írás is - pelyva, melyet sodor a szél.” 55 �Gerelyes Endre emberi és írói alkatának (ami nála szorosan összefügg) min­ den fontosabb jellemvonása kiolvasható ezekből a sorokból. Kedves, különös­ nek ható, rokonszenvesen kamaszos és megdöbbentően érett férfi egyszerre; hetyke és alázatos, tétova és magabiztos, zaklatott és hűvösen elegáns, zárkó­ zott és kitárulkozó - suttognak és kiáltanak ezek a sorok, melengetnek és meg­ borzongatnak. És ott az egyetlen tétova jelzés is: a „legalábbis”. Legalábbis hiszek ebben, írja. Körüljárható a „legalábbis” értelme: én egyedül, más már nem, én csakazértis, és az előzményekkel együtt: az élmény (tolvajnyelven szólva: a megélt valóság) elsődleges szerepe. Már itt elmondható Gerelyes tra­ gédiájának lényege: valami olyat hoz a magyar irodalomba, amit annak a ne­ héz korszakban nem elhanyagolható szerepű, kinevezett irányítói és politikusai legszebb álmukban sem reméltek, amire csak azt mondhatták: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Adjuk meg hát a lehetőséget, de éljünk a permanens gya­ nakvással. Gerelyes Endre esztétikai kategóriává kívánta tenni az őszinteséget, amely - mint tapasztalhatjuk - azóta egyre sorvadó igény. A bölcsebbek tud­ ják: az őszinteség kiszolgáltatottságot jelent nálunk, feltörhetetlen normáink szerint jobb a „mögöttes tartalom” , a rejtőzködő író, az üzenetet közvetítő vers, a talányos, egyéni jelzésrendszert kiépítő intellektus. A huszadik századi magyar irodalomban talán csak Tersánszky Józsi Jenő tudta megvalósítani a kiugró tehetség és a deviánsnak nevezett magatartás (értsd: önálló személyiség, karakter) egységét, szenvedett is érte eleget, s ma is csak mosolyogva szokás emlegetni, hiszen furulyázott és készen állt, ha kellett. Gerelyes bevallott, pon­ tosabban általa sohasem tagadott (és elérhetőnek hitt) magaslatai: Karinthy Fri­ gyes, Ernest Hemingway és Mihail Solohov. Ismerve őt, talán hozzátehetem: Karinthy intellektusa (ezzel együtt humora), Hemingway embertelenségellen­ sége (szűkebben, antifasizmusa) és az a gyávasága, hogy bátor mert lenni eb­ ben a században, Solohov csak Móricz Zsigmondéhoz hasonlítható mély hu­ manizmusa, amellyel nem hisz az eredendő gonoszságban, s szinte a krisztusi megváltást is hanyagolva, hisz az ember eredendő jóságában. Honnan indult hát ez az alig tizenöt év alatt fölsistergő sors, ez a minden­ kit állásfoglalásra késztető magatartásmodell, a tizenkét éve halott, s az idén ötvenéves lenne Gerelyes Endréé? A legmélyebbről. Két szellemi, indulati rokonát sejtem az elmúlt évtizedek közép-kelet-európai irodalmában: az orosz Suksint és a lengyel Borowskit. Suksint, mint olyan őstehetséget rokonítom hozzá, aki úgy tudott magára figyeltetni földrésznyi ol­ vasóközönséget, hogy grammnyit sem adott el abból, aminek hitével, küldetésé­ vel érkezett, nem oltványként, de saját gyökereiből teljesedett ki, s vált fo­ galommá általa mindaz, amit hordozott s felmutatott. Borowskit nemrég Spiró György fedezte fel igazán számunkra. Borowski 1922-ben született, a maga poklát Auschwitzban járta meg. Néhány idézet Spirótól - mert mintha G erelyesről beszélne: „Nem az volt Borowski célja, hogy riporterként vagy dokumentaristaként jegyezze fel az eseményeket. A z emberről akarta elmondani az igazat. S mert mélységesen etikus ember volt ( ...) , úgy találta, hogy a leg­ szörnyűbb, a jövőre nézve a legsúlyosabb dolgok az emberi lélekben játszód­ nak le.” Másutt: „ Úgy ábrázolja magát, mint aki embertelen lett az emberte­ lenségben. De mert így ábrázol, ember maradt. Tudja, hogy a világhazugság győzött, de hazugságnak minősíti.” És: „Amit már zsigereiben tud, és amit ke­ gyetlenül tudatosan és pontosan leír, azt a lelke mélyén Borowski mégsem ké- �pes elhinni.” Meg ez: „Borowski hiába próbált csodabívéssel, lázas áltevékenységgel megszabadulni tiszta emberségétől. Szervileg volt ép erkölcsű em­ ber.” Gerelyes későbbi polgárentellektüel-útálatáról is van Spirónak (Borowskival kapcsolatban) egy találó mondata: „A z esztétikai és filozófiai elmél­ kedések azért oly kisstílűen érdektelenek, mert a legfontosabbról képtelenek tudomást venni, az emberről.” Hogyan kerül ide Borowski? Nála tizenhárom évvel később, 1935. augusz­ tus 15-én Gerelyes Endre maga is a pokol tornácán született. Nem tudott ró­ la. Szegénység, igénytelenség, alkohol volt a neve. Apja, Gerelyes József MÁValtisztségig verekedte fel magát, édesanyja, Csuhai Angéla áruházi csomagoló. Színhely: a nógrádi szénmedence, Hatvan, Salgótarján, Zagyvapálfalva. „Legendák kötődnek az itteni szénlelőhely felfedezéséhez - írja Mátraházi Zsuzsa Radványi Ferenc megyei jegyző 1727-ben már tudósított a vecseklői »égő földről«. Két pesti iparos, Matusek Vencel és Fischer Antal 1768-ban buk­ kant rá a salgótarjáni szénre, melynek feltárására és hasznosítására, majd egy évszázadig kellett várni.” A múlt század közepén aztán mégis megindul a szén kitermelése, s a vidék egy évszázadon át hordozza, nem szűnő konfliktusokkal, az iparvidék és a köz­ tessé vált földművelés jegyeit, az egymás fölé- és alárétegződő bányásztisztviselő-földműves sorsokat, s válik különös, zárt világgá a nógrádi medence idegent s egymást gyűlölővé. Gerelyes Endre édesapjának „szilárd” M ÁVtisztviselői állása még így is sziget az óceánban, szép nyugdíj, békés öregkor ígérete, két fiúé, akik talán egy lépcsőfokkal feljebb viszik majd. Tervezgetéseikbe könyörtelenül belesöpör a történelem. Gerelyes Endre hatéves, amikor a második világháborúba sodródik az ország, kilenc, amikor a front is átcsap felettük. A családban senki sem politizál, a front átvonulását úgy élik át, ahogy szám­ talan magyar család: valami nyomasztónak vége szakadt, de fortyog a világ, eltűnnek emberek, új szónokok jönnek, de nem tudni, kinél az igazság, bizony­ talanná válik minden, rémhírek kerengenek, egyetlen biztos pont még mindig a M Á V ; a vasútnak mennie kell. A z élet azonban nem lesz könnyebb; sőt: 1951-ben lopni kénytelenek a talpfát tűzifának, amolyan hétkrajcáros, keserű humorral, a karriert is kockáztatva, hiszen Gerelyes József ekkor már M ÁVpénztáros. A „Bandi fiú” tizenhat éves, s bár számára is eredendően termé­ szetes közeg a szegénység, dühíti a megalázkodás, a „valahogy majd csak lesz” filozófiájával nem tud egyetérteni, keserű tapasztalatai egyre gyűlnek, nem alkalmas arra, hogy tétlenül „kivárja” a szebb időket, az „Isten majd megsegít”-et szemforgató önáltatásnak tartja. Távolodik a családtól, a maga útjait keresi. Lassanként tudatosan is szembefordul a kétszobás vasutas családi ház idilljével, a heti egy-két korsó sörrel a vasúti kantinban. Mindezt kinőtte már, s leginkább a hamis nyugalmat, hiszen a MÁV-sziget körül ott fortyog a nógrádi szénmedence felkorbácsolt széncsatás, padláslesepréses sorsa. Többek között nagyapjáé, aki vasúti pályamunkával, krampácsolással izzadt össze öt holdat, aki a Horthy-korszak self made man-je. volt, nem a biztonságos nyug­ díj reményében élt, hanem a semmiből teremtett valamit, inas, szívós kitartás­ sal. Mellette a nagymama, aki családösszetartó erejét adta az ügyhöz, „abrichtolt, stafírozott”, s aki a család ide-oda vándorlásai közepette szárnyai alá vette és iskoláztatta Bandit is. Ahogy a gyerekkori háborús képek a halál­ problémát, úgy a nagyszülőknél töltött évek az értelmes és folytonos küzdelem, 57 �a soha bele nem nyugvás szellemét ültették el a kisfiúba - írói magatartásá­ nak két alapvető motívumát. S a harmadikat: a ragaszkodást. Gerelyes Endre mindvégig azonos maradt önmagával, ezért sohasem érthette a praktikus, időre szóló, érdekekkel terhelt emberi kapcsolatokat, a nagy ügy nélküli összefonó­ dásokat, amelyeket oly reménytelenül járkált körül később, már íróként, Bu­ dapesten. Kialakult állandóságtudata, ez látni tanította, véleményt formálni a körülötte létező igen sokszínű, keverékvilágról, amelynek mitizált hőse a bá­ nyász volt a maga földmélyi hűségével, az akkor szinte mindennapos bánya­ omlásokkal, a hősi halál mítoszával, a társadalmi elismertséggel. Követte az acélgyár, a falvakból, településekből szőtt, s a keskeny nyomtávú bányavasút madzagvonalára szerveződő vidék monstruma, az értelmes szervezettség ideája, ha tetszik, a József Attila-i rend szimbóluma. Gerelyes már tudta, hogy ő más. Érzelmileg elkülönült, éppen toporzékoló csikókorszakát éli, nem szereti, ha olyanok simogatják, akik végül is betörni kívánják. (Nem véletlen a csikó példa, A l Bobáken című novellájának alap­ motívuma, Gerelyes személyiségéhez pedig kulcs lesz később ez a rögződött pszichés ellenállás.) De most még gimnazista, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanulója. Verseket ír. A salgótarjáni gimnázium maga is különös hely ezekben az években: me­ nedéke a megszüntetett egyházi iskolákból kiebrudált kitűnő tanároknak. Ge­ relyes Endre irodalomtanára a fiatal Herold László, osztályfőnöke Marton Kálmán, szintén volt pap, aki azonnal felfigyel a kamaszérzékenység mögötti igazi értékekre, bölcsen irányít, emel, ráláttat. Levelezésük kisebb-nagyobb meg­ szakításokkal később is tart. Marton Kálmántól kapja Gerelyes Endre mind­ azt, aminek az irodalompolitika később annyira megörül: az útrabocsátókhoz való örök kötődés eszméjét, lenézésük helyett a megértés és a kiválasztottak által történő felemelés (ha tetszik, krisztusi) gondolatát, az elszakíthatatlan köldökzsinór fontosságának tudatát. Mielőtt bárki előtt megjelenne a kép, amint a bölcs Marton Kálmán a gim­ názium kerengőjének egyik sarkába visszahúzódva, életre szóló intelmekkel lát­ ja el a serdülő Gerelyes Endrét, ide kell biggyesztenem azt a tényt, hogy ezek az intelmek és atyai jótanácsok kemény veszekedések formájában zajlottak. Szóban és levélben. Hogy ez a stílus miként alakult ki, az ma már rekonstruálhatatlan. Bizonyára a „velem perelj, ne a szüleiddel” alaptételből, s „a Bandi gyerek” megfogadta ezt a tanácsot, olyannyira, hogy későbbi, írói létében is ezt a módszert gyakorolta: veszekedve, vitatkozva remélt barátokra, illetve „jó ellenfelekre” szert tenni, aztán - már kölcsönösen megméretve - röhögve egy­ más keblére borulni, vagy sziszegve bevágni az ajtót. Mint ilyen, feltétlenül latinos temperamentumú volt, gyors hangulatváltásokkal; stílusa is ott ragyog igazán (mint idézni fogom) leveleiben, apró megnyilatkozásaiban is, ahol a teljes regiszteren játszik egyszerre, hatalmas akkordokat fogva be, vérgőztől a lebbenő iróniáig. Akárcsak később, budapesti egyetemi évei alatt, a salgótarjáni gimnázium­ ból is hazajön, életre szólónak hitt barátságai, szerelme (későbbi felesége) Schlattner Edit mind odakötik - jóllehet Edit családja nem rokonszenvezik vele, a „vasutas fiánál’” jobb partit remélnek lányuknak. „Alapvetően nagy érdekszövetség és részleges ellentétek, részvét, segítőkészség és némi káröröm vegyül, hullámzik az itteni emberekben. Éppen ezért nem szabad elhallgatni e kérdéseket, mert a közös múlt, az egymásrautaltság - s a múltban az egymás 58 �ellen fordítottság köt és kötöz egyszerre - írja később a Kenyeretlen Tarjánban. - Emlékszem, hogy még legénykekoromban is - negyvenöt után - meny­ nyire mást jelentett Salgótarjánban az acélgyári olvasóba menni, vagy a bá­ nyászkaszinóban táncolni szombatonként. Zagyvapálfalván, ugyancsak hosszú évekig, szigorúan elválasztva önmagukat, három részre tagolódott a falu. Az uveggyár volt az »elit«. A falu, ahol kevés parasztember, a vidéki értelmiség, vasutasok és iparosok laktak, valahogy középütt foglalt helyet ezen az aljas és pitiáner ranglétrán. A telep volt alul. S még később, az ötvenes évek ele­ jén, amikor már eltűntek, sőt ellenkezőre váltottak a gazdasági különbségek, az igazán nagy ökölvívócsatákat akkor vívtuk, ha a Salgótarjáni Bányász és a Sal­ gótarjáni Vasas csapott össze. Tudniillik, ez már egy kicsit reváns volt. ( .. . ) . . . akármilyen nehéz sora volt ezeknek az embereknek, évente három-négy al­ kalommal mindig összejöttek, lovaskocsik hozták a söröshordókat, szalonnát sütöttek, s a cserfák alatt reggelig folyt a tánc, fiatalok találtak egymásra, szö­ vődtek a házasságok, és robbantak ki egyetlen pillanat alatt a verekedések. Mert a bányász, ha bepálinkázott vagy beborozott, akkor tényleg - félállattá vált. Tudom, hogy a kilátástalan robot, a csaknem egyhangúvá váló életve­ szély, az életnek is alig nevezhető vegetáció tette ilyenné. ( . . . ) A »Jó szerencsét«-köszönés nem üres szó. Ők érzik. S ez az állandó halállehetőség (nem ta­ lálok rá jobb szót) ismét csak nagyon furcsán és összetetten hat. Eldurvít, ke­ ménnyé és könyörtelenné tesz. És ugyanakkor megteremt egy hallatlan öntu­ datot, önbecsülést és fantasztikus szakmaszeretetet.” Gerelyes így körvonalazza ezt az elhagyhatatlan, mert egyszeriségében meg­ határozott mikrovilágot, amelyet igazán csak az érthet meg, aki belőle kire­ pítve, szerzi meg rálátását. A Kilenc perc című „boksznovella” oly meglepe­ téssel üdvözölt társadalmi töltetének is itt az eredete: a sportegyletek megfe­ lelnek nevük jelentésének, a ringben társadalmi presztízs- és osztályharc fo­ lyik, s mint ilyen, etikai küzdelem is. A két fiatal bokszoló lényegében külön­ békét köt egymással, nem hajlandók felhergelt áldozatai lenni az üvöltő aré­ nának. S ez az egyetlen mód, ahogyan ki lehet kapcsolódni a felhasogatott arcú táj sarabolt tudatú őshonosainak és telepeseinek induló életek számára belterjes és nyomasztó légköréből: a fiatalok természetes életösztönével és barátkozási hajlamával. A kisvasút bányatavak, erdők, csalitosok között kanyarog, s hogy ne kelljen a különböző életformát élő szülők vizslatekintete miatt feszengeni, s avíttnak ítélt intelmeket meghallgatni, az ötvenes évek itteni ifjúsága is ter­ mészetes gesztussal veszi birtokába a salakos sportpályákat, szervezi köréjük az életét kék melegítőiben és tizenöt forintos tornacipőiben. Gerelyes kezdetben atletizál, aztán bokszol, végül is a kajak s a vizek szerelmese marad: lesel­ kedő veszélyek a Dunán, új és új ismeretségek a táborhelyek környékén, örö­ kös nyitottság a váratlanra, a kalandra, ez lesz az ő igazi világa. 1953-tól sport­ pályákon szövődik szerelme Editkével, s talán ezekben az években írott leve­ lei írói moccanásának első dokumentumai. Érdemes beléjük pillantani, s immár a lezárt élet és a higgadt idő távlatából rálátni azokra a sorokra, amelyek még rárakódott legendáktól, hívek és ellendrukkerek torzításaitól, kritikusok aktuá­ lis mérlegeléseitől mentesen láttatják meg Gerelyes Endre emberi s később írói alkatának alapvonásait. 1953-ban szerelme ablaka előtt sétál este az utcán. Epekedik befelé. Edit édesanyja szóvá teszi a dolgot. „Am i a rámmért fenyegetést illeti - írja Gere- 59 �lyes-, I. §: Mulattatnak, a veszélyes helyzetek, 2. §: Az utca nem magántu­ lajdon, és ha én az én Editkém ablaka alatt akarok sétálni, az Úristen sem tilthatja meg nekem. 3. §: Akasztottam én már tengelyt keményebb legények­ kel is, meg is klopfoltak egy párszor, mégis itt vagyok.” Figyeljünk a mondatra: „Mulattatnak a veszélyes helyzetek.” Vissza kell majd térnünk rá akkor, amikor arról illik majd szót ejteni, hogy - mint anynyian állították - Gerelyes kereste a veszélyt, mintha D ’Annunzio hírhedtté vált tételének tenne eleget: „V ivere pericolosamente” . (Veszélyesen élni - vagy maibb nyelven: Kockáztass mindig!) De figyeljünk csak a következőkre (szerelmes levélben): „Ha egyszer fel­ akasztanak, tudod, már nyakamon lóg a kötél, a fehérruhás szüzek megkezdik a rózsahintést, megszólalnak a harangok, az emberek egymást csókolgatják az utcán, s az alsókekeci plébánián zeng a Te Deum laudámus. . . mert egy gaz­ emberrel kevesebb, mert most akasztják az utolsó jellemes csirkefogót.” (1955) Ugyancsak ebből az évből már egy ízig-vérig „gerelyesi” vallomás: „Egyszer valamelyik Sándor pápa vendégül látta valamennyi nobilist és nobilissát, akik politikai vagy gazdasági ellenfelei voltak. A Borgiák véréből származott az az úr, abban a fészekben költötték, ahol kartársnőd, Lucretia is csiripelt, tehát tettét nem lehet csodálni. Szerette ez a banda a pompát és a halálhörgést, eredeti módon tudott lelkes barmokat exportálni a pokolba. Szó­ val, kérlek, folyt a bor, majdnem olyan dúsan, mint a vér, csillogtak a kelyhek, lesték az öreg egyházfőt, mondogatták ezek a torz embertestekbe ágyazott sakálok, hogy »No, az öreg se húzza sokáig, oh Maria mia, segítsd gyorsan a kötényedbe!« Az öregúr ekkor megtörölgette aranykeresztjét, rendbe tette öltö­ zékét, felállt, s mintha egy kedves meglepetést közölne, ravaszkás mosollyal harsogta: »Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy tudtukra adjam: önök mindannyian meg vannak mérgezve.« S amint meredt szemekkel felugráltak, o rvos után kiáltozva, bölcs megvetéssel, öreges fejcsóválással mondta: »Késő!«” Miért vallomás ez? Mert néhány sorral alább értelmet nyer a történet: Gerelyes bevallja, hogy szerelmes. De hogyan! „ É n azelőtt mindig meg tudtam csinálni, hogy soha nem veszekedtem lányokkal, mert leléptem, ha nem úgy lettek, ahogy vártam. Dühöngök magamra, de Veled szemben képtelen vagyok ilyesmire. És ha Veled kiabálok, Ö N M A GA M A K A R O M M E GG YŐ ZN I , hogy Te sem vagy különb a többinél, és rájövök., hogy késő. A szívemre cse­ pegtetett édes aqua toffana hat, már elfelhőzte az agyamat is, a kutya szentsé­ git neki!” Tizenhét éves leányzó legyen a talpán, akinek első olvasásra melegség önti el a szívét, mert világosan megértette, hogy kedvese csupán annyit akart kö­ zölni vele, hogy minden más női lények felett állónak tartja, és kikezdhetet­ len férfiúsága és klasszikus műveltsége ellenére megesett vele az a szégyen, hogy annyira szerelmes lett a címzettbe, hogy az már édes méregként elfelhőzte borotvaéles intellektusát is. Kamaszos, hetyke kivagyiság - s egy nagyon tiszta, fertőzetlen lélek, az a bizonyos „szervileg ép erkölcsű ember”, aki még öntudatlan humanizmusát szentimentalizmusnak véli, és szégyelli: „Mindig restelltem szentimentalizmusomat. Asszonyok neveltek, kényeztettek. 10-12 éves koromig, lágyan, asszo­ nyosan. Apu észrevette, és ő vett kezelésbe. Mostanában beszélgettünk erről, és elmondta, hogy hallatlanul nehezére esett engem a pityergésért büntetni, és szinte ridegen, férfiasan bánni velem, amikor szeretett volna simogatni, ösz60 �szecsókolni. (Állítólag akkor még kedves és szeretette méltó voltam.) Kívül­ állók azt állítják, hogy keménykötésű lettem és férfias. Középiskolában már magam is előmozdítottam ezt, írtam már róla, verekedtem, miegymás. A lel­ kűletet - sajnos - lényegében megváltoztatni nem lehet. Ez ostobaságnak hang­ zik, de így igaz. Annyi vagy több érzékenység van bennem, mint 6 éves ko­ romban. A cinikusság és nihilizmus jó takaró volt, 16-18 éves fiúk nem sze­ retik látni a gyengeséget. Azok farkasfalka, civilizált kiadásban, aki elbukik, felfalják, vagy ami még rosszabb: kinevetik. Hamar beletanultam én a pofoz­ kodásba, ittam és nőztem - már amennyire tanácsos volt - , és én lettem az előcsahos. Riadtan lestem magam, úgy óvatosan kaparásztam is visszafelé. ( .. .) Sokszor számot vetettem már magammal, és nyugodtan, minden kétely nélkül odajutottam, hogy a hozzátartozóimat jobban szeretem az életemnél. Pedig ha sokszor blazírt is vagyok, nagyon szeretek élni. És akármilyen bitangbanálisan hangzik is, ezt az országot is szeretem (hazát mégsem mertem írni), meg az embereket is. Azt hiszem, ott a hiba, hogy túl mélyen érzek, vagy ke­ vésbé ünnepélyesen szólva: mindent mellreszívok. ( . . . ) Sokszor szeretnék egy jó nagyot sírni, ha egy kicsit is megbántottam valakit.” „A z önmagával szemben sem fékezett kíméletlen őszinteség nála gyakran a szeretet, paradox módon a közeledés jele volt. Kitartó barátait hajnalig tartó, egetverő vitákban szervezte” , írtam róla 1976-ban, még leveleinek s ezeken keresztül érlelődésének ismerete nélkül. Ma már azt is tudom: nyomasztó ki­ sebbrendűségi érzésből eredt nála a hetykeség, tele volt a magára maradástól való félelemmel, néhány évvel később is, amikor űrhajóhoz méltó kezdősebes­ séggel repítették fel az írói pályára, még bizonytalanságérzettel küszködött, félt. Gyáva volt tehát? Nem. Ahhoz volt gyáva csak, hogy elgyávuljon. Akár­ csak a nagy példakép (vagy inkább fogadott rokonok) egyike, Hemingway, akiről (már halála után) kéjjel mondták el a lélekbúvárok, hogy „bátorsága eredendő gyávaságának leplezése volt” . Nem tudom ugyan, nevezhető-e gyá­ vának az a férfi - még ha írói stílusának divatja jelenleg éppen leáldozott, de legalábbis tetszhalálállapotban van - , aki hűséges Pilar-ja fedélzetén német tengeralattjárókra vadászik, és aki Spanyolországban van, amikor ott kell len­ nie, és elsőként vonul be a felszabadított Párizsba, még ha a Ritz hotelt ro­ hamozza is meg. Bátornak senki sem születik, az igazi bátrak legtöbbje az igazi félénkekből lesz, míg a vakmerők általában elgyávulnak. Kétségtelen viszont, hogy a nagy rokon remekül menedzselte magát, csillagászati összegű honorá­ riumok legendáját teremtve írásai köré már ifjúkorában (egyben önmagával szembeni igényeit is magasra srófolva), afrikai szafárik és látványos fiestázás mögé bújtatva az írói lét magányos, vergődő óráit, mintegy védekezésül is egy­ ben. G erelyes kettőssége sem különbözött ettől: hamar belátta, hogy nem tud kávéházi asztaloknál dolgozni, s jobb, ha a csak rátartozót nem viszi ki az ut­ cára, baráti asztalhoz, kocsmapulthoz sem, albérletéről viszont alig tudott va­ laki is. A köréje fonódó legendákat azonban nem tudta lebegtetni maga kö­ rül, beléjük kapaszkodott, megmagyarázta őket, küzdött ellenük, vívódott ve­ lük, utálta őket. Kiegyensúlyozott pillanataiban viszont kötetnyi novellához elegendő gondolatsziporkát szórt szerteszét, tékozolt el örökre. Levelei olvastán meglepett, hogy húszéves korában - éppen ő - kesernyés és kishitű. „Szerelmes vagy és azt hiszed, mindig 18 éves az ember - írja egyik levelében (1955). - Úgy gondolod, valami pompás lehet egy kis háztartást ve­ 61 �zetni idillikus fészekben élni. Ez elmúlik. Mást mondok, a fiatalság is elmú­ lik. É n bízom magamban, remélem, hogy a családom meg tudom védeni min­ den alattomos, életkeserítő hatástól. Nem fáznak, mindig lesz egy teli kis élés­ kamra, és a többi. De látod, az élet igen sokszor áthúzza a számításokat. A z apám tele reménnyel indult neki, fiatal volt, tehetséges és optimista. Aztán az édesanyja meghalt, az édesapja beteg lett, abba kellett hagynia a készülést, mert pénzre volt szükség. Még így is el tudta tartani Anyámat, úgy ahogy ter­ vezgették, a frontig. 45 óta - nem megy más módon - Anyu is dolgozik. Ha nem áll annyira Apu mellett, ha nem segít neki, ha nem szereti változatlanul a talán összetört reményeivel együtt, pokollá tette volna az életét. Így, együtt, egymás mellett, ha nehezen is. megy a dolog. Tegyük fel, hogy hasonló körül­ mények közé kerülök. Tegyük, fel, hogy nem tudom biztosítani Neked a lét­ minimumot. A barátaid esetleg befutnak.. Tehetség, szerencse, összeköttetés, sok. minden kelI hozzá. ( . . .) A front után elkísértem Apámat 30 -40 kilométe­ res csereútjaira, tízéves koromban. Azt mondta, ahogy otthon kiraktuk a szer­ zeményt, hogy férfi lesz belőlem.” G erelyes Endre már egyetemista. Hétvégeken hazajár, családja, szerelme barátai várják. Mint ezekből a jóformán egyazon évben írott levelekből is ki­ tapintható, készül felelős, felnőttkorszakára. De tanácstalan. Talán érzi már, hogy a szűkebb társaság már a saját sorsát kovácsolgatja, a kamaszos nekivadulások, „csajozások” és csavargások korszaka a vidék szigorú törvényei sze­ rint lejáróban - és hát az élet meglehetősen nehéz, ha nem nehezebb, mint a háború előtti utolsó békeévekben. A feltételek kemények, de a bányásztelepü­ lés „egyszerű, tehetséges gyermekei számára” szinte korlátlanoknak tetszenek a lehetőségek. Gerelyes nem politizál, a napilapokba sem igen néz bele, köz­ vetlenül látja mindazt, amiről akkoriban megszépítve olvashat csak: az em­ berek, a családok vergődését, küzdelmét a mindennapi kenyérért, az új hie­ rarchia belső csatáit, az italba fojtott indulatokat. Szégyelli magát, mert ő már „polgár” , egyetemi szemináriumok éles eszű vitázója, retteg attól mégis, hogy rá lehessen fogni: megtagadta eredeti környezetét, amely egyszerre csak rá is idegenként néz majd, mint azokra, akik alig várták már, hogy hátuk mögött tudhassák a nógrádi szénmedencében eltöltött gyerekkor zárt világát. Küldetést érez, de még nem meri hinni, hogy mesfelel-e majd ennek a kül­ detésnek. Még nem tudja, hogy alig egy év, s barátai szerterepülnek (M. Nagy Pált a párizsi Magyar Műhelyig hajítja a detonáció), mások a salgótarjáni sor­ tűz vétlen áldozatai lesznek. Önmagával van elfoglalva, váratlanul éri majd a robbanás. „Ma reggel Szauder (ez egy professzor az egyetemen) találkozik az egyete­ men velem, megállít, és az ő kedves, csípős hangján rámordít: Mi a frász van magával, úgy jön-megy, mint egy hulla. Ötöltem-hatoltam. türelmetlenül leint: Majd a vizsgán beszélgetünk, menjen a frászba. És elrohan. Bementem vizs­ gázni, rámles a szemüvege felett, közben készültem. Mondja el a felelet váz­ latát. Elmondom, elég! A d két ötöst (a másikat szemináriumból), elém kö­ nyököl: Na, pakoljon ki! Elmondtam, amit lehetett. Hogy semmit sem tudok., hogy senkinek érzem magam, pedig nem bántott senki, és hogy olyan remény­ telen minden. Nézze, maga hetedik, az évfolyamon, akinek ötöst adok. tehát - és olyan kedves, mikszáthos nevetést produkált az öreg fülesbagoly - vala­ mit csak tud. És jegyezze meg, csak a semmi emberek érzik magukat mindig titánoknak. D e csak az igazi titánok vívódnak, a bolhák nem. - Itt megint kö62 �högött, nehogy elhízzam magam, és bizonyára elpirultam, mert kéjjel szemlélt. (Azóta címezgetnek ifjú titánnak, amióta egy történelemdolgozatomról azt mondta a tanársegéd, hogy szárnyaló stílusú, mélyen átérzett, titánian pocsék történelemdolgozat. Csuda nagy röhögés volt.) Aztán elémnyomott egy Kötcsey-levelet, és tulajdonképpen ezért meséltem el az egészet - figyeld csak kettőtök gondolatainak a hasonlóságát: TE: . . . csinálni a tőlünk telhetőt. Ami úgysem telik ki az erőnkből, azon nem szabad keseregni. Kölcsey: Tudunk változtatni a sorsunkon? Rajta! D e vinnyogni, mint gyer­ mek, vagy toporzékolni, mint makacs hölgyike, s mégiscsak szenvedni, ami lelkünket nyomja, pfuj! Vinnyogtam, toporzékoltam én is. Most ahol tennem nem lehet, összedugom a kezem, és mondom: rengj, dörögj, mennykövezz vagy amit akarsz, de azt nem teheted, hogy én ne legyek én!” Bandi nem is panaszkodott soha. Nem volt műfaja. Hiszen egészséges volt, fiatal és tehetséges. De nem értette meg Szauder bátorításának lényegét sem. A professzor nem a történelemdolgozat „ifjú titánjára” gondolt. Mert bátorí­ tás volt - lehetett - ez a kétcsillagos vizsga, a külön kategóriának kijáró, nem kis elismerés. Gerelyes még valamit nem vett észre akkoriban: ha esetlenül, fel-felfortyanva vagy éppen tétován történő magakeresése közben számára ke­ serű szájízt hagyó kioktatásokban részesült is: lényegében neki volt igaza. Problémaérzékenysége már akkor pontos volt, de nem érezte a feltételek és körülmények megváltoztatásának lehetőségét, a falak merevnek, lebonthatatlannak mutatták magukat, az elvek dogmákká merevedtek. Ő viszont képte­ len volt megváltozni, vagy meggyőződése ellenére alkalmazkodni, betörni. Ek­ kori gondolatait tükrözheti - már érlelt formában - jóval később vihart ka­ vart oktatási reformcikke, amellyel az eszmei mondanivalót hajszoló, Petőfi szájába is munkásmozgalmi töltésű mondatokat kívánó Adyból is proletárköl­ tőt faragó, s nem az irodalmat magát megértető és megkedveltető oktatásmodellel vette fel a harcot, okosan érvelve, s gyomorszájon ütve a mindent meg- és átideologizáló pedagóguseszményt, amely - mert éppen akkor volt jellemző az egyetemre - ma is kísért, és (végül is) elidegenít. A z 1956. februári (SZKP) XX. kongresszus megdöbbenti, felrázza. Belelát annak a világnak mélységeibe, amelyről azt hitte, hogy természeténél fogva olyan, amilyen. A megújulásnak ez a belülről fakadó képessége új jelenség a világtörténelemben. Gerelyes huszonegy éves, megérti, hogy vajúdásai, vívó­ dásai nem magányosan elszigeteltek, hanem hatalmakéi és egyben minden egyes gondolkodó emberéi is, s talán azt is megérzi, hogy addig nem figyelt eléggé a mögöttes jelzésrendszerekre, s mint kölyökkutya a vizet, lerázta magáról az érte nyúló, segítő szándékú kezeket is. Tekeredett egyet a történelem forgó­ színpada. Látta ő annak idején, hogyne látta volna, hogy Salgótarjánban és környékén régi fasiszták bújtak bilgeribe, s vedlettek át ÁVH-sá. Öreg nyilas cipészek, házmesterek pózolhattak a hatalom képviselőinek szerepében, miköz­ ben a fordulat évében becsületes embereket tisztogattak ki az immár egyetlen párt soraiból. De elzárkózott ezektől az emberektől és ezektől a jelenségektől, megvetette (s talán kihalásra ítélte) őket, s a fiatalság egészséges életösztöné­ vel remélte az „új erkölcs” diadalát - küzdelem árán. Ez a naivitás nem az ő hibája volt, a háború utáni fellélegzés, a demokratikus erők szóhoz jutása, az újjáépítés csakugyan kollektív lendülete, a friss népi értelmiségi erők ára­ dása és világmegváltó hite szülte a (később kincstárivá váló) optimizmust, mi­ 63 �szerint egyetlen nemzedék vállalása elegendő lesz ahhoz, hogy az eredendően jónak született emberi természet az össznépi akaratban kiteljesedjék. „Küzde­ lem árán” mérlegelhetjük újra a szavakat. Most feltárult előtte az új „színpadkép” , immár az, amely majd a saját nem­ zedéke sorsát határozza meg. Ilyen indulattal veti magát 1956 diáktüntetéseibe, s hogy mivé fajul az ő és mások ifjúságának tiszta szándéka, arról haláláig képtelen írni, csak néhány töredékes bekezdés maradt ránk visszaemlékezésében: „Sohasem voltam spe­ kulatív, filozófiai problémákon rágódó típus, s főképpen mert sem képzettsé­ gem, sem tapasztalatom nem adott lehetőséget nekem, hogy ezt megnyugta­ tóan eldönthessem, elhatároztam, hogy úgy élek, ahogyan természetes hajla­ maim diktálják, mint ahogyan minden tizenhét-tizennyolc éves fiatalember legalábbis abban az időben, 1952 -53-ban élt. Lelkesedtem a nagy szociális esz­ mékért, viszolyogva és félelemmel szemléltem mindazt, ami messze a fejem felett zajlott, udvaroltam, amúgy diákmódra, örültem sportsikereimnek, örül­ tem annak, hogy a hátam mögött van az érettségi, végre sokat ettem, sokat nevettem, és Salgótarjánból, pontosabban Zagyvapálfalváról készültem a nagy hadjáratra: szeptemberben egyetemre jövök és egy új szakasz kezdődik az éle­ temben. ( .. .) A Z O N az október 23-án este, nébányan, fiúk, lányok, a Madách téren áll­ tunk. Mindannyiunkat kimerített az izgalom, hiszen az egyre óriásibbá dagadó tömegben lépegetve, noha nem hittük, és nem is tudhattuk biztosan, hogy lő­ nek-e a tömegre. A Bem-szobortól átjöttünk a Parlamenthez, innen pedig ha­ zafelé. A lányokat kísértük a diákszállójukba. Amikor meghallottuk azt a dü­ börgést, amelyet mi, fiúk a katonai kiképzések alatt olyan jól megismertünk, mindannyian megdöbbenve álltunk, mert először nem hittük el, hogy E Z le­ hetséges. - Ezek tankok! ( .. .) Elképedve meredtünk egymásra. Mi ez? Mi történik itt? Válamennyien viszszaemlékeztünk a tegnapi nagygyűlésre, amely az aulában zajlott, és ahol vad vitákat folytattunk arról, hogy csatlakozzunk-e a lengyel rokonszenvtüntetéshez. - A többi egyetemek is jönnek. A gyárak is jönnek - kiabál az egyik szó­ nok. - Csak mi nem? - Békés rokonszenvtüntetés lesz. Majd kart karba öltve megyünk, hogy ide­ gen elemek ne csapódhassanak hozzánk! - K i garantálja azt, hogy békés tüntetés lesz? - kérdeztem. - Mi! - ütött az asztalra az elnökség egyik tagja. - Tárgyaltunk a kormány­ férfiakkal, nem fognak lövetni. ( .. . ) (Folytatjuk) 64 �E számunk szerzői B e n já m in L á s z ló költő, Új Tükör főszerkesztője (Bp.), C zig á n y G y ö rg y költő (Bp.), C s á k y K á r o ly költő (Ipolyság, Csehszlovákia), C s e h K á ­ ro ly költő (Halmaj), C so rb a P ir o s k a költő (Szuhakálló), E ndrődi S za b ó E r n ő költő (Bp.), F o d o r Á k o s költő (Bp.), F r ie d Istv á n iro­ dalomtörténész (Bp.), G é c z i J á n o s MSZMP Nógrád Megyei Bizottsá­ gának első titkára (Salgótarján), H á r s G y ö r g y író (Bp.) H o r p á c si S á n d o r kritikus (Miskolc), K iliá n Istv á n történész (Bp.), M á z ik Is t­ v á n költő (Fülek, Csehszlovákia), N é m e t h J á n o s Is tv á n népművelő (Rétság), P a p p L a jo s költő, Napjaink főszerkesztője (Miskolc), R o m sics Ig n á c tudományos munkatárs, M TA Történettudományi Intézet (Göd), S im o n ffy A n d r á s író (Duka). A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Dr. Horváth István Csik Pál Dr. Fancsik János A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Szabó Károly Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Dr. Tamáskovics Nándor Kojnok Nándor (szépirodalom) Tóth Elemér Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I FERENC A N ó grád m egyei a d ja : a P o sta . N ó grád (K H I, t a u t a lv á n y o n , e lő fiz e t é s i m eg és K é s z ü lt nem a fé l te rje d e le m b e n . F . 48, egy József a 3 10 0 . K H I évre 96 a N y o m d a ip a ri K e le m e n G ábor la p ja . S a lg ó ta r já n , F e le lő s k ia d ó : k é z b e s ítő k n é l, nádor té r 215-9 6 1 F t. v is s z a . I S S N : 0 5 5 5 - 8 8 6 7 . m egyei v .: V ., á tu ta lá s s a l évre o s z tá ly á n a k V á lla la t. b á r m e ly p o s ta h iv a ta ln á l, k ü ld ün k N ó grád m ű v e lő d é s i S ze rk e sztő sé g : L a p k ia d ó B u d a p e st, v a la m in t d íj V B F eren c. m egyei E lő fiz e th e tő Iro d á n á l T a n á cs Ba ran y i F ő sze rk e sztő : 1. 62 sz. a p o sta János Tam ás út 21. 1900 B u d a p e st). je lz ő s z á m r a . k é th a v o n ta . T e le fo n : ig a z g a tó . h ír la p ü z le te ib e n P o s ta c ím : p é n z fo r g a lm i M e g je le n ik A ran y B á lin t E gyes és 14 -3 8 6 . T e r je s z ti a ára K é z i r a t o k a t és r a j z o k a t n e m K i­ M agyar K ö zp o n ti K ö z v e tle n ü l szám a H ír la p vagy pos­ 16 F t, ő rzün k I n d e x : 2 5 -9 2 5 . V á lla la t s a lg ó ta r já n i ig a z g a tó . 8 5 .3 9 8 4 0 N . te le p é n , S. 900 p é ld á n y b a n 3 ,6 ( A / 5) ív �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/3. szám Subject The topic of the resource Művelődéspolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/78a3fe951f44120488b017448b43ed31.pdf 93b6aaf2c60a344c979e3948e675b679 PDF Text Text �Tartalom XX. É V F O L Y A M 5. SZÁ M 1. Magyar József: Keleti limes (versciklus, részletek) 3. Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve (novella) 11. Lőrinczy István: kék vers a hónapokról (vers) 12. Petrőczi É va: E gy nemzedékre, Illik hozzám (vers) VALÓ SÁG U N K 13. Kissné N ovák É va: Week-end, ahogy a gyerekeink látják (szociográfia) 24. Ghyczy Tamás: Inkább.. . (Vitairat) ABLAK 30. A z én észt költőim (Tandori Dezső) 31. Észt költők 37. Cs. Varga István: É g veled, barátom (tanulmány) SZOM SZÉD SÁG 43. Kormos Sándor: A szlovák ötágú síp M ŰH ELY 53. Fráter Zoltán: Ütemek és atom 57. Petrőczi É va: Napló helyett III. (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 59. Jeszenszky G éza: A z elveszett presztízs (Romsics Ignác) 61. Szabó Bálint: A z „ötvenes évek” (Szakály Sándor) É L Ő M ÚLT 64. Vitray Tamás: Egy hercegnő - közöttünk (interjú) 70. Egy hercegnő emlékezik (memoár) M ÉRLEGEN 75. 79. 84. 88. 91. 94. A lexa Károly: A semmit tudni pontosan Németh G . Béla: Századutóról - századelőről (Lőrinczy Huba) N agy András: A platonikus Serfőző Simon: Holddal világítottunk (Takács József) Onagy Zoltán: Vénusz beteg (Pósa Zoltán) K ét békési költőről (Madár János) E számunk illusztrációs anyagát a III. Országos Rajzbiennálé (Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum) m űvei közül válogattuk. A borítón B A Z S O N Y I A R A N Y ; a 10. old. R A SZL ER K Á R O L Y ; a 23. old. SO M LA I V IL M A ; az 52. odalon V Á R N A G Y IL D IK Ó ; a 69. old. D A R V A S Á R P Á D ; a 87. oldalon B A D A C S O ­ N Y I SÁ N D O R ; a 60. old. F Á B IÁ N D É N E S Z O L T Á N ; a 90. old. Á C S IS T V Á N ; a 93. old. C ZIR Á K I L A JO S ; a 96. old. K U N T E R N Ő rajzai láthatók. �M A G Y A R JÓ Z SE F Keleti limes (részletek) 4. M IN D IG IL Y E N B A L V O L T IT T A V IL Á G ? A d y Endre folyók azért Belényesnél lábam a Dráva Bartók szájam Eszéknél fog se és kezet érintette Zrínyi és folyók a hídnál Busitia kéket folyók folyók országok vagytok vagytok hátába hallgatag tekergő a Duna Pozsonynál vértanúk boák mint is szobrokat a Maros a Latorca görget Aradnál Munkácsnál folyók folyók folyók nevetek zsongtok bús hallatára fülembe düledéknél történelem hömpölyög néhány folytok Ady-sort mint a Tisza Újvidéknél a Sebes-Körös Váradnál véres Csucsánál vágtok agyamba Husztnál a víz folyók folyók balladás adtok folyók hitet zenéltek is fonográfra 1 �A REM ÉNYFUTAM KÖ LTŐ JÉ N EK Ha elég hajlékony a hídba ereszkedő drága - hasán napfény táncol, háta íve alatt tengernyi fű, szája-szeme sarkában cinkos mosoly szivárványnál is tündökletesebb! Lehet valaki híd nyolcvan évesen is, ha szavak seregét vezényli türelmesen szívén, szellemén át, mint tette I. Gy. leronthatatlanul, állva rendíthetetlenül a főváros roncs hídjainál. Éjszakákban tapogat lidérc-kezünk. Elérjük egymást? Lehet-e híd egyivásúak raja? Hová, merre megyünk? Megyünk egyáltalán? V agy csak topogunk, dagasztunk ezeréves tekenőben? Mégis, lehet híd - „ Utolsó hídfő” bár - , ha a rebellisek feje vízbe kénvszerített pillér s kiknek ifjúságán flegmán átgyalogoltak: közömbösek, cédák, intrikusok. Lehet híd - tudod nélkülem is ez a parttalan nyelv, ez az örökké versbe-fonódó tünemény! Mert, ha nem ebben, mi másban hihetnénk? �AR D A M ICA FEREN C Piszokul felhergelve Egyik szerda reggel mindhárman úgy éreztük, piszokul fel vagyunk her­ gelve. Lukácsot (plusz havi háromszázért szolgálati kocsinkat vezette) az anyósa taszította ebbe az áldatlan állapotba. Fodort a pedantériájáról híres, állandóan portörlővel szaladgáló fele­ sége. Engem a főnök (magunk között Nagy-Kígyónak becéztük), mert aznap a világ f . . . ra osztotta volna a munkát. - Elmentek P.-be, és jelentkeztek a Városi Nemzeti Bizottság elnöké­ nél, esetleg titkáránál. Egyikük elkísér a zsarukhoz, akik a hulla elszállí­ tása után lepecsételték a lakást. Náluk lesz a kulcs, legalábbis nekem a telefonba azt hazudták. Ha nem így volna, nézzetek utána a házkezelőségnál, illetve a lakásszövetkezetnél. A pecséthez, ajtóhoz ne nyúljatok, arra való a kísérő! - Írásos rendelés . . . ? — szakítottam félbe. - Ilyesmivel nem szolgálhatok! - tárta szét a karját. - A rendelést nem írásban, hanem telefonon nyújtották be. Többen is! A zsaruk is, meg a V N B is. - K i írja alá a munkalapot? - Tökmindegy! Bízom a rábeszélőképességedben. - Szóval, semmi sincs elintézve, semmi se biztos, megint írásos rendelés nélkül . . . - Mit pofázol?! A zsarukkal akarsz ujjat húzni? Vagy a Nemzeti B i­ zottsággal? Mikor fingattak meg utoljára? Eleinte úgy volt, hogy a fer­ tőtlenítést elvégzi a Járási Egészségügyi Állomás. Tulajdonképpen az ő kötelességük lenne... Sajnos, egyelőre nem értek oda. A zsaruk viszont sürgetik. . . Minél előbb meg akarják ejteni a hagyaték összeírását. - Értem. . , értem én! A Járási Egészségügyi Állomásnak büdös az ügy. . . Ahová ők nem tudnak felvonulni fehér köpenyben, fehér kesztyű­ ben, azt a munkát kegyesen átengedik nekünk. Kár a szóért, gyerünk pa­ kolni! Kézi szivattyú, gumitömlők, csövek, szórófejek, munkaruhák, védőesz­ közök kerültek az autó csomagterébe. - Gyertek az anyagért! - bődült el Nagy-Kígyó. A raktárban még megjegyezte: - Hónap vége lévén, ez az utolsó vételezés. Én itt mara" dok, elkészítem a havi zárlatot, meg saját részemre a kisleltárt. . . Azon­ kívül a kocsit is meg kell, hogy nézzem, vacakol a gyú jtás.. . Gúnyosan összenéztünk. . . A havizárlat meg a kisleltár, az rendben van. D e a kocsi. . . 3 �- K i hallott még ilyet, mindennap könyökig turkálni a motorban? csóválta a fejét Lukács. - Úgy lefojtja az üzemanyagot, hogy szegény kocsi alig húz, s előny­ adás után minden kereszteződésben ledöglik. . . - így Fodor. - Autóbuzi! - emígyen én. A főnök, mintha csak bosszút akart volna állni epés megjegyzésemért (egyébként nem hallhatta!), megjelent néhány rendeléssel, s a feltámadó szélben az orrom előtt lobogtatta a lapokat. - Nesze! - mondotta. - Írásos rendelés után siránkozol! P.-ből K.-ba már csak egy ugrás, molytalanítani kell az élelmiszerboltot. Ha a veze­ tője be tudja szerezni az engedélyt a bezárásra, megcsinálhatnátok. . . Z.ben, az üveggyárban hemzseg a vállalati büfé a csótányoktól. . . Ezeken kívül volna még itt egy rendelés. . . - Ácsi! - állítottam le. - Megőrültél?! Tudod, mennyi időt elpiszmogunk a lakással? Csak, amíg a kulcsot megszerezzük. . . - Azért vidd magaddal! Annyit végeztek el, amennyit tudtok, amenynyi az időtökből kitelik. Nem kell mindjárt beszarni! Nyeltem egyet. Hát ezt nem nyelem le! Am íg Lukács a startra készü­ lődött, letekertem az ablakot és odakiáltottam Nagy-Kígyónak: - Állandóan kínzod azt a szegény autót. Gondolkozz, mi lenne, ha a kórházban naponként megoperálnák ugyanazt a beteget, nem hagyva néki két műtét között egy szemernyi időt sem a lábadozásra? Telitalálat! Elindultunk. . . Ha fel is voltunk hergelve, ez csöppet sem akadályozott meg bennünket abban, hogy hangosan nyerítve ne integessünk a főnök­ nek, aki a trepniről rázta utánunk mindkét öklét. - Inkább a fiatal feleségével foglalkozna, mint állandóan azzal a dög autóval! - dühöngtem piszokul felhergelve. A főnök későn nősült, de még úgy is tizenöt évvel fiatalabb feleséget kapott. - Úgy látszik, a nyugdíjkorhatárhoz közeledvén, a férfiakat inkább érdekli az autó, mint a feleségük - toldtam meg, nehogy egy percig csend­ ben legyünk. - Kuss! - mondta Fodor. — Feleségről hallani se akarok! - Miért? Mi történt?" Otthon volt valami zűr? — faggattam fölöslege­ sen, mert Fodor magától elkezdte kiönteni a szívét. - Csak a szokásos. . . Hazamentem, megfürödtem, papucsba léptem köpenybe bújtam, mondom, lazítok egyet és elolvasom a napi sajtót. E r­ re ő, hogy segíthetnék legalább felporszívózni. Jó, előkerestem a készü­ léket és végigmentem a szobákon. Utána elraktam a helyére és visszaül­ tem az újságomhoz. Bizonyisten, allergiás az újságra! O tt szaladozott kö­ rülöttem, és kotkodácsolt: hogy a porszívózás pont hat percig tartott, s így mit sem ért. Hogy ő is leülhetne újságot olvasni, de neki port kell törül­ nie. vacsorát készítenie, újra kell porszívóznia, és tévé után még vasalnia... Kiborultam. Megmondtam neki: ha már naponta porszívózunk, a hat perc bőven elég. Ami az újságolvasást illeti, talán még életében nem volt a ke­ zében sajtó. . . Elkívánná, hogy a tévé műsora után én fogjak hozzá a va­ saláshoz? Ő sem végzi el a férfimunkát a háznál! Különben: ha nincs megelégedve a sorsával, adja be a válópert! - E zt így mondtad neki? 4 �- Így. . . Azóta egyfolytában könnyezik és áztatja a drága szemfestéket. - A sírás. . . A z az ő igazi fegyverük! - szólalt meg Lukács, és né­ gyesbe kapcsolt. - Meg az anyjuk! . . . Tegnap kicsit később értem haza, elsörözgettem a Tatranban, lekéstem a vonatot. Benyitok, hát ott ül ná­ lunk az anyósom, az a fekete varjú, s mindjárt nekem tapad: Most kell hazajönni?! Részegen?! . . . Négy, vagy öt sör volt bennem, s egy-két deci vodka. . . Mondom neki: hát magának mi köze hozzá, nem a magáéból ittam. . . Erre ő: Gyere haza, édes lányom, ne töltsd az éjszakát ezzel a kocsm atöltelékkel!... Egyik kezemmel a karját, a másikkal a n yakát fog­ tam meg. és finoman kivezettem a vén szatyort a ház elé, az útra. . . Még hallottam, amint végigsivalkodta a fél falut. . . Keserű lett a szám íze. Ezt le kellett öblíteni. Összeszedtem magam és elballagtam a kocsmába. A lig fogyasztottam valamit, üzennek, hogy menjek ki. Kinézek, hát ott áll a Mari bátyja, a sógor. . . Mit akarsz, kérdem. . . Megkérdezni, hogy bánsz te a húgommal, meg az édesanyámmal? - és néhányszor egymás után gyo­ morszájon vágott. . . még védekezni sem tudtam. . . Istenuccse, az is hü­ lye, aki asszonyt vesz a nyakába! Mindketten várakozóan rámnéztek. Annak rendje és módja szerint én következnék. D e az én feleségem most beteg, nem volna ildomos. . . Hallgatásba burkolóztam. Lukács a fogát szívta és dünnyögve fenyegetődzött. . . - Majd hétfőn meglátják! Hétfőig összeszedem a papírokat. . . Hétfőn lesz a napja, hogy elindítom a válópert. Hétfőn megnézhetik magukat! K utyatökét! Évek óta mondogatja! Ezt a nótát már Fodor is, aki aránylag új fiú nálunk, kívülről ismeri. Egy hatalmas építkezési vállalat főtervezője volt. Nem akarta a diliház­ ban végezni, azért egy kis időre eljött hozzánk megpihenni. Ismervén az építőiparban uralkodó viszonyokat, ezen senki sem csodálkozott. . . Cin­ kosan összevillantottuk tekintetünket és rágyújtottunk. - K ár volt rágyújtani! Tankolni szándékozom! - szól ránk Lukács ridegen. Biztosan nem kerülte el a figyelmét a szemhunyorítás! Éppen beértünk P.-be és ott kanyarodtunk el a benzinkút mellett. - Szó sem lehet róla! Miért nem szóltál előbb? Eszünkbe sincs eloltani, netán eldobni a drága Sparta cigarettát! Majd tankolsz h a za jö v et! - ellenkeztünk Fodorral élénken. Azután egy darabig vitatkoztunk, merre lehet a V N B . Végül senkinek sem lett igaza, kénytelenek voltunk megállni és megkérdezni. . . Belépve a Városi Nemzeti Bizottság épületébe, leszólítottam az első csajt, akibe a folyosón belebotlottam, és előadtam a mondókámat. - A titkár elvtárs nemrég elment. D e az elnök elvtárs azt hiszem, há­ zon belül van. . . , ha nem tévedek, éppen ez ügyben fáradozik. E gy pil­ lanat. . . M egnézem ... - bekopogott az egyik szoba ajtaján, bedugta a fejét, majd intett, hogy menjek be, és otthagyott. Beléptem a tágas helyiségbe. A z íróasztal mögül egy hatvan felé közeledő férfi állt fel, kis darabig elörvendezett azon, hogy megjöttünk, az­ után kezet kellett ráznom egy kisírt szemű nővel és egy sápadt fiatalem­ berrel. - A kulcs! - mondtam jelentőségteljesen, mielőtt teljesen mellékvá­ gányra terelhették volna a beszélgetést. 5 �- M á ris.. . Azonnal intézkedem .. . - ugrott a telefonhoz az öreg, gyors beszélgetést folytatott valami kapitánnyal, majd letette. - Hol áll a kocsijuk? - A z épület előtt. . . - Néhány perc múlva ideérkezik a közbiztonsági testület egyik tagja. Ő majd elkíséri magukat, és kinyitja a lakást. Remélem, az én jelenlétem egyelőre mellőzhető. Ha megtörtént a fertőtlenítés, szeretnénk elvégezni a hagyaték összeírását. - Bocsánat.. . - szakítottam félbe. - Ma nem. Utánunk csak két nap múlva lehet belépni a lakásba. Sajnálkozás helyett határozottan megkönnyebbült. - J ó .. . Közöljék ezt a testület ama tagjával. . . , lehet, hogy már ott várakozik az autónál.. . Kidobott. Nahát! És én még holmi mellékvágánytól tartottam! Elindul" tam az ajtó felé, amikor mézes-mázosan utánam szólt: - Megkérhetném valamire? Lesz ott egy rossz állapotban levő heverő. . . és egy dunyha. . . papucs, meg miegymás. . . , futószőnyeg. . . Vigyék le, és semmisítsék meg. . . A hozzátartozók beleegyeznek. A kisírt szemű nő és a sápadt fiatalember (egyikük sem volt feketé­ ben!) egymás ellen bólogattak. - Rendben! Levisszük és elégetjük, bár ez nem a munkánk! - sokat­ mondó célzásom süket fülekre talált. - Hányadik emeleten van a lakás? - A negyediken! Majd a testület tagja. . . - Lift van? - Nincs. A z épület mindössze négy em eletes.. . Amint tudja, négy eme­ letesbe nem jár! Nem volt már ott mit keresnem. Betettem magam mögött az ajtót. Kisétáltam az épületből, odamentem az autóban ülőkhöz, megnyugtattam őket, s máris feltűnt a zöld egyenruha. Sokkal fiatalabb volt nálunk. Ment volna erővel az elnök után, egyre az összeírást emlegette, de letorkoltuk, hogy abból két napig nem lesz semmi. Beültettük az autóba, a sofőr mel­ letti ülésre (aki elöl ül, az fizet!), hadd mutassa az utat. Nyugtalanul rá­ gyújtott. - O tt még a cigaretta sem fog jólesni - jegyezte meg. - Amíg permetezünk, dohányzás kizárva! V állat vont. - Maguk már megszokták? - Mit? - A bűzt. . . - Hja. . . Persze, hogy megszoktuk. Fel sem vesszük! - gyanútlanul a saját munkánk okozta bűzre gondoltunk. - Itt forduljanak jobbra, majd ismét jobbra, j ó . . . , helyben vagyunk. A harmadik bejárat. . . - K i a soros? - tettem fel a kérdést. - Mindig, aki kérdi! Gyorsan utánaszámoltam, hol permeteztünk utoljára, s kisült, hogy igazuk van. Kezdtem beöltözni. Lukács és Fodor a szivattyú összeszerelé­ sével bajlódott. Kesztyűt húztam, szemüveg a homlokomon, a respirátor már a nyakamban lógott, intettem a zöld egyenruhásnak. 6 �- Felmehetünk. Terepszemlére. . . Ha elkészültök, gyertek utánunk negyedikre! - szóltam oda a kollégáknak. a - Milyen nagy a lakás? - kérdezte Lukács. - Mennyit keverjünk? - Szoba-konyhás! - adta meg a felvilágosítást a zöldegyenruha. - Akkor a legkisebb mennyiséget! - mondtam, de amint beléptem a lépcsőházba, azonnal tudtam, hogy helyesbítenem kell. Hátrakiáltottam: - A lépcsőházat is kispricceljük! Azok ketten összenéztek. A lépcsőházban vér és egyéb foltok éktelenkedtek. Sehol egy lakó. Ajtó, ablakok szorosan bezárva. - Szent Kleofás! Hány napos volt? - Reggel jött meg a boncolási jegyzőkönyv. Tizenkét napig feküdt a lakásban. Szívroham ölte meg. - K i vette észre? - A házban senki. Egyedül élt. Italozó életmódja miatt felesége elvált tőle. Súlyos szívbeteg volt, rokkantnyugdíjas, de az ivászatot nem hagyta abba. . . Egy közeli vendéglátóegység vezetőnője riasztott minket. A zt állította, biztos, hogy törzsvendége meghalt, mert, ha élne, bármilyen be­ tegen, akár négykézláb is, beállítana a napi adagjáért. Nem hittünk ne­ ki, de azért kimentünk. Felfeszítettük az a jtó t.. . S az a szörnyű illat! Érezhettük, már oszlásnak indult. M egállt a lepecsételt lakás előtt. Am íg a zárral bíbelődött, feltettem a szemüveget, meg a respirátort. . . A következő pillanatban a zöldegyenru­ hás kitárta előttem az ajtót. - Parancsoljon! Beparancsoltam menni a szűk előszobába, betoltam a konyhaajtót, s azon nyomban éreztem, a respirátoron keresztül is éreztem az édeskés, émelyítő bűzt, s megpillantottam a halott férfi szétmálló, cseppfolyós tes­ tének nedveivel átitatott heverőt, a párnát - a haj és a fejbőr maradványaival a véres dunyhát, az elrohadt fél pár papucsot, s a heverő alól folydogáló lé tócsájában úszkáló házilag szőtt futószőnyeget. . . Először a zöldegyenruhás gyomra fordult fel, utána nyomban az enyém. Egymást taszigálva rohantunk ki a folyosóra, a folyosóról meg ki a lépcsőházba, egy félemelettel lejjebb, jobb levegőt szívni, közben majd felborítottuk a szivattyút cipelő Lukácsot és Fodort. - Mi a szentséget művelsz?! - M ajd meglátod! A dd a legerősebb koncentrációt! Négy százalékosat! Á t kell vernünk azt a szagot! - Én semmit sem érzek — mondta Lukács fitymálva, és medvésen benyomakodott a kézi szivattyúval az előszobába, onnan meg a fürdőszobá­ ba, hogy megtöltse vízzel. Jött ki hamarosan. - Ezt azért nem gondoltam volna! Jól kifogtad! - Kifogtuk! - javítottam ki. - Megígértem az elnöknek, hogy a heve­ rőt, meg a többi cuccot levisszük és elégetjük! - Hülye! Istenverte hülye! E z nem a mi munkánk! K i fizeti meg ne­ künk?! Még mit nem! Fogdosni a halottcsepegést! Ha végzünk, azt csi­ nálnak vele, amit akarnak! Én ugyan be sem megyek többé! D e azért nyomban bement, s megtöltötte a szivattyú tartályát vízzel. 7 �Azután körülményesen kihátrált vele a folyosóra. Én meg, mielőtt ismét benyomakodtam volna, leszóltam a zsarunak. - Bejön velem? Mert akkor kaphat kölcsön egy respirátort. . . Bennünk megbíznak, nem szoktunk lopni, szállodákban és jobb helyeken kul­ csot kapunk a kezünkbe. Nemcsak az egyenruhája, de ő is zöld volt. Zsebkendőt szorított a szá­ jára és az orrára, és intett, azt csinálok, amit akarok. Fodor pumpálni kezdett, Lukács a kezembe adta a szórófejjel ellátott rézcsövet, s vonszolva a gumitömlőt, erőszakot véve magamon, összeszo­ rított fogakkal bementem. Maga a munka nem tartott sokáig. A szobá­ ban aránylag elviselhető volt a levegő, ezzel hamar végeztem, igaz, zsú­ folva volt mindenféle bóvlival, nehezen tudtam mozogni, hajladozni. Egyetlen értéknek az özönvíz előtti televíziós készülék számított a sarok­ ban. A falon függő esküvői képen felismertem a kisírt szemű nőt - fia­ talabb kiadásban - , egy első áldozót ábrázoló fényképen meg a sápadt fiatalember vonásait. A férfi az esküvői képen teliesen idegen volt. Az egyedüli, ami ismerősen hatott, a göndör hajzat. . . Nagy része, némi fej­ bőrrel még odakinn hevert a konyhában a párnán. A másik fotón - ott katonaruhát viselt - nem látszott a haja a sapka alatt. Hála istennek! . . . Se szép férfi, se csúnya, amolyan tucat. Ezrével nyüzsög ilyen az utcán. . . Kijő ve a szobából a konyhába, arcvonásait máris elfeledtem. A konyhát - a szobához képest - alaposan megáztattam. Nem tehettem másként. H iszen az asztalon és székeken kívül innen majdnem minden a tűzre kíván­ kozott. Utoljára hagytam az előszobát és a fürdőszobát, majd szépen, rák­ módra haladva lefelé, végigpermeteztem a lépcsőházat, egészen a kijáratig. - Menjen, keressen kint egy megfelelő helyet, ahol a cuccot elégetjük! - mondtam a zsarunak (roppantul élvezve, hogy dirigálhatok!), majd in­ tettem Lukácsnak és Fodornak, hogy jöjjenek segíteni. Ismét felmentünk a lakásba, kinyitottuk a konyhaablakot, de nem értünk el vele semmit, mert pont az ablak alatt magasodott a bejáratot fedő tetőcske. - Itt nem dobálhatjuk ki. . . Egyenesen ráesne. . . Csak a szobából! mértem föl a helyzetet. Kinyitottuk a széles szobaablakot. Felemeltük a heverőt a forró fűtő­ test csövei mellől (az lett volna az igazi csoda, ha a holttest nem indul oszlásnak!) és nagy nehezen befordultunk vele a szobába. Közben óhatatlanul fejmagasságig, kishíján az arcomhoz került a párna. Lábam meg­ roggyant, megszédültem, ami sok, az sok! Fodor közelebb ugrott, segített kitolni a heverőt az ablakon, aztán nekilendültünk és kilöktük. Négy emeletnyit zuhant a virágágyásokon olvadozó hóra. Undorunkkal küsz­ ködve kapkodtuk össze a nedves dunyhát, futószőnyeget, meg mindent, amit tűzre szántunk. - Kész! Gondosan becsuktuk az ablakokat és elhagytuk a lakást. Ledübörögtünk a lépcsőházon, hála az építőipar rendetlenségének, időközben zsaruhave­ runk is talált egy gödröt, ahová elvonszoltuk a ledobált holmikat. - A viszontlátásra! - nyújtotta volna a zöldegyenruhás a kezét, az­ után leengedte, maga is átérezte, az egész milyen képtelenség. Még mind­ nyájunkon rajta volt a kesztyű. - Nem várja meg, míg elégetjük? 8 �- Nem! Magukra bízom! Meggyőződtem róla, hogy perfekt munkát végeznek. Ha szükség lesz rá, máskor is a csoportjukat fogjuk hívni köszönt el. - Dealóf. . .t! - mondtuk mindhárman kórusban. M ivel Lukács az istennek sem volt hajlandó kiszívni a tartályból egy kevéske benzint (úgysem férek bele a normába!), fogtunk három üveg Soldep rovarirtót, meglocsoltuk vele a heverőt, dunyhát, satöbbit, és a négy sarkánál meggyújtottuk. Tetejébe hajigáltuk bűzös kesztyűinket, az egész rakás úgy égett, hogy öröm volt nézni. Ekkor már lassan nyíltak fejünk fölött az ablakok. Tíz perc múlva kis kupac füstölgött a gödör alján, mi meg a kezünket mostuk a hóban. Lukács először tankolni akart menni, nékem a munkalap aláírása lett volna a fontosabb. Végül keresztülvitte az akaratát. - Maguk csinálták azt az éktelen bűzt? - kérdezte a benzinkutas. Megelégedetten bólintottunk. - Nem irigylem a munkájukat. - Higyje el, nincs egyedül! A V N B -on az elnöknek és a titkárnak csak a hűlt helyét találtuk. A fiaskónak lőttek! Egy szemüveges csaj, megunva végül a ruhámból áradó bűzt hajlandónak mutatkozott foglalkozni a munkalappal. Amikor alákanyarította a nevét és rápasszintotta a pecsétet, fellélegeztem. Nyert ügyem volt. Szalutáltam és otthagytam. Irány a W C ! A többiek már ott tisztál­ kodtak. Nagyjából én is megmosakodtam, azután kiadtam a parancsot: ló­ halálában K. felé, a molyos üzletbe! Am íg K.-ba értünk, háromszor áll­ tunk meg. Hol a hóban mostunk még kezet, hol a patakban, mindenféle szagokat érezvén a cigarettát szánkhoz vivő kezünkön. K.-ban autóba ültettük a termetes üzletvezetőnőt és elhajtottunk vele a HNB-re. Szeren­ csére, nem kapta meg az engedélyt az üzlet bezárására. Így udvariasan el­ búcsúztunk és rohantunk Z.-be, az üveggyári büfébe, ahol a máskor k i­ mondottan utálatosnak számító csótányirtás most, ennyi emberi rondaság után, egyenesen felüdülésnek hatott. Amikor elvégeztük a munkát, a büfés megkérdezte: - Esznek valamit? Egymásra néztünk. . . - Finom tojásos salátám van. . . Hadonásztunk, hogy nem! - Nem kényszer a disznótor! - mondta sértődötten, aláírta, lepecsétel­ te a munkalapot, és bezárt. - A két napot tartsa be! - Hogyne! Mi is tudtuk, hogy este kitakarít, és másnap reggel már árulni fog. Gurultunk hazafelé. Félúton Fodor,- az egyetlen antialkoholista közöt­ tünk, váratlanul megszólalt: - Mit szólnátok egy konyakhoz? - Egyhez semmit! Legalább kettőnek viszont én is nagy szükségét é r­ zem! Lukács nem szólt semmit, de beérve a legközelebbi városkába, leparkolt egy mellékutcában, jó messzire a kocsmától. Ebből sejtettük, hogy ma rendhagyóan ő is inni fog. 9 �- És a jogsi? - kérdeztem az első kör után, amit Fodor fizetett, s amit csak szódával bírtunk meginni. - S z .. .ni rá! Háromszáz korona nem pénz! Legalább megszabadulok a felelősségtől. - Jó! Én csak megjegyeztem! - és megrendeltem a második kört. A z már lement szóda nélkül. Kezdtünk magunkhoz térni. - Kurva egy nap a mai! - mondta Lukács, amikor az ő köre követ­ kezett. - Nékem az egészben a zsaru számított. . . - és elnevette magát. - Amikor azt mondta, hogy máskor i s . . . Vele nevettünk! D e az elismerés jólesett. - Legalább valaki megbecsülte a munkánkat! A sokadik kör után már nagyon szerettük egymást. Engem sem hülyéztek többé, hogy potyán elvállaltam a cuccok lehordását és elégetését, a borravalót sem hiányolták többé. Amikor megkerestük a mellékutcát (mert keresni kellett!) és beszálltunk a kocsiba, Fodor átölelte a vállamat: - Szegény pasas! Micsoda emberhez nem méltó véget ért. Mindez nem történhetett volna meg, ha együtt él a feleségével.. . Azért mégis jó volt valamire a mai nap: gyökeresen megváltoztatta a véleményemet a házas­ ságról. Ilyen végtől még a legrosszabb házasság is jobb! - Mit értesz a „legrosszabb házasság” alatt? - kérdeztem kuncogva. - Hát az olyat, amelyben a férfinak takarítania kell! - nyilatkozta a legnagyobb lelkinyugalommal. Amikor a cég udvarán Lukács leállította a kocsit, egyöntetűen megál­ lapítottuk, hogy a nap folyamán történtek dacára, s hogy a reggeli han­ gulattal ellentétben már nem is vagyunk olyan piszokul felhergelve. Otthon - jó kiadós hypermangános fürdés után - az asszony kitette elém az asztalra a gőzölgő, illatozó kelkáposzta'főzeléket - körömpörkölttel! S mert minden magyarázat nélkül visszautasítottam, a változatos­ ság kedvéért most ő érezte úgy, hogy piszokul fel van hergelve. Hétfőig nem ettem mást, mint fokhagymás pirítóst, olyan szárazra süt­ ve, hogy kopogott. Hogy Lukács és Fodor tudtak-e enni, vagy sem, és mit, arról még nem értünk rá beszélgetni. A z egyetlen, ami holtbiztos: hétfőn reggel Lukács nem hozta be a váló­ per megindításához szükséges iratokat. 10 �L ŐRINCZY ISTVÁN kék vers a hónapokról I a jan u ár szem e m egfagyott a Holdon folyók derm edt k arján a friss vadnyom ok eg y asszony álm a a régvo lt szerelm ekről s a n yitott szem ében felfén ylő ablakok II feb ru ár hóm ező eg y régi festő vásznán eg y lán y kendőjén a k é k hópehely őzek szem ében a hegyek árn yéka s eg y bortól m egfestett ezüstkehely III m árcius az ég k ék tánca tavaszi látom ás a földeken kislányom hajában m eglibbenő szalag s a vize k fu tása hangos völgyeken IV m andarinok vá g ya az április felhők telt m ellét sim ogató N ap és öregasszonyok fárad t em lékei k ék tollakat hullató m adarak V m ájusban fázn ak az ókori istenek rabszolgák m ossák a császárnő k ék haját eg y költő nézi a tenger árn yékát és elfelejti tem érdek b aját VI a június hatalm as elefán t kékszínű fü vek et harap k i a N apból este a tengerben csillagokra tapos s trópusi h ajn al k el fel a szájából V II jú liu s havában jön n ek a k ék szelek nem h a gyják aludni a puha éjszak ák at csókolgatják délben az asszonyok com bját s csodálkoznak m ikor a ked vesü k fárad t V III augusztus szép n yakán a k ék vizű folyók II �x fü v ek nedves hasán kék gyík lett a harm at faágon ülnek a fárad t napok az október vizet m er a kútnál s abban nézi a vasárnapot XI novem beri esők b allad áját a faleveleken hallgatom szem ünkben az ősz színei s k ék fark as üvölt valah ol X II decem ber egy halott haja v a g y kék m ezőn csillagárn yék havas tájon a N ap szeme s V an G ogh szobájáról fén ykép PETRŐCZI É V A Egy nemzedékre Hamueső, várj, ne most merevítsd szoborrá őket, akik dermedtek amúgyis; igaz magától messzire válva a Nagy Szénszünet idejét éli csaknem valahánya, de korántsem a régi örömmel. Illik hozzám, nekem ez a Tatjána-hajfonat — a taktikátlan szerelem felségjele 12 �VA LÓSÁGUNK KISSNÉ N O V Á K É V A W eek-end, ahogy a gyerekeink látják Mind a hazai, mind a nemzetközi életmódkutatások egyik központi kérdése, mivel töltik az emberek az utóbbi évtizedekben egyre növekvő szabadidejü­ ket. E kérdés természetesen nem csak az életmód kutatóit izgatja, hanem a döntéshozókat is, mindkét politikai rendszerben. Az emberek nagy tömegei a legtöbb szabadidővel, a legnagyobb szabadidő­ blokkal a hét végén rendelkeznek. A szabad szombatok általánossá válása óta hazánkban is - néhány folyamatosan dolgozó üzem munkásainak kivételével - valamivel több, mint két nap áll a dolgozók rendelkezésére, az egész heti munka utáni pihenésre, regenerálódásra, kikapcsolódásra. A magyar szabadidő-szociológia többféle megközelítésben és módszerrel igye­ kezett már eddig is feltárni az ebben az időkeretben végzett tevékenységeket, illetve a tevékenységek jellemzőit. Mivel az emberek leggyakrabban családi körben töltik a hét végét, ezért ezek a kutatások elsősorban a családok tevé­ kenységrerndszerére irányulnak. E rövid tanulmányban mi is erre teszünk kísér­ letet, egy sajátos forrás alapján: a családban élő általános iskolás korú gyer­ mekek információira támaszkodva. A gyermekek nem megszokott informátorai a szociológiának. Pedig a gyermekek puszta létükkel is alakítói a család élet­ módjának, s még inkább azokká válnak, amint önálló igényeket tudnak meg­ fogalmazni, sajátos értékeket - olykor a szülőkétől eltérőt - képviselnek, ön­ álló, vagy részben önálló tevékenységükkel kisebb-nagyobb mértékben aktív alakítói a családi hétvégéknek. Közléseik megbízhatóságát őszinteségük, az ilyen jellegű vizsgálatok elvárásainak kevéssé ismert volta, a megkérdezés váratlan­ sága mellett mintegy ötven családi mélyinterjú egybevágó eredménye igazolja. Mind a kétféle megkérdezés egy nagyobb, Salgótarjánban végzett, vizsgálat ré­ sze, melynek teljes feldolgozása még nem fejeződött be, de az eddig ismert adatok is megerősítik mindazt, amit e két forrásból megtudtunk. Egy lakótelepi általános iskola 3., 4., 5., 6., 7., 8. osztályos tanulóit kérdez­ tük meg Salgótarjánban. Nagy létszámú iskoláról lévén szó - minden évfo­ lyamon négy osztály van - , ahonnan azok az osztályok kerültek be a vizsgálat­ ba, amelyeknek a megadott napon osztályfőnöki, illetve ennek hiányában ma­ gyarórájuk volt. Ezzel a (talán kifogásolható) módszerrel elkerülhettük, hogy szubjektív szempontok alapján, az ún. jobb osztályokat kérdezzük meg, és ta­ lán kevésbé hátráltattuk az iskola normális munkáját. Az 1. és 2. osztályosok számára maga a „manuális feladat” is megterhelő, így az ő megkérdezésüktől ez cselben el kellett tekinteni, mivel a kérdezés írásban történt. Minden elő­ készítés nélkül a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy írják le családjuk hét végéjét. Az említett kiválasztással két 3. osztály (58 fő), egy 4. (29 fő), két 5. 13 �(61 fő), egy 6. (27 fő), egy 7. (36 fő) és két 8. osztály (56 fő) került a mintá­ ra. Összesen 267 fő, ami az iskola tanulóinak 22,87 százaléka. Az iskola ta­ nulói zömmel az ún. Gorkij-lakótelepről kerülnek ki, de vannak gyerekek, akik a még meglevő bányagépgyári kolónián, illetve a korábban önálló községként létező Pálfalván laknak. A kereső családfő státusát figyelembe véve, a tanulók több mint 85 százaléka munkáscsalád gyermeke. Az így nyert információk ezért alkalmasnak látszanak bizonyos általánosítások megfogalmazására, melyek leg­ alább az adott régióban, azaz Salgótarjánban, a munkáscsaládok hétvégi szoká­ sait, életmódját jellemzik. A gyerekek dolgozatainak többszöri átolvasása után megerősítést nyert né­ hány olyan ismeretünk, melyet már a korábbi kutatások is igazoltak, illetve köztudott volt. 1. A hétvégi tevékenységek közül az első helyet - a kitöltött időintervallu­ mot tekintve - a házimunkák foglalják el. A háztartással összefüggő munkák legalább két délelőttöt vesznek igénybe, amint a gyerekek leírásából is kiderül: a szombat délelőtt a takarítás, mosás, bevásárlás ideje, míg a vasárnap délelőtt - bár talán nem olyan feszített tempóban, mint a szombati nap az ünnepi ebéd elkészítéséhez szükséges. A munkának ez a fajta beosztása nem csupán a csalód döntésétől függ, hanem elsősorban a szülők munkájától, műszakbeosztá­ sától. Ahol a szülő pénteken délután is dolgozik, ott természetesen nem jöhet szóba más lehetőség. Tekintettel arra, hogy a lakótelep, és így az iskola is, a síküveggyár szomszédságába települt - nem véletlenül - , igen sok szülő dol­ gozik itt ún. 6+2-es műszakbeosztásban, és így még az sem ritkaság, hogy szombaton, vagy (és) vasárnap is dolgozniuk kell. Összesen huszonkét gyermek említette, hogy valamelyik - ritkábban (hét esetben) mindkét - szülő alkal­ manként, vagy rendszeresen szombat-vasárnap is dolgozik munkahelyén. (E számnál nem vettük tekintetbe a gmk-ban, vagy egyéb más formában nem kötelező kereső munkát végzőket.) A háztartásra fordított idő a hétvégi ún. szabadidő-blokknak mintegy felét elveszi. Ugyanakkor pozitívumként kell említeni azt a tényt, hogy mind a gye­ rekek írásai, mind a családi interjúk egyfajta arányosabb munkamegosztás irá­ nyába mutatnak. Tizenkilenc gyermek írta határozottan, hogy az apa nem vesz részt a házi munkában. Egy részük mert másutt dolgozik, és csupán egy kisebb rész, amely mutatja még a régi, hagyományos sztereotípia továbbélését. A többség azonban tevékeny részt vállal a házi munkából. Különösen szembe­ ötlő, hogy azokban a családokban, ahol az anya is több műszakban dolgozik, az apa a legnagyobb természetességgel végez el - a vasaláson kívül - szinte minden házi munkát. A gyerekek is - koruknak megfelelően - részt vesznek az otthoni munkákban. Csupán két gyerek nyilatkozott úgy, hogy neki otthon nincs feladata, és további kilenc, hogy nem tudják, mit csinálnak otthon szüle­ ik, mert ők reggeltől estig fociznak. A gyerekek többsége rendben tartja saját szobáját, segít a legkülönbözőbb otthoni munkákban, vigyáz kisebb testvérére. A gyermekeknek ez a munkára nevelése véleményünk szerint igen hasznos. 2. Ha az eltöltött időt tesszük az osztályozás alapjává, akkor a házi munka után a televízió következik. A tv átrendezte a családok tevékenységstruktúrá­ ját. A család életritmusa, időbeosztása a tv-hez igazodik. Hét végeken szinte kényszerítő erővel vonja magához a gyerekeket és felnőtteket. A délelőtti mű­ sorokat inkább a gyerekek nézik, de délután és este, ha már végeztek a sür14 �gető házimunkákkal, az egész család a tv előtt ül. „Reggelizünk és nézzük a tv-t” ; „Vacsorázunk és közben nézzük a tv-t” ; „Vasárnap csak délben szaba­ dulok a tv elől” - ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások szinte minden dol­ gozatban megtalálhatók. 5. Közismert tény, hogy a hétvégi szabadidőt nemcsak az elvesztett energi­ ák újra termelésére, a későbbi feladatokra való felkészülésre használhatjuk fel, hanem jövedelemkiegészítő tevékenységre is. Nem vitatható, hogy ellentmon­ dás van az elképzelt és vágyott szükségletek - melyek köre az utóbbi évtize­ dekben dinamikusan nőtt - , valamint a mindennapi termelőmunkával elérhető, a rendes munkabérből megteremthető életszínvonal között. Sőt, az utóbbi évek­ ben a nehezedő gazdasági feltételek közepette nemcsak az életszínvonal emelé­ séhez, de megtartásához is növekvő erőkifejtés szükséges, mind a társadalom, mind az egyének szintjén. E tendencia érezteti hatását a mi mintánkban is. Huszonnégy gyerek írta, hegy apa „maszekol” , vagy, ahogy egy másik tanuló fogalmazta: „sajnos, apa szombaton sincs otthon, mert gmk-ban dolgozik” . Érdemes még idézni egy hetedikes fiú beszámolójából, melyen érződik a feltehetőleg sokat hallott szülői „szöveg” : „Apukám egész nap dolgozik, gürcöl, hogy nekünk szebb és jobb legyen a jövőnk. . . Anyu otthon is sokat dolgozik. Mos, vasal, takarít”. Néhánv valóban nagyon nehéz sorsú családdal készített interjú figyelmeztet arra, hogy ezt a felnőttes kiszólást, még ha gyerek fogalmazta is, talán szó szerint kell érteni. A maszekolás különféle formáiról beszámoló gyerekek a mintának nem egészen 10 százalékát jelentik. Sokkal inkább kitágul a kör, ha egyéb jövedelemkiegészítő tevékenységeket is tekintetbe veszünk, melyek közül két­ ségtelenül a kert a leggyakoribb. Ez a részben hobbi, részben a háztartási ki­ adásokat csökkentő tevékenység nagyon elterjedt. A kiskertmozgalom nem helyi sajátosság, hanem figyelmet érdemlő országos tendencia. Kedveltsége több tényezővel magyarázható az adott régióban. Igen sokan élnek a telepen olyanok, akikhez még szinte karnyújtásnyi közelségben van a régebbi foglalko­ zás, a paraszti életforma. Ugyanakkor a szabad levegőn végzett tevékenység gyakran valóban hasznos ellensúlya a Salgótarjánban egyáltalán nem ritka egészségtelen munkahelyeknek. Ez végül is olyan tevékenységi forma, amely­ ben az egész család részt vehet, általában részt is vesz. A kerttel — ahogy ezen a részen nevezik: „telekkel” - nem rendelkezők egy része a nagyszülők­ höz jár haza, és az ott levő munkákban segít, feltehetőleg nem pusztán gyer­ meki kötelezettségből. Hetvenhét gyermek írta, hogy hét végén meglátogatják a nagyszülőket, az esetek többségében a városhoz közel eső kisebb települése­ ken. Valószínűleg a valamikor bejáró munkásból városlakó lett, a szülők vi­ szont maradtak az eredeti lakóhelyükön. (Ennek a feltevésnek az igazságát majd a kérdőívek feldolgozása dönti el, de ez a migráció általános iránya.) Az általános jellemzőkön túl, a gyerekek dolgozataiból egy sor további ta­ nulság is kiolvasható volt. A végzett tevékenységek alapján öt csoportra osztot­ tuk a beszámolókat. Az első csoportba azokat soroltuk, akiknek hét végén nincs semmi programjuk, elvégzik a házi munkát, esznek, tévét néznek, a gye­ rekek egyedül játszanak, unatkoznak, mondhatnám, nincs centruma cselekvé­ seiknek. Ezt a csoportot neveztük - némi leegyszerűsítéssel - otthonülőknek. A második csoportba sorolt családok hét végéjét is az otthoni munka és a tv dominanciája jellemzi, de a gyerekek beszámolóiban hangsúlyt kapott, hogy emellett - vagy éppen a munka közben - a családtagok figyelnek egymásra, 15 �beszélgetnek örömeikről és gondjaikról. Ezt a csoportot kommunkatívnak ne­ veztük. A harmadik csoportot nevezzük ideálisnak, mert az ide sorolt csalá­ dok közelítik meg leginkább az optimumot. Komplex tevékenységrendszerük­ ben a követelő igénnyel fellépő házi munkák mellett rendszeresen jut idő kisebbnagyobb programokra (kirándulás, mozi, játék), és a második csoporthoz ha­ sonlóan a tevékenységek között fontos helyet foglal el a beszélgetés. A negye­ dik csoportba tartozóknak a tévén kívül is van programjuk. Kirándulás, mozi, uszoda, meccs stb. Igaz, e programok nem töltik ki a család egész hét végéjét, az előző két csoport otthonülő életmódjától megkülönböztetendő, nevezzük ezt a csoportot eljáróknak. Az ötödik csoportba sorolt dolgozatokra a munkaközpontúság a jellemző. Ezek a gyerekek csak a munkáról számolnak be, ame­ lyet el kell, vagy el kellett végezni. A különféle munkák uralják a hét végét, ezért ezt a típust munkacentrikusnak neveztük. Tizenhárom olyan dolgozat volt, amelyet a fentiek közül egyik csoportba sem lehetett besorolni. Ezek álta­ lában nem is a család hét végéjéről szóltak, hanem az adott téma ürügyén lí­ rai vallomások szakadtak ki a gyerekekből. Bár a dolgozatok névtelenül íród­ tak, mégis megítélhető, hogy ezek a gyerekek nagy valószínűséggel az ún. hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett gyerekek közül kerültek ki. E tekin­ tetben ez az iskola nagyon nehéz helyzetben van. Kettőszázhatvannégy hátrá­ nyos helyzetű és 43 veszélyeztetett környezetben élő tanulója van (26,3 száza­ lék). Vizsgáljuk meg az egyes csoportokat külön-külön! 1. Az otthonülök. Az e csoportba sorolt dolgozatok jelentősen különböznek egymástól, amelynek mértékét a gyerekek egyénisége szabja meg. Stílusuk, a leírás élményszerűsége mutathat ugyan különbségeket, tartalmuk mégis igen egyszerűen összegezhető: a családtagok valamilyen munkamegosztásban el­ végzik a háztartással, esetleg a kerttel összefüggő munkákat, majd nézik a tv-t. A munkákat természetesen elsősorban a szülők végzik, a gyerekek in­ kább besegítenek, ennek megfelelően ők valamivel több időt töltenek a tv előtt. Egy ötödikes gyerek dolgozatát idézzük: „Én a tesómmal tévét nézünk, felmegyünk mamához, vagy külön elmegyünk a barátainkhoz. Apu vagy se­ gít anyunak főzni, takarítani, vagy tévét néz a tesómmal és velem együtt, vagy, ha vége van az adásnak, olvas, vagy az újságokba rejtvényt fejt. . . . És délután újra nézzük a tv-t. Ez a szembetűnő monotóniája a tevékenységeknek különösen akkor figyelem­ re méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a legnépesebb csoport. Összesen százhuszonkilenc dolgozat, illetve család tartozik ide, az alábbi megoszlásban: harmadikos 20 fő 34,4 százalék (Saját osztályán belül) negyedikes 23 fő 79,3 százalék ötödikes 33 fő 54,0 százalék hatodikos 13 fő 48,1 százalék hetedikes 23 fő 63,8 százalék nyolcadikos 17 fő 30,3 százalék. Kiemelendő az igen magas arányok közül is a negyedikesek rendkívül ma­ gas száma. Az ok feltehetőleg az, hogy ebben a korban a gyermekek még na­ gyon a szülőkre utaltak, önálló programokat nem tudnak, nem mernek kiala­ kítani, valószínűleg ezt meg sem engednék nekik. A nyolcadikosok alacsonyabb részaránya már ezt a kialakult, illetve megszerzett önállóságot mutatja. A har­ madikosok jobb arányát az eredményezi, hogy ebből a korcsoportból viszony­ 16 �lag sokan tartoznak a második csoportba, ahol a hétvégi tevékenységek nem sokban különböznek ettől a csoporttól, de talán koruk miatt is fokozott törő­ dést tanúsítanak irántuk, beszélgetnek velük problémáikról. Miután a tévénézés ennek a csoportnak a legjellemzőbb tevékenysége, érde­ mes néhány számadatot ezzel kapcsolatban is áttekinteni. A tévét néző gyere­ keket három csoportba osztottuk: első csoportba azok tartoznak, akik váloga­ tás nélkül minden műsort néznek, egészen a műsor zárásáig, illetve, amíg el nem alszanak. Több gyermek vallotta, hogy korlátozás nélkül nézheti a tévét, legfeljebb büntetésként tiltják el olykor-olykor. A második csoportba azokat soroltuk, akik pénteken, szombaton sokáig, eset­ leg műsorzárásig néznek tévét, de vasárnap csak 8-ig, hogy „reggel pihentek legyünk az iskolában” - fogalmazza egy hatodikos. A harmadik csoport ar­ ról számol be, hogy az „érdekes” , a „nekünk való” , a „korhatár nélküli” fil­ meket nézik, illetve nézhetik. Összesítve, az arányok a következők: mindent néz otthonülő kommunikatív eljáró ideális munkacentrikus 33 1 1 1 - szelektálva 8 2 vasárnap 8-ig 9 - 3 1 - Az összesítésben természetesen csak azok szerepelhetnek, akik a tv-vel kap­ csolatos szokásukról is beszámoltak. Mivel a feladatot nem részleteztük szándékosan nem akartunk semmit sem sugalmazni - , így sokan csak a tv-nézés tényét rögzítik. (Sem itt, sem más idézett dolgozatban még stilisztikai ja­ vítást sem végeztünk. A megfogalmazás bájos esetlensége, úgy vélem, fokozza a hitelességet.) Ebben a tevékenységi rendszerben a tévénézés helyettesít, pótol más cselek­ vési formákat. A tevékenységek monotóniája még a játékra is kihat: a cso­ portba tartozó gyerekek valamilyen játékot egyoldalúan preferálnak. „Reg­ geltől estig focizok” - írja egy hetedikes. Egy ötödikes fiú így vall: „szombaton reggel elmegyek a boltba, reggelizek, aztán elmegyek biciklizni. Apu alszik, mert éjszakás, anyu főzi az ebédet.. . Ki szoktam menni biciklizni mamámhoz, mert ott van a kiskutyánk. Apu el szokott menni a boltba, anyut cl szokta vin­ ni a városba vásárolni. 5-en vagyunk a családba. Én nem nagyon szoktam ott­ hon lenni, mert el szoktam menni biciklizni.” Ebben és az ehhez hasonló ese­ tekben a ház előtti és a ház körüli játék egyszerre szolgálja azt a célt, hogy a gyerek nincs a lakásban láb alatt, tehát csend van (ami a késői műszakból megérkező szülőnek nagyon fontos). Másrészt kisebb gyerek nélkül az otthoni munka is jobban halad, és közben a gyerek levegőzik is. Ismerve azonban a lakótelepi szűkös mozgásteret, az ötletszegény játszótereket - és ez alól az álta­ lunk vizsgált lakótelep sem kivétel - , nem sok alkalom kínálkozik a kreatív játékra. A lakáson belüli játékot a különféle társasjátékok és nagy arányban a kártya jelenti. A lakáson belül is elsősorban a gyerekek játszanak egymással. A százhuszonkilenc gyerekből tíz említette, hogy egyik, vagy másik szülővel játszik, il­ letve mindkettővel (1 = 1= 8 az arány). Míg a gyerekek játszanak, a szülők al­ 17 �szanak, pihennek, újságot olvasnak, nagy gyakorisággal rejtvényt fejtenek (ez mind a nők, mind a férfiak körében igen kedvelt), a nők kézimunkáznak. Főként a vasárnap délutáni programhoz tartozik hozzá a viszonylag rövid idő alatt lebonyolítható látogatás. Száztizenöt gyermek említette ezt mint jel­ lemző programot. A leggyakrabban a nagyszülőket látogatják meg (negyvenhá­ rom fő írt erről). Többen említették, hogy a hétvégi két nap közül az egyiken a nagyszülőknél ebédelnek, vagy az egész napot is ott töltik. Ilyen esetekben szinte ugyanazok a tevékenységek ismétlődnek, mint odahaza. Tíz esetben egyéb rokon meglátogatásáról számolnak be a gyerekek, két esetben pedig az elvált szülőt keresi fel a gyerek. Ebben a csoportban tíz gyerek tesz említést a szülők válásáról. A hétvégi programhoz tartozhatnék még a vendégség, amely azonban nem jellemző. Az otthonülő csoportból tizenegyen írtak arról, hogy vendégeket fo­ gadtak és öten említették, hogy vendégségben voltak. (A vendégség fogalmába nem számítottuk be a nagyszülőknek munkával egybekötött meglátogatását). 2. A kommunikatív. Ebbe a csoportba harminchárom család került. A gyer­ mekek beszámolóiból kitűnik, hogy ezeknek a családoknak a hétvégi program­ jában sincs vezető tevékenység, az otthonülőkhöz hasonlóan szabadidő-blokk­ jukat a házi, illetve a ház, a telek körüli munkák, valamint a tévé tölti ki, de emellett, vagy eközben, hangsúlyt kap a kommunikációs tevékenység. A kis beszámolók arról tudósítanak, hogy a családi együttlétet kötetlen beszélgetések teszik tartalmasabbá. Az egyik nyolcadikos beszámolójából idézek: „Délután 5-re az egész család otthon van. (Ez péntek délután - N. É.) Ekkor meg szoktuk tárgyalni a napi eseményeket. Mindig meg szokták kérdezni, no, mi volt a suliba? Én meg szoktam mondani otthon. Ha valami problémám van, azt is. Ha egyest kapok a suliban, azt is megtárgyaljuk. No, persze én is meg szoktam kérdezni, hogy mi volt a munkahelyen”. A kérdések igen természete­ sek, de hogy ez igen sok családban nem jellemző, ez valószínűleg csak azok­ nak meglepő, akik nem foglalkoztak még ezzel a problémával. Az iskola pe­ dagógusaival is készítettünk interjút, és ez is megerősítette a családi interjúk, illetve a gyerekek dolgozatai alapján kialakult képet, mely szerint a családok nagy része nem fektet súlyt a gyerekekkel való beszélgetésre, nem ritka, hogy csak a pedagógus az, aki odafigyel a gyerek gondjaira. Pedig a gyerekek igény­ lik ezt. A gyereknek szinte követelő igénye, hogy kibeszélje magából örömét és bánatát - valószínűleg kielégítetlensége miatt - , csökken, s következménye­ ként egyre csökken a gyerekben is a készség az őszinte beszédre. Ezt a véle­ ményt támasztja alá az a tény, hogy az e csoportba került gyerekek aránya a felsőbb osztályokban csökken. 3. oszt. 12 fő 20,5 % 4. oszt. - 5. oszt. 6 fő 9,8 % 6. oszt. 5 fő 18,5 % 7. oszt. 3 fő 8,3 % 8. oszt. fő 7 1,2 % A beszélgetések témája leggyakrabban a tanulmányi munkával, az iskolával, valamint a családi programokkal kapcsolatos. De néhány családban a pénz be­ osztásába is bevonják a gyerekeket. Ritkábban fordul elő, hogy a szülő érzel­ mi problémáit is megbeszéli a gyerekkel, és inkább azokban a családokban, ahol a szülők elváltak. Az ilyen gyerekek dolgozataikban igen nagyfokú em­ patikus készségről tettek tanúbizonyságot. 18 �Nem tekinthető véletlennek, hogy ebben a csoportban elenyészően kicsi a tévét korlátlanul nézők száma, mindössze egy gyerek. Ugyanakkor arányaiban több tanuló ír a szülőkkel való közös játékról: hat fő; ez a csoport 18 száza­ léka. A hétvégi programokban itt is igen gyakori a rokonlátogatás. Nyolc gyerek írta, hogy hét végén meglátogatják a nagyszülőket, öt más rokont em­ lített. Ez összesen a csoport 39,3 százaléka. Négyen írták, hogy vendéget fo­ gadnak, és ketten, hogy vendégségbe mennek. 3. Az ideális. Az elnevezés véleményünk szerint azért indokolt, mert eb­ ben a csoportban, illetve tevékenységükben ötvöződik legszerencsésebben a szükség diktálta munkák elvégzése, a családtagok egymás iránti beszélgetések­ ben, közös játékban megnyilvánuló figyelmessége, törődése, illetve a kikapcso­ lódási lehetőségek kihasználása. A csoport összetétele: Nézzük meg egy ötödikes leírását! „..amikor felöltöztünk, azt mondta apu, hogy ma kimegyünk a telekre. Anyuék bepakolták az élelmet, Zoli elment a barátjáért, hogy elhívja. Elindultunk. Én, anyu és keresztapu rendbe tettük a kisházat. Apu és keresztapu megművelték a földet. Zoli és barátja íjat és nyi­ lat készített. Utána kimentünk az erdőbe nyilazni. .. két csapatot alkottunk. Jancsi, apu, anyu egy csapatban van. Én, Zoli és a barátja megint egy csapat­ ba. Én voltam a kapus nálunk. Apuéknál anyu. Nagyon sokszor elgáncsoltuk egymást és nagyokat estünk. Mi győztünk 10-8-ra. Nagyon sokat nevettünk...” A beszámolóból kitűnik, hogy a program egyszerűsége ellenére igazán él­ ményt adó volt, valószínűleg nemcsak a gyerekek számára. A lakásból kimoz­ dulni igazán kellemes, és nem igényel különösebb fejtörést, hiszen a város bővelkedik szebbnél szebb kirándulóhelyekben, de még a lakóteleptől is kb. 10-15 perces gyaloglással erdőbe lehet jutni. Így feltételezhető, hogy az igény hiányzik. A kényelmesség köti a lakáshoz az előző csoportba tartozó családo­ kat, hiszen ilyen kisebb programokat még az elfoglaltabb szülők is beiktathat­ nak, miként a következő írásból kitűnik. „...Édesapámék több műszakban dolgoznak, s így nem sikerül mindég időn­ ket összeegyeztetni. Az egész család szeret kirándulni, és szereti a természetet. Ha együtt a család, szívesen megyünk ki nyársalni, vagy csoportos utazásra, melyet a síküveggyár elég gyakran szervez meg, s ezeken mi mindig nagyon jól érezzük magunkat. . . A családban a problémákat együtt beszéljük meg. Szüleim szívesen adnak tanácsot. A pályaválasztásban is segítségemre vol­ tak...” (nyolcadikos). A hétvégi program leggyakrabban családi kirándulás, va­ lahová a közeibe. Mindössze két gyerek tett említést csehszlovákiai kirán­ dulásról. Néhányan mozilátogatást is említenek, amely azonban nem rend­ szeres, függvénye a műsornak, az időnek, a családi időbeosztásnak. Ugyanígy idő­ szakos programként említik a strandot. Az ebbe a csoportba tartozó gyere­ kek arról számolnak be, hogy a programok közös családi együttlétek is egy­ szerre, azaz, a kirándulásokon, az erdei sétán, vagy nyársaláson az egész család részt vesz. Huszonhét gyerek írja le a család közös szórakozásait, hár­ man számolnak be arról, hogy bizonyos programokon (például gombázás, hor­ gászás) csak az apa és a gyerek(ek) vesznek részt. Négy tanuló pedig a gye­ rekek külön programjáról is beszámol, ez kivétel nélkül mozilátogatást jelent. 19 �A kirándulások gyakori célja valamelyik rokon, leggyakrabban valamelyik nagyszülő meglátogatása. Ebben az esetben is komplex módon kapcsolódik egybe a legkülönfélébb házi, illetve a kerti munka a családi gondok, illetve örömök megbeszélésével. A házi munkák természetesen ebben a csoportban is sok időt vesznek el. Szinte minden gyerek arról számol be, hogy a házi munkákat közösen végzik. Itt sem akadt egyetlen beszámoló sem, amely vendéglői étkezésről, vagy más egyéb háztartási teendőket megkönnyítő szolgáltatás igénybevételéről tudósíta­ na. A programokra szánt időt tehát nem valami egyéb forrásból származó megtakarítás révén nyerik. Véleményünk szerint itt egy szemléletváltozás ér­ hető tetten. Ezeknek a családoknak az értékrendjében kimondva, vagy ki­ mondatlanul fontosabb helyet kapott az aktív pihenés, a közös élményt adó családi együttlét, a hétköznapok viszonylagos egyhangúsága, rohanása után felengedni egy más jellegű tevékenységben, az egész heti lakásba zártság után élvezni - ha rövid ideig is - a természet kínálta harmóniát. Az ilyen oldott családi együttlétek jó alkalmat kínálnak a beszélgetésekre is. A beszélgetések mélységeiről egy ilyen rövid kisdolgozat alapján természetesen nem alkotha­ tunk képet, de magát a tényt, hogy a szülők a gyerekek előtt is beszélnek mun­ kahelyi gondjaikról, figyelemre méltónak találjuk, és nemcsak a gyerekek ne­ velése szempontjából. A beszélgetések gyakori témája még - a tanulók beszá­ molóiból ítélve - a család programja az elkövetkező időben, a költségvetés. A kisdolgozatok még értékelő megjegyzéseket is tartalmaznak, melyek valószínű­ leg vagy a családi beszélgetésekben hangzanak el, vagy másokkal való össze­ hasonlítás eredményei, de nem egészen függetlenek a felnőttek állásfoglalásai­ tól. Az egyik nyolcadikos így vall: „...nekem ez a családi életmód nagyon tet­ szik, mert családon belül meg van a jogom és kötelességem, és örömben, bá­ natban osztozunk” . Úgy gondoljuk, hogy ez a megfogalmazás megfelelően summázza e csoport életmódjának talán legszembetűnőbb értékeit. 4. A z eljárók. Az ebbe a csoportba sorolt dolgozatokban a gyerekek külön­ féle programokról számolnak be, melyeken vagy az egész család, vagy annak egy része vett részt. A szembeötlő különbség az előző csoporthoz viszonyítva az, hogy egyetlen gyerek sem tesz említést arról, hogy a család tagjai beszélget­ nek is egymással, megosztják örömeiket, vagy bánatukat. A csoportosítás so­ rán ez a tény az első néhány esetben még gyermeki figyelmetlenségnek tűnt, ezért úgy véltük, ez olyan természetes, hogy nem is említik külön. Amikor vi­ szont több esetben ennek határozottan az ellenkezője fogalmazódott meg, és a pedagógusok is a gondok között említették, hogy a családban nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni, beszélgetni, a gyereknevelés a gondozásra, a fizikai gondoskodásra redukálódik, akkor világossá vált, hogy ezek a sajátosságok indokolttá teszik külön csoportba sorolásukat. A beszámolók egy részét ebben a csoportban is a házi munkákról szóló le­ írás tölti ki. Az előző csoportokhoz hasonlóan, ezekben a családokban is van egy ésszerű munkamegosztás, amelyben általában a gyerekek is kapnak felada20 �tot. A háztartással összefüggő tevékenység mellett a tévé itt is jelentékeny hányadát foglalja el az időblokknak, különösen a gyerekek esetében. Gyakori­ ságát és a ráfordított időt vizsgálva, a tévé a legfontosabb szórakozási forma, emellett azonban megtalálhatók a szabadidő eltöltésének egyéb formái is: kirándulás, barátokkal való összejövetel otthon, vagy szórakozóhelyen, sportrendezvények látogatása, könnyűzenei koncerten való részvétel stb. A progra­ mok felsorolásából kiderül, hogy itt sincs szó a hagyományos értelemben vett víkendről, még az eljárók programjai is egy-egy napra, de inkább csak a hét­ végi időblokk egy kicsiny részére korlátozódnak. A tevékenységek egy része az egész családot érinti, más esetben viszont csak a család egyes tagjai vesznek részt. A leggyakoribb program a kirándulás. Ezen általában az egész család részt vesz. Huszonkét gyerek írt le kisebb-nagyobb kirándulásokat és további tizen­ egy olyan esetről számolt be, ahol a kirándulást egybekötik valamelyik rokon, leggyakrabban valamelyik nagyszülő meglátogatásával. Néhány esetben éppen a nagyszülővel kerül sor az „igazi” kirándulásra. A kirándulás gyakoriságával és ebből következtethető népszerűségével egyetlen más program sem veheti fel a versenyt. A sorban utána következő mozilátogatásról mindössze hét gyerek tesz említést, és ezek egy kivételével kizárólag a gyerekek szórakozását jelen­ tik, mert a szülők nem mennek velük. Azoknak a programoknak, melyeken csak a gyerekek vesznek részt, mintegy felét a mozi alkotja. A résztvevők szerinti csoportosítás az alábbi képet mutatja: a család együtt apa és a gyerek(ek) anya és a gycrek(ek) 26 4 1 nagyapa és gyerek esak a gyerek csak a szülők ____ _______ 3 14 3 Néhány gyerek időbeosztásában játszik szerepet „a meccs” , négyen számol­ tak be arról, hogy labdarúgó-egyesületben játszanak, és minden vasárnap mér­ kőzésük van. További három dolgozat tudósít arról, hogy mint nézők vesz­ nek részt a mérkőzéseken, ez viszont már családi program. Három tanuló a vendégeskedésről, illetve a vendéglátásról is, mint család­ juk rendszeres programjáról. Mindössze három számol be arról, hogy a szülők rendszeresen járnak szórakozóhelyre. (Egyikük zenés helyet említ, másikuk presszót és a harmadik klubot.) Ez természetesen a. szülők önálló programja. A szabadidő eltöltésének lehetséges módjai közül még két gyerek említi a horgászatot, amely az apa hobbija, három a kertészkedést, melyben az egész család részt vesz hét végeken, kettő számol be arról, hogy szombatonként a gyerekek úszni járnak. Egy (nyolcadikos) tanuló írja le könnyűzenei koncertél­ ményét. Két összefüggést kívánunk kiemelni, amely a dolgozatok alapos tanulmányo­ zása során megfogalmazódott. A z ebbe a csoportba tartozó családok közül mindössze három rendelkezik kerttel. Jogosnak látszik az a feltevés, hogy a kertészkedés - akár hobbi, akár jövedelemkiegészítés motiválja -, időigényes­ sége miatt ellene hat a hétvégi programoknak. A csoportba tartozó családokat viszonylag rendszeres hétvégi program és alacsony kommunikációs szint jel­ lemzi. Nem tudjuk megállapítani - nem is feladatunk - , hogy a kommuniká­ ció alacsony szintje oka vagy eredője a több helyütt megromlott családi lég­ �körnek, de viszonylag magas - a többi csoporthoz viszonyítva - azoknak a dolgozatoknak a száma, ahol a gyerekek családi veszekedésekről számolnak be. 5. A munkacentrikus. Inkább a tények hűséges feltárásának szándéka, sem­ mint a csoport önmagában vett jelentősége (összesen hét dolgozat) vezetett e kis létszámú csoport körvonalazásához. A családi interjúkban is akadnak olya­ nok, akik szinte szakadatlan munkáról számoltak be, ritkább esetben önmaguk­ ról, gyakrabban szűkebb ismeretségi körükből. Ismert tény, hogy bizonyos kö­ rülmények (például építkezés) egy adott időben szinte megszakítás nélküli mun­ kára ösztönzi (kényszeríti) a családot. A napi munka mellett állatokat tarta­ nak (ahol erre mód van), kertet művelnek, mellékállást vállalnak, és mind­ emellett még dolgoznak saját épülő házukon. Ilyen esetben nem ritka, hogy a nyári szabadságot is munkával töltik, és természetesen a hét végék is kemény munkában telnek el. Az említett dolgozatok is erről számolnak be. A gyerekek dolgozatai alapján nem lehet messzemenő konzekvenciákat levonni, csupán anynyit, hogy ezeket a családokat a munkacentrikusság, hétvégi időbeosztásukat pe­ dig a munka dominanciája jellemzi, még a gyermekekét is. Az elemzett dolgozatok alapján megállapítható, hogy a munkások családjuk körében töltik el a hét végét. Ezért helyes az a szemlélet - például egy mű­ velődési ház esetében - , amely programajánlat készítésekor családi egységben gondolkodik. A vizsgálatunk által érintett lakótelepen is működik egy ifjúsági ház, ez azonban - általunk nem eléggé ismert, minden bizonnyal összetett okok miatt - nem vált a családok hétvégi programjának alakító tényezőjévé. Meg­ ítélésünk szerint egy jól összeállított program - a művelődési központ közelsé­ ge miatt is - még az ún. otthonülők számára is alternatíva lenne. A családok hétvégi szabadidejéből aránytalanul nagy részt foglalnak el a háztartással összefüggő munkák. Ez a szolgáltatások hiánya, illetve színvonala, valamint áraik és a beidegződött szokások miatt feltehetőleg a jövőben sem fog lényegesen változni. Más, a szabadidő eltöltésének módjait kutató egyéb tanulmányokkal egy­ bevágóan mi is megállapítottuk, hogy a családok mintegy kétharmadánál a legfőbb, vagy szinte kizárólagos szórakozási forma a tévénézés. Ezek figyelembe­ vételével nem túlzás azt mondani, hogy a tévé műsorpolitikája országos közügy, és az általa sugallt életmódminták és értékek révén messze túlmutat a tévéműso­ rok virtuális határain. Vizsgált mintánk alapján megállapíthatjuk, hogy a munkáscsaládok programja­ ik kialakításánál igen kis mértékben veszik igénybe a különféle szervezett lehető­ ségeket. Inkább csak az üzemi szervezésben bonyolított programokon vesznek reszt. Hétvégi programjaikat maguk tervezik, bonyolítják és az egyéb szolgál­ tatásokat (például szálloda, étterem stb.) is csak elenyészően kis számban igénylik. A programok fél-egy naposak és magukon viselik a család szigorú be­ osztással élő, takarékos midennapjainak jellegét. A kikapcsolódás legtöbb for­ máját erősen redukálja az egyre több családnál megtalálható, az életszínvonal megőrzését, vagy növelését szolgáló jövedelemkiegészítő tevékenység. Figyelmet érdemlő az a tény, hogy a családtagoknak a kívánatosnál kevesebb idejük, figyelmük marad egymásra, a családon belüli kommunikáció általában alacsony színvonalú. Ez a probléma a mintánkban világosan kirajzolódott, de úgy véljük, hogy egyáltalán nemcsak a munkáscsaládokra jellemző ez a gond. 22 �A legtöbb felnőttben és gyerekben él az igény, hogy örömét, bánatát meg­ ossza a hozzá legközelebb állókkal. Ahogy a kifejezésben gyakran oly tömör köznyelvünk mondja: hogy kibeszélje magából, ami bántja. Ha a családban hosszú távon nem tudja ezt az igényét kielégíteni, akkor másfelé orientálódik. Ez sokféle módon, de igen gyakran a családi légkör megromlásához vezet. A gyerekek esetében szinte alapszükséglet a kommunikáció. A családi szocializá­ ció verbális formájának nem az alkalmankénti nevelő célzatú beszélgetések (a „prédikációk”) a legjobb megtestesítői. A szülők és a gyermekek közötti állan­ dó kontaktus, a család kis és nagy ügyeinek közös megbeszélése, a gyerek vé­ leményének megfelelő figyelembevétele — amint a gyermekek beszámolóiból kitűnt - , igen kedvező hatással van a családi légkörre, de főként a gyerek gon­ dolkodásmódjára, önbecsülésére. Ez főként a szakmunkásokra jellemző, ahogy ezt az iskola egyik, nagy tapasztalatokkal rendelkező pedagógusa is megfogal­ mazta. A családi interjúk megerősítik azt a kiinduló hipotézist, hogy a hétvégi te­ vékenységszerkezet - nem mindig tudatos - értékválasztást tükröz, és ezért al­ kalmas kiindulópont a családok értékrendjének megközelítéséhez. 23 �G H Y C Z Y TAMÁS Inkább... válasz Brunda Gusztávnak baráti kegyetlenséggel ,.Legyek kismester inkább, dolgaértő ki ha-mit tesz, tisztességgel csinálja... (Csanádi Imre) Népművelő vagyok. Az a dolgom, hogy változásokat érjek el az emberek tudatában. Ehhez kell értenem. Persze, úgy kellett volna mondanom, hogy po­ zitív változásokat, mert tényleg nem mindegy, mi, merre változik, csak hát olyan relatív dolog az előjel. Attól függ, honnan nézzük. Amikor engem is elkap szakmánk alapbetegsége és cselekvés helyett teóriá­ kat gyártok, olyankor azt mondom, hogy az „adekvát tudatok” kifejlesztése a feladatom. Valahogy szinkronba hozni az embereket korukkal, körülményeik­ kel, lehetőségeikkel. Lírai hangulatban ez az ember humanizálásaként, ember­ sége kibontásaként fogalmazódik meg; míg világboldogító indulataimban a tár­ sadalmi haladás tudati előfeltételeit akarom megteremteni. Talán van annyi egészséges életösztön bennem, hogy rádöbbenjek, milyen parttalan ingoványokba visznek ezek a gondolatok. Népművelő vagyok. Ahogy suszter a suszter, vagy szabó a szabó. Ez a mes­ terségem. Ha suszter volnék, csirízes lennék, ha szerelő, olajos. Így „jövök, megyek. Annyit nem, mint egy szövőnő, de sokszor többet, mint egy kifutó­ gyerek. Kartont, szobrot, képeket cipelek, létrára mászok, előadást tartok köz­ művelődési folyamatokról, érvelek, majd néhány óra elteltével plakátot ra­ gasztok egy iskola bejáratára a város másik pontján.” Ha értelme van, miért volna ez baj, vagy szégyen? Ha értelmetlen, minek csinálnám? Népművelő va­ gyok. Ha abból akarok megélni, amihez értek, nyilván el kell adnom a szak­ tudásomat valakinek, és ez behatárolja lehetőségeimet, megszabja feladataimat. Kompetenciám legfeljebb abban van, mit vállalok és kinek - bár ez legalább annyira szerencse kérdése is. Ha szabó lennék, varrhatnék frakkot, cájgnadrágot, egyenruhát, reverendát, farmert, és alig hiszem, hogy bármelyik előkelőbb lenne a másiknál. Legfeljebb nem mind való a gusztusom szerint. Valamelyes választási lehetőségem mindig van, de korlátlan szabadságról értelmetlen vol­ na még álmodozni is. Nem tehetem azt, amit akarok, és nem tehetem azt, amit mondanak. Ha népművelő vagyok, szakmai hibáimra aligha mentség a főnö­ köm hülyesége. Ha suszter lennék, akkor se lenne az. Hogy mindent a lehető legjobban csináljak meg, arra saját szakember-voltom kötelez, már ha az va­ gyok valóban és amennyire az vagyok. Azt hiszem, minden munkavállaló alapvetően két típusba sorolható: A lakáj (lehet persze, akár főhivatalnok, vagy igazgató is) azt teszi, amit mondanak. Az iparos azt, amit kell. A lakájt a főnöke minősíti, az iparost a munkája. A harmadik típus, a próféta, már nehezen nevezhető munkavállalónak, mi­ vel épp az a jellemző rá, hogy legfeljebb küldetést vállal, azaz bármire szeElőzmény: Brunda Gusztáv: Hol a helyünk a karavánban (Palócföld, 1985/6.) V ő. m e g : Palócföld, 19S6/ 2. számban. Horváth István, Szeróczki Bertalan, Korill Ferenc írását. 24 �gődik, csak azt hajlandó csinálni, amit maga tart fontosnak. Ebben nem az a baj, hogy céljai, szándékai vannak, hanem, hogy folyamatosan meg van sért­ ve, ha azt kérik rajta számon, amire alkalmazták. Ha mondjuk, hidat kell verni, a lakáj akár egy szál madzagból is megcsinálja, ha erre utasítják, bár tudja, hogy sohasem lehet majd járni rajta. Az iparos vagy odébbáll, vagy megcsinálja rendesen, mert nem tudja elviselni, hogy leszakadjon az a híd, ame­ lyet ő épített. A próféta viszont hegyet-völgyet megmozgat, összevész min­ denkivel, hogy híd helyett inkábbb lampionos gondolákat alkalmazzanak, és mert persze, nem tudja elérni, sértetten nem csinál semmit. Ha gondom van a népművelőkkel, elsősorban az, hogy túl sok köztük a próféta, meg a lakáj és csak elvétve akad iparos. „Jó néhány Don Quijotepályatársam gyakorlott harci erényekkel védi és terjeszti a valami »ellen-létet« és közben olyan és annyi önigazoló ideológiát vonultat fel...”, ami már bősé­ gesen elegendő ahhoz, hogy bármi alól felmentse magát. Népművelő vagyok. Nem kell feltétlenül elszegődnöm valahová. Formálgathatom a tudatokat a magam hite és szándéka szerint is, ha találok rá módot és lehetőséget, de akkor ne várjak pénzt azoktól, akiket nem vagyok hajlandó elfogadni. Egy egyházi iskola tanára ne terjesszen ateista ideológiát! Ez már eti­ kai kérdés. Népművelő vagyok, és ebben a szakmában nehéz iparosnak lenni. Nemcsak azért, mert nincs hol megtanulni, hanem azért is, mert „mai helyzetünkben a velünk szemben támasztott (vagy vélt) elvárások rendszerében mást nemigen tehetünk, mint úszunk a könnyed(nek hitt) parttalanságban.” Ha viszont tény­ leg népművelő vagyok, mégiscsak mást kell tennem, különben mi értelme az egésznek. A mi szaktudásunkba az is beletartozik, hogy megtaláljuk az értelmes mun­ ka lehetőségét, vagy megteremtjük magunknak az éppen adott körülmények kö­ zött. Mint a vadászoknál. Nem elég jól lőni és ismerni a vadat, meg is kell találni! Becserkészni óvatos, hosszú türelemmel, mert az összes többinek csak innentől van értelme. Hogy eközben sáros lesz az ember, meg elszakad a gúnyája - azaz nem túl elegánsan adja elő az egészet - , az teljesen mellékes. Aki jól vasalt szakmát akar, menjen parkett-táncosnak. Furcsa, hogy nálunk mennyi minden „derogál” az embereknek, mennyi min­ dent éreznek méltatlannak magukhoz, beosztásukhoz, rangjukhoz. Pedig hát az orvosok is milyen gusztustalan dolgokat művelnek, ráadásul saját kezűleg, mégsem lesz kisebb tőle a tekintélyük. Miért ne másznék létrára, cipelnék kar­ tont, ha egyszer szükség van rá? Ha más teszi, én meg csak dirigálom, az jobb? Épp azt kellene szégyelnem, ha segítségre szorulnék olyan tevékenységeknél, amelyeket magam is elvégezhetek. A dolgok lényege persze, sokkal mélyebben van, jól tudom. Egy identitás­ zavarokkal küszködő szakma - épp, mert saját tevékenységére nem támasz­ kodhat eléggé - külsődleges rekvizítumokkal szeretné bizonyítani - elsősorban saját magának - fontosságát, rangját, jelentőségét. Hisztériás érzékenységgel reagál minden vélt, vagy valódi sérelemre, mániákusan ragaszkodik megbecsü­ lésének látható megnyilvánulásaihoz, és mert ebből soha sincs elég, belesavanyodik az önsajnálatba. Magam is tipikusnak érzem Brunda Gusztáv tanmeséjét a művelődési há­ zat építő népművelőről, csak számomra más a tanulsága: „...süllyedt, süllyedt, egészen elveszett a tömegben.” Hát így jó! Ott a helye! Végül is ő kapta a legnagyobb jutalmat. Elérte, amit annyira akart, megfelelő feltételeket terem­ 25 �tett a további munkához, éveken át, nap mint nap élvezheti „lelkes, szenve­ délyes” munkájának eredményét. Mi ehhez képest az a pár száz forintos ju­ talom? Azt valóban az építőnek kell adni, mert ő odébbáll, s megint kezdhet valamit elölről. Hogy a jutalom átadása látható, sőt látványos jele a megbe­ csülésnek...?! Ugyan kérem! Aki tapsra vágyik, színésznek álljon, vagy ün­ nepi szónoknak. Az a fontos, hogy haladjon a karaván, nem az, hogy körbeugassák különféle (nagy)kutyák! Paradoxon lenne, hogy szakembernek tartom magam? Hogy hiszek abban, lehetnek a népművelésnek szakemberei? Ha annyira parttalanná tupírozom a feladatomat, hogy holmi „létezésszakmának” tekintem a magam munkáját, bi­ zonyára. Suszterként is gyárthatnék ideológiákat a „cipőben létezés” -ről, hi­ szen az emberek nagy része idejének nagy részében cipőben létezik. Kesereg­ hetnék azon is, hányan vannak, akik csak ünnepre húznak cipőt (és milyen cipőt! Úristen!) - mégis okosabb lenne, ha megmaradnék a kaptafánál. Cipészi minőségemben mindenképp. Mert persze, nem csak népművelő vagyok, hanem állampolgár is. E minő­ ségemben természetesen kompetens minden kérdésben, ami széles e hazában feltaláltatik. És, mert népművelő vagyok, nyilván szaktudásom, szakismere­ teim szemüvegén át nézem a dolgokat. Olyan szempontokat próbálok érvé­ nyesíteni, amelyeket én könnyebben és jobban felfedezhetek, mint azok, akik máshoz értenek. De hát így lenne az igazán jó! Ha mind ezt tennénk, ahányan csak vagyunk. Annyi sok, különféle bölcsesség milyen körültekintő dön­ tésekhez vezethetne. Csak azt kellene mindenkor tudomásul venni, hogy más dolog az az egy cipő, ami éppen rám van bízva és más a lábbelihasználat, úgy általában. Paradox módon az utóbbit épp azzal tudom a legeredménye­ sebben befolyásolni, ha az előbbit a lehető legjobban csinálom meg. És ehhez nem is kell olyan nagyon sok feltétel. Egy jó cipőt még a cipőipar általános válságának közepette is meg lehet csinálni. És akkor az az egy legalább jó. A többivel csak eztán érdemes törődni. Nem az a paradoxon, ha szakmának tekintem a népművelést. Ehhez is, mint akármi máshoz, lehet is, kell is érteni. Hogy még nem foglalható tankönyvek­ be a mi szakmai tudományunk, vagy, hogy előkelőbben fogalmazzunk, nincse­ nek „eszközeink, sajátos, ránk jellemző szabályok szerint szerveződő érveink, technológiánk egy-egy probléma megoldásához, feloldásához, amelyek meg­ taníthatok” - hát az egyrészt nem is igaz egészen, másrészt azok bűne, mu­ lasztása, akik alkalmasak lennének e tankönyvek megírására, csak nem jutnak hozzá felhőkergető buzgalmuktól. Azt hiszem, a dolog éppen fordítva áll, mint Brunda Gusztáv gondolja. Szakmának már bátran nevezhető a népművelés. Foglalkozásnak nem. És addig nem, amíg szaktudás nélkül is bárki gyakorolhatja. Az meg, hogy hiva­ tás-e? Ördög tudja! Ez kinek-kinek magánügye, mi gondunk r á ... Van azonban itt valóságos paradoxon is, ami az eszközök léte-nemléte körül szerveződik. Mert, ha szakemberek vagyunk, nem függhetünk annyira az esz­ közöktől, hogy nélkülük moccanni se tudjunk, viszont ha szakemberek vagyunk, tudnunk kell, hogy az eredményekhez bizony „pénz, paripa, fegyver” szükségeltetik. Amiből valóban kevés jut mostanában. „Kamaszkorú” szak­ mánknak ezt a dilemmát kell napról napra feloldania. Azzal igazolja-e létét, hogy még a leglehetetlenebb helyzetekben is képes valós eredményeket produ­ kálni, vagy azzal, hogy nagy meggyőző erővel bizonyítja, mi minden hiány­ �zik ahhoz, hogy eredményeket érjünk el? Ennek eldöntéséhez valóban nem vagyunk elég felnőttek. Még a szélsőségesek is bizonytalanok. Hargitai Lajos, kiváló kollégánk a minap a Valóságban (1985/8. sz. a szerk.) tárta a világ elé mardosó lelkifurdalását, mert nem maradt népművelő egy olyan faluban, ahol még a minimális feltételei sem voltak meg a munkának. Nem kevésbé kiváló kollégáink viszont olyan feltételekhez kötötték volna a művelődési otthonok puszta létét is, amelyek alapján - mint Urbán Gyula igaz­ gató, a decemberi országos tanácskozáson elmondta - a szakszervezetek fő­ városi művelődési háza még klubkönyvtár besorolást sem kaphatna. Nem az a mi legfőbb gondunk, mikor és mennyire szeghetők meg a szabá­ lyok, hanem az, hogy még azt sem tudjuk eldönteni, mi kell ahhoz, hogy elin­ dulhasson a karaván. Van, aki puszta lelkesedésén tevegelve is nekivágna a sivatagnak, és van, aki annyi feltételt szabna, hogy ha az mind meglenne, már nem is kellene a karaván, a saját lábukon is elmennének a dolgok. „Vajon, javít-e helyzetünkön az önvádaskodás el nem végzett dolgaink mi­ att? Aligha. Ezen a munkaterületen nem lehet megtenni semmi olyat, amire nincsenek együtt a többirányú feltételek. Pesszimizmusra ugyan lenne okunk, hiszen a közművelődés anyagi feltételei folyamatosan romlanak, ugyanakkor érzékelni lehet a társadalmi feltételek bizonyos javulását.” Lám! Bárhol van a helyünk a karavánban, mi csak állunk, tépelődünk, keser­ günk, vagy vitatkozunk. Csoda-e, hogy végül otthagynak? A karavánnak ha­ ladnia kell! Lesz, amit nélkülünk nem vihet magával, és az nagyon fog hiá­ nyozni később, mégsem várhatja meg, míg mi háromkilincsű ajtóinkkal vaca­ kolunk. Már így is erős késésben van. Népművelő vagyok. Dolgom van a világban, nemigen érek rá leltározni, mit nem tudok még. Azt kell hasznosítanom, amit már tudok, és úgy, ahogy lehet. Szorongásaimmal, kételyeimmel - melyek természetes velejárói minden jelentős munkafeladatnak - magamnak kell megbirkóznom, mert „itt a rész­ leges ellehetetlenülés is végzetes”. K i bízna rám bármit, ha látja, hogy ma­ gamban sem bízom? Tudom, hogy még jó ideig nem találhatok ideális munkafeltételeket, de mert tudom, számolok is vele. Elviselem. Talán addig is eljutottam már, hogy nem akarok mindenáron báli cipőt varrni ott, ahol a bocskor a célszerű vise­ let. Konfliktusaimat, ütközéseimet minden rendű és rangú felsőbbségekkel mun­ kám természetes velejárójának tekintem. Minden szakmának vannak kényel­ metlenségei. A miénknek ez. („...az igényesebb népművelőknek igazi gondot nem az átélt konfliktusok okozzák...” ) Valódi fájdalmat csak az okoz, ha látszatok előállítására kell fordítanom jobb sorsra érdemes energiáimat. Attól rendszerint megvadulok és ilyenkor kereshetem megint a helyemet, de messze nem vagyok biztos abban, hogy ez egyértelműen negatív jelenség. A hiba elkerülése lehet akkora teljesítmény, mint az eredmény elérése. Mivel ember is vagyok, nekem is hiányoznak olykor az elismerés látható jelei - családomnak is nehéz megmagyaráznom, mire megy el annyi tenger energiám, mire vittem - , de legalább annyira muszáj népművelőnek lennem, hogy ezzel ne törődjem túlzottan sokat. Egyszer s mindenkorra el kell dönte­ ni, elismerést, rangot, beosztást akar-e az ember, vagy eredményeket. Szép len­ ne, ha egybeesne a kettő, ha az előbbinek az utóbbi lenne a feltétele, még 27 �inkább, ha az utóbbinak az előbbi a törvényszerű következménye, de mert nincs így, legjobb ezt is tudomásul venni. Egy sarkkutató ne ábrándozzon a trópusokról. Állóképesség nem ehhez kell igazán, hanem a kudarcok elviseléséhez. A népművelés tipikusan kudarcszakma, soha, semmi sem biztos benne. Embe­ rekkel dolgozunk és hál’ istennek nincsenek kényszerítő eszközeink, soha se számolhatunk minden tényezővel. Ami ötször sikerült, hatodszorrra tökélete­ sen megbukhat. És akkor el kell kezdeni teljesen elölről, épp annyi bizonyta­ lansággal, és nagyon kell hinni abban, hogy ezúttal sikerül, különben ma­ gunk építjük be a kudarcokat a folyamatokba. Aki nem tud 24 óra alatt re­ generálódni, az alkalmatlan erre a pályára. Talán egy jó adag naivitás is el­ engedhetetlen. Ezért nem hiszek abban, hogy értelmiségiek lennénk, legalábbis a szó „entellektüel” értelmében nem. Mi nem tudjuk előre fejben megoldani a dol­ gokat. Felkészültségünk jó része mindig akcióban nyilvánul meg. Mint a portyázóknál, akiknek egyszerre kell stratégáknak és csatároknak lenniük, azaz a haditudományok mellett a kardforgatást is meg kell tanulniuk. Csak ezt se­ hogy se akarjuk megérteni. Képzésünk is ezért rossz. Ahol elmélettel igyekeznek felvértezni bennünket, ott nem szerezhetjük meg a napi munkához szükséges képességek, készségek minimumát sem, ahol pedig erre helyezik a hangsúlyt, ott az elméleti háttér válik használhatatlanul faghíjassá. Valamelyikbe mindenképpen belebukik az, aki kínnal, keservvel meg nem szerzi valahonnan a hiányzó ismereteket. Ezért akkora a fluktuáció, annyi a pályaelhagyó, ezért, „hogy a színészmesterség után... a mi foglalkozásunk produkálja a legtöbb neurotikus esetet, lelki sé­ rültet, pesszimistát, bőzöngőt, otthontalant” - már, ha ez valóban így van. Mert, aki kibírta az ilyesfajta pályakezdést, az sokkal erősebb, szívósabb, rá­ termettebb lesz, és tucatjával sorolhatnánk az ilyen népművelőket is. Kegyet­ len a dolog, de egész jól működik a természetes kiválasztódás. És a szakma rangját mégiscsak ők teremtik napról napra, nem a nyavalygók, siránkozók, panaszkodók. Mert a mi pályánkon ez a veszélyes narkotikum. A panaszkodás. Aki egy­ szer elkezdte, nem tudja többé abbahagyni, és már csak ebben lel vigaszt. Sa­ játos szakmai folklórként keringenek a történetek démoni gonoszságú ta­ nácselnökökről, szb-titkárokról, pártfunkcionáriusokról, akik mind-mind abban lelik örömüket, hogy bennünket megaláznak, ostobaságok elvégzésére kénysze­ rítenek, lehetetlen helyzetekbe hoznak. Egymást már félszavakból is értjük, bárki, bárhol folytatni tudja egy hasonló történettel... Talán ez az egyetlen terület, ahol mind egyetértünk, és észre sem vesszük, kívülről mindez milyen érthetetlen és szánalmas. „Szép feleségeink” is ezért unják meg nagyon ha­ mar „ezt a hülye népművelést”. Veszélyes dolog a mártíromság. Aki egyszer belekóstolt, nem tud meglenni nélküle. A zt hiszem, a pedagógusok is akkor veszítették el korábbi jelentős presztízsüket, amikor sajnáltatni kezdték ma­ gukat. Panaszaink legsűrűbben visszatérő eleme, „hogy a legkülönbözőbb képzett ségíi igazgatásban és irányításban dolgozó emberek azt hiszik, ők igazából ér­ tenek ehhez a »területhez«. Ebből következően - valamint hivataluknál fog­ va - kötelességüknek érzik az alájuk rendeltek helyett gyakorlati, sokszor tisz­ tán szakmai kérdésekben is dönteni.” 28 �Mennyire jellemző ránk, hogy szinte egyazon sóhajtással kesergünk azon, milyen hiányos, parttalan, megszerezhetetlen a szaktudásunk, meg azon, hogy hozzá nem értők belepofáznak „tisztán szakmai” kérdéseinkbe. Persze, hogy beleszólnak! „ A legkülönbözőbb képzettségű igazgatásban és irányításban dol­ gozó emberek” maguk is súlyos identitászavarokkal küzdenek. Olyan sokan dirigálják, ugráltatják őket, hogy legalább ezen az egy, „veszélytelen” terüle­ ten szeretnék kiélni hatalmukat. Ezért szólnak bele, nem azért, mert érteni vélik. Meg valamilyen parkinsoni öntörvényűségből eredően. Akinek utasítási jog adatott, annak valahol, valamiben kell is utasításokat adnia, hogy iga­ zolja létét. Alapos szakértelem híján viszont ezt célszerű olyan területekre korlátozni, ahol a tévedések következményei vagy ki sem derülnek, vagy másra háríthatok. A mi területünk pedig ilyen. Ezzel éppúgy számolnunk kell, mint egyéb korlátainkkal. Hogy én is elmondjak egy tanmesét: A z egyszeri juhásznak valami olyat rendelt a gazdája, ami nem volt éppen okos dolog, de kötötte erősen, hogy meglegyen. - Nem lehet azt gazduram! Azt a bürge nem szereti. - De a teremtésit! Kendet én szegődtettem, mi gondja rá, mit szeret a bürge?! - Mert a pásztora meg én vagyok! - És, ha elcsapom kendet? - Azt lehet. De amíg el nem csap, mégiscsak így lesz. Mert a juhásznak nemcsak tisztessége, de esze is volt elég. Tudta, ha elpusztul a nyáj, akkor is őt csapják el, csak akkor már okkal. És ki fogad fel olyan pásztort, aki egy­ szer már tönkre vitte a nyáját? Igaz, nem volt értelmiségi. Vagyok annyira népművelő, hogy fájjon Brunda Gusztáv szép és igaz cik­ ke. Alanyi költőket megszégyenítő hitelességgel mutatja be egy szakma le­ pusztult (vagy ki sem fejlődött) önbecsülését, identitászavarait, narkomán ön­ pusztítását. Ezért is kell vitatkoznom vele. A lírai hitel nem igazol semmit. Ez van (jobbára ez van), tény. D e nemcsak ez lehet és nem ennek kell len­ nie. Az életképtelenséget csak a kipusztulás hitelesítheti. Addig azért meg lehet próbálni egyet s mást. Tán kereshetünk feladatokat a most szerveződő, differenciálódó csoportok, közösségek körében is, idővel talán fel is mond­ hatjuk „a társadalom reprezentatív eseményeinek szakszerű kiszolgálását, a szimbólumok politikai szándékok szerinti alkalmazását, különféle események jó hatásfokú megrendezését”, de egyelőre és legelsősorban magunkban kell rendet teremtenünk. „...tudhatod, hogy csak emberi tartásod megőrzésével érhetsz el valamit a számodra kijelölt terepen, mert ez munkaeszköz, de...” Ez a de a legkegyetlenebb látlelet, amit magunkról kiállíthatunk. „Bizonytalan célok, kétes szakmaiság, eszköztelenség, alacsony jövedelmek, személyiségzavarok, gyakori ripacskodás” - nem vagyunk ünnepelt sztárszak­ ma, szentigaz. A sereg végén kullogunk, mint az orvosok elődei, a „dögészek” , akiket senki se tartott semmire - míg rájuk nem szorult. Onnantól kezdve már csak azon múlott a tekintély, mennyi volt a gyógyításban a tu­ domány és mennyi a hókusz-pókusz. Lehetséges, hogy az akkori orvosok meg azon keseregtek „lehet-e egyáltalán a létezést (az egészségben létezést) szak­ másítani”. Lehetett. 29 �ABLAK „Az én észt költőim...” ...és hosszan következhetne a felsorolás, neveké; kezdődik azonban ez az egész ott Bereczki Gábor professzornál, aki a fordítás e munkálataiba be­ vont, a munkaalkalmat az Európa Kiadó műhelye adta, és ennek most már másfél évtizede lesz lassan, és mindvégig érezhettem támogatásukat. Köszönet érte! Ha egyéb nem történt is, elindultak gondolatok és rokon-érzelmek, való­ diak, itt bennem, e költők és népük iránt; nem véletlenül használtam egy szót, gondoljuk meg: észtek...! És elindulhattak kapcsolatok, bensők, remé­ lem, az olvasókban is emitt-ott. Észt költők a címe annak az 1975-ben meg­ jelent antológiának, melyben szerény társ-szerepem lehetett, s onnét a nevek: Johannes Semper, August A lle, Valmar Adams, Uku Masing, Arno Vihalemm, Kalju Lepik, Ivar Grünthal, Debora Vaarandi, Juhan Smuul, Ellen N iit, Ain Kaalep; közben egy alkalommal a Szovjet Irodalom számára Arvi Siig; és alighanem pontatlan a sorolás, hanem hát az élmény-részletesség sem ada­ tik meg ebben az „előzetesben” , a költők így afféle kavicsként szerepelnek járó kisgyerek itt, soraimban, mint Pilinszky János versében a tengerpartot egyetlen-köve, olyan mindegyikük így, mindöröktől fogva valakié lehet bár­ melyiküknek egy verse, egy sora, egyetlenné válhat akármi tőlük akárkinek, s az egész tengert zúgja vissza csendjük, és fordítva. Ott, a tengerparti-kavicsversben (s nem véletlenül szeretném egyik legkedvesebb versem pattintásnyi villanását adni emlék-fényül, tisztelet-jelül e rokonainknak!) elválásról van szó; mármost a költészet nagy vigasza, hogy maradandó lehet, ha magunk is úgy akarjuk. Élhet a kapcsolat; s hogy eseménytörténetig jussak legalább, elmondom gyorsan: egyre-másra vágyódtam a feladatokon túli észt-fordításra is. Bereczki professzor és felesége, a tárgykörnek nemcsak szakértői, de nagyszívű istápolói az ügynek, értő fordító-művészek és önzetlen nyersfordítók, az együttdolgozás oly alap-fogalmával ismertettek meg, ami számomra ma is példaszerű és mindenkor áhított. Magam kértem tehát matériát tőlük, s kap­ tam is, és az ő tanácsuk, irányításuk, szeretetük vezetett oda - vezetett en­ gem; de, ami a legfontosabb, juttatta a dolgot, s nem általában, hanem konk­ rétan, gonddal - , hogy újabb nevek sorakozhassanak az eddigiek mellé „az én...” listámon, azaz, majdani világirodalmi versfordításkötetemben, illetve itt e hasábokon. Akiket még megismertem, ha töredékesen is, ha legfőbb vo­ nalak nyomán csak, villanással, vagy alap-ráérezhetéssel, íme, álljon itt a ka­ vics-utalás őket illetően is. Arvo V alton, Aira Kaal, Juhan Viiding, Madli Morell, Vivi Luik, Mats Traat, Jaan Kaplinski, Jaan Kross, Kersti Merilaas... és most jövök rá, hogy egyéb dolgok is voltak közben, például a Lombos agak szívverése, a Móra Kiadónál 1983-ban a világirodalom emennyi-annyi 30 �„madarakról és fákról” szóló versével megjelent fordításantológiám is „egyaz-egybe” Bereczkiéktől kért észteket is tartalmaz, csak akkor még nem mer­ tem nekiveselkedni, azaz, még ennyire se, de úgy érzem, a java hátravan így, s össze kell állnia egyszer egy „teljesebb” és „saját” kis észt kötetnek... tehát vannak tervek, legyen erőnk és lehetőségünk a tiszta ügyhöz; a kedvünk meg­ van, és egyelőre - ami a legfontosabb -, itt vannak ők maguk; az én észt­ jeim néhány „képviselője”, pár verssel. Köszönet e megvalósulásért mindenki­ nek, akit köszönet érte illet. TA N D O R I D EZSŐ JA A N KROSS Barátom ablaka előtt... Barátom ablaka előtt május zúdít esőt a kesernyés illatú tujafára. Barátom asztalán szótárak, kitárva, bennük görög, szláv, gót, latin betűk. Barátom, láthatóan, e puszta betűkbe mélyed, asztalára hajolva. De a görög, szláv, gót, latin betűk honában - ki látja? - május esője zuhog a tujafára. Zuhog, suhog az eső, pontosan, mint az én barátom ablaka előtt. 31 �A végtelenség pillanata Furcsák a virágok: nappalra nyitnak, alkonyatra bezárnak. Minden egyébbel épp fordítva van ez. Minden egyéb: nappal van zárva; szín, forma, érték, haszonelv, a lakat, a láda; s jön akkor az alkony a zajtalan kulccsal, szín, forma, érték, haszonelv mögül kitárul a Fatörzs, a Fűszál, az Ódon Kőfal, a Rom Vár, mellettük az Ú j Fal, a Meszesvödör, ottfelejtve az Épület állványzatán, s a végtelenség e pillanatában, ha jön a sötét, a szív meglátja néha Minden Dolgok Lényegét. V IIV I L U IK visszajárok Idők csak eljárnak, szánalmak fakadnak; madarak elszállnak: tollak, ha maradnak. Még magas égboltról őszi derű les ránk: mint r é g .. . mintha otthon - rég - ablakot mosnánk. Fürkészem a messze kék eget mind többet. Anyám jár eszembe, s tűnt fén yek.. . a földek. 32 �E L L E N N IIT M egállni, hallgatni ... Fáradni, megállni, kőre, tuskóra lépni, sietős vándorokat útfélről nézni. Homokon, kavicson pillantást átpréselni, mélyek mozgásával megértőn egynek lenni. Megállni, hallgatni, szemet égre szegezni; fönn nyírfakorona, kövön lenn moha: ennyi. S akkor a vándor-néppel megint nekieredni. Igét, látomást, képet hinni újra, követni. Forrást észrevenni, tudni: rejt még tehát vizet a föld, mely tör feléd, kristály-szent tisztaság. Forrást - hívője - hagyni, áradni csak tovább, vinni - hinni! - öröklét esztelen pillanatát. DEBORA VAARANDI Tavaszi cselfogások Tavaszi fogások, ti aljas cselfogások! Csontfájások, hasogatások, derekunk táján szorgoskodó fakopáncsok. Falábon fabábok: gondolataink nekivágnak - hopsz, hopsza! - a határnak. Angyalgyökér, boglárka: rágom a tavaszt trallázva. 33 �JAAN KAPLIN SKI R övid ahhoz az élet... Rövid ahhoz az élet hogy élni megtanuljunk létezni megtanuljunk hogy szemtől szembe nézzünk bármivel ami van sajduló szívvel saját magunkkal kedvesem veled Messze menni folyton-folyvást Messze menni folyton-folyvást visszajönni folyton-folyvást otthoni udvar füvére puha-nedves ha jársz rajta mezítláb vissza a vén boronafalhoz az tartott meg szálegyenesnek idegen város messzi magányán hogy elmentél s visszajöttél MATS T R A A T Madárvásár Hallgasd a madárdalt, tavasz szenvedélyét! A jege-tűnt tavon fénylenek a pászmák, A jege-tűnt tavon fénylenek a pászmák, halld e szerelmi dalt, hatalmasan árad, szürke nappalunkba ontják sárga csőrök, mint örök reményt, mint izzó, rőt parázslást. Megenyhül a világ, éjjel az anyaföld éberen faggatja ölében a szülés fájdalmait; gúnyos mosoly öreg arcán. 34 �JUHAN VIID IN G annyi Imádság annyi a látnivaló Hogy szerettem volna hosszan írni mondatom. . .! Ó, nagy ég, kérlek, adj lélegzetnyi szünetet, szünet szakadékának mélyet, csendességnek hosszadalmat, hallgatás termének űrt léleknek hálaimát. dicsérni se győzöd a fényt az árnyat a fény meg az árny játékait az örök eszmebolyongást a föld fölé hajló fákat MA DLI M O RELL szeretem a nyarat mindenek Négy haiku felett és alatt síma homokbuckáit a vakító-világos falakat a nyári nap keze alatt minden kert egy örökkévalóság fűszál a gyermek kezében Öreg zongora - félszárnyú, sötét madár szárnyal, mint soha! XXX Tölcsérgomba-nép. Virágcsokor a vén fa sírhalmára lép. XXX ajtók-ablakok tárva semmi görcsük-reteszük a szem mindent elér még a viharban is ott a lélek útjának nem szab határt semmi forma Daru-ék röppen. Szarufa az év fölött őszi esőben. XXX Tört jég-szájon át meséket dadog a víz, s fékező magát. 35 �A IR A KAAL A világ peremén Csillog a tenger, marja szemünket. Parti kövek perzselik a talpunk. Boglárkák, omladék-peremről, a csitult víz fölé hajolnak. Világ peremén - kék végtelenség! Miért, hogy oly’ komor most ez a nimbusz, mit átitat szépséggel telt világ-gond? Remegés, rángás járja át a le lk e t.. . A tenger túlfelén, igen, ott mi lehet? Minden tenger előtt megszakad a világ. A tengeren túl: más apók, anyók, más boroshordók vannak, más örömek, más dallam szól, más nyelv járja, m ennyiféle.. . ! A d j’ istent mondunk? N ekik búcsúszó az, bal oldal nekik a jobb oldalunk. Csend. . . csend. . . A boglárka virága fénylő port szór az égercserjés-belvilágba. Nem segít most már semmi hatalom a Tavasz nevű Idő véget ért. Mondjátok, amit mindig mondotok: hogy a „világvégénél” komiszabb ez. Átkom, könyörgésem szóljon: „Gyerünk, kezdjétek új ra. . ” —?! Legyen más idők kezdete a végből, sötétből újra világosság. . . fogjon megint a varsám arany h ala t.. . D e nem hallgat reám már az arany hal. Les rá mohó sirály. Csillog a tenger, marja szemünket. Parti kövek perzselik a talpunk. Boglálkák, omladék-peremről, a csitult víz fölé hajolnak. 36 �CS. VARGA ISTVÁN „Ég veled, barátom ...”* Jeszenyin halála és a jeszenyinizmus Sokan úgy látták, hogy élete végén Jeszenyin elpazarolta zsenijét, isten du­ dája elherdálta talentumát. A valóság ennél bonyolultabb és szomorúbb is. 1924-25-ben a költő sokat hányódott, törődött. Nem volt állandó, bejelentett lakása, hol itt, hol ott húzta meg magát. Lesoványodott, legendásan dús haja megritkult, szeme kékje megszürkült; gyermeki jókedve, mosolya, szemének, szájának kifejező ereje eltűnt. A kemény kobakú, szilaj legény élete végén űzött farkaskölyökre hasonlított. Rengeteget dolgozott, élete gyertyáját két végén égette. Gyűjteményes köte­ tének kiadói jogát eladja a Goszizdatnak (Állami Kiadó), tízezer sort, soron­ ként egy rubelért, egy összegben kétezer rubelt kér, a többi kifizetését részlet­ re tervezik 1925 augusztusától 1926 áprilisáig. Nagy terveket sző, az utolsó idő­ szak verseit Berkenyemáglya című kötetébe gyűjti össze. 1925 márciusában megismerkedik Szofja Andrejevna T olsztajával, Lev Tolsztoj unokájával és szeptember 18-án házasságot köt vele. Kapcsolatukról azt írja Nyikolaj Verzsbickijnek: „A családi élet se akar összerázódni. ( . . . ) Új rokonságommal aligha fogunk összemelegedni, itt minden annyira tele van a »nagy öreggel«, olyan sok van belőle mindenütt, az asztalokon és a fiókokban, a falakon és talán még a mennyezeten is, hogy élő ember számára nem marad hely. Ez pedig fojtogat engem...” (Moszkva, 1925. június-július.) Jeszenyin hiába érezte magához közel Tolsztojnak a földhöz való viszo­ nyát, a saját szavaival szólva, „a természettel közösségben élni” elvet. (Élete utolsó két esztendejében falura akart költözni, a falusiak életét akarta élni.) Hiába vonzotta Tolsztoj látásmódja és ragadta meg „a földművelő munka fensőbbsége más munkákhoz képest” felfogás, a Tolsztoj-unokával kötött há­ zasság, az új környezet felerősítette benne korábbi érzését, hogy számára Tolsztoj mégiscsak úr, hogy gyökeres különbség van köztük, amely kihat új családi életére is. Balsejtelmei hamarosan igazolódtak: újabb házassága is tévedésnek bizo­ nyult. Bár fegyelmezni próbálták magukat, mégis egyre gyakoribb lett a ve­ szekedés, civódás Jeszenyin és Szofja Andrejevna között. A költő mind gyak­ rabban járt haza részegen. Ha valaki ingerelte, rögtön belekötött, megtorolta a legkisebb bántást is. Nyikityin jól látta: „Szerjozsa az utolsó időkben hu­ nyorgó szemmel é lt.. , hunyorogva korhelykedett, és hunyorogva csinálta bot­ rányait.” Alekszander Voronszkij 1925 kora tavaszán már Bakuban is „szám­ kivetett és hívatlan vendégnek” látta a költőt, „egész lényét számkivetettnek” érezte, és beléhasított a felismerés: „már nem fog sokáig élni; kialszik ben­ ne a láng.” * Részlet a Jeszenyin jelenni. világa című kismonográfiából, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában fog meg­ �Jeszenyin az utolsó években már beteg volt, de nem akarta magát gyógy­ kezeltetni, félt a kórháztól. Amikor pedig hosszas rábeszélésre beleegyezett, hogy beutalják a klinikára, megtiltotta, hogy felesége, Szofja Andrejevna fel­ keresse. Alekszandra Jeszenyina így emlékezik vissza erre az időszakra: „November 2 6 -án Szergej a Pirogov utcai idegklinikán feküdt. Szép, világos szobát kapott a második emeleten, az ablak előtt behavazott, nagy fák álltak. Megenged­ ték, hogy a saját pizsamájában járjon, otthonról kapjon ebédet. Néha Kátya vitte be neki az ételt, de ez rendszerint az én feladatom volt. Az egyik vasárnap meglátogatta Anatolij Marienhof a feleségével, Nyikrityinával, a Kamaraszínház művésznőjével. Először láttam őket Szergej ét Marienhof összeveszése óta, igaz, hogy nemrég kibékültek. Szergej nem vár­ ta őket, zavarba esett, egy kicsit ideges volt. Nem tudták egymást megérte­ ni, és Szergej hirtelen panaszkodni kezdett a kórházi rendre, azt mondta, hogy dolgozni akar, de ebben a környezetben nehéz. Valóban a klinikán nehéz volt dolgozni. Egész éjszaka nem oltották le a villanyt, a kórterem ajtaja sar­ kig nyitva állt. Különösen nehezen viselte el Szergej a látogatási napokat, mert az ő szobá­ ja a bejárat mellett volt, a látogatók ott haladtak el és be-benéztek hozzáKéthónapi kórházi kezelésről volt szó, de két hét múlva Szergej úgy dön­ tött, hogy nem marad egy hónapnál tovább. Nem szándékozott visszatérni Tolsztojához, az a gondolat is megfordult a fejében, hogy végleg elhagyja Moszkvát, Leningrádban telepedik le. December 7-én táviratot küldött Erlich leningrádi költőnek: »Azonnal ke­ ress két-három szobát. 20-án Leningrádba megyek lakni. Táviratozz. Jesze­ nyin.« A z ő terve szerint ebbe a két-három szobába vele kellett volna mennem nekem is Kátyával. December 19-én Kátya és Naszedkin törvényes házasságot kötöttek az anyakönyvi hivatalban, és ezt azonnal megmondták Szergejnek. Szergej örült a hírnek. Ragaszkodott Vaszilij Fjodorovicshoz, és ő maga mindig azt taná­ csolta a húgának, hogy menjen feleségül hozzá. Azonnal elfogadtuk azt a döntést, hogy Naszedkin is Leningrádba jön, és velünk fog lakni. S ugyanott, Leningrádban megtartjuk a lakodalmukat. December 21-én Szergej valamilyen ürüggyel kiment a klinikáról. Máskor is előfordult már, hogy kiengedték, de még aznap mindig vissza is tért. Most nem jött meg. Otthon sem volt. A z egész házat izgalomba hozta, min­ den percben vártuk. Két napig a szerkesztőségi és a kiadói dolgait intézte, és elbúcsúzott a barátaitól. Az estéket a Herzen-ház klubjában töltötte. December 23-án este hárman voltunk Szonyánál: Szonya, Naszedkin és én. Este hét órakor megjött Szergej is Iljával. Haragos volt. Senkinek sem kö­ szönt, le sem vetette a kabátját, gyorsan átment a másik szobába, ahol a dol­ gai voltak, és sietve bedobálta őket egy bőröndbe. Majd Ilja, a kocsis segít­ ségével kivitte a holmiját a lakásból. »Viszontlátásra« - morogta a foga közt Szergej, s ő is kilépett a házból, becsapva maga után az ajtót. Szonyával kimentünk az erkélyre. Csendes, langyos este volt. Nagy pelyhekben, lustán keringve hullott a hó. A főbejáratnál Ilja és a két bérkocsis szánon rendezgették a bőröndöket. Lentről jól hallatszott az elutazók hangja. �Latiam, amint Szergej felül a második szánra. A torkom hirtelen összeszo­ rult. Nem tudom megmagyarázni akkori állapotomat, nem tudom, miért, de egyszerre csak felkiáltottam: - Isten veled, Szergej! Némán hulltak a hópelyhek, belepték Szergej sapkáját és nyitva felejtett kabátjának prémgallérját. Ilyennek láttam Szergejt utoljára. Hirtelen felemelte a fejét, kedves, ragyogó mosolyával rám mosolygott, in­ tegetett, és a szán eltűnt a ház sarka mögött.” Jeszenyin elbúcsúzott barátaitól, még a haragosaitól is azt kérte, ne emlé­ kezzenek rá rossz szívvel. Puskin moszkvai szobrához is elment, hogy elbú­ csúzzon költői eszményképétől. Meglátogatta első feleségét, Zinaida Reichet, elbúcsúzott gyerekeitől, Tatjánától és Konsztantyintól. Mindenkinek azt mondta, hogy Leningrádba utazik, és új életet kezd. Szinte teljesen pénz nélkül indult útjára, a tíz évvel ezelőtti költővé avatás színhelyére. Naszedkint kérte meg, hogy egy 2 5 0 rubeles csekket váltson be és küldje utána a pénzt. Sokan elhitték a költőnek, hogy remekül van, sza­ kított Szonyával, véglegesen átköltözik Leningrádba, ahová azért megy, hogy új életet kezdjen és dolgozzon. Elment Ivan Jevdokimovhoz, az Állami Kiadónál készülő Összegyűjtött míveinek a szerkesztőjéhez is. Átadott neki egy írásbeli nyilatkozatot, amely szerint minden korábban adott meghatalmazást érvénytelenít. December 25-én érkezett Leningrádba, az Angleterre hotelban az ötös szobában szállt meg, ott, ahol korábban Duncannal is lakott. Négy napot töl­ töt barátai körében. December 27-én reggel szállodai szobájában Usztyinovának, egy régi íróbarátja feleségének a jelenlétében átadott egy darab papírra írt verset Wolf Erlichnek azzal a kikötéssel, hogy Erlich csak később ol­ vadhatja el. Aztán a belépő szobaasszonynak zsörtölődve mesélte, hogy az es­ te tintát sem talált, ezért megvágta a karját és vérével írt verset. A 27-ét Er­ lich, Usztyinov és Usztyinova körében töltötte. Délután Usztyinovnak A feke­ te emberből olvasott fel részleteket. Másnap Erlich, Usztyinova és Usztyinov a szálloda alkalmazottjainak jelenlétében kinyittatták Jeszenyin szobáját. Az orvosszakértők megállapítása szerint a költő 2 8 -án hajnali 3 és 5 óra között követhette el az öngyilkosságot. 1918-ban, a Falusi szertartáskönyvben csupán pillanatnyi keserűség diktáta lemondásnak tűntek szavai: „Szívem nehéz ürömkeserű.. . / Felvérzi szá­ mat az é n e k .../ (.. . ) annyit tudok: meghalni inkább, / mint élni / lenyúzott / birrel!” De már a bakui búcsúintés nemcsak a Kaukázustól, hanem az élettől való búcsúvétel gesztusa is: „Ég veled, Baku! Törökföldi kék / Hidegül vérem, e rőm szertemállik . . . Ég veled, Baku! Ég veled víg ének! ! Barátomat utólszor ilelem". A távoli üzenet összecseng vérével írt búcsúversével: „Ég veled, ba­ rátom, isten áldjon, / elviszem szívemben képedet. / Kiszabatott: el kell tőled válnom, / egyszer még találkozom veled. / / Isten áldjon, engedj némán el­ köszönnöm. / Ne horgaszd a fejedet, hiszen / nem új dolog meghalni a föl­ dön, / és nem újabb, persze, élni sem." (Rab Zsuzsa fordítása) Csillagárva kései magyar költőtársa ezt írta: „kész a leltár. / Éltem - és ebbe más is belehalt már.” Mindkettőjüket megelőzte a halálban és a búcsú­ intésben a „szürkeségek magaslatára” emelkedő Blok: „M it éljek itt, szivem �sivár! / Ha volt is bármi cé l... / Ami rám vár, hiába vár". Majakovszkij íté­ lete így hangzik: „A szerelem bárkája szétzúzódott az élet partján.’’ Mintha bennük is a múlt kelet-közép-európai poétasorsa üzent volna, rövidre szabva földi jelenlétüket. Jeszenyin húgai, Kátya és Alekszandra december 25-én, a téli szünet első napján hazautaztak Konsztantyinovóba. Többnapos szélcsendes hóesés után, december 28-án hóförgeteg kerekedett. Zúgott a vihar, kavarta a ha­ vat. A szülőfalu nagyharangja izgatottan szólt, hangjával segítve az utasokat, hogy a hóviharban eljussanak a lakóhelyhez. Másnap reggel a Jeszenyin csa­ ládra rászakadt a leningrádi tragédia szomorúsága. Alekszandra Jeszenyina emlékezete így őrizte meg a fájdalmas események krónikáját: „Tizenegy óra körül a sürgönykihordó meghozta az első, figyelmeztető táviratot: ».. .Szergej beteg. Leningrádba utazom. Naszedkin.« Szergej beteg, mi történhetett vele az alatt az öt hónap alatt, amióta nem láttuk? Idegesek lettünk, de az némileg megnyugtatott bennünket, hogy mellelte van szívbéli barátja, Vaszilij Fjodorovics. Három óra körül ismét jött a sürgönykihordó, ez alkalommal hozott még két táviratot: egyet Moszkvából, Szergej barátjától, Anna Abramovna Bcrzinytől, aki azt írta: »Szerencsétlenség történt, gyertek hozzám«, a másikat Va­ szilij Fjodorovicstól, Leningrádból, Szergej halálhírével. Házunk megtelt sírással és nyugtalansággal. Azonnal indulnunk kellett, bár a vonat az állomásról csak késő este indult, de már kezdett szürkülni, és az utóbbi napokban az utakon hóhegyek keletkeztek, amelyeken át el kellett jutnunk az állomásra. Lovunk szügyig süppedt a hóba. Másnap reggel hárman, anyánk, Kátya és én megérkeztünk Anna Abiamovnához. Apánknak otthon kellett maradnia, kellett valaki otthon a ház­ ban. Miután megérkeztünk Moszkvába, s megtudtuk a részleteket, feladtunk neki egy táviratot: »Temetés holnap, 31-én.« Szergej halála váratlanságával sokakat lesújtott. És egyszerre világos lett, milyen nagy a nép szeretete a költészete iránt. A vonathoz, amely Szergej holttestét hozta Leningrádból, több ezer ember kiment a Kalancsevszkaja térre, hogy részt vegyen a gyászmenetben. A kopor­ sót Szergej holttestével a Nyikitszkij körúton levő Sajtóház (a mai Újságírók. Háza) dísztermében állították fel. A Sajtóház kerítésének vasrácsaira nagy vásznat feszítettek ki, amelyre nagy, fekete betűkkel ez volt ráírva: »Szergej Jeszenyin, a nagy nemzeti költő teste nyugszik itt.« Egész éjjel, virradatig vé­ geláthatatlan áradatban jöttek az emberek, hogy végső búcsút vegyenek Szergejtől. Szól a gyászdal, kattognak a tudósítók fényképezőgépei, a művészek rajzokat készítenek. Vált a díszőrség. A Népbiztosok Tanácsának határozata értelmében Szergej temetéséről az állam gondoskodik. A temetésen minden irodalmi szervezet részt vett, sorfalat álltak, amely előtt elvonult a gyászmenet. December 31-ének ködös reggelén a gyászinduló hangjaira Szergej koporsó­ ját legjobb barátai a vállukon vitték ki a Sajtóházból, és ráhelyezték a gyász­ kocsira. A sok ezres tömeg elindult a Sztrasztnaja térre (ma Puskin tér), a Puskin-szoborhoz- A temetés egyik résztvevője, Libegyinszkij, befejezve viszszaemlékezéscit Jeszenyinről, 1957-ben ezt írta: »Mielőtt kivittük volna Jesze­ nyint a vaganykovói temetőbe, koporsóját körbevittük a Puskin-szobor 40 �körül. Tudtuk, mit teszünk: ő a puskini dicsőség méltó utódia volt. A Puskin-szobortól a menet a Tverszkaja jobb oldalán a Herzen-házhoz vonult, ahol ebben az időben Moszkva minden irodalmi szervezetét összpontosították. Itt volt a második állomás. Az írók szövetségének elnöke, Kirillov mondott búcsúbeszédet. A harmadik állomás a Kamaraszínháznál volt. A színház vonószenekara a gyászindulót játszotta, Ceretelli színész pedig koszorút helyezett el a halottas­ kocsin. A Kamaraszínháztól a menet a vaganykovói temetőbe indult. A soknapos hóvihar után ezen a napon szélcsend volt és tavaszias meleg. Talpunk alatt cuppogott az olvadt hó. D él felé szétoszlott a köd, felragyogott a fényes nap, de ez a meleg nem tudta eloszlatni a bánatunkat.«” Jeszenyin halálát követően kampány indult a „társadalmi rosszként” jelent­ kező „jeszenyinizmus” ellen. A költő öngyilkossága a NEP-korszak éveiben utat tévesztett értelmiségi fiatalok körében öngyilkosság-sorozatot indított el. Jeszenyin sírjához a wertheri időket idéző módon zarándokoltak az öngyilkosjelöltek. Több szenzációhajhászó írás, cikk, brosúra jelent meg róla. A bul­ várirodalom és a zsurnalizmus szennyes áradata zúdult emlékére. Ilyen szo­ morú hatású volt A. Krucsonih Jeszenyin sötét titka című könyvecskéje és A. Marienhof Regény hazugság nélkül („Roman bez vranyja”). Ez utóbbiról Gorkij így ír D. A. Lutohinnak: „Nem vártam, hogy A. Marienhof »Regény hazugság nélkül« című műve tetszeni fog Önnek, nekem nincs jó véleményem róla. A szerző leplezetlenül nihilista; Jeszenyin alakját gonoszul ábrázolja, drámája így nem érthető. Pedig mélyen tanulságos, nem kevésbé, mint Jesze­ nyin költészete.” Gorkij kisregényt szeretett volna írni Jeszenyinről, de a Klim Szamgin éle­ te című nagyszabású befejezetlen „regénykrónikája” (1925-től 19 3 6 -ig dolgo­ zott rajta) elvette idejét és erejét. Az 1927-ben megjelent Szergej Jeszenyin című írása józan, szélsőségektől mentes, jogos bírálatot is tartalmazó, de a lényegét tekintve értékelő és elemző munka. A költő tragédiáját szociális drá­ mának látja: a faluból kikerülő, de a várossal teljesen azonosulni nem tudó, patriarchális nézeteket valló ember katasztrófájának. Gorkij, Bednij, Lunacsarszkij, Majakovszkij Jeszenyin valódi értékeit véd­ te, amikor a ,,kulák”-nak és „huligán” -nak bélyegzett költő és műve a deka­ dencia elleni harc pergőtüzébe került. A torzítást érzékelteti, hogy nemcsak a Kocsmás Moszkva verseit látták az ifjúságot megrontó „romlás virágainak” , hanem ezen a szemüvegen át nézték az egész életművét is. Támadó cikkek je­ lentek meg ilyen típusú címadással: „Leplezzétek le a huliganizmust!” ...Az­ zal vádolták a költőt, hogy ideológiája a Kocsmás Moszkvában alakult ki és eszmei szempontból a falu és az ún. nemzeti karakter legreakciósabb voná­ sait testesíti meg. Végletek ütköztek Jeszenyin értékelésében. Voltak, akik a teljes azonosulás­ nak adtak hangot, mások pedig csak a tagadás oldaláról közelítettek a problé­ mákhoz. Gyemjan Bednij is fellépett a negatív jelenségek ellen, rámutatva a költő életének tragikus okaira, de elismerve tehetségét, művészetének vívmá­ nyait. Határozottan fellépett Majakovszkij is a költő emlékét elhomályosító barátok és álbarátok „intimpistáskodása” ellen: „Szerjozsa, mint irodalmi tény, nem létezik. D e van a költő: Szergej Jeszenyin. Kérem, arról beszélje­ n e k !” 41 �Lunacsarszkij úgy ítélte meg, hogy Jeszenyin tragédiájáért felelősek mind­ azok, akik körülötte voltak, szerették, de időnként nem tudták őt elviselni, ezért nem is segítették. Jól látta, hogy Jeszenyin, aki sokszor gondolt a halál­ ra, aki nem az élet hosszúságát, hanem a minőségét tartotta fontosnak: „úgy akart élni, mint egy igaz ember, vagy inkább élni sem akart”. A viták sűrűjében érlelődött egy józan felfogás is, amely szerint a „jeszenyinizmus’ -t úgy kell tekinteni, ahogy a „tolsztojanizmus”-t és annak elferdí­ tett értelmezését.. . Lunacsarszkij ebben az értelemben írta: „ A jeszenyinizmus ellen a legjobban maga Jeszenyin harcolt.” A kétirányú túlzás, a jeszenyinizmus és az ellene indított kampány sem tudta eltakarni Jeszenyin művé­ nek valós értékeit. Ilja Schneider, újságíró és színházi szakember, Isadora Duncan fogadott lányának, Irmának az élettársa így foglalja össze hiteles kor­ tanúként a „jeszenyinizmus”-ról alkotott véleményét: „ A jeszenyinizmus fogal­ ma, mint a dekadencia szinonimája járta be az országot. D e ezzel egyidőben megkezdődött a harc az ifjúságért, Jeszenyinért, a »jeszenyinizmus« ellen. Ezt a harcot Lunacsarszkij, Gorkij, Gyemjan Bednij, Bezimenszkij és Majakovsz­ kij vezette. Ismertté vált Jeszenyin búcsúverse, melynek ezek a zárósorai: »nem új dolog, meghalni a földön, / és nem újabb, persze, élni sem.« „...Nyomban világossá lett - írja Majakovszkij - , hogy ez az erőteljes vers - épp ez a vers - mennyi ingadozó embert visz majd rá, hogy kötél, vagy revolver után nyúljon. E vers ellen csak verssel lehet és kell küzdeni. Így hát a Szovjetunió költőinek föladták a társadalmi megrendelést: verset írni Jeszenyinről. Soron kívül fontos és sürgős megrendelés, mivel a jeszenyini sorok gyorsan és pontosan hatni kezdtek.” Jeszenyin búcsúverse pesszimisztikus befejezésének parafrázisaként Maja­ kovszkij ezt írta: „Ebben az életben / meghalni / nem nehéz. / Élni az életet! sokkal nehezebb.” Jeszenyin halála után Alekszej Tolsztoj így fogalmazott: „Jeszenyin égett a forradalom idején, és fulladozott a hétköznapoktól, elhagyta a falut, de a város nem fogadta be. Életének utolsó éveiben elpazarolta zsenijét. E ltékozolta saját magát.” Egy évvel Jeszenyin halála után, 1926 decemberében Mejerhold színházá­ ban vitát tartottak erről a témáról: „Jeszenyin és a jeszenyinizmus. Viharos vita volt. Még az akkoriban legszélsőségesebb - őrhely-párti - Jermilov is Jeszenyin védelmére kelt a jeszenyinizmus ellen: Jeszenyin költészetét a de­ kadencia költészetének nyilvánítani egyszerűen ostobaság, mert az ő művésze­ te bonyolult és sokszínű... Lelkesen fogadták Oresint, Jeszenyin barátját. A z elnökség címére állandó­ an záporoztak a kérdések. A felszólalók elmondták, hogy a fiatalság várja Jeszenyin műveinek helyes értékelését. Pár nappal ezelőtt, Jeszenyin születésnapján, a költő két húgával, Jekatyerina Alekszandrovnával és Alekszandra Alekszandrovna Jeszenyinával és K. Zelinszkijjel kimentünk a vaganykovói temetőbe. Már távolról láttuk a nagy tömeget a sír körül. A z emberek emlékeznek erre a napra. A z egész sírt virá­ gok borították. A z emberek szótlanul álltak. A virágok beszéltek helyettük...” 42 �SZOMSZÉDSÁG KORM OS SÁN D O R A szlovák ötágú síp” A Szlovákián kívüli szlovák irodalom 1970— 1985 A nemzetiségi irodalom kialakulásának objektív és szubjektív feltéte­ lei. Annak, hogy az anyaországon kívül élő nemzeti kisebbség körében önálló irodalmi élet alakuljon ki, kom oly objektív és szubjektív feltéte­ lei vannak. A z objektív feltételek kialakulása két alapvető történelmi tényező által determinált: a) a nemzeti kisebbség keletkezésének történeti vonatkozása, létének jelene és történelmi perspektívája; b) valam int az adott állam (ahol a nemzeti kisebbség él) társadalmi, gazdasági és politikai fölépítésének jellege. Ez a két történelmi tényező alapvetően határozza meg az adott kisebbség nemzeti tudatának színvonalát, am ely a társadalmi, gazdasági és politikai változások függvényében ingadozik. E két objektív történelmi tényezőtől függ a kisebbség és többség kölcsönös viszonyának alakulása is. Ez határozza meg az összes feltételt, pontosabban azt a feltételrend­ szert, am ely segíti, vagy akadályozza a nemzetiségi lét megőrzését és fejlődését. Idetartozik: az adott etnikum földrajzi szétszórtsága, illetve kom pakt jellege, az adott állam nemzetiségi politikája, a nemzetiségi jo­ gok gyakorlati érvényesülésének mértéke, az adott nemzetiségi kultúra és anyanyelv ápolásának lehetőségei, a nemzetiségi iskolahálózat jelle­ ge, az anyanyelven folyó oktatás színvonala. A szubjektív tényezők közé — am elyek végső soron szintén az objek tív tényezők által determ ináltak — sorolható a nemzetiségi nyelv használatának köre és színvonala, a szülők (család) anyanyelvi kultúrá­ jának jellege és foka (irodalmi nyelv — nyelvjárás; alapfok — közép­ fok — felső fok), a nemzetiségi értelmiségi réteg számszerű alakulása, öntudata, vitalitása, azaz integrációs1 képessége, illetve az asszimiláció­ val2 szembeni immunitása. Egy adott nemzeti kisebbség irodalm ának egzisztenciája az irodalmi alkotók, irodalmi alkotások (kiadványok) és olvasók nélkül elképzelhetetlen. A z ehhez szükséges objektív és szubjektív feltételeknek meg kell érniök. A nemzetiségi értelmiség legöntudatosabb része puszta lé­ tével, létért folyó harca során — nem kis áldozatok árán — kiterm eli magából az irodalmi alkotókat és szakembereket, akik m egterem tik az önálló irodaimi élet és az értő olvasók táborának feltételeit. Nem vélet­ len, hogy a nemzetiségi értelmiségi rétegnek éppen az irodalmi alkotó­ gárdája harcol a legradikálisabban az anyanyelven való oktatás meg" felelő színvonalának biztosításáért, az óvodától kezdve egészen a felső­ fokú oktatási intézményekig. Ennek megfelelően a (leendő) szülők és pedagógusok nemzetiségi öntudatára is a lehető legintenzívebb módon 43 �igyekszik hatni — a nemzetiségi irodalom alkotói és olvasói utánpótlá­ sának biztosítása, az egészséges nemzetiségi tudattal és szocialista öntu­ dattal rendelkező értelmiségi réteg folyam atos újraterm elése érdekében. A m agyarországi szlovák irodalom kialakulása nyomán bátran levon" hatjuk a következtetést. Azok az egyének, akik nem a szüleiktől, hanem csak az óvodában és iskolában sajátították el „anyanyelvüket” , még lehetnek nemzetiségüknek hasznos tagjai, sőt, nemzetiségük irodalm á­ nak értő olvasói is, de irodalmi alkotók nem kerülhetnek ki közülük. Ha szerencsésen találkozik egyazon egyénben az irodalmi alkotáshoz való tehetség, a szülőktől elsajátított anyanyelv és az anyanyelven megszer­ zett iskolai végzettség, akkor válhat esetleg íróvá.3 M ivel ilyen véletlen ritkán adódik, ezért is form álódik olyan nehezen és ellentmondásosan egy nemzeti kisebbség irodalma. És nem biztos, hogy a kisszámú írói gárdából mindenki szerencsének tartja kivételes helyzetét. Ezt sokan áldás helyett inkább átoknak tekintik. Ugyanis a nemzetiségi írók v i­ szonylag szűk csoportja sokszor tehetetlennek érzi magát az asszimilációs tendenciával szemben. Mégis hisznek abban, amire vállalkoztak, hisznek a lehetetlenben. De talán nem is olyan lehetetlen, amiben hisz­ nek, ezek a nemzetiségük m ellett elkötelezett — sokszor értelm etlen­ nek tűnő, kétfrontos szélmalomharcot vívó — megszállottak. Hiszen a korszellem, legalábbis a mi féltekénken, az ő m alm ukra hajtja a vizet! Gondoljunk csak az olyan — jelszónak is beillő — eszmékre, amelyek az anyaországon kívüli m agyarság leghaladóbb íróitól származnak, mint például a „vox humana”, vagy a „korparancs”. Feszültségekkel és konfliktusokkal terhes, nyugtalan korban élünk. A régi és új, a haladó és reakciós erők harca során, az emberiség jövőjét is kockára tevő hazárd politikusok teljes pusztulással fenyegetik planétáinkon az életet. A k ik az életre szavaznak, azoknak egy nukleáris katasztrófa megelőzése, m egakadályozása korparancs. A zok számára a népek testvérré válásának eszméje korparancs. A ki hisz az emberiség jövőjében és a társadalmi haladás folytonosságában, szükségszerűen kell, hogy higgyen a bartóki eszmében és meg is tesz mindent annak megvalósulása érdekében. És minden író vagy költő, aki nemzetiségé­ nek jogaiért harcol, az adott társadalom demokratikus keretei között, akaratlanul is ezt a célt, ezt a nemes eszmét szolgálja. Igenis össze lehet és össze is kell egyeztetni a kisebbség érdekét a többség érdeké­ vel. Ezt sugallja az egészséges nemzeti tudat és a szilárd osztályöntudat dialektikája. (És itt gondoljunk arra is, hogy a társadalom nemcsak a nemzeti hovatartozás szempontjából oszlik kisebbségre és több­ ségre, hanem számtalan egyéb felosztási alapon is.) A szlovák nemzeti kisebbség kialakulásának történelmi körülményei. A fentebb tárgyalt objektív és szubjektív feltételrendszer, am ely szük séges volt a szlovák etnikai csoportok irodalmának megteremtéséhez és fejlődéséhez, eddig három országban alakult ki: Jugoszláviában, Romá­ niában és nálunk, Magyarországon. A többi országban, ahol szlovákok élnek, e feltételrendszer vagy m ár visszafejlődött, vagy még csak kiala­ kuló szakaszban van. Ezért jelenleg csak „három ágú sípnak” nevez­ hetjük a Szlovákián kívül létező szlovák irodalmat. A z em lített három országban rendszeres és tervszerű kiadványozási tevékenység folyik, a szlovák irodalmi alkotók közül egyre többen vívjá k ki hazájuk és anyaországuk irodalmi köztudatának elismerését. 44 �M ikor és hogyan kerültek szlovákok más országokba? Ezzel a kérdés­ sel több mint egy tucat kiadvány foglalkozik és még további kötetek várnak kiadásra. Erről most csak rövid áttekintést kívánunk nyújtani. A z elvándorlás oka a szlovák nép társadalmi, gazdasági és politikai helyzetében gyökerezik. A szlovákok elvándorlásának története lénye­ gében négy különböző történelmi korszakban zajlott le. 1. A X VII. század végétől a XIX. század elejéig lezajlott migrációs folyam at az Osztrák— M agyar Monarchián belül a Felföldről az A lföld­ re irán yu lt.4 A z elvándorlás ezen első szakasza a törökök kiűzése után keletkezett lakatlan területek benépesítése céljából, részben a jobbágyok spontán költözködése va g y szökése, részben pedig földesurak által, illetve állam ilag szervezett kolonizáció útján történt. Összesen kb. 50 000 család, azaz m integy 200 000 szlovák lakos költözött ekkor a Felföldről az Alföldre, akiknek az utódai az első világháború után három külön­ böző országban találták m agukat: a Szerb Királyságban, Romániában és Magyarországon. 2. A kivándorlás második szakasza a X IX . század nyolcvanas éveitől az első világháború végéig tartott és főleg az USA-ba irányult. A z 1867. évi osztrák— m agyar kiegyezés M agyarország (Uhorsko) nem m agyar nemzeteit kiszolgáltatta a pesti feudálnacionalista korm ány kényénekkedvének. A szlovákok kulturális élete megbénításának első lépése fő" leg az oktatás és közigazgatás magyarosításában, valam int m indenfajta nemzeti életm egnyilvánulással szembeni hatósági nyomásban fejeződött ki. Ekkor veszi kezdetét a tengeren túlra irányuló tömeges kivándorlás korszaka, am ely főleg a legszegényebb rétegeket és a hozzájuk csatla­ kozó értelm iségieket érintette: a két világháború között az USA-ban 700 000, Argentínában pedig 25 000 szlovák lakost tartottak számon, ami akkor a teljes szlovákság negyedrészét képezte.5 3. A harmadik korszak a két világháború közti időszakra esik (1919— 1938), am ikor főleg megélhetési problémák kényszerítették kivándorlás­ ra a szlovákokat. A z 1921. és 1924. közötti években az U SA bevándor­ lási korlátozása után Nyugat-Európa, Kanada, D él-Am erika és A uszt­ rália volt a kivándorló szlovákok úti célja. A harmincas években a hitlerizmus elől m enekülők a politikai emigráció sorait szaporították. 4. A negyedik kivándorlási hullámot, am ely 1938 után veszi kezdetét, teljes egészében a politikai emigráció képezi, am ely élesen szembehe­ lyezkedik a mai Csehszlovákia szocialista orientációjával. M ihelyst a kivándorolt szlovákok óhazájukénál kedvezőbb társadal­ mi, gazdasági és politikai viszonyok közé kerültek (például Jugoszláviá­ ban, Romániában és az U S A -ban), máris hozzáláttak a nemzeti kultú­ rájuk, anyan yelvük és öntudatuk ápolásához alkalm as feltételek kiala­ kításának. Különböző kulturális és érdekvédelmi szervezetekbe tömö­ rültek, részvénytársaságokat alapítottak, am elyek révén még az óha­ zájukban mostoha körülm ények között vegetáló nemzeti mozgalmat is támogatni tudták. A z amerikai szlovákok összefogása céljából alapított szlovák sajtó irodalmi alkotásokat is publikált — többnyire alacsony színvonalú rö" vidprózákat és verseket — , de az az írásbeliség rendszeres és tervszerű kiadványozásig nem jutott el.6 Egyébként az am erikai kontinens szlo­ vák irodalma jelenthetné a szlovák „ötágú síp"7 negyedik ágát. Ebből az irodalomból mindössze hat szerzőt érdemes megemlíteni. 45 �A legismertebb és legnépszerűbb am erikai szlovák prózaíró, Gustáv Maršall-Petrovský, aki a vajdasági (Vojvodina) Petrőcön (Petrovac, Petrovec) született 1862-ben és az U S A -ban halt meg 1916-ban. A Spod závejov amerických (Amerikai hófúvások alól) című elbeszéléskötete (1906) tulajdonképpen az egyetlen olyan, a kivándorlók életéről szóló g y ű j­ temény, amely kom olyabb művészi értéket képvisel. Elbeszéléseiben a szerző az óhazába való visszatérést propagálja. Štefan Furdek (Trstená, 1855 — Cleveland, 1915) legjobb rövidprózája a Dlžný úpis (Adóslevél), amely egy szegény amerikai szlovák család tragikus sorsáról szól. K öltői próbálkozásai az ún. „utilitáris költészet” kategóriájába tartoznak. Ján Adolf Ferienčík 1865-ben Zólyomban született és 1925ben Badfordban halt meg. Elbeszéléseiben teljes képet igyekszik n yúj­ tani az amerikai szlovák emigrációról, bemutatva egyben a szlovákiai viszonyokat is Legsikerültebb elbeszélése a Žobrák (Koldus), am ely hiteles társadalmi, pszichológiai és erkölcsi képet ad a munkanélküliség, önsegélyezés, nemzetiségi széthúzás, alkoholizmus, farm élet stb. problé­ máiról. Reálisan ábrázolja azokat az akadályokat is, am elyek lehetet" lenné teszik a kivándoroltak hazatérését. A Národný kalendár (Nemzeti kalendárium) című évkönyvben 1895-ben, illetve 1914-ben, két rövid­ prózája jelenik meg Tyran (Zsarnok) és Komu niet rady, tomu niet po­ moci (Aki nem hallgat a jó tanácsra, azon nem lehet segíteni) címmel. A Slovenský denník (Szlovák Napilap) című újságban 1913-ban közli né­ hány vázlatát és életképét az amerikai szlovákok életéről és a Slovens­ ké pohtadyban (Szlovák Szemle) a Salašníci (Hegyi pásztorok) című, a régi szlovák falusi életről szóló elbeszélését, am ely egy juhász életének pontos és eleven ábrázolása. J. A. Ferienčík hitelesen ábrázolta a nincstelenek életét és arra töre­ kedett, hogy megoldást, esélyt adjon nekik a kiútra. Emil Stankovianskynak 1911-ben a Slovenský evanjelický kalendár (Szlovák evangélikus kalendárium) című évkönyvben m egjelenik Juro Hrča v Amerike (Juro Hrča Amerikában) című elbeszélése, amelyben idealizált képet rajzol egy kivándorlóról, akinek sikerült annyi pénzt keresni, hogy hazatérhetett, ahol egzisztenciát terem tett családjának. Ľudovít Engler (Klenovec, 1874 — N ew York, 1927) Cestopisné črty od Klenovca po New York (Útirajzok Klenovectől N ew Yorkig) című prózája az 1902—1904. évek között jelenik meg Szlovákiában, majd 1904—1910 évek között a Národné noviny (Nemzeti Újság) című folyó­ irat összesen 36 elbeszélését közli az amerikai szlovákok életéről. Anton Bieleknek (1857— 1911) az amerikai szlovák sajtóban jelenik meg néhány elbeszélése a hazai szlovák faluról, amelyekben élesen bí­ rálja a nemzeti elnyomást. A többi amerikai szlovák író alkotásai nem értek el olyan színvona­ lat, hogy az irodalomtörténetben helyet kapjanak.8 A legnehezebb feladat a szlovák síp ún. „ötödik ágával” foglalkozni, m ivel idetartozik a nyugat-európai és amerikai politikai emigráció szlovák irodalm a, am elynek értékelésére önálló tanulm ányt lehetne szentelni. Annyit azonban itt is elmondhatunk, hogy ennek az irodalom" nak igen kevés haladó szellemű szerzője van. Nézzük, m it ír erről az irodalomról Ivan Kusý, szlovákiai kritikus: „Bonyolultabbá vált a szlo­ vák irodalom helyzete az olyan országokban, ahol a régebben m egtele­ 46 �pedett földijeink sorait újabb, zömében politikai emigránsok hulláma duzzasztotta fel. Így a regionális írásbeliségen belül két irodalom ke­ letkezik. Főleg Észak-Amerikában, de ez esetben már a dél-amerikai vi­ szonyokról is szó van. Nyilvánvaló, hogy e két irodalom közül szlovák (szocialista) irodalmunk melyikhez áll közelebb. De mindig is így volt: azok a művek, amelyek távol álltak a hazai szlovák etnikum égető prob­ lémáitól és nem oldották meg ezeket az etnikum érdekében, nem is léptek be annak tudatába... Szeretném azonban felhívni a figyelmet ar­ ra, hogy a konkrét mű jellege a döntő, így Hronský műveiből a hazai szlovák etnikum sajátjának tekinti Andreas Búr, majster (Andreas Búr, a mester) című regényét, amely meg is jelent nálunk, viszont elutasította, nem fogadta be politikai panfletjét — Svet na trasovisku (Világ az ingoványon) című regényét.”9 Ezért sem kívánunk most részletesebben foglalkozni a Szlovákián k í­ vüli szlovák irodalomnak ezzel az ágával. Térjünk tehát vissza az alföldi szlovákokhoz, akiknek sorsáról Ján Sirácky többek között ezt írja: „ Nem titok, hogy a nagyszámú elván­ dorolt szlovákság... zöme elvesztette szlovák jellegét, főleg a magya­ rosításnak hódolt be, vagy más módon asszimilálódott. Nemzeti és kul­ turális jellegüket leginkább a jugoszláviai szlovákok őrizték meg, akik­ nek száma jelenleg több mint 90 ezer, nem utolsósorban éppen azért..., mert 1918 után kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint például a trianoni Magyarországon élő szlovákok.”10 Az alföldi szlovákok irodalma. Köztudott dolog, hogy a jugoszláviai szlovákok igen intenzív kulturális, gazdasági és politikai életet élnek. Ebben élen járnak az összes Szlovákián kívüli szlovák etnikai csoport között. Nem véletlen, hogy gazdag és önálló irodalmi életük is a legna­ gyobb vitalitásról tanúskodik. A Nový život (Új élet) című kéthavonta megjelenő irodalmi és kul­ turális folyóiratuk — am elynek jelenlegi fő- és felelős szerkesztője Víťazoslav Hronec — , idén 38 éves. Ahhoz, hogy felsoroljuk azokat a mű­ veket, amelyek az utóbbi tizenöt évben kerültek kiadásra, egy egész bibliográfiai kiadványra való anyagot kellene összeállítanunk. Példa­ ként említsünk meg két antológiát. A z egyik címe Svetlá v kozube (A tűzhely fényei), am ely a pozsonyi (Bratislava) Slovenský spisovateľ kiadó gondozásában jelent meg 1971ben. N yolc szerző rövidprózáit tartalmazza Michal Harpáň, ismert v a j­ dasági (Vojvodina) szlovák irodalomtudós igényes válogatásában, aki a kötet utószavában színvonalas kritikai értékelést nyújt a kötet szer­ zőinek (Pavel Čáni, Janko Čeman, Pavel Grňa, Víťazoslav Hronec, Ján Labáth, Juraj Tusiak, Daniel Pixiades, Viera Popitová) műveiről. Ivan K usý az antológia kapcsán így összegzi álláspontját: „A jugo­ szláviai szlovákok prózája saját hagyományokkal, saját arculattal ren­ delkezik. Találhatók benne egyéniségek és közepes tehetségek. Elkötelezték magukat a nemzetiségi közösség sorsa mellett, a valóság elől nem menekülnek, szocialista írók. Jelenleg vízválasztóhoz értek, ennek felelnek meg a rövid formák. Azonban úgy látszik, hogy a válságot le­ küzdötték.”11 A másik antológia címe Poézia vojvodinských Slovákov (A vajdasági szlovákok költészete), am ely Ú jvidéken (Novi Sad), 1974-ben jelent meg az Obzor kiadó gondozásában és összesen 21 költő verseinek szigorú vá47 �logatása. A két évszázadot felölelő kötet szerzői közül kilenc költő alkotói tevékenysége részben vagy egészen az utóbbi 15 éves időszakra esik: Juraj Mučaji, Andrej Ferko, Ján Labáth, Michal Babinka, Pavel Mučaji, Daniel Pixiades, Juraj Tušiak, Viera Popitová és Miroslav Demák. A legutóbbi költő a mai fiatal generációt képviseli, m elynek tagja­ it szintén fontos felsorolni: Miroslav Dudok, Zlatko Benka, Michal Bu­ ga, Jozef Klátik és Tomáš Celovský. Meg kell említeni még, hogy Víťazoslav Hronec, az antológia igényes összeállítója, irodalomtörténeti át­ tekintéssel szolgáló előszavának szerzője, aki a mai középgeneráció leg­ jobb költői közé tartozik, szerénységből nem sorolta m agát az antoló­ giába. A z előszóban V. Hronec számára a legfontosabb a jugoszláviai szlovák költészet két évszázados kontinuitásának bizonyítása és csúcsértékeinek kihangsúlyozása. A z előszót Ivan Kusý szavaival fejezi be: „...nem dialektikus, nem marxista és következményeiben nacionalista korlátoltság az olyan vélekedés, mely szerint ezen irodalmi folyamatnak, c nemzetiségi irodalomnak bármely ténye (és ez vonatkozik mind a szer­ zőkre, mind az egyes művekre) csak egyetlen fejlődési vonalban érté­ kelhető. Nézetem szerint a (jugoszláviai) szlovák irodalom kialakulása, mai helyzete és minden egyes alkotása nemcsak saját önálló kontextu­ sában értékelhető, hanem az egyetemes szlovák irodalom egészén belül, valamint Jugoszlávia nemzeti és nemzetiségi irodalmainak egészében és ezek nemzetek feletti formációja, a jugoszláv irodalom kontextusán belül is.”12 A z alföldi szlovákok egy másik etnikai csoportját a romániai szlová­ kok képezik, akiknek száma jelenleg kb. tizenhétezer. Irodalm uk ki­ alakulásának kezdetei azonos időre esnek a m agyarországi szlovákoké­ val. A dr. Corneliu Barboricá egyetem i docens és híres szlovakista által szerkesztett Variácie (Variációk) című irodalmi alm anachjuk első száma ugyanabban az évben (1978) jelent meg, m int a m agyarországi szlo­ vákok Výhonky (Hajtások) című első irodalmi antológiája. A z ilyen kis lélekszám ú etnikum irodalm ának kialakulása kezdetén jelentős szerepe van a mennyiségi fejlődésnek, amely bizonyos érlelési időszak után szükségszerűen minőségi változásba csap át. M ár önma­ gában is figyelem re méltó az a tény, hogy mi mindent adtak ki a ro­ mániai szlovák szerzők a legutóbbi évtized alatt. A heves alkotói láncreak­ ció a hetvenes évek közepén kezdődik, amikor 1976-ban a kassai (Ko­ šice Východoslovenský spisovateľ kiadó kiadja Pavel Bujtár első önálló (gyerm ekeknek írt) prózakötetét Lesní muzikanti (Erdei muzsikusok) címmel. E gy évre rá a pozsonyi Slovenský spisovateľ kiadónál m egjelenik Ivan Miroslav Ambrus és Ondrej Štefanko első közös verskötete Dva hlasy (Két hang) címmel és 1978-ban a bukaresti (bucuresti) Kriterion kiadónál lát napvilágot a m ár em lített irodalmi almanach (Variá­ cie) első száma. Ezt követően minden évben átlagban három kiadvány jelenik meg a romániai szlovák szerzők tollából. Míg az almanach első száma tizenkét szerző verseit, prózáit és drámáit tartalmazza, addig az ötödik számának m ár harmincöt szerzője van .13 A minőségi növekedést nemcsak az évente m egjelenő irodalmi alm anach tartalm i és esztétikai színvonalának emelkedése, hanem az azóta a Kritérion kiadónál m egjelent önálló irodalmi kötetek is jelzik. Pavel Bujtár Vtáčí kráľ (A madarak királya, 1979.) című gyermekmesekötete, Agáta (1980) című regénye; Dagmár Mária Anoca Knižka pre prvákov 48 �(Elsősök könyve, 1982) című gyerm ekverskötete; Ondrej Š tefanko Stojím pred donom (Állok a ház előtt, 1980) című verskötete; Ivan Miroslav Ambruš Za cenu žitia (Életem árán, 1981) című verskötete; Ivan Mol­ nár és Rudo Molnár testvérek Všade dobre, doma najlepšie (Mindenütt jó, de legjobb otthon, 1983.) című gyerm ekm esekötete, valam int Pavel Rozkoš Folklór Slovákov z rumunského Banátu (A romániai Bánát szlo­ vák folklórja, 1983.) című gyűjtem énye. Ma már negyvennél is több szerzője van a romániai szlovák iroda­ lomnak, m elynek központja Nagylak (Nádlác, Nadlak), m űhelye pedig az Ivan Krasko Irodalmi Kör. A szlovák szimbolista költőről és m űfordítóról elnevezett irodalmi kör tagjainak nagy része — kétnyelvűségét hasznosítva — műfordítással is foglalkozik; aktívan részt vesz a román és szlovák irodalom értékeinek cseréjében. Nem véletlen, hogy ez a lel­ kes alkotógárda széles körű hazai és külföldi baráti m unkakapcsolatait éppen műfordítói aktivitásának köszönheti. S hogy önfeláldozó m unká­ ját a romániai irodalmi élet is hasznosnak, fontosnak tartja, arról fé­ nyesen tanúskodik az a tény is, hogy közülük Ondrej Štefanko költőt és Pavel Bujtár prózaírót 1981-ben felvették a Román Írók Szövetségének tagjai közé, ahol érdemben képviselhetik nemzetiségi irodalm uk érde­ keit. Ehhez hasonló fejlődési szakaszon esett át az utóbbi évtizedben for­ málódó m agyarországi szlovák irodalom, az alföldi szlovákok harmadik, m integy százezer lélekszámú etnikai csoportjának irodalma is. E fejlő­ dési szakasz kezdeteire is jellemző volt a mennyiségi növekedés. A z antológia-korszak lezárulása óta (1984.) beszélhetünk minőségi ugrásról, de m ár korábban is születtek figyelem re méltó alkotások. A z utóbbi nyolc évben kialakult a hazai kritika is, m elynek képviselői egyrészt m agyar szlovakistákból, másrészt pedig a szlovák nemzetiség értelm iségi rétegé­ ből kerültek ki: Šziklay László, Käfer István, Kiss Gy. Csaba, Králik Aladár, Gyivicsán Anna, Bodnárné Csipka Rozália és Kraszlán János. A szlovákiai kritikusok közül is sokan foglalkoztak a m agyarországi szlovák irodalom értékelésével, népszerűsítésével, többek között Karol Rosenbaum, Ľubomír Feldek, Karol Tomiš és Peter Andruška. A Výhonky (Hajtások) című antológiáról (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.), am ely Juraj Marík, Gregor Papuček és Alexander Kormos ver­ seit, valam int Michal Hrivnák és Pavel Kondač rövidprózáit tartalm azza, Karol Tomiš14 ezt írja: „Az antológia megjelenése határkő, amely a magyarországi szlovák irodalom új fejlődési szakaszának a kezdetét jel­ zi.” U gyanitt a Pramene (Források) című antológiáról (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.), am ely hat szerző Zoltán Bárkányi Valkán. Imrich Fuhl, Michal Hrivnák, Juraj Marík és Andrej Medvegy) rövidprózáinak válo­ gatása, ezt olvashatjuk: „A PRAMENE című antológia a magyarorszá­ gi szlovák prózaalkotás szempontjából ugyanazt jelenti, amit a Výhon­ ky című antológia jelentett az egész ottani (magyarországi) szlovák iro­ dalom szempontjából.” Ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a m agyarországi gyerm ekirodalom szempontjából ilyen határkövet jelent a nemzetközi gyer­ m ekév alkalmából kiadott Fialôčka, fiala (Ibolyácska, ibolya) című g y erm ekvers-antológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.), amelynek hat szer­ zője van; Imrich Fuhl, Gabriel Kara, Alexander Kormos, Juraj Marík, 49 �Gregor Papuček és Július Szabó. Ugyanez érvényes a Chodníky (Ösvé­ nyek) című versantológiára (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.), am ely­ nek tíz szerzője van: Juraj Dolnozemský, Mária Fazekašová, Imrich Fuhl, Veronka Halušková, Michal Hanigovský, Oldŕich Kníchal, Kormos, Gregor Papuček, Pavel S amuel és Julius Szabó. Alexander Szlovákiában az első m agyarországi szlovák antológia megjelenése óta (1978.) e nemzetiségi irodalom iránti érdeklődés folyam atosan n övekszik. Erről tanúskodik az a tény, hogy egyre több folyóirat (Matič- né čítanie, Slovensko, Romboid, Slovenské pohľady, Nový život mladých) közöl m űveket (főleg verseket) a m agyarországi szlovák szerzőktől, sőt ebben az időszakban Pozsonyban két verskötet is m egjelenik Gregor Papuček: Ako mám ďalej žit, Slovenský spisovateľ, 1983 és Alexander Kor­ mos Plamene jazyka, Slovenský spisovateľ 1986.). A másik tény, am ely e nemzetiségi irodalom rangjának elismerését jelzi, hogy a szlovákiai kri­ tika kezdeti szkepticizmusa fokozatosan kezd feloldódni. Többnyire pozitív értékelést kaptak a hazai kiadású önálló kötetek is: Michal Hrivnák V prúde času (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.) cí­ mű rövidprózakötete, Alexander Kormos Polyfónia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.) című verskötete, Gregor Papuček Pilíšske ozveny (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.) című verskötete, Pavel Kondač Onemelá izba (Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.) című rövidprózakötete és ugyan­ ennek a szerzőnek Hrboľatá cesta (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.) cí­ mű regénye. A m agyarországi szlovákok irodalm ának központja Budapest, műhe­ lye pedig a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége mellett működő Irodalmi Szekció, am ely az irodalmi élet szervezésével, a kiadványozás irányításával és a Zrod (Születés) című irodalmi alma­ nach szerkesztésével foglalkozik. A z almanach, am ely évente egyszer jelenik meg, verseket, prózákat és kritikákat tartalmaz. A szerzők szá­ ma általában 20 körül ingadozik. Ebben az évben (1986) fog m egjelen­ ni a Zrod ötödik száma. igen kedvező hazai és szlovákiai lektori bírálatot kapott az a négy szerző, akinek szintén ebben az évben (1986.) jelenik meg önálló kötete: Andrej Medvegy Starý strom nepresadíš (Öreg fát nem lehet átültetni) című rövidpróza-gyűjtem énye, Michal Hrivnák Tulipány (Tulipánok) című rövidpróza-gyűjtem énye, Alexander Kormos Polyfónia II. (Poli­ fónia II.) című kötete, am ely a szerző eredeti szlovák és m agyar versei­ nek, valam int m űfordításainak válogatása és Imrich Fuhl Čiernobiela mozaika (Fekete-fehér mozaik) című kötete, am ely Kormos versköte­ téhez hasonló struktúrájú. A Tankönyvkiadónál jelenleg is nyomdai előkészületben van két önálló verskötet és két önálló prózakötet, am ely előreláthatólag 1987-ben fog megjelenni. Láthatjuk tehát, hogy a rendszeres és tervszerű kiadványozási lehető­ sége adva van, a következő időszakban főleg a szigorúbb kritikai érté­ kelés, illetve szelektálás lesz fontos a m agyarországi szlovák irodalom további fejlődése szempontjából. De azt, hogy ennek az irodalomnak m elyek a maradandó értékei, végső soron itt is az idő próbája dönti el. 50 �Peter Andruška, a Slovenské pohľady című pozsonyi folyóirat helyet­ tes főszerkesztője a három alföldi szlovák etnikai egység irodalm át az egyetem es szlovák irodalom integráns részének tekinti. Szerinte a romá­ niai és m agyarországi szlovák irodalomnak ugyanaz a jellegzetes nem­ zetiségi vonás a sajátja, am ely Ivan K usý szerint a jugoszláviai szlová­ kok irodalmát is jellemzi, nevezetesen az ún. „hárm as kontextus” . Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi irodalom fejlődését nemcsak saját kontextusában, hanem a többségi nemzet és az anyaország irodalmi kultú­ rájának kontextusában is vizsgálni kell, illetve értékelni szükséges.15 JE G YZE TE K 1— 2. Á ts Erika: Több nyelven — egy akarattal. Népművelési Propa­ ganda Iroda. Budapest, 1976.; A szám aránytól függetlenül — A M N K nemzetiségi politikájának elvei, 9. l. 3. Önmagában az irodalmi tehetség is kevés ahhoz, hogy valaki nem­ zetiségi íróvá váljon, amikor valam ely egyéb, lényeges feltétel hiányzik. Erről tanúskodnak az elkallódott tehetségek és azok a nemzetiségi származású egyének, akik hazánkban m agyar írókká, vagy költőkké váltak. 4. Ján Sirácky: Sťahovanie Slovákov na Dolnú zem v 18. és 19. stročí. Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied. Bratislava, 1966. Úvod, 9 l. 5. Slováci v zahraničí 4— 5. Zostavili František Bielik a Štefan V e­ selý. M atica slovenská 1979. Juraj A lner: Literatúra a slovenskom vysťahovalectve do Spojených štátov amerických, 124 l. 6. Uo.: 135 l. 7. M agyar ötágú síp — Illyés G yulának a külföldi (Jugoszláviában. Romániában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és a nyugati országokban élő) m agyarok irodalm ára vonatkozó szimbóluma. 8. L. az 5. sz. jegyzetet 138— 139. l . 9. Zahraniční Slováci a národné kultúrne dedičstvo. Zbierka prís­ pevkov vedeckého seminára k 120. v y ročiu založenia M atice slo­ venskej. Matica slovenská v Martine 1984. Ivan K usý: Slovenská literatúra v priestore a čase 46. l. 10. L. a 4. sz. jegyzetet 11. Ivan K usý: Súčasná próza juhoslovanských Slovákov. Nový život, 5/1973., 452. l . 12. V íťazoslav Hronec: Poézia vojvodinských Slovákov od 18. do 20. storočia. Obzor, Nový Sad 1974., 68 l. �13. Zahraniční Slováci a národné kultúrne dedičstvo. Zbierka prís­ pevkov vedeckého seminára k 120. výročiu založenia M atice slo­ venskej. M atica slovenská v Martine 1984. Ondrej Štefanko: Lite­ rárny krúžok „Ivan K rasko” v kultúrnom živote rumunských Slo­ vákov 182— 183. l. 14. K arol Tom iš: Pram ene prózy. Romboid. Bratislava, 1984/5, 90. l. 15. Peter Andruška: Próza a poézia Slovákov v Maďarsku. 110., 121. l. 52 �MŰHELY Ütemek és atomok Petőcz András Zárójelversei Mai költészetünk rossz nyomon jár. A mai költők többsége szenveleg, mereng, sóhajtva kérdez. Óvakodik attól, hogy m o n d j o n valamit. Előző korszakokhoz képest szerzőink nem kisebb tehetségűek, líránk nagy része mégis tehetségtelen. Dalnokai akarva-akaratlanul még mindig J ó z s e f A t t i l a - N a g y L á s z l ó - P i l i n s z k y örököseinek vallják magukat, s ezt a hagyo­ mányt folytatják, miközben az idő múlásával egyre inkább bebizonyoso­ dik, hogy ez a hagyomány - bár a legnagyobbakról van szó - már nem folytatható. A költészet megújítását kezdeményező kísérletek A d y - K a s s á k - W e ö r e s életműve szellemében talán eredményesebbek lennének. A z irodalom egységétől eléggé idegen felfogás egy-egy korszak legjobb­ jait egymástól elválasztani, mesterséges „vonalakat” húzogatni nevükből, s ezzel eszmei válaszfalakat emelni közéjük. Még olyan megkülönböztetés sem indokolt - legalábbis irodalmi távlatból nem - , mint a „személyiségorientált” és „közösségorientált” típusok szembeállítása, hangsúlyeltolódás vagy arányok tekintetében sem. A művészet számára - mivel személyiség csak közösségben fogalmazódhat - a nagyobb közösségek ügye legbensőbb ügy, l é t k é r d é s . Egy kulturális viselkedésminta, egy esztétikai tartásmodell alapján mégis megkülönböztethetők az említett alkotók. A z első hármast a krisztusi szerep, a megváltás és megváltódáshit eszméjéből fakadó világ­ látás, a másik hármast pedig a kozmikus-panteisztikus gondolkodás, po­ gány életszemlélet rokonítja. Ő k nem áldozzák fel magukat, mert „meg­ váltásuk” nem ezáltal, mintegy cserébe érkezik, hanem a belső rend nyu­ galma adja azt. A pogány nézőpont érdeklődése önmagából indul ki és oda tér vissza, de esendő problémáit nem növeszti közösségi méretűvé, no­ ha a társadalmi egyenlőtlenségek ellentmondásait a legérzékenyebben ta­ pasztalja. Kozmikus jelentéktelenségében és csodájában, létezésének öszszes irracionalitásával egyszerre érzékeli az egyes embert, az „egyedüli példány” -t és a földgolyó idő-tér rácsai közé szorított emberiség hiábavaló körforgását. Ez a szemlélet közvetlenül tapasztalható alapélményekből ered, megszüntethetetlen életténvek mozaikjaiból építkezik. Olyan nyilvánvaló és rejtelmes, akár a természet törvényeinek állandósága. Létét éppúgy igazol­ ja a tenger áradása és visszahúzódása, az esőcseppek kopogása, mint a nap­ palok és éjszakák egymásutánja, vagy az évszakok váltakozása. Mértékegysége egyszerű és kézenfekvő, mint a pulzus lüktetése, a szívverés, a le­ vegővétel szabályossága. Beszédformája ezért és ennyiben töredékes: a végtelen folyamat kis darabkáját ragadhatja meg, de éppen ennek tudatá- 53 �ban, ennek belátásával érzékeltetheti a folyamat végtelenségét. Így lesz új­ ra a befogadás és kifejezés irányítója a ritmus, s legfőbb eszköze az ismét­ lődés, bizonyos elemek meghatározott visszatérése. A költészet születésé­ nek mozzanata, s újrafelfedezésének különös varázsa ez. A z anyagi valóság legkisebb részecskéit a görögök atomnak, „tovább nem osztható” -nak nevezték. Petőcz András - elődeitől és nemzedéktár­ saitól különbözően - olyan fordulatot hoz mai költészetünkbe és csem­ pész vissza a lírai kifejezés évezredes rendszerébe, amely az atomok al­ kotóelemeinek felfedezéséhez hasonlatos. Célja nem a szimbólum-atomok összekapcsolása, s nem is az addig vezető út, a megkeresés és megtisztítás ábrázolása, netán a győztes felragyogtatás. A szimbólumok összjátékának „ihletett pillanattá” feszítése, a bergsoni durée elérése és a ráismerés ki" váltása az ő számára nem végső feladatként jelentkezik. E leve a rádöbbenés gesztusa érdekli, ezért fordul élmény-töredékekhez, alapvető tapaszta­ lati formákhoz, ritmikus tartalmakhoz. Nem ihletett pillanattá tömörít, ha­ nem magát a pillanatot bontja fel. Nem „sűrít” , hanem „tágít” , de a soro­ zatos ismétléssel új intenzitású, fokozott érzékenységű lírai közlésmódot teremt. Zárójelvers op . 7. // sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 4 sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 8 sűrű hajlongások sűrű hajlongások sűrű hajlongások 11 sűrű hajlongások sűrű hajlongások 14 sűrű hajlongások közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, közepette, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan, udvariasan; közepette, nagyon, nagyon udvariasan // A hagyományos ízlésen nevelkedett versolvasó számára idegborzoló, sőt kihívó lehet, hogy a vers egyetlen sor - némileg variált - ismételgetése. Pe­ dig az ellenérzés a lényeget ragadja meg: a vers éltető árama az ismétlő" dés. Petőcz András zárójelben írt szövegeinek nyelvi-stilisztikai megoldá­ sait, poétikai közlendőit a redundancia szervezi. A meghajlás mozzanatát gyakorító képző (hajlongás) teszi folyamatossá, amit a többes szám (haj­ longások) még tovább fokoz. A „sűrű” jelző kizárólagos érvényre emeli a „hajlongások” állandóságát. Különösen, ha ez csak keretéül szolgál egy kényszeres udvariasságnak. A módhatározó most valóban modus vivendire utal, s a közlés fő hangsúlya szintén a sorvégre, az utolsó szóra esik („ud" variasan” ). A redundancia itt is több szinten működik: a „nagyon udvari54 �asan” a nyomatékosított jelentés mellett alaki erősítéssel, szóismétléssel támasztja alá az életmód meghatározását: „nagyon, nagyon udvariasan” . A sorok konoksága miatt fel sem tűnik, hogy nyelvi megformálásában hiá­ nyos mondatot olvasunk. Nincs kezdete, nincs vége. Előtte és utána bármi hozzágondolható. Nincs alanya és állítmánya sem. Jellegzetes mondat-kö­ zép, amely a kiszakítottság érzetét kelti. A töredék-lét leképezése, de a teljesség igézetével. A ciklussá kulcsolódó művek az európai költészet év­ százados hagyományaihoz is kapcsolódnak. A z opuszok számokkal tudato­ sított 14 sora sejtetni engedi a klasszikus szonettforma halvány körvonala­ it. A közlés-darabok szabályos visszatérése, egy szokatlan gondolatritmus kibontakozása a s z a k a s z o s s á g motívumát feltételezi. A z ismétlődő mondogatás által, a sorok egyformaságával - a gyermeki mondókáktól a vallásos fohászkodásokig — a Petőcz-vers az apró távok heroizmusát és gyötrelmét idézi. A kiszámolósdi játék, az ima és a litánia szerkezeti hatására emlé­ keztet. A Z á r ó j e l v e r s e k közös vonása a szertartásosság. A redundancia vi­ lágértelmezéssé válik. A sorok ismétlődése és a „ s ű r ű h a j l o n g á s o k ” közül kibukkanó „ s ű r ű / h a j l o n g á s o k ” visszafordíthatatlanná érlelik meggyőző" désünket, hogy a vers világában igazán érvényes cselekvésként csak h a j ­ l o n g á s o k (sűrű, udvarias hajlongások) lehetségesek. E z a szöveg a legtöké­ letesebb rímekkel és ritmustechnikával, ö n m a g a h a j l o n g á s á v a l kis körök­ ben járja be a külső valóság és a lélek viszonylatait, hogy olyan felismeré­ sekre eszméltessen, amelyek nélküle észrevétlenül maradnának. Zárójelvers ob. 1 1 . // és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, 4 és fejét lehajtva szólott Ras-And Poet, a költő: félek a hajnali csengetéstől, felek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, félek a hajnali csengetéstől, félek, Uram, így szólt a költő: félek. Uram, 8 félek a hainali csengetéstől, félek. Uram: és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől, és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől, 11 és fejét félrehajtva szólott a költő: félek a hajnali csengetéstől 55 �félek hajnalban, 14 szólott Ras-And Poet, a költő, félek hajnalban, félek a csengetéstől // A költészet visszatérése a ritmus alapelemeihez szemléleti visszatérést is jelent. Nemcsak természeti adottságok visszavételét és felmutatását, ha­ nem emberi tulajdonságok megőrzését és mozgósítását is. Képzet helyett ingerek, érzelmek helyett érzések, vágy helyett akarat, beszéd helyett ki­ áltás. A szövegszint alatt ősi ütemek közvetítik-űzik egyik legemberibb érzésünket, a félelmet. A z ismétlődés ritmikusságával kapaszkodik bizo­ nyosság és enyhülés felé az ártatlanok és elveszettek félelem-érzése. A hangok monoton dobveréséből huszadik századi félelem szól: a hajnali csengetés riadalma. A kép annyira „foglalt” , olyan asszociációkkal terhelt, hogy a nem esz­ tétikai szempontú magyarázat azonnal érteni véli lényegét. A szavak áram­ lása csábító alkalmat nyújt, hogy kisajátítsa a felszínes olvasót. Sokat pró­ bált, idősebb nemzedékek gondolatait ellenállhatatlanul sodorja történel­ münk egyik korszakához. A z értelmezés ezzel gazdagabb ugyan, de a po­ litikai vonatkozások szűk ebb ösvényre, sőt a műtől idegen irányba is te­ relhetik az elmélkedést. A z ember élettani szükséglete, a mindennapi alvás igénye, az álom birodalmának valósága korán kifejlesztette egy „másik” lét, a halálhoz közelítő állapot kínzó tudatát, a felébredés kétségeit: felébred-e egyálta­ lán és mire ébred majd az elalvó. A „hajnali csengetés” fenyegetésében az erőszakos ébredés félelme remeg. Rettegése nemcsak a nyugalom megrablásának fájdalmát, hanem a holnap féltését is tartalmazza. E z a vers már megszólításával („félek, Uram,” ) utal az imára. A z odafordulás mozdula­ tát biblikus párhuzamok készítik elő (a mondat eleji „és” kötőszó, a „fej" kiemelése — „értelem” jelentésben és látványként is —, a bűnbánat, beis­ merés, vallomás, szégyenlés gesztusát sugalló „fejét lehajtva” , valamint a „szólott” régies, emelkedettebb igealakja). A voltaképpeni közlés egyes szám első személyű jelenidejűsége azonban áttöri a körülírás burkát, s el­ feledteti, hogy maga az állítás - függő beszédben született. A Zárójelversek beszélője önnön beszédhelvzetét is záróielben látja. Emlékezetünkben nem szűnő ismétlésként visszhangzik: „félek” . . . „félek” . . . „félek” . . . A redundancia itt is gondolatritmust eredményez, „rájátszással” idézve a bibliás szövegszerkesztés és a szertartások sajátosságait. Mégsem vallásos költemény az op. 1 1 . sem, hiszen nagyon is evilági, pogány eljárás jellemzi. A kizárólagosan huszadik századinak tűnő érzés, a hajnali csengetés félelme az ütemek mnnkájával a legmélyebb alapélme­ nyeket riasztja fel. Sorozatos felbukkanása atavisztikus erővel kelti fel a szűkölő, állati halálfélelem borzalmát. A rögeszmés ének azonban egy­ úttal a rettegés ellen való, önkéntelen orvoslás is. lelki gyógyír, amely a ritmikus mondogatás által igyekszik elűzni a titokzatos gonosz ártó szán­ dékát. A költő (..Ras-And Poet” ) újra a közösség kiválasztottjával azo­ nos és a látó-tudó varázsló, a sámán, a táltos feladatát végzi. Visszatérve a legegyszerűbb, elsődleges kifejezőeszközökhöz: a sámándob, a ráolvasás, az imádkozás szerepéhez, a világ befogadásának szakaszos szemléletéhez, a 56 �rövid periódusok mágiájához. Közelítve a kortárs zene alkotásaihoz, ame­ lyek - nem ritkán egyetlen motívumra építve - csak néhány akkord ha­ tártalan ismétléséből állanak. Költészet és zene napjainkban ismét egymás felé tartanak, hogy eredeti összeforrottságukat egy korszerűen kifinomult irányzat szellemében érjék el, beteljesítve a minimal art eszméjét. Költészeten túli állapot lenyomatai a Zárójelversek, mellékletként szol­ gáló, magyarázó-kiegészítő feljegyzések egy művészeti és egyéni fejlődés­ pont rögzítésére. Zárójelben közölt tudósítások későbbi korok számára ha lesznek ilyenek - egy zárójelben megélt korról. Alkotójuk nem lázad, nem lézeng, nem harcol, nem vádol, nem bírál, nem aggódik, nem szen­ ved, nem áldozza fel magát, nem forgatja-váltja meg a világot. Olyan lény csupán, akinek megmaradt az Egyetlen Lépés lehetősége: a vissza­ térés ütemekhez és révülethez, varázslathoz és csodához, a sámán bűvölő hatalmához, a táltos erejéhez, amely a legkisebb esély, s mégis elemi fel­ tétel a menekülő embercsoport, a horda szabad társulássá válásához. FRÁTER Z O L T Á N PETRŐCZI É V A Napló helyett III. „Lassacskán élünk, észrevétlen, míg je l nem gyülemlik ben­ nütik a leélt napok száraz, gyúlékony puskapora, hogy aztán hirtelen kék lángra lobbanjon és megszólaljon, hírül adva, végre bekövetkezett az, amiért mindez halmozódott." (Bu­ lat Okudzsava: Találkozás Bonapartéval) Kapóra jön most nekem ez az Okudzsava-idézet; ha valaki arról kérdez(ne), hogyan is élek mostanában, pontosan megtudja belőle, anélkül, hogy indiszkréciót kellene elkövetnem önmagammal szemben. Száraz, lassú nap­ palokat és éjszakákat kell megélnem, hogy ismét eljöjjenek a kék láng nap­ ja i.. . Pillanatnyilag nem is várhatok többet magamtól: féllábbal még az influenzában, egy kupac félkész munka (többek között a Mórának készülő fordítások) kellős közepén. Közben, első tavaszi kiruccanásként, megcsináltam a riportokat a mizserfai szociális otthonban. Előzőleg persze lázasan magoltam az újfajta „profi magnó” kezelését. Soha botcsináltabb riporter - már ami a techni­ kai részleteket illeti. 57 �Érdekes, kemény, szívós és mégis csupa-érzelem öregekkel találkoztam. Köztük Irén nénivel, aki harminc évvel ezelőtt Nógrád női vájárjainak egyike volt. V ele már augusztus óta levelezek, sőt, az egész út is az ő kedvéért született. A Mengele boncolóorvosa voltam című könyv egy pél­ dányának megszerzését kérte az Új Tükörtől, méghozzá olyan hévvel, mintha személyes veszteség fűzte volna a negyven évvel ezelőtti esemé­ nyekhez. D e egészen másról van szó. Am it Irén néni, ez a 6 4 esztendős nógrádi bányászasszony érez az egykori üldözöttek és áldozatok iránt (bár nem valószínű, hogy ez a szó eszébe jutott, amikor új és új levelekkel sürgette a ritkaságszámba menő kiadványt): az maga a legtisztább szoli­ daritás. A z, ami a mi generációnkból teljességgel hiányzik. Tanulságos lenne felidéznem efemér poéta-basa nyegle levélkéit. Ezekben egyáltalán nem a tény - X vagy Z vers elutasítása - zavar, hanem az az arogáns mód, ahogyan ez az illető pondrópreckelő mozdulattal löki vissza a neki nem tet­ sző kéziratot. D e kegyes igenje sem boldogítóbb; kedvező válaszaiban a Róbert bácsi, avagy kormányzóné őfőméltósága-féle nyomorenyhítő akció stílusa kísért. . . Időközben megjelent a Szex és szerelem a lírában című esszém, és há­ rom versem - köztük a két Orpheusz - az Ú j Írásban. Így, fél év múltán, már olvasóként nézek szembe velük; a húsomnak-véremnek-szülöttemnek kijáró elfogultság általában csak addig a percig tart, amíg a kézzel írott tisztázattal elkészülök. A gépírás már elidegenít, mire aztán a korrektúra is elém kerül, az maga az eznemisénvagyok-érzés. És többnyire ugyanez a helyzet akkor is - néhány különösen szerencsés esetet kivéve ha mások adják elő, amit írtam. Ezért félek a március 19-i Angelika-esttől. Valam i­ kor nagyon - a kelleténél is jobban! - szerettem az ilyen szembesülési le­ hetőséget; azonnal lemérni, tudok-e hatni a közönségre.. . Igen ám, de az ilyen hatás, ha létre is jön esetleg, sokkal mulandóbb, mint az olvasott szövegé. Itt, ebben az Angelika-históriában az is nehezíti majd a közönség dolgát, hogy hat „fiatal” írót kell hatszor húsz perc alatt megismernie és megszoknia. Taj szegény fejünknek - mindkét oldalon. E n­ nek ellenére természetesen hálásnak kell lennünk azért, hogy a fényes T a­ vaszi Fesztiválon kaptunk egy estét, úgyis, mint pályakezdésen valamivel túljutott magyar tollforgató állampolgárok. Akiktől nem várhatók ri­ porterszíveket megdobogtató, nemesen látványos adományok és magazin­ oldalakat megtöltő, színes kis anekdoták. D e azért megtesszük, ami tőlünk telik. Én például - a kötelezően éber és villogó szellemi jelenlét mellett egy vadonatúj fehér madeiragallérral igyekszem emelni az est fényét. E gy­ ben trenírozok is legalább áprilisi előadásaimra. Sárospatakra, Kapuvárra és Csornára készülök, részben felnőtt témákkal, részben néhány rendhagyó irodalomórával. Talán ezek az utak felráznak majd egy kicsit a kelleténél hosszabbra és zsibbadtabbra nyúlt téli álom után. Ahogy abban a tizennégy esztendős koromban elkövetett E liot-fordításban írtam: „Hogy előkészíts egy arcot / a más arcokba villanásra." E zt várom ma is, újra és újra, ahányszor csak kilépek a kapun. Soha nem tudom, milyen arcok és milyen indulatok fogadnak, mégis mindig teljes gyanútlánsággal indulok útnak. Másként nem is volna érdemes. 58 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs A napjainkban újjászerveződő magyarságkutatás egyik fontos vizsgálódási te­ rülete: Magyarország és a magyarság nemzetközi megítélése, ennek válto­ zásai, illetve a magyar szellemi és politikai élet ezzel kapcsolatos önreflexiói. Jeszenszky Géza a szó szoros értelmében elébe ment ennek a valamikor hang­ súlyos, ám az utóbbi évtizedekben alig emlegetett és ezért most újrafogal­ mazott tudománypolitikai elvárásnak. Az irodalmi cím ugyanis - ahogy az alcím is utal rá - egy olyan kutatást jelöl, melynek tárgya Magyarország ang­ liai megítélése 1 8 9 4 és 1 9 1 8 között. A két dátum közötti alig negyedszázad alatt „hírünk Angliában” gyöke­ resen megváltozott. A XIX. század utolsó éveiben ennek a tőlünk térben és érdekeltségben egyaránt távoli világhatalomnak a sajtóját még a Magyaror­ szággal rokonszenvező, a magyar múltat, alkotmányosságot, szabadságszeretetet és liberalizmust nagyrabecsülő írások túlsúlya jellemezte. A brit diploma­ ták és külügyminisztériumi tisztviselők természetesen kevésbé lelkesedtek a „magyar erényekért” ; az 1867-ben kialakított dualista szisztémát fenyegető magyar függetlenségi politikát pedig kifejezetten bírálták. A monarchia sta­ bilitását előmozdító és a belső liberalizálódást előrevivő jelenségeket azon­ ban - lett légyen szó akár Bécsről, akár Budapestről - határozott szimpátiá­ val kommentálták jelentéseikben, illetve belső állásfoglalásaikban. Terjedőben volt ezen túlmenően még az a nézet is, hogy a monarchia felbomlásának egyetlen lehetséges ellenszere Magyarország birodalmon belüli befolyásának növekedése, azaz a monarchia súlypontjának átkerülése Bécsből Budapestre. Negyedszázad múlva, amikor a győztes nagyhatalmak a „békét” diktálták Trianonban, ez a határozottan kedvező kép már régen a múlté volt, s a ma­ gyarság és a magyar politika csupa negatív és elmarasztaló értékítéletekkel társultan jelent meg az angol politikusok és újságolvasók tudatában (feudá­ lis maradványok, példátlan nemzetiségi elnyomás, működésképtelen parlamen­ tarizmus, korrupt választások, belpolitikai abszolutizmus). A magyar politika és a külpolitikában hagyományosan tájékozatlan közvé­ lemény megdöbbenése persze óriási volt, s azonnal elkezdődött a magyará­ zat- vagy inkább bűnbakkeresés is. A leginkább szimplifikáló és ezért valószí­ nűleg leginkább elterjedt vélemény szerint Magyarország angliai megítélésé­ nek módosulása két „szlávbarát” és „magyarellenes” újságíró, Henry Wickham Steed és a Scotus Viator álnéven publikáló Robert W. Seton-Watson elfogult és egyoldalú cikkeinek és könyveinek tulajdonítható, amelyek a XX., század első éveitől jelentek meg. Az igényesebb magyarázat ehhez hozzá­ tette: alapvető oknak inkább az európai szövetségi rendszereknek a XX. szá­ zai első évtizedére eső kialakulása, illetve ezzel összefüggésben a monarchia 59 �és Anglia diplomáciai szembekerülése tekinthető. A két fokozatosan kelet­ európai szakértővé váló újságíró eszerint tulajdonképpen csak igazolta és nép­ szerűsítette, tehát kiszolgálta kormányának álláspontját. A szerző távolról sem tagadja ezen két világháború közötti felelősségelhárító magyarázatok relatív igazát. Elismeri, sőt hangsúlyozza, hogy Steed és Seton-Watson tudósításait és útirajzait, melyek szerint „Magyarország egész politikai élete korrupt és rothadt” , illetve a régi politikusok helyébe „egy félig briganti és teljesen korrupt, a törvényeket csűrő-csavaró társaság lépett” , vagy Magyarországon „a paraszt olyan eredményesen röghöz van kötve, mint 1848 előtt volt” , maga is elfogultnak, sőt rosszhiszeműnek tartja. Nyilvánva­ ló számára az is, hogy a kibontakozó magyarellenes sajtókampány elválaszt­ hatatlan az Osztrák-Magyar Monarchia Európában betöltött szerepének szá­ zad eleji angol átértékelésétől. Ez véleménye szerint is döntő mértékben hoz­ zájárult a Magyarországgal kapcsolatban kialakult kedvezőtlen képhez. Mindezeken túlmenően azonban utal még egy igen fontos tényezőre: az addig stabilnak hitt Magyarország századfordulótól permanens belpolitikai válságára, illetve az Ausztria és Magyarország között egyre romló viszonyra. E jelenségeket látva a brit diplomácia egyre kevésbé hitte-hihette, hogy a dualista birodalom perspektivikusan is képes lesz betölteni a neki szánt sta­ bilizációs és kiegyensúlyozó szerepkört. Ezért kialakult szerkezeti átalakításá­ nak, azaz a birodalmon belüli szláv népek politikai befolyása növelésének az igénye. Budapest hegemón törekvéseinek elfogadását, sőt támogatását így egy­ re inkább a föderáció programja váltotta föl. A kedvezőtlen kép kialakulásá­ ért tehát - állapítja meg a szerző - a század eleji magyar vezetés, mindenek­ előtt az őszintéden és reális perspektíva nélküli függetlenségi kormányzat ( 1 9 0 6 - 1 9 1 0 ) is nagymértékben felelős. Jeszenszky könyve módszereiben példamutató, értékítéletei kiérleltek és megfontoltak, stílusa és mondatszerkesztése világos, mindenki számára ért­ hető. Bárcsak követői is akadnának, s más nemzetek és más történeti korok magyarságképéről is mielőbb olvashatnánk. (Magvető) ROMSICS IG N Á C 60 �Szabó Bálint: Az „ötvenes évek” Érdemes lenne egyszer Magyarországon felmérést készíteni arról, hogy kinek mi jut az eszébe, ha azt hallja, az „ötvenes évek” . Bizonyára sokan lennének olyanok, akik a nagy ipari beruházásokra emlékeznének, mások régvolt futballsikereinket és az 1954-es világbajnoki „kudarcot” emleget­ nék fel, a falvak lakóinak többsége a parasztcsaládok ezreit megnyomorí­ tó beszolgáltatásokra gondolna, Kossuth-díjas vájárokra, esztergályosok­ ra, marósokra emlékeznének. De a legtöbben két nevet bizonyára említe­ nének, R á k o s i M á t y á s é t , és N a g y I m r é é t , azét a két politikusét, akiknek meghatározó szerepük volt az „ötvenes években” . A z idősebb nemzedék számára az „ötvenes évek” megélt történelmet je­ lentenek, nekem és korosztályom többségének - akik azokban az években születtünk - az a korszak távolba vesző „misztikus” történelem. „Misztikus ’, mert az alig harminc éve történt események egy részét még mindig titok lengi körül és előítéletektől mentes, objektív történészi feltárásuk még várat magára. A kutatók nemegyszer áthatolhatatlan falakba ütköznek, alapvető dokumentumokhoz nem jutnak hozzá - nem egy esetben egysze­ rűen azért, mert a dokumentumok elpusztultak, eltűntek! Amikor a törté­ nésznek ilyen „kihívásokkal” kell szembenéznie, tapasztalhatja, hogy egyre többen követelik tőle, írja meg az ötvenes évek hiteles történetét. Az idő­ sebb generáció akkori cselekedeteire vár igazolást vagy cáfolatot, a fiata­ labb nemzedék pedig tudni szeretné, mit tettek apáik, nagyapáik, harminc-harmincöt évvel ezelőtt, mert büszkén vagy szégyenkezve, de vállal­ ni akarják nemzeti múltunkat! A nemzeti múlt vállalásához pedig elengedhetetlenül szükséges a nem­ zeti múlt ismerete, amelyhez a történeti feldolgozások adhatják meg az alapot. Ezeknek a történeti munkáknak egy részét - egy-egy téma vagy korszak történetének feltárásában elért eredményei alapján - „alapmű­ nek” szoktuk nevezni. Ilyen alapmű lett az idei könyvhét egyik slágere, Szabó Bálint A z „ ö tv e n e s é v e k ” című kötete. Szabó Bálint nem kis feladatot vállalt magára, amikor elhatározta, hogy megírja az „ötvenes éveket” , hiszen erről az időszakról nem sokat publi­ káltak még ez idáig hazánkban. Természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a korszak minden jelentős eseményét, illetve annak hátterét feltárja, vagy a Magyar Dolgozók Pártjának szervezettörténetét írja meg, munkája sokkal inkább „ . . .annak az útkeresésnek a bemutatása, amely a kezdeti hibák és torzulások után végül is elvezetett a kor követelményeivel és az ország adottságaival összhangban álló politikai irányvonal kidolgozásához” . Szabó Bálint által jelzett útkeresés közel tíz - sikerekben és kudarcok­ ban egyaránt gazdag - évet jelentett, amely gyakorlatilag az M DP 1948 júniusi megalakulásától 1956 végéig tartott. 61 �A z M D P megalakulása után röviddel - részben a nemzetközi helyzet változásának következtében - megindult a párton belüli ellenség felderí­ tésének és leleplezésének „programja” . A pártvezetés Moszkvából haza­ tért csoportjának elismert vezetői - Rákosi Mátyás, G e r ő E r n ő , F a r k a s M i h á l y - az ellenséget a hazai illegális mozgalom egykori vezetőiben R a jk L á s z ló , K á d á r J á n o s, K á lla i G y u la stb. az M KP-val egyesült szociáldemokrata párt egykori vezetőiben - Szakasits Á r p á d , M a r o s á n G yörgy stb. - valamint a nyugat-európai kommunista és munkásmozga­ lomban részt vett kommunistákban látták. A z „ellenség leleplezésében” élen járt Rákosi Mátyás és Farkas Mihály. Látványos kirakatperek válta­ koztak nyomtalan eltűnésekkel. A z Államvédelmi Hatóság tevékenységé­ nek százak és ezrek estek áldozatául, köztük a magyar kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő vezetői. A máig m egbocsáthatatlan törvénytelenségek mellett más és milliókat érintő hibákat is elkövettek az „ötvenes évek” párt- és állami vezetői. A z alapvető problémát a szovjet gazdasági és társadalmi fejlesztés szolgai utánzása jelentette. Rákosi Mátyás és vezetőtársainak többsége a magyar valóságot nem ismerte, legtöbbjük évtizedek óta külföldön élt és onnét fi­ gyelte a hazai fejleményeket. Nem ismerték az ország gazdasági helyze­ tét, nem figyeltek a nemzeti sajátosságokra. A nyersanyagokban szegény, de jelentős agrárkultúrával rendelkező országból néhány év alatt a nehéz­ ipar fellegvárát szerették volna felépíteni. E z súlyos hiba volt. A beruhá­ zások jelentős része a vaskohászatra, a bányászatra, vegyiparra és a gépgyártásra „ment el” , miközben a mezőgazdaságra alig fordítottak figyel­ met és pénzt. A z egykoron élelmiszert exportáló országban szinte min­ dennapossá vált a kenyér", liszt-, zsír- és húshiány. A z életszínvonal alig haladta meg a háború előtti évekét. Ezek a jelenségek nem maradhattak sokáig rejtve a legfelsőbb politikai, és gazdasági vezetés előtt. 1 9 5 3 -ra a párt vezetése felismerte, hogy változ­ tatni kell az eddigi politikán. A z 1 9 5 3 júniusi központi vezetőségi ülés elhatározta, hogy javasolja az Elnöki Tanácsnak Rákosi Mátyás miniszter­ elnöki funkciójából történő felmentését és Nagy Imre miniszterelnökké való kinevezését. Ezzel a párt két legbefolyásosabb politikusa megosztozik a legfontosabb párt-, illetve állami posztokon. N agy Imre személyében olyan politikus került a kormány élére, aki annak ellenére, hogy az 1 9 2 0 -as évek­ től a Szovjetunióban élt, nagyobb érzéket tanúsított a nemzeti sajátossá­ gok, illetve a mezőgazdaság problémái iránt. Ugyanakkor tény az is, hogy alapvető kérdésekben N agy Imre és Rákosi Mátyás között nem voltak el­ térések. A z ellentétek 1 9 5 4 —1 9 5 5 -ben alakultak ki, amikorra is Rákosi úgy érezte, hogy ismét vissza kell térni az 1 9 5 3 előtt folytatott politikához. Ez azonban már nem volt időszerű. A tömegek, amelyek azt várták, hogy a korábban elkövetett hibákat feltárják, a felelősöket elmarasztalják, csa­ lódtak és szembefordultak a párttal. E z a szembefordulás, valamint a pártón belüli viták odáig vezettek, hogy az M D P egyre inkább polarizáló­ dott. A z egyik oldalon Rákosi Mátyás és követői, a másik oldalon Nagy Imre és hívei álltak. A hatalom Rákosi kezében volt, aki keresztülvitte, hogy N agy Imrét kizárják a pártból. A z ellentétek ilyen formában tör­ tént kiéleződése után következett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A nemzetközi munkásmozgalom történetében oly jelen- 62 �tős esemény - amely a sztálini korszak szinte valamennyi hibáját feltárta, elemezte - a Magyar Dolgozók Pártja esetében kevésbé éreztette hatását. Rákosi igyekezett úgy nyilatkozni, hogy a XX. kongresszus megerősítette a magyar párt vezetését abban, hogy jó irányban halad. E z azonban tévedés volt. A párttagok és a pártonkívüliek is várták a „megtisztulást” , a kibon­ takozást. Ennek azonban legfőbb akadálya Rákosi Mátyás volt, aki ek­ korra már beismerte, hogy személyesen is részt vett a Rajk László és tár­ sai elleni koncepciós per előkészítésében. E nyilvános „vallom ás” (a budapesti pártaktíván) után nem sokkal Rákosit leváltották a párt első titkári funkciójából és visszahívták a Politikai Bizottságból is. Megnyílt az út a „tisztulási folyamat” előtt, igaz, csak részben, hiszen az új első titkár - Gerő Ernő - személye nem jelentette a legjobb garanciát. A kibontakozás kezdetét az 1956 júliusi központi vezetőségi ülés je­ lenthette volna, hiszen ezen az ülésen több egykoron meghurcolt, elítélt kommunista vezetőt választottak be a Politikai Bizottságba, illetve a K öz­ ponti Vezetőségbe. Ezen az ülésen mondta Kádár János, akit ekkor koop­ táltak a K V tagjai közé, és választottak meg a PB- és a KV-titkárság tagjává, hogy „ . . .a legnagyobb probléma, hogy megromlott a párt és a tö­ megek kapcsolata s a párt sem egységes. Olyan abnormális helyzet ala­ kult ki, hogy a becsületes párttag és az ellenség is hasonló vagy azonos problémákat feszegethet. Lényegében az ellenség vette át a párt által elkövetett hibák bírálatát, s fordítja azt a rendszer ellen” . Ennek a helyzet­ nek a megváltoztatására csak akkor lett volna lehetőség, ha a hibákat fel­ tárják és a felelősöket funkciójukra való tekintet nélkül elmarasztalják. E zt azonban nem lehetett elvárni azoktól, akik maguk is részesei voltak a törvénysértésnek, vagy asszisztáltak azokhoz. Lassú, a hibákat csak óva­ tosan feltáró, a személyi konzekvenciákat csak legszükségesebb mérték­ ben levonó megtisztulásra ekkor már túl késő volt. A tömegek, de a párt­ tagok jelentős része sem hitt már az M DP-ben, illetve vezetőiben. Kevés volt a tiszta vezető, a tömegek bizalmát élvező politikus. A párton belül kialakult és egyre erősebbé vált egy „reformista” csoport, amely a pártból kizárt Nagy Imrét tekintette vezetőjének és jelentős tömegeket is maga mögött tudhatott. Egy megoldás tűnt volna eredményesnek: ha a gyakorlatilag kettészakadt párt egységét visszaállítják. Erre azonban nem maradt idő, az események túlhaladták az elképzeléseket! Ezekről az eseményekről alig olvashatunk Szabó Bálint könyvében. A szerző feltehetőleg úgy érezte, azok megítélése, kronológiája eléggé ismert, pedig az 1956 októbere és november vége között eltelt hetek rendkívül fontosak voltak a megújulás szempontjából, annak az irányvonalnak a ki­ dolgozásához, amelyek az ország adottságaival, nemzeti sajátosságaival számoltak. (Kossuth) SZ A K Á LY SÁN D O R 63 �ÉLŐ MÚ L T Egy hercegnő —- közöttünk* - Ezúttal nem fényképről, nem dokumentumból ismernek meg valakit a régi-régi időkből, hanem a maga valóságában, hiszen a mai napig is köztünk él, szeretetben, megbecsülésben. - Hát az úgy volt, hogy a XI. Ince pápának volt egy unokaöccse és ők megkapták Lipót császártól a Szerémséget, a hercegséget és így a monarchiá­ ba kerültünk. - És miért kapták meg a Szerémséget? - Hát mert Ince pápa az egész vagyonát jeláldozta a török elleni háborúra. Tulajdonképpen az ő segítsége által volt lehetséges, hogy Bécs felszabadul­ jon, mert a császárnak, Lipót császárnak, sajnos, sose volt elég pénze, Sobi­ eskinek sem. Ő a családi vagyont - mert nagyon nagy vagyona volt akkor az Odescalchiaknak - , nemcsak a pápai vagyont, azt is persze, de a saját va­ gyonát is feláldozta a török elleni háborúkra. Így kerültünk a Szerémségbe... hát nem tudom, megmondahatom-e.. . ilyen uralkodó herceg lett az Odescalchi családból. - Azonnal ide is költöztek a Szerémségbe? - Nemigen mentek le a Szerémségbe. Nagyon messze volt, kietlen föld volt. A török által feldúlt földek nem hoztak jövedelmet. Mindig hónapokra mentek csak le. Rómában saját nagy vagyonuk volt, a palota, meg a birtokok, úgy, hogy ez másodrendű dolog volt, de nagyon tartottak arra persze, hogy ők milyen kiváltságokat bírnak. Pénzt is vertek annak idején, Odescalchipénzt. Gyermekkoromban még nekem is voltak ilyen pénzek. Sókanalakat csinált az atyám abból a pénzből. Mikor aztán volt a háború és az olaszok olyan nagyon csúnyán viselkedtek - tulajdonképpen, ugye, a nagy világháború­ ban - akkor megharagudott az atyám és megtiltotta, hogy olaszul tanuljunk. Sajnos, nem tudok olaszul. - Milyen nyelven tetszik tudni egyébként? - Hát persze francia, az volt nekem az első nyelvem, gyerekkori nyelv. Aztán német, angol. Sajnos, a magyart egy kicsit később tanultam meg, ezért egy kicsit hibásan beszélek néha. A férjem anyja egy Lázár grófné volt és annak a nővére Erdélyben élt, ott volt egy kastélya. Egy grófhoz ment feleségül. A z én anyám is erdélyi származású, a Teleky családból. Teleky Sámuel, a nagy vadász, az ő anyjának •Tv-riport Lipthay Béláné Odescalchi Eugénié-val a Csak ülök és mesélek című műsorban, 1984. novem­ ber 3o-án. Riporter: Vitray Tamás. A szövegen nem módosítottunk, csak abban az esetben, ha az írott változat értele mzavaróan hatott. Egyébként megőriztük az élőbeszéd jellemző fordulatait. - A szerk. 64 �a fivére volt. Férjem akkor 13-as huszár volt, és pihenőben voltak Erdély­ ben. Akkor meghívták őt és ott megismerkedtem a férjemmel, és hát tulaj­ donképpen olyan gyorsan határoztunk... - Ezt nem tekintette a család mezaliansznak? - Nem, semmiképpen, ez nem létezik nálunk, kedves jó Vitray uram. Mezaliansz egy bizonyos.. . hát . . . egy nagyon régi nemesi család, akár gróf, akár báró, akár herceg, akár... - Az már mindegy? - Igen. Hát ez is egy ősrégi család, a Lipthay család 1200-ból. Anyósom, amikor megtudta, hogy a fia Odescalchi Eugéniát akarja elvenni, azt mond­ címemet.. -,az ta: „Jézusom! Azt az elkényeztetett.. . - megmondták a vem fogja itt kibírni, falun élni.. . ” Szóval az anyósom kicsit ellene volt a házasságunknak. Azt mondta, hogy gondolja meg a férjem, ilyen valaki hogy fog tudni a Bánátban élni. Pedig akkor is nagy vagyona volt a férjemnek, családjának. .. s hát mégis ellenezték. - Nagy esküvő volt? - Nagy? . . . Nem, hát a rokonok a közelből nem tudtak eljönni, mert for­ radalom volt már, és már a matrózok lőttek az utcákon. Úgy, hogy a mi me­ netünk a koronázó dómba.. . mindig várni kellett negyedórát, tíz percet, mert féltek, hogy ha egy nagy felvonulás van, a matrózok belelőnek a menetbe. Hát ilyen körülmények közt esküdtem. Egész őszintén mondva, nagyon nagy labon éltek az apósomék. Nagyon nagy vagyonnal rendelkezett, de tulajdon­ képpen az egész Lovrin az övé volt. A z egy nagy család volt, a nép, a köz­ ség . . . hát egy olyan gyönyörű dolog volt, azt most senki nem tudja már. Úgy szerették az apósomat . . . a gyerekek . . . hát mindenki hozzá ment. 30-40-50 éves személyzetünk volt, komornyik, inasok, hát azok fiatalabbak, voltak, szobalányok, szakácsok, mind évek óta voltak nálunk. Ilyen nincs már. Ilyen emberek most már nincsenek. - A gyerekek ott születtek? - Ott születtek. Mind a három fiam a hálószobában, a házi orvosom se­ gédlete alatt. Semmiféle kórház, egy madam Bécsből jött, ott volt még az anyósom, mellette a férjem . . . semmiféle pompa. É pen, egészségesen szület­ tek. Mind a három fiam ötvenkét centiméter volt, és pontosan három és fél kilogramm volt mindegyik. Akkor kitört az a nyomorult Hitler-háború és szegény fiam, a lelkes fiam, szegény, önként jelentkezett és Bécsbe vonult. Mikor aztán szegény anyósom meghallotta — ő Hollandiában volt a lá­ nyánál - , mikor meghallotta, hogy Frigyes fiam bevonult a frontra, hazajött és elment a Horthyhoz. Én nem kértem volna tőle soha semmit, de az anyó­ som elment hozzá és kérte, hogy hozassa vissza az unokáját, mert hiszen ön­ ként ment . . . És akkor Horthy tényleg megcsinálta azt, hogy hazahozatta. És tessék elképzelni, hogy a Ludovikáról egy tiszt, aki nem is tanította a Frigyest, nem is volt hozzá semmi köze, egyszer odament hozzá és azt mondja: „N a hallom Fricike — úgy nevezték Fricike - , téged a Horthy hozatott ha­ za. Persze, mert te báró vagy, téged meg kell menteni.” És akkor szegény Frigyes azt mondja: E n g em ?... Nemcsak engem, másokat i s ..." „- N e m az, csak téged hoztak haza.” Hát ilyen kegyetlen valaki! S erre a Frigyes, szegény, elment a parancsnokhoz, s mondta, hogy hallja, hogy ővele kivéte­ leztek és a társai meg ott vannak a fronton, ő nem marad egy napig sem a Ludovikában, hanem visszamegy a csapatához. Drága fiam június 13-án ki­ ment, és augusztus 7-én esett el, az első nagy csatában. 65 �- Azt tetszik mondani, hogy az anyósa interveniált Horthynál. És hogy nem tette volna a helyében. Hát miért haragudott Horthyra? - Horthyra? Hát Horthyra? Hát mi legitimisták voltunk, tetszik tudni, kedves Vitray? Anyósom is tulajdonképpen... hát egy felszentelt király mégis más. . . Hát szóval a Horthy nagyon rendes ember volt addig, amíg a Ferenc Józsefnél volt adjutáns. Csatát is nyert, nagy admirális volt és na­ gyon bátor ember. Amikor országvezető lett, ez sok embert elkápráztatott. . . Főként a felesége volt rá nagyon rossz hatással. - Igen? Ezt honnan lehetett tudni? - Igen, mert nagyon nagyravágyó volt. Az ember nem tud változni, ugye? Mi az uralkodócsaládhoz nagyon hűek voltunk. És tulajdonképpen régente tényleg volt hiba Ferenc Józsefnél - ezt tudjuk mindannyian - , de aztán ezek a dolgok megváltoztak. Nagyon jó volt ő aztán később a magyarokhoz. Na­ gyon sok rokonom, ismerősöm szolgált nála, mint udvarnagyok, s azt mond­ ták, hogy kiváló volt és nagyon szerette a magyarokat. Például Rudolf trón­ örökös ugye. . . Hát az tényleg nagyon szerette a magyarokat, nagyon, nagyon magyarbarát volt. Egy nagyon érdekes dolog tudódott ki: a Zita királyné — tetszett hallani róla? - Ausztriában él, 92 éves és most a családnak, rokonoknak megmondta, hogy ő most az igazat be fogja vallani és meg fogja mondani, hogy milyen nagy történelmi titok volt a Rudolf trónörökösnek a meggyilkolása, vagyis öngyilkossága. Hogy nem volt öngyilkos, hanem öt meggyilkolták éspedig a németek. Nekünk mindig furcsa is volt.. . , hogy öngyilkos legyen egy olyan rendes ember egy szép személy miatt - hát így most kitudódott, hogy nem. - S hogyan került a család végül is Szécsénybe? - Hát elhatároztukl Mert akkor fájdalmas volt - őszintén mondva -, hogy a fiunk, az idősebb fiunk, aki egy kiváló valaki volt a családban, és hát mindent jelentett nekünk, hogy ő már nem fog jönni soha Lovrinba, amit anynyira szeretett, és mindig fogjuk látni a hiányát, a helyét, hogy most nincs itt és nem is lesz ott. Úgy döntöttünk hát, elrepatriálunk Magyarországra. És akkor eljött a férjem ide Magyarországra, beszélt egy ügyvéddel, egy na­ gyon neves, kiváló ügyvéddel, hogy keressen otthont. Egyszerre csak telefo­ nált az ügyvéd Bélának, a férjemnek, hogy nagyon sok otthon eladó. És ak­ kor a férjem kijelentette, hogy igen, azt ő is tudja, de ő kényszerkilakolta­ tott kastélyt nem vesz meg. Tetszik tudni, akkor kényszerítették a zsidókat, hogy el kell adják ptthonaikat. Na most ez a $zécsény. Ennek a Grósz Jenőnek volt egy felesége. Elvett egy - titkárnője volt egy ideig - lányt. Elvette, az keresztény volt, ugye, és ráírta az egész vagyonát. Így aztán szabad volt a szécsényi kastély. K ed v e s Vitray, jöttünk nagycsütörtökön, 1944-ben, először B éla az fiammal. É n nagypénteken érkeztem. A n ti - Most volt negyven éve. - Most volt negyven éve. A költözködés?. . . Hát ugye, mi mint repatriá­ lok jöttünk, tizenkét nagy vagon bútor, az egész kastélyt bepakolták Lovrinban, jött egy ilyen német társulat, nagyon rendesek, egy egész hadsereg volt. Én beteg voltam, feküdtem az ágyban. A komornám az én személyes dolga­ imat rendezte, én semmit a költözködésből nem éreztem, mert nekem skar­ látom volt. - De aztán hamarosan ideért a háború, ugye? - Hát december 8-án lementünk a pincébe, akkor, ugye, ott voltunk. A k ­ kor nagyon jól álltunk, mert tizenhat disznót vágtunk Lovrinban és azt az �anyagot elhoztuk, úgy hogy jöttek a menekültek és tudtuk fogadni őket. Ter­ mészetesen soha nem kérdeztük honnan jöttek, hová mennek: menekült volt, helyet kapott. Reggelit kaptak, ebédet. Volt egy óriási nagy katlanom, főz­ tünk meleg levest és a végén már háromszázan voltunk a kastély pincéjében. Karácsonykor még itt voltak a németek, aztán jöttek be az orszok a kas­ télyba. A z első orosz vendég négy vagy öt közlegény volt, nem volt köztük tiszt. Mondták, hogy be akarnak jönni a pincébe, s akkor a férjem vitt egy nagy üveg bort, vagy nem tudom mit és várta őket. Azt mondta, hogy keveset fog adni nekik, mert a jó barát is csak akkor jó, ha józan. Akkor bejöttek az oroszok. A z egyik odajött az ágyhoz és látta Bandit ott feküdni. Hát egy kis, nagyon rózsás arcú kis fiúcska volt és kérdezi a katona az apácától, hogy „princ?”, hogy herceg-e? Hát ugye az orosznak az knyáz. És akkor sze­ gény apáca mondta, hogy ja, ja, és én majdnem szívgörcsöt kaptam, mond­ tam, hogy most mi lesz, most mi lesz? A z orosz pedig odament Bandihoz, megsimogatta a homlokát, haját. . . ja, ja princ, azt mondja, megsimogatta és elment. E z volt az első találkozás. A második találkozás egy pár nappal később történt, még ott voltunk a pincében. Mondták, hogy a kastélyba jön az orosz generális és átveszi a kastélyt. Hát mindegyikünknek polt egy bizo­ nyos gondolata, hogy majd nem sokáig fogunk már élni. A generális felém jött, hát én is feléje mentem persze, és kezet csókolt nekem. Tökéletesen be­ szélt angolul, és mondta nekem, hogy nagyon köszöni, hogy nem menekültünk el. Mondom, hát kérem, mi gondoljuk, hogy az oroszok is emberek, mi sen­ kit nem bántottunk. Azt mondta, nagyon köszönöm, én most ide jövök a lakásukba, de maguk menjenek még le a pincébe egy ideig, amíg csend lesz itt Szécsényben, nyugalom lesz. S akkor ő bement a hálószobámba, és akkor mondom neki, hogy de ez az én szobám! Akkor azt mondta, hogy kérem, igen, de maguk menjenek le a pincébe, maguknak sokkal jobb lesz, ha még egy ideig a pincében lesznek. S azt mondta, hogy semmi bajuk nem fog történ­ ni, és ha én elmegyek, a legközelebbi parancsnoknak átadom önöket. Úgy is volt. Én meg nagyon sokat elmenekítettem, nagyon rossz tanácsra. Tizennyolc láda ezüstöt, porcelánt, fehérneműt. Szegény férjem nem mondta nekem so­ ha, hogy miért volt maga ilyen ügyetlen? Mindig azt mondta nekem, hogy édes angyalom, másnak a nadrágja maradt meg, nekünk aránylag még sok megmaradt. Soha nem csinált nekem szemrehányást, hogy én meggondolatlanul cselekedtem. És még a német SS-generális adta nekem a legnagyobb autóját, hogy felkerüljön rá a tizennyolc láda és én azt hiszem, hogy mikor... nem tu­ dom... hát... amikor elvonultak a németek, azok tudták az útvonalat, hogy nem ők vittek-e el aztán azokból a ládákból? Hát nem tudom, nem akarom mon­ dani. Nagyon sok adó volt az első években. 1948-ban ajándékoztuk oda a kas­ télyt a múzeumnak, azzal a kéréssel, hogy a lakásunk megmaradjon és múzeum legyen belőle. S akkor ezek az urak, férjemnek jó barátai, Pesten ezek. a tudó­ sok, megígérték, hogy hát természetesen az öt szobát meghagynák, hát nincs is szó arról, hogy azt elvennék. És szegény férjem olyan volt, hogy ha egy úr neki valamit ígért, ő azt hitte, hogy az szentírás! Nem kért írást. E gyszer kér­ deztem drága férjemet, hát van valami? Hát nem... dehát ígérték, hát csak nem fognak minket kitenni...? - A háború után, amikor idejöttek Szécsénybe, akkor mivel foglalkozott a kedves férje? 67 �- A kastély közelében volt egy nagy üvegház, gyönyörű nagy üvegház, és annak örült a legjobban a férjem, mert ő abban az üvegházban az ő kutatá­ sait, és az ő tudományos munkáit folytatni tudta. Már Lovrinban éveken át volt egy kis üvegház, azt fagypontra hűtötte és ő ott a lepkéivel, a bábokkal, amiket ő fogott, ezekkel kísérletezett. Azon dolgozott, hogy a hidegnek milyen befolyása van a növényekre, állatokra. Akkor az volt az elgondolása, hogy elmegy a Palóc Múzeumba és ott felajánlja a munkáját és ott fog dolgozni, a múzeumban a lepkegyűjteményét is elhelyezi. Eleinte csak tiszteletdíjat adtak neki. Éppen hogy négyszáz forintot kapott éveken át. Egész nap ott dolgozott, reggel elment hatkor, lement biciklivel az állomásra, a biciklit letette ott is­ merősöknél, elment a vonattal Gyarmatra és este hazajött. - Egész nap a múzeumban volt? - Egész nap a múzeumban dolgozott. - És a kedves férje után kap valami nyugdíjat? - Persze kapok, kapok igen. Megmondom, kétezerkétszáz forintot kapok két hónap óta. Most emelték. - És itt mostanában hogyan tetszik élni? Manapság hogyan él? - Hogyan élek? Kedves Vitray, van egy, ami nagyon nehéz. Nem azért, hogy kényes vagyok, hanem a gyomromnak nehéz az Omnia-ételt megenni, mert zsí­ ros, nem szoktam meg. - Mi az az Omnia-étel? - Hát ott van a szálloda, vagy micsoda, restaurant, én onnan hozatok egy adagot. Egy ebéd 25 forint, és leves, hát vízleves, meg paprika, borzasztó paprika, néha meg zsír, amit nem szoktam meg. Nem azért, mert egy jó, egy­ szerű krumplilevest, otthonit, bodogan megeszek. Mert ott az O mniában van valami, nem tudom mit tesznek bele, valami fűszert, vagy valamit, ami... olyan furcsa szaga van. Hát ez egy kicsit nehéz. Azért kértem a Földi elnök urat, aki nagyon jó indulattal van hozzám, hogy nem-e kaphatnék a bölcsödéből ebédet? - Az egész nap hogy telik? - Rendesen hétkor meghallgatom a rádiót, a bécsi rádiót. Van néha valami kis vallásos elgondolás, de néha nem is nagyon sikeres. Aztán meghallgatom a híreket, mert tulajdonképpen Bécs a külföldi rádiók közt a legnormálisabb. Se nem ilyen, se nem olyan, úgy hogy mégis megmondja a valót. Nem nagyzol. Mert Szabad Európát nem hallgatom, mert annál sokat le kell vonni belőle és nem is találom meg nagyon az én kis rádiómon. Fiam hozott nekem nagyon szép kis rádiót, ezt tudom meghallgatni. Hát aztán reggelizek, elmondom a megszo­ kott imáimat. Aztán jön a posta. A Népszabadságot járatom, azt szeretem, mert nagyon jó cikkek panak a Népszabadságban. Olyan jó a Zappe... Nem tudom mi ő, újságíró? Olyan kitűnően csinálja... filmekről, meg könyvekről nagyon jól mondja az ő véleményét. Nagyon kitűnően, mindig egy véleményen vagyunk. Érdekes, nem akarok nagyzolni, de... Nahát különben a híreket is szeretem, a politikát, érdekel ez a rész, az a rész is, a vadászat, a sport, ami érdekel en­ gem. Az unokáim futballbarátok. Hát én nem is tudom, de olyan gyorsan eltelik az idő. Elég sok postát ka­ pok. Majdnem mindig jön valami, aztán válaszolni kell... majd hozzák az ebé­ det. Megebédelek, ebéd után egy kicsit, ha egyedül vagyok, kicsit elszundítok, de nem fekszem le többnyire, csak úgy egy kicsit elbóbiskolok, és akkor elő­ veszem a könyveimet. Nyolckor hallgatom a híreket, a magyar televíziót, és akkor ha jó film van, vagy valami, azt... Néha a Rózsát is meghallgatom, de 68 �nem tudom mit kér... Olyan buta érzés, hogy az ember nem tudja, hogy mi az értelme, annak amit ő kér. - De nem tetszik hordani hallókészüléket!? - D e kell vegyek magamnak, nincs nekem. Azt mondta a Dudás doktor, hogy okvetlen most tavasszal, ha el tudok menni Gyarmatra, vegyek, mert az SZTK-ban nem is olyan drága, és nem is látszik. Mondom, kedves doktor úr, nekem olyan mindegy, én mutatni fogom, hogy van nekem, csakhogy halljak. Hát engem nagyon szigorúan neveltek, nagyon sok jósággal. Anyám az egy szentéletű volt tényleg, de szigorú volt, és szigorú helyeken is nevelkedtem. Egy évig voltam egy kitűnő bécsi zárdában. Minket arra neveltek, hogy este mi­ előtt elalszom, gondolkozzam azon, hogy tulajdonképpen mi értelme volt a napnak. Hát őszintén mondom, azt is megmondom, volt idő, amikor ez elmaradt egy kicsit, de aztán megint, hála Istennek, megint ebbe a vágányba belekerültem. És mindig este gondolom, hát... hát ez nem a vég, nem itt. Már volt sok bá­ natom, nagyon sok, de kibírtam, van olyan, aki nem bírja. Én kibírtam, és na­ gyon sok szép volt az életemben, nagyon-nagyon. Jó volt, hogy sok jó emberrel találkoztam. Azért most, ha látom, hogy szerencsétlenség van egyes családok­ ban, hogy micsoda fiatalság van néha, kedves j ó Vitray... nem lehetne ezen segíteni valamit ? 69 �Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik Odescalchi Eugénie hercegnő hosszú élete során nemcsak a ma­ gyar arisztokrácia felsőbb köreire jellemző életutat járta végig, ha­ nem szemtanúja, részese, elszenvedője volt korszakok letűnésének és újak felvirradásának. Memoárjaiban születésétől végigkísérhetjük ezt az ellentétes eseményekben, érdekes és olykor nagyon is meg­ lepő találkozásokban kimeríthetetlenül gazdag életet. Megismer­ hetjük egy történelmi nevet viselő arisztokrata család mindennap­ jait, szemléletét, kapcsolatai rétegződését, viszonyát a velük egyen­ rangúakhoz és a társadalom többi rétegéhez. Rendhagyó és rop­ pant izgalmas tudósítás ez a múltból, és a mának is nem egy lé­ nyeges tanulsággal szolgál.A kötetet, amely minden bizonnyal az 1987-es év egyik nagy könyvszenzációja lesz, a Gondolat Kiadó gondozza és jelenteti meg. D E T R E JÓZSEFNÉ a könyv szerkesztője Előszó Felejthetetlen férjem, Lipthay Béla emlékének ajánlom. Nehezen határoztam el magamat, hogy papírra vessem emlékeimet, hiszen oly sok nagyszerű szellem, az írás mesterségét művészi fokon művelő, nagynevű ember írta meg már az élettörténetét. Országok sorsát eldöntő államférfiak, hadvezérek, írók, tudósok, egyházfejedelmek és sokan mások, akiknek az élete, a tettei valóban méltók rá, hogy megismerjék az emberek. És most álljak elő én az emlékeimmel? Nem szerénytelenség azt hinni, hogy valami érdekeset vagy megszívlelendőt tudok olvasóimnak nyújtani? Talán az késztet, hogy mégis vál­ lalkozom rá, és az lehet egyszersmind a mentségem is, hogy hosszú életem so­ rán - 85 esztendős leszek nemsokára - ’oly sok mindent megéltem, jót-rosszat egyaránt, és olyan korban éltem-mozogtam, amely ma már a valóságban nem, csak a múlt tényeként és a még élő emlékeiben létezik. Van még egy aggályom: iskoláimat németül és részben franciául végeztem. Nem lesz-e a magyar stílusom nagyon hiányos? Ha igen, nézze el nekem az ol­ vasó; talán pótolni tudom hosszú életem folyamán átélt sokféle és színben is változó élményeimmel. Emlékiratomat három részre osztom. Az első rész: gyermekkorom és a leánykorom, az esküvőmig. Ez a korszak még a múlt században, az „arany békeidőben” kezdődik, hiszen születésem éve 70 �1898. A második rész az esküvőm utáni éveké, tehát az I. világháború befeje­ zésétől, a II. világháború befejezéséig terjedő időszakot foglalja magába. A har­ madik rész a második világháború befejezésétől a mai napig tart. Remélem, be tudom fejezni. Sietnem kell, mert nem mindenki éli meg a 85. születésnapját. Én úgy gondolom, hogy ez a háromrészes memoár olyan, mint egy szélesvásznú mozifilm. Képzeljük magunkat egy nagy moziterembe - remé­ lem, zsúfolva van érdeklődőkkel. Leoltják a villanyt, sötétség támad, és a nagy vásznon hirtelen megjelennek a szereplők, események, egy idős édesanya és annak egész élettörténete. SÁRO M BERKEI N Y A R A K . Gyermekkorom egyik legkedvesebb idejének külön fejezetet szentelek. Sáromberke volt nagybátyám, Teleki Sámuel, Samu bácsi kedvenc otthona. Teleki Sámuel, a híres Afrika-utazó és -felfedező az erdélyi Sáromberke köz­ ségben született 1845. november 1-én, és Budapesten halt meg 1916. március 10-én. A göttingeni és berlini egyetemen természettudományi tanulmányokat folytatott. Bejárta Indiát és a kelet-indiai szigeteket, legnagyobb és egyben leg­ eredményesebb tudományos vállalkozása azonban kelet-afrikai útja volt. Egy tengerésztiszt barátjával, a pozsonyi születésű Höhnel Lajossal - Ferenc József szárnysegédjével, később admirálisával - indult Afrikába 1886 őszén. Zanzibarban a sziget szultánja készséggel segített neki a kilimandzsárói expedíció előkészítésében. Háromszáz teherhordó bennszülött száznegyven lá­ dába csomagolta a felszereléseket, az élelmiszereket, és a cserére szánt tárgya­ kat, a szebbnél szebb színes kelméket, huszonnyolc mázsa színes üveggyöngyöt, gyűrűket, karpereceket, tükröket, gyermekjátékokat, képeket. Ezek mind fize­ tési eszközül szolgáltak akkor, és ilyen ajándékokkal nyerték meg a bennszü­ löttek kisebb-nagyobb hatalmú szultánjainak, fejedelmeinek, törzsfőnökeinek jóindulatát és segítségét is. Zanzibar szigetéről 1887 január havában hajóztak át Telekiék az afrikai kon­ tinensre. Február 4-én a Pengáni folyó mentén elindultak a Kilimandzsáró felé. Perzselő hőségben, bozótos szavannákon haladtak, míg elérkeztek a Kilimandzsá­ ró lábához, az igazi afrikai vadparadicsomba. Csanatostul éltek akkor még a szavannák dús ligeteiben a zsiráfok, zebrák, gazellák, antilopok. Afrika legmagasabb hegyének két csúcsa van: az 5149 méter magas Mawenzi, s a jégkoronás, 5895 méter magas Kibó. Samu bácsi természetesen a maga­ sabbik csúcsot, a Kibót választotta. Ekkorára már a fekete kísérők száma a fe­ lénél is kevesebbre csökkent. Sokan megszöktek, félve a hegy szellemétől, má­ sok betegség miatt dőltek ki. 4200 méternél letáborozott a karaván, csak Teleki Sámuel és Höhnel Lajos folytatta felfelé az utat. A ritkuló levegő miatt Höhnel is feladta 4900 méternél. Samu bácsi azonban dacolt a hegy hatalmasságaival. Eleinte fürgén haladt, de több órás hegymászás után 5310 méternél, az örö­ kös hó határánál kénytelen volt visszafordulni, mert veszélyes álmosság fogta el. Mindenesetre Teleki Sámuel volt az első Afrika-kutató, aki ilyen magas­ ságra jutott a „Fénylő Hegyen” , ahogy szuahéli nyelven nevezik a K ili­ mandzsárót. Ezután a Kilimandzsárótól északra folytatta tovább kelet-afrikai felfedező útját. Az 5199 méter magas Kenya-hegyen feljutott mintegy 4000 méterig, majd ettől északnyugatra felfedezett két tavat, amelyet Rudolf- és Stefánia-tónak nevezett el - a trónörökös párról, �Több kialudt és működő vulkánt, 230 ezer négyzetkilométernyi területet kutatott fel, és mintegy háromezer kilométer megtétele után, 1889 első nap­ jaiban hajózott vissza Zanzibárra. Samu bácsi csak hazaérkezése után értesült Rudolf trónörökös haláláról. A mayerlingi rejtélyre azóta sem derült igazán fény, és a kétség ott élt Samu bácsiban is, hogy vajon valóban öngyilkos lett-e az osztrák-magyar trón vá­ rományosa. Mély baráti kapcsolat fűzte Rudolfhoz. Nemegyszer hallottam tőle később, hogy ha ő akkor itthon van, meg tudta volna akadályozni a tragédiát. Ru­ dolf mindig hallgatott rá és elfogadta a tanácsait. Sok időt, meghitt napokatheteket töltöttek együtt, főképpen Erdélyben, Samu bácsi görgényi vadászkas­ télyában, ahol medvére, szarvasra vadásztak, vagy pisztrángot fogtak a kris­ tálytiszta hegyi patakokban. Ilyenkor este, a vadászkastély udvarában, lobogó tűznél húzták a görgényi cigányok Rudolf kedvenc magyar nótáit. Itt érezte magát igazán otthon. Nehezen bírta a bécsi Burg komor légkörét. A sáromberkei kastély két hosszú, egymással szembeépült, egyszerű, föld­ szintes épület; a két szárnyat széles udvar választja el egymástól. A kastély nagyon közel épült az országúthoz. Mind a két szárny utolsó ablaka már az országútra nyílt. Az udvarba való behajtás négyes fogattal, jókori ügyességet igényelt. Gyermekkoromban ugyanis még divat volt négyes fogattal közlekedni. Az udvar 600 holdas parkban folytatódott, amelynek legfőbb díszét, egy szép tavat, hegyi források tápláltak, lefolyását pedig széles patak biztosította. Tisz­ ta vizében sok volt a hal, így gyermekkorunkban kedvünkre halászhattunk, horgászhattunk. Nem hiányzott a teniszpálya sem, a messzenyúló rétek pedig kiváló lehetőséget kínáltak a lovaglásra, amit fivérem, Károly különösen él­ vezett. A parkot minden irányban kocsiutak szelték át. Szomszédságában te­ lült cl a fácános, egy bekerített kis tölgyfaerdő. Ott voltak a fácánvadásza­ tok, és ősszel - nekem felejthetetlen - szalonkahúzások. Waldeck Frigyes bá­ csit - Samu bácsi unokahúgának, Matild néni fivérét - sokszor elkísértem az őszi „Schnepfenstrichre” ahogyan ezt vadásznyelven nevezik. Ilyenkor nagy csend honol az erdőben. Lasson leáldozni készül a nap, és ha izzó korongja eléri a legmagasabb tölgyfák koronáját, elindulnak a hajtók. Botokkal ütik a fatörzseket, rönköket, irdatlan lármát csapva riasztják a va­ dat. Erősödik a zaj. Egyszerre sok torokból elhangzik a „tirol” kiáltás, je­ lezve, hogy felszállt a szalonka. Jó lövőnek kell lenni, hogy ezt a sebes ma­ darat eltalálják. Frigyes bácsi híres lövő volt, élvezet volt vele a vadászat. Nemigen hibázott. Samu bácsi sáromberkei kastélyának egyszerű külseje nem volt arányban vagyonával, de falai közt felbecsülhetetlen értékeket halmoztak fel tulajdo­ nosai. Az egyik szárnya teljes egészében Samu bácsi és Vay Matild néni, meg a férje privát lakosztályául szolgált. Vay Matild néni, Samu bácsi unokahúga felügyelt a háztartásra, Samu bácsi ugyanis soha nem nősült meg. A kastély­ ban több szalon, pipázó és két ebédlő volt; az egyik a felnőtteké, a másik a gyermekebédlő. Samu bácsi nem szerette, ha korlátozta a gyerekek jelenléte. Ebédnél ugyanis sok minden szóba került, politika, tudomány, társadalmi vagy családi események, amelyek nem mindig voltak gyerekfüleknek valók. A szemben levő szárnyban sorakoztak a vendégszobák. Samu bácsi épület­ szárnya mögött még egy másik állt, amelyben a konyha, hideg-meleg vizes mo­ sogatóhelyiség, vasalószoba és több személyzeti ebédlő volt. Abban az időben nagyon rátarti volt a már néha harminc-negyven évet leszolgált személyzet, Ő k is megkövetelték a megbecsülést, amit kényesebb, magasabb rendű mun- 72 �Icájuk révén megérdemeltek. A főszakács, a „Küchenschef” - a híres Robert például a világért le nem ült volna egy asztalhoz a szobalánnyal vagy a kony­ halánnyal. Mivel sokféle rendű és rangú személyzet szolgált a sáromberkei kastély­ ban, három ebédlő állt rendelkezésükre. De ez különben minden nagyobb kas­ télyban így volt. Amikor 1944-ben végleg elköltöztünk Torontál megyei szép otthonunkból, Lovrinból, és megvettük a szécsényi kastélyt, az a nagy meg­ lepetés ért, hogy ebben a 32 helyiségből álló kastélyban nem volt a személy­ zet részére ebédlő, de még mosogatókonyha sem. Úgy látszik, az utolsó tu­ lajdonos, dr. Gross, aki az épületet 40 évvel ezelőtt Pulszky földbirtokostól megvette, nem tartotta fontosnak. Sáromberkén azonban minderről gondoskodtak. Még az inasok szórakozá­ sáról is. Nagy, jól felszerelt kuglipálya állt rendelkezésükre a hátsó udvarban. Sáromberkén a lóistállónak fontos szerepe volt. A vendégtraktus mögött, három hosszú épületben, szépen gondozott boxokban álltak a lovak. A majd­ nem térdig érő szalma mindig friss volt, és a zabot is bőségesen adagolták nekik. Samu bácsi a napját istállólátogatással kezdte. Erre a reggeli - mondhatni kis ceremóniára - én is hivatalos voltam néha. Elindultunk Samu bácsival és Matild nénivel az istállók felé, kezünkben egy kockacukorral teli kis kosár. Ahogy beléptünk az istállóba, a boxokból hangos nyerítés fogadott; minde­ nünnen szép, nemes lófejek kandikáltak elő, várták a már megszokott cseme­ gét. Nagyon szerettem és élveztem ezeket a reggeli istállólátogatásokat. Min­ dennap más istálló került sorra. Gyönyörű tisztán voltak tartva, ragyogott ott minden, de volt is bőven lovász. Ha megjelentünk, a lovászmesterrel az élü­ kön, szép, feszes rendben álltak, csíkos, barna bársonyöltözetükben, várva Samu bácsi utasításait. Sáromberkén négy parádéskocsis volt. A koronázatlan „kocsikirály” , Frici Pista, Samu bácsi privát kocsisa uralkodott fölöttük. Ő csak Samu bácsinak és a nővéreinek fogott be, tehát nagyanyánknak, annak leányainak és azok gyermekeinek. Soha nem hozott el vendéget az állomásról, kivétel csak Vay Matild néni és férje volt, meg a legjobb barát, Herr von Höhnel és a fele­ sége, valamint, amíg élt, Rudolf trónörökös. Egyszer még egy kiváltságos vendéget hozott cl az állomásról, az ezüstveretes lószerszámmal felszerszámozott négyes fogaton: Görgeyt, a szabadsághőst, Samu bácsi közeli barátját. Nekünk, gyermekeknek nem volt szabad Frici Pistát csak úgy egyszerűen Pistának szólítani. Csak a teljes nevén hívhattuk: Frici Pista. Sokáig nem is sejtettük Károllyal, hogy mit jelentenek ezek a címek: her­ ceg, gróf, báró. Úgy gondoltuk, egyszerűen a névhez tartozó szavak. Csak jó­ val később, idegenek figyelmeztettek arra, milyen kellemes lehet, ha az em­ ber ilyen magas címet visel. Ezen igen elcsodálkoztunk. Megkérdeztük anyán­ kat, és ő röviden elmagyarázta nekünk, hogy egyes családok hogyan, mi ok­ ból kaptak egykor címet, meg hogy ebben nekünk semmi érdemünk. Csak kö­ telességünk van: hogy méltóak legyünk nevünk, címünk viselésére. Minden­ ben jó példát kell adnunk, mert maga az arisztokrata elnevezés azt jelenti: „kiváltságos” - tehát mindenki között a legbecsületesebbnek és legkiválóbb­ nak kell lennünk. Mindezeket azért említem meg, mert a közvéleményben téves hiedelmek élnek, és egyesek úgy tudják vagy vélik, hogy minket gőgre, mások lenézésére neveltek. Pedig ez nem így volt, bár kivételek, mint mindenütt, persze itt is akadtak. 73 �SÁM UEL-NAP. A Sámuel-nap, Samu bácsi névnapja, a sáromberkei nyarak legkimagaslóbb családi ünnepe volt. Ilyenkor nemcsak a család ünnepelt, ha­ nem az egész megye, a távoli környék, falvak és kastélyok. Aki azon a nyá­ ron még nem látogatott el Sáromberkére, az Sámuel-napra biztosan eljött. Már kora délelőtt nagy számban érkeztek a szebbnél-szebb négyesfogatok. Néha ablakomból számolni kezdtem őket, de hamarosan abbahagytam, mert nekem is fogadnom kellett a rokongyerekeket, játszótársaimat. A szónak a magyar nyelvben használatos mindkét értelmében főúri lako­ ma volt azon a napon. Durrogtak a pezsgőspalackok, és százéves tokaji bort szolgáltak fel az ebédhez. Ebből mi is kaptunk a gyermekebédlőben, de pezsgőt soha. Az ünnepi asztal ékessége a „Habsburgtorta”, Robert főszakács mesteri al­ kotása volt. Lenyűgöző méretű, toronyszerű építmény, egy csokoládéval bevont piskótaféleség, amiben elszórtan, fagyasztott ananászszeletek rejtőztek. Ez a torta volt gyermekkorunk álma, de csak ritkán, kivételes alkalmakkor sütöt­ ték, mert nagyon sok minden kellett az elkészítéséhez, mivel a csokoládé­ bevonatra még vaníliakrém-díszítés is került. A tortának, illetve a bombénak, a nevéhez illően, fekete-sárgának kellett lennie, mert ez volt a Habsburgok színe. Az első ilyen tortát Róbert szakács Rudolf trónörökös tiszteletére készítet­ te. A torta leírása benn van konyhakönyvem receptjei közt, a többi régi csa­ ládi recepttel együtt. Csupa különlegesség, így például a híres Waldeck-májas. Az még az uralkodó Waldeck herceg szakácsától ered. Meg az ún. Arolsenpuncs; ezt itta nagyanyám szilveszter estéjén Arolsenben, a Waldeck-kastélyban, és mi is egész gyermekkorunkban a pozsonyi szilvesztereken. Később, asszonykoromban lovrini háztartásomba is bevezettem, olyan kitűnő volt. Ezek a receptek azóta „Csipkerózsika-álmukat” alusszák. Samu bácsi régi vágya volt, hogy kibővíti, „feudálisabbá” teszi a szerény, földszintes kastélyt: összeköti a két egymással szembenálló szárnyat egy im­ pozáns közbenső épülettel. Az is földszintes lesz ugyan, de sokkal magasabb, dupla francia tetővel, tágas és jól lakható manzárdszobákkal. Természetesen bevezetik a vízvezetéket, villanyvilágítást, és talán még márvány fürdőme­ dencét is építenek. De kinek készül mindez? Samu bácsi már idős volt, sokat kínlódott súlyos cukorbajával. Az évekig tartó, fáradságos afrikai kutatóút kikezdte egészségét. Kinek építkezik? Ta­ lán az örökösöknek? Ő úgy gondolta, méltó lakhelyet hagy örökül a Teleki családnak. Létezett ugyan a közeli szomszédságban, Gernyeszegen, egy gyö­ nyörű Mária T erézia-stílusú Teleki-kastély, de az nem az ő tulajdona volt, hanem Teleki Domonkosé. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások, készültek a tervek, Sáromberke kapuit bezárták a nyári vendégek előtt, és Samu bácsi áttette rezidenciáját görgényi vadászkastélyába. Károly fivérem oda is hivatalos volt, de én anyám­ mal ettől kezdve, máshol nyaralok. 74 �MÉRLEGEN A semmit tudni pontosan Nádas Péter: Emlékiratok könyve Egy művészi korszak válságosságának és válságtudatának biztos jele, ha az alkotások címében feltűnően gyákoriakká válnak a műnemi-műfaji kategóriák és az esztétikai terminusok. Tanácstalanság és önmagát szuggeráló akarat, tű­ nődés és irónia munkál ilyenkor a címadásban - önkénytelenül és óhatatlanul. Akkor szívja magába a cím a „regény” , a „mese” , vagy a „történet” szót, ha a mese meghalt, ha az író bizonytalanul érzi magát a választott műfaj keretei között, ha nem tekintheti evidenciának egy történet elmondását, akkor a „val­ lomás” és az „emlékezés” , ha a mű mindenekelőtt arra szolgál, hogy az el­ veszett személyiség megtalálja és meghatározza önmagát - a fogalmazásban. Az utóbbi évek magyar epikájában gyakoriak az effajta címek, s éppen a legjobbaknál. Nádas Péter, az Emlékiratok könyve írója, az utóbbi évek egyik legnagyobb és legrangosabb epikai teljesítményének létrehozója, maga sem ki­ vétel ez alól. Egyik novelláskönyve fölött a Leírás szót olvashattuk, korábbi, nagy jelentőségű regénye egyenesen egy klasszikus regényváltozat utolsó da­ rabjának tünteti föl magát (Egy családregény vége), de címmé emelte a köny­ vek könyvét, a Bibliát is. Legújabb munkája, amelyen több mint tíz évig dol­ gozott, szerzetesi elvonultságban és aszkétikus fegyelemmel, ez a hatalmas, öt­ veníves korpusz már címével is utal korunk epikájának - és magának a szo­ cialis létezésnek - a krízishelyzetére, és a válság - egyfajta személyes - meg­ haladásának lehetőségére. Az elveszett és megtalált, ám csak egyetlen alkalomra érvényes forma hir­ deti magát a címben. Emlékiratnak titulálni egy regényt, századunk utolsó előtti évtizedében, tüntető manierizmus volna. Itt több emlékirat könyvbe fog­ lalt, tehát rendszerezett, valaminő teljességre és kerekdedségre törő kompo­ zíciójára utal az író címválasztása, s emellett emlékeztet a magyar biblia szakaszcímeire is. Manierizmus és klasszika, válság és harmónia, a diabólikus történelem és a divinus tradícióira emlékező ember, természetszerű lét és vi­ lágító tudat egyidejűségének és dilemmájának remeklő szintézise az Emlékiratok. könyve című regény. Mert regény ez a magiszteriális munka, s nemcsak azért, mert három teljesnek mondható élettörténet és sorsrekonstrukció fog­ lalata. (Ezek részben egyidejűek és párhuzamosak, részben előzmény- és következményviszonyúak.) Regény azért, mert történetfilozófiája határozott mag köré épül; a személyes és históriai vágyak és bűnök, törekvések és lehetősé­ gek korrelatívak; stilárisan végiggondolt és nyelvi gazdagságában egynemű, s így művészi világképe koherens. Sőt továbbmenve: számos regénytípus ele­ gyedik itt és számos tudatosan beépített hagyomány. A goethei nevelődési re­ gényre és a Thomas Mann-i mitikus regényre érdemes utalni elsősorban, de olyan formákkal is rokonságba hozható, mint a családregény, a historizáló 75 �életkép, a szecessziós élményrekonstruáló műleírás, a „regény a regényben” féle szerkesztmény vagy a rejtvényszerűen mozaikos új regény. A múlt réte­ gei közül meghatározó jelentéstartalommal a századvég-századelő, a belle epoque van jelen, a történetfilozófiai elmélyüléshez a legtöbb motívummal a II. világháború utáni első évtized Kelet-Európája járult hozzá. Nádas Péter ebben a könyvében meg tudta valósítani azt, amit a legnagyobbak: a szemé­ lyiség vizsgálata oly intenzív, sokoldalú és tartózkodástól mentes, hogy min­ den egyéni bűn és erény történelmi súlyú és mitológiai távlatú lesz. A regény minden eleme, minden struktúrája egyidejűleg mutatja a klasszicizáló törekvést (vagy nosztalgiát) és a klasszikát, mint formát és mint vá­ gyott létkeretet feszítő zavart, történelmi bomlottságot, abszurditást. Kitüntetett szerepe van a regényben a hármas számnak és - főleg - az em­ beri-érzelmi viszonyokban a háromszög mágikus-jelképes trigonometriai alak­ zatának. Három emlékirat tanácstalan, borzongó és lelkesült résztvevője az olvasó. E három memoár súlya és kompozíciós helyzete azonban nem egyfor­ ma. A fő szólam egy harminc éven túli névtelen magyaré, aki hosszabb kelet­ berlini időzése alatt egy színház végletesen álságos és valós közegébe csöp­ penve s egy maga számára is meglepő homoszexuális kapcsolatba merülve tár­ ja föl önmaga múltját, igyekszik megérteni összezavarodott jelenét. S magát a megélt három történelmi évtizedet. (Példaszerű az az epikus metodikai sok­ oldalúság, amivel ennek a korszaknak élesen átvilágított politikumát Nádas személyesen hitelesíti és poétizálja.) A második emlékirat fikció a fikcióban: a főhős barátjának és szerelmének képzeletbeli - német — nagyapját rekonst­ ruálja a századfordulón. S végül a harmadik sorsképlet a kommentáló ittho­ ni gyermekkori baráté, aki a memoáríró hagyatékát rendezve, s tragikusan brutális haláláról is beszámolva, személyiségével mintegy ellenpontot is ké­ pez: a veszélyes nyitottsággal szemben a nem kevésbé veszélyes bezáródásét, önlefokozásét. Övé az utolsó előtti szakasz, míg a másik két szál oly módon váltakozik, hogy két „mai” fejezetet egy „múltbeli” követ. Háromelemű töm­ bök nem teljesen szabályos váltakozása tehát a kompozíció. A szerkezet kulcskérdése a személyes múltjának vizsgálatába merülő, s ab­ ból önismeretre és modus vivendire szert tenni próbáló magyar és képzelgé­ seiből megszülető hajdani német fiatalember biográfiájának összekapcsolódása, s ezt az író bámulatos invencióval, átérzőkészséggel oldja meg, kerülve min­ den formális vagy ideologikus „választ” . Ábrázol az első szótól az utolsóig. A költött alak éppúgy az önreflexió terméke (amellett, hogy ő is az önmagá­ ra vonatkoztatást tartja az egyetlen megismerési formának), mint minden más, amihez a főhős emlékező benső utazása során kényszerből vagy belátás­ ból eljut. Illusztrálja is, motiválja is vele a sorsát. Imaginárius önarckép, a vágyteljesítő mechanizmus és a históriai magyarázat médiuma. A polgári lét válságtörténetének kezdő és végpontján áll Thoenissen és kitalálója. Remek érzékkel fordul Nádas a századforduló német kulisszái felé - a Thomas Mann-i forrásokhoz, amikor a polgári létezés alapdilemmáját (a túlérett szép­ séggel körítve) akarja megfogalmazni a tragikus szerepkényszert (szociális, morális, intellektuális, nemi stb. terepeken egyaránt), amely a látszatok és a valóság szétválasztásából fakad. A fiktív Thoenissen valós életidejében vá­ lik nyilvánvaló hamissággá a „polgári illem” s minden idetapadó rítus, az a felfogás, hogy „az életnek, akár az élet ellenében, mindig és mindenáron mű­ ködőképesnek kell maradnia” . (Jellemző, hogy az emlékiratíró akkor veti pa­ pírra ezt a felismerését, amikor gyermeki élete egyik legdrámaibb pillanatáról számol be a sztálinizmus mélypontján.) Thoenissen számára a polgári lét krí­ 76 �zise, a mindennapos élethazugság állapota megrázó, személyes élmény. Kita­ lálójának már csak ködös emlék, amiről nagyszüleinek prehisztorikus méltó­ sága és valószínű olvasmányai tudósítják. Nádas Péter azt vizsgálja a vérbeli epikus minden lehetőségét latba vetve, hogy ugyanaz az érzelmi-tudati krízis mennyiben azonos és eltérő akkor, ha mögötte a megingathatatlannak látszó nemzeti-történelmi jelenlét, mint valóság áll, és ha a történelem, mint valóság válik kérdésessé, mind a nemzetek, mind az egyén számára. Egy századfordulós fürdőhely nosztalgiával színe­ zett gazdagsága az egyik topográfiai embléma, a mai berlini U-Bahn a másik. Az előbbi oly szép, hogy elég, ha önmagára utal csak, a másik arra az ab­ szurditásra és korunk nagy tanulságára, hogy a történelem önmagát is meg­ semmisítheti, hiszen ami Berlin alatt van, az van is, meg nincs is. A két tör­ ténet helyszíneiben, élethelyzeteiben és érzelmi viszonyaiban természetesen sok a hasonlóság, a két hős is rokona egymásnak tudatosságban és kiszolgáltatott­ ságában. De Thoenissen míg érzelmi zavaraival küszködik, azt hiheti: az ön­ maga választotta úton jár és a maga életét éli - kitalálója számára már önnön személyiségének megtalálása is mind reménytelenebb feladat, noha ez lenne egyedül hozzá méltó ebben a léttelen létben. Az előbbi még utazhat, megis­ merheti a kaland varázsát, az utóbbinak csak a céltalan tévelygés és a szökés jut osztályrészül. Ez a toposzváltozás az egyik nagy írói leleménye a re­ génynek. Az Emlékiratok könyvének legfőbb újdonsága a magyar irodalomban a sze­ mélyiség válságának rendkívül intenzív, sokoldalú, brutálisan nyílt és mégis költőien szép ábrázolása. A középpontban az a felismerés áll, hogy a test, a testiség az egyetlen biztos valóság, csak az érhető tetten szavakkal, aminek testi jellege van. S a test regulázhatatlan viselkedése nemcsak önmagáról árul­ kodik, hanem a históriáról is, és a kiüresedett személyiség csak a testiség ré­ vén emlékezhet a humanitás mitológiai idejére és távlataira. A három emlék­ író - akiknek sorsa úgy is szemlélhető, mint egy regényíróé, egy befejezetlen regény történetéé és egy utólagos kommentálóé - különböző mértékben és for­ mákban, de igazából csak a „test nyelvén” tud szólni, hiszen a világ minden más kommunikációt hiteltelenné és valószínűtlenné tett. Persze a test szava is lehet hazug, alakoskodó, semmitmondó. Ennek leleplezésére szolgálnak Ná­ das páratlanul érzékeny gesztusleírásai és magyarázatai, amelyek intenzitásuk ellenére sem válnak soha nyíltan auktoriálissá, mindig a szereplők tudatát is követítik. Ám a szereplő személyek sorsa talán azért szakad meg szükségsze­ rűen, bár váratlan és dúrva módon, mert tudják-tudjuk, hogy a test még üze­ nethordozónak, sőt üzenetnek is kevés, a szubjektum egyetlen valósága ugyan, de nem egzisztencia. Amíg a világ egyre torzabb testalakváltozásokkal, betegségekkel vall ön­ maga csődjéről, az egzisztenciáját - pőre önmagát - kereső intellektus számá­ ra csak a tévelygés kényszerpályái maradnak, az igazi alternatívákat nélkü­ löző döntéskényszerek sora. Rendkívül jellemző és mitológiai erejű tény pél­ dául az, hogy a kínálkozó szerepek közül kettő emelkedik ki, a kémé és a leselkedőé. Nem a mindennapok erkölcsi rendjét sértő magatartásformák ezek: minden erkölcsön túliak. A spion és a voyeur egy tőről fakadó léthelyzetek, létajánlatok. Az eltorzult megismerés fut itt vakvágányra. Ha a valóság át­ tekinthetetlen, ha minden titoknak látszik, ha a látszatok uralma határozza meg a szociális együttélés minden szintjét, mi más marad, mint a kémkedő, leselkedő fürkészés, a maga gyermekes és emberhez méltatlan módján. Meg­ lesni szeretkező párokat, heteken át figyelni egy színházi próba minden tuda77 �tos és önkénytelen akcióját, föltárni a rejtőzködő bűnt és szépséget - a re­ gény története és a regény poétikája erre a motívumsorra is felfűzhető, hiszen ez egyszerre korkép és vallomás, kórjelentés és ars poetica. A történelmet itt is lelepleződni engedi az író. Egyfelől jelképes érrtelmű az a fénykép a századfordulóról, ahol a kamera buja és beteg, élveteg és torz testeket és testrészeket rendez klasszikus drapériák és kulisszák között kompozícióba, hogy kileshesse a mesterkéltségben igazi valójukat - mintegy az antikvitás, a klasszika prostitúciójaként is. (Erősen emlékeztetve Wilhelm von Gloeden hajdani beteg és ma is lenyűgöző alibi fotóira.) A másik zsánerkép századunk ötvenes éveinek kelet-európai gyermekeié, akik atyjuk (a hatalom bemocskolt kezű rezidensei) íróasztalát feszegetik terhelő bizonyítékok után kutatva. A párhuzam és ellentét egy másik vetülete: míg a testi torzulás a századfordulón egy bizarr formájú és ősi emlékeket idéző kézfej, amely a szépséget is hang­ súlyozni tudja, az ötvenes években és utóbb már a gyengeelméjűség, a rák, a neurózis végtelen változatai üzennek a história bomlásáról. A műben megismerhető emberi kapcsolatok és a hősök ezekhez való viszo­ nyulásai az „isteni eredetű pornográfia” jegyében szerveződnek. Minden fon­ tos társas kapcsolat három főből, két férfiből és egy nőből áll. Ebben a min­ den klasszikára oly jellemző háromszögben igyekeznek eligazodni a résztvevők egyidejű és cserélődő hetero-, homo- és magánszexuális szerepekkel. Eme hely­ zet mitológiai realitását legszebben az Egy antik faliképre című fejezet írja le. Itt egy régi antik tárgyú kép önmaga a rejtély, a megoldandó feladat, ami egyúttal életprogram is, az önazonosság megfejtési lehetősége (kényszere) hiszen a műtárgy és a valóság kölcsönösen egymás kompozíciójába mosódik. Felbukkan itt Hermaphroditosz, Narcisszns, Pán stb. a századforduló művé­ szi ön- és létértelmezésének minden kedvelt mitológémája. S mindez elválaszt­ hatatlanul a beteg realitástól. Egy csigakert véletlennek látszó látványa egy­ szerre emlékeztet a manieristáktól oly kedvelt emblémára és utal a regény emberképének mélységére. A „rejtett” kétneműségre, amely egyszerre véli ma­ gát az istenekhez közelállónak és látja magát a természet csapdájába esett­ nek. A létezés garanciája csúfolódik ki ezekben az erotikus (Erosz!), orfikus, platonista kalandokban. A történelem természetesen a mű ezen régióiban is tetten érhető, olykor csupán az ellenséges és értetlen konvenciórendszer föl­ villanásaiban. A szabadságvágy és az érzelmi, sőt politikai anarchia viszonyá­ ról nem tanulság nélküli felidézni a századforduló jeles szexológusától és böl­ csészétől, lvan Blochtól közölt emlékiratot, amely a Korunk nemi élete című összefoglalásában (1906) olvasható. (Adalék az orosz forradalom pszichológiá­ jához. Egy algolagnista forradalmár fejlődéstörténete.) Az Emlékiratok könyve gondolati sokszínűségét, stiláris igényességét és ne­ mességét, a benne sodródó hatalmas műveltséganyagot igazából csak tanulmá­ nyok sora tudná méltón elemezni. Itt és most csak összegezhetjük; ez a mű generációs szintézis, annyi írói keresés és fragmentális munka után. Pszicho­ lógia és történetértelmezés, írói tudatosság és politizáló tisztesség, ösztönösség és fegyelem olyan bátor és tiszta ötvözete, hogy nem nagy kockázattal jósol­ hatjuk meg neki a maradandóságot. (Szépirodalmi) A LE X A K Á R O L Y 78 �Németh G. Béla: Századutóról-századelőről N e kerüljük ki óvatoskodón a tényt, ne tegyük hallatlanná a szóbeszé­ det, ámde törekedjünk tüstént lehető és ésszerű magyarázatára is: nem keltenek akkora feltűnést, nem gerjesztenek oly fokú szellemi izgalmat az utóbbi években N é m e t h G . B é l a tanulmánykötetei, mint a jócskán kés­ leltetett, mégis szikrázó pályakezdés idején. Mondják: túl ma­ gasra helyezte a mércét oly könyveivel, mint volt a M ű é s s z e m é l y i s é g , a T ü r e l m e t l e n é s k é s l e k e d ő f é l s z á z a d , de legkivált a nagyszerű, egészében és részleteiben reveláló erejű L é t h a r c é s n e m z e t i s é g . A bennük képviselt igényt és színvonalat állandósítani, hosszú távon megőrizni, főként pedig felülmúlni - ekként a vélekedések - jószerével képtelenség. Semmiképp sem csatlakozhatunk e hiedelmekhez és híresztelésekhez, s igazunkban - egyéb bizonyságoktól most eltekintvén - a legutóbbi könyv, a S z á z a d u t ó r ó l - s z á z a d e l ő r ő l ismerete is megerősít. E leve helytelennek és jogtalannak ítéljük a várakozást, amely egy nagy formátumú, iskolateremtő tudós pályafutását csakis szenzációsorozatként, műről műre manifesz­ tált önfelülmúlásként hajlandó méltányolni. A sport világában bizony­ nyal érvényes szemlélet aligha hatályos az irodalomtudományban. S optikai csalódás, otromba arányvétés, ha egy szervesen épülő oeuvre egyes da­ rabjainak újdonság-, illetve primer hatásértékét összetévesztjük az imma­ nens szakmai értékekkel, s az előbbiek - érthető - csökkenése miatt máris az utóbbiak zsugorodására következtetünk. Valljuk: valóban nagy do­ log egy, a korábbiakhoz képest merőben új tudományos látásmód és gya­ korlat megteremtése, ám — ha kevésbé mutatványos is - legalább ily nagy dolog e látásmód és gyakorlat őrzése, továbbvitele, honosítása, Németh G . Béla egyik kedvenc szavával: begyökereztetése. Mi esemény, reveláció - szellemi és szakmai értelemben - r e v o l ú c i ó volt másfél-egy évtized­ del ezelőtt, a maga e v o l ú c i ó s korszakába érkezett az utóbbi esztendőkben. E periódus korántsem oly látványos és izgalmas, mint a korábbi, noha értékteremtésben egyáltalán nem marad amögött. S Németh G . Béla csak úgy azonos hajdani önmagával, hogy különbözik is tőle. Gondolat- és eszmerendszere, irodalomszemlélete, műelemző metódusa (stb.) zárt és nyitott egyszersmind, önelvű, stabil, pregnáns és koherens, ámde minden valódi érték integrálására, beolvasztására kész. Félreérti munkássá­ gát, ki csak a konstans elemekre figyelmez benne, s nem veszi észre a ki­ egészülés, a gazdagodás, a magáévá hasonítás szándékát és hajlandósá­ gát, a folytonosságon túl a szakadatlan újulást. Aligha véletlenül idézi a S z á z a d u t ó r ó l - s z á z a d e l ő r ő l kétszer is a goethei tanítást: „változandóság az állandóságban, állandóság a változandóságban” . Ö nvallomás, életelv, ars poetica ez. S ha a babitsi életműből egy tanulmány a magunk szüntelen új­ raalkotására, újradefiniálására, újraidentifikálására szólító parancsot olvassa ki, rímel erre egy nemrégiben adott, a folytonos önhelyesbítés 79 �szükséget nagy nyomatékkai hangsúlyozó nyilatkozat. „M i az emberi kö­ vetkezetesség és mi az emberi bátorság? - kérdi ez, hogy ekként vála­ szoljon: - Mindig újra végiggondolni és mindig újra korrigálni korábbi gondolatainkat. A z igazsághoz való következetes ragaszkodás: ez a követ­ kezetesség; a bátorság pedig: a saját magunk hibáit állandóan bátran ku­ tatni, korrigálni.." Emez emberi és kutatói program jegyében születtek a Századutóról­ századelőről tanulmányai is. Állandóság és változandóság, folytonosság és megújulás, önazonosság és önkorrekció egyként szemlélhető bennük. Ta­ núsítják ez írások: a készből, a felhalmozottból csakis az gazdálkodik okosan, ki az egykoron megszerzettet nem feléli, hanem - mennyiségben és minőségben - örökösen gyarapítja. S tanúsítják ez írások azt is: egy tuda­ tosan s nagy igénnyel épített életművön meg kell jelenniük a folyamatos lelki érés, a szüntelenül gazdagodó tapasztalás évgyűrűinek. Felületi jegyek regisztrálásával indítván a vizsgálódást: e könyv kom­ pozíciója, tematikai sokszínűsége visszamutat Németh G. Béla korábbi, gyűjteményes köteteire. Hasonlít hozzájuk, ámde el is tér tőlük a Századutóról-századelőről, elegyes voltában is egyöntetűbb, még szigorúbban öszszefogottabb amazoknál. Könyvkritika, nekrológ, tárlatmustra nem talált helyet itt, s még az alkalmi írások is (a Szabó Lőrincről szóló avagy a Sőtér-köszöntő) emelt igénnyel készültek: kurta, de magvas és távlatos ta­ nulmány kerekedett belőlük. Több pilléren nyugszik a konstrukció, s nem csupán a tudós érdeklődésének gócait jelölik ki e támaszok, hanem mér­ ceként, állandó bemérési, tájékozódási, hivatkozási pontként is funkcio­ nálnak. Arany János, „a szigorú nemzeti költő” , „ . . .irodalmi gondolkoelásunk fő fő mestere” , Babits, „a szabadító” és a kései, „a kimondás tör­ vényét” fölismerő József Attila: ők hárman a kötet legfőbb szereplői, hordozván a gondolati építmény irdatlan terheit. Jelzi fontosságukat a kö­ rülmény, hogy rendre több (három avagy négy) tanulmány foglalkozik ve­ lük, s róluk, kivált az első kettőről szólván, Németh G. Béla a saját — használjuk az ő terminológiáját — célelveiről és célértékeiről is rengeteget elmond. Ha hármójukkal nem vetekedhet is, lényeges szerep jut még a kötet gondolati statikájában Kosztolányinak, Illyés Gyulának és Pilinszky Jánosnak. Ez utóbbi kettő feltűnése jelzi: Németh G. Béla folyvást új ér­ téktartományok meghódítására tör, régi vonzalmai friss választásokkal és vállalásokkal egészülnek ki mindig. Nem csupán az állandóság, a foly­ tonosság, az önazonosság manifesztuma a Századutóról-századelőről, ha­ nem a változandóságé, a megújulásé, az önkorrekcióé is. Túl a már jelzett (s Radnóti, Szabó Lőrinc, Simon István nevével is szemléltethető) temati­ kai gazdagodáson, tanúsítják egyéb mozzanatok is az „évgyűrűk” szapo­ rodását. Kivált feltűnik e gyarapodás, a „változandóság az állandóságban” , ha oly alkotók és művek analízisére figyelmezünk, kik és mik már évti­ zedek óta bűvkörükben tartják Németh G. Bélát. Vessük például korai Komjáthy-tanulmányát a mostanihoz, s kitetszik legott: a különbség, a többlet aligha függ mennyiségi mutatóktól: a minőséget illeti legfőként. Vessük a régebbi Buda halála-konzepciót a jelenlegihez, s könnyű belát" nunk: nem csupán a kifejtés terjedelme változott, hanem az interpretáció egésze. S ha netán föltételeznők: a századutó kismestereiről, Peteleiről, Gárdonyiról, Tömörkényről (s a többiekről) avagy A z eszmélkedő, kései Mikszáthról adott portrésorozat mindössze „bővített újrakiadása” a kor8o �szakmonográfiából ismerősnek, alaposan melléfognánk. Tény, hogy az értékhangsúlyok elosztása mindkét könyvben hasonló avagy teljességgel meg is egyezik, tény, hogy ezúttal is A z én falum és Az öregtekintetes íróját becsüli leginkább Gárdonyiban Németh G. Béla, illetőleg a Faragó János megégett című történetet mutatja föl megint a Tömörkény-novellisz­ tika mintaműveként (stb.), a tüzetes szövegszembesítés viszont arról győz meg: a tudós magaslati nézőpontja ezúttal még inkább érvényesül, mert a közeire hajlás is lehetővé vált, s az elemzések most egyszerre távlatosak és bensőségesek, mélyek és árnyalatosak. A változandóság az állandósággal fonódik össze itt, s az önazonosságot önkorrekció járja át. Még nyilvánvalóbb a továbbépülés, az új s új identifikáció megvalósu­ lása a frissiben hódított szerzők és alkotások esetén. Minden író és minden mű méltó elsajátítása új megközelítési módokat, új szemléleti formákat kíván: a tudós témavilágának bővülése nem csupán tematikai jelentőséggel bír. Közvetve vagy közvetlenül a szellem összes szférája gazdagszik ilyen­ kor, a megszerzett tanulságok mindenüvé átsugárzanak. A mennyiségében és minőségében gyarapodó irodalomértés a folyvást tökéletesülő ön- és világértés eszközlője lesz, ez utóbbiaktól pedig ismét az előbbihez jutunk vissza. Az évgyűrűk metaforája ily jelentésben is érvényes. Minden revelatív mű újjáalkotni segít bennünket, s újjáalkotottként egyre több a kö­ zünk más, ugyancsak revelatív művekhez. Folytonos oszcilláció és spirál­ mozgás: e két fogalom egyazon lényegre utal. Ideje már (s itt logikus igazán) szólanunk Németh G. Béla irodalom- s vele együtt létfölfogásának velejéről. Noha sugárzó centruma immáron rég kialakult, mozgásában, alakulásában szemlélhető (s ragadható meg) ez is. Az állandóságot változandóság járja át, önmagára zárulás helyett bővül és mélyül folyvást a koncepció. Németh G. Béla a létbölcseleti alapozású, nézőpontú és érvrendszerű irodalomtudomány európai rangú művelője, ki az ontológiai közelítés elsőbbségét vallja mindenkoron, légyen szó művészetről avagy tudományról. Ezért lett az eszmélkedés tanulmányainak egyik kulcsszava. A z érett Simon Istvánról mondja: „Am it nem mulaszthat el igazi költő, nem mulasztott(a) el ő sem. Megpróbál szembenézni lé­ tünk legnehezebb kérdéseivel ő is, s oly derűs-fájdalmas nyugalommal, vállalással tette ezt, hogy valamennyiünknek segít megtenni ugyanezt” . A Sőtér-köszöntő szerint csak az a tudós hozhat létre jelentékeny életmű­ vet, ki „. . .az ember lényének, életének, históriájának megértéséhez és megvilágításához segít a maga szakági eszközeivel". Egyértelmű és nagy súlyú beszéd ez, s épp a létbölcselet ily kitüntetett szerepe okán úgy találnók: Németh G. Béla irodalomfelfogása, irodalomértelmezése igen kö­ zel esik mindazokéhoz, kik (az utóbbi két évszázadban) a „művészetvallás” teóriáját hirdetik. Eme - számunkra teljességgel autentikus - felfogás sze­ rint világunkban a művészet a vallás és a filozófia örökébe lép, funcionálván profán, szekularizált religióként, adván az embernek a nagy kér­ désekben eligazító létbölcseletet. Ezért követeli Németh G. Béla is min­ den igazán magasrendű irodalomtól a „transzcendálás akaratá” -t, az „Á t­ vezetést, átjutást, átemelkedést.. . az egyes ember konkrét világának eset­ szerűségéből az egyetemes emberi élet közös és általános lényegiségébe, ab­ ba, amit Lukács György nembeliségnek mond” , ezért emlegeti a valódi művészet kritériumaként „ . . .az életet vezérlő egyetemes erők” fölismeré­ 81 �sének szükségét, ezért hangsúlyozta már régebben s nagy nyomatékkai: „ A természeti lét lehetséges tragikussága, végességének tragikuma: min­ den esztétikának egyik kulcskérdése, amelyre ha választ nem adott, volta­ képpen meg sem kezdte analizáló-értelmező-szintetizáló munkáját”, s ezért központi kategóriája gondolkodásának itt (is) az oly gyakorta előbukkanó pietás. Nem a religiózus, hanem a humánus avagy a kozmikus változat. A világ, az élet, a dolgok lényegének, ősi és örök rendjének és törvényeinek megérzését, megértését és kifejezését jelenti ez, s a beléjük simulást, a megnyugvást bennük, áhítattal, örömmel és melankóliával. E pietásból nő ki a parancs: . . legtöbbet a megalkotott, a műben megal­ kotott élet adja az egyénnek is, a közösségnek is.” Kivételesen emelkedett nézőpontú, magas igényű felfogás a Németh G. Béláé, s e következetesen érvényesített koncepció a magyarázata egyben irodalmári-tudósi szigorának. Csak a gondolataikért megküzdő, valódi eszmélkedésre képes (és fölismeréseiket a lehető esztétikai tökéllyel kifejező) alkotókat s műveket becsüli és méltatja lelkesülten - s elhárítja magától mindazokat, kik egyáltalán nem vagy csupán esendően felelnek meg e kri­ tériumoknak. Szólamosságnak, tisztázatlan eszmének, elmélyüléshiánynak nincs mentsége nála, annál gyakrabban hangoztatja a „lelki műveltség” kö­ vetelményét. S mire, miért kell a folytonos, olcsó válaszokkal be nem érő gondolkodás? Kimondja ezt a Szabó Lőrinc-esszé: „Napjainkat egyre riasz­ tóbban önti el a mindent elborító emocionalizmus iszaphulláma. A z érték­ válság jajongó ismételgetése az újragondolás, az újrakövetkeztetés, a dön­ tés elszánása nélkül üres malaszt” . E létbölcseleti fundamentumú és argumentációjú irodalomismeret filozó­ fiai érvényű számvetést követel a történelemmel is. A múlttal - a jövő ér­ dekében. A nemzeti kultúrát csakis az egyetemes kultúra összefüggésé­ ben hajlandó szemlélni, mert vallja: „ . . .lényegét tekintve minden iroda­ lomnak azonosak az emberi-történeti feladatai, s azonosak a törvényei is” . A partikuláris érdek és érték sosem nyomulhat nála a totális elé, részigaz­ ság sosem tetszeleghet (és diktálhat) a végső, a kisajátító szerepében. Többször is ugyanazon szavakkal és indulattal utasítja el, hogy ,,. . .a lénye­ gen belüli különböztetés a lényeg helyébe lép” -jen, s épp e türelmetlen óvás jelez és parancsol valódi toleranciát. Úgy tetszik: ennek tudatosítása, „berögzítése” is a modern „művészetvallás” feladatai közé tartozik. A létfilozófiai nézőpont primátusát képviselő irodalomfelfogás kitűnően megfér (és szervesen kiegészül) Németh G. Bélánál az egyes elemzések szo­ ciológiai és művelődéstörténeti, poétikai, pszichológiai és nyelvészeti (stb.) aspektusaival és metódusaival. A közeledés mindig sokágú, az eredmény mindig reveláló. Németh G. Béla szívesen alkalmazza együtt a hagyo­ mányos irodalomvizsgálat für sie s a hermeneutika für uns nézőpontját és módszerét, „ . . .egyértelmű, kifejtett, rendezett, ám toleráns értékítéletekét” koncipiál, tanulmány- és esszéideáljának előképét pedig könnyű föl­ fedeznünk az Arany Jánoséban vagy a Babitséban. Amit mond, attól oly hatásos, ahogy mondja. Illendő-e ily rangú munka olvastán ellenvetésekkel előhozakodni, „kicsinykedni” (hogy a Németh G. Bélának is annyira kedves Arany János szavát idézzük a Zrínyi és Tassóból)? Úgy tartjuk, föltétlenül. Méltóbb társa az elismerésnek, a nagyrabecsülésnek az őszinteség, mintsem a csak 82 �látszatra udvarias (igazából viszont sanda és rosszhiszemű) elhallgatás. Ízlés- és megítélésbeli kérdésekről elsőül. Bármi éles elméjű és sziporká­ zó is a Justh-tanulmány, könyörtelenségével megriaszt. A magunk részé­ ről több mentséget és magyarázatot találnánk az író számára, s az itt re­ gisztraltnál több értéket vélünk megcsillanni hagyatékában (kivált a F uimusban és a két Naplóban). Nagyobb szigorral, kevesebb elnézéssel ítélnők meg viszont Herczeg Nobel-díjra ajánlgatott regényét, A z élet kapuját. Rossz lektűrnek tartjuk e könyvet egészében, szimbolikája szánalma­ san sekélyes, didaktikája együgyű, művelődéstörténeti betétjei ismeretterjesztő színvonalúak. Kérdéses az is számunkra, vajon valóban csak erőt­ len és mesterkélt dialógusai miatt szorul-e Petelei a másodrangú írók tá­ borába. Világának, hősgarnitúrájának viszonylagos szűkösségét is a lehető okok közt említenők. Szerintünk egy kissé lazán függeszkedik a Mint különös hírmondó című Babits-vers pompás elemzésén az identifikáció problémaköre; a kapcsolat legalábbis nem oly szükségszerű, mint, az Apokrifé és az apokalipszisé. Egyetlen ponton vitatnók az Erőltetett me­ net kiváló interpretációját is. Németh G . Béla „ . . .szürrealisztikus logiká­ jú természeti kép” -nek minősíti „a hold ma oly kerek!” fordulatát. Csak­ ugyan van benne „valóságfeletti” elem is, ámde a költemény motivikus há­ lózatát tekintve természetes, logikus váltás ez. A z első rész szétesett vilá­ gának képei egésszé, idillé rendeződnek a másodikban, s a holdtalan, rémületes sötétség víziójára („...félelem től bolyhos a honni éjszaka”) épp e megnyugtatóan világos, a teljesség reményét sugalló fordulat válaszol. V é­ gezetül pedig: a felejthetetlen Kosztolányi-versről, a Szeptemberi áhítat­ ról is elismerőbben, mérsékeltebb szigorral vélekedünk. Többé-kevésbé mindannyian tanítványai vagyunk Németh G . Bélának. A most középkorú irodalmárnemzedék egyik fő eszméltetőjét tisztelheti benne. M ég akkor is áll ez, ha többünk hallgatója nem volt, nem lehe­ tett, „csupán” a könyveivel találkozott. O ly tudóst ismerünk személyé­ ben, ki — kölcsönözve egyik kedvelt metaforáját — „ Nem hagyta, hogy pusztán üllő legyen - kalapács is akart lenni” . Tegyük még hozzá: nem­ csak irodalmi ügyekben. Folyvást gyarapodó, tekintélyes életművet tud­ hat a magáénak, s megvalósította már Angelus Silesius valamennyiünket szólító parancsát: „Mensch, werde wesentlich!” Ember, légy lényeges! (Magvető) L Ő R IN C Z Y H U B A 83 �A „platonikus” Lőrinczy Huba: Fénytörés M iféle sorsa lehet a „platonikusnak” - szemben a „költővel” honnan nyílnak utak a teljesebb megértés birodalma felé, s miféle életből vezethetnek csapások ebbe az egészen soha meg nem hódítha­ tó világba? Ez volt egykor az ifjú Lukács György dilemmája — bár talán tragikusabbra, rezignáltabb­ ra, vagy éppen érzelgősebbre han­ golva - , s erre a kérdésre adott vá­ lasszal találkozunk a Fénytörést forgatva, mégpedig határozott, meggyőző és egyértelmű felelettel. És bölccsel. Kockázatos műfaj pedig a kriti­ kaköteté, hiszen míg egyfelől óhatatlanul egy „ízlésforma önarcké­ pével'' szembesülünk, s egy szemé­ lyiség elvárásrendszerét, előfelte­ véseit, axiómáit próbáljuk ma­ gunkra - a műveknek csak árnyai vetülnek elénk, a tág kontextust egyszemélyes „elvárási horizont” váltja fel, szükségképpen érvénye­ sülő aktualitások lenyomataival szembesülünk - nem szólva arról, hogy a felkeltett érzelmek, szenve­ délyek bizonnyal összegződve, megsokszorozódva csapnak majd le arra, aki saját véleményét pro­ tokoll- és etikettszabályok figyel­ men kívül hagyásával, s a bírálat műfajának szinte laboratóriumi tisztaságával műveli. Hiszen bi­ zonnyal van ebben a magatartás­ ban valami a „bűnbeesés előtti” naivitásból, abból az őszinte és meghatóan tiszta hitből, hogy a mű - mű, a vélemény - vélemény, az érv - érv és a polémia - polé­ 84 mia. Ami a kritikaműfaj kialakulá­ sa idején olyan imponáló, gyerme­ ki nyilvánvalósággal, a felvilágoso­ dásból és felhőtlen racionalizmu­ sokból lepárolt tetszetős elvek öntörvényűségével próbált érvénye­ sülni - és amelyre természetesen így soha nem lehetett módja, sem akkor sem azóta. Mert a Kárpátmedencében a mű sokszor inkább „tett” , „botránykő” vagy épp ide­ ológiai csatorna; a vélemény gya­ nús és elfogultságokat, vagy irri­ táló autonómiát sejtet; az érvek súlyát bizonytalanná teszik a szel­ lemi élet kiszámíthatatlan tömeg­ vonzásai, s a polémia többször idéz meg kocsmai verekedést, vagy alapszervezeti beszámolót, mint, felnőtt emberek kölcsönös szellemi megértését. Lőrinczy Huba írásaiban pedig szemléletet meghatározó erejű ez az elfogulatlan őszinteség, művel és szellemi élettel szembeni becsüle­ tesség, a kritikus fogalmának olyan pontos és határozott értelmezése, amilyennel csak definíciók össze­ függéseiben találkozunk. S éppen ezért emelkedik ki kis, világoskék kötete az esztendő könyvtermésé­ ből. Így lesz bírálatkötete egy ide­ álisan beteljesült „hermeneutikai szituáció” dokumentuma, a meg­ értés szerkezetének reprodukálá­ sa, tüzetes és pontos rajza, amely­ ben az elvárások és előfeltevések egy folyamatos és történeti hagyo­ mány horizontját jelentik, ahol az axiómák mentesek az érdekmeg­ határozások partikularitásától, ahol �a tág értelmű kontextust éppen a szólnak, az eszmetörténeti problé­ kötetben tárgyalt művek, vélemé­ mákkal tudósi vértezetben szemnyek, problémák alakítják ki, s az besül Lőrinczy Huba, míg a szépaktualitások sora egy „diakron” irodalomról szólva, végre szabadon folyamatba épül, s nyeri el egyedül engedheti mély empátiáját, ihletett beleérzőképességét; még a - más­ méltó helyét. És így már nem koc­ kor komolyan, tekintéllyel áradó — kázatos műfaj a kritikaköteté, dikció is szabadabban, üdébben csamert becsülettel lehet vállalni, pong. S ahogy a „platonikus” mo­ hogy az idő bizony még Lőrinczy dalitása vall - műfajba, stílusba, Hubánál is szigorúbb kritikus, vagy problémába rejtve - személyes vonhogy a megértés természetéből kö­ zalmairól és választásairól, úgy szól vetkezik, hogy csak hozzávetőleges a kiszemelt művek vissza-visszatélehet. rő problémaköre, élményvilága, az Szellemi iránykeresésének sajá­ tosságairól, vonzalmainak mély­ értekezések tárgyválasztása a bi­ ségéről és meghatározó voltáról pe­ zonnyal számára is meghatározó korszakról, a magyar szellemi élet dig már „vallott” Lőrinczy Huba, reSzépségvágy és rezignáció című kö­ európai szintű aranykoráról, ménykedések, lehetőségek és betel­ tetében értő, pontos és nagy tudású, jesülések káprázatos farsangjáról: értekezésekben tárta fel éppen a a századelőről. századvég-századelő buja szellemi tenyészetét, kalauzolt szellemtör­ A Vasárnapi Kör, a Huszadik téneti problémák között, villantott Század köre, Ady Endre, Balázs fel egy káprázatos és mégis kevés­ Béla, Krúdy Gyula és Ambrus Zolsé ismert tradíciót - amely azért képpen talán a pedagógusé - , s jelentős művek hajszálcsövein ke­ itt a fogalmat ismét meg kellene resztül mégiscsak felszívódott kotisztítani a „bűnbeesés” óta eltelt korszak jelentésszennyeződésétől. runk meghatározó elméinek mun­ káiba - s így műve egyszerre tűnt Három ciklusba komponálja több időfölöttinek és rendkívül aktuális­ mint két évtizedes bírálói, műkö­ nak. Ám, hogy nem csak a „költő” , désének legjavát Lőrinczy Huba: de a „platonikus" is mennyire csak a Mérlegelések terjedelm es és alaazt az egy művet alkothatja meg pos egységét az Eszmetükrök szeg­ egész életében (és életével), amely mentuma követi, s a kötetet a Pró­ végül kijelöli helyét a szellemi ég­ bafúrások füzére zárja. A három bolt konstellációiban - azt a mű­ bírálatcsokor háromféle konstituáló vet, amely az ifjú Lukács szavai­ elvet sejtet a művek mögött: leg­ val csak véletlenül a miénk, de előbb a kis- és nagymonográfiák amely által magunk szükségessé vá­ méretnek meg, tanulmányköteteklunk - bizonyítja a tanulmánykö- kel, illetve egy ülésszak jegyző­ tet ikerdarabja, a bírálatoké: ami könyvével egyetemben; ezt bölcse­ ott kérdés volt, itt feleletet kap ami leti, eszmetörténeti gyűjtemények, itt a műveken méretik meg, ami összeállítások bírálatsorozata köve­ folytatásra érdemes hagyomány, ti; végül a modern magyar szépiro­ centrális probléma, az meghatáro­ dalom iránt érdeklődő, azt felelőszó erejű ezekben a bírálatokban is. séggel, érzékkel és hagyományisme­ Ugyanaz a higgadt, művelt és ér­ rettel mérlegelő szerzőt szólaltatja zékeny értekező szól itt is - csak meg. A tanulmányokról afféle kisa műfaj más kissé, csak a közönség tanulmányok, esszék, bírálat maszk­ más és a felelősség más. Valami­ ja mögül elővillanó értekezések 85 �tán talán az igazi főszereplői ennek a könyvnek - ha másfelől indul is el vizsgálódó útjára a szerző, előbb-utóbb ennek a világnak ott­ honos és termékenyítő légkörébe érkezik, mintha viszonyítási pontként, energiát adó szellemi akku­ mulátorként, a későbbiekben szár­ ba szökkenő irányzatok „meleg­ ágyaként” tekintene ezekre az esz­ tendőkre, nosztalgia nélkül, a szo­ morú „utótörténetek” ismeretével. Ám a kritikák nem zárulhatnak le ennek a világnak a sejtésével, bemutatásával, vagy leírásával, szükségképpen és hangsúlyosan kell az ehhez való közeledés „típusairól” is szólnia: a siker, kudarc, „derék munka” , vagy tévedés mérlegelése­ kor Lőrinczy Huba kettős tükröt tart — a vizsgált kor és a vizsgáló kora elé egyszerre, a problémákon túl, azok kezelésének, megragadá­ sának módja, szerkezete is feltárul a könyv lapjain; s éppen ezért iga­ zán érdekes ez a kötet: két idő­ szak szembesül minduntalan, a megértés jellegéről, lehetőségeiről, korlátairól olvashatunk - , s van-e ennél központibb kérdése az irodalom- és eszmetörténetnek? S tud­ nunk kell: harmadikként ott van maga a szerző, aki a két értelme­ zés és a kétféle válasz alapján to­ vább kérdezhet - ott van tehát a Lőrinczy Huba tekintetében is be­ következő „fénytörés” is, tudottan, vállaltan és elfogadottan. A kötetcímbe emelve. A „vonzások és választások” hi­ telét azonban nem adhatja meg más, csak a következetesen, mar­ kánsan megteremtett distancia távolság mindattól, ami a felvetett problémákhoz nem méltó, ahol filiszteri korlátozottságok, tévedé­ sek, meggyökerezett előítéletek, os­ toba érzékenységek lassan és ellenállhatatlanul fejtik ki bomlasztó munkájukat, s amelynek megaka­ 86 dályozása éppen a kritika felada­ ta lenne. A kritikáé - a szerző ér­ telmezésében. Igényességének alap­ ja így egyszerre lehet saját felkészültsége, s a mű és alkotója iránti tisztelete - amely már a bírá­ latra választásban is megnyilvánul. Ettől kezdődően azonban nincs kegyelem. S a szigorú tekintet nem­ csak a koncepció gyengeségeit ve­ szi észre, nemcsak az adatok pon­ tosságát, hitelességét, feltünteté­ sük következetességét, az összefüggések megrajzolásának módját, le­ hetőségeit - de azonnal abban a tág kontextusban vizsgálja, amely befolyásolja a tévedéseket, tipikus­ sá, tünetszerűvé teszi a felbukkanó hiányosságokat; Lőrinczy diagnózi­ saiban már ott sejteni a terápiát, elmarasztalásainak soraiból egy szellemi élet patográfiája is feltá­ rul. Amely alól mert tudatosí­ tására képes - ő kivonhatja magát: indulata, tudása, bírálói intenció" jának jellege megőrzi őt a fertőzé­ sektől - ámde nem jár-e súlyosabb izolációval, áttörhetetlenebb falú karanténnel napjainkban az egész­ ség, mint valamiféle, témát, társa­ ságot és törődést teremtő, kiadós fertőzés? Mintha valaki az iroda­ lomkritika táncparkettjén csak azért sem táncolna menüettet noha ritmusérzéke is kiváló, s egyik irányban sem szédítik egyensúlyzavarok; mintha nem hallaná diva­ tok, jelszavak és pletykák harsány melódiáját. Bizonyos, hogy Lőrinczy Hubá­ nak másra van füle - s annak több köze van irodalomhoz, esztétikumhoz, formátumhoz, mint kanonizációk és anaméták váltakozásaihoz. S mindezt a kifejtés módja, a megfogalmazás, az érvelés is szava­ tolja. Lőrinczytől nem idegen a magyar kritika hőskorának nyelvés fogalomhasználata, s az azóta erősen fellazult, s igen sok felemás �hatásnak kitett kritikai élet ellen­ példájaként annak kategóriáihoz, fogalomkincséhez, argumentációs szerkezetéhez fordul. Péterfy, Amb­ rus, Gyulai is ihlető példái lehet­ tek már ez is valamiféle ízes, szellemi archaizálásnak tetszik - , ám mindezt szervesen (és magya­ rul !) egészíti ki a legmodernebb műelméleti és bölcseleti iskolák és irányzatok szemlélet- és kategóriarendszerének alkalmazása, nem hivalkodóan: csak ott és csak anynyi, amennyi a vizsgált probléma teljesebb, tökéletesebb megértésé­ hez kell. S hogy a pontosságra, az ada­ tok megbízhatóságára oly hangsú­ lyosan ügyelő szerző kötetében éppen a névmutatót babonázta meg a nyomda ördöge - tekintsük ta­ lán intésnek, figyelmeztetésnek, olyan démoni incselkedésnek, amely azonban minden bizonnyal valami­ féle tanulsággal is szolgál. Ki tudja: talán frivollal. Talán iro­ nikussal. Olyasmivel, hogy „derűt a megismerésbe” , mosolyt a szigo­ rúságba. Ami - tudjuk - Lőrinczy Hubától egyáltalán nem idegen. Hozzátartozik ez is a „platonikus” magabiztossághoz, magányos útjai­ ra boruló, s mégis elérhetetlen nyugalmához. (Szépirodalmi) N A G Y ANDRÁS 87 �Serfőző Simon: Holddal világítottunk Ötödik, gyűjteményes kötetét ve­ heti kézbe az olvasó, aki Serfőző Simon sötéten lángoló verseire ed­ dig is odafigyelt. Kevés olyan köl­ tője van mai irodalmunknak, aki oly messziről és mélyről - a nehéz, keserves tanyasi világból - indult volna, mint ő. A kötet első versé­ től az ars poeticának számító utolsóig (Innen), szinte minden versé­ ben ez a komor szín, a gyermekko­ ri emlékeknek ez a keserű és nyo­ masztó légiója uralkodik. E meggondolásból kiindulva Ser­ főző Simon kötetét akár úgy is fel­ foghatjuk, mint egy önéletrajzi re­ gény torokszorító darabjait, ahol a költő önnön sorsát, önarcképe felvillanó cserepeit rakosgatja egy­ más mellé, míg végül összeáll egy nagyon is határozott arcél : ítélete önmagáról, nyomorúságos gyer­ mek- és sihederkoráról, a tanyasi lét megpróbáltatásairól, az elbocsá­ tó és megtartó otthoni tájról, a szü­ lőföldről, s végül e „motyónyi hazá” -ról. Ebből következik, hogy Serfőző minden leírt képe életé­ nek egy-egy sajátságos dokumentu­ ma. A hajdan volt tanyasi gyermek­ létnek kitörölhetetlen és sosem fe­ lejthető élményei határozzák meg képalkotását csakúgy, mint szigorú ítéletét, emberi és költői „hozadékát” . S most próbáljuk meg néhány vo­ nással regisztrálni, mi is ez a hozadék? Serfőző Simon költészete leg­ erőteljesebb jellemzőjének vagy mo­ tívumának érzem a már említett 88 tanyasi létnek mélyen átélt, komor, már-már sötétlő világát; mindez a szorító, nehéz ötvenes években tör­ tént, vagyis Serfőző megélte a nagy, átmeneti időket is, megélte az arculcsapásokat, de a reménykedést is. D e azt is, amikor „magasabb célok” érdekében, széjjel kellett széledniük otthonaikból (Édestest­ véreim), otthagyva az „egérjárta” sáros-poros tanyákat, sőt megélte a fejlődésből „kirekedt falvak” agóni­ áját is (Szedelőzködik), ahol „öre­ geink egymást takarítják el” . (Em­ lékük tévelyeg). Serfőző ezekben a komor, feketén csillogó látleletekben mindig értük, az annyi bajt látott otthon­ maradókért perel, kiált, mivel úgy érzi, értük senki sem emel szót. S ő, a költő, hogy is hagyhatná cserben őket, aki közülük való? Verseinek másik jellemzője is ebből az elkötelezettségből indul ki, nevezetesen: a költő első köteté­ ben - itt az első ciklusokban még csak a gonddal élő szülőföldet fedezi föl a legnyilvánvalóbb igaz­ sággal, hogy később e kemény raj­ zolatú valóságot kiterjessze az egész „motyónyi” hazára, a lent élők v i­ lágára, akiknek mindig csak anynyi volt a dolguk, hogy a történelmet elviseljék, dolgozzanak látás­ tól vakulásig, vagy fennkölt paran­ csokra haljanak meg, s ha vélet­ lenül mégsem tudtak volna, akkor halálukig szégyennel éljenek (Még utána is). Serfőző kötetének nagy bátorsága, hogy a szigorú látlelet �mellett a „bűntelenek” múltból örökké visszajáró bűnösségét okos szóval végre elhárítsa (Szolgáltas­ son igazat, Bűntelenül). A költőt nagyon bántja ez a kollektív bűn­ tudat, hisz „a bűnökért. . . nem mi vagyunk felelősek” , s hiába talicskázzuk „még mindig / a múltból hozzánk öntögetett szemetet” , „az egymás bántásaitól rángó / nemzetek közt” nagyon nehéz ennyi meg­ próbáltatás után egyenes derékkal állni. A költő ezt akarja, mert csak így lehet fennmaradni. Harmadik jellemzőnek érzem azt a költői kettősséget, amit úgy je­ leztem a bevezetőmben, hogy az el­ bocsátó és megtartó otthoni táj ál­ landó jelenlétét, mert Serfőző Si­ mon számára ez a keserves viviszekció szintén végighúzódik az egész köteten. A nagy átrendeződés" nél úgy érzi, nincs rá szükség, men­ nie kell: „. . .a tanyaablakon át / most szökik a te egyetlen fiad, viszsza nem nézne, / elmegy verseivel Budapestre” (Anyám). Keserű iró­ nia vegyül a hangjába, mikor falu­ ja parancsát így összegzi: Útnak eresztett, mert nem tudott már rám íratni vagyont, földet. S nem akart odaállítani a koszmós közös ólakhoz, Elküldött magányosan kullogtató útra, s az évek hánykolódó ege alatt mindenki kiszolgáltatottjának, Így szeret, hogy nincs gondja velem. El is fut Újpestig, hogy aztán ott a tanyaudvar helyett a műhelyt söprögesse, s „munkára neveltes­ sen” . Számtalan versében éli meg ezt a fájdalmas elszakadást, de a visszatérést is, hogy a hajdan otthagyottakat jobbító szándékával és emberségével felvállalja. Költésze­ tének ez az egyik legjellemzőbb is­ mérve, ahogy régi önmagáért, elhul­ ló sorstársaiért, a gondokban és munkában megrokkant lelépő nem­ zedékért perel, sorolja igazát, hisz számára ez az a talaj vagy inkább talppont, ahol - több mint húsz éven át - költőként egyenes derék­ kal állni tud, akiknek végleg elkötelezte magát. S költészetének ez az elkötelezettség adta mindig és adja ma is az erőt. M it tehetnénk hoz­ zá? Sosem volt népszerű vagy hálás feladat a gondokat, bajokat vál­ lalni, a diagnózist felvenni, ám Ser­ főző Simont sorsa, nem avasodó él­ ményei csak erre predesztinálhat­ ták. Ha az elmondottak után össze­ gezni kívánnám a kötet fontosságát, az elkötelezettség s az erkölcsi bátorság mellett, fekete színei ellené­ re is, a költő józan bizakodását em­ líthetném. „Hivatásnak választva / a hitet, innen megyek én messze / ha messze megyek.” (Otthonunk: e táj). Úgy érezzük, emberi és költői tartásában minden együtt van, hogy továbbra is kimondja mindazt, amit a kor igazsága megkíván. (Szépirodalmi) T A K Á C S JÓ ZSE F 89 �90 �O n a g y Z o ltá n : V é n u s z b e te g Egy úgynevezett „fiatal írónál, aki elsősorban alkotóként ifjú, szigtulajdonosként már nem egészen az” , nem szívesen írja le az ember, hogy az első kötete jobb a második­ nál (különösen, ha maga is többékevésbé e kategóriába sorolható), mert a körmönfont lebunkózás esz­ közeire gyanakszik mindenki a mon" dat elolvasásakor. Így szokás a jó­ ságos féltés ostyájába burkolni a keserű pirulát, látszólag enyhíteni kritikánkat azzal, hogy a korábbi ke­ letkezésű művet megdicsérjük, való­ jában viszont sandán arra célzunk, ügyesen álcázott kárörömmel: írónk pályája „lefelé ível” . Mindezen látszatokat vállalva, én autentikusabb műalkotásnak ér­ zem Onagy Zoltán Út Eridanusba (Magvető, 1980.) című első regé­ nyét a tavaly napvilágot látott Vé­ nusz beteg című novellagyűjtemé­ nyénél. Az egyes szám első szemé­ lyű formát azért alkalmazom erős hangsúllyal, mert Siposbegyi Péter­ nek a Mozgó Világban és Laczkó Pálnak a Kritikában megjelent dol­ gozatai az ellenkezőjét bizonyítják. A portré teljessé tételéért csak azért is leírom a primer alkotókat leginkább bosszantó besorolást: Onagy Zoltán annyiban nemzedé­ kének jellegzetes képviselője, hogy valóban zsenge korától fogva je­ len van, több-kevesebb szünetekkel, irodalmunkban. Első publikációjának éve 1968, a másodiké 1977. hogy az Ébresztő idő (Salgótarján, 1977.) táviratstílusú minibiográfiáját idézzük. „Beválogatták” egyik nemzedéki antológiánkba is (Isten tenyerén ülünk). Jelenleg 34 esz­ tendős, nem tartozik hát sem a dé­ delgetett kedvencek, sem az erő­ sen megkésettek közé. A mostani „harmincasok” (idézőjeles fiatalok) táborában e többantológiás, egy-két kötetes össztermés sajnos, tipikus­ nak számít. Autsiderré nem csupán és főleg nem elsősorban büszkén hirdetett JAKon kívülisége teszi, ha­ nem sajátos élményvilága. A lteregói, központi hősei nem mun­ kás, még kevésbé lumpen - a vállalt fitzgeraldi attitűd értelmében sem pikareszk - figurák. Inkább „nem értelmiségi” életvitelt folytató alko­ tóknak titulálhatnánk őket. Ez meg­ határozza szerzőnk oeuvre-jének tárgyiasságát, közegét is: vidéki munkáskörnyezetben játszódnak tör­ ténetei, anélkül, hogy a szó legálta­ lánosabb értelmében is „munkás­ író” lenne, de nem tekinthetjük műveit „csupán” művész- vagy pusz­ tán generációs közérzetnovelláknak, illetve regénynek sem. E l­ mondhatnánk imagoiról a szenvel­ gő kívülálló fanyalgásával, hogy nem találják meg az adekvát élet­ formát alkotói attitűdjük számára, ám így ab ovo elutasítással fogal­ maznánk újra éppen az írói szán­ dékot. Onagy égi másai ugyanis ép­ pen egy sajátos közegnélküliség, sem-sem életérzés szorongásait, bizonytalanságát, illetve csakazértis humorát, „dafke” kedélyességét és karakánságát kiáltják a világba. Minden centrális figurája alkotó, aki a megszokott művészi, kivált91 �képpen „vidéki művészi” státusok egyikét sem ölti magára, aki képte­ len - úgymond - „azonosulni” , ám a munkás hétköznapok circulus vitiosusából kimenti egyszer az önmeghatványozás képessége, máskor az alkoholizálás pillanatnyi lebegé­ sét követő pokoli kín. Ez utóbbi terrénumon mégis összetalálkozik munkatársaival, ám el is választja tőlük, hogy intenzívebben éli át az inferno szenvedéseit. Azaz a sehová sem tartozás valahol az életeleme, a közegtetlenség a közege. Onagy műveinek másik alapkonf­ liktusa: a családban élés lehetősé­ gei és lehetetlenségei. Az Út Eridanusba című regényéből ismerős az érzékeny, ám az idők folyamán toleranciatartalékait elveszítő fe­ leség, akivel együtt élni, akitől kü­ lönválni - egyaránt képtelenség. Belülről is elviselhetetlen a kapcso­ latuk, amely „a pokol a másik em­ ber” sartre-i gondolatának hű il­ lusztrációja lehetne. Ám tarthatat­ lanok a körülmények is, amelyek a „kezdő embereket” itt és most nyo­ masztják. Így hősünk lelkifurdalá­ sok és önfelmentések, absztinenci­ át ígérő nekigyűrkőzések, majd a napi tevékenységvágyat is megfoj­ tó filléres mámorok ellentétes pó­ lusai között őrlődik örökké. Számá­ ra eldönthetetlen, hogy saját énjé­ nek diabolikus része tette-e lakha­ tatlanná mikrokörnyezetének klí­ máját, vagy az eleve borzalmas kül­ világ alakította-e őt ilyen sem-sem lénnyé. Onagy Zoltán nyelvezete köl­ tői, hajlékony. Sajátos humora, a játékosság, a fantázialebegés, a spicces ejtőzés egyszerre tárul föl eredeti szóképződményeiben. Egy­ két írásának felütése kiváló. Mű­ veinek szociologikuma és a stílus, amellyel a napi bivalykortyoktól üvegesedett tekintet prizmáján ke­ resztül láttatja a jelenségeket, a 92 tárgyakat, igaztalanul idézi föl san­ da ítészi szemekben Hajnóczy Péter delíriumos látomásait, Bolya Péter profi alkoholistáinak sziluettjét. A Vénusz beteg novelláiban az italo­ zást megelőző kedélyesség, az it­ tasság, a másnaposság bágyadt fé­ nye, a munka robotos jellegezetességével együtt a maguk testességé­ ben, vaskos realizmusában mutat­ koznak meg. Inkább azon kellene eltöprengenünk, miért ennyire ha­ sonló, sőt, már-már tragikusan egy­ forma nemzedékünk egészen kü­ lönböző indíttatású, foglalkozású, műveltségű képviselőinek élményvi­ lága, hétköznapjainak jelentős ré­ sze. Még egyértelműbben érte Onagyot Körmendy Zsuzsanna egyébként érzékeny, értő tanulmá­ nyában az Esterházy Péter-remi­ niszcenciák vádja. Valójában in­ kább arról van szó, legalábbis ér­ zésem szerint, amit Kulcsár Szabó Ernő Irodalomértésünk és a fiatal irodalom (FASÍRT, 1982. Magvető-JAK) című kitűnő dolgozatában a Termelési regénynél is salingeres, micimackós infantilizmusnak nevez, azaz az áthallás forrása közös. Nemzedékü(n)k hatvanas éveket nosztalgikusan visszaidéző gyermekdedsége alól (ld. még Bereményi Géza, Csapiár Vilmos, a fénykora­ beli Császár István stb. kerouac-os pikareszkiádáit), úgy látszik, az autsider Onagy Zoltán sem vonja ki magát. Amiért a fölsorolt markáns eré­ nyek ellenére is hiányérzetünk van, azt nem „utánérzések” motiválják, sokkal inkább az Út Eridanusba nyomán keletkezett várakozásaink. Még kevésbé okoz gondot, hogy nem kreál hazug kiutakat a kiútta­ lanságból, sőt, az Út Eridanusba legszembetűnőbb hibája éppen az öntörvényűen illúziótlan műhöz szervetlenül illeszkedő, biztatást sugárzó befejezés. S hogy végre �néven nevezzem, miért érzem erő­ teljesebbnek a regényt, az elbeszé­ léskötetnél: az Eridanusban, Onagynak sikerült egy önmagában, a puszta sztori szintjén rádiójátékszerűen konvencionális kezdetet enyhén szürrealisztikus világlátá­ sával, a főhős líraian játékos pár­ beszédeivel (amit különböző énje­ ivel folytat) hitelessé tennie, amely­ ből egy életvitel kudarcának költő­ ien látomásos valósága kristályoso­ dik ki. Nem beszélve a meditatív, filozofikus hangoltságra nyi­ tott hajlamról, amely a novelláit is mélyebbé, egyetemesebbé tehetné, igazi infernális alámerüléssé súlyos­ bíthatná hőseinek pokoljárásait. Szimbolikusan jelzi Onagy hang­ jának elvaskosodását az is, hogy a regény Eridanusa képzeletbeli tar­ tomány, csillagváros, amely elér­ hetetlen jelenvalóságával kísért, le­ beg az őt kereső főhős tudatában. A Vénusz beteg legjobb elbeszélé­ seit tartalmazó ciklusában (Íme Eridanus) konkretizálódik, egy város pszeudonimjává lényegül. Eh­ hez az alkotónak kétségtelenül joga van, de olvasója, alkalmi ítésze leg­ alább ennyire jogosan érezhet csa­ lódást. Meglehet, ezekután e so­ rok íróját vádolják meg, hogy az intellektuális, neoavantgarde szem­ lélet iránti elfogultságából csakazértis antirealizmusra biztatja szegény nemzedéktársát. Ráadásul a novellák nagy része szemelvény­ ízű, mintha több készülő regény részleteiből „állították” volna öszsze, így a kötet egésze is a hanya­ gul komponáltság látszatát kelti, pe­ dig minden az elemzett gondolat­ körökön belül forog. Onagy Z ol­ tán ennek ellenére - kiváltképpen egynémely dédelgetett kedvenchez mérten - az eddiginél mindenkép­ pen több szakmai figyelmet érdemlő író. (Magvető) P Ó SA Z O L T Á N 93 �K é t b ékési k ö ltő r ő l Tom ka M ihály: Magányunk leltára, Újházy László: A békae jegyében Elsősorban vidéken megjelenő la­ pok, folyóiratok hasábjairól ismer­ jük nevüket. A szűkebb haza, K ner Izidor szellemének örököse, viszont méltó figyelmet szentel te­ hetségük kibontakoztatásának. Ezt igazolják a korábban napvilágot lá­ tott antológiák, amelyekben szere­ peltek és az első önálló versesköte­ tek is. Tomka Mihálytól 1979-ben, Újházy Lászlótól pedig 1981-ben adtak ki egy-egy figyelemre méltó gyűjteményt: A hallgatás ellen, il­ letve Kövek között. Az Új Aurora füzetek sorozatának e két darabját most újra kézbe véve, csak meg­ erősödik bennünk az ígéret. Tomka Mihály következetessége, nosztalgiát hordozó életszemlélete, a kötött és szabad versek sajátos formáiban valósulnak meg. Mosta­ ni kötetének tükrében - mindezt elsősorban, Március, Hó-hátország, Temető-nádas és Sírva szült csillag című verseiből érezhetjük. Fegye­ lem és emlék - nála olyan egysé­ get alkot, amely feljogosítja szoron­ gásos lelkiállapotának balladaszerű kimondására. Sinka István, Radnó­ ti Miklós, Pilinszky János látomá­ sai jutnak eszünkbe sokszor. Lát­ szólag igen távol eső pólusok ezek, Tomka Mihály költészetében mégis egységet alkotnak; a sorsélmény tra­ gikumában. Leírásszerű terminusa­ it úgy tudja ötvözni a lét szubjek­ tív képzeteivel, hogy ott érezzük soraiban az emberi fenyegetettséget is. Káini tett, egyetemes szenvedés fogalmazódik meg több versében. „Torok emlékét hoztam / és hosz94 szú éhezést, / madár riadt, szarvas leste / öklöm mellett a kést’’ (Sír­ va szült csillag), „Koponyacsont. Apámarcú / legény rohadt a sárba - / mivé virágzott bánatod / édes­ anyánk, te árva” (Temető-nádas). Mai költészetünkből — elsősorban Utassy József világát érezhetjük ro­ konnak, különösen Utassynak Csil­ lagok árvájával jelezhető pályasza­ kaszát. A magáramaradottság érzé­ se, a történelemből-múltból hozott emlékek fájdalmas előrevetítése mindkettőjüknél fontos elemek. Utassynál azonban versszervező erő­ ként vannak jelen a kozmikus távlatok is, amelyek a Magányunk leltára szerzőjénél inkább csak ké­ pi fokon fogalmazódnak meg. A látványából teremtett történetiség nem jut el minden esetben az álta­ lánosítás érvényéig. Ezért érezzük olykor jelenidejűnek, a konkrét va­ lóság tükörképének egy-egy írását. Szociografikus elemek, életrajzi mozzanatok teszik hozzáférhetővé a Körösök vidékének lassan válto­ zó tájait, történelmi-társadalmi problémáit. „Kötény-kék ég alatt / meleg zöld-sárga sár / az a volt oltalom / ma bánatos mocsár” írja Vakolatok egy vályogház falá­ ra című kompozíciójában, s tesz hi­ tet a szülőföld jövőért aggódó er­ kölcse mellett. Meditatív szembesí­ tései, a kor létélményeiben gyöke" rező indulatok, felelősséget átmen­ tő komplementációk. Kiegészítik egymást, ugyanakkor filozófiai töl­ tést, üzenetet adnak a verssé érlelő­ dő szavaknak. Így válnak lírai töp­ �rengései „magányunk leltárává” meghirdetve a teljes emberi élet forradalmát. Újbázy László impressziói, pilla­ natból kimetszett képei szintén természetközeliek. Nála azonban szemben Tomka lélektani irányult­ ságával - a vers „kifelé” építkezik. Objektív életszemlélete a valóság — sokszor véletlenszerű - darab­ jait rendeli egymás mellé. Esetle­ gességét, a tárgyi világ hirtelen megragadását azonban metafizikus síkon a szabad versek törvényei sze­ rint szabályozza. Kicsit ellentmon­ dásosnak tűnhet mindez, de egyér­ telművé válik, ha végiggondoljuk a szabad versek immanens áttétele­ it, erővonalait. „Nézem az égrebajigált galambokat, / és nincs mit kezdeni” - indítja tiszta ké­ peit, békesürgető gondolatát a Hiányérzet című költeményében. Szembetűnő az a könnyedség, ele­ gáns hétköznapiság, ami egész köl­ tészetére érvényes. Már a Kövek között - első verseskötete - is egyértelműen árulkodott erről a játé­ kos, groteszkbe hajló, expresszív indíttatásról. Nem véletlen, hogy beválogatták a Madárúton (1979) című antológiába is, hisz avant­ garde törekvései mindenképpen szo­ ros szálakkal kötik a szójátékok, képversek, lírai kísérletek, szöve­ gek stílusirányzataihoz. Második kötetét elolvasva, az előbb említett rokonság állandósulását, elmélyü­ lését figyelhetjük meg. Most is a látvány viszi előre lendületét, s bont ki egészen váratlan formációkat a szavak öntörvényűségéből: „új­ ságégen újság ragyog / újságúton / újságkocsik / újságkarambolok” ( Újságolás). Archetipikus versről van szó, ami - szinte - csak az öt­ let szüleményeként létrejött „újság” monotonságával áll előttünk mind­ addig, amíg fel nem ismerjük a játékosság mögött meghúzódó való­ ságfedezetet: a kegyetlenségről, há­ borús öldöklésekről szóló újsághí­ rek ellepik lassan az életünket! Így viszont már a döbbenet erejével ol­ vassuk a befejező sorokat: „és ne vígy minket az újságba, / de szabadíts meg a gonosztól / Újság” . Több verse ennek az „újságháború”-nak a veszélyeire hívja fel az olvasók figyelmét. A Hiányérzet idézett sorai - önmegsemmisítő ér­ zéseink összegzéseként - jut el a béke hiányának tragikus megfogal­ mazásáig: „Nézem az égrebajigált galambokat, / és szájukban / a hiányzó olajágat” . Erre - a kötet egészét átfogó hiányérzetre - kér­ dez rá Újházy László könyvének címe is: A békae jegyében. A ket­ tős értelmezés lehetősége még azt is megengedi a szerzőnek, hogy játsszon. Olvasói játszó kedvünk azonban lelohad, ha végiggondoljuk azt az utat, amely a galambtól a békáig, a menekülő békáig vezet. Tomka Mihály és Újházy László most megjelent köteteit egybevetve, még szólnunk kell néhány fontos sajátos vonásról. Először is nyelvi­ stilisztikai magatartásukról, ami erősen megkülönbözteti őket egymástól. Tomka a klasszikus formák vonzásában, a metrum szabályai­ nak is engedve írja verseit; balladisztikus vonalvezetéssel, a magány kegyetlen szorításának érzésével. Befelé forduló költészetéből adó­ dik, hogy szókincse - éjszaka, ma­ gány, fagy, csend, töprengés, lélek, virrasztás, szegénység, vér, zokogás - a szubjektum legbensőbb titkaiszorongásai felé irányul. Újházy Lászlónál mindez éppen ellentétes, az objektív valóság egy-egy da­ rabjához kötött: levegő, papír, pil­ lanat, víz, kő, fa, sötétség, neutron, holló. Sokkal oldottabb nyelven, a pillanatnyiság igézetében villantja föl életünket. Látszólag fegyelme­ zetlenebb, mint Tomka, de legsike­ 95 �rültebb versei eredetiségről, a nyi­ tott személyiség szárnyalásáról győ­ zik meg az olvasót. Indulataikat, emberi-költői vágyaikat is nagyon eltérő megnyilatkoztatásban vetik papírra. Tomka a szavak-szókapcsolatok pontosan érzékelhető ke­ ménységével, asszoszociációs teré­ vel, Újházy pedig a játék és valóság határán kimondott félszavak­ kal, elhallgatásokkal ítélkezik. A Magányunk leltára szerzőjénél, csaknem minden esetben érezzük a megélt intuíció teremtő szerepét, Újházynál sokszor a fontos dolgok is véletlenül születnek. A két kö­ tetet egymás mellé téve mégis úgy érezzük, szervesen kiegészítik egy­ mást. Amit Tomka Mihály össze­ gez a Magányunk leltára három ciklusában, azt Ú jházy kivetíti-tárgyiasítja a valóság problémakörei­ nek konkrétságában. A Szülőfa­ lum, Elásott ékszerek, Nagyanyám, Vakolatok egy vályogház falára cí­ mű versek nosztalgikus emlékképei, gyermekkort idéző mozzanatai mintha csak Újházy László Erőt vettek rajtam kompozíciójában foly­ tatódnának, szürkülnének hétköz­ napokká. A józan belátás, a fölmér­ hető világ pontos érzékelése teszi Ú jházy László számos versét „cini­ kussá” , míg Tomka Mihály hasonló tartalmú költeményeiből az alkotó személyiség önpusztító magánya ol­ vasható ki. Az irodalomtörténetből jól ismert ez a kétféle viselkedés, Tomka Mihály és Újházy László sajátos világának teljes megismeré­ séhez azonban az olvasói kíváncsiság értő figyelme kell. Várakozá­ sunkat megérdemlik mindketten, hisz a Magányunk leltára és A békae jegyében című szép kiállítá­ sú kötetek a tehetség biztos jegyeit hordozzák. (Békéscsaba). M A D ÁR JÁNOS �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: PR A ZN O V SZ K Y M IH Á LY lexa Károly kritikus (E L T E , B p .) ; Ardam ica Ferenc író (Losonc, Cseh­ szlovákia); Cs. Varga István irod.tört. (E ger); Fráter Zoltán kritikus (B p.); G hyczy Tamás népművelő (B p .); K issné N ovák É va főiskolai tanár (Szeged); Korm os Sándor köl­ tő (B p .); Lőrinczy H uba irod.-tört. (Szom bathely); Lőrinczy István költő (Salgótarján); Madár János költő (N yíregyháza); Magyar József költő (N yírbátor); Nagy András író (B p.); Petrőczi É v a (költő) (B p .); Pósa Zoltán író (B p .); Romsics Ig­ nác történész (M agyarságkutató Cso­ port) ; Szakály Sándor történész (H adtörténeti Intézet); Takács Jó­ zsef író (H ódoscsépány); Tandori D ezső író-költő-m űfordító (B p .); Vitray Tamás (M T V , B p .) . A A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.44764 N . S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (H ELIR) Budapest, V .f József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Pt, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z i r a t o k a t é t r a jzo k a t n e m ő r z ü n k m eg é s n e m I S S N : 00555-8867. I n d e x : 25-925. k ü ld ü n k v is s z a . �Á ra: 16,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/5. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fb8069142812f11193c7992b3361caf8.pdf 431a6fd494629101ed7ca1a5051d7daa PDF Text Text �Tartalom X X . É V F O L Y A M , 2. SZÁM 1. Tóth L á s z ló : . . . mereng a dán királyfi (vers) 3. Bóc Imre: Haladék-nap (novella) 11 . Endrődi Szabó Ernő: Súlyos szómolnárok (vers) 12. Siklós László: Otthon-talanul (novella) 18. Lukács Gergely Sándor versei ABLAK 20. Simor András: Venezuelai költők V A L Ó SÁ G 25. Kerékgyártó T. István: Értékek a mai társadalomban (tanulmány) 34. Horváth István: A karavánnak pedig előre kell haladnia 37. Szeróczki Bertalan: Önszervező közművelődést! 40. Korill Ferenc: A reformoknak is megvan a maguk sorsa? 46. Hortobágyi Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kelemen Gábort__ É L Ű M ÜLT 48. Praznovszky Mihály: „Az Élet a Történelem tanítómestere” (Interjú B elitzky Jánossal) 56. Belitzky János: Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 63. Péter Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István (Romsics Ignác) M ÉRLEGEN 65. Laczkó Pál: Próza-olvasónapló 74. Zoltai Dénes: Egy írástudó visszatér (Csongrády Béla) 77. A Lukács-vita (Németh János István) 80. Kardos András: Utópiák és kínok kertje 84. Sz. Haltenberger Kinga: És mégis élni k e ll... 88. Réti Zoltán: Szabó Vladimír kiállításának megnyitóján 91. Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) A címoldalon BAD ACSO NYI SÁNDOR grafikája (részlet): a 17. o. SZABÓ TAM ÁS, a 19. o. M UZSNAY ÁKOS, a 33. o. és 45. o CSEM NICZKY ZO LTÁN kisplasztikái láthatók. (Válogatás a 16. salgótarjáni tavaszi tárlat anyagából.) A 48. oldalon dr. B elitzky János portréja. (Fotó: Buda László.) �TÓ TH LÁ SZ LÓ ...mereng a dán királyfi (A M Á SIK ) Kitörné csontom rácsait húsom falán dörömböl egy másik ember s ha tudna kibújna a bőrömből Kibújna és futna tőlem menekülne messzire és én kíváncsian nézném nélkülem élni bír-e É n : a semmi dobhártyája. A semmi szeme, mellyel rálát a meglevőre, s a nemlevőre is. Én. Hányszor mondom: én, én, én, én. Én. Mi van e mögött? M i van e szó mögött, s a mögött, hogy annyisszor mondom: én. Én, én, én, én. D e mégsem hagyhat el ő soha hiszen teste az enyém és bármelyikünk szóljon is mindketten azt mondjuk: én (A Z E G Ü N K ) E gy őrülttel társalkodom napok óta vele élek azazhogy bennem él nem sejti senki a létezését Én. Hányszor mondom: csak én tudom én, én, én, én. Én. hogy velem van szüntelen Mi van e mögött? beszélek hozzá és visszaszól Mi van e szó mögött, leheletétől megolvadnak a kövek s a mögött, a kiürült űr felzeng szavától hogy annyisszor mondom: hajam színe a haja színe én. Én, én, én, én. s az ő szeme villan a szememben É n : kőbe hajló rózsa. a mozdulataitól oly jellegzetesek É n : végsőt csobbanó sivatag. a mozdulataim Csontra meztelenedett ujj, hanghordozása alapján ismerni rám s a köréje tekert ha megszólalok hajszál, egy őrülttel társalkodom napok óta mely sosem volt senkié. én kérdezek - ő válaszol Szemüregem kiszikkadt tenger medre,. azután ő kérdez - s én felelek nem tudom mit akar mélyén a fényben fel-felcsillanó kagylóhéjak, nem tudja mit akarok felnézek az égboltra s azt mondom: kihűlt képek, megíratlan metaforák „A z egem az eged” holt meteorjai. s ő azt: É n : kozmosz remegése, dübörgése. „A z egünk” (ÉN ) 1 �(M IN T T E M E T I) A halott fölkél az ágyból kiballag a fürdőszobába tükörbe néz s az arcomat látja benne fogat mos törülközik általam mindenütt a nyomomban van reggelizik velem az asztalra könyökölök tenyerembe rejtjük a fejünket velem együtt ül a vécén beszél a számból érdemeim erényeim néki köszönhetem vétkeimért őt okolom lépteim koppanásában is az ő léptei énekelnek döglött macska nyávogását hallom a fülével kővé merevült virág illatát szívom magamba az orrával s a szemével látom mint temeti be magát földdel egy béna sírásó (E G Y M Á S S A L S Z E M B E N ) Ülünk egymással szemben és nem látjuk egymást. Mintha nem ugyanabban az időben ülnénk egymással szemben, hanem néhány éves, évszázados eltéréssel. Mintha nem is ugyanabban a térben. Mintha úgy ülnénk egymással szemben, hogy egyikünk már rég nem él. Vagy úgy, mintha még meg se született volna. Mintha egyikünk egy másik időből, s egy másik térből hajolna át ebbe a mostaniba. E gy másik létből. Ebbe a mostaniba, melyben egymással szemben ülünk, és nem látjuk egymást. Beszélgetünk egymással és nem halljuk egymást. Noha, visszanézünk a másikunkra és visszaszólunk neki. (Húsa-foszlott koponyáját tartva kezében mereng a dán királyfi.) 2 �B Ó C IM R E Haladék-nap G oldberger István és Weisz Tibor bajtársaim emlékének, akiket 1944. március 27-én végez­ tek ki a lyoni Fort de la Duchére erődben. Ha felébredek, hunyorgó szemem először a tapétát látja. A tapéta apró virágmintás, kék alapon kis, rózsaszínű virágok. Hasonlítanak a szegfű­ höz. Oeillett, így mondják a franciák. Oeil - szem, oeillet - szemecske? Lehet. Sok kis szem, mind engem néz. M it néznek rajtam. Igen, itt fe k ­ szem a homorúra süppedt matracú vaságyon és élek. M ég élek. M it keresek én itt? Idegen szobában, idegen országban? Idegen háborúban. Idegen há­ ború? Nem, nem idegen. A z én háborúm. M ert ellenem irányul - ellenem is - és én védekezem. Védekezve támadok. V agy tám adva védekezem? Mindegy. H a csak védekeznék, ők lennének az erősebbek, ha támadok, ha támadunk, mi vagyunk azok. Mert mienk a meglepetés előnye. A m íg még élünk. Van, aki már nem él. Sokan nem élnek már. Látom magam előtt az arcukat, ahogy félálomban a tapétát nézem. A z ő szemük néz rám? Sok szegfűszem. A tapétát látom, ahogy hunyorgok és az ággyal szemközti falon azt a nagy, bizonytalan körvonalú foltot. Valam ivel a mennyezet alatt kezdődik és majdnem a falfelület közepéig ér. A folt enyhén barnás színű és bár kör­ vonalai bizonytalanok, mégis élesen válik el a tapéta kék alapszínétől. V a ­ jon melyik elődöm, a szoba melyik lakója hagyhatta itt emlékbe? Mi lehe­ tett ennék a foltnak a története? Hogyan keletkezett? É s rólam milyen emlék marad majd ebben a szobában? A z a négy kis karika a festett pu­ hafaasztal linóleumborítóján, melyet petróleumfőzőm átforrósodott lába­ zata égetett? Könyveket raktam rá, hogy a háziasszony észre ne vegye. Nem mintha félnék tőle. D erék asszony. A szobáért ugyan kissé borsos árat kér, de ebbe már beszámítja, hogy nem jelent be a rendőrségen. Kockáztat. Nem is keveset. Igaz, én is óvatos vagyok. Igyekszem nem lebukni. Hamis ira­ taimban nem is szerepel ez a címem. Így nem valószínű, hogy felfedjék. H a csak valam elyik szomszéd nem jelent fel. Úgy tudják, diák vagyok, ebben az egyetemi kisvárosban sok a diák, nem tűnik fel. Valóban az is vagyok. Azaz csak voltam. Am íg nem kellett bujkálni. Ha tudnák mit csi­ nálok délutánonként, vagy esténként... Azt már nem kockáztatnák. Nézem a foltot a tapétán. Meghitt barátságban állok ezzel a folttal. Mert ez különös, mondhatnám különleges folt. A z én foltom. M indig más alakot vesz fel. Am ikor fél éve a szobát kivettem és először megláttam, féltem tőle. A z első este - akkor még kora ősz volt - a szoba félhomályá­ ban vicsorított felém. Gestapós feje volt. Féltem a szobától is. Első illegá­ lis lákásomtól. A szállodában már nem maradhattam. Kétszer is keresett ott a rendőrség. Ilyenkor elbújtam a szálloda elhagyott padlásterén. A sok ócska 3 �lom között. Mert akkoriban már előre tudtuk, ha értünk jönnek, ha razzia készül. A Mozgalom jelezte. A Todt-szervezet munkaszolgálati behívója után aztán végképpen el kellett tűnnöm onnét. A z első időkben féltem a szobától. M it csinálok, ha jön a razzia? H a­ gyom magam elhurcolni a későbbi menekülés halovány reményében, vagy védekezem? A falhoz lapulva pisztolyt rántok és lövök? Akkor belém eresztenek egy sorozatot és újabb folt keletkezik a tapétán. Annak milyen slakja lesz? Később megnyugodtam. Ebben a külvárosi házban, a manzárdszobában nem keresnek. Minden házat mégsem kutathatnak át. Hányan élnek még rajtam kívül illegálisan a városban? Hamis papírokkal, be nem jelentett lakásokban? Lehetnek több ezren is. A z egyetemre persze már nem lehet bemenni. Ott elkaphatnak. A z első hetekben nem is mertem a szobában maradni. Csak aludni jártam fel. A kkor éreztem biztonságban magam, ha már elhagytam a házat. Most, mintha megfordult volna a helyzet. Itt érzem biztonságban magam, a bi­ zonytalan, veszélyekkel teli külvilágtól, a várostól, az utcáktól, a vasúttól, a gyáraktól elszigetelten. Itt nyugszom meg, ha egy-egy vállalkozásunk reszkető félelme után végre visszatérek: no, ezt is megúsztam, ezen is túl vagyunk! A folt alakváltozása csak hetekkel beköltözésem után kezdődött. Addig mindig gestapós fej maradt. E gy este figyeltem fel rá, mennyire hasonlít a kurszki körzet térképéhez. Amelyre aznap tűztem fel a megindult offenzíva előre, felénk, nyugat felé haladó gombostűit. Szemből nézve a folt bal oldali széle pontosan rajzolta a keleti front vonalát. Am ikor Alexet elfogták a foltnak halálfej alakja volt. A szemüregek he­ lyén mintha sötétebb lett volna, mintha sűrűbbek lettek volna ott a barná­ vá színeződött szegfűminták. A szemüregek engem néztek, A lex szemével, akivel néhány napja még a Rue Lafontaine-en sétálva beszéltük meg a más" napi vállalkozás tervét. Amelyen aztán elfogták, majd röviddel utána k i­ végezték. A folt ezután szinte minden alkalommal más és más alakot öl­ tött számomra. Mást ábrázolt reggel, és mást este, mást, ha borús, és mást ha napos volt az idő, mást vállalkozás előtt, és mást, ha visszatértem a vállalkozásról. Volt, hogy Országházunk kupolájának formáját utánozta, volt, hogy a kis termoszhoz hasonlító olasz kézigránát mezét vette fel. azét a gránátét, mely délután még a zsebemben lapult. Láttam már szárnyait kiterjesztő madárnak, mely szabadon repül egy szabad égen, a tapéta kék alapú egén, és láttam fürdőkádnak, melybe a vallatás során a fulladás ha­ táráig merítik a megkínzottak fejét a Gestapón. H a felébredek, hunyorgó szemem először a tapétát látja. É s a tapétán a foltot. M ég félig lehunyt szemmel nézegetem, óvatosan pislogva, vajon kit is, mit is ábrázol ma reggel. Ettől függ milyen lesz a nap. A folt ma hall­ gat. Nem ölti magára sem az elnyomás, sem a szabadság, sem a múlt em­ lékeinek, sem pedig a jövő vágyainak formáját. Egyszerű, bizonytalan korvonalú, alaktalan folt marad. A mai nap szimpla hétköznapnak ígérke­ zik, a leghétköznapibb hétköznapnak. Olyannak, mint mindazok, amelye­ ken nem megyünk vállalkozásra. Amelyeken mi is úgy élünk, mint a töb­ biek, a civilek, azok, akiknek legális irataik vannak, akik legális otthonok­ ban laknak, és legalitásuk biztonságosnak vélt, ám valójában bizonytalan létébe merülnek. 4 �A szoba hideg. Előző este, a végrehajtott vállalkozás izgalmától és a bel­ ső feszültség feladat elvégzését követő hirtelen oldódásától fáradtan zu­ hantam az ágyba. Nem volt kedvem, s erőm a kis vaskályhát begyújtani, mely úgyis csak addig melegít, amíg ég benne a tűz. Így hát a szoba áthűlt, kint már tél van, az Alpok vidékén hamar köszönt be a tél. A hegye­ ket hó borítja, komorak és sötétek, most szinte ránehezednek a városra, melynek völgyét körülzárják. Nyáron mintha barátságosabbak lettek volna. V agy csak én látom így? A napsütésben szikrázó hó is barátságos lehet. De nyáron még nem voltak itt a németek, még nem volt itt a Gestapo. Most itt vannak. A hegyek számára közömbös, számomra nem. Végered­ ményben mindegy, hogy nyár van-e, vagy tél. Nem ezen múlik. M it kezdjek ezzel az ajándékba kapott nappal? É s egyáltalán: ajándék­ ba kapott nap-e ez a mai? A Szervezet számára ez a nap céltalan és értel­ metlen, mert mára nem terveztünk vállalkozást. É s számomra? M ikor is élünk mi valójában? A vállalkozások jelentik-e számunkra az életet, vagy a vállalkozások közötti napok, órák? M ikor teljesebb az éle­ tünk? Kockázat közben, vagy utána? Nem, mégis csak ajándék számomra ez a nap. M a nem kell félnem a kockázattól, pontosabban alig kell félnem. Mert kockázat mindig van, csak ma kisebb, mérhetetlenül kisebb a v e ­ szély. Persze azért fennáll. Lebukhatok, nyomomba szegődhetnek, elkap­ hatnak egy utcai razzián. A hamis iratok valam iféle védelmet nyújtanak ugyan. Ám teljesen bízni nem lehet bennük. Minden hamis papír csak ad­ dig biztos, amíg nem kérik. Figyelni kell, állandóan figyelni. Nem követ-e valaki, nem látok-e valahol csoportosulást. Attól a perctől kezdve, hogy el­ hagyom a házat, addig a percig, amíg vissza nem érkezem, feszülten kell figyelnem. M it kezdek ezzel az ajándékba kapott nappal? Mondhatnám, hogy egy nap életet kaptam. M a élhetek kedvem szerint. Elmehetek moziba meg­ látogathatom a fürdőt, levágathatom a hajamat, ebédelhetek, vacsorázha­ tok valam i vendéglőben, sétálhatok az utcán. D e milyen élet ez? A kö­ vetkező vállalkozásra várva? Nem egyéb, mint haladék a halálra. Itt áll előttem ez a haladék-nap. Mit kezdjek vele? A felkelés ceremó­ niája következik, az összes előírt, belémnevelt és belémidegződött rituá­ léval, mosdás, fogmosás, cipőpucolás, fésülködés, reggelikészítés, napról napra ismétlődő cselekedetek, gesztusok monoton sora. Gyakran tartal­ muktól megfosztva, ha figyelembe vesszük, hogy milyen körülmények kö­ zé ékelődnek. Annak a német tisztnek, akit két hete lőttünk le, nem volt-e mindegy, hogy aznap reggel mosott-e fogat, vagy sem? Ha a következő vállalkozásnál ott maradok, nem mindegy, hogy kifényesítettem-e aznap reggel a cipőmet? A z ideiglenes lét bizonytalan légkörében meginog a min­ dennapi cselekedetek értelmébe vetett hit. Mint ahogy ezeknek a - lát­ szólag az életet jelentő - vállalkozásmentes hétköznapoknak a tartalma is tartalmatlan, kitöltetlen, és kitölthetetlen, mert minden csak átmeneti és ideiglenes, éppen ezért jelentéktelen, nem bír fontossággal. Ezekkel az üre­ sen teli napokkal, órákkal szemben csak a vállalkozások állnak, melyek során az idő tizedmásodpercekre bomlik és olyan sűrűvé válik, mint az iz­ zó, cseppfolyós állapotból lehűlő acél. Egyszer még gyermekkoromban, mikroszkópon figyeltem egy életparányoktól nyüzsgő vízcsepp kiszáradá­ sát. A teljes száradást megelőző másodpercekben az élet lelassult a tö­ ménnyé való cseppben, minden mozgás saját fékezett torzképévé vált, mi­ 5 �előtt a pusztulás mozdulatlanságába dermedt. D e nem, ez így nem áll a vállalkozásokra, mert a sűrűsödő idő ilyenkor nem lelassult, hanem szá­ guldott számunkra. A tizedmásodpercek és másodpercek nem percekké, hanem órákká összegeződtek. Itt áll előttem ez az ajándék-nap, ez a haladék-nap. M it kezdek vele? Lassan, habozva megyek le a fakorláttal szegélyezett csigalépcsőn. Tizen­ hat lépcsőfok az első emeletig, ahol magyar család bérli a szobát. A z ő révükön jutottam lakáshoz. Onnét huszonhét lépcsőfok a földszintig, ott a háziak laknak. Sokszor megszámoltam már. Am ikor először feljöttem raj­ tuk, már akkor is. Ha páros szám, akkor szerencsém lesz, izgultam ma­ gamban az utolsó lépcsőfokig. Páros volt. A lépcsők ma már félelmet kel­ tenek bennem. Félek, ma is, lefelé menve, a külvilágtól, ahová ezek a lépcsők vezetnek. „Bonjour Madame, hűvös napunk van ma” - üdvözlöm a lakása ajta­ jában álló háziasszonyt. K ilépek a házkapun és átvágok a kerten - itt ás­ tam el vaskazettába zárva valódi irataimat, útlevelemet, egyetemi indexe­ met. A kopasz fák deres ágai súrolják arcomat, ahogy végiglépkedek a ker­ ti ösvényen. A kertkapu csikorogva nyílik, rég nem olajozták. Kulcsom van hozzá, akárcsak a házkapuhoz. E z a nyikorgás mindannyiszor megrémít, valahányszor valam elyik vállalkozásunkról már a kijárási tilalom idejében térek vissza, a néptelen utcákon, kertek között osonva, a falakhoz tapad­ va, minden neszre feszülten figyelve. A kihalt éjszaka sűrű csendjében a nyikorgás visszhangzó dübörgéssé erősödik, amelyre válaszul bármikor ott lapulhat egy arra menő járőr „H a lt! W er d a ?” végzetes kiáltása. Villamos visz a városközpont felé. Piros villamos. Csönget, csenget, csi­ lingel. Mintha mi sem lenne. Pedig útja ott visz el a német laktanya előtt, melynek kapujában ott strázsál az őr. A megállóknál gyéren felszállingózó utasok mogorva arccal ülnek le. Fatalpú cipőjük kopog, amint végigmen­ nek a peronon. Leülnek, üres tekintettel néznek maguk elé. Figyelem őket. Néha eljátszom velük a „k i kicsoda” játékot. Próbálom kitalálni, ki mi­ lyen ember lehet, mi a foglalkozása, melyek családi körülményei, mire gondolhat. M a erre nincsen kedvem. Ostobaság. Persze lehet, hogy közben valam elyik ugyanezt játssza velem. Vajon milyennek láthat? É s vajon, mi­ lyennek látnám magamat, ha itt ülnék magammal szemben? A villamos visz a városközpont felé. Sűrűsödnek a házak, sűrűsödnek az élelmiszerboltok előtt kígyózó sorok, a felszálló utasok, sűrűsödik a levegő. A kereszteződés után a villamos élesen jobbra kanyarodik, kerekei csiko­ rognak a lekoptatott síneken. Kinyújtott sikolyukat visszhangozzák a szűk utca házfalai. A Piacé Condorcet-i végállomáson szállok le. A négyszögletű kis tér majdnem teljesen zárt, a házak úgy veszik körül, szigorú rendben, mint a kaszárnya falai az udvart. Ezt a teret könnyen lezárhatja a razzia, elég a négy sarkon kivezető utcákat elállni. Ám én tudom, hogy a nagy kávéház melletti ház átjáróház, annak udvarán keresztül egy másik házba lehet jut­ ni, és onnét a Grande Rue-re, ki lehet bújni a hálóból. Mint ahogy a város úgyszólván valamennyi átjáróházát ismerem. Átvágok a téren, a Rue de la Poste irányában. Nem jó utca. Keskeny, ráadásul elég hosszú szaka­ szon nincs mellékutcája, amelybe be lehetne kanyarodni. Igaz, ott a főpos­ ta. három kijárattal, ez azonban csak akkor hasznosítható, ha valaki kö­ vetne és le akarnám rázni. 6 �M ár jó ideje képtelen vagyok másnak látni az utcákat, a házakat, mint terepnek. Terep az egész város. M ikor, hogyan vált azzá? Am ikor az öszszeomlás után ide menekültem, a kettéosztott ország „szabad” zónájába, azonnal megejtett a városka varázsa. Első nagy felfedezésem volt, hogy a város bármelyik utcájában, nem is oly távoli perspektívájában ott maga­ sodtak a hegyek, az Alpok, melyeket addig - az ideérkezés svájci átutazá­ sát leszámítva - csak hallomásból ismertem. Mintha ölelő karjaikba zár­ nák a várost, óva minden veszedelemtől. Csak később, fokozatosan fedez­ tem fel a város rejtett kincseit. A z óváros ódon házait, girbe-görbe ut­ cácskáit, a félelem és gáncs nélküli Bayard lovag szobrát, az öreg fák lombjai alatt meghúzódó parkokat, a várost átszelő két folyó hídjait, a bástyára felvivő kötélpályát, az egyetem vidám és gondtalan diákéletét, melyet még később is alig zavart meg az olasz megszállók - magukat a szö­ vetségeseknek bármikor megadni kész - serege. M a már csak terepet látok a terekben, az utcákban, a házakban. M elyik miért alkalmas vagy alkalmatlan egy-egy vállalkozás végrehajtására, honnét lehet feltűnésmentesen megközelíteni őket, miképp lehet onnét a vállal­ kozás után elmenekülni. M elyik ház kapumélyedése nyújt védelmet, ha összecsapásra kerül sor. Megfelelő-e az élelmiszerjegy-elosztó iroda elhe­ lyezkedése ahhoz, hogy a fennmaradásunkhoz szükséges jegyeket onnét el­ rabolhassuk. M elyik pad a téren, melyik kávéházi terasz, vagy melyik ut­ casarok a legalkalmasabb találkozóhelynek. Terep az egész város, alig van olyan pontja, amelyhez ne fűzne valam iféle terepkapcsolat. Most is, itt a Rue de la Poste-on, amellett a ház mellett visz el utam, amely előtt Jacques lelőtte a milicistát. Ott állt a szemközi járdán a „Chez M argot” divatárubolt előtt a fedezet, köztük én is, életem első me­ rényletén. A „Chez M argot” kirakata nem változott. Ugyanaz a néhány nyakkendő, sál, zokni van kint most is, mint akkor. A z árcédulára azt is ráírták, hogy hány textilpontot kell leadni értük. M it gondolhatott magá­ ban a „Chez M argot” tulajdonosa, amikor a lövések hallatára, sietve le­ húzta üzlete redőnyeit? Nézegetem a kirakatot, és közben a kirakatüveg visszatükröződésében rutinszerűen figyelem, nincs-e valaki a nyomomban. A Rue da le Poste az árkádos G rande Rue-be torkollik. A késő délelőt­ ti órák ellenére itt már nagy a forgalom, ez a város üzletutcája, sodródom a tömeggel. Itt-ott egy-egy német egyenruha tűnik fel, s ez nem zavar, ők is sétálnak, nézelődnek. Szolgálaton kívül vannak, akárcsak én. A Grande Rue-ből egy kis átjárón - passage-nak mondják a franciák - át lehet jutni a városi parkba. A rra veszem az utam. A park szinte nép­ iden ezen a hideg októberi napon. A sétányokat hó borítja, a bokrok de­ resek, a fákon vastagszik a zúzmara. Lesöpröm az egyik padról a havat, leülök. Rövid, bélelt zekém - canadienne-nek hívják - melegít, a nap is kibújt, nem fázom. Csönd van és nyugalom, a hókristályok vakítva v e ­ rik vissza a napfényt, mintha béke lenne. Egyszer majd kitavaszodik, be­ köszönt a nyár is és ezen a pa don sokan ülnek még. Akkorra talán már valóban béke lesz. K i éri meg közülünk? A pad bizonyosan. Megsimoga­ tom. Közben kezem a havat markolja, hógombócot gyúrok. Jó lenne hó­ labdázni, csak nincs kivel. Messzire elhajítom. A hólabda reménytelenül halad végig kezem szabta röppályáján és hullik a semmibe. A kézigrá­ nátot is így kell elhajítani. Kibiztosítani, tízig számolni, és dobni. A német gránát nyeles, az olasz termosz alakú, az angol ananászformájú. 7 �sirályok éles sikolyát hozza a szél. Nem messze verébcsapat veszekszik egy kenyérmorzsán, még sincs béke. Köztük sem. A nagyszünetben az iskola udvarán hólabdáztunk. Pufi volt a céltábla. M i lehet vele? É s a többiek­ kel? Front, munkaszolgálat, ki él még közülük? Közülünk? Hogy szeret­ tük a telet! Korcsolyázás, szánkázás, a gesztenyésnéni a körúton! „Friss a maróni, ötöt tíz fillérért!” A közeli hegyekről szél indul, eleinte csak lágyan, alig érezhetően rezeg­ ted meg a fák ágait. Minden fuvallatára porszerűen hull le róluk a hó. E g y ­ re erősödő széllökések érik egymást, a hó most már szinte kavarog. Fázó­ san húzom össze prémgalléromat. Felállok. A Place Grenette felé indulok, lassan ideje lesz ebédelni. A közelben ismerek egy kisvendéglőt, hátsó termében jegy nélkül lehet étkezni. Nem olcsó, de tisztességes adagokat szolgálnak fel. Húst, valódi krump­ lival. Paul jön velem szemben, a túloldali járdán. A kis Paul, ahogy hívjuk. „ L e petit Paul” . Alacsony termetű, fekete hajú, mokány fiú. Ahogy meglát habozva megáll, pontosabban lassítja lépteit. A konspiráció nem tiltja ugyan, hogy találkozzunk, csak éppen nem ajánlatos. Most szükségem van a kis Paulra. Valakire, akivel beszélhetek. Valami ilyesmit látok rajta is. M eg­ állok és intek neki. Csak úgy, kérdően, szinte alig észrevehetően, hogy mit szól hozzá. Ő is megáll. Látom rajta, az óvatosság viaskodik benne a ma­ gánnyal. Utóbbi győz. Átjön, mindketten fürkészve körülnézünk, nincs-e valaki a másik nyomában, aztán együtt elindulunk. E gy ideig hallgatunk. Élvezzük az együvétartozást, mindazt, ami összeköt bennünket. Paul jó­ kedvű. Meséli, hogy tegnap, még a vállalkozás előtt, megismerkedett egy bomba nővel. A G alerie áruházban elárusítónő és délutánra randija van vele. K i kell használni a szabad időt - nevet. Kérdés, lehet-e valam it kez­ deni vele. M ert ugye, a mi körülményeink között tartós kapcsolatról szó sem lehet. A z mindkét fél számára, túl veszélyes lenne. M ég így is. Hallgatom Paul fecsegését és szeretném elmondani neki, mennyire örü­ lök, hogy találkoztunk, milyen jólesik most a jelenléte. Persze minderről nem szólok semmit, helyette megkérdem jön-e ebédelni? Sajnálattal közli hogy teljesen leégett, egy tízese maradt mindössze a legközelebbi zsoldosztásig, arra meg szüksége lesz a délutáni randinál. Valahová csak be kell ülnie a nővel. É n éppen valam ivel jobban állok anyagilag, meghívom ebédre, és kölcsönzök neki egy százast. A vendéglő hátsó terme még megőrizte régi patináját. A falakat vörös kárpit borítja, aranycsíkos díszítéssel, az asztalon abrosz. Itt ülünk Paullal és örülünk a körülményekhez képest kellemes ebéd utáni nyugalomnak, mintha nem is lenne holnap, mintha nem lennének rákövetkező napok, he­ tek, amelyeket túl kell élnünk. Próbálom száműzni gondolataimból egy esetleges razzia lehetőségét, de szemem már fürkészi a terepet. A kony­ ha felé csapóajtó vezet, azon keresztül ki lehet jutni. B ár talán jobb, ha hagyom magam igazoltatni. K ét diák miért ne ebédelhetne itt, a hamis pa­ pírok jók. Közben már gyors számvetést csinálok, nincs-e nálam valami kompromittáló irat, amit esetleg le kell nyelni. Ostobaság - legyintek ma­ gamban - nem lesz razzia. M iért pont most lenne? Bár ide sok feketéző jár, értük is jöhetnek. Nem gondolni rá, csak elmerülni ebbe a nyugalom­ ba, ebbe a látszatbékességbe. 8 �Pault nézem, amint nyugodtan szívja a cigarettáját. Csak én lennék ilyen aggályoskodó, ilyen nyugtalan természet? Pault szemmel láthatóan nem gyötrik a razzia, a holnap gondjai. Persze ki tudja? Most már szeretnék minél hamarább kint lenni. A terem zártsága idegesít. Mintha közelednének a falak. A szűkülő, összehúzódó tér fojtogató levegőjében nyugtalanul lesem az ajtót, várom az egyenruhás alakok megjelenését: „ A papírokat” ! A z ajtó azonban nem mozdul, és éppen mozdulatlanságával képviseli a bármikor bekövetkezhető lehetőséget. Paul megérezhetett valam it aggo­ dalmamból, mert megnyugtatóan helyezi kezemre a kezét. A falak vissza­ kerülnek régi helyükre. M ég rendelek két kávét, valódi babkávéból és hí­ vom a fizetőt. A k it francia szokás szerint „garcon” -nak - fiúnak - kell szólítani. M ég ha 60 éves is. „G arcon, l’addition s’il vous plait” , „fiú , az összeadást kérem, ha önnek is úgy tetszik” . A kávé jó. V alódi cukrot is adtak hozzá, nem szaharint. Hagyom, hogy elernyedjek. Az asztaloknál ülők beszélgetése monoton zsongássá olvad össze, mely tompa, egyöntetű közeggel vesz körül. Mintha akváriumban úszkáló halak tátognának. - Van nálad zsebkendő? - kérdem Paultól, ami konspirációs nyelvün­ kön, melyet akkor használunk, ha nem vagyunk magunk között pisztolyt jelent. A virág kézigránátot, a fuvola géppisztolyt. Paul tagadóan rázza a fejét. - Nálam sincs - mondom, mire Paul legyint. A vendéglőből kilépve körülnézünk. A z utca nyugodt. Elbúcsúzunk. Paul siet a randijára. A városközpontnak veszem utam. M it kezdek a nap még hátralévő részével? Előttem az egész délután, az esti kijárási tilalo­ mig. Elhatározom, hogy beülök egy moziba. Valam i új francia filmet ját­ szanak: A z éjféli látogatót. Nem sok jót várok tőle. Milyen filmek ké­ szülhetnek itt a német megszállás alatt? A z előadás csak másfél óra múl­ va kezdődik. Mindenesetre megváltom a jegyet. K ét órát agyonütök ezzel is. Újból céltalanul mászkálok az utcákon az előadás kezdetére várva. Most érzem csak át ennek az eseménytelen napnak teljes ürességét és céltalan­ ságát. Hát számomra, számunkra valóban már csak a harc, a vállalkozás jelentheti az igazi életet? Hát már semmi sincs, csak ez? Ügy látszik, a d ­ dig, amíg ennek a háborúnak vége nem lesz, ez már így lesz. Mert hiszen lehetne olvasni is. Van otthon néhány felvágatlan könyvem, de ha olvasni kezdek, képtelen vagyok figyelmemet a könyvre összpontosítani. Gondo­ lataim állandóan el-elkalandoznak a holnap vállalkozásaira, a tegnap meg­ úszott veszélyeire. Randizhatnék is, mint Paul, ha túl tudnám tenni magam a felelősségen, amit a velem kötött ismeretség veszélye jelent. A partnernek is, nekem is. Néha oly’ valószínűtlen, valószerűtlen minden, hogy szinte azt képzelem, nem is igaz mindez, ami velem, ami körülöttem történik. Nem egyéb láz­ álomnál, amelyből rövidesen felébredek, csodálkozva azon, hogy ezt a kép" telenséget álmomban valósnak foghattam fel. Ahogy lődörgök az utcán, pillantásom a Hotel Palace-ra téved. A szál­ lodát a német városparancsnokság foglalta le. A porta előtt őrség, a tisztek egymásnak adják a kilincset. M ár felmerült a gondolat, hogy az úttestről, kerékpározva, be lehetne hajítani néhány kézigránátot a hatalmas hall üveg­ 9 �ablakán. E d d ig azonban parancsnokságunk ezt túl kockázatosnak ítélte. Ha gépkocsink lenne, úgy esetleg. D e csak kerékpárjaink vannak. A folyópartra érek. Átsétálok a hídon, közepén megállok. Bámulom a rohanó vizet, mely honvágyat ébreszt. A vizet éppen úgy lehet nézni, mint a tüzet. Azok nézik, akik magányosak. Órámra pillantok. Ideje lassan visszaindulni a mozihoz. A film meglepetés. Középkori történetnek álcázott szimbolikus ellenállá­ si film. Érthetetlen, hogyan engedélyezhették. A zárójelenet szinte egyértel­ mű. A földre lopakodott gonosz, miután képtelen legyőzni a szerelmeseket, kővé változtatja őket. Ám szabadságvágyukat, szerelmüket így sem tudja megtörni, mert szívük szoborként is tovább dobog, azt nem hallgattathatja el semmi. A z előadás végén a közönség tapsba tör ki. Bódultan sodródom a kijáratnak és sajnálom, hogy nem tart tovább az álomvilág, vissza kell térnem a valóságba. Ezen a téli napon már korán esteledik. Meggyújtották a gyér utcai v i­ lágítást is. Sorra zárják az üzleteket, közeledik a kijárási tilalom órája. V a ­ jon hogyan sikerült a kis Paul randevúja? M ajd holnap elmeséli. Holnap! Lassan vége a napnak. Lejár a haladék, a holnap benyújtja a számlát ezért a napért. A villamos már majdnem üres. Lassan, fáradtan vonszolja magát a külvárosba. Én is fáradt vagyok. Fáradt a holnaptól. A villamos ablakait bevonta a zúzmara, kesztyűmmel kis körfelületet tisztítók meg rajta. Ezen keresztül bámulok ki a semmibe. Holnap ugyanitt jövök majd vissza a v á ­ rosba, de akikor már nem áll előttem egy haladék-nap. M ár érzem a félel­ met, mely úgy burjánzik bennem, mint beteg szervezetben a rák. M i tör­ ténne, ha megbetegednék? H a magas lázam lenne? Akkor holnap nem me­ hetnék el. Otthon, ha lázam volt, nem kellett iskolába menni. Itt még orvost sem hívhatnék az illegális lakásra. Nem lesz lázam és készülni kell a feleltetésre. „Készültél fiam ?” - kérdi a tanár. Igen. Készültem. Felkészültem. A lakáshoz vezető külvárosi utca néptelen. Magányos lépteim alatt csi­ korog a hó, mint fogak között a homok. A z elszórt lámpák fényköröket rajzolnak az úttestre, a körök között sötétség. A kertkapu nyikorog, a há­ ziak még nem zárták kulcsra. A földszint lefüggönyözött ablakából kis fény­ csík szűrődik ki. Talán vacsoráznak. A z első emeleti magyar családnál is ég a villany. Menjek be hozzájuk? Néha elbeszélgetünk, vagy hallgatjuk a londoni rádiót. Most valahogy nincsen kedvem hozzá. Minél előbb bezár­ kózni, egyedül lenni, lefeküdni, aludni, hosszan, nagyot aludni, végigaludni az egészet. Belülről kulcsra zárom az ajtót. Ha razzia van, ez is adhat egy kis idő­ nyereséget. A szoba hideg. Begyújtom a kis vaskályhát, fedőlapján majd kotyvasztok valamit. Mindegy, hogy mit. Körülnézek gyér élelmiszerkészle­ tem között. E gy doboz keksz, fél zacskó cukor, makaróni, tegnapelőttről maradt kenyérdarab. Felteszek egy lábas vizet, majd kifőzök egy kevés tésztát és meghintem pótkákaóval. Am íg megfő, a maradék kenyeret rág­ csálom. Hamar végzek az egésszel, levetkőzöm, és ágyba bújok. A vaskályha lassan kialvó tüze rőtes félhomályba borítja a szobát. Egy-egy fellobbanása a bútorok árnyait vetíti a falra. Ahonnét pislogva, hunyorogva néznek rám a szegfűszemék. Szemben velem, a falon, ott a folt. Dühödten vicsorítja rám farkasfogait. Jó lenne valam i szépet álmodni. A kályha tüze egy utolsó lobbanással kialszik, a szoba sötétbe borul. D e a folt a sötétben is rám vicso­ rít. Érzem, tudom, rámtör az éjszaka rossz álma. Holnap vállalkozásra megyünk. 10 �E N D R ŐD I SZABÓ ER N Ő Súlyos szómolnárok halljátok ezt a suhogást ezt a fénytelen zenét a kis zöld bársonyharmonikákat k üllős üvegkés darálja-metéli szét a csend alagútjain érkezel szemedbe néz erősen - énekel s lábad elé hever a bánat (s akár kagylóhéjhomok a kölyök szelet - ha támad) üvegrepedés hangja vérzi föl a szádat melledben forró bársonydrapériák vak madarak hangos csapkodása véredben rozmaringszag és izzó mák zubogása (testvéri nimfákkal vétkezel ó torokcsípő fulladt nimfajáték kávézacchomályban érdes vágyak mint lassú zöld máglyán égő üvegbárszék vagy mint egymásba-robogó forró vásznak) a csend alagútjain érkezel májkők üveghang szabdalja arcodat súlyos szómolnárok lakják be versed s nem lehet és a nem szabad halljátok ezt a suhogást ezt a fénytelen zenét a kis zöld bársonyharmonikákat küllős üvegkés darálja szét 11 �SIK LÓ S L Á SZLÓ Otthon-talanul Hát hazajárok újra. Minden műszak után ugyanúgy, mint sráckoromban. K i­ törölhetem emlékeimből azt a nyolc évet, ami közte volt: házasság, gürizés a lakásért, feleség, két gyerek, nyolcadik emeleti berendezett összkomfort. K i­ törölhetem? Apám-anyám ugyanaz. A konyhájuk, a szobájuk is. Mégis más. Nem tudok úgy ajtót nyitni többet, ahogy régen... Anyám mindennap megörvendeztet valamivel. Egy mozdulat, az élet íze, a mosakodás szappanszaga: valami hitvány kis kérés, ami mögött fáradtságot érzek, beletörődést, elmúlást. Engem nem érdekelnek az évszakok. Legalább­ is nem úgy, hogy most mi következik. Mihelyst beérek a házak közé, nyitom az ajtajukat, attól kezdve mégis érdekel. Tesznek róla. - Segíts apádnak fiam, ne ő hordja a tüzelőt - fogad örömmel anyám. Sokat köhög mostanában. Köhög és fullad .. . - Menjen el orvoshoz, gyógyíttassa magát. - Van neki pirulája, jár kezelésre is. - Olyan orvoshoz menjen, amelyik meggyógyítja. Vagy szanatóriumba utalja. - Apád nem dug az orvos zsebébe pénzt, ha felfordul se. Én már mond­ tam neki. Az a válasza, hogy mindnek kötelessége az ingyenes gyógyítás. Az is felesküdött a szocializmusra. - Más az eskü, más a közért. Persze, hogy felhozom a szenet. Azt hiszem, az első futamnak vége. De nem. - A kéményt is ki kellene tisztítani. Idén még nem járt a kéményseprő. Múlt éjjel a szél visszavágott egy maréknyi kormot. Takaríthatok. Apám hazajön a műszakból aktatáskájával, ami ősidőkből való, szíjak, rávarrások tartják össze, s egyik jellemzője, hogy lapos. Igazán nem értem, mi­ nek hordja, mert az igazolványain, a tízórain, újságon kívül más nincs benne. Talán a tudatának kell, hogy ne érezze magát teher nélkül, valamibe kapasz­ kodjon. Ez a táska a múltat is jelenti: még az apjától örökölte. Akkor az apja életének a nehézsége is benne van. Így már nem is olyan könnyű, ami­ lyennek látszik. Anyám megérkezik a fekete lakktáskával, ami átmenet a retikül és az uta­ zótáska közt. Le se vetkezik, csupán cipőt vált és felkap egy reklámszatyrot, máris indul a boltba. A cipőváltás talán rituális, talán azért teszi, mert az elő­ zőben már elfáradt a lába. Ezt még nem kérdeztem tőle. Azt se, hogy mért nem spórol meg egy utat: mi lenne, ha hazafelé egyenest a boltba menne? Hisz’ előtte jön el. Hazajövetelük sorrendje változik, ha az öregnek valami társadalmi elfog­ laltsága akad. A szakszervezet több bizottságában dolgozik: a műhely segé- 12 �Iyezőbizottságának az elnöke, a kulturális bizottság tagja, szemináriumi fele­ lős, és a Vöröskereszttől is kap feladatot. Ilyenkor anyám érkezik elsőnek, még a bevásárlás után is egyedül van. Ezt az időt takarításra használja. Csak kistakarításról van szó, hisz’ a nagy kirámolást szombaton, esetileg va­ sárnap délelőtt csinálja apám segítségével. Az öreg elhúzza a bútorokat, le­ viszi a szőnyeget porolni. Régebben lázadt az örökös húzkodás ellen, de las­ san beletörődött sorsába, szégyel t e végigkérdezni a szakikat, náluk hogy van ez. Most már meg van győződve róla, minden családos ember sorsa a bútor tevése-vevése. Csakis azért szerettem volna beépített bútort egy lakótelepen, hogy ne tudd húzogatni, mondja morogva az anyámnak. Bár amilyen mániákus vagy, ott is kitalálnál nekem valamit, teszi hozzá. Anyám a napi kistakarítás, ágybevetés után főzéshez lát. colja a krumplit, tésztát kavar nokedlihez vagy rizst tesz következik, ha van, pörköltnek, sültnek, végül a zöldség, több napra. Vagy savanyúságot készít. Tudja magáról, nem san, de a műszak után ezt nem is várják tőle. Közben még szen a legtöbb asszony ilyenkor a konyhában áll vagy ül. Akkurátusan pu­ fel. Aztán a hús ha húslevest főz, főz valami gyor­ szomszédol is, hi­ Most, hogy már hűvös van, kihamuz a szobában és rögtön utána begyújt, melegedjen föl a lakás. Apám megtanította őt arra, milyen módon tüzelhet takarékosan. Lassú tüzet rak, nem pakolja meg kályhát és kis huzatot hagy az égéshez. Mert nagy lángnál az energia gyorsan szabadul fel és kiviszi a hu­ zat. Apám örül annak, ha a kémény nem tiszta. Ezen a ponton nincsenek egy véleményen. Anyám azt vallja, a kéménynek mindig tisztának kell lennie, kü­ lönben pocsékba megy a tüzelő. - Volt a szeneskamrában egy kéménykotró kefe, de apád két éve köl­ csönadta és az illető nem hozta vissza - mondja anyám a magáét. - Arra meg nem emlékszik, kinek adta. Mondtam neki, írja fel az ilyesmit egy fü­ zetbe, azt meg szégyelli. Hogy még nem felejt annyira, mit képzelek róla! Aztán itt van. Csinálj már valami szerkezetet, fiam, a tisztításához. Rühellem ezt az egészet. A lakótelepen azt hittem, megszabadulok a múlttól. - Az a baj, hogy maguk hagynak a fejükre tojni - mondom anyámnak. Ezek a kémények görbék, kiégtek, elhasználódtak. Vakolatuk nincs, tetejük sincs. Az egész ház ilyen. Már rég le kellett volna dűteni és tisztességes ott­ honokba költöztetni magukat. - Mit tegyünk fiam, még nem kerültünk sorra. Ígérték a bontást... - De mikor! Határidőt kérjenek. Már mindenütt vannak határidők. Ver­ ték volna az asztalt, hogy a melós kapjon lakást, ne a sok léhűtő. Tudja, ki mindenki van abban a lépcsőházban, ahol mi laktunk? Orvosok, tanárok, színészek. Gyerekük sincs, mégis hozzájutottak. Egy nagyorrú házaspár, na nem azért mondom, mert ellenük vagyok, de annyi ékszert aggat magára az öreg­ asszony, amiből vehetett volna magának. Az ilyeneknek mindent dupla áron adnék. - Honnan tudod fiacskám, mennyit fizettek? - Ha fizettek volna, nem állna a parkolóban annyi autó. Elvetetném mind, ha rajtam múlna. Anyám ahelyett, hogy velem együtt dühbe jönne, boldogan mosolyog. - Mégis csak apád fia vagy, ő tud ilyen szenvedélyes lenni, ő védi öntuda- 13 �tosan a munkásosztály érdekeit. .. Persze, neked egy szavad se legyen, mert te is kaptál lakást. - Csakhogy nekem a vállalat adta. És mint családot alapító fiatal házas­ nak, az nekem járt. Jól néznénk ki, ha még a magamfajta s e . . . - Meg kell értened másokat is. A kéményt pedig csak ki kéne tisztíttatni. A következő állomás a vacsora. Miért nem esik jól az étel? Miért nyammognak órákig, máskor befalják percek alatt azt, amit anyám egykedvűen tesz asztalra? Ülnek ott, mint étvágytalan gyerekek, vézna óvodások, akik nem mozognak eleget. Szinte várom anyám hívó szavát - önmagához is - ejnye, hát nem játszottatok eleget? Miért félsz a homoktól, kisfiam? Minden gyerek felszalad a csúszdára, tízszer is, te meg ülsz akár a kuka. A tányérok így is elpiszkolódnak, a mosatlan nem függvénye az étvágynak. Anyám helyében nem is főznék. Fel kellene robbantani ezt a konyhát. Az egyetlen, ami változást hozhatna ebbe a megáporodott sarokba, a pállott szagok közé, ha kinyitnák a gázt és elfelejtenék meggyújtani az első félórában. Ha csak a paprikáskrumplik, a pörköltek, a fővő csontok, dagadok, fasírtok szaga mosódna egybe! Ahogy nézem az anyámat, kétféle érzés fog el. Vagy közömbös vagyok iránta, vagy keserű leszek attó l. . . mennyire öreg. Mindig így nézett ki, né­ ha arra jövök rá. Máskor arra, hogy napról napra kopik. Hol kezdjem? A lábánál, a bokájánál. Valamikor biztosan vékonyak vol­ tak, csinosak, ingerlők. Aztán csak állt, állt a gyárban tizenhat éves korától, és megvastagodtak. Járt valaha magas sarkú cipőben? Én sose láttam. Még az ünnepi, a kímélő is lapos sarkú, trampli, a színe fakóbarna vagy fekete, öt­ évenként változik. Miért nincs itt a konyhában, az ajtó háta megett egy tűsar­ kú fehér, pántos kis cipő? Jaj, fiam, nem való az nekem. Fel se venném. Nem vagyok se kisasszony, se színésznő. Pedig hát nemcsak azok járnak ilyesmiben. Lemondóan beszél, mintha két történelmi korszakkal korábban élne. Ez az apám hatása? Az egyik lábán gumifásli, így jön haza, néha rajta marad va­ csorafőzésig, utána tekeri le nagy sóhajtások közt, papucsba bújik és simogat­ ni kezdi, kenőccsel keni, borogatja, gyógyszert vesz be, mikor mit. A kenőcs büdös, a fásli izzadtságszagú, a műhelyben beszívott savgőzök, az ammónia fojtó szaga áramlik a meleg lakásban, pállottságuk terjeng és keveredik a pör­ költ, olykor a rántott hús illatával.. . Az ecetes paprika, az uborkasaláta hason­ lít ehhez a kipárolgáshoz, talán ezért tolom el magam elől a savanyúságot. Olyan érzésem van, mintha a beáztatott-felvagdalt fásli- és gézdarabokat kel­ lene a sült húshoz elfogyasztani. Anyámnak, tudtommal, két szülése volt, ezért érthetetlen, a hasa miért eriszkedett meg annyira, amennyire. A feleségem is kétszer szült, mégis vé­ kony maradt. Igaz, ő kákabélű. Ők viszont valamikor szerettek enni. Tész­ ta, krumpli mindig került az asztalra. Evés nélkül nem bírja az ember a munkát, ez az örök igazság a családunkban is érvényes. Anyámat soha nem láttam ruha nélkül. Mosakodáskor néha benyitottam a konyhába, amikor kicsi voltam, de a legtöbbször kombiné volt rajta, legföl­ jebb leengedte a vállpántot. Szép melle lehetett lánykorában. De hogy most lógnak, lelapítva a háziruha alatt, az biztos. Mért nem akar otthon vala14 �mennyire csinos lenni? Miért kell neki megjátszani, hogy ugyan már, tetszem? kinek Soha, soha nem volt szó köztünk testi dolgokról. A nővéremmel talán két­ szer beszéltek ilyesmiről. Lehetséges. De a nővérem se volt annyira közvetlen, hogy valaha is érintettük volna a test dolgait. Engem az utca nevelt, a nemi­ séget a velem egyidős srácokkal tanultam az utcán, a sufniban, az iskolaud­ varon, nyári kiránduláson, osztálytársaim lakásán. Hogy a lányok melle szép, szép is lehet, azt igazából most tapasztalom. Ha közelebb kerülnénk egymás­ hoz. .. vennék anyámnak kölnit, púdert, mindenféle ápolószert. A feleségem mennyi kencét használt! Pedig neki nem volt rá szüksége. De nem merek venni, mert még célzásnak tekintené az apámmal együtt, no, nem tetszik a szagunk? Miért nem ápolja magát? Az arca csupa ránc. Elvakart miteszerek, szemölcsök a mélyülő árkok közt. A haja barna volt valamikor, kifakult a savgőzökben. Miért nem jár fodrászhoz? Néha levágatja. Sajnálja rá a pénzt. Drága, minden puncsért fizetni kell. Ez igaz. Dehát nem kellene állnia haj­ lott háttal, leengedett vállal, fakó tincsekkel a konyhában, mint egy elha­ nyagolt proli. És a rettegés! Mit tudod te, milyen volt az ötvenes években. Bármikor ki­ tehettek az utcára. Nem lehetett visszapofázni, késni. Ha valaki selejtet csinált, mögé állt egy ÁVO-s és szabotázsért már vitték is. Szerintem túloznak. Azt nem mondom, hogy lódítanak, de rájátszanak. Nem lehetett az olyan rossz. Mitől lett volna az. Miért bántották volna a melóst? Na jó, az urakat igen. Azok meg megérdemelték. Nem lehetett külföldre men­ ni, utazgatni. A templomok üresek voltak. Egyik szomszéd feljelentette a másikat. Sokat gürcöltek, elfáradtak, ezért látják sötéten a múltat. Még ha a jövőt látnák sötétben. Azt igen, afelől lehet bizonytalan az ember. De hogy a sa­ ját, elmúlt fiatalságától rettegjen, az furcsa. Biztosan így akartak megnevelni. Talán nem lett volna rossz a módszerük, ha én másmilyen vagyok. De rám nem lehet hatással ilyen duma. Becsüld meg magad a munkahelyeden, legyen első és legfontosabb a gyár, ne késsél, takarékosan élj, ne járj a lányok után, kérjél lakást - ez mind olyan kívánság, ami egy másik világ mesebeli óhaja a kemény és undorító valósággal szemben. Mintha nem is ebben a világban élnének! K i becsületes manapság. Miért legyen első és legfontosabb a munkám, ha a legtöbben nem azáltal érvénye­ sülnek, nem a havi fezetésükből vesznek autót, nyaralót. Miért ne pótoljam tönkrement házasságomat kalandokkal, miért éljek megtartóztató módon? Ver­ jem ki a farkam, huszonnyolc évesen, a zuhany alatt? Anyám eltörölgeti a tányérokat mosogatás után, a helyükre teszi, a kredencbe, az evőeszközöket a fiókba. Ez nemcsák a nyugalmához kell, tudja, hogy éjjel nekimennék a kint felejtett edényeknek. Bemehettek, mondja nekünk, és apámmal engedelmesen bevonulok a szo­ bába, leülünk a tévé elé. Apám halkra állítja, a tornászlányt elég látni, ő úgyse ugrabugrál utána, de még a híradót se bömbölted, mint a szomszédok. Én pedig mindent hangosra állítanék, hadd bömböljön, ne halljam a kony­ hából a mosakodás zaját. Most teszi anyám a lavórt a hokedlire, most önti bele a fazéknyi meleg vizet, vissza az üres edényt a gázrezsó mellé, most vetkezik, most cuppan a 15 �szappan a kezében, most csapkodja nyakára a vizet, most lögyböli a hónalját, a mellére dobálja, a hasáig mindjárt kész. Néha bekiált apámnak, menjen ki a hátát megmosni, erre az öreg kimegy, szótlanul vannak, csak a pocsolás monotóniája és esetleg egy-két utasítás hang­ zik, lejjebb, lejjebb már ne, mit nyúlkálsz, dobd a törülközőt, ne vacakolj, megfázik a derekam, elmehetsz, erre apám visszasétál a szobába, enyhén vi­ zes kézzel, szappanszagot és anyám szagát hozza magával, amit így közvetve érzek. Viszolygok ettől a szagtól, már vacsora közben erre gondolok, fel fog for­ dulni a gyomrom, talán ezért nyammogok, ezért eszem egyre kevesebbet. Az olcsó szappan, a műhelyben beivódott bűzök és a bőr izzadtsága, még gázszag is keveredik a vacsora maradékával. Az első estén, visszaköltözésem után, azt hittem, rossz a zuhanyozó anyáméknál, a gyárban. Meg is kérdeztem. - Anyus, mindig itthon mosakszik? Ez durván hangzott egy kissé: a saját lakásában már csak van joga mo­ sakodni ! - Zuhany, miért ne lenne. Csak nagy a huzat, mindig megfázott a derekam. A tüdőmnek se tett jót. Évente kétszer-háromszor volt tüdőgyulladása, a huzatos műhely miatt. E r­ re emlékszem. De azóta új csarnokba költöztek! - Engem ne bámuljanak, ne szörnyűlködjenek. Észrevettem, hogy elhúzód­ nak mellőlem a lányok, mert ők még soványak. Az operáció helye se szép, nem úgy forrt össze, ahogy kellett volna. Mit tudok anyám érzelmeiről? Amit elmond róluk. Talán többet mondana, ha kérdezem, de a szörnyűségekből elegem van. Lehet, a nők mások. A fér­ fiak sose nézik egymást elborzadva, ki púpos, kinek nagy a pocakja, kinek vágtak ki csíkot a combjából. Apám csak ül mellettem. Nyilván nem hallja és nem érzi, amit én. Külön­ ben is az ő felesége. Megszokta, volt ideje megszokni a konyhai locspocsot. A víztömeg zuhanása következik. Most öntötte ki a lefolyóba. Kicsit körbeöblíti, pongyolát vesz magára és benyit hozzánk, ezzel jelzi, hogy aki akar, az kimehet. Abban a pillanatban felugrom, olyan feszültség van bennem. Szorítás a gyomrom táján. Mintha már hetek óta poshadnánk valami értelmetlen ost­ romállapotban, letaglózva a sűrű levegőben, a kitapintható mérges gőzök nyo­ mása alatt. - Miért nem nyitotta ki anyu az ablakot? - kérdezem. - Nyisd, ha annyira sürgős. Kinyitom a konyhaablak mindkét szárnyát, anyám bentről nézi rosszallón. Hisz’ ugyanakkor ég a gázsparhelt lángja. Magyaráztam már neki: a meleg levegő hamarébb cserélődik, mint a hideg. Mindjárt eloltom. De ha mégis többet fűtök, és a kelleténél többet használok, kifizetem a gázszámlát. Pont ezen akarnak spórolni? Levetkezem, felhúzom a pizsamámat. A lakótelepi lakásban meztelenül alud­ tam, itt még fölöltözve is fázom. Fázom, ugyanakkor vágyom a levegőre. Be­ csukjam az ablakot? Nyitva hagyjam azt is, a gázt is? Meddig lehet ezt bírni felnőtten. Pedig még csak most váltam el, fél éve. Mikor lesz újból saját otthonom? 16 �17 �L U K Á C S G E R G E L Y SÁ N D O R Önzés Á llok Elkövetni - magunk ellen legalább Sorban mind a bűnöket S közben sandán vágyni rá: Meghalni tisztán Megmaradni bűntelen. Állok szétfagyott Hitek omladékán Napom szemén Ködkorom Könnymaszat téblábol Őszülő arcomon Téli akácok K i üzen ? (Lányomnak) Ti kígyó hajlású Mondd a májussal ki üzen? Nem az orgonavirág A mézfelhőt ringató Nem az akácvirág A menyasszonyi fátylat Égre lobbantó Nem a repcevirág A napsziromsárgát Földre menekítő Nem a vadgesztenye virág A felhőszoknyára bokrétát Kedvvel kötögető Te tudod a legjobban Ebben a szilaj zöldben Szeptember szíve dobban Pedig árpakalász sem Kíván még bókolni Kombájnvégzete előtt 18 Kemény legények Ti reumás ujjakkal Égre felmutatók Ti áttetsző szövésű Álmodó élethálók Nem úgy mint A szemhatárt megtörő Ködmocsárba vállig Elsüllyedt Mindigzöld Északi fenyők Ti téli akácok; Kóchaj a Föld Dérütött homlokán �V ili Tibor: Galambdúc 1 9 6 8 Csend-húr zendül Szárnyak hersenése Ha belekap Galambremény szétrepült: Dúcmagány ittmaradt Szőnyi István: Öregség Három grácia Volt tegnapelőtt Hogyan lett mégis Három múmia Mért aszalódunk Így össze a végső Szétesés előtt Miért szűköl E z a kihűlő Tekintet? Halálos holnap Üzenete ez: Készülj a semmibe 19 �ABLAK Venezuelai költők E g y caracasi út eredm énye ez a kis válogatás. Különös világra nyílt ablak előttem Venezuela fővárosában: magányban élő em­ berekre, létbizonytalanságban szenvedőkre. É s költőkre, akik mindezt kifejezik. Elkötelezett lírikusokra. A verseket még Caracasban válogattam ki, a költők közül nem egyet személyesen is megismertem. Olyanokat fedeztem fel, akiknek költői hangja közel áll az enyémhez. A világot kritikusan szemlélő, önmagukra iróniával figyelő poétákat. A k a d közöttük egy magyar szárma­ zású is. V an köztük filozófus, történész. Ismert nevű alkotók és most induló fiatalok, Venezuela költői a nyolcvanas é vek elején. Realisták és avantgardok, sokféle hangon ugyanarról valló mű­ vészek. Kortársaink, akiket egy emberibb világ megteremtésének vágya ihlet versírásra. SIM O R A N D R Á S A Q U ILE S N A Z O A K öznapi élet Kora hajnalban kelni, megmosni a fogunkat, és inni két korty kávét, a bögrében ha van, kevéske kölcsön-pénzért pumpolni rokonunkat, munkába menni, persze, caplatva hosszasan. És hazatérni délben, falni a makarónit, melléje zsíros bifsztek ha néhanap kerül, nem bébi a gyerek már - az asszony morgolódik egyéves lesz, nem járhat tovább cipőtlenül. Megtudni, hogy az egyik barátunk nemrég meghalt, moziba menni, ócska filmet nézni, mint tegnap; kázsmír öltönybe bújni vasárnap délután. És körbe-körbe járni, mint szamár a kút mentén, unott napok sorában újat nem is keresvén! Az élet tudománya egyszerű tudomány. 20 �LU D O VICO SILV A A valóság fehér és autókkal teli A valóság fehér és autókkal teli. Roppant fogakkal fölvértezett nagy órákból áll. A valóság mészfehér, a mész lényei vagyunk, csontunk a szellemünk, és a mész elindul, és előretör, mint a felejtés szélvihara. Nézem a valót, és rettentőnek és fehérnek látom, mintha minden rothadóban volna és be volna kötözve. Csak az autók hajtanak egészségesen ragyogó fogaikkal és kerek görbületeikkel. Irigylem őket. Éreznek. Szenvednek. Nem gyötri őket, mint engem, a szabadság vágya. Visszhangzanak, futnak az utcákon harmonikusan és biztosan, fémnyelven beszélnek, és nem fenyegeti őket soha a gyilkos veszély, hogy egy napon a semmibe zuhannak, mint angyal vagy kődarab; holtan nem vonulnak száműzetésbe, nem lépnek át szívem kapuján az emlékekkel és utcákkal telizsúfolt mélységben, utcákon, melyeken én, mint autó jártam boldogan, szerelmesen, végül is tárgynak lenni jobb, mint emberi lénynek, akit örök magányra és öntudatra ítéltek. A M E L IA BU STILLO S PO N TE Szarkazmus Írok a csönd órája ez elrendezem vasárnapi ruhámon a redőket arcomon a festéket a mosolyt hallom hogy szól a telefon Metsző gúnnyal néznek rám az otthoni tárgyak 21 �H E L Y CO LO M BAN I Körülöttem arcok tűnnek fel Körülöttem arcok tűnnek fel, mindegyiken más és más vonások. Körülveszik őket utcák, körutak, épülettömbök, városok, országok. Határok húzódnak mindegyik között: A z országok. A városok. A z arcok. Távolabb más földrészek, ezek együttvéve alkotják a planétát. A Naprendszer alkotóelemeként részét képezzük a Tejútnak. Föltételezik, hogy a világegyetem számos tejútrendszerből áll kozmikus méretekben. Figyelembe véve a kozmikus látványt, mindennél képtelenebbnek látszik számunkra az. hogy megtudakoljuk az új rendőrfőnök nevét. H E L E N A SA SSO N E L U IS A L B E R T O C R E S P O H arag, te! F élig nyitva Harag, te! hullámaid milyen szirteken ülnek el, a düh zsilipjei hol töredeznek szét, milyen eresz alatt hullanak tollaid, mint az esőcseppek. Valaki rámgondol Mert megjelenek É s nem vagyok ott Te, szemekben égő karbunkulus. Szülőanyja a lázadásnak, szomjas csalán, mondd, melyik pillanatban gyilkoltak meg a templomi kufárok. Mondd, szívedet miért lyuggatták szitává, hiszen ott fortyogott a föld minden bora. 22 Em lék vagyok Mert hallgatok Mert nem felelek „Ilyen az élet” Mondja néném Am ikor megsebzi egy lemetszett virág Sokfelé jártam Mert sokfelé hívtak De minden ajtó zárva Minden ajtó befelé nyílik �RAM Ó N PA LO M A R ES Testvérek Mi, akik a hideggel kelünk útra, a köddel, a nappal, jaj, föl kell falnunk a völgyet, bele kell harapnunk a szentjánoskenyérfába és a roppant cédrusba. Íme fütyülve jön ő, a felhők unokaöccse, ő, aki a füvekre röppen. - Szegények vagyunk, ne lopd el fejünk fölül a háztetőt, ne csipegesd ki a szemeket a kukoricacsőből, ne rémítsd a lovakat, ne riogasd a gyerekeket. És jön testvérem, a részeg, akinek csillog a szeme, a hortyogó, a haragos. Mindent fölpakolunk, indulunk, fivérek, már elkapjuk a fákat és tövestül kitépjük, nem irgalmazunk a galambfiókáknak, sem a kicsiny kígyóknak, a gyönge virágokat szerteröpítjük. Azt mondják, sötétben járunk és pénzünket csörgetjük, mint a gazdagok, ezek, akik éji palástba burkolózva jöttek, vérben forgó szemmel. E L M E R SZABÓ K atedrális A z em lékezet m akacsu l szem beszegül a gyö kértelen séggel. K ü lfö ld iesü lt, bolond, kétszeresen k ü lfö ld i vagy h árom ezer év szám űzetés v e r bilincsbe E h azákat nélkülöző világ b an em lékszem re á : a n n y ira csaló ka föld, ta lá n sohasem vo lt enyém . Szem em előtt e lsü llyed t k ated rális. 23 �VIC TO R V A L E R A M ORA Ebben a végsőkig megalázott országban Ebben a végsőkig megalázott országban Ahol odakínálom magam a megkövezésnek Ahol húsdarabokat tépek ki az életből Ebben az országban ahol több költő követi egymást mint négyzetkilométer Ahol én vagyok aki a visszfények serblije mellé vizel Ahol nincs sorsom Ebben az országban ahol elmegyek Ahol örökre kitörlöm magam Ahol másnap elfelednek mert ezeket az áldott verseket mormogom Ebben az országban ahol senkinek se engedem meg hogy továbbvigye nevemet nem érdekel miféle jelek mutatkoznak az égen Ahol a nekem rendelt biográfusra ujjal mutatok és ráüvöltök kotródjék a frászkarikába hol a történet elporlad és riszálja csontvázát ővele együtt Meglátjátok majdan feleim Ahol mindazonáltal viharosan ünneplem magamat a föld alatt Ebben az országban ahol mindig különc voltam rosszul égő tűzvész váratlan röppentyű F ID E L FLO R ES A propó Egyedüli város a világon ahol lakása ablakán senki se hajol ki Aki álmodik hidegbe és magányba hal bele Vannak itt szép ajkú prostituáltak részegek akik a falak közt a létfontosságú borpincét keresik Az idegen közvetlen közelről lő és elmenekül mindenki úgy menekül ahogyan tud Még New York lakói vagyunk Minden lépésnél csönd kerít be és megpróbál megmérgezni minket de a szél a tiszta szél még körüljárja ezt a várat (Simor András fordításai) 24 �VALÓSÁG K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N Értékek a mai társadalomban A társadalmi élet jelenségeivel foglalkozó gondolatrendszerekben rendszerint kulcshelyzetet foglalnak el az értékek. S amennyiben nem: a hiány ténye és magyarázata többnyire megvilágosító fényt vet az illető rendszer vagy vizsgá­ lódás alapvető vonásaira. Szerencsére napjainkban ez nincs így, hiszen az ér­ ték fogalma már-már a hétköznapi gondolkodás evidenciái kővé tartozik. Ön­ magában persze ez még nem volna feltűnő, ha egyúttal nem vennénk észre, hogy a különböző „értékelméleti” vizsgálódások és fejtegetések gyakorta a társadalomban újratermelődő ellentmondások magyarázataként jelennek meg. Sőt, a mindennapi életben sem ritkák az olyan vélekedések, melyek - több­ kevesebb egyértelműséggel - az értékek hiányát fogalmazzák meg. Nem egészen véletlenül, hiszen a társadalmi élet jelenségei - mint például az egyenlőtlenségek növekedése, a privatizálódás erősödése - valóban ezt a látszólagos felszámolódást érzékeltetik. És értékrendről is csak akkor beszél­ hetünk, ha az értékvilág elemeiből tudatosan építkező személyiség autonóm módon képes egységbe rendezni ön- és világképét, cselekvési stratégiáját, jö­ vőképét és életszervező elveit.1 Va n-e azonban „értékvilág?” más szóval: találhatók-e értékek a mai társadalomban ( még ha ezek nem is szerveződnek renddé, illetve rendszerré), vagy a szükségletkielégítés társadalmi szabályozásában végképp elveszítették volna szerepüket? Megannyi kérdés, amire csak akkor válaszolhatunk igennel, ha viszonyunkat a világhoz nem szűkítjük a fo­ gyasztói kapcsolatra. Így ugyanis azt kellene feltételeznünk, hogy napjaink egyé­ ne kizárólag fogyasztói kapcsolatban áll környezetével, s a dolgok, viszonyok jelentősége csupán a lét fenntartása szempontjából minősül számára hasznos­ nak vagy károsnak. Pedig arról sem feledkeztünk meg, hogy az értékeket hor­ dozó dolgok (mint például a munka, a szabadság, az autonómia) fontossága sokkal inkább meglétükben rejlik, mintsem abban, mennyire ismerjük fel érté­ küket. Ám mivel tevékenységeink számtalanszor ismétlődő tapasztalataiból ta­ nuljuk meg egyrészt saját szükségleteink fontossági rendjét, másrészt azt, hogy a változó és rangsorolt szükségletektől függően mi, miért és mennyire fontos számunkra, ezek a körülmények az érték fogalmát is megvilágítják. Csak ha úgy fogjuk fel az értéket, mint valamely anyagi vagy eszmei je­ lenség (dolog, esemény, összefüggés) pozitív vagy negatív jelentőségét szükség­ leteink számára, megközelítésünk is így válik reálissá. Az érték ugyanis nem valamiféle önálló tárgy és nem is egyik vagy másik tárgy magánvaló (an sich) tulajdonsága, hanem a dolgok, jelenségek viszonya, a szükségletekhez. Maga az értékesség ténye, a pozitív vagy negatív előjel is abból következik, hogy az 25 �értékeket kifejező dolgok milyen módon viszonyulnak emberi szükségleteink­ hez. Ebből adódóan az érték nagyságát az egyik oldalról az határozza meg, milyen mértékben képes maga a tárgy vagy a tárgyak konkrét szükségleteket kielégíteni, a másik oldalról viszont az, hogy az adott szükséglet milyen he­ lyet foglal el szükségleteink rangsorában.2 Ezért, ha elvonatkoztatunk az em­ beri szükségletektől, az értékek akaratlanul is kikerülnek a társadalmi össze­ függésekből. S így valóban nem lesz nehéz érveket találni ahhoz a feltétele­ zéshez, mely szerint társadalmunkban nincsenek vagy alig vannak értékek. És azt sem lesz nehéz bizonyítani, hogy az emberek magatartását kizárólag hasz­ nossági szempontok befolyásolják, illetve a társadalmi gyakorlat egészét érték­ zavarok hatják át. Jóllehet az értékek hiányát konstatáló elemzések és vélekedések eszmei elő­ feltételeit semmiképp sem könnyű explicit módon értelmezni (a legtöbb eset­ ben ugyanis nem szociológiailag verifikált megállapításokról van szó), de ép­ pen az a különös és (ha szabad így fogalmazni) a vigasztaló, hogy - a meg­ közelítési szempontjaink kidolgozatlansága következtében - eme vélekedések „igazságértéke” könnyűszerrel megragadható. Ugyanakkor az értékek hiányát vagy éppen az értékrend viszonylagosságát hangoztató gondolatok mindun­ talan vitára és állásfoglalásra késztetnek. Vitára késztetnek egyfelől azért, mert - ha korunkban az értékvákuum jelenségével találkozunk is - az érté­ kek nem tűntek el teljesen. Másfelől pedig azért, mert miközben saját bőrün­ kön érezzük az öröknek hitt értékek devalválódását, egyszersmind a változ­ tatás, a meghaladás alternatíváival szembesülünk. É s valójában ez az eszmélkedő-ráismerő magatartás maga is értékkel telített. Napjainkban ugyanakkor anyagi haszonról, anyagi javakról és érdekekről vitatkozunk a legtöbbet, de vitáinkban mégiscsak valamiféle értékszemlélet jelei fejeződnek ki. Mint aho­ gyan az sem kétséges, hogy mindennapi életünk kényszerűségei s még inkább kényszerű ítéletei társadalmi helyzetismereten alapulnak. Még ha olykor megválaszolatlanul marad is az a kérdés: vajon a jelenlegi társadalmi körülmények egészében véve vagy csak egyes jelenségei akadályoz­ zák a magasabb rendű értékek megjelenését és artikulálódását? Társadalmunkban - a kulturális tradíciók felbomlásával egyidejűleg - a kulturális minták nagyfokú keveredése jött létre. Vagy ahogyan a pszicholó­ gusok megfogalmazzák: a személyiségfejlődés során az „identifikációs” kulcsszemélyek (lett légyen tanár, politikus vagy táncdalénekes) egymással ellenté­ tes, illetve egymástól gyakran eltérő kulturális mintákat közvetítenek az egyén­ hez.3 Az egymásnak ellentmondó és sokszor egymás hatását kioltó kulturális minták nemegyszer a társadalmi kontroll lazulását is maguk után vonják, s a különböző - átlagtól eltérő - életformákkal, magatartásmódokkal szemben megnyilvánuló türelmetlenség, elutasítás válik jellemzővé. Ez az intolerancia, mely elválaszthatatlanul összefügg az értékvákuum jelenségével, többek kö­ zött abban is megmutatkozik, hogy az egyének az életforma-változatok, életmódkínálatok színképét szűknek érzik: így a számukra kijelölt szerepektől menekülni akarnak. S ehhez járul még, hogy sem a család, sem a munkahely, de még a közművelődés intézményei sem adnak elég teret és időt a társas­ kapcsolatok harmonikus építkezésére; alig van helye az életben az intim szfé­ rának. Miután a társadalom legtöbb intézménye személytelenné vált, tényleges tevékenységük és működésük ideológiája között szakadék tátong. Az intéz­ mények egy része - működésük jellegénél fogva - ahelyett, hogy kielégítené 26 �az intézményt életre hívó társadalmi szükségleteket, megoldaná az adódó prob­ lémákat, inkább folyamatosan újratermeli. Kétségkívül a szükségletek átstrukturálódása - mely elkülöníthetetlen a társadalmi gyakorlatban zajló folyamatoktól - sokkal inkább utilitárius (hasz­ nossági) értékeket hív életre, semmint magasabb rendűeket. Az úgynevezett el­ sődleges szükségletek előtérbe kerülésével pedig - mint az élelemmel, a ruházkodással, a lakással kapcsolatos növekvő szükségletek - vitathatatlanul bekövetkezett bizonyos fajta értékredukáció, melynek előidézésében alapvető okként szerepel a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a depriváció (az el­ szegényedés) erősödése, a társadalmi beilleszkedés zavarainak fokozódása. Ám bármennyire elcsépelt és közhelyszerű annak emlegetése, hogy - a néhány év­ vel vagy évtizeddel ezelőtti fejlődéstől eltérően - a mai időszak a megtorpa­ nás időszaka, mégsem lehet elég sokat emlegetni, mivel ez a tény még min­ dig nem foglalkoztat bennünket annyira, hogy a belőle levonható következte­ tések magától értetődően és hatásosan befolyásolnák tevékenységeinket. És ebben nem kis része van az évtizedeken keresztül „felülről” jött döntéseknek. De az autonómia hiánya tagadhatatlanul összefügg az értékek viszonylagos­ sá válásával is. Az egyéni döntést szabályozó értékek - mint a következmé­ nyek vállalása, az együttműködési készség - fokozatosan kikerültek emberi viszonyaink közül. Elemekben ugyan megtalálhatók kultúránk egész történe­ tében szétszórva, de tiszta kifejlésében nem fedezhető fel senkinél. Ezért sem lehet az önállóságot mint értéket kiáltványban megfogalmazni, népszerűsítő felhívásokban hangoztatni, hanem kinek-kinek át kell érte dolgoznia magát saját ismeretanyagán és személyes tapasztalatain. Különböző filozófiai és ant­ ropológiai álláspontok alapján itt természetesen az az ellenvetés is megfogal­ mazható, hogy erre a felismerésre olyan társadalmi helyzetben lehet „rájönni” , amely - bárhogyan gondoljuk is el - ezt igényli. Csakhogy senki sem vitat­ hatja, a szocializmus adott körülményei között ez az igény érzékelhető, illetve egészen újfajta módon teszi sürgőssé a válaszadást. Legalábbis elképzelhető: mai helyzetünk - kérlelhetetlen ellentmondásosságával - a döntések vállalásá­ ra késztet bennünket. Még akkor is, ha - mint, ahogy már jeleztük - hosszú időn át fejünk felett születtek döntések és határozatok. Ezért feltétlenül van jogosultsága annak a feltételezésnek, hogy mai helyzetünk következményeképpen - az önállóság és a felelősség egyre inkább értékként jelennek meg. Éppen ezért kérdezhetjük meg: melyek az önállósá­ gon és felelősségen alapuló autentikus emberi lét hallgatólagos és mégis mindenkiben közös előfeltételei? Közös előfeltételként mindenekelőtt maga a munkavégzés jelentkezik. Noha az egyik ember számára az önérvényesítés és önkifejezés eszköze, a másik számára pedig társadalmi kényszer, közös jel­ lemzője azonban az, hogy meghatározott társadalmi körülmények között és meghatározott célok alapján tevékenykedünk. Az utóbbi időben heves viták tárgya lett - főként az értékrend szempontjából - , miképpen értékeljük a második gazdaságot: tehát azt a kereső foglalkozást, vagy termelőtevékeny­ séget, amelyet az emberek főfoglalkozásuk mellett folytatnak. A nem főfog­ lalkozásban végzett munka - amint azt számtalan adat bizonyítja - gazdasá­ gilag hasznos az egyénnek és a közösségnek egyaránt; sőt még az az állítás is megkockáztatható, hogy elterjedése a munkának, mint szükséges tevé­ kenységnek az értékét növeli. Hiszen értékké nem akkor válik, ha a jelenleg domináló „értékjelző” - a pénz - „kijelöli” értékességét, hanem az emberi szükségletkielégítés szempontjából. Még ha napjainkban ez a helyzet az ellen27 �kezőjére fordult is, s a főfoglalkozású munkavégzés negatív értékítéletűvé vált is (olyannyira, hogy a munka értékét egyedül a megszerezhető anyagi gazdag­ ság minősíti), szükségleteink rangsorolására mégis hatással van. Mindenekelőtt azzal, hogy a megszerezhető anyagi javakon túl (melyek sok esetben - különösen a hátrányos helyezű rétegeknél - hozzájárulnak az egészségesebb életmód kialakításához és a szabad idő értelmesebb eltöltésé­ hez), nem utolsósorban épp’ a gazdag emberi lét jogának és jelentőségének visszavétele, illetve újraértékelése következtében, más szükségletek kielégítésé­ hez teremt feltételeket. Meglehet, néhány évtizeddel ezelőtt a munka mint központi érték mellett a többi emberi szükséglet kielégítése - akár a szóra­ kozásé, akár a művelődésé - eltörpült. De azt sem hagyhatom figyelmen kí­ vül, hogy a munkához való viszony az elmúlt időszakban csaknem teljességgel ideologikus volt. Nem az emberi önérvényesítés, önkiteljesedés eszközeként jelent meg, hanem sokszor politikailag közvetített kényszerként. Olyan kény­ szerként, melyet a bürokratikus értékrendszer - ami kiváltképpen az ötvenes évekre volt jellemző, nyomokban azonban mindmáig él - számos más eleme megerősített.4 A munka mint életcélt vezérlő érték döntően mindig is a privilegizált hely­ zetben levőknél jelenik meg. Nem véletlenül, hiszen - amint a szociológiai kutatások kimutatják - az e csoportba tartozók többsége kvalifikált, önmeg­ valósító munkát végez. S ha a társadalmi rétegződés szempontjából vizsgál­ juk, az is kiderül, hogy a nagyobbrészt fiatal értelmiségiekből álló „intellektu­ ális életstílus csoportban” már ritkább a munka életcélként való megjelölése, ami nyilván a feladathiánnyal függ össze, s azzal, hogy e réteg még nem ren­ delkezik, vagy csak kevéssé rendelkezik azokkal a civilizációs javakkal, ame­ lyek birtokában jobban tudna a munkára összpontosítani. De megfigyelhető az is, hogy a hiányok között élőknél sokkal intenzívebb a második gazdaságban történő munkavégzés, mint például a privilegizált csoportba tartozóknál, akik kevésbé vannak erre ráutalva. Az optimálisabb életfeltételek bizonyos szabad­ ságot, lehetőséget adnak a választásra; jobb anyagi körülmények között ter­ mészetszerűleg nagyobbat. A hiányok között élők számára viszont a választás lehetősége, csekély, hiszen energiájuk java részét az alapvető szükségletek ki­ elégítése köti le. Vajon az utóbbi nem megy-e az előbbi rovására, vajon nem az történik-e, hogy az anyagi érdekeltség, sőt még az erkölcsi ösztönzés is jobban érvénye­ sül a második, mint az első esetében? Nyilvánvalóan a kétfajta tevékenység sokszor kerül egymással ellentmondásba, s az is igaz, hogy a hasznossági szemlélet akaratlanul is felerősíti a munkával kapcsolatos értékzavarokat. Csakhogy a munka és a szabad idő (pontosabban az utóbbiban végzett tevé­ kenységek sora) között nemcsak oly’ szoros, szembesítő kapcsolat jött létre, mint azelőtt soha, hanem az idő mint érték szerepét is megváltoztatta. Az idő az egyén mindennapi életében igen nagy jelentőségűvé vált. Annak az élet­ szervezésnek a lehetőségét foglalja magában, amellyel a szükségletek is más­ ként rangsorolhatók. Nem arról van szó ugyanis, hogy például a szabad időt csak a legmagasabb rangú kulturális tevékenységekkel tölthetjük cl, hanem az ezekhez szükséges „eszközértékek” bővítésével is. A fő ellentmondás inkább abban rejlik, hogy napjainkban a célértéket nem a személyiség fejlődésére szolgáló idő jelenti, hanem az anyagi javak gyarapítására fordítható idő. Mi­ után a társadalmi tudatban is hiányoznak a személyiség fejlődésének célérté­ két megerősítő mechanizmusok (a deklarált közművelődési-pedagógiai elvek 28 �önmagukban semmiképp sem tölthetik be), sokan egyre inkább azokat az esz­ közértekeket (pénz, anyagi függetlenség) akarják beteljesülve látni, amelyek­ nek sikeres megszerzése „eredményessé” teheti életüket. Nem jelentéktelen társadalmi csoportok között, így vagy úgy, értelmet és jelentőséget csaknem kizárólag a hasznossági értékek kapnak. A szociológiai vizsgálatok azt bizo­ nyítják, hogy a legelterjedtebb a hagyományos, a családot, az utilitárius bol­ dogságot, a nyugalmat és ezzel együtt bizonyos befeléfordulást előtérbe állító magatartás. Ez annak ellenére így van, hogy sokan elfogadják a szocialista értékrendszer egyes elemeit; különösen azokat, melyek a politikai tudatformá­ val állnak kapcsolatban. Ám mivel a szocializáció intézményei (például az is­ kola) olyan éteri magasságokba állítják a célértékeket - a közösségi ember ideálját, az önzetlenséget - , amelyekhez elérni és felnőni úgyszólván lehetet­ lenség, az előbbi attitűd korántsem véletlenszerű. Nem szólva arról, hogy az így közvetített értékek eleve mély gyanakvással töltik el a társadalom jelentős hányadát. Főként azért, mert az eszmény és a valóság közötti szakadékot a politikai kinyilatkoztatások még csak el sem leplezhetik. Ellenkezőleg, közve­ tett módon rákényszerítik az egyént a kételkedésre, s így végképp bezárkózik magánéletébe. S ezt az el- és bezárkózást aligha lehet feloldani úgy, hogy az egyént az evolúciós történelem végtelenében megvalósuló célértékek részesévé tesszük. Mindennek felismerése jelenik meg abban is, hogy a gazdasági szférában egyre több lehetőség nyílik az emberi autonomitás és döntési képesség kinyil­ vánítására. A vállalkozói magatartás elfogadása és preferálása - ha nem is egyedüli, de - a legjellemzőbb megnyilvánulása a társadalmi megújulási fo­ lyamatnak. Annak a folyamatnak, amelyben a kockázatvállalás és az innová­ ció többé nem járulékos tulajdonságként szerepel, hanem a munkaszervezés és munkavégzés alapvető elveként. Ennélfogva az önállóság, a kezdeményező­ készség lehetőségének érzete lényeges tudati sajátosságként és értékként kerül felszínre, mely ugyan lehet egyetemesebben és kevésbé egyetemesebben átélt, de valódi reflektáltsággal mindig együtt jár. Reflektáltsággal a társadalmi va­ lósággal és saját lehetőségeinkkel szemben. Érthetően, hiszen - a lehetőségek növekedésével egyidejűleg - a választás vagy legalábbis a gondolati szembe­ sülés kényszere is nő. A változások során persze mindig keletkeznek ellent­ mondások, s - a társadalmi tagoltság és megosztottság következtében - az egyik oldalon értékek felhalmozódása következhet be, a másik oldalon pedig értékveszteség. Értékzavarok is elsősorban abból származnak, hogy az említett felhalmozódás és veszteség közötti arány társadalmilag kontrollálatlanná válik, Így keletkeznek ellentmondások a politikai, az etikai és az esztétikai értékek között egyaránt. S ez távolról sem meglepő. Ha például az anyagi gazdagság tisztességtelen haszonszerzések sorozatán alapul és ez a társadalmi nyilvános­ ság szintjén is tolerált (vagy legalábbis hallgatólagosan elfogadott), az embe­ rek tudatában szükségképpen zavarokat vált ki. Ebből eredően csakis az a felfogás erősödhet, mely szerint minél inkább ki kell ismernünk a haszonszerzés természetét, hogy „gazdag” emberi életet él­ hessünk. Ezért a magasabb rendű értékek - egyebek között a morális értékek nemcsak háttérbe, de szinte kiszorulnak a mindennapi életből. Mintha a meg­ élhetés filléres gondjaival küzdő, meg a százezreket elkölteni nem tudó ál­ lampolgárok egyaránt végképp átadták volna magukat a hasznossági felfogás­ nak. Mert nem szabad elfelednünk, az úgynevezett utilitárius értékek példa­ 29 �szerűségükben sokkal vonzóbbak, mint azok, melyek tudatos életvitelt felté­ teleznek az egyén valamennyi lehetőségének optimális megvalósítása érdekében. Ám ez a jelenlegi társadalmi helyzetnek pusztán egyik következménye. Mert éppen napjainkban kezd kikristályosodni az a felismerés, hogy ha sza­ bad történelmi szubjektumok vagyunk, s cselekedeteinket és a jövőnket nem tekintjük csupán az embernél mélyebben rejlő okok eredményének, hanem sa­ ját felelős tettünknek (amit nem háríthatunk másra), egymáshoz való viszo­ nyainkat is át kell alakítanunk. „Minél több kapcsolat formálódik - bár több­ nyire tudattalanul - a cserekapcsolatok képére és hasonlatosságára, annál na­ gyobb az esélye annak, hogy a másikról való tudás, de ennek szükséglete és képessége is elsorvad.” 5 Jóllehet emberi kapcsolataink „sorvadása” már olyan méreteket öltött, hogy teljes vagy részleges kiábrándultsággal tölthet el bennün­ ket, mégis egyre több jel utal a kis közösségek face to face (szemtől szembeni) kapcsolatainak erősödésére. Kitűnik ez abból is, hogy az utóbbi esztendőben szaporodnak a kulturális közösségek és egyesületek, J elentőségüket sem csupán a kulturális demokrácia, mint értékeket és érdekeket artikuláló folyamat szem­ pontjából értékelhetjük, hanem a társadalmi megújulás tekintetében is. E kö­ zösségek szerveződésében szabály és elfogadott kötelezettség a türelem, mely abban is megnyilvánul, hogy nyílt eszmecserén és „hatalommentes dialó­ gusban” vitatják meg közös dolgaikat (lemondva arról, hogy valaki egysze­ rűen rákényszerítse akaratát a másikra). Harsány önbizalommal mégsem szemlélhetjük ezt a változást. Már csak azért sem, mert társadalmi méretekben nem nagyszámú kezdeményezésről van szó. Fontossága inkább abban rejlik, hogy elindítójává vált egy folyamatnak, s a közösségi kapcsolatok újjászervezésével a szűken vett pragmatikus és hasznos sági szempontokat szorítja háttérbe. Ügy válva emberi kapcsolataikban gazdag­ gá, hogy egyszersmind egymás kiegészítői is lesznek. Ezzel voltaképpen a „csere­ értékek” által irányított viszonyok cserélődnek fel a magáértvaló értékek alap­ ján formálódó kapcsolatok rendszerével. Csakhogy ehhez még arra is szükség van, hogy a citoyen magatartás - azaz a civil öntevékenység - társadalmi mé­ retekben kiteljesedjen. Építő eszközei, szervező elvei közül mindenekelőtt azok jöhetnek számításba, melyek az akaratérvényesítés társadalmi feltételeit jelen­ tik. A civil öntevékenységnek ugyanis „az állampolgárok mindennapi életével való teljes összefonódottsága, gyakran beleragadása ebbe a szférába, szinte per definitionem biztosítja számára az el nem idegenedett jelleget.” 6 Mindez egyszerre és együtt lehet következménye annak a sajátos helyzet­ nek, amely az új értékrend formálódására hatással van. A magasabb rendű ér­ tékek hiánya, amely a társadalmi gyakorlatból előbukkan, természetesen a ci­ vil öntevékenység kibontakoztatásával egy csapásra nem szüntethető meg. É p ­ pen az értékszociológiai vizsgálatok hívták fel a figyelmet arra az összefüg­ gésre, hogy az egységes értékrend felbomlásának, illetve hiányának okai a tár­ sadalom egészére kiterjedő közösségi válsággal hozhatók összefüggésbe. Illet­ ve olyan magatartásmódoknak - szociálpszichológiailag is érzékelhető - elter­ jedésével, melyet az előbbiekben elemeztünk. Bármelyik társadalmi réteg ér­ téktudatát vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy az eltérő vonásokat semmi­ képp sem lehet megérteni az egyénre ható társadalmi tényezők figyelembevé­ tele nélkül. A munkamegosztási rendszerben beálló változások nemcsak a különböző mobilitástényezők egyenlőtlen fejlődésével állnak kapcsolatban, ha­ nem azokkal a feltételekkel is, melyek a különféle élethelyzetekből adódnak. 30 �Ugyanígy az egyén értékrendszerét sem lehet megérteni, ha elvonatkoztatunk egy sor gazdasági-társadalmi tényezőtől. Annál is kevésbé, mert az egyes ér­ tékrendszerek viszonylagos stabilitása ellenére a különböző értéktényezők más­ más funkciót vehetnek fel a gazdasági feltételek változása esetén. Nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy - a nehezebbé váló életkörülmé­ nyek hatására - a közösségi szabályozó értékek jóval hátrább kerülnek azok­ nál a pragmatikus értékeknél, amelyek - mint láttuk - az egyén közvetlen ér­ dekei szempontjából hasznosak. Sőt, éppen a társadalmi fejlődés jelenlegi sza­ kaszában vált szinte kizárólagossá, hogy az egyének merőben más értékrendszert tartanak a maguk számára hasznosnak, mint amilyen társadalmilag kívá­ natos lenne. Ha tovább is élnek a közösségi aktivitás bizonyos jellemzői, több­ nyire a gazdasági és a társadalmi élet széles összefüggéseitől izoláltan, számos tradicionális közösségi keretet elvető formában. Még inkább észrevehető ez azoknál a - számbelileg sem jelentéktelen - rétegeknél, amelyekbe a többszörö­ sen hátrányos helyzetű személyek tartoznak. A változtathatatlanság érzése las­ san puszta belenyugvásban oldódik fel, amely pedig kerülőutakon - nem­ ritkán kimozdíthatatlan „konformizmushoz” vezet. Ezt az utóbbi tendenciát csak erősítheti, hogy végképp felszámolódott a hagyományos értékrend; oly­ kor egészében megkérdőjeleződik mindenféle szabályrendszer. Á m bármennyire meghatározó tényező is ez a körülmény, nem egyszerűen egyén és közösség kapcsolatának megszakadásáról van szó. Nem egyszerűen arról, hogy az egyének értékaspirációi szembenállnak a társadalmilag kinyil­ vánítottal, s immár úgy tűnik, hogy minden esetben közvetlenül megfogalma­ zódó társadalmi igényekkel szemben az egyén saját szükségleteinek engedel­ meskedve, a lehetséges társadalmi megvalósulástól szinte teljesen clvonatkoz­ tatva alakítja ki a maga értékeit. A folyamatnak ezeket a szociológiai termé­ szetű összefüggéseit csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük azokat a változásokat, melyek - mint ahogy már utaltunk rá - a társadalmi gyakor­ latban lezajlottak. Még ha a hirtelen felgyorsult fejlődésben kínálkozik is le­ hetőség az ember személyiségének és közösségi létének kibontakoztatására, a megosztott társadalmi gyakorlat nemhogy az esélyegyenlőtlenségek csökkené­ séhez, hanem sokkal inkább az élethelyzetek különbözőségéből adódó ellent­ mondások megsokszorozódásához vezet. A nemegyszer csak kapilláris válto­ zások alakjában összegeződő, felhalmozódó feszültségek számtalan olyan konf­ liktus forrásául szolgálnak, melyek sokszor lehetetlenné teszik a valódi életcél és életprogram kialakítását. Mivel az egyén értékrendszerének alapvető vezérlő elve az életcél, a távlatok viszonylagos beszűkülése, s ugyanakkor a létkiteljesítő célok társadalmi funkciójának megkérdőjeleződése a hátrányos helyze­ tűek számára elszakíthatatlan egységben jelenti a célul tűzhető értékek számá­ nak csökkenését és egy kényszerű életforma vállalását. Mint ahogy megfordítva is igaz: tartalmas értékrendszer, amely motiváló hatással van az egyén lehetőségeinek kibontakoztatására, nem jöhet létre értéktényezők - mint például a létbiztonság, az anyagi függetlenség - felté­ teleinek viszonylag teljes körű megteremtése nélkül. Az értéktényezők tagoló­ dása ugyanakkor az egyén társadalomszemléletének kikristályosodási területe is, hiszen valódi társadalomszemlélet nem mozzanatszerű, társadalmilag rele­ váns alakot csakis egy stabil értékrendszer egészében nyerhet. A társadalmi tervezésnek ebből a szempontból nem csupán az a szerepe, hogy a különböző szociálpolitikai intézkedésekkel csökkentse az egyes rétegek közötti egyenlőt31 �lenségeket, s ezzel lehetővé tegye az egységes értékrend valamiféle automatikus kialakulását, hanem a társadalmi gyakorlat megosztottságának fokozatos fel­ számolása révén - melyhez tartozik a civil öntevékenység fejlesztése, a participációs struktúrák számának növelése - kell hozzájárulnia a különböző érték~ rendszerek létrejöttéhez. Az értékszociológiai vizsgálatok éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy az értékrend egyik vagy másik tényezőjét kiragadva egyál­ talán nem, vagy csak előre nem látható, szándékainkkal gyakran ellentétes eredményeket és kudarcokat érhetünk el. Csak az egyén vagy az adott közös­ ség életprogramjának fokozatos átalakulása változtathatja meg egy-egy tényező értékét, előjelét és funkcióját az értékrendszer egészében. Ezért bármilyen társa­ dalompolitikai intézkedés csak ennek a ténynek a figyelembevételével válhat orientáló erejűvé; még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az egyének értékrendsze­ re újra és újra szembekerül a kívánatos társadalmi értékrenddel. A társadalmi tervezés ugyanakkor normatív jelleggel csak kevéssé kapcsolható valamely ér­ tékszinthez, hiszen társadalmi rétegenként máshol és máshol rögzülnek, illetve időben másképp változnak a szükségesnek érzett értékszintek. Az egységes értékrend felbomlása természetesen nem pusztán a társadalom közösségi válságának következménye. Bár ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az egyének értéktudata mindig élesen reagál a mélyebb társadalmi folyama­ tokra. Annak a filozófiai felismerésnek, hogy a társadalmi termelés éppúgy behatol az emberek viszonyainak termelésébe, a mindennapi munkától a kul­ túrához való mindennapi és szubjektív viszonyig, mint az érintkezési formák alakulásába, valós társadalmi összefüggések feltárása a legmélyebb értelme. Ha ezt nem vesszük figyelembe, az értékrend hiányát sem érthetjük meg. S az írásunk elején említett szükségleti kérdés is végső soron a másik ember szükségletének konkrét jelentkezésében ragadható meg. Ebben az értelemben a másik ember, mint szükséglet - a szocialista viszonyok síkján - csakis az értékviszonyok közvetítésén keresztül fogalmazódhat meg. Ha ugyanis a másik ember számomra csak mint dologi szükséglet létezne, tevékenységem minden tárgya pusztán mint dolog jelenne meg. Kétségtelen ugyan, hogy az értékinformációk társadalmi cseréje még mindig hiányos - sokszor hiányoznak az alapvető emberi kapcsolatokat kiépítő visel­ kedésminták is - , ám a jelenlegi társadalmi viszonyok, döntően közösségi fo­ gantatásuk következtében, mégiscsak alkalmasak arra, hogy szervező közegéül szolgáljanak értékrendszerek létrejöttéhez. A szocialista értékrend társadalmi tervezése szempontjából ezért kulcsfontosságú annak a belső átalakulásnak a megértése, amelynek során a különböző társadalmi rétegek és csoportok érték­ tudata változik. S mivel az egymáshoz kapcsolódó értékrendszerek közösségi dinamikája nem valósítható meg másképpen, mint a megosztott társadalmi gya­ korlat felszámolása útján, az ellentmondások meghaladása mindenképpen fel­ tételez olyan szokásszerűvé vált magatartásnormákat, amelyek az értékinfor­ mációk valóságos társadalmi cseréjét lehetővé teszik. Ehhez azonban a közös­ ségi életformák egész hálózata szükséges, amely nem csupán a legmagasabb rendű objektivációkra vonatkozó döntésekben nyilvánulhat meg, hanem a mindennapi élet mind nagyobb körét is átfoghatja. A valódi emberi szükség­ letek egész sorának kibontakozása csakis ilyen közösségekben képzelhető el. Nem azért, mert ezek a közösségek „elfogadják” az értékeket, hanem mert e közösségek alkotópillérei a társult, de személyiségüket nem csupán megőrző, hanem kiteljesítő individuumok is. 32 �A történelem tapasztalatai azt bizonyítják, hogy akárcsak egy új értékrendszer kialakulása, a valódi közösségek létrejötte is soklépcsős folyamat, s kitel­ jesedéséhez hosszú évtizedekre vagy évszázadokra van szükség. S az oly erő­ sen átformálódó korunkban, melyben az erkölcsi és a viselkedési normarend­ szer többnyire nagyon is vegyülékeny és ellentmondásos - hiszen a tradicio­ nális normák érvényüket vesztették - , elkerülhetetlenül keletkeznek értékza­ varok. Bizonyos alapvetőnek hitt régi értékek már nem, az újak még nem hatnak. A formálódó új értékek is - melyekre csak néhány példát említettünk számos társadalmi ellentmondás kereszttüzében jönnek felszínre. De épp ez az antinómikusság kényszeríti ki újra és újra az értékekkel való egyéni és közös­ ségi számvetést. JE G Y Z E T E K 1V ö. H an kis s E le m é r : 2Ro zs n yai E rv in : 3P atakl Feren c: É rté k é s tá r sa d a lo m . T ö rté n elem - és B p . 1977. M agvető K ia d ó , 356. o. fo n ák tu d a t. A z én- é s a tá r sa d a lm i K ö n y v k ia d ó , 203. o. B p . 1983. M agvető K ia d ó , 51. o. a z o n o ssá g t u d at. Bp. 1982. K o ssu th 4Vö. K a p itá n y Á gn es —K a p itá n y G á b o r : É rté k re n d sz e re in k . B p . 1983. K o ssu th K ö n y v k ia d ó , 170. o. 5Anc sel É v a: Í r á s az éth o szró l. 6Vő. Sz ek fű A n d rás: A k áb e lte le v íz ió tá rsa d a lo m p o litik a i z ö ssé g , 1884. 4. sz. 5. o. Bp. 19811. K o ssu th K ön yvkiadói, 97. o. h átte re. K u ltú ra és K ö­ 33 �HORVÁTH ISTVÁN A karavánnak pedig előre kell haladnia 1. Ügy tapasztalom, hogy a kulturális életben is terjed egy különleges kór, a „sajátos kettőslátás” , amely egyébként sokféle formában kíséri életünket. A két legjellegzetesebb változatot - lehet, hogy a legveszedelmesebbeket - pél­ dán is szeretném bemutatni. Az első így szól: a vadonatúj intézményben minden ragyog, minden a helyén. Látszik, nem kis költséggel építette meg a falu vagy a város, a jelentős társadalmi összefogás meglátszik a korszerű felszerelésén, érződik a levegőjében is. Vezetője, dolgozója mégis panaszkodik, külön-külön és együttesen is: az új épület működtetése, fenntartása sok vesződséggel jár. Korszerű ugyan a technika, de megnőtt a rezsi; az igazgatás számtalan új fel­ adattal, bajjal küzd; nagy a működés iránt a várakozás, nőtt a használók kö­ re, s ráadásul új és új kívánságok is megfogalmazódnak. Halkan, de már el­ hangzik: a feszültségek forrása az új intézmény. Talán kár is volt „kitalálni” . Ma már túlhaladtunk a régin, nem így kellett volna, hanem másként. Hogy hogyan, az gyakran titokban marad. A másik példa: országos szakmai vagy irányítási tennivalókkal foglalkozó értekezlet. Mindenki panaszkodik. Természetesen senki sem a saját tehetetlen­ ségét, felkészületlenségét minősíti. Az elmarasztaló mondatok gyakran azokat érintik, akiknek képviselői nincsenek jelen. Az intézmény a fenntartó tanács szakigazgatását, a középszintű irányítók a felső szintű irányítást „bírálják ke­ ményen” . Ha közben kiderül, hogy az érintett jelen van, akkor jön a folyosói „nem úgy gondoltam” magyarázat. Hazaérkezés után - másnap, harmadnap a normális, a szokásos kapcsolatok rendje szerint folyik tovább az élet, és oly­ kor a munka is. Mindenki újabb alkalomra vár, hogy újra szóvá tegye - más­ nak címezve - , amit legtöbb esetben neki kellene elvégezni. Furcsa, életünket tartósan kísérő kór ez. Sok mindent jelez, sok új szükség­ letet felvet, de leginkább a kapcsolatok rendezetlenségeire utal. Megjelené­ sén gondolkodni, és még inkább okait feltárva, cselekednünk kell. Ügy vélem, a jelenség fő okát mai helyzetünkből kell levezetnünk. Mármint abból, hogy a társadalomépítés közép- és alapszintjén is indokolt a korábbi­ nál reálisabb, meglévő tényekre, eredményekre építő, viták és érdekek ütköz­ tetésén felépülő összehangolt cselekvés kialakítása. Ebben a lakosság, a nép­ művelő, az irányító részvétele nélkülözhetetlen. Ott, ahol a felismerést nem követi a tett, megjelenik a pótcselekvés, a „csináljunk úgy, mintha” magatar­ tás, a divatos panaszkodás. A dolgozat az együttmunkálkodás lehetőségeit vizsgálja. A megállapítások elsősorban Nógrád megyei tapasztalatokra épülnek, de szándékom szerint ér­ vényesnek kell lenniük tágabb értelemben is. 2. Ahogy már fentebb írtam, életünk, a közművelődés - de tágabban, az egész kulturális lehetőségek oldaláról nézve is - jelentősen módosult a nyolcvanas évek közepére. A változást, a módosulást egyértelmű fejlődésnek, társadalmi céljaink irányába ható folyamatnak minősítem. Az előrebocsátott ítételek he- 34 �lyett azonban lássuk a tényeket. A kulturális, a közművelődési ismereteket, gyákorlatot alapozó intézmények, nevezetesen az általános iskolák lehetőségeinek gazdagodása nyilvánvaló, tényszerűen igazolható. Az alapszintek oktatásrend­ szere, szervezete, tartalma olyan, hogy lehetőséget nyújt az újabban felvetődő, változást igénylő követelések realizálására. Az intézmények létezésükkel, jelen­ létükkel és tevékenységükkel a szorosabban vett közművelődésben is érdemi hatásokat keltettek. Ideig-óráig meg is tudták azokat őrizni. Tapasztalatom, hogy nagy, esetenként túl nagy az a különbség, amely egy-egy intézmény mun­ kájában jelentkezik. Városi, megyei fenntartás és szakmai irányítás esetén job­ bak, a községi tanácsok által működtetett intézmények esetében romlóak a feltételek, egyben a hatások is. A társközségi kisiskola - figyelembe véve öszszes lehetőségét - , a heti két-négy órában nyitva tartó könyvtár, a hét végeken is csak hideget lehelő „kultúrház” - számuk, az érintett lakossághányad mi­ att, nem elhanyagolható - gyakorlatilag egy korábbi, harminc-harmincöt évvel ezelőtti művelődési gondolat, minta leromlott hordozója. A helyzet ismeretében sem abban vélem a kiút megtalálását, hogy a szűkü­ lő anyagiakat „igazságosabban” , vagyis többfelé osszuk el. Ebben az esetben ugyanis a szétaprózódás miatt, a nagyobb, a működőképes intézmények hely­ zetét rontanánk. Megoldásként az elosztási gyakorlat társadalmi méretű kiter~ jesztését tartom szükségesnek. Vagyis azt, hogy a helyi erő - a társadalmi, a szervezeti, a gazdasági, a tanácsi, az egyéb - együttes erejének figyelembe­ vétele, ésszerű felhasználása jelenti a megoldást, és amelyhez társul külső tá­ mogatás a helyi közösség érdekében. Ennek teljesüléséhez sok feltétel szükséges. Leginkább az akarat. Annak a tudata is, hogy a művelődés napi szükséglet legyen. Ebben az értelemben is érdemes felidézni a művelődési körök, egyesületek eddigi tapasztalatait. A kul­ turális gyakorlat újfajta törekvései a társközségek némelyikén, s az új lakótele­ pek egy részén bontakoztak ki. Nézzük az előbbit: itt az irányítás már kezde­ ményeket talált. Olyan törekvésekkel kellett szembenéznie, amelyek nem nyu­ godtak bele a közigazgatási perifériális helyzetbe, amelyek egy-egy „lelkes” magatartás vonzerejében nyilvánultak meg. Olyan szándékokkal, amelyek csak részben épültek a település korábbi tradícióira. Ez a magatartás az egészséges „csakazértis” szemlélettel és maisággal társulva - úgy tűnik - életképes és megújuló gyakorlatot eredményezett. Más a lakótelepeinken meglevő közösségek helyzete. Itt sem nehéz az aka­ ratot, néhány nemes törekvésű fiatal, jó irányú szándékát felismerni, amely mozgásba hozta, tágítja a közösség érdeklődését. A hátrányos, vagy annak minősített, sok vonatkozásban elidegenítő panel tartalmában jelen van a po­ zitívum: a „sok ember egy helyen” motívumhelyzet. Az a tény, hogy cselek­ vésre itt is van lehetőség. Nem a kibúvót keresem, amikor azt mondom: az akarat megjelenése, helyes iránya, közösségi töltése az anyagiakat - elsősorban a helyi forrásokat - is megteremti. A külső irányultságú és meghatározottságú kapcsolatrendszer helyett tartalmában a közösség belső szokás- és értékrendjére épülő - de nem mindenben, hanem a szükséges mértékben befelé forduló helyi, lokális művelődési érdeken alapuló, mai gyakorlat bontakozhat ki. Az intézmények közötti különbség, amely az irányítás különböző szintjei és lehetőségei következtében alakult ki, úgy tűnik, tartósan kíséri életünket. A feszült helyzetet nem a struktúra alján levő intézmények megszüntetésével kell feloldanunk. Ezt a szervezetet továbbra is megtartva, bővítenünk kell egy nagyon fontos vonással: a kulturális alapellátást adó általános iskola mellé 35 �ugyanilyen funkcióval kell felsorakoztatnunk a könyvtárakat, a művelődési ott­ honokat is. Ezt nem elég mondanunk, hanem az ehhez szükséges feltételeket meg is kell teremtenünk. A feszültség feloldását segítheti, ha a lakosság kul­ turális kezdeményezéseit, a végrehajtásban is jelen levő részvételét bátrabban szorgalmazzuk. Ez nyilvánvalóan az irányításban is a maitól eltérő gyakorla­ tot kíván, csak ebben az esetben más minőséget, hatást eredményez. Azt gon­ dolom, ettől, az új magatartás felvételétől, nem szabad és nem is kell tarta­ nunk. A helyi szándék mozgásban tartását a feladataiban korszerűsített, átfo­ galmazott gyakorlatú művelödésirányitás képes megoldani. Az érdekek feltárá­ sa és működtetése, a minőség értékelése, a művelődés demokratizmusa, a tole­ rancia kulcsfontosságú és gondolkodásra kényszerítő fogalmak az irányítás gyakorlatában is. 3. A szakmai-gyakorlati irányítás és a gyakorlatot végzők közötti viszony át­ gondolása a tartalmi megújulás fontos követelménye. E téren is több megol­ dásra váró helyzet, gyakran feszültség feloldásával kell szembenéznünk. Elsőként hangsúlyozom, hogy a szakmai irányító apparátus és az intézmény­ ben dolgozók között meglevő, most már tartósan jelenlevő bizalmi válság fel­ oldását kell elvégeznünk. Ismert a szituáció: a mai irányításban dolgozó teg­ nap az intézményben szorgoskodott. Többnyire jól, ezért került az irányítás valamely posztjára. Körülötte azonban fokozatosan, de egyre határozottabban érzékelhetően „megfagy a levegő” . A feszültségek forrásai egyértelműek: a mai irányítási gyakorlatban már a követelményekben önellentmondások jelennek meg, az apparátus önállósága, de még inkább önállótlansága, ütközésekhez vezet, amelyekben presztízsszempontok alapján születik döntés, és sorolhatnánk még tovább azokat a té­ nyezőket, amelyek végül megteremtik a munkát hátráltató bizalmatlanság lég­ körét. A bizalmatlanság forrása tehát nem elsősorban „lelki” , hanem a min­ dennapi gyakorlatban előforduló torzulások, tehát a megoldását is onnan kell kezdenünk. Vagyis: a ma követelménye szerint működő, a döntéseket hozó szervezet szakmai alapját szükséges erősíteni. Az intézmények a döntés legfontosabb szakaszaiban - az előkészítésben, az elemzésben, a sokirányú dinamizmust is tartalmazó javaslattevésben - vegyenek részt a folyamatban, így a döntést hozók munkájában. Erre a döntéshozóknak legalább olyan nagy szükségük van, mint az intézményeknek, és leginkább azoknak, akikért születnek az új és új elkép­ zelések. A gyakorlat nyelvére lefordítva, a minőségben gyarapodó művelődé­ si területek hatásrendjének, tartalmának befolyásolását csak egységbe foglalt - intézményi és szakigazgatási elemekből álló - irányítási rendszer képes el­ végezni, amelyben a személyek jelenléte, részvétele, a részvétel minősége pon­ tosan elhatárolt. Egy példa: úgy gondolom, hogy a könyvtári hálózat általá­ nos fejlesztéséhez szükséges érdemi információ származzon a könyvtárból, s azt nem kell „átírni” , hanem mint lényegi motívumot az államigazgatási­ szakmai rendszerben elhelyezve, a szakigazgatás szintjén, már új viszonyszá­ mokban, más összefüggések közé helyezve, mérlegelés után kell elkészíteni a döntési javaslatot. Munkánk lényeges eleme: tudjuk jobban, mi a dolgunk, lássuk annak értel­ mét, hasznát. Az egységes rendszerben váljon el az intézményi-szakigazgatási tevékenység, és ezzel egyidőben jöjjön létre közöttük a rugalmasabb egység, amely új minőségek kihordója lehet. 36 �A munkavégzés érdekében szükséges, hogy az itt tevékenykedő, történelmi­ leg sem túl régi csoport - a belső, mozgató, minőségi erői mellé - kapja meg az értelmiséggé váláshoz szükséges külső támogatást is. Életmódjában termé­ szetszerűleg, de ezen túlmenően: ösztöndíjak, pályadíjak révén, s más módon is kapjon lehetőséget, ösztönzést az érdemi munkára. Az irányítás számára, azt gondolom, fontos feladat, hogy azok, akik a dön­ tések meghozatalában és végrehajtásában részt vesznek, úgy tehessék azt, hogy a szükséges főbb feltételek meglegyenek, a változó kor követelményeinek meg­ felelően fejlődjenek. 4. Olvasmányaimból úgy emlékszem, a karavánnak - volt légyen az sivatagi, sarkkutató expedíció, vagy más - ahhoz, hogy kitűzött célját elérje, erőit, eszközeit menet közben gyakran át kellett csoportosítania. Alkalmazkodnia kel­ lett környezetéhez, vagy a várt, a várható változásokra kellett felkészülnie. Meggyőződésem, hogy a kulturális irányítás, az intézmények kapcsolata jelle­ mezhető a jó munkamegosztáson alapuló karaván sokszínű életével. A nyolc­ vanas évek társadalmi méretekben, így a kulturális gyakorlatban is, az átren­ deződés korszakaként minősíthető. Az ezredforduló felé haladva, a szocialista építésben elmélyülve, nekünk is szükségünk van arra, hogy gyakorlatunk megcsontosodott vagy friss elemeit szembesítsük a valósággal, előrehaladásunk érdekében. Mert abban biztos vagyok: a karaván csak előre haladhat. S Z E R Ó C Z K IBER TA LA N Önszervező közművelődést!* Szűkebb hazám, Nógrádsipek, közművelődési helyzetéről szeretnék szólni. Ez a település Varsány társközsége. E két falu közös tanácsának vagyok el­ nöke. Milyen körülmények között dolgozunk? Varsány 2000 lakosú település Nógrád megyében. A munkaképes korú lakosság 65 százaléka ingázik. A lakosság 26 százaléka fiatal, 20 százaléka nyugdíjaskorú. A köz­ ségben közel 100 főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik, de meghatározó többségük „bejáró” , nem helyben lakó. A közművelődési intézmény 360 négyzetmé­ teres, melyben helyet kap minden nagytermi rendezvény és kiscsoportos fog­ lalkozás. Ebben az épületben működik a könyvtár is. A szakmai munkát két főfoglalkozású (egy népművelő, egy könyvtáros) látja el, váltakozó sikerrel. Mindkét személy képesítés nélküli. Bár a lehetőségek szűkösek, azokat is alig tudjuk kihasználni. Végzett vezető részére lakást is tudnánk biztosítani, ennek ellenére nincs jelentkező. Székhelyközségünk tehát tipikus helyzetűnek mondható. Nem úgy a társközség. * Elhangzott 1985 végen, a művelődési otthonokról tartott országos tanácskozáson. 37 �Nógrádsipeken közel 1100 fő él. A munkaképes korú lakosság közel 80 százaléka „kijáró” . A lakosságnak csupán 16 százaléka fiatal; a nyugdíjaskorúak aránya 26 százalék. Az alsó tagozatos gyermekek oktatásához két tan­ terem áll rendelkezésre. A négy helyben dolgozó és lakó értelmiségi nem vállalta az intézmény vezetését. A három kis és egy nagy helyiségből álló léte­ sítményünk működtetési gondjai évről évre súlyosbodtak. Legfontosabb községpolitikai feladatunk községeink népességmegtartó és -eltartó képességének fokozása, mely a lakosság döntő többségének igényével találkozik. Ahhoz azonban, hogy a falun élő emberek jól érezzék magukat, hogy ne vágyódjanak el faluról, hogy lakóhelyükön megmaradjanak, nem elég csupán útról, járdáról, villanyról, alapvető közszükségleti cikkekről, óvodáról, is­ koláról gondoskodni. Szükség van a lakosság szórakozását, művelődését, hobbi­ ját kielégítő létesítményekre, rendezvényekre is. Mindegy, hogy hogyan hívják, csak legyen egy olyan hely, ahol az emberek, ha rövid időre is, összejöhetnek. Találkozhatnak barátaikkal, kollégáikkal, ismerősökkel, rokonokkal, különböző érdeklődésű emberekkel. Hogy ezt milyen intézményi formában, milyen tartalommal, milyen mód­ szerekkel lehetséges megoldani, az sok mindentől függ. Tárgyi, anyagi, szemé­ lyi feltételre gondolok elsősorban. Viszont az előzetes vitaanyagban és másütt is megfogalmazott optimálisnak tekinthető feltételeket, főleg kis településeken, még nagyon hosszú időn keresztül nem fogják, fogjuk tudni biztosítani. Ezek té­ nyek. Ezért kell feltennünk a kérdést: ha nem rendelkezünk optimális felté­ telekkel, nem is végezhetünk tartalmas közművelődési tevékenységet? Ha így gondolkodunk, csakis hibás következtetésre juthatunk. Más kiindulópontot kell találnunk, ami a következő: nem kell az emberek helyett gondolkodni, csu­ pán igényeiket kell kielégíteni, ennek feltételeit kell gyarapítani. A közmű­ velődési szakembereknek az a feladatuk, hogy megtalálják a módszereket, ho­ gyan tudják az embereket igényességre, művelődésre nevelni. És mi a teendő, ha nincs szakember, irányítást vállaló értelmiségi? Ez az amiért valójában szót kértem. Nógrádsipek társközség tapasztalatát szeret­ ném közreadni. 1984 őszének egyik napján a nógrádsipeki lakosok „küldöttséget delegáltak” a közös tanácsra és kérték, hogy csatlakozhassanak ahhoz a felhíváshoz, me­ lyet a K ISZ megyei bizottsága, később a H N F bizottsága és a megyei mű­ velődési központ tett közzé. Természetesen a nógrádsipekiek kezdeményezését lelkesedve támogattuk. A szervezést a Hazafias Népfront helyi bizottsága vállalta, KISZ-tagok segítségével. Falugyűlés-jellegű összejövetelen három működési módot kínáltunk fel. Megindult a szervezés. A lig két héten belül 37 fő tartotta meg a művelődési kör elnevezésű irányítótestület alakuló ülését. Mára a körnek 127 tagja van, a lakosság 11 százaléka, többségük fiatal, de csatlakozott a 73 éves „népze­ nész” , a 84 éves községi „nótafa” , több tsz-tag, munkás, és érdekes módon az értelmiségiek is. Megvalósult amit hagyományos formában nem tudtunk biztosítani. Lett vezetője az intézménynek: a helyi aktívák, a helyi társadalom kollektívája. Ha a kezdeményezés a művelődési kör létrehozására bármely párt-, tanácsi vagy gazdasági szerv vezetőjétől indult volna, az a gyanúm, nem sikerül meg­ valósítani. E településen az önszervező közösségi erőnek, az alulról jövő kezdeményezésnek mindig nagyobb hatása volt. A közgyűlés tagjai sorából kilencfős vezetőséget választott. Olyan személyek 38 �kerültek a vezetőségbe, akik nagy tekintélynek örvendenek a községben. A vezetőség havonta ülésezik. Döntéseiket nagy-nagy viták után többségi szava­ zattal hozzák. A művelődési körnek maguk alkotta működési szabályzatuk van, melyben megfogalmazásra került, hogy a H N F keretében működő kö­ zösség, mely jogi személy, és a H N F gazdálkodására irányadó szabályok sze­ rint tevékenykedik. Tevékenységét a következők szerint rögzíti: a község érdeklődésének meg­ felelő kulturális programok szervezése; a művelődési körön belüli érdek­ lődésnek megfelelő csoportok működtetése; a község kulturális hagyományai­ nak ápolása; a helyi művelődési tevékenységhez kapcsolódó községpolitikai célkitűzések támogatása; a helyi környezetvédelmi feladatokhoz társadalmi támogatás szervezése; társadalmi-politikai ünnepségekhez műsorszervezés, -szerkesztés, lebonyolítás. Nem „különleges” célok ezek! A feladatok döntő többsége a hagyomá­ nyosan működtetett klubkönyvtár keretében is megvalósulhatott volna. A köz­ ségi közös tanács és a művelődési kör között együttműködési megállapodás jött létre, amely alapján a művelődési kör használatába - nem kezelésébe! adtuk a klubkönyvtárat és a hozzá tartozó eszközöket. Mindez közel sem biz­ tosít optimális feltételeket. A közös tanács látja el az intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat. Saját költségvetésében biztosítja a fűtéssel, takarítással, világítással, karban­ tartással, szükség szerinti felújítással összefüggő pénzügyi kiadásokat. Tisztelet­ díjat fizet a művelődési kör a titkárának, aki az adminisztrációs feladatokat látja el. Tiszteletdíjat fizet a hagyományőrző Röpülj páva kör vezetőjének. Mun­ kabért fizet a takarítónak. A fentiekkel kapcsolatos kiadásokat évente állapít­ juk meg. Ha a megállapodásban rögzített összeget túllépi a művelődési kör, azt saját bevételéből kell fedeznie, a többletbevételt tetszés szerint felhasznál­ hatják. A közös tanács minden évben előre meghatározott összeget biztosít kife­ jezetten a rendezvények támogatására. A művelődési kör bevételi forrásai: a tagok önkéntes befizetései; az éves tagdíj, mely 100 Ft; támogató szervek befizetései; rendezvények. A tagok évi három alkalommal szabadon választott rendezvényt ingyen látogathatnak, a további rendezvényekre jegyelővételi elsőbbséget élveznek. Az 1984-ig meglevő csoportok (a Röpülj páva kör, a szabás-varrás tanfo­ lyam, az idősek klubja) mellé szinte gomba módra alakultak a kisebb-nagyobb csoportok: színjátszó kör, história kör, néptánckor, tánciskola, német nyelvtanfolyam. Új formájú rendezvények honosodtak meg: teaház, hóvirágtúra, majális-juniális, községi művelődési napok, amatőrfilm-készítés. Egy-egy csoport bemutatkozása, programja szinte népünnepély a községben. A mozgósításra újabban alig kell figyelmet fordítani. Nógrád megyében még öt másik község kezdte el a művelődési otthon ve­ zetésének társadalmasítását. Nem állítom, hogy a nógrádsipeki példa min­ den településen, minden intézményben meghonosítható. Csupán azt szeret­ tem volna érzékeltetni, hogy nemcsak a hagyományos irányítási formák mel­ lett lehet közművelődési tevékenység. Ügy vélem, a községben időben észrevettük, hogy az emberek szeretnék képességeiket, egyéni sajátosságaikat valamilyen módon kifejezni. Az önmeg- 39 �valósítási törekvés az emberi tevékenység - példámban a közművelődés egyik mozgatója lett. Ez nem lehet magánügy. Az ember számára az egyik leglényegesebb dolog, hogy ő mások számára fontos legyen. Fontos legyen az, amit ő csinál, fontos legyen személye, hiszen az egyén kiteljesedése függ a szűkebb környezet törekvéseitől és értékeitől. A községben egy szűkebb cso­ port felismerte az önszerveződés lehetőségét és magához ragadta a kezdemé­ nyezést, s követőkre is találtak. Így válhatott újra élővé a népzene, a nép­ szokásokat újra felelevenítik, a falusi muzeális értékeket jobban megbecsü­ lik. A művelődési kör hozzájárult ahhoz, hogy egyre több emberben alakuljon ki, illetve szélesedjék a művelődés, a társas együttlét igénye, a „csináld ma­ gad” mozgalom átfogalmazott variánsa, a „szervezd magad” ! Vitányi Iván gondolatával zárom hozzászólásomat, melyet mi, falun élő emberek, a jelenlevők figyelmébe ajánlunk: „N aiv dolog volna úgy képzelni a kultúra »terjedését«, hogy először szigorú sorrendben nagy épületeket és nagy kultúrát teremtünk a nagy központokban, majd fokozatosan kisebbeket a ki­ sebbekben. Nincs ilyen fokozatosság.." A társadalmasítás általam elmondott formája, eddigi tapasztalataink sze­ rint, újabb közösségi erőket mozgósított. Többen megkérdezték tőlem, miért támogatom az önszervező közművelő­ dést, egyáltalán a közművelődést? Szerintem igen fontos az, hogy Nógrádban, az országos kéktúra útvonal mellett fekvő, hegyek közé ékelődött kis faluban jól érezzék magukat az emberek, megmaradjanak szülőfalujukban. K O R IL L F E R E N C A reformoknak is megvan a maguk sorsa ? Ha egy film főcímében azt olvashatja a néző, hogy a mű nem hiteles ese­ mények alapján készült, a szereplő személyek és minden cselekedetük a fantázia terméke, akkor biztos lehet az ellenkezőjében. Ezek után határozottan állí­ tom, hogy véletlenül választottam bevezetőnek az alábbi idézetet 1968-ból, és a benne foglaltaknak semmi köze a mai valósághoz. Tehát: „N em gyanú immár, hanem bizonyosság, hogy a filmátvétel, a -forgalmazás egész rendsze­ re korszerűtlen, s réges-rég megérett az alapos reformra” . A szerző - szintén véletlenül - B. Nagy László szerint mindezt „semmi mással nem magyaráz­ hatjuk, mint az ötvenes évek igényeihez mért moziszervezet, az átvétel, a for­ galmazás és a bemutatás strukturális avultságával, egy monopolisztikus séma és a mai művelődéspolitikai igények közti fáziseltolódással.” De félre a fantazmagóriákkal; lássuk inkább az 1980-as évek forgalmazási reformjának filmjét, amely nem hiteles események alapján készült, s a sze­ replők és minden cselekedetük a képzelet szüleménye.. . 40 �1. kép „ SZA K A D ÉK ” 1983 végén - talán a bevezetőben idézett reformgondolatok 15. születés­ napja tiszteletére - megindult valami a filmforgalmazásban. A helyzet ugyanis - bár a másfél évtized történelmi időmértékkel csupán másodpercnyit számít kritikussá vált. Ennek oka egyrészt, hogy az intenzív, demokratikus és innovatív pályára állított magyar társadalom fejlődésében egyre anakronisztikusabbá lett az e tulajdonságokat lényegében nélkülöző filmforgalmazás. Másrészt mozdulat­ lansága miatt pozíciója kedvezőtlenebbé vált a társadalom változó tömeg­ kommunikációs rendszerén belül is. Harmadrészt elhatalmasodott korábbi be­ tegsége, a „tudathasadás” , amelyet Csepeli György az alábbi szemléletes mó­ don ír le: „egyfelől szélmalomharcra kényszerül a közönség »nevelése« érdeké­ ben, s a legváltozatosabb praktikákkal, ha kell »bolt lelkeket« toborozva igyek­ szik az »értékes« filmek esetén magas nézőszámot produkálni, másfelől tisz­ tában van azzal is, hogy mindezen tevékenysége csak akkor lehetséges, ha a közönségnek is juttat valamit, újratermelve és kielégítve ezáltal azt az ízlést, ami ellen hadakozni hivatottnak tekinti magát.” 1/a kép „ ESZM ELÉS” Ebben a helyzetben - mint az a felülről kezdeményezett reformokra álta­ lában jellemző - a filmszakma vezetése, többé-kevésbé pontosan látva a vár­ ható (és növekvő) feszültségeket, még azok teljes kiéleződése előtt kísérelte meg a változtatást; meghirdette és 1984 januárjától bevezette a filmforgal­ mazás reformprogramját. Ennek eredeti célkitűzése szerint „ 19 85 közepére kell, hogy összefussanak a párhuzamosan - vagy részben máris együttfutó szálak. E z a feltétele annak, hogy a következő tervciklusban már megreformált tartalmi és működésbeli mechanizmusok, illetve feltételrendszer mellett kezdhessük el - pontosabban folytathassuk - az átmeneti folyamat tudatos felgyorsítását, filmterjesztésünk egészének egy új, minőségi szintre történő emelését.” Ma már benne vagyunk a „következő” tervciklusban, tehát kötelező értékel­ ni a kialakult helyzetet és következményeit. 2. kép „Á L M O D O Z Á S O K K O R A ” Már az első fokozat „begyújtásakor” felmerült a kérdés, hogy jogos-e a filmforgalmazás reformjáról beszélni az 1984-ben bevezetett változtatások kap­ csán. Az ugyan kétségtelen, hogy ez a program szándékában csak néhány tar­ talmi kérdésre, illetve az ezek szabályozását szolgáló mechanizmusokra kon­ centrált és érintetlenül hagyott számos fontos tényezőt, például az intézményrendszer struktúráját. De mégis eltalálta a forgalmazás „epicentrumát” , tehát reformjellegű változások lehetőségét adta a filmek műsorpolitikai kategóriába sorolása, az eredménymérés és -értékelés, valamint az érdekeltségi és ösztön­ ző rendszer módosításával. 2/a kép „R E F O R M G O N D O L A T O K ” Az új, értékorientált forgalmazás alapja, hogy a korábbi hárommal szemben 41 �a kilenc műsorpolitikai kategóriában árnyaltabban lehet kifejezni a filmek tény­ leges értékét, illetve a film különböző - használati, csere és művészi - értékol­ dalainak létét. Gyakorlati érvényesítését az „új” típusú működési támogatás tette lehetővé azzal, hogy már nem kellett meghatározott és mindig növekvő (!) számú „értékes” filmet, illetve nézőt (vagy „holt lelket” ) produkálni a for­ galmazó vállalatok anyagi létezéséhez. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az új besorolások tükrözhettek azt a tényt, miszerint a valóságban - a hazai és a külföldi filmgyártásban egyaránt - az értékszférák aránya folytonosan ala­ kul; hol kedvezőbben, hol kedvezőtlenebbül. Természetesen az új kategóriarendszeren sem lehet számon kérni egy egyébként nem létező - tudományos filmtipológia minden ismérvét és az örökkévalóságnak szóló esztétikai minősítést. „Csak” itt és most érvényes mű­ sorpolitikai kategóriaként kezelhető, ami elsősorban a filmenkénti - a működési dotáción túli - támogatás mértékét szabályozza és eligazít bizonyos forgalmazási kérdésekben. Az új eredménymérés és -értékelés - egyben az egész rendszer - kulcsa az ún. szintetikus műsorpolitikai mutató. Ebben meghatározó a film eszmei-művészi és forgalmazási értéke, míg a korábban szinte kizárólagos ér­ téknek tartott nemzeti hovatartozás ennek alárendelve van jelen. Következe­ tes alkalmazásával megszűnhet a „több magyar és szovjet filmet néző = jó műsorpolitika” képtelensége, és helyébe valóságos értékorientáció, illetve an­ nak mérése kerülhet, hogy az adott időszakban milyen a filmek forgalmazási hatékonysága. (Zárójelben, de nem mellékesen, nehogy félreértés essék: a nézőszám maximalizálására irányuló törekvések éppen a magyar és a szovjet film igazi értékeinek ártottak a legtöbbet!) Az új mutató nagy érdeme, hogy lehetővé tette az elmozdulást a hagyomá­ nyos műsorpolitikai értékeléstől. Ennek alapján a forgalmazó vállalatok ki­ alakíthattak egy megalapozottabb, sajátosabb műsorpolitikai elképzelést és gyakorlatot. Az érdekeltségi és ösztönzési rendszer megváltoztatásának legfőbb pozitívuma, hogy nemcsak szavakban, hanem ténylegesen is megteremtette a szórakozás művelődéspolitikai elismerését (ezzel mintegy eredeti jogaiba he­ lyezve vissza a mozit), valamint a korábbinál jóval több, valóban értékes film esetében teremtett közvetlen érdekeltséget a vállalatok számára. Mindezzel végre gyakorlati lehetőséggé vált az értékes filmek egyéni kezelése, a szak­ mailag megalapozott válogatás. Összegezve: a változások valóban új minőség felé mutattak. Az 1984-es év kedvező eredményei pedig - amelyek egyébként nagy részben a hagyományos rendszer erőtartalékainak mozgósítása révén születtek - viszonylag jó „szabad­ ságfokot” biztosítottak a reformfolyamatok továbbviteléhez. A tapasztalatok elemzése és a második fokozat „begyújtása” pedig az éppen Salgótarjánban rendezett országos filmforgalmazási tanácskozásra várt 1984 végén. 3. kép „M E G Á L L A Z ID Ő ” A salgótarjáni fórumon még joggal fogalmaztak úgy, hogy a rend­ szer működőképes, a korábbi helyzethez képest jó irányú elmozdulásokat eredményezett. Változtatását 1985-re nem javasolták a résztvevők, éppen ha­ tásainak, lehetőségeinek pontosabb értékelése, a módosítások megalapozottabb előkészítése érdekében. Ez az állásfoglalás a realitásokat tükrözte és esélyt adott a folytatásra. Azzal együtt, hogy négy kedvezőtlen jelenség már akkor feltűnhetett a figyelmes szemlélőnek. 42 �1 . A forgalmazó vállalatok (2 0 + 1) közül mindössze néhány - például Haj­ dú és Zala mélyebb gyökerekkel, míg Nógrád repülőrajttal - használta ki tu­ datosan a reform adta játékteret. 2. A túlhangsúlyozott versenykövetelmény - valós versenyhelyzet és -feltételek híján - bizalmatlanságot és felesleges fe­ szültséget gerjesztett. 3. Felütötte fejét a „szabályozó voluntarizmus” , mintha a film és közönség viszonya - akár a Játsszunk okosan! társasjátékban csak a mi játékszabályainktól és „dobásainktól” függene. 4. Tovább nyílt az olló a műsorpolitikai törekvések, célok és a feltételek között. Ezek után - bár a filmforgalmazás 1985-ben is jó évet zárt - a reform 1986 elejére korrekcióvá szelídült, sőt felemás bevezetése magában hordja a viszszarendezési folyamat lehetőségét, rosszabb esetben szükségszerűségét. 3/a kép „F A L A K " Ennek okai alapvetően három csoportba sorolhatók: a bevezetett tartalmiműködésbeli változtatások alkalmazásának következetlenségei; a kibontako­ záshoz, a folyamatok irreverzibilissé tételéhez elengedhetetlenül szükséges to­ vábbi lépések elmaradása; nincs átfogó és kivitelezhető szakmai program, amely a film teljes intézményrendszerét reálisan „újragondolja” a társadalom megváltozott kommunikációs rendszerében. Az első csoportba sorolt tényezők közül a legjelentősebb, hogy nem tör­ tént meg következetesen a filmforgalmazásban ható régi felfogások elméleti és gyakorlati kritikája, ezért a voluntarisztikus műsorpolitika, a látszateredmé­ nyek elfogadása, sőt támogatása, nem tűnt el erről a területről. Az új műsorpolitikai értékelési rendszer lehetséges előnyei sem érvénye­ sültek, mert éppen az irányítás húzta be a „féket” . A kísérletinek nevezett ’84-es évben még elfogadható a hagyományos és az új műsorpolitikai mutatók (nem éppen békés) egymás mellett élése. 1985-re azonban több volt, mint hiba a hagyományos műsorpolitikai mutatók bázisszinten történő előírása, sőt a szintetikus mutató (természetével ellenkező) hasonló jellegű kezelése. A két minősítési rendszer lényegét tekintve ugyanis kizárja egymást és itt húzódik az extenzív, illetve az intenzív fejlesztés, másképpen a korrekció, illetve a reform határa. Ebben az esetben egy közvetlen (vélt, vagy valós) művelődéspolitikai érdekre épülő, de a reform szempontjából helytelen döntés született, aminek diszfunkcionális következményei végül is akár közvetlen művelődéspolitikai összefüggésükben is károsak lehetnek. A mennyiségi mutatók túlhajtása ugyan­ is megzavarta a valódi értékorientációs törekvéseket és a természetes erősítő hatásokat - fellépett a tömegkommunikációban jól ismert „bumerángeffektus” . Végül, de nem utolsósorban, az irányítás magatartása elbizonytalanította a reformprogramot vállalókat, illetve igazolni látszik a konzervatív megoldások híveit, mert így lényegében csak az történik, hogy a voluntarizmust „tudomá­ nyosabban” , árnyaltabban - mázsa helyett patikamérlegen - csináljuk. A második csoportba tartozó tényezők között meghatározó, hogy változatlan maradt az intézményi-szervezeti struktúra. A filmforgalmazás egész rendszere korszerűtlen, monopolisztikus sémára épül, s a kialakult szervezetrendszer konzerváló ereje már szociológiai közhely... A filmterjesztési reformprogram bevezetési kísérlete során (is) igazolódott: ha változatlan intézményi-szervezeti struktúrával és kapcsolatrendszerek mel­ lett igyekszünk a reformprogramot megvalósítani, akkor ez a mennyiségi szemléletű, stabilitásra orientált szervezetben elsősorban nem az új, ésszerű 43 �lehetőségek kiválasztódásához, az alkotó (de egyben kritikai) viszonyokhoz, hanem a rendszer megmerevedéséhez, az új utakat elzáró védekezési taktikák és stratégiák kiépítéséhez vezet. A harmadik tényező, hogy nincs olyan átfogó program, amely biztosítaná a mozi-tévé rendszerből a mozi-tévé-video rendszerbe történő átlépés műszaki, gazdasági, szervezeti és tágan értelmezett műsorpolitikai követelményeit és fel­ tételeit. Természetesen a mozi-tévé-video rendszer új kommunikációs minő­ ség és ennek kiépülése az egész filmszakmát is új helyzet elé állítja. (A film­ szakma egészéről van szó, hiszen a filmforgalmazás értelmes fejlesztése nem képzelhető cl a gyártási szférától függetlenül. Ez pedig ugyancsak korszerűt­ len; az éppen soros átszervezések pedig legfeljebb „tüneti kezelésként” érté­ kelhetők. A megoldás csak egy egységes - a filmgyári és tv-s erőket egyesítő nemzeti filmgyártás lehet.) Ez a feladat csak rendszerszemléletű közelítésben, nyitott és kooperatív integrációmodellek alapján valósítható meg; ehhez azon­ ban az alrendszereknek is ilyenné kellene válnia. Megvalósításához azonban megfelelő stratégiánk csak részben van, taktikánk pedig nincs. A helyzet megváltoztatásához jelentős anyagi és szellemi tőkebefektetés szük­ séges, aminek elmaradása ma időzavart és lépéshátrányt jelent, holnap pedig behozhatatlan lemaradást. Mert követelményként nem egyszerű átállásról, át­ meneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a filmterjesztés működési, cselekvési és irányítási rendszerének gyökeres átalakításáról; a jelenlegitől el­ vileg különböző rendszer megteremtéséről, amelynek célkitűzései már nem az „ugyanabból többet vagy kevesebbet” alapon fogalmazódnak meg. 4. kép „T E RO N GYO S É L E T ” Végül, de nem utolsósorban: a filmterjesztési reformprogram sorsa (kicsi­ ben) kísérteties hasonlóságot mutat az 1968-as gazdasági reforméval. Első sza­ kaszban itt is nyilvánvalóvá vált, hogy a filmterjesztés intenzív típusára történő áttérés elkerülhetetlen. Az áttérés megindult, egy olyan időpontban, amikor az extenzív típus még viszonylag elfogadhatóan funkcionált, de a mélyreható és felelős elemzés arra vallott, hogy a csúcsponton régen túljutott. Minden szempontból ez volt az utolsó elfogadható időpont a változások fo­ kozatos (koncepciózus és következetes) bevezetésére. De ma már látjuk, gon­ dot jelent, hogy a filmszakmai közvélemény még nincs meggyőződve a változás elkerülhetetlenségéről; ezért ellenáll vagy fékez. De következetlenségével fékez a reformot indító vezetés is, hiszen működésbe lépnek korábbi reflexei és gya­ korlatilag nem látja be, hogy lehetetlen minden korábbi eredményt (vagy annak vélt látszatot) „szent tehénként” kezelni. „Egyoldalú” a reform, mert jósze­ rével csak három - bár alapvető - tartalmi kérdésre koncentrál és a működési feltételek és mechanizmusok, illetve az intézményrendszer kérdéseit nem érinti. Zárva a sort: „befagynak” az érdemi szakmai viták a reformot illetően. 4/a kép „ N IN CS ID Ő ” És a végeredmény - ami költői kérdésként is megfogalmazható - lehet-e más, mint az, hogy a tényleges reform bevezetése elkerülhetetlen, de holnap sokkal több kényszerítő tényezővel kell szembenézni mint tegnap vagy ma. VÉGE? 44 ��Kelemen Gábort: Miért nem választották meg az első fordulóban a nyomda igazgatójának ? A v á l a s z m e g é r té s é h e z k e z d jü k a z e l e j é n . . . K e le m e n G á b o r , a N ó g r á d M e g y e i N y o m d a ip a r i V á l la l a t id é n ö tv e n e s z te n d ő s , v á la s z t o t t i g a z g a t ó ja . P á s z tó n s z ü le t e t t , a .s a l g ó t a r já n i S t r o m ­ f e ld A u r é l G é p i p a r i T e c h n ik u m e lső , n a p p a l i t a g o z a t o s t a n u ló i k ö zö tt é r e t t s é g iz e t t 1954-b en . H u s z o n h a t é v v e l e z e lő tt k e r ü lt la m e g y e i t a n á c s i p a r i o s z t á ly á r a . — Itt kapcsolód tam először a tanácsi v á lla la to k m u nkájáh oz. A n n a k a négy esztendőnek a tap asztalatait később jó l beépíthettem m unkám ba. H atvan n égy­ ben az Ü ve g ip a ri M ű vek szü lőfalu m ban létreh ozta a szerszám - és készü lék­ gyárát, nekem S a lg ó ta rjá n b a n nem v o lt lakásom , fia ta l házas voltam , h át h a ­ zam entem . H am arosan osztályvezető lettem , m iközben levelezőn végeztem a G é p ip a ri M űszaki Fő isko lát, h atvan k ilen cb en kap tam m eg az oklevelem . Ú j munkaiköröm m egkövetelte a technológiai ism ereteket, a szervezésben ottho­ nosan illett m ozognom , h a talp on ak a rta m m arad n i, m int fia ta l kád er. Az oklevelem m egszerzésének évében m á r sok b a j vo lt a m egyei tan ács v e g y e s ­ ip a ri és ja v ító v á lla la tá n á l, főm érn ökkén t k erü ltem oda. N agyon zűrös á lla ­ potok uralk od tak , ren d et k ellett csin áln u n k. A h arm ad ik -n egyed ik évben m ár jó eredm ényeket m u tattu nk fel, am ikor az ip a ri osztályon ú jab b felad atot k a p tam. — K ap o tt? — A h o gy m ondom . K ap tam . A z t m ondták, h ogy el k e ll v á lla ln o m a nyom da igazgatói tisztét, m égpedig azért, h ogy rendbe hozzam az elhibázott dolgokat. K é t okból is nehezen á llta m kötélnek. N em vo ltam n yo m d aip ari szakem ber, m eg aztán, m i tagadás, a v e g y e sip a rn á l éppen érőben v o lt a gyüm ölcs, am i­ ért an n yit dolgoztunk. Ó dzkodtam , de h iába. F e la d a tu l kaptam , így döntött a p árt- és tan ácsi vezetés. H a a lk a lm asn a k ta lá lta k erre a fela d atra , akk o r m eg k e ll csinálni. — M it t a lá l t a z a k k o r m á r V ö r ö s V á n d o r z á s z ló v a l k é ts z e r i s k itü n te te tt v á lla la tn á l? — A z igazgatónak em beri h ib ái m iatt m ennie kellett. A term elési eredm ény vészesen zuhant, a m egyei n ap ilap tele vo lt sa jtó h ib á k k a l, n ém elyik m eg le h e ­ tősen sú lyos volt, m á r-m á r p olitik ai színezetű. Szorongtam , nem tagadom . Tudtam , am ikor h etven h árom m árciu s tizenkilencedikén b em u tattak jövendő kollégáim n ak , h ogy nem épp népszerű fela d ata im lesznek. Először is a nyom ­ dát, m int gazdasági szervezetet k elle tt rendbe tenni. A zu tán a szem élyi p rob­ lém ák at is m eg k ellett oldanom . Nézze, azt m ondhatnám , hogy szükséghelyzet vo lt, íg y azután nem épp a legd em ok ratiku sab b form ában fo ly t a m inél h a ­ m arab b i rendterem tés. S rögtön a h arm ad ik dolog: m u n kát k ellett szerezni, bárh on nan, bárm it, hogy dolgozhassunk. N em akarom szám ok k al untatni, de n é h án y óh atatlan u l fontos. H etvenkettőben kétszázhuszonöt fiz ik a i és h a tv a n ­ n égy „nem fiz ik a i” n egyven n égy és fé l m illió s term elési értéket prod u kált, a n ye re ség tizenkétm illió volt. H etvenötben — m ár csökkentett létszám m al — ötven h étm illió fölött term eltünk, a nyereségü n k pedig k evés h íjá n elérte a tizennégym illiót. A ren d csin álás évében, az első időszakban ugyan v issz a e s­ tünk va lam elyest, de év végére m ár akk or is összeszedtük m agunkat. �— N é h á n y e m b e r n e k t e h á t m e n n ie k e lle tt. — V o lt is b o trán y belőle, m ég a pártközpontból is viz sg á ltá k az eg y ik ügyet, de a tények m akacs dolgok. S z ó v a l egyenesbe jöttü nk, ah ogy m ondani szokták, h a nem is könnyen. V o lt stratégiáink: a term ékszerkezet-váltás m á r nagyon időszerű volt. A h agyom ányos nyom d ai tevék en ység m ellett zöld u tat adtunk az öntapadós cím ke tö m eggyártásán ak, am inek úttörői vo ltu n k bizonyos érte­ lem ben. F ia ta l em berek k erü lte k fu n k ció k b a és so k a t k ö veteltü n k tőlük, a kö­ vetkező eredm ények m ár ennek a csapatna k a m u n k á ját dicsérték. — A z u tó b b i k é t ö té v e s te r v b e n a z ö n á l t a l ir á n y ít o t t v á l l a l a t ú j r a é s ú j r a m e g k é t s z e r e z t e a z á r b e v é t e lé t , s v e le a n y e r e s é g é t i s. — Íg y történt. A tanácsi nyom dák közül b árm ilyen m utatót is vizsgálu n k , é vek óta „dobogós” h elyet v ív tu n k ki m agu nkn ak. M indezt úgy, hogy fe jle s z ­ tésein ket önerőből, v a g y h itelbő l valósíto ttu k m eg, de a h itele k e t m ind ig ké­ pesek vo ltu n k és va g y u n k visszafizetn i. M i ingyen egyetlen fillé r t sem k a p ­ tunk, m ióta itt vagyo k . — M e g t a l á l t á k a j ó „ g a z d á lk o d á s i ú t v o n a l a t ” , ‘ 1 9 8 5 -b en tiz e n h a t s z á z a ­ lé k n á l i s tö b b v o lt a b é r f e jle s z t é s , a m i sz in t e p é ld á t la n . M in d e n r e n d b e n lé v ő n e k lá ts z ik , ö n t m é g s e m v á l a s z t o t t á k m e g a k ü ld ö tte k n o v e m b e rb e n . — Jó , b eszéljü n k róla. É n több okot láto k . Önm agunkhoz k ép est csekélyebb fejlő d ést értü nk el a term elésben ta v aly , m in t azt utóbb m ár m egszoktuk, bár a n yereséget íg y is tizenkét és fé l százalék k al növeltü k. N ém i b izo n ytalan ságot okozott to vábbá, hogy az utóbbi időben gom ba m ód ra szaporod nak a kisnyom d ák, ezek elszip k ázták tőlünk a jó m u n kaerőt — m agasabb bérért. A z em be­ re k m oro gtak : ott lehet több pénz, itt nem ? A zt nem m a g y a rá z ta e l sen k i a dolgozóknak, h ogy ezekben a k isn yom d ák ban k ét-h áro m em bert k e ll csupán m egfizetni, de nagyon, a többiek éppen csak k ap n a k valam it. Itt viszont a kétszáztizen két fiz ik a i dolgozó fe le szakm unkás, m in d et ú gy n in cs m ódunkban m egfizetni, m in t a kisn yom d ák ban . A p iac alaposan telítődött, k iseb b a k e r e s ­ let a h agyom ányos nyom d ai k ap acitáso k irán t, tehát nem fejlő d h etü n k évről é v re olyan tem póban, m in t korábban. Ezt is jo bban k ellett vo ln a tu d atosíta­ n i az em berekben. K éső b b m agu k m ond ták: ezeket m iért nem ism ertettük v e lü k részletesen ? H a h am arab b n y ilv án o sság ra hozzuk a tervezettnél m ag a ­ sabb b é re m e lé st.. . No, m eg az is igaz, hogy m inden n épszerű tlen fela d ata t m ag am ra v á lla lta m , o ly a t is, am it nem k ellett vo ln a. N em az én dolgom f i ­ gyelm eztetn i a m unkást, hogy tiltott helyen n e d ohányozzék! V o lt a gépte­ rem ben egy no rm acsalás, h á t én végigbü n tettem az egész v o n a la t! A z t gon­ d o lta m ind en ki, hogy sim a ü gy ez, szépen prosp erálu n k, jó k az eredm ények, a gazd álk o d ással sem m i problém a. N em szép ségversen y ez! Ö sszezördültünk a főm érnökkel, m a is állítom , h ogy igazam volt, s am iko r s a já t e lh a táro z á ­ sából k ilép ett tőlünk, e lte rje d t a p le ty k a : „k in y írta m ” . A z előkészítő b izo tt­ ság, a m elyik az ú jr a jelölésem m ellett döntött, a felsőbb vezetéssel egyetér­ tésben, h át hogy is m ondjam , nem k ortesked ett m ellettem kellőképpen . N em ak a rta m m ásodszor is p ályázn i, csalódott voltam , de u g yan ak k o r jó lestek a m u n k a társaim biztató szavai, s m ellettem szólt az is, hogy m eglep etést k e l­ tett m inden kiben a n ovem beri döntés: nem szavaztak bizalm at. Igaz, egy sza­ v a z a t h íjá n , de nem . De a többség m égis m ellettem voksolt. — U g y a n a z o k k a l (az e m b e r e k k e l k e ll a k a r t a k a z ö n h e ly é r e ü l t e t n i . . . d o lg o z n ia , a k ik k o r á b b a n m ást — V áltoztatnom k e ll vezetői m ódszereim egy részén, e rre ju tottam azokon a rossz éjszakákon. N incs idő — az alkatom sem ilyen — sérelm eken m e d i­ tá ln i. E lm ú lt, nyaku n ko n a tem érdek m unka. M ondtam , nem szép ségverseny ez, engem az eredm ények után ítéln ek m eg a dolgozók is, tehát dolgoznom k e ll. A bizalom ról pedig annyit, hogy n egyven kü ldött ja n u á r végén h a r ­ m inch ét igennel szavazott rám , csupán h árom n e m vo lt a cédulákon. N ekem ez elég. H O RTO BÁG YI ZO LTÁN 47 �ÉLŐ MÚLT „Az Élet a Történelem tanítómestere” Belitzky János, a Nógrád megyei mun­ kásmozgalmi múzeum, a mai Nógrádi Sán­ dor Múzeum elődjének nyugalmazott igaz­ gatója. 1909-ben született Losoncon. É le ­ tének jelentős részét Nógrádban töltötte. Minden más adat beszélgetésünkből derül ki. - Egyszer említetted nekem, hogy fiatalkorodban kitűnő em berek­ kel, kiváló történészekkel kerültél kapcsolatba N ógrád megyében. Többek, köztük Miskolczy-Simon János és Niederm ann Imre vá r­ megyei főlevéltárnokok, valamint Dornyai B éla és Fayl Frigyes középiskolai tanárok élete még feldolgozatlan. M ilyen hatással v o l­ tak rád, a pályádra, az egyéniségedre? Az 1914-ben elesett Miskolczy-Simonnak csak a két kislányát ismertem, akik 1920-ban Balassagyarmaton játszótársaim voltak. Utódja Niederm ann lett, aki 1944-ben, meg nem állapított körülmények között, eltűnt. Vele Budapesten és Gyarmaton is többször találkoztam. Dornyay és Fayl Salgó­ tarjánban voltak gimnáziumi tanárok. Velük itt találkoztam. Niedermannal és Dornyayval leveleztem is. A rám gyakorolt hatásuk abban nyilvánult meg, hogy szakmai vonatkozásokban nem távolodtam el a megyétől. N ie ­ dermann Imre kiváló levéltáros volt és lelkiismeretes kutató. A régi nóg­ rádi életről írt és 1942-ben kiadott tanulmánya hiányt pótló mű még ma is. Dornyay történelem- és földrajzkutatásaival tűnt ki. A salgótarjáni és kör­ nyékbeli földrajzi nevek gyűjtése, 1928. évi útikalauza, több történeti dol­ gozata igen magas szintű tanulmányok még ma is. A magam részéről a 48 �legjelentősebbnek tartom, hogy megalapította az első salgótarjáni múzeu­ mot és hogy 1938-ban megmentette a karancslapujtői honfoglalás kori nem­ zetségfői sír leleteit. Fayl Frigyes Salgótarján és környéke város- és tájképi ábrázolásaival tűnt ki a húszas években. Neki köszönhetjük a Pécskő ere­ deti állapotának a rajzát. Gyermekkoromban, amikor tanítónő nővéremnél itt-tartózkodtam, még úgy láttam, ahogyan Fayl megörökítette, magasan égreszökellő kőoszlopként. 1926-ban barbár módon felrobbantották, hogy útépítő követ nyerjenek belőle. Világhírű természeti ritkaság volt, de az ilyesmivel akkor nem törődtek. Dornyay és Niedermann is saját költségü­ kön, csekély támogatással tudták csak kinyomtatni írásaikat. Dornyay el­ kezdte a Salgótarjáni O klevéltár kinyomatását is, de csak 32 oldalt tudott kinyomatni, mert a többire nem jutott pénze. (A megye és a város vezetői egyaránt csak politikai jellegű kiadványok megjelentetését támogatták.) A velük való kapcsolataim 1932-től 1943-ig, tehát huszonhárom éves ko­ romtól harmincnégy éves koromig tartottak. - Tehát már egyetemet végzett ember voltál? Persze, 1932-ben doktoráltam művelődéstörténetből, 1933-ban pedig történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet is szereztem a bu­ dapesti egyetemen. - Azaz akkor már mint végzett kutató kerültél kapcsolatba a nóg­ rádiakkal? Akkoriban már Budapesten, a Székesfőváros Levéltárában dolgoztam, gyakornok, majd pedig segéd-, később pedig allevéltáros minőségben. Én számukra a fővárosi, ők meg számomra a nógrádi kapcsolatot jelentették. Többször volt szükségük adatokra és mivel én gyakran jártam az Orszá­ gos Levéltárba, megkerestem azokat számukra. Akkoriban én Nógrád megye lakosságának történeti névsorával foglalkoztam ugyanott néhány évig, ők ennek nógrádi adataira hívták fel a figyelmemet. E z a gyűjtésem része volt annak a Mályusz Elem ér által irányított nagyszabású tervnek, amely­ nek keretében több felvidéki vármegye lakosságának a nyelvi kialakulását dolgoztuk volna fel. Szabó István Ugocsa megyéje, lla Bálint Gömör me­ gyéje és Bakács István Hont megyéje készült el belőle. Több kézirat, így az enyém is, 1956-ban a Történeti Intézetben elégett. A témával való fog­ lalkozás kiváló helytörténeti iskola volt számomra. - M ásik ilyen, jellegé­ ben eltérő, de talán még fontosabb iskolámnak tekintem a Sopron vármegye történetére kapott megbízatásomat. Ezt a megbízatást érdekes, a korra jel­ lemző módon kaptam meg. 1934 őszén P leid l Am brus országos levéltáros megkérdezte tőlem, hogy nem vállalnám -e el egy vármegye történetének a megírását? Igenlő választ adtam, mert azt hittem, hogy Nógrádról van szó. Tán két hónap múlva közölte velem és egyben gratulált is, hogy meg­ kaptam Sopron megyét. Csodálkozásomra elmondta, hogy mivel semmi kap­ csolatom sincs a soproniakkal és protektorom sem volt, az alispán olyan fiatal történészt keresett, akit senki sem ajánlott és így nincs megkötve a keze. Szóltam a főlevéltárnokomnak, G árdonyi A lbertnek , volt profeszoromnak, Domanovszky Sándornak és Szekfű G yu lának, akiknél egy évig 49 �dijtalan egyetemi gyakornok voltam. Mindegyikük meglepődött és biztatott, hogy fogadjam el a megbízatást. A megye történetének első kötetével 1958 végére el is készültem. Hóman Bálint írta hozzá az előszót. - Igencsak mozgalmas fiatalkorod volt. Számos helyen m egfordul­ tál. Losoncon születtél, ahol édesapád a tanítóképző intézet ta­ nára volt. 1920 elején áttelepültetek Balassagyarmatra. Tulajdon­ képpen hol lelted meg a szűkebb pátriádat, melyik v árosunkat vagy vidékünket tekinted az igazi hazádnak? Ezen az utóbbi kérdésen magam is többször elgondolkoztam. Gyerm ek­ korom emlékei Losonchoz, Tarjánhoz és Gyarmathoz kötnek. Öt testvérem közül én voltam a legfiatalabb. Anyai nagyapám és három testvérem L o ­ soncon van eltemetve, anyai nagyanyám Balassagyarmaton, szüleim B uda­ pesten, az egyik fiam Dömsödön, az egyik feleségem itt Tarjánban. Tehát már a sírok is nem egy helyhez kötnek. Végül is Nógrádot érzem annak a területnek, ahová mindég visszavágytam, ugyanakkor azonban minden la­ kóhelyemet is közel éreztem a szívemhez. - Lehet, hogy ez a kérdésem vezet át ahhoz a kérdéskom plexum­ hoz, hogy valaki azt mondta rólad, hogy szétszórt gondolkozású vagy, hogy túl sok mindennel foglalkozol, hogy a sok benyomás közül nem tudsz választani? Ö ssze tudnád szedni foglalkozásod — fő irányait? É n felsoroltam magamban néhányat... E g y kortársi lexikonban még szexuáltörténésznek is jelölnek... 1947-ben Ortutay G yu lának volt az a véleménye, hogy „szétszórt gondolkozású” vagyok, mivel több megoldandó problémát javasoltam neki. 1958-ban azonban már csak „nagy hibáimra és nagy erényeimre” hivatko­ zott, amiket minden szakember elkövethet. Ebben ismét igaza volt. Nem vagyok polihisztor! Polihisztor nincs! A z viszont igaz, hogy a körülöttem zajló életből sokféle dolog érdekelt, sok minden megfejtésébe belekezdtem, amit azután idő hiányában abbahagytam. A sok mindennel való foglal­ kozás azonban nem volt hiábavaló. Például első-másod éves egyetemi hall­ gató koromban a Földtani Intézet agrogeológiai osztályán fizetés nélküli gyakornok voltam Treitz Péter mellett és ugyanakkor a Művelődéstörténe­ ti Intézetben Domanovszkynál M arsigli olasz hadmérnök 1686 körüli Dunáról szóló művének erődítményrajzaival foglalkoztam és dolgozatot ír­ tam erről a témáról. Földtani intézeti „kirándulásom” alatt megismertem hazánk mezőgazdasági talajának a m últját: hol volt erdő, mocsár, futó­ homok stb., ami helytörténeti kutatásaim javára vált. Marsigli olasz mű­ vének átbúvárlása nyomán pedig képes voltam Zambra A lajosnál nyelvi vizsgát tenni olaszból és így olaszországi ösztöndíjat elérni. - A szexuáltörténetbe pedig úgy bonyolódtam, hogy a Fővárosi Levéltárban a Rókus Kórház iratait rendeztem, a X V III. századtól kezdődően. Ékes német és latin nyelven írt receptektől és betegségleírásoktól kezdve rendőrségi ügye­ kig, minden volt azokban. A z egyik orvos ismerősöm, M ellis József hívta fel a figyelmemet a történeti adatok fontosságára, mert az összefüggött a 50 �prostitúcióval, amit viszont Siklósy László kutatgatott. Igen érdekes er­ kölcsi körkép alakult ki a régi Pest-Budáról. Például, hogy sok vidéki ne­ mes kisasszony a fővárosban prostituálttá lett. - M elyik században volt ez? A X IX . század első felében már eléggé gyakran előfordult. A X V III. századi Óbudán pedig az „erkölcs megvédése végett” 1 5 - 1 6 éves leányo­ kat is felakasztottak szexuális kapcsolataik miatt. E z adta aztán az ötletet, hogy Szőnyi Ferenc barátommal együtt 1940-ben megindítottuk E r os cí­ mű lapunkat, amiből mindössze két vagy három szám jelent meg, mert egy feljelentés nyomán betiltották. Nem pornográf lap volt, hanem a nő és fér­ fi egymáshoz való viszonyának irodalmi példák tükrében való tisztázását célozta. - V a n egy olyan érzésem, hogy te nem is tudnál választani, hogy melyik volt az a terület, am ivel igazán szívesen foglalkoztál? Vagy az, amelyikben a legmaradandóbbat alkottad? Legszívesebben mindig a magam által választott témákkal foglalkoztam. Ezek tárgyköre az évek során hol így. hol úgy változott. Állandóan viszszatérő témám a történelem-földrajz volt és annak is a népek és nyelvek mozgására vonatkozó részei. Foglalkoztam egyház- és vallástörténettel is. Ebben a birtoktörténeti kérdések kötötték le a figyelmemet. — M i az, am i­ ben a legmaradandóbbat alkottam? Erre nem én, hanem az utókor adhat­ ja meg a választ, ha figyelemre méltat valam it abból, amit írtam. - T e időnként egészen eretnek és meghökkentő kérdéseket vetettél fe l és védtél. Ezek, úgy érzem, a legtöbbször visszhang nélkül m a. radtak a szakmában. M i volt ennek az oka? A v id ék i lét, vagy hogy nagyon periférikus témák voltak és így csak nagyon kevesen tudnak hozzászólni? A z okok sorában a vidéki létet, a témák periférikus voltát és a kevés hozzáértőt te is megemlíted, de ezek is csak együttesen hatók. Ezek elem­ zése helyett inkább a témákra térek ki. - A finnugor nyelvek afrikai nyel­ vekben sejthető elemeire vonatkozó következtetésem csupán szótárak for­ gatásán alapulnak. Ha a hatást megfordítjuk, az következik, hogy a finn­ ugor nyelvekben afrikai eredetű elemek vannak. - 1930-ban velencei há­ zigazdám, Fortunato Zenato teológiai professzor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a liguriak, valamint néhány etruszk népcsoport nyelve ragozó­ nyelv jellegű, és így valami ősi kapcsolat sejthető köztük és a finnugor nyelvek ősei között. Évtizedekig törtem ezen a fejem, ha éppen más d o l­ gom nem volt, és leírtam azt, amit leírtam. - A palóc kérdésben az elne­ vezés szamojéd eredetét vetettem fel. E z országos visszhangra is talált. Természetesen visszautasították és továbbra is kitartottak a kun-kabar e l­ mélet mellett. Éppen vidéki létemnek köszönhetem, hogy az ún. dűlőne­ vek, családnevek és népi megnyilvánulások nyomán, amiket falusi bolyon­ gásaim során is és nemcsak könyvekből szereztem, ma már sokkal világo­ 51 �sabban áll előttem a palócok és a palóc elnevezés szamojéd eredete. Szán­ dékozom róluk és a barkókról egy újabb tanulmányt írni. - Más dolgok­ ban a „meglepetés” az oklevelek és iratok behatóbb vizsgálatából követke­ zik. Ilyeneket azonban te is, én is és minden történész produkál. - Ismerem nagyjából azokat a munkáidat, amiket N ógrád megye~ ben írtál, d e ezek alapján is az a meggyőződésem, hogy te nem jutottál el a kortárs történészi megítélésben oda, amit m egérde­ m elnél! Érdekes problémát vetettél fel, mivel én a kortárs történészek észrevé teleit szakmai észrevételeknek tartom és ezzel országos szinten sincs semmi bajom. H a jót írtam, épp úgy kinyilvánították, mint bárki más munkájá­ val kapcsolatban, ha pedig néha tévedtem, arra is rámutattak, de soha­ sem sértő szándékkal. Bontsuk azonban a kérdésed két részre mert vidék­ re költözésem előtt valóban furcsa harc bontakozott ki személyem körül, ami nem érzékelhető a tanulmányaimat ért szakbírálatokból. Érzékelhető volt azonban abból, hogy egyetemi magántanári habilitációmat - ez kb. a mai kandidátusságnak megfelelő cím volt - 1939-ben Pécsett Holub József, 1948-ban pedig Budapesten Domanovszky, visszautasította. 1939-ben te­ matikai probléma, 1948-ban pedig az 1944 őszi háromhavi vizsgálati fogságom volt az ok. 1943 elején ugyanis szocialista magatartásért távoz­ nom kellett a leváltár szolgálatából, 1944 tavaszán kapcsolatba kerültem az olasz antifasisztákkal és engem is letartóztattak. 1945-ben Vas Zoltán rehabilitált, és mint az M K P tagja, ismét a levéltárban szolgáltam 1949ig, amikor is állítólagos antiszocialista (így!) magatartásáért nem vettek át az M D P-be, ahová viszont - tiltakozásaim ellenére - csak az 1955-ös reha­ bilitációm után vettek fel. - Bonyolult, személyi ellentétekkel teli évek voltak ezek, amiket tanári oklevelem felhasználásával Decsov Lajos dömsödi iskolaigazgató önzetlen támogatásával vészeltem át. Így lettem 19 5 1től Apaj-pusztán tanító iskolavezető, majd ott és Kiskunlacházán iskolaigazgató, járási népfrontelnök, ideológiai káder és iskolaépítő. Történelmi kutatásaimat a budapesti könyv- és levéltárakban ekkor is folytattam. Lacházáról vállaltam cl a tarjáni múzeumigazgatást. Nehéz, küzdelmes, de szép évek voltak ezek. A két tantermes tanyasi iskolából nyolc tantermes központi iskolát csináltam, napközivel és óvodá­ val, tanítói lakásokat építettem, iskolai autóbuszjáratot szerveztem, 1956/57ben tanárnak alkalmaztattam három volt levéltárost versenyképes is­ kolai tánccsoportot alakítottam. Mindezt persze csak a megyei és járási igaz­ gatás, az apaji állami gazdaság vezetőinek és a helyi pártszervezetnek a se­ gítségével értem el. - A z ötvenes évek nagy hibái mellett talán a nagyobb eredményeket is figyelembe kell vennünk. - M enet közben már többször elhangzott Domanovszky neve. Azt hiszem, téged joggal lehet Domanovszky-tanítványnak nevezni N eked mit jelentett Domanovszky mint pedagógus és mint tudós? Domanovszky Sándor kiváló tudós és egyúttal kiváló pedagógus is volt, Én csak jót tudok mondani róla. Szigorú és következetes volt a tanítványai­ 52 �val szemben. Részrehajlást senkivel szemben sem tapasztaltunk nála. So­ kat hallottunk történészkörökben a Dom anovszky-féle iskoláról. H a ez ab­ ban nyilvánult meg, hogy professzorunknál bizonyos követelmények teljesí­ tése után mindegyik tanítványa azzal foglalkozhatott, amihez kedvet érzett, akkor ez volt a „Domanovsziky-iskola” lényege. - N em tett ez titeket egy kicsit parttalanná? Nem ! Domanovszky ugyanis a művelődéstörténeti tanszék tanára volt é. ebbe a témaköbe számos feladat belefért. Szemináriumi gyakorlatain az én időmben a gazdaságtörténet volt az az alap, amihez mindenkitől forráskutatásokat kívánt meg. Ezzel tudta az illető bebizonyítani, hogy van -e ér­ zéke a történelmi feladatok részleteinek a feltárására. A sikeres dolgoza­ tokból doktori értekezések lettek, amiket kinyomtattunk és a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság múltjából című sorozatban jelentek meg. - Huszonharmadik évedben jártál, amikor megjelent A magyar gabonakivitel története 1 86o~ig című első könyved. Igen fiatal voltál és egy olyan művet írtál, ami ma is forrásmunkának szá­ mít. N em sokkal később p ed ig indítottál egy szaklapot is, a T ö r­ ténetírást. Hány évet élt ez meg? Am i a gabonakivitelünk történetét illeti, az azért forrás, mert eddig ugyanezt a témát bővebb adatokkal nem dolgozták fel. Többször nekikezdtem a kibővítésének és 19 18 -ig történő kiterjesztésének, de ez különböző okokból nem készült el. A Történetírás és kiadványai három évet éltek meg, 19 37-től 1939-ig. A Történetírás a tanulmányaik közléséből kiszorí­ tott helytörténészek lapjaként indult és éppen ezért nem én írtam abba ta­ nulmányokat, csak szerkesztettem, illetve szerkesztettük a Centrál kávé­ házban, ahol minden hét szerdáján összejöttünk. A kiadás pénzügyi részét is én irányítottam és hat-hétszáz előfizetőnk volt, vagyis több mint a Szá­ zadoknak, a Történelmi Társulat lapjának. K or- és felekezeti különbség nélkül írhatott bele mindenki. E z lett a lap végzete, mert nem zártuk ki a nem keresztény származásúakat, és ez a betiltáshoz vezetett. Szerencsére nem volt nyomdaadósságunk. - Évtizedeket lép ve az időben érjünk e l Salgótarjánba, ahol te 1963 nyara óta véglegesen nógrádivá lettél. M ilyennek láttad és látod ennek a városnak a szellemi életét? Megfelelő előzmények után a hatvanas években a nagy akarások és tör­ ténelmi jelentőségű kezdeményezések jellemezték a város szellemi életét. A kibontakozás és a tudományos törekvések kezdetei után akkor már a szélesebb értelemben vett helytörténeti problematika is előtérbe került a munkásmozgalmi vonatkozások mellett. Késést szenvedett azonban még az ipartörténeti adatok további feltárása. Történetírói szempontból pedig a legjelentősebb tény a levéltárunknak a Pest-Nógrád Megyei Levéltárból történt „hazahozatala” volt. A részletkutatások közlésére indított múzeumi füzetsorozat mellett, a N ógrád című illusztrált kötet tanulmányai már az 53 �évtized végén megindított négykötetes megyetörténet előkészítését céloz­ ták. A megyetörténet megírásával azonban nem mindenki értett egyet, munkásmozgalmi múzeumot létrehozó veteránok közül néhányan ennek hangot is adtak. Kifogásaik hátterében a munkásmozgalmi kutatások eset­ leges elmaradása sejlett föl. Fő érvük az volt, hogy Nógrádban nem vol­ tak parasztmozgalmak, klerikalizmus és „úri magatartás” volt a megyei élet jellemzője. Csak ezeket tárjuk fel - mint a haladó törekvések gátjait. Múzeumlátogatóink közül egyesek ilyen kérdéseket is intéztek hozzám: „Ha maguk megírják a megyetörténetet, akkor több lesz itt a gabonatermés vagy az acélgyártás?” Két évtized telt el azóta és új nemzedék nőtt fel. A múzeumot, a levél­ tárat és a megyei könyvtárat, ma már a saját erejük tartja fenn és viszi előbbre. A város lakossága beköltözések révén nagymértékben gyarapodott és az értelmiségiek száma is megnőtt. Ugyanakkor azonban úgy látom, hogy a munkásmozgalom iránti érdeklődés csökkent, de anélkül, hogy a történel­ mi múltunk iránti érdeklődés ezzel arányosan nőtt volna. Ne tévesszen meg senkit a tudományos kutatók számának növekedése, a tudományos jel­ legű cikkek és tanulmányok nagyobb száma, mert ezek csak szűk körben ismeretesek városunk - és nyilván megyénk - lakosai körében. A hely­ zet ezen a téren az, hogy az ilyen dolgozatok napjainkban elsősorban az ország szakemberei körében válnak ismertékké, ami előrehaladást jelent a múlttal szemben. - Am ióta idekerültél, azóta kiem elkedő szerepet játszol a megye történetének kutatásában. A különböző monográfiák alapvető fejezeteit írtad meg, azonkívül népszerűsítő tanulmányokat írtál, például a Palócföldben és a N Ó G R Á D -b a n is. - Szívem sze­ rint téged mindig a „N a g y Ivá n ” névvel szoktalak nevezni, mert tudom jól, hogy a m egjelent tanulmányaidban felhasználtakon kívül tízezer számra vannak céduláid, am elyek egy fantasztiku­ san gazdag gyűjtőtevékenység eredményei, és nincsenek feld o l­ gozva. Köszönöm, hogy a sokoldalú Nagy Ivánhoz hasonlítottál, mert ezzel a Nógrád megyei történetírás történetének alig ismert voltára hívtad fel a fi­ gyelmemet. Mocsáry, Nagy Iván, Reiszig, Makkay - hogy másokat ne em­ lítsek - valóban a megye történetének az ő idejükben felmerült kérdéseire, a maguk módján, igyekeztek választ adni - több-kevesebb sikerrel. Ebben tehát hozzájuk hasonlítok én is, de mások is. Ami a cédulák, jegyzetek és félig kész vagy rossznak ítélt dolgozatok sokaságát illeti, az - gondolj csak magadra - minden történésznél és író­ embernél így van. Ebből következik az, hogy sokszor megjelentetünk olyan cikkeket, amiknek állításait az idő múlásával meg kell változtatnunk, mert újabb adatok merültek fel. - M elyek tehát ma, 1986-ban a történelemtudomány és ezen belül a N ógrád megyei helytörténetírás feladatai? A történetírás feladata a történelem sokrétűségéből adódik, amiről mód­ szertani tanulmányok egész sorát lehetne elkészíteni. Maradjunk tehát a 54 �nógrádi helytörténetírás néhány fontosabb feladatának körvonalazásánál. A helytörténet egy település vagy terület múltja apró részleteinek a tudo­ mánya. Az emberi élet megnyilvánulásait tekintve tehát igen sok ágú lehet, több korszakra terjedhet ki, részleteket és szintézist egyaránt adhat. Amikor Sopron megye történetének írását elvállaltam, Domanovszky arra figyelmeztetett, hogy a jó helytörténésznek a területe történetét főbb vonásaiban az őskortól kezdve napjainkig ismernie kell, mert csak így tisztázhatja az odavonatkozó súlyponti tematikát. E tanács fontosságára Nógrád megye történetének írásakor döbbentem rá, mivel minden korábbi megyetörténe­ tünk a megírás idejének kulcskérdései jegyében jött létre. — Ez vonat­ kozik a mindenkori részlettanulmányokra is, és ez az a terület, amit a megírásuk és a lektorálásuk szemszögéből át kell tekintenünk. Számos példát tudnék az utóbbi két évtized alatt kiadott nógrádi résztanul­ mányokból felsorolni, amelyek még más, új eredményeket hozó nógrádi kiadású résztanulmányokat sem vettek figyelembe és a régi téves adato­ kat újból közlik. - Valam it közbe kell vetnem. Azt m ondod, hogy túl sok a részta­ nulmány. Ugyanakkor itt van az ú j tízkötetes Magyarország tör­ ténete és itt van a négykötetes N ógrád megye története is, ami valam ivel korábban jelent meg, ha nem is abban a terjedelem ­ ben, amint azt szerettétek volna. Salgótarján lés Balassagyarmat történetének monográfiája is megjelent. E zek nyilván részta­ nulmányok alapján készültek. Vagyis kell-e sok résztanulmány egy szintézis előkészítéséhez és megírásához? A szintézisek előkészítésének valóban feltételei az újakat mondó részta­ nulmányok. A négykötetes megyetörténet a tízkötetes magyar történet résztanulmánya lehetett, a tízkötetes új magyar történet pedig egy születendő új megyetörténet szemszögéből tekinthető annak. A megyetörténeti résztanul­ mányok azonban a speciálisan megyei vonatkozású témákkal foglalkoz­ nak és mint ilyenek is lehetnek az országos résztanulmányok vagy szinté­ zis részei. Egy új szintézis elkészítéséhez új megállapításókat közlő részletta­ nulmányok szükségesek. Ilyenek egy-két évtized alatt megyénk vonatko­ zásában is szép számmal akadnak, tehát a megyetörténetünket is újra kell és majd mindig újra és újra fogjátok és fogják írni. - M indig újra kell írni? Mindig, ha az ország és a megye közönsége mindenkori jelenének prob­ lémáira feleletet vár a történelemből, vagyis szelektálja a múlt eseményeit. E tekintetben nem a Történelem az Élet tanítómestere, hanem a minden­ kori Élet a Történelemé! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á LY 55 �Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában Összeszedte: Belitzky János Valahányszor Nógrád megye történetének kora középkori fejezeteivel fog­ lalkozom, lépten-nyomon a bizonytalanság érzésével találkozom. Palócföldünk ér környéke 1100 év előtti magyar elfoglalása már régtől fogva lakott terület birtokbavételét jelentette, tehát idegen népek település- és kultúrtörténeti ha­ gyatékának a továbbélésével is számolnunk kell. Írásos forrásaink nagyarányú pusztulása miatt, erre nézve azonban csak kevés megbízható emlékünk maradt fenn. Kiegészítő forrásoknak tekintjük a földrajzi, a személy- és a családneveket. Ezek etimologizálása azonban igen „sikamlós” területre vezet, aminek szá­ mos oka van, amiket helynévkutatóink jól ismernek. Viszonylagos biztonság­ gal állítható azonban az, hogy földrajzi neveink zöme régebbi keletkezésű, mint az írott forrásokban való megjelenésük. „Természettudományos” bizo­ nyossággal állítható pedig, hogy a térformák nevei abból a nyelvből vagy nyelvcsoportból származnak, amelyben azok élnek, és ugyanígy az ércekre és azok lelőhelyeire vonatkozó elnevezések is. Bizonyos mértékig állítható ez a mitikus lényekre és az azok kultuszára utaló nevekkel kapcsolatban is. Nógrád megye esetében azon előnyös helyzetben vagyunk, hogy írott forrás, Anonymus Gesta Hungarorum című műve 33. fejezetében itt bolgár uralom alatt élő „szlovénekről” beszél, akik meghódoltak és a honfoglalás további harcaiban a magyarokkal együtt részt vettek. Állítása igazát a bolgár-szláv és a bolgár-török eredetű földrajzi neveink egész sora igazolja. Abból kiindulva, hogy Anonymusnak igaza van a „nógrádi részek” általa említett szlávjait illetően, igaza lehet műve 7. fejezetének abban is, hogy a Volgától keletre fekvő területről kivonuló magyarok „az ugyanazon vidékről való szövetséges népek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával együtt” indul­ tak el új hazát keresni. - Ezek a „szövetséges népek” az ún. uráli - finnugor és szamojéd - népek köréből kikerült nyelvrokonaink lehettek, akik a magya­ rokkal együtt honfoglalóként érkeztek a Kárpát-medencébe. Az Anonymus által említett Volgától keletre eső vidéken különböző sza­ mojéd, továbbá manysi, hanti, komi és udmurt nyelveket beszédő törzsek él­ tek. Földrajzi, személy- és családneveinkben tehát ezek nyelveiből származó szavakat is kell találnunk, és valóban találunk is. - Feltűnő azonban az, hogy Anonymus műve 10. fejezetéig egy szóval sem tesz említést újabb csatlako­ zókról, amikor is kumánok és oroszok K ievnél történt csatlakozásáról szerzünk tudomást. Márpedig hazánkban akadnak szép számmal mordvin, mari, észt, finn és lapp nyelvi eredetű elnevezések is. Ezek a népek a Volgától nyugat­ ra, illetve attól délre és északra éltek, tehát a honfoglalóink Volga és Kiev közti útvonalán lehettek csak őseink szövetségeseivé és juthattak a kárpáti or- �szágunkba. - Ebből arra következtetek, hogy Anonymus vagy csak a Volgá­ tól keletre csatlakozottak hagyományát ismerte, vagy ezeket a csatlakozókat is azok közé számította. Településtörténeti és néprajzi szempontból egyaránt érdekes a kultikus vo­ natkozású földrajzi neveink feltárása. Ezek térbeli elhelyezkedése az 1100 év­ vel ezelőtti idekerült hiedelmek feltételezhető körzetét sejtetik. Például Nógrádban a moksa-mordvinok jelenlétére utaló régészeti lelet Dienes István ál­ tal 1964-ben történt ismertetése és a Moksa családneveink 1978-ben általam történt közlése. Jelentőséget ezeknek az ad, hogy Borovszky Samu már 1894ben a magyar Boldogasszony- és Kisasszony-kultuszt mordvin eredetre vezet­ te vissza, aminek a magyar ősvallás Boldogasszonyára és Kisasszonyára vonat­ kozó „szűz és asszony” ellentmondását a szegedi és környékbeli néphagyomány alapján Kálmány Lajos már 1885-ben tisztázta. Kálmány tanulmányának 1971. évi új kiadásához pedig Diószegi Vilmos hozzáfűzte Barna Ferdinánd kuta­ tásainak az eredményét, aki szerint „ősvallásunk a mordvinokéval sokban, na­ gyon sokban megegyezik” . A fentiek után nem meglepő tehát, hogy a Tokaj-hegyalján napjainkig él Ukkonak, a finnek pogány főistenenék a neve a szerződések megkötésekor szo­ kásos áldomáspohár, az Ukkon-pohara ürítésekor (M. népr. lexikon V. 303.). A finn ősvallásnak ez az eleme Agricola finn püspöknek az 1551-ben kiadott zsoltárfordításai elé írt verses előszava szerint, hol pogány istenségeik jelen­ tős részét felsorolta, így szólt: „S midőn a tavaszi vetést vetek, Ukko kupáját ürítek” . A magyarrá lett hagyományban az áldomásivás - vö. Anonymus „fecerunt magnum aldumás-aival — nem időszakhoz, hanem jogi cselekményhez kötődővé vált. Agricolától tudjuk, hogy „Tapio erdőből adott vadat” , vagyis az erdők és vadászok istenének tekintették. A finn tapio „erdő” , a Tapio „az erdők istene” szavaknak a honfoglalás óta a Pest megyei Szentmártonnál az Alsó- és a FelsőTápióból Tápióvá egyesülő folyócskánk az alaki és eredetileg a tartalmi meg­ felelője. A háromágú folyócska neve ugyanis az egykor ittlevő, ma már nagy­ mértékben eltűnt erdőségre vonatkozott, amelynek az egykor volta az agrogeológiai térképről (szerk.: Teitz Péter 1918/1927.) világosan kitűnik. Nem névcserével, hanem környezetváltozásból adódott névmegmaradással állunk szemben. „Köndös irtást és szántót teremtett / a pogány hitű embereknek” - olvas­ suk Agricolánál. A Veszprém megyei Séd parti Küngös falunk neve őrizheti egy ilyen erdőirtásos szántóföldön létrehozott finn település emlékét. Ez a földrajzi nevünk vagy a finn isten nevének vagy pedig a finn kynnös „felszán­ tott föld, szántás” szó (olva. Köndösz és könnösz) magyarított, -sz véghangzó helyett s véghangzóra módosított alakja lehet. - Úgy az isten, mind a falu ne­ vénél azonban fel kell figyelnünk az észt künk „szántás, mezei munka” szóra is, mint a két elnevezés forrására, amit a két balti finn nép közeli rokonsága magyaráz meg számunkra. Agricola szerint „A k räs (olva. Ekresz) borsót, répát, babot / káposztát, lent, kendert adott” . Az isten neve magyarítva Ekresnek hangozhatott, amit talán néhány nem az „egres, köszméte (Ribes)” gyümölcs termő növényükről elne- 57 �vezett Egres földrajzi nevünkben húzódhatik meg, tekintettel a sokféle nö­ vénnyel kapcsolatos isteni tevékenységre. (Agricola verse: Hajdú, 1962. 283-284.) A finn istenek a természeti jelenségek mithizálásával kapcsolatban alakul­ tak ki. Számuk Agricola szerint töménytelen sok volt. Ennek következtében bizonytalanságban vagyok, hogy egy-egy természeti jelenségre vagy növényre utaló finn eredetű földrajzi nevünk valamilyen manó, kisisten, tündér vagy pe­ dig csak valamit termő területnek a neve-e? Ugyanez a helyzet a többi rokon népek ilyen jellegű elnevezéseinél is. Például: a most Pest, korábban Nógrád megyei Penc falu nevét a hanti pän „áfonya” szó többes számú pänts (olv. pentsz) „áfonyák, áfonyás” alakjá­ ból magyaráztam meg. Levezethető azonban az észt pents „gonosz szellem” szó­ ból is, aminek pentsi a genitivusza (Saks, II. 30.). Van azonban a régi Nógrádban az Ipoly felső folyásánál egy Pinc (ma: Pincina) nevű falu is. Ennek a neve a nyenyec-szamojéd pin „félelem, ijedtség, rémület” szóból -c képző hoz­ záadásával eredeteztethető. Írásos forrásainkban a két falu nevét néha felcse­ rélték és így vitatható, hogy azok a növényföldrajzi hanti, a mitikus lény észt, vagy a lelki állapot jelentésű nyenyec-szamojéd szóból erednek, illetve eredhetnek-e? A nyelvi eredeztetés bizonytalanságára jó példa az udmurt „Földisten” , a L ud nevének térbeli elnevezésváltozatokban feltételezhető előfordulása. Az is­ ten neve a lud köznév alakjában „szent áldozó-berek” , továbbá „szántóföld, föld” jelentésű is (N yK 76/974, 44, 87.). Az udmurttal közeli rokon komi nyelv lud vagy vud szava pedig „marhalegelő, legeltetőhely ; rét, kis erdei rét; kis darab föld” jelentésű (N yK 69/967, 397), vagyis gazdasági vonatkozású. A ko­ mi szóhoz az -an melléknévképző és annak újabb -a alakja, vagy az -an locativus-rag is járulhat, tehát helyneveinkben lud+ an és lud+ a alakban való elő­ fordulása is feltételezhető. - Kérdés tehát, hogy a magyar L ud, Ludány és Ludas elnevezéseink közül melyek eredhetnek az udmurt vagy komi szókincs­ ből? A következtetéseinket ezen lehetőségeken kívül nagymértékben befolyásolja, hogy volt egy cseh eredetűnek valószínűsíthető Ludan: Lodan nevű nemzetsé­ günk, és hogy például 1235-ben a nógrádi vár zsemberi várjobbágyainak a had­ nagyát Loudannak hívták, tehát a szláv „nép” jelentésű szóra az ilyen sze­ mélyneveinket is vissza lehet vezetni. Kézai krónikájának az adata azonban több származtatási adatával együtt vitatható és a magam részéről nem tartom meggyőzőnek, hogy a cseh Liden helynév a feltételezett *Luden személynév származéka (vö. Kiss, 389.). Hazánkban a Ludan falunévvel először 1075-ben, a garamszentbenedeki ala­ pítólevélben találkozunk. Ez a Lévától délkeletre fekvő Vámos-Ladány, ami­ nek a szlovák Mytne-Ludany neve őrzi a koraközépkori Ludan falunevet. Kérdések és lehetőségek egész sora vetődik tehát fel, amik - ha egyáltalában elfogulatlanul megoldhatók - még mindig csak feltételezések lesznek. ☆ Nem minden nyelvi eredeztetés ilyen „bizonytalan jellegű” , mint a Ludány nevünk. A bizonytalanságok egyik forrását az képezi, ha figyelembe vesszük, hogy a Palócföldön is éltek olyan, a magyar honfoglalást megelőzően, a K ár­ 58 �pát-medencébe került néptöredékek, akiknek hazánkba kerülését csak a törté­ neti és régészeti forrásokból ismerjük, de az általuk beszélt nyelvekből szár­ mazó földrajzi neveikről sejtelmük sem volt. Természetesnek kell tekintenünk, hogy ezeket az elnevezéseket helynévkutatóink az általuk ismert nyelvekből igyekeztek etimologizálni, aminek következtében magyarázataik eltérnek az ál­ talam felismert szókincsekből eredő elnevezésektől. - Ez a helyzet az első avarhullámhoz tartozó mandzsu-tunguz eredetű, „vas” jelentésű szele hely- és személyneveinkkel is. Ezek napjainkig való megléte ennek a népcsoportnak a magyarságba tör­ tént közvetett vagy közvetlen beolvadását igazolja. A közvetett beolvadás egyik bizonyítéka pedig az, hogy a mandzsu-tunguzok által művelt vasbányák és vaskohósító helyektől való kultikus elriasztás „műszavai” az uráli csatla­ kozottak nyelveiből is megmaradtak és azokkal együtt váltak vidékünkön nép­ rajzi jellegű bizonyítékokká, túlnőve az ipartörténeti jelentőségükön. A Felső-Zagyva-völgy vasbányászatának településközpontja lehetett a talán már ugyanezt a tevékenységet folytató szkíták egyik csoportjának a helyét bir­ tokba vevő avarok Szele (ma: Mátraszele) nevű falucskája. Innen kiindulva kezdték cl művelni a baglyasaljai Szele-völgy és a Zagyvától délre fekvő mátrai vaslelőhelyek - például a 426 m-es Szelecske-tető környéke - erdők sűrejében, patakok völgyében fekvő vörös és barna, limonitos és hematitos ércelőfordulásait. A magyar honfoglalás korában az akkor egy területet ké­ pező mai Kis- és Homokterenyére a hantiak egyik nemzetsége - hanti terä „nem, nemzetség” (N yK 62/960, 123. 1. sz. jegyzet) - szállt meg és ellen­ őrzése alá vonta az itteni vasbányászatot és -kohászatot. Ezt igazolja a mai Dorogháza határában sűrű erdőségben eredő és szűk völgyben folyó Ménkespataknak, a völgyének és az erdejének a neve. Ez a hanti menk „emberevő óriás” szó (N yK 62/960, 339.) -es képzős származéka és nyilván a terenyei hanti „hadak” vasbányászattal és -kohászattal nem foglalkozóit igyekeztek az azzal foglalkozók munkahelyeik megközelítésétől elriasztani. Ezer-ezerszáz év előtt tehát még mindig kultikus jellegű és valószínűleg „öröklött mesterség” volt itt a Verőkő-bérc telérvonulatának nyugati és a Szelecske-tető telérvonulatának keleti részein levő vízmosásoktól szaggatott erdőség területén. A vasércek lelő- és olvasztóhelyeinek kultikus jellege és az azok megköze­ lítésétől az avatatlanokat elriasztó volta ugyanekkor a magyarság körében is megvolt. Az Alsó-Tápió menti Mende és Sülysáp falvaink határán fekszik a Szele-völgy vasra utaló mandzsu-tunguz neve. Ezt a Szele-völgyet keletről a török eredetű magyar szóval jelzett Sárkányvölgy, nyugatról pedig a Sárkány­ rúgás nevű terület övezi. A vas olvasztásához szükséges faszenet pedig a mari nyelvi eredetű Süly falu - mari süj „faszén” (ugoly, 777.) - honfoglalás kori lakói állították elő. - A vidék ekkor erdős volt és itt is, másutt is, a faszén­ égetést nem tekintették kultikus cselekedetnek, épp úgy, miként a kohókból kapott vas bárhol történő kovácsolását sem. A vasérc bányászatának és olvasztásának, ha nem is védett, de kultikus jellegét a keresztény magyar királyság igyekezett megszüntetni. Ennek érde­ kes történetét vélem kiolvashatónak Nézsa és Csővár földrajzi neveiből. Itt a Sinkár-patak völgyében, annak keleti oldalán emelkedik a 277 méter magas Szele-hegy, ahol a vasbányászattal még a jelen század elején is kísérleteztek, de a feltárható mennyiség csekély volta miatt abbahagyták. Az avar kori vas­ bányát és -olvasztást a IX. századi bolgárok is folytatták és éppen ennek kö­ 59 �zelében hozták létre a Bellegrád, azaz „Fehérvár” nevű földvárukat, ami a Nógrád, azaz „Ú jvár” létesítése előtt - a többi B ellegrádukhoz hasonlóan a részfejedelem duka hatalmi központja lehetett. Volt-e itt valamilyen avar, esetleg bolgár kori elriasztó elnevezés, azt eddig nem sikerült megállapítanom. A Szele-hegy keleti oldalát azonban Király-hegynek nevezik, ami az itteni vasbányászat királyainkhoz tartozására utal, a Szele-hegytől délkeletre emel­ kedő, csővári 358 méter magas Vas-hegy pedig ennek a magyar bányászatnak a környékén való kiterebélyesítésére. - Végül is a Király-hegy elnevezés ugyanúgy elriaszthatott minden illetéktelen behatolót, miként egy pogány mithikus lény jelenlétére történő hivatkozás is elriasztott volna. Maradjunk azonban a „földöntúli” hatalmasságoknál. A hanti „emberevő óriás” menk-nek alaki rokona a manysi „ördög” bilabiális v-re végződő menkw neve (Hajdú, 89.). Okkal következtethetünk tehát arra, hogy az uráli nyelvek ördög jelentésű szavait a hely- és a személyneveinkben ekkor még riasztó jelleggel alkalmazták. Például a felsőtárkányi Lembot-hegy neve hihe­ tőleg a finn lempo „gonosz szellem, ördög” szóból ered és többféle lehetőség valamelyikétől való elriasztásra vonatkozhatott. - Ugyanez állítható a magyar ördög földrajzi neveink zöméről is. ☆ Az ördögök és a gonosz szellemek szövetségesei és parancsolói voltak az emberek soraiban a férfi és női boszorkányok és boszorkánymesterek. Néhány földrajzi és személynevünk rájuk is utal. - Ilyenek például a salgótarjáni Boszorkánykő Salgó vára közelében, vagy a nagyvizsnyói Párna-hegy, amely­ nek a neve a nyenyec-szamojéd parne „boszorkány” szóra vezethető vissza. A moksa-mordvin durman és dnrman ava „boszorkány” és „gonosz aszszony” (Juhász-Erdélyi, 187.) jelentését személynévben is felismerhetjük. Úgy vélem, hogy a Heves megyei Dormánd falu neve nem a besenyő-török „áll, feláll, megáll” jelentésű durman igéből (vö. Kiss, 185.), hanem a mordvin sze­ mélynévvé alakult és magyar -d képzős Durman+ d, azaz „Boszorkány+ d ” szóalakból lett birtokjelölő névvé. A boszorkányok bűbájosak is voltak és a néphit szerint számos rontás származhatott tőlük. Azok a nők és férfiak, akiknek ilyen hírük támadt, környezetük „ellenőrzése” alatt álltak. Árpád-kori temetőink sírjainak össze­ kötözött, zsugorított helyzetben vagy hasrafektetve eltemetett halottjai, miként arra Szabó János Győző elsőként mutatott rá a hevesi Sarud temetőjében vég­ zett ásatásai 1976. évi publikálásakor, és miként azt az algyői feltárások is igazolták, életükben „boszorkányok” hírében álltak és különleges módon tör­ tént eltemetésükkel a haláluk utáni visszatérésüket és rontásaikat akarták meg­ akadályozni (Szeged tört. I. 264.). ☆ Szólnom kell a „sámánokról” , magyar népünk „táltosairól” is. Teszem ezt már csak azért is, mert a megyetörténetünk (Nógrád - a szerk.) első köteté­ ben azon véleményemnek adtam hangot, hogy a kereszténység felvétele után lassan és fokozatosan „megkeresztelték” , vagyis keresztény búcsújáró és kegy­ helyekké alakították át a pogány kultikus helyeinket. Például a mátraverebélyi 60 �Szentkutat, a szécsényi Látókutat, a karancsi kápolnát. Nézetem elfogadásra talált, és éppen ezért újabb lehetőségekre is rámutatok. Erdélyi István a Táltos című tanulmányában (N yK 62 960, 328-331.) kifej­ tette, hogy a manysi tult és a hanti tolt „varázserővel rendelkező” személy vagy nemzetség birtokát jelölték. A Palócföld 1967. évfolyamában már foglalkoztam a nógrádi Told faluval és az ottani Toldi-mondával, de a falu nevének eredetét illetően csak tapogatództam. Ma a következő képet tartom valószínűnek. Az észak-déli irányú kis cserhátszentiván-toldi medencét északi felén két részre osztó három Zsúnyi-hegy nyugati lábánál van Zsúny-puszta, egykor falu, és ott folyik a medencét átszelő Zsúnyi-patak, a keleti lábánál van Garáb falu és a mai Felsőtoldnál a Zsúnyi-patakba ömlő Garábi-patak. Cserrhátszentiván nevében pedig Keresztelő Szent János nevének szláv Iván alakja ismerhető fel. Ebben a látszólag teljes szláv környezetben található a medence közepét elfoglaló Alsó-, Felső-Told egykor egységes területe, ami a hanti nyelvből eredeztethető, tehát honfoglalás kori elnevezés. Az eddigi nézetek szerint a Zsúny településnév a szerb-horvát Zsuni személy­ névből, Garáb falunk neve pedig ugyanezen nyelv grab „gyertyán” -fa nevéből, ami szintén személynév is, ered (vö. Kiss, 726, 233.). Elgondolásom szerint a Zsúny az iráni nyelvek zsun „bálvány” szavára (Junker-Alavai, 395.) vezethető vissza. Vonatkozhatott a Zúnyi-hegyek valamelyik kiemelkedő vulkanikus eredetű kőrögére, vagy egy, a patakvölgyben elhelyezett „bálványra” . Az elnevezés iráni eredetét több iráni eredetű helynevünk is iga­ zolja. Szirák neve Zirak alakban és „leleményes, gyors felfogású; fürge” jelen­ téssel ma is élő afgán személynév (Aszlanov-Dvorjankova, 381. Junker-Alevi 392.). Szanda településnevünk, amitől a szandai várhegy is a nevét vette, az afgán szanda „bivaly” szó (uo. 524.) személynévi változata, Kutasó nevének kut előtagja pedig szintén az afgán kut „vasas, rezes, aranyos, ezüstös, ólmos” szóból (uo. 698.), tehát a falu völgyének valamilyen ércelőfordulásától kapta az elnevezését. - Szláv eredetűek a Garáb és a Szentiván falunevek. - Vagyis Garábon azért alapította 1 1 79 előtt hazánk első premontrei monostorát Mendinus székesfehérvári prépost, mert a közelben - miként Szent László (10771095) törvénye írta - „pogány módra kutak (források) mellett áldozok, vagy fának, forrásnak és kőnek ajándékot ajánlók” éltek, amire a „táltos” jelentésű Told terület és település neve is utal. Itt tehát iráni eredetű és bolgár-szláv közvetítésű kultikus helyet találtak a honfoglaló hanti csatlakozóink, amit átvettek és ahová egy „táltos” nemzetsé­ gük is települt. Lehetséges azonban, hogy a „varázserő, varázslat; varázserővel bíró” hanti elnevezés a terület sok forrása közül valamelyikre vonatkozott és így ez a név vált a Toldi személy- és családnév alapjává. ☆ Egyike a néprajzilag is legérdekesebb személynévből alakult birtokjelölő településneveinknek az Alsó-Tápió melletti Mende falunknak a magyar Csabamondára emlékeztető neve. Ezt eddig bonyolult hangátvetéssel a szláv med „méz” szóból eredő személynévnek tekintették (Kiss, 417.). E rd ődi József a N yelvi tabu a mariban című tanulmányában (N yK 60/958, 29-30.) - amit helynévkutatóink nem vettek figyelembe - ezt írta: „A mari nép egyik nemzeti hősének neve az erdei nyelvjárásban Nemde, a keletiben 61 �Mende és Lemde. Hőstetteinek emléke élénken él a mari nép emlékezetében, s önkéntelenül felidézik bennünk Artur király alakját, illetőleg a hozzá fűződő hiedelmet: a király visszatér népe segítésére, ha népe nagy bajban oltalmát kéri. Vasziljev (kutató) a Mende nevű vezérről a következőket közli: A keleti marik szerint nem szabad a mitikus hőst nevén nevezni, hanem nevét az ő szóval kell helyettesíteni.” (uo. 31.) Az eddig egyedülinek ismert Mende falunk neve mint személynév azonos a mari mithikus hős nevével, tehát ritka, de élő személynév az 1100 év előtt beköltözött honfoglalóink egyik csoportja körében. Nevének jelentése a finnugor nyelvek „megy, elmegy” (men) szavával áll összefüggésben. Mondai szerepe azonban nemcsak a nyugati mondák Artur királyáéra, hanem legalább olyan mértékben a székely-magyar mondák Csaba királyfiájéra is emlékeztet. Még szembeötlőbb ez a megegyezés, ha figyelembe vesszük, hogy Mendétől észak­ nyugat felé ma kétfalunyi távolságra fekszik Rákos-Csaba, a koraközépkori C saba-Rákosa, ami egyes vélemények szerint Aba Sámuel király apjának, Csa­ bának volt a birtoka. Mende nemzetségi birtokosait viszont nem ismerjük. Mondáink tejúton vágtató Csabája Attila király fia volt. Ezt a vérségi kap­ csolatot a moksa-mordvin szaba „gyermek” (N yK 5/1866. 188.) jobban kifejezi, mint az eddigi csagataj-török csaba „ajándék” szóból való néveredeztetés (Kiss, 99.), és például a litkei Csaba-rév és dűlő neve is jobban beillik a honfoglalás kori nógrádi mordvin elnevezések közé. A Kaukázus környékén élt magyarság szellemi hagyatékára viszont lehet, hogy hatással volt a perzsa sabah „kísértet, fantom, sziluet” szó (Junker-Alevi, 454.) ismerete. Ezt a néhány kiragadott példát - és talán nem is a legjellemzőbbeket - an­ nak az illusztrálására mutatom be, hogy elpusztult írásos forrásaink pótlását nagymértékben elérhetjük földrajzi és személyneveink új nyelvi anyag és új földrajzi módszerek kutatásainkban történő alkalmazásával. Csodálatosan ér­ dekes kép bontakozik ki Anonymus műve újraértékelése során, ha azt egybe­ vetjük az eddigi eredményekkel és feltételezésekkel. Több száz oldalon újra lehet - és azt hiszem, kell is - újból megírni kora középkorunk homályba vesző történetét, ami következésképpen fényt derít majd Palócföldünk számos nép és nyelv által kialakított ősi néprajzára is. Anonymusról az E g ri Múzeum 1977., a moksa-mordvinokról a Nógrádi Mú­ zeumok 1978. évkönyvében írtam. A finn istenekről Hajdú Péter könyve. A Nyelvtudományi Közlemények. (N yK .) esetében az I . szám az évfolyamot, a 2. az évet, a 3 . az oldalt jelenti. Kiss - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. A szótárak kevésbé \ismert szerzőire, vagy a szó orosz jelentésére utalok. 62 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Péter Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István A méltán népszerű Magyar História sorozat, amelynek keretében az el­ múlt tíz évben közel húsz kismonográfia jelent meg, életrajzokkal folyta­ tódik. A z eddigi kötetek az objektív valóság feltárására törekedtek: folya­ matokat kutattak, törvényszerűségeket tártak fel, ám a történelem szubjek­ tív dimenziójára, az emberi akarat, a személyiség történelemformáló erejé­ re és szerepére viszonylag kevesebb figyelmet fordítottak. A sorozat biográ­ fiákkal folytatódó köteteiben szükségszerűen megfordul ez a viszony: elő­ térben a történelmi személyiségek állnak, s minden más háttéranyagként kezeltetik. Ezen belül, persze, az egyes szerzők még mindig nagy mozgás­ térrel rendelkeznek. Törekedhetnek hősük mindenoldalú, a magánélet szféráira is kiterjeszkedő bemutatására, vagy rangsorolhatnak is, előnyben részesítve az emberi élet egy-egy aspektusát. A sorozat első két kötete jól pétdázza ezt a választási lehetőséget. Péter Katalin célkitűzése láthatóan az volt, hogy a hírneves Esterházy család rangjának és vagyonának megalapozóját, az 1582-ben született és 1645-ben elhalálozott Esterházy M iklóst, minden szögből és minden helyzet­ ben lencsevégre kapja. A megoldás igényessége vitán felüli. A z intimszféra ábrázolásában mint legutóbb Báthory Erzsébetről írott könyvében is - a szerző újfent re­ mekelt. Hátránya viszont, hogy az olvasó végül is nem egy szerves fejlő­ désrajzot, egy lépésről lépésre kibomló pályaképet kap, hanem sok szempont­ ból ennek csak szegmentumait. Elolvasva és gondolatban összerakva és egymásra csúsztatva ezeket a mozaikokat, arra gondoltunk, hogy egy záró, összegező fejezettel talán célszerű lett volna a korban járatlan olvasó dol­ gát megkönnyíteni. 1945 utáni történetírásunk Esterházy Miklóst, egészen a legutóbbi idő­ kig, mint bigottan Habsburg-orientációs, s az erdélyi fejedelmek függet­ lenségi törekvéseivel engesztelhetetlenül szembenálló politikust jellemezte. Péter Katalin nagy érdeme, hogy szakít ezzel az egyoldalúsággal, s a Beth­ len G ábor-Esterházy viszonyt nem mint a Jó és a Rossz, Helyes és Hely­ telen szembenállását, hanem mint a történelem kényszere szerint kialakult politikai koncepciók ellentétét mutatja be. A z erdélyi fejedelmek - elsősor­ ban Bethlen Gábor - terve az önálló magyar nemzeti királyságról E ster­ házy szemében nemcsak azért tűnt igen problematikusnak, mert a Habsburgellenes nyugati hatalmak támogatása mindig csak ígéret maradt, s így az ország egyesítése kivihetetlen volt, hanem azért is, mert Bécs esetleges le63 �gyűrése után igen kétséges lett volna a Porta további viselkedése, azaz a magyar királyság státusa, alávetettségi foka. A nádori politika is magyar volt tehát, s korántsem „nemzetek fölötti” , de míg Bethlen Gáboré a tö­ rök kiszolgáltatottság bilincsében kiformálódva szükségszerűen Habsburgellenes irányt vett, a Habsburg-fennhatóság alatt élő Esterházyé elsősorban törvényszerűen a török ellen irányult. Pölöskei Ferenrc Tisza-képe más jellegű. A magánélet színárnyalatai ugyan erről a portréról sem hiányoznak, ám jóval haloványabbul ábrázol­ tainak, mint Péter Katalin könyvében. Igen sokoldalúan, alaposan és plasztikusan kidolgozott viszont Tisza, a homo politicus képe, mégpedig a klasszikus biográfia szabályait követve, a kronológia mentén építkezve. T i­ sza mint debütáló képviselő, mint fiatal pártpolitikus, a Szabadelvű Párt vezéregyénisége, miniszterelnök először (19 0 3-19 0 5 ), a háttérben és ellenzék­ ben (19 0 5 -19 10 ) a Nemzeti Munkapárt megalakítója és vezére, miniszterelnök másodszor ( 1 9 1 3 - 1 9 1 7 ) , a debreceni huszárezred parancsnoka ezek a könyv főbb fejezetei és egyben Tisza életútjának főbb állomásai és fordulópontjai. S végül az utolsó stáció: megöletése az őszirózsás forra­ dalom első napján, 19 18 . október 31-én. A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte. Politikáját gyű­ lölet és rajongás övezte szinte fellépésétől. Ismeretesek A d y átkai, melye­ ket „az új kan Báthory Erzsébet" - re szórt, s Szekfű G yula elragadtatása is, mellyel az ország és a magyarság fönnmaradását szemében szimbolizáló „ércalakról” írt. Pölöskei külön fejezetben foglalkozik e végletes véleke­ dések historikumával. Bár A d y véleménye természetesen közelebb áll hoz­ zá, mint Szekfű Gyuláé, mégsem vádindítványt terjeszt be könyvében hőse ellen, hanem a szakma módszereinek és szabályainak megfelelően minde­ nekelőtt magát a politikai koncepciót mutatja be, elemzi és értelmezi. Az alapdilemma, amellyel Tisza és kortársai szembekerültek, a történeti ország egységének megőrizbetősége vagy megőrizhetetlensége volt. Ezt T i­ sza mindenki másnál jobban átérezte. Szinte minden lépése, szinte egész működése ennek, az állami egység megőrzésének rendelődött alá. S miután ez a monarchia nélkül alig volt elképzelhető, így lett a 67-es gondolat, a dualista konstrukció rendíthetetlen védője és szószólója. Erőfeszítései azon­ ban hiábavalónak bizonyultak. 1918-ban Kossuth jóslata vált valóra: a monarchiával együtt a történeti Magyarország is összeomlott. Volt-e más lehetőség? - teszi fel mindenki a kérdést kimondva vagy kimondatlanul. E kötetből is kiderül, más írásokból is tudjuk, hogy a függetlenségi politika nem jelentett igazi alternatívát. A koalíció fél évtizedes kormányzása 1906. és 19 10 . között ezt ékesen bizonyítja. A társadalmi haladás szempontjából kétségkívül a formálódó demokratikus ellenzéki politika kínálta az igazi megoldást. D e az lett volna-e nemzeti szempontból is? Megbékíthetők lettek volna-e még a nemzetiségiek a századelőn? A történelem természeté­ ből adódóan minden vitán felül álló válasza erre senkinek sem lehet. A z azóta eltelt 65 év eseményeinek ismeretében egyáltalán nem tartható azon­ ban kizártnak, hogy a végeredmény ebben az esetben is nagyon hasonló lett volna. A demokrácia felé nyitni ebből a szempontból is talán mégis azért lett volna érdemes, hogy az elkerülhetetlenül súlyos „operáció” sike­ resebb és fájdalommentesebb legyen. Erre ugyanis volt némi esély. (Gondolat) R O M SIC S IG N Á C 64 �_______ M É R L E G E N L A C Z K Ó PÁL Próza-olvasónapló „ A regényolvasó, a köznapi vagy az igazi, az életnek egy vonását, a társadalmi lét egyetlen dimenzióját adja csak a regényeknek.” (A. Thibaudet) G É C ZI JÁ N O S : K E Z E T R E Á V E T É , H O G Y L Á S S O N ... E l kell hinnem Géczi Jánosnak - bár mérsékelt égövi tapasztalati világomnak ellentmond hogy a vadnarancs létező gyümölcs, még annak ellenére is, hogy asztalunkon kizárólag nemesített változatai fordulnak elő. Hiszek neki, mert mégiscsak ő a biológus, amit a nacionáléjában sohasem mulaszt el hangsúlyozni. Nyilván okkal: természettudományos felkészültséggel építi a maga világát az irodalom közegében, s a filoszos belterjesség ellenében hangsúlyozni kívánja önnön tágabb szem­ határát. (Ha már itt tartunk, érdemes tudatosítani: Spiró György atomfizi­ kusnak készült, Esterházy Péter végzett matematikus - hogy csak két példát említsek.) A vadnarancs fellelhetőségében azért sem kételkedem, mert má­ sodidőszakos katonaként (már nem „kopasz” , de még nem „öreg” ) eleget rohangásztam azon a gyakorlótéren, amelynek egyik jellegzetes növényét a kör­ nyező tanyavilág lakosaitól ismertem meg: gyapot lett volna, mások gumi­ pitypangként emlegették, ránk maradt elkorcsosulva még abból az időből, amikor hittek a honosíthatóságában, s bár haszonnövény jellegét teljesen el­ veszítette, szívós élniakarásával gyökeret vert a magyar alföldön is. Visszava­ dult, de él. Géczi János hősei is ilyenek. Az emberiség egyetlen species, de Géczinél két­ séges a nemesítettsége. Az olyan kertészetek mint a görög kultúra, s az olyan humán kertészek mint Pál apostol, vagy az olyan alanyok mint Krisztus, akibe korszakokat lehet ojtani, úgy látszik, kitörölhetetlenek ugyan a species mély­ tudatából, ez azonban egyáltalán nem akadályoz meg bennünket a visszavadulásban, ami időről időre be is következik. Az emberiség mint visszaeső de­ viáns, „aki” nem felejti Saulust és a damaszkuszi utat - azt gondolom ez Géczi legfőbb mondanivalója. Ezért építi makacsul a Vadnarancsok-ciklust, illetve ezért sorolja minden munkáját a Vadnarancsok egyik darabjaként. Xeroxozhat, jelenhet meg önálló verses kötete, a Tér-Kép csoport közös vállalkozásának részeként kiadhatja számozott sorú verseit, írhat önálló regényt, mint ez a mostani, mind-mind a Vadnarancsok része. Pedig ezt a címet egyedül az a kötete viselte, amely nevet szerzett neki, s amely a vadnarancsállapot leírását napjaink magyar ifjúságának körében kísérli meg, szociografikus hitellel, s amelynek technikája és valóságanyaga regényében is kamatozik. 65 �Regénye - ha nem is tökéletes (van-e ilyen?) - része annak a folyamatnak, amely prózánk megújulását jelzi. Fikciója ugyan nehezen hitelesíthető - hiszen ki látott arra példát, hogy öten írnak egy regényt - , jelzésre mégis alkalmas. Az európai regényirodalom és -elmélet már rég kinyilvánította kétségeit, lehe­ tőségében áll-e egyetlen kitüntetett személynek - a Regényírónak! - , hogy a műfaja megkövetelte (?) „objektivitást” pantokrátori teljhatalommal elérje. Valamirevaló regényíró rég alább adta. Géczi most a kollektív megoldás ku­ darcáról számol be. Nem feledkezhetünk el ugyanis a munka helyszínéről: a regényíró ötös éppen egy ideggondozó áp oltja... Miért jelzésértékű mindez? Mert Géczi is képtelen az ártatlan bőbeszédűségre, amelyből a felhalmozódott szavak önsúlya regényt imitál. Tisztáznia kell magában a regényt, mint formát, s nem előzetesen, hanem regényírás közben. Ebben rokona, társa másoknak. Már a magyar névsor is tekintélyes. Különbözik viszont a kívülállásában. Meg­ őrizte ugyanis a független elbeszélői pozícióját, nem „száll be” regényébe. Ezért jogos a kifogás: a varratok eltüntetendők, az ízesülések szervesebben megol­ dandók. Ha értjük is (érteni vélem) az Ayala-történetszál jelentését, funkció­ ját, nem kínálkozik megfelelően kijelölt asszociációs mező a regény más terei­ nek szomszédságában, hogy átsétáljunk ebbe a dél-amerikai történetbe, amely - egyébként - kitűnő parafrázisa a latin-amerikai csúcsregényeknek. (A motí­ vumok azonosításától most tekintsünk el.) Megváltás(„nemesítési” )történet ez is: Ayala klasszikus diktatúrája, mint a tenyészetszerű élet racionalizálása. A dik­ tátor mint kontár kertész. Géczi finom párhuzama: egyik hőse (miközben nincs érdemi munkája), valamilyen intézet munkatársa, ma, Magyarországon, ugyan­ olyan életidegen szabályzatot olvas, mint amilyent Ayala bevezetett. Még valami: Géczi jól ismeri a mai magyar kisvárost, hasonlóan Grendel Lajoshoz vagy Sarusi Mihályhoz. Takarékosabb, s nem „mindenevő” regénytechnikával ebből biztosabb lábakon álló mű is születhetett volna. Mészöly Miklós Szekszárd-megszállottsága mint tökély? És példa? Lehet. M É SZ Ö L Y M IK LÓ S: M EG BO C SÁ T Á S. Tegnap utilitárius szempont veze­ tett: meglepően olcsó a könyv, tehát megveszem. Az írás már a birtokomban van, hiszen az eredeti Mozgó Világ utolsó saját számában, az 1983-as tizenegyedik­ ben, mindjárt Veress Miklós lapnyitó két verse után közölték, szóval legelöl, „második nyitóanyagként” . A könyv mégis más. A könyvtest a mű saját teste. Folyóiratban bizonytalanabbak körvonalai, feloldódni látszanak az egyéb köz­ lemények közegében, ha mégoly lapszám-meghatározó is bárki opusza. Előke­ resem a Mozgó Világot, ellenőrizendő emlékezetemet, amely agyonfirkált szö­ veg képét őrzi. Ha így van, most felmenthetem magamat, éjszaka ceruza nélkül olvashatok, „élvezhetem” a könyvet különösebb erőfeszítés nélkül, a naiv ol­ vasó áldott állapotában, anélkül, hogy megszületne a kezemnek szóló parancs, majd ceruzavonások, utaló jelek, széljegyzetek maradnának a nyomtatott la­ pokon a végrehajtás után. Nem, most csak újraolvasni fogok, már ismert írást, amelynek ízeit képes vagyok felidézni, főként azt a borzongató rejtélyes­ séget, amelyet a pontosan tapadó megnevezések keltenek, önnön ellentétük­ ként (?), avagy természetük szerint (?). Mielőtt a könyvhöz kezdenék, végig­ lapozom a folyóirat-változatot. Előbb az lep meg, milyen bizonytalanok és esetlegesek a jelzéseim, mintha képtelen lettem volna eltalálni a mű belső öszszefüggéseit mindjárt az ismerkedésnél. Mintha eleve második olvasásra ké­ szültem volna. Másodjára a terjedelem cáfol rám: mindössze huszonnyolc és fél folyóiratoldal. Emlékezetemben jóval nagyobb teret sajátított ki: szinte szétfeszítette, uralta azt a számot. Regényként. Mészöly Miklós sohasem bő­ 66 �beszédű, terjengős. Értekező prózájában, esszéiben sem. Inkább olyasmit mű­ vel, mint azok a tömítőanyagok, amelyek kezelhető méretű tubusban elférnek, de mihelyt rendeltetési helyükre kerülnek, duzzadásnak indulnak, s eredeti térfogatuk harminc-negyvenszeresét is képesek felvenni. A Megbocsátás kü­ lönösen ilyen. Ezért kívánt önálló kötetet. Ahol viszont már nyolcvankét szá­ mozott lapot vett igénybe, miközben az eredeti kézirat terjedelme nem növe­ kedett, csupán az oldalak mérete változott, ami természetes, ám az új törde­ léssel hangsúlyt kapott az egyes részek (fejezetek) számozása. A 13-as például kilenc sor - nem is kerül több szöveg arra az oldalra. Pedig beférne az előző oldal aljára, vagy ide az utána következő. Nem lehet másról szó, csakis szán­ dékosságról: tudomásunkra hozni a mű tagoltságának formaképző szerepét. A számozott részek határozott elkülönültségét. Önmagukban vett jelentőségét. (Némelyik úgy hat, mint a divatjamúlt regények fejezetei előtt a tájékoztató rezümé. Ha emlékezünk még, utóbb rájöttünk, maga a fejezet sem adott töb­ bet, mint az előtte olvasott kurzivált kivonat.) Kapcsolódásukat mégsem kizá­ rólag a mechanikus számozás biztosítja. A szereplők térbeli és időbeli össze­ zártságán túl zeneileg bonyolult utalásmentes motivikus összefüggések teszik kohorenssé a művet, miközben nem szabadulunk attól a benyomásunktól, hogy nagyon is nehezen összeilleszthető darabkákat rakosgatunk, rendezgetünk ol­ vasói puzlle-játékunk során. Hasonlóan az írás szereplőihez, akiknek az élete köd, felhő, félhomály, barna tónusok, finoman lerakódó por (amely inkább képzet mint valóság), álom, rögzült szokások, idill, állandóságok, a bizonyta­ lanná tevő elmosódottság légterében, amelyben a múlt, a nemzeti történelem is mintha holdfényen át látszódna. Mészöly egyik remeklése, ahogy a mozdu­ latlanság, a cselekvéshiány kifejlesztette belső érzékenység, kifinomultság át­ vált barbárságba: a művet lezáró karácsonyesten történtek nem a megváltás felé mutatnak, kilógnak az európai keresztény kultúrkör „civilizáltságából” , a primitívekre és a pogányságra utaló atavizmusok törnek elő (Krisztussal kap­ csolatban kannibalisztikus képzetek, Mária leteperése, keresztényieden deflorálása stb.). És mégis a mű csodája a „nyomorúság szépsége” , ahogy kijelölődik az az „intim kör, amelyen belül - itt és nem másutt - boldognak muszáj lenni” . Hol itt a megbocsátás? Ebben a muszájban: nem vádolni és nem átkozódni? Mészöly egyik legfontosabb esszéjében arról ír, hogy szükségünk van nem­ zeti érzületünk áthangolására. A Megbocsátás e program része? Ne feledjük: az 1980-as megjelenésű Érintések című esszékötetből (175. 1.) kiderül, mikor halt meg a Megbocsátás gyilkosa, titokzatos figurája, Porszki Sámuel - most 1972-ben, kilencvenkét évesen. A többiek, a fiatalabbak, élnek, élünk, s az élők itt és mostja parancsoló. Kerekíthető-e ebből erőszakosság nélkül válasz? Pél­ dául: Mészöly műve bevallás és elfogadás: e kívül nincsen számunkra hely, ilyen értelemben program inkább, mint megbocsátás, tehát amennyiben tovább­ mutató az utóbbi gesztusnál. Feloldozás persze nincs. Megbocsáthatunk, a tör­ téntek attól még nem változnak. Azt sem feledhetjük: az „eredmény úgysem kétséges” . Mindennek ez az állandósult jelenléte - mint a rögzült füstcsík a könyv elején - teszi bizonytalanná az ítéletünket. Mintha az eldöntetlenség, a függőben hagyott helyzet lenne az említett áthangolódás után létállapotunk természetesnek elfogadott közege? Amelyre vonatkozóan ugyancsak idézhető korábbról az esszéíró Mészöly. E S T E R H Á Z Y P É T E R : A SZÍV S E G É D IG É I. Ha majd a „kezem ügyé­ ből’’ - most még folyamatosan ott van, mint szükséglet - a „helyére” kerül - 67 �vagyis a polcokon levők tömegébe, vagyis emlék lesz, amit elő kell/lehet ven­ ni, alkalomadtán - , besorolva, akkor már a szerző -bevezetés a szépirodalom­ ba- (kis kezdőbetű, gondolatjel elöl, hátul) című sorozatából öt kötet fog egy­ máshoz lapulni, ama bizonyos „püspöklila” kötettől jobbra. A szív segédigéi ki fog lógni a sorból. Technikai kivitelezésében mindenben megegyezik az előző néggyel, egyetlen méreteltérés kivételével: nagyobb az oldaltükör. Ezért át fog­ ja dimenzionálni a környéket. Magassága miatt a többi Esterházy fölül kiszo­ rítja a mások oldalukon nyugvó könyvét, amelyeknek ettől még kell a hely, valahol lenniük kell „nekik” , ugyanakkor mélyebben is nyomul a polcba, ezért a teljes sort előbbre kell léptetnem, ha azt akarom, hogy a gerincük vonalban legyen. Átrendezésre kényszerülök, mert nem elégedtem meg azzal a Kortársszámmal, amelyből először olvastam F.-vel a Segédigéket, kölcsönös meglepe­ téssel bevallva egymásnak megrendültségünket, abban a mindig jó emlékű rit­ ka állapotban, amelyről utólag lehetetlen bármit is pontosan kideríteni, főleg nem azt, ki kezdte, melyikünk mondta előbb. Eleinte zavarban mindketten. Aggodalom, hogy a másik nem a könyvről fog beszélni, hanem arról, amiről szó van. Az anya halála mégis valami olyan, amire a mai férfiak bárdolatlanságával jobb azt mondani: „Azért ez nem semmi” . Akkor is, ha a szerző any­ ja, az övé, nem a miénk. Miáltal semmi egyéb nem történik, mint megállapít­ hatjuk egymásról, tapintatosak, illemtudóak voltunk, s a mű értésével felké­ szültségünk, befogadói tudatunk színvonala is kifejezésre jutott. Csak éppen nem tudtunk mit kezdeni azzal, amiről szó van. Nem önmagában a halállal. Abban az életkorban, amelyben a szerző ezt a könyvét írja, amelyben mi ketten is olvasunk, többé-kevésbé már mindannyian állandóan tisztában vagyunk az­ zal, hogy mi keretezi a történetünket. Ilyen értelme is van a gyászkeretes ol­ dalaknak: a Fiú nem anyja gyászjelentését írja a feketeléniás fehér mezőkre, hanem a halál biztos tudatában önmagát. Még akkor is így van, ha előbb nem általában a halállal találkozunk, hanem annak nemlétét kellene megértenünk, felfognunk, elszámolnunk vele (a leheteten kifejezések sora végtelen, önmagá­ ban érvényes azonban nincs), aki a világra hozott. Abszurd életfeladat - Es­ terházy már a bevezetőben tudomásunkra hozza, ha nem is nyíltan, illetve ha itt még nem is tudjuk, hogy ezt közli velünk. A könyv pedig nem másról szól, minthogy mit lehet emberileg tenni ebben a helyzetben. A legelső ami biztos­ nak látszik: szeretteink halála éppúgy intim, mint a sajátunk. Sok egyéb mel­ lett Esterházy éppen az intim szféra mestere. Gondoljunk csak a Termelési re­ gény családi jeleneteire, például. Hozzá kell tegyük, nem az értékek értéke­ ként mutatja be sohasem. Az intim szférát a szeretet valódi terepének látjuk mindig, ami olykor átmegy idillibe, de az idill egyben iróniával ellensúlyozott, ahogy bármely árnyalt, mély érzelem is. Az intimitás Esterházynál az indivi­ duum szükséges léttere, de nem kizárólagosan az. Többen megállapították már, hogy a bensőségesség melegsége - ha mégoly ironikusan kezelt is - a világ minősíthetetlensége ellenében menhely az Esterházy-kötetek „hőseinek” . E s­ terházy most azt hozza tudomásunkra, hogy a „halállal sem jobb a helyzet” . Ha megosztani lehetetlenség, ha magánszemélyként kell a semmibe néznünk, a kollektívum közege nélkül, mondhatni „modernül” , „európai” módra, marad minden magunknak, a lehetetlen, a hihetetlen, a kikerülhetetlen kínjával. Az Anya és a Fiú „párosa” azonban még nyújt bizonyos „lehetőségeket” . A Fiú részvéte, fájdalma, szeretete megfordítja a valóságot: ő fekszik oda anyja ölé­ be meghalni. Piéta-helyzet, amelyet annyira kedvel az európai kultúra, hiszen többnyire férfiak építették ki, s mint tudjuk, bizonyos érzelmesség elengedhe- 68 �tétlenül hozzánk tartozik, amit humanizmusként is jegyezni szoktunk. A gyako­ ribb mégis az, amikor a Fiú temeti el Anyját. A nem realistának tartott bizánci művészet mintha erről biztosabb tudású lett volna, s mintha ott nem a Piéta lenne a jellemző kompozíciós változat, hanem a Mária elszenderedése, amelyen a Fiú eleven valójában ábrázoltatik, amint magához ragadja anyja csecsemőként bebugyolált lelkét. Az övé, kizárólag az övé. Van is hová vinnie. A szekularizált Európa, mint tudjuk, nem ismer ilyen helyet. A „hátha mégis.. . ” inkább félelemben zajló töprengés, olykor. A bizánci vagy a (jobb híján ne­ vezem így) nyugat-európai változat között lehetetlen dönteni, összeolvasztásuk is merő fikció, ami nem hoz, nem hozhat megnyugvást. Mégsem csupán a lélek fényűzése ez a „játék” , hanem helyzetfelmérés. Mi legyen ilyenkor, amikor már nem támogat bennünket a kulturális folytonosság kollektív melege legna­ gyobb bajainkban? A széthulló testből kimenteni magunknak Fiúként a „lelket” , Őrizni erőnk, köznapi tehetségünk szerint a másik személyiségét (kiművelt lélek és emlékezet kell ehhez is), amely mégis több, de abban is ő, ahogy szükségét végezni magatehetetlenül kitámogatjuk? Hiszen test és „lélek” antinómiája Anya és Fiú párosában a legteljesebb botrány, bármelyikük szeme láttára jus­ son a halál közelébe a másik! A holtakat az élők váltják meg vagy hagyják kárhozatban, ennyi biztosnak látszik, miként az élők megválthatatlansága is. Nem csodálkoznék, ha a Bevezetés.. .-sorozat utolsó darabját tartanánk a kezünkben. A kör ugyanis itt bezárul. Esterházy Péter eddig is annyi, de anynyi mindent tudott (árnyalatokat és összefüggéseiket), amióta meghalt, eltemet­ ték és könnyet ejtett magáért, minden másként van. Kénytelen lesz újraírni mindent - nem csak ezt „pontosabban” . B R A S N Y Ó IST V Á N : M A JO M É V . Már a H íd beszámolójából sejthető volt, hogy a jugoszláviai magyar irodalomban fontos, számontartandó regény született Brasnyó István tollából. A Fórum kiadó regénypályázatáról szóló bí­ rálóbizottsági jelentés a kritika ellenére sem hagyott efelől kétséget. Türelmet­ lenül vártam hát, mikor akadok a könyvre az általam elérhető hazai könyves­ boltok valamelyikében. Ha nem is időn belül, mégis hamarább, mint más, ha­ sonló, határainkon túli kiadványok esetében. Várakozás és keresés közben me­ renghettem az író szavain, amelyek az első díj átvételekor hangzottak cl, Ha­ darni valamit címmel, versjelleggel. Mi lesz a regényben az ilyen grafonám bőszültségből: „firkálni firkálni csak naphosszat” , vagy: „azt szeretném meg­ fogalmazni amikről / senki sem tud” , és még: „talán van még valami a nyelv felszíne alatt / a forma puszta öngyilkosságán kívül” ; de ez sem utolsó: „ho­ gyan lehetne kijavítani a teremtést / papírra vetni a projektumát / elhárítani mindezt a semmiséget” ? Vajon ezek a szavak és központozatlan környezetük azt az észjárást előlegezik-e, amellyel valódi találkozásom a regény oldalain történik majd meg? Egy alapvetően lírai alkat szómágiájára készüljek fel, aki most regényben fejezi ki önmagát, ám a regény rávall majd karakterére, azaz a végeredmény nem lesz hagyományos, sem a főhőst illetően, sem a regényidő, sem a regénytér kezelésében? A „zsiványgubanc” a regény összetettségét idézi-e, amelyről előre képzelem, hogy „nem lesz mód kibogozni”, és akkor a „veszí­ teni, veszíteni” heves akarása az enyém-e, a regényolvasóé, vagy az íróé? Ha az enyém, biztos, hogy azért, mert fennakadtam „a realitás fáján”, mint mindanynyian (legtöbben?) Avagy éppen ezért veszítettem a véletlen szerencsével, amely egy törékeny gally megbízhatónak hitt álbiztonságát nyújtja? Fogadjam el a receptet, s nyerőre játszva zuhanjak inkább? S vajon képes leszek-e zuhanás közben „szárnyakat bontani / mielőtt a földgolyó belelövődne koponyámba” ? 69 �Az alternatívák felől olvasóként döntök majd. Nem előzetesen, hanem in­ kább a kormánya törött hajó módján, amely a tengeráramlásokra avagy a hul­ lámverésre bízza az irányt. Azért mégsem kiszolgáltatottan, hanem önmegadó bizalommal: adja, amit akar. Mottóval indulunk, Történet címmel, s amely valójában hatoldalas vers (?). Minden sora megannyi kérdés önmagamhoz. Arról, hogy tudom-e ezt, átéltem-e amazt, éreztem-e így, tettem-e avagy nem tettem valamit, amit mások talán igen, hiszen tehető stb., stb. Hatalmas lista, vágy is lehet, litániás könyörgés, annyira hiányleltár mint amennyire bűnlajstrom. Teljes körű és esetleges, hi­ szen arra a kérdésre, hogy „lábamba beleütött-e a kengyel hidege”, nem a vá­ laszom, s jön hozzá a kétely, miért fontos ez (?), de mióta a kérdés lehetsé­ gességét ismerem, mégis az igen a helyes felelet, s azt is elfogadom, helyénvaló számba venni minden ilyesmit. A többi esetben is ennyire ambivalens vagyok, mintha olyan zongorán játszanék, amelyen a fekete és fehér billentyűzet azonos hangértékű. Egy mottó, amely - ha terjedelmes is - teljesíti hivatását: lefegy­ verez, szabályt ad, így léptet be a tulajdonképpeni regénybe, saját feltételei szerint. József Attila-i értelemben kell felfognom, ami rám vár: megéltem min­ den emberi időt, történést, élményt, minden velem történt az idők kezdete óta. Ilyen értelemben nem meglepően új a regény, „legfeljebb” borzongató az az érzékletes ség, amellyel átélteti velem Brasnyó mindazt, amiben a „realitás fá­ ján” természetesen sohasem volt részem (a kengyelvas csizmatalpon átütő hi­ dege, vagy ahogyan a rózsaszín savó felkapaszkodik a vágott sebekre szórt só­ kristályokon, és a többi ilyesmi). Az eredeti nyelvi közeg ott vált át új minő­ ségbe, ahol kiderül a regény - most jobb szó híján - „filozófiája” . Már az előbb jeleznem kellett volna, hogy az „idő egészének” átélése nem annak érzékelte­ tésére szolgál, hogy ez fontos emberi képességünk, a kondition human alkotóele­ me, hanem nagyon is meghatározott helyszínhez köti Brasnyó ezt az időélményt, amellyel jellemez, minősít, s nem az Ember lehetséges lelki gazdagságát ma­ gasztalja. Gazdaságról semmilyen értelemben nincs szó. A vidéket nyersnek látja az a valaki, akivel először akadunk össze, a művek Nyugatról jöhet, szerze­ tes vagy lerongyolódott lovag, de mindenképpen átutazó, aki a köztes helyzet­ ben lévő vidéken átkelve a szerencsében bízik. Köztes helyzetű a vidék, mert az ismeretlen „odaföntről” jön, mint értesülünk róla, a tenger és Konstantiná­ poly felé igyekszik. Ennyiből is tudhatjuk, valahol a Balkán északnyugati elő­ terében vagyunk, később kiderül, nem tévedtünk. Az ismeretlen vándor mintha örökre eltűnne szemünk elől, marad a helyszín, jellegében az oldalak szaporo­ dásával is alig változva. Flórája, faunája, időjárásával együtt, állandó marad. Lecövekelünk, hogy többről legyen tudásunk, mint az „odaföntről” jött átuta­ zónak. A regény három nagyobb egysége közül az elsőben vagyunk, a Repríz című­ ben. Az alegységeket növekvő pontszámú dominótéglalapok jelzik, majd eszázadi események következnek, külön címmel jelölve, javarészt kivándorlástörté­ netek, vég nélkül, ismétlődően. A párhuzamos események nem kapcsolódnak egymásba, vagyis nem alkotnak egybefüggő történetláncot, ám jellegük szerint összetartoznak. Részleteiben mindegyik más, mégsincs közöttük különbség. Még az ismeretlen átutazó történetére is emlékeztetnek. Az idegen - átutazó, az őshonos - kivándorló vagy hazatérő. S aki helyben marad? Megtudjuk a következő két nekifutamodásból. A re­ gény második egységében megismerünk egy szatírt, aki vízfejű, s szellemileg visszamaradott. A harmadikban egy jól felkészült értelmiségit, művészt, aki 70 �viszont saját hibridléte miatt folyton kentaurként képzeli el önmagát. Brasnyó iróniája ezzel teljes. A hely van, átvonulókkal vagy kivándorlókkal, nincs vi­ szont szerepazonosság, hanem állandó másság, a helyszín vállalása helyett el­ vágyódás, Árkádia nosztalgiája, amely, természetesen, már rég nem létezik, avagy Amerika. A végeredmény? A helyszín szempontjából: „ez egy fantombirodalom". A lakói: „agyavesztett nép” . Brasnyó István súlyos közép-kelet-európai regényt tett olvasói elé. Érdemes lenne összevetni a Szilágyi Istvántól Grendel Lajosig terjedő rokon művek szemléletét és értékrendszerét, nem elfeledkezve a térség többi nemzetének egy­ idejű regényterméséről, mondjuk Daniló Kis-től Ballekig. CÚTH JÁ N O S : É L E T F A . A mai szlovákiai magyar irodalommal kapcso­ latban gyakran olvasható a sajnálkozó megállapítás: a prózában nincs utánpót­ lás. A Főnix Füzetesek közül sem emelkedtek ki kellő számban tehetségesek. G rendel Lajos teljesítménye ebből a szempontból vitán felül áll, nem csak ki­ ugrásra volt képes, hanem ismétlődő bizonyításra is. Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk, az Életfa című regénnyel Cúth János személyében olyan tehet­ ség jelentkezik, akire figyelnünk kell. Főnixes ő is, de, őszintén megvallva, első kötetében (Lélekharang) nem láttam azt az ígéretet, amely a regényére készí­ tett volna fel. Még leginkább az maradt meg emlékezetemben, hogy milyen szenvedélyesen beszél a nyelvről, az anyanyelvről, s a magyar dicséretére nem átallotta a közhelyes példát, Mezzofanti bíboros figyelmeztetését és jóslatát idézni. A kisebbségi író jellegzetes önmeggyőzése, önbizalom-keresése, mond­ tam magamban. Regénye viszont annyira eredeti a maga közegében, hogy ellentmond olvas­ mányélményeink java részének. Elsősorban a középpontban álló parasztcsalád életereje folytán. Ennyire optimista művet nem tudom, olvastam-e a közel­ múltban. A szlovákiai magyar prózának hagyományos közege a falu, amely mindig komor színekkel szerepel, különösen, ha a történelem az események, sor­ sok, életutak alakítója. Cúth hősei, ha bugdácsolnak is, hajlamosak is a lehet­ séges emberi bűnökre, annyira urai sorsuk rendezésének, amire hirtelenjében nem találok példát a kinti regények között. Ez különösen Pálra vonatkozik, aki már-már mesebeli képességekkel felruházott parasztember. Mintha Cúth is né­ mileg a vágyaiból formálta volna, s nem a valóságból. Néhány részletet nem is tud hitelesíteni. Lehetséges-e például kis országainkban eltűnni évekre a család és a hatóság szeme elől, pláne börtönből való szabadulás után, majd új helyünkön rövid időn belül magas, felelős beosztásba felverekedni magunkat, anélkül, hogy múltunkat bárki is behatóan ismerné? A regény realista közegé­ ben az ilyesmi elfogadhatatlan. Az a szentháromság azonban, amely a hősök értékrendjét meghatározza, mindennapi - mondjuk csallóközi - tapasztalataink által is bizonyítható: család, munka, gyarapodás. Cúth szerint ehhez megvan az erkölcsi érzék, a tehetség. Mindez együtt elegendő biztosíték a megmaradás­ hoz, értelmezheti az olvasó. Amivel Cúth adósunk marad: elégséges-e az emel­ kedéshez is? Lóránt (a nagycsalád harmadik generációjának tagja) pályaválasz­ tási bizonytalankodásában már ott érzékeljük a megrekedés lehetőségét is. Cúth János, ha tovább építi saját írói világát, nem kerülheti meg a régió történel­ mét, a most alkalmazott módszer (ellenpontozni a három kivándorolt figurá­ jával) elégtelen lesz. Utóbb derül majd ki, képes lesz-e elmélyíteni a szlovákiai magyar falusi népességről szerzett ismereteinek művészi feldolgozását. Figyel­ nünk kell rá. �K R A SZ N A H O R K A I L Á S Z L Ó : SÁ T Á N TA N G Ó . Írhatnám, hogy nem oko­ zott meglepetést, mert első folyóirat-publikációi óta föltételezhettünk ilyen re­ gényt a szerzőtől. Nehezen hiszem el bárkinek is. A megírás minőségét illető­ en, az írni tudás felől nézve, megegyezhetünk. Számomra viszont kétséges volt, hogy regényben végig fenntartható-e e jellegzetes stílus sodra, amely a rövidebb folyóirat-közleményekben rendkívül meggyőzően hatott. Másrészről elegendő lesz-e ez a szemlélet önálló regényvilág megalkotására. Kételyeimtől a kész re­ gény megszabadított. Krasznahorkai László olyan művet írt, amely méltán so­ rakozik be azon szerzők munkái közé, amelyek a hetvenes évek közepe óta vál­ tozásokat indítottak el a magyar prózában. Ha meggondolom, olvasónaplóba illő szabad ötleteket nem is méltó írni ró­ la, inkább részletekbe hatoló elemzést igényelne. A közeljövőben biztosan töb­ ben is elvégzik majd ezt a munkát. Nyilván nem kerülhetik ki annak megvá­ laszolását, hogy mennyiben modellizált a regényvilág, amíg viszont a szöveg aprólékosan valósághoz kötött, gyakran telitalálat értékű mikrorealista megfi­ gyelésekkel, borzongatóan megelevenítő nyelvi közegben. Tehát Kafka mint elő­ kép? Lehet, de ilyen alapon mások is joggal idézhetők, Ottlik is akár, vagy Mészöly, netán a latin-amerikai regény. A hangsúly nyilván a különbségen van, ha egyszer elismertük Krasznahorkai regényvilágának szuverenitását. Nem szív­ derítő, az biztos. Az emberi kiszolgáltatottságnak azt a mindenre kiterjedő vál­ tozatát mutatja be, amely a totalitárius berendezkedésű rendszerek következmé­ nye. Krasznahorkai képes tagoltan ábrázolni ezt a világot, anélkül, hogy min­ dent döntene a generálfélelem vagy a kiszolgáltatottság teljességgel tudatosul­ na figuráiban, ami által állandó rettegésben élnének. Éppenhogy nem! A re­ mény még terveztet is velük, jövőképzetük van. A remény a szemünk láttára fokozódik le csupasz életösztönné, s válik majdnem mindenki tetszőlegesen fel­ használható eszközzé. Az egyik hős, az alkoholista orvos, nem enged, makacsul megfigyel és leír. A regény vége az ő feljegyzéseivel zárul, amikor is rájövünk, hogy az első oldalon is ezekkel a szavakkal találkoztunk: visszajutottunk az elejére. Géczi János ajánlotta a Möbius-szalagot könyve fülszövegében, Krasz­ nahorkai pontosan össze is illesztette. M O LN ÁR M IK L ÓS: PRO CESSZU SO K. Úgy látszik, a Vers(z)iókkal in­ dult folyamat folytatódik, s a kísérletező kedvűbb fiatalabb évjáratok publi­ kációs lehetőségei legalább a J AK-füzetek körében biztosítottak. Itt meg is ál­ lok, mert eszembe jutott, hogy Molnár Miklós 1946-as születésű, régóta jelen­ nek meg írásai, bár ritkán és elszórtan, s kora szerint kiöregedett JAK-tag. Amit tehát olvasunk, kései első könyve. Mint ahogy fáziskésésben vannak mind­ azok, akik a Molnár Miklóséval rokon alakításmódok, eljárások szerint képze­ lik cl a korszerű irodalmat. A késést nem világirodalmi összehasonlításban ér­ tem, hiszen ahhoz kevés az elérhető információ, s nem is az érintetteket hibáz­ tatom. Kiindulópontom az olvasó. Lépten-nyomon a konzervatív ízlés megerő­ södését, alkalmanként agresszivitását érzékelem, amelynek egyik következmé­ nye, hogy kedvezőtlenebb fogadtatásra talál most mint korábban a kísérlete­ zés, s nincs semmi kockázat abban, ha kijelentjük, áthidalhatatlan szakadék tá­ tong napjaink értékesnek tekinthető irodalma és az olvasók között. A JA K füzetek zárt publikációs gettója legalább nem irritálja ezt a harcos tábort. De megkésettnek érzékelem Molnár Miklós könyvét abban az értelemben is, hogy a prózánk megújulási folyamatát jelző írók túljutottak azon a fázison, amelyet első megközelítésben rekonstruálni tudok a kötet egyes darabjaiból. Egyértel­ mű például a szándék a hagyományos elbeszélésmódok radikális felszámolásá­ 72 �ra, kiüresedettségük bemutatására. Legelőbb is a történetet kell agyoncsapni. Nincs ismeretlen történet, mind egyforma, újat tehát nem lehet kitalálni, csak másféle előadásmódot és variánsokat. Molnár ereje szokatlan nyelvi humorá­ ban rejlik, amellyel győzi is programja megvalósítását. A felszámolt formákhoz természetesen másféle olvasói magatartás kell. Ezért froclizza szemtől szembe az olvasóját. Vajon tudja-e, hogy csak azt ingerelhe­ ti, aki valóban olvassa is? Aki pedig hajlandó erre, azt lehetetlen bosszantania: már felvérteződött, elsajátította az új olvasói magatartás etikettjét. Ennek a paradoxonnak az lehet az eredménye, hogy a „polgárpukkasztás” a szerző szétdurranásához vezet, a tényleges olvasó pedig udvariasan sajnálkozik a balese­ ten. Szóval az újfajta észjáráshoz müveket is, ne csupán provokációt! Ahogyan - mondjuk - Nádas Pétertől Krasznahorkai Lászlóig teszi egy jól látható vo­ nulat minden képviselője. H AM VAS B É L A : K A R N E V Á L . Elkésett könyv - szoktuk mondani hasonló alkalmakkor. Ritkábban kérdezzük meg, mikor is kellett volna megjelennie. Talán közvetlenül elkészülte évében, 1951-ben? Lehetetlenségeket ne kívánjunk. Az ötvenes évek végétől azonban legalább két alkalom is kínálkozott, amikor a megjelenés beleszólhatott volna prózánk alakulásába. Ami esetleg azokban a kedvező pillanatokban revelatív lehetett volna, már mind-mind más utakonmódokon bekerült prózánk eszköztárába. Tágabb értelemben szerepfelfogásába. A reflektáltság például szinte alapkövetelmény lett. De ha akarom, azt is mondhatom, időközben érettebb olvasókká váltunk, felkészültebben vehetjük kézbe ezt az enciklopédikus igényű munkát. A vállalkozás méretei még így is, most is, tiszteletet parancsolnak. Aki nem olvasott még semmit Hamvas Bélá­ tól, elképed azon a tudásanyagon, ami a regényében felvonul. Ebben a vonat­ kozásban összehasonlíthatatlanul egyedülálló a magyar regények között. De mi­ végre a polihisztorság egy magyar regényírónak? A mai világállapot teljes kö­ rű leírásáért, amely nélkül lehetetlenség érvényeset mondani az emberről? A legújabb időkben nem tudom, akadt-e valaki, aki ennyire bízott a regényben, mint formában, annak teherbíró képességében. Abban is kevesen, hogy lehetsé­ ges a világ átfogó és egységes regénymagyarázata. Hamvas belefog, és meg­ nyer a vállalkozásának. Elmerülünk az ezerkétszáz oldalnyi szövegben, időn­ ként fel-fel bukkanunk levegővételnyi szünetre, napokra, part menti pihenőkre, aztán folytatjuk, hátra-hátra lapozva, időnként társat is keresnénk hozzá, rö­ högni (pardon) mással, oldalakon keresztül, vagy a rettenetet oldani. És meg­ kérdeni azt is, a regényt záró prófécia, emelkedett jövendőmondás mit is akar, mikorra szól, nekünk-e már? Megbeszéljük-e mint regényt - amelyet végül is széthullónak érzünk - , vagy járjunk inkább végére az ösztönzéseinek? Akár­ hogy is, foglalkoznunk kell vele. A megítélését későbbre is hagyhatjuk. 1985. január-július. 73 �ZOLTAI DENES: Egy írástudó visszatér A jubileumok, az úgymond kerek évfordulók - akár jeles társadalmi eseményekhez, akár kimagasló sze­ mélyiségekhez kötődnek - szükség­ képpen ünnepélyes formákkal, érzel­ mi gesztusokkal járnak együtt. Je ­ lentőségüket az adja, ami a törté­ nelmi távlatból, a megidézett élet­ műből a jelen s a jövő számára a fo­ lyamatos figyelem révén hasznosul. Ez idő tájt egymást követi a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben született szerencsés csillagzatú „máso­ dik reformnemzedék” - melyet töb­ bek között A dy Endre, Károlyi M i­ hály, Szabó Ervin vagy éppen Kun Béla neve fémjelez - centenáriuma. Az elmúlt esztendőben Lukács Györgyre emlékezett a magyar szel­ lemi közélet, de a nemzetközi vissz­ hangban is méltóképpen kifejeződött munkásságának rangja, egyetemes ér­ téke. A tudományos tanácskozások, az alkalom szülte könyvek, publiká­ ciók szakmai hozadékának elmélyült elemzése hosszú időre ad munkát, újabb inspirációt a kutatóknak, né­ hány általánosabb érvényű tanulság megfogalmazása azonban nem tűnik elhamarkodottnak, már csak azért sem, mert az emlékülések, kiadvá­ nyok értékelései alapvetően meg­ egyeznek a párt művelődéspolitikai munkaközössége 1983-ban megjelente­ tett irányelveinek új hangvételű, re­ ális ítélkezésre ösztönző szemléleté­ vel. A nemzeti önbecsülés szándé­ kával lehet - és kell - ma arról szólni, hogy Lukács György a Lenin 74 utáni korszak kiemelkedő marxista teoretikusaként egyike volt a század legnagyobb hatású gondolkodóinak, személyében a magyarság első ízben adott igazán rangos filozófust a vi­ lágnak. Feltétlen figyelemre érdemes az a katartikus önfejlődési folyamat, ahogyan Lukács a későpolgári ideo­ lógia egyik meghatározó képviselőjé­ ből annak kritikusává ért, ahogyan a „romantikus antikapitalizmustól” , a „progresszív idealizmustól” eljutott a marxizmus-leninizmushoz, követendő példáját adva a marxi módszer élő elméletként való értelmezésének, al­ kotó alkalmazásának. Útja Marxhoz nem egyszerűen a nem marxistának marxistává válása volt, hanem gon­ dolati és gyakorlati küzdelem az esz­ me, a forradalmi munkásmozgalom, a szocializmus ügyének továbbvitelére. „Gondolkodva cselekedni” - ez lehet mottója aktuális üzenetének. Átélte, „megélte a gondolkodást” , ami azt is jelenti, hogy nemcsak idejekorán volt képes felfogni - történelmi léptékű változásokkal teli - korának nagy kérdéseit, hanem aktív szerepet is vállalt azok megválaszolásában, meg­ oldásában, a gondolat valósággá vá­ lásában. „M inden filozófusnak, aki ezt a nevet nem pusztán szűken vett akadémiai értelemben, hanem való­ ban megérdemli - írta az Ontológiá­ ban - , arra irányul a gondolkodása, hogy döntően beleszóljon kora sors­ döntő konfliktusaiba, kidolgozza végigharcolásának elveit és ezzel ma­ gának ennek a harcnak határozottabb irányt adjon.” �Lukács a társadalmat totalitásá­ ban, világtörténelmi perspektívából értelmezte. A materialista lételmélet bázisán kidolgozott fogalomrendsze­ re, a valósághoz való viszonyának kettős - kritikai és affirmatív - jel­ lege elméleti fogódzót jelent, szem­ léleti alapként szolgál a jelenkor mozgástörvényeinek vizsgálatában is, értéknövelő tényező a politika szá­ mára. Nem lehet persze valamennyi konkrét helyzetre üdvözítő recepte­ ket találni az ő mégoly gazdag ha­ gyatékában sem, mert nem láthatott előre s egyébként sem volt minden­ ben igaza. Mint ahogyan nemegyszer tévedtek kategorikus bírálói is. A centenáriumi tanulmányok job­ bára egy-egy meghatározott életsza­ kasz részletekbe menő elemzésével já­ rulnak hozzá a lukácsi oeuvre mind árnyaltabb értelmezéséhez. E sorba illeszkedik Zoltai Dénes könyve is, amely Lukács 1945 utáni, ötvenes évekbeli - eddigelé kevéssé feldol­ gozott - munkásságával foglalkozik. Megírásához belső késztetést jelentett, hogy a szerző Lukács-tanítványnak tudhatja magát, neki köszönheti tu­ dományos egzisztenciáját. Innen az elfogódott, emelkedett hangnem, aho­ gyan a már akkor is idős - hatvan­ éves - mesterére, a marxizmus „bu­ dapesti iskolájára” emlékezik. „ A fi­ lozófus elvi szigorát és a valóságtól való tanulás, a nyitottság paradig­ máját tudta egyesíteni személyiségé­ ben, s ezt a feszültségtől sohasem mentes egységet akarta továbbörökí­ teni hallgatóiban, embertársaiban, va­ lóságos és lehetséges munka- és elvtársaiban." E szellemi közegben „nem az ifjúi személyiség autonómiájának elsorvasztása dívott, hanem az em­ beri személyiség tartalmas kiteljesíté­ sének valós reménye fűtötte a hábo­ rú utáni korszak napfényben fürdő és világfagyában vacogó, önmagát és az övéit, az értelmes értelmiségi lét út­ jelzőit kereső fiatal nemzedéket.” Zoltai abból a tényből indítja gon­ dolatmenetét, hogy az 1945-ös törté­ nelmi, nemzeti sorsforduló Lukács életében is gyökeres változást ho­ zott: hosszú emigrációs évek után ek­ kor tért vissza a felszabadult Ma­ gyarországra. Bár pártfunkciót nem kapott, az M KP politikai fő vonalá­ val összhangban, mintegy „elvi pro­ pagandistaként” vett részt a vesztett háborúból lassan ocsúdó ország de­ mokratikus öneszméletének ébreszté­ sében. Zoltai - híven a lenini, luká­ csi metódushoz - nagy hangsúlyt he­ lyez e pályaszakasz előzményeire s következményeire, a rész és egész összefüggésrendszerében, a politikai háttér tükrében érzékelteti Lukács eszmevilágának alakulását. A hajdani népbiztos, a már ismert és elismert tudós a negyvenes évek elején - Zoltai találó terminusa sze­ rint a „nulladik órában” - az anti­ fasiszta küzdelem teoretikusaként ar­ ra kereste a választ, hogy miként vált Németország a reakciós ideológia köz­ pontjává. Bár az 1944-ben Moszkvá­ ban publikált - paradox módon Sorsforduló című esszéje elsősorban a publicista felindultságát tükrözte a hitleri koncentrációs táborok borzal­ mai hallatán, a fasiszta barbárság az ő számára nem csupán brutális tény, hanem az eljövendő világfejlődés vá­ laszra váró ideológiai kérdőjele is volt. Elméleti tevékenységének egyik jelentős irányát ebben az időszakban a polgári filozófia válságát, az irra­ cionalizmus természetét leíró törek­ vések, Az ész trónfosztását előkészí­ tő munkálatok képezték. Még Moszk­ vából köszöntötte a hetvenéves Thomas Mannt, akiben a citoyen német­ ség művészi önkeresésének példáját látta. Később - mutat rá Zoltai ez az írása is felkerült a polgári örökség eszményítését és abszolutizá­ lását bizonyítani akaró vádpontok listájára. 75 �A hazahívott, a hazatért Lukács ahogyan várták is tőle - tevékenyen segítette a párt befolyását kiterjesz­ teni a magyar intelligencia legjobbjaira. A nemzetközi konferenciákon - Genfben, Milánóban, Wroclawban - az európai racionalitás megújítása jegyében szorgalmazta az értelmiség összefogását. Joggal félt attól, hogy a közszereplés hátráltatja közvetlen tudományos ambícióit, de - mint Zoltai kitűnő érzékkel mutat rá - az adott propagandisztikus „feladat” ná­ la csaknem mindig tágabb elméleti összefüggésrendszerbe ágyazódott. A bizonyító erejű példák sorában a de­ mokrácia és a kultúra viszonyát, az irodalom és a demokrácia kapcsola­ tát felvázoló eszmefuttatások említ­ hetők. Ezekben a magyar kommunis­ ta mozgalom legjobb népfrontos tra­ dícióinak szellemében szólt a fasiz­ mus elleni harcban újjászületett népi demokrácia kulturális alapfeladatairól, de gondolatait minduntalan átszőtték filozofikus elemek is. Ilyen többlet mindenekelőtt a modern munkameg­ osztáson alapuló specializálódásnak sokoldalú, történetileg megalapozott kritikája; a polgári társadalomra jel­ lemző emberkép marxi igényű elem­ zése, vagy a realista ábrázolásmód, a humanista emberkép - hamarosan oly sokat vitatott - felfogása. Zoltai kü­ lönösen nagy figyelmet fordít Lu­ kács pártköltészetről, József Attiláról vallott - elvileg szintén végiggondolt - nézeteire, melyek több lényeges ponton - például a pártköltő parti­ zánszerepének értelmezésében, a Le­ ninhez, illetve a szovjet kultúrához való viszonyban - különböztek a hi­ vatalos állásponttól. Nem véletlen, hogy ez a kérdéskör lett a gyújtó­ pontja a Lukács elleni támadások­ nak, melyek politikai terhe alatt - a Rajk-per árnyékában - kénytelen volt önkritikát gyakorolni s időlegesen tá­ vol maradni a politikai élettől. (Az 1 9 4 9 - e s híres-hírhedt polémia do­ 76 kumentumairól lásd A Lukács-vita című, ugyancsak centenáriumi köte­ tet.) Miután az ideológiai horizont be­ szűkült, a Lukács által képviselt új filozófiai kultúra programja megkér­ dőjeleződött, érdeklődése ismét az esztétika irányába fordult. 1953-ban hozzáfogott régi terve megvalósításá­ hoz, amely első változatban négy év múltán A különösség mint esztétikai kategória címmel látott napvilágot magyar fordításban. Zoltai érdemei szerint méltatja e művet, amely a szakirodalomban háttérbe szorult a hatvanas évek eleji „nagy” Esztéti­ kához képest. Bemutatja, hogy az előtanulmány szintjén - a különös­ ség mint „szervező központ” katego­ riális levezetésében - is érvényesül Lukács törekvése: a marxista eszté­ tika filozófiai megalapozása, a dia­ lektikus és történelmi materialista módszer összekapcsolása az esztétikai kérdések megoldásában. Érzékelteti, hogy A különösség.. .-ben összegeződnek Lukács korábbi kutatásai, megelőlegeződnek Az esztétikum sajátos­ sága főbb gondolatai. Tekintve hogy A különösség... minden szálával a marxi-lenini tradí­ cióhoz - a társadalmi közvetítések tudatosításához - kapcsolódott és eleve szembekerült a Sztálin nyomán eluralkodott elméleti dogmatizmussal, nem csoda, hogy heves ideológi­ ai viharokat kavart. Az újra fellán­ golt vitában Lukács revizionistának minősült, műve pedig némelyek sze­ mében azt szemléltette, hogy hová vezet a szocializmus általános tör­ vényszerűségeinek „tagadása” . Írásai több éven át nem jelenhettek meg, párttagságának rendezésére is csak egy évtized múltán, 1967-ben került sor. Bár az ellenforradalom felszámo­ lása idején valóban követett el po­ litikai hibákat, a méltánytalan bírá­ latok nem könnyítették meg őszinte szembenézését tévedéseivel, késleltet­ �ték visszatalálását - ahogyan ő ne­ vezte, „a marxizmus saját hazájába” , a munkásmozgalomba. Pedig mint egy 1969-től datált - A szocializmus mint radikális, kritikai reformok ko­ ra című, Zoltai által is idézett - autobiografikus jegyzetében is megfo­ galmazta, elvhűségét nem adta fe l: „ Minden változásom, fejlődésem el­ lenére ma is éppoly meggyőződéses kommunista vagyok, mint 1918-ban. amikor beléptem a pártba. A sztá­ lini módszerek elutasításának világos volta, amit lassanként kidolgoztam és az utóbbi évtizedekben írásaimban egyértelműen kifejezésre juttattam, so­ hasem tűzte ki célul a szocializmus­ tól való elfordulást. . . ma is a sza­ bad, radikális reformok ideológusa vagyok, nem pedig az absztrakt és véleményem szerint gyakran reakciós »elvi« ellenzékiségé. Hogy aztán hány évre vagy évtizedre van szükség eh­ hez az elvi-gyakorlati reformmunká­ hoz, hány akadályt kell még legyőz­ ni, ez világtörténelmi szempontból messzemenő következményekkel jár­ hat, a központi kérdés vonatkozásá­ ban azonban végső soron objektíve nem döntő.” E sorok is igazolják, hogy Lukács nemcsak visszanézett a társadalom és a tudomány történetében, hanem az utókornak is volt direkt mondandó­ ja. Ahhoz, hogy érdemben hasson, egységben kell látni és láttatni nagy­ ívű szellemi örökségét. Meggyőződé­ sünk, hogy Zoltai Dénes - esszéisztikusan formált, de szigorú logikai rend szerint építkező, gazdagon ada­ tolt - kötete méltó hozzájárulás, fon­ tos adalék a lukácsi pályakép kor­ rekt értelmezéséhez. „Egy írástudó visszatér” - írta Zoltai könyve élére. Több jelentésű cím, már eredeti értelmében is. Utal Lukács 1944-ben Moszkvában meg­ jelentetett - Írástudók felelősségeként jegyzett - kötetére, amely a magyar írók, költők A dy vezérelte szövetsé­ ge, demokratikus küldetése mellett tett hitet. Jelzi egy filozófus, egy esztéta, egy magyar kommunista ha­ zatértét Budapestre, szülővárosába. Érzékeltetni kívánja a szocializmus előrevivő útján felmerülő szükségle­ tet a marxizmus autentikus forrásai iránt. S végül akarva-akaratlanul szimbolizálja - amit Zoltai is szolgál - Lukács György jelenlétét a mai magyar szellemiségben. (Kossuth) C SO N G R Á D Y B É L A A Lukács-vita Ezzel a címmel adták ki a Lukács György könyve körül 1949-ben ki­ robbant „irodalmi vita” dokumentu­ mainak válogatását. Újraolvasva, va­ lódi drámai helyzetről, egy kor szel­ lemi atmoszférájából kapunk ízelítőt. Abban a vészterhes időszakban szin­ te lehetetlen volt eldönteni, hogy me­ lyik provokációból lesz „vita” és me­ lyikből „per” . (Gondoljuk végig a következő változatot: „Lukács-per” . . . ) „Rajk-vita” , S kiktől függött mindez? A bel­ politikai élet és az erőszakosan be­ szűkített társadalmi nyilvánosság kér­ lelhetetlen manipulátoraitól. E szűk pártvezetőség totális támadást indí­ tott mindazokkal szemben, akik a szocialista átalakulás sztálini torzulá­ sait értetlenül, netán ellenérzéssel fo­ 77 �gadták, hiszen „aki nincs egy véle­ ményen, mint nyílt, vagy álcázott el­ lenség jelenik meg: nem arról van szó, hogy megcáfolják, diffamálni kell, morálisan, vagy ténybelileg ár­ talmatlanná tenni” - írja jóval később e kudarcos taktikáról Lukács. Noha Lukács György szerepe és működése ebben az időszakban megfellebbezhe­ tetlennek tűnik. A Tanácsköztársaság népbiztosa, a moszkvai emigráció tu­ dósa és elméleti szakembere, a kom­ munista vezetők legműveltebb szemé­ lyisége, a koalíciós időszak harcos kultúrpolitikusa egyértelmű tekintélynek örvend az országban; az 1945-47 kö­ zött írt tanulmányainak összegyűj­ tött kötetét (Irodalom és demokrácia, 1947) pedig a „türelmes marxizmus bibliájaként” olvasták a más világ­ nézetű és pártállású érdeklődők is. E könyv kritikájának ürügyén robbant Rudas László vádirata, mely egyként felborzolta a színfalak mögé nem lá­ tó hazai és külföldi irodalmi közvé­ leményt. Nézzük meg, összefoglalva, mivel vádolja Rudas - a központi vezetés álláspontját képviselve - Lukácsot ebben a „kritikában” , mely a jelen könyv nyitó dokumentuma is. Először is demokrácia és irodalom össze­ függéseinek ürügyén Rudas nem késik figyelmeztetni az olvasókat, hogy a szocializmusba való átmenet, úgy­ mond, hagyományosan demokratikus útja nem járható. A fő kérdés nem a „párt szerepe” a koalícióban, nem a hosszú ideig tartó lassú kibontakozás a feltételek kialakulásával párhuza­ mosan, hanem a proletárforradalom fő tartalma: a proletariátus diktatú­ rája. E koncepció 1947-től lett meg­ határozó a párt legfelsőbb vezetése számára, miután az év őszén Farkas Mihály és Révai József hazatért a Tájékoztató Iroda varsói alakuló ülé­ séről, ahol Sztálin diktatúrafelfogása, mint az egypártrendszerű hatalomgyakorlásért folytatott harc lényege 78 kapott létjogosultságot valamennyi szövetséges országban. A „sztálini formula” Rudas kritikájában fő témaként jelentkezik, mintegy a Lu­ kács személyében és munkásságában szimbolizálódó demokratikus alterna­ tívát elsöprő érvként. A másik vád­ pont Lenin történelmi szelepének meg­ ítélésével kapcsolatos. Erre a táma­ dásra Lukácsnak egy a húszas évek­ ben, rögtön Lenin halála után írt könyve adott alkalmat. A koncepciós viták módszertana: a tények önké­ nyes csoportosítása, az idézetek „sza­ bad” értelmezése, az alaptalan gya­ núsítások özöne stb., e vádpont ki­ dolgozásakor a legmegfigyelhetőbb. Az igazi veszélyt az jelenti, amint Rudas „csúsztat” , és a kulturális fej­ lődés egyenlőtlenségének tételén háborogva köntörfalazás nélkül fölteszi a kérdést Lukácsnak: „ . . . nyilatkoz­ zék világosan és határozottan, érvé­ nyes-e az »egyenlőtlen fejlődést« a szovjet irodalomra is vagy nem? Más szóval nyilatkozzék, a szovjet társa­ dalom is olyan magasabb fokon álló társadalom-e, melynek irodalma nem magasabb, mint az alacsonyabb ren­ dű társadalomé, vagyis a kapitaliz­ musé?” E nyíltan szovjetellenességet tartalmazó vádat Lukácsnak egy vég­ telenül találó hasonlata „provokál­ ta” , melyet kifejező szellemessége és nem halványuló aktualitása miatt is érdemes újólag felidézni: „ . . . ha egy mai író pár brosúra felületes elol­ vasása után megtanulta felületesen ke­ zelni a marxizmust, az még távolról sem jelenti, hogy müveinek eszmei tartalma Shakespeare, Moliére, vagy Goethe fölé emelkedett volna. A marxizmus-leninizmus csakugyan a Himalája a világnézetek között. De a rajta ugráló nyulacska azért nem nagyobb állat, mint a síkság elefántja”'. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a korabeli vádlók „bűnlajstromán” ez a hasonlat mennyire negatív előjellel �szerepelt, a felsorolt vádak és az el­ ítélt szemléletmód tömör kifejezése­ két. A drámai helyzet tehát a Rudas­ tanulmány megjelenése után tipikus­ nak mondható, s e jól szerkesztett dokumentumgyűjteményben remekül nyomon követhető. A helyszín: Bu­ dapest; időpont: 1949; lényege a Rosa Luxemburg által „másképp gon­ dolkodóknak” nevezett kommunisták gondolati-etikai kerékbetörése köré csoportosítható. Két dramaturgiai csomópontot kell kiemelni a cselek­ mény szövetéből. Lukács első „ön­ kritikáját” , melyben még egyáltalán nem fogadja cl a Rudas-vádakat, pusztán korábbi nézeteinek higgadt végiggondolására hajlandó. Minden­ esetre a Rákosihoz írt leveleikben Gerő és Horváth Márton egyaránt elégtelennek ítélik Lukács önbírálatát, amint ezt a vitával kapcsolatos le­ velezésből megtudhatjuk. Mintegy intermezzóként következik a fellelkesített „ifjak” ortodox kórusa. A név­ sor mellőzésével csupán annyit jegyzünk meg ezekről a politikai indula­ toktól terhes hozzászólásokról, hogy a következő évtizedekben szinte va­ lamennyien visszavonták itt leírt ál­ láspontjukat, miként erre a szerkesztő jóvoltából korrekt példát láthatunk Pándi Pál esetében. Lukács második „önbírálata” a befejezést sűrítő cso­ mópont, mely Következtetések az irodalmi vitából címmel jelent meg, s ezúttal is érdemes figyelmesen el­ olvasni. E cselekményváz drámaisá­ gát Lukács gondolati behódolása” jelenti, annak a folyamatnak a meg­ rázó gazdagsága, melynek során a stratégiai célok megvalósítása érdeké­ ben az egyén, a gondolkodó, a tuda­ tos cselekvésre vágyó értelmiségi megalkuszik a taktikai frontokon a hatalom kizárólagosságára törekvő és csak arra koncentráló politikai aka­ rattal. Ha ezt a társadalomtörténetileg tipikusnak mondható, és az európai civilizációra oly sokszor jellemző helyzetet tömören akarom leírni, úgy e magatartást „Galilei-attitűdnek” nevezhetem. E viselkedésmód kíno­ san keserves, etikailag soha nem he­ roikusan fénylő, nem szoboravatásra, plakátcsillogásra predesztináló létjo­ gosultságát Lukács - saját életművét illetően - a hatvanas években kitel­ jesedő alkotóperiódusa igazolta, ahogy ezt a kötet bevezető tanulmányában Zoltai Dénes összefoglalja: „ . . . Még megadatott neki, hogy megírja rendsze­ res Esztétikájának első részét, Az esz­ tétikum sajátosságát, és Etikája prolegomenonjának tekintett nagyszabású adalékait a Társadalmi lét ontológiá­ jához. Az 1949/50-es per igazi tudo­ mányos védőbeszédét ezekből kell kiolvasnunk.” Szerencsére ismét van mód a per legfontosabb dokumentu­ mainak átolvasására, Ambrus János alapos szerkesztői munkájának jóvol­ tából és kötetzáró tanulmányának segítségével. Irodalmi életünk fontos eseménye, hogy a „vita” anyagának 1983-ban napvilágot látott kétköte­ tes, zártkörű terjesztésű kiadványa után (MTA, E L T E ) végre a széles nyilvánosság is megismerkedhet ezek legjavával. Dicsérjük a kiadó vál­ lalkozókedvét is, bár biztos lehetett abban, hogy e kötet nem fogja ter­ helni a jövőben raktári készleteit. Mert fontos könyvről van szó, mely­ nek eligazító jelentőségére kell felhív­ ni a figyelmet. (Múzsák) N ÉM E T H JÁ N O S ISTV Á N 79 �KARDOS ANDRÁS Utópiák és kínok kertje . . .Az asztalon heverő három könyvvel - Tornai József Vadmeggy, Erich Fromm A szeretet művészete és a Szerelemről ko. molyan című tanulmánygyűjtemény - valamilyen módon mindannyian rokonszenveztek. Mégis - és ennek a Lány örült a legjobban, noha fe­ lettébb meglepődött a dolgon jegyzeteiket otthon hagyták. E z a gesztus tette egyáltalán lehetővé legalábbis a Filozófus később így gondolta hogy beszélgetés jö j­ jön létre arról, amiről „ hallgatni kellene” , hiszen mindenki beszél róla. A rögzített - magnóra vett „anyag” meghallgatása után a Költő a szalag elégetése mellett érvelt, a Filozófus azt javasolta, hogy az ere­ deti elképzelésnek megfelelően (!) gépeljék le a beszélgetést, a Lány hallgatott. A Tanár csendesen meg­ szólalt: - Minden az Anya méhében kezdődik, rendeződik és alakul ki. A felelősség a nőé, a férfi csu­ pán. . . Így született meg az alábbi „szö­ veg” - ahogyan a későbbiekben F a beszélgetést nevezte — melynek a következő címeket ad ták: K . : Unio mystica; F : Utópiák és kínok kert­ je; T : A Teremtés völgye; a Lány nem adott címet, ezt nem vállalta. A „szöveg” fölé végül is F javas­ lata került, ahogyan a Lány fogal­ mazott: praktikus okokból. Csak mikor már mindannyian elutaztak és T „rendet” rakott a kertben, ta­ lálta meg az egyik összetépett pa­ pírfecnin a Lány odafirkált címét: A csend. (Legalábbis T. címnek ér­ 80 telmezte e szót, annál inkább, mert végig érezte az együtt töltött nap alatt - a Lány éjszaka megszerkesz­ tette és legépelte a szöveget a Lány csendjét) É s T. biggyesztette hozzá a szöveghez a mottót is, me­ lyet K . egyik kötetében olvasott: „magadra ítéllek” Szabad-e úgy beszélgetni, hogy a beszéd tárgyát képező fogalmak je­ lentése és használata privát a kiemeléseket nem a Lány tette, ha­ nem F., hogy „érthetőbbé váljék” a szöveg, noha K . és T. tiltakozott ez ellen, dehát a megjelentetés F. dol­ ga. . . a Lány csak mosolygott és nem szólt - hiszen nem adott az a nyelvi közösség, amely biztosítaná e szavak és fogalmak jelentésének holdudvarát. A Fiú így szól a Lányhoz: sze­ retlek. Ketten vannak csak a tér­ ben és időben. A Lány elfordul, ta­ lán sírni kezd, elindul vissza az em­ berek közé. A Fiú remeg, és pon­ tosan érti a történteket: halott az Isten. A lány az emberi idő és tér határában megáll, lába földbe gyö­ kerezik. A csendben maga elé me­ red és im ádkozik: szeretlek. Soha többet nem látták egymást. Isten definiálhatatlan és tudhatatlan, létére csak fogadni lehet. Akinek nem értik szavát, aki ma­ gára marad érzéseiben; úgy ér­ zi: Isten halott. Ám a lány a falu határában megállt: imádkozott, s noha a fiú már nem hallhatta szavát, a lány válaszolt, megjelent neki az ő Istene és ő nem ment vissza soha többé az emberek közé. Úgy halt �meg, hogy szeretett és őt is viszont­ szerették. A csend: a magány kö­ zössége, korunk mély és tragikus paradoxona, melyben értetté válik a szeretet, noha kimondásának pil­ lanatában már egyedül vagyunk és soha nem tudhatjuk, hogy hallják e szavunk: Isten létére csak fogadni lehet. (A társaság tagjai úgy döntöttek, hogy a beszélgetés alapjául szolgá­ ló három könyvből egyikük sem fog idézni, egyetértésük vagy kriti­ kájuk a saját szövegből kell, hogy kiderüljön. F. utólagos megjegyzé­ se.) Skizofrén világban élünk. M eg­ kettőzött rendszerben szerveződik életünk az intézményesített lér és az emberi lét antinómiájában. Kérdés, hogy mit tudunk erről a skizofrén állapotról mondani. Az intézményrendszer felkínálta az „em ber” fel­ számolásának verejtékes, bár két­ ségkívül gyümölcsöző - mert hasz­ nos - lehetőségét. Az „intézmé­ nyesített létezés” legalábbis lehe­ tősége az európai kultúrának, más szóval a kultúra civilizációvá zülleszthető. A létezés technikai min­ tái adottak a bölcsőtől a koporsó­ ig. Ennek az elgondolásnak az út­ jában „mindössze” az európai kultúra legfontosabb értéke a sza­ badság áll. A z egyszer már érték­ ként tételezett szabadságot nem lehet visszavenni egy kultúrától, legfeljebb megnyirbálni vagy cson­ kítani. A szabadság élete és az élet szabadságának kisajátítása-helyettesítése az a nagy „kettősség” , mely­ ben a modem kor embere bennetalálja magát. Kovács András Labirintus című filmjében a film­ gyárban vágóként dolgozó lány azt mondja: ..Azt legalább én döntöm el. hogy kivel feküdjek le.” A meg­ alázottak és megszomorítottak tö­ megei a szabadság kis köreinek fenntartásából nem engedhetnek, mert ezzel emberi mivoltukat szün­ tetnék meg. „távolodóban / hirde­ tem hűségesen: / csillagot, fénye” . (K. versének címe: A szabadság). Az intézményesített kisajátítás v i­ lágkorszakában a szeretet a megtar­ tott és megőrzött szabadság. Isten­ bizonyíték. A szeretet magányá­ ban részvéttel fordulunk az embe­ rek és a „v ilá g ” felé, szolidárisak és toleránsak vagyunk. Ebben a ma­ gányos csendben épül fel a világ nem-fogalmi kritikája, amely mint­ egy „antropológiailag” hozza létre - őrzi meg a skizofréniát. A szere­ tet nem válik ki az életből, ellenke­ zőleg, konstituálja azt. A szeretetben épül fel a demokratikus ér­ zék, melynek révén a szabadság kis körei folytonosan szélesednek vagy pedig visszaszorításuk esetén a szeretet vállalásában mentik meg a döntés és választás emberi mél­ tóságát. (Amikor eddig jutott az olvasás­ ban T . elmosolyodott. A Lány ed­ dig F. szavait foglalta össze a Fiúról és a Lányról szóló rész kivé­ telével - , ám már itt érezte milyen igaza volt, mikor a Lányra bízták a „szerkesztést. . .) Ha a szeretet a skizofrén léte­ zés „em beri” oldalának megtartó­ ja és ezért létformája van, a szere­ lem ezzel szemben transzcendálfa ezt a világot, nem világban-bennelét. A szeretet a közösségi magány létformája, a szerelem a magányos közösség pillanata. A szeretet em­ beri időn és téren belül áll, a sze­ relemnek nincs ideje és tere. A sze­ retet antinomikus viszonyban van az intézményesült világgal, a sze­ relem nem tud a világban-bennelétről. A szerelem nem konstituál­ ja a világot, nem tágítja-menti a szabadság kis köreit a szerelem; „szabadság” (K . verse). Nincs lét­ formája. A z európai civilizáció er­ ről nem vehetett tudomást: intéz­ 81 �ményesíteni kívánta a szerelmet is. Életformát, helyet kínált számára a világban. Csakhogy a szerelem világonkívüli. „Megszelídítése” , in­ tézményesítése, vagyis betagolása a skizofrén világba - megszüntetése. A szerelemnek éppen ezért nincs erkölcse, nincsenek normái, ha­ gyományai. Amikor ezekben a ka­ tegóriákban gondoljuk végig a sze­ relmet, vagyis amikor társadalmiasítjuk, már meg is szüntettük. A szerelem kívül áll az életen. A mo­ dern társadalom „jogos” önvédel­ me, hogy el akarja pusztítani. A szerelem minden formájában ugyan­ is semmissé teszi a létezőt... (Ezen a ponton a beszélgetés meg­ szakadt. Mindannyian érezték és a Lány kivételével el is mondták - , hogy a szerelem olyan „üres” eb­ ben az elvontságban, hogy így nem tudnak róla beszélni sem. De, ho­ gyan „határozható meg” jobban a szerelem, ha egyszer minden meg­ határozást mint önellentmondást kizárunk. A Lány jól tudta a v á ­ laszt... T.-re nézett és mint min­ denkor a beszélgetés folyamán csendesen mosolygott.) Minden ami kívül áll a világon magyarázhatatlan és megváltoztat­ hatatlan - kezdte T . A szerelem­ nek nincs filozófiája, pszichológi­ ája, vagy szociológiája. Ezek hasz­ nos dolgok - mint társadalomfenntartó ideológiák. A szerelem­ nek csak „teológiája” van abban a nagyon speciális értelemben, aho­ gyan Istenről kijelentéseket tehe­ tünk. A szerelem az egyetlen em­ ber-isteni viszony, és mint ilyen magába zárt, fel nem nyitható. F. nyelvén transzcendentális tapasztalatnak nevezném - bár semmi közöm ehhez a nyelvhez. K. ezt ír­ ta: „mert aki Téged megtalált, éle­ tet talált” . A szerelem élet - a lé­ tezés ellenében. Ez az élet azon­ ban megfoghatatlan, mert a léte­ 82 zés nyelve nem tud erről. Példát mondok. Lehet-e az emberfia két (vagy több) emberbe „ szerelmes” ? — ez a kérdés akárhányszor felme­ rül. A kérdés maga már tükrözi, hogy nem tudunk a szerelemre rá­ kérdezni, hiszen egy történelmi hagyomány etikai antropológia stb. jellegű kérdés felvetését ismétli csak. A kérdés értelmetlen. Az ugyanis, hogy ki, mikor érzi azt, hogy ő szerelmes, semmiféle külső - tehát létező-norma vagy kri­ térium alapján nem dönthető cl. A szerelem érzésének egyetlen „megállapítója” lehet - és ez csak az a személy, aki így érez. A szerelem kívül áll a létezésen, „talált élet” , ahogyan K. írta, tehát semmiféle létszféra felől nem fogható be. (Más kérdés, hogy az uralkodó normák, szokások, hogyan hatnak vissza az egyénre, ez nem tartozik ide.) A szerelemnek nincs „fogalma” , „szubsztanciája” , éppen ezért a v i­ lágnak nincsen dolga a szerelem­ mel. Neki csak a már megszünte­ tett, tehát létezővé változtatott gyakorlathoz van köze, ennek v i­ szont nincs az előbbihez. A világban-benne-lét skizofrén. Szeretet és intézmény antinómiája. Az em­ ber világba vetettsége - mint F. Heidegger nyomán helyesen mond­ ta - realitás. Ám ez a létezés tech­ nológiája, a szabadság megőrzése szeretetben egyfelől, az intézmé­ nyi felfalatás másfelől. A léte­ zés csakis hamis kérdéseket - pél­ dául etikai, jogi stb. - tehet föl. (A társadalomlétezés eme techno­ lógiai szintjére persze később viszszatérhetünk.) Amit a következőkben a szere­ lem teológiájáról mondok, annak tudatában mondom, hogy minden ember teológus és annyi teológiája van a szerelemnek ahányan csak - létezünk. (Feloldható-e nyelvünk által a határtalan magány közös­ �sége? kérdezte ekkor K ., ám a Lány ekkor ránézett és szeméből a végtelen csönd melegsége áradt.) A szerelem az ember istenléte. A megnyilatkozás. A z evidencia. Az unió. A z eggyéolvadás. Minden ember teológiája ott kezdődik, amikor a létezés felől nézve még bizonyítania kellene, ám az egyén oldaláról már a levezethetetlen evidencia élménye van jelen. A v i­ lág az állapot „igazolását” kíván­ ná, hiszen a létezés kategóriái fe­ lől közelít. A z eredmény: a kita­ szítottság a társadalmonkivüliség. A szerelem élménye misztikus, vagyis közölhetetlen. (Néma teo­ lógia mondta F .) Ha kommunikálhatatlan a szerelem élménye, ha te­ hát világonkívüli és összemérhe­ tetlen - miről tud akkor a világ? A szerelem állapotáról. R álát az extázisra, csak annak „tartalm áról” nem tud semmit. Ezért megítéli. „M ivel a teológia tárgya reflektált és tételes módon csak az azt kinyi­ latkoztató igében lehet benne, ezért magának a teológiának belső moz­ zanata a történelmiség, vagyis a reflexió a kijelentés történetére, te­ hát a saját történetre.” A z idézet Rahnertől származik és természe­ tesen F. akarta ezzel „helyes” me­ derben tartani a beszélgetést. Ám ismét a Lány mosolya és csendje... A z alábbi történet F .-től szárma­ zik, közvetlenül az „idézet” után hangzott el. L . a filozófus belesze­ retett S.-be. Szava és gesztusa nem volt, csak egy csók Firenzében és a beszéd. Levelek jöttek és mentek és a lány életté akarta formálni a szerelmet. L . hideg ember volt. Tudta, hogy a szerelemnek nincs életformája és féltette Művét. L. nem ismerte a szeretetet és ezért nem tudott kompromisszumot kötni: nem tudta megszüntetni a szerel­ met az életért. S. öngyilkos lett. E z ­ zel beteljesítette a szerelmet, noha S. élni akart. K . : A z emberben élő transzcen­ dens vágy úgy köti össze a létezést az élettel, hogy egyben el is választ­ ja őket. A z orgazmus a beteljese­ dett transzcendencia, a szerelem és a létezés együttes megvalósítójamegszüntetője. A teológia pillanata lét és élet különbözőségének fel­ függesztése. A férfi a továbbiak­ ban az alkotásban, a nő a gyer­ mekben vágyja meg a maga transz­ cendensét. A találkozás: az orgaz­ mus. (A Lányról tudnunk kell, hogy a társaság minden tagjával lefeküdt már. A z évek során ez a furcsa szerelmi gomolygás barátságot te­ remtett a férfiak között, ám a lány mosolya és csendje kívül rekedt a beszélgetéseiken.) A megalázottak és megszomorítottak transzcendenciája: a sza­ badság. Megtiporható és megnyo­ morítható, de el nem vehető. A lé­ tezés tere és ideje: a világban-benne-lét felfalja a szerelmet... Ezt már T. mondotta, de a Lány mo­ solyára elákadt szava. A kínszen­ vedések és gyönyörök birodalmának felfejtése még folytatódott a Lány hosszú oldalakat szerkesztett még - ám F. itt elvágta a közlen­ dő szöveget: „ magadra ítéllek” . 83 �SZ. HALTENBERGER KINGA És mégis élni kell... A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban 1985. május 31-én nyílt Szabó Gyula fametszeteinek kiállítá­ sa. Ennek kapcsán felmerül, vajon ismerik-e őt Magyarországon, s ha igen, mennyire. A szlovákiai magyar képzőművé­ szet képviselője, Szabó Gyula 1907. június 8-án született Budapesten, ahol akkoriban apja dolgozott. Még egész kicsi gyerek volt azonban, amikor szülei Losoncra költöztek, így Szabó Gyula mindig Losoncot tekin­ tette saját városának, hiszen már itt ébredt léte tudatára, itt nevelkedett, s gyermekkora minden szép - és rossz - emléke is ide fűzte. S ez a gyer­ mekkor nem volt egyértelműen derűs. Édesapja, id. Szabó József aktívan részt vett a munkásmozgalomban, s a Tanácsköztársaság alatt Losoncon a forradalmi direktórium elnöke volt. Tekintélyének köszönhető, hogy a vá­ rosban viszonylagos nyugalom volt, nem történtek visszaélések a népha­ talommal. Így - bár az egész család meghurcoltatása és rövid, ám rossz emlékű magyarországi kitelepítése után - újra letelepedhetett Losoncon, csak épp az első Csehszlovák Köz­ társaságban nem kapott állampolgár­ ságot. Ez természetesen nehezítette a gyerekek iskoláztatását is, így a nyol­ cadik osztály után beállt apjához, festő-mázoló mesterséget tanulni. Jó rajzkészsége már ekkor megmutatko­ zott, s apja hamarosan rábízta az igényesebb címfestő munkákat. A fiú pedig, tudását kibővítendő, Gyurkovits Ferenc - Münchent megjárt fes­ tőművész - „szabadiskolájába” járo84 gatott, ahol, saját elbeszélése szerint az idős mester műtermének falain függő képekből tanult a legtöbbet. Esténként otthon tanult, érettségire készült, hogy főiskolai szinten folytat­ hassa tanulmányait. De a megfeszített munka, tanulás és festés, a három­ szoros élet felőrölte érzékeny ide­ geit, s 1935-ben idegösszeroppanás kényszerítette pihenésre. Sajnos, egy elkeseredési rohamában minden kéz­ nél lévő festményét elégette. De 1936ban már újra fest. 1937-ben rendezi első pozsonyi kiállítását, a Kunstverein kiállítóhelyiségében, s még ugyanebben az évben - sikeres érett­ ségi után - a kiállítással nyert ösz­ töndíjból Párizsba utazik. Türelmetlen természete, s a kü­ szöbönálló politikai események azon­ ban hamarosan hazatérésre késztetik. 1938-ban már Losoncon éri a város Magyarországhoz csatolása. Ezután többször próbál feljutni a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan azonban mind Rudnay Gyula igaz­ gatótól, mind Aba-Novák Vilmostól udvariasan elutasító választ kap. Ma­ rad hát az önképzés, a párizsi képtá­ rakban és a Ju lien Akadémián nyert tapasztalatok átszűrése saját festésze­ tébe. Közben tornyosulnák a háború viharfelhői, s ez Szabó festészetében, témaválasztásában tükröződik. A meghitt tájképeket fantasztikus láto­ mások váltják fel. Egyre több tár­ sadalmi-filozófiai töltésű képe szü­ letik, fantasztikus jelképekkel teszi képeit mind kifejezőbbekké, míg fes­ tési technikája fokozatosan tökélete­ sedik. 1942-ben a nyomor munkavál- �ki nagy sikerrel. Váratlan, súlyos be­ lalásra kényszeríti: az ipolysági Mese­ tegség vet véget életének 1972-ben, játékgyárban tervez szellemes fajáté­ egy prágai kórházban. kokat 1944-ig. A német megszállás Szabó Gyula festőnek indult. Fia­ azonban véget vet a gyár működésé­ talkori festészete eleinte tobzódik a nek. Szabót hazatérése után tartalékos színekben. Ahogy azonban egyre vi­ tiszti tanfolyamra sorozzák és Debre­ lágosabban látta a társadalmi prob­ cenbe küldik. Itt éri élete egyik leg­ lémákat, színskálája is fokozatosan megrázóbb eseménye: egy légitámadás redukálódott, szinte már csak a bar­ után kilenc és fél órát tölt harmad­ na árnyalataira. Ez a harmincas évek magával egy háromemeletes ház rom­ első felére jellemző, míg a párizsi jai alatt, s csak a véletlenen múlik, utat követő időszakban palettája újra hogy rájuk találnak. Szabó idegrend­ kivilágosodott, immár tudatosan az szere újra megroppan: hazakerül, a expresszionizmusra emlékeztető szí­ katonaságtól elbocsátják, s idegbénu­ nekkel. Képein sok a sárga, ragyog lással, mint fekvő beteg éli át Lo­ a napsütés. Ez a hullámzás a ké­ sonc felszabadulását 1945 januárjá­ sőbbiekben is folytatódik. A háborús ban. évek sötét, vészterhes jelképekkel te­ A következő évek újra problémá­ li képeit 1946-tól egy „kék korszak” kat hoznak. Míg az első köztársaság váltja fel. Az ötvenes években ele­ idején és 1938-tól 1944-ig a család inte barna, „akadémikus” képeket munkásmozgalmi hagyományai aka­ festett, melyeket fokozatosan váltott dályozták őt az érvényesülésben, fel a „zöld” , többnyire erdei, termé­ 1945 után a magyar nemzetiséghez szeti motívumokat tükröző korszak, tartozás, tekintet nélkül haladó tár­ 1958-tól már egészen légies színek­ sadalmi elkötelezettségére. A szlo­ kel dolgozott. Ezután következtek a vákiai művészkollégák azonban ek­ hatvanas évek igen színes képei, ami­ kor már ismerték Szabó Gyulát, s kor már nincs egy domináns szín, 1947-ben soraikba hívták. Ekkor kez­ hanem tiszta, szinte keveretlen színű dődött szép barátsága Milos Alexan­ felületeket komponált képpé. Ugyan­ der Bazovskyval, a modern szlovák akkor úgy érezvén, hogy nincs elég festészet egyik legnagyobb egyénisé­ ideje minden mondanivalójának ki­ gével. S ennek köszönhető, hogy vetítéséhez, az olajfestést elhagyva 1949-ben már önálló kiállítását ren­ új technikát dolgoz ki: a viasztem­ dezi Pozsonyban. Ettől kezdve pá­ perát. Ez enkausztikához hasonló el­ lyája - ha lassan is - felfelé ível. járás, de a kötőanyag nem olvasztott Az ötvenes években már mint a szlo­ viasz, hanem olvasztást nem igénylő, vák képzőművészek szövetségének terpentinnel oldható zsiradék. E szín­ rendes tagja, megrendeléseket kap, gazdag korszakon belül ugyan még s részt vesz a szövetség kollektív ki­ más csoportokat is felfedezhetünk, állításain. Fordulópont az 1957-ben például a „fehér képeket” , szemé­ Pozsonyban rendezett kiállítása, ame­ lyes mondanivalójú, illetve filozofi­ lyik átütő sikert hozott. Közben fa­ kus tartalmú alkotásokat, de bizonyos metszeteivel sorozatosan nyeri el or­ szerkesztettség közös bennük. S ekkor szágos pályázatok és művészeti ver­ kezdett a festménybe fémfelületeket senyek első díjait, s különböző ki­ applikálni, részben mint önálló fény­ tüntetéseket. forrást, részben - s ebből kifolyó­ 1967-ben, 60. születésnapja alkal­ lag - , mint a lényeges motívum ki­ mából érdemes művésszé nevezik hangsúlyozását (kezek, szemek, hal, ki. 1971-ben a Magyar Nemzeti G a­ kör és négyzet stb.). léria meghívására Budapesten állít 85 �A színek ilyen váltakozása is azt bizonyítja, amit életrajzírója, Kubickáné Kucsera Klára megállapított: hogy festészete napló jellegű, az adott hangulat, az aktuális élmények tük­ rözője. A 38 éves, érett gondolkodású mű­ vész, átvészelve a háború megráz­ kódtatásait, 1945-ben először talán csak anyaghiány miatt nyúlt vésőhöz. A korábban elvétve készített ex lib­ riseket nem számítva, első famet­ szetsorozata az Ecce Homo 1945-ben készült. Az eleinte önálló lapoknak induló munka fokozatosan állt össze sorozattá. Bár az egyes lapok mérete különböző, témája egységbe fogja ezt a huszonegy lapot: az ember küz­ delme a betevő falatért, a puszta életért. Mottója: „Jöhetnek bármily elvek, bármily érák, ezek maradnak az örök problémák” . Szabó Gyula az Ecce Homóban csodálatos érzékkel tapintott rá a grafikai munka lénye­ gére. A fekete-fehér felületek kife­ jező értékének maximális kihasználá­ sára a tenyérnyi lapokon, az alacsony horizont fölött gigászi monumentali­ tással ható figurák szuggesztív hatá­ sára. Nem vonhatjuk ki magunkat a Krumpliszedő asszony, a Földnyúzás parasztja és lova, a Rőzsebordók erőlködésének hatása alól. Rezonál bennünk ez a szenvedés, egész tra­ gikumát átéljük. S egyben Szabó központi problémáját is érteni kezd­ jük: bemutatni az embert, a szenved­ ve is küzdőt, az alkotót és terem­ tőt, minden nehézség ellenére. Fel­ mutatni: íme az ember, akit belehaj­ tottak egy háborúba, de új Ádám, Éva születik, akik majd továbbviszik az emberség eszméjét. Szabó grafikai munkásságában az Ecce Homo után hosszabb szünet kö­ vetkezett. Csak 1952-ben nyúlt újra vésőhöz, ekkor született a Dolgozó nép című sorozat, mely azonban nem éri cl az Ecce Homo invenciózus színvonalát. 1954-ben tér vissza a té­ 86 mához, amikor Föld népe címmel be­ mutatja a földműves egész napját, egész életét. A Hajnali fejestől az Esti kapálásig, a vetéstől az aratásig követjük e lapokon figyelemmel a kenyér születését, az ember alázatos és teremtő lehajlását az anyaföld fe­ lé. Szabó figurái ugyanazzal az alá­ zattal hajlanak a föld fölé, amelyik­ kel ő maga a keményfa dúcokat meg­ munkálja. Tiszteletben tartja anyaga törvényszerűségeit, amiért az enge­ delmeskedik az ő teremtő akaratá­ nak. Ez az egyedüli emberhez méltó magatartás, amelyik nyomán az új műalkotás vagy a mindennapi ke­ nyér megszületik. A Föld népe egy másik, formai szempontból is lényeges fordulópont Szabó grafikai életművében. Szinte két sorozatra oszthatnánk: a művész itt lelte meg azt a monumentális ki­ fejezésmódot, amelyikre már az Ecce Homo néhány lapján rátalált, de tu­ datosan a Föld népe utolsó néhány lapján (Ebéd I, Pihenő - ebéd után, Nehéz kapálás, Ültetés, Kanyarban) érvényesített. Méltatói ekkor kezdik alkotásaival kapcsolatban a mexikói grafikát emlegetni, mintegy párhuza­ mot vonva a két ábrázolásmód, il­ letve a figurák megfogalmazása közt. Az itt megtalált monumentális fel­ fogás a következő sorozatokban tu­ datosan fokozódik, egészen az É letmunka-béke című sorozat tíz lapjáig, ahol már a teljes képfelületet kina­ gyított portrék töltik ki. Szabó a portrékkal egész társadalomrajzot ké­ pes kifejezni. De eddig a sorozatig még több lényeges együttest hozott létre: Emberek a hegyen, Asszonyok, Emberek vigyázzatok! és Békét aka­ runk! Az Asszonyok - grafikában kifeje­ zett himnusz az asszonyokhoz, nők­ höz, anyákhoz. Létrejöttének egyik indítéka Szabó Gyula bensőséges vi­ szonya anyjához. Nemcsak szívesen ábrázolta édesanyját, akivel végig �egy háztartásban élt, hanem odaadóan ápolta is, amikor két évvel hala la előtt már ágyban fekvő beteg lett. Szabó megpróbálta általánosítani any­ ja tulajdonságait, s tudatosította, hogy az asszonyok a társadalom, az em­ beri nem tartóoszlopai, a megtartó erő, az élet biztosítéka. Ebből a szem­ pontból az ő kapcsolata anyjával nem­ csak egyszerűen a fiúi ragaszkodás és tisztelet - hiszen ez mindenkire néz­ ve kötelező. Hanem egy - a művek­ ben kifejezett - világszemlélet alap­ ja. Szabó, mint következetes békeharcos, sorsunk zálogát az anyák ke­ zében látja. Az anyák szülnek és temetnek, beteget ápolnak és kenye­ ret dagasztanak, háború idején el­ búcsúznak fiaiktól, ápolják a sebesül­ teket, morális támaszai a férfiaknak, s az új generáció letéteményesei. Bíz­ nak benne, hogy gyermekeiket egy atomkorban is - békés világra szü­ lik, mint ezt az Emberek vigyázzatok! atomkori madonnája hirdeti. Összemberi problémákat feszeget az Emberek a hegyen tizenkét lapja. Az ember a hegyen messzebbre lát, mint a többiek. Ember a hegyen a tűz megtalálója, az első művész, aki még a barlang falára dolgozta rá állatfi­ guráit. Ember a hegyen minden pró­ féta, minden új eszme hirdetője, akinek a maga korában leggyakrab­ ban értetlenség, elutasítás, kereszthalál a bére. S az ember, aki „meg­ koszorúzza a napot” , aki kozmikus méretű tettekre képes, tehetetlen a halállal szemben, alá kell vetnie ma­ gát a természet törvényeinek. Egyes emberek hajtják bele a népek töme­ geit a háborúk értelmetlen pusztítá­ sába, de egyes embereket nevelhet a harmonikus család új prófétákká a maguk helyén, akik mindennapi mun­ kájukkal gyarapítják a társadalmat, építik a békés továbbélés alapjait. A Nógrádi Sándor Múzeumban tö­ redékesen bemutatott fametszetsoro­ zatok után Szabó Gyula még további sorozatokat hozott létre, amelyek egy későbbi kiállítás anyagát fogják ké­ pezni. Ezekben is az említett gondo­ latok fejeződnek ki, változó intenzi­ tással, új és új grafikai formanyelven. Az élet teljességét tükröző a Forra­ dalom - élet című sorozat tizenkét lapja. Az anyák, asszonyok szerepé­ hez tér vissza a Forradalom - szere­ lem lapjain. A Forradalom - forra­ dalmak az ember szabadságvágyának történelmét tekinti át Dózsától a nagy októberi szocialista forradalomig. Mindezek nagyméretű, színes alányomású grafikák, ugyanúgy, mint a Besztercebánya II. című sorozat lap­ jai. S újra az élet minden mozzana­ ta és közép-európai történelmünk utolsó ötven éve jelentkezik az Ecce Vita.sorozat 23 lapján, immár mo­ dernebb megfogalmazásban. S végül, a meditatív Csontfigurák és a szen­ vedélyes Kozmosz és Forma után, mint élete utolsó alkotása É s mégis élni kell, s Az élet oltára című soro­ zatok, szinte szimbólumként: Szabó Gyula egy évvel halála előtt még egyszer, utoljára, oltárt állított az anyai szeretetnek, az anyáknak, akik szülnek és temetnek (Az élet oltára). S bemutatta, hogy a legsarkítottabb helyzetekben is élni kell, továbbélni, nem szabad feladni a harcot a szebb, emberhez méltóbb, teljesebb életért. Szabó hű maradt egész életében kö­ vetett elveihez, az élet, a béke esz­ méjéhez. Régi elképzelését, hogy fá­ ba metszi a halál himnuszát Ecce Mors címmel, lehetetlen volt megal­ kotnia. Az ember, aki egész életében a békéért, az élet igenléséért küzd, nem „alkothat” halált. Utolsó lehe­ letéig az életet kell megénekelnie, mert csak ez méltó hozzá. Szabó Gyula madáchi teljességgel látta az életet. Műveivel átfogta az emberi életet teljes mélységében és magasságában. Látta és láttatta az emberiség hibáit, tévedéseit, s meg­ próbált ezek felmutatásával hatni rá. 87 �Nem elégedett meg az élet, a világ puszta ábrázolásával: műveivel esz­ méket hirdetett és tolmácsolt. Csaló­ dásai ellenére is mindig újra vésőt ragadott, nem mondott le soha vál­ lalt feladatáról: hirdetni a békét, mint az ember egyetlen lehetőségét. Temérdek alkotása ma nagyrészt állami gyűjteményekben van. Nemcsak Csehszlovákiában és Magyarországon, hanem számtalan világhírű képtárban, szerte a világban. A losonci Nógrádi Galéria gyűjteményének mintegy 160 Szabó-kép alkotja az alapját. Ezen felül a képtár egyik fő célkitűzése az életmű teljes bemutatása, nyolc ki­ állítás során. E kiállítások közül volt a második a Föld népe. A har­ madikat Losoncon a Nógrádi Galé­ riában 1985. június 14-én nyitották, Aratás címmel, és Szabó Gyula fest­ ményeit mutatja be 1945-től 60-ig. Talán felfigyel rá egyszer a világ, ta­ lán felragyog egyszer teljes ember­ sége, hite az emberben, az alkotóban és teremtőben, aki, mint ő maga, csak békében akar és tud élni. R É T I ZO LTÁ N Szabó Vladimír kiállításának megnyitóján Elnézést kérek mindjárt a legelején, ha helyenként személyesebbnek tűn­ nek szavaim a megszokottnál. Ment­ ségemül szolgáljon, hogy Szabó V la­ dimírt diákkorom óta balassagyar­ mati művészként tartom számon. Lexikonokban, katalógusokban, mű­ vészéletrajzokban Szabó Vladimír ne­ ve mellett ez olvasható: „Született Balassagyarmaton, 1905. december 5-én.” Hagy szóljak először a művész édesapjáról, az idősebb Szabó Vladi­ mírról, aki Kassán született, Buda­ pesten, a régi Mintarajziskolában, Szé­ kely Bertalan növendéke volt, rajz­ tanári oklevelet szerzett, de mellette megszerezte a tornatanári diplomát is. Veszprémbe került helyettes ta­ nárnak, itt megnősült. 1900-ban, ami­ kor a balassagyarmati gimnázium lé­ tesült, az igazgatóval - dr. Sárffy Aladárral - egyidőben, elsőként ne­ vezték ki a gimnáziumhoz rendes ta­ nárnak. Századunk első két évtizedé­ ben Szabó Vladimír gimnáziumi ta­ nár igen jelentős személyisége volt városunknak, aki sokirányú érdeklő­ désével, sokoldalú képzettségével je­ lentősen befolyásolta a gimnázium és a város kulturális életét. Az iskolá­ ban szabadkézi rajzot, művészettörté­ netet, ún. rajzoló geometriát, valamint matematikát tanított. Társadalmi működésként a Nógrád megyei mú­ zeum iparművészeti szertárának őre, a vármegyei kaszinó könyvtárosa és több szaklap cikkírója, sőt a balassa­ gyarmati munkásgimnázium egyik szervezője és tanára is volt. Szabó Vladimír első mestere tehát a ba­ lassagyarmati gimnázium rajztanára, édesapja volt 1922-ig, a művész 16 éves koráig. Ekkor ugyanis a család A megnyitón elhangzott szöveg változata. (Balassagyarmat, 88 Palóc Múzeum, 1985. jún. 28.) �Budapestre költözött, mert az apa betegsége miatt - 58 éves korában nyugdíjaztatását kérte. Szabó Vladimír 1924-bcn érettsé­ gizett, egy nyári előkészítő tanfo­ lyam után felvették a képzőművészeti főiskolára, s tehetsege révén a leg­ nagyobb mesterek - Rudnay Gyula, Vaszary János, Csók István, Benkhardt Ágoston - növendéke lehetett. Az ekkor készült portré- és aktta­ nulmányai közül a későbbi hallgatók okulására több rajzát, festményét más tehetséges, régebben végzett hallgatók munkáival együtt - felrak­ ták a főiskola lépcsőházának falára, melyek a háború alatt nagyrészt el­ tűntek. Főiskolás koromban számom­ ra ezek a tanulmányok igen nagy élményt jelentettek, mert Szabó Vla­ dimír pályafutása a gyarmati gim­ náziumban és a felnőttek társaságá­ ban beszédtéma volt. M egilletődve álltam annak munkái előtt, akiről már kisgimnazista koromban sokat hallottam. Szabó Vladimír kiállításairól és díjairól részletesebben nem szólnék, mert azok több munkában, könyvben, tanulmányban olvashatók (Supka Magdolna: Szabó Vladimír, Budapest, 1974. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Frank János: Szabó Vladi­ mír: Budapest, 1976. Corvina Könyv­ kiadó). Csak néhány adatot említek. 1930-34-ig római ösztöndíjas, 1934ben kiállít Rómában és megtörténik az első hazai nagy bemutatkozás Bu­ dapesten, a Nemzeti Szalonban. Et­ től kezdve számtalan kiállításán lát­ hatja képeit mind a hazai, mind a külföldi közönség, itthon és határa­ inkon túl. 1959-61-ig Párizsban él és alkot. 1973-ban Balassagyarmaton is volt kiállítása a régi Horváth Endre Galériában, 1980-ban a Budapesti Műcsarnok megrendezi nagy, gyűjte­ ményes kiállítását, 1982-ben a Vigadó Galériája mutatja be rajzait, rézkar­ cait. Munkásságát több jelentős díj és kitüntetés kíséri. A tv portréfilmet készített róla. Munkásságát itthon, s külföldön elismerik. A külföldön élő kortárs, Szalay Lajos mondta, hogy M emling óta nem született ilyen nagy művész, mint Szabó Vladimír és val­ lotta, hogy a rajzolás szépségét Sza­ bó Vladimírtól tanulta és őt meste­ rének tartja. Supka Magdolna szerint Szabó Vladimír képzőművészetünk Krúdy Gyulája, Tasnády Attila Bar­ tók és Kodály zenéjét érzi képeiből áradni. Szabó György ezt írja: „ E művészetben így a humán kondíció drámája és furcsa szépsége villan meg, József Attila töredékét kölcsönvéve, az én ámulok, hogy elmú­ lok mesteri fokon megfogalmazott összetettsége. A lázadok, és sírok, és nevetek embersége, mely minden romolhatatlan művészet sajátja” . Szabó Vladimír tréfásan szokta mondani, hogy semmi mást nem csi­ nál, csak figyeli és csodálja az éle­ tet, csak „ámul és bámul” . Valóban. Ez az állandó figyelés (önarcképsze­ rű figurák) a burjánzó és a pusztuló bokrok, a virágzó és a hervadó vi­ rágok, az ég felé szökkenő és a kor­ hadó fák, a pompás pogány női tes­ tek és az elmúlás felé közeledő szá­ nalmas öregek megejtően együttérző ábrázolása Szabó Vladimír képein már több, mint valóság. Ügy érzem, itt a látott világon túl szimbólumok­ ról, sőt szimbólumrendszerről van szó, ami egy hosszú, töprengő-szemlélő élet folyamán megérlelődött művészet, bölcsesség gyümölcse. Ez a most megnyíló kiállítás nem életműtárlat. Érdekesebb és értéke­ sebb annál, legalábbis a mi számunk­ ra. Ugyanis egy-két képet leszámítva, az összes kép az utóbbi négy-öt év­ ben készült. Az élet sokszínűségét láthatjuk itt, fölényes tudással és na­ gyon egyszerű eszközökkel ábrázolva. A külön érdekesség, hogy bizonyos 89 �témák, melyeket fiatalabb korában megfestett, vagy megrajzolt, most megint megjelentek. A Fürdőzők Szent Györggyel képet a Megújító csodaforrás címmel is­ merem. Itt csodálhatjuk az alakok, a fák, a víz megoldását részleteiben külön-külön is. De - azt hiszem a képnek nem ez a lényege. Hanem az, hogy ezen a festményen megva­ lósul az emberiség örök vágya, a megfiatalodás, a nagy csoda, mely a szemünk előtt játszódik. Tekintetün­ ket a kép jobb sarkára szögezzük, látjuk a magukkal szinte tehetetlen időseket, átéljük a hintóból kiszálló öregek igyekezetét, hogy mielőbb elér­ hessék a csodatévő életvizet, melyben megfiatalodva kilépnek a másik part­ ra és körültáncolják, ficánkolják a hatalmas, öreg fát. Megrendítő a Szabadban című ké­ pen látható öreg (mi tudjuk, hogy a festő) ábrázolása, aki felért már a dombtetőre, s feje fölött nincs más, csak a magas ég. Vagy a Forrás, ahol az öreg pár egyike (természete­ sen a nő) igyekszik a forrás friss vi­ zével enyhíteni társának szomját. A Koldus vacsorája, mely gyönyörű háttér előtt öreg, fáradt, rossz lábú koldust ábrázol, akit szintén az asszonyok kínálnak meleg, életet frissítő étellel. A Zsuzsannák, a műtermek alkal­ mat adnak a fiatal és öreg testek ábrázolására, de a fiatalság-öregség örök problémáinak kutatására is. Szabó Vladimír egy hozzám írott levelében ezt olvashatjuk: „ . . . Ked­ 90 ves helyem volt a Kisliget és az Ipoly-part. Emlékezetesek a húsvét szombati Feltámadás-ünnepélyek; 1919-ben a csehek kiverése Gyarmat­ ról, melyben sok diák is részt vett és el is estek néhányan a kiválóak kö­ zül. - Emlékem persze rengeteg van, de annyira magánjellegűek, hogy legfeljebb a festészetemben jutnak kifejezésre átalakult formában” . Tehát az ifjúkori emlékek, a gyar­ mati fiatalok és öregek, az Ipolyparti és a ligeti fák, a kanyargós Ipoly és a Börzsöny, a szűgyi, patvarci, csesztvei dombok, a gyarmati pincék, az Ipoly menti nagy áradások káprázatos látványa, a körmenetek és a vásárok tarkasága, a gyarmati gimnáziumi órák légköre, valamint a nagy megrendülés, a fiatal diáktársak tragikus halála, mind benne vannak az életműben. Szabó Vladimír és Szabó Lőrinc magukban hordozták a gyermekkori benyomásokat, melyek viszonyukat a világhoz befolyásolták és motiválták. Szabó Vladimír művészetének gyö­ kerei itt vannak az Ipoly mellett, Balassagyarmaton, Nógrád megyében. Hogy is írta Szabó Lőrinc? „ . . . Ne­ kem a / folyó tetszett legjobban, az Ipoly.” S odább: „A jelen? Nincs. Csak az Van, ami Volt, / csak amit megjegyeztél. Az Ipolyt, / azt ma is láto d !..” 1905 és 1985 között 80 év telt el. A művész, városunk szülötte, haza­ tért, s megajándékozott bennünket egy kiállítással, művészetének legfrissebb terméseivel. Köszönjük. �Magyarország felfedezése HO RVÁTH D EZSŐ : A T IZ E D IK E M B E R Nem mondja ki illemszabály, a re­ cenzens mégse szokott személyes élményeivel-emlékeivel a véleménye elé tolakodni. Horváth Dezső köny­ vét olvasva azonban elemi erővel idéződik fel bennem 1952 nyara, amikor egy Szolnok megyei kis fa ­ luban, illetve tanyán „nyaraltam ” . Közönségesen disznópásztorkodtam, úgymond „hadd szívjon falusi le­ vegőt a gyerek” . Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó á r­ tatlan gyereknyaram, mindaddig míg áramütésként nem érintett a történelem. E gy izgalmasnak ígér­ kező este - aznap tartották volna az unokanővérem eljegyzését - két „kulák” -szekér gördült be a tanyára és felszólították a nagybátyámat, hogy „Im re. pakolj” . Ő szegény (már nem él) tiltakozott, mondván, hogy csak reggelig adjanak haladékot, hisz’ lám sütnek-főznek, családi ünnep készül. A két kirendelt és megtört bácsi próbálta jobb belátásra bírni: „M i elmehetünk, de ne okoskodj Imre, mert téged visznek el” . H a­ marosan rendőrök érkeztek, s az asszonyok könyörgésére a nagybá­ tyám engedett. Hajnalig költözköd­ tünk egy falu széli csűrbe. Ott is éltek egy évig, miközben a kiürített tanyában csirkéket tartottak. K is ­ kamaszként semmit se értettem a dologból, de nem értették a felnőt­ tek sem. Kinek az ötlete volt, ki­ nek volt jó, hogy atyám fiait kiverték ősi fészkükből, hogy egy égre nyíló hodályban nyomorogjanak? Ő k - az azóta a tsz-ben jól boldoguló Szolnok (és más) megyei parasztok - talán már rég el is felejtették ezt az incidenst, ezeket az éveket, a történelem minden sebet begyógyít, a gyerek recehártyája azonban éle­ sebben rögzíti a képeket. S jó is. hogy rögzítette, mert így rögtön ismerősek voltak Horváth Dezső kérdésfelvetései, hol újság­ írói-riporteri, hol szociográfusi, pe­ dagógusi, értelmiségi, vagy egysze­ rűen csak állampolgári terepszemléi, kutatásai, tűnődései a szegedi ta­ nyavilágban. A téma korántsem új, hiszen a „tanyakérdés” 4 -5 éven­ ként végighullámzik, s mindig más hangfekvésben a magyar szociográ­ fia, köz- és mezőgazdasági szakiro­ dalomban. Kezdetben úgy emleget­ ték, mint valami szörnyű átkot, a feudalizmus és az elmaradottság szé­ gyenletes kövületeit. Soha nem tud­ tam elfogadni annak, s nemcsak azért, mert családi szálak is kötnek hozzá. Horváth Dezsővel egybe­ hangzóan a tiszta emberségnek, a paraszti leleményességnek, és persze a makacsságnak és rátartiságnak is olyan példáit volt módom megismer­ ni ott a tanyán, mint később sehol. Ezért eleven számomra a kérdés: jó-e a tanya, vagy rossz? Lesz-e jö­ vője, vagy valóban elsöpri az író­ asztalok mellett megfogalmazott akarat? Erre a kérdésre nem tud válaszolni Horváth Dezső sem. De nem is akar. Tiszte szerint arra volt kíváncsi, hogy milyen a tanya most: az elmúlt két évtizedben. Nagy hasz­ 91 �nára volt a vizsgálódásban, hogy pe­ dagógusként kint élt, dolgozott a nagy szegedi határban. Akkor nyil­ ván még nem tudta, hogy egyszer még könyvet fog írni erről a témá­ ról, de fogékonysága, eredendő kí­ váncsisága, s — mondjuk ki - empáthiája akkor alakulhatott ki. A la p ­ állása az, hogy a tanyán is emberek élnek, elveink szerint mindenki mással egyenjogú és egyenértékű á l­ lampolgárok. akiket megilletnek mindazok a jogok, amelyek mást. Mindenekelőtt az, hogy szabadon dönthessenek a sorsukról, hogy ott akarnak-e élni apáik tanyájában, vagy beköltöznek a legközelebbi fa ­ luba, városba. Nos - és számos pél­ dával bizonyítja ezt a szerző - ép­ pen ezt a jogot és lehetőséget v i­ tatják el a tanyai embertől. Az igazságtalanság, méltánytalanság persze nemcsak elvi és jogi jellegű. Azt ugyanis senki sem vitatja, hogy a termelő tanyai parasztra, azaz a tonnaszám előállított húsra, tejre, zöldségre, gyümölcsre égetően szükségünk van. Nélküle igen nagy gondjaink lennének, s akkor még nem szóltunk arról, hogy az önkizsákmányoló tanyaiak mennyivel ol­ csóbban (és sokszor hatékonyabban) állítják elő mindazt, mint a mezőgazdasági nagyüzemeink. A tanya mellett tehát gazdasági érvek is szólnak. Ha jól értjük a marxizmus klasszikusait, akkor mindent az em­ beri szükséglet hozott létre a törté­ nelem során, s addig élnek, míg ez a szükséglet élteti. E rd e i Ferenc is ilyen értelemben módosította ko­ rábbi nézeteit a tanyáról. Ha fölös­ leges lesz, el fog halni. A jelek (még?) nem erre mutatnak. Érthető, hogy Horváth Dezsőt, a hajdani pedagógust, a vidéki új­ ságírót a gazdaságinál is jobban ér­ dekelték a dolog emberi vonatkozá­ sai. Itt van rögtön a művelődés, a tanyai iskolák, a körzetesítés, a ta­ 92 nyai kollégiumok gubanca. Nos, ma már maga a minisztérium is elismeri halkan, hogy ez elhamarkodott és a helyi ügybuzgóság miatt még fö­ lösen is túlteljesített intézkedés volt. M ert sok jogos bírálat érhette a hajdani iskolarendszert, de az, hogy a legkisebb faluban, a tanyákon is iskolát építettek, az igenis vívmány volt, s joggal lehettünk rá büszkék Európa egy-két régiójával szemben. Ezt visszafejleszteni - anélkül, hogy mással pótolnánk - a szellemi söté­ tedést, beszáradást idézi elő! A körzetesített iskolákról nem kevesebb derült ki közben, mint az, hogy olyan zsúfoltak, mint a lakótelepi­ ek, a színvonal egyáltalán nem ga­ rantált, hisz’ ma már itt is képesítés nélküli pedagógusok (nők) vannak, s akkor még nem szóltunk arról a jóvátehetetlen kárról, amit - 6 éves korban! - a gyerek családból való kiszakítottsága jelent! Mert amikor - végre! - a család fontosságáról és a nevelő iskoláról harsog minden­ ki, jóvátehetetlen kár az is, hogy teljesen értelmiségi nélkül marad a tanyavilág (is), hiszen a tanító távoztával senki és semmi nem tölti ki ezt az űrt. A kérdés itt fordít­ ható vissza jogira. Miért jár és jut kevesebb annak, aki a centrumoktól távol él? Ezekre az emberekre csu­ pán mint termelőkre, adózó a la ­ nyokra tartunk igényt, de a szolgál­ tatásokból már kizárjuk őket? K i­ nek van joga így dönteni? Ésszerű ez? Horváth Dezső példája: ha épí­ tenek egy 100 férőhelyes tehénis­ tállót, oda betonutat építenek. Az ember nem kapja meg, mert „nem telik rá” . Holott - s ezt már a köz­ gazdászaink bizonyítják - a leggyor­ sabban megtérülő beruházás az inf­ rastruktúra, az emberre költött pénz. A Szeged-környéki parasztok nem voltak restek s megnézték milyen a tanya (falu) Svájcban, Amerikában. Villany, víz, műút, telefon, gépek - �a lakótelepüléstől távol is. É s per­ sze iskola, mozi, művelődési lehető­ ségek. Megmenteni a tanyát? K on ­ zerválni? Rosszul kérdez, aki így teszi fel a kérdést. Esélyegyenlőséget adni minden embernek, s nem bün­ tetni például, ha épít a tanyasi, mert ezek az emberek ott, kint a végeken még mindig a többszörösét adják a népgazdaságnak, mint amit kaptak, kapnak, kaphatnának. SZ Á SZ IM R E : E Z E L M E N T V A D Á S Z N I... Nehezen tudnám okát adni, hogy miért (rossz bölcsész-„beütés” lenne csupán?), de a vadászatról mindig Tiborc panasza jut eszembe. Az, hogy ezt a hobbit, sportot (?) - még Szász Imrének is egy könyvnyi ter­ jedelem kellett, hogy definiálni tud­ ja - soha nem a Tiborcok űzték, hanem arisztokraták, bankárok, gyá­ rosok. a vezető értelmiség. A nép fiai - vadorzóként, orv v adászként, illegálisan, a törvény elől bujkálva, annak fintort mutatva hódolt ennek a szenvedélynek. Mióta nem azért vadászik az ember, hogy így te­ remtse elő a családjának a betevő falatot, azaz a vadászat elsődleges célja nem az élelemszerzés, azóta egyrészt megnőtt ennek a tevékeny­ ségnek a presztízsértéke, másrészt egyre kevesebben űzhetik. Praktikus és logikus megfontolások miatt, hi­ szen a lőhető vad szaporodása már rég nem követi az emberét, aki egy­ szerűen kiirtotta, vészesen megtize­ delte az erdők-mezők élővilágát. A lőfegyver feltalálása, elterjedése óta az ember és a vad „viszonya” dön­ tően megváltozott. Em iatt a nem vadász, a laikus enyhe ellenszenvvel (amelybe belejátszhat persze az irigység is...) szemléli ezt a hobbit, hiszen a nyúl, a fácán nem lőhet vissza. Egyoldalúvá vált a dolog, elveszett a vadászat küzdelemjelle­ ge, amelyről még a múlt században is olyan romantikus lendülettel ír­ tak a vadászírók. Lengyel József kitűnően fogalmazza meg a többség véleményét a Fegyverhordó N dolo naplójában. Lényegében Széchenyi Zsigmond Csui! című könyvének a paródiája ez, ha úgy tetszik Tiborc, azaz a neves gróf fegyverhordozójának a nézőpontjából. Csúfondáros, ironikus ez a történet, mert Lengyel József egyértelműen a lenézett, meg­ alázott négerrel ért egyet, aki a pénzes és habókos európai helyett lelövi az oroszlánt, meghagyva őt (a pénzéért) abban a hitében, hogy ő az igazi Nimród. Jogos ez a néző­ pont (is), de nem teljesen igazságos. Erről azonban már Szász Imre könyve győzi meg az olvasót. A té­ mát már Varga Domokos is érin­ tette az erdőről írt szociográfiájá­ ban, ám nála a hangsúly a termé­ szeten volt. Szász Imre viszont, noha nagyon is alapos, sokszor még pe­ csételőnek is tűnő leírást ad a v ad á­ szat, a vadgazdálkodás gondjairól, fortélyairól, sokkal érdekesebb dol­ gokat mond el magáról az emberről, azaz a társadalomról. Azért tudja ezt megtenni, mert - képletesen szólva - ő is a „nyúlnak (őznek, szarvasnak, fácánnak stb.) drukkol” , azaz szereti a természetet, az álla­ tokat. de ő maga nem vadászik. Így aztán arra a kérdésre, hogy a vadá­ szat ölés-e, s egyáltalán mennyiben sport, egyértelműen tud válaszolni. Mert nehéz is lelkesedni valamiért, ha tudjuk, hogy szakemberek, szel­ lemi és fizikai dolgozók egész sere­ ge munkálkodik azon, hogy egyrészt az erdők, mezők vadat termeljenek, másrészt azért, hogy a hazai és kül­ honi vadászok élhessenek a paszsziójuknak, magyarán, hogy kellően kiszolgálják őket. Mint „átlag” -állampolgárok annyiban vagyunk ér­ dekeltek. hogy a vad nem kevés valutát is hoz az országnak, mert jó mélyen benyúlnak a külföldi v a ­ dászok zsebébe. Tegyék is, ha egy- 93 �egy trófeáért nehéz tízezreket tud­ nak áldozni. Nyilvánvaló, ho,gy a pletykaéhségünket a hazai vadászok­ ról, vadászszokásokról írottak elé­ gítik ki. D e korántsem pletykaszin­ ten, mert Szász Imre érezhetően nagy önmérséklettel, fegyelmezetten ír arról a társadalmi rétegről, amely vadászik - vadászhat. Sajátos szek­ ta, mondhatnánk beltenyészet ez, noha a statisztika szerint minden társadalmi réteg képviseltetik a v a ­ dászegyesületekben. D e miért lenne éppen a vadászat különb, mint az élet más területe? A z anekdotikus, a drámai, máskor meg bohózati-groteszk elemekkel átszőtt vadásztörté­ netekből igen markáns képet ka­ punk demokráciánk állapotáról, ar­ ról a módról, szemléletről, ahogyan ezt a vadászó „potentátok” meg­ élik és értelmezik. A kép bizony nem szívderítő, s nem csoda, ha a mai Tiborcok eleve gyanakvással és ellenszenvvel tódítják, színezik, mondják tovább a ténybeliségükben is riasztó történeteket. Szász Imre szerencsésen választot­ ta meg a módszerét és a stílusát. Jelen van a vadászatokon, noha ő nem vadászik, megtanulja a „szak­ mát” is, de nézőpontja a laikusé (a miénk), tehát egyszerre lát és láttat­ ja belülről és kívülről is a dolgot. Végül is - aki eddig nem szerette volna - megszeretteti az olvasóval a természetet, s ítéletet mond az em­ berről. A teljesítmény értékét nö­ veli ez. (Sok újságíró társa joggal irigyelheti ezért, hogy olyan körök­ be is bejuthatott, amelyeket finoman „exkluzívnak” szoktunk nevezni, s olyan élményekben, eseményekben is részesült, amelyekben mi legfeljebb, ha a moziban...) Nem lett ettől jobb kedve a szerzőnek, mint ahogyan az olvasónak sem. A pars pro toto elv, a cseppben a tengert módszerrel d i­ agnózis értékű leírást kapunk nem­ 94 csak erdeinkről, vadjainkról, de jelen társadalmunk állapotáról is, s ez már több mint szociográfusi - írói tel­ jesítmény. V A D A S JÓ Z S E F : N E M M IN D E N N A P I T Á R G Y A IN K Nagy veszteség érte a fran­ cia (és az egyetemes) történetírást: meghalt Fernand Braudel. Hogy mi köze van a Magyarország felfedezé­ se sorozat legújabb kötetéhez? L é ­ nyegében semmi. Azért hozom mégis elő, mert a jeles francia történész fordulatot hozott a már-már meg­ merevedni látszó tudományba az­ zal, hogy a figyelmet ismét a hét­ köznapokra. a közemberekre, ha úgy tetszik a mindennapiságra fordítot­ ta. Nagyon is meghatározó egy kor­ ra - mondták - , hogy mit esznek, mibe öltöznek, hogyan laknak, egy­ szóval: élnek az emberek. Nem a tankönyvekben is szereplő „nagy emberek” , a királyok, hadvezérek, politikusok, hanem a jobbágyok, pol­ gárok, közlegények. Szívós, sziszte­ matikus kutató- (és összehasonlító) munkával bányászták elő szinte a történelem hamuja alól a tárgyakat, emlékeket, adatokat, hogy ezernyi mozaikból rakják össze egy-egy kor tablóját. Mert nem állt a rendelke­ zésükre olyan könyv, mint Vadas Józsefé: a N em mindennapi tár. gyaink. Minden bizonnyal hasznosí­ tották volna a Magyarország felfe­ dezése sorozat többi, eddigi köte­ teit is, amelyekben a magyar táj, gazdaság, élet egy-egy szeletét mu­ tatták be a szerzők, mégis Vadas könyvének vennék a legnagyobb hasznát. Mindezt természetesen a könyv minősítésének szántam. Ügy „olvastatja” magát, mint a legügye­ sebben megírt bestseller, pedig egy­ általán nem veszi és kezeli könnye­ dén választott témáját. H a úgy tet­ szik Vadas is a „kályhától” indul el, azaz leltárt készít az 1945-ben örökölt állapotról, s ha szükségesnek �érzi, a résztémáknál is ad történel­ mi visszapillantást. A téma: környe­ zetünk. A szerző sokféleképpen kö­ zelíti meg, s ettől lesz a könyv iz­ galmas és olvasmányos. Ízlésről nem érdemes vitatkozni - mondja a latin közmondás. Csakhogy ezt a művé­ szettörténész-kritikus nem fogadhat­ ja, s nem is fogadja el. Nagyon is pontosan, ha kell „sarkosan” fogal­ mazza, minősíti az olyan eladdig ta­ bunak, érintetlennek tűnő témákat is, mint például a népművészet, há­ ziipar, nem kímélve a „szent tehe­ nüket” sem. Ettől azonban m ég nem kerekedne ki évtizedünk tárgyi v i­ lágának szociografikus képe. Vadas buldog szorgalommal és kitartással utánajár és válaszol is a maga fel­ tette kérdésekre. Márpedig ezek a kérdések. szempontok sokrétűek, alaposak s — nem győzöm ismételni - izgalmasak. A gyerek első kérdé­ se az, hogy mi ez? Később az, hogy milyen? Vadas játékosan felteszi ezeket a kérdéseket is, de tovább faggatja a valóságot, s nemcsak azt kérdi, hogy miért, de azt is, hogy cui prodest? (Kinek az érdeke?) Az első kérdésre épp’ olyan szomorú a válasz, mint amennyire felháborító, helyenként sokkoló. Vadas ugyanis abból indul ki, hogy az embert jel­ lemzi is, determinálja is a tárgyi környezete, beleértve az utcákat, te­ reket. házakat, lakásokat, azok be­ rendezését, egészen a ruháig amit felvesz, evőeszközig, amivel ételét elkészíti, elfogyasztja. Ez: a tárgyi környezet pedig soha nem spontán folyamat eredménye. Nagyon is meghatározzák az adott kor gazda­ sági-társadalmi viszonyai (beleértve a politikát, a demokrácia és a mű­ veltség szintjét is), az a szemlélet, ahogyan ezt a kérdést kezeli a befo­ gadó, a szenvedő fél is, de a kiszol­ gáló is (építészet, ipar, kereskede­ lem stb.). Ezért utaltam a cikk ele­ jén Braudelre, mert az adott tárgyi környezetből szinte le lehet „vezet­ ni” a benne élő, azt használó ember közérzetét is. Márcsak azért sem mindegy tehát, hogy az milyen. Hi­ szen ha a lakás, a bútor, a ruházat, egyszóval a használati tárgyak silá­ nyak, ízléstelenek, kicsi a választé­ kuk, „eszi-nem-eszi” alapon ráeről­ tetik a fogyasztóra, akkor ez na­ gyon is súlyos gazdasági, politikai, társadalmi kérdés, amelynek megol­ dása (vagy megoldatlansága) nem bagatellizálható el azzal, hogy a fe­ lelősök egymásra mutogatnak. Az, hogy súlyos történelmi örök­ séget vettünk át, olyan közhelyigaz­ ság, amellyel számolni kell, de örök­ ké erre hivatkozni ma már kimeríti a demagógia fogalmát. Vadas azért idéz statisztikákat (például a laká­ sok számáról, állagáról), hogy je­ lezze a determináltságot, egyszersmint az alternatívák (kidolgozá­ sának) szükségességét is. Nyílt ka­ pukat dönget, mert a könyv meg­ írása óta - részben a gazdasági kényszer miatt — újra kellett gon­ dolnunk és fogalmaznunk a lakásprogramot, amely évtizedeken ke­ resztül csak sivár panellakótelepekben gondolkodott, tervezett. Mitsem enyhít ezen, hogy (a megszólaltatott) építészeknek sem tetszett amit csi­ náltak. A lakás, a lakótér fogalma (beleértve annak birtoklását, hasz­ nálatát is, esztétikumát), hangos és heves vitát indukált a sajtóban is. Vadas figyelme mindenre kiterjed, mert folyamatában szemléli a dol­ gokat. Ezért szán például külön feje­ zetet R á d a y M ih á ly műsorának, bi­ zonyítandó, hogy az állampolgár igenis bele akar. bele is tud szólni szűkebb és tágabb környezete for­ málásába, s ma már nem tűri a hi­ vatal felelőtlenségét, packázását, ilyen-olyan érvekre hivatkozó pusz­ tító kedvét. A könyv törzse azonban magáról a tárgyformálásról, azaz az ipar­ 95 �művészet és iparművészek gondjai­ ról szól. Krimiizgalommal, mert ma­ ga a valóság valóban abszurd hely­ zeteket teremtett és teremt. A kér­ dést könnyedén le lehetne pöcköl­ ni az asztalról, mondván, hogy az iparművészek elhanyagolhatóan kis rétegecskéje a társadalomnak. Csak­ hogy - bizonyítja Vadas - amit képviselnek, helyesebben képvisel­ niük kellene, az mindannyiunkat érint! Oknyomozásai során jut el a szerző az iparhoz, a termeléshez, amely a legutóbbi évekig megelé­ gedett a mennyiséggel, mitsem vagy alig törődve a fogyasztóval, akinek a termékeit szánta. Márpedig, ha van valami, akkor ez vérlázítóan antidemokratikus gesztus. Csakhogy ez (sem) aligha csupán morális kér­ dés. Vadas egy percig sem titkolja felháborodását, de nem áll meg itt. Kinyomozza és elemzi az okokat is, hogyan alakult ki ez a helyzet, s - noha ez nem lenne a szociográfus feladata - ha tud, alternatívákat kí­ nál. Bírálata soha nem csupán egy irányba vág. Mi, laikusok ugyanis aligha értenénk az iparművészek si­ rámait, mint ahogy az ipar és ke­ reskedelem (helyenkénti) korlátolt­ ságát, pöffeszkedő gőgjét sem. Szép, használható tárgyakat szeretnénk (lakást, bútort, ruhát stb.), s nem érdekel bennünket az előállítás mód­ ja maga. Csakhogy ennek ezernyi feltétele van, objektív is, szubjektív is, amelyek ismerete nélkül nem lát­ hatunk tisztán. Szögezzük le rög­ tön, hogy Vadas miközben türelme­ 96 sen meghallgat minden érdekeltet, mindenkor a mi, tehát a fogyasztók, a használatbavevők pártján áll. Ne higgyük azonban, hogy rólunk nincs véleménye! Megértése a szociográfusé, ám művészetkritikusként mond véleményt a giccsről, a proccról, a pöffeszkedő (tehát pocsékoló) presztízsfogyasztásról, amely még sokáig piacot jelent mindennek, ami olcsó, vásári, esztétikailag szemét. A szerző nagyon is jól tudja, hogy ez is egy folyamat eredménye, de hisz az ember formálhatóságában, nemcsak a tárgyakéban. Kritikájá­ ban (lásd ipar, oktatás, kereskede­ lem stb.) radikális, az esendő em­ berrel szemben türelmes és megér­ tő. Ha az ars poeticáját egyetlen mondatban próbálnám megfogal­ mazni, akkor így summáznám a könyvet: adjunk esélyt a jónak, a praktikusnak, az esztétikusnak, min­ den erővel támogassuk, segítsük; tü­ relmesen, de határozottan gyomlál­ juk a selejtest, giccsest, a használ­ hatatlant. Teremtsük meg az ember­ nek a választás lehetőségét, ugyan­ akkor tanítsuk is meg a jó, a szép, a praktikus használatára. Az em­ ber be akarja lakni az adott vilá­ got. A maga képére akarja formál­ ni, hogy otthon legyen benne. Min­ den, ami ebben zavarja, feszültséget okoz. Nincs időnk várni, hiszen csak egyetlen életünk van. s nem mind­ egy, hogy azt milyen környezetben s közérzettel éljük le. (Szépirodal­ mi) H O RPÁCSI SÁN D O R �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y D r. B elitz k y Já n o s történész (Salgó­ A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r. H o rváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C sík P á l D r. Fancsik Já n o s Füzesi István N ém eth Já n o s István D r. Szabó K á ro ly D r. T am áskovics N á n d o r T ó th E le m é r A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r. B acsk ó Piroska C zinke Feren c K o jn o k N á n d o r K o v á c s A nna P á l Jó z s e f szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 25. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B álin t Tam ás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n 86.43168 N. S. G ábor tarján); B ó c Im re író (Budapest); dr. C songrády B é la pártmunkás (Sal­ gótarján); H orpácsi Sándor kritikus (Miskolc); H o rtobágyi Z o ltán újság­ író (Balassagyarmat); dr. H o rvá th István, a Nógrád M-i Tanács műv. oszt.-vez. (Salgótarján); E n d r ő d i Sza­ b ó E rn ő költő (Budapest); K a rd o s A n d rá s kritikus (Budapest); dr. K e ­ rékgyártó T. István népművelő (Jász­ berény) ; K o r ill Ferenc, a Nógrád M-i Moziüzemi Vállalat ig. (Salgó­ tarján) ; Laczk ó P ál, a Palócföld szer­ kesztője (Salgótarján); Lu kács G e r ­ g ely Sándor költő, tsz-elnök (Karancslapujtő); N ém eth Já n o s István nép­ művelő (Rétság); dr. Praznovszky M i­ hály muzeológus, lapunk főszerkesz­ tője (Salgótarján); R é ti Z oltán festő­ művész (Balassagyarmat); dr. R om sics Ignác történész, O SZK Magyar­ ságkutató Csoport (G öd); Siklós László író (Nagykovácsi); Sim or A n d ­ rás költő (Budapest); Sz . H altenberger K in g a műv.-történész (Losonc, Csehszlovákia); Szeróczki B ertalan tanácselnök (Varsány); T óth László költő (Dunaszerdahely, Csehszlovákia). igazgató. ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapélőfizetési és I.apellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t és r a ) z o k a t n e m ő r z ü n k m e g és n e m k ü ld ü n k vissza. IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-9 �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/2. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/793dddb7dd9c1aca7c0687a2ade716bf.pdf 95b7467a4bc7bc0df58dcfb108e1adc6 PDF Text Text �U N IV ER ST . �TÁRSADALOMPOLITIKAI, i r o d a l m i , m ű v é s z e t i FOLYÓIRAT TARTALOMJEGYZÉK 1986. VERS, NOVELLA ÁDÁM TAMÁS: Monológ a hegy alatt. Őszi olvasat Kései látogatás (versek) ARDAMICA Ferenc: Piszokul felhergelve (novella) B ANOS János: Károlyi Mihálynak (vers) BARAK László: Egyszerű történet (vers) BARANYI Ferenc: Magán-, Kék madár-zöld fák (versek) BARÁTH Lajos: Méta (elbeszélés) BÓC Imre: Haladék-nap (novella) BÓDI TÓTH Elemér: Pacsirta (vers) CSEH Károly: Időtlen (vers) CSORBA Piroska: Zöld diók (vers) DIPPOLD Pál: A gyorsaság szerelmese (novella) ENDRŐDI SZABÓ Ernő: Súlyos szómolnárok (vers) ERDŐS István: Pénz, pénz, pénz! (novella) FALUDI Ádám: ítélet, Feldolgozás (versek) FURMANN Imre: Kötetlenül (vers) KARÁCSONDI Imre: Mindenséges, Kérdezem: (vers) KONCZEK József: Kígyóbeszéd (novella) LŐRINCZY István: Kék vers a hónapokról (vers) LUKÁCS Gergely Sándor: Önzés, Állok, Ki üzen? Téli akácok Szőnyi István: Öregség Vilt Tibor: Galambdúc 1968 (versek) 4 10 5 6 6 3 4 2 3 6 6 6 2 3 4 6 6 3 5 2 3 4 1 1 12 3 9 13 12 16 11 12 11 12 15 3 11 10 �MAGYÁR József: Keleti limes (versciklus, részletek) NÉMETH Miklós Attila: Nagybánya 1984, TMK Tervszerű Megelőző Karbantartás, Megrendítő erejű ütések (versek) ÓNAGY Zoltán: Kétágú szerelmi történet (novella) PETRŐCZI Éva: Egy nemzedékre, Illik hozzám (vers) ROMHÁNYI Gyula: Uram! (vers) STGMOND István: Csókolom. Karcsibácsi (novella) SIKLÓS László: Otthon-talanul (novella) SZEPESI József: Portrék (vers) SZOKOLAY Zoltán: Hetedik út (versciklus) TAMÁS István: Szeptemberi szonettek IX. (vers) TÓTH László: . . .mereng a dán királyfi (vers) VADERNA József: Metamorfózis (vers) VERES János: Gyökerek sorsa (vers) F i .s z . O ld.sz. 5 1 3 4 5 6 6 2 3 4 3 2 2 6 16 4 12 14 5 12 10 1 10 1 9 3 3 3 6 23 17 57 v a ló sá g ÁCS Zoltán: Felépül végre a házunk? (interjú) ANDRASSEW Iván—PÁL János: Prolilétra (szociográfia) CSONGRÁDY Béla: Útjelző a jövőbe GHYCZY Tamás: Inkább. . . válasz Brunda Gusztávnak baráti kegyetlenséggel (vitairat) HORTOBÁGYI Zoltán: A Palócföld megkérdezte Gressai Sándort: Miért vállalta el a „lerobbant” gyár vezetését? HORTOBÁGYI Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kelemen Gábort: Miért nem választották meg az első fordulóban a nyomda igazgatójának? HORVÁTH István: A karavánnak pedig előre kell haladnia KERÉKGYÁRTÓ T. István: Értékek a mai társadalomban (tanulmány) KIRÁLY István: Németh László korszerűsége? KISSNÉ NOVÁK Éva: Week-end, ahogy gyerekeink látják (szociográfia) KORILL Ferenc: A reformoknak is megvan a maguk sorsa? MOLNÁR P ál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa Miklóst: Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? 5 24 3 32 2 2 46 34 2 6 25 67 5 2 13 40 4 28 �SZERÓCZKI Bertalan: Önszervező közművelődést! A szerves építészet (Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével) SZVIRCSEK Ferenc: „Örök vétek lenne. . (Brellich János: Em lékirat... 1860.) WINTERMANTEL István: A megújulás ígérete HAGYOMÁNY RAKÓ Ferenc: Befejezés előtt áll a palóckutatás CSÁKY Károly: Adalékok Győrffy István Ipoly menti kapcsolataihoz CZÉRE Béla: Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása KAPROS Márta: Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban KRISTON VIZI József: Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás. Lajos Árpád (1911—1976) néprajzkutató emlékére. KRÚDY Zsuzsa: Ősi fészkünk Nógrádban volt. Levél a Palócföld olvasóihoz. NAGY Zoltán: Erotikus mesék VONSIK Ilona: Petőfi és Marx egy nógrádi falvédőn ZÓLYOMI József: A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében ÉLŐ MÚLT BELITZKY János: Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában Egy hercegnő emlékezik (memoár) PRAZNOVSZKY Mihály: „Az Élet a Történelem tanító mestere” (Interjú Belitzky Jánossal) „A z utolsó nógrádi asszony” Beszélgetés Balogh Károlynéval VITRAY Tamás: Egy hercegnő — közöttünk (interjú) ABLAK CS. VARGA István: Ég veled, barátom (tanulmány) Az én észt költőim (Tandori Dezső) Észt költők Mai szlovák költők versei (Tóth László bevezetője és fordításai) Fi.sz. Old.sz. 2 1 37 10 4 6 21 61 1 1 1 4 51 68 1 32 1 39 4 1 1 77 22 43 1 46 2 5 56 70 2 3 5 69 69 64 5 5 5 37 30 31 3 34 �F i .sz. Venezuelai költők (Simor András bevezetője és fordításai) O ld.sz. 2 20 4 5 3 4 5 6 4 3 31 53 63 34 57 74 30 44 3 57 3 3 46 50 5 3 3 6 6 1 4 2 5 6 2 75 84 92 90 84 54 88 80 94 93 65 4 2 4 2 5 91 77 94 91 84 MŰHELY ENDRŐDI SZABÓ Ernő: Satupofa és emberarc (esszé) FRÁTER Zoltán: Ütemek és atomok (tanulmány) PETRŐCZI Éva: Napló helyett I. PETRŐCZI Éva: Napló helyett II. PETRŐCZI Éva: Napló helyett III. PETRŐCZI Éva: Napló helyett IV. SZIVERI János: A Couleur lokálban TANDORI Dezső: Mint minden állandó TANDORI Dezső: .mutatóujjuk árnyéka átsuhan a mocsokkal megrakodott égen” (Zalán Tibor) ZALÁN Tibor: Töprengések Tandoriról — három megtor­ panásban ZALÁN Tibor: A vád szavait hallotta — hangjáték — MÉRLEGEN ALEXA Károly: A semmit tudni pontosan Az ének megmarad (Bezzeg János, Endrődi Szabó Ernő) BANOS János: Látlelet (Alföldy Jenő) DOBOSSY László: Előítéletek ellen (Szirmay Endre) G. KOMORÓCZI Emőke: Verseskötetről verseskötetre.. . Három könyv — ugyanarról (Praznovszky Mihály) HORVÁTH Károly: Madách Imre (Csongrády Béla) KARDOS András: Utópiák és kínok kertje Két békési költőről (Madár János) Két könyv Közép-Kelet-Európából/ról (Kovács Győző) LACZKÓ Pál: Próza-olvasónapló LEBLANCNÉ KELEMEN Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban (Praznovszky Mihály) A Lukács-vita (Németh János István) Madách nógrádi társadalmi-politikai közege (Szabad György) Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) NAGY András: A platonikus �NÉMETH G. Béla: Századutóról — századelőről (Lőrinczy Huba) ÓNAGY Zoltán: Vénusz beteg (Pósa Zoltán) ÓSZABÓ István: A vak géniusz (Magyar József) RÉTI Zoltán: Szabó Vladimir kiállításának megnyitóján SERFŐZŐ Simon: Holddal világítottunk (Takács József) SZ. HALTENBERGER Kinga: És mégis élni k ell... Vidéki Magyarország (Laczkó Pál) ZOLTAI Dénes: Egy írástudó visszatér (Csongrády Béla) TÖRTÉNELMI FIGYELŐ IZSÁK Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944—1949 (Szakály Sándor) JESZENSZKY Géza: Az elveszett presztizs (Romsics Ignác) PÉTER Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István (RomsicsIgnác) SZABÓ Bálint: Az „ötvenes évek” (Szakály Sándor) SZENTI Tibor: parasztvallomások. Gazdák emlékezése Vásárhelyről. (Romsics Ignác) TILKOVSZKY Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky (Szakály Sándor) MŰTEREM LOSKA Lajos: Három művész — három mű NÉMETH Miklós Attila: Kőközeiben. .. (interjú Bobály Attilával) SZOMSZÉDSÁG BÁBA István: A szlovák nemzettudat az esszék tükrében Híd az Ipolyon (Laczkó Pál) K ÄFER István: A magyar-szlovák szellemi kapcsolatok lehetőségei és kérdőjelei a mai szlovák irodalomban, különös tekintettel a történelmi regényre és drámára K ISS GY. Csaba: Térviszonyok és értékek. Ladislav Ballek: A segéd KORMOS Sándor: A szlovák ötágú síp RUDOLF CHMEL: A szlovák próza újhistorizmusa és a szlovák nemzettudat. (Kiss Szemán Róbert fordítása) Fi.sz. Old.sz. 5 5 3 2 5 2 3 2 79 91 95 83 88 84 82 74 4 5 80 59 2 5 63 61 3 6 67 82 6 76 4 83 4 4 53 37 4 45 4 5 61 43 4 38 �A KÖZÉP-EURÓPAI EMBER BOJTÁR Endre: Báthorytól máig JÁVOR Ottó: Ismét Grassról KOVÁCS Győző: Metamorphosis Transsylvaniae LACZKÓ András: Mazówiai emlékek TÜSKÉS Tibor: Bácskai szép napok VARGA Csaba: Kelet-Európa F i .sz. Old.sz. 6 6 49 37 40 29 43 22 1 58 1 38 6 0 6 6 V IT A ALFÖLDY Jenő: Még egyszer: költészet és politika. Tanulságok egy vitához P ályá za t Az 1985. évi Madách-pályázat eredményhirdetése ILLUSZTRÁCIÓK ÁCS István (rajz) BADACSONYI Sándor (grafika részlet) BADACSONYI Sándor (rajz) BAZSONYI Arany (rajz) BOBÁLY Attila (rajz) BOBÁLY Attila (szobrai) BUDA László (Belitzky János portréja, fotó) BUKTA Imre (rajz) CSEMNICZKY Zoltán (kisplasztika) CZINKE Ferenc (rajz) CZIRÁKI Lajos (rajz) DARVAS Árpád (rajz) FÁBIÁN Dénes Zoltán (rajz) FELEDY Gyula: Hollókői madonna(tusrajz) FÉNYES Dezső (néprajzi fotók) JOVIÁN György (vegyes technika) KOVÁCS Péter (rajz) 5 90 2címo. 5 87 5címo. 4 79 82 84 8 6 4 9 27 36 76 2 48 6 75 2 33 34 6 címo. 5 93 5 5 69 60 1 57 1 33 35 37 6 81 6 28 �F i.s z. KUNT Ernő (rajz) MUZSNAY Ákos (kisplasztika) RASZLER Károly (rajz) SOKOL, Milan (grafikák) SOMLAI VILMA (rajz) SZABÓ Tamás (kisplasztika) SZÁNTÓ Dezső (rajz) SZIRTES János (rajz) TORNAY Endre András (szobor) VÁRNAGY Ildikó (rajz) O ld.sz. 5 96 2 19 5 10 3címo. 8 11 15 22 31 62 66 81 5 23 2 17 6 21 6 77 6 79 5 52 �Tartalom XX. É V F O L Y A M , 1 . SZÁ M 1 Bakó Ferenc: Befejezés előtt áll a palóckutatás 10 A szerves építészet (Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével) 22 N agy Zoltán: Erotikus mesék 32. Kapros M árta: Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban 38 A Madách-pályázat eredményhirdetése 39. Kriston Vízi József: E gy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás 43. Vonsik Ilona: Petőfi és M arx egy nógrádi falvédőn 46. Zólyomi József: A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében 5 1. Csáky K ároly: Adalékok G yörffy István Ipoly menti kapcsolataihoz 54. Három könyv - ugyanarról (P. M.) V IT A Z Á R Ó 58. A lföld y Jenő: M ég egyszer: költészet és politika A cím o ld alo n n ó g rá d i f a lv é d ő ; az ÉLŐ É P ÍT É S Z E T cím ű k ia d v á n y b ó l d a lo n F é n y e s D e zső fo tó i (a k é p e k F e le d y G y u la H o lló k ő i m a d o n n á ja B u d a L á sz ló ) in te rjú sz ö v e g éb en lév ő ta n u lm á n y r a jz o k a t az v e ttü k á t ; a 31. o ld alo n en teriő r, a 33., 35., 37. o l­ a P a ló c M úzeum a n y a g á b ó l v a ló k ) ; az 57. old. (a N ó g rá d i S á n d o r M ú zeu m k iá llítá s á b ó l) ; (F o tó : �BAKÓ FERENC Befejezés előtt áll a palóckutatás A néprajztudomány első lelkes kutatóit az a felismerés vezette, hogy a magyarság népi-nemzeti kultúrája kisebb-nagyobb tájanként, országrészek szerint változó. A múlt század első felében megjelent néprajzi közlemények a palócok, a székelyek nyelvének, szokásainak különösségét, sajátosságait emelték ki és ezekből a leírásokból megszületett végül a néprajzi csoport fogalma, a népi kultúra táji differenciáltságának rendszere, kibontakozott a magyar nép hagyományos kultúrájának, életmódjának, társadalmának sok­ színűsége. Ezeket a - több esetben csak feltételezett - kulturális egységeket első­ sorban az összetartó műveltségi vonások jellemzik, melyek ugyanakkor ki­ felé elhatároló funkciót gyakorolnak. A z összetartó vonások többnyire a táj­ szólás formájában, az embertani jellemzőkben, az anyagi, társadalmi és szellemi műveltség részeinek, vagy egészének sajátos voltában nyilvánul­ nak meg. A néprajzi csoportok hazai kutatásában elvi szempontok és igények csak később jelentkeztek. A Tudományos Gyűjtem ény 1817-ben közzétett pá­ lyázati felhívása nyomán leírások, ismertetések jelentek meg, melyek sorát Szeder Fábiánnak éppen a palócokat tárgyaló, ma már felbecsülhetetlen forrásértékű dolgozata nyitotta meg. A népkultúrát, annak táji változatait feltáró írások mellett, velük párhuzamosan, de szinte függetlenül, történel­ mi kutatások is folytak a székelyek, vagy a palócok eredetéről, kialakulá­ sáról. A z így megjelent közlemények alapján, ezek mintegy összefoglalása­ ként igyekeztek az etnográfia X X . századi jeles kutatói összefoglalni az egyes néprajzi csoportokra vonatkozó ismereteket, meghatározni a jellemző vonásokat és a csoportok, tájak kiterjedésének határait. A történelmi kutatások alig tudták ezt a tevékenységet segíteni, mert inkább a csoportok genezisének kérdéseit igyekeztek megválaszolni és a né­ pi kultúra mélyebb megismerése érdekében annvira jelentős közelebbi múlt népességtörténete homályban maradt. Amíg a népélet kutatását, megismer­ tetését célzó tanulmányok az etnográfia becses forrásmunkáivá váltak, ad­ dig a palóc őstörténetet kibogozni kívánó fejtegetések nagy részét a tör­ ténettudomány nem fogadta el, ezek az eredmények a nagy történelmi szintézisekbe nem kerültek be. A századunk elejére kialakult palóc néprajzi kép Szeder Fábián, Pintér Sándor, lstvánffy G y u la és mások közléseit szerkeszti egységbe, általánosít­ va bizonyos jelenségeket és ezek együttesét tekintve a palóc néprajzi cso­ port műveltségének. Irodalmunk ezek alapján jellemzőnek tartotta a nép­ kultúra olyan részleteit, mint a hadak szerinti településmód, a belülfűtős, kürtős kemence használata, a nagyméretű pajták, a fejlett juhászat a �pásztorok díszítőművészetével, a népviselet változatosságával ezen belül a rövid szoknya használata, a szokások között a Szent Iván-napi tűzugrás és a kiszehajtás. A z újabb kutatások azonban arra intettek, hogy a népi kultúra itt fel­ sorolt egy-egy elemének a csoportra nézve általános érvényű elfogadása többnyire nélkülözi a tudományos bizonyítást, a megfelelő mennyiségű és minőségű adatok együttes előfordulását és főként a jelenségek lelőhelyhez köthetőségét, lokalizálását. Kitűnt, hogy a viseletben a rövid szoknya, vagy a Szent Iván-napi tűzugrás, és a kiszehajtás a területnek csak egy-egy ré­ szére korlátozódik, tehát nem jellemző az egész palócságra. A néprajzi cso­ portot, így a palócságot is, objektív módszerekkel meghatározó eljárás egyik alapvető tényezője a térképes ábrázolás, vagyis a műveltségi elemek elter­ jedésének megbízható és szemléletes bemutatása. A megfelelő adatok és ezek elemzésének hiányában felmerült a kérdés, milyen alapon, milyen bi­ zonyítékok birtokában beszélünk erről a néprajzi csoportról, vagyis kik a palócok, mi jellemzi őket és hol laknak. A korábbi ismeretek birtokában ezekre a kérdésekre nem tudunk kielégítő választ adni, csak azt ismétel­ hettük meg, amit elődeink írtak. Ide tartozik az etnikai csoporttal összefüg­ gő néprajzi táj, a Palócföld kiterjedésének, határainak körvonalazása is. A Palócföld a köztudatban Észak-M agyarországnak az a része, ahol a palóc tájszólást beszélik. A z utóbbi évtizedek nyelvészeti kutatásainak kö­ szönhetően a palóc néprajzi csoport egyetlen, korszerű tudományos felmé­ résén alapuló ismertetőjegye a tájnyelv, amint ez kitűnik a Magyar nyelv­ járási atlasz közzétett eredményeiből. A palóc vagy északi magyar dialektus azonban nem egységes, hat fő típusra osztható, s ezek további négy altípust foglalnak magukba, de valamennyire jellemző az a és az á hangok sajá­ tos kiejtése. Maga a terület összefüggően a Garam völgyétől csaknem a Hernádig terjed, északon a szlovák nyelvhatár, délen az alföldi nyelvjárási körzetek szegélyezik. A palóc dialektus használata a területtől északra la­ kó, szlovákiai magyarságra is vonatkozik, továbbá az innen nyugatra fek­ vő egyes népszigetekre, mint a Mátyusföld, vagy a Zobor-vidék. A z etnográfia ma sincs abban a helyzetben, hogy a nyelvészethez hason­ lóan a palóc népi műveltség kiterjedésének régióját meg tudná határozni. Ezért a népkultúra egészének és egyes ágazatainak mélyebb megismerésére törekvés indította el 1967-ben a palóckutatásnak elnevezett tudományos programot. Kezdeményezője az egri Dobó István Vármúzeum volt, amikor memo­ randummal fordult a múzeumokat fenntartó és szakmailag felügyelő szer­ vekhez, hatóságokhoz: ,,A nemzetet a társadalmi rétegződés mellett egy sajátos néprajzi, etnikus tagoltság is jellem zi. Így a hajdúk, jászok, széke­ lyek stb. mellett palócokról is beszélhetünk, mint egyik legnagyobb néprajzi csoportunkról. A néprajzi csoportok bizonyos kulturális, nyelvi és történeti egyneműséget, közös eredetet és hagyománytudatot jelentenek. A földraj­ zilag és népi kultúrában is eltérő közösségek műveltségéről, történetéről igen keveset tudunk. A következőkben olyan kutatási tervezetet ismertetünk, mely a mulasztásokat pótolni igyekszik” - írja bevezető mondataiban a memorandum. A továbbiakban körvonalazza a kutatás céljait, módszereit, anyagi és személyi feltételeit, amelyek nagy vonalakban, a több mint más­ fél évtized során bekövetkezett objektív változások ellenére napjainkig ér­ vényesek. 2 �Szükséges volt már ebben a stádiumban is meghatározni a vizsgálatok földrajzi kereteit, azaz a Palócföld feltételezett néprajzi határait, minthogy a szakirodalom ebben a kérdésben többféle álláspontot ismert. A memoran­ dum az optimálisan legtágabb területet kívánta kutatni, vagyis Nógrád megye egész területét, Heves és Pest megye északi részét, Barsod-A baújZemplén megye északnyugati peremét, de tekintetbe kívánta venni a dél­ szlovákiai magyarságot, Szolnok megye északi részét és az A lföld palóc ki­ rajzásait is. A munka első éveiben a néprajzi gyűjtés valóban az előbbi nagytáj településeire irányult, de a tapasztalatok szerint ilyen széles terü­ let vizsgálata a rendelkezésre álló anyagi és személyi feltételek mellett ir­ reálisnak, szinte kivihetetlennek látszott. A mintegy 700 településen még lehetséges volt az általános tájékozódás, de a történetileg, társadalmilag mélyre hatoló vizsgálatok számára egy jóval szűkebb teret kellett kijelölni, amint ez később be is következett. A vizsgálatok külső zónáira ez a meg­ gondolás még inkább vonatkozott, különösen a szlovákiai magyarság köré­ ben végzendő terepmunka ütközött nehézségekbe, ezért a tervet úgy kel­ lett módosítani, hogy ezekről a területekről csupán a feldolgozott jelensé­ gek analógiáit használjuk fel. A mintegy tíz évre tervezett kutatás végső célja egy komplex néprajzi monográfia volt, melyben a történelem, a régészet, a nyelvészet és az ember­ tan, mint társtudományok, segítették volna a mélyebb elemzést, tették volna teljesebbé a palócságról alkotott képet. A monográfiának ugyanis ezt kel­ lett elérnie, feltárva a kultúra és társadalom sajátosságait, amelyek mű­ veltségi kapcsolatokra, egységre utalhatnak, illetve ezzel ellentétben kisebb-nagyobb zónákra, amelyek esetleg széttördelik a nagy Palócföld korábban feltételezett egységét. Emellett a néprajzi vizsgálatok minden részterületen történeti szempontúak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hagyomány, a tárgyi emlékek és az írott források révén elérhető legtávolabbi múlt je­ lenségeitől kezdve a jelenkorig kell a tárgyalás során eljutni, feltárva a vál­ tozások okait és folyamatát. A nagymonográfia - melynek sorsára még vissza fogok térni ered­ ményességét a tervek szerint és a valóságban több szempontú alapgyűjtések­ nek és kisebb monográfiáknak kellett elősegíteniök. Ennek érdekében gon­ doskodott a szervezőbizottság megfelelő kutatási segédletekről, azaz kér­ dőívekről, gyűjtési útmutatókról. 1968. és 1979. között két elvi-módszer­ tani közlemény és huszonegy gyűjtési útmutató jelent meg, feldolgozva a népkultúra és társadalom számos ágazatát, aspektusát, a lehetőség szerint koncentrálva azokra a jelenségekre, amelyek palóc területen - a korábbi ismeretek szerint - sajátságosnak, jellemzőnek látszottak. A kérdőívek a gyűjtést eleve ebbe az irányba fordították és biztosították azt, hogy nem képzett, ún. társadalmi kutatók is tudományos értékű, hiteles adatokat je­ gyezzenek fel, megadva nekik a szükséges útmutatásokat a lejegyzés álta­ lánosan igényelt módjára és körülményeire. A kiadványoknak ezt a csoportját a M ódszerek és feladatok címen meg­ jelent kötet nyitotta meg, aminek hatása nemcsak a palóckutatásra, hanem a magyar néprajzi közgondolkodásra általában is jelentős. A kötet egy tu­ dományos konferencia előadásait, hozzászólásait, vitatéziseit tartalmazza és összefoglalja mindazt, amit abban az időben a palóc néprajzi csoportról tudni lehetett. A z itt elhangzott vélemények, javaslatok főleg módszertani tekintetben meghatározták az egész kutatás menetét, különösen a néprajzi 3 �fejezetek kidolgozásában, mint a település, építkezés, állattartás, táplálko­ zás, viselet, társadalom, szokások, néphit, népdal, ballada. Ugyanez mondható el a nyelvészeti, történeti fejezetekről is, azzal a kivétellel, hogy a jelenlévő szakértők nem annyira az őstörténet sokat tár­ gyalt, de források hiányában csak vitatott kérdéseit javasolták kutatni, ha­ nem a táj, a Palócföld földrajzi neveit, régészeti emlékeit elemezve, a kö­ zépkor és az újkor évszázadait. Ez a nézet, ami kilátástalannak vélte a palóc etnogenezis, őstörténet homályos pontjainak felderítését, úgy érvénye­ sült a meginduló kutatásban, hogy tervei közé csak a késő középkortól kezdődő évszázadok néptörténete került, nem tekintve feladatának a ko­ rábbi fejlődés vizsgálatát. Ennek ellenére a program hírére és annak hatása alatt néhány új elmélet született a palóc őstörténet kérdéseiről, amelyek el­ mélyítik néprajzi csoportunk ismeretét még akkor is, ha megállapításaik vitathatóak. A gyűjtési útmutatók közül ki kell még emelni a bibliográfiát, ami a legtágabb, palócnak tartott területekre vonatkozóan közli a helytörté­ net, a néprajz és a nyelvészet irodalmát. A kérdőívek sorában elsőként a Felderítő kérdőívet említhetem meg, ami­ nek segítségével az egész nagytájat átfogó terepbejárás indult meg, kutatva a palócnak vélt műveltségi elemek jelenlétét, elterjedését. Végső célja volt ilyen módon megtalálni azokat a településeket, ahol az akkori ismeretek szerint a palócokra jellemző műveltségi vonások leginkább fellelhetők. A Felderítő kérdőívet terv szerint minden településen fel kellett gyűj­ teni, ami jórészt meg is történt - tehát igen nagy terület teljes népességé­ nek műveltségéről szolgáltat adatokat. A palócnak feltételezett táj több mint 500 településén töltötték ki kérdőíveinket a terület különböző szintű iskolái­ nak tanulói, de egyes falvakban 2 -3 adatlap is készült, ezért számuk meg­ közelíti a hétszázat. A z adatoknak ez a nagy tömege nem alkalmas arra, hogy egy-egy település vagy vidék népkultúrája erre építve megrajzolható legyen, de feltárja a műveltség jellegének definícójában fontos elemek el­ terjedését, formai változatait és ez már összehasonlító vizsgálatok alapját képezheti. Egyes kérdéscsoportok alapul szolgáltak a téma regionális feldolgozására, mint például a népi teherhordás egy sajátosan palóc eszköze, a vászon hátitarisznya, a lakodalmi nagykalács formái és valamennyi kérdés válaszait vizsgálva Ikvai N ándor a Börzsönyt tárgyaló tanulmánykötetben. A tematikus kérdőívek segítségével a népi műveltség számos területén vé­ geztek gyűjtéseket. Az eredmény csaknem 700 kézirat, aminek terjedelme meghaladja a 60 000 gépelt vagy kézzel írott lapot. Amint a Felderítő kér­ dőívre kapott válaszok, éppúgy a tematikai gyűjtések tekintélyes része is társadalmi gyűjtők, tehát nem képzett kutatók munkájaként került közgyűjteményekbe. Ennek egyik útja volt az országosan meghirdetett, de a megyei múzeumok által szervezett néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat, melynek anyaga az egri, balassagyarmati és miskolci múzeum adattárába került. A gyűjtés előkészítése során számos oktatási és közművelődési in­ tézménnyel kerültünk kapcsolatba. Mind a Felderítő kérdőív, mind az egyes témák helyszíni gyűjtésében több száz diák vett részt, akiknek ne­ vét nincs lehetőség most közölni, de köszönet illeti őket áldozatos és önzet­ len munkájukért, amivel létrehoztak egy örök értékű gyűjteményt, rögzítet­ ték az észak-magyarországi palóc népi műveltség és társadalom X IX -X X . századi hagyományos képét, formáját. Tanulmányozásával a társadalmi és 4 �politikai tudományok kutatói az oktatásban és a közművelődésben is hasz­ nosítható ismeretekhez jutnak, a honismeret számára pedig a gyűjtemény egyedülálló érték, amihez hasonló a magyar népi csoportok és tájak egyi­ kéről sem ismert. A kutatást elősegítő, már említett kérdőívek, útmutatók elvi-módszertani állásfoglalások és bibliográfia mellett 1973 és 1982 között eredményeket közlő önálló kötetek is jelentek meg. A z egyik sorozat, Tematikus és lo­ kális monográfiák címmel öt művet foglal magába, amelyek részletkutatás­ ként falumonográfiák, illetve tanulmánykötetek és egy közöttük tematikus tájmonográfia. A sorozat egy kötete a klasszikusan palócnak tekintett M átraalja egyik reprezentatív faluja, Mátraderecske népéletéből ad szemelvényeket, egy pedig Heves megyei községekből embertani felméréseket közöl, analizál. Három monográfia a Mátrától délre eső táj településeit kutatja azzal a szándékkal, hogy a török hódoltságot követő évtizedekben északról délre irányuló migráció révén kialakult közösségek mennyire őrzik napjainkban az északi, palóc származás emlékeit. Visonta szlovákkal kevert, Jászdózsa és Csépa palóccal ötvözött népessége és kultúrája több mint 200 év eltelté­ vel is többé-kevésbé tartalmazza a múlt nagy népmozgásainak és a kultú­ rák találkozásának emlékeit. A kismonográfiák tudományos eredményei tar­ talmukkal és módszereikkel megoldották a programban előírt feladatukat a távolabbi cél, a palóc nagymonográfia megalkotásának elősegítését. A palóckutatás keretében folyó forrásfeltárás egyik eredménye Reguly Antal 1857. évi naplójának kiadása, benne a a palócföldi utazás számtalan néprajzi, embertani megfigyeléseivel. Időnként lehetőség nyílt egyes, a pa­ lóc néptörténet, néprajz számára felhasználható kéziratok kiadásának támo­ gatására. Ezek egyike Nagyréde új és legújabb kori története, valamint a Bükk hegységet környező táj barlangépítményeinek rendszeréről készült munka. A palóckutatás, mint tudományos program - melynek kialakításában több mint 40 szakértő vett részt - ösztönzőleg hatott a népi csoportok és első­ sorban a palócság kutatására. Könyvek, tanulmányok jelentek meg és ta­ nácskozások szerveződtek a néprajzi kutatásnak erről a nézőpontjáról, amit etnikai jellegűnek szokás nevezni és a figyelem a Felföld magyarsága, ezen belül a palócok felé fordult. A program megindulásakor a feltételezett centrum Pest megye északi szé­ lére is kiterjedt, aminek nyugati felén a Börzsöny néprajza néven önálló kutatás indult meg és ennek eredményei 1977-ben meg is jelentek. A mint­ egy 60 ív terjedelmű kötet erős történelmi megalapozottsággal a népi kul­ túra több ágazatát vizsgálja a Börzsöny délnyugati szélének 10 településén. A M agyar Tudományos Akadém ia néprajzi kutatócsoportja 1971-ben elkezdte két Nógrád megyei falu, Varsány és Nógrádsipek társadalom-nép­ rajzi és folklorisztikai vizsgálatát. A települések kiválasztását többek kö­ zött az a szempont irányította, hogy az eredményeket egybevessék a pa­ lóckutatás eredményeivel és a megállapítások később „egy nagyobb táj-, ill. népegység általánosabb jellemzőinek keretében legyenek elhelyezhetők” írja Bodrogi Tibor, az első kötet szerkesztője. A két kötet felméri az el­ múlt 30 év alatt lezajlott változásokat és rögzíti a kutatással egykorú hely­ zetet. Különösen tanulságosak azok az eredmények, amelyek feltárják, ho­ gyan tükröződnek egy falu társadalmi életében, népi műveltségében az ál­ 5 �lami célkitűzések, mennyiben felelnek meg ezeknek a feltárt jelenségek, vagy mennyiben térnek el tőlük. Manga János monográfiája, a Palócföld megszületése nincs közvetlen kapcsolatban a jelen kutatási programmal, mert a szerző életművének végső summázata. A jórészt nógrádi adatokra támaszkodó kötet összefog­ lalja mindazt, amit a palócság történetéről, tárgyi és szellemi kultúrájáról, társadalmi életéről tudunk. Manga János könyve olyan hagyaték, aminek használata nélkülözhetetlen a további kutatások, így a jelen nagy monográ­ fia számára is. A programtól független keletkezésű, egyszerzős monográfia a Barkóság és népe is, azzal a kiemelt célkitűzéssel, hogy rámutasson e geográfiai táj és egyúttal néprajzi csoport ismertetőjegyeire. Paládi Kovács Attila arra a következtetésre jut, hogy alapos vizsgálat a barkó népi cso­ port kulturális különállásának számos jelét mutatja ki. Ez a sajátos önálló­ ság a M átra tövében élő csoportok felé kevésbé érvényesül, de északi és ke­ leti irányban több elhatároló vonással jelenik meg. A palóckutatás a barkóságot nem kezelte önálló néprajzi csoportként, vagy alcsoportként, a gyűj­ tés munkája e területekre is kiterjedt, ezért Paládi Kovács Attila adatait és eredményeit felhasználva a végső összegzésben nagyobb felkészültséggel lehet majd a palóc-barkó kulturális viszonyt elemezni és mérlegre tenni. A terjedelmesebb egy- és többszerzős, önállóan megjelent művek után csupán utalni kívánok arra, hogy a palóckutatás megkezdése óta főként a Nógrád és Heves megyei múzeumok munkatársai számos tanulmányt tet­ tek közzé, amelyek a program szempontjait követték és érvényesítették, illetve, amelyek eredményeit a jelen kutatás sikerrel tudja hasznosítani. Ilyen dolgozat Rimóc népviselete, amely a kistáji csoportok jelentőségét húzza alá; a palóc díszítőművészet egyik központját példásan bemutató kö­ tet a turai hímzésről; egy hasonló jellegű mintakönyv a palóc ködmönöktől; a keresztelő és a gyermeknevelés szokásai az Ipoly mentén; az Ő rhalom -H ugyag-Ipolyvarbó (Vrbovka) néprajzi alcsoport belső kapcsolatai és történelmi sorsa egy népszokás elemzése útján; a nógrádi népi építkezés tör­ téneti előzményei: egy észak-hevesi falucsoport néptörténete, kapcsolatai, tele­ pülésrajza; a csűrös építkezés a palóc centrum északkeleti felében; a la­ kodalmi szokáskör a M átraalján; a táplálkozási szokások Észak-H evesben; a népi teherhordás eszközanyaga; és a népdalkincs palóc jellegzetességei. A kutatás eredményei többször megjelentek olyan irodalmi, közművelő­ dési fórumokon, mint a Palócföld című folyóirat, a H evesi Szemle és a Forrás, de a program híre külföldre is eljutott, ahol elismeréssel nyilatkoz­ tak róla. A palóckutatás keretében folyó embertani vizsgálatokról Henkey G yula és mások tollából több résztanulmány jelent meg (mint például: Gyöngyös­ pata és Mátraderecske etnikai-embertani jellemzői, majd a Nógrád megyei felmérések összefoglalása), a magyar néprajzi csoportok testmagasság-vizs­ gálata során a palóc arányok; G yenis G yula pedig kandidátusi értekezése témájaként a palócok kéz- és lábbőrredőzetének rajzolatait, azok elemzé­ sét választotta. A palóckutatás elvi célkitűzéseinek, módszereinek finomítását menet köz­ ben a szaktudomány többféle módon segítette. A néprajzi csoportok iránt az 1950-es évek végétől támadt érdeklődés életre hívta a Gondolat Könyv­ kiadó etnográfiai kismonográfia-sorozatát, ami később visszahatott az ol­ vasóközönségre és az érdeklődés társadalmi igénnyé erősödött. Ebbe az 6 �áramlatba kapcsolódott a magyar nép táji-történeti tagolódását tárgyaló kö­ tet, sorra véve és tisztázva különböző fogalmakat, amelyek a témakörben használatosak, de nem mindig azonos tartalommal. Ezek közé tartozik a „Palócföld” , „palócok” , a „Barkóság” , „barkók” táj- és népnevek törté­ neti kialakulása, a velük kapcsolatos ismeretek rendszerezése, összefogla­ lása. Részben erre a műre támaszkodva használjuk a Felvidék, Felföld és Palócföld tájneveket. K ósa László és Filep Antal könyve az etnikai vizs­ gálatok, így a palóckutatás számára is új történeti, irodalomtörténeti és földrajzi szemlélettel jelentkezett a magyar etnográfia irodalmában. A program megvalósítása folyamán 1976 decemberében egy Salgótarján­ ba összehívott tanácskozáson a résztvevők áttekintették az addig végzett munkát, felvetették a tudományos és technikai megoldást igénylő kérdése­ ket, meghatározták a legsürgősebb, legfontosabb további feladatokat. A néprajzi csoport fogalma körül támadt és nyugvópontra nem jutott vita folytatására Balassa Iván, a tanácskozás elnöke javasolta egy elméleti kon­ ferencia összehívását, ami várhatón segítséget fog nyújtani a palóckutatás­ nak is. A Magyar Néprajzi Társaság 1977 őszén Sárospatakon szervezett kon­ ferenciája valóban a néprajzi csoportok vizsgálati módszereit tárgyalta, a kérdés elméleti és gyakorlati kutatói a téma számos részletét vitatták meg. A programunk számára hasznosítható állásfoglalások közül főként az et­ nikai csoport és a táji kultúra fogalmára vonatkozókat említhetem meg. A népi csoportok tartalmi definíciója és a tájhoz kapcsolódás ténye szo­ rosan összefügg egymással, mert a tájnév és a csoportnév sokszor azonos, azaz mindkét fogalmat fedi, mint a Barkóság, Ő rség, Jászság stb. eseté­ ben. Kevés azoknak a stúdiumoknak a száma, amelyek a kettőt különvá­ lasztva, a lényegileg földrajzi és néprajzi fogalmakat önállóan kezelve, megvizsgálnák a tájegység és az etnikai egység viszonyát, azt hogy a nép­ rajzi táj lakossága valóban népkulturális egységet képez-e. A néprajzi cso­ port fogalomban pedig elválasztandó a hagyományozott kulturális egységtől a biológiai egység, amit az embertan kutatói vizsgálnak, keresve azt, hogy a magyar népesség 10 rassztípusa milyen arányban keveredik egy-egy nép­ rajzi csoporton belül. E gy bizonyos keveredési arány az antropológia leg­ újabb eredményeinek megfelelően jellemző a palócokra, amit ha összeha­ sonlítunk a honfoglaló magyarság embertani jellemzőivel, jelentős mértékű megegyezés mutatható ki. A néprajzi csoportok származásának tisztázására a humángenetika is kínál módszereket, de ezek a kutatások hazánkban még nem kezdődtek el. Részben a néprajzi csoportok strukturális felosztására Sárospatakon el­ hangzott Barabás Jenő javaslatai és saját ismereteim alapján a mai ÉszakMagyarországon területi kulturális egységek alakíthatók ki, amelyek kon­ centrikusan elhelyezkedő néprajzi-földrajzi egységet jelölő kategóriák. A z 1920 előtti történelmi helyzet csak az első két regionális kategóriát módo­ sítja, ezt a különbséget azonban nem jelzem, minthogy a palóckutatás alap­ vetően a mai Magyarország területére korlátozódik. Vizsgálataink szempontjából a legnagyobb földrajzi és részben néprajzi táj, a Felföld, mint Észak-M agyarország hegyvidéke, az Ipoly alsó szaka­ szától Sátoraljaújhelyig. Ezen belül néprajzi vidék a Palóc nagytáj az Ipoly völgye-H atvan-M iskolc, a Hernád-völgy vonala és az országhatár között, és ennek leszűkített része a Palóc centrum. Balassagyarm at-H atvan-Putnok 7 �vonallal az országhatárig bezárt területe. E három regionális tájat kisebb, lokális körzetek alkotják, az előbbiekhez hasonlóan alárendeltségi sorban. A kistáj, vagy kulturális, műveltségi zóna ötnél több településsel - váltakozóan néprajzi, vagy földrajzi fogalomként, esetleg néprajzi alcsoportként ismeretes, mint a M átraalja, M edvesalja, Karancs-vidék stb. A falucso­ port, vagy mikrozóna, mint néprajzi fogalom, néhány település közös egy­ házi vagy államigazgatási központtal, előbbi esetben parochiális körzet né­ ven ismert, mint az őrhalmi, rimóci, tarnaleleszi falucsoport. Természetesen ez a népkulturálisnak szánt beosztás csak ideiglenes jel­ legű, feltételezett, aminek érvényességét majd a készülő nagymonográfia adatai, megállapításai fogják megerősíteni, vagy megváltoztatni. A z etnikai csoport fogalmát, fő kritériumait - a palóckutatás során al­ kalmazott elveknek megfelelően - az alábbiakban foglalhatom össze. A csoportot közös nyelve, táj szólása, történelmi sorsa, azonos rasszösszetétele, egy összefüggő területen lakása, az összetartozás „m i” tudata, közös vallása és közös kultúrája, gazdasági létfeltételei különböztetik meg szomszédaitól. A tervezett nagymonográfia fő vonásaiban ezeket a megkülönböztető je­ gyeket vizsgálja úgy, hogy tárgya elsősorban a kultúra, ami a terjedelmi arányokban is megmutatkozik. A többi kritérium vizsgálatát a monográfián belül a társtudományok művelői végzik. A palóc nagymonográfiai első tervei - amint fentebb említettem - az egész régiót kívánták kutatni, ezeket a terveket azonban a program kevés résztvevője miatt kilátástalan volt végrehajtani. Reálisnak látszott ezért csökkenteni a vizsgálandó falvak, a kutatópontok számát és leszűkíteni ezek területét is arra a tájra, amit a múlt század eleje óta minden közlemény pa­ lócnak tartott. Ez a centrumnak nevezehető terület Balassagyarmat, Putnok, a M átra gerince és az országhatár közé esik, jelképezve azt a Palócföldet, aminek kultúrája reprezentálja majd a palóc népi műveltséget. Feltehető, hogy ebben a monográfiában a palócság nem egységes kultúrájú néprajzi csoportként fog megjelenni, hanem mindazokkal a differenciákkal, amelyek a történelmi, társadalmi fejlődés következményei. Alkalm as lesz azonban arra, hogy a monográfiában mintegy modellként testet öltött „palóc” mű­ veltség viszonyítási alapot képezzen más, a palóc nagytájon belül, vagy azon kívül lakó csoportok hasonló módszerekkel feltárt kultúrájához. A program és így a monográfia is kettős feladattal kívánja a néprajzi csoport fogalmát megragadni és körülírni. Figyelme előbb a csoportot ké­ pező népre, az emberre irányul annak történelmével, antropológiai jellem­ zőivel, majd nagyobb összpontosítással a népi műveltségre, a hagyománynak arra a teljes egészét képező együttesére, amit a csoport alakított ki és a mai napig hordoz. A vizsgálatok kívánatos időmetszete az 1920. év, de a kutatók lehetőség szerint ennél távolabbi időkre is igyekeznek visszatekin­ teni. Erről az időbeli bázisról indulva figyelemmel kísérik a jelenkor v i­ szonyait is, felmérve a hagyomány pusztulását, átformálódását, vagy to­ vábbélését a mai napig. A húsz kutatópont kiválasztását az a szempont vezette, hogy képvisel­ jék a palóc centrumban élő társadalom és így a palóc néprajzi csoport tel­ jes színképét. Legyenek közöttük olyanok, amelyeknek lakói nagyobbrészt földművelésből, állattartásból élnek, és amelyek már az ipar, a bányászat hatáskörébe kerültek; legyenek - az egykori feudális viszonyokat alapul véve - jobbágy- és kisnemesi falvak, figyelembe véve a nagybirtok hatását 8 �is a terület népére; legyenek - lehetőség szerint - a középkor óta folya­ matosan helyükön lakó és a török hódoltság után újjátelepülő, vagy meg­ újuló falvak; legyenek a római katolikusok mellett reformátusok is és le­ gyenek az általánosan magyar népességűek mellett a szlovák, német tele­ pesek beköltözése révén kevertebb népességűek is. Egy-egy falu kiválasz­ tását több esetben az indokolta, hogy egy néprajzilag homogénnek látszó kisebb falucsoport valam elyik tagja is alkalmas arra, hogy társfalvait is képviselje. Ezekhez tartozik a kutatási terület északkeleti peremén néhány település, amit barkónak is lehet tartani, bár palóc és barkó között a nép­ rajzi határ nem elég éles, nem eléggé kidolgozott. Nézetem szerint a húsz te­ lepülés többféle jellege és földrajzi elhelyezkedése következtében olyan né­ pi, néprajzi konglomerátum, ami joggal képviselheti a palóc etnikai csopor­ tot, annak kultúráját. A kutatás költségeit mindvégig a Művelődési Minisztérium, BorsodAbaúj-Zemplén megye, Heves megye és Szolnok megye tanácsai, múzeumi szervezetei biztosították. Ezen belül nagy értékű volt a szolnoki Damjanich J á ­ nos Múzeum műszaki segítsége, ami abban nyilvánult meg, hogy a prog­ ram kiadványainak nagyobb részét saját házinyomdája állította elő. A hu­ szonnyolc tagú szerzői munkaközösség az érdekelt megyék muzeológusai mellett fővárosi, debreceni intézmények - egyetemek, akadémiai kutatóintézetek - munkatársaiból áll. A könyv tervezett 120 nyomdai ívéből elkészült 110 ív, egyes fejezeteken még dolgoznak. 1986. a palóckutatás befejezésének éve, aminek elteltével a három mú­ zeumban őrzött adattárak nagy tömegű kéziratgyűjteménye, a már közkincscse tett tematikus, lokális kismonográfiák és egyéb kiadványok után létre­ jön a palóc táj és népi kultúra korszerű tudományos módszerekkel megírt korpusza is. A monográfia a palóc népi műveltség foglalata, e népi csoport valósághű bemutatása kíván lenni, ami tartalmazni fogja a domináns ma­ gyar kultúrába integrált, itt élő nemzetiségi, elsősorban szlovák szellemi értékeket, népi hagyományokat is. Kutatásaink során sohasem tévesztettük szem elől azt, hogy néprajzi csoportjainkat és táji kultúráinkat csak a törté­ neti fejlődés áramlatainak, eseményeinek alávetett változásokra figyelmezve lehet tárgyilagosan megítélni. 9 �A szerves építészet Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével A magyar kultúrában az utolsó tíz évben nemigen akad olyan szellemi mozgalom, mint a szerves építészet. Nem akar kevesebbet, mint az emberhez, a helyhez, a tájhoz, a hazához, Európához és a földhöz kötött épületeket. Emberarcú házak­ ban emberhez méltó életet. Azt szeretné, ha ezekben a lakások­ ban és közössségi épületekben az ember hazát, jövőt s szabad­ ságot találna. Ezzel az organikus építészet századunk utolsó harmadában alternatívát kínál Európa építészetének. A magyar élő építészet legjelentősebb művésze Makovecz Imre, akit nemrégen beválasztottak a világ legjobb tíz építésze közé. Ennek a szellemi és építészeti mozgalomnak nemcsak a legrangosabb építésze, hanem egyúttal ideológusa és szervezője is. Épületeit és gondolatait vitatták, de ezzel csak megerősítet­ ték nézeteiben, amelyeket így foglal össze a magyar élő építé­ szet első hazai kiállításának katalógusában: „ Elrombolt és el­ hagyott falvak és kisvárosok újraélesztésével foglalkozunk, s a történet - a ráismerések, az egymásra találások, a konfliktusok, a küzdelem a nemzeti jövőért - a falvakban, a tetőkben, a ter­ mekben és a szobákban, a házak, t e lk e k , utcák anyagában kell, hogy sűrítve éljen, különben az egész hatástalan.” Hogy épületei mennyire nem hatástalanok, arra kitűnő példák az elmúlt években elkészült művelődési házak és faluházak Siómaroson, Jászkíséren, Zalaszentlászlón és Sárospatakon. M a­ kovecz Imre még arra is vállalkozott, hogy Bakony szentkirály és társközségeinek falusi főépítészete legyen. Mostanában talán az a legjelesebb törekvése - kollégáival együtt - , hogy Balatonszabadiban és Karancslapujtőn az elmúlt évtizedekhez képest gyökeresen más falvakat, falurészeket tervez és épít. M i ez a gyökeresen más? Mennyiben és hogyan folytatja a korábbi, a múlt századi és századunk első felének építészetét? Egyáltalán, mi értendő élő, or­ ganikus építészeten? - 1957 óta foglalkozom a szerves építészettel. Hogy foglalkozom, az rossz szó, nem foglalkozás ez, hanem törekvés. Az építészet a húszas évek óta kómás állapotba került, amely összefüggésben van Európa kómás állapotával. Európa válsága a XIX. század végén kezdődött, s Európa bukását az ezerkilencszázötvenes évektől számítom. Akkor válik véglegessé, hogy Európát ket­ téosztják, a status quó fönntart egy olyan gazdasági s politikai megosztottsá­ got, amely Európa súlyát, jelentőségét és belső impulzív erejét nagyon erősen takarékra tette. 1920-tól a hatvanas évek végéig, ennek a kornak megfelelő 10 �építészet terjedt el, még az egyik európai impulzus alapján. Ez a Bauhausépítészet, amely mögött valójában egy holland teozófiai társaság gondolkodásmódja és impulzusa húzódik meg. Ez egy kabalisztikus, mágikus, s purista egyszerűség, amely összekötődött egy szociális programmal. Tehát baloldaliságról, tipikus nyugat-európai entellektualizmusról van szó, amely úgy terjedt el nem csak Európában, hanem a világon, mint a pestis. Ez végső soron egye­ nes következménye az első világháború utáni helyzetnek. Ennek a lakótelepi építészetnek az impulzusa a szociális életbe tényleg kitűnően és rendkívül erő­ vel nyomult be. A szociális problémák megoldása olyan problémákat hozott létre, amelyeket korábban nem ismertek. A tömegpszichológiának, a konflik­ tusmentes általános társadalmi neurózisnak a gondját. A szerves építészet tu­ lajdonképpen nem más, mint az első világháború előtti hihetetlenül erős szel­ lemi-anyagi forradalomhoz való bizonyos mértékű visszatérés. De nem egészen helyes a visszatérés szó. Hanem egy olyan egészséges európai impulzusnak az erőltetése s folytatása, amelyikben nincsen benne a veszteségtudat. Nincsen benne a bennszülött-tudat. Nagyon furcsa ez: Európában körülbelül ötszázmillió ember él, tehát annyi, mint a Szovjetunióban és az Egyesült Államok­ ban összesen, mégis Európa történelmileg gyengébb területnek számít. Ezt a gyengeséget nem csupán gazdasági s katonapolitikai erők okozzák, hanem a veszteségtudat is, amely áthatja mind Nyugat-, mind Kelet-Európát. Ez ve­ reségtudat is. A szerves építészet nem hajlandó a gazdasági és katonapolitikai megfonto­ lásokat teljesen önmagáévá tenni, hanem megkísérel egy tisztán emberi, egy természetesen emberi történelmi tudatból kiindulni. Megpróbálja kiheverni azt a súlyos kudarcot, amelyet Európa átélt. A német impulzus kompromittálódásáról és a latin kultúra afrikanizálódásáról van szó. Ebben a szerves építé­ szeti gondolkodásban a nemzeti identitásból, az ősi történelemből, valamint egy optimista jövőképből indulunk ki. A magyar szerves építészet ebben nincs egyedül. Nagyon érdekes, hogy amióta Európa válságban van, azóta az igazi európai gondolatok a peremterületekről jönnek az én szakmámban. Finnor­ szágból, Norvégiából, Izlandból, Portugáliából és különösképpen Magyaror­ szágról, amely kifejezetten közép-európai ország, s a középimpulzust pillanat­ nyilag egyedül képviseli az építészetben. Nekem barátaim vannak a finneknél, a norvégoknál, Izlandban és közvetve Portugáliában is. Akikkel úgy értünk szót, mint ahogy veled. Evidenciákban tudunk gondolkodni és ezekben az evi­ denciákban semmiféle konfliktus nincs Európa és a nemzeti tudat között. Úgy tudunk beszélgetni egymással, hogy nacionális problémák nem merülnek fel, amelyek kizárnák az európaiság gondolatát. Ez mérhetetlenül fontos szá­ munkra. Ehhez kapcsolódik a szerves építészetnek az az affinitása, hogy a népművé­ szettel foglalkozzék. A népművészetről Magyarországon elterjedt az, hogy öszszefüggésben van a nacionalizmussal, a sovén gondolkodással, a környező né­ pek gyűlöletével. A népművészet azonban látens tudatú tevékenység, az ember kezében van benne; azt mondjuk, hogy az ösztönök vezetik a népművészt, ami­ kor kifarag egy botot, vagy amikor egy mintát rajzol. Ez valóban igaz. Nem fogalmi, nem intellektuális típusú gondolkodás ez, hanem egy képi, imaginárius nyelv - szerintem a jövő nyelve. Egyben ez a különös népművészeti képi nyelv Krisztus előtt, kétezer óta létezik, s egy olyan korábbi magas kultúráról hoz hírt, amely még a világot egységben látta. A földet és az eget, hogy kép­ letesen fejezzem ki magam. A mai szétszakított gondolkodás nehezen tudja ezt felfogni, s tücsköt-bogarat összehord róla, mert neurotikusan reagál rá. Miköz­ 11 �ben a televízió egy vizionárius gondolkodást erőltet az emberekre, míg a má­ sik oldalon tehetségtelen intellektualizmusról van szó. Jellemző, hogy a Bauhaushoz olyan művészek kapcsolódtak (például Moholy-Nagy és mások), akik kifejezetten tehetségtelenek, viszont rendkívül éles eszű, jó szervező emberek voltak. Tisztelet a csomó kivételnek - ezek zseniális manipulátorok. Ez a gon­ dolkodásmód tőlem nagyon távol áll, mint ahogy a X V III. századi felvilágo­ sodás is. Az önmagában puszta, éles ész mindig pusztulást hoz a társadalomra; az a puszta ész, amelynek béna a keze, ám mégis elmondja mindenkinek, hogy miképpen kell faragni. A szerves építészet tehát valami ilyesmi akar lenni, ha a hátterét és az iga­ zi testközelségét keressük. Mit jelent ez Magyarországon? Azokhoz az erőkhöz kell fordulni, amelyek az ország fennmaradását biztosítják. Nem véletlen, hogy az építészet nem a központi akaratba kapcsolódik, hanem a periférián kezd el dolgozni. Azokon a területeken, ahol a központi akarat közvetlenül nem jele­ nik meg. Példa erre a családiház-építés, a telepszerű építés; idetartoznak a vidéki kis művelődési házak, amelyeket az emberek szarból-húgyból építenek, és úgy hozzák rá össze a pénzt. Nem a támogatott, finanszírozott tevékenység történik itt, s nem a struktúra belsejéből képes működni ez. A struktúra be­ lül egy közvetettségi rendszer, a periférián viszont közvetlen rendszer van. Ha valaki megrendel nálam egy építészeti tervet, akkor megkérdezem tőle, hogy miféle anyagot tud szerezni, hogy tud csalni, lopni, hazudni ahhoz, hogy saját házat építhessen. Én ekkor megpróbálok egy olyan tervet csinálni, hogy eze­ ket az anyagokat használhassa. Így a ház abból van, ami adekvát a környeze­ tével. Az anyagokat nem messziről hozzák, mert akkor olcsóbb, nem olyan anyagokat, amilyeneket gyárban csináltak, hanem lehetőség szerint olyat, amit a környéken szereztek. Ennek az építészetnek így természetes velejárója, hogy a környezet anyagaiból építkezik. Fizikailag és társadalmilag is így jön létre. - E z így v olt korábban is. A z a kérdés izgat, hogy az embereknek van-e már vágyuk más típusú házra, mint eddig? Megjelenik-e belső szükségletként, hogy más otthonban kellene élni? - Van, akiben igen, van akiben nincs. De erre a kérdésre nagyon nehéz vá­ laszolni, mert elsősorban személyhez kötött. Általában azok az emberek keres­ nek meg egyenesen ilyen feladatokkal, akik már látták azokat az épületeket, amiket terveztem. Vagy akik hallották azt, amit mondtam erről. Így esett le a tantusz. Nem születik meg önmagától valamilyen belső társadalmi impulzus. Az építészet majdnem teljesen tudattalan. Nagyon érdekes dolog, hogy az em­ berek azt hiszik: az építkezés praktikus feladat. Itt az előszoba, ott megyek be az ajtón, tamtaram. Ez így működik. Nem igaz. Az építészet annyira teljesen tudattalan, mint amennyire tudattalan az ember a saját testével szemben. - Itt jön a magam számára is a nagy kérdés. Amit mondasz, az a szerves építészet programja, de a helyzet az szervetlen helyzet. M ik az esélyei tehát a szerves gondolkodásnak szervetlen viszonyok között? - Szerintem óriási esélye van. Sőt, azt mondhatnám, nincs olyan építészeti irányzat, amelynek ekkora esélye lenne. Ebben a szervetlen helyzetben tudni­ illik, történelmi kategóriaként fogalmazódik meg az emberekben egy szerves társadalom igénye. Még akkor is, ha tudattalanul. Súlyos konfliktusok árán. Majdnem azt mondhatom a szabadi falurészépítés kapcsán, hogy az emberek 12 �TANULMÁNYRAJZOK 13 �boldogan kerülnek egymással konfliktusba. Ez ugyan kicsit furcsán hangzik, de egy konfliktusoktól távol tartott ember nem véletlenül viselkedik így. Pél­ dául egy házgyári házban lakó ember csak neoritikus kapcsolatokon keresztül közlekedik a többi emberrel. Nem ismeri a fölötte lakó ember nevét, ám tud­ ja, hogy mikor szeretkeznek, hallja, hogy a televíziót bekapcsolta. S nem tudja miért, de ő is bekapcsolja. Ilyen típusú az egész. Az emberek partikulárisan élnek a társadalomban. Nem érzik magukat a központban. Amikor az ember tervez egy ilyen nagyon rosszul szervezett falusi közösségben, ha tetszik, ha nem, közösséget, akkor a konfliktusok özönét tapasztalhatja az emberek között. Mert ebből a társadalmi neurózisból szabadul fel rengeteg energia. És feszült­ ség és fájdalom és düh. Na jó, ezt hagyjuk is. Ezt a szabadi munkát nem élhetjük át másképpen, mint kudarcot? Minden olyan gondolat, amit mi egy normális társadalomról elképzelünk, az itt sorra bukik meg. Történhet ez másképpen? Olyan kohó ez, amelyben történelem szó­ lal meg és ezért igazából nem beszélhetünk kudarcról. - Azt mondtad, hogy Európát a szétszakított gondolkodás jellemzi. Ugyan­ ez a helyzet egy helyi társadalomban i s . . . - Pontosan így van. Mi megpróbálunk egyesíteni valamit, a magunk parti­ kuláris helyzetében, nem szerves helyzetben, egy társadalomban, méghozzá olyan embereknek, akik ugyancsak nem szervesülnek a társadalomban, hanem partikulárisan élik át a társadalmat. S ebben a partikularitásban egy központi európai gondolatnak kell tudni megtestesülni. - Van itt egy szervetlen helyzet, s világos, hogy nincs más megoldás, mint a szerves építkezés. Ezen az építkezésen többet értek, mint építészetet. Mi eb­ ben a magyar értelmiség tagjainak, vagy egy új minőség képviselőinek a sze­ repe? - Magam a szerves építészet legfontosabb ügyének nem az építészet stiláris kérdéseit neveztem meg az országos mezőgazdasági kiállításon megrendezett ki­ állításunk katalógusában, hanem tevékenységünk dramaturgiáját. Nem az épü­ let formája fontos, nem az, hogy milyen anyagokból épült, bár ez sem mind­ egy, hanem a dolog drámája, amely alapvetően befolyásolja a többit. Hogy történik a tevékenység, milyen az építész kapcsolata a megrendelővel, hogyan zajlik le az építés, milyen konfliktusok követik egymást, egyáltalán kik azok, akik a szerves építészetet igénylik. Ezt én nagyon lényegesnek tartom. Tehát azt, hogy Boda Jánossal vagy Gergely Sándorral kerülök kapcsolatba; ezt én, ha tetszik, misztikusan fogom fel. Ezek sorskapcsolatok. Ha pozitív történeti folyamatnak tekintjük vállalásunkat, s az ezzel összefüggő eseményeket, akkor az már a személyek találkozásánál elkezdődik. Gergely Sándorral, a karancslapujtő i téesz elnökével például kifejezetten baráti kapcsolatba kerültem, ezért saját otthonának, vagy a szövetkezetének a problémáit is megbeszélem vele. Ő pedig személyesen felvállalja a szerves építészet ügyét, s azt, hogyan is csinál­ juk meg az élő építészet kiállítását. Neki köszönhetem, hogy eljutok a M ÉM miniszterhelyetteséhez, s szemben a magyar kulturális vezetéssel, a mezőgazdasági vezető értelmiség azonosul az organikus építészettel, és velük együtt ren­ dezzük meg a mezőgazdasági vásáron a kiállítást, amelyet így a falusi lakos­ ság tömegei láthatnak. Noha én nem ezt akartam eredetileg. Hanem egy elit építészeti kiállítást a Tabánban, Hát ha ez nem sors, s ha ez nem a drama­ 14 �turgia, akkor akármi legyek. S biztos, hogy így jártam jobban. Magyarul: be­ kerül az ember életébe egy olyan impulzus, amit nem tud előre és nem is tud kikövetkeztetni. És ez egy döntő kérdés. Mert már mindenki tele van attól, hogy mindent előre tud, mert a játékszabályok túlságosan rögzítve vannak. Az nem az em­ bernek, s nem a társadalomnak a története, amikor mindent előre lehet tudni. Hanem ez egy langyos tó. Egy korábbi struktúra stabilizálásának a története. Egy áltörténelem. Szemben ezzel minden olyan, ami váratlanságokból, új em­ beri kapcsolatokból, s barátságokból áll, ez az ember élete. S ez a szerves épí­ tészet lényege szerintem. Mert az nem építészet, ha valaki egy irodában, fe­ hér köpenyben tervez, úgy, hogy a beruházótól kapja a munkát és soha nem tud semmit, és simán a mocsárba beletelepíti az embereket és húzza egymás után a párhuzamos vonalakat. Ez egy tönkrement ember. Ezt nem tartom sors­ nak, nem tartom életnek. Nem építészet. Ez semmi. Hanem ez súlyosan ma­ nipulált és súlyos mutációkon átesett gólemek tevékenysége. Most nagyon go­ rombán fogalmaztam, mert azért ez nem egészen igaz. De ez a trendje a do­ lognak. - Most három falut építesz, Balatonszabadit, Bakonyszentkirályt és Karancslapujtőt. Mi ebben a közös és mi az, ami eltérő? - Az alapvető differencia a következő. Bakonyszentkirályon - Bakonyoszlopon és Cseszneken - falusi főépítész vagyok. Konkrét szerződéses állásom van. Mó­ domban áll minden épülettel személyesen foglalkozni. Régi és új épületekkel, a kerítéstől az ólig mindennel. Ott én szolgáltatásképpen megpróbálok az em­ bereknek segíteni. De befolyásolom az új épületek tervezését is, akár úgy is, hogy magam is tervezek és részben úgy, hogy megbízható építészeket viszek oda. A másik két falu, falurész építésére ez nem áll. Ez a kettő - Balatonszabadi és Karancslapujtő - egymáshoz hasonlít annyiban, hogy ezeknek a falvaknak a bővítése a feladat. Új telepek szervezése és tervezése a dolgom. Ennek ellenére a kettő között van egy jelentős különbség. Ez csak annyiból áll, hogy a karancslapujtői munkában már benne vannak azok a negatív ta­ pasztalatok, amelyeket Balatonszabadiban szereztem. Noha az elsőnél is tud­ tam, hogy jól meg kellene szervezni az építést, ez mégsem sikerült, mert nem voltak igazi támogatóim, hiszen a tanács gyenge volt, s mert túl közel volt a Balaton, s ezért erre a területre jórészt siófokiak és még távolabbról jöttek ke­ rültek. Noha a tervezést úgy kezdtük, hogy a lakosságot helyben tartsuk és a szabadiaknak építünk új lakásokat. Hogy ne menjenek el az emberek. Így az eredeti cél lényegében megbukott. Éppen a társadalmi koncepciónk. Karancslapujtőn nem így van. Itt a termelőszövetkezet nagyon keményen tartja kezé­ ben ezt az ügyet. Építőszövetkezetet hozott létre és azt mondta, hogy a szán­ dék nem csupán a lakosság megtartása, hanem az is, hogy aki Salgótarjánból ki akar költözni, mert elege van a lakótelepi házból, annak is megfelelő szín­ vonalú falurészt építsünk. Itt már egy magasabb színvonalú társadalmi regenerálódási folyamatot is végiggondoltak. Gergely Sándor előre tudta, hogy így szeretné csinálni. Ezért ezt társadalmilag - a dramaturgia szempontjából érettebb vállalkozásnak látom. �- Nem ugyanez történik Szabadiban is? Hiszen a máshonnan betelepültek segíthetik a falu megmaradását, megújulását? - Karancslapujtő csak most kezdődik és még nem tudom, hogy mi lesz a vége. Szabadiban már kirajzolódott a végleges formáció. A telkek Szabadiban először a helyiek kezébe kerültek és csak azután jutottak át mások tulajdo­ nába; pincérnek, benzinkutasnak, és sokféle olyan emberhez, aki nem ott la­ kik. Mondom, a szabadi építkezést erősen befolyásolja a Balaton közelsége és az a rendelkezés, hogy az üdülősávban nem lehet építkezni. Mint várható volt, ez az üdülősáv eggyel kijebb helyezkedik majd. Ahogy Budapestet, ugyanúgy a Balatont is körül fogja venni egy agglomeráció. Egy újabb üdülőövezet. Az emberek így térnek ki az építési tilalom elől. Talán így Szabadi is életképe­ sebb lesz. Csak kérdés, hogy az idegenforgalomból való élést életnek lehet-e nevezni. A településeknek és az emberi közösségek megújulásának belülről kel­ lene létrejönni. Nem állítom, hogy az idegenforgalom lehetetlenné teszi ezt a belső megújulást. Lehet, hogy szükség van egy ilyen külső impulzusra. - Kanyarodjunk vissza a karancslapujtői építkezéshez. Miért hívtak oda té­ ged? Milyen lesz ez az új falurész? Elkülönül vagy szervesen beletartozik a régi faluba? - Először is a telepítés a legdöntőbb. Ide készült egy rendezési terv, amely Karancslapujtő mellé, egy tulajdonképpen mocsaras vidékre telepítette volna a falu folytatását. Két falu közötti országút melletti területre. Amikor odahív­ tak, azt mondta Gergely Sándor, jelöljem meg, hogy merre bővítsük a falut. Akkor néhány helyet megmutattam, amit ő jónak látott. Aztán találtunk egy olyan területet, amelyik nem ez a mocsár, hanem az efeletti rész, közvetlenül a jelenlegi falu mellett. Építésre abszolút alkalmas, jó napos, szélvédett, kagy­ lószerű, gyönyörű területről van szó, amelynek ráadásul az alján egy régi er­ dei út is megy. A faluból egyenesen ide. Mi erre a területre adtunk aztán egy beépítési tervet. Tehát a telep, amit építünk, az nem telep, hanem a falu egye­ nes folytatása. Továbbá ezen a „telepen” úgy helyeztünk el egy élelmiszeráruházat és egy közösségi házat, méghozzá a két póluson, hogy az általános élelmiszerüzlet ne csak ezt az új falurészt lássa el, hanem az eddigi falunak azt a felét is, ahol ilyen üzlet nincs. A kettő között ez is egy kapocs. Vala­ mint úgy adtuk meg a tervet, hogy az a későbbiek folyamán hogyan bővíthető tovább. Ez tehát a telepítés. A cél az, hogy megpróbálunk minden tekintetben szer­ vesülni a régi faluhoz. A másik kérdés az, hogy milyen legyen egy porta, s ezek a porták egymáshoz hogyan viszonyuljanak. E munka során valahogy meg kell oldani a mezőgazdasági életvitel mai gondjait. A termelőszövetkeze­ tek tevékenysége erőteljesen külterjessé vált és szolgáltató vállalatokként a magánportákat keményen működtetik. Egy porta ma újra az esetek nem elha­ nyagolható részében gazdasági egység. Ez a folyamat a következő tíz évben még inkább erősödni fog, hiszen például az állattenyésztésben ma már ez a járható út. S egyre több földet adnak ki bérbe, így a családok és a porták egyre inkább megint gazdálkodók lesznek. Ugyanakkor a porták kialakítására egy kispolgári idill a mérvadó, amelyet a városiasodás erőltetett folyamatának végtermékeként értékelek. Elhitették a mezőgazdasági környezetben élőkkel, hogy ez a jó. Pedig ezek az emberek már nem parasztok, szó sincs erről, ha­ nem olyan alkalmazotti réteg, amelyik ugyanúgy termeli meg a javait, mint a 16 �fusizó munkás. Mint a három állásban dolgozó értelmiségi. Amikor a tervező ilyenkor megpróbál egy új falurészt tervezni, akkor szembenéz egy szerintem progresszívnak nevezhető gazdasági folyamattal, s szemben áll egy abszolút reakciós, retrográd kispolgári idilllel, amely az emberekben igényként jelenik meg. - Ez nem belső igény, csak a meglevő minta követése. Ilyen idillt látnak. . . - Igen. Az előszobás, két nagyszobás, fürdőszobás, konyhás, kamrás lakás a minta. Ennek általában oldalt vagy hátul van a bejárata. Arra vágynak te­ hát, olyan legyen a lakás, mint egy városi kispolgáré. A mindennapi élet konf­ liktusai azonban arra kényszerítik az ilyen lakásban élőket, hogy műanyag tetőkkel vagy mással, valamilyen irányba kibővítsék ezt a házat. S ott létre­ hozzanak egy félig verenda, félig raktár vagy félig összejövetelekre alkalmas helyet. Ez végül is jobban működik, mintha nem lenne. Valami olyasmi, mint egy primitív nyári konyha. A kockaházakat addig toldják-foldozzák, amíg lesz egy nyári konyha, ahol élni lehet. Az emberek tehát az ideologikus és vizionári us manipuláció és a mindennapi szükségletek között kínlódnak. Azt mondha­ tom, hogy általában a sematikus tervek és általában az építészek nem hajla­ mosak és nem is alkalmasak e konfliktushelyzet megoldására. Noha a megol­ dás rendkívül egyszerű. Szerintem a régi háromosztatú parasztház a lehetsé­ ges megoldás, amelyik nem véletlenül alakult ki, mert van középen egy nagy pitvarral ellátott lakókonyha. Ennek egy gangos változata, de ez most mellé­ kes. Tehát a ház kellős közepén van egy olyan tér, ahol főznek, ahol az anya tartózkodik, s ahol még van egy fekvőhely is. Ahonnan jobbra-balra nyílnak a szobák vagy az egyik irányba szoba, a másikba egy kamra. Így a háromosz­ tatú alaprajzhoz nyúltunk vissza és azt mondtuk, hogy ebből a régi lakókony­ hából egy nagy lakóelőteret kell csinálni. Nincs előszoba. A lakóelőtérből egyik irányba nyílik egy konyha, közvetlen kapcsolatban az előtérrel, amely­ nek központjában van egy nagy kémény és nyitott tűzhely vagy kandalló, vagy valami ilyesmi. A tűzhely mögött indul fel egy lépcső a padlástérre, ahol a hálószobák helyezkednék el. S lent a földszinten tehát létrejönnek a mindennapi nappali életnek megfelelő helyiségek csoportjai. Nem feltétlenül kötelező ez a szerkezet, de ezt tartom a legjobbnak. Ez az a kompromisszumokból kialakult alaprajzi rendszer, amely tartalmaz egy időtlen, természetes hagyományt. Ám ezt nem esztétikai szempontból fogom fel, hanem a mindenkori szükségletek szubsztrátumaként. Ez a népművészet. Ehhez hozzájönnek azok a mai igények, amelyek nem egy kispolgári, hanem egy jó értelemben vett polgári, nagypol­ gári alaprajzot eredményeznek. Nem egy szűk előszobát tervezünk tehát, ha­ nem egy nagy lakóelőteret, ahol az egész család össze tud jönni. Ami meleg, amiben sok a fény, s innen nyílnak a helyiségek. Az alaprajz tehát nem egy analízis, mert az élet költözik bele. Ami pedig az épület formáját, anyagát jelenti, visszanyúltunk a palóc ha­ gyományokhoz, mert itt palóc földön talán az ország leggazdagabb építészeti hagyománya található. Ma már ez a hagyomány gyakorlatilag nem létezik. Már azért sem, mert Palócföld nagyobbik része Szlovákiához tartozik. Amikor én ezzel a tervvel foglalkozni kezdtem, átmentem Szlovákiába is az egyik kol­ légámmal, hogy mi látható ott ebből a hagyományból. De erről nem akarok beszélni. Viszont van egy zseniális, időben elkészített nagy gyűjtőmunka Ma­ gyarországon. Ez a Malonyai-féle gyűjtés, amely a múlt század hatvanas évei­ ben kezdődött. Így a palóc anyag nagyon szépen megmaradt. Ebben a gyűj- 17 �KARANCSLAPUJ TŐ, Földszint alaprajz 18 *PALÓC F A L U " , CSALÁDI HÁZ �tésben olyan tizenkilencedik századi vakolatmintákat találtam, amelyek egy­ szerűen hihetedenek a számunkra. Olyan emlékeket őriznek meg, amelyekre nem tudom hogyan lehet emlékezni. Pálmaleveles oszlopfejek, melyek töve emberi fejeket mintáz. Ezek a minták térbeli tárgyak leképezése síkban. Egy ilyen mintát kiemeltem, s visszacsináltam térbelivé. Ez egy elterjedt homlok­ zati dísz volt, amiről kiderült, hogy felfoghatom térbeli struktúrának. S ebből a struktúrából készítek épületszerkezetet. Megterveztem már három ilyen pa­ lóc házat is, kettőt szolgálati lakásként a téesznek és egyet pedig egy új meg- 19 �rendelőnek. Ezekben a házakban a valamikori vakolatminta megjelent faszer­ kezetek formájában, amelyekből modelleket csináltunk és be is mutattunk az embereknek. Ez nem azt jelenti, hogy minden ház ilyen legyen. Nem kötelező minta ez. De így próbáltam meg a népművészeti minták emlékezetével eljut­ ni egy olyan univerzális hagyományanyaghoz, gondolkodásmódhoz, amit ha összehasonlítok a háromosztatú alaprajzzal és a palóc hagyományt összeszer­ kesztem ezzel a háromosztatú struktúrával, akkor ebből létre kell jönni egy olyan épületnek, amelyik a huszadik század végén a szerves építészet példá­ ját adja. Ez megfelel annak az igénynek, amit annak idején úgy fogalmaztak meg nekem, hogy palóc falut tervezzék. Egy régi palóc falut nem lehet ter­ vezni, mert az történelmi anakronizmus. Ha csak a formákra vagy a homlok­ zati díszítésekre gondolok. A hagyományt úgy lehet tehát a szerves építészetbe beleépíteni, hogy egy rendkívüli mélységű népművészeti emlékezés anyagát kell szervesíteni. Megjeleníteni a huszadik század végén. Ennek a századnak is szüksége van emlékezetre. Fantasztikus, hogy sokszor mennyire elvágják az emlékezet szálait. Nem is elsősorban Magyarországra, hanem Afrikára gondolok. Vagy Indonéziára. Vagy azokra a helyekre, ahol a nemzetközi imperializmus a legkeményebben dolgozik, eszméletlen tőkével és óriási áldozatokkal. Ez a tőke természetesen soha nem ideológiamentes. Azzal kezdik, hogy az emlékezetet tönkreteszik. Ha valamit kell tenni a hu­ szadik században, akkor az éppen az emlékezet újfajta felélesztése. Abszolút pontos feltámasztása. Ez a dolog egyik oldala, a másik viszont az, hogy el kell jutni a tények világáig. A televízió, az újságok és más eszközök különös vizionáriussága helyett egy, a tényeket meglátó, immaginatív gondolkodásra van szükség. Ez a palóc faluterv ennek a két tényezőnek az együttes megva­ lósítása óhajt lenni. Az ilyen házakkal, az eddigi tapasztalatom szerint, az em­ berek rendkívül elégedettek. Tudnak benne élni, nem úgy, mint a korábban kialakult kispolgári idillben. Ez a kispolgári idill azonban mérhetetlenül erős, tudniillik, hagyománnyá vált. Magyarországon ugyanis az elmúlt harminc év­ ben a városiasodás volt a felemelkedés egyetlen programja, amit az emberek­ nek mondani tudtak. Ez valahol nem más, mint egy primitív városiasodás. Ez a manipuláció nem vezet nagyon messzire, mert ez a népi-urbánus vitának az egyik nevetséges és felháborító kis része. A paraszt elé a várost állították mo­ dellként, és amikor a város és a falu közeledéséről papoltak nekünk, lénye­ gében semmi másról nem volt szó, mint a falu fölszámolásáról, amely az egyik stabil bázisa ennek az országnak. Gyökértelenné, s emlékezet nélküli tö­ meggé kell avanzsálódnia a magyar parasztnak. Ez nem alternatíva. Ez szisztematikus tönkretétele az országnak. Ezzel szemben én azt állítom, hogy aki egy bizonyos helyen él, annak a helynek és saját maga történetének megfelelő körülményeket kell tudni teremteni. Fütyülök tehát a városra, noha a várost rendkívül fontosnak tartom. Magam is városban élek. Nem arról van szó, hogy a városi élet ellen akarok beszélni. Csak ez nem az a város, amit elképzeltek. Ez egy altatóváros csak. Igazából nem is város. Ennyit tehát a karancslapujtői tervekről. Amit idáig a tervekből láttak azok, akik építkezni akarnak, mindaz nagyon tetszett. Természetesen a házakat nem egyedül fogom csinálni, hanem egy nagyobb építészcsapattal, mint Szabadiban is. Ami már eleve ga­ rancia arra, hogy különböző épületek lesznek ott. A „telep” különböző, s vál­ tozatos lesz. Arra szeretném az építészkollégáimat rávenni, hogy próbáljanak meg ők ugyanilyen mélyen elmerülni a palócság kultúrájában és más oldal­ ról felhozni valami olyasmit, ami eltér az általam elképzelttől. A palóc falu így mindenképpen a szerves építészet eredménye lesz. 20 �KARANCSLAPUJ TŐ, " PALÓC FALU" 21 �N A G Y ZO LTÁN Erotikus mesék N épünk mindig nagy vonzódással, ötletgazdagsággal, csillogó fantáziával, kifogyhatatlan humorral beszél a testiségről. A tém a kedvelésének magya­ rázata az a természetes életszemlélet, mely szerint a testiség, a nemiség az élet teljességének egyik legfőbb alapelve, alapvető ösztön, mely kiirthatatlanul ott lakozik az emberben, biztosítója az élet szakadatlan továbbvitelé­ nek. Ugyanakkor bennük él talán éppen ezeréves keresztény erkölcsünk hatásaként - az a felfogás, hogy a testiség, a nemiség valamiképpen szé­ gyenteljes cselekedet, még az erotikus történetek elmondása és hallgatása is illetlen dolog. A vonzalom é s a rejtett szégyenkezés különös kettőssége okozhatja, hogy a nemiségről soha nem szólnak kom olyan, csak a komikum eszközeivel. ( Am it komolyan nem mer elmondani az ember, tréfába ágya­ zottan mindenképpen kirukkol vele.) A z előbbiekből következik, hogy az erotikus történeteket csak egynemű­ ek között mesélték, különösen azok durvább, nyersebb változatait. Ellenkező neműek, vagy gyermekek előtt megbotránkoztató volt elmondásuk. N ők kö­ zött csak az enyhébb történetek terjedtek, m ivel az asszonyok, lányok szo­ kásaikban, erkölcsi felfogásukban jóval a férfiak fölött álltak. Ha társasá­ gukban valaki mégis v askosabb történetbe kezdett, leggyakrabban leintet­ ték. A durvább történetek a szabadosabb erkölcsű férfiak között burjánzottak el, például favágók között, az ipari üzemek munkásszállásain, ka­ szárnyákban stb. A legutóbbi évtizedekben az erkölcsök lazulásával, a trágárság terjedésével kidomborodott a történetek obszcén jellege, ugyan­ akkor halványult n yelvi ötletgazdagságuk, szellemességük, csökkent irodal­ mi értékük. A néprajzosoknak másfél évszázadon át mostohagyermekük volt az erotikus mese, a népi kultúra szégyenfoltjának tekintették, feleslegesnek, sőt káros­ nak tartották feltérképezését, kiadása pedig teljesen reménytelennek tűnt. Berze N agy János népmese-katalógusa említ ugyan jó néhány erotikus me­ sét, de a kényesebb részleteket szeméremből latinul írja. A legutóbbi évek­ ben válik egyre inkább m eggyőződésssé, hogy ezek a történetek az általá­ nos néprajzkutatás szerves részét kell, hogy alkossák, a népi kultúrának nem mindenképpen szégyellniv aló termékei, esztétikai értékük tagadhatat­ lan, kisebb finomításokkal kötetekben is napvilágot láthatnának. A z erotikus mesék a tündérmesék ellenhatásaként jöttek létre. N em a földhözragadt ember csodálatos vágyait, álmait fejezik ki, hanem a való világot ábrázolják: ilyenek vagyunk. N em finom ak, soha nem a költőiség szféráiba em elkedők, hanem inkább nyersek, triviálisak. Hőseik nem ere­ jükkel, segítőkészségükkel, kitartásukkal érik el céljaikat, hanem ravaszsá­ gukkal, gyakran alantas fortélyokkal. E llen feleik nem nagy erejű szörnyek, emberfeletti tulajdonságokkal bíró mitikus alakok, hanem együgyű, bugyuta, naiv, könnyen félrevezethető figurák. 22 �Jellemábrázolásukban, cselekményükben mindig a komikum eszközeivel élnek, tehát túloznak. Szívesen építenek a helyzetkomikumra, a félreérté­ sekből származó komikumhatásokra, de a jellemkomikum is helyet kap a mesékben. A túlzás felfokozásával gyakran elfutnak a népi abszurdig, a groteszk ábrázolásig, a hiperboláig. K ed velt műfaja az erotikus történetek­ nek a paródia. A csodákban már nem hívő, a tündérmeséken már csak mo­ solygó felnőtt parodizálja a gyermekkorában áhítattal hallgatott meséket. Csodás hősök helyett alantas figurákat teremt, a légies cselekményt a fö ld ­ re rántja, ugyanakkor a tündérmesék eszköztárát felhasználja, s új műfajt teremt. A z erotikus mesék közül legszolidabbak az erkölcsi célzatú történetek, melyekben a házasságtörés játssza a főszerepet. Ezekben az asszony csak látszólag megy bele a csábításba, s a csábítónak bűnhődnie kell megcsúfo­ lással, testi szenvedelm ekkel, esetleg halállal (Pórul járt szerelmesek B N 1726). A meseparódia klasszikus példája a Nemet mondó királylány (B N 1566), amely az Odisszea egy kis elemére épül. Em lékezetes az O d isszeának az a részlete, amikor a főhős vándorlásai során a küklopszok, az óriások fö ld ­ jére vetődik társaival. Odisszeusz találkozik az egyszemű óriással, s ma­ gát Senkinek nevezi. Ezzel a csellel menti meg végül önmaga és társai éle­ tét, hiszen a megvakított óriás csak azt tudja kiabálni a többi óriásnak, hogy őt senki sem bántotta, így nem sietnek segítségére. A nemet mondó ki­ rálylány meseparódiában, a hős a királyi palotába jutásakor erotikus hang­ zású neveket mond, mikor kiléte felől érdeklődnek. Bejut egészen a király­ kisasszony szobájáig, és az ártatlan lányt alantas fortéllyal magáévá te­ szi. A félrevezető nevek megzavarják az öreg királyt, a királynét, az őrö­ ket és a hősnek senki nem áll útjában távozásakor, ép bőrrel megússza életének nagy kalandját. A paródia tökéletes: az Odisszeuszban a főhős magasztos célért, önmaga és társai szabadulásáért ravaszkodott, ellenfele nagy erejű óriás vo lt; a népmesében a hős alantas célért folyamodott csel­ hez, egy ártatlan leány elcsábításáért, ellenfelei bárgyú, hiszékeny emberek. A komikum legszélsőségesebb eseteire, a népi abszurdra számos példát idézhetnénk az erotikus m esékből. Ezekben a bárgyúságnak, az együgyűségnek olyan magas foka csillan fe l előttünk, mely felborít minden józan logi­ kai konvenciót, annyira meghökkentő, páratlan, hihetetlen. A magzat, akinek nem volt szeme című történetben a fondorlatos pap azzal ijeszti meg az áldott állapotban lévő együgyű asszonyt, hogy a magzatjának nincsen szeme. K éri, látogassa meg a parókián, m ajd ő csinál sze­ met a magzatnak (abszurd ötlet). Persze, hogy élvezetes délutánhoz jut a takaros fehérszemély jóvoltából. Otthon a férj tudomást szerez az esetről, s meghökkentő a bosszúállása: kivágja a tisztelendő egész birkanyájának a szemét. Csináljon a pap új szemeket az állatoknak, ha az ő magzatjának tudott csinálni. A népi komikum kedveli a groteszk hatásokat. A komikum és a borza­ lom keveredik az Átváltozó halottban (B N 1537). A bányász férj késő es­ te édes kettesben találja la feleségét a fiatal, vérbő pappal. Hirtelen harag­ jában végez szerelmi vetélytársával, m ajd el akarja terelni magáról a gyil­ kosság gyanúját. Tudja, hogy a falu csordájában van egy hamis bika, ezért a holttestet kora hajnalban a parókia kapuja elé állítja. Számítása beválik, a halott papot a bika felökleli, s most már a csordás érzi magát bűnösnek a 23 �tisztelendő haláláért, ő akar szabadulni a holttesttől. Ettől kezdve, az alap­ motívum ismétlődik újból és újból. A holttest máshoz és máshoz kerül, s félreértések miatt a szereplők vétkesnek hiszik magukat, holott ártatlanok. Egyetlen céljuk aztán, hogy a holttesttől megszabaduljanak, a véres tettet más nyakába varrják. A z abszurd a népi komikumban nem ismer határokat, s eljut a hiperbo­ láig. A férjet kereső királykisasszony című történet ennek egyik legpregnán­ sabb példája, melyben a "nemi szervek mérhetetlen nagysága adja a komikus helyzetek egész sorát. A királykisasszonynak olyan nemi szerve van, hogy amikor elindul sétálni, „hat szekér viszi utána, tizenkét villás meg gyűri a szőrt” . Persze, hogy nem akad egy ideig neki vőlegény. V égül egy öregaszszony ajánlja be három fiát vőlegénynek, a kanászt, a gulyást és a csikóst. A legényeknek olyan szerszámuk van, hogy az őrzött állatokat azzal kerí­ tik körül. A féktelen nagyítás még csak fokozódik az utolsó részben, ami­ kor a lakodalom után a muzsikusok bejutnak a királylány nemi szervébe, s az egyik az elhagyott vonóját keresi. Kószálás közben egy csikóssal talál­ kozik, aki leinti: „N e keresd, more, mert én egy éve keresek benne egy elveszett csikót, mégsem találom” . A P Ó R U L JÁ R T S Z E R E L M E S E K (BN 1726.) A faluban a legszebb asszony a suszterné volt, hát sokan legyeskedtek körülötte. Egyszer is, ahogy megy az üzletbe, összetalálkozik a plébánossal. - Hová megyen, szép asszony? - A boltba indultam, veszek ezt, azt. - M agát már régóta figyelem, szép asszony, tetszik nekem. Mikor talál­ kozhatnánk kettesben? - A k ár este fél nyolckor is lehet. A z uram a vásárra megy a csizmák­ kal, a cipőkkel, nem lesz itthon. Hű, örült a plébános. No, de volt a plébánosnak két káplánja, két tanulója, azokkal is össze­ találkozott a suszterné. Jö tt az egyik, megszólította kedvesen: Hová megyen, szép asszony? • Csak ide a boltba. - Hőj, nagyon tetszik maga énnekem, mikor találkozhatnánk? - A kár ma este is nyolc órakor. Nem lesz itthon az uram, a vásárra készül. Hazafelé menet meg a másik káplán került az útjába. - Hőj, szép asszony, mikor találkozhatnék magával? - A k ár ma este is fél kilenckor. Nem lesz itthon az uram, megy a v á ­ sárra. Hő, örültek mind a hárman, de egymás szerencséjéről nem tudtak, nem árultak el semmit egymásnak. A suszterné meg mindent elmondott otthon az urának. - No, csak hadd jöjjenek, jól zsebeld meg őket, hadd fizessenek. Majd én kihúzódok a fáskamrába, és mire nekikészülődnek a szerelmeskedésnek, bent leszek. Ú gy is volt. Fél nyolc tájban kopogtatott a plébános. 24 �- K i az? - Én vagyok a plébános - suttogott kívülről erisszen be, szép asszony! - E gy pillanat, plébános úr. Bejött a pap, a suszterné meg takarított éppen, az edényeket moso­ gatta. A pap meg türelmetlenkedett: - Ja j, szívemnek szép szerelme, jöjjön az ölembe! - M indjárt elvégzek, addig vetkezzen le, az ágy fel van bontva, bújjon bele! A pénzt meg tegye csak az asztalra! Óóóój, nekilátott a plébános! Hosszú reverenda volt rajta, nem is gombolgatta, csak szakította, a gombok pattogtak mindenfelé. Sietett, csakhogy mőné előbb levetkezzen. - Jöjjön már, jöjjön már, szép asszony! - M indjárt megyek, de zörögnek az ajtón. - Jój, ki az? - Biztosan az uram jött vissza. Kiszólt az asszony: - K i az? K i zörög? - Visszajöttem, feleségem, mert egy pár csizmát itthon felejtettem. A pap meg az ágyból: - Jó j, szívemnek szép szerelme, hová bújjak? - Másszon be az ágy alá! Bebújt a pap szűzanyameztelen. Ahogy az ember bejött, azt mondja: - Hej, te asszony, mégsem indulok el ilyen későn, elég lesz hajnalban is. - Jó l van, akkor feküdjék le! Ledőlt az ember ruhástól az ágyra. - Ju j, asszony, de csíp a bolha ebben az ágyban! - Ugyan, hogy csípne, te ember! - D e bizony, tele lehet az ágy alja bolhával, ott feküdt a kutya. A z ember fogta a masináról a fazék forró vizet, bezúdította az ágy alá, jól leforró zta a plébánost. Mint aki jól végezte dolgát, indult vissza a fáskamrába, mert nyolcat ütött az óra. Jött a káplán, zörgött az ajtón. - K i az? K i zörög? - Én vagyok, szívem szép szerelme, engedjen be! - suttogta kívülről. Beengedte. - No, tegye le maga is a pénzt az asztalra! Ahogy kiolvasta a káplán a pénzt, biztatta az asszony: - Vetkezzen le, káplán uram, dőljön az ágyra, mindjárt megyek én is. A z is iparkodott lefeküdni, az ágyból meg csak mondogatta: - Jöjjön már, jöjjön már, mert megveszek érte! No, de zörögtek az ajtón. M egijedt a káplán: - Ja j, szívemnek szép szerelme, ki az? - Biztosan az uram jött vissza valamiért. - Jó j, hová bújjak? - Húzza meg magát az ágy alatt, úgyis visszamegy ő mindjárt! Bebújt a káplán, csupa víz volt az ágy alja, és ott feküdt egy meztelen ember. No, mindegy, nem tudott mit tenni, maradt veszteg, mert jött a gaz­ da. - Miért jöttél vissza, ember? 25 �- Itthon felejtettem egy pár csizmát. D e már megéheztem, teríthetnél asztalt. - Jó l van, egyél. Jóllakott a suszter, és azt mondja: - Nem mozdulok már én ki a házból ilyen sötétben, inkább lefekszem. Lefeküdt, de csak hánykolódott. - Hej, de sok bolha van ebben az ágyban, valamit csinálnom kell velük. Úgy is van forró víz a masinán, aztán puff az ágy alá, mert éjjel nem tu­ dok aludni. Úgyis tett, leforrózta a káplánt, aztán nyugodtan kiballagott a fáskam­ rába. Fél kilenckor zörgött a másik káplán, beengedte a menyecske. - No, szívem szép szerelme, eljöttem. - Jó l van, tisztelendő úr, tegye le a pénzt, megyek én is mindjárt, csak vetkezzen. A z is levette magát az ágyra, de már zörögtek is az ajtón. - Ja j, szívemnek szép szerelme, ki lehet az? Hová bújjak? - Biztosan itthon hagyott valam it az uram. Bújjon az ágy alá! Bebújt, látta a meztelen embereket, de mit tudott tenni, helyet szorított magának, meghúzódott csendesen. No, azt is leforrózta a suszter ammód, mint a másik kettőt. Ott voltak meghalva az ágy alatt. Gondolkodik a suszter, mi legyen velük, mi legyen velük. - Tudod mit, asszony? Van a falunkban egy bolondos ember, majd beszélek vele, hogy hord­ ja el a halottakat a folyóba, majd elviszi őket a víz. Úgyis volt, elment hozzá. - No, van egy jó alkalom, megfizetek érte rendesen. Egy óra hosszára való munka az egész. - Micsoda? - Gyere el, majd meglátod! Elmentek. A gazda megkínálta pálinkával a vendéget, és elmondta a teendőket. - D e egy kukkot sem senkinek! Ott van a zsákban a pap, te csak beha­ jítod a folyóba. Mikor visszajössz, markodba nyomom a pénzt, amiben meg­ egyeztünk. A vállára kapta a bolondos ember a zsákot, meg sem állt vele a folyóig. Jött visszafelé fütyörészve. Mikor a házhoz ért, megint ott látott egy zsákot a falhoz támasztva. Belenézett, hát benne volt a reverendás. - E j, hát hamarébb hazaértél tőlem? Hogy lehet ez? A gazda meg rábólintott: - Bizony visszajött, ugatta a kutya is. N o, fogta a bolondos ember a zsákot, azt is a folyóba vitte. - N o, jó messzire hajítalak, hogy ne gyere vissza. D e, amikor visszajött, ott volt megint a zsák a falnál benne a pappal. - Hőj, ez mégis sok! N o, megállj, majd kibabrálok én veled! K övet kötött a zsákra, hogy a víz jól a mélybe sodorja. Reggel lett, ahogy végzett a munkával. A z emberek már a hajnali misére gyülekeztek, de a papnak semmi nyoma. - Mi van a papunkkal? Egyik sem jön? 26 �A szomszéd faluba küldtek egy fullajtárt, hozzon papot, ha az övék el­ tűnt. Hozott is az csakhamar egy szép hintóval. A bolondos ember meg ép­ pen akkor ballagott hazafelé. Ahogy a papot meglátta, a kezébe vett egy dorongot, megfordította egyszer-kétszer: - Hőj, az anyád mindenét, azért jársz te olyan gyorsan, mert szürke lo­ vak visznek! Erre aztán jól fejbe kólintotta a másfalusi papot, hogy alig tudták fello­ csolni. Adatközlő: Fekete István sz.: 1908 Karancskeszi-Marakodi (Nógrád m. 1977.) A M A G ZA T , A K IN E K N EM V O LT SZ EM E Volt egy szép menyecske, aki boldogságban élt az urával. Egyszer még nagyobb lett a boldogsága, mert gyermeket hordott a szíve alatt. Egyszer elment gyovonni, mert valami nagy ünnep közeledett. A papnak nagyon megtetszett a szép menyecske. Azt mondja neki: - Ja j, szép menyecske, szép menyecske, látom, boldog állapotba került, de nagy baj van! - Micsoda, tisztelendő úr? - Édes gyermekem, a magzatodnak nincsen szeme. - Ja j, tisztelendő úr, mit csináljak? M it csináljak? - Édes gyermekem, megcsinálom, emiatt ne főjön a fejed. Mise után megcsinálom a gyermek szemét, gyere el a parókiára! Mise után ment a menyecske a paphoz, az meg jól elszórakoztatta, meg­ csinálta a magzat szemét az ágyban. Otthon a menyecske mérgesen csapta az ajtót. Azt mondja az ura: - M iért csapkodod az ajtót? Mi ütött beléd? - Hogyne csapdosnám, ha el nem megyek gyovonni, a gyermekemnek nem lesz szeme. - Honnan veszed ezt, asszony? - A tisztelendő úr mondta. No, de segített rajtam, ledőtött az ágyába, csinált a gyermekemnek szemet. Így lett szeme, kend meg azt sem tudott csinálni. - Jó l van, édes feleségem, ne dühöngj, csillapodj! Bezzeg dühöngött az ember magában. Azon törte a fejét, hogy tehessen ki a pappal. Gondolt egyet: - Van a tisztelendőnek elég birkája, az éjjel mindnek kiszúrom a szemét. Hadd csináljon azoknak is, ha a feleségem magzatjának tudott csinálni. Ú gy is lett. Belopakodott a birkaólba, aztán az éles bicskájával kiszúrkálta mindnek a szemét. Másnap a pap a prédikációjában a fájdalmáról beszélt. Száz pengő ju­ talmat ígért annak, aki nyomra vezeti, ki bánt el a birkáival. A szegény ember meg hallott mindent, hát mise után odasodródott a tiszteletes mellé. - Tisztelendő úr, ide a száz pengőt, tudom, ki volt a tettes. - Biztosan? - Mérget vehet rá. Kiszámolta a pap a száz pengőt, aztán elrikkantotta magát a szegény ember: 27 �- N o, tisztelendő úr, én voltam a tettes. H a maga a feleségem magzat­ jának tudott szemet csinálni, csináljon a birkáinak is! Adatközlő: G ajd ár Béláné sz.: Galcsik Erzsébet 1923. Zagyvaróna (Nógrád m. 1979.) A Z Á TV Á LTO ZÓ H ALO TT É lt egy fiatal házaspár. A z ember éjjelre járt a bányába, addig meg az asszony a fiatal papot fogadta. No, de csakhamar gyanút fogott az ember. Egyik este úgy tett, mintha munkába indulna, de csak a kapuig ment. Onnan visszahúzódott az élősövény mellett, majd felmászott az ablakuk alatt lévő nagy almafára, onnan leskelődött, mi fog történni. A felesége hozzákezdett a konyhában a sütéshez-főzéshez, mintha lagziba készülne. Feltette a zsírt a masinára forrni, hogyha jön a főúr, meg tudja vendégelni. Egyszer csak a kert felől meghallotta az ember a suhogást, csakúgy csapta a pap a reverendát, surrant be az ajtón. Mondta neki a menyecske: - Ja j, kedvesem, még nem készültem el, sehogy sem állok. Vesse magát addig kényelembe! A pap ledőlt a dikóra, de fáradt volt, rögtön elnyomta az álom. Hanyatt feküdt, a száját eltátotta, horkolt rettenetesen. A menyecske meg sürgöttforgott, többször kiszaladt a kamrába lisztért, tojásért, mit tudom én, miért. A z ura meg azalatt lemászott az almafáról, belopózott. Felkapta a forró zsírt a masináról, belezúdította a pap tátott szájába. A z asszony csak akkor ment be, mikor a szeretője már fuldoklott a zsírban. - Ja j, forgósteremtette, te ember, mit tettél? Vége az életünknek, téged ezért felakasztanak! - N e törődj vele, asszony, van a faluban egy rettenetesen hamis bika, majd segít az rajtunk. Elvitték a holt papot egy talicskán a parókia kapuja elé, szépen odaál­ lították. A gulyás nagyon korán hajtott másnap, majdnem sötétben, a bika meg mindig a gulya elején járt. Meglátta a papot, nekiment, összevissza tapos­ ta, törte. A csordás a végén ment a marhának, mire odaért, ott feküdt a pap kinyúlva. - Hej, vége az életemnek, mi lesz velem, hova tegyem a papot, mert engem felakasztanak. Ejnye, ejnye, biztosan menni akart valahová a főúr, aztán a bikám tönkretette, jaj, jaj! A parókia előtt rettenetes nagy fű nőtt, lábánál fogva odahúzta a holt­ testet, betakarta a fűbe. Megnyugodott aztán, továbbhajtott, végezte a dol­ gát. Déltájban eszébe jutott az útkaparónak, hogy le kellene verni a dudvát az útpartból. A falu végéről kezdte a kaszálást, pontosan a pap kapujától. A lig suhintott egyet-kettőt, mikor megakadt a kaszája. - M i az ördög már ez? Látja, hogy egy reverendadarab maradt a kaszáján. Jobban odanézett, hát a papba vágta a kaszáját. - Uramisten, vége az életemnek! A főúr a nagy melegben kijött ide hűsölni, és agyonkaszáltam. M it csináljak vele, hová tegyem? 28 �Kaszált egy csomó füvet, betakarta a holttestet, hogy ott püffedt estig a napon. Estefelé ment érte. A vállára vetette, vitte a harangozó kertjébe. Sok al­ mája volt a harangozónak, nagyon őrizte, mert lopták a cigányok. A z út­ kaparó a halott nyakába akasztott egy vászontarisznyát, vetett bele hat-hét almát, és felültette egy alacsonyabb almafára. Észrevette a harangozó kutyája a mozgást a kertben, szaladt elfelé, csa­ holt erősen. A harangozó meg usgyi a kertbe egy nagy bottal. Meglátta a holt papot az almafán, a tarisznyával a nyakában. Nem sokat teketóriázott, odavágott neki amúgy magyarosan. A pap lefordult. - Hű, vége az életemnek! A főúr biztosan ki akarta próbálni, mit csiná­ lok az alm atolvajjal, és agyonütöttem! M it csináljak vele, Uramisten? N o, kihirdette a harangozó másnap, hogy cigánygyovonás lesz. M ind­ egyikhez elházalt, hogy okvetlen menjenek gyovonni. Mentek is csomóstól, ott állongottak az előtérben. D e az asszonyok nem olyanok, mint az embe­ rek, mindig furakodnak, tolakodnak. Először egy nagy cifra menyecske ment be gyovonni, letérdepelt. Akkor­ ra már felöltöztette a papot a harangozó rendesen, a stólát is a nyakába akasztotta. Kipóckolta, hogy csakúgy dülledtek a nagy szemei. Letérdepelt elébe a menyecske, meghúzta a stólát a nyakán, hogy megcsókolja. A stóla nem engedett, a menyecske magára rántotta a papot. Megijedt aztán, elsivalkodta magát, sivalkodott szakadásig. K ivel a sok fiatal cigányember nem győzött csodálkozni. - Mi baja ennek a szegény asszonynak? Berontottak. Hát látják, hogy a menyecske a földön, a pap meg ott hem­ pereg rajta. Mérgükben ütni-verni kezdték a papot, azt hitték aztán, hogy ők verték agyon. Adatközlő: Mihály Józsefné sz.: Murányi É va 1934. Zabar (Nógrád m. 1978.) A LEVEG Ő BŐ L ÉLŐ LÁN Y Valam ikor élt a faluban egy jómódú parasztlegény, volt annak ökre, szamara, lova, disznaja, minden, de annyira zsugori volt, hogy még magá­ tól is sajnálta az ételt. Ahogy belekerült az időbe, mondogatták neki: - M iért nem nősülsz már meg? - Hát azért nem dolgozom, hogy valakinek a lányát eltartsam. - Hogyhogy? - Mert magam sem eszem annyit, amennyit megennék, hadd maradjon több. - Hát, milyen lányt akarsz? - Olyat, amelyik nem eszik, mégis megél. No, a falu kerítőasszonyának a fülébe jutott a különös hír, felbiztatta az egyik lányt. - Idefigyelj, férjhez mennél egy jó helyre? - Férjhez ám, de hová, kihoz? - Hát ehhez és ehhez a gazdag legényhez. 29 �- Nem megy az, mert neki csak olyan lány kell, aki nem eszik, nem iszik. - Ezen könnyen lehet segíteni. - Erre már magam is kíváncsi vagyok. - Reggelenkint kiülsz a padra. Ha erre jár, sóhajtozz jó mélyeket, a ke­ zedet is mozgasd. Ha kérdez, mit csinálsz, mondjad, hogy levegőből élsz. Úgyis volt. Kiment a lány a kispadra a ház elejbe. Mikor arra jött a le­ gény, elkezdte szedni a levegőt jó hangosan. A z meg odasandított: - M it csinálsz, te? - Reggelizek. - Hogyhogy? M it eszel? - Friss levegőt, nem látod? - Mással nem is élsz? - Dehogy eszem, dehogy iszom, reggel megtáplálkozok a jó friss leve­ gőből, azzal egész nap elvagyok. No, arra gondolt a legény, hogy ez a lány lesz az ő felesége, senki más. Megtartották az esküvőt, a lakodalmat. A nászéjszakán persze odavert ne­ ki a legény. Másnap reggel két személyre tálalt a menyecske. Meglepődött az ura: - Minek ide kétszemélyes tálalás? - Ketten vagyunk, nem? - Ketten vagyunk, de azt mondtad, hogy te nem eszel, nem iszol. - Hm, láttál már olyan edényt, amelyik lyukas, mégis megáll benne a v íz ? - Nem. - No, az éjszaka kilyukasztottál, azóta nem tudok levegővel élni, mert kiszalad belőlem. Így lettek békés házastársak. Adatközlő: Tóth Sándor sz.: 19 19. Mátrákeresztes (Nógrád m. 1984.) A FELED ÉKEN Y LEGÉN Y Volt egy szegény asszony, annak meg egy suhanc fia, Jancsinak hívták. Egyszer azt mondja a legény: - Édesanyám, szétnézek a szomszéd faluban, keresek egy szép lányt ma­ gamnak. - V árjál, fiam, megszövöm ezt a tíz rőf vásznat, varrok neked gatyát belőle, ha már olyan nagy legénynek tartod magad. Nem győzte kivárni Jancsi a szövést, bizsergette a vére, elballagott gatya nélkül. No, még azon a napon megismékedett egy takaros lánnyal. Gyorsan telt az idő a lányos háznál, hamar ráesteledett. Mondták neki: - Jancsi, maradj itt éjjelre, ne indulj útnak ebben a sötétben, még rád ijeszt valaki. De Jancsi arra gondolt, hogy nem fekhet le idegen háznál gatya nélkül. - Nem maradhatok, nem alhatok, mennem kell. Akárhogy biztatták, semmi szín alatt nem maradt, nekivágott az éjsza­ kának. Otthon mondja aztán az anyjának: 30 �- Édesanyám, varrjon nekem gyorsan legalább egy gatyát, mert legény vagyok, udvarolgatok. Ha ott marasztalnak éjszakára, nyuszkán maradok. M ondja az anyja: - Jó l van, fiam, leszőttem a vásznat, három rőfből varrok gatyát, a töb­ bit meg későbbre hagyom. Ahogy készen lett, Jancsi nagyon örült a gatyának. M agára húzta, aztán vígan fütyörészve ment a szomszéd faluba. D e nagy izgatottságában meg­ csavarodott a hasa. E gy bokor mögött letolta a nadrágját, de a gatyáról megfeledkezett, hát puff bele abba, nem volt hozzászokva, hogy azt is le kell húzni. Mit volt mit tenni, letolta végül, szépen kimosta a patakban, feltette a bokorra száradni. Ő meg lefeküdt, hogy szundít egyet, míg a ga­ tya szárad. M ár sötétedett, mikor fölébredt. Felugrott nagy gyorsan, szaladásnak a szeretőjéhez, esze ágában sem volt már a gatya. Ahogy a M ariska házához közeledett, meglassította a lépteit. Eszébe ju­ tott, hogy bizony ő már nagylegény, szép gatyája is van. Mihelyt bement, mondta is a lánynak: - No, M ariska, már itt alhatok nálatok, mert nekem is van! - Mi van neked? - Ja j, mi van nekem, mindjárt megmutatom. - No, mutasd, ne csak a szád járjon! Letolta Jancsi a nadrágját térdig, M ariska meg összecsapta a kezét: - Ja j, Szentisten, de hosszú! - E z hosszú? Még hat rőf maradt otthon! M ariska úgy megijedt, hogy kiszaladt a szobából, Jancsi meg akkor né­ zett végig magán. Látta, hogy nyuszkán van, hát szégyenletében fölrántotta a nadrágját és szaladt, szaladt hazafelé. M ég talán most is szalad, ha ha­ za nem ért. Adatközlő: Bartus Józsefné sz.: Szandai Teréz 19 3 1. Herencsény (Nógrád m. 1978.) 31 �KAPROS MÁRTA Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban Népviselet hallatán elsősorban cifra főkötős, sokszoknyás menyecskék képe ötlik fel bennünk. Ez természetes, hiszen az emlékezet által átfogható időben a lányok, fiatalasszonyok öltözete volt a legdíszesebb, legváltozatosabb. De hogyan öltöztették falun a kisgyermeket? Ez szoros összefüggésben állt azzal, hogy mi volt a gyermek értéke a csa­ ládban. A múlt században még általában igen kevés. A módosabbak, szülők­ ke egy fedél alatt élő, három-négy generációs ún. nagycsaládjaiban a sok apró­ ság otthon, a mezőn egyaránt láb alatt volt, akadályozta anyját, nagyanyját a munkában. Még évekbe telik, amíg valami hasznot hozhat a „közösbe” - ha ugyan kiskorában el nem pusztul a korabeli egészségügyi viszonyok mellett. A szegényeknél a megélhetési gondok álltak előtérben. „Letjobban avvót a baj, hogy a koszt keves vót. A gyerek meg mindig ennyi kér. Ruházatra mán nem is jutott szinte” - emlékezett vissza egy idős őrhalmi asszony. Változás csak a századforduló után mutatkozik a tehetősebb rétegnél. A nagycsaládok sorra „szétválakoznak” , a sok gyermek sokfelé viszi a vagyont, s így a család elvesz­ ti társadalmi, gazdasági rangját. Ezért mind kisebb szaporulatra törekednek. S az eggyesgyerek, eggyeslányka melllé annak idején majd hasonlóan „rangos” párt kell találni - ez a gyarapodás szinte kizárólagos módja, mivel földvásár­ lásra vidékünkön ez idő tájt lehetőség alig volt. Ilyen összefüggésben alapvetően megváltozik e rétegen belül a gyermekkel kapcsolatos vélekedés, s - egyebek között - öltözködésére is kezdenek több gondot, pénzt fordítani. Más vetületben ez utóbbi jelenség kapcsolatban áll azzal, hogy megyénk parasztsága e században kevéske tőkéjéből egyre többet fordít fogyasztói javakra, így az öl­ tözködésre is. Ezáltal a ruházat a család gazdasági, társadalmi presztízsének egyik kifejezőjévé válik. Nézzük tehát, miből állt egy apró gyermek „ruhatára” ? Valamikor általános gyakorlat volt vidékünkön is, hogy az újszülött nem kapott ruhát, csak végigpólyázták. Ócska férfigatyából vagy más, sok mosástól megpuhult vászonne­ műből hasítottak egy, kb. pelenka méretű, négyzetes darabot. Erre ráféktették a csecsemőt, bepelenkázták, majd karjait teste mellé igazítván két oldal­ ról, illetve kinyújtott lábacskái felől ráhajtották a textíliát. Végül egy vászon vagy kanavász csíkkal jó szorosan végigfáslizták, egymáson keresztezve a sza­ lag végeit, a vállától a lábfejéig, ahol megkötötték. Erre csak a legöregebbek emlékeznek, ők is csak hallomásból. A századfordulón már ingecskét kapott az újszülött. Az egyszerű, derék­ szögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujjú kising-féling hátul végig nyi­ tott volt, hogy könnyebb legyen a pelenkázás. Emlékezet szerint mindig gyolcs­ ból varrta meg az anya, nagyanya. A hétköznapra szánt darabok nyakkivágása, ujja esetenként csak saját anyagából szabott pánttal volt szegve. Többnyi­ re azonban igyekeztek keskenyebb-szélesebb bolti slingelést használni szegő­ ként az ujjakra, illetve a nyakkivágásnál körgallérszerű, húzott vagy rakott fodrot varrtak a slingelésből. Aki nagyon ki akart tenni magáért, slingelés he­ 32 �lyett csipkét vett, vagy horgolt rá. Az ilyen csipkés kisinget azonban inkább már ünnepi alkalomból adták a csecsemőre. Egyébként az ünneplő ingecske jószerivel annyit jelentett, hogy az egyik darabot csak ilyenkor használták, így jobban meg volt kímélve. Három-négy kising készült egy csecsemőnek, több fölösleges volt, úgyis hamarosan kinőtte. Egyesek szerint „egy fel, egy le” , azaz egyiket ráadták, másikat mosták. Nagygazda családok utóbb igyekeztek kitűnni, s előfordult a két világháború között, hogy 10 -12 ingecskét is varrtak a babakelengyébe. Az első ingeket hozzávetőleg háromhónapos kora körül kinőtte a gyermek. Az újabbat már úgy készítették, hogy hátul össze volt varrva, csak hasítékot hagytak felül. Általánosan elterjedt hiedelem volt, s még a két világháború között is sokan tartották ahhoz magukat, hogy a „szemmel- verés” megelőzése céljából kifordítva adták rá a csecsemőre e ruhadarabot. A Néprajzi Múzeumban őriznek egy olyan ingecskét Őrhalomból, amelyet ugyan­ ezen célból egyik oldalon a színén, másikon a visszáján varrtak össze. Sze­ repe volt a gyermek ingének a népi gyógyításban is. Rosszbetegség, szívszorítás, ihedség betegségneveket emlegetnek, közös tünetük, hogy a gyermek rángató­ zik, habzik a szája. Ilyenkor gyorsan le kellett róla tépni az inget, s átdobni a háztetőn. Egyesek szerint jó valami kéznél levő követ, téglát belegöngyölni, úgy jobban repül. Ahol leesett, elásták. A két világháború között még volt példa e gyógyítási módra. 33 �Hűvösebb időben az ing fölé rékli (kiskabát, kötöttkabát) került. Előfor­ dult, hogy meghorgolták maguk, azonban általánosnak tekinthető már az 1910es években is, hogy készen vették vásáron, utóbb boltban. A gépi kötésű, hoszszú ujjú, derékig érő rékli hátul végig nyitott volt, s pertlivel kötötték meg a nyaknál. Ebből 2-3 darab kellett egyidőben a gyermeknek, módosabbak többet is vettek. Ugyancsak a tehetősebb családokban e ruhaféléből a húszas évek­ től már volt egy ünnepi darab is fehér selyemből, finomabb csipkével díszítve, amit először keresztelőkor adtak fel a gyermekre. Elmaradhatatlan volt a kis puhafőkötő (kisfékető, sipka, kissipka, alsósipka, babasipka), .„hogy a fülit nyomja helyre” , „hogy ne görbüljön je l a füli” . Ez általában gyolcsból, maradék delénből, zefírből vagy más mosóanyagból ké­ szült. Nem feltétlenül kellett tiszta fehérnek lennie, volt fehér alapon mintás vagy rózsaszín, világoskék, amit korábban nemétől függetlenül, felváltva adtak a gyermekre. Szabhatták két részből: két oldalát és tetejét egy téglalap, hátát egy felül ívelt darab adta. Máskor a fejtetőt takaró és a hátát kiadó széles csík hosszanti oldalához varrták a nagyjából négyzetes oldallapokat. Díszítése mindössze keskeny slingeit vagy kézzel horgolt csipke, amit az arc körül fodrosan alakítottak ki. Előfordul sima margitdísz (készen vett, keskeny, színessel hímzett szegőszalag) szegő is. Szokás volt házilag is horgolni, kötni kis főkötőket, legtöbbször fehér szövőpamutból, de szintén lehetett rózsa­ szín, világoskék is, utóbb a gyermek nemétől függően. A két világháború kö­ zött egyre általánosabb, hogy boltban veszik a csecsemő fejfedőjét; ennek már mindig sipka a neve. Módos anya valamennyi réklihez vásárolt mintájában il­ lő sapkát. Általában azonban 3-4 ilyen öltözetdarab elég volt egy gyermeknek. Ünnepi alkalomra e kisfékető fölé még egy fakötőt adtak. A szegény, sokgyermekes családoknál a kétféle főkötő nem sokban különbözött egymástól. Ugyan az ünnepi mindig fehér volt, s valami kis szalagdíszítést varrt rá az anya. Századunkban azonban általánosabbnak már az tekinthető, hogy egy ün­ nepi főkötőt minden gyermeknek csináltattak ügyes kezű nőrokonnal, vagy a helybéli varróasszonnyal. Anyaguk, díszítésük változatos volt egy-egy falun be­ lül is, s táji eltérések még tendencia jelleggel sem állapíthatók meg. Többnyire selyem volt az alapanyag, s mindig bélelték gyolccsal, hogy legyen egy kis tar­ tása. Előfordult, hogy az egészet beborították ritka csipkeszövettel, széles se­ lyemcsipke csíkokkal. A díszítéshez fehér, rózsaszín vagy kék taftszalagot használtak. A szalag rakása, ráncolása változó volt. Gyakran a szalagráncok közé gyöngyöket varrtak, a rakott szalagsor rögzítésére pedig készen vett dísz­ csíkokat (ragyogós, rezes, ezüstcifra stb.) használtak. Általános az volt, hogy a díszítés a gyermek arca körül futott, s a széles taftszalag megkötőt oldalt kö­ tötték meg nagy csokorra. A csecsemő fürdetés után kapott tiszta ruhát. A szennyest a fürdetővízben ki is mosta az anya. Többé-kevésbé még tartották magukat két világháború között a mágikus tiltáshoz, miszerint nem szabad pelenkát, gyermekruhát kint hagyni száradni napnyugta után, mert akkor „kinn marad a gyerek álma” . Az a körülmény, hogy a gyermek kikerült a pólyából, nem járt feltétlenül együtt azzal, hogy öltözete is megváltozott. Különösen nyáron továbbra is elegendő volt a hátul összevarrott kising. J ógazda anya azonban már a század elején karonülő gyermekének legalább ünnepre készített vagy készíttetett egy dísze­ sebb ruhácskát valami finomabb és mindig fehér kelméből. Ennek szabása vagy a kisinggel, vagy a később bemutatandó zobonyéval egyezett. Ugyancsak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, hogy a helybéli féketővarróval ünnepre díszes, merevített főkötőt csináltasson kisgyermekének. Ez azonban 34 �területileg sem volt általános. Ő rhalomban, Hugyagon emlékeznek a galárisossipkára (gyöngyös-sipka). E két részből szabott főkötő formájában hasonlított a menyecske főkötő re, leszámítva azok hátróját (hátul lecsüngő, nagyméretű, dí­ szes szalagcsokor), díszítőelemei pedig színben és formában teljesen megegyez­ tek velük. Karon ülő korban kapta ezt is a gyermek, s először a soron követ­ kező jelesünnep (karácsony, húsvét, pünkösd) alkalmával adták rá. Két-hároméves koráig viselte, addigra a kisleány haja megnőtt, a fiú pedig már kap­ hatott kis kalapot. Az első világháború után néhány évig még szokásban volt a 35 �gyöngyös sipka. Dejtárról és Patakról szintén ismerünk merevített gyermekfőkötőket (farkasfékető). Ezek formája megegyezett a három részből szabott csecsemőfőkötőkével, de aljához még egy, elöl lekerekített, rakott fodrot varr­ tak, amin ugyanolyan szalagdíszítés futott körbe, amilyen az arc körül is volt. Ilyen főkötőket még az ötvenes évek elején is viseltek, azonban csak a kislá­ nyok, ameddig meg nem nőtt a hajuk a fonáshoz. Emlékezet szerint az első világháború előtt a kisfiúknak is volt hasonló főkötője, ezt azonban a boltban vett sapkák hamarabb felváltották. Egyébként egy-másfél éves korig nem nyúl­ tak a gyermek hajához ollóval, mert a hiedelem szerint különben nem lesz szép haja felnőtt korában. Másrészt leánykánál „ avvót a dicsősíg", minél ha­ marabb be tudták fonni legalább a kis előhaját, s a tarkóra vezetve összekö­ tötték. A kisfiúkat azonban, ahogy közeledett a nyár, kopaszra nyírták. A járni tanuló apróság már mindenütt a kisingtől eltérő fajta inget kapott. Aki tehette, gyolcsból varrta ezt, de megfelelt maguk szőtte vászon is. Derék­ szögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujja bevarrott. A gyolcsing alját, az anyag szélességéből adódóan lehetett bővebbre szabni, házivászonnál viszont két oldalába eresztéket (háromszögű betoldás) varrtak. A kerek nyakkivágást keskeny, saját anyagából készült pánt szegte. Elöl akkora hasítékot hagytak, hogy a gyermek bele tudjon bújni, s ezt egy ún. porcelángombbal fogták öszsze. Az ing volt nyári hétköznapokon a kisgyermek egyetlen ruhadarabja, hozzávetőlegesen az első világháborúig. Sőt nemegyszer egy megkíméltebb, gyolcsból készült példány jelentette az ünneplő öltözetet is. Ingből 8 -12 darab volt egy gyermeknek, mivel, ha már naponta nem fürdették, az ő ruhanemű­ jét sem mosták külön, így ki kellett tartson a készlet két mosás között. Az i o i o - e s évek végétől az ing mindinkább alsóruha lett. Az Ipoly-völgy nyugati részén, a városi tapasztalatok hatására már 1920 körül megjelenik - egyelőre alsóruhaként - a boltban vett, gépi kötésű kezeslábas bugyogó, másutt 10-15 évvel később térnek át erre a tehetősebbek. Többnyire az inggel egyidőben kapott gyermekruhát is az apróság, aminek neve Balassagyarmattól nyugatra szoknya, Őrhalomban, Hugyagon váltakozva szoknya (előkés szoknya, mellyes szoknya - a női viseletdarabtól megkülönböztetendő) zobony, innen keletre az utóbbi elnevezés általános. Készülhetett kar­ tonból, szövetből, kékfestőből, kásmírból, barchentból, flanellből, delénből; Ipolyszögön néhányan arról is tudnak, hogy régen a szegények magukszőtte vásznat festettek meg hozzá. Ezek többnyire mintás textilek voltak, kislány­ nak élénkebb színű, fiúnak sötétebb illett. Új anyagot még a nagygazdák sem vásároltak hozzá, maradékokból készült, vagy anyja viseltesebb, divatjamúlt szoknyáját szedték szét erre a célra. Többnyire otthon megvarrták, ritka volt, aki varróasszonnyal készíttette. Szabása mindenütt azonos. Az immár ívelten bevarrott ujjú felsőrészhez derékban húzott szoknyát varrtak. Hátán derékig nyitott volt, s gombokkal záródott. Ujja csuklóig, alja térd alá ért. Díszítés­ módját tekintve az Ipoly-völgyben közös a nyak körüli slingelt fodor. Egyéb­ ként a mindenkori helyi ízlés, valamint a szülők vagyoni helyzete szerint igye­ keztek cifrábbá tenni hajtásokkal, szegőkkel, szalagokkal stb. A ruhaanyag jellege, értéke, s a díszítés szerint volt téli, nyári, ezen belül „köznapló” és ünnepi változata. Az utóbbiból csak egy készült, hétköznapra 2-3 darab. Ter­ mészetesen a jógazdák kisszámú gyermekeinek több is lehetett. A zobonyt ko­ rábban az immár ismertetett ing fölött viselték. Ünnepre egy-két kis gyolcs alsószoknya is tartozott az öltözethez, s azok slingelt szegése kilátszódott a ru­ hácska alól. Ez nemcsak kislányra, hanem fiúra is érvényes volt. A kezes­ lábas elterjedésével átmenetileg e fölé húzták a szoknyát a gyermekre, külö- 36 �37 �nösen hűvösebb időben. Másutt a kezeslábas bugyogó a fiúknál az alsószok­ nyát helyettesítette ekkor már. A zobony viselete végleg csak az ötvenes évek második felében szűnt meg. A hideg ellen leánykának, fiúnak egyaránt, maradék anyagból készült kendőcskével kötötték be a fejét, majd a kezeslábassal együtt megjelentek a kü­ lönböző formájú bolti sapkák. Egy-másfél éves gyermeknek lábbelije nemigen volt, legfeljebb télre készített neki az anyja valami hevenyészett papucsfélét rongyból. A magasszárú cipőcskék a húszas évektől terjedtek a nagygazdák körében. Ezeken a speciálisan gyermeknek készült öltözetdarabokon kívül, alkalmi­ lag, az időjárás viszontagságai ellen, használhatták a többi családtag ruhada­ rabjait is. Például anyja téli „köznapló” fejkendőjével átkötötték a felsőtestét, nagyobb testvérük mellényét, kabátját húzták rá stb. Az egy-másfél éves gyermekek hagyományos viseletének alakulása, mint lát­ tuk, részleteiben esetlegesebb, az általánosabb érvényű, főbb tendenciák azon­ ban kirajzolódnak. A mezőgazdaságból élő, hagyományőrzőbb falvakban, il­ letve ilyen rétegeknél konzerválódtak a régi alapformák, a tehetősebbeknél a felhasznált anyagok mind értékesebbek, nő a díszítettség, bizonyos kistáji el­ térések immár a legfiatalabbak viseletében is megjelennek. Például Őrhalomban, Hugyagon a galárisos sipka; ugyanitt a húszas években másfél éves kis­ lány ünnepen a női viseletben éppen szokásos formájú köténykét kap az előkés szoknya hoz. A szükségletet meghaladó mennyiségi felhalmozás azonban még a nagygazdáknál sem következik be a hagyományos viseleten belül. Mire ezt a gyermekszám csökkenésének mértéke indokoltabbá teszi, akkorra áttérnek a boltban vásárolt ruhaneműkre, s immár az „úri” rétegekkel igyekeztek felven­ ni a versenyt. A városokkal megélhetési kényszerből szorosabb kapcsolatba kerülő falvak, rétegek hamarabb veszik át a legolcsóbb bolti termékeket, il­ letve azok mintájára esetenként maguk is készítenek új formájú ruhadarabo­ kat. Például maradék flanellből hosszúnadrágot, kis kabátfélét varrnak. Ezen belül azonban a legtovább megmaradtak a minimális ruhakészlet mellett. Bár nem hangsúlyosan, de mindenütt ilyen vagy olyan formában a két világ­ háború között jelentkezett a törekvés, hogy az öltözet minél kisebb korban jelezze, kisfiú vagy leányka az apróság. A Madách-pályázat eredményhirdetése A hagyományos M adách-ünnepség keretében került sor 1986. január 21-én a M adách-pályázat eredményhirdetésére. S Z O C IO G R Á F IA , E S S Z É , T A N U L M Á N Y K A T E G Ó R I Á B A N : I. Dr. Cs. Varga István (Eger) II. Dr. Botlik József (Tatabánya) III. D r. M. Pásztor József (Budapest) S Z É P IR O D A L M I K A T E G Ó R I Á B A N : I. Tóth László (Budapest) II. Onagy Zoltán (Esztergom) III. Szokolay Zoltán (Szekszárd) A szerkesztőség a nem díjazott, de a zsűri által közölhetőnek minősí­ tett írásokra is igényt tart. Erről az érintetteket értesítjük. 38 �K R IS T O N V ÍZ I J Ó Z S E F Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás* Lajos Árpád ( 1 9 1 1 — 19 7 6 ) néprajzkutató emlékére A z alábbiakban egy olyan - több máshoz hasonlóan - feledésbe merült sportszerű népi játékról lesz szó, amely az ún. palóc vid ék régiójának sajá­ tos játékkultúráját jellemezte, még nem egészen fél évszázaddal ezelőtt is. E játék, a mancsozás kutatástörténetének felelevenítése - , mint látni fog­ juk - előlegezi azt is, hogy népi sportjátékaink lezajlási körülményeinek, a szükséges eszközöknek, s végül a játszó csoportoknak a vizsgálata e játé­ kokat olyan szerves közegben teszi érthetővé és értelmezhetővé, amely ska­ tulyákba gyömöszölt köztudatunk egysíkú játékértelmezésén is rést üthet végre. Egyúttal az sem lesz értelmetlen, hogy tisztelettel fejet hajtva, a fő­ ként etnográfus elődök előtt, lezártnak hitt kutatási eredményeiket mai, még újabb megfigyelések következtetéseivel gazdagítsuk, netán másként is értelmezzük megállapításaik némelyikét. A mai napig is (sokak által és sokat) vitatott Palócföld terminológiát itt és most legegyszerűbb, ha - földrajzi egységként kezelve - , mint az Ipoly menti Ő rhalomtól a Szuha-völgy felső szakaszáig terjedő vonalban Ragály községig tekintjük. (Ezt azért bocsátom előre, mivel az 1968-ban alakult Palóc Munkaközösség irányítóinak öt észak-magyarországi megye 350 köz­ ségéből végül is 20 kiválasztott kutatópontja közötti sávról van szó s e kör­ zetben gyűjtöttem magam is a palóc játékkultúra archaikus és megváltozott arculatú rendszerének anyagát, köztük a mancsozásra vonatkozóakat is 19 7 9 -19 8 3. között.) A mancsozásról önállóan először Szeder Fábián A Palóczok című tanul­ mányában olvashatunk, a Tudományos Gyűjtem ény 1819-es évfolyamának V I. kötetében. Ő erről így ír: „M in den játékaik közül legnevezetesebb a’ Mancsozás. A Mancs egy erős gyükérből készült közönséges lapda n agyságú golyóbis, mellyet valam elly szabad helyén egyik magasra felhagyít, és azt a többiek izmos ütőfával a levegőben eltalálni igyekeznek . . . ” Szedernek ez a közlése értékes, de jelentőségéhez képest, mégiscsak igen elnagyolt; sem helyileg, sem pedig részleteiben e játékról közelebbit meg nem tudhatunk. A Botka József tanár pályadíjas anyagát kiegészítő Por­ zsolt Lajos 1885-ben megjelentetett A magyar labdajátékok könyve szintén szól e játékformáról, mint „hajítva ütős a magasból” - mancsozás, ütőteke címszavak alatt. Szeder közlése után pontosan hét évtizeddel, 1889-ben Szvorényi József főpap a ciszterci rend egri katolikus főgimnáziumának ér- *A sz ig e tv á ri M u sz o la -já té k o k k ereté b en , az 1985. sz e p te m b e r 6-án m eg ren d ezett n ép i sp o r tjá té k o k k o n fe r e n c iá ja a lk a lm á b ó l elh an g zo tt e lő a d á s rö v id íte tt v á lto z a ta . 39 �tesítőjében a levantás, a türkölősdi, s a budázás nevű játékok mellett szin­ tén említi a mancsozást. „ A játék, manccsal, vagyis fagolyóval laptázás oly módon, hogy az ütő-bot n em kézből, hanem fent a levegőben, a mancs után dobva találja és üti ezt el mentői távolabbra.” - írja Szvorényi. Játékunkhoz egy szintén Egerből, illetve környékéről származó monda is kapcsolódik, amely az egerbaktai tó keletkezését hozza összefüg­ gésbe a mancsozással. Türk Frigyes tanár és szépíró 19 1 1 -ben megjelent kö­ tetéből, valamint az 1960-as évek közepén Selmeczi Kovács Attila által gyűjtött folklóranyagból egyaránt az tűnik ki, hogy a tó a fiatalok mancso­ zásának köszönhetően alakult ki (!), mivel „ a lapta egy nagy kő mellé esett, ami a gyep közepin pót. N em tudták kivenni alóla. Feszegették. Egyszer csak víz buggyant k i alóla, elöntötte a mezőt. Így támadt a baktai tó” . M ivel később külön is szót ejtünk a játszó személyekről, most csak annyit jegyzünk meg, hogy e monda esetében a mancsozást vegyesen, „legények és leányok” játszották . . . A játék helyének, menetének, résztvevőinek és szokásközegének első korrekt leírása Dorner A urél nevéhez fűződik, aki a N éprajzi Értesítő 1912-es évfolyamában közöl cikket a Nógrád megyei Ipolyvarbón és Ő rhalomban tett gyűjtéséből. Dorner említi először, hogy e helységekben a mancsozás mint böjti játék ismert, leányok és legények hárman vagy né­ gyen együtt játsszák meghatározott szabály szerint, s itt olvashatunk és al­ kothatunk a közölt rajzok alapján magunknak valódi képet a cifra kis mancs (golyó) és a csonkakúp alakú, égetéses technikával rozetta-, csillag-, viráginda-, szív- és madármotívumokat hordozó ütőbot, a mancsozóbot ké­ szítéséről és jelentőségéről. Megint csak D orner az első, aki felfedi e játék­ eszköz szerelmi ajándék voltát, ugyanis e botokat a búcsúi, vagy a farsangi tánc alkalmából bokrétát kapott legény csináltatta viszonzásul, beleégettetve, vagy vésetve a leány nevének kezdőbetűit, s az ajándékozás évszámát. Dorner gyűjtése nyomán így került be - egy csalódott szerelmes lemondá­ sa (!) révén - a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe az első mancsozóbot, majd hasonlókkal gyarapodott a balassagyarmati Palóc Múzeum, s más­ honnan, de szintén hasonlóakkal, a miskolci Herma n Ottó Múzeum is. Dorner játékmenet-leírása ahhoz segítette a további kutatókat, hogy e já­ ték számos variánsa közül, több adattal is alátámasztva, e játéktípust te­ kinthessük, (bármilyen más palóc tájnyelvi megnevezéstől függetlenül) „ a ” mancsozásnak. Közléséből többen is, de elsőként M alonyay Dezső és társai főként a mancsozóbot díszítettségét emelték ki. A Magyar nép művészete 1922-ben publikált V ., a Palócföldnek szentelt kötetében a képek alatti szövegben a meghatározás ekként szól: „Ü tő k N ógrádból... gyermekjátékok beégetett díszítéssel. . . ” A díszítésre és a funkcióra, valamint a játszók életkorára nézve, itt a fentiektől eltérően, (bár szintén azonos településről van szó!) más információt kapunk. „A m in t Ő rhalomban kutattunk, nagy kíváncsian jön át a szomszéd gyerek: v ajjon mit is akarhatunk itt? . . . K e ­ zében sajátságos tárgyat ( . . . ) pillantunk meg. Azt mondja, e tárgy neve Ütű, am ivel e vidéken a gyerm ekek nagyon szeretnek játszani. E játékszert szívesen díszítik is, hogy a gyermekeknek annál nagyobb örömet szerezzenek v e le . . . A csonkakúp vastagabb felén kétfüles edényből nagy, kerek., ró­ zsás, indás növény sarjad, aminek az ága alá kakas húzódott. A z ütő vé­ kony részén virágos szívek kelnek, d e még elfér fölöttük néhány cifra betű meg é v szám.” 40 �S itt röviden két dologra is fel kell hívni a figyelmet: I . a Malonyaynál, de később is majd’ mindenütt díszes ütőbottal és kis fagolyóval említett játék neve végül is egyértelműen mancsozásként került be a szakirodalom­ ba; egyúttal ez majdnem végleg elősegítette azt is, hogy a más néven, nem ilyen „cifra” eszközökkel, de ugyanúgy, azonos szabályokkal játszott játé­ kok csaknem kiestek a vizsgálat valódi köréből! 2. M íg Malonyayék népművészeti vállalkozásában, majd a Magyarság néprajza II. kötetében, s egyebütt fényképekkel, rajzzal is megörökítve szerepelnek a mancsozóbotok - , mint a hagyomány díszített tárgyai - , úgy sem az utóbbi másfél év­ tizedben született, korszerű szemléletű Magyar népművészet (Fél-H ofer munkája), sem a Domanovszky G yörgy által összefoglalt, a Magyar nép d í­ szítőművészete című kötetekben említés sem esik e sajátos tárgyakról. A z a tény pedig, hogy Manga János 1979-ben megjelent Palócföld című munká­ jában nem találunk egy sort sem a mancsozásról, annak jellegzetes szokás­ köréről, igencsak elgondolkodtató ! . . . A z e játékra vonatkozó további ismereteinket szatmári és szlavóniai pár­ huzamokkal az 1930-as évek közepén V iski K ároly gazdagítja, aki elsődle­ gesen nem az ütőbot díszítését állítja a középpontba, hanem a játék lezajlá­ sának, (a levegőbe dobott cél megdobásának) tulajdonít jelentőséget. Bátky Zsigmond Tárgynévmagyarázatok című sorozatában a „mancs” szó lehetsé­ ges etimológiájával foglalkozik: a játék egy fajtájának menetét és a szót megfeleltetve a guncsázásnak, végül furcsa fejlődéstörténeti fejtegetésbe bocsátkozva azt írja le, hogy - szófejtése szerint - előbb volt, lehetett is­ mert a játék lyukbaterelgetős, „kanászos form ája” , s csak később (nem tud­ ni miért? - K . V . J.) alakult ki a fagolyó cifra hajítócövekkel a levegőben történő megdobása. A N éprajzi Értesítőnek ugyanazon évfolyamában Tálasi István viszont teljesen új történeti és tájföldrajzi adatot közöl A mancsozás az A lföldön című forrásközleményében, ahol egy olyan jászkun kerületi tilalmat ismertet, amelyből kiderül, hogy a mancsozás (és a karikázás régi formája) a gyerekek és a legények számára igen kemény büntetések mellett tiltatott el - gyaníthatólag nem sok sikerrel. Tálasi itt azt is felve­ tette - , s ez közvetve később be is bizonyosodott, hogy a kunsági adatok előfordulása a X V III. századi palóc kirajzással függ össze. F é l E d it őrhalmi gyűjtéseit 1941-ben közreadva - az ún. házasság előtti „együtthálás” szokásának kapcsán is - szintén megerősíti Dorner Aurél megállapítását, a nógrádi településen ismert mancsozóbotok ajándék jelle­ gét. Lajos Á rpád 1940-ben megjelentetett A magyar nép játékai című gyűj­ teményében szintén Őrhalomból közli már mérkőző csapatjátékként a man­ csozást, amelyben leggyakrabban 8 - 12 fő vesz részt, s azt is megtudjuk, hogy a játéktéren egy kulnak nevezett játékgödör is található, s a verő és a kapó csapatokat egy-egy gazda vezeti. A z 1952-ben népi sportjátékok gyűjtésére Berecz István és Lajos Árpád által összeállított útmutatóban szintén a mancsozás szerepel mint a szaksze­ rű gyűjtés és lejegyzés egyik legszemléletesebb példája - nem feledkezve meg itt is játékeszköz készítésére, technikájára vonatkozó utalásokról sem. Hogy a mancsozás mint játéknév a fagolyó többféle (levegőben és földön történő) elütésének lehet a jelzője, azt igen jól példázza a szintén Lajos Árpád tollából származó Borsodi játékok (1957.) című kötet anyaga is, ahol a Hangony-völgyi Szentsimonból hoz mindkét variációra példát, de egyúttal 41 �sejteti, hogy az ongai kámbázás (kámba: az ütőbot neve, a fagolyóé: teke) elnevezéstől függetlenül azonos az őrhalmi típussal. Így ez nem véletlenül került be H ajdú G yula a Magyar népi játékok gyűjteménye (19 7 1.) című kiváló könyvébe, ma is feleleveníthető, egységes szabályokkal kidolgozott, s eszközeivel is ajánlott botos játék ként. Az, hogy a játéknév szerinti kategorizálás ebben az esetben nem lehet mérvadó, azt szintén Lajos Árpád 1972-ben és 1976-ban publikált elemzé­ sei támasztották alá. M ég az említett palóckutatás Felderítő kérdőívének erre vonatkozó kérdése is hibás volt: „lsm erik-e a mancsozást? (Lányok, legények, menyecskék játszottak egy díszesen faragott bottal és fagolyó­ val, manccsal)" A kérdésfelvetés tehát a zárójelbe tett „irányító” megjegy­ zéssel együtt majdnem vakvágányra futtatta e játék lényegének feltárását, ugyanis az csak - az egyébként ismert lefolyású játék - egyik, lehetséges nevére, változatára, illetve eszközeire irányította a figyelmet! Lajos Árpád e dilemmát úgy oldotta fel, hogy visszatért Szeder Fábián eredeti közléséhez, s nem elsődlegesen a játéknév nyomozásába kezdett, hanem a játék lefolyásának módjára fordított nagy figyelmet. Imponáló következetességgel mutatta ki, hogy a fagolyóval és ütőbottal való játék­ nak két fő változata van : 1. a golyó lyukba terelése, s annak változatai mint lentséges (csűrözés, kanászozás, tekézés), így az országban mindenfelé elterjedt játékforma és 2. a fagolyó hajítófával történő megdobása, majd az elütött eszközök elfogására való törekvés: a golyó beváltása mint fentséges (kámba, gusznya), és így ilyen lefolyással a palócság nyugati és középső ré­ szén, valamint a barkóságnál ismert csak. A z Ő rhalomban és környékén, valamint a matyóknál (!) fellelt, igen szépen díszített ütőfákat ő is külön méltatta, de a mintakincs ismertetésén túl, a meglepően nagy földrajzi távolság ellenére megfigyelhető viszonyla­ gos egyezésekre választ már nem adott. Igaz, néhány helyen van példa ar­ ra, hogy fiúk-lányok vegyesen játszották (Center, Négyes, Bükkmogyorósd, Adács), és a fentieken kívül még két helyről (Pétervására, Négyes) tudunk díszes ütőkről, de sajnos ezek elég elszórt adatok a két végpont között ah­ hoz, hogy napjainkban ennek pontos felderítését véghezvihettük volna. Gyűjtéseinkből kiderült, hogy a Palócföld széles sávjában mind a „lent­ séges” , mind pedig a feldobott golyó hajítófával történő megcélzása, s an­ nak gyors visszaszerzése, a „fentséges", eltérő időközökben szűnt meg. K a ­ záron például körülbelül az I. világháborúig mancsoztak, míg Ragályban te­ kézés néven még az 1940-es évek végén is játszották. A z őrhalmi mancsbot mint szerelmi ajándék saját gyűjtéseink során is többször lejegyzésre ke­ rült. A faluban ügyes faragóember hírében állott Csordás Antal, aki igen sok leány számára készített díszes botot. Később inkább asztalossal készí­ tették, mivel a „cifrája sütéshez” nem mindenki értett jól. Bevett játéktér a Faluköze, a Cigánydomb és a Mártondomb volt. Nemcsak az eladó lá­ nyok, hanem az újmenyecskék is mancsoztak, de ők csak akkor, ha férjük­ től kapott bottal játszottak. „A z emberek haragudtak, ha más udvarló bot­ ja maradt a háznál. Sok helyen a béke kedvéért még a lagzi előtt elégették a mancsozót.” A z 1950-es évek elején pedig Ő rhalomban a nők lassú „kivetkőzésével” csaknem egyidőben végleg megszűnt e játék még a gyermekek körében is, és a díszes és az egyszerű mancsozóbotok java része is - sajnos! - ezzel együtt megsemmisült. 42 �V O N S IK IL O N A Petőfi és Marx egy nógrádi falvédőn Am int az köztudott, a falvédők részben díszítő, részben gyakorlati célt szolgálnak. A konyha falfelületein elhelyezett színes, hímzett, feliratos fal­ védők, mint elnevezésük és elhelyezésük mutatja, a szennyeződésnek legin­ kább kitett felületeket, asztalok, padok, támla nélküli ülőalkalmatosságok mögötti, esetleg tűzhely fölötti falsíkokat fednek. Ezért alapanyaguk jól mosható fehér pamutvászon. Ezeknek a rendkívül kedvelt és a századfordulóra már szinte minden társadalmi osztály konyháiban megtalálható falvédőknek az eredete mind­ össze a múlt század hatvanas, hetvenes éveire vezethető vissza. A mondat­ szalagos, képi ábrázolású falvédők sajátos vonása, hogy a szöveg a képhez, illetve a kép a szöveghez nyújtott magyarázatot. A feliratok tartalma a szá­ zadfordulótól rávilágít az asszonyok életének és gondolatvilágának korlá­ tozottságára, a nők tudatállapotára, egyéni lehetőségükre, függő helyzetük­ re, arra, hogy csakis az otthonhoz, a háztartáshoz, a házi munkához kötőd­ tek. A szövegek felhívták a figyelmet a kívánatos magatartásra, a házias­ ságra, a szorgalomra, a takarékosságra. Propagálták a házi békét, bol­ dogságot, s a beletörődést a négy fal közé szorultság állapotába. Például Tisztaság a konyha dísze; Friss v íz, egészség; \Mint a madár az ágon, oly boldog légy e világon; Isten hozott kedves vendég, van itt enni-inni elég; A z én férjem csak a vizet issza, nem kívánom a lányságom vissza; E z a kis­ lány büszkén megy, hogy a kakas csípné meg. A z ilyen feliratos falvédők bármikor használhatók, nem utalnak forradalmi átalakulásra. A szöveg- és a képi ábrázolás giccsnek minősíthető, vagy legalábbis súrolja annak ha­ tárát. Különösen az 1920-as években terjedt el a házi kézimunkázás, előre nyo­ mott anyagon a kor divatjának megfelelően. A z általunk bemutatott falvédő - bár alapanyagában és hímzéstechniká­ jában megegyezik az előbb említettekkel, a képi ábrázolás és az ezt magyarázó szövegek, illetve idézetek merőben eltérnek a hagyományostól. E z a falvédő egyedi a maga nemében, s egy új társadalmi rend beköszöntét, lé­ tét jeleníti meg. A fehér vászonra piros fonallal, száröltéssel hímzett Pető­ fi- és M arx-képmás, valamint a közöttük, fölöttük lévő fáklya és a föld­ gömbben két egymásba fonódó kéz jelképezi a világszabadságnak, a világ proletárjai testvéri összefogásának, egyesülésének igényét és szükségességét. A fajvédő a M agyar Tanácsköztársaság idején készült. Különös párosításnak lehetünk tanúi: a forradalmi költészet és a tudomá­ nyos szocializmus két nagy alakja, megteremtője közismertsége alapján, il­ letve talán propagandacélokból került egymás mellé, hirdetve a tőlük köl­ csönzött - még ha pontatlanul is közölt - szöveget. 43 �Petőfi Sándor képmása alatt az Egy gondolat bánt engemet című költe­ ményből egy részlet olvasható: „H a majd minden rabszolga-nép Jármát m egunva síkralép Pirosló arccal és piros zászlókkal É s a zászlókon eme szent jelszóval „Világszabadság!” Petőfi A szöveg hű másolata a költeménynek, de az ékezetek elmaradtak. M arx képmása alatt A kommunista kiáltványból szabadon átvett szöveg olvasható: „M inden ország munkásai egyesüljetek.! Semmit sem veszthettek, csak láncaitokat, de cserébe egy világot nyerhettek. M arx A szöveg ékezethiányos. A kommunista kiáltvány utolsó mondatai a közismert felszabadulás utáni fordításokban azonos. „Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommu­ nista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszít­ hetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek. V ilág proletárjai, egyesüljetek!” S mint köztudott, A kommunista kiáltvány M arx és Engels közös műve. A z első magyar proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság idején készített falvédő tehát pontatlanul, de a lényeget tekintve, szövegében a kommunis­ ta kiáltvány befejező sorait idézi. B ár idézőjelet is használtak a felirat készítésénél, mégsem pontos a szöveg. Jóllehet a Tanácsköztársaság idején már ismert volt a kommunista kiáltvány, mint marxista alapművet ismer­ hették, olvashatták, de a falvédőre hímzett szöveg mégsem a ma elfogadott fordítás hiteles mása. A kommunista kiáltvány egy 1912-es budapesti kiadásában (fordította és bevezetővel ellátta: Ipolyi Tamás) az utolsó mondatok így hangzanak: 44 �„A z uralkodó osztályoknak van okuk reszketve gondolni egy kommunista forradalomra. A proletároknak láncaikon kívü l egyéb veszíteni valójuk n in­ csen, de megnyerhetik az e gész világot. V ilág proletárjai, egyesüljetek! ” A M agyar Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság ki­ adásában megjelent V arjas Sándor M arx és Engels életrajza. (A X IX . szá­ zad szocialista mozgalmainak történetével kapcsolatban - alcímmel.) V ar­ jas Sándor e tanulmányában írja: „ A kommunista kiáltvány úgy végződik, hogy reszkessenek a világ burzsoái, mert a proletárságnak nincs mit vesz­ tenie, csak láncait és cserébe nyerhet érte e gy egész világot és, hogy »Világ proletárjai, egyesüljetek!«” A fentiekből arra következtethetünk, hogy miután több változatban je­ lent meg A kommunista kiáltvány, több fordító munkája, ki-ki saját értel­ mezése szerint ültette át a szöveget magyar nyelvre. Ennek következtében kinek melyik fordítás jutott a kezébe, azt ismerte meg és azt idézte. A be­ fejező felhívó mondat azonban mindenütt azonos, csak a falvédőn került az első mondatszalagba, véleményem szerint az oroszból vett fordításnak megmegfelelően. „Proletarii vszeh sztran, szoegyinyájtesz!” E z a szó szerinti fordításban: M inden ország proletárjai, egyesüljetek! S, magyarra úgy for­ dították: M inden ország munkásai egyesüljetek! D e bárhogyan is történt a szöveg átültetése, e kommunista felhívás is­ mertté vált, olyannyira, hogy még a lakásokba, háztartásokba is eljutott, fennen hirdetve a konyha falán, hogy a világ proletariátusának egyesülésé­ ben rejlik az erő. A M agyar Tanácsköztársaság idejéből Nógrád megyében viszonylag kevés írott emlék és még kevesebb használati tárgy maradt ránk, mely magán v i­ seli a forradalmi napok hangulatát. Tárgyféleségben mindössze két konyhai falvédő utal a forradalmi átalakulásra. (A másik szövege a forradalom eltiprását jelzi: „M in t lángoló forradalmár, fölem elt fővel, legyőzhetetlen szellemmel és lélekkel megyek a börtönbe.” Eugene V . D ebs aláírásssal.) E két textílián kívül a mizserfai bányászok 1948-ig őrizték a Tanácsköztársaság idején készített zászlót, mely a két munkáspárt egyesülési kong­ resszusán a hősi időszakot idézte fel. A kongresszus után a zászlónak nyo­ ma veszett. A falvédők egyedisége, eredetisége vitathatatlan. Bár néhány évvel ez­ előtt az „élelm es” hatvani múzeumi dolgozók lefényképezték ezt a falvédőt, a fénykép alapján megrajzoltatták, kihímeztették, s úgy mutatták be, mint eredeti tanácsköztársasági emléket, mint a saját történeti értékű tárgyukat. A jószemű múzeumlátogató azonban különbséget tud tenni az eredeti és a másolt tárgyak között. A bemutatott falvédő rajzolatának készítője ismeretlen. M a már azt sem tudjuk kideríteni, hogy gyári, vagy házi nyomású volt-e. Feltételezhetően házi előállítású, melyre mindenekelőtt a betűk vonalai utalnak. A hímzést Domonkos Pálné, Salgótarján újaknai háziasszony készítette 80-55 cm-es méretben. A N ógrádi Sándor Múzeum gyűjteményébe vásár­ lás útján került be 1964 elején. Jelenleg megtekinthető a Munkásélet Nógrádban a X IX .-X X . században című állandó kiállítás tanácsköztársasá­ gi egységében, Salgótarjánban. A szellem- és költőóriások arcképével díszített falvédő forradalomtól for­ radalomig állta az idők viharát és a fentieken túli értékét növeli az a tény, hogy a 25 éves ellenforradalmi korszakban megőrizték, s ma becses emlék­ anyagként tárhatjuk a látogatók elé. 45 �ZÓ LYO M I JÓ Z S E F A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében A X V II. század végén, a X V III. század első évtizedeiben a megyénkbe köl­ töző szlovákokról a helyben íródott monográfiák, leírások mindig megemlékez­ nek. Az eltérő szintű, változó mélységű publikációk híven tükrözik a megfo­ galmazás korának igényét, lehetőségét, az író felkészültségét, érdeklődési körét. A korai leírások, monográfiák (amelyek közül elsőként említhetjük meg Radványi Ferencnek a X V III. század elején íródott latin nyelvű megyei ismertető­ jét, majd a néhány évtizeddel később megjelenő Bél Mátyás Nógrád megyei kötetét, de ide sorolhatjuk Mocsáry Antal 1826-ban kiadott négykötetes me­ gyetörténetét) csupán annyit említenek meg a megyénkben élő szlovákokról, hogy a fa megmunkálásához kitűnően értenek. A munka- és használati eszkö­ zeiket maguk készítik el, több szlovák faluban ekék, különböző faedények, szekrények, ládák, pipák, cserépedények tömeges előállításával foglalkoznak, amelyeket maguk, vagy kereskedők révén juttatnak el az ország délibb me­ gyéibe. Mindhárom szerző kiemeli az itt élő szlovákok szorgalmát és arról is szólnak, hogy a túlnépesedett, kevés földű falvakból a szlovákok tömegesen járnak le az Alföldre, hogy ott aratással, egyéb mezőgazdasági munkák vég­ zésével keressék meg kenyerüket. Ezek a leírások sajnos, nem szólnak a me­ gyénkbe települt szlovákok lakáskultúrájáról, szokásaikról, viseletükről, gaz­ dasági rendjükről. Csupán a XIX. század közepén, pontosabban 1854-ben jelent meg az első leírás, amely a megye egy szlovák falujának mindennapi életét ismerteti. A Magyar- és Erdélyország képekben című munkában Ő sagárd lelkésze terjedel­ mes cikkben számol be a falu keresztelési, lakodalmi, temetési szokásairól, a fonó életéről, de részletesen szó] az építkezésről, a bútorokról, a viseletről, a gazdálkodásról, a falu társadalmi életéről. A női és férfiviseletről készült le­ írását egy fiatal házaspárról készült rajz is gazdagítja. A múlt század második felétől folyóiratok, könyvsorozatok indulnak meg, hogy hazánk parasztságának történetét, életformáját ismertessék. E gazdag termésből, a megyénkben élő szlovákok leírására egy oldal sem jutott. Csupán századunk tízes éveiben jelent meg egy rövid ismertető Farkas Pál tollából a Borovszky Samu által szerkesztett megyemonográfiában - a szlovákok vise­ letéről, lakáskultúrájáról, születési és házassági szokásairól. Tanulmányának anyagát elsősorban az Ipoly vonalától északra eső falvakban gyűjtötte. Negyedszázaddal később, 1935-ben, látott napvilágot Korpás Em il Adatok a Nógrád megyei tótság népi építkezéséhez című közlése a Néprajzi Értesítőben. Ebben a szügyi, a falutól elkülönülő pajták építését, a gazdálkodásban betöltött szerepét ismerteti. A megyénkben élő szlovákok tudományos igényű, távlatokat is érzékeltető kutatása 1949-ben indul meg, amikor Manga János kap megbízást a balassa­ gyarmati Palóc Múzeum vezetésére. A szlovák nyelvet kitűnően ismerő nép­ rajztudós itt-tartózkodásának első éveit a szlovák falvak tárgyi világának öszszegyűjtésére, megmentésére fordította, hiszen az intézmény gyűjteményét tel- 46 �jesen megsemmisítő II. világháború elsősorban ezt a feladatot rótta rá. A ki­ állításokat előkészítő tárgygyűjtései alkalmával szorgalmasan lejegyezte a szlovák falvak meséit, népdalait, a történeti mondákat, népszokásokat. A nép­ szokásokat ismertető kisebb cikkei sorra jelennek meg a szakfolyóiratokban, amelyekben sohasem feledkezik meg a magyar-szlovák párhuzamot keresni, tör­ ténetiségét gazdag bizonyító adatokkal alátámasztani. 1969-ben már megírhat­ ta Egy magyarországi szlovák falu címmel Vanyarcról készült tanulmányát, amely a N épi kultúra - népi társadalomban jelent meg. Ebben a gondosan összeállított, kiterjedt gyűjtésen alapuló dolgozatában az 1710-es évektől, a szlovák telepesek megérkezésétől kíséri nyomon Vanyarc történetét, a telepü­ lés gazdasági életét, a tárgyi és a szellemi kultúra változását. Különösen nagy gondot fordított a felgyűjthető szokások leírására, elemzésére, történeti múlt­ jának rögzítésére. Ebből fogalmazódott meg Vanyarc néprajzi monográfiája, amely Z. Minulosti Venarcu címmel 1978-ban jelent meg. Az 1960-as évek elejétől a szlovák falvakban végzett helyi gyűjtőmunka le­ lassult. Ebből az időből két nagyobb témagyűjtésről számolhatunk csak be: Róna Tas András családtörténeti kutatásokat végzett Ipolyszög, Szügy, Patvarc községekben, Flórián Mária a dohányfeldolgozás, a táplálkozás, a viselet emlékeit gyűjtötte Szügyben, Vanyarcon és Bánkon. A múzeumi tárgygyűjtés ebben az időben is intenzíven folyt: komplett viseletegyüttesek kerültek be Vanyarcról, Galgagutáról, Bánkról, de bútorok, lakástextíliák, viseletdarabok, gazdálkodási eszközök számos példánya is begyűjtésre került. A megye szlovák falvainak helyi néprajzi, történeti vizsgálata az 1960-as évek végén indult meg nagyobb lendülettel. Ezt elősegítette az a megbízás, amelyet a Palóc Múzeum kapott: Bánkon, a megyében élő szlovákok hagyo­ mányainak, tárgyi és szellemi kultúrájának megőrzésére és bemutatására létesít­ sen falumúzeumot. Az új létesítmény anyagának összeállításánál felmerült az az igény, hogy a kutatások eddigi eredményeit felhasználva, a feltárások to­ vább bővítésével, áttekintést adjon a megyében élő szlovákok anyagi kultúrá­ járól, pontosabban fogalmazva a tárlat kísérelje meg annak érzékeltetését, hogy a magyarokkal 250 év óta együttélő szlovákok tárgyi világuk sajátosságaiból, egykor eltérő jellegéből mit őriztek meg. Itt nem volt elegendő az eddigi ku­ tatások számbavétele, a tárgyi gyűjtemény gyarapításának fokozottabb üteme, azt is megnyugtatóan kellett tisztázni, milyen volt, milyen lehetett az itt élő szlovákok anyagi kultúrája, a betelepülést követő években, évtizedekben. Ez utóbbi kérdés anyagának biztosítását a levéltári kutatás tette lehetővé. Több ezer hagyatéki leltárat, kárbecslést, a mindennapi élethez kötődő peres iratot másoltunk le a szlovák családokra vonatkozóan. E kutatások elején már számot adhattunk a Sámsonházán vizsgált kétbeltelkű település emlékeiről, a megyében élő szlovákok anyagi kultúrájáról, annak mélyebb időhatárok közöt­ ti változásáról. A megyénkben élő szlovákok múltjának, hagyományainak feltárásában, tár­ gyi és szellemi kultúrájuk lejegyzésében, feldolgozásában természetesen nem­ csak a megyében élő kutatók vettek és vesznek részt. Számos egyetemi és fő­ iskolai szakdolgozat készült egy-egy szlovák település építkezéséről, viseleté­ ről, szokásairól, népdalairól stb. A hazai és külföldi kutatók műveiben is ta­ lálkozhatunk több-kevesebb adattal, amelyeket helyi megfigyeléssel gyűjtöttek. Ezek között sajnos, szélesebb kitekintésű, vagy egy-egy résztémát mélyebben ismerő cikk, dolgozat, tanulmány nem készült, amely a gazdagabb kitekintést, az összefüggések útvesztőiben a könnyebb eligazodást segítenék. A becses és 47 �értékes adatokat tartalmazó, vagy forrásokat jelölő munkák ismertetésére nem vállalkozhatunk. A szűkre szabott hely még bibliográfiai felsorolásukat sem teszi lehetővé. Talán az elmondottakból is kitűnik, ha ezt nyíltan nem is fogalmaztuk meg eddig, hogy a megyénkben élő szlovákok kutatása korántsem tekinthető teljes­ nek. Sok még a hiányos ismeret, a fehér foltok száma sem kevés. A kutatások eddigi szerény eredményei is lehetővé teszik azonban, hogy a Nógrád me­ gyében élő szlovákok néhány sajátosságára felhívjuk a figyelmet. Az országos kutatásokat sok megyei adattal kiegészítve tényként rögzíthet­ jük, hogy a szlovákok a X V II. század végén és a X V III. század első évtize­ deiben települtek megyénkbe, az akkor még sűrűn lakott kedvezőtlen termé­ szeti viszonyokkal bíró Árva, Zólyom, Trencsén megyékből, valamint Nógrád és Hont megye északi falvaiból. Az új telepesek többsége nem szervezett bete­ lepítés eredményeként érkezett, hanem spontán, az éj sötétjét kihasználva szök­ tek el szülőfalujukból, hogy az ország délibb, gondtalanabb megélhetést bizto­ sító vidékein keressenek végleges otthont maguknak. Gyakran nevüket is meg­ változtatták, hogy a hatóságok ne tudják visszaküldeni elhagyott falujukba. A levéltári kutatások alapján ma már választ tudunk adni arra a kérdésre is, hogy a szlovákok miért abban a faluban telepedtek le, ahol jelenleg is él­ nek. A levéltári adatok segítségével feltérképezhettük, hogy a X V III. század első felében a megye több mint kétszáz földbirtokosának mely községben mennyi telke volt és milyen vallásúak voltak. Az elkészült térképről leolvas­ hatjuk, hogy az evangélikus vallású szlovák telepeseket csak a református és evangélikus vallású földbirtokosok telkein találhatjuk meg. Nógrád megye már a középkortól az apró birtokok hazája volt, egy falu paraszti telkei rit­ kán tartoztak egy földbirtokoshoz. Gyakori volt, hogy egy-egy falu határán 3-5, olykor még ennél is több földbirtokos osztozott. Így a falvak vallási öszszetétele és aránya attól függött, hogy a katolikus vagy az evangélikus vallású földbirtokosoknak volt-e több a telkek száma. Legyen szabad ezt egy pél­ dával illusztrálni. A török háborúk alatt elpusztult Csesztve községben a tel­ kek 2/3 része az evangélikus vallású Barátnaki testvérek, 1/3 része pedig a vá­ ci püspök tulajdonában volt. A község újratelepítésekor a Barátnakiak evan­ gélikus vallású szlovákokat, a váci püspök katolikus magyarokat telepített el­ néptelenedett telkeikre. A néprajzi kutatás, a történeti megismerésen túl, egyik legfontosabb felada­ tának tartotta annak megvizsgálását, tényszerű adatainak feltárását, hogy a tö­ rök háborúk után betelepült szlovákok, németek, románok, délszlávok tárgyi és szellemi kultúrája hogyan alakult, változott az elmúlt kétszázötven év alatt. Különösen annak kutatása ígérkezett izgalmas feladatnak, hogy a hazánkba települt nemzetiségiek mit őriztek meg napjainkig az otthonról hozott hagyo­ mányokból. Az e témával foglalkozó kutatók - részletes gyűjtéseik és megfigyeléseik alapján - már régebben megállapították, hogy a régi és a beköltözött új la­ kosság együtt- vagy egymás mellett élése során a nagyobb változás mindig a beköltözött csoportok kultúrájában következik be, mivel többé-kevésbé szük­ ségszerűen alkalmazkodnak az őket befogadó vidékek gazdasági-társadalmi rendjéhez, életmódjához, szokásaihoz. A Nógrád megyében élő szlovákok szellemi kultúrájában őrzött hagyomá­ nyok feltárásában - mint fentebb erre már utaltunk - kitűnő munkát végzett Manga János. Gyűjtései alapján kimutatta, hogy a balladák, a népdalok kö­ zött rendkívül sok azoknak a száma, amelyeket minden kétséget kizáróan az 48 �előbbi lakóhelyükről hoztak magukkal. Erre részint a közép-szlovákiai dallam­ stílus élő hagyományaiból következtetett. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes alkalmakhoz kapcsolódó énekek, versek, köszöntök az 1930-as évekig megőrizték a régi biblikus nyelvet. Ilyenek a Balázs-napi, a farsangi, a vízke­ reszti szövegek, de a lakodalomban a násznagyok és vőfélyek is ilyen bibli­ kus nyelvű verseket, köszöntőket mondtak. Tárgyi anyaguk jelentős része azonosult a körülöttük, vagy együttélő magya­ rokéval. Az azonos táji környezet, a fentebb már említet gazdasági-társadalmi viszonyok, a beszerzési források tették egyezővé a munka- és használati esz­ közök jelentős részét. A helyben található építőanyag a magyarságéval egyező szerkezetű, beosztású lakóházakat hozott létre a szlovákoknál is. A bútorok for­ mája, díszítése, funkciója, elhelyezése is egyezőséget mutat a magyarokéval. A szoba berendezési tárgyai közül csupán a zenélő Luther-kép, a szlovák nyel­ vű feliratokkal ellátott szentképek jelzik csupán, hogy evangélikus vallású szlovák család házában vagyunk. A konyha használati tárgyai között mindössze egyet találtunk, amely a ma­ gyar háztartásokból hiányzik: ez az agyagból készült pekárnya (májsütő), amelyet az 1930-as évekig a disznótoros vacsora készítéséhez használtak. Az étel elkészítéséhez három májsütőre volt szükség: az egyikbe húst, a másikba apróra vágott burgonyát, a harmadikba sertésmájat tettek. A kemencében egy­ szerre kisütötték, majd egy nagy cseréptálba a külön sült ételeket összeöntötték. A körülállt tálból fakanállal ettek. Az együttélő magyaroknál és szlovákoknál legszembetűnőbb a viselet, ezen belül is a női öltözet közötti eltérés. A megyénkben élő szlovákok szinte nap­ jainkig megőrizték sajátos népviseletüket. A megye szlovák falvainak viseleté­ ben - szabás, viselés, forma és díszítés alapján - három nagy csoportot kü­ lönböztetünk meg: 1. Szügyi csoport (Balassagyarmat, Patvarc, Csesztve, Terény). Ehhez a vi­ seleti csoporthoz tartozik több Csehszlovákiában levő Ipoly menti falu is. En­ nek a csoportnak ismertetőjele a csípőnél széles gallérral megtoldott, a térdet alig betakaró szoknya. Szűk ujjú ingvállaikon magas nyakú pruszlikot, ezen pe­ dig széles rojtozású selyem vállkendőt viselnek. A főkötő, a villuska, a hajat teljesen befedi, melyet csipkével, szalagokkal, apró fodrokkal, flitterekkel díszítenek. Az asszonyok hajukat nem kontyban hordják. A két ágba font haj végét pertlivel összekötözik és a fej körül koszorúba tekerik. 2. Bánki csoport (Alsópetény, Felsőpetény, Nógrád, Nézsa, Ősagárd, Legénd, Nógrádsáp, Erdőkürt, Galgaguta, Vanyarc, Bér, Szirák, Kétbodony). A női viselet jellemzője az apró ráncokba rakott szoknya, melynek aljára piros szegőt varrnak. A fehér, testhez simuló ingvállaikon többnyire deréktájon ki­ szélesedő vizitkét hordanak. A fehér gyolcs ingvállat, a vizitkét, a kötényt egyező hímzéssel díszítik. Főkötőjüknek széles konytfésűikkel jellegzetes magas és szögletes fejformát adnak a fej tetején. 3. Sámsonházai csoport (Lucfalva , Szupatak). Viseletük az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Az alig ráncolt szövetszoknya majdnem a bokáig ér, a slingelt szélű alsószoknya néhány centivel hosszabb a felsőszoknyá­ nál. A keskeny gallérú, széles csipkés aljú kötény a deréknál enyhén ráncolt, jóval rövidebb a szoknyánál. A buggyos ujjú, testhez simuló ing itt is ismert, melyre fekete színű pruszlikot vesznek fel. A menyecskék „T ” alakban fésülik hajukat, majd a két ágba font hajat kétoldalt a fül mellett vezetik hátra. Ken­ dőjük a fejtetőn elkeskenyedik. 49 �A három viseletcsoport körül a bánki csoport a legnagyobb, ezen belül még öt kisebb viseleti csoportot különböztethetünk meg. Fentebb már szóltunk arról, hogy a megye falvaiban lakó szlovákok aránya településenként változott. Az arányok változásában öt csoportot különböztet­ hetünk meg: 1. magyarok - csekély számú szlovákok (Ludányhalászi, Herencsény, Szente, Magyarnándor, Nógrádkövesd, Szátok); 2. szlovákok - csekély számú magyarok (Bánk, Bér, Bokor, Felsőfetény, Galgaguta, Kétbodony, Lucfalva, Ősagárd, Sámsonháza, Szupatak, Vanyarc); 3. többsége magyar - jelentős számú szlovák (Mohora, Cserhátsurány, Nógrád, Balassagyarmat, Egyházasdengeleg, Ipolyvece); 4. többsége szlovák - jelentős számú magyar (Patvarc, Szügy, Csesztve, Ipolyszög, Erdőkürt, Terény, Legénd, Szirák); 5. katolikus vallású szlovákok (Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nógrádsáp). Azokban a falvakban, ahol az evangélikus vallású szlovákok száma ala­ csony volt, ott a helyi katolikus vallásúakhoz igazították viseletüket (Cserhát­ surány, Magyarnándor, Szente, stb.) Ahol viszont egyenlő számban éltek ma­ gyarok és szlovákok, ott mindketten megőrizték eltérő viseletüket (Terény). Számos eltérő jegyet fedezhetünk fel a szlovákok hímzéskultúrájában. En­ nek részletes feldolgozását Manga János végezte el a hatvanas években. K u­ tatása szerint a szlovák hímzés színösszeállítása abban különbözik a magya­ rokéitól, hogy itt a kék és zöld színek nem erőteljesek, a hímzések motívumai tagoltak, kirajzoltak, a tárgy szerkezetének hangsúlyozására törekszenek. A kutatások eredményét összefoglalva, arról szólhattam, hogy a megyénk­ ben végleg letelepült szlovákok tárgyi kultúrája - a viselet, hímzés, néhány használati tárgy kivételével - rövid időn belül azonosult az itt élő magyaroké­ val. Az azonos földrajzi, történelmi környezet, a helyi lehetőségek - ma már alig kimutatható kölcsönhatásokkal - egységessé formálták az itt élő magyarok és szlovákok lakáskultúráját, az állattartás módját, az ételkészítést stb. Az el­ különülésre nem adott lehetőséget az sem, hogy a megyénkbe települt szlo­ vákok nem azonos faluból és megyéből származtak. A szellemi kultúrájuknál ezt a gyors alkalmazkodást nem tapasztalhatjuk, mert itt jóval lassabban ér­ vényesültek a környezet helyi hagyományai, a gazdasági-társadalmi viszonyok átalakítást sürgető hatásai. Az otthonról hozott mesék, népdalok, mondák, a családi és naptári ünnepekhez fűződő szokások nemzedékeken keresztül örök­ lődtek. Megőrzését elősegítette a nyelvi elkülönülés, a zártabb életforma. �CSÁKY KARO LY Adalékok Györffy István Ipoly menti kapcsolataihoz Györffy István etnográfust, a magyar néprajztudomány kiváló egyéniségét egykor szoros szálak fűzték a mai Szlovákia területéhez is. Kapcsolatát a két háború közti Sarlós-mozgalommal Balogh Edgár teremtette meg. Erről Turczel Lajos irodalomtörténész számolt be részletesebben a pozsonyi Hét című kul­ turális lap 1984/8-as számában. Liszka József fiatal szlovákiai magyar néprajzkutató a nagy tudós születé­ sének centenáriumára írt cikkében egy korábbi kapcsolatról is említést tett. Írásából idézzük az alábbiakat: „A kik e sorokat olvassák, azoknak nyilván nem kell különösebben bizonygatnom, hogy néprajzi kutatótevékenysége során kapcsolatba került a mai szlovákiai tájakkal is. Ha másból nem, Móra Ferenc A honti igricek című bájos történetéből ( ill. a témát tudományosan is feldol­ gozó Csáky Károly, K ósa László és Zalabai Zsigmond írásaiból) biztosan tud­ nak Györffy 19 10-es honti gyűjtéséről, ami nyilván az 1909-ben feladatul ka­ pott szűrszabó mesterség tanulmányozásával függött össze.. . ” (A szülőföld vonzásában. Új Szó 1984/43.) Hogy mivel függött össze az említett gyűjtés, pontosan nem tudjuk. Az viszont bizonyítható, hogy kutatónk már 1909-ben járt tájainkon, az Ipoly jobb partján. Erről egyik írásából értesülünk, amelyhez a későbbiek során még visszatérünk. Nem csoda, hogy legtöbben Györffynek a Bartókkal együtt végzett 1910-es nagy gyűjtőútjáról, a messze földön híres ipolysági kanászhangversenyről tud­ nak. A szélesebb olvasóközönség ugyanis az egyik Móra-novellából értesülhet Györffyék itteni sikereiről. Bevezetőként talán érdemes idéznünk A honti ig­ ricek néhány sorát: „ 19 10-ben az ipolysági vármegyeházán egy pesti úr állított be az alispánhoz, Marek Károlyhoz. Szép pirospozsgás képe volt az úri em­ bernek, s termete is tagbaszakadt, valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepődött az alispán, mikor a nevét és a mesterségét meghallotta. - Györffy István vagyok, a Néprajzi Múzeum őre, gyűjtőúton járok H ont­ ban. - Úgy? - mosolyodott el az alispán. — No, igen örülök. Talált-e már sok kanásztülköt doktor uram? Mert azokat nem ártana, ha mind összeszedné és elvinné Pestre. Vagy legalább azt az egyet, amelyikkel engem felkurjongatnak minden hajnalban, mikor legjobb ízűt alszom.” Az elbeszélésből továbbá megtudhatjuk, hogy Györffynek szerencséje volt, mert „a honti alispánban olyan emberre talált, aki mindjárt elértette, miről van szó.” Készségesen segített hát a tudósnak: „Kiadta az ordrét a lovas haj­ dúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi meg a báti járást s aki kanászt ta­ lálnak, azt erre meg erre a napra állítsák elő. D e mind hozza magával a muzsi­ kát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek mestere.” Így sereglett volna össze a megyeház udvarán vagy ötven kanász, hogy az alispán aztán furfangos mó­ �don megszólaltassa őket. S amint Györffy látta, hogy „itt nagy dolog van készülőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt” . Hívására jött is a másik „garabonciás” , azaz Bartók Béla. Móra novellájának sztorija természetesen nem egészen fedi a valóságot. A mű értékén persze ez mit sem változtat. Az ipolysági kanászhangverseny kö­ rülményeinek és lefolyásának részleteit Bartók Béla és A honti igricek című munkámban (Honismeret 1981/3.) már aprólékosan feldolgoztam, ezért ennek ismertetésétől itt eltekintek. Ezzel kapcsolatban talán még csak annyit, hogy az 1910. november 13-i ipolysági „kanász- és juhászhangversenyt” nem Marek Károly alispán, hanek Szokolyi Alajos megyei levéltáros, a kultúra nagy hon­ ti mecénása szervezte. Ő fedezte a látványos verseny költségeit, s ő tűzte ki a díjakat is. De hogyan és mikor került valójában a fenti eseményeket megelőzően Györffy István Hont megyébe? A korabeli vidéki sajtóból értesülhetünk arról, hogy etnográfusunk közvetlenül a novemberi gyűjtőút előtt is járt az Ipoly mentén. Egészen pontosan 1910 augusztus végétől szeptember 1 8-ig kutatott a vidék falvaiban. Az volt a feladata, hogy összegyűjtse és elrendezze annak a nagyszabású megyei kiállításnak a néprajzi anyagát, melyre 1910. szeptember 24-e és október 2-a között került sor Ipolyságon. A rangos rendezvényt és ki­ állítást, amelynek a néprajzon kívül még tíz részlege volt, maga Györffy is nagyra értékelte. A Honti Lapok 1910/40-es számában maga írta az alábbia­ kat: „Mindazonáltal a kiállított anyagból szakember mindjárt megállapíthatja, hogy Hont megyében kitűnő néprajzi területen jár, és túlzás nélkül azt mond­ hatom, hogy ilyen néprajzi kiállítása kevés megyének volt.” Az összegyűjtött néprajzi anyagot a megyeháza három termében állították ki. Ugyancsak a helyi újságokból értesülünk arról, hogy a kiállított tárgyak közt a bakabányai fazekasók, a kálnai kőfaragók, a báti és a marón kályhaké­ szítők termékei mellett az érdeklődők megcsodálhatták még a pásztorélet anyagát, az ipolykeszi kanász teljes öltözetét, az egyházmaróti szőtteseket, a palásti viseletet, a dacsólomi régi hímzéseket, valamint a nagycsalomijai ősi faekét. A gyűjtés során a Néprajzi Múzeum szakemberei hatvan eredeti fel­ vételt készítettek, s a kiállítási anyag nagy részét beszerzési áron megvásá­ rolták. Az egykori megyei újságok lapozgatása közben akadtam egy olyan tudó­ sításra, amely a már említett kanászhangverseny előzményeiről tájékoztat, s egyben arra is magyarázatot ad, miképpen szerveződött az ipolysági pásztortalálkozó. A Honti Lapok 1910. november 12-i számában például ezt olvas­ hatjuk: „Györffy István dr. tanár a néprajzi múzeum kiváló tisztviselője volt tudvalevőleg megbízva azzal, hogy a már lezárult kiállításunk néprajzi anya­ gát gyűjtse és rendezze. Anyaggyűjtő vándorútján feltűnt neki a honti kanászok tülkölése - de kü­ lönösen az ipolykeszi kanászé - , aki amellett a dudát is kezeli. Mellesleg megjegyezzük, hogy ez a gyermek kívül-belül annyira eredeti kanász, hogy Györffy 10 1 korona árán teljesen levetkőztette őtet. Az ő kosztümjét láthat­ tuk a kiállításon tülköstül, dudástul.” Mindezt egyébként a kiállításon készült egyik felvétel is megörökítette. Előtérben a kanászt látjuk „teljes díszben” , háttérben pedig a pásztorélet kellékeit szép elrendezésben. Györffy azonban nem elégedett meg a kanász „kosztümjével” . A gyűjtése során hallott kiváló zenei anyagra felhívta barátja, Bartók Béla figyelmét is. Értesítette őt, hogy „Ipolykeszin van egy jó tülkös kanász” . Sőt Györffy sze- 52 �rette volna a többi honti „zenészt” is Bartók elé állítani, hogy népzenekuta­ tónk „lefonografálja” a „honti igricek” produkcióját. Ám nem tudta annak módját, miképp lehet összehozni a távoli pásztorembereket. Mert, amint a H o n ti Lapokban később maga is megírta: „a pásztor ilyesmire nem egyköny nyen kapható, sőt még az egybegyűjtésük sem könnyű dolog” . Ekkor fordult segítségért Szokolyi Alajoshoz. Nem is titkolta, hogy „egy minden szépért, jóért lelkesedő műpártolóé az érdem, hogy összegyűjtötte a pásztorokat, ver­ senydíjat tűzvén ki a legjobbaknak, számítva igen helyesen - a magyar ember dicsvágyára, mert bizony nem kis dolog ám pásztorok között, ha őket a vármegye legjobb tülkösének vagy dudásának minősítik’’. Nos - s ezt is Györffy Kanász hangverseny című írásából tudjuk (Honti Lapok, 1910/47) - , Semetke Mihály honti kanász lett a legjobb tülkös, de díjat nyert az ipolypásztói meg a baráti kanász s a palásti kondásbojtár is. A dudások közül pedig az Ipolypásztóról érkezett Csuvara Mihályé lett a fődíj. Rajta kívül jutalmat kaptak a kemencei, a bernecei, a merei, meg az egei kanászok is. Úgy látszik tehát, hogy a mindmáig névtelenség homályában rejtekező ipolykeszi kanászgyerektől jobb tülkösök, dudások is voltak a megyében. Minden­ esetre azonban neki sem kellett szégyenkeznie, hisz’ az ő játéka keltette fel először Györffy figyelmét, öltözete pedig végül is méltó helyre került. Az 1910-es gyűjtőút kapcsán Györffy örömmel állapította meg, hogy: „B ár a hontmegyei magyar pásztorság is feltartóztathatatlanul halad a hanyatlás út­ ján, de az ország többi részéhez viszonyítva sok ősi sajátosságot megőrzött, kü­ lönösen a kanászság. Itt még a pásztor faragóművészet most is él, s az ősi pásztor hangszerek a tülök, furulya és duda még forgalomban vannak”. Ez a megállapítás még hosszú időn át aktuális maradt. Hisz’ Manga János néprajzkutató, a vidék szülötte, még a harmincas évek végén is több „zenészutódot” talált az Ipoly mentén. Ő említette egyik tanulmányában (A visszatért Felvidék néprajza, 1939), hogy Tőzsér Ferenc lukanényei kanász még 1933-ban is készített furulyát és dudát. Lőrincz Vince ipolyhídvégi dudásról pedig azt írta, hogy összesen húsz dudát készített. 1933-ban Ipolyfödémesen hallotta őt játszani. Három farsangi napra 50 csehszlovák koronát, valamint ételt és italt kapott dudálásáért. Tőle tanulta a dudakészítést Seres Vince, aki 1939-ben 41 éves volt, és Tompán kanászkodott. Sajnos, a híres honti dudák napjainkra már eltűntek a környékről. Ám a pásztoremberek kellékei közül a palásti falumúzeumban még ma is őriznek néhányat. Visszatérve Györffy Ipoly menti kutatásaihoz, megállapíthatjuk, hogy azok az egyetemes magyar néprajzkutatás számára is jelentősek. S ha már az Ipoly menti gyűjtéseiről beszélünk, feltétlen szólnunk kell azokról az írásokról is, melyek később jelentek meg az Ethnográfia Néprajzi Értesítőjében. Az 1933as számokban például két idevonatkozó írásra bukkantam. Az Adatok egy régi palóc építkezéshez című dolgozatában (Néprajzi Értesí­ tő, 154-155. oldal) egy régi ipolysági parasztportát mutat be. Bár a cikk 1933-ban jelent meg, az adatokat a szerző 1909-ben jegyezte le Baráti János 80 éves ipolysági lakos közlése alapján. Bizonyára ebben az évben kerülhetett sor Györffy első honti gyűjtőútjára is. Munkájából megtudhatjuk, hogy a sági Baráti nemzetség a múlt század kö­ zepén kilenc férfiból és kilenc asszonyból állt. A közös házat két szoba, egy konyha s a melléképületek alkották. Márton, a legidősebb gazda a többi fér­ fival az első szobában lakott. A másik szobában az öreg gazdasszony rendel­ kezett, ő vezette a háztartást is. Étkezéskor az asszonyok nem ülhettek le, kö­ rülállták az asztalt, s fakanállal ettek. 53 �A második szobából nyílt a belső kamra, ahol a nők háltak. Aki nem akart itt aludni, az az istállóban hált. A belső kamrán túl még egy kamra volt, ahol a gabonát és a faragószerszámokat tárolták. A portához ezenkívül tehén-, lóés tinóistálló tartozott. A másfél méteres házfal földből volt verve. A szoba és a konyha falát leásták. A „kürtő” meg a kemence fövenyből volt, az utóbbit „siskának” hív­ ták. A padlások szobában a tölgyfapadokat sárláb tartotta. A lakásban mécs­ csel világítottak. A kerítés nélküli portán még szérű, pajta, polyvalyuk és disznóól volt. A másik Györffy-írás Az ipolymenti halászat címmel jelent meg a Néprajzi Értesítő 24-28. oldalán. A dolgozatból megtudjuk, hogy századunk elején Nagycsalomiján, Ipolyhídvégen, Pereszlényben, Ipolyságon, Gyerken, Ipolyvisken, Szakállason és Sza lkán volt legjelentősebb a halászat. Ipolyság halászta­ nyái közül Györffy a következőket sorolja fel: Asztalosgödre, Kondégödre, Korponaszakadás, Parasai rétek, Korponai vashíd, Kertekalja, Tövises szög és a Szurdok. A legelterjedtebb halfajták közül a szerző a pontyot, a harcsát, a márnát, a csukát, a keszeget, a méhalat, a fehérhalat és a paducot említi. Részletesen foglalkozik cikkében Györffy a halászás módjaival is. Leírja a rekesztő- és emelőhalászást, a bukrozást, de olvashatunk munkájában a szi­ gonyozásról is. Rekesztőhalászáskor a rekesz csúcsába vesszővarsát tettek. Me­ rítéskor az Ipolyba cölöpöket (cövekeket) vertek. Ezek öblöt képeztek, s ab­ ba tették a merítőhálót. A pentölháló a vetőhalászat eszköze volt. Tesmagon tiszta vízben ladikból halásztak vele. Az imént említett területek újabb feldolgozását az idő egyre inkább sürgeti. A teljes adatgyűjtés mai eredményeit mindenképp érdemes lenne összevetni Györffy dolgozataival. Ezáltal nemcsak Györffy előtt tiszteleghetnénk, de ön­ ismeretünket is teljesebbé tehetnénk! Három könyv — ugyanarról Ez az ugyanaz nem más mint a szülőföld. Nem is kimondottan Nógrád, s főleg nem a mai megye, de mindegyik érinti valamilyen módon a Palócföldet. Tágabb fogalom itt a szü­ lőföld, tehát nem egyszerűen a szüle­ tési hely monográfiáját, tanulmányokat vehet kézbe az olvasó, hanem a klaszszikus értelemben vett honismeret egyik témájának magas színvonalú tu­ dományos-szépirodalmi megfogalma­ zását. Kicsit bonyolultnak tűnik a helyzet, úgy látszik, e sorok írója ke­ rülgeti a kérdést, minden bizonnyal nincs tisztában a műfaji fogalmakkal. Lehet, hogy így is van. Ugyanakkor az is növeli a bíráló gondjait, hogy olyan művekről van 54 szó, amelyek az egykori, a történeti Magyarországhoz tartozott részekről íródtak, ám íróik, szerzőik már egy új állam, a szocialista Szlovákia pol­ gárai. Nem hétköznapi könyvek ezek te­ hát. A sokat emlegetett, ám itt a valóságos hídszerepet betöltő művek. A közös múlt felidézése, a nemzeti érzelmet erősítő históriák rögzítése, a jelenkori táj és környezet tudomá­ nyos leírása, s még megannyi más eleme a szülőföldnek, mind-mind se­ gít abban, hogy tisztán lássuk: Közép-Európa ezen szegletében egymás nélkül ma már aligha lehet létezni. Fogalmazzunk így: egymás múltjá­ nak és jelenének ismerete és tisztelete �nélkül! Minden bizonnyal ez a szán­ dék vezette a könyvek alkotóit is. Zalabai Zsigmond könyve élénk ma­ gyarországi visszhangot váltott ki. A Madách Kiadó gondozásában megje­ lent Mindenekről számot adok című kötet az író hűségesküje. Elkötelezett­ ségének, eredendő kötődésének nem hétköznapi krónikája. Rendkívüliségét megközelítési módja adja. Eltér a hagyományos szépírói visszaemléke­ zésektől, a meditáló moralizálástól. Konkrét történeti dokumentumokat sorakoztat fel s a históriai hitelességet igazolandó, írói hagja is tárgyilagos. Nagyon jól tudja: ebben a megköze­ lítésben a dokumentumoknak kell árasztania azt a bizonyosságot: ez a táj el nem ereszt, őseink élete, mun­ kája, sorsa, szenvedése eltéphetetlen kapocs minden generáció számára. (Ipolypásztóról van szó a könyvben. Hont megyében van ez a kis falucs­ ka.) Ezért is fontos Zalabai Zsigmond könyve. Példamutató a dokumentu­ mok sokfélesége, ahogyan rendkívül széles körből kiindulva minden le­ hetséges dokumentumot felhasznál. Ebben vannak régészeti leletek, föld­ rajzi nevek, a népköltészet alkotá­ sai, középkori oklevelek, egyházi öszszeírások, török kori adójegyzékek, jobbágylevelek, iskolamesteri szerző­ dés, bírói eskü szövege, statisztikai felmérés adatai stb., stb. Mindezek­ ből próbálja Zalabai Zsigmond öszszerakni Ipolypásztó mozaikképét. Nem kíván élni a történettudomány szakmai fogásaival, szépíró módjára alkalmazza a forrásokat, belőlük a táj, a nép, vagyis szülőföldje, népei­ nek sorsa érdekli. Természetesen a könyv olvasója tudja, hogy ez a falu- és közösséghis­ tória nem átlagos történet. Egyedivé teszi az, hogy egy kisebbségi lét su­ gallja a feladatot; hazát keresni a honban, kötődést a jelenhez s vállal­ ni a jövőt. Itt Magyarországon tán könnyebb lehet ez, de egy új hazá­ ban a múltidéző feladat felerősödik, az önmegtartás eszközévé lesz. A kö­ zösség megtalált, felidézett múltja egyúttal biztosítéka a megmaradás­ nak is. Zalabai Zsigmond könyve ékesszép példája ennek a szándék­ nak, s reméljük, siker kíséri vállalását-vállalkozását a továbbiakban is, hiszen faluja históriáját 1918-cal be­ záróan fejezi be, de érezteti, meg­ írja a folytatást is. Azoknak az évek­ nek a számadását, amikor sorsfordu­ ló vár eztán a falu népére: a kisebb­ ségi lét. A másik könyv szerzőjét elvben és gyakorlatban is szinte semmi sem vá­ lasztja el Zalabai Zsigmondtól. Csáky Károly barátja is, szülőföldben társa is, elhivatottságban testvére is Zalabainak. Ha még hiszünk a nagy, ám igaz szavakban, róla bízvást el­ mondhatjuk, fáklya ő. Ipolyságon la­ kik s egy közeli kis faluban tanít. Olyan sorsvállalás ez, amely számá­ ra a teljes emberi létet jelenti. Ott van minden jelentős helyi Csemadokrendezvényen, amelyeket általában ő szervez, készít elő, irányít. Ipolyság magyarsága szellemi életének irányí­ tásában meghatározó ereje van, ön­ kéntes művelődési csoportokat vezet, népművészeti seregszemléket szervez s amellett ír is. Ír rendületlenül, lett légyen az kishír egy magyar rendez­ vényről, recenzió egy honismereti műről, vagy tanulmány szülőföldjé­ ről. Ezeket az utóbbiakat jelentette meg most a Madách Kiadó Hanti barangolások címmel. Tizenkét tanulmányt tartalmaz a kötet s bizonyára megbocsátja Csáky Károly, de írásaiban mindig és első­ sorban azt kerestem, hol és mit írt Nógrádról. A két szomszédos megye történetében számos közös emléket őriz. Hogy csak egyet idézzünk fel: a dualizmus kora legjelentősebb me­ gyei lapjának ez volt a címe három évtizeden át: Nógrádi Lapok és Hon­ fi Híradó. Csáky Károly könyvében kimon­ 55 �datlanul is vállalja ezt a kapcsoló­ dást. Nem hirdeti, de érezteti: az Ipoly nem szétválaszt, de összeköt bennünket, történelmünket és jele­ nünket egyaránt. Gondoljunk csak első tanulmányára, amelyben sétaszerűen bemutatja Hont településeit. Ipolyfödémesnél említi Manga János kutatásait, azét a néprajztudósét, aki később a Palóc Múzeum igazgatója lett. Ipolynyéken Pajor Istvánról ír, aki aztán Csalomjai néven Nógrád megye ünnepelt „dalnoka” volt. De itt született Bojtos Sándor is, aki a nógrádi munkásmozgalomnak is ki­ emelkedő jelentőségű alakja. Csábon Szeder Fábián született, a palóc kér­ dés első felidézője a múlt században. Nagycsalomján Gáspár Imre látta meg a napvilágot. Az 1870-es évek­ ben irodalmi afférja volt Mikszáth Kálmánnal Balassagyarmaton. S így sorolhatnánk a nógrádiak számára is kedves neveket: Szondy György, Pe­ tőfi Sándor, Kubinyi Ferenc, Kubányi Lajos, Mikszáth Kálmán. Igaztalanok lennénk a szerzővel szemben, ha csak ezt látnánk tanul­ mányaiban. Irodalomtörténeti, tör­ téneti, művelődéstörténeti írásaiban nem egyszerűen a múltat kutatja: pél­ dát keres. Nem a bédekke­ rek minden eldugott helyen vi­ lágszenzációt kereső szándéka vezeti Csáky Károlyt. Az igazi pedagógus vállalt kötelezettsége kényszeríti ar­ ra, hogy tanítson a szó nemes értel­ mében is. Az ő helyzetében a tan­ anyag nemcsak a kinyomtatott tan­ könyv, hanem a történelmi múlt, s annak tanítható megannyi tapasztala­ ta. A harmadik könyv némileg eltér az előzőktől. Besztercebányán jutot­ tam hozzá, magyar könyvesboltokban még nem láttam. Lehet, hogy nem is fogom, lévén a könyv szlovák nyel­ vű. S bármennyire is testvérmegyék vagyunk, határ menti megye va­ gyunk, félő, hogy igen kevesen fog­ ják olvasni nyelvtudás híján. A cí­ 56 me egyetlen szó: Novohrad. Ezt a szót könnyű magyarra fordítani: Nógrád. Az Osveta Kiadó gondozá­ sában jelent meg 1985-ben. Egy majdani ötkötetes honismere­ ti monográfia első kötetét lapozgat­ hatjuk. (De jó lenne azt vélni, hogy a mi négykötetesünk is ott állt az ihle­ tő művek sorában! ) A kötet többszö­ rös bevezetőjéből kiviláglik, hogy a monográfiasorozat a mai szlovákiai Nógrád sokoldalú bemutatását tűzte ki célul. Az első kötet a természetföldrajzzal foglalkozik, majd a kö­ vetkezők a gazdaság, a társadalom, a történelem, és a művelődés históriá­ ját fogják feldolgozni. A monográfia kiadói szándéka egyértelmű. Ahogyan Jan Sloboda fo­ galmaz az előszóban: a kötet révén még mélyebben ismerjék meg az itt lakók szülőföldjüket, „még szorosabb kapcsolatban nőjön fel a jövő gene­ rációja, szocialista hazánk minél tu­ datosabban és gyorsabban történő felvirágoztatása érdekében” . Nem kétséges, az 1978-ban meg­ kezdődött munka jelentős eredmény­ nyel zárul. Széles kutatói, intézményi bázissal dolgoznak, s az első kötet tanúsága szerint a vizsgálódás is szé­ les és mély. (Maga a kötet gazdagon illusztrált, szép kiállítású és szívfájdítóan olcsó.) A kötet, illetve a monográfia útravalóját Julius Hanus, a Szlovák Szo­ cialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese írta. Szép szavaiból nem­ csak az derül ki, hogy a szlovákiai Nógrád szülötte ő is, hanem azt is látjuk, milyen őszintén és hitelesen fogalmazta meg a magyar és a szlo­ vák nép e táji együttélésének törté­ nelmi tanulságait. Reméljük, szavai valóban útravalók lesznek ahhoz, hogy a monográfia további kötetei is hasonló objektivitással, tárgyszerűen szóljanak majd Nógrád megye haj­ danvolt közös históriájáról, s a két nép jelent építő mai barátságáról. P. M. �57 �________ V I T A Z Á R Ó A L F Ö L D Y JE N Ő Még egyszer: költészet és politika Tanulságok egy vitához A Palócföld szerkesztőinek megtisztelő fölkérésére írtam a folyóirat 1984/5. számában megjelent, K ísérlet alcímű vitaindító cikkemet a költé­ szet és a politika kölcsönösségeinek mai helyzetéről, vázlatos történeti és elvi összefüggéseiről, arról, ami közös és arról, ami nem szükségképpen kö­ zös bennük. Számos hasznos tanulsággal (is) szolgált ez a polémia, mely több mint egy esztendeig tartott, s a kéthavonként megjelenő periodika hét számában, összesen tizennyolc közleményre rúgott e sorok írásáig. Hagyomány, hogy a vitaindító szerzője utólag igyekszik összegezni a ta­ nulságokat, kiszűri a pozitívumokat, egyezteti az ellentétes véleményeket, egyetért és nem ért egyet, a többiek felszólamlása nyomán fölülbírálja saját tévedéseit, s helyreigazítja a vitapartnerei nyilvánvaló félreértéseiből szár­ mazó, mellékutakra terelő gondolkodói mozdulatait. Kezdem az utóbbival. A z első hozzászóló, Gyertyán E rvin , fejlett politikai és esztétikai kultú­ rára valló cikkében, alaposan félreértette vitaindító eszmefuttatásom expo­ zícióját, s így, ha csak részben is, rossz irányba vitte a közös gondolko­ dást. Fölidézem a Kísérlet első részében felvázoltakat - most már újabb erő­ feszítéseket téve arra, hogy félreérthetetlen legyek. K öltészet és politika összetartozása n yilván való, a m agyar és világiro d a­ lom számos és számtalan m űvének tanúsága szerint. M égis beszélni kell róla, elvi m egalapozást kell adnunk hozzá, mert m anapság egyre többen bi­ zonygatják, hogy költészet és politika többé nem tartozik össze, kapcsola­ tuk egyszer és m indenkorra felbom lott, sőt, mi több, fölöslegessé vált. E g y ­ re többet hallok arról, tudós férfiaktól, hogy a politika véglegesen áttevő­ dött más területekre, más m űfajokba - epikába, film be, társadalom tudo­ m ányba, publicisztikába, hivatásos politikusok és népképviseletek napi te­ vékenységébe. Ezután következett cikkemben egy udvariasn ak szánt fordulat - ezt szó szerint idézem : „ E l ismerem, van ennek a gondolkodásnak realitása és el­ méleti megalapozottsága” . M ondhattam voln a így is, ha kedvelem a nagy­ képű fordu latokat: „ M e g e n g e d e m ...” és így tovább. E k k o r talán nincs félreértés. É s azt sem értik félre, hogy mit „ism erek el” , vagy „en ged ek ” meg. M ert utána idézet következik a filozófiai lexikonból, mely a kommu­ nizmus m egfelelő fejlettségi fokán - , melytől persze, igen messzire vagyunk - lehetségesnek tartja a p olitika eltűnését életünkből. 58 �Micsoda indulatokat hívtam ki ezzel magam ellen! A t e leo l gikus gon­ dolkodásmódot a tisztelt vitapartnerek egy része akkora istenkáromlásnak tartja a defenzíva, a katasztrofizmus, a kautskyánus célvesztés kötelezőnek vélt divatja idején, hogy indulatukban már nem olvassák tovább az ember sorait korunk eretnekének - ez én volnék - , aki gyerekkora óta gondolko­ dása legközepében tudja a kommunista kiáltványt, s ezt semmi nem kezd­ hette ki azóta tudatában, jóllehet, sok mindenben megtanult kételkedni. Mert, hogy is folytatódott az a cikk? Úgy, hogy lám, a lexikonban a köztudott szintjén is megfogalmazódik az, amit mint majdani lehetőséget, mint teleologikusan tételezettet, magam is elfogadok ugyan, de csak „plátói messzeségbe” helyezve, de nem ránk, mai emberekre, de nem, de legkevés­ bé sem a mai és holnapi költőkre nézve! É s most ismét szó szerint idézem soraimat: „Sem m iképpen se szeretném - szándékomat, illetékességi körö­ met meghaladóan - kisebbíteni azokat az eredményeket, amelyeket a szoci­ alizmus céljait követő Magyarország ezen a téren - a demokratikus fóru­ mok megteremtésének terén máig elért. Mégis, a közéleti demokráciának, a hazai hírközlésnek, vagy akár csak az emberi mindennapos érintkezés szociabilitásának és demokratizmusának túlbecsülését érzem k i ezekből az ér­ vekbő l” - , mármint azokéból, akik szerint a költészet politikai töltése fö­ löslegessé vált. Más szavakkal: az eredményeket elismerve sem vagyok haj­ landó apologetikusan beszélni a napjainkig elért szocialista demokráciáról, mely olyan tökéletes, hogy immár nyugodtan rábízhatom magam a politi­ kusok döntéseire, a tévé s az újságok minden szavát, minden kommentárát vakon elhihetem, egyenjogúnak tarthatom magam a packázó hivatalnokkal, a hatalmaskodó fölöttessel, a nálam agresszívabb és a „finom an” manipu­ láló emberekkel. Nem ! Ebben a kaotikus, értékvesztéssel fenyegetett világ­ ban is szeretném a kezemben tartani sorsom fonalát, ha máshogy nem le­ hetséges, akkor a papíron, és ha úgy sem lehetséges, akkor a tudatom leg­ mélyén, ami már csak egyetlen ember szabadsága, de még mindig szabad­ ság; ezt tanultam legnagyobb citoyen-kortársaimtól, Jorge Sempruntól és Lengyel Józseftől, a háborúban bujkáló Vas István verseiből, Benjámin László, Tamási Lajos csakazértis-szocialista költészetéből - és így tovább. Nagyon nehéz egyetértve vitatkozni valakivel. A lényegben, a tárgyhoz tartozó lényegben ugyanis egyetértünk Gyertyánnal. Mégis vitatkoznom kell vele - , mert úgy tesz, mintha nem értenénk egyet. Ú gy tesz, mintha én ki­ felé csupán az állampolgári lojalitás nevében gyakorolt politikai megnyilat­ kozásokat tartanám kívánatosnak, befelé megelégednék valamilyen szubjek­ tív tisztességgel, amit olyannyira elismer - és ezért fogadja külön köszönetemet - , hogy egyenesen közös tanítómesterünk, Kom lós A ladár er­ kölcsi minőségével ajándékoz meg. Ú gy tesz, mintha szavaimból nem lett volna nyilvánvaló: azt szeretném, ha a magyar költők szabadságélménye, szabadságakarata nem csupán a belső, „le lk i” integritás dolga lenne a jövő­ ben, hanem továbbra is megosztanák azt embertársaikkal, ha nem a verse­ ikben, mert ebben valami megakadályozza őket, (erről jócskán lehetne töp­ rengeni, miért is van így!), akkor legalább a publicisztikájukban. A sza­ badság ugyanis nem csak az ember saját szabadságának szükséglete; szük­ ségletem a többi ember szabadsága is! Talán hangvételem radikalizmusát kevesellte Gyertyán Ervin? Talán egy vitaindító cikknek az a feladata, hogy problémák exponálása helyett, „lírai igénnyel és hevülettel” pótoljon radikálisan politizáló költői műveket? Nos, 59 �készséggel vállalom a legnagyobb fokú radikalizmust, amit az elmúlt évben nyilvános hazai fórumon hallottam. A Magyar Televízió műsorában mondta a kilencvenéves Szent-Györgyi A lb ert: „A z t mondják, a tudós ne politizáljon. Hát, ki politizáljon? A zok a barom politikusok? Elpusztítanák a világ o t!” Szerénységre kötelez, hogy én nyilván nem használhatok olyan szavakat, mint a tudós, akinek világraszóló tettei voltak a Hitler-ellenes politikai harcokban is, a tudományos életben is. D e annyit mondhatok: „ Azt mond­ ják, a költő ne politizáljon. Hát ki politizáljon? Azok a politikusok? E l ­ pusztítanák a világot!” Szent-Györgyi Albert személye minden mai politi­ kust önkéntelen főhajtásra kell, hogy késztessen, még a saját lakóhelyén is, ezért hangozhatott el a televízió nyilvánossága előtt ez a kemény mondat. Nem is tiltakozott semmiféle Edw ard király, mondván: „M áglyára! el! igen kemény —” , mert önlejáratás nélkül nem tiltakozhatott volna. SzentGyörgyi szavait nemcsak tekintélye okán kell tisztelnünk. Hanem azért, mert minden gondolkodó, minden művész, minden értelmiségi és minden közösségi ember illetékességét, jogát, ha ugyan nem kötelességét kiáltotta világgá. Nem tudom, akad-e valaki, közíró kollégáim között, aki majd „váteszi” , „tizenkilencedik századi” és így „korszerűtlen” magatartásformának nyilvánítja a tudós szavait. Szívesen vállalom a radikálisabb magatartásformát, ha Gyertyán úgy kívánja. Ám a realitásokat, az adott körülményeket is tiszteletben kell tar­ tanom, nemcsak a radikalitás elvét. A mai, reformokért kiáltó korban erre van szükség; a mai helyzet úgy kívánja, hogy ne kockáztassuk, hanem szí­ vósan tágítsuk a demokratikus jogok körét. A költők politikai bátorságát mindig tiszteltem, nem kívánnám mesterségesen szítani, mint valami szur­ koló a gladiátorokét az arénában. Én pusztán féltem a jogaikat a politizá­ lásra, s tőlem telhetően védem és megbecsülöm, amit eddig elértek, meg amit ezután elérnek. A reformok embere - mint azt egyik vitatársam böl­ csen megjegyezte - mindig egyszerre törekszik a már elért eredmények megtartására és az újak kivívására. M a senki nem foglalkozik azzal a kér­ déssel, hogy miért, mely pillanatban, minek a hatására alakult úgy, hogy irodalmi „ellenzékről” beszélhetünk. D e miközben ezt az áldatlan helyzetet egyre éleződni látom, akárkinek legyen igaza, azt az aggodalmamat sehogy sem hallgathatom el, hogy a feszültség növekedésével egyre inkább veszélyb e kerülnek azok a korábbi vívmányok az irodalmi, szellemi közéletben, amelyekért néhány - manapság „ellenzékiként” elkönyvelt - író is fárado­ zott. Aggaszt az irodalom különösen a költészet - társadalmi „aláminősítése” is. Lehet, hogy igaza van Szerdahelyi Istvánn ak: „M i van, ha - nem napjainkban, hanem irodalomtörténeti léptékben is érzékelhető id ő óta - a költészet egésze került hullám völgybe? Ha a politikai költészet apálya csak e nagyobb mozgás része? . . . mert egy m űfajváltás időszakát éljük? H a a kor, amelyben élünk, immáron más m űformákban kínál kedvezőbb lehetősé­ get, nem a lírának?” Igaza lehet, csak annak az ügynek szeretném meg­ nyerni vitatársam at: ne akarja sürgetni a líra halálát, amíg a líra él, ha­ nem inkább segítse életben maradni. Óriási energialehetőségek rejlenek benne továbbra is. Ha velem együtt elismeri - ahogy más alkalommal meg­ tette - , hogy például Ladányi M ihály költészete meg tudta őrizni a magyar politikai líra hagyományos tekintélyét s erejét, akkor talán ő sem mondja, 60 �hogy egy fecske nem csinál nyarat, hanem inkább velem együtt örül, mert íme, van egy igaz Sodomában. N o, de nemcsak egy „igaz” van, hanem gyönyörű listát írhatnék ide, a most már szeniornak számító Vas Istvántól, az ifjú Szőcs G ézáig, hanem tartanék attól, hogy valaki mindig óhatatlanul kimarad az ilyen rögtönzött névsorolvasásokból. M iért is ne örülhetne ve­ lem együtt Szerdahelyi István, ha majdan látná politikában is kiemelkedő lírikusaink utánpótlását, (melyben ma kétségtelenül elvi zavarodottság ta­ pasztalható, ahogy ezt a vita egyik - ifjú évjárathoz tartozó - költő részt­ vevője, Petőcz András szavai tükrözik)? M iért is ne örülhetne a szegénység ellen tiltakozó, békét követelő, a szocializmus eredeti értékfogalmaihoz szenvedélyesen ragaszkodó, korszerű hazafiságra és internacionalizmusra törekvő, a közösségi tulajdon sérelmei ellen tiltakozó költők új kirajzásá­ nak? Talán az érzelmeket sokallja, melyek a lírában mindezeket az elve­ ket, meggyőződéseket hordozzák, kísérik és kifejezésre juttatják? A z érzel­ meknek mindig jelentőségük lesz az emberi megnyilatkozásokban, a ráció sosem fogja mindenestül pótolni őket. Igaz, Gyertyán Ervin is érinti ezt az észcentrikus gondolkodásmódot, de más összefüggésben, s a racionalizmus elvéhez ilyen értelemben magam is ragaszkodom: „ Örvendetesen felértékelődött kulturális közvéleményünk­ ben a teoretikus irodalom, megnőtt az érdeklődés . . . a politológia, a szo­ ciológia, a história tudományai, a memoárok és v isszaemlékezések iránt. Mintha a csak líra i igénnyel és hevülettel politizáló népből, epikai és tudo­ mányos igénnyel is politizáló néppé lettünk volna, va gy legalábbis úton vagyunk efelé. D e ez önmagában nem magyarázza, nem magyarázhatja a politikai költészet háttérbe szorulását, hiszen . . . ez nem pótszer, nem pro­ tézis, hanem költői dimenzió, am elyben a l irikus közösségi élményei és cél­ jai fogalmazódnak meg, s amely nélkül egy költészet éppúgy csonka, egy­ oldalú, mint az individuális élm ényvilág - a szerelem, a családi érzés, a létélmény stb., stb. - megfogalmazása nélkül” . - Lám , ilyenfajta racionaliz­ mus és intellektualizmus mellett is fontosnak minősülhet az, hogy a politikai líra továbbra is az elismert költői megnyilatkozásformák közé számítson. Mert a politikai líra sem „lírizál” , különösen, ha korszerű. Mindemellett fontosnak tartom Gyertyán e gondolataihoz Héra Zoltán kiegészítő megjegyzéseit: „ A k ik a nagy költészet esztétikai problémaszint­ jén voltak politikai költők a legutóbbi három-négy évtizedben, . . . azok egész költészetükkel em elkedtek ki, Is nem csupán annak politikai részé­ vel. Bár némelyiküknél a hangsúlyelosztás olyanformán alakult, hogy szem­ betűnő lett a közérdekűség, a politikum nem külön szenvedélyük v olt, ha­ nem megkerülhetetlen, számukra nélkülözhetetlen eleme annak a kom plex világnak, amit mint saját költői világot kialakítottak, vonzódva, úgyszólván minden iránt, ami korunkban érvényes, eredeti alakzatokban felmutatható létdrám a.” S Héra Zoltán - nemzedéke legjobbjainak útját áttekintve - ki­ mutatja: a politikum ennek a teljes embert igénybe vevő létdrámának eltéphetetlen részeként formálódott verseikben, költői eszmélkedéseikben. Szerinte nem érdemes „tiszta politikumról” beszélni, miként politikamentes „tiszta költészetről” , vagy „tiszta esztétikumról” sem - a politikai vers a felszabadulás utáni években föllépő, forradalmi költőnemzedék kezén gyak­ ran nemcsak politikai, hanem szerelmi, esetleg családtörténeti, „panteisztikus” , vagy „kozmikus” költemény egyúttal. Esetleg - teszem hozzá - in­ kább tartozik az etika, mint a politika körébe. V agy egyformán mindket­ 61 �tőébe. Mint például az alig több mint huszonkét éves Petőfi verse, A világ és én (1845. január). Í me néhány sor belőle: „M egvetésem és utála­ tomnak Hitvány tárgya, ember, fa n e v e d !” ; Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát, A vagy talpad mással nyalatod” . S a záró sorok: „ É s ha tetszik engem fölem elned, Á m em elj fel, mint bálványodat; Ha fölültetsz fejed te­ tejére, M ajd kirúgom szolgafogadat!” K i tudná megmondani, vajon morá­ lis, vagy forradalmi töltése az erősebb? S mindezektől vajon elválasztha­ tó-e az esztétikai hatásfok, a nyelvi expresszivitás, a jóravaló agresszivitás lélektani működése? Héra Zoltán fölidézi tanulmányában a Kosztolányi kezdeményezte Adypört, s kimutatja: a „tiszta” politikum nem párolható le A dy költészetéből, mint tengerből a só, mert A dy kozmoszában a szerelemtől, az évezredes történelmi kínoktól, a nacionalizmust megcsúfoló, mert megszenvedett ma­ gyarságélménytől, európaiságtól képtelen elkülöníteni a politikát. Kosztolá­ nyi „hazafias” verse viszont - , melyet politikai költeménynek szánt - szen­ timentális, személyes hitel híján való munka, s ama érvelése, hogy Adynál több joga van a „nemzeti” költő rangjára, mert ősei részt vettek a szabad­ ságharcban - már-már komikus hivatkozási alap. Hozzá is tehetem: Kosz­ tolányi ezzel a „polgári” költő rangját is kockára dobta, mert az erény átörökölhetőségének feudális álláspontjára helyezkedett. Mindebben egyetér­ tünk Hérával, gondolom, Kosztolányi nélkülözhetetlen költői és írói v ív ­ mányainak közös megbecsüléséről el nem felejtkezve, hiszen ő írta a M a­ gyar költő sikolya Európa költőihez-t, a Költő a huszadik században-t, s még egy sereg közéleti verset, szatírát. Ám egy vitatható következtetésmód láncolatát is érzékelem Héra esszérangú írásában. Saját nemzedékéről, a N É K O SZ -ifjú ság költőiről úgy beszél, hogy ,,Többségükben paraszti környezetben felnövő plebejusok voltak, megpró­ báltjai az elmaradottságnak, a szegénységnek, a szociális igazságtalanság kirívó és ravasz-lappangó formáinak, azonkívül, hogy természetes beavatott­ jai minden életes rejtélynek és emelkedettségnek” . E z így nagyra értékel­ hető, mert nem öröklődésről van szó az eredetben, hanem személyes él­ ményekről, tapasztalatokról. Mégis figyelmeztetnem kell arra, ami e gon­ dolatmenetből és a továbbiakból kimaradt: ettől még senki sem lesz különb költő, ahhoz nyelvi talentum, költői megszállottság is kell, és az okossá­ got, a költői találékonyságot, a helyes gondolkodásra való képességet se hagyjuk ki a számításból. S a jellem erejét: ismeretes, hogy a két háború közt nemcsak Illyés Gyulák váltak ki ebből a környezetből, hanem mások is, akiket nem szívesen említünk. A költői teljesítményt nem determinálja szükségképpen a személyes eredet, a neveltetés, a környezet; itt is hatalmas jelentősége lehet az egyéni döntésnek, a szabad választásnak, az intellek­ tuális és etikai erőnek. A megszenvedettség nem szűkíthető le a fizikai kí­ nokra - az értelmiség, ha kisebb számban is, mindig kapott jelentős után­ pótlást a felsőbb osztályok önkéntes kivetettjeiből és „renegátjaiból” . Kosztolányi gondolkodása azért is erősen hibáztatható, mert azt mondja: Petőfitől elfogadja a társadalmi forradalmárt, a lázadót, mert a köznépből jött - Adytól nem fogadja el, mert nemesi származék. Ha ezt összevetjük a saját szabadságharcos őseire való hivatkozással, még kedvezőtlenebb lesz a kép a következtetésmódjáról: származási determinizmus ez. Sík Csaba is rokon szempontokra figyelmeztet: hasonló körülmények, ha­ sonló képességű egyéneket is eltérő erkölcsi értékű cselekedetekre ösztö62 �nözhetnek itt szembeállítja a megalkuvó, cenzorral együttműködő Tassát és a máglyát vállaló Giordano B runót. S megfogalmazza a maga csöndes módján a viselkedésbeli radikalizmusnál hatékonyabb gondolatot: „ A tör­ ténetből, ha idejétmúlt szerepek igazolása nem is, az a tanulság azonban mindenképpen kiolvasható: ahol az író csak fenyegetés, veszély vállalása árán gyakorolhatja mesterségét, az igazság kimondását, jelen van az írói erkölcstelenség lehetősége, a hivatását gyakorló ember jellem étől függetle­ nül” . Ehhez csak annyit: a jellem sem lebecsülendő ebben az összefüggés­ ben. A jellemtől függ, hogy miként él a tőle függetlenül meglevő „lehető­ ségekkel” . ☆ A vitaindítóban már jeleztem: „Szó sincs arról, hogy minél politizáltabb valamely költő lírája, annál értékesebb; ez vulgáris és szektás felfogás, me­ lyet az elmúlt korszakban szerencsésen meghaladtunk.” A magyar és világ­ líra legnagyobb alakjai rendesen azért lehettek kiemelkedő művészekké, mert az emberi teljesség színképéből a politikai, közéleti költészet színei sem hiányoztak életművükben. A politikumnak a költészet szempontjából, körülbelül ugyanolyan jelentősége van, mint a szerelemnek, a természetél­ ménynek, a családnak - és így tovább; alkat, helyzet, fogékonyság és v á ­ lasztás kérdése, hogy a mindnyájunkban meglévő emberi tartalom, milyen témakörben, az emberi létezés mely tartományában fejeződik ki egy-egy köl­ tészetben. Mégis előállt az a helyzet, hogy nem is olyan régen - kritikusi működé­ sem tíz-tizenöt évvel ezelőtti szakaszában még azért kellett csatározni szerkesztőkkel, régibb kritikusokkal és más közművelődési emberekkel, hogy a nem politizáló líra, magas esztétikai színvonal esetén, kapjon ugyan­ olyan polgárjogot, mint a politizáló (vagy legalább hasonlót), manapság viszont a politizáló líra rangjáért, megbecsüléséért kell szót emelni. Vitatársamnak, Tandori Dezsőnek lehet a legkevesebb oka arra, hogy nekem bizonyítsa: minden igaz líra „köz” -ügy, R ilke éppúgy, mint Brecht, Weöres éppúgy, mint Illyés, T rakl éppúgy, mint M ajakovszkij. S ahogy azt annak idején sorozatosan igyekeztem bizonygatni: Tandori éppúgy, mint Ladányi vagy Szentmihályi Szabó Péter. A költészet mindenkori paradoxona, hogy - ellentétben a „való világgal” - a költői univerzum lehet „k is” és lehet „nagy” univerzum, s ez körülbelül úgy magyarázható, hogy a végtelen­ ség „benne lehet” egy vízcseppben is, az összefüggő világóceánban is. V itáz­ va is mindig tiszteltem Tandori költői világát, stílusteremtő talentumát, költői szemléletünkbe fordulatot hozó - noha nem „kötelezően” követni való - újítóképességét. S minthogy semmivel sem igényel többet, mint a nagy és kis költői „világok” demokráciáját - , nincs is vele vitám. Más a helyzet Petőcz Andrással, aki merő konzervativizmusnak, idejét­ múlt közhelynek minősíti a politikai líra melletti kiállást, s az esztétikai „progresszió” elé vetett akadálynak tünteti föl. „N em napjaink igénye ez” - jelenti ki, miután kellőképpen jelezte toleranciáját minden irányban; sze­ rényebben hozzá is teszi: „nem kifejezetten az én igényem” . S egyebek közt így jellemzi a „m ai fiatal költészet” (ő beszél róla így!) egyik fő tö­ rekvését: „ . . . a klasszikus avantgarde irányzatokkal ellentétben, m elyek­ től nem volt idegen a politika felvállalása, a mai törekvések egyértelműen politikamentesek, kevésbé kifelé f ordulok, a költészet S Z Ö V E T É T és az �egyént vizsgá ljá k. . . mondandójuk szinte m indig elsősorban művészi és em­ beri, soha nem politikai. Erősödőben van a nyelv m int művészi közegfel­ fogás, és ez a társadalmi szerepvállalás tagadását eredményezi.” S Hogy mindezek újdonságértékét tovább fokozza: ,,A vizuális költészet kissé kéz­ műves jellegétől idegen a vátesz szerepe és a pátosz is” . Mintha tele volna líránk Váci M ihály óta patetikus „váteszekkel” ; mintha ezért ágáltam volna. Nemcsak Petőcz él azzal az érvelési móddal, hogy elővesz egy elavult közéleti líratípust - a váteszit - és azon veri el a port, hogy aztán helyébe állíthassa a politikai költészetet egészében elvető, mellőző vagy fölösleges­ nek beállító lírakoncepcióját. „M agasabb” helyekről is gyakran hallom ezt, aggódva azért az egészségesebb közművelődési állapotért, melyben a poli­ tikus a maga módján „partnere” volt a költőnek és viszont, noha mint Sík Csaba utal erre Vas Istvánt idézve (Magyar Józseffel és rokon gon­ dolatokat fejtve ki) volt már példa rá, lásd A d y és Jászi, G orkij és Lenin, vagy akár H eine és M arx esetét. Nem az a baj, hogy Petőcz Andrásnak nincs ínyére a politikai költészet - , ehhez minden jogát tiszteletben tartom. D e azt nem fogadhatom el tőle. hogy ennek érvényességi körét kiterjeszti líránk egészére. Tudomásul kell vennie: a poétikai divatok nem jobbak, mint a politikai divatok! S belát­ hatja: míg ő mai poétikai divatokat propagál, addig én nem valamilyen po­ litikai divatot, hanem általában a politizáló líra tekintélyét, rangját, lehe­ tőségeit igyekszem védelmezni. Hozzátéve, hogy a poétikai divatok, múló áramlatok sokszor termékenyítőleg hatnak a stílustörténetben, de csak ak­ kor, ha nem merevülnek dogmákká, ha merevségükben nem válnak érték­ kirekesztővé, s így - akaratlanul - haladást fékezővé. Így lehetett például előrelendítő erő a Nyugatosok lírájában a dekadencia. Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik megtisztelték a folyó­ iratot, az olvasókat és személyemet hozzászólásukkal, konstruktív szándékú gondolataikkal. Nem idézhettem föl a vita egész menetét - a lényegre szo­ rítkoztam. A vitában előfordult, személyem elleni megnyilvánulásokat - , melyek a Palócföld 1985./3. számának második vitacikkében fordultak elő - felejtsük el. Külön köszönet illeti viszont a fölidézetteken kívül mind­ azokat, akik „vették a lapot” , és hajlandók voltak tovább gondolni, amit úgy lehet, nem eléggé szakszerű teoretikusként, de a magyar költészet iránti mélységes tisztelettel exponáltam: a citoyen-magatartás korszerű v áltozatainak megbecsülését, emberi szükségét, a teljességből ki nem hagyható politikai aktivitás értékének tudatát. S , nemcsak M agyar Józsefnek, KassaiVégh M iklósnak, K arikó Sándornak, Simor Andrásnak, Németh János Ist­ vánnak, Csepeli Szabó Bélának, Kerékgyártó T. Istvánnak tartozom kö­ szönettel, akik értékes gondolatokkal álltak ez ügy mellé (vagy akár Petrőczi Évának, aki félreértett és főleg a saját verseiről beszélt), hanem Pe­ tőcz Andrásnak is, aki második cikkében fölülbírálja saját álláspontját, s belátja, hogy ma is van a magyar költészetnek olyan területe, ahol minden leírt szó politikai tett, harc a létért, a magyarul szólás jogáért. H a sem­ mi más eredménye nem lett volna e vitának, mint ez a belátás, már meg­ könnyebbülhetnék. 1 985. dec. 1 5 . 64 �E SZÁMUNK SZERZŐI A lfö ld y Jenő kritikus (Budapest); D r. Bakó Ferenc muzeológus (E ger) ; Csáky K ároly tanár (Ipolyság, Csehszlovákia) ; D r. Kapros Márta muzeológus (Balassagyarm at); Kriston V ízi József muzeoló­ gus (Kecskemét); N agy Zoltán tanár (Salgótarján); D r. Praznovszky M ihály muzeológus, a Nógrádi Sándor múzeum igazgatója (Sal­ gótarján); Varga Csaba író (Budapest); Vonsik Ilona muzeológus (Salgótarján) ; D r. Zólyom i József muzeológus, a Palóc Múzeum igaz­ gatója (Balassagyarmat). A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kojnok Nándor (szépirodalom) A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A N ó g rád M egyei F ő sz e rk e sz tő : T an ács B A R A N YI V B Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C m ű v e lő d é si FE R E N C . o s z t á ly á n a k S z e rk e sz tő sé g : la p ja , 3 10 0 S a lg ó t a r já n , A ran y Já n o s út 2 1. T e le fo n : 14 -3 8 6 . K i a d j a : a N ó g r á d M e g y e i L a p k i a d ó V á l l a l a t . F e l e l ő s k i a d ó : B álint Tamás i g a z g a t ó . T e r je s z t i a M a g y a r P o s t a . E lő f iz e t h e t ő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ít ő p o s t a h iv a t a ln á l, a p o s t a h ír la p ü z le t e ib e n és a H ír la p e lő fiz e t é s i és L a p e llá tá s i Iro d á n á l ( H E L I R ) B u d a p e st V . , Jó z s e f n á d o r té r I . 19 0 0 - k ö z v e t le n ü l, v a g y p o s t a u t a l­ v á n y o n , v a la m in t á t u t a lá s s a l a H E L I R 2 1 5-9 6 1 6 2 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s sz á m á r a 16 F t , e lő ­ fiz e t é s i d íj fé l é v r e 48 F t, egy évre 96 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 2 5 -9 2 5 . K é s z ü lt a N ó g rád M egyei F. v .: K elem en G ábor N y o m d a ip a ri ig a z g a t ó . 8 6 .4 2 6 19 V á lla la t N . S. s a lg ó t a r já n i te le p é n , 5 ,6 ( A / 5) ív t e r je d e le m b e n . �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/1. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/46def690897173f73dd8342a726ffc54.pdf 4f47b793c7bce13e374e39220a4ae4fa PDF Text Text �Tartalom 1. Fodor András versei 2. Nyilasy Balázs versei 3. XVIII. É V F O L Y A M 4. SZ Á M Pintér Tamás: Tehetnek egy szívességet a trombitásnak (elbeszélés) 13. Tamás István és Etesi Deák László verse 14. Lőrinczy István verse 15. Onagy Zoltán: Egy vándormunkás útikrónikája 21. Cegléd József: A z olaj 23. Bódi Tóth Elemér versei 24. Romhányi Gyula és Ádám Tamás verse 25. Szepesi József versei 26. Hortobágyi Zoltán: A kutya 28. Petrőczi É va verse 29. Versek Pinczési Judit hagyatékából NOTESZ 30. Hermann István: Gyermekszemmel 32. Szombathy Viktor: Szombatban-szombaton MŰHELY 33. Tandori Dezső: Keszthelyi Rezső költészetéről 37. Keszthelyi Rezső versei ABLAK 39. Salvadori gerillaköltők (Simor András) ÖRÖKSÉG 47. Kassai-Végh Miklós: Szabálytalan emlékezés Radnóti Miklósra 52. Szabó Károly: Egy századvégi Don Quijote: Komjáthy Jenő 55. A z ismeretlen Madáchról - egy könyv ürügyén (Praznovszky Mihály) MÉRLEGEN 58. Művészet és politika (Csongrádi Béla) 6 1. Fodor András: Szó, zene, kép (Czigány György) 63. Simor András: . . .és voltak boldog békeidők (Mátyás István) E számunk illusztrációját a Nógrádi Sándor Múzeum József rajzai közül válogattuk. Fotó: Duda László (Salgótarján) birtokában levő Nem ei Lampérth �FODOR ANDRÁS Öröm A sima, tág ég összehajló boltja kék diadallal őrzi fent magát, árad a langyos szél, belémbotolva mellemre szegzi rétek illatát. Ezer sugárzó képet szőve, bontva sziromfehérben remegnek a fák. - őt látom lépni, úszik habruhája, haj fonatán aranytűz zsizseg át. És megmoccan a közöny néma szárnya, halkul a csend és zajosul a lárma, mélyebb a menny, dacoskodóbb a fény, de bennem bizton elnyújtózva terped. mint széles, zöld mezőben két kis gyermek a minden és a semmi könnyedén. 1947, Nyár A cséplőgép megállt, elroppant csattogása meghökkent hallgatásunk csendjén még lüktet egyre, de már a lányok göngyölik a szíjat, sietve szétoszolnak az ég porába veszve. Megyek hát én is, fáradtságom derengő esti ablak. Szeret az út, a kutyák se engem, csak a staféta kedvéért ugatnak. I �N Y IL A S Y B A L Á Z S Zrínyi Pálffi Pálhoz Legalább te érts meg, barátom! A tehetetlen értelem s a vágyak kötéltáncosát.. . a Nap-nézés letargiáit, mocsaraink nyomorúságát. . . Te tudod, hányszor - ó, de hányszor! játszhatna gúnyos, torz mosoly a számon, lapozgatva sok könyvem, fölidézve temérdek javaslatom, koncepcióm, kitakarhatnám Zrínyivár sebes, üres, reménytelen, elfűrészelt cölöpjeit; ó, nézhetném én is, barátom, a köldököm százféleképp... Szemeszterek szalagcímek szemeszterek szalagcímek tűntetések tócsák árkok felelősség­ aprópénzek betoncsíkok fedélzetek sávok rések vásznak rongyok felelősség­ aprópénzek �P IN T É R T A M Á S Tehetnek egy szívességet a trombitásnak A rendőrök délután hat körül jöttek. A városi nappal ilyenkor fordul át észrevétlenül estébe, a liftek zúgva járnak fel-le, a magasházak visszhangos falai között szétáradnak az élet kö­ zönséges zajai, mintha foglyul ejtett bogarak nyüzsögnének egy zsúfolt do­ bozban. Garas Jácint kalandos munkához készült. Már hetek óta rossz volt a für­ dőszobai csap, nem lehetett rendesen elzárni, a forró víz konokul csöpögött, s amikor erősebb lett a nyomás, mérges sziszegések törtek ki belőle. A férfi most végre elszánta magát, rendbe hozza a rohadt csapot, hogy ne kelljen hallgatnia a felesége fáradt, ingerült szónoklatait. (.,Úgy látszik, ez is rám marad. Mindent nekem kell elintézni. Csak meresztgesd magad, Nagy Trombitás, nekem elég, hogy egy ilyen aranyszájú mellett élhetek. Örökre levettél a lábamról az ilszilencióddal. Kábítóan tudtad fújni, vagy száz évvel ezelőtt. A szutykos lebuj minden részeg vendege elélvezett. D e azt a krimót már régen lebontották, és te legfeljebb a port fújod le a dossziékról, havi négyezerért.” ) A fojtott viták nemegyszer a bizonytalan éjszakai csendben lobbantak fel, a csap alattomos, tolakodó hangjai miatt, és elron­ tották a szeretkezéseiket. Ezen a napon, hazafelé menet megvásárolta a szük­ séges holmikat, szelepet, tömítőgyűrűket, egyebet, amit a boltban egy nagy­ mellű lány elérakott. „E z köll magának” , mondta a „bájszolgálat” fölényesen, miután egy túlterhelt orvos kimerültségével meghallgatta a panaszt. Garas otthon át se öltözött, azonnal előkereste a rozsdásodó franciakulcsot meg az egyetlen, régi csavarhúzót és a fiával bevette magát a fürdőszobába. - Csak el ne áraszd a lakást - szólt utána az asszony egykedvűen, mint aki legszívesebben tudomást se venne a vakmerő vállalkozásról. A csüg­ gedt hang összeillett a sok éves kifakult pongyolával, amely szomorúan ló­ gott rajta. Buzdításnak nem rossz. Garas magabiztosan a gyerekre sandított, esze ágában se volt válaszolni. Hosszú háborúban nincs szebb, mint a tűzszünet. Bolond, aki az alvó oroszlán farkát rángatja. Feldobta a fogasra a bőr­ dzsekijét és módszeresen sorba rakta a kellékeket a mosógép fedelén. Először is elzárjuk a vizet - mondta. Jóleső gondolat volt, hogy egyedül, mindenféle tapasztalat nélkül lát olyan dologhoz, amit mások iparossal vé­ geztetnek el. Pedig nyilván egyszerű az egész. A tárgyak feltárják magukat, mint a nők, ha az emberben megvan a kellő eltökéltség, hogy megismerje őket. - Csak semmi kapkodás - magyarázta felemelt ujjal, a fiára pillantva. - Mindig arra kell figyelni, amit éppen csinálunk. Mire a gyerek cinkos módon oldalba bökte. - Benne vagyunk a képben, atya. Itt most muszáj villogni. - Ferdén pillantott fel rá, hűséges barna sze­ me tele volt biztatással. Munkára készen dörzsölte a tenyerét. - Prímán megbütyköljük. Jobb volt, mint lesz. 3 �- Nem ügy - mondta Garas. - A z á r at is prímán megbütyköltük, emlékszel? - Mi az hogy! - D e az a hülye ajtó megint leszállt. - Vettem észre. - Nem te tehetsz róla. Mégis megy a szöveg. Na, ez az. Hirtelen nagy meghatottság áradt szét Garasban, elfogódott mosolyra húzódott a szája. Ebben a pillanatban a fia iránti ádáz szereteten kívül semmilyen más érzés nem volt benne. A z én kölköm. Ú gy hasonlí­ tunk egymásra, mint két tojás. Csak az egyik hamarabb fog elzápulni. Már majdnem megsímogatta a fejét, de sikerült még félúton megállítania a mozdulatot. Komolykodó képpel azt mondta: - Nana! A fiú vidáman és megértően pislogott. - N e vigyorogj, Dzsi-Dzsi, nem a fényképésznél vagy - szólt rá Garas, majd elszántan bejelentette: - Most ugrik a majom a vízbe. - Megtornáz­ tatta az ujjait, ahogyan a gyakorlás előtti bemelegítésnél szokta, szertartá­ sosan és komolyan, az agyoncsiszolt, fényes hangszert bűvölve, amelyet min­ dig úgy vett kézbe, hogy soha nem volt káprázatos hangokat fog kicsikarni belőle. („N a, megint kunkorodik valami szívdöglesztő, lila blues, amitől leválik a tapéta. D e ne csüggedj, Aranyszájú, a nagy Luis Amstrong is lent kezdte. Igaz is, tán el kellene menned az álmok városába: egész New Orleans odavolna a boldogságtól” .) A trombita már egyre ritkábban került elő, itt a betondobozban nem fújhatta meg rendesen, a zaklatott la­ kók darabokra szaggatták volna, így néha-néha elsétált vele a szomszédos negyed félkész, kopár házaihoz, ahol a magányos dallamok szabadon szállhattak a nyers panelfalak között. - Hát lássuk - mondta most és meg­ fontoltan hozzákezdett az elzárót védő műanyag kupak lecsavarásához. Maga is meglepődött, milyen könnyedén sikerült, csak néhányat kellett for­ dítania rajta, és máris a kezében volt. Minden részével érezte, hogy a fia áhítatosan figyeli. A franciakulcsba fogott csapelzáró is engedelmesen mozdult, s amikor, alig egy perc múltán ellenőrző próbát tartott, elégedet­ ten tapasztalta, hogy a művelet eredményes volt: egy csepp meleg víz se jön a vezetékből. - Nagy vagy, atya. - A gyerek ünnepélyesen odatolta a kezét. - Utána lelépünk, fizetek neked egy üveg sört a Becsületvesztőben. - Túl bőkezű vagy. - Legyen kettő. - Zúzmarás. - Csakis. - Mennyi pénzed van? - Semennyi. - Gondolhattam volna. A csap kiszerelése következett. Ez már jóval komolyabb munka volt. A franciakulcs többször lecsúszott a rézből készült szelepház keskeny lapjairól, de a menetek végül is engedtek, egyszerre látható lett a vízkővel lepett nyi­ tott csodarab. Olyan volt, mint egy üres, tisztátalan száj. Garas a szerkezetet nézegette, próbálta kiismerni a működését. A lámpa­ búra ködös, lisztes fényt szórt szét, a hitvány izzó nagyon takarékosan vilá­ gított, alig látott mellette. („Itt ennyi is elég. Nem sebészeti műtő ez, hanem fürdőszoba, ha nem tudnád. A fütyülődet talán így is megtalálod.” ) Garas 4 �vádlóan felemelte a karját. - Ezért vágom meg azt a finom bőrömet min­ den borotválkozásnál. - Elhatározta, hogy most már csakugyan erősebbre cseréli. Legalább százasra. Holnap lesz a napja. Ha Linda fejreáll, akkor is. Kint váratlanul megszólalt a csengő. Először röviden, majd rögtön utána egy túlzottan kitartott berregéssel. - Megnézzem? - kérdezte a gyerek. - Le merném fogadni, tíz az egyhez, hogy a Mamácska jött - jegyezte meg Garas epésen. E v oé! Nincs a kerületben még egy ilyen radaros anyós, aki így ki tudná szimatolni, mikor van rá szükség. - Ide meg tedd ki a táblát, hogy „a félfogadás szünetel” - mondta. Amikor Dzsi-Dzsi kiment, halkan fütyörészni kezdett, laza, fölényes mozdulatokkal piszkálgatta a ke­ zében levő alkatrészt. Garas Jácint, a dörzsölt mesterember, akinek a szak­ ma a kisujjában van. Nagyon rövid idő telt el, a fiú gyanúsan oldalazva visszajött. Értetlenül, zavarodottan meredt az apjára, mintha elfelejtette volna, mit akar mondani. Valami történt. A z ember nem tudja, mikor éri öröm a házat. Garas las­ san abbahagyta a fütyülést, bizonytalan szorongás fogta el. - A rendőrség - szólalt meg Dzsi-Dzsi fakó hangon. - Téged keresnek. - Engem? - Garas meglepett grimaszt vágott, nem bírta ki, hogy hozzá ne tegye: - Csapszereléskor rendőrrel találkozni, időváltozást jelent. - És megveregette a fia vállát. - Lehet, hogy „ki kicsodá” -t játszanak. A z előszoba nyitott ajtajában két férfi várakozott. Elmozdíthatatlanul álltak a küszöbnél, mint akiknek ritka jó ajánlatuk van, és biztosak abban, hogy az üzlet létrejön. Egyikük civilben volt, jól szabott, sportos zakójában, Charles Bronsonos könnyedséggel támaszkodott az ajtókerethez. A z első pillanatra látszott, hogy ő a főnök. Mögöttük, a szűk lépcsőházban éppen megállt a lift, a szomszéd lakó nyomakodott ki belőle s a folyosón letábo­ rozva hosszasan, alamuszin piszmogott a csomagjaival. - Talán fáradjanak beljebb - ajánlotta Garas és belökte az ajtót. Ezek a házak tele vannak résekkel, úgy jár bennük a huzat, mintha a berendezéshez tartozna. - Csak ezután kérdezte meg, hogy mit óhajtanak az urak. A fiatalember középső ujjával végigsimította hosszúra növesztett, szomorú bajszát. Láthatólag ebben is ragaszkodott a Bronson-stílushoz. Mintha a Mr. Majestyk című filmből lépett volna elő. - Ön Garas Jácint? - Érezhető volt, hogy idegenkedve ejti ki a nevet. - Én vagyok. A nyomozó alaposan megnézte. - Jól elkeresztelték - jegyezte meg nyájaskodva. Igazán kedves. - A Jácint régi görög mondai névből ered - közölte Garas mellékesen, mint aki többet is tudna beszélni erről. - Nekem meg felel. A sportzakós szórakozottan bólogatott. A z arcára volt írva, hogy ne lehet neki semmi újat mondani. - Kérem a személyi igazolványát - szólalt meg száraz, hivatalos hangra váltva. Ehhez igazította a testtartását is. Egy­ szerre feszes lett és megközelíthetetlen. Garas kihozta a fürdőszobából a viharvert bőrdzsekit és szorgalmasan keresgélni kezdett benne. A rendőrök fölényes biztonsággal, kajánul figyel­ ték, ahogy egyre kapkodóbb igyekezettel, újra és újra kiforgatja a zsebeket. - Talán a másik ruhámban maradt - magyarázta és a feleségére pillantott. �Linda, a gyereket átkarolva, fehér arccal állt a fal mellett. Garas elindult a nagyszoba felé, de a nyomozó leintette: - Fölösleges. A z egyenruhás törzsőrmester ekkor felpattintotta a vállán lógó táskát, mint valami varázsdobozt, és két ujjal kihúzott belőle egy megviselt igazol­ ványt. - E z az? Garas az eléje tartott oldalon a saját, kissé merevre sikerült fényképét látta. Közelebbről is megnézte, mintha valamilyen ritkaság apró, finom rész­ leteit akarná szemügyre venni. Nyílt, bizakodó garasi arc, az a bizonyos ma­ kacs, fésületlen garasi hajtincs, a kamerának kiszolgáltatott tekintet. Stim­ mel. Kétségtelenül az ő igazolványa volt, az ő lompos aláírásával, és lent, a bal sarokban a kék tintafolttal, amelyet a felületesen zsebre tett golyóstoll ejtett a papíron. - Szóval, elhagytuk, mi? Megkapó királyi többes. — Ezek szerint elhagytuk. - Nagy könnyelműség. - Észre sem vettem. A rendőr visszacsúsztatta az igazolványt a táskába. Végérvényesnek látszó mozdulat volt. - Velünk kell jönnie - jelentette be Bronson, a jellegzetes bajuszsimogatás kíséretében. Eléggé váratlan fordulat volt. Garas tétován körülnézett a rendetlen elő­ szobában. Nyomozó, rendőr, gyerek, feleség. E z most valaki mással törté­ nik. - Bekísérnek? - érdeklődött szelíden. - És miért? - Nem is sejti? - Sajnálom, de nem. - Majd odabent megtudja. Odabent. - Ha ártatlan, nincs mitől tartania. - Kíváncsivá tesz. Lindának sikerült visszaszorítania a felcsukló sírást. Tehetetlen, hiszté­ rikus lendülettel odavetette magát. - Mit csináltál, drágám? - Nem csinált semmit - közölte a fiú nyugodtan. - Majd odabent megtudom - mondta Garas és olyan ráérősen bújt bele a dzsekibe, mintha csak könnyű késő délutáni sétára indulna. Megigazította a zsebeket, begyűrte az inget, félig felhúzta a cipzárt. - Vesztettél, atya - mondta a gyerek. A férfi elismerő mosolyra húzta a száját. - Nagyon úgy fest, Dzsi-Dzsi. Egyáltalán nem hasonlítanak a nagyanyádra. * Garas két és fél nap után, csütörtökön déltájt keveredett haza. Közben kiütközött az arcán a sűrű, fekete szőr, kockás vászoningét megviselték a priccsen töltött hosszú éjszakák. Belül is kissé gyűröttnek érezte magát, az ismétlődő rendőrségi szertartások, elővezetések, kihallgatások, szembesíté­ sek nem voltak éppenséggel pihentetők vagy felemelők. Eleinte egy csomó disznósággal gyanúsították, ő pedig megpróbálta előszedni az elsöprő, cáfol­ hatatlan, megdönthetetlen bizonyítékait, és eleinte az derült ki, hogy ilyen nincs neki egy szál se. Benne ült egy veszett, rázós kocsiban, amelyből nem lehetett kiszállni. A zárka, a kapitányság alagsorában, békés oázis volt. Édes otthon, biztos menedék. A másfélszer háromméteres, meszelt falú csinos 6 �helyiségen egy szakállas besurranó tolvajjal osztozott, aki figyelemre méltó, eleven értekezéseket adott elő a riglihúzás módozatairól. Aztán a dolgok kezdtek jobbra fordulni, Bronson mind zavartabban, céltalanabbul tapo­ gatta a bajszát, mintha ellenőrizni akarná, megvan-e még, és Garas Jácint egyszer csak azt vette észre, hogy valami szemérmes pardon-légkör veszi körül. Majd végre fanyarul elbocsátották. („Elnézését kérjük. Azért v a ­ gyunk, hogy gyanakodjunk. Megértheti. Minden maga ellen szólt. A tények, az időpontok, a sértettek vallomása. Így aztán belekerült a szórásba. Meg­ esik ez.” ) A nyomozó azt mondta, ha óhajtja, hazaviszik kocsival. Óhaj­ totta. Fesztelenül elterült a hátsó ülésen, egyik keze zsebben, a szája fontos­ utas biggyesztésre állítva, visszafogott érdeklődéssel nézte az elsuhanó utca­ képeket. Élvezte a pár perces utazást és ezt közölte is a két hallgatag rend­ őrrel. Már a lakótelep közelében jártak, amikor váratlanul megállíttatta a kék-fehér autót, azzal, hogy köszöni a fuvart, de itt kiszáll, ha nem veszik zokon. A szolgáltatóház fodrászüzletében megborotváltatta magát, majd át­ ment a Cicababa presszóba és kért egy üveg hideg sört. A pult mögött riszáló Cicababa csak langyos, olcsó készmosollyal tudott szolgálni, de a vékony, vörös köpeny alatt rezgő feneke minden pénzt megért. Volna. Garas most, amikor az ismerős tájékon hazafelé tartott, úgy érezte, messzi túlsó partról jött ebbe a régi pocsék-jó világba, amely az ő hányatott távolléte alatt semmit se változott. Különben nem is volt olyan kibírhatatlan és sanyarú vendégeskedés. Csak egy kicsit fura. Végül is nem veszített semmit. Itt van, eredeti példányban, minden része ép, megbízhatóan mű­ ködik, jelez. Különösen fontos, sürgető üzeneteket kap lentről, mióta a Cicababa beriszálta csábos gömbölyűségeit a tájba. Győzött az igazság, Garas Jácint szociális előadó, a leghűségesebb barát, a legjobb férj, a leg­ jobb apa, ím, megérkezik szeretteihez, mint egy becses, váratlan ajándék. A házfelügyelőnő, mintha megneszelte volna az elhalaszthatatlan alkal­ mat, éppen akkor lépett ki a földszinti lakásból, amikor a férfi becsukta maga után az üvegezett bejárati ajtót. A lágytestű, kontyos asszony össze­ csapta a kezét. — Ó , egek! - jajdult fel. - Hát kiengedték? Nyolcvan kiló álmélkodás és csalódás, a légypiszkos házirend alatt. Nagyon kedves, hogy örül nekem. - A z nem kifejezés. Én mindjárt mondtam, hogy beszélhetnek akármit, nincs itt semmi szenzáció. Tudja, az emberek szeretnek a más dolgában vájkálni. Odavannak azért, ha valamin elcsámcsoghatnak. - Melegen, sziruposan folyt a nő hangja, a fejére tornyozott hajszobor csillogott a lakk­ tól. - Na, igen - bólintott Garas, a liftajtóval szemezve. Hallatszott, hogy a lift ide-oda ingázik a fölső emeletek között. - Mindenre van idejük. - A z asszony gyászosan végighúzta tenyerét fenséges csípőjén. - Nekem épp elég a magam baja. Garas hűségesen követte a mozdulatot. Na, tessék, megint egy kísértés. El tudta képzelni, hol rejtőzik a bajok fő forrása. Rendkívüli forrás lehet. - Igazán jól néz ki - mondta. Nem így fest az, akinek súlyos gondjai vannak. A z özvegy hálás volt. Forró Hálás Özvegy. A makacs felbújtó egyre jelzett lentről. - D e azért megértem - mondta Garas és tartózkodóan legeltette szemét a selyembe burkolt tájakon. Talán egyszer ki kellene csomagolni a díszes göngyöleg­ 7 �ből és megvizsgálni, mi van alatta. - Nehéz lehet egyedül - tette hozzá alattomosan. Ilyen esendő az ember: sóvár gondolatokra vetemedik, ha egy-két napig elvonókúrán tartják. - N e haragudjon, ha kérdezek valamit... - A z asszony közelebb rin­ gott. Finom, gerjesztő illatok jöttek, a levegő viszketett. Behúzni a féket, gon­ dolta a férfi. Azonnal leállni. - Megmondaná, hol vették azt a cuki tévéállványt? Régóta fenem a fo­ gam egy ilyen forgatható micsodára. - Kis zavar futott át a nőn, men­ tegetőzve félrehajtotta fejét. - A házkutatáskor engem kértek fel hatósági tanúnak. A kkor láttam. Ravasz tálalás. Fortélyosan elhelyezett akna egy mimózabokorban. G a­ ras a lifthez cselezte magát, a kulcsaival játszott. - Iparművészeti darab. A z anyósomtól kaptuk - mondta szárazon. A táblán végre kigyulladt a felmentő, szabad jelzés. Gyorsan megnyomta a hívógombot. Felfelé menet jutott eszébe, hogy ebben az időpontban nem talál ott­ hon senkit: a gyerek iskolában van, Linda meg dolgozik. A féktelen, ün­ nepélyes fogadtatás tehát elmarad. Odüsszeusz teljes fegyverzetben, tettre készen hazaérkezett, és az ő hűséges, jó Pénelopéja nem tud róla. Sürgő­ sen el kell zarándokolnia a környék valamelyik éppen működő telefon­ jához, hogy a feleségével beszéljen. Ó , Linda, szegénykém, tudom, meny­ nyire izgultál értem... D e a lakásban többszörös meglepetés várta. A z ajtó­ nyitásra a felesége szaladt elő, egyenesen a karjába zuhant, és ő, a rá­ boruló asszony mögött, a feldúlt nagyszoba közepén nyomban felfedezte Mamácskát is: egy túltömött bőröndön lovagolt nagy igyekezettel, hátha si­ kerül lecsuknia. A rendkívüli állapot szembetűnő volt. A csábító házas­ társi heverőn, a fotelokon és a szőnyegen ruhák, cipők, gyerekholmik he­ vertek, sietős összevisszaságban. Garas azonnal sejtette, hogy eltökélt men­ tőakció közepébe csöppent. A z anyatigris kiragadja az elárvult leányt és az ártatlan gyermeket a fojtogató magányból. Netán a fertőből. A z is le­ het. - Nem tudod, mit álltam ki - tört rá Linda. - Nem tudod, nem tudod - hajtogatta elnyűtten. Garas hozzáértő kézzel simogatta a remegő asszonyt. A z arcát, a haját, a hátát. - Nyugodj meg, drágám, Amint látod, túléltem. - D e mit akartak tőled? - Csak félreértés volt. - Csináltál valamit? - Mondom, hogy félreértés. Most már minden rendben van. - Jó tudni... Mamuska reményvesztetten, sértetten üldögélt az ellenálló bőröndön. Egyáltalán semmi sincs rendben. - Hát ez nem hiányzott - ismerte el a férfi. - D e itt vagyok, teljes életnagyságban. - És a mellére bökött. - Nézzetek meg jól. - Mindnyájan megnézhetjük magunkat - mondta Linda kongó han­ gon. Borús házimuzsika, halkan pengetve. Pizzicato piano. Mintha még most sem fognák fel, hogy a süket kriminek vége. A lapja tiszta, olyan ártat­ lan, mint egy nemeslelkű, hamvas szűzlány. Méretre készült glória fény­ lik a feje fölött; nem látják? Garas félresöpört néhány aranyos bugyit, rö8 �vici hálóinget meg efféle forró ruhadarabot és belesüllyedt az egyik fotel­ ba. - Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács - mondta bölcsen és megbocsátón. - Elvégre az enyém volt az igazolvány, amellyel az a szélhámos, strici jó pénzeket csikart ki a hiszékeny nénikékből meg vén szivarokból. Mert ezt a szemétséget csinálta. És még hasonlított is rám az ipse. Bőr­ dzsekit hordott, a modora választékos, megnyerő, egészében rokonszenves, mint én. Szegény, megtépázott öregek... Egyszer csak betoppan egy jóképű, finom ember, azt mondja, bocsánat a zavarásért, a tanács szociális osztá­ lyáról jöttem, odamutatja a személyit, melegen érdeklődni kezd a sorsuk felől, sajnálkozik, jegyez, csóválja a fejét, udvariasságból leönt egy-két ku­ picával a rettenetes háziszőttes tojáslikőrből vagy csokoládéflipből, aztán borongósan meditálni kezd, hogy bizony, keserves az élet, semmi nem megy egyszerűen, de azért reménykedni kell, hátha van valami kiskapu, és talán-talán lehetne segíteni a bajokon. Esetleg, netán, ha... A nyomorultak meg rögtön értik, miért ne értenék, nem inkubátorban élnek, nap mint nap tapasztalják, hogy minden kerék jobban forog, ha egy kicsit meg van kenve. És előkotorják valahonnan, a megsárgult lepedők vagy rongyos régi könyvek közül az eldugott, összekuporgatott kis pénzüket, még rimánkodnak is, hogy tessék csak vinni, szívhezszólóan esdekelnek, újratöltik a poharat, megtoldják az összeget még egy-két százassal, ami biztos, az biztos, potyán nincsen semmi, így van ez, mióta világ a világ, hisz’ Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. - Garas itt megállt egy pillanatra, mert za­ varta a hallgatóság közönye. Mintha a nagy semmibe bámultak volna, Linda ernyedten lógó fejjel, Mamácska odafagyott komorsággal az arcán. Garas megvakarta az állát, az ujjával csettintett. - Hölgyeim, figyelem! Most jön a történet vége - jelentette be titokzatosan. - Ez vagy te - sóhajtott fel az asszony. - Direkt élvezed, hogy ilyen szégyenletes dologba keveredtél. - Mert az embernek röhögnie kell. - És a férfi megpróbálkozott a hí­ res Garas Jácint-féle bájvigyorral. Eddig valami jóleső biztonságban rin­ gatózott, a nyugalom és a könnyedség most kezdett lassan elszivárogni be­ lőle. - Szóval, az üzlet szépen virágzott, az illető igencsak komolyan vet­ te a dolgát, volt olyan nap, hogy tíz-tizenöt helyre is bekopogott - foly­ tatta csevegő hangon - , hullott a pénz, mint ősszel a falevél, holmi apró­ ságot, ezt-azt még el is csent, és ez így ment volna még, ki tudja, meddig, csakhogy a sors összehozta egy ártalmatlan kis rövidlátó öregasszonnyal, aki túl aggályosan, túl sokáig találta nézegetni a személyi igazolványt, az ab­ lakhoz is odavitte, hogy a rozoga szemüvegével jobban lásson, az ál-előadó lába alatt meg forrósodni kezdett a parkett, hirtelen beijedt és füstölve távozott a tett színhelyéről... Hát ennyi - mondta Garas diadalmasan és úgy méregette őket, mint aki pártfogó ismerőst keres. - O tt volt a papí­ rom, nagyjából illett rám a személyleírás, világos, hogy fennakadtam a ma­ dárfogó hálón. A z átejtett, nem túl híres memóriájú kisöregek pedig berezelve egyre énrám mutogattak a rendőrségen. — Garas nagy lendülettel szét­ dobta kinyújtott lábát, egészen elterült a fotelban. - Még jó, hogy a balfácán végül megkerült. Most ott ül a zárkában, én pedig itt lubickolok kis családom szeretetében ; csak utódom és örökösöm hiányzik. - A zt hiszed, most valami jó viccet mondtál? - Linda idegesen, szapo­ rán hunyorgott, mint mindig, amikor éles folytatásra készült. - Megkér­ dezhetnéd, hol van a fiad. 9 �Hol volna... - A fiam az iskolában van - mondta Garas a nyelvleckék egyszerű kijelentő stílusában. Mintha rádió szólalt volna meg, anyósa szárazon, távolról közölte: Elküldtük moziba. Nem volt hajlandó iskolába menni. Talán kitalálod, miért. - Miért? - kérdezte Garas. - N e add itt a naivat - szipogta a felesége. - Nagy, készséges könny­ cseppek buggyantak ki a szeméből és legördültek a rúzsozott száj mellett. - A z egész lakótelep a te dolgodon élvezkedik. Tegnap azzal csúfolták Zsigát, hogy úgy látszik, nemcsak a trombitát szoktad megfújni. Még öszsze is verekedett miattad. Akkora monokli van a szeme alatt, mint egy kistányér. - A z én fiam! - mondta Garas büszkén. Ebben a pillanatban kezd­ te érteni, honnan fúj a szél, miért ilyen dermedt körülötte a légkör. Fin­ torogva végigpásztázta a szobát, és mintha csak most venné észre a fel­ fordulást, kedélyesen megcsóválta a fejét. - Nyaralni készültök? Javíts ki, ha tévedek. - Úgy gondoltuk, jobb lesz, hogy ha hozzám költöznek — adta hírül Mamácska-rádió. Ezek bediliztek. Garas meglepetten füttyentett. Több nem telt tőle. Linda hajszoltan mászkált a bútorok között, a kezét tördelte. - Most már örökké azt mesélgessem, hogy merő tévedésből csukták le a férjemet? A duzzogó ajkbiggyesztés még nyomatékosabbá tette a szavaiban bújkáló gyanúsítást. — A világból szeretnék kimenni. Nem ilyen életet képzeltem magamnak. - Hirtelen megállt a férje előtt. - A házfelügyelőnő, az a da­ gadt, pletykás rüfke itt volt, amikor a rendőrök ráakadtak a takarékbetét­ könyvre, a vacak kották között. - Úgy találta ezt, mintha csalétket rak­ na egy ügyes csapdába. - Valahogy elfelejtetted közölni velem, hogy van harmincöt ezer forintod. A két nő diadalmasan összenézett. A nagyszövegű trombitás most kap­ kodhat a levegő után. Erre a csinos leletre adjon magyarázatot, ha tud. - Miért hallgatsz? - kérdezte az asszony. A hang Lindáé, a hanghordozás egy ügyészé. - Szóhoz se jutok mondta Garas. Nem csoda. - Mitagadás... - Tán a fizetésedből kapirgáltad össze? - Nem - felete Garas savanyúan. - Mindjárt gondoltam. - Mit gondoltál, drágám? - Hogy nem tiszta ügy. A zt kellett gondolnom. - Kellett? - A nyomozók repestek az örömtől, amikor megtalálták. - Azok olyanok. Minden csekélységnek tudnak örülni. - A férfi boszszús képpel hátrasodorta a homlokába lógó nevelhetetlen hajtincset. — Oda a meglepetés. - Aztán lassított mozdulattal kihúzta a dzseki belsőzsebéből a bűnjelet, mintha a tárcáját halászná elő egy kedélyes kisvendéglőben, hogy rendezze a számlát. - Tessék - mondta. - Pénz áll a házhoz. Mamácska egy federítő óvatosságával előbbre lépegetett, hogy közvet­ len közelről lássa. - Milyen pénz ez? 10 �- Kicsi - felelte Garas. - Szívből sajnálom. A lottó akkor fizet legke­ vesebbet, amikor nekem is beugrik a négyes találat. - Biztos kosarazó­ lendülettel az asztalon álló kerámia tálba dobta a betétkönyvet. - Köz­ préda. Lakáscserére szántam, de ez ne zavarjon senkit. Mind a ketten tűnődve hallgattak, mint akik a szétkergetett gondolato­ kat próbálják nagyhirtelen összefogdosni. Linda minden idők legcéltala­ nabb rakosgatásába kezdett. Nyersen elragadott egy hamutartót, majd visszacsúsztatta a helyére. A padlóvázát öt centivel odébbtolta, megvál­ toztatta a heverő színes subapárnáinak a sorrendjét, elfordította az álló­ lámpát, aztán valamennyi tárgyat gondosan újra oda tett, ahol eredeti­ leg volt. - Azóta nincs meleg vizünk - mondta rettentő tanácstalanságá­ ban. - E z volt a legkevesebb - sóhajtott fel Mamácska, és hosszas, lankadt bólogatása egyéb tragikus, fenyegető körülményeknek szólt. Garas kikászálódott a mély fotelból. - Rendbehozom a csapot - jelen­ tette be méltóságteljesen. - A zt igen - mondta Linda szenvedve - , a csapot talán rendbe lehet hozni... A férfi úgy érezte, lassan, fáradtan lefelé csúszik valami szép, derűs magaslatról. A kijózanító fogadtatás mozzanatai túl frissen, elevenen él­ tek benne, enyhe undorral gondolt minden alamuszi fecsegőre, más pisz­ kában turkálóra, és homályosan feltette a meglepő kérdést, hogy miért nem ismeri a feleségét. Mintha két és fél nap alatt nagyot fordult volna az egész nyavalyás világ. Szűk lett és érdes és barátságtalan. Soha nem érezte magát olyan szabadnak, kipróbáltnak, teherbírónak, mint jó egy órával ezelőtt, amikor a Cicababa közelében urasan kiszállt a rendőrautó­ ból, de azóta bizonyos események ezt a könnyelmű újjongást jócskán lelohasztották. A szabadság szellője környezetszennyező szagokat lengetett, és Linda puszta jelenléte kimerítő volt. A helyzetére gondolva elhúzta a szá­ ját. Innen nézve a szerepe elég balgatagnak látszott, vigyori statisztaként ügyködött, hamis, csalóka díszletek között. Mellékes, suta figura volt, ez­ zel az elmével. Nemes vonalú fején bohócsapka, a lábán papucs, a hóna alatt elnémult trombita. Egy mostanában olvasott csavaros történet jutott az eszébe, a jámbor pasasról, aki idegen lakásba téved, és csak évek múl­ tán jön rá arra, hogy eltévesztette a házszámot, dőrén besétált egy kelep­ cébe. Garas gondolatban bátorítón kezet szorított magával és körülbelül olyan tartásban indult a fürdőszoba felé, mintha időzített bombát kellene hatástalanítania. Garas Jácint polihisztor, világfi és mindenes, a köz szol­ gálatában. A z ajtót férfiasa n bevágta maga mögött, mint, amikor az em­ ber végérvényesen lezár egy szakaszt az életéből. Míg a csappal bajlódott, eltöprengett azon, hogy vajon milyen port kavart ez a vacak rendőrségi história a hivatalban. E l tudta képzelni. A z egész társaság igen finnyás és kenetes, piszok nagy erkölcsösség dúl odabent. Lelki szemeivel látta, amint élvetegen dörzsölik a tiszta kezüket és arra kötnek fogadásokat, hogy ki kerül majd a helyére. Kínjában elnevette magát. Hiába próbál mosa­ kodni, legkevesebb, hogy más helyre dugják, az irattárba, a postázóba vagy az iktatás hangulatos odújába, ahol kellőképpen el lesz zárva, ki lesz kap­ csolva, mérget lehet rá venni, hogy elteszik a süllyesztőbe, ha ugyan melegebb tájékra nem küldik. Gyanús egyén lett, akitől óvakodni kell, mert ártatlanság ide, ártatlanság oda, jobb ilyenkor vigyázni. Garas egy 11 �életművész nagystílűségével megvonta a vállát. - Tehetnek egy szívessé­ get... - mondta félhangosan. - Tehetnek egy szívességet, tehetnek egy szí­ vességet... - dúdolta, miközben a merész kísérlet a végéhez közeledett. Nemsokára a csap a helyén volt és működött, Garas mind a két kezét zsebre vágva állt a mű mellett, elégedetten zuhogtatta a forró vizet a kád­ ba. A visszhangos fürdőszobában diadalmasan sistergett, zengett a víz, mint egy elsöprő erejű ünnepi szimfónia. Garas lengén alámerült, légiesen lebe­ gett benne, észre sem vette, hogy a fia benyitott. Dzsi-Dzsi hirtelen bukkant elő a gőzből. Ravaszul mosolygott, akár egy tapasztalt, vén róka, aki minden lehetséges jót és rosszat ismer a világ­ ról. Bedagadt szeme sötétkék, véraláfutásos folt közepében pislogott. Tudtam, hogy számíthatok rád, atya - közölte a harsogó zajt túlkiabálva és nagyrabecsülése jeléül határozottan odalökte a kezét. 12 �T A M Á S IS T V Á N Áldozat napszálltakor Miként a lányok lángoló szoknyája a férfiközöny évszakaiban, fölreped a domb, és elnyeli a Napot. Vörös tehenek futnak széles mezők sárga útjain, kék hegyek megnyílt patakjaihoz, hol fehér bikák tartják az eget fekete szarvukon. S az Úr fényes kagyló-tenyerébe meríti a tengert és megitatja a gyíkot. E TE SI D E Á K L Á S Z L Ó Önemésztés Mint aki egy fának az egyik ágából baltanyelet készít, s a baltával kivágja magát a fát. 13 �LŐRINCZY ISTVÁN Pásztorének Sinka Istvánról Öreg juhász állát régen felkötötték széthordta szagát az ős bihari szél széthordta szerelmét konok éhezését s a holdtól lángoló keményszálú haját egy lány fürdött égszínű folyóban duzzadó mellein vízililiom hosszú combjain a hullámok táncoltak és isteni öle felizzott a nyárban. . . a Körös folyt a kék csillagok felé karcsú partjainál pásztorok daloltak a tűz lerágta a sovány birkák húsát s csendőrtollaival jött az őszi hajnal ajánlás juhászokért akik fagyott krumplit ettek kiknek csontja felett sót legelt a nyáj akiket félholtan a szekérre tettek s kikkel kezet fogott a sompolygó halál 14 �O N A G Y ZO LTÁ N Egy vándormunkás úti krónikája A z út örök és tétlen mégis mindent végbevisz észrevétlen. Lao-Ce 1. A mészáros orosztanár. Az úton a kezdet egy vadgalambfészek. Elkészítet­ el n és rendetlen, akár a szarkák mesterműve. Évek óta ismerem. Lakóit is, bár megtehet, szeretőt, házastársat váltottak az elmúlt zimankós telek, fülledt, idegesítően egyhangú augusztusok unalmában, depressziójában, amikor csak az a bogár, meg a bogárvadászat, elkerülhetetlenül. Annyira nem, olyan jóban nem vagyunk, hogy megkülönböztethetném őket személyre szabott stílusjegyeik alapján. Fészkük túlfejlett faiskola egyik szélső parcellájában rejtőzködik. Ezt a tíz­ ezer fát, óriáscsemetét elfelejtették eladni, vagy eladhatatlan volt (?), így aztán, mert újra szükségessé vált a terület, gazdái megkezdték az irtást, számomra igen meglepő módon: mellmagasságban motoros fűrésszel elmetszik a törzse­ ket. Kikeresem a vadgalambok otthonát, talán egy nap a haladék, gondolom, és közben eszembe jut Palánki tanár úr, a pofongyáros orosztanár, aki két csapdá­ val elfogott uhujának, néhány hozzá hasonlatos természetű tanítványával, a te­ metőkert szomorúfűzeiről alvó madarakat légpuskázott te, soha nem felejtve el reggel, hogy eldicsekedjenek a mészárlás számadataival. A tanár úr technikája orosztanításával egyezően ritka radikális volt. Erős reflektorral kikeresték az ágak között a szárnyasokat, s amikor felfedeztek egyet, négy-öt puskával tüzel­ tek rá, megjelölt (!), megkülönböztetett ólomgolyókkal. A madarak éppen úgy hozzátartoztak életünkhöz - nem lévén ilyen elké­ pesztő méretű a vegyszerezés hatása - , mint ahogy mi törtük a havat a tanyá­ ról iskolába menet téli reggeleken. Sem a térden felül érő hó, sem a hurokkal elfogott fácán, sem a Topolyoson úszkáló vadkacsa lecsúzlizása nem okozott tel­ ki defektet, hiszen a fácánleveshez - különösen anyám elkészítésében - alig hasonlítható étel; a hó pedig: ha tél van esik, egyértelmű. De hogy valaki pusz­ tán sportból, csak azért, hogy fogságban tartson kápolnatornyok környékéhez tar­ tozó éjszakai huhogót, csak azért irtja a senkinek nem ártó, kedves balkáni ger­ léket, elképesztőnek tartottuk. (A kis csapat lajstromot vezetett a jelölt golyók találatáról, és talán jutalmat is tűztek ki az elsőnek.) Az eset okozta „tartózkodásunk” , túl a nyitott tenyérrel, számolatlanul osz­ togatott pofonokon, minden bizonnyal jelentős részt vállalt az orosz nyelvben való jártasságomban, annak igen alacsony fokában. És maradt a későbbiekben is. 2. Egy másik vándor. Március közepe van és szemetel a hó. Lókosi kölyökkoromban nemritkán fordult elő, hogy március idusát a Topolyos mellig érő, így könnyen átmelegedő vizében az esztendő első fürdésével ünnepeltük. Ma sze­ metel a hó. Felhúzott cipzárral nagykabát, alatta vastag pulóver. �A buszmegállóig tartó út egyharmada elmaradt. A mocskos kis patak, melyen átkelek, hogy elérjem a Külső Bécsi utat, ezen a reggelen tisztábbnak látszik. Hétfő lévén ma járt le a negyvennyolc óra, melyet öntisztulásra ajándékba jut­ tatott számára az ötnapos munkahét. Tíz perc hátra Sziszifusznak, mert hat óra egy másodperctől újra árad belé a közeli üzemek ülepítőinek túlcsorduló szennye. A túlsó parton hatalmas vörös farkaskutya nyalogatja bal mellső lábát. Ami­ kor meglát - már az apró hídon járok - , megriad, és én is megriadok tőle. Laposan - , hogy ne lássa, félek tőle - , körülpislantok valami bot után, de nincs elérhető ütleg, erre oldaltáskám zsebéből előhúzom bugyiimat, ha támad­ na, ne legyek teljesen védtelen. De nem támad, néhány távolodó lépés után visszakuporodik előző helyzetébe, gyógyítgatja lábát. Ezen felbátorodva halkan füttyentek. Emeli a fejét. Szép kutya. Szép, hatalmas kutya, valószínűleg abból a fajtából, akiket elveszítenek a külterületen, amikor már nincs szükség rá, ami­ kor egyre nehezebb a fenntartása, amikor nagyot emelnek a kutyaadón, a hús­ árakon, mert egy ilyen hatalmas dög nem él meg tejbegrízen. Nincs sok bizodalma hozzám, de azért benyúlok a táskába újra, előveszem maradék szalonnámat. Erre ütöm a tojást - ha van - a Solymárvölgyi út 5 alatt levő szólista munkahelyemen, ha megéhezem, de most egy hétig nem jövök, a szalonna meg máshol is jó tojással, tojás nélkül. A kézben tartott bugyiival lekanyarítok belőle, úgy, hogy a bőre maradjon (mert azt a zacskós leves ízesítő­ jeként használom) - és megcélzom a kutyát. Felugrik, és mire földet ér a szalonnadarab, már négy lépést oldalazott elő­ ző helyéről. Mintha nem törődnék vele, ballagok tovább a földúton, csak fél­ szemmel figyelem. Talán szagra, talán formára, de rájön, nem ellenség dobott felé, visszasompolyog a szalonnához, óvatosan körbenézegeti, mint mindenki, aki úgy kap alamizsnát, hogy nem kérte, nem tartott igényt rá, de tulajdonkép­ pen hálás, amennyire büszkesége engedi. Jól van, gondolom, megtörlöm a kezem, elrakom a bugyiit. Nem nézek hát­ ra, csak már a vasúti töltés emelkedőjénél. A vörös tíz méterrel mögöttem bi­ ceg, bal lábát csak leteszi a földre, nem támaszkodik rá. Jól van, pajtás, mon­ dom, még egy szeletet kaphatsz, de ne gyere tovább velem, rögtön itt a vonat. Romhányi (egy másik szólista munkahely) kutyánknak, a vénséges, reszkető fe­ jű Buksi-kuvincnak rozsdás nagyfiát is a vonat ütötte el. Majdnem megsirattuk, olyan okos bakesz volt, olyan szép és tanulékony. 3. A város határának színei. A töltésen, a sínek melletti gyalogösvényen me­ gyek fölfelé, az ürömi állomásig még szűk ötszáz méter. Egy tehervonattal ta­ lálkozom minden úton. Dong, remeg a föld, amikor elhúz mellettem. Első ta­ lálkozásainkkor lelassítottak a masiniszták, ezen az egyenes szakaszon messziről látható a gyalogos, és mint később értesültem a dologról, öngyilkosnak néztek, figyelmeztették egymást. Mára különleges a kapcsolatom velük. Né­ melyük mellém érve megnyomja a kürtöt, hogy majd’ a szívem ugrik ki, más, aki talán többször látott, kiemelkedik az ülésből, int, visszaintek. Soha nem tud­ ni előre, így inkább a kürt ledöntő, rémítő hangjára ügyelek, nehogy ijedtem­ ben nekiugorjak a szerelvény elsuhanó falának. Ma köszöntenek, ez öröm. Ráadásul friss barátságom a kutyával - ennél job­ ban nem kezdődhet hét manapság. Érzem is, milyen szerencsés vagyok, és nem gyújtok rá, ne rontsam kedvem kora reggeli köhögéssel. Megállok, a kutya is. Most kezdem sajnálni, hogy nem a munkahely felé tartok, és azt is, a maradék kenyeret kukába dobtam. Nem venném szívesen, ha miattam rontaná el gyom­ rát a puszta szalonnával. 16 �Messze elkerülöm a várótermet, és annak patkányban, bűzben nem szűkölkö­ dő környékét. Európa legpiszkosabb, legelhanyagoltabb váróterme. Nincs párja emlékezetemben, pedig néhány száz vasútállomást őrizget az elmúlt esztendők­ ből, néhány tucatot pedig mint szállodát, melyben egy vagy több éjszakát töl­ töttem. Az úton idáig a szemét, a kosz, a piszok a legjellemzőbb látvány. A töltés körül fehér-zöld-barna minden, mint amikor utolsókat rúgja tavasszal a hó, de még lapul a mélyedésekben. De itt a hó újság, doboz, rothadó matracok, rozs­ dás zsírosbödön, s az isten tudja mi még. Az őszi szél, ha megrázza magát a solymári völgyben, olyat produkál, mely­ hez a sivatagi homokviharok inasnak számítanak. Százméteres magasságban ver­ senyez a Népszabadság sportrovata az IM Félszárnyú pegazus oldalával, köztük egy szétázott Fecske-doboz, alattuk selyempapír száguld, és föl-le ingázik egy cementes papírzsák. A tehetségesebb repülők átlibbennek a magasfeszültség drótjai fölött, míg a súlyosabbja leül és pihenget a csemetekert fakoronáin. A varjak - ellepik a vidéket - tudván, hogy nem konkurálhatnak, behúzott nyak­ kal lapítanak a szántáson, esetleg bontogatják a műanyag zsákokba kirakott friss szemetet. 4. A munkásosztály kora reggel. A z autóbuszmegállóban - mint ilyenkor reg­ gel mindig - , munkába induló férfiak, cipőre rogyó konfekciónadrágban, kon­ fekció szivacskabátban, ujjaik közt konfekció Kossuth, zsebben konfekció kétdecis cseresznyepálinkás üveg. Nagy figyelemmel osztják el egymás közt. Itt senkinek nem juthat több, keve­ sebb. A demokrácia az összedobott pénz arányában él. tehát ki mennyit tett a kosárba, annak arányában részesül. De tettenérhető a kivárásos demokrácia is. Ma én veszem, holnap te vásárolsz, holnapután ő. A beszélgetés, melyet jára­ tukra várva ellejtenek, ugyancsak konfekciónak nevezhető: melyik az a roha­ dék sofőr, aki nem állt meg nagyon sokszor, s miatta levonta a művezető a félórákat. - . . . fél évig az anyja szentségit! Fél évig! - mondja egy szürkébe öltözött kemencés, nagy igyekezettel, hogy felheccelje magát, így minél pontosabban ér­ zékelhetővé váljon akkori dühe. - De egyszer se! Még csak erre se nézett! A megálló igen rossz helyen áll, ezt a buszvezetők bizonyíthatják. És aprócs­ ka: ezt szintén. Ha egy tizennyolcas kék busz beáll, a távolsági csuklósok kény­ telenek elfoglalni az utazósávot. De mert a távolsági autóbuszok egyszerre in­ dulnak az óbudai pályaudvarról, és az Engelsről tíz perccel korábban útjára engedett esztergomi is éppen a többivel egyidőben érkezik meg, előfordul, hogy hat kocsi várakozik egymás mögött, közéjük ékelődve a civil, káromkodó au­ tósok hada, akik viszont az utat beláthatatlanná tevő bukkanó miatt nem mer­ nek kibújni. Szezonban - de fél hattól fél nyolcig; du. fél kettőtől fél négyig idegen szemlélődő azt hiszi, baleset történt, esetleg tíz percen túl lezárható so­ rompó zárja el a forgalmat. - Egy darabig lestem őtet az utcán - folytatja a szürkébe öltözött utazó - , de nem sikerült találkozni vele, aztán megüzentem egy haverral, hogy ha elka­ pom, falhozb..., mint Laci a majmot. Azután már megállt. Az autóbuszsofőrök, éppen az imént elmondottak miatt, ha tehetik, úgy vág­ tatnak el az ürömi megálló mellett, hogy oda se néznek. Mert túl sok időbe te­ lik a beállás, bonyolult a kijutás. Így aztán akit négyszer-ötször föl nem jelen­ tettek az utasok, elhajt szemrebbenés nélkül. 17 �- Először fölszállok - folytatja - , látom, hogy remeg a pali a kormány mö­ gött. Mondom neki, ne remegj, b .. .meg, hanem állj meg, amikor van fölszálló, oszt nincs mit remegni... Mint a villám, úgy váltanak. Most egy másik beszél a cseresznyések közül. Nem merek odanézni, mert félek, hogy nem folytatják. Szégyellt szenvedélyeim egyike a hallgatódzás. Igaz ugyan, hogy az ifjú leányzók eszmecseréje több rej­ telmet, izgalmat nyújt, de a március közepi hajnalokra nem az ő jelenlétük a jellemző, ezért aztán, ha ló nics, szamár is megteszi. 5. A z alkoholizálás bélműködésre gyakorolt átkos hatása. Tegnap esti kártya­ csatáról folydogál a szó, melyet a közeli kocsmában - a Három Vándorban tettek meg. Csak távirati stílusban idézem, és igyekszem annyira finomítani, amennyira finomító készségem hajlandó erre, de az érthetőséget nem zavarja. Tehát: a mesélőnek ugyan már régen ki kellett volna mennie, hátra, de anynyira jött a lap, hogy nem merte megszakítani, közben áldotta istent. Aztán csak elszánta magát egy pislantásra. Közben - kisdolga közben - , mint azt tenni szokta, megkísérelte feszítő beleit lelevegősíteni. De nem koncentrált eléggé, és nyelesre sikerült. Miatta - pedig soha úgy nem jött a lap ebben az évben nem folytathatta, nem ülhetett vissza az asztalhoz, hanem hazasöpört tisztálkod­ ni. A nevetés, mely a történetet kíséri, frenetikus. Aztán elregélik saját, e tárgy­ hoz kapcsolódó eseteiket. A cseresznye után vannak. Jönnek-mennek az autóbuszok, csak az enyém nem, lehetséges, amíg a kemencéseket kihallgattam, nem vettem észre, és elhalasztottam a járatomat. Ő k is felszállnak. A mesélő bal kézfején, alkarján forintos nagyságú sebhelyek, a hamutartó helyett ott eloltott Kossuthok nyoma. Búcsúzóul megszemlélnek, mert akarva, nem akarva felröhögtem a nyelestörténeten. Nem tudják, hova tegye­ nek. Dabason, ezer évnek előtte, barátom felesége nem lévén otthon, belemerül­ tünk az üdvözlő iszákosság fertőjébe. Valahonnan kártya és kártyázok is előke­ rültek, így a pálinka mellé e másik szenvedélynek is hódoltunk. Részben mert szükségünk volt pénzre, részben mert: miért ne? Annyit elveszíteni ketten se tudtunk volna, hogy az jelentős összeg legyen, nyerni viszont, bármennyit nye­ rünk, használunk vele magunknak. Valami iszonyú, eladásra szánt, élesztős pá­ linkát hoztak a fiúk, és az fogyott minden mással, sörrel-borral egyetemben. Meglehetősen benne jártunk az éjszakában s az illumináltságban mindannyian, amikor iszonyatos bűzre lettünk figyelmesek. És arra is, hogy az egyik ifjú, ne­ vezetesen Pinder, eltűnt szó nélkül. Pindert nem kerestük annyira, mint a bűz eredetét. Ez a rettenetes, felidézhetetlen és semmihez nem hasonlítható szag néha rossz álmaimban kerül elő, és a reggeli kocsmaklozettok ajtói alatt szivárog, ha levegőt veszek, mint betévedő. Történt, hogy Pinder - akár a kihallgatott cseresznyés utazó - , szűkre vette a fürdőszoba elérésére szánt időt, és mielőtt célját elérhette volna, belső rend­ szere mondta a magáét, fellebbezhetetlenül. De Pinder, talán nagy gyakorlata, talán helyzetfelismerése segítségével letolta a letolandókat, így aztán terméke, annak legalábbis egy része, a folyosókőre csattant. Aztán letakarta egy szép, színes rongyszőnyeggel. Az álca miatt, bár többször elhaladtunk fölötte a felderítés alatt, egy óráig tartott, amíg ráleltünk. Kivilágos virradatig a szagta­ lanítás, amíg elértük, hogy ha az első perceket 100 százaléknak vesszük, azt le­ csökkentettük 50 százalékig. Ez volt tehát akaratlan nevetésem oka, mert azt megtanultam, ha hallgatódzik az ember, bármit mondanak is, az arcnak kifejezéstelennek, mozdulatlannak kell maradnia, mint Unkaszé volt a kínzócölöpön. Néhány nappal ezelőtt talál­ 18 �koztam vendéglátó barátommal. Felidéztük szerencsétlen végű kártyacsatán­ kat, mely ugyan jelentősnek nevezhető anyagi haszonnal járt, de többé nem it­ tam házi főzésű pálinkát, és ha falusi kisboltok pultján élesztőt láttam, felfor­ dult tőle a gyomrom. 6. A nyelvtudományról. Állok magam elkeseredve, szomorúan és ingerülten is, így telik az időm, pocsékba, használhatatlanul. Szürke Renault kanyarodik be a letérőbe, szemből nem tudom megállapítani milyen nemzetiségű. Barna, bajuszos fickók ülnek benne. A felém eső letekeri az ablakot, kiszól. - Béchi ut. Ja? - Ez - bólintom - biztosan a Bécsi út. Hová? Merre? Rafináltan érdeklődöm, mintha nem tudnám, de kis szerencsével megta­ karíthatom a csöppet sem jelentéktelen útiköltséget, és befektethetem más, szá­ momra kedvesebb üzletbe. - Cseheszlovakija, Praha - mondja a bajuszos. - Oké! - mondom. Értem. Erre kell menni, és nekem is erre kellene - bö­ kök a mellemre. Igazán elvihetnétek Dorogig. S fickó kiszáll, mert kétajtós kocsi, hátraenged. Induláskor megfordul, angolul kérdi, beszélek-é angilusul. Ingatom a fejem, nem beszélek. Erre megkérdi ugyanezt franciául. Én csak ingatom a fejem. Ara­ bul odaszól a másik bajuszosnak, aki erre gyors egymásutánban: hát németül, hát spanyolul? Nincs szerencsém velük, mert ha azzal kezdte volna, magyarul beszélek-e... Magyar helyett valamelyik arab nyelvjárással zárja, erre már felnevetek, ők nem értik, de lehet, olyan széles a jókedvem ezen a hűvös, kedves reggelen, át­ ragad rájuk is, és mulatunk egy félkilométerest. Ő k nem nagyon tudhatják, mit nevetek, én nem is sejtem mit tartanak ilyen istentelenül viccesnek. De csak görgetjük. Haladunk, a vezető - látva a Bécs felé vezető, sztrádának éppen nem nevez­ hető utat - hátra-hátrapillant, szemével kérdez, biztos vagyok-e abban, hogy ez vezet Praha felé. Nyugodtan mehetsz, mutatom, erre csóválja a fejét, és meg nem tudom, ki helyett pirulok el egy pillanatra. Talán Európa hadügyminiszterei helyett, ta­ lán anyám helyett. Aki téríteni járt lyukas bakancsában akkor, amikor nyelvek­ re taníthatott volna, hogy tisztázatlan helyzetekben így szerzett tudományom­ mal megértethetném magamat. Búcsúzóul lerajzolom nekik a Dunát, mellé Komáromot, a vízre szép hidat. Mutatom, ott keljenek át a határon. Kapok mindezen munkámért egy doboz cigarettát. Amikor elköszönök: Sze­ rasztok, ők is ezt mondják: Szevaztok. Intenek, villogtatják fehér fogsorukat, zöldnél kilőnek Győr felé. Azonnal buszra szállok, hátamon a gyűrődő, morgó tömeggel. Nyújtom a tízest, kapok vissza két forintot, jegy helyett hátulról egy könyéknyomást, men­ jek már, figyelmeztet a könyék, ne tartsam föl mögöttem az utazni szándéko­ zókat. Másodpercnyi tétovázás után, míg a jegyre várok, és mondani szeretnék valami gorombát, de nem jön ki hang a torkomon, sodor a tömeg, a kocsi bel­ sejébe. Annyi maradt dühömből, hogy figyelem, mennyi jegyet nem ad V Hozzávetőlegesen mennyit keres ezen a rövidke útszakaszon, D-től E-ig. Sokat. Nem félek ellenőrtől, hiszen a masiniszta jobban tudja, mikor teheti meg ezt, mikor nem. És ahol ennyi ember jegy nélkül utazik, ott nem az utazók közt ke­ 19 �resik a bűnöst. Próbálgatom, illesztgetem a szavakat, mit, milyen szerkezetű mondatot kellene a sofőr mellére akasztanom, ahhoz hogy megnyugodjak, és ne érezzem megint, nem csak engem, a gyerekeimet, a metróépítő melósokat, a sza­ lagon dolgozó szövőnőt is kijátszották, becsapták. Nem sikerül megtalálnom azt az egy mondatot, melyre biztosan nincs nagypofájú válasz. Már otthon a konyhaasztal mellett gondolom: rendben van, hogy nyugatra tolmács nélkül nem mehetek, de magyarul beszélek-e olyan szinten, hogy abból haszna származhatna hallgatómnak. Azt hiszem, nem. Erre bizonyíték a gyo­ morgörccsel fűszerezett dühöngő elhallgatások sora, az örökös félelem, hogy új­ ra meg újra félrevezethet, akinek kedve támad rá. 20 �C E G LÉ D JÓZSEF Az olaj Már nem csak az európai hírügynökségek állították egybehangzóan, hanem mi magunk is így éreztük: a tavasz megérkezett. Szomorúan vettük tudomásul, hogy mind élesebben válnak el a tavalyi, okkersárgává fakult fűszálak, meg a friss, harsonázó zöld kardélek. Mi mindannyian, családtagok és szomszédok, tá­ voli ismerősök és idegenek, kicsit borongva üdvözöltük egymást s némi apátiá­ val jegyeztük meg; igen, itt van a tavasz. Hát újra eljött! Néhányan még gyer­ meteg módon ámították magukat, s tették mindezt azzal az eufóriával, amivel késő őszön, kora télen örültek a hajnali fagyoknak, az újjvégeket pirosító, maró hidegnek. Ezek az emberek - a még mindig korán nyugovóra térő nap utolsó sugaraiban - kitárták az ablakokat és ajtókat, huzatoltak rendületlenül, hogy a lakás minél alaposabban kihűljön. Érezték, hogy hazudnak, mert középiskolai ta­ nulmányaikból megmaradt morzsáik alján pontosan ismerték az igazságot: hogy a hideg levegő előbb melegszik fel, mint az állott aer. Ez persze, csak futó ka­ land, incselkedés volt a szabálytalanságokkal, amivel nap mint nap találkozunk. E kis kitérők, mellékösvények csak ideig-óráig odázhatták el gyötrő kötelessé­ günk végrehajtását, mellyel minden évben számotvetünk, bármennyire is kelle­ metlen az anyagi haszonszerzés obszcén igazsága. Szertartásosan, egyre többen és többen mentek a fészerekbe, tüzelőtárlókba és egyéb melléképületekbe, hogy számot vegyenek olajkészleteikről. A seprő- és partvisnyelekből mérőléccé avanzsált eszközeikkel meglehetősen modem számí­ tások alapján megállapították a mennyiség és minőség koefficiensét, majd en­ nek megfelelő mennyiségű vizet kevertek az olajba. Ez úgy általában tíz szá­ zalék körül mozgott, a rosszkedvűbbek többet, a derűsebbek kevesebbet öntöt­ tek bele. Ezt a speciális tavaszi keveréket aztán különféle járművekre rakták, melyek közös jellemzője a kézi vontatáson túl általában az volt, hogy a szer­ kezet a legkevésbé sem volt alkalmas az olajszállításra. Hogy ez tudatos vagy ösztönös motivációból ered-e, azt senki sem tudja, de így van. A szállítójármű­ vek egyezményesen kezdetleges alaptípusainak az volt az előnye, hogy a hor­ dókban szállított elegy a végletekig felhabosodjon, csapódó tömegével túlcsor­ duljon, nem kevésbé a felelőtlen dugózás miatt. No és persze az utak! Minő­ ségük némi gyógyír volt bosszúságaikra, hiszen a gidres-gödrös, sáros, locspocsos girbe-gurbaságuk elősegítette az elegy-belegy zavarosságát, további felhasználásra való minél kisebb alkalmasságát, és akkor még nem szóltunk az örömteli - egyes esetekben tekintélyes - mennyiségi fogyatkozásról! Amíg az olajtulajdonosok boldogságos bukkanóikon az olajkutak irányába haladtak, zúgolódtak magukban. Haragudtak a világegyetemre, annak ostoba törvényszerűségeire, amiért is - kiirthatatlanul - minden télre tavasz követke­ zik. Visszaidézték az édes, csikorgó telet, a néptelen utcákat, a félméteres hó­ torlaszokat, a komikusan csúszkáló autókat, az örökké késő vonatokat s belül valami lágy, simogató boldogságot éreztek, amiért is azokban a hónapokban nem kell ilyen lealacsonyító dolgokkal foglalkozniok, mint az olaj elvitele a 21 �kúthoz. Bosszankodásukat alig vagy egyáltalán nem enyhítette a fűtőanyagért járó pénz, a dokumentáció az üzlet létrejöttéről. Talán csak a vízzel való jóté­ kony és részleges elegyítés adott valami ideig-óráig tartó boldogságot, de ez az üzletmenet létrejötte után általában gyorsan szertefoszlott, mint a többletjöve­ delemből származó polgári delirium. Utána mindig kiábrándultan és mérték­ tartó utálattal szemlélték környezetüket, világukat, amiben az olajkút, mint minden bajok kútfője szerepelt. Voltak, persze csak néhányan, akik messzebb­ re tekintettek, hogy ne mondjuk, messzebbre mentek, de ők többnyire a gyilkos nyár perzselő tüzében égtek el. Róluk szó se essék! Az olajkutaknál álldogáló egészséges, nyáriasan öltözött hölgyek és napbarní­ tott, overallos kiszolgálók lealázó jóindulata és mosolya féktelenül felbőszítet­ te az embereket. Különösen az ostoba és szemérmetlenül közvetlen kérdéseik fokozták bennük az ellenszenvet. Ezek a mindenre elszánt gazfickók családjuk iránt érdeklődtek, múló náthájukat és bronchitisüket emlegették a szóvirágok le­ alacsonyító szolgalelkűségével. Fuj, gondolták magukban, de civilizált méltó­ ságukban csak csípős megjegyzésekig adták alább. Például a „keménytüzelő” eladás anyagi könnyűségéről. Erre némelyik kutas - már akiben volt némi magasabbrendű szellemiség - kissé szégyenlősen elmosolyintotta magát és igyeke­ zett a kút szívócsövét minél készségesebben beletartani a hordóba. Ez, persze, ez az üres és ostoba gesztus, alig hatotta meg az embereket, akik mélységes megvetést, hogy ne mondjuk utálatot éreztek a kutasok iránt, akik szinte direkt csak azért vannak, hogy életüket, az ő életüket (az egyetlent) megkeserítsék. Ezt a lenézésüket abban is kifejezésre juttatták, hogy szinte oda sem figyelve, amo­ lyan hányaveti módon, hagyták, hogy a mutató csak pörögjön, pörögjön, szám­ lálja a felszippantott litereket, ők meg valami éteri fennsőbbséget árasztva áll­ tak és vártak, hogy a lealázó, utolsó szippantás kloákára emlékeztető hangjai is felharsanjanak. Ekkor, egyáltalán nem sietősen, éppen csak úgy, mintegy vé­ letlenül odapillantva, megnézték, amint a kutas készségesen visszatekeri a hordó dugóját. Aztán nagylelkűen, a fizetendő pénzösszeget ki sem mondva, várták, hogy a kutas ismét - és sokadszor - , nagy címletekben fizesse ki az olaj árát. Az olajhozók többsége rosszmájú megjegyzéseket fűzött ahhoz a tényhez, hogy a kutasnak sosincs aprópénze, így aztán ők voltak kénytelenek - meglehetősen kelletlenül - elővenni elmaszatolódott pénztárcáikat, amiben a legkisebb címlet is legfeljebb ötven forint volt. Fitymálva, köszönés nélkül hagyták jóvá, hogy a kutas öt-tíz forint borravalót adjon, aztán egyetlen éles hátraarccal, a kutas bú­ csúzkodásának arcpirító pimaszságát fülük mellett eleresztve távoztak. Visszafelé mindannyian a kifosztottság forró szégyenét érezték, no meg a nap fáradtságát, amiért is a gödrös utakon, üres hordóikkal harangozva baktat­ nak hazafelé. Otthon élettársuknak elpanaszolták a kutas tapintatlan kérdezősködését, majd olajszagukat a világ tavaszodó egére fújták, amiben azonban az universum bizonyossága lebegett: hogy lesz még egyszer tél a világon! 22 �BÓ D I TÓ TH ELEM ÉR Ne félj Midőn a hártyás tenger, e lágy medúza lenget, hallgatag bősz idő ver bennem szigorú fészket. Lódobogás hallatszik, sörényes hullám vágtat, kilőtt nyíl, parttól partig száll a nap, rontva árnyat. Mekkorák a csillagok - fény moszkítók - az égen, akár egy rézkígyó ragyog a part, e furcsa éden. Boros nap Igyál pohár krími bort, pirított dióízzel fele gond a napod. Oszol benne, gondolod, mint tavon, tearózsa illatot ont a bor. Szőlők a partszegélyen csüngenek, nyitott kádban égnek el az egek. Még a hold is belenéz, csicsereg, lubickolnak a nehéz fellegek. Szabadban érik e bor, adja ég, a mennyköves napokon jusson még. 23 �RO M H ÁNYI G Y U L A Ez az igazi halál Mint ha testünk semmi volna szállunk égi-kék pokolba, hol vérünkből kormoz vágyunk üstje és szemünk parázsló bokraiból fehéren lebben a szégyen füstje s izzadsággal tömjénez a gyönyör. Ez az igazi halál, ez a mindennapos. Ilyen-olyan ágyak, erdők, bokrok árnyában, vagy nyílt mezők zöld bujaságában ránktörő halál. Ezt hordjuk testünkbe bélyegezve, mennybe ígérve vagy pokolra ijesztve, és nem Azt mi születésünktől kísérő konok ígéret, leránt a velünk vénülő Tajgetosz. Ez az igazi halál, e hétköznapok kagylóiban növő, izzadság-gyöngyökön vett, vétkes, szerelmes, testünkkel sohasem vénülő halál. Á D Á M TAM ÁS Fiatalon Hátamat horzsolták gyorsvonatok a szél kötötte be hogy ne fájjon ha hideg volt vállamról szaggatott a Nap magának lángot 24 oly hegyesen álltam hogy véres lett tőlem az éjszaka bicskámra varasodtak a könnyűvérű reggelek �SZEPESI JÓZSEF Rampák türelme I. II. A gond a sarkon álldogál (viharkabátos néma csősz) pöffent az aszfalt, köd szitál, kanálisokból száll a gőz. Balján bokor - gyér lombja dúlt -, nyirkos tövében nyálka, jég és néhány pocsolyába fúlt, csonkig szítt cigarettavég. Körötte téglatörmelék s rögökké csontosuk cement­ buckákra hajtva a fejét vacog a lélek-széli csend. Valahol döcög az idő, melynek peronján a jövő gazdag rokonként érkezik, Ő várja őt naponta nagy, magányos állomásain sorsunknak, árván didergő, diszkrét ködöktől vérig ázott dermedt erényű sóher, ő, ő várja őt s a büszke rampák merev türelme, senki más. Balázs Jánosnak kissé megkésve Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg. Sápaszt-e büszke szégyen? Szürke ismerős leszel. Halandó. Halhatatlan titkodra nincs többé lepel. Ellopta sok hivatlan. Kilesve álmaid: mély szakadékokban rejtez; hiába strázsa zord erély orozzák. Kapsz és vesztesz. Sápaszt-e büszke szégyen? Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg... 25 �H ORTOBÁGYI ZO LTÁN A kutya Varga Mária összesöpörte a morzsát az asztalon. Tenyerébe gyűjtötte, vigyázva a konyha sarkában megbúvó fedeles vödörhöz vitte és beleszórta a megszáradt kenyérdarabkákat. M egállt az ajtóban. Szétnézett, bólintott. Lenyúlt a kis műanyag vödörért, oda sem pillantott. K ét ujjal, a va­ saló nyomán, összecsippentette a vászonterítőt, összehajtotta, a padra tette. A vödörrel a kezében becsukta maga mögött a konyhaajtót, megpróbálta a kilincset, tart-e. A fölsepert verandát kikerülve, szokott útján haladt, ki a kapun. Nyitotta, zárta. A Norton-kút alig néhány lépésnyire volt az olajjal nemrég lekent kaputól. Megtöltötte a vödröt. Vállát kissé lehúzta a súly, de ugyanolyan szapora léptekkel sietett vissza, mint ahogyan jött az imént. Nyitotta, zárta a kaput. A hátsóudvarban löttyintett a csirkék edényébe. Néhány pillanatig egykedvűen nézte a nyakukat le-föl billegető jószágokat, aztán visszament a házba. Helyére tette a vödröt, rá a vászonterítőt. A kopott tükör előtt meg­ igazította a fejkendőjét, lesimította magán a fekete szoknyát. Kötényét kétrét hajtva, az asztal sarkára fektette. Kilépett a házból. Bezárta az ajtót. A kulcsot a félfába vert szögre akasz­ totta. A kamrához sietett. Kiemelte a befőttesüvegből a csokorba kötött krizantémokat. Megvárta, míg a víz lecsöpög a sima agyagra. Behúzta a kamraajtót és elindult. A kaput nem zárta be maga után. Nem állt meg egy pillanatra sem. Ment, gyors, egyenletes léptekkel a temető felé. - D e miért? Miért? - döbbent belé a kérdés kétszer is, ahogy vissza­ gondolt a megszokott, de most mégis elmaradt mozdulatra. Fülének hiány­ zott a kulcs roppanó-kopogó hangja. A krizantémokat a karjára fektetve vitte, vigyázva. A sárgásfehér vi­ rágok betakarták a mellét, hozzásimultak. - Miért? — kérdezte még a temető kapujában is, de nem érzett semmi furcsát, szíve egyenletesen vert. Amint az anyja sírjához ért, meglátta a kutyát. A késői napfény melegít­ hette ugyan, de karikába gömbölyödve hevert a homokban, mintha fázna. Öreg volt már. Pofája, szemöldöke kifehéredett, szőre elütött rőtvörös bun­ dájától. Varga Mária nesztelen lépteire fölemelte a fejét. Vizsgálta egy ideig a feketeruhás nőt, aztán csak újra összegömbölyödött. Varga Mária nem törődött vele. Kivette a kővázából a tegnapi csok­ rot. A temetőkapunál a szemétkupac tetejére hajította a fonnyadt virágo­ kat. A kútnál elővette zsebéből a bádogbögrét, belementette a vödörbe. Ügyelve lépteire, ismét a sírhoz ment. A kutya megint fölemelte a fejét. A bögrét nézte. - M it akarsz? - kérdezte hangosan Varga Mária. 26 �A kutya megbillentette az egyik fülét. A bögrét nézte. Varga Mária ki­ bogozta a krizantémokra tekert átázott háncsokat. Kiloccsantotta a kővázá­ ból a vizet. A z őszi homokon szétterült a folt. A szél belekapott a kri­ zantémokba, néhányat arrébb görgetett a fekete márványon. Varga Mária összefogta a szétpergő virágokat. A kutyára nézett. A z le nem vette a sze­ mét a bádogbögréről. Varga Mária félbehagyta a mozdulatot. Darab ideig álldogált, aztán lehajolt és a kutya orra elé tette a bögrét. A z elébb csak kívülről szag­ lászta körbe fektében, majd belészagolt, de nem ivott. Visszaejtette a fejét a lábai közé. - Eh! - kiáltott föl bosszúsan Varga Mária. Fölkapta a bögrét, beletöltötte a vizet a kővázába. Gyorsan elrendezte a virágokat. Hátralépett, kissé összehúzott szemét végigjártatta a fölvetett fejű krizantémokon. Lába mellől parányi gyomott szakított ki. A bádog­ bögrét visszadugta szoknyája zsebébe. Elindult. A temető kapujában visszafogta lépteit. Megállt. A gyomot a többi közé hajította, tenyerét a másikhoz ütötte. Várt. Türelmetlenül megfordult. Végignézett a sírok kö­ zött. A kutya, hátsó lábait furcsán húzva, a túlsó kapu felé sántikált. Varga Mária a szokottnál valamivel gyorsabban ért haza. A kaput be­ zárta maga mögött. 27 �PETRŐCZI É V A Levél, odaátra „Fáradt vagyok és félek. A testem nélkül jobb lesz, az emlékem meg úgyis „kedves” nem lehet más, én mindenkit szerettem ( ? ! ) __ Milyen le­ het a zsíros anyaföldön mezítláb végiglépdelni, augusztus éjjel, vakító hold alatt, egy koszorú dinamittal a nyakamban? Mire a detonációt érzékelhetném, már el is vegyültem a természettel! Vagy ugyanezt a tengeren egy csónak szélén állva. A z emberhez az életet önkényesen vágják. Halála jellegét miért ne birtokolja?!” (Részletek Pinczési Judit hátrahagyott naplójából) Judit, kellett neked S A JÁ T H A L Á L É R T D e mégse hidd, pörlekedned - - hogy félreértelek, megkapta szegény hisz tudom, nyakad a koponyarepesztő bármilyen keserves: dinamitkoszorút a tollhoz-papírhoz éppen augusztus éjjelén. láncoltakból A Z ÁTK ELÉS UTÁN Szép ez a rilkei recept, lesz igazán „Szeretett.." a stílusos, megérdemelt, 28 költőhöz méltó végről, A sírbeszédeket de mondtam volna, legalábbis ha mondhatom, így kezdik mindig, ha ismerlek: ha költőt temetnek. ne tedd, A tiédet is. szádra ne vedd Te közben a végzetet. dúdoltál a fáknak, füveknek. �PIN CZÉSI JU D IT Kis esti dal Megindulnak a fenyők erdővé-ölelve mind kéz nyúl ki a szárnyuk alól s szálgyertyává sodorint. Párja leszek Tűzbarlangnak s nem kérdem hogy szeret-e viaszhúsom csepegését csak várja egy denevér. Tűlevelük körémhorgad belémtűznek száz Napot tudják hogyha gyújtogatnak igen könnyen gyulladok. Mert ez csak ez vidít szálgyertyának lenni itt kenyér körül állni tisztán mint a mindennapi villám. Üzenhet bátran Uram betöltőm a terveket csókolom a sercegését s lángolék keserveset. Búcsú I. N e a szemeddel menekülj. Hagyj itt, ha tudsz! Búcsú II. Mi múlt el? Csak most kezdődik az egész emlékezés 29 �NOTESZ Gyermekszemmel A gyerekszáj mindig kimondja az igazságot. Persze néha torzítottan, néha fél­ igazságot, de mindig van benne valami, ami figyelemreméltó. Valószínűleg azért, mert a gyerekszemben is van valami, ami nagyon fontos, amit csak rész­ ben mond ki a gyerekszáj, mert hallgatást parancsol az, hogy a gyerek még ki­ csi, hogy nem tudja kifejezni, amit lát, azt amit megfigyelt - egyszóval a gye­ rekben rengeteg minden bennmarad. Ezért volt mindig komoly hagyomány a világirodalomban és a világ minden művészetében, hogy a gyermekkort meg­ idézzék. A gyerekkor azonban sohasem igazi gyerekkor. Mindig a felnőtt gye­ rekkora. A gyerek így visszavetített felnőtt, gyerek is, meg álgyerek is. Mindezeket nem azért mondtam el, mert ezúttal azokról a híres gyerekábrá­ zolásokról akarok megemlékezni, mint amilyen Tolsztoj önéletrajzi írása vagy akár Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-ja és folytatása a Bál, nem is Az eltűnt idő nyomában kisgyerekét akarom felidézni, hanem egy olyan művészi jelenséget, mely napjainké, s ahol a gyerekek kerülnek középpontba. A gyere­ kek, akik közvetlenül nem voltak részesei egy korszaknak, melyet a felnőtt tár­ sadalom egy része átélt, akik naivul s mégis élesszeműen voltak kénytelenek át­ látni, sőt, adott esetben átvilágítani a dogmatizmus korszakát. Mert érdekes módon Nádas Péter Epizód egy emlékiratból című elbeszélése ugyanúgy erről tanúskodik, mint Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje. S miért a gyerekek? Miért éppen ők azok, akiknek szemén keresztül ezt a korszakot be lehet mutatni? Az első válasz, erre az volna, hogy azért, mert a gyerekek szükségképpen tiszták maradtak az álgondolatok és a valóságos gon­ dolatok, az áleszmék és a valóságos, illetve utópisztikus eszmék sajátos összeszövődésétől. Valószínűleg ez is motívum. Csakhogy éppen Nádas Péter elbeszéléséből tűnik ki, hogy még a gyerekek sem maradhattak tiszták, a gyerekek sem voltak ártatlanok, sőt, bizonyos mér­ tékig utánozták saját szüleiket, hiszen a novella gyermekszereplői közül egyik­ nek apja a katonai elhárítás tábornoka, a másiké pedig államügyész. S nem az a probléma, hogy minden gyerek szeret kicsit detektíveskedni, jelen esetben kutatni szülei holmijai, s különösen iratai között. T om Sawyer és Huckleberry Finn is lelkes detektívek voltak és igen sokszor nem is eredménytelenül nyomoz­ tak. A furcsa itt. az, hogy most gyerekek állnak előttünk, akik nemcsak nyo­ moznak, hanem azt óhajtják kinyomozni, milyen főbenjáró bűnt követtek el szü­ leik. S amit találnak, ebből a szempontból édeskevés. Mégis, más szempontból megdöbbentő. Van Nádas Péternek egy mondata, amely a maga ótestamentum­ ra utalásában és tömörségében egyaránt megdöbbentő, pedig igen egyszerű mon­ dat. Így hangzik: „Mély bölcsesség van abban az ótestamentumi intésben, mely szerint apja ágyékát senkinek nem szabad fedetlenül látnia.” S ez természetesen nem közvetlenül a mezítelenségre vonatkozik, hanem arra, hogy ha valaki gye­ rekkorában apja szexuális életét kutatni kezdi, egyáltalán szüleinek szexuális 30 �életét kutatta és lesi, akár abban az időszakban, akár pedig a múltbelit, renge­ teget veszít el már ennek a magatartásnak következtében is - nem az illúziói­ ból, hanem az emberek iránti bizalomból. Más kérdés az, hogy ha a szülök szexuális élete valamilyen értelemben nem titok a gyerek előtt, ha nem lát benne kutatnivalót. Ha nem nyomoz. De, ha ez utóbbi eset történik meg, akkor az azt jelzi, hogy a gyerek minden bizalmát elvesztette és a bizalomvesztés a legnagyobb csapás, ami gyereket érhet. Ha bíz­ ni nem tud, ha gyanakodni kezd, ha minden esetben bizonytalan, akkor a gye­ rek számára - éppen úgy, mint a felnőtt számára - az élet feltétele veszett el. Ne higgyük egy pillanatra sem, hogy a bizalomvesztés és a bizalom meg­ ingása olyan jelenségek, amelyeknél tömegméretekben súlyosabbak is voltak a dogmatizmus korában. Mert ez a korszak elsősorban a biztonságot ásta alá és így a bizalmat is, az emberi kötődéseket. D e azt se higgyük, hogy midőn Nádas elbeszélésének kis hősei elindulnak nyomozói útjukon és valami főbenjáró bűnt akarnak leleplezni - csupán és egyedül ahhoz az eredményhez jutnak, hogy fel­ fedik apjuk szemérmét. Azt is. D e ezen túlmenően félszavakból, érzelmi kötő­ dések maradék foszlányaiból megértik azt, hogy miképpen játszódott le sok min­ den a magyar történelemben. A kisfiú anyjának egykori szerelme a börtönből érkezik meg és csak néhány szót vált az államügyész papával, amiből a gye­ rekfülnek és a gyerekszemnek éppen annyira világossá válik egy lejátszódott és nem csak általa, hanem senki által még nem ismert történelem, amennyire csak lehetséges. S ez a döbbenetes hangulat fejeződik ki Nádas Péternek abban a mondatá­ ban is, mely a gyerek lelkiállapotát egészen tökéletesen adja vissza. „Nagyon szerettem volna kimenni (ti. a szobából H. I.), de nem mertem a levegőt meg­ mozdítani.” Ez az a helyzet, amikor az ember a legtökéletesebb bénultságba ke­ rül. A legelemibb és legközönségesebb mozdulatokat sem meri megtenni, mert maga a levegő mozdíthatatlan. A levegőnek a dogmatikus korszakban súlya volt. Sőt, mindennek súlya volt. Annak is, amikor nem kellett volna, hogy le­ gyen. S akármit megmozdítottak, s akárki mozdított meg, hirtelen láncreakció kezdődött. Ha egy emberről kiderült, hogy nem megfelelő a helyén, akkor nem egyszerűen elmozdították, hanem mindenféle vádak sorozata érte, a kémkedés­ től a letagadott burzsoá múltig, az ideológiai zavarosságtól az anarchista fel­ fogásig, a nacionalizmustól a kozmopolitizmusig. S ez még mind semmi. Mert aki az illetővel barátkozott vagy akár csak kártyázni szokott, vagy együtt jár­ tak társaságba, szintén gyanússá vált. S a gyanús új gyanúsakat hozott. Minden vád minden lehetősége nyitva állott. S itt volt a dolog szerkezetének a lényege. Nem azért, mert rossz emberek rosszat akartak, hanem azért, mert emberek féltek és gyanakodtak. Ennek a félelemnek és gyanakvásnak a bármi megmozdításának veszélyei visszhangza­ nak mind Nádas novellájában, mind pedig Mészáros Márta filmjében. Nem a szörnyűségeket vagy legalábbis a szó szerinti szörnyűségeket veszi közvetlenül elő ez a két újabb műalkotás, aminthogy az Angi Vera sem azt tette. Sokkal inkább közvetve mutat be mindent, azt, hogy a lappangó gyanúból, a lappangó elembertelenedésből hogyan válik vád és hogyan válik teljes elembertelenedés. Ezek után térhetünk vissza ahhoz, hogy miért a gyerekek a hősei ezeknek a műalkotásoknak. Nem azért, mintha a gyerekek sokkal érzékenyebbek lenné­ nek az igazságtalanságra, mint a felnőttek. Nem azért, mert nem tevékeny és aktív emberekről van szó, hanem azért, mert a gyerek a legszenzibilisebb ab­ ban a pillanatban, amint bizalomról és gyanúról van szó. A bizalom és gyanú az a kettőség, melyről nagyon keveset beszéltek eddig mindazok, akik valaha �is erkölcsről beszéltek. Pedig társadalmi értelemben a gyerekek azért állnak na­ gyon is közel a helyes erkölcsi megítéléshez és csak azért jutnak ennek közelé­ be, mert náluk - helyzetüknél, élményeiknél és neveltetésüknél fogva is döntő kérdéssé válik az, hogy kitől kell félni, kitől lehet félni és ki az akire építeni lehet, akiben megbíznak.. Mészáros Márta kislánya márcsak azért is alkalmas ennek bizonyítására, mert nem csak gyerek, hanem hirtelen érkezik meg a Szovjetunióból, ahol még nem értett semmit, még alig látott valamit úgy, hogy komolyabban feldolgozta volna, s hirtelen tiszta lappal indul. Ő nem nyomoz, mint Nádas Péter gyermeksze­ replői, nem óhajt detektíveskedni, egyszerűen valamit érez, amit nem tud ma­ gának megmagyarázni és amivel kapcsolatban szinte ösztönszerüen tolulnak fel a mostani, a filmbeli és az egykori szovjetunióbeli tapasztalatok. Tolulnak és halmozódnak. S végül valami olyan furcsa és kérdéses tisztaságban zárulnak le, melynek az a mondanivalója: ezt a gyereket naivitása és az a biztos tudata jó­ voltából, hogy apjára mindig építhetett, amíg kicsiny volt, hogy szülei biztos pontot jelentettek az életében, emberileg nem lehetett tönkretenni. Kérdés, hogy ez mennyire igaz. Kérdés, hogy nem igazabb-e az amit Nádas Péter ír. Az ő gyerekszereplőinek életében és létében már benne van a bizony­ talanság. S talán - legalábbis a mai többség vonatkozásában - ez az élmény az alapvető. Vagy az, hogy ezt küzdött ék le. H ERM ANN ISTVÁN Szombatban - szombaton Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! Engedd meg, hogy a szomszéd vár egyik kiskatonájának jogán szóljak hozzá egy bennünket mulattató grammatikai kérdéshez. Ez a szomszéd vár nem más, mint Gömör-Kishont megye, csakhogy a vár kiskatonái, mint akikhez magam is tartozom, sohasem ellenséges érzülettel, hanem mindig és folytatólagosan a legnagyobb barátság és testvériség érzésével viseltetnek a másik vár, Nógrád iránt. Nem is lehet ez másként, történelmünk közös, föld­ rajzi képünk egymást egészíti ki, amellett azzal is dicsekedhetünk, hogy a palóc meg a barkó nép évszázadok óta közösen őrzi tájainkat, emeli a rokonság érzetét. D e amit ezúttal megjegyzendő vagyok, az nem más, mint egy ici-pici helyragocska. Illetve kettő. Hogy e kicsiny ragocskák használatának módjára megfelelő fény sugározzék, hadd szaladjak vissza nyolcvankét esztendőt. Történt ugyanis, hogy az Úr 1902. 32 �évének június hava negyedikén Gömör-Kishont vármegye székhelye, Rimaszom­ bat jeles ünnepre virradt: leleplezték a megye szülöttének, Holló Barnabásnak remek szoboralkotását, Tompa Mihálynak az emberi alaknál nagyobb méretű emlékművét. Az országossá szélesült ünnepség egyik vendége volt az akkor ve­ zető irodalomtörténész, Beöthy Zsolt is. Beöthy Zsolt kíváncsi volt a város egyik nagy fiának, Ferenczy István szobrászművésznek sírjára is. A szoboravató ünnepség után restelkedve vezették ki Beöthy Zsoltot a régi temetőbe, mert a sok gizgaz között alig lehetett megtalálni az „első magyar szobrász”, Ferenczy sírját. A küldöttség elszomorodva járta körül a Ferenczy maradványait rejtő vadvirágos dombocskát, majd este az ünnepi vacsora alkalmával Beöthy Zsolt lendületes szónoklatban méltatta Ferenczy érdemeit és hívta föl a város közön­ ségét Ferenczy emlékének istápolására. A város ezt meg is fogadta. Ferenczyt exhumálták és a végrendeletileg vele temetett Eurydike szoborral együtt a ri­ maszombati református templom keleti sarkába helyezett díszes kriptában te­ mették el. Jelenleg is e művészi szarkofágban fekszik Ferenczy, legkedvesebb szob­ ra a szarkofágra van helyezve. A kripta külső falára pedig Stróbl Alajos jeles tanítványának, ifjabb Vaszary Lászlónak carrarai márványból faragott, Ferenczy Istvánt ábrázoló mellszobra került. (A kezét Stróbl kezéről mintázta Vaszary.) D e még mindig nem tartok a kicsiny helyragoknál, elfogott a gömöri lokálpat­ rióta lelkesedése. Tompa Mihály szobrát - amely eredetileg a vármegyeháza és törvényszék épülete között állott - 1945-ben mérges kezek ledöntötték. Teljes épségében sikerült mégis felcipelni a hatalmas szobrot a Gömöri Múzeum szé­ les folyosójára; lefektették, és Tompa másfél évtizedig ott aludta további ál­ mát. Két évtizede annak, hogy Tompa szobrát újra felállították, de nem a régi helyére, hanem a csendes, virágos, falombos Városkertbe, ahol viszont 1945-ig Széchenyi mellszobra állott. Ez a szobor akkor elveszett, viszont megmaradt a jelen számára Rimaszombat egy másik híres szülöttének., Blaha Lujzának már­ vány mellszobra is, amelyet 1940-ben Bory Jenő alkotott. (Hadd jegyezzem meg itt azt az érdekességet, hogy Blaha Lujzának az édesanyja volt Lujza, a későb­ bi nagy művésznőt eredetileg Ludovikára keresztelték.) Ferenczy István mellszobra a kripta külső falában az 1944-es bombázások idején kettétört, orra is elveszett. Sikerült azonban rendbehozatni a szobrot (ezt is helyi művész alkotta újra), s így visszaállították az eredeti helyére. Ennélfog­ va Rimaszombat legalább három nagy szülöttének szobrát őrzi ma is híven a kegyelet. Beöthy Zsolt szavainak hatására a város vezetősége kiadta Ferenczy István­ nak azokat a leveleit 1911-ben, amelyek a Nemzeti Múzeum kézirattárában megtalálhatók voltak. Sajnálatos, hogy nem mindegyik levél került kiadásra, mert a Ferenczy-család egyik kései női leszármazottja, Jánosdeák Andrásné, a hozzájuk írt leveleket nem adta ki. A kiadható leveleket dr. Wallentinyi Dezső, kedves magyartanárom, a költő Győry Dezsőnek édesapja rendezte sajtó alá. A Rábely-nyomdában remekbe készült könyv első példányát borjúbőrbe kötve, Beöthy Zsolt kapta meg. Maga dr. Kovács László polgármester vitte fel neki Pestre díszes küldöttség élén. Et nunc venio ad fortissimum. A ragok. Városunknak grammatikailag és várostörténetileg műveltebb olvasói valamin alaposan bosszankodtak. Mégpedig Alexander Bernát irodalomtörténész és jeles filozófus egyik pesti hírlapi cikkének címén. Ezt a cikket Alexander Bernát, a Tompa-szobor leleplezése alkalmával írta, és nemcsak a cikk címében nevezte városunkat úgy, hogy: Rimaszombaton, hanem a szövegben magában is ugyan­ így fordult elő több ízben városunk neve, és ami még elkeserítőbb volt: Beöthy 33 �Zsolt is Rimaszombaton-t mondott beszédében Rimaszombat-ban helyett. Sére­ lem volt ez bizony, mégpedig alapos! Gömöri ember sose így használja fővárosa nevét. Még maga Wallentinyi Dezső tanárunk is meg merte finoman támadni ezért a bakiért két hőn tisztelt egyetemi professzorát. A rimaszombati ember ugyanis - amióta csak Zsigmond király átutazott a városon és szombati napra engedélyezte a hetivásárt és ezzel megszűnt az István királyunkról elneve­ zett Istvánfalva is, azaz a város eredeti neve - , mindig Rimaszombatban lakott, Rimaszombaton soha. Rimaszombaton keresztül futhat egy autó, ám ha valaki ott is marad, akkor már Rimaszombatban marad. Dehát ugyanez vonatkozik többek között Nagyszombatra is: Nagyszombaton, azaz húsvét ünnepén Nagy­ szombatban szokás ünnepelni, ott sem Nagyszombaton. A helyi közvéleményben és a gömöri tanári szobákban ennek a két kicsiny ragocskának összetévesztése abban az időben nagyobb grammatikai port vert fel, mintsem most sejtenők. Afféle csúfos sérelemnek tartották, mint ahogy a palóc a maga törzsi elneve­ zését - egészen Mikszáth eljöveteléig - szintén csúfnak vette. Nem akarok több példát idézni magyar helységneveink ragjainak bonyolult hálózatából - ez Lőrincze Lajos, meg Grétsy László asztala - hiszen tucatnyi hasonló példát tudnánk említeni. Sőt idézhetném még azt a hagyományos szó­ játékot is, melyet nekem élete utolsó évében maga Blaha Lujza is emlegetett mert változatlanul lelkesen tartotta magát rimaszombatinak, noha csak bepólyálni vitték oda és életében mindössze kétszer szerepelt szülővárosában - Hova megy kend? - Batyiba. - Milyen Batyiba? - Szombatyiba. - Melyik Szombatyiba? - Hoát Rimaszombatyiba. Ahol ugyanis „hintóba’ jár a liba”. Nagyon össze-vissza kanyarogtam ezzel a históriával. A jószomszédság joga hatalmazott fel erre. Lényegében nem is különösen fontos, csak éppen helytelen. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a P A LÓ C FÖ LD idei első számában nagy örömömre szülővárosomat is említették, de mindig azzal a fránya helyraggal, hogy Rimaszombaton. És mi nem Rimaszombatról jövünk hozzátok hanem csak Rimaszombatból ( - de ez már egy minapi Magyar Nemzet vétke). Drága jó szomszédaim legalább ezt a keresztet vegyétek le rólunk. SZOM BATH Y VIKTO R 34 �MŰHELY „H ÁRO M KÉSZÜLET” Keszthelyi Rezső költészetéről 1 - - - Már Vonalak kertje című kötetében (Magvető, 1969) jellemezte anya­ gának végső érleltsége és a teljes nyíltság. Újabb versei az érlelést még a zárt ciklusok belső erőterére is bízzák; s megjelenik a „hosszú vers” , vagy a „fél­ hosszú” , mint bonyolultabb hétköznapi és megléti állapotok egymásratárása. Keszthelyi megrendült költő, és megrendítő szavú költő. Szóhasználata puritán és gazdagon medditerrán: ahogy egy tengerverte, sziláiddá formázott part az. Az el hagyottságot is jól bírja, sőt, épp a költészetében igényli. Ezek, éreznünk kell, végső erőfeszítések, melyeket mindennapos gyakorlattá tett. Az etikai hi­ tel tárgyszerűsége: a mesterség gyakorlásával kapcsolatosan kevesekről írható le ez ma olyan rezzenetlen nyugalommal, mint róla. Min lazonáltal, örülnénk bő­ vebb jelentkezésének. Ám az is költészetbefogadási élmény, ahogy alakuló élet­ műve a hajthatatlansággal érezteti éppen: milyen végtelenbehajlóan nehéz az, ami „csak rajtunk múlik” . Katarzis-élményig jut (és juttat) a Keszthelyi-vers, és mindegyre mélyült, tisztult az a hangja, mely közvetlenül szólít meg ugyan, mégis tart bizonyos távolságot: bevallja tehát ember és ember, ember és világ, világ és világok között érzékelhető, s a legjobbak által mindig konstruktívan, be­ lenyugvás nélkül elismert, nem takargatott szakadékot. Ezeken a távolságokon kiált keresztül, ezeken kapaszkodik át, így jut önmaga közelébe is; küzdelme­ sen, ha épp ellenirányú leküzdendők távolítanák. Mai költészetünknek különös értéke Keszthelyi Rezső tovább-alakuló életműve, távo a napi rutintól, a leg­ komolyabb költői felelősségtudattal mégis a valós kérdések világában, a tapasz­ talt létezés sugárzásával formált mű. És latinos stilizáltsága ellenére: mindig a legtermészetesebb emberi hang. 2 - - - Nála a rejtély, a megfoghatatlan elem megannyiszor a legegyszerűb­ ben érzékelhető alakot ölti. A „déli titok” , a zenit-állapot fejthetetlensége és múlékonysága : gyönyörűség és tragikum forrása is. Megnyílik, mintha természe­ ti váratlan fényben, az a „tárgyak közötti” , amelyet azután, visszafogottabbá kényszerült állapotunkban már nem találunk, s mintha ki volnánk rekesztve... Honnét? Petőfi írt ilyesmiről minden igazi könyv élményhatását villantva, ama csalfa tündérről, mely felvisz a magasba, de le nem hoz, „a magasból levet” . Az extázis egyenes vonalú egyenletes mozgása és a nyugalom, a töprengés egylényegűvé válik ebben a rendkívüli térben. De az „ihletettség” szót is hasz­ nálhatnám. A tiszta megszállottság fogalmát gondolhatnám - s milyen nagy őszinteség, ha ebből azután kevés vers születik. Ám ezek a versek, erre figyel­ jünk fel, az elképzelhető legjobb anyagból vannak. Vers-mivoltuk képződmény­ jellegét őrzik; s ezt a minőséget, valljuk be, a legkevesebben őrzik ma. Nem hi­ hetünk „jobb” és „rosszabb” költészeti utakban. Keszthelyi Rezsőé a legnehe­ zebbek egyike. Latinságáról írtam korábban; ma, hibátlan és megválogatott esz­ közökkel, ő a „legfranciább” magyar költő. A vers szerveződésének okossága, a buktatok feltárása, a lelassulás (a költeményben), az elvéthetetlenül teljes út be­ járása, a zárás feledhetetlene : A tárgyak közötti című versének, egyik remek­ 35 �művének kezdetét s végét idézem itt mindjárt; „a hóhullás beszakítja / az erek falait és ellobban / a gyengeség levegője” , és angyalok borítják el a csontokat, vérrögök hiába hallanak repülés-éjszakát, a halál a madarakig jön föl, a hold­ fény gólyáin lebonthatatlanul ül a valóság csöndje, és mégis: „ami lepkényi kü­ lönbség: / napkeletről jön a napkelte / és árnyékokba tűnik szét”. Az ember­ alak nem tolakszik oda semmibe, mégis jelen van, a természet költői (természe­ ti) érzékelése csak általa van. 3 - - - Kihagyások a levegőből; A nagy tengeri halandók; Felszállt előle a látás... Jelentős verseinek címeit soroltuk csupán; s említsük azonnal az Ágyazás-sorozatot, a „csiga” -történeteket. Keszthelyi Rezsőnek nagy és alapve­ tő, kihagyásos tudomása van a jelenségek kövület-mivoltáról és állandó áram­ lásáról. Rangja alatt értékelnénk ezt a költészetet, ha stíluseszközeiről szólnánk ily röviden. Arról, hogy váratlanságok összeütköztetésével még a figyelmet is - a jó értelműt, lenyűgözve - fölkelti, érdekes tud lenni, mert alapvető létezéstényeinkről szól igen sokszor, s oly hasonlatokkal, helyzetformálással, hogy egyszersmind az újdonság „varázsa” is hatni kezd. Milyen ritkán mondható el ez mai költészetünkben ! Mondom, itt most a következő köteté a szó, és ez „csak Keszthelyin múlik” . Manapság a kétszer negyedszázados életfordulóról megem­ lékezni: kihaló szokás, elcsúszott a hatvanadik évek javára. Keszthelyi Rezső 1983-ban volt ötvenéves. Ez önmagában mindannyiunknál érdektelen tény: ke­ rek évtized... az ismét „szabálytalanodó” szám. . . hiszen épp Keszthelyi költé­ szete nem ismert efféle méricskéléseket. Saját időszámítása régen kialakult. S mégis, ha említünk ilyen dátumot, s ha többes számban szólunk, miért? Gongolom, egyszerű a válasz. Keszthelyi Rezső költészete a mai magyar irodalom nagy értéke. Gazdagságunkat jelzi, hogy olykor mintha kevéssé figyelnénk rá. Emberi nehézségeinket jelzi (valamennyiünkét, egyedekként), hogy íme, Keszt­ helyi Rezső, a tényszerűségükben igazán kedvező alkotói körülmények „tárgyközötti terében” is nehéz küzdelmet vív a saját benső, eszményi eredményének kivetítéséért, megvalósításáért. A vers születéséért. Készületnek ezért neveztük ezt a három írástöredéket. Egy ilyen jelentős, sokszor pilinszkysen hatalmas né­ masággal küzdő költészet jelenlétében nem illik „esszézni” . TA N D O R I DEZSŐ 36 �K E S Z T H E L Y I R E ZSŐ Kihagyások a levegőből És elvonult az Úr dicsősége az első arc volt a négy, a ház küszöbétől, és állt a kérubé, az emberé, a kérubok fölé; az oroszláné és a sasé; és ama lelkes állatnak emberi kezek formája van négy arca van a szárnyak alatt, és négy szárnya; meg négy oldal és város; ő is a négy arca szemekkel köröskörül felé megy, az ezer é g b o lt - - - - - - a hold-gerincű lény; és - - - - - - és felemelt engem a lélek A levegő kibírja még a Föld keleti kapufához, a szavakat és az utálatosság a hús teljes ragyogásához; képeit - a minden elkészültét; az Ú r háza. az Ú r vér: megfertőztetik abban, amiben el nem múlhat örökké. 37 �a csiga halála a föld természetes fénye ocsmány vér-súly a szembogár nyíltságában gyönyörködteti még a tárgyak idegen ereje a szíve azonban már-már az üresség nyoma benne - ha feléli lassan a testet a levegő és a sár a csont f űveit de nem süllyed örökké ami mélyen van az agy boltozatát is eléri majd az ezeréves v ir á g ---- a vizek végtelen közepén álljanak hát a gyertyák mert azt szeretné hogy a lángon és túl a semmin nyugodjék Felszállt előle a látás Hogy pusztaságra vetkőzzék, ájulással issza a vizet, és félelemmel eszi a testét; majd készített magának vándorútra való eszközöket mindabból, ami van e lt á v o lítv a a k ő s z ív e t, nappal és van éjszaka, és j á r t é s m o s t h ú s s z ív v e l é l. önm aga vég zéséb en . Néha beláthatatlan anyag az Úr; ezért föld és nem ég, amíg f e l s z á l l e l ő l e Kivándorolt a helyéről más helyre ------------------------ - - - - - a szemek árnyékába; amelyet látott, mikor arcára zuhant és kiáltott; - - - - - - - - Uram! Mihelyt megtörténik a halál, befejezed a lelked. m e r t a d o tt n e k i e g y s z ív e t, a lá t á s , 38 �ABLAK Salvadori gerillaköltők A hatvanas évek elején egy argentin költő, Juan Gelman verset írt József Attiláról és Jiri Wolkerről. Saját magával együtt egy barikádra álmodta őket. A z elmúlt negyedszázadban forradalmi gerillaköltészet született LatinAmerikában. Nem kevés esztéta, költő napjaink legérdekesebb lírai törek­ véseit Közép-Amerikában véli fölfedezni. Ernesto Cardenal, nicaraguai köl­ tő az új törekvések jelölésére az exteriorizmus elnevezést használja. A zt írja: „ A z exteriorizmus a külső világ képeivel létrehozott költészet, objektív líra: megtörtént eseményeket beszél el, a valódi élet elemeiből, konkrét té­ nyekből építkezik.” A z alábbi válogatás Salvador elkötelezett poétáit mutatja be. Akad köz­ tük világhírű költő, író, mint például az 1975-ben mártírhalált halt Roque Dalton, hazájában jól ismert lírikus, mint például Alfonso Quijada Urias, és nem egy pályakezdő fiatal is. Költészetük a résztvevők egyéni hangja el­ lenére valamilyen módon mégis olyan, mintha egyetlen, nagy, népi kórus szólalna meg. Ezek a költők a latin-amerikai valóság verseit írják, egyaránt elutasítva a hermetizmus finomkodó semmitmondását és a való világtól idegen látomások nagyotmondó külsőségeit. Népirtásról, diktátorokról, ha­ lálbrigádokról és a harcot vállaló forradalmárokról szól költészetük. Jogos büszkeséggel írja Roque Dalton: „M i, gerillaköltők / peripatetikusabban va­ gyunk Arisztotelész peripatetikusainál, / mert a néptől tanulunk filozófiát és költészetet” . A salvadori költők a népi háború lírikusai. Verseik „rongyos legények, de vitézek, / Mind bátran harcol, bátran vág” . Ezért találnak rá a hibátlan, vad, újító metaforára, vagy József Attila szavával szólva, a törvény tiszta beszédére. SIM OR A N D R Á S 39 �ROQUE D ALTO N Az új iskolák A régi Görögországban Arisztotelész filozófiát tanítványainak egy nagy udvaron járkálva tanított. Iskoláját ezért nevezték el „peripatetikus iskolá” -nak. Mi, gerillaköltők, peripatetikusabbak vagyunk Arisztotelész peripatetikusainál, mert a néptől tanulunk filozófiát és költészetet, mialatt bejárjuk országunk hegyeit és városait. A jövendőben Amikor társadalmunk alapvetően igazságos lesz tehát szocialista a sörözői beszélgetések alkalmával az intim vallomások órájában nem egy akad ki lesütött szemmel szól majd: „én magántulajdonnal rendelkeztem a termelési eszközök köréből” ahogyan ma azt mondjuk: „nekem szifiliszem volt” „nekem voltak tévelygéseim szexuális téren” . 40 �Lehetséges A burzsoák számára a haza a törvények a tisztesség az Isten értelmetlen dolgok a magántulajdon és a „szabad vállalkozás” nélkül t A proletárok számára a magántulajdon és a „szabad vállalkozás” halála adna értelmet a hazának a törvényeknek a tisztességnek talán még Istennek is. M A N U EL SO RTO A hibátlan metafora A salvadori vers hibátlan vad újító metaforája a fiú mozdulatában feszül aki a háborúra készülődik Versünk legjobb belső ritmusa a támadás hatékonyságában a visszavonulás rendezettségében méretik meg 41 �ALFONSO H ER N Á N D E Z Tanúságtétel Összegyűltünk a diákszövetségben, tízen voltunk, fiatalok, és saját tapasztalatairól számolt be mindegyikünk.. . közülünk senki sem gondolt a halálra, a halálra, amelynek ezer arca van. D e eljött a végzetes óra a „H alálbrigád” több tucatnyi rendőrével, akik megrohamozták a helyiséget. Lövések dördültek, egy perc alatt két társunk meggyilkolva ott maradt. Fegyvertelenek voltunk, csak jegyzetfüzeteinket vittük magunkkal. Megkötözött kézzel, hasonfekve, és végül egy Ford platóján. - Szóval ti vagytok, akiknek jelszava Haza vagy Halál! Kezdjetek imádkozni hát, eljött halálotok! Nyolcan voltunk: Los Naranjos felé az úton leszállítottak közülünk hatot, és bokájukra hurkot vetettek, azután jó erősen hozzákötözték őket egy fatörzshöz; kezüket a kamion hátulsó falához kötözték, és dübörögve beindították a motort, hallottuk az üvöltést. Hat véres kéz csüngött alá a kamion hátulsó faláról, a hekusok pedig kéjesen röhögtek. Azután társaink megkapták tőlük a kegyelemlövést. Csak Raul maradt életben, meg én... 42 �Egy-két kilométer után megkötözött kézzel leszállítottak minket. Raul azt suttogta: „ E z itt a halál, tegyünk fel mindent egy lapra, m eneküljünk.. . ” Ezek voltak utolsó szavai, majd hirtelen hasmánt a szakadékba vetettük magunkat, de Raul elcsúszott, és szitává lőtték: ágról ágra zuhant alá a mélységbe, sikerült elrejtőznöm a bokrok között. . . M ERCEDES D U RAN D Letelepedett székére Letelepedett székére miután harmincezer paraszt halálát nézte végig Ez estén fűlevest vacsorázott főtt tökvirágot és citromlevet Teozófus volt vegetariánus orientalista és sokféle varázslat ismerője Kitette a vizet langyosodni a napra színes üvegekben és nem tűrte hogy megöljenek egy hangyát szúnyogot vagy pókot Sosem nézett senkire szemtől szembe csodálta Hitlert s Mussolinit 41 �GABRIELA YANEZ A délre vezető országutakon A délre vezető országutakon összezsúfolódtak a hullák a kávéültetvényekről különös hajnal árad éjszaka a halottakat pórusain át beszívja a föld alkalmasint ők érnek vörös kávécserjékké (pökhendi és gyászos zanate csipkedi csőrével az érett gvajabákat) jóllakik lassan a föld fiai fügéknél édesebb tetemével REYES G ILBER TO A R E V A L O A halál egyik módja Bármikor végső formát kaphat minden arra sem lesz időd hogy asszonyodnak átnyújtsd szegényes emlékeidet bizonyára sandán figyelsz majd a szavakra és a gyermekek félnek a közeledbe jönni Sugárzik még testedből a szerelem amellyel hazaértél hogy kezed a gyermekek vállára tedd Az emberek neved akarják tudni meg azt hogy mikor és hol találtak rád néhány öregasszony miatyánkot mond s ha szerencséd van három áve máriát is csönded kivilágítandó négy gyertyát állítanak melléd öt fillérért kettő kapható és miként szokás az arcodra kendőt borítanak Így válsz a bánattól ünnepivé szélfuvástól sem mozdulóvá mialatt megjön a kijelölt bíró hogy halálod okáról hazudjon valamit 44 �A LFO NSO QUIJADA URIAS Volt egy alázatos papocska... Volt egy alázatos papocska minálunk, egy papocska, aki a parasztok között üldögélt, a munkások és diákok között, de a gazdagok között sohasem. Egy emberke, aki reverendáját Chichicastenango vidám szőtteseivel ékesítette, (mert az öröm minden dolgok közül a legforradalmibb). És a szegények és üldözöttek szavaival szólt, és temploma paraszti gitárokkal és énekekkel népesült be. Ajtaján nem léptek át a nagyurak, az ország javainak gazdái: „mert hamisság gyűlik az ő kincsükkel ládáikban” . És beszéde világos tanítás vala, de nem fogadták meg a bankárok és gengszter­ ügyvédjeik, sem az imperialisták, akiknek levelet írt vala ekképpen: „NINCS IMPÉRIUM, M E L Y N E K JO G Á B A N ÁLL BELESZÓ LN I A MI N ÉPÜ N K Ü G YE IB E .” És az emberkét, aki érsek vala, de mindenekelőtt EMBER, gyalázni kezdték, mert templomában összegyűltek a kenyérre és az igazságra éhezők, és a sajtó megtagadta pásztorlevelei kinyomtatását, a könyvkiadók és fizetett ügynökségeik viszont hozzáfogtak az ő gyalázásához, és a köztársaság urai cégvezetőikkel és püspökjeikkel és papjaikkal, mint patkányokkal és keselyűkkel körülvették celláját, ahol pásztorleveleit írta hajnalig. És mivel hangja, amely a „hang nélküliek hangja” vala, el nem hallgatott semmi fenyegetés dacára... a bankárok és cégvezetőik és cégvezetőik püspökjeikkel és gyászos papjaikkal, mint keselyűkkel bérgyilkost fogadtak fel, és a Miamiban szerződtetett, biztos és tapasztalt kezű genszter egyetlen, szívébe irányzott lövéssel megölte őt. 45 �A vízipólóbajnok meggyilkolása Megölték a vízipólóbajnokot. Az ezerruhás férfit, akinek lakosztályai és sétahajói voltak, és gazdag és szép szeretői szinte mindenütt a világon. Megölték, golyókat eresztve belé, és megkötözött kézzel hajították a földre egy tanyán. Megölték, mert ott hagyta ruháit, lovait, a vízipólót, sétahajóit és lakosztályait, legfőképpen pedig, mivelhogy nekivágott az útnak, mint szegény a szegények között. Simor András fordításai 46 �ÖRÖKSÉG Szabálytalan emlékezés Radnóti Miklós születésének 75. és halálának 40. évfordulóján B e v e z e t é s h e ly e tt k é t R a d n ó ti-s z o b o r r ó l „ M agam ban é le m tö b b é , tu d o m , n e m át m ár m in d a z t, v é d m eg en gem / mi sem h á tra van, e m lé k , s e m / nem n ézek v a r á z s la t, - v is s z a b a ljó s a z / h a m e g p i l l a n t s z b a r á t o m , f o r d u l j e l é s l e g y i n t s . ” (Sem emlék, sem varázslat). „ V i r á g v o l t a m , g y ö k é r l e t t e m , / s ú l y o s , s ö t é t f ö l d f e l e t t e m / s o r s o m e l v é g e z t e t e t t , / f ű r é s z s í r f e j e m f e l e t t . ” (Gyökér). Megdöbbentően hiteles, egyszersmind ellenkezésre ingerlő M e l o c c o M i k l ó s Radnótija, ez a minden menetek pokoljárását megélt, végletekig elgyötört, megalázott, reménytől, vágytól, akarattól lecsupaszított, testben és lélek­ ben megroppant férfialak. Tulajdonképpen már inkább csak a halálraszántság tüneménye, a védtelen önmegadás süppedni és repülni egyként kész szimbóluma. Erőtlenül bukik előre a tar koponya - talán, hogy óvja a gondolat felfedezésének rettenetétől riadt tekintetet, talán mert csak az esetten csámpás bakancsok alatt türelmetlen nyílásra váró, nemlétbe pihen­ tető vermeket véli látni. Lépnie tovább nincs hová: előtte kegyetlen szi­ gorral zárul össze íves renddé a kockakő-talapzat: a világ, melyből kitaszíttatott. S ha oltalmat keresne is, nem védi már a rettenetben magára vont lepel sem, a sziklakemény anyag pillekönnyen foszlani látszik, vagy pillanattöredék alatt lényegül át halotti gyolccsá. „Elvégeztetett” . „ D e , a k i e g y s z e r e g y v a d h a jn a lb a n a rra é b r e d , / h o g y m in d e n ö s s z e ­ o m lo t t , s e li n d u l m in t k ís é r te t , / k is h o lm ijá t e lh a g y ja , s jó fo r m á n m e z t e ­ le n , / a n n a k s z é p , k ö n n y ű lé p t ű s z ív é b e n m e g te r e m / a z é r e tt é s t ű n ő d ő k e v é s s z a v ú a l á z a t , / a z m á s r ó l s z ó l , h a l á z a d , n e m ö n ö n é r d e k é r ő l , ” (Sem emlék, sem varázslat) „ D e a g y ö k é r t o v á b b é l l e n t , / n e m é r d e k l i a v i ­ lá g , / c s a k a l o m b b a l t e l i á g . ” (Gyökér). V a r g a I m r e Radnótija (nota bene: ez a korábban megszületett opus!), befogadva tagadja a Meloccoét. Mert még lépéshátrányban volna a köze­ lítő halál? Arasszal mérhető időről lévén szó, indoknak ez kevés. A lét­ helyzet mindenesetre elkerülhetetlenül azonos, ekképpen hasonlatosak a megjelenítés kellékei is. A z elnyűtt köpeny, az ormótlan bakancs, a kocka­ kő-talapzat jelzésrendeltetése azonban közvetlenebb: a ruházat a munka­ szolgálatos számára adott vagy lehetséges öltözet, a kövek egy megjárt és megjárandó végzetes út mozaikjai. A gerendakorlátnak hátranehezülő, pillanatnyi pihenésnek ernyedt test tartása, a keményrezárt ajkak és töp­ rengve összpontosító tekintet pedig, ha ki nem is zárja a Melocco-féle „elvégeztetettséget” , valami intellektuális (ha helyénvaló volna, monda­ nám: derűs) felülemelkedettséget sugároz, tárgyilagos világ- és önismeretet, a minden tudásának bölcsességét és a minden lehetségesre felkészültség ko­ nok nyugalmát. é g fe le tte m ; 47 �Ecce homo! Ime, az ember! Erre gondolt volna Bálint György, amikor Radnóti verseiről szólván ezt jegyezte le: „a halált is le lehet győzni, ha vállaljuk, és nem törődünk vele, mikor csap le: ha a halál közvetlen közelében is úgy dolgozunk, mint­ ha örökké élnénk.” ? A méltánylás tekervényes ösvényein Először az ötvenes évek közepén - Koczkás Sándornak az irodalomtörténeti kongresszuson elhangzott felszólalása alapján - indult meg egy folyamat, amely újraértékelni óhajtotta Radnóti költészetének esztétikai értékeit, klasszikus humanizmusának eszmekörében felismerni vélte a szocia­ lista ábrázolás első csíráit. A fenntartásokkal terhelt méricskélés végered­ ményét konstatálva - , de ez már az É let és Irodalom lapjain a Radnótiprobléma (?!) tisztázására indult vita pro és kontrái közepette történik Koczkás kénytelen így fogalmazni „védőbeszédében” : „a szocialista esz­ mék,, az új életszemlélet és erkölcsi felfogás milyen mértékű jelenlétét ítél­ jük elegendőnek ahhoz, hogy valakit közvetlenül a magunkénak valljunk?” S hogy keserű szavai nem egy csak magára hagyatkozó „fixa idea” megjelenedése, hogy az élet és életmű értékelése körüli megosztottság ingerlő­ én valós, azt igazolja Bori Imre 1965-ben megjelent Radnóti-monográfiájának előszava ide idézett passzusa is, miszerint e líra „értékei immár nyil­ vánvalóak - a köztudat a magyar költészet időtálló értékei között tartja számon versei javát - , helye azonban máig sincs megnyugtatóan kijelölve a magyar költészet XX. századi mappáján.” S hogy a felkavart vizek hullámverése a továbbiakban is egyaránt so­ dort partra aranyszemcséket és gazfonadékot, hogy a méltányos elisme­ rés váltig nem csekély akadályokba ütközik még 1970-ben is, azt érvé­ nyesen jelzi a Népszabadság rangos szakírója a jelzett év május 5. szá­ mában, imigyen : „ . . . furcsa a világ, a költőt némelyek még ezek után sem tudták igazán elismerni. . . Valami leküzdhetetlen hajlamot éreztek arra, hogy valamiképpen kisebbítsék. Azelőtt azért bírálták, mert - sze­ rintük - nem vállalt kalandot, veszélyt, s most, miután mártír volt, ha­ lott? Csak a végén lett költővé, különös sorsa tette azzá - mondták, s mondják még ma is.” Most, a tisztelgő emlékezés évében, amikor kettős évforduló késztet arra, hogy valamiféle végső igazságot szolgáltassunk, erős bennem a hajlandó­ ság, hogy egyetértsek Major Ottóval, aki már tíz esztendővel ezelőtt is meggyőződéssel vallotta, hogy ha a szociográfia eszközével közvélemény­ kutatást tartanának, aligha lelnének - József A ttila mellett - újabb köl­ tészetünkben ismertebb és szeretettebb költőt, mint ő; vagy Tolnai Gábor­ ral, aki a közeli múltban a televízió nyilvánossága előtt fejtette ki (igaz, szűkebb körre érvényesített) az értő nagyrabecsüléssel kapcsolatos tapasz­ talatait. Mondom, erős bennem az egyetértésre való hajlandóság, a va­ lóság azonban összetettebb annál, mint hogy ne fékeznék nekihevülésemet makacs tények. Inkább hajlok arra, hogy az előbb említett Major Ottó­ val együtt szólván azt fogadjam el, hogy a „teljes Radnóti ismeretében kis­ szerűnek és haszontalannak tűnnek a körötte zajló korábbi kritikusi és iro­ dalomtörténészi huzakodások pályaképéről, egyénisége és költészete bizo­ nyos ellentmondásairól; arról, hogy forradalmár volt-e valóban, vagy csupán baloldali européer és humanista; hogy költőnek született-e vagy 48 �csak azzá lett, s ha csakugyan az volt, élete utolsó éveinek erkölcsi erő­ próbája, megpróbáltatásai és szenvedései nélkül is nagy költővé lehetett volna-e? Ami persze sem azt nem jelenti, hogy az idézetteket múltbatolhatóan rendezettnek gondolnám, sem azt, hogy egészen máig elkacsoló indázásukat ne ítélném egészségtelenül túltrágyázott talajban gyökerezőnek. Lévén oly indokolatlanul soktényezősök a „huzakodások” . A vagy ta­ lán hosszú sorba rendezhetők a Radnóti életének és életművének minő­ ségét közelítő írók, költők nevei (netán aprómesterekéi), akik úgy állnak a folytonos megméretés serpenyőjén, hogy valós súlyuk megállapítását „mérlegidegen” szempontok akadályozzák? A d absurdum (Sükösd Mihály­ nak televízióbeli, a Jancsó-, Juhász-, Kondor-életmű értékelése körüli létező és sajnálatosan feltételezhető - zavarokra utaló megfontolásait erő­ szakosan idevonván): alkalmatlan időpontban (!?!) zárult le köl­ tőnk életpályája? Tekintsem inkább mégis az elősoroltak okának a késlel­ tetett túlérzékenységet (mármint a magamét), s az ünnep fáklyafényében a felemelő méltányosságot méltányoljam?! Viszonyulások a léthelyzethez és a költészethez Baróti Dezső már a korai Radnótiról feljegyezni érdemesnek tartja, hogy pedantériája Tóth Árpádéhoz mérhető, „szerette kínos rendben tartani az írás kellékeit, az élesre, könnyedén futóra kihegyezett ceruzákat, a gon­ dosan negyedívre hajtott papírosokat; úgy bánt velük, mint gondos, lel­ kiismeretes mesterember a szerszámaival. A z íráshoz mindig szertartáso­ san kezdett hozzá.” . Van ennek bármiféle rangosabb szerepe? - kérdez­ hető. Mindenképpen, ha együtt jár a személyiséget totálisan átható racio­ nális műgonddal, az igézően széles körű műveltség olyan puritánul zárt, fegyel­ mezett kivetítésével, ami az alkotót mentesíti attól, hogy a megformálásra je­ lentős energiát fordítson, s alkalmat arra, hogy így szabadon maradt erőit élményeinek eszményi kifejtésére mozgósítsa. A z avantgarde forgatagos te­ repéről ez a centrifugális erő indítja útnak — Bóka László már az 1938-as Meredek útban ráérez erre - a művészi érettség magasabb fokán a hu­ manista elkötelezettség, szociális lelkiismeretesség, írói felelősségérzet és haláltudat kikristályosodása felé. A kifejezendő és annak öltözete nála so­ sem esetleges, bár történhetne úgy is, hogy a költészet fegyelmező törvény­ rendjében zárkózottan legyen „világot teremtő költő, aki kényszerűségből teremt. Menekülő, aki saját maga építi menedékét. . . , aki tagadja ezt a világot és emigrál az önmaga által önmagának megteremtett világba, s csak. igen ritkán gondol haza.” . Ő azonban e Füst Milán-i magatartás (róla jegyzi le a fentieket) ellenében így jelöli meg ars poeticáját: „A z idő rabságában élni harcot jelent. Ennek a harcnak a vállalása nemcsak lélekalkat kérdése, hanem az elhatározásé, jobban mondva az emberi, vagy az írói lelkiismereté.” . „ A forma sohasem független jelenség, hanem struk­ turális adottság és egyben világnézet. Tagadjuk ezt a világot és felépí­ tünk helyébe egy másikat magunknak” , egy másik világot, ahol „a szűk­ szavúság és feszes forma a költő erkölcse.” Goethe így fogalmaz: a szabadság - a törvény adománya. Radnóti kora legkevésbé sem a törvényes rend világa: a világ, az ország a fasiszta ter­ ror felé mélyülő vízmosás omlatag partjai között sodródik, sárga csillag­ gal megbélyegezve, munkaszolgálat, munkatábor, erőltetett menet tömeg49 �sírba torkolló útjára kényszerítve a költőt. Ilyen körülmények között a hét­ köznapi értelem, a természetes józanság a puszta lét menekítésére, a meg­ maradás esélyeinek kiharcolására inspirálja az embert, az egyre fogyó szel­ lemi energiák az elkerülhetetlen elkerülhetőségének milliomodnyi esélyét latolgató-kutató, kétségbeesett ösztönlétbe porlanak szét. Miben manifesz­ tálódhat akkor a törvény és a törvény adta emberi szabadság? A szellem megbonthatatlan rendezettségében - mutatja fel szerény öntudattal Rad­ nóti. S nem hivalkodó, a sorsadta helyzettel szembeni lázas replika ez, mi­ vel a költői elhivatottság bármely körülmények között természetszerű sa­ játosságának tekinti, hogy tanúságtevő legyen. S ezen a ponton rendkí­ vül körültekintően kell fogalmaznunk, mivel számos félreértésre adott és adhat módot: korántsem haláltudattal (halálraszántan), hanem a halál tu­ datában (az „éltem és ebbe más is belehalt már” értelmében). Mint aki a létezést - legkevésbé sem valamiféle misztikus, irracionális értelemben - a teremtő szellem funkcióképességének, s nem a biológiai, testi jelen­ valóság szempontjából tekinti fontosnak, érdemlegesnek, illetve bevégeztetettnek. A halál? Nemkívántan végzetszerű, s mégis érdemleges „for­ dulópont” , amikor „a mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz— az életmű fényleni és nőni kezd. ( . . . ) Min­ den töredék, minden papírlapon talált sor adalék lesz, adalék az életmű­ höz, mely lezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.” (Jegyzet József A ttila hátrahagyott verseihez). Hirtelen gyanakvó figyelemmel olvasom újra a korábban leírtakat, ta­ lán tagadhatatlan elfogultságom okán sem billentettem-e át akarva-akaratlanul is az alkotót az elfogadhatatlanul nem mindennapi minőségébe: olyan életlátást, megfontolásokat sugallva, mik nem, vagy nem ilyen mér­ tékhatárig övéi? Változatlanul vállalom igazságértéküket. Igazoló tanúként idézzem meg a sorsot, mit kétségtelen végkimenetele ismeretében is a menekülés szikrányi kényszere nélkül vállalt, miként, megénekelt „vérei” : a néger költő, Garda Lorca, a drága Attila? Éppen a közeli múltban publikált naplójának idecitálható részleteit, melyek az indulat és méltatlankodás fellobbanó szikrái ellenére is higgadt tárgyila­ gossággal részletezik a „kiátkozottak” megaláztatásait, testi gyötrelmeit? Szűkreszabottan mégis, mert tágabb teret kíván, hogy a lélek nem lombozódhat természetes teljességében, mert korlátozottak a hírcsere lehető­ ségei, egyre kevesebb idő adatik olvasásra, műfordításra, belső eszmény­ hez illő versek megírására? A z életművet, melynek utolsó szeletét a „fér­ gek, s foglyok közt” , „vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron” jegy­ zi az Avala 5 notesz lapjaira; melynek még Szentkirályszabadján, 1944. október 31-én klasszikussá formált záróopusa sem bizonyság sem arra, hogy megbékülten kezet fogott a megálmodott halállal (hic et nunc, hiszek Tol­ nai Gábornak, aki nem látomást, hanem közvetlen élményt értelmez a vers születésének háttereként), sem arra, hogy itt szakadt meg a tanúság­ tevő küldetés energiája? (Bár feltétele kétségkívül, hiszen napok múltán elérte őt barátai, szerettei, példaképei sorsa, a „rég elesetteké” , kiknek szívén „Ukrajna, Hispánia, Flandria földje” .) Amiről bővebben szó eshetne még Egy tanulmányigényű méltatás keretein belül természetszerűen jeles (sőt, kitüntetett), helyet kellene kapjanak maguk a végső fokon mindent téved50 �hetetlenül példázó versek. Legalább az életművet alapjaiban meghatározó versek „viviszekciója” . Ha hihetném, hogy megteremthető egy konszenzus, s gondolatmenetben elválasztható (mert ellenkezik) az 1943-as K is nyelvtan, Tél, Kisfiú, A bujdosó a Töredéktől, az utolsó eclogáktól, a Razglednicáktól. Ha hihetném, hogy Radnóti lelkialkatának, világlátásának, alkotói mi­ nőségének karakterizálását továbbsegíthetnék egy eltagadhatatlan prekon­ cepció alapján szervesen-szervetlenül itt egymáshoz metszett sorok. Egy tanulmányigényű méltatás keretein belül természetszerűen végig kel­ lene kísérni megnyilatkozásait, melyek szerint a szocialista kultúra ügyére tette fel életét; azok visszaemlékezéseit, akik a Kommunisták Magyaror­ szági Pártjával való szoros kapcsolatára utalnak. (Gondolat, Vajda János, Társaság, Független Színpad, stb.); gondolatrendszerének arra a mindvé­ gig folyamatosan jelenlevő motívumára figyelmezni, aminek időszerűségét hangsúlyozandó két idézet kívánkozik ide: 1. korábban „a hangsúly áttevő­ dik az ennek (ti. a munkáshatalom elérésének. K V M ) eszközét szolgáló tárgyilagos realizmusra, ha úgy tetszik modern klasszicizmusra, melyek ke­ retében ( . . . ) politizáló, de nem elvont művészet k e zd kialakulni.” 2. „ ... a pártosság nem a művész közéleti állásfoglalását jelenti, hanem a mű mon­ danivalóját határozza meg. A pártosság, - amely természetesen a világ­ nézet választását is magában hordozza - lehetővé teszi a művészi szub­ jektum számára az objektív valóság mélyebb és igazabb megismerését, s egyben hiteles ábrázolását is. Így lesz a pártosság esztétikai kategória.” Mindennek részletezése azonban eleve kívül esik szándékaim szűk gyű­ rűjén. S tanulságadó zárósorok felől gondoskodván egy bármely mélységű Radnóti-olvasathoz, -értelmezéshez emberül illő, poetikusan tanácsadó cik­ kelyre lelek a Kortársban (post festum: szobrának értelmezése után) Melocco Miklós tollából :„Én nem mentem erőltetett menetben, nem vagyok költő, nem látok tisztán és nem jósolok. Nem tudhatom, milyen volt Rad­ nóti az erőltetett menetben. A bori notesz versei eltakarják a mártírt a re­ mekművek csodálatosságával. A szép vers nagyobb rejtély a mártírsorsnál, A mártír tetemének a zsebéből versek kerültek elő. Vajon hogyan monda­ nék én csődöt az erőltetett menet legelején?” Ennyit, s nem többet - sorvezetőnek! K A S S A I-V É G H M IK L Ó S 51 �Egy századvégi Don Quijote: Komjáthy Jenő Amit Komjáthy Jenő rövid élete során megél, minden különössége ellenére is az általánosság szintjére emelhető. Sorsa, gondolati-művészi erőfeszítései korjellemzőek. Egy olyan társadalmi-világnézeti krízis kezdetén áll, amely bizonyos vonatkozásaiban még napjainkban is tart. E válság mögött a diadalmasan elő­ retörő ipari forradalom munkál. A nyomában kibontakozó tőkés viszonyok szét­ feszítik a hagyományos gondolkodás kereteit. A legfőbb érték a tőke lesz. S körülötte felerősödik a leplezetlen önzés, a haszonelvűség, a spekuláció, a kí­ méletlen, üzleties szellem. Az új gondolkodásmód érzéketlen a belső finomsá­ gok iránt. A személyiség uniformizálódni kényszerül. A polgári „józanság” , a számító egoizmus, a minden áron való érvényesülés szinte kötelező erejűvé vá­ lik. A z egyén úgy érzi, hogy elveszti önmagát, felszívja a tömeg. A válsághelyzet a veszélyeztetett Én és az azt fenyegető világ kettősségében nyilvánul meg. A szubjektum aggódva keresi a helyét, társadalmi szerepét fennmaradása módozatait kutatja. A lélek önmagába fordul; vagy szembenáll, vagy a világ fölé akar kerekedni. A belső értékek semmibevétele ellen egy új­ fajta spiritualizmussal tiltakozik. Feltűnnek a társadalomból való kivonulás, a „szecesszió” különböző változatai. A világmegváltás alapvető művészi magatar­ tássá válik. Először jelentkezik az otthontalanság, az elidegenedettség érzése. Ilyen szempontból a Tahitibe húzódó Gauguin, a századvég zsenikultusza, Tho­ mas Mann Tonio Krögerje, Beudelaire Albatrosza, a nietzschei Übermensch, a tolsztoji messianizmus vagy Madách Aladár „szellembúvárlata” és Csontváry egzaltált profetizmusa ugyanazon lényeg más-más megjelenési formái. Komjáthy Jenő, az idegeiben és a műveltségében hordozta az otthontalanságra és a kora tagadására való hajlamot. A modern művészet jelképes motívu­ mát, az utazást az Amerikába szökés kísérletével ő valóban megéli. Szűkebb és tágabb környezetéhez egyaránt képtelen hasonulni. A hivatali karriert el­ utasítja. Helyette barátjával, Reviczky Gyulával polgárpukkasztó éjszakázásba kezd. Balassagyarmaton botrányhős lesz. Szenicen pedig már egy oszlopához kötött troglodita. Olvasmányait is ez a századvégi léthelyzet szabja meg. A nagy németországi száműzöttet, Heinét kedveli. Közel áll hozzá Byron, aki Gö­ rögországban küzdött a szabadságért. És egész életét végigkíséri a magányos Lenau. Filozófus is azért lett, mert összeütközött benne a kor értékrendje a saját­ jával. Bölcseleti miértjei meghasonlása termékei. Rendkívül érdekes, ahogy élet­ érzése változásaiba bekapcsolódik a filozófia - mint tudatosítás és magyarázat. Különállása a schopenhaueri pesszimizmussal nyer igazolást. A világ fölé emelkedés Nietzsche emberfölötti emberével értelmeződik. A világalakító mindenségbe olvadás elsősorban Spinoza misztikus panteizmusában talál önmagá­ ra. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Komjáthy Jenőnél sohasem az ön­ maga megadása, hanem mindig a válsághelyzet meghaladásának a szándéka az, ami meghatározza, hogy kitől mit fogad el. A beletörődés idegen tőle. A tett52 �vágy értelmezi életét és költészetét. Ahogy Don Quijote a lovagregénnyel, ő a filozófia vértezetében kísérli meg megváltoztatni a világot. A századvég nem véletlenül hozta divatba Schopenhauert. A kor művészértel­ misége tőle várta a rossz közérzet diagnózisát és a gyógyulás receptjét. Scho­ penhauer pedig megmagyarázta: a világ szenvedés; és reményt adott: a lángész az, aki megszabadíthatja a világot a szenvedéstől. A fiatal Komjáthy mindkét vonatkozásban azonosult mesterével: „K i fejti meg, ki látja tisztán / Élet! sötét rejtelmidet? / A bölcsek szózatát a pusztán, / Ha hallja is, ki érti meg? / / A z átok úr. Ezer sebében / Vonaglik az emberiség. / Mérhetlen kínja tengerében / A jobbak vére semmiség.. "(Himnusz.) De barátjával, Reviczkyvel ellentétben nem tudja csupán szemlélni a világot - mint szenvedést. Ez önmaga lefokozását jelentené. Küldetéstudata tehát egy­ re inkább a lángészről szóló schopenhaueri tanítások felé fordul. Ezek láttatják be vele, hogy a zseni képtelen a társaséletre. Ám a lángész le tudja győzni ön­ maga vágyait. S önmagát legyőzve eljuttathatja az emberiséget a szenvedést ho­ zó vágyak megtagadásához. A lángész a „zavartalan Világszem”. S hamarosan Komjáthy is annak tartja magát: „Világszem ő. Nem ismer tért, időt se;/ Örök gyönyörben úszó, isteni; / Világúr ő, az álmok méla hőse, / Nem kell neki csak egyet inteni / S körötte él, sugárzik, zeng, lobog, / Csapong, repül, örvénylik, dúl ragyog. / Mind testet ölt, aminek lelke van . . . (Az álmodó) A fiatal költő messiási hajlamait a lángészről szóló schopenhaueri tanítások szabadítják fel. A pesszimista világszemlélet kifejezései - „lét keserve” , „kín­ gyötört világ” , „az élet átka”, „harmóniátlan vad zsivaj” , „örök harc, örök ku­ darc” - mellett ekkortájt erősödnek fel a fény, a sugárzás szavai. Mostantól kezdve mondhatjuk Riedl Frigyessel: Komjáthy költészetében „Csupa fény, ra­ gyogás vesz bennünket körül, és akarva nem akarva, úszunk ebben a fény­ áradatban. Fény és fény és mindig csak fény.. . ” 1881-ben írja későbbi feleségének, Márkus Gizellának: „Belevágtam a fej­ szémet Schopenhauerbe. Óriási munka lesz.” Nietzsche Zarathustrája viszont 1883-ban jelent meg. Komjáthy azonnal, eredetiben olvassa. Messiási hajlamai újabb erősítést kapnak. Hogyne: hiszen ez a mű ugyancsak a válság terméke. A gondolati-szellemi válság meghaladásának szándéka hozta létre: „Meg akarom tanítani az embert az élet értelmére” - hirdeti Zarathustra. „A z emberfölötti ember, villám az emberfelhők sötétjéből.” Az ipari civilizáció elnyomorodó sze­ mélyisége a korláttalanság, az erő, a lázadás hősének látja Zarathustrát. Igaza van Juhász Gyulának: „halálos ellensége lett Nietzsche az egész kornak, ő, a nagy korszerűtlen, aki látta és érezte a mai civilizáció nagy hazugságait, ame­ lyek a kultúra romjain burjánoztak, és az Übermensch felé fordult, az istenek alkonyától a hajnalhasadásho z ” Komjáthy Jenő is Nietzsche hívévé válik. S a balassagyarmati megaláztatás napjaiban Zarathustra énekei segítik, hogy felmagasztalja önmagát. Ettől kezd­ ve mintha állandó sugárzásban élne - a szolgalelkek világa fölött: „Itt állok az élet / Napfényteli halmán, / Úr vagyok a lelkek / Roppant birodalmán.” „Pazar tettekre váltok én; / Gondolatom világot áthat. / Én vagyok az erő s a fény.” A világellenes indulat és a Zarathustra-magatartás összeolvadásából születik meg Komjáthy Jenő sajátos eszmei forradalmisága. „S aki arra született, hogy teremtő legyen jóban és rosszban, annak előbb valóban pusztítónak kell lennie és értékeket kell összehúznia” - imigyen szólt Zarathustra. A mi költőnk pedig arra biztat, hogy „törj össze mindent . . . rombolj, pusztíts, dúlj össze mindent, ami élősdi, korcs, beteg” . Most lehet igazán tetten érni, hogy nála a filozófiai vér53 �tezet valóban a világ megváltoztatásának eszköze: „Mert új világ: új bit, új ál­ lam, / Új hon, új élet kell nekünk, / Új gyönyörök, új fény, új eszmék, / Min­ dent újból kell kezdenünk.” (Szózat) De miközben magasra emeli „a szent Egyéniség zászlaját” , már egy másfaj­ ta életérzés és világszemlélet kifejezései is feltűnnek a verseiben. Egyelőre még a Zarathustra-magatartással is jól megfélnek, lassan azonban elválnak tőle: „ A végtelen végekben a középpont vagyok.” „Úgy érzem, szellemek királya, / Hurráh! hogy minden vagyok!” „Úgy érzem, új csodás világot / Vagyok képes teremteni.. . ” „S én, ki e számtalan világnak / Szerzője, istene vagyok: / Meghalok minden pillanatban / S minden percben föltámadok.” (Meg tudnék halni.) Milyen lelki elmozdulásokról árulkodnak ezek a sorok? Úgy tetszik, hogy az erő­ vé, hatalommá, megváltóvá tágult Én újabb isteni tulajdonságokat vesz fel: előbb a végtelenséget, majd a teremtő-mivoltot. A világgal való szembenállás indulata és a világfelettiség önittasultsága a mindenségbe való beleolvadás vágyává sze­ lídül. Ezek már a szenici évek. Hogy a folyamat egzisztenciális hátterét is ér­ zékelhessük, idézzük a Komjáthyt talán mindenkinél jobban megértő Juhász Gyulát: „ . . . a költő hazájába kell jönnünk, hogy elégtételt adjunk neki, sze­ gény zaklatott fejének és feleletet egyhangú kérdéseire. Istenem, csak egy neuraszténiás poéta kell ide, hogy szivét a világ szívének érezze, hogy a tér és idő őszi köddé váljék, amelyen túl a végtelenség van, és a magányban, e Iromány­ ban, e csöndben állandóan, hallhatóan érezze ennek a végtelennek, ennek a thalattának harsogó, polifon, wagneri muzsikáját.” Hogy a lelki változásokra tapadtak-e rá a gnosztikusok és Spinoza tanításai, vagy éppen ezek idézték elő a fordulatot, nehéz lenne kibogozni. Egy viszont bizonyos. Komjáthy Jenő utolsó éveit a gnosztikus megvilágosodás és megvilá­ gítás, valamint Spinoza szeretetfilozófiája töltik ki. S mint eddig is, megint csak a hajlamainak s a messiástudatnak leginkább megfelelő nézetek ragadják meg. Az újgnosztikusoktól azt veszi át, hogy neki mint a gnozisig, a misztikus tudásig eljutottnak - kötelessége embertársait is visszasegíteni az istenibe: a jó, a szellemi, a fény szférájába. Az önmagában fellelt igazi értékeket meg kell osztania másokkal is. Spinoza pedig megtanította szeretni azt a világot, amelyben számkivetetten és mellőzötten él. S megvigasz­ talta, hogy csak múlékony formái vagyunk egy nálunk nagyobb lénynek, amely végtelen, amíg mi meghalunk. De Spinoza panteizmusa fel is emelte, mert kül­ detéstudata egy új és másféle táplálékot kapott: a natura naturans-ról, a nemző természetről szóló tanítást. „Isten és a természet működése egy.” S ebbe az örökkön tevékeny rendbe simul bele az ember is, hiszen „Isten elméje minden szellemiség, amely a világot megeleveníti” . Az utolsó évek beteg, „homályban élő” Komjáthy Jenője Spinoza panteizmusa által újjászületik. Messzianizmusa új értelmet nyer: „Én a világot nemző gondolat, / A végtelen lét tiszta telje, / Mérhetetlen dús, mert végtelen szabad”. Most már ez az újfajta üdvözítés he­ víti, s ez hozza létre a talán legszebb versét is: „Elöntöm lelkemet a végtelen­ ben / Munkálni láthatatlan, mint a Szellem, / Mely a vizek fölött lebeg. / Hogy lakhassam minden parányban / S élhessek örök tisztaságban, / Magamtól min­ dent elvetek . . . / Át öntöm lényemet a csillagégbe, / Merüljön alakom a sem­ miségbe, / Csupán másokban éljek én! / Csak minden szívben én dobogjak, / Csak minden szemben én ragyogjak / És mindent üdvözítsek én!” (Elöntöm lelkemet...) Ez a nyughatatlan lélek a filozófiát faggatta szüntelenül, hogy választ kapjon válságba jutott kora és elrontott élete nagy kérdéseire. De nemcsak feleleteket 54 �várt a filozófiától, hanem irányító eszméket, útbaigazító gondolatokat is. Tett­ es életvágya a belenyugvás tanait elvetette, s csak a „megváltó” igéket fogad­ ta el. Üdvözítőnek hitt eszméit hirdette egyre lázasabban - hol a félrevert, hol a húsvéti harangok hangján. A magyar irodalom ismer gondolati költeménye­ ket, de olyan költészetről, amely a maga egészében gondolati, az övén kívül nem tud. Abban a magyar lírában, amelyben rendszerint a helyzetből, a konkrét élményből emelkedik fel az érzés és gondolat, egyedülálló jelenség ez az elvont eszmék által hevített, lázas, az önkívület határain szárnyaló lobogás. A század­ elő költői, bármennyire kedvelték is, nem Komjáthy Jenő „tejútján” mentek to­ vább. Sem a hanghordozásban, sem az eszmeiség intenzitásában. Ha van egyál­ talán folytatása, akkkor leginkább Kassák expresszív hevületére és József A t­ tila szenvedélyes gondolatiságára hivatkozhatunk. Ha pedig az eszmei helyét keressük ennek a költészetnek, akkor azt kell mondanunk, hogy a gyökerei valahol Petőfi Ítélet című versénél és A z apostol­ nál keresendők; a koronái meg Adyig érnek - a „magyar Messiásokig” és „a jövendő fehéreiig” . A küldetések e fajtájának őstípusa pedig minden bizonnyal az a Don Quijote, aki kisszerű, szürke korát nem tudja elfogadni, s a gúnyolódókkal, gáncsoskodókkal mit se törődve a maga álmodta szebb világért indul harcba. SZABÓ K Á R O L Y Az „ismeretlen” Madáchró l — egy könyv ürügyén Amikor e sorokat írom, nem tudom még, hogyan végződik a magyar könyvszakma évente meghirdetett ver­ senye, a legszebb magyar könyv címé­ ért, de én szívem szerint Kerényi Fe­ renc Madách Imre: Írtam egy költe­ ményt. . . című könyvének ítélném oda az egyik első díjat. (Szerkesztő Láng József, a védőborító és a tipográfia Benkő Anna munkája.) Szokatlan dolog talán, hogy egy recenziót a végéről kezd írni az is­ mertető, de ennél a könyvnél a sokat emlegetett tartalom és forma ritkán élvezhető magas szintű együttese mu­ tatható ki: a Kézirattár sorozattól el­ várt, sőt azt is felülmúló színvonal a művészi kivitelben, és a Kerényi Ferenctől megszokottt tiszta, csak a lé­ nyeget közlő stílus, amely mögött a Madách-kutatás egyik újabb eredmé­ nye húzódik meg. A magyar irodalomtörténetírásnak vannak olyan alakjai, akiknek neve szorosan egybeforrott azzal az irodal­ mi alkotóval, akinek életútját, mun­ kásságát elszántan és megszállottan kutatták. Eckhardt Sándor Balassi-ta55 �nulmányai, Martinkó András, Hat­ vany Lajos Petőfi-tanulmányai és szin­ tézise, a maiak közül Vargha Balázs Csokonai iránti elkötelezettsége, K i­ rály István Ady-munkássága - , hogy csak néhányat említsek a sok-sok le­ hetőség közül. Méltán csatlakozik eh­ hez a sorhoz Kerényi Ferenc, akit több évtizedes (egyetemistaként talált rá a témára) filológiai munka köt éle­ te nagy „szerelméhez” , Madách Imré­ hez. Publikációk számtalan mennyisé­ ge (java részét éppen a Palócföld ha­ sábjain adta közre, de a nógrádi mú­ zeumi évkönyvben is többször írt ku­ tatásairól) igazolja ezt az állítást. S tegyük hozzá: ezek a publikációk alapvetően új eredményeket közöltek, a Madách-filológia új dokumentumait elemezték, új összefüggéseket mutattak be. Nem egy esetben az általa felfe­ dezett, megtalált új dokumentum elemzése révén. Ehhez persze egy má­ sik szerencsés kutatói mentalitás is kellett: olyan kapcsolatrendszert épí­ tett ki az elmúlt években, amely szer­ vesen kiegészítette tudósi munkáját. Ebben az esetben a kapcsolatokat olyan családok, leszármazottak jelen­ tik, akik vagy a madáchi örökséget birtokolták, vagy a család környeze­ téhez tartoztak. Csak látszatra más kérdés, hogy micsoda szívós, korrekt, eredményeket felmutató magatartással lehetett csak ezekhez a múltban igen gyakran megbántott, mellőzött szemé­ lyekhez közelférkőzni és megnyerni őket a magyar tudomány számára; úgyis mint a hagyományok és doku­ mentumok megőrzőit és esetleges át­ adóit! Kerényi Ferenc most megjelent könyvének tartalma aránylag egysze­ rű ( !): „1982 tavaszán a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum Kézirattára - Vasberényi Géza dunavecsei kéziratgyűjtő hagyatékából - egy egylapos, két ol­ dalán írott, 20x18 cm méretű Madách-kéziratot vásárolt meg.” A z indító mondat, mint minden jó munkánál, itt is székéhez szögezi az olvasót. Még mindig előkerül Madách- 56 kézirat? K i ez a Vasberényi Géza? Hogy került hozzá a kézirat? Micsoda gyűjtemény lehetett ez Duunavecsén? Kérdéseinkre hamarosan mindre vá­ laszt kapunk, hogy aztán majd maga a szerző tegye fel az alapvető kérdé­ seket az előkerült Madách-kézirattal kapcsolatban, amely első pillanatban a Tragédia vázlatának tűnik. De vajon valóban az-e? Miért készítette Ma­ dách? Mikor vetette papírra? Volt-e a Tragédiának előleges vázlata vagy fogalmazványa? - kérdezi a szerző, bevezetve az olvasót kutatói műhely­ munkája technikai titkaiba is. Nem szándékozunk itt magát a vá­ laszokat ismertetni, hiszen az a könyv­ ből egyértelműen kiderül, s minden­ ki elolvashatja, ha hozzájutott az ér­ demtelenül alacsony számban megje­ lent műhöz. (Vajon hányszor kell még ezt a mondatot leírni, amely mögött valami titokzatos és földi halandók számára érthetetlen kiadói gyakorla­ tot kell éreznünk?!) Kerényi Ferenc könyvében nem csu­ pán ezekre a filológiai kérdésekre kapunk választ. Újra és újra alkal­ mat talál arra, hogy a madáchi élet­ mű olyan sztereotípiái ellen hadakoz­ zék, amelyek évtizedek óta, és még mindig, tankönyveinket rondítják, nemzedékek gondolatait torzítják. Csak egy példa a fentiek igazolá­ sára. 1982-ben jelent meg a Kossuth kiadónál a Magyar irodalomtörténet című összefoglaló mű. Ennek 209-210. oldalán ez olvasható Madáchról és fe­ leségéről: „A forradalom alatt bete­ geskedett, utána mégis letartóztatták, mert Kossuth titkárát rejtegette. Bör­ tönideje alatt felesége megcsalta, még­ pedig a megszálló csapatok tisztjei­ vel. . Itt már felesleges minden köz­ ismert magyarázat Fráter Erzsike ter­ hességéről, gyermekágyi lázáról stb. Itt már csodálkozni sem lehet... Megközelítően húsz éve annak, hogy Krizsán László először tárta fel hiteles levéltári források bemutatásá­ val, hogy Madách közéleti szerepe másmilyen volt, mint addig hittük a �korai feldolgozások alapján. Szabó Béla részletes adatok alapján mutatta be Madách 1848-as szereplését. Sza­ bad György hatalmas munkájában Ma­ dách 1861-es országgyűlési magatartá­ sát is elemezte és elhelyezte őt a kor politikai erőviszonyaiban. Kerényi Fe­ renc számos tanulmányában a család­ történet, a politikatörténet, az alkotó­ folyamat megannyi részletét feltárta és adatokkal bizonyította. S mindez szinte hiába. Még ma is olyan alapvető tévedések ellen kell hadakozni, ismételten szót emelni, amelyek egyértelműen tankönyvírá­ sunk és tankönyvíróink számlájára írandók, az irodalmi ismeretterjesztés gyenge pontjaira hívják fel a figyel­ met, s arra, hogy a vidéki tudomá­ nyos élet produktumai, amelyek már egyáltalán nem vidékiesek, miként (nem) jutnak el az összefoglaló feldol­ gozásokba, szintézisekbe. (Szerény vi­ gasz e recenzió írójának, hogy Keré­ nyi Ferenc könyvében megvédi őt is, kimondatlanul, hiszen világosan leír­ ja, hogy Madách Imrének négy gyer­ meke volt, s nem három, ahogy né­ hány tudatlan tudálékos egy sajtóvitá­ ban vele szemben állította.) Persze miért vagyunk elégedetle­ nek? Mit olvassanak az érdeklődők? 1945 óta nem jelent meg korszerű szemléletű, a madáchi életutat (nem munkásságot!) bemutató monográfia. Horváth Károlyét várjuk már évek óta (talán a nyáron megjelenik), de még mindig nem juthatunk hozzá. Nos, Kerényi Ferenc új könyvében többek között ezekkel a gyászos le­ gendákkal hadakozik újra, noha el­ sődlegesen nem ez a szándéka. Pedig csak 1849-től követi nyomon Madách Imre életét, de megközelítésében meg­ annyi nóvum kerül elő. Így többek között Madách elfogatásának és vádjá­ nak új adatai, amelyeket első ízben Spáczay Hedvig mutatott be éppen ezeken a hasábokon, majd teljes filo­ lógiai apparátussal a Nógrád megyei múzeumi évkönyvben 1983-ban. K e­ rényi Ferenc fokozatosan jut el a csa­ ládi események, a vagyoni körülmé­ nyek, a lírai alkotások elemzésén át a Tragédia megalkotásának bemuta­ tásáig. Munkája nyomán tovább tisz­ túl előttünk a remekművet körülvevő, felszakadozó homály, s már nemcsak az életút, de maga az alkotói folyamat is ismert lesz, s válik így A z ember tragédiája mindannyiunkhoz szóló mai üzenetté. (Európa) PR A ZN O V SZK Y M IH ÁLY 57 �MÉRLEGEN Művészet és politika A magyar társadalmi fejlődés sajá­ tos hagyománya, ma is egyik jellem­ ző vonása a politika és a - nemzeti önismeret egyik forrásaként értelme­ zett - művészet szoros kapcsolata, kölcsönhatása. Természetes, hogy a konszolidált, problémamentesebb idő­ szak tükörképe, visszhangja is ki­ egyensúlyozottabb. Az eredmények nagyjában-egészében önmagukat iga­ zolják, s tudatosításuk követelményei, a mindenkori továbblépés szükségle­ tei, inspirációi halkabban, türelme­ sebben fogalmazódnak meg. Nyilván­ való, hogy a még teoretikusan is erő­ sen leegyszerűsített összefüggés a gya­ korlatban jóval bonyolultabban érvé­ nyesül, s eleve nagyobb az aszinkro­ nitás veszélye, ha maga a valóság vá­ lik ellentmondásosabbá. Az elmúlt évek növekvő feszültségei, szaporodó gondjai, politikai hullámverései az ér­ zékeny reakcióképességű művészet szférájában nem ritkán túldimenzionáltan ábrázoltatnak, s a szakmainak, esztétikainak tetsző - kivált irodalmi - vitákból egyre gyakrabban szűrőd­ nek ki társadalompolitikai, ideoló­ giai természetű kérdések, sőt disszo­ náns hangok is. A művészeti közélet effajta - rá­ adásul önkényesen kiemelt - jelenségeit csak komplex megközelítésben, az ok­ okozati viszonyok rendszerében lehet reálisan értékelni. Ilyen szellemben, az őszinte számvetés, a tájékoztatás, az orientálás szándékával szerkesztette kötetbe Agárdi Péter az 1977 és 1983 között megjelent művészetpolitikai ta­ nulmányokat, dokumentumokat, me­ lyek így együtt, egy olvasatban a le­ hető legteljesebb képét adják a mű­ vészet és társadalom egyre szélesedő, de kanyarokkal, zsákutcákkal is teli találkozási övezetének. A kötet szerkesztési koncepciója történelmi szemléletű. Az igényesen válogatott írások, beszédek nemcsak az évtizedforduló-környéki helyzetről tudósítanak, hanem az 1958-as műve­ lődéspolitikai irányelvekre visszautal­ ván, lényegében egy negyedszázadnyi távlatban idézik meg az MSZMP mű­ vészetirányítási elveit és gyakorlatát. Bár a művészet átfogó elemzését - a tudománytól, a közoktatástól és a közművelődéstől eltérően - a Köz­ ponti Bizottság ez ideig még nem tűz­ te napirendjére, a Politikai Bizottság 1977-es állásfoglalása, a XII. kong­ resszus és az azóta végzett munkát ér­ tékelő központi bizottsági határozat, valamint az országos ideológiai kon­ ferencia - mint autentikus források nyomán a művészetpolitika a párt művelődéspolitikájának, tágabban, ál­ talános politikájának részeként értel­ meződik a könyv lapjain. Így ehelyütt is kifejezésre jut, megerősítést nyer, hogy a párt, a szocialista állam - a lenini kulturális forradalom folyama­ tában - alapvető feladatának tartja a kultúra demokratizálását mind az al­ kotás, mind a befogadás területén. Céljainak megfelelően elsősorban a marxista világszemléletű, szocialista elkötelezettségű, pártos művészetet tá­ mogatja, ugyanakkor a szövetségi po­ litikából eredően teret enged olyan művészi törekvéseknek is, amelyek egyéb értékeik révén hasznosulhatnak a társadalomban. Ellenzi és indokolt �esetben adminisztratív eszközökkel is megakadályozza a szocializmusellenes, antihumánus, a társadalmilag adekvát erkölcsi értékrendet sértő művek nyilvánosságát. A művészetpolitika biztosítja a művészi alkotó munka és a kísérletezés szabadságát; ízlés- és stí­ luskérdésekbe nem avatkozik. A mű­ vészeti élet befolyásolásában fontos szerepet szán az alkotóműhelyek ön­ állóságának és felelősségének. Fő módszerként az eszmei, politikai ori­ entációt, a nézeteket ütköztető, tisz­ tázó szándékú eszmecseréket alkal­ mazza. Nélkülözhetetlennek tartja az érintkezést más népek művészetével. Különös gonddal ápolja a Szovjetunió és a többi szocialista ország, illetve a világ haladó művészetéhez fűződő kapcsolatokat. A kötetben közzétett dokumentu­ mok, illetve tanulmányok egybehang­ zóan úgy foglalnak állást - ha nem is mindig direkt módon - , hogy a mű­ vészetirányítás alapelvei beváltak. A kortárs művészet kiemelkedő értékeit a szocialista eszmeiségű alkotások je­ lentik. A progresszív szellemiségű mű­ vek széles körben váltak ismertté és elismertté. Kibővült a párt politikai irányvonalával egyetértő, azt támoga­ tó alkotók köre. A kedvező légkör­ ben a művészi módszerek és stílusok gazdag változatossága jött létre. A tapasztalatok, az érvek alapján lo­ gikus - az ugyancsak általánosnak te­ kinthető - következtetés: biztosítani kell a gyakorlat által igazolt politikai elvek, módszerek folytonosságát. A stabilitást kiegészítendő vetődik fel a megújulás szükségessége is, me­ lyet legalább két - felettébb összetett - szempont indokol. Egyrészt a dek­ larált tézisek, törekvések megvalósítá­ sát ellentmondások - többek között az irányítás következetlenségei - aka­ dályozták mind az alkotói folyamat­ ban, a művészeti, kritikai tevékeny­ ségben, mind az igénykeltő, ízlésne­ velő közművelődési funkciók diffe­ renciált érvényesítésében. Másrészt az utóbbi években jócskán megváltoztak, megnehezültek a társadalomépítés s ezen belül mindennemű alkotó mun­ ka - objektív feltételei, külső és bel­ ső körülményei, számos várakozás, re­ ménykeltő elképzelés egyáltalán nem vagy csak részben valósult meg. Ezek az okok együttesen torzulásokhoz ve­ zettek, diszharmonikus reflexiókat is kiváltottak. Amíg ugyanis a politiká­ ban - s a közgondolkodásban is - a bizonyítás vágya munkál, a tiszta lel­ kiismerettel vállalt felelős helytállás szándéka a legerősebb motiváció, bi­ zonyos művészeti berkekben terjed a kiábrándultság, a passzivitás, a rezignáció, rosszabb esetben a cinizmus, a nihilizmus, az eredmények és az erő­ feszítések értelmének megkérdőjelezé­ se, tagadása, elmélyülni látszik az úgynevezett nemzeti sorskérdéseket megoldani nem tudó - vagy nem aka­ ró - „beteg lelkületű ország” tudata. Az tolerálandó, hogy a művészet ma jobban polarizálódik, mint eddig bár­ mikor, hiszen a valóság is sokszínűbb a megszokottnál. Az is természetes, hogy a művészet - elhivatottságának megfelelően - tükröt tart a társada­ lom elé s érzékelhetővé teszi a valós hibákat, fogyatékosságokat, keresi a megoldásokat; furcsálható viszont, hogy a tényfeltárás különös módon csak a bajokra, a meghökkentő fo­ nákságokra korlátozódik és érzéketlen marad a pozitív jelenségek, a további munkához erőt adó, kedvező tenden­ ciák iránt. A kötet a XII. kongresszus határo­ zata szellemében azt a gondolatot erő­ síti, hogy „népünk műveltségének eme­ lésében megtisztelő, felelősségteljes és semmi mással nem pótolható szerepük van az íróknak, művészeknek". E küldetés lényege a tanulmányok egyi­ kében elméletileg is megfogalmazó­ dott : „A művészetnek értelme van, de nem közvetlen haszna. És ezért kell az embereknek, akkor is, ha nem kí­ vánják, nem ezt kívánják. Objektíven kell az embereknek, mert a műalko59 �tásoknak végső soron egyetlen dolgot kell szolgálniuk - ha ugyan azt szol­ gálni lehet - : a szabadságukat. Fel­ szabadítva az egyéni lét korlátai kö­ zül, a név nélküli szfinkszek okozta félelmekből, a köznapi szűkösségből”. Az írásokból kiviláglik: a politikai irányítás tudatában van annak, hogy nem könnyű feladat az elvárásoknak megfelelni, bonyolult korunkat hitele­ sen ábrázolni. Mégis - vagy éppen ezért - azt várja a művészektől, hogy ne elégedjenek meg a felszínes álta­ lánosításokkal, ne partikuláris érdeke­ ket képviseljenek, ne a múló formai divatot, az elvont ideálokat kövessék, ne a befelé fordulást válasszák, ha­ nem a múlt és jelen eredményeinek és gondjainak arányos bemutatásával, minden emberi érték realista ábrázo­ lásával segítsék a szocialista fejlő­ dést, az értelmes élet kialakítását. Az a művész, műhelyvezető, kritikus jo­ gosult társadalmi elismerésre és tá­ mogatásra, aki úgy valósítja meg ön­ nön céljait, hogy együttérez a töme­ gekkel, a küzdelmet is vállalja értük, akinek ars poeticája közösségi ihleté­ sű. Következetesség, nagyobb aktivi­ tás az elvek gyakorlati megvalósítá­ sában, rugalmasság a konkrét társa­ dalmi feltételekhez, körülményekhez való alkalmazkodásban: mint az élet minden területén, az ideológiai mun­ kában, a művészetpolitikában is erre terelődnek most a hangsúlyok. „A szocialista Magyarország kultúráját, szellemi életét nagy tradíciói, kiváló képességei alkalmassá teszik, belső hajlamai arra predesztinálják, hogy harcostársa legyen a társadalomnak a rá váró, nem egyszerű küzdelmekben. A kulturális politikának nem lehet fontosabb dolga, mint, hogy szélesít­ se és egyengesse ennek útját. S nem lehet kétséges, hogy ezt a jövőben is, a megváltozott feltételek között is tel­ jesíteni fogja, mint ahogy teljesítette az utóbbi évtizedekben.” Általános érdek, hogy a művészet és a politika 60 kapcsolata a következőkben ilyen mó­ don alakuljon. E sommásan megidézett gondolatok csak a kötet tartalmi vázát alkotják, fő mondanivalóját kísérlik meg tol­ mácsolni. A körvonalazott központi témakörök mellett jól elkülöníthető te­ matikai egységet alkotnak - egyebek közt - a művészi szabadság kérdései­ vel, a kultúra és demokrácia össze­ függéseivel, a film és az irodalom valóságképével, a párt értelmiségpolitikájával, a művészértelmiség és a tár­ sadalom kapcsolatával, a fiatal mű­ vészek helyzetével, a nemzetközi kul­ turális együttműködés alakulásával foglalkozó írások. A szerzők között a mai magyar politikai, ideológiai, tu­ dományos élet jeles személyiségeit, ki­ emelkedő szakembereit találni. Aczél György, Agárdi Péter, A lmási Miklós, Ancsel Éva, Gyertyán Ervin, Kapi­ tány Ágnes, Kapitány Gábor, Kádár János, Kormos Sándor, Kornidesz Mi­ hály, Köpeczi Béla, Knopp András, Ó vári Miklós, Pándi Pál, Pozsgay Im­ re, Rátkai Ferenc, Rényi Péter, Szer­ dahelyi István, Tóth Dezső, Vitányi Iván neve így együttesen különösen sokatmondóan hangzik. A már jelzett dokumentumok mellett közzéteszi a kötet a pártosság, népiség, realizmus, illetve az anyanyelvi műveltség kér­ déskörében született állásfoglalást, va­ lamint Lukács György születésének jövő évi, 100. évfordulójára vonatko­ zó irányelveket. E gyűjtemény lényegében második része az 1977-ben, Művészetpolitikánk időszerű kérdései címmel megjelent kötetnek, amely a XI. kongresszus ha­ tározatához kapcsolódva, a hetvenes évek derekán született írásokból adott bő válogatást. Úgy tűnik: a folytatás sikerült jobban. Bár a józan mértéktartás a fő jellemzőjük, mégis izgal­ masabbak, színvonalasabbak az újabb keletű tanulmányok. Minden bizony­ nyal azért, mert időközben az elem­ zés alapját jelentő politikai és művé­ szeti élet is összetettebb, elevenebb �lett, több a vitás kérdés, az éles po­ lémia. A mielőbbi tisztázás szükséglete ma­ gyarázza a magyar könyvkiadásban ritkán tapasztalt, gyors nyomdai átfu­ tást. A szerkesztői előszó 1983. de­ cember 1-én kelt, a legkésőbben da­ tált tanulmány pedig a Társadalmi Szemle idei januári számában látott első ízben napvilágot. Ehhez képest a könyv április végi megjelenése való­ ban rekordteljesítmény. A terjedelmé­ ben is tekintélyes kötetnek komoly szerepe lehet a napirenden levő mű­ vészetpolitikai állásfoglalás megalapo­ zásában, segítheti a XIII. kongreszszusra való felkészülést, az ideológiai tapasztalatok, tanulságok összegzését, a teendők meghatározását. Elsősorban - mint ahogyan a szerkesztői szándék is véli - a politikai munkások, párt­ oktatók, propagandisták érdeklődésé­ re tarthat számot, de társadalmi öszszefüggései, hatásai következtében ajánlható az értelmiség széles körei, de minden felelősen gondolkodó ol­ vasó számára is. (Kossuth) C SO N G R Á D Y BÉLA Szó, zene, kép Fodor András válogatott és új esszéi Az elmúlt negyedszázadról készített röntgenképeit, százöt írását tömörítet­ te hét fejezetbe a költő. A kötet cí­ mével világos-csupaszon tudatva: köl­ tészetről, zenéről, képzőművészetről, a szellemi élet nagy jelenségeiről szól­ nak ezek az esszék. De nem a társ­ művészetek divatos analógiáit, a fe­ lületi jegyek alkalmi összecsengetését szolgálják. A mesterséges határok, a művészetek veszteségei, beszűkülései, omlásai nyomán támadt elválasztó fa­ lak Fodor számára (akár üvegből vol­ nának) jól átláthatóak. Rögtön kije­ lenthetem, az „elme és szív szomjas kitartása” őt épp úgy jellemzi, mint e fél mondata Németh Lászlót. A filmművészet alkotóiról, a zenei élet nagy áramlatairól, a teremtő látás mestereiről szól könyve. A megigéző szülőföldről, a hazai tájról; emberek­ ről és tárgyakról. A műfordítás mű­ helyeiről. Pályatársairól. Géniuszok idéztetnek meg Janus Pannoniustól kezdve, a magyar nyelv teste-lelkeként megmutatott Arany Jánoson túl József Attiláig, Fülep Lajosig. A kö­ tet első és utolsó mondata - nyilván véletlen - címert emleget. Ferrara ko­ ronás, indás címerét a kötet első mon­ datában említi Fodor. A négybástyás Castello, a d’Esték palotájának tö­ vében Janus Pannonius nyomait ke­ reste. S az írekről szólva a könyv zá­ rómondata így tudósít: hárfa van az ország címerében. Nos, Joyce Ulyssesének helyszínein járva, Fodor And­ rás többek közt a híres ír énekesek­ nek szánhatta figyelmét. Takáts Gyulát például Egryvel iga­ 61 �zolja. Hat szó Takáts Mézöntő című verséből: Az öblök fényes, nagy saj­ tárjai . . . A fény említésétől függetle­ nül is csupa ragyogás ez a sor - ír­ ja verselemzésében. „Egry képeinek sugárzásából lehet olykor hasonló aszszociációkra találni. Amikor például Szigliget kerek hegyét úgy formázza, hogy a mázas zöld kúp egy dunántúli búbos kemencére emlékeztet.” Mégsem egy „reneszánszműveltsé­ gű” költő másik (második?) arca de­ rül ránk a könyv olvastán. Nem sok­ oldalúságának hatalmas és szép mel­ lékterméke ez az esszévonulat. Ha­ nem verseinek, a költő gyümölcsös­ kertjének földje, napi küzdelmet kí­ vánó talaja. A gyökerek világa. A költő munkáséletének naplója, figyel­ mének és tanúságtevő szándékának dokumentuma: kísérlet, józanul szak­ mai s gyakran mégis drámai kísérlet arra, hogy a dolgok igazi rendjük sze­ rint legyenek megláthatok. Fodor András - tréfásan megje­ gyezhetem, ugye? - szellemi életünk­ nek mindig figyelő, jóakaratú nyo­ mozója, szerény, de fáradhatatlan „fel­ ügyelő” , aki az eseményeket látni, re­ gisztrálni kívánja a művészi és emberi értékek védelmében. Tanú ő, pontos megfigyelő. Jelen van, amikor Németh László előveszi tárcájából Gabriel Marcel filozófus levelét, melyben az remekműként emlegeti az Iszonyt, s Fodor „mutatja be” Némethnek Schönberg Mózes és Áron operáját 1965-ben, a nyolc évvel korábban már annyira óhajtott közös zenehallgatásuk (házimuzsika!) pótlására. Jelen van a kortársak zeneestjein, elhallgatott kiállí­ tásokon, filmbemutatókon, mindig tü­ relmes olvasója pályatársainak: Liszt Ferenc pártfogó alkatát juttatja eszünkbe. De tudnivaló: tevékenysége pátosztalan, csendes, nélkülözi az adakozás gesztusát, inkább a magától értetődő szolgálatban testesül meg. Ha a gyökerek világa ez a könyv, hát kiderülhet, hogy Fodor verseinek közösségteremtő missziója fakadhat 62 például ebből: Kaposmérőn az iskola legjobb hangú zsoltárosával állt pár­ ba a billentyűsor két oldalán, előénekesként diktálva az orgona hatal­ mas, világoskék hangszekrényének . . . Bámulatos távolságokat old közelivé, nagy feszültségű ellentéteket szelídít meg tudatunkban. Kitart makacsul „a különféle érté­ kek szimultán becsülhetősége” mellett. Nemcsak Kodálytól ír; Nono és Lutoslawski zenéje is ösztönzi őt, Bartók és Stravinsky külön-külön kö­ tetnyi mondanivalóra készteti s ők esszéiben is visszatérő, fontos témái maradnak. Stravinsky és Schönberg ridegen élt egymás mellett Los Ange­ lesben; nem az „emlékezés” - Fodor agysebészre jellemző pontossága, ahogy emberek és művek funkcióját felfog­ ja és megérteti velünk: ez oldja bé­ kévé az egymásnak feszülő nemes (és kevésbé nemes!) erők indulatait. Már 1947 nyarán, az Eötvös-kollégium fel­ vételi vizsgáján rácsodálkozott Fodor Andrásra egyik professzora: szerethető-e József Attila, Illyés, Németh László egyformán, hiteles szeretettel?! Igen, Fodor személyes hitellel szólhat Pilinszky márványsúlyos igéiről, Ne­ mes Nagy Ágnes verseiről és esszéi­ ről: a „rendkívül szövevényes, százrétűen tömör, pulzáló életjelenségről” - a versről, s a költői képről s vers­ tani vitákról. Kormostól szólva a testvéri tanú szeretetével méltathatja „a ritmusok szökdelő vidámságát, a nyelv kópésan eleven, vaskosat tündéribe oldó báját” s elemezheti a Ház Normandiában című Kormos-vers Trisztán és Izolda párhuzamait. Té­ mája lehet a bolgár költőtárs Nino Nikolov és Philip Larkin, akinek köl­ tészetéhez az angol, a magyar zene és költészet vonzásában élt zenetudós barátja, Colin Mason kalauzolta el. És írhat a magyar előadóművészről, Sándor Juditról, aki Erkel Dózsá­ jának románcát énekelte: a nemesen konduló bánatot, a hazafias érzésnek szépséggé testesülését! �Fodor András szó, zene, kép azo­ nos jeleit olvassa, hallja, látja; eszszéi nyomán hihetjük, hogy egy-egy remek verssor, festmény, dallamív (amennyire képességünk, figyelmünk engedi) a teljesség küszöbére visz bennünket. Valamennyi esszében a költő adja mértékül értéklelő örömeit, s a torzí­ tások, megkisebbítések okozta szen­ vedéseit. Jó eszközeink ezek, hogy mindig átigazítandó gondolkodásunk, értékrendünk a valóságnak megfelel­ hessen. Fodor gyakran szeretne (Ágh Istvánt és másokat emlegetve példa­ ként) könnyíteni „az irodalmi köztu­ dat késedelmes lelkiismeretén” . De Fodor András méltán dicsért költé­ szetének eddig még nem jól fölismert jelentősége, szépsége példát maga is szótlanul kínál: akinek van rá füle, hallja meg! (Szépirodalmi) C Z IG Á N Y G Y Ö R G Y Közkatonák emlékezete Simor András: és voltak boldog békeidők Sokféle történelemkönyvet olvas­ tam már. Kis- és nagydiákoknak szólót, felnőtt érdeklődőknek írtat, őszintét és szándékosan félremagyarázót, idézetekkel teletűzdeltet és a szerző „zsenialitását” csillogtatni igyekvőt, képek, rajzok, térképek és grafikonok seregének felvonultatá­ sával operálót, s csak szövegre hagyatkozót. Olyant azonban, mint Simor András és voltak boldog bé­ keidők című kötete, még nem. Ez a Zrínyi Katonai Kiadónál meg­ jelent kötet, ha akarom, történe­ lemkönyv egy adott korszakra vo­ natkozóan, s ha akarom, az író új verseskötete. Illetve - és éppen ez a sajátos, mindeddig páratlan ben­ ne - , ha akarom, ha nem, mind­ kettő egyszerre; egyedülálló ötvözet formájában. Simor András kiválasztott magá­ nak egy közelmúltbeli történelmi időszakot, a múlt század utolsó év­ tizedeitől a Tanácsköztársaság leve­ rését követő fehérterror első hónap­ jáig terjedőt; elolvasott a közbeeső évekből megszámolhatatlanul sok könyvet, antológiát, újságot; beleás­ ta magát a témába egy történelem­ tudós alaposságával és kíváncsiságá­ val; majd a költészet eszközeit igény­ be véve elénk tette ezt a könyvet. A z említett időszak eseményeit, történelmi pillanatait és a minden­ napi magánemberi életlehetőségeket ismerhetjük meg belőle szokatlan formában, dokumentumokból kiin­ dulva, de költői közvetítésben - , s így azok számára is mond újat vagy fogalmaz újszerűen, azokat is meg­ ajándékozza a felfedezés élményével, akik már meglehetősen sokat olvas­ tak, sokat tudnak azokról az évek­ ről, évtizedekről. A z író fogalmazta meg példásan 63 �rövid, mindössze huszonhárom nyomtatott soros utószavában: „E nnek a könyvnek versei, kitalált dokumen­ tumai tényekre épülnek, egyetlen olyan sor sincs benne, amelynek va­ lóságalapja ne volna. Munkámhoz felhasználtam történelmi forrásokból, egykori lapokból való írásokat, illet­ ve nevezetes személyek valóban el­ hangzott, vagy leírt szavait, hol saját szövegembe építve, hol önálló citátumként.’’. A z utóbbiakat felso­ rolja az író, majd így fejezi be rö­ vid prózai utószavát: „Leghálásabb azonban azoknak vagyok, akiket ez az utószó nem sorolhat fel név sze­ rint, ám akik voltaképpen könyvem tényleges ihletői: a múlt század utol­ só évtizedeitől 1920-ig közkatona­ ként küzdő, a társadalmi igazságos­ ságért harcoló magyar munkások­ nak.’’ Miről is olvashatunk Simor A nd­ rás új verseskönyvében, illetve ver­ ses történelemkönyvében? Teljes fel­ sorolásra természetesen nem vállal­ kozhatunk, de talán néhány példa is elég lesz - ízelítőnek. Rigmus egy pesti tanoncz-képezde falán, részlet egy nyomozói jelentésből, szegényházi ének, vers a malterhor­ dónőről, valamint a háború ellen; egy Lenin-fiú verses monológja 1919 augusztusából, a vöröskatona tízpa­ rancsolata, siófoki névtelen sírverse és a többi, és a többi; de nem vizsgálhatók külön-külön, hanem csak együtt, a kötet egységes, költőileg szerkesztett egészében. S ez az egységesség, a megtalált forma ugyancsak értékelendő erénye a kö­ tetnek. Nem hagyhatjuk említetlenül, hogy korabeli élclapokból átvett gúnyraj­ zok és karikatúrák illusztrálják a könyvet, nagyon sűrűn. Ritkán lát­ ható képek, manapság, s önmaguk­ ban is „beszédesek” . Nem egysze­ rűen csak illusztrálják, hanem ki­ egészítik a szöveget. Nem visszavonva az illusztrációk dicséretét - hiszen a költő maga válogatta őket egy-egy oldalra, mint­ egy vers helyett - , rögzítenünk kell, hogy az elsődleges érdem ebben a könyvben mégis a szövegé, a ver­ seké, a költői teljesítményé. Úgy sikerül gondolati ívet húzni Simor Andrásnak a választott időszak és napjaink közé, hogy nem tesz sem­ miféle összehasonlítást, nem megy bele a „honnan indultunk, s hová értünk” gyakran félreinformáló hasonlítgatásba; mégis úgy idéz múl­ tat, hogy elgondolkoztatásunk átté­ telén keresztül a jelent segít oko­ san megélni. Ami legjobban meg­ fogott a kötet minden jellemzője kö­ zül: a költő hite, amely ugyan nem direkt formában kimondva, de. je­ len van minden sorában. Hite ab­ ban, hogy mindig lesznek, akik meg­ találják a helyes utat a legnehezebb időszakokban is, és nem riadnak vissza a cselekvéstől. Tehát: hite az emberséget és a maga hitét minden körülmények között megőrző ember­ ben. Szimpatikus és fontos könyv Si­ mor Andrásé. És szívesen biztatnám arra, hogy folytassa. N e újabb tör­ ténelemkönyvvel talán, hiszen azt megírta ezzel. D e ennyi kutatás után ily roppant ismeretanyag birtokában, nyilvánvaló költői vénával, mégis újabb kötetekkel. A még talonban maradt ismeretanyag felhasználásá­ val. Akár a hétköznapi, korabeli életről. Ilyen újszerűen. M ég inkább az irodalmiról; kibontva azt a né­ hány sornyi közlés-epizódot, ame­ lyet ebben a kötetben olvashatunk Adyról, s másokról. M Á T Y Á S IST V Á N �A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELNÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG Kojnok Nándor (szépirodalom) TAG JAI: Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Radácsi László Czinke Ferenc (művészet) Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Pál József szerkesztő (kritika) Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Főszerkesztő: BA RA N Y I FER EN C Németh János Tóth Elemér A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iad ja: a Nógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KH I, Budapest V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. K ézira toka t és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldün k vissza. IS S N : o 555- 886 7 I n d ex: 25-923 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari V állalat salgótarjáni terjedelemben. F. v .: K e le m e n G ábor igazgató. 84,36269 N . S. telepén, 1000 példányban 3,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ce4c89a2ef850d1cdc529127517b4a36.pdf 1c454c564e9c3cb97e71f5c1b8ec99c0 PDF Text Text �Tartalom 1 XIX. É V F O L Y A M , 5. SZÁ M Zalán Tibor: Üzenet a Beta Pictoris életeinek, Domb (vers) 3 Kautzky Norbert: Ő rizetlenül, Álom-látogatók (vers) 5 Kurucz G yu la: Fény és meleg homály (novella) 11 11 Dienes Eszter: Áldozatom füstjét (vers) Kollár József: spleen (vers) VALÓ SÁG U N K 12 Szepesi József: Telepiek (szocionovella) 23 Lőrinczy István: Szász Endre kalendáriuma (vers) 25 Bényei József: Homály, A csalódások ára (vers) V IT A 26 Magyar József: Lehet-e a politikában költészet? 29 Csepeli Szabó Béla: A viharmadárnak szállnia kell! ABLAK 35 39 Ciprusi költők Bálványos Huba: Antonio Stagnoli (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 44 Kerekes Lajos: Ausztria hatvan éve, A Weimari Köztársaság (Romsics Ignác) H ÍD 47 Európa a szomszédban van (Endrődi Szabó Ernő) 51 Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak (Botlik József) TAN U LM ÁN Y 53 Simonffy András: Így hinni... (A Gerelyes Endre-portré befejező része) E számunk illusztrációs anyagát az idei mátraalmási (Nógrád m.) nem­ zetközi művésztelep alkotóinak munkáiból válogattuk. A borítón Gaál Jó­ zsef, a 10. o. Hibó Tamás, a 24., 41., 46. oldalon Antonio Stagnoli (Olasz­ ország) munkái láthatók. �ZALÁN TIBOR Üzenet a Beta Pictoris életeinek (Újsághír: a Beta Pictoris nevű csillag körül egy hideg porfelhő van, amelynek talán bolygótagja is lehet.) Ha vagytok - ha é lte k - - - s eljöttök ide ahol már régen nem leszünk mi ha testetek van s benne szív mellyel éreztek vagy egy érző gyöngéd szerkezet amilyen nem lesz már nekünk ha láttok - szemetek v a n - - - vagy a világot magába engedő optikai rendszer amely már akkorra szemüregünkből az űrbe szivárog át ha karotok lesz csápotok fogó szervetek mely itthagyott mozdulatainkról lágyan árnyékká porladt a földben emeljétek föl kopár tájakon felejtett bolyongó lehelletünk emeljétek fel sivatagok alá temetett nyughatatlan emlékezetünket emeljétek emeljétek föl a lelkeinket hát érezzétek szíveitekben meleg erőnket megdobbanni lássatok minket szomorúan vérben és sárban fölmosolyogva emeljétek emeljétek emeljétek föl a lelkeinket akkor és vigyék el arra a másik - - - - - - csecsemősírástól hangos életet váró Földre más �ZALÁN TIBOR Domb Ugye én is voltam gyerek álmomban kitekertem a csirke nyakát s a baba karját téptem ki mikor a lány melléhez nyúltam volna ugye én voltam az nem csak egy rakás vér verő hús volt nem csak a szédülés ahogy pocsolyába csattan kopasz fejem kis fegyenc öntudatlan századtöltelék nem csak a sár v o lta m ------- ugye mely azóta is fülemen szárad nem csak a hold túloldalán remegő törökméz fűben elrozsdásodó csodafegyver csövében halállal fakarddal övében megy előre megveti lábát a dombon ----------------------------------------de nem a domb voltam-e csak egykor melyet gyíkok kígyók csigák laktak oldalán csalán mindenfajta virág lehet még szarkaláb s alatta nyugodott egy nagy nagy nagyon nagy halott 2 �K A U TZK Y NORBERT Álom-látogatók Legalább tudnám, mit akart Hajnalban, négy óra körül A flusz-papír sátor alatt? A z öltözőpadra leült, S míg fölébredtem, ott maradt. A nyolcas számmal a mezén. A zakója a fogason. A z ánti világról mesél, Bólogatok és hallgatom, Hogy nem becsülték meg, szegényt. Zoli bácsinak hívtuk Öt. A suszterszék már nélküle Várja a sok, beteg cipőt. Kopogó-fáradt menete Fölidézi a temetőt. A z álom vesztőhelyein Megsarcolnak az éjszakák. Fizetek is újra, megint. Kifoszt a zsémbes uzsorás, Mint az emlékek odakinn. Most az Apámat üldözi A nyugalomból kifelé. A fájdalom levetkezik, S az öröm fújja szerteszét A halál megunt gönceit. Hogy mért van így, és hogy van ez? A válasz semmire se jó, Ha egyáltalán érdemes Felkutatni azt a hajót, Am it a part is elereszt. 3 �Őrizetlenül Mikor fölémhajoltál, gyanús, Kipusztult tábor voltam. Szögesdrót, őrség, smasszerok sehol. Nincs, miért őrizzenek, A majdnem összeomló Magát átkozta meg. De hallgass erről, Fészket őrző lomb A csörtetéskor, körvadászaton. Zsákmánynak kijelöltek, Vaktából is utánam lőttek. Ez úri passzió. Megértem. De nincs közöm az úrisághoz, Alantasabb a származásom. A hajtók fölverték az erdőt, Pusztult a védett állomány. A baj, velem, nem itt kezdődött. Nem is a békési tanyán. Sokkal előbb, most ez a gond. Gipszkalodában rohadok. Nincs számadásom senkivel. Hogy, mit is gondoltak felőlem, Legkevésbé sem érdekel. Én senkihez se csatlakoztam, A saját pályámon futottam. Már nyikorogtak az izületek, Gyötört a porc, a megveszekedett. Történjék bármi, követeltem, Szolgáljon akárhogyan is, Sántán, bicegve, valahogy. Most véglegesen elhagyott. Hogy kínomban káromkodom, Kérlek, ezért ne haragudj. Ez a bénaság ismerős, Ha már így történt, eltűröm, Hogy felfüggesszenek, És csigán lóg a lábam, Csak hanyattfekve látlak. Vigyázz, nehogy eltévedj, Vad bozót nőtt az arcomon, Így őriztek az évek. Tagadj le inkább, mosolyod Jelt ad, követhetőt. Én megszoktam a támadást, Általa élek szabadon. 4 �KURUCZ G Y U LA Fény és meleg homály Egyre az motoszkált a fejében: „ő fő lészen, te pedig fark lészesz” . A jó és érdemes Gáspár prédikátor mit gondolhatott magában? K i vagy mi lészen a „fő ” ? Akkori vagy mai értelemben? És a „fark” - annyira megalázó lenne egy férfiembernek a „farkság” ? Ennyi „fark” között? •Ennyire akaratlagos, ilyen végleges, hogy ki lesz a „fő ” és ki válik „farkká” ? Mindig így oszlanak meg az emberi viszonyok? Mindig? Nincs menekvés? Megrezzent, de a mondat nem jutott el hozzá. Szemben, a cserepekkel díszített polcok, az aranyozott gerincű könyvsorok alatt selyempapírba csomagolt Seguin konyak. A z otthoni vita, hogy elég-e egy pezsgő vagy ilyen drága itallal kell kivágniuk a rezet. Miért éppen a rezet? Bébi felkacag - figyelni kell! - , megrázza melírozott, arany haját, a mozdulat csupa báj, könnyedség, csalogatás. Önkéntelen ingerület fut vé­ gig rajta - ölelné, de csupán végigsimít a lila mohair ruha ujján, a vas­ tag, lágy szőrön át keresi a bőrt. Gyors, rendreutasító oldalpillantás. Ahogy elkapja a fejét, újra észreveszi maga mögött, a hangulatlámpa fénykorén kívül a halvány, sötét, lélegző foltot. „Luciper” ? A „szent szellet” ? Ó , hagyjuk Gáspárt, a távolról bearanyozhatót. A z ő korából vajon hová álmodozna vissza? Nem mer hátranézni, kihívás lenne. K it hívna ki? K it merne ő kihívni? A fény a hófehér dohányzóasztalra esik, körülötte átvetett lábakra, térdekre: kettő szemben, szürke nadrágban, mellette két gömbölyű fe­ hér harisnyában, s őmellette két kerek, aranyfüstös harisnyában. A fehér lapon poharak csillognak, üvegek, akart vidámság. Orráig ér a pálin­ ka szaga, torka tiltakozóan összeszorul. Miért nem lehet kettesben Bébi­ vel? Hiszen ő akarta, hogy jöjjenek. Félelemből a hosszú szombat dél­ utántól? Félelemből? Zoli szabályos, hívogató arca, vidám kék szeme, barátságra ingerlő, mosolygó szája, drótszőrű, fekete haja. Ahányszor látja, mindig jókedv buggyanna fel belőle. És most? Barátokat keresni örökké, olyanokat, akik kiállják kettőjük próbáját - az ő próbája más lenne, ha lehetne. Ta­ lálkozások, kísérletek, közelítések, s otthon mindig a jeges felmérés, a becsmérlés, a „leírás” . Mások őket hagyják el. Vesszőfutás? Megint eljut hozzá egy nevetés, kezében megrándul a mohair, elhú­ zódik tőle a szőr fedte bőr. Ránéznek - figyelni kell. Saját magán ne­ vetett készségesen? Mi ez? - Látod, Zotya, ha te így reagálnál, csupa öröm lenne az életünk! rá egy elnéző, oldalra egy szemrehányó pillantás. Zavartan mosolyog, nem tudja, mit nyelt le. A tésztás, hideg, megrendíthetetlen madonnaarcból gunyoros tekintet: - Annyira mégsem lehetnek rabszolgák a tanárok - mondja Zita. - 5 �Mégis feláll a hátamon a pihe, ha arra gondolok: egy igazgató, egy he­ lyettes, egy párttitkár, és körülöttük egy tömbben a lihegők, a helyezkedők. Nálunk megoszlik a hatalom. Igazgatók, osztályok, csoportok, ve­ zérfeleségek, protekciósok, meg a többi. Egy jó családból jövő kezdő szembeköpheti az igazgatót is. - Nem olyan vésszes az, Zituska - simítja végig egy mosollyal Zoli. - A z osztályban, az óráin Karcsi mégiscsak független ember, azt ér el, azt valósít meg, amire képes, amit akar. Nem igényli mindenki, hogy mindenütt uralkodjon, kicsim! - Te csak ne célozgass! Majd ha nem hozod haza a munkát, ha nem pucolsz sunyin az asztalhoz, akkor járjon a szád! - Légy igazságos, Zituska. Mosogatok, takarítok, viszem mindenüvé a gyerekeket, ha az időm engedi. És jól jön az a különpénz. - A z jól! - húzódnak szögekbe, élekbe a sima madonnavonások. Többet hozok haza, mint te! Kereshetnél százszor jobb helyet, több fize­ téssel, Zotyikám, de neked odanőtt a feneked a hülye cégedhez! - Szeretek ott lenni — mosolyodik el Zoli azzal az érinthetetlen bé­ kével, amiért olyan nagyon megszerette. A hízásnak induló madonnaarc egy pillanatra megenyhül: - A hősök! A férfiak! - E z se akar feljebb jutni! - mondja látszólag közönyösen, fojtottan Bébi. - Nem lép be, nem mozdítja a száját. A zt hiszi, a tanítványaival megváltja a világot. Vagy magát. A hatalmas, mézszínű szemek egy pillanatra felé fordulnak, a méz­ ből kicsap egy darázsfullánk, eltalálja - „ez” - , aztán kihuny a tekintet, az érdeklődés. Gyomra összerándul, fölfelé indul a forróság, de elhal, megfullad valahol. Jobb szeme jobb sarkában megint felbukkan, zava­ róan ott lapul a sötét, lélegző, néma csomag, az az ember - fékezi és ingerli. Annak nem adnak inni? Mozdítsák már meg, ne lessen, ne la­ pítson! Megcsomósodik benne a zavar, elszökken az agya mellett, ki­ böki : - Ismerd el Bébi, hogy minden „jellemhibám” ellenére kiválóan mo­ sogatok, mosok, takarítok. Megkíméllek a lealacsonyító munkától. Mintha a levegőbe köpött volna, s aláállt volna. Hirtelen - jobb hí­ ján - azt a rejtőzködő, uszító, meleg csomagot gyűlöli a háta mögött. A z indulattól nem mer odanézni. Bébi miatt sem. - Milyen büszkék és öntudatosak! - vihog Zita. Bébi hátraveti szép, fürtös fejét, kacag. Zoli a sarok felé kacsint: - Jó neked, Dóra, téged senki sem szapul! Feláll az üveggel, kilép a fénykörből. Görcsösen csak a barátját barátjelöltjét? lesz ebből valami? - követi, félig megfordul - tehát D ó­ rának hívják! - , megbillenti a székét, de ott tornyosul előtte felesége ingerlő mohair ruhája, orrát megüti az ismerős parfüm illata, sajgó vá­ gya gúzsba köti, megzavarja. K i lehet hátul ez a nő: barátnő, szegény rokon? Miért hallgat? Miért van itt, miért ösztökéli leleplezésekre? Is­ tenem, miért nem lehetnek otthon, kettesben - miért nem lehetnek úgy kettesben... ahogyan nem képesek. Visszapördül. Zoli már a lemezjátszó mellől kérdezi: - Mit tegyek fel? Bach? Beethoven? Boney M? Bébi Beethovent mond, Zita Bachot bök ki. A z előbbi kerül fel, 6 �a tök-ismerős, kopogtatós sors, a kötelező lektűr. Bébi a Boney M-et sze­ reti, Zitának mi lehet a kedvence? K i mit szerethet - kit szerethet valójában? Megint négyen, zenével, udvariasan a fénykörben. Hátul... Doris? Bea? Hogy hívják? Zavartalanul szemlélheti őket. A hát, a tartás árulkodóbb, vagy az arc? A hanghordozás önmagában is elég? Vele szemben Zita lila selyem jersey ruhában, mélyzöld fa nyaklánc­ cal. Manapság minden drága ruha lila. A mohair drágább. Lám, mégis megtanulta az anyagok nevét. A kisgyermekek az autómárkákat tanul­ ják meg leghamará bb. A mohair jobban kiemeli a pici, büszke, rendít­ hetetlen, hegyes melleket. Hiábavalóvá válik a kezed, mindig keblek után áhítozhatsz, azután, ami a tiéd, s mégsem az. Miért is, kinek is lennének nagyobbak - húzza össze gyomrát a görcs. Vele szemben iz­ mos, széles vállak, még az elhízás előtt, ruganyos, nehéz tányérmelleket rajzol ki a jersey, de egyben árulkodik a csípővel egybenövő, erős de­ rékról. Kemény, feszes nő. Mennyire más Bébi hajlékony, nyúlánk tes­ te, szépen kerekedő csípeje. (Lám, a kultúra ilyen magas „szintjén” min­ denki képes hangsúlyozni az előnyeit. És a gyengéit? Ahhoz gyengék?) Hirtelen a lágy bőrt elfedő lágy szőr után nyúl, megszorítja Bébi kar­ ját - halvány, nyugtázó társasági mosolyintás a válasz. Visszarántja a kezét. Hiszen tudja: senki semmit ne lásson az ő kapcsolatukból. Csak az egyetértést. És a vakok? Hátulról, a heverőről vajon látszik? M it lát­ nak magukból a résztvevők - nincs tükör? Egy erősebb hangra megrezzen: - Persze, hogy ott maradok. Én előttem nincs bezárva fölfelé az út, mint Zotya előtti - Fiatal az osztályvezetőm, nem ölhetem meg, Zituska. A z én ko­ romban ez nagyon rendes beosztás. Ha te fölfelé ívelsz, az elég ne­ künk, nem? Neked van a legtöbb pontod a csoportban, igazán mindenki elismer! - Kinek lenne több, hiszen én vagyok a csoportvezető! Csak az a rohadt utánajárás, az udvarlás, hogy idézzenek tőlem, cserébe én is idé­ zek, mert az mind pont; összeollózni mindenféle cikket, mert az is pont, barátsági gyűlést szervezni, mert az is beszámít! A z embernek kifordul a bele! - Csináld meg a kandidátusidat, kedvesem. - Mellettetek?! K i ad nekem pontot a két gyerekre, meg rád? torzul el hirtelen minden madonnavonás. - Ó, a gyerekek tényleg nem pontok, ők a tiszta örömöt jelentik! - Neked! Gügyöghetsz velük! - Nem baj az — mosolyog Zoli és álmodozóvá válik a tekintete. - Nektek van igazatok! - bök rájuk Zita. - Szabadon éltek! Bébi tekintete halántékon csapja. Érzi, a melléig elvörösödik. Már jön is a hűvös hang ostorcsapása az arcára, minden szóval keresztbe, kasba. - A reklámszakmában egyet megtanul az ember: a föltétien nyugal­ mat, biztonságot, önuralmat. A ki ideges, elárulja az alárendeltségét. Zoli készségesen mosolyog Bébire, látszik, hogy képtelen kivonni ma­ gát a hatása alól. Gondolatai mintha távol, a szemfenekén vagy még messzebb futkároznának. Zita keskeny, éles ajkát hirtelen többször megnyalintja, figyel. 7 �- Tudják, hogy kevés a hely és tőlem függ: ki, mikor, milyen hely­ re kerül. Törik magukat, próbálnak megvesztegetni, meg kivasalt bájgúná­ rokat is küldözgetnek hozzám, abban a reményben, hogy egy férfi valami lehet előttem. Undorító és nevetséges. Én döntök és kész. Megint fellökődik a gyomra, s mielőtt meggondolhatná magát - hi­ szen hátulról figyelik, ellenőrzik! - kiböki: - Mi valami, ki valaki előtted, Bébi! Ha már melletted nem lehet. - Lelombozol, Murkó! Meggörnyed, kínjában a szőnyegpadlón kotorász. Murkó! Ezt nem lett volna szabad, ezt nem! A „becenév” , ami ellen négy éve tiltakozik! A neve, amit négy éve visel. Tiltakozik a neve ellen?! Gyűri, gyurkolja ujja között a keksz apró törmelékét, beledobja a hamutartóba. - Murkó? - kacag Zita. - Így hívod? Muris! A szomszéd szobából felcsattanó sírás megmenti - haladékot ad. Meg­ mozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, felsőtestét előredöntve anyja ölébe ro­ han a kislány, erőltetett könnyek szakadnak a szeméből, szájából ömlik a kiszámított panasz: - Ajukszolimegütöööö!! Zita elérzékenyülten tenyerébe fogja a száraz könnyeket, nehogy folt essék a ruháján, arca torzulni kezd, ugrásra kész indulat tolul a szeme, a szája köré. A z idősebbik fiúcska rémülten feszül az ajtó keretében: - Odajött hozzám és belém harapott! Nem én kezdtem! Apuka, nem én kezdtem! - rebegi kitágult szemmel. - Apuka!! - ordít, mert látja, hogy az asszony a férfi ölébe löki a kislányt, felugrik, nekiront. Vastag, erős ujjai ráfeszülnek a gyerek karjára, hogy körülöttük elfehéredik a bőr. Jobb karja - közben a gyermek üvölteni kezd - kilendül, lecsap és az ütések ritmusára kiabál: - Hát te nem értesz a íróból?! Nem megmondtam, hogy ne bántsd a kishúgodat?! Nem tanulod meg végre?! Neked semmi verés nem elég?! A félrecsapdosott gyermekarcon nyál fröccsen szét, a száj tátva, de a rémülettől nem jön ki hang a torkon, féloldalt lóg a levegőben, hogy a pofonok mindig pontosan találjanak, a védekező kis kar vakon tapogat könyörületért. A hátulról még inkább egy tömbből építettebb, súlyos, li­ la test mögött a levegőbe rándul a gyerek és eltűnik a sötét szobában. Zoli már áll, bámul, bénán tartja a kislányt, utánuk siet. Belülről hallat­ szik : - Zituska, mindig ezt a gyereket püfölöd! - Tanulja meg! Csukd be az ajtót! A félsötétből behajlik, kifehéredik az ajtótábla, elnyeli a hangokat. Hir­ telen kirajzolódik rajta egy női test. Test? Test a ruha körvonala, a lá­ bak harisnyában, cipősarokban? Test a ruhaborítékon átütő meleg? Eltű­ nik az is. Eltűnékeny. - A haverod, meg a családja! Gyönyörű! - üti meg a fülét Bébi hi­ deg hangja. Hallgat. Ezek sem lesznek jók. K ik lennének jók? Mi az, hogy jó - őnekik? Őneki? Nem tudja már? Milyen lehetne, ha csak úgy eljön­ nének, itt lennének, ha nem szemrevételezni, ítélkezni jönnének. Elfáradt? A kar még keresni? Van miért? Kinek? Amikor kettesben sem lehetnek? Szeme előtt elmosódnak az arcok, a leírtak, a leminősítettek. A z a szür­ 8 �ke rakott szoknya tűnik fel izgalmas oldalt-libbenésével, a megsejthető, karcsú csípő, a néma derék, a sokat bíró, egyenes vállak és az a hall­ gatás. Mit rejt ez a hallgatás - az ő megszégyenülésén túl? - Hogyan lehetne a közelébe férkőzni? Megkérdezni? Életünk hirtelen jelentőssé vélt tüköre ? A „fő ” és a „fark” véglegesült rendjében? Véglegesült? Nem mer Bébire nézni, lesúnyja a fejét a feltámadó kíváncsiságtól. Felugrik, gyorsan Corellire cseréli a kitartóan kopogó sorsot. Lehalkít­ ja, hogy csak kevesen hallják meg. Kijön Zoli, azután Zita. Arcukon újabb bizonyítékok Bébi kezében. Zoli így is kedves neki. Hiába. Hiába várja a harmadikat. A konyhából szendvicsek kerülnek az asztalra. É g a gyomra az utá­ latos pálinkától. A pirítósokon fekete szélű gomba, sonka, tojás, sajtreszelék - menedék az elmaradt beszélgetés elől. Továbbra sem nyílik az ajtó, de ő már úgy fészkelődött, hogy oldalt talán rálát a rejtekhely­ re az ágyon. Érzékeibe szúr ugyan a mohairt döfő két hegyes bimbó, belevág a kétféle várakozásba. Úgyis későn jutnak haza, túl késő lesz. Bébi hímzett hálóinget húz, s ő egyedül marad. A z ő baja. Egyedül néz vele szembe a sötétség. - Olyan nagy baj az, ha a gyerekek bejönnek? - mondja Zoli most egy kicsit dacosan. - Ugye nem zavar benneteket? - Mit vársz tőlük? Mondják azt, hogy direkt aranyos a bőgésük, a verekedésük? Ugyan, Zotya! Valamit mondanak, de ő már az ajtóra tapad. A keretben sötét csend és az a karcsú, néma test a sejtelmesen, lazán lengő szürke szoknyával. A szótlan mellkason két telt, kicsi mell néz kétfelé, a nem lila pulóver ujjából vékony kecses karok, finom csuklók, érzékeny ujjak tétováz­ nak. A pillanatnyi megtorpanásban a gyermekszagú, megbékélt szoba és a másik, szögletes hangulat között mégis mindennél többet mond a ha­ talmas, dióbarna szemekből áradó béke, meleg és nyugalom. - Csák Dóra tud velük bánni! - sóhajtja Zoli. Dóra! Dóra! Dóra! Dóra elhalad mellette, hátramegy, a helyére. Még­ sem volt elég a székfordulat, s ő moccanna is tovább, de megriad Bébi éles tekintetétől. Tehát figyelte. - A szívem szakad meg, ahányszor munkát hozok haza, hiszen tő­ lük veszem el az időt! - panaszolja Zoli. - Nem tudjátok, mekkora öröm megfogni az egészséges, izmos kis testüket, beszívni az illatukat. A z éle­ tem minden percét velük tölteném! - Elég az ömlengésből, Zotya! Bébiék okosak, nekik nincs gyerekük! Nem kíváncsiak a nyöszörgéseidre! - Jaj, a gyereknél nincs szebb! - Hagyd már békén őket! - förmed rá Zita. - A zt sem tudod, hogy nem sikerül nekik vagy nem akarnak! - Akarunk! - jajdul fel, de már bánja is. - Ha akarnánk, nem rajtam múlna! - szisszen Bébi. - Én megvizsgál­ tattam magam! - Bébi, de hiszen!... - Minden megtörtént! Rajtam nem múlhat! Megnémul a szégyentől. Ú gy érzi, megnyílik alatta a föld, leveti magá­ ról a fotel és ő zuhan, zuhan lefelé a bizonytalanságba. A kár egy vér­ szomjas ragadozó, követi, csípi, marja a féligazság, az, ami eddig el­ 9 �viselhetővé tette az életét, az életüket: hogy nem tudják, kin múlik. Zu­ han, zuhan Bébi csábító, üvegszilánkos hüvelyének kifürkészhetetlen, von­ zó, elemésztő, uralkodó melegébe, ahol neki nincs, nincs már egy szava sem. Bezárja a sötét, és a lila mohair fölött, a mézszínű, kifagyó szemek­ ből bármikor, bármiféleképpen kicsapó szó-ostor fenyegeti. Döbbenten néz a hideg, parancsoló tekintetbe. Zoli kezükbe adja a poharakat: - Te sohasem iszol, Bébi? - kérdezi. - Nagyon ritkán. Valakinek kell vezetni, ha a másik vedel. - Legalább valamire jó vagy! - csap ki belőle, mint az okádék. Olyan is utána a szája. Lám, nem sikerült benn tartani, lám, nem sikerült. Köldökétől fölfelé gyűrűzik benne a szégyen és a félelem. Már majdnem mindegy. Hátranéz hát a sötét alak felé a heverőn, ökölbe szorítja a kezét. Kihallgatta ez a homályos, meleg valami. Felugrik, a vécére megy, erőlködik. Kacagásra tér vissza. Ellene fordultak, míg oda volt?! Zoli mesél nem, ő nem árulhatta el. Leül, rágyújt. Nem iszik többet. Rágja az aj­ kát, azzal senkinek nem árt. Megízleli a vért - miért, miért? - Persze, morgunk, elégedetlenkedünk - mondja Zoli - , de azért néz­ zünk körül. Nagyjából harmincöt és negyven év között vagyunk, mind elég rendes beosztásban. Megbíznak bennünk. - Karcsi csak tanár - veti közbe Bébi. - A z vagyok - mondja nyugodtan, szomorúan. - D e hát ez neked úgy sem mond semmit. Hirtelen elfordítja a székét, egyenesen a sötét folt felé fordul: - Mondd Dóra, te mivel foglalkozol? M it csinálsz azon túl, hogy vé­ gignézed a miénkhez hasonló kínlódásokat, agóniákat? Nyomasztó szégyennel gondolt erre az estére. Annyira, hogy hamar kiesett az emlékezetéből. Évekkel később, amikor párját faggatta a rész­ letekről. Dóra csak megsimogatta és mosolyogva ingatta a fejét. 10 �D IE N E S E SZT E R Áldozatom füstjét Fiamnak Visellek magamban - önsúlyát a kő szentséges szűzanyám ellep az idő. Áldozatom füstjét kimossa a szél, teregetem léptem koponyák hegyén. Hordozlak, cipellek - zsoldom oly kevés — Európa táján, Szentmiklós terén. Hordozlak, visellek, mégis elszaladsz, Európa fölött játékod a nap. K O L L Á R JÓ ZSE F spleen napjaim farán vagyok csinos kelés ha huppannak velem őrülten fájok próbálok szambázni míg célt találok míg nem hajít el mint unt angyalt az ég érgörcsben lubickol fejemben az ész sikollyá aláz egy ősz végi álom szürke tereken szövik már magányom s a párkák tudják a tört sors is egész persze lehetne gyermekként kacagó e szonettbe zárt ősrégi hangulat de saját halálunk végképp megható az ember játszik és önmagán mulat van hogy jókedve szárnyaló hintaló és van hogy úgy érzi szövetként szakad 11 �VALÓSÁGUNK SZEPESI JÓZSEF Telepiek A telep felszámolását - mint mindenütt az országban - Salgótarjánban is a Politikai Bizottság 1961. június 20-i határozata tette lehetővé, mely a cigány lakosság helyzetének javításával kapcsolatos, egyes feladatokról szólt. A ha­ tározat rendelkező részének első pontja deklarálta, hogy „fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönülten, állandó lakhelyen települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk. . . A tanácsok szorgalmaz­ zák és segítsék megfelelő kutak és árnyékszékek létesítését a telepeken.” A salgótarjáni „cigányhegy” (így nevezték a telepet) ez idő tájt különös látványt nyújtott. A földhözragadt vályogkalyibák kátránypapír fedelét rü­ hesre perzselte a nap, a viskók közti szűk térségekben dongó nagyságú döglegyek nyüzsögtek, s kóbor kutyák és macskák marakodtak a nyomor végter­ mékein. E környezetben annál szembetűnőbb és meghökkentőbb volt a „cim­ balomművész” Kupakos putriján egy tábla, amelyen a következő, tárgyilagos megállapítás volt olvasható: TISZTA U D VAR, RENDES HÁZ. A tanács illetékesei búskomor képpel jártak házról házra a telepen, Kupakos portájá­ hoz érve azonban majdnem nevetőgörcsöt kaptak valamennyien. Az „urak” láttán Kupakos, kissé meglepetten, lepöccintett rongyos könyökvédőjéről egy poloskát, majd gyorsan játszani kezdte a Rákóczi-indulót. Szentül meg volt győződve ugyanis arról, hogy a városi urakat kizárólag az ő művész­ zsenialitásának híre csalta a telepre. Az igazság azonban az volt, amit vézna felesége, Margitka már sejtett, éppen ezért felkapta a valaha kék zománcos, horpadt ivóvödröt, a „rocskát” , s az udvaron „iskolázó” gyerekek közé locscsantotta belőle a vizet. Ez a játék ebben az időben igen népszerű volt a te­ lepi gyerekek között. A földbe karcolt iskola nyolc négyzetét egy darab pala vagy cserép spiccelésével, féllábon végigcsoszoghatták nap mint nap ezek a „tanulók” , egyetlen tantárgy az ügyesség volt, s ebből jelesre vizsgáztak va­ lamennyien. - Csak nem akarod ezen a szent napon szederszedéssel bepiszkolni a ke­ zed? - kérdezte mély megrökönyödést színlelve Kupakos. - S tettetett két­ ségbeeséssel a városi emberekhez fordult. - Uraim, kérem, világosítsák fel ezt a szerencsétlent, mondják ki kérem, hogy mától megváltozik az életünk . . . Ekkor hangzott fel Tróger és Kaka kánonvinnyogása az udvaron. - Tróger fiam, Kaka fiam, már megint szégyent hoztatok kétszeres Kossuthdíjas apátokra. Mert a rögeszméje az volt, hogy nála nagyobb művészt még nem hordott há­ 12 �tán a földkerekség. Ennek ellenére, egyetlen banda sem fogadta be, felesége, Margitka tartotta el a családot, nyáron csipkézésből, gombázásból, télen haldázásból, akár a legtöbb cigányasszony a telepen. Mert a cigány férfiak nagy része ebben az időben még ősi kiváltságokat élvezett, legtöbbjük dolga a kár­ tyázáson és ivászaton túl, csupán a gyerekcsinálás, valamint az asszonyverés „nemes cselekedeteiből” állt. - A varnyúk mérjék fel a belemmel a határt, ha ennek a cigányembernek egy csöpp esze is van - mondja Margitka egykedvűen. És szedertövis-karmolta karján a kopott vödörrel elballagott a medence felé. A medence a cigánytelepen túl, egy nagy. szabálytalan mélyedés volt, közepén keskeny patak szelte ketté: A patak egy ráccsal elzárt kanálisba csorgott. A me­ dencében két futballpálya volt: egy kisebb a gyerekeké, s egy nagyobb a cigány férfiaké. Ezek a pályák kora regeitől késő délutánig parázs csaták és hangos viták színterei voltak. Szemben a csupasz, zöld dombon, amit egyszerűen „gyepnek” neveztek, általában a lányok és az öregasszonyok üldögéltek. Tá­ volabb, a fenyves és akácos találkozásánál terültek el a gazdag szederlelő he­ lyek. Ide igyekezett Margitka a többi cigányasszony társaságában. Karádi, az egyik legocsmányabb hangú valamennyi közt, éppen „szájából etette” Bacskait, a szederkereskedőt, aki - szerinte - mindig átveri az ügy­ feleket. A medence szélén jártak, szemétkupacokat és méregzöld disznóürülé­ keket kerülgetve. A sekély patakban egy oszlásnak indult macskadög körül kövér ebihalak nyüzsögtek. - Kint jártak ma a tanácstól - szólt Margitka a többiekhez. - Le fogják bontani a cigánytelepet. - Azt mondják, valami iskolát vagy szanatóriumot akarnak építeni a he­ lyére - mondta hitetlenkedve Katyi Rózsi. - Asszonyok, csak nem a Sánta Lajos keze van a dologban? - kérdezte iz­ gatottan Panni néni. - Az bizony lehet - kapott a szón a kotnyeles Dilini - , mert az uram, a Kalina Lajos mesélte, hogy ez a Sánta bement egyszer a tanácsra és azt mond­ ta, adjanak neki egymillió forintot, meg egy fekete Volgát és ő megoldja a „cigánykérdést” . - De sokat tudtok - szólt közbe a Kártyás Búvárné, miközben szétvetett lábakkal megállt és egy csokor lósóskát kutyafuttában megpermetezett. - Az Isten vegye el az erőmet, ha nem bolondok vagytok valamennyien. S miután ráncos, bő szoknyáját egy gyors, markoló mozdulattal néhányszor vaskos ágyéka alá gyűrte, durrantott párat nyomatékosan. A lósóskák kókadtan tűr­ ték gyalázatukat. Eközben a medence közepéhez értek. A nagy pályán izmos, félmeztelen suhancok rúgták a pöttyös gumilabdát. A szurkolók - jórészt maszatos kis kölykök - kórusban biztatták kedvenceiket. Tangós, a nem cigány csatár - aki egyébként itt született és nőtt fel a te­ lepen, így társaitól csak külsőleg különbözött - , elég rossz formában volt. Társai felváltva „etetgették” , tiki-takiztak” vele, „dekázgattak” az orra előtt, „kötényt” adtak neki. Anyja, Panni néni, ezt látva, kissé lemaradt a cigányasszonyoktól és önér­ zetes hangon így kiáltott a magzatára: - Te gyerek, mit szaladgálsz a labda után, nem látod, hogy nem adják oda?! Gyere haza - kiabált újra a fiának veszek én neked tíz labdát is, ha k e ll. . . ! �A szurkolótábor hangos hahotába kezdett. - Csak a kezem közé kaphatnám valamelyikőtöket - tördelte sóváran ekcémás ujjait úgy elverném, hogy markában vinné haza a valagát. No hiszen, több se kellett a vidám porontyoknak, akikről falra hányt borsó­ ként pergett le ez a fenyegetés. Fürgén, könnyű port kavarva, körbetáncolták a nehéz mozgású, terebélyes némbert, miközben szörnyű hangon a következő csúfondáros kis nótát énekelték: „Búvár a víz alatt, / hozzál nekem kis ha­ lat . . . ” A nótának Dartvás tompa puffanása vetett véget, aki egy tehénlepény jó­ voltából, nagyot vágódott a kör közepén. „Jaj, de csúszik ez a babánhéj. . . ” - váltottak ritmust rögtön a gyerekek. Hogy hogyan került a pajkos gyerekek közé, talán ő maga sem tudta. Nem is érdekelte. Tény, hogy Dartvásnak, a „szavalóművésznek” és „táncdalénekesnek” , akit csecsemőkorában fejreejtett a nagymamája, ez a kis baleset gyö­ keresen megváltoztatta az életét. Először felült és a bibliai Betlehemről kez­ dett deklamálni, akár egy plébános, később kijelentette, hogy pompásan érzi magát a „természet lágy ölén” . Egy óra múlva pedig megszöktette Tarka Lepke lányát, a bajuszos Matilkát, s a Kadajcsik kamrájában, térden állva, a következő választékos bókokkal árasztotta el: - Fekete gyöngyszem. Te kincs. Ilyen a patikában sincs. Úgy vágyom csó­ kodat, mint forró sivatag homokja a hűs forrás vizét. . . A bajuszos Matilka azonban, mivel észrevette az arasznyira tárt ajtó résén keresztül leskelődő Kadajcsikot, ilyen szavakkal próbálta lehűteni felhevült kedvesét: - Nyald meg ezt a költő izémet, maradj már veszteg, legalább addig, amíg besötétedik. Ennek ellenére, néhány év múlva szült neki egy egészséges fiút, akit - mi­ vel éppen a Monte Cristo grófja című filmet játszották a moziban az elő­ kelő hangzású Edmont névre kereszteltek. Ekkorra a cigányhegyen megváltozott az élet; a putrik egy részét földig romboltatta a tanács, s lakóit, mint gyommagvakat a szél, szétszórta a város különböző pontjain. Így még embertelenebb külsőt öltött a telep. A cigány­ hegy szanálását ugyanis félbehagyták, mert megszületett az egész városra ki­ terjedő, ez irányú programtervezet. Minderről persze mit sem tudtak a cigányok. Jano, a híres öreg remete, akinek különös, merész fantáziájú festményei néhány év múlva ámulatba ej­ tették a tiszta és művelt Európát, kormos búrájú, kanócos petróleumlámpa mellett, korhadó küszöbre kuporogva, talán épp’ ebben az időben írta (törté­ netesen levélben) egyebek között a következőket: „Ez a telep, amelyen la­ kok, cigányhegy néven van elismerve. Most a város újjáépítésekor, papíron már meg van semmisítve, s az utóbbi idők folyamán egy részét le is bontot­ ták. A telepen maradt több tucat putri - az egyikében én lakok. El lehet képzelni, hogy itt most mi van. Az van, hogy az összedőlt vályogfal-maradványok romjai között minden elképzelhető, a cigányélet hanyagságának, ren­ detlenségének minden hulladékja, szemetje, szennye, szennyvize, sőt ürüléke is a romok közé van szórva, öntve. A romok és viskók között bűz terjeng. Ilyen környezetben fehér öltözéket viselni, szerintem - bűn. . . (Jano a le­ velet egy »steril« doktornőnek írta.) Azt is elmondhatom, hogy a fehér inget, vagy bármilyen ruhadarabot, ami fehér volt, soha nem szerettem, nem is vi­ seltem .. 14 �Amikor ezekhez a sorokhoz ért, kedvenc macskája, Etye, vézna vállára ug­ rott, s korholó hangon az öreg fülébe dorombolt. Jano a telep romlásán nem kesergett - mint mondta. Valami nosztalgikus de­ lej azonban folyton visszaráncigálta leikénél fogva a múltba. Emlékképein a telep apró, különböző színűre meszelt házikókból, itt-ott kis kertből és tisz­ tára söpört, tenyérnyi udvarokból állt. Régebben - így emlékezett - kará­ csonykor, húsvétkor és május elsején a cigányasszonyok mindig sárgára színe­ sített agyaggal mázolták le belül a kunyhók döngölt földfelületét; ez új, üdébb külsőt kölcsönzött lakóiknak is. Egy dologra azonban nem szívesen emlékezett: a szénbányatelep palahányójára, ahol a legtöbb cigány (vele együtt) téltől tavaszig a kenyerét kereste. Pedig a zsák alatt görnyedő sáros-bocskoros árnyak onnan cipelték háton a jövőt, félmázsánként, potom tizenöt forintért. Ebből éltek és tartották el csa­ ládjaikat hosszú éveken keresztül. Mégsem gondolt szívesen a „haldázókra” , a hajnali rongyos kísértetekre, akik a derekuk köré csavart durva kötelekkel, mint nagy hurkás hernyók, araszoltak a meddőrakás oldalán. Mindezekre mégis jól emlékezett. Gyakran és szívesen kószáltam a telepen. Gyakran meglátogattam Janót is, az öreg remetét. Ezt rajtam kívül csak kevesen tehették. - Hidd meg nekem - szokta mondogatni - , a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Attól, hogy munkát, meg lakást adnak neki, még nem lesz ember a cigány. A cigány cigány volt mindig, és az is marad, amíg világ a világ. A cigányhegy történetét és az ott élő családokat nála jobban nem ismerte senki. Őtőle tudom, hogy a régi, messzi időkben, valamikor a múlt század vége táján telepedett le itt először néhány cigány zenészcsalád, köztük apja is, aki később a Magyar Királyi Katonazenekar karnagyi egyenruháját is magára ölthette. - Hidd meg nekem, nagy dolog volt ez akkor - mondogatta büszkén. - De ne azt hidd ám - tette hozzá tüstént - , hogy ez valami egyenrangúságot is jelentett. A helyzet az volt, hogy a tiszt urak nagyon szerettek mulatni, s ez abban az időben elképzelhetetlen volt cigányzene nélkül. A cigányzenészt te­ hát ilyen formában megbecsülték, de a szemükben nem személy, hanem felcicomázott szükségleti tárgy maradt továbbra is. - Az első világháborúban, úgy tudom, néhány cigányzenészt mégis leszerel­ tek - jegyeztem meg bátortalanul. - Volt ilyen is - felelte ingerülten. - De ne gondold, hogy ez valamiféle humánus, emberbaráti gesztus volt a cigányok felé. Nem az ember, a tárgy érdekelte őket. A felszabadulás után az egész országban megváltozott az élet. Csak a ci­ gányság élete maradt az ősi, természetében és eszközeiben egyaránt, egészen a hatvanas évekig. Amikor is: megszólaltak a szirénák, s a hajnali szennyes, ködgatyás telep friss, csípős húgyszagot bocsátott az Amo-szappan illatú világra. A putrik mé­ lyén füstös mécsesek és petróleumlámpák kísértetlángjai mellett borzas üstökű árnyak vakaróztak; szabálytalan, szeszélyes mozgásritmusukhoz egy-egy süvöl­ tő fals bélgázfütty szolgáltatta a zenét. Némelyek szájukban langyosított vízzel kimosták szemükből a csipát, má­ sok még azt sem. Zsebükben újságpapírba csavart zsíros kenyérrel indultak az új embert (és új problémákat) formáló lehetőségek felé. Mert e lehetőségek 15 �ekkortájt már egyre inkább várták őket a bányák mélyén, a gyárak meleg­ üzemeiben és az építkezések kubiksáncain. Csak az egészségtelen putrik nem akartak összeomlani sehogyan sem a telepen. Sokan idegenkedtek, s féltek is az „új világtól” , ezért egy agitációs munkacsoport alakult talpraesett cigányokból. A csoport tagjai régebbi munkások, tanácstagok voltak, olyan személyek, akikre - a hivatalos szervek szerint felnézhettek a telepi emberek. Ő k lettek hivatva (hivatalosan) átnevelni a ci­ gányságot. Már most csak az volt a kérdés, hogyan fogjanak a feladathoz. Nemrégiben (rövid ideig) működött a telepen egy cigányklub, először azt akarták újból beindítani, a helyiségben azonban - mivel az eső elmosta a há­ zat - , Bota Tibi lakott a családjával; s ez bizony elég nagy probléma volt, mi­ vel akárhányszor felkeresték ez ügyben az illetékesek, Tibi csak angolul vagy franciául volt hajlandó tárgyalni velü k. . . „Tözsonozoföa” - körülbelül így és ennyit beszélt franciául, angolul pedig: „Canyon döl oro” . Így egy idő után le kellett mondaniuk a cigányklubról, jobb híján vékony, szürke brosúrákkal, s a brosúrákhoz illő merev ábrázattal járták tovább a telepet. Dratvás, miután a pap (állítólag) nem volt hajlandó megkeresztelni roman­ tikus neve miatt a gyereket, az új kor szellemének megfelelően, névadó ün­ nepséget rendezett. A z ünnepségre, ősi szokás szerint, nem hívtak „direktvendégeket” , aki arra járt, s kedve volt hozzá, nyugodtan betérhetett. Pulyag, a süket „kocaprímás”, mint mindig, most is elsőnek érkezett, de mivel még nem volt kinek muzsikálni, szegre akasztotta a hegedűt. S ez lett a veszte. Mármint az ócska hegedűnek, ami a putri döngölt földpadlóján vinnyantva egyet, ripityára tört. Pulyag ugyanis nem csak süket volt, hanem egy kicsit vak is. Nem csoda hát, ha szögnek nézte a falon a legyet. Nem sokkal később, a közben meggyűlt vendégeknek, Dratvás éppen a Citrom ízű banán.. . kezdetű, népszerű slágert kezdte énekelni - miközben Pulyag törött gerincű hangszerét siratta -, amikor Kuhár félmeztelenül, lyukas svájcisapká­ ban, mezítláb, zord gatyaszárában jókora himingával, mint sörtés haragú mennykő csapódott az ünneplők közé. Sötét, üres tekintetével feleségét, a fer­ telmes szájú Karádit kereste. - Asszony, a gyerekeid már megint gombfociznak valahol a szememmel dörögte furcsa orrhangon az oldalbordája felé -, de ha összekarcolgatják, vagy ne adj’ isten, elcserélik valami üveggolyóért, mint a múltkor, vakuljak meg a másik szememre is, ha meg nem fojtom valamelyiket! Hányszor a szá­ jukba rágtam - ordította eszeveszetten - , hogy nem játékszer a szemem! De hát a te majmaidnak beszélhet az ember, olyan hülyék, akár csak te, ragadj össze velük! Karádi, mint akit vipera mart meg, szökött talpra e szavak hallatára. - Nyald meg ezt az élénk, éles, erős, piros véremet - hörögte majdnem patetikusan. - Hát minek teszed ki minden este a kredencre? Most mehetsz megint az esztékába, íratni egy másikat! - Karádi, ne bénuljon meg a nyelved, még meg nem mondod, hova lett a szemem! - Hova lett, azt kérded? - csapott a combjára emez és gúnyosan felnye­ rített. - Hát tudd meg, hogy ma reggel a Gabika selyemcukornak nézte és lenyelte . . . ! Kuhár, mint akit főbekólintottak, nyögve leroskadt Pulyag törött hegedűje mellé a fal tövébe, s szinte eszelősen mormolta maga elé; - Istenkém, add, hogy kiszarja az a gyerek a szemem. 16 �Mint később kiderült, az Isten ezt megadta. Csakhogy ez a szem már nem volt Kuhár igazi szeme. A színét és a szagát illetően, legalábbis nem. Igaz, a szag később elillant, a sajátos, savós, matt színezetet azonban, amit a gyomornedvben és a béltekervények labirintusában nyert, örökre megőrizte. De ezzel nem sokat törődött Kuhár, immár megbékélten , fenékig ürített ő is egy pá­ linkával teli, csorba szájú kávéspoharat az újszülött kis Edmont egészségére, aki a helyiség egyetlen, durva deszkából tákolt, zsákokkal letakart, rozoga fekhelyén vonyított. A cigányhegy megbolydult, zavaros, összekuszált életrendjére mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a keresztelővel egyidőben, néhány putrival odább, mi jó páran, az öreg Piro holtteste mellett virrasztottunk, aki az előző éjszaka akasztotta fel magát. A cigányoknál, ha valaki meghal, átvirrasztják az éjszakát. Furcsa, régi szo­ kás ez, az ősök hagyománya. Rokonok, barátok, ismerősök (gyakran idegenek is) vendégei a gyászoló családnak. Csoportokba verődve beszélgetnek ismert, sokszínű nyelvükön és néha isznak egyet a megboldogult tiszteletére. Külön­ féle történetek tudói bizarr mesékbe kezdenek. Megelevenedik a múlt. Füstös szagú, rongyos gúnyában koldul a purdé képzelet. Ám a bor fogytán, kigyul­ ladnak az arcok, vérbőszenvedély ég a tekintetekben. Valaki sikamlós törté­ netbe kezd és elpirulnak a lányok, karcsú derekak köré erős karok fonódnak. S a távozó lélek szomorú népe reggelre elfelejti a halált. Így történt most is, noha a megboldogult fia megpróbálta rendre utasítani a mind vidámabb társaságot. Próbálkozása eredménytelen maradt: a mámor profán kis ördögei rakoncátlankodni kezdtek a szemekben. Pulyag, a süket kocaprímás, aki Dratvás keresztelőjéből csöppent a virrasz­ tóba, hóna alatt a rokkant hegedűvel, kopott nagykabátjában, már jó ideje didergett a csikólábú masina előtt - a gyászolók ezen mulattak. Az öntöttvas kályhát ugyanis izzásig hevítette a haldai sifer, olyannyira, hogy Pulyag kabát­ ja lassan füstölni kezdett. Pulyag azonban rendületlenül tovább didergett füs­ tölgő nagykabátban is. - More - figyelmeztették többen is a szerencsétlent -, még meggyullad raj­ tad a kabát. Pulyag, mivel nagyot hallott, nem fogta fel a hozzá intézett szavak értel­ mét, illetve egészen másképp értelmezte azokat, ezért így válaszolt a figyel­ meztetésekre: - Most ettem, nem vagyok éhes. Mivel azonban tovább szekírozták, sőt, valaki el is tuszkolta a kályha mel­ lől, végül már nem állt ellen az „unszolásnak” . - Jól van no - mondta - , ha már ennyire kínálgattok, eszek egy kicsit ab­ ból a szalonnából. Azzal leült az asztal mellé, az egyetlen csorba tányért maga elé húzta a fél oldal avas szalonnával, s mielőtt bárki észbekapott volna, pár pillanat alatt, bőröstől bekebelezte az egészet. Elsőként Uzsu, a Tarka Malac tért magához. Életében talán először, lekap­ ta fejéről a zsíros, megállapíthatatlan színű svájcisapkát, s dühösen a sarokba hajította. Ám mielőtt szózatot intézhetett volna a legocsmányabb állatokhoz és betegségekhez, figyelmükbe ajánlva Pulyag nemes belsőszerveit, éktelen ha­ hotára fakadt a társaság. S aki Uzsu fedetlen, bíbircsókos, gömbölyű fejét va­ laha látta, ezen bizony csöppet sem csodálkozik. Ez a fej maga volt a leg­ tökéletesebb tökéletlenség. A maga nemében, természetesen. Még én is nevet­ 17 �tem, pedig az én fejemet sem iparművész tervezte, de nekem legalább volt hajam, ha oroszlánlobonccal nem is vetekedett, míg Uzsu fejdísze, csupán a fényes koponyabőrön szabálytalanul burjánzó, apró, tarka pihepamacsokból állt. Uzsu e nem várt fordulat után, kissé röstellkedve, némán fejére tette a ronda sapkát, s valószínűleg olyan érzése támadt, mintha a hajhagymáit is Pulyag zabálta volna meg a szalonnával. Ezért magában azt kívánta: bár csak kilyukadna a gyomra ennek a cigánynak. Egyedül a fuvaros Pipás, a megboldogult barátja, nem nevetgélt a többiek­ kel, sőt, könnyes szemekkel egész éjjel hajtogatta, hogy ő is felköti magát. Elég nagy kópé hírében állott, ezért senki sem hitt az ígérgetésnek. Egyesek tréfából még biztatgatták is, ilyenformán: - Igazad van komám, legjobb a másvilágon, ott nem fázol többé, nem ko­ rog a gyomrod, és nem fújja el a vihar a fejed fölől a tetőt. Kadajcsik még egy üzenet továbbításával is megbízta a szerencsétlent. - Oszt’ ha a túlvilágon találkozol a cimboráddal, ne felejtsd el megmon­ dani neki, hogy fenemód jól éreztük magunkat a virrasztójában. Remélem tette hozzá sokatmondóan felém kacsintva - , a te halotti torodon sem lesz oka panaszra senkinek. S mesélni kezdte, hogy még a múlt nyáron, valahol vidéken, valami roko­ nánál, aki Pipás ösztövér gebéjére hasonlított, Götivel, a híres gombázóval, majd’ éhen haltak egy virrasztóban. Se liszt, se só, de még tiszta víz is alig volt az egész házban. - Meglátod, holnap én is felkötöm magam - mondta makacsul Pipás. - Fel én barátom, egykomám. És újra kezdünk mindent drága cimborám, együtt a túlvilágon . . . S másnap, Piro temetésén, a halottasház mögött, egy rozsdás koszorúdrótra valóban felakasztotta magát. Az ő virrasztójában nem viccelődött senki. Nem volt szalonna, sem ital. Csupán a megyei kórház negyedik emeletén, az ütődött Didika mormolt lelki­ üdvéért néhány zagyva miatyánkot, mielőtt az ablakon kivetette magát. Eb­ ben az időben temették el Kupakost is. Virrasztó, virrasztót ért a cigány­ telepen. Baar doktor, a cigányok körzeti orvosa egyre ingerültebb lett a rokkant­ telepi rendelőben. Mint asszisztensének gyakran kifejtette, az örökletes cigány lelkialkat már lassan az idegeire megy. Itt van például a megboldogult, epi­ lepsziás Etesi Margit esete, aki ráadásul kopasz volt és parókát viselt. Egy­ szer rosszul lett a szerencsétlen, s ahelyett, hogy orvost hívtak volna, mi tör­ tént? Szóltak a Nagy Hernyasnak, ennek a behemót, durva bányásznak, a „nő­ gyógyásznak” , aki egy fakanállal vizsgálgatni kezdte a félig öntudatlan aszszony vagináját: „Mondja szépen, hogy á . . . ” Mindezt persze a röhögő, népes nyilvánosság előtt. Hát csoda, ha halnak? Nevetve halnak. Baar doktor minden cigányt személyesen ismert a telepen, tudta ki kinek a rokona, melyik famíliához tartozik. Csúfnéven szólított minden beteget és korra, nemre való tekintet nélkül tegezte valamennyiüket. Emellett nyílt és barátságos volt mindenkihez, ily módon közvetlen, bizalmas viszonyba került az emberekkel. Olyannyira, hogy itt-ott azt rebesgették: aki ennyire ismeri és megérti a cigányokat, nem lehet más, mint közülük való. E mendemondák 18 �híre persze eljutott a doktor füleihez is. Ekkor így szólt a meglepett asszisz­ tensnőhöz: - Más érzés valakinek csúzlival belőni az ablakát, és más érzés az ablak tulajdonosának lenni. Csucsinak, az asztmás mesterlövőnek (Baar doktor éppen őt kezelte), aki csúzlijával állítólag le tudta lőni a leggyorsabb röptű madarat is, e szavak hallatán a szó szoros értelmében leesett az álla. Tátott szájjal tántorgott ki a rendelőből, nem kis ámulatára a klienseknek. Hogy megtudhatta-e valaki va­ laha, mitől esett le Csucsinak az álla, kérdés marad az idők végeztéig. Tény, hogy Csucsi ettől a perctől a megtisztelő „Állas” ragadványnévvel élt és csúz­ lizott tovább a cigány köztudatban. - Tözsonozoföa. . . - dadogta „franciául” , kissé imbolyogva a következő „beteg” . Baar doktor fel sem pillantott a papírjaiból, úgy kérdezte: - Akkut probléma? Nyelvzavar? - közben aláírta a recepteket. - Canyon döl oro . . . - váltott „angolra” két csuklás között Bota Tibi. - Tessék, ez a táppénzes papír, ez meg a gyógyszer - állt fel mosolyogva az orvos. - Most pedig fiam, eredj szépen az idegenforgalmi hivatalba. - S a saját kezével kinyitott ajtón, saját kezével lódította ki a beteget. Dratvás, mint mindig, most isegy csokor virággal érkezett. Ő ugyanis már hosszú idő óta az asszisztensnő bájaitól volt „beteg” .Baar doktor tudta ezt a titkot, ezért meg sem kérdezte, vannak-e panaszai. Tűrte, hogy átnyújtsa aján­ dékát a nőnek, kezet csókoljon, és Shakespeare Hamletéből elszavaljon néhány részletet. Énekelni azonban, az orvosi rendelő akusztikájára való tekintettel, sajnos nem engedhette a beteget. Ehelyett - miután e különleges gyógymód gyors, már-már fizikálisan is szemmel látható fejlődést eredményezett - , így szólt Dratváshoz az orvos: - Egy kis munkaterápiával, azt hiszem, helyre billenthető a közérzeted. S kedvesen rámosolygott a lankadtra rémült páciensre. - Szerencséd van. Imént telefonált a feleségem, hogy a lakásunkra húsz mázsa kányási sifer ér­ kezett. Menj és lapátold a pincébe a szenet, a többit a jövő héten megbe­ széljük . . . Dratvás után Uzsu, a Tarka Malac lépett a rendelőbe. - Képzelje doktor úr - kezdte köszönés helyett a minap gombázni vol­ tam . . . - Mi különös van ebbe Uzsu - vágott szavába az orvos -, és egyáltalán, mi közöm ehhez énnekem? Ha kullancs fúródott a töködbe, vetkőzz! A nővérke addig befogja az orrát. - Nem kullancs doktor úr, nem, dehogy - csóválta a fejét hevesen Uzsu -, mondtam már, hogy gombázni voltam . . . - Jó, jó, rendben van, gombázni voltál - mondta türelmetlenül az orvos. - Meséld el hát, hogy mi történt. - Közben arra gondolt, hogy milyen hü­ lye is ő tulajdonképpen, hiszen jól tudta, hogy Uzsu egészséges, mint a makk, nem fog rajta semmi kórság, annak ellenére, hogy télvíz idején is a bátyja fáskamrájában alszik, kutya baja, azonkívül, hogy néha bevizel és sebesre marja a húgy a fenekét, tudja, hogy csak melegedni jár a rendelőbe, mert a büdös-rongyos pufajkában, amit télen-nyáron viselni kénytelen, a legmocsko­ sabb kocsmába sem engedik be, mindezt jól tudja, s tudja azt is, hogy jó néhány percig most sem fogja kidobni ezt a szerencsétlent, bár utána alapo­ san ki kell szellőztetni a helyiséget. 19 �- Képzelje doktor úr - folytatta immár nyugodtabban a beteg a Nagy Erdőben, a Réztó környékén járok. Egyszer csak az útmenti bokrok között, jó pár méterrel előttem, megpillantok egy gombát. Hatalmas volt. Nem aka­ rok hazudni doktor úr, higgye el, de volt abban egy mázsa is . . . - Hiszen az valóban hatalmas gomba lehetett - mímelt álmélkodó képet az orvos. - Egy szatyorba aligha férhetett bele. - Hát szatyorba nem is - mondta Uzsu ravaszkásan. - De szerencsére ott volt a nagykabátom. . . Abba kötözve-bugyolálva cipeltem haza, de mond­ hatom, így is majd’ meg szakadtam bele . . . Otthon aztán a kislábasban meg­ sütöttem, olyan finom volt, még most is a számban érzem az ízét. Baar doktor az órájára nézett és úgy döntött, hogy még néhány percet en­ gedélyez a betegnek. Már nem figyelt Uzsu szavaira, így nem is hallotta azo­ kat. Nem jutott eszébe mosolyogni sem a szánalmas lódításokon. Azon tűnő­ dött, hogy a régi, „komplett” cigánytelepen, miért nem volt ennyi páciense . .. S hasonló dolgokon tűnődtem én is, miután Jano ismét kijelentette: - Hidd meg nekem, a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Hiába mondtam, hogy gyors társadalmi átalakuláson megyünk keresztül. Nem értette. És nem is akarta érteni. Keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy ez a zseniális elmével és lélekkel megáldott ember utálatot és előítéletet érez saját fajtájával szemben. Ekkor még nem gyanítottam, hogy az őseitől örökölt több évszázados öntudatbeli hiányosságot, s a vele karöltve járó kisebbségi érzést próbálta ily módon művészetétől távol tartani. Ezért nem sejthettem azt sem, hogy mindez csak póz, profilaktikas álca a sebezhető sejtelmek megóvása érdekében. Bár köztudott tény volt, hogy fajtája közt még mindig ő élt a legnyomorú­ ságosabb környezetben, különféle mendemondák keringtek gazdagságáról. Egyesek szerint a kamrájában és a padlásán, különféle fazekakban és lába­ sokban megszámlálhatatlan mennyiségű ezüstpénzt rejtegetett. Állítólag a gye­ rekek egyszer bújócskázás közben felfedezték, s hetekig dézsmálták a kincset. Az a hír járta, hogy ez az ördög adománya. Minthogy ördögi adomány tu­ dása is, mely által képeket fest, szobrot farag, verset ír, hegedül, harmonikázik, anélkül, hogy valakitől valaha tanulta volna. Mesélik, hogy egyszer, fiatal korában, apámmal, aki jó barátja volt, a Nagy Erdőben eltévedtek. Ez igen furcsa volt számukra is, hiszen úgy ismerték az erdőt, akár a tenyerüket. Öreg este lett, mire megtalálták a hazavezető utat. Ekkor azonban furcsa dolog történt. A Tányérkő közelében - így nevezték azt a hatalmas, természet fabrikálta asztalt, ami ősidők óta ismert pihenőhelye volt az erdőjáró embereknek - egy hatalmas, kéken sziporkázó sziklafal tor­ nyosult elébük. Körötte kék lángok, kék kígyók, kék szirmú, csodálatos vilá­ gok. S a kék lángok bűvöletéből lassan elősejlett a sátán. Fehér hajú, vézna öregember képében jelent meg Janóék előtt, nem volt farka, szarva, sem pa­ tája, csupán a szemeiből sugárzó ördögi delej sejtette pokolbéli hivatását. Amint megszólalt, a kék kígyók szűkölve-sziszegve tekergőztek lábai elé, s a kék szirmú, csodálatos virágok sápadtan hajladoztak körülötte. Így szólott Janóékhoz a sátán: - Ti két nyomorult szegény ember, íme az ördög útjára tévedtetek. Nagy szerencse, de egyben szerencsétlenség is ez számotokra, mert megajándékozlak benneteket a Rosszal, amelynek a beceneve: Kivételes Tehetség. Jól vagy rosszul gazdálkodtok e kinccsel - a ti dolgotok. Mindenképpen pokol lesz számotokra a világ. - S ezt mondván, a kék lángok bűvöletébe 20 �visszasejlett a Sátán. Eltűntek a kék kígyók, a kék szirmú csodálatos virágok, és a kéken sziporkázó sziklafal is semmivé foszlott előttük. Ettől fogva, cigány fejjel nem tudtak gondolkodni többé, s cigány szívvel érezni sem. Cigány sor­ sukat azonban vállalniuk és tűrniük kellett. Cigány méltósággal. Így valóban pokollá vált számukra a világ. Mert a világot, amelyben éltek, szerették. A világ viszont nem kedvelte őket. Körülményeik rabjaként, ellentmondások kö­ zé falazva tűrték, s vállalták sorsukat. Hogy mi minden történt még ezekben az időkben a cigányhegyen, nem tudható, mert minden apróság nincsen feljegyezve. A cigánytelepet minden­ esetre hamarosan, végérvényesen felszámolták, s lakóit szétszórták a város kü­ lönböző pontjaira. Egy részük Baglyason, Pálfalván, valamint a régi gyári ko­ lóniákban kapott lakást. Mások a Kavicsosban és a Művész-telepen, a ked­ vezményes áron vásárolt telkekre építkeztek. Voltak olyanok is - főként ze­ nészek - , akik örökre elköltöztek a városból. Új életét egymástól részben el­ szigetelten, valamivel jobb körülmények között élte tovább a cigányság. Uzsu is otthonra talált. Megnősült. A Dzsukel Gyula legidősebb lányát, a Süket Jolánt vette feleségül, akinek néhány röpke esztendő alatt, több mint fél tucat görbe lábú apróságot nemzett. Fityóból, a Káko Jani unokájából buszsofőr lett, Budzsandiból, Búvárné unokájából híres bokszoló. Dratvás fia is felcseperedett, s apja gitárját pengeti esténként a bányagépgyári kolóniában Tróger és Kaka gyerekeinek társaságában. A fiatalok könnyen és örömmel vették tudomásul a cigányság sorsában be­ következett változást. Hamar felismerték és elfogadták a társadalom kínálta új lehetőségeket, a mind jobban duzzadó, egészséges integráció folyamatában gyorsan és vidáman sodródtak a természetes asszimiláció felé. Mígnem a tár­ sadalom hierarchiájának legalsó fokán - a nem cigány kolóniák lakosságával részben összeolvadva egy új, szívós és életrevaló rétegévé váltak a városi munkásságnak. Csak az öregek nem változtak. Búvárné ugyan megesküdött, hogy nem vesz többé kártyát a kezébe, s szavát megtartotta egész életében. De hogyan? Úgy, hogy ezentúl unokája osztotta és tartotta helyette a lapot. Jano, ekkor már túl volt az első infarktuson, s félig bénán hevert napok óta rokkanttelepi lakásában, amelynek ablakai a földig rombolt cigányhegyre néztek. Uzsu, néhány forintért, felsöpörte néha az udvart, lehordta a lépcsőn a szemetet, fát vágott, mikor mit kellett tenni éppen. Ez idő tájt, valamelyik éjszaka, a szoba homályából előderengett, mint lá­ tomás, egy alak, aki az egykori Magyar Királyi Katonazenekar karnagyi egyen­ ruháját viselte. - Hát idejutottál - mondta kurtán, köszönés nélkül a magatehetetlen re­ metének. S lába mellett szemrehányón dorombolni kezdett a néhai durcás Etye macska mása is, aki éhesen, rühesen, elhagyatva, egy kóbor, lompos kan­ kutya agyarai által félig szétmarcangoltan költözött át az árnyékvilágba. Jano elferdült szájjal, gyöngéden gügyögött valamit a macska láttán. Apja látása nem keltett benne semmilyen érzelmet. - Híres, nagy ember lettél vénségedre - szólalt meg újból gúnyosan a lá­ tomás -, nagy magyar cigányfestő. Tele vannak az újságok a neveddel. Mind­ ezt tudod-e minek köszönheted? - Semmi esetre sem a fajtám jóindulatának - felelte Jano -, hiszen világ­ életemben bolondnak néztek és kinevettek engem, csak azért, mert különb akartam lenni náluk. - És most nem néz bolondnak senki? - kérdezte heherészve a látomás. - 21 �Ezek a torzszülemények - mutatott a fal mellé stócolt festményekre - talán megváltoztatják az emberek véleményét? - Az ördögét igen - mordult Jano kedvetlenül a látomásra. - De most már hagyjál békén, mert az én ecsetem, úgy látszik, nem olyan karmesteri pálca, mint amilyennel te a mennybéli zenekarodnak dirigálsz. A látomás láthatóan megbotránkozott e szavak hallatára. Ennek ellenére gyöngéden ölébe vette a lázas szemű, beteg remetét, mint régen-régen, jóval a halála előtt, amikor Jano még gondtalan, boldog, porbafingó kis cigánycse­ mete volt, s szelíd, bölcs hangon, halkan suttogni kezdett egy mesét. Egyszer volt, hol nem, egy ember - a nevét nem mondjuk meg. Elment Is­ tenhez és panaszkodott, hogy ez a föld nem elég jó neki, s azt mondta, hogy ő a G yöngykapus Égbe akar jutni. Isten először az égen járó holdra mutatott, megkérdezte az embertől, hogy nem jó játékszer-e, s az ember a fejét rázta. Azt mondta, hogy rá sem akar nézni. Akkor Isten rámutatott a messzeségben kéklő dombokra, megkérdezte, nem szépek-e a vonalaik, s az ember azt mondta: csúnyák és közönségesek. Most megmutatta neki Isten az orchidea és az árvácska szirmait, felszólította, hogy ujjával tapogassa meg bársonyos körvonalaikat s megkérdezte, nem ritka szép-e a színek elrendezése, az ember pedig azt felelte: nem. Végtelen türel­ mében Isten elvitte az akváriumba, megmutatta neki a hawai-halak kápráza­ tos színeit és alakját, de az ember azt mondta, hogy mindez nem érdekli. Is­ ten akkor elvitte egy árnyas fa alá, hűvös szellőt parancsolt elő, megkérdezte az embert, hogy nem élvezi-e, s az ember azt felelte, hogy ez nem hat rá. E l­ vitte akkor Isten egy hegyi tóhoz s megmutatta neki a víz csillogását, a fenyőerdőn átsüvöltő szél hangját, a sziklák nyugodt fenségét és gyönyörű vissza­ tükröződését a tóban, az ember pedig azt felelte, hogy őt mindez nem tudja felizgatni. Isten azt gondolta, hogy ez a teremtménye nem valami szelíd ter­ mészetű és izgalmasabb látványokat kíván, elvitte hát a Sziklás-hegység tete­ jére, a Nagy Canyonba, mutatott neki cseppkőbarlangokat, gejzíreket, homok­ dűnéket, tündérujj alakú kaktuszokat a sivatagban, megmutatta a Himalája ha­ vát, a Jangce zátonyait, a Sárga Hegység gránitcsúcsait, a Niagara örvénylő vízesését s megkérdezte, vajon nem tett-e meg minden tőle telhetőt, hogy elég­ gé széppé varázsolja ezt a földet szeme, füle és gyomra gyönyörködtetésére, de az ember még mindig lármásan követelte a Gyöngykapus Eget. - Ez a föld - mondotta - nem elég jó nekem. - Te önhitt, hálátlan patkány! - mond­ ta az Isten. Hát ez a föld nem elég jó neked! No, akkor elküldelek a po­ kolba, ott majd nem látod a szálló felhőket, a virágzó fákat, nem hallod a csörgedező patakokat, s ott élhetsz örökké, napjaidnak végeztéig. - Azzal el­ küldte Isten egy városi lakásba . . . - Szép és tanulságos mese - motyogta bágyadtan Jano. - Kár, hogy a szer­ zőjét nem ismerem. - Lin Yutang vagyok - szólalt meg ekkor egy szalmasárga színű könyv a küszöbön. - Te vagy tehát, te híres - dadogta Jano meglepetten. - Híres? Az szívem, te vagy - mondta a szalmasárga színű „párna” . - Én csak a vánkosod vagyok . . . Jano a meglepetéstől majdnem újból szélütést kapott, s ettől hirtelen ma­ gához tért. - A rosseb enné meg - dörmögte zsibbadt tarkóját tapogatva - , már megint itt aludtam a küszöbön . . . 22 �LŐRINCZY ISTVÁN Szász Endre kalendáriuma I II FÖ SV ÉN YSÉG rubintszemű JÓ TÉ K O N Yszéplány SÁ G fején egy rókával álomszemű asszony tán tőlem irigyli fején rőt madárral valaha talánelárvult kegyeit de az is még Villont is bújtatta lehet, vén esőfelhőkben hogy csak aa szeme pénzt gyűjti ázik most ss másnak is eladja haját egy jó püspök megunt szerelmeit tőből levágatta III BÖLCSESSÉG sziklát vakít kék vízesés egy asszony elárvult haján nem vár ő már új férfira s nem segít a világ baján IV GŐG fagyökérhajú kőarcú szépasszony fejeden jelképed egy mohos várkastély szemed kiitta az Égből a kékséget s vékonyívű szádon megfagyott a kéj V BÁTORSÁG szemed fényeitől kialszik a vén Nap fejeden viseled a karcsú hímoroszlánt reggelente iszol a sivatag véréből s körmöd a kontinens férfihúsába vájt VI H AR AG kék nyárban ifjú asszony fázik fején cikáznak a sötét hajkígyók akire haragszol biztos rosszul csókolt s veled éreznek a mindenkori ringyók VII M ÉRTÉKLETESSÉG bárányszemű kis nő a fején órával még az is viseli az erénykoszorút de én nem hiszek ennek a nőnek se titkon biztos váltja derűre a borút 23 �VIII M É R TÉK TELEN SÉG a fejeden nagy zöld augusztusi béka te vagy a nyolcadik asszonytulajdonság habzsolod a szőlőt meg a gyönyör levét és a melledre hull egy fehér almaág IX IG AZSÁG alma a fejeden s mindenkit meghallgatsz de a szemed a rőt éjbe tekint talán bírónő vagy s nem hallod a panaszt egy régi lovagot vársz aki az ujjaval int X IRIGYSÉG falevélhajadban farkas szeme villog egy másik nőé lett a szerelmesed vérpiros száddal a kezed harapdálod és vetélytársnődet reggel megmérgezed XI BUJASÁG a te fejeden egy vén vaddisznó alszik álmodik a régvolt megsárgult bozótról te pedig álmodban egy csillag nyakát szívod s reggel egy új férfi kel fel az ágyadból XII R EM ÉN YSÉG kereszttel fejeden a semmi szemét nézed narancsöledet keresem a nyárban szemed rég egy patakban görgeti a víz és lobogó hajad elporladt a sárban 24 �B É N Y E I JÓ ZSE F Homály A kutyák felugattak, Hízik kerek üveglap, a Hold is beleijedt. a tükör egyre kisebb. Látók istene, mentsd meg Adj uram, tűhegynyi reményt elszürkült szemeinket. hályogos szemeinknek. A megfakuló tárgyak Gödörig visz az ösvény: körvonalai fogynak, halandó ember, kelj fel! s szürkülő napverésben Örök falmenti utakon a fény homályba fonnyad. menjünk felemelt fejjel. A csalódások ára A forradalmat megnyerik, Termelj a hit tüzénél vagy megveszik - ha adják. primőr fejes salátát - A harmadlagos elosztás úgyis a győztes szabja meg nem tűr idea-blablát. a csalódások árát. Az idő kérdez. Válaszolj: Végül a győzelemhez mi kell, a pénz, az eszme? pénz kell a proletárnak, A keresetedre fütyülsz s pénzt a pezsgő piac hoz, vagy a törvényeidre? nem eszmény s magyarázat. 25 �____________V I T A ________ M A G Y A R JÓ ZSE F Lehet-e a politikában költészet? „K usza világban élünk, a »jelenkori történelem« bizonnyal a veszélyes tények és erők kibogozhatatlan szövedéke. A z író épp azért kell itt, hogy legyen valaki, aki nem törődik a közvetlen akadályokkal és kényszerű kanyarodókkal, hanem megvesztegethetetlen ujjal mutat a Csillag felé, mely e földi tévelygések fölött végső irányt jelez. Mi lesz, ha mindenki csak a földi gátakat kerülgeti, és senki sem tartja szemmel a Csilla­ got? A z író nemzetének lelki ismerete. Mi lesz, ha a lelkiismeret is csak az érdekek tekintetbevételével mer megszólalni?” - tette föl a kérdéseit Babits Mihály ötven esztendeje, egy megnyomorított országban. Valóban, mi lesz? - teszem föl újra én is a kérdést, de egyelőre még magamnak és halkan. Nálam jobban informált koponyák ezerszer ki­ mondták, leírták, hogy a mostani válság súlyosabb, mint a harmincas évekbeli volt. D e ha nem is nyilatkoztatnák ki mindennap a krízis té­ nyét, akkor is tudnám, hiszen gyakran találkozom vele (ti. a válsággal) - kénytelen-kelletlen ismerősök lettünk. Így hát megpróbálunk egymás mellett élni - mind ez ideig békésen. A válság faktumát enumeratív módon közlöm csupán. A megoldás azokra vár, akik stallumot és anyagi eszközöket birtokolnak. A legtöbb írónak tolla, papírja, gondolata, könyve van - és a napi valóság. Ezt az alaktalan valóságot kell munkálkodása idején retortába fognia, hogy az objektivitás mellett a művészi érték ne süllyedjen a reggelek kloákájába. Különösen az őszi reggelek súlyosak, fekélyesek, nyálkásak. Kinézek az ablakon: a köd terrorizálja kedvem. Elnézem az égre fölcsapódó varja­ kat, mintha máglyák óriási pernyéi szállnának az égre. A varjakról jut eszembe a statisztikai adat: állítólag 15 millió él e madárfajból Magyarországon. Asszociációként rögtön beugrik népesedésünk sanyarú helyzete. A gazdasági válságra a politika és a társadalom intézményeinek vál­ sághulláma zúdult. Beszélnek, ha burkoltan is, a közoktatás-, a közmű­ velődés-, s ráadásul a közegészségügy válságáról. Ha a fölsoroltakkal baj Előzmény: 1. Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A VIHARMADÁR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám); 3. Sík Csaba NAPLÓJEGYZETEK - ALFÖ LD Y JENŐ CIKKÉHEZ; Petrőczi Éva ÉRTE, ÉRTED, ÉRTÜN K!; Tandori Dezső VERS ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T. István ........ AMI MEGHÓDÍTÁSRA VÁR, A ZT LÁTVÁN YOSAN NEM LEHET M EGKÖ ZELÍTEN I": Petrőcz András AZ IRODALOM/KÖLTÉSZET MŰVÉSZETE; Kassai-Végh Miklós ÉRDEKELTSÉGEK KONFLIKTUSA (1985/2, szám): 5. Németh János István A HIÁNY KÖLTÉSZETE; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN AKASSZUK A KIRÁLYO KAT!? (1985/3, szám); 6. Karikó Sándor A KLASSZIKUS HA­ GYATÉKÉRT; Simor András A POLITIKAI KÖLTÉSZET ESÉLYEIRŐL; Szerdahelyi István KÖLTÉ­ SZET ÉS KÖZÉLETISÉG (1985/4. szám). 26 �van, akkor föltételezhető az egyéni élet válsága is, amely rögtön társa­ dalmi problémává dagad, mihelyt tömegméreteket ölt. (Elég utalni az alkoholizmusra, a narkomániára, az öngyilkosságra, a válások magas ará­ nyára, a devianciák különféle változataira, a bűnözésre...). A z erkölcsi mélypontot nemcsak a zárójelbe tett tények jelentik, de jelenti a kor­ rupció, a protekció, a közöny, az irigység, a felelőtlenség... Jelenti, hogy a való élet szorításában az emberek jó része szervilissé nyomorodik. Hát nem kínzó, hogy sok vidéki pedagógussal - tisztelet a kivételnek - csak tarról lehet szót váltani: nem eszik a disznó, nem nő a dohány... Mi lesz a gyerekeinkből, ha olvasásra restek tanítják őket? Ki adja a ke­ zükbe a történet- és a természettudomány új eredményeit? K i hívja föl a figyelmüket, hogy Erdélyben is élnek magyar írók? Minden országnak olyan a műveltségi szintje, amilyen művelt és felelős az értelmisége. Tudom, számon kérni csak akkor lehet bizonyos műveltségi szintet, ha létezik az anyagi biztonság. D e kik a felelősek azért, hogy közművelődési rendszerünk antidemok­ ratikus jellegű? Hogy a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban fél kézzel elérik azt, amit egy falusi, kisvárosi ember nehezen vagy sose érhet el. Vagy: nem is akar nyújtózkodni érte, mert a „mi urunk” , a televízió, a szobába „hozza a világot” . Ha nem számolják föl közművelődésünk és -oktatásunk antidemokrati­ kus voltát, akkor még évizedekig a kiművelt emberfők szükségességéről és a viselkedéskultúráról fognak konferenciázni. Ezek után kérdezem én Alföldy Jenőtől és másoktól, hogy merre bil­ len ki ez az erkölcsi holtponton levő ország, ahol sok helyen a ne szólj szám, nem fáj fejem közmondás járja? Többségben vannak-e azok, akik élnek Petőfi konokságával, Ady dacával, József Attila makacsságával? Hányan ismerik vajon Nagy László törvénykezését? Hogy: „ahol áru és árulás van” ..., vagy: „ műveld a csodát, ne magyarázd”, vagy: „ami csa­ logat: csalárd” ... K ik azok és hol élnek, akik Illyés Gyula Közügy cí­ mű könyvét forgatják? Kicsoda teszi meg azt, hogy verset olvas a hatalmaskodó főnök fejé­ re? „S dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?” Abszurd ez? Egyáltalán nem! Csak szokatlan és persze nevetséges a verssel alig, vagy egyáltalán nem élők között. Pedig elégszer okozott fejfájást a fe­ lelősen gondolkozóknak, hogy hiányos az esztétikai nevelés, a történe­ lemtanítás, hogy az igazi kultúra helyett a bóvlit sokan hamarabb föl­ szippantják. Itt élünk majdnem mindannyian kelet és nyugat küszöbén; s ha már én is itt lélegzem, nem az érdekeknek, hanem az igazságnak és az erkölcs­ nek akarok alattvalója lenni. „ A tudásnak teszek panaszt” . Vissza lehet lapozni írásom elejére, Babitshoz, hogy legyen erőnk a továbblépéshez. A magyar lírikusok legjavában mindig lüktetett A dy óhaja: „egy poétaSzéchenyi vágytam lenni” . D e említhetném a politika és a szerelem két nagy, Adynál annyira szétválaszthatatlan motívumát is. E z az adys-széchenyis alkotási vágy és láz legutóbb Nagy Lászlóra volt jellemző. „O ltani akarok, nem gyilkolni” - írta Gyümölcsoltó című versében. Most már csak az a kérdés, hogy országfőink közül hány akart-vágyott Petőfi-, Adyihletettségű politikus lenni? 27 �Tagadhatatlan, hogy politikusoknak és költőknek voltak gyönyörű ta­ lálkozásaik. Jászi Oszkárra és Adyra gondolok elsősorban. Arra a poli­ tikusnak és írónak egyaránt nagy Jászira, aki pontosan leírta, „hogy min­ den politika, amit nem morális meggyőződés vezérel, csak a kizsákmá­ nyolás egy fajtája”. Erre rímel a bibói kontextus egy félmondata: „ A po­ litikában nem szabad hazudni” . Alföldy megpendítette a citoyen-mentalitás nagyratörő voltát. Jól tette. D e amíg megszámolhatok az igazi polgártársak, addig - bármennyire is kiépítik vertikálisan, fölülről lefelé a demokratikus intézményeket - nem lehet kivel gyakorolni a demokráciát, mert a társadalomban hiányzik elsöprő többségük (ti. a demokratáknak) és egy másik többségnek a valóságosnak? - egyszerűen nincs igénye jogai gyakorlására. Alföldy valószínűleg nálam is jobban tudja, hogy a magyar citoyeneket a XX. század folyamán jó néhányszor félresöpörték az útból. Elég utalni az 1919 utáni fehérterrorra és a személyi kultusz éveire. Nem csoda, ha a citoyenek külföldön ütötték fel sátorfájukat és az illető országnak, ahol éppen laktak, hajtottak hasznot. És voltak éppen elegen, akik belső emigrációba kényszerültek, várva az idők enyhülését. Bibó István - európai összefüggésekbe helyezve - kielemezte a magyar demokrácia válságát. Pontosan papírra rótta: ,,demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a másvéleményűektől” . Ehhez kapcsolódva lenne egy kis kérdésem: él-e Magyarországon ma Bibóhoz hasonló közíró-politikus alkat? És ha él, hol él? Miért nem jelent­ kezhet, vagy jelentkezik gondolataival? Akad-e valaki, aki újra leírná (?): „a modern demokrácia végeredményben a dolgozó, a műgonddal alkotó ember életformájának a győzelmét jelenti a magát hatalmi helyzetekben kiélő, reprezentáló, arisztokratikus ember felett” . Bibót nyilván megérintette a költészet, akár Jászit, aki 1912-ben ki­ bocsátott (A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés) műve mottójául Ady-idézetet választott (Magyar jakobinusok dala). Íme a politikus-citoyen és az egyáltalán nem apolitikus költő-citoyen kézfogása. Itt utalhatnék Illyés Gyula híressé vált római-szekér hasonlatára. De úgy gondolom, jelen esetben ettől eltekinthetek. Eddig soraimból talán kiderült, éppen azt szeretném, amit Alföldy is: hogy ,,a polgári társadalom győzelmes pillanatában született citoyen fo ­ galma” teret kapjon és mélységet mai társadalmi rendünkben is. Ezért említettem hangsúlyosabban Jászi Oszkár és Bibó István nevét. Ezért idéztem műveikből. Csakhogy az a baj, hogy az említett citoyenek művei sokáig hiányoz­ tak a magyarországi könyvesboltokból. És nem járok messze az igazság­ tól, ha azt mondom: ma még hiányoznak a köztudatból. József Attila jut eszembe: Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba elme kell nagy fénybe’ mely igazodni magára mutat. Nem tudom, ma ráirányítják-e a politikusok vagy a tudósok a gór­ csöveiket a polgári radikális mintákra, hogy a diákok, az új értelmiség, s az egész nemzet „látva lásson” ? 28 �Idegen bálványokat - legalábbis én - képtelen vagyok fetisizálni. D e a fentebb említett citoyenek társadalomképét és a tiszta József Attila megálmodott szocializmusképét agyam összemontírozza és valószínű, hasz­ nálhatóvá teszi. Alföldy Jenő ne higgyen a „tudós férfiaknak” . Költészetünkben ma is vibrál a közéleti-politikai hang, csak implicitebb formában, nem feltét­ lenül szájbarágósan. Hiszem én azt, hogy az irodalomnak, s ezen belül a költészetnek szerepe volt (és még lesz) abban, hogy a politika „sült realista” (Veres Péter) legyen (maradjon). Létezik jelen pillanatban is az Alföldy által fölvetett illetékességtudat. És nem egy versben, nem egy költőben. De az az érzésem, hogy a semmitmondásban elvesznek, vagy meg sem jelennek az értelmes beszédű versek. Á m vannak biztató példák, amelyek nyilvánosságot kaptak. A Nagy László hatása alatt és az utána induló költőkről beszélek! Mindnyájan élő költők. Csak szóval tartják az országot közéleti-politikai versekkel. Lírájukból ugyanis nem hiányzik a „tudós férfiak” által számon kért objektivitás - ellenkezőleg. Most már csak az a kérdés, amit a címben tettem föl: lehet-e a po­ litikában költészet? Lehet! Elég visszautalni Bibó „műgonddal alkotó” emberére. Lehet, hiszen a politikus számára az irodalom, a költészet hivatkozási alap. (És nemcsak ünnepi beszédben!). Sok politikus író is (volt) és nyilván fölhasználja (fölhasználta) az irodalom nem mindig fény­ űző tapasztalatait. Sőt! Vannak országok, ahol a költő miniszter, de leg­ alább egyetemi tanár. Nálunk is volt ilyen időszak, de már elmúlt. Költészet és politika, költők és politikusok között - véleményem sze­ rint - napjainkban is lehet, sőt, nagyon szükséges az együttműködés vagy, hogy a politika kifejezését használjam: a közmegegyezés. Ugyanis: évszázados tapasztalatokat - politika és költészet között nem szabad negligálni, mélyre nyúló gyökereket nem lehet elszakítani. A közmegegyezés fogalma különben sem újkeletű a magyar történelem­ ben. Elég utalni a XIX. század „érdekegyesítési politikájára” (Kossuth), Széchenyi „közepesülést” hirdető eszméjére. S aki mindezeket tudatosítja, az nem dolgozik országa nemzeti és nemzetközi java ellen, még akkor sem, ha „megvesztegethetetlen ujjal mutat a Csillag felé” . CSEPELI SZABÓ BÉLA A viharmadárnak szállnia kell! A költői szabadságról 1. Költészet és politika? Megvallom, hogy ez az égető kérdés, melynek érin­ tésével az elmúlt évtizedekben többször is megégettem magamat, ma is egy kicsit riasztóan hat rám. Lám, mégis besétálok a Palócföld „csapdájába”, hogy - fanyar akasztófahumorral szólva - ezúttal is „vásárra vigyem a bőrömet” , a 29 �tapasztalataimat ebben a ma különösen indokolt eszmecserében, mely a fenti kérdés körül a Palócföldben hónapok óta zajlik. Ahelyett, hogy saját, „külön szigetvilágom” valamelyik nagy, folyóparti gyárküszöbén üldögélve, verseket írogatva, „valódi világot hörpintgetnék, habzó éggel a tetején” . Hiszen „költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga?” - mondhatnám József Atti­ lával. De hát, ha szolgain értelmeznénk e csodálatos ars poeticát, akkor ez az élénken-okosan pezsgő vita ki sem alakulhatott volna. Az ugyanis, hogy költé­ szetünk politikai, közéleti töltése és szerepe az utóbbi évtizedekben meggyen­ gült szellemi életünkben, sajnos ma már „vitathatatlan” tény. Így hát paradox módon az is vitathatatlan, hogy alaposan meg kell vitatnunk ezt az égető kér­ dést: vajon hogyan és miért alakulhatott ki nálunk ez a történelmi hagyomá­ nyainktól elszakadt, természetellenes állapot? 2. Alföldy Jenő jó alaphangú, de vázlatos „oknyomozó” vitaindítója - amely fővonalában a klasszikus marxizmus szellemében, a Lukács György-i teoretika segítségével kívánja érzékeltetni a politika és költészet változatos történelmi kapcsolatait, nemzetközi és hazai útját, múltját és jelenét - számos vitatható és éppen ezért nem rossz ütközőpontot és kapaszkodót kínál. Így hát hol jo­ gosan, hol túlzottan bírált „iskolás” fejtegetései „ellenére” is elérte a célját, hiszen végül is gondolatébresztő, magas színvonalon mozgó vitát váltott ki. Mégis, mivel „a dicséret - Marx rokonszenves megállapításával szólva - csak bíráló árnyalatokkal vehető komolyan - talán megbocsátják nekem, ha mind­ járt hozzászólásom elején néhány kritikus szót ejtek vitánk helyenként túlsá­ gosan mesterkélt nyelvi közegéről és „vízhajtásairól” . Nos, miután eo ipso (természetesen) mindenki a suo placito (a tetszése sze­ rint) fejtheti ki nézetét a politika és költészet összefüggő problémáiról, azt is mondhatnám, hogy a vitatkozók érvei és fejtegetései, a számos kontradikció (ellentmondás) ellenére is konvergensek, összehajlók, tehát dialektikusan egy­ mást tagadva is építők és szintézist teremtők . . . - Dehát - elnézésüket kérve - nem rágom tovább ezt az idegen szavakkal kovászolt „ragacsos kenyeret” , hanem a továbbiakban megkísérlem a teoretikus szakzsargon tudálékos nyelvi „allűrjei” helyett, amennyire lehetséges, a magam emberi nyelvén, magyarul ki­ fejezni nézeteimet. A lényegre fordítva a szót: Alföldy Jenőnek azt a leegy­ szerűsítő alaptételét, mely szerint „a politikai költészet hullámvölgyhelyzetét” az okozza, hogy „a felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (epikusok és közírók) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg vagy hallgattak el” - semmiképpen sem fogadhatjuk el. 3. A „gyökerek” szerintem sokkal mélyebben vannak. Tehát a helyes vála­ szért sokkal mélyebbre kell ásnunk. Valósabb, meggyőzőbb összefüggéseket kell feltárnunk. Ezért - hogy a tegnapi és mai fiatalabb nemzedékek írói-köl­ tői ne csupán vázlatos, szenvtelen utalásokból ismerjék azokat a tegnapelőtti előzményeket, amelyek a politikai-közéleti költészet fokozatos meggyengülését előidézték - mint az idősebb költőnemzedék egyik sok külső és belső vihar­ tól megvert „viharmadara” , kötelességemnek érzem, hogy tanulságként meg­ idézzem azt a hajdan délibábokat elénk festő politikát és irodalompolitikát, mely a második világháború után színrelépő felszabadult, tehetséges, de tel­ jesen tapasztalatlan fiatal költő- és írónemzedéket felelőtlenül az illúziók, a hajráoptimizmus, majd a sematizmus olyan ingoványaiba és aknamezőire ve­ zette, amelyeken - néhány megsebzett, de „elpusztíthatatlan alkatú” , újra és 30 �újra megújulni képes „pokoljáró dudáson” kívül - számos jobb sorsra érde­ mes költőtársam végleg elmerült, elnémult, lelki sérültté, vagy „dadogóvá” vált... E tékozló időkben József Attilának az a napjainkban szállóigeként élő nagy vezérgondolata, hogy „az én vezérem bensőmből vezérel”, sajnos még az előt­ tünk járó, idősebb, tapasztaltabb forradalmi költők tudatában is csak „búvó­ patakként” élt. Ha élt. Mégis, ha visszagondolok e távoli időkre - bármeny­ nyire különösen hangzik is ez ma - azt kell mondanom, hogy a politika külső vezérlését eleinte valami „belső hangnak” (vagy visszhangnak?) fogtuk fel. Ugyanis tudnunk kell, hogy a pártos költészet kialakulását kezdetben nem csu­ pán a politika szócsöveinek és harsonáinak „szirénhangjai” , hanem a Valóság, a letűnt igazságtalan rend romjaiból kilépő, sok fejjel megnövő dolgozó tár­ sadalom életkedve, hite és heroikus munkája, az újjáépítés óriási eredményei, a földreform, az új élet ígéretei és a jövő igéző távlatai ihlették. . . Héra Zoltán helyesen világít rá: „A politikának való könnyű behódolás vádjával itt csak azok állhatnak elő, akik nem tudják elképzelni, hogy - 1947 körül - lehetett nálunk egy időszak, ha rövid is, amikor a költészet és a szo­ rosabb értelemben vett politika egy ütemre lépett. . . ” . . . Aztán a politika ismert vétkei és torzulásai, a törvénysértések és a társadalmi-gazdasági-erkölcsi megrázkódtatások, amelyek az 1956-os ellenforra­ dalomba torkolltak, még az eszméikben és hitükben legerősebb pártos költőket is válságba sodorták, és tűzbe táncoltatták. Gyertán Ervin pontos látleletét idézve: „A történelem - nem először... minket is becsapott. Egy sematikus világkép foglyaivá tett, melyből csak ke­ serves tapasztalatok és újraértékelések után törhettünk ki.” Nem véletlen tehát, hogy a csalódottság a költők nagy részét elfordította a politikától és a régebbi „politikamentes” irányzatokhoz menekítette. Másokat pedig egy „új” l’art pour l’art, illetve egy újnak feltüntetett (persze nagyon is század eleji, egyszer már lejárt) „szabad, politikától független avantgardista köl­ tészet” újrateremtőivé formált át. Akik aztán - akarva-akaratlanul - szemlé­ letükkel és gyakorlati példáikkal (versmintáikkal) egy újnak tetsző költészet ígéretföldjét tárták az újra és újra, mindenképpen újra szomjazó későbbi, teg­ napi és mai fiatal költők elé . .. Egyúttal a megzavart marxista kritika gyen­ gesége folytán leértékelték és kiszorították a fórumokról azoknak a költőknek a jelentős részét, akik pedig szép, attitűddel és magas etikai-esztétikai igény­ nyel, de elveikhez és önmagukhoz hűen, elő akarták segíteni életünk eszmei­ politikai katarzisát, demokratikus, humanista megújulását és kibontakozását. . . 4. Nem titkolhatom el, hogy a vitatkozók érveléseinek és fejtegetéseinek ol­ vasása közben időnként különös hiányérzetem támad. Olykor úgy érzem, mint­ ha laboratóriumi lombikokban létrehozott, elvont, „steril” gondolatokat ta­ nulmányoznék. Máskor pedig olyasféle érzés szorongat, mintha egy csenddel és derengő félhomállyal átszőtt, szűk teremben, félárnyékba merült emberek között ülnék, és kompjuterekbe, beszélőgépekbe táplált, jól megfogalmazott, okos, bölcs és álbölcs szövegeket hallgatnék! Így hát kínzó „belső vágy ve­ zérel” , hogy „L E V E G Ő T !” felkiáltással - ismét elnézésüket kérve - ajtótablakot tárva, beengedjem ennek a kozmikus „bábeli” Világnak, Rendnek és Rendetlenségnek a levegőjét és zsongását, amelyben élünk és írunk, de amely­ nek egészséges és lázas emberi szívhangjai, neszei és munkarobajai, „kardcsörtetései” és bombarobbanásai, dalai és jajgatásai, sírásai és nevetései, sőt hall­ gatásai jelenlegi költészetünk nagy részéből és e vitánkból is csaknem teljesen 31 �hiányoznak, vagy csupán - szórványosan - néhány „említésre sem méltó” köl­ tő szemléletében, gondolataiban és érzéseiben, nyelvében és írásaiban vannak jelen: a Valóság élő-eleven képei és hangjai... „Költészet és politika?. .. Meggyőződésem, hogy a vitafelvetés inkább a struktúra jellegéből adódóan jogos, nem napjaink igénye ez” . . . (?) „A PO­ LITIK A KILÉP AZ IRO D ALO M BÓ L . . . Ebből a fajta irodalomból leg­ alábbis eltűnőben van. A szépírók fellélegeznek . . . ” - olvasom egy fiatal köl­ tő egyébként sok részletében kitűnő hozzászólásában, miközben három másik fiatal költő - Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila - hangja csendül fe­ lém az Időből. . . Nem tudom, hogy kedves fiatal költőtársam hány éves? PETŐFI amikor a „néppel tűzön-vízen át” és a „szabadság-szerelem” gon­ dolatát fellobogva arra intette minden költőtársát, hogy „ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad, örömed, nincs rád szüksége a világnak, s ezért a szent fát félretedd” - mindössze 24 esztendős volt. A D Y - 31 évesen - „Dózsa György unokájának” , „népért síró, bús, bocskoros nemesnek” vallotta magát, és még a „Halottak élén” is azt hangsúlyozta, hogy „más sohasem érdekelte fölszánt poéta ceruzámat, csupán politika és sze­ relem . . . ” JÓZSEF A TTILA is alig lépte át a 30-31. életévét, amikor „bensőből ve­ zérelt” , nagy politikai verseivel az elnyomók úri Magyarországának sötét, sü­ ket csendjébe belekiáltotta azt az emberi-nemzeti-népi vágyakozást, hogy „jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” Valamint azt az igényét és minden önmagát becsülő emberhez és költőhöz intézett üzenetét, hogy „A mindenséggel mérd magad!” Lehangoló, hogy a mai „önmagukat kereső” , „önmegvalósító” (önimádó) 20-30-40 éves fiatal költőkből mennyire hiányzik a népért, a néphez szólás igénye, az az intuitív benső vágy, hogy „az adott világ varázsainak mérnökei­ ként” megkíséreljék remekszép versekké formálni a mai munkásemberek éle­ tét, a mai szövőnők „omló álmait” . Vajon akadnak-e ma hazánkban olyan fia­ tal költők, akikben - persze a saját hangjukon - meg-megszólal az a belső vágy és akarat, mely, ha másként is, de ezt mondja: „én egész népemet fo­ gom / nem középiskolás fokon / taní-tani!” Kérem, ne értsen félre senki. E nagy klasszikus ars poeticákat csupán az emberi-költői életszemlélet és magatartás élő-éltető példáiként, erőforrásaiként idéztem meg. Nem azért, hogy fiatal vagy idősebb költőtársaimat szolgai után­ zásra biztassam. Tudom, hogy csillagszép kozmikus kitárulkozással és apo­ kaliptikus, csillagháborús atomhalállal egyaránt igéző-fenyegető korunk vál­ tozatos, sokárnyalatú, ezerhangú új költészetét, melyet jelenleg „a pokol tor­ nácán írunk” csakis korunk valóságának élő elemeiből, sok-sok egyéni „köl­ tői világrészből” építhetjük fel - az emberek üdvére - a Szépség harmonikus világává. A harmóniát azonban előbb magunkban és egymás között kell meg­ teremtenünk. „A politika kilép az irodalomból?” - Nos, ismétlem, hogy ezt a megálla­ pítást nagyon elsietettnek és hibásnak tartom. Ha a politika (a nemes politi­ kai eszmeiség) és a költészet valóban kizárnák magukat egymásból, akkor egy tágas, vonzó, harmonikus emberi költészet szabad világa és rendje helyett csu­ pán egy nagy, fluid, folyékonyan kavargó költői konglomerátum - egy „része­ gen” , lármásan örvénylő óriási „perzsavásár” - jöhetne létre, melyben az anarchia szabadsága jegyében minden költői irányzat és kínálat kíméletlenül 32 �űzné és taszítaná egymást és mindazokat az embereket, akik a költészetben ön­ maguk életét, örömét keresik. Petőcz Andrásnak és Zalán Tibornak azt a szó szerint megegyező, hangsú­ lyos kijelentését viszont, hogy „a költészet nem a politika szolgálóleánya”, el­ fogadom és aláírom. Petrőczi Éva persze ezt sokkal árnyaltabban és pontosabban fejezi ki, ami­ kor így ír: „Ne feledjünk el különbséget tenni „megrendelt” vagy legalábbis „elvárt” és „spontán” politika között. Az utóbbi kevésbé látványos, viszont jóval időt állóbb . . . ” Igen! Amikor hangsúlyozzuk, hogy a politikai költészet nem lehet azonos a mindenkori, mindennapi jó-rossz politikai gyakorlat elvtelen, kritikátlan ki­ szolgálásával, azt sem hallgathatjuk el, hogy az úgynevezett ,.elvből” minden­ kor politikaellenes, politikamentes költészet szószólóit sem avathatja senki a költői szabadság és függetlenség bátor hőseivé és szentjeivé. . . 5. A költői szabadság Ki ne tudná? - abszolút értelemben - csupán: álom. Délibáb. Mese. Fogalomkörébe mégis sok minden belefér. Nálunk mindenki azt ír, amit akar és úgy ír, ahogyan tehetségéből futja. A költő olyanná formálja költészetét, amilyenné tudja. Ha kedvet kap rá - az új, szent kísérletek sorában - „újjáteremtheti” a politikamentes avantgardizmus bármely formáját. Csinálhat fából - vaskarikákat. írhat eredetieskedő antiverseket és „meghökkentő” ver(s)ziókat is, amelyek költői játéknak olykor nem is rosszak. . . Csak az a baj, hogy az öncélú, extravagáns álmo­ dern kísérletezők és támogatóik a költői szabadság jegyében (talán a Politika be nem avatkozási politikáját kihasználva?) az elmúlt évtizedekben fokoza­ tosan kiszorították fórumainkról „régiesnek” minősítve a Valóság, az Élet új verseit, és helyettük mindenekelőtt a se hús, se hal, de tiszta, szálka- és poli­ tikamentes lombikversek tucatjait kínálják az embereknek. . . Ez a közéleti, politikai eszmeiség sójától, paprikájától és más jó fűszereitől megfosztott köl­ tészet pedig - ha nem dúsítjuk, nem javítjuk fel ízeit - előbb-utóbb teljes kul­ turális és társadalmi életünkben hiánybetegséget idézhet elő. Ezért költésze­ tünk helyes arányainak, élő színének és életízének a megteremtéséről semmi­ képpen sem mondhatunk le . . . 6. Helyes arányokat persze a jelenlegi szemlélet alapvető megváltoztatásá­ val, minden jó erő összefogásával és józan, reális, bölcs kompromisszumával is csak fokozatosan, több éves munkával lehet kialakítani. A költészet sokmozaikú összképét ugyanis nemcsak a költők alakítják ki, hanem nagyon jelen­ tős, meghatározó mértékben az irodalompolitika kisebb-nagyobb parancsnokai, az irodalmi műhelyek, könyvkiadók és szerkesztőségek, a rádió és a televízió lektorai és szerkesztői is formálják. Javítják vagy torzítják. Aszerint, hogy he­ lyes vagy téves értékítéletükkel, jó vagy rossz ízlésükkel milyen minőségű tartalmú és formájú - költői munkákat, verseket utasítanak el vagy bocsátanak, sugároznak tovább az emberekhez, az olvasókhoz és hallgatókhoz... Nem tudom, lehet, hogy a költészetünket szabályozó gát- és zsiliprendsze­ rek nem egészen úgy működnek, ahogyan kellene? Az, hogy minden hivatott költő szólni akar az emberekhez: természetes. Szólni, de - kikhez? A „versek titkait” kutató, verskedvelő humán értelmiség szűk köreihez, az értőkhöz és beavatottakhoz? Vagy a társadalom nagyobb közösségeihez? Jó néhány tehetséges költő beéri azzal is, hogy csak itt-ott, egy- 33 �egy magányos olvasóhoz jutnak el emberi-költői jelzései és üzenetei. Míg má­ sok a nép nagy, széles köreiből akarnak visszhangot kiváltani verseikkel . . . Nos, ők azok a szocialista citoyen-költők, azok a vérbeli, bátor és szabad szel­ lemű, modern mai költö-néptribunok, akik nem csak az „értőkhöz és beava­ tottakhoz” tudnak és akarnak szólni, hanem azokra az egyszerű polgárokra, munkásokra és földművelőkre is hatni akarnak és tudnak, akik csak elvétve, véletlenül pillantanak bele egy-egy napi- vagy hetilapban eléjük kerülő versbe, melyből - jó esetben - számukra talán különös képes beszédben, de szép, ért­ hető emberi nyelven és hangon, a saját „elvarázsolt és elővarázsolt” életük szól hozzájuk és néz vissza rájuk, a költői szépség felfedezésének élményét és örömét teremtve meg bennük. .. Félek, ha a költők lemondanának az ilyen, sajnos nem mindennapi, hódításokról, akkor költőutódaink előbb-utóbb való­ ban csak néhány magányos olvasónak és egy-egy kávéházi asztalt körülülő, maroknyi művelt, „beavatott” embernek írhatnák verseiket. Költészetünket már csak azért sem szabad „belterjes” , zsugorodó balzaci „szamárbőrré” változ­ tatnunk. 7. Ú j költészetünk vonzáskörét csak úgy tudjuk növelni és erősíteni, ha a jövőben irodalmi fórumainkon és sokszázezres példányszámban megjelenő na­ pi- és hetilapjainkban egyaránt a jelenlegieknél korszerűbb, izgalmasabb, élettel-közélettel telítettebb versekkel kínáljuk azokat a költői termésünket, nem ritkán fanyalogva kóstolgató „versfogyasztókat” , akik a régi, jó ízek mellett, jó új ízeket is keresnek költészetünkben. Tandori Dezső szemléletében ez az igény úgy fogalmazódik meg, hogy a „jobb sokféleség” jegyében olyan költé­ szetet kell kialakítanunk, melyben a különböző értékek nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást... Igen! Bár más-más érzelmi-gondolati elemekből, lénye­ gében Alföldy Jenő, Endrődi Szabó Ernő, Héra Zoltán, Kassai-Végh, Kerék­ gyártó, Németh J. István, Sík Csaba s vitánknak csaknem minden résztvevő­ je ugyanazt a látleletet és jövőképet vázolja fel, amelyet magam is reálisnak. tartok. Valóban: egyetlen nemzet és nép sem szűkítheti le költészetét csak po­ litikai, csak közéleti költészetre, mint ahogyan csak filozófiai, csak szerelmi költészetre sem. Ugyanakkor magas hőfokon izzó, mindennapjainkban ott vib­ ráló politikai, közéleti költészet nélkül sem válhat egyetlen költészet sem a teljes élet teljes értékű, hatékony költészetévé. . . . . . És itt hirtelen megáll kezemben a to ll. . . Hát nem különös, hogy az ember, miközben mélyen, „tudata ingerküszöbén” elűzhetetlenül ott kuporog egy világpusztulással fenyegető nukleáris katasztrófa rémképe, az élet, a béke, a munka, a szerelem és a költészet új lehetőségeiről és távlatairól vitatko­ zik? . . . Gyertyán Ervin, aki hol rendkívül mélyre ásó elemzéssel, hol nagy ívű ma­ gasrepülésből vizsgálta meg létünkért és világunkért szólni-cselekedni akaró forradalmi költészetünk helyzetét, jogosan fogalmaz élesen-kesernyésen, ami­ kor így ír: „ Mit tud a szocialista költő ma mondani annak a népi-nemzetitársadalmi közösségnek, amelynek költője? MIT TE H ET A VIH ARM ADÁR - K A L IT K Á B A N ?” . . . A kérdés zavarba ejt. Dehát mi mást is felelhetnék rá, mint azt, hogy költészetünk viharmadarának, a „szabadság, szerelem” és a „mindenséghez mérd magad” gondolatának elszánt erőfeszítéssel és a mi segít­ ségünkkel ki kell törnie, szabadulnia a kalitkából!: A VIH A R M A D Á R N A K SZÁLLN I K E LL, jelezni, vijjogni, énekelni kell, hiszen világunk Napjára vi­ harfelhők árnyéka vetődik. 54 �ABLAK Ciprusi költők Ciprus, a három földrész között fekvő, páratlan természeti szépségű sziget, a mindössze 1960 óta önálló államiságú ország egy évtizede szív­ szorító hírek, megrázó események nyomán rögződött milliók és milliók tu­ datában. A z 1974 júliusi fasiszta puccs, majd a legvirágzóbb északi te­ rületek idegen megszállása, több tízezer ember hajléktalanná válása, a ciprusi kérdés megoldatlansága egy viszontagságos sorsú nép történelmi útja és kultúrája iránt is világszerte felkeltette az érdeklődést. Ezen a te­ rületen régi hiányt hivatott pótolni az az antológia, amelyet Élli Peoniduval állítottunk össze századunk ciprusi lírájáról. A z 1985-ben az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelenő antológia negyven ciprusi görög és öt ciprusi török költőt mutat be a magyar olvasóközönségnek. Mélyre nyúlnak a ciprusi költészet gyökerei: az antikvitásba, a közép­ kor gazdag népköltésébe, a reneszánsz életörömöt sugárzó míves lírájába. Mégis Ciprus költészete valójában a XX. században kezd a humaniz­ mus, a haza és a haladás gondolatának jegyében a világirodalom szer­ ves részévé válni. A szigetország költőitől sem idegenek az európai köl­ tészet „örök” témái, mégis markáns arculatukat az elszántság, a nehéz sorsfordulókon való helytállás alakította ki. Erőteljes, dinamikus líra a ciprusi - s a költőnők ebben is méltó társaik férfikollégáiknak amely híven tükrözi egy sor megpróbáltatást átélt nép folytonos megújulásra való készségét, alkotó erejének kimeríthetetlenségét, és jogos kívánságát, hogy függetlenül és békében élhessen kétnyelvű és mégis egyszívű szülőhazájá­ ban. Válogatásunk egy igaz ügyért emelt fővel küzdő nép harcának tanul­ ságtételéül kíván szolgálni a költői szó erejével. SZABÓ K Á LM Á N 35 �T H E O D Ó SZ IO SZ P IE R ID ISZ (190 8-1968 ) Szabadság Szabadság, oly sokan látnak sima szobornak, melyet mesteri véső faragott e világba, kőszívvel kebelében, mely soha nem doboghat, kőszemből kősugár kél, s a kőszáj néma, zárva. Bezárnak múzeumba, katalógusi szám vagy, a reprodukciókat négy égtáj ismeri, s felvonulnák előtted, szinte hogy belefáradj, csodáló híveid roppant seregei. Hanem nekünk te nő vagy, hús-vér vagy, eleven átéljük szíved ősi félelmét-örömét mind, felszárnyalásod éltet s a szelek végtelenjén szétáradó fohászod nagy dallama felénk int. lény, Int, akár a kezed, ha kinyújtod, Szabadság, és látjuk, hogy remeg, s azt is, milyen erős, kezedben tartod az évszakok földi sorsát, nyár így ígéretes, tavasz így ismerős. Századok örök-éltű lelke jár sejtjeidben, teljes történelem foglalata, anyánk! Nyugalmunk, jó reményünk te nyújtod át szelíden, s tőled, ha viharok zúdulnak vissza ránk. És kezedben a szentély napja, mely nem bukik le, s az álom csillaga nézésedből nevet; nézel ránk, Eleven, eleven híveidre, gyúrod nekünk, Szabadság, az örök kenyeret. (Fordította Tandori Dezső) 36 �KÓSZTASZ M Ó N D ISZ (1914-) Ellenkórus az ókori Athénban Folyton-folyvást kísért a gondolat, mi történt volna, ha egy aiszkhűloszi tragédia kardalának a leglíraibb pillanatában, legmeghittebb pillanatában, amikor az érzékenyszívű s józanlelkű kórus bátran ítélte el mindazt, ami nem illő, és ékesszólóan izlelt a jóra, s a kulturált nézősereg lelkesen magasztalta s tapsolta meg az éthoszt és a poézist, mi történt volna akkor, ha váratlanul előállott volna az orkhésztrában egy másik, hevenyészett ruházatú és felkészültségű kórus Athén rongyos rabszolgái sorából, és keresetlenül, félművelt sorstársuk csiszolatlan soraival eképpen szólalt volna meg: „Mindez Agamemnónról szól, és mindez Odipuszról, és Oresztészről és Iphigeneiáról és Antigonéról, de mit mondotok mirólunk?” (Fordította Szabó Kálmán) ÉLLI PEONIDU (1940-) Ciprusi fenyő Elszántan küzdesz, mint egy hősi futó: markodba szorítva viszed a méltóság stafétabotját. Kopár lejtőkön bölcs pajtásod a tücsök örökké szomjas dala. Fenyő, ciprusi fenyő, Ciprus lelke vagy! Azért küzd ez a lélek, hogy egy igazságot megtartson, mely markából ki akar csúszni folyton évszázadok óta. (Képes Géza fordítása) 37 �JÁ N T H Y T H E O H A R ÍD U (1938-) Megszállás, 1974. Hajnalban jönnek a szótárból a szavak, szomjukat oltani északi kerteken. Bejárják azután az állványzatokat, meneteléseikhez új melléknév legyen bőven. Dél körül a konyhánál sorakoznak, s esznek, hogy más idők éhét jobban kibírják, alkonyatkor örömmel esnek az ágysoroknak, a kék hálószobák dolgait igazítják. Ha beesteledik, hallod: marakszanak egy-egy jobb lepedőért, melyen majd alszanak, ott fönn a karzaton, könyvtár padlásterében. Dehát azt mondd, te szó, felelj Isten nevében, „megszállás”: mért viselkedsz helyeden oly veszettül; hajnalra azt jelented: „kiirtás, gyökerestül”...? ( F o r d íto tta Tandori D ezső ) FÍV O S Z S Z T A V R ÍD IS Z (1938) Öreg nagyanyám Öreg százéves nagyanyám már nem mese ringatja el. Naphosszat csak északra néz, esőben, napsütésben — mit is keresne sorsfonó orsója, ördög szerszáma, ebben a sátorban? Csak ül s nézi a hegyeket kimosott szemmel, csak ül és figyeli a földet, idegen lépteket hall távoli kertjében, amint letapossák a friss, rügyezni merész hajtásokat. „Megvárom, kisfiam”, mondja öreg százéves nagyanyám, „míg hazamehetek, nincs helyem itt meghalni.” S miközben újra csak a hegyekre mered, tudom, hogy öreg százéves nagyanyám megtartja a szavát. (S za b ó 38 K á lm á n fo r d ítá s a ) �B ÁLV Á N YO S H UBA Antonio Stagnoli A z megszokott, hogy egy műterem más képletét adja a rendnek, tehát nem le­ pődtem meg Antonio műtermének „rendetlenségén”. Azt viszont máig röstellem magam előtt, hogy a mesterkélt rendezettségnek, a foglalkozás vagy va­ lami tehetősség ilyetén mutogatásának teljes hiányán meglepődtem. Pedig ak­ kor már több rajzát ismertem, s ámultam természetességükön. Mentségem, hogy Olaszországban a státusomhoz illő látogatások benyomásai eltompították figyelmemet. Pedig időben tudatosulhatott volna bennem, hogy ilyen rajzok­ hoz csak ilyen háttér tartozhat. Antonio úgy él, ahogy rajzol. Mondhatom úgy is: aki így éli rajzait, művein kívül sem élhet más életet. Aztán hírből, meg fényképekről nyerhettem valami képet Bagolinóról, Észak-Lombardia alpesi városkájáról s környékéről, szűkebb hazájáról, ahol szíve-lelke egyszer - s úgy látszik, örökre - legyökerezett. A föld, a hegyi legelők és erdők nehéz sorsú embereit azóta ismerni vélem, mert újra, meg újra átélem a rajzok vi­ lágát, s talán lassan megnyerem a képességet arra is, hogy Antonióval lássak. A szemeit már ismerem. Emberek, állatok, növények, s az ember keze nyomát vagy sorsának lenyo­ matait viselő tárgyak - képein ezek a motívumok. Elképesztő, hogy ember­ ből, állatból, növényből s tárgyakból mennyiféle van még, amit Antonio nem rajzol, amit talán nem is ismer. Ezért még elképesztőbb, hogy ebben az egyféleségben mégis megragadni képes a teljességet. Szívesen beszélek arról, mi­ ben látom ennek titkát. Szívesen vállalom azt is, hogy a mások műveivel szemben, gyakran civil műkedvelő vagyok; Antonio rajzai előtt - mert itt nem megfejteni kell a for­ mát, hanem átélni - ugyancsak gyorsan lekophatnak rólam jó-rossz szakmai beidegződéseim. Bevallhatom, hogy girhes-nyomorult kiskutyájának emberi te­ kintete fiziológiailag is jelentkező, pontosan leírható eseménysort indukált ben­ nem. Jelentene még valamit, ha ehelyett régiesebb nyelven azt mondanám, hogy összeszorult a szívem? Hogy újra,, meg újra képes ezt művelni velem, valahányszor újra szembenézek v e le . . . Gondolkodtam azon, van-e további bevallanivalóm, hogy t. i. nem szentimentális érzések ezek, tehát, hogy nem még rosszabb civil érzések-e, amiket kivált belőlem? Ha igazi kiskutyák iránt éreztem is valaha hasonlót, az lehetett ugyan szentimentalizmus, de ennek faj­ súlya más. Mert itt kutyát és embert egyszerre érzek. A világ keménységétől folyton fölsértett és megsértett, a szenvedésekbe beleállandósult, eltorzított éle­ tet látom, s miközben mélyül-árad bennem a részvét, már az ingerültség, a düh mérgeit is érzem a véremben. Nem tudom a képben-e vagy kívüle, de látni vélem azt is, ami ellen szolidaritássá érik bennem az együttérzés. Ezt se szégyelljem kimondani: harcos szolidaritássá - és ez bizony nem a szentimentalizmus világa. A kiskutya sem könnyező szemű ölebecske, aki készséges tár­ gya lehet érzelemfölöslegünk gáttalan áradásának; Antonio kutyaszemei vé­ gül is nem jótékonyságot sóvárgó koldustekintetek. 39 �Stagnoli az állatokban nem keres természeti-fiziológiai szépséget. Amint le­ írom, rögtön érzem, hogy kijelentésem nem tartalmaz semmi olyat, amitől ma­ gától értetődővé válna, hogy ebből a viszonyból érték fakad. Ha meg állatai mégis esztétikai gyönyörűséget keltenek, akkor meg a kijelentés ellentmondá­ sosnak látszik és ellenkezésre ingerel. Lehetne mondjuk Botticelli gráciájával is megrajzolni a hegyi embereket, a pásztorkunyhók sajtszagú, korcs kutyáit. Azt hiszem, ez a hazugság sikerülhetne oly tökéletesre is, hogy rájuk sem is­ mernénk. Ami őbennük van, az csak stagnolisan lehet igaz. Igaz, mondom, mert modelljeiben az igazat tudja megragadni, s ennek révén válik rútságuk is esztétikummá. Így lehet, hogy semmiféle megalázottság, megtűrtség vagy kivertség - tehát semmiféle megcsúnyultság - nem képes elveszejteni Antonio kutyáiban a kutyaság humanizálódott értékét, a hűséget. Így nyer a csúnyaság esztétikai értéket, s ha gyönyörködünk benne, talán már át is csapott ellen­ tétébe és már a formában is a szépet látjuk. Ha minden megpróbáltatáson át megőrzünk egy emberi értéket, ez mint etikai mozzanat, formájában azonnal képes esztétikummá válni, ha szépben, ha csúnyában, akár odafigyel rá a mű­ vészet, akár nem. Stagnoli ezért nem keres emberi alakjaiban sem szépséget. Így visszaolvasva, ez a mondat is értelmezésre szorul. Művészeti szépség-beidegződéseinket mind­ máig éppen az ő hazájának, Itáliának reneszánsz művészete formálja nálunk legintenzívebben. Bizony a reneszánsz mesterekhez képest nagy bar­ bár ő, durva és csiszolatlan. Aminthogy nyersen és darabosan robbant be a mi proletár Derkovitsunk is a kifinomult polgári táblaképvilágba, ezért nem népszerű máig sem. Gyönyörködni inkább a vonalak gráciájában, a finom ké­ pi rendezettségben, a derűs színek harmóniájában szeretünk. Ehhez vonzódunk rossz politikai beidegződések miatt is: ez lojális kötelességünknek, az optimiz­ musnak a formavilága, s ilyen ruhába öltöznek folyvást az ellentmondásmen­ tes nyugalom ön- és közveszélyes vágyképzetei is. Baloldaliságom gyermekbetegsége volt, hogy nem szerettem ezért Botticellit. Most is merenghetek azon, nem ide zuhantam-e vissza, ha azt mondom, nézzen körül idehaza az, aki Stag­ noli kiállításán „szocialista” önelégültséggel a „kapitalizmus nyomorát” képes csak látni. Stagnoli képeinek komplex esztétikumában a rútság valóban az egyik fő komponens, de ez nem nyomorképet és nem kapitalizmusképletet szolgál primer jelentéseivel, és különösen nem direkt formában, a „szocializ­ mus derűjének” valami ellentételezéseképpen. Talán a növények segítenek tisztábban érvelni, mert a reneszánsz beállító­ dású szépségelvárásnak Stagnoli növényei egyértelműbben ellene vannak. De akkor meg minek vannak? A növényi organizmusoktól - mert formáikban tá­ volabb vannak az embertől, mint az állatok - kevéssé várnánk, hogy emberi jelentéseket legyenek képesek hordozni. Növényt épp ezért - és többnyire szé­ pen - olyanok festenek-rajzolnak sűrűbben, akik elhárítják maguktól az embe­ ri tartalmak jelentésviszonylatainak bonyodalmaival járó felelősséget vagy csak a sejtelmességet kedvelik a devalválódott érthetőség helyett. Antoniónál - ha főszereplő, ha mellékszereplő - mindig emberiesül a növény is. Nem ismerem a helyi faunát, de tudom, minden növény helyhezkötött, s látom táncukat, za­ bolátlan burjánzásukat. Ebből is, meg görcsös-kényszeres irányváltásaikból is szabadságképzeteket kapok, emberi szabadságállapot jelzéseit. Ha állapotába beledermed egy-egy emberalakja, mozgásukkal növények viszik vissza a képbe az időt. Ha egy alvó arcán csöndesre oldódik a gyötrelem, a növények kínjá­ ból újra csak tudom, hol vagyok. A szociológia térképének ettől a vidékétől 40 ��nincsen messze József Attila sárgán - korcsan - maradt fű-növénye sem a vá­ ros peremén. „ A maga módján itt is megterít / a kamatra gyötört, / áldott anyaföld. / Egy vaslábasban sárga fű virít.” A vaslábas a szegényes választék kínálata volt a külváros proletár szél-kertészének - virágcserép helyett. Bagolinóba a jóléti társadalom ma nagyobb választékkal juttatja el hulladékait kör­ nyezetdíszítő továbbhasználatra. Így több változatban is modulálhat Antonio „cserepes” növényeinek jelbeszéde. Például egy ócska bádogkanna beszűkült életterében is burjánzó virágzó organizmus - ez is, az is háziasított természet - micsoda diadalmas korcsképe ez a természeten vett emberi szabadságnak, körülötte a roskadt kerítés darabjai. A csökkenő újratermelés emberi sorvadás­ képei ezek, éles kontrasztban a bővített újratermelés tényleges vagy csak fé­ nyesre reklámozott világképével. Bresciából és Bagolinóból nézve ilyen a világ. Szerencse dolga is talán, hogy a maga talpalatnyi földjén olyan társadalmi ellentmondásokat él meg ma An­ tonio Stagnoli Itáliában, amelyek korszakunk lényeges ellentmondásai. Például a természettel szemben megnyert szabadság és a társadalmi elidegenedés ellent­ mondása, ami torzítja, esetenként sorvasztja a természettel folytatott anyag­ cserét. Mostanában sem gazdaságunk, sem viszonyaink nem idézik a Kánaán képzeteit, hát visszahúzódtak a próféták is, akiket még Petőfi nevezett hami­ saknak. Semmi okunk Stagnoli világképének hitelét térben vagy időben lokális keretei közé visszaszorítani. Semmi okunk elutasítani egy reális világképet, ha egyszer helyzetünk is nevetségessé teszi illúzióinkat. Tartok tőle, hogy az értelemnek ezeket az érveit Stagnoli korszerűségéről a korszerűségnek állított sokféle modernség-képlet közepette - csak az képes hinni is, akinek lelki rezonanciái miatt ezt amúgy sem kell bizonygatni. A ki­ nek a létezéséből, lelkiismeretéből kikovácsolt életcéljaiban a szolidaritás ilyen tartalmú és színezetű, mint a Stagnolié, annak vaknak kell lennie, hogy ezt ké­ peiben föl ne fedezze, és önhittnek, hogy ne volna szüksége a képeiből áradó „egyetértés” biztató-bátorító közösségiesítő erejére. Én ennek a tényleges vagy potenciális közösségnek akarom Stagnolit átadni. A közös érdekeltséget tudva s ebben bízva remélhetem, hogy csak előítéletek és illúziók ellen kell megkeres­ nem a hatékony érveket. Hogy érveim erősen érzelmi színezetűek, az magyaráz­ ható bevallott elfogultságommal, s azzal az értelmi belátással, hogy közös el­ fogultságban szokott megmutatkozni a közös érdekeltség. Az igazság szerelmé­ ben egyesítő közös elfogultságról van szó, ami a szolidaritás érzelmi töltését adja. Ez, és nem az én érveim fogják megtörni a más érdekű, s ezért merőben más nézetű emberek ellenállását - nem Stagnolival, hanem az általa is képvi­ selt „elfogult” humanizmussal szemben. Ezért nincs dolgom most a más érdekű modernség- és korszerűségteóriákkal. Azt a sejtésemet meg, hogy Antonio nem is nagyon akar „korszerű” lenni, szinte csak súgva merem mondani. Valószínű azért nem, mert saját gyökérzetéből sarjadt korszerűsége már termőre fordult, mire ezek a korszerűségteóri­ ák elérték a tudatát. Aztán meg nála nem is a fogalmi gondolkodás síkján szület­ nek meg a tevékenységére szívóhatást gyakorló célok. Érzékei, egészséges ösz­ töne formálják ki céljait, s azt hiszem, ezek nem fogalmiak, inkább erősen képiek. Képiek a „milyen legyen a szép rajz?” céltételezései is. Ebben meg éppen az az itáliai reneszánsz hagyomány hat rá, amitől az imént olyan nagy igyekezettel próbáltam őt leválasztani. Rajzai ugyan valóban nem hasonlítanak mondjuk Raffaello rajzaira, még Michelangelóéira sem, mégis, ha ők nem let­ tek volna előtte, Stagnoli most nem lenne ilyen. A rajzi keresés és kimondás 42 �vonalelemeinek nyelvtana csakúgy, mint a rajzi artisztikumok ismert és lehetsé­ ges változatai közül az éppen alkalmazottak nála téveszthetetlenül oda utal­ nak. Azt hiszem ráéreztem ennek igazi okára rajzai mívességében, ezért érez­ hettem elérzékenyült megindultságot, amikor fölfedeztem, hogy van ebben va­ lami klasszikum keresése, olyané, amilyenné az idő továbbrajzolgatta máig az egykori rajzokat. Koszolt, tépett, gyűrt, öregített, egyszóval: múzeumiasított papírra rajzol, avagy előszeretettel választja az ilyen papírokat. Az úszó és úsztatott tus „önalakító” misztikuma is azért működhet, mert magától segít a művésznek egy ma múzeumi rajzokon érzékelhető folt-vonal optika létrehozá­ sában. Hasonlítani a klasszikusokhoz és általuk megméretni. Ez volt mélyen megindító, mert tudom, hogy igen mélyről fakadó lelki szükséglet ez olyan osz­ tályok gyermekeiben, amelyek az uralkodó kultúra létszféráin kívül, a saját barbárnak bélyegzett kultúrájukat ápolják csak, s fiai ritkán jutnak vele innen a felszínre. Ezért mondják „feltörekvőnek” a nép fiát, s akkor mondják „be­ érkezettnek” , ha eredeti kultúráját sikerült maradéktalanul lecserélnie. Nálunk a Nékosz-nemzedékkel következett be először frontális áttörés csere nélkül. De éppen ebben a nemzedékben lehet tanulmányozni a „feltörekvés” és a talaj kötelmeinek lelki konfliktusait, a részleges behódolás és a teljes önfeladás szomorú-tragikus eseteit is. A társadalmi presszió által kiváltott kisebbrendű­ ségi érzés az, ami itt motivál, vagy úgy, hogy sorstársai széles körében ő az egyetlen művészetvonzódásokkal megvert és így magányos is, vagy úgy, hogy nagy művészek nagy alkotásai és az ő túl prózai, túl kisszerűnek látszó szituáltsága őrületes kontrasztban van, vagy egyszerűen csak a lelki érzékenység alá­ zata váltja ki, avagy mind együttvéve. Végül is Antoniónak nem sikerült Michelangelo-rajzokat csinálnia. Van Gogh is, Mednyánszky is szeretett volna klasszikus lenni, s ez nekik sem sikerült. Il­ letve másként sikerült! Antonio élményei mai élmények, s mert ő nem tud mást, mint művészként ebből táplálkozni, ez visszavonhatatlanul kényszere alá vonja a formálás előképeit is. Antonio élményei egyféleképpen maiak, sajá­ tos gyújtóponthelyzetében szerencséjének mondtam, hogy rálelhet a kor lényeges ellentmondásaira. Eredetileg sem akarhatott, most sem igen szeret a kor szív­ dobogásától, azzal együtt hányódni-dobódni - mások másutt keresik a sikert, a jó életet -, csak éppen nem tud mást. Magja ide hullt, itt eresztett gyöke­ ret, tápláló nedveit innen szívja, nyújtózni tud, de elszakadni nem. Helytállása tehát még csak nem is helytállás, mint ahogy azé a fenyőé sem, amit kiválasz­ tok majd Bagolino fölött egy sziklán barátságunk romantikus-konzervatív jel­ képének; máris tudom róla, hogy élt már születésem előtt is azon a helyen, ahol még sohasem jártam, s él még utánam is, sohasem ellenőrizhetem, meddig. Nem helytállás ez: ennyi telik egy fenyőtől. Azért, mert fenyő. 43 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ K E R E K E S LAJO S Ausztria hatvan éve 1 9 1 8 — 1 9 7 8 . A Weimari Köztársaság A z utóbbi néhány évben igen sok szakmunka, visszaemlékezés, sőt szépirodalmi feldolgozás jelent meg a két világháború közötti Magyarországról. A kit érdekel hazájának közelmúltja, ma már van mihez nyúl­ nia. Sokkal rosszabb a helyzet környezetünk, a szomszédos vagy távo­ labbi európai országok ugyanezen időszakával kapcsolatos történeti is­ meretterjesztés terén. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia vagy Jugo­ szlávia két világháború közötti történetéről - eltekintve a Berend-Ránki szerzőpáros összehasonlító gazdaságtörténetétől és a könyvárusi forga­ lomba nem került stencilezett egyetemi jegyzetektől - jószerével semmi sem olvasható magyar nyelven. Aligha szorul pedig különösebb bizonyí­ tásra, hogy a mindenkori magyar valóság és politika valós helyi értéké­ nek kijelölése csakis a szűkebb és tágabb európai környezet ismeretében végezhető el megnyugtatóan. Kerekes Lajos két újonnan megjelent köny­ ve, amelyek Ausztria 1918. és 1978, ill. Németország 1918. és 1933. kö­ zötti történetét mutatják be, jelentősen enyhítenek történeti ismeretter­ jesztésünk eme egyoldalúságán. Németország és Ausztria Magyarországhoz hasonlóan vesztesként ke­ rült ki az I. világháborúból. Ugyanúgy jóvátételeket fizettek és - ha lényegesen kisebb mértékben is - ugyanúgy területeket vesztettek, mint Magyarország. Politikai történetük ennek ellenére számos ponton külön­ bözik a magyarországitól. A háború befejezését követően Ausztriában és Németországban is fel­ lendült a forradalmi munkásmozgalom. Munkástanácsok szerveződtek, barrikádok emelkedtek, sőt Bajorországban rövid időre egy tanácsköztársa­ ságot is kikiáltottak. A munkásság, illetve a szociáldemokraták többsége azonban végül is mindkét országban a polgári demokrácia mellett dön­ tött, s a szocialista forradalom ügyét nem támogatta. Magyarországon - mint tudjuk - másként történt. A Tanácsköztársaságot a közös párt­ ban egyesült kommunisták és szociáldemokraták együtt kiáltották ki. Egyéb tényezők mellett ez is fontos oka volt annak, hogy a magyar szociál­ demokrácia húszas évekbeli helyzete, pozíciója és szerepe lényegesen el­ tért a német és osztrák pártétól. A forradalmi hullám kezdeti apályával egyidejűleg Németországban és Ausztriában polgári demokratikus állam- és kormányrendszer alakult ki. Ebben a szociáldemokraták is fontos szerepet játszottak. Friedrich E bert személyében a Weimari Köztársaság első elnöke (1919-től 1925-ig) szo­ ciáldemokrata politikus volt, s a párt a kormányhatalomnak is számos 44 �szakembert adott. A z 1928. és 1930. közötti Mülle r -kormányban például öt szociáldemokrata politikus foglalt helyet. A z Osztrák Köztársaság megalakításában az ottani szociáldemokraták talán még ennél is meghatározóbb szerepet játszottak. Miután az első (1919-es) választásokon a polgári pártokkal szemben többséget szerez­ tek, Karl Renner vezetésével Ausztriában szociáldemokrata kormány ala­ kult. A későbbiekben csökkent a kapott szavazataik száma, s a kor­ mányhatalom így a polgári pártok kezébe került. A főváros, Bécs azon­ ban továbbra is irányításuk alatt maradt, s a parlamentben is tekinté­ lyes (időnkénti relatíve a legnagyobb) erővel rendelkeztek. A z 1919 őszén diadalmaskodó ellenforradalom következtében a szo­ ciáldemokrácia hasonló szerepvállalásáról Magyarországon szó sem lehe­ tett. Igaz, a konszolidált ellenforradalom viszonyai közepette (1922-től) a szociáldemokrácia parlamenti képviselete (a mandátumok 5-10 százaléká­ nak erejéig) biztosított volt. A z azonban, hogy szociáldemokrata politikus kormányra kerülhessen, a konszolidáció alatt is elképzelhetetlen volt. A szociáldemokraták - a parlamentben és sajtójukban egyaránt - nyílt kri­ tikát gyakorolhattak (és gyakoroltak) a kormánypolitika fölött. Ám az adott - a parlamentarizmust autoritatív elemekkel vegyítő - kormányrendszer következtében hatalomra sem egyedül, sem a demokrácia más erőivel szövetkezve nem kerülhettek. A rendszer konzervatív vezetői ezt megengedhetetlennek tartották. A harmincas évek elejétől mindhárom országban megerősödtek a szélsőjobboldali tendenciák. Sorozatos kormányválságok után - teljesen legá­ lisan, azaz a választók többségének akaratából - 1933-ban Németország­ ban Hitler került hatalomra. Ez a Weimari Köztársaság, azaz a de­ mokrácia végét jelentette. Németországban totalitárius kormányrendszer alakult ki, amelyet a parlamentáris demokráciákra jellemző pluralizmus tel­ jes felszámolása, s a hatalom végletes és kontroll nélküli koncentrációja karakterizált. A népakarat deklarált megtestesítője a továbbiakban nem a parlament, hanem a párt, illetve a párt vezére volt, aki egyben a kor­ mányhatalmat is birtokolta. A totális német állam jellegzetességei közül legfontosabbak voltak a párt- és a titkosrendőrség fizikai és pszichikai eszközöket egyaránt igénybe vevő terrorja, amely semmiféle ellenvéle­ ményt, autonomitást vagy pluralitást nem tűrt; az emberi élet minden aspektusát lefedni és szabályozni kívánó hivatalos ideológia; s végül az ennek szolgálatába állított tömegkommunikációs eszközök teljes kontroll­ ja, illetve birtoklása. A z Osztrák Köztársaság demokratikus szakasza 1929-ig tartott. E zt egy 1933—34-ig terjedő átmeneti fázis követte, amelyet a parlamentarizmustól való fokozatos eltávolodás jellemzett. D ollfuss kancellár 1933-ban felosz­ latta a törvényhozó testületet, majd 1934-ben betiltotta a szociáldemok­ rata pártot és a szakszervezeteket. A z 1934. május 1-én elfogadott új osztrák alkotmány olasz mintára az ún. hivatásrendi (korporatív) társadalom­ szervezet alapelveit tette magáévá. A z államélet jogforrása és a politika legitimálója a továbbiakban nem a népakarat, hanem a ..mindenható Isten” volt. Parlament és többpártrendszer Ausztriában ezután nem léte­ zett; a politikai akaratképzés egyetlen elismert szervezete a fölülről ki­ épített ún. Hazafias Front lett. A z új osztrák rendszer kétségkívül dik­ tatúra volt, de közel sem olyan kegyetlen és totális, mint a német vagy 45 �akár az olasz. Kerekes ezért - megítélésünk szerint is helyesen - egy­ fajta átmenetnek tekinti a német nemzeti szocializmus és a kelet-európai kormányformák között. A német-osztrák politikai trendnek megfelelően a harmincas évek ele­ jétől Magyarországon is megerősödtek a totális, illetve autoritatív állam kiépítését célzó szélsőjobboldali törekvések. Elég itt ezzel kapcsolatban Gömbös Gyula, majd lmrédy Béla miniszterelnöki működésére utalni. Bi­ zonyos eredményeket - például a sajtószabadság vagy a gyülekezési jog korlátozása terén - kétségkívül sikerült is elérniük. Radikálisabb törek­ véseik - például a parlament és a többpártrendszer felszámolása - azon­ ban rendre megbuktak az egykori ellenfelek, a Bethlen István vezette kon­ zervatívok, a parasztdemokraták, a polgári liberálisok és demokraták, va­ lamint a szociáldemokraták közös ellenállásán. A Horthy-rendszer - vi­ tathatatlanul antidemokratikus, de véleményünk szerint egyáltalán nem fasiszta - alapszerkezete, amely a népképviseleti elven alapuló parlamen­ tet, a többpártrendszert, a szociáldemokrata párt legalitását és parlamenti képviseletét, továbbá baloldali napilapok (köztük a Népszava) megjele­ nését is magában foglalta, illetve lehetővé tette, így egészen 1944 tava­ száig, tehát Magyarország német megszállásáig érintetlen maradt. Ennek egyik legfontosabb oka úgy gondoljuk magában a húszas években kialakí­ tott kormányrendszerben keresendő, amely az autokratizmus bizonyos ele­ meit már eleve magában foglalta. Kerekes Lajos mindkét könyvét jól szerkesztett illusztrációs és mel­ lékletanyag egészíti ki. A fényképek mind a két ország legfontosabb po­ litikai eseményeit, mind a kor legfontosabb szereplőit bemutatják. A W eimari Köztársasággal foglalkozó kötet ezenkívül a választások ered­ ményeit és az egyes kormányok összetételét áttekintő táblázatokat, krono­ lógiát és részletes bibliográfiát is tartalmaz. (Gondolat és Kossuth). ROM SICS IG N Á C 46 �HÍ D Európa a szomszédban van Az 1945- utáni szlovák költészet antológiájáról ,,Mielőtt versolvasás mellett dönte­ nének, fojtsanak el földrajzot, frenológiát, minden emléket.” - írja Vojtech Michálik, a kötet legelső, legidősebb, ám meglepően fiatalos hangú szerzője, a Bevezetés a vers­ olvasásba című, a Gyújtópont olva­ sói programverseként is fölfogható művében. Sorai lényeges igazságra világítanak rá: tapasztalatom, hogy nem csupán az átlagolvasónak, de az irodalommal hivatásszerűen fog­ lalkozók jelentős hányadának is többé-kevésbé fehér folt közvetlen szomszédaink irodalma-művészete, s különösképpen az költészetük. Szo­ morú tény, hogy egy-egy néven, s néhány kampányjellegű „blokkosí­ tott” folyóiratközlés halvány emlé­ kén kívül mást alig mutat föl me­ móriánk. Jó esetben beugrik egy­ két egyéni kötet - Novomesky, Lukac - , s talán még egy antoló­ gia vagy egy történeti áttekintés is földereng: Szalatnay, Krcmery - s a leltár ezzel kész. Michálik szava­ it megfogadva, célszerűnek tűnik tehát, hogy a Gyújtópontot csupán az általános érdeklődéstől vezetve forgassuk, s az irodalomtörténeti­ filológiai és egyéb szempontokat mellőzve, csakis a számunkra érvé­ nyes mondandót, a hiteles költői személyiségeket keressük! Kérdés ugyanakkor, hogy közelít­ hetünk-e a szomszédos népek szel­ lemiségéhez, s e szellemiség termé­ keihez úgy, hogy kizárjuk a föld­ rajzi, s a még ennél is fontosabb történelmi szempontot, egyszóval azokat a mozzanatokat, amelyek kapcsolatunk téridő koordinátáit tartalommal telítik és szerves egészszé teszik-tehetik? A válasz hitem szerint egyértelmű nem. A micháliki szempontnak szükségképpen módo­ sulnia kell, s nem földhözragadt ész­ járásunk miatt, hanem mert ahogyan azt a '45 utáni szlovák köl­ tészet éles szemű és szellemű méltatója Albin Bagin írja - „ . . . a va­ lóságnak a költészet eszközeivel tör­ ténő megismeréséről van szó, s ar­ ról, hogy e folyamat a világban való eligazodásra ösztönözzön benünket.” S mi másban tükröződhetnék job­ ban, pontosabban ,,a világ” egy bi­ zonyos régiójának valósága: a régió népeinek élete, századainak, sorsfor­ dulóinak és nem utolsósorban hét­ köznapjainak történelme, mint köl­ tészetében, irodalmában. „ Igaz vi­ szont - folytatja Bagin - , hogy erre a költészet csak akkor lesz képes, ha a szerző többet fog tudni a va­ lóságról, mint olvasója.” E köve­ telményszerű megállapítás a létana­ lízis elmélyültségét, pontosságát és történelmi indíttatását tételezi. Eképp - a közelítési lehetőségek tanulságait megszívlelve - nem mondhatunk le a vizsgálódás sajá­ tos érzékenységeket magukba fogla­ ló szempontjairól sem. Kiben ne idéződnének a közös „történelmi érintettség” — a különféle nemzeti el­ 47 �fogultságok avagy a kisebbségek ügye - által kiváltott „kárpát­ medencei” neuralgiák!? Idegeinkben hordozzuk együttélésünk századok óta megoldatlan kérdéseit. Mert e tekintetben is le kell számolnunk egy illúzióval, mely szerint - mint annyi mást - ezeket a gondokat is megoldja a régióra jellemző '45 utáni szocialista típusú társadalmi­ politikai berendezkedés! Kiderült, hogy önmagában-önmagától, cselek­ vő részvételünk nélkül semmit sem old meg! Úgy véltük: az új államinemzeti formációk valóra váltják a régi álmot: a sorsközösségen alapu­ ló, előítéletmentes „dunamenti” szö­ vetséget, ha másban-másként nem, legalább szellemiekben. A tények azonban nem igazolták a reménye­ ket: a történelmi sokkok túl mélyek. S ahhoz, hogy a régi, területszer­ ző aktuálpolitikák jegyében fogant kölcsönös előítéletek és vádaskodá­ sok megszűnjenek, az eddiginél erő­ sebb, belső értékeit tökéletesen is­ merő, s abban maradéktalanul bí­ zó, s ugyanakkor egymásra nyitot­ tabb nemzeti közösségek kellenek. A nyitottsághoz pedig a nyílt be­ széd is hozzátartozik. Tudnunk kell magunkról és „történelmi felestársainkról” mindent, hogy az általá­ nos, közös, és az egyedi, népheznemzethez kötött értékeket megis­ merve, megtanuljuk egymást! Így, ilyen igényességgel, ezek alapján keresem tehát a Gyújtópont, a '45 után induló nemzedékek 26 költőjének közös jellemzőit, s a kü­ lönféle poétikák sajátosságait. Szű­ kebb tér jut ugyan az egyes pálya­ képek szemügyre vételére - de ez magából az antológia műfajából is következik, lévén a válogatás és tel­ jesség egymásnak ellentmondó fogal­ mak. Milyen is hát ez a költészet, mit mond nekünk magyaroknak, mit tud, ami „dunamenti identitá­ 48 sunk” szempontjából lényeges!? K i­ indulópontom az a tény, hogy itt, szűkebb Közép-Európánkban a lét elsajátítási és kinyilvánítási módjai - adott történelmi helyzet függvé­ nyeként - sajátosan egyediek. En­ nek érzékelése, poétikai leképzése az antológia egészének alapvonása - és egyben erénye. Fogalmazha­ tunk úgy is: ez a költészet nem más, mint az akarattól független keretek közé szorított lét tanulása. Másként: az identitás versbe emelé­ se: a személyes szabadság méltósá­ gának tudata és a megélés korlátai­ nak felismerése adják a versek zö­ mének belső — az ellentmondásra alapozott - dinamizmusát. ,,Én még nem vagyok igazán itthon” ; és ,,Vég­ telen termeket takarítok nap mint nap, a te képed keresem bennük...” - fogalmazza meg e tényt a helyen­ ként K . u. K.-hangulatokat idéző, szecessziós életérzését indázó vers­ építési móddal is hangsúlyozó, ro­ konszenves egyéniségű Milan Lajciak. Ez a bizonytalansági, nyilvánvaló­ an hiányérzetből táplálkozó attitűd - aminek természetes következmé­ nye a Lajciakéhoz hasonló nosztal­ giák, monarchiás és első köztársasá­ gi reminiszcenciák gyakori fölbukkanása - a hiány föllelésére irányu­ ló vágy, hol éles körvonalakkal, hol pasztelles színekbe oldva, majd mindenik szerzőnél föllelhető. S aho­ gyan költőről költőre, versről vers­ re haladunk, kezdeti sejtésünk bi­ zonyossággá válik: a hiány, amit éreznek, sejtenek és mégsem tud­ ják megnevezni, nem elsősorban az egyéni lét pástjainak csonkultsága miatt képződik. Voltaképpen saját maguk teremtették: az identitás tör­ ténetiségének teljes mellőzésével. Nyilvánvaló, hogy ennek okai a poézisen kívül is keresendők. Ez némiképp megmagyarázza, hogy a versekben inkább csak a hiány meg­ nevezésének vágya-igénye fogalma­ �zódik, mintsem a megszűntetésére irányuló akarat tör utat. Tovább bo­ nyolítja a dolgot, ha az identitás torz történelemszemlélethez kötő­ dik, amely torzulás épp a valós tör­ ténelmi önértékeléshez elengedhetet­ len mozzanatokat igyekszik semle­ gesíteni (fonák logikájú elfojtással) - a hamis öntudat mítoszait táplál­ va ezáltal. Így azután az is érthető, ha az antológia szerzőinek zöménél még ez a föntebb említett vágy is tétova. Ám, míg a többiek épp csak sejtik a létanalízis üresjáratait vagy, mint például Feldek, egysze­ rűen elkerülik az ingoványos „te­ repeket” - , addig Milan Rufus, a kötet egyik legmarkánsabb szerzője tudja: „Asztalra tenni valamit, va­ lami pontosat.” (S ez nem jelenti azt - mint majd látjuk - , hogy ami­ kor kísérletet tesz rá, ne bicsaklana meg a hangja.). Elmondható hát, hogy egy bizonyos elem kétségkí­ vül hiányzik ebből a poézisből: az egyéni és közösségi lét történelmi di­ menziója. A z átlényegítés — a lét­ élmény versbéli ereje - így szük­ ségképpen csorbul; a poézis gyakor­ ta omlik szláv borúba és fataliz­ musba. Némely hermetikus voná­ sokat is mutató költészetnek ez oly­ kor kifejezetten javára válik - Lydia Vadkerti-Gavornikovánál, a ponto­ san, szépen verselő Pavel Koysnál, Mikulás Kovácnál, az elomló, lágy hangulatokat, kerék, kissé pesszimisztikus világképpé ötvöző Jozef Mihalkovicnál, a mediterrán sejtel­ mekbe merítkező Viliam Turcánynál, de Stefan Strázay és Daniela Hivesová verseiben vagy Ján Buzássy Nauszikaá című ciklusában is. Másütt, ahol a történelmi létélmény plasztikus megjelenítésére irányuló tudatos törekvés fölfedezhető jellegzetes képviselőjeként Miroslav Váleket említhetem - a szándék olykor szándékoltságba, hangsúlyos didaxisba, s nem ritkán aktuálpoli- tikai jelszavak hangoztatásába csú­ szik, s mindez az egyébként kiváló versek erős értékcsökkenését vonja maga után. Rosszabb a helyzet, ami­ kor az identitásépítő történelemél­ mény „megverselése” a váleki „ur­ bánus” közelítéssel szemben „népi” ihletésű. Jellemző, ahogyan az egyéb­ ként rokonszenves rufusi szemlélet torzul e „kényes” tárgynál. Törté­ nelemóra című verse a már-már gyer­ meteg narodnyikizmus iskolapéldája, a Nagy Szlovák Mítosz harminchét­ soros változata a történelem háta mögött élő, szeretnivalóan szelíd Szántóvető-Ő satyáról. (Olvastán a dák harcos képe idéződik bennem, aki olyannyira békeszerető volt, s oly mértékben betöltötte a kultúra­ teremtés vágya, hogy inkább kivo­ nult a történelemből csakhogy vég­ re nyugodtan építhesse mindkettőt - történt mindez több mint kétezer éve - , hogy azután egy transzcen­ dens néptörténet misztériumjátéká­ nak keretében román anyanyelvű pásztoremberré válva, a X I-X II. század folyamán a semmiből elénk­ be toppanjon.) Rezignáltan veszem tudomásul a szlovák ősatyák föld­ jén dőzsölő „idegen kiskirályok” té­ telezését is, és Bagin megállapítása jut eszembe: „egy régi album meg­ sárgult fényképeire emlékeztetnek” az efféle sorok. Szokás manapság élet­ kori hasonlatokkal élni, felnőtt vagy kiskorú állampolgári tudatról, iroda­ lomról stb. beszélni. Ehhez folya­ modva azt mondhatom, hogy a '45 után induló szlovák költőnemzedé­ kek irodalma, az antológia által föl­ mutatott összképében olyan felnőt­ tet láthatunk, aki gyermek- és ifjú­ kori frusztrációk következtében gondolkodási hibákat ejt. Mert a „felnőttség” egy pillana­ tig sem vonható kétségbe. S ezt nem csak a föntebb kifogásolt jelenségek ellenpéldái: a léthelyzet pontos ér­ zékelésével ízig-vérig modern, átütő 49 �erejű, európai látókörű - érzésem szerint a kötet legkiteljesedettebb, legérettebb szerzője - Lubomir Fel­ dek (Kelepcében), vagy a rendkí­ vül rokonszenves hangú Vojtech Kondrót (Magyar este) és - mutatis mutandis - V álek (A szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva) mű­ vei bizonyítják, hanem az érettség is, az a személyiség autonóm törvé­ nyeit méltóságtudattal faggató poé­ tikai alapállás, amely még a gyen­ gébb hangú szerzőknél is pontosan észlelhető. Egy rosszcsengésű szóval élve: a miénkénél sokkal „polgáro­ sultabb” szemlélet, öntudat és szel­ lemi magatartásforma kap teret eb­ ben a költészetben, amely mindad­ dig ragyogó eredményeket mutat föl, amíg létanalízise az „itt és most” élő személyiségre, s annak mozgás­ terére irányul. S ehelyt egy kitérő erejéig külön kell említeni a csakis napjainkra, a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző életérzést a költészet új lehetőségeinek fölfedezésévelalkalmazásával kifejező, az előző nemzedékektől elütő alkotómódsze­ rekkel megverselő, fanyar, kesernyés, ironikus hangvételű Ján Ondrust (Epeállapot című verse a kötet egyik legjobb műve) az eleven, lüktető, az antológia többi költőjéhez mérten legtöbbet újító, nagy formátumú, erő­ teljes hangú Ivan Stropkát (Most és más szigetek) és a fojtott izzású Daniel Heviert. Ám azokban a pil­ lanatokban, amikor a személyiség történelmi gyökereinek föltárására 50 vállalkozni, a poézis valóságos elem­ zés és eredmények helyett egy torz ideológia torz jelszavainak poétikai kliséivé silányul. Másképpen: ezek a költők otthon vannak önmaguk­ ban, otthon vannak Európában, de nincsenek otthon a Bagin által emlí­ tett világban, nincsenek otthon a D u ­ na mentén. Elegánsan, fölényes tu­ dással ötvözik a szlovák irodalmi örökséget a legjobb európai költé­ szeti hagyományokkal, s a bravúr ér­ tékét emeli, hogy „polgárosultabb” létre-öntudatra ösztökélő belső ere­ jükből fakad. Efölötti örömünket azonban elhomályosítja az észlelés: a bagini mércét sem elérni, sem meg­ haladni nem tudják. Mindent összevetve: a Gyújtópont - figyelembe véve tájékozottságunk hiányait — alapvető jelentőségű mun­ ka. Hogy kézbevehetjük, elsőül a válogatásban-szerkesztésben és a kísé­ rő apparátus (történeti áttekintés, életrajzi-könyvészeti jegyzetek) el­ készítésében hallatlanul alapos, lel­ kiismeretes munkát végző Tóth Lász­ lót és a fordításokkal remekelő fel­ vidéki magyar és hazai költőket il­ leti elismerés. Jószívvel ajánlom e könyvet méltó figyelemre - az olva­ só nyilván több lényeges vonását lát­ ja majd meg, mint amennyire írá­ som szűkre szabott terjedelmében rávilágíthattam mindenesetre a fölfedezés öröme minden elfogulat­ lan olvasónak megadatik: Európa itt van a szomszédban! EN D R Ő D I SZABÓ ERN Ő �Érték és hídszerep Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak Végre a kezünkben van Szakolczay Lajos régen várt könyve, a Dunának, Oltnak, amely az Illyés Gyula-i „ötágú síp” jegyében a határon túli magyar irodalomról igyekszik egyfajta ke­ resztmetszetet adni. Az utóbbira an­ nál is inkább szükségünk van, mivel Szakolczay kötete azon ritka mű­ vek sorába tartozik, amelyek a cseh­ szlovákiai, a jugoszláviai, a kárpát­ aljai és romániai magyar irodalmon kívül a nyugati magyar literatúráról is ízelítőt ad, s egyáltalán nem fog­ lalkozik magyarországi alkotókkal. Szakolczay mondja könyvéről:. . „tágabb lesz az általunk ismert ma­ gyar irodalom, ha Cs. Szabó László (London) esszéi, Határ Győző (Lon­ don) drámakölteményei, Tűz Tamás (Scarboro), Faludy György (Toronto), Vitéz György (Montreal) és Fáy Fe­ renc (Toronto) versei és a párizsi Magyar Műhely alkotóinak, Nagy Pálnak és Papp Tibornak versképobjektjei, Borbándi Gyula (München) és Albert Pál (Párizs) irodalomtörté­ neti tanulmányai és kritikái olvasó­ jukra várnak Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, a romániai Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Do­ mokos, a jugoszláviai Tolnai Ottó, Domonkos István, s a csehszlovákiai Tőzsér Á rpád, Dobos László, Cselényi László könyveinek társaságában”. A fiatal, negyvenes évei elejét ta­ posó kritikus, irodalomtörténész Sza­ kolczay Lajos immár másfél évtizede foglalkozik a kortárs magyar iroda­ lommal, azon belül a szomszédos or­ szágok magyar irodalmával. Írásai 1968-tól jelennek meg különböző la­ pokban és folyóiratokban. Több köte­ tet válogatott és szerkesztett: Szilá­ gyi Domokos: Válogatott versek és műfordítások (1979), Megtartó varázs­ lat — Költők József Attiláról (1980), A szarvassá változott fiú — Magyar költők versei Bartók Béláról (1981), Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások (1983). Már a szellemi­ sége és a keze nyomát viselő kötetek is világosan példázzák Szakolczay érdeklődési körét, etikáját: az egye­ temes magyar irodalom kisugárzó közkincsévé tenni nemcsak a határon túli magyar irodalmat, hanem József Attila, Bartók Béla örökségét, példá­ ját is. Ezzel méltó társává válik an­ nak a nemzedéknek, amely a magyar irodalmat egyetemes egésznek tekin­ ti, s akik közül elsősorban Czine Mi­ hály, Pomogáts Béla, llia Mihály szorgoskodik a határon túli magyar irodalom magyarországi köztudatba való beépítésén, és saját nemzedék­ társai közül Görömbei Andrásnak; s jönnek már a fiatalabbak: Zalán Ti­ bor és Bertha Zoltán. Szakolczay kötetéből az is kitűnik, hogy legnagyobb érdeklődéssel a ro­ mániai magyar irodalmat figyeli, könyvének fele ezzel foglalkozik. Fő alakjának Sütő Andrást tartja, A fű­ szál lehajlik című fejezetben több írásban kutatja az író erkölcsi ma­ gatartásának gyökereit, megtartó ere­ jének forrásait, „plebejusi együttér­ zését”, s tapint rá a sütői életmű­ ben meghatározó szerepet játszó fi­ gyelmeztetésre: „az igazság csak ak­ kor igazság, ha érvényesíttetik!" (315. 1.) Sütő perszepoliszi látogatása nyomán született útiesszéjében, a Perzsákban évezredeket fog át. „Az egyetemes elrendező és mindent meg­ békítő, Nagy Sándor hódításaival — írja Szakolczay — , a szuzai Nagy Menyegző paranccsal összefogdosott és idegen katonák által meggyalázott asszonyaival néz farkasszemet. Fel­ mentő ítéletet nem vár egyik részről sem, de az írásból egészen jelenünkig visszahangzó, írói-emberi etikájából következő tanítása örök érvényű: Míg egy népnek titkai vannak: vég­ legesen nincs meghódítva”. Sütő Andrásról szól akkor is, ami­ kor a Csillag a máglyán budapesti és kolozsvári, illetve a Káin és Ábel ko­ lozsvári e lőadásáról tudósít. Különö­ sen a sütői életmű elemzésekor érez­ zük, hogy Szakolczay kritikusi-irodalomtörténészi ars poeticája igen ha­ sonló a nagy erdélyi alkotóéhoz: az „itt állok, másként nem tehetek”, ná- 51 �la is korparancs. Persze mindebből logikusan következik az is, hogy el­ engedhetetlen az elődök megbecsülé­ se, munkásságuk továbbvitele, tapasz­ talataik megszívlelése. Ennek leg­ szebb darabja a Balogh Edgár hűsé­ ge, amely alcíme szerint jellemrajzi vonások egy portréhoz. Baloghnál is azt kutatja — mint Sütőnél is — , hogy „úgy cselekedjünk, hogy meg­ maradjunk”. A hajdani csehszlovákiai Sarlós, majd a harmincas évekbeli romániai MADOSZ-os, aztán Magyar Népi Szövetséges Balogh mondotta nyílt szívvel: „úgy akarunk dolgozni, hogy szocializmusunk ne csak szál­ longó dialektika legyen, hanem ke­ mény anyanyelvűség is”. S eb­ ből már világosan következik Szakolczay szerint: „Balogh Edgár nem­ zetiségi politikája, a Duna-völgyi gondolatot a testvérnépek közeledé­ sére fölhasználó eszmerendszere a le­ nini nemzetiségi politika célkitűzése­ it vallja magáénak. Először: mert a nemzetköziséget nem nemzetek fölött lebegő ködnek, de kinek-kinek a sa­ ját nemzetében vállalt népi alkotó munka és egyetemes emberi felelős­ ség jegyében alakuló létállapotnak ismeri, másodszor: mert a cseh pol­ gári demokráciában és az állandó vi­ hara Erdélyben is megbizonyosodha­ tott a hídszerep fontosságáról és hasz­ náról.” Kitűnő tanulmányban elemzi Szakolczay a hagyománytudat és folyto­ nosság összefüggéseit a jugoszláviai magyar irodalomban. Azt, hogy Szenteleky Kornél couleur locale öröksé­ géből hogyan fejlődött ki a mai, áramlatokban igen gazdag vajdasági magyar literatúra, s az Új Symposion-nemzedék. Legizgalmasabb írása a Nemzedé­ kek kapcsolódása, amiben a romániai, jugoszláviai és a csehszlovákiai ma­ gyar irodalom fiatalabb generációiról szól, illetve hasonlítja össze pályáju­ kat, indulásuk azonos és eltérő körül­ ményeit. Értékelésük nehézségeinél szerinte a lényeg: „Az egyetemes ma­ gyar irodalom értéktudata még min­ dig habozik, ha valamely szomszéd ország magyar írójának kell mérleg­ re tenni az életművét. Hatványozot­ tabban érződik ez akkor, ha a vizsgá­ landó személy a fiatalabb korosztályból kerül ki. E zavar oka kettős: a kül­ földről elég nehezen és kis példány­ számban hozzánk bejövő könyvek — tisztelet a kevés kivételnek — még most is csemegének számítanak, és gyakran még a szakemberekhez is 52 kerülő úton jutnak el. S ha a kritika — legtöbbször késve — föl is fedezi értéküket, az olvasóközönséget befo­ lyásoló és irányító szava — a másik fél nem mindig jutván hozzá a köny­ vekhez — süket fülekre talál. De ezen információs bizonytalanság mellett van még egy nagyobb gond: a ná­ lunk ,fiatal írónak’ titulált, gyakran a negyven éven jóval felüli derék­ had, generációs és egyéb értékorien­ tációs problémák miatt, egyre ,fiata­ lodik’, miközben a vele egyidős (vagy nála fiatalabb) szomszéd országbeli magyar író az adott környezetben és értékrendben szinte már klasszikus­ nak számít.” S Szakolczay nem csu­ pán a néhány éve fiatalon elhunyt Szilágyi Domokosra gondol, hanem a negyven év körüliekre, a hazájában már rangot szerzett vajdasági Tolnai Ottóra, Domonkos Istvánra, Gion Nándorra, az erdélyi Lászlóffy Ala­ dárra, a szlovákiai Cselényi Lászlóra. E nemzedékek a hatvanas évek elején indultak a Forrás-sorozat, illetve a Symposion jegyében, a szlovákiai magyar irodalom új hulláma viszont csaknem egy évtizedet késett. Rész­ ben ehhez a tanulmányhoz kapcsoló­ dik Szakolczay egy másik írásával, amikor az „ötágú” magyar irodalom legfiatalabb ágát, az alig negyedszá­ zados múltra visszatekintő kárpátal­ jait veszi számba. Elemzi a Kárpáti Kalendárium 1970— 1973. között meg­ jelent irodalmi melléklete it, s e lite­ ratúra máig is legnagyobb alakjának, a néhány éve elhunyt Kovács Vil­ mosnak a munkásságát, aki verseivel és a Holnap is élünk című dokumen­ tumregényével (1965) teremtett ma­ radandó értékeket. Fontos érdeme Szakolczaynak az is, hogy kötete Ötödik ág című feje­ zetében a nyugati magyar irodalom legjelesebb alkotóira irányította fi­ gyelmünket. Sajnos, ez az ág jelentős értékei ellenére még mindig nem épült be kellően a hazai szellemi köztudatba. Szakolczay könyvében természete­ sen nem foghatta át a határon túli magyar irodalom egészét, nem figyel­ hetett valamennyi értékére, viszont sikerült megragadnia azokat a cso­ mópontjait, amelyek valamennyiünk számára fontosak. Még az sem von le értékükből, hogy több írása a het­ venes évek legelején, immár egy év­ tizede készült. Megállapításai most is helytállóak... (Szépirodalmi) BOTLIK JÓZSEF �TANULMÁNY SIM ONFFY AN D RÁS Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről Ne feledjük: a sodró lendületű hatvanas években járunk, a háború után fel­ nőtt ifjúság nagy magáratalálásának évtizedében. Ez a nemvárt (és máig fel­ dolgozatlan) világjelenség a maga sajátos módján felpezsdíti a fiatal magyar értelmiség életét is. Oldódik az 1956-os sokk, ezek a gazdasági, kulturális nyi­ tás első évei, Antonioni, Fellini, később Bergman jelrendszerének megértése, a világ irodalmának szinte naprakész megismerése válik igénnyé, jönnek Wajda filmjei, a francia újhullám filmművészetben és irodalomban, Jevtusenko és Voznyeszenszkij a mai szovjet irodalomra terelik a figyelmet. Itthon indul az Új Írás, műhely válik az Egyetemi Színpadból, Illések, félillegálisan ugyan, de betörnek a beatzenével, s később sikerrel megmagyarítják azt. Üldözendő­ bői eltűrhetővé válik a hosszúhaj-divat, a farmer trapperjogot nyer, szűz leány­ kák harmatos kebelén megjelennek az első feliratos trikók a hippimozgalom triviálissá tett felszólításaival, s mert a leánykák nem tudnak angolul, döb­ benten értesülnek arról, hogy mire szólítják fel felirataikkal az angolul tudó­ kat - ha még nem késő. Mondhatni: mindez a felszín, nyugatmajmolás, mind­ ezek a jelenségek azonban együtt a 62-es karibi válságot is átvészelt világ fel­ nőtt ifjúságának nagy pillanata: véget ért a hidegháború. Szabad észreven­ nünk, hogy a másik is ember, s mint ilyennek, gondolatai lehetnek. És egyál­ talán: teret kér, követel az ifjúság. Hiszen felnőtt, szokásait, ideáit saját maga kívánja kialakítani. A szülők első nagy megrendülése: koedukálják az iskolá­ kat, kialakul a házibulik rendszere (jobb híján) a nagyobb lakásokban, a szo­ cialista erkölcs fedőnév alatt visszakalauzolt viktoriánus ideálok meginognak. Mintha Hirosima atomfelhője végleg elszállt volna a fejünk felől, mintha le­ győzhetné a fiatalok természetes életösztöne, családalapító, utódokat nevelő szándéka. (Emlékszik még valaki az ötvenes évek Özönvíz előtt című francia filmjére? Az atompánik első művészi feldolgozására?) Albérletekben köttetnek házasságok (a Gerelyesé is), autóstoposokkal telnek meg Közép-Európa or­ szágútjai, lengyelek alszanak a lépcsőházban, és ötven zlotyból két hétig lehet síelni Zakopane fölött, ha barátokra lel az ember. Nyugaton és Keleten egyazon évben ér majd véget ez a forrongás: 1968ban. A világ szigorú rendje helyreáll. Az amatőr lelkesedésből Nyugaton po­ zíciók és vagyonok születnek, a divatcégek felfedezik a teenagerkorosztályt, mint a szülők pénztárcájához vezető egyik legkönnyebb utat, és mint hatalmas felvevőpiacot. Akcelerálódik a nemi érés, a szüzesség elvesztése jelentőségét Az előző részek az 1985/3-4. számban olvashatók. A tanulmány teljes terjedelmében a most megjelent, Gerelyes műveit tartalmazó K i l e n c p e r c című gyűjteményes kötetben található. (Szépirodalmi Könyvkidó) 53 �veszíti, a vegyes osztályok tagjai végigpróbálgatják egymást, a mama tablettáit lopkodva, miközben a szülök a dolog lényegéről már az övéket meghaladó kalandokkal rendelkező gyerekeknek sem mernek beszélni, kirobban a kétes értékű szexuális forradalom. Ami nálunk amatőr lelkesedés volt, kizártság­ érzetből eredő betörési kísérlet legfeljebb, az hamarosan „profizmussá ne­ mesül” , véres élet-halál harccá. Könnyűzenei bálványok és bálványutánzatok egymást taposva jönnek és mennek a pódiumokon, szinte már minden évjárat új eszményképet kiált ki magának, egyre vadabbat, egyre keményebbet, egy­ re inkább az aszfaltkultúrára emlékeztetőt, csoporterkölcsökből kinövőt - s lám, a nyolcvanas évekre megjelennek a zugkoncerteken az erőszak jelképei: a náci öltözékek is. A z Astoria előtt ballagtunk el egyszer Gerelyessel, amikor kolduló cigánycsalád jött szembe velünk. Kéregettek. Ötévesforma kislány lépdelt mögöttük cafrangos rongyokba öltöztetve, de egyenes tartása, büszke kis tekintete elkü­ lönítette őt a többiektől. „Majd te - nézett rá Gerelyes - , te majd megmuta­ tod. Neked már nem lesz ilyen sorsod.” És hitt ebben. Előítéletek nélkül élt, tehát feltételezte ugyanazt másokról is. Vajon mit szólna a főváros falain újabban megjelenő spray-s feliratokhoz: „ Cigánymentes övezet." „Égessétek el őket!” Árad a seholsincs, sehol sem akar lenni, és újra csak lenézett ifjúság, amely nem tud arról, hogy már minden megtörtént egyszer, nem tudja, hogy minden megtörténhet még egyszer, mert nem tudja, hogy emberi és állati lét között az a kis, laza választóvonal mindig szakadni kész, s hogy a diktatúra is emberibb rendet teremt a fékevesztett anarchiánál. „És mit fizetnek?” - kérdezte már a hatvanas évek Egyetemi Színpadának egyik csipkelődő produkciója is, amikor magára hagyva találta sorsát az ak­ kori huszonévesek egy múló pillanatra közös jelrendszerben gondolkozó nem­ zedéke, mert kinyújtott kezébe még az annyit ígért stafétabotot sem tette bele senki. Akik átadhatták volna, megteremtett kényelmükből kihajolva, csak anynyit mondtak: „ Hiszen mindent megkaptatok.” „T i nem éheztetek”, hallottuk, mintha nem mi lettünk volna a háborús évek, a zsíroskenyér-korszak gyerekei. Elindult hát ki-ki valamerre jóllakni, vagy másra is éhesnek maradni, s in­ kább hozzáedződni a nyomorromantika életformájához. (Ebéd helyett két új könyv, kompromisszumok helyett lemondás.) Első önálló éveiben Gerelyes Endre is egy szekrénybe tett matracon aludt, huzatos albérletben. De nem ez volt a fontos, nehézségekről is csak humorral illett beszélni, a vándorló közösség elvárásai, az, hogy valahol mégiscsak szá­ mítanak rád és meghallgatják mindazokat a gondjaidat, amely sem szüleidet, sem iskoláidat nem érdekelték, hiszen nem személy szerint figyeltek képessé­ geidre, hanem az általános elvárások szűrőjén keresztül. A kérdés mindig az volt: megfelelsz-e ezeknek az elvárásoknak. Így lett a hallgatag középiskolá­ sokból társaik jellemzésében „passzív” , a humorral rendelkezőkből „komoly­ talan” , és így tovább. Gerelyes jószerivel távol maradt ezeknek az éveknek belső fortyogásaitól, bár nem különült el tőlük, mint az „elvárható” lett volna. Hiszen ő már ki­ választott, ő már a pályáján van, mi dolga irodalom alatti és környéki ön­ jelölt féltehetségekkel. Jött a „mindenkihez leül egy asztalhoz” , „mindenkivel szóbaáll korszak” ; - az okosabbak már egyetlen célra összpontosítottak, s úgy ítélték meg, nincs elpazarolnivaló energiájuk, magyarán: nincs többé másokra idejük. Az ifjúság nagy része már szimatolja, hogy a konszolidációt követőleg konformizáló gazdasági reformok következnek. Tömeges a túljelentkezés a 54 �közgazdasági szakokon, elárasztják a felvételi kérelmek a bölcsészkar nyelvi tanszékeit, s ahogy lassanként általánosan is előtérbe kerül az érdek, s az érde­ keltség, vele együtt a gazdasági haszon fogalma, megrendülnek azok, akik er­ kölcsi, etikai magasabbrendűségében vélték felfedezni az itt élhető élet esélyeit. A szociális olló nyílni kezd, tisztességes úton megszerezhetetlen milliók kon­ centrálódnak egy-egy kézben, s ez már nyílt titok. Legendák keringenek arról, hogy egyes megyei, járási vezetők amolyan kiskirályokká váltak, kiépítve a maguk hierarchikus feudális apparátusát, élve olykor-olykor a „ius amikor kedvem szottyan noctis” jogával is. Ez a nagy reprezentációs ivászatok kora, ilyenkor simán elintézhető minden, nem kell azt a hosszú bürokratikus utat bejárni, ez a másodlagos-harmadlagos társadalmi elosztás korszaka, a fekete fuvaroké, a Patyomkin-üzemeké. A hatalom lép, levált, felelősségre von, tilt­ ja a reprezentációt, feliratot ragaszt az autók oldalára, hogy olvasható legyen, milyen célra használják. . . De mintha még nem kellő eréllyel, maga is bi­ zonytalankodva. Gerelyes Endre pedig, aki ekkorra amolyan erkölcscsősz szerepbe kerül akaratán kívül (hiszen etikáról beszél író-olvasó találkozókon is, s ezt a szót kevesen értik), 1961-ben SZÖVOSZ-ösztöndíjat kap és Baranyi Ferenccel együtt Jánosháza környékén szociográfiai anyagot gyűjt, emberekkel és bor­ pincékkel ismerkednek. (Egyik levelében ujjongó örömmel számol be Editkének arról, hogy egy igazi, régi vágású, „tök reakciós” idős házaspárnál kaptak szállást, akik hajlandónak mutatkoztak feltárni előtte életüket.) 1962-ben be­ lép az MSZMP-be, ugyanebben az évben lesz az Írószövetség és az Irodalmi Alap tagja is. Irigyeinek száma és csodálóinak sleppje egyre nő, s hogy ideigóráig mégis távoltartsa őket, Gerelyes újra előveszi a gimnáziumi álarcot, a vagány gyerekét, a több menetben vitatkozóét, szellemessége olykor gyilkos iróniába hajlik. Legszívesebben a Fiatal Művészek Klubjában tanyázik. Melocco Miklós mellszobrot készít róla, grafikusok rajzolják meg portréját. . . Görcsösebb, felelősebb alkat annál, semhogy ne kellene szembesülnie önma­ gával. Hiszen látja maga körül az önpusztító sorsokat, a megrekedt tehetsé­ gek kényszerűnek előadott tisztes hallgatását. Nem a magukat megváltani kép­ telenek vezére s jelképe akar lenni. 1962 szeptemberében egy év fizetés nélküli szabadságot kér és kap. Fizikai munkásként elszegődik a badacsonytomaji bazaltbányába dolgozni. Vissza, a kétkezi emberek egyértelmű világába. Itthon teljes a megdöbbenés. „A mű­ pokol nem pokol” , hajtogatják a bölcsebbek. „Kalandvágy, feltűnési viszketegség, végképp be akar vágódni” , így mások. „Megcsömörlött, kiégett, enynyi volt benne” , legyintenek, akik addig sem tartották valami sokra, s a kor­ szak csinálmányát látták benne. Mi vezeti végül is ehhez a lépéshez? „Nemrég szörnyű felfedezésre jutottam - nyilatkozza 1962 márciusában az Ifjú Kommunista munkatársának. - Apám vasutas volt, pályamunkás, s ka­ masz-fejjel minden nyáron munkásokkal együtt dolgoztam. Magamba szívtam minden gondolatukat, égetett engem is a nap, vert az cső. Aztán, amikor már kezdtek megjelenni az első írásaim, megint közéjük mentem. Nem pályamun­ kásokhoz, hanem egy mátrai erdőgazdaságba. Bolond fejjel úgy indultam, hogy most majd én, az Író, nagy Í-vel, élményt gyűjtök közöttük! Szörnyű volt a megdöbbenés: én már nem vagyok a régi, s ők sem hiszik el nekem, hogy hozzájuk tartozom. Erővel le kellett vetkőznöm felvett »írói allűrjeimet«, szo­ kásaimat, mozgásomat, hogy megint teljes szívvel befogadjanak!” 55 �Ennek akar hát utánajárni? Arra vágyik, hogy ismét befogadják? Hogy ha velük együtt töri a követ, akkor így kiáltanak majd fel: - Ez ám az író! Vagy azoknak lenne igazuk, akik tudathasadásos állapot kialakulását sejtik ebben a lépésében? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem olyan lo­ gika szerint gondolkozik, mint a sima karrieristák legtöbbje. Szüksége van er­ re az egy évre, végig akarja gondolni meglódult sorsát, és ott kezdi a kőbá­ nyában, az egyértelmű, mese nincs fizikai erőfeszítésnél. És hát: „Mindig is vonzódtam a veszélyes helyzetekhez.” Végül a Vakáció című novella születik meg az alig több mint egy hónapos kőfejtői kirándulásból. A sorok között megérezni a felismerést: kátyúba fu­ tott a hősi vállalkozás. Munkájukat végző, házukat építgető embereket talált Gerelyes, akik a szemébe nevettek, ha ő a hőst látta meg bennük. Nem volt ínyükre. Teszik a dolgukat és kész. A kőbánya munkát ad, ha nehezet is. Czanga, a robbantómester sem hajlandó meglátni önmagában az életét nap mint nap kockára tevő, rettenthetetlen bajnokot. „Hát, más, mint a csillézés - mondja. - Nem nagyon gondolok rá. Ha arra járna az eszem, nem is mer­ nék hozzákezdeni.” Gerelyes (ez alatt a kihagyott tanév alatt) végül is albérletében elbújva, Editkére támaszkodva megírja második kötetét, a Töprengés az éjszakárólt, benne a „morbid” írásokkal (Töprengés az éjszakáról, Kések között) és egy vallomás erejű esszével, az Így írnivel, ahol ő veszi bonckés alá saját magát és - újabb ellenségeket szerezve - a vele egyidőben indult pályatársak néme­ lyikét. 1963-ban, az enyhülés egyik első jeleként fiatal művészcsapat jár Olaszor­ szágban, köztük Gerelyes Endre is. Még ugyanabban az évben rangos íródele­ gációval Franciaországba küldik. Olaszország a boldog kitörés-kitárulkozás öröme, amolyan „meghódítjuk Olaszországot” akció. Sok más fiatallal együtt ő is először jár nyugaton. Franciaország szembesíti önmagával. Ez az út megméretés, s az a kultúr­ politika számára is. A disszidensek még disszidensek, és nem „nyugatra sza­ kadtak” , a kölcsönös tolerancia esetleges, nem lehet építeni rá. Gerelyes ta­ lálkozik egykori gimnáziumi osztálytársával, az akkor már Magyar Műhely címmel lapot szervező Nagy Pállal. Jómagam beszéltem aztán erről az útjáról Gerelyes Bandival is, később Nagy Pállal Párizsban, de mindketten kitértek a konkrét válasz elől. Nagy vita lehetett köztük is, talán a fogalmak alap­ vető tisztázása zajlott, önigazolásokkal elegyen. Mintha bizonyos fokú toleran­ cia Nagy Pálék részéről mutatkozott volna inkább, de elképzelhető, hogy ezt az érzést az idő múlása kelti bennem, s éppenhogy fordítva volt. Gerelyes sze­ mélyében a legfrissebb magyar irodalom ekkor szembesült először a nyugat­ európai kultúrfölénnyel. Akkor még, érezhetően, terméktelenül. Éppen fizetés nélküli szabadságának végét tölti, amikor megkeresi Vajda László professzor a szegedi főiskoláról, és felkéri, hogy pályázza meg az in­ tézmény egyik megüresedett adjunktusi állását. Gerelyesnek megint angyala van, hiszen, mint a Vakáció bevezető soraiban írja, az általános iskolai tanári pályát már terhesnek, második vonalban levőnek érezte, tartott tőle, hogy te­ hetsége belefullad a pedagógusproblémákba. Megpályázza hát és elnyeri az állást. Így kezdődik el „cigányélet-korszaka” : a hét négy napján itthon, három nap Szegeden. Mindenütt otthon vágyott lenni s most rá kell jönnie: újra nincs sehol sem otthon. De mint minden újrakezdéskor, most is nagy terveket forgat fejében: amolyan irodalmi központot akar szervezni Szegedre, a Juhász 56 �Gyula Pedagógiai Főiskola köré. Sorra hívja meg barátait szemináriumot tar­ tani, író-olvasó találkozókra. Tanítványai szeretik, mert fiatal, kamaszos, ért a nyelvükön, tud amolyan irányító primus inter pares lenni közöttük. Beadott lakásigénylésük alapján, végre szövetkezeti lakáshoz jutnak az épülő lágymányosi lakótelepen. 1964-ben Gábor Andor-díj, két megjelent novelláskötet után. Újra csak pályán tartó, s immár nyugodtabb élet- és munkakörül­ ményeket ígérő tények. Kitartó hívei támadnak a kritikusok között is: B. Nagy László, Erki Edit, Farkas László. 1964-ben Edit, aki francia szakos tanár, Párizsban jár. Bandinak egy rugós bicskát hoz ajándékba. Korábban a többiek Itáliából hoztak haza ilyeneket, fe­ ledve, hogy a rugós „csakli” tiltott szerszám nálunk. Bandinak akkor már nem tellett valahogy rá. Most megkapta. Öröme, mint mindig, naiv és kamaszos, úton-útfélen elbüszkélkedik vele. Fegyvere van. Utazik le Szegedre, az állomáson taxiba vágja magát, bemondja szállása cí­ mét, s mert hallott az akkoriban elszaporodó taxisrablásokról, előveszi a kést, megmutatja a sofőrnek, ki is csettinti a pengéjét. „M it tenne, ha én most ma­ gára fognám ezt, és ezt, meg azt követelném?” - kérdi nevetve. De a sofőr nem nevet. Nem örül Gerelyes rugós késének. Gázt ad, és a rendőrségre hajt. Ott átadja a felháborodva tiltakozó Gerelyest, mint olyan „egyént” , aki kés­ sel támadt rá. A rendőrök sem nevetnek a „tanár úr” tréfáján. Vizsgálat in­ dul. Hiába ismerik már Szegeden, hiába főiskolai tanár, aki talán nem szokott taxisokat fosztogatni, hiába „etikus lény” , mint író, nincs mentség. Az appa­ rátus beindul. Amikor Gerelyes ezt megtudja, első dolga felmondani tanári állását, hogy legalább a főiskolát ne hozza rossz hírbe. Felmondását minden további nélkül elfogadják. A vád: fegyveres támadást akart végrehajtani hivatalos személy ellen, aki ezt élete kockáztatásával megakadályozta. Tárgyalás első- és másodfokon, már-már úgy látszik, hogy végül is semmit sem lehet bizonyítani, de hát a rendőrség továbbította az ügyet, az ország közvéleménye fel van háborodva a taxisokat nyom nélkül kifosztó és nem egy esetben meg is gyilkoló bűntettek miatt, ilyen váddal nem lehet szélnek ereszteni senkit sem. Példát kell sta­ tuálni, ezzel is megnyugtatva a közvéleményt. S lőn. Végeredmény: pénzbün­ tetés és kényszerelvonó-kúra a Lipótmezőn. Újra vad legendák kapnak szárnyra, biztosat senki sem tud. Gerelyes erkölcsi halott. Arra kényszerül, hogy életében először házaljon: valamiféle álláslehetőséget keres. De mintha sohasem ismerték volna. Az ellendrukkerek újjonganak, a ha­ verok és cimborák zavartan elkerülik. Végül (T. D. segítségével) sikerül havi ezerforintos szerződést kapnia az Új Írásnál. Az akkor meghirdetett novellapályázat hatalmas anyagát olvassa. Szerződését negyedévenként újítják meg. De amint átrágta magát a kézirat­ halmon, közlik vele, hogy helyét átadták az Új Í rásnál másnak, így nem tud­ ják azt megújítani. Egy ideig kegyelemkenyéren él az Esti Hírlapnál, majd az Építőelem című üzemi laphoz kerül. Haláláig ott dolgozik. És ez már nem a „műpokol” . Most már kétségei támadnak neki magának is, csakugyan benne van-e a ráolvasott, belédiktált démon, tigris, Káin - benne, aki még Ábelnek is játékos, nagyvonalú szeretett volna lenni. Továbbra is 57 �játssza - ha sikerül - az „eh, mindegy, ilyen az élet” vagányát, de már nem tudja leplezni meghasonlottságát. Azok, akik kitartottak mellette, most félte­ ni kezdik, vigasztalják - de köszöni, ebből megint nem kér. Összeszedi magát, és keményen dolgozik Káin-Ábel ciklusán. B. Nagy néhány éve még szemére veti, hogy az általa képviselt provincia­ lizmus is lehet teljes világ ugyan, de az „atomhalál” -ra nem lehet egy eh­ hel legyinteni. Most már rádöbben Gerelyes, hogy az egész emberiség tudathasadásban él. Kínlódik, akárcsak ő, kamasz lélekkel és felnőtt súlyokkal a Káinok vagyunk-e vagy Ábelek kérdéskörével, rárakódott hazugságok terhe alatt az önpusztító lehetőség Damoklész-kardjával feje fölött, és még mindig sötétben, még mindig félvakon tapogatózva. 1967-ben megjelenik a K i vagy te? - Ábel! című kötete a hiányos, nem be­ fejezett címadó ciklussal és kisebb írások gyűjteményével. Visszhangja alig van. Ebben a pillanatban úgy látszik: Gerelyes Endre, az az intelligens vadem­ ber, akit megettek a hittérítő kannibálok. 3. „Lemondva a királyi trónról, és tudva azt, hogy ezzel a ténnyel milyen ne­ héz helyzet elé állítom részben saját magam, részben a hozzám hűséges alatt­ valókat, csak egyetlen lehetőségem van: ezeket a sokat szidott nőket, akik részben megszültek, akik részben felneveltek, akik életemben mellettem vol­ tak, kiveszem a kard törvénye alól. Ők éljenek csak tovább. Harcba megyünk most, és senki sem tudhatja, hogy onnan visszatérek-e vagy sem. Ezért hát ők fogadják köszöntésemet, tudják meg, hogy nagyon szerettem őket. Ha vissza­ jövök, ha élve visszakerülök, akkor boldogan ölelem őket magamhoz, ha meg nem kerülök vissza, akkor azt is tudják meg, hogy egy játékos, jókedvű és bátor ember halt meg.” ( 1968 őszén) Aztán: „ ...a k ik tudják, hogy milyen fájdalommal jár az ideggyulladás, azoknak fölösleges ecsetelni, akik pedig nem tudják, azoknak őszintén kí­ vánom, hogy e téren maradjanak halálukig boldog tudatlanság­ ban. Én sajnos megtudtam, mert mindkét lábamban körülbelül combközépig úgy éreztem, hogy valami disznó, szadista hóhér a csontok és izmok közé parazsat helyezett” - írja Változnak az idők című visszaemlékezés-töre­ dékében. A Honvéd Kórházba kerül. Itt a vizsgálatok során azt is megálla­ pítják, hogy Gerelyes Endrének előrehaladott májzsugora van. Ez a folyamat, mint köztudott, megállítható, de nem gyógyítható. Harminchárom évesen, felsistergő indulás, igazi és műcsatározások után, hí­ veket és ellenfeleket szerezve, három vékony, de sikeres és mindenkit állásfoglalásra késztető kötet után Gerelyes Endre szemben találja magát az igazi ellenféllel, a halállal. És legyőzi. A barátja voltam, tudtam, hogy így lesz. Ezért nevettem ott, a kórház lép­ csőfordulójából visszanézve rá - huszonhét évesen. Bátorító nevetés volt az, legyőzhetetlennek hitt ifjúságunk nevetése. Gerelyes nem tudhatta, hogy a ká­ véházakban már temetik, már leírták. Hozzám is azzal szaladt fel Cs. V. fia­ tal író, hogy: „Ha még életben akarod látni, menj be hozzá, haldoklik.” „Kiültem a folyosóra, cigarettáztam, eljöttek meglátogatni a barátaim, s természetes, hogy jókedvűek, gondtalan fecsegők voltunk valamennyien. Egyet­ 58 �len keserű pillanatom akadt: amikor felálltak, hogy elbúcsúzzanak, elkísértem őket a folyosóról nyíló lépcsőházajtóig. Számomra ez a nyolc-tíz méter a kí­ nok útja volt, mindkét lábam fájt, mintha parázs lenne a bőröm alatt, s hogy a rájuk nehezedő kínt enyhítsem, s megőrizzem az udvariasság és méltóság lát­ szatát, istenem, hogy megőrizzem a mosolyt az arcomon, belekapaszkodtam a falba. Egyikük rám nézett, s okos, intelligens, vékony arcára óhatatlanul és védtelenül ráköltözött a nevetés. Nevetett rajtam, aki megmarkolta a sima fa­ lat, mert támaszra volt szükségem, pontosabban nem is rajtam, hanem az em­ beri léten, a legyőzhető és oly könnyen megtörhető emberi testen - az ő tes­ tén is -, a vak sors e törékeny játékszerén.” Ma már - negyvenkét évesen - nem nevetnék. Sem bátorítólag, sem kajá­ nul, sem a test esendőségén. Mert „mintha kivégzőosztag előtt állna nemzedé­ künk. Hallom a dörrenéseket, s látom, hogyan zuhannak a földre fiatalon vagy sudár férfikorukban. Hirtelenjében: Soós Imre, Sarkadi, Váci Mihály, Darázs Endre, Gerelyes, B. Nagy László, Kamondy László, Szabó István, Demény Ottó, Simon István, Latinovits, Szilágyi Domokos, Kondor Béla, Kormos Ist­ ván, Nagy László jut eszembe” - írja Tóth Bálint 1980 januárjában. Ami ne­ ki nemzedéke, nekem irodalmi fivéreim sora, azoké, akik szerettek és elfogad­ tak. Gerelyes akkor legyőzi a halált, s ez már nem megbocsátható. A legtöbben „leírják” , elfordulnak tőle. „Gerelyest nem lehet vállalni” - hallom. Akik sze­ rették és becsülték, érdeklődnek felőle, üzennek, keresik. Jellemző erre a gesz­ tusra Faragó Vilmos Megidézett novellisták című írásának néhány sora az Élet és Irodalomban: „Kilenc hónappal ezelőtt megrángattam egy harangkötelet: »Baj van a magyar novellával.« ( . . . ) Felsoroltam a tüneteket: kevés a jó novella, sok a rossz, kevés az újat hozó novellista, sok az önismétlő. Meg­ kérdeztem: hol vannak a fiatal reménységek? Hol van Gerelyes Endre? Azóta többször elismételte, hogy táviratozni akart a címemre: »Itt vagyok a lágymá­ nyosi bisztróban. Ha nem hiszed, győződj meg róla!« Tudtam, hogy ott van.” Igen, ott, vagy közeli lakásán találkozott barátaival, akik néhanapján félve felkeresték. Miért félve? Egyszerűen azért, hogy az összejövetel ne váljék újra vad italozássá, maradjon meg az okosan és türelemmel szerető Editke mércéi szintjén - meg hát azért is, mert aki akarta, tudhatta, hogy Gerelyes nagyobb lélegzetű munkán dolgozik. Zrínyiről ír. És csakugyan: mintha jót tett volna Gerelyesnek, hogy eltakarodott feje felől az irodalmi élet habzása, lármája, suttogásai. Sohasem volt nagy véle­ ménnyel a dologról: „A Belvárosi Kávéház nénikéinek és öregurainak délutáni tereferéje, aszkéta szerzetesek lakonikus eszmecseréje az irodalmi élet hangyabolyához képest. Minden szándék és vélemény, minden kimondott vagy leírt szó más akusztikát kap, minden gesztus torzul abban a kiscserkészek játékát idéző riadóláncban, abban a fülbe duruzsoló ájtatosságban, amely szerteszét fo­ lyik. Száll az ének szájról szájra... »Mondják. hogy mondta«.” (Vakáció) Nyilvánvaló: ha ő nem kell, neki miért hiányozzék ez a boszorkánykony­ ha? S akik - úgymond - csalódtak benne? A „láttuk előre” , „nem ezt vártuk tőle” urak? Joggal mondhatta: ő sohasem kért tőlük semmit. Büszkébb volt annál, semhogy megtegye. Élt a lehetőségeivel, de sorsát irányítani nem na­ gyon hagyta. Kibukott a neki szánt öntőformából. S hogy lefelé? Ugyan ké­ rem, lent is emberek vanak, sőt. .. És őt, az írót mániákusan az ember érde­ kelte. Hogy ez az ember társadalmilag meghatározott? Legyen, ha jellemző rá. Mert hát ebben az időben nagyon mérgesen néztek arra, aki állandónak 59 �fogta fel az emberi természetet, s arról írt, ami „általánosan emberi” . (Ne fe­ ledjük: ezekben az években indulnak be néhány nagyvállalat bevonásával a gazdasági reformkísérletek, s ezekből Gerelyes az üzemi lapnál annyit lát meg, hogy a gyár vezetői hatalmas nyereségrészesedést vágnak zsebre, miközben új­ ra az jár pórul, aki az anyagi javakat kétkezi munkájával megtermeli: a mun­ kás. Kiáltani nem kiálthat, mert nincs még fórum, amely hitelt adna szavai­ nak. „Átmeneti korszakban élünk” , hallottuk megannyiszor. Az átmenet ebben a pillanatban úgy nézett ki, hogy a vállalatvezetés ízlelgette a szavakat: „anya­ gi érdekeltség” , „differenciált bérezés” , „részesedni a vállalat hasznából” stb., de ezt egyelőre még csak önmagukra értették, lent, a hatalmon levő munkásosztályban továbbra is az „öntudat csatái” zajlottak.) Mélytengeri áramlatok indulnak el a felszíni mozgások mélyén, Gerelyes figyel, s ha nem is írhat meg mindent azonnal és a riport vagy a szociográfia áttétel nélküli módszerével, figyel, összegez. Vagabund társaság- és irodalomszervező életmódja után vég­ re írói létet él. Töpreng, szemlélődik - eddig csak rövid korszakait lehetett jellemezni ezzel a magatartással. Maradt, s egyre nőtt azonban egy másik gondja. Családja egyre riasz­ tóbb híreket kapott róla, egyre kevésbé felelt meg az útjára bocsátó otthoni, szűkebb világ elvárásainak. Már nem volt „tanár úr”, bírósági eljárás folyt ellene, legendáinak torzított változatai eljutottak haza is, amolyan soha meg nem térő tékozló fiú lett belőle. Lám, mondhatták, most is a halálán volt, s beteg maradt a májával. Bandi viszont értük aggódik, velük perel újra, mert otthonról sem érkeznek jó hírek. Öccse nem találja a helyét, teng-leng a vi­ lágban, keményen iszik, a szülők egyre jobban kétségbeesnek, azt érzik, hogy két felnőtt fiuk ellenére támasz nélkül maradtak öregségükre ebben az érthe­ tetlen, zaklatott világban. 1967-ben Gerelyes Endre váratlan hírrel lepte meg barátait a Badacsony étteremben. Közölte, hogy telket vesz, és oda majd házat épít. Hívei elszörnyedtek: a telek-kisház világkép a kispolgári erkölcsi fertő netovábbjának szá­ mított akkor. Amikor Bandi azt is elárulta, hogy a Zrínyi-könyv honoráriumá­ ból pedig egy használt Trabantra spekulál, akkor már mindenki tudta, hogy totális nagy átverésről van szó. A Duna menti Sződligeten azonban akkor már megvették Gerelyesék az akkori árfolyamon is olcsó telket, és Bandi építkezni készült. Talán újra eluralkodik rajta a génjeiben hordott szégyenérzet: ő itt vitázik, perel, novellák írásával lopja a napot, éhenkórász világmegváltók te­ kintik apostoluknak. S hiába törte a követ a Badacsonyban, hiába irtotta az erdőt a Mátrában, hiába nevelt fel évfolyamokat az iskolában, már szembe kel­ lett néznie a halállal, anélkül, hogy felmutatott volna valami kézzel foghatót. Kell, hogy legyen egy sarka a világnak, amelyet ő teremtett a maga képére és hasonlatosságára, olyan erőfeszítésre van szükség immár, amelynek látható eredménye van. Reméli, hogy ez majd otthoni szájízeknek is megfelel, házépítő törekvése csendesíti majd a családi meg nem értés viharait. Ilyen előzmények után szü­ letik meg alábbi levele, amelyet azért is másolok ide, mert egyben Bandi verhetetlenségének és örökös megújulni tudásának fényes bizonyítéka. (Nem sok­ kal azután írja, hogy kikerült a kórházból.) „Kedves Anyu, Apu, Ö csi, Nagypapa! Harmincharmadik évemben járok, eléggé régen nem találkoztunk, úgy érzem, jogom van elmondani, illetve megkérdezni egy pár dolgot. Ti tudjátok a leg­ jobban, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy mennyi bánaton, rossz anyagi 60 �helyzeten, rossz éveken mentetek keresztül, és ennek ellenére megálltatok a helyeteket és két gyereket neveltetek föl. Ezek nagy érdemek. Csak tudjátok, észre kéne venni, hogy közben felnőttem én is - Isten a tanúm, akiben egyéb­ ként nem hiszek hogy nehéz verekedések voltak. Valamiképpen oda jutot­ tam, ahol most vagyok. Mindannyiótokat szelíd és tisztességes embernek is­ mertelek, hiszen soha nem bántottatok, nem vertetek engem. Most azt nem értem, miért távolodunk el egymástól. Emlékszel-e, Apu, hogy amikor egy novemberi reggelen gyalogoltam be Tar­ jánba, rövid nadrágom volt, nagyon fáztam, találkoztunk a temető előtt. Te akkor megsimogattad a nyakamat, és azt mondtad, hogy »Kisfiam, én is fázom«. Miért nem álltok mellettünk? É n rátettem az életemnek egy részét ar­ ra, hogy nyugalmat és boldogságot teremtsek azok között az emberek között, akiket a legjobban szeretek a világon, és meg fogom teremteni ezt a nyugal­ mat és boldogságot akkor is, ha Te és Anyósom nem akarjátok. Azt hiszem, nem vagyok rossz ember, és talán rossz gyerek sem voltam. Ti döntsétek most el, hogy viselkedtek, rajtatok is múlik, rengeteg problémánk van, amiben ti nem osztoztatok soha. Én osztozni kívánok a Ti problémáitok­ ban, mivel a Szüleink vagytok. Segíteni akarok Nektek, amennyire tőlem telik. Világhírű író akarok lenni. Nem tudok belemenni családi vitákba, problé­ mákba, ostobaságokba, mert ez hátráltat. Közeledjetek Ti, mert higgyétek el, Nektek jó lesz, nekem pedig hasznos. Tudnotok kell azt, hogy mi ketten olyan »hajtásban« veszünk most részt, hogy felépüljön az a kis ház, amelyet el sem tudtok képzelni. Editke külön­ órákat vállal - naponta 8 órát is tanít - , én másnaponként járok ki Sződligetre, hogy a pénz és az alapozás egyszerre legyen együtt. Sokat ástunk már, mál­ nát, epret, meg egy csomó dolgot már elültettünk. E l sem tudjátok képzelni, hogy mit kellett dolgozni eddig - a tavaly nyári kétméteres gaz kiirtásától a mai tarackfű felásásáig, a sóder meg a salak megszerzéséig, és még vár ránk a kút kipucolása is. A betontető szerkezet kivételével M IN D EN anyag meg­ van - most április második felében elkezdjük építeni ezt a házat. Nagyon kér­ lek Benneteket, ha tudtok, akkor feltétlen gyertek segíteni, mert azt szeret­ ném, ha a Ti kezetek nyoma is benne lenne ebben a telekben és a házban. Szeretném Nektek megmutatni, hogy milyen szép a Duna, és azt szeretném, hogy ha nyaranta ott pihennétek egy-két hetet, úgy éreznétek, hogy otthon vagytok. Képzeljétek, vannak ásóink, meg lapátunk, meg gereblyénk, holnap fogunk meszet oltani. Ha van időtök és energiátok, hogy április végén vagy májusban gyertek nekünk segíteni, írjatok. ( . . . ) Bandi.” Gerelyes sátrat ver a telken, és elkezdődik a nagy építkezés. A családi se­ gítség végül is szórványos, majd elmarad. Mégis ezek Gerelyes legfelhőtle­ nebb napjai. Tekintete újra sugárzik a fényképeken, szerszámaival, téglaraká­ sai mögé állva fotóztatja magát, s közben írja a kis ház történetét, heroikus erőfeszítéssé nagyítva az építkezés buktatóit, tragédiák lehetséges bekövetkez­ tét látva meg a sóderszállító autó szélvédőjére felpattanó kavicsban, a geren­ dák beemelésénél. . . Végül is elkészül a kis ház és a Kis Ház ciklus is. Ér­ zésem szerint laza bemelegítő mozgások ezek az írások a nagy téli munkála­ tokhoz, a Zrínyi-drámához, regényhez. Időnként be-bejár az Írószövetség vitáira, egyszer fel is szólal. Megjegyez­ tem ezt a felszólalását, mert ő volt az egyetlen, aki írói terveiről szólt. A Zrí­ nyi-könyv megírásának ábrázolási gondjairól kezdett beszélni, s hogy mennyi­ re elfeledve, homályban tartjuk ezt a nagy alkotót, akiben ő elődjét fedezte 61 �fel, a harcos helytállás nagy tu d ó ját... Mondta volna, de leintették: ez nem ide tartozik most. Volt, aki nevetett. S ez nem bátorító nevetés volt. Bandi megértette a helyzetet, megköszönte a türelmet, és leült. Aztán a szünetben hazament. Nem állt szóba senkivel sem. Ment vissza Zrínyihez és a kis házhoz. 1971. június 7-én kislánya született, kis Editke. Családja volt immár. S a kislány szép, egészséges. Tudtam, hogy fél a gyerektől. Kezdetben azzal magyarázgatta, hogy írónak nem lenne szabad gyerekeket nemzenie, mert az apa írói nagysága majd életre szóló kisebbrendűségi érzést ültet el az utódokban. De valahogy nem hallatszott hitelesnek és meggyőzőnek ez az érvelés, éppen Banditól. Valójában családi vonalon öröklődő génhibától félt, hátha tigriseit is tovább adja, s övéhez hasonló, szorongásos vergődésekbe kényszerített gye­ rekek veszik majd körül, akik hiába várják majd tőle a megváltó feloldozást. Aggodalmai most egycsapásra elmúltak. S hogy mennyire így van, mi sem mutatja jobban annál, hogy félretéve összes addigi vívódásait, két hónap alatt megírja az Isten veled, Lancelot!-ot. Addigi énjének terheit ledobja, mint egy használt kabátot, rálát önmagára. Meztelen, de nem kard nélküli állapot. Az a Gerelyes Endre, aki a Lancelotot írja, már nem maga Lancelot. Aki addig volt, míg kislánya meg nem született, az a naiv, a világ skizofréniáját is ma­ gába rokonító lélek, az Lancelot-Gerelyes. Valójában népmesei hős (hiába a kelta mondavilág), amolyan legkisebb fiú ő, aki elindul a királylány kedvéért, hogy legyőzze a sárkányt. Én torzulnék? - kiáltja a regény. - Azok torzak, akik játszanak velem, akik görcsökbe kergetnek, akik élveboncolást végeznek rajtam, akik az agyamban matatnak, mielőtt eldöntik, hogy vállon vereget­ hetnek-e vagy sem. Lancelot esetében ezt a lényeget mondhatjuk most már többes szám első személyében is. A regény legfontosabb felismerése és pél­ dázata: ha a forradalom jogos, akkor etikusnak és tisztának kell lennie, vagy pedig nincs egyetlen forradalom, hiszen a hatalom újra és újra deformálódik, s ortodoxszá válik saját konszolidációjában. Csak az etikus tisztaságú forra­ dalmak - és forradalmárok - sorozata tisztogathatja, miközben egyre felké­ szültebb Lancelotoknak kell jönniük ahhoz, hogy az a bizonyos „szervileg ép erkölcsű ember” eszmény maradhasson. „ . . . igaz, hogy a Sárkány, akit Lancelot megkeresett, s akivel megvívott, s akit - kölcsönösen egymás vesztét okozva - legyőzött, elpusztult ugyan, de nem ő volt e bestiális fajzat egyetlen képviselője. S én személy és hely sze­ rint is tudom, hol élnek és uralkodnak még ma is ezek a Sárkányok. Elpusz­ tításuk azonban nem az én dolgom immár, hiszen az, akivé az évek során vál­ tam, boldogan és habozás nélkül csatlakozna egy újabb küzdelemhez, de e harc megindításához MINDIG L A N C E L O T kell! S most nem látom Lancelotot. Visszatérve még a Sárkány avagy a Sárkányok természetrajzához, s hatal­ muk természetének ismertetéséhez, említettem már, hogy általában sokáig ül­ nek bitorolt trónjukon. Két ok miatt. Minden egyes esetben valamely hatal­ mas gondolatra, avagy egy hatalmas ősre hivatkoznak, s állításuk szerint e hatalmas gondolat vagy ős emlékét ők, és csakis egyedül ők őrzik méltókép­ pen. Ez az aljas ostobaság egyetlen pillanat alatt átléphető és letaposható, hogyha. . . Rengeteg „hogyha” sorakozik itt fel. Csakis akkor és az ismeri fel, aki a gyűlöletnek a szép. az emberhez egyedül méltó magas és szentséges változatát ismeri, aki alku nélkül követeli a szabadságot, aki nevet a pénz és a penge másokat gúzsba kötő hatalmasságán, és szabadságának, biztosítékát a többiek szabadságában látja, aki a halálnak csak méltatlan formájától retteg, aki kép­ 62 �telen élni az igazságos küzdelem ténye és folyamata nélkül, aki csupáncsak attól fél, hogy tudtán vagy akaratán kívül, valami aljasságot segít vagy kö­ vet el; aki lelkében olyan romlatlan, bátor és vidám, mint az a férfi volt, akit ma Lancelotnak nevezünk.” Pénz és penge között élünk azóta is. Gerelyes Endre ismerte az embert, de nem ismerte fel lehetőségeinek határait. Az új Lancelot, akit várt, s aki ő le­ hetett volna, ha még egy élete van még (vagy már) nem e világra való alkat. A totális fegyverkezés atomkorszakával, az emberi méltóság és értékrend el­ vesztésével Gerelyes nem tudott volna mit kezdeni. A küzdő ember erkölcsiségét hagyta ránk, azt az intést, hogy a harc nem lehet soha emberhez méltatlan. S a reményt, hogy egy jobb korszak egészsé­ gesebb gondolkodású ifjúsága rátalál majd benne egyik példaképére. A kis ház mellé még egy sufnit kívánt húzni, hogy a szerszámoknak, barkácsműhelynek külön helye lehessen. Teherautóval szállították ki ehhez a prespánlemezeket. Ment Editke is a kétéves Kisedittel, de vele már szombaton haza kellett érni Lágymányosra. Bandi maradt, hogy elrendezgesse a dolgo­ kat, aztán a vasárnap esti vonattal hazautazott. Fáradt volt a rakodástól, hajla­ mos volt arra, hogy megerőltesse magát. Előző nap néhány üveg sört megivott a szállítókkal, aznap talán, ha egy-két fröccsöt, hamisnak kell mondanunk te­ hát a legendát, miszerint „részegen elaludt” útközben. De elaludt, s nem vette észre, hogy a szerelvény már bent áll a Nyugatiban. Amikor felriadt, már üres volt a kocsi. Leszállt, és akkor a kalauz, vagy valaki, akinek az volt a dolga, hogy becsapkodja a nyitva hagyott ajtókat, rávágta azt az éppen lelépni ké­ szülő Gerelyesre. Ilyenkor a küszöb, amely nyitott állapotban lépcsőfokként szol­ gál, előbbre csúszik, s együtt záródik a vonatajtóval. Gerelyes hátbatalálva bu­ kott ki az ajtónyíláson, fejjel a peron kövezetére. Eszméletét vesztette. Kihív­ ták a mentőket, bevitték a Szobi utcai baleseti kórházba, ott elsősegélyt ka­ pott. Az éjjelt bent töltötte, aztán saját felelősségére hazaengedték, bekötött fejjel. Másnap rosszullétek, hányingerek, időnként zavarosan beszél. Aznap K. úr, akihez Edit elmegy, s aki az újságírók ottani körzeti orvosa, nem hajlandó megnézni. Már nem ér rá, majd ünnep (április 4.) után. Minden könyörgés és orvosi etikára történő hivatkozás hiábavaló, K. úrnak már programja lehet. Negyedikén szaporodnak a rosszullétek, Bandi félrebeszél. Ötödikén visszavillamosoznak a Szobi utcába, ahol agyröntgent csinálnak. Látszatagyröntgent. Ugyanis áramszünet van, nincs feszültség a gépben. Ezt ott Edit füle hallatá­ ra meg is tárgyalják, ahogy azt is, hogy „azért meg lehet próbálni” . Látszatagyröntgen készül tehát, s ez természetesen negatív. Orvos is kérdezgeti Ge­ relyest (hányadika van? stb.), ő mindenre szépen megfelel. Az orvos meg­ nyugtató válaszának lényege: sok ilyen esettel találkozott már, menjenek szé­ pen haza, majd kialussza az enyhe agyrázkódást. Ötödikén este írja le Gerelyes Endre életének utolsó néhány sorát a Zrínyikönyv (Jó sors...) végére: „A z idegkimerültség vagy idegösszeroppanás nem jár szükségszerűen együtt a fizikai elgyengüléssel. Zrínyi pedig, aki ifjú korá­ ban és férfikorában is lóhoz, harchoz, kardhoz szokott, aligha merült ki anynyira, hogy egy nyavalyás vaddisznó megölhesse! Azt hiszem, elege volt min­ denből (családi viszályok, politika stb.). Harcra született, és mert nem en­ gedték harcolni úgy, ahogy ő akart, és - a történelem igazolja, hogy igaz is volt - más út számára nem kínálkozott. Valószínű, hogy nem adta meg ma­ gát a vadkannak, de az is valószínű, hogy nem küzdött eléggé intenzíven. - Mindegy - mondotta magában - vagy itt végzem, vagy megörülök. 63 �A z előbbit választotta. 1664. november tizennyolcadikán erőszakos halált halt.” 1973. április hatodikán Gerelyes Endre halt erőszakos halált a műtőasz­ talon. Azzal a vérömlennyel, amit akkor végre megpróbáltak műtéttel leszívni agyáról, öt napon át senki sem foglalkozott komolyan. A baleseti statisztiká­ val annál inkább: három hetes (utólagos) vizsgálat kellett ahhoz, hogy a Nyu­ gati pályaudvari balesetnek írásban nyoma se maradjon. A leendő hullát do­ bálta tehát egyik orvos a másikhoz a fals, negatív agyröntgennel, nehogy végül az ő nyakukon maradjon. Itt se feledjük megemlíteni: Gerelyes Endre etikus lény volt. Néma temetése volt. Sokan tartottak önvizsgálatot. Magam is. Az Isten veled, Lancelot!, majd műveinek Tigris címmel kiadott válogatott gyűjteménye után még megjelentek róla méltató írások neves kritikusok, pályatársak tollából. Aztán? „Néhány esetben olyan légszomjhoz vezet a sztárolás, majd a sztár cím hirte­ len megvonása, hogy a művész valóban megbicsaklik és emberileg nem bírja tovább anélkül, hogy tehetsége elpárolgott volna. Réges-régről feldereng ben­ nem például Gerelyes Endre neve, akit nem utolsósorban ez a hirtelen feldobottság, majd az ugyancsak hirtelen rászakadt vákuum vezetett belső törés­ hez.” (ALMÁSI MIKLÓS, 1977) „Megszakadt életművébe azonban egy egész emberi élet drámaiságát tudta belezsúfolni, meglehet, félig-meddig tudtán és akaratán kívül. Mert tudato­ san Gerelyes csak saját emberi drámáját, a küzdő ember elmagányosodásának történetét élte át. Ennek izzása sugárzott át írásaiba, s teremtette meg azt a rejtett, ám a múló idővel egyre inkább föltárulkozó összefüggést, amely élet­ művének tartást, maradandó értéket és lezártságot kölcsönöz.” (Juhász Mária, 1983) „G E R E LY E S EN D R E (1935-1973) a budapesti egyetem bölcsészkarán ta­ nult, tanárként, majd mint a szegedi tanárképző főiskola előadója dolgozott. K Ö V E K K Ö Z Ö T T (1961), TÖ PREN G ÉS A Z ÉJSZAKÁRÓL (1963) és KI V A G Y TE? - Á B E L ! (1967) című elbeszélésköteteiben az egyetemi előadó­ termekből frissen kikerült értelmiségiek világképének alakulását kísérte nyo­ mon. A hagyományosabb valóságábrázolástól haladt a példázatosabb fogalma­ zásig. ISTEN VELED, L A N C E L O T ! (1973) című regényében ősi kelta mon­ dát dolgoz fel. Válogatott művei TIGRIS (1975) címen jelentek meg." (Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom, 1982) Ennyi történt volna? „Kitaláltam és Pándinak elmondtam egy kb. 5-6 flekkes novellát, nagyon örült, és ultimátumot adott, hogy oda vigyem. Az lesz a címe: „Meddig ér­ demes élni?” Én magamban - volt rá időm - úgy oldottam meg ezt a kér­ dést, hogy ez a tény nem az évek számától függ, hanem három dologtól. A d­ dig, amíg az ember élettársának nemcsak a szánakozó szeretetét, hanem a megbecsülését is tudja tartani, addig, amíg vannak olyan eszményei, amelye­ kért valóban érdemes élni, és amíg - bármilyen módon - másokat segíteni tud.” (Gerelyes Endre, 1970. levélrészlet) Vége 64 �E számunk szerzői Bálványos Huba grafikus (Bp.); Bényei József költő (Debrecen); dr. Botlik József irodalomtörténész (Tatabánya); Csepeli Szabó Béla költő (Bp.); Dienes Eszter költő (Törökszentmiklós); Endrődi Szabó Ernő költő (Bp.); Kautzky Norbert költő (Bp.); Kollár József költő (Rom­ hány); Kurucz Gyula író (Bp.); Lőrinczy István költő (Salgótarján); Magyar József költő (Nyírbátor); dr. Romsics Ignác tudományos mun­ katárs (Göd); Simonffy András író (Duka); Szepesi József költő (Salgó­ tarján); Zalán Tibor költő, a Kortárs rovatvezetője (Bp.). A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Horváth István A SZERK ESZTŐ BIZO TTSÁG TA G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A Nógrád Megyei Tanács VB A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F ERENC művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: BARANYI FERENC. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely, hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I. - 1900 - közvetlenül, vagy postautal­ ványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, elő­ fizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat n em őrzünk meg és nem küldünk vissza. 0555-8867. 25-925. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 85.41063 N . S. IS S N : In d ex : salgótarjáni telepén, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. _______________ �Á ra: 16,~ Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/5. szám Subject The topic of the resource Művelődéspolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9a7af94d239a5273f3226431bf8e8954.pdf e8b5dec065199c84dfe503b449d315fc PDF Text Text 1986/6. TÁRSADALOMPOLITIKAI, XX. IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Tartalom 1 3 4 3 12 13 14 15 16. X X . É V F O L Y A M 6. S Z Á M B arak László: Egyszerű történet (vers) Veres János: Gyökerek sorsa (vers) B a nos Ján o s: K árolyi Mihálynak (vers) Sigmond István: Csókolom, K ari bácsi (novella) Csorba Piroska: Zöld diók (vers) Furmann Im re: Kötetlenül (vers) Cseh K áro ly: Időtlen (vers) Romhányi G y u la: Uram ! (vers) Karácsondi Im re: M indenséges, Kérdezem : (vers) Dippold P ál: A gyorsaság szerelmese (novella) A K Ö Z É P -E U R Ó P A I E M B E R 22 29 37 40 43 49 V arga Csaba: K e let-Európa Laczkó A ndrás: M azówiai emlékek Já v o r Ottó: Ismét Grassról Kovács Győző: M etamorphosis Transsylvaniae Tüskés Tibor: Bácskai szép napok Bojtár Endre: Báthorytól máig VALÓ SÁG U N K 57 Csongrády B éla: Útjelző a jövőbe 61 W intermantel István: A megújulás ígérete 67 K irály István: Németh László korszerűsége M Ű H ELY 74 P etrőczi É v a : Napló helyett IV . M ŰTEREM 76 Lóska L ajo s: Három művész - három mű T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 82 Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky (Szakály Sándor) M ÉRLEGEN 84 G . Komoróczy Em őke: V erseskötetről verseskötetre.. . 90 Dobossy László: Előítéletek ellen (Szirmay Endre) 93 K ét könyv K özép-K elet-Európából/ról (K . G y.) E számunk illusztrációs anyagát n III. Országos Rajzbiennálé (Salgóta ján Nógrádi Sándor Múzeum) művei közül válogattuk. A borítón Czinke Ferenc, a 21. old. Szántó Dezső, a 28. old Kovács Péter, a 75. old. Bukta Imre, a 77. old. Szirtes János, a 79. old. Tornay Endre András, a 81. o ld . Jovián György alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László). �B A R A K LÁSZLÓ Egyszerű történet* I. A z éj fuvallatában minden együtt volt, az ünnep morajlása és a hegyi csönd és a tenger csillogása, az egykor és a most és megintcsak az egykor, egyik a másikba folyva. A z emberek eleinte föl se vették, hogy elvágták őket a külvilágtól, hogy bezárták őket az égbolt födője alá, hogy ez a bezártság az egész életüket fenyegeti. Ráadásul ezek összetartó, dolgos, katolikus népek voltak. Egymás közt házasodtak, messzi földről hozattak maguknak búzát, birkát tartottak, vadmajorannát és padlizsánt termesztettek. Nem volt hát valószínű, hogy pásztori szellemüket hirtelen meghazudtolva bosszút állnának. II. Ám valam i mintha nyugtalanul forgolódott volna a felszín alatt, s ezzel a békét, a dolgok megnyugvását mindenfelé kissé bizonytalanná tette. E gy éjszakán aztán I �minden szépség cinkos lett, hozzájárulását adta, hogy nyugton marad. Hogy nem változtat szépségén. Sok helye volt a világnak, ahol ilyen sötét, furcsa és felzaklató benyomás érte az emberek lelkét. Azon az éjszakán iszonyodva látták, mint úszik át a világ fölött lassan az ólom. Aztán táncoltak a röppentyűk, robbantak a bombák, felvillantak a fények, felhangzott a háború egyszerű és durva szimfóniája. . . Az emberek eleinte önfeledten adták át magukat a leírhatatlan kicsapongásoknak. Fosztogattak, romboltak, elpusztították ami a kezük ügyébe akadt, szörnyűséges tüzeket gyújtottak, megbénították mindenütt a forgalmat, ám később úrrá lett rajtuk az apátia. Ölmos fáradtság kerítette őket hatalmába. III. Aztán nemsokára pitymallott. A z égen feltünedeztek az első rózsaszínű felhőcskék. Egészséges horkolás köszöntötte őket. *Montázs Immananuel K ant, Herman Borch, Albert Camus, Virginia Woolf, F. M. Dosztojevszkij, G. G. Márquez, G uillaume Apollinaire müveiből. 2 �VERES JÁNOS Gyökerek sorsa Szekerce csap a gyökerekre, rostjukat ásók éle tépi, a földben alattomban túró émelyítő férgek se restek, rágnak, zabáinak megszállottan s kaján kedvvel a baljós csendben; a főgyökerek s mellékszálak bénán, halálra sebesítve fogódzkodnak még, de hiába, ha léggyökérré változnának, akkor is elmetszenék őket alig látható, sunyi ollók Ó, gyökerek, már nem sokáig szívhattok erőt adó nedvet porladó bordák kosarából, sárgult koponyák edényéből, amikben éltetőn lappangnak az elrendező esküminták, a köpülők és selyemszoknyák, vőfélymondókák, pásztortáncok; olyan mélységig nem érhet le a megtépázott csonkok vége. Önvédelemre nincs esély már, nem nevelhettek derűs lugast, eloldódtok az anyaföldtől, akár a „reneszánsz erénykép” . N e álmodjatok lengő gallyat, melyen bimbó és gyümölcs duzzad, hogy magvaiból kibomoljék a sokszor elképzelt víg élet amit régen a bölcsek vártak; ne álmodjatok lombzenéről, fölöttetek csak kopasz ágak merednek majd, s ha erre téved egy érzékenyebb szívű festő, megalkothatja legbágyadtabb művét köd szürke s rozsdabarna színnel e november-szagúvá állandósuló holt vidékről. �BANOS JÁNOS Károlyi M ihálynak Elnök úr! Ő szirózsák ideje kullog Leszakadtak ingéről s Ö n már a túlsó parton a bólyák - „L es canards ont bien passé.” Milyen vizeket csöndesített : itt gomblyukakra fagytak a szirmok hogy a csónakot: de hányszor kelt át azért a partért? hitét is idegen hitek Röhögnek máig is torpedózták a kékellő fészer alatt s vérét bár megkerülve bárha rakétákkal almozva annektálták volna a bombák ha nem cseni cl magával Európát dorombol alattunk a hídlás: illúzió már az akarat : csak féljük a túlsó partot S hogy tudott hajóra szállni s hogy se itt se ott szívében darazsakkal? mert elszakad mert elszakadt K alapját a nagy kikötőben daru becézte hadirokkant szemét ápolta-e még az angyal s távolodóban süllyedni látván az elnöki széket tudta-e: a forradalom merül el Ön nélkül végleg? Elnök úr! Leszakadtak ingéről a bólyák leszakadt rólunk az ing s vacognak - bár ostorozzák bőrünk alá préselt hiteink : egyek vagyunk hát egyenlőek - s nem csenhetjük el Európát 4 �S IG M O N D IS T V Á N Csókolom, Kari bácsi Reggel hatkor már mindenki jelen volt. Meztelen felsőtesttel álltunk az udvaron, közvetlenül a szégyenfa mellett, amelyhez időnként kikötötték v a ­ lamelyik inast, tiszták voltunk, jól fésültek és szomorúak. Pontosan hat óra­ kor nyílt a kapu, belépett K ari bácsi. - Jó reg-gelt fi-úk! - kiáltotta katonásan, vidáman. - Csó-ko-lom, K a-ri bá-csi! - harsogtuk, ragyogott az arcunk, libabőrö­ sek voltunk és gyűlölet volt a szemünkben. Egyedüli segéd lévén, olyan két méternyire álltam a feszes vigyázzban álló inasok sorfala előtt. - Jelentem : a létszám teljes, boldogok vagyunk és töretlen munkakedv­ vel várjuk a megtisztelő feladatokat. Miután elhadartam a minden reggeli kötelező szöveget, K ari bácsi le­ tette a kezében tartott gramofont és biccentett. - M osoly-ra! - adtam ki a vezényszót, beálltam én is a sor elejére, szán­ kat szélesre tártuk, mintha röhögni akarnánk. K ari bácsi sokféle mániával tarkította a műhelyben eltöltött órákat. Kötelezettségeink között előkelő helyet foglalt el a testápolás és a zenei képzettség. A ki ezekben a tárgykörökben fogékonynak bizonyult, még az autójavítás mesterségét is elsajátíthatta idővel, noha göröngyös utat kel­ lett bejárnia, amíg egy-egy meghibásodott gépkocsit diagnosztizálni tudott. A ki nem mosott mindennap fogat és nem ismerte V erdi és Puccini műveit, gályarabként komfortábilisabb életet élt volna, mint a K ari bácsinál eltöl­ tött inaskodás időszakában. A reggeli vigyor a fogsor-ellenőrzést szolgálta. K ari bácsi végiglépkedett a sor előtt és belenézett a szánkba. M ár elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy K ari bácsi ritkán pofozott, de még ilyen alkalm akkor is következetes volt, felváltva adta a pofonokat, egyszer a jobb arcra, aztán a balra, so­ sem fordulhatott volna elő, hogy ugyanarra az arcra két pofont kapjunk közvetlenül egymás után. A z ehhez hasonló testi fenyítéseket elég ritkán alkalmazta, inkább olyan büntetéseket eszelt ki, amelyek számára egyálta­ lán nem voltak fárasztóak, az inasokat viszont arra ösztökélte, hogy esze­ veszett igyekezettel ápolják a testüket, naponta többször mossanak fogat, s szabad idejükben Verdi és Puccini operáit hallgassák, véreres, könnyező szemmel, mert az egész napi műhelymunka után nem volt könnyű zenehall­ gatással tölteni az éjszakát. Mindezek ellenére erőfeszítéseik csekélyke si­ kerre számíthattak. K ari bácsi nem dicsért meg soha senkit, az elismerés netovábbját a büntetlenség jelentette, noha általában ketten-hárman nap mint nap számíthattak a büntetésre. Persze, sosem lehetett kiszámítani, hogy mikor melyik inasra kerül sor és milyen fokú büntetést szabnak ki reá. Azon az emlékezetes hétfői napon, amikor fordulat állt be az életemben, a reg- 5 �geli ellenőrzés során megint csak két inasnak kellett elszenvednie K ari bá­ csi sajátos büntetéseit. - M iért göndör a maga fején a szőr, Hármas? - Kérdezte K ari bácsi bosszúsan. A Hármasnak nevezett inas - a neveket a munkába állás pillanatától törölték - kapkodva próbálta leszorítani a haját, de ujjai között mind­ untalan kibukkant egy-egy csigába göndörödött szőke hajtincs. - Jelentem : boldog vagyok és töretlen munkakedvvel várom a megtisz­ telő feladatokat - hadarta, hátha ezzel kedvében jár K ari bácsinak. - M iért göndör és miért angyalszőke? - pontosította K ari bácsi a kifo­ gásait. - Jelentem : örömteli gyermekkorom volt - suttogta az inas rettegve; v a ­ lamit mondania kellett, és azt a szöveget szajkózta, amit néha K ari bácsi­ tól lehetett hallani. - M agának is? - Igen - mondta az inas szégyenlősen. - N e tessék haragudni. - Jó - mondta K ari bácsi. - Akkor kopaszra. Harminc perc. Utána fal! - szólt a verdikt. Senki sem szólt semmit, a Hármas sem, csak vinnyogott kétségbeesetten, oly váratlanul érte ez a „ fa l” , mintha egy vipera csúszott volna az inge alá. A „ fa l” egyébként azt jelentette, hogy a delikvensnek addig kellett ütnie fejével a műhely egyik falrészét, amíg az ütések nyomán jól láthatóan lejött a vakolat. Amikor K ari bácsiban megszületett a falötlet, az első, er­ re kiszemelt inasnak nekifutásból kellett megoldania a feladatot. Utána egy hétig betegállományban volt, a vakolat viszont sértetlen maradt. K ari bácsi okulhatott a történtekből, a munkaerő-kiesés nem volt ínyére, s a legközelebbi alkalommal lemondott a nekifutásról, megengedte a végrehaj­ tónak, hogy közelről fejeljen a falba, többször egymás után, sőt még azt sem kifogásolta, ha a feladat végrehajtása közben - mint a vívók a páston ordított egy-egyet az illető. A Hármasnak az utcáról is behallatszott a vinnyogása, de elrohant nyiratkozni, hogy a megszabott harminc perc múlva visszatérhessen kopaszon a fal elé. A z Ötös nem vigyorgott, inkább vicsorgott, szemét teljesen összeszorította , kezével idegesen kapált a levegőben, s mintha megpúposodott volna a várakozásban. - Valam i nyomja a lelkünket, Ötöske? E z volt a vég. H a K ari bácsi becézni kezdett valakit, annak számolnia kellett a gyötrelmes folytatással, ellentmondani nem volt tanácsos, ha K ari bácsi feltételezte, hogy valam i nyomja a lelkünket, akkor biztosak lehet­ tünk, hogy ez így igaz, de ha nyomta, ha nem nyomta, gyorsan ki kellett találni egy elfogadható választ, ám semmiképpen sem a testápolás, vagy a zene tárgykörében. - Jelentem : nem mostam fogat nyögte az Ötös, s ez volt inasélete egyik legnagyobb melléfogása. Állandóan arra gondolhatott, nehogy azt mondja, hogy nem mosott fogat, s ebben az igyekezetében semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy nem mosott fogat. - Oszlop - mondta K ari bácsi. - Barackkompóttal. Az „oszlop” az udvar közepére állított, szégyenfának is nevezett farúd volt, amelyhez félmeztelenül kikötve lenni télen sem volt eszményi állapot, 6 �a nyári időszakban meg kimondottan elviselhetetlennek bizonyult. Renge­ teg légy zümmögött a környéken, rajokban röpködtek mindenfelé, a szom­ szédos állatvásártérről látogattak el a műhely udvarára, s ha senkit sem találtak a farúdhoz kötve, visszarepültek a marhákhoz, ha meg ott ver­ gődött valam elyik inas, kedvtelve időztek el rajta. Különösen attól kezd­ ve, hogy K ari bácsin kitört a kompótimádat, irodája tele volt befőttes üve­ gekkel, bennük barack-, cseresznye és meggykompót. A tapasztalat szerint a legyek a barackkompótot szerették a legjobban, s hogy K ari bácsi csak a gyümölcsöt halászta ki a léből, ez utóbbit ráöntötte a kikötött inasra, hogy a napon - állítólag - edződjék a teste. A legyek mint megannyi héja csap­ tak le a kompóttól fényes, ragacsos bőrre, s ahogy apró lábaikkal bódultan sétáltak fel-alá, s szürcsölték a vasárnapi eledelt, az inast is belehajszolták a bódulatba, de ez egészen más jellegű volt, mint az övék. Egyszer jelen voltam, amikor K ari bácsi megjelent a farúdnál, s odahajolt az inashoz. - Boldog vagy fiam ? - kérdezte. - Boldog vagyok, K ari bácsi. - Hazudsz, fiam? - Hazudok, K ari bácsi - felelt, de nem nagyon tudta, mit beszél. K ari bácsi ezt nem hagyhatta következmények nélkül, saját kezűleg kö­ tötte ki az inast. - Most az jön, ami még sosem volt - mondta vészjóslóan, s az újabb, semmi eddigivel össze nem hasonlítható büntetés az volt, hogy elmaradt a büntetés. D e erről csak K ari bácsi tudott, az inas egész nap állt az udva­ ron és várta a véget. Kinyílt az irodaajtó, megjelent K ari bácsi, lassan el­ haladt a vigyázzban álló inas közelében, egy kicsit meg is állt mellette, a fiú már nyitotta a száját, hogy ordítson, de K ari bácsi továbblépett. E gy idő után kijött a műhelyből, észrevétlenül megközelítette az inast, megállt a háta mögött és halkan, finoman köhintett. A fiú földrengésnek hallhatta a köhintést, elvágódott, s mintha imát mormolt volna, kililult ajkai vala­ mi szöveget rebegtek. Í gy telt el a nap. A z inas annyit öregedett azon az egy napon, hogy nyugodtan kinevezhették volna segédnek. D e inas maradt. K ari bácsinál mindenki inasként kezdte és inasként végezte, én voltam az egyedüli kivétel. D e engem nem lehetett megtörni. Én végigcsináltam min­ dent. Ettek a legyek számtalanszor, többet voltam kopasz, mint bárki az inasok közül, az évek során egy fél falnyi vakolatot vertem le a fejemmel, ettem szeget, a munkanap végén olykor nyelvvel tisztítottam le az olajos szerszámokat, mindent megtettem, csak segéd lehessek. És állandóan mo­ soly volt az arcomon. A büntetés végrehajtása előtt, közben és után, egy­ folytában és megállíthatatlanul. Néha folyt a könnyem, de az arcomon mo­ soly volt. - Miért vagy ilyen vidám, Kettes fiam? - M ert én leszek a segéd - mondtam és mosolyogtam. E gy alkalommal éppen a farúdhoz kikötve hadakoztam a legyekkel, meg­ jelent K ari bácsi, egy ideig nézte, ahogy szélesen mosolyogva élvezem a tű­ ző napot, aztán megelégelhette, hogy szemlátomást jól érzem magam a tétlenségben. - É nekelj! - förmedt rám. - A kedvenc nótámat. - Itt? - kérdeztem. - Így? - Itt! Így! M ost! Azonnal! - pattogott. Fejemen dudor dudor hátán, testemet csípték a legyek, arcomon pata­ 7 �kokban folyt az izzadtsággal összekeveredett barackkompótlé, és nekifogtam énekelni Tosca nagyáriáját, baritonban. K ari bácsit számtalanszor hallot­ tam fülsértő hamissággal dúdolni az ária egy-egy részletét, nyilván ez volt „ a kedvenc nótája” . K ari bácsi kivörösödött arccal hallgatta a meggyalázott Puccinit, azt hittem, zavarja a bariton, de éppen ellenkezőleg, jobbrabalra ringatva tömzsi, vaskos testét, behunyt szemmel adta át magát a ritka élvezetnek. Am ikor befejeztem a produkciót, kibogozta a köteléket, kezét rátette a vállam ra és azt mondta: - Puccini! Te vagy a segéd! Kezet csókoltam K ari bácsinak. Azóta gyűlölt. Nem volt olyan nap, hogy ne tette volna próbára zenei tájékozottságomat. Azon a bizonyos hétfői napon, mikor sorsomban válto­ zás állott be, a reggeli fogsor-ellenőrzés során futólag belenézett az én szám­ ba is, néha még azt is megtette, hogy bütykös ujjaival belemászott egyik­ másik inas szájába, hogy a hátsó fogakat is szemügyre vegye, de most gyor­ san végzett velünk, valam i kajánságot láttam a szemében, amikor beindí­ totta a gramofont. - V erdi A lombardok az első keresztes hadjáratban. G iselda áriája a második felvonásból. - E zt honnan tudod? - kérdezte elhűlve. - Én mindent tudok - mondtam, és mosolyogtam. Segéd koromban sem tűnt el a mosoly az arcomról, ha az inasok Puccininak neveztek, mo­ solyogtam, ha K ari bácsi lemarházott, akkor is mosolyogtam. É s valóban mindent tudtam, amit Puccini és Verdi műveiről tudni lehetett. Éveken keresztül semmit sem csináltam szabad időmben, csak e két zeneszerző műveit hallgattam, elolvastam minden fellelhető szakirodalmat, amit róluk írtak, egyszóval, Pucciniből és Verdiből professzornak éreztem magam. Pe­ dig csak autójavító segéd akartam lenni K ari bácsinál, és sikerült azzá lennem. Mosolyogtam, mert állandóan abban a boldogságos tudatban tel­ tek a napjaim, hogy célt értem. - É s ezt? Ezt is tudod? - Ú jra beindította a gramofont, szeméből áram­ lott az irigység, a düh. Hallgattuk a zenét. Nem szóltam, most már arra is volt erőm, hogy el­ játsszak egy kicsit K ari bácsival. Hadd higgye, hogy ezúttal megfogott, ar­ comról tanácstalanságot olvashatott le, mind mélyebbről szedte a lélegze­ tet, teste elomlott, arcát sosem láttam ilyen békésnek, egy kicsit talán már szeretett is, időnként körülnézett, hogy kiélvezze a szobormereven álló, megkínzott inasok döbbenetét, s amikor vége szakadt a felvételnek, K ari bácsi odalépett hozzám, egészen közel, s az örömtől révülten belesuttogott az arcomba: - Nem tudod, mi? - Dehogynem - mondtam. - A hóhérlegények dala volt Puccini Turandotjá nak első felvonásából. Száz K ari bácsiból kilencvenkilencet megütött volna a guta, de ez a K ari bácsi állta a sarat. Megértettem, hogy muszáj volt ordítania, s a nyá­ la sem zavart, ami az arcomra fröccsent. - M iért nem mondtad rögtön? - harsogta. - Élveztem a muzsikát - mondtam ártatlanul. - Igen jól sikerült fel­ vétel volt, Toscanini ezúttal is kitett magáért. 8 �- Toscanini! - hörögte K ari bácsi. - Hát még ezt is tudod? - s imboJyogva, lefittyent szájjal bedűlöngélt az irodájába. E gy ideig azt hittem, ivott, aztán rájöttem, hogy a kín részegítette le. D e hamar összeszedte magát, nemsokára újra megjelent az udvaron. - M ától kezdve te vagy az éjjeliőr. E gy hétig - mondta. - Köszönöm, K ari bácsi. - Megérdemled - mondta. - Tudom, K ari bácsi - feleltem, és mosolyogtam. Erre már nem reagált, de a gesztus valóban kitüntető volt. Az éjszakai őrködés tulajdonképpen egyheti szabadságot jelentett, néha ugyan körül kellett járni éjszaka az udvaron, de napközben szabad volt az ember, s a teljes fizetés erre a hétre is kijárt. Első éjszaka a kapu előtt sétáltam fel-alá. Végigdúdoltam egy Puccini-, majd egy Verdi-operát. Itt-ott rajtakaptam magam, hogy felkészültségem még mindig nem tökéletes, például, sehogy sem tudtam rájönni, hogy Puc­ cini dallam világa miért áll hozzám közelebb, mint a Verdié, megpróbál­ tam ellentmondani magamnak, felsorakoztattam néhány olyan Verdi-motívumot, amely bizonyítani lett volna hivatott, hogy a zsenik között értékrendfelállítás teljességgel gyermeteg igyekezet, de nem értem gondolataim végére, szállingózni kezdtek az inasok, megérkezett K ari bácsi, jelentettem, hogy minden rendben van, és elbúcsúztam. - Jöjjön vissza! - kiáltott utánam K ari bácsi. Amikor beléptem a műhelybe, K ari bácsi az utolsó inast pofozta, a töb­ biek mar túleshettek a dolgon, vörösre pofozott arccal álltak a fal mellett, s hápogva szedték a levegőt. Am ikor K ari bácsi befejezte a ténykedést, magához intett. Mosolyogtam. Én mindig mosolyogtam. - Loptak! - mondta K ari bácsi fenyegetően, megmarkolta a kabátom gallérját, egy kicsit felemelt a levegőbe, aztán meggondolta magát, s las­ san visszaeresztett. - K iraboltak az éjszaka! E llent akartam mondani, esküdözni szerettem volna, hogy egy pillanat­ ra sem hunytam le a szemem, de a tények megcáfolhatatlanok voltak: a falról, ahol egymás mellett csüngtek a szerszámok százai, pontosan közé­ pen, az egyik nagyobb szegről hiányzott egy vadonatúj kézi szelepemelő. - Levonom kétheti fizetését - közölte K ari bácsi hűvösen. - S ha ez még egyszer előfordul, baj lesz. Most pedig mars! A z udvar közepén lehettem, amikor az inasok elkezdtek jajveszékelni, úgy látszik, K ari bácsinak még egyszer le kellett vezetnie indulatait, ha már következetesen ragaszkodott az elveihez, miszerint az inasokat szecs­ kára lehet aprítani, de a segédhez nyúlni nem szabad. Másnap éjszaka lelkiismeretfurdalástól kínozva álltam a bezárt kapu mögött, kezemben egy dorongot szorongatva vártam a tolvajt. Nem dú­ doltam el még egy áriát sem, mozdulatlanul füleltem a neszekre. Am ikor lépéseket hallottam az utcán, felemeltem a dorongot, de nem nyílt a ka­ pu, nem történt semmi. M ár meg tudtam különböztetni a macska neszét a kutyaétól, hallottam, ahogy egy sündisznó tipeg át az udvaron, majd át­ 9 �gyömöszöli magát a kerítés alatti résen, s eltűnik a kinti árokban. Semmi más nem mozdult. Én sem. Zsibbadt voltam és elgyötört, de azon az éj­ szakán biztosan nem jött be senki. - Minden rendben? - jelentem : minden rendben - mondtam K ari bácsinak másnap reg­ gel. Együtt léptünk be a műhelybe. Az inasok úgy rohantak ki az udvarra, mintha mindegyikük nyakát egy-egy K ari bácsi szorongatta volna. Szám­ ba akartuk venni a szerszámokat, de a fal üres volt. Csak a szegek ékte­ lenkedtek árván, semmi, de semmi nem lógott róluk. A mosoly akkor tá­ vozott el végleg az arcomról. K ari bácsi is szótlanul nézte az üres falat, aztán közelebb ment a szegekhez, megfogta egyiket-másikat, de a szegek nem beszéltek. Mindenki hallgatott. Az udvaron falfehéren álldogáltak az inasok, kimentem közéjük, leültem a földre, hátamat neki támasztottam a szégyenfának. Nem csináltam semmit, csak ültem és vártam. Aztán meg­ jelent K ari bácsi is, megállt előttem. A z inasok szétrebbentek. K ari bácsi arcán nem volt sem düh, sem gyűlölet. Csak nézett. - Megölöm magam - mondtam. - Még nem - mondta K ari bácsi. - Egyszer kifizeti. - Nincs ennyi pénzem. - E gy évig ingyen dolgozik. Így megfelel? - Megfelel - mondtam, és szerettem volna kezet csókolni K ari bácsi­ nak, de nem volt erőm felállni a földről, ültem a tűző napon, az inasok közben becsődültek a műhelybe, hallottam, ahogy a rabok kórusát próbálják énekelni a Nabuccóból, s az volt benne a meggondolkoztató, hogy K ari bácsi basszusa vitte a szólamot, noha botfülűnek teremtette az istene, olyan hamisan intonált, hogy kínomban felröhögtem az udvaron, mert ar­ ra gondoltam, hogy nincs olyan rab a világon, aki ne mulatna ezen a ki­ mondottan dilettáns kultúrműsoron. A harmadik éjszaka olyan formában szerveztem meg az őrködést, hogy semmiképpen sem foghattak ki rajtam. Eredetileg be akartam szerezni négy reflektort, hogy megvilágítsam velük az udvar négy oldalát, aztán megelégedtem volna egyetlen fényforrással is, de annak körbe kellett vol­ na forognia. Ezek hiányában egyetlen megoldás adódott: vettem egy zseb­ lámpát, beálltam az udvar közepére, és lassan forogtam körbe-körbe. Tíz percig jobbról balra, tíz percig balról jobbra. Éjszaka kettőig semmi sem mozdult. Valam ivel kettő után egy alacsony árnyékot láttam elsuhanni a sűrű drótkerítésen kívül, az állatvásártér felőli oldalon. Nem mozdultam a helyemről, forogtam tovább magam körül, közben ordítottam, hogy „látlak! látlak! látlak!” , ami tulajdonképpen teljesen felesleges erőfeszítés volt, mert a drótkerítésen még egy kutya sem tudott volna átbújni. M ire a zseblámpa elemei kimerültek, jócskán hajnalodott. Most már nem történ­ hetett semmi. Noha egyéves adósság nyomta a vállam at, valami megelége­ dettség-félét éreztem, hogy egyszer végre biztosan sikerült helytállnom. Még nem tért vissza a mosoly az arcomra, de már tudtam élvezni a nap­ felkeltét, az égen a győzők V alakjában vonultak a vándormadarak, az volt az érzésem, hogy ha nagyon magasra kinyúlnék, megkapaszkodhatnék a V betű két szárában, de akkor magukkal vinnének engem is, és ezt sem­ miképpen sem akarhattam, éjjeliőrként fogom eltölteni a hátralevő éveket, 10 �itt, és sehol máshol. Azt a fejem fölött elsuhanó V betűt mai győzelmem jelképeként raktározom el magamban. Reggel K ari bácsi megkérdezte, hogy mikor vitték el a gépkocsit. Szorí­ tottam a műhelyajtó kilincsét, s bambán néztem a gödör fölötti üres teret, amelyet az este még egy frissen lefestett Opel töltött ki. A kocsi eltűnt. K i­ rohantam az udvarra, a vándormadarak messze jártak, égbekiáltó átkaim a tejem fölött ólálkodó bárányfelhőkre szakadtak. Egész nap a műhelyben maradtam, dolgoznom nem kellett, nem is lett volna erőm hozzá, néztem az újonnan beszerzett csillogó szerszámokat a falon. - Húsz év ingyenmunka - mondta K ari bácsi. - És a perköltségeket magamra vállalom. M egfelel? - Megfelel - mondtam. Meg akartam ölelni, de elhúzódott. Mielőtt ismét magamra hagytak volna, K ari bácsi visszaszólt a kapuból: - Most már csak az új szerszámok maradtak és a kompótjaim. - S ezzel otthagyott. Bezártam a kaput. Három órát dolgoztam, amíg sikerült bevezetnem az áramot a drótkerítésbe. Aztán magamra zártam a műhelyt, felgyújtottam a villanyokat, leültem az ismét teleaggatott fallal szemközt, és néztem a szer­ számokat. Egy ideig csendben ültem a fényárban, aztán hangosan számol­ ni kezdtem a szegeken csüngő különböző formájú csiszolt, nikkelezett vas­ darabokat. Am ikor befejeztem, elölről kezdtem a számolást. Aztán harmad­ szor is, negyedszer is. Tizenkettőkor valami hörgésszerű hang szűrődött be a műhelybe. Kiléptem a szabadba, zseblámpámmal körbevilágítottam az udvaron. A kerítés egyik távolabbi szögletében egy emberformájú alak csüngött a drótok között. „M egvagy! - szakadt ki belőlem a kiáltás. Megfogtam a tolvajt!” D e csak a zseblámpa fényének kiálthattam, mert rajtam kívül ebben az imbolygó fénycsóvában volt még valami élet, a dró­ tok közötti alak már semmit sem hallhatott. L élekszakadva rohantam a ke­ rítéshez és rávilágítottam az arcára. K ari bácsi volt. ★ Aztán eljött az a reggel, amikor pontosan hat órakor kinyitottam a kaput és beléptem a műhely udvarára. Az inasok meztelen felsőtesttel áll­ tak az udvaron, tiszták voltak, jól fésültek és szomorúak. - Jó reg-gelt fi-úk! - kiáltottam katonásan, vidáman, közben letettem magam mellé a gramofont. - Csó-ko-lom Puc-ci-ni bá-csi! - harsogták, ragyogott az arcuk, libabő­ rösek voltak és gyűlölet volt a szemükben. - M osoly-ra! - adtam ki a vezényszót. Megkezdődött a munka. II �CSORBA PIROSKA Zöld diók Célpontként fehérlik szívem, fekszem egy kiszolgáltatott vaságyon mint földnyelven, aminek széle az éjjel tengerébe ér be. Árvább vagyok a szögnél a falon. Szemeim bezárt zöld diók, nincs bennük az álom gerezdje. Játszom hogy bátor vagyok, pedig gyermek, ki fakarddal sárkányt fejezne. Rámnehezül ez a világ, nem kérdi elbírom-e terhét. Hol nemrég lámpám koronázott, helyedben ott ül a sötétség. Itt hagytál halom magányban, hűvös széna közt forró virágot. Számomra nincs már oltalom, utánad hiába kiáltok. FURMANN IMRE Kötetlenül Már két kötetem nem jelent meg eddig, mégsem mondhatnám, hogy kötetlen vagyok. Köt a bőröm, mint eleve meghatározott, azután köt még egy pár dolog mi úgy rakódott rám mint csontra a hús, ideg: például család és lakáskörülmények, 12 leárazásos felöltözések, egyszóval a lefokozott élet, mely éjszakánként felfokozódik s begyújtja képzeletem rakétáját. Emelkedem, repülök át a föld felett, alattam szürke tó a táj, rosszízű ébredések gőze hömpölyög. �C SE H K Á R O L Y Időtlen Túl az évek harmincezüstjén maradtam júdástalan Lehajló ág-kampójával nem rántott magához az isten Infarktus aranypántja sem fogta úgy át mellkasomat mintha szétpergő életet szorítana össze egy verssor Fodrozódó mennydörgéseivel pókhálószálakként függő esőivel megtart talán ez a dohosodó nyár is Mögöttem suhog már sóhajod e kútba dobott szerencsepénz Tudatom tükrén felfénylik felszisszen mielőtt alámerül hogy törten csillanjon vissza s időtlenül akár egy kézre hullt éden utáni könnycsepp 13 �ROMHÁNYI GYULA á l l o csontokra szedve rongyrázó szelekben hintázó kezekkel várok valakire hogy fejemről a kalapot (a nevedben Uram) fejemről lábamhoz tegye 14 �K A R Á C S O N D I IM R E Mindenséges Feszes, fekete gyolcs. Csillagok raja az égen. Éjszaka. Csiszolt, gyönyörű ében. M a minden oly végtelen, - ma lészen minden lehetséges. Magány. - Veled ma minden mindenséges. (Csesztve, 1985.) Kérdezem: miért e várakozás? M iért a naplemente tündöklete? M iféle kopogás ez a Hegyen? M i készül megint, Uram? (Csesztve, 1986.) 15 �DIPPOLD PÁL A gyorsaság szerelmese* egyébként nem készült mentősnek. Négyéves lehetett, az öccse három, amikor szüleik meglepték őket egy-egy autóval. Ő tűzoltóautót kapott, az öccse men­ tőautót. Valódinak vélték az apró játékokat, bár képzeletük meglódult, anynyira azért mégsem, hogy be akartak volna szállni a kocsikba. Tologatták, sivítottak a lendkerekek, öccse néha bátortalanul szirénázott is, ő nem, hi­ szen tudta, az olyan gyerekes. Ha beállított Gyula bácsi, az átlőtt arcú tanácselnök, és megkérdezte: Na, öcsi, mi leszel, ha nagy leszel? - legtöbbször nem is válaszolt. Ha néha igen, akkor azt mondta: - Vasgyúró. Gyula bácsi fröcskölve nevetett ilyenkor, te kópé, te, ő meg azt igyekezett meglátni, hogy hol ment ki a golyó Gyula bácsi arcán. Mert csak baloldalt volt kívülről egy tízfillérnyi heg. Nem sze­ rette a szót: vasgyúró, rideg volt és elképzelhetetlen, ráadásul nevetséges is, egy óriás, mondjuk, amint éppen vasasztalon vastésztát gyúr. Vagy vasbirkó­ zók egymás fülét morzsolják. Sokkal jobb szó, gondolta, a rozsdamaró, de ezt nem mondhatta Gyula bácsinak. Akkor nem röhögött voina, s nem lát­ hatta volna a száját belülről, a sárgásrózsaszín ínyeket, a fémfogakat, az emelkedő-eső ínyvitorlát. És például nem képzelhette volna oda, a nyelv és a szájpadlás közé, a golyót. A testnedvektől csillogó, rézpalástos ólomlövedé­ ket, amint éppen áthalad a szájüregen. Hogy merre - lefelé, fölfelé, állkap­ csot vagy járomcsontot roncsolva - távozott, az sosem derült ki. Egy biztos: nem ment párhuzamosan a fogsorokkal, mert Gyula bácsi jobb arcfele sima volt, kékesre borotvált. Vagy egy sebhely is belekékülhet a messzeségbe? A történelemmé merevült eseményekből következően természetesen nem lett belőle tűzoltó, holott Gyula bácsi bizonyára akkor tátotta volna ki szá­ ját a legszélesebb nevetésre, ha sokszor egymás után azt válaszolta volna ne­ ki: - Tűzoltó leszek, tűzoltó leszek, tűzoltó, tűzoltótiszt. - És katona - vil­ lantotta volna meg ezüst fogai mellett irodalmi műveltségét is Gyula bácsi. Azt nem akarta kimondani, hogy mentős lesz, nem, ezzel elvette volna öccse játékát és álmait, s Gyula bácsi szája is csukva marad a meglepetéstől. Pe­ dig már akkor biztosan tudta, vagy mentős lesz, vagy semmi. Mert a men­ tősök bátrak, büszkék., mindig segítettek másokon, gyorsak, mint a sólyom, viju-viju, husszannak fehéren a végtelen utakon. A semmit nem is próbálta pontosan körülhatárolni, annyira lényegtelen volt számára. A vasgyúróság ál­ ságos állapota - még a szó kimondása közben sem tudott vasgyúróvá változ­ ni, egy pillanatra sem - , a már négyéves korban is fellelhető diplomáciai érzék, az aprócska hazugságok célszerűségének felismerése és okos vállalása nem engedte, hogy varázsoljon. Nem lehetett vasgyúróvá varázsolnia magát, *A jó utat című rádióműsor minden héten tájékoztat, hol lesz autó-motorkerékpár-motorcsónak verseny. A robogás rajongói tetszés szerint tódulhatnak a változatos helyszínekre. Élményben lesz részük. Bizonyossá válik számukra: ők a gyorsaság szerelmesei. j6 �hiszen úgy nem nézhet Gyula bácsi szájába, akkor saját vasgyúróságát bá­ mulja, ízlelgeti vasnyelvével vasajkát, satöbbi, résen volt tehát. Hazudott, igazi tervét pedig húszéves koráig nem árulta el senkinek. Miután öccse cipő­ felsőrész-készítő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, megnősült, s elhelyezke­ dett az Alföldi Cipőgyár tatai gyáregységében talpragasztó szalagmunkásként, azaz révbe jutott, nem habozott tovább, felcsapott mentősnek. (Új korszakot nyit a mentés történetében a szocialista államszerve­ zés: a homogén mentésszervezés korszakát, amit az Országos Mentőszolgálat létrehozása realizál Budapesten 1948 -ban. Az első esztendő­ ben 2,5 millió kilométerrel 150 ezer beteget szállított el. Ezzel szemben 30 év múlva 45 millió körüli kilométerrel elszállított 1 millió 700 ezer be­ teget. Mi most erről az évről beszélünk. Barsi Tamás húszéves, érettségi­ zett fiatalem ber felvételre jelentkezik a nagyhideghegyi mentőállomá­ son. Április van, húsvét közeleg. Napok óta szélcsend, a fák lassan el­ felejtik: milyen is lehetett integetni. Az őzsuták fehér segge hó híján érthetetlen. Az árokszéli füvet még nem kaszálták az idén. A telefon­ póznák húrjai nem pendülnek, tudjuk már: széltelen táj. 1978 . Azok a dolgozók, akik szakképzetlenül lépnek be a Mentőszolgálat­ hoz, előbb egy minimumvizsgát, majd fél év múlva egy bővebb szak­ mai vizsgát tesznek.) - Aztán miért döntött így? - érdeklődött a nagydarab állomásvezető. Nem is tudom. Kedvelem az embereket, szeretek segíteni rajtuk. Izgalmasnak is tűnik a mentés, hóban, szélviharban, katasztrófáknál. Például amikor ka­ tona voltam, és felgyulladt a kanizsai bútoráruház, a mi egységünk is részt vett a tűzoltásban. Máig sem felejtettem cl, borzongás, hideg szív és hideg agy, körülöttünk meg a lángoló fa la k .. . - N a jó - vágta ketté Barsi mon­ datát az egyenruhás főorvos - , de ez a munka legtöbbször unalmas itt ná­ lunk, öregemberek szállítgatása kórházból haza és vissza. És ide jó fizikum kell - méregette a fiatalember vézna vállait - , tömegszerencsétlenségről ne is álmodozzon, szerencsére ritkán van, s oda a legjobb szakembereinket küldjük. Maga legfeljebb öt év múlva kerülhet rohamkocsira. Addig kemény tanulás, vizsgák és a gyakorlat, bajtárs, a gyakorlat a legfontosabb. Minden­ kitől tanulni lehet valamit. Átmehet a szomszéd szobába, a személyzetissel elintézik a papírügyeket. Holnap reggel hatkor frissen borotváltan, ápoltan jelentkezik a főápolónál! - Gerber bajtárs? - emelte fel a telefont - átkül­ dök hozzád egy új bajtársat, felveheted. A nyomtatványokat majd aláírom. - Viszontlátásra - köszönt cl, s hátrált udvariasan át a másik szobába Barsi Tamás. A tanfolyam nem volt nehéz, gyorsan elolvasta a nyolcvanoldalas tankönyvet, két hét múlva sikerrel szerepelt a minimumvizsgán, szülészet: közepes, sebészet: jeles, belgyógyászat: jó, írták be az oklevelébe. Barsi Tamás ezután önállóan kocsizhatott, azaz egy tapasztaltabb sofőr mellé osztották be, s általában csak betegszállításra. Egyenruhát is kapott, szürke nejloninget, sapkákat, nadrágot, s egy kemény műanyagkabátot. Ta­ lán a rendőrségtől örökölte a szolgálat. Már három hónapja dolgozott itt, gyomra kezdte megszokni a borravalók szétosztását, miként orra is a katé­ teres öregemberek húgyszagát. Szállított, egyre ügyesebben emelte a hordágyat, nem undorodott az izzadt hónaljaktól, miközben a betegek karját markolta 17 �kísérőn, a hetenkénti továbbképzéseken rendben részt vett, egy alkalommal került kínos helyzetbe csupán: a Vacuum-Matrac (VM) gyakorlati alkalma­ zását bemutató módszertani foglalkozáson. (A VM a beteg egész testét vagy egyes testrészeit rögzíti. Lényege: levegő számára átjárhatatlan huzatban apró műanyag golyócskák van­ nak. Légtartó állapotban a golyócskák egymáshoz képest könnyen el­ mozdulnak, a matrac alakítható. A levegő kiszivattyúzása után a go ­ lyócskák a külső légnyomás hatására elmozdíthatatlanul egymáshoz szorulnak, s a matracot a pillanatnyilag felvett alakban rögzítik.) Sajnos őt szemelték ki betegimitátornak, ami önmagában megtisztelő és ér­ dekes feladat lett volna, de az egyre ingerültebb felszólításoknak Barsi Tamás nem tett eleget, arca piros volt, keze, szava remegett, s nem volt hajlandó a matracra feküdni. Pedig szerette volna kipróbálni a stabil oldalfekvés, a bokasérülés, a gerinctörés, satöbbi, rögzített állapotát. Talán még az embriópózt is felvehette volna. Nem ment. Nem árulta el, miért, de nem feküdt rá a zizegő golyócskákra. Nem vagyok én múmia - próbált szellemeskedni, ke­ vés sikerrel. Az igazi okot később, sokkal később, amikor már nem volt men­ tős, árulta el a foglalkozás vezetőjének: „ Doktornő, maga olyan jólelkű volt hozzám annak idején, ráadásul az el­ meosztályról került a mentőkhöz, érti a lélek rezdüléseit, doktornő, nekem akkor lyukas volt a zoknim. Cipőben pedig nem demonstrálhattam a mezít­ lábas sérültet. Meg a lelkem is lyukas volt, izgultam, féltem, el akartam felej­ teni múmiakorszakom, a pergamenné vénült arcbőr simaságát, a mélyülő szemgödröket, és az embriókort, a térdet átfogó karokat, az összegömbölyöd­ ve világra készülő aligember magzatvízben áztatott gondolatait, nem akar­ tam testemre feszülő műanyag koporsót, én esendő, szorongó, vékonyka baj­ társ voltam, vártam a nagy bevetést, az önfeláldozó, élénk taglejtéseket, a munka sünijét, doktornő, én ezt akartam. Nem a VM szorítását. A száguldo­ zást szerettem, az éjszakában fehéren suhanó autók sürgető sietségét, az út­ menti fák levelein táncoló kék fénypászmákat, a térdemet ilyenkor a kesztyű­ tartónak támasztottam, hátradőltem az ülésen, a soförfülkébe benyúló motor izgatottan, egyre magasabb hangon zümmögött, azt gondoltam: én a sebes­ ség megszállottja vagyok, a gyorsaság szerelmese. E z megelégedéssel töltötte el egész egyenruhában feszített lényemet, izmaim, csontjaim puhán és hajlé­ konyan simultak bele a mentőautó székébe, egyedül voltam, a sofőr messze, a köztünk dolgozó motor mögött markolta a kormányt, előrehajolt, az utat fi­ gyelte, én bátran hozzáképzelhettem az előbbiekhez még azt is: szabad va­ gyok. A szabadság szürkehályoga csak akkor hullt le szememről, amikor meg­ érkeztünk a hívás helyszínére, helyébe mindig a megtanult magabiztosság, az őszinte részvét, igen, és a hozzáértést tükröző tekintet kellett hogy lépjen. É r ­ dekes, nappal nem éreztem így, hiába rohantunk piros lámpák előtt várako­ zó kocsik között vijjogva, sokkal gyorsabban is mint éjszaka, talán az éjjel tiltott, nappal kötelező sziréna hangja zavart? Én az éjszakai gyorsaság sze­ relmese voltam, afféle sovány bagoly. Ezért nem vállaltam, a pró>bababa sze­ repét a Vacuum Matracon, érti, doktornő?” 1978. augusztus 18-án, már éjszakai szolgálatba is beosztották Barsit, ez komoly feladatokat jelenthetett, hiszen éjjel csak három kocsi teljesített szol­ gálatot, s csak egy mentőorvos. Az orvos volt az esetkocsin, a másik két autó így orvos nélkül - ónekocsi, mondta a szakzsargon - futott. Ha a mentőor­ 18 �vos kivonult egy balesethez, és közben befutott még egy hívás, a soros (követ­ kező) mentőegység indult ki a neonfényes garázsból. A riasztástól számított egy percen belül, főleg, ha azonnali szállításról vagy balesetről volt szó. A diszpécserkedő főápoló stopperórával mérte néha a futólépések minőségét. Az augusztus tizenkilencedikére virradó éjszaka közúti balesethez riasztották az esetkocsit, Barsi ezt onnan tudta, hogy egész éjszaka bent ült a telefonos szobában, várta a bevetést, nem pihent, pedig amíg nem ő a soros, megtehette volna. De ettől kezdve ő volt a következő, nem izgult, egyre inkább sze­ retett volna elindulni, valahová messze, nem túl messzire, annyira csak, hogy hajnalra visszaérjen, hátradőlni a pilótafotelt utánzó, hordszékként is hasz­ nálható első ülésen, beülni a reflektorok mögé, és beleszúrni az utakra ült éjszakába a fényalagutat. Kettőkor csörgött is a telefon, a szolgálatvezető kiabált, mert rossz volt a vonal. - Hol? Hány éves? Első? - harsogott a kérdéssor kis szünetekkel, elkészült a menetlevél, ráütötte még a piros A pe­ csétjét, Azonnal - Csak nyugodtan, Barsi bajtárs, első szülés, tízperces fájá­ sok, beérnek bőven a szülészetre. Jó szerencsét! Barsi Tamás és a már hu­ szonöt éve a mentőknél szolgáló sofőr alig félóra múlva a házszámot keres­ gélte a tanyaközpontban. Nem sokáig, mert egy micisapkában hadonászó férfi futott eléjük, ő az őrszem, közölte, a mentőket várja. A felesége szülni ké­ szül, de ezt már az előszobában mondta, a szarvasagancs alatt. - Nem kér­ nek kávét? - nézett a két mentős közé. A konyhából közben előjött az aszszony is, három-négyéves kisgyerek kapaszkodott a piros kismamaruhába. — Ez ki? - csusszant ki Barsi száján a kérdés. - A kislányom - felelte az aszszony - , Annácska. - Hát nem az első szülése? - rémült meg a mentőápoló. - Nem, a második - válaszolta a nő - , apa, vidd át a gyereket Józsiékhoz, aztán menjünk - felemelte a táskáját - , menjünk, mert a víz már elfolyt. - Az a rohadt telefon, az a k ib .. . tt kurva telefon, hát nem értették, hogy második? - szitkozódott magában Barsi a kórház felé iramodó kocsi­ ban. Az asszony a hordágyon feküdt, arcát percenként borította el a fájda­ lom, nem kiabált, az ápoló kezét szorongatta, az meg az övét. Mintegy egy­ másba kapaszkodtak. - Nem várhatunk, jön - mondta az asszony, Barsi az órájára nézett, még legalább tizenöt perc az út. - Jó, az orrán vegye a le­ vegőt, mélyeket lélegezzen, a szemét meg csukja be! - szedte össze magát a mentőápoló, hirtelen magabiztossá vált, úgy jött ez, mint a szél néha, büsz­ kén és váratlanul. - Várjon, bemosakszom! - nevetett az asszonyra, elővette a gyógyszeres ládát, mindkét kezére jódot öntött, csípett, főleg a köröm­ ágyaknál, aztán az összes kelléket a hordágy melletti székre rakta, olló, steril köldökzsinór-elkötő zsineg, vatta, géz, az asszony alá már korábban becsúsz­ tatta a lepedőt. - Most ordítani fogok - kiabálta a motorzajban - , segítsen, kérem! Nyomjon, levegő, megint nyomjon, nyomjon, mintha kakálna! Micso­ da hülye szó - villant át tudatán két tolófájás között - , micsoda idétlen szó: kakálna. A következő fájásnál már azt zúgta az asszony hajába: - Nyomjon, mintha szülne! - A nő arca vörös volt, de szép. Inkább készségesen, mint ijedten remegtek a szempillái, nem jajgatott - mint azt Barsi annyiszor hal­ lotta a szülészeten az alapvizsga előtti öt kötelező szülés-megtekintésasszisztálás közben - , nem, csak néha nyögött. Hanyatt feküdt, lábait felhúz­ ta, kezei most a hordágy széleit markolták, a fájásokkor a körmök fehéren csillogtak. A férj beszart - állapította meg Barsi, miután a sofőr melletti ülésen fészkelődő férj egy idő óta nem nézett hátra a kisablakon. Sőt, K o­ vács is beszart - görgette tovább a gondolatot - , megy, mint a meszes, rá­ 19 �adásul még szirénázik is, éjjel, a nyílt úton! Közben Barsi füle dolgozott, minden tolófájás után magzati szívhangokat keresett, talált is, micsoda muzsi­ ka, micsoda mélységek - hallgatózott. - Szóval, így kezd mutatkozni a fej nyomta a vattát a gáthoz - , betakarjuk a seggét, itt ez a csapzott, szürkés kis vasgolyó - természetesen csak magával beszélt így, hangosan ennyit mon­ dott: - Nyomjon, most nyomjon! Inkább, mint egy nagy, csatakos őszibarack, igyekezett kihámozni a gyerek fejét. - Te is mit látsz először, egy vattát tolta bal keze mutató- és középső ujját a kis ember nyaka mentén a váltakig. - Benyomul a diadalmas Viktória, Érted, a V villává alakul, hiába spiráloskodsz, kihúz a másvilágra végérvényesen, most - és mint a mesében a csoda? véletlen? - a kocsi nagyot döccent, az asszony feljajdult, s Barsi bal kezével kísérten a csecsemő kibuggyant a hordágyra. Sírt a homorú hordágy­ fenékben összegyűlt latyakban, bordó arcán a magzatmáz csíkjai mozogtak. Mi lett, kisfiú, kislány? - kérdezte rekedten a nő. Barsi felemelte a csúszós testecskét. - Fiú, itt a zacskója. - Szép - nézett át remegő lábai között az asszony - , hálistennek megvan ez is. A mentő a vasúti átjáró után megállt. Barsi kinézett az ablakon. - Persze, a szokolyai sorompó. Már látszottak a város fényei. - Mi van? - szuszogott befelé az oldalajtón a sofőr. - Mi lenne? Sínen voltunk, fiú lett - nagyképűsködött Barsi. - Segíts - nézett Kovácsra - , a köldökzsinór. A sofőr fertőtlenítette az ollót, remegett a keze. - Nesze - nyújtotta - , elkötötted? Miért, mit gondoltál? - vált még szemtelenebbé az ápoló. Az életlen olló élei között ide-oda siklott-nyaklott a köldökzsinór, mint a disznó fasza, csak hoszszabb, morfondírozott trágárul a fogai mögött Barsi Tamás, csak ne fájjon senkinek, szorította az ollót, a fémfogak között élőnek tűnő bőr recsegett. A sofőr tudósította a férjet, aki még mindig nem mert hátranézni: - Fia van, gratulálok. - Köszönöm - mondta a szélvédőnek a férfi, a hátracsapott szemellenző nikkelezett szárai a kocsi ablaka mögött már kezdtek pirosodni: hajnalodott. A kisgyereket becsomagolták a hátsó ülés fiókjából előhúzott babaruhák­ ba. - Ne gatyázzunk - idegeskedett Kovács - , itt a kórház egy kilométerre, kösd be az asszonyt, gyerünk! Barsi összetekerte az asszonyból kilógó köl­ dökzsinórt, gézzel átkötötte, aztán vagy még húsz méter gézzel keresztbekasul hurkolta a nő ágyékát. - Kész, mehetünk - vette karjára az addig a hordágy végében ordító gyereket, és leült az ajtó melletti ülésre. A mentő há­ rom perc alatt odaért a nőgyógyászathoz, Barsi a pólyát szorongatva először az ügyeletes szülésznőhöz szaladt, átadta a csecsemőt, aztán visszarohant a kocsihoz, Kováccsal együtt felcipelték az asszonyt, áttették a hordágyról egy tolókocsira, elköszöntek, s indultak a mentőállomásra. A szülészet ajtajában ácsorgó férj Barsi nadrágzsebébe (a mentősök zubbonyán direkt nincs zseb) papírpénzeket csúsztatott. - Mit énekelt a madár? - érdeklődött Kovács már a garázslámpák fényében. - Hű, kisfiam, jól kezded! Egy ezres! Ide az egyik lilát! Tedd rendbe a kocsit, itt a vödör, én addig fölmegyek! A mentőápoló egyedül maradt a hajnali garázsban, benzin-, olaj- és fém­ szaga volt mindennek. Kirámolt a kocsiból, aztán a felmosóronggyal maszatolni kezdte az autó padlóján fénylő nedves foltokat: a sár, vér, magzatvíz, ürülék, vizelet keverékét. Amikor a falhoz támasztott hordágy mosásához fogott, észrevette a kicsúszott fogantyúk végén a rozsdakarikákat. Rozsda­ maró kének, gondolta, s erről váratlanul (?) eszébe jutott Gyula bácsi, az át­ lőtt arcú tanácselnök. Minden világos, gondolta végig az éjszaka történt, és 20 �az éjszakát megelőző eseményeket: öccs, vas, rozsda, mentő, lyukak, sebek és a világra robbanó fényes kis bomba. Gyula bácsi lenyelte a pisztolygolyót, aztán megszülte. Gyula bácsi valószínűleg nő volt. Vagy talán a segglikán át távozott a golyó, esetleg vesekőként kipisálta? Elhatározta, hogy a következő szabadnapján felkutatja Gyula bácsit, megkérdezi tőle: végül is hová tűnt az a töltény. Egyben azt is elmondja majd neki, hogy mégsem lett vasgyúró, hanem most éppen mentős. És a gyorsaság szerelmese. Hiszen a szülést is gyorsan, alig tíz forró perc alatt megcsinálta. Megjegyzendő: a szerző, amióta eszét tudja, mentősnek készül. E d dig még nem sikerült azzá válnia, minden próbálkozása kudarcot vallott. Kövér, eset­ len, lassú és éjszakánként szorong. Félelmeit gyors fel- s alájárkálással igyek­ szik feloldani, rendszerint a konyhában, ilyenkor néha kecsesnek, elegánsan szikárnak érezheti magát. Mint egy afgán agár, esetleg arabs ló? A szerző so­ hasem volt mentős, ismereteit és írása zárójelbe tett vendégszövegeit az 1979-ben Bencze Béla szerkesztésében megjelent Oxyologia című könyvből, valamint Borsi Tamás építész színes és fanyar elbeszéléseiből ollózta össze. 21 �A K Ö Z É P -E U R Ó P A I E M B E R 0 V A R G A CSABA Kelet-Európa „ A mentém egyik ujja hímes, érzelgős, forró, ez Kelet, az ész szaván agyafúrt, hűvös Nyugat varrta a más felel. S míg itt virrasztok, két kultúrát osztó Kiskárpát-dombokon, ezüst Dunám a mentém csattja s a kettőt összegombolom” (Győry Dezső: Közép-európai ember) Mettől meddig terjed? Ahogy vesszük. Attól függően, ki milyennek látja. Meghatározó, hogy ki melyik országba, s melyik korszakban született. A nyolcvanas évek közepén nekem tágas régió ez. Tágasabb, mint a földrajzi vagy a politikai fogalom. Nem egyszerűen a vén Európa keleti és persze rosszabbik fele. Nem pusztán az egyik peremvidék az európai centrumokhoz képest. Az sem nyugtat meg, hogy akár ugyanilyen peremvidékként írható le Spanyolország, vagy Svédország is, pedig valaha ez a két nemzet is volt a kontinens központja. Nekem Kelet-Európa Ausztria is, amely oly’ sokáig az egyik vezető európai hatalom közepének számított. S változatlanul Európa része az orosz síkság is, egészen az Urálig, amely régóta egy hatalmas ország kisebbik, nyugati fele, ha földrajzi szemmel nézzük ezt a régiót. K elet-Európa szűkebb variánsának képzelhetem a Duna-Európát; azok­ nak az államoknak az összességét, amelyeket a Duna felfűz, mint egy gyermek a madzagra a színes golyókat. Számos haladó politikust lelke­ sített a Duna menti népek konföderációjának az eszméje, csakhogy miért ma­ radna ki ebből az államszövetségből mondjuk Lengyelország és Szlovénia? Ha pedig politikai határokban gondolkodunk, akkor a választóyonal északon a finnek és szovjetek között kezdődik, délen viszont megtörik Bulgária és Görögország között. D e miért ne lenne kelet-európai nép a finn és a gö­ rög, amelyekhez egyformán sok szál köt minket, függetlenül attól, hogy az elmúlt kétszáz évben inkább a finn kapcsolatokat erősítettük. Kelet-Európa? Emlegetjük így, emlegetjük úgy, ám aligha tudjuk, hogy ez a fogalom pontosan mit jelent. Nincs se hiteles régi, se megfelelő új K eletEurópa-képünk. Talán nem is nagyon lehet, mert gyakran évszázadokon be­ lül is gyökeresen változott. Németh László fogalmazta meg közel ötven éve: 22 �„Körülbelül hét-nyolc éve, hogy a mi nyugatias műveltségünk egyold aliságát észrevettem. Ennek az egyoldalúságnak történelmi gyökere van. Buda visszaf oglalása s Magyarország állítólagos »felszabadulása« után teljesen megsemmisültek azok a régi olasz-délsztáv- ma­ gyar-lengyel, sőt cseh és román kapcsolatok, melyek mint egy keleti G olfáram melegítették a kelet-európai kis népek életét.” Keleti Golf-áram? Ez az a hossztengely, amely körül forgott ez a félkontinens évszázadokon keresztül. Aztán változtak az idők és az érdekek, s a Habsburg-birodalom sokkal inkább a kereszttengelyt tartotta fontosnak. Svájctól Ukrajnáig. Ezt a tengelyt szin­ tén sok minden akadályozta a mozgásban, mert a Habsburg-birodalom és a cári Oroszország között a kis népek nem erősíthették egymást. Azért közben is voltak olyan évtizedek, amikor az olasz vagy a lengyel kapcsolatok ismét fontosak lehettek. Ahogy a nagyhatalmi törekvések lehetővé tették. Akárho­ gyan is nézzük hát Európának ezt a fertályát, mindenképpen nehéz megha­ tározni határát és tartalmát. Az Unesco például ilyen definíciót használ: a Balkán és szomszédai. Ebbe egyaránt beleérti Olaszországot, Magyarországot vagy Törökországot, hogy a balkáni nemzeteket ne is említsük. Ebben a fel­ fogásban most a balkáni centrum egyik peremországa vagyunk, minden pejo­ ratív beállítás nélkül. Szóval Kelet-Európa? Mettől meddig tedjed? Mennyi­ ben része Olaszország vagy Finnország? Ha Közép-Kelet-Európában gondol­ kodunk, Svájc nem sorolható ide? Valószínűleg nincs tehát értelme így feltenni a kérdéseket. A földrajzi vagy politikai megközelítések kevés érvényes választ ígérnek. Ha történelmi koron­ ként nézzük Európának ezt a felét, akkor szükségképpen mindig más jelleg­ zetességeket találunk. Tágítsuk ezért a szemhatárt: mi van, ha Európában gondolkodunk? Mit is tudunk Európáról? Az a földrajzi terület, ahol a mo­ dern civilizáció és kultúra megszületett? Mindenképpen az, noha kissé bárgyúság Európa létét csak a görögöktől számítani. Ugyanez az Európa persze az is, amely szinte rabszíjra fűzte fel a többi kontinenst, ameddig a világ látszólag visszavonhatatlan - központja volt. S Európa nevet visel ez a mai földrész is, amely a XX. században végképpen elvesztette világuralmi pozí­ cióját. Európa egy leszálló ágban levő kontinens? A világcentrum most el­ sősorban Észak-Amerika és persze Japán, de ki jósolhatja meg, hogy mond­ juk ötven év múlva a földön mely világhatalmak uralkodnak majd? Konti­ nensek és nemzetek kerülhetnek végzetesen rosszabb vagy ideálisan jobb helyzetbe. A lift nem áll meg? Népek tűnnek el vagy jönnek fel? Vagy a lift mégis megállhat? És minden nép így vagy úgy megmaradhat? Mi lesz csak Európában? Legfeljebb találgathatunk. Mindenesetre az, aki ma Európá­ ban kíván gondolkodni, képtelenül nehéz feladatot vállal. Hiába látja min­ den józan elme, hogy Európán belül sokkal erősebb összefogásra lenne szük­ ség. Nincs sok esély rá. Földrészünket irtózatosan kettészeli a politikai mezsgye, amelyen a turisták hiába járhatnak át ide és oda. Európa közben vésze­ sen halmozottan hátrányos helyzetbe kerül más kontinensekhez képest. Ha őrzi is még számos privilégiumát. Nehezen tagadható, hogy Európa lakossá­ ga gyors fogyásnak indulhat, de például Dél-Európa afrikanizálódása enélkül is bekövetkezhet. Ugyanilyen nyomasztó veszély az amerikanizálódás, amely éppen Európa elit kultúráját igyekszik agresszívan érvényteleníteni. Nem kevesek előtt lebeg az a szörnyű vízió, hogy ez a kontinens minden jó­ lét, fejlődés és látszatragyogás ellenére visszavonhatatlanul a bomlás, szét­ esés, rothadás, önpusztítás jeleit mutatja. 23 �Vannak persze javíthatatlan optimisták, akik szerint ez a civilizáció csak egy újabb hullámvölgybe csúszott bele, s tanulva az öngyilkos világháborúk­ ból, a vissza-visszatérő gazdasági világválságokból, ragyogó eszmék megcsú­ folásából egyszer még az új minőség szimbóluma lehet. Nem a kön yörtelen pénzé, nem a túlfeszített iparosításé, nem a kizsákmányolásé, nem az önkényuralmaké. Demokratikus Európa? Hogyan válhat azzá, amíg nincs világle­ szerelés? Autonóm földrész? Van-e rá egyáltalán remény, amikor nem csak az atomháború a veszély, hanem a kifinomult eszközökkel dolgozó gazdasági világháború? Szerves Európa? Hogyan képzelhető el, amíg kettészeli a nagy­ hatalmi megegyezés? Lehet-e addig bármilyen fejlődés, ameddig, Európán belül és kívül nem egyenlő feltételek között folyik a gazdasági és kulturális verseny? Szocialista Európa? Hogyan tervezzük meg, ameddig tartós hatal­ mi-gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne győzhessenek a szocialista eszmék? Ameddig éppen az elmaradottabb kelet-európai nemzetek nem bizo­ nyították be, hogy ez a jövő járható útja? Minőségi Európa? Majd csak ak­ kor, ha Európán belül sem lesz például egyetlen nemzetnek sem célja, hogy nemzetiségeit megtörje, erőszakosan asszimilálja. Költői kérdések - hiányzó válaszok. Mert Európa végül is nem csak földrajzi fogalom. Közel sem csak politikai kategória. Sokan örvendeznek azért, hogy ez a kontinens elvesztette gyarmatait, de reménytelen a jövője addig, amíg például nem világos, hogy K elet-Európának sem érdeke Nyugat-Európa tönkremenetele. És fordítva. Ne arról fantáziáljunk, hogy valaha is legyen Európai Egyesült Államok. Ez a koncepció tulajdonképpen a nagyhatalmi mánia továbbélése is. S az sem igazán megoldás, ha a szocialista Kelet-Európa államai valamilyen föderá­ ciót kötnek. Ne ettől várjuk az elnyomott nemzetiségek megmenekülését. Más új Európát képzeljünk el. Legyen minden nagy és kis állam egyaránt szabad, másoknak nem kiszolgálatott. Minden nép élhessen demokratikus tár­ sadalomban és közben ne szívja el a levegőt nemzetiségei elől sem. Lehes­ sen híve mindenki annak az eszmének, amelyet követni akar, de ne legyen olyan eszme, amely más népek és más kultúrák ellen fordítható. A nagy egészben minden rész relatíve autonóm lehessen: gazdaságilag, politikailag, kulturálisan. Hogy Európa a fejlődésben hol tart, azt mindig a legtöbb baj­ jal kínlódó népek állapotán mérjük le. Ahogy egy országon belül is a sok­ szorosan hátrányos helyzetű települések helyzetéből induljunk ki. A leggyen­ gébb pont az, ahol Európa valódi arca látható és ahonnan elindulva egy új Európa felépíthető. Ezzel nem kívánom a leggazdagabb, s legfejlettebb or­ szágok eredményeit kisebbíteni. De a centrumok minősége önmagában nem értékeli Európát, különben is, változatlanul az a feladat, hogy a fejlett és fejletlenebb régiók között csökkenjen a különbség. Ha Európának szebb jövőt szeretnénk, ha Európáról így gondolkodunk, ak­ kor lesz értelme igazán egy új Kelet-Európa koncepciónak is. A mérce ugyan­ az. Mennyiben és hogyan emeli fel országait az európai színvonalra és ez­ zel igyekszik-e egy nagyjából harmonikusan együttműködni képes kontinenst létrehozni? Mert végül is használható ez a kategória. Ha minőségi fogalom­ ként kezeljük. Ekkor már nem a kontinens keleti, rosszabbik feléről beszé­ lünk. Hanem egy történelmi és erkölcsi kihívásról, amelyet éppen a perem­ régiók fogalmazhatnak meg a legtisztábban. Még akkor is, ha egyelőre KeletEurópa gazdaságilag, anyagilag egyre növekvő hátrányba kerül Nyugat-Európához képest, amely ugyanakkor szintén egyre jobban lemarad a világ új, dinamikusan fejlődő központjaihoz mérve. Egyetlen lehetőségünk: a megma- �radás. Ehhez egyetlen eszközünk: a radikális reform. Méghozzá olyan vi­ szonyok között, amikor egy ilyen típusú reformhoz kevés a kedvező feltétel. És nincsenek jól járható, kitaposott utak. Az elmúlt időszakban divatos lett új keleti szélről beszélni, s persze hinni vagy kételkedni ebben. Mert valóban új keleti szél fúj a Vereckei-hágó felől. Most azok a magyar gondolkodók, akik a magyar népet inkább keleti népnek szerették látni, aligha szégyenkeznek. Mert nem csak a múlt, hanem a jövő is jöhet keletről. De ebből nem követ­ kezik az, hogy nincs vagy nem lesz nyugati szél, s akkor azok a hazai gondol­ kodók örülhetnek, akik a magyar népet mindig is nyugati népnek akarták látni. Mintha így előkelőbb lenne. Csakhogy az új magyarság koncepció az, hogy egyszerre vagyunk keleti és nyugati nép Európa közepén. A fontos az, hogy mi is egy olyan európai nép vagyunk, amely nem akar elpusztulni, mint a mocsárban lassan süllyedő ember és ezért hátrányából előnyt kíván ková­ csolni. Új törekvésekkel, új akaratokkal, új szellemmel szeretne példát mu­ tatni. Ha lehet. Ezért ne legyenek illúzióink. Egyre fogyó népességünk például kíméletlenül korlátokat szab a közeljövőnek is. Az élesen gondolkodók már azon meditál­ hatnak, hogy mikor és hogyan állítható meg a népesség fogyása. Már ehhez is túl sok minden szükséges. Mondjuk legalább ötven év béke. Aztán valami olyasmi, hogy a még azonosulást kínáló késői feudalizmusból kirugdosott nép - túlélve az iparosítás és urbanizáció forradalmait, amelyekben milliók vál­ toztattak lakóhelyet és munkahelyet - kint és bent újra bensőséges otthonának tekintse ezt az országot. Ez lenne a belső visszatalálás. Ugyanilyen fontos, hogy végre otthon legyünk a szomszédaink között, ám mostanában mintha még távolabb lennénk attól, hogy a kelet-európai népek együttműködése lassan felérjen a testvériség szeretetével. Meg egyébként is. A magyarság továbbra is fogyni fog, márpedig csak ez várható, hiába is szeretnénk hinni az ellenke­ zőjét. Mert hiába tűzzük ki azt célul, hogy legalább csökkenjen a halandó­ ság, hiszen ehhez az kellene, hogy az embereknek ne kelljen ennyit és ilyen feszített tempóban dolgozni. Vagy „csak” az hiányzik, hogy végre megérteni akarjuk egymást, ne pedig rafinált eszközökkel „meggyőzni” . A szabadság tudata nélkül nincs hosszú élet. Ám a szabadsághoz fejlett ipar, mezőgazdaság és nyereséges kereskedelem kell. A további előrelépésekhez viszont nincs elég tőke, s termékeinknek szabad piac, ahol nagy mennyiségben eladhatjuk a nem éppen jó minőségű árukat is. Egy-két évtizedig a keleti piacok - beleértve például Kínát is - kisegíthetnek minket, de aztán már ott is csak magas mi­ nőségű termékeket adhatunk el. Ezek gyártásában azonban már alkalmatla­ nok a lojális munkaerők, az engedelmes bérmunkások - ehhez öntudatos, kulturált, folyton megújuló, autonóm személyiségek kellenek. Ennek viszont feltétele az, hogy a gazdasági mellett permanens társadalmi-kulturális refor­ mokat kezdjünk majd. Ha lesz még kinek. Mert fogy a népesség. Így bezárulhat a kör. Akkor aztán eltöprenghetünk a második ezredforduló után, hogy a kör­ nyező országokból hazatelepítsük-e a maradék magyarságot? Ha lesz itt olyan ország és életminőség, amit érdemes lesz választani. Így eldöntheti a történe­ lem, hogy mi fontosabb: a terület vagy a nép. Ha nem lesz elég hazahívható család, vagy ez egyáltalán nem megvalósítható terv, akkor meg azon gondol­ kodhatunk, hogy honnan telepítsünk ide más nemzetiségieket? A közelből: lengyeleket, románokat vagy szerbeket? Hogy így ők is jobban élhessenek és mi is megmaradhassunk, feltéve, ha az ide kerülők is úgy képzelik, hogy 25 �érdemes magyar állampolgárnak lenni. Vagy más kontinensről jönnek, majd a „vendégmunkások” ? Mennyi új konfliktus várható és mennyire felkészület­ lenek vagyunk erre. Jól véssük hát eszünkbe. A magyarság is csak akkor maradhat meg, ha Európa nem kerül bajba, reménytelen helyzetbe. Nekünk sem jó, ha bárme­ lyik európai nép áldatlan viszonyok közé sodródik, amint nekük sem jó, ha mi kerülünk végzetes traumák közé. Jól véssük hát eszünkbe. A szocializmus jó eszme, mert nem az emberi elnyomatásra, kizsákmányolásra, megalázásra épül és esze ágában sincs a társadalmi elidegenedés államát konzerválni. De az eszme hitele elveszhet, ha túl sokáig túl nagy távolság marad gondolat és gyakorlat között. Nekünk ezért nem jó, ha nálunk vagy bármelyik országban rosszul megy a szocializmusnak. De azt is eszünkbe véshetjük, hogy az sem használ nekünk, ha nyugaton a tőkés-polgári kapitalizmus tönkre megy, s nem csupán azért, mert egyelőre tőkét és modern technológiát főként onnan im­ portálhatunk. Így Magyarország is belerokkanhat abba, ha Európa bármelyik fertálya bajba jut. Ez az új korszak: a népek, s országok csak egymást segítve élhetik meg a következő századot. Ne felejtsük cl hát. Európa progresszív erői azért szurkolnak nekünk, mert ők is felismerték, hogy egymásra vagyunk szorulva. Még akkor is, ha olykor olyan ez, mint a gazdag rokon viszonya a szegénnyel. Ha optimisták vagyunk, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy Eu­ rópa még mindig a hullámvölgy fenekén van. A hetvenes évek a legundorítóbb és legválságosabb évtized volt. Gazdasági csőd, a demokrácia korlátozása, a baloldal visszaszorulása. Az egyén nem lehetett több mint alattvaló. Távlatok törtek össze, hitek bénultak meg. És ami a legdühítőbb: a tehetetlenség uralkodott. Egyelőre azt is nehéz elkép­ zelni, hogy a népek ne egymásra fenekedjenek, ahelyett, hogy a közös bajok ellen együttesen tegyenek valamit. Nem könnyű arra számítani, hogy senki ne tekintsen valakit azért ellenfélnek - vagy rosszabb embernek - , mert ke­ resztény vagy zsidó, konzervatív vagy kommunista. Világháborúk helyett vi­ lágválságok voltak. Ennek ellenére a túlélés nehezebben sikerült. Kelet-Európa szíve mindenképpen Magyarország. Nekem és nekünk. Nem azért, mert ez az ország valahol középen és baloldalon van, hiszen a térképen inkább jobb oldalt, szinte Nyugat-Európa határán található, különösen ak­ kor, ha Kelet-Európát az Urálig számítjuk. S miért ne számítanánk? Ha új Európa-képünk lesz, nem tűnik majd kisajátításnak, ha minden nemzet tagja úgy érzi, hogy az ő országa a legfontosabb „testrész” a kontinensen. Ezért ál­ lítom magam is, hogy Kelet-Európában a mi területünk a központi „szerv” , mert az egyén számára az a föld a legkedvesebb, ahol született és él ma is. Nekem ez közelebbről a Balaton déli partja, a Sió torkolata és környéke. Ott van az a jelképes cövek, amely láthatatlanul odaköt. De mert ez a kötél is hosszú, a magyarság nem szorítható a politikai határok közé: az etnikai táj valahol Gráznál kezdődik és mondjuk Csíkszentdomokoson végződik, ahol anyai ágon az ősök éltek. De a hossztengely is átlépi az országhatárokat, mert például indulhat Csíz-fürdőtől, ahol apám született és véget érhet Újvi­ déken, ahol csak többször megfordultam. Ha egyszerre gondolkodunk faluban, nemzetben s Európában, akkor sem nekünk, sem másoknak nem lehet sértő, hogy ez a kontinens, vagy csak ez a Közép-Kelet-Európa egy és oszthatatlan. Egyik települése sem kisajátítható. Maradhatok az előbbi metaforánál: ez a kontinens számtalan szívű élőlény. Vagy fogalmazható úgy is: egyaránt fon­ tos az agy, a szív, a láb vagy éppen a lélek. Egyik szerv sem működhet a 26 �másik nélkül. Ezért az, hogy Európában akarunk gondolkodni, nem lehet azo­ nos azzal, hogy magyarságunkat mellékesnek tekintjük. De nem hihetjük azt, hogy mi jobbak vagyunk, mint a földrész bármelyik más népe. Azt viszont igen is akarhatjuk, hogy ezen a válságos kontinensen az elsők között dolgoz­ zunk az új minőségért. Újat hozni önmagunknak, Kelet-Európának és ezen keresztül Európának; ez lehet a program. Az „ú j” Kelet-Európa eszme változatlanul a marxi szocializmuskoncepció. Ez a demokratikus, humánus szocializmus, amely persze nem az egyenlők társadalma. Minden polgár megközelítőleg azonos feltételek között küzdhessen anyagi jólétéért, társadalmi előrejutásáért, közösségi és kul­ turális autonómiájáért. Manapság sokan fogalmaznak így: a társadalom álla­ mosítása helyett az állam társadalmasítása a cél. Ugyanígy nem az egyén ál­ lamosítása, hanem az állam egyénesítése: a személyes s kollektív autonómiák világa. Az új kelet-európai eszme a minőség eszménye, ahogy ezt Eötvös Jó ­ zseftől Németh Lászlóig, vagy Jászi Oszkártól Bajcsy-Zsilinszky Endréig már számosan eltervezték. Ezért is hiába akarja ezeket a gondolkodókat bárki háttérbe szorítani. Tehát nem vadonat új program ez, ám annyiban minden­ képpen annak tekinthető, hogy itt és most megint napirendre kerül, noha is­ mét nincs garancia arra, hogy bizonyosan valóra váltható. Ez a minőségeszme egyaránt építkezik a régi paraszti és az újkori munkás öntudatból s kultúrá­ ból vagy például a kereszténység etikájából és a szocializmus programjából, függetlenül attól, hogy mindegyiket hányszor és hogyan gyalázták meg. A magyar egyaránt gondolhatja magát a Kelet és Nyugat népének, anélkül, hogy akár a tegnapi, akár a holnapi lényét fel akarná adni. Kelet-Európa minőségi fogalma is akkor jelent valamit, ha ez a félkontinens kényszerből vagy önfelismerésből összefog Nyugattal is, anélkül, hogy a szocializmus esz­ ményéről lemondana. Ha előítélet-mentes, mások megaláztatását sem tűrő, mindenféle barbárságtól mentes Európáért harcolunk. Gazdasági, politikai és kulturális szabadságharc ez a földgolyón. De közben ne gondoljuk azt, hogy Európán belül mindegyik népnek ugyanaz a dolga vagy ugyanolyanok lehet­ nek az erényei. Elég Jó csik Lajos egyik régi intelmét idézni: „ A nagyipari­ polgári termelő formákat tehát alig fejlesztheti nyugati tökélyre s így ebből a szempontból mindig alárendelt helyzetben maradt Nyugat-Európával szem­ ben, amíg csak mezőgazdasága el nem éri a nyugati ipari termelés fejlettségé­ nek fokát.” Jócsik Lajos talán azt mondaná ma, hogy elérkeztünk már ide, ám azért változatlanul illúzió, hogy nagyiparunk utolérje a nyugati tökélyt, holott nagy szükségünk lenne világszínvonalú iparra. Az új Kelet-Európa-kép, tehát része egy új Európa-képnek. Egyik sem olyan, hogy összemosná a különbségeket vagy eltüntetné a gazdasági-politikai el­ téréseket. De fontosnak véli a közös érdekeket és értékeket. Minden nemzet és minden tagja lehessen az, ami, vagy amilyen szeretne lenni, anélkül, hogy kisebbségi helyzete vagy kisebbségi tudata lenne. Különbözőségeink által vagyunk egyenrangúak és szabadok. A peremhelyzetű országoknak nem utol­ érni kell a fejlett központokat, mert ugyanúgy, s ugyanolyan fejlődési pályát úgy sem futhatnak be. Nem érdemes szégyenkezni azért, ha ebben vagy ab­ ban tartósan lemaradtunk, mert mindig van vagy lehet olyan, amiben egye­ diek és ezért jobbak vagyunk. Ezek az összefüggések határozzák meg a kul­ turális együttműködéseket. Egyetlen nemzetnek sem lehet jobb vagy szebb, vagy haladóbb kultúrája, mint a másiknak. Ebben általában nincs minőségi különbség. Inkább csak másság van. És a másság megszűnése a minőség el­ 27 �vesztése. Ezért változatlanul az a feladat, hogy egymás kultúráját, irodalmát, értékeit egyre jobban megismerjük, s egyre inkább gazdagodjunk tőle, anél­ kül, hogy másolni, feladni vagy megelőzni akarnánk. Ezért javaslom régóta, hogy indítsunk egy kelet-európai folyóiratot, mert ráadásul Magyarország van olyan politikai pozícióban, hogy leginkább vállalkozhat egy ilyen kulturális misszióra. Ez a folyóirat a kelet-európai irodalmak friss terméséből válogat­ na, s ezeket a műveket nemcsak a fontosabb kelet-európai, hanem néhány nyugat-európai nyelven is közölhetné. Ehhez a munkához nem hiányzik a fordítógárdánk és nem hiányzik a más kultúrákat is tisztelő szellemünk. Ha akarnánk az új Európát, s az új Kelet-Európát, ha jobban felismernénk, hogy a közvetlen közeledés nemzeti érdekünk, akkor a szükséges tőke is elő­ teremthető egy ilyen folyóirathoz. Mert népünk és országunk, valamint kul­ túránk sorsa végérvényesen függ Európa, s ezen belül Kelet-Európa jövőjétől. 28 �LACZKÓ ANDRÁS Mazówiai emlékek Kulturális jegyzetek Ciechanówról A ciechanówi vajdaságban tett utazás (1985. augusztus 27-szeptember 6.) során két emlékezetes meglepetés ért. Az egyik: a szállodánktól száz méterre levő épület falán táblát olvastunk: „Ebben a házban lakott H. Sienkiewicz 1865-66-ban.” Irodalmi kapcsolatteremtés ügyében voltunk ott, s lám, szinte az első pillanatban fontos emlékre bukkantunk. A másik: Ciechanów város címere (Szent Péter a kulcsokkal). Ebben annak szimbólumát láttuk, hogy az idegennek meg kell találnia a kulcsot az ottani emberek megértéséhez . . . Alig több mint egy hét erre nem elegendő, legfeljebb az elengedhetetlenül fontos ismeretek megszerzésére. Minthogy Ciechanów a fővárostól száz kilométerre sem fekszik, XX. szá­ zadi történetében ez a tény szerepet kapott. Például úgy, hogy 1939-ben Lengyelország lerohanása után - a Harmadik Birodalomhoz csatolták, mint „eredeti” német területet. A német megszállás alatt önálló vajdaság volt. 1939. szeptember eleje után az ott lakó lengyeleket hat óra alatt kitelepítet­ ték. (Jellemző volt a hatalom bizonytalanságára, hogy az elhunyt polgármes­ tert Németországban temették el.) A ciechanówi múzeum őrzi a háború, az ellenállás emlékeit. Bemutatják a közadakozásból vásárolt fegyvereket, s képeken azt, hogy a csapatok miként indultak a frontra. Látható a Kurjor című lapnak az a száma, amelyik elő­ ször tudósított a német támadásról, s olvasható benne a lengyel államelnök kiáltványa a néphez. A Robotnik még szeptember 16-án is azt közölte, hogy Varsó szabad, de Ciechanówot már 3-án elfoglalták. Attól kezdődően van­ nak dokumentumok a németek kegyetlenkedéseiről (a környéken több mun­ ka- és más jellegű tábor volt). Megdöbbentő, szóval alig kifejezhető annak a német és lengyel nyelvű felhívásnak a szövege, amely szerint, ha valaki két márkát befizet, akkor megküldik neki férje-felesége földi m aradványait. . . A ciechanówi muzeológusok ezek mellé tették az ellenállás és az újraéle­ dés dokumentumait. A negyvenedik évforduló jegyében rendezett emlékkiál­ lításon a lengyel városok emlékműveinek kicsinyített másai láthatók. Összes­ ségében olyan benyomással távozott a látogató, hogy a fájdalom és a hősies­ ség együtt kapott méltó kifejezést. Az is jellemző persze, hogy nemcsak a hivatal őrzi a múltat. Tadeusz Grzankowszki sapkás boltjában például katonai kitüntetések és fegyverek so­ rozatát nézhettük meg (s mellettük még számos érdekes régi tárgyat). Az üreg mester oly szakember lett, hogy a múzeum munkatársai járnak hozzá olykor értékes tárgyakért. Azt is meg kell említeni róla, hogy házának egy részét bérbe adta, hogy a vajdasági könyvtár irodáit el tudják helyezni. . . A múzeum épületétől csaknem egyenes úton cl lehet sétálni a várig. Ö szszekapcsolódik így a múlt-jelen-jövő. Ciechanów vajdaságban 412 ezer ember 29 �él, s hatvanhat százalékuk falvakban. A székhelyváros félezer lakosú. Meg­ tudtuk, hogy a régi ryneket (vásártér) keskeny, kanyargós utcák fogták köz­ re. A város vezetői és lakói azt szeretnék, ha mindent megőrizve, építhetné­ nek szélesebb sugárutakat. A GRU NW ALD I C SATATÉREN Ha a múltról kezdtünk el beszélgetni, akkor előbb-utóbb előkerült Grunwald neve. A múzeumban kisplasztikákat mutattak, amelyek a Kereszteslova­ gok lengyel hőseit ábrázolták: Jurand, Zbyszko, Macko és mások arcmását láttuk. S hallottunk Jagello Ulászlóról, a harcias, ifjú lengyel királyról, aki az egyesült hadak élén legyőzte a kereszteseket. „Kimondhatatlan boldogság sugárzott a győztesek arcáról, mert mindnyá­ jan megértették, hogy ez az este véget vetett minden nyomorúságnak és gyötrelmüknek. S nem is csak e nap, hanem egész évszázadok súlyos törődésének. A király, noha tisztán látta a vereség óriási méreteit, mégis mintegy cso­ dálkozva nézett maga elé s végül megkérdezte: - Avagy az egész lovagrend itt fekszik-e? Mire Mikolaj alkancellár, ki jól ismerte Szent Brigitta jóslatát, így felelt: - Elérkezett az idő, hogy kitörettek fogaik és leüttetett jobbjuk!” - olva­ som Mészáros István fordításában Sienkiewicz szavait, miközben a gépkocsi suhan velünk a csatatér irányába. A parkoló környéke már az idegenforgalomra készül; képeket, könyveket lehet vásárolni, s árulnak virslit, sört. De mi csak a kanyargó utat figyeljük, s indulunk a múzeumhoz. Ignacy Padarwski gondolt arra a csata ötszázadik évfordulóján (1910-ben), hogy emlékművel kellene tisztelegni a hősök előtt. E l is készült a munka, de csak harminc évig állhatott, mert 1939-ben a németek szétrobbantották. A nagy gránitkövek ma is úgy hevernek szerteszét. Az új emlékmű 1960-ban készült cl, s természetes, hogy páncélos vitézeket ábrázol. Az ellenséggel szembenéző lengyelek arcvonásait hatalmas kockába faragta a művész. A domb legmagasabb pontján makett mutatja be, miként álltak egymással szemben a seregek. Tatárok, litvánok, oroszok, lengyelek kémlelték 1410-ben a keresztesek Grunwald melletti táborát. A makettől balra épült hajdan az a kápolna, ahol a lovagrend nagymestere meghalt (helyét ma már csak egy kő őrzi). A csata menetét Wladyslaw Jagielko irányította. S hogy az odalátogatónak képzete legyen róla, megnézheti a nagy sikerű filmet. Ha a nézőtéren nem si­ került azonosulni a kor hangulatával, akkor a tárlókban elhelyezett tárgyak, dokumentumok segítenek abban. A tüzetes nézelődés meggyőzött arról, hogy a lovagrend fegyvereivel és erejével szemben hasonló minőségű állott. Ebből a kiegyenlítődésből következett, hogy a regény és a film egyaránt azt sugallja, a csata kimenetelét a nagymester halála döntötte cl. (Nyilván a júliusi hőség is bágyasztotta a nehéz páncélosokat.) Ami legjobban megragadott: a tárlókban ott van az 1410. december 9-én kötött béke másolata és a toruni megállapodás is sok-sok pecséttel. Ezek a dokumentumok a béke, a megbékélés gondolatát sugározták . . . 20 �PULTUSK PIACTERÉN A történelmi kisvárosoknak sajátos levegője van. Nem Pultuskban ismer­ tem meg ezt a közkeletű igazságot, de kétségtelenül tapasztaltam megjelené­ sét. Az autóból kiszállva, ugyanis a gótikus középkorig léphettünk vissza a képzelt időben. A korai középkorból, a X. századtól vannak feljegyzések a településről. Ezekre hivatkozva magyarázzák, értelmezik a nevét. Egyik álláspont szerint eredetileg Tusknak hívták. De sok tűzvész volt és a lakosságnak csak a fele maradt meg, ezért tették hozzá a pul szótagot. A másik álláspont: a kisváros a Pelt nevű folyó mellett feküdt, s arról nevezték el (hangfejlődéssel alakult ki a mai változat). Nem tudom, melyik változat az elfogadhatóbb, de az fel­ keltette figyelmemet, hogy a folyó - a szabályozások következtében - már négy kilométerre van. A helyiek büszkén emlegetik, hogy a piactér (rynek) leghosszabb Európá­ ban. Körbetekintve, látszik a gótika, a barokk, a klasszicizmus hatása az épületeken. A hajdani főtérről az utcák derékszögben vezettek cl, de ezt ma­ napság nem látni. Mégis, a történelmi folytonosság bizonyítéka, hogy 1827ben épült a rendőrség - s ma ugyanannak használják. Ahogy visszaléptünk időben a XIX . század elejére, már hallani is Napóleon nevét. 1806-ban járt arra néhány napig, következésképpen, a város neve szerepel a párizsi diadal­ íven. A környékbeli lápos területen állt szemben egymással a francia és az orosz sereg. Az ágyúk párbaja után kiderült, hogy francia gárdisták rohama ellenállhatatlan, ezért az oroszok a felszerelést hátrahagyva, elvonultak. Mind­ járt futárt küldtek a vezénylő tábornokhoz: „Minden ember megmenekült.” Ugyanakkor Napóleon is kapott jelentést: „Veszteség nélkül győztünk!” A császár azután Pultuskban kaszárnyát rendeztetett be, az egyik templomban pedig istállót. . . Megnézzük a folyópartot is. A városok kialakulásában egész Európában fontos szerepe van a víznek. A lengyel szokás ugyanez volt. Pultuskban a fo­ lyópart föltöltése után építették a várat. Először 1120-ban fából, később gó­ tikus stílusban, kőből. Ellenség sokszor tört a városra, mert gazdag kézmű­ vesek, kereskedők lakták. 1 336-ban például négyszer rombolták le és építet­ ték fel újra a várat! Későbbi századokban egy püspök kapta ajándékba, s ő szép templomot húzatott fel, kő és tégla kombinációjából, mazówiai stílusban. A tulajdonos a X V III. század végén közkönyvtárat nyitott meg ott, s a po­ kol tüzével fenyegették meg azt, aki onnan könyvet merészel kivinni. A fi­ gyelmeztetés használt; a X IX . század elején tűzvész pusztított, de a könyve­ ket senki nem merte menteni, nehogy az inferno legyen a jutalma . . . A virágkor a gótikával esett egybe. A X III-X IV . században fejlődött a kézművesség; ötvenöt céh létezett, s szükségképpen kialakult a kereskedés. A mesterek legszívesebben a piac köré települtek. A házakban alul műhely, fent pedig lakás volt. A piacteret a templom és a vár zárta le. A gazdagság nemcsak az ellenségnek volt vonzerő, csábította a művészeket is. Nem véletlen, hogy az első lengyel iskolák egyike Pultuskban működött, a krakkói egyetem filiáléjaként. Sok professzor települt át a fővárosból. Pul­ tuskban jött létre az első mazówiai nyomda. Kórház, színház létezett. Mind­ ez azt mutatja, hogy a kézművesek, kereskedők szívesen áldoztak a kultúrá­ 31 �ra! Hogy milyen volt a színvonal? Jelzi ezt egyetlen adat: tanított Pultuskban az európai hírű, latin nyelvű költő, Sarbieski. A XIX . század második felé­ ben ott lakott Viktor Gomulicki, a költő, aki az 1865-as lengyel felkelés he­ lyi eseményeit megírta. (1974-ben szobrot kapott a helyi kisiparosaktól!) A hajdani élet szempontjából az sem kevésbé érdekes, hogy volt Pultusk­ ban olyan püspök, aki nyilvánosan tartott szeretőt. Az asszony nevéből ke­ resztelték el ott a könnyűvérű nőket äowronkának . . . A második világháborúban Pultusk szinte teljesen elpusztult. A varsói épít­ kezések befejezése után jutott pénz a pultuski történelmi városmagra. A gyá­ rakat, s az emeletes házakat a hajdani határon kívülre telepítették, hogy érin­ tetlenül megőrizhessék a régit! Így még ma is régi családok élnek ott. Az egyik Poznan környékéről települt át, hogy részt vehessen az 1865-as felke­ lésben. Az utódok kézművesek lettek. A véletlen úgy hozta, hogy Pultusk ut­ cáin sétálva, találkozhattam a család egyik leszármazottjával, aki szakítva a hagyományokkal, húsz évvel ezelőtt egyetemet végzett. Dantel Ciok ő, a vaj­ daság titkárságának vezetője tíz éve. Korábban közel fél évtizedig Pultusk polgármestere volt. Ő beszélt arról a kuriózumról, hogy Lengyelországban egyedül ott tartanak érettségi találkozót: ötévenként, hivatalos keretek kö­ zött . .. A vár, amiről már szó volt, tulajdonképpen egy nagyobb vadászkastély, amit már hosszú ideje renoválnak. Mert 1975-ban döntött úgy a kormányzat, hogy ott lesz a külföldi lengyelek központja. Anyanyelvi táborokat, tudomá­ nyos üléseket terveznek, s még azt, hogy a hazalátogatóknak üdülési lehető­ ségeket biztosítanak. A D om Polonia megnyitása fontos esemény lesz a kis­ városban. A várból a folyó partjára érve, hallgattam a beszámolót az árvízről, ami 1979-ben pusztított. Még a központban, a kórház körül is egyméteres víz ál­ lott, magasabb szinttel, mint a folyóban. Pontonhidakat kellett verni, hogy a lakosok közlekedni tudjanak. Utóbb kiderül, hogy a katasztrófa előtt az ese­ mények túl gyorsak voltak. A víz nyomására a gáton belül buzgárok kelet­ keztek, s oly méretűek, hogy húsz perc alatt döntötték a várost. A gyorsasá­ got jelzi, hogy az étterem vendégei és pincérei nem tudtak eltávozni. A fel­ szolgálók az asztalokra állva, kiáltoztak segítségért. . . Mindezeket hallva, nem kerülhettük meg a kérdést, hogy milyen a jövője egy műemlék kisvárosnak? Az akkor új, alig egy hónapja hivatalba lépett ta­ nácselnök arról beszélt, hogy szeretnék befejezni a megkezdett beruházásokat, kettő alatt hat év munkáját elvégezve. A régi épületek felújítására az ország­ ból száznegyven szakembert hívnak meg. 1988 tavaszára tervezik a D om Po­ lonia megnyitását. Kórház építésébe fognak, mert a jelenlegi az 1876-ban ké­ szült épületben működik. Az iparból csak annyit és oly mértékben fogadnak be, amennyi nem rontja a városképet. A helyi műemlékvédelem súlyát jelzi, hogy velük minden tervet egyeztetni kell. „E z megtörténik - mondta az el­ nök - , de a következmény, hogy minden beruházásunk legalább egy évet ké­ sik. Nem sajnáljuk a pénzt a régi megóvására. Megtiltottuk például a bádo­ gos tetőfedést, a cserép az igazi.” A tanácsház és a könyvtár nincs messze egymástól. Az évszázadok már elfeledtették a püspöki átkot, mert a mai könyvtárosok a forgalomra büszkék. 32 �Ötezernél több beiratkozott olvasójuk van. A Biblioteka Publiczna Joachim Lelewel nevét vette fel, s jelmondatuk, a névadótól származik: „A könyv­ tár nem azért van, hogy csomagba legyen bezárva vagy csak díszként szol­ gáljon, hanem azért, hogy mindenki használja.” A K R A S IN S K IA K F Ö L D JÉ N A húsz hektáros, szép parkban álló neogótikus múzeum igazgatója, Janusz Królik anekdotával fogadott. Épp angol vendége volt, amikor meglátogatta egy kilencvenéves paraszt, aki csodálkozva hallotta, hogy a brit még nem beszéli nyelvüket. - Először van itt? - kérdezte. - Nem. - Akkor miért nem tud lengyelül? - tette fel a nemzeti önérzettől sugallt kérdést az öreg . . . Janusz Królik előre jelezte, hogy ebben a múzeumban az irodalom, a mű­ vészettörténet és a történelem együtt jelenik meg, s ahhoz, hogy értsük a ki­ állított anyagot, a X IX . század elejéig kell visszalépnünk időben az ő segít­ ségével. Az a fellendülés időszaka a lengyel kulturális életben. A főnemesek, köztük a Krasinskiak, áldoztak a művészetekre. A családban Zygmunt egyetlen fiú volt, akit nem nagyon érdekelt a gaz­ dálkodás, bár édesapja erős kézzel igyekezett irányítani (a fiút azonban nem sikerült megnősítenie). Opinogóra volt a családi birtok egyik közepe, s az apa épp azért ajánlotta fel Zygmuntnak, mert alkalmasnak ítélte a családala­ pításra . . . Az épület attól kezdve a Krasinskiak lakhelye volt. Az első vi­ lágháború alatt megsérült, s hosszú ideig nem is renoválták, mert a család utolsó sarja pénzét varsói könyvtárépítésre költötte. A bibliotékát a németek felrobbantották, s akkor pusztult el sok értékük. Így amikor 1961-ben az opinogórai kastélyt felújították, nehézséget okozott, hogy miként rendezzék be (az első években csak öt tárgyuk volt, most százharmincnál tartanak). A kiállítás célja, hogy a család életén keresztül bemutassa a látogatóknak a romantikát (hiszen hivatalos megnevezése: Múzeum Romantyzmu). Három téma köré csoportosít: a Krasinskiak, a neogótika, a napóleoni korszak. Zyg­ munt apja ugyanis a császár tábornoka volt, ami hosszú ideig meghatározta a család életét. Az általa irányított semosierrai csatában tömegesen haltak meg a lengyelek. Így neve összeforrt az értelmetlen áldozat fogalmával. S miért hagyta meg a franciabarát főnemes birtokait a cár? - kérdezem. A vá­ lasz egyszerű: a tábornok egy idő után átlépett orosz szolgálatba . . . A nagy költők közül Zygmunt Krasinski az egyetlen, aki nem a Wawelban van eltemetve. Életútja tanulságos. Párizsban született és ott is halt meg (négy hónap után vitték haza). Világfias nevelést kapott, nagyon szeretett utaz­ ni. Minden útjára pontosan száznegyven tárgyat vitt magával (azokból két kis zománcarckép látható a múzeumban). Két hétnél hosszabb időt sehol sem bírt ki, legszívesebben Drezda és Párizs között utazgatott. De érdeklődéssel fordult Kelet irányába is. A görög szabadságharc iránti szimpátiája Irydion című elbeszélő költeményéből látszik. Az akkori időknek megfelelően, általá­ ban név nélkül írt, esetleg annyit kanyarított alá: Barát. Életében költőként alig ismerték. Legforgatottabb műve a Nem isteni színjáték (határozott cél­ 33 �zással Dante művére). Abban az elbukó nemesi osztályt siratta el, s ezért ma sokan azt tartják róla, hogy jóstehetsége volt. Dokumentálható, hogy jó ba­ rátság fűzte Mickiewiczhez. Van egy közös történetük. Egy alkalommal ki­ rándulni mentek hármasban. Odiniecet Krasinski akkor tanította pisztollyal lőni, társai pedig őt rímeket faragni. . . Zygmunt Krasinski levelei mostanában kerülnek elő, s Janusz K rólik vé­ leménye szerint ezek némileg módosítják a róla alkotott képet. A több ezer darabban nem könnyű az eligazodás, mert családi vélemény, hogy nem min­ dig írt igazat, s ezért egy-két küldeményét később átjavították. Említettem már a nevelését. Jellemző, hogy nyolcéves korában három nyelven beszélt, tizennégy évesen pedig beíratták a varsói egyetemre jogot tanulni. Gyermek­ kora a művészetek közelében telt el. Az apa ugyanis nagy rendezvényeken adatott elő klasszikus és romantikus alkotásokat. Ezzel kezdődött ellentétük. Ő apjával szemben a romantikához vonzódott. Összeütközésekhez egy ada­ lék. Lakodalmát apja rendezte meg nagy fénnyel. Ez nem tetszett Zygmuntnak, ezért a kastély parkjába, a szépen megterített asztalok közé lemosdatott, ezüst csengős teheneket hajtatott be. Nagy riadalmat okozva ezzel. . . 1829ben az egyetemről is el kellett távoznia, mert nem tűrte a szabályokat. Volt persze egy másik ok is. Az apa, a napóleoni hős, a varsói hercegség megala­ kulása után, a cár helytartójával egyezkedett. A lengyel hazafiak levele ille­ téktelen kezekbe került, megkezdődtek a letartóztatások. A cár lengyel bíró­ ságot nevezett ki, s abba delegálták Wincent Krasinskit is. A bíróság nem hozott ítéletet, csak az apa követelte a szigorú büntetést. „A nép megismerte igazi arcát” - mondta Janusz Królik. A történet úgy folytatódott, hogy a fő­ bíró temetése nagy hazafias tüntetés lett, elment rá minden egyetemista, ki­ véve Zygmuntot. A következő napon egyik társa megpofozta. Az egyetemi ta­ nács javasolta, hogy menjen át Genovába .. . Attól kezdve főnemesi gőggel tekintett a pénzre. Feleségével utazgatott éppen, amikor párizsi bankára aki egymilliónál többet őrzött - tönkrement és megszökött. Zygmunt azon­ ban azt írta barátjának, a pénznél fontosabb két ember jó kapcsolata. A család fiú ágon 1940. december 7-ig élt. Az utolsó Krasinski (Edward) akkor halt meg Dachauban. A családi kriptában Zygmunttól balra ősei, jobb­ ra utódai nyugszanak. A neves prózaíró, Zeromski mondta: „ Úgy kívánkozok ide, mint a muzulmánok Mohamed koporsójához!” Az opinogórai kastélyban őrzik a tárgyakat és a művek példányait. A haj­ dani tulajdonosok szellemiségének megfelelően tartanak az egyik teremben irodalmi és zenei esteket (1985-ben már a százötvenhetediknél jártak). Az elő­ adókra és hallgatókra Zygmunt Krasinski romantikus stílusban megfestett ké­ pe néz le. T Y G O D N IK CIEC H A N O W SK I A ciechanówi hetilap szerkesztősége nem volt bővében a helynek. Ponto­ sabb lett volna, ha munkahelyet mondok, hiszen az újságíróknak valahol öszszegezni kell a riportot, s letisztázni az eszmefuttatást, megfogalmazni a hí­ reket. A néhány barakkszerű faépületben ideiglenes közfalak különítették el a dolgozószobákat. A főszerkesztőébe épp hogy le tudott ülni a társaság. A főszerkesztő feladataik közül elsőként az ideológiai munkát emelte ki, másodszor a gondok feltárását. Törekvésük, hogy a vajdaságról minél telje- 34 �sebb kép alakuljon ki az olvasókban. Ebhez viszont szűknek mondta a terje­ delmet. A többszínnyomással készülő tizenkét oldal hamar megtelik, ha tár­ sadalmi vagy történelmi kérdésekkel foglalkoznak, vagy a megye vezetőit mu­ tatják be a Mazówiai portrék sorozatban. Törvényszerű(?), hogy az irodalom­ ra, a kultúrára csekélyke hely jut. A lírának egy sarok jut, ahol általában amatőr költők verseit jelentetik meg. Nem kis elégedettséggel mondták, volt, akit ők fedeztek fel. Verseknél szívesebben közölnek recenziókat filmekről. Bemutatnak egy-két rockzenekart. A népi hagyományok ápolása a kulturális melléklet kedvenc témája. Az csak természetes, hogy a Tygodnik egyik-másik írása vitát kavar, hiszen a vajdasági kulturális osztály munkatársai nem min­ dig úgy látják a kérdéseket, ahogyan a lap. Mielőtt a kulturális rovat gazdáját megkérdezném, a főszerkesztő még ar­ ról beszélt, hogy munkájukat erősen meghatározza, hogy a Trybuna L uduban állandó rovata van Mazowszénak. A vajdaság egy részében olvassák az olsztyni területi újságot, így a tájékoztatásban van valamiféle verseny is. Hoz­ zátéve, hogy a lengyel televízió minden szerdán fél hétkor összeállítást sugá­ roz Mazowszéról. (Amikor ott jártunk, akkor épp a vajdával készült riport Ciechanów fejlődéséről.) Hogyan foglalkoznak a fiatal költőkkel? - kérdeztem a kulturális rovat munkatársát. „Azt nem tudom - válaszolta - , mert a verssarkot nem én gon­ dozom, hanem egy külsős.” Végül csak kiderült, hogy a beküldött műveket lektorokkal bíráltatják el, s a vélemény után döntenek a közlésről. „A vajda­ ságban kevés az irodalom iránt igazán érdeklődő olvasó” - summázta véle­ ményét. Aztán meg arról szólt, hogy minden évben rendeznek irodalmi na­ pokat, ahol valóságos seregszemle alakul k i . . . A két állítás közötti ellent­ mondás feloldása később történt meg - a művelődési házban. A Z A M A T ŐR Ö K K L U B JÁ B A N Meghívást kaptunk a ciechanówi, nem hivatásos alkotóktól egy kis beszél­ getésre. A művelődési ház klubjába lépve örültünk annak, hogy nem alakí­ tottak ki külön elnökségi asztalt, csupán egy kört, ahol bárki bárhol helyet foglalhatott. A vendégeket illette volna az első szó, én mégis azt kértem, beszéljenek magukról. Az amatőr irodalmi klub 1972-ben alakult, költők, írók, népmű­ vészek, szobrászok részvételével. Többféle elképzelésük volt: életkorra ala­ pozott érdeklődési köröket akartak kialakítani, azután olyat, amelyikben a nemzedékek együtt dolgoznak. Az utóbbi álláspont győzött. Gyakorlattá vált, hogy elmennek iskolákba tehetségkutató célzattal. A teljes nyitottság egyik jel­ lemző vonása a klubnak. A ház igazgatónője száz állandó és aktív tagról beszélt, de azt is megem­ lítette, hogy ennek a számnak a kétszerese is részt vesz olykor egy-egy fog­ lalkozáson. A hónap egyik vasárnapján tizenhárom órakor jönnek össze (a ta­ lálkozókat a szesztilalom előtti időben meleg sörrel kezdték). Ezeken új mű­ veket mutatnak be. S a legjobbaknak díjakat adnak. Ha valaki háromszor nyert, akkor kapott egy bronz kupát. Volt, aki sokszor nyert - és hazavihette. Havonta egyszer a vajdaság székhelyén kívül is találkoznak. Így jelezve, hogy szélesebb körben szeretnének hatást elérni. A hagyományokhoz úgy kapcso­ lódnak, hogy két nagy rendezvényüket húsvétkor és karácsonykor szervezik �MLAWAI D IÁKOK KÖZÖTT Természetes, hogy a gimnazisták érdeklődnek még nem ismert dolgok iránt. Természetes - mondom s közben az emberben mindig meglevő kíváncsi­ ságra gondolok. Ez ült ki ugyanis a mlawai fiatalok arcára, amikor két is­ meretlen magyar írót bemutatott nekik a helyi művelődésügyi felügyelő. Azt persze nem lehetett mérni, hogy Papp Árpád szavai vagy az enyéim mennyire voltak fontosak a diákoknak, de az érdeklődésből arra következtettünk, hogy sikerült felkelteni a figyelmet, kíváncsiságot a Balaton és Somogy megye iránt. Fél óra elteltével ugyanis kérdeztek: van-e amatőr irodalom, milyen a ma­ gánkiadás lehetősége, nem érezzük-e a cenzor hiányát? Az meglepetést oko­ zott, hogy nálunk nem kell cenzori engedély. Az egyik tanárnő a helyi ama­ tőrklub xeroxkiadványát mutatta, ami húszoldalnyi sem volt, de rajta volt az engedély jele. Bármi jelenik ugyanis ott meg - akár csak négyoldalas, fű­ zött valami - , nem kerülhető meg a vajdasági tanács épületében székelő cenzor. A diákok magyar irodalmi különórája a könyvtárban volt. A helyiek fi­ gyelmességből az asztalokra előkészítették Szabó Magda (Régimódi történet), Munkácsi Miklós (Fattyú), Karinthy Ferenc (Budapesti tavasz), Bárány T a­ más (Város, esti fényben), Boldizsár Iván (Halálaim) műveit lengyel fordí­ tásban. Mi a helyi irodalmi kör kiadványát forgattuk érdeklődéssel. A Mlawskie refleksje válogat a tagok érdemes munkáiból. Ez tulajdonképpen egy füzet­ sorozat, amiben egyszerre talán tizenöt vers jelenhet meg. A mlawai könyvtár alaposságát az magyarázta, hogy 1901-től erednek ha­ gyományai. Hajdan a Népszövetség használta az épületet előadások, bálok rendezésére. A háború után természetesen újjá kellett építeni a könyvtárat, s akkor alakították a felnőtt- és a gyermekrészleget. Az utóbbiban — mondták - Szabó Magda Álarcosbálja a legolvasottabb, mert a lengyel televízióban bemutatott A bigél-sorozat után érthetően megnőtt az érdeklődés. T A L Á L K O Z Á S A V A JD Á V A L A vajdaságba érkezésünk első napján megtudtuk a ránk váró részletes prog­ ramot, Lucyna Kuczynska-Reduch és Józef Kostrzewa még az órabeosztást is közölték. Csupán egy ponton volt bizonytalanság, hogy a vajda vagy a he­ lyettese fogad-e bennünket. Az adott napon végül is J erzy Wierchowski, a vajda szakított időt arra, hogy a kulturális együttműködés lehetőségeiről be­ szélgessünk. Nem hallgatta cl, hogy mennyi gonddal kellett szembenézniök. Tetszett az őszinte szókimondás. Meg az is, hogy az irodalmi, művészeti kap­ csolatok konkrét, programszerű megvalósítását szorgalmazta. „Ismerem a ma­ gyaroknak azt a tulajdonságát - mondta - , hogy fellobognak, mint a szalma­ láng, és azután az első nehézségnél elalszik a tűz. A közös munkához más­ fajta hozzáállás kell!” Sok utazás, a vajdasággal való ismerkedés után búcsúest Plonsk közelében. A szálloda különtermében ajándékok, javaslatok és fogadkozások követik egymást. Kossuth szavai járnak eszemben a megajánlás és a kivételezés lelke­ sedésének különbözőségéről. . . S még az, vállaljuk, tehát közvetítenünk kell Ciechanów üzenetét! �JÁVOR OTTÓ Ismét Grassról Gyakran halljuk, leírjuk: humanizmus. Í gy, a régi, latinos formában, így van szárnya a szónak, mint ahogy szép rokonának: a virtusnak. Egyébként lefordíthatatlan. Talán mert annyi minden van benne. A z is, hogy kötődés. H a ez igaz, márpedig - véleményem szerint - igaz, akkor nincs mit cso­ dálkozni rajta, hogy ez a szó: humanizmus, egymaga a gondolatok laviná­ ját indítja cl, életünk elfelejtettnek hitt mozzanatai elevenednek föl, egy­ máshoz illeszkednek, súlyuk van és sebességük, bennünk vannak és mi ben­ nük, kiderül, nincs elhanyagolható élmény, minden lényeges, már-már meg­ határozó. Mert nem pusztító, fojtogató hógörgetegről van szó, hanem az együttlátás, együttátélés képességéről, mely a lét teljességének a megérté­ séhez segíthet. Bizonyára lesznek, akik igazat adnak, ha azt mondom: a visszapergetett élet erőt, lehetőséget nyújt a továbbéléshez. V agyis földe­ ríti környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat, előbb-utóbb eljuttat az ön­ magunkkal való szembenézésig, ezzel feladatot, programot is ad, adhat. Nemcsak saját magunknak, akár egy népnek is. Az ifjúság idézése így lesz az az anteuszi erő, írói szemléletet meghatá­ rozó mindazok számára, akik szinte már tudatosan fogadták első élmé­ nyeiket. Befogadták és megőrizték őket. Belőlük építkeztek, nábobként tékozolták, mégis velük és rajtuk emelkedtek egyre magasabbra. Számos ne­ vet lehetne példának említeni D ickenstől T. M annig, Solohov ig. Én a sor­ ból a mai német irodalom világirodalm i rangú képviselőjét emelem ki: G ünter G rasst. „M it mond a Keleti-tenger?” - hallottam egyszer Grasst, amint saját versét mondta. Hangutánzó szavakkal adta meg a választ a kérdésre. Csap­ kodtak, bugyborékoltak, sírtak, sírtak, sírtak a hullámok. H ányan hallgat­ ták M ikes K elem en fülével? Hány arcot, szívet legyintett meg az elvesz­ tett éden, a honvágy szomorúsága? A z „eseményre” odalihegők közül szin­ te senkit. Csak azokat, akik mélyen magukban hordják a tragédiákat és a megértést. Mert vigyázat, mindezt nem lehet sem nosztalgiával fölhígíta­ ni, sem sovén dühökkel befeketíteni. Grass minden sora ellentmond az ilyesféle próbálkozásnak. D e vajon? - ismét a kérdező kétkedés, mely jól illik korunkhoz, az íróhoz, aki kijelenti: „M inden virág közül legjobban a világosszürke, egész évben nyíló szkepszis tetszik nekem. . .” , s egyik hősé­ nek gúnyneve: Zw eifel - kétlem - hányan ismerik igazából Grass sorait? Hiszen - véleményem szerint - máig legjellemzőbb, legmeghatározóbb re­ gényének, A bádogdobnak sem volt hazánkban átütő sikere, pedig kiváló fordításban olvasható. Igaz, 1973-ban, tizennégy évvel az eredeti megjele­ nése után adták ki magyarul. Megkésett, mondhatják - mondják is. Én nem értem, alapvető, tehát életünket egyenesben tartó kötődések, ha úgy tetszik: érzelmek, miként „késhetnek meg” . 37 �A z irodalom akkori „fenegyereke” - rég szétfoszlottak a külsőségek, maradt a lényeg - éppen ezzel a személyességgel vált rokonszenvessé, er­ re a kötődésre építi motívumait, jelképrendszerét, ez támogatja művészi kvalitásait: a különleges képzeletet és a megragadó, plasztikus ábrázolást segítő, rendkívüli nyelvi erőt. S mindennek az alapja - nem kétkedve, nem kérdőjellel írom le - a humanizmus. Engem is ez ragadott meg Grassban, s első lengyelországi utam ezért vezetett az író szülővárosába, történeteinek színterére, Gdanskba. Több­ féle meglepetésben volt részem. A z egyiket maga a város okozta; az új­ jáépítés nagyszerűsége, az eredetihez való hűség, s műemlékvédelem hoz­ záértő megvalósítása. Ezért éreztem nem csak. tornyoknak a tornyokat, ezért görnyedt századok borzalma, derűje a boltívekben, hajlatokban. T a ­ lán a mai ember kezének többlete volt bennük. A másik élmény áramütésként járt végig. A dobok. A bádogdobok. „ A mama m inden hét csütörtökjén vásárolt be a városban. Legtöbbször ma­ gával vitt. M indig magával vitt, ha ismét meg kellett venni a Szénapiac­ nál az Arzenál bazárban Sigismund M arkusnál az új dobot. A bban az id ő ­ ben - héttől tízéves koromig - két hét alatt tönkretettem egy dobot.” (A bádogdob.) Ugyanettől a helytől pár méterre egy játéküzlet, kirakata tele bádogdobbal. Higgyünk a jelképeknek! M ert minden megvolt a valóság­ ban. Soha nem gondoltam volna, hogy egy zseniális író ennyire, ahogy m ondják: egy az egyben - ragaszkodik képzeletének ugródeszkáihoz. A z utcák, a terek, a templomok: a Szent Katalin, Szent János, Szent Brigit­ ta. . . a K an d ur utca, a Vasmacskakovács utca, a Raktársziget „ . . . a par­ kok friss májusi zöldjéből emelkedik ki a város téglavörös látk ép e.. .” (Hundejahre - K utyaévek). M aga Grass vezet kézen fogva: itt a Lengyel Posta, itt a saspei temető, melynek falánál a nácik 1939 szeptemberében agyonlőtték a Lengyel Posta harminckilenc védőjét, köztük Jan Bronskit, a léha, kártyás, gyáva és hős Jant. Most is repülőgépek brummognak a te­ mető mögött, megvan a Pestalozzi utca, a sörgyár a vasúti vágány mellett. „ H a keleti szél fordítja meg a sörgyár kéményén a kakast, és a fekete füst a gesztenyefák, a sörgyári tó, a jégverem és az Indiánfalu fölött a repülő­ tér fe lé kering, savanyúan lecsapódott: megerjedt élesztő áporodottan a rézüstökből.. . ” (Kutyaévek). A vasúti vágányon túl a Jézus Szíve temp­ lom („V asárnap tengerészeknek lelkigyakorlat” - hirdeti a felírás), itt ült bele Oszkár, a „törpelábú dög” M ária ölébe, miután a „robbantó banda” lefűrészelte a szoborról a Kisjézust. D e folytathatnánk az újrafelfedezést a város környékén, Sopotban, a kasub vidéken (Grass mindig utal kasub és lengyel őseire, kifejezve mindegyik nép iránti rokonszenvét), hol kasub népművészeti múzeum is van, az olivai erdőkben, a szomszédos krumpli; földeken. Ú gy is mondhatnánk: minden leírásnak forrás-, sőt jelképi ér­ téke van. A z író alakjainak is. A legismertebb - figurát nem lehet írni, mert annyira démoni, hogy túlnő a szón, a „hős” megjelölés, pedig nem jön tollhegyre - Oszkár. So­ kan elemezték, rávilágítottak szerepére. A z alulnézetből vizsgált, emberellenessé vált német történelem torz és korcs hajtása, a jó ellentéte. A há­ ború befejezésekor kezd nőni, de — újra a jelkép: kicsi maradt még az ember, nem okult eléggé - növekedése abbamarad. Ugyanakkor ő az írói szándék legmarkánsabb megtestesítője, továbbadó rezonőr, eszköz is egy- 38 �ben, hiszen — bármilyen furcsa - ő a szülőföldhöz a kapocs. E z az egyetlen rokonszenves vonása. M ert ebben érzelmileg azonosul megalkotójával, Grass-szal. A legszebb példa erre az a pillanat, amikor örökre elhagyja Danzigot, és „mozgékonyságát még megőrző” szemével búcsút int a város­ nak. Torokszorító. G ünter Grass művészi szemhatára egyre tágul, de az erőt adó alap, a lélek pihentetője, hova akár csak egy utalással mindig vissza-visszatér: az ifjúság, a szülőföld, a szülőváros. M íg a B ádogdobban (B lechtrommel, 1958) és a hatalmas, lírai körképben, a K utyaévekben (Hundejahre, 19 6 3) a második világháború, illetve annak emléke foglalja el a központi helyet, az 1969-ben írt örtlich betäubt (Helyi érzéstelenítés) továbblép időben, eseményben, a diákmozgalmakkal, azok leszerelésével foglalkozik. A fő­ hős, a nyugat-berlini tanár, E b erhard Starusch azonban ugyanaz a személy, aki tizenhét évesen Störtebeker néven a danzigi fiatalkorú banda vezére volt. Grass ekkor már kialakult művészi elgondolással tágítja műveinek körét. A z A us dem Tagebuch einer Schnecke, 1972. (E gy csiga naplójából) című regényében, melyben a történetet gyermekeinek mondja cl, részben még az ismert szülőföld a színtér (a danzigi zsidóság sorsát ismerteti a náci idők­ ben és egy rejtőzködő tanár élményeit), ugyanakkor kiállás ez a könyv a haladó német politikai eszmék, a szociáldemokrata párt, személy szerint W illy Brandt mellett. A régi anarchista lázongás helyébe a józan, de már nemcsak a német népet érintő politikai törekvések melletti érvelés lép, az­ zal a rezignált felismeréssel, hogy a csiga a haladás. A lepényhal (D er Butt, 1977) ismét térben és időben kiszélesedő, gon­ dolataival korunk lényeges társadalmi kérdéseit fölvető hatalmas epika, egy groteszk madáchi alkotás. Itt nincs mód foglalkozni vele, csak annyit, nem a női emancipáció gondolata az elsődleges a műben, hanem az a meggyőződés, mely a legkülönbözőbb módon kap hangot, hogy az apró, embert szolgáló cselekedetek - a burgonya elterjesztése például - mindig több hasznot hajtottak világunknak, mint az erőszakos „történelemcsinálók” . Saját nyilatkozata szerint politikai tapasztalatai nélkül nem jött vol­ na létre a regény, de: „. . .írói tapasztalatok nélkül sem, amelyeket a po­ litikai tapasztalatok mellett gyűjtöttem.” Teljes a kép. Nem „körvonalak” és nem „kibontakozók” . Készen áll a mű. A tudatos írói mű. Sok-sok ezer oldal, de egyetlen öncélú sor nincs benne. Rettenetes távlatot fest számunkra, de az elborzasztó kép is minket szolgál, téged, engem, mindnyájunkat. Hogy talán még vissza lehet fogni a halál lovait. „A z idő, akárcsak a többi nyersanyag - eltűnődik” - írja az 1980-ban kiadott Kopfgeburten oder D ie Deutschen sterben aus (Agyszü­ lemények, avagy kihalnak a németek) című regényében, melyhez egy tá­ vol-keleti utazás adta az indítékot. Persze jól tudja, nem így van. M ég egy olyan korban sincs így, ahol az „önm egvalósítás” lett a divatszó, ám csupa önpusztítót látunk magunk körül, s az imádság csak egy helyen módosul: „M indennapi benzinünket add meg nekünk ma. . . ” A z éhség, a túlnépe­ sedés általános gondja közt éppen Kínában teszi föl fricskaként a kérdést: vajon elbírna-e a világ egymilliárd németet? (S folytathatnánk: angolt, magyart, csehet stb.) A legutolsó regény: D ie Rättin, 1986 (A patkány - nőnemben) a lezá39 �rás. A z emberiség, a világ lezárása többszörösen előidézett atomkataszt­ rófával. Mint a haláltáncban, ismét megjelennek a régi ismerősök, regény­ hősök, maga Oszkár is, hatvanévesen, újra az emlékek, melyek nélkül nem lehet élni, úgy látszik: alkotni sem, s melyeket oly nehéz hátrahagyni. Ha lesz kinek. Grass elbűvölő stílusa, áradó, sodró költőisége, művészi és gon­ dolati ereje a megmaradás, nem a túl-, hanem az okos továbbélés reményét tartja meg az olvasóban. Ő , az idén hatvanéves író, a humanista, megtette a magáét. A többi rajtunk múlik. KOVÁCS GYŐ ZŐ Metamorphosis Transsylvaniae A cím így általános. A por Pétertől kezdve kétszáz esztendőn át, újra és újra napirendre került E rd ély változása. M indig más-más szellemi-gondo­ lati töltéssel. Változott a nézőpont is, s főként az aktualitások sora, ami­ ért leírták ezt: Metamorphosis Transsylvaniae. Általánosságban az elmond­ ható - s jelen írásunkra is vonatkozik hogy mindig korszakhatárt je­ lölt. A k ár E rd ély életét írták le, akár útirajzot készítettek. Akarták-e vagy sem, mindig megragadták a specifikumot, azt, ami erdélyi. A történelmi­ társadalmi és politikai mozgásirányok ezt szinte parancsolóan előírták. Jelen sorok írója mindig érdeklődéssel fordult Erdély felé; már csak azért is, mivel mindkét szülői ágon - ha nem is a szó szoros értelmében vett Erdélyről beszélhetett - e tájhoz kötődött. Partiumbéliek a szülők: Érm ihályfalva (az apa jogán) és Nagyszalonta (a másik ágon) e földrajzi meghatározó pontok. Am int gyerekkorában is észrevette, az a bizonyos transzilvánizmus tar­ talomban és földrajzi megfogalmazásban is változott. Valam i öntudatot, valam it, ami a magyarországitól megkülönböztette - hordozott magában. M a már jól tudom, inkább a Királyhágón innen- és túli nézőpont közötti különbséget jelentette, jelenthette; akkor, amikor e fogalom és ideológia - transzilvánizmus - valam iféle bezárkózást s ugyanakkor valam iféle, igen sajátos, világra tárulkozást jelzett és jelentett. A hetvenes és nyolcvanas évek Erdélye a Román Szocialista Köztársa­ ság része, egészen új vonásokkal fogadott. S én éppen e másultságra, a gon­ dolatiság változásaira voltam kíváncsi, a szó igen jó értelmezésében. Mert a társadalmi szerkezeti változások, az életmód radikális át- és megválto­ zása, az urbanizáció, a nagyfokú iparosodás stb. - mindez nem csak Rom á­ nia, E rd ély sajátja. A szokások - bizonyos értelemben - a „felgyorsult idő” tempójának arányában univerzálódtak. Ezt - némi túlzással - Euró­ pa, vagy Közép-K elet-Európa bármely országában megtalálhatjuk. De en­ gem az érdekelt, s erre végeredményben választ is kaptam a többszöri ott­ létem alatt, hogy miként gondolkoznak Erdélyben az életről, a társadalmi 40 �haladásról, miként ötvöződik a múlt hagyománya a mai szocialista élet­ mód követelményeivel. M ert mégiscsak arról van szó, hogy Erd ély sajátos régiója Közép-Kelet-Európának, Románia negyven megyéjéből tizenhatot itt találunk; s a forgószelek kavargásai után miként sikerült, sikerült-e tár­ sadalmi egységbe kovácsolódnia e tájnak? A történelmet, kiváltképp 1920 óta, jól ismerjük. Erre kár szót veszte­ getni; e tudati szférában - kölcsönösen - sok sértettség halmozódott fel. Am ikor Marosvásárhelyen a Rózsák terén megálltam, s aztán ismerked­ tem a várossal, nekem a városi kőrengetegből a jellegzetest, a gyökereket kellett kihámoznom. A z egységben és szétszórtságban az összetartozót kel­ lett megtalálnom, a nemes gondolatokat valóban szép nyelvi beszédben való kifejezésben, a múlt és a jelen ölelkezését, az átszűrődéseket kellett jól is helyesen kihallanom. Nemcsak M arosvásárhely egyedülállóan szép városközpontjában, de a Székelykő alatti csendes Torockón, vagy a mármár kisvárosra emlékeztető Székelykeresztúr városközpontjában éppúgy, mint sárdagasztó mellékutcáiban. A hagyományban mi az élő? E z izgatott, s ezt fürkészem máig. M i az, ami Sztánát (ha alatta, a sikongó sínpárokon elrobog a vonat), ami Segesvárt és Fehéregyházát (ha surranó autók süví­ tenek el az egykori csatatér mellett) élővé teszik? Bizonyos - pozitív - választ, eligazítást nyújtanak a már híressé vált egyszemélyes szellemi alkotó műhelyek; Szabó T. A ttiláé, Balogh Edgáré, a múlt és jelen sugárzásában Sütő A ndrás drámáiban. M i a közös bennük és alkotásaikban? H a velük beszél az ember, ha mű­ veiket faggatja? A z egyetemes, nemes emberi eszmény. E g y hitvallás, mely akár a szo­ ba négy fala között, akár a patinás városközpontokban, akár szelíd tája­ kon fogalmazódik meg. Ott, a tájban élve, létezve - nem olyan elvontak e gondolatok: sőt nagyonis világra nyitottak. A szűkebb pátriát éppúgy magukba foglalják, mint a tágabb, európai horizontot. A lényeg, s számomra, bárhol fordultam is meg Erdélyben ez volt: ki­ alakítani önmagukban, s társadalmasítani egy nemesebb embereszményt. Miközben elnéztem a távolban a várost félig körbefogó Maros szőke­ ségét, marosvásárhelyi barátom csendesen fogalmazott: „ A lényeg a T E S T ­ V É R szón van, csak a gyűlölködés vaksága ezt nem veszi észre. Viszont erre mindenki »rámehet«, mi is. Én személy szerint egyesítem magamban a három együttélő nemzetiség jó tulajdonságait. . . ötvözet vagyok, és ez így jó, tiszta faj nincs. A z emberiség végül is egy emberként fog és kell v i­ selkedjen a távoliövőben, ha például egy katasztrófa éri. Tehát szerintem lényeg az E M B E R . Most már összeállt itt két nagybetűs kitétel: más nincs is. Optimista v a ­ gyok, mert félelmemben, hogy eltűnik az emberiség, nem vagyok egye­ dül. . . ” Számomra megdöbbentő hitvallás volt ez. É s én hiába mormoltam ma­ gamban G oethe - általam már oly sokszor olvasott - szavait: „veh eti ész­ re - mondotta Eckermann-nak - , hogy a kultúra alsó fokán a legerősebb és leghevesebb (ti. »az a nemzeti gyűlölködés« - K . G y.). V an azonban egy fok, ahol teljesen megszűnik és ahol az ember úgyszólván nemzetek fölött áll, és a szomszéd nép javát és baját ugyanúgy átérzi, mintha a sa­ ját népéé lenne. ." - mondom (illetve írom), hiába vágott mindez a tu­ 41 �datomba az erdélyi tájban - közben vonaton elindultunk M arosvásárhely­ ről Székelykeresztúrra, a fehéregyházi csatatér mellett (ahol Petőfi eltűnt), át Segesváron - barátom vallomása, erdélyi volt, mai és hiteles. Am it - és ahogyan - megfogalmazott, nem könyvélmény, nem definíció volt, ha­ nem X X . századunk romániai-erdélyi valósága, egy sajátos - múltat-jelentjövőt regisztráló - tudatvilág csodálatos vallomása. A változások (akár Vargyason, akár Kolozsvárott, akár Szalontán) ér­ telme az: a múlt gyötrelmeit felejteni és felejtetni akarni, hisz egy új v i­ lág tárult elibénk, melynek megvannak a napi gondjai, s nagy kérdései, melyekre ott, Erdélyben (is) naponta kell választ adni - közösen. A mo­ dern világ káros hatásainak közösen kell ellenszegülni. Sikerül-e ? Ott ég a gyötrő gondolat bennük, egyedien és kollektiven: mit és hogyan hagynak hátra örökül a következő nemzedéknek. É s itt és ebben kiváltképpen érez­ tem az erdélyi öntudatot. N em különtudatot: a kötelezettség tudatát: kö­ telezettségét, mely táplálkozott (s nem is érdemtelenül) a múltból, munkál a jelenben, s különösen nagy elkötelezettséget érez a jövő iránt. A gyerme­ keikért. Am i még nagyon megragadott: a már említett szép, tiszta beszéd. N em ­ csak a leírt szavakban, az élőbeszédben. Szinte megdöbbentő a mi szá­ munkra, hogyan lehet ilyen szépen és tisztán beszélni?! O ly színesen, oly képesen, a képi alkotás oly magas szintjén - a mindennapi beszélgetésben, utcán, boltban, piacon, bárhol. Nem elég az a magyarázat: a hagyományok­ ból élnek. Vigyáznak a beszédre, a szavakra, mint a régészeti leletekre, a félévezredes kályhacsempékre. D e nem hivalkodnak ezekkel. Csupán azt fejezik ki, szinte szuggerálják: „E z ek vagyunk. Ilyenek vagyunk. Ezért vagyunk” . Ezt megérezni minden mozdulatukban, minden moccanásukban. A hétköznapjaikban. Mert valam it megtanultak: a görögtüzes ünnepek, „csinált” diadalkapuk - elmúlnak, szerteszállnak, clfonnyadnak. Soha nem beszélnek közmondásokban, valam iféle „ eredetieskedő” bölcsességgel. K i­ apadhatatlan tiszta forrást érez az ember, ha őket hallgatja. Miként tisz­ ta és szép a táj (amelyet Kazinczy leírt, Orbán Balázs monografikusa n fel­ dolgozott). Igaza van B ek e G yörgynek, amikor így fogalmazta meg egyik legutóbbi kötetének címét: „Itt egymásra találnak az emberek” . Egyszerű, hétköznapi mondat, miként ama táj embereinek élete (a bihariak), akik­ ről szól. Néhány erdélyi út, megannyi beszélgetés - s máris érthető lett számom­ ra, miért olyan találóak írásaik, az írások (könyvek, cikkek) címei. Az élet nyújtja a megoldásokat - és ők élnek ezzel. Óvatosak, de nem félnek az élettől. Kemények, de nem nyersek. Igazodnak a világ dolgaihoz. A haza­ iakhoz, s a világéihoz. Kemény leckét tanultak és nagy örökséget hordoz­ nak. Hű sáfárok akarnak lenni és maradni. A Maros mellett, meg a K üküllő(k) táján ezt tanultam meg tőlük. Nem szégyelltem tanulni. Van mit tanulni tőlük. 42 �T Ü SK É S TIBO R Bácskai szép napok AN YAN YELV Visz az autóbusz Szegedről a Bácskába, Kanizsára. Előttem két gyászruhás asszony ül. Magyarországon jártak, temetésről mennek haza. Beszélgetnek. - Tudja, úgy elfásult a lábam . . . - szólal meg az öregebbik, és megnyom­ kodja a térdét. Meghökkenek. Ismerem a szó jelentését, de a használatban régen találkoz­ tam vele. Fölidézem rokon értelmű megfelelőit: clzsibbad, megmacskásodik, szódavíz ment a lábába. . . Kóstolgatom a szavak ízét. Mindegyik kifejezés más nyelvi réteget idéz föl. A legszürkébb a köznyelvi „elzsibbad” . Képszerűen eleven s a nyújtózkodó, nehezen mozduló állat képét jeleníti meg a „mcg­ macskásodik” . Szellemes, jókedvű fiatalok találmánya lehet a „szódavíz ment a lábába” . S ennek az idős bácskai asszonynak a beszédében még természe­ tes formában él a népnyelvi kifejezés: „elfásul” . A szó nemcsak fogalmat jelöl, nemcsak megnevez. A hovatartozást is ki­ fejezi. A kanizsai autóbuszon egyetlen szó elárulta, hogy ez az idős bácskai aszszony még az anyanyelv szintjén ismeri és használja a nyelvet. K A N IZ S A , H U S Z O N K IL E N C E D SZ E R 1952-ben rendezték meg Kanizsán az első írói tábort, az idén a huszonkilencediket. Kanizsa mintegy tizenkétezer lakosú bácskai kisváros a Tisza jobb partján. Gyógyfürdője régtől ismert, korszerű gyógyszállója nemrég nyílt meg. A kis­ városban kerámiagyár működik. Rövidesen a majolikagyár is megkezdi a ter­ melést. Az idei írótalálkozó minden korábbinál népesebb. A vajdasági magyar írók mellett itt vannak a Vajdaság többi nemzetiségét és a köztársaságokat képvi­ selő írók is, s a külföldről, Csehszlovákiából, K elet-Németországból, Magyarországról, Szovjetunióból, Kínából, Franciaországból érkezett kollégákkal va­ lóságos nemzetközi írótalálkozóvá kerekedett a tábor. A találkozón körülbelül hetven író vett részt. Délelőtt szakmai tanácskozások, viták, gyűlések, fogadások zajlanak, dél­ után és este kirajzanak az írók a szomszédos falvakba, üzemekbe, hogy az ol­ vasókkal találkozzanak. NEVEK Nagykanizsa: csaknem ötvenezer lakosú város Magyarországon, Zala megyé­ ben, a Dunántúlon. A Tisza jobb partján, a töröktől hamarabb felszabadult területen fekvő 43 �helység korábbi neve: Magyarkanizsa, illetve Ókanizsa (a templom mellett álló, lefejezett Nepomuki Szent János szobor talapzatán ez a felirat olvas­ ható: „Az ókanizsai ájtatos híveknek adakozásából 1866” ), illetve Stara Kanjiža. Ma egyszerűen Kanizsának, illetve szerbül Kanjižának mondják. A Tisza bal partján fekvő, a hódoltságot hosszabb ideig nyögő bánáti tele­ pülés neve Törökkanizsa, illetve Nova Kanjiža. A helységnevekben, a földrajzi nevek változásában benne van a történelem. SZ E M B E SÍT É S Aligha gondoltam valaha, hogy lesz idő, amikor Törökkanizsa főutcáján Sza­ bó Frigyesnek, a József Attila könyvtár vezetőjének a gépkocsijában fogom a népdalt énekelni: H ej halászok, halászok, Merre mén a hajótok? Törökkanizsa felé, Viszi a víz le fe lé . . . M IR E J Ó A Z ÍR Ó T A L Á L K O Z Ó ? Mielőtt Magyarországról Kanizsára érkeztem, a korábbi találkozások alkalm á­ val már tizenegy vajdasági magyar írót megismertem. Közülük hatan Kani­ zsán is ott voltak. Az ötnapos találkozó alkalmával további, mintegy tizen­ nyolc-húsz vajdasági magyar íróval kötöttem szorosabb kapcsolatot. Olyanok­ kal, akiknek nevét, írásait ismertem, de személyesen még nem találkoztunk, 1981 ősze óta arcvonásaikat is oda tudom fényképezni nevük mellé, ha majd egy írás alatt vagy egy könyv címlapján olvasni fogom. M ARAD ÉK Az egyik esti poharazgatás közben mesélem Tolnai Ottónak: - Néhány éve egy remek írást olvastam az Új Symposionban. Nem emlék­ szem a szerző nevére, annál jobban az írás hangulatára. Azért is megfogta a figyelmemet, mert teljesen elütött a folyóirat avantgarde szellemű közlé­ seitől. Nyers, reális szociográfiai látlelet volt egy szerémségi magyar faluról. A falu neve meg az írás címe ugyanaz volt: Maradék. Meg kellett jegyezni, mert ebben az esetben igazolódott a latin szólás: N omen est omen. A név megjelöl. Tolnai Ottó a vállamra teszi a kezét: - Nem ismered a szerzőjét? Itt ül a szomszéd asztalnál. Dudás Károlynak hívják. Kemény nézésű, fekete hajú, kunarcú fiatalember nyújtja a kezét. Ma már azt is tudom, hogy a fiatal, tehetséges írónak két kitűnő prózai kö­ tete jelent meg. A Szakadó novellákat, a Já rtatás riportokat tartalmaz. Az utóbbiban a Maradék című írás is olvasható. K IE G É S Z ÍT Ő M Ű SO RO K A tábor szervezői jól tudták, hogy hetven írót nem lehet egy hétig a tanács­ kozóasztalok mellett tartani. Ezért a szakmai tanácskozásokat, a vajdasági írók egyesülete elnökségi ülését, a vajdasági irodalmak fejlődéséről rendezett 44 �vitát, az új vajdasági irodalmi lap elindításáról hirdetett beszélgetést, a Fó­ rum Könyvkiadó mellett működő alkotók gyűlését hasznos és élvezetes kiegé­ szítő műsorokkal kapcsolták össze. Az írótábor keretében nyílt meg a zombori születésű festőművész, Húsvéth Lajos (1894-1956) emlékkiállítása: a nagy képek vázlatai is megéreztetik a bácskai népélet színeire, az alföldi fényekre, a tanyák hangulatára érzékeny festő sajátos világát. A gyógyfürdő szállójának különtermében négy kanizsai festő, Dobó Tihamér, Bicskei Zoltán, Nagy József és Csikós Tibor kiállítását Tolnai Ottó nyitotta meg: mind a négyen Kanizsán élnek, fiatal, kísérletező, útkereső művészek, talán egy sajátos „kanizsai művésztelep” első bemutatko­ zása, egy „kanizsai festőiskola” elindulása volt a kiállítás. A kanizsai tábor ideje alatt négy olvasó-író találkán vettem részt. Kispiacon tíz felnőtt és öt gyerek jött össze. Kevesebben voltak, mint a találkozó után rendezett paprikáscsirke-vacsorán. Martonoson az egész általános iskola várt bennünket a tornateremben. A gyerekek szép műsort adtak, de az iskolai könyvtár helyett csak néhány, zöld posztóval letakart, poros és elnyűtt köny­ vet tudott a könyvtáros mutatni. A kanizsai kerámiagyár beépült már a vá­ roska életébe: az üzemben elmondták, hogy a gyerekek városi aszfaltrajzversenyén motívumként gyakran szerepelt a gyár képe. Én arról beszéltem a találkozón, hogy jó volna, ha a gyerekrajzok is megjelennének egyszer a gyár­ ban készített csempelapokon. Vagyis: ha a művészet is beépülne a gyár és a gyáriak életébe, munkájába. De a kanizsai kerámiagyárnak még saját üzemi könyvtára sincs. A negyedik író-olvasó találkozó a kanizsai tábor záróünnep­ sége volt. A műsort a szabadkai rádió hangszalagra rögzítette. T É V É T O R O N Y É S T ISZ A -G Á T A záróünnepség műsorában a külföldi vendégek között Nagyváros születik cí­ mű könyvem egyik részletét olvastam föl. A könyv a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg, szociográfia, azaz társadalomrajz. Egy dunántúli város mai életének tükrében az urbanizáció kérdéseit faggatja. Hiába tudom, hogy a városiasodás világjelenség, s hullámai a tizenkétezer lakosú Kanizsát is el­ érték már, aggódtam, vajon mit tud mondani egy Pécsről szóló írás, a könyv egyetlen részlete a vajdasági Kanizsán, az itteni embereknek. A másnapi közös búcsúebéden Bálint Rudolf, a községi képviselőtestület el­ nöke mellé kerülök. - Érdekes volt tegnap este a műsort hallgatni - mondja Bálint Rudolf. Amikor te olvastál föl, a feleségem hozzám hajol, és azt mondja: Tudom, hogy mire gondolsz. . . Abban a részletben ugye arról volt szó, hogy amikor épült a pécsi tévétorony, és a meglazult lépcsőfokok lezuhantak, az emberek kételkedni kezdtek: sose fog elkészü ln i... nem lesz ember, aki föl mer men­ ni r á . . . Hát nálunk még nem épül tévétorony, de épül az új Tisza-gát. A dózerokkal meg kellett mozgatni a földet, s a tereprendezés, a partépítés sok szóbeszédre adott alkalmat. Mi lesz, ha megint jön az árvíz? - kérdezik az em b e rek ... Az előadás után ránéztem a feleségemre: Igazad volt, nekem is ez jutott eszembe. . . A Dunántúl és a Vajdaság két külön világ. Pécs és Kanizsa messze esik egymástól. D e van, ami az irodalmat és az embereket az országhatárokon át összeköti. . . 45 �ZEN TA Vendégnek lenni a kanizsai írótalálkozón: kellemes és kitüntető meghívás. Külföldi vendégnek lenni: kétszeresen az. Gion Nándor, a Vajdasági Íróegyesület elnökségének tagja, a kitűnő pró­ zaíró, az írótábor egyik szervezője már az első nap megkérdezte: - Van-e valami kívánságod? Kivel szeretnél találkozni? Hová vigyünk cl? - Talán Zentára . . . - válaszoltam. Z entán él Varga Zoltán író. Még évekkel ezelőtt a Hídban olvastam egyik remek, középkori tárgyú, parabolisztikus elbeszélését, akkor jegyeztem meg a nevét. Varga Zoltánt a betegség születése óta nem engedi a házból kimozdul­ ni, tolószékhez köti. Idős édesanyja gondozza. A tollat bal kezének két ujja közé fogja, úgy ír. A beteg, béna test nagy szellemet - A dy szavával - „lám ­ pás szép fejet” hordoz. Kodolányi János jut eszembe, a nagyszerű prózaíró, akit a testén elhatalmasodó idegsorvadás sem tudott megakadályozni az írói munkában. Varga Zoltán élete és művészete is arra példa, hogy a szellem ereje le tudja győzni a test esendőségét. Kodolányiról könyvet írtam. Most itt ülök Varga Zoltán szobájában. Hamar megtaláljuk a közös szót. Varga Zoltán nevét természetesen jól ismerik a Vajdaságban, írásait közlik a folyóiratok, könyveit megjelenteti a Fórum Kiadó. Varga Zoltán azonban nem vehet részt a tanácskozásokon, nem lehet vendége a kanizsai írótalálko­ zónak. Amikor délután elindultunk Szabó Frigyes könytárvezetővel Zentára, több kollégának mondtam, hogy kihez megyünk. Az autó két hátsó ülése mégis üres maradt. Ü ZEN ET irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat. Megjelenik havonta. Szabadkán szerkesztik, ott is adják ki. A lap immár tízéves múltra tekint vissza. A vállalkozás lelke, fő mozgatója, szervezője Urbán János író. Az Üzenet évente pályadíjat oszt. É let jel-miniatűrök címmel - több mint har­ minc füzetből álló - sorozatot ad ki. A nagyobb terjedelmű É letjel Könyvek száma is elérte a tizenhatot. Az Ú jvidéken szerkesztett, nagymúltú Hidat sokan ismerik, olvassák. Az újvidéki Fórum Könyvkiadó tevékenysége okkal népszerű. De ki tud a tizen­ egyedik évfolyamába lépő, Szabadkán megjelenő, magyar nyelvű Üzenetről? A folyóirat címe szójátékra csábít. „Ü zenet” -e, aminek csak feladója, kül­ dője, kibocsátója van, de nincs, aki várná, befogadná, meghallaná? FE ST Ő K , K É P E K , K E R E T E K Szeptemberben Szabadka nem az irodalmi, hanem a látványosabb, a képzőművészeti arcát fordítja a vendég, a látogató felé. A képzőművészeti találkozó szalonjában, ebben a szép, szecessziós, Lechner Ödön stílusában (talán valamelyik tanítványa által) tervezett épületben a fia­ tal skopjei festő, Trajce Dimcevski képei láthatók. A szalon mellett, a talál­ kozó felújított elárusító galériájában, a STIL-ben, a szabadkai művészek al­ kotásaiból vásárolni is lehet. A város központjában, egy kis üzlethelyiségben, a Francer Galériában az idős mester, a Párizst megjárt Milan Konjovic tíz új festményéből nyílik kiál­ �lítás. A beszéd m ár elhangzott, am ikor a galériáb a lépünk. A vernisszázst itt is, a k ár Párizsban, fogad ással kötik egybe. A m éregerős bácskai körtepálinká­ ból még a k ésve érkezőknek is jut. M egism erkedem a galéria tu lajd on o sával, aki egyszem élyben híres képkeretező. M inden festm énynek más, így m ond ja: a kép egyéniségének m egfelelő keretet készít. Szabad ka, valób an , a képzőm űvészetek váro sa. Itt még a képkeretezést is m űvészi színvonalon m űvelik. M I T E S Z JÓ T E G Y V Á R O S N A K ? Zenta lázként felszökő váro siasod ását annak köszönhette, hogy 1896-ban egy tiszai átkelési h ad gyak orlat a lk a lm áv al a felséges Ferenc Jó z se f császár és k i­ rály a városba látogatott. Zenta akkor kapott v illa n y v ilá g ítá st, aszfaltozták az utcákat, s m egépült a betonozott rakpart. A m onarchia uralkod ói nem látogatnak m ár a V a jd a sá g b a . A k i jó pár éve járt Ú jv id ék e n, a lig ism er a váro sra. A szűk utcák helyén tágas körutak és sugárutak nyíltak. E ltű n tek a zörgő villam osok. M egépült az új szerb színház és opera. T atarozták a szállodákat. Ú j épületbe költözött a tudo m án yegyetem . . . 1980-ban Ú jv id é k en rendezték meg az asztalitenisz-világbajnokságot. T A N Y A S Z ÍN H Á Z A z együttes az ú jvid éki m agyar színház tagjaiból és a vá llalk o zó k ed vű akadém istákból alakult. A h ogy neve is m ond ja: a bácskai apró településekre, fa l­ vak b a, tanyákra viszik el a m űvészi szót. W eöres S án d o r H o ld b é li csónakosa huszonhárom vid ék i előadás után beköltözött az ú jvid é k i színház fa la i közé. A falusi előadásokon a parasztudvaron álló n yárfa és szénaboglya is a darab „szerep lő je” volt. A nyílt színi játékot m ost a zárt környezethez k ell alakítan i. A z ú jvid ékiek vá lla lk o zá sa a korábbi budapesti bem utató, a győri op era­ válto zat és a pécsi színház előad ása m ellett is m egállja a helyét. A színészek igazi népi, vásári kom éd iát játszanak. A nyers színek jól váltak ozn ak a lírai hangulatokkal. A m ik o r m ár-m ár harsánnyá váln a a játék, átcsap lágy id illb e . A m iko r a bántó szentim entalizm us clöntené a színpadot, a vaskos hang vissza­ ránt a valóságba. A z előadás után H ern y á k G y ö rg y rendezővel és a kitűnő V itéz L á sz ló val, Soltis L a jo s sal beszélgetünk. M on d ják , M agyaro rszágra is szívesen elhoznák a H o ld b é li csónakost. H a va la h o l, leginkább Szentendrén, a váro ska főterén, a nyári szabadtéri játékokon vo ln a otthon. H U N G A R O L Ó G IA I IN T É Z E T A z ú jvid é k i tudom ányegyetem új épületének egyik hűvös, em eleti szobájában üljük körül az asztalt. A h ázigazda B o r i Im re professzor. A z intézmény, ahol vagyunk, pontos n e ve : A M a g y a r N y e lv , Irodalom és H ungarológiai K u ta tá ­ sok Intézete. Se szeri, se szám a a kü lönféle k iad ván yok n ak, könyveknek, fü ­ zeteknek, am elyek az intézet m unkatársaitól, az intézet kutatási tervének ré­ szeként, az intézet gondozásában jelennek meg. Í rói bib lio g ráfiák (pl. Sinkó 47 �Ervin a horvát irodalomban), irodalomtudományi dolgozatok (pl. Danyi Mag­ dolna disszertációja Czóbel Minkáról), a Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, Tanulmányok címmel egy másik kiadványsorozat, nyelvészeti fü­ zetek (pl. a Vajdaság helységeinek földrajzi nevei), sorozaton kívül megjelenő k ö n y v e k ... Mennyi szellemi erőfeszítés és eredmény, a kutatói elhivatottság bizonyítékai! Eltűnődöm. Vajon bekerülnek-e az anyanyelvi kultúra vérkerin­ gésébe? Vajon ösztönző, gazdagító, alkalmankint vitára sarkalló forrásai lesznek-e a magyar nyelvű tudományos életnek? Hogy könnyítsek lelkemen, elfogadom és elhozom Bori Imre ajándékát: egy jókora könyvcsomagot - súlya legalább öt üveg vinjakkal fölér - az intézet elmúlt évi kiadványaiból. A TELEP Egykor ez volt a város „érdes része” : a földszintes házakat magyarok lak­ ták, gyári munkások, városi nincstelenek, szegények. Aki tehette, azóta lakó­ telepi házba költözött, s itthagyta a telepet. A környék lakossága az elmúlt évtizedekben jórészt kicserélődött. De itt maradt a negyven éve épített egy­ emeletes épület, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Amíg Fülöp Gábor költő, az újvidéki rádió dramaturgja az egyesület mel­ lett működő tanács tagjaival tárgyal, én egy másik szobában, a ház életével, az egyesület munkájával ismerkedem. Az egyesület a zágrábi Ady K ör testvér­ intézménye, de programja annál változatosabb, gazdagabb. A házban könyv­ tár, énekkar, zenekar, három tánccsoport működik. Rendszeresen tartanak író­ olvasó találkákat. Az egyesület többször szerepelt Magyarországon. Lassan besötétedik. A homály körülöleli a házat. A kivilágított ablakok az utcára szórják a fényt. Az emeletes épület szigetként áll a telepre boruló éj­ szakában. EG YPERCES N O VELLA Két apróhirdetés a Magyar Szóban, melyet a véletlen, a legjobb rendező tör­ delt egymás alá: „Férjem, D evecseri János szeptember 16-án elhagyott, tetteiért és adóssá­ gaiért felelősséget nem vállalok. Devecseriné, Temerin.” „Adán egy elkóborolt kan német juhászkutyát gazdája átveheti a Duro Dakovic u. 50. szám alatt.” 48 �BOJTÁR ENDRE Báthorytól máig Litvánia magyar szemmel Volt a XVI. században történelmünknek egy olyan pillanata, amikor litvá­ nok és magyarok igen közel álltak egymáshoz, hiszen Steponas Batoris, vagy magyarosan Báthory István személyében magyar volt a litván-len­ gyel közös állam, a commonwealth uralkodója, s nem kisebb tett fűződik a nevéhez, mint a vilniusi egyetem megalapítása. Első litvániai látogatásom után, mikor is alkalmam volt a televízióban is néhány szót szólni terveimről, Algirdas Sabaliauskas barátom, a kitűnő nyelvész azt írta, hogy lehet, én leszek Báthory folytatója. Szeretném, ha Sabaliauskas jósnak bizonyulna, s ha nem is egy egész egyetemet, de egy litván vagy baltisztikai tanszéket sikerülne felállítani a budapesti egyete- Bármily hihetetlen, de van egy olyan vállalt feladatom is, ami közvet­ lenül Báthory idejéből nyúlik át a mába. Ismeretes, hogy Báthory szívesen időzött Vilniusban, s vele együtt had­ vezére, Békés Gáspár, aki ott is halt meg. Mivel Békés antitrinitárius volt, csak a városon kívüli dombon engedték eltemetni, amit azóta is Békés-dombnak hívnak. Ugyancsak első vilniusi látogatásomkor Vincas Zilinas, az Etnográfiai Mú­ zeum azóta elhunyt felejthetetlen igazgatója közölte velem, hogy Békés Gáspár csapatzászlója Magyarországra került, s ha megtalálom és vissza­ juttatom jogos tulajdonosának, Litvániának, akkor szentté avatnak. Csá­ bító ajánlat: sohasem voltam szent. . . Annyit már sikerült kideríteni, hogy a zászló 1941 első felében került Magyarországra, amikor a Szovjetunió baráti gesztusként visszaadta azokat a hadi jelvényeket, amiket az orosz csapatok 1849-ben, a magyar szabad­ ságharc leverésekor zsákmányoltak. (Hogy csapódott ezekhez a Békés-zász­ ló, az rejtély.) Most már csak ezeket a visszakapott zászlókat kell megta­ lálni. . . Báthory halála után hosszú időre megszakadt minden kapcsolat a két nép között, ha csak azt nem számítjuk, hogy milyen furcsa jelentést kapott a „vengras” szó a XIX. századi litván nyelvhasználatban: azt a faluról falu­ ra vándorló embert jelentette, aki könyvektől kezdve a bolhaporon át min­ denfélével kereskedett, s aki mindenhez értő kisiparos, hírvivő, lódoktor, kuruzsló volt egy személyben. (Persze, ezek a magyarok nem igazi ma­ gyarok voltak, hanem „hungaricusok” , Hungaria lakói, az akkori Észak49 �Magyarországról lengyel földön át vándorútra indult szlovákok gányok.) vagy ci­ Ezenkívül azonban - semmi, egészen a legújabb időkig. 1945 után két részre oszlik kapcsolataink története. A z első körülbelül az 1960-as évek végéig tart, s az jellemzi, hogy a litván irodalom egy volt a szovjet irodal­ mak közül. M a már olvashatatlan „szocialista realista” műveit oroszból fordították, kötelező penzumként: minden köztársasági kultúrából meg kellett jelentetni bizonyos százalékot. E nivelláló szemlélet áldozata lett a talán jobb sorsra érdemes Eduardas M ieželaitis, az első litván költő, akinek önálló kötete jelent meg magyarul (Kardiogram m , 1967) - ám az értelemzavaró hibákkal teli, gyengén fordított könyv észrevétlen maradt a többi szovjet könyv között, s méltán merült feledésbe. A második szakasz ezen az áldatlan állapoton változtatott azáltal, hogy megkezdődött a litván irodalom eredetiből történő fordítása, és ami talán még fontosabb: eredetiből történő megismerése és megismertetése. S itt elnézést kell kérnem az olvasótól, mert - bármilyen szerénytelenül is hangozzék - , beszámolóm hangneme a továbbiakban még személyesebbé fog válni. Ennek az az oka, hogy tudomásom szerint én vagyok az egyet­ len ember Magyarországon, aki tud litvánul (nem számítva a néhány, ná­ lunk élő litván feleséget, illetve férjet). Ille tv e .. . Egykori évfolyamtársam Voigt Vilm os, jelenleg a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem N ép­ rajz Tanszékének tanszékvezetője, aki kitűnő ismerője a svéd, a finn és az észt nyelvnek és kultúrának, a balti finn népek folklórjával foglalkozván annyira megtanult lettül és litvánul is, hogy legalább e munkájához szük­ séges szakirodalmat tudja olvasni. (Voigt neve azért is megemlítendő, mert az ő tollából származik gyér kulturális kapcsolataink eddigi legjobb öszszefoglalása, több mint tíz évvel ezelőttről: Report of B altic Studies in Hun­ gary, „Journal of Baltic Studies” , 1973/4.) Egyedül lenni egy kultúra gazdájának hálás, ám ugyanakkor nehéz sze­ rep, hiszen bármilyen balti ügy akad - meghívólevelek küldésétől kezdve a litván nevek helyesírásán át egészen a különböző könyvkiadóknak készí­ tett ajánlásokig vagy a nyersfordítás rabszolgamunkájáig - mindent egye­ dül kell végezni. Ezért - ezért is - írtam botcsinálta nyelvészként egy litván nyelvkönyvet (K evés szóval litvánul, 1985. Tankönyvkiadó): hátha könynyebben akad néhány magamfajta megszállott, akivel később esetleg meg­ oszthatjuk a munkát. Litván barátaim gyakran kérdezték csodálkozva: hogyan kezdődött? Ho­ gyan juthat valaki eszébe, hogy litvanista akar lenni? A dolog nem olyan rejtélyes, mint amilyennek első pillanatban látszik. Közel húsz évvel ezelőtt, mint a Magyar Tudományos Akadémia Iroda­ lomtudományi Intézetének munkatársa (azóta is, jelenleg is ez a munka­ helyem) a XX. századi avantgarde költészettel foglalkoztam. A cseh, len­ gyel, ukrán, orosz és a többi szláv, valamint a magyar irodalom némi is50 �meretében arra a következtetésre jutottam, hogy a balti irodalmak valószí­ nűleg hasonló típusúak lehetnek, s ahhoz, hogy a közép- és a kelet-európai kultúrákról teljesebb képet nyerjünk, nem ártana ezeket az irodalmakat is bevonni az összehasonlítás körébe. A kémikus M engyelejev példája le­ begett előttem, aki bizonyos adatok birtokában előre látta addigi ismeret­ len elemek létezését. Én is úgy okoskodtam: ilyen és ilyen típusú irodal­ maknak kell lenniük ezen a tá jo n .. . Levelet írtam Vilniusba és Rigába (Tartuba nem kellett, mert az észt irodalomnak — rokon nép lévén - volt és van szakértője hazánkban), a tudományos akadémia irodalomtudományi intézete igazgatóinak. S ekkor ért az első meglepetés. Rigából semmiféle válasz nem érkezett. (A lettek - hogy finoman fejezzem ki magam - hűvös viszonya saját kultúrájukhoz és annak terjesztőihez azóta is érthetetlen számomra. N agy nehezen ugyan megtanultam lettül olvasni - s V oigt Vilmoson kívül az egyetlen irodal­ már vagyok e tekintetben is Magyarországon - , s egy-két nagyszerű barát­ ra szert tettem Rigában, de semmiféle rendszeres támogatást, s ami a leg­ fájóbb: könyveket nem kapok tőlük.) Vilniusból viszont hosszú levél érkezett válaszul, valamint egy közel 20 oldalas bibliográfia, s könyvek: a Litván irodalom története és egy nyelvkönyv. Am int később kiderült, a feladó a vilniusi intézet igazgatója, Kostas K orsakas akadémikus volt. A kik ismerik, tudják, hogy Korsakas milyen zárkózott, a ridegségig szigorú ember. É s mégis, ez a magas állású vezető nem átallott azonnal segíteni egy ismeretlen fiatalembernek, csupán azért, mert az valam iféle érdeklődést tanúsított L itvánia iránt. E z volt az, ami megragadott, s ami azóta is fogva tart. Több közép- és kelet-európai irodalomnak vagyok népszerűsítője és fordítója, de egy nép sem veszi körül olyan szeretettel és hálával az iránta érdeklődőt, mint a litván. E g y nép sem becsüli meg jobban, őrzi féltőbben saját kultúráját, mint a litván. Hogy mit jelent az irodalom, a művészet egy nemzet életé­ ben, a fennmaradásért folytatott küzdelemben, azt én Litvániától tanul­ tam meg, s örökké hálás leszek a leckéért. A nyelvkönyv segítségével megtanultam litvánul, s kezdtem olvasni a litván avantgardisták műveit. S ekkor ért a második meglepetés. A „ K eturi vejai” című folyóirat egyik számában cikket találtam Kristijonas D onelaitisról, mint olyan költőről, akit az avantgardisták ősüknek ismernek cl. A B inkisékhez hasonló futuristák másutt majdnem mindenütt vadul ta­ gadták a hagyományt, s minden múltat „k i akartak dobni a jelenkor gőz­ hajójából” - itt viszont ellenkezőleg: még a leglázadóbb újítók is ragasz­ kodtak a nemzeti kultúra bizonyos részéhez. Kíváncsiságból a kezembe vettem az É vszakokat, s nyomban éreztem, hogy a X V III. századi közép- és kelet-európai költészet alighanem legna­ gyobb remekét olvasom. Erről sikerült meggyőznöm az Európa Könyvkiadó osztályvezetőjét, Gerencsér Zsigmondot is - aki azóta is lelkes híve a litván irodalomnak úgyhogy az 1970-ben megjelent Évszakok, lett az első olyan litván könyv, amit eredetiből fordítottak. 51 �A litván kultúra iránti érdeklődésem tehát tisztán tudományos indíttatá­ sú volt, de aztán fokozatosan átalakult. A tudományos célt - a litván avantgarde bekapcsolása az összehasonlító vizsgálatba - egy 1978-ban meg­ jelent kismonográfiában véltem megvalósítani (A kelet-európai avantgarde irodalom. Bp. Akadém iai K iadó), s az International Comparative Litera­ ture Association keretében készült hatalmas összefoglalásban is én írhattam néhány rövid lapot a litván és a lett avantgarde-ról (L es avantgarde litteraire au X X ém e siecle. I—II. 1984. szerk. Jean W eisberger). E d d ig arról beszéltem, hogy milyen jó szerencse irányított engem L itvá­ nia felé. Most azt kell elmondanom, hogy milyen szerencséje volt a litván irodalomnak Magyarországon azzal, hogy Donelaitist Tandori Dezső for­ dította magyarra. Régi hagyomány, hogy a kevéssé ismert, „k is” nyelvekből filológiai vagy ún. nyersfordítást készítenek, amit aztán egy költő fordít véglegessé, tesz át formahű versbe. A fordítás sikere ilyenkor azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő költőt megtalálni. Miután lenyerseltem az É vszakokat (ami nem volt gyerekjáték: három­ ezer sor X V III. századi hexameter - bizony igénybe kellett vennem a cseh és az orosz változat segítségét), Tandori Dezsőt választottam partneremül, s az Európa K iadó beleegyezett a választásba. A kiadó részéről nem volt kockázatmentes a dolog, hiszen Tandori Dezső első verseskötete akkor még csak megjelenés előtt állt, s csak néhányan tudtuk, barátai, azt, ami ké­ sőbb beigazolódott, hogy a X X . századi magyar irodalom egyik legnagyobb­ ja válhat belőle, s ugyancsak nem látott még napvilágot a M óra Kiadónál az általam válogatott és szerkesztett Lengyel költők, antológiája, melyben Tandori mint műfordító először mutatkozott be terjedelmesebb anyaggal. Nos, az Évszakok fordítása Tandorit egy csapásra a gazdag magyar fordí­ tásirodalom legjobbjai közé emelte, s elindítója lett egy páratlanul gazdag, termékeny műfordítói pályafutásnak. A z Évszakok klasszikus alkotás lett, a magyar műfordítás-irodalom aranyalapjába tartozik. Donclaitison kívül azután csak egy önálló v erseskötet jelent meg, Justinas M arcinkevičiustól, ugyancsak Tandori Dezső fordításában (T á j láto­ mással, 1978). Sokéves munka eredményeként viszont 1980-ban napvilá­ got látott a L itvá n költők antológiája, amely felöleli az egész litván költé­ szetet, Mažvydastól egészen a legfiatalabbakig. Az antológia egy szempontból érdekes: a hazaiak mellett benne emigrációs költők versei is. szerepelnek Az, hogy beválogattam az antológiába őket, egybehangzik a magyar kul­ túrpolitikával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy eredetileg szerepelt válogatásomban Alfonsas Nyka-Niliunas, Henrikas Nagys, Bernardas Brazdžionis, Kazys Bradunas és Tomas Venclova is, őket azonban a kiadó - szovjetunióbeli kérésre - végül kihagyta. (A sors iróniája, hogy később igen magas helyről az emigráció szerepeltetése miatt dicsérték meg a kö­ tetet, mondván, hogy az Helsinki szellemében készült...) 52 �H a a litván próza magyar útjáról beszélünk, megint csak egy kitűnő fordító nevét kell említenem. Maráz László ugyan nem tud litvánul, de valahogy elkötelezettje lett Litvániának, a litván irodalomnak. M arázza l nagyon szerencsés munkamegosztást alakítottunk ki, ami aztán más fordí­ tókkal is általánossá v ált: az oroszból fordított szöveget a litván eredeti alapján igazítom ki-egészítem ki, s ily módon ha nem is egészen, de nagy­ mértékben kiküszöbölhetők a közvetítő nyelv okozta hibák, zavarok. M aráz vállalt oroszlánrészt annak az antológiának a lefordításában, amelyik az 1956 után írt elbeszélésekből adott válogatást (A csíkos troli­ busz, 1970.), lefordította M ykolas Sluckis több regényét, legnagyobb telje­ sítménye azonban az volt, hogy - többéves munkával - elkészítette Vincas M ykolaitis Putinas Oltárok árnyékában című regényének remekbe sikerült fordítását (1976). A z említetteken kívül önálló novelláskötet jelent meg Juozas Grušastól Leány galambokkal, 1972 (megint egy ok némi büszkeségre: Grušas há­ ború előtt kiadott elbeszélései előbb jelentek meg Budapesten, mint V ilni­ usban) és Kazys Sajától (A szőttes, 19 8 1). A kép teljessége kedvéért megemlítendő a Moszkvában és részben B u ­ dapesten szerkesztett Szovjet Irodalom című folyóirat, amelyik meglehe­ tős rendszerességgel közöl litván szerzőket is; ezek kiválasztásába termé­ szetesen nincs beleszólásom, de szerencsére a folyóirat szintén alkalmazza a litván eredeti alapján történő szövegellenőrzés módszerét. Aminek köszönhetően nekem csak azokat a műveket „k e ll” lefordítanom, amelyek szívemhez közel állnak, amelyek megjelentetését feltétlenül szük­ ségesnek tartom, de amelyeknek nincs orosz fordítása. A számos novel­ lán kívül eddig három ilyen hosszabb próza akadt: Kazys Saja zseniális meseregénye, a K ik laknak a nagybőgőben (1973) s két könyv, amelyik 1986-ban fog megjelenni: Saja fura kisregénye, A z örökös és Saulius Tomas Kondrotas A kígyó pillantása című könyve, amit a legjobb litván re­ génynek tartok, világirodalm i szintű alkotásnak. Bárcsak minél több ilyen feladatra „kényszerítenének” a litván író k .. . A harmadik műnemről, a drámáról szólva, a száraz ad atok arról tanús­ kodnak, hogy három önálló drámakötetet jelentettünk meg: egyet Kazys Sajától (Jónás, a próféta, 19 7 1.) egyet Justinas M arcinkevičiustól) (Három dráma, 1979), és egy antológiát, amelyben Saja, Saulius Šaltenis és Romualdas Baltušnikas művei szerepelnek (Lélekcsere, 1983.). M agyar szín­ házak három litván darabot játszottak: Sajától egy bábjátékot, Marcinkcvič ius Székesegyházát (Radnóti Színpad, 1980) és Šaltenis Sicc, h a lá l.. . cí­ mű művét (Miskolci Nemzeti Színház, 1983). A műveket feleségem, Bojtár Anna, M aráz László és én fordítottuk. E z bizony, elég kevés, ha nem lenne itt valam i, ami hatalmasan meg­ emeli a litván dráma magyarországi jelenlétét. E z pedig a M agyar Rádió. M ivel a Magyar Rádió drámai osztályának M aráz László a vezetője, a lit­ ván irodalom enyhe protekciót élvez az ország legnagyobb színpadán. En- 53 �nek is köszönhetően az említetteken kívül többször is előadták Grušas, Vytaute Žilinskaite, Sluckis és mások dramatizált műveit. Saulius Šaltenis darabját Miskolcon Vilniusból érkezett vendég: Irena Bučiene állította színpadra. A z alatt a két hónap alatt, amíg nálunk dol­ gozott, annyira megszerette Magyarországot, hogy nemcsak férjét, Algimantas Bučyst, az író-kritikust tette a magyar kultúra hívévé, hanem fiát, Andtiust is rávette, hogy magyar szakra iratkozzon a leningrádi egyetemre. Vannak néhányan, akik a másik oldalról, Litvánia felől építik a hidat. Elsősorban is Janina Išganaityte, aki autodidakta módon tanult meg magyarul és lett irodalmunk első számú fordítója; vagy V itas Agurskis, aki a magyar könyvek gondos recenzense; aztán a Kárpát-Ukrajnából szár­ mazó M arija Rubaževičiene, aki Vilniusba ment férjhez, s, aki többek kö­ zött egy litván Petőfi-kötet megjelentetésénél bábáskodott. Aztán azok, akik nem tudják ugyan nyelvünket, mégis barátaink. A költő Mykolas K a rč iauskas, aki Vilniusban a magyar kultúra nagyköveté­ nek számít, aki nemcsak, hogy lefordított egy kötet verset Tandori Dezső­ től és Juhász Ferenctől, nemcsak, hogy könyvet írt magyarországi élményei­ ről, de fiát is - Bučienéhez hasonlóan - magyar szakra küldte. V agy az a három kitűnő költő: Sigitas G e d a, Alfonsas M aldonis és V lu­ das Š imkus, akik fordítói voltak az általam válogatott, 1972-ben megje­ lent antológiának, amelyik öt X X . századi magyar költő - A d y Endre, Jó ­ zsef A ttila, Radnóti Miklós, N agy László és Weöres Sándor - 10 0 0 -10 0 0 sorát tartalmazta, s amit a litván olvasók órák alatt szétkapkodtak. Körülbelül ezek lennének kapcsolataink tényei. H a arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy e tények alapján, de e té­ nyeken túlmenően, milyen kép alakult ki Litvániáról Magyarországon, ak­ kor felelhetünk fellengzősen is, felsorolva az „eredményeket” , ahogy mond­ juk egy termelőszövetkezet év végi számadó közgyűlésén szokás - az ilyen válasz azonban hamis lenne. A z igaz azonban, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a mun­ kát, jóformán semmit sem tudtak nálunk Litvániáról, s, ha egyáltalán szó­ ba került, biztos összekeverték Lettországgal. E z ma már nem fordul elő, sőt, az emberek többé-kevésbé ismerik azt a tragikus történelmi utat is, amit a litván nép végigjárni kényszerült. (Természetesen mindig az olva­ só, az érdeklődő emberről beszélek. A nem olvasó ember továbbra sem tud semmit Litvániáról, de az ilyen ember Am erikáról, Magyarországról, semmi­ ről sem tud semmit.) Ismerik nemcsak a litván könyvekhez írt elő-és utó­ szavaimból, hanem elsősorban a jó művekből, amelyek minden kommentár­ nál hívebben vallanak arról a termőtalajról, amelyből fakadtak. S erre a kis eredményre, szerintem, büszkék lehetünk. Itt kell beszámolnom az egyetlen nagyon fájó pontról, az egyetlen ku­ darcról, ami litván ügyekkel kapcsolatosan ért. Hat-hét évvel ezelőtt a Corvina K iadó felkért, hogy írjak kísérőszöveget R ácz E n d re fotóművész 54 �kb. 200, Litvániában készített pompás fotójához. Gondoltam, megragadom az alkalmat, hogy megjelenjen az első baltisztikai könyv Magyarországon, s ezért nem egyszerű kísérőszöveget készítettem, hanem egy 150 oldalas Litvánia-történelmet, vagy inkább kultúrtörténetet, az ősi időktől napjain­ kig, amely enciklopédikusa n tartalmazza a legfontosabb adatokat, számo­ kat, dátumokat stb., s talán még az az előnye is megvan, hogy a szokásos elfogultságoktól mentes. Közben azonban nálunk is beállt a gazdasági válság, s a kiadó az eleve veszteségesnek ítélt Litvánia-könyvet félretette szebb időkre. E z kb. öt év­ vel ezelőtt történt, s a szebb idők azóta sem akarnak felvirradni. Külön lapra tartozik a történelem- és irodalomtudományban uralkodó Litvánia-kép. Annyit sikerült elérni, hogy történészeink legalább azt tudo­ másul vették, hogy a litván történelem nem azonos Lengyelország törté­ nelmével, s azon kevesek, akik a térség történelmével foglalkoznak, figye­ lembe is veszik e felismerést. (E gy jó negyedszázada megjelent Lengyelor­ szág történeté ben például a legképtelenebb állítások szerepelnek, arról nem is beszélve, hogy a szerző még Báthorynál sem említette meg, hogy annak valam i köze volt a litvánokhoz is.) Az irodalomtudományban jobb a helyzet, elsősorban a Világirodalm i le­ xikonnak köszönhetően, amelyik most tart a 10. köteténél. Ennek balti cím­ szavait én írom, s tartalmazza a háromkötetes litván lexikon irodalmi anya­ gának kb. a kétharmad részét. A z avantgarde után a múlt század irodalm ával kezdtem foglalkozni. Ennek eredménye egy 1986-ban megjelenő vékony könyvecske (A felvilá ­ gosodás és a romantika a közép- és kelet-európai irodalm akban), mely tu­ lajdonképpen a X V III. század végétől az első világháborúig terjedő ma­ dártávlatú összehasonlítása a térség 15 irodalmának, köztük a litvánnak is. Donelaitis külön fejezetet kapott benne, egyébként pedig a litván iro­ dalmat is azokkal az általános jegyekkel jellemzem, mint a többit, vagyis: a nyugat-európaihoz képest megkésett fejlettség, ami azután a különböző irodalmi irányzatok egyszerre történő befogadását és az ebből következő stíluskeveredést, a stílusok egymásra torlódását okozza; a líra jóval fejlet­ tebb, mint a csenevészebb próza- és drámairodalom ; az irodalom ideológiai szerepének túlhangsúlyozása, ami abból fakad, hogy az irodalom kényte­ len magára vállalni nem esztétikai funkciókat is stb. Végezetül néhány szó arról, bennem milyen kép él Litvániáról, s ebből következik: milyen terveket tűztem magam elé. ami Először is helyesbítenem kell. Nagyképűség nélkül csupán a litván iro­ dalomról beszélhetek, vagy legfeljebb arról a képről, amit ez az irodalom tükröz. M agát Litvániát, a hétköznapi életet, azokat az embereket, akik nem irodalommal, művészettel foglalkoznak - nem ismerem. Nem is is­ merhetem, hiszen a Litván Írószövetség vendégeként összesen hét-nyolc al­ kalommal voltam Litvániában, hét-tíz napos rövid látogatáson (egyetlen - 55 �az első - alkalom kivétel, amikor a tudományos akadémia vendége­ ként egy hónapot töltöttem ott). A fővároson, Vilniuson kívül egy-egy fél napot láttam Kaunasból, s egy ízben felkerestük egy új kisváros, Elektrinai irodalommal kiemelten foglalkozó gimnáziumát. „M agát az életet” azon­ ban csupán az irodalomból ismerem, s ezzel az ismerettel nem árt óvato­ san bánni. A közép- és kelet-európai irodalmak egyik legfőbb sajátosságát abban látom, hogy a nemzeti élet kereteinek hiánya miatt hiányzik belőlük az a fajta valósághű ábrázolás, az a fajta próza, amely a szilárd nemzeti kere­ tekkel rendelkező népekre, mondjuk az angolra, vagy akár az oroszra oly jellemző. E tájon nem nagyon volt történelmi idő és tér, amelyen belül kibontakozhatott volna valam i szilárd és folyamatos értékrend (ez a nagy prózairodalom társadalmi alapja, háttere); itt rendszerint rövid távú elkép­ zelésekhez kellett igazodni, vagy éppen a nemzet, az anyanyelv életben maradásáért kellett küzdeni. (A pillanatot tükröző líra alkalmas erre ezért is van annyi kitűnő költőnk). Ennek következtében van irodalmaink­ nak - a magyarnak is! - valam i görcsösen hazafias jellege, mintha minden valam i ideológiai szűrőn át látszódna, olyan szűrőn át, ami kiszűri magát a valóságot is. Bár tudom az okát, sőt, a legtöbbször még kikerülhetetlen szükségét is értem, mégis, untat ez a fajta irodalom, untat és egyre inkább szégyenke­ zésre késztet, ha azt látom, hogy egy litván (vagy magyar) műben a lit­ ván (vagy magyar) eltakarja előlem az embert. Ezért azokat az írókat kedvelem, akik képesek voltak kilépni (vagy éle­ tük arra kényszerítette őket, hogy kilépjenek) a közép- és kelet-európai írók á ltalános szerepéből, s találtak valami olyan pontot, valami olyan köztes helyet, ahonnan rálátásuk nyílt a valóságra. (Furcsa módon számomra ezek a legnemzetibb írók.) A litván irodalomban - a nagyszerű lírikusokon kí­ vül - Donelaitis volt ilyen, aki két haza, két nyelv senkiföldjéről látta be Európát, ilyen volt Antanas Škema, akinek az emigrációs lét kínált távla­ tot, s ilyen a legnépszerűbb magyarországi litván író, Kazys Saja, vagy Saulius Tomas Kondrotas, akik a mese, a csoda, a mítosz varázsszemüvegén keresztül képesek felcsillantani a valóságot. A z elkövetkező öt évben szeretném megírni a litván és a lett irodalom összehasonlító történetét. Nem a hagyományos, a szokásos irodalomtörté­ netek számát akarom eggyel szaporítani, hanem olyanra gondolok, amelyik egyrészt szélesebb közép- és kelet-európai összefüggésbe helyezi e két balti irodalmat, másrészt azokat az írókat és azokat a mozzanatokat emeli ki, akik és amelyek túlmutatnak a nemzeti kereteken, a világirodalom felé mu- A „törököt fogtam, de nem ereszt” kifejezést a magam számára rég úgy módosítottam: „L itván t fogtam, de nem ereszt” . Szeretném, ha az elkövet­ kezendőkben minél többen elmondhatnák magukról Magyarországról ugyan­ ezt. 56 �VALÓSÁGUNK CSO N G RÁ D Y B É LA Útjelző a jövőbe „A z új időnek új utakra és reményekre van szüksége.” (Romain Rolland) A fenntartást - hogy vajon mit lehet még elmondani s pláne a lap jellegének megfelelő megközelítésben az SZ K P X X V II. kongresszusáról - komoly el­ lenérvek mérsékelik. Belátható, hogy egy ilyen nagy horderejű politikai ese­ mény, egy közép-, illetve hosszú távra programozott állásfoglalás nem könynyen veszíti el aktualitását s - mint számos jel mutatja - különösen nem kell ettől tartani a X X V II. kongresszus esetében. Sőt, a több hónapos távlat al­ kalmat ad a meditációkra, néhány szintetizált gondolat kiemelésére és az el­ határozások megvalósításában szerzett kezdeti tapasztalatok számbavételére is. Az elemző, méltató írások, beszédek egyik leggyakrabban visszatérő fordu­ lata történelmi jelentőségűnek titulálta a szovjet kommunisták soros kong­ resszusát. E jelző tudatos használata azt a meggyőződést erősíti, hogy a ta­ nácskozás analóg szerepet tölt be a szovjet társadalom fejlődésében, a szo­ cialista világrendszer, s egyáltalán a nemzetközi helyzet alakulásában, mint amelyet a XX. kongresszus betöltött. Csakhogy a harminc évvel ezelőtti dön­ tések küldetését, hatását visszamenőleg, sok-sok tapasztalat birtokában érté­ keljük — teljes joggal - történelminek és legfeljebb eltűnődünk azon, hogy az 1956-ban érett fejjel gondolkodók - szovjetek és nem szovjetek - mennyire érzékelték, hogy mérföldkövet jelző dokumentum megszületésének kortársai, netán részesei voltak. Most viszont már jó előre, a kongresszus előkészítésének idején megjelent a minősítés s önkéntelenül adódik a kérdés: miért, milyen indokkal? A válasz egyrészt belpolitikai, másrészt nemzetközi tényezőkben keresendő és nem köthető szigorúan 1986 februárjához. Ugyanis a társadalom valósá­ gos szükségleteiből, folyamataiból kibontakozó változások jeleit már a kong­ resszust megelőző három év során lehetett érzékelni. Így a legmagasabb szin­ tű politikai testület arra volt hivatott, hogy átfogó koncepciót, stratégiát dol­ gozzon ki, fogadjon el a kor kihívásaira. A nagy formátumú kérdések egyebek közt: a termelés tudományos, műszaki bázisának dinamizálása, a gazdaságirányítás reformja, a dolgozó emberek jólétének növelése, a szocia­ lista önigazgatás, a demokrácia fejlesztése, a nyilvánosság kiszélesítése, a tár­ sadalmi gyakorlat, a mindennapi élet valós problémáira érdemben reagáló ideológiai munka szükséglete - azt igazolják, hogy nem volt kicsi a tét a belső fejlődés szempontjait tekintve sem, de végül is a háttérben a szocialis­ ta építőmunka perspektívája állt, s ez már túlmutat egy párt, egy ország bel- 57 �ügyén. Hiszen ha a célkitűzések megvalósulnak, a nyolcvanas évek közepe minőségileg új korszak nyitányaként íródik be nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocializmus fejlődésének történetébe is. Az pedig már valóban történelmi léptékű kérdés, hogy e rendszer milyen pozíciókkal érkezik a XXI. század kü­ szöbére s teljesítőképességével, nemzetközi vonzerejével hogyan tudja befo­ lyásolni a társadalmi útválasztás kérdését, az emberiség sorsának alakulását. A kongresszus dokumentumaiban egy merőben új politikai filozófia kör­ vonalazódott. Ennek egyik fontos vonása az a belátás, hogy a kommunista társadalom megteremtése egyelőre irreális program s létjogosultsága a szo­ cialista viszonyok tökéletesítésének van. Egyre jobban tudatosodik, hogy a szo­ cializmus jelen formájában nem befejezett, nem kifejlett társadalmi rendszer, sőt fejlődésének megalapozó szakaszán túljutva, most kezd formálódni igazi - egyetemes és nemzeti - arculata. E folyamat azonban sokkal hosszabb időt vesz igénybe s nehezebben - dilemmák, ellentmondások, bonyolultabb körül­ mények közepette, feszültségek, buktatók, válságok árán - valósítható meg, mint korábban feltételezték. A fejlődés szocialista útját járó - főként európai - országok számára nagy­ jából egyszerre teremtődtek meg a feltételei és fogalmazódtak meg a köve­ telményei egy magasabb szintű - mondhatni fejlett - szocializmus építésé­ nek. Többek között ez magyarázza a részükről tapasztalt nagy érdeklődést az SZ K P kongresszusa iránt, de ide vezethetők vissza az egyes országok politi­ kájában észlelt párhuzamok is, amelyek azonban nem jelentik a kérdések ke­ zelési módjának uniformizálását. Nem célravezető tehát azt firtatni - ahogy egyesek nálunk is teszik - , hogy ki kit utánoz, hiszen a hasonló társadalmi jelenségeknek közös gyökerei vannak, hasonló konzekvenciái lehetnek. Bár a szocializmus eddigi eredményei tiszteletet parancsolóak, az elmúlt évtizedek tapasztalataira már nem lehet közvetlenül támaszkodni, hiszen ma mások a feladatok, s mások a lehetőségek is. Mindaz, ami korábban jónak bizonyult, nem biztos, hogy most is elegendő, a fejlődést nem lehet többé a régi módon biztosítani. Tovább már nem szabad háborítatlanul várakozni, mert a készülődés idejét már felemésztette a múlt. Érdekes, hogy elég sokan - Magyarországon is - nemkívánatos önostorozásnak fogják fel a gondok szokatlanul őszinte feltárását, a realitásokkal való szembenézést. Pedig már Lenin is figyelmeztetett rá: „ . . . a keserű igazság hasznosabb a felemelő ámí­ tásnál, értékesebb a diplomatikus mellébeszélésnél és köntörfalazásnál. . . N e­ künk állandóan ellenőriznünk, kell magunkat azzal, hogy tanulmányozzuk a politikai események láncolatát egészükben, okozati összefüggésükben, ered­ ményeikben. Amikor a tegnap hibáit elemezzük, tanulunk abból, hogy ma és holnap elkerültük, azokat.” Napjainkban a szovjet párt a kritikai szellemet konstruktívan értelmezi. Egyrészt tudatában van annak, hogy a változás igé­ nye nemcsak a hibákból ered, másrészt a problémák feltárását és tanulmányo­ zását kiegészíti a megszüntetésüket eredményező hatékony módszerek, utak keresésével. Ez a szellem tükröződik a korábban pátoszra hajlamos politikai terminológia módosulásaiban, a protokolláris, erősen tekintélytisztelő gesztu­ sok kerülésében is. A másik elvi jellegű módosulást az a felismerés jelenti, hogy a kapitaliz­ musból a szocializmusba, illetve a kommunizmusba való átmenet egy „ellent­ mondásos, de kölcsönösen összefüggő és sok mindenben egységes” világban zajlik. A kongresszus politikai beszámolója és az új szövegezésű pártprogram egyaránt sokoldalúan elemzi a tőkés és a szocialista társadalmi rendszer bo­ 58 �nyolult viszonyát, egyidejű szembenállást, harcát és egymásrautaltságát, együttélésük, sőt az emberiség létkérdéseinek, globális problémáinak megol­ dásához nélkülözhetetlen közös fellépésük, cselekvésük szükségességét. A kongresszus a világhelyzetet árnyaltan, differenciáltan, az alapvető tényezők közötti érdekazonosságok és eltérések feltárásával jellemezte. Összegezte, megerősítette és egységes rendszerbe foglalta a kapitalizmus és a szocializmus békés egymás mellett élését szolgáló főbb szovjet javaslatokat, kezdeménye­ zéseket. Újszerűen - kölcsönösséget és a kiegyensúlyozottságot hangsúlyozva - közelítette meg a nemzetközi biztonság kérdéseit. Figyelembe vette, hogy a Szovjetunió hatékony védelme elképzelhetetlen a gazdaság dinamikus fej­ lesztése nélkül, de számolt azzal is, hogy a belső építőmunkához, a magasabb életszínvonalat biztosító termelőmunkához elengedhetetlenül szükséges a nyu­ godt nemzetközi környezet. Mindez találkozott minden békeszerető ember egyetértésével, de különösen azokéval, akik maguk is átélték a háború bor­ zalmait, de legalábbis felidéződik bennük egy-egy második világháborús film­ hez, regényhez, emlékműhöz, vagy mondjuk a leningrádi piszkarjovói temető­ höz fűződő, megrázó élményük. Mert bármennyire a történelemre, az egész emberiségre orientált az SZ K P politikája, természetesként kell azt is felfogni, hogy elsősorban a szovjet állampolgárok számára szeretne többet nyújtani, akik a legnagyobb áldozatokat hozták - és hozzák ma is - a békét fenyegető erők fékentartásában. Arra épít, hogy a társadalmi makrocsoportok konkrét egyénekből állnak, akiknek saját érdekeik, örömeik és drámáik vannak, s csak azok figyelembevételével lehet alkotó energiáikat mozgósítani. Hisz’ az ember minden átalakulás értelme és mércéje. Szintén nemcsak belpolitikai jelentősége van annak az atmoszférának, amelyet a kongresszus a társadalom minden szektorára gyakorolt, illetve vár­ hatóan gyakorolni fog. A megújulás - ha úgy tetszik, radikális reform - nem korlátozódhat csak a gazdaság területére, hanem feltételezi a társadalmi vi­ szonyok fejlesztését, a politikai intézményrendszer korszerűsítését is. Az ide­ ológiai élet megítélésében a kongresszus abból indult ki, hogy ma a marxistaleninista tanításhoz való hűség, az alkotó szellemű továbbfejlesztést és alkal­ mazást jelenti. De az eszmék önmagukban, bármennyire vonzók is, még nem alakítják ki automatikusan az integráns és aktív világnézetet, ha nincsenek összekapcsolva a tömegek társadalmi-politikai tapasztalataival. A szocialista ideológia a progresszív eszméknek és az építőmunka gyakorlatának kölcsönös kapcsolatából meríti belső impulzusát. A társadalom morális egészsége, szellemi klímája nem kis mértékben az irodalom s általában a művészetek helyzetének függvénye - hangsúlyozta a kongresszus. Ennek tudható be az a felelős számvetés, amely a filmművészek tanácskozását vagy a nyolcadik írókongresszust jellemezte. Azt sugallta, hogy az alkotó értelmiségieket tömörítő szövetségeknek gyorsan kell reagálniok, alkalmazkodniok a világban és a közvetlen környezetben végbemenő változá­ sokhoz. Nem engedhető meg, hogy például az írószövetségi tagok létszáma magasan felülmúlja azoknak a könyveknek a számát, amelyek nyomot hagy­ nak az olvasók emlékezetében. Az irodalom erkölcsi, esztétikai küldetése, hogy teljes bonyolultságában tükrözze a jelent s arra törekedjen, hogy a ké­ sőbbi korok éppúgy megismerjék a művek alapján a huszadik századot, mint amilyen hitelesen tudósít a múlt századról a klasszikus irodalom. Az író a népnek és az emberiségnek egyaránt felelősséggel tartozik. Ez a gondolat tük­ röződik a világ íróihoz intézett felhívásában is: „Világunk bonyolult, ellent- 59 �mondásos, olykor kegyetlen. D e az élet maga gyönyörű. Jobbítani lehet és kell rajta, de ma a legfontosabb megvédem. Megvédeni gyermekeinket, jö­ vőnket és múltunkat. Ennek érdekében kell egyesíteni erőinket, fölemelni hangunkat, odaadni egész erőnket és tehetségünket.” Számottevő változások zajlanak a szovjet képzőművészeti és színházi életben is. Csökkentik a túlsza­ bályozottságot, fokozzák a demokratizmust, az alkotóműhelyek önállóságát, felelősségét. Szintén figyelemre méltó tendenciák vannak kibontakozóban a közoktatás reformja terén. A X X V II. kongresszus óta eltelt közel egy esztendő azt igazolja, hogy a szovjet emberek milliói akarták, igénylik a megújulást, támogatják a politi­ kát. A kongresszus nyomán mozgásba lendült az egész társadalom. A való­ ságismeretnek, a problémaérzékenységnek, az őszinteségnek, az igényességnek az a légköre, amely ott uralkodott, mozgósító hatású a gyakorlati munkában is. A népgazdaság adatai szerint valamennyi kulcsterületen fokozódott a tel­ jesítmény, növekedett a termelékenység, emelkedett a dolgozók jövedelme: összességében biztatóan indult a kongresszusi határozat végrehajtása. Apró, de bizonyító erejű példája a változásnak, hogy ma a Szovjetunió egyik leg­ népszerűbb műsora a - mi híradónkhoz hasonló - Vremja esténkénti adása, mert szakított az egysíkú eredménypropagandával, csökkentette a túltengő, sablonos diplomáciai híradásokat és az élet valós kérdéseivel - köztük a fo­ gyatékosságokkal is - foglalkozik. A tömegek áldozatkészségét, hazafiságát, szervezettségét példázza a csernobili katasztrófa, melynek elhárítása kemény próbatétel volt, de a tragédia tisztító erejű katarzisa felhajtó energiaként szolgálhat a tennivalók realizálásában. Mindemellett nyoma sincs az elbizakodottságnak, önelégültségnek, „hurráhangulatnak” . Ismerik saját gyengeségeiket, tudják, hogy kevés volt még az idő és túl nagy az ország ahhoz, hogy azonnal látványos fordulat következzen be az évtizedek óta megszokott, sokszor megmerevült gondolkodásban, mun­ kastílusban. Jól érzékelteti a helyzetet a Pravda egyetlen - 1986. július 5-i lapszámában megjelent három írás címe: Nem tűr halasztást; A tehetetlen ség ellen; Közelebb az emberekhez. Bizonyos területeken - például a köz­ szükségleti cikkek gyártásában, a szociális kérdések megoldásában - különö­ sen lassú az előrehaladás. Nem megy megrázkódtatások nélkül a személyi feltételek biztosítása sem. A vezetők egy részének szemlélete, magatartása nem változik a szükséges ütemben, tapasztalni a közöny, esetenként az ellen­ állás jeleit is. Vannak „gogoli figurák. . . akik abban reménykednek, hogy majd minden elcsitul és visszatér a régi kerékvágásba” . A folyamatok tehát még ellentmondásosak, de reményteljesek. Semmi két­ ség: az igazi erőfeszítésekre, küzdelmekre ezek után kerül majd sor, hiszen az imponáló tervek szerint - a következő másfél évtizedben annyit kell ten­ ni, mint amennyi a szovjet hatalom csaknem hét évtizede alatt történt. Ahhoz pedig, hogy a gondolatok impulzusa tettekben is kifejeződjön, nem elég az okos szó, a megfontolt döntés. Az irányvonal gyakorlati megvalósításához konkrét lépésekre, forradalmi cselekvésre van szükség. A távolabbi jövő si­ kere napjainkban gyökerezik. Ez is általánosan érvényesítendő tanulsága az SZ K P X X V II. kongresszusának, amely eszmei tárházát képezi a szocialista építés gyakorlatának hazánkban is. A törekvéseket megismerni, megérteni — s a magunk módján segíteni - kölcsönös érdekünk. 60 �W INTERM ANTEL ISTVÁN A megújulás ígérete A társadalom kérdései a szovjet írók kongresszusán I. A z olvasót, s az irodalmárt is természetesen mindig elsősorban a művek érdeklik. A z irodalmi élet bármilyen eseményénél a regények, a novellák, a versek, a drámák a fontosabbak. Hogy ezúttal a szovjet irodalomról szól­ ván mégsem művekről számolunk be, például Csingiz A jtmatov Vérpad című regényéről, A n d rej Voznyeszenszkij verseiről, M ihail Satrov A lelkiis­ meret diktatúrája című drámájáról, V iktor A sztafjev Szomorú detektív cí­ mű kisregényéről, hanem a szovjet irodalmi életnek egy öt napon át tartó eseményéről, annak hármas oka is van. Mindenekelőtt: a szovjet írókongresszusokról korábban mindig elég részletesen számolt be a magyar sajtó. Ezen a kultúrpolitikai, tájékoztatás­ politikai gyakorlaton túlmenően azonban érdemibb vonatkozások is arra késztetnek, hogy beszámoljunk a szovjet írók idei, nyolcadik kongresszusá­ ról. A szocialista országokban mindig is az irodalom volt a kulturális élet legérzékenyebb területe; az ideológiai élet számos problémája, konfliktusa az irodalmi életben jutott kifejeződésre. Természetes hát: arról, hogy a Leotiyid Brezsnyev halála után a Szovjetunióban megindult belpolitikai és gazdasági változások miként hatnak a közgondolkodásra, és hogy a szov­ jet értelmiségnek egy mindig is igen aktív, közéleti része - az írótársada­ lom - milyen problémákat és feladatokat lát maga előtt, az írókongresszus adhat leginkább képet. A februárban tartott pártkongresszuson újjászerkesz­ tett pártprogramot fogadtak el, az új pártvezetés a tavaly áprilisban tartott KB-ülésen elhangzott programbeszéd óta mind határozottabban a társada­ lomnak (a gazdaságnak és ennek előfeltételeként a közgondolkodásnak) radikális, legújabb megfogalmazásban forradalmat jelentő átépítését, át­ alakítását tűzi ki célul. Érthető, hogy ez idehaza, Magyarországon is jelen­ tősen megnövelte az érdeklődést a Szovjetunióban zajló folyamatok iránt. A z írókongresszus az irodalmi élet szféráján keresztül arról adhat képet, miként viszonyul a közgondolkodás ehhez a társadalmi átalakítást célzó programhoz. M ásodik okként tehát ez a várakozás indokolja a napi- és he­ tilapok tudósításainak terjedelmén túlmenő beszámolónkat. A harmadik ok az, hogy az írókongresszus meghaladta a hozzá fűzött várakozásokat. Közéleti szenvedélyessége és az irodalmi élet problémáit elemző bírálatok mélysége miatt egyaránt jelentősebb, mint több megelőző írókongresszus. Jóllehet, magam azokat az időket csak későbbi olvasmá- 61 �nyaimból tudom rekonstruálni magamnak, úgy vélem, csak a Sztálin halá­ la után, a X X . kongresszust előkészítő időben, 1954-ben tartott II. szovjet írokongresszusnak lehetett ilyen a hangvétele, a szerepe. És ez az végül is, ami miatt nemcsak kell, hanem érdemes is képet adnunk arról, mi min­ denről esett szó június 24. és 28. között a Krem l kongresszusi palotájában. 2. A z írókongresszust megelőzően, július 19-én az S Z K P Központi Bizott­ ságában találkozóra került sor a szovjet párt főtitkára és számos szovjet író között. E találkozó nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az írókongreszszus eredményes legyen, hogy a Lityeraturnaja Gazeta, a központi irodalmi hetilap később úgy értékelhesse, hogy ez az írókongresszus nagymértékben különbözött az előzőektől, mégpedig éppen nyíltságában, vallomásos jelle­ gében, elvszerűségében. Am it M ihail Gorbacsov e találkozón az íróknak mondott, az határozott bátorítás volt a nyilvánosság fokozására, az írószö­ vetség bürokratizmusának leküzdésére, a szépirodalom és a publicisztika társadalomkritikai szerepének erősítésére: ..A szocialista rendszer dem okra­ tikus alapjainak fejlesztését, a kritika és az önkritika, a széles körű nyil­ vánosság fejlesztését szilárdan és következetesen, ingadozás nélkül fogja folytatni a párt.” „ A z élet demokratizálása át alakítást követel, a pangásos jelenségek leküzdését követeli valamennyi társadalmi szervezetben, így az alkotó szövetségekben is.” Peliksz Kuznyecov kritikus, a moszkvai írószervezet vezetője így össze­ gezte a kongresszuson e találkozó tanulságát: „ A pártnak szüksége van az irodalom segítségére, mert az ország fejlődésének, ez a fordulatot jelentő korszaka az emberrel, a kialakult lelkivilág és köztudat átalakításával kez­ d ő d ik ” M ihail Satrov drámaíró pedig még határozottabban fogalmazott: „ A K öz­ ponti Bizottság azt a feladatot tűzte az írók. elé, hogy tegyék visszafordít­ hatatlanná a demokratizálást, amit a ’8 5 áprilisi K B -plénum indított el és a X X V I I . pártkongresszus folytatott.” A n d rej G yem entyev, a legnagyobb példányszámú irodalmi folyóirat, a Junoszty főszerkesztője is ezt a mozzanatot emelte ki: „M ih a il Szergejevics arról beszélt akkor, hogy meg kell tanulnunk a demokrácia feltételei közt élnünk. É n m indvégig, amíg a kongresszusi palotában üléseztünk, ezekre a szavakra gondoltam. É s miként ezt néhány felszólalás és a teremben ta­ pasztalható reagálások, mutatták, nem könnyű lecke e z ” Ennek megfelelően lettek az írókongresszus kulcsszavai a demokratizmus, a nyilvánosság, az erkölcsi megújulás. Legfőbb igényként az fogalmazódott meg, hogy biztosítani kell a féligazságok helyett a teljes igazság kimondá­ sának lehetőségét. A z írókongresszus után a Lityeraturnaja Gazeta szer­ kesztősége beszélgetést szervezett kritikusok részvételével. Igor Zolotusszkij a prózáról és nemcsak a prózáról mondta a következőket: „N a g y az igény a szabadságra. Azok. számára persze, akik. a soros utasítást várják, miköz­ ben írnak, semmit sem jelent, de az irodalom számára, mely menekül a ha­ zugság elől, korlátlan ez az igény. Itt szabadságra van szükség. A visel ke­ 62 �d és szabadságára az éleiben, a gondolkodás szabadságára, az írás szabad­ ságára. A mióta Asztaf jev Szomorú detektívje megjelent, valam i változik az irodalomban. M intha em elkedne a szabadság szintje. É s ez nemcsak. a kritika szabadsága, mint egyesek, gondolják, hanem a kérdésfelvetés sza­ badsága is : M iként éljünk tovább?” Nos, az írókongresszust éppen az tette jelentőssé, felvető fórummá válhatott. hogy alapkérdéseket 3. A z írókongresszus öt napja alatt a plenáris üléseken ötvenketten, a műfajonkénti szekcióüléseken százharmincnyolcan szólaltak fel. Valamennyien egységesek voltak abban, hogy a '85 áprilisi központi bizottsági ülés és a X X V II. pártkongresszus határozatainak megvalósítását vallották feladatuk­ nak, s ennek alapján mindannyian szükségesnek mondották az írószövet­ ség munkájának megújítását. Ezen az alapvető egységen belüli azonban ha nem is teljesen nyíltan, sokszor inkább csak hangsúlyokban - valósá­ gos vita folyt, lényegi kérdésekről. A leglényegesebb hangsúlykülönbség a tekintetben érződött, hogy a társadalmi élet demokratizálásának feladata a korábbi tevékenység folytatásaként, vagy azzal való szakításként fogalmazódott-e meg. E hangsúlykülönbség ugyanis az irodalmi életben és a közélet egészében tapasztalható problémák elemzésének mélységét is meg­ határozza. A kontinuitás és diszkontinuitás kérdéséről van itt szó, amiről a magyar társadalomfejlődést illetően, nálunk is élénk viták folytak és ami­ ről a közgondolkodásban jelentős nézetkülönbségek vannak ma is. A szov­ jet írókongresszuson e vonatkozásban tapasztalható hangsúlykülönbségek a szovjet társadalom fejlődésében megfigyelt, a X X V II. kongresszus által bírált pangásos jelenségek mélységének megítélési különbségeiből adódnak - nyilvánvaló, hogy határozottabb polarizációt a közelmúlt társadalma ku­ tatóinak elemzései tehetnek lehetővé. Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki be­ szédének az a fordulata azonban, mely a Szovjetunióban megindult vál­ tozásokat forradalommal egyenértékűnek nevezte, azok elemzését igazolta, akik nem egyszerűen további demokratizálásról, nem egyes bürokratikus jelenségek kiküszöböléséről, nem egyes hibák leküzdésének szükségessé­ géről beszéltek, hanem, akik az irodalmi élet problémáit a közélet problé­ máiból eredeztették, vagyis tüneti kezelés helyett mélyreható átalakítás mellett szálltak síkra. Hibákról szinte mindenki szólt. Kevesebben voltak azok, akik az iro­ dalmi élet önmagában létező, helytelen tendenciáiról, káros divatjelen­ ségekről szóltak anélkül, hogy mélyebb okokat feltártak volna. A felszó­ lalók többsége rég nem tapasztalt nyíltsággal és szenvedéllyel elemezte az irodalmi életben tapasztalható súlyos problémákat. Számos tekintélyes író az irodalmi élet torzulásának okait kutatva, mélyebbre hatolt, és a köz­ életben régóta tapasztalható negatív jelenségeket, a társadalom fejlődésé­ ben hosszú idő óta megfigyelhető torzulásokat bírálta. Egyértelműen meg­ fogalmazódott, hogy új történelmi helyzet állt elő. A '85 áprilisi K B-plénum és a X X V II. kongresszus megteremtette a bírálat lehetőségét, az iro­ dalom és a közélet megújításának, a társadalom egésze erkölcsi megújítá­ 63 �sának a lehetőségét. A z írókongresszusi felszólalások zöméből, a szüksé­ gesnek tartott változtatások irányának megjelöléséből határozott társada­ lombírálat rajzolódik ki a '85 áprilisa, illetve az A ndropov főtitkársága előtti időszakról, pontos időbeli lehatárolás nélkül. E g y helyben topogás időszaka, egy bizonyos időszak, az elmúlt időszak - időben ilyen körülhatárolatlan a bírálatok zöme. Van, aki egy évtizedről beszél: egy fel­ szólalás, Raszul Gam zatovk azonban az irodalmi élet bürokratizmusára vonatkozóan, Tvardovszkijt idézve már 1959-ről úgy szól, mint amikor radikális megújulásra lett volna szükség, ami mind mostanáig nem követ­ kezett be; Szergej Zaligin pedig az 1934-es, első írókongresszust követő ve­ zetőségi üléseket hozta példaként az igazi vitákra. Mihail Gorbacsov az erkölcsi megújulás szükségességéről beszélt az írók­ nak - az írók közéleti, társadalmi problémák egész sorát nevezték néven, m intam ivel szembe kell fordulni ahhoz, hogy a szovjet társadalom megújul­ hasson. Antidemokratizmus, a demokratizmustól való félelem, a nyilvános­ ság hiánya, az igazságtól való félelem, az igazság kimondásának aka­ dályozása, féligazságok, illúziók, önámítás, a túlóvatoskodók gátló szerepe, kétarcúság, az értékfogalmak kiüresedése, az egyértel­ műség és az igényesség hiánya, kontármunka, hozzá nem értés, közömbösség a színvonaltalansággal szemben, törvénytelenség, korrupció, megvesztegetés, a szociális igazságosság megsértése - a szovjet írók elem­ zése szerint ezek a gigantikus szociális problémák gyötrik a szovjet társa­ dalmat, szociális fáradtságot, társadalmi pangást, növekvő szkepszist idéz­ ve elő. Számos rangos felszólaló, többek közt Baklanov, V ladim ir B eek: man, Gam zatov, Jevtusenko, Feliksz Kuznyecov, Rozsgyesztvenszkij és Satrov szólt a közélet ilyen torzulásáról. Legdrámaiabban Voznyeszenszkij fogalmazott: „ Veszélybe kerülhet hazánk, ha nem megy végbe a teljes d e ­ mokratizálás, az átépítés, ha nem győz az új gondolkodás.” 4. E mélyebb összefüggésrendszerben az irodalmi életről elhangzott bírá­ latok és az írószövetség munkájának és az irodalmi életnek a demokrati­ zálására irányuló javaslatok nemcsak az irodalmi, hanem a társadalmi nyil­ vánosság megteremtését is szolgálják. A publikációs nehézségekről számos író szólt. Részben a bürokratikus nehézségeket, a túlközpontosítást bírálták, ami eleve három-négyéves át­ futást tesz csak lehetővé, a nem orosz irodalmak esetében pedig sokszor olyanok kezébe adja a döntést, akik az adott nyelvterület irodalmát nem is ismerik kellőképpen. Em ellett pedig bírálták a túlóvatoskodást, ami a reális társadalmi problémák ábrázolása esetén megnehezítette, több mű esetében pedig lehetetlenné is tette a megjelenést. Számos példát hoztak az írók arra, milyen műveknek kellett hosszú éveken át a megjelenésre várniok, valamint hogy milyen életművek teljesebb kiadása volna már nagyon is időszerű. A teljes igazság bemutatása, a nyilvánosság megterem­ tése, az irodalmi - és a történelmi - múlt és közelmúlt teljesebb ismere­ te a leglontosabb igényekként fogalmazódtak meg ezen az írókongresszu­ son. Közvetlenül vagy közvetve ezekhez a kérdéskörökhöz kapcsolódott 64 �valamennyi konkrét javaslat a könyvkiadással, folyóiratkiadással, irodal­ mi múzeumokkal és az írószövetség szervezeti szabályzatának módosításá­ val kapcsolatban is. Mindezekről a javaslatokról és a szervezeti szabályzat módosításáról az írószövetség határozata alapján az írószövetség új vezetősége a kongresszus után fog dönteni. Ahhoz, hogy az irodalmi életben tényleges megújulás következhessen be, természetesen a személyi feltételeknek is meg kellett teremrődniök. A kongresszuson e tekintetben történtek bizonyos változá­ sok, s hogy ez elegendő-e, arról majd az elkövetkező időszak, a tényleges, gyakotlati lépések alapján lehet majd ítélni. A társadalom demokratizálását illetően, azt illetően, hogy az átalakítás programja továbbfejlesztést, vagy radikális változtatásokat jelent-e, mint jeleztem, megfogalmazásbeli különbségekből lehetett nézetkülönbségeket felfedezni. Az írószövetség eddigi munkájának megítélésével kapcsolatban és a korábbi vezetőséggel kapcsolatban azonban határozott vita alakult ki a kongresszuson. Egyesek név szerint bírálták az írószövetség egyes koráb­ bi vezetőit, vezető funkciókat betöltő írókat, volt felszólaló, aki mint ki nem elégítőt, elfogadhatatlannak mondta az írószövetség első titkárának a kongresszus elé terjesztett beszámolóját, a felszólalók többsége nagyon komoly hibákra mutatott rá az írószövetség tevékenységében (hatalmi viszszaélés, bürokratizmus, formalizmus), többen beszéltek arról, hogy viszsza kell adni a vezetőség tekintélyét. A többségükben elmarasztaló fel­ szólalásokkal szemben voltak, akik védelmükbe vették a korábbi vezető­ séget, egyesek éppen azzal, hogy néhányan az eddigi vezetőségből tettek lépéseket azért, hogy művek, melyek megjelenését a bürokratizmus és a túlóvatoskodás gátolta, megjelenhessenek, Vlagyim ir K arpov, a N o v ij M ir főszerkesztője pedig azzal állt a korábbi vezetőség mellé, hogy, akik most bírálnak, azok is megszavaztak korábban minden döntést. E vita eredményeként született a kongresszus lezárásaként olyan hatá­ rozat, mely az elhangzott rendkívül kemény bírálatok ellenére is jóváhagy­ ta az írószövetségnek a beszámolási időszak alatt végzett tevékenységét, s vezetőségének munkáját megfelelőnek minősítette. A határozat konkrétu­ mok nélkül írja elő a X X V II. kongresszus határozatainak végrehajtását, a kritika színvonalának emelését, az írói közvélemény figyelembevételét a művek értékelésében, az irodalmár-továbbképzés fejlesztését, a szövetség szervezeti szabályzatának módosítását és az írókongresszuson elhangzott javaslatok hasznosítását. A szövetség vezetőségében bekövetkezett személyi változások azzal biz­ tatnak: van lehetőség arra, hogy e határozatok ténylegesen a megújulás szellemében, az írókongresszus radikális változtatásokat kívánó felszólalá­ sainak szellemében valósuljanak meg. A elve ko v tot), tott, pov vezetőség személyi összetételében a folyamatosság és a változtatás egyaránt érvényesült. A z írószövetség élén továbbra is G eorgij M ar­ áll, de nem mint első titkár (tizenöt éven át töltötte be ezt a posz­ hanem mint az írószövetség elnöke. A szövetség új első titkárt válasz­ az egyik korábbi titkár, a N ovij M ir főszerkesztője, Vlagyim ir K a r­ személyében. A revíziós bizottságnak újra V iktor Tyelpugov lett az �elnöke. A z újonnan választott vezetőség a kongresszus utáni első ülésén megerősítette tisztségében az írószövetség kilenc függetlenített titkárát: G enrih B orovikot, Ju rij G ribovot, N yikolaj Gorbacsovot, Jegor Iszajevet, Alekszandr M ihajlovot, Pjotr Proszkurint, Alekszandr Szalinszkijt, Konsztantyin Szkvorcovot és Ju rij Szurovcevet. (Ö tüket még az előző kongreszszuson választották titkárrá.) Az írószövetség szervező titkára újra Ju rij Vercsenko lett. Lényeges változást jelenthet az, hogy ezúttal a titkárság tagjaiból nyolctagú irodát is választott az írókongresszus, melynek feltehe­ tően az lesz a feladata, hogy a határozatban említett írói közvéleményt képviselje, s annak szellemében irányítsa az írószövetség tevékenységét. Ennek az irodának hivatalból tagja az írószövetség elnöke és első titkára, mellettük pedig Ajtm atov, Baklanov, Bondarev, B ikov, Honcsar és Zaligin vesz részt munkájában. Reményt keltő továbbá, hogy a 323 tagú vezetőség által megválasztott 64 tagú titkárságban - a halálozások és egyéb okból megüresedett 30 helyen - olyan nevek szerepelnek új írószövetségi titká­ rokként, mint a prózaíró Baklanov, Bikov, V ladim ir Beekman, Granyin, Raszputyin és Zaligin, a költő Dugyin, Jevtusenko, Pavlicsko, Szulejmenov és Voznyeszenszkij, a drámaíró R ozov és Satrov, valamint a kritikus G yedko v, G yem entyev, M ihajlov és Szidorov. Tekintélyük, munkásságuk igazi rangja alapján azt hihettük volna, hogy már régen az írószövetség szűkebb vezető testületének ta g ja i.. . Mindezek a személyi változások érdemi változások bekövetkeztét ígérik. A L ityeraturnaja Gazetának a kongresszus utáni hetekben folytatott publicisz­ tikai tevékenysége is azt jelzi, hogy a nyíltság az irodalmi életben nemcsak az írókongresszus kiváltsága volt. Ezt jelzi az az interjú is, melyben Csingiz Ajtm atov mondja el, miről beszélt volna ő az írókongresszuson, ha szemé­ lyes okok miatt nincs akadályoztatva. Több felszólaló is megfogalmazta: a nyilvánosság nem önmagáért van, hanem azért, hogy változásokat sikerüljön elérni. E tekintetben a leg­ nagyobb biztatást az adja, hogy a szibériai folyók megfordításával kap­ csolatos több, igen éles hangú felszólalásra, mint a közvéleményre hivat­ kozva, központi bizottsági határozat született a megkezdett munkálatok beszüntetésére. E z azt jelenti: egy nagy horderejű, nem is irodalmi, ha­ nem társadalmi kérdésben a pártvezetés visszaigazolta az írókongresszust. E z pedig azt ígéri: bekövetkezhet a több író által is régen vártnak mon­ dott megújulás. 66 �KIRÁLY ISTVÁN Németh László korszerűsége A recepcióesztétika térhódítása nyomán közhely ma már az irodalomtudo­ mányban, hogy egy-egy művet lényegében mindig ketten írnak: egyrészt az író, másrészt az olvasó. Egy-egy alkotás nagyságát, erejét végső soron mindig az méri, meddig és milyen mértékben akadnak olvasók, akik újjá tudják élni a maguk számára, kiknél végbemegy egy új hangsúlyú befogadói realizáció. Vajon mi a helyzet ebben a vonatkozásban Németh Lászlóval? Vajon van-e műveinek oly jelentésrétege - mélyvonulata mely napjaink szükségletei­ vel kapcsolódik egybe? Beleszól-e ma is az írásaival induló fiatalok sorsába, életébe? Hiszen radikálisan megváltozott a történeti helyzet művei nagy ré­ szének születése óta. S a történelem szigorú kritikus. Mindenkinél távolabbra iát, mindenkit bírál. Bírálta így Németh László nem egy nézetét is. Az író vi­ szont ennek ellenére változatlanul hat, él. Ha más nem, szinte nap mint nap tanúsítja ezt a fogyó művek száma. Vajon mi nem szűnő hatásának titka? V a­ jon mi élteti? Természetesen mindenekelőtt az, hogy nagy művész volt. De ez önmagá­ ban egy ily hatáshoz kevés. Főleg az az ő esetében. Hiszen Németh nem egy­ szerűen a művész-artifexek, a művész-pontifexek, nem a bűvészek, de a váteszek sorába tartozott. Í róként is pedagógus volt: nemcsak gyönyörködtetni - mindig hatni akart. Számba kell venni így utóélete vizsgálatánál a műveitől hozott üzenetet is: a némethi mondandót. Mi abban a jelenhez szóló? - ez a kérdés vár elsősorban megválaszolásra. A magam részéről mindenekelőtt a minőség kérdésében vélem meglelni ezt. A technikai-civilizatorikus fejlődés kiteljesedésével párhuzamosan mind fon­ tosabb lesz ugyanis az élet egészében a minőség szempontja. A megnyert mennyiség minden vonatkozásban ez után kiált; a társadalomban éppúgy, mint a termelésben. Az elgépiesedő világban kell az emberi ellensúly: meg­ nő a nem materiális, hanem másfajta igények súlya, szerepe. Nem véletlen például, hogy a marxizmus szükségletrendszerében is mind erőteljesebben előtérbe kerül ez a kérdés. Az elementáris és a mennyiségi szükségletek mel­ lett már mind többet foglalkozik a minőségiekkel a teória. A marxista onto­ lógiai és antropológiai vizsgálódások megélénkülése egymagában bizonyság erre. S nemcsak az elméletben: a praxisban is megmutatkozik a minőség növekvő szerepe. A minőségi szükségletek megugró igénye hoz előtérbe például olyan kérdéseket a mindennapokban, mint amilyen az életmód, a környezet­ védelem, a részvételi demokrácia, a közművelődés, a környezetkultúra stb. S Németh Lászlót nem utolsósorban talán épp ez élteti, ez az előremutató szel­ lemi szükséglet: a minőség igénye. Mert ha olykor vitathatón, romantikus an­ tikapitalista, s harmadik utas illúziókkal elvegyülten is, de központi mondan­ dó volt ez mindvégig őnála. Éppen ezért - róla beszélve - ennek a fogalom­ nak tőle adott értelmezését szükséges megkeresni mindenekelőtt. Igaz: változott Némethnél a különböző pályaszakaszokon a minőség értel- 67 �me. Egyvalami azonban folyvást állandó maradt: nem ismeretelméleti-logikai, de etikai kategóriaként jelent meg ez nála. Antropologikum volt; humánum, etikum, emberi sugárzás. Egy magatartásnormának, életreceptnek vágya, aka­ rata. Válaszkeresés arra a kérdésre, hogyan kell hát élni? Miképp kellene ki­ licitálni önmagunkból s környezetünkből a legértékesebbet, a mindenkiben ott rejlő oromtermészetet, megvalósítani „az erkölcsi magasabbra törést” az értel­ mes szép emberi életet? Az életmű kulcsát megadó minőség-fogalomnak ezt az etikai meghatározottságát tudva és látva lehet úgy szólni Németh László­ ról, mint aki nem csupán nagy író, de nagy moralista is; az egyik legna­ gyobbja ennek a századnak. Csak innen szemlélve lehet a maga valóságában felmérni alakját. Ezt bizonyítja nem pusztán a nagy moralistákra jellemző stílus, a nyelv prófétikus megemeltsége, a vonzódás a szakrális szókincshez, a szentenciaszerű gnomikus, sűrítő mondatszerkesztéshez, de a pálya egésze is: az azt végigkísérő sajátos, egyéni élményszerkezet. Az alapvető Németh László-i írói élményt keresve, a Tanú nyitócikkének híressé vált megfogalmazása kínálkozik kiindulópontnak: a „szorongó tájé­ kozatlanság” volt a folyóirat életre hívója, ezt tekintette a fiatal Németh a maga „múzsájának” . Ha ezt a metaforát lefordítjuk a fogalmak nyelvére: a huszadik század nagy értékválságát értette ő rajta. A kapitalizmus általános válságával együtt, annak mintegy ideológiai megfelelőjeként, a hagyományos individum-központú értékrendszerek is válságba jutottak, morális, intellek­ tuális bizonytalanságban élt a művelt emberiség. Ez az értékválság volt az (az expresszionizmust lehet idézni erre jellemző példaként), mely apokaliptikus életérzéseket, képeket idézett, „üdvözülésről” s „kárhozásról” beszélt. Utópia és tragédia, remény és kétségbeesés végletei közt hányódott a gondolkodó egyén. Ott hatottak ezek a végletek a Németh László-i életműben is, ezek hatá­ rozták meg annak alapszerkezetét. Az Isteni színjáték nagy drámájára rájátszóan nem véletlenül volt első regényének címe: Em beri színjáték.. Megélte ő a huszadik századnak azt az általános s mély értékválságát, mely az egykorú világirodalom egészét átjárta. De ugyanakkor megélt egy más válságot is. A nagy, összemberi értékkor megélt egy nemzetit: a kis néppé válást, a „szét­ szóródás előtt” fenyegetettségét. Magyarország, amelyik az Osztrák-Magyar Monarchia egyik uralkodó nemzeteként élve birodalomnak vélte önmagát, az első világháború után más nemzetközi státusba került: kis néppé változott. Az egymással versengő imperialista, tőkéshatalmak új világában aggódnia kel­ lett a maga létéért. Ez a válságélmény érteti, hogy oly mélyen átjárta a Németh-életművet (igaz: nemegyszer elzárkózó, kisnépi nacionalizmussal elkeveredetten) egy fájdalmas, szorító patriotizmus: antiimperialista patriotiz­ mus. Ez a két élmény - az összemberi és a nemzeti válságé - , a kettő egymásba játszása, a nemzeti aggódás erős jelenléte formálta sajátos színűvé, jellegze­ tesen kelet-európaivá Németh életművét. Az általános értékválság sodrába \etvc ugyanis azok az írók, akik nem éreztek valamiféle tartó, szorító, pozi­ tív tartalmú közösségi kötést, a megélt válságnak inkább nemjeire vetették a hangsúlyt. Erősebb volt bennük az „elkárhozás” , a diszharmónia, a diszszenancia érzése, mint az „üdvözülés” vágya. Erősebb volt a nem-et mondás, 68 �az értékhiány kikiáltása, mint az új értékek utáni nyugtalan vágyódás. A tragédiaérzet elnémított minden utópiaigényt, a kétségbeesés megölte a re­ ményt. Azok az írók viszont, akik valamiféle előremutató, közösségi élmény­ nyel éltek, akaratlanul is az igenek vágyát, a kiútkeresést érezték fontosnak. Hiszen az egyén elkárhozhat, de egy közösségért érzett felelősség sosem en­ gedi meg az önelengedést, az önpusztító, akart elkárhozást. Családirtást csak az őrült végez: helytállást parancsol a felelős élet. Minden pokol-élmény el­ lenére is édenért kiált az. Németh László esetében is felelősségébresztő, megtartó erő volt az előremutató közösségi élmény: antiimperialista patriotiz­ musa. Az igenek keresése, az éden akarata vált erősebbé az életművében. Így vált más típusává Németh művészete, mint a nyugat-európai irodalom fő vonulata. Így lett jellegzetesen kelet-európai, huszadik századi művészetté az. A széleken, a peremvidékeken épp a közösségi, a népi-nemzeti sors meg­ oldatlansága következtében erősebben érződött a közösségi felelősség, annak szorítása. Ez ad sajátos színt az itt keletkezett irodalmaknak a XIX. század második felében, s a XX. században. S hozzátehetem: sajátos értéket. Meg­ élte ez az irodalom a „szorongó tájékozatlanságot” , az értékválságot, a ve­ szélyeztetettséget. De megélte ugyanakkor a szorító, vállaló felelősséget. S a Németh László-i művészet sajátos tragikus pátoszában ez jelentkezett. Tragé­ diaélménye realista volt és nem clabszolutizált. Katarzist váltott ki és nem sokkolni akart. Mert különbség van e között a két esztétikai élménytípus között. A katar­ zis mindig felülemelkedés, a tragédiában is távlatot villant, sugallja a re­ ményt, új utat kerestet. A sokk csak megdöbbent. Felmutat egy meghökkentő képet az emberről, az emberi létről: hátrahagyja a kiúttalanságot, az emberi természet borzalmain érzett meddő, veszejtő keserűséget. Az egyikben az emberbe vetett hittel, bizalommal - antropológiai optimizmussal - , a másik­ ban csődérzéssel, reménytelenséggel, antropológiai pesszimizmussal társul a tragédiaérzet. Ott életigenlő, itt élettagadó az. S Németh Lászlónál mindig az első változat volt meghatározó. Egyértelműen bizonyítja ezt a regényei­ ben, drámáiban fellelhető poétikai alapképlet, az ott megmutatkozó értékhierarchia: a tipikus Németh László-i hős, s a tipikus Németh László-i szituáció. A tipikus hőst nézve az etikus ember történetét írta folyvást Németh László. Kiemelhető szinte műveiből annak lélektana: az etikus emberség ti­ pológiája és fenomenológiája. Majd minden alkotásában adott valaki, ki mo­ rális zseni, vagy legalábbis etikailag szerfölött érzékeny. Ez kerül be mint tipikus szituációba, a morális magány állapotába. Ami a legszebb, legtisz­ tább, legnemesebb benne, az nem lel támaszra. Körülfogja a vakság, értet­ lenség, a lelki süketség a másra érdemest. Adott körülötte a morális magány szituációja. Mi a jellegzetes Németh László-i válasz az így feltett kérdésre, hogy ala­ kul a morális kiválóság sorsa a morális magányban? Három lehetőség kísért művei tanúsága szerint ezzel kapcsolatban. Az egyik a szörnyeteggé válás. Az emberi közönségességet, kicsinyességet, galádságot látva a nemes lélek ma­ ga is eltorzul. Ellenkező előjellel, nemet mondóként bár, de hozzáhasonul a környezetéhez. Hisz a puszta tagadás maga is feladott autonómia, vesztett önállóság. Asszimiláció a tőlünk idegenhez. Mint fájó, zavaró, ellenséges elem, mint „szörnyeteg” él az ily típusú, csak vétót mondó ember a sorvasztó, riasztó, másfajta világban. Megéli, szenvedi a morális magányt, az egyedül69 �létet, a kapcsolatnélküliséget, az ember nemesebb énjének visszhangtalanságát a szorító, torzító hétköznapokban. - A másik lehetséges út a kivonulásé, a modern, huszadik századi, szerzetesi lét. Adva vannak a Németh László-i, nagy kivonulók, az exodus-emberek, akik teljesen szakítva a köröttük levő, adott valósággal valamiféle elképzelt szigetre, utópia-, álomtelepre próbálják men­ teni a maguk tisztaságát. Végül harmadik lehetőségként felsorakoznak a jel­ legzetes, Németh László-i, modern, evilági „szentek” . Ők azok, akik megkí­ sérlik a maguk példájával, belső emberi tisztaságukkal, erkölcsi fényükkel, sugárzásukkal, a lélektől fejlesztett emberi meleggel felolvasztani a körülöttük levő megfagyott világot, a morális magányt, a kietlenséget, akik Égető Eszterhez hasonlóan megpróbálják megszelídíteni a boldogságtipró őrületeket. S a Németh László-i értékrendben nem a távlatok nélkül élő „szörnyeteg” , sem az illuzórikus, utópisztikus távlattal élő, „kivonuló” , a modern szerze­ tes, de ez a valóságon belül távlatot kereső típus, a „szent” áll első helyen: az itt az eszmény. Nem véletlen, hogy egy „szentet” megjelenítő téma, az Irgalom témája kísérte végig egész életútján. 1926-tól kezdve élete végéig foglalkoztatta ez. Meg akarta írni a megvalósult erkölcsi zsenit, az emberi közönségességet, durvaságot feloldó életet: azt a hőstípust, ki távlatot adott, ki a lélekben ható, belső, morális energiákkal belátással, emberszeretettel meg akarta menteni az éden, az otthon, a boldogság álmát az ember szá­ mára. Igaz (s másfajta, nem az affirmáció, de a negáció elemeit hangsúlyozó ér­ tékelésekkel szemben szükséges erről nyomatékkai szólni): egészében nézve a Németh-életművet, nyilvánvaló az, hogy felgomolyog abban a démoni elem: adottak a szörnyetegek, torzók, a magányba hulló dacos kivonulók: tragé­ dia, diszharmónia sötétlik a mélyben. De ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a démoni életeket nézve K afka démonibb életeket írt meg, a modern amerikai drop ount irodalom kivonulói végletesebbek, s nyilvánvaló az is, hogy Beckettnél például a tragédiaérzet sokkolóbb és reménytelenebb. Németh László értéke épp a démoni, veszejtő és a felemelő, a távlatot nyitó feloldott egysége; azaz: a katartikus válasz a tragédiára. Ha ezt nem vesszük számba, félő, hogy egy sajátos típusú, huszadik századi irodalomnak, a kelet-európai típusú irodalmaknak külön értékei mellett megyünk cl vakon, egy az emberi lét alapkérdéseire világirodalmi szinten válaszoló, nagy irodalmat mérünk nem hozzárendelt idegen mércékkel, szegényítünk el, s idomítunk hozzá más­ fajta eszményhez. Az életmű lényegét adó, etikus jellegű affirmációt - igenmondást, távlat­ akaratot - szem előtt tartva, ennek meghatározó, domináns voltát világosan látva lesz nyilvánvalóvá az életmű egysége s tűnik el mindenfajta műfajok közti megkülönböztetés, értékhierarchia. A fikción alapuló jellegzetes szép­ írói műfajokkal, a regénnyel és a drámával szemben nem szorul háttérbe in­ nen vizsgálva a nonfiktív műfaj: az önéletrajz és tanulmány. Nem értékelő­ dik le Németh, az esszéista. Mert volt és van hajlam erre a leértékelésre. 1946-ban (s az intellektuá­ lis tisztesség azt kívánja, hogy nyíltan szóljak erről) a magam részéről is ír­ tam egy tanulmányt, melynek fő mondandója ily típusú különbségtevés volt. �A marxista kritika örökét folytatva, Gaál Gábor egyik 1936-os cikkének kon­ cepciójához hasonlóan, a realizmus diadalának lukácsi elvét próbáltam alkal­ mazni Németh Lászlóra. A szépírói alkotásokat úgy fogtam fel, mint a ta­ nulmányokban kifejtett nézetek feletti, a valóság felől jövő bírálatot. Meggyőződésem ma is: van igazság ebben a nézetben. Hiszen másfajta a tanulmányírói és művészi hozzáállás. Pusztán a két műnem közötti különbség folytán is, jobban kényszerül szembesülni az utóbbiban a valósággal mindig is az író. Könnyebben lepleződnek le és buknak el itt a téves nézetek, cáfolódnak meg mind az utópiák. De ez a valós tartalmi különbség sem indokolja Némethnek, a művésznek és Némethnek, a tanulmányírónak egymással való szembeállítását. Egykori írásomban (így látom ma már) egy részigazságot nagyítottam fe l: nem utolsósorban irodalomszociológiai tényezők hatása alatt. Egy-egy kritikai állásfoglalás elválaszthatatlan ugyanis általában attól a konkrét történelmi szituációtól, melyben megfogan. 1946-os cikkem megírása­ kor Némethet, mint „kútmérgezőt” , mint az „irodalom fasisztáját” bírálták, támadták. Néhány jogosan vitatott nézete miatt az egész életművet megbélye­ gezték, anatémát kiáltottak rá. Ily’ szituációban érthető volt egy oly hozzá­ állás, mely arra kívánt figyelmeztetni: Németh nemcsak vitatható nézetek megfogalmazója, de mindenekelőtt jelentős, nagy író. Ily alapon történt a művész és a tanulmányíró közti határvonás. Ma viszont (az azóta született művek, s a teljes életmű ismeretében) egyre inkább látom: indokolatlan min­ den ily típusú különbségtevés. Nincs értékhierarchia a különböző műfajok között. Mindegyiknek egy a sugárzása. Egyazon eszme szól mindegyiken át: az erkölcsi magasabbra törés, a minőség igénye. A tanulmány nem tudományos értekezésnek, de sokkalta inkább írói tettnek, műalkotásnak fogható itt fel, azaz: esszének. (Nem véletlen, hogy a nagy moralistáknak mindig is ez volt a kedvelt műfaja.) Nem a konkrét tételek, s főleg nem a téves nézetek lé­ nyegesek itt, de az indulat, mi ott munkál a mélyben: a stílus izzását biztosító pátosz, a magasba törő morális akarat. A huszadik század egy másik, Németh Lászlóhoz hasonló moralistájáról, Simone Weilről írta E liot: „Elképzelhetetlen számomra, hogy bárki is elfo­ gadja minden véleményét, és ne utasítson el közülük néhányat, mégpedig igen hevesen. Az egyetértés és annak hiánya mindazonáltal másodlagos, a fő dolog az, hogy érintkezésbe lépjünk, egy nagy lélekkel.” Érvényes ez a megállapítás Németh Lászlóval, a tanulmányíróval kapcsolatban is. Csak a vak, nem gondolkodó elfogultság az, mely nem érzi elutasítandónak egyes né­ zeteit. De hasonlóképpen csak a vak, nem gondolkodó elfogultság az, mely mindenekelőtt ezekre figyel, s nem veszi észre, hogy a Németh László-i lénye­ get, a moralistát, szem előtt tartva még legtöbbet bírált elméleteire is más­ ként vetül a fény. Az etikai pátoszra figyelve másképp értékelődik (csak két legtöbbet vitatott elméletét felidézve itt) még a minőségszocializmus és a ki­ sebbségben gondolata is. A minőségszocializmus kapcsán inkább a politikai és az etikai megközelí­ tésnek, illetve a kettő közötti elkerülhetetlen különbségnek problémája lesz az, ami a célt is érintő, elvi, lényegi ellentétnek látszott. Világossá válik, hogy azonos itt a cél: az emberhez méltó, szabad, fénylő élet. De míg a po­ litikus számára elsődlegesen mindig az a fontos, milyen utakat enged a való­ ság előremenni a messzi cél felé, addig a moralista csak a célt látja, s a még oly szükséges kerülő utakra is gyanakodva néz. Nem az lesz lényeges ezt a különbséget figyelembe véve Németh nézeteiben, hogy minőségi szocia71 �Iiz musról beszélve, idejét múltnak, tizenkilencedik századi értékrendet tük­ rözőnek vélte a marxizmust. A gondolatban élő etikum ugrik innen nézve szembe. Az válik fontossá, hogy az elementárisak és a mennyiségiek mellett ez az író mindig a minőségi szükségletek fontosságára figyelmeztetett, hogy hangsúlyozta az erkölcsi személyiség: a példa szerepét a történelemben. Minden vitán túl összekötő szál lesz így Németh László és a marxisták között a gon­ dolatok etikai meghatározottsága, a morális pátosz, a mélyen ott ható antropológiai optimizmus, az elkötelezettség a minőség mellett. Nemcsak a minőségszocializmus vonatkozásában, de módosul a hangsúly a kisebbségben gondolatkörét tartalmazó írások esetében is. A moralistát szem elől nem vétve, nyilvánvaló lesz, hogy erkölcsi tettet, antiimperializmust, szel­ lemi ellenállást jelentett elsődlegesen Németh Lászónál, a kisebbségben elve. Nem a xenofóbiára hajló, kirekesztő nemzetszemlélet volt fontos abban, ha­ nem a hűség, az antiimperialista patriotizmus; az odahajlás a nemzeti veszé­ lyeztetettség nehéz éveiben egy, az imperializmus korába felkészületlen és sze­ gényen érkezett, létét féltő néphez. Az elsők egyike volt Németh, aki ennek az új típusú, huszadik századi - antiimperialista, kvázi-antiimperialista nemzettudatnak létére felfigyelt, aki észrevette, hogy ez hatott ott az induló népi írói mozgalomban. Az ő gondolatát idézve: a feltámadó német imperia­ lizmus - Hitler, a hitleri hódítás fenyegetése - ébresztette rá az írókat ar­ ra, hogy nemcsak társadalmi kérdések vannak, de nemzeti sorskérdések is: a nemzet léte, megmaradása; a nemzeti személyiségőrzés. Némethet, a morális embert szem előtt tartva nyilvánvaló lesz az is, hogy a veszélyeztetett nemzeti létre megoldást keresve nemcsak az elzárkózás, az etnocentrizmus xenofóbiát idéző jogosan bírált válasza található nála, de a nyitottságé is. A nemzeti kérdés elválaszthatatlan eszmerendszerében az er­ kölcsi igénytől, a minőség elvétől. Elválaszthatatlan attól a meggyőződéstől, hogy egy kis nép az egységesülni akaró, kitágult világban, ha létezni akar, csak mint minőség tarthatja magát: kötelező rá a „muszáj minden népnél jobbnak lenni” adys parancsa. S ez a megoldás a „kisebbségben” elzárkózást hirdető válaszával szemben a nyitottságé már. Mint ilyen mindmáig érvé­ nyes. Mutatja mindez, hogy Németh Lászlónak még a legtöbbet vitatott kérdé­ sekben sem csak tévedései voltak, de igazságai is. S ami még fontosabb: adott volt mindvégig eszméiben az az erkölcsi fény, amely az életmű egészé­ ben ott hat; adott volt bennük a „nagy lélek” varázsa. Nem az tehát, véle­ ményem szerint, a maga kötelességét helyesen értelmező irodalomtudomány­ nak elsődlegesen ma a feladata, hogy újból meg újból hangsúlyozza a törté­ nelemtől nyilvánvalóan megcáfolt, s az életművön belül pusztán esetlegessé­ get jelentő téves nézeteket (főleg ha nem helytálló, de felületes, téves olvasa­ tok alapján teszi ezt). Az ellentmondásokat bírálva, nem elhal lgatva, másra kell a felelős kritikának ma inkább ügyelnie. Arra, hogy tudatosítsa, s eleve­ nen tartsa az életmű lényegét, a Németh László-i nagy örökséget: a művek­ ben ható erkölcsi sugárzást. ☆ Részeire bontva (egy rögtönzött szemponttal, a hagyományos, pszichológiai fő aktusokat figyelembe véve) a sajátos némethi morált, a minőség morál* 72 �ját: jelenti ez egyrészt a gondolkodás, az ész etikáját. Az igazság szerelme él Németh hőseiben; az űzi, hajtja őket akár önmagukat elpusztítva is. S ugyan­ akkor fölébe tud szökni az ész itt mindig, az élet poklainak. Benne él a kí­ sérletezés vágya, szenvedélye. Laboratóriummá tudja változtatni akár még a gályapadot is az értelem fölénye. A fölényes, okos ész magatartást jelent itt: nem csupán logikát, de egyben etikát. Jelenti másrészt a minőségetika az akarat morálját: a képességet arra, hogy ha kell, hát mint „erkölcsi szembenúszó” éljen az egyén; a cinizmus, a nihil világában is ragaszkodni bírjon a messzi csillagokhoz, az életet élni érdemessé tevő alapértékekhez. Jelenti ez végül az érzelmek morálját: az élet- és emberszeretetet; a képességet ar­ ra, hogy túllépjen az én puszta önmagán, s jól tudva azt, hogy nem ő a leg­ fontosabb, hogy nem ő a minden, nyitottá váljék a világ egészére. Ezt a ma­ gatartást, az érzelmek morálját sűrítette egybe Németh szótárában a belá­ tás fogalma. Ez a gondolat, a belátás eszméje az írótól kiküzdött erkölcsi világképnek talán a legnagyobb vívmánya, az élet summázata. Mint a fogalom 1945 utáni megjelenése már egymaga mutatja: az író önbírálata volt ez s ugyanakkor az életmű kiteljesítője. Ennek a gondolatnak a jegyében élve, tudomásul véve, hogy mindig „a valóság a gazda” , s még a „legsámsonibb” embernél is oko­ sabb, erősebb a történelem, az objektivitás, vált képessé Németh, a maga evilági szentjeinek, az önfeláldozó jóság asszonyköveteinek, Égető Eszternek és Kertész Ágnesnek, a megrajzolására. Itt vált a minőség végleg etikummá: maradéktalanul végiggondolta az író az „állatinak” nevezett agresszívvel szemben a „növény etikát” , a maga erkölcsét: a belátás morálját. Magában hord ez a Németh László-i etika egy néma alázatot, csöndes meghajlást a valóság előtt, a történelem előtt, egy jó értelemben vett, nemes önfeladást, elkötelezettséget, közösségi érzést. S nem utolsósorban magában hordja ez azt a gyöngédséget, okos, értő tartást, mellyel az Irgalom hősnője Kertész Ágnes ölelte szerelmét, a kissé sántítva járó Halmi Ferit: ,,S közben úgy érezte, mintha nem is csak Ferit, de az anyját, apját, Bölcskeynét, a haldokló Matát, az egész elfekvőt, a nagy emberiséget húzta volna mellére a sánta emberiséget, amelynek hitet kell adni, hogy futni tud, s a lábára is vigyázni közben, hogy sántaságában bele ne gabalyodjék.” Magában hordja a némethi belátás az európai észtisztelet egyik legnagyobb vívmányát: a va­ lóság bonyolultságával, összetettségével, nehezen alakíthatóságával mindig számot vevő emberalázatot: a toleranciát. Egy oly igényt villantott Németh László - belátást idézve - a század de­ rekán, melynek időszerűségét a század vége felé érzi csak át igazán, a maga teljességében az emberi világ. Hisz nyilvánvalóvá vált azóta, hogy elpusztít­ hatja az űrbe kijutott s a legmodernebb technikával felszerelt ember a föl­ det s önmagát. Megmérgezheti s beszennyezheti saját környezetét, adott élet­ terét: a természeti rendet. Puszta alkatrésszé, gépszerű eszközzé alázhatja le egy túlszervezett létben önmagát mint embert. S tovább lehetne sorolni a fejlődéshozta új kérdéseket, melyeknek lényege végső soron mindig ugyan­ az: embertelenné teheti az ész az emberi létezést, ha nem lesz pusztán telje­ sítményre, eredményre néző, instrumentális észből egyben empátia: beleérző ésszé. Ha hiányzik belőle a konfliktusokon túlemelni tudó megértő emberség - a dialóguserkölcs; a Németh László-i belátásmorál. 73 �MŰHE L Y PETRŐCZI ÉVA Napló helyett IV. ,,és szerelmet roncsol az Em ber, bókolva magánya előtt” Charles Algernon Swinburne: Himnusz az emberről (Gergely Ágnes fordítása) Nyár elején, a legutóbbi feljegyzések után néhány hónappal folytatom. Épp azokban a napokban, amikor lejár a Soros-ösztöndíjam. Pillanatnyilag - bár töménytelen apró-cseprő munkát felvállaltam - még nem tudom, miből, hogyan fogunk ezután megélni. Sajnos, nem vagyok képes „gazda­ ságosan” , azaz összecsapva írni - még egyflekkes könyvismertetéseket sem. Hazudnék, ha azt mondanám, szorgalom, igényesség, lelkiismeretes­ ség ez bennem. Kétségkívül ebből is, abból is egy kicsi; a lényeg mégis a szűkölő hiúság (ugyanaz, mint a sajtóhibás cikkeim megjelenését követő napokon, amikor egy stréber diák dolgozat utáni önmarcangoló állapota telepszik rám!): jajj, csak ne vegyék észre, mit nem tudok, mit tudok roszszul. . . Valószínűleg ez a lelki macskajaj az oka, hogy verset lényegesen könnyebben, kevésbé görcsösen írok; egyszer azt mondtam egy előadáson meglehet, épp Salgótarjánban, a költészet napján): olyan nekem a vers­ írás - különösen, ha biztosan érzem, jó vers van születőben -, mint a jó­ ginak a teljes légzés. .. Látványos előrelépésről nem számolhatok be az utóbbi időben. Mégis, sikernek, munkára ösztönző gesztusnak könyvelem el, hogy egyre többen küldik el nekem új könyveiket „felnőtt” , nemegyszer gyermekkorom óta ismert pályatársak: Lator László, G ergely Ágnes, Rákos S á n d o r ... Ág­ nes két könyvet is: verseit és műfordításait. Így, az ő jóvoltából találtam rá a mottóul használt Swinburne-sorra. Elképesztően pontos kifejezése an­ nak, amit mi, emberek művelünk egymással. Körülöttem, amerre nézek, mindenki szeretetet és szerelmet roncsol maga körül, hogy aztán elégedett megbántottsággal tobzódhasson a magányban. Sokszor én magam is. Igaz, nehéz úgy jónak, szelídnek, és megértőnek lenni, ha az embert lépten-nyomon megaláztatások érik és krajcáros gondok közt őrlődik. Még szeren­ cse, hogy képes vagyok a legapróbb örömekből is hosszú távon ható „pszichovitamint” kicsikarni. Mint - többek között - legutóbbi göncruszkai látogatásunk emlékképeiből. Abból, ahogy szobaszínű városi csemetéink a megérkezést követő percben már nyulat kergettek, ugráltak a szérűn, de abból is, ahogy a sötétbarnára cserzett arcú falusiak (a férfiak a „kalap­ korona” bőrükbe égett nyomával!) áhítatos-sután hallgatták a templombéli hangversenyen az előzetes és utólagos ,,rádolgozással” , vagy kevés 74 �pihenő idejük megszakításával megszolgált zenét. . . Érdekes és tanulságos lenne montázst készíteni róluk és egy pesti koncert közönségéről. Ugyanilyen örömtartalékot adott (nemcsak nekem, az egész családnak!) az a két délelőtt is, amelyet a nem tudom hányas számú délegyházi tónál töltöttünk, ugyanannál, amit É vik e valam ikor „ ta v ” -nak nevezett, a rago­ zott formát vélve alapszónak. Ahogy a vízen lebegtem, hosszú percekig, évek és kötelékek foszlottak le rólam, minden pontosan olyan volt, mint húsz évvel ezelőtt. Alsóbélatelepen. A víznek is ugyanolyan dinnyeszaga volt. H a tehetném, Magyarország minden tavát-kacsaúsztatóját végigúsz­ nám; hiába vagyok harmincöt (és egynegyed!) éves, a „vízibabaság” nem kopott ki belőlem. Más szokásaim is - akár a vízimutatványok - hasonló­ képpen „örökéletűnek” bizonyultak. Például az aláhúzás-jegyzetelés a könyvekben. A z idei könyvheti kiadványokban nem végeztem túl nagy pusz­ títást. Egyetlen olyan részletre bukkantam - N ádas Péter: Em lékiratok könyve című regényében - , amelytől elfogott a „helyettem írták” érzés: ,,É n azonban a szerelmes ember teljes elfogultságával ezt is szerettem, egyetlen lélegzettel szívni magamba szépséget és csúnyaságot, gyengédsé­ gig finomított megértéssel egyszerre és egyformán erősnek érezni vonzást, taszítást; tökéletlensége által volt nekem tökéletes . . .e csekély szépség­ hiba, e majdnem púpocska, aminek hiányában tán közönséges szépfiú vált volna belőle, semmi más, így azonban az örökös védekezésben élő ember természetével, érzelmileg kissé rideg, érzékileg kissé hideg, minden kicsa­ pongása ellenére az! Á m nagyon okos, mintha e testi forma adottsága ál­ tal visszavonulásra kényszerítve olyannyira fölerősödött volna gyengédségre vágyó, de gyengédségre képtelen figyelm e. ." Ezeket a sorokat számtalanszor újraolvasva, az járt a fejemben: nincs, nem lehet megíratlan, megírhatatlan egyéniség ezen a földön. Mert az egyszerűek, áttekinthetők mellett a legbonyolultabb lelkek is tollvégre ke­ rülnek előbb-utóbb. É s ilyenkor úgy érzem: mégis hatalom az írás. Lírában persze, nehezebb personát teremteni, a terjedelmet az intenzitásnak kell pótolnia. 75 �MŰTEREM L Ó S K A L A JO S Három művész — három mű Napjainkban mélyreható átalakulás zajlott le és zajlik a hazai képzőművészetben. M ár nem beszélünk egyetlen hegemón ábrázolásmódról, mint például a hatvanas években a posztimpresszionizmusról, az összké­ pet a stílusok és szemléletmódok sokszínűsége határozza meg, amin belül természetesen megfigyelhetők bizonyos erővonalak, csomó­ pontok. Ú gy tűnik, visszaszorulnak az avantgarde törekvések, jelentősen csökken a szerepe a pop arttól ösztönzött, a mű tárgyvoltát hangsúlyozó, a hulladékot, a civilizáció kacatjait felvonultató alkotásmódnak. E lsor­ vadóban vannak, vagy stagnálnak, a minima l artos, az újkonstruktivista és a konceptualista tendenciák. Tért hódít viszont a modern művészet em­ lékezetkiesését megszüntető, az archaikus és klasszikus művészettörténeti motívumokat akár hommage-ként, akár parafrázisként feldolgozó irány­ zat: a transzavantgarde. Hogy a hagyományok, a különböző művészettörténeti stílusok vállalása, illetve felhasználása újból előtérbe került a művészetben, ez az analizáló, antiesztétikus irányzatok kifulladásának a logikus következménye. A részekre bontás egy fokon túl, értelmét veszti, ismét kitágul, gazdagodik a képzőművészet form avilága és témaköre. Töb­ bek között ezért született meg a posztmodern építészet, szobrászat és fes­ tészet, mely irányzatok szerepe végső soron meghatározó napjaink képzőművészetében. A hagyományvállalás, a folytonosságtudat megerősödése, a művészettörténeti stílusok és korszakok beépülése fordulatot, válto­ zásokat eredményezett a modern képzőművészetben. A posztmodern szem­ lélet szakított a század tízes évei óta élő és a hetvenes évekig fontos sze­ repet játszó avantgarde felfogással, mely a minimal és a koncept arttal eljutott a végső redukcióig, de a hegeli jóslattal ellentétben a művészet nem szűnt meg, sőt, újjászületett, talált egy új formát, amelyben megvalósít­ hatja önmagát. A new w ave alkotások mellett természetesen többféle műfajban és kife­ jezésmódban is készültek és készülnek művek. E sokszínűséget bizonyítan­ dó, három eltérő szemléletű és különböző anyagokkal, technikával dolgozó alkotó egy-egy munkáját szeretném bemutatni. E három képzőművész fest­ ményét, szobrát és installációját sem stilárisan, sem tartalmilag nem kap­ csolja egymáshoz semmi igazán. Csak egyvalami emeli egymás mellé őket: a minőség. S Z IR T E S JÁ N O S : A nagy kép, textilfestés, 182x280 cm, 1984. Szirtes alkotói útja is azt a fejlődésvonalat követi, amit a nyolcvanas évek legele- 76 �jétől számos hazai avantgarde művész pályája mutat. A konceptuális ( E r ­ d ély M iklós), vagy újkonstruktivista (B ak Imre, N á d ler István) kifejezésmóddal dolgozók közül sokan stílust váltottak és eljutottak a transzavantgarde-ig. E z történt az akciókat szervező, rendező, de klasszikus m űfajok­ ban is tevékenykedő, festményeket és grafikákat is készítő Szirtes János esetében. A z újfestőiség megjelenése a hazai képzőművészetben különbözik más országokban történő elterjedésétől. Magyarországon előbb volt meg az irányzat elmélete, és csak ezután születtek meg az ebben a felfogásban ké­ szült művek. Itthon tehát mintegy belenőtt a más szemléletet valló avant­ garde a transzavantgarde-ba, annak ellenére, hogy a két kifejezésmód sok mindenben különbözik egymástól, a stiláris kérdéseken túl, olyan jelentős szemléleti kérdésekben, mint a történelem, illetve a művészet folytonossá­ gának a megítélése. Szirtes János az elsők között csatlakozott az új irányzathoz, a transzavantgarde kiállításoknak szinte mindegyikén részt vett. Ott volt 1984 tava­ szán az újfestői kifejezésmóddal dolgozó művészek első csoportos, viszony­ lag szűk körű és szinte kritikai visszhang nélküli tárlatán a pécsi galériá­ ban, szerepeltek művei a néhány nappal később a Fészek Művészklubban nyílón, és természetesen részt vett az igazi sikert hozón, a Frissen festve címűn. Szirtes ez utóbbi tárlaton bemutatott munkája az Inkák kincse (1984.) szemléletileg és stilárisan is érezhető rokonságot mutat az 1984-es Stúdió-kiállításon szereplő A nagy képpel (1984). M indkét festmény ma­ gán viseli a transzavantgarde meghatározó jegyeit, a művészet­ 77 �történet, a népművészet elemeinek a kompozícióba való beépítését, illetve az újszubjektív-expresszív előadásmódot. A z Inkák, kincse nemcsak címé­ vel, hanem a képfelületen megjelenő motívumokkal is utal a prekolumbián művészetre. Ugyan e kultúrkörre való hivatkozások, továbbá az absztrakt expresszionizmust, a gesztusfestészetet idéző kifejezésmód jellemzi A nagy képet is. D e ez utóbbin az indián kultúrkörbe tartozó jelek megidézése már szinte formális, hiszen a festmény lényegét a gesztusok ösztönös hömpölygése és a színek tobzódása adja. Ha Szirtes kifejezésmódjának roko­ nait keressük, elsősorban A. R. Penck művészetében a gesztusfestészetben ta­ láljuk meg, továbbá a városi folklór falifirkáinak, spray-vel fújt ábráinak a világában. A fehér vászonra felhordott, nagyrészt fújt, színes gesztusok nyug­ talan formáik és erős színkontrasztjuk révén, egyfajta vibrálást kölcsönöznak a festménynek. Mindezt, a formák és színek spontán áradását, a ter­ mészetességet és az önfeledt játékosságot a nagy méret aláhúzza, kiemeli. Szirtes János legújabb festményeinek és grafikáinak stiláris jellemzői alapján a transzavantgarde szubjektív, újfestői, formailag a gesztusfestészetből merítő alkotói közé sorolható. T O R N A Y E N D R E A N D R Á S : Kötődés, fa 77x80x30 cm, 1984. A hazai művészetben egy meghatározó, színvonalas irányzatot képvise­ lő, a népi tárgy- és formakultúrából, a prehisztoroikus művészetből, vala­ mint a népi építészetből merítő alkotók legtehetségesebbjei között tartjuk számon Tornay Endre Andrást, aki faházak összeillesztett gerendáinak, a székelykapuk ácsolt szerkezeti elemeinek átértelmezett formáiból épí­ ti fel plasztikáit. (Virrasztók, 1982). Tornay érdeklődési köre, form avi­ lága és anyagválasztása - mindketten fával dolgoznak - rokon e kifejezésmód másik jelentős képviselőjének, Samu G ézanak művészetével, de cl is tér tőle. Samu felületkezelése hangsúlyozottan darabos, elnagyolt, Tornayé finomra megmunkált, csiszolt, artisztikus. Samu egy az egyben is felhasz­ nált tárgyakat szobrai készítésénél, Tornay a legritkább esetben indul ki direkt motívumokból, nem épít be „talált tárgyat” kompozícióiba. A z Erdélyből származó Tornay Endre András, a hetvenes évek máso­ dik felében Magyarországon érett igazán művésszé. Fém szoborkísérletei után az Ünnep című munkáján már saját hangján szólal meg és az anyagot - a fát - is megtalálja, mellyel legjobban ki tudja fejezni magát. A Párkák (1983) című szobrán, a már néhány mondattal jellemzett for­ maelemekkel dolgoz fel eredeti módon egy mitológiai témát. Stilizált két­ kerekű kocsin keretben három gömbölyített végű oszlop áll. A három osz­ lop mindegyikéről fából faragott lánc lóg le, a végükön korong alakú ne­ hezék. A cím által sugallt mitológiai történetet a szoborra vonatkoztatva: az élet fonalai, láncai. D e az alkotás esetében nem a kifejezett „sto ry" az érdekes, hiszen az túl van a verbalitáson. A plasztikai elemek feszült­ ségére, tömbszerűségére, illetve a könnyed mobilis formákra épül a mű: a behatároló forma, a keret által rögzített, hangsúlyozott három oszlop erőt sugároz, szemben a lelógó falánc esetleges, amorf alakzatával. A z 1984-es Stúdió-tárlaton kiállított K ötődés (1984) című faszobra, mint címe is mondja, a valahová való tartozásra, a valamihez való kötődésre utal. Természetesen a plasztika nyelvének ilyen direkt, a címből kiinduló 78 �„lefordítása” óhatatlanul is mondanivalójának a leegyszerűsítéséhez vezet. Mielőtt véleményt alkotnánk róla, vizsgáljuk meg alaposabban a szobrot. S bár leírása bizonyos szempontból kicsit már értelmezése is, azért megpróbálom a munkát a lehető legsemlegesebben bemutatni. E gy deszka­ lapra emlékeztető talapzatból két majdnem függőleges, egymástól eltérő irányba dőlő pózna és egy félkorong forma emelkedik ki. Mindhárom fo­ 79 �nállal egymáshoz kötött tárgy, jellegében és funkciójában más és más: az első, a legmagasabb, egy felül vékony, majd kiszélesedő, aztán ismét clvé­ konyodó figurára, vagy árbocra utal, ez hozzá van erősítve egy póznához, amely mintegy segít fogva tartani a félkoronggal együtt. A látogatónak, ha hosszabb időt tölt a szobor előtt, az első asszociációja egy vitorlás hajó: a két vékonyabb függőleges rúd az árboc, a harmadik, masszívabb forma a hajó tatja. D e egy idő múlva ezt a felvillanó képet elvetjük, hiszen a cím is mást sugall, és így eljutunk egy kőhöz kötözött alak képéhez. A kompo­ zíció elején magasodó, kifelé dőlő figura el akar szakadni az őt fogvatar­ tó, ugyanakkor a kompozíciót is kiegyenlítő félkorongtól. A két tárgy kö­ zött levő cövek összeköti a két, tömegében ellentétes formát, ugyanakkor segít visszatartani az cliparkodó, stilizált figurát. Számtalan dologhoz kö­ tődhet az ember: egy eszméhez, a kedveséhez, a szülőföldjéhez, de akár egy hétköznapi tárgyhoz is. Az elszakadás kínját és a maradás terhét egy­ aránt sugallja a szobor, illetve éppen azt az érzékeny egyensúlyi helyze­ tet rögzíti, amikor még nem dőlt el, mi történik m ajd: elszakad a szál, fellazul egy beidegződött kapcsolat, és új irányba indul el valaki, levetve minden terhet, de ugyanakkor kiszakad a megszokott biztonságos hely­ zetből; vagy esetleg túl szorosak a kötöttségek és örökre ott marad a figura, minden terhével együtt, esetleg e terhét vonszolva lép tovább? A munka azért tökéletes, mert mindezt az érzést a formákkal, az nyokkal és a tömegekkel tudja érzékeltetni. ará­ JO V IÁ N G Y Ö R G Y : M editerrán szertartás, vegyes technika, 140x180 cm, 1984. Jovián György tevékenysége a hazai képzőművészetnek a pop artban gyökerező, a pop művészet által megtermékenyített vonulatához kapcsolódik. Ide köti anyaghasználata, felületkezelése, dolgozzék bármi­ lyen műfajban, készítsen rajzot, festményt, vagy installációt. Jovián mű­ vészete tehát a Lakner László munkásságáig visszamenő újtárgyias kife­ jezésmódhoz köthető, de nem közvetlenül, hiszen az Erdélyben élő al­ kotó csak a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján Budapestre kerülve kapcsolódik be igazán a magyarországi művészeti életbe, ahol viszont ki­ forrott stílusával, kitűnő rajzkészségével, hamar felhívja magára a figyel­ met. A z 1982-es salgótarjáni országos rajzbiennálén szereplő, az elmú­ lásnak emléket állító munkája az Exitus (1982), majd az 1983-ban készült M agánpiramis még a közvetlen pop art hatást, a tárgyias szemléletből való konkrét kiindulást tükrözik. A z 1984-es Stúdió-kiállításon bemutatott M e­ diterrán szertartás (1984) viszont már az újtárgyias szemlélet és a transzavantgarde ideáloknak az összefonódását, egyéni hangú műben való ötvö­ zését példázza. A nagy méretű installáció felső része falra akasztott plaszti­ kus kép, a tépett, enyészetet, elmúlást idéző felületből egy antik fej emel­ kedik ki. E múlt előtti tisztelgés, az antikvitás témává emelése már az újeklektika sajátja. A falra függesztettel egyenlő nagyságú földre fektetett reliefen a már bemutatott téma kiálló megrongálódott antik szoborfej, a test részeire utaló töredékek, illetve a pop artos, plasztikus háttér a múlt­ nak és a tárgyaknak ez az ötvözése jellem zi a munkát. A direkt k i­ fejezésmód mindenképpen előnyére válik az alkotásnak, mert meggyőzővé, szinte életszerűvé teszi a bemutatandó tárgyát. A hommage-jelleget alá8c �húzva, gyertyákat is állított kompozíciójára Jovián György. Emlékezés, tiszteletadás tehát a M editerrán szertartás. A művészettörténet modern mű­ vészet által történt újrafelfedezésének az emlékműve, melyen Jovián a színekben és formákban gondolkodó képzőművész a hétköznapi tárgyak és anyagok direktsége, nyersesége segítségével idézi meg az antikvitás szel­ lemét. A festő-grafikus munkásságát a transzavantgarde-nak nem a szubjektívexpresszív, elsősorban a piktúrában hódító v á llfa ja termékenyítette meg, hanem az újeklektikához közel álló, személytelenebb, hangsúlyozottan a történelemre, a különböző stíluskorszakokra építő ága. A bemutatott három eltérő módon kiteljesedő művészpálya, illetve ennek a dolgozatban vázolt egy-egy konkrét állomása, azt dokumentálja, hogy a sokszínűség, az egymás mellett létező kifejezésmódok, az egyéni kezde­ ményezések biztosítják a modern magyar művészet ideális fejlődését, csak ebben a légkörben születhetnek valóban színvonalas alkotások, csak egy nyitott, nem monolitikus művészet lehet a minőség garanciája. 81 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Írások tőle és róla 1986-ban országszerte megemlékeztek az 1944 karácsonyán mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulójáról, Írások, emlékműsorok tucatjai idézték fel, méltatták az ellenforradalmi rendszer egyik legis­ mertebb ellenzéki politikusának pályafutását, emberi arculatát. A centenári­ um alkalmából Budapesten felavatták a nemzeti hősök sorába emelkedett Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrát. A Bajcsy-Zsilinszkyre emlékező írások között előkelő helyet foglal cl T il­ kovszky Lorántnak, az ellenforradalmi rendszer története és Bajcsy-Zsilinszky munkássága ismert kutatójának a könyve. Fenntartom ezen állításomat még akkor is, ha azt kell mondanom, hogy kissé csalódott voltam, amikor először nyitottam ki Tilkovszky L oránt könyvét és a cím alatt a következő alcímet olvastam: Írások tőle és róla. Csalódottságomat - mely végül is gyorsan el­ múlt - a négy szó okozta. Az előzetes beharangozókból, de a kötet címlapjá­ ból is arra következtettem, hogy egy alapos Bajcsy-Zsilinszky életrajz olvasó­ jává válhatok; de mint kiderült, erre még hosszabb-rövidebb ideig várnom kell. Tilkovszky L oránt munkájában nem a szerző (szerkesztő?) rajzolta meg Bajcsy-Zsilinszky Endre portréját, hanem Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori eddig csak részben publikált - írásai mutatják be a politikus, a közéleti em­ ber arcát. A Tilkovszky L oránt által közreadott írások a második világháború éveiben keletkeztek. Többségükben vezető politikusokhoz, katonákhoz, közéleti sze­ mélyiségekhez írt memorandumok, de megtalálhatóak közöttük el nem hang­ zott beszédrészletek, naplófeljegyzések is. Valamennyi dokumentumot színvo­ nalas bevezető és bőséges jegyzetapparátus tesz teljessé. A közreadott egykori írásokból megismerkedhetünk azokkal a politikai küz­ delmekkel, amelyeket Bajcsy-Zsilinszky Endre folytatott a háború ellen, a független Magyarországért, a nemzetiségiek egyenlő jogaiért, a magyar nem­ zet becsületén esett foltok eltüntetéséért. Annak ellenére, hogy azt mondhatjuk, Bajcsy-Zsilinszky Endre következetesen és szívósan küzdött a maga igazáért, elítélte a törvénytelenségeket, nem mindenben látta világosan a helyzetet. Külpolitikai és katonai kérdésekben megfogalmazott véleménye nem egy eset­ ben figyelmen kívül hagyta az adott időszak realitásait. A politikai, gazdasá­ gi és katonai problémák megoldását - eléggé leegyszerűsítve a fogalmazást - a magyar politikai és katonai vezetésnek az „árjáktól” - értsd német szár­ mazásúaktól - való megtisztításában látta. Természetesen ettől, illetve ennek a jelzőnek a használatától minden olyan esetben tartózkodott, ha az egyéb­ ként „árja” politikus, vagy katona - például Keresztes-Fischer Ferenc belügy­ miniszter, Csatay Lajos honvédelmi miniszter stb. - „jó magyar ember” volt. 82 �Nem kívánom minden esetben kétségbevonni Bajcsy-Zsilinszky Endre meg­ állapításainak igazát, de úgy vélem, Magyarország második világháborús szereplését, politikai és gazdasági lépéseit az „árja kérdésből” levezetni a problémakör leegyszerűsítése, csakúgy, mint megállni a Szovjetunió elleni hadbalépés körülményeinek vizsgálatában a törvénytelenség hangoztatásánál. Mivel mindkét említett kérdés rendszeresen vissza-visszatér Bajcsy-Zsilinszky Endre Tilkovszky L oránt által közölt írásaiban, kiemelését ezért tartom fon­ tosnak - és talán írásomban ezért szorul háttérbe Bajcsy-Zsilinszky Endre egyéb, mindenképp figyelemre méltó gondolatainak ismertetése. Egyben ezek azok a (csak részben) Bajcsy-Zsilinszky-i eredetű gondolatok, amelyek napja­ ink publicisztikájában, de egyes történészek írásaiban is továbbélnek. Meg­ ítélésem szerint elődeink munkásságát, emberi nagyságát tisztelnünk kell, de megállapításaik kritikájától nem szabad eltekintenünk. Úgy vélem, Tilkovszky L oránt túlzottan is tisztelte a centenáriumi évfor­ dulót és csak a legszükségesebb esetekben mutatott rá Bajcsy-Zsilinszky el­ képzeléseinek, véleményének hibáira, támadhatóságára. A kötet szerzője ar­ ra törekedett, hogy az ellenforradalmi rendszer egyik legkiemelkedőbb ellen­ zéki politikusának második világháború alatti állásfoglalását, politikai szerep­ lését bemutassa, az általa készített írások tükrében. A kötet szerzőjének (szer­ kesztőjének?) ezek az elképzelései - úgy vélem - megvalósultak, még akkor is, ha mint olvasó szívesen vettem volna más dokumentumokat, szélesebb idő­ határokat a kötetbe. Ez az érdekes és fontos „dokumentum-tanulmánykötet” bizonyára sokunk számára jelentett hasznos olvasmányt, még akkor is, ha velem együtt mások is eligazítónak minősítettek volna egy Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi arcát bemutató, politikusi pályafutását részleteiben is értékelő életrajzot, hiszen nem biztos, hogy mindenki előtt ismeretes az a nagyívű és ellentmondásoktól nem mentes életút, amely az Á chim András meggyilkolásában való részvételtől, a szegedi Nemzeti Hadseregen át, a Fajvédő Párton keresztül a Független K is­ gazdapártig, a következetesen vállalt ellenzéki politikáig, a nemzeti ellen­ állás szervezéséig és a sopronkőhidai mártírhalálig vezetett. Bajcsy-Zsilinszky Endre emberi és politikusi tévedésektől és hibáktól ugyancsak nem mentes - életútja, nagysága csak így érthető meg igazán, így lehet a „hős” -ből mindenki számára „ember” az ember. Nem érezném teljesnek írásomat, ha eltekintenék attól a néhány (és sajnos, számos történeti és publicisztikai munkában is visszaköszönő) apró hiba fel­ említésétől, amely nagyobb figyelemmel elkerülhető lett volna. Első helyen említhető Nagy Vilmos és Miklós Béla nevének „következe­ tesen” nagybetűvel írt nemesi előnévvel történő használata Nagybaczoni Nagy, Dalnoki Miklós. Ugyancsak rendszeres a honvéd vezérkar főnöke elnevezés helyett a vezérkari főnök megnevezés használata, jóllehet a két fogalom teljesen mást takar. Legsajnálatosabbnak a Magyar Frontban aktív szerepet betöltött legitimista Kettős Kereszt Szövetség nevének elírását tar­ tom, mely a könyvben mint Kettős Kereszt Vérszövetség jelenik meg, pedig ezen utóbbi szervezet a huszas évek eleje tucatnyi titkos társaságának egyike volt és a második világháború alatti magyar ellenállási mozgalomhoz nem sok köze volt. A jelzett apróságok nem vonnak le Tilkovszky L oránt köny­ vének értékéből, de ismételten felhívják a figyelmet, hogy ilyen típusú mun­ kák esetében szerzőtől, szerkesztőtől egyaránt nagyobb pontosságot várunk, mindannyiunk érdekében. (Kossuth) S Z A K Á L Y SÁ N D O R 83 �MÉRLEGEN Verseskötetről verseskötetre, a költészet napjától az ünnepi könyvhétig Költészet napja - 1986. E Jó ­ zsef A ttila emlékét idéző napon a kialakult hagyományokhoz illően - két ismert „közéleti költőnk” je­ lentkezett válogatott verseivel ( G a ­ rai G á b o r: A tiszta zengés; Szépiro­ dalmi, 1986 ; B urányi Ferenc: V ala­ mi mindig közbejön; Zrínyi, 1986). Életkoruk szerint alig nyolc-kilenc év választja cl őket egymástól; tu­ datunkban mégis két különböző korszak reprezentánsaiként raktá­ rozódtak el; G arai az 1958-as T űztánccal vált ismertté; Baranyi v i­ szont a hatvanas évek első felében volt az értelmiségi ifjúság „V illonosan merész” dalnoka. Aztán az utóbbi két évtized „költészeti szen­ zációi” mintha feledtették, sőt el­ temették volna akkori lázadó, újat teremteni akaró lendületüket. . . G arai G ábor 1961-ben írt nagy verse: a (tankönyvekbe is bekerült) Tiszta szigorúság - az idők folya­ mán Tiszta zengéssé finomult. A költő most a „benső ligetek” meg­ hitt tájaira csalogatja a szavára odafigyelőket: talán az ezerhangúezerszínű madársereg „összhangzatba” olvadó csicsergése elnyomja a lápi békák „csúf vartyogását.” A kor, amelyben született, s élnie ada­ tott, Nessos-ingként tapad rá: „ak ár a sorsom, egy velem ” . Az É g ő ing című ciklus verseinek ta­ núsága szerint a költőnek rengeteg kínzó társadalmi élménnyel kellett megbirkóznia, s most mint egy­ 84 kor Sebők deák (azaz Tinódi Lan ­ tos Sebestyén) - lélekben magára hagyatva járja útját. Közvetlenül e ciklushoz kapcsolódnak - mintegy keretbe fogva a személyesebb prob­ lémákkal vívódó Fajsúly és N o ­ vem beri szél című ciklusokat - a L u ­ ther-monológok., amelyek a küzde­ lem kezdetétől a kivívott győzele­ mig, majd a „hatalm i pozícióba” került, és az elért eredményeket veszélyeztetni már nem akaró em­ ber belső dilemmáinak feltárásáig ívelnek. Ugyanez a pszichikai drá­ ma bomlik ki a kötetet lezáró da­ rabban (A reform átor): Luthernek be kell látnia, hogy eszményei az eszmeharc gyakorlatában - erő­ sen m egtépázodtak; mégis úgy ér­ zi: „nem tehetett másként” , mint, ahogy cselekedett. Baranyi Ferenc korábbi kötetei­ nek anyagából egy erősen megros­ tált, ám annál gazdagabb (csiszol­ tabb) válogatást állított össze; te­ matikus ciklusokba szervezve az élet „alappilléreit” adó élményeket és az „ön eszmélés” folyamatát. Ú j­ raolvasva a jól ismert verseket, úgy tűnik: érvényességüket mindmáig megőrizték. E g y igazabb, tisztes­ ségesebb - mert emberre szabottabb - erkölcs körvonalai rajzolódnak ki ezekből a versekből. V asvirág alakját szemünkben a meghittség és a nél­ külözhetetlenség csöndes fénye ra­ gyogta körül; az érzékien csengőbongó-bódító Campanella kontraszt­ �jaként ő a „megtartó női varázs” szimbóluma lett. A z út a „foglármátkaság” -tól az emberi egyenran­ gúságra épülő „magánéleti kódex” belülről vállalt, tiszta törvényeinek kidolgozásáig vezet („egy szere­ lem csak harc árán kapcsolódhat szövetséggé” ), ami azóta nemze­ dékünk megszenvedett-kiküzdött élettapasztalatává mélyült. Talán éppen emiatt olvastuk megdöbbenéssel a hetvenes évek elején az egyik ÉS-számban a V a­ lami mindig közbejön című verset (s íme, most ez emelkedett kötet­ címmé!). A „krisztusi életkor” tá­ jékán tudomásul kellett vennünk: a mi nemzedékünk reprezentánsai­ ban (s bennünk magunkban is) meg­ bicsaklott a prometheuszi lendület. Így, a kötet-egészben nézve, más­ ként hat mégis ez a vers: az esz­ mények és megvalósulásuk kont­ rasztját a hit és a tennivágyás old­ ja fel. A Betlehemi csillag ma is süt „álm aink egén” ; nem a csillag hazudott — csak mi nem tudtuk a „kisdedet” „k irállyá” növelni. Ez a kontraszt hívja életre a Kalapigazságok. című ciklus ironikus-önironikus miniatűrjeit. „L ad án yis” hetykeséggel, ugyanakkor mégis „baranyis” visszafogottsággal mu­ tatja fel költőnk társadalmi-embe­ ri valóságunk fonákságait (Önmér­ séklő, 3+ 1 magyar igazság, Irkafirka, Rebellis '77 stb.). „Tótágast” állt értékeink karneváli forgata­ gában, mégis ott sejdíti az értékek megvalósíthatóságának (bármily csekély) esélyeit is (Mefisztótágas). A kötet záróciklusa (Rekviem a jövőért) a nemzedéki és egyéni ön­ ismeret nagyívű szintézisverseit fogja össze. Kiem elkedik közülük a tizenöt részes „mesterszonett” : Kergetőzés a változó szelekkel, melyben a háborútól a „fényes szel­ lők” lengedezéséig, majd a „fényte­ len szellők” hátborzongató dider­ géséig egész legújabb kori törté­ nelmünk feltárul. A háttérben itt is a dolgok „helyreigazodásába” ve­ tett hit munkál: ....... subát dobott ránk a jobb jövendő, s ez a suba szakadta n is melenget” . A nép - bárhányszor kelljen is csalódnia - hisz abban, hogy vég­ re valóban maga veheti kezébe sorsát. Ugyancsak „költészet-napi meg­ lepetés” vo lt Csiki László (a ro­ mániai magyar ún. „Forrás-nemze­ dék” másodhullámával induló köl­ tő) Kísértetbajó című kötete (M ag­ vető, 1986). A „hajón” együtt utaznak nemzedéke legjobbjai köztük a „hősi halottak” is: „Szisz, Kobak, G izi és a többiek... N. Kálm án előbb, B. Pali utóbb, F. Pista, B. Laci már eljutott...” . A megmaradtak „a halál telefonszámát” sorra hívják, s igyekeznek megőrizni hűségüket nemcsak nem­ zedékük eltávozottaihoz, hanem a nagy költő-elődökhöz is, a „végleg-biztosak” -hoz, a „nem válto­ zókhoz” : a rég halottakhoz (B alas­ si, Mikes Kelemen, Petőfi, A d y, Radnóti, Lorca stb. - ők a „m ér­ földkövek” a Költészet egén; hoz­ zájuk kell az élőknek önmagukat mérniök). A történelem „Szkülla-Kharübdisz” sziklaszorosába szorulva, ez a nemzedék igyekszik megérteni sorsát, helyzetét. A z utódokra a tisztánlátás igényét kívánja örökül hagyni: nehogy feladják utolsó egyetlen - fogódzójukat: a törté­ nelmi, közösségi tudatot, mert anélkül a biztos halál vár rájuk. A Majális című rész versei szinte ki­ vétel nélkül e kérdés körül forog­ nak. A z Ú jraszülőföld című részben pedig Csiki László megkísérli újra- 85 �értelmezni - helyesebben: a széthullt „tükörcserepekből” újra öszszeállítani — konstans, semmi áron fel nem adható, legfontosabb érté­ keinket. A versek egy részét szel­ lemi szövetségeseinek (Méliusz József, Székely János, Farkas Á r­ pád, Szőcs Géza stb.) ajánlja; egész ciklust szentel a nemzedék két „hősi halottjának” (A Szilágyi Domokos földrész felfedezése; Koszorú H ervay G izella körül). T u d ja: az É let Várának akkor is állnia kell, ha mindannyian K őm í­ ves Kelemenné sorsára jutnak. Fájdalm as kényszerűség, történel­ mi parancs ez, ami elől nincs kité­ rés. „Szavaim m al, fehér botokkal / kopogtatom egy templom falát. / Id e egy mészáros költözö tt:/ Csu­ pa hús és eltört csigolyák” (Búvó­ patak) Lehajtott fejjel, némán tu­ domásul veszi a költő: számára sincs (nem lesz) menekvés. „R áomlik a falbúvó patak.” ☆ A „költészet-napi” újdonságok között egy furcsa című antológia is szerepelt: A költészet másnapja (Kozmosz Könyvek). A z elmúlt másfél évtizedben hozzászoktunk a fiatal költők raj­ ban fölrepüléséhez: közülük néhányan aztán valódi szárnyakat nö­ vesztve integrálódtak A költészetbe. A legutóbbi antológia (Madárúton, 1979) népes csapatából is „befu­ tottak” már néhányan (hogy csak a legismertebb neveket említsem: Csordás Gábor, Lezsák Sándor, Petrőczi É va , Szervác József, Szkárosi Endre, Tóth Erzsébet, Zalán Tibor). Nagyjából velük egykorú­ ak a most indulók is - három „ig a ­ zán fiatal” kivételével (Lázár Jú ­ lia és F ilip Tamás 1960-ban, a hamvasan ifjú Szilágyi Eszter Anna pedig 1964-ben született). A töb­ biek túl vannak a „krisztusi élet­ koron” , születési évszámuk 19 4 8 56. között „szóródik” . M ár ez a tény önmagában is elég indok a bi­ zarr címválasztáshoz. A címadó vers a „csapat” egyik legérettebb, legkiforottabb egyé­ niségétől: az 1949-ben született (tehát 37 éves) Marno Jánostól származik. A költő (nemzedéktár­ saival együtt, talán éppen a fe­ jükre mért túl sok és túl erős ütés­ től kábultan) „másnaposa n” , ön­ magát a „közölhetőség” szintjére lefaragva, némi szégyenkező esdekléssel áll olvasói és bírái elé: „csak ne élőszóban követeljék a vissza­ vonulást!” T u d ja: nincs sok vá­ lasztási lehetősége: „ha küzd, hát abba - , ha pedig kibékül: ebbe fog belehalni” , - amint azt egyko­ ron József A ttila megfogalmazta - előttük, értük, helyettük (is). A fent említett három való­ ban fiatal - költő még nem ismeri e dilemma mélységeit. Azt hiszik, ha „okosan” , óvatosan” , „terepszínűen” fogalmaznak, elkerülhetik ezt a sorsot. Megrendítő, ahogyan a még szinte „gyerm eki” Szilágyi Eszter Anna óvó-figyelmeztető „le ­ veleket irkái” József A ttilának: „holtában tanítom hosszában fe­ küdni / két sínszár között mozdu­ latlan” . E nemzedék szemsugarából (mi­ nél idősebbek, annál inkább) el­ tűnt az eddig biztosnak remélt jö­ vő. Ezért inkább a múltat faggat­ ják. Fellazítva tér és idő kereteit, „az érdes századok végtelen szél­ fútta alagútjaiba” alám erülve, igye­ keznek újrafogalmazni a személyi­ ség mélyebb régióira vonatkozó sza­ badság-képzetet. Álm aikban illat­ tá - örvénnyé - halhatatlanná és mindenhatóvá váln ak; ébren a va­ lóságban, „takarék-kapcsolatokban” , „visszafogott lángon” égnek, „záró­ �jelek közt forgolódva” , „feszesre húzott arccal” (Fabó Kinga, E n d rő ­ d i Szabó Ernő versei). E z a „megkötözött lábú” , a Tör­ ténelem alakításából - egyelőre kirekesztett nemzedék minden „E m ­ beri” élményt felfokozottan, a ma­ gánélet síkjára transzponálva akar megélni; s voltaképpen ebből fa­ kad fullasztó ,,bezártság” -érzete (H olló A n d rá s: Utazások egy hely­ ben, Testamentum; Kelényi B éla: A Z Á R ; A kapu helyén - részletek egy nagyobb szabású versciklusból; Tasnádi A ttila itt közölt versei). A z 1956-ban született Garaczi László keresetlen szókimondással vonja le a „tanulságot” : „Job b , ha befogom a pofám... ebben a kékrezöldre simogatott életben” ; s csak álmaiban gondol hőstettekre (E lb á­ nok a medvékkel). Valójában tud­ ja: ilyesmire soha nem lesz lehető­ sége (A szinkópa-hal rejtély, A szin­ kópa-hal útja a belátásig és az E g y ­ ig stb.). Csoda-e hát, ha „m ásnaposak” ? Közérzetüket talán legpontosabban B odor Béla Utak és ajtók című ver­ se fejezi ki. A z út, amelyen járni szerettek volna - nincs sehol; s, ha kínnal-verítékkel ők ki is tapossák az ösvényt, nincs, aki kövesse őket - , s ha mégis akad(na), az oly messzire elmarad, hogy „nem be­ várható” . S ha mégsem vesztik el bátorságukat, és mennek útjukon hová jut(hat)nak? ,,Nyitott tér” v ár­ ja őket, „ a tájékozódás legalapve­ tőbb műtárgyai nélkül” . A valódi tágasságról, a téren túli Végtelenről csak sejtésük van : „a falak mögött van minden, ami különbözik ettől az úttól.” Golgotajárás ez bizony! a meg­ váltás reménye nélkül. E nemzedék valódi arányait, költői felkészültsé­ gét s a megbéklyózottságból fakadó tétovaságát A lg ol László - még itt is csak részleteiben közölt! - vers­ folyama sejteti. A cselekvési lehető­ ségtől, a jelenlét biztonságától meg­ fosztva, valam iféle kínzó elkésett­ ség-tudat bénítja őket: „m eg nem történt beavatkozás riasztó seb­ helye a tartósított felületen” - éget és f á j; s nem tudnak rá gyógyírt. E gyfajta quasi-léttudat alakult ki bennük: azonosulni nem akarnak a számukra kijelölt létkeretekk el; de teljesen elszakadni sem mernek azoktól. „Lebegnek” a Semmiben. A nemzedék „sorstörténetét” — véleményem szerint - legpontosab­ ban Szikra János monumentális, tö­ kéletes formafegyelemmel szerkesz­ tett polifon verskompozíciója, a F ekete doboz tárja fel. Rejtjeles - , de valójában könnyen dekódolható üzenet ez álmaikról, kudarcaikról, töprengő vívódásaikról, a Jövőért - önmagukért s az utánuk jövőkért - érzett felelősségtudatukról. V a ­ jon remélhetnek-e meghallgatást? Ő k már iskolás korukban - „ a tikitaki játék javában dívott m ég!” beneveztek a „rokkantkocsihajtóvilágbajnokság” -ra, ahol a staféta­ váltó jelszó: „memento m ori!” Néhányan közülük a hetvenes évek elején, az ifjúkor küszöbén „kilép ­ tek” a sorból, s aztán jöttek a le­ velezőlapok: „O tthon leszünk, mire az első hó lehull...” A tipográfiai kiemelések is érzékeltetik: a gyer­ mekkori „tiki-taki” ekkorra már monoton és könyörtelen végzetjá­ tékká változott („eltalál engem is előbb-utóbb az örök T A K I ” ). A Himnuszból beépített részletek kitá­ gítják a versvilágot, s a jelen ége­ tő kérdései a történelmi folyamat­ ba ágyazódnak. Így a vers nemze­ déki sorstörténetből fokozatosan tör­ ténelmi tablóvá szélesül; a jelenre rávetítődnek a múlt - a háború, a társadalmi katasztrófák - képei; a tipográfiailag is széttördelt segély­ kiáltás, a dadogást vizuálisan is felidéző kétségbeesett üzenet (,,...ott­ 87 �hon leszünk...” ) halálsikolyként jut cl hozzánk. A z „E jh kiskácsa...” című betétrész fájdalmas sóhajként perel az eltűnt otthonosságért (ho­ vá lett az anyácska?...” ), majd egy ironikus kép megidézi a (közel)múltat, mikor „ököllel idomítottuk emberarcúvá a demokráciát” (B al­ lada az igazi időkről). S a jelen? az „utolsó előtti társadalom” ? (egy lépésnyire az „utolsó társadalom” tól, a kommunizmustól!): a felold­ hatatlan paradoxonok világa. Ezért lett e nemzedék létállapota az „id e­ iglenesség” és az „idegenség” , s bárhol jár, reménykedő reményte­ lenséggel üzeni: „...otthon le­ szünk...” Ú gy hiszem: e nemzedék na­ gyobb odafigyelést, több törődést érdemel. Költői csupán kifejezik azt, amit a többiek is megélnekéreznek-gondolnak. Könyvhét 1986. K álnoky László megrendítő posztumusz kötete (Hős­ tettek az ülőkádban, Magvető) és Orbán Ottó Összegyűjtött versei mellett a Parnasszusra érkezett köl­ tőnőink (nőköltőink!) léptek elénk életösszegző köteteikkel. Most csak róluk szeretnék szólni, talán némi „nőies” elfogultsággal. N em es N agy Á gnes klasszikus méltóságú versválogatása bizonyít­ ja: ő már felért ama Hegyre, amelynek magaslatán századunk legnagyobb szellemeit látja és lát­ tatta szép esszéiben (Adyt, az „égilovast” , Babitsot, a „hegyi költőt” Kassákot, az „ősfogalm aknak” új értelmet adó dinamikus erőforrást stb.). Versein kezdettől fogva v a ­ lami megfoghatatlanul finom éteri tisztaság lebeg. „Fény, fény, nap­ foltok, illatozó színek / szívem he­ lyén, ahogy szokás - virág” - így jellemzi önmagát már a korai N apló című ciklusban. A fegyelmezett formákat át áttöri a nőiesen rajon­ 88 gó lobogás (Napló, Szárazvillám című ciklusok). Néhány makacsul visszatérő motívum - , mint tartó­ pillér a versek szövetében - szin­ tén belső kötődéseiről árulkodik: a ló-motívum például egybekapcsolja az Ady-hagyományt a kassáki a nagy sorsszimbólummal („ A ló meg­ hal...” ) ; s a képsor egészen a kor­ társ N agy Lászlóig (Búcsúzik a lo­ vacska) ível. Hasonlóképpen a tölgy és a (különféle) fa-képzetek (a százados életűek, az örökké új­ jászülető, újravirágzó termékenység jelképei) a „tölgyek alatt” pihenő Arany Jánost és a „százados F ák ” ban megkapaszkodó Kassák Lajost (A tölgyfa levelei) egyaránt elénk idézik (A fák, Széndioxid, D iófa, Tölgy, Fenyő, Fügefák stb.) Tőlük tanulja a költő(nő), hogyan teremt­ heti meg önmagában újra és újra a belső egyensúlyt. A villám szaggat­ ta táj, a megőszült föld és a fel­ dúlt értékek lápjában a „Sziget” hűvös tisztasága után szomjúhozó vágy Vörösmarty Előszójához, il­ letve a kései Babits fájdalmas-önmarcangoló verseihez csatolnak vissza. A z ősi pogány ciklusok (Ekhnáton naphimnuszai, Hindu énekek stb.) pedig a legősibb arche-éIményekhez kötődnek. Nemes N agy Ágnes - túl a 60. évén - a föld­ anyával érzi azonosnak önmagát, lelke „ráncaiban” ott rejtezik a század minden szuverén „nagy szellemének” pokoljárása. A Föld­ anya - az Arche-asszony ! - elvisel, elraktároz mindent, s derűs bölcses­ séggel újraszüli az Életet. Ezért emelked(het)ett a F ö ld em lékei cí­ mű prózaköltemény szimbolikus kö­ teteimmé, amely mögé a költőnő maga „rejtezik” . Amint a zárórész Három története is bizonyítja: egy ember személyes életanyaga „nem ­ zedéki sorstörténetté” tágult: egy darab történelemmé. �Egészen más jellegű Szécsi M ar­ git élményformálási módja amint azt a Betlehem blues című kötete (Szépirodalmi) mutatja. E gy „e l­ herdált fényes nemzedék” nevében szór itt e Jászai Mari-léptékű tra­ gika ótestamentumi átkokat a Föld és az É g uraira. E lemészárolt nem­ zedék utolsó kívánsága: „Lehessen a V adak jegyében rohanni árván” ; „legyen elég a szőr, a vér - lelkünk ne kelljen” . A z egész kötetet a félreérthetet­ len N agy László-utalások szövik át meg át; őt emeli „m egváltói” ma­ gaslatra a három monumentális köl­ temény (Vadak jegyében, Betlehem blues, A G lóriák ura). Az utolsó ciklusban ,,Cassandra” -i erővel hangzik fel az iszonyú Jóslat, amely az „égi-lovas-buktató” törpe kor­ nak, melyben a Megváltó Igéket hozókat újra és újra megfeszítik, szörnyű véget ígér: a „homállyal hódító Robur” elpusztít „törpikebombáival” minden értéket, lemé­ szárolja személyiségünket, megöli lelkünket. Így csatol vissza az utol­ só vers motívumanyaga (s foglalja hangsúlyos keretbe az egész kötetet) a Betlehem blues-hoz: „Isten mű­ vét öldökölve / Isten műve öldö­ köl” . G ergely Ágnes valam ivel fiata­ labb, így indulása is későbbre - az ún. ötvenes évekre - esett. Alkata szerint közelebb áll Nemes Nagy Á gnes - , illetve az Ú jhold köré­ hez: élmény-feldolgozásmódja leszűrtebb, áttételesebb, objektívebb. Ahogy önmagát jellemzi: „konok, magányos herceg a leigázott tájon...” (Varázsdomb, 1958.). Ifjúkorában álmokból-képzeletből megalapítot­ ta a Költészet M etropolisát: Á r­ nyék-várost. E z az ő „birodalm a” , itt rejteznek gyökerei; itt érzi ott­ honosan magát. Tizenöt részes nagyszabású szonettkoszorúba (Jo­ hanna) vetíti bele lírai önportré­ ját; ugyanakkor ironikusan láttatja korunkat, amelyben nincs szükség Johannákra, hiányuk mégis fájdal­ mas űrt hagyott maga után: „am er­ re elment, ritkul a vadon / nem jönne vissza akkor sem, ha hagy­ nák” . Joachim-Johanna egy „szállás­ mester” képébe rejtőzve jegyzi le mindazt, ami a hétköznapiság v i­ lágában: Kobaltországban történik, ahol minden fémes fényben csil­ log, s E nceládó Szulfátó É let és H alál gőgös ura. E birodalomból megszökött a Költészet, az Eszm ei­ ség mert minden alárendelődött a praktikumnak: „Enceládó éli tes­ ti életét - / van mindenféle szép szokás / csak egy nincs benne: szár­ nyalás” . Csupán a „szállásm ester” őrzi még - álmaiban - a valódi értékeket. Mint a remek humorú ciklusban (M agyar cínterem) a köl­ tő, ki „életében nem tudta elnyer­ ni jussát” , s várja a feltámadást. Ugyanezen gondolat jegyében összegzi K iss A nna is - immár túl a negyvenen! - líraian összefogott családtörténetében (Az idő, Szépirodalmi) életének „tanulságait” . Reflexiókkal tarkított, kicsit ironikus-könnyes-humoros mosollyal mereng a családi fényképeken; meg­ elevenedik az „eltűnt idő” : a gyer­ mekkor világa, a nagyszülők: D á ri­ ak és Vikolok örök harca az uno­ kák génjeiben. Anna, a legkisebb - „a kígyó Sámáel” leszármazott­ ja - megtagadva anyja és „balke­ zes Szent V irgil” , a családi védőszent intelmeit, a létezés mélyebb értelmét próbálta „kitapogatni” . Lassanként megértette: az életre nincs (nem lehet) „recept” , a vilá­ gon mindennek és mindenkinek sorsa van ; „a ház élete - úgy lát­ szik éppen annyiféle, ahányan éljük. D e ettől nem könnyebb” . Hiszen mégiscsak kell valam iféle Rend, Egység, amihez mindenki 89 �„igazodhat” - valam iféle támpont, „híradás a Jövőnek” . Ő ezért kí­ sérli meg „jelekkel teleírni a lapo­ kat” . Így tágul az „itt és most” a Végtelenbe, s lesz a jelen a kozmogóniai Idő (az örökkévalóság) egy pillanata: a mi jelenkorunk. Lassan a történelem. S végezetül néhány szót a Szép V ersekről. Mintha lassan-iassan itt is lezajlana valam iféle „nem ze­ dékváltási ” folyam at: az idősebbek közül az igazán jelentősek bentma­ radnak, a „kihullottak” helyére pe­ dig belép az új nemzedék. Úgy hiszszük: ez a folyamat költészetünk valós erőviszonyait tükrözi; s ör­ vendetes lenne, ha a továbbiakban a „protokoll-lista” helyett az iga­ zán tehetséges (de önálló kötetig még cl nem jutott) korosztály leg­ jobbjai is szót kap(hat)nának itt. G. K O M O R Ó CZY E M Ő K E „...mindig az élet egészére gondolok.” Dobossy László: Előítéletek ellen Összegezéskor legtöbbször szélesebb a horizont; a kiterülő idő nagyobb táv­ latokat nyit meg. A rendszerező ér­ telem kiemeli az esendőbbet, és fi­ gyelmeztetőn mutatja magasba a megszívlelendőt, a mindnyájunknak fontosat. Dobossy László esszé- és tanul­ mánykötete igen gazdag elemzés­ anyag meghatározott szempontú válo­ gatásának összesítése. A kitűnő tu­ dós, filológus és író gazdag gyűjte­ ménye mindabból, ami innen a kör­ nyező népekre, önmagunkra és az európai kultúrára kivetíthető, illető­ leg ami velük összekapcsolható. Vizsgálódásai egyformán vonatkoz­ nak mind az írói életpályákra s az egyes művekre, mind az alkotásokat és a népek sorsát mozgató eszmeipolitikai-művészeti áramlatokra. Hiszen hosszú és tanulságos volt az élményekkel teli életút Vágfarkasdtól Prágán át Párizsig és Budapestig; a nemzetiségi irodalom hullámaitól a Sarló és a franciák ellenállási moz­ galmán át a demokratikus Magyarországig. A szerző az 500 oldalas művet há­ rom szerkezeti egységre bontotta. 90 Az I. rész a huszitizmus irodalmi visszacsengéséről, Comenius hatásáról, A csehek Magyarországban téma ma­ gyar, szlovák és cseh feldolgozásáról, a két „legnagyobbról” : Széchenyiről és Palackýról - valamint más XIX . századi irodalmi, történelmi, nyelvé­ szeti és társadalmi jelenségről szól gondos elemzés, sok összehasonlítás kíséretében. A II. részben a X IX -X X . század irodalmi, társadalmi-szellemi össze­ tevőiről olvashatunk leginkább Šalda, Nejedlý, Bartók, Čapek és a Hašek-jelenség kapcsán. A III. rész a XX . század mocca­ násait, a „testvérré válás” lehetősé­ geit, Ady, Móricz hídépítő erényeit, a műfordítások hasznát és a többnyelvűség szorgalmazását elemzi, pártfogolja. A történelmi-társadalmi témák és korszakok követése, a társadalmi és irodalmi összefüggések boncolása ár­ nyalt és sajátos képet rajzol KözépEurópa szellemi mozgásáról. Ennek a mozgásnak - közvetlenül vagy köz­ vetve - mi magyarok is a minden­ képpen részesei vagyunk. Dobossy esszéi, tanulmányai olyan �szemléletet, felfogást, magatartást tükröznek, amelyek mindenképpen segítik az itt élő népek sorsának megértését, egymáshoz közeledését. Tanulmányainak kimagasló erénye, hogy írásaival nem támad, nem per­ lekedik, nem akar leleplezni. Csupán gondolkodtatóan töpreng, vizsgáló­ dik, kérdez - s a tanúsító tényeket vallatja. Minden részletet körülte­ kintően megvizsgál, és kimondja az igazságot akár fáj, akár biztató. Nem kerüli meg a Közép-Európában még ma is oly’ „kényes” kérdést: a nacio­ nalizmust sem. Tudja, hogy csak az vezet eredményre, ha mindenki el­ végzi a maga álláspontjának becsüle­ tes revízióját. Akkor majd megtalál­ juk egymás kezét! - Akkor a „pórul járt” majd nem „csehül áll” - és a „lustának” nem „magyar betegsége” lesz. Elmosódnak majd ezek a félrehallások, ezek a téves belemagyarázások, általánosítások. S nem lesznek „elfeledett magyarok” , ha megszív­ leljük Ján Kollárnak, a X IX . század­ ban Pesten írott szavait: „csak az méltó a szabadságra, aki megbecsüli a másét” . A szerzőt dicséri az a törekvés is, hogy minden összefüggést igyekszik feltárni. A teljesség alapján akarja megérteni a jelenségeket, a műveket. A társadalom mozgása, a politikai helyzet, a történelem, az irodalom, a folklór, a zene — mind, mind ha­ sonló hatást gyakorol ránk és a környező népekre, hiszen mindnyájan és együtt itt élünk Közép-Európában. Tudja, esszéivel és elemzéseivel bizonyítja, hogy a kor összeköt. Azo­ nos korban élő népek eszméi, a kor szellemi mozgalmai összekapcsolják az itt élőket. Akkor is, ha más-más nyelven beszélnek! - Egyébként Dobossy úgy közép-kelet-európai, hogy egyúttal mindenestül európai is. Külföldön és itthon egyaránt szá­ mon tartják Dobossy kitűnő elemzési módszereit. Prágában, Párizsban vagy Szófiában egyaránt elismerik, hogy pontosan, sokoldalúan, logikusan, következetesen elemez. Tartózkodik a belemagyarázásoktól, az elhamarko­ dott következtetésektől. A tényeket vallatja, az összefüggéseket vizsgálja, hogy az igazságot kiderítse. Esszéi, tanulmányai jelentősen hoz­ zájárultak ahhoz, hogy ma Magyaror­ szágon helyesebben ítéljük meg a cseh irodalom értékeit. Az összeveté­ sek, a történelmi párhuzamok és a műelemzések nyomán számos meggon­ dolkodtató tény kerül elénk. Példá­ ul a huszitizmus visszhangját követ­ ve műveivel és vélekedéseivel szóba kerül Palacký, Havliček, N ejedlý ér­ tékelése - másfelől a krónikaíró Thuróczy János, Székely István, Má­ tyás király, valamint Kazinczy F e ­ renc, Katona József, Jósika Miklós, Kós Károly, Németh László, Sánta Ferenc drámája, írása. Olvashatunk a haladó felfogású Zdeněk Nejedlýről, aki közép-európaian gondolkodva olyan kérdéseket fogalmazott meg, amelyekre igazán csak a mi korunk felel. Dobossy mint diákja és kortársa - részletesen idézi Nejedlý felfogását a kisebbségi kérdésről és a nemzetiségekről. A sarlósokról szólva Nejedlýnek volt bátorsága kimondani - többek között - hogy „Különbeknek tartom őket a cseh ifjúságnál, mert volt bátorságuk elszakadni minden hivatalos ideoló­ giától. ." Érdekes mozzanatokat ismerhetünk meg a morc és bátor esztéta F. X. Šalda életéből és vélekedéseiből. Többször visszatér a szerző a Hašek-jelenség vizsgálatához. A kötet több tanulmánya részletesen megvilá­ gítja az élvonalbeli regényíró és kitű­ nő szatirikus művét. Egyébként Hašek jól ismerte a Felvidéket (Szlová­ kiát), Budapestet, s több bizonyíték alapján az is kiderül, hogy Hašek tudott magyarul is. Tehát az a ma­ gyarságkép, amit Švejk tükröz, bizo­ nyos tényismereten alapul - de a cél­ nak megfelelően átszűrten, olykor 91 �torzítva jelentkezik - a mű egész vi­ lágához, helyzeteihez, hangneméhez igazodva. Így ábrázolja a szerző a kelet-közép-európai nemzetek egymás közötti viszonyát, kiszolgáltatottságát. Külön figyelmet érdemel a K arel Ć apek és Bartók Béla „szellemi együttműködését” vizsgáló esszé. Megtudjuk, hogy mindketten dolgoz­ tak a Szellemi Együttműködés Nem ­ zetközi Bizottságában. Kölcsönös rokonszenv kapcsolta őket össze, de szemléletük, felfogásuk is egyezett. Čapek így nyilatkozott: ,,KözépEurópa népei egymásra vannak utal­ va. . Beszédes párhuzamokkal és elemzésekkel igazolja Dobossy, hogy Adyt és Móriczot az európaiak közül igazán a szlovákok, a horvátok, a szerbek, a románok értik. Nemcsak értik, értékelik is. Például M. Krleža Ady-nekrológjában - többek között ezt mondja: „ A magyarságot A dy je­ lenti." Dobossy tanulmányai számos köz­ vetlen kapcsolatra utaló, Kárpát-me­ dencei kötődést példázó, olykor ku­ riózumként ható adattal lepnek meg. Ilyenek: Stanislav K ostka Neumann szegedi, illetve kiskundorozsmai ka­ tonáskodása idején írott versei s uta­ zása Csehszlovákia magyar lakta te­ rületein. Levelei, megnyilatkozásai el­ gondolkodtatóak. - Szinte anekdotá­ nak hat: hogyan lett Vörösmarty Szózata - kisebb átköltéssel - cseh hazafias vers, sőt közkedvelt dal! Vagy Petőfi Ha férfi vagy, légy férfi című versének fordítása átdolgozva a cseh mozgalmi ünnepélyek közked­ velt költeménye lett; sőt később mun­ kásmozgalmi dallá lépett elő! De ar­ ra is van példa, hogyan változott át egy régi cseh népkönyv krónikája ki­ rályokról szóló magyar népmesévé. B ožena N ĕmcová pedig - aki a cseh irodalmi népiesség lelkes művelője volt - Rózsa Sándorról szóló legen­ dát is följegyzett stb. A kötet több tanulmánya ismételten hangsúlyozza a többnyelvűség jelentő­ 92 ségét. Í rók és tudósok sora: Comenius, Bartók, Féja Géza, Németh Lász­ ló stb., különféle alkalmakkor felhív­ ja a figyelmet arra, hogy egymás köl­ csönös megismerésének és megbecsü­ lésének kulcsa a többnyelvűség. „Jó néhányunk nevében szégyenke­ zem - nyilatkozta Bartók Béla - : németül, franciául, angolul még csak beszél némelyikünk, de szerbül, hor­ vátul, szlovákul, románul úgyszólván egyikünk sem.” - Azóta valamelyest javult a helyzet, de ez még koránt­ sem elegendő! Dobossy írásait mindenkor az őszin­ teség, a haladó szemlélet, a humánus magatartás jellemzi. És ezt várja a környező népek esztétáitól, tudósaitól is. Példát mutat a mítoszok lebontásá­ ban is. Károsnak tartja az értékrendszerek elfogult kezelését - akár ma­ gyar történelmi hagyományokról, akár éppen Švejkről van szó. A társadal­ mi-történelmi alaphelyzet, a földrajzi környezet, a politikai, művészeti tö­ rekvések egyértelműen meghatározzák az alkotások helyét, szerepét, jelentő­ ségét. Bár Dobossy elsősorban, a tények és adatok pontos elemzésével operál, gondolatait, megállapításait egyúttal tiszta érzelmek is kormányozzák. A lendület, az átérzés azonban soha nem ragadja cl. Szabatosan értelmezi a tényeket, a fogalmakat, a szavakat de azt is érti és átéli, ami a szavak mögött áll őrt! E tanulságos könyv szellemében mi is valljuk és vállaljuk Dobossyval: „A mi dolgunk most az, hogy . . . gyarapítsuk a megértés, a kiegyenlítő­ dés, a megbékélés folyamatát.” A N E M Z E T és E M L É K E Z E T sorozatban megjelent Előítéletek el­ len című kötet - az előzőkhöz hason­ lóan - mindnyájunk emlékezetes ol­ vasmánya. (Magvető) S Z IR M A Y E N D R E �Két könyv Közép-Kelet-Európából/ról Visszavetítve a történteket a múltba, hadd idézzük mindjárt Révai Józsefet, aki a Szabad Nép 1946. no­ vember 24. számában - többek kö­ zött - azt írta: ,,Romániával Párizs­ ban komoly vitánk volt, amely elle­ nünkre dőlt el, de a demokratikus és a magyarság jogait tisztelő Románia iránt nem érzünk miatta keserűsé­ get.” Aligha tévedünk: Révai - kimon­ datlanul - Groza Péterre is gondolt, mint politikai zálogra. Aligha vélet­ len, hogy már öt évtizeddel ezelőtt ilyen politikai zálognak tudta és is­ merte őt Balogh Edgár. Az Ekések (Groza Péter pártja) és a M AD O SZ (Balogh Edgárék) népfronti szövetsé­ ge valóban szövetkezni tudott a fa­ sizmussal, a sovinizmussal, a népeket egymásnak uszító demagógiával szem­ ben. A fasiszta parancsra kettészakí­ tott Erdély haladó szellemiségei kö­ zött sokszor közvetített Groza Péter. Magyarok, románok, székelyek kö­ zött. Sajátos módon, még a börtön­ ben is, 1943-1944-ben is. Megannyi megrendítő részletet ír le: miként volt hasonló sorsa a királyi Romá­ niában és a Horthy-Magyarországban (Dél-, illetve Észak-Erdélyben) a csak egy kicsit is haladó gondolkodá­ sú embereknek. Groza Pétert - az embert és poli­ tikust - a történelem és a valóság tanította bölcsességre. Arra, hogy még egyszer ne játsszák ki egymás ellen a Duna völgyében élő, egymás­ ra utalt népeket; hogy ne legyen töb­ bé - politikai értelemben - Észak-, illetve Dél-Erdély. Ne legyenek töb- A BÖ RTÖ N H O M ÁLYÁBAN (Petru Groza börtönnaplója) „ . . .Egyedül álltam ebben az ország­ ban, amikor minden hátsó gondolat nélkül, egyes-egyedül a fajtám, a nemzetem és hazám érdekeit tartva szívem és szemem előtt, bátran ki­ álltam a román-magyar barátságért...” - mondotta Petru Groza, vagy aho­ gyan őt Magyarországon jobban így ismerték, Groza Péter, 1946-ban, egy beszélgetésben. Kétségtelen, hogy ha­ gyomány és a huszadik századi prog­ resszió ötvöződik itt: a népét-nemze­ tét szerető politikus demokratikus ál­ lásfoglalása a népek barátságának igenlésével. Közös dolgaink címmel, a Gondo­ lat Kiadó sorozatot indított cl, s en­ nek egyik első kötetéről beszélek, amely E. Fehér Pál markánsan és kellő politikai határozottsággal meg­ írt előszavával jelent meg. Mert való igaz: meg kell hajolni amaz ember előtt, politikus előtt, aki népét úgy szereti, hogy azzal együtt a környezetében élő más népeket ba­ rátként, sőt testvérként fogadja cl. Ezért aktuális most is e kötet, az 1945-ös első, romániai kiadás után. Igaz az, mit E . Fehér Pál, az emlí­ tett előszóban leírt, hogy ti, „kivéte­ les hatású politikus volt, ezt éppen itt, a mi tájainkon Közép-Kelet-Európa térségében érzékelhetjük a leg­ inkább. Ott, ahol szinte a feudaliz­ musból kellett - a történelem lépté­ kével mérve - villanásnyi idő alatt, az idők parancsát megértve a szocia­ lizmus építését elkezdeni. 93 �bé nagyhatalmaktól egymásra uszított játékszerek. A börtönmagány homá­ lya és csendje - érthetően - még in­ kább fokozta e meggyőződés erejét Groza Péter gondolatrendszerében. Ő megvetette és nem tartotta korsze­ rűnek a régi, autarkiás szemléletet, sem a gazdasági életben, sem az élet és az államközi kapcsolatok egyéb te­ rületein. Ismét egy 1946-os interjú­ részlet: „ . . . minden körülmények kö­ zött az illető területen alkalmazom a demokráciát.. Ez összhangban áll a börtönnapló utolsó mondatával: „R eg­ gel felé elalszom. Azt álmodtam, hogy minden ember, a világ minden szegletében szabad.. . ” Szebb álma, nagyszerűbb törekvése nem is lehet egy politikusnak. Groza Péter tanult tehát a történelemből: a börtön ho­ mályában is. Gondolatai nem voltak homályosak, telítve hátsó indulatok­ kal. Amit a „börtön homályában” átélt és megtanult, mindazt később, demokratikus keretek között, a nap­ fényben is, meg merte vallani, sőt, le­ hetőségeihez képest - valósítani. A börtön homályában - mint az emberi gondolatok pokoljárásában - megér­ lelődött benne, hogy a nacionalizmus­ sal szemben a demokráciát lehet és szabad szembeállítani. A börtön homályában - mint ez világosan kiderül - egy korábbi vi­ lág, régi emberi kapcsolatok sora szűnik meg, s egy új, merőben más­ fajta alakul ki. Mint ilyenkor lenni szokott, az ember, az emberek próbát állnak ki, vizsgáznak emberségből, politikából. Egész emberi sorssorozat bontakozik ki a kötet lapjain. E so­ rozat fókuszában él Groza Péter. Óriási nyomás terhe és súlya alatt. D e szilárdan eltökélt gondolatrendszerrel és mély bölcsességgel. Pedig ő is került nehéz helyzetbe. Harapó­ fogóban - amint naplója első fejezeté­ nek nem véletlenül adta ezt a cí­ met. Belső lelkirajzot is nyújt e bör­ tönnapló, olyan emberéét, ki rend­ 94 kívül mozgékonyan figyeli a világ eseményeit, aki gondolataiban és tö­ rekvéseiben - még a börtön homályá­ ban is - már-már az ún. nagypoli­ tikai mezsgyéket súrolja. Íme, egyet­ len példa: „E gyedül maradok gondo­ lataimmal . . . Különösen a társadal­ mi igazságtalanság gondolata üldöz, amely a múlt háború után a munkásnép alsó rétegéből származó és életlehetőségektől megfosztott fiatal értelmiségieket érte . . . ” Gondolatai - a börtönben is - átfogóak, elemzőek, történelmileg is, szociológiailag is. Ez fontos és lényeges mozzanata Groza Péter gondolkozásának; még akkor is, ha ügyvéd volt, ha az Eké­ sek Frontja vezetője is volt. A forrá­ sokat keresi, az akkori jelen visszás­ ságainak rugóit próbálja feltárni. Ám ide kívánkozik egy másik gon­ dolatsor is, Groza Péteré, aki a „ket­ tévágott Erdélyről” beszélt Jósika bárónak és Teleki grófnak; ti. hogy mit nyertek a románok és magyarok a második bécsi döntéssel. Ezt: „ Mindegyik fél holttesttel a karjában ment haza, az egyik részben örült, hogy nyert valamit, a másik, hogy nem vesztett el mindent.. . A törté­ nelem ítélőszéke előtt mindkét fél tanúságot tett róla, hogy nem igazi anyja a megkínzott Erdélynek: sem Budapest, sem Bukarest akkori po­ litikusai . . . É s mégis Erdély is meg fogja találni igazi édesanyját . . . ” Mit lehetne, mit volna szabad hozzá­ tenni ehhez, közel ötven esztendő távlatából? Ismerve a történelem megannyi nyilvánvaló, vagy azóta nyilvánosságra került mozzanatát. Meg kell hajolni - a tisztesség és a történelmi igazságérzet is ezt köve­ teli - egy román politikus és hazafi gondolatai, emléke előtt. Olyan em­ ber és politikus előtt, aki - ismétel­ jük - szerette népét és nemzetét, s aki becsülte és megbecsülte a népével együtt élő más nemzetek fiait. A bör­ �tönnapló ezt kívánja az utókortól, mely még karnyújtásnyira él az egy­ kori eseményektől. KASSAI NAPLÓ 1918-1929 Általánosabb érvényű észrevétellel kell küzdenünk. Már egy ideje kitű­ nően észrevehető: a társadalomtudo­ mány legtöbb ágazatában mindinkább a mikrofilológia felé fordul a kutatói tekintet. A forrásokat igyekeznek fel­ mérni; nemcsak azért, hogy minden áron újat nyújtsanak, inkább azért, mert nyilvánvaló (s mindegyre erő­ sebben), igen sok korábbi állítás szo­ rul korrekcióra, árnyalásra, kiegészí­ tésre. Tehát az összefoglaló műveket mostanság a részfeladatokat közép­ pontba állító igény váltja fel. Ez a jelenség, úgy tűnik, nem állt meg a nemzeti határoknál, meglehe­ tősen tág tereket ölel fel. Igen, sok, korábban beidegzett felfogást kell korrigálni stb. Sok az az anyag, melynek feltárása, értékelése filoló­ giai aprómunkát igényel. Ezek sorá­ ba illeszkedik Gyüre Lajos munkája, mely a Kassai Napló közel másfél évtizedes történetét (1918-1929) veszi szemügyre. A pozsonyi Madách K i­ adó ilyen és ehhez hasonló adatfel­ táró munkával igen hasznos érték­ mentő és értékfclmutató missziót vál­ lal. Az előttünk fekvő kötet két nagy részre oszlik: (I.) Gyüre Lajos beve­ zetőjére és (II.) meglehetősen árnyalt Kassai Napló (KN)-bibliográfiára. Ami a bevezetőt illeti: egy új ál­ lamalakulat (Csehszlovákia) egyik vezető, polgári haladó sajtóorgánu­ mának indulását, belső vitáit, virág­ zását és válságát, dilettantizmus el­ leni harcát, esztétikai igényesség-kí­ sérleteit mutatja be. Mindez látszólag egy lap belső ügye lenne, ha közben nem alakította volna a köztudatot; legalábbis egy jelentős réteg köztuda­ tát, esztétikai értékrendszerének ki­ alakítását. Ez pedig már - pláne az 1920-as éveket figyelembe véve nem belső ügy. Egy nemzedék indult el akkor és e lap adta lehetőségek útjain. Miként Fábry Zoltán írt erről: „A z induló magyar írás lényegében itt és innen startolt: Darkó István, Földes Sán­ dor, Győry Dezső, Jarno József, Komlós Aladár, Márai Sándor, M e­ rényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a Kassai Napló Vasárnap-jában leltünk meg­ értő otthonra.. .” Tehát az ún. első nemzedék derékhada indult innen, sok tervvel, sokfelé tekintgetve, de azzal a szándékkal, hogy megteremtik az új körülmények között a „szlovenszkói” magyar kultúrát és irodal­ mat. Nem véletlen, hogy szabályos kis vita alakult ki - ha közvetve is - , a Kassai Napló eredete körül, hogy ti. mily’ mértékben lett folytatója a K N , a korábbi Felsőmagyarországnak, s mily’ mértékben alakították ki pro­ filját az emigránsok. Úgy látjuk: Turczel Lajos (Két kor mezsgyéjén), Varga Rózsa (Keressétek, ami össze­ köt. . .), a Fábry-levelezéskötet stb. alapján Gyüre Lajos helyesen mutat abba az irányba, mily’ mértékben volt folytatója bizonyos hagyomá­ nyoknak, s mily’ mértékben emelte a lap színvonalát, esztétikai értékét Ignotus, Barta Lajos stb. Itt érezhe­ tően annak súlya dönt, ki - ti. kuta­ tó - , mily’ mértékben tudott élni az említett mikrofilológia lehetőségével. Nyilvánvaló, hogy például Fábry Zoltán, amikor a K N történelmi s esztétikai értékrendszerérői írt, s az emigrációnak sok mindent tulajdoní­ tott, ebben az vezette: Ignotusék az igényes irodalmat igyekeztek megte­ remteni. Gyüre Lajos abban megy to­ vább, hogy megmutatja, milyen belső harcok, rosszindulat, gáncsok köze­ pette tudott egyáltalán megfelelni en95 �nck a várakozásnak („elvárásnak” mondanók ma) a lap. Miként ugyan­ csak Fábry írta a K úria, kvaterka, kultúra című kötetében (1964), a Kassai Napló gócpont tudott és akart lenni, „és el lehet mondani: a szlovenszkói értékirodalmat 1921-től 1925 első feléig, de mindenesetre 1922, ’23 és '24-ben a Kassai Napló jelentette.. Tehát " mindenfélekép­ pen központi szerepet töltött be a K N a nem kevés számú, kérészéle­ tű lap és folyóirat között. Szinte még a Prágai Magyar Hírlap sem tudta átvenni funkcióját, sem iránya, sem értékrendje, sem szerződárdája szem­ pontjából. Amikor a K N megszűnt, mert elgáncsolták, a nyomában alig akadt hasonló értékszintű lap. Majd egy évtized múltán, de más tájékozó­ dási iránnyal és még inkább elütő po­ litikai töltéssel a Fábry-szerkesztette Az Üt, vagy a népfrontos Magyar Nap. Széles tömegeket a K N raga­ dott meg. Nem véletlen, hogy példá­ ul Győry Dezső 1974-cs (pontosab­ ban 1973 novemberi), alighanem utol­ só versében (Verses távirat - magam helyett) éppen a két szerkesztőt, Sze­ pesi Miskát és Dzsurányi Lászlót em­ legeti név szerint. Nem csak nosztalgiás visszaemlékezés, kegyelet-meg­ emlékezés ez részéről, de tényleges, tartalommal bíró történelmi realitás: az indulás, az összefogó erő ezt jelentette számára a K N . Fábry Zol­ tán véleményét már ismerjük. A K N egy hőskor viszonylag széles tömege­ ket összefogó sajtóorgánuma volt. Ez történelmi érdeme és tette. Vitáival, 96 gáncsaival együtt. Erről készített fel­ mérő leltárt Gyüre Lajos. A második rész: a szakkutató szá­ mára a pozitív tényanyag. A sokféle és sokszempontú feldolgozás (mely így is csak válogatás lehet), a meg­ közelítően négyezer cikkével. Gyüre Lajos - első megközelítésre - rend­ kívül árnyaltan igyekezett plasztikus képet nyújtani e nagyhatású lap éle­ téről. A belső vitákról, feszültségek­ ről, kísérletekről. Mindennél többet mond, hogy tizenöt-féle felosztással szándékozott bemutatni a K N ható­ sugarát. Érthetően a szlovákiai (szlovénszkói) magyar irodalom és a kül­ földi irodalom, valamint a kultúrpo­ litikai cikkek kaptak a legnagyobb teret e válogatásban. Persze - most már a további kutatásokra fordítva a tekintetet - a szakmai érdeklődés a K N belső életét veszi majd alaposab­ ban szemügyre. Bizonyos, hogy e kö­ tet - bevezetője és a bibliográfiai fe­ jezet - alapozó és feltétlenül úttörő jellegű. Nemcsak arra alkalmas, hogy e szálon a további kutatások tovább­ induljanak, hanem arra is, hogy más, hasonló orgánumok feltérképezését is elvégezzék. Mert az vitathatatlan: a szintetizáló munkák mellett, a mikrofilológián alapuló szigorú rendsze­ rezésre éppoly szükség lesz ezután is. Ehhez pedig a forrásokhoz kell visszanyúlni. Az éltető forrásokat kell felkutatni. Így lesz érdemes - szinté­ zist és részmunkálatokat - a leltárt elkészíteni. K . Gy. �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G ELNÖ KE: Dr. Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.45510 N. S. SZERZŐI B anos János költő (B p .); Barak László költő (Dunaszerdahely, Cseh­ szlovákia); Bojtár E n d re irod. tört. (B p .); Cseh K ároly költő (H alm aj); Csongrády B éla pártmunkás (Salgó­ tarján); Csorba Piroska költő (Szuhakállo); D ip p o ld Pál író (Zsámbék); Furmann Im re költő (Mis­ kolc); Já vo r Ottó író (B p .); Karácsondi Im re költő (K arácsond); K irály István irodalomtörténész (B p.); G . Kom oróczy E m őke irod. tört. (B p .); K ovács G yőző irod. tört. (Felsőgöd); Laczkó András, a Somogy főszerkesztője (K ap osvár); Lóska Lajos, a Művészet munkatár­ sa (B p .); Petrőczi É v a költő (B p .); Rom hányi G yu la költő (Balassa­ gyarmat) ; Sigmond István író (Ro­ mánia) ; Szakály Sándor történész (Hadtörténeti Intézet); Szirmay E n d re kritikus (K aposvár); Tüskés T ibor irod. tört. (Pécs); Varga Csa­ ba író, szociográfus (B p .); Veres János költő (Rimaszombat, Cseh­ szlovákia); W intermantel István, a Szovjet Irodalom szerkesztője (Bp.) ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1 . — 1900 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 25-925. �Á r a : 16 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/6. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c01ed95aa587704f634355149688110c.pdf ee98406d3374d3b05170d8bce6b604dd PDF Text Text ��Tartalom A KEZDET Madách Imre: Művészeti értekezés (1842) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Balázs János: [ Töredékek ] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 ESSZÉK �Korzenszky Richárd: Hagyjuk, hogy hasson! (Töprengések „Az ember tragédiája” újraolvasásakor). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Szigethy Gábor: Madách Imre álmai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 �Németh István Péter: A nehézkedés apoteózisa (Bekezdések a 200 éves Tragédia-költőről) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A MŰVEK �Tőzsér Árpád: Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? (Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel-komplexusáról”) . . . . . . . . . . . . . . 26 �Sirató Ildikó: Szubjektív filológia – Madách Mózes drámájának készülő kritikai kiadásáról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 VERSEK �Géczi János: A tizenkettedik színhez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Báger Gusztáv: „A reményhez” Madách Imre emlékére. . . . . . . . . . . . . . . . �Oláh András: nyom nélkül (széljegyzet Madách látomásához) . . . . . . . . . �Tóbiás Krisztián: Tragédia 2023 – Madách 200 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ARCOK ÉS EMLÉKEK �Bakonyi István: Bécsy Tamás Tragédia-felfogása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Németh Mikola: Egy mindig aktuális beszélgetés Madách lírájáról Kerényi Ferenccel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Tarnóczi László: Madách a garabonciás köpenye mögött . . . . . . . . . . . . . . �Csongrádi Béla: Palócföldi búcsúszavak két Madách-kutatóhoz: Andor Csaba (1950–2022) – Kozma Dezső (1935–2023) . . . . . . . . . . . . . . 47 48 49 49 51 54 62 66 AZ ASSZONY �Praznovszky Mihály: Ki volt az első? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 �Patakiné Kerner Edit: Botorkáló emlékezet, utam a Kit szerettél, Ádám?-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 �Csach Gábor: Óda a hiábavalósághoz – Fráter Erzsébet szobrának újra állítása Balassagyarmaton. . . . . . . . . . . . . 93 �FILM ÉS SZÍNHÁZ ÉS MUZSIKA: �Kelecsényi László: Madách-filmkockák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 �Hirtling István: Három Tragédiám. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 �Kondor Kata: „Mindig is furcsának találtam, miért nincs magyar szín Az ember tragédiájában” – Beszélgetés Gyöngyösi Levente zeneszerzővel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 VERSEK �Zalán Tibor: 16. szín (A széthullott naprendszer) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Domján Gábor: Függés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fehér Imola - Simonfy József –Kétlelkes négykezese . . . . . . . . . . . . . . . . �Repkő Ágnes: Két fa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Vass Tibor: Eirka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Ardamica Zorán: mint hagyaték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Forgács Miklós: Minden a szín. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 116 117 118 119 124 127 KULTUSZJELENSÉGEK �Baranyi Ferenc: Ajkáról vérként buggyan (A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium diákjainak) . . . . . . . . . . . . . . . �Ádám Tamás: Madách . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Praznovszky Miklós: Madách Imre jubiláris születésnapjai . . . . . . . . . . �Pásztor Éva: Madách-kiállítás a MNM Palóc Múzeumban . . . . . . . . . . . . �Shah Gabriella: Madách Imre-szobrok Nógrád vármegyében. . . . . . . . . 131 131 133 138 142 FELVIDÉKEN MADÁCH 200 �Utas Ágoston: Múzeum a Madách év jegyében – A Palócföld vendége Jarábik Gabriella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Szászi Zoltán: A Madách kutatás újabb eredményei – nyomozások és keresések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Zeherjei Zoltán: A tragédiától a reményig Interjú Jitka Rožňová műfordítóval Az ember tragédiája legfrissebb szlovák fordítása kapcsán. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . �Részlet a Tragédiából / Úryvok z Tragédie. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 151 156 160 A borítón: Madách Imre ( Bojtor Károly műve, 1996, Madách Imre gimnázium, Salgótarján)) és Hegyeshalmi László: Madách emlékezete 1–2 (1976) �Feke Arnold: Úr kalapban (A sztregovai remete) 2022 �Madách 200 MADÁCH IMRE Művészeti értekezés 1842 (részlet) Felelet a Kisfaludy Társaság által kitűzött kérdésre: Mutattassék meg, miben áll Szophoklész mindegyik színművének cselekvénye, úgymint eleje, fordulata s feloldása, és vonassék ki abból a színműi cselekvény elmélete. I. A költészet az élet magasb világosítású képének nevezhető. Hasonló az ízletes bokorba fűzött virágihoz a sivatagmezőnek, mely elég puszta s komoly ahhoz, hogy szétszórva a bájdúsaknak is elölje hatásukat. – A költészet élet tehát. Örömmel ismérünk abban azon rokon világra, melyben élünk és cselekszünk, csakhogy tisztább a lég, magasztosb a világosítás, melynek túlföldi bájival körülvonvák tárgyai. Ha a költészet az, minek lenni állítók: fénypontjára akkor a drámai költészetben hágott. Mert a költészet többi nemei úgy állanak ehhez, mint egy édes álom, melynek boldogító képei csak a kéj némi sejtéseit költik föl képzetünkben, a valóság testesült gyönyöréhez áll [közel], mely a csalódás múlékony leheletétől függeni megszűnt; legszebb költészete tehát az életnek a dráma, s a költészetben a legdúsabb élet a drámai világ. De éppen azért, mert legközelebb áll az élethez, legtöbb kebelben is lel visszhangra, úgyhogy míg testvértársai nehány tudóst gyönyörködtetnek magányos elvonultságában, addig a drámát – mint hajdan Hellász népeinél – a nemzet színe előtt adatván elő, a nép fogadja kebelébe, s a nép vérében megy által az általa dicsőített eszme. Fölséges hivatás népszerűvé tenni az erőszak s hanyagság által elnyomott elveket, kivált, ha van nép, mely azokat rokon keblébe fogadja; dicső hivatás a nemzet múltját jelenével összekötve lelkesítő történetet hozni föl a honfi elébe; előidézni a nagy elhunytakat, hogy lelkök szállja meg a hallgatók belsejét, s buzdítsa őket férfias erőre a szép, de nehéz életpályán csüggedetlen futni. Ez, amit a múlt kor borostyános férfiai elértek; ez, ami után küzdenünk kell, de mit teljes kiterjedésében talán soha el nem érhetünk; nem pedig: leginkább, mert a költőnek köre megszűkült; ő a nemzethez (sok tekintetben) bizton többé nem beszélhet; de nem, még azért is: mert a hajdankor természeti egyszerűségét elhagyva tévutakra jutottunk, ahelyett, hogy a legközelebbi tárgyakat, melyek 4 �A kezdet legjobban szólanának a szívhez, alkalmaznánk. Égtől pokolig keressük a szépségeket, hogy drámánkat fényben tüntethessük föl; beteges színt vonunk az élet képeire, s ezek ily alakban nem találhatnak többé fogadásukra oly tárt kebleket, mint az egészségdúsak leltek hajdanában. De mindemellett most is sok fekszik kezünkben, százszorta több, ha tenni s javítni eltökélnénk magunkban; még van idő, még semmi sincsen elhibázva, mert még keveset kezdettünk – s ha a hajdankor egyik dicsőült énekese lelkét föl bírjuk idézni nehány pillanatra, s megkérdhetjük őt: „mely úton haladott a halhatatlansághoz?”, úgy szinte mi is babért fűzünk homlokunk körül; mert egy serdülő nemzet, ki előtt ezernyi csábutak meredeznek, ily nagy szellemek nyomán bizton haladhat. A színmű lényege cselekvény, mert éltet kell festenünk, melyben minden örök tevés körül mozog, örök küzdelemben, mert csak ebben látszik, ki a lélek, melyik nagy, vívni a sorssal, s melyik kicsiny, súlya alatt elhalni. ----------Nyomtatásban először 1942-ben jelent meg Halász Gábor Madách Imre művei című kötetében. Legutóbb: Madách Imre összes művei. 10. kötet. Próza. 1. k. Sajtó alá rendezte Bene Kálmán és Andor Csaba. Szeged, 2021. Madách könyvtár - Új folyam 109. 5 �Madách 200 BALÁZS JÁNOS [Töredékek] Úgy lángolok, ahogy füstölgök, olykor morgok is, ordítok, dörgök. Ám semmi harag nincs cselekvéseimben: eltávozott tőlem az ördög és megjött az isten. * Ha megadatott, hogy szétláthatok a nagy mindenségben: látásom szemszögéből nem maradhat ki az emberiség sem. * * Csomóba kötöttem sok gondolatot. Folytatom: űzöm a mát, félem a holnapot. Amit írok: az legyen átok, áldásnak majd nemesebb anyagot találok. * * Nem tagadom el, hogy füstölgök, égek: de hogy mivégre vert meg az Isten, s az ördög megtépett? Lelkiismeretem tiszta, nem élek vissza mint más tenné talán. Nyugodtan élek, dolgozok, nem henyélek, s álmoktól fényes minden éjszakám. Ha nem írnék, hazudnék. * ...a holnap dereng és tűnik a ma. De előre ígérem: jó ember leszek, de hogy azután még mit tehetek? * 6 �A kezdet ...a jelen, a múlt meg az ősi kor kevereg, kesereg némán remeteségemnek szemetes omladékán * ...mert nem is lehetek más egyéb, mint szeretet töredék * Én jajongok talán, vagy a sors engem sirat? Dörögve elmélkedek: nekem ez is kevés, mert tépdesek hulló csillagok között teremtő anyagot, arrafelé ott, ahol valamikor az alkotó megütközött a lángolással. * Kevesen látnak, sokan ismernek: vagyok a világnak, lettem az istennek. Balázs János: A történelem pillanatai. (Salgótarján, Dornyai Béla múzeum) 7 �Madách 200 KORZENSZKY RICHÁRD Hagyjuk, hogy hasson! (Töprengések „Az ember tragédiája” újraolvasásakor) Sokan és sokféle módon közelítettek Madách drámai költeményéhez, Az ember tragédiájához. Ízeire lehet szedni a szöveget. Lehet keresni és lehet találni szerkezeti érdekességeket, összefüggéseket. A filozófia történetében járatos, tudós elemzők meg tudják mondani, kinek a gondolatvilága hatott Madáchra. Lehet beszélni, írni, töprengeni arról, hogy mennyire tükröződik a szövegben Madách Imre személyes sorsa, csalódásainak sorozata. Archaikus nyelvezete nyelvészek számára lehet külön kutatási terület. Külön elemzést, tanulmányokat érdemel, ki, mikor, hogyan vitte színre – színpadra – a szöveget. Mennyire érezték azt, hogy a múltban íródott műnek mai mondanivalója van. Lehet beszélni, írni a megfilmesített változatokról. Vita tárgya lehet, vajon Lucifer-e a főszereplő, vagy valaki más? A férfi és a nő különbözősége, egymást kiegészítő szerepe is elemzést érdemelhet. Számtalan témát találhatunk a szöveggel kapcsolatban, ami tanulmányok, dolgozatok, disszertációk forrása lehet ma is. Egy ideje nem foglalkozom már azzal, hogy egy irodalmi mű hogyan jött létre. Számomra nem fontos, hogy kik hatottak az íróra, milyen volt az írónak a személyisége. Az sem érdekel, milyen eszközöket használ, hogyan bánik a nyelvvel. Sokkal inkább az izgat, mi szólal meg bennem, miután elolvastam. Hogyan él bennem tovább? Elgondolkoztat-e, átmossa-e a belő világomat. Így vagyok Madách nagy drámai költeményével is, Az ember tragédiájá-val. Sok előadásban, sokféle formában láttam. Akkor éppen érdekes volt, hogyan kelti életre például Mensáros Zoltán Lucifer alakját – fehérben. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy milyen képi világot „hozott ki” a már elhunyt iskolatársam, Jankovics Marcellből nagyszerű, de egyáltalán nem könnyű animációs filmjében. De ahogy múlnak mögöttem az évtizedek, egyre inkább – önző módon? – az érdekel, vajon megszólít-e? Segít-e ahhoz, hogy értelmesen éljek? A válaszom, hogy segít. Az elveszett Paradicsom utáni sóvárgás ott él minden emberben. Számtalan formában találkozunk ezzel az irodalomban és a képzőművészetekben. Az ősi rend megbomlása valóban az embernek, minden embernek a tragédiája. A bibliai elbeszélés szerint a teremtő, az Úr egy jól elrendezett világba helyezi az embert. A Biblia első lapjai arról szólnak, hogy a Teremtő a káoszból rendet 8 �Esszék alkot: kozmoszt, jól elrendezett világot, amelyben mindennek megvan a maga helye. Szétválasztja a sötétséget és a világosságot, elhelyezi az égboltozaton a nagy világítókat, hogy legyen, ami fényt ad nappal, s legyen, ami világít éjszaka. Szétválasztja a vizeket is, a vizeket elkülöníti a szárazföldtől. Benépesíti a földet hasznos növényekkel és állatokkal, és ebbe az elrendezett világba helyezi bele az embert – Ádámot, akinek (mert nem jó az embernek egyedül lenni) párt teremt, aki egyenrangú vele („hús a húsomból, csont a csontomból”). Feladatot is kap, hogy legyen felelős gondozója a rábízott teremtésnek. A bibliai paradicsomban mindennek megvan a maga helye. Kert, amely gondozásra szorul. A föld, a világ, amelyben az embernek feladata van. Művelni, gondozni. Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert, mondja a Szentírás. Ez azt is jelenti, hogy folytassa a rendezésnek a munkáját. Hogy tartsa meg a teremtés rendjét. Felelősen bánjon az egész teremtett világgal. A bibliai elbeszélés szól arról is, hogy az ember úgy gondolja, hogy függet­ lenné válhat a teremtő akaratától. A tiltott fa gyümölcsének leszakítása ezt jelenti: hátat fordít az Isten teremtette rendnek. De ha az ember kiszakítja magát ebből a rendből, ha hátat fordít a teremtőnek, és úgy gondolja, hogy nincs fölötte senki, akkor – hátat fordítva az Istennek – mindig kudarcot vall minden törekvése. Önmagában az ember kevés. Isten nélkül képtelen arra, hogy rendben tartsa a rábízott világot. Tulajdonképpen erről szól az egész mű. Madách így fogalmaz: „Ádám! Ádám! elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.” Ott van az emberben természeténél fogva a mindig többre vágyás. Ki akar törni a korlátok közül. Jelen van az életben a kísértés a kísértő legkülönbözőbb formáiban, hogy az ember, akiben ott van a vágy a teljesség után, kiszakítsa magát az emberi lét korlátai közül. A leglényegesebb kérdés már az álomban meglátott jövő tragikus képei után fogalmazódik meg. Felocsúdva az álomból, az elveszett Éden élménye közepette a következő, nagyon is emberi kérdések hangzanak el: „E szűkhatárú lét-e mindenem?” „Megy-é előbbre majdan fajzatom?” És: „Van-é jutalma a nemes kebelnek”. (15.szín) Folyamatos kudarcok sorozata a történelem. Az egyesítő erőkkel a szétválás, a megosztás erői állnak szemben. Madách nem ismerhette még a történelem­ filozófus Toynbee gondolatmenetét az egyesítő és szétválasztó tendenciákról a történelemben. De tapasztalhatta, hogy közösségek szétesnek, barátságok megszűnnek, házasságok kudarcba fulladnak. Amit a történelemfilozófus megfogalmazott, Madáchnál is megtalálható. A világ szétesőben van. Ady felismerését sem ismerheti: ugyanarról beszél Ady, amikor azt írja, hogy „minden egész széttörött”. 9 �Madách 200 Réti Zoltán: A paradicsomban, 1983 (Balassagyarmat, Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye) 10 �Esszék Madách nem ismerte a manapság szinte divatossá vált műveket, mint pl. S.P. Huntington munkája „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása”. Vagy Fukuyama írását: „A történelem vége és az utolsó ember”. De az ő szövegét olvasva mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy az emberiség fejlődé­ sében tapasztalható technikai, technológiai fejlődést, civilizációt egyáltalán nem követi a szív civilizációjának fejlődése. Nem ismerhette a zsarnokságot, amit a huszadik század második felében megtapasztalhattunk, amikor kiszolgáltatottá vált idegen hatalmaknak az ország. Nem tudhatta, mit jelent egy rendszerváltozás, tele reményekkel és csalódásokkal. Egy értékelvű világ helyett egy érdekelvű világban találtuk magunkat, ahol az „eszme” háttérbe szorul, és a szavazatok megvásárolhatóvá válnak egy új világban, amelyben állítólag a nép akarata érvényesül. A széteső, az önös érdekeket kereső, és az élvezetekbe beleragadó társadalmat csak a múltból, történelmi olvasmányaiból ismerhette. Mi pedig néhány évtizedbe sűrítve átélhettünk szinte mindent, és saját húsba-vérbe vágó tapasztalatunk, amit Madách mintegy megjövendölt. Az ember (Ádám) szeretné látni, van-e értelme az életnek. Szeretné tudni, van-e igazi fejlődés. Szeretné tudni, hogy mindaz, amit átél, miért. A mesterséges intelligencia „árnyékában” fölöslegessé válik az ember. Idegenként éli életét ebben a kihűlő világban. Nem találja a helyét, otthontalanná vált, pedig az ő számára teremtetett a föld. Úgy gondolom, érdemes újra elolvasni Madách művét. Megéri a fáradságot. Amit diákként vagy vizsgára készülő egyetemistaként nem is sejthettünk, az most, érettebb fejjel olvasva a reveláció erejével képes hatni. Másként olvassa Az ember tragédiáját az Istenben hívő ember, és másként, aki magát nem hívőnek tartja. De lényegében ugyanarra talál mindenki, aki engedi, hogy hasson a szöveg. Saját létezésünk alapkérdéseivel kell szembenéznünk minden nap. „Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme…” – énekli az angyalok kara. „Tégy bátran hát, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz.” A Madách-irodalomban bőségesen találunk értelmezési változatokat. Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: optimista-e, vagy netán pesszimista a mű? Sokkal fontosabb a tudós értelmezéseknél az az élmény, amit az újraolvasás jelenthet. S ne azt keressük, mit gondolt Madách, hanem arra figyeljünk, mi az, ami bennünk megszólal, ha van bátorságunk ahhoz, hogy hagyjuk, hogy hasson. 11 �Madách 200 SZIGETHY GÁBOR Madách Imre álmai Számtalan bölcs, okos, érdekes gondolatot fogalmaztak meg irodalomtudósok, filozófusok, színháztörténészek Az ember tragédiájáról, és legalább annyi sületlenséget, ostobaságot. Sületlenségeket, ostobaságokat sok remekműről írtak, mondtak már, de Madách művével kapcsolatban elfogult, goromba, sőt galád támadásokat is megfogalmaztak, nem akárkik, nem akármilyen szinten. Amikor Madách művét (évfordulók kapcsán) ünnepelni szoktuk, hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a százéves, késhegyre menő irodalomtörténészi háborút, amely a Tragédia elfogadtatásáért dúlt. A „háború” utórezgései mára elcsitultak, de elgondolkodtató: miért olvashatjuk tudós munkákban, iskolai tankönyvekben még ma is azt a képtelenséget, hogy Madách művében történelmi színek találhatók. Hajdan egy nagy tudású, de Madách művét tökéletesen félreértő irodalomtudós, Erdélyi János filozófiai traktátusként olvasta a Tragédiát. Irodalmias párbeszédekkel, önmagukban érdekes és szép irodalmias párbeszédekkel teletűzdelt filozófiai traktátusként, de szerinte maga a mű filozófiai, történetfilozófiai szempontból tökéletesen elhibázott alkotás, tulajdonképpen az eszmék paró­ diája s legfőképpen – neki akkor, 1862-ben ez fájt a legjobban – a szocializmus paródiája. Madách Imre zseniális író és nem filozófus volt. Ifjúkorában megjelent vékonyka verseskötetétől eltekintve Az ember tragédiája volt az első alkotása, amelyet nyomtatásban olvashatott, s amelynek sikere hirtelen vonta köré a közfigyelmet. Madách őszintén tisztelte Erdélyi Jánost, ezért drámai költeményét védelmező írásában rémülten kezdte a neves írónak, filozófusnak elmagyarázni, hogy ha a Falanszter-jelenetben valóban a szocializmust parodizálta, akkor műve az egész emberi történelem paródiája. Mert akkor a bizánci színben a kereszténységen gúnyolódott, az athéni színben a hellén kultúrát tartotta nevetségesnek, a londoni színben a polgári társadalmat. Madách Imre zseniális író volt és ügyetlen vitapartner. Drámai költeményét védelmezve nem azt válaszolta Erdélyi Jánosnak: „János, nem vetted észre, hogy Az ember tragédiájában filozófiai és történettudományi értelemben egyetlen érdemleges szó sem hangzik el a történelemről? Nem vetted észre, hogy amikor a bizánci jelenetben a szereplők a homousion és a homoiusion különbségéről vitáznak (hogy tudniillik Jézus egylényegű Istennel vagy hasonló lényegű), amely kérdés az áriánusokat izgatta a 3. században, az nem vitakérdés a 11–12. században a keresztes háborúk idején? És nem vetted észre, hogy a későbbi századok 12 �Esszék eretnekégetései nem lehetségesek a keresztes háborúk idején? Arról nem is beszélve, hogy Bizáncban, a 12. században a katolikus eretnekek 16. század végi református zsoltárt énekelnek! Mi köze mindennek egy konkrét történelmi korhoz?” Az 1870-es években a Meiningenben működő, híressé lett színtársulat működési alapelve volt, hogy minden színművet a benne megelevenedő történeti kor hitelességében kell megjeleníteni. Ha például Molière-darabot játszottak, eredeti 17. századi bútorokkal díszítették a színpadot. A társulat rendezője, Ludwig Chronegk, aki készült színpadra állítani Madách művét, hosszas elemzés után kijelentette, hogy a darab eljátszhatatlan, mert abban észszerűtlen összevisszaságban történelmi korok csúsznak egymásba. Erdélyi János kortársaként ő észrevette, hogy Madách Imre műve nem a történelemről szól, sőt, történeti értelemben zavaros és hiteltelen. Jó néhány évtizeddel később Rákosi elvtárs viszont – torz és erkölcstelen gondolkodásához híven – úgy vélte, hogy a XII. szín, a Falanszter-jelenet a szocializmus, az ő szocializmusának paródiája, s ezért tiltotta meg többször a darab színpadi bemutatását. Olvasás közben sem Erdélyi János, sem Rákosi Mátyás nem tudott megszabadulni előítéleteitől. Ha előítéletek, ideológiai megrögzöttségek nélkül olvastak volna, kiderülhetett volna számukra, hogy Madách Falansztere nem a jövőben, hanem Madách Imre korában játszódik. Igaz, a Falanszterben a ló már kihalt, a rózsa már nem virágzik – de hol a jövő? A gőzgép? Hisz az már Madách korában sem volt csoda. Az alumínium 1859-ben, amikor Madách e művét írta, a jelenkor legnagyobb ipari szenzációja, az 1855-ös londoni világkiállításon bemutatott különlegesség. A Falanszterben a Tudós a megvizsgált gyermekek fejformája alapján állapítja meg, kiben milyen képesség rejlik, kiből mit lehet s kellene nevelni. Ez nem a távoli jövő tudománya, hanem a 19. század ötvenes éveinek tudományos elgondolása, a frenológia. A Madách által megírt Falanszter nem a jövő elképzelése, hanem az író keserű álma saját koráról. Madách olvasott ezt-azt az utópista szocialisták írásaiból, legalábbis hallott róla, de őt nem az elképzelt jövő érdekelte. A Bach-korszakban élt, Magyarországon, ahol rend volt (mint ahogy a Falanszterben is rend van), de nem volt emberi szabadság. London – a XI. szín! – mindennek az ellentéte: ott szabadság van, de nincs rend. Nem történelmi korszakokról mond történetfilozófusként véleményt Madách. Saját koráról ír: a jövőről álmodik. A képességeivel, tehetségével, életével rosszul gazdálkodó emberiség előtt a 19. század derekán két út nyílik: megteremtheti a szabadság birodalmát, amelyben pokoli rendetlenség uralkodik, vagy szigorú rendet teremt, amelyből a szabadság írmagját is kiirtja. Az egyiket embertelen demokráciának, a másikat embertelen diktatúrának nevezik. 1859-ben 13 �Madách 200 Madách Imre számára riasztó volt a rend szabadság nélkül, mert ebben a szabadság nélküli rendben élt a Bach-korszakban. Lehet, hogy Rákosi elvtárs számára a múlt század ötvenes éveiben azért volt elítélendő, betiltandó, eltüntetendő Madách Imre műve, legfőképpen a Falanszter-jelenet, mert tudta, hogy Magyarországon, a népi demokratikus proletárdiktatúrában szigorú rend van, csipetnyi szabadság nélkül. A kommunista hatalombitorlók számára vonzó volt ez az embertelen diktatúra. Hatalmi érdekeinek megfelelően, politikai egyeduralmának megtartása végett Rákosi – ha kellett, emberéletek árán is – védte a diktatúrát, ezért (is) tiltotta be többször Madách Imre művének színpadi bemutatását: nem akarta, hogy embertelen rendszere tükörképét lássák a nézők a színházi előadásban. Elvtársait, szellemi örököseit ma feltehetőleg a londoni szín hiteles színpadra állítása irritálná, mert ők jól érzik magukat abban a világban, ahol a maguk teremtette rendetlenségben nekik mindent szabad, miközben Magyarország a szocializmus negyvenévnyi falansztervilága után most Madách londoni rémálma közepette él. Kit érdekel a történelem, a múlt, amikor olvassuk vagy színházban nézzük Az ember tragédiáját? Ha nem a százötven éve szajkózott olvasat alapján ismerkedünk a Tragédiával, akkor rádöbbenünk: a drámai költemény az emberi bűnökről, az emberek bűneiről és az emberek ellen elkövetett bűnökről szól. Egyiptom biztosan nem olyan volt, mint ahogy Madách ábrázolja. De az emberi gőg, a hatalmi arrogancia ma sem más. A kereszténység nem olyan, mint amilyen a VII. színben, Bizáncban, de a dogmává merevedett hit, a teoretikus ostobaság, amikor aljassággá silányított eszméket erőszakolnak mindenkire kötelező hitté – az ma is ilyen borzalmas. Talán az sem véletlen, hogy 1955-ben, amikor jó néhány év után a kommunista hatalom ímmel-ámmal, de engedélyezte (aztán újra betiltotta, 1956 tavaszán újra engedélyezte) a Tragédia bemutatását, a Falanszter-jelenet mellett a bizánci szín jelentette a legnagyobb gondot a rendezőknek (mert a politikai biztonság érdekében három rendező rendezte az előadást: egy politikailag megbízható, egy tehetséges és egy szorgalmas). A Pátriárka szerepét Tompa Sándorra, az édes, kövér buffóra osztották, így tudatos szereposztási melléfogással azt sugallva: a kereszténység eszméje, a hit, a vallás komolytalan ostobaság. Pedig 1955-ben szólhatott volna a színpadon ez a jelenet arról is, hogy a valamikor szebb jövőnek álmodott eszmékből (lásd szocializmus) lehet – lett! – országrontó, nemzetvesztő, embert pusztító ideológia és társadalmi rend. Szomorú, hogy mindig akadnak okos emberek – 1955-ben a Szabad Népben, a kommunista napilapban Lukács György, a marxista filozófus –, akik megírják, hogy miért kell a reakciós, szocializmusellenes Madách-művet betiltani. Lukács György is – mint Rákosi Mátyás – szerette a szabadság nélküli rendet, amely az ő számukra szabadság volt, az ország számára kötelező rabszolgaság. 14 �Esszék Madách Imrét a történelem nem érdekelte: az emberi élet lehetőségeiről töprengett. Ádám újra és újra múltat-jelent-jövőt álmodik magának, és minden bukásában ott rejlik a vágy a megtisztulásra, a megújulásra. Ádám hisz abban, hogy a világ megváltoztatható, hogy bukásai után is érdemes tovább élnie, hogy érdemes mindig új lehetőségeket keresni, s hogy nem süllyedhet olyan mélyre a világ, hogy az emberekben örökre meghaljon a remény. A remény újra és újra feltámadásáról szól Madách Imre műve, és bármikor olvassuk, bármikor látjuk színházban, nem az a fontos, hogy történelmi múltunkkal, egy-egy történeti kor eseményeivel szembesüljünk, hanem hogy abban a pillanatban, amikor mi élünk, fölfedezzük Az ember tragédiájában saját korunk „tragédiáját”. Vajon ma Magyarországon az álszent Bizáncban vagyunk, vagy az erkölcstelen Rómában, vagy a szabadsággyilkos Falanszterben, vagy a káoszban fuldokló Londonban? A Madách ábrázolta Bizáncban, Rómában, Falanszterben vagy Londonban! És mit kell tennünk, ha fölismertük, hol élünk, mikor és milyen körülmények között? Tudjuk-e, mit kell tennünk, hogy bennünk és a világban föltámadjon a remény: van erőnk, lesz erőnk rommá tett életünkben, megnyomorított mindennapjainkban mindent újrakezdeni? János evangéliumának végén, amikor a feltámadt Jézus megjelenik a tanítványok között, a hitetlenkedő Tamás Jézus lábai elé borul, és Mesterként köszönti. Jézus azt mondja: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem láttak, mégis hisznek.” A feltámadás reménye a madáchi életmű korokon átívelő üzenete és tanulsága: leteperhetnek, elpusztíthatnak, megalázhatnak, élhetünk gerinctörő (kommunista) rabszolgarendben, élhetünk szabadságban és megalázó, erkölcspusztító (kapitalista) rendetlenségben, de a gondolkodó emberek hisznek a feltámadásban. Akár a Falanszterben élünk, akár Londonban. Adjunk hálát Madách Imrének, hogy megtanított hinni a feltámadásban. (2012) 15 �Madách 200 NÉMETH ISTVÁN PÉTER A nehézkedés apoteózisa (Bekezdések a 200 éves Tragédia-költőről) van jó orgonaszappanom zsebembe dugta nagymama Szent István ünnepén buborékait elfuvintom (Kormos István) Gyermekkoromban a nagy magyarok hosszúbajszát irigyeltem, Türr Istvánét és különösképpen Madách Imréét. Bajszom éppen hogy akkora lett, (mosolyikon: olyan fehér is!), mint születésemkor kántortanító nagyapámé volt, akinek könyvespolcáról emelhettem le Madách Imre füzetnyi kötetét. (A Magyar Népművelők Társasága 1948-ban jelentette meg klasszikusaink köteteit, nagy példányszámban, olcsón, s minden egyes válogatás terjedelme körülbelül 100 oldal volt.) Szüleim Az ember tragédiájának 1963-ban napvilágot látott kiadását forgatták. (Diákkönyvtár sorozat.) 1973-ban a Magyar Posta nem csupán Madách portréjával adott ki egyedi emlékbélyeget, de Az ember tragédiája tizenöt jelenetét – képeit és idézeteit – tizenöt levelezőlapon is kibocsájtotta. Igen örültem a kollekciónak, Kass János rézkarcai kerültek a levlapokra, s – kis filatelistának – már belém is vésődött a citátumok többsége. Magyartanárként gimnáziumi osztálytermekben harminc év múltán el tudtam dörögni a katedráról Madách-óráimon: Ah, sírjatok testvéri könnyeket, Győz a hazugság – a föld elveszett… Fontos emlékem, hogy a Tragédia megfilmesített változatát a még feketefehér képernyőjű televízióból láttam. Évát Moór Marianna, Ádámot Huszti Péter, Lucifert Mensáros László alakította, az Úr hangján Bessenyei Ferenc szólt. A Tragédia tévéváltozatát Szinetár Miklós rendezte 1969-ben. (Mi, kamaszodó nézők, még nem találtunk adekvát szavakat arra a finom rendezői utasításra, amely az Édenkertben ruhátlan Éva hosszú haját – comme il faut – a mezítlen kebelre fésültette.) 1976 júliusában ott voltam apámmal a szegedi Dóm téren, amikor sok év után végre a Szabadtéri Játékok keretében újra műsorra tűzték a Tragédiát. 16 �Esszék Évát Bánsági Ildikó, Ádámot Hegedűs D. Géza, Lucifert Lukács Sándor alakította, az Úr hangján Básti Lajos szólt. A Tragédia tévéváltozatának elkészítését követően ismét Szinetár Miklós (segítőjével, Félix Lászlóval) rendezte a darabot. Szinetár Miklós (két esztendővel fiatalabb apámnál) egyik vele készített interjúban mesélte, hogy szerinte igenis komoly politikai üzenetet küldött a közönségnek, hangulatjelentést a hivatalosok felé azzal, hogy az Operettben igen szomorúan adatta elő a Csárdáskirálynőbéli dalt, a Túl az óperencián majd boldogok leszünk… refrénűt. 1976 júliusában – a korabeli kritikák szerint is – a konszolidáció jegyében peregtek a színek egymás után. A Teremtést helyeslő angyalok fehér ruhába öltöztek, s a Teremtés és létezés szép értelmét tagadó Lucifer ugyanúgy talpig fehérben jár-kelt. Ádámhoz méltó szellemi társként kívánta bemutatni a lázadó s bukott angyalt az előadás. A Tragédia szereplőinek – //: a korabeli kritikák szerint :// – külön-külön is igazuk volt, s „ennyi igazság sem képes diszkreditálni egymást”. Nikolényi István idézhette volna József Attilát: ahány igazság, annyi szeretet. Feltéve, ha az igazságok külön-külön léteznek. Ha nem, akkor az értékek – ahogyan modern korunkban mondjuk – relativizálódnak. De mindezt még honnan is tudtam volna tizenhat évesen?! Farmernadrágomban ültem a fapadon, üdvözölve a sansculotte-okat, megmosolyogva, hogy épülnek olyan országok a világon, amelyek berendezkedése az ott látott falanszterre hasonlít. (A szabadság és a boldogság utáni ösztönös és lázas vágyammal a másnapi Nabucco-előadás kórusa szólt azonos hullámhosszon.) A pápai alma materemben – természetesen – érettségi tétel volt Madách fő műve, amit Arany János is csak második nekifutásra olvasott végig. Tanultam: Arany először Goethe-utánérzésnek vélte a Tragédiát. (Az egyik Balaton-felvidéki középiskola érettségijén, az 1990-es években, egy jövendő celeb számára mentő kérdést tett föl a tanár: Akkor mondjon egy színt a Tragédiából? A válasz a következő volt: Piros.) Miképpen édesapámról, úgy édesanyámról is őrzök képet, képet Madáchcsal. Amikor Batsányiról írta szakdolgozatát, fölkereste Keresztury Dezsőt. Dezső bátya az Irodalomtörténeti Intézet Dramaturgiai Osztályán dolgozott, amikor belépett hozzá mamám, s látta, hogy a filoszt kizökkentette munkájából. Akkor éppen Madách Mózes-drámájával foglalkozott. Több volt, mint szöveg-restaurálás ez az igyekezete, hiszen a dráma főhősének szerepe óhatatlanul szembesítette személyes vállalásával, írói eszményeivel. Őrizte anyám, s átadta nekem Madách-Keresztury intelmét: „...a szellemet nem lehet legyőzni.” (Lásd még Keresztury Mózes szavai a XX. század végén című versét!) Senki nem állíthatja, hogy Madách és Keresztury igazával bármit is kezdhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne úgy gondolkodni és élni, mégpedig abban a hiszemben, sőt hitben, hogy a szellem, igenis, legyőzhetetlen. Az Életnek – szent okokból – nem biztos, hogy lenne élni kedve szellem nélkül, meglehet, 17 �Madách 200 hogy hiányában nem is volna képes rá. Mivé lesz a Tizenegyedik színben az életkedv? Ádám szemlélődget, Éva éli csak az életét, ő nem filozofál, köröttük amíg az embereket elfogja a halálkedv. Az emberiség történetét végigálmodó Ádám alakjával egy végtelenített párbeszédet folytattam diákként, tanárként, de leginkább örök diákként, aki most őszikés koromba értem. Minap megtaláltam egy gimnazista koromból maradt cetlit, rajta az első haikum: Madách koponyája Isten íróasztalán ujjunktól portalan. A legfőbb kérdés számomra, persze, az volt, hogy reménnyel vagy reménytelenséggel fejeződik-e be a mű? Vagy ezzel is, meg azzal is: boldog-szomorúan? A válasz a szöveg felől érkezzen! De ne várjuk el Madách Imrétől, hogy a tragédiából – mint drámai műfajából – kivágja magát. Színenként is szívesen időztem el a Tragédia oldalain. A Nyolcadik és a Tizedik szín közötti álom a párizsi forradalomról micsoda modern írói találmány! Ha álom, márpedig az, akkor Kepler álmodja Dantont, vagyis Ádám álmodja Keplert és Dantont is. Ádám álmában álmodik a Kilencedik színben. Edgar Allan Poe írt Álom az álomban című költeményt: Is all that we see or seem But a dream within a dream? Az élet álom? Krúdy Gyula narratívája lesz ilyen majd: az emlékezők emlékezetében is lesznek, akik még további emlékekre emlékeznek. A Londoni színt, a Tizenegyediket, amely éppen Madách jelenében játszódik, gyakorta vetettem egybe Arany János Hídavatás című balladájával. Vagy az obligát Fausttal, pedig a 19. századi magyar költők is tele voltak a londoni korcsmáros panaszával, akinél megállt az idő („a tegnap elveszett, / a holnapot nem érjük el soha…”). Az élet árja, a tömeg (a népek tengere) zúg, s háladalt zeng, akár az Első színben az angyalok kara. Az eddigi korok után a tapasztaltabb Ádámnak tetszik a szabad verseny világa, az optimista 19. század, ám a sorsok és a világképek között – akár eddig és ezután is – elrettentőre talál. A lét különösebb eszme és eszmény nélkül is „működik”. Hadd pihenjen az Alkotó, úgyis forog a Mű! Ám mi van akkor, ha csupán az élet eszményeinek lerombolása, önmagunk elpusztítása és a vásár csupán szabad. Az a hely, ahol eszményeink lerombolhatók, bűnbeesésünk – kis lelki kubizmussal – egy mímelhető komédiává züllik (nota bene: színpad a színpadon!), ha már az életben minden múlandó? 18 �Esszék Még négy évtized sem telt el, s Madách hőstelen hőse, a korcsmáros, ugyanazt mondja, amit előtte Kölcsey Ferenc a Himnusz megírása után pár hónappal a Vanitatum vanitas című költeményében: … minden hiúság, mondja a Biblia. (Madách Imre) Nyár és harmat, tél és hó, Mind csak hiábavaló. (Kölcsey Ferenc) A Himnusz Magyarország múltjáról és jelenéről, valamint még ismeretlen jövőjéről, a Vanitatum vanitas pedig a világ menetéről szól, igen szkeptikusan. Madách és Kölcsey egyaránt a Prédikátor könyvére utal, Salamon király szavaira: Minden csak hiábavalóság. A hiábavalósággal fordították a legtöbben a héber szót, amely nem más, mint a Hebel. A Hebel eredeti értelme: pára, lehelet, üresség, semmiség... – hiúság. Salamon király a saját eltékozolt éveire mondja, de így az egész emberéletre vonatkozik. Arany János, majd Reviczky Gyula folytatja e melankolikus hangot, amit Kölcsey a Vanitatum vanitasban megütött. Arany a Tragédia születése előtt hét esztendővel vetette papírra a következő sorokat: Álmaim is voltak, voltak... Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd – elenyészett; Az a légvár – füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ – nincs sehol! – (Arany János: Visszatekintés) Madách Imre hiábavalóság-érzetének megjelenítését Reviczky Gyula költészetében láthatjuk viszont. Reviczky a Hebel-t szintén ugyanazzal a magyar szóval adja vissza: hiúság. Hogy még pontosabban visszhangozhassa Salamon szavának értelmét, az elvont fogalom mellé egy tárgyiasabbat illeszt: a buborékot. A mulandóság emblematikus képét. Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék. (Reviczky Gyula: Magamról) 19 �Madách 200 Kölcsey Vanitatum vanitas-verséről Szauder József, majd Lukácsy Sándor írtak igen alapos tanulmányt. Lukácsy áttekintette a vanitas-költészetünk történetét, bizonyítandó, hogy ez az életérzés és világkép, amely a halál felől láttatja a létet, milyen értékfosztó műveletre is képes életünkben? S kikerülhetetlen a pusztulás. Az értékektől legkifosztottabb szín a Tizennegyedik lesz! Ám Ádám majd a Tizenötödik színben jajdul föl: Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! Lukácsy Sándor tanár úr a Vanitatum vanitas-élmény átélésének megörökítésére Madách Imre egyik versében is rálelt. E költemény tanúsága szerint is minden csak hiúság, hiábavalóság és buborék: Ki sincs, ki értené, hogy majd ha egykor E város végálomra szenderűl, S elvész, mint buborék minden mi benne Most fénylik és küzd, fárad és örűl… (Madách Imre: A halál költészete) A 20. század végén Parancs János tért vissza a ’hiábavalóság’ szó használatához. (S lásd még Balassa Péter könyvcímét:: „Hiába: valóság” !) nyomtalanul jeltelenül jó volna ha az unokám még emlékezne rám bár erről is szívesen lemondok csak ha szükségét érzi tudja meg már a nagyapja is látta sehová se vezető úton botorkálunk ahogy a Prédikátor mondta minden csak hiábavalóság (Távozás) A londoni korcsmáros – tulajdonképpen – mindössze a Szentírás szavait ismételte, Salamon király szentenciáját. Babits Mihály verséből vett képpel élve, ha Isten és ördög két jó hivatalnok, és a Londoni színben már Ádám, e gyenge akarnok viszi mindkettőnek ürült hivatalát, vajon nem mindegy-e, kinek az asztalára teszi a létezése kérelmét? Lucifer, bár neve fényhozót, megvilágosítót jelent, jelleme ellentétes az Úréval. Lucifer nem ismeri az örömöt, a megelégedettséget, a harmóniát, vagyis a boldogságot. Ádám (így az egész emberi nem) vesztére tör, s csábító lesz Ádám számára az ördögi lehetőség: rajta múljék egyedül, hogy rémálmai ne valósuljanak meg. Ha nincs valóság, nincs hiábavalóság sem. Ha leveti 20 �Esszék magát – Lucifer biztatására – a magasból, öngyilkosságával elejét veheti az emberiség szenvedéstörténetének. (Gondoltam.) Az 1980-as években az egyetemen Mezei József szemináriumi csoportjába kerültem. Nem „variáltam”, nem kerestem más időpontot, más tanárt, mentem csoporttársnőimmel együtt a tanszékvezető tanár úr harmadik emeleti szobájába, amely a Dunára nézett. (Mezei József ugyanúgy 1930-ban született, mint édesapám. Első látásra apámnál sokkalta öregebbnek láttam, még élő nemzedéktársainál is meggyötörtebbnek.) Pályája pedig egyenesnek ígérkezett: 1953 óta írta tanulmányait, könyveit. Talán igaznak is tartotta magáról azt a mondatot, hogy Ceglédbercel küldte az irodalomba. Ugyanakkor – Csűrös Miklós visszaemlékezéseiből tudom – magára is ismerhetett a mindig elbukó Ádám alakjában. Beszédes címet adott Madách-monográfiájának: Az élet értelme. A kortárs költők közül Juhász Ferenc lírája és személyes barátsága jelentett sokat neki. A falusi bölcsőhely origójától a kozmoszi körökig jutni – a költő és az irodalomtörténész számára élmény és küldetés volt. Juhász Ferencet a Pegazustól az űrrakétákig (s képzőművész barátait szintúgy) a legkomolyabban foglalkoztatta a repülés mind aviatikai, mind pedig szellemi értelemben. Mezei József értelmezése szerint Madách a Tragédia Tizenharmadik színében a mű zárására visszatér a kezdés terébe, az űrbe, egy úgynevezett magasabb szintre. Ádám számos képességet szerzett a korokban, de mindezek nem elegendők ahhoz, hogy beteljesüljön szándéka: az istenülés. Madách művében az űrbe merészkedő Ádámot azzal sújtja az Úr, hogy a Föld nem engedi ki a maga vonzásköréből, s így – a paradicsomkertbéli első engedetlenséget követően – ismét büntetés az ember része. A Föld szellemének szava az, hogy: Ádám, Ádám, a végső perc közelg: Térj vissza, a földön naggyá lehetsz, Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből Léted kitéped, el nem tűri Isten, Hogy megközelítsd őt- s elront kicsinyűl. Kondor Béla, Juhász Ferenc, Nagy László egy jobb társadalomba vetett hitének megrendülését a repülők s a rakéták katasztrofikus képei voltak hivatottak érzékeltetni: a zuhanás, a bombázások szörnyűsége, a semmibe hullás, az Ikaroszok szétpergő szárnytollainak látványa. A Madách-monográfiát író tanár úr cédulái is már ezekről szóltak. Nemzedékének megannyi tagjához hasonlóan emlékezett a repülés boldogságára. Juhász Ferenc halál-komplexussal vívódó költészetéről így írt értő-érzékeny tanulmányt. Juhász alakját meg-megidézte, fölemlegette szemináriumi óráin is, de nem kérkedett a Kossuth-díjas költővel kötött barátságával, csak nagyon büszke volt rá. Az általa pár szóval emlegetett bölcs borozások jutnak most eszembe, hogy Csűrös Miklós tollából újra olvasom a tanár úr jellemzését: 21 �Madách 200 „Mint kedvelt Mikszáth-hősei: nagyszabású különc volt, szépségre, finomságra, érzékeny, másoktól tudatosan különböző nonkonformista személyiség. Akire hatott, ezzel a megszállottságig védett szuverenitással hatott.” Megtörtént, hogy azért késett el, mert otthonából indulásakor a vizslája kérlelő szemekkel nézte. Ekkor már bensőbb küzdelmei is látni valók voltak. Madách Imre Tragédiájának Tizenegyedik színéről írta, de mintha legegyetemesebb s legszemélyesebb vallomása is lenne ez a – következő – kommentárja, amely a haláltánc-látomással terhelt részt értelmezte. (Ott, ahol a bábjátékos, a korcs­má­ ros, a kisleány, a cigányasszony, Lovel, a módos, a munkás, a tanuló, a katona, a kéjhölgy, az elítélt és a nyegle veti bele magát a Themzébe.) „A legértéktelenebb embert is megnyugtatja, megváltja a halál, az elmúlás és ez a szerep, amelyet az örök vonulásban betölt. Minden életnek van értelme, akaratlanul is a jón, a jövőn dolgozik a legelvetemültebb bűn, a legfertőzőbb fájdalom, szenvedés, kiégettség, depresszió is.” 1977-ben adta Madách-könyvét nyomdába e fenti sorokkal. 1986-ban bekövetkezett halála előtt néhány esztendővel voltunk, magyar-könyvtár szakos tanítványai. Szomorúan gondolok arra, hogy a tanár úr világképe 1983-ra komorabbá vált, míg szobája alatt boldogan lármáztak a környék iskoláiból kiszabadult kisdiákok, szaladtak a Duna vagy a Petőfi-szobor irányába, mint az Ostergesang vagy a Tizenegyedik szín – Rousseau tanait meghalló – diákjai. Itt az élet? Ott az irodalom? Köztük idősödő tanárunk, aki feltehetően gyakorló melankolikus. (Ez is lehet komoly rang, lapozzuk csak föl Földényi F. László könyveit! Már csak Madách Imre megértéséhez is.) Goethe Faustjában a Nő szeretete és/vagy szerelme – a német mindkettőre a die Liebe szót használja – megváltja a Férfit. Csupán az örök nő emeli magához a létben vergődő tudóst. Madách Tragédiájában szintén Éva az egyedüli, aki nem hull a hullámsírba, aki legyőzi a halált, mint Jézus harmadnapon: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. A halálos mélységek fölött csak átröpülni lehet. Éva is megdicsőülve, glóriásan lép túl rajta. Éva. Az örök Nő. Régimódi szóval, a költő számára: a Múzsa. Mennyi szárnyalás! Mennyi tragédia?! Szerelem. Bipoláris örületek? 22 �Esszék Rajongó férfi és idegbeteg nő. Ők lettek volna a műben: Madách Imre és Fráter Erzsébet? Nem illettek össze, ám – köztudott – házasságukat Madách édesanyja mérgezte meg, s Majthényi Anna még a váláson túl is gyötörte, gyermekeivel zsarolta Erzsikét. A feleség a szakításba és következményeibe, amiket anyósától volt kénytelen elszenvedni, beleőrült, s a legnagyobb nyomorban és betegségben hunyt el Váradon. Madách Imre ennél skizoidabb helyzetbe még a modern pszichológiai szakkönyvek szerint sem kerülhetett volna, mint hogy édesanyja és szerelme között találta magát. A nők minden egymásnak szánt tőrdöfése az ő szívén hatolt át. Andor Csaba Eric Berne könyvei alapján új, pontosabb megvilágosításokba is helyezte a családon belüli „emberi játszmákat”. (A siker éve: 1861. Bp. Fekete Sas Kiadó. 2000.) Madách Imre a börtönben azzal múlathatta egyedül az időt, hogy egy darabka krétával a Tragédia sorait írta asztalára, megtanulta, majd letörölte, és újabb szakaszba kezdett. Ez idő alatt nem csalta meg őt Fráter Erzsike, ám dáma-szerepének megőrzésével anyósának rengeteg támadási felületet adott. Madách elveszítette Fráter Erzsébetet, s erős akaratú anyjával maradt. Juhász Gyula, akinek imádott Múzsája, plátói szerelme Sárvári Anna, az „örök” volt, szintén édesanyjával élt. Juhász Gyula magánya öngyilkosságával ért véget, holttestét az őt gondozó édesanyja találta meg. Sárvári (Schall) Anna szintúgy maga oltotta ki az életét, Juhász Gyula neki szóló versei fölött. (Hasonlít sorsa a Fráter Erzsikéjéhez, munka és minden távlat nélkül tengette végül az életét.) Vajda János Ginájának (Kratochwill Zsuzsannának) a testi-lelki borzalmas gyötrelmeiről Dénes Zsófia könyvéből értesültem. (El ne lopd a léniát! Budapest. Gondolat. 1978.) A Múzsák még akkor is megszenvedhették szerelmüket, amikor boldogságuk végképp nem férjeik akaratán múlott. Petőfit a szabadságharc eszménye, Radnótit egy embertelen behívó szólította el a kapcsolatból. Milyen szomorú Szendrey Júlia története, hogy kénytelen volt – a politikai helyzet és a megélhetés miatt – elfogadni egy hozzá érdemtelent. Radnóti halálát követően Fanni nem vett részt hátralévő, hosszú élete során a világ dolgaiban. Nékik lett volna tán esély arra, hogy igazán szépen vezetett közös élettel – a földön járva – visszapereljék az elveszített Édent. Játsszunk el a gondolattal, hogy Madách Imre miképpen kerülhetett volna ki csapdahelyzetéből? Talán csak egy módon. Mint Mikszáth Kálmán. A jó palócok írója – amikor már rendeződtek a körülményei – 1882-ben másodszor is elvette feleségül élete szerelmét, akitől 1878-ban elvált. Mikszáthnak az 1882-es esztendő éppen úgy a siker éve volt, mint Madáchnak az 1861. Mikszáth életpéldája azt bizonyította be, hogy a házasságok ugyan 23 �Madách 200 az égben köttetnek, de a földön kell az emberpárnak a lehetőleg magas életkort megérni, míg a die Liebe szó mindkét értelmét érvényre juttatják. Szerelem van. És szeretet van. Czigány György szerint a szeretet józansága a legszebb és legbölcsebb vezérlő. Tusnády László írt poémát a Magyar Anteuszról, Madách Imréről. Anteuszt a levegőben tudja csupán legyőzni Héraklész, mert Anteusz a földből nyeri – újra meg újra – az erejét. Anyja, a Földanyácska: Gaia. (A rómaiak Terrának hívták, ő szülte az eget.) Gaia öle fogadja be a holtakat, Anteuszt s a többieket, akik az éggel érintkeztek. Madách Imre is művében a földön marasztalja a hősét, Ádámot. Lucifer ugyan ugyanazt ajánlja fel néki, mint majd Jézusnak: az öngyilkosságot. Ádámnak – s ez vajon a tragédiák körébe utalandó-e? – semmilyen választási lehetősége nem maradt azzal, hogy Éva már méhében hordozza az utódokat. Éva szavától – Anyának érzem, óh Ádám, magam – apaként akár azonmód el is foghatná a boldogság. Éva – márpedig – megszüli a gyermekeket, s amit Ádám eddig csak álmodott, az emberiség korántsem fájdalommentes történelme a tragikus végzetig, mindenképpen le fog játszódni. Ádámnak el kell fogadnia a történelem megíratott képeskönyvét, amin nem másíthat jottányit sem, még azzal sem, ha a mélybe veti magát. Magam 1985-től tanítottam Madáchot, legutóbb 2000-ben. Tanítványaimnak fölolvastam az „örök vonulásról” szóló, Mezei-órákról hozott gondolatot, valamint Ady Új s új lovat, Simon István Vadludak című versére szoktam utalni. A diákok talán megértették vagy megsejtették – azokban a költeményekben szintén erről van szó – hogy bár az egyes ember bukása is tragédia, de még mindig vigasz lehet a részesedésünk az emberiség nembeli történetéből. Egyek vagyunk e nagy menetben s Pierre Emmanuel consolatio-ja szerint buboréknyi sóhajunk sem veszhet el: Tudd meg, mért oly nehéz, akárki vagy – a föld. Add vissza néki bár porod, alighogy éltél – Egy sorssal súlyosabb terhet visz tőle útján. (Rónay György fordítása) Mit is mondhatnék most 2023 Nagyhétjén e Praznovszky Mihálynak, a Palócföld számába ígért – vers helyetti – vallomásban? Két pillanat még. 1 2000 volt már, novemberi hétvége, 11. Egy népszerű vidám műsor ment a tévében. Onnan tudom, hogy bejegyeztem az azóta is általam forgatott Tragédia-ki24 �Esszék adás 109. oldalára. (Madách Imre: Az ember tragédiája. Bp. Matúra klasszikusok. 1. Szerkesztette Kerényi Ferenc. Sorozatszerkesztő: Szörényi László.) Váncsa István arca komoly maradt: poén helyett egy csattanónyi kinyilatkoztatást tett: „Az üdvtörténet szempontjából fontos a pizzás is.” 2 Fejemen csak egy koppanás. Hát átszaladtunk egy más korba? – a 21. századba. Luci Ferkó a régi. New Yorktól Bahmutig. Lekapcsolom a színes televíziót. A sötétben hunyt szemmel keresek a háborús tudósítások, megannyi csatorna végigzongorázása utáni cáfolhatatlan napihírt. Jókai Mór kései remeke jut eszembe, A sárga rózsa. A nagy mesemondó szerint azért viselünk bajuszt, hogy alóla ne hagyja el hazugság a szánkat. Ebből a világból nekem még mindig Madách Imre hosszúbajsza tetszik. Czinke Ferenc: Madách, 1966 (Salgótarján, Dornyai Béla múzeum) 25 �Madách 200 TŐZSÉR ÁRPÁD Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel-komplexusáról” 1. Szoliter Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye 153 évvel az első megjelenése után is a magyar irodalom nagy szoliterje, a szó mindkét jelentésében: drágakő és különálló, magános remekmű. Feltétlen esztétikai érték, de a magyar irodalomban sem előde, sem utóda. Máig különböző „rejtélyek” lengik be (vö.: András László: A Madách-rejtély), de az igazi rejtély talán éppen ez a „szolitersége”. Miért annyira oldhatatlan drágakő Madách remekműve a magyar irodalom vegyületében? Köztudott, hogy Arany, mikor először beleolvasott a műbe, közönséges Faustutánzatnak vélte, s az elemzők többsége máig a Faustot tartja a Tragédia archetípusának, holott egyezés csak egyetlen vonásukban mutatható ki egyértelműen: mindkettő drámai költemény, azaz az emberi lét nagy kérdéseivel foglalkozó, párbeszédes formájú költői, bölcseleti mű. (Lásd még: lírai dráma, emberiségdráma, világköltemény stb. Számomra a „világköltemény“ megnevezés tűnik a legpontosabb és leggazdagabb jelentésűnek.) A két jeles világköltemény különbségei viszont első látásra bárki számára világosabbak lehetnek, mint az egyezéseik: Faust feltörekvő, világhódító polgár, aki vereségeiből is okul, s halála előtt a „boldogság sejtelme ragadja el”: a boldog jövő látomásában üdvözül; Ádámnak a világtörténelem minden felvonása és eszméje csalódás, s az utolsó színben, az Úr előtt, a megbékélés pillanantában is gyötrődik: a Föld végének „rettentő látomása gyötri”. De: Madách finitizmusa a szellem, az értelem emberének a finitizmusa. Miltiadész, Sergiolus, Catullus, Tankréd, Kepler, Danton, a falanszter szolgálatába fogott Platon, Michelangelo – konkrét történelmi személyek és személyiségek: nagy szellemek. A Faust szereplői viszont névtelenek (ha csak magát Faustot vagy mondjuk Helénát nem vesszük „történelmi” személyiségnek), s ha nevük van, akkor is inkább gyakorlati életminőségek megtestesítői (mint az öregség nemtői: a Baj, a Teher, a Szükség, a Gond), jelezve, hogy Goethét az ember itt (a Faust bölcseleti jellege ellenére is) elsősorban egzisztenciaként érdekelte, míg Madáchot éppen a történelem során egymásnak feszülő eszmék, az egymást és a társadalmat alakító gondolatok, bölcseletek foglalkoztatták. A Tragédia 26 �A művek drámaiságát biztosító indulatok, szenvedélyek mintegy a „jövőre emlékező” költő lelkében dúlnak, s nem a megidézett, kicsit vértelen történelmi figurákban. Közhely, hogy Madách a 19. század egyetemes filozófiai irodalmának egyik legjobb magyar ismerője, közmondásos a gazdag könyvtára, de nehéz őt elképzelni katedrán, amint a bölcselet alapfogalmait: a lét, az anyag, az eszme, az idő, a tér kifejezéseket elemzi, amelyeket pedig annyit használ műveiben, s a Tragédiában különösen. Madách nem filozófus, hanem költő. Ül a könyvtárában, Fourier-t, Rousseau-t, Hegelt és más bölcselőket olvas, s amit magáénak érez belőlük, gátlás nélkül belemagyarítja az éppen készülő Tragédiájába, s ott az teljesen saját szövegként kezd viselkedni. Madách keze alatt kizöldülnek az átvett szürke teóriák, a költő érzelmeivel, indulataival, mérhetetlen egyéni és egyetemes emberi fájdalmaival, szkepszisével töltődnek föl, s ami a legcsodálatosabb: a magyar irodalomban elsőként (s a huszadik század egy-két nagy versét leszámítva, talán utolsóként is) sikerül működésbe hoznia egy olyan valóban dialektikus (ne féljünk ettől az elkoptatott, lejáratott, de megkerülhetetlen szótól!) versnyelvet, amelyen egyszerre lehet kimondani a két- és többféle igazságokat, amelyben az ellentétek úgy állnak egymás mellett, hogy nem kioltják, hanem teremtik egymást. „Vagyok” – bolond szó. Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet – replikázik Lucifer mindjárt a harmadik színben a magát „különváltnak és egésznek” mondó Ádám szavaira, s a Tragédia nyelvének hajtó ereje mindvégig ez a „voltál és leszesz”, a múlt jövőbe csapása, az ellentétek átmenete és átélése, és sohasem a megnyugvás, sohasem a jelen. A filozófiákat tekintve persze ez a fortyogó ellentétezés Hegel leleménye, de költészetet csinálni belőle még a legnagyobbak közül is csak kevésnek sikerült, a legtöbben (igen, még Goethe is) beleragadtak a „vagyok”, a jelen illanó igazába. Elismételhetjük hát az irodalomtörténetek állítását: Madách Tragédiája csak a világirodalom és az egyetemes filozófiatörténet kontextusában értelmezhető, csakhogy ezzel a mű ”szoliterségének” még távolról sem adtuk magyarázatát. De talán nem járunk messzire az igazságtól, ha különállóságának a nyitját éppen a fentebbi „ellentétező”, az ellentéteket nemegyszer feloldás nélkül egymás mellett hagyó, az állításait minden pillanatban visszavonni, meghaladni, semmissé tenni kész, képlékeny nyelvben látjuk. Ezt a nyelvet nem lehet utánozni, mert ennek a nyelvnek nem jelentése, hanem „használata” (Wittgenstein) van, s mint a végtagokat a testről, a Tragédia nyelvi-képi formuláit, fordulatait, szerkezeteit nem lehet levágni azokról az emberi, társadalmi-történelmi, értelmi és érzelmi helyzetekről, amelyek a műben „használták”, alakították őket. 27 �Madách 200 2. Do rityi mi zakúz Ennek a nyelvnek sajátja, hogy szóljon bár akár halálosan komoly dolgokról, kijelentéseit, ítéleteit nem veszi véglegeseknek, „igazságai” inkább kísérletiek és kontemplatívak, mintsem dogmatikusak, beszélője mintha már akkor, 1859-ben nagyon is tisztában volna vele, hogy a „kijelentés a valóság képe”, s nem maga a valóság (Wittgenstein). S talán ebből a tényből következik, hogy a komédiák s a huszadik századi leszármazottaik, a különböző abszurdjátékok olajozottabban, könnyebben térnek át erre az ellentétező, bizonyos értelemben már „előnyelvkritikai” nyelvre, mint az ún. komoly műfajok. S talán épp ez a két műforma között lehetséges nyelvi korridor indíthatta Kerényi Ferencet (és másokat) arra a gondolatra, hogy „…Madách 20. századi méltó utóda” Örkény István, és a Tragédia mai méltó párja a Pisti a vérzivatarban c. Örkény-dráma (Kerényi Ferenc: Madách és Örkény. MTA Irodalomtudományi Intézet, 2007.) Szerintem az Örkény-darab csak úgy vethető össze a Tragédiával, mint a Tragédia szatirikus testvérdarabja, A civilizátor. Mind a három mű tárgya a változó történelem s a történelemben nem változó vagy alig változó ember, s mindhárom nyelvére érvényes, amit fentebb az ellentétező, nyelvkritikai módszerekről mondtam, a Tragédia mégis nyilvánvalóan más anyagú alkotás, mint a másik kettő. Később még lesz szó a megkülönböztető jegyeiről, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a drámai költemény nagyszabású vízióit, világképét talán leginkább a világi transzcendencia kifejezéssel jellemezhetném. Egyszerűbben (s a Tragédia Luciferjének szállóigévé lett paradoxonára utalva): A civilizátor és a Pisti a vérzivatarban – komédiának nézett történelem, Az ember tragédiája viszont tragédiának látott eszme- és létezéstörténet. S még másképeppen: a két komédia aktuálpolitikai irányultságával bírál és mulattat, a Tragédia a folyton csalódó és kétkedő emberi értelem megrendítő s mégis felemelő tragédiájának élményét nyújtja. Az Örkény-dráma ezúttal nem tárgyunk, de A civilizátorról érdemes itt néhány dolgot elmondani, úgyis mint a Tragédia árnyékában kicsit elhanyagolt Madách-darabról, s úgyis mint a kornak a Tragédia által mellőzött tudatzónáira, társadalmi aktualitásaira legalább némi Madách-i fényt vető műről. Az „Arisztophanész modorában írt komédia” (ez a mű alcíme) az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követő Bach-korszak paródiája, s amennyiben benne a magyar nemzetet képviselő István gazda meglehetősen passzív és bugyuta figura, egyben ironikus nemzeti önbírálat is (kicsit Arany János A nagyidai cigányokjára emlékeztetőn). Érdekes, hogy a mű 1859 első hónapjaiban, tehát csaknem egyidőben íródott a Tragédiával. (Azt is mondhatnánk, a Tragédia munkálatainak szüneteiben született.) Ebből néhány irodalomtörténész azt a következtetést vonta le, hogy ez volna talán a tragédiából hiányzó „magyar szín” 28 �A művek kompenzációja. Elképzelhető, bár Madách egyik feljegyzéséből nem egészen az derül ki, hogy a kompenzáció szükségének gondolata nagyon foglalkoztatta volna: „A hazafiság csak a magyarnál lehet költészet tárgya, hol létünkért küzdünk, semmi nagy költő azt nem használja”. S e feljegyzést közlő Szerb Antal még hozzáteszi: Madách „Legfőbb költői ideálja, Goethe az egész emberiség költője volt, és ő is az akart leni”. És Szerbnek valószínűleg igaza van: Madách „az emberiségnek” írta a Tragédiát, s szándékosan kerülte benne a magyar történelemre és nemzeti keservekre való utalásokat. De a frissen elkészült darabot azért felolvasta (vagy legalábbis felolvastatta) egy szűkebb baráti-családi körben is (lás erről Bárdos József Gondolatok Az ember tragédiája születéséről c. munkáját), s miért ne olvashatta volna föl ugyanabban a körben A civilizátort is? Sőt: még az is feltehető, hogy e darabot a költő pontosan a szűkebb „baráti körnek“ s nem a nyilvánosság elé szánta, hisz nyílt Habsburgellenessége miatt a kiadását úgysem remélhette (Madách életében nem is jelent az meg, csak 1880-ban). A mű szűk körben, mintegy „underground“ (mondanánk ma) terjesztésre szántsága mellett szól a meglepően vaskos szóhasználata is. Ezt ugyan az alcím némileg menti (emlékezzünk: a szerző itt „Arisztophanész modorában“ kíván beszélni), de azt kell mondanunk, hogy vulgaritásban költőnk messze túlmegy mesterén, s valóban nehezen elképzelhető, hogy trágár kifejezéseit az akkor még meglehetősen szemérmes magyar nagyközönség elé kívánta volna terjeszteni. Lássunk e káromkodásokkal felérő, durva kifejezésekből néhányat! [Sajnos, az én 1958-as Civilizátor-kiadásomban az inkriminált kifejezések még ki vannak pontozva, így Bárdos József és Bene Kálmán A „nagy mű“ árnyékában (Szeged, 2012) c. kiadványának alapján idézem őket.] Az osztrák-német Stroom, a Civilizátor, aki a Bach-korszak idején papirokkal, rendeletekkel, azaz fokozott állami bürokráciával kívánja Magyarországot, a „vad keletet“ civilizálni, amuletteket oszt szét a magyar István gazda cselédei, a tót Janó, az oláh Mitrule, Mürzl, a német szolgálólány, az olasz Carlo s a rác Uros között. Mindegyikben papírra írt „okítás“ van, amely végül kiábrándítja a cselédeket a „civilizációból“. A legobszcénebb és legvadabb üzenet a román Mitrule amulettjében van (érthetően: Madách nővérét és sógorát 1849-ben, Erdélyben a román parasztok agyonverik), amely így hangzik: „Ah, úgy szeretlek, Hogy majd megbaszlak!“ Mürzl, a német lány is ilyen „szerelemi üzenetet” kap: „Ha jól akarsz szórakozni, Rád fekszem és felvidítlak”. 29 �Madách 200 A tót Janó intése a leghoszabb, s ezért ebből csak a záró két sort idézem, szlovák eredetiben is (szlovákul frappánsabb!), magyar fordításban is: „Teraz bugyes szlavni Rakuz, Do rityi mi zakúz.” (Most dicső osztrák leszel, Harapj a seggembe.) S a korona ezeken az épületes gorombaságokon az, amikor Stroom, a Civilizátor, (feltehetően Arisztophanész Lüszisztratéjén megokosodva) el akarja zárni a nőket a férfiaktól: „A kulcsok nálam lesznek őrizetben, S csak taksa mellett adjuk ki naponta” – mondja. S mikor István gazda ezért „honárulónak” nevezi, így replikázik: „Honáruló? miért, hogy a pinát Lakatra tettem? vajh mi különös.” Nem kétséges, hogy a cselekmény összefüggésrendjében ezeknek a kifejezéseknek is lehet funkciójuk, de ha megfontoljuk, hogy azért az ilyenfajta trágárságokra még ma sem írná rá minden szerkesztő az imprimaturt, csak azt gondolhatjuk, hogy Madách a liberális utókornak, az ő korában viszont csak afféle „belső használatra” szánta darabját. 3. Mankóbankó A civilizátorban a komédia kötetlenebb formái, főleg a gátlástalan szabadszájúság lehetősége egyéb nyelvi-poetikai készségeket, erőket, indulatokat, alakzatokat is beindított a költőben. Bőségesen él például a Tragédia eszköztárából általában hiányzó szójátékokkal, szándékolt félrehallásokkal, szólástorzításokkal, lapszusokkal, ellentétekkel, s egyéb retorikai alakzatokkal. Az egyetlen színből s kb. ezer sorból álló darabnak mindjárt a nyitó jelenete humoros ellentétektől feszül, s akár a Tragédia kezdő jelenetének paródiájaként is értelmezhető. „István bácsi és cselédei mezei munkáról érkeznek”, mondja a szerzői utasítás, s a gazda az udvaron pontosan úgy jelenti be az aznapi munka bevégzését, mint a Tragédiában az Úr a „nagy mű” befejezését: Becsülettel bevégzők a napot. A baj miénk, az áldás Istené. De a magasztos jelenet és hang hirtelen ellentétébe fordul, a távolban megjelenik Stroom, az egykori kintornás, most „civilizátor”: „két kutya által vont taligán, roppant halom irományon ül”. Janó így kommentálja a furcsa figura megjelenését: Komédiás talán vagy köszörűs. Mitrule így részletezi, fejleszti tovább Janó „látomását”: Garabonciás az, ördögcimbora. 30 �A művek Ha mint komédiás jövend közénk, Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá, Ha köszörűsként – még meg is beretvál. Ahány kifejezés, annyi találó kép, annyi ironikus alakzat. A garabonciás és ördögcimbora kakofémizmusokban rejlő ítéletet nem kell magyarázni, de az ez után következő sorok paradoxonját és szólástorzítását (mint az elkövetkezőkben gyakran alkalmazott stíluseszközöket) nem árt közelebbről megtekintenünk. A komédiás kifejezés első fokon Stroom kintornás múltjára utal, de itt benne van a mulattató, sőt udvaribolond jelentés is, csak így érthető a harmadik sor hirtelen fordulata: a bolondnak képzelt komédiás minket tesz majd bolonddá, ha nem vigyázunk. A meg is beretvál kifejezésbe pedig úgy kerül bele a meglop, kifoszt tartalom, hogy (a hasonló jelentés alapján) a megkopaszt szólásra is utal, sőt – mintegy eltorzítva – azt idézi. S a szócsavarásban István gazda sem bizonyul gyengébbnek, mint az udvarába magát befészkelő Stroom. A civilizátor-vendég Hegel pozitív-negatív elméletét próbálja a gazdának elmagyarázni: Teszem ha az ember pozitív, Mi kívüle van negatív – nem ember. Érted-e? ISTVÁN Igen. – Ember vagyok. Te kívülem – nem ember vagy, gazember. S nem állom meg, hogy a darab szójátékaiból is ne idézzek ide néhányat. Mikor Stroom a bizonyos szakterületekre specializálódott szaktudósokat dícséri, István gazda így replikázik: Nem szaktudós, de tudósszag talán. Mikor pedig a Civilizátor az új pénzt, a bankót védi, István a régi pénzt s a csereárúforgalmat, de tulajdonképen a természeti életet véli egészségesebbnek: Mi az a bankó? vagy mankó talán, Olyannak támasz, aki járni nem tud. Madách komédiájáról (sokan máig Az ember komédiája címen emlegetik, azonosítva egy feltételezett ilyen című másik Madách-művel), illetve annak nyelvéről a fentebb elmondottakat összefoglalva elmondhatjuk, hogy ilyen vonatkozásban a darab radikálisan különbözik a Tragédiától, s ha némely nyelvi megoldása a Tragédia bizonyos mozzanataira utal, ez szinte csak azért történik, hogy a szerző (hangulatban, jelentésben) a visszájára fordítsa azt. 31 �Madách 200 4. Anakronisztikus kitérő – Foucault felé Ismert Foucault szerző-definíciója. A jeles filozófus-történész a Mi a szerző? (1969) c. tanulmányában a szerző hagyományos definícióját Jeromosnak, a középkori egyházatyának a gondolatait reprodukálva ekképp fogalmazza meg: „…az egyetlen szerzőnek tulajdonított művek listájáról ki kell húzni azokat..., amelyekben az alapgondolat ellentmond a többi műben kifejtett doktrínáknak (ekkor a szerzőt mint a fogalmi és elméleti koherencia mezejét definiáljuk); törölnünk kell továbbá azokat, amelyek más stílusban íródtak, illetve olyan szavakat és fordulatokat tartalmaznak, amelyeket általában nem használ a szerző (ilyenkor a szerző valamiféle stilisztikai egyneműségről ismerszik meg)“. A civilizátor s Madách teljes életművének fogalmi és elméleti koherenciája, de akár stilisztikai egyneműsége is problematikus, s így a darabot akár más szerzőnek is tulajdoníthatnánk. De ahogy Foucault csak azért idézi Jeromos szerzőmeghatározását, hogy később „revízió alá vegye az alkotószubjektum (azaz a szerző T. Á.) kiváltságait“, mi is csak azért hozakodtunk elő Foucault-val, hogy az ő szerző-felfogásával mentsük Madách szerzői „inkoherenciáit“. Foucault-t ugyanis miután tanulmányába Szent Jeromost beidézte, munkájának maradék másik felében más sem foglalkoztatja, mint az a kérdés, hogy a szerző mint olyan „Milyen pozíciót tölthet be, milyen funkciókat láthat el s milyen szabályoknak engedelmeskedik a különféle típusú diskurzusokban? Röviden, a szubjektumot (és helyettesítőit) meg kell fosztanunk kreatív, őseredeti szerepétől és a diskurzus változó, komplex függvényeként kell elemeznünk.” S amennyiben Michel Foucault itt a diskurzus fogalma alatt valamilyen konkrét történeti, illetve szociokulturális tevékenységi mező sajátos kultúráját és nyelvét érti, ezzel tulajdonképen már 1969-ben meghirdeti az irodalomnak azt az egyetemes kultúratörténeti megközelítését (szemben a pusztán szövegközpontú megközelítéssel), amelyet nemzetközi fórumokon s kicsit más felvetésben (s nem Foucault nevéhez kötve) majd a kilencvenes években kezdenek vitatni és elfogadni a szakemberek, kulturális fordulatnak nevezve ezt az irodalomtudományos kutatásban beállt változást. (Lásd erről bővebben Takáts József A Kulcsár Szabó-iskola és a „kulturális fordulat” c. tanulmányát.) Madách életműve a műfaji tagozódást és a stilisztikai egyneműséget, illetve az egyneműség hiányát tekintve nagy vonalakban négy részre, a művek négy csoportjára osztható: a lírai versek csoportjára (Madách szinte egész életében írt rövidebb, lírai hangolású kötött verseket is, amelyek az idő folyamán jelentősebb belső vagy külső változásokat nem mutattak, ezért egy csoportba lehet őket sorolni); a kezdet drámakísérleteire; az érett drámák csoportjára (ide főleg a Tragédia, a Mózes és A civilizátor sorolható); s a különböző tanulmányok, értekezések együttesére. Nem kétséges, hogy ezekben a kategóriákban Madách nagyon is külöböző „pozíciókat tölt be” és „különféle típusú diskurzusok szabályainak 32 �A művek engedelmeskedik”, mint ahogy az is biztos, hogy a Tragédia rendkívüli erényei eltakarják a szerző egyéb műveinek értékeit, de számomra az sem lehet kétséges, hogy ha az életmű megítélésénél az egyetemes magyar kultúratörténetnek s a „textus és kontextus együttes vizsgálatának” (a kifejezés Takáts József tanulmányából!) diskurzusából indulnánk ki, a Tragédia értékei mellett az élemű eddig még sok más, lappangó erényére is fény derülne. A teljes Madách-oeuvre Foucault-i (azaz diszkurzivitás-elvű) és egyetemes kultúratörténeti felmérésére itt, ezekben a kusza széljegyzetekben természetesen nem vállalkozhattam, de egy-két bekezdés erejéig visszatérek még A civilizátor és a Tragédia néhány egyetemesebb összefüggésére, lehetséges kultúratörténeti értékelési szempontjára. 5. Még egy kitérő – Lukács és Whitehead felé Madáchot és Az ember tragédiáját úgy kíséri Lukács György baljós árnyéka és egykori elutasító véleménye, mint Ádámot Lucifer, a tagadás szelleme: mindenkinek meg kell küzdenie vele, aki a Madách-oeuvre-höz közelebb akar férkőzni. Lukács emlékezetes tanulmányának (Madách tragédiája, 1955) kulcsmondata (emlékeztetőül idézem) ekkép hangzik: „…az itt megnyilvánuló pesszimizmus kiegyenlíthetetlen ellentétét látjuk a befejező szavak (»Ember küzdj és bízva bízzál«) optimizmusával”. S néhány sorral lejjebb: „…az isten idézett végszavai csak egy vallásosan »észfeletti« happy endet teremtenek, de nem adnak választ a dráma menete által feltett kérésekre”. Ez az egykor megdönthetetlennek tűnő ítélet természetesen több szempontból is támadható. Először is a „dráma menete által feltett kérdésekre” nem a „befejező szavak” vannak hivatva válaszolni, többnyire elvégzik ezt a feladatot az egyes színekre következő újabb színek, de nem a véglegesség igényével, hanem a történeti konkrétség egyszeri érvényével. (Az egyiptomi szín autokráciáját például az athéni szín demokráciája vitatja, a londoni szín liberalizmusát a falanszter-szín szocializmusa stb. Erről a problémakörről egyébként Moór Gyula mond eredeti dolgokat Az ember tragédiája jogbölcseleti megvilágításban c. munkájában.) Másodszor: Lukács az idézett mondatai állításait meg sem próbálja bizonyítani, sem összefüggésbe hozni a corpusszal. Viszont szóhasználatával akaratlanul is a Tragédia-cselekmény egyik fontos s eddig még kevéssé vizsgált elemére: a természeti és emberi létezés folytonosságának bizonyos „észfelettiségére” tereli a figyelmet. Mert ha Ádám minden színben csalódik és a következő színben mégis újrakezdi a küzdelmet, akkor lennie kell valaminek, ami az eszmék harcát és veszését fölülírja, az életet megújítja, 33 �Madách 200 s ezt a valamit nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, hogy „vallásosan »ész­ feletti« happy end”. S ha az „isten idézett végszavát”, az »Ember küzdj és bízva bízzál«-t ilyen kontextusban próbáljuk értelmezni, akkor látnunk kell, hogy ez távolról sem szervetlenül odabiggyesztett „boldogan éltek, míg meg nem haltak” vég, hanem megszenvedett felismerése annak a létezéstitoknak, hogy az egyre elbukó eszméken és társadalmi rendeken túl is van valami, ami az életet tovább viszi. Kérdés, hogy mi az? Maradjunk továbbra is Lukácsnál. A „Tragédia-happy end” ha vallásos végnek értelmezzük, valóban nem következik a cselekmény teljességéből, „az ábrázolt világ és a belőle levont végkövetkeztetés világnézeti és művészi ellentéte” (Lukács) vallásos alapon nem oldható föl, sőt: a tételes vallásos hit jegyében az első három szín bibliai jeleneteit, „teista” képeit sem köthetjük simán a a corpushoz. Ezek a jelenetek, motívumok csak akkor simulnak bele zavartalanul a műstruktúrába, ha szimbolikusan, s éppen a „létezéstitoknak”, a világmindenség-működés rejtélyének jelzéseként és jelképeként értelmezzük őket. A „titoknak” (formai-strukturális okokból) természetesen Ádám sem adhatja magyarázatát, az egyetemes működés lényegét és értelmét csak „gyanítja”, de helyesen köti az anyaföldhöz, a természethez, a kozmoszhoz, az anyaghoz, máskor a nőhöz, az anyához: Oh tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég, rejtélyes és szent könyvedet előttem; Törvényeidet ha már-már ellesém, Felejtem a kort és mindent körűlem. Te örökös vagy, míg az mind mulandó, Te felmagasztalsz, míg amaz lesújt – fohászkodik az éghez Kepler II. Rudolf „törpe korában”, de bízvást hihetjük, hogy maga Madách sem gondolkodott másként a mindenségről és saját koráról. De amikor Ádám a tizenharmadik színben a „végtelen nagy ég” közelébe, az űrbe kerül, azonnal megszólal benne a tagadás szelleme: De hajh, mi ez, lélegzetem szorúl, Erőm elhágy, eszméletem zavart. Több volna mesénél Antaeus, Ki addig élt csak, míg a föld porával Érintkezett? S mondja mindezt akkor, miután a falanszter-színben a Tudós már elmagyarázta neki az ember és föld kapcsolatának problémáját: Midőn az ember földén megjelent, Jól beruházott éléskamra volt az 34 �A művek - -- - - - - - - - - -- - - - - -- - - - Négy ezredév után a föld kihűl, Növényeket nem szűl többé a föld, Ez a négy ezredév hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk… És sorakoztathatnám az idézeteket a végtelenségig, amelyekhez (a Tragédia zárlatának logikáját, s a mű csodálatos egyidejű zártságát és nyitottságát tanúsítva) olyan tizenkilencedik, huszadik századi és mai tudományokat kapcsolhatnánk, mint az ökológia, az anyag mélyében folyó szakadatlan működés és a kozmikus alkotó energia (whiteheadi) elve, sőt a téridő-elmélet, és természetesen és mindenekelőtt az ellentmondás mint a „fejlődés” mozgató rúgója, s ezek mind azt bizonyítanák, hogy Madáchot a haladás elvén túl (Megy-é előre majdan fajzatom?) a világ szerkezete, kozmikus-anyagi harmóniája is mélységesen érdekelte, s ha a főmű „happy end”-jét ennek az érdeklődésnek az összefüggésében vizsgáljuk, akkor azt inkább egy panteista hit, mintsem egy személyes istent hívő vallás jelzésének kell tekintenünk. Erre a panteizmusra csak egyetlen konkrét példát idézek: A harmadik színben a Föld Lucifer által megidézett szelleme saját erejéről (azaz az anyag mindenhatóságáról) beszél. Lucifer replikázik: Mondd hát, hogyan fér büszke közeledbe Az ember, hogyha istenűl (értsd: istenéül, T. Á.) fogad? A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA Elrészletezve vízben, felegekben, Ligetben, mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és kebellel. (Egyébként figyeljük meg: a Föld, a Világmindenség működéséhez érdemben mindig a Föld szelleme szól hozzá, az Úr többnyire csak szólamokban beszél.) Nem kerülhetik el továbbá a záró sorban figyelmünket a „mondottam“ és a „küzdj“ szavak, amelyek természetesen a tizenharmadik szín (imár szintén szállóigévé változott) két sorára utalnak vissza: A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. Változtassunk icit a jeles szövegen: A cél halál, az élet működés, S a természet célja e működés maga. Ezt a két sort anno a panteista Whitehead is mondhatta volna. 35 �Madách 200 6. A Nek-ember Hegel-komplexusa S végezetül valamit még A civilizátorról. Hegel neve a Tragédiában nem szerepel, de a mű szerkezete, amint az köztudott, többszörösen is a hegeli triáda szellemében alakul. A civilizátorban viszont a Hegel név háromszor is konkrétan leíródik (ékes cáfolatául az olyan nézeteknek, amelyek szerint Madách nem is biztos, hogy ismerte a filozófust és triádaelméletét, s nincs kizárva, hogy „a költő maga érzett rá erre a szemléletre“). Előszőr akkor idéződik meg Hegel, mikor Stroom a „civilizációs terveit” ismerteti Istvánnal: STROOM Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? ISTVÁN Nem én. STROOM Hogy érted hát meg tervemet. Csak azt a szubjektív- és objektívet, A pozitív- és negatívot tudnád. Teszem ha az ember a pozitív, Mi kívüle van negatív – nem ember. Érted-e? ISTVÁN Igen. – Ember vagyok. Te kívülem – nem ember vagy, gazember. Másodszor akkor kerül szóba Hegel neve, mikor Stroom és István a magyar nyelv úgymond „barbár” szerkezetéről vitatkoznak: STROOM Hogy értené meg Hegelt az a nép, Mely így beszél: Embernek s nem Nek-ember, Hisz annak észjárása mind hibás. Előbb való a birtok, mint az ember. Ezért nem lesz lám semmi a magyarból. S végül a komédiában akkor íródik le harmadszor is Hegel neve, mikor Stroom Mürzl-t, a cselédlányt Hegel „negáció-elvével” akarja „kapacitálni”, azaz meghódítani: STROOM Pedig reményem abban pontosult, Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, E barbár házban, a nem én-világból, Te, eszméim konkrét szubjektuma, Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, Te egyedül fogsz engemet felfogni. Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned, Ne tarts el egy merő negációval, S én véled az üdv minden mélyeit Kifürkészendem. 36 �A művek Amint látjuk, a német filozófus nevét mindhárom alkalommal Stroom említi, mindig dilettáns módon, felületes tudásról tanúskodva, a hegeli tagadás-elvet általában rossz helyen alkalmazva, s így a gondolkodót akarva, nem akarva parodizálva, negatív megvilágításba állítva. Kérdés: mi volt a szerző célja a filozófusnak ezzel a negatív szerepeltetésével? Leszögezhetjük: a Tragédia Hegel-elvűségéből semmiképpen sem ez a szatirikus Hegel-kép következne. A kép magyarázatát keresve viszont csak találgathatunk. Például: Ha A civilizátort a Tragédia (szatirikus) párdarabjaként vizsgáljuk, feltűnhet, hogy míg az utóbbiban az ellentétekben való gondolkodás mindig a történelem mozgástörvényeinek a megvilágítását és megértését szolgálja, addig az előbbiben a hegeli dialektika emlegetése éppen hogy e mozgás értelmetlenné, zavarossá tételét célozza. A változtatás kísérlete itt is (akárcsak a Tragédiában) elbukik (s ilyen alapon valóban lehetne a darab akár a Tragédia plusz színe is), de itt a hegeli tiráda semmi nagyszerűt nem csillant, csak nemzetiségi és nemzeti kisszerűségekről árulkodik. „Nagy hivatás van a német előtt” – mondja Stroom, „Már azt betölté, a sört feltalálta” – jön a reagálás azonnal Istvántól. Részben egyet kell értenem tehát azzal a közkeletű felfogással, amely szerint Madáchnak „a Civilizátor megírására csupán azért volt szüksége, hogy... kiírja magából a Bach-rendszer miatti felháborodását, aminek így már nyoma sincs a Tragédiában“. (Zombor Ferenc: Madách Imre az Ember Tragédiája és a Civilizátor című műveinek összevetése jogbölcseleti szempontú megvilágításban.) S azért csak részben érthetek egyet ezzel a véleménnyel, mert én úgy látom, hogy itt nemcsak a „Bach-rendszer miatti felháborodás“ működik, hanem egy sok évszázada „keresztyén eszmeláncnak“ álcázott „germán“ gyarmatosítás elutasítása is (a kifejezések A civilizátorból!), s ebben az „eszmeláncban“ Hegel nem a tudatos szabadság filozófusa, hanem „Germán Akárki“, akinek „halandzsája“ és bürokrata papírjai a józan ész törvényeit és a magyar szokásjogokat veszélyeztetik. Vagy: A hegeli Világszellem önfejlődése a társadalom történetében is haladást tételez, de Madách az emberiség történetének számos fejezetében élte meg az eszmék csődjét, a haladás illuzórikusságát (miközben a történelem mozgásában felismerte Hegel dialektikáját), elmondja hát A civilizátorban is (a darab végén), Hegel haladás-tételeit szajkózó Stroom címére: Erdő nő a szép sima állon, Mint elhagyott kultúrán a gaz, S csak erről ismer rá az ember, Hogy a földön most más világ van. A gazság, szenvedés, szegénység Örökké megmarad a régi. 37 �Madách 200 Vagy: Képzeljük el: egy alkotó, át- meg átitatva a tagadás tagadásának filozófiájával, egyik művének írása közben (mintegy anyaga önmozgásának, a cselekmény belső törvényeinek következtében) kénytelen végig kitartani egyetlen gondolatrendszer, a művét összefogó egyetlen világszemlélet mellett. A mindennek ellentmondó reflexei késztetésének engedelmeskedve mit tehet: műve írásával párhuzamosan, szimultán ír egy másik művet is, amelyben legalább részben „tagadja” az alapmű jelentéseit, s így csíp egyet filozófusán is, akivel kapcsolatban időnként talán már olyanformán érez, hogy… törököt fogtam, de nem ereszt. Egyszerűbben fogalmazva: egy másik műben kiírja magából a Hegel-komplexusát. A diskurzusok körforgását – mondja Foucault a bevezetőmben idézett tanulmányában – „sokkal közvetlenebbül ismerhetjük meg a szerző-funkció játékaiból és átalakulásaiból, mint azokból a témákból és fogalmakból, amelyeket a szerző helyez bele saját művébe“. Azt nem tudhatjuk, hogy Madáchnak Hegel Civilizátor-beli kifigurázásával szubjektive mi volt a célja, de az kézenfekvő, hogy a Hegelt illető „funkció-játékaiban” akár a magyar hegeliánusok késhegyre menő „diskurzusai” is benne vannak. 7. A szerző bokra S ha már kusza jegyzeteim végén megint a szerző „funkcióihoz” jutottam: Madáchnak valószínűleg esze ágában sem volt ilyesmiken töprengni, ő csak (a Tragédia-tervezés és –írás közben) néha megúnta a Hegel-adorációt. Ami pedig a „szoliterségét” illeti: nehéz az olyan szerzőt követni, amelyik egy pillanatra sem bírja ki önmagával. Aki úgy írja egyik művét, hogy szimultán már írja a másikat: az előbbi „tagadását”, s aki tulajdonképpen talán nincs is, csak „bokra” van, mint 134 évvel később József Attila „nincsének”. 38 �A művek SIRATÓ ILDIKÓ Szubjektív filológia – Madách Mózes drámájának készülő kritikai kiadásáról Madách Imre 200. születési évfordulója közeledtével az irodalomtudományos szakma képviselőinek egynehányában fölmerült a kérdés, mit is tudnánk „adni” a Szerzőnek (és olvasóinak) az ünnepen. Előre látható volt, hogy a nógrádi „remete” bicentenáriuma a Hymnus és Petőfi hasonlóképp jeles évfordulója árnyékában marad majd, s az is, hogy a Madách-kutatás igencsak terméketlen időszakot él Kerényi Ferenc1 2008. évi elhunyta óta. Nincsen par excellence Madách-filológus széles e hazában. A fiatalok között alig érdeklődik valaki általában a 18–19. századi irodalomkutatás hagyományosabb (hogy ne mondjam: pozitivista, forráskutató és -elemző) módszerei iránt, az egyetemek humán karain történészeket is ritkán találni, akiket ilyes feladatokba be lehetne vonni. Persze, sohasem is volt a tudományos módszerek közül éppen a forrásfilológia a legnépszerűbb, de azért a mainál még néhány évtizede is reményteljesebb volt a helyzet. Így aztán Madáchcsal is többnyire más 19. századi alkotókra és művekre, más metódusokra koncentráló kutatók foglalkoznak. A nógrádi helytörténeti kiadványok, a Madách Irodalmi Társaság által (nemrégiben elhunyt vezetője, Andor Csaba2 lelkes iniciatívájára) indított Madách Könyvtár3 kötetei, forrásközlései és a népszerű tudományosság, a kiállítástervezés nem elhanyagolható eredményei és hozadékai mellett a 2000-es években megjelent tudományos munkák, elsősorban is Az ember tragédiája szinoptikus kritikai kiadása,4 valamint az életrajzi kutatások kismonográfiába5 foglalása után szinte leállt a Madách-filológia. A fő mű, a Tragédia után az érett dráma, az 1861-ben elkészült Mózes (digitális) kritikai szövegkiadásának elkészítése látszott megvalósíthatónak az évforduló kapcsán, s el is kezdődtek az ez irányú megbeszélések már 2021 elején. Az érdemi munka is elindult (nem kis nehézségek után) 2021 novemberében, ám mind 1. Kerényi Ferenc (1944–2008) irodalom- és színháztörténész kandidátus, c. egyetemi docens 2. Andor Csaba (1950–2022) Madách-kutató, matematikus, filozófus egyetemi doktor 3. http://madach.hu/?page_id=18 (utolsó letöltés 2023. április 20.) 4. Madách Imre, Az ember tragédiája: Drámai költemény. Kritikai kiadás, kiad., jegyz. Kerényi Ferenc, Wohlrab József. Bp., Argumentum Kiadó, 2005, 807 l. + 16 t. http://mek.oszk.hu/13700/13789/ (utolsó letöltés 2023. április 20.) https://digiphil.hu/gallery/az-ember-tragediaja-2/ (utolsó letöltés 2023. április 20.) 5. Kerényi Ferenc, Madách Imre. Pozsony, Kalligram Kiadó, 2006. 270 l. https://www.szaktars.hu/kalligram/view/ kerenyi-ferenc-madach-imre-1823–1864–2006/?query=mad%C3%A1ch%20imre&pg=0 (utolsó letöltés 2023. április 20.) 39 �Madách 200 ez idáig nem készült el a teljes minor kritikai szöveg a szövegkritikai jegyzetekkel a DigiPhil elektronikus felületén (amit követhet egy teljesebb, a tárgyi magyarázatokat és a keletkezéstörténetet is egy kritikai szövegkiadáshoz méltó színvonalon tartalmazó változat). A kézirat bekötött szennylapja a megírás kezdő- és záródátumával, valamint a felvonásonkénti sorszámokkal; a szerzői kézirat első felvonásának eleje (OSZK Kézirattár) A munka különböző, eddig eltelt fázisaiban támadt nehezen legyőzhető akadályokat részletesebben nem taglalva inkább szeretnék a Mózes-filológia izgalmas „kulisszatitkairól”, a digitális kritikai szövegkiadás újdonságairól, lehetőségeiről szólni. A korábban jelzettek okán sajnos nincsen az ELKH BTK6 (korábban MTA) Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi Osztályán működő Madáchkutató csoport, hanem lényegében egyedül kellett nekivágnom a munkának – természetesen a 19. századi szövegkritikával foglalkozó kollégákkal konzultálva és a vonatkozó szakirodalom és a mintaként szolgálható szövegkiadások ismereté­ ben, továbbá az eddigi filológiai-textológiai tapasztalataimra7 is támaszkodva. A DigiPhil felületének lehetőségeit pedig úgy lehet kiaknázni, ha a digitális bölcsészetben gyakorlott munkatársakkal együttműködésben az adott szöveg és 6. Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont 7. Korábbi kutatásaim és publikációim közül főképp a következőkre: Madách Imre válogatott drámái, s. a. r., jegyz. és utószó Sirató Ildikó. Bp., Unikornis Kiadó, 1995. 506 o.; Textológiai szakbibliográfia II. Helikon, 1998. 4. sz. 574-579. o.; Szigligeti Ede, A nőuralom. Szigligeti Ede négy színműve, s. a. r., szerk., előszó Sirató Ildikó. Nagyvárad, Országos Széchényi Könyvtár—Nagyváradi Szigligeti Színház, 2014. 219 o. + 9 t.; Katona József korai drámái. 2. kötet. A Lutza Széke – Aubigny Clementia – A rózsa, s. a. r., jegyz. Demeter Júlia, Nagy Imre, szakmai lektor Sirató Ildikó, szerk. Soóky Andrea. Bp., Balassi Kiadó, 2020. 548 o. 40 �A művek kéziratpéldányok jellemzőire alkalmazzuk a „sablonokat”, a kódolást nem mereven, hanem rugalmasan a művet a középpontban tartva végezzük. A kontrollt egyrészt a DigiPhil szakemberei, másrészt az első munkafázist (a szövegváltozatok bevitelét) követő filológiai lektorálás jelenti. A szerző rájegyzésének tanúsága szerint 1861. november 16-án befejezett Madách-kézirat kritikai vizsgálatát megelőzőleg 2021 decemberében intézeti szakmai vitára bocsátottam az indoklással indított kutatási koncepciót, melyet a következőkben az eddigi eredményekkel összefésülve olvashatnak: Madách Imrének Az ember tragédiáján kívüli drámaműveinek korszerű kritikai szövegfilológiai-textológiai kutatása nem kezdődött meg. Digitális szövegfeldolgozás a Tragédia speciális, francia filológiai mintát elsőként honosító szinoptikus publikálása óta nem folyik. Ugyanakkor időközben itthon is megteremtődtek a 21. századi kritikai textológia digitális/elektronikus és virtuális infrastrukturális feltételei, valamint előre haladt a digitális textológia normatív rendszerének kiépítése, kódolási struktúrájának irodalomtörténeti korszakonként, illetve szövegtípusonként szegmentált, de egységes elvi alapon álló kidolgozása. Az aktuális projekt végeredményeképp (ha talán nem is a szerző 200. születési évfordulójára, de a „hosszú emlékév” idején, 2023 januárja és 2024 októbere között) elkészülhet a dráma (minor) kritikai szövege a szükséges filológiai apparátussal. S azon kívül egy „megállapított szöveg” is, mely a laikus olvasó számára is élvezhető, olvasható, a verselés sajátosságait megtartó, de a kötetlen helyeken emendált, modernizált helyesírású, ugyanakkor a szövegkritika megállapításait és esetleges javításait is a nagyközönség számára tolmácsoló kiadás. Az előkészítés első lépése, hogy a rendelkezésre álló autográf szövegforrások hierarchiáját megállapítsuk. Ehhez a két kézirat, a korábbi kiadások és a Madách pályájára vonatkozó filológiai szakirodalom földolgozása szükséges. E munkafázist már 2021 második negyedévében elindítottam, s megállapítottam, hogy a Mózes dráma Madách kezétől származó kézirata8 digitalizálva készen áll a szövegbevitelre. A másik egykorú kézirat (pályamű szövegmásolata) az MTA Könyvtára és Információs Központja Kézirattárában9 idegen kéztől származik mint pályázati beadvány. (Szintén digitalizálva.) A Mózes autográf kéziratának szövegkritikai vonatkozásait illetően az utóbbi manuscriptum is szolgál releváns információkkal. Az Akadémia 1861. évi Karátsonyi Guido-jutalmára benyújtott szöveg bírálata10 is a kritikai apparátus részét képezheti. Továbbá 2007ben a MEK gondozásában megjelent a Mózes ún. IntraText változata a Madách 8. OSZK Kt Quart. Hung. 2068, 48 fol 9. MTA KIK Kt törzssz. 001153082 rakt. sz. Magyar Irodalom Színművészet 4° 35/A 299. 63 fol 10. Bérczy Károly fogalmazta meg a bizottság véleményét a benyújtott művekről 41 �Madách 200 Irodalmi Társaság kiadása nyomán.11 Ezt a digitálisan publikált (CD és internetes változatban elérhető) szöveget is használhatjuk a munkálatok során (kereshető, statisztikai adatok nyerhetők belőle az előfordulásokra, szógyakoriságra stb.). E dokumentum információs lapját idézem: „A Mózes első kiadása a Madách Imre Összes Művei (I-III. k., Bp., Athenaeum 1880, új lenyomat 1895, sajtó alá rendezte Gyulai Pál) III. kötetének 1-142. lapján található.12 Ennek alapján került a Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetébe (701-815. l.), amelynek nyomán az 1989-es, kritikai igényű kiadás a Szépirodalmi Könyvkiadónál (Madách Imre válogatott művei, sajtó alá rendezte Kerényi Ferenc és Horváth Károly) létrejött, s amelynek alapján készítette az Unikornis Kiadó is Madách Imre válogatott drámái c. kötetét (Mózes: 383-500. l., a kötetet az 1989-es kiadást javítva, korszerűsítve sajtó alá rendezte Sirató Ildikó). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Itt, információs dokumentumunkban közöljük – némileg javított, kiegészített változatban – Sirató Ildikó szövegmagyarázatait is.” 1999-ben Szilágyi Márton utószavával jelent meg a Mózes az Osiris Kiadónál.13 A Mózes első nyomtatott kiadása (1880) már nem esik a kritikai szövegkiadás alapelvei által meghatározott időkeretbe, lévén a szerző halála után jelent meg, de nyilvánvalóan használnunk kell (elsősorban a szövegromlás eseteire figyelve) ös�szehasonlító textusvizsgálatok során, csakúgy, mint a jelzett Halász Gábor szerkesztette 1942-es, továbbá a kritikai igényű, Kerényi Ferenc és Horváth Károly gondozásában kiadott szövegeket. A Mózes további (népszerű) kiadásainak,14 színházi bemutatóinak (1880, Kolozsvár, 1925, Budapest, Nemzeti Színház, 1967, 1986, Budapest, Nemzeti Színház, stb), idegen nyelvű fordításainak,15 illetve átdolgozásainak (Keresztury Dezső, 1966), illusztrált (pl. Kass János, Réti Zoltán) kiadásai nem képezik tárgyát a jelen textológiai munkának, összevetésnek. A szövegkritikai munkálatokhoz szükséges Madách könyvtárjegyzékének, illetve az azt földolgozó szakirodalomnak (pl. Kerényi Ferenc vonatkozó biografikus publikációinak) vizsgálata, valamint a korábbi Mózes-szakirodalom áttekintése. Az alapszöveggel való munka első fázisa a digitális kritikai kiadás platformjára történő bevitel. Azt követően további szövegmunkák, javítások, illetve 11. http://www.intratext.com/IXT/HUN0118/_INDEX.HTM (utolsó letöltés 2023. április 20.) 12. Ezen első kiadás digitalizált szövegét, csakúgy, mint a Halász Gábor szerkesztette kritikai kötetekét a MEK – Magyar Elektronikus Könyvtár munkatársai 2022 elején a kritikai szöveg munkálatai céljából elkészítették és a rendelkezésünkre bocsátották. Utóbbi nyilvánosan is elérhető: https://mek.oszk.hu/22800/22856/ (utolsó letöltés 2023. április 20.) 13. Madách Imre, Mózes, utószó Szilágyi Márton. Bp., Osiris Kiadó, 1999. 131 o. (Millenniumi Könyvtár 15.) 14. pl. Madarász Imre szerk. Madách Imre összes drámái. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.; A „nagy mű” árnyékában. A civilizátor, Mózes, Tündérálom. Madách Imre művei IV. Drámák 4. Szeged, Madách Irodalmi Társaság, 2012 15. pl. Moses: dramatic poem in two parts, dramatized by Dezső Keresztury, transl. by Ottó Tomschey. Bp., Madách Irodalmi Társaság, 2003 42 �A művek a szövegkritikai, valamint később a tartalmi jegyzetek elkészítése következik. Ehhez mind a közvetlen források, mind a szakirodalmi hivatkozások teljes körű földolgozására van szükség. A kritikai apparátus (jegyzetek + mutatók + szakirodalmi hivatkozások) munkálataival egyidejűleg, illetve azt közvetlenül követve az ún. megállapított szövegváltozat elkészítésére is sor kerülhet. [Madách drámai szövegeinek kritikai földolgozása ezt követően A civilizátorral, esetleg a Csák végnapjaival folytatható. A korábbi szövegek kritikai, tudományos igényű kiadása nem időszerű (az évforduló közelsége ellenére sem).] A kritikai szövegkiadásokra vonatkozó legfrissebb szakirodalom földolgozását is megkezdtem (Literatúra 2021/1. sz. valamint Helikon 2021/1. sz. és vonatkozó hivatkozásaik), valamint az MTA I. Osztálya Textológiai Munkabizottsága honlapján található szabályzatokat és az ott található irodalmi hivatkozásokat is használatba vettem, amint áttekintettem az Irodalomtudományi Intézet Textológiai portálját is (DigiPhil). Minthogy a legelső munkafeladat az ELKH BTK ITI kritikai kiadásokra vonatkozó aktuális formai és technikai követelményeinek megismerése és a platform használatának megtanulása. A kézirat két további oldala ceruzás korrektúrajelekkel (feltehetően az első sajtó alá rendező, Gyulai Pál kezétől) (OSZK Kézirattár) A munka tehát széles merítéssel elkezdődött és a digitális platformot is elérhetem 2022 márciusa óta. A szövegbevitel kapcsán már rengeteg tapasztalat gyűlt össze a szöveg-/kéziratspecifikus módosítások igényével, melyek végrehajtása mindenképpen szükséges az érdemi textológiai eredményekhez. Ilyenek például a Mózes esetében a kéziratok sorszámozásának kérdései: lévén a drámaszövegben előfordul, hogy egy-egy drámai jambikus lejtésű verssor két, ritkábban 43 �Madách 200 alkalmanként három részre törik a megszólalók egymásutánjában. Ezek azonban szövegfilológiai (és tipográfiai) szempontból azonos verssornak számítanak, így a mechanikus sorszámozás jelentős tévedésekhez vezethetne. Madách maga egyébként (ceruzás bejegyzésekkel és a kézirata elejére befűzött szennylapokon) összegezte a felvonások és helyszínek sorszámait, a kritikai szövegkiadás nem kerülhet a szerzői szándékkal ellentétbe semmiféle technikai szempont előtérbe helyezésével sem. A szerzői/másolói tollhibák, javított tévedések jelölése is igen fontos a szöveg keletkezésének, módosulásának folyamata szempontjából, s ennek kapcsán ez idáig a következőkre juthattunk: Madách eredeti kézirata valószínűleg egy tisztázat, (bár nem tökéletesen hibátlan) másolat egy korábbi saját kéziratból. Ma nem áll rendelkezésünkre másik Mózes-autográf Madáchtól, így csak föltételezhetjük, hogy lehetett egy ’első kidolgozás’. Ha összevetjük a Mózesnek közvetlenül Az ember tragédiája után készült kéziratát az 1861 márciusában egyetlen példányban befejezett manuscriptummal, úgy találhatjuk, hogy ez annál kevesebb utólagos vagy egyidejű javítást tartalmaz, lendületesebbnek tűnik az írásképe. Továbbá Madách ekkorra már tapasztalhatta, hogy nem célravezető a másolat nélkül létező egyetlen kéziratot kiadnia a saját kezéből. Harmadrészt a pályázatra benyújtandó szöveget mielőbb le kellett másoltatnia valakivel az akkori szabályok szerint. Hogy ez az idegen kéztől származó másolat mikor készült, azt a Madách-eredetire (a Tragédiához hasonlóan) rájegyzett befejezési dátum és a pályázat határideje (1861. december) alapján valószínűsíthetjük. A kópia tehát két, maximum két és fél hónappal később készülhetett el. A másoló kézírását egyelőre még nem sikerült azonosítani, de nem tűnik teljesen reménytelennek. A kopista ugyanis szemmel láthatólag gyakorlott volt drámaszövegek (tipográfiai) szerkesztésében – a szerepnevek, a dialógusok és a szerzői utasítások megkülönböztetésére Madáchnál egyértelműbb, a szövegkönyvek esetén szokásos megoldásokat választott. Személye olyan körből kerülhetett ki, akik kapcsolatban álltak a szerzővel vagy valamely közeli pest-budai barátjával, színházi ember lehetett, de nem volt tagja az aktuális drámapályázat bíráló testületének. A korabeli kézírások ugyan meglehetősen kis mértékben térnek el egymástól – Madáché sokkal nagyobb mértékben különbözik a kiírt pesti kézírásoktól, mégis az OSZK színháztörténeti gyűjteményének korabeli nemzeti színházi szövegkönyveit áttekintve esetleg fölismerhetjük vagy valószínűsíthetjük a Mózes másolóját. További érdekesség az egyetlen autográf kéziraton található, különböző időpontokban rákerült, különféle íróeszközökkel készült bejegyzések, jelölések ügye. Madách is végzett javításokat (a maga keverte sötét színű tintával, bár jóval kevesebbet és kevésbé radikálisan, mint a Tragédia-kéziraton), továbbá egyes (néhány számjegyet tartalmazó) ceruzás bejegyzést is neki tulajdoníthatunk. Ám ezeken 44 �A művek kívül további grafitceruzás, illetve kék vagy piros ceruzás és még későbbre tehető piros tintás bejegyzések, áthúzások, könyvtári/kézirattári paginálás (pecséttel készített folioszámozás) is láthatók a példányon. Az idegen kéztől származtatható egyes grafitceruzás korrektúrajelek (pl. egybeírt szavak szétválasztása, egyes, archaikusnak ítélt szavak átírása) azonban nagy valószínűséggel a Madách műveit elsőként sajtó alá rendező Gyulai Pál kezétől származnak. Összevetettük az érintett szöveghelyeket az 1880-ban megjelent kiadással, s úgy találtuk, hogy Gyulai bizony követte a Vörösmarty bordalának utolsó sorában megfogalmazott ismert „szokást”, hogy ugyanis „Ront vagy javít, de nem henyél.”16 S néhány „rontó” beavatkozásával sajnos hozzájárult, hogy elterjedhessenek a Madách költő eredetiségét lekicsinylő és helyesírását hibásnak, archaikusnak ítélő vélemények. Mit is változtatott hát az irodalmi élet megkérdőjelezhetetlen ura, pápája? A Madách által a Mózesben következetesen és helyesen (egybe)írt vonatkozó névmásokat és vonatkozó kötőszavakat a korrektori ceruzát tartó kéz következetesen széthúzta, s lett az ami-ból a mi, az akit-ból a kit, az ahová-ból a hová stb. Szerencsére azért legalább aposztrófokat nem tett ki – 1880-ban. Madách helyesírása némileg változott Az ember tragédiája megírása óta eltelt rövid idő alatt is, amennyiben helyenként már ő sem használta az aposztrófot, ahol korábban még igen. De az is előfordulhat, hogy csak gyorsabban kívánt haladni (különösen, ha elfogadjuk a fönnmaradt kéziratra vonatkozó fenti föltételezést, hogy ugyanis tisztázatról, saját kéziratának másolatáról van szó), kevésbé figyelt a hiátusok jelölésére, helyenként (pl. a kézírás más jellemzői alapján megállapítható fáradási szakaszokban) nem volt következetes. Ugyanakkor Madách ragaszkodott a versritmust helyenként jelentősen megzavaró, elrontó hosszú lly-okhoz az olly, melly stb. szavakban. Ezeket a másolati kézirat szerzője helyenként jól, a ritmusnak megfelelően módosította is. Egy emendált szövegváltozat esetében nyilvánvalóan a két szempontot (a szerzői szöveg betűhív közlését és a jambikus ritmus lehetséges érvényesítését) egyidejűleg kell majd figyelembe venni – amint ez a korábbi népszerű kiadásokban is történt (pl. az Unikornis Kiadónál publikált szövegben). A kopista mindezeken és a tipográfiai egységesítésen (például a szerzői utasítások következetes kurziválásán) kívül a pályázati példányban mindenütt kiegészítette a Madách által minden második megszólalástól már csak rövidített szerepneveket: Móz. [Mózes], Jók. [Jókhebéd], Phá. [Pháraó] stb. A kritikai szövegközlés alapja természetesen a Madách-kézirat a szerzői szöveggel, bejegyzésekkel és az idegen kéztől származó jelölésekkel együtt. Ugyanakkor igen fontosak a másolati kéziratban föllelhető módosítások is, 16. Vörösmarty Mihály, Keserű pohár. Bordal a Czilley [sic!] s a Hunyadiak szomorújátékból, 1843 [És a Bánk bán Erkel Ferenc szerezte operaváltozatából, 1861] 45 �Madách 200 a szövegkritikai jegyzetek között pedig mindenképpen jelöljük majd az első – bár a szerző halála után megjelent – nyomtatott kiadás szövegének eltéréseit is. Remélem, mihamarabb folytathatom a munkát a szövegváltozatok bevitelének befejezéséig, a szövegkritikai jegyzetek digitális rögzítéséig, mely fázis után a keletkezéstörténet és a számos bibliai és kultúrtörténeti utalásra vonatkozó tartalmi jegyzetek elkészítése következhet, miközben folyhat a szövegváltozatok kódolási és lektori ellenőrzése. A munka a Mózes kézirataival végtelenül izgalmas és egy filológus számára nagy élvezetet, élményt jelent. Mindezen kellemes érzések még fölemelőbbek lehetnének, ha a szakmai háttér nagyobb biztonságot jelentene, s ha a jelen jeles évforduló, s a Szerző nagyobb figyelmet kapna, kaphatna a Madáchra szavakban büszke közösségtől. 46 �Versek GÉCZI JÁNOS A tizenkettedik színhez A széles képbe belóg egy virág, hogy elszívja a háttér erejét. A papirossal együtt ég el a vers, a költő. A színfehér lap barnul, aztán galambszürkére változik, szerteporlad és a füst nyomában fölemelkedik, apró őrszemnek, amelynek innen nem lehet tudni a megnevezését. A lángszirmoktól körbeölelt rózsában a vers mivé válik, mivé alakul a költő, csak onnan lenne tudható. Látszik, immár nem létezik, de világít, test nélkül, mint a fény. Tűzként beszél. Lélek, miként a megroskadt hamu. Hegyeshalmi László: Madách emlékezete 1, 1976 47 �Madách 200 BÁGER GUSZTÁV: „A reményhez” Madách Imre emlékére Fúrhatsz falba fekete lyukat, Tapsolhatsz is hozzá, reggel hétszer. Ami korábban még elképzelt volt, Most rettenetes és új valóság. Ott a lét-tagadást éred tetten. A sors magánvaló és közvetlen. Elterülnek főbelőtt ideák. Ami lényegében nem is halál. Tartópillére átszúrt gondolat. Az igazság. Szilárdnak tekinti. Jóság és szépség virágai közt Épülhet a változás csodája. Bár érzelemmentes, flegmatikus, Köd szűrte levegő, vízöntő kéz. Most naturális igazság a tél. Kelt szervezni tavaszt, tervezni őszt. Most tél és csend van. Zaklatott ember Vár induló tavaszt, mérlegelő őszt – Madách küzdő biztatása sarjad, Princípiumokat kiizzadni. Küzdeni és bízni? Új megújulás. Ádám és Éva. Frigy és identitás. A szövetség szép és örökkévaló. Így is eggyé kovácsol a szent kohó. Véres háború helyett számháborút! Ahol a toll előtt a fegyver leborul. 48 �Versek OLÁH ANDRÁS Nyom nélkül (széljegyzet Madách látomásához) nem ilyennek képzelted az embert… a fájdalommal azonosítottad és a soha be nem tölthető hiánnyal a nyom nélkül maradt megbocsátással a megbocsátásnak hazudott pironkodással a levitézlett alkudozással… már követni sem tudjuk hány féle arcát mutatta azóta és hiába vigyázol az árverésre hirdetett relikviákra az idő gyáva veszteglésnek tűnik már nem írsz jegyzetet csak ülsz bénultan a kicsomagolt jövőtlenség felett keseregve – bárcsak ne lett volna igazad… falanszterhideg vesz körül s már nekünk sem csak az egymásba kapaszkodás hiányzik TÓBIÁS KRISZTIÁN Tragédia 2023 – Madách 200 Nem segít egy esernyő ha a fejünkre szakad az ég ha a jég kilométer magasból zuhan ránk ha szakad az ég ha szakad a sixtusi kápolna mennyezete ha omlik a fejünkre nincs az az esernyő amiről visszapattannának az angyalok 49 �Madách 200 nincs az a selyem amiről pattannának az égi szárnyasok a sixtusi mennyezetén csak ég van és bármikor zuhanhat és ha bármikor zuhan hiába is markolod kis fröccsöntött nyelű műselyem esernyődet ha az ég szakad hiába és ez tragédia ember ha ránk szakad az ég az lesz az igazi tragédia. Hegyeshalmi László: Madách emlékezete 2, 1976 50 �Arcok és emlékek BAKONYI ISTVÁN Bécsy Tamás Tragédia-felfogása (Személyes elöljáró szavak) Miközben a fehérvári Városházán hallgattam néhány évvel ezelőtt Róth Pétert, Kabdebó Lórántot, Nagy Andrást, Papp Lajost és Fábry Sándort, akik megidézték nagyszerű tanárunkat, a jeles drámaelméleti szakember Bécsy Tamást, néha bizony elkalandoztak gondolataim. Mert olyan jó, hogy az alpolgármester, a tudós, az irodalmár, a szívsebész professzor és a humor első számú bajnoka oly szépen szól közös mesterünkről, de közben valóban elmémbe vágott B.T. ugyancsak briliáns szellemessége, ama bizonyos, egy kissé távolságtartó mosolya. És itt van a kezemben a pécsi tanárképzős indexem a hetvenes évekből, az ő kézjegyeivel és megtisztelő osztályzataival. És eszembe jutott a töltött káposzta, a konyak, a cigarettafüstös Suzuki, egyegy felejthetetlen fehérvári est, vagy például az, hogy micsoda remek rendhagyó Csokonai-órát tartott kérésemre a Rákócziban. Egy általános iskolában az irodalomtudomány kandidátusa. Igaz, annak idején ő is a Pécs-Bányatelepi általánosban kezdte… És kijárt minden lépcsőfokot, hogy aztán a tudomány legmagasabb szintjére jusson el. Az azóta elhunyt Kabdebó professzor – betegségével küzdve – azért jött el, hogy elmondja: Tamás igazi úriember volt, a tisztesség szép példája. Így igaz. Nemcsak azért, mert az előző nemzedékei is értelmiségiek voltak, hanem főként azért, mert hozta azok példáját. A makói polgármester gyerekeként, aki a negyvenes évek végén nem kerül be a szegedi egyetem menzájára… Aztán teljes életet élt. Kár, hogy ezt sokan nem tudják. * (A Tragédiáról) S itt arról is szólnom kell, hogy ő volt az, aki logikus és elméletileg megalapozott elméletével fölállította a drámamodellek rendszerét. Persze nem tudományos előzmények nélkül, de igencsak egyéni módon. Tőle tudjuk, hogy háromféle modell létezik: a konfliktusos, a középpontos és a kétszintes. (A drámamodellek és a mai dráma. Akadémiai Kiadó, 1974). Elmélete alapvetően különbözik attól, a hagyományosnak nevezhető felfogástól, hogy minden dráma alapja a konfliktus. Bécsy szerint viszont minden dráma alapja a szituáció, amely a cselekmény elején jön létre, s abból következik a mű minden további lépése. Természetesen a konfliktus létre jön számos drámában. Ám ehhez tisztázni kell a fogalom lényegét. Szerinte a konfliktus két szemben álló erő 51 �Madách 200 tett-váltás-sorozata, és ebben a küzdelemben mindkét félnek megvannak az eszközei. Ilyen mű pl. a Hamlet, az Antigoné vagy a Bánk bán. S vannak olyan művek, amelyekben egyetlen központ köré gyűlnek a viszonyok, és a középpontban levő erő is különbözőképpen viszonyul hozzájuk, mint ahogy ez pl. a Lear királyban történik. Harmadsorban pedig vannak olyan drámák, amelyekben két világszint határán vagy a két szinten megy előre a cselekmény. Ezekben a művekben nem jöhet létre a konfliktus, hiszen legalább az egyik félnek nincsenek meg azok a feltételei, amelyekkel le tudná győzni a másikat. S így érkezünk el a Csongor és Tündéhez vagy Az ember tragédiájához. (Egyébként Bécsy Tamás szerint is ez a két dráma, kiegészülvén a Bánk bánnal jelenti a magyar drámairodalom csúcsait, ám hozzáteszi Örkény István remekművét, a Pisti a vérzivatarbant is!) Ezek a kétszintes drámák. Madách Imre legismertebb művét, valamint a róla szóló elmélkedést egy korai elemzésében ismerhetjük meg a legjobban. (Bécsy Tamás: Az ember tragédiája műfajáról. Irodalomtörténet, 5/5. évfolyam, 2. szám, 1973.) Ebben szó esik arról, hogy ebben a drámában (és ez különösen fontos, hiszen sokan drámai költeménynek tartják) valóban nem fejlődhet ki az igazi konfliktus, hiszen pl. Ádámnak nincs esélye arra, hogy eséllyel szálljon szembe az Úrral vagy Luciferrel. S persze az Évához fűződő viszonyban sem a konfliktus az uralkodó. Könnyen beláthatjuk, hogy a Tragédiában két világszinten játszódik a cselekmény: az egyik a történelem szintje, a másik az ideáké. Bécsy Tamás lépésről-lépésre bizonyítja, hogy miért nem jöhet létre a valódi konfliktus az alakok (lírai képmások) között ebben a műben. Az eszmék közötti konfliktusok pedig nem értelmezhetőek drámai értelemben. S így tér rá Bécsy a mű valódi modelljére. Az ilyesfajta művekben „…a drámai szituációt nem egy konfliktus köré építik fel, de a világnézetből fakadó két világszint köré. … A két szint közül egy egyik mindig az evilági szint, a valóság, még akkor is, ha erősen absztrahált módon ábrázolják. A másik az, amelyik a kor, az osztály, a réteg vagy a szerző világnézete szerint az evilági szintet meghatározza, amelyik ezt törvényekkel ellátja. …” (Bécsy Tamás: i.m. 326-327.) Olvashatunk itt arról is, hogy Az ember tragédiájában az Úr és Lucifer a „második szintet”, Ádám és Éva pedig a földi, evilági szintet képviseli. A két evilági lény harmóniáját az a pillanat töri meg, amelyben Lucifer megjelenik. S persze az Úr „égi zengzete” is befolyásolja létüket, ám pozitív oldalról. Aztán a történelmi színekben is láthatjuk a kétféle útmutatást. Mindezek mellett a történelemre végig az jellemző, hogy egy-egy eszme megjelenése és diadalra jutása után bekövetkezik a hanyatlás, Bécsy Tamás szavával az „elkorcsosulás”, a bukás. „…Ami a műben abszolút pozitív, abszolút jó, az az édeni állapot. Ez a mű ún. második világszintje…” (i.m. 330.) 52 �Arcok és emlékek Az is világos ugyanakkor, hogy Ádám minden bukás után újra bizakodik, és hisz a jövőben. Újabb korcsosulások és újabb bukások előtt. Van úgy, hogy ezt Éva sugallja neki. Az ellentét aztán nem a földi szereplők között, hanem a két szint között jön létre. „…Azt hisszük, hogy pontosan felderítettük a Madách által alkalmazott írói anyagszervező-eljárást, áthidalhatjuk azt az ellentmondást, hogy a mindenképpen drámának írt Tragédia remekmű, de nem dráma, hanem költemény…” (i.m. 334.) Ugyanakkor azt nem cáfolja Bécsy Tamás, hogy a kétszintes drámákban vannak lírai elemek, anélkül, hogy ezek a műnemi jelleget megváltoztatnák. S ezáltal pontosabban meg tudják jeleníteni az emberi bensőt, egy-egy alak belső világának változásait. A tudat-drámák eszközeivel. Végül is elmondhatjuk: ez az elemzés és gondolatmenet valóban közelebb vihet a mű, jelen esetben Az ember tragédiája minél jobb és teljesebb befogadásához, hangsúlyozván, hogy itt az írott műről, és nem annak színpadi megjelenítéséről van szó. Más kérdés, hogy az ilyesfajta elemzés hasznosítható az előadások rendezésében is! Szerencsés esetben az elmélet igenis hatást gyakorolhat a gyakorlatra. 53 �Madách 200 NÉMETH PÉTER MIKOLA Egy mindig aktuális beszélgetés – Madách lírájáról Madách Imrét halhatatlanságában „középiskolás fokon” jobbára úgy ismeri a mai diákság, mint azt a költőt, aki megírta egyetlenegy, egyetemes, színpadra szánt művét Az ember tragédiáját. A Mózes, A civilizátor, a Csák végnapjai, a Mária királynő, a Férfi és nő című műveiről és más írásairól már jóval kevesebbet hallani, tudni. A Lantvirágok című kötetén kívül megjelent verseiről már nem is beszélve. De mi lehet ennek az oka? Egyrészt talán az, hogy kevés olyan magyar szakos gimnáziumi tanár van, volt a közelmúltban, aki Madáchról, mint az ihletett lírikusról tartott volna, akár csak rendhagyó irodalomórákat is. Pedig jó lett volna tudatosítani a felnövekvő nemzedékekben, hogy több mint húsz esztendős benső filozófiai készülődés, lírikusi építkezés, lázas költői munka, versírás és "versfarigcsálás" előzte meg az emberiség költemény megírását. A teremtő lélekben évtizedeken át készülődött annak lehetősége, hogy megszülethessen a halhatatlanság műve. Madách életének erről a kezdeti, nagyon lényeges korszakáról, a készülődés idejéről beszélgetünk mai műsorunk vendégével Kerényi Ferenc irodalomtörténésszel. – Kedves Barátom, ezúttal együttesen fogunk elgondolkozni arról, hogy Madách Imre miként vált költővé? Született költő volt-e, a szó klasszikus értelemben? Poéta doctusnak számított-e a saját korában? Vagy kár erről így gondolkozni? Egész egyszerűen hagyjuk meg őt drámaírónak, annak a halhatatlan drámaköltőnek, akit a közvélemény általánosságban egy műves alkotóként ismer? Kerényi Ferenc: – Én azt hiszem, hogy a 20. század végén szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, ami régen, úriasszonyok lapjában karácsony táján körkérdésként hangzott el, hogyha ön asszonyom egy lakatlan szigetre vetődne, akkor mit vinne magával? Melyik könyvet és mi egyebet? Számunkra, az ezredfordulón, ez a kérdés úgy vetődik fel, hogy mi lesz, amit a harmadik évezredbe, a 21. századba szándékunk szerint magunkkal viszünk. Vannak olyan tárgyi emlékeinek, amelyek igazoltan, pecsétes papírral, dokumentálhatóan a világörökség részét képezik. De felvetődik az a kérdés, és ez a mi számunkra legalább annyira izgalmas, mint a nagy nemzetek számára, hogy egy kis nép irodalmából mi az, ami, ha nem is pecsétes papírokkal, ám szellemi határátlépésre készülve, az európai közkincsnek és a világirodalomnak a része lesz. Nos, ahogy Bartók Béla zenéje egyértelmű, hogy velünk jön a 21. századba, a régi magyar 54 �Arcok és emlékek irodalomból két név merülhet fel így: az egyik Petőfi Sándoré, a másik Madách Imréé. Miután mindkét klasszikus életműve a művelt világ számára többnyire jó szintű fordítások segítségével elérhető, olvasható, így nyilvánvaló, hogy ők ketten a világirodalom részei maradnak. Az, amit bevezetődben említettél, az azért is fontos kérdés, mert ebben már nekünk, magyaroknak is felelősségünk van. Vagyis, ha mi minden segítséget meg nem adunk a világnak a fordításokhoz, a más nyelveken való megjelenéshez, akkor nem várhatjuk el senkitől sem, hogy a klasszikusainkat valóban megismerje. Tehát, ha nem nevelünk értő irodalmárokat az egyetemeinken, nem bontjuk ki a művekben lévő esztétikai szépséget, eszmetartalmat, és nem a világirodalmi értékeinkkel kérünk belépőjegyet Európába, akkor most nagyot hibázunk. Ilyen értelemben ma valóban jóval nagyobb a tanárok, az irodalomtörténészek, sőt a művelt olvasók felelőssége is, mint sem gondolhatnánk. – Hogy csak két klasszikusunknak volna biztos világirodalmi belépője Európába? Ahogy ezt hallja, kétségbeesik az ember és kétségbe esve rákérdez. Na de hát mi lesz: Janus Pannonius, Balassi, Vörösmarty, Arany János, Vajda, Komjáthy verseivel? És mi lesz a nagy Nyugatosok: Ady Endre, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád élete művével? Jókairól, Móriczról, Nagy Lajosról már nem is beszélve. És mi történik majd József Attila, Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor, folytathatnám még a névfelsorolást, és mások verseivel. Velük valójában mi lesz? – Értük meg kell harcolnia az utókornak. Itt a különbség az, hogy Petőfi és Madách már benne vannak a világirodalmi köztudatban, tehát az ő esetükben minőségében más a feladatunk. Benne kell tudnunk tartani őket, mert ahogy az irodalom időszalagja nyúlik, érthetően egy-egy kisebb nemzet irodalmára, egyegy korszakra, és egy-egy alkotóra kevesebb idő jut. Ezt jól láthatjuk az újabbnálújabb iskolai tantervekben is. Ez ellen nincs mit tenni. Ez egy objektív tény. Ez egy szükségszerűség. Tehát őket bent kell tartani, de minden áron a világirodalmi közgondolkodásban. A többi magyar költőért meg hadakozni kell. Őket meg kell ismertetni a világgal, be kell vezetni a nevüket először is Európában. Le kell fordíttatni a műveiket. Madách művei már ott vannak, abban a folyamatban, nagy sorozatban, amiben az európai művelődéstörténet Dantét, Goethét, Madáchot, Lessinget, Byront, Miltont, Victor Hugót és Ibsent besorolta. Ezt az emberiség történetében lényeges sorozatot a Peer Gynttel zárja. Tehát ő, mint magyar drámaköltő egyértelműen benne van ebben a fősodorban, a nagy emberiség történetek folyamban. Ő még véletlenül se Goethe-epigon, ahogy ma is hallani olykor. Hanem igen is ennek a világirodalmi folyamatnak a teljes jogú tagja. További felvetéseidre választ keresve, más kérdés az egy műves szerző fogalma. Hogy mit is jelent ez? Mi magyarok hajlamosak vagyunk, úgy ahogy a bevezetődben mondtad, abszolutizálni. Van egy Katona Józsefünk a Bánk Bán című drámájával, van egy Madách Imrénk Az ember tragédiájával, vannak egyverses 55 �Madách 200 költőink, akiktől már csak egy-két verset tudunk, vagy csak egy szállóigét, vagy egész egyszerűen csak egy verscímet. Ebbe valóban nem lehet belenyugodni. De ezennel a kérdésünk most az, hogy vajon Madách Imre minek tekintette önmagát? Ma már, azt hiszem, hogy itt az a pontos kifejezés, ha fellengzősen egy picit, vagy épp romantikusan, de Madáchot drámaköltőnek tekintjük. Tehát nem drámaírónak, a szó kiváló dramaturgja értelmében. Ilyen volt például Szigligeti Ede, aki halálpontosan tudta, hogy a színházi közönségnek mire van szüksége. Naprakészen szállította a darabjait. Ha műsorpolitikai ínség volt, akkor négy-öt nap alatt megírt egy játszható vígjátékot. Ebben az értelemben tehát nem drámaíró Madách, hanem drámaköltő. Mert jó tudatosítani, hogy Az ember tragédiája szellemi épületébe évtizedeken át hordta a szellemi muníciót, az építő anyagot, a téglákat. Nyakasan megküzdött a megfogalmazás nehézségeivel. És ebben a végső fázisban éppen az volt a szerencséje, hogy Arany János állt mellette. De ez a hosszan tartó elszánt küzdelem azt is jelentette, hogy az egész madáchi életmű bele épült a Tragédiába. A lírájából pedig ezt életművet, Az ember tragédiájához vezető utat ki tudjuk kövezni, ki tudjuk rakni, ami a világhírnév felé vezetett. Az idei Madách szavalóverseny kiváló alkalmat adott arra, hogy ne csak a Tragédiát, s annak verses segédanyagait, szellemi jegyzeteit tekintsük át alaposabban, hanem, hogy a drámaköltő lírájában is elmélyedjünk. Úgy, miként a kor nagy magyar gondolkodóinak problémáiban. Madách Imre a költő gondjaiban, olyan értelemben, hogy ő nem volt alanyi költő a szónak abban az értelmében, miként Csokonai Vitéz Mihály, vagy épp Petőfi Sándor, akiknek természetes anyanyelvük volt a vers. Petőfi a legmostohább körülmények között, hózivatarban gyalogolva képes volt fejben verset írni, utána hosszú gyaloglás után megérkezett valahová, egy melegebb helyiségbe, és máris le tudta írni a kész verset javítás nélkül. De hát Madách nem ezek közé a költők közé tartozott. Ő valóban tudós költő volt. Pontos volt a kifejezése, az arányérzéke, az árnyaltsága. Iszonyú mennyiségű az az érzelmi- és ismeretanyag, amit a verseiben lavinaként görgetett, mindenféle megfogalmazási nehézségeivel együtt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek Madáchnak olyan opusai, amelyek jegyzet nélkül is élvezhetőek. – Visszatérve eredeti gondolatfonalunkhoz, Madách lírájához, akkor tehát men�nyire volt borúlátó a drámaköltő saját és nemzete sorsa tekintetében? Mennyire hitt, mondjuk a világ, a mi világunk megváltoztathatóságában, humanizálhatóságában? Ha néhány versére gondolok, mondjuk épp A halál költészetére, vagy az Önmegtagadás, az Ősszel, a Hová lett most a rút idő címűre, az Egy őrült naplójából kiemelt részletekre, a Hit és tudásra, az Aradi sírra, a Síri dalra például, akkor meg kell vallani, hogy bizony meglehetősen borúlátó költői lélek vallomásairól van itt szó. Vajon Nógrádból, Alsó-Sztregováról és Csesztvéről, az Isten háta mögötti palóc valóságból nézvést, az akkori kor embere 1848/49-et követően, egy vesztes forradalom és szabadságharc után, börtönviselten, elváltan hogyan is láttathatta volna másként a világot, mint ahogy saját 56 �Arcok és emlékek sorsa szerint megtapasztalta. Az élettörténetből is nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy Madách Imre lelki alkata szerint volt pesszimista ember, vagy egész egyszerűen a kor szelleme volt elve dekadens? – Én azt hiszem, hogy a romantika korának költői általában Európában is, már sokszor és sok mindenben csalódtak. Csalódtak egyszer a felvilágosodás naiv neveléselméleteiben. A jó mellett érvelve tehát abban, hogy az emberek racionálisan észérvekkel meggyőzhetőek. A következő generációt jóra tanítva, már magától éretetődően az ésszerűt, a jót és hasznosat fogja mívelni. Később kiderült, hogy a francia forradalom eszméiből mi lett, kiderült többek között az is, hogy a szabadelvűség, a klasszikus liberalizmus a ’48-as forradalmakba torkollott. Kiderült, hogy az 1848/49-es európai forradalmak a Petőfi által megénekelt világszabadságot nem hozhatják meg. És akkor mindehhez hozzá adódik még a magyar probléma, a szabadságharcot túlélők felelőssége. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Madách egyszerre Ádám és egyszerre Lucifer. És nem véletlen, hogy a 20. században éppen az egyik legnagyobb drámaköltőnk Örkény István volt az, aki, ezt a szintetikus látásmódot saját maga számára is írói mintának tekintette madáchi életműből. Madách egyszerre Ádám a naiv, a lelkesedő, a nyitott ember, a minden újért rajongó lélek. És, ezáltal a szabadságra vágyó, kitárulkozó szereplő, aki óriási támadási felületeket hagy magán, iszonyúan sebezhetővé válik. S ugyanakkor a másik, a már többször csalódott cinikusabb, a hideg ésszel és az érzelmet magától elhárítani igyekvő luciferi magatartást is képviseli. Tehát Madách világlátásában ez a kettősség tagadhatatlanul létezik. Ez nyilvánvaló, hogy alkati sajátság is, de nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen pesszimista, mert benne van az újrakezdés akarata és lehetősége is. Az 1849 utáni emberi-költői magatartás bár azt lehetne mondani, hogy utolsó ilyen lehetőség volt a magyarság történetében, mi már tudjuk, hogy erre az újrakezdési képességre, erre nagyon is szükségünk volt és van. Ebből a szempontból Madách generációja, azért is értékes korosztály, mert az ő értelmiségi magatartásukban, így a drámaköltőében is benne van a történtek elemzésének az igénye, az erővonalak meghosszabbításának az akarata a jövőre nézve. Ezek Az ember tragédiájában a Madách korához viszonyított jövőbeli képek, ezek nekünk mára már a jelen színei, és benne van az önkritika képessége is. Tehát mi magyarok mindig hajlamosak voltunk arra, hogy a vereségekért, a bukásainkért bűnbakot keressünk és találjunk is. „Ideális” bűnbak a világosi fegyverletétel okán például Görgey Artúr. Az egész Görgey-kérdés, ma újra felhorgadt megint. – Talán épp most tisztul Kosáry Domokos és Katona Tamás történészi kutatásainak, munkáinak köszönhetően. – Most végre letisztulóban van. De az egyéni sorsokban is tovább élt és él ez a bűnbakképző effektus. Petőfi sorsáért hagyományosan Szendrey Júliát és 57 �Madách 200 Egressy Gábort „illet” felelőssé tenni, hogy ők küldték szinte az erdélyi halálba. És még hivatkozhatnék másokra is. De ez a fajta önszemlélődő, önkritikus, öntépelődő és önmarcangoló hazaszeretet, emberi magatartás, ez ott van Madách lelke mélyén, és ott van valóban Arany Jánoséban is. Nagyon is jellemző, hogy a pesszimista kortársak egy része is már eleve túl borúlátónak tartotta Madáchot költeményei olvastán. Arany Jánost pedig gondosan lebeszélték, hogy ilyen műveket írjon. Ott van példának okáért A nagyidai cigányok, Arany szabadságharc után rögtön írott költői reflexiója, amire Toldy Ferenc, az akkori irodalomtörténet-írás pápája, azt mondta, hogy Arany inkább magyar Odüsszeusz legyen, és magyar Odüsszeiákat írjon, mintsem ilyen pesszimista műveket. Tehát nálunk a nemzeti önismeretben az önkritikus alapállás az egy meglehetősen gyenge vékony vonalat képez, de ha a legnagyobbjainkat megnézzük, akkor az önmarcangoló, önkritikus szemlélet folytatódik a 20. században Adyval és másokkal. Akkor éppen ez az, ami újszerű, modern. Véleményem szerint a 21. századot jellemzően, ez a modern értelmiségi magatartás tovább él majd. Egyik verse, a Költő és szabadság című, ami az eddig elmondott 1849 utáni, bizonyos értelemben általánosítható, bukás utáni hangulatnak a szintetikus látásmódját tartalmazza. Persze a történelmi körülmények változnak, de itt kapunk választ arra a kérdésre, hogy a küzdéseszme, amit Madách Az ember tragédiájában az ember alapvető kritériumának nevez, tehát a küzdést magát. Az újra kezdés, az újra indulás, a felkelés, a küszködés képességének megtartása az embernek nagyon fontos lételeme. – Madách Imre megelőlegez valamit már eleve a 20. századi életérzéseinkből. Nyilvánvaló, ahogyan már mondtad is, ő ott lesz a 21. század világirodalmában is. De hát ettől ő még továbbra is ama dekadens áramlatok képviselője marad, amit nevezhetünk mi akár magyar, vagy épp európai fátumnak is. Ám ez nem változtat a lényegen, azon az örökös luciferi kérdésen, hogy „Aztán mi végre az egész teremtés?”. – Itt tulajdonképpen egy nagyon alapvető történetfilozófiai kérdés rejlik a háttérben, és ennek a kétféle megközelítésnek, már a reformkorban is megvolt a nyoma, a belső harca. És nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar művekben, s a legnagyobb magyar drámai költeményekben, európai emberiség költeményekben van ennek nyoma. Az egyik az a lehetőség, hogy az emberiség nem halad előre, csak körben jár. Ezek a korszakoknak a híres körforgás elméletei, amelyek már a reneszánsz óta kísértik az emberiséget, de a francia történetíró iskola a 19. században újra felfedezi őket. Hadd utaljak itt egy szintén klasszikus, és romantikus fejezetre, Vörösmarty Csongor és Tündéjében az Éj monológjára, amelyik ugyanezt a körforgást tükrözi. Mind ehhez a világérzéshez kapcsolódott egy másik gondolkodást formáló lényegi elem, ez volt a haladásnak, az előrelépésnek, a világszellem fejlődésének az a hegeliánus tana, amit a Madách-Petőfi nemzedék magénak vallott, ami ’48nak az egyik legszilárdabb eszmei alapja volt. Na már most, ennek szinte termé58 �Arcok és emlékek szetes velejárója volt, hogy egy olyan sokk után, ami 1848/49 után bekövetkezett az elbizonytalanította a felnövekvő nemzedékeket. Gondoljuk el, hogy a szabadságharc, a világszabadság bukása mekkora sokk volt. Olyan volt ez, mint apáink, nagyapáink nemzedékének Trianon. A vesztes második világháború az apák nemzedékének olyan volt, mint ’56 a mai középkorúak generációjának. Egy ilyen sokkhatás után mindent újra mérlegre kell tenni. És így felerősödik az a kétség is, hogy egész egyszerűen nincs tovább. Na már most ezzel összefüggésben, itt egy nagyon érdekes dolog történik. A magyar költészetnek talán legértékesebb vonulatáról beszélgetünk most. És akkor még nem is említettük Kölcsey Ferenc Vanitátum Vanitas, minden hiába való gondolatfolyamát. Az tud nagyon kétségbeesni, aki valamire feltette az életét. Mert, aki nem tette le valami mellett meggyőződéssel a voksát, nem döntött valami mellett határozottan, az nem tud igazán kétségbeesni. Á, ez se sikerült, bosszankodik, rálegyint, aztán megy tovább, és próbál valami mást. Ám az aki lelkiismerete szerint, határozottan feltette az életét valamire, és a magyar irodalomnak ez az értékes vonulata valóban elkötelezte magát a világszabadság mellett. Mindegy hogy mikor: a 19. avagy a 20. században, az a valaki tud igazán keserű és csalódott lenni. És mivel költő, tehát önkifejező ember, művész, ezt meg is fogalmazza. Az a csodálatos ezekben az életművekben, hogy így is, meg úgy is olvashatóak. Tehát képesek vagyunk jövőbeli biztatást kiolvasni belőlük. De mondjuk borús hangulatunkban a saját legrosszabb előérzeteinket is megtaláljuk bennük. Ezért beszéltem az előbb szintetikus látásmódról. És ez valóban csak a legnagyobbak a sajátja. – Igen. Valójában így lehet, hogy minden lelki alapállás és olvasat kérdése. – Ezért fontos az, amiről a bevezetőben beszéltünk. Hogy ne tudjuk le egyszer s mindenkorra klasszikusainkat középiskolai kötelező olvasmányokként, hanem, igen is, amikor ilyen vagy amolyan hangulatban vagyunk, akkor vegyük a fáradságot, menjünk oda a könyvespolchoz, s emeljük le műveiket, s úgy mindennapjaink hangulataira hagyatkozva olvassuk őket újra, mert akkor ők nem válnak elfelejtett, halott szerzőkké, és akkor talán időről-időre segítenek is nekünk. Nagyon gyakran kapom azt a kérdést a Madách művek előadása kapcsán, vagy épp Madáchról beszélgetve, hogy hogyan lehetséges az, hogy a drámaköltő a jövőt ennyire világosan előre látta. Ez ugyebár, a semminek a kiváltsága. Nem, szó sincs erről. Hanem arról van szó, hogy meg lehet hosszabbítani bizonyos erővonalakat az emberiség fejlődésében. Madách ezeket hosszabbította meg a jövőbe nézve, és ezek metszéspontjában helyezte el a falanszter emberét, az űrjelenet emberét és az eszkimó szín emberét. És mivel jól helyezte el őket, ezért aktuális napjainkban ma is. Ezért Madách jövő képéből a mi jelenünk kiolvasható, már csak azért is, mert ugyanezekkel a gondokkal szembesülünk. Ha lefordítom a Tragédia nyelvezetét a mai nyelvezetre, akkor azt látni: a röghöz, a földhöz kötöttség, az emberiség és a föld erőforrásainak kimerülése a napi gondjaink közé tartoznak, továbbá 59 �Madách 200 a technikai társadalom egyenlősítő vonásai, az űretika kérdése ma egyre erősebb. Mai nyelven szólva, ezek a megoldatlan gondjaink most váltak csak igazán problémává. Madách ezeket előre jelezte, megoldani viszont nekünk kell. Ebben segítenek a klasszikusaink, így Madách is. – És van itt még a számtalan problémahalmazban több kérdés is, egy lényegi kérdés mindenképp, az valójában a kozmikus álmaink közül való, s így szól: vajon létezik-e rajtunk kívül is civilizáció a világmindenségben? Békétlenségünkben olyan békés társadalomról álmodunk, melynek tagjaival érdemes volna minél előbb, vagy utóbb működő kapcsolatot teremtenünk, mert az talán úgy hatna ránk, mint annak idején Einstein relativitás elmélete, némiképp megváltoztatná a gondolkodásunkat, a világképünket, rendezné az egymáshoz való emberi viszonyainkat, az egész földi létünket. – Így van. Ám itt hajlamosak vagyunk a bezárkózásra, tehát hogy hagyományosan kis népnek, vesztes népnek nyilvánítjuk magunkat, ezzel mintegy ki is rekesztjük magunkat, de másokat is kirekesztünk a kozmikus egészből. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes felvetést arra vonatkozóan, hogy itt nekünk mégis milyen kultúrkörökben kellene gondolkodni. A legszélesebb kultúrkör az univerzum, amit az előbb említettél. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a Tragédia összefüggésében, az eszkimó szín témájában a Színművészeti Akadémia, ahol tanítok, szervezett egy nemzetközi színművészetis diáktalálkozót, s ott mindegyik csapat megrendezte – mutatott be persze saját darabokat is – az eszkimó színt. Fölöttébb érdekesre sikerült az amerikaiak bemutatója. Ezek a fiatalok nem Európából elszármazottak voltak már, hanem született amerikaiak. Ezek azt mondták, kérem szépen az eszkimó nem ilyen. Mi ismerünk, un. „nyershús-evő”, jupik és inuit nyelvjárású eszkimókat, de azok nem ilyenek. És különben is, miért épp az eszkimó? Ez kérem megkülönböztetés, diszkrimináció. Akkor elmondtuk az Amerikából érkező színművész hallgatóknak, hogy Voltaire óta az öneszkimó a francia és az európai kultúrában az amorfot, az alaktalant jelenti, már legalább kétszáz éve. De Madáchot ebben akkor sem értették. A másik kérdésük az volt, hogy miért mondjuk azt, hogy Az ember tragédiájában csúcspont, s az újabb kori európai történelemben a tetőpont a francia forradalom. Miért pont az? Ők ezt nem így látják. Tehát, akkor döbbentünk rá, éppen Madách ürügyén, hogy mennyire bezárkózott a mi kultúránk szemlélete. Nagyon sok ilyen találkozásra van szükségünk, nagyon sokra, hogy képesek legyünk nagyobb kultúrkörökben gondolkodni, el tudjuk fogadni, be tudjuk fogadni azokat, mert így jutunk el valóban a kozmikus kérdésekig. És, ez lehet a 20. századi művelt ember kiváltsága. Nem kell most már ideológiákra, útmutatókra, segédeszközökre hagyatkoznunk. Ez a korszak hál’ istennek lezárult, és emiatt nagyobb lesz az egyén, az értelmiségi, a humanista ember felelőssége is, azt hiszem. 60 �Arcok és emlékek – Nyilvánvalóan, ahogyan Bartók Béla is eljuthatott még életében, mint zeneteremtő lélek a kozmikus egészbe, beszélgetésünk elején említettük is, hogy ő egész biztosan átjut majd a 20. századi „rubiconon”, miként reményeink szerint Madách Imre is az emberiségtörténet dámaköltői között foglal majd végérvényesen helyet a harmadik évezredben. 1998 Megjelent NPM: Párbeszélgetéseim Könyve – Személyesség a személyte­ lenségben c. kötetében . A rádiós beszélgetésben Gy. Szabó András verseket olvasott fel. 61 �Madách 200 TARNÓCZI LÁSZLÓ Madách a garabonciás köpenye mögött Palócföldi krónikásként meg-megremeg az ember keze, amikor belegondol, hogy itt olyan nagyságok fogtak hírlapíróként tollat, mint a gácsi patikus, akit ma már inkább csak Napútfestőként emlegetünk, képeit meg akár százmilliókra árazzuk. S ott van Mikszáth és Madách is, akiket meg nem lehet elégszer emlegetni. Az meg egyenesen ijesztő, hogy az előbbi megbolondult, s ha a festett vásznait ki nem menti a koszos padlásról vagy a disznóólból egy losonci szlovák orvos, dr. Oppenheimer Rezső, Budapesten pedig nem lát abban értéket egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon, akkor Csontváry nevét már rég elemésztette volna az idő. S az is, hogy Mikszáthnak is lehetett bármilyen jó tolla, még a hivatali léttel együtt is felkopott itt az álla. Aztán hogy szeretett Ilonkáját méltatlan szegénységbe ne taszítsa, egy kitalált szerelmi történettel inkább visszaküldte az apja házához, hogy aztán majd Szegedre kerülve, s ott (és országszerte) ünnepelt hírlapíróként, íróként bátorságot merítsen, visszajöjjön, s újra megkérje a tőle elvált hitves kezét. S a joggal, búskomorsággal ábrázolt Madách sorsán is hüledezni kell, mert hiába az áldott tehetsége, ami előtt a kor írófejedelme, Arany János is leborult, s a szép feleség és gyermekek, hiába a szabadságharcos dicsőség, felmorzsolta őt is ez a világ: Fráter Erzsébet az anyós által tőle elszakítva őrületbe, emésztő betegségbe, majd Váradon sírba került. S ha 1997-ben Tempfli József, római katolikus megyés püspök a földi maradványait ki nem mentette és a székesegyház kriptájába nem helyezte volna, porladó csontjai akkor egy románok által feldúlt temetőben nyugodnának ma is. Madách maga pedig alig negyven évesen itt, szülőfalujában, ebbe a paticsos nógrádi földbe került. Írósorsok, történetek, amelyek megannyi drámai és színes részletét néhány elkötelezett irodalmár, levéltáros vagy történész hozta elém. Olyan kutatók, kiknek szakmájuktól meglehet távol áll az irodalom, de személyüktől nem úgy az értékfelismerés. Hírlapíróként mindig is úgy tekintettem ezekre az emberekre, mint egy titkos társaság tagjaira, akik összejöveteleiknek ráadásul a még titokzatosabb szimpozion és hasonló elnevezéseket adták. Hangyaszorgalommal és lázasan készült ezekre a közíró Csongrády Béla Salgótarjánból, irodalombarátok, színházi emberek Pestről, s érkezett haza, Palócföldre a Balaton-felvidékről Praznovszky Mihály, akinek meg mintha készülni sem kellett volna egy-egy előadásra, aki mintha a kávéházban épp most hallott történeteket mesélte volna úgy, hogy azzal a szerző műveit megannyi, újságíró 62 �Arcok és emlékek által is érthető, eltemetett életmozaikkal egészítette ki. Hogy aztán egy-egy ilyen előadásba valójában hány emberöltőnyi olvasmányélményt sűrített, azt még tán ő sem tudná megmondani. Egy ilyen rendezvényen ismertem meg például a Százhalombattán élő tudós professzort, Dr. Krizsán Lászlót is, aki történész volt, s levéltári dokumentumok feldolgozásával, közzétételével, a nemzeti múlt kutatásával írta be nevét a magyar tudomány nagy könyvébe. Madáchról is előásott érdekes dolgokat, s amikor egy Erzsébet-napon, Balassagyarmaton, ahol a leánykollégiumot, hogy becsületét megvédjék, Fráter Erzsébetre nevezték át, késő estében együtt anekdotázgatott az Erzsikéről drámákat író T. Pataki Lászlóval, s borozgatás közben már szívesen felhagyott a pulpituson elhangzott, kimért mondatoktól. Utóbbi években a losonci informatikus, Puntigán József is igyekezett egyegy levéltári kutatásával megmutatni, hogy a Trianonnal kettészakított Nógrád északi felében Madáchot éppúgy, hanem még jobban maguknak tudják - mindmáig. S őt erősíti ebben a pozsonyi Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője, Jarábik Gabriella, vagy a rimaszombati költő, Szászi Zoltán is. De ha már informatika, akkor idézzek meg egy matematikus Madách-kutatót, a fővárosból Érsekvadkertre származott Andor Csabát is, akitől ugyancsak számtalan érdekességet hallottam, s vihettem hírül megyeszerte vagy országos sajtóban, s a Kossuth Rádióban. Kutatási eredményeikről és anekdotáikból szívesen hallgattam volna többet is, de a garabonciás lét csak olykor-olykor segített abban, hogy a titkos társaság legkevésbé sem titkos összejövetelein ott legyek. Ott voltak viszont a könyvtárosok, a művelődési ház vezetők. Sőt, olykor még magyartanárok is… A szimpozionozók emlékezetvesztés elleni küzdelme valami olyasmit jelentett számomra, mint amivel a neves sci-fi regényíró, Ray Bradbury 1954-ben megjelent kisregénye, majd az abból készült filmadaptáció - amit meg François Truffaut rendezőnek köszönhetünk. Az 1966-ban bemutatott Fahrenheit 451 egy negatív utópia, ami szerint a jövő társadalmában az uralkodó rend számára a legnagyobb veszedelmet a könyvekben rejlő ismeretanyag rejti. A hatalom ezért létrehozta a Tűzőrség intézményét, hogy könyörtelenül lecsaphasson a könyveket birtokló kisebbségre és megsemmisítse a könyvet, a szabad gondolkodás jelképét. Ám szerencsére mindig is voltak kétkedők, akik kevésbé hiszik azt, hogy a könyvek antiszociálissá és kezelhetetlenné teszik az embereket, s jobb időkben bízva egy-egy könyvet betűre pontosan megtanulnak, s a társadalomból kimenekülve „könyvemberekké” válnak. Itt, Palócföldön az emlékeket tudatunkba hozó és ott tartó könyvemberek érdemének tartom, hogy egyáltalán van valamiféle Madách centenáriumi emlékév. Hogy a programjaikra citált, vagy oda édesgetett polgármesterek közül mára már többen eljutottak oda, hogy ha volt valami kapcsolódási felülete a településüknek Madách Imrével, az életével vagy műveivel, vagy akárcsak a tragikus sorsú 63 �Madách 200 Fráter Erzsébettel, s most kötelességüknek érzik, hogy azt értékként megmutassák, s hogy egymás rendezvényeit is látogassák. De térjünk vissza az egyik ilyen könyvemberhez, Andor Csabához, akitől pár dolgot meg kell, hogy idézzek most. Először is azt, hogy Madách legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy túlélte saját életét, korát, hisz megannyi, egykor nagyra, akár irodalmi Nobel-díjra is esélyesnek tartott költőnek-írónak ez nem sikerült. Egyik beszélgetésünk alkalmával, Az ember tragédiája új, spanyol és orosz fordításának örvendett épp. Ahogy számolta, akkor már a bábeli világ harminckét nyelvén olvashatták Madách főművét, de tudott arról, hogy még izlandi nyelven is belefogtak a fordításába. De hogy könyvkiadásban ez pontosan hány országot is jelentett, azt maga sem tudta megmondani, hisz az angol, az arab vagy a héber nyelven kiadott műveket számtalan országban olvashatták és ez a színházi emberek figyelmét is fölkeltette, s föl-fölkelti ma is. A fordításokról elmondta azt is, hogy a kilencvenes években született hindi fordítás is, s hogy a japánnak az a különlegessége, hogy azt egy Budapestre akkreditált japán diplomatának köszönhetjük, aki még a II. világháború előtt lefordította, s kiadta azt 1943-ban. Csakhogy a raktárt, ahol őrizték a könyveket, azt bombatalálat érte Tokióban. Így nem csoda, hogy ezt, a 11 Zichy Mihály kiszínezett rajzzal illusztrált könyvet hiába kereste Radó György a British Múzeumban vagy Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban, de egy példány a győri Xantus János Múzeumban, Szabó-püspök hagyatékából csak előkerült. Az meg külön öröm, hogy a fordító átdolgozva ezt 1965-ben újra megjelentette japánul. A dráma nagykövete a színház. A műveket az előadások éltetik, s míg korábban német nyelvterületről érkeztek hírek Az ember tragédiája bemutatóiról, az ezredforduló után inkább már csak adaptációk. Ilyen például Az ördög tragédiája címet viselő előadás is a Bajor Állami Operaház társulatának előadásában. Hogy mit is mond mindez a világunkról, erről biztosan meg fogom a könyvembereket kérdezni. Annyit azonban már akkor elmondott nekem erről a Madách Társaság elnöke, hogy az Odusszeia-feldolgozásoknak tudják be sokan azt, hogy James Joyce megírta az Ulysess-t. De maradjunk még ennél a régi beszélgetésnél, amelyben Madách más műveiről is kérdeztem a könyvembert. Mint mondta, a Mózes egy időben nagy siker volt, s köszönhette ezt elsősorban Sinkovits Imre játékának, s annak, hogy dramaturgként Keresztury Dezső a szöveget a színpad világához igazította. Egyébként ezt a művet is lefordíttatták angol nyelve, de Andor Csaba szerint az lenne egy igazi vállalkozás, ha ezt a bibliai történetet héberre is lefordítanák, s előadnák Jeruzsálemben. Andor egyébként elmondta azt is, hogy fél élete abban a reménykedésben telt, hogy egyszer majd eljuthat egy Madách-konferenciára, míg rá nem ébredt arra, hogy ha ezt nem szervezi meg, soha nem lesz erre lehetősége. 64 �Arcok és emlékek Hogy kinek is lenne dolga Madáchot és más, arra érdemes magyar szerzőket megismertetni a nagyvilággal, adódik, hogy a mindenkori magyar kulturális kormányzatnak. Ugyanakkor esetleges az, hogy kit és mikor kap szárnyra a világhírnév. De esetleges az is, hogy ki kap itthonról röptetést. Nehéz megmondani, hogy az életében szinte ismeretlen Márai, vagy akár Szerb Antal hogyan is vált világszerte ismertté. Az azonban bizonyos, hogy ha mondjuk százezer dollárral kistafíroztak volna egy ismert, népszerű amerikai drámaírót, hogy készítsen egy olyan fordítást Az ember tragédiájára, ami színpadi sikert hoz, akkor Madách a hallhatatlanok csarnokában lenne – s nem csak nálunk, világszerte is. S azért ne feledkezzünk meg a gesztusértékű kisebbségi nyelveken történt tragédia-kiadásokról sem: a lovári vagy a galego nyelvűről. De épp Andor Csaba bíztatására fogott bele egy fiatal fordító a latin nyelvű adaptációba, amely tán épp akkora karriert fut be majd mint a Dél-Amerikába emigrált Lénárt Sándor, aki Milne Micimackóját fordította deákra. A Madách Társaság több tucat könyvet adott már ki – életrajzi művektől kezdve levelezéseken át a szimpozionokon elhangzott előadásokig. Hogy pontosan mennyit, s milyen kutatási anyagok alapján és milyen forrásművek, hivatkozások és kereszthivatkozások szerint – legyen ez a kutatók dolga. A garabonciás ebből annyit lát, annyit ért, hogy a Könyvemberek köteteinek hosszú sora a könyvespolcokon, hogy az emlékezetvesztés ellen szóljon. S hogy mindig elénk hozza Madách nagy kérdését azzal kapcsolatosan, hogy mi dolgunk is van a világban, s erre a Tragédia generációkat újra és újra elgondolkodtató szállóigévé vált mondatát kell idéznie: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” 65 �Madách 200 CSONGRÁDY BÉLA Palócföldi búcsúszavak két Madách-kutatóhoz Andor Csaba (1950-2022) – Kozma Dezső (1935-2023) Bárhogyan vizslatom a múltat, idézem vissza az elmúlt éveket – de inkább évtizedeket – sehogy sem tudok rájönni, hogy mikor, hol, milyen körülmények között ismerkedtem meg Andor Csabával. Egyszercsak – nyilván valamilyen Madách-ünnepség, megemlékezés, koszorúzás, könyvbemutató kapcsán – része lett az életemnek, méghozzá 2022. december 26-ig, 73. életévben bekövetkezett elhunyta napjáig – elválaszthatatlanul. Merthogy a Tragédia-szerzőhöz való viszonyunk, vonzódásunk, mélységes tiszteletünk egy hullámhosszon mozgott, akkor is, ha az én szerény munkálkodásomat nem lehet összehasonlítani azzal a küldetésszerű teljesítménnyel, amelyet ő felmutatott és immár hátrahagyott, végérvényesen beírva nevét a Madách-kultusz éltetői közé. Olyan névsorba, amelyet csak az utóbbi évtizedekre gondolva – sok más figyelemre érdemes személy mellett – Radó György, Horváth Károly, András László, Hubay Miklós, s mindenekelőtt Kerényi Ferenc munkássága fémjelez. Ráadásul – ahogy mondani szokás – mellbe vágott a hír, mert a január 20-i balassagyarmati koszorúzási ünnepségig, ahol Nagy Anna, a felesége részletesen tájékoztatott a karácsony másnapján bekövetkezett tragédiáról és az odáig vezető útról – mit sem tudtam betegségéről. Rendszeres levelezésünk során közös barátunk, Madách-ügyben is élharcos, zászlóvivő társunk, Praznovszky Mihály – aki Veszprém megyében élve a jelenlegi Palócföld különszámot is életre hívta – valamikor január első napjaiban ímél-címemen feltett egy rövid, de lélekbemarkoló kérdést: tudod, hogy meghalt Andor Csaba? Miután eladdig mástól nem hallottam e lesújtó hírt, egy ideig bíztam benne, hogy valaki félretájékoztatta őt. De sajnos nem, a kérdésben rejlő állítás igaznak bizonyult. S azóta már jó néhány hét eltelt, s jószerivel alig múlik el nap anélkül, hogy valamilyen összefüggésben ne gondolnék rá. Különösen ezen időkben, amikor Madách születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk s bár sokáig a költőzseni Petőfi – aki néhány héttel korábban ugyancsak 1823-ban látta meg napvilágot – akarva-akaratlanul beárnyékolta a mi megyénk egyik legnagyobb büszkeségének, ugyancsak zsenijének bicentenáriumát, pedig a megyei önkormányzat 66 �Arcok és emlékek vezetősége már időben elkezdte a tervezést s úgymond a lobbizást is kormánykörökben, s az illetékes intézményekben. Megszólíttattunk mi is néhányan, hogy szóban vagy írásban fejtsük ki véleményünket: szerintünk mit kellene tenni a Tragédia-szerzőhöz méltó megemlékezés érdekében. Andor Csaba írásban, rá jellemző módon alaposan átgondolva, több oldalon terjesztette elő tartalmas elképzeléseit. Nekem is elküldte, de a számítógépem útvesztőiben sajnos jelenleg nem találom. Mint ahogyan nem lelem immár soha többé a nevemre – többnyire a Balassi Bálint Megyei Könyvtárba – eljuttatott, az utóbbi években következetesen fehér kötésű Madách Könyvtár jelzetű köteteket sem, amelyeket Csaba rendkívüli precizitással, féltő gondossággal csomagolt be számomra is. Bőven száz fölött jár már e kiadványok száma, s mindegyiknek Ő volt a sorozatszerkesztője. A kötetek között több különböző nyelven megjelent Tragédia-fordítás is található. Mondanom sem kell, hogy hozzám legközelebb a 2014-es dátumú 86. kötet áll, minthogy annak szerzőjeként „Remény a csillag…” címmel nekem volt módom összefoglalni a Nógrád megyei Madách-kultusz 1964-től 2014-ig tartott intervallumban egy fél évszázadot átölelő történéseit, főbb jellemzőit. A felkészülés, az írás során rendkívül sok hasznos tanácsot, mondhatni folyamatos segítséget kaptam tőle, sőt alkalmasint némi korrekcióval is támogatott. Meggyőződésem, hogy Nélküle – s ezt nemcsak e végtelenül szomorú alkalom mondatja velem – nem sikerült volna tető alá hozni és a nyilvánosság elé tárni mondandómat. A kötet végi összefoglaló listámban boldogan jegyeztem be, hogy 1998-ban – mondhatni elég későn – Andor Csaba is bekerült a Madách-díjasok sorába. Méltán, teljes joggal… S azért is örökre hálás vagyok neki, mert invitálásomra, invitálásunkra mindig pozitívan reagált, és jó néhányszor eljött a salgótarjáni székhelyű Madáchhagyomány Ápoló Egyesület szokásos januári ünnepi üléseire és előadásokat is tartott itt. A Gréczi-Zsoldos Enikővel 2014-ben közösen megjelentetett könyvükről – amelyben az eddigi legteljesebb feldolgozását adták Madách Imre levelezésének – együttesen fejtették ki véleményüket. Andor Csaba, ha ideje engedte, elsétált velünk az itteni Madách-szoborhoz is és – csakúgy mint Balassagyarmaton szokta volt – Varga Imre alkotásánál is – elhelyezte a megemlékezés koszorúját, virágját. Dokumentumok által megerősített emlékeim szerint legutóbb 2019-ben történt ez így. Azt nem nekem, nem most és nem e helyütt kell mélyebben érzékeltetnem, pláne értékelnem, hogy Andor Csabának milyen szerepe volt a Madách Irodalmi Társaság 1994-es létrejöttében, működtetésében, a balassagyarmati Madáchemlékek megőrzésében, az 1995-ben útjára indított szimpoziumok megrendezésében és a fentebb már emlegetett könyvsorozat életre hívásában és életben tartásában. De amit úgymond kívülről láttam, az véleményem szerint imponáló teljesítmény. Annál is inkább, mert nemcsak szervezője, egyik motorja volt 67 �Madách 200 ezeknek a műhelyeknek, hanem szereplőként, szerzőként is jelentős mértékben gazdagította valamennyit s bizony pótolhatatlanul fog hiányozni a Madách-kutatók sorából. Számomra különösen emlékezetes az első három Madách-szimpózium, minthogy azok Salgótarjánhoz is kötődtek. Sőt az elsőn, Szügyben 1994ben tudósító újságíróként, lapszerkesztőként jómagam is részt vettem. A könyvek közül Az ismeretlen epizódok Madách életéből (1998) és különösen A siker éve: 1861 Madách élete (2007) kiemelten fontosak számomra, de gyanítom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Annál is inkább, mert ebben – a közvélekedéssel szemben – igyekezett azt bizonyítani, hogy Madách Imre Alsósztregován nem 1823. január 21-én, hanem 20-án született. Szerinte a 21-e – amelyet ünnepelünk – a keresztelő, illetve az anykönyvi bejegyzés napja. Ugyancsak mindig élvezettel olvastam Fráter Erzsébet csécsei vonatkozásaival foglalkozó írásait. S mindezt egy matematikai végzettségű, filozófiából doktorált – többek között kommunikációval, kultúrakutatással és más társadalmi tudományterületekkel is foglalkozó – több országos intézetben nyomot hagyott ember hagyományozta ránk. Köszönet, főhajtás jár érte! ifj. Szabó István: Emléktábla Szliácson,(Szlovákiában), 2005 Messzebbről – de egymáshoz közeli időpontban, Andor Csaba április 15-i búcsúztatása előtt néhány héttel – egy másik váratlan és ugyancsak lesújtó értesítés 68 �Arcok és emlékek is érkezett a számomra: Kozma Dezső leánya Kolozsvárról közölte velem (is), hogy édesapja február 3-án elhunyt. Nem voltunk olyan szoros szakmai, emberi kapcsolatban mint Andor Csabával, de hozzá is mély, mondhatni bensőséges érzelmi szálak fűztek. Ráadásul az egyetemi tanár irodalomtörténészt pontosan tudom, hogy hol, milyen alkalomból és mikor ismertem meg. E folyamatnak két fázisa volt: 2000 januárjában – sokakkal egyetemben – jómagam is tanúja lehettem annak a pillanatnak, amikor a balassagyarmati ünnepségen átvette a Tragédia-költőről elnevezett megyei díjat – az indoklás szerint – Madách életművének kutatásában, publikálásában, népszerűsítésében elért eredményeiért. Sőt, abban az évben – érdekes és ritka egybeesésként – az ünnepi beszéd megtartására ugyancsak Ő kapott felkérést, s magvas gondolataival igazolta is a kitüntetés jogosságát. Egyebek mellett a következőket mondta a nagy mű örök aktualitásairól: „..Sorolhatnám a kínálkozó kérdéseket. Nem teszem, már csak azért sem, mert önmagukban kirekesztők lehetnek. De Madách szelleméhez sem lennénk hűek, ha megelégednénk egyetlen válasszal, hisz költőnk sem a boldogulás bizonyosságát, hanem annak lehetőségeit kínálja a sorsát alakító ember számára… A nagyságnak, a magasztosnak, az emberinek és az isteninek olyan ígérete ez, amelynek éppúgy része a ködképeket oszlató realitás, mint a soha meg nem szűnő vágyakra ösztönző képzelet. ’Karod erős – szíved emelkedett’ – mélyíti meggyőződéssé Madách az ehhez vezető út feltételeit. Jó tudni, hogy Az ember tragédiája, a mű színpadi változata rég túllépte a magyar nyelvterület határait, jó tudni, hogy számunkra, a magyarság számára külön mondandója is van. És jó tudni, hogy alig öt hónappal a budapesti bemutató után, 1884 februárjában – a Farkas utcai színházban – Kolozsváron is életre kelt… 1918 végén – immár a kolozsvári színház új otthonában – századszor került színre. Szellemi szükséglet maradt Madách Erdélyben az új történelmi helyzetben, az elkövetkező évtizedekben is.” S lényegében ebben az utolsó mondatban benne foglaltatik a lényeg: őrizni a határainkon túl is nemzeti értékeinket. Ebben vállalt mintegy küldetésszerű szerepet Kozma Dezső. Mi sem természetesebb, hogy azon a 2000-es januári esten én is a gratulálók között voltam: egy a sokaságból. A közelebbi, mélyebb viszonyunk kezdete két évvel későbbre datálódik: nevezetesen 2012. október 13-ára, amikor a Mikszáth Kálmán Társaság soros ülésén Horpácson egy újabb elismerést vehetett át: megkapta a Mikszáth-órát. Nos, ott már a kiérdemelt kézfogáson túl sokat beszélgettünk s több levélváltás is igazolta több ponton találkozó érdeklődésünket, egymás iránti szimpátiánkat. Annak értelemszerűen nagyon örült, amikor megtudta, hogy jól ismertem a szintén kolozsvári Kántor Lajost még a Forrás-nemzedék időszakából. Az év végi ünnepeken rendszerint telefonon köszöntöttük egymást. De mindezen személyes vonatkozáson túl úgymond szakmailag is sokat tanultam tőle. 69 �Madách 200 Különösen a Palócföld Könyvek sorozatban 2003-ban megjelenet Madáchkötetéből s nem kevésbé a Madách Irodalmi Társaságnál 2015-ben napvilágot látott Irodalmunk útjain – Erdélyben Válogatott írások című könyvéből. Ebben „találkozott” a most gyászolt két ember, hiszen Kozma Dezső írt Andor Csaba A siker éve 1861 című említett kötetéről is. Komoly érdeme a kötetnek, hogy foglalkozott az új évezred küszöbén született erdélyi értelmezésekkel. Madách lírai versei – kettős tükörben című tanulmánya a Madách Irodalmi Társaság 2008-as balassagyarmati ülésszakán elhangzott és a társaság kiadványsorozatában megjelent előadásának átdolgozott változataként jelent meg. Sok más ténnyel, adattal is lehetne még bizonyítani, nyomatékosítani Kozma Dezső a fiatalokra különösen figyelő széles szellemi horizontját, sokoldalú érdeklődését, imponálóan gazdag ismereteit, enciklopedikus tárgyi tudását, de számomra legalább olyan fontosak voltak emberi kvalitásai. Ezek fognak majd legjobban hiányozni…Hiába várom már a leveleit, telefonhívásait Kolozsvárról. Mint a fentiekből kitetszhet: számomra jószerivel megoldhatatlan feladatot jelentett a személyes vonatkozások, emlékek és az irodalomtörténeti érdemek szétválasztása mind Andor Csaba, mind Kozma Dezső esetében. Ráadásul ezt úgy kellett (volna) megtennem, hogy a Palócföld olvasói, a tájékozott nógrádi értelmiségiek is úgy érezzék: a nevükben is szóltam, helyettük is fogalmaztam meg gondolataimat. Talán valamelyest mégiscsak sikerült… Ennek reményében írom most le Áprily Lajos „Útravaló” című versének néhány sorát is: „A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit. Eszmét, amelyet világra ő hozott, virágot, amelyet ő virágoztatott.” 70 �Az asszony PRAZNOVSZKY MIHÁLY Ki volt az első? „Madách elmebeteg felesége, aki a fák odvában lakott; Minden idők egyik legrosszabb hírű írófelesége; Madáchné, aki az anyósa miatt vált elmebeteggé” Ez csak három idézet a világhálóról. Lehetne tovább nézegetni, akadnak még cifrábbak is, de az egymás írásait idézgető és erősítgető netírók ezeknél az átvett ostoba sablonoknál maradnak. Igazolva a mai tömegírás sajátosságait: mindegy mit írsz, csak jó erősen nyomd meg a billentyűzetet, hadd szóljon hangosan és figyelemfelkeltően – még ha hazugság az egész is. Ez történik Madách Imre feleségével, Fráter Erzsébettel (élt 1827–1875 között), aki ugyan megélte férje híressé válását (már ha tudott róla egyáltalán), de nem élte meg a Tragédia színpadi világhírnevének kezdetét (1883). Az igazi tragédiája talán éppen ebben van: hogy a neve összekötődött a férjével. Ami általában persze nem szokatlan, de azzal a kétes értékű és hamis tartalmú mondattal emlegetik: ha nincs Fráter Erzsébet, Madách nem írja meg a Tragédiát. Hogy az a bizonyos prágai szín nem is születik meg, ha nincs ez a bűnös nő. (Mintha Müller Borbála olyan feddhetetlen lett volna a maga Keplerével…) Ezek szerint az lenne a Tragédia fő bölcseleti motívuma, hogy az asszony ingatag. A mai netes blogolók biztosan nem tudják, honnan veszik át ítélkezéseiket, közhelyeiket. Hogy milyen szórvány és ellenőrizhetetlen és ellentmondó ősadatok motiválják (amelyeket ők aztán kedvük szerint torzítanak tovább), percnyi hírességre vágyó felkészületlenségüket. Igazság szerint senki sem tudja. Fráter Erzsébet élete nem dokumentálható a történetírás szabályai szerint. Ami hiteles forrás róla s tőle fennmaradt, az mindösszesen 25 levél. Tizenegyet a szerelmes lány ír hódolójának 1844 decembere és 1845 júniusa között, nyolcat a magára maradt asszony börtönben lévő férjének (1853), s majd újabb ötöt elvált férjének (1864) az akadozó gyermektartási díjért könyörögve. Mindössze egy levele ismert mindezeken felül, amit majd anyósának, Majthényi Annának ír a családtól való elszakadás pillanatában. Minden más ezen felül kitaláció, félremagyarázás, rosszindulatú és felszínes ítélkezés, nemesi osztálygőg, a család vélt szégyenének eltakarása – és az utókor butasága. Nehéz ám azt is megmagyarázni, hogy gyermekei közül egyikük sem segítette magára maradt anyját. Talán Borbálánál (1853. április 2.) érthető, hiszen élete 71 �Madách 200 végéig beteg volt, de Aladár fia (1848. január 1.) már felnőtt férfi anyja utolsó éveiben, Jolán lánya (1851. június 7.) férjnél van, de még a kiváló Madách barát Szontagh sem fordul felé segítőkészen, nem szólva Madách testvéréről, Károlyról, aki ekkor már kiegyensúlyozott egzisztenciális viszonyok között él. (Ráadásul kezdettől fogva elutasítóan bánt sógornőjével, egyike volt a hamis hírek terjesztőinek.) Honnan van tehát ez a ridegség, elutasítás, közöny, feltűnő távolságtartás? Egyfelől alighanem az anya, azaz az anyós kérlelhetetlen szigora, aki túléli minden gyermekét, Mária lányát megölik román martalócok, Imre fia 41 évesen hal meg, unokája elmegyógyintézetbe kerül szexuális terheltséggel, Aladár unokája szellemekkel társalog, s feleségül veszi a házvezetőnőjét. Közbevetőleg érdemes megjegyezni Aladárról, aki amúgy a legelutasítóbban viselkedett anyjával, s annak emlékével szemben, hogy 1875-ben levelet írt Gyulai Pálnak, aki a Madách összes műveiben közölni kívánta Bérczy Károly emlékbeszédét. Határozottan kérte, hogy a szerkesztő vegyen ki bizonyos sorokat az emlékbeszédből, mert az nem elég korrekt, ami a szülei házasságát illeti. Számunkra most nem is érdekes a családot összetartó, a fiatalon özvegyen maradó s így a jelentős birtokokat felügyelő, irányító nagyasszony jelleme és személyisége. (Persze a továbbiakban ilyen könnyen nem állhatunk majd el az anyós és meny rögzült sztereotípiákra épülő kapcsolatának vizsgálatától). Inkább azt kellene most felidézni, hogy vajon honnan indulhatott el a Fráter Erzsébet feletti ítélkezés, mely részben őt majd a váláshoz, s innen egyenesen a tragikus életúthoz, a társadalmi kivetettséghez, személyiségzavaraihoz, deviáns viselkedéséhez, önpusztító sorsához vezeti. De számunkra ugyanilyen fontos, hiszen ez mintegy keretezi, lezárja a tragédiát: a losonci bál eseményét ki írta le először? Mert ennek sincs semmiféle hiteles történeti forrása eddig. Ha legalább a bálnak lenne valamiféle sajtóvisszhangja, akkor talán el lehetne indulni. De ha a lapok azt hírül adták volna (volt már ekkor bőven sajtó Magyarországon) abban akkor sem találnánk meg a botrány leírását. Radó György Madách kronológiájában nagyjából datálja ugyan a bált, de ott sem ad pontos dátumot, s akire hivatkozik, akiknél olvasta, időrendben első helyen áll Palágyi Menyhért műve. Ő lenne az ősforrás, aki egy kevés időt töltött Sztregován 1890-ben Madách Aladárnál és saját beszámolója szerint is sokat beszélgettek a költőről, műveiről, életéről s Aladár a családi levelezést is megmutatta neki. De egy levelet sem említ, amelyben a losonci ügyről szó lett volna. (Azóta sem találtunk ilyet.) Egyébként, ami Madách Aladárnak, az anyjára vonatkozó levéltöredékeiben olvasható, amint majd később leírom, pontosan visszacseng Palágyi Menyhért irodalmon kívüli, elfogadhatatlan megjegyzéséből. Közbevetem, volt egy időszakom, amikor magát a bált is elképzelhetetlennek tartottam. 1853-1854: bálozások farsang vígságos idején? Gyász van, ugye a híres passzív ellenállás. Sok ezernyi 48-as fiatal szenved kényszerbesorozottként 72 �Az asszony az osztrák seregben, ugyanennyien még a börtönökben, igen sok hontalanként szerte a világban. S ekkor bál? De aztán végignéztem a lapokat s olvashattam: álarcos bálok, dalidók, mulatozások, úgy ahogy az békeidőben szokás. Volt mire hivatkozni Fráter Erzsinek a vitájukban: megyek - nem mész. Farkas András: Prágában, 1980 (Balassagyarmat, Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye) 73 �Madách 200 Én egyértelműen Madách Aladárt tekintem a rosszindulatú hírek és valótlanságok elindítójának. Nagyon gyűlölhette, vagy tán szégyellte az anyját. Inkább az előbbi. Amikor 1908-ban meghal, a hírről beszámoló névtelen újságíró (szerintem Palágyi) egyértelműen megfogalmazza ezt: „Egyéniségét érdekesen jellemzi az a tudományos felfogása, amellyel apjára vonatkozó irodalomtörténeti kutatásokat mindenben segítette. A legkényesebb családi ügyeket, sőt az anyjára vonatkozó sötét adatokat is rendelkezésére bocsátotta a kutatónak, érzé­ kenykedés nélkül. A tudományos érdek magas szempontú megértése és méltányolása volt ez benne s az irodalomtörténet sokat köszönhet neki Madách Imre életének és lelkületének megvilágításáért. Palágyi Menyhért is az ő révén jutott azokhoz az intim, becses adatokhoz, amelyet Madách Imréről szóló munkájában felhasznált.” L. Kiss Ibolya ugyan közread egy levelet, amelyet a néhai sztregovai evangélikus lelkész fia, Henriczy Ágoston írt volt neki, amelyben ő az apja „szóbeli közlése alapján” leírja a történetet, ahogyan azt beszélték, vagyis ez sem dokumentálható, nem hitelesíthető, hanem a visszaemlékezések műfajába sorolható, amelyet az egyidejű rögzítés híján az emlékezet, s az évtizedek, valamint az erre vonatkozó időközbeni publikációk jelentősen torzíthattak. Andor Csaba e vonatkozású dolgozataiban tisztán látja és rögzíti, ez ezekben meglévő pontatlanságokat, eltéréseket, tévedéseket, amelyek mögött egyaránt van jószándékú feledékenység és rosszindulatú befolyásoltság. Nem én találtam ki, de Becker Hugó fogalmazta meg, hogy az életrajzíró „inkább hozzávetésekből, sejtelmekből következtet a még befátyolozott, kényes természetű történtekre.” – miként írja 1899-ben. Térjünk vissza a kiinduláshoz, s tegyük fel magunknak a kérdést: vajon megállapítható-e, hogy mikor, hogyan s honnan kezdődik az Erzsébet szindróma? Ki írta le először a házasságtörés bűnét, a féktelen költekezést, a beteges anyós-meny viszonyt, a losonci bálon történteket, a válópert? És hogyan terjedt el Nógrádban a nagyváradi léha és önpusztító életmód híre, folyamatos tájékoztatás róla. A család hivatalosan nem beszélt erről soha. Hogyan is tehetné? Adjanak ki sajtónyilatkozatot, hogy a felek már nem élnek együtt? Bulvárlap még nem volt és sokáig nem is lesz szerencsére, hogy minden lépését kövessék Madáchéknak. Már csak azért sem, mert a történet idején Madách nem a Tragédia hirtelen felragyogó szerzője, hanem egy Nógrád megyei, börtönt viselt földbirtokos, s bizony sokan voltak azok, akik a forradalmi tetteikért ugyanilyen helyzetbe kerültek. Vagyis nem olyan a személye, mint akire az átlagnál több fény vetődne a közvetlen környezetén kívül. Amúgy, ezekben az években jobb volt csendben meghúzódnia annak, aki itthon maradt, mintsem túl sokat érdeklődnie másokról. Mivel már többször említettük s mindenki így írja, mi szögezzük le, valójában Madách Imre és Fráter Erzsébet jogilag soha nem váltak el, azt az akkori 74 �Az asszony egyházjogi törvények nem engedték, még ha Imre katolikus, Erzsébet refor­mátus is volt. Különváltak, de örökre házasok maradtak.(Különválási okiratukat 1854. július 25-én írták alá.) Ki kezdte tehát, ha kezdte megszemélyesíthetően valaki az egészet, vagy pedig merev, bezárkózó olyan közösségi ítélkezéssel találjuk szemben magunkat, amelynek alapja az a családi önkép megléte volt, amely nem tűrte el a família normáitól elütő magatartást. Amely, ha nem is szervezte, de gerjesztette, jóváhagyta azokat az ítélkezéseket s főleg kitalált ítélkezéseket, amelyeket az azonos társadalmi kategóriához tartozó közösségek vagy személyek (családok, rokonság, barátok, ismerősök stb.) egymást felülmúlva terjesztettek róluk, azaz Erzsébetről. Mindezek alapja az élethelyzet, mint olyan. Hogy mi történt Csesztvén 18511852-ben csak a pletyka szintjén tudhatták meg. Illetve akkor még semmi nem történt: a földesurat elvitték a katonák, a feleség ott maradt három gyerekkel. Ez sem rendkívüli sorshelyzet akkoriban. Első formájában a gonoszkodó, a közhelyekben elhangzó hír így indulhatott: fiatalasszony, egyedül, félreeső faluban, félreeső helyen lévő kúriában. Ki tudja, mi minden történik ott? Miket tudhatnak és beszélnek a cselédek? Hogy jönnek a baráti kör férfi tagjai segítséget kínálni, hogy hintók hajtanak fel a meredek úton a kastélyhoz, hogy házkutatás van náluk, császári tisztekkel – mindez elegendő alap a hírek elindításához. Az érkező férfiakról viszont beszélhettek a cselédek, a falusiak. De hát ebben sem volt semmi rendkívüli, Madách ottléte idejében is nagyon sok vendég, politikai társ, megyei tisztviselő érkezett a kúriába. De a pletykának nem lehet gátat vetni. A locsogó parasztasszonyok száját nem lehet befogni, ha nem is történik semmi, akkor is kitalálják, hogy mi történhetett. Egy magányos asszony él ott fent a dombtetőn. Kiváló helyzet a megszólásra. Csak ezt felejtették el hozzátenni, hogy három gyerekkel, két kisgyerekkel és egy csecsemővel. (Márciusban születik a kislányka, vagyis Madách letartóztatásakor már tudhatta az újabb gyermekáldás örömét). De mit, számit ez, a rágalomnak nincs logikai érve. Ennek a hírnek az ősforrása nincs meg, bárhol lehet, itt Csesztvén, a közeli kúriákban vagy távolabb a sztregovai kastélyban. Éppen elegendő ahhoz, hogy a börtönből kiengedett (1852. augusztusában tartóztatják le, 1853 augusztusában térhet haza) s házi őrizetre ítélt férjet a meglévő belső feszültségeken kívül (azért akkor Magyarországon olyan politikai viszonyok között a mindennapi megélhetés is még a Madách család szintű famíliának is mindennapos gondot jelentett), e suttogó, jól célzott mérgező beszéd elérje. Második formájában a rosszindulat már összetetten jelentkezhetett: nincs valami rendben Madáchéknál! A fiatal uraság házában. Talán ezért is költözött el Sztregovára Madách, holott felesége nem igen akart együtt lakni az anyósával, hiszen kezdettől fogva, olykor kirobbanó belső feszültség mérgezte a kapcsolatukat. 75 �Madách 200 Majthényi Anna elegánsan oldotta meg a kényes helyzetet: átköltözött a minden szempontból kényelmetlen öreg kastélyba, s az újat átadta a fiataloknak. (Igaz, egy udvarban volt a két épület.) S tán kihallatszott olykor a hangos szóváltás a két nő között. Mert hallgatózni azért lehetett a cselédeknek. Vagy olykor mondja a kocsis: ha én elmondanám, amit tudok! S persze mondja, egy kupica pálinkáért mindent! Amit csak kitalálhat. De ez csak játék tőlem, de ismerve a sorsot, az emberi helyzeteket, egyáltalán nem elképzelhetetlen, mindig is így volt, nem idegen ez az embertől a hétköznapi gonoszság és káröröm. Vagyis bármit tett otthon Fráter Erzsébet, abból felerősített ártó és álságos hír terjedt a nógrádi úri családok között. A legsúlyosabb hír persze az volt, hogy különválnak Madáchék. Mégpedig olyan bűn miatt, amely a korabeli viselkedési és női normák miatt egyértelműen elítélendő és az asszony kiközösítendő. Nyilván való, hogy ebben maga Fráter Erzsébet is hibás, tudhatta jól, hogy feleségként olyan előírások szerint kell élnie, amelyeket lehetetlen áthágnia. Vagyis egy férjezett asszony, egyedül, férje nélkül, egy idegen férfi társaságában megy el egy bálba. Sehová nem mehet el! (Ez volt 1854 márciusában.) El lehet képzelni, miként közösítik ki őt a losonci társaságban ezen a báli éjszakán. Természetesen semmilyen bizonyíték nincs arra nézve, hogy hűtlen lett volna ekkor (vagy máskor), férjéhez. Ki tudja, milyen belső erők hozatták meg vele ezt a döntését? De mindenképpen tudnia kellett: olyan tett, amelynek csak egyetlen következménye lehet. Még akkor is az lehet, vagyis a különválás, ha történetesen az anyósa már nem élt volna s fordítja vele szembe a férjét. A nemesi társadalom nem bocsátott volna meg. Nem csak neki nem, a férjének sem, ha ott tartja maga mellett ezek után az asszonyát. Vagy ha megtartja, ám akkor kinézi a társaság Madáchot, elutasítóan foglalkozik vele. Ezt vállalnia kellett volna. Nem mert? Nem akarta? Az anyja nem engedte? Sorolhatnánk ezeket a lélektani elképzeléseket, de ezek idegenek tőlem. A kastély elhagyása azonban már több volt, mint cseléd-pletyka. Ennek már visszhangja volt. Érkezzenek a vendégek – mert érkeznek, még ha módjával is, mert Madách azért már éppen most szabadul a rendőri felügyelet alól, nem árt óvatosnak lenni vele – szóval, ha érkeznek, csak feltűnik nekik, hogy nincs otthon a ház úrnője. Vagy ha éppen azért jönnek, mert tudják, hogy nincs az ifjú tekintetes asszony. A kérdésre: hol van? – valamit válaszolni kell. És arra szörnyülködni. Ámbár lehet, ez a kérdés fel sem hangzott. Nem illik ilyet kérdezni úri körökben, másfelől pedig mindenki tudta, hogy hol van. Illetve azt tán nem tudták merre lehet, de hogy Sztregován nincs, az biztos. Mindegy, ha kastély nagytermében nem is mondják, de éreztetik másutt: Madáchné, az ifjabbik, bukott nő, akiről csak rosszat illett mondani a a nógrádi szalonokban, a társas összejöveteleken. Egyébként is ez az évtized a nagy suttogások, a kitalált hírek és a jelentős besúgások ideje volt. 76 �Az asszony Ezek tehát a hírek. Dokumentumokkal igazolt tények nem állnak mögötte, leszámítva Erzsébet leveleit, amelyekből anyai egyedülállósága a létében elsősorban a megélhetés nehézségei derülnek ki. S azt az utolsót, amelyet az anyósához írt (s nem a férjéhez), s nem is bocsánatot kérve, hanem segítséget, ráhatást, hogy Imre vegye vissza őt. Mintha megérezné, hogy kilépve önnön korából, s helyzetéből egy tátongó szakadék szélén áll, s nem tudja általlépni azt. (Most felejtsük el azt a szöveget, amely a Madách szakirodalomban mostanában úgy szerepel, mint egy búcsúlevél gyermekeihez, az egy szépirodalmi alkotás évtizedekkel Erzsébet halála után keltezve, egy újság hasábjain, forrásként semmi esetre sem kezelendő.) Ám mindezekkel együtt mégsem tudjuk, és soha nem is tudjuk megállapí­ tani, ki volt az első, aki Erzsikét házasságtöréssel, hűtlenséggel vádolta meg, s terjesztette el aztán ezt nemcsak Nógrádban, hanem a teljes megyei-hazai úri világban. De az is kérdés, mennyire vették komolyan vagy drámai hangsúllyal ezt mindazok, akik ismerték Madáchot, későbbi szereplései alkalmával. Meddig lehetett ez hír egyáltalán? Hiszen a válás (1854) s a politikai közélet és megjelenés esztendeje (1860) között mégis csak eltelt szűk hat év. Majd jön az 1861-es választás, az országgyűlési szereplés, a Tragédia váratlan s eget verő sikere – vajon kit érdekelt ezekben a liberális, irodalmi és olvasói körökben Fráter Erzsébet hűtlensége és az elválás. Milyen sokan váltak el ekkor hasonló szituációk után, miért éppen Madáchra mutogattak volna: ni, itt jön, akit a felesége megcsalt. Hiszen tudjuk, Madách soha nem hozta szóba a legbelsőbb magánügyét. Mondani semmit nem mondott a társaság előtt, semmit, de aki akart, kedvére kombinálhatott. Főleg úgy hogy Csesztvét a letartóztatás pillanatáig a felhőtlen családi boldogság mennyei fészkének tartotta Bérczy Károly, s mindazok is, akik olykor arra jártak. Bérczy Károly, a réges-régi jó barát szerint Madách kínosan, de óvatosan kikerülte a választ, de hát a nem válasz is válasz. Azt írja, még említendő szövegében erről a helyzetről: „Nem tartozott azok közé, kiknek jól esik elmondhatni: íme, milyen mély ez a seb, s milyen mély oly fájdalmas! Nem szólt, nem panaszolt s még legbizalmasb barátja Szontagh Pál előtt sem említé soha, miért, hogy házában csak egy nő látható s ez – gyermekeinek nagyanyja. Sőt ha erre csak legtávolibb vonatkozást is sejthetett, ha bárki mást ért csapásról volt szó, színlett részvétlenséggel, hideg, sőt néha a cinizmusig terjedő gúnnyal nyilatkozott róla.” Mindez a kijelentés 1866. február 6-án hangzott el, amikor Bérczy Károly a Kisfaludy Társaságban emlékbeszédet mondott Madách Imre felett. És a szöveg másnap már megjelent a Pesti Naplóban két részletben. Ha jól számolunk, ez az első nem részletezett híradás a feleség eltávozásáról. Egy évvel és három hónappal a Madách halála után. Nagyon visszafogott s valószínűleg igaz is. Ámbár azt 77 �Madách 200 nehéz elhinni, hogy a legjobb barát, Szontagh ez idő alatt egyszer sem kérdezte volna meg, hol van Erzsike, de bizonyára tudta a pletykákból, s volt annyira úriember, hogy nem kérdezett rá. Vagy hallgatott, ahogyan illik. Az idézet másik része arra utal, hogy Madách mégsem kerülhette el, hogy ne tegyenek utalásokat, ne tegyenek fel kérdéseket a felségével kapcsolatban, akkor bizony nagyon nagy szenvtelenséggel, sőt, elutasító cinizmussal válaszolt. Olyannyira talán, hogy aztán többet már nem kérdezett rá senki a miértre. A legfájdalmasabb egyébként így leplezni saját szenvedésünket Hiszen úgy véljük, Madách soha nem hozta szóba a legbelsőbb magánügyeit, és a másik barát, Bérczy Károly sem, ámbár említenie kellett, igen csak diszkréten utalva arra, ami történhetett. (Kellett említenie egyáltalán? Ugyan miért tette? Volt ennek köze a Műhöz? Vagy az életúthoz, a politikai és közéleti szerep­ vállaláshoz?) Bérczy Károly idézett emlékbeszédében nem mond erről semmi konkrétumot, talán nem is tudott, de sejtette az olvasóival, hogy valaha olyan történt, amely e házasságnak, a családi boldogságnak véget vetett. A mondat így szól: „1853. augusztus 20-án végre rendőri felügyelet alá helyezetten, elbocsátották Madáchot s ő haza, Csesztvére sietett, repült, hogy ott a boldogságnak – már csak romjait találja.” Szólnia kellett erről? Igen, mert ő volt az első, viszont, aki a személyes, emberi tragédiát összevonja a mű megszületésének lehetőségével. S ebben az Erzsike történet az egyik vonás, hiszen az öccse Pál 1849-es halála, imádott Mária testvérének ugyanekkor történt meggyilkolása, s a nemzet pusztulásának nagyon is valóságos víziója biztos, hogy erősebben hatott a Tragédia megírásának belső alkotói kényszerére. Egészen biztos, hogy Madách ezt az elutasító magatartását élete végéig fenntartotta, de hiába tette, hiszen amikor megkezdődött az elválás jogi rendezése, akkor már elterjedhetett a történet Nógrádban, annak részletekbe menő ismerete nélkül. Ez is csak pletyka szintjén, mivel a jogi irat elég sok kézen ment át, s kikerülhetetlenné vált, hogy ebből ne legyen ügy. Ráadásul aztán jöttek Erzsike panaszló levelei az ügyvédekhez, az elmaradt vagy későn jövő feleségtámogatási összegek iránt. Az ügyvédeket köti ugyan a titoktartás, de az információ éhség kielégítése nemigen. Megközelíthetően tehát, leszámítva az eredendőn emberi gyengeséget, a pletykát, a hír hivatalosan, azaz a sajtó útján 1866 februárjában terjedhetett el. De az még akkor sem, hogy valójában mi is történt. A drámai kapcsolat történetében és historizálásában egymást kergetik az ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan megjegyzések, amelyeket vagy Madáchoz vagy a családot ismerők fogalmaznak meg vagy találnak ki. Egyszerűen nem szabad egyetlen ilyen kései és igazolhatatlan kijelentésnek sem hitelt adnunk. Mert 78 �Az asszony minden más csak és kizárólagosan Madách halála után terjed el, válik egyre burjánzóbbá, gonoszabbá és hiteltelenebbé. Egymásra épülnek ezek, szinte önmagukból keletkeznek, szövevényesednek s válnak ellenőrizhetetlen bűn-lajstrommá. Ide kell sorolnunk például a Szontagh Pálnak tulajdonított s valóban drámai kijelentést, amely persze nem igazolható, hogy valaha is elhangzott ebben a formában, vagy egyáltalán. Már csak azért sem hisszük el, mert ezt Szontagh soha le nem írta, tőle ez nem maradt fenn, hanem csak a kései forrásokban olvashatjuk ezt, de ott is több s eltérő szöveghelyzetben és variációban. Ilyen nőnek udvarol az ember, de nem veszi feleségül – mondotta volt Szontagh Fráter Erzsébetről az édesanyja és Madách jelenlétében a szécsényi házukban. Ilyet csak egy közönséges utcai nőről, egy kokottról, egy bukott leányról mondanak, semmit a 17 éves Erzsébetről, aki bár szívesen udvaroltatott magának (melyik lány nem teszi meg), de ezen felül semmi más könnyelműséget nem engedett meg senkinek. Ez a kijelentés jobban illene a házasság után családi és közösségi elitélő vélekedésére, mintsem arra az udvarlási lelki állapotra, amelyben Madách éppen élt. Ám ez a mondat, vagyis kitaláció, később jó hangosan és sokszor is­mé­ telve, majd beemelve a tudományos publikációkba bőven elengedő annak megerősítéséhez: hogy lám, már Imre barátjának is ez volt a véleménye. Ismerjük ugyan Madáchnak egy levelét, mely Szontaghoz írt, s amelyben az szerepel, hogy az egyik beszélgetésük során Szontagh durván beszélt volna egy hölgyről, de hogy mi volt közöttük a vita, vagy különbség tárgya arról egy szó sincs többet. Innen kezdve már csak fantázia kérdése a konfliktusba bele keverni Erzsébet személyét. Csak egy-két példa (a későbbi fejezetekben bőven lesz majd ilyenből száz is), hogy a tudomány, mint vélekedett Erzsébetről. Palágyi Menyhért, aki Madách életművének első nagy elemzője, 1900-ban írt cikksorozatában, a sztregovai látogatása után (Aladárnál töltött néhány napot), arra a kérdésre, hogy mit hallott Madáchnéról, csak ennyit válaszolt egy társaságban: „Mindenki azt mondja, nagy k. volt.” Vele egy időben egy vidéki levelező Szatmár megyéből ezt írja egy helyi ujságban: „A nemes magyar udvarház tiszta világát elsötítette egy könnyelmű asszony, aki elfeledkezett arról, hogy ura jó hazafi voltért szenvedi börtönét, tehát kétszeresen megadással illik elviselnie sorsát.” Nem volt könnyű elvált asszonyként létezni. Még Mauks Ilonkának sem volt könnyű húsz esztendővel később, amikor Mikszáth kegyes hazugsággal elengedte maga mellől, nem akarván a kilátástalanság élethelyzetében tartani az imádott nőt. Még ekkor sem egyszerű, pedig ebben a történésben az ítélkezések szerint Mikszáth lenne a vétkes, de a hölgy társadalom megszóló lekezelésből jutott Ilonkának is. Ő a bezárkózást választja, nem megy sehová és nem fogad senkit, és kettőzött erővel dolgozik életmódjuk és a látszat fenntartásán. 79 �Madách 200 S előtte nem volt könnyű Szendrey Júliának sem, aki mindössze 23 éves férje eltűnésekor s a közmegállapodás szerint neki örök gyászba kell borulnia s kell, hogy legyen a nemzet özvegye. S micsoda felháborodás veszi kezdetét, amikor az önálló nő sorsát vállalja s főleg azt, hogy éppen ezek elől menekülve újabb házasságba lép, ráadásul egy végzetesen rossz kapcsolatba, amelynek poklát csak ő tudja majd egyedül. Fráter Erzsébet (az elválás idején) 27 éves. Más nő tán ekkor megy férjhez, neki már három gyermeke van, s az egyikkel visszatér Nagyváradra, egészen pontosan Cséhtelekre apja házába. Amely házban alapvetően a szegénység volt az úr. S miközben az első hetek szánakozó hangjai után majd az elégedetlenség kitöréseivel, a családi veszekedésekkel kell szembesülnie, azt is látnia kellett, ebből a helyzetből nem tud jól kijönni. Elvált asszony, gyermek, szegénység, gyanakvó környezet, lekezelő rokonok, kalandvágyó urak (az elvált nő szabad préda) – minden ment a maga sorsszerű útján még két évtizedig. A történet s annak vége már ismerős, de ugyancsak másodlagos források alapján, amelyek jóval későbbi keltezésűek, tehát az utólagos belemagyarázás, az emlékezet torzításai, a másoktól való hallomás minden negatív helyével. A halál híre a nagyváradi kórházból az valóságos, arról már a helyi és az országos lapok is beszámolnak kishírben. Többet nem ér az egész pár sornál, de a megfogalmazás is egyértelmű: A Nagyváradi Napló ezt közli 1875 novemberében: „…Egy elhibázott s utóbb keserűségekkel sújtott élet emléke maradt utána. Ő maga szakította el magát a családtól, melynek mély fájdalmakat okozott, s ezért aztán nélkülöznie is kellett a családot, melynek becsét elébb-utóbb ép azok érezik legmélyebben, kik azt fiatalabb éveikben eljátszották. Nem említettük volna meg a magánélet ez igen szomorú pontját, ha e halálhír köztudomásra jöttekor a viszonyokkal ismeretlen olvasó előtt föl nem merülhetne az a kérdés, hogy mint halt meg az elhunyt költő egykori neje közkórházban, elhagyatva akkor, midőn Nógrádban ma is virágzik a köztiszteletben álló Madách-család? Az ok az, hogy ő maga vált el sok, sok év előtt e családtól.” Úgy látszik, a távolságon és időn átívelő közítéletet semmi nem változtathatja meg. Csak és kizárólag és mindig a nő a bűnös, az őt eltaszító család nem tartozik neki semmivel, még az emlékének sem. Magára vessen, hogy ide jutott. Új évszázad, új világ jön, és Fráter Erzsébet története tovább él a nógrádi kúriákban, a családok emlékezetében, a serdülő lányokat erkölcsös életre intő pedagógiai szózatokban. Amikor 1932-ben Harsányi Zsolt, az akkor divatos és nagysikerű, könnyűkezű író, számos történelmi életrajz regényesített megírása után hozzáfog Madách történetéhez, információkat kér, főleg Nógrádból: mit tudnak az íróról, milyen dokumentumaik vannak stb. Ne felejtsük, nem irodalomtörténetet ír, hanem regényt. A regényíró szabadon bánik a tényekkel, fantáziája segítségével megkavarja, átépíti, átszerkeszti azokat. S nem is 80 �Az asszony ellenőrzi azok hitelességét, komolyságát. Nem feladata. S nekünk sem szabad ezt forrásként kezelni. Mohácsi Jenő, aki pedig maga is regényt írt Fráter Erzsébetről, válaszolván egy nagyváradi újságíró kérdésére, 1934 decemberében ezt mondja: „Felesleges azt a kiábrándulást, fájdalmat is ecsetelni, amely akkor zúdult a költőre, amikor a családi életet nem kedvelő és élni nem tudó asszony a házon kívül kezdte keresni apró és útszéli örömökben a maga boldogulását. Fráter Erzsike el-eltünedezett férje házából, hol környékbeli földbirtokosok, hol útjába akadó férfiak prédája volt. Nem nagyon válogatott. Egy szép napon aztán, amikor Madách hazatért sétakocsizásából, üresen találta a házát. Fráter Erzsike elment és vele együtt elment Madách életkedve,hite és akarata is, amely élete végéig nem kopogtatott vissza hozzá.” Irodalomtörténész, műfordító, regényíró, a Tragédia ismerője írja, találja ki mindezt, közreadja az újságban, s az úri olvasó, aki ugye „mindent tud” a hűtlen asszonyról, most már végleg bizonyosnak tekinti mindazt, amit addig hallott erről az alávaló perszónáról. Itt lehet tehát szembesülnünk azzal, hogy az elválásuk óta eltelt majdnem száz év alatt milyen indulat, bosszú, gyűlölet fortyogott ezekben az egymás között beszélt, de soha ki nem beszélt esetről. Hogyan színezik, ferdítik, építik, szörnyűsítik tovább „a hírhedt nőrokon” Fráter Erzsébet történetét. A legmegdöbbentőbb talán számomra egy bizonyos Kapitányné levele Sukoróról Harsányinak címezve, hiszen ebben minden benne van, amit a világ összehordhat és tovább feketíthet a maga igényei szerint: „Madách visszavonult, zárkózott életet élt. Búskomorsága házassága első éveiben, midőn felesége torz gyermekeket szült. Feleségét anyósa, ’öreg Madáchné’ gyötörte a nyúlfejű gyermeke miatt is – ennek szopni sem adtak stb. E kis torzszülöttek áldozata lett a házaspár. A férjnek zárkózott fájdalma gyötörte s tette boldogtalanná mindkettőjök boldogságát, anyóstól is üldözve volt. Utazásnál történt gyilkosság, szobaleány szerepe stb. már ismert dolgok. Szüleim tudnák mindezt bőven elbeszélni és a környék népének száján forgó beszédeket is.” A környék népe, az úri rend, melyhez tartoznak, ítélkezik, s nem felejt, csak torzít. S a családon belüli, évtizedeken át gyülemlő mérges seb csak nem múlik el. A Csesztvén élő Grosschmid Károly, aki Madách Alicet vette el, így ír le egy történetet, amelyet ő maga is hallott: „Mikor Madách Imre fogságban ült, megjelent Csesztvén Madách Károly, hogy sógornéját meglátogassa, és a gazdaságnak utánanézzen. Ideérve látta, hogy nagy társaság cigány mellett hangosan mulat – lelke mélyén felháborodva le sem szállt a kocsiról, hanem azonnal megfordult és elment.” Hát ha ezt Erzsike sógora mondta, akkor az igaz, nincs mit tenni – gondolták a famíliában, s még mélyebbre süllyesztették a közös emlékezetvilágban élő, vagyis meghalasztott asszonyt.. 81 �Madách 200 A történetnek nincs s nem is lesz vége soha, írjanak bármit a tankönyvek, tudósok manapság is. Hiába próbálják Erzsébetet megérteni és megértetni könyvekben, drámákban, tanulmányokban, konferenciákon. 1990-ben a balassagyarmati leánykollégium új nevet keresett magának Geisler Eta kommunista álmártir neve helyett. A lányok szavazással, döntő többséggel Fráter Erzsike nevét kérték, s majd az évek során tartalmas programokat alakítottak ki maguknak. Még egy szép Erzsike szobor is került az épület elé Párkányi Raab Péter ihletett alkotása. Történt, hogy a szalézi rend visszakövetelte magának az épületet, és annak rendje és módja szerint meg is kapta. Első dolguk volt 1997-ben, hogy a szobrot elvitték, majd a kollégiumról levették Fráter Erzsébet nevét. „”…az egyházi képviselők nem egyszer nyilatkoztak, hogy Fráter Erzsébetet nem tartják az ifjúság példaképének.” Most éppen itt tartunk. (Aki belehalt a halhatatlanságba címmel készülő Fráter Erzsébet monográfia bevezetője.) 82 �Az asszony P. KERNER EDIT: Botorkáló emlékezet, utam a Kit szerettél, Ádám?-ig Inkább a véletlen, mint a tudatosság volt elindítója annak a kutató-gyűjtőmunkának, amelynek révén megszületett Madách Imre életének két legfontosabb nőalakját, a Majthényi Annát és Fráter Erzsébetet bemutató monodráma, a Lelkigyakorlat és a Lidércláng T. Pataki László tollából. Sőt, az újságíró-író-rendező halála után e két, külön-külön is rendre nagy sikerrel előadott monodráma összefésülésével, színpadra alkalmazásával egy vadonatúj, nem kevésbé tartalmas és sikeres színpadi előadás jött létre, a Kit szerettél, Ádám?, amelyet nagy sikerrel játszott éveken át a Zenthe Ferenc Színház. Pedig T. Pataki László talán azt sem tudta, hogy merre van Salgótarján, amíg ide nem helyezték őt a Nógrád című napilaphoz, s mivel én rengetegszer mondtam verset mindenhol, ő pedig járt tudósítani, hát összeismerkedtünk. Ma úgy mondanák: járni kezdtünk. 1968-ban végeztem az egri egyetemen, ez hozza magával a szakdolgozat írását is, és nem tudtam, hogy mit írjak. Egyszer csak Laci azt mondta nekem: gyere el velem Balassagyarmatra! Elmegyünk az evangélikus Szabó József püspök úrhoz, mert van ott egy Madách-gyűjtemény, amiről írnia kell. Elmentünk a püspök úrhoz – és ránk szakadt a gyönyörűség. Európa legnagyobb Madách-gyűjteményét mutatta be nekünk, több napon keresztül, miután megtudta, hogy szeretném erről írni a szakdolgozatomat. Ekkor hangzott el egy mondat, ami Laciban elindított egy folyamatot, s aminek a vége a két monodráma, majd a Zenthe Ferenc Színház által színpadra álmodott „Kit szerettél, Ádám?” című darab lett. Amikor Fráter Erzsikéről beszélt a püspök úr, s szedte elő az újságkivágásokat, könyveket, a mondat valahogy így hangzott: „meg kéne nézni ezt a hölgyet is, mert nem egészen úgy van, ahogy róla írnak”. És az én páromnak ennyi elég volt. Megragadt benne. Hazajöttünk, és azt mondta, hogy érdemes ez után lépni egyet, kettőt, hármat… Több mint negyven év lett. Elkezdett kutatni, mindennek szeretett a végére járni. És különösen az érdekelte őt, hogy miért úgy történt valami? Nemcsak elfogadta, ahogy leírták, hanem az is érdekelte, hogy miért. Erős forráskritikája volt, és egyébként is volt 83 �Madách 200 egy igazságérzete, hogy mindig amellé állt, akit bántottak. Tehát a nehezebb helyzetben lévőt próbálta védeni, vagy keresni számára a megoldásokat. Elkezdett anyagot gyűjteni levéltárban, könyvtárban, a helyszíneken Erdélyben, s Fráter Erzsike nálunk „családta” lett. Nemcsak azért, mert Laci ezzel foglalkozott, hanem azért, mert volt egy munkamódszere. Szerette hangosan elmondani azt, amit talált. Tehát ütköztette velem, úgyhogy az estéink nagy része, úgy telt, hogy Madáchoztunk. Ami nekem rendkívül izgalmas volt, mert én a salgótarjáni Madách gimnáziumban végeztem ugyan, de ugyanazt tudtam, mint mindenki más: hol született, hol élt, Nógrád megye egyik legnagyobb alakja, s a világirodalom egyik legnagyobb művét hozta létre. S ha a feleségére került a sor, vagy őt kellett megemlíteni, akkor ő volt a ledér nő. Ez volt a szép kifejezése annak, hogy megcsalta az urát, vagy nem úgy viselkedett, ahogy illettt volna. „Ledér volt”. Évekkel később egy budapesti színházigazgató potentát egy balassagyarmati Madách-ünnepségen nem szégyellte kiejteni a száján azt a kifejezést, hogy mialatt Madách Imre be volt börtönözve, azalatt a felesége osztrák tisztekkel hentergett. Mi az, hogy hentergett? Mikor? Gyerekszülés, vérömleny, himlő, láz, beteg gyermekek, löttyedt test... Hentergés? Gondolkozzunk...! Ilyen apróságok mentén is zajlott az adatok gyűjtése, szaporodtak a kis kártyácskák, a jegyzetek, és szép lassan a vitatkozások alatt kiderültek a dolgok, hogy az élet nem ilyen egysíkú. Csak azért, mert Madách Imre nagy ember volt és nagy író – attól még ember volt. Férfi volt. S csak azért, mert ő a piedesztálon van, a feleségét nem kellene a sárba taposni. Kiderültek azok a dolgok, amik később, amikor már előadtam a darabot, nekem nagyon sokat segítettek. Hogy Erzsike személyében egy szerencsétlen körülmények közé született, fiatal, nagyon-nagyon érzékeny lányról van szó, akinek nagyon korán meghalt az édesanyja, s az édesapja elhozta őt Nógrádba, a bátyjához. Mert az apa egyedül élt, férfiként nem tudta Erzsit nevelni. Márpedig annak a kornak megvolt a nőideálja, hogy mit kell tudnia egy nőnek, amit csak egy nő taníthatott meg neki. Szóval Erzsikét elhozták ide Platthy Klárához, a nagynénihez, akinek nem volt gyereke. Erzsi nagyon sokáig itt nevelkedett. Amikor bálozni kezdett, 16 és fél évesen, akkor hol itt, hol ott, valamelyik közép-nagy uraságnál voltak a bálok. Tehát nem csak városokban, hanem a falvakban is. Addigra Erzsit Platthy Klára megtanította mindenre. Tudott társalogni, táncolni – sőt, nagyon szeretett és nagyon tudott táncolni. Tudott lovagolni, tudott beszélgetni emberekkel, vagyis nem esett kétségbe, ha idegenekkel találkozott. S persze bakfis volt, kezdett kinyílni, mint nő. Onnantól kezdve már házasságra alkalmas volt. Ma már több kutatás is alátámasztja, hogy nem igaz az a „városi legenda”, miszerint egy bálon találkozott először Madách Imrével. Nem. Ő már a társaság84 �Az asszony ból ismerte Szontagh Pált, és ismerte a környékbeli korban-státuszban hozzáillő férfiakat, így Madách Imrét is. Nem véletlen, hogy a legenda szerint nagyon mérges volt Madách, amikor már beleszeretett Erzsibe – vagy legalábbis már komolyan vette a kapcsolatukat –, a pletyka szerint Erzsi adott egy hajfürtöt Szontagh Palinak. Sehol nincs erre semmiféle írásos emlék, legalábbis én nem olvastam ilyet, márpedig nagyon sok Erzsikéről szóló könyvet, újságcikket nekem kellett gyorsolvasással végigolvasni, és kijegyzetelni, amit aztán Laci felhasznált. A Majthényi Annát megszemélyesítő P. Kerner Edit és a Fráter Erzsit játszó Müller Zsófia a Kit szerettél, Ádám? premierje előtti próbán (Bencze Péter felvétele) Például: soha nem úgy emlegetik Fráter Erzsébetet, hogy Erzsi, vagy Erzsébet, hanem mindenhol Erzsike, a hivatalos írásokat leszámítva. A mai napig van Csécsén Erzsike utca. Nem Erzsébet út - Erzsike utca. Erzsike-napok. Erzsike-sétány. Erzsike így, Erzsike úgy… tehát minden ember, akivel ő kapcsolatot talált, szerette. Színes egyéniség volt. Vibráló, színes egyéniség. Szerették. Mindenhol szerették! Mert kedves, vidám teremtés volt. Már eladó lány korában látszott, 85 �Madách 200 hogy nagyon szereti a nagy társaságot. A táncokat, bálokat, azok felpezsdítették őt. Kimozdulhatott otthonról. A Lidérclángban Erzsike mondja: „nekem a fejemben mindig volt valami”. Folyton fájt a feje, valami mindig nyomta. Olyan volt, mintha abroncs fogta volna össze a fejét – Laci fogalmazott így –, és csak akkor múlt el, ha táncolt. Ha pöröghetett. Ha társaságban volt. Ez egy kicsit rányomta az egyéniségére a bélyeget, s talán innen ered a megítélése is. S eljött az a bizonyos bál, amiről mindenhol azt írják, hogy leesett a karkötője Erzsikének, és Madách fölvette. Amikor ezt végiggondoltam, el nem tudtam képzelni, hogy vagyok egy bálteremben, valaki mellettem táncol, én ácsorgok, mint ifjú ember, és nézem a „felhozatalt” – az elveendő lányokat –, és akkor egyszer csak észreveszek egy karperecet, és odaviszem valakihez. Én ezt inkább úgy tudom elképzelni, hogy ők ketten együtt táncoltak, s úgy eshetett le az a karkötő. De az én elképzelésemben úgy volt, hogy Imre felkérte táncolni – felfigyelt rá, felfedezte magának, és felkérte táncolni. Merthogy közvetlenül ezután a bál után írt levelet Szontagh Pálnak. Megvan az a levél a Madách Társaság Fráter Erzsébet emlékezete című könyvben ott van az a levélrészlet -, amelyben Szontagh Palinak hosszú-hosszú mondatokat ír, hogy milyen gyönyörű az a lány, milyen jó, milyen szép, és kéri Szontagh Palit, hogy mondjon le róla. Mert ő szereti. Szontaghot hamarabb ismerte Erzsike. És akkor történt egy érdekes eset Sztregován, márt ha ez igaz. Elmentek Majthényi Annához, és azt mondta Madách tréfából az anyjának, hogy itt van Szontagh Pali, nősül, elveszi Fráter Erzsit. És akkor Majthényi Anna összehúzta a szemét, és azt mondta, hogy „az ilyen lányt nem veszi el az ember, az ilyen lánynak csak udvarol”. Itt kezdődik baj, itt már van egy tüske. Majthényi Anna szerint Erzsi nem volt méltó a Madáchcsaládhoz. És ezt minden lehetséges alkalommal éreztette is a lánnyal. Erzsikének nem volt birtoka. Jó, a Madáchoknak sem volt mindig, 6000 holdat kellett visszaperelnie majd vezetnie Majthényi Annának is a bérlőktől, ahhoz, hogy a Madách-család neve újra ugyanolyan fényes legyen, mint régen. Azért ez nem volt semmi feladat. S ebbe a „küldetésbe” nem illett bele a szegény, földtelen Erzsike. A kutatások révén több kis tanulmányt, cikket írt Laci, azaz a monodrámák születése előtt a nagyközönségnek már ezeket az érdekes részleteket megírogatta egy-egy tárcanovellában, tanulmányban, és nagy feltűnést keltett vele. Ezek hoztak neki olyan örök barátságokat, mint amilyen az Andor Csabával való kapcsolata volt. Csaba eredetileg matematikus volt, de Madáchot kutatta, s ahol Laci szelleme elszáguldott volna, logikusságával visszahúzta a száguldásból, és ez nagyon jót tett mindkettőjüknek. A Lidércláng születése nagyon különleges volt. Egy este nem voltunk otthon a gyerekkel, elmentünk a győri balettet megnézni 30 főiskolással, egy busszal. 86 �Az asszony Mire hajnalban hazaértünk, addigra kész volt a Lidércláng. Laci leült egy fotelba, maga elé tette a magnót, és szó szerint rámondta, női mentalitással „rávinnyogta” a Lidérclángot. A Lidércláng Erzsike életének utolsó pillanatát fogja meg, amikor képek felvillanásával visszaemlékszik az életéből mindenre. Mintha leperegne előtte élete filmje. Szóval Laci előadta mindezt a kazettás magnóra, amit aztán én meghallgattam, és azt mondtam: ez valami csoda! Természetesen le kellett írni a magnószalagról a szöveget, még a kopogós írógéppel. Esténként, amikor már mindenki aludt, én a konyhában a konyhaasztal mellett ülve, gépeltem, a leírásban érzékelve a hangsúlyt, a hangulatot. Laci elolvasta, belejavított, ha kellett, formált rajta ezt-azt, így végül háromszor írtam le ezt a darabot, a végére már jószerével tudtam kívülről, bennem volt ennek előadásmódja is. Sietni kellett, hogy elkészüljön, mert beadta az 1984-es Madách-pályázatra, és nyert vele. Innentől elkezdett száguldani ez a monodráma, és gyönyörűséges szép utat futott be. Soha senki nem dolgozta fel Fráter Erzsi életét ilyen formában Később született egy másik rádiódráma, de az csúnya volt, aljas, méltatlan volt a tragikus sorsú Erzsikéhez. Úgy kezdődött, hogy amikor Csécsén, szűk körben összeházasodtak Madách Imrével, akkor mondta Majthényi Anna: menjenek lakni Csesztvére, Erzsinek jó lesz az is. Szó szerint ezt mondta: Erzsinek jó lesz az is. Madách Megsértődött, és elment lakni Csesztvére, az ispánlakásba. Végül megszületett az anyai meghívólevél, megvolt az eljegyzés, megvolt a házasságkötés is. Csesztvén Madách Imréék nagyon boldogok voltak. Pedig nem voltak gazdagok. Madách Imre könyvből próbálta megtanulni, hogy mit csináljon a gazdasággal. Alkotó elme volt, hogy érdekelte volna, hogy mennyit terem a búza! Csak annyit tudott kihozni a gazdaságból, hogy fönnmaradjon a család. Nagy élet volt Csesztvén! Jöttek Imréhez a környékbeli kastélyokból nemesi ifjask, költők, levelezett Veres Pálnéval, élte egy – most úgy mondanánk, hogy egy intellektuel – író életét, aki szellemi ember volt, őt nem nagyon érdekelték a hétköznapi dolgok. Megszületett az első gyermekük, aki sajnos csak egy napig élt. Akkor odasietett Majthényi Anna, mert nem volt idő megkeresztelni a kisgyereket, a kis Imrét, és akkor ő - volt erre lehetőség- megkeresztelte a gyereket, és így temették el. De aztán vissza is ment Sztregovára, és hét évig nem is ment újra Csesztvére! Pedig akkorra már három unokája született még. De nem ment oda, nem érdekelték még az unokái sem. Hogy Erzsikére haragudott-e jobban vagy Imrére, amiért tiltakozása ellenére mégis elvette a lányt, nem tudni. De Imre akarta Erzsikét, szívéből szerette, később elválni is nehezen vált el tőle. Ahhoz az kellett, hogy Erzsike elmenjen egyedül a losonci bálra, idegen kísérettel. Akit talán Majthényi Anna bérelt fel, hogy vigyék el a lányt oda. Imre inkább nem akart menni. Erzsike pedig elment… bár szerintem ekkor már beteg volt. Érdekes, hogy arról senki nem beszél, hogy mitől 87 �Madách 200 lett neurózisa – talán születése óta, talán… Eskórban halt meg, tehát az agyával volt gond, epilepsziás volt. Az nem egyik napról a másikra alakul ki, és bizonyos dolgok előhozzák, hogy kialakuljon. Mert ha nyugodt, kellemes, kedves élete lett volna, lehet, hogy akkor is epilepsziás lesz, de a stressz, a feszültség a két asszony között nem tett jót neki. Az epilepsziáját, az elmebaját valami előidézte. Ott volt 1848 – jöttek a barátok, éjszakába nyúlóan beszélgettek, költészetről, politikáról. Ez a szegény Erzsi már újra terhes volt. S csak ült közöttük és hallgatta őket. Nem tudott hozzászólni semmihez, mert nem volt azon a műveltségi szinten, mint amin a férje. Ő csak a házzal kellett, hogy törődjön. Volt ugyan egy Matolcsy György nevű gazda, akit Majthényi Anna küldött segítségként, aki az én meglátásom szerint besúgó is volt! Mert Majthényi Anna mindenről tudott: ki volt látogatóban Madáchéknál, Erzsi mit hordott, mit akart vásárolni stb. A szabadságharc elbukott, s egyszer s a birtokon megjelent egy új uradalmi vadász, vagy kertész… nem lehetett tudni. Rákóczi János. Kossuth titkára volt, és Madách rejtegette. De nem mondott róla semmit az asszonynak! Semmit, hogy ki ő, miért van itt, mi a veszélye ennek… Egy este – az én elképzelésem szerint – nagy zaj, kiabálás… Rátörtek a családra, és elvitték Imrét. Kiderült: fegyvert is rejtegettek a birtokon, El tudja bárki is képzelni: ott maradt ez a szerencsétlen fiatalasszony, két gyerekkel, és a harmadikkal terhesen? Nincs pénze, nem is ért a gazdasághoz, az egyetlen ember, akihez szólhatna, nem szenvedheti őt. Majthényi Anna azért sem tett semmit, hogy az ottmaradt unokái, a menye ne éhezzenek… Kemény nő volt. Akik előbb a Lidérclángot, majd a Lelkigyakorlatot is hallották, úgy érezhetik, hogy Majthényi Anna egy szívtelen nő volt, de mire odaérünk az előadásban, hogy Majthényi Anna befejezi a saját védelméről szóló beszédét, akkorra már a néző érti azt, hogy mitől lett ez a nő ilyen kemény. Mert az ő élete egy másik úton lett ilyen hihetetlen. Kitűnő nevelésben részesült.. Beszélt franciául, tudott gazdálkodni, értett kicsit a joghoz, olvasott volt. Bálokba járt, papok nevelték, bigott vallásos lett. És arra nevelték, hogy az ő feladata, hogy a Madáchokat a régi fényükbe vissza­ helyezze. Ehhez képest jött egy nő, aki sem neveltetésében, sem viselkedésében, sem rangjában, sem tudásában, nem volt a fiához való, a fia mégis elvette… Mind a két nőben hatalmas törés keletkezett. Majthényi Anna gondolom ebből azt látta, hogy amiért ő egész életében küzdött, az most tévútra került. Titkon reménykedett abban, hogy helyrejön minden. Talán akkor állt ehhez a reményéhez legközelebb, amikor Imrééknek oda kellett költözniük Sztregovára. Imre döntött úgy, hogy odaköltöznek az anyjához, ám Erzsike mindig mondta, hogy ő nem bír Majthényi Annával együtt élni. De kényszerpályán voltak, Madáchnak se pénze, se ideje n, se lehetősége, hogy egy új kis kastélyt, vagy egy házat építtessen. Be 88 �Az asszony kellett költözniük a sztregovai kastélyba, be Majthényi Anna fennhatósága alá. És ekkortól tényleg minden elromlott: szegény Madách Imre a két asszony között őrlődött, ebből pedig semmi jó nem jött ki. Az alapprobléma az volt, hogy bár Madách nem tudott mit kezdeni a gazdasággal, de nem tudott státuszt sem szerezni. Majthényi Anna arra számított, hogy majd Fráter Pál alispán lemond, és akkor Imrét beválasztják a helyébe, ami ráadásul tovább erősbítette volna a Madáchokat. De Fráter nem mondott le, így maradt Sztregova. Erzsi is rettenetes lehetett, mert – ezt már Laci írta, de tökéletesen illik hozzá – folyamatosan „szembement” az anyósával. A legnagyobb Mária-ünnepen a frissen mosott ruhát kiteregette. Szándékosan. Majthényi Annát sem kellett félteni, amikor közösen étkeztek, franciául beszélgetett Imrével, tudván, hogy Erzsi nem ért belőle egy szót sem. Folyamatosan jelezte a menyének, hogy nem közéjük való, várta, hogy az hódoljon be neki. Erzsiben pedig szintén munkálkodott a dac. S persze a vele született önfejűség is. A két nő története nem csak a később összeállított Kit szerettél, Ádám című darabban ér össze, hanem a monodrámákban is. Amikor elkészült a Lidércláng, Losoncon volt az első felolvasószínházi előadás - koromsötét teremben egy lámpa fénye mellett olvastam fel, és senki nem mert szinte levegőt sem venni. Ugyanilyen megható volt előadni Csesztvén. Már előző nap odamehettünk aludni, megnéztük a pincében a helyszínt. Akkor már tudtam kívülről is a darabot, és Laci meg is rendezte. Nagy templomi gyertyák között, mezítláb, zsákruhában játszottam. A hely hangulata mindenkit magával ragadott, az öreg pincében van egy kicsi színpad, ott volt előadás. S ahogy az előadásom közben lépek fel a lépcsőn a közönség között, mint Erzsike, és mondom nekik, hogy „nem voltak szép ruháim, nem voltak ékszereim”, s a már teljesen őrült, befordult Erzsit látja a néző… Akkor felnézek, és ott ül a lépcső tetején Tempfli József nagyváradi megyéspüspök! Aki a Ceausescu-érában direkt nem jött át Magyarországra, de erre az előadásra kikérte az útlevelét. S a pincében neki már nem jutott szék, a lépcsőn ült. Ő az, aki megmentette Fráter Erzsi csontjait a beszántástól, mert blokkházat építettek volna a temeztőre, és így Erzsi földi maradványai evangélikus létére a katolikus templomban vannak eltemetve. Hogy ki mindenki segített ápolni Erzsike emlékét? Említettem már Andor Csabát, de említhetném Gyergyádesz Lászlót is, a kecskeméti kerámiastúdió vezetőjét, és Illyés Kingát, aki fantasztikus marosvásárhelyi színésznő volt, a világon mindenhol ismerik a nevét. Önálló estekkel járta a világot. Gyergyádesz Laci ismertette össze T. Pataki Lacit és Illyés Kingát. Kinga beleszeretett ebbe a két darabba, eltervezte, hogy előadja őket, mindent kitalált magának. Hogy az első részben hogyan játssza majd Fráter Erzsikét, és nincs szünet, hanem egy hirtelen ruhacserével a másodikban átszellemül Majthényi Annává. Minden megvolt, a plakát, a jelmezek, Marosvásárhelyen lett volna a premier, csakhogy tudtuk, 89 �Madách 200 hogy versenyt futunk az idővel, mert Kinga akkor már rákos volt. A premiert már nem tudta vállalni. Viszont a Petőfi Irodalmi múzeumban még hanganyagként felmondta mindkettőt. Egy Gál Ernő nevezetű régi osztálytársa, akivel együtt járt a színművészetire, rendezte meg. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nekem megvan ez a hangfelvétel, mert hasonló felfogással játszotta, mint ahogy én is. Nagy élmény volt. Ő volt az első, aki ezt a két monodrámát egyként látta. Aztán megszületett a Zenthe Színház, és 2013-ban úgy döntött, hogy fel kell venni a repertoárjába ezt a két anyagot, és akadt két jó ember, és két jó rendező hozzá. Az egyik jó ember Horváth Eszter, aki gyakorlatilag frissen végzett dramaturgként ült neki összefésülni ezt a két drámát Sándor Zoltánnal, a színház művészeti vezetőjével, aki régi jó barátunk, sztinte T. Pataki László fogadott öccse. Ők ketten ezt a két darabot úgy összefésülték, mintha a két kezemet nyitott ujjakkal egymásba csúsztatnám. Hol az egyikük szólal meg, hol a másikuk, s összecsengenek a mondanivalóik. S két kiváló rendező, Susán Ferenc és Máté Krisztián színpadra rendezték Pallós Nelli látványos díszletében, s olyan előadás kerekedett belőle, hogy a Madách Színházban 2014 januárjában tartott ősbemutatón is csodájára jártak. A két külön-külön megírt darab a színpadon egyszerre csak elkezdett felelni egymásnak. Laci soha nem is gondolta, hogy ezt össze lehet, össze kellene fésülni. Sőt, meg akarta írni a harmadik részét is, hogy triptichon legyen: Aladárt, a halottlátót, a spiritisztát. Hogy hova lett a Madáchok csillogása. Meg akarta írni, de már nem volt rá ideje. Egyedül Illyés Kinga felvetésénél kerestek címet a két egymás után eljátszandó monodrámának így, együtt, Kinga legalább tízet, tizenötöt felajánlott. Olyanokat, mint „Gyertya és lidércfény”. A Lidérckét, mint nevet Madách adta Erzsikének: ő volt Madách Lidércfénye. Ezért lett ez az írás Lidércláng. Aztán Kinga olyanokat vetett még fel, mint „Kő és viasz”, „Ősellenségek”, „Kire hull a fény?”, „Ki áll a fényben?”, „Rejtélyes Madách”, „Falak és mezők”. És a legvégén még hármat: „A lélek pengéje”, „Ádám két Évája” és az utolsó volt a „Kit szerettél, Ádám?” . Ebbe szeretett bele T. Pataki is, én is, Kinga is. Pedig Ádám mint alak nem is jelenik meg az egész műben, illetve maga Madách volt az. Éva pedig Erzsike volt. Sokan mondják, írásban is, hogy a Tragédiában Éva alakja Erzsike volt. S ha nem lett volna Erzsike ilyen ledér, akkor nem születik meg a Tragédia. Én ebben nem vagyok ennyire biztos. A Lidérclánggal Erzsikét rengetegszer olvastam fel, a Kit szerettél, Ádám?ban pedig Majtényi Annát. Mindketten inkább kő voltak, mintsem viasz, egyikük sem volt alakítható. Bár Erzsi volt az, aki elégett ebben a párharcban, de Majthényi Anna is sokat veszített. 94 éves volt, amikor visszament Csesztvére egyedül, senkije se maradt. Azért nem lehetett könnyű az utolsó éveiben így élni, és így meghalni... Ezért lett az a vége a drámájának, amikor mondja a cseléd, hogy szépek a rózsák a kertben, csak annyit kérdez vissza Majthényi Anna: „A rózsák szé90 �Az asszony pek, de a Sátán mit kezd velük?” Tehát tudta, hogy az ő küldetése nem sikerült. Nem mentette meg a családot. Gyakran merül fel kérdésként, hogy melyiküket könnyebb olvasni, játszani? Szerintem Erzsikét. Mindig színesebb a szövege is, pedig hol ide csapong, hol oda, mégis a színésznek több lehetőséget ad a játékra. Egy őrült, vagy az őrület határán álló, a vége felé alkoholista, epilepsziás, teljesen megbolondult nőt játszani mindig népszerűbb. Könnyebb megfogni a lelkivilágát. Azt, ahogy az utcán él, hogy nincs cipője, hogy a kutyák kergetik a hídon, hogy a híd alatt alszik – erős képek. Az idős Majthényi Annát úgy képzeljük el, hogy egy fotelben ülve, vagy bottal ide-oda totyogva az észre és a lélekre is hat a szövegével. Vannak imák a szöveg közben, amelyek megmutatják, hogy mégsem volt olyan elvetemült, amilyennek lefestik. Önmagával is harcot vívott, és a vallásban találta meg önmaga visszaigazolását. A vége felé persze már ő is kimondja, hogy „ezt nem akartam. Ezt így nem akartam.” Magával is meghasonult. Rájött, hogy az egész életében keménysége nem vezetett jóra, feláldozta az életét, a családja boldogságát az elvei miatt. Szerintem ha ő másképp látja a fiatalokat, akkor sincs könnyű életük, mert az anyósmeny kapcsolat annál is sokkal bonyolultabb, mint ahogy a két monodrámából kiolvasható, de mindannyiuknak szebb életük lehetett volna. Nagyon nehéz lehetett felfogni mindezt, ahogy Majthényi Anna elüldözni akarta maga mellől az ilyen könnyű lelkületű asszony. S persze a másik oldalon meg merte csinálni azt, hogy Imre és Erzsike válása után Erzsi csak egy gyereket vihet el magával, Jolánkát. Vagy amikor Erzsi eljött Sztregovára Biharból, Anna nem engedte be. Nem láthatta a gyerekeit. Hát micsoda lélek volt ez? Micsoda lélek? A Lelkigyakorlatnak az a rettentő nagy erénye, hogy megértjük, miért ilyen Majthényi Anna. Hogy neki csak ilyennek lehetett lenni. Muszáj volt, hogy ilyen legyen. A Lidércláng volt a kedvesebb darab sokáig számomra, ám most már jobban értem a Lelkigyakorlat drámaiságát. Sokak szerint Madách a saját életében élte meg azokat a tragédiákat, amit aztán Az ember tragédiájában megírt, a férfi és női szerepeket. Én ezt nem tudom bizonyítani. Ezért mondják, hogyha nem lett volna Erzsi ilyen, Majthényi Anna pedig olyan, akkor nem lett volna a Tragédia. De ki vagyok én, hogy megítéljem? Egy porszem ahhoz az elméhez képest, ami Madách Imre volt. Azt azonban bátran kijelentem, hogy nem csak Erzsi volt a rossz. Nagyon sokat olvastunk, cikkeket, tanulmányokat, sok könyvet kölcsönöztük, vettünk a Madáchokról, sok helyszínen jártunk: Cséhtelken, Nagyváradon, a Fogtövi-házban, az ispotályban. Az egész adatgyűjtés alatt összesen két nő írt Erzsikéről. Az egyik Spáczai Hedvig volt, aki hadtörténész. A másik L. Kis Ibolya, felvidéki írónő, őt szeretem. Mert ő már kezdte feszegetni, hogy azért talán sok minden másképp lehetett, mint azt a legtöbben leírták. Mindenki más férfi szempontból ítélte meg Erzsike viselkedését. Nem mondom azt, hogy ami a férfiaknak szabad, azt a nőknek is szabad. 91 �Madách 200 Ezért is tartom különlegesnek a Lidérclángot, hiszen T. Pataki László személyében egy férfi dolgozta fel ezt a történetet ennyire női szemszögből. S ezáltal elfogadtatja őt a hibáival együtt, mint ahogy a Lelkigyakorlatban Majthényi Annát is, elfogadtatja a nézőkkel, az olvasókkal. Madách Imre festménye: Fráter Erzsébet 92 �Az asszony CSACH GÁBOR Óda a hiábavalósághoz – Fráter Erzsébet szobrának újra állítása Balassagyarmaton „Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? … Jézus pedig … felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8. 3-7) A balassagyarmati születésű szobrász Párkányi Raab Péter1 Fráter Erzsébetről készített bronz büsztjét – mely sokáig egyetlen emlékmű volt a tragikus sorsú asszonyról – 1991. novemberében avatták fel Balassagyarmaton, az akkor azonos nevű Ady utcai leánykollégium bejáratával szemben. Szinte pontosan annyi ideig állt büszkén ez a gyönyörű bronz fiatalasszony ormótlan andezit fülkéjében, amennyi ideig Fráter Erzsébet Madách Imre boldog menyasszonya, majd felesége volt a rideg Majthényi-Madách házban. Kezdetben büszkén és boldogan ragyogva, aztán megtűrt koloncként. Végül kivéve talapzatából csak a behemót andezitfülkét hagyva maga után, ahová aztán mások költöztek. Majd híre hamva sem maradt: a Vármegyeháza egyik helyiségének padlatára fektetve, csonkán várta csendben, két évtizeden át feltámadását a megbocsájtani nem akaró géniusz, Madách Imre bicentenáriumi évéig. „Fráter Erzsébet a magyar irodalomtörténet legdrámaibb nőalakja” – írják sokan Madách Imre 1845-1854 között volt egyetlen feleségéről, a legnagyobb magyar drámaíró négy gyermekének anyjáról. Ezen túl farizeus gyalázkodások sokasága keveredik az áldozattá nemesítéssel vagy a „Tragédia egyetlen múzsája” felmentésnek látszó állítással. A kép róla – melyet könyvtárnyi fikciókon túl mindössze néhány visszaemlékezés, kurta újsághírek és Fráter Erzsébet 26 fennmaradt leveléből ismerünk – ellentmondásos. Az látszik, hogy a drámazseni halála után a századfordulóig inkább élvhajhász, erkölcstelen, elzüllött asszonyként aposztrofálják Erzsébetet. Majd a 20-as években jelennek meg felmentő vélemények, melyek a Madách-Fráter házasság megromlásának okaként már az ellenséges 1.  Párkányi Raab Péter (1967–) Kossuth és Munkácsy díjas szobrászművész, Balassagyarmat díszpolgára 93 �Madách 200 anyóst, a konzervatív Majthényi Annát és a bizalmatlan férjet is megnevezik. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben aztán igazi Fráter Erzsébet reneszánsz volt: virágzott az „erzsológia”, ahogy Andor Csaba2 nevezte. Olyannyira, hogy 1991-ben kapott Fráter Erzsébet nevet nemcsak egy utca Balassagyarmaton, de az 1959 óta egy szerencsétlen fővárosi kommunista lányka, Geisler Eta nevét viselő legendás leánykollégium3 is, ahol novemberben már fel is avatták e sorok tárgyát jelentő bronzszobrát. Párkányi Raab Péter: Fráter Erzsébet, 1991 2.  Andor Csaba (1950-2022) matematikus, filozófus, Madách-kutató, a Madách Társaság elnöke 3. 1973-ban ebben a kollégiumban történt meg a Pintye ügyként ismert első túszejtés Magyarországon 94 �Az asszony Valóban kettőn állt a vásár. A kálvinista félárva Fráter Erzsébet vélhetőleg tényleg egy bálozni, élni, csinosnak lenni szerető, ártatlan 18 éves fiatal hölgy volt. Ahogy Nyáry Krisztián fogalmaz4: „csak boldogan szeretett volna élni, sűrű szalmakalapot hordani hozzá való cipellővel”. Nem volt való egy betegeskedő szellemóriás férjének, egy törzsökös vármegyei katolikus nemesi család elsőszülöttje hitvesének, aki ráadásul mélyen nemzeti érzelmű jellem is egy vérbe fojtott szabadságharc idején. Egy ilyen környezetben a „kényelmes életért” nagy árat kell fizetni: fedhetetlen példamutatást, vagy legalábbis annak látszatát. Andor Csaba szerint Madách mindig is kereste egzaltált és különleges emberek, s különösen ilyen nők társaságát. Ezért az még elviselhető volt, hogy a börtönből szabadult, de rendőri felügyelet alatt Pesten vesztegelni kénytelen Madáchtól a kortárs divatot ecsetelve a fiatal feleség csinos ruhákat és kiegészítőket kér: „a 2 kalapbúl valasszon egyett és tisztitsa és putzolja fel - ha a’ ritkát valasztya ugy ara tegyen feher pantlikát, ha pedig a’ sűrü szalmátt akor arra tegyen Schottis pantlikátt”5. Hiszen Madách két kalapot is küldött feleségének. Ellenben megbocsájthatatlan hiba volt Hanzély Ferenc urat Csesztvén egyedül fogadni, amikor Madách épp börtönben ült. Miként Meskó Miklós úrral se kellett volna a losonci bálba kettesben elutazni, miközben Madách saját bírósági ítéletére odahaza várva, rendőrspiclik megfigyelése alatt, érthető módon nem kívánta a báli forgatagot. Ez akkor is világraszóló botrány, vagyis a korban legitim válóok, ha Hanzély vagy Meskó urak hozzá sem értek Erzsébethez. Maga az ógörög hübrisz, amikor az áldozat megalázása, megszégyenítése a cél, s nem a nyereség. A XIX. századi patriarchátusban ez megbocsájthatatlan volt, ráadásul érthetetlen is – de jegyezzük meg, az ilyesmi napjainkban sem lenne kóser. Miről is mennydörgött Madách Imre akadémiai székfoglalójában6: „A nő korán fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik… Egy hűtelen elpártolás női kötelességeitől mennyivel nagyobb rombolást hoz az egész családi létre, mint a férfiú félrelépése.” Persze semmi ok nincs Madách erkölcseitől hasra esni: nőcsábász, bizalmatlan, megbízhatatlan – de ő férfiként más elbírálás alá esett. Andor Csaba kikutatta szerelmi életét7, és nagyon úgy tűnik, hogy már a kiskorú Erzsikével való szerelmetes megismerkedése idején több menyecske-vasat is tartott a tűzben. Akikről tudni lehet: a nemrég elhunyt nagy szerelem Dacsó Lujza után Erzsikén túl Gyürky Amália, Cserny Mária, Matkovics Ida, Huszár Mária és 4. Nyáry Krisztián: Éva hajléktalan 2012. https://litera.hu/irodalom/netnaplo/eva_hajlektalan.html 5. Fráter Erzsébet levele Madách Imréhez 1953. június 25. 6. Madách Imre A nőről, különösen esztétikai szempontból - székfoglaló értekezés az Akadémián 1864. 7. Andor Csaba Madách korai szerelmei 2012. Budapest 95 �Madách 200 egy Paulának sejtett hölgy is megdobogtatta Madách betegeskedő szívét. A házasság után Imre ügyelt a pedáns látszatra: Erzsikével való házassága hűséges boldogságban zajlik. Fogjuk a kor hímsovinizmusára Madách bizalmatlanságát, hogy nem tartotta kötelességének hitvesét beavatni az anyjával és testvérével kötött vagyonmegosztási szerződés részleteibe, vagy épp a megtorlások idején forradalmároknak a birtokon való bújtatásába sem. Ez utóbbi miatt zárják Madáchot börtönbe, aki így magára hagyta terhes feleségét gyermekeivel. A válás után pár évvel Schönbauer Karolina lesz az új szerelem, akitől a családi hagyomány szerint az anyja nevét viselő8 Schönbauer Anna nevű ötödik gyermeke születik. Ezután a súlyosbodó tüdő és szívbetegségek ellenére két házas asszony is szerelmi képbe kerül: a Veres Pálné néven híres Beniczky Hermin Karolina asszony és Bagyinszky Borbála is. Madách példásan vállalta az akkurátusan megfogalmazott válási szerződésben évi 800 pengő forint féléves részletekben való örök életjáradék megfizetését elvált asszonya számára. Ám ezt – a fennmaradt levelezésekből sejthetően – úgy tűnik nem sikerült rendes arisztokrata módjára fegyelmezetten utalnia. Halála után Aladár fia örökölte apja ezirányú slendriánságát. Erzsébetet az 1854-es válási szerződés szerint az elsőszülött leány nevelési joga illette minimum tíz éves koráig, mely után Madách – az évi gyermeknevelési pluszként adott 200 pengő forintos többlettehertől is megszabadulva – elviszi tőle a gyermeket. Így a még mindig fiatal nő a fokozódó nagyváradi magány, a megbélyegzés, majd Madách halála után a járadékok további apadása okán súlyosbodó létbizonytalanság miatt megbomlott elmével, alkoholba menekül. Fráter Erzsébet a földön A rokonok által megvetetten, utolsó éveiben súlyos beteg hajléktalanként él, s végül 48 évesen „elzűllött létét a biharmegyei közkórházban fejezte be”9. A kilencvenes évek „erzsológusainak” legfőbb érve Erzsébet védelmében, hogy a hűtlenséggel vádolt feleség volt a Tragédia Évájának mintaképe, Madách 8. vagyis eltitkolt apától való 9. Temesi lapok 1875. november 25. F. E. gyászjelentése 96 �Az asszony legfőbb múzsája. Pedig az egyik legalaposabb Madách kutató hívja fel a figyelmet arra, hogy éppenséggel a tragikusan elhunyt10 Dacsó Lujza lehetett a Konstantinápolyi szín Izórájának, vagy a londoni szín síron átlépő második Évájának a mintaképe. Andor szerint biztosra vehető az is, hogy a magát anyának érző Éva múzsája friss szerelmi élmény lehetett, mégpedig Schönbauer Karolina, aki éppen az 1859 júliusában megszülető harmadik Madách leánnyal terhes, amikor Imre a Tragédia írását március végén elkezdi. Persze Erzsébet, a legtovább szeretett asszony biztos nyomot hagyott Madáchban, nyilván a nőkről alkotott kérlelhetetlen ítéleteit is meghatározhatta – a Tragédiában a prágai szín Borbáláját mindenképp: „Minő csodás kevercse rossz s nemesnek / A nő, méregből s mézből összeszűrve. / Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja / Míg bűne a koré, mely szülte őt.” Párkányi Raab Péter még a Képzőművészeti Főiskola harmadéves hallgatója, amikor felkérést kap a balassagyarmati Szondi György Szakmunkásképző Iskolától, hogy készítse el a drégelyi várkapitány mellszobrát. A katonás bronz büsztöt 1991. június 14-én avatták. Ezen az ünnepségen kérte fel Pétert Fábián Jánosné a Fráter Erzsébet Leánykollégium igazgatónője a névadó szobrának elkészítésére. De ne rohanjunk előre, mert az 1991-ig Geisler Eta nevét viselő leánykollégium átalakulása is megér pár sort. Fábián Jánosné balassagyarmati karrierje a nyolcvanas évek elején indul, amikor Horváth Józsefet váltja a tanácselnök helyettesi székben. Ezt a posztot két tanácselnök alatt is stabilan őrizte. „Foximaxin”11 szerzett diplomája ellenére a visszaemlékezések szerint egyébként a párt­funkcionáriusokhoz képest művelt és lelkes asszony volt. A Honismereti Kör Helytörténeti Évkönyvei szerkesztőbizottságának éveken át aktív tagja is. Jó ismerőse a helyi irodalmároknak, így a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság12 tagjainak, köztük a rendszerváltáskor Balassagyarmaton lapszerkesztő T. Pataki Lászlónak13, a Csesztvén akkoriban még rendszeresen megrendezésre kerülő Madách-napok előadóinak, és közönségének is. A rendszerváltás előtt 1989-ben az MSZMP pártbizottságairól gyakran „gravitáltak” emberek a közigazgatásba. Így lett még szeptemberben Zentai Csaba egykori városi MSZMP PB-titkár tanácselnök-helyettes, s ezzel párhuzamosan lemondott osztályvezetői és tanácselnök-helyettesi posztjáról Fábiánné. Cserébe decemberben megkapta az éppen megürült leánykollégiumi igazgatói széket. 10. Andor Csaba: Madách Imre szerelmei in. Iskolakultúra 18. sz. 30-37. old. 11. 1952-89 között működő Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem köznyelvi neve, a képzés elvégzése feltétele volt vezető közigazgatási, párt és állami foglalkozásoknak, noha érettségi sem kellett a jelentkezéshez, a hatvanas évektől főiskolai diplomával ért fel sikeres államvizsga letétele 12. A balassagyarmati Madách Könyvtárban 1979-ben alakult művészeti társaság 13. T. Pataki László (1934–2009) újságíró, író, rendező. Ortodox Fráter Erzsébet párti, a nyolcvanas években megírja Lidércláng címmel Fráter Erzsébetről szóló monodrámáját 97 �Madách 200 Fábiánné ambíciózusan indult a nőnevelés útján. Már 1990. április 10-én írja a megyei napilap, hogy „nem tetszik a kollégista lányoknak a Geisler Eta név”, mert semmi köze sincs se a városhoz, se a megyéhez. Fábiánné azt nyilatkozza a Nógrádban, hogy két alternatíva van: a magyar nőnevelés anyja Veres Pálné és Fráter Erzsébet14. Demokratikus titkos szavazáson a lányok döntik majd el, hogy melyiket szeretnék. Két „agitátor” érvel a nevek mellett: Nagy Ervinné a Balassi Gimnázium magyartanárnője Veres Pálnéról, T. Pataki László újságíró pedig Fráter Erzsébetről mesél a diákoknak. A június 1-jei Nógrád közli az eredményt: Veres Pálné 36, Fráter Erzsébet 74 szavazatot kapott. Így vette fel már az első szabadon választott önkormányzat döntésével Fráter Erzsébet nevét a néhai Geisler Eta Leánykollégium 1991-től. Már tavasszal felgyorsultak az események. A már említett felkérés után a szobrot a Képző és Iparművészeti Lektorátustól elnyert 150 ezer forintból és a hozzátett városi ifjúsági buli bevételéből finanszírozta a kollégium15. Párkányi Péter (akkor még az anyai Raab családnevet nem viselte) a nyár folyamán megalkotta korai szobrainak egyik legszebb darabját. Az igézően csábos fiatal nőalaknak először akt mellszobrát készíti el, majd még agyagformában tekeri körbe finoman agyaglébe mártott gézzel. Ezáltal – mint Az okos lány című Mátyás király mesében – felöltözött, de meztelen is maradt Erzsébet. Elsőre vállról leomló báli ruhának tűnik öltözete, de közelebbről inkább a bál után (vagy előtt) fürdőjéből kilépő gyönyörű meztelen leányt látunk, amint kezében mutatóujjával felnyitott vaskos könyvet tart, s a könyvből egy tükör nyele és kerete lóg ki. A tükör a hiúság, a vanitatum vanitas, a földi hiábavalóság jelképe. A könyv a kezében jelentheti a Tragédia múzsáját, de a művelt lányt éppúgy, mint Erzsike életének nagyregényét – mert hát valljuk be, kevés ilyen ismert regénybe illő magyar asszonysors van, mint az övé volt. A bált idéző lenge öltözetről eszünkbe juthat a Kubinyi Ferencné bálján Madách által látott 16 éves tündöklő leány éppúgy, mint azon a tragikus losonci bálon engedély nélkül táncoló 26 éves vesztébe rohanó vad ifiasszony. Amilyen ragyogóan friss, erotikus és vibráló a nő melle, válla, nyaka és kezeinek íve, olyan statikus és elrévedő az arc. Nemcsak kortalan, de a szemek két mély ürege, az arc melankóliája okán megidézik az Erzsébetre váró tébolyt éppúgy, mint a vég halotti maszkját. Az elegáns nőalak eredetileg egy robosztus andezit fülkében volt, kissé onnan kifordulva. A berceli bányából hozott hatalmas kőtömb szoborfülkéjét 14. Mindkét hölgy erősen kötődött Madáchhoz, sőt, szerelmei voltak, és Madách mindkét nőnek megváltoztatta az életét: Fráter Erzsébet belepusztult, Veres Pálné pedig Madách akadémiai székfoglalójának elolvasásakor döntött arról, hogy életét a nőnevelésnek és a nők emancipációjának szenteli 15. Nógrád, 1991.október 3. 98 �Az asszony a kollégium udvarán faragta Péter – elmondása szerint először és utoljára faragva vulkanikus kemény kőzetet. Az otromba monolit jól kiemelte a finom szobrot, mint egy apró drága kincset. Jelképezve ezzel nemcsak a „komor” anyós diktálta Majthényi-Madách „börtönt”, hanem a nőkkel szemben könyörtelen kort is. A szobor története aztán éppoly átkokkal teli lett, mint Fráter Erzsébet Csesztve utáni élete. 1995-ben megindult az egyházi kárpótlás folyamata, ami alapján 1996-ban jogszabály születik, miszerint a Szalézi Rend visszakapja egykori ingatlanát, a Leánykollégium mindkét épületét. Ám még mielőtt ez megtörtént volna az önkormányzat viszgálatot indít Fábiánné ellen 1995 év végén, pénzügyi visszaélések és egyéb szabálytalanságok miatt. Az ügy bíróságra kerül, majd peren kívüli egyezséggel ér véget, év elejétől új igazgatója lesz az intézménynek. Az egyháznak való átadás 1997-ben történik meg, a szaléziek kijelentik, hogy Fráter Erzsébet nem méltó egy katolikus leánynevelő intézmény nevének. Ezért 1997. szeptembertől már Szalézi Kollégium16 a neve, bár egy ideig felmerült a Szent Erzsébet név választása is17. A szobrot ezek ellenére sokáig megtűri az intézmény. 2001-ben aztán a szalézieknek elvész a türelme, kiveszik a ledér nő szobrát a fülkéből, ekkor törik le, és örökre elvész a könyvből kilógó tükör kerete és nyele is. Erzsike szobra a Vármegyeháza Mikszáth szobájának padlójára kerül. Egy ideig az andezit fülke üresen áll a kollégium udvarán, majd Lencsés Zsolt festőművész Arttéka egyesületének Terényben lévő telkére kerül. Az egyesületnek tagja Párkányi Péter is. Itt jött létre egy közösségi ház ház s lassan egy szoborpark is. Az andezet fülkébe idővel új lakó költözik, 2002. november 2-án Párkányi Péter Szent-Györgyi Albert szobrának lesz új lakása. Ám nem sokáig, Erzsike átka utoléri: 2003. április végén ellopják. Csak 2004-ben sikerül újra öntetni18. Közben a szobor-Erzsike úgy hevert a Vármegyeház földszinti padlóján, ahogy haló porai a váradolaszi temetőben. 2010-ben felmerült ötletként a balassagyarmati Madách Kollégiumban található 1990-es akkor szintén Gyarmaton élő Szederkényi Attila által készített Madách szoborral való páros újra állítás, önkormányzati határozat is készül róla19. De ez nem történik meg, mert 2011-ben a Madách Kollégium átkerül a Megyei Önkormányzat fenntartásába, és a város nem akarta megfosztani Madách szobrától a kollégistákat. Fráter Erzsébet szobrának újra állítására Madách bicentenáriumi éve adott újabb apropót. Amikor e sorok megjelennek, a szobor már Párkányi Raab Péter műtermében kerül újrapatinázásra, elkezdődött a talapzat kiválasztása és már 16. A szalézi kollégium 2012-ig működött, majd az épületet megkapta használatra a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 2023-ban pedig megvásárolta a Váci Püspökség az időközben a városból kivonuló Szalézi Rendtől 17. Nógrád, 1997. november 19. 18. Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember 20. 19. 144/2010(VIII.19.) sz. önkormányzati határozat a Fráter Erzsébet szobor újra állításáról 99 �Madách 200 javaslat készült a helyszín megjelölésére is. Amely hol máshol, mint a város főterén, megismerkedésük helyének, a Vármegyeház nyugati szárnyának lánckorláttal elzárt sarka előtt, a gyönyörű öreg hársfa árnyékában lesz. Tőle nem messze nyugatra trónol, a komor kérlelhetetlen férj, Sidló Ferenc 1937-es drámai ülőszobra képében. Míg Madách az erkölcs és a nemes küzdelem ércoszlopaként az Úrra mutatva uralja a Köztársaság teret, addig Erzsike gyönyörű légies szépsége a főtér kávéháza felé kacsint majd. Madáchnéként persze saját sorsán keresztül figyelmeztet minket ő is, hogy minden elbizakodottság és nagyravágyás csak gyarló hiábavalóság, sorsunk és megítélésünk az Úristen kezében van. Minden más csak hiú ábránd. Ezért szeretni és élni hív, örülni az életnek, annak mulandósága ellenére is. A szobor óda a női szépséghez, és egyben allegóriája a nők egyenjogúságának is. Hiszen egy nőkkel szemben igazságosabb korban nem vezetett volna ilyen szörnyű tragédiához egy vitákkal, rossz anyóssal terhelt házasság. A szobor nem csak óda a hiábavalósághoz, de óda a megbocsájtáshoz is. Ahogy a szintén Madách rajongó Tempfli József nagyváradi püspök 20 írta annak magyarázatául, hogy miért mentette ki Váradolasziban a Ceauşescu rezsim által ledózerolt temetőből Fráter Erzsébet földi maradványait a Barátok temploma kriptájába: „üldözni a bűnt, de szeretni a bűnöst, mert minél több emberi gyarlóság ütközik ki valaki életében, annál több szeretetre és megértésre van szüksége. Csak így emelhetjük fel a nemesebb, tisztább régiókba!” Az újraállítás ezen túl szándékaink szerint emléket állít a tavaly elhunyt varázslatos embernek, Balassagyarmat Díszpolgárának, Andor Csabának, és a múlt század „erzsológusainak” is. 20. Tempfli József (1931-2016) Nagyváradi püspök, irodalomtanár 100 �Film és színház és muzsika KELECSÉNYI LÁSZLÓ Madách-filmkockák Kutatásunk tárgya Madách és az ő világdrámája, s annak is filmes feldolgozásai. Merthogy Az ember tragédiája világdráma, senki nem vitatja. Persze, meg kellene határozni ezt a fogalmat: mi a világdráma? A magyar irodalomból legföljebb a Csongor és Tünde néhány színpadi megvalósítója képzelhette, hogy azzal van dolga, de Katona Bánk bánjának rendezői már nemigen hihettek ebben. Világdráma a Faust – efelől bizonyosak lehetünk. De vajon az-e az Antigoné? Hogy állunk Shakespeare-rel? Melyik darabja üti meg a mércét, amelyikre rámondhatjuk ezt a kifejezést? Egyáltalán, mi a mérce? Tartalmi vagy formai szempontok döntenek? Világdráma az, amely az emberiség egyetemes történetének legfontosabb kérdéseivel foglalkozik, a színpadi események ennek bemutatásában tetőződnek. Vagy világdráma az is, ahol a szereplők, kirángatva magukat a hétköznapokból, egyéni életük csúcsaira emelkedve valami egyetemes tanulságot tudnak felmutatni (pl. Ibsen Babaház). Akárhogy forgatjuk a szót, Madách Imre darabja világdráma – ebben megnyugodhatunk. * A magyar némafilmek túlnyomó többsége elveszett. A nagyjából 600 – jegyezzük meg: többségében önálló műalkotásnak aligha tekinthető – mozgóképnek mintegy 10%-a maradt meg vagy került elő a legképtelenebb helyekről. Egy bizonyos: Az ember tragédiája filmváltozata nincsen köztük; nem is lehetne, mert nem készült belőle átdolgozás. Nem is kellene ezt említeni, mert minek beszélni a semmiről. Csupán az a furcsa, hogy a hazai némafilmgyártók a leglehetetlenebb vállalkozásokba is belevágtak. Nemcsak Szigligeti Ede, Bródy Sándor, Molnár Ferenc legnépszerűbb drámái, pl. a Liliomfi, A dada, a Liliom kerültek vászonra, hanem a korban divatos népszínművek (pl. A falu rossza) is. És természetesen a Bánk bán, melyet az erdélyi filmgyártás megteremtője, Janovics Jenő vitt vászonra. A Tragédia sehol, Madách sehol – pedig még olasz operák mozgóképi verziói is műteremhez jutottak. Hiába keressük, még sajtóbeszámoló sincs egy meghiúsult tervről (bár ezen állításunk megbukhat egy komolyabb hírlaptári kutatás nyomán). Miért? A válasz nagyon egyszerű. A korabeli filmgyártás technikai készségei, az egykori rendezők szellemi felkészültsége nem lett volna elegendő egy ilyenforma vállalkozás tervezésére és kivitelezésére. A Csárdáskirálynő filmszalaghoz jutott 1927-ben, a Hegyek alján című mára eléggé elfelejtett opera még 1920-ban, a Leányvásár című Jakobi Viktor operettet pedig 1918-ban forgatták. 101 �Madách 200 Gonoszkodva mondhatnám: ha Madách drámájából opera készült volna, talán akkor felfigyelnek rá a témaínségben szenvedő filmkészítők. Talán, ha Korda Sándor nem emigrál 1919-ben. Talán … de ne fantáziáljunk. Ám valami mégis akad. A már említett Janovics Jenő, aki színházi emberként kezdte kolozsvári működését, Az ember tragédiája 1913. márciusi színrevitelében filmvetítést alkalmazott. „A dráma egyes jeleneteit mozgóképpel kombinálta.” (Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története. 1903–1930. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 37. old.) Ezek a felvételek természetesen elvesztek, ma már nem láthatóak, de jegyezzük meg, hogy a madáchi mű egy színpadtechnikai újításra sarkallta az univerzális tehetségű rendezőt (mintegy évtizeddel előzve meg Eisenstein hasonló kísérleteit). * Ha Az ember tragédiája első filmre vitelére jó sokat kellett is várni, egy Madách életrajzi filmre nem annyira. Talán nem véletlen, hogy egy színházi ember, Németh Antal volt a rendezője (és Peéri Piri színésznő, a rendező felesége az egyik forgatókönyvíró). Mint ahogy nem véletlen az sem, hogy az 1944-ben forgatott mozidarab erőteljes Habsburg-ellenes jeleneteket tartalmaz. Nota bene: 1944. március 19-én a náci hadsereg megszállta hazánkat. A Nemzeti Színház egykori igazgatója csak 1946 márciusában fejezte be a filmjét, melynek igazi mozibemutatója nem is volt; alig egy évvel később, 1947 januárjában kezdték vetíteni, hogy aztán jó ideig ne szerepeljen a műsoron, mert nem illett a folyton felújított Kabos Gyula féle vígjátékok és a Karády Katalin féle szerelmi melodrámák végeérhetetlen sorába. Még egy politikai érdekessége van a Madách-életrajzfilmnek. Nemcsak az, hogy ez volt Jávor Pál utolsó előtti Magyarországon forgatott filmszerepe, hanem az is, hogy csak egy apró epizódban jelenik meg, s majdnem néma szereplő; egy rövid mondat hangzik el a szájából. Ennek előzménye, hogy a magyar dzsentri urakat kitűnően megjelenítő színművész összetűzésbe került az akkori Színészkamara nagyhatalmú elnökével, Kiss Ferenccel, s emiatt méltánytalanul súlyos büntetést kapott. „Jávort nemcsak színpadi fellépéseitől tiltották el, de – mint egy közleményben április 22-én bejelentették – filmjeit sem vetíthették többé. A Hunnia Filmstúdióban azokban a hetekben készült a Madách film, amelyet Németh Antal rendezett. A film előkészületeit még a németek bevonulása előtt elkezdték, és Jávor is jelentős szerepet játszott volna benne. Letiltása után erről természetesen szó sem lehetett. Azt azonban nem akadályozhatták meg, hogy – nyílt kihívásként – statisztáljon a filmben. Így történt, hogy a Madách Imre életét feldolgozó film közepe táján feltűnik egy ismerős arc, Jávor Pál, akinek mindössze kétszavas szerepe van.” (Bános Tibor: Jávor Pál. Gondolat Könyvkiadó, 1978, 225. old.) A Harsányi Zsolt népszerű életrajzi regénye nyomán készült forgatókönyv írása 102 �Film és színház és muzsika idején talán arra is gondolhattak az alkotók, hogy őrá, Jávorra bízzák a címszerepet – melyet végül Timár József játszott el. Az életrajzi filmek szokásos sémája szerint a nagy művész biográfiájából a szerelmeire helyezik a fő hangsúlyt. Bár egy nemrég kiadott igen alapos monográfia (Andor Csaba: Házasság előtt, válás után. Madách Imre szerelmei. Holnap Kiadó, 2003), mint a címe is mutatja, feltárta a drámaköltő magánéletének minden utólag felderíthető titkát, az 1944-es játékfilm Madách és felesége, Fráter Erzsébet gyötrelmes együttélésének eseményeire épül. A mágikus erőtér, melyben a Tragédia írójának konok természetű édesanyja és meglehetősen kikapós neje között szenved, tagadhatatlanul alapja volt a dráma béli Éva, az ’örök asszonyi’ figurájának megalkotásában. A filmírók néhány jól ismert mondatot is belecsempésztek a dialógusokba a drámából (pl. Ah, élni, mily édes, mi szép). A Tragédia filmre vitelének vágya, már-már követelése, idejekorán megfogalmazódott. Ha fellapozzuk a Magyar Film című periodika 1939. november 11-i számát, a következőket olvashatjuk. Varga István szerző beküldött a szerkesztőségbe egy 32 oldalas füzetet, amely Az ember tragédiája, mint az egyetemes magyarság első világfilmje címet viselte. A rövid közlemény lényegében hirdetés jellegű. A kiadványt meg lehetett rendelni a szerző Paulay Ede utcai lakcímén. A szerkesztőség hozzáfűzi, hogy a munka ismertetésére a következő számok valamelyikében visszatérnek. Ennek azonban nem láttuk nyomát a hír közlését követő lapszámokban. Ennek a feledésbe borult sajtóközleménynek a nyomán született meg Mohácsi Jenő drámaíró, a Tragédia német nyelvre fordítójának tanulmánya a Nyugatban. Az 1940. évi 1. számban látott nyomdafestéket az írás Az ember tragédiája és a film címmel. Mohácsi igen kollegiális módon ismerteti a Madách-műnek filmvásznat követelő, olykor nagyon naiv gondolatokat tartalmazó írást. Ha még nem találták volna fel a mozgóképet – vallja Varga István – a magyar dráma kedvéért kellene megtörténnie ennek az újításnak. „Minden túlzásával gondolatkeltő és lebilincselő”, írja méltatásképp Mohácsi Vargáról. Megállapítja, hogy a megfilmesítés ötlete évek óta foglalkoztatja a filmeseket, csak éppen senki nem vágott bele. Max Reinhradtot is noszogatták a környezetében megforduló emigránsaink, de ő még a színrevitelre sem vállalkozott, nemhogy a mozgókép megvalósításával, holott például Shakespeare Szentivánéji álomját a kor színvonalát felülmúló verzióban állította elénk. Korda Sándortól viszont nem volt idegen az ötlet, oldalán Bíró Lajossal, a jeles forgatókönyvíróval, és nem is került volna sokba. Tegyük hozzá, a filmgyártás akkortájt már képes volt tömegjelenetekkel zsúfolt tömegfilm készítésére. Ha felidézzük Griffith Türelmetlenségét, vagy az olasz Pastrone Cabiria című alkotását, nem látjuk az igazi problémát. Nem akarásnak nyögés a vége, idézhetjük a magyaros szólást ezügyben. A cikkíró Mohácsi már Fritz Lang 1928-as Metropolisát is láthatta. 103 �Madách 200 A mű gondolatiságáért aggódott, a Madách-opus filozófiáját féltette az olykor félművelt filmcézárok mohóságától. A mozgókép azonban többet tudott, mint egyes irodalmárok gondolhatták. Kétségtelen, hogy a színes film, a szélesvásznú, cinemascop képméret az ötvenes években már fontos történelmi tárgyú alkotások élesztője lehetett. A Ben Hur, a Kleopátra és társai az új eszközök birtokában az eredeti irodalmi művek vászonra álmodását is meggyorsították. A Háború és béke időrendben második nagyobb szabású, négyrészes szovjet változata már visszaadott valamit Tolsztojból, aki még a 20. század elején ünnepelte a „kis zörgő masina”, azaz a filmkamera megjelenését a művészet életében. * Az igazi Madách-filmre, azaz filmekre, sokat kellett várni. 1969-ben Szinetár Miklós, 1983-ban Jeles András, végül, s eleddig utoljára, Jankovics Marcell tette le a Madách, Egy ember tragédiája, 1946 maga változatát, közös szellemi asztalunkra. Az első a televízió műhelyében született, a második egy szélsőséges filmes gondolkodás jegyében fogant, s meglehetősen szélsőséges visszhangokat is váltott ki, a harmadik a magyar animáció felülmúlhatatlan teljesítménye lett. A maga módján mindhárom produkció hosszabb elemzést érdemel. (Részlet a szerző hosszabb tanulmányából, mely a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készül.) 104 �Film és színház és muzsika HIRTLING ISTVÁN Három Tragédiám A 40 évvel ezelőtti bemutató szereposztására gondolok legelőször, amikor Madách Tragédiája szóba kerül. Ha van lényeges és korszakokon átívelő a napi színházi divatok és irányzatok fölött álló magyar drámai mű, akkor az Az ember tragédiája az. Nem véletlen, hogy aki a színi pályára merészkedik, élete során legalább egyszer „belekerül” az előadásba. Mindent elárul a darab jelentőségéről, hogy a nyolcvanas évek elején több jelentős előadás született Madách sok színreviteli lehetőséget kínáló remekéből. Zalaegerszegen először játszotta Ádám és Éva szerepét négy színész a karakter életkori változásai szerinti megosztásban az örök egy kétségeket kínáló Gábor Miklós ballonkabátos, puhakalapos köznapi Luciferje mellett. Gábor Miklós úgy szólalt meg Lucifer szerepében, mint barátságos jóakaró, aki csupán kérdéseket tesz fel a tébláboló fiataloknak eleinte, majd színről, színre átvéve a hatalmat érzéseik és kétségeik felett magabiztosságát összeroppantja a megfogant új élet ereje. Alakítása és a vele játszó kiváló színészek alakítása, Ruszt József rendezésében olyan modern, a mai fülnek érthetően csengő mondatokat szült, amely jelentősen befolyásolta további pályám során tett erőfeszítéseimet az érthetőség, a szerzői gondolat tiszta kifejezésének megvalósítására. Szintén a Tragédia volt műsoron Lengyel György rendezésében a Madách Színházban. A főbb szerepeket előadásonként váltott szereposztásban játszotta a színház, ami szintén jelentős kihívás egy társulat számára. Ugyancsak néhány évvel korábban a Szolnoki Szigligeti Színház játszott Pál István rendezésében rendkívül jelentős előadást, amelynek híre, sokakat csábított a Tisza parti városba, hogy megnézze Pál misztériumjáték rendezését. * 1983-ban, amikor harmadéves - akkor még főiskola volt, ma már egyetem – főiskolásként megláttuk a kifüggesztett szereposztást az évadnyitó társulati gyűlés után, mindannyiunkban ösztönösen felrémlett egy nagy színházi utazás reménye. És úgy is lett. Vámos László rendezésében olyan előadás résztvevői lehettünk, ami a mai napig elkísér, tanulságaival, életre szóló élményével és az akkor született szakmai barátságokkal. Ahogy a Tragédia minden időkben, úgy az éppen újjászervezett Nemzeti Színház életében is társulatépítő, kohéziós játékra hívta a tagságot. Ha mai szemmel megnézem az akkori névsort, bizony torokszorító érzésekkel olvasom a három generáció neveit. 105 �Madách 200 Ma már tudom, hogy azokban az években a kis szerepek és jelenlétek a nagy egész milyen fontos építőkockái voltak, amire, akkor nem is gondoltunk, csak tettük a dolgunkat, ahogy napról-napra Vámos László végtelen türelemmel és lenyűgöző szakmai tudással és biztonsággal kormányzott közel száz embert, akik irányítása alatt létrehozták az új Nemzeti Színház, új hangütésű Tragédiáját Bubik Istvánnal, Tóth Évával és Balkay Gézával a főszerepekben. A próbaidőszak hosszúsága alkalmat adott az idősebb kollégáknak, hogy meséljenek a korábbi Tragédiák tapasztalatairól és így hagyományozódik korról korra a Tragédia állandó jelenléte a társulatokban. Mindenkinek egyszer csak köze lesz Madáchhoz. Álljon itt sok kolléga neve, akik akkor barátságukba, szakmai pártfogásukba fogadtak és kilenc évi Nemzeti színházi létemet végigkísérték. Raksányi Gellért, Pregitzer Fruzsina, Baranyi László, Izsóf Vilmos, Katona János, Papadimitriu Athina, Zolnay Zsuzsa, Pápai Erzsi, Győrffy György, Nagy Zoltán, Tahi József, Horkai János, Ivánka Csaba, Hetényi Pál, Sinkovits Imre. Nem lehet elfogódottság nélkül beszélni, arról az estről, amikor Gobbi Hilda 70. születésnapját ünnepelve Benedek Miklós szerkesztésében és műsorvezetésével létrejött csodálatos köszöntés végén az aznap esti bevétel átadásakor, Gobbi Hilda ezt az összeget, mint első téglajegy árát felajánlotta az új Nemzeti felépítésére. Nagyvonalú gesztusa hosszú hányattatott sorsra jutott, pályázatokkal, tervekkel, vitákkal és gáncsoskodásokkal. Végül megszületett a döntés, hogy megépül a Duna parton végre az új, korszerű Nemzeti Színház. * A 2002. március 15-i bemutató létrejötte engem az Új Színház tagjaként érintett, hiszen Schwajda György felkérésére Szikora János olyan szereposztást verbuvált, amely TÁRSULATKÉNT a teljes magyar nyelvű színjátszásra tekintett. Együtt játszottunk budapestiek, vidékiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek, délvidékiek és mindent elsöprő érzés volt részese lenni - számomra másodszor - egy olyan Tragédia előadás születésének, amely nemcsak felfogásában és megvalósításában revelatív és újszerű, de a végleges Nemzeti Színház épületében valósult meg. Sok vitát és ellenkezést kiváltó terv született, de mindennél fontosabb volt puszta létrejöttének ténye. A kitűzött bemutató, színházavató előadás mi más lehetett volna, mint Madách mélygyökerű sorstragédiája. Az új teátrum hivatottságához mérve és igazítva jöhetett létre az általam „nagymagyarországinak” nevezett szereposztás. Ehhez olyan társalkotók csatlakoztak, akik Szikora mellett nemcsak látványban, de szellemiségben is társulni voltak képesek. Ma már eltörpülnek emlékeimben azok a méltatlan, sajtóban zajlott „árulózások”, amelyek az akkorra már kellően szétszaggatott szakmát tovább mélyített árkok oldalaira taszították. Zárójelben szoktam utalni, néhány évvel későbbi pályázatokra és kollé106 �Film és színház és muzsika gákra, akik korábbi hangoskodó ellenségeskedésüket feledve, tagjai lettek annak a színháznak. Az előadás legjelentősebb érdeme, visszatekintve a huszonegy évvel ezelőtti emlékekre, hogy úgy tudtuk egyesíteni a modernitást a klasszikus elemekkel, hogy látványban, akciókban, szellemiségben és főleg színészi játékban a legnagyobb ívű Madách interpretáció született Szarvas József, Papp Vera, Alföldi Róbert főszereplésével. Néhány név a szereposztásból: Berek Kati, Raksányi Gellért, Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Székhelyi József, Básti Juli, Kovács Lajos, Hőgye Zsuzsa, Kiss Jenő, a szegedi Kortárs Balett, kaszkadőrök és artisták. * Az ember tragédiája harmadszor is rám talált, ráadásul másodszor Szikora János rendezésben azzal a különlegességgel, hogy a székesfehérvári társulat tagjaként olyan előadásban játszottam Ádámot, amelyben nemcsak Évák, Ádámok, Luciferek váltották egymást, hanem négy rendező felosztotta egymás közt a színeket és saját elképzeléseik, színpadi világuk és látásmódjuk szerint valósították meg elképzeléseiket a madáchi filozófiáról. Az Egyiptom szín Ádámja hatalma teljében, kiégetten, magányosan egy as�szonyi gesztusban fedezi fel, mi hiányzik a boldogsághoz. A rabszolga férjét sirató asszonyt emeli maga mellé a trónra, hogy a szerelem ízét megérezze, de fájdalmát a nő nem feledve képtelen átadni magát a hatalmas fáraó „szerelmének”, aki képes rabszolgáit az asszonyért cserébe felszabadítani. Lucifer jóslatát a boldogságról érett fejjel, megcsömörlötten csak az a férfi tudja megérezni, aki már koránál fogva megjárta a magányosság poklát. Az Athén színben Ádám csatából hazatérve szembesül megalkuvó lázadó népével, akik a hazugságtengeren hánykódva kezet emelnek fiára, feleségére, majd önmagát adja a nép kezére, választva a mártírhalált, hogy az égieknek kedves legyen áldozata a hiú ábrándokkal szemben, amiért harcba vonult. Lucifer gúnyos kacaja ébreszti rá kudarcára. A Róma színben a mi Ádámunk ennyi csalódás és kudarc után borban, élveteg szerelemben keresi életének elviselhető folytatását, hogy önmagát részegítve feledje a világot, amelyből Péter apostol szavai rázzák kijózanodásra és Róma pusztulásának tisztítótüzében lelje meg élete új célját a tiszta női erény és hit erejének védelmét. E három szín rendezője Horváth Csaba különleges, plasztikus mozgások koreográfiájával hozott létre, színpadi díszlet nélkül, csak a játszó színészek testét használva a szituációk és drámai helyzetek kifejezésére. Ezzel a harmadik találkozással került korona Tragédia emlékeimre, hiszen ebben az előadásban kiteljesedett egy olyan totális színházi eszmény, amely 107 �Madách 200 a sokszínű és sokrétű mű igazán mai közönséghez szólva közelebb hozta nézőinkhez ezt a nézőket és játszókat egyaránt súlyosan igénybe vevő gigantikus művet. Szikora János a Teremtés után, mint egy óriási családi ünnepi asztalhoz ültette társulatunkat, ahol az egyik családtag fellázad a teremtő családfő ellen. Majd a végén, gyermekeiket olvasni tanító családtagok magukra hagyják a fiatalokat a híres mondat elhangzásakor: Mondottam, ember, küzdj … A színpadon generációk összekapcsolódása jelenti mindannyiunk számára a biztató jövőt, ami nemcsak patetikus, nagy szó, de az igazi értelme életünknek, főleg, ha a színész gyermekei megértve az előadás üzeneteit, kíváncsivá lettek a Madách-i mű iránt. Hirtling István a Tragédiában, Székesfehérvár, Vörösmarty Színház, 2018 (Katkó Tamás felvétele) 108 �Film és színház és muzsika KONDOR KATA „Mindig is furcsának találtam, miért nincs magyar szín Az ember tragédiájában” Beszélgetés Gyöngyösi Leventével Egy Gyermek, aki már a teremtés előtt is létezett, az Éva után sóvárgó Lucifer és egy magyar szín Petőfi Sándorral – Gyöngyösi Levente és alkotótársai alaposan újragondolták Madách Imre Az ember tragédiája című művét. A zeneszerzővel Tragœdia Temporis című, az opera és az oratórium jegyeit is mutató alkotásáról beszélgettünk, mely a Müpa 2020-as Zeneműpályázatán díjat is nyert. A darab első felvonása április 12-én hallható a Müpában, a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek kereteiben. (A bemutató megtörtént. A szerk.) – Idén Madách-évforduló van, ám korábbi nyilatkozataid alapján téged már jóval régebb óta foglalkoztat Az ember tragédiája. Honnan jött az ötlet, hogy zeneművet komponálj belőle? – 2018-ban írták ki először a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjpályázatát, én már akkor a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője voltam. Ültem egyszer náluk az irodában, és arról beszélgettünk, milyen jó lenne pályázni – de mivel? A zenekar igazgatója, Ortutay Réka ajánlotta Madách művét, amit először képtelenségnek tartottam, de aztán minél többet gondolkodtam rajta, annál nagyobb kedvem lett hozzá. Hiszen milyen jól beleillik az operaszerzői repertoáromba, előző darabom, A Mester és Margarita is egyfajta mágikus realizmust képvisel. Egy jól körülhatárolt, realista világban egyszer csak megjelenik a természetfeletti – azt nem mondom, hogy bekúszik az ajtó alatt, inkább berúgja az ajtót, hiszen Woland színre lépésével rögtön fejek hullanak. Ha megnézzük az operatörténetet, a barokk szerzők imádták a transzcendentális lényeket, aztán Mozart kezdett el egyre emberibb karaktereket megjeleníteni. Ezzel indult az opera realistább irányzata, amely például a Carmenben csúcsosodott ki, vagy ide sorolhatnám a Wozzecket is, nagyon életszerűek a szereplők, az a cél, hogy minél valóságosabbnak hasson az amúgy természetellenes dolog, hogy a szereplők énekelnek a színpadon. Közben Wagnernél újra megjelenik a természetfölötti, de ő humanizálja a mitológiai lényeket is. Ehhez az irányzathoz hozzá lehet kapcsolódni. Eddig ugyan még csak Wolandig jutottam, de most eggyel feljebb léptem, új darabomban ugyanis az Úristen is színre lép. 109 �Madách 200 – Abban is kapcsolódik Az ember tragédiája a korábbi operáidhoz, hogy megint igen jelentős irodalmi alapanyagot dolgoztál fel. Nem kockázatos ilyen nagy művekhez hozzányúlni? – Két szempontból közelíthetjük meg a kérdést: egyfelől azért nehéz megzenésíteni őket, mert nyomaszt a nagyságuk. Másfelől Madách műve az egész európai irodalom egyik csúcsa. Erre egy színházi előadáson ébredtem rá, a temesvári Csiky Gergely Színházban Silviu Purcărete rendezte meg a darabot, Visky András barátom volt a dramaturg. Elhozták Budapestre is az előadást, kétszer is megnéztem, és könnybe lábadt a szemem, hogy egy román rendező hozza a tudomásomra, hogy Az ember tragédiája benne van az európai fősodorban. Úgy éreztem, semmivel sem gyengébb, mint Goethe Faustja – hát mikor van egy magyar embernek ilyen érzése? Talán csak Bartóknál és Lisztnél. Emellett Madách darabja nagyon izgalmas filozofikus mű is, még ha nem is értünk vele egyet minden ponton. Bár megértem a pesszimizmusát, minden zsenialitása ellenére sem feltétlenül érzek együtt vele – a mű dramaturgiai alapelve, hogy a világ örökösen rossz felé megy. Létrejön egy eszme, majd devalválódik, és elbukik. Aztán szintén problémásnak tartottuk a mű antifeminista, nőellenes felhangjait, ami valahol érthető, hiszen Madách csalódott a feleségében, de azért mégsem szép tőle. – Filozófiát és elméleti kérdéseket színpadra állítani szintén nem egyszerű feladat, ráadásul téged vonzanak a nem könnyen adaptálható alkotások, hiszen előző két operád, A Mester és Margarita, illetve A gólyakalifa is regény alapján készült. – Pont a Purcărete-rendezésből derült ki, hogy Az ember tragédiája remekül képes drámaként viselkedni a színpadon, drámai feszültség, igazi szembenállás jön létre benne. De valóban, jól látod, ki szoktam tolni magammal (nevet). A gólyakalifát ma már biztosan nem választanám, de huszonévesen az ember az ösztöneire hagyatkozik. A Zeneakadémiáról kikerülve még nem tudunk semmit, a pálya során kell megtanulni a szakmai fogásokat, és hogy egyáltalán mit akarunk a zenétől. Ugyanakkor az opera logisztikai kérdés is, A gólyakalifa többek között azért működött, mert Balla Zsófia ügyes színpadi dramaturgiával írta meg a librettót, de most a Tragoedia temporisnál végre egy kiváló dramaturggal dolgoztam együtt, a már említett Visky Andrással. Az operaírásnak nincs is fontosabb szereplője, mint a dramaturg. – Hogyan alakult ki, hogy kikkel működtök együtt a készülő darabon? – Ez azért fontos kérdés, mert librettistának lenni nehéz szakma, kevesen tudják jól csinálni. A költőnek egy kicsit háttérbe kell vonulnia, és egyszerre favágó munkát végeznie, ugyanakkor mégis művészinek lennie. A Metastasio-librettók sem a kifejezőerejükről híresek, hanem hogy jól működnek, jó lehetőségeket adnak a zeneszerző kezébe. A Mester és Margarita librettistája Várady Szabolcs volt, aki kiváló munkát végzett, az új darabhoz először ajánlott valakit maga helyett, az illető azonban az alkotói folyamat során kiszállt a készülő műből. Ekkor 110 �Film és színház és muzsika már tartott az MMA-pályázat, és megvolt, hogy Visky Andrással dolgozunk a darabon. Ő is kolozsvári, mint én, és fontos személyisége a város művészi életének, egészen kiváló művészszínházat vezetnek Tompa Gáborral. Amikor felkértem, nagy örömömre rögtön igent mondott. Nála jobban kevesen értenek Az ember tragédiájához, már több nagyszerű rendezővel dolgozott rajta. Elmentem hozzá Kolozsvárra, és napokon keresztül foglalkoztunk a darabbal. Amikor kiderült, hogy még sincs librettistánk, végül felkértük Kiss Judit Ágnest, aki elég gyorsan el is készült a szövegkönyvvel. – Említetted, hogy változtatásokat hajtottatok végre a Madách-művön. Egészen pontosan mi változik meg a te darabodban? – Ötszereplős művet akartam írni, de a Tragédiában csak négy van: az operai hagyományoknak megfelelően az Úr egy súlyos basszus, Ádám lírai tenor, Éva szoprán. Lucifert eredetileg kontratenornak gondoltam, de aztán rájöttem, hogy abból rengeteg hangszerelési probléma adódhat, mert egy ilyen kényes hangfajt könnyen elnyom a zenekar. Mindkét korábbi operámban volt kontratenor, úgyhogy ismerem az előnyeit, de az árnyoldalait is. Végül Lucifer bariton lett. Akkor arra gondoltam, kellene valaki, aki hangilag mindezek fölött áll, egy gyermekhang vagy koloratúrszoprán. Amikor elmondtam Andrásnak, egy kis gondolkodás után eszébe jutott, hogy a Bibliában, a Példabeszédek könyvében megszólal valaki, aki már a teremtés előtt is létezett. Mutatta is a gyönyörű idézetet: „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.” Lám, ilyen egy jó dramaturg: felteszek egy zenei jellegű kérdést, és már teszi is mögé az eszmei hátteret. Annyira beleszerettünk ebbe a gondolatba, hogy úgy döntöttünk, legyen a Gyermek a főszereplő. Ha akarom, ő egy Messiás-előkép, vagy egy angyalgyerek, a humor, a fény megtestesítője, mindenképpen nagyon pozitív figura. Persze bonyolult operadramaturgiai kérdés, hogyan formálsz meg egy metafizikai szereplőt. Már az is roppant nehéz, hogy a Mindenhatónak színre kell lépnie, ilyen nem sok színpadi műben fordul elő, Madáchnál is csak „az Úr hangja” szerepel. Gyorsan rájöttünk, hogy nekünk is csak a jól bevált wagneri út marad: humanizálni kell a szereplőket. Megjelenik egy kisgyerek és a nagypapája, akik 111 �Madách 200 időnként természetfeletti lényként viselkednek, például teremtenek, ugyanakkor hétköznapi lények is, hiszen úgy hozzák létre a világot, ahogy egy gyerek rajzol. Emberi érzéseik vannak, de többre is képesek. – A ti esetetekben mi lesz Madách pesszimizmusának az alternatívája? – Az alapkonfliktus nálunk abból származik, hogy a Gyermek együtt teremti az Úrral a világot, ahogyan az unoka játszik a nagypapájával. Elragadja őket az alkotás láza, ami csupa boldogság. Utána viszont minden rosszra fordul. Nagyjából a darab kétharmadánál, az aranymetszéspontnál a gyerek szembefordul az Úrral, és azt mondja neki: „Te nem ezt ígérted. Úgy mentem bele az egészbe, hogy teremtünk valamit, ami mindennél szebb lesz. De nem így történt. Te egy tökéletlen világot teremtettél, általam, velem együtt, ezt pedig nem bírom elviselni. Úgyhogy kiszállok. Tegyél engem bele a kövekbe, a fűbe, a fákba.” Lesz egy nagy koloratúrária, nagyon szomorú jelenet, elfacsarodik az ember szíve. Persze a gyerek azután is szerepel a műben, de mindkét modern színben, a falanszterben és az eszkimóban is olyan körülmények között jelenik meg, ahol kiszolgáltatott, ahol bántalmazzák. Aztán a mű vége jóra fordul, nálunk nem azzal fejeződik be, hogy „ember: küzdj és bízva bízzál!”, hanem egy még radikálisabb gondolattal: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” A mi világunkban nem ez látszik, éppen ezért írtuk bele. – Maradtak idézetek a Madách-szövegből? – Inkább csak alapanyagként használtuk a szöveget, a szállóigévé vált mondatokat kihagytuk. Az eredetiben ezek nagyon mást jelentenek, azért is változtattuk meg a mű címét. Az Idők tragédiája – mert hát ez az ember életében az a legnagyobb tragédia, hogy minden behatárolt, időhöz kötött. Elmegy mellette az idő. – Ha jól látom, jobban érdekelt a Tragédia transzcendens vetülete, mint a történelemfilozófiai, illetve a társadalom felépítésére vonatkozó gondolatai. – Azok sem hiányoznak a darabunkból. A tizenöt színből nyolc maradt meg, az egyiptomi, a görög, majd a római, de az kibővítve. Először a bujálkodó fiatalokat látjuk a színen, aztán hoznak egy halott rabszolgát eltemetni, a mulatozók pedig kigúnyolják. Visszataszító jelenet, és amikor már nem lehet továbbmenni az élvezkedésben, megérkezik Péter apostol (akit nálunk ugyanaz az énekes alakít, mint az Urat), és mindenkit megtérít. De miközben zajlik a fő dramaturgiai játszma az Úr és a Gyermek között (van-e értelme a teremtésnek), egy másik is fut párhuzamosan, az Úr és Lucifer között, ahogy Madáchnál. Amikor Lucifer látja, hogy az emberek térdre borulnak, ellenpápaként lép színre, és kirobbant egy forradalmat, amelynek hatására általános öldöklés tör ki. Ez a második felvonás fináléja, Lucifer nyert. A harmadik felvonás elején az Úr összetörve ül, és azt gondolja, inkább visszacsinálja az egészet, mindent eltöröl a föld színéről. De egyszer csak meglátja a gyereket, aki ott játszik előtte, és meggondolja magát. 112 �Film és színház és muzsika – Hasonlóan ahhoz, ahogy Madáchnál Ádám mégsem lesz öngyilkos, mikor megtudja, gyermeke lesz. – Pontosan. Utána viszont egy érdekes változtatás következik: a londoni szín, ami Madách jelenét mutatta meg, kimarad, és helyette áll egy magyar szín. Mindig is furcsának találtam, miért nincs az eredetiben. Talán Madách nem tartotta Magyarországot elég fontos helynek a világtörténelemben. Ennek főszereplője a szabadság magyar megtestesítője, Petőfi Sándor. Egy szerelmi, lényegében ágyjelenettel kezdődik, de Petőfinek magára kell hagynia Szendrey Júliát, el kell mennie a csatába. Képen megjelennek a francia forradalom alakjai, egy guillotinetrió, és elmondják Petőfinek, hogy semmi jóra nem számíthat, soha nem jön el a szabadság. Ő mégis elindul, aztán hiába várja Éva és a Gyermek haza, nem tér vissza. Elvész a szabadság. Az érzés egyre fojtogatóbb, ez okozza a gyermek összeomlását. Nem tudja elviselni, amikor a felnőtteket, így az Urat is, tehetetlennek látja. – Lucifer nem szorul háttérbe attól, hogy a gyermeknek az Úrral való konfliktusa ilyen hangsúlyos lesz? – Nem, ugyanis elképesztően hálás dolog negatív operaszereplőt megzenésíteni. Neki vannak a legjobb jelenetei. Például a teremtés után, mikor az Úr és a Gyermek összeadja Ádámot és Évát, következik a történelem első szexjelenete, Lucifer pedig végignézi. A történtek hatására komoly vádakat vág az Úr fejéhez, aki megtörik, és azt mondja, tegye csak próbára Lucifer az embereket, biztos benne, hogy akkor is ő fog győzni, kiállják a próbát. Lucifer felhívja az emberpár figyelmét, hogy ők is megtudhatják, mi az igazság, és felfénylik a tudás fája, olyan szépen, amihez hasonlót még a Paradicsomban sem láttak. Ez egy Wagnert idéző zenei pillanat. Közben az emberpár meg is rémül, hiszen Isten megtiltotta, hogy megérintsék a fát. „Ismerem én ezt az Istent, itt voltam a teremtés kezdetén – mondja Lucifer, – sértődős, irigy hatalomféltő. Senki nem érti, miért ő az Isten.” Ezek a színpadi machinációk annyira jól megzenésíthetők, hogy mindenki Luciferre fog emlékezni a jelenetből. – Most a Müpában az első felvonást fogjuk hallani a még készülő, négyfelvonásos műből? – Igen, de ez a leghosszabb felvonás. Eredetileg csak kettőre akartam bontani a darabot, aztán rájöttem, annyira bonyolult a szerkezet, mindenki átöltözik mindenkivé, hogy nem lesz nekem rossz, ha az első felvonás teljes egészében lineáris marad. Isten megteremti a világot, és ok-okozati összefüggésben következik minden, bűnbeesés, büntetés. A hármas egység rendkívül jól működő drámai eszköz. – Látom a partitúrán, hogy nagyon sok ütőhangszeres szerepel a darabban. – Annyira nem is, írtam már ütőversenyt az Amadindának, abban sokkal több volt (nevet). És kevésszer is használom őket. Az az alapkoncepció, hogy az idők kezdetén a teljesen a cappella énekhangból indulunk ki. Az annál is 113 �Madách 200 korábban, „mínusz egyben” játszódó prológusban két szintetizátor szerepel, aztán amikor elindul a teremtés, először kórus szólal meg, utána az ütőhangszerek, majd a vonósok, a fúvósok pedig egy-egy dolog megteremtése közben, egyenként. Utána az ütősöknek már nincs akkora szerepük. – Ha ránézünk a partitúrára, azt is látjuk, hogy operának nevezed a darabot, miközben a koncert leírásánál szcenikus oratórium szerepel, ami színpadi előadással, illetve anélkül is megszólaltatható. – Igazából mi különbözteti meg az operát és az oratóriumot? Leginkább az, hogy az oratórium a zenei eszközökre koncentrálhat, míg az operának színpadi cselekvésekben kell gondolkodnia. Az operatörténet azonban már sokszor elmosta a határokat. Nálam például a teremtés végén van egy pompás zárókórus, ami az oratóriumokra jellemző. Ugyanakkor egyre jobban látom magam előtt, hogy a szereplők mit csinálnak, Lucifer, aki először benne van a kórusban, hogyan háborodik fel, amikor az Úr megteremti az embereket, hogyan kívánja meg Évát, akit soha nem kaphat meg, és hogyan lesz ellenség, kezd el machinálni. Hogyan lesz belőle egy monomániás megszállott, aki nem tud se nevetni, se pihenni, mindenben a rosszat látja, és mindent azonnal akar. Ezektől a viselkedési formáktól lesz színpadszerű a darab. Hogyan rémül halálra a Gyermek, amikor a bűnbeeséskor az Úr könyörtelen és nem ismer irgalmat. És azt mondja neki: te egy könyörületes, szerető isten vagy, nem csinálhatsz ilyet. Nagyon emberiek a szereplők, úgy viselkednek, mint a halandók. – Ennek a színekre aprózott cselekménynek az ábrázolásában mennyire használod a rád amúgy is jellemző stílusjátékokat? – Erre nagyon nehezen tudok válaszolni, mert a zeneszerzői munkában tudatosság és ösztönösség keveredik. 47 éves koromra tudatosult egy pár dolog azzal kapcsolatban, milyen stílusban komponálok, és látom a veszélyeit ennek az eklektikának: folyton úgy fogod érezni, hogy ezt a stílust már hallottad, csak akkor sokkal jobb volt (nevet). Próbálom a saját szám íze szerint úgy alakítani, hogy a hallgatóban ne az merüljön fel, mit keres itt ez a rengeteg stílus, hanem egységet adjanak ki a különféle zenei anyagok. Ebben a műben a vezérmotívumok segítenek, van benne nagyjából öt, könnyen megjegyezhető részlet, amelyek vissza-visszatérnek a darabban, és a stílusjátékokon is átvezetik a hallgatót. A teremtés a gyermekangyalok – leánykar – fúgájával kezdődik, és abban rögtön halljuk sokszor ismétlődni a fénymotívumot: dó-szó-ré-dó. Milliószor elhangzik majd, különböző helyzetekben, és amikor az Úr kiűzi az emberpárt a Paradicsomból, a motívum tritónuszra változik, ami állítólag az ördög hangköze. Abban a kontextusban ezt a hallgatóság elég durva beavatkozásnak fogja érezni. – Az egyes színeknek lesz saját zenéjük? 114 �Film és színház és muzsika – Úgy képzelem, hogy a Paradicsomban a komolyzenei stílusok uralkodnak, az a poszt-mozarti világ, amely amúgy is igen közel áll hozzám, aztán ahogy a földre kerülünk, logikus következményként a könnyűzene fog bekúszni. – Nincs ebben egyfajta értékítélet is? – Dehogynem (nevet). De én szeretem az embereket, akármilyen hülyék tudnak lenni. Ugyanígy a nőket is, nélkülük teljesen értelmetlen lenne a világ. Feltételezve, hogy az Úr omnipotens, valószínűleg ő is számot vetett azzal, hogy az ember esendő, és szereti ezeket a teremtményeket akkor is, ha kiderül, hogy gyengécskék, sebezhetők, együgyűek és megtéveszthetők. Még akkor is, ha néha gonoszak. A kétkedő szellem április 12. 19:30., Müpa R. Strauss: Imigyen szóla Zarathustra Milton: Az elveszett paradicsom – részlet Gyöngyösi Levente: Tragœdia Temporis I. – Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeménye nyomán – ősbemutató Éva: Balga Gabriella Ádám: Megyesi Zoltán Gyermek: Zemlényi Eszter Lucifer: Sándor Csaba Az Úr: Cser Krisztián Közreműködik: Ónodi Eszter – próza, Budafoki Dohnányi Zenekar, Nyíregyházi Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Soma), Pro Musica Leánykar (karigazgató: Szabó Dénes) Vezényel: Hollerung Gábor Házigazda: Lukács Sándor Koncepció, dramaturg: Visky András Librettó: Kiss Judit Ágnes Parlandó, 2023.március 21. 115 �Madách 200 ZALÁN TIBOR 16. szín (A széthullott naprendszer) Ígérted bízhatok s lám elengedted a kezem Gondoltam küzdhetek Gondolom elmész a francba Az eszmék sem láncszemekként kapcsolódnak össze Ez csak filozófus-botorság Mert nincsenek Haza sem létezik Feleség sincs Csak a börtön ami igaz És hiába a költemény Nem kell senkinek Én se kellek Becsaptál Nem létezem Én sem vagyok senkinek Becsaptál Ahogy mindig Nem kellek A vers sem igaz A feleség vagy a börtön vagy a haza csak eszmék szintjén létezik Tehát nincsenek Bolond aki még filozofál Szétpattant láncszemekként hullik szét a bizalmam Elmehetsz a francba Nem hiányzik az hogy legyél Elengedem a kezed Már magamban sem bízom DOMJÁN GÁBOR Függés Gyógyszer-kiegészítő függő vagyok. A sárga tablettát szemem pattogó idegeire szedem. Színtelen gömböcskét pánik ellen. A rendőrnyakkendő színű lilát, hogy el ne butuljak jobban, hogy ne legyek olyan roncs, amilyen te lennél már, ha nem fordítasz gondot a megelőzésre, Istenem. 116 �Versek FEHÉR IMOLA - SIMONFY JÓZSEF –Kétlelkes négykezesek gondolatmag izgalmas nincs csak fokozható az agyunk diavetítőt játszik csakhogy a diavetítőnek nincs tudatalattija az az ijesztő doboza az a fekete freud örül he-he-he el se hiszed elindultam gyalog párizsba két nadrágban gatya nélkül celán fuldokolt a szajnában úszni nem tudok így csak sikoltottam hagytam belefúlni a legjobb barátomat elmossa a víz legjobban alteregóm érti mit gyászolok elmossa a víz a gondolatot a gondolatokat nem lehet padló és mennyezet se hold és nap közé zárni vízben se marad sokáig kitör partra veti magát a vers gyimesi éva nem gondolatokkal súlyos kövekkel tömte tele hátizsákját víz alá merült merülök én is a sorok világába mentőövem te vagy a gondolatot egyszer kínpadra húzzák féregként fordul ki belőle az értelem 117 �Madách 200 a gépkorszak fiastyúkja unottan fölcsipegeti megemészteni képtelen semmissé tenni igen REPKŐ ÁGNES Két fa egymás mellett. Egyformák ránézésre, de az lehetetlen, a valószínűség kizárja, így legfeljebb annyi mondható: hasonlítanak. Gyere kedves, nézd, az almák már leestek, ágaikat homok borítja, a közöttük lévő tereket szellemek lakják, fölöttük árkok. De gyere, gyere, leplezzük le őket, ez a világ rendje. Gyere kedves, nyugalom, a fák majdnem az égig érnek lentről nézve, ha ideguggolsz az egyik tövébe, a fényes vatta-felhőket fésüli, és nézd, köröttük ördögök, kicsik és szépek, játszanak körtáncot, kiszámolóst, ugrókötelest, néha elbizonytalanodnak, a számolást elvétik, tévednek, de csitt, ne kérdezz, 118 �Versek Minek? Gyere, itt van alattunk a nagyszabású jelen kiterítjük és kiterülünk rajta, de nyugi, csak a tett hal meg, a szellem lebeg. Gyere, itt a pléden megvárjuk az alma-updatet, mert KELL hogy legyen Alma 2.0, nézd, lepereg a homok, de el nem vész, hisz mindig is volt valami. VASS TIBOR Eirka Itsenített vers Hibátlan és tökéletes Tragédia-kiadásunk sohasem volt. Szabó József, 1973 Egyik jellemző elírásom a banná, ami, ha jobban szemlélek, banán akarna lenni, semmi más. Mi sem egyszerűbb, a sem a szemlélek tükre, azt bezzeg nem írom el türkének, ott arra kell figyeljek, hogy visszafelé megrontsam. A másik, amit rendre úgy hagyok, a targédia. Ezerkilencszáznyolcvanhattól írógépelek, terepjárók, repülőgépek nevét fonetizálom, Miskolcot Miksolcnak azóta vésem. Úgy is hagyom rendre, akárcsak a Hernádkakból lett Herndákakot, mit izgassam magam, izgatom máson eleget. Izgatott 119 �Madách 200 másom, Kun Marcella szerint az ezerkilenszáznyolcvanhatot nem írom el soha. Akkor kapom az Erikát. Erika Erika lesz mindig, Eirkának háromnál többször direkt se sikerül, pedig e irkának jól állna, ha legalább még egyszer, teszem azt, a címében, vezeklésül, mert az életben átsiklom felette. Átsiklóm, aki felette, Erika volt. Tessék, és megint sikerül, pedig milyen nehezen sikerülök ki belőle, tizenöt színű könyvjelzőt hímez ezerkilenszáznyolcvanhatban Az ember targédiájába. Az érettségi miatt olvasom újra, itsenítem az első kiadás árnyoldalait, könyvjelzek, ameddig a sem ellát, nem sokkal később jó pár színét tángálom be gyakorlásként, közöm több legyen a szöveghez. Ha azt akarja az ember, hogy köze több legyen más szövegéhez, tángálja be petrófénynél Erikán. Kun a megmondhatója, a sorváltás csengőhangja hogyan világít rá lappangóbb összefutásokra. Sokra megyek vele, szájban a nyál összefut a lucskos bannáokat visszaidézve. Anyám Márcelnak szólítja nagyanyámat, Itsen (korr.: itsen) tudja miért így, ékezettel, egy ellel, ő is vigyázza a konyhaszekrény ajtaján anyám kollázsát a bannáokról körmönfont kétellyel ellkapargált ekvádori, brazil, kosztarikai matricákból. Így, két ellel. 120 �Versek S ha Erika Eirka, akkor az utóbbinak kábé kosztraikaként kellene ragadványnevülnie, ezzel szemben előírásos. Anyám egyik levont következtetése, hogy Erika mindőnk tudta nélkül könyvjelzi be jó párukat, nekem tetszik ugyan, ahogyan a jelzőre felhordja, de anyám hajthatatlan: ha igaz a vád, büntetni kell. Én az általánosban tényleg azt hiszem, hogy a banná inkább jön Konstantinból, Nápolyból vagy Isztambulból, Prágával, Párizzsal vagy Londonnal később sem számolok, azzal sem, hogy megtörténik a targédia: hajtás után Erika tapaszt kap sebére. A matricaél úgy vágódik be az ujjbegybe, akár én a szemközti ház ablakában korábban fityiszt mutogató lánynál, mélyen, hirtelen. Mélyből hirtelen lesz, hirtelenből mély, fityiszből fütyesz. Mindegy, hogy sírva bírjál vagy bírva sírjál. Ha már általános, legyen közép is, eltérő véleményen vagyunk három egymást követő tanóráján egy a tanerőségét tanerősségnek felfogó nővel, három karót bevág nevemnél és magyarnál a naplóba másfél héten belül. Másfél héten belül van három órám vele. Szerinte zsigerileg értek a nyelvhez, elmondja, hogy tanáriban is elmondja, ezért csesztet irodalomból. Nő bennem az indulat, ahogy nyúlnak a fenti sorok, eltérően 121 �Madách 200 ezzel. Csesztessen másképpen, kérem, de ragozza tovább, eltérő véleményen lenni miért nem ajánlatos. Egyáltalán, véleményen. Egyáltalán, lenni. Vagy nem kifizetődő. (Eltérően ezzel.) Az itt nem kérdés, Adyból kapom a hármat na, a picsától, és itt nem csak a napi Csáthtól kedvéért ért minden szent a szóból, szent igaz, a napi Csáthnak meg kell lennie még ugyanabban a tanévben a fakultáción, ott emelt az óraszám, az a tanernő vmilyen Ernőné talán, Adyt mindketten imádják ugyan, Madáchot meg egyöntetűen nem. Összebeszélnek valszeg, ízibe menten üzibe írják feleleteim, vagyis azok elmaradása után, hogy a tanuló harmadjára sem hajlandó a születési helyet románul mondani, mert meggyőződése, hogy annak nincs román neve, még jó, hogy Madách szülhelyét kapásból nem ronthatom el azzal, hogy azt nem kéri Dolnásztrehovának. A tanerőnő nem csak következetlen, hanem hülye is, Madáchnak nőelvi okból semmijét nem tanítja ppt kiterjesztésű, Tragé nevű diákkal, egyrészt mert olyanok még nem léteznek, másrészt a Tragét Targénak írnám el úgyis. Szóval nem csak az igazat mondom fel, van, aki alvalódít. (Kérem ezt a szót hátsó felétől értelmezni, kábé onnan, hogy igazít, majd valódít, hozzátéve végül az „al” nevű felségjelet. A tanernő szerint nem tévedne az sem, 122 �Versek aki alva lódításra szólít, ha valakiről úgy tartaná, álmában is hazudik.) Az ellenőrzőbe rendszabály szerint nekem kell a jegyeket beírni, maradjon meg az érdemi élvezet nálam, akár apám utánzott aláírásainak későbbi arcátlan bemutatása. Hogy apám most meg ne lássa, elhagyom, hogy hamásítása. Ha mi s más is tudja, Madách akkor találkozik apámmal, mikor az írót elgázolja (ezt máshol elgázolaljának szokásom írni) Skodával, mert Erikára figyel, vezetés közben neki dúdolja, hogy Aroval jöttél, nem Mirázzsal, a nemz. helyzet egyre öko-zoodik, sejerikkám, te félromán, francia, vagy tán egészen UAZ, sejerikkám, a világ tetszhalála az öko-Skodás, más néven én. Szóval apám szerint Madách több mindenről tehet, mint azt gondolnánk, a bannáokat mindenhol ő címkézi fel. Alkati kérdés, évente legalább egyszer felhalmozok bannáoscímkéket a msikolci vagy miksolci piacon vett, Herndá- vagy Herdánkakra hordott gyümölcsökről, s mivel itsenítem az egyes csereszavakat a targédiában, csak aztán dobom ki őket, ha újraolvasom a művet, kizárólag azokta keserve. Ha találok ismét egyet legalább, ahová a megőrzött, tizenöt színű jelzőm elhelyezhetem, 123 �Madách 200 a targédiát leteszem, olyan Aranyt olvasok és Tompát, amelyben Évtá, Eirkát vagy Kun Macrellát fellelem. Jelzőt oda már nem teszek. ARDAMICA ZORÁN mint hagyaték nyelv mint hagyaték a nyelv maradt a hű emberbarátka noha gyengélkedik s bátortalan leírni mind mit láttál s cselekedtél de értik-e beszélik-e s mily lények? az elveszett nép nyelvet másra nem hagy hát sírba húzza – ’sz nem kell senkinek ha bármi lény lakott e földön eddig: az valahogyan mind kommunikált a nyelv marad – beszéli kék madárka kis pók mutatva sarkot ló s bikán a légy saját nyelvükkel jól elvannak ők öntelt faj számos nemzetnyelve híján a föld foroghat – dolgában pihen maradék mint pillanat a pillanat ha megmarad neked örökkön él a múlt után / jövő előtt fejedbe sejtjeidbe zárva kis egykeként ki általad nem árva 124 �Versek a pillanat ha megmarad neked neked? ki vagy? ki holtan néz időt egy órán át? az óralap kietlen se szám se mutatók se mért magány hit és bölcsesség mint hagyaték silány a nulla bármivel is szorzod öli a végösszeget mindenképp omló egünkig párolog nemlétünk mi fenn nem tarthat ily fogalmakat az isteni tudás kinek maradna hol veszve már az aljas célcsoport ábránd hitek kire hagyatnak itten halálsoron a pusztulás után maradék fény fehér a fény sárholdon innen nézve és szagtalan hideg reménytelen akár az ár vizén a mocskosrongy-hab maradna még de úszik elgyötörve két pont között a térben mint az élet maró huzat gerincén szótlanul hagyott hazugság papírmasé a lelked is filléres ringyó díszlet hogy érdemelne életet ha senkinek sem ízlett mikor befalták s kiköpték reciklálhatod százszor de végül elfogy nincs hitel 125 �Madách 200 kijátszhatatlan számsor mutatja degradációd ha részletekben dobtad kis lélekalkatrészeid piacra s felkoncoltak akiknek semmi sem elég nem mertél védekezni feladtad mind a terveket csodálkozol most ez mi hagyott hazugság itt hever már most használhatatlan nincs lény ki ismét felvegye s így semmit nyom a latban mint esély polcról elszabaduló üvegcsótány mozdulatlanságba dermedt szabadságvágy a földet érés és darabokra törés előtti pillanatban összesöpörhetetlenül repül szanaszét színekbe szedhetetlen történelemként örökre: törmelékuniverzum egymást taszító csillagai *egy készülő Madách-ciklusból 126 �Versek FORGÁCS MIKLÓS Minden a szín Szűkösen latyakfehér 1. minden a szín pedig hiányzik kevély a szürke senki se kérte boldog a zsákutca topogó lények 9. Istenem! – szakad ki a Pornósztárból. Istenem! – leheli a Miniszterelnök. Ez kinek a temploma? - riad föl az Isten. 2. nincs meg a cél se a föld víznek látszik titkos a számtan szárazság ringat az összes alak önként ledérbarna méreg 8. Ne vonogasd a vállad – mordult rá a Pornósztár barátjára a Miniszterelnökre. Szerinted kitől tanultam – vakkantott vissza a Miniszterelnök barátjának a Pornósztárnak. Rám ne nézzetek – szólt az Isten – épp próbálok csipkebokor lenni. 3. nem az a kép csal helyettes látvány csere a szabvány hát kölcsönvörös tétován rebben ragaszkodni kész 7. Régen minden sikerült első nekifutásra – ma rosszkedvűen ébredt a Miniszterelnök. Régen nekem nekifutás sem kellett – ma a Pornósztár sem volt elemé­ ben. Deriválsz vagy integrálsz, ugyanazt a szart köpülöd – fordult a másik oldalára az Isten. 4. stabil a fosztás 127 �Madách 200 remény jön házhoz minta hasad ki terhes csöndekből társra találhat a magányt ziháló 6. Azért változnak az idők – sóhajtotta az Isten. A Miniszterelnök és a Pornósztár köpni-nyelni nem tudott. 5. mértéke terror tulajdonképpen övé a gubanc határtalant lát ambíciót hámoz a vesztes bohóc 5. Nem azért kérlek, hogy írd le az arcom, mintha nem tudnám milyen, hanem csupáncsak azért, hogy fejlesszem ilyetén képességeidet és te magad legyél kénytelen pontosan, láttató erővel, saját apró megfigyeléseidre hagyatkozva fogalmazni – mondta magabiztosan a Miniszterelnök barátjának a Pornósztárnak. Nem azért nem írom le, milyen az arcod, mintha nem tudnám, de csupáncsak azért, hogy fejlesszem ilyetén képességedet és te magad legyél kénytelen pontosan, láttató erővel, saját apró megfigyeléseidre hagyatkozva fogalmazni – mondta magabiztosan az Isten barátjának a Pornósztárnak. Nem azért nem szólok hozzátok és nem kérlek titeket semmire, mert nem jutna eszembe semmi, hanem mert nem hiszek a fejlődésben, szerintem egyszerre pusztulunk és gazdagodunk, a kettő kéz a kézben jár, ez mindigis így volt és így is marad, tehát már ez is bizonyítja, hogy a fejlődés a tetszhalottak önáltatása, mindazonáltal jószándékotokban nem kételkedem – mondta szerényen a Pornósztár nem is annyira barátainak a Miniszterelnöknek és az Istennek, mint inkább mindhármójukhoz szólva, a Miniszterelnökhöz, az Istenhez és a Pornósztárhoz, mert egy pillanatra elfeledkezett róla, hogy ő egy közülük, mégpedig a pornósztár, erről később sohasem beszéltek, mert tapintatosan, barátságukra tekintettel,szemet hunytak felette, remélték ez talán mégiscsak a fejlődés vitathatatlan felvillanásaként volt értelmezhető. 6. mesemondó roggyan gyomlált égboltig végső menedéke elfakadt tetthely lanyhán porlad ha 128 �Versek utolér szép állat 4. Én is ember vagyok. Minden látszat ellenére. Bárki is mást állítana. Ember vagyok. – mondta a Miniszterelnök. Én is ember vagyok. De miért ne lennénk emberek. Ki vonná ezt kétségbe. Emberek vagyunk. – mondta a Pornósztár. Én nem vagyok ember – mondta az Isten. 7. ráér a domb steril harag nulla esély divatmártír kiprovokál ezer szilánk 3. Ölelj meg! – mondta a Miniszterelnök a Pornósztárnak, majd kissé kényszeredetten hozzátette – Szeretek ölelkezni. Nem baj, ha figyelsz. – bökött állával a Pornósztár az Isten felé – Zavarhatna, de nem zavar. Dehogy figyelek, csak nézek. – motyogta szenvtelenül az Isten, - ölelkezzetek. 8. halad a kényszer leírhatatlan széttépett album el se mosódik péppé bűvöl a precíz beton 2. Most mit szeretnétek süppedni vagy nem süppedni ?– kérdezi kíváncsian a Pornósztár. Fecseg a felszín! – jegyzi meg epésen a Miniszterelnök. Faggasd a meggyet! – provokál az Isten, mert tudja bizonyos tájegységekben a faggatni azt is jelenti kimagozni, nem érdekli a többiek rendelkeznek-e ezzel az információ­ val, egyszerűen csak jól akar szórakozni, de gyanítja ennek a helyzetnek nem lesz nyertese, még akkor sem, ha folklingvsztikai előadást tartani bizonyos szinte elfeledett tájnyelvi fordulatokról, felér egy titkos szertartással. 9. szagtalan szégyen babonát bérel korlátlan bíbor számol a kéjjel bőrbe kötözve szétfolyón éber 129 �Madách 200 1. Ha én, lokális Isten vagyok, akkor te is lokális vagy, méghozzá egy menthetetlenül lokális Miniszterelnök, na és te rólad már ne is beszéljek, nincs lokálisabb, mint egy helyi jellegű Pornósztár – nézett unottan barátai szemébe a lokális Isten, de nem hagyta el a derű, a derű pedig lokálisan is ragadós, így a barátok együtt merengtek tovább, abban reménykedve, hogy nekik egymás előtt már soha többé nem kell magyarázkodniuk. Rémültfeketén parttalan Molnár Kálmán: Madách-álmok (2016) 130 �Kultuszjelenségek BARANYI FERENC: Ajkáról vérként buggyan A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium diákjainak Mit üzen névadótok, amikor „milljók” nem egy, csak egyesek miatt hordják a jármot, hogy a bankjegyek piramisokká összeálljanak? Mit üzen ott a szalmakomiszár, hol szalmát csépel, kinek esze van, mert a kipergett semminek magas árából holtig élhet gondtalan? Mit üzenhet a csillag-vallató egy bolygón, hol már a Betlehemi csillag is ahhoz vezet, aki a világot akarja megdönteni? Mit üzenhet az író, akinek ajkáról vérként buggyan a beszéd, s csak alvadt szósznak minősíti azt egy nyomorú faj, gyáva nemzedék? Csak azt üzeni, amit hajdanán, s amit, ha élne, ma is vallana: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.” 1998 ÁDÁM TAMÁS Madách Erzsike ott feküdt a patak partján Csesztvén, részegen. Így beszélték nekem a csesztveiek sok évvel ezelőtt, 131 �Madách 200 bár nem hiszem. A kóbor kutyák körbejárták. Imre meg csak szenvedett. Talán a szigorú szájú anyja miatt történt ez így, mással is megesett. Aztán jött a nagyokos: nem adhatott mást, mi, lényegem. Tovább ment mindegyikük. Most meg itt állok, az ifjakat kérdezem. Saját falujukban azt sem tudják, hogy itt élt vagy nyolc évig Madách. Hátborzongató történet ez. A hárs is kiszáradt az udvaron, pedig még csupán háromszáz éves volt. Utoljára Kerényi Ferivel láttam, minden csuda volt. ifj. Szabó István: Madách Imre és Fráter Erzsébet (Csesztve, Múzeum) 132 �Kultuszjelenségek PRAZNOVSZKY MIKLÓS Madách Imre jubiláris születésnapjai 1923 A Kisfaludy Társaság Madách-ünnepe Madách Imre születésének százados évfordulója alkalmából bensőséges ünnepet rendezett tegnap délelőtt a Kisfaludy Társaság az Akadémia dísztermében. Az ünnepség az evégből összehívott rendkívüli közgyűlés keretei között zajlott le, s a kormányzón kívül megjelent rajta társadalmunk színejava, hogy ezzel is hódoljon Madách halhatatlan szellemének. Az elnöki megnyitót Vargha Gyula mondotta. Idézett Arany János beszédéből, aki hat évtizeddel előbb emlékezett meg ugyan ezen a helyen Madáchról és örökszép művéről. Ezután Sajó Sándor olvasta fel Madách ünnepe című ódáját, végül pedig Vojnovich Gézának Madách és műve címen előadott értekezését hallgatta meg nagy figyelemmel az illusztris közönség. Vojnovich ebben a tanulmányában összefoglaló képét adta Madách életének. Fejtegette, hogy a Madáchot szinte megsemmisítő csapások után minő csírából éledt Az ember tragédiájának alapeszméje. Majd beszélt a nagy mű költői szép ségéről, amelyben az emberiség élete úgy van felfogva, mint az egyéni, ezzel a halhatatlan műben nemcsak az örök ember, hanem a kiváló egyén nagy problémái is szóhoz jutnak.� Új Nemzedék 1923. október 16. 1948 A dolgozók rádió színháza Legközelebbi adásában Madách születésének 125. évfordulójáról emlékeznek meg. A Dolgozók Kulturális Szövetségének központi munkásszínjátszói ez alkalommal a ,,Civilizátor”-t adják elő Szendrő Ferenc rendezésében. Múlt és hagyomány találkozik majd benne a legmaibb szellemmel és játékstílussal. � Szabad Nép 1948. január 9. 1973 Madách-emlékünnepségek a megyében Jeles szülöttére emlékezik ezekben a napokban Nógrád megye, születésének 150. évfordulója alkalmából. Számos intézmény, iskola megemlékezik a magyar irodalom nagy kincse, a Tragédia költőjéről. A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, amely egyúttal ünnepli fennállásának félévszázados jubileumát is, ez alkalomra ünnepségsorozatot állított össze. A megyei múzeumi 133 �Madách 200 szervezet és az iskola közös kiállítással is készült az emlékezésre. A kiállítás megnyitására az iskolában ma délután három órakor kerül sor, megnyitót dr. Molnár Pál megyei múzeum igazgató mond. A tárlat bemutatja a félévszázados iskola történetét, s emléket állít névadójának, Madách Imrének. Az ünnepségeket Salgótarjánban a Madách Imre Gimnázium, a Nógrád megyei Tanács és a KISZ megyei bizottsága közösen rendezi. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban január 20-án délelőtt 11 órakor emlékeznek meg Madách Imréről, az iskola névadójáról. Kerényi Ferenc irodalomtörténész előadást tart, közreműködik a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpada. Január 28-án délelőtt kilenc órai kezdettel kerül sor ugyancsak a Megyei Művelődési Központban a Petőfi és Madách vers- és prózamondó verseny megyei elődöntőjére, másnap pedig a verseny megyei döntőjére. A megyei központi Madách-ünnepségre Balassagyarmaton kerül sor január 20-án. Megkoszorúzzák Madách Imre szobrát. Koszorút helyeznek el a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Népfront, a Balassagyarmati városi Tanács, a társadalmi és a tömegszervezetek, s a Madách nevét viselő intézmények képviselői. A város egyik legszebb épülete, a volt vármegyeháza (jelenleg szociális otthon) falán levő emléktáblát a Madách Imre Irodalmi Színpad tagjai koszorúzzák meg. Délben Csesztvén a Madách-kúria parkjában levő Madách-portrét koszorúzzák meg a helyi tanács és a Madách Termelőszövetkezet képviselői. Délután a Balassagyarmati Tanács dísztermében kerül sor a Nógrád megyei Tanács által alapított Madách-emlékplakettek ünnepélyes átadására, este pedig díszünnepség lesz a városi Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Ünnepi megnyitót mond Illés Miklós a megyei tanács elnökhelyettese, a költő életútját dr. Németh G. Béla, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense méltatja. Ezután a veszprémi Petőfi Színház mutatja be ünnepi Madách-összeállítását. A megyei múzeumi szervezet új Madách-kiállításokat nyit 1973-ban. A balassagyarmati Palóc Múzeumban április 4-én nyílik meg az az időszakos emlékkiállítás, amely két hónapig várja majd az érdeklődőket. A felújított csesztvei Madáchkúriában május 1-én nyitják meg az új koncepció szerint létrehozandó állandó emlékkiállítást. A korábbi 1964-től volt látható. � Nógrád, 1973. január 17. 1998 „Madách: fogódzó a történelemhez” „Mindannyian tudjuk: ez a mostani, az 1998-as esztendő bővelkedik a jelentős évfordulókban. Nemzeti történelmünknek, irodalmunknak sok olyan eseménye történt éppen 150, illetve 175 évvel ezelőtt, amelyek mellett nem mehetünk 134 �Kultuszjelenségek el megrendült vagy emelkedett megemlékezés nélkül – mondta Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter tegnap Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban tartott ünnepi beszédében, amellyel megnyitotta az országos Madách-emlékévet. A miniszter utalt az 1848-as márciusi forradalomra, a magyar történelem talán legszebb, legfényesebb ünnepére, de mint mondta: ugyanígy az irodalmat, azaz történelmünk lelkét illetően is van okunk az ünnepi megemlékezésre. 1823-ban, 175 évvel ezelőtt két hatalmas alakja született a magyar költészetnek, Petőfi Sándor és Madách Imre. A rajongó, mindent akaró, a forradalmi szenvedélyt megtestesítő Petőfi és a tépelődő, önmagát emésztő, bölcselettel és iróniával küzdő Madách két oldalról fogta közre magát a forradalmat, a század legnagyobb eseményét... Madách életében azt láthatjuk, hogyan kell és lehet élesen és tisztességesen szembenéznünk történelmünkkel, kibontakozási ígéreteivel és csapdáival, illúzióival és nehézségeivel, távlataival és buktatóival... A forradalom utáni évek erkölcsi parancsa természetesen állította Madách Imrét az üldözöttek oldalára – mondta Magyar Bálint. Sok nemzedék ő általa tanulta meg látni a történelmet. A Madách-hagyomány talán legnagyobb értékének Magyar Bálint azt nevezte, hogy fogódzót nyújt a történelem szemléletében. Az ember tragédiáját minden korban időszerűnek nevezve nem tartotta véletlennek, hogy az ötvenes évek diktatúrája betiltotta ezt a művet, amely megkérdőjelezi az elnyomó, ideologikus hatalom létjogosultságát, fenntartja a független egyéniség igényét, a szabadság eszméjének időszerűségét képviseli – ma is. – Ezért érdemes tisztelettel emlékeznünk rá más történelmi helyzetben, más történelmi tapasztalatokkal rendelkezvén is - mondta a Madách-emlékév megnyitóján Magyar Bálint. Nógrád Megye Közgyűlése az idén Andor Csaba budapesti Madách-kutatónak, Erdei Sándor salgótarjáni szobrászművésznek és a Balassagyarmati Rézfúvós Kvintettnek (tagjai: Ember Péter, Gyimesi László, Rampasek Tamás, Tóth Miklós és Veres István) ítélte a Madách-díjat, amelyet szintén Magyar Bálint adott át.” � Nógrád Megyei Hírlap 1998. január 17. 2023 Kezdetét vette a Madách-emlékév programsorozata Születésének 200. évfordulója alkalmából az alsósztregovai Madách-kastélyban ünnepélyes keretek között a község posztumusz díszpolgárává avatták Az ember tragédiája szerzőjét. A január 19-ei eseménnyel ünnepélyesen megkezdődött a Madách-emlékév. 135 �Madách 200 Mint Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója kifejtette: az intézmény célul tűzte ki a magyar irodalom kiemelkedő, jeles alkotójának, Madách Imrének a kétszázadik születésnapjáról való méltó megemlékezést. „Mindez az érték, a mérték, az egyetértés jegyében, a közös múlt tudtával és a közös jövőbe vetett hittel, méltósággal, nagyjaink iránti mély tisztelettel, s a jelenkornak megfelelően egy olyan egész éven át tartó, a művészet, tudomány és közművelődés területén zajló rendezvénysorozattal valósul meg, amely a magyarság és a szlovákság számára példaértékű. Ezen rendezvénysorozat első állomása Alsósztregova, ahol a község polgármestere az önkormányzat jóváhagyásával Madách Imrét in memoriam díszpolgárrá avatták” – hangsúlyozta. Az ünnepi ese mény egyben a Madách-emlékév nyitánya volt. Hozzátette: szélesebb szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeként hirdették meg az emlékévet. A közös gondolkodás és az együttműködés jegyében kezdték el az emlékév programjainak összehangolását és azok szervezését. Ekkor merült fel Madách Imre díszpolgárrá avatásának az ötlete is. „Madách Imre számos ponton kötődik a községhez, hiszen ott született, élt és ott van eltemetve is. A kastélyban írta meg a legismertebb művét. S általa került be Alsósztregova neve az irodalmi köztudatba” – húzta alá az igazgató. Ľuboslav Dobrocký, Alsósztregova polgármestere és a község képviselő-testülete támogatta a javaslatot. A kastély épületében Praznovszky Mihály, az ismert Madách-kutató mondta a laudációt, kiemelve Madách munkásságát és a községhez való elválaszthatatlan viszonyát. Az ünnepség végén mécsest gyújtottak a díszteremben lévő Madáchmellszobornál. Az ünnepségre meghívást kaptak Madách Imre leszármazottai is. Még januárban elindul a gazdag programsorozat. A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma már összeállította az emlékév igen gazdag programjavaslatát, melynek folyamán tárlatokat, szakmai konferenciát és könyvbemutatót szerveznek, emellett különféle pályázatokat, valamint versenyeket hirdetnek meg az év folyamán. Az emlékév ünnepélyes megnyitását követőe alig pár nappal kerül sor a következő programra. Január 25-én nyitják az Írtam egy költeményt című emlékkiállítást a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi épületében. A háromnyelvű (magyar, szlovák, angol) tárlat bemutatja Madách életét, a tragédia születését és a művet. A tárlat mintegy másfél éven át lesz látható az intézmény Vajanský rakpart 2. szám alatti épületében. Márciusban Madách Imre összes művét mutatják be könyvbemutató formájában. A március 26-ra tervezet program időpontja nem véletlen, hiszen a szerző 1860. március 26-án fejezte be a legismertebb művét. Vándorkiállítást is szerveznek, mely Madách életét és Az ember tragédiáját dolgozza fel. „A vándorkiállítás azért fontos, hogy általa Madách szellemisége könynyedén eljuthasson 136 �Kultuszjelenségek a felvidéki magyar tanintézményekbe” – fogalmazott Jarábik Gabriella. A vándorkiállítás első állomása Alsósztregován lesz, majd várhatóan elsőként a nagykürtösi régiót járja be a tárlat. A múzeumok éjszakáját Pozsonyban és Alsósztregován is Az ember tragédiájának szentelik az idei esztendőben. Részletek hangzanak el a műből. Júniusban és augusztusban szabadtéri rendezvényekkel készülnek a Madách-kastély parkjában. A tervek szerint itt olyan települések mutatkoznak be, melyek kapcsolódnak Madách Imre és Fráter Erzsébet életéhez. Októberben kétnapos nemzetközi Madách-konferenciát szerveznek a Madách-kastélyban. Novemberben a múzeum a szlovákiai Madách Egyesülettel közösen MI 200 címmel egy antológiát ad ki. A kötetben a Madách-díjasok emlékeznek meg Madách Imréről és Az ember tragédiájáról. A Vasárnap hetilappal közösen Madách 200 címmel kvízt indítottak, havi rendszerességgel közlik a feladatokat. Az első feladatsor a január 17-ei lapszámban található. A vetélkedő novemberig tart. A Komáromi Jókai Színházzal közösen középiskolások részére szerveznek irodalmi vetélkedőt. Amint látható, igen színes programmal készül a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Madách Imre születésének a bicentenáriumára � „Felvidék.ma”, internetes portál 2023. január 20. 137 �Madách 200 PÁSZTOR ÉVA Madách kiállítás a MNM Palóc Múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeum és a MNM Palóc Múzeum Madách születésének 200. évfordulója alkalmából, Nógrádból a halhatatlanságba címmel kiállítást rendezett. A nagyközönség számára 2023. január 20-án nyitották meg a balassagyarmati múzeumban a látványos, rendhagyó tárlatot. Rácz Rita muzeológussal a kiállítás kurátorával beszélgettünk. – Mikor fogalmazódott meg a kiállítás ötlete? – Egész Nógrád megye jó ideje készül a bicentenáriumra. Ha jól emlékszem 2022 tavaszán ültünk össze Salgótarjánban már a megyei önkormányzat illetékeseivel, de végül az MNM lett a kiállítás szponzora. A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és az MNM Palóc Múzeum közös munkája. A tárgyak gyűjtése, a forgatókönyv készítése még a múlt évben elkezdődött, és még nyáron felvettük a kapcsolatot a Madách-műtárgyakat őrző múzeumokkal. Aztán az MNM látványtervezőjével és kiállításrendező-csapatával dolgoztunk a helyszínen kb. egy hónapon át. Sajnos nem sikerült minden kiszemelt tárgyat megszerezni, mert ez egy nagyon fontos évforduló, sokan terveztek kiállítást. Aztán azzal is szembe kellett néznünk, hogy nagyon kevés Madách-relikvia érhető el a múzeumainkban, a gyűjtőknél lévő tárgyakat pedig nehéz felkutatni. L. Simon László, az MNM főigazgatója személyesen is segített a tárgyak kölcsönzésének intézésében. Azért sem volt könnyű a helyzet, mert a múzeumok nem szívesen adják oda féltett kincseiket, azaz nem jellemző, hogy eredeti tárgyakat kölcsönöznek. – A kiállítás betölti a hatalmas teret, az oldalfalakat, s középen is ki lett alakítva egy zártabb tér. Ha a vendégek balra haladnak, a kezdetektől információt szerezhetnek a Madách családról Árpád fejedelemtől Grosschmid Péterig. A családfa régi időre nyúlik vissza? Valóban találtak kapcsolódási pontot Árpád fejedelemig? – Igen, Andor Csaba, Madách-kutató részletesen ír erről életrajzi könyvében (Andor Csaba: A siker éve:1861 Madách élete Madách Irodalmi Társaság Bp. 2007) A Madáchok II. Endre koráig vezették vissza családfájukat, az első ismert őst Radon Comes néven tartották számon. Egy későbbi családfakutatás kiegészítette a sort egy Nyárád nevű őssel. Ezt látjuk a Madách-család nemzedékrendrendje táblaképen. De ez az ábrázolás szigorúan egyenes ági és csak férfi felmenőket jelöl. 138 �Kultuszjelenségek A terem északi falán végigfutó, portrékkal kiegészített „girlandot” egy hatalmas, szerteágazó családfa alapján készítettük. Ezen szintén a felmenőket látjuk, de azért lett ilyen terjedelmes, mert bekapcsolódott a „női vonal”, azaz már női ágon is követjük az ősöket visszafelé az időben. Itt a kiállításban csak Árpádig, de Andor Csaba, akitől az alapanyagként szolgáló családfát kaptuk, a fent említett könyvében Ádámig és Éváig követte őket. Részlet a kiállításból (Pásztor Éva felvétele) Azt a családfát, ahol id.Madách Imre és Majthényi Anna utódjait követhetjük nyomon, azért tartom izgalmasnak, mert láthatjuk, mennyi Madách-leszármazott él a nagyvilágban, és rávilágít a Madách és a Grosschmid-(Márai)-család ös�szefonódására. Ezt a családfát a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kollégái készítették. – Madách Imre életének kronológiájával is találkozik a látogató. 34 pontban foglalja össze életének legfontosabb eseményeit. A bölcsőtől a sírig a legfontosabb tárgyakat, dokumentumokat mutatja be a kiállítás. Melyek ezek? – A kezdet és a vég: Madách bölcsője és végrendelete, a sztregovai és a csesztvei anyakönyv lapjai. De itt vannak egyetemi évei alatt használt vívómaszkjai, egy kis esztergált és fényesre csiszolt „Fabrika”, amit szintén pesti évei alatt készített. A Tragédia dedikált első kiadása, a Lantvirágok kis kötete, röpiratai, egy ősfotó a költőről, levelei, jegyzőkönyvei, a család levelesládája és Madách festményei. – Madách főművének illusztrálásával sok művész foglalkozott. Miért éppen Jankovics Marcell munkája kapott kiemelt figyelmet? 139 �Madách 200 – Sok illusztráció és több mint 40 teljes sorozat készült, dúskáltunk a lehetőségekben. Szerettünk volna eredetiben egy teljes illusztráció-sorozatot bemutatni, s mivel Jankovics kortárs alkotó, az ő illusztráció-sorozata még egy kézben van. Felesége (özvegye) bocsátotta a múzeum rendelkezésére. Dr. Blaskó Gábor pedig 2021-ben az MNM Palóc Múzeumnak ajándékozta egyedi könyvgyűjteményét, amiben a Tragédia összes Magyarországon megjelent kiadásából van egyegy darab. Ebből válogattunk bibliofil díszkiadásokat. Olyanokat is sikerült bemutatni, amik teljesen egyedülálló darabok. Az 1920-as Pantheon díszkiadás első ötven számozott kötetének borítója egy-egy eredeti Haranghy-festmény. – Jobbra haladva, a bejárattal szemben, a hátsó színes falon hatalmas ablakokat nyitogathat a látogató. Az elsőtől a tizenötödik színig, Madách halhatatlan művének egy-egy jelenete látható, más és más alkotó illusztrációjával, majd a szín össze­ foglalójával. – Rengeteg művész készített illusztrációkat a műhöz. Biztos nincs olyan magyar irodalmi alkotás, ami több művészt „bűvölt volna meg”, mint a Tragédia. Ahány művész, annyi látásmód, és a képek, műalkotások sokfélesége nagyon jól tükrözi a Tragédia gondolati gazdagságát, hatalmas erejét, s azt az óriási vonzerőt, ami 160 éve inspirálja a művészeket. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a Tragédia erősen megosztó. De a születése óta oly sokszor negatívnak, cinikusnak, istentagadónak, pesszimistának bélyegzett alkotást – úgy látszik még a negatív kritika is csak erősíti, mert egyre több művészt sarkall arra, hogy igazolja az ellenkezőjét. A Hangpont a Tragédia nemzetközi sikerét idézi meg. A könyv még nem is került forgalomba, amikor a Pester Lloyd már német nyelvű ismertetést közölt róla, és lehozta a 3. szín fordítását. Az első teljes német fordítás 1886-ban jelent meg a Fischer Könyvkiadónál. Azóta a művet több mint 40 nyelvre fordították le. Az érdeklődők az utolsó mondatot: Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! Hallgathatják meg különböző nyelveken anyanyelvi beszélők tolmácsolásában: angol, [brit, amerikai] francia, német, olasz, spanyol, [andalúz], portugál, norvég, svéd, dán, finn, bolgár, orosz, szerb, lengyel, héber, hindi, cseh, szlovák, észt, japán, arab, török nyelveken és különböző magyar dialektusokban. A kubus falára szerelt érintőképernyős alkalmazás azért hasznos, mert a kiállított tárgyak mellett csupán rövid címfeliratok szerepelnek, az érdeklődők ezen az informatikai alkalmazáson keresztül juthatnak bővebb információkhoz. – Most nézzünk be a középen elhelyezett térbe! Bensőségesnek érzi az ember, hogy itt egy kicsit szorosabban együtt lehet Madáchcsal. Nem csak a zárt hely hozza meg ezt az érzetet, hanem az a látvány és információ, amellyel találkozhat. Miért lehet ilyen érzése az embernek? – Mélykék falak, a mennyezeten ragyogó „csillagok”, a falakon ősi szimbólumok, szimbólumokká vált tárgyak. Ez itt már-már egy szakrális tér, egy szentély. 140 �Kultuszjelenségek Időtlen hely, ahol a költő használati tárgyai, gondolatai, szavai vesznek körül. Igen, szinte úgy érezhetjük: itt találkozhatunk vele. A Hangpont anyagának az összegyűjtése nehéz volt – de inkább lelkesítőnek mondanám. Miután többnyire angolul - elmagyaráztuk a kiszemelt ’beszélőknek’, hogy miben kellene részt venniük, kivétel nélkül mindegyikük azt mondta: I will do it! Most pedig óriási élmény hallgatni, ahogy a fél világ mondja a Tragédiát. 141 �Madách 200 SHAH GABRIELLA Madách Imre-szobrok Nógrád vármegyében Madách Imre költő és drámaíró alakja számos képzőművészt megihletett, akár személyiségén, akár legnagyobb alkotásán, „Az ember tragédiáján” keresztül. Jelen tanulmányom elsősorban a Nógrád vármegyében látható azon köztéri szobrokkal foglalkozik, melyek Madách Imrének állítanak emléket. Az ország legelső Madách-szobrát Nógrád akkori székhelyén, Balassagyarmaton állították fel. Ezzel kapcsolatosan a következőket írta a „Képes Vasárnap” című lap 1937. szeptember 26-i száma: „Végre szobor örökíti Madách Imre emlékét. Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesített vármegyék közönsége felavatta Nógrád megye nagy szülöttének szobrát Balassagyarmaton. A város Horthy Miklós terét díszíti vörös márványtalpazaton a halhatatlan költő bronzszobra Sidló Ferenc szobrászművész alkotása. Újabban vitatott értékű közéleti szereplők — történelmi távlat idejét sem várva meg — haláluk után tüneményes, tehát rejtélyes gyorsasággal jutnak szoborhoz, emlékműhöz. Viszont hetvenhárom évnek kellett eltelnie, míg Madách Imrének szobrot emeltek szülőföldjén. Igaz, hogy a világháború is késleltette, mert a korábban gyűjtött összeg elértéktelenedett.1 Ugyanakkor az ország első Madách-szobrának felállítását félévszázados vita előzte meg. A „Vasárnapi Újság” 1883. június 10-i száma erről tudósít: „Balassa-Gyarmaton a közelebbi napokban a Madáchnak emléket állító bizottság ülést tartott Szontagh Pál elnöklete alatt. Kimondták, hogy a létesítendő emlék ne szobor, hanem «Madách Imre emléke» czímén nemzeti irányú közművelődési alapítvány legyen.” 2 Ezzel azonban a vita nem dőlt el, bár a világháború közbeszólt, és csak az 1930-as évek elején kezdték újra ösztönözni a szobor felállításának ügyét. A kiírt pályázatra 140 pályamű érkezett, amiből a bizottság nem tudta kiválasztani a nyertes alkotást, végül pedig a felállítás helyszínét is megváltoztatták. A másodszorra kiírt pályázat nyertese Kisfaludy Stróbl Zsigmond műve lett, ami ugyan elkészült, de soha nem került felállításra. A hosszas huzavona után Nógrád vármegye 1935-ben hirdetett egy zártkörű pályázatot Balassagyarmatra, a Törvényszéki Palota épületével szemközti területre, az első világháború éveiben lebontott egykori vármegyeháza helyére. A pályázatra három művész jelentke1.  Felavatták a legnagyobb magyar drámaköltő szobrát. In: Képes Vasárnap, 1937. szeptember 26. 2. Madách-emlék. In: Vasárnapi Újság. 1883. június 10. 374.p. 142 �Kultuszjelenségek zett: Pátzay Pál, a salgótarjáni születésű Bóna Kovács Károly, illetve a későbbi nyertes, Sidló Ferenc. Sidló Ferenc (1882–1945) az iparművészeti iskolában kezdte meg szobrászati tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta Stróbl Alajosnál. Tanult a bécsi Szépművészeti Akadémián, és 1904-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián. A hároméves római ösztöndíja után az antik Róma és Michelangelo művészetének hatása alatt állt. Művei historizáló, klasszicizáló alkotások. Balassagyarmati Madách-szobrát egyik kiemelkedő főműveként tartják számon. A magas márványtalpazatra helyezett monumentális bronzszobor ülő helyzetben ábrázolja a „Tragédia” íróját. A szobrásznak „a gondolkodó, az emberi lét problémáival viaskodó költőt kellett ábrázolnia, akinek alakjában, gesztusában, arckifejezésében kifejeződik Az ember tragédiájának eszmei mélysége. A portréhűséget szimbolikus kifejezéssel párosította. A puritán nyugalom, a formai nagyvonalúság a lélek belső izgalmát takarja, az alak szinte széjjelrobban a feszültségtől, de a formák abroncsa összetartja a tömeget.(…) Az expresszió nem öntudatlan mélységeket revelál, de olyan titkokat, amelyeket csak a zseni legéberebb gondolkodása sejt meg. Sidló Madách lánglelkét formálta meg kivételes plasztikus tömörséggel” 3 Sidló Ferenc: Madách, 1937, Balassagyarmat 3. Ybl Ervin: Sidló Ferenc legújabb szobrai In: Magyar Művészet, 1936. 300-301. p. 143 �Madách 200 Az 1937. szeptember 19-i szoboravató ünnepségen Neográdi Horváth Sándor polgármester a következő szavakkal vette át a város nevében a szobrot: „Madáchnak és kortársainak a hősi küzdelem volt életük a nemzeti szabadságért, a szuverén államiságért, a nemzeti nyelvért és karakterért s a nógrádi vármegyeház közgyűlési terme is tanúja volt e küzdelemnek. Itt van helye Madách Imre szobrának, az ősi székház tövében, ahonnét elindult, itt van helye ebben a városban, ahol ércalakját körülsuhogja a Sztregova felől fújdogáló szellő és elhozza hozzá rab magyarok sóhajtásait. Köszönöm a nemes vármegye áldozatkészségét s fogadom, hogy Madách Imre ércbeöntött alakját kegyelettel őrizzük, szellemi hagyatékát…”4 A szobor alkotója Madách Imrét zsinóros mentébe öltöztette, utalva arra, hogy e városban vármegyei tisztviselőként, táblabíróként majd aljegyzőként dolgozott. Ugyanakkor Madách jellemét és szellemiségét is hűen mintázta meg. Madách magasba emelkedő, felfelé mutató jobb és lefelé mutató bal keze ég és föld különbözőségét a nagy műben megvalósuló közös izzását és ellentétét fejezi ki, az örök isteni törvényeket hangsúlyozza a kezek játékával. Az író alakját szinte kirobbanó érzésekkel tölti meg, minden tagjából érződik a feszültség, amit a drapéria is erőteljesen hangsúlyoz, a szobor összképe mégis teljes nyugalmat áraszt. A lefelé tekintő, elkomorodó arc a gondolkodó ember magányosságát mutatja, egy olyan bölcselőét, aki már végigjárta „a menny és a pokol útjait”. Magyarország második egészalakos Madách-szobrát Salgótarján városközpontjában találjuk a Bolyai János Gimnáziumhoz vezető lépcsősor mellett. Varga Imre 1969-ben felavatott Madáchot ábrázoló szobra az íróhoz méltóan nagy lélegzetvételű, ugyanakkor egészen puritán alkotás. A légiesen karcsú szobor monumentalitását növeli a hosszú nyak, és kissé felfelé tartott fej mellett az egyszerű, lepelszerű köpenyruházat is, s a testbe szinte beleolvadó karok. Az oszlopszerű mozdulatlansággal ellentétes a bölcsességet sugárzó arc a hatalmas bajusszal és a szomorú, vagy inkább fájdalmas szemekkel. Varga Imre Madách belső jellemét vetíti rá a külső látványra is. Nem a megyei tisztségviselő, a zsinóros öltözékű Madách ez, hanem a töprengő, álmodozó, profetikus csesztvei remete. „A felfogásom az, – nyilatkozta Varga Imre a szoborról –, ítélhetik zseninek vagy dilettánsnak Madáchot, abban azonban azt hiszem, nem tévedek, hogy nagyon egyszerű, rendkívül tiszta és puritán jellem volt. Azt éreztem hát legfontosabbnak, hogy lefejtsem róla a sallangokat, melyeket a romantikus Madách-szemlélet, a történelem- és irodalom-szemlélet rárakott. Hogy ezektől letisztítva, egyedül a belső valóságát láttassam, minden zavaró és elterelő felesleg nélkül.”5 Varga Madách Imréről készült munkája eredetileg egy helytől független pályázatra készült, 4.  Hegedűs: Hetvenöt éves a gyarmati Madách-szobor. In: Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október 2. 2.p. 5. (barna): Szobor a tű hegyén. Nógrád, 1967. október 7.) 4. p. 144 �Kultuszjelenségek s csak később, az alkotásnak helyet keresve választották ki Salgótarjánt, azt a méltó környezetet, ahol ma is áll az „iskolák hegyén”, annak mintegy szellemi meghatározójaként. Csesztvén az író halálának 100. évfordulóján avatták fel a Madách-kúria parkjában Vigh Tamás Madách-szobrát. A nógrádi kisközség kúriájában „Az ember tragédiájának” szerzője 1844 decembere és 1853 szeptembere között lakott feleségével, Fráter Erzsébettel, és itt születtek a gyermekei is. A centenáriumi ünnepségen Jobbágy Károly költő e szavakkal köszöntötte az érdeklődőket: „Úgy járjon minden csesztvei ebben a faluban, hogy Madách gondolatai, szavai ezeken az utakon születtek, ezt a tájat nézte, még laza betűivel papírra vetette őket. Bár a Tragédia Sztregován született, a régi házban, de Csesztvén fogant, itt alakult át írója ifjúból erre az alkotásra kész férfivá”.6 Madách Imre és Fráter Erzsébet 1845 júliusában kötött házasságot, majd kilenc évvel később, 1854 júliusában írták alá a válási szerződést. Innen hurcolták Madáchot börtönbe 1852 nyarán, amiért Kossuth Lajos titkárát bújtatta. Csesztvén fogadta a Tragédia felfedezőjét, Arany Jánost is. Vigh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész Madáchot ábrázoló alkotása tökéletesen, ugyanakkor szerényen illeszkedik a környezetébe, keskeny formájával méltóságot sugároz. A gránittalapzatra állított bronz fej magába sűríti Madách karakterét, szellemiségét, visszaadja arcvonásait és hangsúlyozza lelkivilágát is. Mindezt a behunyt szem ábrázolásával erősíti a szobrász, ami Madách elmélyültségét hivatott megjeleníteni. Vigh Tamás Madách portréja tökéletesen illeszkedik abba a kubisztikus stílusba, amit az 1960-as években alakított ki művészete egyik jellemzőjeként. A csesztvei Madách emlékkiállítás részeként látható ifj. Szabó István gipszből készült szobra Madách Imréről és feleségéről, Fráter Erzsébetről. A Benczúrfalván élt és alkotott Munkácsy-díjas szobrászművész legfőbb vágya volt, hogy az elkészült kettős szobrot bronzba öntve láthassa a csesztvei parkban. Arra szánta, hogy a kiállítóhelyre látogatókat az ő Madách házaspárja fogadja. Ifj. Szabó István egész alakos alkotása a Madách-házaspár boldogtalan időszakába enged bepillantást. A bánat, a szomorúság hatja át az alkotást. Az író gondolataiba mélyed, kezét hátul összekulcsolva sétál, szinte ügyet sem vet feleségére. Fráter Erzsébet férje vállára teszi a kezét, testtartása görnyedt, s enyhén elfordul férjétől. Másik kezében kendőt tart, ami szintén a búskomorság érzetét erősíti. A fiatal feleség alakjából a mellőzöttség sugárzik. Ifj. Szabó István szoborkompozíciójának legfőbb erénye abban rejlik, hogy bár két boldogtalan embert 6.  Művét más nemzetek millióinak szívéhez vitték el. In: Nógrád, 1964. október 4. 1.p. 145 �Madách 200 ábrázol, a szemlélő mégis meglátja emögött az egykorvolt szerelmet, illetve az összetartozás, egymáshoz tartozás iránti erős vágyat is. Ifj. Szabó István édesapja, a Kossuth-díjas id. Szabó István Madách-mellszobra Mátraverebélyben, a Madách Imre Általános Iskola udvarán áll. Az alkotást 1972-ben, Madách születésének 150. évfordulója alkalmából avatták fel. A mészkőből készült életnagyságú portré magas talapzaton helyezkedik el. Az Varga Imre: Madách, 1969, Salgótarján 146 �Kultuszjelenségek alkotó az írót kissé leszegett fejjel, melle előtt összefont karral, komoly arccal, csokorra kötött sállal ábrázolja, ezzel hívva fel a tanulók figyelmét a madáchi eszmékre, a küzdő, minden nehézségen diadalmaskodó ember eszményére. A Koltai László fafaragó által készített Madách-portré Keszeg község parkjában áll. Madách Imre gyakran megfordult Keszegen élő nővérénél, Madách Máriánál. E kötődés révén őrzi a település Madách Imre emlékét. Bobály Attila, a Somoskőn élt és alkotott szobrászművész számos ismert személyiség portréját készítette el megyeszerte. Madách Imréről készített mészkő alkotását Szügy községben találjuk. A település 1988-ban átadott új iskolájának parkjában ugyanekkor avatták fel Madách Imre portrészobrát is. Madách határozott tekintetű alakja mereven néz előre, mintha az iskola diákjainak mutatna utat a jövő felé. Salgótarjánban a Madách Imre Gimnáziumban és Balassagyarmaton a Madách Imre Középiskolai Kollégium aulájában is áll egy-egy Madách-szobor. A megyeszékhely iskolájában álló, Kirchmayer Károly szobrászművész által készített vörösmárvány Madách portét 1983-ban, az iskola fennállásának 60. évfordulóján és Madách születésének 160. évfordulóján avatták fel az akkor még a Malinovszkij úton működő intézményben. Az új gimnázium megépülésével együtt a szobor is átkerült az új épületébe, és azóta is az iskola aulájának éke. A balassagyarmati kollégiumban látható Madách-szobrot Szederkényi Attila szobrászművész készítette. Szederkényi Attila 1977 és 1988 között élt Balassagyarmaton, így jól ismerte nem csak a várost, de az ott élők ízlésvilágát is. Ehhez mérten és saját egyéni stílusát ötvözve készítette el 1990-ben egykori városa számára az író portréját. A felfelé tekintő Madách alakját félszoborban formálta meg alkotója, miközben az összefont karokkal az alkotó ember büszkeségének érzetét sugallja. A nógrádi táj Madách-szobrainak a fentiekben vázolt virtuális felkeresésével, egyfajta képzeletbeli végigjárásával még inkább érzékelhetővé válik, hogy a vármegye települései nem csupán kulturális rendezvényekkel, a hagyomány tiszteletével és különféle kötetek kiadásával, de az idő rombolásával is dacoló, maradandó köztéri alkotásokkal is kifejezik tiszteletüket a nagy nógrádi író előtt. 147 �Madách 200 UTAS ÁGOSTON Múzeum a Madách év jegyében a Palócföld vendége Jarábik Gabriella – A bicentenáriumi évnek az első negyedéve már mögöttünk van, máris számos rendezvény megvalósult. Vegyük talán sorjában, de először is az a kérdés, hogyan lett ez Önök kezdeményezéséből Madách Emlékév? – A kérdésre egy kérdéssel válaszolnék, méghozzá azzal, hogy miért ne lenne Madách Imrének emlékéve az idei? 1823-ban született, most 2023-at írunk. Születésének bicentenáriumi éve tehát egy különleges és egyszeri alkalom arra, hogy emlékévvé nyilvánítsuk. A Szlovák Nemzeti Múzeum részeként működő A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma egy nagy, átfogó egységnek a helyi, kisebb, a magyar nemzetiséggel és annak kultúrájával foglalkozó egysége. Madách Imre az egységes magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, és egyben Nógrád történelmének, a régió irodalomtörténetének a része. Uganakkor világhírű, az egyetemes kultúra, az irodalom és a drámairodalom fényesen csillogó csillaga! Ezzel azt szeretném nyilvánvalóvá tenni, ha azt tartjuk, hogy a globálisban, tehát az átfogóban benne van részként a helyi és ez viszont is igaz , akkor azt is állítjuk, hogy egymás nélkül nem is létezhetnek. A nagyot nem más, mint a sok kicsi alkotja! Gondolkodjunk tehát lokálisan, cselekvésünk globálisságával akkor is az egészet szolgáljuk! Mi tehát a magunk lehetőségei szerint ezért hirdettük meg karöltve magyarországi partnereinkkel az idei Madách Emlékévet. – Az első negyedév mérlegét megvonva miről lehetne beszámolni? – Igen fontos és emelkedett hangulatú eseménynek voltunk részesei január 19-én, amikor a költőt szülőfalujában, Alsósztregován, a település önkormányzata részben a mi múzeumunk javaslatára is díszpolgárrá avatták. S hogy miért a díszpolgárság „in memoriam”? Lehet-e nevesebb, közismertebb díszpolgár Madách Imrénél, aki az egész világban hirdeti szülőfaluja, Alsósztregova nevét? A dolgok ennyire egyszerűek, így formálja a lokális a globálist. Ez az esemény volt tulajdonképpen a Madách Emlékév nyitánya. Közben már lázasan folytak az előkészületek, hogy Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeum központi épületében megnyissuk az …írtam egy költeményt… című kiállítást. Erre január 25-én került sor, igen nagy érdeklődés mellett. A kiállítás kurátoraként én magam és Praznovszky Mihály irodalomtörténész szerepelünk. A látványért és kivitelezésért Szabó Réka és az MNU Creative Solutions: Németh Zoltán, Tarr Kálmán és Dénes Gábor felel. A kiállítás a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás együttműkö148 �Felvidéken Madách 200 désével, a Magyar Géniusz Program és a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg, és egészen 2024 közepéig lesz látható majd. – Mit lehet tudnunk erről a pozsonyi kiállításról, hogy kedvet kapjanak rá és felkeressék? – A kiállítás vezérelvének azt szántuk, hogy megmutassuk és összefoglaljuk ennek a nagy műnek a különböző művészeti műfajok szemszögéből eddig történt és folyamatosan történő felfogását, értelmezését. Egy-egy alkotás vagy kortárs képzőművészeti alkotások sorozatának beillesztése a kiállításba így azt az összbenyomást kelti, amelyet Az ember tragédiája kelt bennünk, olvasókban. Egyben ez a vezérelv megkönnyíti a látogatók számára, hogy ráhangolódjanak magára a Tragédia üzenetére. Szeretnénk, ha a nézők elmerülnének annak etikai, filozófiai mélységeiben. Maga a kiállítás pedig egy komplex kortárs művészeti alkotás, így a művek párhuzamos bemutatása a jelennel is kapcsolatot teremt. A kiállított művek nem Az ember tragédiájához kapcsolódó illusztrációk. Olyan gondolatra épült az egész koncepció, mint a mai ember létének és lelkének kapcsolata. Ezzel a kiállítás alkalmassá vált, hogy olyan érzéseket keltsen bennünk, a látogatókban, melyek által könnyebb Az ember tragédiája egyes témáinak, mondanivalóinak megértése, a velük való azonosulás. A kortárs képzőművészek alkotásokhoz hozzáadva megjelenik ezen a tárlaton Koronczi Endre budapesti képzőművésznek az ehhez a kiállításhoz készült „15 szín a Ploubuter Parkból” című munkája. Az alkotás szintén nem csak illusztrálni kívánja tartalmilag a Tragédiát, hanem szerkesztési koncepciójában követi is azt. Színenként a film egy-egy másodperce a dráma egy-egy sorának felel meg benne. – Pozsonyban feltételezhetően és természetesen többnyelvű ez a tárlat? – Igen, a kiállítás három nyelven – magyarul, szlovákul és angolul – elérhető, készült hozzá egy háromnyelvű kiállításvezető is. Egy fővárosi múzeumban elvárható, hogy legkevesebb háromnyelvűként létezzen egy ilyen tárlat. Melynek további érdekességei, hogy a kiállítás ideje alatt megvásárolható Az ember tragédiája 2019-es kiadású magyar nyelvű és a 2021-ben megjelent Jitka Rožňová, műfordító által, a mai, a modern szlovák nyelvre átültetett változata is. Mindkét kiadvány a pozsonyi Madách Egyesület nevéhez kötődik, ezzel az egyesülettel kiváló az együttműködés. – Március végén, egy újabb, úgynevezett Madách vándorkiállítás is nyílt. Erről mit lehet tudni? – Ezt a kétnyelvű, magyar–szlovák vándorkiállítást 2023. március 24-én mutattuk be Alsósztregován, a helyi szlovák alapiskola felső tagozatos diákjainak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Csemadok nagykürtösi járási képviselőinek jelenlétében. Az utóbbiak lesznek azok, akik majd a régió iskoláiba eljuttatják a kiállítást. Modern forma, modern anyagok, modern tartalom, ez a hármas jellemezi a vándorkiállítást. A kiállítás jól szállítható, 20 darab 149 �Madách 200 panelből áll, képregényszerű, történetmesélős. Jó alkalmat kínál arra, hogy most magával a szerzővel, Madách Imrével és kortársaival fedezzük fel a Tragédia történetét, főszereplőit, a Madách család történetét, magát a megalkotás korszakát! Szeretnénk, ha mindenkit arra ösztönöznének majd a vándorkiállításon látottak, hogy elővegyék, újraolvassák a Tragédiát, és gondolják is tovább, éljék bele magukat ma is érvényesnek mutatkozó helyzeteibe. Ha ezt megtesszük, ezzel nemcsak Madách örökségéért, hanem magunkért is sokat tettünk. Abban bízunk, hogy sokan látják majd. Nagy az érdeklődés magyarországi intézmé­nyek és iskolák, községek részéről is, folyamatosan érkeznek az igénylések. Köszönet jár a kiállítás megalkotóinak nagyszerű munkájukért és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulásnak a közreműködésért! A kiállítást létrehozóiként én magam Jarábik Gabriella, projektvezetőként dolgoztam, a szakértői munkát Dr. Praznovszky Mihály végezte, a szövegek szerzője Szászi Zoltán, a látvány és a kivitelezés Szabó Réka munkája. A szlovák nyelvű fordítást és a szlovák szövegek lektorálását Antal Anna, a magyar lektori teendőket Csanda Gábor végezte. – Milyen események várhatóak még az emlékév végéig? – Ami biztos, az idei októberi Alsósztregovára tervezett Madách napokon egy nemzetközi tudományos konferenciát szervezünk. Sokféle témában szeretnének beszámolni az előadó résztvevők Madách Imre és életműve legfrissebb kutatásairól. Varsótól, Pozsonyon, Komáromom, Nyitrán, Budapesten át még további magyarországi előadókat tartunk már számon, és már szerveződnek a szekciók, tervezzük a lebonyolítást, a programot. A konferencián elhangzott előadások anyagát nyomtatásban is szeretnénk megjelentetni a lehető leghamarabb. Tulajdonképpen az év minden hónapjában lesz valamilyen rendezvény. Októberig folyik a Madách kvíz a szlovákiai családi magazin, a Vasárnap hasábjain, ott értékes díjakat lehet nyerni. Készülőfélben van egy ünnepi és különleges kiadvány, egy antológia is, amelyet a Madách Egyesület tervez kiadni M.I. ha 200 címmel, s ennek a bemutatóját Kassán, a Márai Emlékházban szeretnénk majd megtartani. A világhálón és a múzeumunk honlapján e témában elérhető egy dokumentumfilm is, ezt is ajánlom megnézésre. Gazdagnak ígérkezik tehát a Madách Emlékév! Méltó ünneplést szeretnénk! 150 �Felvidéken Madách 200 SZÁSZI ZOLTÁN A Madách kutatás újabb eredményei – nyomozások és keresések Már a bicentenáriumi évforduló előtt két-három évvel elindult majd felgyorsult a Madách emlékek és a családfa kutatása. Egyrészt azért, mert egy igen érdekes anyag jutott a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gyűjteményébe, mégpedig Madách máig Besztercebányán és Kassán élő leszármazottjaitól származó fotók és dokumentumok. Olyan fényképek, eredeti anyakönyvi kivonatok ezek, amelyeknek szereplőit olykor csak részben, néhány esetben azonban teljesen pontosan sikerült beazonosítani a leszármazottak és a családfa összeállítása, kiegészítése során. A fényképek leltárba vétele megtörtént, remélhetőleg digitalizálásukra is sor kerül, ahogy a tudományos feldolgozásukra is szükség lenne, hogy a nyilvánosság számára is hozzáférhetőek legyenek, de ez még várat magára. Másrészt azért is felgyorsult a munka, mert a levéltári és terepkutatások is kibővültek, így néhány olyan, eddig ismeretlen adattal bővült a családfa és sikerült azonosítani néhány családtag eddig ismertelen sírhelyét valamint korábban megadott téves adatokat kijavítani. Egy gyűjtemény keletkezése és bővülése A Madách kastély gyűjteményének alapjait még 1964-ben vetették meg. Afféle irodalmi emlékház volt ez, csak részben a Madách családot, nagyrészt a vidék irodalmi hagyományait mutatta volna be, nem egészen objektív módon, a történelmi hitelesség és szakmaiság híján, így nem volt méltó az az anyag a nagy drámaköltő emlékéhez. Ekkoriban még a Kékkői Vármúzeum részlegeként működött ez az irodalmi emlékház, melynek kialakítását Balassa Géza szorgalmazta, s már maga a tény, hogy ez sikerült neki, komoly sikernek számított azokban az időkben. A Madách család történetének kutatása tulajdonképpen az 1951-ben alapított Füleki Járási Múzeumban kezdődött meg. A múzeum dolgozói ekkor kezdték el személyesen, kapcsolataik és terepi kutatások révén összegyűjteni, kinyomozni a még fellelhető, Madách Imrével kapcsolatos tárgyi emlékeket. Akkori munkájuk eredményeként került ebbe a i múzeumba egy Madáchnak tulajdonított tintatartó, egy Zichy Mihály metszet alapján készített gipsz dombormű, amely a Tragédia utolsó jelenetét ábrázolja és Kubányi Lajos 1889-ben készült, Madách Imrét ábrázoló olajképe, amely ma a Madách kastély dísztermében látható. A tintatartót a Füleki Járási Múzeum nyilvántartási kártyája szerint bizonyos L. Bártha nevű alsósztregovai plébános adományozta, az ő állítása szerint Madáché volt. 151 �Madách 200 Bár a tárgy származását és hitelességét akkor a szavahihetőnek vett tanú állítása alapján nyugtázták, ezt az állítást ma újra kellene vizsgálni és bizonyítani kellene, valóban Madách ereklye-e ez a tintatartó. A falra függeszthető gipszöntet Kalonda községből származik, bizonyos Rubint nevű (keresztnevét nem tüntették fel a nyilvántartási kártyán) tulajdonostól és valószínűleg vásárlás útján került a múzeumi gyűjteménybe. A nyilvántartó szerint akkoriban húsz csehszlovák koronára becsülték az értékét. Érdekessége, hogy maga a gipszbe másolt alkotás minőségi mestermunkának mondható. Ezt a tárgyat jelenleg a Füleki Honismereti Múzeum őrzi. A Madáchot ábrázoló olajfestményt, amelyet Kubányi Lajos készített 1889ben, a losonci Timrava Gimnázium adományozta a füleki múzeum alapítóinak. Hogy hozzájuk, ebbe az oktatási intézménybe miként és miért került, és hogy mi késztette őket arra, hogy az 1950-es évek elején ezt a képet egy frissen alakult, magyar emlékeket őrző intézménynek adományozzák, erre már valószínűleg soha nem derül fény. Amikor 1964-ben a Kékkői Múzeum mellett megalakult a Madách kastélyban az irodalmi emlékhely, eredeti tárgyakból akkor sem tudtak már sokat beszerezni a szétszóródott, elkallódott Madách hagyatékból. Ennek egyik oka az, hogy a Madách család csak a huszadik század első harmadának elejéig lakta a kastélyt. A kastély utolsó, élete nagy részét itt töltő lakója a költő, drámaíró Madách Imre második fiának, Aladárnak az özvegye, Fekete Mária volt. Amikor 1930. szeptember 10-én T. G. Masaryk, az első Csehszlovák Köztársaság elnöke Alsósztregován járt, Madách Imre dédunokája, Lázár Lola fogadta őt itt, erről egy jó minőségű felvétel készült, amely a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Acta Museologica Hungarica című 2021-ben kiadott gyűjteményének 150-ik oldalán is megtalálható. A Madách kastélyt a huszadik század harmincas éveiben akkori gazdái, Lázár Pálné Madách Flóra, azaz becenevén Lola (1893–1980) és férje dr. Lázár Pál (1886–1978) végül jobbnak látták eladni. Arról egyelőre nem került elő feljegyzés, mi lett a benne lévő ingóságokkal, bútorokkal, tárgyakkal, de nem kizárt, hogy valahol még lappanghat az adásvételi szerződés vagy annak másolata és abban akár egy ingóság leírás is feltételezhető. Ami mostanában derült ki Az idei év Madách Imre születésének bicentenáriuma de egyben Madách első lányának, Madách Jolán halálának századik évfordulója is. Jolán életéről viszonylag sok adat és értesülés maradt fenn, ezek összesítése szintén időszerű lenne halálának centenáriuma idején. Madách Jolán 1851. június 7-én született Csesztvén és az egyházi anyakönyv szerint 1923. augusztus 1-én hunyt el, 72 éves korában, saját otthonában Losoncon, a Madách utca 19 szám alatt, özvegyét Fabriczy Pálnak hívják. 152 �Felvidéken Madách 200 Halálának okaként időskori elgyengülést írtak be az anyakönyvbe, megjegyzésként szerepel, hogy a haldoklók szentségében nem részesült az elhunyt. Temetésének helyeként Losoncot tüntetik fel, a végtisztesség ideje pedig 1923. augusztus 15-e, beszentelő lelkészként Josephus Hello parókust nevezi meg az anyakönyv. A losonci temető, mint a végső nyughely helyszínének meghatározása azonban kérdéseket vet fel. A köztemető nyilvántartásban ugyanis találtunk nyomot arról, hogy bizonyos Fabriczy Pálné sírhelye hol van, de azt a helyet az akkori temetőgondnok a református vallásúak temetőjében mutatta meg a parcella száma alapján. Olyan részen, amely mára már az újratemetések miatt teljesen megváltozott. Kő, sírjel, nem található Madách Jolán Fabriczy Pálné nevével. Az is kérdés, miért temették volna ide a köztudottan római katolikus vallású, és a római katolikus szertartás szerint végtisztességet kapó „nagyasszonyt” 1923ban? Talán mert a férje Fabriczy Pál református vagy inkább ágostai evangélikus volt? Katolikust református temetőbe eltemetni? Ilyen eljárás bár nem teljesen lehetetlen, de abban a korszakban meglehetősen szokatlan. Fabriczy Pál sírjáról sincs tudomás, róla nem található annyi adat, mint Jolánról, de nemrégiben sikerült igen fontos értesülést felfedezni egy 1926-ban megjelent újságcikkben, s ez a cikk egyben a még családi tulajdonban lévő Madách ereklyékről is értesülést Kubányi Lajos: Madách Imre, 1889 nyújt. Idézem az Új Nemzedék című lap, 1926. január 10-én megjelent (Jelenleg Alsósztregova, Madách Múzeum) cikkét: „(Eltünt Madách-relikviák.) Losoncról jelentik: Fabriczy Pál 56 éves földbirtokos Losonc társadalmának általánosan ismert alakja volt aki elegáns megjelenésével, pompás ruháival, mindig divatos öltözködésével tünt fel. De Fabriczy Pál azért is érdeklődésre tarthatott számot, mert Madách Imre leányának volt a férje és mindenkinek büszkén mutogatta a Madách-relikviákat, nagyszerű régiséggyűjteményét, diványpárnáit, perzsaszőnyegeit és egyéb kincseit. 153 �Madách 200 Általában jómódú embernek hitték, akinek vagyonát 100-120 ezer cseh koronára becsülték. Fabriczy az elmult héten beteg lett. Tüdőgyulladást kapott. Miután legközelebbi rokonsága kihalt mellőle, távolabbi rokonai pedig messzebb fekvő helyeken laknak, ápolónő került melléje, aki gondosan végezte mellette kötelességét. Három nap előtt délután kijelentette az ápolónőnek, hogy olyan jól érzi magát, hogy akár kán-kánt is képes volna táncolni. Erre az ápolónő átment a szomszédba, de mire visszajött. Fabriczyt az ágy szélére dőlve, halva találta. A halála hírére megjött rokonság ekkor meglepetve állapította meg, hogy Fabriczy után semmi sem maradt hátra. Csak hat gallér: semmi más. Minden eltűnt, aranyórától a Madách-ereklyékig. A rendőrség fáradozik most a rejtély megfejtésén, eddig azonban nyomozásának semmi eredménye nincs.” (A újságcikket annak kiemeléseivel és a sajtóhibákkal együtt, az eredetihez hűen másoltam be.) Ez az írás tehát eddig ismeretlen adatot közöl, mégpedig Fabriczy Pál halálának időpontját és a haláleset körülményeit is felfedi. Fabriczy a cikkben leírtak szerint 1926. január 7-én hunyt el. Nem mellesleg az is kiderül, hogy 1926ban – három évvel Madách Jolán halála után – még léteztek Madách-relikviák! Ugyanazok az értékek lehetnek, amelyek létére egy másik, három évvel korábbi bizonyíték is létezik a sajtóban. Mégpedig az utolsó interjúban, amely Madách Jolánnal készített Wallentinyi Dezső: Élők a holtakról címmel, a Prágai Magyar Hírlap számára. Madách Imre születésnek centenáriumi évében, 1923.január 21-én jelent meg nyomtatásban ez a beszélgetés. Maga a szerző azt írja, hogy 1923.január közepén járt Madách Jolán, azaz Fabriczy Pálné losonci lakásán, amely a Madách Imréről elnevezett utcában volt. A ház helyét még meg lehet határozni, a mai losonci buszpályaudvar peronját nyugat felől érintő utca volt egykor a Madách utca. Ebben a cikkben – amely egészében is igen érdekes, sok kérdést felvető interjú – van egy mondat, amely figyelemre méltó, idézem: „Fabriczy Pál volt szives még megmutatni a költő üvegbúra alatt őrzött díszes aranyóráját és teljes fölszerelésű párbajpisztoly készletét…” 1926-ban megerősíti a sajtó ezt az adatot e relikviákról, sajnos azok további sorsa homály maradt csak! Madách személyes tárgya Rimaszombatban Rimaszombatban őriztek a bicentenáriumi év elejéig egy fából faragott, asztali kegytárgyat, egy olyan darabot, amely bizonyíthatóan Madách Imre tulajdonában volt. A Gömör Kishont vármegyei közlöny 1905. március 12-én megjelent számának 3-ik oldalán egy kis hír szerepel, idézem: „Madách ereklye. A gömörmegyei múzeum egy fából művészi kézzel faragott 16 cm magas szobrocskát kapott nemrég ajándékba Kishonthy József gyógyszerésztől. Az alak sziklán ülő Krisztust ábrázolja, amint jobb kezével fejét megtámasztja a kiálló szikladarabhoz. Arczán jól kivehető fájdalom tükröződik. 154 �Felvidéken Madách 200 Fején töviskorona. Ölét lepel fedi. E műbecscsel bíró kis szobor Madách Imrének nagyon kedves emléke volt. Később Alsó Sztregova tudós plébánosának. Dívald Károlynak ajándékozta, mondván „Szent atyám, ez a drága ereklye jobban megilleti önt. őrizze meg hűséggel.” Az öreg csak­ ugyan nagyon megbecsülte benne Madách emlékét. Életének utolsó idejében aztán Kishonthy Józsefre bizta aki nemes érzékének tanúságát adta, hogy ezt a kincset a gömörmegyei múzeum, a nagy költő drága emléke gyanánt, csakugyan a legállandóbban fogja megőrizni.” Az újságcikk egy dologban téved, ugyanis az alsósztregovai plébános neve Divald Gusztáv, nem pedig Divald Károly, s a tévedés oka talán Jelenleg Pozsonyban látható az, hogy akkoriban a lapokban sok a Madách kiállításon fényképet közlő Divald Károly fényképész neve volt ismertebb, ezért keverhette össze a neveket a hír írója. A kis asztali kegytárgy jelenleg Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeumban látható, az… írtam egy költeményt… című kiállításon. * A Madách relikviák és családtörténeti kutatás remélhetőleg nem ér véget a jubileumi, bicentenáriumi évvel. A már említett Okolicsányi ág, Aladár és családja, a ma is élő szlovákiai, magyarországi, amerikai leszármazotti ágak, családok története, bővülő vagy előbukkanó adatai, esetleg a fogadott leány, Madách Ilonka élete, vagy a kastély eladásának körülményei további feladatokat adnak a kutatásnak. Madách másik lányának, Borbála (1853–1914) halálának száztizedik évfordulója pedig alkalmat adhat arra, hogy az ő egész életét, szomorú sorsát egy külön témakörként nyitva meg felkutassuk végre. A kastély egykori tárgyainak sorsa is érdekes lehet, talán még mindig érdemes emiatt is nyomozni. 155 �Madách 200 ZEHERJEI ZOLTÁN A tragédiától a reményig Interjú Jitka Rožňová műfordítóval Az ember tragédiája legfrissebb szlovák fordítása kapcsán – Madách Imre, mint alkotó, s a vidék, a palócok földje, milyen ismertségű a szlovák közvélemény számára? – Madách Imre élettörténete elválaszthatatlanul összefügg a nógrádi régióval, ahol a palócok éltek és élnek. Az alsósztregovai kastélyban – ott, ahol megszületett – ott töltötte élete nagy részét. A kastély parkjában találta meg végső nyughelyét. Ami a legfontosabb, hogy, máig ott él a szerző személyes és alkotói, tehát irodalmi szelleme. Kitörölhetetlenül beírta magát a magyar és a világirodalom történetébe. Most pedig a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője Jarábik Gabriella és munkatársai fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően egyre intenzívebben jut el a szlovák nyilvánossághoz, annak köztudatába. – Milyen módon sikerül most Madáchot közelebb hozni a szlovák közvéleményhez? – A Madách Imre személyiségének és életművének népszerűsítésére irányuló kezdeményezések egyike a leghíresebb és legismertebb drámájának, Az ember tragédiája új szlovák nyelvre való fordítása. Ezt a művet, amely 1859–1860 között jött létre, pontosan itt az alsósztregovai kastélyban, számos nyelvre lefordították már. Megszületett a színpadi és zenei, filmes és animációs, rádiójáték és táncszínházi feldolgozásai is. Máig játsszák a magyar és külföldi színházak, a repertoárok egyik vonzó darabja ez. Ez nem véletlen, hisz azok az üzenetek, amelyeket képvisel, időtállóak, és a létrejöttének éve ebben a kontextusban lényegtelen adat csupán. – Ön az új fordítást alkotta meg, de vannak ugye korábbi előzmények a Tragédia szlovák nyelvű fordításainál? – Természetesen nem én vagyok az első fordítója, hiszen Pavol Országh Hviezdoslav volt az, aki Az ember tragédiáját először fordította le szlovákra, még 1905-ben. Őt követték Valentín Beniak, aki 1950-ben és Ctibor Štítnický, aki 1966-ban ültette át szlovákra a Tragédiát. Mindegyikük egyedi nyomot hagyott a mű fordítástörténetében, a nyelv stílusával, a szöveg fejlődési irányvonalaival, a mű személyes és fordítói felfogásával, valamint a szlovák fordítás formájával kapcsolatos elképzeléseikkel alátámasztották, meghatározták a saját fordítói kéziratuk lenyomatát. Én magam Tragédia időszerűvé vált fordítására irányuló felkérését, a fentebb, az elődöknél már említett okokból is, nagy kihívásnak 156 �Felvidéken Madách 200 tekintettem. A felelősségtudat és büszkeség érzésével, hiszen a magyar irodalom egyik legjelentősebb művéről van szó! Egyben voltak aggályaim is, a XIX. század irodalmi nyelvezetének sajátosságai, a kötött vers használatából eredő fegyelem miatt. – Miként látja magát az eredeti művet? – A paradicsomból való kiűzetés bibliai motívumát, és Ádám, Éva, valamint a kísérőjük, Lucifer ezt követő vándorlását a változó földrajzi, időbeli és történelmi színfalak közt, valamint a tizenöt képben megjelenő veretes verses történeteket az emberiség hiteles krónikájának tekintem. Az olvasót, aki elolvassa a Tragédiát, nemcsak a mű szerkezete és a szerző nyelve ejti rabul, hanem az egyes emberi jellemek aprólékos ábrázolása is. Madách ábrázolása pontos és hiteles! Ennek köszönhetően a XXI. század embere is tudatosítja azt a fontos és nem egyszer szomorú tényt – bár a kor változik, az emberi jellemek viszont változatlanok maradnak! Tehát miként egykor régen is az irigység, önzés, alattomosság, butaság, de ezek ellenpéldái is, mint a jóhiszeműség, önzetlenség, szívélyesség, műveltség jelen voltak az emberi társadalomban, ugyanúgy a mai korban is jelen vannak ezek a jelenségek. – Hogyan készült fel a fordításra? – A fordítás folyamata nagyon igényes volt, de egyben nagyon izgalmas is. Hatalmas pozitívumként tekintek az előző tapasztalataimra Madách műveivel kapcsolatban, ezeket az alábbi, a szerző verseinek könyvválogatása fordításából merítettem. Ezek a kiadványok a ...titkod a világ, megjelent 2014-ben, illetve az Az angyal útja, megjelent 2015-ben. Mindkettőt a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás adta ki. Annak ellenére, hogy mindkét gyűjteményben a legmélyebb érzelmek – tehát a szeretet, csalódás, szomorúság – költői átélésén alapuló személyes élmények lírikája tekint vissza, ezek számomra egyben az első hatásos fordítói kapcsolatot jelentették Madách művészetével. Tapasztalataimat ezek után épp a Tragédia fordításában tudtam kamatoztatni. A magyar nyelvű eredeti változat többszöri elolvasásával kezdtem a munkát. Aztán a szöveg és az egyes gondolatok, kifejezések folyamatos elemzésével. Ez volt az első szakasz. A második szakasz már maga a az átültetés. Az volt a célom, hogy olyan szlovák nyelvű fordítás szülessen, amely értelmezhető lesz a mai olvasó számára. Nem akartam kizárni a fiatal generációt sem. Tudtam, hogy ebben a fordításban a fordítást végző szerző hangja is át fog hallatszani. Az elejétől a végéig! Szerettem volna, hogy olyan legyen a fordítás, amely képes lesz kommunikálni a címzettjével, mégpedig a mai kor nyelvi szintjén, viszont a világ és az abban zajló események Madách általi felfogásának szellemében maradjon meg értelmezésként. 157 �Madách 200 Fordítóként nem csak a Tragédia történetszálai, szerkezete és formája nyűgözött le, hanem a helyzetek és a karakterek jellemének eredetisége is. Valamint Madách előrelátása, például a világnak egy élet, emberi közelség és remény nélküli, sivár helyként való ábrázolása a Tizennegyedik színben. – Valóban remény nélküli? – Úgy tűnik, hogy mégsem. Mert a nehéz sors ellenére, amelyet betegség és személyes csalódás is jellemzett, Madách nem adta fel a jobb jövőbe fektetett hitét, legalább is a Tragédiában nem látszik ez. Miután Ádám és Éva megszabadul Lucifer befolyásától, és az Úr megbocsátásáért könyörögnek, az új élet, az emberi faj túlélése reményének sugara áthatol a verssorokon. A mű létrejöttétől egészen a mai napig talán Az ember tragédiájának utolsó mondata visszhangzik a legerősebben, amelyben az Úr ezt mondja: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – ez a Tizenötödik szín kulcsmondata. – A mai időkben élők számára is értelmezhető üzenetnek látja ezt? – A jelenkor kontextusaiban, amelyben jelenleg élünk, ez megmaradt egy tömör, de nagyon is találó üzenetnek, egy olyan kinyilatkoztatásnak hangzik, amely nem veszett el az idő, ideológiák, történelmi és érzelmi viharok különböző rétegei alatt. Itt van, hogy támaszkodhassunk rá, és hogy erőt merítsünk belőle a következő lépéshez. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy „ott lehettem”, és hozzájárulhattam ahhoz, hogy a mai szlovák olvasó is végig mehessen ezen az úton – a tragédiától a reményig. 158 �Felvidéken Madách 200 Berzsenyi Balázs: A Tragédia színei 1., 2023 159 �Madách 200 ÁDÁM Mond, mi hát az eszme, Mely egy ily népbe egységet lehel, Mely, mint közös cél, lelkesítni tud? TUDÓS Ez eszme nálunk a megélhetés. Midőn az ember földén megjelent, Jól béruházott éléskamra volt az: Csak a kezét kellett kinyújtani, Hogy készen szedje mindazt, ami kell. Költött tehát meggondolatlanúl, Mint a sajtféreg, s édes mámorában Ráért regényes hipotézisekben Keresni ingert és költészetet. De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk. Négy ezeredév után a nap kihűl, Növényeket nem szűl többé a föld; Ez a négy ezredév hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk, Elég idő tudásunknak, hiszem. Fűtőszerül a víz kinálkozik, Ez oxidált legtűztartóbb anyag. Az organizmus titkai közel Állnak ma is már a fölleplezéshez. Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt, Majdnem feledtem volna lombikom, Mert én is épp e tárgyban dolgozom. 160 �Felvidéken Madách 200 ADAM Tak mi povedz, aká idea vdychuje ľuďom takú jednotu, že ich nadchne pre spoločný cieľ? VEDEC Tou ideou je problém obživy. Keď sa na zemi objavil prvý človek, zem bola ako plná komora, stačilo len načiahnuť ruku a brať si, čo sa mu práve zažiadalo. A tak človek všetkým neuvážene mrhal, vŕtal sa v ňom ako červ v syre a v sladkom opojení mal vždy dosť času hľadať v romantických hypotézach podnety a poéziu. Ale my, čo sme už pri poslednom krajci, musíme šetriť, lebo dobre vieme, že syr sa minie a my umrieme hladom. O štyritisíc rokov slnko zhasne a nebudú už kvitnúť kvety. Máme teda štyritisíc rokov na to, aby sme našli náhradu za slnko. Som presvedčený, že to veda zvládne. Budeme kúriť vodou, lebo voda, keď oxiduje, dáva najviac tepla. A už sa blíži aj chvíľa, keď odhalíme tajomstvá živého organizmu. Ako dobre, že o tom hovoríme, musím sa pozrieť na svoj experiment, lebo aj ja práve skúmam živú hmotu. 161 �Madách 200 Számunk szerzői Ádám Tamás költő (Felsőrácegres) Ardamica Zorán költő, író zeneszerző (Fülek) Báger Gusztáv József Attila-dijas költő, közgazdász (Budapest) Bakonyi István József Attila-díjas irodalomtörténész (Székesfehérvár) Balázs János naiv festőművész, költő (Alsókubin,1905 – Salgótarján, 1977) Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő (Budapest) Berzsenyi Balázs szobrászművész (Róma) Bojtor Károly festőművész (Mátraverebély, 1933 – Budapest, 1999) Czinke Ferenc (Nagyrozvágy, 1926 – Salgótarján, 2000) Csach Gábor művészettörténész, polgármester (Balassagyarmat) Csongrády Béla újságíró (Salgótarján) Domján Gábor költő (Veszprém) Farkas András festőművész, (Abaujszina,1920 – Balassagyarmat, 1991) Fehér Imola költő, tanár (Szatmárnémeti) Feke Arnold grafikus (Pozsony) Forgács Miklós költő, dramaturg (Kassa) Géczi János József Attila-díjas író, képzőművész (Veszprém) Gyöngyösi Levente zeneszerző (Budapest) Hegyeshalmi László festőművész (Veszprém) Hirtling István Jászai Mari-díjas szinművész, érdemes- és kiváló művész (Budapest) Jarábik Gabriella múzeumigazgató (Pozsony) Jitka Roznova műfordító, költő (Érsekújvár) Kelecsényi László író, irodalomtörténész (Budapest) Kerényi Ferenc Madách-díjas irodalomtörténész (Budapest, 1944–2008) Kondor Kata újságíró (Budapest) Korzenszky Richárd bencés szerzetes (Tihany) Madách Imre (Alsósztegova, 1823–1864) Molnár Kálmán grafikusművész (Budapest, 1943–2017) Németh István Péter költő (Tapolca) Németh Péter Mikola költő, esszéíró (Vámosmikola) Oláh András költő (Mátészalka) Pásztor Éva pedagógus (Balassagyarmat) Patakiné Kerner Edit színművész (Salgótarján) Praznovszky Mihály irodalmár (Salgótarján) Praznovszky Miklós helytörténeti kutató (Salgótarján) Rácz Rita irodalmi muzeológus (Balassagyarmat) 162 �Felvidéken Madách 200 Repkő Ágnes költő, kiadványszerkesztő (Nagyvárad) Réti Zoltán festőművész (Nagyoroszi, 1923 – Balassagyarmat, 2018) Shah Gabriela művészettörténész, múzeumigazgató (Salgótarján) Simonffy József költő (Szatmárnémeti) Sirató Ildikó irodalom- és színháztörténész (Budapest) ifj. Szabó István szobrászművész (Dorogpuszta, 1927 – Benczurfalva, 2017) Szabó Réka grafikus (Budapest) Szászi Zoltán író (Zeherje) Szigethy Gábor Kossuth-díjas író (Budapest) Tarnóczi László újságíró (Salgótarján) Tóbiás Krisztián költő, szerkesztő (Balatonfüred) Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész (Pozsony) Utas Ágoston (írói álnév) Vass Tibor Józef Attila-díjas költő (Miskolc) Zalán Tibor József Attila- és Magyarország babérkoszorúja-díjas költő (Budapest) Zeherjei Zoltán (írói álnév) A Madách-emlékszám összeállításában közreműködtek: Ács Zsuzsanna, Bagyinszky Istvánné, Boka László, Csongrády Béla, Szászi Zoltán 163 �Támogatók: Vendégszerkesztő: Praznovszky Mihály Főmunkatárs: dr. Csongrády Béla Nagy Pál (Párizs) Borítóterv és tipográfia: Bucsy Balázs Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria nyelvstudió Galéria és Klub, Balassagyarmat Készült: OOK-Press Kft., Veszprém Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100, Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: Nógrád Vármegyei Önkorányzat Közgyülése A lap díjai: Nógrád vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcim: 3101 Salgótarján Pf.18. Telefon: 32/521-560, fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.worldpress.com Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Egy szám ára 500,- Ft Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (Nyomtatott) 2786-1821 (Online) INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2023/1-2. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Madách Imre Description An account of the resource Madách 200. Madách Imre különszám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a6710d689cee9fc28455ef2a2b46cada.pdf bc92ce298425404b1bd4a67b6d7fab17 PDF Text Text LXIX. évfolyam 2023/3–4. �KERÉNYI FERENC EMLÉKÉNEK Az egykori képeslapon (1980) Salgó vára látható, lábánál a Petőfi-kunyhóval (fotó: Bakonyi Béla), amely ma a költő emlékét őrzi, aki 1845. június 11-én járt Somoskőn és Salgó várában Az első borító Barabás Miklós rajzának felhasználásával készült �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 1 E GRESSY G ÁBOR Petőfi Sándor (dagerrotípia) Palócföld • • • • 2023/3–4. �2 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • EGRESSY GÁBOR A Petőfi Sándorról készült dagerrotípia („ősfénykép”) a magyar fotográfia történetének fontos részét képezi, több tanulmány is foglalkozik eredetiségének, keletkezésének és restaurálásainak történetével, körülményeivel. Anyaga ezüstlap, mérete mindössze 7x10 cm. Jellemző, hogy a költő lelkesen és azonnal kipróbálta a kor nagy találmányait, a vasutat, a fényképezést, és verset írt a teljes napfogyatkozásról is.) – Jegyezzük meg, hogy az általános vélekedéssel szemben a képen Petőfi bal karja – amely a valóságban a jobb karja, hiszen a dagerrotípia oldalfordított képet adott – alatt nem könyvek vannak, haAz Escher Károly-féle retusált nem egy szék karfája.1 és (a valóságnak megfelelő helyzetbe) A dagerrotípiát mai tudásunk oldalfordított Petőfi-kép szerint Egressy Gábor – a költő barátja – készítette 1845-ben, és utoljára Escher Károly2 restaurálta 1955-ben. A restaurálás óriási technikai bravúr volt, mivel a kép ekkor már szinte felismerhetetlen állapotban lappangott körülbelül hatvan évig. A Petőfi-dagerrotípia történetének legújabb szakszerű összefoglalása itt olvasható: ADROVITZ Anna, Arcpoetica: Petőfi Sándor életében készült képmásai, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012, 45–47. Igazi filológiai és fényképészettörténeti kuriózum, hogy e részkérdésnek külön szakirodalma bontakozott ki az utóbbi évtizedben, bővebben lásd itt: SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Tükör által homályosan. Petőfi dagerrotip arcképe = http://archfoto.n1.hu/keret.cgi?/petdagel/PetofiBiedermeierSzek.html [2023. 09.04.] és itt: Sz. n., A Petőfi-dagerrotip széke. De csak hasonmás = https://archfoto.blog.hu/2014/08/11/a_petofi_dagerrotip_szeke_de_csak_hasonmas [2023. 09.04.] (A szerk.) 2 A fotó és a képaláírás forrása: Sz. n., Petőfi-dagerrotípia meg a valósághoz való viszony. Mindenamaradarégiben [sic!] = https://archfoto.blog.hu/2010/04/04/petofi_dagerrotipia_meg_a_valosaghoz_valo_viszony_mindenmaradaregiben [2023. 09. 04.] A színes kép forrása: https://200petofiszabadon.pim.hu/egressy-gabor-petofi-sandor-dagerrotipia [2023. 09. 03.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • PETŐFI 200 Tartalom A MI PETŐFINK • • • • • • • Egressy Gábor: Petőfi Sándor (dagerrotípia) Petőfi Sándor: Salgó Esterházy Péter: Petőfi, a légtornász Parti Nagy Lajos: „Sors, nyiss nekem masszázsszalont” Markó Béla: Felfedezni Petőfit Jenei Gyula: Petőfi, a kortárs F. Sipos Bea (Hangraforgó): Petőfi-dalok elé 1 5 7 9 13 18 22 KULTUSZ • • • • • • • • • Csongrády Béla: A Zenthe Ferenc Színház bölcsőjét „a Petőfi”-ben ringatták Gombos Péter: Nem csak Petőfiné Dávid Gyula: Petőfi-emlékek nyomában Erdélyben Dupka György: Petőfi útja Ung és Bereg megyében Szauer Ágoston: Petőfi Pápán Koller Adél Antónia: A költő és a festő barátsága Praznovszky Miklós Ferenc: Petőfi Sándor: Úti jegyzetek (1845) Dull Bence: Petőfi nyomában Torner Anna: minden. egyes. magyar. embernek. 24 29 35 47 63 74 82 92 97 IRODALOMTÖRTÉNET • • • • • Gömöri György: Petőfi-glosszák Praznovszky Mihály: Petőfi-vonatkozás egy Madách-drámatöredékben Kazinczki Dóra: Petőfi és Nietzsche Mohai V. Lajos: „Apánkra gondolunk így meg azokra, akiket nagyon szeretünk” Lőcsei Péter: Weöres Sándor Petőfi-mozaikja 103 107 113 116 128 Palócföld • • • • 2023/3–4. �PETŐFI 200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Sárközi Balázs: Ágyban, párnák közt, uccazajban Végh Balázs Béla: Petőfi koltói versei Faragó Kornélia: A szerb nyelvű Petőfi-befogadás kezdeteiről Sirató Ildikó: Petőfi 3D. Az új évszázad Petőfi-kutatásai és Petőfi-kultusza Praznovszky Miklós Ferenc: Ki vagy, Petőfi? A költő száz arca 142 151 155 166 173 JÁTÉK • • • • • • Zalán Tibor: Ősz a szőlőhegyen Vass Tibor: Mesterséges Karádi Zsolt: Petőfis versjátékok Balogh Lajos: Titokvirág-szerelem Szauer Ágoston: Petőfi Sándor: Pápa Török László Dafti: Szent enter végén 181 182 185 190 192 193 TANÍTÁS • • • • • • Móra Regina: Petőfi tanítása a Délvidéken Pathy Lívia: Petőfi tanítása Burgenlandban Váradi Izabella: Petőfi tanítása Erdélyben Simon Szabolcs: Petőfi-szövegek, különös tekintettel a sároseperjesi hagyományra Török László Dafti: Formál vagy informál? Málics Viktória: Költővel nem járnék 195 198 204 212 220 232 BARGUZIN • • • • Mikszáth Kálmán: Petőfi Sándor; A Petőfi-keresők Karádi Zsolt: Petőfi Sándor: Barguzini elégia Tőzsér Árpád: Barguzin ma Parti Nagy Lajos: Petőfi Barguzinban 237 243 245 247 • • Szerkesztői jegyzet (F. B.) Szerzőink 249 250 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 5 P ETŐFI S ÁNDOR Salgó „Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el A Mátra egyik erdőséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig. E hegytetői kősziklára ül Borús napokban a pihenni vágyó Terhes felhőknek vándor serege; Ez a műhely, hol a komor kovács, A dörgedelmes égiháború Készítni szokta a villámokat, Haragvó isten égő nyilait. Itt állt Salgóvár, mint egy óriás, Ki az egekre nyujtja vakmerő Kezét, hogy onnan csillagot raboljon; Itt állt Salgó... az éghez oly közel, És benne mégis a pokol tanyázott. A századoknak döntő lábai Elgázolák rég e vár tornyait. Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjuság után Éltét megunva remetéskedik. Fölmentem a hegy sziklatetejére S letelepedtem a romok fölött. Palócföld • • • • 2023/3–4. �6 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • PETŐFI SÁNDOR Verőfényes nap volt, tekintetem, Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönéből megszökött madár, S vigan köszönté a kék messzeséget, Hol a faluknak tornyán, a mezőknek Juhnyájain s a patakok vizén S mindenhol a nap fénye tündökölt.” (1846 – részlet) Salgó vára Palócföld • • • • 2023/3–4. �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 7 E STERHÁZY P ÉTER Petőfi, a légtornász E gy régi kérdés arról képzelg, mit csinálna a lánglelkű költő, ha élne. A gyors válaszok könnyen kínálják magukat, alig menti őket, hogy zárójelbe tesszük (magunkat). (Ha élne, már rég meghalt volna. Javítás: belehalt volna. – – – Disszidálna. Füstbe menne. Gallyra. – – – Kiállna a Lépcsőre szavalni: Talpra magyar! Javítás: Sándorkámmégegyszeronnéthogytalpramagyaramikrofonvégett. – – – Indulna a szavazáson. Kibukna, mint rendesen, szabadszállna. Ezt még lehetne pontosítani, ha lehetne. – – – Az Új Tükört szerkesztené, hol egyetértene szerkesztőtársával, hol nem. – – – József Attiladíjas volna. – – – „Petőfi?… Hogy mit csinálna?… Hát amit mindenki!” (De mit csinál mindenki? Erre nehéz válaszolni.) – – – Ránk borítaná az asztalt. – – – „Kérdezzék meg Bem apót!” – – – Ún. publikációs gondokkal küzdene, nyilván. Túl ilyen volna és túl olyan; Petőfi túl volna. – – – Rossz a kérdés. Elgondolhatatlan.) No de mindez csak mellékszáll. Mert bizony Petőfi, semmi kétség, ha élne: légtornász volna. Egy légtornászról már messziről ordít, hogy légtornász. Egy légtornász az kirí. Látszik rajta, hogy Isten teremtménye. Azonkívül nagy bajusza van, és széles mellkasa, ahol megpihenhetnek a hölgyek. Szőke hajukat a légtornász arcába fújja a szél, ami nem mindig kellemes, ha szépnek szép is. Egy ember az vagy légtornász, vagy nem légtornász, itt nincs mese. Az élet nehéz, a légtornászé is. Ott ez az egész cirkusz, a közönség, amely unottan perecet rágicsál, füstölög a poshadt sör miatt, és legszívesebben otthon tévézne; a porondmester… ki hogy van vele, nem nagy szám; a technikai fölszerelés toldozott-foldozott, ha műanyag, nem rozsdáll. Körben a nagy vadállatok büdösek. Mindenkinek megvan a maga baja. És akkor még nem beszéltünk a műlovarnőkről, e kegyetlen, édes lényekről. De azért a zenekar játszik, tutti, és olykor jól érezzük magunkat, ha törik, ha szakad. Palócföld • • • • 2023/3–4. �8 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • ESTERHÁZY PÉTER Petőfit nem állítanák félre, és nem is volna egészen sikertelen, a nagy esztrádműsorokhoz nem őt hívnánk, de nem is kizárólag pókhálós, poros művelődési házakban lépne föl lépre csalt nyugdíjasok előtt. No de mindez csak mellékszál. Mert ez a Petőfi nevű légtornász minden pillanatban, minden mozdulatával és minden mozdulatlanságával, álmában és ébren és félálomban, egyedül vagy barátai karjaiban, azt hirdetné… nem, nem hirdetné, csak állítaná, létezésének módjával állítaná, csöndesen és megfellebbezhetetlenül, amit már-már elfelejtettünk, hogy a légtornász főként nem elismert vagy el nem ismert, nemcsak a szakmájához ért, meg a nőkhöz meg a férfiakhoz, nemcsak állampolgár, magánszemély és alkalmazott, nemcsak mitológus, szociológus, ökonómus, balneológus, nemcsak a porondmester egyetlen méltó ellenfele vagy épp ellenkezőleg, nemcsak nagy demokrata, dehonesztáló demonstrátor vagy alamuszi technokrata demimonde, nemcsak fahmann és untermann, hanem: hanem ő a LEVEGŐ URA. Bizony. Csak ő. És ő, a levegő ura, mindennap föláll a kopott trapézra, bajusza mulatságosan billeg, drágáim, így szól halkan, és belefúrja magát a levegőégbe föl, föl, mindennap, érettünk meg persze magamagáért. A levegő, tudjuk, ha nem tanították is, tanultuk: színtelen, szagtalan, szúrós szagú gáz. Mindazonáltal, légtornász testvérem, te hiú, nevetséges nímand, ne feledd: ura te vagy. No de mindez csak mellékszál. © Esterházy Péter örökösei ESTERHÁZY Péter, A kitömött hattyú, Bp., Magvető Kiadó, 1988, 295–297. Palócföld • • • • 2023/3–4. �A MI PETŐFINK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 9 P ARTI N AGY L AJOS „Sors, nyiss nekem masszázsszalont” H ölgyeim és Uraim, ez a remek kiállítás1 megnyitja önmagát, s mivel választ is ad a meghívó izgalmas kérdéseire, én ebbe bele se kezdek. Terem szabad, mintha a sors nyitotta volna, bármiről beszélhetnék, előbb-utóbb Petőfihez jutnánk, s Petőfi hozzánk, mindazokhoz, akik magukat nyelvi vagy egyéb okokból magyarként definiálják és/vagy olvasnak magyarul. „A mi Petőfink” mi vagyunk, minden a mi Petőfink, a felakasztandó királyoktól a felakasztandó szablyákig. Annyi Petőfi van, ahány hívője, tisztelője, megszállottja, sőt hibbantja, s idesorolnám még a konkrét versolvasót, 19. század, romantika és népiesség, a forradalom viharmadara, a líra Mozartja, noch dazu petőfi-kugel. Földrajzunk petőfizálódott, nyelvünk át van itatva petőfivel, mely nyelv merne versenyezni véle, ha itt van az ősz, ha nem, ha talpra magyar, ha nem, ha ágyban, párnák közt, ha nem. Van a magyar költészet és van Petőfi, mely név az utcanevek maratonján Kossuthtal s Leninnel vetélkedett, utóbbi elmaradt, előbbi fej-fej mellett, belőle sok Petőfi utca nyílik, itt is, Szentendrén. Ez egy összetett maraton, téeszek, kátéeszek, szocialista brigádok, olvasó- és turulkörök, egyletek, társaságok, és folytathatnám. Nem csoda, hogy egy költőt minden honfitárs tud mondani, rávágni kapásból, ha máshonnan nem, hát a mondókából, hogy nevezett gatyába’ táncol, felesége bugyiba’, s úgy mennek a moziba, és ennél nincs tovább, ez a folklorizálódás maga a mennybemenetel. A minden, ami nem semmi. Konszenzuálisan a legnagyobb magyar költő, már-már Guinnessbe kívánkozik, akire még a „legnagyobb magyar” címet is ráaggatták, noha azt hagyományosan Széchenyi birtokolja, aki, némely rajongó szerint, Petőfinek a vér szerinti apja volt, mint azt egy zavaros döblingi levélből kiolvasni vélték. A szöveg elhangzott A mi Petőfink című kiállítás megnyitójaként Szentendrén, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban 2022. szept. 11-én. Ezen a linken meghallgatható a költőtől (kb. a 3. perctől): http://hbpmk.hu/a-mi-petofink [2023. 09. 02.] (A szerk.) 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �10 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A R T I N A G Y L A J O S 1846-ban, A magyar nemzet című versében írta, hogy „Ha a föld isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta.” Tulajdonképpen gyerekkorom óta izgat ez a széjjelmosott, agyonidézett falvédőmondat, nem is a bokréta, inkább a föld, mint (pörge?) kalap az Úristen fején, melyre, nyilván mint legszebb tartományát, Magyarországot odatűzte. Ha Atlaszként képzeltem el az Úristent, ha nem, kevéssé illett hozzá a kalap a lengedező bokrétával. A haza egyébként ilyesmi, nevetséges és megható, ahogy vőfélyként vonul, oldalán a nemzet özvegyével, holott nem halott, mármint a nemzet, csak emberáldozat gyanánt kinevez főözvegynek valakit, kire macsó haragjának minden villámit reázúdítja, ha nem viselkedik rendesen a némber, ha nem volt és leend méltó a nagy halotthoz, konkrétan Petőfihez. Nem tudom, egy átlagos nemzetnek hány özvegye van, a magyarnak bőséggel van s nem jókedvéből, ez speciel nem Petőfi-parafrázis, noha éppúgy benne van a memóriumban, amit hordozunk az elménkben kisebb vagy nagyobb pontossággal élesre fenve, illetve úgy elmosódva, mint egy dagerrotípia. A hagyomány, mit nemzetinek se lenne túlzás mondani, ha e nemzeti rég szét nem volna papagájozódva, szóval a hagyomány „Petőfi Sándor” nevű galaxisa legalább annyi hiedelmet, mértnelettvolnát tartalmaz, mint amennyi tényt és textust, kultusz nélkül immár nincs mű, de a fordítottjában csak reménykedem, arról meggyőződve nem vagyok. Mikor Petőfi Szentendrén – kezdeném a mondatot, ha járt volna, s mért ne járt volna itt, hol akár meg is szállhatott, minek nyomát emléktábla őrzi valami tisztes épület falán: „itt nem szállt meg Petőfi Sándor 1842. szeptember 21-én”, s alatta nyolc sor, A Dunán című vers, ami kicsit ugyan korábbi, s Komárom van keletkezése helyéül feltüntetve, de a folyam ugyanaz, onnan jön, másrészt mért ne tévedhetne a filológia pár hetet s hetven kilométert, idézem: „Folyam, kebled hányszor repeszti meg / Hajó futása s dúló fergeteg! / S a seb mi hosszú és a seb mi mély! / Minőt a szíven nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó: / A seb begyógyul, s minden újra jó. / S az emberszív ha egyszer megreped: / Nincs balzsam, mely hegessze a sebet”. Szép vers, nem ömleng, leng a víz felett. Petőfinek Szentendrén van utcája, szobra, egyesülete, sportklubja, van Petőfi-pihenő, mért ne kerülhetne elő egy valódi szentendrei kézirat is a filológia árnyas, homályos ligetéből? Hogy megszállt volna, az talán túlzás, lehet, hogy csak át, legalább át. Szép őszi nap volt, és átszállt a Dunán, mint valami sárkányrepülő, Palócföld • • • • 2023/3–4. �nagyobb falevél, kisebb drón – drón leszek, ha drónnak vagy virága. A csodálat mellett elsősorban parafrázisok kötnek Petőfihez. Sors, nyiss nekem masszázsszalont, mondotta hajdan egy alakmásom, Dumpf Endre, nem minden blaszfémia nélkül, ami persze a göngyöleget, a kultuszt tárgyazta, fricskázta, ha tetszik, Petőfi szellemében. Ami még nem jelenti, hogy hatott rám költőileg.2 Egyébként hatott. Épp úgy hatott, mint a nyelv, amin írok, erős váram nekem, s nagy kapitány benne Petőfi. Allúziók garmadát vagy garmadáját köszönhetem neki, tudottakat és nem tudottakat. Ez egyébként nem szeretés vagy kedvencség kérdése, benne van minden nyelvi nyakkendőben, amit csak verssé igazgattak a torkuk alatt költők és falvédőrök, tényleg mindannyiunké, csak ez a lenyúlt, széthasznált többesszám ne volna, e dömper és rétorzió. Nem volt rezsim, ami ne tudott volna mit kezdeni vele a maga módján, ne tömte volna a kultuszba a pénzt, s ne csontozta volna ki az aktuális Petőfit magának, volt mit, volt miből. Szöveg, kultusz és legenda, akár a mesék olajos vagy boros korsója, mindig újratelt s telik. Jövőre a csapból is Petőfi fog folyni, lehet, hogy egyéb sem, az életmű bőven alkalmas rá, elképesztően virgonc és gazdag, 170 év kultusza kellő alap, gigantikus ugrálóvár, van rajta mit leereszteni és fölfújni – egyszer Torda közelében láttam egy valódi gumipetőfit, ott álldogált a plasztikhasadékok, vattacukor-feszületek között, színes volt és szelepes, üdítően emberi ábrázolás volt. Amit még nagyon szeretek, az Ferenczy Béni szobra meg a dagerrotípia, persze, amit Escher Károly hozott vissza az éji homályból. Hogyne hatott volna rám, Petőfi-verseket olvasott nekem az édesanyám, s persze, hogy efféléket kezdtem írni tízévesen, ad notam Sárga 2 A címbeli idézet Parti Nagy Lajos grafitnesz című kötetének Őszológiai gyakorlatok-ciklusából való, amelynek ajánlása így hangzik: „írta Dumpf Endre” = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/PARTI/parti00545/parti00605/parti00 605.html [2023. 09. 02.] (A szerk.) Palócföld • • • • 2023/3–4. Fotó: Domokos Judit A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 11 �12 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A R T I N A G Y L A J O S cserebogár, Nemzeti dal, Falu végén kurta kocsma, utóbbit éveken át mondtam altatáskor a gyerekeimnek, legföljebb Weöres Bóbitája s József Attila Altatója tudta megszorítani, de ha félálomban is, a végén mindig elhangzott, hogy apa, még egy kurtakocsmát. Játsztam továbbá Petőfit a székesfehérvári József Attila gimnáziumban, szavaltam szavalóversenyeken. Írni sokáig nem írtam róla, se tanulmányt, se tárcát, elég volt, hogy dolgoztam vele, a maga módján, illetve a módomon beépült a könyveimbe, beszélőim nyelvébe, hogy precíz legyek. Aztán, valamikor ’96–’97 táján felhívott Margócsy István, a nagyszerű Petőfi-kutató, a 2000 szerkesztőjeként, hogy volna-e kedvem Petőfi öregkori verseiből megírni néhányat, tekintettel a barguzini szomorújátékra, ami dagadt és bulvárosodott, soha költőnek olyan sajtója nem volt. Mivel nem sokkal korábban egy antológia számára írtam egy öregkori József Attila-verset, nemet mondtam. Viszont még aznap este, mert a dolog azért izgatott, megírtam a Barguzin-vers első változatát, bele a számítógépbe, aztán évekre el is felejtkeztem róla. Amikor a grafitnesz című kötetemet összeraktam, megtaláltam ezt a kezdeményt, és átírtam, megírtam, készre írtam. Végül ott jelent meg, ahová Margócsy kérte, csak sok évvel később, 2003-ban. Ez a Petőfi Barguzinban3 című vers, ami itt látható s tán hallható is, ez mindenestől róla szól. Illetve nem. Illetve egy másikról, aki ő. Aki ő nem. Aki nem emlékezne, Morvai kazánkirály a saját, nem kis költségén 1989 nyarán a burjátföldi Barguzinban Kiszely István antropológussal karöltve kihantolt egy csontvázat, mit aztán huszonöt éven át tortúráztatott a világban Amerikától Kínáig, de a vizsgálatok nemhogy Petőfiként, hanem még férfiként sem azonosították a csontokat, nő volt ugyanis, akit, amit, amelyet 2015-ben a Kerepesi temetőben a megfogyatkozott, hithű barguzinisták végül Petőfiként eltemettek. Hogy domboruljon a sírja. „Itt nem nyugszik” satöbbi. Ez is a miénk, ez a nevetséges és szomorú magyar történet, amibe Mikszáth vagy Örkény tolla is belepirult volna, részleteinek, ág-bogainak érdemes utánanézni a neten. S ezzel be is fejezem, az alkotóknak és közreműködőknek gratulálok, A mi Petőfink jó helyen van Szentendrén. Ha járt itt, ha nem, ma este, remélem, átszáll fölöttünk. A kiállítást, ami megnyitja önmagát, ezennel megnyitom. A vers a 247–248. oldalon elolvasható, illetve a QR-kód segítségével meghallgatható a költő előadásában a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapjáról – a Múzeum engedélyével. 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 13 M ARKÓ B ÉLA Felfedezni Petőfit B ármennyire is túlzásnak tűnik, végig az volt az érzésem idén, hogy felfedeztük Petőfi Sándort. Mi több, életre kelt az a költő, aki meg sem halt természetesen, ugyanis semmi kézzelfogható bizonyítékunk nincsen a haláláról. De most nem az ember, sőt nem is a forradalmár, hanem a költő feltámadására gondolok. Hiszen eddig is számontartottuk, idéztük, emlegettük, szobrot állítottunk neki mindenfelé – mondhatná valaki. Így van, ráadásul a kilencvenes évek rendszerváltó csodavárásában mármár azt is elhitték sokan, hogy nem ott, nem úgy halt meg az a huszonhat éves gyerekember, ahogy tudni véljük. Mert hát különös volt az élete is, feltűnt hirtelen, és bevilágította visszafelé is, előre is a magyar tizenkilencedik századot. Akkor pedig miért ne lett volna különös a halála is? Az volt bizony, de ehhez nem kell Barguzinig menni. Az erőszakos költőhalál, egy zseniális poéta halála azok lelkiismeretét is terheli, akik őt odaengedték. Már amennyiben lehetett volna parancsolni neki. A patetikus reménykedés, hogy hátha mégis máshol és máskor végezte, tulajdonképpen kollektív bűntudatunk enyhítésére szolgál. Csakhogy a múltat le lehet tagadni persze, de megváltoztatni képtelenség. Viszont ezek szerint nemcsak él bennünk Petőfi, hanem nyugtalanít is minket. Engem például leginkább az zavar már hosszú ideje, hogy szobor lett belőle vagy esetleg egy kardos, köpenyes akciófilm sematikus hőse, és ezáltal meghal újra meg újra, immár sokadszor a költő. Nem véletlen, hogy a múltkorjában heves tiltakozást váltott ki az egyik székelyföldi kisvárosban az a szoborterv, amely nem karddal, hanem lúdtollal a kezében, vézna ifjúként ábrázolta volna nemzeti poétánkat. Igen, azt a lúdtollas fiatalembert kellett feltámasztani, és tényleg az ő redivivusa volt ez a kétszáz éves évforduló, úgy érzem. Egy nagy magyar költő kiszabadítása az idő teltével egyre torzabb emlékezetpolitika fogságából. Nem a mindenképpen fontos forradalmár kárára, hanem az éppúgy jelentős, de egyre inkább árnyékba került költő javára. Sarkítok nyilván, de ha jobban meggondolom, míg Arany Jánostól mintha mindvégig tanulni akartunk volna, és tanultunk is versírást, vagyis formaválasztást, mondatszerkesztést, Palócföld • • • • 2023/3–4. �14 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MARKÓ BÉLA történetbonyolítást például, addig Petőfi Sándornál a történelemalakító bátorságot méltányoltuk elsősorban. Költői nagyságát elismertük, de rögtön hozzáfűztük, hogy „Hófehérke mégis szebb”. Most meg kiderült, hogy a mai magyar költőnek vagy irodalomtörténésznek mennyi mondanivalója van arról a Petőfiről, aki a költői nyelv megújításában is legalább annyira bátor, mint a Monarchia elleni lázadásban. Végül is nincsen ebben semmi különös. A társadalmi vagy poétikai konvenciók átírásával minden új nemzedék próbálkozik. Ha éppen válaszúthoz ér a történelem, akkor mindkettővel. A rendszerváltás az irodalomban sem könnyebb, mint a társadalmi berendezkedésben. Van, akinek sikerül. Közülük is a legsikeresebb Petőfi volt, majd talán Ady Endre, hiszen náluk az addigi nyelvhasználatnak és társadalmi viszonyoknak a kritikája valójában egybeesett. Nem véletlen tehát, hogy most, a huszonegyedik század elején, születése után két évszázaddal ismét izgatja a Petőfi-titok a költőket, írókat és természetesen az irodalomtörténészeket, de talán az olvasókat is. Látszólag nem készül most szerepváltásra a magyar irodalom, és mégis az az érzésem, hogy nemcsak morális, nemcsak politikai, hanem szakmai kihívás is a Petőfi-titkot megfejteni. A Petőfivers titkát. Már amennyiben tényleg van ilyen titok. Hajdanában rövid ideig tanítottam magyar irodalmat, aztán egy adott pillanatban tankönyvet is írtam. Igaz, nem a tizenkilencedik, hanem a huszadik század magyar irodalmából. Viszont máig megúsztam azt, ami tőlünk nyugatabbra régóta szokás, és újabban már felénk is: írni tanítani. Nem a kisiskolások fogalmazásóráira gondolok, azokra nagy szükség volt mindig, és ha például a magyar újságírás színvonalát nézem mostanában, akkor időnként az a gyanúm, hogy már az elemi iskolából is eltűnt ez a tantárgy. De én most az íróiskolaként működő különféle mentorprogramokról vagy nyári táborokról beszélek. Amit újabban tehetséggondozásnak is neveznek. Mi tagadás, úgy képzelem, hogy a tehetség vagy van, vagy nincs, de nem szorul gondozásra. Viszont ahogy egy festőiskolában a szem és a kéz, valószínűleg az íróiskolában is tökéletesíthető mindenféle készség és képesség. Taníthatók a konvenciók, és hátha tanítható az is, hogyan kell majd ezeket a konvenciókat lerombolni. Ha mégis vállalkoznék ilyen mentorkodásra, a versírásra példát Vörösmartytól vagy Arany Jánostól keresnék a tizenkilencedik századból, vagy talán még Berzsenyi Dánieltől és Csokonai Vitéz Mihálytól is. Miért nem Petőfitől? Amiért Adytól sem. Ugyanis a szabályszegést lehetetlen tanítani. Márpedig Petőfi igazság szerint a legnagyobb szabályszegőnk, az évfordulós verseket, esszéket, Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 15 tanulmányokat olvasva újfent rá kell jönnöm erre. Mindent meg lehet tanítani, kivéve a szabályszegést. Azt hiszem, ez Petőfi titka. Úgy szegni meg a szabályokat, hogy attól legyen igazán emlékezetes a vers. Szinte találomra választom ki a sok közül az egyik kedvenc Petőfiversemet: A puszta, télen. Elemeztem már réges-rég, most újraolvasom azt az elemzést, benne van majdnem minden, amit ma is elmondhatnék róla. Kivéve talán Petőfi különös képességét, hogy az eszme felülírja a képet, a tézis átértelmezi a látványt, de mindez mégsem rontja el, hanem meghökkentő módon megemeli a verset. Ezért lenne nehéz tanítani a Petőfi-mintát. Mert nem tűri a kiszámíthatóságot, az induláskor megjósolható érkezést. Vagyis a következetességet? Nem mernék így fogalmazni, mert példának okáért A puszta, télen is következetes vers, a szabadságról szól, akárcsak bizonyos értelemben az egész Petőfi-életmű. Beleértve a költői szabadságot is, többek közt a képzelet szabadságát. Nehéz ebből leszűrni valamilyen szabályt. Formában esetleg igen, képalkotásban semmiképpen. Sajátos teljesítmény A puszta, télen. Lenyűgöz színes, változatos, mozgalmas képeivel, miközben végig a hiányról beszél. Arról, ami hiányzik a téli pusztáról. Csakhogy ezáltal valójában a nyári pusztát írja le, felsorolva mindazt, ami nincs: „Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, / Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, / S a dalos madarak / Mind elnémultanak, / Nem szól a harsogó haris a fű közűl. / Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl”. Így lehet télen a nyárról, rabságban a szabadságról verset írni. Azt is mondhatnám, hogy csakis így lehet igazán hiteles az álom, a kívánság, a szándék: a hiány érzékeltetésével. Nem tudom, ismerte-e A közelítő tél című Berzsenyi-verset Petőfi. Feltételezhetőleg igen. Hasonló technikát alkalmaz ugyanis Berzsenyi is, de persze egy ünnepélyes, csupán a művelt elit által élvezhető szókinccsel: „Nincs már symphonia, s zöld lugasok között / Nem búg gerlice, és a füzes ernyein / A csermely violás völgye nem illatoz, / S tükrét durva csalét fedi”. Önmagában nem kivételes módszer ez, hanem éppen ellenkezőleg, meglehetősen gyakori a költészetben a hiányt megjeleníteni, mondhatná valaki. Erről szólnak a viszonzatlan szerelmet vagy a tűnő ifjúságot idéző versek általában, és ismétlem, a hiányzó szabadságra vagy társadalmi egyenlőségre sóvárgó költemények is. Ám ehhez nem csupán az eszmének, hanem a metaforának is hitelesnek kell lennie. Ahogy József Attila is írta valamelyik esszéjében, a képnek el kell fednie a világ többi részét. A képzelet nem lehet tétova, a költő nem próbálgathatja, mi mihez hasonlít, Palócföld • • • • 2023/3–4. �16 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MARKÓ BÉLA vagy mi mivel azonosítható, hanem meg kell győznie minket, hogy a hasonlatnak vagy metaforának nincsen alternatívája. Ha versírást tanítanék mégis, egyik fontos szabályként azt emelném ki, hogy a költő ne váltogassa a képeket, és ne a lehetséges alternatívákat sorolja, hiszen ez a versírás előtti állapot. A versnek már a megtalált képet kell kibontania, azt kell elmélyítenie és értelmeznie esetleg. Nem beszélve a műfaji következetességről: ha A puszta, télen tájleíró vers, akkor legyen mindvégig az. Csakhogy a legnagyobbak, igen, Petőfi is, Ady is éppen ezeket a konvenciókat szegik meg, eredményesen többnyire. Hiszen amennyiben versírást oktatnék valahol valakiknek, amire most már előreláthatólag nem kell vállalkoznom, akkor például élvezettel tudnék órákon át beszélni a szonettforma sajátosságairól, a tizennégy sorba sűrített, ismétlődő és mégis mindig más, három- vagy négyfelvonásos drámáról. Mindarról végül is, amit el kell kerülni, hogy ne kopogó rigmus, ne könnyfacsaró zengemény, ha úgy tetszik, Virág Benedek édeskés magyarítását idézve, ne „hangzatka” legyen belőle. Viszont amit értelemszerűen lehetetlen szabályokba foglalni: a szabálysértés. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne zsúfolja tele a verset képekkel, és egyetlen látványt járjon körbe, egyetlen gondolat színét és fonákját mutassa meg az olvasónak. Ezek szerint A puszta, télen csakis elrettentő példa lehetne egy ilyen versíró tanfolyamon. Figyeljük meg, hogy miképpen változik a nap – a napkorong! – Petőfi költeményében! Először: „Alant röpül a nap, mint a fáradt madár”. Szép hasonlat. Nem győzöm hangoztatni, azt javasoltam volna egy kezdő költőnek, hogy a továbbiakban tartson ki mellette, és ezt vigye tovább, ha még utalni akar a napra. De a következő sorok máris cáfolnak engem: „Vagy hogy rövidlátó / Már öregkorától, / S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... / Így sem igen sokat lát a pusztaságon”. Öregaszszony vagy öregember lett a „fáradt madárból”, habozás nélkül teszi félre az imént megtalált hasonlatot a költő, aki a következő strófákban folytatja a hiány leírását, hogy aztán az utolsó előtti versszakban az éji szállásra igyekvő betyárt megjelenítve a természeti képről észrevétlenül társadalmi síkra vigye át a költeményt. Az utolsó versszakban ismét a napot látjuk, de megint másképpen, mint azelőtt: „Mint kiűzött király országa széléről / Visszapillant a nap a föld pereméről, / Visszanéz még egyszer / Mérges tekintettel, / S mire elér szeme a tulsó határra, / Leesik fejéről véres koronája”. Ideológia lesz a tájleírásból, ráadásul oly módon, hogy egy egészen más hasonlattal írja le a napnyugtát, rendkívül érzékletesen. Nem az egyetlen verse ez Petőfinek, ahol a tájleírás vagy akár a már-már Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 17 A Petőfi-szobor Marosvásárhelyen Hunyadi László alkotása Fotó: Fűzfa Balázs transzcendens élménybeszámoló hirtelen átcsap konkrét társadalmi programba. Ilyen például a Vasúton című költemény is. Az a meglepő, hogy ezek a minden esztétikai konvenciót felrúgó befejezések emelik meg igazán a verset. A puszta, télen véres napkorongja bevilágítja az egész verset, mindent át kell értelmeznünk. Nem merném azt mondani egy ifjú poétának, hogy csinálja utána. Nincsen szabály, amibe beilleszthető lenne ez a brutális síkváltás, ez a „vörös farok” a vers végén. Azt is el tudom képzelni, hogy van, aki illúziórombolásnak tartja. Mintha csapdába csalt volna minket a költő. Lehet, hogy így is van. Egyébként Petőfinek sem mindig sikerül az ilyen hirtelen irányváltás. Mint ahogy az is közhely, hogy a zsenialitást nem lehet tanítani. De legalább meg kell próbálni. Rálelni arra a módszerre, amellyel a szabálysértés előbb-utóbb új szabályt hoz az életünkbe. Hogy például az igazán nagy költészetben mindig ott van a változás és változtatás lehetősége. Meg aztán nincs annál szebb feladat, mint megfejteni, hogy mi köze egymáshoz a fáradt madárnak, a rövidlátó öregasszonynak vagy öregembernek és a kiűzött királynak. Palócföld • • • • 2023/3–4. �18 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • JENEI GYULA J ENEI G YUL A Petőfi, a kortárs P etőfi Sándor gatyába táncol, felesége bugyiba… Alsósok vagyunk, tízperc van éppen, kora ősz, vagy tán nyárba hajlik a május, mindenesetre jó az idő, tükörtojásnap az égen, valahol a tornaszoba melletti osztályteremben vannak az óráink. Nem tudom, miért abban, amikor nem az a helyünk, de akkor vagy akkoriban valahogy mégis ott töltöttük az időt a szünetek között. Olajos padló, vaskályha, akkor még nem zöld, hanem fekete táblák (vonalas és kockás) és viszonylag apró ablakok. Egyébként a régi épületek tantermeiben mindenütt olajos padlót kell elképzelni, csak az új szárnyban fényeskedik már parketta. A szenes kályha még természetes, bár akkor nyilván nem fűtött, mert jó volt az idő, és amikor szünetre csengettek, még nem villanyos berregővel, hanem valami kolompszerűséggel, amit nem tudom, ki rázott naponta többször is, szóval amikor kicsengettek tízpercekre, a mászókötelek alatti homokágyban rohangáltunk, birkóztunk, emelgettük a lányok szoknyáját, s valahogy oda, ahhoz a térhez, ahhoz a napsütéshez, azokhoz a szünetekhez kötöm a fenti rigmust. Ott ordítoztuk. Néha, váratlanul, fene se tudja, hogyan, félig öntudatlanul, megszólal bennem ez a pár sor. Meg más rigmusok, dalok, versrészletek is. A múltkor erről a mondókáról olvastam jegyzetet az Alföldben. Pontosabban erről is szólt Benedek Szabolcs írása, meg másról is, egyéb találkozásairól Petőfivel. De ebben semmi különös nincs, mármint abban, hogy a Petőfi-év ürügyén petőfis írásokat kérnek a szerkesztők, mi szerzők pedig feltúrjuk az emlékeinket, gondolatainkat, és írunk valamiket Sándorunkról vagy Sándorunk kapcsán magunkról. Az Alföld Petőfi-számának böngészése után néhány nappal meglátogatott Szolnokon a lányom és három unokám. Az egy dolog, hogy a legkisebb (októberben lesz kétéves) délben (az égen tükörtojás nap) a Kossuth téren elénekelte, mit üzent Kossuth Lajos. Nem tudta persze, hogy a Kossuthról elnevezett téren vagyunk, bennem is csak most tudatosul, miközben írom ezt, nincs is jelentősége, de aznap újratanultam, hogy mindnyájunknak el kell menni. Tulajdonképpen én biztattam az éneklésre, Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 19 mert borzasztóan tetszett, hogy tudja, s mindig szóba hoztam, ő meg lelkes volt, rá-rázendített. Délután strandra mentünk. Hőség, sistergett a tojás az égen, a megfelelő mélységű medence vize egyszerre lágyan és határozottan ölelt, sok gyerek, sok szülő (nagyszülő), ilyenkor szokásos zsibongás. És a középső unoka (novemberben lesz négy) egyszer csak rákezdte: Petőfi Sándor / gatyába táncol, / felesége bugyiba, / úgy mennek a moziba. Erős hangja van a középsőnek. Sokan odanéztek, vagy legalábbis föltételeztem, hogy odanéztek, mert én hirtelen nézni se mertem semerre. Micsoda szentségtörés, valóságos blaszfémia! Főleg így, a Petőfi-év közepén. Persze a legnagyobb is (szeptemberben lesz hat) rögvest csatlakozott, s a hangerővel neki sem akadt gondja. Amikor már azt hittem, lecseng a nótás kedv, újrakezdték. Harsányan egymást túlkurjongatva, vidáman, bohóckodva. Párszor elénekelték, s még azt is hozzátették, amit én korábban sosem hallottam, csak a Benedek-szövegben olvastam: leülnek egy padra, / pont a kutyaszarba… Kérdeztem, hol tanulták. Azt tudtam, hogy a legkisebb a Kossuth-nótát tőlük, akkoriban, amikor ők az oviban meg otthon március tizenötödikére készültek, huszárcsákót bütyköltek. De hogy ezt? Hát ezt is oviban. Mondta is a legnagyobb, hogy kitől, melyik csoporttársától, de már elfeledtem. Aztán most, hogy ideültem a géphez, rákeresek a mondókára, s legfelülre egy pár éves YouTube-videót dob ki a rendszer. Metálszürke autó lehúzott hátsó ablaka mögötti homályban egy óvodás korú kislány mókázva, felszabadultan énekli-kiabálja: Petőfi Sándor / gatyába táncol… Hirtelen azt is gondolhatnám, hogy az én unokám, de persze nem ő az. Aztán vált a lámpa, s az autó a kislánnyal továbbsuhan. Arra kaptam megtisztelő felkérést, hogy egy Petőfi-duplaszámba írjak verset vagy esszét, glosszát, tárcát. Hogy ez mi, nem tudom, versnek nem vers, glosszának hosszú. Esszé lenne, tárca vagy jegyzet? Nevezhetjük bárminek. Szóval én ebben a bármiben eddig leírtam Petőfi nevét nyolcszor (Kossuthét is négyszer – ár-érték arány?), viszont semmit nem mondtam róla. De mit is mondhatnék? Pár hónapja egy könyvesboltban rácsodálkoztam, hogy (nyilván az évforduló alkalmából is) mennyi minden megjelent Petőfiről. Méterben egyszerűbb lenne megadni a mennyiséget. Okos és tudálékos literátorok kötetek, tanulmányok sokaságát írták össze az életéről, a korabeli irodalmi viszonyokról, agyonelemezték a verseit, műveit, azok történelmi, ideológiai, szociológiai, kulturális hátterét, számbavették, ki hatott rá, kikre Palócföld • • • • 2023/3–4. �20 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • JENEI GYULA hatott (mindenkire). Ne essék félreértés, nincs ezzel semmi baj. A soksok Sándorunkról szóló kötet között ott voltak a válogatott vagy összes versek is, a prózai művek… Szóval mit írhatnék Petőfiről? Talán a viszonyt, hogy miként van benne az életemben, az életünkben? Valószínűleg ezért indítottam az iskoláskori élménytől. És a mondókákat biztos nem akkor hallottam először. Korábban, még óvodáskoromban, ahogy a mai gyerekek, az unokáim is. Olyan ez, mint egy népdal. Bennünk lüktet, dobol. Ott van. Egyébként jobban is, mint a népdalok. Persze ez nem jelent semmilyen tudást Petőfiről, csak azt, hogy aki olyan tehetséggel olyan verseket írt bele a magyar irodalomba, mint ő, az népdal-, mondókahős lesz, mint a betyárok régen, másért. Csak a betyárnótákat elfeledjük, Petőfit meg nem. Eddig legalábbis. Mi lehet a titka? Nem tudom. Nem tudom, hogy benne van-e a könyvekben, amiket összeírtak róla. Vagy inkább mindenkinek van egy magánmegfejtése? Hogy ki miért szereti. Vagy nem szereti. Mert lehet szeretni, lehet utálni, csak nem-észrevenni, megkerülni nehéz. Egy kétszáz éves celeb. Annyi évesen, amikor Arany János írásra adta a fejét, Petőfi életművét már lezárta a történelem. Hogy mi lehet a titka Petőfinek, ennek a (és most itt szinte bármilyen jelzőket sorolhatnék, egymásnak ellenmondókat is) garabonciásnak, (szlovák származású) vadmagyarnak, hősszerelmesnek, segédszínésznek és -szerkesztőnek, filozófusnak, távgyaloglónak, túróscsuszafalónak, katonának, világforradalmárnak (stb.)? Az jár a fejemben, hogy a kortársai, a 19. századiak közül kinek a nyelve a legmaibb. Azt hiszem, az övé. Őt a legkönnyebb olvasnunk a mából. A rádióban (Kossuth, még egy Kossuth) gyakran hallom mostanában a verseit. Főleg a rövidebbeket. Vannak közöttük jók és rosszak. Miért ne lennének? Írt ő is egy csomó vackot. De sokszor a rendkívül egyszerűnek hangzó és tűnő pár sorok iszonyatos mélységeket és magasságokat mutatnak. Fenét! Mélység, magasság? Egyszerűen megszólítanak. Mert egyszerűen, okosan, esendően, humorral (na jó, sokszor pátosszal) tudott írni bármiről. Vannak, akik azt mondják, szerepeket játszott. Ez igaz lehet, hiszen mindannyian szerepeket játszunk. Ahhoz viszont, hogy ezekből a szerepekből úgy és azokat mondja és írja, ahogy és amiket, ahhoz bizony nagyon kellett ismerni azt vagy azokat, akit vagy akiket eljátszott. Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 21 Vajda Jánosnak van róla egy találó mondata: „Petőfi és az Isten versenyen kívül állnak”. Jó ez az emlékév, hogy ennyi könyv megjelenik Petőfi munkásságáról; kiállítások, konferenciák, szavalóversenyek, tematikus folyóiratszámok szerveződnek köré. De a lényeg talán mégis annyi, emlékévben és azon túl, hogy Petőfit (aki a mondókában gatyába táncol) olvasni kell. Mert olvastatja magát, mert érdemes. Mert rengeteget tud rólunk. Kortársunk. Színművészetis egyetemisták 2022 áprilisában Fehéregyházán: Jánosi Botond nyakában Csorba Kristóf-György Palócföld • • • • 2023/3–4. �22 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó F. S IPOS B EA Petőfi-dalok elé… P etőfi Sándor munkássága közkincs. Verseit nemcsak olvassák, fordítják, mondják, szavalják, hanem – már saját korától kezdve – előszeretettel éneklik is. Többszáz megzenésített verse van, amelyek közül nem egy népdalként ment át a köztudatba. A legismertebb zeneszerzők között van például Egressy Béni, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Balázs Árpád, Hubay Jenő vagy a jó barát, költőtárs, Arany János, sőt Nietzsche is. A különböző korszakok mind rajta hagyták a verszenésítéseken sajátos ízlésvilágukat, zenei és formai jellemzőiket. Zongorakíséretes műdal, kórusmű vagy zenekari feldolgozásos kantáta is készült Petőfi műveire. A múlt század ’70-es éveitől pedig a régi énekmondók utódai, a gitárosénekes dalszerző-előadók is sorra jelentkeztek új Petőfi-dalokkal, de a könnyűzenében is „divat” lett Petőfi – a megzenésítések műfaji határait a könnyűzene legkülönbözőbb rétegéig tágítva. Az itt közölt dalok a Hangraforgó1 együttes repertoárját képezik. Olyan dalok megíráF. Sipos Bea és Faggyas László sára törekedtünk, me(Nemes Zoltán ’mettor’ fotója) lyek követik a versek formáját, egyszerűek, ezért könnyen énekelhetők és kísérhetők, így bátran ajánlhatók akár egyéni, akár közösségi „használatra”, ünnepi alkalmakra vagy csak úgy, a közös éneklés, muzsikálás örömére. www.hangraforgo.hu – Lapszámunkban az alábbi oldalakon találhatók F. Sipos Bea és Faggyas László Petőfi-, ill. Petőfiről szóló versmegzenésítésének kottái: 23., 102., 180., 194., 236. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A M I P E T Ő F I N K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 23 Palócföld • • • • 2023/3–4. �24 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • C S O N G R Á D Y B É L A C SONGRÁDY B ÉLA A Zenthe Ferenc Színház bölcsőjét „a Petőfi”-ben ringatták A tévedés legnagyobb kockázata nélkül kijelenthető, hogy Magyarországon aligha van olyan település, amelyben út, utca, valamilyen épület, intézmény, program – s még mi minden más?! – ne lenne Petőfiről elnevezve. Sőt, a határainkon túl is gyakran feltűnik a halhatatlan emlékű költő neve. Nincs ez másként Salgótarjánban sem. Itt is van szobor, iskola s emléktábla is. Ez utóbbival kapcsolatban valljuk be: szerencsések vagyunk, hogy annak idején, 1845-ben országjárása, körútja során ellátogatott a salgói várhoz is, amely egy jelentős költemény megírására is ihlette. Az csak természetese, hogy elődeink megjelölték ezt a helyet, és egy táblával tisztelegtek – s mi is tisztelgünk azóta is – e látogatás emléke előtt. A somoskői várnál pedig egy úgynevezett kunyhó utal a költőre. Nem véletlen, hogy az idén tartott, már eleddig is sokszínű – főként a Hagyományőrző Civil Tásaság révén – szorgalmazott, szervezett, népszerűsített – program révén arrafelé több rendezvény is volt Petőfi-túra, -séta, irodalmi piknik stb. néven. S ami különösen szellemesnek bizonyult, az a júniusi úgynevezett sárkányeregetés volt. Általános iskolások versenyeztek abban, hogy a János vitéz egy-egy főhősét, jelenetét a sárkányokra festve emeljék a magasba, s a maguk módján így népszerűsítsék az elbeszélő költemény epizódjait s ezáltal a mű egészét is. Kellemesen szép, eredeti programnak sikeredett ez a kezdeményezés az ugyancsak történelmi emlékű Kővárnál. Mindez azonban tényleg csak hangulati bevezető a most következő mondandómhoz képest, amelynek természetesen ugyancsak Petőfi áll a középpontjában, de meglehetősen speciális módon. Azt kívánom ugyanis érzékeltetni – s talán részben bizonyítani is – hogy a városban évtizedeken át működött, s csak úgymond „Petőfi”-ként emlegetett színjátszó együttes milyen nagy szerepet játszott – e helyütt, e témában igazán illendő és stílusos így fogalmazni – a 2012, azaz immár tizenegy esztendeje működő professzionalista, azaz hivatásos társulat, a Zenthe Ferenc Színház életre jöttében. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 25 Csakhogy a Petőfinek magának is nagyon hosszú az előtörténete, és gyökereiben egészen a 19. század végéig vezethető vissza. Nevezetesen arra az időszakra, amikor a Rimamurány Rt. megvetette a lábát – más észak-magyarországi városok mellett – Salgótarjánban is, és a szigorúan termelőmunkának nevezhető tevékenységek mellett lerakta az alapjait a szociális tevékenységnek s úgymond a saját körében végzett – de értelemszerűen a város egészére hatással bíró – sokszínű kulturális életnek, így a színjátszásnak is. Nem véletlen, hogy a színház megszületésének tizedik évfordulójára, 2022-ben megjelentetett tekintélyes tartalmú és szép esztétikai megjelenítésű kötetnek Színház született – Vadgalambtól az Énekesmadárig lett a címe, szellemesen utalva az egykori acélgyári színjátszók első bemutatójára és a profi társulat által a 2021-ben színre vitt Tamási Áron székely népi játékára. E reprezentatív kiadvány forrásmunkának is tekinthető a színjátszás itteni kezdeteiről, a Petőfi név felvételéről és ápolásáról, de természetesen nem első a hasonló célt is szolgáló könyvek sorában. A legtöbbet mindenesetre a csoport legendás rendezője, vezetője, Vertich József (1912–2004) – aki egy fél évszázadon át mintegy kétszáz darabot segített színre, s azok közül több mint hetvenet maga rendezett – kutatásaiból, írásaiból – elsősorban A salgótarjáni acélárugyár színjátszó csoportjának 75 éve (1962) és a Hogy volt…. (1987) című kötetekből – tudni az ő működése előtti korszakokról is. Az acélgyári műkedvelők csoportja 1887-ben jött létre, s még ugyanabban az esztendőben bemutatta a fentebb említett Vadgalambot, majd 1896ban a kisterenyei születésű Abonyi Lajos szintén népszínműve, A betyár kendője következett. Az 1922-ben bekövetkezett várossá nyilvánítást – amely ugyanabban az épületben történt, ahol a színjátszók – és persze a zenészek, daláristák is működtek – követően 1923-ban mutatták be az első nagyobb zenekari kíséretet igénylő operettet, Lehár Ferenc Drótostótját. Bár más gyárak, üzemek hatáskörében is működtek – nem is jelentéktelen módon – színjátszó csoportok, a II. világháborút követő években, évtizedekben is az acélgyáriak voltak a fáklyavivők. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy miért éppen 1945. december 2-án vették fel a Petőfi nevet, de tény, hogy ehhez a naphoz kötődik a költő nevével fémjelzett színjátszó csoport hivatalos megalakulása. Itt Nógrádban – s különösen Madách születésének 200. évében – nem kell magyarázni a döntés jelentőségét – mindenesetre az 1947. március 15-i ünnepségükön – amelyet a későbbiekben rendszeresen megtartottak – először mutattak be részleteket Madách Imre fő művéből, Az ember tragédiájából. A civilizátort először 1949-ben Palócföld • • • • 2023/3–4. �26 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • C S O N G R Á D Y B É L A adták elő. (Nem mellesleg, 1964-ben a nagy lendületet vett Madách-megemlékezések sorozatában – mintegy hivatástudatukat is bizonyítva – újra műsorukra tűzték e műveket.) Az 1848/49-es centenáriumi ünnepségek fokozták a csoport lendületét, s éppen a forradalom és szabadságharc százéves évfordulója alkalmából döntöttek úgy, hogy minden év március 15-én Petőfi, illetve Munka-díjjal ismerik el legjobbjaikat. Az előbbi díjat az előző évben nyújtott kiemelkedő teljesítményért ítélték oda, az utóbbit a szakosztályban fiatal, kezdő tagok érdemelhették ki. 1948 március 1-jén Jancsár Sándor, Vertich József valamint Csics György és Turek Berta részesült kitüntetésben visszamenőleg 1945-ös, ’46-os és ’47-es szervezői, rendezői és színészi munkájáért. 1948-ban Somoskőy István a Lear király címszerepéért, 1949-ben Brunczel Tibor díszlettervezői és műszaki munkájáért, 1950ben Illés Pál szerepeiért, főleg versmondásaiért kapott Petőfi-díjat. 1951től 1953-ig nem adták ki ezt a díjat, legközelebb Szamecz Ilona A kőszívű ember fiaiban Alfonsine szerepéért lett Petőfi-díjas. Ezt követően – néhány év, 1963, 1965, 1970, 1971, 1972, 1974, 1975 és 1976 kivételével 1984-ig – gyakorlatilag a csoport létezéséig – osztották ki a költőről elnevezett díjat, amely nagy büszkeséggel töltötte el az érintetteteket. Ezt igazolják a szép karriert – először 1961-től a budapesti, majd a berni Opera tagjaként – befutott Turek László Svájcból küldött levelének sorai is: „Mindent, amit jelenlegi foglalkozásom alapja, a Petőfiben tanultam meg Vertich Dódi bácsi irányításával, óriási tudásából elcsipegetve. Büszkén őrzöm (az 1959-ben megkapott – Cs. B.) Petőfi-díjat, s boldog vagyok, hogy ennek a kollektívának a tagja lehettem. Remélem, a mai fiatalok is élnek ezzel a lehetőséggel”. S erre a felvetésre – a történtek ismeretében – igennel lehet válaszolni, legalábbis néhány esztendőre vonatkozóan. Sok ténnyel lehetne bizonyítani, hogy még az ezerkilencszázhatvanas–hetvenes években – amikor egyre jelentősebbnek mutatkozott a favorizált irodalmi színpadi mozgalom – igencsak hallatta hangját az értelemszerűen hagyományosabb személetmódot képviselő Petőfi. Ennek egyik legfényesebb igazolása, hogy a szakszervezetek, illetve a Kovács József igazgatta helyi Kohász Művelődési Központ által 1966 őszén Salgótarjánban rendezett 1. Országos Vasas Színjátszó Fesztiválon a Petőfi nyerte meg az első díjat William Faulkner Rekviem egy apácáért című, Vertich József rendezte drámával. Az előadás egyik kuriózuma volt, hogy erre az előadásra a József Attila Művelődési Központ azon év április 4-i ünnepségei sorában a Fő téren felavatott új épületében került sor. Ott, ahol a Zenthe Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 27 Ferenc Színház is játssza nagyobb teret, korszerűbb technikát, forgószínpadot igénylő előadásait. A Petőfi első díjának van egy ugyancsak a mai napig, a Zenthéig mutató, igencsak különleges, kuriózumszámba menő személyi vonatkozása is. Ugyanis a Rekviemben akkor amatőr fiatalként szereplő Kerner Edit mind a mai napig a deszkákon van, és az életkorának, karakterének megfelelően aratja sikereit hivatásos színészként is. De jelentős szerepe volt az idáig vezető úton is, minthogy férje, néhai Pataki László író, rendező a színházalapítók egyike volt, s – többek között – a Vertich Színpadstúdió – a fentiek alapján nyilván nem volt véletlen az utánpótlást képző csoport névválasztása – létrehozásával és működtetésével elévülhetetlenül írta be magát a Zenthe Ferenc Színház történetébe. Kerner Edit gimnazistaként – mint statisztáló tornász – került a Petőfibe, amelyet színházi bölcsőjének tart. Vannak még néhányan, akik szintén a Petőfin át kerültek a Zenthéhez. Ilyen Susán Ferenc rendező, produkciós vezető – jelenleg a színház megbízott igazgatója – is, aki sokat tanult a Petőfi nagy öregjeinek visszatekintő beszélgetéseiből, anekdotáiból, és mindezen ismereteket jól hasznosította 1984-ben a többek között általa is alapított KiViSzI Színházi Műhely első éveiben. Ugyancsak a Petőfiben kezdett a Jászai Mari-díjas színművész, rendező, Kocsis Pál is, aki kaposvári és kecskeméti évek után a közelmúltban mindkét minőségében vissza-visszatért Salgótarjánba, értelemszerűen a Zenthéhez. Mind a mai napig a városban él, és szintén szorosan kötődik – rendezőként, szerzőként is – a Zenthe társulatához Molnár Ernő, aki a Bányász Művelődési Házban – igazolván, hogy máshol is működtek színjátszó csoportok, ha nem is olyan szinten, mint a Petőfi – kezdte pályafutását, majd munkahelyén, az Öblösüveggyárban – ahol dekoratőr és fotós volt – létrehozta az igencsak sikeres Tempress-együttest, amelyik kiváló mesejátékok sokaságával írta be nevét a város kulturális életébe. Miközben vezette e csoportot, színésznek el-elhívták a Petőfi darabjaiba is. Sajnos már nincs Palócföld • • • • 2023/3–4. �28 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • C S O N G R Á D Y B É L A az élők sorában Hollai Kálmán színművész, aki szintén a Petőfiben kezdte Heiser Kálmánként, és nem kisebb színművész, mint Latinovits Zoltán szerepének – A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicalben – átvételével kezdte sikeres profi pályafutását. Egy rövid ideig közreműködött szülővárosa Zenthe Színházának munkájában is. Hőskorában a Petőfi – amely főként az Acélgyárhoz, az üzem körüli lakótelephez kötődött – a város színházának is neveztetett, és ekként is működött. Egyetlen adat is jól érzékelteti ezt: 1954-ben Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjét Csics György rendezésében tizennyolc előadásban mutatták be. Ebből tizennégyre a székhelyi épületben mindig telt ház előtt került sor. Jómagam akkori tizenéves gyermekként emlékszem rá, hogy milyen sokáig kellett a jegyekért sorban állni, de megérte, mert a szép melódiák, az ügyes táncjelenetek, a remek humoros színészi teljesítmények, a látványos díszletek messze túlmutattak a korszak öntevékeny színjátszásának színvonalán. P. Kerner Edit, aki a Petőfi színjátszóknál állt először színpadra, itt a Zenthe Ferenc Színház Szent Péter esernyője (2017) című előadásában Adamecznéként Farkas Zoltán (b) és Albert Péter (j) társaságában Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 29 G OMBOS P ÉTER „Nemcsak Petőfiné” Beszélgetés Lukács Gáborral Szendrey Júlia emlékezetéről A történet több szempontból is hallatlanul érdekes. Önmagában az is különleges, hogy egy magyar város nem Petőfi Sándornak, hanem feleségének, Szendrey Júliának állít emléket – előbb csak egy szobával, majd ettől az évtől emlékházzá bővítve a helyet. Az sem hétköznapi dolog, hogy a megvalósító, fenntartó intézmény nem egy múzeum vagy egy közművelődési intézmény, hanem egy alapjában agrárfókuszú egyetem. Az meg már csak hab a tortán, hogy az emlékház talán leglelkesebb működtetője, gazdája, fejlesztője egy agrártörténész. Dr. Lukács Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) docense idén Pro Negotio Universitate-díjat kapott a Szendrey-kultusz életben tartásáért, erősítéséért. Vele beszélgettünk. Még ha Fekete Istvánról lenne szó – ő köztudottan kiváló agrárszakember is volt –, rendben lenne, de mi köze egy agrár- és gazdaságtörténésznek Szendrey Júliához? Úgy sejtem, valamilyen személyes kötődése lehet a témához, a családhoz. Pedig nincs semmilyen személyes kötődésem. Az emlékház története kicsit régebbre nyúlik vissza, de nem nagyon régre. Az talán nem teljesen ismeretlen tény, hogy Szendrey Júlia itt, Keszthelyen született 1828-ban – amúgy ő is majdnem szilveszterkor, december 28-án. Elsősorban a helyiek tartották ezt számon. 1969-től rövid ideig, majd 1979-től a rendszerváltásig emlékszoba működött itt. Petánovits Katalin vezetésével a Balatoni Múzeum rendezte be. A hely, ahol Júlia született, 2006-ra gyakorlatilag életveszélyessé vált. Költeni kellett rá, látszott, hogy abban a formában nem tartható fenn az épület. Szerencsére viszonylag gyorsan megvalósult az összefogás. Akkori dékánunk, Dubnecz Károly és a polgármester, Ruzsics Ferenc egyaránt lépni akart, nem túlzás azt mondani, hogy megmozdult az egész város. Ennek az lett az eredménye, hogy 2007-ben a Georgikon felújíttatta, majd 2008-ban megvalósulhatott egy kiállítás is, egyelőre még nem itt, hanem a Balaton Múzeumban. Palócföld • • • • 2023/3–4. �30 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G O M B O S P É T E R Ez kifejezetten sikeres volt, ráadásul később alapját adta a megvalósult emlékszobának. De hogy került képbe Ön? Akkoriban írtam a disszertációmat gazdaságtörténeti témában. A kari vezetők úgy gondolták, nekem való feladat lehet kitalálni, összerakni a helyet. Érdekelt a dolog, hát belevágtam. Először egy kisebb kiállítással indítottunk, s akkor még nem is voltak nagyobb tervek. Nyilván volt megnyitó, aztán levittem a kulcsot a „Dékániba”, leadtam – gondoltam, ennyi volt. Persze felmerült, hogy adjunk lehetőséget az érdeklődő turistáknak az emlékszoba megismerésére. Először csak egy nyáron keresztül akartak nyitvatartást, ebből két nyár lett, ugyanakkor állandó munkatársat továbbra sem vettek föl, én viszont kéznél voltam. Nem kis részben a látogatók kérdései is inspiráltak arra, hogy beszerezzek könyveket Szendrey Júlia életéről, elkezdtem beleásni magam az élettörténetébe. Közben két munkatársam segítségével igyekeztünk kulturált körülményeket teremteni a ház környékén is. Mi volt a következő lépés? Én már 2014-ben leírtam, hogy lehetne bővíteni a helyet egy nem túl bonyolult falbontással. Aztán 2015 környékére annyit változott a helyzet, hogy az állandó lakosok addigra elhunytak, illetve elköltöztek, így lehetővé vált az egész egykori Szendrey-lakás („Ispánylakás”) birtokbavétele. Időközben egy integráció keretében létrejött a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, s akkor már a MATE vezetőinek adtuk be tervet a bővítésre. Ők láttak ebben fantáziát, és elkezdtek kilincselni, forrásokat keresni. Ezzel együtt persze mi már gőzerővel készültünk arra is, hogy milyen tartalommal lehet majd megtölteni a házat. Az utolsó lökést Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója adta, ez jó apropó volt. Prof. dr. Gyuricza Csaba rektor azt mondta, ne várjunk tovább, vágjunk bele. Bár – nem múzeumi intézmény lévén – pályázni nem tudtunk erre, de az egyetem vállalta a költségeket. A rektor úr januárban azt kérte, hogy március 15-én nyissunk ki. Ez ijesztően közeli határidő volt, de nagy öszszefogással, helyenként családtagok bevonásával végül befejeztük a munkát. Köszönet illeti a kurátorokat, akik az anyagot összeállították – Szanati Angéla, Huszár Mihály és jómagam voltunk, valamint a nyomdát (Ziegler, Keszthely), akik elképesztő gyorsasággal valósították meg Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 31 a projektet. A Múzeumok Éjszakákájára aztán még egy szobát hozzátettünk a kiállításhoz, jelenleg öt szobával működünk. Visszatérve a Szendrey-vonalhoz, azért csak van ott valamilyen agráros kötődés? Igen, Júlia édesapja, Szendrey Ignác a Georgikonban volt hallgató, utóbb a Festeticsek, Károlyiak gazdatisztje, ispánja, jószágkormányzója lett. Júlia mennyi időt töltött itt a születése után? Feltehetően nagyjából másfél évet. 1830 márciusában még biztosan ott élt, erről még találtam írásos forrást. Utána nem is járt többet ezen a helyen? 1856-ban még egyszer eljött az édesapjával. De hát mindössze harminckilenc évet élt – méhnyakrák vitte el. Gyermekei, húga és a család nagy része nem élt még ennyit sem… Ami érdekes, hogy az édesapja 95 évesen halt meg, a legtöbb unokáját is bőven túlélte. A ház neki is próbál emléket állítani. Igen. Miközben kiváló agrárszakember volt, méltatlanul keveset emlegetjük. Alig maradt fel róla pár dolog, legtöbbször csak az kerül elő vele kapcsolatban, hogy nemegyszer kidobta a lányának udvarló Petőfit. A máig egyik legfontosabb Petőfi-szobor 1882-es avatásán, az ünnepi beszéd után Ignác azt mondta Gyulai Pálnak: „Lehet, hogy kiváló hazafi volt, de velem és a családommal cudarul bánt”. Szóval nem bocsátott meg a költőnek… Még egy érdekesség: a szabadságharc bukása után felbérelt embereket, hogy mondják azt Júliának, hogy Petőfi biztosan meghalt. Bármennyire is van agráros szál a történetben, az Ön számára mégis csak idegen terület lehet egy irodalmi múzsáról, szerzőről kiállítást szerkeszteni. Azért, gondolom, időközben lett egy kis érzelmi bevonódása s nyilván egyre több tudása is a témában. Sem irodalmár, sem történész nem vagyok, de a Szendreyek érdekeltek, s egyre érdekesebbé váltak számomra. Ignác és Júlia is. Valószínűleg már túl vagyok az ezredik tárlatvezetésen, ragadt rám pár dolog... Például a kérdések, amelyeket kaptam a látogatóktól, gyakran inspiráltak arra, hogy tovább kutakodjak, hogy minél több információt összeszedjek. Munkatársaimmal Palócföld • • • • 2023/3–4. �32 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G O M B O S P É T E R készítettünk egy Szendrey-kronológiát is – azt tapasztalom, ezt sokan használják azóta is. De azt is elmondhatom, hogy Szendrey Júlia minden fontos kutatója járt már nálunk. Kevésbé közismert tény, hogy Júliát költőként is számontartják. Bizony! Költői életműve 141 verset számlál. Ezek közül életében 23-at publikált – egyébként Petőfiné vagy Szendrey Júlia néven jegyezve azokat. A versei között, azt gondolom, vannak jobbak is, persze nem Petőfihez vagy Vörösmartyhoz mérhető alkotó volt. Én a prózáját különösen kedvelem, nagyszerű a humora! A fordításai pedig egészen kiválóak, például az Andersen-meséiből későbbi fordítók is átvettek jellegzetességeket, leggyakrabban a neveket. Milyen témákról írt verseket? Volt „nemzetieskedő” tematika, de írt a boldogtalanságáról is – sajnos ez nagyon jellemző volt rá. A Halottak estéjén így kezdődik: „Ti boldogak ott künn a temetőben, Kik alusszátok örök éjetek; S én boldogtalan, szánalomra méltó, Hogy köztetek még most sem lehetek!” Főleg a második házasságában kezdett ilyeneket írni. Ennél jóval kedvesebbek s talán jobbak is a gyerekeinek írt versei. Ennyi idő után biztosan összeállt Önben egy kép Szendrey Júliáról. Milyennek látja? Milyen nő, milyen asszony volt valójában? Belekényszerült különböző szerepekbe. Petőfi feleségeként a „vagány”, nadrágos, szivaros figurát kellett hoznia. Aztán 1849 után a „nemzet özvegye” szerep várta, ez is járt elvárásokkal – ezt nem is vállalta, férjhez ment, és gyönyörű gyermekei születtek. Szerintem Tóth József mellett, az utolsó éveiben lehetett az, aki ő valójában szeretett volna lenni. Nagyon szép az utolsó, 1868-ban megjelent írása, egy rege, A fenyő és a vadrózsa címmel. Júlia egyébként meg volt győződve férje haláláról? Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 33 Próbált bizonyosságot kapni, és szerintem el is jutott addig. 1850. július 21-én írt egy holttá nyilvánítási kérelmet. Bár nem vagyok a téma szakértője, én is azt gondolom, Petőfi élete Segesvár mellett érhetett véget. Előtte rövid idő alatt három levelet küldött a feleségének, a csata után viszont semmi hír felőle. Sem a gyerekét, sem a szerelmét nem kereste volna? Azért az akkori orosz fogság nem olyan volt, mint a 20. századiak. A később feltűnő Petőfi-epigonok mindamellett felzaklatták Júliát is. Összességében nagyon szerencsétlen sorsú asszony volt, megpróbálta az élet. Gondoljon bele, nem volt három közös évük Petőfivel! Az is meglehetősen sűrű, nehéz időszakban... 1849-ben előbb az édesanyja halt meg, aztán Petőfi szülei, majd elveszítette a férjét is – 1850-ben pedig az öccse ment el… Nem sok jót olvashatunk második férjével, Horvát Árpáddal való kapcsolatáról sem. A Horvát Árpáddal való házassága valószínűleg élete legrosszabb döntése volt. Nem volt egy daliás ember például… Ami azt illeti, Petőfi sem… De Horvát még hozzá képest sem… Ennek ekkenére sikere volt a nőknél, s eleinte lehetett érzelmi kötődése Júliához, de viszonylag gyorsan megromlott a kapcsolatuk. Schöpflin Aladár szerint „egy szatír ágyába került Júlia”. Szerintem sem férjként, sem apaként nem volt méltó Júliához. Mit tapasztal, milyen kép él az idelátogató turistákban Júliáról? Először is el kell mondanom, hogy jellemzően „igényesebb” látogatók jönnek hozzánk, akik szívesen kérdeznek. S többnyire jókat is. Júlia értékelése ugyanakkor végletes: sokan vagy „szentté avatják” vagy utálják – utóbbiak közül vannak, akik be sem jönnek a nagyobb csoportok esetén –, ami számomra elég furcsa, egyben mulatságos is. Pedig ő a jólétből kilépve választotta Petőfit, azaz inkább ő volt a kapcsolat vesztese. A szabadságharc után három lehetőség volt számára: öngyilkosság (többször ír erről), Damjanich özvegyéhez hasonlóan a nemzet özvegyeként élni vagy – és ő ezt választotta – újra feleséggé, családanyává lenni – a körülményekhez képest „normálisan” élni. Szerintem már csak emiatt is példakép lehetne. Palócföld • • • • 2023/3–4. �34 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G O M B O S P É T E R Szavaiból az sugárzik, hogy úgy gondolja, nincs a helyén Szendrey Júlia emlékezete. Így van. Mikor lehet? Ha majd Budapesten is elneveznek róla egy közterületet. Viccet félretéve: szerintem kifejezetten szomorú, hogy nincs ilyen, miközben sok olyanról van, aki talán kevésbé tekinthető példaképnek. Pedig Szendrey Júlia nem csak „Petőfiné”. De hát ilyen a történelemszemléletünk. Egy átlag magyar biztosan fel tudna sorolni többet is a márciusi ifjak közül, de valószínűleg kevesebbet tud Kossuth Zsuzsannáról, Teleki Blankáról, pedig ugyanúgy hősök voltak. Érdemes elolvasni Szendrey Júlia Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című írását, nagyon tanulságos. Változhat ez a helyzet? Helyére kerülhet Júlia? Vannak kezdeményezések, vannak már például közös szobraik Petőfivel. És a mi emléktáblánkon ott van a fordító, író Szendrey Júlia is. Szóval dolgozunk az ügyön… A Szendrey Júlia-emlékház Keszthelyen Fotó: Dr. Lukács Gábor Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 35 D ÁVID G YUL A Petőfi-emlékek nyomában Erdélyben ötven éve annak, hogy Mikó Imrével elindultunk Petőfi erdélyi útjain, J ós nem csak az írott forrásokon át, hanem a valósságban is végigkövettük a vándorszínésznek állt költőt az 1843-as érmelléki úttól a számára végzetes 1849. július 31-i, fehéregyházi csatáig. Utazásunkból akkor könyv született, a Petőfi Erdélyben. Most, születésének 200. évfordulója évében ismét elindulok – ezúttal már csak egyedül és csak gondolatban – Petőfi nyomában, de egy másik nyomvonalon: az őneki szentelt emlékhelyeket járva sorra. Kiindulási pontom a marosvásárhelyi Görög-ház, amelyen Erdélyben elsőnek, 1884. szeptember 28-án avatott emléktáblát a hálás utókor, a végpont pedig a költő 2022. augusztus 10-én, Korondon felavatott mellszobra, Hunyadi László alkotása. De nem csak őróla szól ez az áttekintés, hanem mirólunk is: arról, hogy hol és mikor érezte egy-egy kisebb vagy nagyobb erdélyi magyar közösség a kisebbségi sors változó körülményei között szükségét annak, hogy Őhozzá való kötődésének kézzelfogható tanúbizonyságát adja. De arról is, hogy a történelem viharai közepette milyen sorsra jutottak ezek az emlékek, miképpen próbálták különböző hatalmi érdekektől vezettetve vagy a tudatlanság táptalaján szított gyűlölettől félrevezetetten bennünket Őtőle megfosztani. Petőfi Sándor rövid életéből közel egy esztendőt töltött Erdélyben. Itt talált rá Júliára, itt élték együtt Koltón mint ifjú házasok életük legboldogabb heteit, aztán itt járta végig Bem erdélyi hadjárataiban a szabadságharc véres csatáit, végül itt tűnt el halandó szemeink elől a fehéregyházi csatatéren. Ezeket az utakat járhatja végig gondolatban az, aki az említett, ma bővített újrakiadásban ismét megjelent könyvünket a kezébe veszi. Ennek a mostani áttekintésnek azonban van egy másik célja is: az, hogy támpontokat nyújtsak azoknak, akik ma kedvet éreznek arra, hogy Palócföld • • • • 2023/3–4. �36 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Petőfi erdélyi útjait végigjárják. Nekik ugyanis alkalmuk lehet Petőfi e helyeken ma is élő helyi emlékeivel, az itt élő magyarság Petőfihez kötődésének tanúival is találkozni. I. Annak idején, a költő nyomain járva, a Bihar megyei Székelyhídról indultunk el, ahol Petőfi egy vándorszíntársulat tagjaként „hősleg működék”. Mostani kiinduló pontunk viszont Marosvásárhely: a főtér sarkán álló Görög-ház, ahol Petőfi a végzetes fehéregyházi csata előtt két nappal egy éjszakát töltött. Érdemes ideiktatni: a kolozsvári Ellenzék 1884. szeptember 22-i számából idézzük az ünnepség rendjét: „Induló a Bem-szobortól a helyi tűzoltó-egylet zenekarával. Szózat a helyi dalegyletek által. Megnyitó beszéd Lázár Ádám által. Az emléktábla leleplezése és megkoszorúzása. Szavalat Kőpataky Gyula ev. ref. fötanodai osztálytanító által (A magyarok istene). Ünnepi beszéd Lénárt József ev. ref. fötanodai tanár által. Szavalat Puskás István r. kat. nagygymn. VI. oszt. tanuló által (Egy gondolat bánt engemet). Hymnusz a helyi Dalegyletek által. Induló a helyi tűzoltó-egylet zenekarával a Bem szoborhoz vissza, és ennek megkoszorúzása. Társas vacsora este 8 órakor.” Az emléktábla van a marosvásárhelyi fapiaczon fekvő Görög-féle, jelenleg, takarékpénztári kétemeletes sarokház erkélye fölébe állítva. Az emléktábla porosz szürke gránit, hosszú négyszög alakban csiszolva, következő felirattal: „Petőfi Sándor, a szabadság dalnoka, Marosvásárhelyt 1849. Julius 30kán ezen Görög-féle sarokház főtéri erkélyes termében Egressy Gáborral együtt Görög Károly és neje Ziegler Vilma vendégszerető házigazdák körében megreggelizvén, – innét indult Bem József altábornagy kíséretében a Fehéregyháza (Segesvár) melletti csatába, hol 1849. július 31-kén eltűnt. Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra. Hogy csillag legyen Ő. Fénye örökre ragyog. Emelte a kegyelet 1884.” A következő évtized eseményeit Magyarország-szerte két nagy évforduló uralta: 1896, a magyar honfoglalás millenniuma és 1898–1899, az 1848-as forradalom és szabadságharc 50. évfordulója. Mindkettő, de különösen az utóbbi, amely Petőfi halálának fél évszázados évfordulóját is magába foglalta, kimutathatóan ösztönző hatással volt az erdélyi Petőfi-kultusz Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 37 Fehéregyháza – az Ispán-kúti emlékmű a Héjjasfalva felé vezető úton, rajta Hunyadi László (1969) és Gyarmathy János (2005) Petőfi-arcmásaival Fotó: Vetési László tárgyiasulására: 1893-ban állítják fel a Szatmár megyei Erdőd bejáratánál, a vár egykori kertje és csónakázó tava helyén azt a Szabocska Mihálykezdeményezte obeliszket, amelynek emléktábláján a Júliájával találkozni kívánó költő sorai olvashatók: „Álldogálok a tó partján / Szomorúfűz mellett. / Petőfi”. S alatta két dátum: 1848 / 1893. Másfél évtized múlva, 1897-ben kerül emléktábla a kolozsvári egykori Biasini-szállóra, ahol Petőfi és Júlia, a koltói mézeshetek után, hazafelé utazva, s a kincses várost is útba ejtve, néhány éjszakát töltöttek. Felirata: „Itt volt szállva Petőfi Sándor és neje / 1847. október 21-től 24-ig. / Megjelölte a helybeli / Áll. Felsőbb Leányiskola kegyelete. / 1897. márc. 15”. Ugyanezen év tavaszán hozzák létre lelkes természetjárók Nagybánya közelében, a Fokhagymás-völgyben a Petőfi Tanyát. Egy kis menedékhely volt ez, emlékoszloppal, amelyen valamikor Nyírő Sándor sorai voltak olvashatók: „Petőfi-tanya soh’ se volt e hajlék, / Nagy nevének e lak csak parányi emlék, / Ám megjegyzi róla minden emberöltő, / Hogy e tündérvölgyben megfordult a költő”. Ugyancsak 1897-ben, július 31-én a fehéregyházi csata színhelyén és annak közelében kettős ünnepre került sor: ezen a napon avatták fel a segesvári vár fokán Köllő Miklós egész alakos Petőfi-szobrát, amelynek talapzata előtt, egy – a mai fehéregyházi Petőfi-múzeumban őrzött – bronz táblán tíz nyelven volt olvasható: „Szabadság, szerelem, / E kettő kell nekem, / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet”. Palócföld • • • • 2023/3–4. �38 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Az emlékművet magába foglaló kertben álló kis házban ekkor rendezték be a későbbi emlékmúzeum elődjének tekinthető kiállítást. Még az ezredforduló előtt emléktábla került néhány, Petőfi erdélyi időzései szempontjából nevezetes épületre: 1899. július 27-én a nagybányai Arany Sas fogadóra, ahol Petőfi és Júlia, már mint férj és feleség, a Misztótfalunál történt kocsitengelytörés miatt, megkésve, első éjszakájukat töltötték. Alig két hónappal később, szeptember 24-én Nagykárolyban avatnak emléktáblát az Arany Csillag fogadó épületén, ahol 1846 őszén Petőfi megszállt, és ugyanaznap az egykori Arany Szarvas fogadón, amelynek épületében ama nevezetes bálterem volt, ahol Petőfi Júliát megismerte, és ahol elhangzottak a szerelemre lobbant költő szavai: „Ez a leány az enyém!” Az egykori bálteremben világító csillár ma a nagykárolyi evangélikus templomban található. Az új évszázad első éveiben, 1902-ben Szatmárnémetiben emléktábla kerül a Petőfit többször is vendégül látó Pap Endre házára; 1905. március 26-án, majd egy hónappal később, 1905. április 28-án pedig Bem bánsági főhadiszállásán, Temesvár-Szabadfaluban, illetve a bánsági Újszentesen avatnak emlékművet. Feltételezések szerint 1907-ben kerül a Károlyiak birtokában lévő, akkor már igen romos erdődi várnak a századfordulón restaurált bástyája falára az az emléktábla, amelyen ez a felirat olvasható: „E helyen állott azon kápolna, / melyben Petőfy /!/ Sándor / 1847. szeptember 8. / Szendrey Júliával megesküdött”. A 2009-ben véletlenül előkerült emléktábla helyén ma kétnyelvű fekete márványtábla emlékeztet az eseményre. A várkápolna oltárát feltehetőleg a restaurálás idején a szatmári püspökség vette át, és 1908-ban állíttatta fel a püspöki kápolnában, ahol a vendégek által ma is látogatható. Nincs pontos adatunk rá, hogy mikor, de még az első világháború előtti időkben került emléktábla Vilhelm Dávid vízaknai szász polgár – napjainkban egy óvodának helyt adó – házára, amelyben Petőfi az 1849. január 29. – február 4-e közötti néhány éjszakát töltötte, továbbá az ótordai református paplakra, ahol Petőfi, 1849 júliusában, Mezőberényből Bemhez sietve, feleségével és féléves kisfiával néhány napot időzött. És végül az első világháború előtti idők utolsójaként 1912 novemberében Marosvásárhely Főterén, a római katolikus plébánia előtti térségben avatták fel azt a Petőfi-emlékművet, amelynek emlékét egy 1912-ben készült képes levelezőlap őrzi, és amelynek a leírása is fennmaradt az egykorú sajtóban – „egy karcsú, magas obeliszk, melynek tetején Kallós Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 39 Ede budapesti szobrász bronz plakettje fogja hirdetni Petőfi Sándor marosvásárhelyi emlékét”. A szobor felállítását különben Bernády György, a város akkori polgármestere kezdeményezte, s – az egykorú újsághírek szerint – „nem gyűjtésből, közadakozásból emelték, hanem a városi munkálatokat végző nagyvállalkozók adományaiból”. II. Aztán jött az első világháború, az összeomlás, Trianon. A következő negyedszázad alatti időből csupán egyetlen Petőfi-emlék felavatásáról van adatunk: a székelykeresztúri Gyárfás-kúrián 1928-ban elhelyezett emléktábláról, amelynek egykorú felirata: „Ebben a házban / töltötte utolsó estéjét / PETŐFI SÁNDOR / 1849. július 30-án”. Annál több adatunk van viszont Petőfi-emlékek szomorú sorsáról. 1916-ban Erdély hadszíntérré vált részének kiürítése során lebontották, és biztonságos helyre szállították Köllő Miklós segesvári Petőfi-szobrát, amely Kiskunfélegyházán talált otthonra. Aztán a román hatalomátvétel után, a birtokba vett erdélyi részek magyar vonatkozású köztéri emlékműveinek módszeres eltávolításának idején nemcsak a marosvásárhelyi Petőfi-obeliszk tűnt el, hanem eltávolították – többek között – a három nagykárolyi Petőfi-emléktáblát is. Egyet ezek közül, amely az iskolaépületté lett egykori nagykárolyi Arany Csillag fogadó falán volt, 1943. március 15-én a nagykárolyi cserkészek újjal helyettesítettek. III. A második világháborút követő évek – számunkra ismét Romániában – sok mindenben új légkört hoztak magukkal, így Petőfi emlékét illetően is. A román fordításban már az 1860-as évektől ismertté vált költő ugyanis a szovjetek árnyékában hatalomra törő román kommunista ideológiában és kultúrpolitikában igen előkelő helyre került, akárcsak Magyarországon, ahol Rákosi magyar kommunistái „lobogó”-juknak hirdették és idézték. Hogy Petőfi republikanizmusának semmi köze nem volt az 1949. december 30-án kikiáltott román népköztársasághoz, vagy hogy a Királyok ellen című verse nem a lemondatott és elűzött I. Mihályra vonatkozott, az őket nem zavarta. A fehéregyházi emlékműre így került fel egy új tábla aktualizáló Petőfi-idézettel: „Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok / Síromnál éljent Palócföld • • • • 2023/3–4. �40 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra Koltón. Pogány Gábor Benő alkotása, 1998 (Fotó: Vetési László) a Respublicára. / PETŐFI SÁNDOR / Ezt az emléktáblát a Román Népköztársaság második évében emelték Petőfi Sándor emlékezetére. A nagy forradalmár költő ezen a síkon esett el 1849. július 31-én. / 1949. július 31.” A fehéregyházi emlékmúzeum is ekkoriban alakult át – az 1848-as forradalmak akkori ideológiai beállításának megfelelően – a „három román ország” forradalmi eseményeit dokumentáló kiállítássá. Fehéregyházához kötődik egy, 1956 nyarán zajlott, kevésbé visszhangos esemény is: a magyar és a román akadémia közös helyszíni kutatása, Dienes András vezetésével. Az ásatások ugyan nem vezettek eredményre, de a korabeli szemtanúk visszaemlékezései és a maga helyszíni felmérései nyomán Dienes az Ispán-kút közelében jelölte meg Petőfi eltűntének valószínűsíthető helyét. 1962-ben egy lelkes amatőr Petőfi-kutató, Ajtay Gecse Viktor, felhasználva a segesvári Köllő Miklós-szobor néhány megmentett talapzatkövét, Fehéregyházán, az Ispán-kút közelében és a Sárpatak hídjánál, ahonnan Petőfi az egyik kortárs emlékezete szerint a csatát szemlélte, két szerény emlékjelet állít fel, magyar és román felirattal. A Petőfi-kultusznak ebben az időszakában alakult ki a második emlékhely is: a koltói Teleki-kastélyban. Az 1948 után állami tulajdonba került épületben – amelyben egy ideig néhány termelőszövetkezeti helyiség, majd iskola, moziterem működött – 1960-ban nyílik meg egy Petőfi-szoba, amelybe a kastélyból széthordott berendezési tárgyak, bútorok mellett az ifjú Petőfi-pár itt töltött mézesheteire emlékeztető tárgyakat és hazai Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 41 művészek által a gyűjteménynek ajándékozott festményeket, Petőfi-mellszobrokat is kiállítottak. Az emlékszoba kialakításában addig is tevékeny Sebők Mihály az 1970-es évek elején lesz a létesítmény gondnoka, Koltó pedig a nagybányai magyarság ünnepeinek látogatott helyszíne. De térjünk vissza a háború utáni Petőfi-emlékekre! Azok sorában elsőnek újul meg, és még 1945-ben új táblákkal egészül ki a Bem 1949. tavaszi táborozásának helyszínén állított újszentesi emlékmű, majd három évvel később (1949. július 31-én) sor kerül a korábban megrongált temesvár-szabadfalusi emlékmű megújítására is. 1953-ban Bukarest központjában, a Cismigiu-parkban felavatják Szobotka András Petőfi-mellszobrát , a bukaresti Petőfi-ház számára pedig elkészül Balogh Péter félalakos Petőfije (aztán ott is marad az előadóteremben). 1957-ben a nagyszalontai Csonka-torony gazdagodik Puskás Sándor Petőfit és Arany Jánost együtt ábrázoló, az Arany János Múzeumban ma is látható, egész alakos szobrával. 1958-ban Csíkdánfalván avatják fel Kosza János Petőfi-mellszobrát. 1959-ben a segesvári vár fokán elhelyezett, Romulus Ladea-alkotta mellszobor következik, ez utóbbinak egy másodpéldánya pedig 1973-ban odakerül az 1848-as forradalom hőseinek balázsfalvi emlékparkjába is. És végül ugyanebben az évben állítanak fel (és néhány évig ott is marad) a nagyváradi Bunyitay-ligetben még egy Petőfi-mellszobrot, Farkas József alkotását. Történik pedig mindez az 1956-os magyar forradalom leverését követő romániai megtorlások időszakában, amikor a hatalom képviselőinek fülében a budapesti Petőfi-kör miatt a költőnek már a neve is gyanúsan hangzott, s amikor börtön és meghurcoltatás járt azoknak, akik beválogatták az akkoriban használatos középiskolás magyar irodalmi szöveggyűjteménybe Kölcsey Hymnusza és Vörösmarty Szózata mellé Petőfitől a Nemzeti dalt, valamint a költőnek Az erdélyi hadsereg, a Székelyek, Harci dal és Európa csendes, újra csendes című verseit.  Ceauşescu hatalomátvétele 1965-ben Petőfi emlékének romániai megbecsülése tekintetében is új szelek ígéretével kecsegtetett. 1969-ben a fehéregyházi csata 150. évfordulója alkalmából, az Ispán-kútnál felavattak egy impozáns Petőfi-emlékművet Hunyadi László kőbe faragott Petőfi-arcmásával. Palócföld • • • • 2023/3–4. �42 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A S ugyancsak erre az évfordulóra készülve alakul emlékhellyé a Gyárfás-kúria kertjében már 1959-ben körülkerített „Petőfi-körtefa”, alatta Kányádi Sádortól vett idézettel: „Haldoklik az öreg tanú, / Petőfi vén körtefája, / Azt beszélik, ő látta volt / Verset írni útóljára”. 1973. január 21-én, Petőfi születésének 150. évfordulóját követően Székelykeresztúr főterén tömegeket megmozgató ünnepség keretében avatják fel a költő egész alakos szobrát, Márkos András alkotását, majd még abban az évben Csíkszeredában, a Mikó-vár előtti térségben, a már korábban felállított Bălcescu-szobor mellé kerül a Szobotka András-alkotta, szintén egész alakos Petőfi-szobor. IV. Az 1989-es romániai fordulatot követően a Petőfi-emlékhelyek száma ugrásszerűen nő meg: 1990-től napjainkig több mint félszáz Petőfi-szobrot, emléktáblát avattak fel Erdély-szerte, és nemcsak olyan helyeken, ahol a költő valaha megfordult, hanem másutt is. Mert ekkor már nem csak éreztük, hogy Petőfi magyarságunkban való megszilárdulásunk, magyarként való megmaradásunk jelképe, de azt is, hogy ennek kifejezést is tudunk adni. Nem egyszer hangzott el e gondolat az avatóünnepségek szónokai részéről is. De mindennél jobban kifejezte ezt az, hogy ezek a szobrok, emléktáblák évről évre ünnepeink helyszíneivé is váltak. Részletekbe menő számbavételük meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Egy rövid felsorolás erejéig azonban – úgy gondolom – érdemes számba vennünk őket. Azért is, hogy aki erre jár, tudjon róluk. De talán az sem kizárt, hogy a jövőben – amint arra a Szatmáron, Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke által kezdeményezett, és a 2000-es évek elején négy egymást követő évben is lezajlott A Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek találkozója erre már példát mutatott – szerveződnek majd Erdélyt Petőfi nyomában végigjáró diákcsoportok is, s azok hasznát veszik az itt következő adatoknak. Vegyük tehát számba keletkezésük sorrendjében az erdélyi Petőfi-emlékek 1990 utáni keletkezéstörténetét! Ismét Marosvásárhelyről kell kiindulnunk, ahol mindjárt az első szabadon megünnepelhető március 15-én – „Marosvásárhely ifjúsága” jelzettel – márvány emléktábla került Bem tábornok és Petőfi egykori szálláshelyére, a később Bernády Györgyről elnevezett téren álló Telekiházra. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 43 1991-ben Érmihályfalván helyeznek el emléktáblát a Széchenyi téren álló épület falán, annak az egykori fogadónak a helyén, ahol Petőfi, vándorszínészként 1843-ban megfordult. Aztán a következő évben Petőfimellszobor-avatásra került sor Szovátán (alkotó: Bocskai Vince), Margittán (alkotó: Balogh Péter), Székelykeresztúron (alkotó: Márkos András). 1993-ban Petőfi-domborműves emléktáblát avatnak Székelyhídon (alkotója Egyed Judit); 1994-ben Petőfi-mellszobrot Nagykárolyban (Petrovits István alkotását); 1996-ban Gyergyószentmiklóson, az 1848-as emlékmű alkotórészeként (Bálint Károly művét). 1997-ben Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria udvarán leplezik le Petőfi és Bem kettős bronzszobrát – Lengyel István alkotását; 1998-ban avatják fel a koltói kastélykertben Pogány Ö. Gábornak a költőt és hitvesét ábrázoló kettős szoborkompozícióját, a kézdivásárhelyi egykori Szarvas fogadó (ma postahivatal) falán Vetró András háromnyelvű emléktábláját. S ugyancsak 1998 óta van emléktábla Szatmárnémetiben, az egykori Ormós-ház falán, ahol Petőfi vendéglátója, Riskó Ignác lakott, és Nagyszalontán, azon az – egykor a jegyzőség helyiségéül szolgáló – épületen, ahol Arany Jánost meglátgatva, Petőfi is megfordult. Az 1999-es év – Petőfi halálának 150 éves évfordulója – különösen gazdag eseményekben: egész alakos Petőfi-szobor kerül a fehéregyházi emlékparkba (Máté István alkotása), Petőfi-mellszobrot avat Szászrégen (id. Jorga Ferenc alkotását), emlékoszlopot Nagypeleske (Kovács Albert alkotását), újabb, ezúttal domborműves emléktábla kerül a tordai református paplak falára, Suba László alkotása, Marosvásárhelyt újabb emléktábla a Bernády-téri Teleki-házra (Puskás Jenő-akotása), Berecken pedig Petőfit és Bemet együtt ábrázoló kettős emléktábla (Petrovits István alkotása). Ebben az évben kap emléktáblát Csíkszeredában a Petőfi Sándor utca 15. számú ház, amelynek helyén, az egykori Vákár-házban töltötte egy éjszakáját a költő és kísérője, Egressy Gábor. Ugyancsak 1999-ben avatnak kopjafát a bánffyhunyadiak, rajta Kovácsné Adorján Ilona Petőfi ott jártára emlékeztető bronz plakettjével. 2000 óta áll Hunyadi László egész alakos Petőfi-szobra Marosvásárhelyen, az Arany János és Kossuth Lajos utca elágazásánál kialakított parkban, továbbá az Ercsey Ferenc és Nagy Ödön-alkotta Petőfi-mellszobor Csíkszeredában, a költőről elnevezett Általános Iskola előtt, illetve Vetró András Petőfi-mellszobra Kézdivásárhelyen. Palócföld • • • • 2023/3–4. �44 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A 2001-ben kap Petőfi-szobrot Székelyhíd, 2002-ben Zsombolya (Soltész Teofil és Varga Luigi István alkotása) és Vajdahunyad (Balázs Tibor alkotása), 2003-ban a Szatmár megyei Börvely (Erdei István alkotása), s ugyanebben az évben kerül emléktábla Szamoskóródra, és Nagykárolyban az egykori Arany Sas, Petőfi szálláshelye (ma általános iskola) falára, Újszentesen pedig új emléktáblával egészül ki a régi emlékmű. 2004-ben avatnak Petőfi-mellszobrot a Brassóval szomszédos Hosszúfaluban (Şerban Bonaventura alkotása), Réven és Krasznán (ez utóbbi Lőrincz P. Lehel akotása), ugyanebben az évben bronzplakettet Marosludason, az Andrássy-telepi általános iskolában (Tieme Nóra alkotása), s állítanak kopjafát, Kudor István bronzplakettjével, a Kolozsvárral szomszédos Kajántón. 2005-ben a Bihar megyei Szentjobbon lel otthonra Tőzsér Erzsébet – eredetileg Révre készült – Petőfi-mellszobra. S ugyanennek az évnek az eseménye a súlyosan megrongált Fehéregyháza–Ispán-kúti emlékmű helyreállítása: ekkor kerül a helyén mementónak meghagyott Hunyadi László-dombormű mellé Gyamathy János bronzplakettje és egy emlékeztető tábla: MEMENTO HUNYADI LÁSZLÓ ALKOTÁSA FELÁLLÍTOTTÁK 1969-BEN 1990-BEN VANDÁL KEZEK MEGRONGÁLTÁK OPERA SCULPTORULUI HUNYADI LASZLO RIDICAT ÎN 1969 DISTUS DE MÎINI VANDALE ÎN 1990 Sajnálatos, hogy azóta, a mementó ellenére, nem is egyszer vált az emlékmű újabb rongálások célpontjává. 2006–2010 között avattak Petőfi-mellszobrot a Szatmár megyei Lázáriban és Sárközújlakon (mindkettő Kovács Albert alkotása), a Maros megyei Búzásbesenyőn (Horváth Károly Szilárd alkotása), Gyergyóalfaluban (Bálint Károly alkotása). 2007-ben avatják fel a Szeben megyei Szelindeken az evangélikus parókia falára került Petőfi és Bem kettős emléktáblát, magyar, román és német nyelvű felirattal (mindkét tábla Csedő Attila alkotása). 2009-ben került köztérre Erdődön Deák Árpád kettős, Petőfi–Júlia-szobra, és ugyanebben az évben az ótordai református parókia előtti kiskertbe Suba László alkotása, amelyen Petőfi mellett Júlia ölében tartja az akkor már fél esztendős Zoltánkát. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 45 A következő évtizedben még hat Petőfi-mellszobor felavatásáról vannak adataink: 2013-ban Marosugrán (Szabó Ferenc) és Marosludason (Simon Attila); 2014-ben Kolozsvárt, a Hajnal-negyedi Szent Kamill Otthon udvarán (Hunyadi László) és Belényesen (Deák Árpád); 2017-ben Marosszentgyörgyön (Bálint Károly alkotása). Ugyancsak 2017-ben kerül Petőfi arcmását mutató bronzplakett a resicabányai Magyar Művelődés Háza falára (Hunyadi László alkotása), 2019-ben egy 1848-as emlékmű részeként Petőfi-dombormű Kézdisárfalvára (Vetró András alkotása) és Szatmárudvariba (Radu Ciobanu alkotása). Végül legfrissebb eseményként az elmúlt év (2022) gyarapodásaként jegyezhetjük fel Hunyadi László Petőfi-mellszobrát Korondon és egy domborműves emléktáblát a koltói Petőfi-múzeumnak ottont adó Teleki-kastély falán. És remény van arra, hogy előbb-utóbb köztérre kerül Sepsiszentgyörgyön Gergely Zoltán egész alakos Petőfi-szobra is. A koltói és a fehéregyházi Petőfi-emlékmúzeum az 1990-es évektől kezdve a Petőfi-kultusz kiemelkedő emlékhelyeivé, évről évre megrendezett ünnepségek színhelyeivé válnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak közreműködésével és a Múzeum anyagából időközben mindkettőben kétszer is szakszerű bővítés történt; ma mindkettő a legújabb technika kínálta lehetőségeket is felhasználva hívja a hazai és külföldi látogatókat, kínál nekik vonzó programokat. Sajnos mindennek megvan az árnyoldala is: némely Petőfi emlékéhez kötődő létesítmény a gyűlölködés szításában és a rombolásban kedvüket lelőket is vonzza: a fehéregyházi Ispán-kúti emlékmű mellett, amelyről már szóltunk, az 1990-es években máig is azonosítatlan maradt kártevők felrobbantják a erdődi Petőfi-obeliszket. S akkoriban akad bele a város polgármestere a kolozsvári Biasini Szállón lévő Petőfi-emléktáblába, amelyet azon a címen akar kicseréltetni, hogy „helyesbíteni kell” rajta a nevet, mert az a bizonyos költő neve nem Petőfi Sándor, hanem Alexandru Petrovici. Sajnos nem ritka az olyan eset sem, amikor egy-egy Petőfi-emlékmű köztéri felállítását a helyi tanácsok félrevezetett képviselői többségi szavazattal akadályozzák meg, mint ahogyan az Réven s nemrég Szászrégenben történt, ahol az egyik tanácsi képviselő – egy román lapban megjelent történelemhamisító, a gyűlölet szításában jeleskedő cikkre hivatkozva – azzal indokolta elutasító szavazatát, hogy ez a bizonyos „…Petőfi Sándor az 1848-as forradalomban mintegy 40.000 románt gyilkolt le, és részt vett több ortodox templom lerombolásában…” Palócföld • • • • 2023/3–4. �46 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D Á V I D G Y U L A Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy sok helyütt a Petőfiszobrokat, emléktáblákat a magyar egyházak ingatlanainak védőfalain belül helyezik el. Vajon mikor jön el az ideje annak, hogy elmondhatjuk – Petőfit idézve – „…megálljunk, mert itt van már a Kánaán”? Petőfi Sándor születésének kétszázadik, a kommunista hatalom bukásának 33. évében ez sajnos még nyitott kérdés. Egy azonban bizonyos: Petőfi a miénk, és mi – ahogyan Reményik Sándor egyik versében írta – „Petőfi nemzete” vagyunk. Mert változatlanul őbenne, az Őhozzá való kötődésben jut legteljesebben kifejezésre magyarságunk – határokon innen és határokon túl. JEGYZET Petőfi erdélyi–romániai emlékhelyeinek számbavételénél elsősorban két forrásra támaszkodtam: a Köztérkép internetes oldalán elérhető kép- és szöveganyagra (https://www.google.hu/search?q=k%C3%B6zt%C3%A9rk%C3%A9p) és Udvardy Frigyesnek A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája című munkájára, amely a Transindexen konzultálható https://www.google.hu/search?q=udvardy+Frigyes+kronol%C3%B3gi%C3%A1ja&sxsrf), valamint az utóbbi helyen megadott sajtóforrásokra. Emellett haszonnal forgattam Dukrét Géza (Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében, Nagyvárad, 2012), Erőss Vilmos Csikszereda emléktárgyai (Csíkszereda, 2018) és Sándor Zsigmond Ibolya (A mi Petőfink. Igazság és legenda. Székelykeresztúr, 2014) könyveit. Forrásul szolgált számomra Muzsnay Árpád Petőfi-kultusz a romániai Szatmár megyében című tanulmánya (megjelent a Kelj föl és járj, Petőfi Sándor. 1848 emlékezete a kultúra különböző regisztereiben. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2019.) Szerzője, Szekernyés János bocsátotta rendelkezésemre Petőfinek Bem bánsági táborában való időzésére és az annak emlékét megörökítő Temesvár környéki emlékművekre vonatkozó, több adatot helyesbítő tanulmányát (Főhadiszállás: a Temesvár melletti Szabaderdő. Márványba vésett tévedés) A koltói Petőfi-emlékhelyre, valamint a fehéregyházi Hősök parkjában lévő múzeumra vonatkozóan a magam adatai mellett az interneten elérhető forrásokat hasznosítottam. Egyes adatokhoz forrásul szolgáltak Benedek Zoltán (Elpusztított kulturális emlékeink. Nagykároly és Vidéke, 1998. május 20., június 10.), Végh Balázs (Elfeledett Petőfi-emlék került elő Erdődön. Krónika, 2009. július 30.) Rácz Albert (Petőfi Nagybányán. Művelődés, 1972/7. 54–55.), Sarány István (Petőfi arcai. Hargita Népe, 2023. január 6. – április 23.) és Dávid Lajos A Petőfi-tanya regényes története. https://www.facebook.com/teleki.magyar.haz/ ) adatközlő írásai. Mindezek mellett konzultáltam az Udvardy Frigyes kronológiájában forrásként jelzett és számomra elérhető sajtótudósításokat, közleményeket. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 47 D UPKA G YÖRGY Petőfi útja Ung és Bereg megyében M inden kárpátaljai büszke arra, Petőfi Sándor a magyar irodalom legnagyobb költője, világviszonylatban is az egyik legjelentősebb lírikusa második felső-magyarországi útja során, 1847. július 10–12 között járt vidékünkön, nevezetesen Ungváron, Munkácson, Beregszászban és Badalóban. Ezt megelőzően az Útirajzok1 című bejegyzései szerint útba ejtette és barátai társaságában kipihente fáradalmait Miskolcon a Vadnay-házban, Sárospatakon a Palkovich-házban és a Sátoraljaújhelyhez közeli Széphalomban. „KÉSŐ ESTE ÉRTEM UNGVÁRRA” Petőfi Sándor – Kazinczy Ferenc emléke előtt tisztelegve – 1847. július 11-én búcsúzott el a Széphalom területét ékesítő Kazinczy-kúria gazdájától, a hajdani írófejedelem unokaöccsétől, Kazinczy Gábor2 barátjától. A „muzsák egykori tanyáját” háta mögött hagyva, a Bodrogköz gazdag, erdős rónaságát, szépségeit is megörökítve, „barátságos falvak”-on is áthaladva Királyhelmecen keresztül, Leleszen a pompás kolostorra is felfigyelt. A látványos vízi világot magába foglaló, kanyargós Bodrogot, Latorcát is – a leleszi révnél – megcsodálta. Itt kelt át a kompon, kellemes erdei csendben, „melyet csak egy madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lubickolása zavart meg”. Petőfi Sándor, Útirajzok, Budapest, 1962. Kazinczy Gábor (1818–1864) szabadelvű Zemplén megyei politikus, kiváló szónok, publicista, műfordító, MTA levelező tag volt, Petőfivel 1844-ben ismerkedett meg. A későbbekben,1947 nyarán, két hónappal a baráti látogatás után Koltón Kazinczy Gáborhoz verset is írt, hiszen barátja is azonos politikai célkitűzéseket vallott, az „elszánt férfiak” közzé sorolta őt. 1 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �48 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y A Latorca folyása itt vonta meg Zemplén és Ung megye határát. A késő délutáni, majd az esti órákban átkocsikázott Kelecsény után Nyárád, Mocsár, Budaháza, Bátfa, Sislóc, Tarnóc községeken, bár naplójában meg sem említette ezeket. A Sátoraljaújhelytől számítva 38 kilométeres útszakaszt megtéve azon a vasárnapi napon, a beszürkülés közepette, 9 óra körül érte el Ung megye – 7-8 ezer főre tehető, kevert magyar–svábnémet–rutén/ruszin–szlovák– zsidó lakosságú – székvárosát, amelyből is keveset láthatott. A Rákócziszabadságharc leverését követő évtizedekben a néhai Bercsényi hadúr városában most Petőfi a hanyatlás, a pangás korát vélte felfedezni: „Késő este értem Ungvárra. Itt kezdődik ama nagy rónaság, mely tart egészen a Dunáig, s melyen kénye kedve szerint csavarog a Latorca, Tisza, Szamos, Kraszna, Kadarcs, Hortobágy, Berettyó, Körös, Maros stb... Ungvár egyébként szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Épen olyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé”3 – foglalta össze szomorú, lesújtó véleményét, benyomását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című művében. A Fekete Sas-vendéglőben szállt meg. Tény és való, a város nem nyerte meg tetszését, róla nem valami hízelgő véleményt fogalmazott meg. Abban az időben a város bal parti területe, hatalmas piactere sáros és rendezetlen, tervszerűtlenül épült, s ezért keltette az összevisszaság benyomását. De mentségére legyen mondva, hogy a belváros történelmi nevezetességével nem volt ideje megismerkedni. Ha mégis itt töltött volna egy-két órát, akkor szembesülhetett volna a Fényes Elek monográfiájában leírt városképpel, aki szociográfiai pontossággal számba vette, szinte dióhéjban felsorolta az Ung-parti város főbb látványosságait, tudnivalóit: „Ungvár, kamarai mezőváros, Ung vmegyében, igen szép vidéken, Pesthez 32 mfd. távolságra fekszik azon hegycsoportozatoknak délre eső oldalán, melyek Ung vármegyét Gallicziától elválasztják, s melyek e városon innen szép rónasággá terülnek szét; kettős halmon, mellyeket az Ung vizének egyik mesterséggel készített ága választ el egymástól, míg a másik anyaág, a keleti dombot kerülvén meg, mind kettő nem messze a várostól ismét vissza folyik. Népessége 8015 lélek, kik közt r. kat. 2800, görög katolikus PETŐFI Sándor, Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847 = https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html [2023. 09. 02.] 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 49 2214, református 437, ágostai 40, görög nem egyesült 24, héber 2500. Ezek nyelvre nézve oroszok, magyarok, igen kevés németek, mert az ide szállítottak nyelvüket többnyire elfelejtették. (...) Földje agyagos, s főleg búzát, kukoricát és jó ízű dohányt terem... Szőlőhegye nagykiterjedésű, de meszes bort terem... Vasas ásványvize a Kis-Ung partján van, s felmelegítve, erősítő fürdőnek használtatik. Nevezetes épületje: az itt székelő munkácsi görög kat. püspöknek régibb s mostanság egy új szárnnyal toldott pompás palotája, van püspöki könyvtár 6 ezer darabbal, levéltár, melyben több pápai bullák, alapítványai és nemes levelek találtatnak; két tornyú díszes püspöki templom, mely hajdan jesuitáké volt a mellette levő collegiummal együtt; római katolikus, görög nem egyesült és reform, díszes szentegyházak; synagóga; elemi 2 és felsőbb 4 tanítóval ellátott iskola, melynek nyomása is van; árvaház; a nyugati dombon áll U formára építve pompás új vármegyeház. Vannak továbbá az uradalmi tisztségnek, só és postahivataloknak derék épületei. A keleti domb végső szélén épült várat, mely jelenleg görög kat. növendékpapság s néhány kanonok lakául szolgál, a Drugeth nemzetség, ki ezt Robert Károly királytól kapta, időnként igen megerősítették és felékesítették. Itt építtetett hajdan Homonnai Drugeth László, Nápolybul eredt híres magyar családnak ivadéka paulinus kolostort 1384-ben, (...) Ungvár városnak több gyárai is vannak, melyek többnyire 1840–1848-ig keletkeztek, ú. m. egy posztó-, egy porcelánföld-tisztító-, mángorló és gyufagyár. A porcelánföld ung-megyei Dubrinics helységben ásatik... a passaui porczelánfölddel versenyez. Országos vásárt 8-at tart... Hetivásár minden csütörtökön van”4. Ha a mostani, közel 120 ezer lakosú, fokozatosan fejlődő város (ebből 89900 ukrán/ruszin, 11 100 orosz, 8000 magyar, 2500 szlovák, 1700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján) történelmi részéből átsétálunk a gyalogjáró hídon, akkor a szemben lévő parkban találkozhatunk Petőfi Sándor szobrával, Ferenczy Béni lenyűgöző alkotásával, amely a harctérre elszántan induló, ökölbe szorított kézzel lépkedő, kardmarkolatot fogó, viharos tekintetű fiatalembert személyesíti meg. Az Ung-parti mezőváros terménypiac terének peremén emelt vendéglőben Petőfi egy éjszakát töltött, amely egy korabeli dokumentum szerint így nézett ki: FÉNYES Elek, Magyarország geographiai szótára = https://www.arcanum.com/hu/onlinekiadvanyok/ValyiFenyes-orszagleirasok-81A15/fenyes-elek-magyarorszag-geographiaiszotara-84F88/u-87AE2/ungvar-87B8A/ [2023. 09. 02.] 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �50 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y „Vendéglő a sashoz! Lészen épület a hídon túl szilárd anyagból, zsindellyel fedve épült az 1780-ik évben. Az utcáról három bejárata van. Nyolc szobából, egy konyhából áll. Részint a bérlőnek lakásul, részint az idegenek és a városiak kényelmére szolgál. Az istálló szintén jó anyagból, és mintegy 16 ló befogadására alkalmas” 5. Fotó: Fuchs Andrea A 126 éves, már rogyadozó, egykori fogadót biztonsági okból 1906-ban lebontották. Ezen a telken egy impozáns, kétszintes épületet emeltek, ma Művészeti Iskolának ad otthont. Egyik dísztermében állandó Petőfi-emlékkiállítás tekinthető meg. A tanintézet két szintje közti kiemelt homlokzatra az Ung-vidék alkotó értelmiségét zászlója alá toborzó, nagy múltú ungvári Gyöngyösi Irodalmi Társaság Romanecz Mihály gimnáziumi igazgató elnökletével 1911. október 15-én emléktáblát állítottak. Már több mint száz éve jelzi, tudatja: „Ezen a téren állott a Feketesas-vendéglő, / melyben 1847. július 11–12-ike között éjjel / PETŐFI SÁNDOR / megszállott. / Emelte a Gyöngyösi Irodalmi Társaság 1911-ben”. A leleplezési eseményt egy 24 oldalas kiadvány örökítette meg: „Petőfi Sándor ungvári emléktáblájának leleplező ünnepe 1911. október 15-én. Kiadja az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület. 1911”. Idézi KERESZTYÉN Balázs, Irodalmi barangolások a Kárpátok alatt, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1993, 23. = https://mek.oszk.hu/23800/23824/23824.pdf [2023. 09. 02.] 5 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 51 A rendszerváltás után – a helyi magyarság közkívánatára – a tér felvette Petőfi nevét, az épületben ma az ukrán 2. Számú Művészeti Iskola található, ahol a rendszerváltás idején Petőfi Emlékszobát rendeztek be. Ferenczy Béni szobrát 1990. szeptember 29-én avatták fel. A szobrot Magyarország ajándékozta Ungvárnak. A szobrot eddig többször meggyalázták: festékkel öntötték le, eltörték a kardját. A város vezetősége és Magyarország ungvári főkonzulátusa felújította az emlékművet, és a teret bekameráztatta. Az emléktáblánál és a szobornál kezdődnek minden évben Ungváron a március 15-i ünnepségek. A város lakói minden év január elsején, a költő születésnapján, megkoszorúzzák őket. „A MUNKÁCSI VÁRBAN” Ungvárról július 12-én délelőtt indult el a költő, és Szerednyei postaútján haladva Dubróvka, Oroszvég falut érintette, majd a Latorca hídján átkelve érkezett Munkácsra, ahol rövid pihenőt tartott. Míg kocsisa a lovakat megetette, ő hirtelen megebédelt, és sietett megtekinteni az ősi munkácsi várat. Felemás élményeit szintén az Úti levelekben jegyezte le: 6 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. Fotó: Fuchs Andrea „A költő talán még aznap este megírta az Úti levelek Ungvárról keltezett részét, s másnap indult tovább Munkácsra.”6 �52 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y „A mai utamban vagy nem figyeltem, vagy csakugyan nem volt semmi említésre méltó, kivévén Munkácsot. Ungvárról korán reggel vagy tulajdonkép későn reggel indultam el, s délután értem Munkácsra. Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni, mely a várostól egy jó negyedórányira fekszik a róna közepén egy magas kerek dombon. A domb oldalán szőlőt termesztenek... nem szeretnék a borából inni... azt gondolnám, hogy a rabok könnyét iszom. Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedül és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit nem eresztenek a föld alá? Nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj’isten, e falak közt ugy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélegzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. Az egész idő alatt, míg itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem is értettem, olly halkan beszélt, csak suttogását hallám, és ennek olly bús hangja volt. Azt sem tudom, ki volt e suttogó szellem? Az emlékezete vagy a sejtés?... 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza!”7 Kínos érzéseit Petőfi A munkácsi várban című költeményében írta le: a munkácsi várban berendezett börtön, amelyben az osztrák abszolutizmussal szembehelyezkedő státusfoglyokat őrizték, a felismerés, a látvány és a felkavart érzés versírásra ösztönözte a költőt, amely szöveg A munkácsi várban címmel született meg a felkorbácsolt érzések lelki tükre is. Ennek sorai velőtrázóan hangzanak, aktualitása máig hat: A MUNKÁCSI VÁRBAN Itt tüzé föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája Ime, íme most rabok hona. Semmi más, mint dönthetetlen kőfal, Semmi más, mint lánccsörömpölések – Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Föl s alá jár magas büszke fővel 7 https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html [2023. 09. 02.] Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 53 Ott a sáncon egy ifjú fogoly; Messzeszállott lángtekintetével Vajjon hol jár gondolatja, hol? Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal, Erejét az éj s lánc nem töré meg – Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Ott a másik sáncon egy öreg rab, Nem tekint sem ide, sem oda, Lassan hordja könnyü, száradt testét... Nehezebb már lánca, mint maga. Tört szeméből holt sugár buvik ki, Mint a sírból a kisértő lélek – Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Ifju rab, nézd, mint virít az erdő, Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az, Ah de téged, téged akkorára A nyomor s bú régen behavaz. És te vén rab, tőled már talán csak Itt vesz búcsut a lánc és az élet – Bátran tudnék a vérpadra lépni. Oh de ez a börtön... ettül félek. Föld alól föl halk nyögés jön; mint a Köszörült kés, metszi szívemet. El, el innen! fönn vagyok, és mégis Környekez már-már az őrület, Hát ha még lenn volnék, hogyha ott lenn Híznék rajtam testi-lelki féreg! Bátran tudnék a vérpadra lépni, Oh de ez a börtön... ettül félek. Munkács, 1847. július 12.8 Petőfi tudatában volt annak, hogy a metternichi birodalomban a zsarnoki rendszer megtestesítője volt Olmütz, Spielberg, Kufstein várbörtönök mellett munkácsi vár is, amely versírásra inspirálta. Ott-tartózkodása 8 http://mek.oszk.hu/09400/09496/html/#Page_323 [2023. 09. 02.] Palócföld • • • • 2023/3–4. �54 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y idején lengyel, magyar, horvát, ukrán, olasz és német elítéltek raboskodtak a vár kazamatáiban. A kínos érzéseket kifejező költemény közismertté vált a kárpátaljaiak körében: iskolai ünnepségeken gyakran szavalják. Petőfi Sándor később sem tudott a tömlöccé alakított munkácsi várban szerzett nyomasztó emlékétől, baljós benyomásaitól, szorongató élményétől szabadulni. Közvetlenül a márciusi napok után Pesten, 1848. március 27–30-án írta A királyokhoz c. versében: „Áll még Munkács, áll az akasztófa, De szívemben félelem nem áll ...” Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé szeretett király!9 S alig egy néhány hónap múlva újra felrémlett lelkében a „rabok honának” képe, hogy haragjának minden erejével ekképpen zúdítsa a számonkérés mennyköveit Ausztria császárai felé: „...Birodalmatok A szabadság kálváriája, Uralkodás volt minden vágyatok, Ezért emeltetek Munkácsokat, Hogy a szellem világát, melegét, A rabbilincsek e fölolvasztóját Elrejtsétek mélyen a föld alá, S fölötte a sötétségben buján Tenyészhessék a zsarnokok virága. A test- s lélekzsibbasztó butaság... Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok!”10 Megjegyzem, a munkácsi várban több Petőfi-emlékjel és emlékhely van: éveken át megtekinthető volt a Petőfi-emlékszoba a felső várban. A vár PETŐFI Sándor, A királyokhoz = http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/kirhoz.htm [2023. 09. 02.] 10 PETŐFI Sándor, Ausztria = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/1848F625/ausztria-F894/ [2023. 09. 02.] 9 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 55 középső részének bejárati falán a rendszerváltozás után avatták fel a költő domborműves, ukrán és magyar feliratos emléktábláját: „1887.július 12én / e várban járt / Petőfi Sándor, / a nagy magyar költő. // Rákóczifalva (Magyar Köztársaság) / ajándéka városunknak és a / Rákóczi-kör tagságának”. A felső várudvaron 2008. szeptember 18-án avatták fel Mihajlo Beleny ókemencei ruszin szobrász Petőfi-mellszobrát.  Petőfi munkácsi látogatása a jelen sorok íróját is versírásra sarkallta még a rendszerváltozás előtti, 1980-as években: a Szovjetunió összeomlásában reménykedtünk Petőfi lázító verssorai nyomán. REFLEXIÓK A MUNKÁCSI VÁR FOKÁN Itt, tüze föl piros zászlaját a Szabadságának Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája Íme, íme most rabok hóna. (Petőfi: A munkácsi várban, 1847) A vár fokán állva, eszembe jut 13. sz. úti leveled, mely ezernyolcszáznegyvenhét szeplős nyarán e falak közt keltezett, s szavaid lelkem mélyén megcsobbannak. A puszták délibáb-paripáján félig körbe lovagoltad AZ EGYMÁSRA HÁNYT MILLIÓ PIRAMISOKAT s szíved tarsolyába gyűjtötted a hegyekhez láncolt Prométheusz-szálfák jéggé dermedt álmát, amikor megláttad a szőlődombokat e vár fokáról, elsírtad magad: NEM SZERETNÉK BORÁBÓL INNI... AZT GONDOLNÁM... RABOK KÖNNYÉT ISZOM... Az Idő-folyosón most megidézlek, amit körben láttál: ezernyi ősöm vére, harcos lángjuk cseppekben kimérve, Palócföld • • • • 2023/3–4. �56 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y szívüket az idő fekete ciklonja darabokra szaggatva megtépázta, szálfa-testük ezerszer megalázta, mégsem hulltak pocsétába... „FOLYÓ HÓ 13-ÁN INDULTAM EL BEREGSZÁSZRÓL” A mostani 86 ezer fős, vegyes lakosságú Munkácson csak rövid pihenőt tartott. Gondolatai egyre csak Júlia körül forgolódtak: „Édes kedves Juliskám, imádott szép… no látod, barátom Frigyes, neked akarok írni és őt szólítom meg. Ne vedd rosz neven e figyelmetlenséget. Nem tehetek róla, bizony isten, nem. Mindig eszemben van, és mindig ő van eszemben. Megvallom, nem is igen törekszem rajta, hogy kiverjem fejemből. Hiába is törekedném. Úgy vagyok, mint aki a napba néz, aztán akárhova tekint, vagy ha behunyja is a szemét, mindig a napot látja. Ah, kivált most, hogy közeledem feléje, éjjel-nappal eszembe van e drága szent kép, s ha elgondolom, hogy nemsokára látni fogom őt, olyat dobban szívem, hogy magam is szinte megijedek tőle. – Engedj meg, barátom, hogy megint előhoztam, de olyan jól esik róla beszélnem, mint valami szegény tót diáknak, ha száz pengő forintos bankót talál. Aztán már úgy is olyan régen nem említettem”11 – áradozott a XIII. Úti levélben, amelyet már Beregszászban vetett papírra. Július 12-én Munkácsról ugyanazzal a fogattal a délutáni órákban indult el. Alsókerepecen, Gáton, Makkosjánosin áthaladva, négy mérföldet megtéve, valószínűleg szürkületkor érkezett meg Beregszászra. Éjszakára már a Vérke-parti Oroszlán fogadóban szállt meg. Úti leveleiben ezt jegyezte fel Beregszászról: „Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne góth templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok, s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket a pokolig, mert a mi ronda, csak ronda az, hiába.”12 11 12 https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html [2023. 09. 02.] Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 57 Petőfit nem fárasztotta el a napi utazás, még volt ereje, ihlete arra, hogy a vacsora elfogyasztása után megfogalmazza az átélt eseményekről újabb, július 12-i keltezésű, XIII. Úti levelét, sőt még az est folyamán megírta a „Meleg dél van...” kezdetű idillikus, a beregi tájat, embereit megörökítő versét. „Meleg dél van itt kinn a mezőben, Rakja a nap a tüzet erősen, Meleg dél van, meglippen a madár, A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár. Két lyány gyüjti ott a széna rendét, Két siheder hordja a petrencét, Hej de nem telik nagy kedvök benne, Mert ilyenkor súlyos a petrence. Legjobb dolga van most a királynak, Vagy ott annak a gulyásbojtárnak; Király pihen aranyos karszéken, Gulyásbojtár kedvese ölében.” Beregszász, 1847. július 12. Másnap, 1847. július 13-án tovább indult Koltóra menyasszonyához, Szendrey Júliához. Hogy miképp, erről a már Szatmáron írt szövegéből szerezhetünk tudomást. A Kerényi Frigyeshez írt levelében így írt erről: „…Folyó hó 13-án indultam el Beregszászról oly rossz lovakon, amilyeneken még nem jártam idei utamban. Hajam fölmeredt a borzalom miatt, mikor e szerencsétlen gebéket megpillantám, de válogatnom nem lehetett, mert dolog ideje lévén, az egész városban nem kaptam más lovakat. Kétségbeesve ültem a szekérre; az igaz, hogy csak szeptemberben esküszöm, de azt hittem, hogy akkorára ide nem érek az élő csontvázakon. Hanem, barátom, a kétségbeesés csakúgy csal, mint a remény. E rosz csikók úgy ide tettek egy nap alatt Szatmárra, hogy szénán-zabon telelt arisztokratikus lovaknak is becsületére vált volna. Bizony-bizony mondom ti néktek, ne itéljetek a külszinről, mert történni fog, hogy nem leszen igazságtok.”13 A több mint 23 ezer lakosú, a vidék legmagyarabb városban, Beregszászban 1987. november 28-án az egykori Oroszlán vendégfogadó falán 13 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �58 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y emléktáblát avattak Petőfi itt-tartózkodása emlékére. Anyaga: terrakotta. Alkotói: Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna. Az egykori Oroszlán vendégfogadó épületében ma a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (korábban: Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) és üzletek foglalnak helyet. 1991. március 15-én a II. Rákóczi Ferenc téren, az Arany Páva étterem (egykori Úri Kaszinó) épülete előtt felavatták a költő szobrát is (Körösényi Tamás budapesti szobrászművész alkotása). 1991. október 4-én Volodimír Dankunics helyi lakos vasrúddal támadt a szoborra, és letörte a karját. Ezután Nyíregyházára vitték a szobrot, és ott helyrehozták. Másodszori felállítása 1992. március 15-én történt. Petőfi január elsejei születésnapja, a március 15-i beregszászi ünnepségek minden évben az emléktáblánál és a szobornál kezdődnek, és a város lakói a költő születésnapján mindig megkoszorúzzák azokat. „BADALÓ MELLETT, BEREG ÉS SZATMÁR MEGYE KÖZT JÖTTEM ÁT A TISZÁN” Beregszászról a költő valószínűleg Búcsút, Asztélyt, Macsolát és Csomát érintve jutott el a badalói révig. Petőfi Sándor tehát 1847. július 13-án járt Badalóban. De nem is ez a tény a fontos, hanem az, hogy milyen élmény maradt meg a költőben e tájról: „…Badaló mellett, Bereg- és Szatmár-megye közt, jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem e folyót, talán azért, mert tetőtől talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és épen az Alföldön vándorol keresztül, az én kedves Alföldemen”14. Ezt megelőzően megpihent a helyi református templom tövében. Ekkor körbejárta tekintete az Árpád-kori falut, melynek első írásos említése 1280-ban kelt, de bátran kijelenthetjük, hogy ennél korábban is éltek itt elődök, akik sokszor nélkülözve, a tiszai árvizektől veszélyeztetve megmaradtak ezen a helyen. Abban az időben a nevezetes tiszai rév és a mészárszék jövedelme is az 1550-ben keletkezett református egyház vagyonát gyarapította. Újra Petőfi leveléből idézek: 14 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 59 „Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán (tulajdonképen túl a Tiszán) Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egy pár hétig laktam itt s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes e táj; a városok, a nagyvilág zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek dongnak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja.”15 Keresztyén Balázs ráirányítja a figyelmünket arra is, „Hogy Petőfi járt Badalóban, azt – büszkeségünkre – emléktábla őrzi. De hogy Kölcsey Ferenc hányszor szekerezett át a falun, azt nem tartja számon az irodalomtörténet. Pedig ő többször átkelhetett a tiszai réven, ha beutazott Beregszászba a postájáért, vagy ellátogatott a vásárra. Akárcsak Petőfi, Kölcsey is kedvelte »az andalgó Tisza« halkan mormoló dalát.”16 A Bereg-vidéki badalóiak mindig büszkén vállalták hagyományaikat, úgy tartják, hogy mielőtt Petőfi továbbindult, a templom mellett egy kis időre megpihent. Napjainkban is mély tisztelet övezi Badalón a templom falára elhelyezett, Petői itt jártát megörökítő emléktáblát: „A Szatmár megyei Erdődre, menyasszonyához utaztában e szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én Petőfi Sándor a magyar nemzet világhíres dalnoka és a szabadságharc hősi halált halt apostola. Emlékét az idők végezetéig megőrzik a dalaira dobbanó magyar szívek. E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi szellemében dolgozó Kárpátaljai Magyar Faluszövetség állította 1938 nyarán”. Az emléktáblára tévesen került a július 17-i dátum. Az Úti levelek tanúsítják, hogy ekkor már „ötöd napja” Szatmáron tartózkodott a költő. Július 13-án haladt át Badalón Petőfi. Az eseményt rögzítő emléktábla anyaga: szürke márvány, körülötte rózsaszín betonkoszorú, felette fehér gipsz díszítés. A szájhagyomány szerint Badaló temploma a XIV. században épült. A későbbi évszázadok során többször is átépült. Az 1794–1804 között történt átépítésével egyszerű barokk templommá lett. Jelentős mértékben kibővítették és átalakították az épületet, amelyen már csak a 15 16 Uo. KERESZTYÉN Balázs, I. m., 154–155. Palócföld • • • • 2023/3–4. �60 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y déli fal egy részlete, a rajta található befalazott résablakkal őrzi a középkori jelleget. A gyülekezet jelenleg 900 személyt számlál. Erdélyi Károly Badaló című falumonográfiájából tudjuk, hogy a badalói templom falán lévő emléktáblát a csehszlovák érában állították. Ez az esemény országos magyar ünneppé volt nyilvánítva. Erről tanúskodik egy korabeli plakát: „Kárpátalja magyarságához! A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség 1938. augusztus 14-én Hrabár Konstantin kormányzó úr védnöksége alatt a tiszaparti Badalón Petőfi Sándor emlékezetére ottani ősi református templom falában Országos Magyar Ünnep (tovább a szöveg nem olvasható, összemosódik – a szerző.) Magyar Testvérek! Férfiak, asszonyok! Lányok és legények! Augusztus 14-én vasárnap reggel öltsetek ünnepi ruhát és igaz magyar érzéssel szívetekben menjetek Badalóba, a nagy magyar testvéri találkozóra. A Petőfi ünnepen ott kell lenni mindenkinek, aki magyarnak vallja magát, továbbá mindazoknak, akiket a magyar kultúra érdekel és az itt élő nemzetek közti egyetértést őszintén kívánják. Szeretettel hív és vár benneteket: a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség” Magabiztosan állítja: „Az utódok nem felejtenek. Több mint egy évtizedes hagyomány, hogy a badalóiak az egyház és a KMKSZ közös rendezésében a költő születésnapján (január 1.), illetve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján (március 15.) minden évben ünnepi megemlékezést tartanak”17. Petőfi útja tehát 1847. július 1-től 13-ig, vagyis 13 napig tartott Pestről Koltóig szekéren. Ebből két éjszakát és egy napot töltött Kárpátalján, s közben szakított időt arra, hogy megírjon két verset és két úti levelet. Visszatérve Badalóra meg kell jegyeznünk, hogy a Petőfi által is nagyra becsült Gvadányi József emlékét is megörökítették, így a költő, a lovas generális szelleme is jelen van Badalóban. 1990-ben az iskola felvette gróf Gvadányi József nevét, amelyet a mai napig is visel. Ezt az eseményt az iskola bejáratánál elhelyezett emléktábla örökíti meg, amelynek szövege a következő: „Iskolánk névadója Gróf Gvadányi József lovas generális és író / emlékére, aki 1763-tól 1765-ig községünkben állomásozott, itt írta 17 ERDÉLYI Károly, Badaló, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1921, 50–51. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 61 / Badalai kvártéjozás című művét. / Állíttatta / Beregszászért Alapítvány / Gróf Gvadányi József alap / 2016”18. Méltán írhatta Gvadányi költészetéről Petőfi Sándor A régi jó gvadányi című versében: „Nincs abban sok cifra poétái szépség, De vagyon annál több igaz magyar épség. S nagy mértékben aztat bélyegzi elmésség, Azért is olvasni lelki gyönyörűség.”19  Két alkotó is kötődik Badalóhoz, mindkettőjüknek Petőfi lett az útmutató példakép egész pályafutásuk alatt. Az egyik Ferenczi Tihamér (Badaló, 1941. november 24.) költő, Petőfi mély hódolója, akit „megejt a betűk / kivert / aranysújtása.” PETŐFI-EMLÉKTÁBLA Letérdelnék, ha itt állnál, költő, előttem. De csak emléked szelíd harangzúgása hömpölyög felém az esti ködben, s megejt a betűk kivert aranysújtása.20 Gvadányi József a Badalai Quartélyozást ott-tartózkodásának harmadik évében, 1765ben írta, de csak 1795-ben jelentette meg barátainak állhatatos sürgetésére több más versével egyetemben a következő címmel: Únalmas órákban, vagy-is A’ téli hoszszú estvéken való idő töltés. A’ mellyet a’ Versekben Gyönyörködőknek kedvekért ki-adott Gróf Gvadányi József magyar lovas generális. Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betűivel. 1795. 19 PETŐFI Sándor, Régi jó Gvadányi = http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/12611-petofi-sandor-a-regi-jo-gvadanyi [2023. 09. 02.] 20 FERENCZI Tihamér, Üzenet. Versek. Válogatás a költő életművéből 80. születésnapjára, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1921, 95 = https://mek.oszk.hu/24600/24634/ 24634.pdf [2023. 09. 02.] 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �62 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U P K A G Y Ö R G Y Petőfi szelleme vezérelte Keresztyén Balázs (1949. január 15. – Nagyszőlős, 2007. november 9.) művelődéstörténészt, elbeszélőt, pedagógust és tankönyvírót is, aki ugyan Nagyberegen született, de gyermekéveit, ifjúkorát Badalóban töltötte, s egyik írásában megjegyzi, hogy elemi iskolás éveiben minden nap elhaladt a badalói templom falába beépített Petőfiemléktábla mellett, és – ahogy írja – „nyomdokain taposva ő lett az útmutatóm”.  Kárpátalja majdnem minden magyarok lakta településén neveztek el közterületet (teret, utcát) Petőfiről. Több helytörténész, irodalmár (Sándor László21, Keresztyén Balázs22, Gortvay Erzsébet23, Váradi-Sterberg János24, Csanádi György25 és mások) foglalkozott Petőfi Sándorral. Az ungvári Jurij Skrobinec26 műfordító közel száz Petőfi-verset fordított ukrán nyelvre. A Petőfi-kultusz zászlóvivője az ungvári Dayka Gábor Középiskola, ahol a magyar értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) szervezésében 1995-től minden év március 15-e előtt megrendezik a Nemzeti dalmondó versenyt. A győztes a verset a Petőfi téri megemlékezésen is elmondja. SÁNDOR László, Petőfi Kárpátontúlon = Naptár 1958. Kárpátontúli Területi Könyvkiadó, Uzshorod, 1957, 36–37; Uő: Gyöngyösi, Dayka és Petőfi nyomában. Irodalmi emlékhelyeink Kárpát-Ukrajnában, Új Tükör, 1982, 38/18–19. 22 KERESZTYÉN Balázs, I. m., 22–23., 59–60., 105–106., 153–154.; KERESZTYÉN Balázs, 2001, 210-212. 23 GORTVAY Erzsébet, Emlékezni szükséges. Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 2004. 24 VÁRADI-STERNBERG János, Utak és találkozások Tanulmányok az orosz–magyar kapcsolatok történetéből. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1971.; Uő: Utak, találkozások, emberek. Írások az orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról, Uzshorod–Budapest, Kárpáti Könyvkiadó–Gondolat Könyvkiadó, 1974.; Uő: Századok öröksége. Tanulmánykötet, Budapest–Uzsgorod, Kárpáti Könyvkiadó–Gondolat Könyvkiadó, 1981. 25 CSANÁDI György, Régi beregszásziak = https://mek.oszk.hu /02100/02131 /html/02.htm [2023. 09. 02.] 26 Jurij SKROBINEC, Ugorszka arfa. Fordítások a klasszikus és kortárs magyar költészetből, Izdatyelsztvo Karpati, Uzsgorod, 1970. 21 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 63 S ZAUER Á GOSTON Petőfi Pápán P etőfi Sándor életének Pápán töltött időszakát a néhány oldalas életrajzok, így a tankönyvek is pár mondatban említik csupán. Leginkább Jókaival való megismerkedését és első megjelent versének megírását emelik ki. E momentumokról is esik szó a későbbiekben, de látni fogjuk, hogy további érvek szólnak amellett, hogy a dunántúli kisváros fontosabb szerepet töltött be költőnk életében, mint azt hajdani tanulmányaink alapján gondolnánk. Nézzük meg, hogyan is került Petőfi Pápára, életrajzának milyen előzményei után lépi át először a város határát. Térjünk vissza 1839 nyaráig, melyet a Vas vármegyei Ostffyasszonyfán tölt rokonainál, Salkovicséknál. Itt is vele van másodunokatestvére, barátja, Orlay Petrich Soma, aki majd a pápai időszakban is pajtása lesz. Minthogy Sándor „merészel” beleszeretni egy tekintélyes család lányába, Csáfordi Tóth Róza kisasszonyba, el kell hagynia a vasi falut. Sopronba megy, hogy beálljon katonának, azt remélve, hogy rendfokozatot szerez, világot lát. Valójában Zágrábnál tovább sosem jut. A vékonydongájú, gyenge tüdejű fiú gyakran fagyoskodik, megfázik, tífuszt is kap; nem neki való a katonaélet. Ezt egy jószívű katonaorvos, Römer doktor is felismeri, és leszerelését javasolja. A diagnózisban tüdőbetegség, szívértágulat szerepel. A zágrábi kórházban kicsit összeszedve magát Sopronba megy, ott kapja meg obsitlevelét, „teljes rokkantan, saját kívánságára” bocsátják el. (Életének ezen szakaszában tehát csaknem elveszítjük őt. Dr. Czeizel Endre egyik könyvében statisztikát közöl arról, hogy feltevése szerint hány géniuszt veszíthettünk el a századok folyamán, még mielőtt kiteljesedhettek volna, hiszen gyermekvagy ifjúkorukban meghaltak. Szerencsére Petőfi nem került közéjük.) Egy pozsonyi kitérő után innét megy tehát vándorunk utolsó iskolavárosába, Pápára, a református kollégiumba. Feltételezések szerint Ihász községen áthaladva érte el a várost (a falu nevét az ihászi csata révén ismerhetik a történelemben jártasabbak). Pápa Veszprém vármegyéhez tartozik, a Bakony és a Kisalföld találkozásánál fekszik. A Dunántúl Athénjeként emlegették, hiszen iskolaváros Palócföld • • • • 2023/3–4. �64 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N volt már a 19. században is, ma is annak számít, méretéhez és lélekszámához képest (kb. 30 ezer fő) sok iskolát működtet. Petőfi rokonát, barátját keresi fel először, Orlayt. Amíg ő meg nem érkezik, Kis Gábor fogadja, a későbbi református lelkész. Így emlékezik a találkozásra: „Egyik délelőtti tanóra után hazamentem s ekkor jött szobánkba a jó háziasszony V.-né és elmondá mily váratlan és mily különös vendége érkezett, egy katona, aki Petrich urat keresi, de az még leckén van; egyúttal értésemre adá azt is, hogy szívesen venné, ha ezt a katonát az ő szobájából, míg Petrich úr megjő, magamhoz behívnám. Elképzelhető, milyen lehetett a sors üldözte, ágról szakadt isten-katonája, az ő megviselt uniformisában”1. Később így folytatja: „Magam bemutatása rövid volt, mit is mondhattam volna sokat, a lábain céhláda nagyságú bakancsokban előttem álló Petőfit vendégemül meghívám, ő vette a botot és a tarisznyát, s mentünk pápai kifejezés szerint hátra az én, azaz a mi szobánkba. És így elmondhatom azt, hogy a pápai diákok közül legeslegelőször az én vendégem volt Petőfi; a véletlen ezen játékára mindig édesen emlékezem és ez elsőséget sokért oda nem adnám. Hazajött Orlay, úgy mentünk az ő szobájába, s az ott történteket az ő országosan ismert tolla az enyémnél szebben megörökítette”2. 1840 márciusában vagyunk, túl az első féléven. Petrovics Sándort Tarczy Lajos professzor csak ideiglenes diáknak veheti fel, a fiú bizonyítványa Selmecen maradt. Társai között különcnek számít a „tinédzser obsitos”, mogorvasága, elnyűtt katonaruhája miatt kinevetik, bakának, bús magyarnak csúfolják. Nem látja jövőjét Pápán, hamar vége szakad első, két hétig sem tartó látogatásának a városban. „Itt hagyom Pápát, nem vagyok én iskolába való”3 – fakad ki. Egy hosszú hársfasoron át hagyja el a várost, Orlay kíséri el egy darabon. Ősszel mégis újra próbálkozik a kollégiumban. A hatodik osztály anyagából különbözeti vizsgát kell tennie, ez némi tanári jóindulattal (Tarczy professzor van segítségére) sikerül, így bekerülhet a gimnázium Petőfi és Pápa kapcsolatáról = http//m.infopapa.hu/hirek/olvas/petofi-es-papa-kapcsolatarol-2019-02-25-073658 [2022. 12. 06.] 2 Uo. 3 FEKETE Sándor, Petőfi Sándor életrajza I. = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/FEKETE/ fekete00001/fekete00001_o/fekete00001_o.html [2022 06. 10.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 65 VII., logikai, bölcseleti osztályába. A magának való fiú beilleszkedése nem megy könnyen. Kozma Sándor (a későbbi első magyar államügyész) így emlékezik az első napját az iskolapadban töltő új osztálytársra: „Különös arc. Rút, de nem közönséges, mogorva, mely búsító, leverő hatást gyakorol a nézőkre, de nem gyűlöletes, nem visszataszító. Senkihez sem szólott; senkire sem nézett; szemeit a pad írópolcára szögezve ült ott, míg meg nem szólalt a harang, s vége nem lőn az előadásnak. Rendkívül érdekelt ez a bizarr egyéniség! Újonc, ösmeretlen jövevény volt ő is – mint magam –, nevét sem tudták szomszédaim”4. Petrovics diák nehezen oldódik, de ha valaki iránt megnyílik, bizalmat érez, az jó pajtásra lel benne, később már gyakran „örömest tanyázik a víg cimborákkal”. Az ifjú költőjelölt még diákcsínyekben is részt vesz. Egyszer a fiúk megtréfálták Czibor nevezetű, mindig komornak látszó tanárukat. A kollégium udvarán találtak egy szamarat, bevezették a tanterembe, míg maguk nem mentek be az órára. Másnap Czibor tanár úr e szavakkal lépett a katedrára: „Mivelhogy a tegnapi órámon csak egy jelent meg az urak közül, előadásomat ott folytatom, ahol tegnapelőtt elhagytam…”5 Még a kollégium börtönét, a „karcert” is megjárta egy napra az ifjú Petrovics négy diáktársával. Nem vesztegette az idejét, egy kis színdarabot rögtönzött, helyben elő is adták a fiúk, a szereposztást felírták a karcer fehérre meszelt falára. (Az esetet Petőfi diáktársa, a fentebb már idézett Kozma Sándor mesélte el fiának, a költővé lett Kozma Andornak.) De hol is lakott diákunk pápai tartózkodásai során? Először Orlayval a mai Gyurátz Ferenc utca 18. alatt szálltak meg. Ezt az emléktáblával ellátott házat minden pápai jól ismeri. 1841 őszétől decemberig a ferences barátok templomával szemben húzzák meg magukat (Barát utca), de a fűtetlen, barátságtalan szoba helyett hamarosan más megoldást keresnek. (Ez a Petőfi–Orlay-szoba csak nemrég kapott emléktáblát egy lokálpatrióta körnek köszönhetően.) A következő lakás a kollégium közvetlen KERECSÉNYI Zoltán, Gondolatok Petőfi eltűnésének százhetvenedik évfordulóján = http://m.infopapa.hu/hirek/olvas/gondolatok-petofi-eltunesenek-szazhetvenedik-evfordulojan-2019-08-03-000000 [2022. 12. 06.] 5 Petőfi Pápán – Diákcsínyek Pápán = https://reftanar.e-studygroup.com/ esg04d2aa72d47158c3893f1eb1b63a4d7d [2023. 02. 25.] 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �66 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N A kollégium melletti Petőfi-ház szomszédságában lesz, ez a másik hely, emléktáblával, amelyet a pápai köztudat Petőfi-házként ismer (Petőfi u. 11.). Utolsó tartózkodási helyéről szólunk még. Az érthetően anyagi gondokkal küzdő diák házitanítóskodással, írnoki munkával, újságfelolvasással tartja el magát. Közben egy ládán alszik, könyv a párnája, köpeny a takarója. Ekkor ismerkedik meg Jókaival, aki a legenda szerint először egy közlén látta meg a leendő költőt. A „közle” pápai regionális köznyelvi szó, sikátort jelent. A város utcaszerkezetére jellemzőek a sikátorok, a középkori katonaság ezeken a keskeny átkötő utcácskákon átvágva tudta lerövidíteni az útját. Micsoda szerencsés momentum az irodalomtörténetben, hogy a 19. század egyik legnagyobb lírikusa és legnépszerűbb regényírója véletlenül egy iskolába jár, és már tizenévesen barátságot köt! (Tudjuk, hogy ez a barátság később megbicsaklik, mikor Petőfi tudomást szerez Jókai házasodási szándékáról Laborfalvi Rózával, de jóval Petőfi halála után is mindig megbecsüléssel nyilatkozott a költőről a „nagy mesemondó”.) Találkozásukat így örökíti meg az író a Petőfi emlékszobránál című írásában6: JÓKAI Mór, Petőfi emlékszobránál = https://adt.arcanum.com/hu/view/MTA_PetofiTarsasagLapjaKoszoru_1882_2/?query=petőfi+OR+jókai&pg=414&layout=s [2023. 02. 11.] 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 67 „Első találkozásaink nem igen voltak rokonszenvesek. Iskolában nem igen találkoztam vele. Ezért kezdtem lenézni. Ehelyett verseket írt, s azokat a Képzőtársaság gyűlésein elszavalta. Ekkor kezdtem rá irigykedni. Aztán megtudtam, hogyan él. Elhagyatva mindenkitől, stúdiumokat másol úrfiak számára. Ekkor kezdtem megbecsülni. Mikor elváltunk, akkor már szerettem…” Összeállt tehát egy hármas szűkebb baráti kör, a fiúk ettől kezdve együtt szövögetik álmaikat. Mindegyikük más akart lenni, mint ami végül lett: Orlay az írásban látta a jövőjét (későbbről szép olajfestményeket köszönhetünk neki unokatestvéréről), Jókai festegetett, Petőfit a színészet vonzotta. Az említett képzőtársaság (önképző kör) az első fontos irodalmi műhely a szárnypróbálgató költő számára. Tarczy professzor úr vezetésével megbeszélik, bírálják, javításra javasolják a bemutatott írásokat. A legnagyobb jutalom az, ha egy-egy vers bekerülhet a társaság „nagykönyvébe”. Petőfitől a következő verseket őrzi kéziratban a könyv: Tűnődés; Hazatérés; Pórnak esti dala; Elégia a pataknál; Elégia egy várrom felett; Tolvaj huszár; Székfoglaló beszéd; Szín és való; Lehel; Vándordalok; Ideál. Különösen érdekes, amikor a jegyzőkönyv más, javításra visszaadott verseit is említi. Az, hogy ezek nem kerültek az érdemkönyvbe, arra enged következtetni, hogy az ifjú költő nem fogadta el a módosítási javaslatokat, inkább lemondott a közzétételről. Megjelenik tehát költői öntudata, egyre határozottabb elképzelései vannak, nem fogad el minden kritikát. Még fontosabb – s ezt Pápával nem szokták összekötni a felszínesebb életrajzok –, hogy itt próbálkozik először a Petőfi névvel. Önképzőköri verseit még többnyire Petrovicsként vagy Homonnaiként írja alá, de a Tolvaj huszár alatt már a Petőfi név is megjelenik, igaz, később áthúzza. Maga a vers önmagában is érdekes, kedves, ötletes, csattanóra végződő alkotás. Érdemes arra, hogy idézzük: TOLVAJ HUSZÁR 1 Ló dobog, por kél az úton, Zeng a harsány trombita: Kvártély, kisbiró! huszárok Szállanak a faluba. Palócföld • • • • 2023/3–4. �68 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N És hogy jöttek, hogy megálltak A vitézi seregek: Aggalom s öröm vegyűlve A lakókat szállta meg. Aggalom s öröm szivökben Nem hiába lakozik: A huszárok csínosak, de Kissé hosszuk újjaik. „Jól vigyázz leányom édes,” Mond az aggódó anya, „Nehogy ez vagy az lakunkból Vélek elvándorlana.” 2 Ébred a hajnal sugára, Véle ébred a huszár; Lóra pattan, induló zeng, S messze föld fogadja már. És merengő fájdalommal Néz utánok a leány; Köny pereg le szép szeméről, Mély sohaj kel ajakán. „Mért, leányom, e busongás? Könybe mért lábbad szemed?” „Jó anyácskám, meglopának, Egy... elvitte szívemet.” (Pápa, 1842. június) Választott írói nevét Bárány Gusztáv Adolf diáktársa Literaturai zsengék című kéziratának hátoldalára is leírja, afféle tollpróbálgatásként. Háromszor szerepel itt a Petrovics Sándor név, és kétszer a Petőfy Sándor, tehát y-nal. (Később a valóban y-os nevű Ásvai Jókay Móric is lecseréli az arisztokratikus betűt i-re.) Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 69 Választott nevét próbálgatja. Itt még „Petőfy” A Petőfi név először nyomtatásban majd a második megjelent vers, a Hazámban alatt lesz látható 1842 novemberében az Athenaeumban. Arra a kérdésre, hogy miért nem az egyenes fordítású „Péterfi” névre magyarosított költőnk, két válasz is lehet. A Pető a Péter régi becézett alakja, érdekesebb, különösebb. Ennél is fontosabb ok lehet, hogy Vörösmarty Eger című kiseposzának van egy Pető hadnagy nevű szereplője, akivel a Petrovics-fiú lelki rokonságot érzett. A Petőfi nevet aztán a család többi tagja is felveszi. Először az öcs, István, eleinte még tartva az atyai roszszallástól. Később már a szülők halotti bizonyítványán is ez a név olvasható, például Hrúz Máriáén ily módon: Petőfi Maria szül. Hrus. Mikor Szendrey Júlia unszolására a költő névkártyát készíttet, csupán hat betű áll rajta: PETŐFI. Kell ennél több? (E tömör közlés Szerb Antal Száz vers című gyűjteményét juttatja eszünkbe, ahol szócikkekben mutatja be a szerzőket. Goethéről ennyit ír: „Ő volt Goethe”.) Általában mindenki tud A borozó című vers irodalomtörténeti jelentőségéről. Pápán írta a költő, itt is kapta kézhez a Pesten Bajza József által szerkesztett Athenaeum-számot. A költeményt állítólag a Hódoska vendéglőben diákcimborákkal töltött víg órák ihlették. Több helyen olvashatjuk, hogy Petőfi bornemissza ember volt, a bordallal, a zsánerképeiben, helyzetdalaiban ábrázolt borivó népi figurákkal inkább szerepet játszik. Idézzük most az elhíresült pápai verset: A BOROZÓ Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Palócföld • • • • 2023/3–4. �70 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor taníta elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty – s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! (Pápa, 1842. április) Pontosításként megjegyezzük, hogy két népies dalát (Mi haszna, hogy a csoroszlya…, Vendég) már közölte a pápai Népbarát című „közhasznú naptár” (kalendárium), de a Tarczy által szerkesztett kiadvány nem nevezte meg a dalok szerzőjét, a dicsőség így az iskola falain belül maradt. A borozó megjelenésén, a Jókaival való barátságon és a névválasztáson túl még egy esemény kívánkozik kiemelésre Pápa kapcsán. Petőfi itt aratta első nyilvános irodalmi sikerét. A képzőtársaság tanévzáró „örömünnepén”, a megyeházán (a mai bíróság épületében) Petrovics Sándor több programpontban is szerepelt. Másoktól szavalt verset, míg diáktársai előadásában tőle is hangzottak el költemények. Az eseményen Esterházy Károly gróf is tiszteletét tette, aki külön egy arannyal jutalmazta a Gaal József Ólmosbotok című költeményét elszavaló diákot. Igazi diadalként élte meg ezeket az órákat az ifjú poéta, pápai tartózkodásának talán legszebb napjaként emlékezhetett a képzőtársaság tanév végi ünnepére. Természetesen itt sem kerülte el a szerelem a könnyen hevülő ifjút. Egy színésznőbe, az akkor 24 éves Szathmáryné (később Laczkóczyné) Farkas Lujzába szeretett bele, aki társulatával éppen a híres Griff Szálló vendége volt. A Griff Pápa sokat emlegetett helyszíne. Táncolt itt Kisfaludy Sándor (Himfy) Szegedy Rózával, szerepel Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében, sőt állítólag itt született az a csárdás, Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 71 mely külföldre eljutva Bizet-t és Brahmsot is megihlette. Költőnk tehát szeretett volna közel kerülni plátói szerelméhez, s meglátogatta a szállóban. Kicsit sem idilli kép fogadta: a színésznő éppen egy vajas kenyéren veszett össze egyik kolléganőjével. Ráadásul azt is megtudta a diák, hogy Lujza viszonyt folytat egy bizonyos „S. bérlővel”. Az ifjú poéta annyira kiábrándult a hölgyből, hogy az eset kapcsán megírta Szín és való című versét, mely a látszat és valóság kettősségére épül, s a fiú csalódottságát fejezi ki. A három részre tagolt költemény zárlatát idézzük: „Színházba seregesen tódúl a nép, Csudálni a müvésznő érdemét; S míg hangja lelkesűlt szivekbe hat: Új és új érdemkoszorút arat. S az ifju? ... Az ifju tetszés-zaja Fel-felzeng bájoló játékira; De ah! titkon folyó könyűiben Kihalt a néma, kínos szerelem.” (Pápa, 1842. június) Farkas Lujza később szép pályát futott be, a Nemzeti Színház tagja lett. Még egy érdekesség, amelyről kevés említés esik. 1842-ben teljes napfogyatkozás volt hazánkban, Pápa is a teljesség sávjába esett. (A jelenség ritka voltát érzékelteti, hogy a következő teljes fogyatkozás 1999-ben volt, melyre nem túl fiatal kortársaink emlékezhetnek.) Petőfi elhatározta, hogy a teljes fázis végén kibukkanó első napsugarakat védőeszköz, kormozott üveg nélkül szeretné látni a város mellől. Orlay így örökítette meg ennek következményét: „De a mint az első sugár igen éles hatással ismét kilövellt, Petőfi szemeire csapta tenyerét, s egész hazáig karon kellett őt vezetnem, s csak napok múlva szűnt meg káprázata, de balszemének ez annyira ártott, hogy avval soh’ sem látott többé tisztán”. Petőfi szemproblémájáról más forrásunk nincs, remélhetőleg túlzott Orlay. A költő is csak később, 1844-ben írja Szemfájásomkor című versében: „Teremtő isten! Szemeimre / A vakságot tán csak nem küldöd? / Mi lesz belőlem, Palócföld • • • • 2023/3–4. �72 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N hogyha többé / Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!” Nem biztos tehát, hogy összefüggés van a pápai élmény és a vers között. A sikeres tanév után költőnk vakációra ment, azzal a szándékkal, hogy Pápán folytatja tanulmányait. Visszatérve a mai Széchenyi u. 11. alatt szállt meg Domanovszky Endre barátjánál. Érdekes, hogy e ház lakója volt Bocsor István professzor is. Ez volt tehát költőnk negyedik pápai lakhelye. Egyelőre nem őrzi tábla ennek emlékét, de a városbarátok tervezik, hogy itt is méltó jelet állítanak Petőfinek. A tanévkezdés nem a diák tervei szerint alakult. Nem jutott munkához, hogy eltartsa magát, ezért elhagyta a várost. Tesz még egy rövid látogatást a kisvárosban 1843 tavaszán (ez tehát negyedik itt-tartózkodása), de ezúttal csak régi barátait látogatja meg. BARÁTIMHOZ „Nos, fiúk, nem szólt a szarka Házfödélteken? Vagy ki álmodá meg, hogy ma Vendégtek leszen? De mi a kő! mért e hosszu Méla bámulás? H’sz én vagyok, ha nem csalódom, Én és senki más. Vagy feledve már talán a Régi jóbarát? Nem hihetem, hogy reátok Illenék e vád. […] S mely bennünket ily váratlan Együvé hozott, Áldomással ünnepeljük A pompás napot!” (Pápa, 1843. április – részletek) Petőfi emlékét természetesen büszkén őrzi a város. Róla nevezték el a református kollégium jogutódját (Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 73 Somogyi József Petőfi-szobra a Várkastély előtt Szakközépiskola), majd amikor a református egyház visszakapta az épületet (ez lett a városban „Refi”-ként emlegetett középiskola), a Várkertben felépült az új Petőfi Sándor Gimnázium. A református nagytemplom előtt 1931 óta áll Petőfi és Jókai mellszobra. A Várkastély előtt avatták fel a szintén pápai öregdiák Somogyi József Petőfi-szobrát 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulóján. Eleinte idegenkedtek tőle a pápaiak, „hosszú nyakú Petőfi”-ként emlegették. A művész elmondása szerint a nyurga kamaszt kívánta ábrázolni; a hatalmas bakancs, a tarisznya és vándorbot pedig az örökké úton lévő vándorra utal. Ez a szobor is kapott társat, természetesen egy Jókai-ábrázolást. Szervátiusz Jenő és Tibor emlékköve áll a közelében, négy oldalán domborművekkel. 1973-ban mutatták be a Petőfi ’73 című filmet, Kardos Ferenc 70 perces alkotását, melynek szereplői „hosszú hajú, farmeros” középiskolás diákok és pályakezdő színészek. Szörényi–Bródy–Tolcsvay-dalok hangzanak el a filmben, melyet a Petőfi gimnázium udvarán, folyosóin, termeiben forgattak. Annak idején megosztó, formabontó, lázadó alkotásnak számított, kicsit a korai Jancsó-filmekre is emlékeztet. Ma már bizonyára egészen más a hatása. Kordokumentum, nem is annyira 1848-ról, mint inkább 1973-ról. Útjára bocsátjuk tehát a Pápát elhagyó Petrovics Sándor diákot, akiben már érlelődik a költő, aki már keresi identitását (ez nyilvánul meg névválasztásában is), s akiből – némi vándorszínészi kalandozás után – majd 1844-ben válik érett, országosan ismert költő: Petőfi Sándor. Palócföld • • • • 2023/3–4. �74 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A K OLLER A DÉL A NT ÓNIA A költő és a festő barátsága Történetek Petőfi Sándorról Orlay Petrich Soma szemszögéből H uszonhat év. Ennyi idő elég volt Petőfi Sándor számára, hogy megváltoztassa a magyar költészet funkcióját, elindítson egy forradalmat, és hogy egy olyan gazdag életművet hagyjon maga után, amely a mai napig közkedvelt és elismert. Petőfi azonban nemcsak a közéletre és a művészetre gyakorolt nagy hatást, hanem a magánéletében is számos emberre tett mély benyomást. Arany János, Jókai Mór, Tompa Mihály, Vachott Sándor, Vörösmarty Mihály: csak néhány név abból a hosszú listából, akik Petőfi barátai között szerepelnek, ugyanis a költő a magánéletben is gazdag kapcsolatrendszerre, mély barátságokra tett szert.1 Kevesebbet hallani azonban Petőfi másodunokatestvéréről, Orlay Petrich Somáról, aki nem csupán rokoni kapcsolatban állt a költővel, hanem végigkísérte őt életének fontosabb állomásain, ezalatt pedig szoros barátság szövődött közöttük.2 Sokak számára ismert festmény a Petőfi-portré, a Petőfi szüleiről készült kép, a Petőfi Mezőberényben vagy a Petőfi Debrecenben3 című alkotások. Ezek mind Orlay Petrich Soma nevéhez fűződnek, ugyanis habár Orlayt is érdekelte az írás művészete, végül a festészet mellett kötelezte el magát. Ebben pedig ugyancsak mély benyomást tett rá Petőfi színes egyénisége, nem véletlen örökítette meg több alkotásán is a költőt.4 A képek mellett még egy forrás rendelkezésünkre áll, amely bizonyítja a két művész közti kapcsolatot: Orlay Petrich Soma Adatok Petőfi életéhez című írása, amely 1879-ben jelent meg a Budapesti Szemlében. Ebben Orlay számos olyan személyes élményről számol be, amely a későbbi PetőfiKERÉNYI Ferenc, Petőfi és baráti köre = Petőfi-mozaik, szerk. PAÁL Rózsa–WÉBER Antal, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975, 32. 2 BOKOR József, Orlay = A Pallas nagy lexikona, szerk. BOKOR József, Budapest, 1893. 3 A következő oldalon látható kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Petofi_Debrecenben_1844_Orlay_festmenye.jpg [2023. 09. 05.] 4 FÁBIÁN László, Festészet és költészet romantikus rokonsága = https://orszagut.com/kepzomuveszet/petofi-orlai-festeszet-es-kolteszet-romantikus-rokonsaga-3720 [2023. 08. 30.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �75 monográfiák számára gazdag alapanyagként szolgált. Olyan részleteket tudhatunk meg Petőfi életének fontosabb állomásairól, a költő személyiségéről, vágyairól, amelyeket csak egy igazán jó barát láthatott. Orlay a Budapesti Szemlében megjelent írásának már első oldalain kiemeli, hogy nem szándékozik bemutatni Petőfi költészetét, egészen más célok vezérlik fiatalkoruk, közös élményeik bemutatásával: inkább Petőfi személyiségéről szeretne komplex képet adni, és eltörölné azt a hamis képet a költőről, amely kialakult a korabeli közönségben. Ahogy Orlay fogalmaz, habár „a közönség őt okvetlen egy hóbortos csavargónak, képzeli, a mi pedig Petőfi makacs természete és hébe-korba szeszélyessége mellett sem volt”5. Habár Orlay és Petőfi 1839-től, tehát a költő tizenhat éves korától kezdve egészen 1849-ig kapcsolatban álltak, a továbbiakban főleg a negyvenes évek elejével foglalkozom, azon belül is közös élményeiket és az Orlay nézőpontjából látott Petőfi Sándort mutatom be.6 Ostffyasszonyfán találkozott először a két kamasz, korábban Orlay csak történeteket hallott Petőfiről, de már ezek is egy élénk fantáziájú, „pajkos” természetű fiú jellemét tárták fel előtte.7 Még izgalmasabbá tette a találkozást a tény, hogy Orlay már ekkor próbálkozott a festészettel, sőt a költészet is érdekelte, Petőfi pedig ugyancsak jártas volt a versírásban ORLAY Soma, Adatok Petőfi életéhez, szerk. GYULAI Pál, Budapesti Szemle, 1879/37– 38, 1. 6 Uo., 3. 7 Uo., 5. 5 Palócföld • • • • 2023/3–4. Petőfi Sándor Debrecenben, 1844. Orlay Petrich Soma festménye KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • �76 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A és a művészetekben: a későbbi szoros kapcsolat szinte borítékolható volt hasonló érdeklődési körük miatt.8 Petőfi Petrich Somához című költeménye is bizonyítéka annak, hogy nemcsak rokoni szál fűzte őket össze, hanem az Ostffyasszonyfán közösen eltöltött szünidő barátként is összekovácsolta a két fiatalembert. Petőfi a versben Orlay zenei tehetségét méltatja, ehhez pedig Petrich Soma egy szórakoztató háttértörténetet is szolgáltat, amely a két fiatal fiú baráti versengését bizonyítja. A kamaszkori szerelem ugyanis Petőfit is megtalálta, egy szomszédos faluban lakó lány, Tóth Róza iránt lobbantak fel romantikus érzései. Orlay pedig nemcsak a festészetben jeleskedett, hanem ügyesen játszott gitáron is, egyik nap pedig egy olyan társaság előtt adott volna elő, ahol a Petőfi szívének kedves lány is részt vett volna. Petőfi félt attól, hogy unokatestvére zenei tehetsége rabul ejti Róza szívét, így kamaszos féltékenysége arra késztette, hogy „megfenyegesse” Orlayt: ha fel mer lépni a lány előtt, eltöri a gitárját.9 Ostffyasszonyfa – A Ragyogó híd a Rábán (Garas Kálmán fotója) Felirata: „Petőfi és Orlay P. Soma kedvelt találkozóhelye, 1839” 8 9 Uo., 5–6. Uo., 5–6. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 77 Természetesen csak a hirtelen felindulás vezérelte Petőfit, a barátságuk végül fontosabbnak bizonyult a nyári szerelemnél, ezt az említett vers is bizonyítja: „Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom / Petrich, és e szű öröm-érzeteknek / Tengerében leng, s feledem keservem, / Hogyha te zengesz”10. A Kerényi-monográfia is részletesen foglalkozik Petőfi Sopronban töltött katonáskodásával, illetve azzal is, hogy miért választotta ezt az utat a fiatal költő. Kerényi Ferenc kiemeli, hogy a megélhetési gondok is befolyásolták ebben a döntésében, ugyanis ekkorra Petőfi édesapja megvont fiától minden anyagi támogatást.11 De biztosan az is megerősítette választásában Petőfit, hogy Orlay Somát nagybátyja Sopronba küldte a szünidő letelte után: anyagi gondjai miatt Petőfi így végül követte rokonát és barátját Sopronba katonának.12 Petőfi tüzes személyiségének nem tettek jót a soproni hónapok, Orlay is megemlíti, hogy a költő „nyomorúságos”-nak érezte sorsát, de ettől függetlenül a versírást nem hagyta abba, és a közös mulatságokból is jócskán kivette a részét, jókedve nem hagyta el teljesen. Sőt, amikor Liszt Ferenc Sopronban adott hangversenyt, Petőfi a kapitányától járó szigorú büntetéstől sem félve kiszökött, hogy meghallgassa a zeneszerzőt.13 Orlay művészi ambícióit sem törte le a katonai szigor. Megemlíti írásában, hogy Petőfi Sopronból való elutazása előtt készített egy akvarellt a költőről: a két barát nemcsak lelki támaszként szolgált egymásnak, hanem művészi ihletet is jelentettek a másik számára.14 Petőfi külföldi katonáskodásáról már kevesebb információt szolgáltat Orlay, azonban az 1841-es márciusi viszontlátásukkor sokkoló képet ad a költőről: lefogyva, obsitos ruhában, értéktárgyak nélkül állított be Orlayhoz Pápára. Nem csupán fizikailag tűnt leterheltnek, Orlay lelkileg is megtörtnek, céltalannak írja le Petőfi akkori lelkivilágát.15 Akkor kezdett el valamennyire kiegyensúlyozottabbnak tűnni, amikor eldöntötte, hogy unokatestvéréhez hasonlóan Pápán marad, ott fog iskolába járni. Orlay sokszor hangsúlyozza Petőinek apjával való viharos PETŐFI Sándor, Petrich Somához = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/ifjukorikoltemenyek-DFB7/Petrich-somahoz-DFCF/ [2023. 08. 30.] 11 KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris Kiadó, 2008, 61–62. 12 Uo., 8. 13 Uo., 10. 14 Uo., 9–10. 15 Uo., 13. 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �78 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A viszonyát, a későbbiekben erre még kitérek, azonban azt fontos hangsúlyozni, hogy a festő írása alapján Petőfit számos tettében befolyásolták édesapja fia felé támasztott elvárásai. A pápai tanulmányok mellett is csupán azért döntött, mivel remélte, hogy apja megbékél tanulási szándékai láttán, és talán anyagilag is hajlandó támogatni.16 Végül a pápai tanulás sem tartott sokáig, Petőfi nem találta meg számításait és lelki békéjét. Lázadó természete nem hagyta nyugodni, egyik nap katonai egyenruhában ment iskolába, amit Orlay visszaemlékezése alapján a következő szavakkal indokolt: „Ez öltözet tisztességes, sokat szenvedtem én abban és senki előtt nem szégyenlek benne megjelenni”17. Orlay számos alkalommal segített a költőnek, mindig próbálta jobb belátásra bírni, ezúttal azonban nem sikerült lebeszélnie ötletéről. Ennek meg is lett a következménye: Petőfi szigorú tanára nem tűrte a szabálytalanságot, kicsapással fenyegette meg. Petőfit nem kellett többször figyelmeztetni, még aznap magától döntött úgy, hogy Pápától is búcsút vesz, mondván, hogy „nem iskolába való”18. Orlay írása elején is kiemelte, hogy céljai között szerepel a Petőfiről kialakult mítoszok, hamis információk tisztázása. Ilyen adat többek között az is, hogy Petőfit már az 1840-es évek legelején, a pápai időszak alatt foglalkoztatta a politika. Habár az eddigiekből is látszódik, hogy a költő lobbanékony természet volt, a közügyek mégsem gyakoroltak rá ekkor még hatást. Orlay meglátása szerint a magánéleti gondok, szülei anyagi helyzete elvonta figyelmét a más jellegű problémákról, még kellett pár év, mire „megért” a politikai szerepvállalásra.19 Nem ért egyet Orlay azokkal a kortársakkal sem, akik könnyelműnek bélyegezték Petőfit. Valóban nehezen állapodott meg egy helyen, gyorsan változtak a tervei, de természetes, hogy egy tizennyolc éves fiatal férfi még kereste az útját. Egy azonban már ekkor biztos volt: a művészet iránti rajongása, a versírás és irodalom iránti szeretete.20 Az 1840-es évek elején azonban még nem költőként képzelte el magát, a színészet foglalkoztatta igazán, azonban Orlay meglátása szerint az apjának való megfelelés visszavetette tervei megvalósításában: „Művészetért rajongó lelke a színészet Uo., 14. Uo., 15. 18 Uo., 15–16. 19 Uo., 17. 20 Uo., 18–19. 16 17 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 79 felé hajolt leginkább, de mivel tudta, hogy atyjának bánatot okoz, ha e pályát választja, nehéz volt határoznia”21. Szüleihez, főleg édesapjához fűződő ambivalens viszonyáról is sok információt megtudunk Orlay elbeszélése alapján. Habár nem támogatták elképzeléseiben, Petőfi szeretete és aggódása elszegényedett szülei iránt arra késztették, hogy Pápáról hozzájuk utazzon látogatóba. Természetesen titkos vágyairól továbbra sem mondott le teljesen: Orlay szerint a Pozsonyba vezető úton is kereste a lehetőséget a valamilyen színtársulathoz való bejutáshoz. Szüleitől azonban ekkor sem kapott megerősítést, édesanyja azt szerette volna, ha fia folytatja az iskolát, édesapja inkább mészárosnak szánta. Petőfi lelke azonban vágyott a művészi kitárulkozásra, nem tudott ellenállni a színpad hívásának, így továbbra sem adta be derekát szülei akaratának.22 Orlay ezen elbeszélései után okkal hihetünk neki abban, hogy a kortársak meglátása ellenére Petőfi nem volt egy „hóbortos csavargó”. Csupán ő is, mind sok más gyermek, küzdött a szülői akarat ellen, emiatt viszont nehezen tudott biztos életet teremteni magának. Igazi művész lévén inkább a bizonytalanságot választotta, mintsem a megalkuvást. Petőfi színészi pályafutásáról is sok információt tudunk meg Orlaytól, ezeket azonban nem részletezem. Ami az életrajzi adatok szempontjából lényeges, hogy Petőfi színészi vágyai összességében beteljesületlenek maradtak, igazán nagy szerepet sosem kapott, ellenben anyagi problémát annál többet. Orlay meglátása szerint több szomorúságot hozott neki a pálya, mint örömöt, így végül 1844-ben felhagyott a színészettel és minden erejével a költészet mellett kötelezte el magát.23 Azt az egész fiatal korát végigkísérő sérelmet is fel tudta oldani valamelyest, amely a szüleiben alakult ki, amiért a költő nem az általuk szánt utat követte. Miután 1841-től ismét tanulásra adta a fejét Pápán, ahol aztán első irodalmi sikereit aratta, kezdve A borozó című versének kiadásával, szülei elismerését is sikerült kivívnia. Egy alkalommal, amikor Orlay és Petőfi Dunavecsére, Petőfi szüleihez utazott, a szülők addig ritkán tapasztalt örömmel és elismeréssel fogadták fiukat. Petőfit is meghatotta a szülők által tanúsított büszkeség, amire régóta vágyhatott, Orlay visszaemlékezése alapján a következő szavakat intézte hozzájuk: „Van-e a világon az én anyámnál jobb anya?”24 Uo., 336. Uo., 337–338. 23 Uo., 363. 24 Uo., 348. 21 22 Palócföld • • • • 2023/3–4. �80 • • • • • • • • • • • • • • • • • K O L L E R A D É L A N T Ó N I A A legtöbb, Petőfi személyét árnyaltabban bemutató elbeszélés abból az időszakból való, amikor a költő ismét Pápán járt iskolába Orlayval együtt. A barát és unokatestvér visszaemlékezéseiből Petőfi barátkozási módszereiről is olvashatunk jeleneteket. Eszerint barátait megbecsülte, azonban nehéz volt a kegyeibe férkőzni, megválogatta, hogy kivel fűzi szorosabbra kapcsolatát. Határozott jellem volt, aki nem félt kiállni magáért, még akkor is, ha ez ellenszenvet keltett másokban. Orlay állítása szerint „az üresebb fejűekkel vagy tolakodókkal igen röviden és visszautasítóan bánt”25. Például elmesél egy történetet, amikor ő és Petőfi egy csapadékos napon a nagy sár és a szűk utca miatt kénytelen voltak egymás mögött sétálni. Ekkor szembejött velük egy iskolatársuk, aki véletlenül nekiment Petőfinek, majd egy váratlan és kissé indokolatlan kérdéssel tovább ingerelte az őt feltehetőleg nem kedvelő költőt: „»Honnan jön?« – kérdé Petőfitől, »a hátam megül«, volt ennek nyers válasza, – »és hová megy hát?« folytatá amaz kérdését. – »Az orrom elé, ha ön kitér az utamból«, förmedt rá indulatosan Petőfi, s a társalgás be volt fejezve”26. Az elcsépeltnek érzett udvariassági formulákat sem mindig tolerálta, ez is ösztönösen őszinte személyiségére bizonyíték. Amikor költői karrierje már felfelé ívelt, és egy alkalommal több írónak és költőnek mutatkozhatott be, akkor Pompéry és közte a következő jelenet zajlott le: „Így midőn Pompérynak mutatták be s ez őt e szokott udvarias szavakkal fogadta : »Örülök, hogy szerencsém van«, mogorván jegyzé meg: »Ne igen örüljön biz annak, hogy ily szegény ördöghöz van szerencséje«”27. Érzékeny lelkületét azonban nem tudta leplezni a hozzá közel állók előtt. Orlay ugyanis leírja azt is, hogy a költő mennyire nehezen viselte a kritikát. Nem csupán önbizalmi okok miatt Petőfi részletesen kifejtette véleményét a kritikák visszásságáról. Úgy vélte, hogy aki nem tehetséges, az a bírálattól úgysem lesz ügyesebb, aki pedig az, abban a kritika annál inkább csak lehangolást, önbizalomhiányt, hosszú távon akár minőségi romlást idézhet elő. Orlay elmondása alapján Petőfi így vélekedett az igazi tehetségekről, ezáltal pedig a kritika romboló hatásáról: „Ha rossz valamely mű, az úgy is feledékenységbe vész, míg a jó, magasztalás vagy megrovás nélkül is örök életre számíthat”28. Uo., 341. Uo. 27 Uo., 357. 28 Uo., 345. 25 26 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 81 Petőfi és Orlay számos kalandot éltek meg együtt fiatalságuk alatt, Petőfi esetében ez a barátság valóban élete végéig tartott. Petrich Soma tizenhat éves korától kezdve láthatta Petőfi jellemének fejlődését, útkeresését, azt a viszontagságokkal teli pályát, amely végül teljesen a költészet felé terelte. Magánéletük és művészetük összefonódásáról bizonyítékként szolgálnak az említett festmények, Petőfi Orlayhoz írt költeménye és a sok intim részlet Petőfi mindennapjaiból, melyeket csak egy hozzá közel álló jó barát láthatott. „Weöres Sándor faluja, Csönge is őrzi Petőfi emlékét: a falu evangélikus templomának fa karzata egy bevésett latin mondatot rejt. A hagyomány Petőfi Sándornak tulajdonítja a bevésést, aki ostffyasszonyfai hónapjai alatt Csöngére járt istentiszteletre, s a karzatnak erről a pontjáról figyelte csöngei szerelmét, a földesúri padsorokban a lelkészt hallgató Csáfordi Tóth Rózát.”29 A bevésés szövege: „Spes confisa Deo nunquam confusa recedit”, vagyis „Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg” (Lásd a csöngei templom fotóját lapszámunk 141. oldalán!) Fotó: Garas Kálmán Az idézet és a kép forrása: BOKÁNYI Péter – GARAS Kálmán, „…végtére hazatérek…”. Vas megye irodalmi emlékei, Szombathely, Savaria University Press, 2021, 11. 29 Palócföld • • • • 2023/3–4. �82 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC P RAZNOVSZKY M IKLÓS F ERENC Petőfi Sándor: Úti jegyzetek (1845) A zt mondják, Petőfi minden magyar ember költője. Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor mondhatom én is, hogy a legnagyobb poéta az enyém is. Ha már így a magaménak is vallom, akkor pedig illik egy jelképes koszorút készíteni emlékének, különösen most, a közelgő születési bicentenáriumra. Tény, hogy kultuszának egyik pillére a róla szóló – túlzás nélkül mondható – könyvtárnyi irodalom. Petőfit olvasni élményszámba megy, legyen az vers vagy próza, ebben az esetben az Úti jegyzetek.1 Ezeket a munkákat azonban nem lehet folyamatosan olvasni. Időről időre megtorpan az ember, elgondolkodik, visszazuhan a múltba. Az élvezetes stílus finom humorral átszőve, olykor szarkasztikus éllel, magával ragadó, beindítja az ember fantáziáját, szinte kényszerít, hogy útitársul szegődjünk erre a felvidéki utazásra, mely kismértékben átnyúlik az észak-keleti vármegyék területeire is. Mennyi mindent láttat velünk! Rajongása a történelmi múlt emlékhelyei iránt, a régi várromokhoz tett kirándulásai, az ott vagy annak hatására írt versei milyen fenségesek! Ihletet meríteni ezekhez volt bőven forrása. Megragadóan írja le a látott tájakat, az őt körülvevő környezetet. Beutazta a Palócföldet, Gömör vadregényes tájait. Találkozott különböző népcsoportok képviselőivel, szepességiekkel, szászokkal, tótokkal, barkókkal. Fontosak, érdekesek a személyes találkozásokról szóló beszámolók. Ezek többségében meghíváson alapultak, de a kor szokásának megfelelően nem csak egynapos vendéglátást jelentettek. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb az eperjesi találkozó Tompa Mihállyal és Kerényi Frigyessel 1845 áprilisában. Ennek köszönheti a magyar irodalom Az erdei lak című költeményeket, melynek témáját mindhárman megénekelték A Petőfi-szövegrészleteket az alábbi elektronikus kiadás alapján közöljük: P. S., Úti jegyzetek (1845) = https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0001.html [2023. 09. 06.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 83 költői verseny keretében. Számtalan meghívásnak tett eleget, sok vendégeskedés, kirándulás töltötte ki idejét. Belemélyedve az itt közölt, igen kivonatosan idézett Úti jegyzetekbe, felvetődik a kérdés: mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha már akkor létezik digitális fényképezőgép? Élményei és a látványanyagok közül mit és kiket örökített volna meg, milyen fotókkal illusztrálta volna írásait? Ha már létezett volna postai képeslapküldő szolgáltatás, honnan, kinek küldött volna anzikszot? Mindezeket szerkesztőként helyettesítem korabeli hírlapok, könyvek, kiadványok tájakat, épületeket ábrázoló fa-, réz- és acélmetszetes mellékleteivel, melyek valamennyire visszaadják a kor hangulatát, s a helyszínen, eredetiben a maga korában talán még Petőfi is láthatta őket.  „[…] Utam Aszódtól Kassáig szót sem érdemel. Miskolcig már voltam, azon túl még nem, s így Kassa volt az első hely, mely kiváncsiságomat igénylé. Utazásom harmadik napján estefelé végre megláttam a kassai gót templomot, mely a város közepén úgy áll, mint valami óriás barát sötét csuklyában. Maga a város szép, igen szép halott. Semmi élet benne. A pesti gyorsszekér csak Kassáig jár; onnan egy másik viszi az embert Eperjesig. Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjet ott töltém. Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni. Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy – amint már többektől hallottam – Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivéve azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe; már ezek oly remekek, hogy Pestre is beillenének, ha a Váci-utcába nem is, de a Váciútra bizonnyal. Bevetődtem a szinházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam hatodmagammal Ozorán, Cecén, Szilas-Balháson, Sár-Bogárdon stb., de soha sem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek. Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat Palócföld • • • • 2023/3–4. �84 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Eperjes egykor fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid a spektákulumokra, s hallgatják – a gyönyör tengerében fuldokolva – az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket; és ha elérzékenyülésre kerül a dolog, tehát elérzékenyülnek szende lelkű leányaid, és elérzékenyülve omlanak azon bajnok ifjak karjaiba, kik a XIX. század rettegésére katonásdit játszanak. Kora hajnal volt, hogy másnap az eperjesi gyorsszekérre ültem. Egymagam utaztam, mi már régi ohajtásom volt. De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont. Kényelmemet nem használhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugába zsugorodtam. Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szívemben – Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam. Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot. Szerencsés egy fickó ez a Kerényi, kénye-kedve szerint élheti világát s könnyen fütyölhet, pamlagán heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anatémát, hogy ő nem költő. Tompa is Eperjesen volt. Nevelősködött. Kétszáz bankó forintért. Miska pajtás! Rád illenek nagy druszád szavai: »Megnehezült az idők viharos járása fölötted!« De vigasztaljon bajtárs, hogy velem egy csillag alatt születtél, kis különbséggel – te a sorsnak mostoha, én édes, de kitagadott gyermeke vagyok. Téged eltaszított magától a sors, én pedig elpártoltam tőle, mert függeni senkitől nem akartam, nem akarok… s így tán méltán is neheztel rám. […] Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 85 Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem a többieket, kiknek barátsága örökre édes emlékezetűvé tette ezt az utamat; mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét leírnám. Egy este a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelt meg. Megvallom, hogy ez engemet meg nem lepett. Nem elbizottságból, a világért sem. Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam; mikor még statiszta voltam a pesti Nemzeti Szinháznál s hordtam a szinpadra a székeket és pamlagokat, s a szinészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért stb.; mikor még strázsáltam vagy főztem a kukoricagombócokat közlegény társaim számára, s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogatóruha ujjaimhoz fagyott, s mikor a káplár „menjen kend!”-je lehajtott a havat kihordani a kaszárnyaudvarból: mindenkor már világos sejtéseim voltak arról, mi velem egykor történni fog, s mi meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán, hol – mint de Manx báró – az egyik oldalamat alám tettem derékaljnak s a másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni. És álmom teljesül lassanként… nem, sőt hamarább, gyorsabban, mint gondoltam. Amerre csak jártam, öleltek, szerettek… bár gázoltatásomra mindent elkövetnek a kritika hősei. Én csak azt mondom nemzetemnek, mely figyelmére méltatott, hogy figyelme nem lesz eltékozolva! – – Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma. Ettől reszketek, ha valahova hínak ebédre, mi Eperjesen – s általjában egész utam közben – gyakran megesett. Ezt csak azért írtam ide, hogy ismét Eperjesre térhessek, valami összefüggéssel. […] Egy kis órányira Eperjestől szomorodik Sáros romja, Rákóczi egykori fészke. Voltam rajta. Dehogy mulasztanám el valami rokonomat megtekinteni, ha csak szerét ejthetem. Oly jólesik színom a dicső lovagkor levegőjét, melyben születnem kellett volna igazság szerint. Én a tollat meglehetősen forgatom, de úgy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardviselésre, mire, fájdalom, későn születtem. Valami nyolcan kerekedtünk föl Sáros romjait meglátogatni. A hegy alatt elhagytam a társaságot s összeszedtem magam, hogy hamarabb érjek föl; mert tartottam tőle, hogy könnyeimet el nem fojthatom… s én nem szeretem, ha más sírni lát engemet. E várra vonatkozik A rom panasza című versem. Palócföld • • • • 2023/3–4. �86 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Lőcse Lejövet, amint a hegyoldalon pihentünk, mellénk sompolygott egy szegény lengyel fiú. Tudtuk, mit akar; mindnyájan adtunk neki valamit… letérdelt s lábainkat akarta megcsókolni… Oh, emberiség, sülyedt emberiség, hol van megváltód? Eperjesről Lőcsére mentem. Kerényi velem utazott. Egész Szepesmegye határáig csaknem folyvást emelkedik az út, a hegyek szemlátomást növekednek, a fenyvesek kezdődnek, melyek alatt sürűek, fölfelé mindinkább ritkulnak, s a tetőt csak néhány éri el… mintha valami katonák volnának, akik várat ostromolnak. És eléri az ember a szepesi határt, melyet Branyiszkónak neveznek, és áll az egyik oldalon lejtős, s a másikon meredek roppant bérc tetején, honnan belát a gyönyörű Szepes tündérvölgyébe, látja Váralját s mellette puszta várfalakat, melyeknek egykor bíboros termében született Zápolya; látni pedig a láthatár végén egész magamivoltában azt a kis vakandturást, mit Tátrának neveznek; mindezt látja az utazó, és ha az utazó költő, akkor fölkiált, mondván: … nem, semmit sem szól, nem szólhat, némán bámul; ha pedig az utazó kritikus, akkor föllelkesül szívének kilenc-tized része, s azt mormogja fogai közt: meglehetős! Egyik lovunk patkója leesett; míg azt fölütötték, folyton meredtek szemeim a Kárpátokra, az egymásra hányt millió piramisra. De lelkem, mint a gyermek, ki megpillantja, hogy gondviselője nem figyel rá, lelkem elsuhant észrevétlenül messzire, messzire, oda, ahol nincsenek hegyek, hol halmok is alig vannak, hol a Duna omlik méltóságosan, mint Vörösmarty Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 87 hőskölteményei, hol puszták nyúlnak el, hosszan, mintha a világ végét keresnék, hol a látkör egy óriás palota, melynek tetején a napnak gyémántcsillárja s oldalán a délibábok tükrei függenek, mikben kedvtelve szemlélik magokat gulyák és ménesek… ide, ide szállt lelkem a Kárpátokról, az én édes hazámba, a szép Alföldre! Azért siettem el Késmárkról Iglóra – a szepesi 16 város egyikébe –, mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni s én azt viszont. Kedves, patriarchalis család! Nem foglak én elfelejteni téged. Nem fogom én elfelejteni az öreg családapát, ki magában két világrész: Európa és Amerika; ősz feje a megvénült bölcs Európa, szíve pedig a fiatal Amerika, hol végtelen őserdők zöldellnek, az életkedv és remények erdői; nem fogom elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az én anyám… és nem fogom elfelejteni gyermekeiket, miként nem a fának lombjait, melynek árnyékában oly édesen pihentem. És vannak még többen Iglón, kik céljokat érték, ha az volt céljok, hogy örökre emlékezetessé tegyék mulatásom idejét, mi három hétig tartott. Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói és tájéka egyaránt gyönyörködtettek. A Kárpátok egészen oda látszanak, de ottlétem alatt tán sohasem álltak köd- vagy felhőtlenül; s e derű-borúban úgy tetszettek nekem, mintha volnának a természet oltára s a felhő és köd körülötte a tömjénfüst. Kissé ködös reggel volt, mikor Iglóról elindultam Rozsnyó felé. Viszsza-visszanéztem a Kárpátokra… alig látszottak a homályban… szinte nem tudtam; képzelet-e vagy való?… mint mikor emberekkel találkozunk, kiket álmunkban láttunk-e vagy csakugyan régi ismerőseink-e nem tudjuk. Végre eltűntek előlem, mert magas bércek határtalan fenyvesei közé jutottam. Szépek azok a fenyők, amint a szellő rengeti sötét, melankólikus lombjaikat, míg köztük a madarak vígan fecsegnek; olyanok, mint valami szomorú barna leányka, kit vigasztalnak, s ki fejrázva válaszol bágyadt mosollyal: – Nincs vigasztalás számomra! S ezek közt a szomorú barna leánykák közt mint nyargalnak a patakok, e pajkos, fürge gyerkőcék, kiknek gyermeki szíve még föl nem fogja a fenyűnénikék bánatát. Hah, mint vágtatnak szilaj kedvökben jobbrabalra, s mint hányják a bukfenceket a hegyekről a völgyekbe, hogy akármely bajazzónak becsületére válnék. Palócföld • • • • 2023/3–4. �88 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Rozsnyó És lakik a bérceken egy komor, mogorva férfi, a fergeteg; ezt a csintalan parasztgyerkőcék addig boszantják tréfás fecsegéseikkel, hogy egyszer türelme szakadtán fölpattan, utánok rohan, s akkor ugyancsak megcibálja üstökeiket, a habokat. Van e fenyvesek között egy kimondhatatlan szép L alaku völgy. Kis-Hnilec… vagy hogy hívják. Az első fogadónál, melyet benne találtam, reggeliztem, bár ezt már Iglón is tevém; már előtte megpillantám a kocsmárosnét, ki igen szép volt, s én kocsmárosnék iránt különös hajlandósággal viseltetem. Tovább haladva Rozsnyó felé, szelidül az eddig zordon táj; a fenyűk közé más, világosabb zöld fák elegyednek… nem tudom: micsoda fák? mert isten nélkül való rosz botanikus vagyok… mint a magyar olvasóközönség, ki annyi füzfa- és bodzasípot tart valami mahagóni fuvolának. Veszverésen (egy gömöri faluban) ebédeltem, vagyis megálltam ebédelni, de semmit sem kaptam. Még kenyerök sem volt az istenadtáknak. Innen Rozsnyó valami egy óra járás. Egy szabóinas kapaszkodott kocsim saraglyájába. Eszembe jutott: – mikor én gyalogoltam így Mohácstól Pozsonyig – s még hosszabb utat is, – mily jól esett, ha fölvett mellettem elhaladó szekér, vagyis mily jól esett volna, ha fölvett volna… s fölültetém a gyereket. Ettől tudakoztam meg a legbecsületesebb fogadót, s oda szálltam. […] Losoncon ekkoriban csak egy napot töltöttem. Ezalatt megnéztem Gácson a várat s a posztógyárat. Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán az idegen, ha nem volna meg testének azon része, mely a tobák, fricska stb. kedvéért teremtetett. A vár, melyet a Forgách grófok Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 89 Somoskő birnak, nem igen ó: körülbelül a tizenhetedik században épülhetett. Bejártam néhány teremét, melyek közül leginkább vonta magára figyelmemet az, hol a családképek vannak. E képek egyikétől alig tudtam elválni. Egy hölgy volt: szép, fiatal és tébolyodott. Épen delet harangoztak, mikor a kirándulásból visszatértem Losoncra, hol az én kedvemért készült roppant ebéd várt egy roppant magyar embernél. Másnap visszavitt S. A. barátom (ki ide is kihozott) Várgedére, ugyanazon az úton, melyet már volt egyszer szerencsém passzirozni. […] Vecseklőn megháltunk, s másnap korán reggel indultunk Somoskőre, a Mátra egyik ágán – a Medvesen – keresztül. Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik… de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hét-szögű kövekből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csaknem idillikus életet élnek még. Amint lejöttünk a várról e faluba, egy parasztasszony házához hitt bennünket, s ott – fölszólítatlanul – jól tartott édes és aludt tejjel. Nagynehezen birtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek! Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, épen a kanalat lőtték ki a kezéből… mire a pogányok nyakrafőre elinaltak Salgóról, a mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép? Palócföld • • • • 2023/3–4. �90 • • • • • • • • • • • • PRAZNOVSZKY MIKLÓS FERENC Salgó vára Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkivüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő, bükk, cser, tölgy, s egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt. Estefelé értünk vissza Vecseklőre, eltelve a nap élvezeteivel, és jól kiéhezve, minek orvossága egyébiránt készen várt bennünket Vecseklőn… Kubinyi Rudi szakácsának emberségéből; minek ismét az a rosz következése lett, hogy igen jól laktam, s ennélfogva gyötrelmes álmaim valának. Amint vissza Várgedére mentünk, figyelemre sem méltattam Hajnácskőt, pedig míg Salgót nem láttam, nem győztem bámulni a meredek, cukorsüvegalaku bércet, hol a vár volt. […] A nagy hőség miatt késő délután indulván Losoncról, éjfél lett, mire Gyarmatra értünk. Szép csillagos, holdas éj volt. Az egész város fölött némaság lengett (mondaná Sujánszky), a város fölött tehát némaság lengett, csak egy pár kocsmából hallatszott hegedű- és bőgőszó s az ivók egy-egy kurjantása… másnap vásár volt. A vásár legkedvesebb látványaim egyike… átaljában mindazon hely és alkalom, hol minél több embert láthatok. Én a természetnek is meleg barátja vagyok; de hiába, egy szép hölgyet, egy részeg embert stb. mégis sokkal nagyobb gyönyörűséggel szemlélek, mint akármi tájat. Palócföld • • • • 2023/3–4. �91 Losonc KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Gyarmaton megnézvén az igen szép megyeházat, s a most épülő roppant börtönt s a vásárban egyet fordulván, elindultam Vácra. […] Rétságon ebédeltem egy ifjú férfiúval, ki valamivel előbb ért oda nálam, s kinek az arca az olyanoknak egyike volt, melyek első látásra vonzalmat öntenek az emberbe magok iránt. Alig váltottunk nehány szót s régi ismerők levénk. Nevét kérdém. Megmondta s folytatá: – Én nem is kérdezem: ki ön? mert tudom; ön Petőfi, nemde? – Igen, s honnan tudja? – Ki ne ismerné önt! Igaza van, ki ne ismerne engem! gondolám önérzettel! Talán nem élnek tovább firkáim, mint én magam, tán addig sem élnek; meglehet, hogy életemben elhangzik nevem, mintha soha nem zengett volna… de ez engem háborítani nem fog, elég lesz nekem akkor annak tudata, hogy volt idő, mikor azt mondhattam: ki ne ismerne engem! szép ám csak pillanatra is birni egy olvasó közönség figyelmét, s hogy én ezt megnyertem, boldogabbá tesz végórámon, mintha kortársaimtól meg nem értve, de oly reménnyel halnék meg, hogy örök életű leszek az utókor ajkain. […]” Palócföld • • • • 2023/3–4. �92 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U L L B E N C E D ULL B ENCE Petőfi nyomában P etőfi Sándor válogatott versei. Ez a cím ékeskedik a könyv borítóján. Ez a kötet sokféleképpen hatott rám. Elsősorban felkeltette az érdeklődésemet. Ki ez a Petőfi? – kérdezgettem otthon. – Mit gondolsz Petőfiről? – tettem fel a kérdést magamnak. Meg is kaptam a válaszokat idővel. Megfigyeltem, hogy utcákat neveztek el erről az emberről, terek viselik a nevét, mi több, rengeteg könyv borítóján felbukkan! Még olyanokén is, amelyeket nem is ő írt, csak róla szólnak. Mígnem az iskolában megjelent a tankönyvekben is. Ez az ember verseket írt, méghozzá nem is akármilyeneket, egyszerű, dallamos, mégis zseniális műveket, melyekben csak gyönyörködni lehet, és még úgy tudom, forradalmár is volt! Mi az, hogy! Ő az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik legmeghatározóbb, leghíresebb alakja! És, mint később kiderült, halottja is. Petőfi csak 26 évet élt. Lehetséges ez? Hiszen olyan sok verse van! Rendkívül termékeny költő is volt! Nem tudom, milyen ember, nem tudom, hogyan élt, igazán mivel töltötte az életét, még szinte semmit sem tudok semmiről, csak azt tudom, hogy ötödik osztályba járok, a tornaterem öltözőjében vagyok az osztálytársaimmal, és március 15-e van. Mindannyiunkon kokárda, éppen késünk el torna óráról, valahol az átöltözés közepén tarthatunk. Én az öltöző padján állok, a kezemben a számomra oly fontos kötet, kinyitva a 117. oldalra, melyen az alábbi vers található: Nemzeti dal. Annyit tudok, amennyit egy 11 éves átlagos fiú tud a szabadságharcról, illetve annak a jelentőségéről a mi életünkben, tehát lényegében és mélyrehatóan semennyit, de mégis valamiért pátoszosan szavalom a verset, már amennyire szavalásnak lehet nevezni azt a tagolt, kiabáló felolvasást. A fene tudja, hogy ez miért ennyire fontos, vagy miért ennyire euforikus élmény. Talán, amiért egy 11 éves gyerekben gátlástalanul dúlhat a hazaszeretet, főleg akkor, ha ebből a kis akcióból konfliktus is kialakul, az öltöző másik végében gubbasztó román évfolyamtársakkal. De az is lehet, hogy egyszerűen csak az exhibicionizmus tört elő belőlem, a többiek meg adták alám a lovat, ahogy azt kell. Nem tudom. Nem értettem akkor sem és most sem, Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 93 csak azt tudom, hogy Petőfi akkor jelentett nekem valamit. Jelentett nekünk valamit, 11 éves marosvásárhelyi, tornaóráikat focizással töltő gyermekeknek. És persze lekéstük az órát. De mégis, volt egyfajta ünnepélyessége ennek a késésnek. Mert Petőfiért meg a Nemzeti dalért késtünk, és ez simán megérte! – gondoltuk magunkban. Később, ekkor már 16 évesen, fejből szavaltam ezt a verset a Székely vértanúk emlékműve előtt, szintén március 15-én. A régi gyermekcsapatból addigra szervezőbrigád lett, és Maros megye középiskolás diákjaival felvonultunk ezen a jeles napon. Ekkor már más értelmet nyert, teljesen mást jelentett ez a vers, mint ötödikes koromban. Emlékszem, fenn álltam a színpadon. Megint csak egy emelvény, kissé magasabb, mint az a bizonyos pad, de az érzés, a hatás ugyanaz. Sokan voltak, minden szem rám szegeződött, és a harmadik szakasz végén belesültem, pedig soha nem voltam izgulós. Ekkor éltem át életem leghoszszabb három másodpercét. Aztán a teljes zsibbadásból egyszer csak megjött a heuréka-élmény, és folytatni tudtam. Akkoriban jöttem rá, hogy Petőfi tagadhatatlanul társamul szegődött az utamon, amelyen járok. Helyenként felbukkan, itt-ott belebotlom, főként március 15-e körül, de ha jobban belegondolok, ez azért mégsem ilyen egyszerű. Időközben úgy hozta az élet, hogy járhattam Fehéregyházán, ahol Petőfi életét vesztette. 12-13 éves lehettem akkor, élénken él emlékezetemben, először a Héjjasfalva felé tartó út mentén a domborművek közelsége (az egyik dombormű Hunyadi László munkája, mely rongálás áldozata lett, a másik, egy újabb dombormű, Gyarmathy János alkotása)1 és az ottani mező látványa. Magával ragadott ez az emlékezetnek szentelt hely, a varázsa, az atmoszférája. Egészen meghatódtam. Végignéztem a mezőn, amelyen nagy valószínűséggel elesett. Elképzeltem, ahogyan az orosz lovasság elől menekül a kis noteszét szorongatva, és letarolják, szörnyethal. És ahogyan ezt elképzeltem, hirtelen belém hasított a felismerés: ez nem csak Petőfivel történt meg. Több mint ezer ember halt meg aznap. És nem csak magyarok. Magyarok, lengyelek, osztrákok, románok és oroszok, emberek. Azt hiszem, itt és ekkor gyűlöltem meg a háborút. Belegondolni is szörnyű, hogy a szomszédos országban manapság is halnak meg emberek hiába a háború miatt. Erre is Petőfi nyitotta fel a szememet. Emlékszem a faluban levő Petőfi Múzeumra, amelynek a kertjében áll egy Petőfi-szobor és az obeliszk, mely alatt a csatában elesettek tömegsírja található. Elkötelezetten 1 Az emlékmű fényképét lásd lapszámunkban a 37. oldalon! (A szerk.) Palócföld • • • • 2023/3–4. �94 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U L L B E N C E szövetséget kötöttem ekkor magamban a pacifizmussal, bár akkoriban ennek a kifejezésnek még csak a jelentése fogalmazódhatott meg bennem. Rendkívül elmélyült a Petőfivel való kapcsolatom, mely az irodalmi életmű sokkal nagyobb ismeretére sarkallt, így hát ismét kezembe került a kötet. Ezúttal szerelmes versei adtak bátorságot és reményt, amikor nagyon szerettem valakit. Úgy éreztem, hogy hozzám és rólam is szólnak ezek a költemények. Ismét segített nekem, sokat. Másképp álltam hozzá a dolgokhoz, átfogalmazott bennem nagyon sok, addig alapvetésnek vélt lelki gátat. Sokkal tágabb értelmezést nyert a világ, megváltozott minden. Petőfi versei hatására mást kezdtem gondolni szeretetről, barátságról, életről. Utána jött a következő közös epizódunk, együtt készültünk a színművészeti felvételijére, pontosabban én készültem egy Petőfi-verssel, nevezetesen a Csokonai cíművel, melyet ugyanabból a kötetből tanultam, mint amellyel életem korábbi, fontos eseményeit megéltem. Nemrég, már a színiegyetem alatt, szintén eljutottam Petőfi utolsó állomására, ugyanezt az utat bejárva, ugyanazt átélve, mégis teljesen más érzésekkel. Mintha egy régi baráttal találkoznék újra. Petőfi a barátom lett az út során. De talán fontos tisztáznom magammal, hogy ki is ő valójában. Petőfi neve nem csak a kétszáz éves évforduló meg az iskolai felmérők kapcsán kellene kivívja magának a helyet a fiatalok emlékezetében. Egy kétségtelenül kiemelkedő személyiségről beszélünk, a magyar irodalom egyik legnagyobb, legmeghatározóbb képviselőjéről. Mindenki ismeri Petőfit. Ő az, aki mindent megváltoztatott. Ha nem is fogadjuk el ezt a szélsőségesnek ható kijelentést, azt azért el kell ismernünk, hogy vitathatatlanul új irányba mozdult el általa a magyar irodalom fejlődése. Ami azonban nem ennyire egyértelmű, az az ő megítélése. Ez nagyrészt az első benyomás alapján kezd kialakulni mindannyiunkban. Annak alapján, hogy mit mondanak róla a szüleink otthon. Melyik az a félmondat, amelyet először elkapunk róla az utcán, társaságban vagy akár a tévében. Vagy éppen a kíváncsiságtól vezérelve, életünkben először megkísérelve az olvasást, fellapozunk egy Petőfi-kötetet, vérszerződést kötve ezáltal az irodalommal. De olyan is akadhat, aki csak az iskolában hall először Petőfiről. A lehetőségek száma közel végtelen. Az azonban tagadhatatlan, hogy az iskolában tanultak nagyban meghatározzák azt, amit gondolunk Petrovics Sándorról. Olyan is van, hogy megunjuk, hogy egy kétszáz évvel ezelőtt élő emberről tanuljunk, és a verseit kívülről fújjuk, ezért inkább elfordulunk tőle, vagy éppen ellenkezőleg, elfogadva a tanterv nyújtotta narratívát, idealizáljuk a költőt. Szerintem egyik sem célravezető, és csak Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 95 nagyfokú tudatossággal lehet elkerülni ezeket a csapdákat. Ez a fajta tudatosság biztosan mindenkinek mást jelent, nekem talán azt, hogy nem hagyom magam befolyásolni, és nem fogok mások véleménye alapján megítélni egy ilyen nagy hatású irodalmi személyiséget, aki mint kiderült, ráadásul a „barátom” lett. Abból indulok ki, hogy rám óriási hatással volt, nekem sokat jelentett, számtalan dolgot, számtalan helyen számtalanszor, és ezáltal másokra is hathat. El kell tudnunk fogadni azonban a tényt, hogy a költők is emberek, hibákkal és erényekkel. Megdöbbentő módon legtöbbször az előbbiekkel. Ha azt gondoljuk Petőfiről, hogy egy szent életű szépfiú volt, sajnos nagyot kell csalódnunk. Egy több szempontból is számtalanszor erkölcstelen, gátlást nem túl gyakran ismerő, túlbuzgó nőcsábász fiatal képe talán közelebb állna a valósághoz, de amennyiben megfelelő háttérismeretre teszünk szert, meglátjuk, hogy egyik jelző sem írja körül megfelelően „hősünket”. De ezzel nincs is semmi gond. Sőt, talán akkor lenne baj, ha az őt, lelki szemeink előtt megjelenítő magyar irodalomtankönyveknek lenne igazuk és egy törvénytisztelő, mindig a többség által elfogadott úton járó, illedelmes férfi lett volna, hiszen akkor lehet, hogy töredékét sem érte volna el annak, ami a magyar irodalmi emlékezet számára annyira fontos. Nem csapott volna föl vándorszínésznek, nem csavarog, nem ismerkedik bátran, nem tesz szert ennyi ismeretségre, a világ nem tulajdonít figyelmet a benne szunnyadó irodalmi óriásnak, nem vesz részt a szabadságharcban és végül nem tud ennyit és ilyen minősében írni. Akkor ő nem lett volna Petőfi. Petőfi megtanított arra is, hogy sosem szabad feladni! Tény, hogy színészként sosem tudott igazán befutni, kiteljesedni, holott ez lett volna igazi álma, de szereplésvágyának így is teret adott a költészet segítségével, és mennyire jól jártunk ezen pályaválasztási dilemma végeredményével! Tulajdonképpen különböző szerepköröket vállal magára költészetében is, amely feladatot először a színészetben akart megvalósítani: ő a nép, a falusi társadalom költője, először ő képes megszólítani ezt a társadalmi csoportot közérthető, egyszerű és frappáns versformálásával, bevonva ezzel az értelmiségen kívüli magyarságot is a kultúrába. Ő a váteszköltő, aki feláldozza saját életét a nagyobb cél érdekében. Az is egy szerep tulajdonképpen, hogy magyarnak vallja magát, hiszen ez sem magától értetődő élete első szakaszában, ezáltal Petőfi a kisebbségi magyarságot is jelenti nekem. Büszke vagyok rá, mint ahogyan ő is lenne, hogy az etnikumi sokszínűséget képviseli életével, emlékezetével. Palócföld • • • • 2023/3–4. �96 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D U L L B E N C E Petőfi a minket, magyarokat sújtó nemzetállami törekvések legnagyobb ellenlábasa, ő tudta minden kortársával együtt, milyen az, amikor egy kisebbséget el akar nyomni egy éppen nagyobb hatalommal rendelkező politikai elit. Semmiképpen sem egészséges. Emellett forradalmár, hősszerelmes nőcsábász és visszahúzódó fiú egyben. „Egyszerre akarna szabadon élő színész lenni, »a nemzet csalogánya«, akinek tapsvihar a napi betevője – vagy épp világvándor, s egyszerre megállapodott nyárspolgár, »akinek a felesége simára vasalja az ingujját«”; „Mikor az életmű méretei fölött ájuldozunk, s kutatjuk a hogyant s a mikéntet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tökéletes átlényegülési képességet, a szerepjátékot, ami színészként nem jött össze, de íróként tökéletesen működik”. „Ezek a frissen írt dalszövegek hamarosan meghódítják a vidéket. A falusi tanítók, papok és hivatalnokok megtalálják Petőfi lírájában önmagukat, megélik az érzelmi azonosulást. Egyszerű és érthető, és pont arról szól, amilyenek ők maguk.” De akkor Petőfinek sikerült. Kiiktatta a versek mélyéről a pátoszt, a műveltségi paneleket, és beemelte a köznyelvet a verstérbe.2 Petőfi mindenki életében más-más, ugyanakkor ugyanolyan fontos szerepet tölthet be, amennyiben nyitottak vagyunk rá. Engedjük be Sándort a mindennapjainkba. Nagy szerencse, hogy az irodalmi életmű elválasztható a költő magánéletétől – mondhatnánk. Ez azonban nem egy gyümölcsöző megközelítés. Tudatosan kell kezelnünk, hogy nagy költőink nem valamiféle „erkölcsszobrok” voltak, igenis ugyanolyan halandó emberek voltak, akárcsak mi. Meg kell vizsgálni a költők életét, és kell tudni viszonyulni hozzájuk. Kell tudni empátiával, vagy adott esetben nem-megértéssel, de mindenképpen kritikát megfogalmazva hozzáállni egy adott életműhöz. Rájöttem, hogy a szó klasszikus értelmében nincsenek hősök. Petőfi nem úgy hős, ahogyan azt a tankönyvek tanítják, hanem sokkal értékesebb módon, valódian. Petőfi az emberi mivoltában tudott hősieset alkotni, közülünk való, aki akár a barátunk is lehet, és szerintem annak is örülne, ha Sanyinak szólítanánk. Én köszönettel tartozom Neked, Sanyi! A bekezdés HÁY János Kik vagytok ti? (Újraélesztő könyv, Bp., Európa Kiadó, 2020) című könyvének Petőfi-fejezetei alapján készült, az idézetek onnan valók: 103, 105, 109. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 97 T ORNER A NNA minden. egyes. magyar. embernek. M árciustizenöt. Kokárda francia mintára. A talpramagyar. Hogy egész életében kizárólag gyalog tett meg utakat. Hogy meg se halt. Hogy a segesvári katakombák rejtekében ’ücsül még mindig. Hogy rengeteg népdalt írt. Hogy akkor most szerb vagy szlovák, vagy ha magyar, akkor azt hogy? A bajusza. Hogy minden férfi, hetyke pödört bajusszal az öreg Sándor reinkarnációja; avagy egy khi-khöpött Petőfi! Hogy Petőfi Sándor, gatyába’ táncol, felesége bugyiba’, úgy mennek a moziba. Hogy oly’ tüzesen süt le a nyári nap sugára, hogy Toldi Miklós képe felragyog. Hogy Kiskőrös vagy Félegyháza vagy Szabadszállás? A bordalmámoros, alkoholizmustól terhes vándorszínész nyomora. Az általános köztudások, közbizonytalanságok és köztévedések éles vonalakkal skiccelik fel Petőfi Sándor kétszáz éves alakját minden magyar ember képzeletébe, pedig már bő harminc éve, hogy nem is szerepel egyetlen bankjegyünkön sem – ő, a nép költője. A kultúrsznob irodalomfogyasztó kevés eséllyel fog Petőfivel flancolni, de nagyságát megkérdőjelezni azért mégsem jut eszébe senkinek. A legutóbbi mondat bizonyára több szempontból is fennakad a nemtetszés hálóján, hisz egyrészt mi az, hogy a kultúrsznob irodalomfogyasztó, másrészt meg miért ne flancolna mindenki boldogan Petőfivel? Nem tudom. Mégis sorozatosan ütközöm olyan esszé- és könyvcímekbe, amelyek mintha egyszerre szabadkoznának és bizonygatnának. Populista, de zseni. A megtestesült mizantróp, de mindene a nép. Mártír(kodó), de hős. Nacionalista, de nem úgy. Olyan, mintha a szerzők nem csak Petőfi tüzes személyiségjegyeit igyekeznének egymáshoz békíteni, hanem ki-ki a saját viszonyát is tisztázni akarná a költővel, legalább maga előtt. Elvégre olyan nincs, hogy egy magyar embernek ne legyen valamilyen viszonyulása Petőfi Sándorhoz. Persze lehet, hogy csak a saját kétségbeesésem színezi általános tanácstalansággá a kortárs viszonyt hazánk nagyjához, mert én például napok óta keresem a választ a kérdésre: hogy nekem mi a tényleges közöm hozzá. De ahogy hozzám sem a bibliográfiák vagy a szakirodalom, vagy Palócföld • • • • 2023/3–4. �98 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • T O R N E R A N N A a Petőfitől ihletet nyert kortárs novellák hozzák közelebb a költőt, úgylehet, itt is csak ennyinek kellene állnia: Egy lány megemlékezett nemzete költőjéről. / Leült: olvasott. / Petőfit: élvezte. Majd közepesen vállalt didaktikussággal talán még egy olyan lezárás is beleférne, hogy: Tanulság? (…Olvasson Petőfit!) …csak ezt valószínűleg még több öniróniával fejelném meg. És hiába, hogy szívem szerint leginkább egy dadaista verset sorsolnék a fenti dőlttel szedett szavakból, vészesen közeledni látszik, hogy végül mégis elmeséljem, mi érdekel engem Petőfi Sándorból. A XXI. századból visszatekintve nyilvánvalóan különösen csodabogár számba megy, hogy a hírhedten sanyarú debreceni évei után nemcsak, hogy hóna alá csapta költeményeit, és meg sem állt Pestig – hanem hogy mindezt gyalog tette. Sétálva-csámborogva-talpalva. Az életrajzi írásokból és verseiből persze kiderül, hogy az őt körüllengő legendákkal ellentétben több ízben is utazott lovon, lovas szekéren, de ha menni kellett, akkor bizony nekiindult két lábon is. Debrecenből Pestre például: kerülővel, télen. Petőfi Sándor csupán huszonhat évet él, mégis megéri, hogy szülei jómódúvá váljanak, de el is szegényedjenek. Hogy tanuljon hét különböző városban, hogy olvassa a világirodalom nagyjait, hogy szerelmes legyen, hogy vőlegény legyen: kétszer is, hogy férj és apa legyen. Hogy katona legyen. Hogy színházi díszítő, hogy statiszta, hogy súgó, hogy vándorszínész legyen. Hogy szerkesztő legyen. Hogy műfordító legyen. Hogy a magyar irodalom megújítója legyen. Hogy ontsa magából a verseket, az elbeszélő költeményeket. Hogy szabadságharcos, hogy őrnagy legyen. Hogy a magyar forradalom – hozzáértő – vezéralakja legyen. Mindezt huszonhat év alatt. Úgy, hogy gyalog „közlekedett”. Ezzel persze nem azt akarom hangsúlyozni, hogy Petőfi innovációja a gyalogszer – hisz Kőrösi Csoma Sándorral mondhatni kortársak voltak, és hát ha valaki tényleg nekilódult, az bizony Csoma. Inkább csak romantizáló sóvárgással vágyom az időnek azt az emberi léptékű dimenzióját, amelybe ennyi minden belefér: memóriahabos, légáteresztő zarándokbakancs nélkül is. Nesze neked felgyorsult világ. De vajon mit üzenne Petőfi onnan: mindenki bőségkosara mellől, a dicsőséges nagyhatalmaknak, akik szerződésbe foglalják, hogy kié lehet a Hold, ki fölött eddig csak a Nap rendelkezhetett? De ha a szabadságharc utáni történelmünkben nem a Hold intézményesítéséig, csupán a pszichológia térhódításáig merészkedünk vissza – Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 99 aminek Petőfi még távolról sem élvezhette az előnyeit – akkor szórakozás gyanánt elképzelhetjük, ahogy Sándor pici-törékeny testével ül Sigmund Freud rendelőjében, és beszámol róla, hogyan fejlődte meg a magabiztossághoz vezető úton alig két év alatt, hogy noha Vörösmartynak először Pönögei Kis Pálként mutatkozik be (hátha nem tetszik a mesternek, és ezt nem mondaná meg neki szemtől szembe), két évvel később már csuklóból hitvány ebezik és finnyás kóficozik az őt bírálók felé. Meglehet persze, hogy Freud ezt nem a magabiztosság jelének venné, hanem pont valamiféle elfojtást keresgélne az agresszió mögött, mindenesetre Sándor Úti levelei és versei alapján meglehetősen konok, és ebből eredendően igen magabiztos, eltéríthetetlen hivatástudattal tör előre. A felgyorsult világ terminus nem csak egészében, de részleteiben is egyre inkább ellentmondásosnak tetszik a valósággal. Huszonhat évbe csak úgy fér bele több kötetnyi lángoló szerelem, ha az nélkülöz mindenféle esélylatolgatást, kételkedést, nem zavarodik bele minduntalan a végtelen kínálatba, és ha valami véget ér, akkor nem ragaszkodik a nosztalgia vágyképeihez sem. És ahogy ezen gondolkodom, arra kell jutnom, hogy a mi világunk nem is gyorsult fel, hanem – Krasznahorkai kifejezésével élve – sokkal inkább állva bolyong. Képzeljük csak el. Ha Szendrey Júlia ma találkozik Sándorral, vajon hány évig ülne szegény Sigmund Freud méltó utódainál, kétségbeesetten törekedve szuperegója felé, hogy gálánsan felülemelkedjen Csapó Etelka halott szellemén, Prielle Kornélia primadonna-tüneményén, vagy azon az egyszerű tényen, hogy férjének nem ő az egy és oszthatatlan Múzsája. De ilyesmikre csak ebben a felgyorsult világban van idő, Petőfi valóságába nem fért bele. „A verselés a szerelem eredménye volt. A színésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú”1 – emlékszik vissza önéletírásában Petőfi maga. Fekete Sándor pedig így ír a költő későbbi, pápai éveiről: „Három igazi művészlélek volt a kollégiumban. Petőfi és […] Orlay Petrics Soma mellett […] Jókai Mór. Ekkor még mindhárman téves irányban keresték tehetségük érvényesítését. Orlay, a későbbi jeles festő, költői ábrándokba merült, Petőfi szenvedélye a színpad volt, Jókaié az ecset”2. Milyen gyönyörű, nem? Amit Petőfi egy ismeretlen eredetű hívásnak jegyez fel – mely elől kitérni nem tud, hisz PETŐFI Sándor, Úti jegyzetek, 1845, idézi FEKETE Sándor, Így élt a szabadságharc költője, Bp., Móra, 1979, 27. 2 FEKETE Sándor, I. m., 64–65. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �100 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • T O R N E R A N N A az éhínség dacára is enged neki és kitart mellette – az 1972-ből nézve „tehetsége érvényesítésének téves irányát” jelenti. Amit pedig a szerelem melléktermékeként örökít meg, a verselést, azt születésének kétszázadik évfordulóján, 2023-ban is mohón ünnepeljük. Azon pedig már csak mint egy művészeti egyetem hallgatója merengek el (inkább ábrándozva, mint meggyőződéssel), hogy tehát a tehetség ilyen vagy olyan irányban, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de végül érvényesül: „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, / Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! / Itt minálunk nem is hajnallik még, / Holott máshol már a nap úgy ragyog. / De […]” Eltelt kétszáz év, és halványodik ez a „de” … Az, amelyik a magyart, bármi áron is a szülőföldjéhez köti. Nem tudom, hogyan juthatnék hozzá hiteles kivándorlási statisztikákhoz, csak azt tudom, hogy már nyolc éve nem élek itthon. Most is csak látogatóban. Hogy édesapám Svédországban, a legkedvesebb barátaim Londonban, Párizsban, a svájci Zugban vagy a térképről is lelógva Ausztráliában élnek. Nem tudom, lesz-e kiről, egyáltalán lesz-e kinek megemlékeznie újabb kétszáz év múlva – tíz generáció múlva – ebben az egyre gyorsuló világban, de az biztos, hogy ennek az időszaknak az értelmezését a tömeges kivándorlás határozza majd meg. A magyarság identitáskérdésében mindenesetre kétszáz évvel a születése után is megkerülhetetlen Petőfi Sándor személye, mint ahogy Petőfi Sándor esetében is megkerülhetetlen saját magyarságtudata. Van, aki legfőképp a családjában betöltött szerepével azonosítja magát: Anya vagyok! Van, aki hivatásával: Orvos vagyok! – és hát van Petőfi, akiről (azt képzelem), leginkább nemzetiség tudatával alkot egy egységet: Magyar vagyok! Szeretném, hogy legyen kiről. Hogy legyen kinek. Hogy Petőfiről a születése négyszázadik évfordulóján is lehessen mit. Hát persze, hogy szeretném. Hát persze, hogy hálás vagyok a szlovák származású Alexander Petrovicsnak, hogy a Habsburg Birodalom főleg német ajkú Pestjén úgy dönt, hogy ő bizony magyar. Hisz ezért írhatom ezeket a sorokat én is magyarul itt, a „pesti” Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű termeiben. Nyolc emeletnyi magyar nyelvű könyvvel a fejem fölött és a talpam alatt. És persze, hogy szeretnék itt élni. És persze, hogy a barátaim és a családom is szeretnének itt élni. És banális volna még csak feltenni is a kérdést, hogy vajon Petőfi Sándor ma elhagyná-e hőn szeretett, gyalázatban is imádott szülőföldjét? Mert Petőfi Sándor meghalt a Magyar Királyságért és az Erdélyi Fejedelemségért, és ennél dicsőbb halált el sem tudott volna képzelni. Ha ezt valakinek, hát neki elhihetjük. Palócföld • • • • 2023/3–4. �KULTUSZ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 101 Ha gyalog talán nem is indulunk el… Bulgária fővárosában, Szófiában is találunk Petőfi Sándor utcát De vajon most, az első és a második világháború után… a koncentrációs és a munkatáborok után… vajon most is harcra buzdítaná-e népét? Bármelyik népet? Tudva, hogy olyan fegyverrettenetek léteznek, amelyek képesek volnának eltüntetni a Föld nevű bolygót a Naprendszerből. Vajon hívna-e fegyvert ragadni az igazságért? – hisz azon bőven esik csorba ma is! Nem hiszem. De vajon miért és mi ellen küzdene? Milyen eszközökkel tenné? Mit üzenne most azoknak a nagyuraknak, akiknek legutóbb megkegyelmezett a vasvillák hegyétől? Hol van most egy Petőfi Sándor, aki képes újra összefogásra ösztönözni a magyarságot és kivívni újra a független sajtót? Petőfi Sándor formát bontott, és a nép nyelvén beszélt. Petőfi Sándor a nagyurak közül csak Gróf Teleki Sándort engedte keblére. Petőfi Sándor hősi eposzt írt egy kocsmai verekedésről. Paródiát tehát: egy olyan műfajban, amelyik a magyarok hőstetteit hivatott volna versbe szedni. Petőfi Sándor nemzetünk költője. Egész mulatságos, nem? Azt hiszem, hogy mi, magyarok addig nem leszünk egységesek, míg a ki tudja hány félre szakadt ország egyik része azért imádja Petőfi Sándort rajongásig, mert úgy képzeli, hogy Sándor ma bajuszpödörve dicsérné a jó magyar pálinkát minden disznóvágás díszvendégeként, míg egy másik része pontosan ugyanezért a vízióért tart viszolygó lépéstávot tőle. Pedig Petőfi Sándor csupán igazságosságot akart és szabadságot a népének. Minden. Egyes. Magyar. Embernek. S szól is a kortárs buzdítás: gyertek, magyarok, legalább ebben értsünk egyet Palócföld • • • • 2023/3–4. �102 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 103 G ÖMÖRI G YÖRGY Petőfi-glosszák Petőfi és Shakespeare P etőfi Sándor, mint számos magyar kortársa, nagyra tartotta Shakespeare-t. Mondhatni, bálványozta a színész-drámaírót. Illyés Gyula Petőfi-könyvében említi, hogy a nagyon fiatal Petőfi egyik legnagyobb színpadi sikerét a Lear királyban aratta, ahol a Bolond szerepét alakította. Ugyanakkor nagy színészi ambíciója volt, hogy eljátszhassa Hamletet Pesten, de ez csak barátjának, Egressy Gábornak sikerült. Shakespeare szelleme valósággal átjárta Petőfi Sándor életét, az Útirajzokban ezt írja: „Királyságomat egy lóért! kiáltja: III. Richard. Jövendőm felét egy nyugodt óráért! kiáltom én […]”1. Arany Jánossal – kettejük plebejus származásán kívül – az is összekötötte, hogy mindketten nemcsak olvasták és imádták, de fordították is Shakespeare-t. Viszont Petőfi, jellemző módon, Aranytól eltérően az angol drámaírónak csak egyetlen darabját fordította le 1848 februárjában, a Coriolanust. (Nekilátott ugyan a Romeo és Júliának is, de erejéből csak az első pár jelenetig futotta.) De miért választotta éppen a Coriolanust, Shakespeare utolsó tragédiáját? Mert problémaazonosságot érzett ezzel a darabbal, amelynek hőse először legyőzi Róma ellenségeit, majd – miután nem választják meg konzulnak – átáll az ellenséghez, és majdnem elfoglalja szülővárosát, Rómát, de anyja, Volumnia könyörgésére inkább látszólag előnyös békét köt a rómaiakkal. Wagner Lilla A negyedik Petőfi című könyvében hosszan elemzi Petőfi Ödipusz-komplexusát, és abban igaza van, hogy míg apjával szemben a költő a haragtól a megértésig tartó, nagyon ambivalens érzéseket táplál, anyját mindvégig gyöngéd gyermeki szeretettel írja le, és egyes verseiben a „hazával” azonosítja. Volumnia fogalmazza meg az alapvető választást Coriolanus sorsában: „Vagy elveszítjük / Drága dajkánkat, a hazát [the country], vagy személyedet / A haza támaszát” (saját fordításom, G. Gy.). Coriolanus fő problémája a „kevélysége”, nem PETŐFI Sándor, Úti levelek Kerényi Frigyeshez = https://mek.oszk.hu/05900/ 05911/05911.htm [2023. 09. 03.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �104 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G Ö M Ö R I G Y Ö R G Y hajlandó hízelegni a római népnek, sem szónoklatokkal megnyerni a plebszet, hogy őt válasszák meg konzulnak, ezért lesz kettős árulóvá, ezért kell tragikus hősként elbuknia. Ennek a darabnak a fordításával Petőfi mintegy előlegezte, megjósolta saját bukását a szabadszállási választáson. Tudjuk róla, hogy szenvedélyes ember volt, de valószínűleg rossz szónok – a legfontosabb dolgokat már elmondta verseiben. Csak ekkor tudatosult benne, hogy országos költői népszerűsége és pesti baráti társaságának csodálata ellenére a „nép” még nem érti meg, mert nem érett meg arra, hogy elfogadja és tisztelje a „lángoszlopokat”, szellemi vezetőit. Kossuthot sem reformprogramja vagy forradalmi hevülete tette sikeres politikussá, hanem kivételes szónoki képessége, amellyel össze tudott verbuválni egy egész hadsereget.. És még egy mozzanat, ami vonzhatta Petőfit a Coriolanushoz: a befejezés, ahol Aufidius, Róma ellenségének vezére hősként temeti el a „két nép árulójá”-t. A Shakespeare-olvasó azonnal észreveszi: ebben a vonatkozásban Aufidius Fortinbras alakjának ismétlése. Ha a jelen népe nem is érti meg a hőst, az utókor majd méltányolja tetteit és tragikus sorsát: „Hol sírjaink domborulnak /unokáink leborulnak...” Elvágyódás és külföldi költő-modellek Petőfi életének túlnyomó részében úton van. Végiggyalogolja az országot Soprontól Debrecenig, még 1845–46-ban is utazik, bejárja a Felvidéket, Erdélybe készül. 1846 őszén rátalál párjára, Szendrey Júliára. Egy évre rá Júlia apja végre beadja a derekát, menjen hát hozzá makrancos lánya a Pesten letelepedő költőhöz. Aki szebbnél szebb szerelmes verseket ír, de hát nyugton marad-e végre? Szó se róla. Halljuk, mit ír az Úti jegyzetekben: „Holnap indulok Nagy-Várad felé Pestre, s onnan a külföldre. Nőtlenségem utolsó hónapjait utazással töltöm. Megnézem a tengert, melyet anynyira óhajtok már látni, mert hisz az rokona szivemnek; mély és viharos. Megnézem Shakespeare, Shelley és Byron hazáját, a sötét Angliát, s megnézem Béranger honát a fényes Franciaországot (kiemelés tőlem, G. Gy.) és magát Bérangert, a világ új megváltójának, a szabadságnak legnagyobb apostolát”2. Ezután jön még pár mondat, amelyekben Petőfi Béranger-t enyhe túlzással „a világ első költőjének” nevezi. Erre a ma már elfelejthető minősítésre még visszatérünk. 2 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 105 Mint tudjuk, a János vitéz költője sohasem jutott el sem Párizsba, sem Londonba, sohasem látott tengert rövidre szabott életében. A magyar röghöz kötötték személyes ügyei és bonyodalmai, gondolom, köztük az is, miből fogja eltartani Júliát. És ahogy közeledik az esküvő napja, úgy távolodik a külföldi utazás lehetősége. A szerelem bűvölete feledteti a korábbi terveket: London helyett marad Nagyszalonta, Beje és Szatmár. Egyébként Petőfi a szerelem beteljesedésének minden mozzanatát megünnepli: Augusztus 5-dikén címmel verset itt eljegyzéséről: „Itt a gyűrű, itt a gyűrű, / van végre ujjamon” – végre szabad megcsókolnia Júliát. És szeptemberben megtartják az esküvőt, ami több szép, bár aggodalommal és balsejtelemmel teli verset csal ki a végre megállapodott Sándorból. Már sokat olvassa azt az angol nyelvű ír költőt, akit nem említ meg egyetlen levelében sem, pedig áthallásai könnyen kimutathatók az 1846– 48 közötti versekben: Thomas Moore-t. De 1847 novemberében, röviddel azután, hogy visszatér Pestre Júliával, már fordít egy verset Mooretól, az Oh ne bántsd a költőt... címűt, amely az ír nemzet régi dicsőségét és feltámadásának reményét siratja, s amelyben ez a sor szerepel: „Tengeren túl küldi a lant sóhajod” – a „sóhaj” az ír költő dala, amelyre majd a magyar költő reagál a maga nyelvén. Bár Vörösmarty és Arany is fordított verset Moore-tól, tudjuk, hogy Petőfi könyvtárában megvolt Moore verseinek 1844-es kiadása, és 1849-ben Debrecenben egyetlen képet tett föl szobájának falára – Thomas Moore-ét. Aki minden jel szerint közelebb állt Petőfi szívéhez, mint a kalandos életű Lord Byron vagy a csapongó életű, lányszöktető Shelley. De miért éppen Béranger? 1843-ban a húszéves Petőfi még két költőt tisztel különösen: Vörösmarty Mihályt és Victor Hugót. Előbbivel 1848 nyaráig pótapai viszonyban van, utóbbi viszont lassan eltűnik Petőfi látóköréből, átadja a helyet Pierre Jean Béranger-nek (1780–1857). Mi rejtőzik e mögött a modellcsere mögött? Úgy gondolom, Petőfi politikai tudatosodása, radikalizálódása. Ami évről évre növekszik, de igazán csak 1846-ben manifesztálódik, amikor a költő Szalkszentmártonban ezt írja: „Álmamban én / Rabnemzetek bilincsét tördelem!” (Az álom...) Mivel a „rabnemzet” többes számban van, Petőfi itt alighanem a lengyelekre és az olaszokra gondol. Palócföld • • • • 2023/3–4. �106 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • G Ö M Ö R I G Y Ö R G Y Korábban szerepazonosságról beszéltem. Az Hugo–Béranger-modellváltás alapja, bár főleg politikai, de van esztétikai, sőt életrajzi háttere is. Victor Hugo apja egy, a napóleoni háborúkban tábornokká avanzsált katonatiszt volt, Hugo pedig, bár már fiatal, romantikus költő korában kiállt a társadalmi reformok mellett, mégiscsak a francia establishment embere maradt, Louis Philippe „polgárkirály”, az alkotmányos királyság híve. Egyik részletes életrajzában azt olvastam, hogy 1845-ben a király kinevezte a Felsőház tagjává; élete legfontosabb műveit pedig 1848 után írta. A radikalizálódó Petőfi szemében bár rokonszenvesnek tűnhetett, inkább arra a megfontolt reformer Eötvös Józsefre kezdett hasonlítani, aki Hugo egyik színdarabját már 1836-ban magyarra fordította. Béranger apja viszont vidéki kocsmáros volt, mint Petőfié. Ő is Napóleon-párti, mint Hugo, de verseiben hangsúlyozza plebejus származását, és két ízben rövid börtönbüntetést szenved „lázító” hangú költeményeiért. Könnyen érthető verseit hamarosan megzenésítik, ő a francia sanzon egyik atyja, „a nép költője”. Folytassuk a korábbi Petőfi-idézetet: „A júliusi revolutio (sic) ágyúdörgése Béranger dalainak visszhangja volt. Mindenki tisztelettel említse az ő szent nevét, ő a világ első költője!”3 Petőfi többször használja a „szent” jelzőt a „szabadság” főnév előtt, tehát aki küzd a szabadságért, maga is apostol, az apostolok pedig szentek. Ugyanakkor a három Béranger-vers, amelyeket a szabadság magyar szerelmese még 1846-ban lefordít, inkább nosztalgikus, elégikus hangvételű, csak a Képzelt utazásban van aktuálpolitikai célzás arra, hogy „Szép Olaszország ege, de azurját / Rabszolgaság homályosítja el”. Béranger-t egyébként 1848-ban képviselővé választják, de ekkor már valóban „görnyedt aggastyán”: 68 éves. Bár 1847 nyarán még „szentnek” nyilvánította, Petőfi ezután, élete utolsó éveiben már csak egyszer, 1848 augusztusában fordítja a köztársaság kikiáltásán örvendő és annak fennállásában reménykedő (az 1849–51-es események ismeretében) túl optimista francia népköltőt: „A respublika nagy és állandó marad...” (Béranger legújabb dala). Béranger lassan átadja helyét a már föntebb említett ír költőnek, a hasonlóan szabadságért-függetlenségért rajongó Thomas Moore-nak, akitől csak egy kis verset ültet át a magányos Petőfi magyarra Debrecenben, mintegy megérezve saját halálát: „Itt alszik a költő, akinek kezében / Apollónak lantja zenge olyan szépen”. Már csak pár hónap van hátra Mezőberényig és Segesvárig. 3 Uo. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 107 P RAZNOVSZKY M IHÁLY Petőfi-vonatkozás egy Madách-drámatöredékben A Tündérálom Madách Imre utolsó, és sajnos be nem fejezett drámája, azaz drámatöredéke. A kéziratlapon, ahogy általában jelölni szokta, ott a kezdés dátuma: 1864. január 2. És a cím: Tündérálom. A figyelmes olvasó rögtön felkapja a fejét: de hisz ez Petőfi nagy verse – azonban itt csak címazonosság fordul elő. Petőfi verse az első szerelem égi és földi varázsának bűvös lírai lenyomata. Madách tervezett drámája pedig a tündérek világába visz. Legalábbis kezdetben. Madách művének azonban van egy nagyon érdekes vonatkozása, mely látszólagosan összeköti ezt Az ember tragédiájával, noha a kettőnek tartalmilag és ténybelileg semmi köze egymáshoz. Csak azt mutatja meg, hogy a Tragédia megjelenésének és irodalmi hatásának milyen jelenségei bontakoztak ki, beleértve a sikert és a kritikát is. A Tragédia rendkívüli hatást gyakorolt a magyar irodalmi közvéleményre, ez már szinte közhelyszinten ismert. 1862 januárjától, a megjelenés első napjaitól rendkívül sajtóvisszhang fogadta, két héten belül már részletek jelentek meg németre fordítva, Madáchot beválasztják a Kisfaludy Társaságba, Arany mondja ott a bevezetőt stb., stb. És ez így megy Madách életében még két éven át. Madách felkapott szerző lesz. Anyagot kérnek tőle közlésre a fővárosi lapok, évkönyvek, a Vasárnapi Újság arcképes írást közöl róla, elfoglalja székét a Magyar Tudományos Akadémián. Arany pedig igazi irodalmi úriemberként viselkedik: tudja, hogy ezek a versek, elbeszélések, értekezések meg sem közelítik a Tragédia minőségét, de Madáchnak immár jelen kell lennie a kortárs irodalmi életben, s ezért közli verseit, elbeszélését s a most készülő Tündérálom című drámájának első részét az általa szerkesztett Koszorú című irodalmi és kritikai lapban. Ez utóbbit 1864. augusztus 7-én, ezzel a szerkesztői megjegyzéssel: „E töredék egy készülőben lévő mű darabja, melyet, hogy a szerző bevégezzen, a t. olvasók éppugy óhajtani fogják, mint alulírt – szerkesztő”. Palócföld • • • • 2023/3–4. �108 • • • • • • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I H Á L Y Madáchra már figyelnek az olvasók, tudni akarják, min dolgozik, mit várhatnak tőle, mi hír jő a sztregovai alkotóműhelyből. Főleg azután, hogy időközben (1863 márciusa) megjelent a Tragédia második, most már valóban megvásárolható kiadása (az első a Kisfaludy Társaság tagjainak szánt illetménykötet volt). Így aztán az újdonságokat követők számára 1863. november 13-án a Magyar Sajtó című napilapban megjelenik egy meglepő hír ezzel a szöveggel: „Az ember komédiája. Madách Imre, mint halljuk, jelenleg oly művön dolgozik, mely mintegy ellendarabja lesz Az ember tragédiája című drámai költeménynek, s azon címet fogja viselni: Az ember komédiája”. Talán összekeverik a Tündérálommal, amelyről már esetleg terjednek a hírek? De ez nem lehetséges, hiszen Madách csak két hónap múlva kezdi el írni új művét. S ettől kezdve nincs megállás. Sorra veszik át ezt a kósza hírt a lapok, anélkül persze, hogy ellenőriznék azt. A Pesti Napló újdondásza még hozzáfűzi: a Komédia a Tragédia „ellendarabja leend”. A pár soros hír azután végigsüvít a Kárpátok bércei alatt, év végégig még olvasható az Erdélyi Posta, a Pesti Hírnök, A Hon, a Korunk, Az Ország Tükre, a Vasárnapi Ujság stb. lapokban. Ami elbizonytalanít engem, az a Koszorú híre november 22-én. Arany János lapja ugyanis szintén átveszi a közlést, ezzel a megjegyzéssel: „Madách Imre, mint a »M. S«. értesül, s mint mi is tudjuk, Az ember komédiája című művön dolgozik, mely »Az ember tragédiájá«-nak ellendarabja lenne”. Ez a szövegrész – „mint mi is tudjuk” – lenne Arany? Vajon kitől tudta vagy hallotta, mert a kettejük levelezésében (már ami megmaradt) egy szó sincs a Komédia írásáról. Netán Madáchtól hallotta valaki Sztregován, aki aztán elmondta Pesten Aranynak? Ne bonyolítsuk a dolgot, így is van elég kérdés ebben az ügyben. Ráadásul pár hónap múlva, azaz 1864. január 28-án a Kisfaludy Társaság ülésén a sajtóhírek szerint már „egy mutatványt”, azaz részletet olvastak fel a Tündérálomból. Nem Madách adta elő, hanem valakivel vagy a postával elküldte a szokásos társasági havi összejövetelre, mintegy jelezve, itt van, dolgozik. Világos, hogy a Tündérálom önálló és új munka, a Tragédia folytatása pedig csakis a hírül vitt Komédia lehet. De hol van ez a mű, mi lehet ez, ki látta már, ki olvasta? Senki. Ilyen mű, hogy Az ember komédiája, sohasem volt, kézirata sem született, Madách irodalmi hagyatékában még egy cetli sem utal rá, hogy Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 109 szándékában állott volna ezt megírni. A tervezett, emlegetett Tündérálom viszont készült, nem is lassú ütemben – mígnem 1864 első felében súlyosra forduló betegségei lelassították, majd leállították a munkát. És ez a zavarba ejtő hír Madách halála után, a gyászjelentésekben újra csak előbukkan. Nem mindenhol persze, de például a Sürgöny című lap október 9-én, beszámolva a költő haláláról, még hozzáfűz egy külön megjegyzést, amely duplán érdekes számunkra, hiszen a Tragédia színházi előadásának szükségességét is jelzi: „Madách Imre Az ember tragédiája ellendarabjául írt komédiáját, mint halljuk, a végszakaszokig befejezte és az egészen úgyszólván, csak az utolsó simítás hiányzik. A Nemzeti Színház az elhunyt költő iránti kegyeletének szép jelét adná, ha egy pár estvét Az ember tragédiája előállítására szánna. Miként értjük mi e mű színpadosítását, alkalmilag el fogjuk mondani. Mindenesetre hiányzanék valami dráma művészetünkből, ha e költői mű soha se eleveníttetnék meg a színpad által.” Mindamellett, hogy köszönjük a Sürgöny névtelen írójának a Tragédia színpadra állításának sürgetését (már csak húsz esztendőt kell várnunk), továbbra sem tudjuk elképzelni, honnan ez a bizonyosság, hogy most már nem csak egyes részek, de már maga az egész Komédia is készen van, csak éppen az utolsó szerzői simítások hiányoznak róla. Ez aztán újra csak végigjárja a kortárs sajtótermékeket, szinte betű szerinti megegyezésben: Pesti Napló, Pesti Hírnök, A Hon, Magyar Sajtó, Hölgyfutár, A Népbarát, Családi Kör, Az Ifjúság Lapja, Az Ország Tükre. Becsületére legyen a Magyar Sajtó tudósítójának, hogy Az ember komédiájának hátrahagyásáról, illetve a végső summázásáról írva megjegyzi: „E hír azonban még nem valósult” – azaz ezt még nem erősítették meg igaz voltában. A Sürgöny terjedelmes nagy emlékezésben búcsúzott Madáchtól, de ez már mindkettő létezését említi: „Másik nagy művét, az »Ember komédiáját«, az elsőnek ellenképét, valamint a »Tündérálom« címűt, a halál nem engedte bevégeznie”. Hát ez lenne a Tündérálom története, amelynek sorsa oly balszerencsésen alakult: félbe (negyedbe) is maradt, és össze is keverték a nemlétező Az ember komédiájával. Talán még el is bizonytalanodnék, ha nem jönne segítségemre egy terjedelmes írás Arany János lapjában, a Koszorú október 16-án Palócföld • • • • 2023/3–4. �110 • • • • • • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I H Á L Y megjelent számában. Ahol először is közlik búcsúzóul Madách Őszi érzés című versét, majd egy -U jelű szerző terjedelmes, és adataiban nagyon hiteles nekrológját. Csak most meg az a bajom, hogy nem tudom egyértelműen eldönteni, ki ez az -U? Van, aki magát Arany Jánost sejti mögötte, van, aki a gyermekkori ismerőst, Bérczy Károlyt, én magam pedig Urváry Györgyöt vélem felfedezni, aki pontosan ezzel a betűvel szignálta a korabeli lapokban megjelent írásait. A sokat publikáló újságíró amúgy Madách követtársa volt az 1861-es országgyűlésben, ezekben az években Jókai mellett ő is A Hon egyik szerkesztője, s a cikke arról tanúskodik, hogy egészen közelről ismerhette Madáchot, ilyen személyes információkat csak tőle vagy Aranytól kaphatott. A nekrológ pár sora végképp lezárja a Tündérálom–Az ember komédiája hírcsokrát. (Még ha kisebb pontatlanságok ebben is akadnak.) „Az egyszerre híressé lett költő ismét visszavonult falusi magányába: csak pár székfoglaló értekezést írt s néhány lírai költeményt bocsátott közre a lapokban. De folyvást dolgozott egy nagy művön, a »Tündérálom« címűn, melyet néhány pesti lap »Ember komédiájának« nevezett el. Ezelőtt egypár hónappal azt írta egyik barátjának, ő is csak a lapokból tudja, hogy ily című művön dolgozik; az igaz, hogy írt valamit, de az nem az »Ember komédiája«. Azt sem tudhatni bizonyosan: vajon bevégezte-e a »Tündérálmot«, hanem annyi egészen bizonyos, hogy ezelőtt egy évvel egy pár rész már kész volt belőle. Lassan és felelősséggel dolgozott, s betegeskedése gyakran félbeszakította munkásságát.” Most már csak azt kellene tudnom, hogy ki ez a barát, akinek a levelet írta, és hol lehet ez a levél. De a tény tény maradt: Madách is majdnem az utókortól tudta meg, hogy írja Az ember komédiáját. Iróniánk a korabeli újságíróknak szól, a kezükben főleg ollóval dolgozóknak, akik a maguk módján Madáchot már hírességként kezelték, s bármit hallottak felőle, azt rögtön közreadták, akár meggyőződtek a hírek igazságáról, akár nem. (Inkább nem...) No, de hát hol van a Petőfi-kapcsolat, amelyet írásom címében ígértem? Szerencsére benne van a darab megmaradt, sőt megjelent részletében, az első színben. A mű címe: Tündérálom. Műfaji megjelölése: „Drámai költemény”. Az első szín első jelenetének rendezői képe: „Tündérország. Tündérszép Ilona trónon nyugszik. Tündérek”. Két tündér kar (kórus) is megszólal, mindkettő valamiféle segítséget kér, mert Tündérszép Ilona Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 111 szemmel láthatóan unatkozik. Nem érdekli a tündérzene, a harmatcsepp, a csillagsugár, semmi, ami szép és elringató, édes. Hiába próbálja meggyőzni őt négy tündér is: Dalár (a dal tündére), Tünde (a báj tündére), Csilla (a szeszély tündére), Délibáb (a képzelet tündére). Ilonának nem tetszik az egyhangú Tündérország, sokkal jobban érezte magát lent a Földön, ahol annyi csalafintaságot, ravaszságot, olykor kis bosszantó gonoszságokat is elkövethettek. Az időkben, amikor még voltak lovagok, királyfik, szerelmes pásztorok, lanton játszó szomorú énekesek. De most már minden odavan, ez a modern világ mindezeket elűzte. Madách felsorolása a nyers valóságról felettébb érdekes és kiváló kontraszt a tündérvilág eszmeien szép, érzékeny világával: „Elmúlt mind. Most, hogy a vasút robog, Távirda játszik, gőzkazán fütyöl, Papírral ölnek a napilapok, Légszesz lámpák közt hold elcsücsül, Várat, zárdát dönt villám, rág a szú, Csak a moslékos gyár büszkélkedik […]” Csilla elmondja, hogy azért nincs veszve még minden, hiszen neki is van egy földi ideálja, aki a régi világok felett mereng, de Ilona parancsszóval elveszi tőle, neki ez a fiú kell, hogy játszadozzon vele, persze a maga tündéri eszközeivel. S meg is mondja, szerinte ilyen álmodozó fiú csak egy költő lehet, az, akiben még él az ábránd, a képzelgés, a remény egy tündéri világ létezésében. „De jó, ne mondd honát, ugyis tudom. Mi volna más, mint a magyar haza? Onnan került utolsó bajnokom, János vitéz is, a szép dalia. Csak ott találni még egy-egy zugot, Hol pásztortűznél rólunk szól a dal. A múlt visszhangja most is suttog ott, Gyermekregéknek hímes szárnyival […]” Igen, Petőfi János vitéze volt az utolsó földi vendége Tündérországnak. Az első szín második jelenetében már a földön van Csilla és Tündérszép Ilona, bizonyára a költővel szeretnének találkozni, kilesni álmait, megzavarni szívét és fejét, ám a kézirat itt megszakad. Madách jegyzeteiből Palócföld • • • • 2023/3–4. �112 • • • • • • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I H Á L Y tudjuk, hogy tizenkét színből állna a költemény. Ez lenne az első, a másodikban a „Költő otthon. Apja, anyja szándéka a fiúval, ez készül ki a világba. Ilona megjelen, mint pórleány. Harmadik szín: Hivatalszoba. Negyedik: Az összeesküvésnek rejtőzni kell. V. szín: Pokol. VI.: Herkules. VII: Sámson. VIII.: Mária, IX. Forradalom, győzelem, csömör. X: Bukás, XI: Színház. XII. A költő otthon”. Hát ez elég rejtélyesen hangzik, elképzelésünk sincs, hogyan szőtte volna Madách a történetet, mi lett volna a vége. (A közelmúltban Árpás Károly megpróbálta az egészet rekonstruálni Madách más szövegeivel, de csak a maga örömére.) Mindenesetre Madách a kéziratlapra még feljegyzett egy-két fontos és szép gondolatot, de az sem visz közelebb bennünket a végső állapot megismeréséhez. Maradjon hát bevégezetlenül ez a töredék (más már nem is lehet), s benne azzal az egyetlen, de mégis fontos Petőfire való utalással: hogy végül is az ő János vitéze volt az utolsó magyar dalia, aki Tündérország tündéreinek boldogságot hozott. Jankovics Marcell: János vitéz (rajzfilm, 1973)1 Forrás: https://cultura.hu/szub-kultura/kukorica-jancsi-tortenete-megunhatatlan/ [2023. 09. 06.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 113 K AZINCZKI D ÓRA Petőfi és Nietzsche N ietzsche életműve Ady Endrének, Babits Mihálynak és Kosztolányi Dezsőnek sem volt ismeretlen, és az is tagadhatatlan, hogy a Nyugat jelentős szerepet játszott abban, hogy a magyar olvasóközönség elsőként ismerhette meg a leginkább filozófusként emlegetett alkotó műveit. Azonban Nietzsche és a magyar irodalmi élet között nemcsak ilyen módon találhatunk kapcsolatot – dolgozatommal ezt szeretném alátámasztani. Petőfi Sándor a legnevesebb költőnk – nincs még egy olyan irodalmi személyiségünk, akit annyira ismernének külföldön, mint őt. Művei számos fordításban léteznek, az elsők ráadásul még életében megjelentek Dux Adolf jóvoltából.1 Petőfi viszont nemcsak az irodalomban, hanem a zenei életben is maradandó nyomot hagyott: költeményei olyan neves zeneszerzőket ihlettek meg, mint Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Erkel Ferenc és Egressy Béni. Jó barátja, Arany János is késztetést érzett arra, hogy zenét komponálhasson költőtársa verseire2, eme késztetés pedig a messzi német területek irányába is tovaszállt, akár egy kismadár. Az ihlet kismadara pedig nem akárki, mint Friedrich Nietzsche vállán pihent meg. Nietzsche már gyermekkorában kitűnt kivételes képességeivel és a művészetek iránti fogékonyságával is. Odaadással mélyedt többek között Nikolaus Lenau, a német biedermeier egyik meghatározó alakjának költészetébe, és feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért fontos ez nekünk Petőfi és Nietzsche kapcsolatát illetően – de erre hamarosan választ fogunk kapni. Lenau Himmelstrauer; An die Wolke; Die Haideschenke; Die drei Zigeuner és a Nach Süden című költeményei a harmincas évektől kezdve Németországban népszerűvé tették a magyar Alföldet. A tájnak és az itt lévő népéletnek olyan képét festette meg ezekben a versekben, amely tökéletesen PINTÉR Jenő, A Petőfi-irodalom = Magyar Irodalomtörténet. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában. Budapest, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1933, 402–403. 2 SZATMÁRI Noémi, Petőfi nem csak az irodalomra, a zenére is nagy hatást gyakorol, Online forrás = https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/04/petofi-nem-csak-az-irodalomraa-zenere-is-nagy-hatast-gyakorol-petofi-nota-petofi-versek [2023. 08. 25.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �114 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • KAZINCZKI DÓRA beleillett a romantika által létrehozott életfelfogásba. Regényes puszta és szenvedélyes vadság. Tehát Lenau volt az, aki előkészítette Nietzsche lelkét arra, hogy később elmélyülhessen Petőfi költészetében – nem is akármilyen módon.3 Nietzsche érzékeny és fogékony volt a zene iránt is. Már gyermekkorában zongorázott és komponált – saját elképzelései, érzései alapján alkotta meg saját dallamait.4 Georg Göhler így fogalmazott az ifjú alkotó tehetségéről: „Nietzschének mint zeneszerzőnek is valóban teremtő képzelete volt, s ennek teljes kifejlődését csak zenei képzettségének befejezetlensége gátolta meg. Dalai mindenesetre a legjobbak közül valók, amiket a zenei műkedvelők alkotnak, és sok olyasmi fölött állanak, amit akárhány hivatásos muzsikus írt és közzétett.”5 Tizennyolc éves korában példaképe nem más volt, mint Liszt Ferenc.6 Liszt zenei iránya telített volt ritmikai és harmóniai gazdagsággal, a zenei nyelvére a gondolatok és érzelmek merész kifejezése volt jellemző, amely Nietzschében tiszteletet és lelkesedést ébresztett az egzotikus, az őstermészethez még közelálló magyarság iránt. Ez a kép persze költői, eszményítő forrásokból rajzolódott ki benne7, azonban Lenau hatása mellett jelentősnek bizonyult ahhoz, hogy a figyelme a magyar költő felé irányuljon. Petőfi képzelete, lírájának közvetlensége, eredetisége és gazdagsága, amely ráadásul kifogástalan zenei ritmussal párosult, Nietzschét teljes mértékben magával ragadta. Kertbeny Károly erőtlen fordításaiból táplálkozott, azonban még ez sem akadályozta meg abban a zenére nagyon is érzékeny Nietzschét, hogy kihallja belőlük Petőfi érzelmekkel együtt lüktető ritmikáját, szinte a nyelvtől független zeneiségét.8 Nietzschét Petőfi lelkének közelébe azonban nemcsak a gazdag és romantikus képei sodorták, hanem elsősorban sok versének komor, merengő hangulati és gondolati tartalma. Mindketten sokat és mélyen szenvedtek, lényükben a fájdalom művészi alkotóelvként működött. KORNIS Gyula, Nietzsche és Petőfi, Budapest, Franklin-Társulat, 1942, 3–4. SZILÁGYI Mihály, Filozófus a zene bűvöletében (2.), Online forrás = https://e-nepujsag.ro/articles/filozofus-a-zene-buvoeleteben-2# [2023. 08. 25.] 5 TÓTH Endre, Nietzsche esete Petőfivel, avagy egy filozófus zeneszerzői szárnybontogatása = Gramofon, 2019/1, 9. https://epa.oszk.hu/02900/02964/00033/pdf/EPA02964_gramofon_2019_01_008-011.pdf [2023. 08. 27.] 6 KORNIS Gyula, Nietzsche és Petőfi, Budapest, Franklin-Társulat, 1942, 5. http://realeod.mtak.hu/8528/1/MTA_EgyediKonyvek_237280.pdf 7 Uo., 4–7. 8 Uo. 3 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 115 Nietzsche szívesen rágódott az élet értékének kérdésén, így különösen megragadta a figyelmét Petőfi néhány olyan költeménye, amely hasonló problematikákból építkezik. Az őrült; Az utolsó ember és a Világosságot!9 című költemények filozófiai tartalmai mintha párbeszédet folytattak volna a német alkotó lelkével. Ezek tudatában nem tűnik véletlennek, hogy Nietzsche Petőfinek négy komor hangulatú költeményét zenésítette meg 1864 novembere és decembere között, mindössze húszéves korában. Ekkor a bonni egyetem hallgatója volt.10 Az Ereszkedik le a felhő (szerenádszerű, zongorakísérettel ellátott strófikus dal Ständchen, vagyis Szerenád címen); a Te voltál egyetlen virágom… – a Csapó Etelka halálát idéző vers Nietzsche megzenésített verziójában némi zenei befejezetlenséggel ad nyomatékot a tragikus hangulatnak. Nietzsche a Verwelkt, vagyis a Hervadt címet adta neki; a Te vagy, te vagy barna kislány… és a Szeretném itthagyni a fényes világot… (ez utóbbi számít a legértékesebbnek Nietzsche megzenésítései közül) kezdetű versekben felfedezhető mind az elmúlás, az ősz, az életuntság, valamint a magány.11 A megzenésített Petőfi-daloknak alapvonása az egyszerűségre való törekvés – nem véletlenül. Petőfi Nietzsche szemei előtt a magyar népies költészet alakjaként lebegett, így a népi jelleget a zenében is egyszerűséggel akarta kifejezni. Ezen vonás mellett Nietzsche dalaiban jellemző továbbá a szöveg értelmi hangsúlyainak pontos kiemelése, zenei megvalósítása.12 A kölcsönhatások léte a világegyetem működésének alapvetései közé tartozik, amely, ahogy korábban már említettem, nem csupán nagyobb időtávlatokban fedezhető fel. Erre kitűnő példát jelent Petőfi költészetének, irodalmának hatása, ami már a maga idejében is magára vonta a közeli és a távoli környezetének figyelmét egyaránt. „A magyarság romantikus népi felfogásának, az elégikus hangulatnak s a Petőfi költészetéből még a gyarló német fordításon keresztül is kiérzett mély zeneiségnek anyagából épült az a szellemi híd, amelyen át Nietzsche a tüneményes pályájú magyar költőhöz eljutott. A költészet Nietzsche lelkében egybeolvad a zenével.”13 Uo., 10. Uo., 16. 11 TÓTH Endre, I. m., 9. 12 KORNIS Gyula, I. m., 22. 13 Uo. 9 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �116 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS M OHAI V. L AJOS „Apánkra gondolunk így meg azokra, akiket szeretünk” Petőfi és Kosztolányi „(…) nem mondhatunk le a magyar irodalomnak egyetlen porcikájáról sem, hát még olyan hatalmas tudományáról, mint az ő műve. Petőfi a miénk.” 1 (Nemes Nagy Ágnes) H a röviden és lényegre törően akarnám összefoglalni azt, hogy milyen kép körvonalazódott bennem Kosztolányi Dezső Petőfiről írott dolgozatainak elolvasása után, akkor Nemes Nagy Ágnes mottóként idézett megállapításánál nem lelhetnék biztosabb támaszra: Petőfiről nem mondhatunk le, ő a miénk. Ezért is írtam dolgozatom fölé Kosztolányitól, hogy „apánkra gondolunk így”. És azért fejezem be munkámat Kosztolányi egy Osváthnak tulajdonított magas hőfokú fölkiáltásával: „Éljen a magyar irodalom!” 1. Kosztolányi Dezső a XIX. század költői közül legtöbbször Petőfiről és Aranyról írt, és mindkettőjükről többféle módon, többféle formában, többféle alkalomból és többféle műfaji változatban. Réz Pál a Látjátok, feleim című 1976-as kötetben tette közzé Kosztolányi Petőfiről és Aranyról szóló írásait: a Szeptember végén költőjéről 9, a Toldi költőjéről 10 szöveg található.2 Noha többnyire alkalomhoz kötött írásokról is szó van (mint például a Petőfi Társaságbeli székfoglaló és a Nyugat centenáriumi NEMES NAGY Ágnes, A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II. = https://konyvtar .dia.hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00234a/nemesnagy00268/nemesna gy00268.html [2023. 09. 05.] 2 Kosztolányi Dezső, Látjátok, feleim. A kötet anyagát összegyűjtötte, a szöveget gondozta, és a jegyzeteket írta RÉZ Pál, Bp., Szépirodalmi, 1976, 137–190. (A későbbiekben: Látjátok, feleim…) 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 117 emlékszáma), mindig odaadással, megbecsüléssel és – nem túlzás – áhítattal beszél róluk, és teljes főhajtással adózik művészetük, példájuk és helytállásuk iránt. Tehát korántsem kegyeleti aktusokat végez, korántsem pusztán az egyszeri olvasmányélmények visszaadása vezette tollát. A két halhatatlan előd életművében a magyar irodalomért és az anyanyelvért tett erőfeszítéseiket méltányolja: Kosztolányi szemében mind Petőfi, mind Arany emelte az irodalom tétjét. Ezért, bármily kicsi szeletéről is ír Petőfi vagy Arany munkásságának, vagy éppen csak el-elmorfondírozik valamely furcsaságon, Kosztolányi mindig az életművek egészére, az életművek irodalmunkban betöltött szerepére, helyére, és olykor világirodalmi helyi értékére, rangjára tekint. Petőfiről nemcsak – ha szabad így fogalmazni – értekező jellegű írásban emlékezik meg, hanem mint egy novella „hőséről” is, mégpedig egy kivételes prózai szövegben, amely kivételességéhez és különösségéhez a címváltozás erőteljesen hozzájárult. Mi történt? A Nyugat 1923-as első számát Petőfinek szenteli, a sort Babits Mihály nyitja a méltán nevezetes Petőfi koszorúival, őt követi Kosztolányi novellája Régi, titkos éj címmel. Ez változik majd 1936-os Tengerszem című kötetben meg, és kapja a Petőfi Sándorka címet. Erről dolgozatom utolsó részében ejtek a szót. 2. Egy mai, részben Nemes Nagy nyomán engem foglalkoztató kérdésből indulok ki, és sarkosan azt kérdezem, hogy vajon tudunk-e még lelkesedni Petőfiért, egyáltalán az irodalomért, az irodalmi múltért és az irodalmi hagyományért? Vagy ez a kérdés mára érvényét vesztette, és a tegnapra, tegnapelőttre fölényesen (és ostobán) fittyet hányó jelenkorunkkal bevégezte aktualitását? A dolog, szerintem, egyelőre még nem így áll, és nem zárult be végérvényesen semmi (és meggyőződésem szerint nem is zárulhat), de Petőfi és a magyar kulturális hagyomány iránti lépten-nyomon fölbukkanó közömbösségbe nem törődhetünk bele. Petőfi teljes élete az életszabályokat még részben sem igen elismerő és elfogadó, saját kora normáit szilajon megváltoztatni és gyökeresen átalakítani akaró személyé és lobbanékony személyiségé, aki lerázza magáról „a szent haza” összes terhét, miközben szó szerint gyönge vállára veszi azt, és mozdíthatatlan téglákat rak annak épülő házába. A látnok költői szerepét variálja, miközben hadakozik az ismeretlen kézzel, és elszenvedője lesz a kor valamennyi kontrasztjának, és – kis- és nagypolitikai – viszontagságának: „Egy őrült, Palócföld • • • • 2023/3–4. �118 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS rémülésteli / Zavart ész meséjének” (Szörnyű idő) – mondanám utólag kijelentő módban, őt másolva. Petőfi sorsa a magyar nemzeti mitológiában történelmi jelentőségű. Bátorításként fölidézem 1918-ból Kosztolányi Petőfi Társaságbeli székfoglaló ódájának utolsó sorát, amelyben „alázatosan, a porig hajolva” köszönti a költőt. Ám a vers első négy sorából kihallatszik a panasz: „E dobogón roppant neved köszöntöm Petőfi Sándor, én, az új poéta szegényes kincseim lábadhoz öntöm s hívom emléked, mely ma újra néma.”3 Ebben a hosszú versben az irodalmi rokonság témája is megpendül. (Ahogy, úgy vélem, bizonyos közösségélmény belejátszhatott a Szeptember végénnek szövegelemzésébe, mely szerintem saját esszéírásában is jelentős esemény, és ne tévesszen meg bennünket az, hogy a két szöveget majdnem két év választotta el egymástól; a saját szeptemberi verse a Nyugatban 1935. október közepén jelent meg.) Az irodalmi rokonság mellett ott van – magas hőfokon – az érzelmi rokonság is, amit a „honvédszázados nagyapja” alakjának beemelésével, költői fogásával ér el: „Ám nagyapám, ki honvédszázados volt és verekedett a császári haddal, még látta arcod és hallotta hangod tűzben remegni, amikor a vad dal fölreszketett és még mesélt felőled olyant, amit mi álmodni se tudnánk, mély téli esten, a gyerekszobában, mikor a findzsán reszketett a rumláng. Így látlak én még mostan is. Hatalmas, kiben az élet vére tüzesen vert, ifjú, kiben a magyar ég tetőzött […]” „Hívom emléked” – Kosztolányi térdet hajtott, porig hajolt Petőfi előtt. Tudja, hogy az ő nevéhez a kulturális tradíció fönntartása szempontjából igazán nagy horderő, megismételhetetlen szerep kötődik. Petőfi jeleníti KOSZTOLÁNYI Dezső, Óda. Székfoglaló a Petőfi Társaságban = https://mek.oszk.hu /00700/00753/html/vers0901.htm#21 [2023. 09. 03.] 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 119 meg a költő szimbolikus alakját, a legszélesebb körben ismert, idézett lírikus nemcsak itthon, hanem a világban is. Művészetének, magatartásának, egyéniségének a hangsúlyai pedig nemcsak az irodalomban fedezhetők föl máig hatóan, de önmegítélésünknek is részét, észrevétlenül is ösztönző példáját, viszonyítási pontját képezi. Emlékének, emlékezetének ápolása azt jelentené, hogy megmondjuk ma, mit jelent Petőfi – vagyis az életmű jelentésének aktuális kibontása eleven, elvégzendő közösségi feladatot jelentene. Petőfi a tizenkilencedik század emlékezetesen nagy magyar és európai politikai költője, aki a kevesek egyikeként, magyarként lépte át a világhír küszöbét. Kosztolányi: „Ő érte el a legtöbbet minden korok magyar írói közül, és méltán”4. Majd így folytatja: „De vajon ismerik-e igazán, kik úgy rajonganak? Ezt már kötve hiszem. Nem tudják a nyelvünket”. A következtetése lehangoló: „Világirodalmi helyzetünk éppoly tragikus, mint a világtörténelmi. Egyedül líránk emelkedett a legmagasabb szintig, a tökéletességig. És épp a lírát nem lehet hiánytalanul tolmácsolni”5. E fájdalmas látlelethez a János vitéz öt nyelven történt tolmácsolása adja az alkalmat. Kosztolányi megállapítja, hogy a fordítások nyomába sem érnek Petőfi nyelvének: „Akik megszólaltatták a magyar költeményt, lelkes barátaink, de nem alkotók”6. „Vajon a népek és nyelvek egységét érzem-e, miután öt nyelven elolvastam a János vitézt. Nem; a különvalóságomat érzem, a belém idegzett szók metafizikai jelentőségét és pótolhatatlanságát, az agyam sejtjéig és idegeim működéséig lüketető örökkévaló erőt, s mindnyájunk titokzatos, fel nem bontható testvériségét, kik magyarul beszélünk.”7 „Sokat beszélünk a haláláról is – folytatja Kosztolányi. – […] Aznap vászonzubbony volt rajta. A Monostor-kert mellett halt meg, délután öt és hat óra közt. Egy órával azelőtt még látták őt, kard nélkül, néha kivette a noteszét, és valamit jegyzett beléje. Mint egy modern haditudósító. Ezekből a jegyzetekből később verset írt volna.”8 Petőfinek a csatamezőn történt szörnyű kínhalála egy elveszített szabadságharc szimbolikus és lezáró vége – azóta is sokféle jelentés lehetőségét tulajdonítva neki, beleolvadva KOSZTOLÁNYI Dezső, Petőfi Sándor, öt nyelven = Nyugat, 1921, 4. = Uő., Látjátok, feleim, 177. 5 Uo., 178. 6 Uo., 171. 7 Uo., 173. 8 Uo., 168. 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �120 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS és föltámasztva, a mítoszt, megütve a halhatatlanság messze ható hangját. Emlékezetünkbe idézhetjük, hogy a János vitéz megismételhetetlen népmesei imitációban és fikcióban, benne Franciaország egyenesen Indiával határos, a költői térben és időben, Tündérországban, a szerelem földöntúli kertjében megszűnhetett a halál, a valóságban azonban nem. A földi élet nem képes megállítani az időt; a látnoki képességgel fölruházott költőt szinte hamvas ifjú korában utolérte a végzete, hiába gyürkőzött neki, hogy elkerülje. Az életművet lezáró, az apokalipszist megidéző, a történelmi bukással a bekövetkezett apokalipszist is feltételező, a halál közeliséget talányosan megsejtető versének a címe, az utolsó állomásé: Szörnyű idő. 3. A Szeptember végén elemzése: „Szövegmagyarázat” A Szeptemberi áhítat költője, Kosztolányi Dezső nem tudott betelni a Szeptember végén költőjével. A földi lét szempontjából legélesebb egzisztenciális határhelyzet, az élet és a halál mezsgyéje korai költészetétől foglalkoztatja Petőfit, és – egész ifjúkorától – foglalkoztatja Kosztolányit is; mindkettejük számára inog a mérleg, két serpenyőjében ott a halál és ott az élet. Én a két nagy – az irodalmi emlékezetben bizonyos módon egymásra rímelő – szeptemberi versét az elmúlás bizonyosságát immáron megnyugvással elfogadó költeményekként olvasom; ebbe természetes módon játszik bele az a tapasztalat, hogy mindkét vers a magyar költészetben az elmúlás helyét, évszakát örökérvényűen jelöli ki – ezért is páratlan teljesítmények. A versalkotás titkaival, a lírai kifejezéssel, a költői nyelvvel, saját törekvéseivel is összhangban, kötetnyi írásában foglalkozik. Kosztolányi a Pesti Hírlap 1934. június 24-i számában hosszú elemzést szentelt a Szeptember végénnek. Hogy ez a költemény mennyire állt sarkalatosan érdeklődésének homlokterében, mutatja, hogy hat évvel korábban, már 1928. szeptember 23-án az Új Időkben rövid jegyzetben foglalkozott vele.9 A versélmény újbóli jelentkezése, mondhatjuk, szinte elementáris feltörése azonban Kosztolányiból másodszor is kikényszerítette a megszólalást. Mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogy miért szép ez a Petőfi-vers. Miért hatott rá? Mire volt szeme, mit látott meg a versben? És amit látott, hogyan látta meg? Ez nagyvonalakban Kosztolányi szövegmagyarázatának 9 Látjátok, feleim…, 185–190 és 179–181. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 121 a módszere: lépésről lépésre haladni, fölfejteni a vers szövetét, megtudni, hogy mit tesz a költő a tárgyával, mit teszi költőivé és maradandóvá a vers képi világát, mi jellemzi a nyelvét, milyen előadásmódot választ hozzá, vagyis hogy mi szolgálja a legteljesebben a költő célját? A Nyugat 1920. február elsejei számában Tanulmány egy versről címmel írt hosszú dolgozatot: „Egy előadás-sorozatomban, melyet magyar lírikusokról tartottam, kísérletet tettem, hogy pusztán a versekből értessem meg a költőket. Módszerem az volt, hogy a fejtegetendő költők egy-egy versét vettem elő, melyekből kibontottam az egyéniségüket, de úgy, hogy a költeményt külön, elzárt világnak tekintettem, és anélkül, hogy a tárgyukkal, vagy a költő életrajzi kapcsolatával foglalkoztam volna, magát a szöveget vizsgáltam, versés hangtani szempontból, s mindenek előtt arra a kérdésre akartam feleletet adni, hogy miért kell az illető verset jónak vagy rossznak tartani? Szóval a formából haladtam fölfelé, nem megfordítva, mint az esztétikusok zöme teszi, aki ezáltal petitio principii-t követ el. Ennek az induktív módszernek az általánosan alkalmazott deduktív eljárással szemben meg van az az előnye, hogy kizárja a divatos esztétikai hozzáköltéseket, s főképp értő közönséget nevel a versek számára, azáltal, hogy előbb részekre bontja őket s aztán újra felépíti, akárcsak az író tette, mikor verseit megalkotta.”10 Ennek a versmagyarázói módszernek a kifejlése a Szeptember végén bemutatása. A módszer kialakításához, úgy gondolom, saját költői tapasztalatát vette alapul; célja a vers gazdagságát a költő maga alkotta világán belül szemléltetni, a mű belső alkotóelemeire és a belső kontaktusokra rámutatni. Kosztolányi lépésről lépésre halad: először azt zárja ki, amelyekre fölösleges hagyatkoznia az olvasónak, mert a vers hatásának a magyarázata az alapgondolattal, a költői őszinteséggel, a keletkezés tárgyi adataival kudarcra ítélt kísérlet. Megállapítja ugyanis, hogy „[a] nagy költemények rokonok abban, hogy az élet ősi, egyszerű, többnyire elcsépelt mozzanatait szólaltatják meg, s csak a kifejezés tündéri varázsával hatnak, mely úgy lebeg fölöttük, mint végesen a végtelen”11. Tehát ezek az összefüggések, ha érvényüket nem is vesztik, a tapasztalatok szerint járulékos motívumok. A konklúzió: „Úgy látszik, nincs más mód, minthogy a verset magából a versből értsük meg”12. Hasonló tanulságot KOSZTOLÁNYI Dezső, Ábécé [Illyés Gyula előszavával], Bp., Gondolat, 1957, 79. Látjátok, feleim…, 186. 12 Uo., 187. 10 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �122 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS vont le a maga számára egy másik fölhozott Petőfi-verssel kapcsolatban az Ábécé a versről és a költőről (1928) című munkájában: „Milyen átlátszó idill például Petőfi Téli éjszakák című verse. Mégis, ha kutatom, hogy miért veszi körül oly varázsköd azokat a tárgyakat, melyek itt elém rémlenek, miért hatnak rám oly csodásan, nem tudom megérteni. Hiába világítok a szobába az értelem tolvajlámpájával, a rejtély nem lesz kisebb”13. 4. Rövid kitérő a Szeptember végén halhatatlanságára A Szeptember végén az egyik leghíresebb Petőfi-vers. Danilo Kiš, a magyar irodalom közeli barátja, aki azt tartotta magáról, hogy ő „az utolsó jugoszláv író”, A bolondokháza előcsarnokában című elbeszélését kezdi (Mácsai Tibor fordításában) így: „Minden valamikor szeptember havában kezdődött, olyan hangulatban, mint amilyet Petőfi ír le Szeptember végén című költeményében: a vállalkozói villák kertjében még zöldelltek a sövények és a nyárfák, de az esők és a szelek már megkezdték garázdálkodásukat, megtépázták a leveleket és letaposták a füvet, majd jött a hosszú vénasszonyok nyara, amely igyekezett rendbe hozni a rendbe hozható dolgokat, megállítani a megállíthatatlant. Erkélyemről szemlélem az évszakok eme szeszélyes váltakozását, akaratlanul is látva, nemcsak mint a díszletek változásait valamilyen hatalmas, klasszikus melodrámában, amelybe bevonták az isteneket és a teremtés-rombolás mitikus erőit, hanem egy egészen lírai összefüggésben is, amely ártatlan, valójában gyermeki, holmi lírai és melankolikus összefonódásként önmagammal: az elmúlás élő képeként. A szeptembernek ez a romantikus (petőfis) mélabússága összefonódik annak az életével és lényével, aki mindezt saját elmúlásának és öregedésének képeként szemléli, ám mégsem csupán szentimentális (költői) meglátás, hanem egy sajátos metafizikai remegés, amely óva int. Negyven és egy éves vagyok. Befejeztem legújabb könyvemet. Merre, hogyan tovább?” Petőfi Szeptember végénje az elmúlás élő képeként Danilo Kiš tollán (nemzetközi) szállóige lett tehát, világirodalmi toposz, ahogy, talán a legszebb verssorok egyikeként, magyar szállóige lett Kosztolányi révén a versből az „elhull a virág, eliramlik az élet” sor is. Petőfi itt természeti költőként is egzisztenciális határhelyzet lírikusa, mellyel kivívta a kései utódok 13 KOSZTOLÁNYI Dezső, Ábécé [Illyés Gyula előszavával], Bp., Gondolat, 1957, 99. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 123 főhajtását. Mert ettől az ominózus kérdéstől, a merre, hogyan továbbtól nem tudott Petőfi sem szabadulni a koltói kastély kertjében sétálgatva, ahol számára az elmúlás példázata a híres elhulló virág metaforája lett. 5. „Petőfi Sándorka” „[…] ki száz évvel ezelőtt jelent meg a földgolyón, ezen jelképes évzáró éjszakán”14 – ez a mondat egy 1922. december 31-én, a Pesti Hírlapban megjelenő tárcából való. A kis írás – szó szerint – a centenáriumi év előestéjén jelent meg, szilveszter éjszakáján pedig megszületik a „csodaember”, ezzel a varázslatos jelzővel zárja a cikket Kosztolányi: „Mélység és magasság együtt, egy életben, huszonhat esztendő szűk keretében. Ezzel a csodával nem tudok betelni – írja, majd hozzáteszi: – Nem gyerekcsoda, nem bűvészi látványosság, nem csodagyerek, ki ötéves korában harmadfokú egyenleteket fejt, Beethovent zongoráz, ismerettani könyvet ír, hanem nagyobb csoda, férficsoda, embercsoda, emberi csoda, mely tökéletes kinyilatoztatónak mutat egy ifjút, ki a csodák csodája, csodaember”15. A novella ezzel a címmel – Petőfi Sándorka – az író 1936-os, Tengerszem című kötetében jelent meg először.16 Az eredeti cím – mint föntebb jeleztem – először Régi, titkos éj volt. A változás jelentős. Horváth Mária szerint: „A későbbi, véglegesnek tekinthető cím feltáró, értelmező szerepű”17. A novella új, immár végleges címében a költő neve kicsinyítő képzős alakban jelenik meg: Petőfi Sándorka. A megváltozott címből minden magyar olvasó tudja, hogy a novella így valami módon Petőfihez kapcsolódik, és okkal valamely gyerekkori epizód fölelevenítésére gondolhat. Ez az elképzelés azonban nem válik valóra. A szöveg 12 képet, 12 részt tartalmaz 1822 utolsó és 1823 első napjának éjszakájáról. Ezt az éjszakát teljes joggal nevezhetjük misztikusnak, hiszen valami különös történés Látjátok, feleim…, 173. Látjátok, feleim…, 174. 16 KOSZTOLÁNYI Dezső, A léggömb elrepül. Kosztolányi Dezső összes novellái, I., összegyűjtötte és a szöveget gondozta RÉZ Pál, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1981, 794–801. 17 HORVÁTH Mária, Szerkezet és stílus. Kosztolányi Petőfi Sándorka című novellájának elemzése = Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszéke fennállásának 20. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakon 1990. november 28-án tartott előadás szövege, Magyar Nyelvőr, 1992/3, 308–313. 14 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �124 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS bekövetkeztére lehet számítani, ez pedig, mint később kiderül, a kisded eljövetelének éjszakája. Az író mintája, poétika eszköze a körkép és a késleltetés, mindkét elem fokozza a novella sejtelmes atmoszféráját. Lappangó várakozás kerít a hatalmába bennünket, olvasókat, és a lappangó várakozás atmoszférája uralkodik mind a 12 kép szereplőjén. Balladaszerű homály, nyelvi sűrítés, és babonás motívumok monotonon ismétlődő ritmusa egészíti ki a kisfiú világra jövetelét: „Körülülik a csecsemőt, bámulják, egymásnak suttognak: – Haragos – mondja az apa. – Szelíd – mondja az anya. – A szeme fekete – mondja a bakter, ki pálinkával élteti. – A szeme kék – mondja a kisbéres, ki a konyhán ólálkodik. – Gyenge – mondja a bába. – Erős – mondja a papné. A kisded mintha forgolódna. – Ni – mondják egymásután –, a szalmát nézi, a padkát nézi, a vizet nézi, a bort nézi, az arcunk nézi, az éjszakát nézik, a fényt nézi. Cihelődnek a vendégek. Szülők magukra maradnak, ő vele. – Vidám – mondja az apa. – Szomorú – mondja az anya. Két ember áll az utcán. – Szegény lesz – mondja a bakter. – Gazdag lesz – mondja a kisbéres. Künn a kapu előtt a két asszony. – Nem sokáig él, meglátja – mondja a bába. – Sokáig él, meglátja – mondja a papné és a tomboló égre tekint.” (10. rész) Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégsem hagyhatom említés nélkül, hogy különös fénytörésbe állította számomra Kosztolányi és Petőfi kapcsolatát Lengyel Balázs és Ottlik Géza 1978-ban, a Móra Kiadó Diákkönyvtárában megjelent válogatása az író kisebb prózai írásaiból. Amikor erre a dolgozatra készültem, ez a kötet került először a kezembe, ott olvastam újra a novellát, az élmény azonban jóval több volt, mint az erre a munkára való fölkészülés egyik pillanata. A Petőfi Sándorka más jelentést kapott az utána következő Osvát-emlékezéstől; a szöveg zuhatagszerű érzelemkiáradás, melyet ugyan a gyász és megrendülés táplált, Kosztolányi mégis Osvát – kultikus tiszteletéről árulkodó – mondatát Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 125 ismételve így fejezte be: „Éljen a magyar irodalom!”18 Az a magyar irodalom, amelyben Petőfire, a megszülető kisdedre mint apánkként gondol Kosztolányi.19 Post Scriptum Kosztolányi eszményítette Petőfi költői alakját és életművét. Művészetének, magatartásának és egyéniségének hangsúlyai számára jóval túlnyúltak az irodalom körén.1934. január elsején az Új időkben az írta, hogy „Hátrahagy olyan művet, melyet majd az egymás nyomába lépdelő évszázadok igyekeznek megérteni”20. Ennek egyik eleme lehet – fölfogásom szerint – a magyarság kulturális emlékezetében betöltött nélkülözhetetlen szerepe. Egy korábbi, még az elmúlt évszázad végén publikált dolgozatomban21, melyet azután írtam, hogy kecses, fakszimilét is tartalmazó kiadásban megjelent a Petőfi Sándor ismeretlen kéziratait tartalmazó Ibolyák című füzetecske (1998-ban), feledésre ítélt felfedezésről szóltam. Ezen sajnos – legjobb tudomásom szerint – az idő gyökeresen azóta sem változtatott. Pedig egy nemzeti (és világirodalmi) klasszikustól, az irodalmi hagyomány meghatározó alakjától ismeretlen kézirat nem várt fölbukkanása szerencsésebb éghajlatok alatt egyedülálló esemény. Mondandóm lényege az volt, hogy jóval hangosabb hírverést, értőbb, befogadóbb közeget érdemelt volna a szokott hazai szűkkeblűség helyett önmagában is az esemény: „…téved ugyanis az, aki filológiai kuriózumnál nem tekinti többnek és másnak Petőfi fölbukkant autográf könyvecskéjének kiadását” – írtam akkor. Engem talán leginkább a tágabb „szakma”, a kultúra munkásainak viszonylagos süketsége lepett meg. Az irodalmi és kulturális folyóiratok nem kényeztették el olvasóikat a hírrel, de a nívósabb kulturális eseményekre akkor még hatványozottabban mozgékonyabb napilapok sem tartották érdemesnek, hogy szóljanak; az meg már akkor is hiú ábrándnak tűnt, hogy ezt jelentőségének megfelelően tegyék; más hírközlők sem szórták szét a világba, hogy legegyetemesebb költőnktől valami originális került elő. KOSZTOLÁNYI Dezső, Osvát Ernő = K. D., Boldogság, szerk. LENGYEL Balázs, vál. és utószó OTTLIK Géza, Bp., Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1978, 271. 19 KOSZTOLÁNYI Dezső, Petőfi Sándor, A Hét, 1915. február 14. 20 Látjátok, feleim…, 183. 21 M. V. L., Költő és Ibolyák, Népszabadság, 1999. november 18. 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �126 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MOHAI V. LAJOS Emlékének, emlékezetének ápolása azt jelentené, hogy megmondjuk, mit jelent Petőfi – vagyis az életmű jelentésének aktuális kibontása eleven, elvégzendő közösségi feladatot jelentene. Visszatérve az Ibolyákhoz: jó, hogy folyamatos és magas színvonalú, invenciózus irodalomtörténeti háttérkutatás áll rendelkezésünkre: mert így semmiképp sem állhatja meg a helyét az az érv, amely például azt mondaná: bármi, ami az Ibolyákban fölszínre bukkant, nem oszt és nem szoroz Petőfi, a karakter és a jelenség megítélésekor. Ezzel szemben már önmagában egy kvázi-kötetterv, egy autográf füzet, két ismeretlen vers (Engesztelés, Színésztársaimhoz) és két beszély (A párbaj, A bajazzo) lététől elenyészik minden okvetetlenkedés, gáncs és lekicsinylés. Az Ibolyák fölfedezése bizony okkal dobogtatta meg a szívet. Esemény: kedvez a magyar irodalom hagyományos tradíciókultuszának, mely nélkül nincs ma, nincs holnap. Bárhogy is tagadná ezt valamely jelenkori ízlés és irányzat, tévedne. Egyébként érdemes (ismét) a kéziratos füzet kallódásának kalandos történetére is egy röpke pillantást vetni, ahogy arra rávilágít a kiadványban Szekeres László jegyzete, a szerző filológiai bogarászásának, aprómunkájának szűkszavú, tényrögzítő összefoglalásaként. Maga a füzet 1843-ból származik, s Petőfi művészi önkeresését dokumentálja, melyben tehetségét nemcsak költői vállalkozásnak, hanem prózai kísérletnek is alávetette. Az idő tájt még a romantika előtti idők normái szabták meg az általa követett irányt, és a természeti szép dominált esztétikájában, tematikus szálon pedig a színészvilág, színészélet nyilvánvaló epizódjai, a vándorszínészet érzésvilága bukkan föl az Ibolyák keresetlen, kicsit darabos, meg-megbotló verssoraiban. Voltaképp valódi életrajzi helyzetek folyományaként, azok tényszerű, a költészet világába éppen csak „megemelt” rögzítéseiként megszületett írások képezik a füzetecske tartamát, szövegegyüttesét, mely azért is felbecsülhetetlen fejlődéstörténeti forrása a Petőfi-kutatásnak, mert jelzi Petőfi pályájának korán jelentkező, átgondolt világképi-poétikai ambícióját, hogy a költő írásait tematikus csoportokba, versciklusokba kívánta rendezni. Az a tény is külön figyelmet érdemelt volna, hogy olyan pótolhatatlan relikvia került a múlt mély kútjából elő, amely Petőfi kézírását őrzi. Ez, mondanom sem kell, páratlan szerencse, ezért kiváltképp megbecsülendő: ritkán fordul elő, és még ritkábban ismétlődik meg. Emiatt is kár, hogy nem válhatott igazából közkinccsé az Ibolyák. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 127 A gimnazista című, Kosztolányi Dezsőt diákkorában ábrázoló szobor Szabadkán, a Petőfi Sándor utcában, egykori iskolája előtt (Szarapka Tibor alkotása) Fotó: Móra Regina Palócföld • • • • 2023/3–4. �128 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R L ŐCSEI P ÉTER Weöres Sándor Petőfi-mozaikja A 200 éve született Petőfi életéről, műveiről monográfiák, tanulmánykötetek, méltatások sora született; nehezen megszámlálható vers és más műfajú vallomás is. Megírásukhoz az önkéntelen viszonyulás mellett a kerek évfordulók, a március 15-ei megemlékezések, a szoboravatások is számos alkalmat teremtettek. A végtelennek tetsző sorból a XIX. század második felének költőit (Arany, Madách, Kozma Andor, Vajda János, Reviczky), a Nyugat néhány alkotóját (Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula, Babits, Szép Ernő, Illyés Gyula) említem. A második világháború után többek között Pilinszky János (Levél Petőfi Sándorhoz), Utassy József (Zúg Március), Szilágyi Domokos (Szemből, halál; Héjjasfalva felé), Petri György (Sándorhoz) és Esterházy Péter (Petőfi, a légtornász) vallott róla és rajta keresztül önmagáról, koráról. A hatalmas korpuszban bőségesen akadnak politikai áthallások, esztétikai és erkölcsi hitvallások. Közhelyes megoldások is. A szerzők gyakran szembesítették saját koruk állapotát a szabadelvű, republikánus Petőfi eszményeivel. Az egyes kurzusok pedig rendre a maguk képére kívánták formálni, „fősodorrá” nyilvánítani a szabályoknak nem engedelmeskedőt és líráját.  Weöres Sándornak Petőfihez és költészetéhez való viszonyát nem csupán a 200. évforduló miatt érdemes áttekinteni. Bár nem írt róla könyvet, mint Illyés, sem esszét, mint Babits, többféle műfajban értékelte; részletesebben mindössze az Irodalomtörténet kérdéseire vallott róla. Petőfi-képének mozaikja azonban hiányos maradna, ha csupán ezekre a válaszokra hagyatkoznánk. Megnyilatkozásaiból a teljesség igénye nélkül említem iskolai dolgozatait, leveleit, doktori értekezésének részletét, beszélgetőcéduláit, verseit és több interjúját. Nevének említése nélkül is szólt beállítódásuk közös és eltérő jellemzőiről. Ars poeticájáról, világképéről sokat elárulnak ezek az olykor ellentmondó ítéletek. Ezen sem csodálkozhatunk, ugyanis eltérő összefüggéseket érintve több évtized alatt születtek. Volt, amikor Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 129 lehengerlő népszerűségét tartotta aránytalannak, máskor – Chattertonnal és Rimbaud-val együtt – a költészet csodagyerekeként említette. Nevezte a couleur locale költőjének és a szabadságért küzdő tüneményes lírikusnak. Sokoldalú összevetéseiben többek között Sevcsenko, Ady, Goethe, Arany, Heine, Illyés Gyula, József Attila neve és életműve tűnik föl. Negatív megjegyzéseinek egy része eltérő személyiségükkel, más társadalmi, eszmei környezetükkel magyarázható. Bíráló szavai sok esetben inkább azoknak szólnak, akik lobogóra tűzték, piedesztálra állították őt. Ha megpróbálkoznék Petőfi és Weöres életének, szociológiai viszonyainak, költői felfogásának összevetésével, hosszasan sorolhatnám a megfigyelési szempontokat, a felületes hasonlóságokat és a feltűnő különbségeket. Mindössze néhányat emelek ki közülük. Azért vállalom a közhelyek kockázatát is, mert lényegesnek tartom őket Weöres megjegyzéseinek háttereként, árnyalásaként. Petőfi 1842-ben még Petrovicsként közölhette A borozót az Athenaeumban. Weöres szintén 19 éves volt, amikor a vidéki és fővárosi napilapok, továbbá az ifjúsági fórumok után jelentkezhetett a Nyugatban. A folyóirat megszűnéséig csaknem 100 tétellel (78 verssel, 11 könyvismertetővel, 1 vitacikkel és néhány róla szóló írással) szerepelt ott. Kettejük közül csak neki volt lehetősége egyetemi tanulmányok végzésére; ráadásul ezt doktorálással zárhatta. Míg Petőfi Zágrábig, Grácig, a felvidéki és az erdélyi városokig jutott el, Weöres már fiatalon járt Ausztriában, Norvégiában, Bulgáriában, 1937-ben pedig Indiáiban, Kínában, később pedig szerte a világban. Mindketten nemzedékük meghatározó lírikusai voltak. Petőfi tudatosan törekedett a vezetői szerepre: művei mellett a Tízek Társaságának szervezőjeként, szerkesztőként szerzett tekintélyt. Költészetét verseiben és kötetének előszavában is megvédte a támadásoktól. Közéleti témájú költeményeinek többsége arról tanúskodik, hogy bízott a társadalmi változásokban, reménykedett a haladásban. A kétely, akárcsak Vörösmartyt és Madáchot, őt is megérintette: sötét tónusú műveiben (például a Világosságot! címűben) éppen az örök körforgás szorongását érzékeltette. A nemzeti ébredés korában hevesen, szenvedéllyel, néha elfogultan, legtöbbször azonban kíméletlenül bírálva vallott hazájáról. Számos alkalommal szólította meg nációját (A magyar nemzet, 1845; A magyar nemzet, 1846; A magyar ifjakhoz, 1847; A magyar nép, 1848; A nemzethez, 1848). Társadalmi változásokat igénylő, szabadságért küzdő, a forradalmat tudatosan és türelmetlenül váró személyiség volt; a felkiáltójelek lírikusa. Kíméletlenül korholt, fenyegetett, indulatosan mozgósított, a nemzethalált Palócföld • • • • 2023/3–4. �130 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R Weöres Sándor 1976-ban (Garas Kálmán fotója) vizionálva aggódott. A tőle gyökeresen különböző Pilinszky nem véletlenül azonosította szenvedélyes alkatát a kivont karddal és a lovasrohammal. Közéleti írásai erős szónoki hatáskeltő elemeket tartalmaznak. Gyakran szerepelnek bennük „hasonló rugóra járó” költői kérdések, túlzások, párhuzamos gondolatritmusok, ellentétek, refrének. Értelmi és érzelmi meggyőzésük következetes logikára épül. A prófétai küldetéstudat, a versek témaválasztása, poétikai eszköztára kortárs olvasóit és utókorát is megosztotta.  Weöres – katonatiszt édesapja miatt is – apró gyermekként hallott az első világháború és a forradalmak eseményeiről. Zárkózott személyiségű, koraérett, könyveket bújó személyiséggé fejlődött, aki a pajtások helyett a felnőttek társaságát kereste. Mitológiai tudását, filozófiai, teológiai kételyeit velük tudta megosztani. Az olvasottakat, beleértve a magyar és a világirodalom klasszikus alkotásait, fiatalon asszimilálta. Groteszk szemléletű írásai mellett korán jelentkeztek ismeretelméleti felvetései. Úgy érezte, nem válhatna „tudományos filozófussá”; felvetődő bölcseleti kérdéseit lírájában kívánta kifejezni. Amíg Petőfit kétségbe ejtette az a lehetőség, hogy talán értelmetlen a küzdelem a világ jobbá alakításáért, Weöres nemigen bízott a kedvező változásban. A „mindegy” és a „mégsem mindegy” kérdését többször is rezignáltan, íróniával vagy mély fájdalommal fogalmazta meg. Idézhetem a Háborús jegyzetek zárlatát: „Míg az Ész-Embert sírjába kisérik, / temető árkában, gyász-nóta mellett / az Új-Embert nemzik titkos szerelmek. / Az is majd elkínlódik ezer évig”. Citálhatom a Történelem utolsó sorait: „mindig a valóság hihetetlen, / élünk-forgunk és semmi változás”. Sötét tónusú strófája kimaradt a Rongyszőnyeg második összeállításából: „Nincs vigasztalanabb a történelemnél: / uralkodik az őrült, fejünknek szegzett szekercével, / s ha Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 131 mégis én ütöm le őt és én uralkodom, / szerepét folytatom váltott rögeszmével”. Az emberi önzést, a hatalomhoz való viszonyt szinte minden megnyilatkozásában változatlannak, megváltoztathatatlannak minősítette. Az egyéni (és nem a társadalmi szintű) formálódásban reménykedett csupán; A teljesség felé számos intése szól erről. Petőfivel ellentétben legnyilvánvalóbb felszólításait is szinte mindig ponttal zárta le. (A teljesség felé szövegében mindössze három felkiáltójel fordul elő.) Az eszmélésétől átélt hazai és világpolitikai változások, bölcseleti, művészeti hatások természetesen nyomot hagytak írásain. Olyan nyomasztó egyetemes kérdésekkel szembesült, mint a fenyegető atomháború, a túlnépesedés, a regionális konfliktusok végtelen sora, a környezetszennyezés. A már idézetek mellett csupán néhány művét említem. A Reménytelenség könyve és a XX. századi freskó a második világháború okozta válsággal függ össze. A teljesség felé megszületését Hamvas Bélának köszönte meg. A Le Journal a hallgatás éveinek lenyomata. A Tűzkútban szereplő Köszöntés a kétség és a remény határán született a hatvanas évek első felében; négy évvel később a T. S. Eliot emlékének ajánlott Merülő Saturnus már borúlátóbb világlátásáról tanúskodott. Petőfi halála után négy-öt emberöltővel Weöres radikálisan fogalmazott a nemzet kérdéséről. A romantika termékeként jellemezte: „…egy tipikusan germán fogalom a nemzet, ami hát a magyar romantikán keresztül is lobogott és piros-fehér-zöldezett, de azt hiszem, most már túltehetjük magunkat ezen a fogalmon. Keletkezett a német romantikával és talán el is múlt a romantikával, úgyhogy most már ennek a problémának talán kevés igazi értelme van”1. A Nemzeti dal szerzőjével ellentétben sohasem vágyott vezetői szerepre az irodalomban. Irodalmi értékű leveleiből azonban kitűnik, miként szervezte nemzedékének fellépését. Tanácsokat adott, közvetített, bírált; részt vett az irodalmi élet decentralizálásában. Miközben a Nyugatban, a Válaszban, a Szép Szóban is közölt írásokat, több vidéki folyóirat-alapítási kísérletben vállalt feladatot. Nemzedékének költőit határozottan védte a leegyszerűsítő minősítésektől. Ennek kiemelkedő példája a Harmadik nemzedék, amely egyszerre ironikus vitairat, mesteri pamflet, zárlata pedig emelkedett művészi hitvallás. 1 Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, szerkesztette DOMátyás, Szépirodalmi, 1993, 240. MOKOS Palócföld • • • • 2023/3–4. �132 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R Gyakran szólt verseinek ihlető forrásairól. Nem hevítette az eredetiség, nem hallgatta el, hogy irodalmi élményei milyen ösztönzést adtak számára. Ezek elsősorban nem tartalmi mozgatórugók voltak. Vallotta: „A költészetnek nem témákra van szüksége, hanem struktúrákra, faktúrákra”2. Terjedelmes életművében természetesen előfordul közvetlen élményrögzítés, alkalmi reflektálás is. Nyilván nem véletlen, hogy egy részük gyengébb minőségű, és közülük több is kimaradt köteteiből. A nemegyszer szónokias, logikus vonalvezetésű Petőfi-versekkel szemben a költészetet inkább mint „illogikát” fogta föl. Úgy is gyakorolta. Kedvelte a paradoxonokat, gyakran élt meghökkentő fordulatokkal. Némelyikben kötekedő, játékos vagy egyenesen polgárpukkasztó énje kapott hangot, de többségükben fölszikrázó, líráját megvilágító gondolatokkal találkozunk. Bódy Gábor érdeklődésére ezt válaszolta: „Legfontosabb, hogy az ember törődjön azokkal a dolgokkal, amik az életet megelőzték, és az élete után jönnek. Tekintve, hogy az emberélet 60-70-80 év, nagyon ritka, kivételes esetben 100 év, és azt körülveszik azok az évmilliók, amikre az ember fizikai élete nem terjed ki, ezt érzem a legfontosabbnak. Azokkal az évmilliókkal törődni, amikor nem vagyunk. Ha valaki akár hittel, akár hit nélkül elkezd törődni az élet-egésszel, akkor mindent át kell, hogy értékeljen. És egy olyan költészetben, mint az enyém, nem is lehet eligazodni annak a tudása nélkül, hogy a fizikai, az érzelmi és az értelmi síkok fölött ott van még az intuitív sík, és afölött ott van az időtlen”3. Vázlatos áttekintésemben az időrend és a tematika alapján csoportosítom Weöres Sándornak Petőfit és műveit jellemző gondolatait. Olyan beszélgetéseiből is idézek, amelyek kimaradtak interjúkötetéből és a vele foglakozó könyvekből. Néhány esetben a köteteiben előforduló szerkesztői tévesztésekre is felhívom a figyelmet.  Petőfi nevével és egy-egy versével a magyarok többsége óvodásként vagy alsó tagozatos iskolásként találkozik. Weöres Sándor is korai olvasmányai közé sorolta: visszatekintéseiben Schiller és Shakespeare drámái mellett többször is Vargha Gyula, Kozma Andor, Szabolcska Mihály, Csokonai TÓBIÁS Áron, A MÚZSÁK látogatása Weöres Sándor és Károlyi Amy költőknél, Múzsák, 1970/4, 14. 3 BÓDY GÁBOR, Nárcisz és Psyché – Beszélgetés Weöres Sándorral egy készülő film alkalmából II, Filmvilág, 1978/9, 15. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 133 költeményeivel együtt említette. Hatásukat rövidesen a Hála-áldozatban is megörökített módon Ady, Babits és Kosztolányi váltotta föl. Elődeiként mégsem őket nevezte meg, hanem Gyöngyösi Jánost, Édes Gergelyt, Ungvárnémeti Tóth Lászlót, Újfalvi Krisztinát, Vályi Klárát, Kazinczy Klárát, Apor Pétert, Cserei Mihályt, Bethlen Katát, Bethlen Miklóst, Kemény Jánost, Nyéki Vörös Mátyást.4 A hosszú, meglepő lista jól példázza Weöres szemléletét. Nem a kánon volt fontos számára, hanem a szerzők merészsége, nyelvi ereje. Középiskolásként párját ritkító érettséggel, bátorsággal, olykor meghökkentő fordulatokkal szólt a magyar irodalomról. Ideálja ekkor már sokkal inkább Arany volt, mint Petőfi. Köteteiből kimaradt az a kamaszkori verse, amelyben a magyar és világirodalom nagyjaihoz való „viszonyát” jellemezte kétsoros szakaszokban. Gyermekként, segítő társként, tanítványként tüntette föl magát a múlt nagyjainak körében; többek között Homérosz, Shakespeare, Milton, Verlaine társaságában. Látomásában három magyar szerző jelent meg; nem elragadtatással, hanem távolságtartó iróniával: „Jókai bácsit meghallgattam és csak nagy-lopva ásítottam. […] És Petőfivel, lánggal telten szó-vaktöltéseket löveltem. […] Mélázó Adyt leitattam és fejét három nap borogattam.”5 Évismétlő hatodikos diák volt, amikor ezt írta Kosztolányinak: „Egy magyardolgozatban kifejtettem, hogy Petőfi jobban van értékelve mint megérdemelné, életével és halálával önkénytelen reklámot csinált magának, amihez képest a mozicsillagok kéthetes házasságai és titokzatos eltűnései dilettáns cselekvések és irodalma agyonmajszolt rágógumi” 6. 17 évesen írt dolgozatában a Kiskunságot és a Kutyakaparót hasonlította BAKÓ Endre, Vendégünk volt Weöres Sándor költő, Hajdú-Bihari Napló, 1968. április 21, 4. Weöres Sándor: Halottak = LŐCSEI Péter, Vázlatok, versek, szövegváltozatok Weöres Sándor csöngei füzeteiből, ItK, 2021/6, 857. 6 Weöres Sándor Kosztolányi Dezsőnek; 1930. febr. 20. = WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött levelek, szerk. BATA Imre és NEMESKÉRI Erika, Pesti Szalon – Marfa; Mediterrán, 1998. I. 138. (A továbbiakban: WSLev.) 4 5 Palócföld • • • • 2023/3–4. �134 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R össze. Megfigyelései rokonságot mutatnak azokkal a megállapításokkal, amelyeket később doktori dolgozatában fejtett ki: „A kettő közűl az első a képek láncán egy-egy villantás által csodálatos, tiszta, napsugaras teljességgel mutatja be az alföldi élet jellemző mozzanatait. A költő például csak annyit mond a tüskerózsáról, hogy sötétvörös, és olyan, mint egy vérző csillag és hogy »imitt-amott« van és ezzel mindent megmondott, az egész jelleget is, a szemlélő jólesését is, ami nem az idegen elismerő bámulása, hanem a visszatérő otthonos öröme, hogy ujra látja a rég-ismerteket. Ezzel szemben a »Kutyakaparó« csupa fagyos merevséget, csupa nyirkos szürkeséget, csupa lehangolót tár elénk. De a költő nem kerül a nyomasztó hangulat hatása alá, tréfálkozó és ötletsütögető nevetgéléssel vesz mindent tudomásul és amennyire belesimul a költő maga is a »Kiskunság« egész hangulatába, a maga ép kedélyével, itt éppen annyira kívülálló marad. Mílyen mesteri: a költő egy szót sem ír önmagáról és mennyire ott van, az egészséges emberi sajnálkozásával, minden kép, minden ötlet, minden fordulat mögött.”7 Weöres Sándor 1938-ban félreérthető pamfletet írt Illyés Gyulához.8 Sárközi Györgynek így fogalmazta meg célját: „Versemmel azt akartam mondani: az lesz a sorsa Illyésnek is, mint Petőfinek és az elnyomottakért harcoló többi nagy költőnek: elveit éppen azok az elnyomók fogják a legnagyobb hévvel hangoztatni. Tudod, hogy milyen alakok szoktak ágálni egy-egy halott költő nevében, nagyon rossz szobrok alatt és nagyon gyanús közéleti cirkumstanciák közt; ismered például a hivatalos és félhivatalos Petőfi-ünnepélyeket; nos, Illyésnek is nyilván ez lesz a sorsa, miért éppen ő lenne kivétel.”9 Weöres Sándor diákkori versesfüzete, iskolai dolgozata, levelei = Műhely, 1992, vendégszerkesztő TURBÓK András Bertalan, 76–77. Weöres A vers születése című doktori dolgozatában az Egy telem Debrecenben és A vándorlegény című versekre hivatkozott. „Némelyik motívum sorozatosan átélt élményekből származik…” WEÖRES Sándor: Egybegyűjtött prózai írások, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2011, 91, 92. 8 Weöres Sándor: Illyés Gyulának; Csönge, 1938. okt. 21. = WSLev. II., 203. A vers tudomásom szerint csupán az Egybegyűjtött levelekben jelent meg. Érthetetlen módon kimaradt az Elhagyott versek című kötetből. 9 Weöres Sándor Sárközi Györgynek; Csönge, 1938. okt. 26. = WSLev. II., 204. Weöres Illyésről Sárközi Györgynek és másoknak is úgy nyilatkozott, hogy jelentős, megkerülhetetlen költőnek tartja. Halála után verssel búcsúzott tőle. 7 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 135 A harmincas években többféle módon is megfogalmazta, hogy miért nem akar közvetlenül szociális kérdésekkel foglalkozni. Ez összefügghet a Nyugat harmadik nemzedékét érő bírálatokkal és az általa érzékelt irodalmi divattal is. Petőfi nevének említése nélkül ugyan, de Pável Ágostont és Takáts Gyulát is óvta a terjedő pózoktól, frázisoktól. Egy korabeli interjúban azt vallotta, hogy a görögök előtti kollektív korok irodalmai állnak hozzá legközelebb. Nem az úgynevezett én-problémák izgatják, hanem az általánosak, az örök emberiek. Kételkedett abban, hogy kora alkalmas-e arra, hogy magas szintű irodalom szülessen, ennélfogva saját teremtendő értékeivel kapcsolatban is borúlátó volt.10 A művészeti csúcspontokkal és hullámvölgyekkel visszatérően foglalkozott. Barátaink írt levelei azt bizonyítják, hogy gyötrődve fogalmazta doktori dolgozatát. Értekezésében alig hivatkozott szakirodalomra; jórészt saját tapasztalatit, gyakorlatát rögzítette. Kontrasztként vagy párhuzamként több költőt idézett. Mások mellett Arany, Poe, Goethe, Petőfi, Ady, Babits és Illyés alkotói módszerét, példáját említette. Aligha értékítélet, mégis jellemző és vallomással felérő, amit az erősen tudatos Babits és Arany, illetve az érzelminek nevezett Petőfi és Ady kapcsán emelt ki. Előbbiekről azt állapította meg, hogy „majdnem minden versük külön csírából, sőt némelykor egész csíra-sorozatból fakadt, műveik közt ritkán van szorosabb közösség…” Velük ellentétben az utóbbiak „egy-egy csírából a költemények tizeit és százait termelik; oeuvre-jükben néhány tárgykör és forma sokféle változatban mutatkozik újra meg újra: a versek gyökere bennük marad, tovább él, tovább alakul és megint kihajt, mint az évelő növény.”11 A változó társadalmi elvárásokról, ideálokról ellentétes példákat sorolt. Összegzését (talán nem önkényesen) mások mellett Petőfire és a doktori dolgozat szerzőjére is érvényesnek tarthatjuk: „Csakhogy a zsenialitás mindig szellemi függetlenség, nem pedig rituálisan előírt pózokhoz alkalmazkodás, míg a dilettánsok felszerelik magukat az összes kívánt kellékekkel, a költők fütyülnek a kordivat naggyá-válási receptjére és úgy írnak, ahogy saját természetükből következik. A költészetben nincsenek kijelölhető szerepek, okvetlenül szükséges, vagy okvetlenül tilalmas tárgykörök, minden a minőségen áll vagy bukik – és a költészet egyik főértéke Weöres Sándor vallomása önmagáról, Dunántúl, 1938. december 25, 9. WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött prózai írások, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2011, 96– 97. 10 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �136 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R éppen az, hogy bármilyen temperamentum és humánum mutatkozhatik benne, csak méltóképpen mutatkozzék”12. Várkonyi Nándorral levelek és beszélgetőcédulák segítségével cserélt eszmét. Az alkotói típusokról szóló gondolatait minden bizonnyal a harmincas évek végén vagy a negyvenes évek elején rögzítette. A „személyi tárgyú” és az „univerzális” művészeket állította szembe. Ítéletét ekképp enyhítette: „Sophokles, Shakespeare, Kalidasza: par exc. univerzálisak. Goethe, Petőfi, Heine: a szerepes, magatartásos egyének. (Persze ez inkább jelleg-, mint érték-megállapítás. Egyéni szimpátiám az I. csoporté, de ezt nincs jogom értékmérőül venni)”13. Földessy Gyula, az Ady-filológia megalapozója pályájának elején két kötetet adott ki Petőfiről. Alighanem ezek ihlették Weöres 1944-es versét. Hogy pontosan melyik fejezete vagy bekezdése, az egyelőre bizonytalan. FÖLDESSY GYULA MARGÓJÁRA Petőfi prófétált szebb életet s hol marad e szebb élet? Nem a próféta tévedett, hanem az élet, Nem a próféta bukott meg; csakis az élet.14 A vágy és a valóság ellentétére építő epigrammát kihagyta köteteiből. Ezen nem csodálkozhatunk. Életművében aligha találunk példát arra, hogy bármelyik költő prófétaszerepét elfogadta volna. Ráadásul a versben említett Petőfi néhány kivételtől eltekintve (például: Az ítélet) nem szebb életet prófétált, hanem a szabadsághoz vezető hosszú küzdelemről beszélt. Az ötvenes évek első fele nagyon sok polgárinak, egzisztencialistának, defetistának minősített szerzőnek is a szilenciumot jelentette. Az asztalfióknak írt Weöres-művek között volt a Mahruh veszése, a Mária WEÖRES Sándor, A vers születése = UŐ., Egybegyűjtött prózai írások, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2011, 80. 13 Weöres Sándor keltezés nélküli autográf feljegyzése Várkonyi Nándornak. Környezetében a harmincas évek végének, negyvenes évek elejének kiadványaira vonatkozó utalások vannak. (Magántulajdon. Ezúton köszönöm meg Kende Katának, hogy rendelkezésemre bocsátotta őket.) 14 WEÖRES Sándor, Földessy Gyula margójára (1944. április–május) = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 289. 12 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 137 mennybemenetele, az Orbis pictus és a Le Journal. Ezek A hallgatás tornya című kötetben láttak napvilágot. Az 1950-re keltezett Petőfi hangja a „Felhők” és „Az őrült” idejéből csupán az Egybegyűjtött írások bővített kiadásában kapott helyet. A vers utolsó 11 sora A sebzett föld éneke című kötetben a Prózafutamok „A reménytelenség könyve” előtt és után 3. darabjaként 1951. október vége datálással szerepel; ugyanez a verszárlat [Mért jutottunk…] szerkesztői címadással került az Elhagyott versekbe.15 PETŐFI HANGJA a „Felhők” és „Az őrült” idejéből Csorog a lassú őszi eső, Mint a gyűlölet, Áznak a holtak s a hullajelöltek. Tégedet, ázott cinegemadár, Mi tart az ágon S a dühben forgó világon? Tán egy álom, Vagy egy emlék, napos kora-nyár, Engeded magad becsapni, És bólogatsz az ág vonalán, Hol lomb is volt valaha. Nem irígyellek, cinegemadár, Sem étkedet, a férget, Sem azt, amely majd megesz téged; Cinege, féreg, ember: egy-kutya, Mind közös áldozata A hatalmas dühnek, Mely, míg megöl, Utódot csikar ki áldozatából, Hogy azt is megölje. Tán van valahol simább világ is És vár reánk? De mért jutottunk e keserves gödörbe, Mit vétettünk, Ember, féreg, cinege? Ez nyilvánvalóan ellentmondás, szerkesztői pontatlanság. WEÖRES Sándor, A sebzett föld éneke, Magvető, 1989, 80.; WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 48. 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �138 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R E világ mikor szűnteti be Folytonos, förtelmes kloakáját, Hol szétrágott étel, rothadt szirom, Kőtörmelék, madártoll, Babylon, Hulla, okádék, álom Hömpölyög egy-folyáson? Hol a torkolata? Gyerünk innen haza! A sötét látomásban sűrítve tűnik föl az állati, a növényi és az emberi lét kilátástalan nyomora, megállíthatatlan körforgása. A megválaszolhatatlan kérdéseket irracionális felszólítás zárja. Hiszen a „förtelmes kloáka”, a” rothadás”, az „okádék”, a „hulla” a valóság (az elérhető haza). Hiába mondaná bárki, akár Pilinszky szavaival: „E világ nem az én világom…” – a vágyott haza legfeljebb az életen túli lét lehet. Mindennek Weöres költészetében több előzménye volt. Közülük az első még diákkorában, 1928-ban vagy ’29-ben született, és a Céltalanul címet kapta.16 Ebben az egymondatos anaforikus gondolatritmusban az egyetemes gyötrelmet jeleníti meg. A hosszú felsorolás Sisyphus szenvedésével kezdődik, és a tárgyak, állatok, növények, elvont fogalmak, sőt a „céltalan Isten” szenvedésén át ível saját nyomorúságának kimondásáig. Az „Egy másik világ küldött engem” (1941) sejtése és a „nem élni könnyebb” (1950) gondolata rendre visszatér lírájában; változatai a De profundisban (1942) és a Harmadik szimfóniában (1943) is tetten érhetők. A Rákosi-kor nyomasztó világáról vázlatok, töredékek sorában számolt be. A Négysorosban (1951) ezt írta: „Az élet álom. Mindamellett / mért álmodunk ilyen förtelmet? / Mért zabálunk és mit okádunk, / hogy ilyen gyilkos álmot látunk?”17 Sok tekintetben rokon ezzel a [Morzsák I.] szerkesztői cím alatt szereplő sóhaja: „Könnyelműség volt megszületni. Azt hittem, legalább pár szót lehet szólni, ha nem is követik. De még csak sikertelen kísérletre sincs mód; kár volt idejönni”18. Petőfi születésének 150. évfordulóján az Irodalomtörténet szerkesztőségének kérdéseire válaszolt. Kiemelte, hogy az ünnepelt nem sok jót jelentett szellemi arculatának kialakításában. Ezt részben a korabeli iskolák WEÖRES Sándor, Céltalanul = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, I. m., 106. WEÖRES Sándor, Négysoros (1951. május) = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, I. m., 374. 18 WEÖRES Sándor, [Morzsák I.] = WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött prózai írások, I. m., 325. Szerkesztői botlás, hogy cím nélkül, betű szerint szerepel az Elhagyott versek 373. oldalán is. 16 17 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 139 elidegenítő hatásának tulajdonította. Csak később fedezte föl lírájának értékeit: többek között a Téli világ álomszerű csodáját, a Kutyakaparó grafikus erejét, A helység kalapácsának nyelvi mókáját és az Álmos vagyok és mégsem alhatom fogvacogását. Időszerűségével kapcsolatban is kételyeit sorolta. Hasonló módon vélekedett, mint egykor Illyés lírájának kisajátításáról: „Petőfit saját szobra takarja el: azelőtt a patetikusan szónokló, esküre emelt kezű; ma a vékonypénzű forradalmár. Irodalompolitikánk Petőfi, Ady, József Attila hármasságát példaképpé aranyozza”19. A Három veréb hat szemmel című antológiában Petőfit a legnagyobb magyar lírikusnak nevezte. Művei közül – egy kivétellel – kevésbé ismert 1845-ös, ’46-os darabokat közölt (Álmos vagyok és mégsem alhatom…; Gróf Teleki Sándorhoz; A „Szilaj Pista” kihagyott utolsó versszaka, Száll a felhő). Sokműfajú életművét úgy értékelte, hogy köteteiben olykor „széria-darabokat” őrzött meg, és kincseket dobott ki: alaposabban válogathatott volna bordalaiból, hazafias és szerelmes dalaiból. Az antológiában szereplő Petőfi-verseket mindössze néhány sorban jellemezte.20 A szerepjátékokra mindig kész Weöres több variáns, stílusparódia szerzője volt. A Harminc bagatellben számos példát találunk ezekre. Volt, hogy saját témáját formálta át (Dal három alakban), máskor feleségének sorait ültette át egy-egy szapphói, alkaioszi és aszklepiadészi strófába (Változatok egy Károlyi Amy motívumra). Népdalváltozatainak egy része kimaradt köteteiből. Erre a sorsra jutott Petőfi-átirata is: „Ej mi a kő, tyuk anyó, / a szobában bennlakó, / Ej-haj tyuk anyó, / kend csak ki-való.”21 A Temetésre szól az ének első szakaszának két ironikus átdolgozását, az Ugráló szavakat a Kútbanézőben olvashatjuk. A haraghoz című Petőfi-vers ezzel a kérdéssel kezdődik: „Kiapadsz-e, harag, / Te zuhatagos / Vad bérci patak…” Weöres Sándor ennek nyitó metaforáját emelte ki. Tegező módon, fenntartás nélküli szeretettel szólt a halált választó, tragikusan fiatalon távozó költőhöz. Versének első szakaszát idézem: WEÖRES Sándor, Petőfi helye a mai szellemi életben, Egyedül mindenkivel = Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, szerk. DOMOKOS Mátyás, Szépirodalmi, 1993, 222–224. 20 WEÖRES Sándor, Három veréb hat szemmel, Szépirodalmi, 1977, 505–509. 21 WEÖRES Sándor, [cím nélkül] = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 361. 19 Palócföld • • • • 2023/3–4. �140 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • L Ő C S E I P É T E R „TE ZUHATAGOS VAD BÉRCI PATAK” Petőfi, te örökifjú angyal, Te voltál napfényes mosollyal, Élő tűzzel, haragos viharral. Nem vártad meg a rút öregséget, Megöletted a huszonhat évet Mindazzal, mit ád egy hosszú élet.22  A Petőfi nevét tartalmazó, a költeményeit átíró és a nevében megszólaló műveken kívül más versek összevetése is eredményeket hozna. Kinek ne jutna eszébe például a következő Weöres-sorok olvasásakor az Egy estém otthon: „Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát.” (Hazatérés) Írásom címe mozaikot ígért. Munkám során a terjedelem és a rendelkezésemre álló anyag eleve önkorlátozásra szorított. Reménykedem abban, hogy a hagyaték részletes feltárása kiegészíti, pontosítja majd ezt a töredezett képet. WEÖRES Sándor, Te zuhatagos vad bérci patak (1971) = WEÖRES Sándor, Elhagyott versek, szerk. STEINERT Ágota, Helikon, 2013, 453. 22 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 141 A csöngei evangélikus templom, amely Petőfi Sándor és Weöres Sándor emlékét őrzi. Petőfi ide járt 1839 nyarán, ostffyasszonyfai – a szomszéd falu – nyaralása idején Csáfordi Tóth Róza kedvéért, Weöres Sándort pedig itt keresztelték meg. (Lásd lapszámunkban az e templomban lévő, állítólag Petőfi kezétől származó bevésést a 81. oldalon!) Fotó: Garas Kálmán Palócföld • • • • 2023/3–4. �142 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S S ÁRKÖZI B AL ÁZS Ágyban, párnák közt, uccazajban Bizonyosság és bizonytalanság egy sor köré építve: az Egy gondolat bánt engemet és a Mire megjössz P ilinszky János Mire megjössz című költeménye 1948-ban a Válasz című folyóiratban jelent meg először, majd a Harmadnapon-kötet Senkiföldjén-ciklusában. Pilinszky verse kevéssé került a recepció fókuszába, ugyanakkor a költő eszköztárát, nyelvének jellemzőit értelmezve Tandori Dezső kiemelkedő versként interpretálja a verset, és nemcsak a Pilinszkyéletmű és annak második periódusa tekintetében, hanem az egész 20. századi magyar (késő modern) líra szempontjából: „A Mire megjössz című vers a pálya második korszakából, hiánytalanul mutatja fel Pilinszky János lírájának ide tartozó kötőelemeit; a monotónia külön-érzékelhetősége már eltűnik, az egymást szinte érintő »csúcs-elemek« (telitalálatok, ritkaságok stb.) formálnak második fedő-szövedéket ugyanolyan sűrűn, mint kántálhatóságuk continuo-jellege. Ebből a szempontból költőnknek talán ez a legtökéletesebb (mindenképpen egyik legjelentősebb) verse, a huszadik századi egyetemes líra roppant reprezentánsa”1. Tolcsvai Nagy Gábor is – valószínűsíthetően Tandori megállapításaiból kiindulva – a legsikerültebb versek közé sorolja a Mire megjössz címűt kismonográfiájában, elsősorban a mű poétikai sajátosságait, a Harmadnaponra jellemző világábrázolás következetességét, a vers beszédmódjának apokaliptikus, jelenléthiányra épülő és temporatív jegyeit kiemelve: „A Mire megjössz a Harmadnapon első ciklusának költészettanilag talán legegységesebb verse, a leginkább megelőlegezve ciklus és főképp az Apokrif jellemzőit”2. A szöveg középpontjában egyértelműen a szubjektum és a Másik, a Másik jelenlétének hiányában való megszólítása és az én ebből fakadó TANDORI Dezső, A költői eszköztár módosulásai Pilinszky János költészetében = Irodalomtörténet, 1983/2, 356–372., 361–362. 2 TOLCSVAI NAGY Gábor, A Harmadnapon = Uő., Pilinszky János, Pozsony, Kalligram, 2002, 50–82, 64. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 143 egzisztenciális kérdései állnak: „Egyedül vagyok, mire megjössz, /az egyetlen élő leszek, […] A pőre örökkévalóság. / S a tiéd, egyedűl tiéd, / kezdettől fogva neked készűlt / e nagyszerű egyszerüség”. A szöveg, annak ellenére, hogy már a címével és első szavával – Mire megjössz – Egyedül – a magány állapotát, az egyedüllét vagy árvaság egy eltávolított időpillanatig történő elnyújtását, ennek az állapotnak a kimerevítését végzi el, a kiüresedett, az élőktől eltávolított térből implikálódó jelentés középpontjába a szubjektumot állítva. A szubjektum individuális létállapota ugyanakkor már itt, a nyitányban is a Másiktól, a jelenlétének hiányában megjelenített entitástól függő, abban a tekintetben, hogy a címmel és a cím első sorban való megismétlésével a szöveg egyfajta folyamatos jövő idő megjelenítését végzi el (eleinte grammatikailag jelenidőben, majd pedig explicit módon jövő időbe foglalva: leszek), amely jövő középpontjában az én, a szubjektum egzisztenciája áll (vagyok, leszek, egyetlen élő), de mind a szubjektum léthelyzete, mind a megjelenített világ tárgyias terei (üres ól, csillagok az ég nélkül) a Másik hiánya következményeként hatnak. „Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő leszek, csak tollpihék az üres ólban, csak csillagok az ég helyett.” Az első versszak képei azzal, hogy az üresség ábrázolása mindig aszimmetrikus módon, a lényegi elemek megjelenítésével és a kontúr vagy a háttér, keret hiányának hangsúlyozásával írják le (a Pilinszky-versvilág alapképe, az ól megjelenik, de az ól lényegét adó, abban élő állatoknak csak a nyoma, a pihék léteznek, vagy a másik alapmotívum, a csillag esetében a csillagok jelen vannak, de létezésüknek helye, a világ kerete vagy maga a transzcendens, az ég hiányzik) nyelvileg kapcsolódnak – Kulcsár Szabó Ernő kifejezésével élve – a társiasság nyelvi-poétikai megjelenítésmódjához is: a Másik hiányának rögzítése a mire megjössz kifejezésével történik meg, amely explicit módon arra utal, hogy a jövőben a Másik jelen lesz, de implicit azt fejezi ki, hogy a jelenben nincs jelen. A második versszak ugyanezt a tapasztalatot bővíti, továbbra is a tárgyiasult világ és a szubjektum összefonódásának és az egyedüllétnek a hangsúlyozásával. A képi világ nyelvi megjelenítése a második versszak esetén is az ellentétek és a hiányok hangsúlyozásának eszközével történik, az árvaság, az egyedüllét teljessége a fosztóképzős temetetlen jelzővel, Palócföld • • • • 2023/3–4. �144 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S a szeméttelep az enyészetet, a semmivé válást lassító vagy megakadályozó téli jelzővel egészül ki, és a lokatívuszként funkcionáló léthelyzet-meghatározás – árvaságban – továbbra is az apokaliptikusan kihalt teret tematizálja. „A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva szemelgetem az életem. Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai.” A negyedik versszak a kiüresedés, tárgyiasulás összegzése után – „pőre örökkévalóság” – ismét a Másik relációjában konstituálja a szubjektum egzisztenciálontológiai jellemzőit, amelyet aztán az ötödik strófa kezdősorának erőteljes metaforája nyomatékosít. A „tagolatlan3 kosárember” szókapcsolat hiányos metaforaként (majd a következő sor kezdetét tekintve egy hasonlat első tagjaként) a szöveg egészére ható jelentéseket generál, minthogy a tagolatlan, amely a szubjektum alapjegyeként funkcionál, valami olyan jelenséget jellemez, amelynek nincsenek jól differenciálható részei, nincsenek elkülöníthető jellemzői, ugyanakkor a ’tagolatlan’ jelző nyelvi szempontból utalhat olyan hangra vagy hangsorra is, amelyben az emberi beszédre jellemző tagoltság nem található meg4, mégis jelentéssel bír, mint a sírás, a köhögés, a nevetés vagy az üvöltés. A sűrített kép második tagja a kosár, valamiként az előtaggal ellentétben valaminek az összegyűjtésére, egyberakására, szállítására utal, integrál, összezár, azonban történetileg elsődleges jelentésében „körülkerített hely, ahová a legelőn tartott A „tagolatlan” szó egyébként értelmezhető egy Szabó Lőrinchez kapcsolható intertextusként is, A fehér táj című versre utalva, ahol „A fehér táj, kint, az emeleti / ablakon túl, amely keretezi, / a fehér táj, melyet két téglalap / üvege japán metszetnek mutat, / a fehér táj majdnem egész üres, / tagolatlan, s csak ha nagyon keres, / még árnyalatot is csak úgy talál / a hontalan szem a tejszín homály /imbolygásában… sorok magányosságot, befogadhatatlanságot sugárzó tájleírása a rövid költemény zárlatában a kiüresedés egybemosó hatásának eredményeként a személytelenség személyességbe, a magány a közösségbe csap át: …a semmi lebeg / köröttünk, a semmiben lebegünk… (Az idézetek kiemelései tőlem valók. S. B.) 4 Magyar értelmező kéziszótár, Bp., Akadémiai Kiadó, 2021, 1295. 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 145 jószágot, különösen a juhokat éjszakázásra terelik”5, amely visszautal az egyik legjellegzetesebb Pilinszky-képre, a vers első versszakában megjelenő ól-motívumra, de a ’kosarat kap, kikosaraz’6 jelentésében, a visszautasítás jelképeként is használatos, amely pedig a Mire megjössz társiassághoz kapcsolódó jelentésének, a Másik hiányának,7 elérhetetlenségének szempontjából fontos. Ez a komplex kép mindazonáltal a szubjektum a Másik hiányában jelentkező passzivitásra, tehetetlenségre, kiszolgáltatottságra utaltságát, mozgásképtelenségét is a jelentésbe írja. A ’tagolatlan kosárember’ sűrített képe a versszak előrehaladtával azután egyre bonyolultabbá és jelentésesebbé válik, először a végtelenített és kiüresedett világ másik dimenziójának, az időnek a kapcsolatában egy hasonlatnak a részeként, majd pedig a „nincs karja-lába már a vágynak” sorral a tagolatlan jelző végső soron a vágy, az interszubjektivitás jellemzőjévé válik, és annak egzisztenciálontológiai tétjét, fontosságát sugalmazza. „Mint tagolatlan kosárember, csak űl az idő szótalan, nincs karja-lába már a vágynak, csupán ziháló törzse van.” A költemény zárlatában a személyesség és a személytelenség paradoxona, az előrevetítettség, a jelen időben kifejezett jövő idejűség és a Másik hiányának függvényében identifikálódó szubjektum létre és létminőségre irányuló megállapításai kulminálnak. A hatodik szakasz kezdő sora – „Mindenem veszve, mire megjössz” – a végtelenített jövőbe távolítja el a Másik jelenvaló létének lehetőségét, ezzel mintegy a Másik hiányát rögzíti, a Másikat mintegy megfosztja személyessége lényegétől, jelként, önmagára, önmaga hiányában önmagára utaló jelként rögzítve A személyesség jegyeinek tagadásként való jelentkezése – „se házam nincs, se puha ágyam” – és az ezzel szemben álló ideálisnak mutatott jövőbeli interszubjektív helyzet – „zavartalan heverhetünk majd” – az egész szövegre jellemző paradoxitással az én belső ellentéteit, önmaga szubjektumként való konstituálásának az ellentéteit képezi le. A puszta elragadtatás – anaforikusan utalva a harmadik szakasz „extatikus torlaszai”-ra A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H–Ó, Bp., Akadémiai, 1970, 585. Uo., 586. 7 A kikosarazás, az elutasítás következményeként „létrejövő kosárember” a Másik aktivitásának eredményeként konstituált szubjektum. 5 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �146 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S – a pőreség, az egyszerűség, az én önmaga személyes jegyeitől való megfosztottságaként az elszemélytelenedést mint a személyesség feltételét implikálja a szubjektumértelmezésbe. A záró szakasz performatív aktusként ható imperatívuszai – „Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!” – és az azt követő szentenciaszerű ténymegállapítása – „Ha gyenge vagy, végem van akkor” – ugyanakkor minden személyességet a Másik entitás cselekedeteitől, létértelmezésétől, létezésétől tesznek függővé, és ellentétben állnak az én önmaga elszemélytelenítésére irányuló aktivitásaival, a szubjektum antagonisztikussá, átfordíthatóvá válását mutatva. Ez a zárlat egészében megjelenik nyelvi, grammatikai szinten is a folyamatosan és dinamikusan váltakoztatott egyes szám első és második személyben, ahol csupán egyszer vált a grammatikai alany a többes szám első személyű igei személyraggal a közösséget kifejező mi-re, a ’heverhetünk’ szóban. „Mindenem veszve, mire megjössz, se házam nincs, se puha ágyam, zavartalan heverhetünk majd a puszta elragadtatásban. Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj! Ha gyenge vagy, végem van akkor. Ágyban, párnák közt, uccazajban iszonyu lenne fölriadnom.” A vizsgálat fő kérdését a záró versmondat Petőfi-intertextusa adja. Az „Ágyban, párnák közt, uccazajban”-sor egyértelmű intertextus, de talán implicit módon a harmadik versszak „extatikus torlaszai” és az ötödik versszak „puszta elragadtatásban” állapotmegjelölése is az értelmezés érdeklődésébe emelik Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versét. Arról, hogy „mi köze van” Pilinszkynek Petőfihez – annak ellenére, hogy Pilinszky sokszor és sok helyütt több tucat művész- és költőelődjét sorolta fel, a Petőfi-párhuzam kissé meredeknek tűnhet – legjobban saját szavai írhatják le. E kérdésről Levél Petőfi Sándorhoz című írása adhatja a legautentikusabb tájékoztatást: „Bevallom, nem sok közöm volt Hozzád. Mint törékeny gyerek, mindig is az öregekhez húzódtam. Azokhoz, akiknek volt ereje megöregedni. Az érett Aranyhoz s a meghasonlott Vörösmartyhoz. Ahhoz a merészséghez, amely Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 147 lángész létére még a zsenialitásról is hajlandó lemondani. Miként a »visszahúzódó« Atyaisten adta át a Fiúnak a teremtést. Te: teremtés voltál, kivont kard, lovasroham. Lángész. Arany és Vörösmarty: érettség, fáradtság, elhomályosuló elme. Te voltál a Fiú, ők voltak az Atya. Te voltál a vállalkozás, ők a lemondás. Fiú voltál, mint Mozart, ők Atya, mint Johann Sebastian Bach. Hát ezért húzódtam én is inkább Aranyhoz és Vörösmartyhoz, mint Hozzád. Te égettél, ők melegítettek. De hát mikor is nap a nap: amikor éget vagy amikor melenget? Szelíden, mint Arany, halódva, mint Vörösmarty? És mégis, nagyon szeretlek! Holott se Fiú, se Atya nem vagyok. Fiúnak lenni nincs elég bátorságom. Atyának lenni nincs elég erőm. Két nagyság közt hányódó szegénylegény, vagy legjobb esetben fullajtár, összekötő, megoszló szeretet vagyok. Közeledben – bevallom – elégek, de ez nem ítélet; míg az ő lábuknál megpihenek, megnyugszom. Egy dolog van azonban, amit Náladnál tisztábban senki sem képvisel. És ez az igazmondás. Itt mindig Hozzád fordulok. Add, hogy veszélyeztetett alkatom és korunk labirintusában vergődve mindig vágyakozzam az egyenes útra, a Szép Szóra, egyszóval – az igazságra.”8 Petőfi Egy gondolat bánt engemet című verse 1846-ban keletkezett, és ugyan a Petőfi-filológiában van némi vita arról, hogy az 1846-os év melyik szakaszában született – „Petőfi 1846. évi versnek tüntette föl, és az Öszszes költemények záródarabjának tette az Egy gondolat bánt engemet... című költeményét. Ez nem szerepelvén a benyújtott cenzúrapéldányban, többen (Martinkó András, Fekete Sándor) korábbi versnek gondolták, akár 1846 őszén írottnak”9 –, de az mindenképpen kijelenthető, hogy a Felhők évében és a magánéleti s az ebből kibontakozó költészeti, alkotói válság, a magány időszakában. A Felhők-ciklus darabjaiban és az 1846-os év verseiben a Petőfi-kutatás egy alkotói szerepmódosítási kísérletet vél felfedezni, amelyben a világ percepciójának fragmentáltsága, az individuális létértelmezés perspektivikussága és az ebből következő poétikai megoldások – PILINSZKY János, Levél Petőfi Sándorhoz, Új Ember, 1973. március 11. = https://reader.dia.hu/document/Pilinszky_Janos-Publicisztikai_irasok-129/Pilinszky _Janos -Publicisztikai_irasok-pilinszky00863 [2023. 09. 03.] 9 KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Bp, Osiris, 2008, 278. 8 Palócföld • • • • 2023/3–4. �148 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S felfokozott, akár paradox metaforák, töredékesség stb. – dominálnak.10 Fontos azonban megjegyezni, hogy a Petőfi-értelmezés azt is megállapítja, hogy Petőfi alkotói, alkotáslélektani fejlődésének két meghatározó eleme van, a romantika és a realizmus, és bármely alkotói periódusában e két fókuszpont között oszcillál költészete, hol egyik, hol másik pólus felé közelítve.11 Az 1846-os esztendő szerepvállalási és poétikai változásai és az Egy gondolat bánt engemet című vers viszonylagos összegző attitűdje talán ezt az ingamozgást is mutatják: a költemény egészlegességet implikáló szerkezete, verstechnikája, motívumrendszere mintegy summázza és szelektálva szintetizálja a periódus költészeti változásait. 12 Az Egy gondolat bánt engemet összegző attitűdje végül is egy ars poeticus jellegű, emblematikus költeményt eredményez, amelyben „a hősi halálnak és a világszabadság megvalósulásának már nincs alternatívája (a bukásra és a megtorlásra utaló, az év során többször felbukkant vérpad-motívum eltűnt) – a népköltő, a nemzeti költő és a világszabadság poétája egyaránt nagykorú lett”13. Pilinszky 1948-ban írta meg a Mire megjössz című költeményt, abban az időszakban, amikor politikai-ideológiai okokból hallgatásra volt kényszerítve, és a vers csak 1959-ben, a Harmadnapon című kötetben jelenhetett meg. A Pilinszky-kutatás egyértelműen a Harmadnapont tekinti a Pilinszkyoeuvre csúcspontjának, mind a költő „nagykorúvá válásá”-nak, mind a kötetnek hasonló szintetizáló szerepet tulajdonít, mint amilyen összegző szerepe van az Egy gondolat bánt engemet című versnek az 1846-os esztendő és talán Petőfi ars poeticái tekintetében is, ráadásul, mint látható, elsősorban nyelvi-poétikai, verstani szempontból emeli Tandori Dezső a pálya csúcsteljesítményei közé: „Ebből a szempontból költőnknek talán ez a legtökéletesebb (mindenképpen egyik legjelentősebb) verse” 14. A két költemény természetesen messzemenően más tartalmakat, jelentéseket, kultúrtörténeti periódusokat, alkotásfilozófiai attitűdöket sorakoztat fel, ugyanakkor – nyilvánvalóan nem véletlen a szó szerinti beemelés Vö. SZILÁGYI Márton–VADERNA Gábor, Az irodalom rendi intézményrendszerétől a polgári intézményekig (kb. 1830-től 1905-ig). Petőfi kitörési kísérletei a népköltő szerepéből = Magyar irodalom, szerk. GINTLI Tibor, Bp., Akadémiai, 2015, 453–454. 11 Vö. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Világkép és stílus Petőfi költészetében = Uő., Világkép és stílus. Történeti-poétikai tanulmányok. Bp., Magvető, 1980, 221–251, 221–222. 12 Vö. KERÉNYI Ferenc, I. m., 278. 13 Uo., 279–280. 14 TANDORI Dezső, I. m., 356–372., 361–362. 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 149 Pilinszky részéről – az a világpercepció és létállapot, és még inkább az azok az egzisztenciális félelmek, amelyeket ugyan különböző intonációval és modalitásban, de a szövegek implikálnak, rokonnak tekinthetők. Petőfi versnyitó mondata, amely Pilinszkynél záró versmondatként jelenik meg, egyfajta többirányú összegzését adja a Mire megjössz világpercepciójának, a magára maradottság és a Másikra utaltság kettős paradoxonában létező szubjektum egzisztenciájának. Tolcsvai Nagy Gábor értelmezésében ez az allúzió „megfordított értelmű”15 (a Petőfinél található halállal szemben itt a fölriadás áll), ugyanakkor talán egyértelmű, hogy a Petőfi-sor negatív konnotációi – a vizionált hősi halál helyett bekövetkező jelentéktelen, „kispolgári” végső álom képei Petőfinél, és a Másik elérhetetlenségének és a szubjektum önszituálása lehetetlenségének egzisztenciális félelmei, bántó gondolatai Pilinszkynél – jelennek meg a Mire megjössz zárómondatában is, amennyiben az „iszonyu lenne fölriadnom”16 kijelentés egzisztenciálontológiai jelentéseket hordoz, a szubjektum eszmélését konstituálja, és talán annak a szubjektumértelmezési paradoxonnak a nyelvi-poétikai leképezését jelentheti, amelynek értelmében a szubjektum önmagát kizárólag a Másikkal szemben, annak ellenében képes – a nyelvben – szubjektumként konstituálni. A két sor kontextusa egyébként hasonló mind Petőfinél, mind Pilinszkynél az egzisztenciális félelmekből táplálkozó, szinte perzuazív, ugyanakkor megszólításként ható könyörgés – Petőfinél: „Ne ily halált adj, istenem, / Ne ily halált adj énnekem!”, a Mire megjösszben pedig:: „Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!” – övezi a félelmet leíró sorokat, és mindkét szöveg esetén az individuumra, a szubjektumra vonatkozó megállapítások veszik körbe az „ágyban, párnák közt” komplexnek tekinthető képét. Kiemelendő mindazonáltal a Petőfi-sorhoz képest hordozott többlet is a Mire megjössz intertextusában, hiszen a betoldott uccazaj kifejezés beemeli a szövegbe a vers apokaliptikusan üres és tárgyias teréből eddig hiányzó nagyvárosi modern környezetet, az emberit, a profánt, a mesterségest, annak minden zajával és mozgalmasságával együtt, kapcsolódva az eszmélés jellegének kifejezésére használt ’fölriadnom’ történésszerű TOLCSVAI NAGY Gábor, I. m., 66–67. A ’fölriadnom’ szó mindemellett a jelentésbe implikálja az alvás–eszmélés József Attilához kapcsolható intertextusait is, az Eszmélet „és megint fölnéztem az égre / álmaim gőzei alól / s láttam, a törvény szövedéke / mindíg fölfeslik valahol” egzisztenciális, lételméleti jelenségekre rákérdező sorait, ahol az eszmélés létállapota a felismerés a jelenvaló lét ontológiai tapasztalatát generálja. 15 16 Palócföld • • • • 2023/3–4. �150 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Á R K Ö Z I B A L Á Z S aktivitásához is, jelezve, hogy a már korábban is tökéletes békeként, pőre örökkévalóságként és puszta elragadtatásként definiált tér- és létállapot a személytelenítéssel elérhető személyesség tere, és ez ellentétben áll a riadást generáló profán környezettel. A mondat ’ágy’ és ’párna’ szavai Pilinszkynél emellett az intimitásra, a szerelmes kapcsolatra is vonatkoznak, míg a jövő időbe vetett és az utca zajának következményeként megjelenített feltételességgel kifejezett riadás és az ’iszonyu’ jelző az interszubjektív viszony lehetetlenségére utalhatnak. Fábián Péter Barguzin – lehullt csillag fénye című darabját a kecskeméti Ciróka Bábszínház mutatta be 2022 őszén. Ebben a jelenetben Lendváczky Zoltán, Fülöp József, Szörényi Júlia és Szekeres Máté látható (Fotó: Ujvári Sándor) (További képek az előadásból lapszámunk 165., 244. és 248. oldalán) Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 151 V ÉGH B ALÁZS B ÉL A Petőfi koltói versei A koltói versekről szóló olvasatértelmezésem Kerényi Ferenc 2008ban megjelent Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris Kiadó) című monográfiáján alapszik. Számos erénye közül kiemelendő az a kettős szerzői szándék, amely újra visszahelyezi jogaiba az életmű kapcsán az életrajz és a költészet összefüggéseit, illetve a kritikai értelmezés filológusi gesztusait. Ezt megelőzően is több életrajz és monográfia készült Petőfiről, szerzőnk szerint éppen emiatt van szükség a legújabbra, a kritikaira. Kutatásainak alapja maga a költői életmű, a kritikai kiadás szövegei. Nem a korábbi, tucatnyi életműkutatóval vitázik, hanem magával a költővel, akinek versszövegeivel cáfol vagy erősít meg tényeket felhasználva az éppen folyamatban lévő kritikai kiadás eredményeit.1 Kerényi szándékai azonosak a monográfiakészítés általános céljaival: tüzetes életrajz elkészítése, a költői pálya alakulásának nyomon követése, recepcióvizsgálat, az életmű megjelentetésének és befogadásának története stb. „A monográfiát megalapozó évtizedek alatt lehetőségünk nyílt kézbe venni, ellenőrizni a fennmaradt Petőfi-dokumentumokat és kritikákat. E forrásbázis alapján elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy a költő alakját felszabadítsuk azoktól az ideologikus és kultikus legendáktól, kisajátításoktól, félremagyarázásoktól, amelyek az elmúlt másfél évszázad alatt rátapadtak.”2 Ezek közé tartoznak az 1847-ben Koltón íródott költemények is. A kritikai tisztánlátást elősegítendő, tisztán kutatás-módszertani szempontból Kerényi kronológiailag és tematikailag is megvizsgálja a verseket; szeptemberi és októberi keltezésűekre, illetve szerelmi és közéleti témájúakra osztva őket. Így derül ki, hogy szeptemberben öt (a Mézes hetek című elveszett), októberben pedig tizenhat vers született. Az októberi hónap javára dönt, hogy a koltói hat hét alatt (szept. 9. – okt. 20.) „az új házasok testileg és lelkileg megismerték egymást”. A testi és a lelki Vö. PETŐFI Sándor Összes versei. Második, javított kiadás, szerk. KERÉNYI Ferenc, Budapest, Osiris Kiadó, 2004. 2 KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Bp., Osiris Kiadó, 2008. 9. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �152 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V É G H B A L Á Z S B É L A szerelemhez bőven találunk referenciákat a versekben. Júlia szept. 22-én folytatja félbehagyott naplófeljegyzéseit, erről Petőfi okt. 14-én ezt írja XVIII. úti levelében: „Feleségem ott a másik asztalon naplóját írja; én ma már vágtam egy verset…”3 Ezekkel és a hozzájuk hasonló mikrofilológiai adatokkal, tényekkel állítja helyre Kerényi Ferenc az életrajz és a költészet mitizálódott, sokszor giccsesített momentumait. Végig megmarad a kötet erényének a filológiai aprólékosság, a tényekhez való következetes ragaszkodás, a tisztázás, a reális történések, motívumok felderítése, közlése és értelmezése. Rendszerező, saját szempontot érvényesítő filológiai-kritikai magatartás ez. Monográfiaírói ars poeticája így foglalható össze: a Petőfi-életművet az életpálya és a költészet kölcsönösségében kell szemlélni, ehhez mindkettő egyidejű vizsgálatára van szükség. A valóság tényei, az életrajzi momentumok azonos folyamat részei, ebből kiindulva a koltói versek sem önmagukban vizsgálandók, hanem az életműbe helyezve, a költői világ- és létszemlélet folyamatában, így villanhat fel a részben az egész. Kerényinek ezt a meggyőződését erősíti Horváth János, aki monográfiájában így értelmezi a koltói verseket: „…együtt volt mindaz a lélektani elem, mely a Petőfi-féle hangulatot egyébként is felidézheti: az elmerengtető őszi táj-szemlélet, a lelki élvezet bágyasztó boldogsága, s a küzdelmekben elfáradt ember emlékező pihenése”. Kerényiben a tények és a vélemények sokaságában magabiztosan tájékozódó irodalomtörténészre, filológusra ismerhetünk. Habitusából eredő határozottsággal elsőként mondja ki, hogy a szerelmi tematika csak egy (jóllehet legfontosabb) a koltói versekben, ennél változatosabb a verstematika. Módszertani megfontolásból szétválasztja a közéleti, a bölcseleti verseket a szerelmiektől. Korábban együtt tárgyalták őket, összemosva a műfajváltozatokat. Korszerűnek, egyben szükségszerűnek tarthatjuk Kerényinek ezt az eljárását, hiszen ezek a költemények nem megszakítják, hanem továbbviszik az életművet: „Másrészt megfogalmazódtak már azok a várható kérdések, problémák is, amelyek az új élethelyzetből fakadtak és amelyek a mézesheteken túlra mutatnak”4. Kerényi „feltűnő”-nek tartja, hogy a Koltón írott huszonkét költeményből Petőfi mindössze ötöt ad közre folyóiratokban 1847/48-ban (1847-ben: Fölösleges aggodalom, Beszél a fákkal a bús őszi szél; 1848-ban: Amióta én megházasodtam…, A hold elégiája, A koldus sírja). Mindez a problémátlan és boldog PETŐFI Sándor Összes prózai írása és levelezése, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta SZALISZNYÓ Lilla és ZENTAI Mária, Bp., Osiris Kiadó, 2022, 288. 4 KERÉNYI Ferenc, I. m., 332. 3 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 153 nemzeti költő korábban kialakult képét erősítette, eltüntetve szem elől az igazán izgalmas és érdekes koltói verseket, amelyek egyrészt intimitással szolgáltak volna az olvasó számára, másrészt komoly témafelvetésükkel elkomorodó hangneműek. Bizonyára mindez ellentétes lett volna a nászúthoz kötődő kortárs konvencionális polgári képzetekkel. Kerényi Ferenc olvasata nyomán fogalmazódik meg először, hogy Petőfi koltói lírája erősen erotikus töltetésű. A Mézeshetek című vers még szerepel Petőfi versgyűjtő füzetében, vagyis kötetbe szánta, ám Júlia utólag kivágta a lapot (körülbelül férje halála után), valószínűleg kompromittálónak vélte erotikussága miatt. Liberalizmusa ellenére Petőfiné ragaszkodott a 19. századi puritán szerelemfelfogáshoz, és annak központi fogalmaihoz: a szerelemhez és az erényhez. Különös érvénnyel bírt ez a nők esetében. Ehhez viszonyítva Petőfi nonkonformistának bizonyult szerelmi dolgokban, így a testi szerelemében is. XVII. úti levelében félreérthetetlen módon fogalmaz: „Egyedül vagyunk, azért ölelkezünk…” Kerényi szerint a férfi-költő ezzel a természetességével túlmegy „a biedermeier korízlés finomkodó stílusán”. A magunk részéről azt is hozzátehetjük, hogy Petőfi ezzel a gesztussal otthonossá teszi a testi szerelmi témát a formálódó életműben, kiegészítve a lelki szerelmet a fizikaival, egyfajta teljességre törekedve. „A Beszél a fákkal a bús őszi szél… az első magyar vers, amely a szerelmi együttlét utáni órával foglalkozik, még a testi érintés melegében.”5 Kerényi itt elsősorban a vers refrénjére gondol: „Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik / Kis feleségem, mélyen, csendesen”. Ebben és a hasonló témájú versekben saját boldogságtudatát hangoztatja a költő, bizonyságként és elégtételként barátainak azokra a kételyeire, amelyekkel ezt a szerelmet és házasságot fogadták. Már itt Koltón élet-halál kérdéssé válik Petőfi számára a szerelem: a Szeptember végén 13–14. sorában megfogalmazódó gondolatmenet („Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre / Könnyezve borítasz-e szemfödelet?” inkább szurkálódó, és nem jósló-kinyilatkoztató árnyalatú. Újfajta értelmezési kísérlet ez Kerényi részéről, melyet két filológiai adattal is megerősít. Hasonló hangulat fogalmazódik meg Júlia naplójában: „Mi vigasztalja hát azt, ki kedvesét elveszti? Mi a nőt, ki férjét temeti el, kivel eggyé olvadtnak hitte saját életét, kiért boldogságát, mindenét oly örömest feláldozta volna, mert hiszen ő több volt magában, mint a mindenség 5 KERÉNYI Ferenc, I. m., 333. Palócföld • • • • 2023/3–4. �154 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V É G H B A L Á Z S B É L A nélküle”6. Továbbá Horváth János is kritikával illeti a közfelfogásban élő legendát: „Megdöbbentő jóslatot látnak benne, élményt, életrajzi adatot keresnek mögötte …”7 A buzgó jóslathívők a költemény megformáltságát hagyják figyelmen kívül, Kosztolányi Dezső a 9. sort („Elhull a virág, eliramlik az élet …”) a magyar költészet (egyik) legszebb sorának nevezte. A vers motívumainak bőséges beágyazottsága van a magyar és egyetemes műveltségben: a dér ütötte fej élő szólás, mint ahogy az éjféli kísértetjárás is a néphiedelem része. A 11–12. sor megfogalmazásának többek között Bajza József lehetett egyik elődje: „Leányka, édes! Még most öledben Elszenderűlve Mennyet lelek: Ki tudja? holnap Talán siromra Leng a lenyugvó Est bíbora?” (Esthajnal, 1822) A keresztre akasztott fátyol mint az emlékezés jele már Ányos Pálnál is szerepelt, akinek versei egyébként Petőfi könyvtárában is megvoltak. A Kosztolányi dicsérte sor pedig bibliai parafrázis. A szorgalmas párhuzamkutatók Lenau és Byron verseit is szokták idézni. Önmagát szintén idézi a költő a versben: A hóhér kötelében a nő, az öngyilkosságra készülődő Róza ígéri meg Andorlaki Máténak, hogy a síron túl is szeretni fogja, és hívására a sírból is föllátogat. Ezt a filológusi rendet ajánlja tehát Kerényi Ferenc a költemény sokat vitatott második versszakával kapcsolatban. Értelmezésbeli konstrukcióját tényekkel támasztja alá, a hitelességet és a hihetőséget szolgálva, közben elutasítja a korábbi elnagyolt, legendásított értelmezésváltozatokat. 6 7 Idézi: KERÉNYI Ferenc, I. m., 334. HORVÁTH János, Petőfi Sándor, Budapest, Pallasz–Révai, 1922, 304. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 155 F ARAGÓ K ORNÉLIA A szerb nyelvű Petőfi-befogadás kezdeteiről A szerb befogadástörténet identitásának lényeges jellemzője, hogy a Petőfi életművéről értekezők, kevés kivétellel, fordították is verseit. Az első fordítások 1855-ből (A csárda romjai), 1856-ból (Az őrült) és 1957-ből (Az ember) valók, és Jovan Jovanović Zmaj nevéhez fűződnek. A valamivel későbbi kritikai recepciós történések cselekvői tanulmányaik révén is jól ismerték a magyar nyelvet és a magyar irodalmtörténeti mozgásokat. Következésképpen átkötéseket, egymásba átszövődő, egymásba átnyúló hasonlóságokat, direkt egybeeséseket, átvételeket is tapasztalunk, de az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy vannak eltérések, hogy az esetlegesen importált irodalmi kódokba különbségek is beleíródhatnak. Az I. világháború előtti időszakból mindössze három átfogóbb szöveget jegyez a szerb recepciókutatás. Elsőként a János vitéz fordításának előszavát (Pest, 1859) Antonije Hadžić tollából1. Hadžić is kitűnően ismerte a magyar nyelvet és kultúrát, Szabadkán született, de részint gimnáziumi, majd jogi tanulmányait is Pesten végezte. Később Újvidéken a Szerb Matica titkára, majd elnöke, és a Letopis főszerkesztője. Előszavában Gyulai Pál munkáját (Petőfi Sándor és lyrai költészetünk), az első Petőfi-életrajzot jelöli meg forrásként, de mintha más szövegekkel is párbeszédben állna. Példának okáért az előszó a magyar költészet egén meteorként megjelenő, majd gyorsan elenyésző, de nagy világosságot hagyó költőről szólva bevonja a szerb beszédrendbe a későbbiekben oly népszerűvé váló meteor-metaforát. Hadžić, bár kihagyásokkal (törli például a Gyulai negatívnak ítélt megállapításait), módosításokkal (Félegyháza helyett már Kiskőröst tünteti fel a költő szülőhelyeként), és apró betoldásokkal, de olyan erősen támaszkodik Gyulai tanulmányára, hogy Sava Babić joggal zárja ki az eredeti szövegek sorából, a kor szokásait követő adaptációnak minősítve az előszót. Az már a sors fintora, hogy feltehetően éppen egy rövid A. HADŽIĆ, Aleksandar Petefi (Petrović) = Aleksandra Petefija Vitez Jovan: sa životopisom pesnikovim. Preveo: Jovan Jovanović. E. Čakra, u Novom Sadu 1860, III–XXXVI. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �156 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A saját betoldása miatt késlelteti a hatóság egy éven keresztül az első szerb nyelvű Petőfi-kötet megjelenését. A szabadság-elvűre hangolt előszó betoldása Gyulait korrigálja, aki különös óvatosságról tett tanúbizonyságot: „Nem tudván ellenállni heves vágyának, harcba ment az eszméért, amelyet egész életében hirdetett, és áldozatául esett. Senki sem tudja, hol esett el, a magyar nép még ma is úgy tartja, hogy valahol Erdély és Magyarország határán él a hegyek között, és megjelenik majd, ha szükség lesz a lelkesedésére azokért a szent eszmékért, amelyeket verseiben örökül hagyott az utókorra.” Igaz, a hatóság az elsődleges borítóban is talált kivetnivalót, meg abban is, hogy az előszóban szerepelnek A csárda romjainak azon sorai, amelyek néhány évvel korábban nem jelenhettek meg a Letopisban2. Hadžić előszavához képest valamiféle elmozdulást jelez a Zmajt követő legjobb műfordítók egyikének, Blagoje Brančićnak a szövege. A költő, szótáríró, az újvidéki szerb gimnázium magyar-, latin- és görögtanára Péterrévén született (1850), és feltételezések szerint már gyermekkorában megtanulta a magyar többség nyelvét. Magyar–latin szakos oklevelét Budapesten szerezte. Az MTA felkérésére szerzőtársával, Đorđe Derával (Derra György) magyar–szerb és szerb–magyar relációjú szótárírásra is vállalkozott. Szótáraikat a szakma, az alaposságot, a pontosságot és az összedolgozottságot kiemelve „a korabeli magyar lexikográfia kiemelkedő teljesítménye”3-ként tartja számon. Feltétlen említést érdemel, hogy Brančić fordításában látott napvilágot az Iz mađarskog perivoja – A magyar virágos kertböl című versantológia is. Fordításait folyóiratokból, lapokból összegyűjtve Berzsenyi, Kisfaludy, Vörösmarty, Arany és Gyulai Pál verseivel egyetemeben, Petőfi Sándor negyvenhárom versét is közzétette szerb nyelven. Petőfitől majdnem kétszer annyi verset fordított le, mint a többi költőtől együttvéve. A kiadvány rövid költői életrajzokat Vö.: Sava BABIĆ, Kako smo prevodili Petefija? Matica srpska, Novi Sad, 1985, 30–32. A vers problematikus sorai. „Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, És, szabadság, te vagy lelkem istensége! Szabadság, istenem, még csak azért élek, Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg, S síromnál, ha érted onthatom véremet, Meg fogom áldani átkos életemet.” 3 CSEH Márta, Nyelvészeti terminusok a Barnčić–Derra-szótárakban, Hungarológiai Közlemények, 2007/4, 41. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 157 és néhány soros versértelmezéseket is tartalmaz. „A szerb gimnázium magyar nyelv- és irodalomtanáraként a legjobb alkalmam volt megyőződni arról, hogy a magyar szellem számos szikrái éppen olyan kellemesek a szerb léleknek, mint a szerb irodalom kitűnő alkotásai. Ez a lírai alkotásokra különösképpen érvényes. […] A szerb és a magyar nemzet temperamentumában és életmódjában is sok a közös vonás. Ez ösztönzött arra, hogy egyik-másik magyar virágot átültessem szerb földbe”4 – áll az antológia 1906-os keltezésű előszavában. A Petőfiről szóló értekezés 1900-ban jelent meg a Matica srpska évkönyvében5. Brančić a korabeli hasonló fókuszú magyar recepció számtalan helyével összhangban egy világosan kifejtett szerző- és életrajzcentrikus elgondolást képvisel. Az olvasásnak az életrajzot szoros kapcsolatban kell tartania életművel: a személyes sors és az életmű egymás fényében világíthatók át, csakis az életrajz részletes ismertetésével lehetséges termékeny módon kibontani és megjeleníteni az egyes művek jelentésvilágát. Brančić a költő élettörténete és életműve között szinte magától értetődő azonossági viszonyokat feltételez. Az életművet és az életrajzi személyt a romantikus elvek szerinti teljes átfedésben látja, és mélységbe menően tematizálja az életrajzot. Elsősorban azt tartja fontosnak kiemelni, hogy Petőfi egész élete, mint egy igazi költőé, feltárul előttünk költészetében. Vagy lehet, hogy nincs is még egy olyan költő, aki mint Petőfi, teljességgel a saját életét énekelte volna meg. Ezért életének ismerete nélkül költészetét, úgymond, nem lehet megérteni. „Élet és költészet nála minden költőnk közt legszorosabban ölelkezett…” – olvashatta például Zilahy Károlynál.6 Mellesleg ebben a szövegben a magyar líra egén megjelenő tünemény fordulatával is találkozhatott. „Petőfi költészetének alapjellemzője, hogy nincs benne egyetlen kitalált, mesterkélt érzelem sem. Mindegyik vers, mondhatjuk természetes vers, olyan tárgyat, jelenséget, történést énekel meg, amelyet a költő látott, átélt” – írja.7 Brančić a vallomásos szerepet, az élményköltészeti minőségeket érzékeli, anélkül, hogy a szerepet szerepként azonosítaná. Ebben is közel kerül Iz mađarskog perivoja (A magyar virágos kertböl), Presadio Blagoje Brančić, Štamparija deon, društva Branika, Novi Sad, 1907. 5 Blagoje BRANČIĆ, Šandor Petefi (Petőfi Sándor), Rasprava. Letopis Matice srpske, knjiga 202. i 203, Sveska II. i III. za godinu 1900, Novi Sad, 1–48. 6 ZILAHY Károly, Petőfi Sándor álláspontja = Petőfi Sándor életrajza, Pest, Emich Gusztáv, 1864, VIII. o. 7 Blagoje BRANČIĆ, i. m., 23. 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �158 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A némely korabeli elgondolásához: „Csak akkor ír, ha belső ösztön hajtja rá, s csak azt, amit igazán átérzett vagy átélt”8. Brančić a költészet jellemzéséhez használt alapfogalmak révén is kommunikációba kerül a magyar szemléletkészlettel, amikor úgy látja, hogy a költői beszédet főként a természetesség, az egyszerűség és a hamísítatlanság, a tényszerű igazság jellemzi. De szó esik még gondolati gazdagságról, könnyű érthetőségről, érzelmi tisztaságról, az absztrakt kifejezések és trópusok terhe nélküli érzelmi melegségről is. A tanulmány különlegessége, hogy mondanivalóját a függelékében szereplő tizenkét Petőfi-vers fordítására való utalásokkal pontosítja9. Brančić ismeri és beépíti a magyar Petőfi-filológia korabeli szemléleti jellemzőit, némely közhelyeit. Az irodalmi történésekkel való viszony dinamikájában tetten érhetők a Petőfi-kultusz fordulatai, és a mitizálódás bizonyos mozzanatai is. Már a szövegkezdeten „Isten kegyeltjé”-nek nevezi Petőfit. Élete és a csatatéri eltűnése kapcsán felmerülő kultuszmintázatok sem hagyják érintetlenül a gondolkodását. Szemléltetésül két példa: „Tüneményes volt az egész élete, és tüneményes halállal halt; fényes meteor, amely egy pillanatig a legszebb fényében ragyogott, majd eltűnt”10 – írja. A már Hadžićnál is szereplő meteormetafora mintha Jókai Sylvester-éjszakák című szövegét idézné fel: „Odafenn az égen nagy robogva száll keresztül a pislogó csillagocskák szemei előtt egy roppant meteor, változó szinével fényt vetve a földre, szikrázó sörényét csóválva maga után hoszszan. Fele útján szétpattant, elveszett”11. Ez a befogadásban később szélesen alkalmazott metafora Jókainál másutt Petőfi korszakos jelentőségét jelzi: „De az a hét év, melyet Petőfi meteorja végig húzott tűzvonalként nemzetünk egén maga egy korszak, amilyen nem volt és nem is lehet többé”12. Az eltűnés mozzanatát illetően pedig a Jókai Mórnál több szöveghelyen is előforduló Romulus-hasonlatra emlékeztetnék. A Petőfi szülőházának átvételében (1880) a következők állnak: CSERNÁTONI Gyula, Petőfiről, Kolozsvár, Ajtai K. Albert Magyar Polgár Könyvnyomdája, 1900, 24. 9 A borozó, Arany Jánoshoz, Nézek, nézek kifelé, Mi, boldog pestiek, Hova levél?, Feleségek felesége, Talpra magyar!, Bányában, Első szerepem, Pusztán születtem, Csatadal, Egy gondolat bánt engemet 10 I. m., 4. 11 JÓKAI Mór, Sylvester-éjszakák. Emlék = Jókai Mór Decameronja. Száz novella, hetedik kötet, Pest, Heckenast Gusztáv, 1859, 132. 12 JÓKAI Mór, Petőfi emlékszobránál. Emlékbeszéd, Koszoru, 1882, VIII füzet, 389. 8 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 159 „És meghalt úgy, hogy örökké ifjú maradt. S még halva sem hagyta magát egy szűk sírba összeszorítani: eltűnt, mint Romulus, mint Élias, a felhők közé temetkezett.”13 Brančić is felveti a Romulus-hasonlatot, az ismeretlen sírhely kérdését, azzal, hogy mint mondja, Romulus egy háromezer éves történet mitikus alakja, de Petőfi halála a mi századunk igaz története. „És milyen halállal halt! Nem csak hogy a legszebb és legdicsőbb halállal: a haza szabadságáért vívott csatában, de halotti testét senki se látta, sírhelyét senki sem ismeri.”14 Blagoje Brančić szerint a fordítói termelés számszerűsítve igen kiterjedt, de mégsem tükrözi méltó módon Petőfi zsenialitását. Sajnálatosnak tartja, hogy a fordítások szinte csak folyóiratokban lelhetők fel, és felveti egy gyűjteményes kötet kiadásának szükségességét. A befogadásról szólva úgy értékeli, hogy a szerbek legalább olyan mértékben ismerik Petőfi költészetét, mint a szerb költőkét. Azt is állítja, hogy Zmaj népszerű fordításai a szerb irodalomban az eredeti értékével bírnak, e fordításokat jobban ismerik mint Zmaj némely saját versét. Mindennek egyik okát abban látja, hogy a közvélemény szilárdan hisz abban, hogy a költő szerb származású. Arról is szól, hogy korábban ő maga is ezt a meggyőződést képviselte Meltz Hugó és Bartha Miklós nyomán. Mint kifejti, nem azon kell csodálkozni, hogy a szerbek szívesen hittek Petőfi szerb származásában, hanem azon, hogy a magyarok között ma is akad olyan, aki ezt vallja. Meltz Hugótól a Felhők német kiadásának előszavából idézi a következőket: „Petőfi’s Familie war zweifelsohne serbischen (nicht slovakischen) Ursprungs”. Állítása szerint személyesen tapasztalta, hogy Meltz 1883ban, a kolozsvári egyetemi katedráról is hirdette Petőfi szerb származását: „Ha egy magyar egyetemi professzornak ez volt a meggyőződése, akkor én, a lelkes szerb fiatalember miért ne támaszkodtam volna rá?”15 Emellett Bartha Miklósnak a segesvári Petőfi-ünnepen elhangzott beszédére is utal, amelyben a szónok Damjanich mellett Petőfit is szerbként említette, olyan értelemben, hogy a magyarok köszönettel tartoznak a szerb népnek a két hősért, Damjanichért és Petőfiért, a költőért. Brančić azt is megvallja, hogy 1884-ben megjelent Pred Petefijevim monumentom (Petőfi emlékműve előtt) című versében még ő maga is úgy JÓKAI Mór, Petőfi szülőházának átvétele = https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Jokai-jokai-mor-osszes-muvei-1/iroi-arckepek-10FD7/petofi-11308/petofi-szulohazanak-atvetele-114B8/ [2023. 09. 11.] 14 Blagoje BRANČIĆ, i. m., 3. 15 I. m., 7. 13 Palócföld • • • • 2023/3–4. �160 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A fogalmazott, hogy Petőfi arcvonásai szerb származásáról tanúskodnak. „Afelett sajnálkozom”, írja, „hogy ha ereiben szerb vér folyt, akkor miért nem maradt meg szerbnek”16. A saját vigasztalására azt is versbe írja, hogy Petőfit mégsem veszítették el a szerbek, hiszen minden nemzetnek énekelt. „Felmerülhet a kérdés: mégis hogyan szilárdulhatott meg a Petőfi szerb származásáról szóló hit olyannyira, hogy én is szinte félek elrontani a szerbek szép illúzióját.”17 Arról is beszél, hogy sokan így szereznének dicsőséget a szerb népnek: „A legzseniálisabb magyar költő, és szerb!”18 Mások viszont a renegátot látják benne, aki, mert nem maradt meg szerbnek, nem érdemel igazi megbecsülést. Végül, a kutatásokra hivatkozva, minden félelme ellenére, egyértelműen leszögezi: Petőfi „nem volt szerb”19. Annyira fontosnak tartja a kérdés tisztázását, hogy, évekkel később, antológiájában (Iz mađarskog perivoja) újra hangsúlyozza: „Petőfi nem szerb, mint ahogyan ma is sokan gondolják. Anyja szlovák volt, az apja szintén szlovák származású, de már teljesen elmagyarosodott”20. Ezeket az akár merésznek is mondható gesztusokat akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy Sava Babić a szerb Petőfi-fordítás történetét és módszertanát felmérő, majd négyszáz oldalas kötetében21, de még a kilencvenes években is tényként kezeli Petőfi félig szerb származását: „Tény, hogy Petőfi Sándor Petrovics Sándorként született és hogy apja szerb volt, anyja pedig szlovák…”22 Könyvében áttekinti a szerb recepció származási vonatkozású mozzanatait, és szinte megrovóan említi, hogy Brančić Petőfi-esszéjében szükségesnek találta kijavítani Bartha Miklós kijelentését („a szerbek két csillagot tűztek az égboltra, Damjanichot és Petőfit”), amely szerb nyelven is megjent a Zorában. Amikor arról esik szó, hogy hogyan artikulálódtak a hatások a szerb kultúra sajátos terében, a forradalmi versek kapcsán Đura Jakšić, szerb romantikus költő neve kerül említésre, mert „Jakšić tollal és karddal is szolgálta a hazát“.23 Megállapítást nyer, hogy mindkét költészetet az érzések I. m., 8. I. m., 6. 18 I. m., 5. 19 I. m., 6. 20 Iz mađarskog perivoja. 99. 21 Sava BABIĆ, Kako smo prevodili Petefija? Matica srpska, Novi Sad, 1985. 22 Sava BABIĆ, Petőfi és a szerbek, Iskolakultúra, 1993/10, 26–31. 23 I. m., 28. 16 17 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 161 valódisága, a szerelmi ideák, a költői képek melegsége és különleges nyelvi erő jellemzi. Utalás történik Zmaj János vitéz-fordítására is, amely „az eredeti szinte minden szépségét felmutatja”24. Brančić úgy véli, hogy Zmaj költészetével összevetve Petőfi a boldogság költészetét is mély érzésekkel műveli, míg Zmaj csak a szomorúságét. Brančić hallomásból ismeri Jakov Ignjatović Petőfi külső megjelenést illető negatív véleményét és szubjektívnek, felszínesnek ítéli azon kijelentéseit, miszerint a költő iszákos és rabiátus természetű ember volt. A harmadik viszonylag korai Petőfi-esszét a belgrádi Delo közli Milan L. Popović (a korabeli magyar sajtóban Popovics L. Milán) bácskai szerb jogász, lapszerkesztő, majd politikus tollából.25 Popović az első Balkánháborúban önkéntes haditudósító, később lapszerkesztő. 1913 júniusában a szegedi esküdtbíróság a magyar állam elleni izgatás ügyében ítélkezett felette. Egy inkriminált cikkében kemény szavakkal írt arról, hogy a magyar hatóságok valóságos hajszát indítanak az izgatásért letartóztatott szerb foglyok ellen. A korabeli lapok szerint a vádat dr. Decseva Dénes királyi ügyész képviselte, arra kérve az esküdteket, „hogy szigorú ítéletet hozzanak, mert a nemzetiségi lapoknak az utóbbi időben már nagyon kinyílt a szemük”26. Egy későbbi ügyének tárgyalásáról a Délmagyarország a következőket írta: „A harmadik vádlott Popovics L. Milán újvidéki újságíró volt, a Szrpsztvo felelős szerkesztője, akit az ügyészség a magyar állam közössége elleni lázítás bűntettével vádolt. Popovics L. Milán már többször került hasonló bűncselekmény miatt a bíróság elé. Mostani bűne az, hogy lapjában 1913. szeptember 23-ai számában közölt egy cikket a Balkáni kérdés új fázisai címmel. A cikket Scotus Viator, a rosszmájú angol író írta egy angol politikai folyóiratba és szokásához híven a mi külpolitikánkat támadta.”27 Az újság arról is beszámol, hogy lapját beszüntették és őt Debrecenbe internálták, mint politikailag gyanús egyént, nemzetiségi izgatót. Egy Petőfi-értelmezőhöz képest meglehetősen fordulatos politikai életrajza szerint később magyar országgyűlési képviselő, 1932-től pedig a királyi Jugoszlávia szenátora, az Interparlamentáris Unió délszláv tagja. A 1941-es visszacsatolás után a bácskai szerbek egyetlen Blagoje BRANČIĆ, i. m., 31. Milan L. POPOVIĆ (po madžarskom), Aleksandar Petefi. Književna slika, Delo, XXXIII. Beograd, 1904, 24–36. 26 Elítélt újságíró, Délmagyarország, 1913. június 14, 10. 27 Délmagyarország, 1914. szeptember 6, 11. 24 25 Palócföld • • • • 2023/3–4. �162 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A országgyűlési képviselője. A jugoszláv Népvédelmi Osztály (OZNA) 1945 márciusában fogta el Budapesten. A Katonai Bíróság 1945. november 1-jén mint háborús bűnöst (az újvidéki vérengzéssel kapcsolatos kollaborációs vádakkal), golyó általi halálra ítélte, és nyilvánosan kivégezték. Vladislava Polit Desančić, nőjogi aktivista, a Petőfi a szerbeknél28 című kiadvány (eredetileg budapesti doktori értekezés) szerzője volt a felesége. Mellesleg Sava Babić erről a kiadványról is kíméletlen ítéletet hoz, nagy részében kompilációnak minősíti, amely Milan Popovićnak és Blagoje Brančićnak a jelen értelmezés kereteiben tárgyalt szövegeiből merít, Zmaj költészetéről pedig a kritériumok teljes hiányában és naiv módon beszél.29 Popovićról 1941-ben, már mint a Jugoszláv–Magyar Társaság ügyvezető alelnökéről írt a Színházi Magazin tudósítója, Grosschmid László: „…a magyar–jugoszláv kultúrakapcsolatok létrehozásán már több mint harminc éve dolgozik. Tökéletesen beszéli a magyar nyelvet és még budapesti jogász korában, 1901-ben fordította szerb nyelvre Petőfit. Különösen jó és értékes fordítása a »Talpra magyar«, amely még 1901-ben megjelent a belgrádi Delo című irodalmi folyóiratban.” 30 A Delo megjelenése 1899-től szünetelt, 1902-ben indult újra, valószínűleg a Nemzeti dal azon fordítására történik utalás, amely az itt tárgyalt, 1904es portretikus írás részeként látott napvilágot. Popović, Brančićhoz hasonlóan, Talpra magyar címmel említi a verset, és Petőfi művészetének csúcsaként értékeli: „Szerelmes verseivel dicsőséget szerzett magának, magasztos hazafias ódáival pedig örök adósává tette nemzetét és halhatatlanná vált”31. Az Aleksandar Petefi című Petőfi-kép (Popović irodalmi fotográfiaként azonosítja a szöveget) zárlatában a szerző jelöli, hogy magyarul fogant gondolatokból inspirálódott: po madžarskom Milan L. Popović. Ha innen nézzük, akkor nem meglepő, hogy Sava Babić eredetiségi vonatkozásokban ezt a szöveget is mély gyanúperrel olvassa. A szöveg élén a kor Vladislava POLIT, Petőfi a szerbeknél, Branik nyomda részvény társaság, Újvidék, 1912. A szerző később, férje nevével, Vladislava-Beba Polith Popovits alakban is leírta a nevét. 29 Sava BABIĆ, Kako smo prevodili Petefija? 144, 320. 30 GROSSCHMID László, Popovics L. Milán, a Talpra Magyar szerb fordítója beszél, Színházi Magazin, 1941. 3. 16, 12. szám, 22. 31 Milan L. POPOVIĆ, 35. 28 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 163 reprezentáns filozófusától, Nietzschétől választott mottó áll: a nagy stílus „annyiban közös a nagy szenvedéllyel, hogy a tetszést megveti; hogy nem akar meggyőzni senkit; parancsol; hogy akar…”32 A mottó kérdése bővebb kifejtést kíván, mindenekelőtt látnunk kell, hogy miért éppen ez a megállapítás került kiemelt szerepbe. A szöveg bevezető része „szubsztilis érzékenységű” világirodalmi alkotókkal (Poe, Musset, Heine, Byron, Verlaine, Lermontov stb.) közvetíti a művészi szenvedély kultuszát, és azt a szerzői meggyőződést, hogy Petőfi képes a nagy stílusra. „Nagy költőnek lenni azt jelenti, nagy szenvedélyek birtokosának lenni, kiemelkedő individualitással, amely szemléleti jellemzőivel hat ránk. Bár Petőfi szenvedélyei nemesebbek mint barátaié, azért mégiscsak szenvedélyek, végletes érzések, amelyek egy lírikusnak úgy kellenek, mint fának a napfény.”33 Popović számára a művész mint a szenvedélyek által veszélyeztetett ember is megjelenik, hiszen, számtalan nagy egyéniséghez hasonlóan, Petőfit is a szenvedély vitte sírba. A művész szenvedélye hevesebb, szilajabb, mint másoké. Petőfit a világ egyik legnagyobb lírikus zsenijeként ismeri el, aki a szabadság iránti határtalan szenvedély birtokosa. „Érzelmi skálája szélesebb mint más költőké, elevenebb, sokszínűbb és univerzálisabb.”34 Minthogy érzelmi végleteket keres, költői egyénisége különbözik Aranyétól és Tompáétól is. A szerző Petőfit örök forradalmárnak tartja, Aranyt pedig egy hidegvérű konzervatívnak. Úgy látja, kimeríthetetlen fantáziájával egyedül Heine vetekedhet. Eredetisége, individualitása, mély és kellemes, bár olykor kissé otromba humora, kompozíciós érzéke is említődik, mint ahogyan az is, hogy „egyetlen ütéssel” felszámolja a klaszszicista beszédmódot, és ajtót nyit a népies attitűdöknek, formáknak és témáknak. Popović egy széles nagyítási gesztussal szögezi le, hogy Petőfi költészete egyesíti magában Burns (érzelmi erő), Heine (egyszerűség, természetesség), Byron (a leírások dús áradása), Béranger (kemény szatirikusság) költészetének jellemző erényeit. A túláradó szenvedély bizonyítására Szendrey Júlia naplójából idéz: „Oh ha Ön olly szenvedélyes nem volna!” Arról is ír, hogy Petőfi költészete szenvedélyes, és mint ilyen igaz és őszinte, hiszen a szenvedélyek sohasem hazudnak. „És az őszintesége, a természetessége? Ami klasszikus – és az ő versei mind azok – az nem is lehet más mint egyszerű és természetes, és ami szenvedélyes az eo ipso Friedrich NIETZSCHE, A hatalom akarása, ROMHÁNYI TÖRÖK Gábor ford., Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2002, 841. 33 Milan L. POPOVIĆ, 25. 34 I. m., 26. 32 Palócföld • • • • 2023/3–4. �164 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • F A R A G Ó K O R N É L I A őszinte, mert erejénél fogva nem fejezhető ki máshogyan, mint a maga realitásában.”35 Jól érzékelhető, hogy Popović a közvetlen biografikus tapasztalat erejét méltatja, miközben összemossa az életrajzi figura és az első személyű lírai alany megnyilatkozásait. Mint írja, Petőfi mindent elmondott magáról, egyetlen életrajzíró sem veheti fel a versenyt a versekben megformált zseniális életrajzzal. Olyan dolgokat és érzéseket foglalt versbe, írja, mint előtte senki, „szinte nincs is az életnek olyan mozzanata, amelyet ne énekelt volna meg” 36, beleszámítva a legintimebb pillanatokat, az apró személyes történéseket is. Mindezt összevethetjük például Gyulai Pál 1854-es megfogalmazásával: „Költeményeiből csaknem megírhatni életrajzát. Alig van mozzanat életében, minek emléket ne állított volna”37. Milan Popović közelebbről meg nem nevezett esztétikusok egybehangzó véleményére hivatkozva az eredetiséget, az egyszerűséget és az őszinteséget sorolja Petőfi költészetének leglényegesebb jegyei közé. Úgy fogalmaz, hogy a nagy költészet alapfeltétele az őszinteség. Petőfi őszinteségét nagyobbnak, erőteljesebbnek érzi mindenki másénál. „Nem azért őszinte, mert mindent úgy láttat, ahogyan megtörtént, hanem mert semmit sem hallgat el abból, ami megtörtént.”38 Arra, hogy ezek a fogalmak Petőfi önkoncepciójában is jelen vannak, az egyszerűség „az első és mindenekfölötti szabályként”, de az őszinteség is „nagybecsű”, nem történik utalás. Popović írása nem tartalmaz hivatkozásokat, nem szolgáltat filológiai adatokat, ezért csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy mely Petőfiinterpretációkat ismerhette. Ha számba vesszük azokat a szövegeket, amelyekkel Popović találkozhatott, akkor gondolhatunk például Salamon Ferencnek a Budapesti Szemlében megjelent (1858) tanulmányára: „Petőfi lyrájának legszebb tulajdonsága az őszinteség és egyszerűség”39. Csernátoni Gyula Petőfi-költészet hatáseszközeit ismertetve sorolja a fogalmakat: „A keresetlen egyszerűség, a könnyedén gördülő sorok, a világos kompozició, a sokszor meglepően nyilvánuló őszinteség és természetesség…”40 I. m., 28. I. m., 28. 37 GYULAI Pál, Petőfi Sándor és lyrai költészetünk = Petőfi Könyvtár V., Budapest, 1908, 45. 38 I. m., 29 39 SALAMON Ferenc, Petőfi Sándor újabb költeményei = Salamon Ferenc irodalmi írásai 1858– 1888, II. kötet, szerk. ZABÁN Márta, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2018, 83. 40 CSERNÁTONI Gyula, Petőfiről, Kolozsvár, Ajtai K. Albert Magyar Polgár Könyvnyomdája, 1900, 40. 35 36 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 165 Popović, mint jelzi is, szabadon használja a kritikai irodalom bizonyos értelmezéseit, azonban szemmel láthatóan nem ismeri, esetleg szándékosan figyelmen kívül hagyja Ferenczi Zoltán életrajzi kutatásait, vagy éppen Brančić tisztázó álláspontját, így ebben a szövegben is megjelenik a szerb származás ténye: „Nem, nem Petőfi, hanem Petrovics. Igen, Aleksandar Petrovics, szerb apától” 41. A következő mondatok egyikében már azt láthatjuk, milyen formában kapcsolódik össze a rajból való kiválás nemzeti veszteségérzést megjelenítő mozzanata az apostol-metaforával, amelynek Petőfi kapcsán való első említését Jókaihoz köti a kultusztörténet: „Az egyik legszebb angyal-zsenink átrepült egy… idegen rajba, hogy ott apostollá legyen”42. A Ciróka Bábszínház Barguzin – Lehullt csillag fénye című előadásának jelenetében Lendváczky Zoltán, Szekeres Máté, Szörényi Júlia és Krucsó Júlia Rita (b–j) látható Fotó: Ujvári Sándor 41 42 Milan L. POPOVIĆ, 36. I. m., 36. Palócföld • • • • 2023/3–4. �166 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó S IRATÓ I LDIKÓ Petőfi 3D. Az új évszázad Petőfi-kutatásai és Petőfi-kultusza A Petőfi 200-emlékév lezárultával, visszatekintve az elmúlt néhány évtized kultuszára, néhány olyan jelenség látszik körvonalazódni, melyek új irányba terelhetik viszonyunkat legnagyobb klasszikusunkhoz – hisz Petőfi Sándor kétségtelenül e státuszt foglalja el a magyar kultúrában, legalábbis ami a legszélesebb körű közfelfogást illeti. A legfontosabb, tudatosan indított változás, amely természetesen nem csak Petőfire (személyére és művészetére) vonatkozik, a szobormerevségtől és a papíríztől való megfosztás gesztusa volt. Az előző nagy évfordulók, az 1848-as forradalom 150. (1998) és idei 175., a költő születésének 175. (1998), halálának 150. évfordulója (1999) alkalmával született irodalomtudományi munkák, a költő jelenleg legkorszerűbb élet- és pályarajza (Kerényi Ferenc 2008-ban megjelent kötete1), a kritikai kiadás új folyama, illetve a Kárpát-medence-szerte zajló helytörténeti kutatások, valamint a tárgyhoz/alanyhoz és a korszakhoz kapcsolódó más, diszciplínák határmezsgyéit érintő (történettudományi, hadtörténeti, genetikai, közlekedéstörténeti, időjárás-történeti, színház- és zenetörténeti, közköltészeti, nőirodalmi, sajtótörténeti stb., stb.) munkálatok, vizsgálatok a korábbinál színesebb, plasztikusabb képet adnak a költőről és koráról. Az irodalomtörténeti nézőpont és fókusz megújulását az utóbbi időszakban persze nem csak a Petőfivel kapcsolatos kutatások finom változása, a kánonmódosítás és az oktatási reform(ok) jelzik, hanem az a tény is, hogy a magyar nemzeti kultúra 19. századát, a nemzeti romantikát és alkotóit rendre új fényben láttatják tudósaink. Az Arany János 200. KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Budapest, Osiris Kiadó, 2008, 20222 540 o. + 24 o. ff. képmelléklet, mely immár a világhálón is elérhető (előfizetéssel): https://www.szaktars.hu/osiris/view/kerenyi-ferenc-petofi-sandor-elete-eskolteszete-kritikai-eletrajz-osiris-monografiak-2008/?pg=0&layout=s [2023. 09. 05.] 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 167 születési évfordulójára szervezett nagyszabású emlékév (2017) éppúgy ezt a folyamatot igazolja, mint a Katona József-,2 Vörösmarty-,3 Széchenyi-4 vagy Erkel-5 és Liszt-,6 Kölcsey-jubileumok7 sora. A színháztörténetünk 200. és 175. születésnapjait ünneplő városok (államhatárainkon innen és túl) mind a drámatörténet, mind a színészetés intézménytörténet kapcsán szintén e korszakokra, a magyar preromantikára (biedermeierre) és nagyromantikára koncentráltak. A megelőző és utána következett stílus- és technikai forradalmak sokkal kevesebb figyelmet kaptak – még ha a Millennium centenáriumát vagy az Operaház, a Vígszínház megnyitásának jubileumait, a Színészeti Tanoda alapítása (1865) óta eltelt 155-nél több esztendőre emlékezést fölemlíthetjük is. A Hymnus mellett természetesen legjelentősebb nemzeti intézményeink alapításának vagy emblematikus épületeik megnyitásának kerek fordulói is okot adnak a büszke ünneplésre. A közelmúltban 220 éves volt az Országos Széchényi Könyvtár, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház – 1840-től Nemzeti Színház, illetve tervezőik-építőik jubileumai (mint éppen most a Pollack 250-évforduló), a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 2025-ben esedékes bicentenáriuma stb. Az emlékezés és ünneplés minden időben a jelenkorba hozza át az ünnepeltet, a mai viszonyok közé helyezi, új kontextusba, hogy az emlékező-ünneplő generációk kapcsolódhassanak saját kulturális múltjukhoz, lehessen személyes élményük, érzelmi kötődésük (is) az adott jubileumhoz. Ezt a gondolati-emocionális egységérzetet, a tulajdonképpeni közösségi, nemzeti identitástudatot a puszta történeti vagy filológiai tények ismertetésével vagy megismétlésével nem lehet elérni. A kultusz(képzés) 200. születési évfordulója 1991-ben, a 220. 2011-ben, a 225. 2016-ban; halálának 175. évfordulója 2005-ben. 3 A Vörösmarty-évfordulók 2000-ben és 2005-ben (előbb születése után 200, majd halálát követően 150 évvel). 4 Bereményi Géza Hídember című filmje (2002) Széchenyi emlékére a főhős születésének 211. évében készült el, születésének 225. évfordulója azonos esztendőben volt, mint Katonáé, halálának 150. fordulójára 2010-ben emlékeztünk, de 2008-ban, 200 évvel korábban, Szombathelyen abszolvált „érettségi vizsgá”-jára és a forradalom 160. évfordulójára is szerveztek rendezvényeket. 5 2010-ben, születése 200. évfordulóján. 6 Az Erkel-bicentenárium utáni esztendőben, 2011-ben, amely egyben halálának 125. évfordulós éve is volt. 7 Kölcsey születésének 225. éve 2015-ben volt, az idén, 2023-ban pedig a Hymnus megírásának 200. évfordulóját ünnepeltük. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �168 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó szinte egyfajta művészet, s igen közel áll a spontán vagy tudatosan irányított legendaképződési folyamathoz. A tudományos-művészettudományos (itt: irodalomtudományi) kultusz megteremtése és alakítása során e folyamat alaposan tanulmányozott eszköztárából (is) meríthetünk a korszerű (tömeg)kommunikáció hatásmechanizmusainak alkalmazása mellett. Egy jubileum valóban az ünnepi év vagy időszak közönsége és közössége számára fontos, hiszen a tárgy/alany (sajnos) a legritkább esetben éli meg 100. születésnapját. Ahogy egy család összetartozás-érzése, úgy egy kultúrközösségé is a közösen megélt élményekre és a közös emlékekre épül és építhető. Az „építési módszerek” között azonban csak az egyik a tudományos diskurzus szolgáltatta dokumentum- és tényanyag megismertetése. A továbbiak közvetlenül hatnak az ünneplő közösségre az alábbiak: a műalkotások prezentácója (összkiadások, esetleg kritikai/tudományosan kommentált, autentikus edíciók, hasonmás, azaz facsimile kiadások, népszerű szövegkiadások, oktatási célú szövegválogatások stb., retrospektív életműkiállítások és katalógusaik, jubileumi városi séták, ünnepi rendezvények, emlékestek, gálakoncertek, fesztiválok stb.), a művek kreatív megközelítésének módozatai (workshopok, kapcsolódó oktatási célú, különböző korosztályokat megszólító részvételi és/vagy performatív alkalmak stb.), illetve az ünnep és a kultusz reprezentációja (szoborállítás, emléktábla és emlékhelyavatás, ünnepi konferencia, szimpózium, kerekasztal-beszélgetés, sajtómegjelenések és a tömegkommunikáció különféle műfajai), továbbá a különböző művészeti ágakban megjelenő, azokat kreatívan összekapcsoló-vegyítő adaptációk, melyek mind az adott ünnepelt (alkotó, mű vagy aktus) mai el- és befogadását célozzák a könynyebb és megalapozott megértés mellett elsősorban az érzelmi azonosulás és az összefüggések fölismerése lehetőségeinek megteremtésével. Petőfi Sándor valóságos alakja és művei éppúgy, mint az elmúlt két évszázad során köré épült/épített legendárium és kultusz nagyon is megfelel egy új, korszerű nemzeti (irodalmi) kánon, értékrend ki-, illetve a korábbi, néha egysíkú és tendenciózus kép átalakítására. Ezt persze nem 2022–23-ban ismerték föl a tudósok, a tanárok, sőt, a kultúrpolitikusok sem, hiszen a Petőfi-kép meglehetősen sokszor, néha történelmi értelemben nagyon rövid időközönként is változott, formálódott „aktuálissá”. A „valódi”, mit több, az „igazi” Petőfi példaképül állítására is számos kísérlet történt, melyek során – néha a tényektől, adatoktól is függetlenül – az adott kurzus valamiféle „saját” Petőfi-imázs megalkotásán igyekezett. Palócföld • • • • 2023/3–4. �Kerényi Ferenc I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 169 Kerényi Ferenc8 és az ő nyomdokain tanítványai, kollégái a tudományos eredmények elfogadásának, valamint a kultuszképzésnek a múltbeli folyamatait is föltérképezve századunkban határozottan arra jutottak, hogy a hiteles Petőfi-élet- és pályarajz alapjául a leghelyesebb a szigorú filológiai metódusokra, a korszerű (technikai) eszközökkel végzett forráskritikai vizsgálatokra támaszkodni, s nem a szándékolt célok és a hipotetikusan előre megfogalmazott konklúziók alapján megrajzolni egy idealizált vagy legalábbis aktualizált „nemzeti költő”képet. S az így a legendáktól megfosztott, nem anekdotikusan tárgyalt „hőst” mint plasztikus, nem hősiesre maszkírozott, ám nem is az átlagember szintjére lerántott – tehetségével, zsenialitásával is kora hétköznapiságán és rövidtávú gondolkodásán fölülemelkedő, tudatos, öntudatos és céltudatos, mégis esetenként akár gyarló embert kell a közönség elé állítani megjeleníteni a rendszerint elidegenítő, magas talapzatra helyezett, monumentális, emberfeletti, érthetetlen és érinthetetlen szoboralak helyett. Jellemző módon ez a „szobortalanítási” folyamat épp a szobrászatban, az emlékműkultúrában indult el a 20. században az utolsó, Petőfit is aktuálpolitikai béklyókba kötő sztálinista kultuszképzési időszakot követően az 1970-es években, amikor sorra készültek az ember méretű vagy még kisebb léptékű, a törékeny, szinte kamasz Petőfit immár nem pózokba merevedve, hanem például „mozgásban”, mozdulatait, gesztusait fölidézve/elképzelve ábrázoló alkotások. Amikor a „zászlónk, Petőfi” után a „keressük Petőfit” gondolat jegyében fordult a tudomány, az oktatás és a művészet is a kortárs közönségéhez, hogy közel(ebb) vigyék a fiatalokat (és persze az idősebb generációkat is) az „igazi” Petőfihez, illetve, hogy kulcsot adjanak az olvasók kezébe, melynek segítségével a magunk korában, közegében is föl tudjuk ismerni a nem konform tehetséget (van-e, lehetséges-e „konform zsenialitás”?) és a közös értékek teremtő 8 Kerényi Ferenc (1944–2008) irodalom- és színháztörténész, egyetemi docens Palócföld • • • • 2023/3–4. �170 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó képviseletét. Nem azt kell bizonyítani, hogy Petőfi (vagy Madách) korszakos géniusz volt, hanem azt, hogy a magyar kultúra kontextusában korról korra megszületik az adekvát (művész, tudós, politikus) zseni, aki azonban nem könnyű ember, eltér az átlagostól, másképp „működik”. Kerényi és a mai történész-, irodalomtudós-generáció több tagja igyekszik tehát színes, háromdimenziós, plasztikus képet festeni az egysíkú, szürke, unalmas, piedesztálra helyezett, idegen, sztereotipikus ideálé helyett, lehántani a „hősről” a kényszerű, hordhatatlan legendaviseletet, de nem lemezteleníteni őt, hanem a legmélyebben és legigazabbul embernek mutatni. A Petőfi-életrajz (2008) e szándék beteljesítésnek nem előzmények nélkül való9, igen magas színvonalú példája.10 Egy „3D Petőfi” vonzó lehet a legszélesebb közönség számára is, életkortól, társadalmi és műveltségbeli státusztól (szinte) függetlenül, országés nyelvi határokon átívelőn. Egy megismerhető, élet- és művészi elveiben követhető, emberléptékű nemzeti kanonikus ikon, egy alkotó zseni valóban reprezentálhatja magyarságunkat, kultúránkat, értékrendünket, nem kell (s nem is érdemes) elhallgatni kevésbé szimpatikus vonásait, kevésbé sikerült műveit, konfliktusait, hétköznapjainak eseményeit, gyermek- és iskoláskora viselt dolgait, az irodalmon kívül más művészeti ágakban kevésbé sikeres próbálkozásait, mert ezek is hozzátartoznak személyisége teljességéhez. Amelynek közvetítésével hitelesebbé és könynyebben befogadhatóvá válik Petőfi (vagy bármely más alkotó zsenink) jelentősége, műveinek egyedisége, megismételhetetlensége és hatása is. Átlagosból rengeteg van, a mindennapokban megalkuvókból, elveiket könnyen föladókból, szélkakasként ügyeskedőkből – néha „hétköznapi magunkban” is megtalálhatjuk a hibát, saját szemünkben is fölfedezhetjük KERÉNYI Ferenc biográfiái közül említsük itt csak a következőket: Petőfi Sándor élete és kora (1823–1849), Budapest, Unikornis Kiadó, 1998; Madách Imre (1823–1864), Budapest–Pozsony, Kalligram, 2006 (Magyarok emlékezete). 10 Amint újabban – teljességre semmi módon nem törekedvén – eszembe jutnak: SZILÁGYI Márton Arany-monográfiája („Az utolsó magyar” – Arany János élete és költészete, Budapest, Osiris Kiadó, 2023, illetve korábban: „Mi vagyok én?”: Arany János költészete, Budapest, Pesti Kalligram, 2017) vagy tanulmánykötete (A magyar irodalom ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor, Budapest, Osiris Kiadó, 2021), TVERDOTA György monográfiájának első része (Gondoljátok meg, proletárok I. – Az ifjú József Attila, Budapest, Osiris Kiadó, 2021) vagy a Radnóti-életrajz FERENCZ Győzőtől (Radnóti Miklós élete és költészete, Budapest, Osiris Kiadó, 2009. 818 o.). A régebbi irodalomra vonatkozóan például: CSÖRSZ RUMEN István, Szöveg szöveg hátán: A magyar közköltészet variációs rendszere 1700– 1840, Budapest, Argumentum Kiadó, 2009 (Irodalomtörténeti Füzetek, 165). 9 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 171 a gerendát vagy jobb esetben a szálkát. Kultúránkat meghatározó, következetes és valódi nagy emberből, zseniből van kevés, de ők azután mindannyiunk életét, gondolkodását, identitását meghatározzák évszázadokon át. Ha a kultusz erre a fölismerésre épül, nem szükséges sűrűn újraírni az életrajzokat, újamesélni a régi hamis legendákat, az olvasóhoz közel hozott költő, az alkotó ember a művei fényében megismert személyisége erejével tud majd hatni az újabb és újabb generációkra. Objektív képet nem közvetíthetünk róla, de hiteleset igen. Az ilyetén tudományos, filológusi-biográfusi megközelítés és módszer a kanonizáció egyes indokainak11 revideálására indítják a tudósokat és a tanárokat. Igazabb, hiteles és könnyebben tanítható, mert emberibb, emberközelibb imázst érdemes adnunk hőseinknek, hogy a következő nemzedékek számára is érdekes és értékes mintául szolgálhassanak – akár a művészet egyetemes erejét, akár egy nehéz emberi és/közösségi helyzet megoldásának lehetséges útját mutatják meg aktuálisan. Egy hiteles hőst a középpontjába állító kánon talán már nem kényszerű teher, hanem izgalmas fölfedezni való lesz a fiatalok s az idősebbek számára is – ezen aktív élményben újra egyesítve kisebb-nagyobb közösségeinket, a lokálpatriótáktól a nemzeti közösségig. Ahogyan személyes életünkben, családi közösségünkben nagyjából három-négy generációra terjed a saját élményeken, családi emlékezeten alapuló identitástudatunk, úgy a nagy, összetartozó közösség emlékezete sem sokkal hosszabb egy-másfél évszázadnál. Egy 100. évforduló vagy talán még egy 150. is még fölfogható, nagyszüleink, dédszüleink nemzedékére visszatekintve még valahogyan el tudjuk képzelni közös múltunkat. A közösségek ennél hosszabb távú memóriája, hagyománytudata már komolyabb absztrakciós képességet igényel. Petőfi, Madách Imre vagy a Hymnus 2023 januárjában egymásra sorjázó bicentenáriumai úgy tehetők érzékletessé és átélhetővé, ha az 1822–23 fordulóján történt születéseket az egyes életművek (a Kölcsey-vers esetében annak funkcióváltozásai) folyamatának origójába helyezzük, s Petőfi és Madách jelentőségét művészetük hatóerejével igazoljuk. (Nem mellesleg Madách főművének, Az ember tragédiájának színpadi ősbemutatója 1883. szeptember 21-én, éppen 140 év előtt volt, s a költő elhunytának 160. évfordulója 2024. október 5-én Melyek az egyébként részben többnyire igaz, de végtelenül leegyszerűsített jellemzőkön, a sztereotípiákon alapulnak. 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �172 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I R A T Ó I L D I K Ó lesz. Petőfi napjának, azaz 1848. március 15-ének pedig 175. fordulója volt idén. E „trükkökkel”, megfontolásokkal a távoli, 200 éves történet fókuszpontjait kissé közelebbre helyezhetjük, fölfogható távolságra korunktól.) Az emlékezők, ünneplők (gyászolók, búcsúzók), valljuk be, nem az emlékezés alanyának sorsa fölött keseregnek, hanem a maradókat, önmagukat sajnálják, vagy ők maguk büszkék az örökségükre, amit elhunyt nagyjainknak köszönhetnek. Minden jubileum az ünneplőkről szól. Az élők születésnapjainak még ők a hősei, utánuk azonban már csak az emlék és az emlékezők maradnak (s kerülnek a középpontba). Meg kell találnunk tehát azokat a jellemzőket, értékeket, célokat, melyek összekötnek minket az ünnepeltekkel. Így képviselhetjük örökségüket méltóképpen, s úgy reprezentálhatjuk összetartozásunkat velük, közösségi identitásunkat – melyet azután örökül továbbadhatunk majd. A 2022–23-as Petőfi-emlékév a korábbiaknál talán kevesebb új, emblematikus alkotást hozott irodalomban, színpadon, de talán mégis sok közös élményt a lokális kultusz számos helyén és kisebb közösségei számára. (S most nem szólunk a szinte észrevétlenül és észrevehetetlenül maradt, „elfeledett” Madách-bicentenárium által hagyott hiányérzetről.) De az új évszázadban-évezredben tapasztalatokban gazdagodtunk mindenképpen: hogyan újítsuk meg hagyományainkat, s hogyan ne cselekedjünk. Az új fórumokat, technológiákat is bevetve, a könnyen „fogyasztható” adaptációk eszközeit is fölhasználva igyekezzünk minél közelebb hozni az ünnepeltek életét és műveit mai közönségükhöz. Ne hipotézisek, kultúrán-művészeten kívüli célok határozzák meg mondanivalónkat a jubilánsokkal kapcsolatban, törekedjünk a hitelességre, az őszinteségre, így valóban érdekessé válnak hőseink a közönség tagjai számára. Ha így készülünk ünnepeinkre, emléknapjainkra, egyúttal az elmúlt évtizedek legjelentősebb Petőfi- és Madách-kutatója, Kerényi Ferenc elkötelezettsége, hatalmas szakmai tudása, az akadémiai, egyetemi, közgyűjteményi és közművelődési közegtől a falusi kis iskolák tanulóiig terjedő közönsége számára élményt jelentő írás- és előadásmódja, tanári személyisége örökségének is megfelelhetünk. Az ő korai elhunytát követő 15. évben. Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 173 P RAZNOVSZKY M IKLÓS F ERENC Ki vagy, Petőfi? A költő száz arca címben feltett kérdésre sokan csak legyintenek. Már hogyne tudnák, ki volt a nagy költő. Iskolai tananyagból, egy-egy vers ismeretében véleményt nem lehet mondani. Pedig a felszínes tudás alapján nem lehet senkit minősíteni. Vonatkozik ez úgy Petőfire, mint a magyar irodalom nagyjaira általában. A leghitelesebb ismeretszerzési forrás talán az, amikor elolvassuk teljes életművüket, életrajzírók alkotásait. Irodalomtudósokon, kutatókon kívül ki az, aki ezt megteszi? A válasz erre: sajnálatosan nagyon-nagyon kevesen. Születésének bicentenáriuma alkalmából egyre inkább a figyelem középpontjába kezd kerülni, ugyanúgy, mint eddig a jubiláris évfordulók alkalmával minden esetben. Tragikusan rövid életének sokszínűsége késztet arra, hogy sorra vegyük életútjának állomásait. Gyermek- és diákkorának számtalan helyszíne, élményanyagai, innen is fakadó csodás versei. Katonáskodása, barangolásai. Szerelem, házasság, család. Forradalom és szabadságharc. Mind fontos időszak életében. Ő Petőfi, a költő, a hazafi. És a legfontosabb, melyek az egekbe emelték, a versei. Közel ezer verse maga az Ő életrajza. Ebből született meg személyét övező, napjainkban is élő, folyamatos kultusza. Maga a kifejezés kissé keserédes, mert, ha a történelmi múltat nézzük, szembesülnünk kell a magyar nép zivataros időszakaival. Amikor diktátorok, nemzetgyalázók teremtették meg a maguk, vagy a holdudvaruk által erőszakosan létrehozott imádatukat. Hatalmuk vesztével maradtak, akik voltak: megvetésre méltó, süllyesztőbe került egyedek. Petőfi, akit az egyszerű nép fiaként is aposztrofálnak, soha nem felejtette el az utat, melyet végigjárt. Az Ő közege teremtette meg az évszázadokon átívelő Petőfi-kultuszt. Halála után emléke is tovább él, költeményei örökérvényűek. Ezért is mondhatjuk nagy költőnkről, hogy a magyar történelem és irodalom kultikus alakja. Mennyi versben, prózai írásban találkozhatunk az őt magasztaló jelzőkkel, szinte már mitikus lénnyé alakítva. Különösen a költők már-már versengtek A Palócföld • • • • 2023/3–4. �174 • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I K L Ó S F E R E N C egymással, ki tud magasztosabb kifejezést vele kapcsolatban, már-már fétissé kiáltva ki Őt. Ugyanakkor azért megjelentek árnyaltabb rajzolatok is róla, mert különösen kezdeti időszakában, még eléggé megosztó volt úgy életútja, mint művészete, kitéve magát a kritikusok támadásainak, de mindenkor körülvették barátai. A következőkben felrajzolódik Petőfi száz arca tisztelőinek, hódolóinak verseiből, írásaiból vett idézetekből. Keressük Petőfit, keressük a választ kérdésünkre. Olvassuk sorról sorra úgy, hogy minden idézet1 előtt gondolatban tegyük fel a kérdést: Ki vagy, Petőfi? „elpártolt színész” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „pajkos verselő” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „nép kegyence vagy” (Losonczy László Petőfihez c. versében) 1844 „pogány Anakreon” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „őszinte vagy, lepletlen, egyenes” (Kerényi Frigyes Petőfi Sándornak c. versében) 1844 „te nyílt, őszinte vagy” (Losonczy László Petőfihez c. versében) 1844 „Anakreon unokája” (Lisznyay Kálmán Petőfi Sándorhoz c. versében) 1845 „kancsó mellett csinálsz legszebb verseket” (Lisznyay Kálmán Petőfi Sándorhoz c. versében) 1845 „szerelmi dalnok” (Sárosy Gyula Csárda romján c. versében) 1845 „mint csillag” (Sárosy Gyula Csárda romján c. versében) 1845 „lelked a szabadság föllengő madara” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 „magasztos lelkeddel” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 A címszavaknál szereplő kronológiai számok a mű születésének idejét jelzik, annak hiányában dőlt betűvel a forrásanyag megjelenésének időpontja szerepel. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 175 „költő vagy!” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 „a nép apostola!” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándorhoz c. versében) 1847 „kedves vendég” (Mentovich Ferenc Erdélyi hangok Petőfihez c. versében) 1847 „költői egünk lehullott csillaga” (Lauka Gusztáv Petőfi Sándor sírján c. versében) 1850 „egy lángsugáros meteor” (Bozzay Pál Petőfihez c. versében) 1852 „Isteni teremtés csodaszülötte” (Bozzay Pál Petőfihez c. versében) 1852 „a te dalod szent evangyéliom” (Tóth Kálmán Egy költő mellett c. versében) 1853 „mi vagy? Csodás meteor” (Szász Károly Petőfi újabb költeményei c. versében) 1858 „magad vagy a műdal, magad a dalszemély” (Szemere Pál Erdei lak és Petőfi c. versében) 1860 „mint egy égi jelenés” (Wohl Janka Petőfi c. versében) 1860 „próféta volt!” (Wohl Janka Petőfi c. versében) 1860 „mint üstökös jött” (Szász Károly Petőfi bölcsője s sírja c. versében) 1861 „a haza reménye, szabadsága, fénye” (Mikszáth Kálmán Képzeletem újra c. versében) 1864 „nem dalnok, de magad egy ének” (Dóczi Lajos Petőfi szobra c. versében) 1872 „fejedelme a magyar költőknek” (Szabados János Petőfiről c. versében) 1877 „népszerű a közönségnél, mert magyar” (Ellenzék, Eötvös József: Petőfi költeményeiről) 1881 „fényes idők magasztos dalnoka” (Kozma Andor Petőfi szobra c. versében) 1882 „megdicsőült lángszellem” (Fejes István Petőfi szelleméhez c. versében) 1884 „bátor vértanú” (Fejes István Petőfi szelleméhez c. versében) 1884 Palócföld • • • • 2023/3–4. �176 • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I K L Ó S F E R E N C „magyar szabadság lelkes dalnoka” (Sántha Károly Petőfi c. versében) 1884 „megdicsőült költő” (Sántha Károly Petőfi c. versében) 1884 „szent vértanúja hitnek, szabadságnak” (Palágyi Lajos Petőfi szobra előtt c. versében) 1885 „minden tűznél forróbb lelkű látnok” (Reviczky Gyula Petőfi szobra előtt c. versében) 1886 „lelke kincsekkel volt tele” (Luby Sándor Petőfiről c. versében) 1893 „vagy az égnek haragos villáma” (Pósa Lajos Petőfi sírjánál c. versben) 1897 „e honnak keble” (Madách Imre Petőfi sírversében) 1898 „szabadsághős voltál” (Szász Gerő Petőfi c. versében) 1898 „ember voltál” (Szász Gerő Petőfi c. versében) 1898 „szívünk dalnoka” (Komócsy József Soká kerestük azt a sírt c. versében) 1898 „eszménnyé lettél” (Zempléni Árpád Petőfi c. versében) 1898 „a dal birodalmának babérkoszorús fejedelme” (Lampérth Géza Petőfi c. versében) 1899 „szeretetben nagy, a gyűlöletben féktelen” (Magyar Szemle, Gáspár Imre: Petőfi) 1899 „egészen magyar ember, egészen magyar költő” (Magyar Szemle, Gáspár Imre: Petőfi) 1899 „csodált, halhatatlan szellemű költőnk” (Félegyházi Híradó) 1899 „bűvös szellemóriás” (Szalay Károly Petőfihez c. versében) 1901 „csodás Memnon szobor” (Szalay Károly Petőfihez c. versében) 1901 „köztünk a legmagyarabb” (Bernáth Lajos Petőfi szülőházánál c. versében) 1901 „vándor, ki ég- földdel szembeáll” (Bernáth Lajos Petőfi szülőházánál c. versében) 1901 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 177 „a legnagyobb a legdicsőbb Te vagy” (Csizmadia Sándor Petőfi c. versében) 1903 „dalnokok dalnoka” (Székely Lapok, Rudnyánszky Gyula: Petőfi) 1905 „a nagy, a szent, a dalnok” (Kosztolányi Dezső Kiskőrösön c. versében) 1906 „a lánglelkű költő” (Petőfi Könyvtár sorozat előszavában) 1908 „a lángelme csodálata” (Petőfi Könyvtár sorozat előszavában) 1908 „a nagy költő szelleme” (Petőfi Könyvtár sorozat előszavában) 1908 „hatalmas szellem erős öntudata” (Barabás Ábel: Felhők) 1908 „a közönség kegyence” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „az irodalomtörténet személye” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „Magyarország legnépszerűbb költője” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „jó cimbora” (Gyulai Pál: Petőfi és lyrai költészetünk) 1908 „a magyar líra modern klasszikusa” (Endrődi Béla: Petőfi és Arany levelezése) 1909 „korhely, iskolakerülő, és kicsapongó” (Farkas Emőd: Petőfi élete) 1909 „mennyeien nagyságos suhanc” (Ady Endre: Petőfi nem alkuszik) 1910 „Héroszoknak dicső, szent hérosza” (Nógrádi Pap Dezső Petőfi c. versében) 1910 „fényes csillag! Magasztos nagy szellem” (Tóth Ede Petőfi szelleméhez c. versében) 1910 „végtelenül sértékeny, szenzitív lélek” (Babits: Petőfi és Arany) 1910 „csupa lélek volt” (Ábrányi Emil Petőfi c. versében) 1910 „szabadságnak első dalnoka” (Béri Moravcsik Gyula Petőfi c. versében) 1910 Palócföld • • • • 2023/3–4. �178 • • • • • • • • • • • • P R A Z N O V S Z K Y M I K L Ó S F E R E N C „egész világon a legnagyobb költő” (Benedek Elek Emlékversek c. versében) 1911 „sötét éjszakában ragyogó reményünk” (Juhász Gyula: Petőfi) 1922 „honfoglalónk Te vagy” (Reményik Sándor Petőfihez c. versében) 1922 „a páncélunk Te vagy” (Reményik Sándor Petőfihez c. versében) 1922 „a vezérünk Te vagy” (Reményik Sándor Petőfihez c. versében) 1922 „nemzeti géniuszunk” (Budapesti Hírlap, Scitovszky Béla beszédében) 1922 „Lázak királya!... Tűz-fejedelem” (Áprily Lajos Áldozat c. versében) 1923 „Tégedet ünnepel / a jajgató nép s a süket Elnyomás” (József Attila: Petőfi tüze) 1923 „tót anya és szerb apa gyermeke” (Az est című lapban) 1923 „nagy költő, irodalmunk büszkesége” (Vajda Sándor, 100%) 1927 „nem a 48-as forradalom költője, de forradalmi költő” (Genius, Franyó Zoltán) 1928 „példás férj, és gondos családapa” (Hölgyfutár, Lányi Viktor: A bor költészete) 1935 „erkölcsös tiszta életű férfi, az italtól teljesen tartózkodó” (Hölgyfutár, Lányi Viktor: A bor költészete) 1935 „minden idők legnagyobb zsenije” (A Hölgyfutár c. lapban) 1937 „mint üstökös robbant bele a magyar éjszakába” (S. Tóth Tivadar Egy évszázad után c. versében) 1942 „nagy és örök” (Forrás, Hámory Zoltán) 1944 „égig világító fáklyánk” (Képes Figyelő, Nagyiványi Zoltán) 1947 „korszakokért, generációkért élt” (Ady Endre, Csillag) 1948 „nemes lélek: a jó, igaz, szép kultuszának élt” (Köznevelés, Keszi Imre: Petőfi Sándor) 1949 Palócföld • • • • 2023/3–4. �I R O D A L O M T Ö R T É N E T • • • • • • • • • • • • • • • • • • 179 „egészen őszinte, közvetlen ember” (Köznevelés, Keszi Imre: Petőfi Sándor) 1949 „lángész, koldus és vértanú” (Alföld, Péter László írásában) 1962 „legkedvesebb magyar” (Irodalmi Ujság, Berki Erzsébet) 1968 „mindnyájunk rokona” (Hitel, Illyés Gyula Petőfiről) 1972 „föltámadt piros csizma” (Nagy László: Föltámadt piros csizma) 1972 „élőbb vagy a holtnál” (Tamási István Petőfi c. versében) 1973 „mindmáig a legélőbb, legnagyobb költőnk” (Kortárs, Lászlóffy Aladár: Petőfiről) 1973 „tüzes romantikus, de higgadt realista is” (Kortárs, Szilágyi Domokos: Petőfi) 1973 „a mi összekötőnk a szomszédos népekkel” (Kortárs, Tóth Gyula: Népek országútján) 1973 „oszthatatlan, egyértelműen nagy és forradalmi költő” (Kortárs, Szalatnai Rezső: Petőfi a Felvidék mérlegén) 1973 „te örökifjú angyal” (Weöres Sándor: Te zuhatagos vad bérci patak) 1977 „a meg nem alkuvó” (Alföld, Karinthy Ferenc) 1983 „legfeltűnőbb tulajdonsága a besorolhatatlanság” (Bárka, Vadai István) 1998 „ember-anyagból épített arany mindenség-óra” (Juhász Ferenc: Petőfi, 1848) 1988 „tiszta lelkű költőnk” (Fancsikné Csaba Mária Petőfi Sándorhoz c. versében) 2004 „a nemzet hősi halottja” (Hévíz, Gyimesi Emese) 2015 Ki vagy, Petőfi? Palócföld • • • • 2023/3–4. �180 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 181 Z ALÁN T IBOR Ősz a szőlőhegyen Huzella Péternek, megzenésítésre Ha hozzám jössz, fel a hegyre, Szőlőtőkék árnyain, Könnyű léptű karcsú lányka, meg ne hallják lépteid irigykedő szomszéd fülek; ajtómon halkan kopogj, ülj le mellém, s a poharadba töltekeznek jó borok. Sétálunk majd nagy hold alatt érett, dús fürtök között, csak árnyékunk követ minket, s ritkás köd a völgy fölött. Ha megfogod a kezemet lepkesúlyt, mit érzek csak, és ha bírom karolásod, bennem a vágy lángra kap. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet. Palócföld • • • • 2023/3–4. �182 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V A S S T I B O R V ASS T IBOR Mesterséges Kun Marcella modorában írj verset Petőfi Sándor és Tompa Mihály találkozásáról, az alábbi szavak felhasználásával, ügyelve arra, hogy versedben mindegyik szó legalább egyszer szerepeljen: szabadság, szerelem, e, kettő, kell, nekem, szerelmemért, föláldozom, az, életet, szabadságért, föláldozom, szerelmemet. Kun Marcella KÉT LANTOS Két lantos lélek, egymásba fonódva, Petőfi és Tompa: egy a szívük dobbanása. Találkoztak végre az idő ölében, Szabadság és szerelem, mint az ég fölében. Egy a szenvedély, mely szívükben ég, Kettő lélek, mely egy örök tüzet éltet, Petőfi síró szemmel néz Tompára, Nekem a szabadságért kell harcolnom. Tompa arcán a bölcsesség vonásai. Petőfié ragyog, mint hajnal piros árnya. Szavuk oly bensőséges, mint a titkos tér, Szerelmemért föláldozom az életet én. Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 183 Az őszinte barátság szálait fonják, Szabadságért és szerelemért hont hoznak, Közösen hordozzák a múlt nehéz teherét, Életüket talán föláldozva, mint két vezérét. A szavak, mint dalok, szárnyalnak a szélben, Szabadságért és szerelemért, együtt mennek, Petőfi és Tompa, kettő test, egy lélek, Az áldozat megvalósul, mert így kell lenni, e.  Írd meg a verset úgy, mintha az Petőfi Sándor és Tompa Mihály közös műve, mintegy annak utóirata lenne. Tompa Mihály–Petőfi Sándor UTÓIRAT KUN MARCELLA KÉT LANTOS CÍMŰ VERSÉHEZ Két lantos szív összeér, összekapcsolt szívhalál, Sándor és Mihály, kettőnk lelke, egy tiszta érzelembe’. Találkozásunkkor az idő megáll, átjár az ihlet, Szabadság és szerelem, összefonódik szívünk széles tere. Két ifjú lelkünk bölcsesség és érzelem, Mihály bölcsessége, mint folyó mély vizeiben él, Sándor lángja, mint napfény a tájat átjárja, Kettős lant hangjai szárnyalva, madarak a magasba’. Múlt és jövő találkozik szemünkben ragyogva, Szabadság és szerelem, kettős erő minket ragyogva, Palócföld • • • • 2023/3–4. �184 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • V A S S T I B O R Barátságunk hegyek erejét magában hordozza, Szerelmünk mély, mint két folyó ölelkezése. Szavak szellőként susognak lombok közt csendesen, Szabadság és szerelem, énekelve, szívünk mélyén érzem, Mihály és Sándor, kettő toll, egy zene, egy cél vezérel, Sokat hozunk áldozatul, virágozzon szabadság, szerelem. A Művészeti Tanács kísérőlevele: Tisztelt Tompa Mihály és Petőfi Sándor! Közös írásukban Kun Marcella emlékére való tekintettel eszközöltünk pár javítást. Ha azokat jóváhagyják, az Utóirat Kun Marcella Két lantos című verséhezt közlési javaslattal továbbítjuk a Palócföldnek. Mivel egybehangzó véleményünk szerint Önök olyan időszerű témával foglalkoznak, amellyel ma szinte senki, nevezetesen a Mesterséges Intelligenciával, s nekünk már igazán elegünk van a divatból, az ideig-óráig felkapott témák lerágott csontjaiból, a hozott anyagból dolgozók eredetietlen ötleteiből, az utánlövésekből, egyszóval a mesterkélt hülyeségekből, időt szántunk arra, hogy írásukkal foglalkozzunk. Ezt is méltányolja, mielőtt meghozzák döntésüket, hogy valóban szeretnék-e így viszontlátni művüket a Palócföld Petőfivel foglalkozó lapszámában. Ám számolniuk kell azzal, hogy írásuk megjelenését kedvező döntésük ellenére sem tudjuk garantálni, hiszen nem MI állunk a szerkesztőség felett. Üdvözlettel: Művészeti Tanács AI-kép: Técsi Boglárka készítette a Midjourney algoritmus V4-es verziójával Forrás: https://petofi.hu/cikkek/ilyennek-latja-a-kavezo-petofit-a-mesterseges-intelligencia [2023. 09. 13.] Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 185 K ARÁDI Z SOLT Petőfis versjátékok PETŐFI SÁNDOR BEFORDULTAM A KONYHÁRA Én vagyok az eszemadta. A nevemet Sándor adta, Mikor végre valahára Csak befordult a konyhára. Éppen tüzet raktam akkor, A közelgő alkonyatkor. Ám amikor reám nézett, Ah, azonnal megigézett! A szájában pipa égett, (Sosem ér már e vers véget) –, S lám, ahogy rá pillantottam, A keblem megvillantottam. És vajon mi történt? Kérem, Tiltja nekem a szemérem, Hogy elmondjam. Elég legyen! Sándor úgyis mindjárt megyen. Pipájában ég a tüze. Én voltam a falu szüze. Legalábbis addig voltam, Míg vele nem találkoztam. Most már váltig ég a pipa. Sándor meg az ócska ripaCsokkal készül színészkedni. Nála nem jobb soha senki! Palócföld • • • • 2023/3–4. �186 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • K A R Á D I Z S O L T Úgyhogy mondom neki: vándorSzínész leszel, drága Sándor? Reggel-este csak pipázol, S jó híredre jól vigyázol… PETŐFI ISTVÁN SÁNDOR BÁTYÁMNAK Hát megvagyunk, mi itthon, Sándorom. Nekem is jól megy olykor a sorom. Te itt hagytál, mert vitt az indulat, Én meg nyögök családi súly alatt. Apánk, tudod, ki mészáros vala, Szeretette volna, hogyha általa Te is trancsírozod a marhahúst. Közben július követ júniust. Az évek jöttek-mentek volna, lám, Neked is szép jövendőt szánt apám. Nem juthatott dűlőre, jaj, veled: Nem értette mozgékony szellemed. Te elmentél és lettél katona, Miközben várt a múzsák otthona. S míg a kövér disznókat öltem én, Távolt volt tőlem minden költemény. Te befutottál, édes Sándorom: Mindegyik költeményed vers-orom. Én meg szarvasmarhákat belezek. (Ha tudnád, milyen jámborak ezek! Vérük ha veszem, nem bőgnek sokat.) Szeretnék látni nagyvárosokat! Meglátogatni messze tornyokat, És megcsodálni szép asszonyokat. A sorsom, ah, nem adta ezt nekem. (De lesz talán nékem is gyermekem.) Addig, óh, Sándor, őrizem tanyánk, És gyámolítom drága, jó anyánk. Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 187 Száguldj fényesen a líra egén! (Állatvérben tocsogva élek én, És van kenyerem, s van tüzes borom.) Isten megáldjon, édes Sándorom! PETŐFI SÁNDOR A TISZA Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál. Ott, ahol a GPS mutatta. Nem tévedett, jó gép az ebadta! Szépen látszott most a Tisza mélye. Nem sietett ott a Túr beléje, Csak távolabb; folydogált az árva, Be volt szegény a medrébe zárva. Míg a parton szívdobogva álltam, A versemet fejben komponáltam. Kitaláltam hozzá mindenfélét, Hogy tompítsam mondataim élét. Tudtam, hogy a műben az a lényeg: Legyen benne sárga fövenyszőnyeg, Mező, sugár, sarjú-rendek, tarló, Madár, erdő, az egekbe tartó. De ne legyen benne semmi sírás, Hanem realista tájleírás. Ne lógjon ki a mesterség lába, Hadd tanítsák majd az iskolába’. Nem jött biz’ a pór menyecske ottan, Őt is csak úgy hozzálódítottam. Nem lehetett korsó a kezébe. (Hogy mi nem jut az ember eszébe!) Palócföld • • • • 2023/3–4. �188 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • K A R Á D I Z S O L T És a tájban gyönyörködtem egyre, (Sosem vágytam domboldalra, hegyre.) Ez a vidék sosem hagyott cserbe, Miként írtam több korábbi versbe’. Bámészkodtam sokáig magamba’, S beleállt a fájás a fogamba! Mint az őrült, ki letépte láncát, Úgy vágtattam vadul a rónán át. Majd amikor a tanyára értem, Társaimtól Algopyrint kértem. Kaptam is vagy harmincat belőle. El is állt a lélegzetem tőle. Másnap küldtem levelet Nagyarba: Mennyi erény szorult a magyarba! S egy hét múlva egy kellemes esten Megírtam A Tiszát, immár Pesten. SZENDREY JÚLIA BESZÉL A FÁKKAL A BÚS ŐSZI SZÉL Beszél a fákkal a bús őszi szél. Legalábbis Sándorom hallja ezt. Ő váteszként gyakran hallucinál, Akkor is, ha nem vedeli a szeszt. Dél s est között van az idő, ebéd Után fekszünk az ócska pamlagon. Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. Sándor egyik kezével lagymatag Markolássza csenevész kebelem. Másik kezével valamit matat. Nem törődik egyáltalán velem. Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 189 Ezért úgy teszek, mit ki alszik, és Sándor kisded játékait hagyom. Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. Itt immár őszül. Egyre hűvösebb Az este és a néma éjszaka. Kedvez a versnek, ám a szerelemNek nem az évnek ezen évszaka. Be kéne fűteni, a zord szelek Befújnak, keresztül az ablakon. Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. Sándor csak olvas rendületlenül. S hogy föl ne költsön, nem lapoz sokat. Biztos vagyok benne, hogy mesteri Mód festi majd a látomásokat. Egyébként meg nem morbid, hogy a méZes heteinknek eleje vagyon? Keblére hajtom buksimat, legyen A versében a refrén jó nagyon. De igen, abszurd; tudom, Sándorom, Hogy szabadság s szerelem kell neked. Ezt írtad. És most valld be, hitvesem, Ehhez használsz díszletül engemet. Ezért heverünk itt Koltón, hideg szobában, ahol én nem alhatom. Kebledre hajtom buksimat, legyen A versedben a refrén jó nagyon. Palócföld • • • • 2023/3–4. �190 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • B A L O G H L A J O S B ALOGH L AJOS Titokvirág-szerelem Petőfigurásan Szép vagy te lány, szép vagy nagyon, minden kincsem neked adom. Gondolkodom, mit adhatnék? Tán szép virágfüzérkét. Nem drága az, nem is érték, vannak tán, kik kinevetnék. Nincs pénzem, de van virágom, bár nem nagy kincs az e világon. De kincs az kislány, kincs az nekem, nagyobb kincs csak te vagy nekem. Odaadnám, de nem merem, jajh Istenem, mi lesz velem? Meghalok a szerelembe’ nem láthatlak többet sose. „Álmodtam, hogy odaadtam, s elfogadtad virágomat. Te szerettél, én szerettelek, szívemen melengettelek.” De álom volt csak, semmi más, szívemben meg rianás! Meghasadt, mint Duna jege, s te elfeledtél mindörökre… (1980) Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 191 Arany János és Petőfi Sándor kétemeletnyi freskója Nagyszalontán, a legforgalmasabb körforgalom tövében (Buzgó Sándor alkotása, 1998) Fotó: Fűzfa Balázs Palócföld • • • • 2023/3–4. �192 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S Z A U E R Á G O S T O N S ZAUER Á GOSTON Petőfi Sándor: Pápa Hol vagytok, ti régi utcák, házak? Nem felejt a vándor, vén diák! Egykoron a cimborák ha vártak, Együtt tömtünk illatos pipát. Szűk szobánkra éppenhogy csak tellett, Gondunk volt kivel megosztani, Elfeledtük víg borocska mellett, Én, Sománk és Kozma, Jókai. Versünk is volt tán egy jó tucatnyi, És a Körben száz meg száz vitánk, Értő szemmel méregette Tarczy, Gyertya mellett hogy mit alkotánk. Szűk esztendő. Nem volt tán hiába. Elsőként én itt szerzék nevet. Feldereng még álmaimban Pápa, Visszhangozza még a léptemet. A költő elfelejtett versét közreadja: Szauer Ágoston Palócföld • • • • 2023/3–4. �J Á T É K • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 193 T ÖRÖK L ÁSZLÓ D AFTI Szent enter révén Még nyílnak a Wordben a percnyi világok, Még tölt fel a fájl, s te az ablak előtt Bejárod a ROMmal a képi világot, Már elfogy a vágy, el a férfierő. Még csip-csup üzemben fut a programozás, Még pár üzi megterem entereken. De íme, sötétség jön a honlapon át, A gép tele már, az idő betemet. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Petőfi-szelfi című előadásának plakátja (Írta: Szabó Attila, rendezte: Bartal Kiss Rita) Elhull a virág, Eli! RAMlik az élet. Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide! Ez durva világ, beleromlik az ének! Palócföld • • • • 2023/3–4. �194 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 195 M ÓRA R EGINA Petőfi tanítása a Délvidéken A vajdasági magyar oktatás – és magyaroktatás – nélkülözhetetlen alkotóeleme Petőfi életműve. Habár a huszonegyedik századra megfogyatkozott a délvidéki magyarság, az 1990-es évek háborúi, a nacionalizmus emigrációra biztatta a magyar kisebbséget is. De még mindig elegen vagyunk ahhoz, hogy magyar nyelvű oktatás folyjon az óvodától a középiskoláig. A felsőoktatás viszont már sántít. Van néhány főiskola, egyetem, ahol magyar tannyelven (is) lehet továbbtanulni, de igen kevés ilyen felsőoktatási intézmény van, és ez leszűkíti a továbbtanulni óhajtó diákok lehetőségeit, és akkor ismét az útilapu kerül elő, aztán meg a viszszatérés nagyon kétséges, ugyanis ha a nyelv előzőleg problémát okozott, négy év múlva még nagyobb szakadék tátong a frissen diplomázott és a szülőföldön megvalósítandó karrier között. Az óvodában leginkább Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes formavirtuóz, csengő-bongó, fülbemászó versikéit kántálják szívesen a gyerekek. Viszont a Füstbe ment terv, az Anyám tyúkja sem maradhat ki. Az óvodai foglalkozások lehetőséget kínálnak sokféle feldolgozásra, például a dramatizálásra, illusztrálásra, megtörténhet a költői képek kiemelése, megbeszélése, értelmezése. Alsóban folytatódik a Petőfi-versek sora a memoriterek és most már az elemzés, értelmezés is a korosztály szintjén: ismét felmerül az Anyám tyúkja, a Füstbe ment terv, valamint az Itt van az ősz, itt van újra című vers is a tanulóké. A tanterv szabad kezet is ad az első osztályban, a tanítóra bízza, hadd válasszon olyan Petőfi-verset, amilyet az adott tagozat megkíván. Felsőben a versek elemzéséhez már társul az életút is, illetve annak jelesebb szegmensei, mint a költő barátsága Arany Jánossal, az episztola mint műfaj stb. A családdal, az apával való kapcsolat is felmerül az Apám mestersége s az enyém című verse nyomán. A János vitézen keresztül ismerkednek az ötödikesek az elbeszélő költemény műfajával. A tájleíró költészetet Az Alfölddel mutatjuk be. Az ’életkép’ kifejezés a Családi kör, A négyökrös szekér olvasása által válik érthetővé. Emellett ki-kitérhet a pedagógus Palócföld • • • • 2023/3–4. �196 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • MÓRA REGINA azokra a versekre is, melyeket már előzőleg tanultak, ismernek a gyerekek. A folklórirodalom és Petőfi kapcsolódása is érintendő téma az ötödik és a hatodik osztályban. Jómagam középiskolai tanárként már úgy találkozom a tanulókkal, hogy tudják, ki Petőfi Sándor. Tudják, hogy a Nemzeti dal hozzá kapcsolódik, tudják, hogy rövid élete során hatalmasat alkotott. Emlékeznek egy-egy versére, szavalnak tőle verset, versrészletet. Tudnak a 19. század történelmi viszontagságaiban elfoglalt helyéről, a szabadságharcról, tudják, hogy március 15-én rá is emlékezünk. Tanárként Petőfi költészetének tanítása során elégedett vagyok, az interakció, a kölcsönös kommunikáció igen sikeres lehet a Petőfi-kultusz segítségével. Amit én hozzáteszek, az az, hogy a verstípusait sorra veszem, és egyegy már ismert verséhez hozzáadok egy még számukra nem ismertet. Például Az Alföldhöz a A puszta, télen című versét. Bővítem szerelmi költészetével, a helyzetképekkel, a zsánerverseivel, ars poeticáival, és persze a forradalmi verseit is megtoldom. Valamint a Felhők-korszakánál bemutatom az elkeseredett, válságban – ma inkább depressziónak neveznénk – lévő költő verseit. Megpróbálom az oly nagyon szerteágazó, lendületes Petőfi-opust megzabolázni. Gyeplővel igyekszem helyükre rángatni a verseket, és a virtuális mappákba belehelyezve átnyújtani azt a szerteágazó Petőfi-munkásságot a diákoknak, amely nélkül a magyar romantika nem teljes. Aztán szenvedek is eleget, ugyanis a versekkel bombázom (szőnyegbombázásnak nevezhetném) a tanulókat, és mégis folyamatosan azt érzem, hogy még ezt is kihagytam, meg amazt is be kellett volna mutatnom. Folyton hiányérzetem van, hogy megloptam őket, és nem teljes a repertoárom. Nem sikerült a maga teljességében megalkotnom a Petőfiképet. Aztán feladom. Kijózanodom, és felmérem reálisan, nem is lehet. Én csak irányítom őket a Petőfi-költészetben, képalkotásban, nekik kell a többi munkát elvégezniük, az utolsó réteget nekik kell felvinniük. A hab a tortán az elmúlt századokban a Petőfi-versek továbbélése. Ez már valóban ínyencség. Kell arra időt szánni, hogy összegyűjtsük a megzenésített verseket, hogy belehallgassunk egy Halász Judit-feldolgozásba, egy Red Bull Pilvakerbe... És persze a parafrázisok kutatása is kihívás. Varró Dániel, Lackfi János. És persze jut eszünkben számtalan... És mi lenne a vége ennek, ha nem az, hogy nekiállunk, és átírjuk mi is a kedvencünket. Átírjuk közösen, párosan és egyéniben, számoljuk az szótagokat, Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 197 ütemekre figyelünk, rímekre. Belekeverjük a 21. századot, magunkat, és kicsit mi is Petőfik leszünk. Hálás feladat tanárként Petőfivel foglalkozni. Történelem, földrajz, zeneművészet, pszichológia korrelációjában létrehozunk egy sajátos szigetet, egy délvidéki virtuális teret, melyben kirajzolódik a MI Petőfi-képünk. A Petőfi Sándor utca szerb és magyar nyelvű táblája Szabadkán Fotó: Móra Regina A Petőfi Sándor utca Szófiában Fotó: Fördős Kata Palócföld • • • • 2023/3–4. �198 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A T H Y L Í V I A P ATHY L ÍVIA Petőfi tanítása Burgenlandban P etőfi Sándor születésének 200. évfordulóján még mindig a legismertebb magyar költő Magyarország határain kívül. Mit jelent ez az ismertség? Tudják a nevét, vagy ismerik a műveit, tudnak arról, mit jelentett az ő tevékenysége a XIX. század első felében a magyarság számára? Mit mond a neve a fiataloknak? Milyen Burgenlandban a Petőfi-kultusz? Hogyan tanítják itt a műveit? Ki kell ábrándítanom az olvasót. Burgenlandban nagyon kis szerepet kap a magyartanításban az irodalom, így Petőfi munkássága is. Felmerül a kérdés, miért van ez így. Mi lehet az oka annak, hogy ez a helyzet? A továbbiakban – a teljesség igénye nélkül – lássuk a lehetséges okokat! A Trianon által kisebbségi helyzetbe került magyarság élete az azóta eltelt bő száz év alatt másként alakult Ausztriában, másként a többi, határon túli területen, és ez is hatással volt a magyar lakosság identitástudatára, a magyar nyelv presztízsének alakulására, a magyar irodalom tanítására. A jelenlegi helyzetet vizsgálva szólni kell a pedagógusképzésről, a burgenlandi magyartanításról, a magyarul tanuló diákság összetételéről, a tantervekről, tankönyvekről és az érettségi vizsga elvárásairól, de megemlítendő az iskolán kívüli környezet is, amennyiben összefonódik az iskola tevékenységével. Bár az évforduló kapcsán mindenképpen több figyelem irányult a költő munkásságára a magyartanításon belül, mint általában szokott, kiderült az is, hogy a diákság egy része valóban csupán a nevét ismeri vagy azt sem. Nagyon kevés tanuló olvasott már tőle verset iskolai kereteken kívül. Petőfi-kultusz nincs Burgenlandban. Azonban az osztrák irodalomból sem tudunk olyan személyt említeni, akinek kultusza lenne. Az ausztriai iskolarendszerben más szerepet kap az irodalomtanítás, mint Magyarországon, de a történelemtanítás is. A kultusz kialakulásában ugyanis nemcsak az irodalmi művekkel, irodalomtörténettel és -elmélettel való foglalkozás játszik szerepet, hanem a történelemtanítás súlya és tartalma is. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 199 Ausztriában nincs külön irodalomóra és nyelvtanóra, a történelem úgynevezett másodlagos tantárgy, nincs belőle kötelező érettségi vizsga. Ausztriában az 1976-os népcsoporttörvény1 értelmében elismert kisebbség a magyarság. Burgenland tartományban a Burgenlandi kisebbségi oktatási törvény2 1994 óta szabályozza a népcsoportnyelvek tanítását a közoktatásban. A pedagógusképzés a népiskolai (Volksschule) és középiskolai (Mittelschule) pedagógusok számára a Burgenlandi Pedagógiai Főiskolán3 zajlik, akik ahhoz, hogy magyart is taníthassanak, az alapképzés mellett egy tanfolyamot kötelesek elvégezni, amelyen belül irodalom és az irodalomtanítás módszertana is szerepel. Aki egyetemi diplomát kíván szerezni ahhoz, hogy gimnáziumban és szakgimnáziumban taníthasson, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén vesz részt a magyartanári képzésben. Itt nagyobb súlyponttal szerepel a magyar mint idegen nyelv tanítása. Tehát az a pedagógus, aki nem magyar középiskolában érettségizett, és nem magyar egyetemen végzett magyar szakot, Petőfi munkásságával és a Petőfi-kultusszal tanulmányai során másképp találkozott, másképp viszonyul a témához, mint egy magyarországi kollégája. A magyartanítás a legintenzívebben a kéttannyelvű iskolákban zajlik (heti 3-4 órában), más iskolákban, amennyiben van magyartanítás, ennél alacsonyabb óraszámban. Egynyelvű magyar iskola nincs, erre ugyanis nem lenne igény, mert a szülők számára fontos, hogy gyermekük az államnyelvet magas szinten elsajátítsa. A magyarul tanuló diákság összetétele rendkívül heterogén. A burgenlandi népcsoport tagjai is különböző magyartudással érkeznek, de bárki jelentkezhet egy kéttannyelvű iskolába: Vannak olyan tanulóink, akik már az óvodában vagy a népiskolában is tanultak magyarul, mások csak tízévesen kezdik, és valóban idegen nyelvként tanulják, vannak olyanok (az utóbbi évtizedekben idetelepedett családok gyerekei), akik magyar anyanyelvűek, otthon csak magyarul beszélnek, de tízéves vagy akár tizennégy éves korukig nem írtak és nem olvastak magyarul. Tehát a nyelvtudás szintjét és a nyelv megközelítését 1 Volksgruppengesetz/Népcsoporttörvény: https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10000602 [2023. 07. 02.] 2 Minderheiten-Schulgesetz für das Burgenland. (Bundesgesetz, BGBl. Nr. 641/1994). Burgenlandi kisebbségi oktatási törvény. https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10009948 [2023. 08. 01.] 3 Burgenländische Pädagogische Privathochschule: Burgenlandi Pedagógiai Magánfőiskola. Palócföld • • • • 2023/3–4. �200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A T H Y L Í V I A tekintve is nagyok a különbségek. Ez az irodalmi művek megértésénél is óriási szerepet játszik. Differenciálásra van szükség a munka során, hogy minden tanulónak lehessen sikerélménye, fejlődjön a nyelvtudása. Felmerülhet a kérdés: mennyi irodalom fér bele a magyartanításba, amikor a nyelv megtanítása a fő feladat a magyarórán? Ahogy a német mint tantárgy magában foglalja a nyelvtan és irodalom tanítását, ugyanez érvényes a magyarra mint oktatási nyelvre is. Ahol pedig idegen nyelvként szerepel az iskola kínálatában a magyar nyelv, ott az idegen nyelvek tanítására vonatkozó tanterv van érvényben, és ebben még kisebb szerepet kap az irodalomtanítás. Az osztrák tantervek nem tartalmaznak konkrét tananyagot, neveket, nincs irodalmi kánon. 2023 szeptemberétől új tantervek lépnek életbe, azonban ezekben még kevesebb szerepel az irodalomoktatásról. A célokat és a fejlesztendő kompetenciákat írják le a tantervek, de ezek eléréséhez a pedagógus maga határozza meg a konkrét tartalmakat. Nincs központilag előírt feldolgozandó irodalom. Általában érvényes, hogy a tankönyvek segítenek a pedagógusnak kiválasztani a tartalmakat. Magyarból a helyzet viszont más: a népiskola számára az utóbbi években megjelent a gyakorló pedagógusok által ír tankönyvsorozat az elsőtől a negyedik osztályig4. Ezek a könyvek a magyart idegen nyelvként, a magyart első nyelvként, származási nyelvként vagy anyanyelvként beszélő gyerekeket eegyaránt megszólítják. Irodalomtanítás a szó magyarországi értelmében ebben a korban (6–10 évesek) még nincs, a pedagógusok a magyarból magasabb szinten lévő tanulókkal rövid kis versikéket, meséket dolgoznak fel, elsősorban a szókincs, a szövegértés szintjén. A 10–14 éves korosztályon belül (akik vagy az úgynevezett középiskola vagy a nyolcosztályos gimnázium alsó tagozatának tanulói) a 11 és 12 évesek számára megjelent egy-egy könyv a magyar nyelv tanítására5, amelyek közül A mi világunk már irodalmi szemelvényeket is tartalmaz. A 13 és 14 éves diákok számára még nem jelent meg tankönyv, ami azt jelenti, hogy a pedagógus saját maga állítja össze a tananyagot a tanterv figyelembevételével. A 10–14 évesek esetében már olvasunk irodalmi műveket, természetesen tekintettel arra, milyen szinten vannak magyarból, hiszen aki tízévesen BALIKO-JÓZSA Katinka–BUJTÁS Réka, Magyarul tanulunk 1, 2; BALIKO-JÓZSA Katinka, Magyarul tanulunk 3; BALIKO-JÓZSA Katinka–HECHENBLAICKNER Bea, Magyarul tanulunk 4. Oberwart, Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, é. n. 5 PATHY Lívia–SEPER Judit, Az én világom, PATHY Lívia–SEPER Judit, A mi világunk. Sodalitas, Wien, 2106. 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 201 kezd magyarul tanulni, az még csak az egyszerű, rövid és a mai magyar nyelven írt szövegekkel tud megbirkózni. A magyar anyanyelvű diákok esetében is lényeges szerepet játszik, hogy melyik nyelven tanultak meg írni és olvasni, olvasnak-e otthon magyarul, és milyen kultúrtörténeti ismeretekkel rendelkeznek. A 14–18/19 éveseknél már az érettségire való felkészülés kap egyre nagyobb hangsúlyt. Lényeges szerepet játszik az érettségi tehát abban, mire koncentrál tanár és diák a gimnázium felső tagozatán, illetve a szakgimnáziumi képzés során, hogy mit kell teljesíteni egy érettségi vizsgán a tanulónak. 2014/15-ös tanévben életbe lépett a központi érettségi vizsga Ausztriában. Azóta nem a pedagógus állítja össze saját diákjainak az írásbeli érettségi vizsga feladatait, hanem az oktatási minisztérium6 küldi ki az iskoláknak a központilag kijelölt feladatokat. Mivel az a cél, hogy a vizsgázó az ismeretek reprodukálásán túl transzferteljesítményre és reflexióra is képes legyen, nincs olyan feladat irodalomból, amelyben megtanult irodalomtörténeti vagy -elméleti ismereteket kellene visszaadnia. Az írásbeli érettségi vizsga keretén belül oktatási nyelvből (németből és a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban magyarból is) három feladatpár közül kell egy feladatpárt választania, és ezen belül két külön szöveget kell írnia megadott inputszövegek elolvasása és feldolgozása segítségével. A három párból egy feladatpárnak az egyik fele irodalom. Egy ismeretlen vers (esetleg két összehasonlítandó vers) vagy egy novella értelmezése a feladat, amelyhez a vizsgázó megkapja a mű(vek) szövegét, a szerzőről pedig két-három sorban a születési és halálozási adatokat és esetleg pár információt a tevékenységéről, tehát még egy lexikonbejegyzésnél is kevesebbet. Ebből kiindulva kell megírnia a műértelmezést. Mivel azonban a másik két feladatpár általános témákat tartalmaz, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy kikerülje az irodalmat. Az eddigi érettségik mutatják7, milyen csekély részt kap az irodalom a vizsgán. Ez kihat a tanításra is. A magyar mint idegen nyelv esetében egyáltalán nincs irodalom az érettségi vizsgán. Az oktatási nyelvi szóbeli érettségi vizsgára vonatkozóan a rendelet a témakörök számát szabályozza, illetve előírja, hogy szövegből kiindulva Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Forschung: Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kutatási Minisztérium 7 Standardisierte Reife- und Diplomprüfung. Oktatási nyelv. https://www.matura.gv.at/srdp/oktatasi-nyelv-horvat-magyar-nemet-es-szloven [2023. 08. 28.]. 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �202 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A T H Y L Í V I A kell egy vizsgabeszélgetést lebonyolítani, amelyben reprodukcióra (a tartalom visszaadása), transzferre és reflexióra vonatkozó feladatoknak kell szerepelni. Itt a magyar irodalom egy témakör a tizennyolc közül. Ezen belül az érettségit megelőző négy évben már feldolgozott, tehát ismert alkotások közül kap egyet a vizsgázó, amelyről a vizsga keretében beszélget a vizsgáztatóval. Itt sem cél az író vagy költő életrajzának vagy a kultúrtörténeti háttérnek a részletes ismertetése, hanem maga a mű áll a beszélgetés középpontjában. Mindezek alapján a felkészítés irodalomból arra fókuszál, hogy egy ismeretlen szerző ismeretlen alkotásáról merjen és tudjon a vizsgázó gondolatokat, érzéseket kifejteni, felismerjen benne bizonyos stilisztikai és retorikai elemeket, és tudja értelmezni a művet. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy bár a tanulók irodalomtörténeti és -elméleti ismeretei szerények, és semmiképp sem hasonlíthatók össze a magyarországi irodalomtanításban szerzett tudással, de az olvasóvá való nevelést talán segíti, hogy a mű szövegéből indulunk ki. Nem szükséges az író vagy a költő életrajzának és a mű keletkezése korának ismerete ahhoz, hogy elgondolkodjunk a szövegen, beszélgessünk arról, kiből milyen gondolatokat, érzéseket vált ki. Természetesen nagy különbségek lehetnek az értelmezésben aszerint, milyen kultúrtörténeti, történelmi ismeretekkel rendelkezik az olvasó, milyen személyes emlékek, élmények elevenednek fel olvasás közben. A tanuló megtapasztalja, hogy nem kell félnie a rossz értelmezéstől, nem kell ugyanazt gondolnia, mint az osztálytársa vagy a nála sok évvel idősebb tanára gondol a műről. A tartalom és a vers üzenetének megbeszélése után némelyik vers esetében természetesen meg kell beszélni a történelmi hátteret (például: Nemzeti dal), de sokszor elegendő a témáról beszélni a mai fiatalok szemszögéből, vagy elmesélni a költő életrajzának egy, a vershez kapcsolódó részletét (például: Szeptember végén). Petőfi verseinek segítségével (például: Itt van az ősz…) közvetíthetünk verstani, stilisztikai ismereteket, itt is arra koncentrálva, hogy más versekben képes legyen majd a tanuló felismerni verstani formákat, szerkezeteket, stilisztikai eszközöket, de a súlypont a mű értelmezésén maradjon, és ne a stíluseszközök leltárszerű felsorolása kerüljön előtérbe. Ha egy osztályban akad két-három olyan tanuló, aki a közös versértelmezések után kéri, hogy hadd hozzon egy verset, amelyet otthon olvasott, és beszéljünk arról is, vagy hadd mutassa be az osztálynak a saját maga Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 203 által írt verset, akkor talán sikerült elindítani néhány embert az olvasóvá válás útján. Az iskolán kívüli, de azzal öszefonódó környezet is fontos szerepet játszik az irodalom közvetítésében. Ilyen lehet az évfordulóhoz kapcsolódva egyéni feladatként vagy projektben a magyarországi rendezvényekről, eseményekről és kiállításokról szóló információk gyűjtése és ismertetése. Támogatja a pedagógus munkáját, és olvasásra ösztönzi a diákokat a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület évente megrendezésre kerülő szavalóversenye. 2023-ban Petőfi-verset kellett minden résztvevőnek szavalnia. A kisebb gyerekeknek bizonyára a pedagógus adott egy-egy verset, amelyet tanítói segítséggel megtanultak. A nagyobbaknál már megvalósítható volt az egyéni versválasztás. Ennek az az előnye, hogy a tanuló esetleg több verset is elolvas, mire kiválasztja azt, amelyik tetszik neki, amelynek a megtanulására vállalkozik. Ha pedig a tanár döntése alapján minden tanulónak részt kell vennie előbb egy úgynevezett osztályversenyen, és mindenki meghallgatja a másik által megtanult verset, akkor több művel találkozik a tanuló. Érdemes arra is időt szánni, hogy beszélgessünk néhány versről, amennyiben az osztály nyelvi szintje ezt lehetővé teszi. Mivel memoriterek megtanulását nem szabad kötelezővé tenni, a versenyekre való felkészülés az egyetlen út, a verstanulást belecsempészni az iskolai feladatok közé. Összegezve megállapítható, hogy a tanterv adta szabadság és az a tény, hogy nincs irodalmi kánon, a tanárnak engedi át a döntést, mit és milyen intenzitással tanít, és ez érvényes Petőfi munkásságára is. Ez nagy szabadság, de ugyanakkor felelősség is. A tanulók nagyon eltérő nyelvi szintje és a vizsgaelvárások viszont nagyobb kötöttséget jelentenek. Említésre méltó elem azonban a magyar irodalomhoz való viszonyulásban a burgenlandi magyarság identitástudata is: ők többségükben magyarul is beszélő osztrákoknak tekintik magukat. Palócföld • • • • 2023/3–4. �204 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA V ÁRADI I ZAB ELLA Petőfi tanítása Erdélyben A nemzet költője, a szabadság harcosa, a mindenkori kánon örökös vezéregyénisége egyértelműen a „kisebbség” szinonimája Erdélyben. Petőfi elfogadottságát kedvezően befolyásolta verseinek közérthetősége, életrajzának néhány, a változó korok újrarendeződő értékrendjében is vállalható epizódja, rebellis szemlélete, „hősi halála”. A szocialista irodalomszemléletben hamar vált idealizált forradalmárrá, „a népről a népért” elv remekül beilleszkedett a proletárköltészet ideológiájába, ezt erősítette néhány hihetetlen népszerűségnek örvendő nemesgúnyoló verse, mely új hangsúlyokat kapott a korszakban született műértelmezések által. A Petőfi-kép ilyen torzulása árán azonban 40 éven keresztül volt lehetőség arra, hogy forradalmi költészetének hangsúlyos tanítása mellett szerelmes verseit, elbeszélő költeményét is sértetlenül beemelhessük az oktatásba. Az 1990-es évek irodalomtanítását erőteljesen befolyásolta nemcsak az értékrendnek az az átrendeződése, amely a rendszerváltás következménye volt, de a szövegközpontúság elvének, a hermeneutikai megközelítésnek, a tanulóközpontú oktatásnak és az aktív módszereknek a fokozatos térhódítása is. Így a pozitivista irodalomszemléleten, a mítoszteremtő méltatásokon felnőtt tanári generáció szemléletváltása is elengedhetetlenné vált. Az érvényben levő tantervek csupán általános kereteket szabtak, nem volt feladatuk az irodalmi szemléletváltás vagy a Petőfi-kép átalakulásának közvetítése, nem jelölnek ki konkrét tartalmakat.1 Nem kérdés, hogy a szerzők listáján meg kell jelennie Petőfi nevének, egyértelmű a (re)kanonizálás. Kétségtelen, hogy a szövegválasztás, mely szintén a tantervekben megjelölt műfajokhoz igazodva történik, az egyik legfontosabb döntés a későbbi generációk Petőfi-képének kialakításában. „A javasolt szövegek, szerzők listája nem előíró jellegű. A részletes követelményekhez és tanulási tevékenységekhez igazodva a kötelező tartalmaknak megfelelően a tankönyvszerző és a tanár más szövegeket választhat.” 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 205 A rendszerváltás után gyors egymásutánban jelentek meg a korábbi tankönyvek pártos szövegektől és megfogalmazásoktól megtisztított újrakiadásai, melyeket az új oktatási struktúra – a kötelező szakoktatás és a X. osztály utáni fokozati vizsga eltörlése – eredményezte tantervrevízió tett szükségessé. Szemléletváltás azonban még nem történt. A szövegközpontú, heurisztikus irodalomtanítás első konkrét, kézzelfogható termékei az alternatív tankönyvek voltak, melyek 1998-tól kezdődően fokozatosan jelentek meg az irodalomtanításban. VI. osztály: Tulit Ilona tankönyve2 például a szokásos életrajzi bevezetés nélkül tanítja a János vitézt, s olvasásra kínálja még a Reszket a bokor, mert... és az Egy estém otthon című verseket. Az István öcsémhez kapcsán vezeti be a ’költői levél’ fogalmát. A versszövegeket nem követi kész műelemzés, helyette feladatsor segíti a vers értelmezését azzal a nyíltan vállalt céllal, hogy a szakszerű fogalomhasználatot már V. osztályban kialakítsa.3 A De szellemét a tűz nem égeté meg című fejezet az Egy gondolat bánt engemet és A nép nevében című verseket is tartalmazza. Máthé András és Szász Mihálykó Mária Magyar Nyelv és Irodalomolvasás tankönyve4 már sokkal jobban őrzi az előző tankönyvek hagyományait szerkezetében és grafikai kivitelezésében egyaránt. A műértelmezések, szerzők életrajzi adatai mellett a korábbról megszokott kevés számú kérdést és feladatot is tartalmazzák. A János vitézt életrajzi fejezet vezeti be, részlet Illyés Gyula Petőfi gyermekarca című írásából. A kérdések, feladatok között is visszaköszön a régi szemlélet: „Készítsetek vázlatot Petőfi életéről! Jellemezzétek a gyermek Petőfit!” A tankönyv szövegválasztásai közé tartozik a Reszket a bokor, mert..., a Bölcső és bagoly című fejezetben pedig az Egy estém otthon és az István öcsémhez. VII. osztály: Tulit Ilona tankönyve5 a lírai versek elemzése fejezetcím alatt a Pató Pál úr és a Föltámadott a tenger című verseket kínálja értelmezésre. Székelyné Cseh Katalin Magyar nyelv és Irodalomolvasás tankönyve6 a Föltámadott a tenger után rövid műértelmezést közöl: „Ezt a versét a forradalom TULIT Ilona, Magyar Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv az V. osztály számára. Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 1999. 3 Néhány példa a fogalomhasználatból: ’költői én’, ’versforma’, ’költői szándék’. 4 MÁTHÉ András, SZÁSZ MIHÁLYKÓ Mária, Magyar Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VI. osztály számára, Bukarest, E. D. P., 2002. 5 TULIT Ilona, Magyar Nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VII. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2004. 6 SZÉKELYNÉ CSEH Katalin, Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VII. osztály számára, Bukarest, E. D. P., 2004. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �206 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA kitörésekor írja. A költemény alapmetaforája a háborgó tenger, amely tulajdonképpen a fellázadt nép erejét, meg nem alkuvását jelképezi”. A Pató Pál úr után ilyesféle magyarázatot már nem tart szükségesnek. VIII. osztály: Tulit Ilona tankönyve7 Költői szerepvállalás című fejezetében a Négy nap dörgött az ágyú kapcsán vezeti be az ’óda’ fogalmát. Tartalmazza továbbá Petőfi Arany Jánoshoz írt költői levelét. Zalány Virág tankönyve8 ettől mindössze abban különbözik, hogy A természet vadvirágát is értelmezésre kínálja. IX. osztály: Ambrus Ágnes és Bodó Anna magyar nyelv és irodalom tankönyvének9 szerkezetét a műfajközpontú tanterv határozza meg. Ennek megfelelően válogat a Petőfi-versek közül, gyakran csak megemlítve egy-egy címet – dalköltészet: Befordultam a konyhára..., Ezrivel terem a fán a meggy..., Fa leszek ha..., Megy a juhász a szamáron, Szerelmes vagyok én..., Reszket a bokor, mert..., Szeptember végén, Itt van az ősz, itt van újra... Nemzeti dal; az epigramma: Felhők-ciklus; az óda: Nemzeti dal; az ars poetica: A XIX. század költői; tájleíró költemény: Az alföld. A szerzőpáros X. osztályos tankönyve10 pedig Közösségi lírai én. Politikai költészet fejezetcím alatt a Miért zárjátok el az útamat?, Európa csendes, újra csendes és a Szörnyű idő... című versekkel ismerteti meg a diákokat. X. osztály: Orbán Gyöngyi11 történeti szempontot követve tankönyvében külön fejezetet szentel Petőfinek, melynek alfejezetei: Melyik az igazi Petőfi? (Dalaim, Pacsirtaszót hallok megint, Elégia, A borozó, Hazámban), A komikus eposz (A helység kalapácsa), Családi és tájversek (Egy estém otthon, Az alföld), Töredékek a válságkorszak versciklusaiból (Cipruslombok Etelke sirjáról, Szerelem gyöngyei, Felhők, Szabadság, szerelem), Költői ábránd volt, mit eddig érzék... (Minek nevezzelek?, itt közli Illyés Gyula: Miért tanulunk meg betéve egy verset? című írását a Szeptember végénről és a koltói kastély képét, ahol a Szeptember végén született), Forradalmi eszmék – könyvek tolmácsolásában TULIT Ilona, Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VIII. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2000. 8 ZALÁNY Virág, Magyar nyelv és Irodalomolvasás. Tankönyv a VIII. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2000. (Tulit Ilona álnéven írt alternatív tankönyve) 9 AMBRUS Ágnes, BODÓ Anna, Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a líceumok IX. osztálya számára, Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2006. 10 AMBRUS Ágnes, BODÓ Anna, Magyar nyelv és irodalom Tankönyv a líceumok X. osztálya számára, Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2006. 11 ORBÁN Gyöngyi, Olvasókönyv a középiskolák 10. osztályának, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2004. 7 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 207 (Petőfi első levele Arany Jánoshoz, A XIX. század költői, részlet Petőfi naplójából). XI. osztály: Bara Katalin, Csutak Judit, Balázs Géza, Benkes Zsuzsa XI. osztályos tankönyvében12 szakszerű és alapos műértelmezést kínál Az alföld és a Szeptember végén című versekről. A szerzők XII. osztályos tankönyvének Magyar Nyelv része mellékletként tartalmazza Petőfi Pest, március 15. 1848 és Özv. Jókai Józsefnének című írásait. Az 1990-es évekre, a 2000-es évek elejére jellemzően a tanítás nagyrészt tankönyvekre épült, pedagógusok nagy része a tankönyvekből értesült először erről az irodalomtanításban érvényesülő szemléletváltásról, az alternatív tankönyvek kínálta választási lehetőséggel. Legtöbbjük idegenkedve fogadta az új tankönyveket, s igyekezett kiegészíteni az előző generációs tankönyveknek azokkal a részeivel, amelyek különben nem véletlenül maradtak ki az alternatív tankönyvekből. Ilyenek elsősorban a készen kapott műértelmezések, melyek gyakran őrizték még a rendszerváltás előtti szemlélet ízeit. Sokáig tartotta magát a gyakorlat, hogy tankönyv és tanári magyarázat egymással párhuzamos szólamokban értelmezett versszövegeket, néha egymásnak feszülő irodalomszemléletek és pedagógiai elvek, stílusok egyazon tanítási óra keretén belül érvényesültek. 2017-től kezdődően vezették be Romániában az új, kompetenciaközpontú tanterveket a felső tagozatos (10–14 éves) diákok számára. A tantervcsomag részeként a magyar nyelv és irodalom tanterv „szemléletét tekintve figyelembe veszi az Európai Parlament és az Európai Tanács 2006/962/EK ajánlását az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákra vonatkozólag,”13 nem csupán deklaratív szinten, hanem például a generatív grammatika kutatásain alapuló nyelvi szemléletét illetően is, hangsúlyos helyre kerül a szövegértés fejlesztése, a régi, ismeretközpontú koncepciót felváltja az kompetenciafejlesztés valós igénye. A tanterv nem csupán a romániai tantervekhez (például román nyelv és irodalom, történelem stb.) viszonyítva jelent hatalmas szemléletbeli váltást, hanem a térségben is alighanem a leginnovatívabb tantárgyi program. Megírása annyi más meghatározó dokumentum születéséhez hasonlóan rövid idő alatt, egy elsősorban földrajzi szempontoknak14 eleget tevő BARA Katalin, CSUTAK Judit, BALÁZS Géza, BENKES Zsuzsa, Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a XI. osztály számára, Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó, 2004. 13 3393 / 28.02.2017-es számú miniszteri rendelettel jóváhagyott Magyar nyelv és irodalom (anyanyelv) Tantárgyi program. 14 Minden megye tanfelügyelője jelölt egy tagot. 12 Palócföld • • • • 2023/3–4. �208 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA bizottság feladata volt, melynek tagjai között alig volt olyan, akinek tapasztalata lett volna a tantervírás területén – így azokra az egyetemi tanárokra hárult a munka javarésze, akik saját korábbi kutatásaik megvalósítását látták a tanterv megírásában. A tanterv maga mindmáig vitathatatlan szakmai anyag, ami azonban olyannyira innovatív, hogy a magyartanárok nagy része az első években várakozással tele távolságtartással viszonyult hozzá. Csak az első kompetenciamérő vizsgák15 meglepetései mutattak rá a tanterv gyakorlatba helyezésének hiányosságaira: a magyartanárok legtöbb generációja egészen mást tanult az egyetemi képzés során, mint amit a tanterv elvár tőlük, sőt, a most végző generációk közül is csupán azok ismerhették meg a tanterv szemléletét egyetemi éveikben, akik a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kolozsvári szakán végeztek, a másik három egyetem16 klasszikus nyelvi és irodalmi szemlélete gyakorlatilag szemben áll azzal, ami a fiatal kollégákat az iskolába érkezve várja. A tanterv bevezetését ugyan felvezette néhány, főképp nyelvelméleti kérdéseket tárgyaló előadás, megfelelő mennyiségű, mélységű, a napi gyakorlatra reflektáló továbbképzésre azonban nem volt lehetőség. A tankönyvírók közül is akadtak olyanok, akik jókora fenntartással s kellő óvatossággal szűrték be az új tanterv szemléletét munkájukba, ezeket a tankönyveket aztán az alternativitás jegyében úgyszintén jóváhagyatták, s éveken keresztül zajlott a propagandaháború az újkori ortológusok és neológusok között, melynek eredményéről mai napig nem tudunk hitelt érdemlően nyilatkozni. A vita hevében azonban, mely nemcsak szakmai körökben, hanem a sajtó nyilvánossága előtt s a közösségi oldalak felületein zajlott, egy igen érdekes jelenségre lehettünk figyelmesek: ez valószínűleg a térség egyetlen folklorizált tanterve, amit a magyartanárok többsége felületesen olvas, koncepciójában nem mindig ért, de a róla szóló vélekedéseket, szóbeszédet igen nagyra tartja. Így, ha a 2008 és 2017 között zajló tantervrevíziókat azzal foglalták össze, hogy most az V. osztályban van a János vitéz, most pedig a VI. osztályba került át, a 2017-es tantervvel kapcsolatos legkomolyabb Romániában a 8. osztályosok ún. kompetenciamérésen vesznek részt (magyar, román és matematika tantárgyakból), amelynek eredménye alapján választhatnak elméleti középiskolát vagy szakképzést. 16 A Bukaresti Egyetem Hungarológia szakja, amely többnyire idegen nyelvként tanítja a magyart, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem magyar szakja és a Csíkszeredai Sapientia Világ- és összehasonlító irodalom szakja, mely szintén olyan diplomát ad, amellyel magyartanári állást lehet kapni a román oktatási rendszerben. 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 209 fenntartás a „végképp kiszedték”. Látnunk kell ebből, hogy a köztudatban a János vitéz egy olyan alapmű, amelynek tanítása egyrészt kötelező jelleggel hozzátartozik a (romániai magyar) gyermekidentitásunk definiálásához, másrészt nem igazán tudunk úgy gondolni rá, mint a középiskolában tanulmányozandó, kétségtelenül korszakos jelentőségű műre, mely nagy hatással volt a műfaj meg-/újrateremtésére, az irodalom nyelvének megújítására, a magyar népmesekincs és a mitológia innovatív szemléletű újraalkotására, népies-romantikus stílus térhódítására és egyáltalán az irodalmi értékrend újragondolására17 – a János vitéz ebben a szemléletben nem több18, mint mese a mi fiunkról, Jancsi bojtárról, aki a történet során hőssé lesz, s közben hűséges marad Iluskájához, ki úgy közvetíti az alföldi betyárromantikát, hogy az erdélyi gyermeknek minden órán el kell magyarázni, mi az alföld. A szóbeszéd egyébként alaptalan, az V–VIII. osztályos tanterv nem ír elő sem műveket, még ajánlott szerzők listáját sem tartalmaz, de meghatározza például a tanulmányozandó műfajokat, és ezzel olyan szabadságot ad a tanároknak, amely lehetővé teszi a tetszőleges műválasztást. Ez az erdélyi magyartanár fontos privilégiuma a hermeneutikai szemléletű tantervek bevezetése óta, egyetlen olyan szakmai megbeszélés sincs, hogy ne tennék szóvá ezt a jogukat a tanárok, s reményüket abban, hogy ez így is marad. Mindeközben rengeteg forráson át ömlik a romániai magyar oktatásba mindenféle anyaországi tankönyv, munkafüzet, didaktikai segédeszköz, az utóbbi időkben pedig a digitális tananyagok teljes tárháza, amelynek szemléletbeli különbségei, életrajz-, életműközpontú megközelítései a magyartanárok zömét nem éri ugyan meglepetésként, de különösképpen nem is zavarja abban, hogy a tanórán hasznosítsák egyes részleteikett, odavágó ötleteiket. A konzervatívabb szemléletű tankönyvszerzők19 V. osztályban tehát ismét visszaemelték a János vitézt a tanulmányozandó művek sorába, s kiemelt helyen, nagy terjedelemben szerepeltetik a tankönyvben.20 VII. osztályban A Tisza, VIII. osztályban pedig a Szabadság, szerelem, az Egy gondolat bánt engemet, az Útirajzok és a Minek nevezzelek című Petőfi-műveket …mely értelmezésekkel nehezen tudnánk terhelni még 10–14 éves gyermekeket… …mint ahogy korábban sem volt… 19 TÍMÁR Ágnes – ZÁGONI Melinda, Magyar nyelv és Irodalom, V. osztály, Bukarest, EDP, 2022. 20 A tankönyvsorozat korábban az V–VIII. osztály számára készült el, az új engedélyeztetés alkalmával viszont csak az V. osztályos tankönyv áll rendelkezésre. 17 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �210 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • VÁRADI IZABELLA tartalmazzák. Az alternatív tankönyvben21 a Befordúltam a konyhára szerepel, a Toldi kapcsán pedig szó esik Arany és Petőfi levelezéséről, a két vers (Arany Jánoshoz, Válasz Petőfinek) említésével, és hivatkozás történik a tavaly olvasott (sic!) János vitézre. A János vitéz körüli pennaháborút nem teszi könnyebbé, hogy a kerettantervek többszöri módosítása miatt késnek a középiskolás tantervek, amelyek tisztáznák a tantervszerkesztőknek a szándékát a művel. Addig is, amíg az új, a korábbival nem azonos tantervszerkesztő bizottság dolgozik, a készülő tantervről rendelkezésünkre áll a BBTE tantervkoncepciója22, mely előrevetíti a középiskolás irodalomtanításnak nemcsak a tartalmát, de főképp az irodalomról való gondolkodását. A VIII. osztályos kompetenciamérés alapkompetenciákat mér, általában nem tartalmaz sem lírai, sem verses szövegeket. A szövegértésnek arra a szintjére, amely irodalmi kódok, szóképek értelmezését feltételezné az objektív mérhetőség igényével, a 14 éves generáció még nem érkezett meg. Az érettségi vizsgatételekben viszont gyakori szövegválasztás Petőfi egy-egy verse, a tételszerkezet értelmében ugyanis az I. feladat ismeretlen irodalmi (lírai) szöveg értelmezését várja el. A szövegválasztás igazodik a vizsgaprogramban23 ajánlott szerzők listájához, és azoknak egy tanórán nem tanulmányozott, de műfaji, stílustörténeti, tematikus, esztétikai szempontból releváns szövegét kínálják értelmezésre. A reál szakosok, akik heti 3 órában tanulnak magyar nyelv és irodalmat, 5 kérdésre adott, 3-4 mondatos válaszokban írnak értelmezést, a humán szakosok, akik 4 órában tanulják a tantárgyat, 2 oldalnyi összefüggő műértelmezést alkotnak. A szövegalkotáson nagy hangsúly van a korábbi korszakokban előirányzott műértelmezésekkel szemben, és a gondolat szabadságának fokmérője is az, hogy a diák szabadon értelmezhet irodalmi műveket, és 12 év alatt kialakult az ehhez szükséges fogalmi nyelvezete is. Legutóbb például a próbavizsga tételben Petőfi Hazámban című verséhez ajánlottuk a következő értelmezési szempontokat: 21 BARTALIS Boróka, KÖLLŐ Zsófia, OROSZ Annabella, PATAKI Enikő, SZŐCS Hedviga, TAMÁS Adél, Magyar nyelv és Irodalom. VI. osztály, Bukarest, EDP, 2018. (A tankönyvsorozat az V–VI. osztály számára lett csak engedélyeztetve.) 22 FÓRIS-FERENCZI Rita Koncepció-javaslat a magyar nyelv és irodalom középiskolai tanításához, Magiszter, 2020. tél = http://padi.psiedu.ubbcluj.ro/wp-content/uploads/Magiszter2020_2_125-162.pdf [2023. 09. 03.] 23 4800/31.VIII.2010 számú miniszteri rendelettel jóváhagyott Érettségi vizsgaprogram magyar nyelv és irodalomból. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 211 1. Mi a vers témája? 2. Mi jellemző a költemény versbeszédére? 3. Hogyan teremti meg a vers a nagyvilág életiskolája és az otthon közötti ellentétet? 4. Hogyan értelmezhető a költemény záróképe: „édes szép hazám”? Fejtse ki a vers összefüggésében! 5. Milyen a vers hangulata? Az érettségi vizsga szövegközpontú megközelítése nem feltételezi sem az életrajz, sem a költő életművének ismeretét, bár gyakran találkozunk olyan dolgozatokkal, amelyek azért mégis fontosnak tartják „bevezetni” az értelmezést néhány, a költő személyét méltató vagy az életrajzára hivatkozó megjegyzéssel. Ám mivel ezek a dolgozatelemek a javítókulcs szerint nem érnek pontot, a tendencia csökkenőben van. Annak ellenére azonban, hogy az érettségi vizsga célja a kompetenciamérés, mely kizárja a bemagolható értelmezések reprodukálását, az „esszégyűjtemény”-ekre, Iránytűkre24 még mindig nagy igény van, s jó tanárnak sokak szemében az számít, aki készen adja az értelmezéseket, nem az, aki megtanítja a gyermeket irodalmi alkotásokról értéknyelven beszélni. Ilyenformán a közbeszédben sokáig tartják még magukat a Petőfi személye körüli klisék, félreértések, legendák, s még mindig nem a versszöveg áll az érdeklődés középpontjában, holott erre a tanterv és a vizsgarendszer is bőven adna lehetőséget. A Petőfi-évben, amikor a kvíztől a félmaratonig minden a nemzet költőjéről szól, Petőfi-képünk egészen biztosan alakulni fog. De hogy ennek a változásnak a művészi alkotás egyfajta kortárs olvasata vagy a költő személye körüli nem kevés legenda továbbszövése teszi ki majd a meghatározó részét, azt érdemes volna további kutatások tárgyául választani. SZILÁGYI Éva, GÁL Gyöngyi, PUTOVITS Tünde, SEBESTYÉN Irma, Iránytű. Segédkönyv érettségizőknek magyar irodalomból, Székelyudvarhely, Kedvenc Kiadó, 2014. 24 Palócföld • • • • 2023/3–4. �212 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S S IMON S ZABOLCS Petőfi-szövegek, különös tekintettel a sároseperjesi hagyományra Petőfi Eperjesen E perjest 1845-ben, felső-magyarországi utazása során ismerte meg a költő, s az Úti jegyzetekben szeretettel írt róla. Ottani barátjának és költőtársának, Kerényi Frigyesnek a házában egy hónapot vendégeskedett. Akkortájban Tompa Mihály is Eperjesen élt mint nevelő. A három költő között ekkor, 1845 áprilisában folyt le a híres költői verseny (Az erdei lak). A verseny feltételezett helyén ma is ott áll az emlékobeliszk. Az erdei lakon kívül még öt költeményt írt Petőfi Eperjesen, köztük a Magyarországot. Petőfi Sándornak a mai Szlovákia területének egyéb helyein való megfordulásairól elsősorban az Úti levelekből, továbbá mások emlékezéseiből és a Petőfi-versek keltezéseiből tudunk.1 Az eperjesi evangélikus kollégium hagyománya – Gymnasiologia A Gymnasiologia című kötet2 Zeman László dolgozatait gyűjti egybe a „keleti végek” iskolatörténetére vonatkoztatva. Maga a kötetcím Johannes Rezik ismert oktatástörténeti művére utal. A szerző élményszerűen idézi fel az eperjesi evangélikus kollégiumot, amely szellemiségének sajátos jellemzője volt az etnikai és vallási tolerancia, valamint az, hogy főképpen a három együtt élő nemzetiség (a magyar, a német, a szlovák) fiai nevelkedtek benne, de kötődtek hozzá a rutének, sőt a délszlávok is. Mindez Zeman feldolgozásában nem mint elvont történeti tények és események Vö. CSANDA, 1981, 97, SŐTÉR, 1965, 753. ZEMAN, L. Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai, Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó, 2003. 1 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 213 egymásutánja jelenik meg, hanem bizonyos gyújtópontok, más művek tárgyalása révén. Az említett kötet tartalmazza Vallentínyi Samunak, a kollégium tanárának egy tanulmányát, amelyet a szerző Petőfi Sándor életművének szentelt. Mivel maga a kötet is igen nagy jelentőséggel bír, nemcsak a belefoglalt Petőfi-tanulmánnyal foglalkozunk, hanem bemutatjuk magát a könyvet is, Vallentínyi tanulmányának kontextusát. A bevezető tanulmány a legendás Gömöry Jánosnak, a kollégium krónikásának, 1903-tól 1926-ig (formálisan 1928-ig) a főgimnázium tudóstanárának és igazgatójának Eperjes és az evangélikus kollégium története című művét „ismerteti”. Gömöry mint történész dolgozta fel a kollégium történetét, a város történetével egybevonva, tömör változatban, még 1933ban. A Gömöryre vonatkozó mottó a tárgyalt kötet első oldalán Auszterlitz Tivadar ismertetéséből származik, amely az Új Világ című eperjesi hetilapban jelent meg.3 Auszterlitz, az Eperjesről Kassára távozó volt igazgatót, Gömöryt búcsúztató beszédében így méltatja: „Tanítómesterem és papom! Tanítómesterem, bár soha tanítványa nem voltam. Papom, bár más hitben születtem” –, ahogy arra a könyv szerzője már korábban rámutatott a Polis kalendáriumában. A meglévő kollégiumtörténetek közül a Gömöry-féle feldolgozást mondja Zeman László a legösszefogottabbnak,4 abban a formában, amelyben a Szlovenszkói városképek egyik fejezeteként szerepel.5 Az utóbb említett kötetet újból, változatlan szöveggel jelentette meg a Minerva Kiadó 1999-ben.6 Zeman megfogalmazásában Gömöry egy „letűnt világ” értékeire hívja fel a figyelmünket, egy városra és egy iskolára, amelyek örökségét kívánta ránk hagyományozni.7 Zeman Gömöry nyomán taglalja, hogy az úgynevezett „eperjesi filozófiai iskola” alapítói Bayer János és Czabán Izsák voltak. Joannes Bayer még wittenbergi teológiai és filozófiai tanulmányai befejezése után, az egyetem filozófiai karának oktatójaként ismerkedik meg Czabán Izsákkal. Később, amikor Bayer Eperjesen rektor lett (1662-ben), része volt abban, hogy a konrektori tisztséget AUSZTERLITZ, T. = Új Világ, 42/1: 3, 1931. ZEMAN, i. m., 116. 5 GÖMÖRY, J., Eperjes = Szlovenszkói városképek. Pozsony/Bratislava: Tátra Kiadó, 3. kötet, 137–188, 1938. 6 Ismertetését Zeman tollából lásd ZEMAN, L. 2001, Szlovenszkói városképek = Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2/1: 177–181. 7 ZEMAN, i. m., 2003, 25. 3 4 Palócföld • • • • 2023/3–4. �214 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S Czabánra bízzák. Az egyébként szlovák származású Izak Caban (Czabán, Czabány, Zaban, Isaacus Zabanius) legjelentősebb műve az Existencia atomorum; Wittenbergben jelent meg 1667-ben. Zeman felhívja a figyelmet arra, hogy „[a] Bacont és Comeniust követő Bayerral és az atomok reális, fizikai létének tételét hirdető Czabánnal kapcsolatban Gömöry kiemeli, hogy »a két kiváló tudósnak a maga idejében nálunk páratlanul álló állásfoglalása olyan tudományos kérdésekben, amelyek külföldön is még teljesen újszerűek voltak – bizonyítja a kollégium szabad szellemét« [...]. Épp ily nemű jellegével e filozófiai iskola a történelmi Magyarországon a szó legszorosabb értelmében páratlan”8. Gömöry János alakjának és munkásságának bemutatásáról az iskola elődjeként számontartott „régi városi iskola” úgyszintén országos hírű rektorának, Gyalui Zsigmondnak a személyére tér át a feldolgozás, a Comenius Egyetem volt klasszika-filológia tanszékvezető professzorának, M. Okálnak a Gyalui Torda Zsigmond élete és műve című tanulmányát ismertetve és kiegészítve. Gyaluiról a múltban maga Gömöry is írt, és elfelejtett humanista szerzőnek nevezte; Okál a humanizmus legjelentősebb képviselőjének tüntette fel, annak Janus Pannonius és Zsámboky közötti szakaszában. Az összefüggéseknek ilyen tágabb vázolásából fény derül arra, hogy a Zeman-kötet, illetve a Petőfi tanulmányt tartalmazó fejezete milyen történelmi és művelődéstörténeti kontextusba van beágyazva. Ezt jelenítik meg háttérként a kollégium főgimnáziuma további, immár 20. századi tanárainak portréi (Ludman Ottó, Wallentínyi Samu, Schöpflin Géza). A főgimnázium mellett szerveződött az eperjesi magyar cserkészcsapat, nyomban az első világháború után. Ennek tagja volt Maléter Pál is. A nevével feltüntetett fejezet Bornemisza István kötetében9 a közölt fényképekkel és a cserkészcsapat tagjainak megemlítésével tartalmas hozzájárulás szerzőnknek az itt bemutatott könyvbe belefoglalt összeállításához, amelynek címadásában az „élményszerű” explicit. A Könyvekről toldalékkal című fejezet egyrészt kitekintés a holokauszt irodalmára, másrészt a kollégium zsidó származású tanárainak (hittantanároknak), érettségizettjeinek és diákjainak sorsára. Hogy nemcsak a regionális körülhatárolás határozza meg a szerző vizsgálati körét, az kitűnhet mind Sas Andornak, a pozsonyi magyar tanszék egykori vezetőjének, Uo., 16, 116. Három ország katonája, Madách–Posonium, 1998. Ismertetését lásd a Könyjelző (az Új Szó című napilap melléklete volt) egyik korábbi számában. 8 9 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 215 mind a dunaszerdahelyi zsidóság sorsát nyomon követő Engel Alfréd könyvének az ismertetéséből. A szerző a mű összeállításában, megírásában alapvetően támaszkodott az Új Világ című eperjesi hetilapra (1919–1940). S amit rá vonatkozólag közöl, a lapnak tulajdonképpen első sajtótörténeti jellemzése, és mintegy felhívás bibliográfiájának „lényege szerinti” feldolgozására és közölt anyagának beépülésére (a cseh/szlovákiai magyar sajtó és irodalom-, sőt művelődéstörténetbe). A kötet bepillantást enged – és ezt a rendkívül gazdag jegyzetanyag és bibliográfia megtámogatja – a város, a régió és Közép-Kelet-Európa kultúrtörténetébe. A kollégium jelentősége nyilatkozik meg abban, hogy szellemi hagyatékának feltárása, számbavétele Phare-programként vezettetett (Az Eperjesei Kollégium az európai gondolkodás fejlődésének összefüggéseiben). A többi, eddig megjelent szlovák nyelvű kiadvány mellett e munka egyik első eredményeként jelent meg a Filozófia I. kötet, amelynek egyik kitüntetett címzettje Mészáros András professzor is. Mészáros már 1967ben ugyanis feldolgozta az eperjesi filozófiai iskola magyar nyelvű műveit, természetesen az akkor még csak latin nyelven létező Greguss-féle Compendium Aestheteticae-t is. Az ezredforduló után megjelent A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona (Kalligram, Pozsony, 2003) című műve nyújt e vonatkozásban kellő tájékozódást.10 Zeman könyvének éppen az volt a célja, hogy megfelelő betekintést biztosítson, és kitekintést tegyen lehetővé az egykor „háromnyelvű város” és kollégiumának létére és európai szintű összefüggéseire. Ennek a célkitűzésnek nyilvánvalóan eleget is tesz, mégpedig az egyes fejezetekben más-más aránnyal kapcsolva be az élményszerűt és nem kevésbé a mindmáig ható és a mai részvétel tényezőit. Vallentínyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka „A költőket Te úgy mutattad nékünk, / Hogy előttünk állt lelkük és a testük” – írja Sebesi Ernő: Tanár úr! című versében, s ugyancsak az ő tollából olvashatjuk, miszerint „Nem túlzás, amikor azt mondom: nem egyszer gondoltunk arra, hogy dr. Wallentínyi Samu kedvéért még az osztályismétlés Vö. még MÉSZÁROS, A. Az eperjesi filozófusok a magyarországi szemiotika történetében = VOIGT, V., BALÁZS, G. (szerk.) 1998, A magyar jelrendszerek évszázadai. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest. 67–80. 10 Palócföld • • • • 2023/3–4. �216 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S kellemetlen kockázatát is vállaltuk volna, csak azért, hogy a magyar irodalom magyarázatát mindig Tőle hallgathassuk”.11 Vallentínyi Samu (Győry Dezső nagybátyja) evangélikus papi családban született (Egyházasdengeleg [Nógrád m.], 1875); a selmecbányai líceum növendéke volt, majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett és doktorált. 1900-tól viszonylag korai haláláig (1930) az eperjesi kollégiumi főgimnázium tanára. Nem térve ki most sokrétű közéleti tevékenységére és tisztségviseléseire – például a gimnáziumi magyar cserkészcsapatnak is alapítója volt, témánkra vonatkozólag kell szólnunk arról, hogy az országos hírű Széchenyi-kör utolsó és legendás titkára, akinek a Körben és a város kulturális rendezvényei alkalmával elhangzott és a fentebb idézett kötetben megőrzött irodalmi előadásai a visszaemlékezések és a kritikai visszhang méltánylása szerint is utánozhatatlan módon mélyítették tanítványainak, hallgatóságának irodalom iránti vonzalmát és értéktudatát. Amikor a Petőfi-centenárium megünneplésekor az eperjesi ev. nőegylet ifjúsági csoportja irodalmi estélyt rendezett (1923. március 11-én és 12-én), Wallentínyi Samut kérték fel előadónak, aki természetszerűleg helyezte eszmefuttatása tengelyébe a költő életrajzát,4 hisz tudván tudjuk: épp Petőfinél esik egymáshoz közel az élethelyzetek által fölvetettnek és a lírai válasznak a „státusa”. Az életmű ez esetben fokozottabb mértékben igényli az alkotó személyiségének, lírája közvetlenségének megismerését, ahogy azt Illyés Petőfijében is a költő sorsának alakulása és verseinek kölcsönösségében követhetjük. A tényt kiemeli az Új Világ című hetilap tudósítása (V, 12, 3 [1923. március 18.]), egyúttal megjegyezve, hogy „Petőfi ünnepélyes fejlődésrajzát dr. Walentínyi Samu előadásában egy végtelenül mély esztétikai fejtegetés fejezte be”, amihez hozzátehetjük: a pusztán életrajzinak vagy lélektaninak a meghaladása ismételten előtűnik. Az előbbiek ilyen értelmű utalását pedig megtoldhatjuk e helyütt még egy hivatkozással – Ervin Lazar szlovák irodalomtörténész meglátásával –, miszerint Walentínyi érdeklődése irodalomesztétikai; az irodalmi művet esztétikai és lélektani szempontból vizsgálja, és az irodalomtörténeti tényekre csak annyiban támaszkodik, amennyiben ez szükséges. Figyelmét nem kerüli el a szerző nyelvezetének esztétikuma sem.12 Dr. Wallentínyi Samu emlékezete, sajtó alá rendezte SEBESI Ernő, Minerva, Prešov–Eperjes, 1933, 20, 6. 12 LAZAR, E., Vedecká činnost na prešovskom kolégiu = Prešovské Kolégium v slovenkých dejinách, Zost. I. Sedlák, Východoslovenské vydavateľstvo, Košice, 1967, 213–214. 11 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 217 Adalékok a diák Petőfihez Petőfi iskolai éveivel kapcsolatban három tény figyelemre méltó, amelyeket Illyés is megemlít monográfiájában. Petőfi édesapja nem volt megelégedve sem a korabeli oktatási rendszerrel, sem fia előmenetelével, ezért gyakran váltogatta iskoláit, vitette fiát egyik helyről a másikra. Tízévesen fiát Pestre küldte, először az evangélikus iskolába (költőnk itt konfirmált Ján Kollárnál), majd a piarista iskolába. A fiú azonban elhanyagolta a tanulást, ezért tizenhárom éves korában apja három évre elküldi egy túlnyomórészt szlovák lakosságú város, Aszód gimnáziumába. A fiatal diák itt már öntudatos és buzgó magyarnak vallja magát. Kedvenc professzora a szlovák Štefan Koreň volt, akinek folyton volt mit tennie, hogy megakadályozza az ígéretes költőt színészi ambíciói kiteljesedésében (erről egy 1885-ben Zsolnán megjelent emlékiratában is ír). Amikor Petőfi apja csődbe ment, még egy teljes évig gyűjtötte a pénzt fiának, így az 1838 őszén ezúttal Selmecbányára távozhatott. Itt elviselhetetlen anyagi körülmények között élt, rosszul tanult, végül megbukott magyar történelemből, amelyet az ismert szlovák nemzetébresztő, a selmeci líceum akkori professzora, Daniel Lichard tanított. A selmeci tanulmányok időszaka és maga Lichard is hosszú ideig kritika célpontjává vált, például Illyés részéről. Ennek az időszaknak a tárgyalását az irodalomtörténtben gyakran nacionalista értelmezések jellemzik. Ezek a mozzanatok azonban akaratlanul is közelebb hozzák Petőfit a szlovák környezethez, noha nem mutatható ki a szlovákokkal való közvetlen kapcsolata.13 A szlovákiai magyar középiskolai irodalomtankönyv Petőfi-portréjához A tankönyv (Kulcsárné Sz. Zsuzsanna–Kulcsár Mónika 1997) didaktikai kimunkáltságának elemzésétől e helyen eltekintünk, célunk csupán az, hogy bepillantást tegyünk lehetővé a Petőfiről szóló fejezet tárgyalásába. Elsősorban megjegyezzük, hogy a tankönyv szerzőinek érezhető törekvése a szlovákiai vonatkozások kiemelése a tananyagban. Érdekes adalékokkal szolgálnak például költőnk származásához. A tankönyv megállapítja, egyebek mellett, hogy „[k]evesen tudják, hogy Petrovicsék (eredetileg Petrovitz) valamikor Pozsony vármegyében, Kajalon laktak. 13 Vö. CHMEL, 1990, 427. Palócföld • • • • 2023/3–4. �218 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • S I M O N S Z A B O L C S Petrovitz Márton és János valószínűleg szerb vidékről került a császár és király csapataival a Mátyusföldre. 1667-ben katonai érdemeik jutalmául nemesi armálist kaptak”14. Petőfi életének tárgyalásával kapcsolatban többször is hivatkozik a tankönyv az Úti jegyzetekre. Ennek alapján követhetjük nyomon a költő sorsának alakulását 1844-től kezdődően. Az élettörténet bemutatása az otthonához, szüleihez való kötődését tükröző verseinek bemutatásával kezdődik, az Egy estém otthon című verssel mint „a derűnek az első igazi remekművével”15. Igaz, az életmű további tárgyalása vissza-visszatekint a korábbi időkre is, például 1842-re, Petőfi első verse, A borozó megjelenésének idejére, s ezzel kapcsolatban említi meg, hogy a költő ekkortájt látogat először Pozsonyba (Bucsú). Továbbá megemlítődik, hogy a költő Pozsonyban munkát kap, az Országgyűlési Tudósítások másolását, illetve, ott született a Távolból című költeménye.16 A „Haza csak ott van, hol jog is van” című fejezetben szól a tankönyv Petőfi felvidéki utazásáról. Ezzel kapcsolatban említi a költői versenyt is17, amelynek eredménye Az erdei lak című vers. A tények említésén kívül azonban ezzel kapcsolatban egyébről nincs szó; az említett költeményt sem méltatja a tankönyv. Petőfi életművének jelentősége Közhelyszámba megy, hogy Petőfit joggal tarthatja az irodalomtudomány világirodalmi jelentőségű költőnek. Miért, milyen alapon tartjuk őt számon a világirodalom legnagyobb lírikusai között? Ahogy arra Rudolf Chmel rámutat, Petőfi munkásságának belső értékei miatt vált világjelenséggé.18 Műveit több mint ötven nyelvre fordították le. A magyar irodalomtörténész – Hugo Meltzl – már 1878-ban Goethe mellett „a század legnagyobb lírikusának” nevezte. A magyar irodalomtudomány valójában talán senkinek nem szentelt akkora figyelmet, mint Petőfinek. A harmincas évek közepén Illyés Gyula esszémonográfiájában részben összefoglalta ennek eredményeit. De mindez még nem belső ok, hanem KULCSÁRNÉ SZ. Zsuzsanna – KULCSÁR Mónika 1997: 135. I. m., 136. 16 I. m., 137. 17 I. m., 144. 18 Vö. CHMEL, 1990, 425. 14 15 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 219 külső. A pálya belső értékét vélhetően az adja, hogy költőnk üstökös volt. Alkotó időszakának öt-hat évébe olyan rendkívüli feszültség, izzás kondenzálódott, amely sok más alkotó pályájában csak hosszú évtizedekbe sűrűsödik bele. Ezt a könyvet akár még Petőfi Sándor is a kezében foghatta... Összes költeményeinek egykorú kiadása 1848-ból Palócföld • • • • 2023/3–4. �220 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I T ÖRÖK L ÁSZLÓ D AFTI Formál vagy informál? Szubjektív tűnődések a Petőfi-kultuszról és a memoriterek hasznosságáról T űnődéseim leendő ívét két pillér fogja tartani, összekötni. Gondolkodók, írástudók, teoretikusok válogatott mondatai és a tanári pályán eltöltött három és fél évtized gyakorlati, hétköznapi vagy éppen ünnepi példái. Az alcím jelezte sorrendben kívánok szólni az adott témákról, de – mint talán érzékelhető lesz – bizonyos értelemben összefügg kultusz és memoriter kérdése, számomra legalábbis vannak közös alapok. Rögtön az első: az eseménnyel való találkozás minősége. Csupán hűvös, tárgyilagos, kicsit penzumszerű a kultusszal és/vagy a megtanulandó szöveggel való találkozás vagy a mélyebb megérintettség, az intellektuálisérzelmi bevonódás, azonosulás, netán megrendülés a cél. Szabó Lőrinc így ír a megismerési vagy azonosulási céllal történő olvasásról: „Kíváncsiságom, úgy látszik, határtalan: igyekszem megismerni; határtalan az élvezetvágyam is: a szellemi közlések tartalma vagy formája legjobb gyönyörűségeim közé tartozik. […] Vannak az írásnak területei, amelyeken »teljes« tájékozódásra törekedtem. Például a világlíra számomra megközelíthető részletét tisztán megismerési céllal [kiem. T. L.] is olvastam. […] Mindig rendkívüli szubjektivitással olvastam. Nem az összeválogatásban, hanem az odaadásban [kiem. T. L.] voltam szubjektív. […] Effajta érdeklődésem természetesen mindig csak egy csodálkozni szerető és tudó, tájékozódást kereső és tanulékony lírikus érdeklődése maradhatott”.1 Ha az utolsó mondat „lírikus” szavát behelyettesítjük a „diák” szóra, azt hiszem, annak a vágyott állapotnak a kvintesszenciáját kapjuk, amelyre tanórákat, projekteket, nagy versmondásokat, kultuszhoz kapcsolódó ünnepeket bátran lehet(ne) építeni. Ha egy kultuszhoz köthető esemény vagy egy kötelező vers „felmondása” csak „vak ünnep”, melyre „[c]sak SZABÓ Lőrinc, Könyvek és emberek az életemben = Uő, Könyvek és emberek az életemben, prózai írások, Magvető, Budapest, 1984, 594–597. 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 221 a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit” 2, vagy ügyes-üres memóriagimnasztika, akkor messze vagyunk attól a találkozástól, amelyet mind a kultusz, mind a memoriter-mondás lényegi pontjának érzek. A többedik alkalommal használt ’találkozás’ szó hangsúlyozására hadd idézzem a magyar drámapedagógia meghatározó, iskolateremtő alakjának, a Prima-díjas Gabnai Katalinnak idevágó, ars poetica-szerű gondolatát: „Számomra soha nem egy technika vagy egy drámaforma tökéletes kivitelezése volt a fontos, hanem az élő emberi pillanat, a jelen idejű találkozás létrehozása és teljes megélése. […] hogy egy mű ürügyén, játékos elemzése során megértessünk és megéreztessünk valamit a világból s az élő emberi közösség semmihez sem hasonlítható jelenségeiből.”3 Szívem és szándékaim szerint ez az egyik legszebb cél: annak a beteljesülésén, véghezvitelén dolgozni, bábáskodni tanárként, költészet napi dramatikus játék megtervezőjeként, levezetőjeként, amiről Kosztolányi Dezső sokat idézett szavai szólnak: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából”4. Túlzott (ön)elvárás, már-már hübrisz-e annak az újra-újraéledő akarása, hogy egy-egy vers életre keltése, egy-egy költőhöz köthető kultikus esemény – performansz, dramatikus játék, emlékműsor – a hétköznapok ellenfényét jelentő ünneppé váljon? Az új NAT-kánon száműzöttjeinek egyike, Esterházy Péter így ír az ünnepről: „Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen végre valami, ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek legyen kiszolgáltatva, hanem legyen, mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékben s arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep. Jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk, és nem azért, hogy evvel a sajátunkat dokumentáljuk”5. BABITS Mihály, Petőfi koszorúi = https://epa.oszk.hu/00000/00022/00329/09944.htm [2023. 08. 17.] 3 GABNAI Katalin, Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába, Bp., Helikon, 1999, 12. 4 KOSZTOLÁNYI Dezső, Ábécé a hangról és a szavalásról = Uő, Nyelv és lélek, vál. RÉZ Pál, Szépirodalmi, Budapest, 1990, 495. 5 ESTERHÁZY Péter, Az ünnepről – bekezdések = Uő., A kitömött hattyú, Magvető, Budapest, 1988, 261. 2 Palócföld • • • • 2023/3–4. �222 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I Számomra ismét az utolsó mondat hordozza legrelevánsabban a tűnődéseimhez kapcsolható tartalmat. „Jön, amikor ideje van.” Ünneprontó, rítusromboló, önkényes naptárátírások mondanak ellent a bibliai Prédikátort idéző szikár elrendeltségnek. Holnap máshova megy a polgármester; ha ma „ünneplünk”, még hosszabb lesz a hétvége; és még néhány hivatkozás, amely kimozdítja szakrális helyéről az ünnepet, s talpramagyarozunk március 13-án, vagy tiszta szívvel ünnepeljük József Attila születésnapját április 8-án. „Jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.” A képernyőhaza nyomasztó, mézesmázas, ünnepi marcipán-fogadkozásai, üresen kongó szólamai söprik félre e józan mondatokat. Más regiszterben is megszólal a kétely: „Valahol mélyen, ahol a szavak elfogynak. / Szabadok vagyunk. De nem lettünk jobbak”6 – énekelte a magyar blues kultikus figurája, Hobo, nem sokkal a rendszerváltás után. „…a másik jóságára is rálátunk, és nem azért, hogy evvel a sajátunkat dokumentáljuk.” Ha lesznek kritikai megjegyzéseim – lesznek – a kultusszal, Petőfi-kultusszal kapcsolatban, akkor az egyik legfőbb, leginkább általánosítható tapasztalatom az idézetzáró mondatrészletben implicite megbúvó, fejedelmi többesben megfogalmazott önirónia. Tanári pályám eddigi 35 éve során többször lohadt le ünnepre hangolódó kedvem, lappadt le a készülődés lángja, amikor azt vettem észre, hogy a konferenciára, találkozóra, műsorra, kiadványra, emlékkiállításra stb. készülő felkért vagy még inkább önjelölt előadó vagy koordinátor személyes ambíciói, státuszvágya, rögzült nézeteinek merev, kizárólagos és kompetitív képviselete, a 15 perces hírnévtől való elbódulása fontosabbá válik az ünnepelt költő valódiságának, felettünk valóságának, eszmei örökségének felmutatásánál. Az ünneplő fontosabbá teszi magát az ünnepeltnél, a hagyományőrző magát a hagyománynál. Erről egy – a 2014-es magyar közéletet jellemző – írásában ezt mondja Esterházy: „…a hagyományom nem egyenlő velem, én az a munka vagyok, amit ezzel a hagyománnyal elvégzek”7. Találkozás, ünnep, elrendelt idő, jobbá válás, hagyomány. Mielőtt a szabadszállási és a szalkszentmártoni általános iskola Petőfi-kultuszáról villantanék fel néhány képet, még egy – nekem alapfogalmat, kiindulópontot jelentő – állapotról kell szólnom. A hiányról. Negyven évvel FÖLDES László Hobo, Nem lettünk jobbak = https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/8806/hobo-blues-band/nem-lettunk-jobbak-zeneszoveg.html [2023. 08. 17.] 7 ESTERHÁZY Péter, A vereség = https://hvg.hu/360/20160714_Esterhazy_Peter_A_vereseg [2023. 08. 17.] 6 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 223 ezelőtt, az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola klubjában, majd a városi képtárban is, költészet napi műsor szereplője voltam. Ma is él bennem a felvállalható pátosszal elmondott nyitó vers első versszaka: „Az örök hiány köszörűjén / tündökletesre élezett pengét / csókolják meg a hűségesek. / Műben az embert megünnepeljék”8. Egy SZFE-s, dokumentumfilm szakos hallgató – Kis-Tóth Zalán – vizsgafilmje Petőfi kapcsán a több évtizede kavargó szülőhelyvitát járja körül. A kisfilm egyik megszólítottjaként a következőket mondtam: „Születik bennünk, újjáéled bennünk egy Petőfi-alakú hiány, amelyet csak Petőfi-versekben megnyilvánuló gondolatai, érzelmei, indulatai tölthetnek be? Ez nem lokális, ez összmagyar, globális érték és lehetőség, hogy Petőfi bennünk megszülessen és mindig újjászülessen”9. Akkor – emlékezeti homály miatt – nem hivatkoztam a gondolat forrására, most illő, hogy megtegyem: „És ne feledjük, ahogy a költő mondja. Isten hiánya Isten alakú, az apa hiánya apa alakú – a nyakkendő hiánya is nyakkendő alakú, csak nem szorít annyira”10. Mit mond az etimológiai szótár a kultusz szó eredetéről, jelentéséről? „lat. cultus ’valaminek a (meg)művelése, ápolása; tisztelet, imádat valami iránt’ a latin colere ’művel, gondoz valamit, tisztelettel van valami iránt’ származéka”11. „Kultuszápolás”, habzik fel sokszor a tautológia a hagyománnyal elvégzendő szerves és hiteles munka helyett kötelesség-parancsokat osztogató szónokok beszédében. Íme egy előszórészlet: „Mi szabadszállásiak mindig is büszkék voltunk arra, hogy Petőfi Sándornak szabadszállási kötődése van, és településünk megérdemelten is a Petőfiemlékhelyek közé tartozik mind a mai napig. […] Nekünk szabadszállásiaknak kötelességünk (sic!) ezeket a hagyományokat ismernünk és továbbadnunk”12. Rendben is lennénk. Informál és formál bennünket a szabadszállási (és persze a szalki stb.) Petőfi-hagyomány. Csak az a két fránya szó ne lenne ott! Büszkeség és kötelesség. NAGY László, Az örök hiány köszörűjén – József Attila 50. születésnapjára = https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NAGY/nagy00001_kv.html [2023. 08. 17.] 9 „Itt születtem én, ezen a tájon…”, rend. KIS-TÓTH Zalán = https://www.youtube.com/watch?v=WYtxYTxpvBA [2023. 08.17.] 10 ESTERHÁZY Péter, A szavak csodálatos életéből = https://konyvesmagazin.hu/beleolvaso/esterhazy_peter_a_szavak_csodalatos_eletebol_beleolvaso.html [2023. 08. 17.] 11 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, II. kötet, főszerk. BENKŐ Loránd, Bp., Akadémiai Kiadó, 1970, 666. 12 TÓTH Sándor, Petőfi születési helyéről, Szabadszállás, Petőfi Baráti Kör, 2007, 5. 8 Palócföld • • • • 2023/3–4. �224 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I Ellenérzésem okát – az alcímben jelzett szubjektivitás mellett – azt hiszem, a pozícióban kellene keresni, amelyben kultuszéltető, versmegszerettető motivációimat világra kell hoznom. Ez az iskola, a tanterem „kinek kaloda, kinek fészek” (lásd Winkler Márta13) dimenziója. Terjedelmi okokból és szerkesztői útmutatás nyomán a települések (Szabadszállás és Szalkszentmárton) Petőfi-kultuszának bemutatására nem vállalkozik ez az írás. A fellelhető és alapos munkák sokaságából itt hármat ajánlanék. Tóth Sándor14 szabadszállási helytörténész országosan is ismert, elismert dokumentumgyűjteményét; a szalkszentmártoni múzeum legendás alapítójának és igazgatójának, Majsai Károlynak15 kismonográfiáját; illetve a Petőfi rokonok családfakutatásából könyvet, filmet készítő Borzák Tibor16 újságíró könyvét. A települési, lokálpatrióta érzelmek – és egyéb hatások – alapján létrejövő Petőfi-kultusszal tehát – bár lennének bekezdéseim – most nem foglalkozom. A magyar-, illetve drámatanár nézőpontja váltja ki belőlem a fenntartást az említett szavak kapcsán. Gigaplakátokról, fizetett hirdetésekből harsog hatalmi jelszóként a büszkeség szó. Pólókon, kommentekben jelenik meg olyan adottságokhoz kapcsolva, amelyek eredendően, születéstől – és nem (!) teljesítménytől, minőségi tettektől – adódóan léteznek. A kötelezettség, kötelező szó pedig elég könnyen hoz létre egy kollektív elutasítást a „kalodában” 8–12 évet eltöltöttek körében. A nemzetközi drámapedagógia egyik legnagyobb tekintélye, Dorothy Heatchote, egy interjúban így sűrítette mérföldkőszerű definícióba a (dráma)tanár mibenlétét: „A tanár az, aki tanulási helyzeteket teremt”17. Egy magyarországi kurzusa idején adott másik interjúban elmondott gondolatai pedig csak tovább ösztönöztek a versekkel (élet)művekkel való találkozások további mélyítésére: „…abban biztos vagyok, hogy amikor megérint [kiem. T. L.] minket egy irodalmi mű, egy festmény, egy vers [kiem. T. L.], valakinek a színpadi játéka, akkor kiterjesztjük a tudásunkat arról, hogy mit jelent embernek lenni. [kiem. T. L.] Növelhetjük az empátiánkat és megérthetjük a feltáruló lehetőségeket. WINKLER Márta, Kinek kaloda, kinek fészek, Bp., Hunga-Print, 1993. TÓTH Sándor, Petőfi és szülei Szabadszálláson, Szabadszállás Nagyközség Önkormányzata, Szabadszállás, 1994. 15 MAJSAI Károly, Petőfi Sándor és szülei a Szalkszentmártoni nagyvendégfogadóban, 1845–1846. Szalkszentmárton, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezet, 1996. 16 BORZÁK Tibor, Rokonom, Petőfi, Kecskemét, BT-PRESS-BT, 2016. 17 Gavin BOLTON, Beszélgetések Dorothy Heathcote-tal. Drámapedagógiai Magazin, 2001, különszám, 5–9. 13 14 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 225 Persze az, hogy ezeket az élményeket az életben miként hasznosítjuk, az csakis tőlünk függ”18. Jelszavak, parancsszavak helyett tehát élményeket, megérintettséget, a különösség varázsát, a megélés mélységeit kínáló tanulási helyzetek. Formális, informális, nonformális keretek között egyaránt. Pályakezdésemkor ösztönösen, majd egyre tudatosabban erre törekedtem. A legszebb számvetési pillanatok azok voltak, amikor a görcsös és kipipálandó kultuszteljesítmények helyett egy tanulási helyzet, folyamat végén önmagától, önértékében létrejött, felépült – s reményeim szerint ott belül – megképződött valami, s a megcselekvésre méltó dolgok, az ápolás, a (meg)művelés, a tisztelet nyomán kitöltődött az űr, a Petőfi, József Attila vagy akár Dsida Jenő alakú hiány. Az említett költők – József Attila és Petőfi többször is – fókuszai voltak annak az évek során kikristályosodott – a versmondó versenyek, műveltségi vetélkedők versengésre épülő megszokásburkát szép lassan szétfeszítő – dramatikus játéknak, amely Szabadszálláson vált a költészet napja máig élő szimbólumává, s amelynek tartalmi elemeit továbbvittem magammal későbbi munkahelyeimre, Kunszentmiklósra és Szalkszentmártonba. Az általam működtetett kultuszelemek legfontosabbikának ezt tartom. „Litera-túra” – ezt a nevet kapta még a múlt évezred végén az a dramatikus játék, amelyet igyekeztem mindig április 11-re időzíteni, s amelynek egy nagyon fontos eleme volt az önkéntes részvétel. Elhagytuk tehát – némi kollegiális konfliktus árán – a kötelező jelleget. Délutáni, szabadidősávba helyeztük a tanulási helyzetet, s megkínáltuk a részvétel lehetőségét, persze a legkülönbözőbb motivációs eszközök bevetésével. Nem hirdettük, hogy – Petőfi emlékhelyre születettként – kötelező büszkének lennetek, de sokféle dramatikus, tehát a cselekvés élményére épülő játékmozzanattal lehetőséget adtunk arra, hogy találkozzanak (!) Szabadszállás Petőfihez kötődő helyeivel, s a költő verseivel, prózai szövegeivel, életmozzanataival. Az évek során rögzült forgatókönyv két alapelemre épül. A hely szellemére és egy megkonstruált hiányhelyzetre. Szabadszállás bővelkedik a két költőóriáshoz – Petőfi Sándorhoz és József Attilához – kapcsolódó helyekben, köztéri objektumokban. Sok ide látogató szerint egészen unikális módon! Csak néhány példa: Petőfi szülei házának helye, ahol a költő mellszobra áll; a kétemeletes városháza, BETHLENFALVY Ádám interjúja Dorothy Heathcote-tal, Drámapedagógiai Magazin, 31, 2006/1. szám, 15. 18 Palócföld • • • • 2023/3–4. �A Petőfi szüleinek szabadszállási háza helyén álló emlékmű 226 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I ahol – az évtizedek során a szabadszállásiakban paradox bűntudatot létrehozó – emlékezetes követválasztási kudarca történt; a Petőfi nevét viselő közintézmények; Prielle Kornélia sírja a temetőben; a Tájház és a Helytörténeti gyűjtemény; a Csintovai csárda romjai a város külterületén; vagy – József Attila kapcsán – az országosan is ismert Dörmögő-ház; illetve József Attila nagyszüleinek sírja a temetőben. Ennyit – nem keveset! – kínál tehát egy, a várost végigjáró szabadszállási séta. De – hogy jelenlegi munkahelyem, Szalkszentmárton, kínálatára ugorjak – aki járt már a Petőfi Sándor Emlékmúzeum ereklyéket őrző szobáiban, füstös konyhájában, ivójában, pincéjében, egyedülálló kocsiszínében, az tudja, érzi, hogy ez az emlékhely is komoly inspirációja a Petőfi-kultusz volt és leendő eseményeinek. Talán bizonyító erővel is bír a Petőfi-bicentenárium során a Kecskeméti Televízió által készített sorozat két epizódja. Jó szívvel ajánlom megtekintésüket! Mind a Szabadszállásról19, mind a Szalkszentmártonról20 készült részt. A kiemelt emlékhelyek Szabadszállás különböző, egymástól távol eső pontjain vannak. Remek lehetőséget kínálnak az osztályok irodalmi barangolására. Itt kapcsolódunk a megkonstruált hiány dramaturgiai mozzanatához, a közös játék tétjéhez: megszüntetni a hiányt, helyrebillenteni a kizökkent időt, kiegyenesíteni a „világ meggörbült gyémánttengelyét”. Például megkeresni, megszerezni az áprilisi, szeszélyes szél által szétfújt virágszirmokat egy-egy állomáson Petőfihez vagy általában a költészethez kapcsolódó játékos feladatok megoldásával, s Boróka asszony Petőfi sorozat „Ej, mi a kő!” 3. rész – Petőfi otthona (Szabadszállás) = https://www.youtube.com/watch?v=XCjUDJ2Oh-0 ( Letöltés ideje: 2023. 08.17.) 20 Petőfi sorozat „Ej, mi a kő!” 6. rész – Felhők (Szalkszentmárton) = https://www.youtube.com/watch?v=2FnKi9Oe2UM ( Letöltés ideje: 2023. 08.17.) 19 Palócföld • • • • 2023/3–4. �pendelyébe visszahordani. Minden virágszirmon egy-egy szó, így estére ott van az aulában az embernagyságú báb mögött Kiss Anna Fűszedő című verse. Vagy tárgyinstallációkhoz megtalálni az odaillő versidézetet, s a helyes párosításokkal kiegyenesíteni a gyémánttengelyt. Vagy – s ez már szalkszentmártoni példa – az artézi kútról hozott pohárnyi vízzel megöntözni az előző évben osztályonként elültetett nyírfák gyökerét egy versekkel, dalokkal ékesített közös szertartásjáték keretében; vagy a kommunikációképtelenség közegében, mintegy ellenerőként, összepárosított Petőfi-sorok dialógusával találni egymásra. A több év alatt formálódott, s mindig újabb mozzanatokkal gazdagodó s a Petőfi kultuszt is gazdagító költészetnapi együttlétek, szertartásjátékok teljességre törekvő ismertetésére itt nincs mód, de az érdeklődő olvasó egy mestertanári vállalás során létrejött weboldalon21 megtalálhatja a képekkel illusztrált, közel 20 oldalas ismertetőt. A Petőfi-kultusz további lehetőségeinek gondolok több egyéb – már megélt és a jövőben is tervezett –, ideális esetben ünnepé nemesedő eseményt, alkalmat. Amíg létezett a szabadszállási Lajtorja gyermekszínjátszó csoport, többször is Petőfiklasszikust állítottunk színpadra (A helység kalapácsát, a János vitézt). Egy érdekes, beszédes reakciót hadd említsek meg. Amikor egy olyan színjáték (Debrecezni Tibor: A kiválasztott) adaptációját adtuk elő, amely a költő születését – útközben, csárdában – szinte betlehemi kulisszák közé helyezi, megtörve az ortodox szabadszállási szájhagyományt, többen sértődötten vonultak ki a színházteremből. A Petőfi 200’ kapcsán eseményekben dús tanévek szolgálták a kultusz éltetését. A PIM Petőfi-buszán vagy a helyi könyvtárban eltöltött rendhagyó irodalomórák a megyei Prima-díjas Juhász István tanár úr, vagy Tóth Péter Lóránt versvándor közreműködésével; kisfilm elkészítése a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesület A mi Petőfink című pályázatára, ahol a szalkszentmártoni iskola II. helyezést ért el. A kisfilmek TÖRÖK László Dafti, Gyémánttengely – költészet napja, kicsit másképpen = https://daftidrama.webnode.hu/szerkesztett-musorok/ [2023. 08.17.] 21 Palócföld • • • • 2023/3–4. Emléktábla a szabadszállási volt leányiskola falán T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 227 �228 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I az egyesület honlapján megtekinthetők!22 Dramatikus Petőfi-vers irodalomórák az emlékmúzeumban, kihasználva a hely és a korhű tárgyak kínálta élménypedagógiai lehetőségeket. 2022 októberében egy Petőfi-kultusz egykor és ma című konferencia előadója is voltam Kiskunfélegyházán. Választott címem – azt hiszem – önmagáért beszél, és keretezi eddigi gondolatkísérletemet: „Kötelesség vagy lehetőség?” A kultusz kapcsán leírtakat most keretezze és zárja a közelmúlt egyik legmegosztóbb irodalomtörténeti munkájának egy bizonyára szintén megosztó, de továbbgondolásra, a Petőfi-kultusz fénytöréseinek további vizsgálatára késztető rebellis szöveg Háy Jánostól: „…irtózom a kultuszoktól. A kultusz nem más, mint az eleven mű temetője. Ha meg akarsz halni mint alkotó, legyen belőled kultusz, tananyag, érettségi tétel. Nem akarom elfogadni, hogy az ikonná válás képes agyonnyomni a művet, s netalán anélkül működni. De hozzányúlok, mondom, s nézem mégis ijedten ezt az alkotót, egyet azok közül, akik magyarul írtak, aki mégis egyedüli volt, mert megszerezte magának az egyedüliség rangját. A költő. Az ősminta.”23 Vajon hány sort, hány teljes verset tudunk az egyedüliség rangját megszerző Petőfi Sándortól, az ősmintától? S ha tudjuk, honnan, miért? Megfelelési kényszerből? Egy jó – esetleg átlagot javító – érdemjegyért? Kötelességből? Vagy belső késztetésből, szellemi éhségből, műveltségigényből, a mentális funkcióinkat edző transzferhatás miatt? Egy középiskolásoknak szánt, múlt századi gyűjtemény szerkesztői így fogalmaznak: „A Memoriterek könyve […] olyan műveket, műrészleteket tartalmaz, amelyek alakították, formálták világról alkotott véleményünket, biztosították az európai kultúra egységét, s amelyek ismerete nemzedékek sorsát kötötte össze”24. Egy klasszikus és kortárs verseket egymáshoz rendelő antológia szerkesztője Szerb Antalt is megidézi ironikusan kezdődő szövegében: „Mi értelme elolvasni réges-régi verseket, amikből egy kukkot sem ért az ember? Nyilvánvalóan: semmi. Nem véletlen, hogy ilyen botorságot csak fenyegető kényszer hatása alatt cselekszünk, az iskolában, ahol memoriter [kiem. T. L.], dolgozat, felelés lebeg Damoklész kardjaként a fejünk felett. De mi is az Lásd = http://www.morafke.hu/letoltheto-dokumentumok [2023. 08.17.] HÁY János, A lángoló oszlop (Petőfi Sándor) Uő, Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom – Újraélesztő könyv, Bp., Európa, 2019, 98. 24 OSZTOVITS Szabolcs – TURCSÁNYI Márta, Memoriterek könyve, Bp., Helikon, 1997, 5. 22 23 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 229 a Damoklész-kardja …na, éppen ez az! Nem tudjuk, és mégis tudjuk. Része a szókészletünknek, a közös kultúrkincsünknek. […] »Az iskolai irodalomtanítás rendkívüli haszna, hogy bizonyos közös szellemi alapot ad minden magyarnak; a legkülönbözőbb pártállású emberek olvasták a Toldit«, ahogy Szerb Antal írja. Ezt a közös szellemi alapot hívjuk mindközönségesen műveltségnek […], azt a kulturális közösséget, aminek részei vagyunk, az ilyen közös (virtuális) élmények, hivatkozási alapok tartják össze.”25 A világ értékvesztéseiről, zsákutcáiról író sztárfilozófus pedig legújabb könyvében a memoritereket is védelmébe veszi egy tágabb gondolatmenete során: „Ma az ismétlés olyan formáit, mint a memoriter, arra hivatkozva gáncsolják, hogy elnyomja a kreativitást, az innovációt. A memoriter franciául apprendre par coeur. Eszerint csak az ismétlés képes elérni a szívet. A figyelemösszpontosítás fokozódó zavarára való tekintettel nemrég egy új iskolai tantárgy, a »rítustan« bevezetését javasolták, a rituális ismétlés mint kulturális technika gyakorlása céljából. Az ismétlés stabilizálja és elmélyíti a figyelmet”26. Mielőtt végleg szétfeszíteném tűnődéseim terjedelemi korlátait, s néhány egyéni tapasztalatomra térnék, hadd ajánljak egyet a lehetséges sok, témába illő, tanulmányértékű szöveg közül. A Tanulásdiagnosztika fejlesztőpedagógusa, szakgimnáziumi, gimnáziumi magyartanárok, pszichológus járják körül mély empátiával, alapos szakmaisággal a memoriterjelenséget, a cikk címéből is kiolvasható pozitív kicsengéssel.27 Az idézett és hivatkozott gondolatok, meglátások emelkedettségével, lényeges közös nevezőivel mélyen egyetértek. Mégis – ha tűnődéseim záróakkordjaként – az utóbbi 10-15 év tendenciaszerű, szubjektív (!), általános iskolai tapasztalatait kell megfogalmaznom, talán ünneprontó illetlenséggel lesz pesszimista a befejezés. Bízva és reménykedve kollégáim derűlátóbb diagnózisaiban. Nemzedékeket összekötő közös nyelvi kód, műveltséganyag? Korlátozott nyelvi kódok, ordítóan deficites családi kommunikáció, a közösen mormolt versrészletek helyett magamfajta boomert elijesztő TikTokszószörnyek. A világról alkotott véleményünk vers-köntösei? Némaság vagy GYŐRI Hanna (vál., szerk.), Viszek egy szívet – Egymásra felelő versek, Tilos az Á Könyvek, 2023, 4–5. 26 Byung-Chul HAN, A rítus eltűnése, ford. CSORDÁS Gábor, Typotex, 2023, 17–18. 27 lásd = https://wmn.hu/wmn-life/59901-sokkal-tobb-haszna-van-kivulrol-fujni-awalesi-bardokat-mint-hinned?fbclid=IwAR3qh6IC4IY4QShuKIjpO5iinln-6E_HHylg 3qxjiszjSrcfhw_tdTYAuV8 [2023. 08.17.] 25 Palócföld • • • • 2023/3–4. �230 • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ö R Ö K L Á S Z L Ó D A F T I A szerző és ötödikesei egy rendhagyó irodalomóra után szegényes egyenzubbony-közhelyek, uniformizált divatszavak. A Toldi adta közös szellemi alapok? Szóvakság, „vers-süketség”28 (Török Gábor beszédes, múlt évszázadi hapax legomenonja), megértés nélküli hadarások. Műveltségigény? Szegregált hozzájutás, rosszabb esetben műveltség- és művészetellenesség. A figyelemösszpontosítás fokozódó zavarában a figyelmet stabilizáló és elmélyítő memoriter? A lejtőn lefelé haladó generációs összkép. 15-20 évvel ezelőtt magától értetődő volt például a teljes A walesi bárdok, Családi kör beemelése. Ma alig bevallható mennyiségű versszak memorizálásától is őszinte megrettenés ül az arcokra. Az SNI-s, BTMN-es tanulókat – de olykor a többieket is – ppt-képsorral kell megsegíteni a felidézésben, s a szűk órakeret terhére mnemotechnikai gyakorlásokat beiktatni. Átélt, értelmező, elemzéssel felérő interpretálás alig akad. A tanári, rendezői instrukcióra történő játékos újramondatás – pedig az ötös már garantálva – pedig pánikot szül. De – mindezek, s a jelenkor terhei ellenére –, a formáló energiák reményében még(is) mormogom magamban Nagy László gyönyörű invokációját: „Segíts, hogy az emberárulók szutykát / erővel győzze a szív / szép szóval a száj!”29 TÖRÖK Gábor, A pecsétek feltörése, Bp., Magvető, 1983, 34. NAGY László, József Attila = http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/nagy-laszlo-jozsefattila-elemzes/ [2023. 08. 17.] 28 29 Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 231 Marton László híres Petőfi-szobra a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Általános Iskolával szemben Fotók: Török László Dafti Palócföld • • • • 2023/3–4. �232 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M Á L I C S V I K T Ó R I A M ÁLICS V IKTÓRIA Költővel nem járnék (egyébként én sem) A Költővel nem járnék1 című kötet gyarapítja azon művek sorát, amelyek Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából készültek. Az elmúlt hónapokban számos kiváló alkotást tarthattam a kezemben, amelyek tükrözték a dicsőséget, a már-már szakrális érzést keltő emelkedettséget, melyet egy egész nemzet érez, amikor meghallja lánglelkű költőjének nevét. A miértet mind tudjuk, azonban immár kétszáz év távlatából talán egyre kevesebben érezhetjük át teljes mélységében azt, amit a halhatatlan Petőfi alakja jelentett az előttünk álló nemzedékek számára. Sőt – ahogyan azt a Költővel nem járnék fülszövege is hangsúlyozza – „a korláttalan természet vadvirágá”-t az idők során vitrinbe helyeztük, tankönyvhasábok és merev ünnepek keretei közé szorítottuk. De valóban ez az egyetlen mód arra, hogy emlékét megóvjuk? A költővel nem járnék alkotói nem állnak be a sorba. Amint megpillantottam a kötetet, azonnal tudtam; ez valami más. Herbszt László illusztrációjának, illetve a kötet címének kettőse gondolatok tömkelegét indította el bennem. Míg eleinte döbbenten álltam a könyvvel a kezemben, gondolva: „Ilyet lehet?!”, addig pár perccel később, az ajánlás elolvasása után már magabiztosan lépkedtem a kasszához. „Naná, hogy lehet!” A Költővel nem járnék nemcsak arról szól, hogy mit jelentett a költőóriás régen, hanem arról is; mit jelenthet ő a ma olvasójának. A Grancsa Gergely szerkesztette antológiában tizenöt szerző tizenöt novelláját olvashatjuk, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy megmutassák: Petőfi – és ebből kiindulva bármely másik szerző – jelenthet számunkra mást vagy akár többet, mint azt az általános képet, amelyet évtizedek alatt alakult ki róla a közvéleményben és az irodalmi gondolkodásban. A Költővel nem járnék lapjai egyszerre jelenítenek meg az olvasó előtt ismeretlen, illetve nagyon is ismerős epizódokat. Ugyanis ki ne tapasztalta volna már a saját szemével, hogy milyen a szerelem, hogy milyen 1 Költővel nem járnék, szerk. GRANCSA Gergely, Bp., Pagony Kiadó, 2023. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 233 a nyelvünk folyamatos változása, a női szerep újraértelmezésének kérdésköre, a serdülés, az idősebb rokonok elvesztése, a csonka családok és a nemkívánatos „mostohák” összeférhetetlensége, az éhség, az iskolai bántalmazás, a szegénység, a bolygó szennyezésének következményei vagy akár a családon belüli erőszak? Ezeket a fontos témákat járják körül írásaikban a kötet szerzői, miközben különböző módokon hívják életre az immár kétszáz éve született szerzőt. Az antológián belül több szerző is a mai tinédzserek szemszögéből közelített Petőfihez. Ez teljesen érthető, hiszen a gyerekek már az általános iskola alsó osztályaiban találkoznak a költővel, aki aztán el is kíséri őket tanulmányaik végéig, mindig vissza-visszatérve. Naivitás lenne azt állítani, hogy a költő rövid, ám tettekben gazdag életútja nagy hatással volna az összes diákra, azonban az mégis reálisnak tűnik, hogy a fiatalok úgy lépjenek ki a közoktatásból, hogy egy, a Petőfi-életműhöz köthető saját gondolatot, érzést vagy akár emléket örökre magukkal vigyenek. Erre olvashatunk példát az antológia nyolcadik történetében (Mészöly Ágnes: Vigyázó szemetek), amelyben az elbeszélő – apjával és nevelőanyjával dacolva – beáll a tüntetők sorába. Hiába summázzák a szülők a tüntetések eseményeit annyival, hogy: „csupa […] idióta jár ezekre, akik nem tudnak mit csinálni jó dolgukban. […] tüntikéznek”, gyermekük mégis saját utat választ: ,,Eszedbe ne jusson, hallod? Ne merészelj… kezdte az apám, de nem hallottam a mondat végét. Ahogy kinyitottam a kocsiajtót, beáradt a tömeg hangja, mint a víznek árja vagy mi. Ha jól emlékszem, ez is benne van valamelyik versben. Mondjuk, arról már végképp fogalmam sincs, hogy azt ki írta’’. A szerző nemcsak hogy pontos képet ad arról a mentalitásról, amely a mai magyar társadalmat jellemzi, de novellájának főhősén keresztül egy fontos oktatáspolitikai üzenetet is megfogalmaz. Ezt az üzenetet a saját szavaimmal így magyaráznám: ha nem tanulunk, nem tudunk. Ha nem tudunk, nem látunk. És ha nem látunk, akkor elvesztünk. Mészöly Ágnes novellájának főhőse nemcsak, hogy lát, de cselekszik is. Tulajdonképpen ez lenne a magyartanítás összes szándékának és igyekezetének diadala; olyan olvasókat nevelni, akik, ha nem is szó szerint, de továbbírják a verseket, a történeteket. Természetesen Szendrey Júlia alakja sem maradt ki a novellákból, sőt számos esetben ő viszi a főszerepet! Szabó Borbála például frappáns történetet írt arról, hogy milyen lett volna Petőfi Sándor élete és emlékezete abban az esetben, ha erőteljesen matriarchális berendezkedés jellemezné a társadalmunkat. A Júlia Petőfije című novella reflektál a nemek közötti Palócföld • • • • 2023/3–4. �234 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M Á L I C S V I K T Ó R I A egyenlőtlenségre, amely nemcsak a 19. században, hanem számos tekintetben napjainkban is fennáll. Wéber Anikó más szemszögből ragadja meg Szendrey Júlia alakját Arcképek a falon című novellájában. Az antológia írásai közül talán ez a történet számomra a legkedvesebb, hiszen kimondja azokat a gondolatokat, amelyek számos fiatal lány fejében megfordulhatnak, amikor alaposabban szemügyre veszik tanulmányaik alatt az őket körülölelő falakat. Ezek a felületek általában költők és írók portréit tartalmazzák, a női szerzőket csak kevéssé vagy egyáltalán nem jelenítik meg. Ez a jelenség párhuzamba állítható akár az új NAT (2020) tartalmával is. Példának okáért elegendő megemlítenünk, hogy hiába született az elmúlt évtizedben számos szakirodalom és tényfeltáró tanulmány Szendrey Júlia munkásságát illetően – amely kétségkívül kiemelkedő jelentőségű a magyar irodalomtörténetben –, ezeknek a kutatási eredményeknek még csak töredéke sem került be a kötelező tananyagok közé, holott a Szendrey-életmű egyre inkább ismertté válik Dr. Gyimesi Emese és mások publikációi által. Véleményem szerint érdemes lenne megfontolni, hogy az oktatás ezen hiányosságai vajon milyen gondolatokat közvetítenek a fiatalabb olvasóknak. Gévai Csilla S te, barátom? című írása könnyed humorral szemlélteti egy természetes folyamat problematikáját. Sokszor nehéz elfogadnunk, azonban nyelvünk, nyelvhasználatunk az idők során szakadatlanul változik. Ezen nyelvi folyamatok eredményeibe ütközött bele a történet időutazó Petőfije is, aki egy könyvtári csodagép segítségével „lefordította” a 19. században írt sorait napjaink nyelvére. Az általunk normálisnak, hétköznapinak tartott formulákon azonban a költő teljesen megbotránkozott. Ez az epizód sokunk számára ismerős lehet, akár egy, a saját nagyszüleinkkel folytatott beszélgetés emlékéből. Ezt a témát érintve Gévai Csilla nagyon fontos kérdést fogalmazott meg novellájának utolsó soraiban. Képesek vagyunk-e még szívünkkel üdvözölni azokat az érzéseket, amelyeket Petőfi Sándor közel két évszázada fogalmazott meg? Hát hogyne! Hiszen ha a kód változik is, a jelentése attól még ugyanaz marad. Fontos szem előtt tartanunk, hogy ez egy megállíthatatlan folyamat, amely a nyelv „minőségének” szempontjából nem vezet sem pozitív, sem pedig negatív irányba; egyszerűen csak más. A közvetítési folyamatban pedig ott állnak mintegy hidat képezve a különböző szakemberek, nyelvészek és tanárok, akik anyanyelvünk gondozásával egyszerre ápolják a múltat, a jelent és a jövőt. Palócföld • • • • 2023/3–4. �T A N Í T Á S • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 235 Petőfi mindig velünk lesz. Ezt más sem bizonyítja jobban, minthogy a hetekkel ezelőtti londoni utazásomkor – felkészülve az esetleges reptéri várakozásra – magammal vittem a frissen megvásárolt Költővel nem járnék című kötetet. Előzetes ismeretek nélkül persze nem sejthettem, hogy Baráth Katalin Sherlock & Sándor címen írta meg Holmes, Watson, Petőfi és Arany rejtélyes, London utcáit átszövő kapcsolatát bemutató novelláját az antológiába. Az pedig még inkább meglepett, hogy csupán néhány órával a Baker Street 221B számú épületben tett látogatásom után bukkantam rá a kötet ezen írására. De hát véletlenek léteznek, nem? Mindenesetre Arthur Conan Doyle óta biztosan tudjuk, hogy semmi sem lehet megtévesztőbb, mint egy nyilvánvaló tény… De ugyanígy tanít nekünk valamit a Költővel nem járnék című kötet is, leginkább talán azt: a felszín alatt sokféleképpen gondolkodhatunk. A kötet írásait – beleértve azokat, amelyekről ebben a recenzióban nem szólok – érdemes lenne akár tanórákra is bevinni, hiszen a kortárs irodalom teremtő erejének ékes példái lehetnek, számos tekintetben szolgálva az irodalomtanítás egyetemes céljait. Kétségtelen, hogy ez a kötet csodálatos utazások, váratlan örömök és fontos önismereti leckék forrása lehet bárki számára. Palócföld • • • • 2023/3–4. �236 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • H A N G R A F O R G Ó Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 237 M IKSZÁTH K ÁLMÁN 1 Petőfi Sándor M eg kellett kerülnie harminchárom esztendő óta az egész világot, míg ide juthatott a Dunapartra. Megjött, itt áll most. Nem kell már kérdezősködnünk, hol esett el – elég jó tudnunk, hogy felemelték. S míg idáig ért, amerre járt, diadalútban, magával vitte nemzetét. Vele voltunk, ha nem tudtuk is, s velünk van itt, habár ott is maradt. Nézzük meg őt, hogy néz ki ércből. Milyen ő itt, hol mozdulatlan és hideg. Ha az ő szívét tették volna be, izzó lenne a vas s megolvadna. Így most szilárd ez a szobor s megmarad egy darabig, mert szobrot csak ideiglenest kaphatott. Az idők végtelen útján minden csak egy rövid ideig tarthat őmellette. El van borítva koszorúkkal. Virágaink legjavát neki vittük, amit a nyár hozott. Nem annyi még, amennyit érdemelne. De hát termett-e annyi? Nyarat évente csak egyet ád az isten. Petőfit egyet ezer évre adott. Nemzeti ez az ünnep, szebb sohase volt még. A parlament koszorúja ott függ a szobron. Eljöttek a megyék is. Ország s megyék koszorújában benne van hódolata minden magyarnak, s mégis dicsőítik sokan azon kívül is. Ha száz lelkünk volna, mindenikkel külön szeretnők. Eljött Félegyháza is. Megnézi, amint lehull nagy szülöttjéről a lepel. Milyen viszonttalálkozás ez! És ott fog állni ő is, a másik, az eleven, de nem a kisebb. Beszédet mond: őszinte lesz abban, amit mond, de hát amit elhallgat, amit tán nem is gondol, de amit érez. Ki érti azt meg? Pedig azt kellene megérteni. Az volna az ünnep másik fele. Ki érti meg? Hát nem beszél elég világosan ez a szobor? A koszorúk nehéz selyemszalagjaikkal nem mondják meg nektek, hogy egy vagyon van ráaggatva Petőfire? Arra a Petőfire, aki most ott áll a hideg kövön s nem kér ott enni, nincsen szüksége semmire – még elismeréstekre sem. Köszönöm Praznovszky Mihálynak, hogy felhívta a figyelmemet Mikszáth Kálmán döbbenetesen aktuális, Petőfiről szóló írásaira. (A szerk.) 1 Palócföld • • • • 2023/3–4. �238 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M I K S Z Á T H K Á L M Á N A szomjas föld csak azt az esőt issza be mohón, amely elsőnek esik. Idegen népek hódoltak meg múzsájának, s ti csak akkor veszitek le már a kalapotokat, mikor őket látjátok meghajolva. Hálások vagytok-e vagy inkább hiúk? Dicsőséget adtok-e vagy részt kértek belőle? Mi az igaz? Hogy csontfoga van az embernek, azt bölcsen rendelék az istenek, mert ha vas lenne, már rég a rozsda ette volna meg… Hát most már itt van ő vasból, s nincs semmilyen foga. Zászlók lobognak szobra körül, díszküldöttségek jöttek mindenünnen; itt van a regényes felföld, itt a tündéri róna, s csüggnek a dicsőség jelvényei a szobráról, mint a gyümölcs a fán. Nem kíméltek semmi költséget, hogy megtiszteljék, versenyeztek megyék, városok. Idegen ország királyasszonya üdvözletét küldi a nagy szellemnek. Azok is fölfele nyújtják már a kezüket hozzá, akik a trónon ülnek. Pedig csak a kunyhóknak énekelt ő. Kár, hogy már ősz van, és elmentek kedvenc madarai, a gólyák, akiket ő szeretett, és csak az emberek vannak itt, akik míg élt, nem eléggé szerették. Ki érti meg, amit elhallgat az a másik? Hiszen elmondta egynehányszor egyebütt. Mindenki meghallgatta, de senki meg nem figyelte. Elmondta, hogy ne fordítsuk meg a világrendet. A rögök a sírokra valók, s mi élő nagyjaink útjára hajigáljuk azokat, hogy a rózsákat sírjaikra ültessük aztán. Vagy mindenáron a rögökben kell teremniök a virágoknak? Hányszor hangzott fel a szemrehányás, hogy a magyar szépirodalom hanyatlóban van, hogy a nemzetet megszállta a közöny, hogy nem pártolja, nem segít fejleszteni, gyarapítani szellemi vagyonunkat. És ez mind igaz… igaz az utolsó szóig. Minek jöttetek hát ide ünnepélyt tartani? Petőfinek? Ne ámítsátok magatokat; Petőfihez nem ez a méltó ünnep. Ti nem az örökséget becsülitek meg, amit hagyott. Ti csak tort ültök, lakomát csaptok, mert az nektek jólesik. Hanem iszen érdekes is lenne, amint ott ültök a dús asztal körül a tízforintos lakománál, habzó kehellyel éltetve az ő szellemét, ha egyszerre feltárulna a szárnyasajtó, s belépne rajta egy idegen, akinek nincsen ebéd-bárcája, de meg jó ruhája se fáradt, öreg utas, porral lepetten s azt mondaná: Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 239 „Hát itt vagyok, Petőfi Sándor. Megjöttem Szibériából. Ugyan, ugyan ne csináljatok belőlem maskarát azon a bálványképen, azzal a tömérdek drága selyempántlikával és koszorúval. Akasszatok inkább egy ócska tarisznyát a nyakamba. Az az igaz!” (1882)  A Petőfi-keresők A kik engem meglátogatnak itt a szerkesztőségben, azok jól tudják, milyen rideg, mogorva szobám van: szürke falak, rajtok semmi dísz, csak a Petőfi és Jókai arcképe, az asztalon egy csorba lámpa, egy fekete tintatartó és egy krémszínű koponya öblös szemüregeivel és kivicsorított fogaival. (Valamelyik a fiúk közül egy cigarettát tett a szájába.) De a koponya nélkül is (melyet három forinton vettem dr. Török Aurél egy szolgájától) oly barátságtalan volna ez a szoba, hogy a világon a legalkalmatlanabb mulatságos tárcák kigondolására. Pedig okvetlenül ki kell gondolni. Mert mindent inkább, csak olyat nem, ami megtörtént. Négy évig írtam csupa nem igazat, és sohasem cáfolt meg senki. Egyetlenegyszer írtam igazat a trónörökös konferenciájáról, és mindjárt jött a dementi. Merengve törtem fejemet a pislogó lámpa mellett, mit írjak olyat, ami ne legyen igaz, de annak látszassék; vagy olyat, ami igaz legyen, de ne látszassék annak (mert tertium non datur), midőn megzörren a koponya harminckét foga, s az orr helyén támadt galambtojásnyi alakú lyukon át a következő hang tör elő: – Majd diktálok én a tekintetes úrnak. (Nem lennék igaz újságíró, ha egy tárca-szüzsétől megszaladnék, mégha egy halottól jön is.) – Kicsoda maga? – Én, kérem alássan, egyszerű koponya vagyok. – De hát ki volt azelőtt? – Én a fehéregyházai borbély voltam, instálom, Tóth Andrásnak híttak, de isten csodája, hogy még eddig nem konfundálódtam, mert mióta Palócföld • • • • 2023/3–4. �240 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M I K S Z Á T H K Á L M Á N koponya vagyok, és az orvosi műtermekben szerepelek (megfordultam én már, kérem, tíz helyen is), a tudós doktor urak közül mindenik mást sütött ki felőlem. Az egyik fiatal leány koponyájának állít, a másik öreg férfiénak. Nem tudnak azok semmit. Hányszor gúnyolódtunk mi emiatt fölöttük a koponyatársaimmal. – Hát mit akar diktálni? – Lássa, én már vagy két hete nézem itt a tekintetes urat, amint az újságot csinálja, néha, amikor kedvem van, bele is nézek a közleményekbe… Mondhatom, csupa haszontalanságok! Jogászgyűlés… kultúregylet… majd a kremsieri találkozás… Nevetséges! Csak egy találkozás van, uram! Mikor a koponyák találkoznak ideát. – Ön nagyon sötéten fogja fel a dolgokat. – Csak az igazat mondom. Önök a műveltséget, az ismereteket terjesztik. Hát mi az? Önök az emberfejeket bélelik. S a halál kiszedi ezt a bélést a koponyákból… De ez mindegy! Ezúttal arról akarok önnel beszélni, ami engem legjobban botránkoztatott meg a közlemények közt. – Mi az? – Azt újságolják egy idő óta, hogy a dr. Török Aurél fel akarja ásatni a segesvári elesettek sírját, s ott a koponyák közül felösmerni és hazahozni a tekintetes Petőfi úrét. Igaz ez? – Igaz. – Hát ez, lássa, nem megy. Miért nem hagyják pihenni a szegény Petőfi urat? Minek rontják el azt a szép mítoszt, hogy eltűnt, ki tudja hova, ki tudja mikor… – Bírni akarják csontjait. Az teljességgel abszurdum – szólt a volt borbély –, mert lehetetlen lesz felösmerni. Hátha más koponyát hoznak el helyette? – Hát az se lesz baj – mondám. – Mit, nem lesz baj? Hogy mondhatja azt? Hát tudja azt az úr, mi minden történt ideát minálunk? Elmondok önnek egy esetet. De előbb rágyújtok erre a cigarettre, ha megengedi. Siettem tüzet adni a fecsegő koponyának. „Vagy négy éve annak – kezdé lassú mesélő hangon a koponya –, dr. Farkas László dolgozószobájában több csontok között hányódtam; voltak ott új és ócska csontok, amiket a nagy népszerűségű fiatal doktor górcsövön vizsgálgatott. Mi csontok ezalatt kedélyesen diskurálgattunk egymás közt. Az a téma volt szőnyegen, vajon igaz-e az, hogy föltámadás lesz. Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 241 „Bár csak ne lenne!” – sóhajtott fel erre egy ősrégi hátgerinc. „Ki maga?” – kérdeztem kíváncsian. „Én egy orosz muzsik voltam” – felelte búsan. „Nem értem magát, hogy nem kívánja a föltámadást.” „Nekem nagyon alkalmatlan volna az – szólt siránkozó hangon –, mert a csatatérről, ahol elestem, elvitték a koponyámat lengyel hősnek.” – Nos, mit szól ön ehhez? Ennek a hátgerincnek igaza volt. Ebből nagy konfúzió lesz a feltámadás napján. Ezért mondom én, hogy a Török úr terve nagyon szerencsétlen, s azonfelül szörnyen impraktikus. Mert tegyük fel, hogy semmit se hoznak haza: az akkor fiaskó. Vegyük föl, hogy nem Petőfit hozzák haza Petőfinek: ez akkor botrány. S végre vegyük föl, hogy magát Petőfit hozzák haza, de akad-e olyan magyar ember, aki azt elhiszi nekik? Kezdtem magamat megadni félig-meddig. – Mond valamit, Koponya bácsi. – Azért hát legjobb lenne – folytatá rettenetes gúnnyal, s úgy rémlett, mintha az állkapcáit hahotára nyitná –, ha mindjárt két koponyát hozna haza Török úr: egyet a Petőfi gyermekkorából, egyet pedig a férfikorából. – Lassabban egy kicsit, Koponya uram – vágtam közbe –, most jut eszembe, hogy ön alkalmasint nem olvasott mindent. Tudja, mit mondott Jókai? Hogy Petőfinek valahogy keresztbe volt nőve egy foga, s hogy ő arról a fogról megösmeri Petőfit. – Huh, huh – süvített az én koponyám –, de bizony olvastam. Hiszen éppen ez az, amit le akartam diktálni. Ide hallgasson, uram. Említettem már önnek, hogy borbély voltam Fehéregyházán, éppen a forradalom idején. Petőfi a csata előtti napon az officínámba jött, s földagadt arccal panaszolta, hogy a foga fáj. Elővettem a szerszámot, s miután megvizsgáltam a fogait, egy rántással kihúztam a legrosszabbat, éppen azt a keresztbe nőtt fogát. – Ezer villám! Ez nagyon fontos adalék! – szóltam felugorva – Üljön vissza, kérem, és legyen szíves ezt becses lapjában közzétenni a nevem alatt. Hátha abbahagyják a keresést. – Sőt, éppen ellenkezőleg. Hisz most már a fog helyéről fognak ráösmerni Petőfire. – Lárifári. A keresztbe nőtt fogról sem ösmertek volna rá. Jegyezze, meg hogy a halál országában az Egyformaság a király! Sőt a legtöbbször még az olyan ösmertető jelek sem érnek semmit, melyek fölött a halálnak nincs ereje. A boncterem szolgáitól hallottam, hogy mikor a régi Váci úti Palócföld • • • • 2023/3–4. �242 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • M I K S Z Á T H K Á L M Á N temetőt szabályozták kiásván a sírokat, Megyeri csontjait minden áron meg akarták találni. Nem látszott nehéznek, mert tudva volt, hogy a barátjai az ő egyenes kívánságára egy teli boros palackot helyeztek melléje a koporsóba. Hát csak a palackot kellett megtalálni: az lesz a biztos jel. És képzelje mi történt? A sok száz sír közül hármat ástak fel olyat, amelyikben boros palack volt… Hüm! Valaha vígabban temették az embereket! (Biz az én anyjukomnak is eszébe juthatott volna!… – Ön tehát azt gondolja… – Én azt gondolom, hogy Petőfinek bizonytalan lévén nemcsak a halálozási helye, de a születési is, a késő utókor még el sem találja hinni a létezését, kivált, ha ehhez még hozzájárulnak majd a hamis csontok is. – Igen, megeshetik – hebegtem megadva magamat –, kétségbe fogják vonni, hogy Petőfi létezett. – De egyre mégis jók Töröknek a hamis csontok – vigyorgott a koponya. – Hirdetni fogják, hogy ő létezett.  Hűs széláramlat erősen becsapta kívülről a nyitott ablaktábláimat. Fölucsodtam a fantazmagóriából, s borzongva néztem szét. A koponya ott állott a szokott helyén mozdulatlanul, a cigarettli most is a szájában, de meggyújtatlan, s én könyökömre nehezedve, félig álmodozóan firkálgattam a papirosra mindenféle krikszkrakszokat, olyanforma önkéntelenséggel, ahogy egy gondolatnélküli ember szokott, ha íráshoz fog. Mindössze három sorom volt készen az egész tárcából. Biz az elég esetlenül kezdődött. A következő három sor volt: „Jókai noha nem keresett, mégis talált egy csillagot az égen. Most a földben keres egyet. De hátha éppen ez az, amit az égen talált?…” (1885) Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 243 K ARÁDI Z SOLT PETŐFI SÁNDOR BARGUZINI ELÉGIA De nehéz nyelv az orosz nyelv! Cirill betűk, istenem. Ész kellene az élethez, Ám az sajnos nincs nekem. Postamester leányával Hogy kerültem össze én? Nincsen ennél nagyobb botrány Biz’isten a földtekén! Otthon miket írtam össze! Szabadság és szerelem. Erre orosz pika ontotTa ki majdnem a belem. Ezek után elhurcoltak Barguzinba fogolynak. Akkor lettem olvasója Tolsztojnak meg Gogolnak. Petrovicsként kezdtem írni Kezdetleges műveket. Nem bírva az orosz nyelvet: Bizony, kétes művelet. Csontjaimat rejti majd a Barguzini temető. És a postamester lánya? Özvegyem lesz nekem ő. Palócföld • • • • 2023/3–4. �244 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • K A R Á D I Z S O L T Iskolában azt tanítják: Tetemem női tetem. Gyönge orosz verseimmel Burját földet éltetem.  Megírtam egyszer jó anyámnak, Neki szól a verses levél: „Dicső neve költő-fiadnak. Anyám soká, örökkön él.” A Ciróka Bábszínház Barguzin – Lehullt csillag fénye című előadásának jelenetében Szörényi Júlia, Lendváczky Zoltán, Krucsó Júlia Rita és Szekeres Máté (b–j) látható Fotó: Ujvári Sándor Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 245 T ŐZSÉR Á RPÁD Barguzin – ma K i ne ismerné Jorge Luis Borges Pierre Menard, a Don Quijote szerzője című novelláját: Pierre Menard, jelenkori szerző szó szerint lemásolja a 17. századi Cervantes Don Quijote című művét, és saját műveként kiadja, mondván, hogy minden olvasat más-más jelentést ad a műnek, az ő Don Quijote-olvasata (-másolata) például tartalmazza a mű első kiadása óta eltelt háromszáz év tapasztalatát is, s ilyenféleképpen az eredetitől eltérő új műként, alkalmasint az ő alkotásaként is felfogható. Az én alábbi versem (Petőfi-utánzatom) a múlt század kilencvenes éveiben született, akkor, mikor a Petőfi-kutatókat és -olvasókat a barguzini Petőfi-legenda (a költő „szibériai sírjának” állítólagos megtalálása) foglalkoztatta intenzíven. Azóta a legenda legenda-mivolta már sokszorosan bebizonyosodott, de akkor, azt hiszem, sokunk fantáziáját megmozgatta a „hátha”. Ilyen „háthá”-ból született a vers. A puszta eseményen túli „aktualitásai” akkor inkább még csak színezték az alaphelyzetet. Az azóta eltelt negyedszázad viszont nagyon is konkrét és szomorú történelmi jelentésekkel töltötte fel az egykori szöveget. Abban a hitben adom itt újból közre, hogy a mai olvasata, à la Pierre Menard, mintegy új, mai opusszá teszi. PETŐFI SÁNDOR LEVÉL MAGYARORSZÁGRA Te, barátom, onnan, az óhazából, idelátsz-e úgy, ahogy én oda? Látod-e, hogy Rosszija is beteg, hogy… fal és öklend, és vacog a foga? Teletömte bendőjét Ázsiával, s most már nincs megállás, félholtan is Palócföld • • • • 2023/3–4. �246 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • T Ő Z S É R Á R P Á D zabál, falja a kis népek mezőit, rázza bár a láz, s kiveri a víz. Tegnap a szkíta Krimország esett el, ma a hún Amúria van soron. Holnap ki szorul a talpa alá vajh, kire omlik rá ez a hústorony? Ránk is, ott, a segesvári csatában dögtetemként zuhant s nyomta agyon támadó és védekező hadunkat – Mi nem adtuk meg magunk’, sem a hon. Nekem fegyverem se volt, és lovam se – Legalább puskám, pisztolyom, ha van, Zeykkel együtt (ki fölvett a lovára), később én is főbelövöm magam. S akkor most az égi téren csatáznék, s szolgám lenne!, hajtnám magam előtt Szkarjatyint, az orosz tábornokot, kit egy székely, a mozsarával, lelőtt. Nem senyvednék e tajga börtönében, nem ijesztene nappal bányalég, s éjjel rémképek az emberiségről, citoyent a rút jövő: a vég. Nem látnám lázálmomban, hogy Oroszhon, e fejünkre nőtt Gólem, torz Magóg, nyugatra néz, szája tátva, belőle húscafat: a roncs-Európa lóg.  A fenti Petőfi-versnek csak az orosz fordítását ismerjük, amely a Kolokol című, Londonban kiadott orosz emigráns lap 1858. november 7-i számában jelent meg, s fordítóként a lap egyik szerkesztője, a költőnek is kitűnő Nyikolaj Platonovics Ogarjov jegyezte. Szövegünk tehát ún. reverzív fordítás, Tőzsér Árpád munkája. Palócföld • • • • 2023/3–4. �B A R G U Z I N • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 247 P ARTI N AGY L AJOS Petőfi Barguzinban Sej, Barguzinban régen tép medve, régen tép farkas. Megáll a világ rút masinája, egy régi Barkas, koponyakörzőt, ásót pakol ki, s a földbe dőfi, egy jó pár verszta sugárú körben ébredj, Petőfi! Lakósok jönnek, itt van a tévé, feszt bólogatnak, lenyilatkozzák, nevezett hősék, naná, itt laknak, keszeg teremtés, izgága kissé, pravda, hogy is ne! A tejbegyűjtő az élettársa, mindenki isme’. Amúgy törekvő, van szoba-konyha, benn van a villany, erre az élet sokáig zordon, aztán elillan, magyar poéta nem él degecre, sőt rabmadára, mégis befizet Zaporozsecre, bármi az ára. Állásra nézve alkalmi gondnok kis mavzoléjban, hol maradványa csinos gulában s vitrinben ott van. Van néha morgás: téves a csontváz, mert nincs rajt’ mente, Látogatóktól egy kissé ez is el-elrettente. Sejhaj, elnézi ámbitovkáján, merre a század, egyfelől komcsin, másfelől nácin rá-rávágad. Nyomasztja őt rém az alkony muszka, gyors nyargalásza, világszabadság jegyes puliszka és jegyes kvásza. Pöszög szájában szerce pipája, parazsa lángol, vajh merre lehet szegény hazája, akire gondol? Bár Barguzinban nem tivornócsna kocsma és művház, nagy indulatja kis mellkasában hamar felszikráz. Sejhaj, a pumpow felszökik nála, és akkor jajjaj, szalad előle muzsik és múzsa lobogó hajjal, zörög markában, attakírozván, vodkás flakonja, három nap s éjjel familijának nincs nyugalomja. Palócföld • • • • 2023/3–4. �248 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P A R T I N A G Y L A J O S Rógyina málya, múlatja ríván, bús abaposztó, tépje a tigris rossz halinád szét, tépje a prosztó, ágybanipárnád üsse a dárd’ át, kardra, pirogra, mind aki téged jobtvaju máma, az ég lerogyja! Ám negyednapra csíhatjka ingó kedélye helyre, s bicikli tolva Lenin ulícán mén munkahelyre, kis keszeg ember, konkrétan asszony, lejár a sírba, itt nyugszok tíztől tizenöt háig vasárnap zárva. A Ciróka Bábszínház Barguzin – Lehullt csillag fénye című előadásának jelenetében Krucsó Júlia Rita látható Fotó: Ujvári Sándor A vers a QR-kód segítségével meghallgatható a költő előadásában a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapjáról – a Múzeum engedélyével. Palócföld • • • • 2023/3–4. �PETŐFI 200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 249 Szerkesztői jegyzet 2022. március 14-én kezdődött a „kiskőrösi Petőfi-év”. A szervezők azt a tanácsot kapták, hogy ne másnap legyen az ünnepség, mert akkor elvesznek a sok március 15-i ünnepség között a médiában. Másrészt a város ragaszkodott hozzá, hogy az ő jubileumi évük már jóval előbb elkezdődjön, mint ahogyan azt a hivatalos dátum diktálta volna. Ők sem értették ugyanis, és én sem értettem persze, hogy a 200. születésnap éve miért nem január elsején kezdődik, amikor végre van egy költőnk, aki pontosan „tudta”, hogy mikor kell születni, s így egész évben szépen lehetne ünnepelni őt. Ráadásul a szilveszternek is szimbolikus jelentősége van az ő életében, aki megteremtette az anarchista forradalmár, mégis krisztusian jólelkű Szilveszter alakját Az apostolban. A kiskőrösieknek igazuk lett. Érdemes volt előbb elkezdeni, és érdemes volt egy nappal korábban ünnepelni. Olyan közösségi élményt szerveztek, amely párját ritkítja azóta is széles e hazában. Mert emelkedett, méltó és mégis jókedvű volt ez az ünnep egyszerre. Csipkelődően hűvös, friss volt a reggel, de délelőtt már melengetett bennünket a nap. Éles márciusi fények övezték a szülőház előtti teret, amely egyszer csak megtelt emberekkel. Megrázó volt, amikor háromszázan, kicsik és nagyok, elmondtuk együtt a Nemzeti dalt. Zengett, hullámzott és énekelt bennünk a vers. Úgy éreztük, teremtünk valamit. Jubileumi lapszámunk utolsó oldalán egy olyan fotó látható, amelyet ezen az ünnepségen készítettem. Kicsit elmosódott, kicsit homályos ez a kép, de nagyon megszerettem, mert annak a pillanatnak a megismételhetetlensége van benne, amikor megláttam az élő Petőfit... Még fókuszálni sem volt ideje a lencsének. Most, szerkesztés közben vettem észre, hogy hasonlít nyitó képünkre, a híres dagerrotípiára. Így a homályossága is jelképessé vált számomra. Hiszen tökéletesen pontos személyiségképet ma már aligha tudunk készíteni Petőfiről. Hiába próbálkoznak két évszázad irodalomtudósai, tanárai, egyetemistái, érdeklődő olvasói. Jómagam mint szónok a szülőház udvarába léptem be, hogy némi várakozás után sorra kerüljek a hangulatos térzene és különböző műsorszámok után, s nem hittem a szememnek: de hiszen aki szembejön velem, az nem más, mint maga Petőfi! Igen, felnőttként is elhittem egy másodpercre, hogy aki velem együtt ott várakozik a maga fellépésére, az nem más, mint maga a költő… …Sosem feledem a kiskőrösi első osztályosok arcát, amikor meglátták a szülőház udvarából kilépő Petőfi Sándort teljes életnagyságában. Azokat a kicsit megrémült szemeket, amelyek talán azon csodálkoztak legjobban, hogy egy 200 éves ember hogyan lehet ennyire fiatal… A Palócföld Petőfi-különszáma erről a fiatalemberről szeretne beszélni. Fűzfa Balázs Palócföld • • • • 2023/3–4. �250 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P E T Ő F I 2 0 0 Szerzőink Balogh Lajos biológus (a mű írásakor középiskolás diák) (Szombathely) Csongrády Béla ny. tanár, lapszerkesztő, közíró (Salgótarján) Dávid Gyula irodalomtörténész (Kolozsvár) Dull Bence színiegyetemi hallgató (Marosvásárhely) Dupka György történész, író, szerkesztő (Budapest, Tiszabökény) Egressy Gábor (1808–1866) Esterházy Péter (1950–2016) Faggyas László grafikus, Hangraforgó-együttes (Győr) Faragó Kornélia irodalomtörténész (Temerin) F. Sipos Bea kulturális szervező, Hangraforgó-együttes (Győr) Fűzfa Balázs irodalomtörténész (Szombathely) Garas Kálmán fotóművész (Szombathely) Gombos Péter irodalomtörténész, olvasáskutató (Kaposvár) Gömöri György költő, műfordító, esszéista (London) Jenei Gyula tanár, költő, szerkesztő (Szolnok) Karádi Zsolt főiskolai tanár (Nyíregyháza) Kazinczki Dóra magyar szakos egyetemi hallgató (Nagykölked) Koller Adél Antónia magyar szakos egyetemi hallgató (Szentgotthárd) Lőcsei Péter ny. gimnáziumi tanár (Kőszeg) Lukács Gábor agrár- és gazdaságtörténész (Keszthely) Málics Viktória magyar szakos egyetemi hallgató (Szombathely) Markó Béla költő (Marosvásárhely) Mikszáth Kálmán (1847–1910) Mohai V. Lajos költő, irodalomtörténész (Budapest) Móra Regina tanár, író (Szabadka) Parti Nagy Lajos író (Budapest) Pathy Lívia magyartanár, szakfelügyelő (Felsőőr, Kismarton) Petőfi Sándor (1823–1849) Praznovszky Mihály irodalmár (Nemesvámos) Praznovszky Miklós Ferenc helytörténeti kutató (Salgótarján) Palócföld • • • • 2023/3–4. �PETŐFI 200 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 251 Sárközi Balázs irodalomtörténész, tanár (Pápa, Szombathely) Simon Szabolcs nyelvész, egyetemi oktató (Dunaszerdahely) Sirató Ildikó irodalom- és színháztörténész (Budapest) Szauer Ágoston tanár, költő (Szombathely) Torner Anna színiegyetemi hallgató (Marosvásárhely, Budapest) Török László Dafti tanár (Szabadszállás, Szalkszentmárton) Tőzsér Árpád irodalomtörténész, költő, író, esszéista (Pozsony) Váradi Izabella tanácsos (Bukarest) Vass Tibor költő (Hernádkak, Berekfürdő) Végh Balázs Béla irodalomtörténész (Börvely) Zalán Tibor író, költő (Óbuda) Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön, vidám szökőkúttal az előtérben Fotó: Süth Gabriella Palócföld • • • • 2023/3–4. �252 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • P E T Ő F I 2 0 0 Bánfalvi Szilárd színművész Petőfiként Kiskőrösön 2022. március 14-én Palócföld • • • • 2023/3–4. �Vendégszerkeszt: Fűzfa Balázs Fmunkatárs: dr. Csongrády Béla Nagy Pál (Párizs) Borítóterv: Bonyhádi Károly Arculat és nyomdai elkészítés: Süth Gabriella Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Partnereink: Nógrád Vármegyei Hírlap Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára Artéria Nyelvstúdió Galéria és Klub, Balassagyarmat Készült: SÉD Nyomda, Szekszárd Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Alapító: Nógrád Vármegyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád vármegye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján Pf. 18., Telefon: 32/521-560, Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.worldpress.com Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) A dupla szám ára 1000,– Ft Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 (nyomtatott) 2786-1821 (online) index 25925 A Palócföld 2023. évi 3–4. összevont lapszámának – Petőfi- és Madách-emlékszám – megjelentetését és a lapszámbemutató szakmai programjának megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. �Málics Viktória Markó Béla Mikszáth Kálmán Mohai V. Lajos Móra Regina Parti Nagy Lajos Pathy Lívia Petőfi Sándor Praznovszky Mihály Praznovszky Miklós Ferenc Sárközi Balázs Simon Szabolcs Sirató Ildikó Szauer Ágoston Torner Anna Török László Dafti Tőzsér Árpád Váradi Izabella Vass Tibor Végh Balázs Béla Zalán Tibor 1 0 0 0 Ft Balogh Lajos Csongrády Béla Dávid Gyula Dull Bence Dupka György Egressy Gábor Esterházy Péter Faggyas László Faragó Kornélia F. Sipos Bea Fűzfa Balázs Garas Kálmán Gombos Péter Gömöri György Jenei Gyula Karádi Zsolt Kazinczki Dóra Koller Adél Antónia Lőcsei Péter Lukács Gábor � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 2023/3-4. szám Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Petőfi Sándor Description An account of the resource Petőfi 200 Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Fűzfa Balázs Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 (nyomtatott) ISSN 2786-1821 (online) Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád Vármegye Dr. Fűzfa Balázs Palócföld Petőfi Sándor